Rézcsövek alkalmazástechnikai kézikönyve
2. Szerelési ismeretek Ismételten felhívjuk a figyelmet arra, hogy az épületgépészeti szerelésekhez kizárólag csak installációs célra gyártott csöveket használjanak fel, mert egyes kereskedésekben kínálnak olcsóbb, de nem ilyen szerelési célra gyártott csöveket, melyeknek felhasználása után hamarosan garanciális problémák lépnek fel. A rézvezetékek szerelése lényegesen egyszerőbb és könnyebb az acélcsövekhez viszonyítva. Kevesebb szerszám és kisebb felszerelés elegendı hozzájuk. A szállításuk is lényegesen könnyebb. 2.1. Általános ismeretek Vakolat alatti, vagy padozatban történı szereléshez a mőanyagbevonatos lágy rézcsöveket célszerő használni. A tekercsben szállított csöveknél mindig akkora hosszúságot tudunk levágni amekkora szükséges, és hulladék nem lesz - illetve csak a tekercs legvégénél, de még azt is könnyen fel lehet használni. Falon kívüli szerelésekhez a félkemény, illetve kemény rézcsöveket ajánlatos felszerelni. A falon kívüli szereléseknél a tekercsben szállított lágy rézcsöveket egyengetni kellene, s ez biztosan nem sikerül teljesen, tehát esztétikailag lenne kifogásolható. Itt már többször akadhat hulladék, mert a csöveket 5 m szálhosszúságban szállítják, de ezek a hulladékok is felhasználhatók. Bármilyen szerelési technológiát alkalmazunk, a következıket mindig el kell végezni:
Darabolás
Sorjátlanítás
Kalibrálás
Csıkötés
Tisztítás
Öblítés
Nyomáspróba
Utószigetelés
2.1.1. Darabolás A csıvezetéket minden esetben a szükséges hosszra le kell vágnunk. Bármilyen darabolási technikát választunk, a vágási felületnek a csı tengelyére merılegesnek kell lennie. Ha nem merıleges a vágási felület, akkor kedvezıtlen vezeték-elhelyezés esetén elıfordulhat, hogy a forraszanyag befolyik a csı belsejébe, s ott eróziós korrózió okozója lesz (2.1. ábra)
2.1. ábra Helytelen darabolás következménye A darabolást többféle szerszámmal végezhetjük. Mindegyiknek vannak elınyei és hátrányai. a.) Keretes fémfőrész A legismertebb és legelterjedtebb darabolási eljárás (2.2. ábra). Vigyázni kell arra, hogy ne acél darabolásához alkalmas főrészlap legyen a keretben, mert ezzel ugyan nagyon gyorsan lehet elvágni a csövet, de rendkívül erıs sorja marad utána és a gyors vágás miatt a vágás nem biztos, hogy merıleges lesz. Amennyiben aprófogú főrészlapot teszünk a keretbe, akkor a vágási idı megnövekszik, de a sorja képzıdése kisebb lesz és pontosabb lesz a vágási felület.
2.2. ábra Keretes fémfőrész b.) Görgıs csıvágó Nagyon kedvelt darabolási eljárás, és egyre jobban elterjed. A vágás ideje kicsivel megnövekszik, de tisztább, és biztos, hogy merıleges felületet kapunk. A sorja szempontjából viszont a legrosszabb ez a vágás, mert egy összefüggı, vastag sorját kapunk, melynek eltávolítása sokkal nehezebb, mint a többié. A hagyományos sorjátlanító szerszámokkal nem is lehet eltávolítani ezt, hanem ehhez hántolókés szükséges (sauber). Lágy rézcsövek darabolásához nem megfelelı, mert ha nem megfelelı elıtolást végzünk, a csı beroppanhat.
2.3. ábra Görgıs csıvágó c.) Gyorsdaraboló (sikító) Ezzel a vágási eljárással biztosan derékszögő lesz a vágás, de vigyázni kell arra, hogy ne túl gyorsan végezzük el, mert a csı nagyon felmelegedhet, s ekkor a felmelegedett résznél megindul a fém kristályszerkezetének átalakulása, mely az eróziós korrózió elıidézıje lehet. Sorja szempontjából kedvezı a vágás, mert vékony összefüggı hártya alakul ki, melyet könnyő sorjátlanító szerszámmal eltávolítani.
2.4. ábra Gyorsdaraboló d.) Körfőrész Az elızıhöz hasonlóan jó lesz a vágás, s a főrésztárcsa fogainak nagyságától függıen kapunk kisebb, vagy nagyobb sorját. Ugyanúgy néz ki mint a gyorsdaraboló, csak a gépbe nem korong van befogva, hanem körfőrész lap. e.) Bolygófőrész A lehetı legjobb vágási felületet kapjuk e szerszámmal. A darabolási idı is csekély. A szerszám úgy néz ki, mint egy fúrógép (2.5. ábra), melynek végén a tokmány helyén, egy körbe fordítható körfőrészlap található elfedve. Ezzel a szerszámmal szinte sorjamentes felületet kapunk és a vágási felület is biztosan merıleges lesz. Egyetlen hátránya a gép ára, mely miatt hazánkban nem terjedt el széles körben ez a módszer.
2.5. ábra
Bolygófőrész 2.1.2. Sorjátlanítás A darabolás után kivétel nélkül minden esetben el kell távolítani a csı végérıl a keletkezett sorját. Ezt el kell végezni a csı külsı- és a belsı felületén is. A legegyszerőbb sorjátlanító szerszám a 2.6. ábrán látható, melynek segítségével a külsı- és a belsı sorja is eltávolítható.
2.6. ábra Sorjátlanító A sorjátlanító használata egyszerő, néhányszor meg kell forgatni a szerszámot a csı végénél (2.7. ábra)
2.7. ábra A sorjátlanító szerszám használata 2.1.3. Kalibrálás A kalibrálás a csı végének a szabályos kör keresztmetszetre alakítását jelenti. Fıleg a lágy csöveket szükséges kalibrálni, mert amikor a tekercsben szállított csövet letekerjük és kiegyenesítjük, akkor a hajlítás miatt a csı keresztmetszete deformálódik (deformálódhat a darabolásnál is). Az idomokba illesztésnél ez az alakváltozás problémát jelenthet. A legnagyobb gondot kapilláris forrasztásnál jelentheti, mert ott a kapilláris forrasztási rés nagyságának nagyon fontos jelentısége van (errıl majd késıbb részletesen lesz még szó). A kalibráláshoz két szerszám szükséges, a kalibráló tüske és kalibráló győrő (2.8. ábra).
2.8. ábra Kalibráló szerszámok Arra mindig vigyázni kell, hogy elıször a tüskét kell beverni a csıbe (2.9.ábra), majd azt kihúzva a győrőt kell ráütni a csı végére. A sokéves tapasztalat azt mutatja, hogy fordított sorrendben nem lesz megfelelıen elıkészített a csıvég. A két szerszám egyszerre történı használata a csıvéget deformálja (megfolyik a csı), s nem kapjuk meg a várt kialakítást.
2.9. ábra Kalibráló tüske használata 2.1.4. Csıkötés A csövek szerelésénél - mindegy, hogy toldásról, vagy idom beépítésrıl van szó elkerülhetetlen a csövek összekötése. A gyakorlatban a leggyakrabban használt csıkötési mód a forrasztásos kötés, de ezzel messze nem merítettük ki a lehetıségeket, lényegesen nagyobb paletta áll rendelkezésünkre, mint az acélcsöveknél. A forrasztásos kötés sokkal kevesebb idıt igényel, mint az acélcsı hegesztése, de sokszor elıfordul, hogy még ez is sok idıbe telik, például meglévı hálózatok javításánál, amikor kényszerőségbıl el kell zárnunk az elzárót. Ha elıre gondolkozva megválasztjuk a megfelelı csıkötést, akkor a lezárást csak másodpercekre, vagy maximum egy-két percre kell fenntartanunk. Természetesen új szerelésnél is használhatjuk a többi csıkötési módot, hisz ott sem mindegy milyen gyorsan készülünk el a kivitelezéssel. Nézzük át a rézcsı kötésének lehetıségeit! A csıkötési módokat alapvetıen két nagy csoportba soroljuk: a.) oldható kötések b.) nem oldható kötések 2.1.4.1. Oldható kötések Azokat a csıkötéseket tekintjük oldhatónak, melyeket a vezeték károsítása nélkül tudunk
szétbontani, valamint ugyanilyen módon ismét össze tudunk kötni. Például acélcsöveknél a normál karmantyús csıkötés nem tekinthetı oldhatónak, mert azt csak akkor tudjuk szétbontani a csı károsodása nélkül, ha azt a végpontjától kezdve az adott karmantyús kötésig visszabontjuk. Az oldható csoporton belül további három csoportot különböztetünk meg:
menetes kötések,
karimás kötések,
bilincses kötés.
a.) Menetes kötések A menetes kötéseknél vannak olyanok, melyeket forrasztással kell kombinálnunk és olyanok, melyeknél forrasztás nélkül, tömítıgyőrő segítségével oldjuk meg a csıkötést. Mindegyik kötéshez vörösöntvény, vagy más néven bronz idomokat használunk. Lehetnek sárgaréz idomok is, de azokat ivóvíz hálózatoknál kerülni kell, mert abból kioldódhat cink, mely mérgezı hatású. Hollandi anyás kötések: Két megoldása lehetséges, de mindkettınél forrasztással kell az idomokat a csıvezetékhez rögzíteni. Mindkét esetben óvatosan kell meghúznunk a hollandi anyát, nehogy eltekeredjen a rézcsı. 1.) Kúpos-kúpos, vagy kúpos-gömbfelülető kötés (2.10. ábra):
2.10. ábra Kúpos-kúpos csatlakozás A menetes idomokat keményforrasztással a rézcsövek végeihez erısítjük, majd a hollandi anyát rátekerjük a menetes csavarra. A tömítést a két kúpos felület, illetve a kúpos és gömbfelület találkozása biztosítja. A tömítés biztonsága miatt vigyáznunk kell a csıvezetékek egytengelyőségére. Vigyázni kell arra is, hogy keményforrasztásnál a csı anyaga kilágyul, s emiatt a csı könnyen elcsavarodik, tehát a kötés mindkét végét fogóval, vagy villáskulccsal kell megfogni. 2.) Lapos tömítéses kötés (2.11. ábra):
2.11. ábra Lapos tömítéső kötés A csavarzatot itt is forrasztással erısítjük a csı két végéhez, majd a lapos tömítést közbeiktatva rátekerjük a hollandi anyát a menetes csavarra. A csövek egytengelyőségére itt is nagyon kell vigyáznunk. Szorítógyőrős kötések: E kötésfajtáknál nem forrasztjuk az idomokat a rézcsı végeihez, ezért itt gondolnunk kell arra, hogy nem szabad a csöveket tengelyirányú húzásnak kitennünk. 1.) Vágógyőrős kötés (2.12. ábra):
2.12. ábra Vágógyőrős kötés A szorítócsavarral fémgyőrőt préselünk össze, s ez biztosítja a megfelelı tömítettséget. A fémgyőrő a rézcsövet is nyomja, ezért a csı védelmére egy belsı védıcsı is van az idomban (csıhüvely). E kötésnél problémát jelent, hogy a tömítés csak egy kötésre alkalmas, tehát ha meg kell oldanunk a kötést, akkor már csak új fémgyőrő beiktatásával kapunk biztonságos kötést. Ehhez viszont le kellene vennünk a vezetékrıl a csavarzatot, ami a vezeték károsodása nélkül nem oldható meg, ezért ezt a kötési módot lehetıleg kerüljük. További problémát jelent, hogy a belsı védıcsı csökkenti a csı szabad keresztmetszetét. 2.) Lágy tömítéső kötés (2.13. ábra):
2.13. ábra Lágy tömítéső kötés Ez a kötésfajta nagyon gyakori, hiszen például a sarokszelepek a mosdók alatt hasonlóképpen néznek ki. E kötési módnak nagy elınye, hogy a tömítés többször is felhasználható. b.) Karimás kötések: A karimás kötések mindegyikét forrasztással, vagy hegesztéssel kell kombinálnunk. Mindegyik karimás kötésnél lapos tömítést teszünk a két karima közé, s anyáscsavarokkal húzzuk össze azokat. A csavarok rézbıl legyenek, nehogy elektrokémiai korrózió léphessen fel. Amennyiben acél csavarokat használunk, gondoskodnunk kell arról, hogy a két fém ne érintkezhessen közvetlenül egymással. 1.) Lapos karimás kötés (2.14. ábra):
2.14. ábra Lapos karimás kötés A karima vörösöntvénybıl, vagy bronzból készül, s ezt keményforrasztással kell a csıvezetékek végeihez erısítenünk. Ez a kötésmód nagyon biztonságos, mert nem kell félnünk a csı elcsavarodásától. 2.) Laza karimás kötés kiperemezéssel (2.15. és 2.16. ábrák):
2.15.ábra Kézi peremezést ne használjunk
2.16. ábra Laza karima gyári peremezéssel Nagyon lényeges, hogy a kiperemezett rész gyárilag készített legyen, vagyis ne készítsük azt a helyszínen kézzel. A gyárilag készített peremezést legcélszerőbb hegesztéssel összekötni a csı végével. 3.) Laza karimás kötés kötıgyőrővel (2.17. ábra):
2.17. ábra Laza karimás kötés kötıgyőrővel E kötésnél egy vörösöntvénybıl, vagy sárgarézbıl készült úgynevezett kötıgyőrőt kell a csı végéhez forrasztanunk. c.) Bilincses kötés: E kötésmódnak két fajtája van forgalomban:
szorítóbilincses kötés,
Victaulic kötés.
1.) Szorítóbilincses kötés (2.18. ábra):
2.18. ábra Szorítóbilincses kötés Forrasztani ennél a kötésfajtánál nem kell. A kötési helyre gumigyőrőt és szorítóbilincset húzunk, majd meg kell szorítanunk a csavarokat. A lágy rézcsöveket deformálhatja a szorítás, ezért e kötésfajtánál csak félkemény, vagy kemény rézcsöveket használhatunk. 2.) Victaulic kötés E kötésmódhoz az elızıhöz hasonlóan gumigyőrőre van szükség, és a kötést a két fél-részbıl álló karimával hozzuk létre (2.19. ábra).
2.19. ábra Victaulic kötés elemei A csı kötése elıtt a csı végére egy körkörös bemélyedést kell készíteni, amibe majd a karima bele tud kapaszkodni (2.20 és 2.21. ábrák).
2.20. ábra Bemélyedés a csövön
2.21. ábra A kötés tengelyirányú erıket is fel tud venni E kötési mód nagyon biztonságos, csak a hozzávaló anyagok ára magas, emiatt nem tud gyorsan elterjedni. Egy kész rendszert mutat a 2.22. ábra.
2.22. ábra Kész szerelés Victaulic rendszerrel 2.1.4.2. Nem oldható kötések Azokat a csıkötéseket nevezzük oldhatatlannak, melyeket csak a vezeték károsításával tudunk szétbontani.
forrasztásos kötések,
hegesztéses kötések,
roppantógyőrős kötés,
présidomos kötés,
gyorskötı rendszer.
a.) Forrasztásos kötések: Általában az 50 mm-nél kisebb átmérıjő csöveket kapcsoljuk össze forrasztással. E méret felett már inkább hegesztjük a csöveket. Kétféle forrasztást ismerünk:
lágy forrasztás,
kemény forrasztás.
A forrasztásos kötéseket részletesen taglaljuk egy késıbbi fejezetrészben, ezért itt nem foglalkozunk vele. b.) Hegesztéses kötés: A hegesztéses kötéseket általában 50 mm átmérı fölött használjuk. A hegesztés lehet:
hagyományos,
védıgázas.
1.) Hagyományos hegesztéses kötés: Ezt normál acetiléngázas (dissous) hegesztı-felszereléssel készítjük, mely hegesztési mód rézcsı esetében nagy gyakorlatot igényel, vagyis csak az próbálkozzon a rézcsı hegesztésével, aki már acélcsövön jól begyakorolta a hegesztést. A rézcsı falvastagsága sokkal kisebb az acélcsınél, valamint a réz jobb hıvezetı-képességő, mint az acélcsı, ezért nagyon gyorsan kilyukadhat a hegesztés helyén és körülötte a csı. A rézcsı hegesztését határozottan és gyorsan kell végeznünk. A csıvégeket az acélcsı hegesztésénél megismertek szerint képezhetjük ki (tompa; V; stb. varrat). Hegesztés közben a réz sok oxigént vehet fel, vagyis oxidálódik, ami káros a késıbbi üzemvitelre, ezért ezt a kötésmódot lehetıleg ne alkalmazzuk. Amennyiben elkerülhetetlen e kötés alkalmazása, úgy a legjobb, ha a csı belsején lassú áramlással védıgázt (nemesgázt) áramoltatunk keresztül, s így nem tud oxidálódni a csı belsı felülete, ahol majd a késıbb szállítandó közeg áramlik. A hegesztendı csı mindkét végére egy-egy gumitömlıt célszerő tenni. Az egyiken bevezetjük a védıgázt, a másikat egy vízzel teli vödörbe vezetjük, s így látható a lassú gázáramlás és levegı sem tud bejutni a csıbe. 2.) Védıgázas hegesztés: A védıgázas hegesztés több szempontból is jobb a hagyományosnál, mert a védıgáz két problémát is megold egyszerre:
hőti a hegesztési felületet,
távol tartja az oxigént a hegesztéstıl.
Lényegesen gyorsabb és biztonságosabb kötést ad, mint az elıbbi, tehát ezzel a módszerrel a gyakorlatlan hegesztık is tudnak dolgozni. Kétféle védıgázzal dolgozhatunk: argon, CO2. c.) Roppantógyőrős kötés: Németországban például tilos ezt a kötést alkalmazni, mert a csövet egy hornyolt idomra "rároppantjuk", ami nem mindig ad tökéletes tömítést. Egy kúpos belsı felülető hollandi anyával szorítunk egy felhasított győrőt a csıre, s ez ad egy oldhatatlan kötést. Néhány szerelvény csatlakozása ilyen, de ha lehet kerüljük ezt a kötést. d.) Présidomos kötés: Az egyik leggyorsabban elkészíthetı kötési mód, hiszen a teljesen tapasztalatlan szerelı is el tudja készíteni ezt a kötést 4-6 másodperc alatt. Speciális szerszám kell hozzá. A présidom tokjában van egy horony, s ebben egy gumigyőrőt találunk (2.23. ábra), mely győrőt az idom tokjával együtt a szükséges szerszámmal (2.24. ábra) rápréselünk a csıre.
2.23. ábra Présidomok
2.24. ábra Préselı szerszámok Az ábra baloldalán lévı szerszám hálózati feszültséggel mőködik, így helyszíni szerelésnél kevésbé mozgékony. A másik szerszám akkumulátorról üzemel, így lényegesen mobilabb és a feje teljesen körbeforgatható, azaz minden helyszíni munkához alkalmazkodni tud. Nagyon kell vigyázni a ledarabolt csıvégek sorjátlanítására, mert a sorja megsértheti a gumitömítést, s ekkor már nem biztos a tökéletes kötés. A szerszám az idomra egy hatszöglető benyomást készít, ami elfordulás és tengelyirányú elmozdulás ellen is védi a kötést. A 2.25. ábrán a karmantyú bal oldalán már kész a préselés, a jobb oldalán pedig látszik, hogy még ezután készül a kötés.
2.25. ábra Préskötés
Egy kész szerelést lehet látni a 2.26. ábrán
2.26. ábra Présidomos kazánházi szerelés Természetesen a csınek tiszta zsírmentesnek kell lennie a tökéletes tömítettséghez. A gép szorítópofái a csıméretnek megfelelıen cserélhetıek. e.) Gyorskötı rendszer Ehhez a kötési módhoz speciális idom szükséges (2.27. ábra), mely nem olcsó, viszont a kötés szinte pillanatok alatt kész.
2.27. ábra Gyorskötı idomok Az idom belülrıl úgy van kiképezve (2.28. ábra), hogy középen egy mőanyag ütközıt találunk a bedugás mélységének érzékeléséhez. Egy-egy gumigyőrő biztosítja a tömítést és az idom
mindkét oldalán egy-egy rozsdamentes acélból készült "farkasfog" akadályozza meg a csı kicsúszását, miáltal ez a kötés oldhatatlanná válik.
2.28. ábra Gyorskötı idom felépítése 2.1.5. Tisztítás A csıvéget tisztítani, azaz a felületet oxidmentesíteni, csak a forrasztásos kötéseknél szükséges. A tisztítást külön végezzük a csı külsı- és belsı felületén. A külsı felülethez fémmentes tisztítót (pl. gyapotkendıt 2.29. ábra) használunk.
2.29.ábra Gyapotkendı Az idomok belsejének tisztításához tisztítókefét használunk (2.30. ábra). Tisztítókefébıl lehetıleg rézszálast kell választani.
2.30. ábra Tisztítókefe A rézszálas tisztítókefe nagyon gyorsan kopik, s az ára sajnos nem alacsony. Emiatt a kopott kefét nem szokták eldobni a szerelık, hanem arra tekernek gyapotkendıt és úgy tisztítják meg vele az idom belsejét. Kis gyakorlattal ez a mővelet tökéletes lehet.
2.31. ábra A csı külsı felületének tisztítása 2.1.6. Öblítés Az elkészült hálózatot át kell öblíteni, hogy eltávolítsuk a csı belsejébıl a benne maradt szennyezıdéseket és az esetlegesen bennlévı folyasztószert (forrasztásos kötés esetén). A folyasztószer megakadályozza a csıben a nemes oxidréteg kialakulását, s így lehetıséget teremt az eróziós korrózióra, ha abban víz közeg áramlik. A folyasztószer eltávolítása ivóvíz vezeték esetén a legfontosabb, mert abban mindig oxigéndús víz áramlik, ami elısegíti a rézionok leválasztását a csı faláról. Ivóvíz és főtési víz szállításánál az öblítést szőrt vízzel oldjuk meg. Ha lehetséges, akkor keverjük nagynyomású levegıvel az öblítıvizet, mert a keverék intenzívebben tudja a szennyezıdéseket eltávolítani. Fagyveszély esetén az öblítést levegıvel végezzük, de az elsı lehetıségnél mossuk át a rendszert vízzel. Gázellátásnál, olajellátásnál, klímarendszereknél, préslevegınél az öblítést nagynyomású levegıvel kell elvégezni és hagyni kell, hogy a csı nyitott végén a szennyezıdések eltávozhassanak. 2.1.7. Nyomáspróba Minden elkészült hálózatot ellenırizni kell, hogy jól sikerült-e a szerelés. Az ellenırzéshez szükséges nyomás minimum 10 bar legyen, de ha ezt megközelíti, vagy meghaladja az üzemi nyomás, akkor legalább az üzemi nyomás 1,5- szerese legyen a próbanyomás. Olyan helyeken, ahol az elkészült hálózat esetleges sérüléseknek van kitéve (pl. padozatban, vakolat alatt) a további munkák során, a veszély idejére (pl. betonozás, vakolás) a nyomást rajta kell hagyni a rendszeren, hogy azonnal észre lehessen venni, ha baj történik. Például betonozáskor történt sérülést még a betonozás közben ki lehet javítani. Ha ezt nem tesszük meg menet közben, csak a betonozás végén vesszük észre a hibát, akkor szinte lehetetlen megtalálni a hiba helyét és fel kell bontani a teljes betonozást. 2.1.8. Utószigetelés A falban, vagy padozatban haladó vezetékek mindig szigeteltek legyenek. A kötések helyén a szigeteléseket pótolni kell. Falon kívüli szerelésnél is szigetelt vezetéket kell használni, ha a csıben hideg közeg áramlik, ugyanis a levegı nedvességtartalmából kicsapódik egy rész a csı felületére (izzad a csı, 2.32. ábra).
2.32. ábra A hideg csövek izzadása A szigetelés szakszerő eltávolítását speciális késsel kell végezni (2.33. ábra), mert ha hagyományos késsel tesszük ezt, akkor könnyen megsérthetjük a csövet. A rézcsı a sérüléseknél könnyen törhet.
2.33. ábra Szigetelésbontó kés A kötés elkészülte után a hiányzó szigetelést pótolni kell úgy, hogy a pótlás minısége megközelítse az eredeti szigetelés jóságát (2.34. ábra).
2.34. ábra Szigetelés pótlása 2.2. Forrasztásos kötés készítése Forrasztásos kötés készítésénél a csıvégek és idomok forrasztási felületei fémtiszták (oxid és szennyezıdésmentesek) legyenek. A rézcsövek és idomainak lágy és kemény forrasztásánál a kapilláris forrasztási eljárást kell alkalmazni. Azaz a forrasztási hézag egyenletes és olyan kicsi legyen, hogy a kapilláris hatás létrejöjjön és a forrasz a nehézségi erı ellenére a résbe bejusson (2.35. ábra). Az EN 1057 szabványnak megfelelı csövek ill. az EN 1254 szabvány 1. része szerinti forrasztott szerelvények alkalmazása esetén az egymáshoz igazodó méret tőrések miatt ez a követelmény teljesül.
2.35. ábra A kapilláris rés és szívómagasság összefüggése A belsı és külsı forrasztási végek közti átmérı különbség legalább 0,02 mm és legfeljebb 0,3 mm értékő az 54 mm-es külsı átmérıvel bezárólag, e feletti méreteknél legfeljebb 0,4 mm. A centrikus helyzetbıl adódóan a forrasztási hézag 0,01-0,2 mm. A megfelelı kapilláris rés miatt fıleg a lágy rézcsöveket kalibrálni kell. Amennyiben ez nem történik meg, akkor nem lesz jó a kötés (2.36. ábra). Két oldalt nincs kapilláris rés, így oda nem tud bejutni forraszanyag. Alul és felül pedig túl nagy a rés, így nem biztos, hogy megfelelı magasságig fel tud szívódni a forraszanyag. Ez a forrasztás biztosan nem lesz tömör.
2.36. ábra Kalibrálás nélküli lágy rézcsı A forrasztási helyzetet a csıtengelyhez viszonyítva nem szabad áthelyezni és a teljes átfedési hossz mentén egyenletes forrasztási hézagot kell biztosítani. A forrasztás szakszerő elıkészítése és elvégzése alapvetı fontosságú a berendezés késıbbi üzembiztonságához. A gyárilag köpennyel ellátott vagy hıszigetelt rézcsövek összekötésénél a gyártók utasításait kell betartani. Az összekötési helyeket a nyomáspróba után utólag szigetelni kell. Forrasztásos kötésnél kétféle megoldás lehetséges:
Lágyforrasztás,
Keményforrasztás.
A két forrasztási módszer között két lényeges eltérés van. Az egyik a forrasztási hımérséklet, a másik a munka menete. Megegyezés született arról, hogy a 450°C-t tekintjük a határnak. Az ez alatti hımérsékleten történı forrasztást lágy forrasztásnak nevezzük, e felett pedig kemény forrasztásnak. Természetesen a két forrasztási hımérséklet ettıl nagyon messze van. A lágyforrasztás 200-250°C h ımérséklet környékén történik, a keményforrasztás pedig 670-730° C körül. A kívánt hımérséklet mindig az alkalmazott anyagoktól függ. A forrasztásokat alacsonyabb hımérsékleteknél egyszerő PB gázzal üzemelı forrasztópisztollyal végezhetjük, de a magasabb hımérsékleteknél célszerőbb az acetiléngázzal üzemelı forrasztópisztoly használata. A lángot minden esetben szórtra (nem szúró) és semlegesre (se nem oxidáló, se nem redukáló) kell beállítani. Meglévı épületeknél a lakásokban történı munkáknál nagyon hasznos az elektromos forrasztó használata, mert ott nincs nyílt láng, így kisebb a tőzveszély. Vízvezetéki és főtési rendszer szerelésénél használhatunk helyszínen készített karmantyút, szőkítést és elágazást. A helyszínen készített elágazást viszont csak keményforrasztással lehet kötni, ezért ivóvíz rendszereknél 28 mm külsı átmérı alatt ne használjuk ezt. Gázvezetékek szerelésénél T és ferde leágazások valamint szőkítések kialakítása csak az EN 1254 szabvány szerinti kapillárisan forrasztható idomok alkalmazásával lehetséges (helyszínen elıállított GW 2 munkalap szerinti karmantyús csatlakozások engedélyezettek). Folyékonygáz és olajvezeték szereléseknél minden forrasztásos összekötést az EN 1254 szabvány szerinti kapillárisan forrasztható idomokkal kell elvégezni. Csapadékvíz, iparivíz és hőtıvíz rendszereknél a csatlakozások vonatkozásában úgy kell eljárni, mint az ivóvízrendszereknél, a napenergiás berendezéseknél pedig mint a főtési rendszereknél. 2.2.1. Lágy forrasztás Lágy forrasztásos kötéseket hideg és melegvizes valamint főtési vezetékekben 110°C üzemi hımérsékletig lehet alkalmazni. Gáz, folyékonygáz és olajvezetékeket nem szabad lágy forrasztással összekapcsolni. A gyártók elıírása szerint a felületfőtéseknél alkalmazott rézcsöveket kemény forrasztással kell összekötni. Lágyforrasztásnál a következı méreteket be kell tartani (2.1. táblázat):
2.1. táblázat: Legkisebb benyúlási hossz és legnagyobb forrasztási hézag lágy forrasztásos összekötéseknél (EN 1254, 1. rész)
A lágy forrasztásos összekötéseknél minden esetben folyasztót kell alkalmazni (2.2. táblázat). Kerülni kell a forrasztás során a folyasztó túlhevítését, mert hatását elveszti. Fontos, hogy a folyasztó vékonyan kerüljön a csı vagy idom forrasztási felületére annak érdekében, hogy csak a mőszakilag elkerülhetetlen mennyiségő hidegvízben oldódó folyasztó anyag kerüljön a vezeték belsejébe. Legjobb az, ha a folyasztószert a csı külsı felületére visszük fel, mert a felesleges mennyiséget az idom felhelyezése a csövön kívülre juttatja. Ezt a felesleges folyasztó anyagot öblítéssel el kell távolítani. A külsı felületekrıl a folyasztó maradványát optikai okokból kell a forrasztás után eltávolítani, hogy elkerüljük a zöld korróziós termékek képzıdését. Lágy forrasztásos folyasztó esetén egy puha nedves ronggyal lehet ezt eltávolítani.
2.2. táblázat A lágyforrasztáshoz alkalmazott folyasztók A lágy forrasztó paszta alkalmazása (por alakú lágy forrasz és folyasztó keveréke) egyszerősíti a folyasztó helyes adagolását és a paszta színváltozása (szürkétıl ezüstig, a forrasz olvadása) jelzi a felhasználónak a helyes üzemi hımérsékletet. A folyasztóhoz hasonlóan a lágy forrasztó pasztát is vékonyan kell felvinni a külsı forrasztási végre (és nem az idomba). A hımérséklet elérése után a pasztához forraszanyagot kell még adagolni azonos összetételben mint a pasztában lévı forrasz, annak érdekében, hogy a kapilláris hézagban biztosítsuk a megfelelı töltöttséget. A lágyforrasztó paszták por alakú lágyforrasz összetevıt, folyasztót valamint kötıanyagot tartalmaznak, így egy krémszerő paszta keletkezik, amely legalább 60 tömeg% mértékben tartalmaz forraszanyagot. Ivóvizes rendszereknél csak az EN 29453 szerinti lágyforraszokat szabad alkalmazni, melyeknek az összetételét a 2.3. táblázat tartalmazza. Az egyéb szereléseknél (pl. főtés) az egyszerőség kedvéért ezen forraszok alkalmazása igen ajánlott.
2.3. táblázat Lágy forraszanyagok összetétele rézcsı szereléshez A lágy forraszt közvetlen láng alkalmazása nélkül kell megolvasztani a forrasztási helyen. Elıször felmelegítjük a forrasztási helyet, majd a lángot elvesszük és úgy adagoljuk a forraszanyagot. A megolvasztáshoz elegendı hımérsékletet ad a forrasztási hely melege (2.37. ábra).
2.37. ábra Lágyforrasztás lánghatás nélkül Végezetül a forrasztási hely lehőlése után egy nedves ruhával a folyasztószer maradékát el kell távolítani (2.38. ábra). Tapasztalat szerint az el nem távolított folyasztó nem jelent káros befolyást a szerelés biztonságára, de a szerelés esztétikáját rontja.
2.38. ábra A forrasztási hely megtisztítása 2.2.2. Kemény forrasztás Az elızıekben lehetett látni, hogy gázvezetékeknél, olajvezetéknél, 110°C h ımérséklet feletti főtésnél, vagy felületfőtéseknél csak kemény forrasztást szabad alkalmazni. A kemény forrasztásos összekötéseket ivóvizes rendszerekben csak 28 mm-nél nagyobb csıméret esetén lehet alkalmazni (nem kötelezı). A kemény forrasztáshoz nem minden esetben kell folyasztószert használni. A vörösréz vörösrézzel történı kemény forrasztásakor, réz-foszfor forraszanyag alkalmazásánál folyasztó nem szükséges, mivel a foszfor folyasztóként viselkedik. Amennyiben vörösréz egységeket sárgarézzel vagy vörösöntvénnyel kell forrasztással összekötni, akkor kemény forraszanyagot kell alkalmazni (lásd 2.4. táblázat). A 2.4. és 2.5. táblázatokban zárójelben láthatók a régebbi jelölések.
2.4. táblázat A GW 2 DVGW (Német víz- és gázipari egyesülés) munkalap szerinti engedélyezett, vízben oldódó folyasztók és a különbözı forraszanyagok A kemény forraszanyagok összetételét a 2.5. táblázat tartalmazza.
2.5. táblázat Kemény forraszanyagok a rézcsı szereléshez Rezgésnek kitett forrasztási helyeken inkább az ezüst-tartalmú forraszanyagokat kell használni, mert a foszfor-tartalmúak rideg kötést eredményeznek. A foszfor-tartalmú forraszanyagokat nem szabad a lánghoz túl közel tartani, mert zöldes lángképet adva kiég belılük a foszfor. Kéntartalmú közeget szállító vezetékeknél (légnemő gáz, folyékony gáz, olaj) sem szabad foszfortartalmú forraszanyagot használni. Keményforrasztásnál a forrasz hozzávezetése a cseresznyepirosan izzó munkadarab szórt lángjában történik (2.39. ábra). Vannak még olyan ezüsttartalmú keményforrasz pálcák, amelyeket folyasztó szerrel vonnak be. Ez a folyasztó mennyiség nagyobb csıméreteknél nem elegendı. Az ilyen pálcákkal végzett szakszerő keményforrasztásos csıkötéseknél pótlólag kell a folyasztót vékonyan felvinni a csıvégre.
2.39. ábra Keményforrasztás közvetlen lánghatással A keményforrasztás után is el kell távolítani a maradék folyasztószert, valamint a képzıdött revét. A keményforrasztásos folyasztó esetén annak glazúros jellege és a keletkezett reve
miatt pl. sárgaréz kefével kell a tisztítást végezni. Tapasztalat szerint az el nem távolított folyasztó itt sem befolyásolja a szerelés üzembiztonságát, csak a szerelés esztétikumát rontja. 2.3. A csıvezetékek további megmunkálása A vezetékek összekötésén kívül szükség lehet még csıhajlításokra, tok készítésére és elágazás készítésére is. A megmunkálások lágy rézcsınél egyszerőek, félkemény és kemény rézcsınél már nehezebbek. Ez utóbbiakat ki szoktuk lágyítani az egyszerő megmunkálás végett. A lágyítás a rézcsı sötétvörös izzításáig és hirtelen lehőtésével történik (az acél lágyításával ellentétesen). Ivóvizes rendszereknél tilos az izzításos kilágyítás és nyakkihúzás a 28x1,5 mm méretig. 2.3.1. Rézcsövek hajlítása A tekercsben lévı rézcsöveket, amelyek szilárdsági állapota R220 (lágy), szerszámokkal vagy anélkül is lehet hajlítani. A szerszám nélküli hajlítási sugár tapasztalat szerint a csı külsı átmérıjének 6-8-szorosa lehet. A hajlítási sugár megválasztásánál döntı, hogy a hajlítási tartományban ne keletkezzen megengedhetetlen keresztmetszet-csökkenés, győrıdés ill. törés. Ez alapjában véve a szerszámmal történı hajlításra is vonatkozik. A mőanyag bevonatú vagy gyárilag szigetelt tekercsben lévı rézcsöveket ugyanígy lehet hajlítani, ugyanakkor különös gonddal kell eljárni, hiszen a köpeny alatt lévı törés nem mindig felismerhetı. Kisebb mérető csöveket belsı rugó segítségével kell hajlítani (2.40. ábra), így elkerülhetı a csı deformálódása (12 mm külsı átmérıig).
2.40. ábra Hajlítás rugó segítségével Ha lágy csöveknél az említett 6-8-szoros külsı átmérınél kisebb hajlítási sugarat szeretnénk elérni, vagy félkemény, illetve kemény csövet kell hajlítani, akkor azt szerszámmal kell végezni. Lehetıség van arra, hogy a félkemény, vagy a kemény csövet is kézzel hajlítsuk, de ekkor ki kell a csövet lágyítani. Ivóvíz vezetéknél ezt ne tegyük, mert eróziós korrózióhoz vezet. Hajlításhoz igénybe kell vennie a gyártók által felkínált megfelelı hajlító szerszámokat. A szerszámmal történı hajlításnál általában a külsı átmérı 4- szerese a hajlítási sugár, de ez szerszámonként változó. Ezen szerszámok némelyikét a gyártók alkalmassá tették a mőanyag köpenyő csövek hajlítására is. Fontos, hogy a köpeny a hajlításnál ne szakadjon el. Az ilyen alkalmazásoknál csak olyan szerszámot lehet alkalmazni, ahol a vezetı sín nem tartalmaz éles széleket, amely a köpenyt károsítaná. A tekercsben lévı hıszigeteléssel ellátott csöveknél a hajlítás elıtt a hajlítási tartományban a szigetelıköpenyt néhány hajlító-szerszámnál el kell távolítani, melyet aztán pótolni kell. Gyártanak kézi és gépi hajlító-szerszámokat is. Különbözı kézi hajlítókat láthatunk a 2.41. ábrán, melyek alkalmasak bármilyen állapotú csövek hajlítására.
2.41. ábra Kézi hajlító-szerszámok A lágy, vagy kilágyított csöveket egyszerő, racsnis szerszámmal is lehet hajlítani (2.42. ábra).
2.42. ábra Egykezes hajlító A kilágyítást a csıre jelölt hajlítási tengelyvonaltól visszamérve 1 hajlítási sugárnyi hossznál kell kezdeni és a tengelyvonal utáni 1 hajlítási sugárnyi hosszig kell végezni. A szálban gyártott csöveket, amelyek szilárdsága R250 (félkemény) és R290 (kemény) 18x1,0 mm méretig az EN 1057 szabvány elıírásainak megfelelı hajlítási sugárral lehet hajlítani megfelelı szerszámok segítségével. A legkisebb hajlítási sugarakat a 2.6. táblázat tartalmazza.
2.6. táblázat Félkemény, illetve kemény csövek hajlítási sugara Itt is fontos, hogy az ívekben ne legyen törés, hajlítás és szakadás. Az R250 (félkemény) és az R290 (kemény) szilárdságú egyenes rézcsövek 28x1,5 mm méretig egyformán hajlíthatók (GW 392 munkalap függeléke szerint). Hajlító- szerszámokból gyártanak a kézi hajlítókon kívül gépi hajlítókat. Ezek lehetnek helyhez kötöttek és hordozhatóak is (2.43. ábra).
2.43. ábra Hordozható gépi hajlító-szerszám 2.3.2. A rézcsövek tokozása Elıfordul, hogy nincs megfelelı mérető karmantyúnk a további szerelésekhez, s ilyenkor készíthetünk tokot a csı végére, de csak ivóvíz, főtés (110°C-ig), és légnem ő gáz vezetékeknél. Lágy csöveknél problémamentesen lehet tokozni, de a félkemény és kemény csöveknél ki kell lágyítani a csı végét (ivóvíznél 28 mm-ig nem szabad). A tok készítéséhez úgynevezett expandert kell használni (2.44. és 2.45. ábra).
2.44. ábra Kézi expander
2.45. ábra Tokkészítés géppel Ivóvíz és főtésvezetékekben azonos átmérıjő karmantyús kötéseket és egylépcsıs szőkítést lehet alkalmazni kapillárisan forrasztható idomok alkalmazása nélkül lágyforrasztással. Fontos megjegyzések:
A helyszíni tokkészítést (karmantyúkészítés) megfelelı szerszámokkal kell elvégezni.
A szerszám és a csı közti kenıanyagról minden esetben le kell mondani.
A csı anyagának izzításos feltágítása ivóvizes rendszereknél nem megengedett. (lásd GW 2 munkalap 4. szakasz).
Karmantyúk és egylépcsıs szőkítéseknél alkalmazott lágy forrasztásos kötéseknél a forrasztási hézag és benyúlási mélység méreteinek a 2.1. táblázat szerinti értékeknek kell lenni. Keményforrasztásos kötéseknél a GW 2 szerint a benyúlási mélység a csıfal vastagságának háromszorosa, azonban legalább 5 mm. A gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy az optimális benyúlási mélység 7-10 mm. Pontosabb szabályozást a GW 2 munkalap ad (96/01 kiadás). 2.3.3. Elágazás készítése rézcsıre A T és ferde leágazások helyszíni elıállítása a csıfalba készített átmenı furattal kezdıdik. Ezután a furat környékén az anyagot kilágyítják, majd ezt követıen kézi nyakkihúzóval és különleges szerszámokkal 1 vagy 2 munkamenetben úgy peremezik ki, hogy a leágazó csı falvastagságának legalább háromszorosa legyen az átfedési hossz, azaz minimálisan 5 mm. A leágazó csı legalább 1 mérettel kisebb legyen, mint a fı vezeték (2.46. ábra).
2.46. ábra Helyesen készülı nyakkihúzás Ha nem megfelelıen készítjük az elágazást (2.47. ábra), akkor a belógó csı miatt örvénylések keletkeznek, s ez eróziós korrózióhoz vezet, valamint megnövekszik az áramlási ellenállás.
2.47. ábra
Helytelen kialakítás Ivóvízvezetékeknél a nyakkihúzás elıállításánál használt szerszámok esetén le kell mondani a szerszám és a csı anyag közti kenıanyag használatáról, mert korróziós jelenségeket okozhat. A leágazó csı illesztésénél arra kell ügyelni, hogy a fıvezeték keresztmetszete a leágazó csı bevezetésével szőküljön (lásd 2.46. ábra). A forrasztás elıtt a nyakkihúzást kalibrálni kell és a csatlakozási helyet rendezni kell, hogy az elvezetı csı egyenesen álljon. Az illeszkedı részek tompa illesztése forrasztásos összekötéseknél nem megengedett. Helyszínen készített leágazásoknál nem szabad lágyforrasztást alkalmazni. Ezeket keményforrasztással kell összekötni, azonban ivóvizes szereléseknél 28x1,5 mm méretig tilos a keményforrasztás alkalmazása. A leágazásnál elıször egy furatot kell készíteni a csıre, majd a csatlakozó csı méretének megfelelıen kell a nyakkihúzást elvégezni. Ez történhet kézi szerszámmal (2.48. ábra) és gépivel (2.49. ábra) egyaránt.
2.48.ábra Kézi nyakkihúzás
2.49. ábra Gépi nyakkihúzás A nyakkihúzás elkészülte és a kalibrálás után a csatlakozó csı behelyezése történik, melynél meg kell akadályozni, hogy a csı túl mélyen menjen az elágazásba, ezért egy pontozófogóval egy felütközést készítünk (2.50. ábra). Ez megakadályozza a csı mélyebbre csúszását a kívánt szintnél.
2.50. ábra Pontozófogó használata A helyszínen készített elágazást csak a legszükségesebb esetben használjuk, mert elkészítése hosszadalmasabb egy T idom beépítésénél és kevésbé biztonságos. Ezt inkább csak meglévı rendszereknél alkalmazzuk utólagos elágazás készítésénél. 2.4. Egyéb munkálatok A csıvezetékeket a szerelés során még rögzíteni és esetlegesen hıszigetelni kell, valamint gondoskodni a hıtágulás felvételérıl. A szabadon szerelt csupasz csıvezetékeket lehet festeni is a rézre nem agresszív festékkel. 2.4.1. Csırögzítések A vakolat alatt, valamint a padozatban haladó vezetékeket csak ideiglenesen kell rögzíteni, mert a vakolás, vagy betonozás után a rögzítésre már nincs szükség. A szabadon szerelt vezetékeket viszont esztétikus rögzítı-elemekkel kell ellátni. A rézcsı hıtágulása durván duplája az acélcsıének, ezért a rögzítéseknek olyanoknak kell lenniük, amelyek fixen is meg tudják fogni a csövet, vagy megengedik az elmozdulást. A rögzítéshez leginkább csıbilincseket használunk, melyek készülhetnek:
acélból,
rézbıl,
mőanyagból.
Az acélbilincseknél vigyázni kell arra, hogy az acél ne érintkezhessen közvetlenül a rézcsıvel, mert elektrokémiai korrózió indulhat meg és ez az acélból készült bilincs tönkremenetelét okozza. Ilyenkor a csı és a bilincs közé mőanyag, vagy gumi csíkot kell tenni (2.51. ábra).
2.51. ábra Acélbilincs gumigyőrővel csupasz csınél A gumigyőrő egyben a zajcsillapító szerepét is betölti, tehát nagyon hasznos a beépítése (2.52. ábra). Mőanyag szigeteléső csınél nem kellene gumigyőrő.
2.52. ábra Acélbilincs gumigyőrővel szigetelt csınél A rézbıl készült bilincseknél nem lép fel semmi probléma, mert azonos anyagú a csıvel, így korróziós hatások nem léphetnek fel (2.53. ábra).
2.53. ábra Bilincs rézbıl A mőanyag bilincsek általában megengednek hosszirányú elmozdulást és a szerelésük is egyszerő. Léteznek egyes- és ikerbilincsek, valamint bepattintós és lezárható kivitelő bilincsek (2.54. 2.55. és 2.56. ábrák).
2.54. ábra Bepattintható egyes mőanyag bilincs
2.55. ábra Bepattintható, iker mőanyag bilincs
2.56. ábra Lezárható, mőanyag bilincs A rézcsövek falvastagsága lényegesen kisebb az acélcsıénél, ezért az önhordóképességük is kisebb. Ez azt jelenti, hogy a rögzítéseket kisebb távolságokban kell beépíteni.
2.7. táblázat Rögzítési távolságok vizet szállító rézvezetékeknél (DIN 1988 2. rész, 2. táblázat) Amennyiben a csıben szállított közeg, valamint a csı önsúlya mellett még más terhelés is lehetséges, úgy a megadott távolságokat csökkenteni kell. Ha a csıben légnemő közeg áramlik, akkor a megadott távolságot kicsivel növelni lehet.
2.4.2. Rézcsövek hıszigetelése Már korábban szó volt róla, hogy a hideg közeget szállító csıvezetéket védeni kell az izzadástól. Erre megfelelı a mőanyag burkolattal ellátott csı (EUROSAN). Amennyiben a csıben melegített közeg áramlik, úgy védeni kell a lehőlés ellen. Ehhez kaphatók a rápattintható csıhéjak és a csıre húzható szigetelések (2.57. ábra).
2.57. ábra Csıre húzható szigetelések A lehőlés elleni védelem nem csak energiatakarékosságot jelent, hanem az épület
használhatóságát is javítja. Egy padlóban vezetett, hıszigetelés nélküli főtési vezeték rendkívül felmelegítheti a padlót, ami már nem kellemes (a padlófőtéseknél 50-55°C-nál magasabb hımérsékletet nem engedünk meg, mert a padló túlmelegedne, így a 90/70°C h ımérséklető főtıvíz is káros lenne). Vagy nyáron a szigeteletlen melegvíz vezeték nagyon meleggé teheti az amúgy is meleg lakást. A vakolat alatti, illetve a padlóba szerelt vezetékeknél igyekezni kell a jó hıszigetelési hatásfokkal rendelkezı anyagokat használni, mert különben ugyanazon hıszigetelés eléréséhez esetleg sokkal vastagabb réteget kell beépíteni, ami növeli a költségeket (2.58. ábra).
2.58. ábra A hıszigetelés hatásossága és a beépítési méret kölcsönhatása 2.4.3. Táguláskiegyenlítés A rézcsı hıtágulásának felvételérıl minden esetben gondoskodni kell, különben károsodások léphetnek fel. Például vakolat alatt, vagy padozatba szerelt vezetéknél ledobhatja a vakolatot, vagy megemeli a betont a csı. Ha a burkolat erısebb, akkor a csı deformálódik (2.59. és 2.60. ábrák).
2.59. ábra Helytelen vakolat alatti szerelés
2.60. ábra Helyes vakolat alatti szerelés Szabadon szerelt csıvezetéknél is gondolni kell a hıtágulás felvételére (2.61. és 2.62. ábrák).
2.61. ábra Helytelen falon kívüli szerelés
2.62. ábra Helyes falon kívüli szerelés Mindenképpen meg kell oldani két fix megfogás között a tágulási lehetıséget (2.63. ábra).
2.63. ábra Két fix pont közötti táguláskiegyenlítı Többféle táguláskiegyenlítés lehetséges, de a legolcsóbbak a legegyszerőbbek is és a legmegbízhatóbbak is (2.64. ábra). Az ábrán balról jobbra haladva a következı lehetıségeket látjuk:
tömszelencés kompenzátor,
hullámlemez kompenzátor,
"U" alakú kompenzátor
elhúzás,
líra alakú kompenzátor.
2.64. ábra Táguláskiegyenlítési lehetıségek A tágulás felvételére a legegyszerőbb az elhúzás (2.65. ábra). A mőanyag szigeteléső vezeték 5 méter hosszúságig fel tudja venni a benne lévı csı hıtágulását. 5 méter után egy elhúzás beiktatásával kezdıdik újra a hıtágulás.
2.65. ábra Egyszerő elhúzás
2.8. táblázat Elhúzás mértéke a tágulás függvényében Viszonylag egyszerő a líra alakú kompenzátor, melyet a vezeték meghajlításával érhetünk el (2.66. ábra és 2.9. táblázat).
2.66. ábra Líra alakú kompenzátor
2.9. táblázat Líra alakú kompenzátor méretei (nagyobb hajlítási sugárnál nagyobb tágulások felvételére alkalmas) "U" alakú kompenzátort idomok segítségével készíthetünk a helyszínen (2.67. ábra), melynek méreteit a 2.10. táblázat mutatja.
2.67. ábra "U" alakú kompenzátor
2.10. táblázat Kompenzátor R mérete rézcsı esetén különbözı külsı átmérınél a hosszváltozás függvényében A hullámcsöves kompenzátor egy jó megoldás, mert az nem csak tengelyirányú elmozdulás felvételére alkalmas, viszont az ára lényegesen magasabb az eddigi megoldásokénál (2.68. ábra).
2.68. ábra Hullámcsöves táguláskiegyenlítı A tömszelencés kompenzátor beépítése nagy odafigyelést igényel, mert ezt állandóan karban kell tartani. A tömszelence a sok elmozdulástól idınként elveszíti tömörségét, s ilyenkor meg kell húzni a tömszelencét. Ezt jól látható és könnyen hozzáférhetı helyre kell beépíteni. A
tömszelence kialakítása pont olyan, mint bármelyik strangelzáró szelepé. 2.4.4. Rézcsövek festése A szabadon szerelt csupasz csöveket néhány helyen esztétikai okokból le kell festeni. Ezt nem korrózió elleni bevonatként visszük fel a csıre, mint az acélcsınél. Nagyon ritkán (savas levegıjő helyiségben, pl. akkumulátortöltı) szükséges a védımázolás. A festést mindig a csı zsírtalanításával kell kezdeni, majd jöhet az alap és fedımázolás. A festékek kiválasztásánál arra kell ügyelni, hogy az rézcsıre jó legyen (nem minden festéket lehet rézcsıhöz használni). 2.5. Hálózatok kiépítése Mint azt már korábban ismertettük, a rézcsövet az épületgépészet minden területén fel lehet használni. Az a néhány kivétel is szerepelt, amikor korlátozva van a felhasználás. A hálózatok kiépítésénél kitérünk a:
vízvezetékek,
főtési vezetékek,
gázvezetékek,
olajvezetékek
szerelésénél betartandó szabályokra. Ha szerelésnél ezekre figyelünk, a vezetékek élettartama szinte korlátlan lesz, vagyis biztosan kibírja azt az élettartamot, amit az épület. A mai épületekben korábban beépített acélcsövek élettartama 25-30 év, az állagmegóvás függvényében. Ez azt jelenti, hogy az ilyen vezetékeket 25-30 évenként ki kell cserélni. A munka nem csak a vezetékek cseréjének a költségét fogja jelenteni, hanem a járulékos dolgokét is (pl. vakolat, vagy beton bontása a burkolatokkal, festés, mázolással együtt). A nem említett szereléseknél hasonlóan kell eljárni, mint azt a felsoroltaknál látni fogjuk. A rézcsövek kis átmérıje és idıtakarékos szereléstechnikája nem csak új szerelésekhez jó, hanem különösen alkalmas felújításokra vagy meglévı berendezések bıvítésére. A falsík elıtti szerelés gyakran megkönnyíti a vonatkozó rendeletek betartását különösen az épületstatika, a hı és zajvédelem valamint a tőzvédelem vonatkozásában, mivel a fal továbbra is érintetlen marad. A vakolat alatti utólagos elhelyezés ezzel szemben sok ráfordítást igényel a szabályzatok betartása miatt és gyakran egyáltalán nem is lehetséges ez. A tekercsben lévı csövek különösen alkalmasak a lakásokon belüli utólagos beépítésre, mivel könnyen hajlíthatók és könnyen hozzáilleszthetık a meglévı épület adottságaihoz. Könnyen eltakarhatók, pl. szegélylécek segítségével. Az egyenes szálcsövek felszálló és elosztóvezetékként alkalmazhatók elsısorban meleg közeg szállításakor különösen akkor, ha azok gyárilag köpennyel ellátott vezetékek és így kis külsı átmérıjük miatt csekély a helyigényük. Szerelıfal létrehozásánál a rézcsövek igen elınyösek kis külsı átmérıjük és jó hajlíthatóságuk miatt. 2.5.1. Vízvezetékek szerelése Új vezetékhálózatnál, amikor az egész rendszert rézcsıbıl készítjük, nincs semmi probléma. Azonban meglévı hálózatoknál rézcsövek és horganyzott acélcsövek egyidejő alkalmazásakor az anyagok különbözı viselkedése (elektrokémiai potenciálja) miatt ügyelni kell az alábbi szempontokra. Az ivóvízben - a főtési vízzel ellentétben - mindig nagyságrendekkel nagyobb az oxigéntartalom. A réz reagál erre, jóllehet normál esetben egy rézoxid védıréteg alakul ki. Általában egy fedıréteg jön létre, leggyakrabban bázikus kémhatású réz-karbonból. Az ilyen rétegképzıdés közben kis mennyiségben mindig oldódik réz a vízben (késıbb, a patina kialakulása után, már teljesen elhanyagolható lesz). Amennyiben az oldott réz (rézion)
érintkezésbe kerül a horganyzott acéllal, akkor az ott cementálódik, míg a nem nemes horgany, vagy vas oldatba megy. A cementálódó réz révén az azután következı vezetékekben vagy készülékekben pontkorrózió jöhet létre, amelyet a réz vált ki. Ezért az ivóvízvezetékekben az ún. "folyásszabályt" be kell tartani. A folyási szabály: a rézcsöveket a víz folyási irányából nézve mindig a horganyzott acél egységek után kell beépíteni.
2.69. ábra Réz- és horganyzott acélcsı összeépítése A rézcsövekbıl valamint a rézbıl készült részegységekbıl és készülékekbıl a víz visszaáramlását a horganyzott vezetékekbe megfelelı intézkedésekkel kell megakadályozni, pl. csıhurkok, visszaáramlást gátlók beépítésével (2.69. ábra). Hidegvíz vezetékeknél ezt a "folyásszabályt" mindig be lehet tartani. Pincében elhelyezett horganyzott acélcsıbıl készült elosztó és felszálló vezetékek esetén az ágvezetékeket lehet például rézbıl készíteni.
Melegvizes rendszereknél, ahol a hidegvíz, a becsatlakozás és a vízmelegítı horganyzott acélból készült, az ezután következı csövek lehetnek rézcsövek, ha nincs cirkuláció (a cirkulációt a fentiek szerint kell megakadályozni) (2.70. ábra).
2.70. ábra Melegvíz vezetékek és a tárolók kapcsolásai Amennyiben a vízmelegítı acélból készült és ehhez rézbıl készült cirkulációs vezeték és szerelvény csatlakozik, akkor az úgynevezett folyásszabály sérül. Ilyen esetben a vízmelegítıt védeni kell a korrózió ellen. A védelmet bevonattal lehet elérni (pl. zománc, vagy mőgyanta), míg az állandóan fennálló veszélyt a védıréteg hibája miatt további anódos védelemmel kell
biztosítani. Ezt az anódot a készülék gyártójának elıírása szerint kell karbantartani ill. felújítani. Amennyiben különbözı korróziós potenciálú anyagokat építenek össze - mint pl. réz és horganyzott acél - és ezek közvetlenül érintkeznek, akkor a nem nemes anyagnál - például a horganyzott acélnál - kontaktkorrózió lép fel. A gyakorlatban a kontaktkorróziónak nincs jelentısége. Évtizedeken keresztül beépítettek szerelvényeket, mint pl. szelepeket, vízórákat, stb. horganyzott acélcsövekbe úgy, hogy a bekövetkezı korróziós károkról érdemben nem lehetett hallani. Ebben szerepet játszanak a kialakítási viszonyok is, különösen az elektrokémiailag nemesebb és kevésbé nemesebb anyagok felületének viszonyai. Minél kisebb ez az arány, annál kisebb a károsodás valószínősége. Nagyon sokba kerülı tapasztalatot szerzett az egyik hazai szállodánk, hogy a horganyzott acélcsı hálózatba réz hıcserélıs melegvíz-termelıt építtetett be (a betervezett acél hıcserélı helyett). Négy éves használat után a melegvíz alapvezeték olyan lett, mint a zuhany, apró tőhegynyi lyukakkal. Hibás volt a szerelı cég is, akik nem hívták fel a szálloda figyelmét a helytelen anyagválasztásra. Az alap- és felszállóvezeték kialakítása rézcsıbıl, hasonló az acélvezetékéhez. Az ágvezeték kialakítás viszont több lehetıséget kínál (2.71., 2.72. és 2.73. ábrák).
2.71. ábra Hagyományos "T" idomos szerelés A hagyományos megoldás elınye, hogy kisebb az anyagfelhasználás, de a rendszer nem annyira stabil, mert egyszerre több helyen történı felhasználásnál már nyomásesés következhet be.
2.72. ábra Egyedi vízellátásos szerelés Ha több fogyasztó egyidejő használata lehetséges, akkor jobb megoldás az egyedi vízellátás szerelése egy központi osztóról. Ekkor minden berendezési tárgy külön vezetékrıl kapja a vízellátást, ami egyenletesebb nyomású üzemet jelent. Természetesen ez a megoldás nagyobb anyagfelhasználással jár együtt.
2.73. ábra Körvezetékes szerelés A nyomás egyenletesebb a körvezetékes megoldásnál is, sıt még a víz mozgása is megoldott a teljes ágvezetéki részben, mert egy csapoló kinyitásakor mindkét irányból megindul a víz áramlása, azaz kevesebb lesz a pangás a vezetékben. Az elıbbi megoldáshoz képest ez akkor jobb, ha az ágvezeték nagyobb hosszúságú. 2.5.2. Főtési vezetékek szerelése A hagyományos főtések tervezésénél a rézcsı kisebb súrlódási tényezıjét kell figyelembe venni, vagyis kisebb csıátmérıkkel lehet számolni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy minden acélcsı méretnél egyel kisebb rézcsı méretet lehet választani, hanem azt, hogy az ellenállások kisebbek és az egész hálózaton belül lesznek az acélcsınél kisebb mérető rézcsıbıl készült szakaszok (nem az összes). A csıkötési módok bármelyike használható főtési rendszereknél, mert itt nincs állandó friss oxigén-utánpótlás mint az ivóvíznél. Ennek ellenére ha forrasztásos kötést választunk, akkor a lágyforrasztás olcsóbb. Falon belül illetve padozatban történı vezetésnél az eltakart helyeken nem szabad bontható csıkötést alkalmazni. Főtési rendszerekben nem kell figyelni a vízellátásnál megismert folyási szabályra, vagyis vegyesen lehet szerelni acél és réztermékeket (2.74. ábra), mert a jól szerelt hálózatnál egy felfőtés után kiválnak a vízbıl a gázok, nem marad szabad oxigén a rendszerben, s ezután nem válik le a rézcsı faláról rézion, s így nem kerül az acélhoz, vagy az alumíniumhoz korróziót kiváltó rézion. Arra viszont figyelni kell, hogy réz és acél, vagy réz és alumínium közvetlenül ne érintkezhessen egymással, mert ez korróziót okoz. Réz-acél csatlakoztatásánál az elemek közé sárgaréz-, vagy nikkelezett sárgaréz idomot kell beépíteni. Réz-alumínium csatlakoztatásánál az elemek közé sárgaréz-, vagy kadmiumozott sárgaréz idomot kell beépíteni. Lehetıleg zárt főtési rendszert kell kiépíteni, hogy ne juthasson be oxigén a rendszerbe.
2.74. ábra Főtési rendszer kialakítása különbözı anyagú összetevıkbıl Amennyiben nem építhetı be zárt tágulási tartály (szilárd tüzelésnél), úgy a tágulási tartály kialakítását kell olyan megoldással elkészíteni, hogy a lehetı legkevesebb levegı jusson be a rendszerbe. Egy példát láthatunk erre a 2.75 ábrán.
2.75. ábra Nyitott tágulási tartály beépítése
Vigyázni kell arra, hogy a főtési víz ne cirkulálhasson a tágulási tartályban, s így nem tud oxigént szállítani a rendszer más részébe. A hagyományos vezetékelrendezések mellett nagy elınye a rézcsınek, hogy padlóban is vezethetı. Sokan nem szeretik látni a vezetékeket a lakásban, s a vezeték padozatban történı vezetése ezt a problémát teljesen megoldja. A láthatatlanság mellett a vezetékek hossza is kedvezı, mert rövidebb úton érhetık el a radiátorok. A padozatban lehetıleg ne legyenek vezetékkötések, de ha elkerülhetetlen (pl. kétcsöves főtésnél), akkor keményforrasztással készüljenek azok (de pl. Svájcban megengedett a lágyforrasztás is a padozatban). A radiátor csatlakoztatására több lehetıség is kínálkozik, mint a szelepes radiátor (alsó csatlakozású), padló felöli csatlakozású szerelvények, de van lehetıség a falban felállni a radiátor mögé és úgy kötni a radiátort, de lehetséges flexibilis csatlakozással megoldani a falból kijövı csatlakoztatást. Padozatban vezetett vízszintes egycsöves főtés elvi kialakítására mutat két példát a 2.76 ábra, de ez nem azt jelenti, hogy csak ez a kétféle kialakítás jöhet szóba. Arra vigyázni kell, hogy 3-4 főtıtestnél többet ne kössünk egy áramkörre, mert a szabályozhatósága a főtıtestek számának növekedésével egyenes arányban romlik.
2.76. ábra Egycsöves főtési kialakítások Egy vízszintes egycsöves főtés alaprajzát mutatja a 2.77. ábra.
2.77. ábra Vízszintes egycsöves főtés távlati képe
Padozatban vezetett kétcsöves főtésekre mutat néhány példát a 2.78. ábra.
2.78. ábra Kétcsöves főtési kialakítások Itt is el lehet mondani, hogy sok más megoldás is lehetséges. Kétcsöves főtés távlati képét mutatja a 2.79. ábra.
2.79. ábra Kétcsöves főtés távlati képe A rövidebb nyomvonalvezetésnek köszönhetıen olcsón megoldható a főtıtestek önálló bekötése egy osztóról. E megoldás elınye, hogy a padlóban egyáltalán nincs csıkötés. A radiátor-szerelvények kiválasztásánál vigyázni kell arra, hogy azok vagy átállíthatóak legyenek az egy-, vagy kétcsöves főtésekhez, vagy a nekünk éppen szükségesek legyenek. Sok radiátorcsatlakozó szerelvény teljesen egyforma az egy- és a kétcsöves főtéshez, csak a feliratából látható (100%, vagy 50%), hogy melyikhez való. Problémát okoz egy ellentétes rendszerhez tartozó szerelvény beépítése, mert utólag kicserélni már nehéz és költséges. A magas hımérséklető (90/70°C) f őtési vezetékek padlóban vezetésénél gondolni kell a hıtágulás felvételére. A mőanyag bevonat már nem képes ekkora hıtágulás elviselésére, de úgy is szükséges a vezetékek hıszigetelése, mely képes biztosítani a csıvezeték szabad
mozgását. Az elıremenı vezeték hımérséklete a legmagasabb, így inkább azt kell vizsgálnunk. E csıvezetéken a méterenkénti hıtágulás elérheti a 1,5 mm-t. Ha 10 m hosszú egyenes vezetéket építünk be, akkor ez már 15 mm elmozdulást is jelenthet. Amennyiben a hıszigetelésünk ennél vastagabb, akkor még ez tudja kompenzálni. Ha vékonyabb, akkor csak ennél rövidebb vezetékszakaszt szabad egy egyenesbe beépíteni. A radiátoros főtések mellett egyre inkább elterjednek a padló- és a falfőtések. Elıször a padlófőtéseket nézzük meg. Padlófőtéseknél ma gyakran használják a mőanyag vezetékeket, melyek többé- kevésbé áteresztik az oxigént (oxigéndiffúzió). A főtési rendszerben a sok oxigén korróziós károkat okoz, mely károk hatása csökkenthetı a főtıvízbe történı inhibitorok adagolásával, de az nehézkes és sokan el is felejtik az évenkénti adagolást. A rézcsı abszolút diffúziómentes. A padlófőtés elıremenı vizének hımérséklete maximum 55°C, így a h ıtágulás is lényegesen kisebb mértékő, mint a radiátoros főtéseknél. Itt 5 m egyenes csıhossz hıtágulását képes a mőanyag burkolat felvenni.
2.80. ábra Padlófőtés komplett kialakítása A padlófőtés helyes kialakítására mutat példát a 2.80. ábra. Megfelelı hıszigetelés kell lefelé a födém felé, szigetelés kell az oldalfal felé is, de itt inkább a hıtágulás felvétele miatt szükséges (2.81 ábra). A vezetéket fektethetjük kétféle rendszer szerint, száraz és nedves fektetési eljárás. Hazánkban inkább a nedves fektetés terjedt el jobban, s a szárazat ritkábban használjuk. A nedves fektetésnél a csı teljesen a betonban van (2.82. ábra), ezt könnyebb megvalósítani, olcsóbb is, viszont gondoskodni kell a csövek rögzítésérıl. A száraz rendszernél a csı a szigetelésbe fekszik bele, tehát nem kell külön rögzíteni (2.83. ábra).
2.81. ábra Padlófőtések szigetelései
2.82. ábra Nedves fektetés
2.83. ábra Száraz fektetés A vezeték padlóban történı kötésénél a mőanyag bevonatot nem szabad eltávolítani, azt a kötés után vissza kell húzni az elkészült kötésre és le kell zárni (2.84. ábra).
2.84. ábra Utólagos szigetelés padlóban lévı kötésnél
2.85. ábra Vezeték kialakítási példák A vezetékek elhelyezése után a vezeték fölé esztrich-betont kell teríteni. A vezeték fölött minimum 3 cm vastag legyen a betonréteg, mert különben a hımozgás következtében megrepedezik és elporlad. A vezetékek elrendezése a padlóban sokféle lehet, melyre a 2.85. ábra mutat néhány példát. A csiga alakú fektetés nagyobb odafigyelést igényel, mert pl. az elıremenı fektetésekor ki kell hagyni a visszatérı vezeték helyét, s majd a visszafelé jövet alkalmával töltjük azt be. A padló hımérséklete viszont e fektetési módnál a legegyenletesebb. A meander (kígyó) alakú fektetés szerelés szempontjából egyszerőbb, viszont itt a padló hımérséklete a lefektetett csı
távolságával együtt csökken. Természetesen ez nem mindig hátrány, mert például egy olyan helyiségben, ahol csak egy külsı fal van, ott ahogy távolodunk a külsı faltól, úgy kell csökkennie a padló hımérsékletének. A külsı fal mellett viszont a hidegebb felület hátrányos hıérzeti hatását úgynevezett szegélyzóna kialakításával tudjuk kompenzálni. A szegélyzóna általában a külsı faltól mért 1 m távolság (tervezéstıl függ), ahol a csıvezetéket sőrőbben fektetjük, mint a helyiség belseje felé. A kellemes közérzet miatt nem célszerő túllépni a 100 W/m2 értékő hıleadást, ami azt jelenti, hogy tartózkodási zónában a padló felületi hımérséklete nem lépheti át a 29°C-t. Kivételes esetekben eltekinthetünk ettıl az értéktıl. A magasabb padlóhımérsékletek a láb izzadását, gombásodását eredményezheti. A kivételeket a 2.86. ábrán lehet látni.
2.86. ábra Padló felületi hımérséklete Nagyobb csarnokoknál lehetséges a padlófőtési csövet közvetlenül a padló alá szerelni betonozás nélkül (2.87. ábra) (úszó padlófőtés). A vezeték ilyenkor is mőanyag-szigeteléső. Szintén nagyobb csarnokokban, vagy térfőtésnél használatos az aszfaltba készülı padlófőtés (2.88. ábra). Itt mőanyag bevonatot nem szabad alkalmazni, mert az aszfalt terítéskori magas hımérsékletétıl úgyis leolvadna. A kültéri padlófőtésnél vigyázni kell a fagyveszélyre. Ha fennáll a fagyveszély, akkor a csıben fagyálló folyadékot kell áramoltatni.
2.87. ábra Padló alatti padlófőtés kialakítása
2.88. ábra Padlófőtés kialakítása öntött aszfaltban Ha a főtendı helyiségnek nagyobb a hıszükséglete 100 W/m2-nél, akkor kiegészítı főtést kell alkalmazni. A ma készülı épületeknek már olyan jó a hıszigetelése, hogy ott elegendı a padlófőtés is. Legjobb, ha a padlófőtési áramkörök kialakításához falba épített szekrényt helyezünk el (2.89. ábra).
2.89. ábra Falba építhetı szekrény A szekrénybe be kell építeni egy-egy osztót és győjtıt, az áramkörök számának megfelelı nagyságban (2.90. ábra).
2.90. ábra Osztó-győjtı padlófőtéshez Felületfőtésekhez nem használható a radiátoros főtésekhez megfelelı hımérséklető főtıvíz. Mint arról már tettünk említést a megengedhetı maximális hımérséklet 50-55°C. E f őtıvíznek az elıállítására még nem minden kazán alkalmas, mert az alacsony hımérséklető visszatérı víz tönkreteheti a kazánt (kazánkorrózió). Emiatt az alacsony hımérséklető főtıvizet általában hıcserélıvel állítjuk elı (spirec, vagy lemezes), de vannak más megoldások is. Lehetséges beépíteni a padlófőtési áramkörbe egy hımérsékletkorlátozó szelepet, mely megakadályozza, hogy a padlóban magas legyen a hımérséklet (2.91. ábra), de ez a főtést idıszakossá teszi, mert ha lezár, akkor nincs áramlás a padlófőtési körben.
2.91. ábra Hımérsékletkorlátozó szelep Lehetıség van beépíteni egy hıcserélıvel egybeépített szivattyút, melynek hıcserélı része rézcsıbıl készült (2.92. ábra).
2.92. ábra Hıcserélıs szivattyú Nagyon jó megoldást kínál a szivattyú és hımérsékletkorlátozó szelep kombinációja az
alacsonyabb hımérséklető víz elıállítására (2.93. ábra). A főtési rendszer elıremenı vizébıl mindig annyit enged be a szelep a padlófőtési vízbe, amennyi a kívánt hımérséklet eléréséhez szükséges. E megoldásnál a padlófőtési körben állandóan kering a víz.
2.93. ábra Padlófőtési főtıvíz elıállítása keverıszeleppel 1. termosztát-fej kihelyezett érzékelıvel, 2. kihelyezett érzékelı hıvezetı tokkal, 3. termosztatikus szelep, 4. szabályozószelep a megkerülı ágban, 5. csıre helyezett elektromos szabályozó, 6. padlófőtési szivattyú, 7. padlófőtési kör, 8. radiátoros főtési kör, 9. hıtermelı
2.94. ábra Padlófőtés bekeveréssel egységcsomagban Természetesen ha magasabb komfortot szeretnénk biztosítani, akkor célszerő még a jó szigeteléső épületeknél is együttesen alkalmazni a radiátoros- és padlófőtést (2.93. ábra). A radiátorok elınye, hogy gyorsan lehet alkalmazkodni velük a külsı idıjárás változásaihoz, a
padlófőtésé viszont az, hogy a sugárzó hıleadása révén kellemesebb közérzetet biztosít. Célszerő a hıigényt megfelezni, s ahhoz beépíteni a radiátort, illetve a padlófőtést. Ez a megoldás drágább az egyik, vagy a másik főtési megoldásnál. Újabban használjuk már felületfőtésként a falfőtést is. Régebben voltak próbálkozások a falfőtésre, de az acélcsövekkel ez nem hozott jó eredményt, így abba is hagyták. Az ember hıérzetérıl szükséges néhány szót ejteni, ahhoz, hogy jobban lássuk a falfőtés használhatóságát. Az ember közérzete attól függ, hogy milyen a környezetébıl felvett és az oda leadott hımennyiség egyensúlya. Amennyiben több a leadott hı, akkor fázunk, ha pedig több a felvett hı, akkor melegünk van. A leadott hı nagy mértékben a környezetünktıl függ (természetesen más egyebektıl is, mint pl. munkavégzés, ruházkodás, stb.). Ha a környezetünk hımérséklete (pl. falfelületek) alacsony, akkor sok hıt sugároz az emberi test arrafelé. Ha viszont nem kell az embernek hıt sugároznia a környezete felé, akkor akár alacsonyabb levegıhımérsékletnél is jó a közérzete. Radiátoros, vagy padlófőtés esetén a külsı fal hımérséklete alacsony, így hiába elegendı hımérséklető a levegı, nem mindig érezzük kellemesen magunkat. Falfőtésnél a környezet felé szinte nem sugároz hıt az ember, így nem szükséges a levegı hımérsékletének magasnak lennie a kellemes közérzethez. Ez energia-megtakarításhoz vezet. A falfőtés elınye a padlófőtéssel szemben, hogy magasabb lehet a felületi hımérséklete a padlófőtésnél (nincs gombásodás-veszély). A kialakítása nagyon hasonlít a padlófőtéshez, csak itt a falon helyezkedik el (2.95. ábra).
2.95. ábra Falfőtés kialakítása A szerelést egyszerőbb a padlón elvégezni, majd a készre szerelt falfőtést feltenni a falra (2.96.-2.99. ábrák).
2.96. ábra Háló összeszerelése a padlón
2.97. ábra Főtéscsı felszerelése a hálóra
2.98. ábra Falfőtés felerısítése a falra
2.99. ábra Elkészült szerelés A szerelés elkészülte után kell egy kiegyenlítı vakolás, mely a csöveket éppen csak eltakarja, majd szükséges egy mőanyag háló felerısítése, hogy a hıtágulások miatt a vakolat ne repedezzen, s végül a fedıvakolás (2.100. ábra).
2.100. ábra Falfőtés és padlófőtés kombinációja 1. Falszerkezet, 2. tartórács, 3. főtéscsı, 4. felerısítı, 5. kiegyenlítı vakolat, 6. mőanyag háló, 7. fedı vakolat, 8. osztó, 9. szobatermosztát, A. betonfödém, B. hıszigetelés, C. főtéscsı, D. rögzítı, E. esztrich beton, F. padlóburkolat, G. osztó, H. szobatermosztát A jól elkészített falfőtés termo-víziós fényképe látható a 2.101. ábrán. A színekbıl látható, hogy hol megy a főtéscsı.
2.101. ábra Falfőtés hıfényképe Falfőtések vízzel történı feltöltése kicsit másképpen történik, mint a más főtési rendszereké. Itt sok magas pont van, aminek a légtelenítése nehezebb lenne és nem is lenne esztétikus a lakásban a falból kilógó sok légtelenítı. A feltöltést úgy kell elvégezni, hogy az elıremenı vezetéken keresztül töltjük fel vízzel a rendszert, miközben a visszatérı vezeték a szabadba engedi a vizet (mint vízellátásnál). Így feltölthetı a rendszer és a vízbıl kiváló másodlagos levegıt elviszi magával az áramló folyadék, s majd egy megfelelı helyen lehet légtelenítést beiktatni. Meglévı épületek tatarozásánál, felújításánál, nagyon hasznos a rézcsöves szerelés, mert a kis helyigénye miatt el lehet rejteni azt. Könnyen megoldható a vezetékek falszegélyben történı vezetése (2.102. ábra).
2.102. ábra Falszegélyben vezetett főtési kialakítás A felszálló, vagy pl. ajtót megkerülı vezeték is eltakarható (2.103. ábra).
2.103. ábra Felszálló, vagy kerülı vezeték kialakítása A vezetéket sok színben kapható mőanyag borítással lehet eltakarni, melybe a hıszigetelés is befér (2.104. ábra).
2.104. ábra Szegélykialakítás 2.5.3. Gázvezetékek szerelése Gázvezeték szerelése rézcsıbıl csak telken belül lehetséges. Egyes gázszolgáltatók csak a lakáson belül engedik a rézcsıvel történı szerelést. A Fıvárosi Gázmővek csak a gázmérı után 40 cm-tıl engedélyezi a rézcsı használatát. Vezetékes gázellátás szerelésénél szinte csak kizárólag földgázra kell gondolni, mert városi gázt már csak a kokszoló mővek környékén lehet találni, s ezekre új vezeték rákapcsolása nem nagyon fordul elı. Azokon a területeken, ahol nincs kiépítve a vezetékes földgázellátás, ott egyre jobban terjed a tartályos PB gázellátás. Az épületen belüli gázvezeték építhetı ugyanazon a módon, mint ahogy azt az acélcsınél megszoktuk, de a rézcsövek kisebb mérete miatt rejtve is szerelhetı. Sajnos az ország 6 vezetékes gázszolgáltatója mind másként értelmezi az elıírásokat, így ami az egyiknél megengedett, az nem biztos, hogy a másiknál járható. Célszerő minden gázszolgáltatónál megérdeklıdni a tervezés kezdete elıtt a helyi szokásokat. A hagyományos kisnyomású földgázellátásnál is célszerő rézcsövet beépíteni, mert az acélcsınél kisebb mérető vezetékeket elegendı beszerelni. A 2.105. és 2.106. ábrákon látható a kisnyomású rendszer felépítése és nyomásviszonyai.
2.105. ábra Kisnyomású gázellátás kapcsolási vázlata
2.106. ábra Kisnyomású gázellátás nyomásviszonyai Az elızı gázellátásnál kedvezıbb a növelt kisnyomású hálózat, mert ott még kisebb csıméretek jönnek ki. A nyomáscsökkentın csak 100 mbar-ra csökkentjük a nyomást és a készülékekre kell felszerelni a készülék- nyomásszabályozót (némelyik készülékre nem is kell, mert szabályozható a nyomása). E módszerrel a lakáson belül ujjnyi vékony vezetékek elegendık, s ezek eltakarhatók. A növelt kisnyomású gázellátás felépítése és nyomásviszonyai láthatók a 2.107. és 2.108. ábrákon.
2.107. ábra Középnyomású gázelosztó hálózat, növelt kisnyomású belsı hálózattal
2.108. ábra Nyomásviszonyok növelt kisnyomású belsı hálózatnál A PB gáz vezeték kiépítésénél arra kell figyelni, hogy ne legyen a közelben talajszintnél mélyebben fekvı helyiség, mert a PB gáz sőrősége nagyobb mint a levegıé, tehát úgy viselkedik mintha víz lenne. Amennyiben elkerülhetetlen a talajszintnél mélyebben fekvı helyiség közelében vezetni a gázt, úgy a lejáratot egy gáttal kell megvédeni mintha a víz lejutását akarnánk megakadályozni. A külsı gáztároló tartály telepítését mindig az illetékes gázszolgáltatóval kell megbeszélni, mely lehet föld alatti, föld feletti, vagy föld felett épített, de földdel betakart. A gázvezetékekhez a rézcsöveket az EN 1057 szerint kell választani: a falvastagság legalább 1 mm legyen. A rézbıl készült csıvezetékeket földbe fektetve külsı korrózióvédelemmel kell ellátni. Engedélyezett a csıvezetékek mőanyag köpennyel történı gyári ellátása. A réznek más anyagokkal történı összeépítése a gázszereléseknél problémamentes. A különbözı anyagokat tetszıleges sorrendben lehet beépíteni. A gázszereléseknél nem kell figyelembe venni a hıvédelemre és zajvédelemre vonatkozó elıírásokat.
Folyékony gázvezeték szerelésénél a rézcsövekre vonatkozóan különbözı követelményeket kell megfogalmazni a nyomástartó edény térfogatától, a csıvezeték üzemi nyomásától valamint a csıvezetékekben lévı kompresszor állapotától függıen:
1. Az épületszerelésben alkalmazott folyékony gázszereléseknél, ahol az üzemi nyomás 50 mbar (alacsony nyomás), elegendı a vezetéknek a szabványos legkisebb falvastagság (de minimum 1 mm). 2. A 0,1 bar nyomásnál (középnyomás) nagyobb üzemi nyomású folyékony gáz szerelések esetén, ahol a nyomástartó edény befogadóképessége nem több, mint 3 tonna és amelybe a gázt gázállapotban szállítják, csak R290 (kemény) szilárdsági fokozatú rézcsöveket, s csak szál formájában szabad alkalmazni. 3. A 0,1 bar nyomásnál (középnyomás) nagyobb üzemi nyomású folyékony gáz szerelések esetén, ahol a nyomástartó edény befogadó képessége nagyobb, mint 3 tonna, vagy ha a gázt folyékony állapotban szállítják, vagy több nyomástartó edény van, akkor csak R290 szilárdsági fokozatú (kemény) rézcsöveket, s csak szál formájában szabad alkalmazni.
A gázvezeték rézcsıvel történı szerelésénél csak keményforrasztás alkalmazható. (Van már hazánkban olyan gázszolgáltató, ahol a présidomos kötés is megengedett.) A keményforrasztás miatt a rézcsı kilágyul, emiatt a menetes csatlakoztatásoknál a csı elcsavarodhat. Csak két darab fogóval, vagy kulccsal szabad a menetes csatlakozásokat meghúzni. A rézcsövek nem olyan szilárdak, mint az acélcsövek ezért nem szabad terhelni azokat, tehát a gázmérı, vagy szerelvény csatlakozásokat kell rögzíteni (2.109. ábra).
2.109. ábra Gázmérı és szerelvény felerısítése A gázmérı bekötése is egyszerősödik rézcsı alkalmazása esetén, hiszen az acélcsınél azért szükséges a sok könyök beépítése a mérı elé, hogy ne feszítse a mérıt. A rézcsı nem tudja megfeszíteni a mérıt (2.110. ábra).
2.110. ábra Gázmérı bekötése Kifejezetten rézcsöves szereléshez is készül már hazánkban gáznyomáscsökkentı (2.111. ábra).
2.111. ábra Gáznyomáscsökkentı rézcsöves csatlakozáshoz A rézcsıvel történt gázvezeték szerelése bizonyos mértékben elrejthetı, mert ez nem jelent teljes elfalazást, azaz a vezeték hibája esetén a gázszag kijön a takaróléc mögül (2.112. ábra).
2.112. ábra Takaróléc gázvezetékhez Ha oldalfalon szerelünk több vezetéket is, akkor a vezetékek egymás feletti sorrendje a következı legyen alulról felfelé haladva:
hidegvíz vezeték,
melegvíz vezeték,
cirkulációs vezeték,
főtési vezetékek,
gázvezetékek (mindig a legnehezebb gáz halad legalul és a legkönnyebb pedig legfelül).
A gázvezetékek felerısítésénél vigyázni kell arra, hogy a mennyezetre erısített vezeték tartója ne mőanyag tipli és mőanyag bilincs legyen, mert egy esetleges tőz alkalmával ezek nem tudják a vezetéket tartani, s ha a vezeték leszakad, akkor a kiömlı gáz még tovább fokozza a katasztrófát. Mennyezeten csak fém tiplit és fém bilincset építsünk be (2.113. ábra).
2.113. ábra Vezeték felerısítése fém tiplivel Az orvosi-mőszaki gázok és tiszta gázok felhasználása a kórházakban, laboratóriumokban mőszaki berendezésekben történik a manapság szokásos módon. Az alkalmazott gázok legnagyobb része esetén alkalmazhatók az EN 1057 szerinti rézcsövek (a kivételek a fejezet elején vannak felsorolva). Az alkalmazott csövek belsı felületének tulajdonságaira különleges elıírások vonatkoznak. A csövekben a visszamaradó kenıanyag maradék legfeljebb 0,2 mg/dm2. lehet széndioxidra vonatkoztatva és a teljes orvosi gázellátó rendszerre vonatkozóan az érték nem haladhatja meg a 0,25 mg/dm2. értéket. A gyártásnál a rézcsöveket mindkét végén lezárják. Az orvosi-mőszaki gázokhoz rendelt rézcsövek esetén a rendelésnél meg kell adni a különleges alkalmazási kört. 2.5.4. Olajellátó vezetékek szerelése A főtıolajos berendezések létesítésénél csak az EN 1057 szabvány szerinti Cu- DHP anyagból készült rézcsövek alkalmazhatók, amelyek szilárdsága R220, R250 (lágy és félkemény). Alkalmazhatók az EN 1254 szabvány 1. része szerinti kapillárisan forrasztható szerelvények vagy a szorítógyőrős kötések. A földbe fektetett főtıolaj vezetékeket védıcsıben kell vezetni. Forrasztásos kötésként csak a kemény forrasztás alkalmazható. Forrasztásos kötések a DN 25 méretig és PN 10 nyomásig használhatók. A DN 25 méret felett a vágógyőrős csavaros kötések nem engedélyezettek. Az olajellátás történhet külsı tartályról, vagy belsırıl. Ezen kívül lehet felszívó rendszerő, vagy ráfolyásos. Önfelszívó rendszernél ki kell építeni egy visszafolyó vezetéket is (2.114. ábra), mert az égı fogaskerék szivattyúja több olajt szállít, mint kellene, s visszavezetés nélkül végtelen nagy nyomás alakulhatna ki, ami a rendszer törését okozná.
2.114. ábra Önfelszívásos olajellátás
2.115. ábra Olajellátás centrifugál szivattyúval Centrifugál szivattyúval is lehet az olajat szállítani, mely szivattyú már nem képes olyan nagy nyomást létrehozni, hogy az káros lenne a rendszerre, de e mellett is lehetséges visszafolyó vezetéket kiépíteni (nem feltétel). Létezhet olyan kialakítás is, hogy az olajtároló tartály magasabban van a fogyasztóknál. Ebben az esetben már nem is tudna visszafolyni az olaj, mert a tartálytól (napi tartály) gravitációsan folyik a fogyasztókhoz. A rézcsövekben az olaj sebességét célszerő a 2.11. táblázat szerint megválasztani.
2.11. táblázat Ajánlott sebességek olajellátásnál Olajellátásnál a sebességeket úgy kell megválasztani, hogy az áramlás lamináris maradjon, azaz a Reynolds szám 2320 alatt legyen.
A szőrı ellenállását könnyő főtıolajnál 100-200 mbar-ra lehet felvenni és nehéz tüzelıolajnál 300-400 mbar-ra. Az összes nyomásveszteség lehetıleg ne lépje túl a 0,5 bar-t. Az összes nyomásveszteséget a következı képlettel kapjuk meg:
2.5.5. Préslevegı hálózat szerelése A termelı üzemekben egyre gyakrabban van szükség préslevegı hálózatra, mely vagy a berendezések vezérléséhez, vagy a technológiai folyamatokhoz kell.
2.116. ábra Préslevegı elıállításának elvi vázlata A préslevegı elıállításának elvi vázlata látható a 2.116. ábrán. A hozzá szükséges hálózat kialakítását a 2.117. ábra szemlélteti
2.117. ábra Préslevegı hálózat kialakítása A kompresszorba jutó levegınek nagy tisztaságúnak kell lennie, ezért egymás után be kell építeni passzív és aktív szőrıket. Az összepréselt levegınek nagy lesz a víztartalma, ezért utóhőtıben ki kell csapatni azt. A léghálózat kialakítása a vízhálózatéhoz hasonló lehet (pl. ágvezetékes, vagy körvezetékes lásd 2.117 ábra). A vezetékeket lejtéssel kell szerelni és a leágazások a gızvezetékhez hasonlóan felülrıl legyenek, hogy ne vigyen magával nedvességet, vagy olajat. A leágazásokba még így is célszerő olajfelfogó edényt beépíteni. Az EN 1057 szerint gyártott rézcsöveket lehet alkalmazni a sőrített levegıs rendszereknél is (azonban az orvosi sőrített levegınél nem, ezekre különleges követelmények vonatkoznak).
