2. számú feladatlap a ZMNE I. évfolyamos doktori (PhD) hallgatói részére (a Tudományos kutatás módszertana tantárgyból)
A szerző neve: Várhalmi A. Miklós PhD hallgató, nemzetbiztonsági szakmapolitikus (www.varhalmi.hu), a Magyar Hadtudományi Társaság szakértői cím pályázója (elbírálás folyamatban)
A tudományos közlemény címe:
A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK KOMMUNIKÁCIÓJA (Communication of the Hungarian national security services)
A tudományos témavezető neve: ZMNE, Dr Héjja István egyetemi docens CSc
A tanszékvezető neve: ZMNE, Dr Gazdag Ferenc tanszékvezető egyetemi tanár CSc
A MAGYAR NEMZETBIZTONSÁGI SZOLGÁLATOK KOMMUNIKÁCIÓJA (Communication of the Hungarian national security services) Várhalmi A. Miklós 1 1. Összefoglalás A XXI. századi, modern demokratikus társadalmakban, a kormányoknak a lakosság és cégek felé irányuló védelmi-biztonsági szolgáltatásai éppolyan fontosak, mint például az oktatási, egészségügyi, közlekedési szolgáltatások. A társadalom szereplőinek ezeket a szolgáltatásokat, így a védelmi-biztonsági szolgáltatásokat is, ismerni kell valamint a szolgáltatókkal együttműködve hasznosítani. Az EU és a NATO évek óta nagy hangsúlyt helyez a katonai-civil együttműködésekre, a polgári támogatásra, a polgári védelmi tervezésre. A katonai és civil kapcsolatok minőségének meghatározója a tájékoztatás jellege, nyíltsága, közvetlensége, őszintesége valamint a civil kontroll hatékonysága. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok kommunikációja a katonai és rendvédelmi szervezetek polgári illetve civil kapcsolatainak fontos része. A lakosság felé irányuló alkalmi és/vagy rendszeres tájékoztatási jellegén túl a lakossági visszacsatolások, visszajelzések, a civil információk is fontosak. A szerző fontosnak tartja, hogy a nemzetbiztonsági illetve titkosszolgálati tevékenységet a társadalommal el kell fogadtatni, a napi élet nemzetvédelmi természetességeként, a civil kapcsolatok és a civil kontroll keretében történő konstruktív együttműködéssel, ami az eredményesség alapfeltétele. Ezt motiválja a magyar nemzetbiztonsági illetve titkosszolgálati tevékenység szerepének, jelentőségének felértékelődése, jövőbeni, még kiemeltebb szerepe, a dinamikusan változó szerkezetű és súlyozású biztonsági kockázatok miatt.
2. Előszó 2.1.
1
A ZMNE doktori iskola követelményei ezen tudományos közleményhez:
CONTACT: Várhalmi A. Miklós, NICOpro Kft., H-6500 Baja, Szarvas G.u.3., honlap+email: www.varhalmi.hu
2.1.1.
Az első éves hallgatók első félévi, 2. számú feladatlapja alapján magyar nyelvű, tudományos közleményt kell írni a saját (PhD) kutatási témájuk egyik tervezett, új,
tudományos
eredményéről
(tézispontjáról),
a
Tudományos
kutatás
módszertana tantárgyból 2.1.2.
A cikk tartalmi és formai felépítése feleljen meg az AARMS folyóirat szerzői ismertetőjének
2.1.3.
A cikk terjedelme ne haladja meg az 1 nyomdai ívet!
2.1.4.
A cikk feltétlenül tartalmazzon 50-150 szavas magyar nyelvű összefoglalót, majd a cikk végén annak címét és összefoglalóját angol nyelven (Abstract)
2.2.
A tervezett kutatási témám (doktori PhD értekezésem) címe 1 : A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok megnövekedett szerepe, jelentősége a Magyar Köztársaság biztonsági rendszerében. (Különös tekintettel az 1990 óta megváltozott szerkezetű és súlyozású, globális és regionális biztonsági kockázatokra valamint az elkövetkezendő évtizedekre)
2.3.
A tervezett kutatási témám várható tudományos eredményei (tézisei) 2 : A célkitűzéseknek megfelelően, a tudományos kutatási módszerek felhasználásával felállított hipotéziseket a feldolgozott irodalom alapján igazoló, alátámasztó, várható kutatási eredmények determinálják az alábbi következtetéseket, javaslatokat:
2.3.1.
Az 1990 óta megváltozott szerkezetű és súlyozású, nemzetközi és belföldi biztonsági kockázatok, kihívások, veszélyforrások valamint az elkövetkezendő évtizedekre való felkészülés valamint a megfelelő nemzeti képességek kialakítása miatt célszerű és szükségszerű jelentősen módosítani a Magyar Köztársaság védelmi és érdekérvényesítési politikáját.
2.3.2.
A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységének, működésének, hatékonyságának elemzése alapján, figyelemmel a következő évtizedekre is, a szervezésüket, működtetésüket célszerű és szükségszerű módosítani, különös tekintettel a következő, hangsúlyos jellemzőkkel rendelkező biztonsági környezetre (kockázatokra, kihívásokra, veszélyforrásokra) 3 : a
közvetlen és közvetett érdekviszonyok nem mindig látszanak, nem érzékelhetők elég pontosan és kiszámíthatóan; a diplomáciai kapcsolatos és viszonyok nem elégségesek az ország védelméhez és érdekérvényesítéséhez; többségük nemzetközi kiterjedésű, összefüggésű; hosszú ideig lappangók, a napi élettől és ügymenetektől alig különböztethetőek meg; az elkövetők bármely társadalmi rétegben és pozíciókban lehetnek, a többszörös fedettség a jellemző; igen jól szervezett és alapos konspiráció; titkosszolgálati készségeket, lehetőségeket és módszereket használnak; jelentős szellemi és anyagi bázisokkal rendelkeznek; nem erőszakos és a napi folyamatoktól nem eltérő, nem feltűnő módon dolgoznak;
veszélyességük politikailag, gazdaságilag, társadalmilag nagyon
jelentős. 2.3.3.
A szövetségi együttműködéseket és a nemzeti önállóság megtartását célszerű és szükségszerű rugalmasan, hosszútávra optimalizálni a hírszerzés valamint az elhárítás vonatkozásában is, tudva azt, hogy a szövetség egyrészt nem jelent feloldódást egymásban, másrészt a szövetségi viszonyok megváltozhatnak, harmadrészt a magyar hírszerző és elhárító szakemberek készsége, képessége, felkészültsége és felkészíthetősége, tehetsége és nemzetközi elismertsége csak saját, nemzeti készségeinktől függ, amelyek nem rosszabbak egyik országétól sem, sőt 4 .
2.3.4.
A Magyar Köztársaságnak a következő évtizedekre vonatkozó védelmi és érdekérvényesítési gazdaságos
képességeihez
biztonsági
rendszer
szükséges
hatékony,
koncepcióját,
törvényi
rugalmas
és
szabályozásait,
szervezését, az új helyzetnek megfelelő, hatékony és gazdaságos működtetését célszerű és szükségszerű kialakítani. 2.3.5.
A
Magyar
Köztársaságnak
biztonságpolitikai
vonatkozásban
a
legoptimálisabb védelmét és érdekérvényesítését egy olyan összevont Védelmi
Minisztérium 5
garantálhatná
legeredményesebben,
legrugalmasabban, leggazdaságosabban hosszútávon is, amely átfogná a jelenlegi fegyveres erőket és a rendvédelmi szerveket. Napi, gyors, rugalmas és operatív együttműködéssel szervezné a katonai, rendőri, nemzetbiztonsági, vám-pénzügyőri szakmaiságot és készségeket. 2.3.6.
A nemzetbiztonsági illetve titkosszolgálati tevékenységet célszerű és szükségszerű a társadalommal elfogadtatni, a napi élet nemzetvédelmi természetességeként, a civil kapcsolatok és kontroll keretében történő konstruktív együttműködéssel 6 .
2.3.7.
Az előző hipotézisek igazolása, bizonyítása, mint tudományos eredmény alapján, az ezekből fakadó szándékok érdemi, nemzetorientált feldolgozása nélkül, a Magyar Köztársaságnak, kiemelten a lakosságnak és a gazdálkodó szervezeteknek a komplex társadalmi, gazdasági, politikai biztonsága jelentősen megromolhat, ami az ország, a nemzeti értékek és érdekek lassú, hosszú távú, de teljes elvesztésével, szétesésével is járhat.
2.4.
A kutatási témának a tervezett új tudományos eredményeiből kiválasztott egyik várható eredménye (tézispontja): A nemzetbiztonsági illetve titkosszolgálati tevékenységet a társadalommal célszerű
és
szükségszerű
elfogadtatni,
a
napi
élet
nemzetvédelmi
természetességeként, a civil kapcsolatok és kontroll keretében történő konstruktív, bevonó jellegű együttműködéssel. Ennek
egyik
fontos
NEMZETBIZTONSÁGI
eszköze,
megjelenési
SZOLGÁLATOK
formája
KOMMUNIKÁCIÓJA 7 ,
a
MAGYAR ami
ezen
tudományos közlemény címe és témája. 2.5.
Kutatási módszerek
2.5.1.
Az egyes (al)témák feldolgozásában az általános és a témára konkretizált rendszerszemléletből kiindulva az általános és a különös kutatási módszereket használtam.
Az általános kutatási módszerek közül a történeti és az összehasonlító módszerekkel tártam fel és rendszereztem a biztonsági környezet és a titkosszolgálati tevékenység változásait az 1988-tól kezdve. Ez alapján pedig az ehhez kapcsolódó kommunikációs gyakorlat és szokások változásait, a vonatkozó bibliográfia (szakirodalom) alapján (kulcsszavak: nemzetbiztonsági kommunikáció, nemzetbiztonsági tájékoztatás, titkosszolgálati tájékoztatás, civil tájékoztatás, civil kommunikáció, civil együttműködés, polgári tájékoztatás, polgári együttműködés). A szakirodalom feltárása, összegyűjtése és áttekintése alapján kiválasztott irodalomból (bibliográfia) a különös kutatási módszerek közül az analizálással választottam ki a felhasznált, idézett, hivatkozott irodalmi részeket. Az analízis mellett a bibliográfiából kiválasztott és felhasznált irodalomból a dedukciós és az indukciós módszerekkel rendszereztem a szintézishez szükséges anyagrészeket. Végül az analógiák alapján építettem fel az anyagot. Mindezek eredményeként jutottam el a nemzetbiztonsági szolgálatok kommunikációjával kapcsolatos tudományos elemekhez, a következtetésekhez és az ajánlásokhoz. 2.5.2. 2.5.2.1.
A bibliográfia feldolgozásával a felhasznált irodalom kiválasztása A bibliográfiát a ZMNE könyvtárából és az internetről gyűjtöttem le a következő kulcsszavakkal: civil együttműködés, civil kommunikáció, civil tájékoztatás, nemzetbiztonsági tájékoztatás, polgári együttműködés, polgári tájékoztatás, titkosszolgálati tájékoztatás. A legyűjtéseket és azok kivonatait áttekintve választottam ki a felhasznált irodalmat. A nemzetbiztonsági szolgálatok kommunikációjának szükségességével, célszerűségével, megvalósításával viszonylag kevés publikáció foglalkozik. Emiatt a bibliográfiában jelentős szerepet játszanak a saját szerkesztésű,
internetes honlapjaim anyagai: www.varhalmi.hu, www.nemzetbiztonsag.com, www.nemzetbiztonsag.lap.hu, mivel ezzel a témával már többször is foglalkoztam. 2.5.2.2.
A felhasznált irodalomnál jelentős szerepet kapott a témáról szóló, előzetes írásom, melyre egyrészt a Magyar Hadtudományi Társaság Hírszerző és Nemzetbiztonsági Szakosztályai egy közös rendezvényt szerveztek, ahol az előadásom alapján konstruktív vita alakult ki. Másrészt a Katonai Felderítő Hivatal által szerkesztett és kiadott Felderítő Szemle ez évi szeptemberi számában is megjelent az anyagom egyik változata 8 .
3. Bevezetés 3.1.
A téma aktualitását több politikai, társadalmi, gazdasági, biztonságpolitikai folyamat változásai is erősítik, igazolják amelyek közül a legfontosabbak:
3.1.1.
a
magyar
nemzetbiztonsági
szolgálatok
összehangolt
kommunikációs
stratégiájának hiánya 3.1.2.
a társadalmi–politikai rendszerváltozás (a továbbiakban: rendszerváltás) óta eltelt időszakban
az
általános
demokratizálódási
folyamatok
megnövekedett
kommunikációs igényei 3.1.3.
a nyílt és őszinte tájékoztatási kötelezettség a biztonságpolitikai kihívásokról és megoldásukról hazánk lakossága és az intézmények, cégek irányában
3.1.4.
az öt önállóan működő magyar nemzetbiztonsági szolgálat szerepének, tevékenységének felértékelődése a rendszerváltás óta megváltozott szerkezetű és súlyozású biztonsági kockázatok tükrében
3.1.5.
a NATO és az EU szövetségi rendszer gyakorlata, példái a polgári–civil együttműködések megnövekedett jelentőségének érvényesítésére 9
3.2.
A bibliográfia és a felhasznált irodalom közvetve, áttételesen terjed ki a nemzetbiztonsági illetve titkosszolgálati kommunikációra. Emiatt az irodalom
tanulmányozása
csak
közvetve
adott
támogatást,
melyeket
az
alábbi
vonatkozásokban hasznosítottam: 3.2.1.
a társadalmi folyamatok demokratizálódásának eredményei
3.2.2.
a médiumok szerepe a jelenlegi társadalmi folyamatokban
3.2.3.
a politikai és a biztonságpolitikai kommunikáció gyakorlata 10
3.2.4.
a civil-katonai együttműködések, támogatások fejlődése, különös tekintettel az EU-ra és a NATO-ra
3.2.5.
a katonai és rendvédelmi kommunikáció a magyar médiumokban
3.2.6.
a katonai és nemzetbiztonsági tevékenységek, szerepkörök változásai
3.2.7.
a katonai és nemzetbiztonsági vonatkozások társadalmi elfogadottsága
4. Az
általános
kormányzati
és
médiakommunikációnak
a
lakosság
és
a cégek felé megnyilvánuló változásai, az elmúlt közel két évtized politikai, társadalmi és gazdasági változásainak tükrében A kommunikáció változásának igényét elsősorban a politikai, társadalmi és gazdasági környezet változásai határozzák meg. A világ más országaiban lezajlott változásokhoz hasonlóan Magyarországon is érezhetjük, követhetjük a rendszerváltás óta eltelt közel két évtizedben végbement politikai, társadalmi és gazdasági változások hatását. A rendszerváltás eredményeként létrejött az új, független Magyar Köztársaság és Alkotmánya, a többpártrendszer, a (szociális) piacgazdasági modell, a demokratikus és szabad választások lehetősége és ténye. A társadalom nyitottabbá válása új helyzetet teremtett az általános és a speciális kommunikációval kapcsolatos kínálat és kereslet szempontjából is. A társadalmi rendszerek demokratizálódásának folyamatában lehetővé vált az eltérő vélemények markánsabb megjelenése a különböző médiumokban. A létrejött szabad, nyitott és többpártrendszerű társadalmakban az eltérő vélemények szerepe megnőtt, ezzel is biztosítva egy egészséges társadalmi vitának, véleményformálásnak, civil kontrollnak a szélesebb skálájú, demokratikusabb fejlődésre való hatását, befolyását.
A korábbi diktatórikus társadalmi–politikai rendszerek többsége felbomlott, néhányban enyhítették, illetve „modernizálták” a diktatórikus jelleget. A világban jelentős, de különböző mértékű demokratikus, vagy abba az irányba ható változások, diktatúramodernizálódások zajlottak le az 1990-es évek eleje óta: a Szovjetunió utódállamai, a közép-kelet-európai országok, az Európai Unió országai, a Balkán, Dél-Amerika, Kuba, Kína és így tovább. Az ENSZ, a NATO, az EBESZ, az EU szerepe és tevékenysége – a változó körülményeknek megfelelően – folyamatos változásban, megelőző, illetve követő formákban érvényesül. A világ különböző tájain a ’90-es évek óta végbement politikai, társadalmi, gazdasági és biztonságpolitikai változások maguk után vonták ezen együttműködési, szövetségi szervezetek, rendszerek változásait is (bővülések és működési változások), bár különböző mértékben és jelleggel. A „mindenkivel tárgyalok, együttműködöm, bevonom, segítem, szövetkezem, aktualizálom” elv és szándék érvényesül, ami hatékony és perspektivikus az esetek többségében. El kell viszont ismerni, hogy az összefogásokban rejlő pozitív globális hatások rendszeresen újratermelődő érdek-diszharmóniákat is teremtenek, melyek kezelését szem előtt kell tartani, nehogy váratlan meglepetéseket okozzanak. A NATO és az EU kommunikációja a civil szervezetek és lakosság felé példaértékűen nyitott, megnyerő, együttműködő és bevonó jellegű 11 . A NATO és az EU is felismerte, hogy a nemzetközi szövetségek, ezek működési szabályai, tevékenységük, az együttműködésük minősége, eredményessége feltétlenül igényli a civil lakosság és szervezetek, cégek minél nagyobb támogatását 12 . Amihez szükséges az egyes kormányok és vezető politikai csoportok együttműködése, támogatása, aktív részvétele, különös tekintettel a biztonsági területekre is.
5. Az országos, illetve helyi biztonságvédelmi rendszerek (katonai és rendvédelmi) kommunikációjának változása 13 A biztonság mint katonapolitikai fogalom kiszélesedett a politikai, társadalmi, gazdasági, környezeti vonatkozásokkal. Az EU országaira jellemző, hogy az új szociáldemokrata politikának sok a közös vonása a
neoliberális–neokonzervatív
politikával,
de
a
nagy
különbség
az,
hogy
a
szociáldemokraták megőrzik a szociális igazságosság iránti elkötelezettséget. Az elmúlt közel két évtized során a globális biztonság helyzete alapvetően változott. meg. Régi fenyegetések halványodtak el, új, ijesztőbb kihívásoknak adva át helyüket. Ezek a változások újfajta gondolkodásmódra ösztönöznek a biztonsággal, a konfliktusokkal és a békével kapcsolatban. Beépített konfliktuskezelő mechanizmusai révén a demokrácia alapvetően meghatározza a békét és a biztonságot. Széles körben elfogadott tény, hogy a biztonság önmagában nem cél, hanem végső soron a társadalom jólétét kell szolgálnia. A nemzeti biztonság központi kérdése az állam védelme, amely úgy válik „emberi” biztonsággá, hogy előtérbe helyezi az egyént és a közösséget. Vaclav Havel szavaival fogalmazva: „A közösség, a régió, a nemzet, az állam szuverenitása akkor kap értelmet, ha az az eredeti értelméből fakadóan az egyén szuverenitásából származtatott.” Az ember középpontba helyezése immár túlmutat a szigorúan katonai megfontolásokon, és a biztonság értelmezésének kibővülésével jár. Teljes az egyetértés abban, hogy a biztonság kérdéskörét átfogó módon kell megközelíteni, számításba véve a nem katonai tényezőket is. A nem katonai fenyegetések önállóan és egymással kombináltan is megjelenhetnek napjainkban, mint például: 5.1.
politikai fenyegetés (például a belső politikai instabilitás, a működésképtelen államok, a terrorizmus, az emberi jogok megsértése);
5.2.
gazdasági fenyegetések (például a szegénység, a gazdasági olló szélesebbre nyílása a szegény és gazdag országok között, a nemzetközi pénzügyi recesszió, egy gazdaságilag erős, vagy éppen instabil szomszédos ország hatása, kalózkodás);
5.3.
környezeti vagy emberi tevékenység eredményeként bekövetkező fenyegetések (például a nukleáris katasztrófák, a globális ökológiai változások, a termőföld vagy a vízkészletek elhasználódása, az élelmiszerhiány és egyéb források hiánya);
5.4.
társadalmi
fenyegetések
túlnépesedés,
a
(például
szervezett
a
bűnözés,
kisebbség–többség a
közti
konfliktusok,
kábítószer-kereskedelem,
a
a
fekete
kereskedelem, az ellenőrizetlen migráció, a betegségek). A biztonság szélesebb értelmezésének előnye, hogy átfogóbb megértési lehetőséget biztosít a fenyegetésekkel és az azokra adandó válaszokkal kapcsolatban. Hátránya pedig az, hogy a biztonságot szolgáló szervezetek – amelyekbe beletartozik az összes, az állam és a lakosság védelme érdekében legitim módon erőszakot alkalmazó, annak alkalmazását elrendelő, vagy éppen azzal fenyegető szervezet –, túl erőteljessé válhatnak, amennyiben nem katonai területen kerülnek alkalmazásra. A biztonság ma egy változó biztonságot jelent egy változó világban, így az embereket erre fel kell készíteni. Az embereket elsősorban napi életterük, gondjaik: az életük, a megélhetésük, az egészségük, az oktatásuk, a szórakozásuk, a pihenésük, a családjuk és a barátaik érdeklik. A politika, a világpolitika, a belpolitika, a pártpolitika és a biztonságpolitika iránti érdeklődésük nem elsődleges, a napi gondjaik mellett másodlagossá válnak, ezért önerőből nem biztos, hogy követni tudják a világ változásait. Emiatt emberközeli módon rendszeresen tájékoztatást kell adni, valamiképpen bevonni és felkészíteni őket a várható biztonságpolitikai eseményekre, problémákra. Nem megfélemlítve, de nem is elhallgatva, a magyar és a szövetségi felkészültséget, készségeket is reálisan bemutatva. Enélkül joggal érezhetik magukat becsapva, hiszen adóforintjaikból is finanszírozzák az ezzel foglalkozó politikusokat, hivatásosokat, akiktől tudni szeretnének a szeretteiket, az életüket, a munkájukat, a megélhetésüket, a vagyonukat érintő kockázatokról és azok védelméről.
A demokratizálódás, a biztonság értelmezésének kiszélesedése maga után vonta a kommunikáció tartalmának és formáinak fejlődését is. A biztonságon belül, a hagyományos magyar terminológia szerinti fegyveres erők és rendvédelmi szervek kommunikációja is jelentősen megváltozott a rendszerváltás óta, különösen hazánk NATO- és EU-csatlakozásától számítva. Ma már sokkal sűrűbben hallunk a rendőrségről, a honvédségről, de alkalmanként a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról is. Kétségtelen, hogy az utóbbi egy évben a negatív hírek vezettek, ami jelentősen megnehezíti az elfogadtatásukat, a biztonságról szóló lakosságbarát kommunikációt.
Ezt
ellensúlyozhatta
volna,
ellensúlyozhatná
egy
rendszeres
lakosságbarát rendvédelmi marketing. A NATO és az EU biztonságpolitikájának fontos részét képezik a civil–katonai kapcsolatok, a katonai vonatkozások civil–polgári támogatása, a széles körű polgári védelmi
együttműködések.
A
polgári
védelem,
a
polgári
védelmi
tervezés,
a
katasztrófavédelem, a civil személyekkel és cégekkel végeztethető tevékenységek, feladatok, az egyes nem polgári akciók minél szélesebb körű társadalmi támogatása és az abban való civil részvétel elengedhetetlenül fontos, enélkül esetleg azok még kudarcra is vannak ítélve 14 . Igen jól kidolgozott és felépített, rendszeres, közérthető, polgárbarát kommunikáció szükséges a lakosság és a civil szféra megnyerésére! A NATO és az EU ebben jó példákkal elöl jár!
6. A magyar nemzetbiztonsági (titkos-) szolgálatok kommunikációjának változása 15 A szolgálatokat két jelentős esemény időpontja alakította a történelmi közelmúltunkban. Az egyik a rendszerváltás, amikor is a belügyminisztériumból kivonták a szolgálatokat és létrehoztak négy, Országgyűléshez és Kormányhoz rendelt szolgálatot. A másik az 1995. évi LXXV., közismert nevén nemzetbiztonsági törvény által megfogalmazott felállás öt
szolgálattal, amely még ma is érvényben van és alapvetően jól működik, de már mindenképpen módosításokra szorulna. * A nemzetbiztonságot, a titkosszolgálatokat nem célszerű teljesen elkülönítve kezelni, elemezni és szabályozni a teljes magyar védelmi rendszertől, hiszen ebbe – munkamegosztás vonatkozásában – még beletartoznak: honvédség, rendőrség, vám- és pénzügyőrség és még mások is. Az állampolgárok biztonságának szempontjából a leghatékonyabb, ha a teljes magyar védelmi rendszert együtt vizsgálják, kezelik, szabályozzák szervezési, vezetési, irányítási, költségvetési és főleg együttműködési szempontból. Ilyen kormánykésztetéssel, igyekezettel nem találkozni, bár a kétharmados törvények miatt kevés is a remény a változtatásokra viszont ezzel együtt is a biztonságunk folyamatosan romlik! (Igaz a pártháborútól, a pártcsatáktól még jobban…) A „Titkosszolgálat” – „Nemzetbiztonsági szolgálat” elnevezés váltakozva fordult elő. A rendszerváltás előtti titkosszolgálati tevékenység történelmi nyomot hagyott és kiváltotta a társadalom negatív ítéletét, különös tekintettel az egykori III/III-as szervezeti egység tevékenységére. Többek között ennek az ellensúlyozására is történt az elnevezés megváltoztatása, ami egyrészt elősegítette a közmegítélés változását. Másrészt elvett, lefoglalt
egy
általános
fogalmat,
a
nemzet
biztonságát
jelentő
fogalmat,
a
nemzetbiztonságot. Ez egy sokkal szélesebb, mélyebb fogalom, mert az egész nemzetbiztonságot jelenti mindenestől, ami jóval több, mint a magyar titkosszolgálatok tevékenysége,
feladatai
által
lefedett
védelmi
terület.
Ugyanis
a
komplex
nemzetbiztonsághoz ma már hozzátartoznak a katonai és rendvédelmi területeken kívül a politikai, társadalmi, gazdasági, környezeti területek, vonatkozások is. A rendszerváltástól a magyar titkosszolgálatokhoz való (párt)politikai, kormányzati, társadalmi viszonyulások összességükben negatívak voltak (ritka kivételektől eltekintve), a szükséges rossz érzetét keltve, ami egyértelműen kihatott a róluk szóló kommunikációra is. *
A teljesség kedvéért, három polgári nemzetbiztonsági szolgálat: az MK Nemzetbiztonsági Hivatal (MK NBH), az MK Információs Hivatal (MK IH) és az MK Nemzetbiztonsági Szakszolgálat; továbbá két katonai nemzetbiztonsági szolgálat: az MK Katonai Biztonsági Hivatal (MK KBH) és az MK
A rendszerváltás előtti magyar titkosszolgálatoknak az „állampolgár-ellenes” gyakorlata és közhangulata befolyásolta a rendszerváltás utáni évek megítélését is, különös tekintettel a III/III-as tevékenységre, az ügynökügyekre. Ez a szemlélet és gyakorlat a rendszerváltástól távolodva változott és enyhült, de alapvetően nem változott meg, csak az intenzitása csökkent. A változást jelezte például az, hogy az 1998 és 2000 közötti időszakban jelent (újult) meg az MK Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) internetes honlapja és évkönyve, illetve ettől kezdve többször is láthattuk-hallhattuk az NBH főigazgatóját a tévében. Lassan érvényesülni látszik az az elv, hogy a magyar titkosszolgálatoknak csak az egyes, konkrét tennivalóik titkosak. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok törvény alapján létrehozott és működő szervezetek, amelyeknek törvényben szabályozott tevékenysége bárki által megismerhető, tehát nyilvános. Viszont a konkrét napi ügyeik, operatív tevékenységük már nem nyilvános, sőt államtitok is lehet. A szolgálatokkal kapcsolatos kommunikáció négy irányból közelíthető: 6.1.
A szolgálatok saját kommunikációs stratégiája Széleskörűen nem ismert az, hogy az egyes szolgálatoknak lenne kommunikációs stratégiája, ezért valószínűsíthető, hogy nincs. Mert ha lenne, akkor célszerűen összehangoltnak kellene lennie, hogy legyen, hiszen egy szakterülethez, egy védelmi szektorhoz tartoznak, bár eltérő specialitásokkal. A szolgálatok kommunikációs gyakorlata egymásétól valamelyest eltérő kellene legyen,
melyet
a
nemzetbiztonsági
törvényben
foglalt
munkamegosztásuk,
tevékenységük is indokol. A társadalom számára viszont az összehangolt, egymásnak nem ellentmondó kommunikáció lenne szükséges, a titkosszolgálatok koordinált működtetésének bemutatása szempontjából. Itt az összehangolás alatt nem az információk meghamisítását vagy egymásra kényszerítését értem, hanem az
Katonai Felderítő Hivatal (MK KFH). A három polgári szolgálat tevékenységét a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) államtitkára, napjainkban tárca
egymásnak történő értelmetlen ellentmondások, rivalizálások kiküszöbölését. Az adófizetők számára megfelelő módon, reálisan kell bemutatni a munkamegosztást, az együttműködést, a hatékonyságot, a társadalom érdekében folytatott és nyújtott biztonsági szolgáltatásokat. A
szolgálatok
rendelkeznek
internetes
honlappal,
amelyek
szűkszavúan,
de viszonylag jól informálják az érdeklődőket a hazai és külföldi vonatkozásokról is. Természetesen a szolgálatok összefogását, koordinálását biztosító Miniszterelnöki Hivatal (MeH) Nemzetbiztonsági Iroda is rendelkezik a szolgálatokat átfogó honlappal. Papír alapú, nyomtatott kiadványokkal is rendelkeznek a szolgálatok, amelyek közül egyesek nyíltan is hozzáférhetők. Például az MK NBH Évkönyve; az MK KBH-nál a Szakmai Szemle, Szakmai Tudományos Közlemények; az MK KFH-nál a Felderítő Szemle. A szolgálatok közül a rádióban, a televízióban, a médiumokban legtöbbször az NBHval találkozunk, hiszen a nemzetbiztonsági törvény alapján az NBH tevékenysége kapcsolódik legszorosabban a belföldi, és ezen belül a rendőri, illetve más rendvédelmi
szervek
tevékenységéhez.
Ezeket
a
megjelenéseket
általában
közérdeklődésre is számot tartó események indukálják. Rendszeres műsorral, újságrovattal egyik magyar szolgálat sem rendelkezik, miközben
egyes
külföldi
szolgálatok
rendszeres
tévéműsorral,
közvetlen
együttműködési formában is építik, erősítik lakossági kapcsolataikat. A szolgálatok nem működtetnek szóvivői rendszert sem. Ez alól csak a MeH Nemzetbiztonsági Iroda kivétel, alkalmankénti megnyilatkozásaival. Az öt nemzetbiztonsági szolgálat összevonásával kapcsolatban a szolgálatok nem nyilatkoztak meg. Ezzel a témával hosszú időn keresztül foglalkozott a közelmúlt
nélküli miniszter; a két katonait pedig kezdettől fogva a honvédelmi miniszter irányítja és felügyeli. (A szerk.)
híregyvelege, mely téma jelenleg abban a fázisban van, hogy nem lesz összevonás, illetve változtatás. 6.2.
A kormány kommunikációs gyakorlata a szolgálatokkal kapcsolatban A nemzetbiztonsági szolgálatokhoz kapcsolódó híreknek, megjelenéseknek általában a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét irányító, felügyelő miniszter és/vagy államtitkár a média főszereplője. Ezt témától függően, alkalmanként egy-egy főigazgató is „kiegészíti”. Az előző kormányciklusban az államtitkár gyakori médiaszereplő volt a nemzetbiztonsági témában, ami egyesek véleménye szerint bizonyos vonatkozásokban célszerűtlen és sok is volt. A kormánynak nincs nyilvánosan ismerhető, a lakossági kapcsolatokat erősítő nemzetbiztonsági kommunikációs stratégiája, gyakorlata. Nincs, vagy nem tudunk róla, pedig kellene, hogy legyen. A Nemzetbiztonsági Kabinetnek vagy a szakminiszternek (vagy mindkettőnek) kellene kezdeményezni, illetve az ezzel foglalkozó környezetük hivatott azt elkészíteni és tartalommal megtölteni. Kérdés, hogy a 21. században, napjaink Magyarországában a nemzetbiztonsági szolgálatokról elegendő információt és emberbaráti együttműködést kap-e a lakosság és a civil szféra, hogy tudja, érezze adóforintjainak legjobb hasznosulását, a biztonsága érdekében? Sajnos, egyáltalán nem kap elegendő és megfelelő információt erről az adófizető! Feleslegesnek tűnő információs vákuum érzékelhető, melyet kósza hírek és pletykák is tarkítanak. Meg lehetne és meg is kellene ezeket előzni, a lakosság reális tájékoztatásával, a szolgálatok presztízse, rangjukon való kezelésük érdekében is. Az öt nemzetbiztonsági szolgálat háromra történő csökkentésére vonatkozó kormányhatározatról, ennek előkészítéséről és folytatásáról csak igen szűkszavú és a lakosság felé alig értelmezhető információkat adtak közre (NBI, MeH). A jelenlegi
„állás” szerint különféle, nyilvánosságra nem került okok miatt nem terveznek változtatást, tehát a jelenlegi felállásban működnek tovább. 6.3.
Más szervezetek és szakértők öntevékeny kommunikációja a szolgálatokról A demokratikus, többpártrendszerű Magyar Köztársaságban, az Alkotmány szerinti szabad véleménynyilvánítási jog alapján is relatíve aktívak a politikai pártok és biztonságpolitikai szervezetek, szakértők. A mindenkori ellenzék egyik feladatának tekinti a mindenkori kormány ellenőrzését és erről a lakosság szabad, de reális tájékoztatását. Az előző évekhez, évtizedhez képest a nemzetbiztonsági szolgálatok is a pártpolitizálás markánsabb eszközeivé váltak, ami egyértelműen rontotta megítélésüket, hatékonyságukat és emiatt a biztonságukat. A szakértő szervezetek és egyéni szakértők is a demokrácia jogán egyféle civil kontrollt,
segítő
kritikát,
vagy
építő
javaslatot
adnak
közre
a
magyar
biztonságvédelemről, ezen belül a nemzetbiztonsági szolgálatokról. Felvetődik a kérdés, hogy ez jó, vagy rossz? Összességében jó, de lehetnek negatív vonásai, hatásai is. A demokrácia kiszélesedésének jellemzője, hogy több vélemény, álláspont kerül nyilvánosságra, tehát a demokráciát „el kell viselnünk”, hacsak nem kívánja vissza bárki a diktatúrát vagy a cenzúrát még markánsabban, mert hogy a demokrácia sem olyan tökéletes még, hogy ne legyenek modern diktatórikus vonások, és ne legyen burkoltabb cenzúra. A sokszínű vélemények többsége konstruktív és a komplex biztonság érdekében elemez, javasol, ajánl. A
hazánkban
tapasztalhatónál
sokkal
demokratikusabb
Európai
Uniós
demokráciában, civil kapcsolatokban egyértelmű, hogy minden jóhiszemű és konstruktív állampolgári, civil vélemény kizárólag pozitív lehet. A civil szféra erősödő kontrollja különösen fontos a katonai, nemzetbiztonsági és egyéb területeken, hiszen a demokrácia sarkköve, hogy megelőzze az autokratikus hatalomgyakorlást.
Véleményem szerint hazánkban még nem érvényesül elég széleskörűen a civil kontroll, mivel a rendszerváltás utáni kormányok sokkal zártabban kezelik a biztonságpolitika nyilvános vonatkozásait is, szemben a NATO vagy az EU gyakorlattal. Több szakértő szervezet és szakértő is rendelkezik internetes honlappal, amelyek a nemzetbiztonsági tématerületet is átfogják. A szolgálatok összevonásáról ezektől a szervezetektől és szakértőktől kapta a civil szféra, a lakosság a legtöbb információt a megjelent (szak)cikkekből. Ugyanakkor a kormány vagy bármelyik médium összefoghatta, összehívhatta volna ezeket a cikkírókat, szakértőket, és elindíthatott volna egy összefoglaló anyagot a feldolgozás útján. Tipikus példája lehetett volna egy társadalmi együttműködésnek, egy jó és felkarolásra érdemes cél érdekében. 6.4.
A
magyar
médiumok
„önálló”
kezdeményezései,
megnyilvánulásai
a
szolgálatokról A magyar médiumok közvetlen, befolyásoló erőt jelentenek ma Magyarországon, amellett, hogy valójában nincsenek független magyar médiumok, mert a pártpolitika és az egyéb (például gazdasági) érdekek teljesen átszövik. A demokrácia egyik jellemzője, hogy a magyar média is sokszínűvé vált. Ugyan a lakossági tájékoztatás egyik leghatékonyabb eszköze, de ugyanígy a lakosság manipulálásáé is. Különösen a televíziós csatornák, amelyek más vonatkozásokban és hatásukban is vezető médiumok, s amelyeknek tulajdonosi és üzemeltetési viszonyai összetettek, továbbá érdekorientáltak. Gazdasági érdekek, politikai érdekek, pártpolitikai érdekek hatják át, de ezt kell elfogadnunk, mert ez a „miénk”. Amely médium ügyesebben él ezzel a lehetőséggel, aki jobban szervez, aki „jobb szereplőkkel”, műsorokkal, hatékonyabb tömegpszichológiai szakértelemmel dolgozik, az győz a hatás tekintetében. Ez is a
rendszerváltás,
a
demokrácia,
a
piacgazdaság
terméke,
eredménye,
következménye! A magyar média egyik jellemzője, hogy a szenzációhajhászót, a kritikust, a rosszat, a negatív eseményeket jobban felkapja, jobban hangsúlyozza, mint a jót, a pozitívot, hiszen a felsoroltak nagyobb közönségsikert prognosztizálnak. Ez a szolgálatok esetében is így volt több alkalommal,
de nem kedvezett a szolgálatok
felelősségteljes munkájának lakossági értékítéletében, sőt több vonatkozásban sokat ártott. A rendszerváltás óta fel-fellobbanó ügynökügyek, ügynöktémák – mint a politikai pártok
felelőtlen
pártpolitikai
„eszközei”
–,
igen
sokat
ártottak
a
hazánk
oltalmazásában mindinkább meghatározóvá váló nemzetbiztonsági szolgálatoknak. Az erről szóló média-megjelenések felerősítették, fáradhatatlanul éltették, izgatták a lakossági kedélyeket. Az érintett kormányok pedig a legtöbb esetben nem védték meg megfelelően a szolgálatokat. Sajnos, nem látni a folyamat végét, hiszen a mostani kormánykoalíció is élteti még az egykori állambiztonsági szervek irataival kapcsolatos, bizonytalan kimenetelű „politikai habverést”. A
különböző
magyar
médiumok
különböző
szakértői
csoportokhoz
vagy
szakértőkhöz kapcsolódnak és eszerint szólaltatják meg őket, ami egyébként végtelen demokratikus és színes, hiszen különböző vélemények ütköznek, ami általában a jó megoldásokat is magában hordozza. A szolgálatok összevonásával kapcsolatban a médiumok, a nyomtatott sajtó „bátrabbjai” igen demokratikusan lehetőséget adtak a „kormányon kívül álló” szakértő szervezeteknek, szakértőknek a megnyilvánulásra, az interneten pedig még több véleményt találhattunk. A vélemények nem voltak hiábavalók, mert egyrészt hasznosíthatók
voltak,
másrészt
a
tervezett
megoldás
hiányosságainak
bemutatásával közrejátszhattak a „kétséges kimenetelű” változtatási kísérletek leállításában is.
7. Következtetések, megfontolások, javaslatok A kommunikáció megváltoztatásának fontos feltétele, hogy a társadalom, a pártok, a kormányok
viszonyulása
(szemlélete,
igényessége,
gyakorlata)
a
magyar
nemzetbiztonsági szolgálatokhoz alapvető változáson menjen keresztül. A magyar nemzetbiztonsági szolgálatok működtetési költségeit az elmúlt évtizedben folyamatosan csökkentették, holott azokat növelni kellett volna, mivel az elvégzendő feladatok is megszaporodtak, s nem mellékesen, más államok – beleértve a környező országokat is – éppen ezt tették. Csökkentették, maximum szinten tartották, de semmiképpen sem növelték a szolgálatokban dolgozók kedvezményeit, juttatásait, aminek gyengítési hatása érzékelhető. A világ „előrelátóbb” országaiban pontosan és jól tudják, hogy nemzet-biztonsági szolgálatok voltak, vannak és lesznek. Azt is tudják, hogy a szolgálatok működtetését nem szövetségi alapon, hanem a nemzeti önállóság alapján kell megoldani. Azoknak az országoknak a kormányai jobban megbecsülik a nemzetbiztonsági szolgálatokat, mert tisztában vannak azzal, hogy a szolgálatok emberei alkalmanként az életüket is kockára teszik. Én azt feltételezem, hogy a Kárpát-medencében Magyarország még sokáig lesz külföldi kémek és más illetéktelenek „sportpályája”, amihez még hazánk történelme is alapul szolgálhat, ha jobban belegondolunk! Nem kell minden kémtevékenység ellen fellépni, ha nem muszáj, de legalább tudjunk róluk, tudjanak róluk a szolgálatok, mert különben teljesen ki leszünk szolgáltatva másoknak, idegeneknek: nemzetként, országként, magánemberként!
7.1.
A jobb biztonságvédelmi kommunikáció alapja és célja 16 A nyugat-európai, már hosszú ideje működő demokráciákban is szigorú parlamenti felügyelet szükséges a SZABADSÁG és BIZTONSÁG megfelelő egyensúlyához. Az ellenőrzésnek politikai tartalma van ugyan, de ez nem azt jelenti, hogy civil
személyek vezetik a katonai, rendőri, titkosszolgálati szervezeteket, majd ellenőrzik, hogy azok végrehajtották-e az utasításokat. A demokrácia sarkköve, hogy megelőzze az autokratikus hatalomgyakorlást. A néhai francia miniszterelnök, Georges Clemenceau egyszer a következő kijelentést tette: „A háború túlságosan is komoly dolog ahhoz, hogy katonákra bízzuk.” Humoros oldalán túl, ez a kijelentés rámutat arra, hogy egy demokráciában az emberek képviselői rendelkeznek a legfőbb hatalommal, és az állam egyetlen szektora sem állhat ellenőrzésükön kívül. A kiváló amerikai tudós, Robert Dahl szerint „a politika legalapvetőbb és örök problémája az autokratikus kormányzás elkerülése”. Mivel a biztonsági és védelmi szektor az állam egyik legfontosabb feladatával foglalkozik, a fékek és ellensúlyok rendszere szükségszerűen korlátokat kell szabjon e téren a végrehajtó hatalomnak. A biztonsági és védelmi szektor parlamenti felügyelete tehát az állam különböző szintjei közötti hatalommegosztás alapvető eleme, ami behatárolja a kormányzat hatalmát. Ilyenformán a parlamenti felügyelet három fő területe: a költségvetés, a törvények és a civil választói kapcsolatok. 7.1.1.
Nincs adózás képviseleti rendszer nélkül: A parlament egyik legfontosabb – a végrehajtó hatalmat ellenőrző – mechanizmusa a költségvetés. Miután a biztonsági és védelmi szektor szervezetei az állami költségvetésnek egy jelentős részét használják fel, rendkívül fontos, hogy a parlament az állam szűkös forrásainak felhasználását hatékonyan és alaposan nyomon kövesse.
7.1.2.
A biztonsági és védelmi szektort érintő jogi szabályzók megalkotása: A gyakorlatban a végrehajtó hatalom alakítja ki a biztonsági témájú törvénytervezeteket. Ugyanakkor a parlamenti képviselők fontos szerepet játszanak az előterjesztett tervezetek felülvizsgálatában. Amennyiben szükséges, akkor kiegészítéseket, módosításokat javasolhatnak, így biztosítván, hogy a beadott törvénytervezetek hűen tükrözzék a biztonsággal kapcsolatos új gondolkodásmódot.
7.1.3.
Híd az emberekhez: A végrehajtó hatalom nem tartja teljes mértékben és feltétlenül szem előtt az emberek biztonsággal kapcsolatos prioritásait. Azonban a parlamenti képviselők rendszeres kapcsolatban állnak a lakossággal és jól ismerik véleményüket. Így a parlament elé tárhatják az emberek aggodalmait és végigkövethetik,
hogyan
tükröződnek
ezek
a
biztonsággal
kapcsolatos
törvényekben és a biztonság-politikában. Noha a parlament és a kormány feladatai különböznek a biztonsági ügyek tekintetében, egy jól működő biztonsági és védelmi szektor fenntartásának felelőssége tekintetében osztozniuk kell. A megosztott felelősség vonatkozik a politikai és katonai vezetők kapcsolatára is. E két félre nem lehet különböző célokkal rendelkező ellenfelekként tekinteni. Éppen ellenkezőleg, szükségük van egymásra, a hatékony, átfogó és emberközpontú biztonságpolitika elérése érdekében. Ezért a demokratikus felügyelet feltételezi a bizalmi alapú, nyitott párbeszédet a politikai és katonai
vezetők
között,
valamint
egymás
kölcsönös
bevonását
az
információáramlásba. A rendszeres vélemény- és tapasztalatcserék hozadéka, hogy megelőzik a politikai és katonai vezetők elidegenedését és elősegítik a stabilitás megszilárdítását. A korszerűnek tartott kormányzás ismérveit az alábbi módon lehetne összefoglalni: •
a kiszámíthatóság
•
a nyitott és felvilágosult politikaalkotás
•
az
állami
adminisztráció
egyértelműen
szakmai
professzionalizmusának
szellemében működik a közjóért •
a jogállamiság
•
az átlátható ügymenet
•
a civil társadalom meghatározó részvétele a közügyekben
A demokratikus és parlamenti felügyelet terén nem igazán léteznek nemzetközileg elfogadott standardok, miután a biztonságot és a védelmet a nemzeti szuverenitás
fennhatósága alá tartózónak tekintik. Van néhány regionálisan elfogadott standard, mint például az EBESZ Viselkedési Kódex (Codex of Conduct) és léteznek bizonyos demokratikus alapelvek a polgári-katonai kapcsolatok vonatkozásában. Tisztában vannak azzal, hogy a biztonság ellenőrzéséhez feltétlenül szükség van a CIVIL kontrollra, ami egyrészt a parlamenti képviselőkön keresztül közvetett, másrészt a civil szervezetek elismerését, ellenőrzési jogosítványainak kiterjesztését biztosító nemzetközi és nemzeti törvényekkel minél közvetlenebbé kell tenni 17 . Fontos, hogy „kényszercivilesítést” a végrehajtó hatalom ne alkalmazzon.
7.2.
Javaslatok a további teendőkről A demokratikus jogokból fakadó lényeges kérdés, hogy a közvélemény ismeri-e: a befizetett adóját milyen védelmi feladatok teljesítésére használják, egyetért-e ezzel, és véleményt nyilváníthat-e az általa tapasztaltakról? A nemzeti biztonsági és a nemzeti katonai stratégia nyilvánossága, a védelmi tervezés
folyamata
elméletének
és
gyakorlatának
ismerete
elengedhetetlen
követelmény a civil–katonai kapcsolatokban, a demokratikus ellenőrzés gyakorlásában. A kormány pontosítja kommunikációs stratégiáját a biztonságvédelmi terület, ezen belül a nemzetbiztonság vonatkozásában is. Pontosabban: a kormány készíti el és hozza nyilvánosságra a biztonságvédelmi kommunikációs stratégiáját, amelyben a nemzetbiztonsági szolgálatok szakmai igényeinek célszerű figyelembe-vételén túl a társadalom igényeit is megkérdezi és megjeleníti. Erőteljesen háttérbe kell szorítani a rendszerváltás előtti olyan hatásokat, melyek avítt módon még azt sugallják, hogy a titkosszolgálatok minél kevesebbet szerepeljenek a tévében és inkább csak a háttérben csendesen dolgozzanak, ne
izgassák a kedélyeket. Az esetleges botrányok vonatkozásában ez akár igaz is lehet, de az adófizetők megnyugtatása érdekében mindenképp azt kell generálni, megértetni, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok az emberekért, az emberek biztonságáért vannak és nem ellenük! Kvázi, a mindennapi életük részévé kell tenni, hogy a titkosszolgálatok is ott őrködnek a biztonságosabb hétköznapok nyugalma felett. Tudatosítani kellene, hogy minden országnak vannak titkosszolgálatai, melyek nem mind barátok és így hazánk ellen is „dolgozhatnak”, tehát ezekkel szemben is meg kell védeni magunkat. A nemzetközileg elfogadott NATO- és EU-gyakorlatot a civil kapcsolatok és a biztonságvédelmi kommunikáció vonatkozásában honosítani kellene a magyar „civil piacra” is. Az előzőekből logikusan következtethetők a hazai tennivalók 18 . A közvéleménynek a rendszerváltás óta halványuló, de esetenként még éltetett rossz reflexeit a magyar nemzetbiztonsági szolgálatokról egyértelműen el kellene oszlatni egy tudatosan felépített, közönségbarát műsor együttessel. Ez több évre szóló, több médiumot átfogó, rendszeres tájékoztatás, kerek asztal, bevonó, együttműködő, a szolgálatok utánpótlását elősegítő, a szolgálatok sajátosságait figyelembe vevő nyílt napok
szervezésével
vetélkedőkkel,
és
bemutatásával,
polgáriasított
show-jellegű
titkosszolgálati
műsor-elemekkel,
próbatételekkel
tarkított,
biztonságpolitikai szakértők, szociológusok, pszichológusok együttműködésével megszerkesztett, a „külsős” szakértőkből rendszeresített fórummal is színesített megoldás lehetne. A lakosságot és a cégeket nyíltan és reálisan, a mindenkori biztonsági kockázatokkal arányosan kell tájékoztatni. Egy nem erőszakolt és nem cenzúraként működtetett kormány- és/vagy többpárti kommunikációs
összhangteremtő
együttműködés
sokat
segíthetne
a
biztonságvédelmi kommunikáció működtetésén is, a lakosság, a civil szféra érdekében. Az is pozitív változást jelentene, ha nem titkosszolgálatokról, hanem
következetesen nemzetbiztonsági szolgálatokról beszélnének, legalább a hivatalos fórumokon. A legfontosabb, hogy a szolgálatok hatékonyságát közvetlenül és közvetve is pozitívan segítse a róluk szóló kommunikáció együttes, minden területen és minden vonatkozásban, valóságos biztonságérzetet keltve az állampolgárokban is. 8. A doktori disszertációnak és abban foglalt kutatási eredményeknek, így ebben a közleményben feldolgozott tézisnek is a hasznosíthatósága A
kutatás
eredményeit
a
politikusok,
a
szakmapolitikusok
(védelempolitika,
biztonságpolitika, stb), a katonai, a rendőri, a nemzetbiztonsági és más rendvédelmi szervezetek vezetői, tagjai, ezen a szakterületeken oktatók és hallgatók valamint a magyar médiumok és az érdeklődő lakosság tudja majd hasznosítani. A hasznosításnak egyik módja az, hogy egészében vagy részeiben egyetértenek, elfogadják, érvényesítik, hasznosítják, pozitív példaként kezelik illetve továbbfejlesztik. A másik hasznosítási mód az, hogy egészében vagy részeiben elutasítják, nem érvényesítik, nem hasznosítják és negatív példaként kezelik. A negatív tanulság is eredmény, mert beigazolódhat, hogy mit nem lehet, mit és hogyan nem célszerű, ami erősíti a pozitív példákat, megoldásokat. A minimális eredmény az lehet, hogy várhatóan, magyarországi viszonylatban egyedülálló módon adok koncepcióvázlatot arra, hogy az egyre átláthatatlanabb, egyre kiszámíthatatlanabb, váratlan fordulatokkal is jellemezhető biztonságpolitikai kockázatok mellett, a következő évtizedekre a magyar védelem és érdekérvényesítés hogyan oldható meg eredményesebben, szervezettebben, gazdaságosabban, az ország és az itt élők javára. Ez pedig a civil kapcsolatok, a lakosság aktív és konstruktív együttműködése, támogatása és részvétele nélkül nem lehet eredményes. Ehhez közvetlenül és nyitottan kommunikálni kell, mely egyrészt tájékoztató, másrészt információgyűjtő funkciót lát el.
9. Abstract (summary) Communication of the Hungarian national security services The governments’ defense and security services provided for the citizens and the companies in the modern and democratic societies of the 21st century are equally important as those services in the field of education, health and transport and traffic. The actors of the society should not only know these services, including national security services, but they should also use them in cooperation with the service providers. The EU and NATO put significant emphasis on the military-civil cooperation, the civil support and the civil protection planning. The quality of relations between the military and civilians is determined by the nature of information supply, its openness, direct and straightforward character. The communication of the Hungarian national security services is an important part of the relations between military and law enforcement agencies on one side and the civilians on the other. Beyond the case by case and/or regular information given to the civil population the feedback, return-signals and civil information are important. The author considers it necessary to have the activity of national security and secret services accepted by the population as natural part of the national defense through a constructive cooperation within the framework of civil relations and control, such acceptance being fundamental condition of success. This is also motivated by the more and more valued role and importance of the activities of the Hungarian national defense and secret services, their prospected growing importance in the future due to the dynamically changing structure and weights of security risks.
10. Hivatkozások, felhasznált irodalom
1
Várhalmi Miklós: A magyar Nemzetbiztonsági Szolgálatokról másként és mindenkinek (1990 – 2002 és a jövő). – 2.átd., bőv.kiad. – Budapest: NOVISSIMA – 560 p. – 2002. – ISBN 963 9403 15 6
2
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6. nemzetbiztonság/biztonság/információbiztonság - [2007.11.25.]: http://www.varhalmi.hu/sub_site.php?nav=36o&type=doc
3
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6.1.1.2.14. Elemzések-javaslatok a nemzetbiztonsági szolgálatok hatékonyságához 2004.03.23 (PDF) - [2007.11.25.] : http://www.varhalmi.hu/cucc/3611215.pdf
4
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6.1.1.2.1. A magyar titkosszolgálatok hasznosítható értékei(1994.06.30.) [2007.11.25.] : http://www.varhalmi.hu/sub_site.php?doc=3611201
5
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6.4.Várhalmi: Javaslat a teljes magyar védelmi-biztonsági tevékenység átfogó ésszerűsítésére_2006-05-11. – [2007.11.25.]: http://www.varhalmi.hu/sub_site.php?doc=363
6
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6.3.1. SZABADSÁG ÉS/VAGY BIZTONSÁG – [2007.11.25.] – Várhalmi A. Miklós előadása Athénben, 2005.-ben a IV. Európai Szociális Fórumon: http://www.varhalmi.hu/sub_site.php?doc=3631
7
Várhalmi A. Miklós honlapja: www.varhalmi.hu: tartalomjegyzék: 3.6.3.1. MHTT rendezvény előadása: Várhalmi Miklós-nemzetbiztonsági kommunikáció_2007-06-06. – [2007.11.25.]: http://www.varhalmi.hu/sub_site.php?doc=582
8
Várhalmi A. Miklós: A magyar Nemzetbiztonsági Szolgálatok kommunikációjáról – Budapest: Katonai Felderítő Hivatal - In.Felderítő szemle, 2007.szeptember, VI.évf.3.sz. – ISSN 1588-242X - p. 120-131. 9
Németh Sándor A polgári-katonai együttműködés helyzete, feladatai In: 2002. 56. évf. 2. sz., 4-16 p. A helyi konfliktusok, válsággócok megszüntetésére létrehozott békekikényszerítő és békefenntartó nemzetközi haderők eszköztárában egyre nagyobb szerepet kap a civil-katonai együttműködés szerepköre, amely meghatározó fontosságú a feladatok sikeres végrehajtásában. A CIMIC (Civil-Military Co-operation) fogalma, célja és alapvető területei. 10
Mazzoleni Gianpietro Politikai kommunikáció ; [ford. Szokács Kinga]. - Budapest : Osiris, 2002. - 252 p. ; 24 cm. - (Osiris tankönyvek, ISSN 1218-9855) ISBN 9633892279
11
Erdélyi Lajos A Magyar Honvédség és a PR : Van-e a honvédségben PR, vagy csak beszélünk róla? In: 1995. 10. sz. 91-98. p. A PR mint a hadsereg szervezett kommunikációja; a társadalmi kapcsolatok, média kapcsolatok, a belső kapcsolat. Kormányzati tájékoztatás. A NATO ezirányú gyakorlata. Tájékoztatás-politika. Az USA légierejének PA szervezete által alkalmazott eszközök és módszerek.
12
Lükő Dénes A demokratikus államokban a civil-katonai kapcsolatok legfontosabb jellemzői, törvényi és intézményi háttere, levonható következtetések. In: Nemzetvédelmi egyetemi közlemények ISSN 1417-7323. - 2003. 7. évf. 2. sz., 18-35. p. A civil-katonai kapcsolatok alapmodelljei, általános elvei és megvalósulásuk a polgári demokráciában. USA, Németország, Nagy-Britannia, Franciaország. 13
Kiss Kálmánné A katonai tevékenység és a védelmi szféra makrostruktúrális beillesztésének kísérlete a modern társadalomba : PhD értekezés; [közread. a] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. - Budapest : ZMNE, 2001. 164 fol. A modern társadalom és a hadsereg a védelmi szféra társadalmi beágyazottsága, a védelmi szféra és a társadalom viszonyának történelmi áttekintése, modernizáció és globalizáció hatása a társadalomra és a hadseregre, a katonai tevékenység és a védelmi szféra funkcionális elkülönülése a modern társadalomban.
14
Szabó Miklós Védelempolitika civilben és uniformisban In: 2001. 12. sz., p. 12-14.
A fegyveres szervezetek és a polgári társadalom közötti kapcsolatok fejlesztéséről a védelmi szféra erősítése céljából. 15
Somogyi Gergely A titkosszolgálatok civil kontrolljának elméleti és gyakorlati kérdései In: Hallgatói közlemények ISSN 1417-7307. - IX. évfolyam 1-2. szám 2005, p. 23-40.
Az új demokráciák előtt álló feladat a titkosszolgálati civil kontroll megvalósítása, egy nyugati és kanadai példa annak megvalósítására. 16
Major László A biztonságpolitika, a honvédség aktuális kérdései a kommunikáció szempontjából : PhD értekezés; [közread. a] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. - Budapest : ZMNE, 2001. – 140. A kommunikáció és működési sajátosságai a Magyar Honvédségben. A biztonságpolitika kommunikációja. A védelmi szektor ezen belül a fegyveres erők átértékelődésének kommunikációja Magyarországon és külföldön. A védelmi stratégia és a kommunikáció kapcsolata. 17
Szabó János (1953-) Modern civil kontroll : elméletek, konfliktusok, modellek - Budapest : *SVKI, 1998. - 93 p. - (Védelmi tanulmányok, ISSN 1216-4704 ; 25.) A civil-katonai kapcsolatok rendszere, elméleti alapjai és megújítási kísérletei. A civilkontroll konfliktusok a védelmi szektorban és az érett demokrácia megoldásai.
18
Herczeg György (1957-) Civil kontroll a védelmi szektorban: a nemzetközi és a hazai elmélet és gyakorlat. A magyar modell születése : doktori (PhD) értekezés ; [közread. a] Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem. - Budapest : ZMNE, 2003. - 104 fol. A civil kontroll szükségességéről, civil kontroll modellek, a magyar modell születése.
