2. óravázlat 2011. szeptember 19. Ötletek, erkölcs és jog 1. Bevezetés – szellemi tulajdon koncepciója Nemrégiben olvastam egy cikket, ami egy brit kutatást mutatott be: 2-4 éves gyermekeknél vizsgálták a „tulajdonlás” koncepcióját. Egy-egy rövid történetet meséltek el nekik egy fiúról és egy lányról, akik játékokat kaptak vagy találtak, és a történet szerint egymásnak adtak bizonyos játékokat. (A szerepeket aztán cserélték is, a tapasztalat szerint a nemek nem befolyásolják a megítélést.) A tapasztalat úgy írható le, hogy azt tekintették „tulajdonosnak”, aki elıször találta meg a dolgot, és csak akkor tekintették az ajándékozást tulajdonátszállásnak is, amikor pl. születésnapra, becsomagolva történt az átadás. Miért érdekes ez? A testi tárgyaknál „beleszocializálódunk” a jogi rendszerbe: vásárolunk dolgokat, eladunk dolgokat, miegymás. Évek alatt sajátítjuk el a mindennapok gyakorlatában azt, hogy mire vonatkozik a tulajdonjog, és hogy mit szabad, mit tilos. De még így is kijelenthetı, hogy sok kérdésben nagy a tudatlanság, különösen a „tulajdon” és a „birtok” koncepciójában. Ha elvi szinten nézzük, a tulajdonjognak két funkciója van: - élvezet / mások kizárása - kereskedelmi forgalomba vitel Tehát a tulajdon „általános erkölcsi törvénye” társadalmilag így hasznosul, lényegében ezért is van szabályozva jogi szinten a tulajdon. De hogyan mőködik az „általános erkölcsi törvény” a szellemi termékek esetén? Mit érez helytelennek az átlagember, akármilyen szellemi teljesítményrıl, „az ész szüleményei”-rıl van is szó? És: mi ebbıl az, amit jogi szabályozási szinten is meg kell, meg lehet jeleníteni? Nézzük elıször az erkölcsi megközelítést, az átlagember gondolkodását mindig kiválóan visszatükrözı Barátok közt c. sorozat egy példájával. Eriknek támadt egy ötlete: létrehoz egy olyan céget, amely mindenféle szerelıket közvetít ki a fogyasztókhoz. Novák Lacinak megtetszik az ötlet, és Erik bevonása nélkül ı maga valósítja meg, így jön létre a „Novák Szaki”. Pestiesen szólva: Laci „lenyúlta az ötletet”. A rokonok, barátok, ismerısök reakciója egyöntetően elítélı – leszámítva talán Berényi Miklóst, akit a forgatókönyvírók mindig a dörzsölt, sikeres, de tisztességtelen üzletember szerepébe helyeznek. Ebbıl rögtön a gondolatokkal, szellemi termékekkel kapcsolatos közvélekedés két nagyon fontos elemét szőrhetjük le: - Amit más talált ki, arról nem állíthatom, hogy az enyém. - A hasznot hajtó elképzelést csak a kiötlı engedélyével használhatom. Ez kiegészül még egy nagyon fontos elemmel a közgondolkozásban. Ha ugyanis Laci magától, Erikkel párhuzamosan jött volna rá a nagy ötletre, azt elfogadhatónak tartjuk. Ez azért érdekes, mert ha egy kicsit is belegondolunk, evidens, hogy a „szakember-közvetítı
cég” elképzelését világszerte sok százan kitalálták már. Úgy tőnik, az átlagember igazságérzetében nagy szerepe van annak, hogy a felhasználó honnan ismerte meg az adott elképzelést. Ezzel kiegészítve a szellemi alkotásokra vonatkozó általános erkölcsi felfogást: Amit más talált ki, és én tıle ismertem meg, arról nem állíthatom, hogy az enyém. A közvetlenül hasznot hajtó elképzelést pedig csak a kiötlı engedélyével használhatom. Azt tapasztalhatjuk, hogy ez az általános erkölcsi elv messze nem annyira kiforrott a társadalomban, mint a hagyományos tulajdonra vonatkozó felfogás. Ennek is köszönhetı, hogy e „törvényt” tovább árnyalják bizonyos szempontok, és nem is egységes ezek megítélése. Erre csak egy példa: az, hogy a felhasználó szerez-e bevételt a felhasználással, sokak szerint mentesíti ıt attól, hogy engedélyt kérjen a szellemi termék jogosultjától. És mindez nemcsak az egyszerő elképzelések tekinthetı általános társadalmi vélekedésnek, hanem „az ész minden szüleménye” esetén. Erre például elég a zenei koppintások világát venni, ahol, ha egy szerzı tudatosan átvesz egy másiktól egy hangsúlyos stíluselemet, azt a közvélemény már elítéli, miközben viszonylag evidens, hogy ilyen stílusok jogi védelem alatt nem állhatnak.
2. A „szellemi tulajdon” szigetei... Aki kicsit is érti a jogi szabályozás gondolkodásmódját, pontosan tudja, hogy a jognak egyrészt nem feladata, másrészt nem is képes arra, hogy ezt az erkölcsi törvényt egy-azegyben visszatükrözze. Ennek két oka van: - Bizonyítási szempontok. Visszatérve a példához: Erik ötletét Laci „lenyúlta”, ez erkölcsileg egyértelmően helytelenített cselekedet. De képzeljük el azt az esetet, amikor bíróság elıtt állunk. Ki, hogyan és mit bizonyítana? Ha Erik tudná is bizonyítani, hogy az ötletet ı árulta el Tildának, aki elmondta Zsófinak, aki kikotyogta Orsinak, aki elejtette Laci elıtt... hogyan lehetne azt bizonyítani, hogy valóban ez volt a forrás? Hiszen erre az ötletre rengeteg forrásból rátalálhatott volna, nem is szólva a saját kútfejérıl... - Fejlıdést szolgáló szempontok. Helyes lenne-e, ha Laci nem indíthatna ilyen vállalkozást, pusztán azért, mert a környezetében Eriknek elıbb jutott eszébe? Eriknek nincs pénze, nincs tapasztalata; ötlete elszáll. Laci viszont virágzó vállalkozást indít belıle. Ez jó a munkavállalóknak, mert fizetésük lesz. Jó a megrendelıknek, mert jobb szolgáltatáshoz jutnak. Jó az államnak, mert csökken a munkanélküliség, és nınek az állami bevételek. Pusztán azért, mert „Eriknek jutott elıbb eszébe”, az állam eltekintene ezektıl a javaktól? + információszabadság elve E két ok miatt a szellemi termékeknél a tulajdonszerő (tehát mindenkivel szemben fennálló, abszolút) védelmet csak nagyon szőken meghatározott esetekben alkalmazzák („szigetszerő oltalom” elve), ahol e két szempont negatív hatása egyértelmően minimalizálható, kizárható. ábra a szellemi alkotások jogának „térképérıl” Bizonyítási nehézségek kizárása: - Szabadalmak, használati minták, védjegyek, formatervezési minták:
-
-
-
a lajstromozás miatt az elsıbbség közokirattal bizonyítható (bár már itt is szükségszerően eltér a jog az erkölcsi megközelítéstıl, hiszen szó sem lehet „kiötlési” elsıbbségrıl, csak lajstromozási elsıbbséget lehet ezzel bizonyítani. Aki más találmányát sajátjaként elıbb szabadalmaztatja, jogi értelemben az kerül jó helyzetbe.) Alexander Graham Bell vs. Elisha Gray Szerzıi jog: a szigorú „egyéni-eredeti” feltétel miatt nincs két egyforma (és párhuzamosan fejlesztett) mő Szomszédos jogok: az elıadás, a hangfelvétel szakértı által könnyen beazonosítható, egyszeri és megismételhetetlen. Adatbázisok: soha nem egy-két adat, hanem csak „jelentıs rész”, vagy „ismételt hasznosítás” esetén van jogsértés, tehát a forrás kérdése komolyan nem merülhet fel.
Fejlıdés-visszatartó hatás kizárható: - Szabadalmak, használati minta: idıbeli korlátozás, és már a védelem igényléséhez is nyilvánossá kell tenni a találmányt - Védjegy: „megkülönböztetı képesség”, mint lajstrombavételi szempont. Bárki képes saját vállalkozásának új védjegyet kitalálni. - Szerzıi jog: csak az „expression” védelme, a „tartalom” bárki által szabadon használható + szabad felhasználás (idézés, oktatási átvétel) - Szomszédos jogok: az adott mővet bárki más is elıadhatja, bárki más is rögzítheti hangfelvételre, tehát az ezeken fennálló monopol jogok csak a tisztességtelen versenyt zárják ki. + szabad felhasználás (idézés, oktatási átvétel) - Adatbázis jog: azonos célú adatbázist bárki fejleszthet, csak a tisztességtelen „free riding”-ot tiltja
3. ...és az ötletek tengere Több mint tíz éve kapok rendszeresen szerzıi jogi tárgyú kérdéseket ismerısöktıl, ügyfelektıl egyaránt. Bízvást állíthatom, hogy a leggyakrabban elhangzó kérdés ez volt: „Van egy ötletem. Hogy tudom levédetni?”. Azt is ki merem jelenteni, hogy az ötletek jogi védelmének lehetıségeit firtató kérdésre talán soha nem lehet teljes és megnyugtató választ adni... 3.1. Mik az ötletek és hogyan születnek? Lexikon: ötlet: Hirtelen támadt(, meglepı) gondolat ötlik: ma már csak kifejezésekben használjuk: „eszébe ötlik” „hirtelen eszébe jut” – „szemébe ötlik” – hirtelen meglátja Magyar Értelmezı Kéziszótár, fıszerk: Pusztai Ferenc, második, átdolgozott kiadás, Akadémiai Kiadó, Budapest 2003, 1046-1047.p. Eredete: ötlet: 1792-es elsı megjelenés – a nyelvújítás korából.
ötlik: „Származékszó, az önt ige régi ’öt’ változatának –l gyakorító igeképzıs alakja. A mai ’eszébe jut’ jelentés a szó gondolattal, elmével kapcsolatban használt konkrét ’behatol’ jelentésébıl alakult ki. Ma leginkább az eszébe ötlik, szemébe ötlik kifejezésekben használatos.” Etimológiai szótár, fıszerk: Zaicz Gábor, TINTA Könyvkiadó, Budapest, 2006, 603.p. Kicsit sajnos kevés ez nekünk, ha érdemben foglalkozni akarunk a fogalommal, de hát természetes, hogy nem írtak többet, mert közismert fogalomról beszélünk. De azért mi most mégis dolgozzunk csak ezzel! Négy fontos eleme van a fogalomnak: - hirtelen beugrás - általában valamilyen problémára megoldás - nem összetett - ami azonban igazolhatóan legalább valamilyen szők körben eredeti (legalább az adott szituációban, adott közösségen belül) Eredetiség: nézd csak meg az interneten, és meglátod, másnak is eszébe jutott már. Túl sokan élünk. Ötletelés fázisai - információgyőjtés - inkubálás - bevillanás - igazolás
3.2. Hogyan segít a jog? Ami befér a „szellemi tulajdon szigeteire”, ott „nyert ügyünk van”. És a többi? Nem beszéltem még a know-how-ról, amivel párhuzamosan az üzleti titok témát is elı kell hozni. Ezek azok a szabályok, amik a szigeteken kívül érvényesülhetnek. Azért tárgyaljuk együtt, mert a know-how sajátos „szellemi tulajdoni” forma: a titokban tartás, szők körben tartás a védelem feltétele; a közkinccsé vált know-how elveszíti jogi védelmét. a.) Mikor mondjuk egy ötletre, hogy az know-how? Egy ötletre önmagában sohasem. A know-how mindig ismeretHALMAZ Ptk. 86.§ A know-how olyan gazdasági, mőszaki és szervezési ismeret és tapasztalat, amely a gyakorlatban felhasználható, korlátozottan hozzáférhetı, és amelyet az oltalom addig illet meg, amíg közkinccsé nem válik. Jelenlegi tv. szerint „vagyoni értékő gazdasági, mőszaki, szervezési ismereteik és tapasztalataik” Új Ptk.-tervezet: - más jogcímen védelem alá nem esı
-
mőszaki, gazdasági vagy szervezési feladat megvalósításához lényeges és azonosíthatóan rögzített gyakorlati ismeretek, amelyek titokban tartása érdekében a hasznosítás során a szükséges lépéseket megtette tapasztalatok értékelésével jön létre megszőnik, ha közismertté vagy könnyen hozzáférhetıvé válik.
Sokkal inkább az ötlet kidolgozása során elért eredményekrıl van szó. Ez persze fontos, hiszen minden szolgáltatás rengeteg kidolgozott ötletbıl áll. Hol húzom meg a határt...? A jogirodalomban vita zajlik arról, hogy van-e egyáltalán szükség külön know-how védelemre, vagy a titokvédelem keretén belül kezelhetı mindez... Ha van is know-how-jog egy ismerethalmazon, az nem abszolút érvényő, hanem csak a „titok-birtokosok” egymás közti viszonyában érvényesül.
b.3.) Ha még know-how sem, mi újság? „Ptk. 81.§ (2) Üzleti titok a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó minden olyan tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek nyilvánosságra hozatala, illetéktelenek által történı megszerzése vagy felhasználása a jogosult - ide nem értve a magyar államot jogszerő pénzügyi, gazdasági vagy piaci érdekeit sértené vagy veszélyeztetné, és amelynek titokban tartása érdekében a jogosult a szükséges intézkedéseket megtette.” + Versenytörvényben is „Minden adat, tény, információ, megoldás” – ebbe belefér egy ötlet is, persze csak ha gazdasági tevékenységhez kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy külön „titoktartási klauzula” nélkül is fennáll az üzleti titok védelem, amelynek megszegése esetén teljes kártérítési felelısség (elmaradt haszon!) követelhetı. De fontos: - bizonyíthatóság: hogy ténylegesen megismerte. - „szükséges intézkedéseket megtette” Az üzleti titkot bevezetı törvényi indokolás: „A közérdekő adatok nyilvánosságának és a magántitok védelmének alkotmányos alapelvére figyelemmel szabályozni kell az üzleti titok általános fogalmát, meghatározva azokat az alapelveket, amelyek alapján összhangba kerül a magánszférát érintı üzleti titokra való hivatkozás lehetısége és ezáltal az információ visszatartása, valamint a társadalom azon érdeke, hogy az információszabadság, mint alkotmányos alapjog gyakorlása révén minél több adathoz hozzájusson.”
4. Ötletvédelmi stratégiák... Milyen stratégiák érvényesülhetnek a szigeteken kívül? Mit tehetett volna Erik másként?, ha ötletét nem akarja Laci által megvalósulni látni; ha igazán ı akarja megvalósítani?
a. Megvalósítani, versenyelınyre szert tenni. (Lásd: divat! – ha létezhet is rá szerzıi jogi, iparjogvédelmi oltalom, az utánzás annyira elterjedt, hogy folyton „elıre menekülnek”. Talán ezért változik olyan gyorsan a divat?)
b. Titokban tartani Mit tegyen Erik, ha egymagában képtelen kivitelezni a szolgáltatását? Kinek mondhatja el Erik az ötletét? Akiben megbízik. A „megbízhatóság” így a kizárólagos jogok szigetei között kulcsjelentıségővé válik! Hogyan biztosítható ez? Milyen stratégiával? Kiben bízol meg?
Szerzıdések? (Elvileg a szerzıdési szabadság elvébe beleférne „önkéntes ötlethasználati szerzıdések” kötése. X elıre vállalja, hogy az általa most megismerendı ötletet nem mutatja meg másnak, viszont ha tetszik neki, akkor fizet érte. De a világ nem így mőködik, senki nem vállal kötelezettséget egy még nem ismert ötletre. Viszont az ötlet olyan jószág, ami megismeréssel elfogyasztásra került, és többé már nincs értéke.)
Közösségen belüli szabályok + Ne feledjük, hogy közösségen belül a nem-jogi szabályok erısebbek. Egy zárt csoportban az önkéntes vállalások, a tisztesség, a hosszú távú együtt maradás érdeke kidolgozhat egy egészen más megközelítést. Ilyen lehet egy munkahely, ahol a munkáltató bizalmat kíván kelteni, ötletpályázatot ír ki, díjat tőz, és betartja a szavát – a munkavállaló pedig örül, hogy részt vehet valamiben; nincsenek érdekellentétek, csak win-win megoldások, amit vész esetén kiegészít a munkajog, a szerzıdések jogi értelmezése.
c. Csomagot építeni - Az a hétköznapi tapasztalat, hogy a valódi „koppintások” esetén a tisztességtelen, „élısködı” személy nemcsak egy-két ötletet vesz át, hanem nagyobb egységeket is, így már pl. szerzıi jogok, védjegyjogok is sérülhetnek. Példa: - esküvıs show-mősor - még jobb példa: Gundel szakácskönyv! Itt kifejezetten, szemmel láthatólag azt kérte a megbízó, hogy „egy ilyet kérek, de konkrét grafikát ne vegyél át”, és így a sokminden együtt annyira egyezı lett, hogy nemcsak ötlet, hanem kifejezés átvételének is tekintették.
Ami a legjobban mintázza ezt: különbözı mősorformátumok. SZJSZT, Autó2 ügy: 2008/24
„A mősorformátum azonos cím alatt futó, azonos külsı és mősorszám-felépítési jellegzetességekkel sugárzott, eltérı tartalmú mősorszámok közös vonásait jelölı, nem jogi, üzleti fogalom. Az ötleten, elven, elgondoláson túlmutató, kellıen kidolgozott séma, terv, amely meghatározza azokat a jellemzıket, amelyekkel az egységbe tartozó minden mősorszámnak rendelkeznie kell. A formai azonosságot elnevezés (védjegy), színvilág, a helyszín, a mősorszám szereplıi, a kísérı zene stb. azonossága, a tartalmi közös vonást a szerkesztési elv hivatott biztosítani. Az egyes mősorszámok részletes tartalma más és más, gyakran a mősorszám sugárzása, illetve rögzítése során alakul (pl. valóságshow-k). Az azonos formátum alá tartozó mősorszámok egymástól függetlenül érzékelhetık, megérthetık, élvezhetık, nincs összefüggı cselekményük.” Annak ellenére, hogy korunk nagy üzleti sikerének tekinthetı, „Összefoglalóan a vizsgált jelentıs külföldi jogrendszerek áttekintése alapján megállapítható, hogy a mősorformátum fogalmát a szerzıi jogi törvények sehol sem tartalmazzák, vagyis a mősorformátum nem nevesített tárgya a szerzıi jogi / szomszédos jogi védelemnek. A mősorszámok szolgai másolása (jelentıs hasonlósága) ellen törvényi analógia alkalmazásával szomszédos jogi védelem állhat fenn az osztrák - német jogban. Az angol jogalkotó fontolóra vette a mősorformátum védelmének bevezetését, de semmi esetre sem valamiféle külön védelmi tárgyként, hanem csak abban az esetben, ha a mősorformátum "sémája" szerzıi jogi védelem alá tartozó egy, vagy több mő, amelyek mintegy "kitöltik", "kiteszik" a sémát.” Emellett az ügy mellett: 9/2000, Heti hetes és Péntek esti Vigadó – nem éri el a szerzıi jogi védelem szintjét 26/2000, Cappuccino ügy (reggeli rádiómősor) – a szakértıi testület szerint nem éri el a védelem szintjét, de a Legfelsıbb Bíróság megfordította a döntést 28/2000/ – Álompár ügy – egyéni-eredeti jelleg nincs (de a szakértı testület elnöke szerint mégis) „Összefoglalva megállapítható, hogy a bírói és szakértıi gyakorlat nem zárja ki a mősorformátum szakirodalmi mőként minısülhetı leírása és a formátum alapján szerkesztett mősorszám szerkesztési elve eredményének szerzıi jogi védelmét, feltéve mindkét esetben, hogy a szerzı mőminıség feltétele, az egyéni-eredeti jelleg megvalósul. E jelleg megléte akkor állapítható meg, ha létezik az adott kontextusban alkotói mozgástér, és a mősorformátum készítıi ezt kihasználják.” És eztán: Való Világ vs. Big Brother – itt viszont pont az „ügyes koppintás” esetét látjuk, ahol nincs jogsértés (fenyegetés ellenére nem lett per Magyarországon, viszont a formátumot használó két országban, Csehországban és Szlovákiában is lezajlott ügy, igazat adva a való világnak.) A televíziós mősorformátumok normál esetben mégis inkább licenszelıdnek. ld: Szerencsekerék, ami mostanában indult újra a Story4 csatornán. (hosszú dok.filmet készítettek errıl, igen tanulságos: licenszholder szakállas figura jön, és mindent figyel, mindenbe beleszól) – azt mondják: „az a sikeres formátum, ami nagyon egyszerő” – és mégsem próbálnak nyúlni. Miért? Mert a kidolgozottság és kipróbáltság olyan elınyök, ami miatt megéri a magas költségeket.
Összefoglalva: A jó ötlet önmagában nem értékes. Kidolgozása folyamatában lesz azzá, akkor kell ugyanis megoldani a felmerülı problémákat. (Aki végigcsinált bármilyen kreatív (akár mővészi, akár üzleti) folyamatot, tudja ezt.) Ezért, ha van egy jó ötleted, az a helyes megoldás, hogy készíteni kell egy - tartalmi csomagot (sokféle ötlet, sokféle védett és nem védett szellemi termék, jól leírt, összefoglalt győjteménye álljon rendelkezésedre) és - jogvédelmi csomagot (szerzıi jog, védjegyjog, know-how, üzleti titok) Ez a kettı így együtt tud már megfelelı védelmet nyújtani. De ne feledd: a csomagban található egyes ötletek még így is szabadon felhasználhatók maradnak.
