Hitvallásismeret I. 1. Hit és hitvallás A. HK 21-24. kf. 1. Mi az igaz hit? 2. Mit szükséges hinnie a keresztyén embernek? 3. Hogy szól ez a hitvallás? 4. Hány része van e hitvallásnak? B. Vázlat: 1. A hit a Bibliában: a. Ábrahám, a hit hőse b. Zsid 11,1 c. Péter levele 2. A hit a Kátéban a. Biztos ismeret (Certa notitia) – fides quae creditur b. Igaznak tartás c. Szívbéli bizodalom – fides qua creditur 3. A hitvallások a. „Jézus Krisztus” b. „Te vagy a Krisztus, az élő Isten fia” c. A hitvallások funkciói: ◦ Az igehirdetés és tanítás összefoglalása ◦ Istentiszteleti élethez kapcsolódó szerep ◦ Tévtanítások elleni szerep 4. A hitvallás szerepe és tekintélye a. Norma normans: Szentírás b. Norma normata: a hitvallások c. Nyitottak a jobbra tanításra d. Túlmutatnak magukon, az Ige tekintélyére 5. A hitvallások jellemzői a. Egyetemes hitvallás, nemzeti hitvallás. felekezeti hitvallás b. Liturgiai használat szerinti megkülönböztetés 6. Mikor jön létre a hitvallás? a. Status confessionis – hitvallási helyzet b. Egységtörekvések
2. Isten kijelentése és a Szentírás A. 2HH I-II. Fej. 1. II. Helvét Hitvallás I. fejezet: a. A kanonikus szentírás b. A Szentírás minden kegyességre teljesen megtanít c. A Szentírás Isten beszéde d. Isten Igéjének hirdetése Isten beszéde e. A belső megvilágosodás nem teszi fölöslegessé a külső igehirdetést f. Eretnekségek g. Az apokryphus könyvek 2. II. Helvét Hitvallás II. fejezet: a. A Szentírás igaz magyarázata b. A szent atyák magyarázatai c. A zsinatok d. Kicsoda a döntőbíró? e. Az emberi hagyományok B. Vázlat: 1. Isten szava tett – debar Jahve 2. Isten rejtőzködő Isten, csak a Lélek kijelentésében tárul fel az ember számára 3. Az accomodatio (alkalmazkodás) a. Isten sokszor hasonlítja a nemlátható valóságot földi dolgokhoz b. Isten magáról is sokszor antropomorfizmusokban beszél c. Isten kijelentése hosszú idő alatt, történeti úton bontakozott ki, és a csúcspontja Krisztus 4. Az Ige hármas alakja: kijelentett, írott, hirdetett a. A hirdetett Igében lesz a Szentírás üzenete viva vox Dei-vé b. Isten ígérete felől nézve azonosítható az emberi beszéd, a bizonyságtétel és az igehirdetés isten szavával („aki titeket hallgat, engem hallgat” - Lk 10,16) c. Isten közvetlen kijelentése: Jézus Krisztus. Megkülönböztetjük az Írástól, pedig elválaszthatatlanok: Krisztusról szól az Írás. d. Az Írás nemcsak isteni, hanem emberi mű is, nem történelmi ismereteket közöl, hanem Isten akaratát. 5. Az írott Ige és a Sola Scriptura elv a. A sola scriptura két irányban is elhatárolás: ◦ A kat. egyház álláspontjával szemben, ahol a kijelentés forrása kettős (Szentírás, hagyomány) ◦ A reformáció balszárnyán jelentkező rajongással szemben, amely új és új kijelentéseket vélt kapni 6. Az inspiráció ◦ Az inspiráció nemcsak a leírásban volt jelen, hanem megőrzésénél, kanonizálásánál és fordításánál is ◦ Mechanikus, eksztatikus ill. verbális inspiráció: tévtan, mert nem tud különbséget tenni a Szentírás műfajai és részei között. Könnyen verbális revelációként értelmeződik. 7. A Szentírás megértése és magyarázása a. Testimonium Spiritus Sancti internum – a Szentlélek belső bizonyságtétele b. A Lélek által lesz a hallott,a „külső” Ige (verbum Dei externum) megélt,
„belső” Igévé (verbum Dei internum) c. A Szentírás magyarázásának emberi feltételei is vannak: ◦ Scriptura Sacra sui ipsius interpres (a Szentírás önmagát magyarázza) ◦ Tota Scriptura (teljes Írás fényében kell megvizsgálni a szakaszt) ◦ A Szentírás középpontjában Krisztus áll, de ezzel óvatosan kell bánni ◦ A hermeneutika nélkülözhetetlen segédeszköz ◦ az egyházi tradíciót is figyelembe kell venni, látni, hogy eleink miként gondolkodtak, hogyan jutottak el az általuk megfogalmazottakig
3. Az egyetlen vigasztalás és a HK néhány jellegzetessége A. HK 1-5. kf. 1. Mi néked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod? 2. Hány dolgot kell tudnod ahhoz, hogy e vigasztalással boldogul élhess és boldogul halhass meg? 3. Honnan ismered meg a te nyomorúságodat? 4. Mit kíván tőlünk Isten törvénye? 5. Megtarthatod-e mindezt tökéletesen? B. Vázlat: 1. A Káté a vigasztalás alapján áll. Az ember az egyetlen lény, aki tisztában van nyomorult állapotával, a Káté mégis azzal kezdi, hogy van vigasztalás. 2. A vigasztalás teljes 3. A „kicsoda az ember”-t úgy kérdezi meg, hogy „kié az ember”? 4. A tulajdonjogot nem a teremtés kapcsán, hanem a megváltás kapcsán tisztázza 5. A megváltásban két dolgot különböztet meg: az elégtételt és a szabadítást 6. A megváltás után Isten megőrző tettének bizonyosságával folytatja 7. Trinitárius: a. A Fiú megváltásával kezd b. Az Atya gondviselő szeretetével folytatja c. A Szentlélek által jut bennünk érvényre ez a bizonyosság 8. Személyes hangvételű, a hasznosság elvét is használja 9. A 2. kf. hármas tudása bevezeti a Káté felosztását is: a. 3-11. kf.: az ember nyomorúságáról b. 12-85. kf.: a megváltásról ◦ 12-19: sola gratia – a kegyelemről ◦ 20-85: sola fide – a hit általi megváltásról c. 86-129. kf.: a háládatosságról ◦ Tízparancsolat ◦ Úri imádság 10. 52 Úrnapjára tagolódik – alkalmas a kátémagyarázatos istentiszteletre, és általában a tanításra
4. Az ember nyomorúságáról A. HK 6-9. kf. 1. Hát az Isten az embert ilyen gonosszá és romlottá teremtette? 2. Honnan ered tehát az emberi természetnek e romlottsága? 3. De hát annyira megromlottunk, hogy egyáltalán képtelenek vagyunk valami jónak a cselekvésére, minden gonoszra pedig hajlandók? 4. Nem igazságtalanul cselekszik-e Isten az emberrel, ha törvényében tőle olyat kíván, amit nem képes teljesíteni? B. 2HH VIII-IX. fej. 1. II. Helvét Hitvallás VIII. fejezet: a. Az ember elbukása b. A bűn c. A halál d. Az eredendő bűn e. A cselekedeti bűnök f. Szekták g. Isten nem oka a bűnnek és mennyiben mondható el róla, hogy megkeményít? h. Kíváncsiskodó kérdések 2. II. Helvét Hitvallás IX. fejezet: a. Milyen volt az ember a bűneset előtt? b. Milyen volt az ember a bűneset után? c. Az ember önként teszi a rosszat d. Az ember nem tud magától jót tenni e. Az e világi tudás f. Milyen képességeik vannak azoknak, akik újjászülettek és hogyan van szabad akaratuk? g. Azok, akik újjászülettek, cselekvőleg működnek, nemcsak szenvedőleg h. Az újjászülöttekben erőtlen a szabad akarat i. A külső dolgokban szabadok vagyunk j. Eretnekségek 3. Vázlat: a. A bűn megismerésének kérdése ◦ A nyomorúság a bűn következménye ◦ Isten az embert szeretetkapcsolatra teremtette magával és a teremtett világgal ◦ „Jó és gonosz tudása”: az ember akarta eldönteni, mi a jó – hasonló akart lenni Istenhez. ◦ Következmény: megjelent a halál. Elzárult az élet fájához vezető út. ◦ Isten nem szerzője a bűnnek. ◦ Isten azért adta a törvényt, hogy hogy ne az ember döntse el, mi jó és mi nem ◦ Az ember nem tudja betölteni a törvényt ◦ A bűn súlya Krisztus szenvedésén át látszik igazán (Emil Brunner) ◦ Totius naturae deprivatio: természetünk teljes romlottsága ◦ Az önmegváltás lehetetlen, csak halálos terhünk tükrében érthetjük meg Isten meg nem érdemelt kegyelmét b. Az eredendő bűn ◦ Nem a status integrationis, hanem a status corruptionis állapotában
születtünk. ◦ Az eredendő bűn az egyetemes bűnösség: mind Ádámban születtünk ◦ A bűn ezért lényünk legmélyéből származik ◦ Az eredendő bűn az oka, szerzője az aktuális bűnöknek is (peccatum actuale) ◦ A bűn mint tett, mint engedetlenség, mint lázadás jelenik meg ◦ A halál végső soron elszakadás Istentől c. A bűnre vonatkozó újszövetségi kifejezések ◦ hamartia, adikia, dikaioszüné, parabaszisz, kakia, ofeiléma, aszebia, euszebia d. A szabad akarat kérdése ◦ Teljes és abszolút értelemben vett szabadsága kizárólag Istennek van ◦ Az ember szabadságáról szóló viták: 1. Augustinus és Pelagius között az V. században (Augustinus: az ember nem tud nem vétkezni) 2. Luther és Erasmus között a XVI. században ◦ Augustinus nyomán az ember 3 állapota: a bűneset előtti, a bűneset utáni és az újjászületett ◦ A szabad akarat hiánya nem felmentő körülmény, mert az ember követi el a bűnt.
5. Az ember megváltásáról A. HK 15-19. kf. 1. Milyen közbenjárót és szabadítót kell tehát keresnünk? 2. Miért kell valóságos és igaz embernek lennie? 3. Miért kell egyszersmind valóságos Istennek is lennie? 4. Kicsoda az a közbenjáró, aki valóságos Isten és egyszersmind valóságos, igaz ember is? 5. Honnan tudod ezt? B. 2HH XI. fej. 1. II. helvét Hitvallás XI. fejezet: a. Krisztus igaz Isten b. Szekták c. Krisztus valóságos ember d. Krisztusban értelmes lélek volt e. Két természet van Krisztusban f. Nem két, hanem egy Krisztus van g. Krisztus isteni természete nem szenvedett, sem emberi természete nincs jelen mindenütt h. Valósággal szenvedett a mi Urunk i. A tulajdonságok áthárulása j. Krisztus valóságos feltámadása k. Krisztus valóságos mennybemenetele l. Szekták m. Krisztus halálának és feltámadásának gyümölcsei n. Jézus Krisztus a világ egyetlen Megváltója és igaz és várt Messiása o. Elfogadjuk a négy első zsinat hitvallásait p. Szekták C. Vázlat: 1. A megváltás szükségessége a. Összekapcsolódik az Isten igazságosságáról szóló tanítással b. Az ember Isten ítélőszéke előtt áll: coram Deo c. Isten szeretete nem megalkuvás, hanem féltő szeretet, kizárólagos d. Canterbury Anselmus (1070-1109) nyomán érvel a Káté e. Satisfactio: Isten nem a világ csendőre, hanem szerető Atya is, ezért az elégtétel kifejezés csak részlegesen adja vissza amit kell f. Isten maga veszi fel az ember ügyét, maga hajtja végre a megváltást 2. Az Újszövetség beszéde a megváltásról a. Ószövetség: góél. Akinek nincs góélja, annak JHWH a góélja. b. Újszövetség: rabszolgaváltság és felszabadítás c. Adósság, tartozás kifizetése d. Az ÚT gyakran idézi az ÓT terminológiáját („Isten báránya”) - helyettes szenvedés e. Jézus váltságműve Isten tervének része f. Pál hitvallása: „Krisztus meghalt a bűneinkért az Írások szerint” (1Kor 15,1kk) 3. A szabadító személye a. Krisztus valóságos történelmi személy b. A négy evangélium négy kezdő időpontja Krisztus szempontjából: ◦ Márk: Krisztus megkeresztelése ◦ Máté: Ábrahám
◦ Lukács: Ádám ◦ János: „Kezdetben volt az Ige” c. A hit Krisztusa és a történeti Jézus személye sokáig harmóniában volt, ez Reimarius (1694-1768) kutatásaival változott meg. d. A történeti kutatás más feleleteket ad a „miért kellett Krisztusnak meghalnia” kérdésre. e. A várakozások is más Szabadítóra vonatkoztak: ◦ A farizeusok a törvény tekintélyének megvalósítóját és a bűnösök megbüntetőjét várták ◦ A zelóták a győzedelmes hadvezért, aki megszabadítja őket Róma fennhatósága alól ◦ Ellentmondott a qumrániak szigorú aszkézisének is, a szadduceusok pedig egyszerű felforgatót láttak benne f. A hit azonban a kereszten látja beteljesedni a messiási várakozásokat, lelepleződni a sötétség hatalmait. 4. Kicsoda Krisztus? A dogmatörténet válaszai a. A kettős veszély ◦ Valóságos Isten – szemben az ebioniták válaszával ◦ Valóságos ember – szemben a doketizmus válaszával b. A görög filozófia útvesztőiben ◦ Modalista tévtan: az Atya, Fiú, szentlélek csak más megjelenései ugyanannak ◦ Adoptianista tévtan: Krisztus csak „felruháztatott” isteni hatalommal ◦ Homousios – homoiusios vita: Arianizmus – niceai zsinat, 325 ◦ Az emberi és isteni természet egyesülése: pelagianismus, monotheletismus, monophysitismus ◦ Kalkedoni dogma: „Istenség szerint eleve az Atyától, emberi lét szerint pedig ugyanő érettünk az utolsó napokban és a mi üdvösségünkért az istenszülő szűz Máriától született … Egyszülött két természetből összeelegyítetlenül, elválhatatlanul, oszthatatlanul, elkülöníthetetlenül valónak ismerjük el. Az egyesülés által semmiképpen nem töröltetik el a természetek különbözősége, sőt inkább mindenik megtarthatta a maga tulajdonságát és egy személybe és egy lényegbe egyesült...”
6. A Szentháromság Isten A. HK 25. kf. 1. Mivel csak egyetlenegy isteni lény van, miért nevezed meg e hármat: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket? B. 2HH III. fej. 1. II. Helvét Hitvallás III. fejezet: a. Az Isten egy b. Isten személyében három c. Eretnekségek C. Vázlat: 1. A Szentháromság a. A Szentháromság nem szerepel a Bibliában b. Isten mégis úgy jelentette ki magát, hogy ő szentháromság. c. Az Ószövetség Istene azonos az Újszövetségi Atyával 2. Az Ótestamentum bizonyságtétele a. A két testamentum egységében, viszonyában is felfedezhető a Szentháromság b. Isten más módon szólt az atyákhoz, mint hozzánk c. Isten személyes Isten. Nem személytelen erő. d. Isten EGY Úr, egy teremtő, egy szabadító e. Egészen más, mint a teremtményi világ f. Isten szabadító Isten – Egyiptom g. Isten teremtő isten. h. Az ÓT tud Krisztusról, mint ígéretről (pl. Zsolt 2,7) 3. Az Újszövetség bizonyságtétele a. Isten mint szabadító Jézus Krisztusban jön el közénk b. Krisztus a teremtés alanya és célja is (Jn 1,1) c. Az Úr és a Lélek azonosítása: 2Kor 3,17 4. Az óegyházi tanfejlődés a. A hellenizmus torzította el. Kétfrontos harc: ◦ modalizmus, patripasszionizmus ◦ subordinationizmus b. Keleten bevezetik a lényeg (ousia) és a létmód (hypostasis) elkülönítését c. Monarchista trinitás (Órigenész): ◦ az Atya öröktől fogva nemzi a Fiút ◦ az Atya sem nem született, sem nem nemzetett. A Fiú öröktől fogva született ◦ az Atya (később a Fiú) öröktől fogva kibocsátja a Szentlelket d. Augustinus tökéletes szeretetkapcsolatra épülő trinitása: ◦ az Atya az, aki szeret ◦ a Fiú az, akit az Atya szeret ◦ a Szentlélek az, amivel az Atya szereti a Fiút 5. A szentháromsághit jelentősége a. Isten egysége a hármasságban b. A racionalizmusban a teremtő Atya, a pietizmusban a megváltó Fiú, a karizmatikus mozgalomban a Szentlélek túl hangsúlyos c. a Szentháromsághit nem csupán tan, hanem az Egyháznak Isten előtti hódolása d. A trinitás az Isten- és emberképet is módosítja: Isten személyessé válik. Nem a filozófusok Istene, hanem Ábrahám, Izsák és Jákób Istene.
7. A teremtő és mindenható Atya, a látható és láthatatlan világ mint teremtmény A. HK 26.kf. 1. Mit hiszesz, amikor ezt mondod: „Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek teremtőjében?” B. 2HH VII. fej. 1. II. Helvét Hitvallás VII. fejezet: a. Az Isten teremtett mindent b. A manicheusok és a marcioniták c. Az angyalokról és az ördögről d. Az emberről e. Szekták C. Vázlat: 1. Isten Atyasága a. A teremtés műve nem személytelen erők összjátéka, hanem Isten akarata b. Isten Atyasága mégis inkább a Fiúhoz valóviszonyban jelenik meg c. A mi fiúságunk nem azonos Krisztuséval, hanem adoptio d. A földi apaság is a mennyei Atyaság képét kell tükrözze e. Nem e világ valósága a realitás, hanem Isten szava, ami ezt létrehozta f. Isten dicsőségének színteréül teremtette a világot (Kálvin) 2. Mit vall meg a teremtéshit? a. A világ létében különbözik Istentől, a teremtmény a Teremtőtől: ◦ ne istenítsük a világot. A panteizmus tévtan. Az embernek uralkodnia kell a világon, nem istenítenie azt. ◦ ne is értékeljük le a világot, mert az Isten munkája. Maga mondja róla hogy „jó”. b. Az Atya iránti feltétlen bizalomra indít. A mindenható Isten az én Atyám, akiben bízhatom. Vele szemben nem félelemnek, hanem bizalomnak van helye. c. Isten mindenhatóságát Jézus Krisztusban definiálta, amikor Teremtőként a teremtményi létet is felöltözte szeretetből. Így szégyenül meg a magát istenítő ember. d. A teremtéshit nem világmagyarázat. Ne ütköztessük az evolúcióval, mert mása célja és a műfaja is. Nincs világképhez kötve, hanem a változó világképekben is örök üzenetet hordoz. e. Semmiből teremtés: félreérthető, mert Istennek nem kell előfeltétel a teremtéshez. Isten a teremtés által nemet mondott a nemlétre, a világosság által a sötétségre, stb. f. Isten nincs alávetve saját művének. 3. A látható és a láthatatlan világ a. Léteznek „mennyei” lények, akik Isten követei, angeloszai b. Létezik láthatatlan világ (Isten „mennyet és földet” teremtett) c. A kiábrázolódása az ókori világ királyainak trónterme d. a Szentírás valóságként beszél ezekről, nem hagyhatjuk figyelmen kívül e. A földi Egyház mindennapos küzdelmeiben nincs egyedül f. Az angyalok Isten gondviselésének eszközei, a bukott angyalok pedig Krisztus legyőzöttei 4. A Sátán és tisztátalan lelkek a. Nem abban az értelemben önálló személy, mint Isten vagy az ember, de ártó jelenlétét már az ÓT is komolyan veszi.
b. A Sátánról csak úgy érdemes beszélni, hogy Krisztusban legyőzetett. c. Az eredetéről nem beszélnek a kanonikus írások, annál inkább a végéről d. Démonfóbia: nagyobb jelentőség tulajdonítása a gonosznak, mint kellene
8. A gondviselő Isten A. HK 27-28. kf. 1. Micsoda az isteni gondviselés? 2. Mit használ nekünk Isten teremtői munkájának és gondviselésének megismerése? B. 2HH VI. fej. 1. II. Helvét Hitvallás VI. fejezet: a. Az isteni gondviselés igazgat mindent b. Az epikureusok c. Az eszközöket nem kell megvetni C. Vázlat: 1. A bibliai tanítás a. Isten csak a teremtés munkájától nyugodott meg. Művét szereti és megóvja. b. Az ember eljátszotta a lehetőséget, hogy a gondviselésben Isten felelős társa legyen (Káin). Isten mégsem szűnt meg gondviselő Isten lenni. c. Ádámnak és Évának ruhát készít, Noénak megígéri, hogy a teremtett világ rendjét mostantól Ő maga őrzi. d. Isten gondoskodása áthatja az egész ÓT-t (pl. manna) és ÚT-t is („felhozza napját jókra és gonoszokra is”). 2. A gondviseléshit tagadása a. Már a szadduceusokban kétségek voltak Isten gondviselésével kapcsolatban b. Epikureusok (Epikurosz): az anyag immanens törvényeiből indultak ki, tagadták az isteni beavatkozás lehetőségét c. Deizmus: a racionalizmus termelte ki. Természetvallás, amiben a lex naturae igazgat mindent. Tévesen Madáchot is annak nevezték („a gép forog, az alkotó pihen”) 3. A gondviselésről szóló teológiai tanítás a. Hármas felosztású: ◦ Conservatio (praeservatio) mundi – a világ megőrzése ◦ Concursus – Isten a világban munkálkodik ◦ Gubernatio – kormányzás b. Ezek Istennek ugyanarról a munkájáról szólnak c. Kálvin beszél Isten féken tartó kegyelméről, „általános kegyelem”-ként d. Isten nem engedi szabadjára az erkölcsi világrendet sem e. Ne tegyük a hitet világmagyarázattá, Isten gondviselését tudakolva. Számunkra Isten akarata a fontos. 4. Mi a gondviseléshit bibliai értelme? a. Nem földi értelemben vett bebiztosítottság b. Haszna a reménység, vigasztalás és háládatosság c. A holnap felől aggodalmaskodó ember a maga gondviselője akar lenni d. Ahol Isten adott eszközöket a gondviselésre, ott ezekkel élni kell (orvosságok, tudomány, stb.) e. A protestáns ortodoxia szerint a gondviselés eszközeinek 2 csoportja: ◦ media ordinaria – rendes eszközök ◦ media extraordinaria – rendkívüli eszközök (csodák) f. Az eszközökből nem szabad célokat gyártanunk g. A csoda mindaz, ami csodálattal tölt el. Az Újszövetségben legtöbbször jel. A legnagyobb csoda maga Krisztus.
9. Krisztus hármas tiszte és a mieink A. HK 31-34. kf. 1. Miért nevezzük őt Krisztusnak, azaz Felkentnek? 2. Miért hívnak téged Krisztusról keresztyénnek? 3. Miért nevezzük Krisztust „Isten egyszülött fiának”, ha mi is Isten gyermekei vagyunk? 4. Miért nevezed Őt „mi Urunknak”? B. Vázlat: 1. Főprófétai tiszt a. A tiszt lényege: ◦ isten akaratát hirdeti ◦ ítéletet és kegyelmet hirdet b. Jézus főprófétai tiszte: ◦ A samáriai asszony prófétának tekinti ◦ Sorsa is a meg nem értett próféták sorsát idézi ◦ Ő maga Isten kijelentése, nemcsak hirdeti azt („ego eimi”) ◦ Jézus igehirdetése valódi bizonyságtétel arról, amit az Atyánál látott és hallott ◦ Hatalommal szól, nem úgy, mint az írástudók ◦ Nem értelmez, hanem Ő maga az írások értelme ◦ Utána nem jöhet senki, aki nála többet mondana c. A mi prófétai tisztünk: ◦ Jézus nevéről való vallástétel ◦ Az egyházban a hitvallás, a világban a misszió. Nem új kijelentés, hanem a kijelentésről való vallástétel. 2. Főpapi tiszt a. A tiszt lényege: ◦ áldozat bemutatása (Jom Kippur) ◦ közbenjárás a népért b. Jézus főpapi tiszte: ◦ Áldozat- ő maga az áldozópap is és az áldozat is ◦ Ő az egyedüli közbenjáró ◦ Jézus Melkisédek rendje szerint főpap („malkí cedeq” - az igazság királya, akinek Ábrahám is tizedet fizetett) ◦ Ez a tiszte kapcsolódik leginkább emberi természetéhez c. A mi főpapi tisztünk: ◦ Önmagunk hálaáldozatként való odaszentelése. Ez NEM helyettes áldozat, hanem hálaáldozat. ◦ Közbenjárás testvéreinkért, felebarátainkért 3. Királyi tiszt a. A tiszt lényege: ◦ oltalmazás, megtartás ◦ a királyi tiszt a teokratikus rend megbontása volt (1Sám 8) b. Jézus királyi tiszte: ◦ Neki adatott minden hatalom mennyen és földön ◦ Benne és általa Isten uralkodik („Isten uruszága, országa”) ◦ hatalmának eszköze az Ige és a Lélek ◦ A teológia az ő felmagasztalását köti e tiszthez
◦ Krisztus királysága eszkatológiai rejtettségben van jelen c. A mi királyi tisztünk: ◦ A bűn és a Sátán ellen vívott harc. Nem egyezhetünk ki semmivel, ami bennünk vagy körülöttünk gonosz. ◦ Az uralkodás az új égen és új földön Krisztussal.
10. Krisztus útja a megaláztatástól a felmagasztaltatásig A. HK 33-37., 40-46., 49-52. kf. 1. Mit tesz az, hogy „fogantaték Szentlélektők, születék Szűz Máriától”? 2. Mi hasznod van Krisztus szent fogantatásából és születéséből? 3. Mit értesz az alatt, hogy „szenvede”? 4. Miért kellett Krisztusnak a halált elszenvednie? 5. Miért temettetett el? 6. Ha Krisztus meghalt érettünk, miért kell nekünk is meghalni? 7. Mi egyéb hasznunk van még Krisztus keresztfán való áldozatából és halálából? 8. Miért teszed ezt is hozzá: „szálla alá poklokra”? 9. Mit használ nekünk Krisztus feltámadása? 10. Hogy érted azt hogy „felméne mennyekbe”? 11. Mit használ nekünk Krisztus mennybemenetele? 12. Miért mondod ezt: „ül a mindenható Atya Istennek jobbján”? 13. Mit használ nekünk a mi Fejünknek, Krisztusnak ezt a dicsősége? 14. Micsoda vigasztalásod van abból, hogy Krisztus ismét eljön „ítélni eleveneket és holtakat”? B. Vázlat: 1. Bevezetés a. Filippi-levél Krisztus-himnusza (Fil 2,6-11) b. Földre jövetele: önmaga megüresítése. Felvette a mi természetünket (de megmaradt Istennek, csak istenségét elrejtette) c. A bűn által megrontott emberi természetet vette fel, de ebből nem következik, hogy ő maga bűnös lett volna d. valóságosan emberré lett, emberi kapcsolatba került Dávid házával e. a Szentlélektől való fogantatás lényege: megszakad az eredendő bűn láncolata f. Mária szerepe: Isten akaratának elfogadása – passzív, miközben Isten a cselekvő 2. „Szenvedett Poncius Pilátus alatt” a. Jézusban amaz „egyetlen” szenvedett b. Isten a szenvedésekben vállalt szolidaritásában mutatta meg szeretetét c. Jézus polgárilag ártatlan volt, de ez az ítélet leleplezi a földi igazságszolgáltatás törékenységét is – Pilátus halálra adja d. Pilátusban a pogány ember van képviseltetve Jézus halálában. Ez ellene van az antiszemitizmusnak. e. Pilátus történelmi személy – Jézus halála nem mítosz, hanem történelmünk része 3. „Megfeszítteték, meghala és eltemetteték, szálla alá poklokra” a. A kereszthalál megátkozott kivégzés volt (eredetileg az akasztásra vonatkozik az ÓT-i ige, de Pál a Gal 3,13-ban már a keresztre értette) b. Pál Krisztusról csak mint megfeszítettről akar tudni – minden más beszéd, ami nem a keresztről szól, az „más evangélium”. c. Krisztus valósággal meghalt – a halált így győzte le d. Pokolra szállásának értelmezései: ◦ már a halál utáni megdicsőüléshez tartozik, Krisztus a pokolban is hirdette az Evangéliumot ◦ még a halál előtti megaláztatáshoz tartozik, jelzi, hogy Istentől és embertől teljesen elhagyatott e. A legrettenetesebb nem a testi, hanem a lelki szenvedése volt
f. Azt kellett elszenvednie, ami lényétől leginkább idegen volt: a bűnt 4. „Harmadnapon halottaiból feltámada” a. A feltámadás hármas haszna: ◦ Megpecsételi Krisztus halálának engesztelő voltát. Jelzi, hogy az Atya elfogadta az áldozatot. ◦ Új életünk záloga is a feltámadásban van → a halál nemcsak biológiai fogalom, hanem Istentől való elszakadt állapot. Ebből támadunk fel a megtéréssel → Gal 2,20 ◦ Biztosíték a mi testi feltámadásunk felől is. A halál ugyanis egész bűnös lényünket meghatározó valóság. b. A keresztyén hit nem a lélek halhatatlanságába vetett hit, hanem a feltámadás hite. Isten ugyanis a feltámadásban éppúgy, mint az inkarnációban igent mondott az emberi testre. Ennek megdicsőült formája Krisztus teste. Szóma pneumatikon. c. Krisztus nem maradt a halálban és minket, testének tagjait sem hagy ott. Ennyit elég tudnunk, mert hitben járunk, nem látásban. 5. „Felméne mennyekbe” a. Krisztus földi megjelenéseinek sora lezárult. A mennybemenetel óta isteni természetére nézve van mivelünk, azaz Igéje, Szentlelke és kegyelme által b. A mi javunkra van ott, ennek szintén hármas hasznát mutatja a Káté: ◦ Krisztus a mi mennyei közbenjárónk. Paraklétoszunk, ügyvédünk. Főpapként könyörög értünk az Atya színe előtt. ◦ Krisztus a mi testünket, az emberi testet vitte magával a dicsőségbe ◦ Viszont-zálogul Szentlelkét küldi alá nekünk c. Számunkra a menny ott van, ahol Krisztus van. Az Atya jobbján – ez nem helymeghatározás, hanem minőségi megjelölés. d. Krisztus mindenek fölébe helyeztetett. Ő az Ura mennynek és földnek, és ez az eszkatonban nyilvánvalóvá is lesz. 6. „Lészen eljövendő” a. Ő nemcsak a volt, a van, hanem az eljövendő is. b. Ugyanazt a Krisztust várjuk vissza, aki értünk egyszer már vállalta a halált is.
