(2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az október 16-án hatályba lépett módosításokat) 65. Melléklet: 66

E/ECE/324 E/ECE/TRANS/505 }Rev.1/Add.65/Rev.1 2006. február 22. ENSZ-EGB 66. számú Elõírás

EGYEZMÉNY A KÖZÚTI JÁRMÛVEKRE, A KÖZÚTI JÁRMÛVEKBE SZERELHETÕ ALKATRÉSZEKRE, ILLETVE A KÖZÚTI JÁRMÛVEKNÉL HASZNÁLATOS TARTOZÉKOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES MÛSZAKI ELÕÍRÁSOK ELFOGADÁSÁRÓL ÉS EZEN ELÕÍRÁSOK ALAPJÁN KIBOCSÁTOTT JÓVÁHAGYÁSOK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSÉNEK FELTÉTELEIRÕL∗/ (2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az 1995. október 16-án hatályba lépett módosításokat) ––––––––––––

65. Melléklet: 66. számú Elõírás 1. Felülvizsgált változat

EGYSÉGES FELTÉTELEK NAGY SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ JÁRMÛVEK JÓVÁHAGYÁSÁRA FELÉPÍTMÉNYÜK SZILÁRDSÁGÁNAK SZEMPONTJÁBÓL

NEMZETI KÖZLEKEDÉSI HATÓSÁG BUDAPEST 2009

∗/

Az Egyezmény korábbi címe: Egyezmény gépjármû részegységek és alkatrészek jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a jóváhagyás kölcsönös elismerésérõl. Kelt Genfben, 1958. március 20-án.

ENSZ-EGB 66. számú Elõírás 2. oldal

Az Elõírás eredeti címe: UNIFORM PROVISIONS CONCERNING THE APPROVAL OF LARGE PASSENGER VEHICLES WITH REGARD TO THE STRENGTH OF THEIR SUPERSTRUCTURE

Tartalmaz minden érvényes alábbi szöveget: az eredeti Elõírás 1. kiegészítését – hatályba lépett 1997. szeptember 3-án a 01 sorozatszámú módosításokat – hatályba lépett 2005. november 9-én a 01 sorozatszámú módosítások – 2. helyesbítését – hatályba lépett 2007. március 14-én a 01 sorozatszámú módosítások 1. kiegészítését – hatályba lépett 2008. október 15-én

A magyar szöveg James Mérnökiroda Kft Fordította: Tóth József Közzétette az ENSZ-EGB a 2006. február 22-én kelt E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.1/Add.65/Rev.1 és a 2006. március 26-án kelt Rev.1/Add.65/Rev.1/Corr.1 számú angol nyelvû kiadványokban.


66. számú Elõírás EGYSÉGES FELTÉTELEK NAGY SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ JÁRMÛVEK JÓVÁHAGYÁSÁRA FELÉPÍTMÉNYÜK SZILÁRDSÁGÁNAK SZEMPONTJÁBÓL TARTALOM ELÕÍRÁS

Oldal

1.

Alkalmazási terület ....................................................................................................................

2.

Kifejezések és meghatározások ..................................................................................................

3.

Jóváhagyás kérése......................................................................................................................

4.

Jóváhagyás ................................................................................................................................

5.

Általános jellemzõk és követelmények.......................................................................................

6.

Jármû típusának módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése ..........................................................

7.

Gyártás megfelelõsége ...............................................................................................................

8.

Eljárás a jóváhagyott típustól eltérõ gyártás esetére ....................................................................

9.

Gyártás végleges befejezése.......................................................................................................

10.

Átmeneti rendelkezések .............................................................................................................

11.

Jóváhagyási vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat és a jóváhagyó hatóság neve és címe.........

MELLÉKLETEK 1. Melléklet:

Értesítés egy jármûtípus jóváhagyásáról, vagy a jóváhagyás elutasításáról vagy kiterjesztésérõl, vagy visszavonásáról, vagy a gyártás végleges beszüntetésérõl felépítményének szilárdsága szempontjából a 66. számú Elõírás szerint

2. Melléklet:

Jóváhagyási jel elrendezése

3. Melléklet:

Jármû tömegközéppontjának meghatározása

4. Melléklet:

Felépítmény szerkezeti leírásának szempontjai

5. Melléklet:

Borításos vizsgálat, mint alapvetõ jóváhagyási módszer

6. Melléklet:

Borításos vizsgálat felépítmény-részen, mint egyenértékû módszer

7. Melléklet:

Felépítményrész kvázi-statikus ütõvizsgálata, mint egyenértékû jóváhagyási módszer 1. Függelék: – Tömegközéppont függõleges mozgásának meghatározása borítás alatt

8. Melléklet:

Alkatrészek vizsgálatán alapuló kvázi-statikus számítás, mint egyenértékû jóváhagyási módszer 1. Függelék: – Mûanyag forgópántok jellemzõi

9. Melléklet:

Teljes jármûvön történõ borításos vizsgálat számítógépes szimulációja, mint egyenértékû jóváhagyási módszer –––––––––––


1.

ALKALMAZÁSI TERÜLET

1.1.

Ezt az Elõírást alkalmazzák II vagy III osztályú 1/ egyszintes merev vagy csuklós jármûvekre.

1.2.

A gyártó kérésére ezt az Elõírást alkalmazhatják nem II vagy III osztályú egyszintes merev vagy csuklós jármûvekre is.

2.

KIFEJEZÉSEK ÉS MEGHATÁROZÁSOK A jelen Elõírás céljára, a következõ kifejezéseket és meghatározásokat használják:

2.1.

Mérési egységek A mérési egységek a következõk legyenek: Méretek és távolságok Tömeg vagy terhelés Erõ (és súly) Nyomaték Energia Gravitációs állandó

méter (m) vagy milliméter (mm) kilogramm (kg) Newton (N) Newton-méter (Nm) Joule (J) 9,81 ( m/s2)

2.2.

"Jármû" olyan autóbuszt jelent, amelyet utasok szállítására terveztek és szereltek fel. A jármû a jármûtípus egyedi képviselõje.

2.3.

"Jármûtípus" ugyanolyan mûszaki tervezési jellemzõkkel, fõ méretekkel és szerkezeti elrendezéssel gyártott jármûveket jelent. A jármûtípust a jármû gyártója határozza meg.

2.4.

"Jármûtípus-család" azokat a – jövõben javasolt és a jelenben létezõ – jármûtípusokat jelenti, amelyek a legrosszabb eset jóváhagyását kapják a jelen Elõírás tekintetében.

2.5.

"Legrosszabb eset" azt a jármûtípust jelenti a jármûtípusok csoportja között, ami legkisebb valószínûséggel felel meg a jelen Elõírás követelményeinek a felépítmény szilárdsága tekintetében. A három paraméter, ami meghatározza a legrosszabb esetet: szerkezeti szilárdság, vonatkoztatási energia és a maradék tér.

2.6.

"Jármû jóváhagyása" azt a hivatalos eljárást jelenti, amelyben a jármûtípust ellenõrzik és vizsgálják, hogy megfelel-e a jelen Elõírásban meghatározott minden követelménynek.

2.7.

"Jóváhagyás kiterjesztése" azt a hivatalos eljárást jelenti, amelyben a módosított jármûtípust jóváhagyják egy korábban jóváhagyott jármûtípus alapján, a szerkezet, a helyzeti energia és a maradék tér összehasonlításával.

2.8.

"Csuklós jármû" olyan jármû, amely két vagy több olyan merev részbõl áll, amik egymáshoz viszonyítva becsuklanak, mindegyik rész utastere úgy kapcsolódik, hogy közöttük az utasok szabadon mozoghatnak; a merev részek állandóan úgy vannak összekapcsolva, hogy ezek csak a szokásosan mûhelyben található eszközökkel végzett tevékenységgel választhatók szét.

2.9.

"Utastér" az utasok számára fenntartott terület, kizárva minden olyan rögzített berendezéssel elfoglalt helyet, mint a kiszolgálópult, konyha, WC vagy poggyásztér.

2.10.

"Vezetõtér" a vezetõ kizárólagos használatára fenntartott olyan helyet jelent, ahol a kormánykerék, a jármûvezetés eszközei, a mûszerek és más szerkezetek vannak elhelyezve.

2.11.

"Bennülõt megtartó szerkezet" olyan szerkezetet jelent, ami felborulás alatt az utast, a vezetõt vagy a személyzetet üléséhez köti.

1/

Amint azt a Jármûszerkezetekrõl szóló Közös Határozatok (R.E.3) 7. Melléklete meghatározza (TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2 dokumentum, amint azt utoljára az Amend.4 módosította).


2.12.

"Függõleges hosszirányú középsík" (VLCP) az a függõleges sík, ami átmegy az elsõ és hátsó tengelynyomok középpontján.

2.13.

"Maradék tér" az a tér, ami megmarad az utasok, személyzet és a vezetõ terébõl az utasok, személyzet és a vezetõ jobb túlélési lehetõségének biztosítására felborulás esetén.

2.14.

"Menetkész saját tömeg" (MK) a jármû tömegét jelenti üzemkész állapotban, utasok és terhelés nélkül, de a vezetõ 75 kg tömegével, ellátva a gyártó által meghatározott térfogat 90 százalékáig megtöltött tüzelõanyag-tartállyal, hûtõfolyadékkal, kenõanyaggal, szerszámmal és – ha van – pótkerékkel.

2.15.

"Bennülõk összes tömege" (Mm) minden olyan utas, személyzet együttes tömege, akik bennülõt megtartó szerkezettel ellátott ülésen ülnek.

2.16.

"Összes tényleges jármûtömeg" (Mt) a jármû menetkész saját tömege (MK) egyesítve a bennülõk összes tömegének (Mm) azzal a részével (k = 0,5), amit a jármûhöz mereven csatoltnak minõsítenek.

2.17.

"Bennülõ egyén tömege" (Mmi) egy bennülõ személy tömegét jelenti. Ennek a tömegnek az értéke 68 kg.

2.18.

"Vonatkoztatási energia" (ER) a jóváhagyásra kerülõ jármû helyzeti energiáját jelenti, amit az árok vízszintes alsó szintjéhez képest mérnek a borulási folyamat bizonytalan helyzetében.

2.19.

"Borításos vizsgálat teljes jármûvön" az összeszerelt, teljes méretû jármû vizsgálatát jelenti, hogy bizonyítsák a felépítmény szükséges szilárdságát.

2.20.

"Billentõ pad" olyan mûszaki készüléket, billenõ emelvény kialakítását, árkot és beton talajfelszínt jelent, amit az összeszerelt jármû vagy karosszéria-rész borításos vizsgálatában használnak.

2.21.

"Billentõ állvány" merev síkot jelent, amelyet vízszintes tengely körül forgathatnak annak érdekében, hogy megbillentsék az összeszerelt jármûvet vagy karosszéria-részt.

2.22.

"Karosszéria" a jármû teljes szerkezetét jelenti menetkész állapotban, minden olyan szerkezeti elemmel, ami az utasteret, a vezetõ terét, csomagteret és a mûszaki egységek, és alkatrészek területét alkotja.

2.23.

"Felépítmény" a karosszéria gyártó által meghatározott teherviselõ elemeit jelenti, azokat az összefüggõ részeket és elemeket tartalmazva, amelyek osztoznak a karosszéria szilárdságában és energiaelnyelõ képességében, és megõrzi a maradék teret a borításos vizsgálatban.

2.24.

"Térköz" a felépítmény szerkezeti része, ami zárt hurkot képez olyan két sík között, amelyek merõlegesek a jármû függõleges hosszirányú középsíkjára. A térköz ablak- (vagy ajtó-) oszlopot tartalmaz a jármû mindegyik oldalán, valamint oldalfal-elemet, egy tetõ-szerkezetet és egy padlószerkezetet és padló alatti szerkezetet.

2.25.

"Karosszéria-rész" azt a szerkezeti egységet jelenti, ami a felépítmény egy részét képezi a jóváhagyási vizsgálat céljaira. A karosszéria-rész legalább két öblöt tartalmaz összekötve a jellemzõ összekötõ elemekkel (oldal, tetõ, és padló alatti rész).

2.26.

"Eredeti karosszéria-rész" olyan karosszéria-részt jelent, ami két vagy több, pontosan azonos alakú és egymáshoz viszonyított helyzetû térközbõl áll úgy, amint az a tényleges jármûvön látható. A térközök között az összekötõ elemeket pontosan úgy rendezzék el, mint a tényleges jármûvön.

2.27.

"Mesterséges karosszéria-rész" két vagy több térközbõl összeépített karosszéria-részt jelent, de nem ugyanabban a helyzetben és ugyanolyan távolságra egymástól, mint a tényleges jármûvön. Nem szükséges, hogy a térközök között az összekötõ elemek megegyezzenek a valódi


karosszériával, de szerkezetileg egyenértékûek legyenek. 2.28.

"Merev rész" olyan szerkezeti részt vagy elemet jelent, aminek nincs jelentõs deformációja és energia-elnyelése a borításos vizsgálat során.

2.29.

"Képlékeny zóna" (PZ) a felépítmény külön mértanilag lehatárolt részét jelenti, amelyben a dinamikus megütõ erõk hatására: – nagymértékû képlékeny deformáció összpontosul, – az eredeti alak lényeges torzulása (keresztmetszet, hosszúság vagy más geometria) elõfordul, – stabilitás elvesztése, mint helyi megerõsítés eredménye, – kinetikus energia elnyelése a deformáció következtében.

2.30.

"Képlékeny csuklópánt" (PH) olyan egyszerû képlékeny zónát jelent, amit rúdformájú elemen képeznek ki (egyetlen csõ, ablakoszlop, stb.).

2.31.

"Tetõöv" a karosszéria szerkezeti része az oldalablakok felett, beleértve a tetõ szerkezetének átmeneti ívét is. A borításos vizsgálatban héjöv ütközik elõször a talajhoz.

2.32.

"Mellöv" a karosszéria hosszirányú szerkezeti része az oldalablakok alatt. A borításos vizsgálatban merevítõöv lehet a második terület, ami a talajjal érintkezik a jármû keresztmetszetének kezdeti deformációja után.

3.

JÓVÁHAGYÁS KÉRÉSE

3.1.

Valamely jármûtípus jóváhagyását felépítményének szilárdsága szempontjából a jármû gyártója vagy megfelelõen felhatalmazott képviselõje nyújtsa be a jóváhagyó hatósághoz.

3.2.

A kéréshez mellékeljék három példányban az alábbi iratokat és a következõ adatokat:

3.2.1.

A jármû vagy jármûcsoport fõ azonosító adatait és paramétereit,

3.2.1.1.

A jármûtípus, karosszériájának és belsõ elrendezésének általános elrendezési rajzait a fõ méretekkel. A bennülõt megtartó szerkezettel rendelkezõ üléseket világosan jelezzék, és helyzetüket a jármûben méretezzék pontosan.

3.2.1.2.

A jármû menetkész saját tömegét és a hozzátársuló tengelyterheléseket,

3.2.1.3.

Terhelés nélküli jármû tömegközéppontjának pontos helyzetét a mérési jelentéssel együtt. A tömegközéppont meghatározásához és számításához a 3. Mellékletben leírt módszert használják.

3.2.1.4.

A jármû összes tényleges tömegét és a hozzátársuló tengelyterheléseket,

3.2.1.5.

Az összes tényleges jármûtömeg tömegközéppontjának pontos helyzetét a mérési jelentéssel együtt. A tömegközéppont meghatározásához és számításához a 3. Mellékletben leírt módszert használják. Minden adatot és tájékoztatást, ami szükséges a legrosszabb eset kritériumának értékelését a jármûtípusok csoportjában.

3.2.2. 3.2.2.1.

A vonatkoztatási energia (ER) értékét, ami a jármû tömegének (M), gravitációs állandónak (g) és a jármû instabil egyensúlyi helyzetében – amikor a borításos vizsgálat megkezdõdik (lásd 3. Ábra) – a tömegközéppont magasságának (h1) szorzata a jármû instabil egyensúlyi helyzetében 2 E R = M.g.h 1 = M.g 0.8 + h 20 + (B ± t )   

ahol: M = Mt =

Mk a jármûtípus saját tömege, ha nincs bennülõt megtartó szerkezet, vagy Mt összes tényleges jármûtömeg, ha bennülõt megtartó szerkezettel szerelték fel, és Mk + k · Mm, ahol k = 0.5 és Mm a megtartott bennülõk összes tömege (lásd 2.15.


h0

=

t

=

bekezdést). a jármû tömegközéppontjának magassága (méterben) a kiválasztott tömeg (M) értékére, a jármû tömegközéppontjának merõleges távolsága (méterben) a hosszirányú függõleges középsíktól.

3.2.2.2.

a jármûtípus vagy jármûtípusok csoportjának felépítményére vonatkozó rajzokat és részletes leírás a 4. Melléklet szerint,

3.2.2.3.

Az 5.2. bekezdés szerinti maradék tér részletes rajzait minden jóváhagyásra kerülõ jármûtípusnál,

3.2.3.

A gyártó által kiválasztott jóváhagyási vizsgálat módszerétõl függõ további részletes dokumentációt, paramétereket, adatokat, amint azokat az 5. 6., 7., 8. és 9. Mellékletek részletezik.

3.2.4.

Csuklós jármû esetében ezeket a tájékoztatásokat külön adják meg a jármûtípus mindegyik részére, kivéve a 3.2.1.1. bekezdést, amely a teljes jármûre vonatkozik.

3.3.

A jóváhagyásra benyújtott jármûtípusnak megfelelõ egy jármûvet (vagy minden típusból egy jármûvet, ha a jóváhagyást jármûtípusok csoportjára kérik) – a mûszaki szolgálat kérésére – adjanak át szerkezeti szilárdságuk ra vonatkozó menetkész saját tömegük, tengelyterhelésük, tömegközéppontjuk helyzete és más adataik és tájékoztatások ellenõrzésére.

3.4.

A gyártó által kiválasztott jóváhagyási vizsgálati módszer szerint megfelelõ vizsgálati darabokat adjanak át a mûszaki szolgálat kérésére. Ezeknek a vizsgálati daraboknak a számát és kialakítását egyeztessék a mûszaki szolgálattal. Olyan vizsgálati darabok esetében, amelyeket korábban már megvizsgáltak, a vizsgálati jelentést nyújtsák be.

4.

JÓVÁHAGYÁS

4.1.

Ha a jóváhagyásra beterjesztett jármû vagy a jármûtípus-csoport e szerint az Elõírás szerint megfelel az alábbi 5. bekezdés követelményeinek, az adott jármûtípust hagyják jóvá.

4.2.

Adjanak jóváhagyási számot minden jármûtípusnak. Ennek elsõ két számjegye (jelen esetben 01 a 01 sorozatszámú módosításoknak megfelelõen) a jóváhagyás idõpontjában az Elõírásba befoglalt legújabb fõ mûszaki módosítások sorozatszámát jelölje. Ugyanaz a Szerzõdõ Fél ugyanazt a jóváhagyási számot ne használja másik jármûtípusra.

4.3.

A jelen Elõírásnak megfelelõ jármûtípus jóváhagyásáról, a jóváhagyás kiterjesztésérõl vagy elutasításáról értesítsék a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Feleket a megfelelõ nyomtatványon (lásd 1. Melléklet) és a kérelmezõ által a jóváhagyáshoz benyújtott, a gyártó és a mûszaki szolgálat megegyezése formájában benyújtott rajzokkal. A dokumentáció A4 méretre összehajtható (210 mm×297 mm) alakú legyen.

4.4.

Minden jármûvön, amely megfelel a jelen Elõírás szerint jóváhagyott típusnak, tüntessék fel a jóváhagyási értesítésben meghatározott, könnyen hozzáférhetõ helyen és olvashatóan azt a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely:

4.4.1.

olyan kör, amely az "E" betût és utána a jóváhagyó ország számát 2/ veszi körül;

2/

1 = Németország 2 = Franciaország 3 = Olaszország 4 = Hollandia 5 = Svédország 6 = Belgium 7 = Magyarország

21 = Portugália 22 = Orosz Föderáció 23 = Görögország 24 = Írország 25 = Horvátország 26 = Szlovénia 27 = Szlovákia

41 = üres 42 = Európai Közösség */ 43 = Japán 44 = üres 45 = Ausztrália 46 = Ukrajna 47 = Dél-Afrika


4.4.2.

az Elõírás száma, amelyet "R" betû, kötõjel, majd a jóváhagyási szám követ a 4.4.1. bekezdésben elõírt kör jobb oldalán,

4.5.

A jóváhagyási jel olvasható és kitörülhetetlen legyen.

4.6.

A jóváhagyási jelet a gyártó adattábláján vagy ahhoz szorosan közel helyezzék el.

4.7.

A jelen Elõírás 2. Melléklete a jóváhagyási jelek elrendezésének példáit tartalmazza.

5.

ÁLTALÁNOS JELLEMZÕK ÉS KÖVETELMÉNYEK

5.1.

Követelmények A jármû felépítménye elég szilárd legyen ahhoz, hogy a maradék tér a teljes jármûvön elvégzett vizsgálat alatt és után sértetlen maradjon. Ez azt jelenti, hogy:

5.1.1.

A jármû egyetlen része, amely a maradék téren kívül van a vizsgálat elején (pl. oszlopok, biztonsági gyûrûk, poggyásztartók) ne hatolhassanak be a biztonsági térbe. Bármelyik szerkezeti részt, amelyik eredetileg a maradék térben (pl. függõleges kapaszkodók, elválasztók, kis konyha, WC) van, ne vegyék figyelembe, amikor értékelik a behatolást a maradék térbe.

5.1.2.

A maradék tér semmilyen része ne nyúljon ki a deformálódott szerkezet körvonalából. A deformálódott szerkezet körvonalát sorban minden szomszédos ablak- és/vagy ajtóoszlop között határozzák meg. Két deformálódott oszlop között a körvonal egyenes vonallal meghatározott elméleti felület legyen, ami azoknak az oszlopoknak a belsõ körvonal-pontjaihoz csatlakozik, ahol ugyanolyan magasság volt a padlószint felett a borításos vizsgálat elõtt (lásd 1. Ábra).

5.2.

Maradék tér A jármû maradék terének burkolatát egy függõleges keresztirányú teret alkotva azon a jármûvön belül, amelynek a 2 (a) és 2 (b) ábrákon leírt kerülete van és ezt a síkot keresztül mozgatva a jármû hosszában (lásd 2 (b) ábra) a következõ módon:

5.2.1.

Az SR pontot minden elõre vagy hátra nézõ külsõ ülés (vagy feltételezett ülõhely) háttámláján elhelyezik, 500 mm-re a padló felett az ülés alatt, 150 mm-re az oldalfal belsõ felületétõl. Ne vegyék figyelembe a kerékdobokat és a padlómagasság más változásait. Ezeket a méreteket alkalmazzák befele nézõ ülések esetében is a középsíkban.

8 = Cseh Köztársaság 28 = Fehérorosz Köztársaság 48 = Új-Zéland 9 = Spanyolország 29 = Észtország 49 = Ciprus 10 = Jugoszlávia 30 = üres 50 = Málta 11 = Egyesült Királyság 31 = Bosznia-Hercegovina 51 = Koreai Köztársaság 12 = Ausztria 32 = Lettország 52 = Malajzia 13 = Luxemburg 33 = üres 53 = Thaiföld 14 = Svájc 34 = Bulgária 54 = 15 = üres 35 = üres 55 = 16 = Norvégia 36 = Litvánia 56 = Montenegró 17 = Finnország 37 = Törökország 57 = 18 = Dánia 38 = üres 58 = Tunézia 19 = Románia 39 = Azerbajdzsán 20 = Lengyelország 40 = Macedónia ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– */ A tagállamok jóváhagyásaikhoz megfelelõ megkülönböztetõ EGB számukat használják A többi számot az országok olyan sorrendben kapják, amilyen idõrendben ratifikálják, illetve csatlakoznak a kerekes jármûvekre, valamint az ilyen jármûvekre felszerelhetõ és/vagy ilyeneken alkalmazható szerelvényekre és alkatrészekre vonatkozó egységes mûszaki elõírások elfogadásáról, valamint az ilyen elõírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeirõl szóló Egyezményhez. Az így meghatározott számokat az Egyesült Nemzetek Fõtitkára közli a többi Szerzõdõ Féllel.


5.2.2.

Ha a jármû két oldala nem szimmetrikus a padló elrendezése szempontjából és így az SR pontok különbözõk, a magasságkülönbséget a maradék tér két padlóvonala között vegyék a jármû hosszirányú függõleges középsíkjának (2 (c) ábra).

5.2.3.

A maradék tér leghátsó helyzete a leghátsó külsõ ülés SR pontja mögött 200 mm-re levõ függõleges sík, vagy a jármû hátsó falának belsõ felülete, ha ez kevesebb, mint 200 mm az SR pont mögött. A maradék tér legelsõ helyzete a jármûben teljesen elõre állított legelsõ ülés (akár utas-, személyzet- vagy vezetõülés) SR pontja mögött 600 mm-re levõ függõleges sík. Ha a leghátsó vagy legelsõ ülések a jármû két oldalán nincsenek ugyanabban a keresztirányú síkban, a maradék tér hossza mindegyik oldalon más lesz. 1 Oszlop

2 Oszlop

1. Ábra – Deformált szerkezet körvonalának meghatározása 5.2.4.

A maradék tér folytonos az utas-, személyzet- vagy vezetõtérben azok leghátsó és legelsõ síkja között és úgy határozva meg, hogy a meghatározott függõleges keresztirányú síkot egyenes vonal mentén keresztülmozgatják a jármû hosszában a jármû mindkét oldalán. A leghátsó és legelsõ ülések SR pontja mögött az egyenes vonalak vízszintesek.

5.2.5.

A gyártó meghatározhat az adott üléselrendezéshez szükségesnél nagyobb maradék teret is, szimulálva a legrosszabb esetet a jármûtípusok csoportjában, lehetõvé téve a jövõ fejlesztését.


a) Oldalirányú elrendezések

Baloldal

Jobboldal

Maradék tér

Padló ülések alatt

b) Hosszirányú elrendezés Maradék tér Maradék tér

Padló ülések alatt Kettõs befele nézõ ülés

Vezetõülés

2. Ábra: Maradék tér meghatározása 5.3.

A borításos vizsgálat jellemzõi teljes jármûvön, mint alapvetõ jóváhagyási módszer. A borításos vizsgálat oldalirányú billentõ vizsgálat (lásd 3. Ábra) a következõ módon:

5.3.1.

A teljes jármû billenthetõ emelvényen áll, rögzített felfüggesztéssel és lassan billentik instabil helyzetébe. Ha a jármûtípust nem szerelték fel a bennülõt megtartó szerkezettel, menetkész saját tömegével vizsgálják. Ha a jármûtípust felszerelték a bennülõt megtartó szerkezettel, akkor a jármû összes tényleges tömegével vizsgálják.

5.3.2.

A borításos vizsgálat ebben az instabil helyzetben indul nulla szögsebességgel és a forgástengely a kerék-talaj érintkezési pontokon megy át. Ebben a pillanatban a jármûvet az ER vonatkoztatási energia jellemzi (lásd 3.2.2.1. bekezdést és a 3. Ábrát).

5.3.3.

A jármû átfordul egy árokba, amelynek vízszintes, száraz és sima betonalja van 800 mm névleges mélységben.

5.3.4.

A borításos vizsgálat, mint alapvetõ jóváhagyási vizsgálat részletes mûszaki leírását a teljes jármûvön, az 5. Melléklet tartalmazza.


Billenõ állvány vízszintes kezdõ helyzetben

Billentés tengelye

Árok szilárd felülettel

3. Ábra: Borításos vizsgálat jellemzõi teljes jármûvön, mutatva a tömegközéppont útját kezdéstõl, instabil helyzetben, megérkezve 5.4.

Egyenértékû jóváhagyási vizsgálatok jellemzõi Teljes jármûvön történõ borításos vizsgálat helyett – a gyártó választása szerint – a következõ jóváhagyási vizsgálati módszerek egyikét választhatják:

5.4.1.

Borításos vizsgálat olyan karosszéria-részen, amely a teljes jármûvet képviseli a 6. Melléklet jellemzõi szerint.

5.4.2.

Karosszéria-rész kvázi-statikus terheléses vizsgálata a 7. Melléklet jellemzõi szerint.

5.4.3.

Kvázi-statikus számítás alkatrészek vizsgálatának eredményei alapján a 8. Melléklet jellemzõi szerint

5.4.4.

Számítógépes szimulálás – dinamikai számításokon keresztül – teljes jármûvön elvégzett borításos vizsgálat alapján a 9. Melléklet jellemzõi szerint

5.4.5.

Az alapelv az, hogy az egyenértékû jóváhagyási vizsgálati módszert úgy kell alkalmazni, hogy megfeleljen az 5. Mellékletben meghatározott alapvetõ borításos vizsgálatnak. Ha a gyártó által választott egyenértékû jóváhagyási vizsgálati módszer nem veszi számításba a jármû bizonyos jelenségeit vagy szerkezetét (pl. légkondicionáló a tetõn, a mellöv változó magassága, változó tetõmagasság), a mûszaki szolgálat megkövetelheti, hogy a teljes jármû essen át az 5. Mellékletben meghatározott borításos vizsgálaton.

5.5.

Csuklós autóbuszok vizsgálata Csuklós jármû esetében a jármû mindegyik merev része feleljen meg az 5.1. bekezdésben megállapított követelményeknek. A csuklós jármû mindegyik merev részét külön vagy egyesítve vizsgálhatják az 5. Melléklet 2.3. bekezdésében vagy a 3. Melléklet 2.6.7. bekezdésében leírtak szerint.

5.6.

Borításos vizsgálat iránya A borításos vizsgálatot a jármûnek azon az oldalán végezzék el, amely a maradék tér szempontjából veszélyesebb. A döntést a mûszaki szolgálat hozza meg a gyártó javaslata alapján, legalább a következõk figyelembe vételével:

5.6.1.

a tömegközéppont oldalsó excentricitása és hatása a vonatkoztatási energiára a jármû instabil


kezdõ helyzetében, lásd 3.2.2.1. bekezdést, 5.6.2.

a maradék tér aszimmetriája lásd 5.2.2. bekezdést,

5.6.3.

a jármû két oldalának különbözõ aszimmetrikus szerkezeti kialakításai, és az elválasztókkal vagy belsõ fülkékkel biztosított alátámasztás (pl. ruhatár, WC, konyha). Azt az oldalt válasszák a borításos vizsgálat irányának, ahol kevesebb az alátámasztás.

6.

JÁRMÛTÍPUS MÓDOSÍTÁSA ÉS JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE

6.1.

A jármûtípus minden módosításáról értesítsék azt a hatóságot, amelyik a jármûtípust jóváhagyta. A hatóság ekkor:

6.1.1.

vagy úgy ítéli meg, hogy az elvégzett módosítások nem valószínû, hogy értékelhetõen hátrányos hatásúak és hogy a jármû még mindenképpen megfelel a jelen Elõírás követelményeinek, és a jóváhagyott jármûtípussal együtt egy jármûtípus családjának részét alkotja, vagy

6.1.2.

további vizsgálati jelentést kér a vizsgálatok elvégzéséért felelõs mûszaki szolgálattól, hogy az új jármûtípus megfelel-e még a jelen Elõírás követelményeinek, és a jóváhagyott jármûtípussal együtt egy jármûtípus családjának részét alkotja-e.

6.1.3.

elutasítja a jóváhagyás kiterjesztését, és új jóváhagyási eljárását kezdeményezi.

6.2.

A változást leíró és a jóváhagyást megerõsítõ vagy elutasító értesítést küldjék el a fenti 4.3. bekezdésben leírt módon az Egyezménynek ezt az Elõírását alkalmazó Szerzõdõ Feleknek.

6.2.

A jóváhagyó hatóság és a mûszaki szolgálat döntése a legrosszabb eset háromszoros kritériumán alapuljon:

6.2.1.

a szerkezeti kritérium azt jelenti vajon a felépítmény megváltozott-e vagy sem (lásd 4. Melléklet). Ha nincs változás vagy az új felépítmény erõsebb, ez kedvezõ.

6.2.2.

az energia kritérium azt jelenti vajon az energia megváltozott-e vagy sem. Ha az új jármûtípusnak ugyanolyan vagy kisebb vonatkoztatási energiája van, mint a jóváhagyottnak, ez kedvezõ.

6.2.3.

a burkoló felület maradék terén alapuló maradék tér kritériuma. Ha az új jármû maradék tere mindenhol a jóváhagyott eset maradék terén belül van, ez kedvezõ.

6.3.

Ha a 6.2. bekezdésben leírt mind a három kritérium kedvezõen változott, a kiterjesztést további vizsgálat nélkül adják meg. Ha mind a három válasz kedvezõtlen, új jóváhagyási eljárás szükséges. Ha a válaszok vegyesek, további vizsgálatok (pl. vizsgálatok, számítás, szerkezeti elemzés) válik szükségessé. Ezeket a vizsgálatokat a mûszaki szolgálat határozza meg a gyártóval együtt.

6.4.

A jóváhagyás megerõsítésérõl vagy elutasításáról – az eltérés megjelölésével – értesítsék, a fenti 4.3. bekezdésben meghatározott eljárással, az Egyezményben részes, ezt az Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Feleket.

6.5.

A jóváhagyás kiterjesztését kibocsátó illetékes hatóság adjon sorszámot a jóváhagyás minden ilyen kiterjesztésérõl szóló értesítésnek.

7.

GYÁRTÁS MEGFELELÕSÉGE A gyártási eljárás az Egyezmény 2. Függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) elõírt követelményeknek feleljen meg.

7.1.

A jelen Elõírás szerint jóváhagyott jármûvet úgy gyártsák, hogy megfeleljenek a fenti 5. bekezdésben megállapított követelmények szerint jóváhagyott típusnak. Csak azok az elemeket, amelyeket a gyártó megnevezett, mint a felépítmény részét, ellenõrizzék.


7.3.

A jóváhagyó hatóság által elõírt vizsgálatok szokásos gyakorisága kétévenként egy legyen. Ha rendellenességet fedeznek fel ilyen ellenõrzések során, a jóváhagyó hatóság növelheti az ellenõrzések számát a gyártás megfelelõségének lehetõ leggyorsabb helyreállítása érdekében.

8.

ELJÁRÁS JÓVÁHAGYOTT TÍPUSTÓL ELTÉRÕ GYÁRTÁS ESETÉRE

8.1.

Valamely jármûtípusnak a jelen Elõírás szerint megadott jóváhagyása visszavonható, ha a fenti 7. bekezdésben lefektetett követelmények nem teljesülnek.

8.2.

Ha az Egyezménynek ezt az Elõírását alkalmazó egyik Szerzõdõ Fél visszavon egy általa korábban megadott jóváhagyást, akkor errõl azonnal tájékoztassa a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet a jóváhagyási értesítéssel feltüntetve, aláírással és keltezéssel, az "APPROVAL WITHDRAWN" megjegyzést.

9.

GYÁRTÁS VÉGLEGES BESZÜNTETÉSE Ha a jóváhagyás birtokosa teljesen beszünteti a jelen Elõírás szerint jóváhagyott jármûtípus gyártását, akkor errõl értesítse a jóváhagyást megadó hatóságot. Az ilyen értesítés kézhezvétele után ez a hatóság tájékoztassa errõl az Egyezménynek a jelen Elõírását alkalmazó többi Szerzõdõ Felet a jóváhagyási értesítéssel feltüntetve, aláírással és keltezéssel, a "PRODUCTION DISCONTINUED" megjegyzést.

10.

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

10.1.

A 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás a hatálybalépésének idõpontjától kezdõdõen a jelen Elõírást alkalmazó egyetlen Szerzõdõ Fél se utasítsa el a jelen 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás szerinti jóváhagyás kiadását.

10.2.

A hatálybalépés idõpontja után számított 60 hónap elteltétõl a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek csak akkor adjanak ki jóváhagyást a jelen Elõírás szerint meghatározott új jármûtípusra, ha a jóváhagyásra kerülõ jármû megfelel a jelen Elõírás 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó követelményeinek.

10.3.

A jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek ne utasítsák el jóváhagyások kiterjesztését a megelõzõ sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint.

10.4.

A jelen Elõírás eredeti formája szerint korábban, mint 60 hónappal a hatálybalépés idõpontja után kiadott EGB jóváhagyások és ilyen jóváhagyások minden kiterjesztése érvényes marad határidõ nélkül az alábbi 10.6. bekezdéstõl függõen. Ha az elõzõ sorozatszámú módosítások szerint jóváhagyott jármûtípus megfelel a 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás követelményeinek, az a Szerzõdõ Fél, amelyik a jóváhagyást kiadta, értesítse errõl a többi, a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felet.

10.5.

A jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek ne utasítsák el egy, a 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint jóváhagyott jármûtípus nemzeti típusú jóváhagyását.

10.6.

A 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás hatálybalépése után 144 hónappal kezdõdõen a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek elutasíthatják az elsõ nemzeti nyilvántartásba vételét (elsõ üzembe helyezését) olyan jármûnek, ami nem felel meg a 01 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás követelményeinek.

11.

JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOKÉRT FELELÕS JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVEI ÉS CÍMEI

MÛSZAKI

SZOLGÁLATOK

ÉS

Az 1958. évi Egyezményhez csatlakozott és ezt az Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek közöljék az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelõs mûszaki szolgálatok nevét és címét, és annak a hatóságnak a nevét és címét, ahova meg kell küldeni a jóváhagyásról vagy annak kiterjesztésérõl, elutasításáról vagy visszavonásáról, vagy a gyártás végleges beszüntetésérõl szóló, de más országban kiadott értesítéseket.


1. Melléklet ÉRTESÍTÉS [legnagyobb méret: A4 (210×297 mm)]

E

...1/

Kiadta: a jóváhagyó hatóság neve: ...................................... JÓVÁHAGYÁSÁRÓL 2/ JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSÉRÕL JÓVÁHAGYÁSÁNAK ELUTASÍTÁSÁRÓL JÓVÁHAGYÁSÁNAK VISSZAVONÁSÁRÓL GYÁRTÁSÁNAK VÉGLEGES BESZÜNTETÉSÉRÕL felépítményének szilárdsága szempontjából a 66. számú Elõírás szerint. egy jármûtípus

A jóváhagyás száma:

A kiterjesztés száma:

1.

A gépjármû kereskedelmi neve vagy márkajele:.......................................................................

2. 3.

A jármû típusa: ...................................................................................................................... Jármû kategóriája / osztálya: ..................................................................................................

4.

A gyártó neve és címe:............................................................................................................

5. 6.

8.

A gyártó esetleges képviselõjének neve és címe: ...................................................................... A jármûtípus felépítményének rövid leírása figyelemmel a jelen Elõírás 3.2.2.2. bekezdésre és a 4. Mellékletre: ................................................................................................................. A jóváhagyási eljárásban alkalmazott, a maradék teret mutató részletes rajzok hivatkozási száma: ................................................................................................................................... Menetkész saját tömeg (kg): .................... és társított tengelyterhelés (kg):...............................

9.

Bennülõt megtartó szerkezettel felszerelhetõ ülések maximális száma: .....................................

10.

Az üres jármû tömegközéppontjának helyzete a hosszirányú kereszt- és függõleges síkban:

10.1.

menetkész saját tömegnél:.......................................................................................................

10.2.

összes tényleges tömegnél:......................................................................................................

11.

Ha a jármûvet felszerelték bennülõt megtartó szerkezettel, akkor kiegészítésül, a tényleges összes jármûtömeg (kg) ....... és a társított tengelyterhelés (kg):................................................

12.

A vonatkoztatási energia (ER) értéke a jelen Elõírás 3.2.2.1. bekezdése szerint:.......................

13.

A jármûvet jóváhagyásra bemutatták: .....................................................................................

14. 15.

Jóváhagyáshoz alkalmazott vizsgálati vagy számítási módszer: ............................................... Az alkalmazott elfogadott borításos vizsgálat iránya a jóváhagyási eljárás során: ....................

16. 17.

A jóváhagyási vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat:........................................................... A szolgálat jelentésének kelte:.................................................................................................

7.

1/

2/

Annak az országnak a megkülönböztetõ száma, amelyik a jóváhagyást kiadta / kiterjesztette / elutasította / visszavonta (lásd a jelen Elõírás jóváhagyásról szóló részét). A nem kívánt szöveget töröljék!


18. 19.

A szolgálat jelentésének száma: .............................................................................................. A jóváhagyást megadták /elutasították / kiterjesztették /visszavonták2/

20.

A kiterjesztés (ha ilyen van) oka: ............................................................................................

21. 22.

A jóváhagyási jel helye:.......................................................................................................... Jelen Elõírás 3.2. bekezdésében meghatározott adatokat tartalmazó iratok és a jóváhagyási vizsgáló módszer, amit alkalmaztak, felsorolása...................................................................... .............................................................................................................................................. .............................................................................................................................................. A felsorolt iratokat a jóváhagyó hatóság irattározta és kérésre hozzáférhetõk. Hely:...................................................................................................................................... Dátum:................................................................................................................................... Aláírás:.................................................................................................................................. ––––––––––––– 2. Melléklet A JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE (lásd az Elõírás 4.4. bekezdését)

a = minimum 8 mm A jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel azt mutatja, hogy a szóban forgó jármûtípust, figyelemmel felépítményének szilárdságára, az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 66. számú. Elõírás szerint 012431 jóváhagyási számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye azt jelzi, hogy a jóváhagyást a 66. számú Elõírás 01 sorozatszámú módosításainak követelményei szerint adták ki. –––––––––––


3. Melléklet JÁRMÛ TÖMEGKÖZÉPPONTJÁNAK MEGHATÁROZÁSA 1.

Általános alapelvek

1.1.

Az elnyelésre kerülõ vonatkoztatási és teljes energia a borításos vizsgálatban közvetlenül függ a jármû tömegközéppontjának helyzetétõl. Így meghatározása gyakorlatilag a lehetõ legpontosabb legyen. A méretek, szögek és terhelési értékek mérési módszerét és a mérési pontosságot az értékeléshez a mûszaki szolgálat jegyezze fel. A mérõkészülékekhez a következõ pontosságok szükségesek: – kevesebb, mint 2000 mm-es mérésekhez: pontosság ± 1 mm – nagyobb, mint 2000 mm-es mérésekhez: pontosság ± 0,05 % – szögmérésekhez: pontosság ±1% – terhelési értékek méréséhez: pontosság ± 0,2 % A keréktáv és mindegyik tengely (mindegyik tengely nyomtávja) kereke(i) lenyomatának középpontja között a távolságot a gyártó rajzai alapján határozzák meg.

1.2.

Rögzített felfüggesztést úgy határozzák meg, mint feltételt a tömegközéppont meghatározásához és az aktuális borításos vizsgálat elvégzéséhez. A felfüggesztést szokásos üzemi helyzetben rögzítsék agyártó elõírása szerint.

1.3.

A tömegközéppont helyzetét három paraméter határozza meg:

1.3.1.

hosszirányú távolság (l1) az elsõ tengely középvonalától,

1.3.2.

keresztirányú távolság (t) a jármû hosszirányú függõleges középsíkjától,

1.3.3.

függõleges magasság (h0) a lapos talajszint felett, amikor a gumik a jármûhöz megállapított módon fel vannak fújva.

1.4.

Egy módszer az l1, t, h0, meghatározására, a terhelési cellák használata itt kerül leírásra. Például emelõ berendezést és/vagy billenõ asztalt használó vagylagos módszereket a gyártó javasolhat a mûszaki szolgálatnak, ahol eldöntik vajon a módszer a pontosság mértékére alapítva elfogadható-e.

1.5.

Az üres jármû (Mk menetkész saját tömeg) tömegközéppontját mérésekkel határozzák meg.

1.6.

Az összes tényleges tömegû (Mt) jármû tömegközéppontját mérésekkel meghatározhatják:

1.6.1.

a jármû megmérésével összes tényleges tömegû állapotában, vagy

1.6.2.

menetkész saját tömeg állapotban megmért tömegközéppontot használva és figyelembe véve az összes bennülõk tömegének hatását.

2.

Mérések

2.1.

A jármû tömegközéppontjának helyzetét menetkész saját tömeg vagy az összes tényleges tömeg feltételei között határozzák meg úgy, amint azt az 1.5. és 1.6. bekezdések meghatározzák. A jármû tömegközéppontja helyzetének meghatározásához az összes tényleges tömeg feltételei között a bennülõ egyén tömegét (k = 0,5 állandóval véve figyelembe) állítsák be és tartsák szilárdan az ülés R pontja (amelyet a 21. szánú Elõírás 5. Melléklete határoz meg) felett 200 mm-re és ettõl elõre 100 mm-re.

2.2.

A tömegközéppont hosszirányú (l1) és keresztirányú (t) koordinátáit közös vízszintes talajon határozzák meg (lásd A3.1. Ábra), ahol a jármû mindegyik kereke vagy kettõs kereke saját terhelésmérõ celláján áll. Állítsák mindegyik kormányzott kereket egyenes helyzetbe.

2.3.

Az egyes terhelésmérõ cellák mért értékeit egyidõben jegyezzék fel és használják fel az összes jármûtömeg és a tömegközéppont kiszámításához.


2.4.

Az elsõ kerekek érintkezési pontjának hosszirányú helyzetét (lásd az A3.1. ábrát) a tömegközépponthoz viszonyítva a következõ egyenlet adja meg:

l1 =

(P3 + P4 ).L1 + (P5 + P6 ).L2 (Ptotal)

ahol: P1

= terhelési reakcióerõ az elsõ tengely baloldali kerekének terhelésmérõ cellája alatt

P2

= terhelési reakcióerõ az elsõ tengely jobboldali kerekének terhelésmérõ celláján

P3

= terhelési reakcióerõ a második tengely baloldali kerekének terhelésmérõ celláján

P4

= terhelési reakcióerõ a második tengely jobboldali kerekének terhelésmérõ celláján

P5

= terhelési reakcióerõ a harmadik tengely baloldali kerekének terhelésmérõ celláján

P6

= terhelési reakcióerõ a harmadik tengely jobboldali kerekének terhelésmérõ celláján

Ptotal = (P1+P2+P3+P4+P5+P6) = Mk menetkész saját tömeg; vagy, = Mt összes tényleges jármûtömeg, megfelelõ módon L1

= Távolság az elsõ tengely kerekének középpontjától a második tengely középpontjáig

L2

= Távolság az elsõ tengely kerekének középpontjától a harmadik tengely középpontjáig

A3.1. Ábra – Tömegközéppont hosszirányú helyzete 2.5.

A jármû tömegközéppontjának keresztirányú helyzetét (t) a hosszirányú függõleges középsíkhoz viszonyítva (lásd az A3.1. ábrát) a következõ egyenlet adja meg:

T T T  1  t =  (P1 − P2 ) 1 + (P3 − P4 ) 2 + (P5 − P6 ) 3 . 2 2 2  Ptotal  ahol: T1 = távolság a kerekek nyomának középpontjai között az elsõ tengely mindegyik végénél T2 = távolság a kerekek nyomának középpontjai között a második tengely mindegyik végénél T3 = távolság a kerekek nyomának középpontjai között a harmadik tengely mindegyik végénél Az egyenlet feltételezi, hogy egyenes vonalat lehet húzni a T1, T2, T3 pontokon keresztül. Ha ez nincs így, különleges képlet szükséges.


Ha (t) éréke is negatív, akkor a jármû tömegközéppontja a jármû középvonalától jobbra helyezkedik el.

A3.2. Ábra – Tömegközéppont keresztirányú helyzete 2.6.

A tömegközéppont magasságát (h0) a jármû hosszirányú megdöntésével és a két tengely kerekeinél egyedi terhelésmérõ cellák használatával határozzák meg.

2.6.1.

Két terhelésmérõ cellát helyezzenek el a közös vízszintes síkon a mellsõ kerekek befogadására. A vízszintes sík elég magasan legyen a környezõ felület felett, hogy a jármûvet elõre megdönthessék a kívánt szögben (lásd az alábbi 2.6.2. bekezdést) anélkül, hogy eleje megérintené a felületet.

2.6.2.

Másik pár terhelésmérõ cellát helyezzenek el a közös vízszintes síkon az alátámasztó szerkezet tetején, ami kész a jármû második tengelye kerekei fogadására. A szerkezet támasza elég nagy legyen ahhoz, hogy jelentõs α (> 20°) dõlésszöget idézzen elõ a jármûnél. A nagyobb szögnél, a számítás pontosabb – lásd A3.3. Ábrát. A jármûvet helyezzék rá a négy terhelésmérõ cellára, a teljesen megakadályozva a jármû elõre gördülését. Mindegyik kormányzott kereket állítsák egyenes helyzetbe.

2.6.3.

Az egyes terhelésmérõ cellákat egyszerre értékeljék és használják a teljes jármûtömeg és a tömegközéppont ellenõrzéséhez.

2.6.4.

A borításos vizsgálat hajlását a következõ egyenlettel határozzák meg (lásd A3.3. Ábra)

H α = arcsin   L1  ahol: H = L1 = 2.6.5.

magasságkülönbség az elsõ és a második tengelyek kerekeinek nyomai között távolság az elsõ és második tengely kerekeinek középpontjától

A jármû menetkész saját tömegét a következõk szerint ellenõrizzék: Ftotal = F1+F2+F3+F4 ≡ Ptotal ≡ Mk ahol: F1 F2 F3 F4

= = = =

reakcióerõ a terhelésmérõ cellán az elsõ tengely baloldali kereke alatt reakcióerõ a terhelésmérõ cellán az elsõ tengely jobboldali kereke alatt reakcióerõ a terhelésmérõ cellán a második tengely baloldali kereke alatt reakcióerõ a terhelésmérõ cellán a második tengely jobboldali kereke alatt

Ha ez az egyenlet nem teljesül, a mérést ismételjék meg, és/vagy a gyártót kérjék meg a menetkész saját tömeg értékének módosítására a jármû mûszaki leírásában. 2.6.6.

A jármû tömegközéppontjának magassága (ho):


 1  F +F  h o = r +   l1 − L1 3 4  Ptotal   tgα  ahol: r =

a kerék középpontjának (az elsõ tengelyen) magassága a felsõ felület terhelési cellája felett

Ha csuklós jármûvet vizsgálnak külön részen, külön hozzák létre a tömegközépponti helyzetet mindegyik részben.

A3.3. Ábra - Tömegközéppont magasságának meghatározása –––––––– 4. Melléklet FELÉPÍTMÉNY SZERKEZETI LEÍRÁSÁNAK SZEMPONTJAI 1.

Általános alapelvek

1.1.

A gyártó határozza meg egyértelmûen a karosszéria felépítményét (lásd A4.1. Ábrát példaként) és határozza meg:

1.1.1.

milyen térközök járulnak hozzá a felépítmény szilárdságához és energia-elnyeléséhez,

1.1.2.

a térközök között milyen összekötõ elemek járulnak hozzá a felépítmény csavaró szilárdságához,

1.1.3.

a tömegeloszlást kijelölt térközök között;

1.1.4.

a felépítmény milyen elemeit tartják merev résznek.


Karosszéria

Térközök

Merev részek

Felépítmény Összekötõ elemek

A4.1. Ábra – Felépítmény származtatása karosszériából 1.2.

A gyártó adja át a következõ tájékoztatást a felépítmény elemeirõl:

1.2.1.

rajzok, minden jelentõs geometriai mérési adatokkal, amelyek szükségesek az elemek gyártásához és az elemek bármely változásának vagy eltérésének értékeléséhez.

1.2.2.

az elemek anyaga hivatkozva a nemzeti vagy nemzetközi szabványokra

1.2.3.

a kapcsolódó technológia a szerkezeti elemek között (szegecselt, csavarozott, ragasztott, hegesztés típusa, stb.),

1.3.

Minden felépítménynek legalább két térköze legyen: egy a tömegközéppont elején és egy a tömegközéppont mögött.

1.4.

Nem szükséges tájékoztatás olyan karosszéria-elemekrõl, amelyek nem részei a felépítménynek.

2.

Térközök

2.1.

A térközt úgy határozzák meg, mint a felépítmény olyan szerkezeti részét, ami zárt hurkot képez két olyan sík között, amelyek merõlegesek a jármû függõleges hosszirányú középsíkjára (VLCP). A térköz egy ablak- (vagy ajtó-) oszlopot tartalmaz a jármû mindegyik oldalán, valamint oldalfal-elemeket, tetõszerkezet-részt, padlószerkezet-részt és padló alatti szerkezetet. Minden térköznek van a jármû VLCP-jére merõleges keresztirányú és az ablakoszlopok középpontján (Cp) átmenõ síkja (lásd A4.2. Ábrát)

2.2.

A Cp pontot az ablak félmagasságánál és az oszlop szélességének felénél levõ pontként határozzák meg. Ha a térköz bal- és jobboldali oldaloszlopának Cp pontja nincsenek azonos keresztirányú síkban, a térköz CP-jét a két Cp keresztirányú síkja között félúton helyezzék el.

2.3.

A térköz hosszát a jármû hosszirányú tengelyének irányában mérjék, a jármû VLPC-re merõleges két sík között határozzák meg a távolságot. Két határérték van, amik meghatározzák a térköz hozzák: az ablak (ajtó) elrendezése és alakja és az ablak (ajtó) oszlopainak kialakítása.


Hátsó tengely

Elsõ tengely

A4.2. Ábra – Térköz hosszának meghatározása 2.3.1.

A térköz maximális hosszát két szomszédos ablak (ajtó) keretének hosszával határozzák meg.

(W )

j max

ahol:

=

1 (a + b ) 2

a = az ablak (ajtó) keretének hossza a j-ik oszlop mögött, és b = az ablak (ajtó) keretének hossza a j-ik oszlop elõtt.

Ha a térköz ellenkezõ oldalán az oszlopok nincsenek a keresztirányú síkban vagy az ablakkeretek a jármû mindegyik oldalán különbözõ hosszúak (lásd A4.3. Ábra), a térköz teljes Wj hosszát a következõ egyenlet határozza meg

(W )

j max

ahol:

=

1 (a min + b min − 2L ) 2

amin = aright side vagy aleft side kisebb értéke bmin = bright side vagy bleft side kisebb értéke L = hosszirányú eltolás az oszlopok középvonala és a jármû bal és jobb oldalai között.

baloldal

jobboldal

A4.3. Ábra – Térköz hosszának meghatározása, ha az oszlopok a térköz mindegyik oldalán nincsenek egy keresztirányú síkban


2.3.2.

A térköz minimális hossza tartalmazza a teljes ablakoszlopot (beleértve hajlását, lekerekítésének sugarát, stb.). Ha a hajlás és a lekerekítés sugara meghaladja a szomszédos ablak félhosszát, akkor a következõ oszlop a térközhöz tartozik.

2.4.

Két térköz között a távolságot úgy határozzák meg, mint CP-jük között a távolságot.

2.5.

A térköz távolságát a jármû tömegközéppontjától, mint CP-jétõl a jármû tömegközéppontjához való merõleges távolságot határozzák meg.

3.

Összekötõ szerkezetek a térközök között

3.1.

Az összekötõ szerkezeteket a térközök között világosan határozzák meg a felépítményen. Ezek a szerkezeti elemek két különbözõ kategóriába tartoznak:

3.1.1.

Összekötõ szerkezetek, amelyek a felépítmény részei. Ezeket az elemeket a gyártó azonosítja a beterjesztett tervben, tartalmazva:

3.1.1.1.

az oldalfal-szerkezetet, a tetõ-szerkezetet, a padló-szerkezetet, amelyek több térközt kötnek össze,

3.1.1.2.

a szerkezeti elemeket, amelyek megerõsítenek egy vagy több térközt; például fülkék az ülések alatt, kerékdobok, oldalfalat a padlóhoz kötõ ülésszerkezetek, konyha, ruhatár és WC szerkezetei,

3.1.2.

kiegészítõ elemeket, amelyek nem járulnak hozzá a jármû szerkezeti szilárdságához, de amelyek behatolhatnak a maradék térbe, például szellõzõ-vezetékek, kézipoggyász-tartók, fûtõcsövek.

4.

Tömegeloszlás

4.1.

A gyártó világosan határozza meg a jármû tömegének azt a részét, ami a felépítmény minden egyes térközéhez tartozik. Ez a tömegeloszlás fejezze ki mindegyik térköz energiaelnyelõ képességét és terhelésviselõ kapacitását. A következõ követelmények teljesüljenek, amikor a tömegeloszlást meghatározzák:

4.1.1.

az egyes térközökhöz tartozó tömegek összegét vonatkoztassák a teljes jármû M tömegéhez: n

∑ (m ) ≥ M j=1

j

ahol: mj = a j-ik térközhöz kapcsolódó tömeg, n = a felépítmény térközeinek száma M = Mk, menetkész saját tömeg; vagy, = Mt, összes tényleges jármûtömeg, amint megfelelõ. 4.1.2.

az eloszló tömegek tömegközéppontja ugyanabban a helyzetben legyen, mint a jármû tömegközéppontja n

∑ (m l ) = 0 j=1

j j

ahol: lj = a j-ik térközhöz távolsága a jármû tömegközéppontjától (lásd 2.3. bekezdést). lj pozitív, ha a térköz a tömegközéppont elõtt és negatív, ha mögötte van. 4.2.

a felépítmény mindegyik térközének tömegét a gyártó határozza meg a következõk szerint:

4.2.1.

a "j-ik" térköz elemeinek tömegét vonatkoztassák az "mj" tömegéhez: s

∑m k =1

ahol:

jk

≥ mj


mjk = a térköz egyes összetevõinek tömege, s = az egyedi tömegek száma a térközben. 4.2.2.

a térköz alkotó tömegeinek tömegközéppontjának ugyanaz a keresztirányú helyzete van a térközön belül, mint a térközök tömegközéppontja: s

ahol: yk = yk zk = zk 4.3.

s

‡”m jk y k

ß‡”m jk z k

k =1

k =1

ß0

a térköz tömegrészének k-ik távolsága a "Z" tengelytõl (lásd A4.4. Ábra). pozitív érték lesz a tengely egyik oldalán és negatív a másik oldalon. a térköz tömegrészének k-ik távolsága az "Y" tengelytõl, pozitív érték lesz a tengely egyik oldalán és negatív a másik oldalon.

Olyan esetben, ahol a bennülõk megtartására szolgáló szerkezet a jármû jellemzõinek része, a térközhöz tartozó bennülõk tömegét csatolják annak a felépítménynek a részéhez, amelyet az ülés és bennülõ terhelésének elnyelésére terveztek.

"j" térköz

A4.4. Ábra – Tömegeloszlás a térköz keresztmetszetében ––––––––––


5. Melléklet BORÍTÁSOS VIZSGÁLAT, MINT ALAPVETÕ JÓVÁHAGYÁSI MÓDSZER 1.

BILLENTÕ PAD

1.1.

A billentõ állvány elég merev és forgása eléggé szabályozott legyen ahhoz, hogy biztosítsa a jármû tengelyeinek egyszerre emelését 1°-nál kisebb különbséggel az állvány dõlési szögeiben, a tengelyek alatt mérve.

1.2.

A magasságkülönbség az árok vízszintes alsó síkja (lásd A5.1. Ábra) és a billentõ állvány – amin az autóbusz áll – síkja között 800 ± 20 mm legyen.

1.3.

Az árokhoz kapcsolódó billentõ állványt a következõk szerint helyezzék el (lásd A5.1. Ábra):

1.3.1.

forgástengelye maximálisan 100 mm-re van az árok függõleges falától,

1.3.2.

forgástengelye maximálisan 100 mm-re van a vízszintes billentõ állvány síkjától. Legszélesebb tengely kereke Keréktámasz

Billenõ állvány

Billentõ tengely

max

Keréktámasz

max

A5.1. Ábra – Billentõ pad geometriája 1.4.

Alkalmazzanak keréktámaszt a keréknél, a forgástengelyhez lehetõ legközelebb a jármû megcsúszásának megakadályozására, amikor döntik. A keréktámasz fõ jellemzõi (lásd A5.4.1.):

1.4.1.

kerék megtámasztásának méretei: Magasság

Szélesség Szél sugara Hosszúság

ne legyen nagyobb, mint a felület, amelyen a jármû billentése elõtt áll és annak a keréknek a tárcsa-része között levõ távolságnak, amely a legközelebb van a felülethez, kétharmada. 20 mm 10 mm minimum 500 mm;

1.4.2.

a legszélesebb tengelynél a keréktámaszt helyezzék el a billentõ állványon úgy, hogy a gumiabroncs oldala legfeljebb 100 mm van a forgástengelytõl.

1.4.3.

a többi tengelynél úgy állítsák be a keréktámaszt, hogy a jármû függõleges hosszirányú középsíkja (VLCP) párhuzamos legyen a forgástengellyel.

1.5.

A billentõ állványt úgy szerkesszék meg, hogy megakadályozza a jármû mozgását hosszirányú tengelye mentén.

1.6.

Az árok ütközési területe vízszintes, egyenletes, száraz és sima betonfelület legyen.

2.

VIZSGÁLATI JÁRMÛ ELÕKÉSZÍTÉSE


2.1.

Nem szükséges, hogy a vizsgálatra kerülõ jármû teljesen befejezett, "mûködésre kész" állapotban legyen. Általában, minden, a befejezett állapottól való eltérés elfogadható, ha a felépítmény alapvetõ jellemzõit és viselkedését nem befolyásolják. A vizsgálati jármû ugyanaz legyen, mint a teljesen befejezett változat a következõk szempontjából:

2.1.1.

a tömegközéppont helyzete, a jármûtömeg összes értéke (menetkész saját tömeg vagy összes tényleges jármûtömeg, ahol megtartó készülék van) és a tömegek eloszlása és elhelyezése, amint azokat a gyártó bejelentette.

2.1.2.

minden olyan elemet, amely – a gyártó szerint – hozzájárul a felépítmény szilárdságához, szereljenek be eredeti helyzetébe (lásd a jelen Elõírás 4. Mellékletét).

2.1.3.

elemek, amelyek nem vesznek részt a felépítmény szilárdságában és túl értékesek, hogy károsodásukat kockáztassák (pl. hajtási lánc, mûszerfal, vezetõülés, konyha felszerelései, stb.) más tömegében és beszerelési módszerében egyenértékû elemekkel helyettesíthetõk. Ezek a kisegítõ elemek ne gyakoroljanak erõsítõ hatást a felépítmény szilárdságára.

2.1.4.

tüzelõanyag, akkumulátorsav és más éghetõ, robbanó vagy korrodáló anyag helyettesíthetõ más anyagokkal, feltéve, hogy megfelel a 2.1.1. bekezdés feltételeinek.

2.1.5.

Ha a bennülõt megtartó szerkezet a jármûtípusnak része, rögzítsenek tömeget mindegyik olyan ülésre, amelyet valamelyik következõ két módszer egyikével felszereltek a bennülõt megtartó szerkezettel, a gyártó választása szerint.

2.1.5.1.

Elsõ módszer: a tömeg legyen:

2.1.5.1.1

a személy 68 kg tömegének (Mmi) 50 %-a,

2.1.5.1.2.

tömegközéppontjával az ülés R pontja felett 100 mm-re és elõtte 100 mm-re helyezzék el a 21. Elõírás 5. Melléklete szerint,

2.1.5.1.3.

rögzítsék szilárdan és biztosan úgy, hogy ne váljon el az üléstõl a vizsgálat alatt. Ez a tömeg legyen:

2.1.5.2.1

emberszabású ballaszt 68 kg tömeggel és kétpontos biztonsági öv rögzítse. A ballaszt tegye lehetõvé a biztonsági öv megvezetését és elhelyezkedését,

2.1.5.2.2.

az A5.2. Ábra szerint tömegközéppontjával és méretezve rögzítsék szilárdan és biztonságosan úgy, hogy ne váljon el az üléstõl a vizsgálat alatt. 15°

630 Összes tömeg: 68 kg

220-240

mellbõség • 315-322 mm derékbõség • 290-310 mm

620 C.G.

csípõbõség • 325-342 mm (100) 200

(100)

90° R

250

A5.2. Ábra – Embert ábrázoló terhelés méretei

230


2.2.

A vizsgálatra kerülõ jármûvet a következõ módon készítsék elõ:

2.2.1.

a gumiabroncsokat fújják fel a gyártó által elõírt nyomásra,

2.2.2.

a jármû felfüggesztési rendszerét reteszeljék, azaz a jármû tengelyeit, rugóit és a függesztõ elemeit a karosszériához viszonyítva rögzítsék. A vízszintes billentõ állvány felett a padló magasságát a gyártó jármûre elõírt jellemzõi szerint állítsák be aszerint, hogy a jármû menetkész saját tömege vagy összes tényleges tömeges szerint van megterhelve.

2.2.3.

a jármû minden ajtaját és ablakát csukják, de ne zárják be.

2.3.

A csuklós jármû merev részeit külön és együtt is vizsgálhatják.

2.3.1.

A csuklós rész, mint együttes vizsgálatánál a jármû részeit rögzítsék egymáshoz úgy, hogy

2.3.1.1.

ne legyen viszonylagos mozgás közöttük a borítás folyamata alatt,

2.3.1.2.

ne legyen jelentõs változás a tömegeloszlásban és a tömegközéppont helyzetében,

2.3.1.3.

ne legyen jelentõs változás a felépítmény szilárdságában és deformációs képességében.

2.3.2.

A csuklós rész külön vizsgálatánál az egytengelyes részt csatolják fel egy mesterséges támaszra, ami szilárdan megtartja azt a billentõ állványhoz viszonyítva vízszintes helyzetébõl a borítási pontig történõ mozgása alatt. Ez a támasz a következõ követelményeknek feleljen meg:

2.3.2.1.

úgy rögzítsék a szerkezethez, hogy ne okozzon sem megerõsítést, sem külön kiegészítõ terhelést a felépítménynek,

2.3.2.2.

úgy alakítsák ki, hogy ne szenvedjen deformációt, ami megváltoztathatja a jármû borulásának irányát,

2.3.2.3.

tömege legyen egyenlõ azoknak az elemeknek csuklós részeknek a tömegével, amelyek névlegesen a vizsgálatra kerülõ részhez tartoznak, de amelyeket nem helyeznek rá (pl. forgólap és padlója, kapaszkodók, gumitömítõ függönyök, stb.),

2.3.2.4.

tömegközéppontja ugyanabban a magasságban legyen, mint azoknak a részeknek a tömegközéppontja, amelyeket a 2.3.2.3. bekezdés felsorol,

2.3.2.5.

olyan forgástengelye legyen, ami párhuzamos a jármû többtengelyes részének hosszirányú tengelyével és keresztül megy ennek a résznek a gumiabroncs érintkezési pontján.

3.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS, VIZSGÁLAT FOLYAMATA

3.1.

A borításos vizsgálat nagyon gyors, dinamikus folyamat, amelyeknek megkülönböztethetõ fázisai vannak, amit figyelembe kell venni, amikor a borításos vizsgálatot, mûszerezését és méréseit tervezik.

3.2.

A jármûvet rázkódás és dinamikus hatások nélkül döntsék addig, amíg nem stabil egyensúlyi helyzetét nem éri el és borulni nem kezd. A borító állvány szöggyorsulása ne haladja meg az 5°/sec (0.087 radians/sec) értéket.

3.3.

Belsõ megfigyeléshez nagysebességû fényképezõgépet, videót, deformálódó mintákat, elektromos érzékelõket vagy más alkalmas eszközt használjanak annak meghatározására, hogy a jelen Elõírás 5.1. bekezdésének követelményei teljesülnek-e. Ezt ellenõrizzék minden olyan utas-, vezetõ- és személyzeti helyeken, ahol a túlélési tér veszélyeztetettnek tûnik, a pontos helyet a mûszaki szolgálat választására bízva. Legalább két helyzetet, nevezetesen az utastér elejét és hátulját használják.

3.4.

A borítás és deformációs folyamat külsõ megfigyelése és felvétele ajánlatos, ami a következõt jelenti:

3.4.1.

két nagysebességû kamera – egyik elõl, másik hátul. Ezeket elég távol helyezzék el a jármû elsõ


és hátsó falaitól ahhoz, hogy mérhetõ képeket készítsenek, elkerülve a szélesszögû torzítást a vonalkázott területen, amint azt az A5.3a ábra mutatja. 3.4.2.

a tömegközéppont helyzete és a felépítmény körvonalát (lásd A5.3b ábra) szalagokkal és csíkozással jelöljék a helyes mérések biztosítása érdekében.

A5.3a Ábra –Külsõ kamera ajánlott látótere

Vonatkoztatási pontok

szalagok

A5.3b Ábra – Tömegközéppont és a jármû körvonalának ajánlott megjelölése


4.

BORÍTÁSOS VIZSGÁLAT DOKUMENTÁCIÓJA

4.1.

A gyártó adja meg a vizsgálatra kerülõ jármû részletes leírását, amelyben:

4.1.1.

felsorol minden eltérést a teljesen befejezett menetkész jármûtípus és a vizsgálatra kerülõ jármû között,

4.1.2.

az egyenértékû helyettesítéseket (tekintettel a tömegre, tömegeloszlásra és beszerelésre) minden esetben indokolja, ha szerkezeti részeket, egységeket helyettesítenek más egységekkel vagy tömegekkel,

4.1.3.

legyen világos meghatározás a tömegeloszlás helyzetérõl a vizsgálatra kerülõ jármûben, ami a vizsgálatra kerülõ jármûvön elvégzett méréseken alapulhat, amikor vizsgálatra kész, vagy mérések (a teljesen befejezett jármûtípuson) és a tömeghelyettesítésen alapuló számítások együttesén.

4.2.

A vizsgálati jelentés tartalmazzon minden adatot (képek, feljegyzések, rajzok, mért értékek, stb.), ami mutatja:

4.2.1.

hogy a vizsgálatot a jelen Melléklet szerint végezték el;

4.2.2.

hogy teljesülnek (vagy sem) a jelen Elõírás 5.1.1. és 5.1.2. bekezdéseiben megadott követelmények

4.2.3.

a belsõ megfigyelések egyedi értékelését;

4.2.4.

minden olyan adatot és tájékoztatást, ami a jármûtípus, a vizsgálati jármû, maga a vizsgálat azonosításához szükséges és a személyes felelõst a vizsgálatokért és értékelésükért.

4.3.

Ajánlatos rögzíteni a vizsgálati jelentésben a tömegközéppontnak az árok talajszintre vonatkozó legmagasabb és legalacsonyabb helyzetét. –––––––––––– 6. Melléklet BORÍTÁSOS VIZSGÁLAT FELÉPÍTMÉNY-RÉSZEN, MINT EGYENÉRTÉKÛ MÓDSZER

1.

Kiegészítõ adatok és tájékoztatások Ha gyártó ezt a vizsgálati módszert választja, a jelen Elõírás 3. bekezdésében felsorolt adatokon, tájékoztatáson és rajzokon felül adja meg a következõ tájékoztatást a mûszaki szolgálatnak:

1.1.

a vizsgálatra kerülõ karosszéria-rész rajzai;

1.2.

a 4. Melléklet 4. bekezdésében megadott tömegeloszlások valóságának igazolása, ami a karosszériarész borításos vizsgálatának sikeres teljesítésén alapul;

1.3

a vizsgálatra kerülõ karosszériarész megmért tömegei és annak igazolása, hogy tömegközéppontjuk ugyanaz, mint a menetkész saját tömeggel rendelkezõ jármûé, ha nincsen bennülõt megtartó szerkezettel felszerelve, vagy az összes tényleges tömeggel rendelkezõ jármûé, ha bennülõt megtartó szerkezettel van felszerelve. (A mérési jelentések bemutatása).

2.

Billentõ pad A billentõ pad feleljen meg az 5. Melléklet 1. bekezdésében megadott követelményeknek.

3.

Karosszériarész elõkészítése

3.1.

A vizsgálatra kerülõ karosszériarészek számát a következõ szabályok szerint hatásozzák meg:

3.1.1.

minden olyan egymástól különbözõ térköz-kialakítást, ami része a felépítménynek, legalább egy karosszériarészen vizsgáljanak meg,


3.1.2.

minden karosszériarésznek legalább két térköze legyen,

3.1.3.

mesterséges karosszériarészben (lásd jelen Elõírás 2.27. bekezdését) minden egyes térköz bármely másik térközhöz viszonyított tömeghányada ne lépje túl a 2 értéket,

3.1.4.

a karosszériarész jól mutassa be a teljes jármû maradék terét, beleértve bármilyen különleges összeállítást, ami a karosszéria kialakításában felmerülhet,

3.1.5.

a karosszériarész jól mutassa be a teljes tetõszerkezetet, ha olyan helyi különlegességek vannak, mint változó magasság, légkondicionáló elhelyezése, gáztartály, csomagtartó, stb.

3.2.

A karosszériarész térközei szerkezetileg ugyanolyanok legyenek, mint a felépítményben, ami az alakot, geometriát, anyagokat, csatlakozásokat illeti.

3.3.

Az összekapcsoló szerkezet a térközök között feleljen meg a gyártó felépítményrõl szóló leírásának (lásd 4. Melléklet, 3. bekezdés) és a következõ szabályokat vegyék figyelembe:

3.3.1.

közvetlenül a tényleges jármûkialakításból vett eredeti karosszériarész esetében az alap és a kiegészítõ összekapcsoló szerkezetek (lásd 4. Melléklet 3.1. bekezdését) ugyanazok legyenek, mint a jármû felépítményében,

3.3.2.

mesterséges karosszériarész esetében az összekapcsoló szerkezetek legyenek egyenértékûek a szilárdság, merevség és a jármû felépítményének viselkedése szempontjából.

3.3.3.

azokat a merev elemeket, amelyek nem részei a felépítménynek, de amelyek igénybe vehetik a maradék teret a deformáció alatt, helyezzék el a karosszériarészben.

3.3.4.

az összekapcsoló szerkezetek tömegét tegyék be a tömegeloszlásba, ami egy bizonyos térközhöz tartozást és az eloszlást illeti e térközön belül.

3.4.

A karosszériarészeket lássák el mesterséges támasztékkal, ugyanazt a tömegközéppontot és forgástengelyt biztosítva számukra a billentõ állványon, mint teljes jármû esetén. A támaszték feleljen meg a következõ követelményeknek:

3.4.1.

rögzítsék a karosszériarészhez úgy, hogy ne erõsítse vagy terhelje külön a karosszériarészt.

3.4.2.

elegendõ erõs és merev legyen, hogy ellenálljon minden olyan deformációnak, ami megváltoztathatja a karosszériarész mozgásának irányát a döntés és a borulás folyamata alatt,

3.4.3.

a tömegeloszlás és a karosszériarész tömegközéppontja tartalmazza tömegüket,

3.5.

A tömegeloszlást a karosszériarészben a következõk megfontolásával rendezzék el:

3.5.1.

a teljes karosszériarészt (térközök, összekapcsoló szerkezetek, kiegészítõ szerkezeti elemek, támaszok) vegyék figyelembe, amikor a 4. Melléklet 4.2. bekezdésében az 5. és 6 egyenletek érvényességét ellenõrzik,

3.5.2.

a térközökhöz csatolt bármely tömeget (lásd 4.2.2. bekezdést és a 4. Melléklet 4. ábráját) helyezzenek el és rögzítsenek a karosszériarészhez úgy, hogy ezek ne okozzanak megerõsítést vagy járulékos terhelést, vagy ne korlátozzák a deformációt.

3.5.3.

Ott, ahol a bennülõt megtartó szerkezet része a jármûtípusnak, a bennülõk tömegét vegyék figyelembe a 4. Mellékletben és az 5. Mellékletben leírtak szerint.

4.

Vizsgálati eljárás A vizsgálati eljárás az legyen, amit az 5. Melléklet 3. bekezdése a teljes jármûre leír.

5.

Vizsgálatok értékelése

5.1.

A jármûtípust hagyják jóvá, ha a karosszériarész megfelel a borításos vizsgálatban és a 4. Melléklet 4. bekezdésében levõ 2. és 3. egyenletek teljesülnek.


5.2.

Ha karosszériarészek közül egy nem felel meg a vizsgálatban, a jármûtípust ne hagyják jóvá.

5.3.

Ha a karosszériarész megfelel a borításos vizsgálatban, a térközök mindegyikét, amely ennek a karosszériarészt alkotja, tekintsék olyannak, mint ami megfelelt a borításos vizsgálatban, és az idézett eredményt használják fel a jövõbeni jóváhagyási kérelmekhez feltéve, hogy tömegeik viszonya ugyanaz marad a következõ felépítménynél is.

5.4.

Ha a karosszériarész nem felel meg a borításos vizsgálatban, a karosszériarészen belül minden térközt minõsítsenek hibásnak, még ha a maradék tér csak a térközök egyikében nem felelt meg.

6.

Karosszériarész borításos vizsgálatának dokumentációja A vizsgálati jelentés tartalmazzon minden szükséges adatot, ami mutatja:

6.1.

a megvizsgált karosszériarész szerkezetét (méretek, anyagok, tömegek, tömegközéppont helyzete, konstrukciós módszerek),

6.2.

hogy a vizsgálatokat a jelen Melléklet szerint végezték el,

6.3.

megfelelnek-e vagy sem a jelen Elõírás 5.1. bekezdésében megadott követelményeknek,

6.4.

a karosszériarészek és térközeik egyedi értékelését,

6.5.

a jármûtípusnak, felépítményének, megvizsgált karosszériarészének, magának a vizsgálatoknak és a vizsgálatokért és értékelésükért személyes felelõsöknek azonosítását. ––––––––––– 7. Melléklet FELÉPÍTMÉNYRÉSZ KVÁZI-STATIKUS ÜTÕVIZSGÁLATA, MINT EGYENÉRTÉKÛ JÓVÁHAGYÁSI MÓDSZER

1.

Kiegészítõ adatok és információk Ez a vizsgálati módszer használja a karosszériarészeket, mint vizsgálati egységeket, minden egyest legalább a jármû két térközébõl építve fel természete szerint, összekapcsolva a jellemzõ szerkezeti elemekkel. Ha a gyártó ezt a vizsgálati módszert választja, a következõ kiegészítõ tájékoztatást szolgáltassa a mûszaki szolgálatnak a jelen Elõírás 3.2. bekezdésében felsorolt adatokon és rajzokon felül.

1.1.

a vizsgálatra kerülõ karosszériarészek rajzai,

1.2.

a felépítmény egyedi térközeiben elnyelésre kerülõ energia értéke, valamint a vizsgálatra kerülõ karosszériarészhez tartozó energiaérték,

1.3.

az energia-követelmények igazolása, lásd az alábbi 4.2. bekezdést, a karosszériarészek sikeres kvázi-statikus terhelési vizsgálata szerint.

2.

Karosszériarész elõkészítése

2.1.

A gyártó vegye figyelembe a 6. Melléklet 3.1., 3.2. és 3.3. bekezdéseiben megadott követelményeket, amikor a karosszériarészt a vizsgálathoz tervezi és kivitelezi.

2.2.

A karosszériarészeket lássák el maradék tér profiljával, abban a helyzetben, ahol az olyannak tekinthetõ, hogy az oszlopok vagy más szerkezeti elemek valószínûleg behatolnak a várható deformáció eredményeként.

3.

Vizsgálati eljárás

3.1.

Mindegyik vizsgálatra kerülõ karosszériarészt szilárdan és biztonságosan csatlakoztassák a vizsgáló padhoz merev alsó szerkezeti kerettel úgy, hogy


3.1.1.

helyi képlékeny deformáció ne forduljon elõ a csatlakozási pontok körül,

3.1.2.

a csatlakozás elhelyezése és módszere ne akadályozza a várható képlékeny zónák és felfüggesztések alakítását és munkáját.

3.2.

A karosszériarész terhelésének kifejtésénél a következõ szabályokat vegyék figyelembe:

3.2.1.

a terhelést egyenletesen osszák el a tetõövön, a merev tartón keresztül, ami hosszabb, mint a tetõöv, ami szimulálja a talajt a borításos vizsgálatban, és ami követi a tetõöv geometriáját.

3.2.2.

a kifejtett terhelés irányát (lásd A7.1. Ábra) kössék a jármû hosszirányú függõleges középsíkjához, és az α dõlést a következõk szerint határozzák meg: α = 90 0

arcsin

800 Hc

ahol: Hc = a jármû tetõövének magassága (mm) attól a vízszintes síktól mérve, amelyen a jármû áll Térköz (i)

Térköz (1)

A7.1. Ábra – Terhelés kifejtése karosszériarészre 3.2.3.

a terhelést térközeik tömegeitõl és az azokhoz csatlakozó szerkezeti elemektõl származó karosszériarész tömegközéppontjánál a tartóra fejtsék ki. Az A7.1. Ábra jelképét használva a karosszériarész helyzetét a következõ képlettel határozhatják meg: s

‡”m i l i l CG =

i =1 s

‡”m i i =1

ahol: s = mi = li = lCG =

a karosszériarészekben a térközök száma az i-ik térköz tömege az i-k térköz tömegközéppontjának távolsága a kiválasztott csuklóponttól ((1) Térköz központi síkja az A7.1. Ábrán) karosszériarész tömegközéppontjának távolsága ettõl a kiválasztott csuklóponttól.


3.2.4.

a terhelést fokozatosan növeljék, mérve külön intervallumokban a kapcsolódó deformációt a végsõ deformációig (du ), amikor a maradék térbe a karosszériarész valamelyik eleme behatol.

3.3.

Amikor felveszik a terhelés-elhajlás görbét:

3.3.1.

a mérési frekvencia olyan legyen, hogy folytonos görbét állítson elõ (lásd A7.2. Ábra),

3.3.2.

a terhelés értékeit és a deformációt egyszerre mérjék,

3.3.3.

a megterhelt tetõöv deformációját a kifejtett terhelés síkjában és irányában mérjék,

3.3.4.

mind a terhelést, mind a deformációt ± 1 % pontossággal mérjék.

4.

Vizsgálati eredmények értékelése

4.1.

A megrajzolt terhelés-elhajlás görbébõl a karosszériarésszel elnyelt tényleges energiát (EBS) mint a görbe alatti területet fejezzék ki (lásd A7.2. Ábra) terhelés Megmért görbe

deformáció elnyelt energia Származtatott görbe

A7.2. Ábra – Karosszériarésszel elnyelt energia a megmért terhelés-elhajlás görbébõl származtatva 4.2.

Határozzák meg a karosszériarésszel elnyelt minimálisan szükséges energiát (Emin) a következõk szerint:

4.2.1.

az összes energia (ET), amit a felépítménynek el kell nyelnie: ET = 0.75 M g ∆h ahol: M = G = ∆h =

4.2.2.

Mk, a jármû menetkész saját tömege, ha nincs bennülõt megtartó szerkezet, vagy Mt, összes tényleges tömeg, ha felszereltek bennülõt megtartó szerkezetet gravitációs állandó, jármû tömegközéppontjának függõleges mozgása (méterben) a borításos vizsgálat alatt, amint azt e Melléklet 1. Függeléke meghatározza.

az összes "ET" energiát osszák szét a felépítmény térközei között a tömegek arányában:


Ei = ET ahol: Ei = mI = 4.2.3.

mi M

az i-k térközzel elnyelt energia az i-k térköz tömege, amint azt a 4. Melléklet 4.1. bekezdése meghatározza

a minimális energia, amit el kell nyelnie a karosszériarésznek (Emin) a karosszériarészben levõ térközök energiájának összege: S

E min = ∑ E i i =1

4.3.

A karosszériarész megfelelt a vizsgálatban, ha EBS ≥ Emin Ebben az esetben minden térközt, ami ezt a karosszériarészt alkotja, olyannak tekintenek, mint ami megfelelt a kvázi-statikus terheléses vizsgálaton és az eredményeket a jövõben elõvehetik jóváhagyásokhoz, feltéve, hogy az egyes térközök várhatóan nem hordoznak nagyobb tömeget, mint a következõ felépítmény.

4.4.

A karosszériarész nem felelt meg a terheléses vizsgálatban, ha EBS < Emin Ebben az esetben minden térközt, ami ezt a karosszériarészt alkotja, olyannak tekintenek, mint ami nem felelt meg, még akkor is, ha a maradék térbe csak egy térköznél történt behatolás.

4.5.

A jármûtípust hagyják jóvá, ha az összes karosszériarész a terheléses vizsgálatnak megfelel.

5.

Karosszériarész kvázi-statikus vizsgálatának dokumentációja A vizsgálati jelentés a 6. Melléklet 6. bekezdésének formáját és tartalmát kövesse. 7. Melléklet – 1. Függelék TÖMEGKÖZÉPPONT FÜGGÕLEGES MOZGÁSÁNAK MEGHATÁROZÁSA BORÍTÁS ALATT

A borításos vizsgálattal kapcsolatos tömegközéppont függõleges mozgása (∆h) meghatározható az alább bemutatott grafikus módszerrel: 1.

A jármû keresztmetszetének beosztott rajzát használva meghatározzák a tömegközéppontot (1 helyzet) kezdeti magassága (h1) az árok alsó síkja felett a billentõ állványon nem stabil egyensúlyi pontjában álló jármûnél (lásd A7.A1.1. Ábra).

2.

Azt a feltevést használva, hogy a jármû keresztmetszete a keréktámasz széle körül forog ("A" pont az A7.A1.1. Ábrán), megrajzolják a jármû keresztmetszetét, amíg tetõöve éppen érinti az árok alsó síkját (lásd az A7.A1.2. Ábrát). Ebben a helyzetben meghatározzák a tömegközéppont (2 helyzet) magasságát (h2) az árok alsó síkjához viszonyítva.


A7.A1.1. Ábra

A7.A1.2. Ábra –Jármû tömegközéppontja függõleges mozgásának meghatározása 3.

A tömegközéppont függõleges mozgása (∆h) ∆h = h1 – h2

4.

Ha több mint egy karosszériarészt vizsgálnak, és mindegyik karosszériarésznek különbözõ végsõ torzult alakja van, a tömegközéppont függõleges mozgását (∆hi) mindegyik karosszériarészre határozzák meg, és az alábbit vegyék átlagértékként:

•h =

1 k ∑ •h i k i =1

ahol: ∆hi = az i-ik karosszériarész tömegközéppontjának függõleges mozgása k = a megvizsgált karosszériarészek száma.


8. Melléklet ALKATRÉSZEK VIZSGÁLATÁN ALAPULÓ KVÁZI-STATIKUS SZÁMÍTÁS, MINT EGYENÉRTÉKÛ JÓVÁHAGYÁSI MÓDSZER 1.

Kiegészítõ adatok és tájékoztatások Ha a gyártó ezt a vizsgálati módszert választja, a következõ tájékoztatást adja meg a mûszaki szolgálatnak a jelen Elõírás 3.2. bekezdésében felsorolt adatokon és rajzokon felül.

1.1.

A képlékeny zónák (PZ) és a képlékeny csuklópántok (PH) elhelyezése a felépítményben,

1.1.1.

minden egyes PZ és PH egyedileg azonosított legyen a felépítmény rajzán mértanilag meghatározott helyeiken (lásd A8.1. Ábra),

1.1.2.

a PZ-k és PH-k között a szerkezeti elemeket merev vagy képlékeny részként kezelhetik a számításban, és hosszukat tényleges méreteikkel határozzák meg a jármûben,

1.2.

PZ és PH mûszaki paraméterei

1.2.1.

a szerkezeti elemek keresztmetszeti geometriája, amelyben a PZ-t és PH-t elhelyezik,

1.2.2.

a terhelés típusa és iránya, amit mindegyik PZ-re és PH-ra kifejtenek,

1.2.3.

mindegyik PZ és PH terhelés-deformáció görbéje, amint azt e Melléklet 1. Függeléke leírja. A gyártó használhatja a PZ-k és PH-k más, statikus vagy dinamikus jellemzõit is a számításokhoz, de egy számításban ne keveredjenek statikus és dinamikus jellemzõk.

A8.1. Ábra – Képlékeny csuklópántok geometriai paraméterei a térközben 1.3.

Annak a teljes energiának (ET) a megállapítása, amit a felépítmény elnyel, az alábbi 3.1. bekezdésben meghatározott képletet használva.

1.4.

Az algoritmusnak és a számítógép-programnak a rövid mûszaki leírása, amit a számításhoz használnak.

2.

Követelmények kvázi-statikus számításhoz

2.1.

A számításhoz a teljes felépítményt matematikailag úgy modellezzék, mint teherviselõ és


deformálódó szerkezetet, figyelembe véve a következõket: 2.1.1.

a felépítményt úgy modellezzék, mint egyetlen megterhelt egységet, ami tartalmazza a deformálódó PZ-k és PH-k megfelelõ szerkezeti elemekkel összekötött együttesét.

2.1.2.

a felépítmény méretei a karosszéria tényleges méretei legyenek. Az oldalfal oszlopait és a tetõ szerkezetét használják akkor, amikor a maradék teret ellenõrzik.

2.1.3.

a PH-k az oszlopok és a szerkezeti elemek olyan tényleges méreteit használják, amelyeken azok elhelyezkednek (lásd e Melléklet 1. Függelékét).

2.2.

A kifejtett terhelés a számításban feleljen meg a következõ követelményeknek:

2.2.1.

fejtsék ki az aktív terhelést a felépítmény (jármû) tömegközéppontját tartalmazó abban a keresztirányú síkban, ami merõleges a jármû függõleges hosszirányú keresztsíkjára (VLCP). Az aktív terhelést fejtsék ki a felépítmény tetõövére a teljesen merev terhelõ lapon, amely mindkét irányban kinyúlik a tetõöv és minden szomszédos szerkezet alatt.

2.2.2.

A szimuláció kezdetén a terhelést kifejtõ sík a függõleges hosszirányú középsíktól legtávolabb esõ részén érintse a tetõövet. A terhelést kifejtõ sík és a felépítmény között az érintkezési pontokat határozzák meg a pontos terhelés-átvitel biztosítása érdekében.

2.2.3.

az aktív terhelésnek α hajlásszöge legyen a jármû függõleges hosszirányú középsíkjához viszonyítva (lásd A8.2. Ábrát) α = 90 0

ahol: Hc =

arcsin

800 Hc

a jármû tetõövének magassága (mm) attól a vízszintes síktól mérve, amin a jármû áll. Az aktív terhelés hatásiránya ne változzon a számítás során.

2.2.4.

az aktív terhelést kis növekmény-lépésekben emeljék, és az egész szerkezeti deformációt minden terhelési lépcsõben számítsák ki. A terhelési lépcsõk száma ne haladja meg a 100-at, és a lépések mintegy egyenlõk legyenek.

2.2.5.

a deformációs folyamat alatt a terhelést kifejtõ síkot – a párhuzamos áthelyezésen felül – elforgathatják a terhelést kifejtõ sík tengelye körül a tömegközéppontot tartalmazó keresztirányú síkkal annak érdekében, hogy kövessék a felépítmény aszimmetrikus deformációját.

2.2.6.

a passzív (támasztó) erõket a padló alatt levõ szerkezetre, ami nincs befolyással a szerkezeti deformációkra, fejtsék ki.

2.3.

A számítás algoritmusa és a számítógép-program a következõ követelményeknek feleljen meg:

2.3.1.

a program vegye figyelembe a nem lineáris összefüggést a PH jellemzõiben és nagy szerkezeti deformációkat,

2.3.2.

a program helyezkedjen el a PH és PZ munkatartományában, és állítsa le a számítást, ha PH deformációja meghaladja az érvényesített munkatartományt (lásd e Melléklet 1. Függelékét).

2.3.3.

a program képes legyen kiszámítani a felépítménnyel elnyelt összes energiát a terhelési lépések minden növekményében.

2.3.4.

a terhelési lépések minden növekményében a program képes legyen bizonyítani a felépítményt alkotó térközök deformálódott alakját és minden olyan merev rész helyzetét, ami behatolhat a maradék térbe. A program azonosítsa a terhelés növekményeinek olyan lépéseit, amelyeknél a maradék térbe elõször hatol be bármilyen merev szerkezeti rész.

2.3.5.

a program képes legyen érzékelni és azonosítani a terhelési lépések minden olyan növekményét, amelynél a felépítmény teljes összeomlása megkezdõdik, akkor, ha a felépítmény stabilitása


megszûnik és a terhelés növekedése nélkül folytatódik a deformáció. terhelés

A8.2. Ábra – Terhelés kifejtése felépítményre 3.

Számítás értékelése

3.1.

Az összes energiát (ET), amit a felépítménynek el kell nyelnie, határozzák meg a következõk szerint: ET = 0,75 M × G ×∆h ahol: M = Mk a jármû menetkész saját tömege, ha nincs megtartó eszköz, vagy Mt az összes tényleges jármûtömeg, megtartó eszközt szereltek fel G = gravitációs állandó ∆h = jármû tömegközéppontjának függõleges mozgása (m) a borítás során, amint a 7. Melléklet 1. Függeléke meghatározza.

3.2.

A felépítménnyel elnyelt energiát (Ea) számítsák a terhelés növekményének olyan lépéseként, amelynél az elsõ maradék teret elõször érinti bármely merev szerkezeti rész.

3.3.

A jármûvet hagyják jóvá, ha Ea ≥ ET

4.

Kvázi statikus számítás dokumentációja A számításról szóló jelentés tartalmazza a következõ tájékoztatást:

4.1.

a PZ és PH elhelyezéseit tartalmazó és a merev és képlékeny részeket meghatározó felépítmény részletes mechanikai leírását,

4.2.

a vizsgálatokból és a származtatott rajzokból nyert adatokat,

4.3.

megfelelnek-e vagy sem a jelen Elõírás 5.1. bekezdésében megadott követelményeknek,

4.4.

a jármûtípus, és a vizsgálatokért, a számításokért és az értékelésért személyesen felelõsök azonosítása.


8. Melléklet –1. Függelék KÉPLÉKENY CSUKLÓPÁNTOK JELLEMZÕI 1.

Jellemzõ görbék A Képlékeny Zóna (PZ) jelleggörbéjének általános formája nem-lineáris terhelés-deformáció összefüggés, amit a jármû szerkezeti részein mérnek laboratóriumi vizsgálatokban. Képlékeny Csuklópánt (PH) jelleggörbéi a hajlító nyomaték (M)–forgásszög (ϕ) összefüggés.. A PH jelleggörbe általános formáját az A8.A1.1. Ábra mutatja. Hajlító nyomaték

Keményedõ viselkedés munka-tartomány

Szokásos viselkedés törés

megmért tartomány

forgásszög

A8.A1.1. Ábra – Jelleggörbe képlékeny csuklópánthoz 2.

Deformációs tartományok jellege

2.1.

A PH jelleggörbe "mérési tartománya" a deformációnak az a tartománya, amelyen a mérést végzik. A megmért tartomány tartalmazhatja a törés és/vagy a gyors keményedés tartományát. A PH jellemzõknek csak azokat az értékeit használják a számításban, amelyek a megmért tartományban tûnnek elõ.

2.2.

A PH jelleggörbe "munka-tartománya" a számítással lefedett rész. A munka-tartomány ne haladja meg a mérési tartományt és tartalmazhat törést, de nem tartalmazhat gyorsan keményedõ tartományt.

2.3.

A számításban használatra kerülõ PH jellemzõk tartalmazzák a mérési tartományban a M-ϕ görbét.

3.

Dinamikus jellemzõk Kétféle PH és PZ jellemzõk vannak: kvázi-statikusak és dinamikusak. A PH dinamikus jellemzõit két módon határozhatják meg:

3.1.

alkatrészek dinamikus megütéses vizsgálata,

3.2.

Kd dinamikus tényezõ használata a kvázi-statikus PH jellemzõk átalakításához. Ez az átalakítás azt jelenti, hogy a kvázi-statikus PH hajlító nyomatékot Kd értékkel megnövelik. Acélszerkezeti elemeknél Kd = 1,2 használható laboratóriumi vizsgálatok nélkül.


dinamikus

statikus

A8.A.1.2. Ábra – Képlékeny csuklópánt dinamikus jellemzõinek származtatása statikus görbébõl 9. Melléklet TELJES JÁRMÛVÖN TÖRTÉNÕ BORÍTÁSOS VIZSGÁLAT SZÁMÍTÓGÉPES SZIMULÁCIÓJA, MINT EGYENÉRTÉKÛ JÓVÁHAGYÁSI MÓDSZER 1.

Kiegészítõ adatok és tájékoztatás Bemutathatják a mûszaki szolgálat által jóváhagyott számítógépes szimulációs módszerrel is, hogy a felépítmény megfelel a jelen Elõírás 5.1.1. és 5.1.2. bekezdéseiben megállapított követelményeknek. Ha a gyártó ezt a vizsgálati módszert választja, a következõ tájékoztatást adja át a mûszaki szolgálatnak a jelen Elõírás 3.2. bekezdésében felsorolt adatokon és rajzokon felül:

1.1.

az alkalmazott szimuláció és számítási módszer leírását, amit felhasználtak, és az elemzõ szoftver pontos azonosítását, beleértve legalább gyártóját, kereskedelmi nevét, a felhasznált változatot és a fejlesztõ kapcsolati részleteit,

1.2.

az anyagmodellt és az alkalmazott beviteli anyagokat,

1.3.

a meghatározott tömegek, tömegközéppont és a matematikai modellben használt tehetetlenségi nyomatékok értékeit.

2.

Matematikai modell A modell képes legyen leírni a borítási folyamat valóságos fizikai viselkedését az 5. Melléklet szerint. A matematikai modellt úgy alkossák meg és írják le a feltételezéseket, hogy a számítás konzervatív eredményt adjon. A modell a következõ megfontolásra épüljön:

2.1.

a mûszaki szolgálat vizsgálat elvégzését tarthatja szükségesnek a matematikai modell érvényességének bizonyítására és a modell feltételezéseinek igazolására,

2.2.

a matematikai modellben használt összes tömege és a tömegközéppont helyzete a jóváhagyásra kerülõ jármûjével azonos legyen.

2.3.

a matematikai modellben a tömegeloszlás feleljen meg a jóváhagyásra kerülõ jármû tömegeloszlásának. A matematikai modellben használt tehetetlenségi nyomatékot ennek a tömegeloszlásnak az alapján számítsák ki.

3.

Követelmények az algoritmushoz és szimulációs programhoz és a számítási berendezéshez

3.1.

A jármû helyzetét a borítás nem stabil egyensúlyi pontjában és a helyzetet a talajjal való elsõ érintkezésnél határozzák meg. A szimulációs program kezdõdhet a nem stabil egyensúlyi helyzetben, de kezdõdjön legalább a talajjal való elsõ érintkezésnél.


3.2.

A talajjal való elsõ érintkezés pontjánál a kezdeti feltételeket a nem stabil egyensúlyi helyzetbõl származó helyzeti energia változását használva határozzák meg.

3.3.

A szimulációs program legalább a maximális deformáció eléréséig fusson.

3.4.

A szimulációs program állítson elõ olyan stabil megoldást, amiben az eredmény független az idõköz növekményétõl.

3.5.

A szimulációs program legyen képes kiszámítani az energia-összetevõket az energiaegyensúlyhoz minden idõköz növekménynél.

3.6.

A matematikai modellezés folyamata során bevezetett nem fizikai energia-összetevõket (pl. "homokóra" és belsõ nedvesség) semmikor ne lépje túl az összes energia 5 százalékát.

3.7.

A talajjal való érintkezésnél a súrlódási együtthatót fizikai vizsgálat eredményével hitelesítsék, vagy számítással bizonyítsák, hogy a választott súrlódási együttható konzervatív eredményt ad.

3.8.

Minden lehetséges fizikai érintkezést a jármûrészek között vegyenek figyelembe a matematikai modellben.

4.

Szimuláció értékelése

4.1.

Ha a szimulációs programhoz felállított követelmények megfelelnek, a belsõ szerkezet geometriájában történõ változások szimulációját és a maradék tér geometriai alakjával való összehasonlítást úgy értékelhetik, amint azt a jelen Elõírás 5.1. és 5.2. bekezdése meghatározza.

4.2.

Ha a maradék tér nem sérül a borításos szimuláció során, a jóváhagyást adják meg.

4.3.

Ha a maradék tér megsérül a borításos szimuláció során, a jóváhagyást utasítsák el.

5.

Dokumentáció

5.1.

A szimulációról szóló jelentés a következõ tájékoztatást tartalmazza:

5.1.1.

minden adatot és tájékoztatást, amit a jelen Melléklet 1. bekezdése megállapít,

5.1.2.

rajzot, ami megmutatja a felépítmény matematikai modelljét,

5.1.3.

nyilatkozatot a szögértékekrõl, sebességrõl és szögsebességrõl a jármû nem stabil egyensúlyi helyzetében és a talajjal való elsõ érintkezés helyzeténél,

5.1.4.

az összes energia és minden összetevõjének (mozgási energia, belsõ energia, homokóra-energia) táblázatos értékeit – 1 ms idõ-növekményben – legalább a talajjal való elsõ érintkezés idõtartamán át az elért legnagyobb deformációig,

5.1.5.

a feltételezett súrlódási együtthatót a talajjal,

5.1.6.

diagramot vagy adatokat, amelyek megfelelõen megmutatják, hogy a jelen Elõírás 5.1.1. és 5.1.2. bekezdéseiben meghatározott követelmények teljesülnek. Ez a követelmény teljesíthetõ az idõ függvényében a deformálódott szerkezet belsõ körvonala és a maradék tér kerülete között a távolságról felvett diagrammal,

5.1.7.

nyilatkozatot, vajon a jelen Elõírás 5.1.1. és 5.1.2. bekezdéseiben meghatározott követelmények teljesültek-e, vagy sem,

5.1.8.

a jármûtípus, a felépítmény, a felépítmény matematikai modelljérõl és magáról a számításról világos azonosításához szükséges minden adatot és tájékoztatást.

5.2.

Ajánlott, hogy a jelentés a deformált szerkezet görbéjét is tartalmazza akkor, amikor legnagyobb a deformáció, képet adva a felépítményrõl és a nagy képlékeny deformációkról.

5.3.

A mûszaki szolgálat kérésére adjanak további információkat, és ezeket foglalják be a jelentésbe. ––––––––––––

(2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az október 16-án hatályba lépett módosításokat) 65. Melléklet: 66

Recommend Documents