(2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az október 16-án hatályba lépett módosításokat) 82. Melléklet: 83

GE.08-

ECE/TRANS/WP.29/2008/62 1. oldal

EGYEZMÉNY A KÖZÚTI JÁRMÛVEKRE, A KÖZÚTI JÁRMÛVEKBE SZERELHETÕ ALKATRÉSZEKRE, ILLETVE A KÖZÚTI JÁRMÛVEKNÉL HASZNÁLATOS TARTOZÉKOKRA VONATKOZÓ EGYSÉGES MÛSZAKI ELÕÍRÁSOK ELFOGADÁSÁRÓL ÉS EZEN ELÕÍRÁSOK ALAPJÁN KIBOCSÁTOTT JÓVÁHAGYÁSOK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSÉNEK FELTÉTELEIRÕL∗/ (2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az 1995. október 16-án hatályba lépett módosításokat) –––––––––––– 82. Melléklet: 83. számú Elõírás 3. Felülvizsgált szövegváltozat

EGYSÉGES FELTÉTELEK GÉPJÁRMÛVEK JÓVÁHAGYÁSÁRA A MOTOR SZENNYEZÕ ANYAGAINAK KIBOCSÁTÁSA SZEMPONTJÁBÓL A MOTOR TÜZELÕANYAG-IGÉNYE SZERINT

NEMZETI KÖZLEKEDÉSI HATÓSÁG BUDAPEST 2010

∗/

Az Egyezmény korábbi címe: Egyezmény gépjármû részegységek és alkatrészek jóváhagyására vonatkozó egységes feltételek elfogadásáról és a jóváhagyás kölcsönös elismerésérõl. Kelt Genfben, 1958. március 20-án.

ECE/TRANS/WP.29/2008/62 . oldal

Az Elõírás eredeti címe: UNIFORM PROVISIONS CONCERNING THE APPROVAL OF VEHICLES WITH REGARD TO THE EMISSION OF POLLUTANTS ACCORDING TO ENGINE FUEL REQUIREMENTS Tartalmaz minden érvényes alábbi szöveget: a 05 sorozatszámú módosításokat – hatályba lépett 2001. március 29-én a 05 sorozatszámú módosítások 1. kiegészítését – hatályba lépett 2001. szeptember 12-én a 05 sorozatszámú módosítások 1. helyesbítését – hatályba lépett 2002. február 8-án a 05 sorozatszámú módosítások 2. kiegészítését – hatályba lépett 2002. február 21-én a 05 sorozatszámú módosítások 1. helyesbítését – hatályba lépett 2001. november 7-én a 05 sorozatszámú módosítások 2. helyesbítését – hatályba lépett 2003. július 25-én a 05 sorozatszámú módosítások 3. kiegészítését – hatályba lép elõreláthatólag 2004. február 27-én a 05 sorozatszámú módosítások 3. kiegészítését – hatályba lépett 2004. február 27-én a 05 sorozatszámú módosítások 4. kiegészítését – hatályba lépett 2004. augusztus 12-én a 05 sorozatszámú módosítások 3. helyesbítését – a 2004. október 4-i jegyzék szerint a 05 sorozatszámú módosítások 5. kiegészítését – hatályba lépett 2005. április 4-én a 05 sorozatszámú módosítások 6. kiegészítését – hatályba lépett 2007. február 2-án a 05 sorozatszámú módosítások 3. helyesbítését – hatályba lépett 2007. november 14-én a 05 sorozatszámú módosítások 6. kiegészítés 1. helyesbítését – hatályba lépett 2008. június 25-én a 05 sorozatszámú módosítások 7. kiegészítését – hatályba lépett 2009. február 26-án a 05 sorozatszámú módosítások 8. kiegészítését – hatályba lépett 2009. július 22-én a 05 sorozatszámú módosítások 9. kiegészítését – hatályba lépett 2010. március 17-én

A magyar szöveg: James Mérnökiroda Kft. Fordította: Tóth József Közzétette az ENSZ-EGB az 2005. június 14-én kelt E/ECE/324E/ECE/TRANS/505/Rev.1/Add.82/Rev.3 számú angol nyelvû kiadványban.


83. számú Elõírás EGYSÉGES FELTÉTELEK GÉPJÁRMÛVEK JÓVÁHAGYÁSÁRA A MOTOR SZENNYEZÕ ANYAGAINAK KIBOCSÁTÁSA SZEMPONTJÁBÓL A MOTOR TÜZELÕANYAG-IGÉNYE SZERINT TARTALOM ELÕÍRÁS

Oldal

1.

Alkalmazási terület ..........................................................................................................

2.

Meghatározások...............................................................................................................

3.

Jóváhagyás kérése............................................................................................................

4.

Jóváhagyás ......................................................................................................................

5.

Követelmények és vizsgálatok .........................................................................................

6.

Jármû típusának módosítása.............................................................................................

7.

Jóváhagyás kiterjesztése ..................................................................................................

8.

Jóváhagyott típussal egyezõ kivitelû gyártmány ...............................................................

9.

Eljárás a jóváhagyott típustól eltérõ gyártmány esetére.....................................................

10.

Jármû típusának módosítása és a jóváhagyás kiterjesztése ................................................

11.

Gyártás végleges beszüntetése .........................................................................................

12.

Jóváhagyási vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat, és a jóváhagyó hatóság neve és címe ............................................................................................................................

1. Függelék:

Gyártmány megfelelõségének ellenõrzési eljárása, ha a gyártó termelésre vonatkozó tájékoztatása szerint a termelés négyzetes eltérése a jóváhagyott típustól kielégítõ A gyártmány megfelelõségének ellenõrzési eljárása, ha a gyártó termelésre vonatkozó tájékoztatása szerint a termelés négyzetes eltérése nem kielégítõ, vagy nem áll rendelkezésre Üzemelõ jármûvek megfelelõségének vizsgálata Statisztikai eljárás az üzemelõ jármûvek megfelelõségi vizsgálatához

2. Függelék:

3. Függelék: 4. Függelék: MELLÉKLETEK 1. Melléklet:

MOTOR ÉS JÁRMÛ LÉNYEGES JELLEMZÕI

2. Melléklet:

Értesítés

Függelék:

Tájékoztatás az OBD-rõl

3. Melléklet:

Jóváhagyási jel kiviteli példái

4. Melléklet:

I típusú vizsgálat (Szennyezõk emissziójának ellenõrzése hidegindítás után)

1. Függelék: I típusú vizsgálat menetciklusának szakaszokra bontása 2. Függelék: Görgõs próbapadok 3. Függelék: Jármû menetellenállása – mérési eljárás országúton – szimuláció görgõs próbapadon 4. Függelék: Inerciát nem mechanikus módon szimuláló rendszerek ellenõrzése 5. Függelék: Kipufogógáz mintavevõ rendszerek leírása 6. Függelék: Vizsgáló berendezés hitelesítési módszere


7. Függelék: Teljes rendszer ellenõrzése 8. Függelék: Szennyezõk tömeg-emissziójának kiszámítása 4a Melléklet:

I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Kipufogási emisszió ellenõrzése hideg indítás után) 1. Alkalmazhatóság 2. Bevezetés 3. Vizsgálati feltételek 4. Vizsgálóberendezés 5. Jármû közúti terhelésének meghatározása 6. Emissziós vizsgálati eljárás 1. Függelék – Teljesítménymérõ görgõs próbapadi rendszer 1. Jellemzés 2. Próbapad hitelesítési eljárása 3. Terhelési görbe ellenõrzése 2. Függelék – Kipufogógáz hígítási rendszere 1. Rendszer jellemzõje 2. CVS hitelesítési eljárás 3. Rendszer ellenõrzési eljárása 3. Függelék – Gázemissziót mérõ berendezés 1. Jellemzés 2. Hitelesítési eljárások 3. Vonatkoztatási gázok 4. Függelék – Részecske tömegmissziójának mérõberendezése 1. Jellemzés 2. Hitelesítés és ellenõrzési eljárások 5. Függelék – Részecske-szám emissziót mérõ berendezés 1. Jellemzés 2. Részecske mintavevõ rendszer hitelesítése/érvényesítés 6. Függelék – Szimulált tehetetlenség (inercia) érvényesítése 1. Célkitûzés 2. Elv 3. Jellemzés 4. Ellenõrzési eljárás 7. Függelék – Jármû közúti terhelésének mérése

1. Módszerek tárgya 2. Közút meghatározása 3. Légköri feltételek 4. Jármû elõkészítése 5. Módszerek 5. Melléklet:

II típusú vizsgálat (szénmonoxid-kibocsátás vizsgálata alapjáraton)

6. Melléklet:

III típusú vizsgálat (a forgattyúház gázkibocsátásának ellenõrzése)

7. Melléklet:

IV típusú vizsgálat (szikragyújtású motorral szerelt jármûvek párolgási emissziójának meghatározása)

1. Függelék: Párolgási emissziót vizsgáló berendezés hitelesítése 2. Függelék: Napi környezeti hõmérséklet menete a napi emissziós vizsgálathoz


8. Melléklet:

VI típusú vizsgálat (Az átlagos szénmonoxid és szénhidrogén emisszió ellenõrzése hidegindítás után, alacsony hõmérsékleten)

9. Melléklet:

V típusú vizsgálat (A szennyezést ellenõrzõ készülékek tartósságának ellenõrzésére szolgáló vizsgálat leírása)

10. Melléklet: Referencia-tüzelõanyagok jellemzõi 1.

Referencia-tüzelõanyagok jellemzõi vizsgálati jármûveknél az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának A sorában megadott emissziós határokhoz – I típusú vizsgálat.

1.1. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket szikragyújtású motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. 1.2. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket diesel-motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. 2.

Referencia-tüzelõanyagok jellemzõi vizsgálati jármûveknél az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának B sorában megadott emissziós határokhoz – I típusú vizsgálat.

2.1. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket szikragyújtású motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. 2.2. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket diesel-motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. 3.

Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket szikragyújtású motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak alacsony környezeti hõmérsékleten – VI típusú vizsgálat.

10a Melléklet: Gázállapotú referencia tüzelõanyagok jellemzõi 11. Melléklet: Fedélzeti diagnosztika (OBD) gépjármûvekhez 1. Függelék: Fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer mûködése 2. Függelék: Jármûcsalád lényeges jellemzõi 12. Melléklet: LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemelõ jármûvek EGB típusjóváhagyása 13. Melléklet

Szabályosan ismétlõdõ módon mûködõ regeneráló rendszerrel ellátott jármûvek emisszió-vizsgálati módszere

14. Melléklet: Emissziós vizsgálati eljárás hibrid elektromos jármûvekhez 1. Függelék: Elektromos energia/ SOC áramtároló szelvény (profil) OVC HEV I típusú vizsgálatához. –––––––––––


83. számú Elõírás EGYSÉGES FELTÉTELEK GÉPJÁRMÛVEK JÓVÁHAGYÁSÁRA A MOTOR SZENNYEZÕ ANYAGAINAK KIBOCSÁTÁSA SZEMPONTJÁBÓL A MOTOR TÜZELÕANYAG-IGÉNYE SZERINT 1.

ALKALMAZÁSI TERÜLET Ezt az Elõírást alkalmazzák M és N kategóriába tartozó jármûvekre, amint az "A" táblázat mutatja, figyelemmel azokra a vizsgálatokra, amelyek elõre láthatók ezekre a jármûvekre a "B" táblázatban. "A" Táblázat: ALKALMAZHATÓSÁG

Jármûkategória

Szikragyújtású motorral ellátott jármûvek, beleértve a hibrid jármûveket

Kompresszió-gyújtású motorral ellátott M1 és N1 kategóriás jármûvek beleértve, a hibrid jármûveket 1/ Diesel 83 R49 or R83 (c) R49 or R83 R49 or R83 (c) -

Max. tömeg Benzin NG (a) LPG (b) • 3.5 t R83 R83 R83 M1 1/ > 3.5 t R83 M2 1/ R83 M3 1/ R83 N1 1/ R83 R49 or R83 R49 or R83 N2 1/ R83 N3 1/ R83 (a) Földgáz. (b) PB gáz. (c) 83. számú Elõírást csak • 2,840 kg vonatkoztatási tömeggel rendelkezõ jármûvekre alkalmazzák, mint valamely M1 vagy N1 kategóriás jármûben használt motor jóváhagyásának kiterjesztését. "R49 vagy R83" azt jelenti, hogy a gyártók típusjóváhagyást nyerhetnek a jelen vagy a 49. számú Elõírás szerint. "B" Táblázat. KÖVETELMÉNYEK Kompresszió-gyújtású motorral ellátott M1 és Szikragyújtású motorral ellátott M és N kategóriás jármûvek N1 kategóriás jármûvek beleértve a hibrid jármûveket 1/ Követelmények beleértve, a hibrid jármûveket 1/ benzines egy tüzelõanyagos Diesel tüzelõanyagos két-tüzelõanyagos jármûvek jármûvek jármûvek jármûvek Igen Igen Igen Igen (vizsgálat mindkét Gázszennyezõk (max. tömeg ≤ tüzelõanyag-típussal) (max. tömeg ≤ 3.5 t) (max. tömeg ≤ 3.5 t) 3.5 t) (max. mass ≤ 3.5 t) Igen Részecskék (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen Üresjárati Igen Igen (vizsgálat mindkét emisszió tüzelõanyag-típussal) ForgattyúházIgen Igen Igen emisszió (vizsgálat csak benzinnel)

1/

Amint azt a Jármûszerkezetekrõl szóló Közös Határozatok (R.E.3) 7. Melléklete meghatározza (TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend. 2 dokumentum amint azt utoljára az Amend 4. módosította).


Párolgási emisszió Tartósság Kibocsátások alacsony hõfokon In-use conformity On-board diagnostics

2. 2.1.

Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (max. mass ≤ 3.5 t) Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t)

Igen (vizsgálat csak benzinnel) (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen Igen (vizsgálat csak benzinnel) (max. tömeg ≤ 3.5 t) (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (vizsgálat csak benzinnel) (max. tömeg ≤ 3.5 t)

Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t) -

Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t)






MEGHATÁROZÁSOK A jelen Elõírás céljaira "Jármûtípus" olyan kategóriájú gépjármûveket jelent, amelyek nem különböznek egymástól olyan lényeges jellemzõkben, mint: a referencia tömeghez viszonyítva meghatározott egyenértékû inercia, amint azt a jelen Elõírás 4. Mellékletének 5.1. bekezdése elõírja, és

2.1.2.

a motor és jármû jellemzõi, amint azt az 1. Melléklet meghatározza

2.2.

"Referencia tömeg" kifejezés a jármû "saját tömegét" jelenti, megnövelve egységesen 100 kgmal a 4 Melléklet vizsgálatához;

2.2.1.

"Saját tömeg" kifejezés a jármû menetkész tömegét jelenti vezetõ, utasok vagy terhelés nélkül, de 90 százalékig feltöltött tüzelõanyag-tartállyal, a szokásos szerszámokkal és – ha van – pótkerékkel.

2.3.

"Legnagyobb tömeg" az a tömeg, amelyet jármûgyártó mûszakilag megengedhetõ legnagyobb tömegként bejelentett (ez a tömeg nagyobb lehet annál a tömegnél, amelyet a nemzeti hatóság engedélyez).

2.4.

"Gáz-szennyezõk" kifejezés a szénmonoxid, NO2 egyenértékben kifejezett nitrogéndioxidok és azokat a szénhidrogének kipufogógáz-emisszióját jelenti, kifejezve: (a) CH1,85 benzinre (E0), (b) CH1,86 diesel-tüzelõanyagra (B0), (c) CH2,525 LPG tüzelõanyagra, (d) CH4 NG tüzelõanyagra (e) C1H1.89O0.016 benzinre (E5), (f) C1H1.86O0.005 dieselre (B5)

2.5.

"Szennyezõ részecskék" a kipufogógázok olyan szilárd részeit jelentik, amelyeket a higított kipufogógázokból 325 K (52 °C) legnagyobb hõfokon a 4. Mellékletben leírt szûrõkkel távolítanak el.

2.6.

"Kipufogási emisszió": – szikragyújtású motornál a szennyezõ gázok kibocsátása; – kompressziós gyújtású motornál szennyezõ gázok és szennyezõ részecskék kibocsátása.

2.7.

"Párolgási emisszió" a gépjármû tüzelõanyag-táprendszerébõl – nem a kipufogó rendszerbõl kiáramló – kiszabadult szénhidrogén-gõzöket jelenti.


2.7.1.

"Tüzelõanyag-tartály lélegzési veszteségei" olyan szénhidrogén-kibocsátást jelentenek, amelyet a tüzelõanyag-tartály hõmérsékletváltozása okoz (C1H2.33 egyenértékben).

2.7.2.

"Átmelegedési veszteségek" bizonyos vezetési idõ után az álló jármû tüzelõanyag-rendszerébõl származó szénhidrogén-emissziót jelenti (C1H2.20 egyenértékben kifejezve).

2.8.

"Motor forgattyúháza" a motor olyan belsõ vagy külsõ terét jelenti, amelyet az olajteknõvel olyan belsõ vagy külsõ csatornák kötnek össze, amelyeken át gázok és gõzök szökhetnek el.

2.9.

"Hidegindító berendezés" olyan készüléket jelent, ami idõlegesen dúsítja a motor levegõtüzelõanyag keverékét, így segítve a motor indítását.

2.10.

"Indítási segély" olyan készülék, ami elõsegíti a motor beindítását a levegõ / tüzelõanyag keverék dúsítása nélkül, pl. izzítógyertya, befecskendezés változtatása, stb.

2.11.

"Motor térfogata" jelenti:

2.11.1.

az alternáló mozgást végzõ dugattyús motornál a lökettérfogatot;

2.11.2.

a forgódugattyús (Wankel) motornál az egy dugattyúra jutó égéstér térfogatának kétszeresét.

2.12.

"Szennyezést ellenõrzõ szerkezet" a jármû olyan részeit jelenti, amelyek a kipufogási és párolgási emissziót ellenõrzik és/vagy korlátozzák.

2.13.

"OBD" az emisszió ellenõrzésének olyan fedélzeti diagnosztikai rendszerét jelenti, amely képes – a számítógép memóriájában tárolt hibakódokkal – a hibás mûködésû területek azonosítására.

2.14.

"Üzemelõ jármû vizsgálata" a jelen Elõírás 8.2.1. bekezdése szerint végzett megfelelõségvizsgálatot és annak kiértékelését jelent.

2.15.

"Megfelelõ karbantartás és használat" a vizsgált jármû szempontjából azt jelenti, hogy az ilyen jármû megfelel a jelen Elõírás 2. bekezdése szerint kiválasztott jármû elfogadásához szükséges kritériumoknak.

2.16.

"Hibaérzékelõ szerkezet" bármely olyan szerkezeti elem, amely érzékeli a hõmérsékletet, a jármû sebességét, a motor fordulatszámát, az átvitelfokozatot, a szívócsõ vákuumát, vagy más paramétereket azért, hogy mûködésbe hozza, modulálja, késleltesse vagy kikapcsolja – ha az csökkenti a rendszer hatásosságát – az emissziót ellenõrzõ rendszer mûködését, olyan feltételek között, amelyek fellépése észszerûen várható a jármû szokásos mûködése és használata során. Ilyen szerkezeti elemet ne minõsítsenek hibaérzékelõ szerkezetnek, ha

2.16.1.

a szerkezetet szükségszerûen – károsodás vagy baleset ellen és a jármû biztonságos üzemelése érdekében – a motor védelme miatt jelölik meg, vagy

2.16.2.

a szerkezet – a motor indításának követelményein felül – nem mûködik.

2.16.3.

a feltételek lényegében benne vannak az I vagy VI típusú vizsgálati eljárásban.

2.17.

"Jármûcsalád" azoknak a jármûtípusoknak egy csoportját jelenti, amelyeket az alapjármûvel jellemeznek a 12. Melléklet céljára.

2.18.

"Motorhoz szükséges tüzelõanyag" a motorban szokásosan használt tüzelõanyag típusát jelenti: (a) benzin (E0 vagy E5); (b) cseppfolyós szénhidrogéngáz (LPG) (c) földgáz (NG) (d) benzin vagy LPG (e) benzin vagy NG (f) gázolaj (B0 vagy B5).

2.19.

"Jármû jóváhagyása" a jármûtípus jóváhagyását jelenti a következõk szempontjából: 1/

1/

Az "A" jóváhagyást törölték. Az Elõírás 05 sorozatszámú módosításai megtiltják ólmozott benzin használatát.


2.19.1.

a jármûbõl kibocsátott szennyezõ gázok, a párolgási emisszió, a forgattyúházból kibocsátott emisszió korlátozása, a szennyezést ellenõrzõ szerkezetek tartóssága, hidegindító berendezés szennyezése és ólommentes benzinnel, vagy ólommentes benzinnel és LPG tüzelõanyaggal, vagy NG tüzelõanyaggal üzemeltetett jármûvek fedélzeti diagnosztikai rendszere, ("B" jóváhagyás);

2.19.2.

a motorból kibocsátott szennyezõ gázok és részecskék, a forgattyúházból kibocsátott emisszió korlátozása, a szennyezést ellenõrzõ szerkezetek tartóssága, és gázolajjal üzemeltetett jármûvek fedélzeti diagnosztikai rendszere; ("C" jóváhagyás);

2.19.3.

a motorból kibocsátott szennyezõ gázok korlátozása, a forgattyúházból kibocsátott emisszió, a szennyezést ellenõrzõ szerkezetek tartóssága, a hidegindító berendezés szennyezése és LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemeltetett jármûvek fedélzeti diagnosztikai rendszere ("D" jóváhagyás);

2.20.

"Szabályosan megismétlõdõ módon mûködõ regeneráló rendszer" (a továbbiakban: 'regeneráló rendszer') olyan szennyezés-csökkentõ szerkezetet (pl., katalizátoros átalakítót, részecskecsapdát) jelent, amely szabályos idõközönként felújítást igényel a jármû 4000 km szokásos mûködésénél kevesebb ideje alatt. Olyan ciklusok alatt, ahol regenerálás történik, az emissziós szabványokat túlléphetik Ha a szennyezés-csökkentõ szerkezetet felújítják az I típusú vizsgálat alatt legalább egyszer, és ezt már megtették már legalább egyszer a jármû elõkészítõ ciklusa alatt, tekintsék ezt úgy, mint egy folyamatos regeneráló rendszert, amely nem igényel külön vizsgálatot. A 13. Mellékletet ne alkalmazzák folyamatos regeneráló rendszerekre. A gyártó kérésére a regeneráló rendszerre vonatkozó külön vizsgálatot ne végezzék el azon a regeneráló rendszeren, amelyre a gyártó olyan adatokat ad a jóváhagyó hatóságnak, amelyek – a mûszaki szolgálattal történt megállapodás után – bizonyítják, hogy a regenerálás folyamata alatt az emisszió a szóban forgó jármûkategóriára alkalmazott 5.3.1.4. bekezdésben meghatározott értékek alatt marad.

2.21.

Hibrid jármûvek (HV)

2.21.1.

Hibrid jármûvek általános meghatározása (HV): "Hibrid jármû (HV)" olyan jármûvet jelent, amelynek legalább két különbözõ energiaátalakítója és két különbözõ energiatároló rendszere (a jármûvön) van a jármûmeghajtás céljára.

2.21.2.

Hibrid elektromos jármûvek meghatározása (HEV): "Hibrid elektromos jármû (HEV)" olyan jármûvet jelent, amely – a mechanikai meghajtás céljára – a következõ, a jármûvön tárolt mindkét energiaforrásból / áramforrásból nyeri az energiát: – –

felhasználható tüzelõanyag, elektromos energia/áramtároló szerkezet (pl.: akkumulátor, áramsûrítõ, lendkerék /áramfejlesztõ, stb.).

2.22.

"Egy-tüzelõanyagos jármû" olyan jármû, amelyet elsõdlegesen LPG vagy NG használatára terveztek, de olyan benzines rendszere is van vészhelyzetben csak indításhoz, amikor a benzintartály nem tartalmaz csak 15 liter benzint.

2.23.

"Két-tüzelõanyagos jármû" olyan jármû, amely egy ideig benzinnel és egy ideig LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködhet.

3.

JÓVÁHAGYÁS KÉRÉSE

3.1.

A jármûtípus jóváhagyását a kipufogási emisszió, a forgattyúházból kibocsátott emisszió, a párolgási emisszió, a szennyezést ellenõrzõ szerkezetek tartóssága és fedélzeti diagnosztikai rendszerük (OBD) tekintetében a jármû gyártója vagy meghatalmazott képviselõje kérje. Fedélzeti diagnosztikai rendszerre (OBD) vonatkozó kérelem esetén a 11. Melléklet 3. bekezdésében leírt eljárást kövessék.


3.1.1.

Fedélzeti diagnosztikai rendszerre (OBD) vonatkozó kérelem esetén az 1. Melléklet 4.2.11.2.7. bekezdése szerint csatolják a kérelemhez a szükséges kiegészítõ tájékoztatást az alábbiakkal:

3.1.1.1.

a gyártó nyilatkozatát arról, hogy

3.1.1.1.1.

szikragyújtású motorral szerelt jármûvek esetén a gyújtási esetek összes számából mennyi a – 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megadott határértékeket meghaladó emissziót eredményezõ – gyújtáskimaradások százaléka, ha a gyújtáskimaradások a 4. Melléklet 5.3.1. bekezdésében leírt I típusú vizsgálat kezdetétõl megjelennek;

3.1.1.1.2.

szikragyújtású motorral szerelt jármûvek esetében a gyújtási esetek összes számából a gyújtáskimaradások százaléka, ami a megfordíthatatlan károsodás elõtt a kipufogókatalizátor(ok) túlhevüléséhez vezethet;

3.1.1.2.

részletes írásos tájékoztatást, amely leírja az OBD rendszer funkcionális mûködési jellemzõit, beleértve a jármû emissziót ellenõrzõ rendszerét érintõ minden részének felsorolását, azaz az érzékelõket, a mûködtetõket és elemeiket, amelyeket az OBD rendszer figyel;

3.1.1.3.

az OBD rendszer hibajelzõjének (MI = malfunction indicator) – amely a jármûvezetõ számára jelzi egy hiba megjelenését –leírását;

3.1.1.4.

ha alkalmazzák, a jármûcsalád adatait, amint arra a 11. Melléklet 2. Függeléke hivatkozik.

3.1.2.

A 11. Melléklet 3. bekezdésében leírt vizsgálatokhoz a típusvizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat rendelkezésére kell bocsátani egy – a típust vagy jármûcsaládot képviselõ, OBD rendszerrel felszerelt – jóváhagyásra kerülõ jármûvet. Ha a mûszaki szolgálat úgy ítéli, hogy a benyújtott jármû nem teljesen képviseli a 11. Melléklet 2. Függelékében leírt jármûtípust vagy jármûcsaládot, egy másik – vagy ha szükséges – további jármûvet is be kell nyújtani a 11. Melléklet 3. bekezdése szerinti vizsgálathoz.

3.2.

A kipufogási emisszióra, a párolgási emisszióra, a tartósságra és az OBD rendszerre vonatkozó tájékoztató irathoz a mintát az 1. Melléklet ismerteti.

3.2.

A kipufogási emisszióval, párolgási emisszióval, tartóssággal és a fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszerrel kapcsolatos tájékoztatás mintáját az 1. Melléklet mutatja. Az 1. Melléklet 4.2.11.2.7.6. bekezdése alapján említett tájékoztatást foglalják be a típus-jóváhagyási értesítés 2. Mellékletben megadott "OBD – KAPCSOLÓDÓ TÁJÉKOZTATÁS" CÍMÛ 1. Függelékében.

3.2.1.

Ahol ez szükséges, nyújtsák be más jóváhagyások másolatait a vonatkozó adatokkal, amelyek lehetõvé teszik a jóváhagyás kiterjesztését és a romlási tényezõ meghatározását.

3.3.

A jelen Elõírás 5. bekezdésében leírt vizsgálatokhoz adjanak át egy, a jármûtípust képviselõ jármûvet a jóváhagyási vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálatnak.

4.

JÓVÁHAGYÁS

4.1.

Ha a jelen Elõírás szerinti jóváhagyásra átadott jármû megfelel az alábbi 5. bekezdés követelményeinek a jármûtípust jóvá kell hagyni.

4.2.

Adjanak jóváhagyási számot minden típusnak. Ennek elsõ két számjegye (jelen esetben 05) a jóváhagyás idõpontjában az Elõírásba befoglalt legújabb fõ mûszaki módosítások sorozatszámát jelölje. Ugyanaz a Szerzõdõ Fél ugyanazt a jóváhagyási számot ne használja másik jármûtípushoz.

4.3.

A jármûtípus jelen Elõírás szerinti jóváhagyásáról, a jóváhagyás kiterjesztésérõl vagy elutasításáról értesítse az Egyezményhez csatlakozott és a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Feleket a jelen Elõírás 2. Melléklet mintájának megfelelõ nyomtatvánnyal.

4.3.1.

Ennek a szövegnek a módosítása esetén, pl. ha új határértékeket írnak elõ, értesítsék az Egyezményhez csatlakozott Szerzõdõ Feleket arról, hogy a már jóváhagyott jármûtípusok közül melyek azok, amelyek megfelelnek az új rendelkezéseknek is.

4.4.

Minden olyan jármûvön, amely megfelel a jelen Elõírás szerint jóváhagyott típusnak, a


jóváhagyási nyomtatványon megjelölt és könnyen hozzáférhetõ helyen, jól láthatóan tüntessék fel a nemzetközi jóváhagyási jelet, amely 4.4.1.

olyan kör, amely az "E" betût és utána a jóváhagyó ország számát 2/ veszi körül;

4.4.2.

a 4.4.1. bekezdésben elõírt kör jobb oldalán a jelen Elõírás száma, utána "R" betû, majd kötõjel és a jóváhagyási szám.

4.4.3.

A jóváhagyási jel azonban tartalmazzon az "R" betû után egy kiegészítõ betût, amelynek célja, hogy megkülönböztesse azokat a határértékeket, amelyekhez a jóváhagyást megadták. Azoknál a jóváhagyásoknál, amelyek azt jelzik, hogy a jelen Elõírás 5.3.1.4.1. bekezdés Táblázatának "A" sorában részletezett I típusú vizsgálathoz tartozó határértékek teljesülnek, az "R" betût a "I" római szám kövesse. Azoknál a jóváhagyásoknál, amelyek azt jelzik, hogy a jelen Elõírás 5.3.1.4.1. bekezdés Táblázatának "B" sorában részletezett I típusú vizsgálathoz tartozó határértékek teljesülnek, az "R" betût a "II" római szám kövesse. Ha a jármû megegyezik egy olyan jármûtípussal, amelyet az Egyezményhez csatolt egy vagy több más Elõírás szerint már jóváhagytak abban az országban, amely a jelen Elõírás alapján a jóváhagyást megadta, akkor a 4.4.1. bekezdésben elõírt jelképet nem kell megismételni; ilyen esetben az összes olyan Elõírás számát és kiegészítõ jelképét, amely szerint jóváhagyást adtak ki ugyanabban az országban, amely a jelen Elõírás szerint a jóváhagyást megadta, a 4.4.1. bekezdésben elõírt jelkép jobboldali függõleges oszlopába írják be.

4.5.

4.6.

A jóváhagyási jel jól olvasható és kitörölhetetlen legyen.

4.7.

A jóváhagyási jelet a jármû adattábláján vagy ahhoz közel kell elhelyezni.

4.8.

A jelen Elõírás 3. Melléklete példákat mutat be a jóváhagyási jel elrendezésére.

5.

KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK Megjegyzés: E bekezdés követelményeinek egy változataként azok a jármûgyártók, akik évi termelése földünkön kevesebb, mint 10000 egység, jóváhagyást nyerhetnek a Kaliforniai Elõírások Törvénykönyve, 13. Cikk, 1960.1 (f) (2) vagy (g) (1) és (g) (2), 1960.1 (p), amely alkalmazható az 1996. évi és késõbbi évjáratú jármûvekre, az 1968.1, 1976 és 1975, amelyek alkalmazhatók az 1995 és késõbbi évjáratú kisteljesítményû jármûvekre (California Code of

2/

1 = Németország 18 = Dánia 35 = üres 2 = Franciaország 19 = Románia 36 = Litvánia 3 = Olaszország 20 = Lengyelország 37 = Törökország 4 = Hollandia 21 = Portugália 38 = üres 5 = Svédország 22 = Orosz Föderáció 39 = Azerbajdzsán 6 = Belgium 23 = Görögország 40 = Macedónia 7 = Magyarország 24 = Írország 41 = üres 8 = Cseh Köztársaság 25 = Horvátország 42 = Európai Közösség */ 9 = Spanyolország 26 = Szlovénia 43 = Japán 10 = Szerbia és Montenegró 27 = Szlovákia 44 = üres 11 = Egyesült Királyság 28 = Fehérorosz Köztársaság 45 = Ausztrália 12 = Ausztria 29 = Észtország 46 = Ukrajna 13 = Luxemburg 30 = üres 47 = Dél-Afrika 14 = Svájc 31 = Bosznia-Hercegovina 48 = Új-Zéland 15 = üres 32 = Lettország 49 = Ciprus 16 = Norvégia 33 = üres 50 = Málta 17 = Finnország 34 = Bulgária 51 = Koreai Köztársaság ––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––––– */ A tagállamok jóváhagyásaikhoz megfelelõ megkülönböztetõ EGB számukat használják A többi számot az országok olyan sorrendben kapják, amilyen idõrendben ratifikálják, illetve csatlakoznak a kerekes jármûvekre, valamint az ilyen jármûvekre felszerelhetõ és/vagy ilyeneken alkalmazható szerelvényekre és alkatrészekre vonatkozó egységes mûszaki elõírások elfogadásáról, valamint az ilyen elõírások alapján megadott jóváhagyások kölcsönös elismerésének feltételeirõl szóló Egyezményhez. Az így meghatározott számokat az Egyesült Nemzetek Fõtitkára közli a többi Szerzõdõ Féllel.


Regulations, Barclays követelmények alapján.

Publishing)

jogszabályokban

meghatározott

megfelelõ

mûszaki

5.1.

Általános követelmények

5.1.1.

Azokat a jármûrészeket, amelyek kihatással lehetnek a szennyezõk kibocsátására, úgy kell megtervezni, kialakítani és összeszerelni, hogy a rendeltetésének megfelelõ használat során, az üzem közbeni rázkódtatások ellenére, a jármû megfeleljen a jelen Elõírás rendelkezéseinek. A gyártó mûszaki intézkedései biztosítsák, hogy – a jelen Elõírás rendelkezéseinek megfelelõen – a kipufogógázt és a párolgási emissziót hatásosan korlátozzák a jármû szokásos üzemi élettartama alatt és szokásos üzemi feltételek között. Ez tartalmazza azoknak az emissziós ellenõrzõ rendszerekben használt vezetékek és csatlakozóik biztonságát is, amelyeket úgy alakítsanak ki, hogy megfeleljenek az eredeti tervezési szándéknak. A kipufogási emissziónál ezek a rendelkezések akkor teljesülnek, ha az 5.3.1.4, és a 8.3.1.1. bekezdés rendelkezéseit betartják. A párolgási emissziónál ezek a rendelkezések teljesülnek, ha az 5.3.1.4, és a 8.3.1.1. bekezdés rendelkezéseit betartják.

5.1.2.

5.1.2.1.

Beavatkozó szerkezet használata tilos.

5.1.3.

A benzintartály töltõnyílásai

5.1.3.1.

Az 5.1.2.2. bekezdéstõl függõen a benzintartály töltõnyílását úgy alakítsák ki, hogy megakadályozza a tartály feltöltését a benzinkút olyan töltõpisztolyából, amelynek külsõ átmérõje 23,6 mm vagy nagyobb.

5.1.3.2.

Az 5.1.2.1. bekezdést ne alkalmazzák a jármûre akkor, ha mindkét következõ feltétel teljesül:

5.1.3.2.1.

a jármûvet úgy tervezték és alakították ki, hogy a gázszennyezõk emisszióját ellenõrzõ készüléket nem befolyásolja hátrányosan az ólmozott benzin, és

5.1.3.2.2.

a jármûvet feltûnõen, olvashatóan és kitörölhetetlenül megjelölték az ólmozatlan benzin –az ISO 2575:1982 szabványnak megfelelõ – jelképével olyan helyen, hogy azonnal látható legyen a benzintartályt töltõ személy számára. A kiegészítõ jelölést megengedik.

5.1.4.

Rendelkezzenek a túlzott párolgási emisszióval és a hiányzó tanksapkával okozott tüzelõanyagkiloccsanás megakadályozására. Ezt a következõk alkalmazásával érhetik el: automatikus nyitás és zárás, eltávolíthatatlan tanksapka,

5.1.4.1. 5.1.4.2.

tervezési jellemzõk, amelyekkel elkerülik a túlzott párolgási emissziót a tüzelõanyag-tartály sapkájának hiánya esetén,

5.1.4.3.

minden más olyan megoldás, amelynek hatása ugyanaz. Példákat lehet felhozni, de ezek ne korlátozódjanak rögzített, láncra fûzött tanksapkára vagy a tanksapkához olyan kulcs használatára, amely a jármû indítását is szolgálja. Az utóbbi esetben a kulcsot csak akkor távolíthassák el, ha a tanksapka bezárt helyzetben van.

5.1.5.

Rendelkezések az elektronikus rendszer biztonságára

5.1.5.1.

Az emissziót ellenõrzõ számítógéppel rendelkezõ jármûnek olyan jellemzõi legyenek, amelyek meggátolják a változtatásokat kivéve azokat, amelyekre a gyártó felhatalmazást adott. A gyártó jogosítson változtatásokra, ha ezek a módosítások szükségesek a jármûdiagnosztikához, a karbantartáshoz, az ellenõrzéshez, az újraszereléshez vagy javításhoz. Az újraprogramozható számítógépkódok vagy üzemi paraméterek ne legyenek hamisíthatók, és a számítógép és bármely használati utasítása feleljen meg az 1998 októberében kelt ISO DIS 15031-7 (1996 októberében kelt SAE J2186) szabványnak feltéve, hogy a 11. Melléklet 1 Függelékének 6.5. bekezdésében elõírt protokollokat és diagnosztikai csatlakozót használják biztonsági átkapcsolóként. Minden eltávolítható hitelesítõ memória csip zárt legyen, plombázott dobozban, vagy elektronikus algoritmusokkal védjék, és ne cserélhessék ki azokat különleges szerszámok és eljárás használata nélkül.

5.1.5.2.

Számítógép-kódolású motor üzemi paramétereit ne tudják megváltoztatni különleges eszközök


és eljárások használata nélkül (azaz leforrasztott vagy zárt számítógépelemek, plombált vagy leforrasztott számítógépházban). 5.1.5.3.

Mechanikus tüzelõanyag-befecskendezõ szivattyúval szerelt kompressziós gyújtású motor esetében a gyártó hozzon megfelelõ intézkedéseket az üzemelõ jármû legnagyobb mennyiségre beszabályozott tüzelõanyag-betáplálásának megváltoztatása ellen.

5.1.5.4.

A gyártó a jóváhagyó hatóságtól kivételt kérhet valamelyik követelmény alól azokra a jármûvekre, amelyeknél egyáltalán nem valószínû, hogy védelmet igényelnek. Azok a kritériumok, amelyeket a jóváhagyó hatóság értékel, amikor figyelembe veszi a kivételeket, terjedjen ki – többek között – a kereskedelmi forgalomban hozzáférhetõ teljesítmény-lapkákra (chip), a nagy jármûteljesítményre és a jármû tervezett eladási mennyiségére.

5.1.5.5.

Programozható számítógép-kódrendszereket [pl. Electrical Erasable Programmable Read-Only Memory (EEPROM) = elektromosan törölhetõ, csak olvasható memória] használó gyártók gátolják meg az illetéktelen átprogramozást. A gyártók használjanak fokozottan fejlett védelmi stratégiákat – beleértve az adatok írástitkosítási algoritmusát is – és olyan védelmi jellemzõket írjanak elõ, amelyhez – a gyártó által karbantartott számítógépen – elektronikus hozzáférési lehetõség kell. A hatóság más módszereket is figyelembe vehet, ha ezek azonos védelmet adnak.

5.1.6.

Ellenõrizhessék a jármûvet közlekedési alkalmassága szempontjából azért, hogy megállapítsák a jelen Elõírás 5.3.7. bekezdése szerint összegyûjtött adatokra vonatkozó mûködõképességét. Ha ez a felülvizsgálat különleges eljárást igényel, ezt részletezzék a használati utasításban (vagy egyenértékû ismertetõben). Ez a különleges eljárás csak olyan berendezést igényeljen, amivel a jármûvet ellátják.

5.2.

Vizsgálati eljárás Az 1. Táblázat szemlélteti egy jármû típusjóváhagyásának különbözõ lehetõségeit.

5.2.1.

Szikragyújtású motorral meghajtott jármûveken és szikragyújtású motorral felszerelt hibrid elektromos jármûveken a következõ vizsgálatokat végezzék el: I típusú vizsgálat: II típusú vizsgálat: III típusú vizsgálat: IV típusú vizsgálat: V típusú vizsgálat: VI típusú vizsgálat:

(az átlagos kipufogási emisszió ellenõrzése hidegindítás után); (szénmonoxid-emisszió alapjárati fordulatszámon); (forgattyúház-gázok emissziója); (párolgási emisszió); (szennyezést gátló szerkezetek tartóssága); (átlagos, alacsony környezeti hõmérsékletû szénmonoxid és szénhidrogén kipufogási emissziók ellenõrzése hideg indítás után)

OBD vizsgálat 5.2.2.

Szikra-gyújtású motorral szerelt jármûvet és szikragyújtású motorral szerelt LPG vagy NG tüzelõanyaggal táplált (egy vagy két tüzelõanyagos) hibrid elektromos jármûvet a következõ vizsgálatoknak vessenek alá (1. Táblázat szerint): I Típus (ellenõrizve az átlagos kipufogási emisszió a hideg indítás után), II Típus (szénmonoxid emisszió üresjáratnál), III Típus (kartergázok emissziója), IV Típus (párolgási emisszió), ahol alkalmazzák, V Típus (szennyezésgátló készülékek), VI Típus (ellenõrzik az átlagos alacsony hõfokú szénmonoxidot és a szénhidrogén emissziót hideg indítás után), ahol alkalmazzák, OBD vizsgálat, ahol alkalmazzák.

5.2.3.

Kompresszió gyújtású motorral meghajtott jármûveken és kompresszió gyújtású motorral felszerelt hibrid elektromos jármûveken a következõ vizsgálatokat végezzék el: I típusú vizsgálat: V típusú vizsgálat: És ahol alkalmazzák,

(az átlagos kipufogási emisszió ellenõrzése hidegindítás után); (szennyezést gátló szerkezetek tartóssága); OBD vizsgálat.


5.3.

A vizsgálatok leírása

5.3.1.

I típusú vizsgálat (az átlagos kipufogási emisszió szimulálása hidegindítás után).

5.3.1.1.

Az 1. Ábra szemlélteti az I típusú vizsgálat folyamatát. Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben említett minden olyan jármûvön végezzék el, amelynek legnagyobb tömege nem haladja meg a 3,5 tonnát. A jármûvet olyan teljesítménymérõ görgõs próbapadra kell helyezni, amelyet terheléssel és inerciát szimuláló berendezéssel láttak el.

5.3.1.2. 5.3.1.2.1.

A megszakítás nélkül végrehajtott vizsgálat összesen 19 perc 40 másodpercig tartson, két részre – elsõre és másodikra – osztva. A gyártó beleegyezésével nem több mint 20 másodperc mintavétel nélküli idõtartamot vezethetnek be az elsõ rész vége és a második rész kezdete között azért, hogy megkönnyítsék a vizsgáló berendezés beállítását. 5.3.1.2.1.1. Az LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ jármûveket az I típusú vizsgálathoz elõírt összetételû LPG vagy NG tüzelõanyag-változattal vizsgálják, ahogy azt a 12. Melléklet leírja. A benzinnel és LPG vagy NG tüzelõanyaggal is mûködõ jármûveket mindkét tüzelõanyaggal vizsgálják meg, a vizsgálatokat különbözõ LPG és NG összetételû tüzelõanyagokkal is meg kell vizsgálni, amint azt a 12. Melléklet leírja. 5.3.1.2.1.2. Az 5.3.1.2.1.1. bekezdés követelménye ellenére, azokat a jármûveket, amelyek mind benzinnel, mind gázállapotú tüzelõanyaggal mûködnek, azonban a benzinüzemû rendszert csak biztonsági okokból vagy csak indítási célra szerelték fel, és a benzintartály csak 15 liter benzint tartalmazhat, az I típusú vizsgálat szempontjából úgy tekintsék, mint amelyek csak gázállapotú tüzelõanyaggal mûködnek. 5.3.1.2.2.

A vizsgálat elsõ részét négy elemi városi ciklusból állítsák össze. Mindegyik elemi városi ciklus 15 fázist (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás, stb.) tartalmazzon.

5.3.1.2.3.

A vizsgálat második részét egy városon kívüli ciklusból állítsák össze. Mindegyik városon kívüli ciklus 13 fázist (alapjárat, gyorsítás, állandó sebesség, lassítás, stb.) tartalmazzon. 1. Táblázat Különbözõ útvonalak típusjóváhagyáshoz és kiterjesztésekhez

Típusjóváhagyó vizsgálat

Szikragyújtású motorral szerelt M és N kategóriás jármûvek Benzines

I Típus


II Típus

Igen

III Típus

Igen

IV Típus


V Típus


VI Típus


Két tüzelõanyagos Igen (vizsgálat mindkét tüzelõanyaggal) (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (vizsgálat mindkét tüzelõanyaggal) Igen (vizsgálat csak benzinnel) Igen (vizsgálat csak benzinnel) (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (vizsgálat csak benzinnel) (max. tömeg ≤ 3.5 t) Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t) (vizsgálat csak benzinnel)

Kiterjesztés

7. bekezdés

7. bekezdés

Kompresszió-gyújtású motorral szerelt M1 és N1 kategóriás jármûvek

Egy tüzelõanyagos Igen (max. tömeg ≤ 3.5 t)


Igen

-

Igen

-

-

-



-

-

7. bekezdés

7. bekezdés; M2 és N2 ≤ 2,840 kg vonatkoztatási


Fedélzeti diagnosztika

5.3.1.2.4.

5.3.1.3. 5.3.1.4.

tömeggel. Igen, 11.1.5.2.1 vagy Igen, 11.1.5.1.1. Igen, 11.1.5.1.2. vagy 11.1.5.2.2. vagy Igen, 11.1.5.1.2. vagy vagy 11.1.5.3. 11.1.5.3. bekezdések 11.1.5.3. bekezdések szerint 11.1.5.2.3. vagy 11.1.5.3 bekezdések szerint szerint bekezdések szerint

Vizsgálat közben a kipufogógázokat hígítsák, és gyûjtsenek arányos mintát egy vagy több zsákba. A vizsgált jármû kipufogógázait hígítsák, vegyenek mintát és azokat – az alább leírt eljárást követve – elemezzék; és a higított kipufogógázok összes térfogatát mérjék meg. Ne csak a szénmonoxid, a szénhidrogének és a nitrogénoxidok, de a kompressziós gyújtású motorral felszerelt jármû szennyezõ részecskéinek emisszióját is jegyezzék fel. A vizsgálatot a 4. Mellékletben leírt eljárással végezzék el. A gázok összegyûjtéséhez és elemzéséhez használt módszerek és a részecskék eltávolítása és mérése az elõírt legyen. Az 5.3.1.5. bekezdés követelményeitõl függõen a vizsgálatot háromszor ismételjék meg. Az eredményeket szorozzák meg az 5.3.6. bekezdésbõl vett megfelelõ romlási tényezõvel, és – a 2.20. bekezdésben meghatározott regeneráló rendszer esetén – a 13. Melléklet Ki tényezõjével is szorozzák meg. A gázemissziókból származó tömeg és – kompressziós gyújtású motorral ellátott jármûvek esetén – az egyes vizsgálatokban nyert részecskék tömege legyen kevesebb, mint az alábbi Táblázatban megadott határértékek: Határértékek

Kategória M (2) A (2000)

N1 (3) M (2)

B (2005)

(1) (2) (3)

5.3.1.4.1.

5.3.1.4.2. 5.3.1.5.

N1 (3)

Vonatkoztatási tömeg (RW)

CO tömege

CH tömege

NOx tömege

(CH + NOx) össztömege

(kg)

L1 (g/km)

L2 (g/km)

L3 (g/km)

L2 + L3

Osztály ÷ I II III ÷ I II III

Benzin Diesel Benzin Diesel Benzin Diesel Benzin Diesel összes RW < 1305 1305 < RW < 1760 1760 < RW összes RW < 1305 1305 < RW < 1760 1760 < RW

2.3 2.3 4.17 5.22 1.0 1.0 1.81 2.27

0.64 0.64 0.80 0.95 0.50 0.50 0.63 0.74

0.20 0.20 0.25 0.29 0.10 0.10 0.13 0.16

÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷

0.15 0.15 0.18 0.21 0.8 0.8 0.10 0.11

0.50 0.50 0.65 0.78 0.25 0.25 0.33 0.39

÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷ ÷

0.56 0.56 0.72 0.86 0.30 0.30 0.39 0.46

Részecskék (PM) tömege (1) L4 (g/km) Diesel 0.05 0.5 0.07 0.10 0.025 0.025 0.04 0.06

Kompressziós gyújtású motorhoz Kivéve a 2500 kg legnagyobb tömeget meghaladó jármûveket És azok az M kategóriájú jármûvek, amelyeket a (2) lábjegyzet határoz meg

Az 5.3.1.4. bekezdés követelményei ellenére minden egyes szennyezõnél vagy együttes szennyezõknél a három mért tömeg közül egy – legfeljebb 10 százalékkal – túllépheti az elõírt határértéket feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az elõírt határérték alatt van. Ahol az elõírt határértékeket egynél több szennyezõ meghaladja, közömbös, hogy ezt ugyanabban vagy más vizsgálatban mérték. Ha a vizsgálatokat gázállapotú tüzelõanyaggal végzik, a gázemissziók eredõ tömege kevesebb legyen, mint a benzinüzemû jármûvek határértékei a fenti Táblázatban. Az 5.3.1.4. bekezdésben elõírt vizsgálatok számát a következõkben meghatározott feltételek között csökkentik ott, ahol V1 az elsõ és V2 a második vizsgálat eredménye minden egyes korlátozás alá esõ szennyezõre vagy együttes szennyezõre.

5.3.1.5.1.

Csak egy vizsgálatot végezzenek, ha minden egyes korlátozás alá esõ szennyezõre vagy együttes szennyezõre kapott eredmény kisebb vagy egyenlõ 0,70 L értékkel (azaz V1 ≤ 0,70 L).

5.3.1.5.2.

Ha az elõzõ 5.3.1.5.1. bekezdés követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot végeznek, ha minden egyes korlátozás alá esõ szennyezõre vagy együttes szennyezõre vonatkozólag a következõ követelmények teljesülnek:


V1 ≤ 0,85 L 5.3.2. 5.3.2.1. 5.3.2.1.1. 5.3.2.1.2.

5.3.2.2.

és

V1 + V2 ≤ 1,70 L

és

V2 ≤ L.

II típusú vizsgálat (szénmonoxid-emisszió vizsgálata alapjárati fordulatszámon) Ezt a vizsgálatot minden olyan kényszergyújtású motorral rendelkezõ jármûvön végezzék el, amelynek legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát. A jármûvet – amelyet mind benzinnel mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemeltetnek – a II típusú vizsgálatban minkét tüzelõanyaggal vizsgálják meg. A fenti 5.3.2.1.1. bekezdés követelménye ellenére, az olyan jármûvet, amelyet benzinnel és gázállapotú tüzelõanyaggal is lehet mûködtetni, azonban a benzines rendszert csak biztonsági okból vagy indítás céljából szerelik fel és a benzintartály ûrtartalma 15 liternél nem több, a II típusú vizsgálatban tekintsék olyan jármûnek, amely csak gázállapotú tüzelõanyaggal mûködik. Ha az 5. Melléklet szerint vizsgálnak, akkor az alapjárati fordulatszámon járó motorból kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid térfogattartalma nem haladhatja meg a gyártó által meghatározott beállításnál a 3,5 %-t és nem haladhatja meg a 4,5 %-t a Mellékletben elõírt beállítási tartományon belül.

5.3.3.

III típusú vizsgálat (forgattyúház emissziójának ellenõrzése)

5.3.3.1.

Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben említett valamennyi jármûvön le kell folytatni, kivéve a kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûveket.

5.3.3.1.1.

Olyan jármûveket, amelyeket mind benzinnel, mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal is lehet üzemeltetni, a III típusú vizsgálatban csak benzinnel kell megvizsgálni.

5.3.3.1.2.

Az 5.3.3.1.1. bekezdés követelménye ellenére, az olyan jármûvet, amelyet benzinnel és gázállapotú tüzelõanyaggal is üzemeltethetnek, de benzines rendszert csak biztonsági okból vagy indítás céljából szereltek fel és a tüzelõanyag-tartály 15 liternél több benzint nem tartalmaz, a III típusú vizsgálatban tekintsék olyan jármûnek, amely csak gázállapotú tüzelõanyaggal mûködik.

5.3.3.2.

Amikor a vizsgálatot a 6. Melléklet szerint végzik, a motor forgattyúházának szellõzõ rendszere ne tegye lehetõvé, hogy kartergáz jusson a légkörbe.

5.3.4.

IV típusú vizsgálat (a párolgási emisszió meghatározása)

5.3.4.1.

Ezt a vizsgálatot a fenti 1. bekezdésben említett valamennyi jármûvön végezzék el, kivéve a kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármûveket, és az LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ jármûveket, és amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 3,5 tonnát.

5.3.4.1.1.

Az olyan jármûveket, amelyek benzinnel vagy LPG vagy NG tüzelõanyaggal is üzemeltethetõk, csak a IV típusú vizsgálattal ellenõrizzék.

5.3.4.2.

A vizsgálatot a 7. Mellékletben lefektetett feltételek szerint végezve az elpárolgási emisszió kevesebb legyen, mint 2 g/vizsgálat.

5.3.5.

VI típusú vizsgálat (átlagos, alacsony környezeti hõfokú szénmonoxid és szénhidrogén kipufogási emisszió ellenõrzése hidegindítás után)

5.3.5.1.

E vizsgálatot minden M1 és 1. osztályba tartozó N1 kategóriás szikragyújtású motorral szerelt jármûvön végezzék el, kivéve azokat a jármûveket, amelyeket több mint hat személy szállítására terveztek és azokat a jármûveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-t.

5.3.5.1.1.

A jármûvet tegyék inercia-szimuláló terhelõ eszközzel felszerelt teljesítménymérõ próbapadra.

5.3.5.1.2.

A vizsgálat az I típusú vizsgálat Elsõ Részének négy elemi városi menetciklusából áll. Az Elsõ Rész vizsgálatát a 4. Melléklet 1. Függeléke írja le, és az 1/1, 1/2, és 1/3 Ábra ábrázolja. Az összesen 780 percen keresztül tartó átlagos alacsony környezeti hõmérsékleten folytatott vizsgálatot megszakítás nélkül és a motor indulásától végezzék. 1. Ábra Az I típusú vizsgálat folyamatábrája – (lásd az 5.3.1. bekezdést)


Egy vizsgálat

igen

Vi1 ≤ 0,70 L

jóváhagyva

nem igen

Vi1 > 1,10 L nem

Két vizsgálat Vi1 ≥ 0,85 L és Vi2 < L és Vi1 + Vi2 < 1,70 L

igen

jóváhagyva

nem igen

Vi2 > 1,10 L vagy Vi1 ≥ L és Vi2 ≥ L nem

Három vizsgálat igen

Vi1 < L és Vi2 < L és Vi3 < L

jóváhagyva nem

Vi3 > 1,10 L nem

Vi3 ≥ L és Vi2 ≥ L vagy Vi1 ≥ L

igen

nem igen

(Vi1 + Vi2 + Vi3) / 3 < L

jóváhagyva

nem

elutasítva

5.3.5.1.3.

Az alacsony környezeti hõmérsékletû vizsgálatot 266 K (-7 °C) hõfokon végezzék el. A vizsgálat elõtt a vizsgálatra bocsátott jármûvet egységes módon kondicionálják azért, hogy a vizsgálati eredmények megismételhetõk legyenek. A kondicionálást és a vizsgálat többi részét úgy végezzék, ahogyan azt a 8. Melléklet leírja.

5.3.5.1.4.

Vizsgálat közben a kipufogógázokat hígítsák, és gyûjtsenek arányos mintát. A vizsgált jármû kipufogógázait hígítsák, vegyenek mintát és azokat – a 8. Mellékletben leírt eljárást követve – elemezzék; és a higított kipufogógázok összes térfogatát mérjék meg. Elemezzék a hígított kipufogógázokat szénmonoxidra és szénhidrogénekre.

5.3.5.2.

Az 5.3.5.2.2. és 5.3.5.3. bekezdés követelményeitõl függõen a vizsgálatot háromszor hajtsák végre. A szénmonoxid és szénhidrogén emisszió mért tömege kevesebb legyen, mint az alábbi Táblázatban szereplõ határértékek: Vizsgálati hõmérséklet 206 K (–7 °C)

5.3.5.2.1.

Szénmonoxid, L1 (g/km) 15

Szénhidrogének, L2 (g/km) 1,8

Az 5.3.5.2. bekezdés követelményei ellenére minden egyes szennyezõnél a három mérési


eredmény közül egy – legfeljebb 10 százalékkal – túllépheti az elõírt határértéket feltéve, hogy a három mérési eredmény számtani középértéke az elõírt határérték alatt van. Ahol egynél több szennyezõ meghaladja az elõírt határértékeket, közömbös, hogy ezt ugyanabban vagy más vizsgálatban mérték. 5.3.5.2.2.

Az 5.3.5.2. bekezdésben elõírt vizsgálatok száma – a gyártó kérésére – 10-re növelhetõ, ha az elsõ három eredmény számtani közepe kisebb, mint a határérték 110 százaléka. Ebben az esetben a vizsgálat után a követelmény csak az, hogy mind a 10 eredmény számtani átlaga kisebb legyen, mint a határérték.

5.3.5.3.

Az 5.3.5.2. bekezdésben leírt vizsgálatok számát az 5.3.5.3.1. és 5.3.5.3.2. bekezdések szerint csökkenthetik.

5.3.5.3.1.

Csak egy vizsgálatot végezzenek, ha az elsõ vizsgálatban nyert eredmény minden szennyezõre kevesebb vagy egyenlõ 0,70 L értékkel.

5.3.5.3.2.

Ha az 5.3.5.3.1. bekezdés követelményei nem teljesülnek, csak két vizsgálatot végeznek, ha minden egyes szennyezõre az elsõ két vizsgálat eredménye kevesebb vagy egyenlõ 0,85 L értékkel és az elsõ két eredmény összege kevesebb vagy egyenlõ 1,70 L értékkel, és a második vizsgálat eredménye kevesebb vagy egyenlõ L értékkel. (V1 ≤ 0,85 L és V1 + V2 ≤ 1,70 L és V2 ≤ L.)

5.3.6.

V típusú vizsgálat (a szennyezést ellenõrzõ készülékek tartóssága)

5.3.6.1.

Ezt a vizsgálatot az 1. bekezdésben említett valamennyi olyan jármûvön végezzék el, amelyekre az 5.3.1. bekezdésben meghatározott vizsgálat vonatkozik. Ez olyan élettartam-vizsgálat, amely – a 9. Mellékletben leírt program szerint – 80 000 km futás próbapályán, közúton vagy teljesítménymérõ próbapadon.

5.3.6.1.1.

Az olyan jármûveket, amelyek mind benzinnel mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal is mûködnek, az V. típusú vizsgálatban csak benzinnel kell megvizsgálni. Ebben az esetben az ólommentes benzinre vonatkozó romlási tényezõt használják LPG-re és NG-re is.

5.3.6.2.

Az 5.3.6.1. bekezdés követelménye ellenére a gyártó választhat "romlási tényezõt" a következõ Táblázatból az 5.3.6.1. bekezdésben leírt vizsgálat alternatívájaként: Motor-kategória Szennyezõ Pozitív gyújtás Kompressziós gyújtás

CO 1,2 1,1

CH 1,2 ÷

Romlási tényezõ NOx CH+NOx (1) 1,2 ÷ 1 1

Részecskék ÷ 1,2

(1) Kompressziós gyújtású motorhoz

A gyártó kérésére a mûszaki szolgálat lefolytathatja az I típusú vizsgálatot a fenti Táblázatban közölt romlási tényezõket használva, még mielõtt az V. típusú vizsgálatot befejeznék. A V. típusú vizsgálat befejezése után a mûszaki szolgálat módosíthatja a 2. Melléklet típusjóváhagyási eredményeit kicserélve a fenti Táblázat romlási tényezõit az V. típusú vizsgálat során mért értékekkel. 5.3.6.3.

A romlási tényezõket mind az 5.3.6.1 bekezdésben leírt eljárással, mind az 5.3.6.2. bekezdés Táblázatának értékeivel meghatározhatják. A tényezõket az 5.3.1.4., és a 8.2.3.1. bekezdések követelményeivel összhangban használják.

5.3.7.

A közlekedési alkalmasság vizsgálatához szükséges emissziós adatok

5.3.7.1.

Ezt a követelményt alkalmazzák minden olyan szikragyújtású motorral szerelt jármûre, amelynek típusjóváhagyását e módosítás szerint kérik.

5.3.7.2.

Amikor az 5. Melléklet (II típusú vizsgálat) szerint vizsgálnak szokásos alapjárati fordulatszámnál: (a) a kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid térfogattartalmát jegyezzék fel, (b) a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt – a tûrésekkel együtt – jegyezzék fel.


Ha "magas alapjárati" fordulatszámmal vizsgálnak (azaz > 2000 min-1) (a) a kibocsátott kipufogógázok szénmonoxid térfogattartalmát jegyezzék fel, (b) a lambda értéket (*) jegyezzék fel, (c) a motor fordulatszámát a vizsgálat alatt – a tûrésekkel együtt – jegyezzék fel, (*) A lambda értéket az egyszerûsített Brettschneider egyenlettel kell kiszámítani a következõk szerint:

5.3.7.3.

[CO 2 λ=

    Hcv 3 , 5 Ocv   ⋅ ([CO ] + [CO]) ⋅ − 2]+  2 [ CO] 2 4 2  3,5 +   [CO 2 ]   Hcv Ocv   − 1 +  ⋅ ([CO 2 ] + [CO] + K1 ⋅ [CH ]) 4 2  

] + [CO] + [O

ahol: [ ] = koncentráció térfogatszázalékban K1 = átalakítási tényezõ NDIR mérésrõl FID mérésre (a mérõeszköz gyártója szerint) Hcv = Hidrogén atomos viszonya a szénhez - benzinre 1.73 - LPG-re 2.53 - NG-re 4.0 Ocv = Oxigén atomos viszonya a szénhez - benzinre 0.02 - LPG-re 0.0 - NG-re 0.0" 5.3.7.4.

A motor olajhõmérsékletét a vizsgálat idején mérjék és jegyezzék fel.

6.

A JÁRMÛ TÍPUSÁNAK MÓDOSÍTÁSA

6.1.

A jármûtípus minden módosítását be kell jelenteni annak hatóságnak, amelyik a jármû típusát jóváhagyta. Ez a hatóság ilyenkor a következõket teheti:

6.1.1.

vagy úgy találja, hogy a végrehajtott változtatásoknak valószínûleg nincs érezhetõen kedvezõtlen hatásuk, és így a jármû még mindenképpen megfelel a követelményeknek,

6.1.2.

vagy újabb vizsgálati jelentés kér a vizsgálatokkal megbízott mûszaki szolgálattól.

6.2.

A jóváhagyás megerõsítésérõl vagy elutasításáról szóló értesítést, amelyhez mellékeljék a módosítások felsorolását, meg kell küldeni az Egyezményhez csatlakozott és a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Feleknek a fenti 4.3. bekezdésben elõírt eljárás szerint.

6.3.

A jóváhagyás kiterjesztését kibocsátó illetékes hatóság adjon sorozatszámot az ilyen kiterjesztésnek és tájékoztassa errõl az 1958. évi Egyezményhez csatlakozott és a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet a jelen Elõírás 2. Mellékleteként csatolt mintának megfelelõ nyomtatványon.

7.

JÓVÁHAGYÁS KITERJESZTÉSE A jelen Elõírásnak megfelelõ típusjóváhagyás módosításának esetében a következõ különleges rendelkezéseket alkalmazzák, ha alkalmazhatók.

7.1.

A kipufogási-emisszióra vonatkozó kiterjesztések (I típusú, II típusú és VI típusú vizsgálatok)

7.1.1.

Különbözõ referenciatömegû jármûtípusok

7.1.1.1.

Egy jármûtípusra kiadott jóváhagyás csak olyan jármûtípusokra terjeszthetõ ki, amelyek referenciatömegéhez a következõ két nagyobb egyenértékû inercia-kategória vagy bármely kisebb egyenértékû inercia-kategória használata szükséges.

7.1.1.2.

Az N1 és az 5.3.1.4. bekezdés 2/ lábjegyzetében hivatkozott M kategóriájú jármûvek esetében, ha annak a jármûtípusnak a referenciatömege, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik, kisebb egyenértékû inercia használatát igényli, mint amilyet a már jóváhagyott jármûnél használtak, a


jóváhagyás kiterjesztését megadhatják, ha a már jóváhagyott jármû szennyezõinek tömege azokon a határértékeken belül van, amelyeket arra a jármûre írtak elõ, amelyre a jóváhagyás kiterjesztését kérik. 7.1.2.

Jármûtípusok különbözõ összetételû végáttételi viszonnyal Egy jármûtípus jóváhagyását az alábbi feltételekkel terjeszthetik ki olyan jármû-típusokra, amelyek a jóváhagyott típustól csak az erõátviteli áttételekben térnek el:

7.1.2.1.

Az I típusú és a VI típusú vizsgálatban használt minden egyes erõátviteli fokozathoz szükséges meghatározni az V2 − V1 E= V1 arányt, ahol V1 a jóváhagyott jármûtípus sebessége, V2 pedig a jóváhagyás kiterjesztéséhez figyelembe vett jármû sebessége 1000 fordulat/perc motorfordulatnál.

7.1.2.2.

Ha minden egyes áttételi fokozatban E ≤ 8 %, akkor a jóváhagyást kiterjesztik az I típusú és a VI típusú vizsgálat megismétlése nélkül.

7.1.2.3.

Ha legalább egy áttételi fokozatban E > 8 %, és minden egyes erõátviteli fokozatban E ±13 %, akkor az I típusú és VI típusú vizsgálatot meg kell ismételni, de ez végrehajtható a mûszaki szolgálat jóváhagyásával a gyártó által választott laboratóriumban. A vizsgálati jelentést meg kell küldeni a jóváhagyási vizsgálatokkal megbízott mûszaki szolgálatnak.

7.1.3.

Különbözõ referencia tömegû és különbözõ végáttételû jármûtípusok Egy jármûtípus jóváhagyása kiterjeszthetõ olyan jármûtípusokra, amelyek a jóváhagyott típustól csak referencia tömegükben és átvitelük végáttételében különböznek feltéve, hogy a fenti 7.1.1. és 7.1.2. bekezdésben elõírt feltételeket teljesítik.

7.1.4.

Megjegyzés: Ha egy jármûtípust a 7.1.1 – 7.1.3. bekezdések szerint jóváhagytak, ilyen jóváhagyást ne terjesszenek ki más jármûtípusokra.

7.2.

Párolgási emisszió (IV típusú vizsgálat)

7.2.1.

Párolgási emissziót ellenõrzõ rendszerrel szerelt jármûnek adott jóváhagyás a következõ feltételekkel terjeszthetõ ki:

7.2.1.1.

A tüzelõanyag/levegõ keverékképzés alapelve (pl. egyedi befecskendezés, karburátor) ugyanaz legyen.

7.2.1.2.

A tüzelõanyag-tartály alakja és anyaga, valamint a folyékony tüzelõanyag hajlékony tömlõi azonosak legyenek. A tömlõk keresztmetszete és megközelítõ hosszúsága is azonos legyen, a legkedvezõtlenebb típuscsaládot véve számításba. A típus-jóváhagyási vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat döntse el, hogy az eredetivel nem azonos gõz/folyadék leválasztók elfogadhatók-e. A tüzelõanyag-tartály térfogata ±10 % tartományon belül maradjon. A tüzelõanyag-tartály biztonsági szelepe azonos beállítású legyen. A tüzelõanyaggõzök tárolásának módja azonos legyen, pl. a csapda alakja és térfogata, tároló közeg, légszûrõ (ha ilyet használnak a párolgási emisszió szabályozására), stb.

7.2.1.3. 7.2.1.4.

A karburátor úszóházainak tüzelõanyag-térfogata ±10 milliliter tartományon belül legyen.

7.2.1.5.

A felhalmozott gõzök tisztításának módja azonos legyen (pl. légáram, indítópont vagy a menetciklus alatt a tisztítási térfogat).

7.2.1.6.

A tüzelõanyag-mérés rendszer tömítõ és szellõztetõ módszere azonos legyen.

7.2.2.

További megjegyzések: (i) megengednek eltérõ motortérfogatot (ii) megengednek eltérõ motorteljesítményt (iii) megengednek automata és kézi kapcsolású sebességváltókat, két- és négykerék-hajtást (iv) megengednek különbözõ karosszéria stílusokat


(v)

megengednek különbözõ méretû kerekeket és gumiabroncsokat.

7.3.

A szennyezést ellenõrzõ készülékek tartóssága (V típusú vizsgálat)

7.3.1.

Egy jármûtípus jóváhagyását kiterjeszthetik más jármûtípusokra, ha a motort/szennyezést ellenõrzõ rendszer azonos a már jóváhagyott jármû rendszeregységével. Ebbõl a szempontból azokat a jármûtípusokat, amelyek alább felsorolt paraméterei azonosak vagy az elõírt határértékeken belül maradnak, úgy tekintik, mint amelyek ugyanolyan motort/szennyezést ellenõrzõ rendszerhez tartoznak:

7.3.1.1.

Motor:

7.3.1.2.

A szennyezést ellenõrzõ rendszer Katalizátoros átalakító – a katalizátorok és elemek száma – a katalizátorok méretei és alakja (egy tömb térfogata ±10 %) – a katalizátor mûködési módja (utánégetés, háromutas, stb.) – nemesfémtöltés (azonos vagy nagyobb) – nemesfém arány (± 15 %) – hordozó anyag (substrate) (szerkezeti kialakítás és anyag) – cellasûrûség – a katalizátorház(ak) típusa – a katalizátor elhelyezése (olyan helyzet és méretek a kipufogó rendszerben, amelyek nem okoznak 50 K-nál nagyobb hõmérsékletváltozást a katalizátor bemeneténél). Ezt a hõmérsékletváltozást állandósított körülmények között, 120 km/ó sebességnél és az I típusú vizsgálathoz beállított terhelésnél ellenõrizzék. – Levegõ-befecskendezés: – van vagy nincs – típus (pulzátor, légszivattyú(k) stb. Kipufogógáz-visszavezetés (EGR) van vagy nincs.

7.3.1.3.

Inercia-kategória, két inercia-kategóriával közvetlenül felette és bármely kisebb inercia kategória.

7.3.1.4.

A tartóssági vizsgálat elvégezhetõ olyan jármûvel, amelynek karosszéria-stílusa, sebességváltója (automata vagy kézi kapcsolású), valamint kerék- és gumiabroncs méretei mások, mint annak a jármûtípusnak, amire a típusjóváhagyást kérik.

7.4.

Fedélzeti diagnosztika

7.4.1.

Egy jármûtípus jóváhagyása OBD rendszere szempontjából kiterjeszthetõ más olyan jármûtípusokra, amelyek ugyanahhoz a jármû/OBD családhoz tartoznak, amint azt a 11. Melléklet 2. Függeléke leírja. A motor szennyezését ellenõrzõ rendszer legyen azonos a már jóváhagyott jármû rendszerével és feleljen meg a 11. Melléklet 2. Függelékében megadott OBD motorcsalád leírásának, tekintet nélkül a következõ jármûjellemzõkre: a motor szerelvényei a gumiabroncsok egyenértékû inercia hûtõrendszer, végáttétel erõátvitel típusa

– – – – – – – –

hengerszám a hengerfuratok középvonalainak távolsága motor lökettérfogat (± 15 %) a hengertömb kialakítása szelepek száma tüzelõanyag-táprendszer a hûtõrendszer típusa égési folyamat.


felépítmény típusa 8.

JÓVÁHAGYOTT TÍPUSSAL EGYEZÕ KIVITELÛ GYÁRTÁS (COP) ∗/

8.1.

A jelen Elõírásban elõírt jóváhagyási jellel ellátott minden jármû egyezzen meg a jóváhagyott jármûtípussal azoknak az elemeknek szempontjából, amelyek befolyásolják a motorból kibocsátott gáz- és részecske-szennyezést, a forgattyúház emissziót és a párolgási emissziót. A jóváhagyott típussal egyezõ gyártmány gyártása – a következõ követelményekkel – feleljen meg annak, amit az Egyezmény 2. Függeléke (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) megállapít:

8.2.

Általános szabály, hogy a jármûvek szennyezõanyag kibocsátásának korlátozása szempontjából jóváhagyott típussal egyezõ gyártmányt (I, II, III és IV típusú vizsgálatok) a jóváhagyási értesítésben és Mellékleteiben megadott leírás alapján ellenõrizzék. Üzemelõ jármûvek megfelelõsége Az emisszió szempontjából jóváhagyott típusokra hivatkozva, ezek az intézkedések legyenek alkalmasak az emissziót ellenõrzõ szerkezetek mûködõképességének ellenõrzésére is a jármû hasznos élettartama alatt, szokásos használati feltételek között (megfelelõen karbantartott és üzemben tartott jármû). A jelen Elõírás céljára ezeket az intézkedéseket öt éves korig terjedõ periódusban vagy 80 000 km megtételéig – bármelyik következik be hamarabb – ellenõrizzék, és 2005. január 1-tõl öt éves korig terjedõ periódusban vagy 100 000 km-ig, bármelyik következik be hamarabb.

8.2.1.

A hatóság az üzemben tartás megfelelõségének hivatalos ellenõrzését minden lényeges, a gyártó birtokában levõ információ alapján végezze annak az eljárásnak alapján, amely az 1958. évi Megállapodás 2. Függelékében (E/ECE/324-E/ECE/TRANS/505/Rev.2) meghatározott eljáráshoz hasonló. A 4. Függelék 4/1 és 4/2 ábrái mutatják az eljárást az üzemben tartás megfelelõségének ellenõrzéséhez.

8.2.1.1.

Az üzemben tartott jármûcsaládot meghatározó paraméterek Az üzemben tartott jármûcsaládot olyan alapvetõ tervezési paraméterei alapján határozhatják meg, amelyek a családon belül közösek. Így azok a jármûvek, amelyeknek közös – vagy a tûréshatárokon belül legalább az alább leírt paramétereik – olyannak tekinthetõk, mint amik ugyanahhoz az üzemben tartott jármûcsaládhoz tartoznak: égési folyamat (2 ütemû, 4 ütemû, forgódugattyús); hengerek száma; hengerblokk kialakítása (soros, V, radiális, vízszintesen szemben, más). A hengerek hajlása vagy irányulása nem kritérium. motor tüzelõanyag-ellátásának módszere (pl. közvetlen vagy közvetett befecskendezés); hûtési rendszer típusa (levegõ, víz, olaj); szívási módszer (természetes beszívás, feltöltõs); tüzelõanyag, amelyre a motort tervezték (benzin, diesel, NG, LPG, stb.). Két tüzelõanyagos jármûvek csoportosíthatók ajánlott tüzelõanyagú jármûvel, ha a tüzelõanyagok egyike közös; katalizátoros átalakító típusa (három utas vagy más); részecske-csapda típusa (van vagy nincs); kipufogógáz visszaáramoltatása (van vagy nincs); a legnagyobb motor hengerûrtartalma a családon belül 30 %-kal csökkentve.

8.2.1.2.

A megfelelõség ellenõrzését a közigazgatás végezze a gyártó tájékoztatása alapján. Az ilyen tájékoztatás tartalmazza – de nem ezekre korlátozva – a következõket:

8.2.1.2.1.

A gyártó nevét és címét.

8.2.1.2.2.

Felhatalmazott képviselõjének nevét, címét telefon és fax számát és e-mail címét a gyártó

∗/

COP = Conformity of Production = gyártás megfelelõsége


tájékoztatása szerinti területen. 8.2.1.2.3.

A jármûmodell nevét (neveit) a gyártó tájékoztatásában.

8.2.1.2.4.

Ahol alkalmazható, azoknak a jármûtípusoknak a felsorolása, amelyet a gyártó tájékoztatása tartalmaz, pl. az üzemelõ család-csoportban a 8.2.1.1. bekezdés szerint.

8.2.1.2.5.

A jármû azonosítási számai (VIN) ezekre a jármûtípusokra az üzemelõ család-csoporton belül (VIN elõtagja).

8.2.1.2.6.

Ezeknek a jármûveknek a típus-jóváhagyási az üzemelõ családon belül, beleértve – ahol alkalmazható – minden kiterjesztés számát és helyszíni megoldásokat/visszahívásokat (fejlesztések);

8.2.1.2.7.

Kiterjesztés részleteit, helyszíni megoldásokat/visszahívásokat azokra a típus-jóváhagyásokra, amelyeket a gyártó tájékoztatása tartalmaz (ha a közigazgatás kéri).

8.2.1.2.8.

Az idõtartamot, amelyen túl a gyártó tájékoztatását bekérték.

8.2.1.2.9.

A jármû készítési idejét, amelyet a gyártó tájékoztatása tartalmaz (pl. a jármûvet 2001. évben gyártották).

8.2.1.2.10.

A gyártó által végzett üzemben tartási megfelelõség-ellenõrzésének eljárását, beleértve:

8.2.1.2.10.1. Jármû-elhelyezési módszer; 8.2.1.2.10.2. Jármûkiválasztás módszere és az elutasítás kritériumai; 8.2.1.2.10.3. Vizsgálat típusai és a programhoz alkalmazott eljárások, 8.2.1.2.10.4. A gyártó elfogadási/elvetési kritériumai az üzemelõ család-csoporthoz; 8.2.1.2.10.5. Földrajzi terület(ek), amelyeken belül a gyártó információkat gyûjt. 8.2.1.2.10.6. Alkalmazott mintavétel mérete és mintavételi terv. 8.2.1.2.11. A gyártó által végzett üzemben tartási megfelelõség-ellenõrzésének eljárása tartalmazza: 8.2.1.2.11.1. A jármû azonosítását a programba foglalva (vajon megvizsgálták vagy sem). Az azonosítás tartalmazza: – a modell nevét; – a jármû azonosítási számát (VIN); – a jármû rendszámát; – a gyártás idõpontját; – a használat területét (ahol ismert); – a felszerelt gumiabroncsokat. 8.2.1.2.11.2. Az indokot (indokokat) amiért a jármûvet a mintából elvetik. 8.2.1.2.11.3. A mintában minden egyes jármû üzemi történetét (beleértve minden fejlesztést). 8.2.1.2.11.4. A mintában minden egyes jármû javítási történetét (ahol ismert). 8.2.1.2.11.5. Vizsgálati adatok, beleértve: – vizsgálat idõpontja; – vizsgálat helye; – a jármû km-számlálóján jelzett távolság; – vizsgálati tüzelõanyag jellemzõi (pl. vizsgálati vonatkoztatási vagy piaci tüzelõanyag); – vizsgálati körülmények (hõfok, pára, próbapad tehetetlenségi tömege); – próbapad beállítása (pl. teljesítmény-beállítás); – vizsgálati eredmények (családonként legalább három különbözõ jármû). 8.2.1.2.12. OBD rendszerbõl származó jelzések feljegyzései." 8.2.1.3.

más idetartozó vizsgálatokról és megfigyelésekrõl, amelyeket a gyártó feljegyzett, beleértve –


különösen – az OBD rendszerbõl származó jelzések adatait is. 8.2.2.

A gyártó által összegyûjtött adatok kellõen átfogók legyenek ahhoz, hogy az üzemeltetési jellemzõket felmérhessék a 8.1. bekezdésben meghatározott szokásos feltételek között és a gyártó világpiacra jutásának megfelelõen.

8.2.2.

A gyártó által összegyûjtött információ eléggé átfogó legyen ahhoz, hogy biztosítsa az üzemi teljesítményt a 8.2. bekezdésben meghatározott szokásos használati feltételek között és a gyártó földrajzi környezetére jellemzõ módon. A jelen Elõírás szempontjából a gyártó nem kötelezhetõ a jármûtípus üzemben tartási megfelelõség-ellenõrzésének végrehajtására, ha a típusjóváhagyó hatóságnak kielégítõen bizonyítja, hogy valamely jármûtípus évi világméretû eladása kevesebb, mint évente 10000. Az Európai Unión belül eladott jármûvek esetében a gyártó nem kötelezhetõ a jármûtípus üzemben tartási megfelelõség-ellenõrzésének végrehajtására, ha a típusjóváhagyó hatóságnak kielégítõen bizonyítja, hogy valamely jármûtípus évi eladása világon kevesebb, mint évente 5000.

8.2.3.

Ha I típusú vizsgálatot kell elvégezni, és a jármû típusjóváhagyását egyszer vagy kétszer kiterjesztették, a vizsgálatokat mind az eredeti tájékoztató csomagban leírt jármûvön, mind a kiterjesztéshez tartozó tájékoztató csomagban leírt jármûvön végezzék el.

8.2.3.1.

A jármû megfelelõségének ellenõrzése az I típusú vizsgálathoz Ha a hatóság már kiválasztotta, a gyártó ne végezzen semmilyen beállítást a kiválasztott jármûvön. Hibrid elektromos jármûnél (HEV), a vizsgálatokat a 14. Mellékletben meghatározott feltételek között végezzék el:

8.2.3.1.1.

–

OVC jármûveknél, a szennyezõk kibocsátásának mérését az OVC hibrid jármûvekre vonatkozó I típusú vizsgálat B feltételei szerint elõkészített jármûvön végezzék el.

–

NOVC jármûveknél, a szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, mint a NOVC jármûveknél alkalmazott I típusú vizsgálatban.

Válasszanak ki három jármûvet véletlen módon a sorozatból és vizsgálják meg úgy, ahogy az 5.3.1. bekezdés leírja. A romlási tényezõt ugyanígy használják. A határértékeket az 5.3.1.4. bekezdés tartalmazza.

8.2.3.1.1.1. Regeneráló rendszer esetén – amint azt a 2.20. bekezdés meghatározza – az eredményt szorozzák meg a 13. Mellékletben meghatározott eljárással nyert a Ki tényezõvel akkor, amikor a típusjóváhagyást kiadják. A gyártó kérésére vizsgálatot végezhetnek közvetlenül a regenerálás befejezése után. 8.2.3.1.2.

Ha a hatóság elégedett a termelésnek azzal a normál szórásával, amelyet a gyártó adott a fenti 8.2.1. bekezdés alapján, a vizsgálatot az 1. Függelék szerint végezzék el. Ha a hatóság elégedetlen a termelésnek azzal a normál szórásával, amelyet a gyártó adott a fenti 8.2.1. bekezdés alapján, a vizsgálatot a 2. Függelék szerint végezzék el.

8.2.3.1.3.

A sorozatgyártást megfelelõnek vagy nem megfelelõnek ítéljék a jármûvek mintavételes vizsgálata alapján, egyszer megfelelt döntést érve el minden szennyezõre, vagy nem felelt meg döntést hozva egy szennyezõre, a megfelelõ Függelékben alkalmazott vizsgálati kritériumok alapján. Ha "alkalmas" döntés született egy szennyezõre, ezt nem változtatja meg más olyan kiegészítõ vizsgálat, amelyet másik szennyezõre vonatkozó döntéshez végeztek el. Ha "nem alkalmas" döntés született minden szennyezõre és "nem hibás" döntés egy szennyezõre, egy másik jármûvön is végezzenek vizsgálatot (lásd az alábbi 2. ábrát).

8.2.3.2.

A 4. Melléklet 3.1.1. bekezdésének követelményei ellenére a vizsgálatokat elvégezhetik olyan


jármûvön is, amelyik egyenesen a gyártószalagról jön. 8.2.3.2.1.

A gyártó kérésére azonban a vizsgálatokat elvégezhetik olyan jármûvön is, amely – legfeljebb 3000 km-t futott, szikragyújtású motorral szerelt jármû, – legfeljebb 15000 km-t futott kompressziós gyújtású motorral szerelt jármû. Mindkét esetben a bejáratási eljárást a gyártó végezze el, aki ne végezzen azonban semmilyen beállítást ezen a jármûvön.


2. Ábra 3 jármû vizsgálata Vizsgálati statisztika kiszámítása A megfelelõ Függelék szerint a vizsgálati statisztika a sorozatot legalább egy szennyezõre "nem alkalmas"-nak minõsíti

igen

Sorozat elutasítva

Nem Nem

A megfelelõ Függelék szerint a vizsgálati statisztika a sorozatot legalább egy szennyezõre "alkalmas"-nak minõsíti Igen "Alkalmas" minõsítést értek el egy vagy több szennyezõ tekintetében Igen "Alkalmas" minõsítést értek el minden szennyezõre

Sorozat elfogadva

Nem További jármû vizsgálata

8.2.3.2.2.

Ha a gyártó bejáratott jármûvet kíván ("x" km, ahol x ≤ 3000 km a szikragyújtású motorral szerelt jármûnél és x ≤ 15000 km kompressziós gyújtású jármûnél), az eljárás a következõ: (a) a szennyezõ emissziókat (I típus) mérjék nulla és "x" km-nél az elsõ vizsgált jármûvön, (b) számítsák ki az emisszió növekedési együtthatóját nulla és "x" km között minden szennyezõre: Emisszió "x" km-nél / Emisszió nulla km-nél Ez kevesebb lehet, mint 1. (c) a többi jármûvet ne járassák be, de a nulla km-nél mért emissziót szorozzák meg a növekedési együtthatóval. Ebben az esetben a figyelembe vett értékek: (i) az elsõ jármûre "x" km-nél mért érték (ii) a többi jármûre nulla km-nél mért érték szorozva a növekedési együtthatóval.

8.2.3.2.3.

Mindezeket a vizsgálatokat kereskedelmi tüzelõanyaggal végezzék el. A gyártó kérésére azonban a 10. Mellékletben leírt referencia tüzelõanyag használhatják: (i) Ha a III típusú vizsgálatot elvégezték, végezzék el azt minden I típusú vizsgálatra kiválasztott jármûvön. Az 5.3.3.2. bekezdésben megállapított feltételeket teljesíteni kell. hibrid elektromos jármûveknél (HEV) a vizsgálatot a 14. Melléklet 5. bekezdése szerint végezzék el. (ii) ha IV típusú vizsgálatra van szükség, azt a 7. Melléklet 7. bekezdése szerint végezzék el.


8.2.4.

Ha a 7. Melléklet szerint vizsgálnak, az átlagos párolgási emisszió minden a jóváhagyott típus minden jármûgyártmányára legyen kevesebb, mint az 5.3.4.2. bekezdés határértéket.

8.2.5.

A futószalag végén szokásos vizsgálatnál a jóváhagyás birtokosa mintavétellel bizonyíthatja a megfelelõséget olyan jármûveken, amelyek megfelelnek a 7. Melléklet 7. bekezdésének.

8.2.6.

Fedélzeti diagnosztikák (OBD) Az OBD mûködõképességének ellenõrzését a következõk szerint végezzék:

8.2.6.1.

Ha a jóváhagyó hatóság úgy határozza meg, hogy a termelés minõsége nem kielégítõ, válasszon ki egy jármûvet véletlen módon a sorozatból és vesse alá a 11. Melléklet 1. Függelékében leírt vizsgálatnak. Hibrid elektromos jármûveknél (HEV), a vizsgálatokat a 14. Melléklet 9. bekezdésében meghatározott feltételek között végezzék el.

8.2.6.2.

A termelés megfelelõ, ha ez a jármû megfelel a 11. Melléklet 1. Függelékében leírt vizsgálat követelményeinek.

8.2.6.3.

Ha a sorozatból kivett jármû nem felel meg a 8.2.6.1. bekezdés követelményeinek, vegyenek ki véletlen módon a sorozatból négy további mintát, és vessék alá a 11. Melléklet 1. Függelékében leírt vizsgálatnak. A vizsgálatokat olyan jármûvön is elvégezhetik, ami nem futott többet, 15000 kilométernél.

8.2.6.4.

A termelést megfelelõnek minõsítik, ha legalább három jármû megfelel a 11. Melléklet 1. Függelékében leírt követelményeknek.

8.2.7.

A 8.2.1. bekezdésben hivatkozott ellenõrzés alapján a közigazgatás vagy – döntse el, hogy a jármûtípus vagy jármûcsalád üzemben tartási megfelelõsége kielégítõ és nem igényel beavatkozást; – döntse el, hogy a gyártó által szolgáltatott adatok nem elegendõk a döntéshez és további kiegészítõ információt vagy vizsgálati adatokat kér a gyártótól, vagy – döntse el, hogy a jármûtípus vagy egy jármûcsaládba tartozó jármûtípus(ok) üzemben tartási megfelelõsége nem kielégítõ, és az ilyen jármûtípusokat a 3. Függelék szerint vizsgálják meg. Ha megengedték, hogy a gyártó a 8.2.2. bekezdés szerint ne végezze el bizonyos jármûtípus ellenõrzését, a közigazgatás az ilyen jármûtípusokat a 3. Függelék szerint megvizsgálhatja."

8.2.7.1.

Ha az emissziót ellenõrzõ szerkezetek használata alatt mutatott mûködés megfelelõsége szempontjából az ilyen vizsgálatokat szükségesnek ítélik, az I típusú vizsgálatokat a 4. Függelékben meghatározott statisztikai kritériumoknak megfelelõ vizsgálati eljárást használva végezzék el.

8.2.7.2.

A jóváhagyó hatóság, az együttmûködve gyártóval, válasszon ki egy olyan mintát, az elegendõ távolságot megtett jármûvekbõl, amelyek használata a szokásos körülmények között ésszerûen biztosítható. A gyártóval vitassák meg a jármûvek kiválasztását a mintába, és tegyék lehetõvé részvételét a jármûvek ellenõrzésében.

8.2.7.3.

A jóváhagyó hatóság menedzselése alatt a gyártót felhatalmazzák, hogy ellenõrizze – akár pusztító módon is – a határértékeket meghaladó emissziós szinttel rendelkezõ jármûveket abból a szempontból, hogy mi okozza azt a romlást, ami nem tulajdonítható a gyártónak (pl. ólmozott benzin használata a vizsgálat idõpontja elõtt). Ahol az ellenõrzés eredményei megerõsítik az ilyen okokat, azokat a vizsgálatokat zárják ki az ellenõrzésbõl.

8.2.7.3.1.

Az ilyen vizsgálati eredményeket – a mintán belül – a jármûvek megfelelõségi vizsgálatából zárják ki: amelyeket olyan jóváhagyási bizonyítvány alapján adtak ki, amelyek mutatják a megfelelõséget az A kategória emissziós határértékeivel az Elõírás 05 sorozatszámú módosításainak 5.3.1.4. bekezdésében feltéve, hogy azokat a jármûveket rendszeresen 150 mg/kg (benzin) vagy 350


mg/kg (diesel) kénszintet meghaladó tüzelõanyagot használnak vagy amelyeket olyan jóváhagyási bizonyítvány alapján adtak ki, amelyek mutatják a megfelelõséget az B kategória emissziós határértékeivel az Elõírás 05 sorozatszámú módosításainak 5.3.1.4. bekezdésében feltéve, hogy azokat a jármûveket rendszeresen 50 mg/kg (diesel) kénszintet meghaladó tüzelõanyagot használnak. 8.2.7.4.

Ahol a jóváhagyó hatóság elégedetlen a 4. Mellékletben meghatározott kritériumok szerint elvégzett vizsgálat eredményeivel, az 1958. évi Egyezmény 2. Függelékében meghatározott (E/ECE/324;E/ECE/TRANS/505/Rev.2) hivatkozott helyreállító intézkedéseket terjessze ki azokhoz a jármûtípushoz tartozó jármûvekre is, amelyeket valószínûleg a 3. Függelék 6. bekezdése szerint sújt ugyanaz a hiba. A gyártó helyesbítõ intézkedéseinek tervét a jóváhagyó hatóság hagyja jóvá. A végrehajtásért a gyártó a felelõs. A jóváhagyó hatóság döntésérõl értesítsék az Egyezményben részes Feleket 30 napon belül. A Szerzõdõ Felek megkövetelhetik ennek a helyesbítõ intézkedésnek az alkalmazását minden olyan jármûtípushoz tartozó jármûre, amelyet területükön nyilvántartásba vesznek

8.2.7.5.

Ha egy Szerzõdõ Fél megállapítja, hogy a jármûtípus a 3. Függelék követelményeinek nem felel meg, azonnal értesítse azt az Egyezményben részes Szerzõdõ Felet, amelyik az eredeti típusjóváhagyást kiadta az Egyezmény követelményei szerint. Ekkor – az Egyezmény követelményeitõl függõen – az eredeti jóváhagyást megadó, az Egyezményhez csatlakozott Szerzõdõ Fél tájékoztassa a gyártót, hogy a jármûtípus nem felel meg a követelményeknek és intézkedéseket várnak a gyártótól. A gyártó terjessze be a tájékoztatást követõ két hónapon belül azt az intézkedési tervet, amely megszünteti a hibákat, és amelyek lényege megfelel a 3. Függelék 6.1. – 6.8 bekezdések követelményeinek. Az eredeti típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság két hónapon belül tárgyaljon a gyártóval azért, hogy az intézkedési tervben egyezzenek meg, és végrehajtását biztosítsák. Ha az eredeti típusjóváhagyást kiadó illetékes hatóság megállapítja, hogy nem született megállapodás, az Egyezmény megfelelõ eljárását kezdeményezze.

9.

ELJÁRÁS A JÓVÁHAGYOTT TÍPUSTÓL ELTÉRÕ GYÁRTÁS ESETÉRE

9.1.

A jelen módosítás szerint jóváhagyott jármûtípustól a jóváhagyás megvonható, ha az nem felel meg a fenti 8.1. bekezdésben megállapított követelményeknek vagy, ha a kiválasztott jármû nem felel meg a fenti 8.2. bekezdésben elõírt követelményeknek.

9.2.

Ha az Egyezményhez csatlakozott és a jelen Elõírást alkalmazó valamelyik Szerzõdõ Fél visszavonja a korábban megadott jóváhagyását, errõl haladéktalanul értesítse a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet a jelen Elõírás 2. Mellékletének megfelelõ nyomtatványon.

10.

GYÁRTÁS VÉGLEGES BESZÜNTETÉSE Ha a jóváhagyás birtokosa végleg beszünteti a jelen Elõírás szerint jóváhagyott valamely jármûtípus gyártását, errõl értesítse a jóváhagyási hatóságot. Ez a hatóság az ilyen értesítés kézhezvétele után tájékoztassa errõl az 1958. évi Egyezményhez csatlakozott és a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet a jelen Elõírás 2. Mellékletének megfelelõ értesítéssel.

11.

ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

11.1.

Általános rendelkezések

11.1.1.

A 05 sorozatszámú módosítások hatályba lépésének hivatalos idõpontjától kezdve egyetlen, a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Fél se utasítsa el a jóváhagyás kiadását a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint.

11.1.2.

Új típusjóváhagyások

11.1.2.1.

A 11.1.4., 11.1.5. és 11.1.6. bekezdésektõl függõen a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek csak akkor adjanak ki jóváhagyást, ha a jóváhagyásra bocsátott jármûtípus megfelel a 05


sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás követelményeinek. M kategóriájú vagy N1 kategóriájú jármûveknél ezeket a követelményeket az 5 sorozatszámú módosítások hatályba lépése után kell alkalmazni. A jármûvek feleljenek meg a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdés Táblázatának mind az "A" mind a "B" sorában részletezett határértékeknek az I típusú vizsgálatban. 11.1.2.2.

A 11.1.4., 11.1.5.,11.1.6. és 11.1.7. bekezdések rendelkezéseitõl függõen, a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek adjanak ki jóváhagyást, ha a jóváhagyásra szánt jármûtípus megfelel a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás követelményeinek. 2500 kg tömeggel egyenlõ vagy kisebb tömegû M kategóriájú vagy N1 (I. osztály) kategóriájú jármûvekre ezeket a követelményeket 2005. január 1-tõl kell alkalmazni. 2500 kg tömegnél nagyobb tömegû M kategóriájú vagy N1 (II vagy III osztály) kategóriájú jármûvekre ezeket a követelményeket 2006. január 1-tõl kell alkalmazni. A jármûvek feleljenek meg az I típusú vizsgálatban a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdés Táblázatának "B" sorában részletezett határértékeknek.

11.1.3.

A létezõ típusjóváhagyások érvényessége

11.1.3.1.

A 11.1.4., 11.1.5. és 11.1.6. bekezdésektõl függõen, a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint kiadott jóváhagyások a 05 sorozatszámú módosítások hatályba lépésének idõpontjától, és a 2500 kg tömegnél nagyobb tömegû M kategóriájú vagy N1 (II vagy III osztály) kategóriájú jármûvekre kiadott jóváhagyások 2002 január 1-tõl érvényüket vesztik, hacsak a jelen Elõírást alkalmazó, a jóváhagyást kiadó Szerzõdõ Fél nem értesíti a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet, hogy a jóváhagyott jármûtípus megfelel a fenti 11.1.2.1. bekezdéssel elõírt jelen Elõírás követelményeinek. A 11.1.4., 11.1.5. és 11.1.6. bekezdésektõl függõen, a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint megadott jóváhagyások és a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésének Táblázata "A" sorában megadott határértékek 2006. január 1-tõl hatályukat vesztik a 2500 kg tömeggel egyenlõ vagy kisebb tömegû M kategóriájú vagy N1 (I osztály) kategóriájú jármûvekre, és 2007. január 1-tõl 2500 kg tömegnél nagyobb tömegû M kategóriájú vagy N1 (II vagy III osztály) kategóriájú jármûvekre, hacsak a jelen Elõírást alkalmazó, a jóváhagyást kiadó Szerzõdõ Fél nem értesíti a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet, hogy a jóváhagyott jármûtípus megfelel a fenti 11.1.2.2. bekezdéssel elõírt jelen Elõírás követelményeinek.

11.1.4.

Különleges rendelkezések

11.1.4.1.

2003. január 1-ig a kompressziós gyújtású motorral szerelt és 2000 kg-nál nagyobb tömegû jármûveket, amelyek (i) több mint hat személyt szállítanak (beleértve a vezetõt is), vagy (ii) terepjárók a jármûszerkezetekrõl szóló Közös Határozatok (R.E.3) 3/ 7. Melléklet szerint, az 1.3.1.3.1. és 1.3.1.3.2. bekezdés szempontjából minõsítsék N1 kategóriájú jármûnek.

11.1.4.2.

Közvetlen befecskendezésû kompressziós gyújtású motorral szerelt és hat személynél (beleértve a vezetõt is) többet szállító jármûvek esetében a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint kiadott jóváhagyások 2002. január 1-ig érvényesek maradnak.

11.1.4.3.

A 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás típusjóváhagyásai és abban a megfelelõség ellenõrzésére vonatkozó rendelkezések a 11.1.2.1. és 11.1.3.1. bekezdésben hivatkozott idõpontig alkalmazhatók maradnak.

11.1.4.4.

2002. január 1-tõl a 8. Mellékletben meghatározott VI típusú vizsgálatot alkalmazzák az új M1 kategóriájú és azokra az N1 (I osztály) kategóriájú jármûtípusokra, amelyeket szikragyújtású motorral láttak el. Ezt a követelményt ne alkalmazzák olyan jármûvekre, amelyek több mint hat

3/

TRANS/WP.29/78/Rev.1/Amend.2


személyt (beleértve a vezetõt is) szállítanak vagy olyan jármûvekre, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kilogrammot. 11.1.5.

Fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD)

11.1.5.1.

Szikragyújtású motorral szerelt jármûvek

11.1.5.1.1. Benzinnel üzemeltetett M1 és N1 kategóriás jármûveket szereljenek fel a jelen Elõírás 3.1. 11. Függelékének 3.1. bekezdésben meghatározott fedélzeti diagnosztikai rendszerrel, a 11.1.2. bekezdésben megállapított idõpontoktól kezdve. 11.1.5.1.2. Nem M1 kategóriás jármûveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot és I osztályú N1 kategóriás jármûveket, amelyek állandóan vagy részben LPG tüzelõanyaggal futnak, új típusoknál 2004. október 1-tõl és minden típusnál 2005. július 1-tõl szereljenek fel fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. M1 kategóriás jármûveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot és II és III osztályú N1 kategóriás jármûveket, amelyek állandóan vagy részben LPG tüzelõanyaggal futnak, új típusoknál 2006. január 1-tõl és minden típusnál 2007. január 1-tõl szereljenek fel fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. 11.1.5.2

Kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek

11.1.5.2.1. M1 kategóriás jármûveket, amelyeket nem hat utasnál több utas (beleértve a vezetõ is) szállítására terveztek vagy olyan jármûveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, új típusoknál 2004. október 1-tõl és minden típusnál 2005. július 1-tõl szereljenek fel fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. 11.1.5.2.2. A 11.1.5.2.1. bekezdésbe nem tartozó M1 kategóriás jármûveket azoknak a jármûveknek a kivételével, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, és az I osztályú N1 kategóriás jármûveket új típusoknál 2005. január 1-tõl és minden típusnál 2006. január 1-tõl szereljenek fel fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. 11.1.5.2.3. II és III osztályú N1 kategóriás jármûveket és olyan M1 kategóriás jármûveket, amelyek legnagyobb tömege meghaladja a 2500 kg-ot, új típusoknál 2005. január 1-tõl és minden típusnál 2006. január 1-tõl szereljenek fel fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. 11.1.5.2.4. Ahol a fenti bekezdésekben megadott határidõ elõtt forgalomba helyezett kompresszió gyújtású motorral felszerelt jármûveket fedélzeti diagnosztikai rendszerrel szerelték fel, a 11. Melléklet, 1. Függelék 6.5.3. – 6.5.3.6. bekezdéseinek rendelkezései alkalmazhatók. 11.1.5.3.

A fentiek hatálya alá nem esõ, M1 vagy N1 kategóriába tartozó jármûvek felszerelhetõk fedélzeti diagnosztikai rendszerrel. Ebben az esetben ezek feleljenek meg a 11. Melléklet, 1. Függelék 6.5.3. – 6.5.3.6. bekezdéseiben az OBD-re lefektetett rendelkezéseknek.

11.1.6.

Jóváhagyások a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás szerint

11.1.6.1.

A 11.1.2. és 11.1.3. bekezdés követelményeinek kivételével a Szerzõdõ Felek továbbra is kiadhatnak jóváhagyást olyan jármûvekre és elismerhetik a meglevõ jóváhagyások elismerésének érvényességét, amelyek megfelelnek: (i) (ii)

(iii)

a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás 5.3.1.4.1. bekezdése követelményeinek feltéve, hogy a jármûvet exportra vagy elsõ használatra szánják olyan országba, ahol az ólmozatlan benzin nem kapható széles körben , és a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás 5.3.1.4.2. bekezdése követelményeinek feltéve, hogy a jármûvet exportra vagy elsõ használatra szánják olyan országba, ahol az 50 mg/kg vagy kisebb kéntartalmú ólmozatlan benzin nem kapható széles körben, és a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás 5.3.1.4.3. bekezdése követelményeinek feltéve, hogy a jármûvet exportra vagy elsõ használatra szánják olyan országba, ahol a 350 mg/kg legnagyobb kéntartalmú diesel tüzelõanyag nem kapható


11.1.6.2.

széles körben. A jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek kötelezettségeinek sérelme nélkül a 04 sorozatszámú módosításokat tartalmazó jelen Elõírás szerint kiadott jóváhagyások érvényessége megszûnik az Európai Közösségben: (i) 2001. január 1-tõl minden legfeljebb 2500 kg tömegû M kategóriájú vagy az N1 (I osztály) kategóriájú jármûvekre, és (ii) 2002. január 1-tõl a 2500 kg-nál nagyobb tömegû M kategóriájú vagy az N1 (II és III osztály) kategóriájú jármûvekre, hacsak az a Szerzõdõ Fél, amelyik a jóváhagyást kiadta, nem értesíti a többi a jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felet, hogy a jóváhagyott jármûtípus megfelel a jelen Elõírás követelményeinek, amint azt a fenti 11.1.2.1. bekezdés megállapítja.

11.1.7.

Jóváhagyások, a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás szerint

11.1.7.1.

A 11.1.2.2. és 11.1.3.2. bekezdések követelményeinek kivételével a Szerzõdõ Felek továbbra is kiadhatnak jóváhagyást olyan jármûvekre és elismerhetik a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás 5.3.1.4. bekezdése ("A" kategóriás emisszióra vonatkozó) alapján kiadott jármû-jóváhagyások érvényességét feltéve, hogy a jármûvet exportra vagy elsõ használatra szánják olyan országba, ahol az 50 mg/kg legnagyobb kéntartalmú ólmozatlan benzin nem kapható széles körben.

11.1.7.2.

A jelen Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek kötelezettségétõl eltérõen a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében az "A" kategória emisszióhatárértékeinek megfelelõ jóváhagyások érvényüket vesztik az Európai Közösségben: • 2006. január 1-tõl 2500 kg tömegnél kisebb vagy egyenlõ tömegû M kategóriás jármûvekre vagy N1 (I osztály) kategóriás jármûvekre, és • 2007. január 1-tõl 2500 kg tömegnél nagyobb tömegû M kategóriás jármûvekre vagy N1 (II vagy III osztály) kategóriás jármûvekre, ha csak a Szerzõdõ Fél, amelyik a jóváhagyást kiadta, nem értesíti a jelen Elõírást alkalmazó többi Szerzõdõ Felet, hogy a jóváhagyott jármûtípus megfelel a jelen Elõírás fenti 11.1.2.2. bekezdése követelményeinek.

12.

JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOKÉRT FELELÕS JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁG NEVE ÉS CÍME

MÛSZAKI

SZOLGÁLAT

ÉS

A

Az 1958. évi Egyezményhez csatlakozott és ezt az Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Felek közöljék az Egyesült Nemzetek Titkárságával a jóváhagyási vizsgálatok lefolytatásáért felelõs mûszaki szolgálatok nevét és címét, és annak a hatóságnak a nevét és címét, ahova meg kell küldeni a jóváhagyásról vagy annak kiterjesztésérõl, elutasításáról vagy visszavonásáról, vagy a gyártás végleges beszüntetésérõl szóló, de más országban kiadott értesítéseket. ––––––––––––


1. Függelék GYÁRTÁS MEGFELELÕSÉGÉNEK ELLENÕRZÉSI ELJÁRÁSA, HA A GYÁRTÓTÓL SZÁRMAZÓ, TERMELÉSRE VONATKOZÓ NORMÁL ELTÉRÉS KIELÉGÍTÕ 1.

Ez a Függelék azt az eljárást írja le, amelyet a termelés megfelelõségi ellenõrzéséhez használnak az I típusú vizsgálatban, amikor a gyártótól származó átlagos négyzetes eltérés (normál eltérés) megfelelõ.

2.

Legalább 3 darabból álló mintanagysággal a mintavételi eljárást úgy szabályozzák, hogy 40 % hibás terméknél a vizsgálatban megfelelt tétel valószínûsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 százalék), míg 65 % hibás terméknél az elfogadott tétel valószínûsége 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.

A jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében megadott szennyezõk mindegyikére a következõ eljárást használják (lásd az Elõírás 2. Ábráját). Legyen: L = a szennyezõ határértékének természetes logaritmusa, xi = a mért érték természetes logaritmusa a minta i-k jármûvére, s = a minta normál eltérésének becslése (a mért értékek természetes logaritmusában), n = a minták száma.

4.

Számítsák ki a vizsgálat statisztikáját a mintára, meghatározva – számszerûsítve a határértékekbõl az átlagos négyzetes eltérések összegét – a következõ értéket 1 n ∑ (L − x i ) s i =1

5.

Ekkor:

5.1.

Ha a vizsgálati statisztika nagyobb, mint a "elfogad" döntési küszöb az alábbi 1/1 Táblázatban megadott minta méretére, a szennyezõ "megfelel".

5.2.

Ha a vizsgálati statisztika kisebb, mint a "nem fogad el" döntési küszöb az alábbi 1/1 Táblázatban megadott minta méretére, a szennyezõ "nem felel meg"; egyébként egy további jármûvet vizsgálnak meg, és az egy egységgel nagyobb mintával végzik el a számítást.


1/1 Táblázat A megvizsgált jármûvek összegzett száma (mintanagyság)

"Elfogad" döntés küszöbértéke

"Nem fogad el" döntés küszöbértéke

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32

3.327 3.261 3.195 3.129 3.063 2.997 2.931 2.865 2.799 2.733 2.667 2.601 2.535 2.469 2.403 2.337 2.271 2.205 2.139 2.073 2.007 1.941 1.875 1.809 1.743 1.677 1.611 1.545 1.479 -2.112

-4.724 -4.790 -4.856 -4.922 -4.988 -5.054 -5.120 -5185 -5.251 -5.317 -5.383 -5.449 -5.515 -5.581 -5.647 -5.713 -5.779 -5.845 -5.911 -5.977 -6.043 -6.109 -6.175 -6.241 -6.307 -6.373 -6.439 -6.505 -6.571 -2.112

2. Függelék GYÁRTÁS MEGFELELÕSÉGÉNEK ELLENÕRZÉSI ELJÁRÁSA, HA A GYÁRTÓTÓL SZÁRMAZÓ, TERMELÉSRE VONATKOZÓ NORMÁL ELTÉRÉS NEM KIELÉGÍTÕ VAGY NINCS 1.

Ez a Függelék azt az eljárást írja le, amelyet a termelés megfelelõségi ellenõrzéséhez használnak az I típusú vizsgálatban, amikor a gyártótól származó átlagos négyzetes eltérés (normál eltérés) nem megfelelõ vagy nem áll rendelkezésre.

2.

Legalább 3 darabból álló mintanagysággal a mintavételi eljárást úgy szabályozzák, hogy 40 % hibás terméknél a vizsgálatban megfelelt tétel valószínûsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 százalék), míg 65 % hibás terméknél az elfogadott tétel valószínûsége 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

3.

A jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében megadott szennyezõk mindegyikét lognormális eloszlásúnak tekintik, és a mért értékeket természetes logaritmussá alakítják át. Jelölje m0 és m a mintanagyság minimumát, illetve maximumát (m0 = 3, és m = 32) és jelölje n a minta nagyságát.

4.

Ha a mérések értékeinek természetes logaritmusa sorozatban x1, x2 … xi és L a szennyezõ határértékének természetes logaritmusa, akkor:


di = xi − L

dn =

1 n ∑ di n i =1

és Vn2 =

5.

1 n 2 ∑ (d i − d n ) n i =1

Az 1/2 Táblázat mutatja a "megfelelt" döntés" (An) és a "nem felelt meg" (Bn) döntés küszöböt a mintanagyság szerint. A vizsgálati statisztika a d n Vn viszony, és ezt használják arra, vajon a sorozat megfelelt-e, vagy nem felelt meg, a következõk szerint: m0 ≤ n ≤ m esetén (i)

megfelelt a sorozat, ha dn ≤ An Vn

(ii)

nem felelt meg a sorozat, ha dn ≥ Bn Vn

(iii)

újabb mérés után, ha d A n < n < Bn Vn

6.

Megjegyzések A következõ rekurzív képleteket használják a vizsgálati statisztika egymást követõ értékeinek kiszámításához: 1  1 d n = 1 −  ⋅ d n −1 + d n n  n Vn2

dn − dn   1 = 1 −  ⋅ Vn2−1 +    n  n −1 

(n = 2,3,Κ ;

d1 = d1 ; V1 = 0 )

2


1/2 Táblázat Minimális mintanagyság = 3 Mintanagyság (n)

"Megfelelt" döntés küszöbértéke

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32

-0.80381 -0.76339 -0.72982 -0.69962 -0.67129 -0.64406 -0.61750 0.59135 -0.56542 -0.53960 -0.51379 -0.48791 -0.46191 -0.43573 -0.40933 -0.38266 -0.35570 -0.32840 -0.30072 -0.27263 -0.24410 -0.21509 -0.18557 -0.15550 -0.12483 -0.09354 -0.06159 -0.02892 0.00449 0.03876

"Nem felelt meg" döntés küszöbértéke 16.64743 7.68627 4.67136 3.25573 2.45431 1.94369 1.59105 1.33295 1.13566 0.97970 0.85307 0.74801 0.65928 0.58321 0.51718 0.45922 0.40788 0.36203 0.32078 0.28343 0.24943 0.21831 0.18970 0.16328 0.13880 0.11603 0.09480 0.07493 0.05629 0.03876

3. Függelék MEGFELELÕSÉG-VIZSGÁLATA ÜZEMELÉS KÖZBEN 1.

Bevezetés Ez a Függelék állapítja meg azokat a kritériumokat, amelyekre a jelen Elõírás 8.2.7. bekezdésében hivatkoznak, és amelyek alapján kiválasztják a vizsgálatokhoz a jármûveket az üzemelésük közben végzett megfelelõségi vizsgálathoz.

2.

Kiválasztási kritérium A kiválasztott jármû elfogadásának a kritériumait a jelen Elõírás 2.1 –2.8. bekezdései határozzák meg. Információt jármûvizsgálatokkal és a tulajdonos/jármûvezetõ kikérdezésével gyûjtsenek.

2.1.

A jármûvek ahhoz a jármûtípushoz tartozzanak, amely a jelen Elõírás szerint kapott jóváhagyást és megfelelõségi bizonyítvánnyal rendelkezik az 1958. évi Egyezmény szerint. A Szerzõdõ Felek országában legyenek nyilvántartásba véve.

2.2.

A jármû legalább 15000 km-t fusson, vagy legalább már hat hónapja használják, bármelyik következik be késõbb, és ne legyen több öt évesnél, vagy legfeljebb 80000 km-t fusson be,


bármelyik következik be elõbb. 2.3.

Legyen olyan karbantartási nyilvántartás, amely mutatja, hogy a jármûvet megfelelõen karbantartották a gyártó ajánlása szerint.

2.4.

A jármû ne mutasson túlhasználatra utaló jeleket (pl. versenyzés, túlterhelés, rossz tüzelõanyag, vagy más helytelen használat), vagy más tényezõk (pl. illetéktelen beavatkozás) olyan jelét, amely befolyásolhatja az emisszió-minõséget. OBD rendszerrel felszerelt jármûvek esetében a számítógépben tárolt hibakódot és a futásteljesítményre vonatkozó adatokat vegyék figyelembe. Ha a számítógépben tárolt információk azt mutatják, hogy egy jármûvet tárolt hibakód után tovább üzemeltettek és viszonylag gyorsan nem végezték el a szükséges javítását, ezt a jármûvet ne válasszák ki vizsgálatra.

2.5.

Engedély nélkül ne végezzenek nagyobb javítást a motoron vagy a jármûvön.

2.6.

A tartályban a tüzelõanyag ólom- és a kéntartalma a vonatkozó szabványoknak feleljen meg, és ne legyen nyoma rossz tüzelõanyag használatának. Ellenõrizhetik a kipufogórendszert, stb.

2.7.

Ne legyen semmi olyan jel, ami veszélyeztetheti a laboratóriumi személyzet biztonságát.

2.8.

Minden légszennyezés-csökkentõ rendszer feleljen meg a jóváhagyott típusnak.

3.

Hibamegállapítás és karbantartás A jármûvön a kipufogási emisszió mérése elõtt minden szokásos karbantartást és hiba-megállapítást végezzenek el az alábbi 3.1 – 3.7. bekezdésekben megállapított eljárás szerint.

3.1.

A következõ ellenõrzéseket végezzék el: légszûrõ, ékszíjak, az összes folyadékszint, hûtõsapka, a szennyezés-gátló rendszer minden vákuum- és elektromos vezetékek sértetlenségének ellenõrzése; a gyújtás, tüzelõanyag-mérõ és szennyezés-gátló rendszer elemeinek ellenõrzése a hibás beállítás és/vagy megengedhetetlen beavatkozás szempontjából. Minden eltérést jegyezzenek fel.

3.2.

Az OBD rendszer megfelelõ mûködését ellenõrizzék. Minden rendellenességre utaló jelet az OBD memóriájában jegyezzenek fel, és a nélkülözhetetlen javításokat végezzék el. Ha az OBD rendellenesség-jelzõ ezen az elõkondicionálás alatt rendellenességet jelez, a hibát azonosíthatják és kijavíthatják. A vizsgálatot újra kezdhetik, és a megjavított jármû eredményeit használhatják.

3.3.

A gyújtási rendszert ellenõrizzék, és a hibás alkatrészeket – pl. a gyújtógyertyákat, kábeleket, stb. – cseréljék ki.

3.4.

A kompressziót ellenõrizzék. Ha az eredmény nem kielégítõ, a jármûvet utasítsák el.

3.5.

Ellenõrizzék a motor paramétereit a gyártó adatai szerint, és ha szükséges állítsák be.

3.6.

Ha a jármû a tervszerû karbantartástól 800 km-en belül van, ezt a karbantartást a gyártó utasításai szerint végezzék el. Tekintet nélkül a távolságmérõ kijelzésére, a gyártó kérésére az olaj- és levegõszûrõket kicserélhetik.

3.7.

A jármû elfogadása után a tüzelõanyagot cseréljék ki a megfelelõ emissziós vizsgálathoz szükséges referencia tüzelõanyagra, hacsak a gyártó a piacon kapható tüzelõanyagot nem fogadja el.

3.8.

A 2.20. bekezdésben meghatározott regeneráló rendszerrel felszerelt jármû esetén tételezzék fel, hogy a jármû nem áll közel a regenerálási idõszakhoz. (A gyártó ezt erõsítse meg.)

3.8.1. Ha ez így van, a jármûvet a regenerálás végéig vezessék. Ha regenerálás fordul elõ az emisszió mérése alatt, akkor további vizsgálatokat végezzenek annak bizonyítására, hogy a regenerálás befejezõdött. További vizsgálatot végezzenek ennek bekövetkezése után, és az elsõ és ne vegyék figyelembe a második vizsgálat eredményeit. 3.8.2. A 3.8.1. bekezdés alternatívájaként – ha a jármûnél regenerálás fog kezdõdni – a gyártó kérheti, hogy meghatározott kondicionáló ciklust használjanak azért, hogy biztosítsák ezt a regenerálás (azaz ez nagy sebességet, nagy terhelést igényelhet). A gyártó kérheti, hogy a vizsgálatot közvetlenül a regenerálás vagy a gyártó által megadott


kondicionáló ciklus és a szokásos vizsgálati elõkondicionálás után végezzék el. 4.

Vizsgálat üzemelés közben

4.1.

Ha szükségesnek tartják az ellenõrzést a jármûvön, az emissziós vizsgálatot a jelen Függelék 2. és 3. bekezdésének követelményei szerint kiválasztott, elõkondicionált jármûvön végezzék el a jelen Elõírás 4. Melléklete szerint.

4.2.

OBD rendszerrel ellátott jármûveket a rendellenesség-jelzõ üzemi mûködõképessége szempontjából vizsgálhatják, pl. az emisszió-szint szempontjából (pl., a rendellenesség-jelzõ 11. Mellékletben meghatározott határértékei) a típusra jóváhagyott jellemzõknek megfelelõen.

4.3.

Az OBD rendszert vizsgálhatják például rendellenesség-jelzés nélkül az alkalmazható határértékek feletti emissziós szintek alapján, a rendellenesség-jelzõ szisztematikusan hibás mûködése alapján és azonosíthatják a hibát vagy a rossz elemeket az OBD rendszerben.

4.4.

Ha az elem vagy rendszer úgy üzemel, hogy nem felel meg a típus-jóváhagyási bizonyítványban szereplõ adatoknak és/vagy az ilyen jármûvekre vonatkozó információs csomagnak, és az eltérésre az 1958. évi Egyezmény sem hatalmaz fel, de az OBD hibás mûködést nem jelez, az elemet, vagy rendszert ne cseréljék ki az emissziós vizsgálat elõtt, hacsak nem állapították meg, hogy az elemet vagy rendszert meghamisították, vagy elrontották úgy, hogy az OBD ne jelezhesse a bekövetkezõ hibás mûködést.

5.

Az eredmények kiértékelése

5.1.

A vizsgálati eredményeket a 4. Függelék szerint nyújtsák be kiértékelésre.

5.2.

A vizsgálati eredményeket ne szorozzák meg a romlási tényezõvel.

5.3.

A 2.20. bekezdésben meghatározott regeneráló rendszer esetén – a típusjóváhagyáskor – az eredményeket szorozzák meg a Ki tényezõvel.

6.

A helyreállító intézkedések terve

6.1.

Ha több mint egy jármûvet olyannak találnak, amely túlzott kibocsátó, ami vagy – megfelel a 4. Függelék 3.2.3. bekezdése feltételeinek, és ahol mind a közigazgatás, mind a gyártó egyetért, hogy a túlzott emisszió ugyanolyan ok következménye, vagy – megfelel a 4. Függelék 3.2.4. bekezdése feltételeinek, ahol a közigazgatás megállapította, hogy a túlzott emisszió ugyanolyan ok következménye, a közigazgatás kérje fel a gyártót, hogy terjesszen elõ helyreállításra vonatkozó intézkedési tervet a nem megfelelõség kijavítására.

6.2.

A helyreállító intézkedések tervét a fenti 6.1. bekezdésben említett értesítéstõl számított 60 munkanapon belül nyújtsák be a jóváhagyó hatóságnak. A jóváhagyó hatóság 30 munkanapon belül nyilatkozzon a helyrehozó intézkedések tervének jóváhagyásáról vagy elvetésérõl. Ahol azonban a gyártó – az illetékes jóváhagyó hatóság megelégedésére – bizonyítja, hogy a helyreállító intézkedések tervének beterjesztéséhez több idõre van szüksége a hiányosság kivizsgálása miatt, adjanak haladékot.

6.3.

A helyreállító intézkedéseket minden olyan jármûre alkalmazzák, amelyeket valószínûleg ugyanaz a hiba érint. A típus-jóváhagyási okmány módosításának szükségességét mérlegeljék.

6.4.

A gyártó készítsen másolatot a helyrehozó intézkedések tervére vonatkozó értesítésekrõl, õrizzen feljegyzést a visszahívó kampányról, és rendszeresen küldjön helyzet-jelentést a típust jóváhagyó hatóságnak.

6.5.

A helyrehozó intézkedések terve tartalmazza a 6.5.1. – 6.5.11. bekezdésekben meghatározott követelményeket. A gyártó adjon egyedi azonosító nevet és nyilvántartási számot a helyreállító intézkedési tervnek.

6.5.1. A helyreállító intézkedési tervbe foglalt minden egyes jármûtípus leírását.


6.5.2. A jármûvön a megfelelõség érdekében elvégzésre kerülõ jellemzõ módosítások, eltérések, javítások, helyesbítések, beállítások vagy más változtatások leírását, beleértve az adatok és mûszaki tanulmányok rövid összefoglalását, amelyek a gyártó döntését olyan különleges intézkedésekként támogatják, amelyeket a megfelelõség érdekében kell megtennie. 6.5.3. Annak a módszernek a leírását, amellyel a gyártó a jármûtulajdonosokat tájékoztatja. 6.5.4. Ha ilyen van, a megfelelõ karbantartási és használati utasítást, amelyet a gyártó a helyreállító intézkedési tervnek megfelelõ javításra kiválasztás feltételeként kiköt, és a gyártó indokainak magyarázatát, hogy miért rótt ki ilyen feltételeket. Ne állapítsanak meg ilyen karbantartási és használati feltételeket, ha azok bizonyíthatóan nem kapcsolódnak az alkalmatlansághoz és a helyrehozó intézkedésekhez. 6.5.5. Annak az eljárásnak a leírását, amelyet a tulajdonosnak követnie kell az alkalmatlanság kijavítása érdekében. Ez tartalmazza azt az idõpontot, ami után a helyreállító intézkedéseket meg kell tenni, a becsült idõt a javítási szakmunka elvégzéséhez és azt, hogy ezt hol végezhetik el. A javítást célszerûen végezzék el a jármû leszállítása után, észszerû idõn belül. 6.5.6. A jármûtulajdonosoknak szóló tájékoztató egy másolatát. 6.5.7. Annak a rendszernek a rövid leírását, amelyet a gyártó használ arra, hogy megfelelõ elemeket vagy rendszereket szállítson a javító mûvelet teljesítéséhez. Jelezzék mikor állnak rendelkezésre a megfelelõ elemek vagy rendszerek a visszahívás megkezdéséhez. 6.5.8. Minden utasítás másolatát küldjék meg azoknak, akik a javítást elvégzik. 6.5.9. A javasolt helyreállító intézkedések hatásának leírását az emisszióra, a tüzelõanyag-fogyasztásra, az eltérésekre és mindegyik – a helyreállító intézkedések tervével átfogott – jármûtípus biztonságára, az ezeket a következtetéseket alátámasztó adatokkal, mûszaki tanulmányokkal, stb. 6.5.10. Minden más utasítást, jelentést vagy adatot, amelyet a jóváhagyó hatóság szükségesnek ítél a helyreállító intézkedések terv kiértékeléséhez. 6.5.11. Ahol a helyrehozó intézkedési terv visszahívást is tartalmaz, a javítás jegyzõkönyvezésének módszerét ismertetõ leírást is terjesszenek be a jóváhagyó hatóságnak. Ha címkét is használnak, annak egy példányát is terjesszék be. 6.6.

A gyártó a javasolt módosítást, javítást vagy változtatást tartalmazó elemek és jármûvek jól tervezett és szükséges vizsgálataira kötelezhetõ a módosítás, javítás vagy változtatás hatásának bizonyítása érdekében.

6.7.

A gyártó felelõs azért, hogy minden visszahívott és megjavított jármû, és a javítást végzõ mûhely jegyzõkönyvét megõrizzék. A jóváhagyó hatóság a jegyzõkönyvekhez a helyreállító intézkedések megvalósulásától számított öt éven át– kérésre – hozzáférhessen.

6.8.

A gyártó adjon bizonyítványt a jármûtulajdonosnak a javításról és/vagy módosításról, vagy az új berendezés beszerelésérõl. ––––––––––––-


4. Függelék STATISZTIKAI ELJÁRÁS ÜZEMELÕ JÁRMÛ MEGFELELÕSÉGÉNEK VIZSGÁLATÁHOZ 1.

Ez Függelék írja le azt az eljárást, amelyet a jóváhagyott típusnak megfelelõ üzemelõ jármûre vonatkozó követelmények ellenõrzéséhez alkalmaznak az I típusú vizsgálatban.

2.

Két különbözõ eljárást kell követni: (i) az egyik a mintában túlzott emisszió-értéket mutató jármûvek kezelésére (lásd az alábbi 3. bekezdést) vonatkozó eljárás, (ii) a másik a teljes mintára (lásd az alábbi 4. bekezdést) vonatkozik.

3.

A MINTÁBAN TÚLZOTT EMISSZIÓS ÉRTÉKET MUTATÓ JÁRMÛVEK KEZELÉSE

3.1.

A jármûvet akkor nevezik túlzott emissziót mutató jármûnek, ha a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében megállapított határérték bármelyik szabályozott alkotórésze jelentõsen megnõ.

3.

A MINTÁBAN TÚLZOTT EMISSZIÓS ÉRTÉKET MUTATÓ JÁRMÛVEK KEZELÉSE 1/

3.1.

Minimum három és maximum a 4. bekezdés eljárásában meghatározott mintanagysággal egy jármûvet véletlen módon kivesznek a mintából, és a szabályozott emissziót megmérik azért, hogy megállapítsák van-e túlzott kibocsátó.

3.2.

A jármûvet akkor mondják túlzott kibocsátónak, ha vagy a 3.2.1. bekezdésben vagy a 3.2.2. bekezdésben megadott feltételeknek felel meg.

3.2.1.

Olyan jármû esetében, amelynek az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának A sorában megadott határértékek szerint adtak típusjóváhagyást, a túlzott kibocsátó az a jármû, ahol az alkalmazható határértéket bármely szabályozott szennyezõre 1,2 tényezõvel túllépik.

3.2.2.

Olyan jármû esetében, amelynek az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának B sorában megadott határértékek szerint adtak típusjóváhagyást, a túlzott kibocsátó az a jármû, ahol az alkalmazható határértéket bármely szabályozott szennyezõre 1,5 tényezõvel túllépik.

3.2.3.

Különleges esetben olyan jármûnél, hol a "közbensõ zónán" belül emissziót mérnek bármely szennyezõvel. 2/

3.2.3.1. Ha a jármû megfelel e bekezdés feltételeinek, a túlzott emissziót kell meghatározni, és ezután másik jármûvet vegyenek ki véletlen módon a mintából. 3.2.3.2. Ha egynél több jármû megfelel e bekezdés feltételeinek, a közigazgatás és a gyártó határozza meg, vajon mindkét jármûnél a túlzott emisszió ugyanannak az oknak a következménye vagy sem. 3.2.3.2.1.Ha a közigazgatás és a gyártó együtt egyetért, hogy a túlzott emisszió oka ugyanaz, a mintát tekintsék úgy mint hibásat és alkalmazzák a 3. Függelék 6. bekezdésében körvonalazott javítási intézkedési tervet. 3.2.3.2.2.Ha a közigazgatás és a gyártó nem ért egyet abban, hogy vajon a túlzott emisszió oka egyetlen jármûtõl származik-e vagy több mint egy jármûnél az ok ugyanaz, vegyenek ki másik jármûvet véletlen módon a mintából, feltéve, hogy még nem érték el a legnagyobb mintanagyságot. 3.2.3.2.3.Ha csak egy, e bekezdés feltételeinek megfelelõ jármûvet találtak, vagy egynél több jármûvet 1/

2/

Azoknak az üzembetartási adatoknak az alapján, amelyeket 2003. december 31. elõtt kell megadni, e bekezdés követelményeit áttekinthetik és megállapíthatják (a) vajon a túlzott kibocsátó meghatározás szükséges-e felülvizsgálni olyan jármûvek tekintetében, amelyekre az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának B sora szerint adtak ki típusjóváhagyást, (b) vajon a túlzott kibocsátók azonosítására vonatkozó eljárást módosítsák-e, (c) vajon az üzembetartás megfelelõségi vizsgálatára vonatkozó eljárást helyettesítsék-e megfelelõ idõben új statisztikai eljárással. Ha megfelelõ, a szükséges módosításokat javasolják. Bármely jármûnél a következõk szerint határozzák meg a "közbensõ zónát": a jármû vagy a 3.2.1. bekezdésben, vagy a 3.2.2. bekezdésben megadott feltételeknek feleljen meg. Azon felül, ugyanarra a szabályozott szennyezõre a mért érték legyen alatta annak a szintnek, amelyet az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának "A" sorában megadott ugyanannál a szabályozott szennyezõ határértéke és a 2,5 tényezõ szorzatból meghatároztak.


találtak és a közigazgatás és a gyártó egyetért, hogy ezek különbözõ okok következményei, vegyenek ki másik jármûvet a mintából véletlen módon, feltéve, hogy még nem érték el a legnagyobb mintanagyságot. 3.2.3.4. Ha a legnagyobb mintanagyságot elérték és csak egy, e bekezdés követelményeinek megfelelõ olyan jármûvet találtak, ahol a túlzott emisszió oka ugyanaz, a mintát tekintsék úgy, mint ami megfelelt e Függelék 3. bekezdése követelményeinek. 3.2.3.5. Ha, bármikor, a kezdeti minta kifogyott, tegyenek hozzá a kezdeti mintához másik jármûvet, és ezt a jármûvet vegyék ki a mintából. 3.2.3.6. Bármikor is vesznek ki másik jármûvet a mintából, alkalmazzák e Függelék 4. bekezdésének statisztikai eljárását a megnövelt mintára. 3.2.4.

Különleges esetben olyan jármûnél, hol a "hiba-zónán" belül emissziót mérnek bármely szennyezõvel. 3/

3.2.4.1. Ha a jármû megfelel e bekezdés feltételeinek, a közigazgatás határozza meg a túlzott emisszió okát, és másik jármûvet vegyen ki véletlen módon a mintából. 3.2.4.2. Ahol egynél több jármû megfelel e bekezdés feltételének, és a közigazgatás meghatározza, hogy a túlzott emisszió ugyanazon ok következménye, tájékoztassa a gyártót a hibásnak tekintett mintáról, a döntésre vonatkozó indokokkal és a 3. Függelék 6. bekezdésében körvonalazott javítási intézkedési tervvel együtt. 3.2.4.3. Ha csak egy jármû megfelel e bekezdés feltételeinek, vagy ha egynél több jármûvet találtak és a közigazgatás úgy határozott, hogy ez különbözõ okok következménye, mási jármûvet vegyenek ki véletlen módon a mintából, feltéve, hogy még nem érték el a legnagyobb mintanagyságot. 3.2.4.4. Ha a legnagyobb mintanagyságot elérték és csak egy, e bekezdés követelményeinek megfelelõ olyan jármûvet találtak, ahol a túlzott emisszió oka ugyanaz, a mintát tekintsék úgy, mint ami megfelelt e Függelék 3. bekezdése követelményeinek. 3.2.4.5. Ha, bármikor, a kezdeti minta kifogyott, tegyenek hozzá a kezdeti mintához másik jármûvet, és ezt a jármûvet vegyék ki a mintából. 3.2.4.6. Bármikor is vesznek ki másik jármûvet a mintából, alkalmazzák e Függelék 4. bekezdésének statisztikai eljárását a megnövelt mintára. 3.2.5.

Bármikor is nem találják a jármûvet túlzott kibocsátónak, vegyenek ki másik jármûvet a mintából véletlen módon.

3.3.

Ha ugyanolyan ok miatt egy jármûnél túlzott emissziót találnak, vizsgálják meg a hiba okát.

3.4.

Ha ugyanolyan ok miatt találnak túlzott emissziót több jármûnél, a minta hibás.

3.5.

Ha túlzott emissziót találnak egy jármûnél, vagy túlzott emissziót találnak – de különbözõ okok miatt – több jármûnél, a mintanagyságot egy jármûvel növeljék meg, hacsak nem érték már el a legnagyobb mintanagyságot.

3.5.1.

Ha az egy jármûvel megnövelt mintanagyságban ugyanolyan ok miatt találnak túlzott emissziót, a minta hibás.

3.5.2.

Ha a legnagyobb mintanagyságban csak egy túlzott emissziót mutató jármûvet találnak, ahol a túlzott emisszió oka ugyanaz, a mintát a jelen Függelék 3. bekezdése szempontjából tekintsék megfelelõnek.

3.6.

Valahányszor a mintát a 3.5. bekezdés követelményei szerint megnövelik, az alábbi 4. bekezdés statisztikai eljárását alkalmazzák a megnövelt mintára.

3/

Bármely jármûnél, a "hiba-zónát" a következõk szerint határozzák meg: Bármely szabályozott szennyezõnél a mért érték meghaladja azt a szintet, amelyet az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának "A" sorában megadott ugyanannál a szabályozott szennyezõ határértéke és a 2,5 tényezõ szorzatból meghatároztak.


4.

ELJÁRÁS KÜLÖN ÉRTÉKELÉS NÉLKÜL A MINTÁBAN TÚLZOTT EMISSZIÓT MUTATÓ JÁRMÛVEKNÉL

4.1.

Legalább 3 darabból álló mintanagysággal a mintavételt úgy végezzék, hogy 40 % hibás terméknél a vizsgálatban megfelelt rész valószínûsége 0,95 (a gyártó kockázata = 5 százalék), míg 65 % hibás terméket elfogadott rész valószínûsége 0,1 (a fogyasztó kockázata = 10 %).

4.2.

A jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésének Táblázatában megadott szennyezõk mindegyikére a következõ eljárást használják (lásd az alábbi 4/1 ábrát) ahol: L = a szennyezõ elõírt határértéke, xi = a mért érték a minta i-k jármûvére, n = a mintadarabok száma.

4.3.

Kiszámítják a "nem megfelelõ" jármûvek – azaz xi > L – számát meghatározó vizsgálati statisztikát a mintára.

4.4.

Ekkor: (i) (ii) (iii)

Ha a vizsgálati statisztika nem lép túl az alábbi 4/1 Táblázatban megadott mintanagyság "megfelelt" döntési számán, a szennyezõre "megfelelt" a döntés. Ha a vizsgálati statisztika egyenlõ vagy túllépi az alábbi 4/1 Táblázatban megadott mintanagysághoz tartozó "nem felelt meg" döntési küszöböt, a szennyezõre "nem felelt meg" a döntés. Egyébként egy további jármûvet vizsgáljanak meg és alkalmazzák az eljárást egy további egységgel megnövelt mintára.

A következõ Táblázatban a "megfelelt" és "nem felelt meg" döntési küszöböt számították ki az ISO 8422:1991 nemzetközi szabvány szerint. 5.

A mintát úgy tekintsék, mint ami megfelelt a vizsgálatban, ha megfelelt jelen Függelék 3. és 4. bekezdés követelményeinek is.


4/1 Táblázat MINTAVÉTELI TERV ELFOGADÁS / ELVETÉS TÁBLÁZATA TULAJDONSÁGONKÉNT Kumulált mintanagság (n) 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20

"Megfelelt" döntési küszöb 0 1 1 2 2 3 4 4 5 5 6 6 7 8 8 9 9 11

"Nem felelt meg" döntési küszöb ÷ ÷ 5 6 6 7 8 8 9 9 10 11 11 12 12 13 13 12


4/2 Ábra: Üzembetartási megfelelõség vizsgálata – jármû kiválasztása és vizsgálata Minimum 3 jármû vizsgálata

Csökkentsék a mintát 1-el

Nem

Növeljék a mintát 1-el

Túlzott kibocsátõ?

(egy vizsgálat)

Igen Két vizsgálat

Alkalmazzák a vizsgálati statisztikát

Nem Több 1-nél

Igen

Igen Hibás ?

Minta hibás

Igen Ugyanaz az ok?

Nem, vagy bizonytalan

Nem

Nem

Átmegy?

* ha mindkét vizsgálatot teljesíti

Igen

Minta átment*

Igen

Max. mintaméret?


1. Melléklet MOTOR ÉS A JÁRMÛ JELLEMZÕI, ÉS A VIZSGÁLAT LEFOLYTATÁSÁRA VONATKOZÓ TÁJÉKOZTATÁS A jelen tájékoztatót, ha szükséges, három példányban nyújtsák be. Ha rajzok is vannak, azok megfelelõ méretarányúak, kellõen részletesek és A4 formátumúak legyenek, vagy ilyen méretre hajtsák azokat össze. Mikroprocesszoros vezérlés esetén a megfelelõ, mûködésre vonatkozó információt is közöljék. 1. 1.1 1.2. 1.3. 1.3.1. 1.4. 1.5. 1.6. 2. 2.1. 2.2. 3. 3.1.

3.2. 4.

ÁLTALÁNOS ADATOK Gyártmány (a vállalkozó neve) Típus és kereskedelmi leírás (megemlíteni minden változatot) A típus azonosításának módja, ha a jármûvön jelölik: A jelölés elhelyezése: A jármû kategóriája: A gyártó neve és címe: A gyártó meghatalmazott képviselõjének neve és címe: A JÁRMÛ ÁLTALÁNOS SZERKEZETI JELLEMZÕI A típust jellemzõ jármû fényképei és/vagy rajzai: Meghajtott tengelyek (számuk, helyzetük, összekapcsolásuk): TÖMEGEK (kg) (hivatkozzanak a rajzra, ha van) A jármû tömege a felépítménnyel menetkész állapotban (beleértve a hûtõfolyadékot, az olajat, a tüzelõanyagot, a szerszámokat, a pótkereket és a vezetõt), vagy az alváz tömege a vezetõfülkével, ha a gyártó nem készít felépítményt: A mûszakilag megengedett legnagyobb megterhelt tömeg a gyártó nyilatkozata szerint: ENERGIA-ÁTALAKÍTÓ LEÍRÁSA

4.1.

Motor gyártója:

4.1.1. 4.2. 4.2.1. 4.2.1.1. 4.2.1.2. 4.2.1.2.1. 4.2.1.2.2. 4.2.1.3. 4.2.1.4. 4.2.1.5. 4.2.1.6. 4.2.1.7. 4.2.1.8.

A gyártó motorkódja (ahogy az a motoron feltüntetik vagy az azonosítás egyéb módja) Belsõégésû motor A motor jellege: Mûködési elv: szikragyújtású / kompressziós gyújtású / négyütemû / kétütemû 1/ Hengerszám, elrendezés és a hengerek gyújtási sorrendje: Furat 3/ ................................mm Löket 3/ ...............................mm Lökettérfogat 4/....................cm3 Térfogati sûrítési viszony 2/ Az égéstér és a dugattyúfej rajzai: Szokásos alapjárati fordulatszám: 2/ Magas alapjárati fordulatszám: 2/ Szénmonoxid térfogattartalom a kipufogógázokban a motor alapjárati fordulatszámánál (a gyártó elõírásai szerint 2/) ......................... % Legnagyobb nettó teljesítmény … kW, a motor … min-1 fordulatszámánál

4.2.1.9. 1/ 3/ 4/ 2/

Amit nem használnak, töröljék! Ezt az értéket a legközelebbi tizedmilliméterre kell kerekíteni. Ezt az értéket π = 3,1416-tal számítsák és a legközelebbi cm3 értékre kerekítsék. A tûrést adják meg.


4.2.2. 4.2.3. 4.2.4. 4.2.4.1. 4.2.4.1.1. 4.2.4.1.2. 4.2.4.1.3. 4.2.4.1.4. 4.2.4.1.4.1. 4.2.4.1.4.2. 4.2.4.1.4.3. 4.2.4.1.4.4. 4.2.4.1.4.5. 4.2.4.1.5. 4.2.4.1.5.1. 4.2.4.1.5.2. 4.2.4.2. 4.2.4.2.1. 4.2.4.2.2. 4.2.4.2.3. 4.2.4.2.3.1. 4.2.4.2.3.2. 4.2.4.2.3.3.

Tüzelõanyag: benzin, gázolaj, LPG, NG 1/ Vizsgálati oktánszám (RON): Tüzelõanyag-ellátó rendszer: Karburátorral: igen/nem 1/ Gyártmány(ok): Típus(ok): Darabszám: Beállítások 2/: Fúvókák:

Torkok (Venturi-csövek): Úszóház-szint: Az úszó tömege: Tûszelep: Hidegindító berendezés: kézi / automata 1/ Mûködési elv: Mûködési határok / beállítások 1/, 2/ Tüzelõanyag-befecskendezés (csupán kompressziós gyújtás): igen / nem 1/ A rendszer leírása: Mûködési elv: közvetlen befecskendezés / elõkamrás / örvénykamrás 1/ Tüzelõanyag-befecskendezõ szivattyú: Gyártmány(ok) Típus(ok) Legnagyobb tüzelõanyag-szállítás: 1/, 2/ … mm3 / löket vagy ciklus, … fordulat / perc szivattyú fordulatszámnál 1/, 2/ vagy szállítási jelleggörbe ............................................ 4.2.4.2.3.4. Elõbefecskendezési szög: 2/ 4.2.4.2.3.5. Elõbefecskendezési jelleggörbe 2/ 4.2.4.2.3.6. Hitelesítési eljárás: próbapadon / motoron 1/ 4.2.4.2.4. Regulátor 4.2.4.2.4.1. Típus: 4.2.4.2.4.2. Leszabályozási fordulatszám: 4.2.4.2.4.2.1. Leszabályozási fordulatszám terhelés alatt: … (min.-1) 4.2.4.2.4.2.2. Leszabályozási fordulatszám terhelés nélkül: … (min.-1) 4.2.4.2.4.3. Alapjárati fordulatszám: … (min.-1) 4.2.4.2.5. Befecskendezõk: 4.2.4.2.5.1. Gyártmány(ok): 4.2.4.2.5.2. Típus(ok): 4.2.4.2.5.3. Nyitási nyomás: 2/ … kPa/cm2 vagy jelleggörbe 4.2.4.2.6. Hidegindító rendszer 4.2.4.2.6.1. Gyártmány(ok): 4.2.4.2.6.2. Típus(ok): 4.2.4.2.6.3. Leírás: 4.2.4.2.7. Indítási segély 4.2.4.2.7.1. Gyártmány(ok): 4.2.4.2.7.2. Típus(ok):


4.2.4.2.7.3. Leírás: 4.2.4.3. 4.2.4.3.1.

Tüzelõanyag-befecskendezés (csak pozitív gyújtás esetén): igen / nem 1/ A rendszer leírása:

4.2.4.3.2.

Mûködési elv: szívó gyûjtõcsõbe egyetlen vagy több ponton / közvetlen befecskendezés / egyéb (az utóbbit közölje): Ellenõrzõ egység – típus (vagy szám): ) Tüzelõanyag-szabályozó – típus: ) Levegõáramlás-érzékelõ – típus: ) Tüzelõanyag-elosztó – típus: ) Ezek a tájékoztatások folytonos Nyomásszabályozó – típus: ) befecskendezés esetére vonatkoznak; Mikrokapcsoló – típus: ) más rendszer esetében ezekkel Alapjárat szabályozó csavar – típus: ) egyenértékû adatokat kell közölni Fojtószelep (ház) – típus: ) Vízhõmérséklet érzékelõ – típus: ) Levegõhõmérséklet érzékelõ – típus: ) Levegõhõmérséklet kapcsoló – típus: ) Elektromágneses zavarszûrés: leírás és/vagy rajzok … Gyártmány(ok): Típus(ok): Befecskendezõ fúvóka: nyitási nyomása 2/ .........kPa/cm2 vagy befecskendezési jelleggörbe: 2/ Befecskendezési szögérték: Hidegindító berendezés: Mûködési elv(ek): Mûködési határok / beállítások 1/, 2/ Tápszivattyú Nyomás: 2/… kPa vagy jelleggörbe: Gyújtás: Gyártmány(ok: Típus(ok): Mûködési elv: Elõgyújtási jelleggörbe: 2/ Statikus elõgyújtási szög: 2 … fok a felsõ holtpont (FHP) elõtt Megszakító hézag: 2/ Zárási szög: 2/ Gyújtógyertyák: Gyártmány: Típus: Szikraköz: … mm Gyújtótekercs: Gyártmány: Típus: Gyújtási kondenzátor: Gyártmány: Típus: Hûtõrendszer (folyadékhûtés / léghûtés) 1/ Szívórendszer:

4.2.4.3.3. 4.2.4.3.4. 4.2.4.3.5. 4.2.4.3.6. 4.2.4.3.7. 4.2.4.3.7.1. 4.2.4.3.7.2. 4.2.4.4. 4.2.4.4.1. 4.2.5. 4.2.5.1. 4.2.5.2. 4.2.5.3. 4.2.5.4. 4.2.5.5. 4.2.5.6. 4.2.5.7. 4.2.5.8. 4.2.5.8.1. 4.2.5.8.2. 4.2.5.8.3. 4.2.5.9. 4.2.5.9.1. 4.2.5.9.2. 4.2.5.10. 4.2.5.10.1. 4.2.5.10.2. 4.2.6. 4.2.7.


Feltöltõ: van / nincs 1/ Gyártmány(ok): Típus(ok): A rendszer leírása (legnagyobb feltöltési nyomás … kPa, lefúvószelep): Közbensõ visszahûtõ: van / nincs 1/ A szívócsatornák és tartozékaik leírása és rajzai (csillapító kamra, elõmelegítõ berendezés, járulékos levegõ-szívónyílások, stb.): 4.2.7.3.1. A szívó és gyûjtõ csõ leírása (beleértve a rajzokat és/vagy fényképeket: 4.2.7.3.2. Légszûrõ, rajzok: … vagy 4.2.7.3.2.1. Gyártmány(ok): 4.2.7.3.2.2. Típus(ok): 4.2.7.3.3. Szívási hangtompító, rajzok: … vagy 4.2.7.3.3.1. Gyártmány(ok): 4.2.8. Kipufogórendszer: 4.2.8.1. A kipufogórendszer leírása és rajzai: 4.2.9. Szelepvezérlés vagy ezzel egyenértékû adatok: 4.2.9.1. Legnagyobb szelepemelkedések, nyitási és zárási szögek vagy az alternatív elosztó rendszerek vezérlési részletei a holtpontokhoz képest: 4.2.9.2. Referencia beállítási és/vagy a beállítási szelephézag-tartományok: 1/, 2/ 4.2.10. Alkalmazott kenõanyag: 4.2.10.1. Gyártmány: 4.2.10.2. Típus: 4.2.11. Rendszabályok a levegõszennyezés ellen: 4.2.11.1. Berendezés a forgattyúházi gázok visszavezetésére (leírás és rajzok): 4.2.11.2. Járulékos szennyezést csökkentõ berendezések (ha vannak, és máshol nem szerepelnek): 4.2.11.2.1. Katalitikus átalakító (katalizátor): van / nincs 1/ 4.2.11.2.1.1. A katalizátor és elemek száma: 4.2.11.2.1.2. A katalizátor méretei és alakja (térfogata: …): 4.2.11.2.1.3. A katalitikus mûvelet fajtája: 4.2.11.2.1.4. A teljes nemesfémtöltés: 4.2.11.2.1.5. Nemesfém relatív koncentrációja: 4.2.11.2.1.6. Hordozóelem és anyaga): 4.2.11.2.1.7. Cellasûrûség: 4.2.11.2.1.8. A katalizátorház típusa: 4.2.11.2.1.9. A katalizátor elhelyezése (elhelyezés és referencia távolságok a kipufogó rendszerben): 4.2.11.2.1.10. Regeneráló rendszerek / kipufogógázt utókezelõ rendszer módszere, leírás: 4.2.11.2.1.10.1. Az I típusú üzemi ciklus vagy ezzel egyenértékû próbapadi ciklusok száma, amelyek között egy regeneráló fázis lejátszódik az I típusú vizsgálatnak megfelelõ feltételek között ('D' távolság a 13. Melléklet 1. Ábráján): 4.2.11.2.1.10.2. A regeneráló fázisok közti ciklusok számának megállapítására szolgáló módszer leírása: 4.2.11.2.1.10.3. Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák az eltömõdés mértékét (hõmérséklet, nyomás, stb.), amely után sor kerül a regenerálásra: 4.2.11.2.1.10.4. A 13. Melléklet 3.1. bekezdésében leírt vizsgálatban a szerkezet eltömõdését megvalósító módszer leírása: 4.2.11.2.2.11. Az oxigénérzékelõ: típusa: 4.2.7.1. 4.2.7.1.1. 4.2.7.1.2. 4.2.7.1.3. 4.2.7.2. 4.2.7.3.


4.2.11.2.2.11.1. 4.2.11.2.2.11.2. 4.2.11.2.2. 4.2.11.2.2.1. 4.2.11.2.3. 4.2.11.2.3.1. 4.2.11.2.4.

4.2.11.2.5. 4.2.11.2.5.1. 4.2.11.2.5.2. 4.2.11.2.5.3. 4.2.11.2.5.4. 4.2.11.2.5.4.1.

4.2.11.2.5.4.2. 4.2.11.2.5.4.3. 4.2.11.2.5.4.4. 4.2.11.2.7.6.

Az oxigénérzékelõ elhelyezése: Az oxigénérzékelõ szabályozási tartománya: Levegõ-befecskendetés: van / nincs 1/ Típusa (levegõimpulzus, levegõszivattyú): Kipufogógáz-visszavezetés (EGR): van / nincs 1/ Szállítási jelleggörbék (áramlás: …): Párolgási emissziót korlátozó rendszer. A berendezések és behangolási állapotuk részletes leírása: A párolgást korlátozó rendszer rajzai: Az aktív szén tartályának rajza: A tüzelõanyag-tartály rajza, az ûrtartalom és az anyag feltüntetésével: Szilárd anyagrészecske csapda: van / nincs 2/ A részecskecsapda méretei és alakja (ûrtartalom): A részecskecsapda típusa és konstrukciója: A részecskecsapda elhelyezése (referenciatávolságok a kipufogórendszerben): Regenerálási rendszer / módszer. Leírás és rajz: Az I típusú üzemi vagy ezzel egyenértékû próbapadi ciklusok száma, két ciklus között, az I típusú vizsgálat körülményei között bekövetkezõ két regenerálás között (a 13. Melléklet 1. Ábráján 'D' távolság): A regeneráló fázisok közti ciklusok számának megállapítására szolgáló módszer leírása: Azok a paraméterek, amelyek meghatározzák az eltömõdés mértékét (hõmérséklet, nyomás, stb.), amely után sor kerül a regenerálásra: A 13. Melléklet 3.1. bekezdésében leírt vizsgálatban a szerkezet eltömõdését megvalósító módszer leírása: A jármû gyártója következõ kiegészítõ tájékoztatást szolgáltassa azért, hogy felhatalmazza az OBD-kompatibilis csere vagy szerviz-alkatrészek, és a diagnosztikai szerszámok és vizsgáló berendezések gyártóját feltéve, hogy az ilyen tájékoztatás nem intellektuális tulajdonjog, vagy a gyártónál vagy az OEM szállítójánál nem "know-how".

4.2.11.2.7.6.1. A típus leírása és a jármû eredeti típusjóváhagyásakor használt elõkondicionáló ciklusok száma. 4.2.11.2.7.6.2. Az OBD bizonyító-ciklusok típusának a leírása, amelyet az eredeti típusjóváhagyásnál használtak az OBD-vel megfigyelt alkatrészekhez. 4.2.11.2.7.6.3. Olyan átfogó dokumentumot, amely leír minden érzékelt alkatrészt a hibavizsgálathoz tartozó minden stratégiával és MI aktiválásával (rögzített számú vezetési ciklusok vagy statisztikai módszer), beleértve a megfelelõ másodlagosan érzékelt paramétereket az OBDrendszerrel megfigyelt mindegyik alkatrészhez. Minden olyan alkalmazott OBD outputkódot és formát (mindegyikhez magyarázattal), ami az erõátvitel alkatrészeihez kapcsolódó egyedi emisszió és a nem emisszióhoz kapcsolódó alkatrészek listáját, ahol az alkatrész megfigyelését az MI aktiválásának meghatározására használják. Különösen olyan átfogó magyarázatot azokhoz az adatokhoz, amelyeket üzemeléskor a $05 Test ID $21 ad az FF-nek és az adatokhoz, amelyeket $06 szolgáltat. Olyan jármûtípus esetében, amely ISO 15765-4 ‘Road vehicles – Diagnostics on Controller Area Network (CAN) – Part 4: Requirements for emissions-related systems’ kommunikációs kapcsolatot használ, szolgáltassanak átfogó magyarázatot azokhoz az adatokhoz, amelyeket üzemeléskor a $06 Test ID $00 ad az FFnek, minden ID-vel támogatott OBD-nél. 4.2.11.2.7.6.4. E bekezdés szerint szükséges információt – például – olyan táblázat kitöltésével definiálhatnak, amelyet csatoljanak ehhez a melléklethez.


Alkatrész

Katalizátor

MI Megfigyelési Hibavizsgálat Másodlagos Elõaktiválási stratégia kritériuma paraméterek kondicionálás kritériuma Különbség 1 Motor fordulata, Oxigén és 2 terhelése, A/F Két I típusú P0420 érzékelõ 1 és 2 3. ciklus érzékelõk mód, katalizátor ciklus jelei jelei között hõmérséklete Hibakód

4.2.11.2.7. 4.2.11.2.7.1. 4.2.11.2.7.2. 4.2.11.2.7.3. 4.2.11.2.7.3.1. 4.2.11.2.7.3.1.1. 4.2.11.2.7.3.1.2. 4.2.11.2.7.3.1.3. 4.2.11.2.7.3.1.4. 4.2.11.2.7.3.2. 4.2.11.2.7.3.2.1. 4.2.11.2.7.3.2.2. 4.2.11.2.7.3.2.3. 4.2.11.2.7.3.2.4. 4.2.11.2.7.4.

Bizonyító vizsgálat I Típus

Fedélzeti diagnosztikai rendszer (OBD) Leírás és/vagy a hibajelzõ (IM) rajza: Az OBD rendszerrel megfigyelt minden szerkezet felsorolása és célja Ismertetés írásban (általános mûködési elv) az alábbihoz: Szikragyújtású motor Katalizátor megfigyelése: Gyújtáshiba figyelése: Oxigén-érzékelõ megfigyelése: Az OBD rendszerrel megfigyelt más szerkezetek: Kompressziós gyújtású motor Katalizátor megfigyelése: Részecske-csapda megfigyelése: Elektronikus táprendszer megfigyelése: Az OBD rendszerrel megfigyelt más szerkezetek: Az MI mûködésbe lépésének kritériuma (a menetciklusok rögzített száma vagy statisztikai módszer) 4.2.11.2.7.5. Minden OBD output-kódjának és formátumának listája (mindegyik magyarázatával) 4.2.12. LPG tüzelõanyaggal mûködõ rendszer: igen / nem 1/ 4.2.12.1. Jóváhagyási szám: 4.2.12.2. Elektronikus Motorvezérlõ Egység LPG tüzelõanyaghoz: 4.2.12.2.1. Gyártmány(ok): 4.2.12.2.2. Típus: 4.2.12.2.3. Emisszióval kapcsolatos beállítási lehetõségek: 4.2.12.3. További dokumentáció: 4.2.12.3.1. Katalizátor védelmének leírása benzinrõl LPG-üzemre átkapcsoláskor és vissza: 4.2.12.3.2. A rendszer vázlata (elektromos és vákuum-csatlakozás, kiegyenlítõ csõvezeték, stb.): 4.2.12.3.3. A jelkép rajza: 4.2.13. NG tüzelõanyaggal mûködõ rendszer: igen / nem 1/ 4.2.13.1. A jóváhagyási szám a 67. számú Elõírás szerint: 4.2.13.2. Elektronikus Motormûködést vezérlõ Egység NG tüzelõanyaghoz: 4.2.13.2.1. Gyártmány(ok): 4.2.13.2.2. Típus: 4.2.13.2.3. Emisszióval kapcsolatos beállítási lehetõségek:: 4.2.13.3. További dokumentáció: 4.2.13.3.1. Katalizátor védelmének leírása benzinrõl NG üzemmódra átkapcsolásnál és vissza: 4.2.13.3.2. A rendszer vázlata (elektromos kapcsolás, vákuum-csatlakozás, kiegyenlítõ vezeték, stb.): 4.2.13.3.3. A jelkép rajza: 4.3. Hibrid elektromos jármû: igen/nem 1/


4.3.1.

Hibrid elektromos jármû kategóriája: Töltés jármûvön kívülrõl/Töltés nem jármûvön kívülrõl 1/

4.3.2.

Üzemmód kapcsolója:

4.3.2.1.

Választó mód

4.3.2.1.1.

Tisztán elektromos:

igen/nem 1/

4.3.2.1.2.

Tiszta tüzelõnyag-fogyasztás:

igen/nem 1/

4.3.2.1.3.

Hibrid módok:

igen/nem 1/ (ha igen, rövid leírás)

4.3.3.

Az energiatároló készülék rövid leírása: (akkumulátor, áramsûrítõ, lendkerék/generátor ...)

4.3.3.1.

Gyártó: ......

4.3.3.2.

Típus: ......

4.3.3.3.

Azonosítási szám: ......

4.3.3.4.

Elektrokémiai csatoló fajtája: ......

4.3.3.5.

Energia: .......... (akkumulátoroknál: feszültség és kapacitás Aó 2 órában, áramsûrítõknél: J, ...)

4.3.3.6.

Töltõ: fedélzeti / külsõ / nélkül 1/

4.3.4.

Elektromotor (mindegyik elektromotort külön leírni)

4.3.4.1.

Gyártó: .......................................

4.3.4.2.

Típus: .......................................

4.3.4.3.

Elsõdleges alkalmazás: meghajtómotor / generátor

4.3.4.3.1.

Amikor meghajtómotorként használják: monomotor/ multimotor (számuk):

4.3.4.4.

Legnagyobb teljesítmény: ........................ kW

4.3.4.5.

Mûködési elv:

4.3.4.5.1.

egyenáram / váltóáram / fázisok száma:

4.3.4.5.2.

külön gerjesztés / soros / egybeépített 1/

4.3.4.5.3.

szinkron / aszinkron 1/

4.3.5.

Vezérlõegység

4.3.5.1.

Gyártó: ......

4.3.5.2.

Típus: ......

4.3.5.3.


4.3.6.

Áramszabályozó

4.3.6.1.

Gyártó: ......

4.3.6.2.

Típus: ......

4.3.6.3.


4.3.7.

Jármû elektromos hatósugara ...... km (101. számú Elõírás 7. Melléklete szerint):

4.3.8.

Gyártó javaslata az elõkészítésre: ......"

5. 5.1. 5.1.1.

ERÕÁTVITEL Tengelykapcsoló (típus) Legnagyobb átalakítási nyomaték:

van/nincs 1/


5.2. 5.2.1. 5.2.2. 5.2.3. 5.3.

Sebességváltó: Típus: Elhelyezés a motorhoz viszonyítva: A vezérlés módszere: Áttételi viszonyok: Index Maximum a CVT esetén (*) 1 2 3 4, 5 és a többi Minimum a CVT esetén Hátramenet

Áttételi viszony

Végáttétel

Teljes áttétel

(*) CVT = folyamatosan változtatható áttétel 5.4.

Hibrid elektromos jármû

5.4.1.

Hibrid meghajtó rendszer elrendezésének rajzai (motor / elektromotor / erõátvitel kombináció):

5.4.2.

Általános hibrid meghajtó rendszer mûködési elve:...... "

6. 6.1. 6.1.1.

FELFÜGGESZTÉS Gumiabroncsok és kerekek Gumiabroncs/kerék együttes (gumiabroncsoknál a mérete, megjelölése, minimális terhelési kapacitás-indexe, legkisebb sebesség-kategóriájának jelképe; kerekeknél a kerékpánt mérete): Tengelyek 1. tengely: 2. tengely: 3. tengely: 4. tengely:… stb. A gördülõ kerület felsõ és alsó határa: Tengelyek 1. tengely: 2. tengely: 3. tengely: 4. tengely:… stb. Gumiabroncs nyomása a gyártó szerint: … kPa FELÉPÍTMÉNY Ülések: Ülések száma: –––––––––––

6.1.1.1. 6.1.1.1.1. 6.1.1.1.2. 6.1.1.1.3. 6.1.1.1.4. 6.1.2. 6.1.2.1. 6.1.2.1.1. 6.1.2.1.2. 6.1.2.1.3. 6.1.2..1.4. 6.1.3. 7. 7.1. 7.1.1.


2. Melléklet ÉRTESÍTÉS [legnagyobb méret: A4 (210×297 mm)]

E

...1/

Kiadta: a jóváhagyó hatóság neve: ....................................... JÓVÁHAGYÁSÁRÓL 2/ JÓVÁHAGYÁSÁNAK KITERJESZTÉSÉRÕL JÓVÁHAGYÁSÁNAK ELUTASÍTÁSÁRÓL JÓVÁHAGYÁSÁNAK VISSZAVONÁSÁRÓL GYÁRTÁSÁNAK VÉGLEGES BESZÜNTETÉSÉRÕL a motor szennyezõanyag kibocsátásának szempontjából, a 83. számú Elõírás szerint a gépjármûtípus

A jóváhagyás száma: 1. 1.1. 1.1.1. 1.1.2. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 7.1. 8. 9. 10. 10.1. 10.2. 10.3.

11. 12. 1/

2/ 3/

A kiterjesztés száma:

A jármûtípus kategóriája (M1, N1, stb.): hibrid elektromos jármû: igen/nem 2/ Hibrid elektromos jármû kategóriája: Töltés jármûvön kívül/ nem jármûvön kívül 2/ Üzemmód kapcsolója: van / nincs 2/" A motor tüzelõanyag-igénye: benzin, , gázolaj, LPG, NG 2/ A jármû gyári vagy kereskedelmi jele: A jármû típusa: A motor típusa: A gyártó neve és címe: A gyártó képviselõjének neve és címe: A jármû üres tömege: A jármû referencia tömege: A jármû legnagyobb tömege: Az ülõhelyek száma (beleértve a vezetõülést is): Erõátvitel: Kézi vagy automata vagy, folyamatos áttételû sebességváltó: 2/, 3/ A sebességfokozatok száma: Sebességváltó-áttételek: 2/ – I. fokozat N/V: – II. fokozat N/V: – III. fokozat N/V: – IV. fokozat N/V: – V. fokozat N/V: – Végáttétel: Gumiabroncsok: méret-tartomány: dinamikus gördülési sugárhoz tartozó kerület: Meghajtott kerék: elõl, hátul, 4 x 4 2/ A jármûvet jóváhagyásra beterjesztették: A jóváhagyási vizsgálatokkal megbízott mûszaki szolgálat:

Annak az országnak a megkülönböztetõ száma, amelyik a jóváhagyást megadta / kiterjesztette / elutasította / visszavonta (lásd az Elõírás jóváhagyásról szóló rendelkezéseit). Amit nem alkalmaznak, húzzák ki! Automata sebességváltóval ellátott jármûveknél adjon meg minden idevágó adatot.


13. 14. 15. 16. 16.1.

A mûszaki szolgálat vizsgálati jegyzõkönyvének kelte: A mûszaki szolgálat vizsgálati jegyzõkönyvének száma: A jóváhagyás megadták / kiterjesztették / elutasították / visszavonták 2/ Vizsgálat i eredmények I típusú vizsgálat eredményei 2/ Szennyezõ

CO (g/km)

HC (g/km)

NOx (g/km)

HC + NOx (1) (g/km)

Részecskék (1) (g/km)

mért romlási tényezõvel (DF) számított Motor hûtõventillátorának helyzete a vizsgálat alatt: Alsó szél magassága a talaj felett: cm. Ventilátor közepének oldalirányú helyzete: cm. Jármû középvonalától jobbra/balra 2/ (1) Csak kompressziós gyújtású motorhoz (2) A jelen Elõírás 2.20. bekezdésében meghatározott regeneráló rendszerrel ellátott jármûveknél a megmért értékeket szorozzák meg az 13. Melléklet szerint meghatározott Ki tényezõvel. (3) Csak kényszergyújtású motorral ellátott jármûvekhez

16.1.1. LPG vagy NG tüzelõanyaggal táplált jármûvek esetében: 16.1.1.1. Ismételjék meg a Táblázatot minden LPG vagy NG referencia gázra, közölve, hogy az eredményeket mérték vagy számították. A mind benzinnel mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemelõ jármûvek esetén: ismételjék meg a táblázatot benzinre és minden LPG vagy NG tüzelõanyagra. 16.1.1.2. Az alapmotor jóváhagyási száma, ha a jármû egy motorcsalád tagja: 16.1.1.3. A család emissziós eredményeinek "r" tényezõje gázállapotú tüzelõanyag esetén mindegyik szennyezõre: 16.1.2. Kívülrõl tölthetõ hibrid elektromos jármû (OVC) esetében: 16.1.2.1. Ismételjék meg a 14. Melléklet 3.1. és 3.2. bekezdéseiben meghatározott mindkét vizsgálati feltételek táblázatát: 16.1.2.2. Ismételjék meg a 14. Melléklet 3.1.4. és 3.2.4. bekezdéseiben meghatározott súlyozott értékeket. 16.2. 16.3. 16.4. 16.5. 16.5.1. 16.5.2. 16.6.

II típusú vizsgálat 2/: CO … % … min.-1 alapjárati fordulatszámnál (a kipufogónál mérve) III típusú vizsgálat 2/ IV. típusú vizsgálat 2/ … g/vizsgálat V. típusú vizsgálat 2/: Tartósság A tartóssági vizsgálat típusa: 80000 km / nem alkalmazható: 2/ Romlási tényezõk (DF): számított / rögzített 2/ Közölni kell a számértékeket: VI típusú vizsgálat: 2/ CO (g/km)

CH (g/km)

Mért érték

16.7. 16.7.1. 16.7.2. 16.7.3.

OBD vizsgálat Írásos leírás és/vagy a hibajelzõ (MI) rajza: Az OBD rendszerrel megfigyelt minden szerkezeti elem felsorolása és feladata: Írásos leírás (általános mûködési elv) az alábbiakhoz:


16.7.3.1. 16.7.3.2. 16.7.3.3. 16.7.3.4 16.7.3.5. 16.7.3.6. 16.7.3.7. 16.7.4. 16.7.5. 17.

Gyújtáshiba érzékelése: Katalizátor megfigyelése: Oxigén-érzékelõ megfigyelése: Az OBD rendszerrel megfigyelt más szerkezeti elemek: Részecske-csapda megfigyelése: Elektronikus táprendszer megfigyelése: Az OBD rendszerrel megfigyelt más szerkezeti elemek: Az MI mûködésbe lépésének kritériuma (menetciklusok rögzített száma vagy statisztikai módszer) Minden OBD output-kód és –formátum (mindegyiket magyarázattal) felsorolása Emissziós adatok a közúti közlekedésre való alkalmasság vizsgálatához

Vizsgálat CO érték (térfogat %) Alacsony alapjárat Magas alapjárat

18. 19. 20. 21. 22.

Lambda (1)

Motorfordulat (min-1)

Motorolaj hõfoka (°C)

N/A

A katalizátoros átalakító(k) gyártója és típusa, amint azt a jelen Elõírás 1. Mellékletének 4.2.11.2.1. pontja felsorolja A jóváhagyási jel helye a jármûvön: Hely: Dátum: Aláírás: ––––––––––– 2. Melléklet – 1. Függelék OBD – VONATKOZÓ INFORMÁCIÓ

Amint a jelen Elõírás 1. Mellékletében, az információs dokumentum 4.2.11.2.7.6. pontjában, az információt ezen függelékben a jármû gyártója szolgáltatja azért, hogy felhatalmazza az OBD-kompatibilis csere vagy szerviz-alkatrészek, és a diagnosztikai szerszámok és vizsgáló berendezések gyártóját. Nem szükséges, hogy a jármû gyártója ilyen információt szolgáltasson, ha azt intellektuális tulajdonjog, vagy a gyártónál vagy az OEM szállítójánál "know-how" védi. Kérésre ezt a függeléket tegyék hozzáférhetõvé minden érdekelt alkatrész, diagnosztikai szerszám vagy vizsgálati berendezés gyártójának, megkülönböztetés nélkül. 1.

A típus leírása és a jármû eredeti típusjóváhagyásakor használt elõkondicionáló ciklusok száma.

2.

Az OBD bizonyító-ciklusok azon típusának a leírása, amelyet az eredeti típusjóváhagyásnál használtak az OBD-vel megfigyelt alkatrészekhez.

3.

Olyan átfogó dokumentumot, amely leír minden érzékelt alkatrészt a hibavizsgálathoz tartozó minden stratégiával és MI aktiválásával (rögzített számú vezetési ciklusok vagy statisztikai módszer), beleértve a megfelelõ másodlagosan érzékelt paramétereket az OBD-rendszerrel megfigyelt mindegyik alkatrészhez. Minden olyan alkalmazott OBD output-kódot és formát (mindegyikhez magyarázattal), ami az erõátvitel alkatrészeihez kapcsolódó egyedi emisszió és a nem emisszióhoz kapcsolódó alkatrészek listáját, ahol az alkatrész megfigyelését az MI aktiválásának meghatározására használják. Különösen olyan átfogó magyarázatot azokhoz az adatokhoz, amelyeket üzemeléskor a $05 Test ID $21 ad az FF-nek és az adatokhoz, amelyeket $06 szolgáltat. Olyan jármûtípus esetében, amely ISO 15765-4 ‘Road vehicles – Diagnostics on Controller Area Network (CAN) – Part 4: Requirements for emissions-related systems’ kommunikációs kapcsolatot használ, szolgáltassanak átfogó magyarázatot azokhoz az adatokhoz, amelyeket üzemeléskor a $06 Test ID $00 ad az FF-nek, minden ID-vel támogatott OBD-nél. Ezt az információt definiálhatják táblázatban táblázat formájában a következõk szerint:


Alkatrész

Katalizátor

MI Megfigyelési Hibavizsgálat Másodlagos Elõaktiválási stratégia kritériuma paraméterek kondicionálás kritériuma Különbség 1 Motor fordulata, Oxigén és 2 terhelése, A/F Két I típusú P0420 érzékelõ 1 és 2 3. ciklus érzékelõk mód, katalizátor ciklus jelei jelei között hõmérséklete Hibakód

Bizonyító vizsgálat I Típus

____________ 3. Melléklet JÓVÁHAGYÁSI JEL ELRENDEZÉSE B jóváhagyás (A sor)1/ – mind benzinnel (ólommentes) mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ motor gázállapotú szennyezõire elõírt emisszió-szintekre jóváhagyott jármûvek.

a a/2

E11

B a/3

a/3

83RI-052439 a = minimum 8 mm

A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdésének Táblázatában az A sorban (2000) részletezett határértékeknek. B jóváhagyás (B sor) benzinnel (ólommentes) és LPG vagy NG tüzelõanyaggal is mûködõ motor gázállapotú szennyezõire elõírt emisszió-szintek szempontjából jóváhagyott jármûvek.

a a/2

E11

B a/3

a/3

83RII-052439

A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdésének Táblázatában a B sorban (2006) részletezett határértékeknek. C jóváhagyás (A sor) 1/ diesel tüzelõanyaggal mûködõ motor gázállapotú szennyezõi szempontjából elõírt emisszió-szintekre jóváhagyott jármûvek.

1/

Lásd a jelen Elõírás 2.19. és 5.3.1.4 bekezdését.


C a a/2

E11

a/3

a/3

83RI-052439

A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdés Táblázatának A sorában (2000) részletezett határértékeknek. C jóváhagyás (B sor) 1/ diesel tüzelõanyaggal mûködõ motor gázállapotú szennyezõi szempontjából elõírt emisszió-szintekre jóváhagyott jármûvek.

C a a/2

E11

a/3

a/3

83RII-052439

A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdésének Táblázatának B sorában (2005) részletezett határértékeknek. D jóváhagyás (A sor) 1/ LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ motor gázállapotú szennyezõi szempontjából elõírt emisszió-szintekre jóváhagyott jármûvek.

D a a/2

E11

a/3

a/3

83RI-052439

A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdésének Táblázatának A sorában (2000) részletezett határértékeknek. D jóváhagyás (B sor) 1/ LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ motor gázállapotú szennyezõi szempontjából elõírt emisszió-szintekre jóváhagyott jármûvek.

D a a/2

E11

a/3

a/3

83RII-052439


A jelen Elõírás 4. bekezdésének megfelelõ jármûvön feltüntetett fenti jóváhagyási jel mutatja, hogy a jármûtípust az Egyesült Királyságban (E11) hagyták jóvá a 83. számú Elõírás szerint, 052439 számon. A jóváhagyási szám elsõ két számjegye jelzi, hogy a jóváhagyást a 05 sorozatszámú módosításokat tartalmazó 83. számú Elõírás szerint adták meg, és megfelel a jelen Elõírás I típusú vizsgálatra vonatkozó 5.3.1.4. bekezdés Táblázatának B sorában (2005) részletezett határértékeknek. 4. Melléklet I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Kipufogási emisszió ellenõrzése hidegindítás után) 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet írja le a jelen Elõírás 5.3.1. bekezdésében meghatározott I típusú vizsgálati módszert. Ha LPG vagy NG referencia tüzelõanyagot használnak, a 12. Melléklet rendelkezéseit is alkalmazzák. Ha jármûvet a 2.20. bekezdésben meghatározott regeneráló rendszerrel látták el, a 13. Melléklet rendelkezéseit is alkalmazzák.

2.

VIZSGÁLATI CIKLUS GÖRGÕS PRÓBAPADON

2.1.

A ciklus leírása A görgõs teljesítménymérõ próbapadon lefolytatott vizsgálati ciklus a jelen Melléklet 1. Függelékében leírt ciklus legyen.

2.2.

A vizsgálati ciklus lebonyolításának általános feltételei Szükség esetén elõzetes ciklusokat kell lefolytatni annak megállapítására, hogyan kell mûködtetni a gázpedált és a féket ahhoz, hogy az elméleti ciklust – az elõírt határértékeken belül – a lehetõ legjobban megközelíthessék.

2.3.

A sebességváltó használata

2.3.1.

Ha az elsõ sebességfokozatban elérhetõ legnagyobb sebesség 15 km/ó alatt van, akkor a városi ciklushoz a második, harmadik és negyedik sebességfokozatot kell használni (Elsõ Rész) és a városon kívüli ciklushoz pedig (Második Rész) a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozatot. A második, harmadik és negyedik sebességfokozat használható a városi ciklushoz is (Elsõ Rész) és a második, harmadik, negyedik és ötödik sebességfokozat a városon kívüli ciklushoz (Második Rész) akkor, ha a gyártó kezelési utasítása vízszintes úton az indítást a második sebességfokozatban ajánlja, vagy ha a kezelési utasítás az elsõ sebességfokozatot terepáttételként, kúszó vagy vontató áttételnek határozza meg. Azoknál a jármûveknél, amelyek nem érik el a menetciklus folyamán a megkívánt gyorsulást és a legnagyobb sebességértéket, a gázpedált addig mûködtessék teljesen benyomva, amíg újra el nem érik az üzemi ciklus elõírt görbéjét. Az eltéréseket az üzemi ciklustól a vizsgálati jelentésben rögzítsék. Félautomata sebességváltóval rendelkezõ jármûveket a közúton használatos fokozatokban vizsgálják, és a kapcsolót a gyári utasításoknak megfelelõen használják.

2.3.2. 2.3.3.

Automata sebességváltóval szerelt jármûveket a legmagasabb sebességfokozatban (drive) vizsgálják. A gázpedált úgy kezeljék, hogy a gyorsulás a lehetõ legegyenletesebb legyen és biztosítsa, hogy a hajtómû a különbözõ sebességfokozatokat a megszokott rendben kapcsolja. A jelen Melléklet 1. Függelékében feltüntetett fokozat-váltási pontokat ne vegyék figyelembe, és olyan egyenes mentén gyorsítsanak, ami összeköti az alapjárati periódusok végét a következõ állandó sebességû periódus kezdetével. Az alábbi 2.4. bekezdésben foglalt tûréseket be kell tartani.

2.3.4.

Gyorsító (overdrive) fokozattal felszerelt jármûveket – ha ezt a fokozatot a gépjármûvezetõ kapcsolhatja – az elemi városi ciklusban (Elsõ Rész) ne a gyorsító fokozatban, míg a városon kívüli ciklusban (Második Rész) a gyorsító fokozatban vizsgálják.

2.3.5.

A gyártó kérésére olyan jármûtípusnál, ahol a motor üresjárati fordulatszáma nagyobb, mint a


motor fordulatszáma lenne az elemi városi ciklus 5., 12. és 24. mûvelete alatt (Elsõ Rész), a tengelykapcsolót oldhatják a megelõzõ mûvelet alatt. 2.4.

Tûrések

2.4.1.

A kijelzett sebesség és – amikor a jármû fékeit használják – a gyorsítás, az állandó sebesség és a lassítás elméleti sebességei között, ± 2 km/ó tûrés megengedett. Ha a jármû fékezés nélkül az elõírtnál jobban lassul, akkor csupán az alábbi 6.5.3. bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni. Sebességváltás közben az elõírtnál nagyobb sebesség-eltérés elfogadható, feltéve, hogy ilyen egy esetben a tûréseket 0,5 sec-nál nem hosszabb ideig nem lépik túl.

2.4.2.

Az idõ tûrése ± 0,1 sec legyen. Ezeket a tûréseket egyaránt alkalmazhatják az elemi városi ciklusban (Elsõ Rész) az egyes sebességváltások kezdetén és végén1/, valamint a városon kívüli ciklus (Második Rész) 3., 5. és 7. ütemében is.

2.4.3.

A sebesség- és idõtûréseket egyesíteni kell a jelen Melléklet 1. Függelékének megfelelõen.

3.

JÁRMÛ ÉS TÜZELÕANYAG

3.1.

A vizsgált jármû

3.1.1.

A jármûvet vizsgálatra kifogástalan mûszaki állapotban kell átadni. A jármûvet járassák be és a vizsgálat elõtt legalább 3000 km-t fusson.

3.1.2.

A kipufogórendszerben ne legyen olyan szivárgás, ami csökkenti az összegyûjtésre kerülõ gázmennyiséget. Ez utóbbi a motorból kiömlõ gázmennyiséggel legyen egyenlõ.

3.1.3.

Ellenõrizzék a szívórendszer tömítettségét, hogy a porlasztást hamis levegõ beszívása ne befolyásolja.

3.1.4.

A motor és a jármû ellenõrzõ és vezérlõ szerveinek beállítása a gyári elõírásoknak megfelelõ legyen. Ez a követelmény különösen vonatkozik az alapjárati beállításokra (fordulatszám és kipufogógázok CO tartalma), továbbá a hidegindító berendezésre és a kipufogógázokat tisztító rendszerre.

3.1.5.

A vizsgálatra kerülõ jármûvet, vagy szükség esetén az azzal egyenértékû jármûvet – ha kell – szereljék fel olyan készülékkel, amely lehetõvé teszi a teljesítménymérõ próbapad beállításához szükséges jellemzõ paraméterek bemérést, a jelen Melléklet 4.1.1. bekezdésének megfelelõen.

3.1.6.

A vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat ellenõrizheti, hogy a jármû megfelel-e a gyártó által közölt jellemzõknek, továbbá hogy rendeltetésszerû vezetésre alkalmas-e és fõleg azt, hogy képes-e hidegen és melegen indulni.

3.2.

Tüzelõanyag Amikor a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében a táblázat A sorában megadott emissziós határértékeket vizsgálják a jármûnél, a megfelelõ tüzelõanyag feleljen meg a 10. Melléklet 1. bekezdésében, vagy gáznemû tüzelõanyag esetében vagy az 1.1.1. bekezdésben vagy a 10a Melléklet 1.2. bekezdésében megadott jellemzõknek. Amikor a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében a táblázat B sorában megadott emissziós határértékeket vizsgálják a jármûnél, a megfelelõ tüzelõanyag feleljen meg a 10. Melléklet 2. bekezdésében, vagy gáznemû tüzelõanyag esetében vagy az 1.1.2. bekezdésben vagy a 10a Melléklet 1.2. bekezdésében megadott jellemzõknek.

4.

VIZSGÁLÓ BERENDEZÉS

4.1.

Görgõs teljesítménymérõ próbapad

4.1.1.

A teljesítménymérõ próbapad legyen képes a menetellenállás szimulálására az alább felsoroltak

1/

Megjegyzés: a megengedett 1 sec idõ a fokozatváltás idejét és szükség esetén bizonyos mértékû szabadságot tartalmaz a ciklussal való lépéstartáshoz.


valamelyikén belül: – teljesítmény-felemésztõ jelleggörbével rendelkezõ próbapad, azaz olyan dinamométer, amelynek fizikai jellemzõi meghatározott görbét adnak, – próbapad állítható jelleggörbével, azaz olyan dinamométerrel, amelynek legalább két jellemzõje megváltoztatható a terhelési jelleggörbe megváltoztatása érdekében. 4.1.2.

A görgõs teljesítménymérõ próbapad beállítása az idõ elteltével ne változzon. Olyan észlelhetõ rezgéseket ne gerjesszen a jármûvön, amelyek feltételezhetõen hátrányosan befolyásolják a jármû szokásos mûködését.

4.1.3.

Felszereltsége biztosítsa az inercia és a menetellenállás hû utánzását. Kétgörgõs próbapad esetén ezeket a szimulátorokat a mellsõ görgõ hajtsa meg.

4.1.4.

Mérési pontosság

4.1.4.1.

A mért és kijelzett terhelés pontossága ± 5 % legyen.

4.1.4.2.

Meghatározott terhelési jelleggörbéjû görgõs próbapad esetén a terhelés-beállítás pontossága ± 5 % legyen 80 km/ó sebességnél. Változtatható terhelési jelleggörbéjû görgõs próbapad esetén a próbapad-terhelés pontossága – a tényleges menetellenálláshoz viszonyítva – 120, 100, 80 és 60 sebességnél 5 % és 40 km/ó sebességnél 10 % legyen. Ennél kisebb sebességnél a próbapad teljesítmény-felemésztése pozitív legyen.

4.1.4.3.

A forgó részek összes inerciája (beleértve az esetlegesen szimulált inerciát is) ismert legyen és az adott vizsgálathoz elõírt tehetetlenségi osztályhoz viszonyítva ± 20 kg értékhatáron belül maradjon.

4.1.4.4.

A jármû sebességét a görgõ fordulatszámával mérjék (kétgörgõs próbapad esetében a mellsõ görgõével). A mérési pontosság ± 1 km/ó 10 km/ó sebesség felett.

4.1.5.

A teljesítmény-felemésztés jelleggörbéjének és az inerciának a beállítása

4.1.5.1.

Meghatározott terhelési jelleggörbéjû görgõs próbapad: a terhelés-szimulátort úgy szabályozzák be, hogy a meghajtó kerekeken átadott teljesítményt 80 km/ó állandó sebességnél eméssze fel, és a felemésztett teljesítményt 50 km/ó sebességnél regisztrálják. A terhelés megállapításának és beállításának módját a 3. Függelék tartalmazza.

4.1.5.2.

Változtatható terhelési jelleggörbéjû görgõs próbapad: a terhelés-szimulátort úgy állítsák be, hogy a meghajtó kerekeken átadott teljesítményt 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/ó állandó sebességnél eméssze fel. A terhelések megállapításának és beállításának módját a Melléklet 3. Függeléke tartalmazza.

4.1.5.3.

Inercia Elektromos inercia-szimulátoros teljesítménymérõ próbapadok esetén bizonyítani kell a mechanikus inercia-szimulátor rendszerrel való egyenértékûséget. Az egyenértékûség bizonyításának módját a 4. Függelék tartalmazza.

4.2.

Kipufogógáz-mintavevõ rendszer

4.2.1.

A kipufogógáz-gyûjtõ rendszer rendeltetése az, hogy lehetõvé tegye a szennyezõ kipufogógázok valós tömeg-emissziójának mérését. A rendszer, amelyet alkalmazni kell, az állandó térfogatú mintavevõ rendszer (CVS). Ez megköveteli a kipufogógázok folyamatos hígítását környezeti levegõvel, ellenõrzött feltételek között. A kibocsátott gázok tömegének állandó térfogatú mintavételi elve szerinti mérésének két feltételt kell teljesíteni: mérni kell a kipufogógázok és a hígító levegõ keverékének összes térfogatát, és gyûjtsék folyamatosan az elemzéshez az ezzel a térfogattal arányos mintát. A kibocsátott gáz tömegét a minták koncentrációiból határozzák meg, amelyeket a környezeti levegõt szennyezõ gáztartalom és a vizsgálat alatt átáramoltatott összegezett gáz mennyisége szerint helyesbítsenek. A szennyezõ anyagrészecskék emissziós szintjét úgy határozzák meg, hogy alkalmas szûrõket használnak a részecskék összegyûjtésére a teljes vizsgálat alatt átáramoltatott gáz arányos


részébõl, és azok mennyiségét súlyméréssel határozzák meg a 4.3.1.1. bekezdés szerint. 4.2.2.

A mérõrendszerben az áramlás mértéke elég legyen vízlecsapódás kiküszöbölésére, amely a jelen Melléklet 5. Függelékében meghatározott vizsgálat körülményei között elõfordulhat.

4.2.3.

Az 5. Függelék példaként bemutatja az állandó térfogatú mintavevõ rendszer három olyan típusát, amelyek kielégítik a jelen Melléklet követelményeit.

4.2.4.

A mintavevõ szonda S2 pontjában a gáz/levegõ keverék homogén legyen.

4.2.5.

A szonda vegyen hiteles mintát a higított kipufogógázokból.

4.2.6.

A rendszer gázszivárgástól mentes legyen. Felépítése és anyaga olyan legyen, hogy a rendszer ne befolyásolja a higított kipufogógázok szennyezõdésének a koncentrációját. Ha valamelyik szerkezeti elem (hõcserélõ, fúvó, stb.) megváltoztatja bármelyik gázszennyezõ koncentrációját a higított kipufogógázokban, és ha ez a probléma nem küszöbölhetõ ki, úgy annak a szennyezõnek a mintavételét a szóban forgó szerkezeti elem elõtt kell elvégezni.

4.2.7.

Ha a vizsgált jármû többágú kipufogócsõvel rendelkezik, akkor a csatlakozó csöveket – mûködésének kedvezõtlen befolyásolása nélkül – a jármûhöz lehetõ legközelebbi csõvel kössék össze.

4.2.8.

A statikus nyomásváltozások a jármû kipufogócsöve(i) végénél feleljenek meg ± 1,25 kPa értékhatáron belül annak a statikus nyomásváltozásnak, amelyet a próbapadon végrehajtott menetciklus alatt a mûszereknek a kipufogócsõhöz (csövekhez) való csatlakoztatása nélkül mértek. Ha a gyártótól a jóváhagyási hatósághoz olyan kérés érkezik írásban, hogy a fentieknél szorosabb tûrés betartása szükséges, akkor olyan mintavevõ rendszert alkalmazzanak, ami a statikus nyomást ± 0,25 kPa határértéken belül tartja. Az ellennyomást a kipufogócsõ végéhez a lehetõ legközelebb vagy ugyanolyan átmérõjû toldatában mérjék. A szelepek, amelyek a kipufogógázok irányítására szolgálnak, gyorsan állíthatók és gyors mûködésûek legyenek.

4.2.9. 4.2.10.

A gázmintákat megfelelõ térfogatú mintavevõ zsákokba gyûjtsék. Ezekben a zsákokban a gázszennyezõ 20 perces tárolás után se változzon ± 2 százaléknál nagyobb mértékben.

4.3.

Elemzõ berendezés

4.3.1.

Követelmények

4.3.1.1.

A gázszennyezõket a következõ mûszerekkel elemezzék: Szénmonoxid (CO) és széndioxid (CO2) elemzés: Az elemzõk nem szétszóró, infravörös sugárzáselnyelõ, NDIR (Non-Dispersive InfraRed) típusú legyen. Szénhidrogén (CH) elemzés – szikragyújtású motor esetén: Az elemzõ lángionizációs FID (Flame Ionisation Detector) típusú legyen, szénatom (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal hitelesítve. Szénhidrogén (CH) elemzés – kompressziós gyújtású motor esetén: Az elemzõ láng-ionizációs típusú legyen, detektorral, szelepekkel, csõvezetékkel, stb., és az egész 463 K (190 °C) ± 10 K hõmérsékletre felfûtve HFID (Heated Flame Ionisation Detector). Hitelesítése szénatom egyenértékben (C1) kifejezett propángázzal történjen. Nitrogénoxid (NOx) elemzés: A nitrogénoxid-elemzõ kémiai lumineszcencia elv alapján mûködõ CLA (Chemi-Luminescent Absorption), vagy nem szétszóró, ibolyántúli rezonanáns abszorpció elvén mûködõ NDUVA (Non Dispersive Ultra-Violet Absorption) típus legyen, mindkettõ NOx - NO átalakítóval. Szilárd anyagrészecskék – A begyûjtött részecskék meghatározása fajsúlyméréssel: A részecskéket minden esetben a minta gázáramában sorba kapcsolt két szûrõvel gyûjtsék össze. Minden egyes szûrõ-párral gyûjtött részecskék mennyisége a következõ legyen:


M=

Vep Vmix m⇒ m = M⋅d Vep ⋅ d Vmix

ahol:

Vep = átáramló térfogat a szûrõkön keresztül; Vmix = áramlás a csatornán keresztül; M = részecske tömeg (g/km); Mlimit = részecske tömeg határértéke (érvényes tömeghatár, g/km); m = a szûrõk által kigyûjtött részecske tömege (g); d = a vizsgálati ciklus alatt futott távolság (km). A szemcseminta arányát (Vep / Vmix) úgy kell beszabályozni, hogy M = Mlimit, 1 ≤ m ≤ 5 mg legyen (amikor 47 mm átmérõjû szûrõket használnak). A szûrõ felülete olyan anyagból készüljön, ami víztaszító és semleges a kipufogógáz összetevõivel szemben (mint pl. fluorkarbon bevonatú üvegszálas vagy ezekkel egyenértékû szûrõk). 4.3.1.2.

Pontosság Az elemzõ készülék mérési tartománya feleljen meg a kipufogógáz-minta szennyezõ anyagainak koncentrációjához szükséges mérési pontosságnak. A mérési hiba ne haladja meg a ± 2 százalékot (az elemzõ belsõ hibája), tekintet nélkül a hitelesítõ gázok valódi értékére. A 100 ppm értéknél kisebb koncentrációk esetén a mérési hiba nem lehet ± 2 ppm értéknél nagyobb. A környezeti levegõmintát ugyanazzal az elemzõvel, megfelelõ tartományban mérjék. Az összes szûrõ súlyának meghatározásához használt mikrogramm mérleg pontossága 5 µg és leolvashatósága 1 µg legyen.

4.3.1.3.

Jégcsapda Az elemzõk elé semmiféle gázszárító készüléket nem szabad beiktatni, hacsak nem bizonyították be, hogy az semmiféle hatással nincs a gázáram szennyezõ tartalmára.

4.3.2.

Kompressziós gyújtású motorra vonatkozó különleges követelmények A folyamatos CH elemzéshez fûtött mintavevõ vezetéket kell használni lángionizációs detektorral (HFID), beleértve a regisztráló készüléket (R) is. A megmért szénhidrogének átlagos koncentrációját integrálással kell meghatározni. A fûtött mintavevõ vezeték hõmérséklete a teljes vizsgálat alatt 463 K (190 °C) ± 10 K hõfokon legyen. A fûtött mintavevõ vezetéket fûtött szûrõvel (FH) lássák el a ≥ 0,3 µm méretû részecskék 99 % hatásfokú kiszûréséhez azért, hogy eltávolítson minden szilárd részecskét az elemzésre kerülõ folytonos gázáramból. A mintavevõ rendszer válaszideje (a mintavevõ szondától az elemzõ beömlõnyílásáig) ne legyen 4 sec-nál hosszabb. A HFID állandó gázáramú (hõcserélõ) rendszerrel együtt kerüljön alkalmazásra, hogy biztosítsa a reprezentatív mintavételt, hacsak nem ellensúlyozzák változtatva a CFV vagy CFO gázáramot. A szilárd részecske mintavevõ egység részei a hígító csatorna, mintavevõ szonda, szûrõ-egység, részáram szivattyú, valamint áramlási mennyiségszabályzók és mérõegységek. A részecskemintavevõ részáramot két, sorba kapcsolt szûrõn vezetik át. A vizsgáló gázáramhoz tartozó mintavevõ szondát úgy kell elhelyezni a hígító részben, hogy az egységes levegõ / kipufogógáz keverékébõl reprezentatív minta-gázáramot vehessenek, és a levegõ / kipufogógáz keverékének 325 K (52 °C) hõmérsékletét ne lépjék túl közvetlenül a részecske-szûrõ elõtt. A gázáram hõmérsékletének ingadozása az áramlásmérõben ne legyen nagyobb ± 3 K-nál, sem az áramlás tömegének ingadozása ne legyen több mint ± 5 %. Ha az áramlás térfogatváltozása a túlzott szûrõterhelés következtében elfogadhatatlanná válik, akkor a vizsgálatot meg kell állítani.


Megismétlés esetén csökkentsék az áramlást és/vagy nagyobb szûrõt alkalmazzanak. A szûrõket a kamrából egy órával a vizsgálat kezdete elõtt vegyék ki. A vizsgálat elõtt a részecskeszûrõket kondicionálják (hõmérséklet és páratartalom tekintetében) porbehatolás ellen védett nyitott kannában – legalább 8 és legfeljebb 56 órán keresztül – légkondicionált kamrában. Ilyen kondicionálás után a még nem szennyezett szûrõk súlyát mérjék meg és felhasználásukig tárolják azokat. Ha a szûrõket nem használják a súlymérõ kamrából történt kivételtõl számított egy órán belül, súlyukat újból le kell mérni. Az egyórás határidõ helyébe léphet a nyolcórás határidõ, ha az alábbi feltétek közül az egyik vagy mindkettõ teljesült: – a stabilizált tömegû szûrõt mindkét végén bedugaszolt és jól tömített szûrõtartóba helyezik és ott tartják; vagy – a stabilizált tömegû szûrõt jól tömített szûrõtartóba helyezik, amelyet haladéktalanul olyan mintavevõ rendszerbe kapcsolnak be, amiben nincs áramlás. 4.3.3.

Hitelesítés Minden elemzõt olyan gyakran kell hitelesíteni, ahogyan szükséges, de mindenképpen a típusjóváhagyási vizsgálat elõtti hónapban, és a jóváhagyott típussal egyezõ kivitelû gyártmány ellenõrzésekor legalább hathónaponként egyszer. A fenti 4.3.1. bekezdésben felsorolt elemzõk hitelesítésére e Melléklet 6. Függelékében leírt eljárást alkalmazzák.

4.4.

Térfogatmérés

4.4.1.

Az állandó térfogatú mintavevõ rendszerben a teljes hígítású kipufogógáz térfogatának mérésére alkalmas rendszer mérési pontossága érje el a ± 2 százalékot.

4.4.2.

Az állandó térfogatú mintavevõ rendszer hitelesítése Az állandó térfogatú mintavevõ rendszer térfogatmérõ készüléket olyan eljárással hitelesítsék, ami biztosítja az elõírt pontosságot és olyan gyakorisággal, ami elég a kívánt pontosság betartásához. A szükséges pontosságot biztosító hitelesítési eljárásra a jelen Melléklet 6. Függeléke mutat be példát. Az eljárásban olyan dinamikus áramlásmérõ készüléket használjanak, amelyik alkalmas az állandó térfogatú mintavevõ vizsgálatban elõforduló nagy áramlási sebességhez. Ennek a készüléknek a pontosságát jóváhagyott nemzeti vagy nemzetközi szabvány bizonyítsa.

4.5.

Gázok

4.5.1.

Tiszta gázok A következõ tiszta gázok álljanak rendelkezésre szükség esetén hitelesítésre, illetve üzemi használatra: – tisztított nitrogén (tisztaság: ± 1 ppm∗/ C, ± 1 ppm CO, ± 400 ppm CO2, ± 0,1 ppm NO). – tisztított szintetikus levegõ: (tisztaság: ± 1 ppm C, ± 1 ppm CO, ± 400 ppm CO2, ± 0,1 ppm NO), oxigéntartalom 18 és 21 térfogatszázalék között). – tisztított oxigén: (tisztaság > 99,5 térfogatszázalék O2). – tisztított hidrogén (héliumot tartalmazó keverék): (tisztaság ± 1 ppm C, ± 400 ppm CO2). – szénmonoxid: (minimális tisztaság 99,5 %) – propán: (minimális tisztaság 99,5 %) Hitelesítõ és ellenõrzõ (span) gázok Az alábbi vegyi összetételû gázkeverékek álljanak rendelkezésre: – C3H8 és tisztított szintetikus levegõ (lásd a jelen Melléklet 4.5.1. bekezdését). – CO és tisztított nitrogén. – CO2 és tisztított nitrogén.

4.5.2.

∗/

ppm = parts per million


–

NO és tisztított nitrogén (Ebben a hitelesítõ gázban az NO2 tartalom nem haladhatja meg az NO tartalom 5 %-át). A hitelesítõ gáz valódi koncentrációja a közölt adat ± 2 % értékhatárán belül legyen. E Melléklet 6. Függelékében elõírt koncentrációk elérhetõk gázelosztóval is, tisztított N2 gázzal vagy tisztított szintetikus levegõvel hígítva. A keverõkészülék pontossága biztosítsa a higított hitelesítõ gázkoncentrációk meghatározását ± 2 százalékon belül. 4.6.

Kiegészítõ berendezések

4.6.1.

Hõmérséklet A jelen Melléklet 8. Függelékében közölt hõmérsékletet ± 1,5 K pontossággal kell mérni.

4.6.2.

Nyomás A légköri nyomást ± 0,1 kPa értékhatáron belüli pontossággal kell mérni.

4.6.3.

Abszolút páratartalom Az abszolút páratartalmat (H) ± 5 %-n belüli pontossággal kell mérni.

4.7.

A kipufogógáz-mintavevõ rendszert e Melléklet 7. Függelékének 3. bekezdésében leírt eljárás szerint ellenõrizzék. A bevezetett gázmennyiség és a mért gázmennyiség közötti legnagyobb megengedett eltérés 5 % lehet.

5.

VIZSGÁLAT ELÕKÉSZÍTÉSE

5.1.

Az inercia szimulátor beállítása a jármû erõátviteli inerciájához Olyan inercia szimulátort kell alkalmazni, ami lehetõvé teszi, hogy a forgó tömegek teljes inerciája arányos legyen a jármû referencia tömegével az alábbi határértékeken belül: A jármû referencia tömege, RW (kg) Rm ≤ 480 480 < Rm ≤ 540 540 < Rm ≤ 595 595 < Rm ≤ 650 650 < Rm ≤ 710 710 < Rm ≤ 765 765 < Rm ≤ 850 850 < Rm ≤ 965 965 < Rm≤ 1080 1080 < Rm ≤ 1190 1190 < Rm ≤ 1305 1305 < Rm ≤ 1420 1420 < Rm ≤ 1530 1530 < Rm ≤ 1640 1640 < Rm ≤ 1760 1760 < Rm ≤ 1870 1870 < Rm ≤ 1980 1980 < Rm ≤ 2100 2100 < Rm ≤ 2210 2210 < Rm ≤ 2380 2380 < Rm ≤ 2610 2610 < Rm

Egyenértékû inercia, I (kg) 455 510 570 625 680 740 800 910 1 020 1 130 1 250 1 360 1 470 1 590 1 700 1 810 1 930 2 040 2.150 2 270 2 270 2 270

Ha nem áll rendelkezésre a megfelelõ egyenértékû inercia a próbapadon, a jármû referenciatömegéhez legközelebbi nagyobb értéket használják. 5.2.

A teljesítménymérõ próbapad beállítása A terhelést a fenti 4.1.5. bekezdésben elõírt eljárás szerint kell beállítani. Az alkalmazott módszert és a kapott értékeket (az inerciát szimuláló rendszer egyenértékû


tömegét, jellemzõ beállítási paramétereket) rögzíteni kell a vizsgálati jelentésben. 5.3.

A jármû elõkészítése

5.3.1.

Kompresszió-gyújtású motorral üzemelõ jármûvek esetében a szilárd részecskék mérése céljából – legfeljebb 36 és legalább 6 órával a vizsgálat elõtt –folytassák le a jelen Melléklet 1. Függelékében leírt második Rész menetciklusát. Egymást követõen három ilyen ciklust kell elvégezni. A teljesítménymérõ próbapadot a fenti 5.1. és 5.2. bekezdés szerint állítsák be. A gyártó kérésére a szikragyújtású motorral felszerelt jármûveket is kondicionálhatják a menetciklusok elsõ és második része szerint. A kompressziós gyújtású motorra vonatkozó ilyen elõkondicionálás után, és a vizsgálat elõtt, a kompressziós gyújtású és szikragyújtású motorral szerelt jármûveket is olyan helyiségben tartsák, amelynek viszonylag állandó a hõmérséklete 293 és 303 K (21 – 30 °C) között. Ez a kondicionálás legalább 6 órán át tartson, és mindaddig folytassák, amíg a motorolaj és a hûtõfolyadék hõmérséklete nem éri el a helyiség hõmérsékletét ± 2 K határon belül. Ha a gyártó kéri, a vizsgálatot legkésõbb 30 órán belül folytassák le aztán, hogy a jármû normális üzemi hõmérsékletén üzemelt. LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ szikragyújtású motornál, vagy a benzinnel és LPG vagy NG tüzelõanyaggal is üzemeltethetõknél, az elsõ gázállapotú referencia-tüzelõanyaggal és a második gázállapotú referencia-tüzelõanyaggal végzett vizsgálatok között a jármûvet a második tüzelõanyaggal történõ vizsgálat elõtt kondicionálni kell. Ezt az elõzetes kondicionálást a második referencia-tüzelõanyaggal kell elvégezni úgy, hogy a jelen Melléklet 1. Függelékében leírt vizsgálati ciklus egy elsõ (városi rész) és két második (városon kívüli) részébõl álló vizsgálati ciklusnak megfelelõ menetet végeznek. A gyártó kérésére és a mûszaki szolgálat egyetértésével, ezt az elõzetes kondicionáló ciklust meg lehet hosszabbítani. A próbapad beállítása olyan legyen, amilyet a jelen Melléklet 5.1. és 5.2. bekezdése leírja.

5.3.1.1. 5.3.1.2.

5.3.2.

A gumiabroncsnyomás olyan legyen, amilyet a gyártó a fékbeállításhoz elvégzésre kerülõ elõzetes országúti vizsgálatra elõír és használ. Kétgörgõs próbapad esetén a gyártó által ajánlott beállítási abroncsnyomás 50 százalékkal növelhetõ. A valódi nyomást a vizsgálati jelentésbe közölni kell.

6.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS PRÓBAPADON

6.1.

A vizsgálati ciklus lefolytatásának speciális feltételei

6.1.1.

Vizsgálat alatt a vizsgálati helyiség hõmérsékletét 293 K (20 °C) és 303 K (30 °C) hõmérsékleti határértékek között kell tartani. A vizsgálati helyiség levegõjének, illetve a motor által beszívott levegõnek az abszolút páratartalma (H) olyan legyen, hogy az alábbi feltétel teljesüljön: 5,5 ≤ H ≤ 12,2 (g, H2O/kg száraz levegõ) Vizsgálat alatt a jármû helyzete megközelítõleg vízszintes legyen, hogy a tüzelõanyag bármiféle rendellenes elosztását elkerüljék.

6.1.2. 6.1.3.

Fújjanak át változó sebességû légáramot a jármû felett. A fúvó fordulatszáma 10 km/ó és legalább 50 km/ó üzemi tartományon belül legyen, vagy alternatívaként a gyártókérésére, 10 km/órától az alkalmazott vizsgálati ciklus legnagyobb sebessége között az üzemi tartományon belül. A levegõ lineáris sebessége a fúvó kimeneti nyílásánál a görgõ-sebessége ±5 km/ó sebességen belül legyen 10 km/ó – 50 km/ó tartományon belül. 50 km/ó tartomány felett a levegõ lineáris sebessége a görgõ-sebessége ±10 km/ó sebességen belül legyen. Kisebb, mint 10 km/ó sebességnél a levegõ sebessége nulla lehet. Határozzák meg a fent említett légsebességet, mint olyan mérési pontok számának átlagértékét, amelyeket (a)

Négyszögletes kiömlõnyílással rendelkezõ fúvóknál mindegyik téglalap középpontjánál helyeznek el, felosztva a teljes fúvó nyílását 9 területre (felosztva a fúvó nyílásának vízszintes és függõleges oldalait 3 egyenlõ részre).


(b)

Köralakú kiömlõnyílással rendelkezõ fúvóknál a nyílást osszák fel 8 egyenlõ körívre függõleges, vízszintes és 45°-os vonalakkal. Feküdjenek a mérési pontok mindegyik ív (22,5°) radiális középvonalán, a sugár kétharmadánál (amint az alábbi rajz mutatja).

Azoknál a pontoknál mindegyik érték magának az átlagolt értéknek a 10 százaléka legyen. Helyezzék el a lineáris légsebesség mérésére használt készüléket 0 és 20 cm között a levegõ kiömlõnyílásától. A fúvó végsõ kiválasztása a következõ jellemzõk alapján történjen: (i) terület: legalább 0,2 m2 (ii) az alsó szél magassága a talaj felett: kb. 0,20 m (iii) távolság a jármû elejétõl: kb. 0,30 m. Vagylagosan, a gyártó kérésére, a fúvó sebességét legalább 6 m/sec (21,6 km/ó) légsebességnél állandósítani lehet. A hûtõventillátor magasságát és oldalirányú helyzetét is megváltoztathatják a gyártó kérésére. 6.1.4.

Vizsgálat alatt a sebességet az idõ függvényében rögzítsék, vagy adatgyûjtõ rendszerrel gyûjtsék össze a végrehajtott vizsgálati ciklusok érvényességének értékeléséhez.

6.2.

A motor beindítása

6.2.1.

A motort az e célra szolgáló szerkezettel kell beindítani a gyártómû utasításai szerint úgy, ahogy azt a jármû – gépjármûvezetõknek kiadott – kezelési utasítása tartalmazza.

6.2.2.

Az elsõ ciklus a motor beindításának megkezdése.

6.2.3.

LPG és NG tüzelõanyag használata esetén megengedhetik, hogy a motort benzinüzemben indítsák el, és utána – elõre meghatározott idõtartam után, amelyet a vezetõ nem tud megváltoztatni – kapcsoljanak át LPG vagy NG tüzelõanyagra,.

6.3.

Alapjárat

6.3.1.

Kézi kapcsolású vagy félautomata sebességváltó, lásd a jelen Melléklet 1. Függelékének 1.2. és. 1.3. Táblázatát

6.3.2.

Automata sebességváltók Bekapcsolás után a menetkapcsolót az egész vizsgálat alatt egyszer sem szabad mûködtetni, kivéve az alábbi 6.4.3. bekezdésben leírt esetben, vagy ha a menetkapcsoló mûködtetni tudja – ha van – a gyorsító áttételt (overdrive).

6.4.

Gyorsítások

6.4.1.

A gyorsításokat úgy kell végrehajtani, hogy a gyorsulás az egész vizsgálati szakasz alatt a lehetõ legegyenletesebb legyen.

6.4.2.

Ha a gyorsítás nem hajtható végre az elõírt idõ alatt, úgy a gyorsításhoz még szükséges idõt le kell vonni, ha lehetséges, a fokozatváltásra szánt idõbõl, de mindenképpen a soron következõ állandó sebességû vizsgálati szakasz idõtartamából.

6.4.3.

Automata sebességváltók


Ha a gyorsítás nem hajtható végre az elõírt idõ alatt, akkor a menetállapot-választó kapcsolót a kézi kapcsolású sebességváltókra elõírt követelmények szerint mûködtessék. 6.5.

Lassítás

6.5.1.

Az elemi városi ciklus (Elsõ Rész) minden lassítását úgy kell végrehajtani, hogy a lábat a gázpedálról teljesen leveszik, a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. A tengelykapcsolót – a sebességváltókar használata nélkül –kikapcsolják a következõ sebességeknél nagyobb sebességgel: 10 km/ó vagy a motor alapjárati fordulatszámának megfelelõ sebességnél. Minden városon kívüli menetciklus (Második Rész) valamennyi lassítását úgy végzik, hogy a lábat a gázpedálról teljesen leveszik, a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. Az utolsó lassításkor 50 km/ó sebességnél a tengelykapcsolót kikapcsolják a sebességváltókar használata nélkül. Ha a lassítás ideje hosszabb, mint a megfelelõ vizsgálati fázisra elõírt idõ, akkor az elõírt vizsgálati ciklus betartása céljából a jármû fékjét kell használni.

6.5.2. 6.5.3.

Ha a lassulási idõ a megfelelõ vizsgálati fázisra elõírtnál rövidebb, az elméleti vizsgálati ciklus összes idejét állandó sebességû vagy alapjárati szakasz meghosszabbításával kell biztosítani, ami így beleolvad a következõ üzemi szakaszba.

6.5.4.

Az elemi városi ciklus (Elsõ Rész) lassítási szakasza végén (a jármû megállításakor a görgõkön) a sebességváltót üres állásba kell kapcsolni, bekapcsolt tengelykapcsoló-állás mellett.

6.6.

Állandó sebesség

6.6.1.

Amikor a gyorsításról áttérnek a következõ állandó sebességû vizsgálati szakaszra, akkor kerülni kell a gázpedállal való "pumpálást" vagy a fojtószelep elzárását.

6.6.2.

Az állandó sebességû szakaszokon a vizsgálatot úgy kell lefolytatni, hogy a gázpedál változatlan helyzetben legyen.

7.

MINTAVÉTEL ÉS ELEMZÕ MÉRÉSEK LEFOLYTATÁSA

7.1.

Mintavétel A mintavétel kezdõdjön (BS) a motor beindítása elõtt vagy a beindítási folyamat megkezdésekor és a városon kívüli menetciklus (Második Rész) utolsó alapjárati szakasza (ES) befejezésekor, vagy – VI típusú vizsgálat esetében – az utolsó elemi városi ciklus (Elsõ Rész) utolsó alapjárati szakasza után fejezõdjön be (ES).

7.2.

Elemzés

7.2.1.

A mintavevõ zsákban lévõ kipufogógázt elemezzék mihelyt csak lehetséges, de minden-esetre legkésõbb 20 perccel a vizsgálati ciklus befejezése után. A felhasznált részecske szûrõket tegyék kamrába legkésõbb egy órával a kipufogógáz-vizsgálat befejezése után, majd 2 és 36 óra közötti idõn át kondicionálják és utána mérjék meg azokat.

7.2.2.

Minden egyes minta elemzése elõtt az egyes szennyezõ-gázokhoz elõírt mérési tartományban a mûszert alkalmas nullázó gázzal nullára kell beállítani.

7.2.3.

Ezután az elemzõket a hitelesítési görbéhez kell beállítani a mérési tartomány 70 és 100 %-a közötti névleges koncentrációjú hitelesítõ gáz alkalmazásával.

7.2.4.

Az elemzõk nulla pontjait újból ellenõrizni kell. Ha a leolvasott értékek több mint 2 %-l eltérnek a 7.2.2. bekezdésben említettõl, akkor a fenti eljárást meg kell ismételni.

7.2.5.

Ezt követõen a mintákat elemezni kell.

7.2.6.

Az elemzés után újból ellenõrizni kell a nullázási és kalibrálási pontokat ugyanazon gázok alkalmazásával. Ha ezek az ellenõrzõ vizsgálati eredmények a 7.2.3. bekezdésben említett sávban 2 % határon belül vannak, úgy az említett elemzést elfogadottnak kell tekintetni.

7.2.7.

A jelen fejezetben leírt valamennyi mûvelet folyamán a különbözõ gázok áramlási mennyisége és nyomása azonos legyen az elemzõk hitelesítése során mért értékekkel.


7.2.8.

Minden egyes mért gázfajtánál a gáztartalomként elfogadott számérték – minden méréskor – a mérõkészülék nyugalmi állapotában leolvasott érték legyen. Kompressziós gyújtású motor szénhidrogén tömeg-emisszióját az integrált "HFID" leolvasott értékbõl kell kiszámítani; az áramlás változásával – szükség szerint – úgy helyesbítve, ahogyan azt a jelen Melléklet 5. Függeléke elõírja.

8.

KIBOCSÁTOTT SZENNYEZÕ MEGHATÁROZÁSA

8.1.

A figyelembe vett térfogat A számításba veendõ térfogatot 101,33 kPa nyomás és 273,2 K hõmérsékleti viszonyokra kell helyesbíteni.

8.2.

A kibocsátott gázszennyezõk és részecskék teljes tömege Határozzák meg a vizsgálat alatt a jármû által kibocsátott szennyezõk M tömegét úgy, hogy összeszorozzák a kérdéses gáz sûrûségét és térfogatát, kellõen tekintetbe véve a következõ sûrûségeket a fent említett vonatkoztatási körülmények között:

GÁZOK

Szénmonoxid (CO) esetében:

ÉS

RÉSZECSKÉK

MENNYISÉGÉNEK

d = 1.25 g/l

Szénhidrogének esetében: (a) (b) (c) (d) (e) (f)

E0 benzin (CH1.85) d = 0.619 g/l B0 diesel (CH1.86) d = 0.619 g/l LPG (CH2,525) d = 0.649 g/l NG (CH4) d = 0.714 g/l E5 benzin (C1H1.89O0.016) d = 0.631 g/l B5 diesel (C1H1.86O0.005) d = 0.622 g/l – nitrogénoxidok (NO2) esetében d = 2,05 g/l Vizsgálat alatt a jármûbõl kibocsátott "m" szennyezõ anyagrészecskék tömegét úgy határozzák meg, hogy lemérik a két szûrõ ("ml" az elsõ szûrõ, "m2" a második szûrõ) által kigyûjtött részecskék tömegének súlyát: – ha 0,95 (m1 + m2) < m1, m = m1, – ha 0,95 (m1 + m2) ≥ ml, m = m1 + m2, – ha m2 > m1, a vizsgálat érvénytelen. A jelen Melléklet 8. Függeléke példákkal mutatja be, hogyan számítják ki a különbözõ módszereknek megfelelõen a kibocsátott gázszennyezõk mennyiségét. ––––––––––––– 4. Melléklet – 1. Függelék I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT MENETCIKLUSÁNAK SZAKASZOKRA BONTÁSA 1.

MENETCIKLUS Azt a menetciklust, amely városi (Elsõ Rész) és városon kívüli ciklusból (Második Rész) áll, az 1/1. Ábra szemlélteti.

2.

ELEMI VÁROSI CIKLUS (Elsõ Rész) Lásd az 1/2 ábrát és az 1.2. Táblázatot.


2.1.

Felbontás üzemmódok szerint alapjárat alapjárat, a jármû mozog, tengely-kapcsoló és egy sebességfokozat bekapcsolva sebességváltás gyorsítások állandó sebességû idõszakok lassítások Összesen:

2.2.

30,8

Százalék

9

4,6

8 36 57 25 195

4,1 18,5 29,2 12,8 100

35,4

Felbontás bekapcsolt sebességfokozatok szerint alapjárat alapjárat, a jármû mozog, tengely-kapcsoló és egy sebességfokozat bekapcsolva sebességváltás elsõ sebességfokozat második sebességfokozat harmadik sebességfokozat Összesen:

2.3.

Idõ (sec) 60

Idõ (sec) 60

30,8

9

4,6

8 24 53 41 195

4,1 12,3 27,2 21 100

Általános tájékoztatás A vizsgálat alatti átlagsebesség Tényleges menetidõ Egy menetciklus alatt megtett elméleti távolság A négy ciklus alatt megtett egyenértékû távolság

Százalék

19 195 1,013 4,052

35,4

km/ó sec km km


1.1. Ábra AZ I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT MENETCIKLUSA


1.2. táblázat Elemi városi menetciklus görgõs próbapadon (elsõ rész)

Gyorsulás (m/s2)" oszlopban a 23. mûvelet "–0,99" –0,86 helyett, és a "Sebesség (km/h)" a 23. mûvelet "35-10" 32-10 helyett.


1.2. Ábra I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT ELEMI VÁROSI CIKLUSA

3.

VÁROSON KÍVÜLI MENETCIKLUS (Második Rész) Lásd az 1/3 ábrát és az 1.3 Táblázatot

3.1.

Felbontás üzemmódok szerint alapjárat alapjárat, a jármû mozog, tengelykapcsoló és egy sebességfokozat bekapcsolva sebességváltás gyorsítások állandó sebességû idõszakok lassítások Összesen:

Idõ (sec) 20

százalék 5

20

5

6 103 209 42 400

1,5 25,8 52,2 10,5 100


3.2.

Felbontás bekapcsolt sebességfokozatok szerint alapjárat alapjárat, a jármû mozog, tengelykapcsoló és egy sebességfokozat bekapcsolva sebességváltás elsõ sebességfokozat második sebességfokozat harmadik sebességfokozat negyedik sebességfokozat ötödik sebességfokozat Összesen:

3.3.

Idõ (sec) 20

százalék 5

20

5

6 5 9 8 99 233 400

1,5 1,3 2,2 2 24,8 58,2 100

Általános tájékoztatás A vizsgálat alatti átlagsebesség Valóságos menetidõ Egy menetciklus alatt megtett elméleti távolság Legnagyobb sebesség Legnagyobb gyorsítás Legnagyobb lassítás

62,6 400 6,955 120 0,833 -1,389

km sec km km m/sec2 m/s2

1/3. Táblázat Városon kívüli menetciklus (Második Rész) az I típusú vizsgálathoz


1/3. Ábra Városon kívüli menetciklus (Második Rész) az I típusú vizsgálathoz

4. Melléklet – 2. Függelék GÖRGÕS PRÓBAPADOK 1.

ÁLLANDÓ TERHELÉSI JELLEGGÖRBÉJÛ GÖRGÕS PRÓBAPAD MEGHATÁROZÁSA

1.1.

Bevezetés Ha a próbapadon 10 és 120 km/ó sebesség között a teljes országúti menetellenállás nem reprodukálható, úgy ajánlott olyan görgõs próbapad alkalmazása, amelyik az alábbiakban meghatározott jellemzõkkel rendelkezik.

1.2.

Meghatározás

1.2.1.

A vizsgáló próbapad egy- vagy kétgörgõs lehet. A mellsõ görgõnek kell meghajtani közvetlenül vagy közvetve a jármû inerciáját szimuláló tömegeket és a fékszerkezetet.

1.2.2.

A fékkel felemésztett terhelés és a próbapad belsõ súrlódásainak hatása 0 és 120 km/ó jármûsebességek között a következõ:

(

)

F = a + b ⋅ V 2 ± 0,1 ⋅ F80 (negatív érték nélkül)

ahol: F a

= =

a próbapaddal elnyelt teljes terhelés (N) a gördülési ellenállás egyenértéke (N)


b = V = F80 =

a légellenállási együttható egyenértéke (N/(km/ó)2 sebesség (km/ó) terhelés 80 km/ó sebességnél (N)

2.

GÖRGÕS PRÓBAPAD HITELESÍTÉSÉNEK MÓDJA

2.1.

Bevezetés Jelen Függelék azt a módszert írja le, amellyel meghatározható a görgõ próbapadi fékkel felemésztett terhelést. A felemésztett terhelés magába foglalja a súrlódásokkal és a fékkel felemésztett teljesítményt. A próbapadot a legnagyobb vizsgálati sebességnél nagyobb sebességgel hozzák mûködésbe. Majd kikapcsolják a próbapadot meghajtó berendezést, és ekkor a meghajtott görgõ fordulatszáma csökkenni kezd. A görgõk kinetikai energiáját a próbapad fékje és a belsõ súrlódás emésztik fel. Ez a módszer nem veszi figyelembe a jármûvel terhelt vagy terheletlen görgõk belsõ súrlódásának változását, továbbá a hátsó, nem terhelt, szabadon futó görgõ súrlódását sem. A hátsó görgõ súrlódó hatásait figyelmen kívül kell hagyni, amikor az a görgõ szabad.

2.2.

A mérleg hitelesítése 80 km/óránál a felemésztett terhelés függvényében A következõ eljárást kell alkalmazni (lásd a 2.1 ábrát is).

2.2.1.

Megmérik a görgõ forgási sebességét, ha az még nem történt meg. Ehhez felhasználható ötödik kerék, fordulatszámmérõ vagy valamilyen más módszer.

2.2.2.

A jármûvet görgõs próbapadra állítják vagy valamilyen más módon hajtható meg a teljesítménymérõ próbapad.

2.2.3.

Lendkereket vagy az inercia-szimulálás valamilyen más módszerét alkalmazzák az elõírt inercia kategória beállítására.

2.2.4.

A teljesítménymérõ próbapadot 80 km/ó sebességre gyorsítják fel. 2/1. Ábra A teljesítménymérõ próbapad terhelésének ábrája:

(

)

(

)

G = F = a + b ⋅ V 2 M = a + b ⋅ V 2 Ι 0,1 ⋅ F80 ƒ = a + b ⋅ V 2 + 0,1 ⋅ F80

2.2.5.

Feljegyzik az indikált Fi terhelést (N).

2.2.6.

Felgyorsítják a próbapadot 90 km/ó sebességre.

2.2.7.

Kikapcsolják a próbapad meghajtását.

2.2.8.

Feljegyzik azt az idõt, ami ahhoz szükséges, hogy a próbapad 85 km/ó sebességrõl 75 km/ó


sebességre lassuljon le. 2.2.9.

A teljesítményt felemésztõ szerkezetet egy más szintre állítják be.

2.2.10.

Addig kell ismételni a 2.2.4. – 2.2.9. bekezdés mûveleteit, amíg nem fogják át az országúti viszonyok közt felemésztett terhelés egész tartományát.

2.2.11.

A felemésztett terhelést a következõ képlet felhasználásával kell kiszámítani: F=

ahol:

F = Mi = ∆V = t =

M i ⋅ ∆V t

a felemésztett terhelés (N); egyenértékû inercia kg-ban (figyelmen kívül hagyva a szabadon futó hátsó görgõ tehetetlenségét); a sebesség-változás m/sec-ben (10 km/ó = 2,775 m/s); az idõ, ami ahhoz szükséges, hogy a görgõ 85 km/ó sebességrõl lelassuljon 75 km/ó sebességre.

2.2.12.

A 2/2 Ábra mutatja a 80 km/ó sebességen indikált terhelést a 80 km/ó sebességnél felemésztett terhelés függvényében.

2.2.13.

A 2.2.3 – 2.2.12. bekezdések követelményeit ismételjék meg minden használt inercia-osztályra.

2.3.

Terhelésmérõ mûszer hitelesítése más sebességeknél felemésztett terhelés függvényében. A 2.2. bekezdésben leírt eljárást annyiszor ismételjék meg, ahányszor az a kiválasztott sebességekhez szükséges. 2/2 Ábra 80 km/óránál indikált terhelés a 80 km/óra sebességen felemésztett terhelés függvényében kifejezve

2.4.

A görgõs próbapad terhelés-felemésztési görbéjének ellenõrzése a 80 km/ó sebességnél meghatározott referencia ponthoz képest

2.4.1.

A jármûvet a teljesítménymérõ próbapadra állítják, vagy valamilyen más módon hajtják meg a próbapadot.

2.4.2.

Beállítják a próbapadot a 80 km/ó sebességnél felemésztésre kerülõ terhelésre (N).

2.4.3.

Feljegyzik a 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/ó sebességnél felemésztett terhelést.

2.4.4.

Megszerkesztik a F (V) görbét és ellenõrzik, hogy az megfelel-e a jelen Függelék 1.2.2. bekezdésében elõírt követelményeknek.

2.4.5.

Megismétlik a 2.4.1. – 2.4.4. bekezdésekben leírt eljárást 80 km/ó sebességnél más F terhelésre és más inercia értékekre.

2.5.

Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni erõ vagy nyomaték hitelesítésekor is.


3.

PRÓBAPAD BESZABÁLYOZÁSA

3.1.

Beállítási módszer

3.1.1.

Bevezetés Ezt a módszert nem részesítik elõnyben, és csak rögzített alakú terhelési görbével rendelkezõ próbapadoknál használják a 80 km/óra sebességhez beállított terhelés meghatározására, és nem használják kompressziós gyújtású motorhoz.

3.1.2.

Vizsgáló mûszerek A jármû szívó csövében a vákuumot (vagy az abszolút nyomást) ±0,25 kPa pontossággal mérjék. A leolvasott értékeket folyamatosan, vagy 1 másodpercnél nem nagyobb idõközökben jegyezzék fel. A fordulatszámot ±0,4 km/ó pontossággal folyamatosan jegyezzék fel.

3.1.3.

Közúti vizsgálat

3.1.3.1.

Biztosítsák, hogy a jelen Melléklet 3. Függelékének 4. bekezdésében leírt követelmények teljesüljenek.

3.1.3.2.

Vezessék a jármûvet 80 km/ó állandó sebességgel, feljegyezve a fordulatszámot és a vákuumot (vagy az abszolút nyomást) a fenti 3.1.2. bekezdés követelményei szerint.

3.1.3.3.

Ismételjék meg a 3.1.3.2. bekezdésben megállapított eljárást háromszor, mindegyik irányban. Mind a hat menetet négy órán belül fejezzék be.

3.1.4.

Adatcsökkentés és elfogadási kritérium

3.1.4.1.

A fenti 3.1.3.2. és 3.1.3.3. bekezdések szerint nyert eredményeket tekintsék át. (A sebességek egy másodpercnél tovább nem lehetnek kisebbek 79,5 km/ó értéknél, vagy nagyobbak, mint 80,5 km/ó.) Mindegyik menethez olvassák le a vákuum-szintet egy másodperces idõközökben, számítsák ki a közepes vákuumot (v) és az átlagos négyzetes eltérést (s). Ez a számítás a vákuum legalább 10 leolvasását tartalmazza.

3.1.4.2.

Az átlagos négyzetes eltérés – mindegyik menetnél – ne lépje túl a közepes értéket (v) 10 %-nál nagyobb mértékben.

3.1.4.3.

Számítsák ki a "v" közepes értéket a hat menetre, mindegyik irányban.

3.1.5.

A görgõs próbapad beállítása

3.1.5.1.

Elõkészület Végezzék el a jelen Melléklet 3. Függelékének 5.1.2.2.1. – 5.1.2.2.4. bekezdéseiben meghatározott mûveleteket.

3.1.5.2.

Terhelés beállítása Bemelegítés után vezessék 80 km/ó állandó sebességgel a jármûvet és állítsák be a próbapadterhelést úgy, hogy a fenti 3.1.4.3. bekezdés szerint nyert vákuum-értékeket (v) kapják. Az eltérés ezektõl az értékektõl ne legyen nagyobb, mint 0,25 kPa. Ugyanazt a mûszert kell használni ehhez a feladathoz, mint amit a közúti vizsgálatban használtak.

3.2.

Alternatív módszer A gyártó egyetértésével a következõ módszert használhatják:

3.2.1.

A féket úgy állítsák be, hogy feleméssze a meghajtott kerekekkel kifejtett terhelést 80 km/ó állandó sebességnél, a következõ Táblázat szerint: A jármû referencia tömege RW (kg)

Egyenértékû inercia I (kg)

A próbapaddal elnyelt teljesítmény és terhelés 80 km/ó sebességnél

Rm (kg)

kg

kW

N

Rm ≤ 480 480 < Rm ≤ 540

455 510

3,8 4,1

171 185

Együtthatók a N 3,8 4,2

b N/(km/ó) 0,0261 0,0282


540 < Rm ≤ 595 595 < Rm ≤ 650 650 < Rm ≤ 710 710 < Rm ≤ 765 765 < Rm ≤ 850 850 < Rm ≤ 965 965 < Rm ≤ 1080 1080 < Rm ≤ 1090 1090 < Rm ≤ 1305 1305 < Rm ≤ 1420 1420 < Rm ≤ 1530 1530 < Rm ≤ 1640 1640 < Rm ≤ 1760 1760 < Rm ≤ 1870 1870 < Rm ≤ 1980 1980 < Rm ≤ 2100 2100 < Rm ≤ 2210 2210 < Rm ≤ 2380 2380 < Rm ≤ 2610 2610 < Rm

3.2.2.

570 625 680 740 800 910 1020 1130 1250 1360 1470 1590 1700 1810 1930 2040 2150 2270 2270 2270

4,3 4,5 4,7 4,9 5,1 5,6 6,0 6,3 6,7 7,0 7,3 7,5 7,8 8,1 8,4 8,6 8,8 9,0 9,4 9,8

194 203 212 221 230 252 270 284 302 315 329 338 351 365 378 387 396 405 423 441

4,4 4,6 4,8 5,0 5,2 5,7 6,1 6,4 6,8 7,1 7,4 7,6 7,9 8,2 8,5 8,7 8,9 9,1 9,5 9,9

0,0296 0,0282 0,0309 0,0323 0,0337 0,0351 0,0385 0,0412 0,0433 0,0460 0,0481 0,0502 0,0515 0,0536 0,0577 0,0591 0,0605 0,0619 0,0646 0,0674

Olyan nem személyszállító jármûvek esetében, amelyeknek referencia tömege nagyobb 1700 kg-nál, vagy az összkerék-hajtású jármûvek esetében a 3.2.1. bekezdés Táblázatában feltüntetett teljesítményértékeket meg kell szorozni 1,3 tényezõvel. –––––––– 4. Melléklet – 3. Függelék

JÁRMÛ MENETELLENÁLLÁSA – MÉRÉSI ELJÁRÁS ORSZÁGÚTON – SZIMULÁCIÓ GÖRGÕS PRÓBAPADON 1.

A MÓDSZER CÉLJA Az alábbiakban meghatározott eljárások célja megmérni a jármû menetellenállását országúton állandó sebesség mellett és ezt az ellenállást teljesítménymérõ próbapadon szimulálni a jelen Melléklet 4.1.5. bekezdésében lefektetett feltételeknek megfelelõen.

2.

AZ ÚT MEGHATÁROZÁSA Az országút felülete sima, vízszintes és eléggé hosszú legyen ahhoz, hogy lehetõvé tegye az alábbiakban elõírt mérések elvégzését. A vizsgálati útszakasz lejtése ± 0,1 % pontossággal állandó legyen, és ne haladja meg az 1,5 százalékot.

3.

LÉGKÖRI VISZONYOK

3.1.

Szél A vizsgálatok alatt a szélsebesség átlagértéke 3 m/s-nél, csúcssebessége pedig 5 m/s-nél kevesebb legyen. Azon kívül, a vizsgálati útszakaszra merõleges szélsebesség útirányú komponense kisebb legyen 2 m/sec értéknél. A szélsebességet az út felszíne felett 0,7 m magasságban kell mérni.

3.2.

Nedvesség Az út felülete száraz legyen.

3.3.

Légnyomás és levegõhõmérséklet A vizsgálatok idején a levegõ sûrûsége nem térhet el a ± 7,5 %-nál többel a referencia feltételektõl: P = 100 kPa, és T = 293,2 K.


4.

A JÁRMÛ ELÕKÉSZÍTÉSE 1/

4.1.

A vizsgálatra kerülõ jármû kiválasztása Ha egy jármûtípus nem minden változatát vizsgálják, az alábbi kritériumokat alkalmazzák a vizsgálatra kerülõ jármû kiválasztásához.

4.1.1.

Karosszéria Ha a karosszéria-típusok különböznek, a vizsgálatot a legkisebb légellenállású felépítményen végezzék el. A gyártó a kiválasztáshoz adja meg a szükséges adatokat.

4.1.2.

Gumiabroncsok A legszélesebb gumiabroncsot válasszák ki. Ha több mint három méret van, a legszélesebbnél eggyel kisebb méretet kell kiválasztani.

4.1.3.

Vizsgálati tömeg A vizsgálati tömeg a jármû vonatkoztatási (referencia) tömege legyen, amelyhez a legnagyobb inercia-tartomány tartozik.

4.1.4.

Motor A vizsgálatra kerülõ jármû a legnagyobb hõcserélõvel rendelkezzen.

4.1.5.

Átvitel A vizsgálatot a következõ átvitel-típusok mindegyikével végezzék el: – elsõ kerékhajtás – hátsó kerékhajtás – állandó öszkerékhajtás – részleges öszkerékhajtás – automata sebességváltó – kézi sebességváltó

4.2.

Bejáratás A jármû legalább 3000 km-es bejáratás után normális üzemállapotban és beállítási helyzetben legyen. A gumiabroncsokat a jármûvel egy idõben kell bejáratni, vagy a mintázat mélysége az eredeti érték 90 és 50 %-a között legyen.

4.3.

Ellenõrzések A gyártómû kezelési utasításait figyelembe véve a következõ ellenõrzéseket kell elvégezni. – kerekek, kerék-kiegyensúlyozás, gumiabroncs (gyártmány, típus, nyomás); – a mellsõ tengely geometriája; – fékbeállítás (parazita súrlódások megszüntetése); – elsõ és hátsó tengely kenése; – a felfüggesztés és jármûszint beszabályozottsága; stb.

4.4.

A vizsgálatra való elõkészítés

4.4.1.

A jármûvet referencia tömegéig kell megterhelni. A jármû alátámasztó szintje a terhelés súlypontja az elsõ szélsõ ülések "R" pontjait összekötõ egyenes középpontjában legyen.

4.4.2.

Közúti vizsgálatok esetében a jármûablakokat zárva kell tartani. A légkondicionáló rendszer, fényszórók stb. esetleges fedelei zárt helyzetben legyenek.

4.4.3.

A jármû tiszta legyen.

4.4.4.

Közvetlenül a vizsgálat kezdete elõtt melegítsék a jármûvet a szokásos üzemi hõmérsékletre.

5.

MÓDSZEREK

5.1.

Energiaváltozás szabad kifutás alatt

1/

HEV-nél, és amíg egységes mûszaki rendelkezéseket nem készítenek, a gyártó egyezzen meg a mûszaki szolgálattal a jármû állapotára vonatkozóan, amikor a jelen Függelékben meghatározott vizsgálatot elvégzik.


5.1.1.

Közúton

5.1.1.1.

Vizsgáló berendezés és mérési hibaszázalék: – az idõt úgy kell mérni, hogy a mérési hiba 0,1 sec-nál kisebb legyen; – sebességmérésnél a hiba kisebb legyen 2 %-nál.

5.1.1.2.

Vizsgálati eljárás

5.1.1.2.1.

A jármûvet felgyorsítják olyan sebességre, ami 10 km/órával nagyobb, mint a kiválasztott vizsgálati sebesség (V).

5.1.1.2.2.

A sebességváltót "üres" állásba helyezik.

5.1.1.2.3.

Megmérik a (t1) idõt, ami szükséges ahhoz, hogy a jármû V2 = V + ∆V km/ó sebességrõl V1 = V – ∆V km/ó sebességre lelassuljon.

5.1.1.2.4.

Ugyanezt a vizsgálatot az ellenkezõ irányban is lefolytatják és meghatározzák t2 értékét.

5.1.1.2.5.

Vegyék T átlagaként t1 és t2 értékeit kétszer

5.1.1.2.6.

Annyiszor ismétlik meg ezeket a vizsgálatokat, amíg az átlag statisztikai pontossága (p) T=

1 n ∑ Ti n i =1

egyenlõ vagy kisebb lesz, mint 2 % (p ≤ 2 %).

A (p) statisztikai pontosságot az alábbi összefüggés határozza meg: p=

ahol:

t=

az alábbi Táblázatban megadott együttható; s = átlagos négyzetes eltérés n = a vizsgálatok száma S=

n t

t n 5.1.1.2.7.

t ⋅ s 100 × T n

n (T − T )2 i

∑

i =1

n −1

4 3.2

5 2.8

6 2.6

7 2.5

8 2.4

9 2.3

10 2.3

11 2.2

12 2.2

13 2.2

14 2.2

15 2.2

1.6

1.25

1.06

0.94

0.85

0.77

0.73

0.66

0.64

0.61

0.59

0.57

Számítsák ki a kitevõt a következõ képlettel

P= ahol: P V = ƒV= M= T =

kifejezve kW-ban vizsgálati sebesség m/sec-ben sebesség eltérése V sebességtõl, m/sec-ben, amint e függelék 5.1.1.2.3. bekezdése meghatározza vonatkoztatási tömeg, kg idõ másodpercben (sec)

5.1.1.2.8. bekezdés helyesbítése: ahol

M.V.∆V 500 T


"… RT

=

összes menetellenállás = RR + RAERO

KR

=

a gördülési ellenállás hõmérséklet-helyesbítési tényezõje: 8,64×10-3 /°C- kal egyenlõnek véve, vagy a jóváhagyó hatóság által elfogadott, a gyártó által alkalmazott tényezõ

t

=

a közúti vizsgálat környezeti hõmérséklete Co-ban

… ahol:

M = a jármû tömege kilogrammban,

és a sebességekre az a és b együtthatókat az alábbi táblázat mutatja: V (km/ó) 20 40 80 100 120 5.1.1.2.8.

a 7,24 x 10-5 1,59 x 10-4 1,85 x 10-4 1,63 x 10-4 1,57 x 10-4

b 0,82 0,54 0,23 0,18 0,14

A próbapályán meghatározott teljesítményt (P) a vonatkoztatási környezeti viszonyokra helyesbítsék a következõk szerint:

Phelyesbíte tt = K ⋅ Pmért

K= ahol RR RAERO RT KR

= = = =

t t0 ρ ρ0

= = = =

R ρ RR ⋅ [1 + K R (t − t 0 )] + AERO ⋅ 0 RT RT ρ

gördülési ellenállás V sebességnél légellenállási V sebességnél összes menetellenállás = RR + RAERO a gördülési ellenállás 8,64×10-3 /°C hõfok-helyesbítési tényezõnek vett értéke, vagy a jóváhagyó hatóság által elfogadott, a gyártó által alkalmazott tényezõ a közúti vizsgálat környezeti hõmérséklete a vonatkoztatási hõmérséklet: 20 °C a levegõ sûrûsége a vizsgálati körülmények között a levegõ sûrûsége a vonatkoztatási körülmények között (20 °C, 100 kPa)

Az RR / RT és RAERO / RT hányadosokat a jármû gyártója határozza meg a vállalatnál rendelkezésre álló adatok alapján. Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, a gyártó és a mûszaki szolgálat megegyezése alapján az alábbi képlettel megadott gördülési / összes ellenállás számait lehet használni:

RR = a⋅M+ b RT ahol:

M = a jármû tömege kilogrammban, és a sebességekre az a és b együtthatókat az alábbi Táblázat mutatja: V (km/ó) 20 40 80 100 120

a 7,24 x 10-5 1,59 x 10-4 1,85 x 10-4 1,63 x 10-4 1,57 x 10-4

b 0,82 0,54 0,23 0,18 0,14


5.1.2.

Görgõs próbapadon

5.1.2.1.

Mérõberendezés megkívánt pontosság A mérõberendezés azonos legyen az országúton használt mérõberendezéssel.

5.1.2.2.


5.1.2.2.1.

A jármûvet a görgõs próbapadra állítják.

5.1.2.2.2.

A meghajtó kerekek gumiabroncs-nyomását (hidegen) a próbapadnak megfelelõen beállítják.

5.1.2.2.3.

Beállítják a próbapad egyenértékû inerciáját.

5.1.2.2.4.

A jármûvet és a próbapadot alkalmas módon a kellõ üzemi hõmérsékletre hozzák.

5.1.2.2.5.

Elvégzik (az 5.1.1.2.4. és 5.1.1.2.5. bekezdés kivételével) a fenti 5.1.1.2 bekezdésben elõírt mûveleteket, valamint az 5.1.1.2.7. bekezdés képletében az "M" betût kicserélik "I" betûre.

5.1.2.2.6.

Állítsák be a féket úgy, hogy a helyesbített teljesítményt fejtsék ki (5.1.1.2.8. bekezdés) és vegyék figyelembe a próbapályán mért jármû-tömeg (M) és az alkalmazott egyenértékû tehetetlenségi tömeg (I) közötti különbséget. Ez elvégezhetõ az út lejtõjén V2 sebességrõl V1 sebességre lassuláshoz szükséges idõre helyesbített középérték kiszámításával és ugyanennek az idõnek a próbapadon történõ elõállításával a következõ összefüggést felhasználva:

Thelyesbített =

Tmért I ⋅ K M

K = az 5.1.1.2.8. bekezdésben meghatározott érték. 5.1.2.2.7.

A próbapadon felemésztett Pa teljesítményt azért kell meghatározni, hogy máskor is ugyanezt a teljesítményt (5.1.1.2.8. bekezdés) állíthassák elõ ugyanahhoz a jármûhöz.

5.2.

Nyomatékmérés módszere állandó sebességnél

5.2.1.

Országúti mérés

5.2.1.1.

Mérõberendezés és megkívánt pontosság A nyomatékmérést olyan mérõberendezéssel végezzék, amelynek pontossága 2 %-on belül van. A fordulatszám-mérés szintén 2 % pontosságon belül legyen.

5.2.1.2.


5.2.1.2.1.

A jármûvet fel kell gyorsítani a választott "V" állandó sebességre.

5.2.1.2.2.

Jegyezzék fel (adatrögzítõn) a C(t) nyomatékot és a sebességet az idõ függvényében legalább 20 sec idõtartam alatt. Az adatrögzítõ rendszer pontossága a nyomatékra legalább ± 1 Nm és a sebességre ± 0,2 km/ó legyen.

5.2.1.2.3.

A "Ct" nyomaték- és sebességingadozás a mérés ideje alatt egy-egy másodpercig sem lehet nagyobb, mint 5 %.

5.2.1.2.4.

A "Ct1" az átlagos nyomaték, ami a következõ képlet szerint számítható ki: C t1 =

1 t + ∆t ∫ C(t ) ⋅ dt ∆t t

5.2.1.2.5.

A vizsgálatot háromszor végezzék el mindegyik irányban. A vonatkoztatási sebességhez határozzák meg az átlagos nyomatékot ebbõl a hat mérésbõl. Ha az átlagos sebesség több mint 1 km/ó sebességgel tér el a vonatkoztatási sebességtõl, alkalmazzanak lineáris regressziót az átlagos nyomaték kiszámításához..

5.2.1.2.6.

Határozzák meg a "Ct1" és "Ct2" nyomatéknak az átlagát, azaz "Ct" értékét.


5.2.1.2.7.

A próbapályán meghatározott CT átlagos nyomatékot igazítsák a környezet vonatkoztatási feltételeihez a következõk szerint:

C t ,helyesbíte tt = K ⋅ C t ,mért ahol K értéke a jelen Függelék 5.1.1.2.8. bekezdésében meghatározott érték. 5.2.2.

Próbapadi mérés

5.2.2.1.

Mérõberendezés és megkívánt pontosság A mérõberendezés azonos legyen az országúton használttal.

5.2.2.2.


5.2.2.2.1.

Elvégzik a fenti 5.1.2.2.1 – 5.1.2.2.4. bekezdésekben lefektetett mûveleteket.

5.2.2.2.2.

Elvégzik az 5.2.1.2.1 – 5.2.1.2.4. bekezdésben elõírt mûveleteket.

5.2.2.2.3.

Állítsák be a teljesítmény-felemésztõ egységet úgy, hogy a fenti 5.2.1.2.7. bekezdésben meghatározott helyesbített teljes próbapályán nyertnyomatékot elõállíthassák.

5.2.2.2.4.

Végezzék el ugyanazt a mûveletet, mint az 5.1.1.2.7. bekezdésében ugyanabból a célból. –––––––––– 4. Melléklet – 4. Függelék

INERCIÁT NEM MECHANIKUS MÓDON SZIMULÁLÓ RENDSZEREK ELLENÕRZÉSE 1.

CÉL A jelen Mellékletben leírt eljárás lehetõvé teszi annak ellenõrzését, hogy a görgõs próbapad teljes inerciája kielégítõen szimulálja-e a vizsgálati menetciklus egyes szakaszai alatt a valós értékeket. A próbapad gyártója mutassa be azt a módszert, amelyet a 3. bekezdés szerinti jellemzõk ellenõrzéséhez kell használni.

2.

ELV

2.1.

Munkaegyenletek felállítása Minthogy a próbapadon a görgõ(k) fordulatszáma változik, a görgõ(k) kerületén ébredõ erõhatás kifejezhetõ a következõ egyenlettel: F = I ⋅ γ = I M ⋅ γ + F1

ahol:

F I IM γ F1

= = = = =

erõhatás a görgõ(k) kerületén; a próbapad teljes inerciája (a jármû egyenértékû inerciája: 5.1. Táblázat) a próbapad mechanikai tömegeinek inerciája; tangenciális gyorsulás a görgõ felületén; inercia-erõ.

Megjegyzés: A jelen képlet magyarázatát, hivatkozva az inerciát mechanikus módon szimuláló teljesítménymérõ próbapadokra, függelék tartalmazza. Így a teljes inercia kifejezhetõ a következõképpen:

ahol:

IM F1 γ

F I = IM + 1 γ kiszámítható vagy mérhetõ hagyományos módszerekkel; mérhetõ a próbapadon; kiszámítható a görgõk kerületi sebességébõl.

Az összes inerciát (I) gyorsításos vagy lassításos vizsgálatban kell meghatározni azokkal az értékekkel, amelyek nagyobbak vagy egyenlõk az üzemi ciklus alatt nyert értékekkel. 2.2.

A teljes inercia kiszámításának jellemzõje


A vizsgálati és számítási módszerek tegyék lehetõvé az "I" teljes inercia meghatározását 2 %nál kisebb relatív hibaszázalékkal (∆I / I). 3.

KÖVETELMÉNYEK

3.1.

A szimulált teljes "I" inercia tömege ugyanakkora legyen, mint az egyenértékû inercia elméleti értéke (lásd a Melléklet 5.1. bekezdését), a következõ határértékeken belül:

3.1.1.

Minden pillanatnyi értékekre: az elméleti érték ± 5 %.

3.1.2.

A vizsgálati ciklus minden egyes szakaszára kiszámított átlagértéknél az elméleti érték ± 2 %.

3.2.

A 3.1.1. bekezdésben megadott határértéket ± 50 % értékkel emelik induláskor 1 sec idõtartamra, és 2 sec idõtartamra sebességváltáskor a kézi kapcsolású erõátvitellel szerelt jármûvek esetében.

4.

ELLENÕRZÉSI ELJÁRÁS

4.1.

Ellenõrzést kell végezni minden egyes vizsgálat alatt a 4. Melléklet 2.1. bekezdésében meghatározott ciklus teljes idõtartama folyamán.

4.2.

Ha a fenti 3 bekezdés követelményei teljesültek, olyan pillanatnyi gyorsulásoknál, amelyek legalább háromszor nagyobbak vagy kisebbek, mint az elméleti ciklus alatt kapott értékek, akkor a fent leírt ellenõrzést nem szükséges elvégezni. ––––––––– 4. Melléklet – 5. Függelék KIPUFOGÓGÁZ MINTAVEVÕ RENDSZEREK LEÍRÁSA

1.

BEVEZETÉS

1.1.

Számos gázminta-vevõ rendszer, típus felel meg a jelen Melléklet 4.2. bekezdésében elõírt követelményeknek. A jelen Függelék 3.1., 3.2. és 3.3. bekezdése olyan készülékeket ír le, amelyeket lefogadhatóknak kell tekinteni, ha azok megfelelnek a változtatható hígítás elérve vonatkozó fõ kritériumoknak.

1.2.

A vizsgáló laboratórium jelentésében ismertesse a vizsgálat folyamán alkalmazott minta-vevõ rendszert.

2.

VÁLTOZTATHATÓ HÍGÍTÁSÚ KIPUFOGÓGÁZ-EMISSZIÓT MÉRÕ RENDSZEREKRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

2.1.

Alkalmazási terület Ez a fejezet a jelen Elõírás szerint a jármû-kipufogógázok valódi tömeg-emissziójának mérésére alkalmazandó kipufogógáz mintavevõ rendszer üzemi jellemzõit ismerteti. A tömeg-emisszió mérésére szolgáló változtatható hígítású mintavétel elve három feltételt elégítsen ki:

2.1.1.

a jármû-kipufogógázok – elõírt feltételek között – folyamatos hígítását környezeti levegõvel;

2.1.2.

pontosan mérjék a kipufogógázok és a hígító levegõ keverékének összes térfogatát;

2.1.3.

folyamatosan gyûjtsék a higított kipufogógázok és a hígító levegõ összes térfogatával arányos mintákat az elemzés céljára. A kibocsátott gáz tömegét az arányos mintákban lévõ koncentrációkból és a vizsgálat alatt mért összes térfogatból határozzák meg. A minták koncentrációit helyesbíteni kell a környezeti levegõ szennyezõ-tartalmának számításba vételével. Azon kívül, a kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármûvek esetében azok részecskeemisszióját is meg kell határozni.

2.2.

Mûszaki összefoglalás


Az 5.1. Ábra bemutatja a mintavevõ rendszer elvi sémáját. 2.2.1.

A jármû kipufogógázait elegendõ mennyiségû környezeti levegõvel kell hígítani azért, hogy megakadályozzák az esetleges víz-kondenzációt a mintavevõ és mérõ rendszerben.

2.2.2.

A kipufogógáz-mintavevõ rendszert úgy kell megtervezni, hogy az lehetõvé tegye a CO2, CO, CH és NOx gázok átlagos térfogat-koncentrációjának mérését és azon kívül – kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek esetében – a jármû vizsgálati ciklusa során kibocsátott kipufogógázok részecske-tartalmának mérését is.

2.2.3.

A kipufogógáz-levegõ keverék homogén legyen a mintavevõ szonda elhelyezési pontján (lásd a 2.3.1.2. bekezdést).

2.2.4.

A szonda a higított kipufogógázokból reprezentatív mintát vegyen.

2.2.5.

A rendszernek lehetõvé kell tennie a higított kipufogógázok összes térfogatának mérését.

2.2.6.

A rendszer gáztömör legyen. A változtatható hígítású mintavevõ rendszer szerkezeti fel-építése és anyagai olyanok legyenek, hogy ne befolyásolják a higított kipufogógázok szennyezõdésének koncentrációját. Ha bármelyik egység (hõcserélõ, ciklonszeparátor, ventillátor, stb.) megváltoztatja a higított kipufogógázokban bármelyik gázszennyezõ koncentrációját és a hiba nem küszöbölhetõ ki, úgy az adott gázszennyezõ mintavételét a szóban forgó egység elõtt kell elvégezni.

2.2.7.

Ha a vizsgálandó jármû többágú kipufogócsõvel rendelkezik, akkor a csatlakozó csöveket a jármûhöz a lehetõ legközelebb elhelyezett gyûjtõcsõbe kell bekötni.

2.2.8.

A gázmintákat megfelelõ térfogatú mintavevõ zsákokba kell gyûjteni azért, hogy azok ne akadályozzák a gázok szabad áramlását mintavétel alatt. Ezek a zsákok olyan anyagból készüljenek, amelyek nem változtatják meg a szennyezõ gázok koncentrációját (lásd a 2.3.4.4. bekezdést).

2.2.9.

A változtatható hígítású kipufogógáz-mintavevõ rendszert szerkezetileg úgy alakítsák ki, hogy a kipufogógázok mintavételekor (lásd a 2.3.1.1. bekezdést) ne változtassa meg számottevõen az ellennyomást a kipufogócsõ kivezetõ nyílásánál. 5/1. Ábra

KIPUFOGÓGÁZ-EMISSZIÓ MÉRÉSÉRE SZOLGÁLÓ VÁLTOZTATHATÓ HÍGÍTÁSÚ MINTAVEVÕ RENDSZER SEMATIKUS ÁBRÁJA


2.3.

Különleges követelmények

2.3.1.

Kipufogógáz-gyûjtõ és hígító rendszer

2.3.1.1.

a jármû kipufogócsõvége és a keverõkamra között az összekötõ csõvezeték a lehetõ legrövidebb legyen, és – ne okozzon olyan statikus nyomásváltozásokat a vizsgált jármû kipufogó-csõvégeinél, amelyek 50 km/ó sebesség mellett 0,75 kPa értéknél nagyobb mértékben eltérnek, vagy a próbapadon végrehajtott teljes vizsgálat alatt a mûszerek kipufogócsõhöz (csövekhez) csatlakoztatása nélkül mért értékeit 1,25 kPa értékkel túllépik. A nyomást a kipufogócsõvég nyílásánál – vagy azonos átmérõjû meghosszabbításában – a csõvégéhez olyan közel mérjék, amennyire csak lehetséges. – ne változtassa meg a kipufogógázok jellemzõit.

2.3.1.2.

Olyan keverõkamrát biztosítsanak, ami a jármû kipufogógázából és a levegõbõl homogén keveréket állít elõ a keverõkamra kivezetõ nyílásánál. A keverék egyöntetûsége a mintavevõ szonda bármely keresztmetszetében sem térhet el ±2 %nál nagyobb mértékben azoknak az értékeknek az átlagától, amelyeket a gázáram átmérõjén egymástól egyenlõ távolságban fekvõ, legalább öt pontban mértek. Abból a célból, hogy minimumra csökkentsék a kipufogócsõ (kipufogócsövek) végénél a feltételeket befolyásoló hatásokat és limitálják a nyomáscsökkenést a hígító levegõt kondicionáló készülékben, korlátozzák – ha ilyen van – a keverõkamra belsõ nyomása legfeljebb ± 0,25 kPa értékkel térhet el a légköri nyomástól.

2.3.2.

Szívókészülék készülék / térfogatmérõ készülék Ez a készülék olyan állandó áramlási sebességekkel rendelkezhet, amelyek a víz-kondenzáció kiküszöböléséhez elégséges. Ez általában elérhetõ, ha a higított kipufogógáz CO2 koncentrációja kisebb 3 térfogatszázaléknál a mintavevõ zsákban.


2.3.3.

Térfogatmérés

2.3.3.1.

A térfogatmérõ készülék õrizze meg hitelesítési pontosságát ± 2 %-n belül bár-milyen üzemi körülmény között. Ha a készülék nem képes kiegyenlíteni a kipufogógázok és a higított levegõ keverékének hõmérséklet-ingadozásait a mérési pontban, akkor hõcserélõt kell alkalmazni, hogy az elõírt üzemi hõmérsékletet 6 K értékhatáron belül tartsák. Szükség esetén ciklonszeparátor használható a térfogatmérõ készülék védelmére.

2.3.3.2.

Közvetlenül a térfogatmérõ készülék elé hõmérsékletérzékelõt kell beépíteni, amely pontossága ±1 K és reakcióideje 0,1 sec legyen az adott hõmérsékletingadozás 62 % százaléka mellett (az értéket szilikon olajban mérve).

2.3.3.3.

A nyomásmérés pontossága és hitelessége vizsgálat alatt ±0,4 kPa legyen.

2.3.3.4.

A belsõ és a légköri nyomás különbségét a térfogatmérõ készülék áramlásával szemben és, szükség esetén, annak az áramlási irányba esõ oldalán mérjék.

2.3.4.

Gázminta-vétel

2.3.4.1.

Higított kipufogógázok

2.3.4.1.1.

A higított kipufogógáz-mintát a szívókészülék áramlásával szemben, de kondicionáló készülék alkalmazása esetén ez utóbbinak az áramlási irányába vegyék.

2.3.4.1.2.

Az áramlás mértékének szórása az átlagérték legfeljebb ± 2 %-a lehet.

2.3.4.1.3.

A mintavétel mértéke ne legyen kisebb, mint 5 liter/perc és ne legyen nagyobb, mint a higított kipufogógázok áramlási mennyiségének 0,2 %-a.

2.3.4.1.4.

Azonos határérték vonatkozik a állandó tömegû mintavevõ rendszerekre is.

2.3.4.2.

Hígító levegõ

2.3.4.2.1.

A hígító levegõmintát állandó áramlási mennyiség mellett kell venni a környezeti levegõ beömlési nyílásánál (szûrõ után, ha az be van építve).

2.3.4.2.2.

A levegõt nem szabad szennyezni a keverõ térbõl eredõ kipufogógázokkal.

2.3.4.2.3.

A hígító levegõ mintavételének mértéke hasonló legyen a higított kipufogógázok esetében alkalmazottal.

2.3.4.3.

Mintavételi mûveletek

2.3.4.3.1.

A mintavételhez használt anyagok olyanok legyenek, hogy ne változtassák meg a szennyezõk koncentrációját.

2.3.4.3.2.

Szûrõk alkalmazhatók a mintából a szilárd részecskék eltávolítására.

2.3.4.3.3.

Szivattyúk szükségesek a mintának a mintavevõ zsákokba való továbbításához.

2.3.4.3.4.

Az áramlásszabályzó szelepek és áramlásmérõk a mintavételhez megkövetelt áramlás mértékének biztosításához szükségesek.

2.3.4.3.5.

Gáztömör gyorscsatlakozók alkalmazhatók a három utas szelepek és a mintavevõ zsákok között. A csatlakozók önmûködõen biztosítsák a gáztömörséget a mintavevõ zsák oldalán. A mintáknak az elemzõbe való juttatására más megoldások (pl. háromágú elzáró-csapok) is alkalmazhatók.

2.3.4.3.6.

A mintavételi gázok irányítására alkalmazott különbözõ szelepek gyorsan állíthatók és gyorsmûködésûek legyenek.

2.3.4.4.

A minta tárolása A gázmintákat mintavevõ zsákokba gyûjtik. Ezek megfelelõ térfogatúak legyenek, hogy ne csökkentsék a mintavételi áramlás mértékét. A zsákok anyaga olyan legyen, hogy az ne változtassa meg a szintetikus gázszennyezõk koncentrációját 20 perc múltán sem ± 2 százaléknál nagyobb mértékben.


2.4.

Kiegészítõ mintavevõ egység kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek vizsgálatához

2.4.1.

A szikragyújtású motorral szerelt jármûvek gázminta-vételétõl eltérõen, a kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármûvek szénhidrogén és részecske-mintavételi pontjai hígító-alagútba vannak.

2.4.2.

Azért, hogy csökkentsék a kipufogógázok hõveszteségeit a kipufogócsõ vége és a hígító-alagút között, a csõvezeték hossza nem lehet több 3,6 m-nél, vagy ha a hõszigetelt, 6,1 m-nél, a csõvezeték belsõ átmérõje pedig ne haladja meg a 105 mm-t.

2.4.3.

Fõleg turbulens áramlási feltételek (Reynolds-szám ≥ 4000) uralkodjanak a hígítóalagútban, amely elektromosan vezetõ anyagból készült olyan egyenes csõ legyen, amely homogén higított kipufogógázokat és reprezentatív gáz- és részecske-összetételt biztosít a mintavételi pontokban. A hígító-alagút legalább 200 mm-es átmérõjû és földelt legyen.

2.4.4.

A részecske mintavevõ rendszer részei: a mintavevõ szonda a hígító alagútban és két sorba kapcsolt szûrõ. Gyorsmûködésû szelepek legyenek a két szûrõ elõtt és után az áramlás irányában. A mintavevõ szonda alakját az 5/2. Ábra szemléletesen mutatja.

2.4.5.

A részecske mintavevõ szonda elégítse ki a következõ feltételeket: A szondát a csatorna középvonalának közelében kell beszerelni, durván tíz csatorna átmérõnyire a gáz belépésétõl a gázbevezetés áramlási irányában, és belsõ átmérõje legalább 12 mm legyen. A mintavevõ csúcs és a szûrõbeépítés közötti távolság legalább öt szondaátmérõnyi legyen, de ne haladja meg az 1020 mm-t.

2.4.6.

A gázminta áramlásmérõ egység részei a szivattyúk, a gázáramlás-ellenõrzõk és áramlásmérõ egységek.

2.4.7.

A szénhidrogén mintavevõ rendszer részei a fûtött mintavevõ szonda, vezeték, szûrõ és szivattyú. A mintavevõ szondát ugyanolyan távolságra kell beszerelni a kipufogógáz bevezetésétõl, mint a részecske mintavevõ szondát oly módon, hogy egyik se zavarja a másikat mintavétel közben. Belsõ átmérõje legalább 4 mm legyen.

2.4.8.

A fûtõrendszernek minden fûtött elemét tartsák 463 K (190 °C) ± 10 K hõmérsékleten.

2.4.9.

Ha nem lehet kiegyenlíteni az áramlás mértékének változását, akkor gondoskodni kell hõcserélõrõl és hõmérséklet-szabályozó készülékrõl a 2.3.3.1. bekezdés elõírása szerint, hogy biztosítsák az állandó áramlási mennyiséget a rendszerben és a megfelelõen arányos mintavételi mennyiséget.

3.

KÉSZÜLÉK LEÍRÁSA

3.1.

Változtatható hígítást biztosító mintavevõ készülék térfogat kiszorítás elvén mûködõ szivattyúval (PDP-CVS rendszer).

3.1.1.

A térfogat kiszorítás elvén mûködõ szivattyús állandó térfogatú mintavevõ készülék (PDP-CVS) úgy elégíti ki a jelen Melléklet követelményeit, hogy méri a szivattyún keresztüláramló állandó hõmérsékletû és nyomású gáz mennyiségét. Az összes térfogatot úgy méri, hogy megszámolják a térfogat kiszorítás elvén mûködõ hitelesített szivattyú fordulatszámát. Arányos mintát úgy vesznek, hogy állandó átáramló mennyiségbõl mintát vesznek szivattyúval, áramlásmérõvel és az áramlásellenõrzõ szeleppel.

3.1.2.

Az 5/3. Ábra bemutatja egy ilyen mintavevõ rendszer elvi vázlatát. Minthogy különbözõ elrendezésû készülékek is adhatnak pontos eredményeket, a rajzzal való egyezés nem lényeges, Kiegészítõ adatok felvételére és a rendszert képezõ elemek mûködésének összehangolásához olyan kiegészítõ elemek is használhatók, mint pl. mûszerek, szelepek, elektromágneses tekercsek és kapcsolók.

3.1.3.

A gázminta-vevõ berendezés részei:

3.1.3.1.

Szûrõ (D) a hígító levegõ részére, ami szükség esetén elõmelegíthetõ. A szûrõ két papír-réteg


közé fogott aktív faszénrétegbõl áll és a hígító levegõben lévõ külsõ emisszióból származó szénhidrogének koncentrációjának redukálására és stabilizálására szolgál. 3.1.3.2.

Keverõkamra (M), amelyben kipufogógázból és levegõbõl homogén keverék keletkezik.

3.1.3.3.

Megfelelõ teljesítményû hõcserélõ (H) ahhoz, hogy az egész vizsgálat folyamán a levegõ / kipufogógáz-keverék hõmérséklete – közvetlenül a szivattyú nyomóoldali kilépésénél mérve – a tervezett üzemi hõmérséklettõl ±6 K határon belül térjen el. Ennek a készüléknek nem szabad befolyásolnia a mérõhelyen kilépõ higított gázok szennyezõdés koncentrációjának késõbbi elemzését.

3.1.3.4.

Hõmérséklet-szabályzó rendszer (TC), amely vizsgálat elõtt a hõcserélõ elõfûtése, majd vizsgálat alatt a hõmérséklet szabályozására szolgál, hogy az eltérés a névleges üzemi hõmérséklettõl ±6 °C határértéken belül maradjon. 5/2. Ábra RÉSZECSKE-MINTAVEVÕ SZONDA ALAKJA

3.1.3.5.

Térfogat kiszorítás elvén mûködõ szivattyú (PDP), ami állandó térfogatú levegõ / kipufogógázkeverék szállítására szolgál. A szivattyú szállító teljesítménye elég nagy legyen ahhoz, hogy a vizsgálat alatt elõforduló bármilyen üzemi feltételek között megakadályozza a kondenzvíz képzõdését a rendszerben. Ez általában biztosítható az alábbi szállítási teljesítményû térfogat kiszorításos szivattyú alkalmazásával:

3.1.3.5.1.

A szállítási mennyiség kétszer akkora legyen, mint a vizsgálati ciklus gyorsulási szakaszai alatt termelt legnagyobb kipufogógáz-áram; vagy

3.1.3.5.2.

Elegendõ legyen annak biztosítására, hogy a CO2 koncentrációja a higított kipufogógáz mintazsákban mindig kevesebb legyen 3 térfogatszázaléknál benzinre és gázolajra, kevesebb, mint 2,2 térfogatszázalék LPG és kevesebb, mint 1,5 térfogatszázalék NG tüzelõanyagra.

3.1.3.6.

Hõmérsékletérzékelõ (T1) (±1 K pontosságú), amit közvetlenül a szivattyú nyomóoldali kilépési pontjánál szerelnek fel. Feladata folyamatosan jelezni a higított kipufogógáz-keverék hõmérsékletét a vizsgálat alatt.

3.1.3.7.

Manométer (G1) (± 1 K pontosságú és hitelességû), amit közvetlenül a szivattyú szívó oldali belépési pontjánál szerelnek fel, és amely a gázkeverék, valamint a környezeti levegõ közötti nyomáskülönbség regisztrálására szolgál.


3.1.3.8.

Egy másik manométer (G2) (± 0,4 kPa pontosságú és hitelességû), amit úgy szerelnek fel, hogy regisztrálja a szivattyú beömlõ- és kiömlõnyílása közötti nyomáskülönbséget.

3.1.3.9.

Két mintavevõ szonda (S1 és S2) a hígító levegõbõl, valamint a kipufogógáz / levegõ-keverékbõl való folyamatos mintavételhez.

3.1.3.10.

Szûrõ (F), ami a szilárd részecskék eltávolítására szolgál az elemzés céljára összegyûjtött gázáramból.

3.1.3.11.

Szivattyúk (P), amelyek a hígító levegõbõl, valamint a higított kipufogógáz / levegõ-keverékbõl állandó mennyiségû mintaáram folyamatos összegyûjtésére szolgálnak a vizsgálat alatt.

3.1.3.12.

Áramlásszabályzók (N), amelyeknek feladata biztosítani a vizsgálat alatt az S1 és S2 mintavevõ szondából vett gázminták állandó, egyenletes áramlását. A gázminták áramlása olyan legyen, hogy mindegyik vizsgálat végén a minták mennyisége elegendõ legyen elemzés céljára (kb. 10 liter/perc).

3.1.3.13.

Áramlásmérõk (FL) a gázminták áramlásának állandó mennyiségre való szabályozásához és kijelzéséhez a vizsgálat alatt.

3.1.3.14.

Gyorsmûködésû szelepek (V) az állandó mennyiségû gázmintáknak vagy a mintavevõ zsákokba, vagy a szabadba való terelésére.

3.1.3.15.

Gáztömör gyorscsatlakozók (Q) a gyorsmûködésû szelepek és a mintavevõ zsákok között. A csatlakozók önmûködõen záródjanak a mintavevõ zsák oldalán. A mintákat más megoldásokkal (pl. három utas elzárócsapok) is be lehet juttatni az elemzõbe.

3.1.3.16.

Zsákok (B), amelyek a higított kipufogógázokból vagy a hígító levegõbõl vett minták begyûjtésére szolgálnak a vizsgálat alatt. Ezek megfelelõ térfogatúak legyenek, hogy ne akadályozzák a minta áramlását. A zsák anyaga olyan legyen, hogy ne befolyásolja sem magukat a méréseket, sem a gázminták vegyi összetételét (pl. laminált polietilénpoliamid-fólia vagy fluorizált poliszénhidrogén fólia).

3.1.3.17.

Digitális számláló szerkezet (C) a szivattyú fordulatszámának rögzítése a vizsgálat alatt.

3.1.4.

Kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármûvek vizsgálatához szükséges kiegészítõ berendezések. Ahhoz, hogy a jelen Melléklet 4.3.1.1. és 4.3.2. bekezdésben leírt követelmények teljesüljenek, a kompresszió-gyújtású motorral szerelt jármûvek vizsgálatához azokat a kiegészítõ tartozékokat kell használni, amelyeket az alábbi ábrán szaggatott vonal vesz körül, nevezetesen: Fh fûtött szûrõ; S3 a keverõkamrához közeli mintavevõ pont; Vh fûthetõ több utas szelep; Q gyorscsatlakozó, ami a "BA" környezeti levegõminta analizálását segíti a "HFID" készülékkel; HFID fûtött láng-ionizációs elemzõ; R és I a pillanatnyi szénhidrogén-koncentrációt integráló és regisztráló készülék; Lh fûtött mintavevõ vezeték. Minden fûtött elemet 463 K (190 °C) ± 10 K hõmérsékleten kell tartani. Szilárd részecske mintavevõ rendszer: S4 mintavevõ szonda a hígító alagútban; Fp szûrõegység, ami két sorba kapcsolt szûrõbõl áll; csatlakozási lehetõség további párhuzamosan szerelt szûrõpár részére; mintavevõ vezeték; szivattyúk, áramlásszabályzók, áramlásmérõ egységek.

3.2.

Kritikus áramlású Venturi csöves hígító készülék (CFV-CVS) (5/4. Ábra)

3.2.1.

A kritikus áramlású Venturi csõ használata a CVS eljáráshoz a folyadékok mechanikájában a


kritikus áramlásra vonatkozó elveken alapszik. A hígító és kipufogógázok változó arányú keverékeinek áramlási sebességét hangsebességen tartják, ami a gázhõmérséklet négyzetgyökével egyenes arányos. Az áramlást a vizsgálat alatt végig folyamatosan figyelik, számítják és integrálják. A mintavételhez a kritikus áramlású Venturi csõ használata biztosítja a gázminták arányosságát. Minthogy mind a nyomás, mind a hõmérséklet egyenlõ a két Venturi csõ beömlésénél, a mintavételhez elterelt gázáram térfogata arányos a nyert hígított kipufogó gázkeverék összes térfogatával és így a jelen Melléklet követelményei teljesülnek. 3.2.2.

A sematikus 5/4. Ábra ilyen mintavevõ rendszer elvi vázlatát mutatja be. Minthogy más elrendezés is adhat pontos eredményeket, a rajzzal való egyezés nem kötelezõ. Kiegészítõ adatok szerzésére és a rendszer elemeinek összehangolására kiegészítõ elemek is felhasználhatók, mint pl. mûszerek, szelepek, elektromágneses tekercsek és kapcsolók.

3.2.3.

A gázgyûjtõ berendezés részei:

3.2.3.1.

Szûrõ (D) a hígító levegõ részére, ami szükség esetén elõfûthetõ. A szûrõ két papírréteg között aktív faszenet tartalmaz és a hígító levegõben lévõ szénhidrogén háttéremisszió redukálására és stabilizálására szolgál.

3.2.3.2.

Keverõkamra (M), amelyben a kipufogógázt és a levegõt homogénné keverik.

3.2.3.3.

Ciklon-szeparátor (CS) a szilárd részecskék leválasztására.

3.2.3.4.

Két mintavevõ szonda (S1 és S2) a hígító levegõbõl és a higított kipufogógázokból való mintavétel céljára.

3.2.3.5.

Kritikus áramlású Venturi mintavevõ csõ (SV), ami az S2 mintavevõ szondánál a higított kipufogógázból arányos mintákat vesz.

3.2.3.6.

Szûrõ (F), amely az elemzés céljára elterelt gázáramból eltávolítja a szilárd részecskéket.

3.2.3.7.

Szivattyúk (P), amelyek a vizsgálat alatt a levegõáram és a higított kipufogógázok egy részének zsákokba való gyûjtésére szolgálnak.

3.2.3.8.

Áramlásszabályzó (NI), amelynek feladata biztosítani a vizsgálat alatt az S1 mintavevõ szondából vett gázminták áramlásának állandóságát. A gázminta áramlása akkora legyen, hogy a vizsgálat végén a minták mennyisége elemzés céljára elegendõ legyen (kb. 10 liter/perc).

3.2.3.9.

Bõvítõ (PS) (snubber), a mintavevõ vezetékben.

3.2.3.10.

Áramlásmérõk (FL), a gázminták vizsgálat alatti állandó áramlásának szabályozásához és kijelzéséhez.

3.2.3.11.

Gyorsmûködésû elektromágneses szelepek (V) a gázminták állandó áramlásának vagy a mintavevõ zsákokba, vagy a szellõzõn keresztül a szabad levegõbe való terelésére.

3.2.3.12.

Gáztömör, gyorsan záró csõcsatlakozó elemek (Q) a gyorsmûködésû szelepek és a minta-vevõ zsákok között. A csatlakozók önmûködõen záródjanak a mintavevõ zsák felöli oldalon. Alternatív megoldásként a mintáknak az elemzõbe való juttatására más kivitelezési módok (pl. három utas elzárócsapok) is alkalmazhatók.

3.2.3.13.

Zsákok (B), amelyek a hígított kipufogógáz- és hígító levegõ-minták begyûjtésére szolgálnak a vizsgálat alatt. Ezek térfogata olyan legyen, hogy ne akadályozza a minta áramlását. A zsák anyaga ne befolyásolja se a méréseket, se a gázminták vegyi összetételét (pl. laminált polietilénpoliamid fólia vagy fluorizált poliszénhidrogén fólia).

3.2.3.14.

Nyomásmérõ (G), ± 0,4 kPa értékhatáron belüli pontossággal és hitelességgel.

3.2.3.15.

Hõmérsékletérzékelõ (T), ± 1 K értékhatáron belüli pontosságú és hitelességû és 62 %-s hõmérsékletváltozásnál 0,1 sec reakcióidejû legyen (szilikon olajban mérve).

3.2.3.16.

Kritikus áramlású Venturi csõ (MV) a higított kipufogógáz áramlási térfogatának mérésére.


3.2.3.17.

Megfelelõ teljesítményû fúvó (BL) a teljes higított kipufogógáz-térfogat mozgatására.

3.2.3.18.

A "CFV-CVS" mintavevõ rendszer kapacitása elegendõ nagyságú legyen ahhoz, hogy megakadályozza kondenzvíz képzõdését a vizsgálat alatt elõforduló bármilyen üzemi feltételek között. Ez általában az alábbi szállítási teljesítményû fúvóval biztosítható:

3.2.3.18.1. Szállítási teljesítménye kétszer akkora, mint a menetciklus gyorsulási szakaszai alatt kibocsátott legnagyobb kipufogógáz-áram mennyisége; vagy 3.2.3.18.2. Elegendõ legyen annak biztosítására, hogy a CO2 koncentráció a higított kipufogógáz-minta zsákban kevesebb legyen, mint 3 térfogatszázalék. 3.2.4.

Kiegészítõ berendezések kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek vizsgálatához A jelen Melléklet 4.3.1.1. és 4.3.2. bekezdésében foglalt követelmények kielégítése céljából a kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek vizsgálatához azokat az alább felsorolt kiegészítõ berendezéseket kell használni, amelyeket szaggatott vonal határol az 5/4 ábrán: Fh fûtött szûrõ; S3 mintavevõ pont a keverõkamrához közel; Vh fûthetõ több utas szelep; Q gyorscsatlakozó, amely lehetõvé teszi a "BA" környezeti levegõminta elemzését "HFID" készülékkel; HFID fûtött láng-ionizációs elemzõ; R és I a pillanatnyi szénhidrogén koncentrációt regisztráló és integráló mûszer; Lh fûtött mintavevõ vezeték; Minden fûtött elemet 463 K (190 °C) ± 10 K hõmérsékleten kell tartani. Ha az áramlás változásai nem kiegyenlíthetõk, a jelen Függelék 3.1.3. bekezdésében leírt hõcserélõt (H) és hõmérséklet-szabályzó rendszert (TC) kell alkalmazni azért, hogy biztosítsák az állandó áramlást a Venturi csövön (MV) keresztül és ez által az arányos áramlást az S3 mintavevõn keresztül is. Szilárd részecske mintavevõ rendszer S4 mintavevõ szonda a hígító alagútban Fp szûrõegység, amelynek részei: két sorba kapcsolt szûrõ; kapcsoló egység további párhuzamos kapcsolású szûrõpár részére. Mintavevõ vezeték; Szivattyúk, áramlásszabályzók, áramlásmérõ egységek. 5/3. Ábra

ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVÕ KÉSZÜLÉK TÉRFOGAT-KISZORÍTÁS ELVÉN MÛKÖDÕ SZIVATTYÚVAL (PDP-CVS RENDSZER)



5/4. Ábra ÁLLANDÓ TÉRFOGATÚ MINTAVEVÕ BERENDEZÉS KRITIKUS ÁRAMLÁSÚ VENTURI CSÕVEL (CFV-CVS RENDSZER)

4. Melléklet – 6. Függelék VIZSGÁLÓ BERENDEZÉS HITELESÍTÉSI MÓDSZERE 1.

AZ ELEMZÕ HITELESÍTÕ GÖRBÉJÉNEK MEGSZERKESZTÉSE

1.1.

Az általában használt valamennyi üzemi tartományt hitelesíteni kell a jelen Melléklet 4.3.1. bekezdésének követelményei szerint az alábbi eljárás alkalmazásával:

1.2.

Az elemzõ hitelesítõ görbéjét legalább öt, egymástól lehetõleg egyenlõ távolságban fekvõ pontból szerkesztik meg. A legnagyobb koncentrációjú hitelesítõ gáz névleges koncentrációja a teljes skálaérték legalább 80 %-a legyen.

1.3.

A hitelesítõ görbét a legkisebb négyzetek módszerével számítják ki. Amennyiben az eredményül kapott polinom háromnál magasabb rendû, akkor a hitelesítési pontok száma legalább e polinom rendszámú plusz kettõvel legyen egyenlõ.

1.4.

A hitelesítõ görbe ne térjen el 2 %-nál nagyobb mértékben a hitelesítõ gáz névleges értékétõl.

1.5.

A hitelesítõ görbe alakja A hitelesítõ görbe alakjából és a hitelesítési pontokból ellenõrizhetõ a hitelesítés helyessége. Az elemzõ különbözõ jellemzõ paramétereit fel kell tüntetni, nevezetesen: – a skálát; – az érzékenységet; – a nulla pontot; és


–

a hitelesítés idõpontját.

1.6.

Ha a mûszaki szolgálatnak hitelt érdemlõen bebizonyították, hogy valamely alternatív módszer (pl. számítógépes, elektronikusan vezérelt mérési tartomány, váltó kapcsoló, stb.) egyenértékû pontosságú, akkor az ilyen alternatív módszer is alkalmazható.

1.7.

A hitelesítés ellenõrzése

1.7.1.

Az általában használatos összes üzemi tartományt minden egyes elemzés elõtt ellenõrizni kell az alábbiak szerint:

1.7.2.

A hitelesítést olyan nullázó hitelesítõ gáz alkalmazásával ellenõrzik, amelynek névleges értéke az analizálandó feltételezett számértékének 80 – 95 %-on belül van.

1.7.3.

Ha a két figyelembe vett pontra kapott érték legfeljebb a teljes skála ± 5 százalékával tér el az elméleti értéktõl, akkor a hitelesítéshez beállított paraméterek módosíthatók. Ha nem ez az eset, úgy szerkesszenek új hitelesítõ görbét a jelen Függelék 1. bekezdése szerint.

1.7.4.

A vizsgálat után a nullázó gázt és ugyanazt az hitelesítõ gázt kell felhasználni az újabb ellenõrzéshez. Az elemzés akkor tekinthetõ elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény közötti eltérés kisebb, mint 2 %.

2.

A "FID" SZÉNHIDROGÉN ÉRZÉKELÕ JELZÉSÉNEK ELLENÕRZÉSE

2.1.

Az érzékelõ válaszának optimalizálása A "FID" érzékelõt szabályozzák be és mûszergyártó cég utasításai szerint. a legáltalánosabb üzemi tartományban levegõ és propángáz keveréket használjanak a jel optimalizálására.

2.2.

A szénhidrogén elemzõ hitelesítése Az elemzõt a levegõben levõ propángázt és tisztított szintetikus levegõt használva hitelesítsék. Lásd a jelen Melléklet 4.5.2. bekezdését (hitelesítõ és hitelesítõ gázok). Szerkesszék meg a hitelesítési görbét a jelen Függelék 1.1 – 1.5. bekezdése szerint.

2.3.

Szénhidrogének válaszadási (érzékelhetõségi) tényezõi és az ajánlott határértékek Valamely szénhidrogénféleség érzékenységi tényezõje (Rf) a "FID" által kijelzett "C1" értéknek a gázpalack koncentrációjához viszonyított aránya; "C1" ppm-ben kifejezve. A vizsgáló gáz koncentrációjának olyan legyen, hogy a mûszer kitérése a teljes skálaérték kb. 80 %-a legyen a választott mûködési tartományban. A koncentráció ± 2 % pontossággal ismert legyen a térfogatban kifejezett fajsúlymérési etalonhoz viszonyítva. Azon kívül, a gázpalackot 293 K és 303 K (20 °C – 30 °C) közötti hõmérsékleten a hitelesítés elõtt 24 órán keresztül kondicionálják. Az érzékenységi tényezõt elõször az elemzõ üzembe helyezésekor és késõbb nagyobb üzemelési idõközönként határozzák meg. A felhasználható vizsgálati gázok és ajánlott érzékenységi tényezõk a következõk: – metán és tisztított levegõ: 1,00 ≤ Rf ≤ 1,15, vagy 1,00 ≤ Rf ≤ 1,05 NG tüzelõanyagú jármûvekre – propilén és tisztított levegõ: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00 – tolluén és tisztított levegõ: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00 A Rf = 1,00 érzékenységi tényezõjû propángáz és a tisztított levegõ értékéhez viszonyítva.

2.4.

Az oxigén zavaró hatásának ellenõrzése és ajánlott határértékek Az érzékenységi tényezõt a fenti 2.3. bekezdésben leírtak szerint határozzák meg. A felhasználandó vizsgáló gáz és az ajánlott tényezõtartomány a következõ: –

3.

propán és nitrogén

0,95 ≤ Rf ≤ 1,05

AZ NOx ÁTALAKÍTÓ HATÁSFOKÁNAK ELLENÕRZÉSE Az NOx gáz NO gázzá átalakítására használt berendezés hatásosságát a következõképpen


vizsgálják: A 6/1 ábrán feltüntetett vizsgáló berendezés és az alább leírt eljárás felhasználásával az átalakító hatásossága ózont elõállító készülékkel vizsgálható. 3.1.

Az elemzõ készüléket a legáltalánosabban használt üzemi tartományban a gyári utasítások szerint nullázó gázzal és hitelesítõ gázzal hitelesítik (az utóbbi gáz NO tartalma érje el az üzemi tartomány kb. 80 %-át, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legyen kisebb, mint az NO koncentráció 5 %-a). Az NOx elemzõt NO üzemmódra állítsák be úgy, hogy az hitelesítõ gáz ne haladjon át az átalakítón. A leolvasott koncentrációt jegyezzék fel.

3.2.

T-alakú csõidomon keresztül folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegõt vezetnek a gázáramba mindaddig, amíg a koncentráció kb. 10 %-kal nem lesz kisebb, mint a jelen Függelék 3.1. bekezdésében megadott hitelesítési koncentráció. Az indikált koncentrációt (C) feljegyzik. Az egész folyamat alatt az ózon-elõállítót tartsák üzemen kívül.

3.3.

Ekkor üzembe helyezik az ózontermelõ készüléket, hogy elegendõ ózont termeljen ahhoz, hogy az NO koncentráció a fenti 3.1 bekezdésben megadott hitelesítés koncentráció 20 %-ára, (de minimum 10 %-ára) csökkenjen. A mutatott koncentrációt feljegyzik (d).

3.4.

Ezután az NOx elemzõt átkapcsolják NOx üzemmódra, ami azt jelenti, hogy az NO, NO2, O2 és N2 összetételû gázkeverék most már keresztülhalad az átalakítón. Az indikált koncentrációt feljegyzik (a).

3.5.

Az ózonkészüléket üzemen kívül helyezik. A fenti 3.2. bekezdésben leírt gázkeverék az átalakítón keresztül a detektorba (gázt kimutató készülékbe) jut. A mutatott koncentráció értékét (b) feljegyzik. Üzemen kívül helyezett ózonfejlesztõ mellett az oxigén vagy a szintetikus levegõ áramlását is elzárják. Ekkor az elemzõn mutatott NOx érték a fenti 3.1. bekezdésben megadott számérték felett legfeljebb 5 százalékkal lehet.

3.6.

3.7.

Az NOx átalakító hatásfokának kiszámítása a következõ: a − b  Hatásfok (% ) = 1 +  ⋅ 100 c−d 

3.8.

Az átalakító hatásfoka legalább 95 % legyen.

3.9.

Az átalakító hatásfokát hetenként legalább egyszer meg kell vizsgálni.


6/1 Ábra Az NOx átalakító hatásfokát vizsgáló szerkezet rajza

4.

CVS RENDSZER HITELESÍTÉSE

4.1.

A "CVS" rendszer hitelesítése pontos áramlásmérõ és szûkítõ alkalmazásával történik. A rendszeren keresztül folyó áramlást különbözõ nyomásértékeken mérik, továbbá mérik a rendszer szabályozási paramétereit, ez utóbbiakat az áramlási mennyiséghez viszonyítva.

4.1.1.

Felhasználhatók különbözõ típusú áramlásmérõk, mint pl. hitelesített Venturi csõ, lamináris áramlásmérõ, hitelesített turbinás mérõmûszer, feltéve, hogy azok rendszere dinamikus és megfelelnek a jelen Függelék 4.2.2. és 4.2.3. bekezdésének.

4.1.2.

Az alábbi fejezetek részletesen ismertetik a "PDP" és "CFV" egységek hitelesítési eljárását lamináris áramlásmérõ alkalmazásával, ami biztosítja a szükséges pontosságot, a hitelesítés érvényességének statisztikai ellenõrzésével együtt.

4.2.

A térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyú (PDP) hitelesítése

4.2.1.

Az alábbi hitelesítési eljárás ismerteti a berendezést, a vizsgálati elrendezést, és azokat a különbözõ paramétereket, amelyeket megmérnek a CVS szivattyújával szállított áramlási mennyiség megállapításához. A szivattyúval kapcsolatos összes paramétert az – szivattyúval sorba kötött – áramlásmérõ paramétereivel együtt kell mérni. A számított áramlási mennyiség görbéjét (m3/perc, a szivattyú beömlõnyílásánál mérve, abszolút nyomáson és hõmérsékleten), felviszik egy korrelációs függvény szerint, amely a szivattyú-paraméterek egy jellemzõ együttesének megfelelõ érték. Így határozzák meg a szivattyú szállítása és a korrelációs függvény közötti lineáris egyenletet. Ha a CVS rendszer szivattyújának több sebességû meghajtása van, a hitelesítést minden használt tartományban el kell végezni.

4.2.2.

Ez a hitelesítési eljárás a szivattyú és áramlásmérõk által az egyes pontokban mért áramlási mennyiség abszolút értékein alapszik, Három feltételt kell betartani ahhoz, hogy biztosítsák a


pontos és egységes hitelesítõ görbét. 4.2.2.1.

A szivattyúnyomásokat inkább magán a szivattyún lévõ megcsapolásoknál kell mérni, mintsem a szivattyú beömlõ- vagy kiömlõnyílásához csatlakozó külsõ csõvezetékeknél. azok a nyomásmérõ megcsapolások, amelyek a szivattyúhajtás homloklemezének felsõ és alsó középpontjára vannak szerelve, ki vannak téve a szivattyúházban uralkodó valóságos kavitációs nyomásnak és ezért tükrözik az abszolút nyomáskülönbségeket.

4.2.2.2.

A hitelesítés alatt a hõmérséklet állandó legyen. A lamináris áramlásmérõ érzékeny a beömlési hõmérséklet ingadozásaira, ami a mérési pontok szórását okozza. A ± 1 K értékû hõmérsékletváltozások addig megengedhetõk, amíg csak néhány perc tartamúak.

4.2.2.3.

Az áramlásmérõ és a "CVS" szivattyú között a csatlakozás szivárgásmentes legyen.

4.2.3.

A kipufogógáz-emisszió vizsgálata alatt a szivattyú-paraméterek mérése lehetõvé teszi, hogy a felhasználó az áramlási mennyiséget kiszámíthassa a hitelesítési egyenletbõl.

4.2.3.1.

A jelen Függelék 6.2. ábrája bemutat egy lehetséges vizsgáló elrendezést. Az ettõl való eltérés megengedhetõ, amennyiben azokat, mint összehasonlítható pontosságúakat, a jóváhagyási hatóság elfogadja. Ha az 5. Függelék 5.3. ábráján bemutatott elrendezést alkalmazzák, az alábbi adatok a határértékek megadott pontosságán belül legyenek: – légköri nyomás (helyesbített), (Pa) ± 0,03 kPa – környezeti levegõhõmérséklet, (T) ± 0,2 K – LFE belépõ levegõ hõmérséklete (ETI) ± 0,15 K – depresszió a szívóágban az LFE elõtt (EPI) ± 0,01 kPa – nyomásesés az LFE mátrixon keresztül (EDP) ± 0,0015 kPa – levegõhõmérséklet a "CVS" szivattyú beömlõnyílásánál (PTI) ± 0,2 K – levegõhõmérséklet a "CVS" szivattyú kiömlõnyílásánál (PTO) ± 0,1 K – nyomásdepresszió a "CVS" szivattyú beömlõnyílásánál (PPI) ± 0,22 kPa – nyomáscsúcs a "CVS" szivattyú kiömlõnyílásánál (PPO) ± 0,22 kPa – szivattyú-fordulatszámok a vizsgálat idõtartama alatt (n) ± 1it/fordulat – egy vizsgálati periódus idõtartama (legalább 250 s), (t) ± 0,1 sec

4.2.3.2.

A jelen Függelék 6/2 ábrája szerint összeállított rendszer után állítsák a változtatható szûkítõt teljesen nyitott helyzetbe és a CVS szivattyút a hitelesítés megkezdése elõtt 20 percig járassák.

4.2.3.3.

A szûkítõ szelepet szûkebbre állítva növelik a szivattyú beömlõnyílásának depresszióját mintegy 1 kPa értékû lépcsõzéssel, ami legkevesebb hat adatpont felvételére nyújt lehetõséget a teljes hitelesítéshez. Hagyják a rendszert stabilizálódni három percig, majd az adatgyûjtést ismételjék meg. Az adatok elemzése

4.2.4. 4.2.4.1.

A légáramlás mennyigét (Qs) minden ponton kiszámítják szabványos m3/perc mértékegységben, a gyártó elõírt eljárását alkalmazva.


6.2. Ábra "PDP" – "CVS" HITELESÍTÕ BERENDEZÉS ELRENDEZÉSE

4.2.4.2.

Majd a levegõáramlási mennyiségébõl kiszámítják a szivattyú "V0" szállítási mennyiségét m3/fordulat mértékegységben, abszolút szivattyú-beömlési hõmérsékleten és nyomáson: Q Tp 101,33 V0 = s n 273, 2 Pp ahol: V0 Qs Tp Pp n

= = = = =

a szivattyú szállítási mennyisége "Tp" és "Pp" mellett, m3/perc; a levegõ áramlása 101,33 kPa és 273,2 K mellett, m3/perc ; szivattyú beömlési hõmérséklet, (K); abszolút nyomás a szivattyúbeömlésnél (kPa); szivattyú-fordulatszám, ford/perc.

Majd a szivattyúban a szivattyú fordulatszámmal összefüggõ nyomásváltozásait és a szivattyú csúszási arányát befolyásoló hatások kiegyenlítésére kiszámítják az x0 korrelációs függvényt a szivattyú-fordulatszáma (n), a szivattyú szívó- és nyomóoldali nyomáskülönbsége és a szivattyú abszolút kiömlési nyomása között a következõképpen: x0 =

ahol:

X0 ∆Pp Pe

= = =

1 n

∆Pp Pe

korrelációs függvény; a szívó- és nyomó oldal közötti nyomáskülönbség (kPa); abszolút kiömlési nyomás (PPO + PB), (kPa);

A hitelesítés legkisebb négyzetek módszerével elõállított lineáris hitelesítési egyenletek: V0 = D 0 − M (x 0 ) n = A - B ⋅ ∆Pp

( )

ahol: "D0", "M", "A", és "B" a görbét leíró érintõk állandói.


4.2.4.3.

Az olyan "CVS" rendszert, amelynek több sebessége van, minden használatos sebességre hitelesítsenek. A sebességtartományok hitelesítési görbéi közelítõleg párhuzamosak legyenek, és a "D0" ordináta értékek úgy növekedjenek, ahogy a szivattyú szállítási tartománya csökken. Ha a hitelesítést kellõ gondossággal végezték, az egyenletbõl kiszámított értékek a mért "V0 ± 0,5 %" értékhatárán belül lesz. Az "M" értékek szivattyúnként változnak. A hitelesítést a szivattyú üzembe helyezésekor és nagyobb karbantartások után végezzék el. 6/3. Ábra "CFV" – "CVS" RENDSZER ELRENDEZÉSE HITELESÍTÉSHEZ

4.3.

A kritikus áramlású Venturi csõ (CFV) hitelesítése

4.3.1.

A "CFV" Venturi csõ hitelesítése a kritikus áramlási sebességû mérõcsõ egyenletén alapszik: K ⋅P Qs = v T ahol: Qs = áramlási mennyiség; Kv = hitelesítési együttható; P = abszolút nyomás (kPa); T = abszolút hõmérséklet (K). A gázáramlás mennyisége a beömlési nyomás és hõmérséklet függvénye. Az alábbiakban leírt hitelesítési eljárás során kell a hitelesítõ együttható értékét a mért nyomás-, hõmérséklet- és levegõáramlási értékek esetére meghatározni.

4.3.2.

A "CFV" Venturi csõ elektronikus részének hitelesítésére a gyártómû által ajánlott eljárást kell alkalmazni.

4.3.3.

A kritikus áramlású Venturi csõ áramlás hitelesítéséhez mérni kell az alábbi paramétereket. A kapott adatok az alábbi pontossági határértékeken belül legyenek: légköri nyomás (helyesbített), (PB) ± 0,03 kPa "LFE" levegõ belépési hõmérséklet, - áramlásmérõ (ETI) ± 0,15 K nyomás-depresszió "LFE" áramlással szemben (EPI) ± 0,01 kPa


nyomásesés az "LFE" mátrixon keresztül (EDP) levegõáramlási mennyiség (Qs) "CFV" beömlõnyílási depresszió (PPI) hõmérséklet a Venturi csõ beömlõ-nyílásánál (Tv)

± 0,0015 kPa ± 0,5 % ± 0,02 kPa ± 0,2 K

4.3.4.

A berendezés elrendezését lásd a jelen Függelék 3. ábráján. A berendezés szivárgás szempontjából ellenõrizni kell. Bármilyen szivárgás az áramlásmérõ készülék és a kritikus áramlású Venturi csõ között jelentõsen befolyásolja a hitelesítés pontosságát.

4.3.5.

Az áramlást szabályzó fojtószelepet teljesen nyitott helyzetbe kell állítani, a fúvót be kell indítani, és meg kell várni, amíg a rendszer üzemállapota stabilizálódik. Valamennyi mûszer adatait regisztrálni kell.

4.3.6.

Az áramlást szabályzó fojtószelep állásán változtatva, a Venturi csõ kritikus áramlási tartományában legalább nyolc mérést kell végezni.

4.3.7.

A hitelesítés során regisztrált adatokat fel kell használni a következõ számításoknál. Az áramlásmérõ adataiból a levegõ áramlási mennyiségét (Qs) minden vizsgálati pontra a gyártómû által elõírt eljárás alkalmazásával számítják ki. Kiszámítják a hitelesítési együttható értékeit minden egyes vizsgálati pontra: Q s Tv Kv = Pv ahol: Qs = áramlási mennyiség (m3/perc) kifejezve, 273,2 K érték és 101,33 kPa mellett Tv = hõmérséklet a Venturi csõ beömlõnyílásánál, (K) Pv = abszolút nyomás a Venturi csõ beömlõnyílásánál, (kPa) Megszerkesztik "Kv" görbéjét a Venturi csõ beömlési nyomásértékének függvényében. Hangsebességû áramlásnál "Kv" értéke viszonylag állandó. Ahogyan a nyomás csökken (vagyis a depresszió növekszik), a Venturi csõ szûkítõ hatása csökken és "Kv" is csökken. Az eredményezett "Kv" változások nem engedhetõk meg. A kritikus tartományban legalább nyolc mérési pontban kiszámítják az átlagos "Kv" értéket és a normál szórást. Ha a szórás meghaladja az átlagos "Kv" érték 0,3 százalékát, akkor korrekciós eljárást kell alkalmazni. ––––––––––– 4. Melléklet – 7. Függelék TELJES RENDSZER ELLENÕRZÉSE

1.

A jelen Melléklet 4.7. bekezdésében foglalt követelmények kielégítése céljából meg kell határozni a "CVS" mintavevõ rendszer és az elemzõ rendszer teljes pontosságát, ismert tömegû gázszennyezõt vezetve be a rendszerbe, mialatt a rendszert úgy mûködtetik, mint normál vizsgálat alatt; majd a gázszennyezõ tömegét analizálják és számítják a jelen Melléklet 8. Függelékében közölt képletek szerint úgy, hogy a propángáz sûrûségét kivételesen 1,967 gramm/liternek veszik szabványos állapotban. Az alábbi két ismert eljárás kielégítõ pontosságot biztosít.

2.

TISZTA GÁZ (CO VAGY C3H8) ÁLLANDÓ ÁRAMLÁSÚ MENNYISÉGÉNEK MÉRÉSE KRITIKUS ÁRAMLÁSI NYÍLÁSÚ KÉSZÜLÉKKEL

2.1.

Ismert mennyiségû tiszta gázt (CO vagy C3H8) táplálnak be hitelesített kritikus áramlású nyíláson keresztül a "CVS" rendszerbe. Ha a beömlési nyomás elég nagy, az áramlási mennyiség (q), amelyet a kritikus áramlást biztosító nyílás segítségével szabályoznak.∗/ Ha 5 %-

∗/

Független a nyílás kimeneti oldalán mért nyomástól (kritikus áramlás esete).


t meghaladó eltérések fordulnak elõ, a hibás mûködés okát meg kell állapítani és helyesbíteni. A "CVS" rendszert 5 – 10 percig úgy mûködtetik, mint a kipufogógáz-emissziós vizsgálatnál. A mintavevõ zsákba gyûjtött gázt analizálják a szokásos berendezés alkalmazásával, és a kapott eredményt összehasonlítják a korábban mért ismert gázminták koncentrációjával. 3.

ADOTT MENNYISÉGÛ TISZTA GÁZ (CO VAGY C3H8) MEGMÉRÉSE SÚLYMÉRÉSEN ALAPULÓ ELJÁRÁSSAL

3.1.

A "CVS" rendszer ellenõrzéséhez a következõ fajsúlyméréses eljárás alkalmazható: Meghatározzák az akár CO gázzal, akár propángázzal töltött kis kanna tömegét ± 001 gramm pontossággal. A "CVS" rendszert 5 – 10 percig úgy mûködtetik, mint normál kipufogógázemissziós vizsgálat során, miközben a rendszerbe CO gázt vagy propángázt fecskendeznek be. A készülékbe bevezetett tiszta gáz mennyiségét a súly változásának megmérésével határozzák meg. Majd a mintavevõ zsákba gyûjtött gázt elemzik a kipufogógáz-elemzéshez általában használatos berendezés alkalmazásával. Ezután a kapott eredményeket egybevetik az elõzõleg kiszámított koncentráció értékével. ––––––––––– 4. Melléklet – 8. Függelék KIBOCSÁTOTT SZENNYEZÕK TÖMEGÉNEK KISZÁMÍTÁSA

1.

ÁLTALÁNOS ELÕÍRÁSOK A kibocsátott gázszennyezõk tömegét a következõ egyenlet segítségével számítják ki: Mi =

Vmix ⋅ Q i ⋅ k h ⋅ 10 −6 d

(1)

ahol: Mi = Vmix = Qi

=

kH

=

Ci

=

d

=

"i" szennyezõ tömeg-emissziója, g/km-ben kifejezve; a higított kipufogógáz térfogata, liter/vizsgálatban kifejezve és normál állapotra (273,2 K és 101,33 kPa) helyesbítve; "i" szennyezõ gáz sûrûsége g/literben normál hõmérsékleten és nyomáson (273,2 K és 101,33 kPa); páratartalom helyesbítési tényezõ, a nitrogénoxidok tömeg-emissziójának számításához. A CH gázhoz és CO gázhoz nincs páratartalom helyesbítés; "i" szennyezõ gáz koncentrációja a higított kipufogógázban, ppm értékben kifejezve és helyesbítve a hígító levegõ gázszennyezõ "i" mennyiségével; az üzemi ciklusnak megfelelõ távolság km-ben.

1.2.

A TÉRFOGAT MEGHATÁROZÁSA

1.2.1.

Térfogatszámítás abban az esetben, amikor változtatható hígítást biztosító készüléket alkalmaznak résvezérléssel vagy Venturi csõvel állandó áramlást elõállítva. Folyamatosan regisztrálják az áramló térfogatot jelzõ paramétereket és kiszámítják a teljes térfogatot a vizsgálat idõtartamára.

1.2.2.

Térfogatszámítás abban az esetben, amikor térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyút alkalmaznak. Ilyen szivattyút tartalmazó rendszerben a higított kipufogógáz térfogatát a következõ képlet segítségével számítják ki: V = V0 x N ahol: V = V0 = N

1.2.3.

=

a higított kipufogógáz térfogata liter/vizsgálatban kifejezve (helyesbítés elõtt); a térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyú által a vizsgálati feltételek között szállított gáz térfogata, liter/fordulatban kifejezve; szivattyúfordulatok száma a vizsgálat alatt.

A higított kipufogógáz térfogatának helyesbítése normált viszonyokra. A higított kipufogógáz térfogatát a következõ képlet segítségével helyesbítik:


P − P1 Vmix = V ⋅ K1 ⋅ B Tp

amelyben: K1 =

ahol: PB = P1 = Tp = 1.3.

(2)

273,2 (K ) = 2,6961 (K kPa ) 101,33 (kPa )

(3)

légköri nyomás a vizsgálati helyiségben, kPa-ban kifejezve; depresszió a térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyú szívónyílásánál, kPaban, a környezeti légköri nyomáshoz viszonyítva; a térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyúba belépõ higított kipufogógáz átlagos hõmérséklete a vizsgálat alatt (K).

MINTAVEVÕ ZSÁKBA ÖSSZEGYÛJTÖTT KONCENTRÁCIÓJÁNAK SZÁMÍTÁSA

SZENNYEZÕK

HELYESBÍTETT

1   C i = C e − C d 1 − (4)  DF   ahol: Ci = a higított kipufogógázban lévõ "i" szennyezõ koncentrációja, ppm értékben kifejezve és helyesbítve a hígító levegõben lévõ "i" mennyiségével; Ce = a higított kipufogógázban lévõ "i" szennyezõ koncentrációja, ppm értékben kifejezve; Cd = a hígításra használt levegõben lévõ "i" szennyezõ mért koncentrációja, ppm értékben kifejezve; DF = hígítási tényezõ. A hígítási tényezõt a következõképpen számítják ki:

Mindegyik vonatkoztatási tüzelõanyagra:

DF =

C CO 2

X + (C HC + C CO ) ⋅ 10 − 4

CxHyOz összetételû tüzelõanyagra az általános képlet: X = 100

x y y z  x + + 3,76  x + −  2 4 2 

A IX Mellékletben szereplõ vonatkoztatási tüzelõanyagoknál "X" értékei a következõk: Tüzelõanyag Benzin (E0) Diesel (B0) LPG NG Benzin (E5) Diesel (B5) 1.4.

X 13.4 13.4 11.9 9.5 13.4 13.5

NEDVESSÉG-HELYESBÍTÉSI TÉNYEZÕ MEGHATÁROZÁSA NO ESETÉN A páratartalomnak a nitrogénoxid-tartalom mérési helyesbítésére a következõ számításokat alkalmazzák: 1 kh = 1 − 0,0329 ⋅ (H − 10,71) amelyben:

eredményeire (6)

gyakorolt

befolyás


H= ahol:

H Ra Pd PB

= = = =

6,211 ⋅ R a ⋅ Pd

PB − PB ⋅ Pa ⋅ 10 −2

abszolút páratartalom gramm víz/kg száraz levegõben kifejezve; a környezeti levegõ relatív páratartalma, százalékban kifejezve; telített gõznyomás környezeti hõmérsékleten, kPa-ban kifejezve; légnyomás a vizsgálati helyiségben, kPa-ban kifejezve.

1.5.

PÉLDA

1.5.1.

Vizsgálati adatok

1.5.1.1.

Környezeti feltételek: – környezeti hõmérséklet: 23 °C = 297,2 K; – légnyomás: PB = 101,33 kPa; – relatív páratartalom: Ra = 60 %; – telített gõznyomás: Pd = 2,81 kPa H2O, 23 °C hõfokon. Mért és normál állapotra redukált térfogat (lásd az 1. bekezdést).

1.5.1.2.

V = 51,961 m3. 1.5.1.3.

Az elemzõn leolvasott koncentrációs értékek: Higított kipufogógáz-minta CH 1/ 92 ppm CO 470 ppm NOx 70 ppm CO2 1.6 térfogatszázalék 1/ szénegyenértékû ppm-ben kifejezve.

Hígító levegõminta 3.0 ppm 0 ppm 0 ppm 0.03 térfogatszázalék

1.5.2.

Számítások

1.5.2.1.

Páratartalom-helyesbítés tényezõje (K). (Lásd a (6) képletet.) H= H=

6,211 ⋅ R a ⋅ Pd PB − PB ⋅ Pa ⋅ 10 −2

6,211 ⋅ 60 ⋅ 3,2 101,33 − (2,81 ⋅ 0,60)

H = 10,5092 1 kH = 1 − 0,0329 ⋅ (H − 10,71) kH =

1 1 − 0,0329 ⋅ (10,5092 − 10,71)

kH = 0,9934 1.5.2.2.

Hígítási tényezõ (DF), (Lásd az (5) képletet) DF =

DF = 1.5.2.3.

13,4 CO CO2 + C CH + C CO ⋅ 10 − 4

13,4

1,6 + (92 + 4,70) ⋅ 10 −4

= 8,091

A mintavevõ zsákban lévõ szennyezõk helyesbített koncentrációjának számítása: CH tömeg-emissziók: (lásd a (4) és (1) képletet)


1   C i = C e − C d 1 −  DF  

1   C i = 92 − 31 −   8,091  C = 89.371 M CH = C CH ⋅ Vmix ⋅ Q CH

1 d

QCH = 0,619 benzin és gázolaj esetében QCH = 0,649 LPG tüzelõanyag esetében QCH = 0,714 NG tüzelõanyag esetében M CH = 89,371 ⋅ 51,961 ⋅ 0,619 ⋅ 10 − 6 ⋅ M CH =

1 d

2,88 d

CH, tömeg-emissziók: (lásd az (1) képletet) M CO = C CO ⋅ Vmix ⋅ Q CO ⋅

1 d

QCO = 1,25 M CO = 470 ⋅ 51,961 ⋅ 1,25 ⋅ 10 − 6 ⋅ M CO =

1 d

30,5 d

NOx, tömeg-emissziók: (lásd az (1) képletet) M NOx = C NOx ⋅ Vmix ⋅ Q NOx ⋅ k H ⋅

1 d

QNOx = 2,05 M NOx = 70 ⋅ 51961 ⋅ 2,05 ⋅ 0,9934 ⋅ 10 −6 M NOx =

1 d

7,41 d

2.

KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK SZERELT JÁRMÛVEKHEZ

KOMPRESSZIÓS

GYÚJTÁSÚ

MOTORRAL

2.1.

Kompressziós gyújtású motor "CH" tömeg-emissziójának meghatározására kiszámítják a "CH" átlagos tömeg-emissziót a következõ képlet alkalmazásával: t2

∫ C CH ⋅ dt

t Ce = 1 t 2 − t1

ahol: t2

∫ C CH ⋅ dt =

t1

a fûtött FID elemzéssel rögzített integrálja a (t2 - t1) vizsgálat alatt.


Ce

=

Ci hígított kipufogógázban, ppm-ben mért CH koncentrációja

Valamennyi idevágó egyenletben a "CCH" értéket "Ci" értékkel helyettesítik. 2.2.

A szilárd részecskék meghatározása A részecske emissziót "Mp", g /km a következõ egyenlet segítségével számítják ki: Mp =

(Vmix + Vep )⋅ Pe Vep ⋅ d

ahol a kipufogógázokat kibocsátják a mérõalagúton kívülre; Mp =

Vmix ⋅ Pe Vep ⋅ d

ahol a kipufogógázokat visszavezetik a mérõalagútba. ahol:

Vmix = Vep

=

Pe d Mp

= = =

higított kipufogógázok térfogata (lásd 1.1. bekezdést) szabványos viszonyok között; részecske-szûrõn átáramló kipufogógázok térfogata szabványos viszonyok között; a szûrõk által összegyûjtött részecsketömeg; az üzemi ciklusnak megfelelõ távolság, km-ben; részecske emisszió, g/km-ben. ––––––––––

4a Melléklet I. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Kipufogási emisszió ellenõrzése hideg indítás után) 1.

ALKALMAZHATÓSÁG Ne alkalmazzák jelenleg ezt a mellékletet – a jelen Elõírás szerint – típusjóváhagyás céljára. A melléklet a jövõben lesz alkalmazható.

2.

BEVEZETÉS Ez a melléklet a jelen Elõírás 5.3.1. bekezdésében meghatározott I Típusú vizsgálathoz ír le eljárást. Amikor LPG vagy NG vonatkoztatási tüzelõanyagot használnak, kiegészítésként alkalmazzák a 12. Melléklet rendelkezéseit.

3.

VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1.

Környezeti feltételek

3.1.1.

A vizsgálat során a vizsgáló cella hõmérséklete 293 K és 303 K (20 °C és 30 °C) között legyen. Az abszolút páratartalom (H) a levegõben mind a vizsgáló cellában, mind a motorba beszívott


levegõben olyan legyen, hogy: 5,5 < H • 12,2 (g H2O/kg száraz levegõ) Mérjék az abszolút páratartalmat (H). Mérjék a következõ hõfokokat: Vizsgáló cella környezeti levegõje. Hígító és mintavevõ rendszer hõfoka, amint a jelen Melléklet 2. függelékében meghatározott emissziós mérõrendszernél szükséges.

Mérjék a légköri nyomást. 3.2.

Vizsgálati jármû

3.2.1.

A jármûvet vizsgálatra kifogástalan mûszaki állapotban adják át. A jármûvet járassák be és fusson a vizsgálat elõtt legalább 3000 km-t.

3.2.2.

A kipufogórendszerben ne legyen olyan szivárgás, ami csökkenti az összegyûjtésre kerülõ gázmennyiséget, amely a motorból kikerülõ mennyiség legyen.

3.2.3.

Ellenõrizzék a szívórendszer tömítettségét azért, hogy a porlasztást hamis levegõ beszívása ne befolyásolja.

3.2.4.

A motor és a jármû ellenõrzõ és vezérlõ szerveinek beállítása a gyári elõírásoknak megfelelõ legyen. Ez a követelmény különösen vonatkozik az alapjárati beállításokra (fordulatszám és kipufogógázok CO tartalma), továbbá a hidegindító berendezésre és a kipufogógázokat tisztító rendszerre.

3.2.5.

A vizsgálatra kerülõ jármûvet, vagy szükség esetén az azzal egyenértékû jármûvet – ha kell – szereljék fel olyan készülékkel, amely lehetõvé teszi a teljesítménymérõ próbapad beállításához szükséges jellemzõ paraméterek bemérést, e Melléklet 5. bekezdésének megfelelõen.

3.2.6.

A vizsgálatokért felelõs mûszaki szolgálat ellenõrizheti, hogy a jármû teljesítménye megfelel-e annak, amit a gyártó állít, használható-e szokásos vezetésre és – különösen – képes-e elindulni, amikor hideg vagy hõség van.

3.3.

Vizsgálati tüzelõanyag

3.3.1.

A vizsgálathoz a jelen Elõírás 10. Mellékletében maghatározott megfelelõ tüzelõanyagot használják.

3.3.2.

Azokat a jármûveket, amelyeket benzinnel vagy LPG vagy NG tüzelõanyaggal táplálnak, a 12. Melléklet szerint a 10a Mellékletben meghatározott megfelelõ vonatkoztatási tüzelõanyagokkal táplálják.

3.4.

Jármû elhelyezése

3.4.1.

A vizsgálat alatt a jármû közelítõleg vízszintes legyen úgy, elkerüljenek minden rendhagyó tüzelõanyag-eloszlást.

3.4.2.

Fújjanak át változó sebességû légáramot a jármû felett. A fúvó fordulatszáma 10 km/ó és legalább 50 km/ó üzemi tartományon belül legyen, vagy alternatívaként a gyártókérésére, 10 km/órától az alkalmazott vizsgálati ciklus legnagyobb sebessége között az üzemi tartományon belül. A levegõ lineáris sebessége a fúvó kimeneti nyílásánál a görgõ-sebessége ±5 km/ó sebességen belül legyen 10 km/ó – 50 km/ó tartományon belül. 50 km/ó tartomány felett a levegõ lineáris sebessége a görgõ-sebessége ±10 km/ó sebességen belül legyen. Kisebb, mint 10 km/ó sebességnél a levegõ sebessége nulla lehet. Határozzák meg a fent említett légsebességet, mint olyan mérési pontok számának átlagértékét, amelyeket (a)

Négyszögletes kiömlõnyílással rendelkezõ fúvóknál mindegyik téglalap középpontjánál helyeznek el, felosztva a teljes fúvó nyílását 9 területre (felosztva a fúvó nyílásának


vízszintes és függõleges oldalait 3 egyenlõ részre). (b)

Köralakú kiömlõnyílással rendelkezõ fúvóknál a nyílást osszák fel 8 egyenlõ körívre függõleges, vízszintes és 45°-os vonalakkal. Feküdjenek a mérési pontok mindegyik ív (22,5°) radiális középvonalán, a sugár kétharmadánál (amint az alábbi rajz mutatja).

Azoknál a pontoknál mindegyik érték magának az átlagolt értéknek a 10 százaléka legyen. Helyezzék el a lineáris légsebesség mérésére használt készüléket 0 és 20 cm között a levegõ kiömlõnyílásától. A fúvó végsõ kiválasztása a következõ jellemzõk alapján történjen: (iv) terület: legalább 0,2 m2 (v) az alsó szél magassága a talaj felett: kb. 0,20 m (vi) távolság a jármû elejétõl: kb. 0,30 m. Vagylagosan, a gyártó kérésére, a fúvó sebességét legalább 6 m/sec (21,6 km/ó) légsebességnél állandósítani lehet. A hûtõventillátor magasságát és oldalirányú helyzetét is megváltoztathatják a gyártó kérésére. VIZSGÁLÓ BERENDEZÉSEK 4.1.

Görgõs teljesítménymérõ próbapad A görgõs teljesítménymérõ próbapad követelményeit az 1. Függelék adja meg.

4.2.

Kipufogógáz-hígító rendszer A kipufogógáz-hígító rendszer követelményeit a 2. Függelék adja meg.

4.3.

Gáznemû emissziók mintavétele és elemzése A gáznemû emissziók mintavételére és elemzésére szolgáló berendezés követelményeit a 3.. Függelék adja meg.

4.4.

Részecske tömeg emissziójának (PM) berendezése A részecske tömeg emissziója (PM) berendezésének követelményeit a 4. Függelék adja meg.

4.5.

Részecske-szám (PN) emissziós berendezés A részecske-szám mintavevõ és mérõ berendezés követelményeit az 5. Függelék adja meg.

4.6.

Általános vizsgáló cella berendezése Mérjék a következõ hõfokokat ±1,5 K pontosságon belül: (a) (b) (c)

vizsgáló cella környezeti levegõje motorba beszívott levegõ hígító és mintavevõ rendszer hõfoka, amint szükséges a jelen Melléklet 2 – 5. függelékeiben meghatározott emissziós mérésekhez.

A légköri nyomás mérhetõ legyen ±0,1 kPa értéken belül.


Az abszolút páratartalom (H) mérhetõ legyen ±5 %-on belül. 5.

JÁRMÛ KÖZÚTI TERHELÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA

5.1.

Vizsgálati eljárás Az eljárást a jármû közúti terhelésének meghatározáshoz a 7. Függelék írja le. Ez az eljárás nem szükséges, ha a jármû vonatkoztatási tömegéhez állítják be a görgös próbapad terhelését.

6.

EMISSZIÓS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

6.1.

Üzemi ciklus Az Elsõ részben (városi ciklus) és a Második részben (extra városi ciklus) összeállított üzemi ciklust az 1. Függelék ábrázolja. Teljes vizsgálat során az elemi városi ciklust négyszer futtatják, amit a Második rész követ.

6.1.1.

Elemi városi ciklus A vizsgálati ciklus Elsõ része 4 elemi városi ciklus, amelyeket a 2. Ábrában mutatnak be és az alábbi 1. Táblázatban összegeznek: Felosztás fázisok szerint: Üresjárat Lassítás, tengelykapcsoló kikapcsolva Sebességváltás Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Összesen

Idõ (mp) 60 9 8 36 57 25 195

százalék 30.8 35.4 4.6 4.1 18.5 29.2 12.8 100

Idõ (mp) 60 9 8 24 53 41 195

százalék 30.8 35.4 4.6 4.1 12.3 27.2 21 100

Felosztás sebességfokozatok használata szerint: Üresjárat Lassítás, tengelykapcsoló kikapcsolva Sebességváltás Elsõ sebesség Második sebesség Harmadik sebesség Összesen Általános tájékoztatás: Átlagos sebesség a vizsgálat alatt: Tényleges futásidõ: Elméleti megtett távolság ciklusonként: Egyenértékû távolság négy ciklushoz: 6.1.2.

19 km/ó 195 mp 1013 km 4052 km

Extra-városi ciklus A vizsgálati ciklus Második része extra városi ciklus, amelye a 3. Ábrában ábrázolnak és a 2. Táblázatban összegeznek: Felosztás fázisok szerint:


Üresjárat Lassítás, tengelykapcsoló kikapcsolva Sebességváltás Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Összesen

Idõ (mp) 20 20 6 103 209 42 400

százalék 5.0 5.0 1.5 25.8 52.2 10.5 100

Felosztás sebességfokozatok használata szerint: Üresjárat Lassítás, tengelykapcsoló kikapcsolva Sebességváltás Elsõ sebesség Második sebesség Harmadik sebesség Negyedik sebesség Ötödik sebesség Összesen

Idõ (mp) 20 20 6 5 9 8 99 233 400

százalék 5.0 5.0 1.5 1.3 2.2 2 24.8 58.2 100

Általános tájékoztatás: Átlagos sebesség a vizsgálat alatt: Tényleges futásidõ: Elméleti megtett távolság ciklusonként: Legnagyobb sebesség: Legnagyobb gyorsítás: Legnagyobb lassítás:

62,6 km/ó 400 mp 6,955 km 120 km/h 0,833 m/sec2 -1,389 m/sec2

6.1.3.

Sebességváltó használata

6.1.3.1.

Ha a legnagyobb sebesség, amelyet az elsõ sebességfokozatban el lehet érni, 15 km/ó alatt van, használják a második, harmadik és negyedik fokozatot a városi ciklushoz (Elsõ rész) és a második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatot az extra-városi ciklushoz (Második rész). Használhatják a második, harmadik és negyedik fokozatot a városi ciklushoz (Elsõ rész) és a második, harmadik, negyedik és ötödik fokozatot az extra-városi ciklushoz (Második rész), ha a gyártó utasításai az indulást sík terepen a második sebességfokozatban ajánlják, vagy abban úgy határozzák meg az elsõ fokozatot, mint amit terepfokozathoz, kiszabaduláshoz vagy vontatáshoz tartanak fenn. Jármûveket, amelyek nem érik el az üzemi ciklusban szükséges legnagyobb sebesség-értéket, teljesen benyomott gázpedállal mûködtessenek addig, amíg nem érik el a szükséges üzemi görbét. Jegyezzék fel az eltérést az üzemi ciklustól a vizsgálati jelentésben. Félautomata sebességváltóval felszerelt jármûveket a vezetéshez szokásosan alkalmazott fokozatban használjanak, és a sebességváltót használják a gyártó utasításai szerint.

6.1.3.2.

Automata sebességváltóval szerelt jármûveket a legmagasabb sebességfokozatban ("drive") vizsgálják. A gázpedált úgy kezeljék, hogy a gyorsulás a lehetõ legegyenletesebb legyen és biztosítsa, hogy a hajtómû a különbözõ sebességfokozatokat a megszokott rendben kapcsolja. Továbbá, e Melléklet 1. és 2. Függelékében feltüntetett fokozat-váltási pontokat ne használják, és a gyorsulás olyan egyenes mentén folytatódjon, ami összeköti az alapjárati periódusok végét a következõ állandó sebességû periódus kezdetével. Alkalmazzák az alábbi 6.1.3.4. és 6.1.3.5.


bekezdésekben foglalt tûréseket. 6.1.3.3.

Gyorsító (overdrive) fokozattal felszerelt jármûveket – ha ezt a fokozatot a gépjármûvezetõ kapcsolhatja – az elemi városi ciklusban (Elsõ rész) ne gyorsító fokozatban, és a városon kívüli ciklusban (Második rész) mûködõ gyorsító fokozatban vizsgálják.

6.1.3.4.

A kijelzett sebesség és a gyorsítás, az állandó sebesség, a lassítás elméleti sebessége és – amikor a jármû fékeit használják – a lassítás során ±2 km/ó tûrés megengedett. Ha a jármû fékezés nélkül jobban lassul az elõírtnál, akkor csak az alábbi 6.4.4.3. bekezdés rendelkezéseit alkalmazzák. Sebességváltás közben elfogadható az elõírtnál nagyobb eltérés, feltéve, hogy ilyen esetben soha nem lépik túl a tûréseket 0,5 másodpercnél nem hosszabb idõre.

6.1.3.5.

Az idõ tûrése ± 0,1 mp legyen. A fenti tûréseket egyaránt alkalmazhatják az elemi városi ciklusban (Elsõ Rész) az egyes sebességváltások kezdetén és végén, és az extra-városi ciklus 3, 5 és 7 mûveletében (Második Rész). Jegyezzék meg, hogy a megengedett 2 másodperc idõ tartalmazza a sebességváltás idejét és – ha szükséges - bizonyos nagyságú terjedelmet a ciklus felvételéhez.

6.2.

Vizsgálat elõkészítése

6.2.1.

Terhelés és inercia (tehetetlenség) beállítása

6.2.1.1.

Jármû közúti vizsgálatával meghatározott terhelés A próbapadot úgy állítsák be, hogy a forgó tömegek összes inerciája szimulálja az inerciát és más jármûvet terhelõ erõket, amelyek a jármûre hatnak, amikor az úton halad. Az eszközt, amivel meghatározzák ezt a terhelést a jelen Melléklet 5. bekezdése írja le. Görgõs próbapad rögzített terhelési görbével: úgy állítsák be a terhelési szimulátort, hogy elnyelje a meghajtott kerekekkel keltett teljesítményt 80 km/ó állandó sebességnél és jegyezze fel az 50 km/óránál elnyelt teljesítményt. Görgõs próbapad beállítható terhelési görbével: állítsák be a terhelési szimulátort a meghajtott kerekekkel keltett teljesítmény elnyelésére 120, 100, 80, 60 és 40, és 20 km/ó állandó sebességnél.

6.2.1.2.

Jármû vonatkoztatási tömegével meghatározott terhelés A gyártó beleegyezésével alkalmazhatják a következõ módszert. Állítsák be a féket úgy, hogy az elnyelje a meghajtott kerekekkel keltett teljesítményt 80 km/ó állandó sebességnél a 3. Táblázat szerint. Ha a megfelelõ egyenértékû inercia nem érhetõ el a próbapadon, a jármû vonatkoztatási tömegéhez közelebb esõ nagyobb értéket használják. Az 1700 kg-nál nagyobb vonatkoztatási tömegû személygépkocsik vagy összkerék-hajtású jármûvek nem esetében szorozzák meg a 3. Táblázatban megadott teljesítményértékeket 1,3 tényezõvel.

6.2.1.3.

Jegyezzék fel az alkalmazott módszert és az elért értékeket (egyenértékû inercia – jellemzõ beállított paraméter) a vizsgálati jelentésben.

6.2.2.

Elõzetes vizsgálati ciklus Végrehajthatnak elõzetes vizsgálati ciklust, ha meghatározni szükséges, hogyan a legjobb mûködésbe hozni a gázpedált és a fékpedált úgy, hogy közelítsék a ciklust az elméleti ciklushoz az elõírt határértékeken belül, ami szerint a ciklust elvégzik.

6.2.3.

Gumiabroncs nyomása A gumiabroncs nyomásai azok legyenek, amit a gyártó meghatároz és az elõzetes közúti vizsgálatban használtak a fék beállításához. A gumiabroncs nyomása növelhetõ 50 százalékkal a gyártó ajánlott beállítása szerint két-görgõs próbapad esetében. Jegyezzék fel az alkalmazott


nyomást a vizsgálati jelentésben. 6.2.4.

Háttér részecske-tömegének mérése Meghatározhatják a hígító levegõ részecske-háttér szintjét a részecske szûrõn áthaladó megszûrt hígító levegõvel. Vonják ki ezt ugyanazon a ponton, mint a részecske-mintát. Végezzenek egyegy mérést a vizsgálat elõtt és után. Helyesbíthetik a részecske-tömeg mérését, kivonva a háttérrészesedést a hígító rendszerbõl. A megengedett háttér-rész • 1mg/km (vagy egyenértékû tömeg a szûrõn) legyen. Ha a háttér meghaladja e szintet, alkalmazzák az • 1mg/km (vagy egyenértékû tömeg a szûrõn) alapértéket. Ahol a háttér-rész kivonása negatív eredményt ad, tekintsék a részecske-tömeget nullának.

6.2.5.

Háttér részecske-szám mérése Meghatározhatják a háttér részecske-szám kivonását a hígító levegõ-mintát kivonva a részecske és szénhidrogén szûrõk áramlásirányú pontjából a részecske-szám mérõrendszerébe. A részecske-szám mérõrendszer háttérhelyesbítése típusjóváhagyásnál nem megengedett, de használhatják a gyártó kérésére a gyártás és az üzemelés megfelelõségéhez, ahol bizonyíték van arra, hogy az alagút közremûködése jelentõs.

6.2.6.

Részecske-tömeg szûrõjének kiválasztása Visszacsatolás nélküli egyetlen részecske-szûrõt használjanak az egyesített ciklusú mindkét városi és extra.városi fázishoz Csak ott használhatnak iker részecskeszûrõket – egyet a városi, egyet az extra-városi fázishoz – visszacsatolás nélkül, ahol a nyomásesés a mintavételi szûrõn keresztül az emissziós vizsgálat kezdete és vége között egyébként várhatóan meghaladja a 25 kPa értéket.

6.2.7.

Részecske-tömeg szûrõjének elõkészítése

6.2.7.1.

A részecske-tömeg szûrõit kondicionálják (hõfok és pára tekintetében) porbehatolás ellen védett nyitott tálban porbehatolás ellen védett nyitott tálban legalább 2 és legfeljebb 80 órán keresztül, légkondicionált kamrában. Ilyen kondicionálás után a még nem szennyezett szûrõk súlyát mérjék meg, és felhasználásukig tárolják azokat. Ha a súlymérõ kamrából való eltávolításuk után a szûrõket nem használják fel egy órán belül, mérjék újra azokat.

6.2.7.2.

Helyettesíthetik az egyórás határidõt nyolcórás határidõvel, ha az alábbi feltétek közül az egyik vagy mindkettõ teljesül: a stabilizált tömegû szûrõt mindkét végén bedugaszolt és jól tömített szûrõtartóba helyezik, és ott tartják; vagy

6.2.7.2.1. 6.2.7.2.2.

a stabilizált tömegû szûrõt jól tömített szûrõtartóba helyezik, amelyet haladéktalanul olyan mintavevõ rendszerbe kapcsolnak be, amiben nincs áramlás.

6.2.7.3.

Indítsák el a részecske mintavevõ rendszert és készítsék fel mintavételre.

6.2.8.

Részecske-szám mérésének elõkészítése

6.2.8.1.

Indítsák el a részecske hígító rendszert és a mérõrendszert és készítsék elõ mintavételre.

6.2.8.2.

Vizsgálat(ok) elõtt gyõzõdjenek meg a részecskeszámláló és a mintavevõ rendszer illó részecske eltávolító elemeinek helyes mûködésérõl az 5. Függelék 2.3.1. és 2.3.3. bekezdései szerint: Vizsgálják meg a részecskeszámláló válaszát a nulla ponthoz közel mindegyik vizsgálat elõtt, naponta magas részecske-koncentrációnál környezeti levegõt használva. Ha a beömlõnyílást HEPA szûrõvel szerelték fel, bizonyítsák, hogy az egész részecske mintavevõ rendszer bármilyen szivárgástól mentes.

6.2.9.

Gázelemzõ ellenõrzése Állítsák nullára és hitelesítsék a gázok emissziós elemzõit. A mintavevõ zsákot ürítsék ki.


6.3.

Kondicionálási eljárás

6.3.1.

Részecskék mérése céljára, legfeljebb 36 órával és legalább 6 órával a vizsgálat elõtt, használják e Melléklet 6.1. bekezdésében leírt Második rész ciklusát a jármû elõkondicionálásához. Végezzenek el három egymást követõ ciklust. A görgõs próbapad beállítása olyan legyen, mint a fenti 6.2.1. bekezdésben. A gyártó kérésére közvetett befecskendezésû, pozitív gyújtású motorral ellátott jármûveket elõkondicionálhatják az Elsõ rész egy és a Második rész egy ciklusával. Olyan vizsgálati lehetõségben, ahol jármû vizsgálati maradványból származó kevés részecske szennyezés lehet sok részecskét kibocsátó jármû elõzõ vizsgálatából, ajánlott – a mintavevõ rendszer elõkondicionálása céljából -, hogy a 20 perces 120 km/ó állandó állapotú ciklust követõen három egymás utáni Második résznek megfelelõ ciklust végezzenek a kevés részecskéket kibocsátó jármûvel. Ezen elõkondicionálás után és a vizsgálat elõtt a jármûveket tartsák olyan helységben, amelyben a hõfok viszonylag állandó 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között. Végezzék el ezt a kondicionálást legalább hat órán keresztül és folytassák, amíg a motorolaj és hûtõfolyadék – ha van – hõfoka a helység hõfokától ±2 K belül tér el. Ha a gyártó kéri, végezzék el a vizsgálatot nem késõbb, mint 30 órával az után, hogy a jármû szokásos hõfokát elérte.

6.3.3.

LPG vagy NG tüzelõanyaggal mûködõ pozitív gyújtású vagy úgy felszerelt jármûveknél, amelyeket vagy benzinnel vagy LPG vagy NG tüzelõanyaggal táplálnak, az elsõ gáznemû vonatkoztatási tüzelõanyaggal való vizsgálatok és a második gáznemû vonatkoztatási tüzelõanyaggal való vizsgálatok között elõkondicionálják a jármûvet a második tüzelõanyaggal való vizsgálat elõtt. Ezt az elõkondicionálást végezzék el a második vonatkoztatási tüzelõanyaggal e Melléklet 1. Függelékében leírt Elsõ rész (városi rész) egy és a Második rész (extra-városi rész) két vizsgálati ciklusával. A gyártó kérésére és a mûszaki szolgálat egyetértésével kiterjeszthetik ezt az elõkondicionálást. A görgõs próbapad beállítása olyan legyen, mint a jelen Melléklet 6.2. bekezdésében.

6.4.


6.4.1.

Motor beindítása

6.4.1.1.

Indítsák be a motort az e célra szolgáló szerkezettel a gyártómû utasításai szerint úgy, ahogy azt a jármû – gépjármûvezetõknek kiadott – kezelési utasítása tartalmazza.

6.4.1.2.

Az elsõ ciklus a motor beindítási eljárásának megkezdésével indul.

6.4.1.3.

Olyan esetben, ahol LPG vagy NG tüzelõanyagot használnak, megengedett, hogy a motort benzinnel indítsák és átkapcsoljanak LPG vagy NG tüzelõanyagra elõre meghatározott idõtartam után, amit a vezetõ nem változtathat meg.

6.4.2.

Alapjárat

6.4.2.1.

Kézi kapcsolású vagy félautomata sebességváltó, lásd az 1. és. 2. Táblázatot.

6.4.2.2.

Automata sebességváltók Kezdeti bekapcsolás után a váltókart az egész vizsgálat alatt egyszer se mûködtessék, kivéve az alábbi 6.4.3.3. bekezdésben leírt esetben, vagy ha a menetkapcsoló mûködtetni tudja a gyorsító áttételt (overdrive), ha van.

6.4.3.

Gyorsítás

6.4.3.1.

A gyorsításokat úgy hajtsák végre, hogy a gyorsulás az egész vizsgálati szakasz alatt a lehetõ legegyenletesebb legyen.

6.4.3.2.

Ha a gyorsítás nem hajtható végre az elõírt idõ alatt, úgy a gyorsításhoz még szükséges idõt


vonják le, ha lehetséges, a fokozatváltásra szánt idõbõl, de mindenképpen a soron következõ állandó sebességû vizsgálati szakasz idõtartamából. 6.4.3.3.

Automata sebességváltók Ha a gyorsítás nem hajtható végre az elõírt idõ alatt, akkor mûködtessék a választókapcsolót a kézi kapcsolású sebességváltókra elõírt követelmények szerint.

6.4.4.

Lassítás

6.4.4.1.

Az elemi városi ciklus (Elsõ rész) minden lassítását úgy végezzenek, hogy teljesen leveszik a lábat a gázpedálról, a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. A tengelykapcsolót – a sebességváltókar használata nélkül – kikapcsolják a következõ sebességeknél nagyobb sebességnél: 10 km/ó vagy a motor alapjárati fordulatszámának megfelelõ sebességnél. Minden városon kívüli menetciklus (Második rész) valamennyi lassítását úgy végzik, hogy teljesen leveszik a lábat a gázpedálról, a tengelykapcsoló bekapcsolva marad. Az utolsó lassításkor 50 km/ó sebességnél a tengelykapcsolót kikapcsolják a sebességváltókar használata nélkül.

6.4.4.2.

Ha a lassítás ideje hosszabb, mint a megfelelõ vizsgálati fázisra elõírt idõ, akkor használják az elõírt vizsgálati ciklus betartása céljából a jármû fékjeit.

6.4.4.3.

Ha a lassulási idõ az elõírt megfelelõ vizsgálati fázisnál rövidebb, az elméleti ciklus összes idõzítését állandó sebességû vagy alapjárati idõtartamra állítsák vissza, ami így beleolvad a következõ üzemi szakaszba.

6.4.4.4.

Az elemi városi ciklus (Elsõ rész) lassítási szakasza végén kapcsolják (a jármû megállításakor a görgõkön) a sebességváltót üres állásba, bekapcsolt tengelykapcsolóval.

6.4.5.

Állandó sebességek

6.4.5.1.

Kerüljék a "pumpálást" a gázpedállal vagy a fojtószelep elzárását, amikor a gyorsításról áttérnek a következõ állandó sebességû vizsgálati szakaszra.

6.4.5.2.

Állandó sebességû szakaszokon úgy végezzék a vizsgálatot, hogy tartsák rögzítve a gázpedált.

6.4.6.

Mintavétel A mintavétel kezdõdjön (BS) a motor beindítása elõtt vagy a beindítási folyamat kezdetén és az extra-városi ciklus (Második rész mintavétel vége (ES)) befejezésekor, vagy – VI típusú vizsgálat esetén – az utolsó elemi városi ciklus (Elsõ rész) utolsó alapjárati idõtartama után fejezõdjön be (ES).

6.4.7.

A vizsgálat során jegyezzék fel a sebességet az idõ függvényében, vagy adatnyerõ rendszerrel gyûjtsék össze úgy, hogy a teljesített ciklusok helyességét értékelni lehessen.

6.4.8.

Mérjék folyamatosan a részecskéket a részecske mintavevõ rendszerben. Határozzák meg az átlagos koncentrációt az elemzõ jelek integrációjával a vizsgálati ciklus során

6.5.

Eljárás vizsgálat után

6.5.1.

Gázelemzés ellenõrzése Ellenõrizzék a folyamatos méréshez használt elemzõ nullázó és skálázó gázt. Minõsítsék a vizsgálatot elfogadhatónak, ha a különbség eredménye az elõvizsgálat és az utóvizsgálat között kevesebb, mint az ellenõrzõ gáz 2 %-a.

6.5.2.

Részecske-szûrõ mérése Mérjék meg a vonatkoztatási szûrõket a vizsgáló szûrõ mérésétõl 8 órán belül. Tegyék mérõkamrába a szennyezõdött részecske vizsgáló szûrõt a kipufogógázok elemzését követõ egy órán belül. Kondicionálják a vizsgáló szûrõket legalább 2 órára és nem több mint 80 órára és mérjék meg.

6.5.3.

Zsák elemzése

6.5.3.1.

Elemezzék a kipufogógázokat tartalmazó zsákot a lehetõ leggyorsabban és minden esetben nem


késõbb, mint 20 perccel a vizsgálati ciklus befejezése után. 6.5.3.2.

Minden egyes minta-elemzés elõtt minden egyes szennyezõnél a használatra kerülõ elemzõ tartományt állítsák be nullára a megfelelõ nullázó gázzal.

6.5.3.3.

Majd állítsák be az elemzõket a 70 – 100 % tartomány koncentrációjának megfelelõ skálázó gázokkal a hitelesítési görbékhez.

6.5.3.4.

Ismét ellenõrizzék az elemzõk nulla pontjait. Ha a leolvasott értékek több mint 2 százalékkal eltérnek a fenti 6.5.3.2. bekezdésben említettõl, akkor ennél az elemzõnél ismételjék meg a fenti eljárást.

6.5.3.5.

Majd elemezzék a mintát.

6.5.3.6.

Elemzés után ellenõrizzék ismét a nulla és kitérési pontokat, ugyanazokat a gázokat használva. Ha ezek az ellenõrzések a fenti 6.5.3.3. bekezdésben levõ ± 2 százalékon belül vannak, az elemzést minõsítsék elfogadhatónak.

6.5.3.7.

Ebben a bekezdésben minden pont, a különbözõ gázok áramlási sebességei és nyomásai legyenek azonosak az elemzõ hitelesítése során használt gázokéval.

6.5.3.8.

Minden egyes megmért gázfajtánál a gáztartalomként elfogadott számérték – minden méréskor – a mérõkészülék nyugalmi állapotában leolvasott érték legyen. Kompressziós gyújtású motor szénhidrogén tömeg-emisszióját az integrált "HFID" leolvasott értékbõl számítsák ki, az áramlás változásával – szükség szerint – úgy helyesbítve, amint azt az alábbi 6.6.6. bekezdés mutatja.

6.6.

Emissziók kiszámítása

6.6.1.

Térfogat meghatározása

6.6.1.1.

Számítsák ki a térfogatot, amikor a változó hígítású hígító rendszer kiömlõnyílással vagy venturi csõvel rendelkezõ állandó áramlású szabályozást használnak. Jegyezzék fel a paramétereket, amelyek mutatják a térfogatáramlást, és számítsák ki az összes térfogatot a vizsgálat tartamára.

6.6.1.2.

Térfogat kiszámítása, amikor térfogat-kiszorításos szivattyút használnak A rendszerben mért higított kipufogógázt, ami tér-fogatkiszorításos szivattyút tartalmaz, a következõ képlettel számítják: V = V0 ×·N ahol: V = V0 = N

6.6.1.3.

=

higított gáz térfogata liter per vizsgálatban (helyesbítés elõtt), tér-fogatkiszorításos szivattyúval szállított gázmennyiség vizsgálati feltételek között liter/fordulatban, vizsgálatra jutó fordulatok száma.

Térfogat helyesbítése szabványos körülményekhez Helyesbítsék a higított gáz térfogatát a következõ összefüggéssel:  P − P1   Vmix = V ⋅ K 1 ⋅  B  Tp   

ahol: K1 =

PB = P1 =

273.2 ( K )

101.33 ( kPa )

= 2.6961

(1)

(2)

légköri nyomás a vizsgálati helységben (kPa), vákuum a térfogat-kiszorításos szivattyú beömlésénél (kPa) a környezõ légköri


nyomáshoz viszonyítva, térfogat-kiszorításos szivattyúba belépõ higított kipufogógáz átlagos hõmérséklete (K) a vizsgálat során.

Tp = 6.6.2.

Kibocsátott gázszennyezõk és részecskék teljes tömege Vizsgálat alatt a jármûbõl kibocsátott szennyezõk M tömegét úgy határozzák meg, hogy veszik a kérdéses gáz sûrûségének és térfogat-koncentrációjának szorzatát, kellõen tekintetbe véve a következõ sûrûségeket a fent említett referencia körülmények között:

6.6.3.

szénmonoxid esetében (CO):

d = 1,25 g/l

szénhidrogének esetében: benzinre (CH1,85) gázolajra (CH1,86) LPG-re (CH2,525) NG-re (CH4) nitrogénoxidok (NO2) esetében:

d = 0,619 d = 0,619 d = 0,649 d = 0,714 d = 2,05

g/1 g/1 g/l g/l g/1

Számítsák ki a gáznemû szennyezõk tömegemisszióját a következõ összefüggéssel: Mi =

Vmix ⋅ Q i ⋅ k h ⋅ C i ⋅ 10 −6 d

(3)

ahol: Mi = Vmix =

6.6.4.

Qi

=

kh

=

Ci

=

d

=

szennyezõk tömegemissziója gramm per kilométerben, higított kipufogógáz térfogata liter per vizsgálatban és helyesbítve szabványos körülményekre (273,2 K és 101,33 kPa), szennyezõk sûrûsége gramm per literben szokásos hõfokon és nyomáson(273,2 K és 101,33 kPa), nitrogénoxidok tömegemissziójának számításához a nedvesség-helyesbítõ tényezõ. Nincs nedvesség-helyesbítés CH és CO esetében, "i" szennyezõ koncentrációja a higított kipufogógázban ppm-ben kifejezve és helyesbítve a hígító levegõben levõ i szennyezõ mennyiségével, az üzemi ciklusnak megfelelõ távolság kilométerben.

Helyesbítés hígító levegõ koncentrációjához Helyesbítsék a szennyezõ koncentrációját a hígított kipufogógázban a hígító levegõben levõ mennyiséggel a következõk szerint: 1   C i = C e − C d ⋅ 1 −   DF 

(4)

ahol: Ci

=

Ce Cd DF

= = =

"i" szennyezõ koncentrációja a higított kipufogógázban ppm-ben kifejezve és helyesbítve a hígító levegõben levõ i szennyezõ mennyiségével, "i" szennyezõ koncentrációja a higított kipufogógázban, ppm-ben kifejezve "i" szennyezõ koncentrációja a hígításhoz használt levegõben, ppm-ben kifejezve hígítási tényezõ.

A hígítási tényezõt a következõk szerint számítsák ki: DF = DF =

13.4

C CO 2 + (C HC + C CO ) ⋅ 10 − 4 C CO 2

11.9 + (C HC + C CO ) ⋅ 10 − 4

benzinre és gázolajra

(5a)

LPG-re

(5b)


DF =

9.5

NG-re

C CO 2 + (C HC + C CO ) ⋅ 10 − 4

(5c)

Ezekben az egyenletekben: CCO2 =

6.6.5.

CHC

=

CCO

=

mintavevõ zsákban levõ CO2 koncentrációja a hígított kipufogógázban, térfogatszázalékában kifejezve, mintavevõ zsákban levõ CH koncentrációja a hígított kipufogógázban, szénegyenérték térfogatszázalékában kifejezve, mintavevõ zsákban levõ CO koncentrációja a hígított kipufogógázban, ppm-ben kifejezve.

NO nedvesség-helyesbítési tényezõ kiszámítása A nedvesség befolyásának helyesbítése érdekében a nitrogénoxidokban, alkalmazzák a következõ számításokat kh =

1 1 − 0.0329 ⋅ (H − 10.71)

(6)

amelyben: H=

6.211 ⋅ R a ⋅ Pd PB − Pd ⋅ R a ⋅ 10 − 2

ahol: H = abszolút nedvesség víz-gramm per száraza levegõ kilógrammban kifejezve, Ra = környezõ levegõ relatív nedvessége százalékban kifejezve, Pd = telített páranyomás környezeti hõfokon, kPa, PB = légköri nyomás a helységben, kPa. 6.6.6.

CH meghatározása kompresszió-gyújtású motorokhoz Kompresszió-gyújtású motoroknál a CH emisszió kiszámításhoz számítsák ki az átlagos CH koncentrációt a következõk szerint: t2

Ce =

∫C

HC

⋅ dt

t1

(7)

t 2 − t1

ahol: t2

∫C

HC

⋅ dt = a fûtött FID feljegyzéseinek integrálja a (t2-t1) vizsgálat során

t1

Ce = CH koncentrációját a hígított kipufogógázban Ci ppm értékben helyettesítsék CCH értékkel minden megfelelõ egyenletben. 6.6.7.

Részecskék meghatározása Számítsák ki Mp (g/km) részecske emissziót a következõ egyenlettel: Mp =

(V

mix

)

+ Vep ⋅ Pe

Vep ⋅ d

ahol kieresztik a kipufogógázokat az alagúton kívülre; Mp =

Vmix ⋅ Pe Vep ⋅ d


ahol visszatérnek a kipufogógázok az alagútba; ahol: Vmix Vep Pe d Mp

= = = = =

hígított gázok térfogata (lásd 6.6.1. bekezdést), szabványos feltételek között, részecske szûrõn átfolyó kipufogógáz térfogata, szabványos feltételek között szûrõkön összegyûjtött részecskék tömege, üzemi ciklusnak megfelelõ távolság, km, részecske-emisszió, g/km.

Ahol a hígító rendszerbõl a részecske háttérszinthez helyesbítést alkalmaznak, ezt a 6.2.4. bekezdés szerint határozzák meg. Ebben az esetben a részecske-tömeget a következõk szerint számítsák ki:

(

P  P  1   Vmix + Vep M p =  e −  a ⋅ 1 −  ⋅ DF   d  Vep  Vap  

)

ahol a kipufogógázokat kieresztik az alagúton kívülre; P  P  1   Vmix M p =  e −  a ⋅ 1 −  ⋅  Vep  Vap  DF   d

ahol visszatérnek a kipufogógázok az alagútba. Ahol: Vap = Pa = DF =

a háttérrészecske szûrõn átfolyó alagút-levegõ térfogata szabványos feltételek között, háttérszûrõvel összegyûjtött részecske-tömeg, hígítási tényezõ, amint a 6.6.4. bekezdés meghatározza.

Ahol a háttér-helyesbítés negatív részecske-tömeget eredményez (g/km-ben) tekintsék az eredményt nulla g/km részecske-tömegnek 6.6.8.

Részecske-számok meghatározása Számítsák ki a részecskék emisszió-számát a következõ egyenlettel: N=

V.k.C s .f r .10 3 d

ahol: N V

= =

k

=

Cs =

fr = d

=

részecskeszám-emisszió részecske per kilométerben kifejezve, hígított kipufogógáz térfogata liter per vizsgálatban és helyesbítve a szabványos körülményekre (273,2 K és 101,33 kPa), hitelesítési tényezõ, ami a részecske-szám számláló méréseit a vonatkoztatási mûszer szintjéhez helyesbíti, ahol ezt nem belül alkalmazzák a részecskeszámlálón belül. Ahol belül alkalmazzák a hitelesítési tényezõt a részecskeszámlálón belül, használják az 1 értéket a fenti egyenlet k értékére, a hígított kipufogógázból a részecskék helyesbített koncentrációja kifejezve az emissziós vizsgálatból a köbcentiméterre esõ átlagos részecskék számaként, beleértve a vezetési ciklus teljes tartamát. Ha részecskeszám számlálóból a közepes térfogati koncentráció eredményeit ( C ) nem szabványos körülmények között kapják (273,2 K és 101,33 kPa), akkor helyesbítsék a koncentrációkat ezekre a feltételekre ( C s ), illékony részecske-eltávolítónak a közepes részecske-koncentrációs tényezõje a vizsgálathoz használt hígítás beállításánál, üzemi ciklusnak megfelelõ távolság kilométerben kifejezve.


Számítsák ki C értékét a következõ egyenletbõl:

∑ C =

i =n i =1

Ci

n

ahol: Ci

=

n

=

a részecskeszámlálóból vett részecske-koncentráció egyedi mérése a hígított kipufogógázban köbcentiméterre esõ átlagos részecskékként kifejezve és helyesbítve a megegyezéshez, üzemi ciklus során elvégzett egyedi részecske-koncentráció-mérés összes száma.

"n" értékét számítsák ki a következõ egyenlettel:

n = T.f ahol: T f 6.6.9.

= =

üzemi ciklus idõtartama másodpercben, részecskeszámláló adatrögzítõ frekvenciája Hz-ben kifejezve.

Engedmény idõszakosan regeneráló készülékkel ellátott jármûvek tömegemissziójához Ha felszerelik a jármûveket idõszakosan regeneráló szerkezettel a 83.05 számú Elõírás 13. Melléklete szerint meghatározott: Emissziós vizsgálati eljárás idõszakosan regeneráló szerkezettel felszerelt jármûvekhez:

6.6.9.1.

A 13. Melléklet rendelkezéseit csak részecske-tömeg méréséhez használják és ne részecskeszám méréséhez.

6.6.9.2.

Részecske-tömeg mintavételnél a vizsgálat során, amelyben a jármû megtervezett regeneráción megy keresztül, a szûrõ felületi hõfoka ne haladja meg a 192 °C-t.

6.6.9.3.

Részecske-tömeg mintavételnél a vizsgálat során, amikor a regeneráló készülék stabilizált terhelési állapotban van (azaz a jármû nem megy át regeneráláson), ajánlott, hogy a jármû > 1/3 mérföldet teljesítsen a tervezett regenerációk között, vagy hogy a periódikusan regeneráló készülék átessen a jármû egyenértékû terhelés-mentesítésén. A gyártás megfelelõség vizsgálata céljára a gyártó biztosíthatja, hogy befoglalják ezt az evolúciós együtthatóba. Ebben az esetben a jelen Elõírás 8.2.3.2.2. bekezdését helyettesítik a jelen Melléklet 6.6.9.3.1. bekezdésével.

6.6.9.3.1.

Ha a gyártó azt kívánja, hogy végezzék a jármûben ("x" km, ahol x ≤ 3,000 km pozitív gyújtású motoroknál és x ≤ 15,000 km kompresszió-gyújtású motoroknál, és ahol a jármû >1/3 távolságra van az egymást követõ regenerálások között), az eljárás a következõ: (a) (b)

Mérik a szennyezõ emissziót (I típus) nullánál és "x" km-nél az elsõ vizsgált jármûvön, Kiszámítják az emissziók evolúciós együtthatóját nulla és "x" km között mindegyik szennyezõre: Evoluciós együttható =

Emisszió "x" km-nél Emisszó zero km-nél

Ez kevesebb lehet, mint 1, (a)

Ne járassanak be más jármûveket, de 0 km-nél emissziójukat szorozzák meg az evolúciós együtthatóval.

Ebben az esetben az értékek, amit figyelembe vesznek: (a) (b)

az értékek 'x' km-nél az elsõ jármûre, az értékek 0 km-nél megszorozva az evolúciós együtthatóval a többi jármûre.


1. Táblázat – Elemi városi üzemi ciklus görgõs próbapadon (Elsõ rész) Mûvelet Mûvelet

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25

Alapjárat Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Lassítás, kikapcsolt tengelykapcsoló Alapjárat Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Lassítás, kikapcsolt tengelykapcsoló Alapjárat Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Állandó sebesség Sebességváltás Lassítás Lassítás, kikapcsolt tengelykapcsoló Alapjárat

Fázis Gyorsítás (m/s2)

1 2 3 4 5 6

7 8 9 10

11 12 13 14

1.04 -0.69 -0.92

0-15 15 15-10 10-0

0.83

0-15

0.94

15-32 32 32-10 10-0 0-15

-0.75 -0.92 0-15

0.62

15-35

0.52

35-50 50 50-35 35

-0.52

-0.86 -0.92 15

Sebesség (km/h)

32-10 10-0

Mindegyik tartama Mûvelet (sec) Fázis (sec) Összegzett idõ (sec)

11 4 9 2 3 21 5 2 5 24 8 3 21 5 2 9 2 8 12 8 13 2 7 3 7

11 4 8 5 21 12

24 11

26

12 8 13 12

7

11 15 23 25 28 49 54 56 61 85 93 96 117 122 124 133 135 143 155 163 176 178 185 188 195

Fokozat kézi sebességváltó esetében

6 s PM + 5 s K1 (*) 1 1 1 K1 (*) 16 s PM + 5 s K1 (*) 1 2 2 2 K 2 (*) 16 s PM + 5 s K1 (*) 1 2 3 3 3 3 2 K2 (*) 7 s PM (*)

(*) PM = semleges sebességváltó, tengelykapcsoló bekapcsolva. K1, K2 = elsõ vagy második fokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kikapcsolva.


Mûvelet Mûvelet

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21

Alapjárat Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Sebességváltás Gyorsítás Állandó sebesség Lassítás Állandó sebesség Gyorsítás Állandó sebesség Gyorsítás Állandó sebesség (2) Gyorsítás (2) Állandó sebesség (2) Lassítás (2) Lassítás (2) Lassítás, tengelykapcsoló oldva Alapjárat

Fázis Gyorsítás (m/s2)

1 2

3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

13

Sebesség (km/h)

0.83

0

0.62

15-35

0.52

35-30

0.43

50-70 70 70-50 50 50-70 70 70-100 100 100-120 120 120-80 80-50 50-0

-0.69 0.43 0.24 0.28 -0.69 -1.04 1.39

Mindegyik tartama Mûvelet (sec) Fázis (sec) Összegzett idõ (sec)

20 5 2 9 2 8 2 13 50 8 69 13 50 35 30 20 10 16 8 10 20

20 41

50 8 69 13 50 35 30 20 20 34

20

20 25 27 36 38 46 48 61 111 119 188 201 251 286 316 336 346 362 370 380 400

Fokozat kézi sebességváltó esetében

K1 (1) 1 2 3 4 5 4 s.5 + 4 s.4 4 4 5 5 5 (2) 5 (2) 5 (2) 5 (2) 5 (2) K5 (1) PM (1)

(1) PM = semleges sebességváltó, tengelykapcsoló bekapcsolva. K1, K2 = elsõ vagy második fokozat bekapcsolva, tengelykapcsoló kikapcsolva. (2) Kiegészítõ sebességfokozatokat használhatnak a gyártó ajánlása szerint, ha a jármûvet ötnél több fokozattal szerelték fel.

ECE/TRANS/WP.29/2008/62 page 120

2. Táblázat – Extra-városi ciklus (Második rész) az I típusú vizsgálathoz

GE.08-

E/ECE/324 E/ECE/TRANS/505 }Rev.1/Add.82/Rev.3 2001. október 30. ENSZ-EGB 83. számú Elõírás

3. Táblázat – Szimulált inercia és a dinamó terhelési követelményei Egyenértékû i n Jármû referencia e Próbapaddal elnyelt teljesítmény és terhelés tömege r Közúti terhelési együtthatók 80 km/ó sebességnél c RW (kg) i a I (kg) kg

kW

N

a (N)

b(N/kpó)

RW • 480

455

3.8

171

3.8

0.0261

480 < RW • 540

510

4.1

185

4.2

0.0282

540 < RW • 595

570

4.3

194

4.4

0.0296

595 < RW • 650

625

4.5

203

4.6

0.0309

650 < RW • 710

680

4.7

212

4.8

0.0323

710 < RW • 765

740

4.9

221

5.0

0.0337

765 < RW • 850

800

5.1

230

5.2

0.0351

850 < RW • 965

910

5.6

252

5.7

0.0385

965 < RW • 1080

1020

6.0

270

6.1

0.0412

1080 < RW • 1190

1130

6.3

284

6.4

0.0433

1190 < RW • 1305

1250

6.7

302

6.8

0.0460

1305 < RW • 1420

1360

7.0

315

7.1

0.0481

1420 < RW • 1530

1470

7.3

329

7.4

0.0502

1530 < RW • 1640

1590

7.5

338

7.6

0.0515

1640 < RW • 1760

1700

7.8

351

7.9

0.0536

1760 < RW • 1870

1810

8.1

365

8.2

0.0557

1870 < RW • 1980

1930

8.4

378

8.5

0.0577

1980 < RW • 2100

2040

8.6

387

8.7

0.0591

2100 < RW • 2210

2150

8.8

396

8.9

0.0605

2210 < RW • 2380

2270

9.0

405

9.1

0.0619

2380 < RW • 2610

2270

9.4

423

9.5

0.0646

2610 < RW

2270

9.8

441

9.9

0.0674

BS

0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

110

120

Speed (km/h)

195

BS: Beginning of sampling, engine start

195

Elementary urban cycle

Part One

ES: End of sampling

195 1180

195

400

Part Two

Time (s)

ES

ENSZ-EGB 83. számú Elõírás 122. oldal

1. Ábra

Üzemi ciklus I Típusú vizsgálathoz

Elemi városi ciklus I Típusú vizsgálathoz

R

4

2

4

11

1

11

K1

1

8

3

8

1

5 1

4 5

2 3

1

PM

K1

21

6

21

R

PM = neutral

1 = first gear

K1

1

7

5

50

12

8

2

K

2

9

5

3 = third gear

R = idling

2 = second gear

24

10

24

2

first or second gear engaged

K 1 K 2 = declutching,

11

11

8

2

3 12

PM

K2

100

21

13

21

R

= gear changing

K1

1

2 14 15

5

K

2

26

16

9

17

2

K

3

8 18

12

19

12

3

150

8

20

8

1

2

3

4

5

3

-1 s

3

2

13

21

13

Seconds

1

V (km/h)

3

22

2

K

4

+1 s

T

2

PM R

K2

t (s)

ph

24

25

200

7 Partial phase times

12

Sequence numbers

23

Sequence times 7 3 7

5

a gr al tic cle e or cy he of

END OF CYCLE: 195 seconds

0

10 km/h

15 km/h

20

32 km/h

35 km/h

40

50 km/h

60

KEY

K = declutching

= speed (± 2 km/h) and time (± 1.0 seconds) tolerances are combined geometrically for each point as shown in the inset + 2 km/h - 2 km/h

V km/h


2. Ábra


3. Ábra

0 0

10

20

30

40

50

60

70

80

90

100

110

120

Speed (km/h)

1

2

3

4

5

6

7

50

8

9

100

10

150

11

Operation number

12

200

13

250

14

15

300

16

17

350

18

19

20

21

400

Time (s)

Extra-városi ciklus (Második rész) I Típusú vizsgálathoz

1. Függelék NYOMATÉKELNYELÕ GÖRGÕS PRÓBAPAD-RENDSZER 1.

JELLEMZÕK

1.1.


1.1.1.

A görgõs próbapad legyen képes szimulálni a közúti terhelést a következõ osztályozások


egyikén belül: (a)

Görgõs próbapad rögzített terhelési görbével, azaz görgõs próbapad, amelynek fizikai jellemzõi állandó közúti terhelési görbe-alakot adnak,

(b)

Görgõs próbapad állítható terhelési görbével, azaz görgõs próbapad legalább két közúti terhelési paraméterekkel, amelyeket beállíthatnak a terhelési görbe alakjához,

1.1.2.

Bizonyítsák, hogy az elektromos inercia szimulálással rendelkezõ próbapad egyenértékû a mechanikus inercia rendszerrel. Az eszközt, amellyel az egyenértékûséget létrehozzák a jelen Melléklet 6. Függeléke írja le.

1.1.3.

Ha a próbapadon 10 és 120 km/ó sebesség között nem reprodukálható a teljes országúti menetellenállás, ajánlott görgõs próbapad alkalmazása, amely az alábbiakban meghatározott jellemzõkkel rendelkezik.

1.1.3.1.

A fékkel felemésztett terhelés és a próbapad belsõ súrlódásainak hatása 0 és 120 km/ó sebességek között a következõ: F = (a + b×V2) ± 0.1·F80 ahol: F a b V F80

= = = = =

(negatív érték nélkül)

a próbapaddal elnyelt teljes terhelés (N) a gördülési ellenállás egyenértéke (N) a légellenállási együttható egyenértéke (N/(km/ó)2 sebesség (km/ó) terhelés 80 km/ó sebességnél (N)

1.2.


1.2.1.

Ne befolyásolja a próbapad beállítását az eltelt idõ. Ne okozzon semmilyen, a jármûvön érezhetõ rezgést és valószínû hátrányt a jármû szokásos üzemében.

1.2.2.

A görgõs próbapadnak egy vagy két görgõje lehet. A mellsõ görgõ hajtsa – közvetlenül vagy közvetve – a tehetetlen tömegeket és a teljesítményt elnyelõ készüléket.

1.2.3.

Legyen lehetséges mérni és leolvasni a kjelzett terhelést ±5 % pontossággal.

1.2.4.

Rögzített terhelési görbével rendelkezõ próbapad esetében 80 km/óránál a terhelés beállítása ±5 % legyen. Állítható terhelési görbével rendelkezõ próbapad esetében a közúti terheléssel egyezõ próbapadi terhelés pontossága 120, 100, 80, 60, és 40 km/óránál ±5 % legyen, és ±10 % 20 km/óránál. Ez alatt a próbapad elnyelési értéke legyen pozitív.

1.2.5.

Ismerjék a forgó részek teljes tehetetlenségét (beleértve a szimulált inerciát, ahol alkalmazható) és a vizsgálathoz használt inercia-osztály ±20 kg értéken belül legyen.

1.2.6.

Mérjék a jármû sebességét a görgõ forgási sebességével (elsõ görgõ kétgörgõs próbapad esetén). Mérjék ±1 km/ó pontossággal 10 km/ó sebesség felett. Mérjék a jármûvel ténylegesen megtett távolságot a görgõ forgási sebességével (elsõ görgõ kétgörgõs próbapad esetén).

2.

GÖRGÕS PRÓBAPAD HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSA

2.1.

Bevezetés Ez a rész azt a módszert írja le, amellyel meghatározzák a görgõs próbapadi fékkel felemésztett terhelést. A felemésztett terhelés magába foglalja a súrlódásokkal és a fékkel felemésztett teljesítményt. A próbapadot a legnagyobb vizsgálati sebesség tartományánál nagyobb sebességgel hozzák


mûködésbe. A berendezést az elindításához használva ekkor a próbapad kikapcsol: a meghajtott görgõ fordulatszáma csökken. A görgõk kinetikai energiáját a próbapad fékje és a belsõ súrlódás emésztik fel. Ez a módszer nem veszi figyelembe a jármûvel terhelt vagy terheletlen görgõk belsõ súrlódásának változását. A hátsó görgõ súrlódó hatásait hagyják figyelmen kívül, amikor az a görgõ szabad. 2.2.

Terhelés-kijelzõ hitelesítése 80 km/óránál Használják a következõ eljárást a 80 km/órához tartozó terhelés- kijelzõ hitelesítéséhez a felemésztett terhelés függvényében (lásd a 4. Ábrát is).

2.2.1.

Mérjék meg a görgõ forgási sebességét, ha az még nem történt meg. Ehhez felhasználható az ötödik kerék, fordulatszámmérõ vagy valamilyen más módszer.

2.2.2.

Állítsák a jármûvet görgõs próbapadra vagy valamely más meghajtható teljesítménymérõ próbapadra.

2.2.3.

Alkalmazzanak lendkereket vagy az inercia-szimulálás valamilyen más módszerét a használni kívánt inercia kategória beállítására. A görgõs próbapadon felemésztett teljesítményt ábrázoló rajz:

4. Ábra

(

)

(

)

G = F = a + b ⋅ V 2 M = a + b ⋅ V 2 - 0,1 ⋅ F80 ƒ = a + b ⋅ V 2 + 0,1 ⋅ F80 2.2.4.

Gyorsítsák fel a próbapadot 80 km/ó sebességre.

2.2.5.

Jegyezzék fel a kijelzett Fi (N) terhelést.

2.2.6.

Gyorsítsák fel a próbapadot 90 km/ó sebességre.

2.2.7.

Kapcsolják ki a próbapad meghajtását.

2.2.8.

Jegyezzék fel azt az idõt, ami ahhoz szükséges, hogy a próbapad 85 km/ó sebességrõl 75 km/ó sebességre essen.

2.2.9.

Állítsák be a teljesítményt felemésztõ szerkezetet másik szintre.

2.2.10.

Addig ismételjék a 2.2.4. – 2.2.9. bekezdés mûveleteit, amíg nem fogják át az alkalmazott terhelési tartományt.

2.2.11.

Számítsák ki a felemésztett terhelést a következõ képlettel:


F=

ahol:

F = Mi = ∆V = t =

2.2.12.

M i ⋅ ∆V t

a felemésztett terhelés (N); egyenértékû inercia kg-ban (figyelmen kívül hagyva a szabadon futó hátsó görgõ tehetetlenségét); a sebesség-változás m/másodpercben (10 km/ó = 2,775 m/s); az idõ, ami ahhoz szükséges, hogy a görgõ 85 km/ó sebességrõl lelassuljon 75 km/ó sebességre.

Az 5. Ábra mutatja a 80 km/ó sebességen indikált terhelést a 80 km/ó sebességnél felemésztett terhelés függvényében.

5. Ábra: 80 km/óránál kijelzett terhelés a 80 km/óra sebességnél felemésztett terhelés függvényében

2.2.13.

Addig ismételjék a 2.2.3. – 2.2.12. bekezdés mûveleteit, amíg nem fogják át az alkalmazásra kerülõ inercia osztályokat.

2.3.

Terhelési kijelzések hitelesítése más sebességeknél Ismételjék meg a fenti 2.2. bekezdésben leírt eljárást oly gyakran, amint szükséges a választott sebességhez.

2.4.

Erõ vagy nyomaték hitelesítése Használják ugyanazt az eljárást erõ vagy nyomaték hitelesítéséhez is.

3.

TERHELÉSI GÖRBE ELLENÕRZÉSE

3.1.

Eljárás A próbapad terhelést felemésztõ görbéjét a vonatkoztatási beállításból 80 km/ó sebességnél a következõk szerint ellenõrizzék:

3.1.1.

Állítsák a jármûvet teljesítménymérõ próbapadra, vagy valamilyen más módon hajtsák meg a próbapadot.

3.1.2.

Állítsák be a próbapadot a 80 km/ó sebességnél felemésztésre kerülõ terhelésre (F).

3.1.3.

Jegyezzék fel a 120, 100, 80, 60, 40 és 20 km/ó sebességnél felemésztett terhelést.

3.1.4.

Szerkesszék meg az F(V) görbét és ellenõrizzék, hogy az megfelel-e a jelen Függelék 1.1.3.1. bekezdésében elõírt követelményeknek.

3.1.5.

Ismételjék meg a fenti 3.1.1. – 3.1.4. bekezdésekben leírt eljárást 80 km/ó sebességnél más F


terhelésre és más inercia értékekre. 2. Függelék KIPUFOGÓGÁZ HÍGÍTÓ RENDSZER 1.

RENDSZER JELLEMZÕI

1.1.

Rendszer áttekintése Használjanak teljes áramlású hígító rendszert. Ez megköveteli, hogy folyamatosan hígítsák a jármû kipufogógázát környezeti levegõvel, ellenõrzött feltételek között. Mérjék a kipufogógáz és hígító levegõ keverékének összes térfogatát és gyûjtsék folyamatosan a térfogattal arányos mintát elemzés céljára. Határozzák meg a szennyezõk mennyiségét a minta-koncentrációból, amit helyesbítenek a környezeti levegõ és a vizsgálati periódusra összesített áramláshoz. A kipufogógáz-hígító rendszer átvezetõ csõbõl, keverõkamrából és hígító alagútból és hígító légkondicionálóból, szívókészülékbõl és áramlásmérõ készülékbõl áll. Szereljenek mintavevõ szondákat a hígító alagútba a 3, 4. és 5. függelékek szerint. A fent leírt keverõkamra olyan edény legyen, mint amilyet a 6. és 7. ábrák mutatnak be, amelyben a jármû kipufogógázai és a hígító levegõ úgy vegyül, hogy homogén keverék keletkezik a kamra kiömlésénél.

1.2.


1.2.1.

Hígítsák a jármû kipufogógázait elegendõ mennyiségû környezeti levegõvel, megelõzve bármely vízkicsapódást mintavételnél és a mérõrendszerben minden, a vizsgálat során elõforduló körülménynél.

1.2.2.

A levegõ és kipufogógázok keveréke legyen homogén annál a pontnál, ahol elhelyezik a mintavevõ szondát (lásd alábbi 1.3.3. bekezdést). A mintavevõ szonda vonja ki a hígított gázok jellemzõ mintáját.

1.2.3.

A rendszer legyen képes a hígított kipufogógázok összes térfogatának mérésére

1.2.4.

A mintavevõ rendszer gázzáró legyen. A változó-hígítású mintavevõ rendszer kivitele és anyaga, amelybõl készítik, olyan legyen, hogy ne befolyásolja a szennyezõ koncentrációját a hígított gázokban. Bármilyen alkotórész változtassa meg a rendszerben (hõcserélõ, szeparátor, fúvó, stb.) bármelyik szennyezõ koncentrációját a hígított kipufogógázokban és a hibát nem javítják ki, akkor végezzék el a mintavételt erre a szennyezõre ebbõl az alkotórészbõl az áramlási iránnyal szemben.

1.2.5.

Úgy tervezzék a hígító rendszer minden részét, ami érintkezésbe jut a nyers és hígított kipufogógázzal, hogy minimalizálja a makrorészecskék vagy mikrorészecskék lerakódását vagy módosulását. Készítsenek minden részt elektromosan vezetõ anyagokból úgy, hogy ne reagáljanak a kipufogógáz összetevõire, és elektromosan földeljék elektrosztatikus hatások megelõzésére.

1.2.6.

Ha a vizsgálat alatt álló jármûvet ellátják több ágat tartalmazó kipufogó-vezetékkel, a kapcsolják a csatlakozó csöveket a lehetõ legközelebb a jármûhöz anélkül, hogy kedvezõtlenül befolyásolnák a mûködést.

1.2.7.

Úgy tervezzék a változó-hígítású mintavevõ rendszert, hogy lehetséges legyen a kipufogógázok mintavétele az ellennyomás észrevehetõ változása nélkül a kipufogóvezeték kiömlésénél.

1.2.8.

Úgy tervezzék a jármû és a hígító rendszer között a csatlakozó csövet, hogy a hõveszteség minimális legyen.

1.3.



1.3.1.

Csatlakozás a jármû kipufogójához A csatlakozócsõ a jármû kipufogónyílása és a hígító rendszer között a lehetõ legrövidebb legyen és feleljen meg a következõ követelményeknek:

1.3.2.

(a)

Kevesebb, mint 3,6 m hosszú legyen, vagy kevesebb, mint 6,1 m, ha hõszigetelt. Belsõ átmérõje ne haladja meg a 105 mm-t

(b)

Ne okozzon statikus nyomást a vizsgált jármû kipufogónyílásánál; különbözzön több, mint ±0,75 kPa nyomással 50 km/óránál, vagy több mint ±1,25 kPa nyomással a vizsgálat egész tartama alatt attól a statikus nyomástól, amit akkor jegyeztek fel, amikor semmi nem kapcsolódott a jármû kipufogónyílásához. Mérjék a nyomást a kipufogónyílásban vagy egy ugyanolyan átmérõjû nyúlványban lehetõ legközelebb a vezeték végéhez. A mintavevõ rendszer legyen képes tartani a statikus nyomást ±0,25 kPa nyomáson belül, amit akkor használhatnak, ha a gyártó írásban kéri a szükségességét szigorúbb tûrésnek.

(c)

Ne változzon a kipufogógáz jellege;

(d)

Bármilyen alkalmazásra kerülõ rugalmas csatlakozó termikusan a lehetõ legstabilabb legyen, és legkisebb mértékben legyen kitéve a kipufogógázoknak.

Hígító levegõ kondicionálása A kipufogás elsõdleges hígítására használt hígító levegõ a CVS alagútban menjen keresztül a részecskéket a szûrõanyag ˆ99.95 %-án a legjobban áthatoló részecske-méretre csökkenteni képes közegen, vagy legalább az EN 1822:1998 szabvány H13 osztályú szûrõjén. Ez képviseli a Nagy Hatékonyságú Levegõ Makrorészecske (HEPA) szûrõket. A hígító levegõt választhatóan faszénen moshatják, mielõtt átmegy a HEPA szûrõn. Ajánlott, hogy helyezzenek el járulékos közönséges részecskeszûrõt a HEPA szûrõ elõtt és a faszénmosó után, ha használják. A gyártó kérésére vehetik a hígító levegõ mintáját jó mérnöki gyakorlat szerint, hogy megállapítsák az alagút hatását a háttérrészecske-tömeg szintjeire, amelyeket ekkor kivonhatnak a hígított kipufogógázban mért értékekbõl.

1.3.3.

Hígító alagút Hozzanak elõírásokat a jármûvek kipufogógázaira és a hozzákevert hígító levegõre. Használhatnak keverõnyílást. A kipufogó kiömlõnyílásánál levõ körülményekre gyakorolt hatások minimalizálása és a hígító levegõt kondicionáló készülék, ha van, belsejében a nyomáscsökkenés korlátozása érdekében a keveredési pontnál a nyomás ne különbözzön többel a légköri nyomástól, mint 0,25 kPa. A keverék egységessége minden keresztmetszetben a mintavevõ szonda helyénél ne térjen el 2 százaléknál többel a gázáram átmérõjében egyenlõ távolságra elhelyezett legalább öt pont átlagértéktõl. Makroszemcsék és mikroszemcsék emisszióinak mintavételénél használjanak hígító alagutat, amely: (a) (b) (c) (d)

1.3.4.

álljon elektromosan vezetõ anyagból készült egyenes csõbõl, amit földelnek; átmérõje elég kicsi legyen, hogy ne okozzon turbulens áramlást (Reynolds-szám ≥ 4000) és elég hosszú, hogy a kipufogógáz és a levegõ teljes keveredését biztosítsa; átmérõje legalább 200 mm legyen; lehetõleg szigetelt legyen.

Szívókészülék Ennek a készüléknek rögzített sebességtartománya van elegendõ áramlás biztosításához a vízlecsapódás megakadályozásához. Általában elérhetik ezt az eredményt, ha az áramlás vagy:


(a) (b)

1.3.5.

kétszer akkora, mint a vezetési ciklus gyorsításával elõállított kipufogógáz maximális áramlása, vagy elegendõ, hogy olyan CO2 koncentrációt biztosítson a hígító kipufogógáz-minta zsákban, ami kevesebb, mint 3 százaléka a benzin és diesel térfogatának, kevesebb, mint 2,2 százaléka az LPG és kevesebb, mint 1,5 százaléka az NG térfogatának.

Térfogatmérés az elsõdleges hígító rendszerben Az állandó térfogatú mintavevõbe foglalt összes hígító kipufogógáz térfogatának mérési módszere olyan, hogy a mérés ±2 százalék legyen minden üzemi körülmény között. Ha a készülék nem tudja kiegyenlíteni a mérési pontokon a kipufogógázok és a levegõ keverékének hõfokában a változásokat, használjanak hõcserélõt a hõfok fenntartására a jellemzõ üzemi hõmérséklet ±6 K hõfokán belül. Ha szükséges, használhatnak bizonyos védelmet a térfogatmérõ készülékhez, pl. ciklonszeparátort, tömegáramlási szûrõt, stb. Helyezzék a hõfokérzékelõt közvetlenül a térfogatmérõ készülék elé. Ennek a hõfokérzékelõnek a pontossága ±1 K legyen és válaszideje 0,1 sec a megadott hõfokváltozás (érték szilikonolajban mérve) 62 százaléka mellett. A légköri nyomástól való nyomáskülönbség mérését végezzék az áramlási iránnyal szemben, ha szükséges a térfogatmérõ készüléktõl lefele. A nyomásmérés a vizsgálat alatt gondos és legyen ±0,4 kPa pontossága.

1.4.

Javasolt rendszer leírása A 6. és 7. ábra a javasolt kipufogó hígítási rendszer két típusának sematikus rajza, amelyek megfelelnek e melléklet követelményeinek. Miután különbözõ kialakítások adhatnak pontos eredményt, ezekkel az ábrákkal való teljes egyezés nem lényeges. További olyan alkotórészek, mint mûszerek, szelepek, tekercsek és kapcsolók használhatók további információk nyeréséhez és az alkatrész rendszer feladatainak koordinálásához. 6. ábra: Hígító rendszer pozitív térfogat-kiszorításos szivattyúval


levegõ háttérminta

DAF

gázelemzõhöz és zsák mintavétel

HE

DT MC

TT jármû kipufogó gáz

részecske mintavevõ rendszerhez

PDP

szellõzõ

Térfogat kiszorítás elvén mûködõ szivattyú (PDP) megfelel a jelen melléklet követelményeinek azzal, méri a szivattyún átmenõ gázáramot állandó hõfokon és nyomáson. Méri a térfogatot a hitelesített tér-fogatkiszorításos szivattyú fordulatszámainak számolásával. Szivattyúval, áramlásmérõvel és áramlást szabályozó szeleppel végzett mintavétellel érik el az arányos mintát. A gyûjtõ berendezés áll: 1.4.1.1.

A hígító levegõhöz szûrõ (DAF), amit elõmelegíthetnek, ha szükséges. Ez a szûrõ sorrendben a következõ szûrõkbõl áll: egy választhatóan mûködtethetõ faszén-szûrõ (beömlési oldalon) és egy nagy hatékonyságú részecske (HEPA) levegõszûrõ (kiömlési oldalon). Ajánlott, hogy helyezzenek el kiegészítõ durva szûrõt a HEPA szûrõ elõtt és a faszén-szûrõ után, ha használnak. A faszén-szûrõ célja az, hogy redukálja és stabilizálja a környezõ emissziók szénhidrogén-koncentrációját a hígító levegõben.

1.4.1.2.

Összekötõ csõ (TT), mellyel a jármû kipufogógázait beengedik a hígító alagútba (DT), amelyben a kipufogógáz és a hígító levegõ egyenletesen elkeveredik.

1.4.1.3.

Térfogat-kiszorításos szivattyú (PDP), ami a levegõ/kipufogógáz állandó térfogatú áramlású keverékét állítja elõ. A PDP fordulatszámait, együtt a kapcsolódó hõfok- és nyomás-méréssel használják az áramlási sebesség meghatározásához.

1.4.1.4.

Elegendõ kapacitású hõcserélõ (HE), ami biztosítja, hogy közvetlenül a térfogat-kiszorításos szivattyú áramlásával szemben levõ ponton mért levegõ/kipufogógáz-keverék vizsgálati hõfoka mindenütt az üzemi hõmérséklet átlagtól 6 K hõfokon belül van. Ne befolyásolja ezt a készüléket a hígított gázok elemzéshez utóbb kivett szennyezõ koncentrációja.

1.4.1.5.

Keverõkamra (MC), amelyben a kipufogógáz és a levegõ egyenletesen keveredik, és amelyet a jármûhöz közel helyeznek el úgy, hogy az átvezetõ csõ (TT) hosszát minimalizálják.

1.4.2.

7. Ábra: Kritikus áramlású Venturi hígító rendszer


air

to gas analysers and bag sampling

DAF background sample

TT

DT

MC

vehicle exhaust

CS

to particulate and particle sampling systems

vent

CFV

BL

Kritikus áramlású venturi (CFV) használata a teljes áramú hígító rendszerhez a kritikus áramlásra vonatkozó áramlások mechanikájának elvén alapul. Fenntartják a hígító és kipufogógáz változó keverékének áramlási sebességét, amely közvetlenül arányos a gáz hõfoka hõmérsékletének négyzetgyökével. Folyamatosan figyelik az áramlást, kiszámítják és integrálják a vizsgálat folyamatára. Kiegészítõ kritikus-áramlású mintavevõ venturi használata biztosítja a hígító alagútból vett gázminták arányosságát. Minthogy a nyomás és a hõmérséklet egyenlõ a két venturi beömlésénél, a mintához eltérített gáz térfogata arányos a létrehozott hígított kipufogógázkeverékkel, és így a jelen melléklet követelményeinek megfelel. A gyûjtõberendezés áll: 1.4.2.1.

Szûrõ (DAF) a hígító levegõhöz, amit elõfûtenek, ha szükséges. Ez a szûrõ sorrendben a következõ szûrõkbõl áll: egy választhatóan mûködtethetõ faszén-szûrõ (beömlési oldalon) és egy nagy hatékonyságú részecske (HEPA) levegõszûrõ (kiömlési oldalon). Ajánlott, hogy helyezzenek el kiegészítõ durva szûrõt a HEPA szûrõ elõtt és a faszén-szûrõ után, ha használnak. A faszén-szûrõ célja az, hogy csökkentse és stabilizálja a környezõ emissziók szénhidrogén-koncentrációját a hígító levegõben.

1.4.2.2.

Keverõkamra (MC), amelyben a kipufogógáz és a levegõ egyenletesen keveredik, és amelyet a jármûhöz közel helyeznek el úgy, hogy az átvezetõ csõ (TT) hosszát minimalizálják.

1.4.2.3.

Hígító alagút (DT), amelybõl a makro- és mikrorészecskék mintáit veszik.

1.4.2.4.

Használható védelem a mérési rendszerhez, pl. ciklon-szeparátor, tömegáram-szûrõ, stb.

1.4.2.5.

Kritikus áramlást mérõ venturi-csõ (CFV), a hígított kipufogógáz áramlási térfogatának méréséhez.

1.4.2.6.

Egy (BL) fúvó, elegendõ kapacitással a hígított kipufogógáz összes térfogatának kezeléséhez.

2.

CVS HITELESÍTÕ ELJÁRÁSA

2.1.

Általános követelmények A "CVS" rendszer hitelesítése pontos áramlásmérõ és szûkítõ alkalmazásával történjen. Mérjék a rendszeren keresztül folyó áramlást különbözõ nyomásértékeken és a mért és áramlásokhoz kapcsolódó rendszer szabályozási paramétereit. Az áramlásmérõ készülék legyen dinamikus és alkalmas az állandó térfogatú mintavevõ vizsgálatban fellépõ nagy áramlási sebességhez. A készülék rendelkezzen pontossági olyan bizonyítvánnyal, ami nyomon követhetõ valamely


jóváhagyott nemzeti és nemzetközi szabványban. 2.1.1.

Felhasználhatók különbözõ típusú áramlásmérõk, pl. hitelesített Venturi csõ, lamináris áramlásmérõ, hitelesített turbinás mérõmûszer, feltéve, hogy azok rendszere dinamikus és megfelelnek a jelen Függelék 1.3.5. bekezdés követelményinek.

2.1.2.

Az alábbi fejezetek részletesen ismertetik a "PDP" és "CFV" egységek hitelesítési eljárását lamináris áramlásmérõ alkalmazásával, ami biztosítja a szükséges pontosságot, a hitelesítés érvényességének statisztikai ellenõrzésével együtt.

2.2.

Térfogat-kiszorítás elvén mûködõ szivattyú (PDP) hitelesítése

2.2.1.

Az alábbi hitelesítési eljárás ismerteti a berendezést, a vizsgálati elrendezést, és azokat a különbözõ paramétereket, amelyeket megmérnek a CVS szivattyújával szállított áramlási mennyiség megállapításához. A szivattyúval kapcsolatos összes paramétert az – szivattyúval sorba kötött – áramlásmérõ paramétereivel együtt kell mérni. A számított áramlási mennyiség görbéjét (m3/perc, a szivattyú beömlõnyílásánál mérve, abszolút nyomáson és hõmérsékleten), felviszik egy korrelációs függvény szerint, ami a szivattyú-paraméterek jellemzõ együttesének megfelelõ érték. Ekkor meghatározzák a szivattyú szállítására és a korrelációs függvényre vonatkozó lineáris egyenletet. Ha a CVS rendszer szivattyújának több sebességû meghajtása van, végezzék el a hitelesítést minden használt tartományban.

2.2.2.

Ez a hitelesítési eljárás a szivattyú abszolút értékeinek és áramlásmérõk paramétereinek – minden egyes pontban mért áramlási mennyiséghez kapcsolódó – mérésén alapszik. Három feltételt tartsanak be ahhoz, hogy biztosítsák a pontos és egységes hitelesítõ görbét:

2.2.2.1.

A szivattyú nyomásait inkább mérjék a szivattyún lévõ megcsapolásoknál, mintsem a szivattyú beömlõ- vagy kiömlõnyílásához csatlakozó külsõ csöveknél. A szivattyúhajtás homloklemezének felsõ és alsó középpontjára szerelt nyomás-megcsapolások a szivattyú valóságos kavitációs nyomásainak vannak kitéve és így mutatják az abszolút nyomáskülönbségeket.

2.2.2.2.

A hitelesítés alatt a hõmérséklet állandó legyen. A lamináris áramlásmérõ érzékeny a beömlési hõmérséklet ingadozásaira, ami a mérési pontok szórását okozza. A ±1 K értékû hõfokváltozások addig megengedhetõk, amíg azok csak néhány percig tartanak.

2.2.2.3.

Az áramlásmérõ és a "CVS" szivattyú között minden csatlakozás szivárgásmentes legyen.

2.2.3.

A kipufogógáz-emisszió vizsgálata során a szivattyú-paraméterek mérése lehetõvé teszi, hogy a felhasználó kiszámíthassa az áramlási mennyiséget a hitelesítési egyenletbõl.

2.2.4.

A jelen Függelék 8. ábrája bemutat egy lehetséges vizsgáló elrendezést. Eltérés megengedhetõ, feltéve, hogy a jóváhagyási hatóság elfogadja azok összehasonlítható pontosságát. Ha a 8. ábrán bemutatott elrendezést alkalmazzák, legyenek az alábbi adatok a pontossági értékeken belül: – – – – – – – – – – –

légköri nyomás (helyesbített), (Pa) környezeti levegõhõmérséklet, (T) LFE belépõ levegõ hõmérséklete (ETI) depresszió a szívóágban az LFE elõtt (EPI) nyomásesés az LFE mátrixon keresztül (EDP) levegõhõmérséklet a "CVS" szivattyú beömlõnyílásánál (PTI) levegõhõmérséklet a "CVS" szivattyú kiömlõnyílásánál (PTO) nyomásdepresszió a "CVS" szivattyú beömlõnyílásánál (PPI) nyomáscsúcs a "CVS" szivattyú kiömlõnyílásánál (PPO) szivattyú-fordulatszámok a vizsgálat idõtartama alatt (n) vizsgálati periódus idõtartama (legalább 250 s), (t)

± 0,03 kPa ± 0,2 K ± 0,15 K ± 0,01 kPa ± 0,0015 kPa ± 0,2 K ± 0,1 K ± 0,22 kPa ± 0,22 kPa ± 1it/fordulat ± 0,1 sec


8. Ábra: PDP hitelesítõ berendezés elrendezése

Kiegyenlítõ szelep (gáztisztít ó)

2.2.5.

A jelen Függelék 8 ábrája szerint összekapcsolt rendszer után állítsák be a változtatható szûkítõt teljesen nyitott helyzetbe és járassák 20 percig a CVS szivattyút a hitelesítés megkezdése elõtt.

2.2.6.

Állítsák korlátozottabbra a szûkítõ szelepet a szivattyú beömlési depressziójában (kb. 1 kPa), ami legkevesebb hat adatpont felvételére nyújt lehetõséget a teljes hitelesítéshez. Hagyják a rendszert stabilizálódni három percig, majd ismételjék meg az adatgyûjtést.

2.2.7.

Számítsák ki mindegyik vizsgálati pontnál a légáramlás sebességét szabványos m3/percben az áramlásmérõ adataiból, a gyártó elõírt módszerét használva.

2.2.8.

Majd a levegõáramlás sebességébõl kiszámítják a szivattyú "V0" szállítási mennyiségét m3/fordulat mértékegységben, abszolút hõmérsékleten és nyomáson szivattyú-beömlésénél: Q Tp 101,33 V0 = s n 273, 2 Pp ahol: V0 Qs Tp Pp n

2.2.9.

= = = = =

szivattyú szállítási mennyisége "Tp" és "Pp" mellett, m3/ford; levegõ áramlása 101,33 kPa és 273,2 K mellett, m3/perc ; szivattyú beömlési hõmérséklet, (K); abszolút nyomás a szivattyúbeömlésnél (kPa); szivattyú-fordulatszám, ford/perc.

Majd a szivattyúban a szivattyú fordulatszámmal összefüggõ nyomásváltozásait és a szivattyú csúszási arányát befolyásoló hatások kiegyenlítésére kiszámítják a korrelációs függvényt (x0) a szivattyú-fordulatszáma (n), a szivattyú szívó- és nyomóoldali nyomáskülönbsége és a szivattyú abszolút kiömlési nyomása között a következõképpen: x0 =

1 n

∆Pp Pe


ahol:

x0 ∆Pp Pe

= = =

korrelációs függvény; a szívó- és nyomó oldal közötti nyomáskülönbség (kPa); abszolút kiömlési nyomás (PPO + PB), (kPa);

A hitelesítés legkisebb négyzetek módszerével elõállított lineáris hitelesítési egyenletek: V0 = D 0 − M (x 0 ) n = A - B ⋅ ∆Pp

( )

ahol: "D0", "M", "A", és "B" a görbét leíró érintõk állandói. 2.2.10.

2.2.11.

Hitelesítsék a több sebességû "CVS" rendszert minden használatos sebességre. A tartományokra elõállított hitelesítési görbék közelítõleg párhuzamosak legyenek, és az ordináta metszék értékei (D0) úgy növekedjenek, ahogy a szivattyú szállítási tartománya csökken. Ha a hitelesítést kellõ gondossággal végezték, az egyenletbõl kiszámított értékek a mért V0 érték "V0 ± 0,5 %" értékén belül lesznek. "M" értékei szivattyúnként változnak. Végezzék el a hitelesítést a szivattyú üzembe helyezésekor és nagyobb karbantartások után.

2.3.

Kritikus áramlású Venturi csõ (CFV) hitelesítése

2.3.1.

A "CFV" hitelesítése a kritikus áramlású venturi egyenletén alapul: K ⋅P Qs = v T ahol: Qs = áramlási mennyiség; Kv = hitelesítési együttható; P = abszolút nyomás (kPa); T = abszolút hõmérséklet (K). A gázáramlás mennyisége a beömlési nyomás és hõmérséklet függvénye. Az alább leírt hitelesítési eljárás során hozzák létre a hitelesítési együttható értékét a megmért nyomás-, hõmérséklet- és légáramlási értékeknél.

2.3.2.

A gyártómû ajánlását kövessék a "CFV" elektronikus részének hitelesítésére.

2.3.3.

Mérések szükségesek a kritikus áramlású venturi áramlásának hitelesítéséhez és a következõ adatok legyenek a pontossági határértékeken belül: légköri nyomás (helyesbített), (PB) ± 0,03 kPa "LFE" levegõ belépési hõmérséklet, - áramlásmérõ (ETI) ± 0,15 K nyomás-depresszió "LFE" áramlással szemben (EPI) ± 0,01 kPa nyomásesés az "LFE" mátrixon keresztül (EDP) ± 0,0015 kPa levegõáramlás mennyisége (Qs) ± 0,5 % "CFV" beömlõnyílási depresszió (PPI) ± 0,02 kPa hõfok a Venturi csõ beömlõ-nyílásánál (Tv) ± 0,2 K

2.3.4.

A berendezést e Függelék 3. ábrája szerint állítsák fel és ellenõrizzék szivárgás szempontjából. Bármilyen szivárgás az áramlásmérõ készülék és a kritikus áramlású venturi között jelentõsen befolyásolja a hitelesítés pontosságát.


9. Ábra: CFV hitelesítés elrendezése

2.3.5.

Állítsák be az áramláskorlátozót teljesen nyitott helyzetbe, a fúvót indítsák el, és stabilizálódjon a rendszer. Valamennyi mûszer adatait regisztrálják.

2.3.6.

Az áramlást szabályzó fojtószelep állásán változtatva, végezzenek el a venturi kritikus áramlási tartományában legalább nyolc mérést.

2.3.7.

A hitelesítés során feljegyzett adatokat használják a következõ számításokhoz. Az áramlásmérõ adataiból számítják ki a levegõ áramlási mennyiségét (Qs) minden vizsgálati pontra a gyártómû által elõírt eljárást használva. Kiszámítják a hitelesítési együttható értékeit minden egyes vizsgálati pontra: Q s Tv Kv = Pv ahol: Qs = áramlási mennyiség (m3/perc) kifejezve, 273,2 K és 101,33 kPa értékeknél Tv = hõfok a Venturi csõ beömlõnyílásánál, (K) Pv = abszolút nyomás a Venturi csõ beömlõnyílásánál, (kPa) Megszerkesztik "Kv" görbét a venturi beömlési nyomásának függvényében. Hangsebességû áramlásnál "Kv" értéke viszonylag állandó. Ahogyan a nyomás csökken (vákuum növekszik), a venturi fojtás nélkül lesz és "Kv" is csökken. Az eredõ "Kv" változásai nem engedhetõk meg. A kritikus tartományban legalább nyolc mérési pontban kiszámítják "Kv" átlagát és a normál szórást. Ha a szórás meghaladja az átlagos "Kv" érték 0,3 százalékát, akkor alkalmazzanak korrekciós eljárást.

3.

RENDSZER ELLENÕRZÉSI ELJÁRÁSA

3.1.

Általános követelmények Határozzák meg a "CVS" mintavevõ rendszer és az elemzõ rendszer teljes pontosságát,


bevezetve ismert tömegû gázszennyezõt a rendszerbe, mialatt a rendszert úgy mûködtetik, mint normál vizsgálatban; majd a gázszennyezõ tömegét elemzik és kiszámítják a 4. Melléklet 6.6. bekezdése szerint kivéve, hogy a propángáz sûrûségét literenként 1,967 grammnak veszik szabványos állapotban. Az alábbi két technikát kielégítõ pontosságúnak ismerik. A legnagyobb megengedett eltérés a bevezetett gáz mennyisége és megmért gáz mennyisége között 5 %. 3.2.

CFO módszer

3.2.1.

Tiszta gáz (CO vagy C3H8) állandó áramát mérve kritikus áramú nyílású készüléket használva.

3.2.2.

Betáplálnak ismert mennyiségû tiszta gázt (CO vagy C3H8) a "CVS" rendszerbe hitelesített kritikus áramlású nyíláson keresztül. Ha a beömlési nyomás elég nagy, az áramlási mennyiség (q), – amit a kritikus áramlást biztosító nyílás segítségével szabályoznak – független a nyílás kiömlési nyomásától (kritikus áramlás). Ha 5 %-t meghaladó eltérések fordulnak elõ, állapítsák meg és helyesbítsék a hibás mûködés okát. A "CVS" rendszert 5 – 10 percig úgy mûködtetik, mint a kipufogógáz-emissziós vizsgálatnál. A mintavevõ zsákba gyûjtött gázt elemzik a szokásos berendezéssel, és az eredményeket összehasonlítják a korábban mért ismert gázminták koncentrációjával.

3.3.

Súlymérésen Alapuló Módszer

3.3.1.

Tiszta gáz (CO vagy C3H8) korlátozott mennyiségét mérve gravitációs technikát használva

3.3.2.

"CVS" rendszer ellenõrzéséhez a következõ gravimetrikus eljárás alkalmazható: Meghatározzák az akár CO gázzal, akár propángázzal töltött kis kanna tömegét ±0,01 gramm pontossággal. 5 – 10 percig úgy mûködtetik a "CVS" rendszert, mint normál kipufogógázemissziós vizsgálatot, miközben a rendszerbe CO gázt vagy propángázt fecskendeznek. Meghatározzák a tiszta gáz mennyiségét a súlyváltozás mérésével. Elemzik a mintavevõ zsákba gyûjtött gázt a kipufogógáz-elemzéshez általában használatos berendezéssel. Ezután a kapott eredményeket egybevetik az elõzõleg kiszámított koncentráció számaival. 3. Függelék GÁZNEMÛ EMISSZIÓKAT MÉRÕ BERENDEZÉS

1.

JELLEMZÕK

1.1.

Rendszer áttekintése Gyûjtsék elemzés céljára hígított kipufogógázok folyamatosan arányos mintáit és hígító levegõt. Határozzák meg a gáznemû emissziók tömegét az arányos minták koncentrációiból és a vizsgálat során mért összes tömegbõl. Helyesbítsék a minták koncentrációit figyelembe véve a környezõ levegõ szennyezõ tartalmát.

1.2.

Mintavevõ rendszer követelményei

1.2.1.

Vegyék ki a hígított kipufogógázok mintáját a szívókészülék áramlási irányával szemben, de a kondicionáló készülékek – ha vannak – áramlási irányában.

1.2.2.

Az áramlási sebesség ne térjen el az átlagostól többel, mint 2 százalék.

1.2.3.

A mintavétel gyorsasága ne essen 5 liter per perc alá, és ne haladja meg a hígított kipufogógázok áramlási sebességének 0,2 százalékát. Alkalmazzanak egyenértékû határértéket az állandó tömegû mintavevõ rendszerekre.

1.2.4.

Vegyenek hígító levegõ-mintát állandó áramlási sebességnél a környezõ levegõ belépéséhez közel (szûrõ után, ha egyet felszereltek).


1.2.5.

A hígító levegõ mintája ne tartalmazzon a keverõ területrõl származó kipufogógáz-szennyezést.

1.2.6.

A hígító levegõnél a mintavétel gyorsasága összehasonlítható legyen azzal, amit a kipufogógázok esetében használnak.

1.2.7.

A mintavételi mûvelethez felhasznált anyagok olyanok legyenek, hogy ne változtassák meg a szennyezõ koncentrációt.

1.2.8.

Használhatnak szûrõt annak érdekében, hogy kivonják a szilárd részecskéket a mintából.

1.2.9.

A kipufogógázok közvetlen irányításra alkalmazott szelepek legyenek gyorsak, gyorsan mûködõ típusúak.

1.2.10.

Használhatnak gyors kapcsolású gáztömör csatlakozót a háromutas szelep és a mintavevõ zsák között, maga a csatlakozás tömítése a zsák oldalon automatikus. Használhatnak más rendszereket a minta továbbítására az elemzõhöz (három utas megállító szelep, pl.)

1.2.11.

Minta tárolása A gázmintákat mintavevõ elegendõ terjedelmû zsákokba gyûjtsék, ami ne akadályozza a mintavételi áramlást. A zsák anyaga olyan legyen, hogy az ne változtassa meg sem magát a mérést se a gázminták kémiai összetételét 20 perc múlva ± 2 százaléknál nagyobb mértékben (pl. laminált polietilén/poliamid réteg, vagy fluor-polihidrokarbonok).

1.2.12.

Szénhidrogén mintavevõ egység – Diesel motorok

1.2.12.1.

A szénhidrogén mintavevõ rendszer fûtött mintavevõ szondából, vezetékbõl, szûrõbõl és szivattyúból áll. Szereljék a mintavevõ szondát a kipufogógáz beömlõnyílásától ugyanolyan távolságra, mint a részecske mintavevõ szondát, úgy, hogy egyik se zavarja a másik által kivett mintákat. Legalább 4 mm belsõ átmérõje legyen.

1.2.12.2.

Tartsanak minden fûtött elemet 463 K (190 °C) ±10 K hõfokon a fûtõrendszerrel.

1.2.12.3.

Határozzák meg integrálással a megmért szénhidrogén átlagos koncentrációját.

1.2.12.4.

Szereljék fel a fûtött mintavevõ vezetéket ˆ0,3 •m részecskéknél 99 %-ban hatékony fûtött szûrõvel (FH), hogy kivonjanak minden szilárd részecskét az elemzéshez szükséges gáz folyamatos áramából.

1.2.12.5.

A mintavevõ rendszer válaszideje (a szondától az elemzõ beömlõnyílásáig) ne legyen több négy másodpercnél.

1.2.12.6.

Használják a HFID készüléket állandó áramlású (hõcserélõ) rendszerrel a jellemzõ minta biztosításához, hacsak nem végeznek kiegyenlítést a változó CFV vagy CFO áramláshoz.

1.3.

Gázelemzés követelményei

1.3.1.

Szénmonoxid (CO) és széndioxid (CO2) elemzése: Az elemzõk nem-diszperzív, infravörös (NDIR) elnyelõ-típusú legyen.

1.3.2.

Szénhidrogének (CH) elemzése – szikragyújtású motorok: Az elemzõ lángionizációs (FID) típusú legyen, szénatom (C1) egyenértékben kifejezett propángázzal hitelesítve.

1.3.3.

Szénhidrogének (CH) elemzése – kompresszió-gyújtású motorok: Az elemzõ láng-ionizációs típusú legyen, detektorral, szelepekkel, csõvezetékkel, stb., és az egész 463 K (190 °C) ± 10 K hõfokra felfûtve (HFID) Hitelesítése szénatom egyenértékben (C1) kifejezett propángázzal történjen.

1.3.4.

Nitrogénoxidok (NOx) elemzése: Az elemzõ vagy kémiai lumineszcencia elv alapján mûködõ (CLA) vagy nem-diszperzív,


ibolyántúli rezonáns abszorpció elvén mûködõ (NDUVA) típus legyen, mindkettõ NOx - NO átalakítóval. 1.3.5.

Az elemzõknek olyan mérési tartománya legyen, ami megfelel a kipufogógáz-minta szennyezõ koncentrációjához szükséges mérésnek.

1.3.6.

A mérési hiba ne haladja meg a 2 %-ot (elemzõ belsõ hibája), tekintet nélkül a valós értékre a hitelesítési gázoknál.

1.3.7.

Kevesebb, mint 100 ppm értéknél a mérési hiba ne haladja meg a ±2 ppm értéket.

1.3.8.

Mérjék a környezõ levegõ mintáját ugyanannak az elemzõnek a megfelelõ tartományával.

1.3.9.

Ne használjanak gázszárító készüléket az elemzõ elõtt, hacsak nem mutatják ki, hogy nincs hatással a gázáram szennyezõ tartalmára.

1.4.

Ajánlott rendszer leírása 10. Ábra a rendszer vázlatos rajza gáznemû emissziók mintavételéhez. 10. Ábra: Gáznemû emissziók mintavételének vázlata Hígító alagút (lásd 6. és 7. ábrákat) 0 gáz

S3

S1

beállító gáz

S2 / SV

Levegõ

Lh

F

Vh Q

jármû kipufogása exhaust

Fh

P

BA

HFID

N FL

R, I

P légtérbe vagy választhatóan folyamatos elemzõhöz

N FL

légtérbe

V

Q

V

Q

BE

BA

A rendszer összetevõi a következõk: 1.4.1.

Két mintavevõ szonda (S1 és S2) a hígító levegõ és a hígított kipufogógáz/levegõ keverék folyamatos mintavételéhez.

1.4.2.

Szûrõ (F), a szilárd részecskék kivonásához az elemzéshez összegyûjtött gázáramból.

1.4.3.

Szivattyúk (P), a hígított levegõ, valamint a hígított kipufogógáz/levegõ keverék összegyûjtéséhez a vizsgálat során.

1.4.4.

Áramlásszabályozó (N), a vizsgálat folyamata során az S1 és S2 (PDP-CVS) kivett gázminták állandó egységes áramának biztosításához, és a gázminták áramlása olyan, hogy mindegyik vizsgálat végén a minták mennyisége elegendõ legyen az elemzéshez (kb. 10 liter/perc.).

1.4.5.

Áramlásmérõk (FL), a gázminták állandó áramlásának beállításához és megfigyeléséhez.


1.4.6.

Gyorsmûködésû szelepek (V), a gázminták állandó áramának elvezetéséhez a mintavevõ zsákba vagy a szabadba.

1.4.7.

Gáztömör pillanatkapcsolós csatoló elemek (Q) a gyorsmûködésû szelepek és a mintaevõ zsák között; a csatlakozók automatikusan záródjanak a mintavevõ zsák oldalán; használhatnak vagylagosan mintákat szállító más utat (pl. háromutas szabályozó csapot).

1.4.8.

Zsákok (B), a hígított kipufogógáz és hígító levegõ összegyûjtésére a vizsgálat során.

1.4.9.

Mintavevõ kritikus áramlású venturi (SV), a hígított kipufogógáz kivételéhez a S2 A (csak CFVCVS) mintavevõ szondával.

1.4.10.

Gázmosó (PS), a mintavevõ vezetékben (csak CFV-CVS);

1.4.11.

Alkotórészek szénhidrogén mintavételéhez használt HFID készülékhez: Fh S3 Vh Q FID R és I Lh

fûtött szûrõ, mintavevõ pont a keverõkamrához közel, fûtött többutas szelep, gyors-csatlakozó, lehetõvé téve, hogy a környezõ levegõ BA mintája elemezve legyen a HFID készüléken, fûtött lángionizációs elemzõ, összegzõ és rögzítõ eszköz a pillanatnyi szénhidrogén-tartalomhoz, fûtött mintavevõ vezeték.

2.

HITELESÍTÉSI ELJÁRÁSOK

2.1.

Elemzõ hitelesítési eljárása

2.1.1.

Hitelesítsék mindegyik elemzõt olyan gyakran, amint szükséges, és mindig a típusvizsgálat elõtti hónapban, és legalább minden hatodik hónapban egyszer a gyártás megfelelõségének ellenõrzésekor.

2.1.2.

Hitelesítsék az általában használt minden üzemi tartományt az alábbi eljárással:

2.1.2.1.

Megszerkesztik az elemzõ hitelesítõ görbéjét legalább öt, egymástól lehetõleg egyenlõ távolságban fekvõ pontból. A legnagyobb koncentrációjú hitelesítõ gáz névleges koncentrációja ne legyen kevesebb, mint a teljes skálaérték legalább 80 %-a.

2.1.2.2.

A szükséges hitelesítõ gázkoncentrációt a gázelosztóból nyerhetik, hígítva tisztított N2 vagy tisztított szintetikus levegõvel. A keverõkészülék pontossága olyan legyen, hogy meghatározhassák a hígított hitelesítõ gázok koncentrációját ±2 százalékon belül.

2.1.2.3.

Kiszámítják a hitelesítõ görbét a legkisebb négyzetek módszerével. Ha az eredményül kapott polinomfok háromnál magasabb, akkor a hitelesítési pontok száma legyen egyenlõ legalább e polinomfok plusz kettõ.

2.1.2.4.

A hitelesítõ görbe ne térjen el 2 %-nál nagyobb mértékben a hitelesítõ gázok névleges értékétõl.

2.1.3.

Hitelesítõ görbe alakja A hitelesítõ görbe alakjából és a hitelesítési pontokból ellenõrizhetõ helyesen végezték-e a hitelesítést. Tüntessék fel az elemzõ különbözõ jellemzõ paramétereit, nevezetesen: – a skálát; – az érzékenységet; – a nulla pontot; és – a hitelesítés idõpontját.

2.1.4.

Ha hitelt érdemlõen bebizonyították a mûszaki szolgálatnak, hogy valamely alternatív módszer (pl. számítógépes, elektronikusan vezérelt mérési tartomány, váltó kapcsoló, stb.) egyenértékû pontosságú, akkor ezek az alternatív módszerek is alkalmazhatók.


2.2.

Hitelesítés ellenõrzési eljárása

2.2.1.

Ellenõrizzék az általában használatos összes üzemi tartományt minden egyes elemzés elõtt az alábbiak szerint:

2.2.2.

Ellenõrizzék a hitelesítést olyan nullázó hitelesítõ gáz alkalmazásával, amelynek névleges értéke az elemzésre kerülõ feltételezett érték 80 – 95 %-án belül van.

2.2.3.

Ha a két figyelembe vett pontra kapott érték nem különbözik többel a teljes skála ±5 százalékánál az elméleti értéktõl, akkor a paraméterek módosíthatók. Ha nem ez az eset, úgy szerkesszenek új hitelesítõ görbét a jelen Függelék 1. bekezdése szerint.

2.2.4.

Használják a vizsgálat után a nullázó gázt és ugyanazt a hitelesítõ gázt az újabb ellenõrzéshez. Az elemzés akkor tekinthetõ elfogadhatónak, ha a két mérési eredmény között az eltérés kisebb, mint 2 %.

2.3.

"FID" szénhidrogén érzékelõ jelzésének ellenõrzése

2.3.1.

Érzékelõ válaszának optimalizálása Szabályozzák be a "FID" érzékelõt a mûszergyártó utasításai szerint. Használjanak a legáltalánosabb üzemi tartományban levegõ és propángáz keveréket a jel optimalizálására.

2.3.2.

CH elemzõ hitelesítése Hitelesítsék az elemzõt a levegõben levõ propángázt és tisztított szintetikus levegõt használva (lásd e Függelék 3. bekezdését. Szerkesszék meg a hitelesítési görbét e Függelék 2.1. bekezdése szerint. Szénhidrogének válaszadási (érzékelhetõségi) tényezõi és ajánlott határértékek Valamely szénhidrogénféleség érzékenységi tényezõje (Rf) a "FID" által kijelzett "C1" értéknek a gázpalack koncentrációjához viszonyított aránya; "C1" ppm-ben kifejezve. A vizsgáló gáz koncentrációjának olyan legyen, hogy a mûszer kitérése a teljes skálaérték kb. 80 %-a legyen a mûködési tartományban. Ismert legyen a koncentráció ±2 % pontossággal a térfogatban kifejezett fajsúlymérési szabványhoz viszonyítva. Azon kívül, kondicionálják a gázpalackot 293 K és 303 K (20 °C – 30 °C) közötti hõfokon a hitelesítés elõtt 24 órán át.

2.3.3.

Határozzák meg az érzékenységi tényezõt elõször az elemzõ üzembe helyezésekor és késõbb nagyobb üzemelési idõközönként. A felhasználható vizsgálati gázok és az ajánlott érzékenységi tényezõk a következõk: – metán és tisztított levegõ: 1,00 ≤ Rf ≤ 1,15, vagy 1,00 ≤ Rf ≤ 1,05 NG tüzelõanyagú jármûvekre – propilén és tisztított levegõ: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00 – tolluén és tisztított levegõ: 0,90 ≤ Rf ≤ 1,00 Ezeket Rf = 1,00 érzékenységi tényezõjû propángáz és a tisztított levegõ értékéhez viszonyítják. 2.3.4.

Oxigén zavaró hatásának ellenõrzése és ajánlott határértékek Határozzák meg az érzékenységi tényezõt a fenti 2.3.3. bekezdésben leírtak szerint. A felhasználásra kerülõ vizsgáló gáz és az ajánlott választényezõ tartománya a következõ: Propán és nitrogén:

2.4.

0.95 < Rf < 1.05

NOx átalakító hatásfokának ellenõrzési eljárása NO2 gáz NO gázzá átalakítására használt berendezés hatásosságát a következõk szerint vizsgálják: A 11. ábrán feltüntetett vizsgáló berendezés és az alább leírt eljárást használva, az átalakító hatásossága ózont elõállító készülékkel vizsgálható.


2.4.1.

Hitelesítsék az elemzõ készüléket a legáltalánosabban használt üzemi tartományban a gyári utasítások szerint nullázó gázzal és hitelesítõ gázzal (az utóbbi gáz NO tartalma érje el az üzemi tartomány kb. 80 %-át, és a gázkeverék NO2 koncentrációja legyen kisebb, mint az NO koncentráció 5 %-a). Állítsák be az NOx elemzõt NO módba úgy, hogy a hitelesítõ gáz ne haladjon át az átalakítón. A leolvasott koncentrációt jegyezzék fel.

2.4.2.

T-alakú csõidomon keresztül folyamatosan oxigént vagy szintetikus levegõt vezetnek a gázáramba mindaddig, amíg a koncentráció kb. 10 %-kal nem lesz kisebb, mint a fenti 2.4.1. bekezdésében megadott jelzett hitelesítési koncentráció (C). E folyamat alatt az ózon-elõállítót tartsák üzemen kívül.

2.4.3.

Ekkor üzembe helyezik az ózontermelõ készüléket, hogy elegendõ ózont termeljen a fenti 2.4.1 bekezdésben megadott hitelesítés koncentráció az NO koncentrációjának 20 %-ra (minimum 10 %) csökkentéséhez. Jegyezzék fel a mutatott koncentrációt (d).

2.4.4.

Ezután az NOx elemzõt átkapcsolják NOx üzemmódra, ami azt jelenti, hogy a gázkeverék (NO, NO2, O2 és N2) most már áthalad az átalakítón. Az indikált koncentrációt feljegyzik (a).

2.4.5.

Az ózonkészüléket üzemen kívül helyezik. A fenti 2.4.2. bekezdésben leírt gázkeverék az átalakítón keresztül a detektorba (gázt kimutató készülékbe) jut. A mutatott koncentráció értékét (b) feljegyzik. 11. Ábra: NOx átalakító hatásosságának vizsgálati elrendezése

2.4.6.

Üzemen kívül helyezett ózonfejlesztõvel az oxigén vagy a szintetikus levegõ áramlását is elzárják. Ekkor az elemzõn mutatott NOx érték a fenti 2.4.1. bekezdésben megadott szám felett legfeljebb 5 százalékkal lehet.

2.4.7.

Az NOx átalakító hatásfokának kiszámítása a következõ:


a − b  Hatásfok (% ) = 1 +  ⋅ 100 c−d 

2.4.8.

Az átalakító hatásfoka legalább 95 % legyen.

2.4.9.

Vizsgálják meg az átalakító hatásfokát hetenként legalább egyszer.

3.

REFERENCIA-GÁZOK

3.1.

Tiszta gázok A következõ tiszta gázok álljanak rendelkezésre hitelesítéshez és mûködéshez: Tisztított nitrogén (tisztaság: •1 ppm C, •1 ppm CO, •400 ppm CO2, •0.1 ppm NO); Tisztított szintetikus levegõ: (tisztaság: <1 ppm C1 egyenérték, ≤1 ppm CO, ≤400 CO2, ≤0,1 ppm NO); oxigéntartalma 18 és 21 térfogatszázalék között. Tisztított oxigén (tisztaság: >99.5 % térf. O2); Tisztított hidrogén (és héliumot tartalmazó keverék) (tisztaság •1 ppm C, •400 ppm CO2); Szénmonoxid (minimális tisztaság 99.5 %); Propángáz (legalább 99,5 % tisztaság).

3.2.

Hitelesítõ és beállító gázok A következõ kémiai összetételû gázkeverékek álljanak rendelkezésre: (a) (b) (c)

C3 H8 és tisztított szintetikus levegõ (lásd fenti 3.1. bekezdést); CO és tisztított nitrogén; CO2 és tisztított nitrogén.

NO és tisztított nitrogén (NO2 mennyisége ebben a hitelesítõ gázban az NO tartalom 5 százalékát ne haladja meg). Hitelesítõ gáz valós pontossága a megállapított érték ±2 százalékán belül legyen. 4. Függelék RÉSZECSKE-TÖMEG EMISSZIÓT MÉRÕ BERENDEZÉS 1.

JELLEMZÕK

1.1.

Rendszer áttekintése

1.1.1.

A részecske mintavevõ egység a hígító alagútban elhelyezett mintavevõ szondából, részecske átadó csõbõl, szûrõtartóból, részleges áramlású szivattyúból és áramlási sebességet szabályozó és mérõ egységbõl áll.

1.1.2.

Ajánlott, hogy használjanak részecske-méret elõosztályozót (pl. ciklon vagy ütõmû) a szûrõtartó áramlási irányával szemben. A mintavevõ szonda, a 13. ábrán bemutatott megfelelõ méretosztályozó készülékként mûködve, azonban elfogadható.

1.2.


1.2.1.

A részecskéknél a vizsgáló gázáramhoz a mintavevõ szondát úgy rendezzék el a hígító részen belül, hogy kivehessék a jellemzõ gázminta áramlást az egységes levegõ/kipufogógáz keverékbõl.

1.2.2.

A részecske mintaáram sebessége legyen arányos a hígított kipufogógáz teljes áramlásával a hígító alagútban részecske mintaáram sebességének ±5 százalék tûrésén belül

1.2.3.

Tartsák a minta-hígított kipufogógázt 325 K (52 °C) hõfokon 20 cm-en belül a részecskeszûrõ felületétõl áramlási iránnyal szemben vagy áramlásirányban, kivéve a regenerációs vizsgálat esetét, ahol a hõfok 192 °C alatt legyen.


1.2.4.

Gyûjtsék a részecskemintát a minta-hígító kipufogógáz-áramban a tartóban felszerelt egyetlen szûrõn.

1.2.5.

Úgy tervezzék a hígítórendszer és a mintavevõ rendszer minden részét a kipufogóvezetéktõl a szûrõtartóig, ami érintkezésben van a nyers és hígított kipufogógázzal, hogy minimalizálja a részecskék lerakódását vagy módosulását. Készítsenek minden részt elektromosan vezetõ anyagokból úgy, hogy ne reagáljanak a kipufogógáz összetevõire, és elektromosan földeljék elektrosztatikus hatások megelõzésére.

1.2.6.

Ha nem lehetséges kiegyenlíteni a változásokat az áramlási sebességben, biztosítsanak hõcserélõt és hõfokszabályozó készüléket a 2. függelék szerint, hogy biztosítsák az állandó áramlási sebességet a rendszerben és ennek megfelelõen az arányos mintavételi sebességet.

1.3.


1.3.1.

PM mintavevõ szonda

1.3.1.1.

A mintavevõ szonda nyújtsa az 1.3.1.4. bekezdésben leírt részecske-méret osztályozásának teljesítményét. Ajánlott, hogy ezt a teljesítményt éles szélû, nyitott végû, közvetlen az áramlás irányába nézõ szonda használatával és egy elõosztályozóval (ciklon, ütõmû, stb.) végezzék. A 13. Ábrán bemutatott megfelelõ mintavevõ szonda vagylagosan használható, feltéve, hogy megvalósítja az 1.3.1.4. bekezdésben leírt elõosztályozási teljesítményt.

1.3.1.2.

Szereljék a mintavevõ szondát az alagút középvonalához közel, a kipufogógáz alagútba beömlésénél az áramlás irányában 10 és 20 alagút-átmérõnyire, és legalább 12 mm belsõ átmérõje legyen. Ha egyszerre több mint egy mintát vonnak ki egyetlen mintavevõ szondával, az ezzel a szondával kivont áramlást osszák azonos mellékáramokra mintavételi mûtermékek elkerülése érdekében. Ha többszörös szondákat használnak, mindegyik éles szélû, nyitott végû, közvetlen az áramlás irányába nézõ szonda legyen. A szondákat egyenlõ távolságra helyezzék el a hígító alagút hosszirányú tengelye körül, köztük legalább 5 cm térközzel.

1.3.1.3.

A mintavevõ csúcstól a szûrõig való távolsága legalább öt szonda-átmérõnyi legyen, de ne haladja meg az 1020 mm-t.

1.3.1.4.

Helyezzék az elõosztályozót (pl. ciklon, ütõmû, stb.) a szûrõtartó egység áramlásirányával szembe. Az elõosztályozó 50 százalékos vágási pontjának átmérõje 2,5 µm és 10 µm között legyen a részecske-mintavevõ tömegemisszójához kiválasztott térfogati sebességnél. Az elõosztályozó tegyen lehetõvé az elõosztályozóba belépõ legalább 99 %-nyi 1 µm-es tömegkoncentrációt, ami a részecsketömeg-emisszióhoz kiválasztott térfogati áramlási sebességgel megy át az elõosztályozó kimeneténél. A mintavevõ szonda azonban – mint a 13. ábrán bemutatott megfelelõ méretosztályozóként szerepelve – elfogadható, mint a külön elõosztályozó alternatívája.

1.3.2.

Mintavevõ-szivattyú és áramlásmérõ készülék

1.3.2.1.

A gázminta áramlást mérõ egység szivattyúból, gázáram-szabályozóból és áramlásmérõ egységbõl áll.

1.3.2.2.

A gázáram hõfoka az áramlásmérõben nem ingadozhat többel, mint ±3 K, kivéve a regenerációs vizsgálatot periódikusan regeneráló utókezelõ készülékkel felszerelt jármûveken. Azon felül, a tömegáramlás sebessége maradjon arányos a hígított gáz teljes áramlásával a részecske-minta tömegáramlásának ±5 százalék tûrésén belül. Ha az áramlás térfogatváltozása elfogadhatatlan a túlzott szûrõterhelés eredményeként, állítsák meg a vizsgálatot. Amikor megismétlik, az áramlás sebességét csökkentsék.


1.3.3.

Szûrõ és szûrõtartó

1.3.3.1.

Helyezzék el a szelepet a szûrõ áramlásában az áramlás irányában. Legyen a szelep elég gyorsan mûködõ nyitásra és zárásra, 1 mp-en belül a vizsgálat indulásakor és befejezésekor.

1.3.3.2.

Ajánlott a ˆ20 µg összegyûjtött tömeg a 47 mm átmérõjû szûrõn (Pe), és hogy maximalizálják a szûrõ terhelését az 1.2.3. és 1.3.3. bekezdések követelményeinek megfelelõen.

1.3.3.3.

Adott vizsgálatnál állítsák be a gázszûrõ felületi sebességét egyetlen értékre 20 cm/sec to 80 cm/sec tartományon belül, hacsak a hígító rendszer nem mûködik a CVS áramlási sebességgel arányos mintavételi sebességgel.

1.3.3.4.

Fluorkarbonnal bevont üvegszálas szûrõk vagy fluorkarbon membránszûrõk szükségesek. Minden szûrõtípus legyen legalább 99 százalék 0,3 µm DOP (di-octylphthalate) gyûjtési képessége legalább 35 cm/sec a gázszûrés felületi sebességénél.

1.3.3.5.

A szûrõtartó-szerelvény olyan kialakítású legyen, hogy az áramlás egyenletes eloszlását biztosítsa a szûrõ szennyezõdõ területén. A szûrõ szennyezõdõ területe legalább 1075 mm2 legyen.

1.3.4.

Szûrõ mérõkamrája és mérlegelés

1.3.4.1.

A szûrõ súlyának meghatározására használható mikromérleg 2 µg pontossága (standard eltérés) és 1 µg értéknél jobb felbontása legyen. Ajánlott, hogy ellenõrizzék a mikromérleget minden mérési fázis kezdetén, 50 mg vonatkoztatási súllyal. Mérjék meg ezt a súlyt háromszor és jegyezzék fel az átlagos eredményt. Ha a mérés átlagos eredménye az elõzõ mérési fázisból származó eredménytõl ±5 µg különbözik, akkor minõsítsék érvényesnek a mérési fázist és mérést. A mérõkamra (vagy helység) feleljen meg a következõ feltételeknek minden kondicionáló és mérési mûvelet során: Tartsák a hõfokot 295 ± 3 K (22 ± 3 °C) értéken; Tartsák a relatív páratartalmat 45 ± 8 % értéken; Tartsák a harmatpontot 9.5 °C ± 3 °C értéken. Ajánlott a hõfok és páratartalom körülményeit feljegyezni a mintával és a vonatkoztatási súlyokkal együtt.

1.3.4.2.

Felhajtóerõ figyelembevétele Minden szûrõmérésnél vegyék figyelembe a szûrõ felhajtóerejét levegõben. A felhajtóerõ a minta szûrõközegének sûrûségétõl, a levegõ sûrûségétõl és a mérleghez alkalmazott hitelesítõ súlyok sûrûségétõl függ. A levegõ sûrûsége a nyomástól, hõfoktól és a nedvességétõl függ. Ajánlott a mérési környezet hõfokának és a harmatpontjának a beszabályozása 22 °C ± 1 °C értékre, illetve 9.5 °C ± 1 °C harmatpontra. Az 1.3.4.1. bekezdésben megállapított minimális követelmények azonban szintén elfogadható helyesbítést eredményeznek a felhajtóerõ figyelembevételénél. A felhajtóerõ figyelembevételéhez alkalmazzák a következõket:

(

)

m corr = m uncorr 1 − ( ρ air / ρ weight ) / (1 − ( ρ air / ρ media ) ) ahol: mcorr = PM tömeg felhajtóerõ figyelembevételével muncorr = PM tömeg felhajtóerõ figyelembevétele nélkül ˜air = levegõ sûrûsége mérleg környezetében ˜weight = hitelesítõ súly sûrûsége a mérleg beállításakor


˜media = PM mintaközeg sûrûsége (szûrõ) alábbi táblázat szerint: Szûrõközeg Teflon bevonatú üvegszálas szûrõ (pl. TX40)

˜media 2300 kg/m3

Kiszámíthatják ˜air értékét a következõk szerint: ρ air =

ahol: Pabs Mmix R Tamb

= = = =

Pabs × M mix R × Tamb

abszolút nyomás a mérleg környezetében levegõ molekula-tömege a mérleg környezetében (28,836 gmol-1) molekuláis gázállandó (8,314 Jmol-1K-1) mérleg környezetének abszolút környezeti hõfoka.

A kamra (vagy helység) környezet legyen mentes minden környezeti szennyezõdéstõl (ilyen a por), ami rátelepedhet a részecskeszûrõre stabilizációja során. Megengedhetnek korlátozott eltérést a mérõhelység hõfok- és nedvesség-jellemzõiben, feltéve, ha teljes idõtartamuk nem haladja meg a 30 percet bármely szûrõ-kondicionálási idõ során. A mérõhelység feleljen meg a szükséges jellemzõknek, mielõtt személy lépne be a mérõhelységbe. Mérés alatt ne legyen eltérés a megállapított feltételektõl. 1.3.4.3.

Zárják ki a statikus elektromosság hatásait. Ezt antisztatikus alátéten elhelyezett mérleg földelésével és a részecske-szûrõk semlegesítésével teljesíthetik a mérés elõtt polónium semlegesítõt vagy hasonló hatású készüléket alkalmazva. Vagylagosan, elvégezhetik a statikus hatások hatástalanítását a statikus töltés kiegyenlítésével.

1.3.4.4.

Ne távolítsák el a vizsgáló szûrõt a kamrából, csak egy órával a vizsgálat kezdete elõtt.

1.4.

Ajánlott rendszer leírása A 12. ábra az ajánlott részecske mintavevõ rendszer vázlatos rajza. Miután különbözõ kialakítások egyenértékû eredményt eredményezhetnek, ezzel az ábrával a pontos megfelelõség nem szükséges. További olyan elemek, mint mûszerek, szelepek, tekercsek, szivattyúk és kapcsolók használhatók kiegészítõ információ biztosítására és az elemek rendszerének koordinálására. További olyan alkotórészek, amelyek más rendszerek kialakításában a pontosság fenntartásához nem szükségesek, kizárhatók, ha befoglalásuk a jó mérnöki megítélésen alapul. 12. Ábra: Részecske mintavevõ rendszer


DT PSP

PTT FH

PCF

P

FM

FC

CVS áramlási sebességgel arányos szabályozási igény

A DT teljes áramlású hígító alagútból kiveszik a hígított kipufogógáz-mintát a PSP mintavevõ szondán és a PTT részecske átengedõ csövön keresztül a P szivattyúval. A minta áthalad a PCF részecske méret-elõosztályozón és az FH szûrõtartón, ami a részecske-szûrõket tartalmazza. A mintavétel áramlási sebességét az FC áramlásszabályozó állítja be. 2.

HITELESÍTÉSI ÉS ELLENÕRZÉSI ELJÁRÁSOK

2.1.

Áramlásmérõ hitelesítése A Mûszaki Szolgálat gondoskodjon hitelesítési bizonyítványt az áramlásmérõhöz, ami bizonyítja a nyomon követhetõ megfelelõséget szabványokkal a vizsgálat elõtt 12 hónapos idõtartamon belül, vagy bármely javítás vagy változtatás óta, ami a hitelesítést befolyásolhatta.

2.2.

Mikromérleg hitelesítése A Mûszaki Szolgálat gondoskodjon hitelesítési bizonyítványról a mikromérleghez, ami bizonyítja a nyomon követhetõ megfelelõséget szabványokkal a vizsgálat elõtt 12 hónapos idõtartamon belül.

2.3.

Vonatkoztatási szûrõ súlymérése A jellegzetes vonatkoztatási szûrõ súlyának meghatározásához legalább két, nem használt vonatkoztatási szûrõt mérjenek meg nyolc órán belül, de inkább akkor, amikor a minta-szûrõt mérik. A vonatkoztatási szûrõk ugyanolyan méretûek és anyagúak legyenek, mint a mintaszûrõ. Ha a vonatkoztatási szûrõ jellegzetes súlya ±5 µg értéknél többel változik a minta-szûrõk súlyától, akkor kondicionálják újra a minta-szûrõt és a vonatkoztatási szûrõt a súlymérõ helységben és mérjék meg újra. Végezzék el a vonatkoztatási szûrõ mérésének összehasonlítását a jellegzetes súly és a vonatkoztatási szûrõ jellemzõ súlyának göngyölített átlaga között. Számítsák ki a göngyölített átlagot azokból a jellemzõ súlyokból, amelyeket a mérõhelységben elhelyezett vonatkoztatási szûrõkkel gyûjtöttek össze. Az átlagolási idõ legalább egy nap legyen, de ne lépje túl a 30 napot. Megengedett a minták és a vonatkoztatási szûrõk többszörösen ismételt kondicionálása és újra mérése az emissziós vizsgálatból nyert gázméréseket követõ 80 óra elteltével.


Ha – 80 óra elõtt vagy akkor – a vonatkoztatási szûrõk több mint fele megfelel a ±5 µg kritériumnak, nyilvánítsák érvényesnek a mintaszûrõ-mérését. Ha – a 80. órában – két vonatkoztatási szûrõt alkalmaznak, és egy szûrõ nem felel meg a ±5 µg kritériumnak, a mintaszûrõ mérését érvényesnek tekinthetik olyan feltétellel, hogy az abszolút különbségek a két vonatkoztatási szûrõbõl vett jellemzõk és gördülõ átlagok között ne legyenek kisebbek vagy egyenlõk 10 µg értékkel. Ha a vonatkoztatási szûrõk kevesebb, mint fele megfelel a ±5 µg kritériumnak, a mintaszûrõt hagyják figyelmen kívül, és az emissziós vizsgálatot ismételjék meg. Hagyjanak figyelmen kívül minden vonatkoztatási szûrõt, és 48 órán belül cseréljék ki azokat. Minden más esetben cseréljék a vonatkoztatási szûrõket legalább 30 naponként, és oly módon, hogy ne mérjenek mintaszûrõt olyan vonatkoztatási szûrõvel való összehasonlítás nélkül, ami legalább egy napig a helységben volt. Ha a mérõhelység 1.3.4. bekezdésben körvonalazott stabilitási kritériuma nem felel meg, de a vonatkoztatási szûrõ megfelel a feni kritériumnak, a jármû gyártójának választása van elfogadni a mintaszûrõ mérését, vagy érvényteleníteni a vizsgálatot, rögzítve a mérõhelység ellenõrzõ rendszerét és újra futtatva a vizsgálatot. 13. Ábra: Részecske-mintavevõ szonda alakja


5. Függelék RÉSZECSKESZÁM-EMISSZÓ MÉRÕBERENDEZÉSE 1.

JELLEMZÕK

1.1.

Rendszer áttekintése

1.1.1.

A részecske mintavevõ rendszer hígító alagútból, mintavevõ szondából és részecske számláló (PNC) áramlásirányával szemben levõ illékony részecske-eltávolítóból (VPR) és megfelelõ átadó csõbõl áll.

1.1.2.

Ajánlott, hogy használjanak részecske-méret elõosztályozót (pl. ciklon, ütõmû) a VPR beömlõnyílás elõtt. A mintavevõ szonda azonban, a 13. ábrán bemutatott megfelelõ méretosztályozó készülékként mûködve, részecske-elõosztályozó alternatívájaként elfogadható.

1.2.


1.2.1.

Helyezzék el a részecske mintavevõ pontot a hígító alagúton belül. A mintavevõ szonda csúcsa (PSP) és a részecske átadó csõ (PTT) együtt tartalmazza a részecske átadó rendszert (PTS). A PTS bevezeti a mintát a hígító alagútból a VPR bemenetéhez. A PTS feleljen meg a következõ feltételeknek: Szereljék a mintavevõ szondát az alagút középvonalához közel, a kipufogógáz beömlésénél az alagútba, az áramlás irányával szemben, 10 és 20 alagút-átmérõnyire, tengelyével a csúcsnál párhuzamosan a hígító alagút tengelyével. Belsõ átmérõje ˆ8 mm legyen. A PTS-bõl kivont gázminta a következõ feltételeknek feleljen meg: Az áramlás Reynolds száma (Re) <1700 legyen; Tartózkodási ideje a PTS-ben •3 mp legyen. Tartsanak elfogadhatónak bármely más elrendezést PTS esetében, amelynél egyenértékû részecske behatolás 30 nm-nél bizonyítható. A hígított mintát a VPR-bõl a PNC beömlõnyílásához vezetõ kiömlõ-csõ (OT) a következõ tulajdonságokkal rendelkezzen: Belsõ átmérõje ˆ4 mm legyen. Az OT csövön átmenõ gázminta tartózkodási ideje •0.8 mp legyen. Tartsanak elfogadhatónak bármely más elrendezést OT esetében, amelynél egyenértékû részecske behatolás 30 nm-nél bizonyítható.

1.2.2.

A VPR tartalmazzon készüléket a minta hígításához és illékony részecske eltávolításához. Úgy rendezzék el a mintavevõ szondát a hígító részen belül a vizsgálati gázáramnál, hogy a jellemzõ gázminta-áramot vegyék ki az egységes levegõ/kipufogógáz keverékbõl.

1.2.3.

Úgy tervezzék a hígító rendszer minden részét és a kipufogó-vezetékbõl mintát vevõ rendszert a PNC-ig, amelyek érintkeznek a nyers és hígított kipufogógázzal, hogy minimalizálja a részecskék lerakódását. Készítsenek minden alkatrészt elektromosan vezetõ anyagból, ami nem reagál a kipufogógáz összetevõire, és földeljék elektromosan az elektrosztatikus hatások megakadályozása érdekében.

1.2.4.

A részecske mintavevõ rendszer foglalja magába a jó aeroszolos mintavevõ gyakorlatot, ami éles kanyarok és hirtelen keresztmetszeti változások elkerülését, sima belsõ felületet és a mintavevõ vezeték hosszának minimalizálását tartalmazza. Fokozatos változások a keresztmetszetben megengedettek.


1.3.


1.3.1.

A részecske minta ne haladjon át addig a szivattyún, mielõtt nem halad át a PNC-n.

1.3.2.

Minta elõosztályozó ajánlott.

1.3.3.

Minta-elõkondicionáló egység:

1.3.3.1.

Legyen képes hígítani a mintát egy vagy több állapotban elvégezve a részecske-szám koncentrációt a PNC egyetlen részecske-számlálási módjában a felsõ küszöbe alatt és a gáz hõfokát 35 °C hõfok alatt a PNC beömlõnyílásánál.

1.3.3.2.

Tartalmazzon kezdeti fûtött hígítási állapotot, aminél elvégzik a mintavételt ≥150 °C és •400 C hõfoknál, és legalább 10 tényezõvel hígít.

1.3.3.3.

Érjék el a 2.2.2. bekezdésben meghatározott részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõt (fr(di)), 30 nm és 50 nm elektromosan követõ részecske-átmérõnél, ami nem több mint 30 és 20 %-kal nagyobb és 5 %-nál nem kisebb, mint a 100 nm elektromos követési átmérõ a VPR egészére.

1.3.3.4.

Szintén érjék el a 30 nm tetracontan (CH3(CH2)38CH3) részecskék >99,0 %-os elgõzölögtetését ˆ10000 cm-3 beömlési koncentrációval, melegítéssel és a tetracontan részleges nyomásának csökkentésével.

1.3.4.

A PNC:

1.3.4.1.

Mûködjön teljes áramlású feltételek között;

1.3.4.2.

Legyen ±10 % pontossága 1 cm-3 tartományban a PNC egyetlen részecske-számlálási módjának felsõ küszöbénél a kimutatható szabvánnyal szemben. A PNC pontosságának bizonyítására 100 cm-3 koncentráció alatt kiterjesztett mintavételi periódusra átlagolt mérések lehetnek szükségesek nagyfokú statisztikai megbízhatósággal.

1.3.4.3.

Legalább 0,1 részecske cm-3 olvashatóság legyen 100 cm3 koncentráció alatt.

1.3.4.4.

Lineáris válasza legyen a részecske-koncentrációra a teljes mérési tartományban egyetlen részecske-számlálási módban.

1.3.4.5.

Adatjelentés gyakorisága egyenlõ vagy nagyobb legyen 0,5 Hz értékkel.

1.3.4.6.

T90 válaszideje legyen kevesebb, mint 5 mp a megmért koncentráció-tartományban.

1.3.4.7.

Tartalmazzon egybeesési helyesbítõ feladatot maximálisan 10 % helyesbítésig, és használhatnak belsõ hitelesítõ tényezõt a 2.1.3. bekezdés szerint, de ne használjanak semmilyen más algoritmust a számlálási hatékonyság helyesbítéséhez vagy meghatározásához.

1.3.4.8.

Legyen számlálási hatékonyságuk 23 nm (±1 nm) és 41 nm (±1 nm) részecskeméreteknél 50 % (±12 %) és >90 % elektromos követési átmérõ. Elérhetik ezeket a hatásosságokat belsõ (pl. mûszer kivitelének szabályozása) vagy külsõ (pl. méret elõosztályozása) eszközökkel.

1.3.4.9.

Ha a PNC munkafolyadékot használ, cseréljék a mûszer gyártója által meghatározott gyakoriság szerint.

1.3.5

A PTS, VPR és OT tartózkodási idejének összege plusz a PNC T90 válaszideje ne legyen nagyobb 20 másodpercnél.

1.4.

Ajánlott rendszer leírása A következõ rész tartalmazza az ajánlott gyakorlatot a részecske-szám méréséhez. Bármilyen, az 1.2. és 1.3. bekezdésekben megállapított teljesítménynek megfelelõ rendszer azonban elfogadható. 14. Ábra az ajánlott részecske-mintavevõ rendszer vázlatos rajza.


14. Ábra: Vázlatos ajánlott részecske-mintavevõ rendszer

1.4.1.

Mintavevõ rendszer leírása A részecske mintavevõ rendszer a hígító alagútban a mintavevõ szonda csúcsából (PSP), a részecske átadó csõbõl (PTT), a részecske-elõosztályozóból (PCF) és az áramlás irányában levõ részecske-szám koncentrációt mérõ egység (PNC) illékony részecske eltávolítójából (VPR) áll. A VPR tartalmazzon mintahígító készülékeket (részecske-szám hígítók: PND1 és PND2) és részecske-elgõzölögtetõt (gõzölögtetõ csõ, ET). Úgy rendezzék el a mintavevõ szondát a vizsgálati gázáramhoz a hígító részen belül, hogy a jellemzõ mintagáz-áramot a homogén levegõ/kipufogókeverékbõl vegyék ki. A rendszer tartózkodási idejének összege plusz a PNC T90 válaszideje ne legyen nagyobb, mint 20 mp.

1.4.2.

Részecske-átadó rendszer A mintavevõ szonda csúcsa (PSP) és a részecske átadó csõ (PTT) együtt alkotja a részecske átadó rendszert (PTS). A PTS vezeti a mintát a hígító alagútból az elsõ részecske-szám hígító bemenetéhez. A PTS feleljen meg a következõ feltételeknek: Szereljék a mintavevõ szondát az alagút középvonalához közel, a kipufogógáz beömlésénél az alagútba, az áramlás irányával szemben, 10 és 20 alagút-átmérõnyire, tengelyével a csúcsnál párhuzamosan a hígító alagút tengelyével. Belsõ átmérõje ˆ8 mm legyen. A PTS-bõl kivont gázminta a következõ feltételeknek feleljen meg: Az áramlás Reynolds száma (Re) <1700 legyen; Tartozkodási ideje a PTS-ben •3 mp legyen. Tartsank elfogadhatónak bármely más olyan elrendezést PTS esetében, amelynél egyenértékû részecske behatolás 30 nm-nél bizonyítható. A hígított mintát a VPR-bõl a PNC beömlõnyílásához vezetõ kiömlõ-csõ (OT) a következõ tulajdonságokkal rendelkezzen:


Belsõ átmérõje ˆ4 mm legyen. Az POT csövön átmenõ gázminta tartózkodási ideje •0.8 mp legyen. Tartsanak elfogadhatónak bármely más elrendezést POT esetében, amelynél az egyenértékû részecske behatolás 30 nm-nél bizonyítható. 1.4.3.

Részecske-elõosztályozó Helyezzék el az ajánlott elõosztályozót a VPR áramlásirányával szembe. Az elõosztályozó 50 százalékos vágási pontjának átmérõje 2,5 µm és 10 µm között legyen a részecske-mintavevõ tömeg-emissziójához kiválasztott térfogati sebességnél. Az elõosztályozó tegyen lehetõvé az elõosztályozóba belépõ, legalább 99 %-nyi 1 µm-es tömegkoncentrációt, ami a részecske-szám emissziókhoz kiválasztott térfogati áramlási sebességgel megy át az elõosztályozó kimeneténél.

1.4.4.

Illékony részecske eltávolító (VPR) A VPR egy részecske-szám hígítót (PND1), egy elpárologtató csövet és egy második hígítót (PND2) sorba kötve. A hígítási feladat az, hogy kisebbre csökkentse a részecske-koncentrációt mérõ egységbe belépõ minta koncentráció-számát, mint a PNC egyetlen részecske-számláló mód felsõ küszöbe és elnyomja a gócképzõdést a mintán belül. A VPR érje el a 30 nm tetracontan (CH3(CH2)38CH3) részecskék >99,0 % elgõzölgését ˆ10000 cm-3 beömlési koncentrációval, fûtéssel és a tetracontan részleges nyomásának csökkentésével. Érjék el a 2.2.2. bekezdésben meghatározott részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõt (fr(di)) is 30 nm és 50 nm elektromosan követõ részecske-átmérõnél, ami nem több mint 30 és 20 %-kal nagyobb és 5 %-nál nem kisebb, mint a 100 nm elektromos követési átmérõ a VPR egészére.

1.4.4.1.

Elsõ részecske-szám hígító készülék (PND1) Tervezzék az elsõ részecske-szám hígító készüléket kizárólag a részecske-szám koncentráció hígítására és 150 °C – 400 °C (fal)-hõmérsékleten való mûködésre. A fal hõmérsékletének beállítási pontja ne haladja meg az ET (1.4.4.2. bekezdés) falhõmérsékletét. Szállítsák a hígítót HEPA készülékkel szûrt hígító levegõvel, és képes legyen 10 – 200-szoros hígítási tényezõre.

1.4.4.2.

Gõzölögtetõ csõ Az ET teljes hossza olyan fal-hõfokra szabályozzák, ami nagyobb vagy egyenlõ az elsõ részecske-szám hígító készülék hõfokával, és a fal hõmérsékletét tartsák rögzített értéken 300 és 400 °C között.

1.4.4.3.

Második részecske-szám hígító készülék (PND2) Tervezzék a PND2 készüléket kizárólag a részecske-szám koncentráció hígítására. Szállítsák a hígítót HEPA készülékkel szûrt hígító levegõvel, és képes legyen fenntartani egyetlen hígítási tényezõt 10 – 30-szoros tartományban. Válasszák ki PND2 hígítási tényezõjét 10 és 15 közötti tartományban úgy, hogy a részecske-szám koncentráció a második hígító áramlási irányában kevesebb legyen, mint a PNC egyetlen részecske számlálási módjának felsõ küszöbe és a gáz hõfoka a PNC-be belépést megelõzõen <35 °C legyen.

1.4.5.

Részecskeszám-számláló (PNC) A PNC feleljen meg az 1.3.4. bekezdés követelményeinek.

2.

RÉSZECSKE MINTAVEVÕ RENDSZER HITELESÍTÉSE/ÉREVÉNYESÍTÉSE 1/

2.1.

Részecskeszám-számláló hitelesítése

1

/

Példa: hitelesítés/ércényesítés módszere hozzáférhetõ: http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29grpe/pmp19.html


2.1.1.

A Mûszaki Szolgálat gondoskodjon hitelesítési bizonyítványról a PNC-hez, ami igazolja a megfelelõséget a nyomon követhetõ szabványokkal 12 hónapon keresztül az emissziós vizsgálat elõtt.

2.1.2

Hitelesítsék újra a PNC-t és bocsássanak ki új hitelesítési bizonyítványt a következõ fõbb karbantartásokat követõen:

2.1.3.

A hitelesítés kövesse nyomon a szabványos hitelesítési módszert: (a) (b)

a PNC hitelesítés alatti válaszának összehasonlításával egy hitelesített aerosolos elektrométer válaszával, amikor egyidejûleg vesznek elektrosztatikusan besorolt hitelesítõ mintát, vagy a PNC hitelesítés alatti válaszának összehasonlításával egy második PNC válaszával, amelyet közvetlenül kalibráltak a fenti módszerrel.

Elektrométer esetében végezzék el a hitelesítést legalább hat, lehetõleg egyformán elosztott szabványos koncentráció használatával a PNC mérési tartományában. Ezek a pontok tartalmaznak majd egy névleges nulla koncentrációs pontot, amelyet mindegyik mûszer beömlõnyílásához az EN 1822:1998 szabvány legalább H13 osztályú HEPA szûrõjét kapcsolva hoznak létre. Nem használva hitelesítési tényezõt a PNC-hez hitelesítése alatt, a megmért koncentrációk a szabvány ±10 százalékán belül legyenek mindegyik felhasznált koncentrációnál, a nulla pont kivételével, egyébként vessék el a hitelesítés alatt álló PNC-t. A két adatkészlet lineáris regressziójábó számítsák ki a gradienst és jegyezzék fel. Alkalmazzák a hitelesítés alatt álló PNC-re a gradiens reciprok értékével egyenlõ hitelesítési tényezõt. Kiszámítják a válasz linearitását, mint a két adatkészlet Pearson "product moment" korrelációs együtthatójának négyzetét (R2) és ez legyen egyenlõ vagy nagyobb, mint 0,97. Mind a gradiens mind az R2 számításában vezessék át a lineáris regressziót az origón (nulla koncentráció mindkét mûszernél). Utalással a PNC esetre, végezzék el a hitelesítést legalább hat szabványos koncentrációt használva a PNC mérési tartományában. Legalább 3 pont legyen a koncentrációknál 1000 cm-3 alatt, a megmaradó koncentrációkat lineárisan osszák el 1000 cm-3 és a PNC-tartomány maximuma között egyetlen részecske-számlálási módban. Ezek a pontok tartalmaznak majd egy névleges nulla koncentrációs pontot, amelyet mindegyik mûszer beömlõnyílásához az EN 1822:1998 szabvány legalább H13 osztályú HEPA szûrõjét kapcsolva hoznak létre. Nem használva hitelesítési tényezõt a PNC-hez hitelesítése alatt, a megmért koncentrációk a szabvány ±10 százalékán belül legyenek mindegyik felhasznált koncentrációnál, a nulla pont kivételével, egyébként vessék el a hitelesítés alatt álló PNC-t. A két adatkészlet lineáris regressziójábó számítsák ki a gradienst és jegyezzék fel. Alkalmazzák a hitelesítés alatt álló PNC-re a gradiens reciprok értékével egyenlõ hitelesítési tényezõt. Kiszámítják a válasz linearitását, mint a két adatkészlet Pearson "product moment" korrelációs együtthatójának négyzetét (R2) és ez legyen egyenlõ vagy nagyobb, mint 0,97. Mind a gradiens mind az R2 számításában vezessék át a lineáris regressziót az origón (nulla koncentráció mindkét mûszernél). 2.1.4.

A hitelesítés tartalmazzon ellenõrzést is az 1.3.4.8. bekezdés követelményei szerint 23 nm elektromos mozgékonyságú részecskékkel a PNC érzékelési hatásosságára. A számlálási hatásosság ellenõrzése 41 nm részecskékkel nem szükséges.

2.2.

Illékony részecske-eltávolító hitelesítése/érvényesítése

2.2.1.

VPR részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõk hitelesítése a hígítási beállítások teljes tartományában – a mûszer gyártójának ajánlott üzemi hõmérsékletén – szükség van, ha az egység új és a rákövetkezõ minden karbantartáskor. VPR részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõkhöz az idõszakos érvényesítés követelménye egyetlen beállításra korlátozódik, tipikusan ahhoz, amit a diesel részecske-szûrõvel felszerelt jármûveken használnak a méréshez.


A Mûszaki Szolgálat gondoskodjon hitelesítési bizonyítványról az illékony részecskeeltávolítóhoz a vizsgálat elõtt 6 hónap idõtartamon belül. Ha az illékony részecske-eltávolító hõfok-megfigyelõ riasztót tartalmaz, 12 hónap érvényesítési idõköz megengedhetõ. A részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõnél jellemezzék a VPR-t 30 nm, 50 nm és 100 nm elektromos mozgékonysági átmérõjû szilárd részecskékkel. A 30 nm és 100 nm elektromos mozgékonysági átmérõjû részecskéknél a részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõ (fr(d)) ne legyen több mint 30 illetve 20 százalék, és alacsonyabb a 100 nm elektromos mozgékonysági átmérõjû szilárd részecskék átmérõjének 5 százalékánál. Érvényesítés céljára a közepes részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõ a VPR elsõdleges hitelesítésekor meghatározott közepes részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõ ( f r ) ±10 százalékán belül legyen. 2.2.2.

Ezekhez a mérésekhez a vizsgálati aerosol 30 nm, 50 nm és 100 nm elektromos mozgékonysági átmérõjû szilárd részecskék legyenek és a minimális koncentráció 5,000 részecske cm3 legyen a VPR beömlõnyílásánál. Mérjék a részecske-koncentrációt az alkotórészek áramlásával szemben és áramlási irányában. Számítsák ki a részecske-koncentrációt csökkentõ tényezõt mindegyik részecskemérethez (fr(di)) a következõk szerint: N (d ) f r (d i ) = in i N out (d i ) ahol: Nin (di) = részecskeszám koncentrációval ellentétes irányban di részecske-átmérõhöz; Nout (di) = részecskeszám koncentrációval azonos irányban di részecske-átmérõhöz, és di = részecske elektromos mozgékonysági átmérõje (30, 50 vagy 100 nm). Számítsák ki a közepes részecske-koncentráció csökkenést ( f r ) adott hígítási beállításnál a következõk szerint: fr =

f r (30nm) + f r (50nm) + f r (100nm) 3

Ajánlott, hogy a VPR-t mint teljes egységet hitelesítsék és érvényesítsék. 2.2.3.

A Mûszaki Szolgálat gondoskodjon hitelesítési bizonyítványról a VPR-hez bizonyítva az illékony részecske-eltávolító hatékonyságát a vizsgálat elõtt 6 hónap idõtartamon belül. Ha az illékony részecske-eltávolító hõfok-megfigyelõ riasztót tartalmaz, 12 hónap érvényesítési idõköz megengedhetõ. A VPR bizonyítsa a 30 nm tetracontan (CH3(CH2)38CH3) részecskék több mint >99,0 %-ának elgõzölögtetését ˆ10000 cm-3 beömlési koncentrációval, amikor minimális hígítási beállításnál és a gyártó ajánlott hõmérsékletén üzemel.

2.3.

Részecske-szám rendszerének ellenõrzési eljárása

2.3.1.

Mindegyik vizsgálat elõtt a részecske-számláló jelezzen kevesebb, mint 0,5 részecske cm-3 megmért koncentrációt, amikor legalább az EN 1822:1998 szabvány H13 osztályú HEPA szûrõt csatlakoztatnak a teljes részecske mintavevõ rendszer (VPR és PNC) beömlõnyílásához.

2.3.2.

Havonta a részecske-számlálóba jutó áramlás jelezze a mért értéket a részecske-számláló névleges áramlási sebességének 5 százalékán belül, amikor ellenõrzik hitelesített áramlásmérõvel.

2.3.3.

Minden nap a legalább az EN 1822:1998 szabvány H13 osztályú HEPA szûrõ részecskeszámláló beömlõnyílásánál való alkalmazását követõen, a részecske-számláló jelezzen •0,2 cm3 koncentrációt. E szûrõ eltávolításával a részecske-számláló mutasson legalább 100 részecske cm-3 növekedést a mért koncentrációban, amikor környezõ levegõvel ellenállásra kényszerítik és


visszatérésre •0,2 cm-3 értékre a HEPA szûrõ kicserélésekor. 2.3.4.

A párologtató csõ jelezzen 300 °C – 400 °C leolvasási értéket.

2.3.5.

A PND1 hígító jelezze a fal hõmérsékletét 150 °C – 400 °C leolvasási érték között, de kevesebbet vagy egyenlõ értéket a párologtató csõ beállítási pontján.


6. FÜGGELÉK SZIMULÁLT INERCIA ÉRVÉNYESÍTÉSE 1.

CÉLKITÛZÉS Az ebben a függelékben leírt módszer lehetõvé teszi annak ellenõrzését, hogy a próbapad szimulált összes inerciája kielégítõen van-e végrehajtva az üzemi ciklus mûködõ fázisában. A próbapad gyártója állapítsa meg a módszert, amellyel igazolják a jellemzõket a jelen függelék 3. bekezdése szerint.

2.

ALAPELV

2.1.

Munkaegyenletek felírása Mivel a próbapad változásoknak van kitéve a görgõk forgási sebességében, a görgõk felületi ereje a következõ képlettel fejezhetõ ki:

F = I ⋅ γ = I M ⋅ γ + F1 ahol: F = I = IM = • = F = 1

görgõk felületi ereje, próbapad összes inerciája (jármû egyenértékû inerciája: lásd 5.1. bekezdés táblázatát), próbapad mechanikus tömegeinek inerciája, érintõ irányú gyorsulás a görgõ felületén, tehetetlenségi erõ.

Megjegyzés: Ennek a képletnek magyarázata hivatkozással a mechanikusan szimulált inerciával rendelkezõ próbapadokra, mellékelve. Így az összes inercia kifejezve a következõ: I = Im+ F1 / γ ahol: Im kiszámítható vagy mérhetõ hagyományos módszerekkel, F1 mérhetõ teljesítménymérõ próbapadon, γ kiszámítható a görgõk kerületi sebességébõl. Határozzák meg a teljes inercia (I) gyorsításos vagy lassulásos vizsgálat során nagyobb értékekkel, mint amit az üzemi ciklusban nyernek, vagy azzal egyenlõ értékekkel. 2.2.

Kikötés a teljes tehetetlenség (inercia) kiszámításához A vizsgálati és számítási módszerek tegyék lehetõvé az összes I inercia meghatározását kevesebb, mint ± 2 % relatív hibával (∆I/I).

3.

KIKÖTÉS

3.1.

A szimulált összes I inercia tömege maradjon ugyanaz, mint az egyenértékû inercia elméleti értéke (lásd 1. Függelék) a következõ határértékeken belül:

3.1.1.

az elméleti érték ± 5 %-a minden pillanatnyi értékre;

3.1.2.

az elméleti érték ±2 %-a a ciklus mindegyik sorrendjére kiszámított átlagos értékre. Állítsák a fenti 3.1.1. bekezdésben megadott határértéket ±50 százalékra egy másodpercre, amíg indítanak és – kézi sebességváltónál – két másodpercre a sebességváltás alatt.

4.

JÓVÁHAGYÁSI ELJÁRÁS

4.1.

Végezzenek jóváhagyást minden vizsgálat során mindvégig a 4a Melléklet 6.1. bekezdésében meghatározott cikluson.


4.2.

Ha a fenti 3. bekezdés követelményei azonban nem teljesülnek, pillanatnyi gyorsítással, ami legalább háromszor nagyobb vagy kisebb az elméleti ciklus sorozataiban nyert értékeknél, a fent leírt jóváhagyás nem szükséges. 7. Függelék JÁRMÛ KÖZÚTI TERHELÉSI ELLENÁLLÁSÁNAK MÉRÉSE A JÁRMÛ-MÉRÉS KÖZÚTI SZIMULÁCIÓS MÓDSZERÉNEK FEJLÕDÉSÉVEL GÖRGÕS PRÓBAPADON

1.

MÓDSZER TÁRGYA Az alább meghatározott módszer tárgya megmérni az ellenállást közúton az állandósult sebességû jármû kifejlõdésénél és szimulálni ezt a kifejlõdést próbapadon a 4a Függelék 6.2.1. bekezdésében lefektetett feltételek szerint.

2.

ÚT MEGHATÁROZÁSA Az út legyen vízszintes és elegendõen hosszú, hogy lehetõvé tegye a jelen függelékben magállapított méréseket. A hajlás legyen állandó ±0,1 százalékon belül és ne haladja meg az 1,5 százalékot.

3.

LÉGKÖRI FELTÉTELEK

3.1.

Szél Korlátozzák a vizsgálatot kevesebb, mint átlagosan 3 m/mp szélsebességre 5 m/mp-nél kisebb csúcsokkal. Azon felül a szélsebesség vektorösszetevõje a vizsgálati úton keresztül legyen kevesebb 2 m/mp értéknél. Mérjék a szélsebességet az út felülete felett 0,7 méterre.

3.2.

Nedvesség Az út legyen száraz.

3.3.

Nyomás és hõmérséklet Légsûrûség a vizsgálat idején ne térjen el jobban vonatkoztatási feltételektõl, P = 100 kPa és T = 293,2 K, mint ±7.5 %

4.

JÁRMÛ ELÕKÉSZÍTÉSE 2/

4.1.

Vizsgálati jármû kiválasztása Ha nem mérik a jármûtípus minden változatát, használhatják a következõ kritériumokat a vizsgálati jármû kiválasztásához.

4.1.1.

Felépítmény Ha különbözõ felépítmény-típus van, végezzék el a vizsgálatot a legkevésbé légellenálló felépítménnyel. A gyártó biztosítsa a szükséges adatokat a kiválasztáshoz.

4.1.2.

Gumiabroncsok Válasszák a legszélesebb gumiabroncsot. Ha háromnál több gumiabroncs-méret van, válasszák a legszélesebbet.

4.1.3.

Vizsgálati tömeg A vizsgálati tömeg a jármû vonatkoztatási tömege legyen a legnagyobb inercia-tartományban.

4.1.4.

2/

Motor

HEV- nél, és amíg egységes mûszaki elõírásokat létesítenek, a gyártó értsen egyet a mûszaki szolgálattal a jármû állapotára vonatkozólag, amikor e függelékben meghatározott vizsgálatot végzik.


A vizsgálati jármûnek a legnagyobb hõcserélõje legyen. 4.1.5.

Átvitel A vizsgálatot a következõ átvitelek mindegyikével végezzék el: Elsõkerék-hajtás, Hátsókerék-hajtás, 4 x 4 mindig, 4 x 4 részidõben, Automata sebességváltó, Kézi sebességváltó.

4.2.

Bejáratás A jármû legalább 3000 km-es bejáratás után szokásos üzemállapotban és beállítási helyzetben legyen. A gumiabroncsokat a jármûvel egy idõben járassák be, vagy a mintázat mélysége az eredeti érték 90 és 50 %-a között legyen.

4.3.

Ellenõrzések Figyelembe véve a gyártómû kezelési utasításait a következõ ellenõrzéseket végezzék el: Kerekek, kerék-kiegyensúlyozás, gumiabroncs (gyártmány, típus, nyomás), mellsõ tengely geometriája, fékbeállítás (parazita súrlódások megszüntetése), elsõ és hátsó tengely kenése, felfüggesztés és jármûszint beszabályozottsága; stb.

4.4.

Elõkészületek vizsgálathoz

4.4.1.

Terheljék a jármûvet referencia tömegéig. A jármû alátámasztó szintje az legyen, amit akkor kapnak, ha a terhelés súlypontjának közepe az elsõ külsõ ülések "R" pontjai és ezeken a pontokon átmenõ egyenes között félúton helyezkedik el.

4.4.2.

Közúti vizsgálatok esetében tartsák zárva a jármûablakokat. A légkondicionáló rendszerek, fényszórók stb., fedelei legyenek zárt helyzetben.

4.4.3.

A jármû legyen tiszta.

4.4.4.

Közvetlenül a vizsgálat kezdete elõtt hozzák megfelelõ módon a jármûvet a szokásos üzemi hõmérsékletre.

5.

MÓDSZEREK

5.1.

Energiaváltozás szabad kifutás alatt

5.1.1.

Közúton

5.1.1.1.

Vizsgáló berendezés és mérési hibaszázalék: az idõt úgy mérjék, hogy a mérési hiba 0,1 sec-nál kisebb legyen; sebességmérésnél a hiba kisebb legyen 2 %-nál.

5.1.1.2.


5.1.1.2.1.

gyorsítják a jármûvet olyan sebességre, ami 10 km/órával nagyobb, mint a V kiválasztott vizsgálati sebesség.

5.1.1.2.2.

A sebességváltót "üres" állásba helyezik..

5.1.1.2.3.

Megmérik a (t1) az idõt, a jármû lelassulásához V2 = V + ∆V km/ó sebességrõl V1 = V – ∆V km/ó sebességre

5.1.1.2.4.

Ugyanezt a vizsgálatot elvégzik az ellenkezõ irányban: t2 értékét.

5.1.1.2.5.

Veszik a t1 és t2 idõ T átlagát.


5.1.1.2.6.

Annyiszor ismétlik meg ezeket a vizsgálatokat, amíg az átlagos statisztikai pontossága (p) T=

1 n

n

∑T

egyenlõ vagy kisebb, mint 2 % (p ≤ 2 %).

i

i =1

A (p) statisztikai pontosságot meghatározza meg:  t ⋅ s  100  ⋅ p =   n T

ahol: ahol:

t n

= =

az alábbi Táblázatban megadott együttható; a vizsgálatok száma

s

=

átlagos négyzetes eltérés: s =

n

∑ i =1

n t t n

5.1.1.2.7.

n −1

4 3.2

5 2.8

6 2.6

7 2.5

8 2.4

9 2.3

10 2.3

11 2.2

12 2.2

13 2.2

14 2.2

15 2.2

1.6

1.25

1.06

0.94

0.85

0.77

0.73

0.66

0.64

0.61

0.59

0.57

Számítsák ki a teljesítményt a képlettel:

P= ahol:

5.1.1.2.8.

(Ti − T )2

P V ∆V M T

= = = = =

M ⋅V ⋅ ∆ ⋅V 500 ⋅ T

kW-ban kifejezve; vizsgálati sebesség, m/s; sebességváltozás V sebességhez viszonyítva, m/s, 5.1.1.2.3. bekezdés szerint vonatkoztatási tömeg, kg; idõ, másodpercben (sec).

Helyesbítsék a pályán meghatározott teljesítményt (P) a vonatkoztatási környezeti feltételekhez a következõk szerint: PCorrected = K . PMeasured K=

ahol: RR RAERO RT KR

= = = =

t t0 ρ ρ0

= = = =

(ρ ) RR R ⋅ [1 + K R (t − t 0 )] + AERO ⋅ 0 RT RT ρ

gördülési ellenállás V sebességnél légellenállási V sebességnél összes menetellenállás = RR + RAERO a gördülési ellenállás 8,64×10-3 /°C hõfok-helyesbítési tényezõnek vett értéke, vagy a gyártó jóváhagyó hatóság által elfogadott helyesbítõ tényezõje. közúti vizsgálat környezeti hõmérséklete °C-ban vonatkoztatási hõmérséklet: 20 °C levegõ sûrûsége a vizsgálati körülmények között a levegõ sûrûsége a vonatkoztatási körülmények között (20 °C, 100 kPa)

Az RR / RT és RAERO / RT hányadosokat a jármû gyártója határozza meg a vállalatnál rendelkezésre álló adatok alapján. Ha ezek az adatok nem állnak rendelkezésre, a gyártó és a mûszaki szolgálat megegyezése


alapján az alábbi képlettel megadott gördülési / összes ellenállás számait lehet használni: RR =a ⋅M + b RT ahol: M= jármûtömeget kg-ban és mindegyik sebességhez a és b együtthatókat mutat a következõ táblázat: V (km/h) 20 40 60 80 100 120

a 7,24 × 10-5 1,59 ×·10-4 1,96 × 10-4 1,85 × 10-4 1,63 × 10-4 1,57 × 10-4

5.1.2.

Próbapadon

5.1.2.1.

Mérõberendezés megkívánt pontossága

b 0,82 0,54 0,33 0,23 0,18 0,14

A berendezés legyen azonos az úton használt berendezéssel. 5.1.2.2.


5.1.2.2.1.

A jármûvet a görgõs próbapadra állítják.

5.1.2.2.2.

A meghajtó kerekek gumiabroncs-nyomását (hidegen) a próbapadnak megfelelõen beállítják.

5.1.2.2.3.

Beállítják a próbapad egyenértékû inerciáját.

5.1.2.2.4.

A jármûvet és a próbapadot alkalmas módon a kellõ üzemi hõfokra állítják.

5.1.2.2.5.

Elvégzik a fenti 5.1.1.2. bekezdésben elõírt mûveleteket (5.1.1.2.4. és 5.1.1.2.5. bekezdések kivételével), kicserélve az 5.1.1.2.7. bekezdés képletében az "M" betût "I" betûre.

5.1.2.2.6.

Állítsák be a féket úgy, hogy fejtse ki a helyesbített teljesítményt (5.1.1.2.8. bekezdés) és vegyék figyelembe a pályán mért jármû-tömeg (M) és az alkalmazott egyenértékû inercia (I) között a különbséget. Ez elvégezhetõ az út lejtõjén V2-rõl V1 sebességre lassuláshoz szükséges idõre helyesbített középérték kiszámításával és ugyanennek a próbapadi idõnek elõállításával a következõ összefüggést felhasználva: T corrected

=

T measured K

⋅

I M

K = a fenti 5.1.1.2.8. bekezdésben meghatározott érték. 5.1.2.2.7.

Határozzák meg a próbapadon felemésztett Pa teljesítményt, hogy máskor is ugyanezt a teljesítményt (5.1.1.2.8. bekezdés) állíthassák elõ ugyanahhoz a jármûhöz különbözõ napokon.

5.2.

Nyomatékmérés módszere állandó sebességnél

5.2.1.

Úton

5.2.1.1.

Mérõberendezés és hiba A nyomatékmérést olyan mérõberendezéssel végezzék, amelynek pontossága 2 %-on belül van. A fordulatszám-mérés 2 % pontosságon belül legyen.

5.2.1.2.



5.2.1.2.1.

Gyorsítsák fel a jármûvet a választott "V" állandó sebességre.

5.2.1.2.2.

Jegyezzék fel a Ct nyomatékot és a sebességet legalább 20 mp idõtartam alatt. Az adatrögzítõ rendszer pontossága a nyomatékra legalább ±1 Nm és a sebességre ±0,2 km/ó legyen.

5.2.1.2.3.

Ct nyomatékban és az idõhöz viszonyított sebességben a különbségek ne haladják meg az 5 százalékot a mérési periódus minden másodpercére.

5.2.1.2.4.

Ct1 nyomaték az átlagos nyomaték a következõ képletbõl származtatva: C t1 =

1 ∆t

t + ∆t

∫ C( t )dt t

5.2.1.2.5.

Hajtsák végre a vizsgálatot háromszor, minden egyes irányban. Határozzák meg az átlagos nyomatékot ebbõl a hat mérésbõl a vonatkoztatási sebességhez. Ha az átlagos sebesség a vonatkoztatási sebességtõl többel tér el, mint 1 km/ó, használjanak lineáris regressziót az átlagos sebesség kiszámításához.

5.2.1.2.6.

Határozzák meg e két Ct1 és Ct2 nyomaték átlagát, azaz Ct értékét.

5.2.1.2.7.

Helyesbítsék a pályán meghatározott CT átlagos nyomatékot a vonatkoztatási környezeti feltételekhez a következõk szerint: CTcorrected = K × CTmeasured ahol K az 5.1.1.2.8. bekezdésében megállapított érték.

5.2.2.

Próbapadon

5.2.2.1.

Mérõberendezés és hiba A berendezés legyen azonos azzal, amit a közúton használnak.

5.2.2.2.


5.2.2.2.1.

Végezzék el a fenti 5.1.2.2.1. – 5.1.2.2.4. bekezdésekben megállapított mûveleteket.

5.2.2.2.2.

Végezzék el a fenti 5.2.1.2.1. – 5.2.1.2.4. bekezdésekben megállapított mûveleteket.

5.2.2.2.3.

Állítsák be a teljesítményt elnyelõ egységet a fenti 5.2.1.2.7. bekezdésben jelzett helyesbített összes pálya-nyomaték elõállítására.

5.2.2.2.4.

Végezzék el ugyanazokat a mûveleteket, mint a 5.1.2.2.7. bekezdésben, ugyanabból a célból. ––––––––––

5. Melléklet II TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Szénmonoxid emisszió vizsgálata alapjárati fordulatszámnál) 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet az Elõírás 5.3.2. bekezdésében meghatározott II típusú vizsgálat módszerét ismerteti.

2.

MÉRÉSI KÖRÜLMÉNYEK

2.1.

A tüzelõanyag olyan referencia tüzelõanyag legyen, amelynek követelményeit a 10. Melléklet tartalmazza.

2.2.

A vizsgálat alatt a környezeti hõmérséklet 293 és 303 K (20 és 30 °C) között legyen. A motort


addig melegítsék, amíg a hûtõfolyadék és kenõanyag hõmérséklete és a kenõanyag nyomása egyensúlyba kerül. 2.2.1.

Azokat a jármûveket, amelyeket mind benzinnel mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal is üzemeltethetnek, az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyaggal vizsgálják.

2.3.

Kézi mûködtetésû vagy félautomata sebességváltóval szerelt jármûveknél a vizsgálatot a sebességváltókar üres állásában és bekapcsolt tengelykapcsolóval kell lefolytatni.

2.4.

Automata sebességváltóval szerelt jármûvek esetében a vizsgálatot a fokozatválasztó "semleges" vagy "parkoló" állásában kell lefolytatni.

2.5.

Az alapjárati fordulatszám beszabályozására szolgáló elemek

2.5.1.

Meghatározás A jelen Elõírás vonatkozásában az "alapjárati fordulatszám beszabályozására szolgáló elemek" a motor alapjárati viszonyainak megváltoztatására szolgáló olyan szabályzó részeket jelentenek, amelyek egy szerelõ által könnyen állíthatók kizárólag a 2.5.1.1. bekezdésben leírt szerszámok használatával. Különösen nem tekintendõk beszabályozásra szolgáló elemeknek azok a tüzelõanyag-és levegõáramlás mennyiségét meghatározó részek, amelyek beszabályozása a beállítási helyzetet rögzítõ elemek eltávolítását igényli, azaz olyan mûveletet, amelyet rendes körülmények között csak szakszerelõ végezhet el.

2.5.1.1.

Az alapjárati fordulatszám beállítására szolgáló elemekhez használható szerszámok: (rendes vagy keresztfejû) csavarhúzók, (villás, csillag- vagy állítható) szerelõkulcsok, fogók, hatlapfejû pipakulcsok.

2.5.2.

A mérési pontok meghatározása

2.5.2.1.

Elõször azokkal a beállításokkal végezzék el a méréseket, amelyeket a gyártó meghatározott.

2.5.2.2.

Valamennyi folyamatosan változtatható beállító elemnél elegendõ számú jellegzetes helyzetet kell meghatározni.

2.5.2.3.

A kipufogógázok szénmonoxid-tartalmának mérését a beállító elemek összes lehetséges helyzetében végre kell hajtani, a folyamatosan változtatható elemeknél azonban csak a fenti 2.5.2.2. bekezdésben meghatározott helyzetekben végezzenek mérést.

2.5.2.4.

A II típusú vizsgálat kielégítõ, ha a következõ feltételek egyike vagy mindkettõ teljesül:

2.5.2.4.1.

a fenti 2.5.2.3. bekezdés elõírásai szerint végrehajtott méréseknél kapott értékek egyike sem lépi túl a határértékeket.

2.5.2.4.2.

egy beállító elemet folyamatosan változtatnak, míg a többi elem helyzete állandó, az így kapott legnagyobb tartalom nem haladja meg a határértéket; és így teljesül ez a feltétel a beállító elemek többféle kombinációjára is, amelyeket nem változtattak folyamatosan.

2.5.2.5.

A beállító elemek lehetséges helyzeteit korlátozzák:

2.5.2.5.1.

egyrészt a két következõ érték közül a nagyobbra: – a motorral elérhetõ legalacsonyabb alapjárati fordulatszám; vagy – a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszámból levonva 100 fordulat/perc értéket.

2.5.2.5.2.

másrészt a következõ három érték közül a legkisebbre: – az alapjárati beállító elemek szabályzásával elérhetõ legmagasabb fordulatszám; – a gyártó által ajánlott alapjárati fordulatszám, és hozzáadva 250 fordulat/perc; és – az automata tengelykapcsoló bekapcsolási fordulatszáma.

2.5.2.6.

Ezen felül, a motor szabályos járásával össze nem egyeztethetõ beállításokat nem fogadhatnak el mérési beállításként. Ha a motort több karburátorral szerelték fel, akkor az összes karburátor


beállítása azonos legyen. 3.

GÁZOK MINTAVÉTELE

3.1.

A mintavevõ szondát csúsztassák be legalább 300 mm hosszon a kipufogó-vezetéket a mintavevõ zsákkal összekötõ csõbe, mégpedig a kipufogáshoz lehetõ legközelebb.

3.2.

A "CO" (CCO) és "CO2" (CCO2) koncentrációját a mérõmûszerrel által kijelzett vagy regisztrált értékekbõl – a megfelelõ hitelesítési görbét használva –határozzák meg.

3.3.

A szénmonoxid helyesbített koncentrációja négyütemû motornál a következõ: 15 C COkorr = C CO (térfogatszázalék) C CO + C CO 2

3.4.

A 3.2. bekezdés képlete szerint mért "CCO2" koncentrációt (lásd a 3.2 bekezdést) nem kell helyesbíteni, ha a mért koncentrációk összege (CCO + CCO2) a négyütemû motornál legalább: – 15 % benzinre, – 13,5 % LPG tüzelõanyagra – 11,5 % NG tüzelõanyagra ––––––––––– 6. Melléklet III TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (A forgattyúház gázemissziójának ellenõrzése)

1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet a jelen Elõírás 5.3.3. bekezdésében meghatározott III típusú vizsgálat módszerét ismerteti.

2.

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

2.1.

A III típusú vizsgálatot olyan szikragyújtású motorral szerelt jármûveken végezzék, amelyeket az I típusú és II típusú vizsgálatnak alávetettek.

2.2.

A megvizsgált motorok szivárgásmentes motorokat tartalmazzanak, amelyeket nem úgy terveztek, hogy a legkisebb szivárgás is elfogadhatatlan üzemi hibákat okozhat. (pl. fekvõ ikermotor).

3.

VIZSGÁLATI FELTÉTELEK

3.1.

Az alapjáratot a gyártó utasításai szerint állítsák be.

3.2.

A méréseket a motor mûködésének következõ három feltételnek megfelelõ beállításával végezzék:

4.

Üzemállapot száma. 1 2 3

Jármû sebessége. (km/ó) Alapjárat 50 ± 2 (a 3. vagy a "drive" sebességfokozatban) 50 ± 2 (a 3. vagy a "drive" sebességfokozatban)

Üzemállapot száma. 1 2 3

A fékkel felvett teljesítmény Semmi Megfelel az I típusú vizsgálatnak 50 km/ó sebességnél Megfelel az 1,7 tényezõvel megszorzott 2. üzemállapotnak

VIZSGÁLATI MÓDSZER


4.1.

A fenti 3.2. bekezdésben felsorolt üzemállapotokban a forgattyúház szellõzõ rendszerének megbízható mûködését ellenõrizni kell.

5.

FORGATTYÚHÁZ SZELLÕZÕ RENDSZERÉNEK ELLENÕRZÉSI MÓDSZERE

5.1.

A motor nyílásait hagyják olyan állapotban, amilyenben azokat találták.

5.2.

A forgattyúházban a nyomást alkalmas helyen kell megmérni. Az olajszintmérõ pálca nyílásán keresztül ferdecsövû manométerrel mérjék.

5.3.

A jármû megfelelõ, ha – a fenti 3.2. bekezdésében meghatározott összes mérési feltétel között – a forgattyúházban mért nyomás nem haladja meg a mérés idõpontjában uralkodó légköri nyomást.

5.4.

A fent leírt vizsgálatban a szívó elosztócsõben a nyomást ±1 kPa pontossággal mérjék meg.

5.5.

A jármû sebességét a teljesítménymérõ próbapadon 2 km/ó pontossággal mérjék meg.

5.6.

A forgattyúházban a nyomást ± 0,01 kPa pontossággal mérjék.

5.7.

Ha – a fenti 3.2 bekezdésben meghatározott feltételek között – egy méréskor a forgattyúházban mért nyomás túllépi a külsõ légköri nyomást, végezzék el az alábbi 6 bekezdésben meghatározott kiegészítõ vizsgálatot, ha a gyártó kéri.

6.

KIEGÉSZÍTÕ VIZSGÁLATI MÓDSZER

6.1.

A motor nyílásait hagyják olyan állapotban, amilyenben azokat találták.

6.2.

Körülbelül öt liter befogadóképességû, hajlékony és a kartergázoknak áthatolhatatlan zsákot csatlakoztassanak az olajszintmérõ pálca nyílásához. A zsák minden mérés elõtt üres legyen.

6.3.

A zsákot minden mérés elõtt zárják le. A fenti 3.2. bekezdésében elõírt minden egyes mérési feltételhez 5 percig a zsákot tegyék szabaddá a forgattyúház felé.

6.4.

A jármû megfelelõ, ha a fenti 3.2 bekezdésben meghatározott mérési feltételek mellett a zsák szemmel láthatóan nem fújódik fel.

6.5.

Megjegyzések

6.5.1.

Ha a motor kialakítása olyan, hogy a vizsgálatot nem lehet végrehajtani a fenti 6.1 – 6.4. bekezdésben elõírt módszerrel, akkor a mérést módosított módszerrel kell lefolytatni a következõk szerint:

6.5.2.

Vizsgálat elõtt – a gázok visszavezetését szolgáló nyílásokat kivéve –minden nyílást zárjanak le.

6.5.3.

A zsákot további nyomásveszteségeket nem okozó kivezetésre tegyék, és közvetlenül a motor csatlakozó nyílásánál a szerkezet visszavezetõ körében helyezzék el.


III TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

––––––––––––– 7. Melléklet IV. TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Szikragyújtású motorral szerelt jármûvek párolgási emisszióinak meghatározása.) 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet ismerteti a jelen Elõírás 5.3.4. bekezdésében meghatározott IV. típusú vizsgálat módszerét. Ez az eljárás írja le a szikragyújtású motorral szerelt jármûvek tüzelõanyag-táprendszerébõl párolgással távozó szénhidrogén veszteségek meghatározását.

2.

A VIZSGÁLAT LEÍRÁSA A párolgási emisszió vizsgálatát (7/1. Ábra) arra tervezték, hogy meghatározzák azokat a szénhidrogén párolgással okozott emisszióját, ami az "egész napos" hõmérsékletváltozás, a hõségben parkoláskor jelentkezõ átmelegedés és a városi közlekedés következményei. A


vizsgálat a következõ fázisokból áll: 2.1.

elõkészítés, beleértve egy városi (Elsõ Rész) és egy városon kívüli (Második Rész) menetciklust.;

2.2.

átmelegedési veszteségek meghatározása;

2.3.

"egész napos" veszteségek meghatározása; Az átmelegedési veszteségeket és az "egész napos" veszteségeket azért adják hozzá, hogy a vizsgálat átfogó eredményt adjon.

3.

JÁRMÛ ÉS TÜZELÕANYAG

3.1.

Jármû

3.1.1.

A jármûvet vizsgálatra kifogástalan mûszaki állapotban kell átadni. A jármûvet járassák be, és a vizsgálat elõtt legalább 3000 km távolságot fusson be. A párolgási emissziót korlátozó rendszert kifogástalanul kössék be és mûködtessék egész idõ alatt, a szénbetétes, lélegzõ kanna a szokásos módon üzemeljen, nem vetve alá sem szokatlan tisztításnak, sem túlterhelésnek.

3.2.

Tüzelõanyag

3.2.1.

Az Elõírás 10. Mellékletében meghatározott referencia tüzelõanyagot kell használni.

4.


4.1.

Görgõs teljesítménymérõ próbapad A próbapad a 4. Melléklet követelményeinek feleljen meg.

4.2.

A párolgási emissziót mérõ kamra A párolgási emisszió mérésére szolgáló kamra olyan gáztömör, négyszögletes mérõhely legyen, amely a jármûvet vizsgálatra befogadja. A jármû minden oldalról megközelíthetõ legyen, és a kamra, ha lezárták, a jelen Melléklet 1. Függeléke szerint gáztömör legyen. A szénhidrogének a kamra belsõ felületén ne hatolhassanak át, és azokkal ne lépjen reakcióba. A hõfokszabályozó rendszer alkalmas legyen a kamra belsõ levegõjének hõfokát a vizsgálat alatt úgy szabályozni, hogy kövesse az idõ függvényében elõírt hõfokot és ±1 K átlagos tûrését. A szabályozórendszert úgy állítsák be, hogy a hosszútávon kívánt környezeti hõmérsékleti jelleggörbét eltúlzás, keresettség és kiegyensúlyozatlanság nélkül biztosítsa A belsõ felület hõmérséklete ne legyen kevesebb, mint 278 K (5 °C), sem több mint 328 K (55 °C) a mindennapokra vonatkozó vizsgálatok alatt. A falak kialakítása segítse elõ a hõ jó elvezetését. A falak belsõ hõmérséklete ne legyen kevesebb, mint 293 K (20 °C), sem több mint 325 K (52 °C) a napi emisszió vizsgálata alatt. Igazodva a kamra hõmérsékletváltozása miatt bekövetkezõ térfogatváltozásokhoz, mind a változtatható térfogatú mind az állandó térfogatú kamrát használhatják.

4.2.1.

Változtatható térfogatú kamra A kamra levegõjének tömegében bekövetkezõ hõmérsékletváltozás hatására a változtatható térfogatú kamra kiterjed és összehúzódik. A belsõ térfogatváltozás igazodásának két lehetséges eszköze a mozgatható oldallapok vagy a harmonika-kivitelezés, amikor is a kamrában a nem áteresztõ zsák vagy zsákok kitágulnak és összehúzódnak a kamrán kívüli levegõ változására bekövetkezõ belsõ nyomásváltozás hatására. A térfogatváltozást biztosító bármely megoldás tartsa meg a kamra jelen Melléklet 1. Függelékében meghatározott egységét az elõírt hõfoktartományban. A térfogat igazodására alkalmazott bármely módszer korlátozza maximum ± 0,5 kPa értékre a különbséget a kamra belsõ nyomása és a környezeti légnyomás között. A kamrát rögzített térfogatnál is be lehessen zárni. A változtatható térfogatú kamra névleges térfogatához viszonyítva + 7 % igazodásra legyen képes (lásd a jelen Melléklet 1. Függelékének


2.1.1. bekezdését), figyelembe véve a hõmérséklet és a környezeti légnyomás változását a vizsgálat alatt. 4.2.2.

4.3.

Állandó térfogatú kamra Az állandó térfogatú kamrát merev oldallapokkal készítsék úgy, hogy állandó kamra-térfogatot biztosítson, és az alábbi követelményeknek feleljen meg. A kamrát lássák el állandó kifolyású nyílással, amelyen át állandó kis sebességgel kiszívják a levegõt a kamrából a vizsgálat alatt. A beömlõ levegõ biztosíthatja a kifolyó levegõ pótlását környezeti levegõvel. A beömlõ levegõt aktív szénnel szûrjék, ezzel biztosítva a viszonylag állandó szénhidrogén-szintet. A térfogat igazodására alkalmazott minden más módszer korlátozza 0 és 5 kPa közötti értékre a különbséget a kamra belsõ nyomása és a környezeti légnyomás között. A berendezés képes legyen a be- és kiömlõ levegõ szénhidrogén tömegét 0,1 gramm felbontással mérni. Zsákos mintavevõ rendszert használjanak a kamrából kiszívott és a kamrába bebocsátott levegõ arányos mintavételéhez. Vagylagosan, a beömlõ és kiömlõ áramot folyamatosan elemezhetik a rendszerhez kapcsolt FID elemzõt használva, és egyesíthetik az áramlásmérõvel az eltávolított szénhidrogén tömeg folyamatos feljegyzésének biztosításához. Elemzõ rendszerek

4.3.1.

Szénhidrogén elemzõ

4.3.1.1.

A légkört a kamrán belül "FID" típusú láng-ionizációs CH-detektorral figyeljék. A gázmintát az egyik oldalsó fal középsõ pontjából vagy a kamra tetejérõl vegyék, és minden mellékáramlást vezessenek vissza a kamrába, lehetõleg közvetlenül a keverõ ventilátor mellett az áramlás irányába esõ pontban.

4.3.1.2.

A szénhidrogén elemzõ válaszideje kijelzett végérték 90 %-áig az 1,5 sec-nál rövidebb legyen. Stabilitása jobb legyen, mint a teljes skála 2 %-a nullánál, és a teljes skálaérték 80 ± 20 százaléka 15 perc periódus alatt minden üzemi tartományra.

4.3.1.3.

Az elemzés szabványos eltérésben kifejezett ismételhetõsége, legyen jobb, mint a teljes skálakitérés ±1 %-a nullánál, és a teljes skála 80 ± 20 százaléka minden üzemi tartományra.

4.2.2.1.

4.2.2.2.


7/1. Ábra PÁROLGÁSI EMISSZIÓ MEGHATÁROZÁSA 3000 km bejáratási szakasz (nincs túlzott tisztítás vagy terhelés); az edények öregítése a jármûvet gõztisztítással ellenõrizve (szükség esetén) START Tüzelõanyag hõmérséklete 283-287 K (10-14 °C) A névleges tartály-kapacitás 40 ± 2 %-a. Környezeti hõmérséklet 293-303 K (20-30 °C)

Tüzelõanyag ürítése és újratöltése max. 1 óra

Kannás töltés túlfolyásig (benzin)

Kannás töltés túlfolyásig (bután)

Bután/nitrogén töltése 2 gramm túltöltésig

max. 1 óra

Tüzelõanyag leeresztése, tartály töltése

Tüzelõanyag hõmérséklete 283-287 K (10-14 °C) A névleges tartály-kapacitás 40 ± 2 %-a. Környezeti hõmérséklet 293-303 K (20-30 °C)

Elõkondicionáló menet

I típus: egy 1. Rész + két 2. Rész T = 293-303 K (20-30 °C)

Ismételt mindennapos meleg 2 gr túlfolyásig T = 293 K (20 °C)

∆T = 15 K 12 – 36 óra

max. 2 prec

Átitatás

I típusú menet párolgási rendszer kondicionáló menet

max. 7 perc és max. 2 perc a motor leállításától Forró átitatási vizsgálat

6 – 36 óra

Átitatás

"Mindennapos" vizsgálat

Környezeti hõmérséklet 293-303 K (20-30 °C)

I típus: egy 1. Rész + egy 2. Rész T = 293-303 K (20-30 °C) I. típus: egy 1 rész

T = 296 K (23 °C) T = 304 K (31 °C) 60 perc ± 5 perc T = 293 ± 2 K (22 ± 2 °C) 6 órán át T = 293 K (20 °C) T = 308 K, ∆T = 15 K 24 óra, napok száma: 1

VÉGE Megjegyzések: 1. A párolgási emisszió ellenõrzési fajtái – részletek tisztázva. 2. A kipufogási emissziót mérhetik az I típusú vizsgálat alatt, de ez nem szolgálja jogszabály céljait. A kipufogási emisszió jogszabály-alkotási vizsgálatai külön maradnak. 4.3.1.4.

Az elemzõ mûködési tartományait úgy kell megválasztani, hogy a legjobb eredményt adja a mérésben, a hitelesítésben és a szivárgás ellenõrzési eljárásaiban.


4.3.2.

A szénhidrogén elemzõ adatrögzítõ rendszere.

4.3.2.1.

A szénhidrogén elemzõt olyan elektromos jelrögzítõ készülékkel kell ellátni, ami a kimenõ jeleket – szalagos önkiíró szerkezettel vagy más adatfeldolgozó rendszerrel – legalább percenként egyszer rögzíti. Az adatrögzítõ rendszer mûködési jellemzõi legalább egyenértékûek legyenek a rögzítésre kerülõ jelekkel és biztosítsák a mért adatok maradandó rögzítését. Az adatrögzítés egyértelmûen jelezze a forró átitatás és az "egész napos" emissziós vizsgálat kezdetét és végét (beleértve a mintavételi periódus kezdetét és végét az egyes vizsgálatok kezdete és befejezése között eltelt idõvel együtt).

4.4.

A tüzelõanyag-tartály fûtése (csak a benzinkannás feltöltéshez alkalmazzák)

4.4.1.

A jármû tüzelõanyag-tartályában (tartályaiban) a tüzelõanyagot szabályozható hõforrással melegítsék, pl. egy 2000 W teljesítményû fûtõpárnával. A melegítõ rendszer egyenletesen sugározza a hõt a tüzelõ-anyagtartály falaira a tüzelõanyagszint alatt úgy, hogy az ne okozza a tüzelõanyag helyi túlmelegedését. A tüzelõanyag-tartályban a tüzelõanyagszint felett elhelyezkedõ gõzöket ne tegyék ki hõhatásnak. A tüzelõanyag-tartályt melegítõ készülék tegye lehetõvé a tüzelõ-anyagtartályban lévõ tüzelõanyag egyenletes melegítését 14 K hõfokkal 289 K (16 °C) K-ról 60 percen belül, a hõfokérzékelõ 5.1.1. bekezdésben elõírt helyzetében. A melegítõ rendszer szabályozza a tüzelõanyag hõmérsékletét a szükséges hõmérséklethez képest ± 1,5 K hõfokra a tartály egész melegítési folyamata alatt.

4.4.2.

4.5.

A hõmérséklet adatainak rögzítése

4.5.1.

A mérõ kamra belsõ hõmérsékletét két pontban mérjék olyan – egymáshoz csatlakoztatott – hõfokérzékelõkkel, amelyek a középértéket mutatják. A mérési pontok a kamrában az oldalfalak függõleges középvonalától kb. 0,1 m távolságra 0,9 ± 0,2 m magasan legyenek.

4.5.2.

A tüzelõanyag hõmérsékletét a tartályokban az 5.1.1. bekezdés szerint elhelyezett hõfokérzékelõvel rögzítsék, amelyet az alábbi 5.1.1 bekezdés szerint helyeznek el benzin kannás feltöltés választása esetén.

4.5.3.

A hõfokokat a párolgási emisszió mérése alatt végig legalább percenként egy feljegyzés gyakorisággal rögzítsék vagy táplálják be az adatfeldolgozó rendszerbe.

4.5.4.

A hõmérsékletet rögzítõ rendszer pontossága ± 1,0 K értékhatáron belüli legyen és a hõmérséklet 0,4 K-ra legyen képes szétosztani.

4.5.5.

A regisztráló vagy adatfeldolgozó rendszer szétbontási ideje ± 15 sec legyen.

4.6.

A nyomás adatainak rögzítése

4.6.1.

Az ∆p különbséget a vizsgáló terület légköri nyomása és a kamra belsõ nyomása között – a párolgási emisszió egész mérése alatt – legalább percenként egy feljegyzés gyakorisággal jegyezzék fel vagy táplálják be az adatfeldolgozó rendszerbe.

4.6.2.

A nyomás adatrögzítõ rendszerének pontossága ± 2 kPa-on belül legyen, és a nyomást 0,2 kPa pontossággal képes legyen szétosztani.

4.6.3.

A regisztráló vagy adatfeldolgozó rendszer szétbontási ideje ± 15 sec legyen.

4.7.

Ventilátor

4.7.1.

Egy vagy több szívó- vagy ventilátor, a helyiség nyitott ajtói mellett, tegye lehetõvé a kamrában a szénhidrogén-koncentráció csökkentését a környezeti szénhidrogén szintre.

4.7.2.

A kamrában lehetõleg 0,1 - 0,5 m3/sec teljesítményû egy vagy több ventilátort vagy befújót alkalmazzanak, amelyekkel a kamra légköre átkeverhetõ. A kamrában egyenletes hõmérsékletet


és szénhidrogén koncentrációt biztosítsanak a mérések alatt. A jármûvet a kamrában ne tegyék ki a ventilátor vagy fúvó közvetlen légáramának. 4.8.

Gázok

4.8.1.

A következõ tiszta gázok álljanak rendelkezésre hitelesítéshez és a mûködéshez: – tisztított szintetikus levegõ: (tisztaság: < 1 ppm C1 egyenérték, ≤ 1 ppm CO, ≤ 400 CO2, ≤ 0,1 ppm NO); oxigéntartalma 18 és 21 térfogatszázalék között. – szénhidrogén elemzõ tüzelõanyaggáz: (40 ± 2 % hidrogén és kiegyenlítõ hélium kevesebb, mint 1 ppm C1, egyenértékû szénhidrogénnel, kevesebb, mint 400 ppm CO2); – propángáz (C3H8) legalább 99,5 % tisztaságú. – butángáz (C4H10): legalább 98 % tisztaság – nitrogéngáz legalább 98 % tisztaság

4.8.2.

Propán (C3H8) és tisztított szintetikus levegõ keveréket tartalmazó hitelesítõ és hitelesítõ gázok álljanak rendelkezésre. A hitelesítõ gáz valódi koncentrációi a megállapított számok ± 2 % értékhatárán belül legyenek. Gázelosztóval nyert hígított gázok pontossága a valóságos érték ± 2 %-n belül legyen. Az 1. Függelékben elõírt koncentrációk elõállíthatók szintetikus levegõt hígító gázként használó gázelosztó alkalmazásával.

4.9.

Kiegészítõ berendezések

4.9.1.

Az abszolút páratartalom értéke a vizsgálati térben ± 5 % pontossággal legyen mérhetõ.

5.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS

5.1.

A vizsgálat elõkészítése

5.1.1.

A jármûvet vizsgálat elõtt mûszakilag a következõképpen kell elõkészíteni: (a) a jármû kipufogórendszerében semmilyen szivárgás ne legyen, (b) a jármûvet vizsgálat elõtt gõzzel letisztíthatják, (c) benzinkannás feltöltés esetén (alábbi 5.1.5. bekezdés) a jármû tüzelõanyag-tartályát olyan hõfokérzékelõvel lássák el, amely lehetõvé teszi a tüzelõanyag-tartályban – a tüzelõanyag középpontjában – a hõmérséklet mérését 40 % feltöltöttség mellett, (d) olyan kiegészítõ csatlakozókat és illesztõket szereljenek fel, amelyek lehetõvé teszik a tüzelõanyag-tartály teljes kiürítését. Ezért nem szükséges módosítani a tartály burkolatát, a gyártó javasolhat olyan vizsgálati módszert, amely figyelembe veszi csak a jármû tüzelõanyag-rendszerébõl párolgással származó szénhidrogén veszteséget.

5.1.2.

A jármûvet vigyék a vizsgáló területre, ahol a környezeti hõmérséklet 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között van.

5.1.3.

A kanna (kannák) elöregedését ellenõrizzék. Ezt megtehetik annak bizonyításával, hogy ez (ezek) minimálisan 3000 km-t teljesített. Ha ezt nem bizonyítják, akkor az itt következõ eljárást alkalmazzák. Több kannából álló rendszer esetén mindegyik kannát külön vessék alá az eljárásnak.

5.1.3.1.

A kannát a jármûrõl eltávolítják. Az eljárás alatt külön figyelemmel legyenek arra, hogy az elemek és a táprendszer egysége ne károsodjon.

5.1.3.2.

A kanna súlyát ellenõrizzék.

5.1.3.3.

A kannát csatlakoztassák – lehetõleg kívülrõl – referencia tüzelõanyaggal térfogatának 40 százalékáig feltöltött tüzelõanyag-tartályhoz.

5.1.3.4.

A tartályban a tüzelõanyag hõmérséklete 183 K és 287 K (10 és 14 °C) között legyen.

5.1.3.5.

A (külsõ) tüzelõanyag-tartályt 288 K hõfokról 318 K (15 °C-ról 45 °C-ra) hõfokra melegítik, minden 9. percben 1 °C hõfoknövekedéssel.


5.1.3.6.

Ha a kanna feltöltõdne, mielõtt a hõmérséklet elérné a 318 K (45 °C) hõfokot, a hõforrást ki kell kapcsolni. Ekkor mérjék meg a kanna súlyát. Ha a kanna nem éri el a túlfolyási határt a 318 K (45 °C) hõfokra melegítés alatt, az 5.1.3.3. bekezdés eljárását ismételjék meg a feltöltõdésig.

5.1.3.7.

A telítõdést a jelen Melléklet 5.1.5. és 5.1.6. bekezdése szerint ellenõrizhetik, vagy másik mintavevõ és elemzõ felszerelésével, amely a kannából származó szénhidrogének emisszióját feltöltõdéskor érzékeli.

5.1.3.8.

A kannát fújják át percenként 25 ± 5 liter laboratóriumi levegõvel addig, amíg 300-szoros térfogatcserét nem érnek el.

5.1.3.9.

A kanna súlyát ellenõrizzék.

5.1.3.10.

Az 5.1.3.4. – 5.1.3.9. bekezdésekben leírt eljárás lépéseit kilencszer ismételjék meg. A vizsgálatot – nem kevesebb, mint három leromlási ciklus után – de elõbb is befejezhetik, ha a kanna súlya az utolsó ciklus után állandósult.

5.1.3.11.

A párolgási emissziót felvevõ kannát kössék vissza, és állítsák vissza a jármû szokásos üzemi állapotát.

5.1.4.

Az 5.1.5. és 5.1.6. bekezdésben meghatározott módszerek egyikét használják a párolgási emissziót felvevõ kanna elõkondicionálására. Több kannából álló rendszer esetén mindegyik kannát külön elõkondicionálják.

5.1.4.1.

A kannába gyûlt emissziót megmérik, hogy meghatározzák a telítõdést. Telítõdés az a szakasz, amikor a kibocsátott szénhidrogének összegzett mennyisége elérte a 2 grammot.

5.1.4.2.

A telítõdést úgy is ellenõrizhetik, hogy az 5.1.2. és 5.1.6. bekezdésben leírt párolgási emissziós kamrát használják. Vagylagosan, a telítõdést meghatározhatják kiegészítõ párolgási kannát használva, amelyet a jármû kannája elé kötnek áramlási irányban. A kiegészítõ kannát fújják át jól száraz levegõvel a feltöltés elõtt.

5.1.4.3.

A mérõkamrát közvetlenül a vizsgálat elõtt fújják át több percen át addig, amíg állandó hátteret nem kapnak. A kamra levegõjét keverõ ventillátort ekkor kapcsolják be. Közvetlenül a vizsgálat elõtt nullázzák és állítsák be végkitérésre a szénhidrogén elemzõt.

5.1.5.

A kanna feltöltése megismételt melegítéssel a telítésig

5.1.5.1.

A jármû tüzelõanyag-tartályát a tartály leeresztõ nyílásait használva kiürítik. Ezt úgy tegyék, hogy a jármûre szerelt párolgást ellenõrzõ szerkezeteket rendellenesen ne tisztítsák vagy terheljék. A tanksapka eltávolítás általában elegendõ ennek teljesítéséhez.

5.1.5.2.

A tartályt (tartályokat) feltöltik a vizsgálatra szolgáló 283 K – 287 K (10 – 14 °C hõfokú tüzelõanyaggal a szokásos térfogat 40 ±2 százalékáig. Ekkor lezárják a beöntõ nyílást a fedéllel.

5.1.5.3.

Egy órán belül – miután ismét feltöltötték – a jármûvet leállított motorral helyezzék a párolgási emissziót vizsgáló kamrába. A tüzelõanyag-tartály hõmérsékletérzékelõjét csatlakoztassák a hõfokrögzítõ rendszerhez. A tartálynak megfelelõen helyezzék el a hõforrást és csatlakoztassák a hõfokszabályozót. A hõforrást a fenti 4.4. bekezdésben írják le. A több mint egy tartállyal felszerelt jármû esetén minden tartályt ugyanúgy melegítsenek, amint azt alább leírják. A tartály hõmérséklete ± 1,5 K fokon belül azonos legyen.

5.1.5.4.

A tüzelõanyagot mesterségesen felfûthetik a 293 K (20 °C) ± 1 K mindennapi kezdõ hõmérsékletre.

5.1.5.5.

Amikor a tüzelõanyag eléri a legalább 292 K (19 °C) hõmérsékletet, azonnal tegyék a következõket: a tisztító fúvót kapcsolják ki, a kamra ajtaját zárják be és tömítsék, és a szénhidrogén szint mérését a kamrában kezdjék meg.


5.1.5.6.

Amikor a tüzelõanyag a tüzelõanyag-tartályban eléri a 293 K (20 °C) hõmérsékletet, megkezdik a 15 K (15 °C) lineáris hõfoknövelést. A tüzelõanyagot úgy melegítik, hogy a tüzelõanyag hõmérséklete a melegítés alatt ± 1,5 K értéken belül az alábbi függvénynek feleljen meg: Tr = T0 + 0, 2333 ⋅ t ahol:

T T0 t

= = =

a szükséges hõfok (K) a kezdeti hõfok (K) a tartály felmelegedésének kezdetétõl eltelt idõ

5.1.5.7.

Amint a telítõdés megtörténik, vagy a tüzelõanyag hõmérséklete eléri a 308 K (35 °C) hõfokot, bármelyik történik elõbb, a hõforrást kapcsolják ki, a kamra ajtóiról a tömítést vegyék le és nyissák ki azokat, és a jármû tanksapkáját távolítsák el. Ha nem történik telítõdés addig, amíg a hõfok 308 K (35 °C) hõmérsékletre emelkedik, a hõforrást távolítsák el a jármûtõl, a jármûvet vigyék ki a párolgási emissziót mérõ kamrából és az 5.1.7. bekezdésben körvonalazott egész eljárást ismételjék meg addig, amíg az átszivárgás nem kezdõdik meg.

5.1.6.

Butánfeltöltés telítõdésig

5.1.6.1.

Ha a kamrát telítõdés meghatározására használják (lásd a fenti 5.1.4.2. bekezdést), a jármûvet kikapcsolt motorral helyezzék a párolgási emissziót meghatározó kamrába.

5.1.6.2.

A párolgási emisszió mérésére szolgáló kannát készítsék elõ a feltöltési mûvelethez. A kannát ne távolítsák el a jármûrõl csak akkor, ha a hozzáférhetõség szokásos helyzetében olyan korlátozott, hogy a feltöltést ésszerûen csak a kanna eltávolításával lehet elvégezni. Az eljárás alatt külön figyelemmel legyenek arra, hogy az elemek és a táprendszer egysége ne károsodjon.

5.1.6.3.

A kannát töltsék fel 50 térfogatszázalék butánt és 50 térfogatszázalék nitrogént tartalmazó keverékkel percenként 40 gramm bután sebességgel.

5.1.6.4.

Amint a telítõdés megtörténik, a gõzforrást kapcsolják ki.

5.1.6.5.

A párolgási emisszió mérésére szolgáló kannát ekkor kössék vissza, és állítsák vissza a jármû szokásos üzemi állapotát.

5.1.7.

A tüzelõanyag leeresztése és újratöltése

5.1.7.1.

A jármû tüzelõanyag-tartályát a tartály leeresztõ nyílásait használva kiürítik. Ezt úgy tegyék, hogy a jármûre szerelt párolgást ellenõrzõ szerkezeteket rendellenesen ne tisztítsák vagy terheljék. A tanksapka eltávolítás általában elegendõ ennek teljesítéséhez.

5.1.7.2.

A tüzelõanyag-tartályt töltsék fel újra vizsgálati tüzelõanyaggal 291 ± 8 K (18 ± 8 °C) hõmérsékleten a tartály szokásos térfogatának 40 + 2 százalékára. A jármû tanksapkáját ekkor helyezzék fel.

5.2.

Elõkondicionáló menet

5.2.1.

Miután az 5.1.5. és 5.1.6. bekezdés szerint feltöltötték, a jármûvet egy órán belül helyezzék teljesítménymérõ próbapadra és végezzék el a 4. Mellékletben meghatározott az I típusú vizsgálat Elsõ Részének egy és Második Részének két menetciklusán. Ez alatt a mûvelet alatt nem vesznek a kipufogási emisszióból mintát.

5.3.

Átitatás

5.3.1.

A fenti 5.2.1. bekezdésben meghatározott elõkondicionálási mûvelet befejezése után öt percen belül a motorháztetõt teljesen lezárják, a jármûvet a próbapadról levezetik és az átitatásra szolgáló területen leállítják. A jármû legalább 12 órát és legfeljebb 36 órát álljon. A motorolaj és hûtõfolyadék hõfoka a periódus végén a terület hõmérsékletét érje el ± 3 K fokon belül.

5.4.

Vizsgálat teljesítménymérõ próbapadon


5.4.1.

Az átitatási periódus befejezése után a jármûvön végezzék el a teljes I típusú vizsgálatot, amint azt a 4. Melléklet leírja (hidegindítás, városi és városon kívüli menetciklus). Ekkor a motort állítsák le. Vehetnek mintát a kipufogási emisszióból a mûvelet alatt, de az eredményeket nem használhatják fel a kipufogási emisszió típus-jóváhagyásának céljára.

5.4.2.

A fenti 5.4.1. bekezdésben meghatározott I típusú vizsgálat befejezése után két percen belül a jármûvön további kondicionálást végezzenek el, amely az I típusú vizsgálat egy városi ciklusából (hideg indítás) áll. Ekkor a motort ismét állítsák le. Kipufogási emisszió mintavételére e mûvelet alatt nincs szükség.

5.5.

Meleg átitatás után a párolgási emisszió vizsgálata

5.5.1.

A vizsgálati menet befejezése elõtt a mérõkamrát többször fújják át addig, amíg nem érnek el állandó szénhidrogén hátteret. A kamrát átkeverõ ventillátort is kapcsolják be erre az idõre.

5.5.2.

Közvetlenül a vizsgálat elõtt nullázzák és állítsák be végkitérésre a szénhidrogén elemzõt.

5.5.3.

A menetciklus végén a motorháztetõt teljesen zárják le, és minden összekötetést a jármû és a vizsgáló állás között szüntessenek meg. A jármûvet vezessék a mérõkamrába a gázpedál minimális használatával. A motort állítsák le, mielõtt a jármû bármilyen része a mérõkamrába belépne. Azt az idõt, amelynél a motor leállítják jegyezzék fel a párolgási emisszió mérési adatait felvevõ rendszerben és kezdjék el a hõmérséklet feljegyzését. A jármû ablakait és a poggyászteret nyissák ki ebben a szakaszban, ha azokat már elõbb nem nyitották ki.

5.5.4.

A jármûvet tolják be, vagy más módon tegyék be a mérõkamrába, leállított motorral.

5.5.5.

A kamra ajtóit zárják be és gáztömören tömítsék a motor leállításától számított két percen és a kondicionálás vége után hét percen belül.

5.5.6.

A 60 ± 0,5 perces meleg átitatás idõszaka akkor kezdõdik, amikor a kamra szigetelve van. Megmérik a szénhidrogén koncentrációt, a hõmérsékletet és a légköri nyomást, hogy megadják a "CCH,i", "Pi" és "Ti" kezdeti értékeket a meleg átitatás vizsgálatához. Ezeket a számokat használják fel a párolgási emisszió kiszámításához (alábbi 8. bekezdés). A kamra "T" környezeti hõmérséklete a 60 perces meleg átitatás idõszaka alatt ne legyen kisebb, mint 296 K (23 °C), sem nagyobb, mint 304 K (31 °C).

5.5.7.

A szénhidrogén-elemzõt nullázzák és hitelesítsék közvetlenül a 60 ± 0,5 perces vizsgálati idõszak vége elõtt.

5.5.8.

A 60 ± 0,5 perces vizsgálati idõszak végén mérjék a szénhidrogén-koncentrációt a mérõkamrában. A hõmérsékletet és a légköri nyomást szintén mérni kell. Ezek a "CCH,f", "Pf" és "Tf" végsõ értékek a meleg átitatás vizsgálatában – az alábbi 6. bekezdésben – használt számításokhoz. Ezzel a párolgási emissziós vizsgálati eljárás befejezõdik.

5.6.

Átitatás

5.6.1.

A jármûvet tolják be, vagy más módon tegyék be az átitató kamrába, leállított motorral, és hagyják átitatódni legalább 6 és legfeljebb 36 órán át a meleg átitatás vizsgálata és az "egész napos" emissziós vizsgálat kezdete között 293 ± 2 K (20 ± 2 °C) hõfokon.

5.7.

Az "egész napos" emissziós vizsgálat

5.7.1.

A vizsgált jármûvet tegyék ki egy idõre a környezeti hõmérsékletre a jelen Melléklet 2. Függelékében meghatározott menetrend szerint, bármikor legfeljebb ± 2 K eltéréssel. A hõfok átlagos eltérése a menetrendtõl – a számításhoz mindegyik mért eltérés abszolút értékét véve – ne haladja meg a ± 1 K hõfokot. A környezõ hõmérsékletet legalább minden percben mérni kell. A hõmérsékleti ciklus akkor kezdõdik, amikor a Tstart idõ nullával egyenlõ, amint azt az alábbi 5.7.6. bekezdés meghatározza.


5.7.2.

A mérõkamrát többször fújják át közvetlenül a vizsgálat elõtt addig, amíg állandó hátteret nem érnek el. A kamra keverõ ventillátorát ilyenkor szintén kapcsolják be.

5.7.3.

A vizsgált jármûvet leállított motorral és nyitott ablakokkal és csomagtartófedéllel vigyék be a mérõkamrába. A keverõventillátort úgy állítsák be, hogy a minimális levegõáramlás sebessége 8 km/ó legyen a vizsgált jármû tüzelõanyag-tartálya alatt.

5.7.4.

Közvetlenül a vizsgálat elõtt a szénhidrogén elemzõt nullázzák és állítsák be a végkitérését.

5.7.5.

A kamra ajtóit zárják be és gáztömören szigeteljék.

5.7.6.

Az után, hogy bezárták és szigetelték az ajtókat, 10 percen belül mérjék meg a szénhidrogén koncentrációt, a hõmérsékletet és a légköri nyomást, hogy megadják a "CCH,i", "Pi" és "Ti" kezdeti értékeket az "egész napos" emissziós vizsgálatához. Ez az a pont, ahol Tstart = 0.

5.7.7.

Közvetlenül a vizsgálat vége elõtt a szénhidrogén elemzõt nullázzák és állítsák be a végkitérését.

5.7.8.

Az emissziós mintavételi periódus 24 órával és ± 6 perccel a fenti 5.7.6. bekezdésben meghatározott kezdõ mintavétel után ér véget. Az eltelt idõt feljegyzik. A szénhidrogén koncentrációt, a hõmérsékletet és a légköri nyomást mérik a "CCH,f", "Pf" és "Tf" végsõ értékek "egész napos" emissziós vizsgálatban – az alábbi 6. bekezdésben – használt számításaihoz. Ezzel a teljes párolgási emisszió-vizsgálati eljárás befejezõdik.

6.

SZÁMÍTÁSOK

6.1.

Az 5. fejezetben leírt párolgási emisszió-vizsgálatok lehetõvé teszik a szénhidrogén emisszió kiszámítását az "egész napos" és a meleg átitatás fázisaiból kiszámítását. A párolgási veszteségeket a fenti vizsgálati szakaszokból számítják ki, felhasználva a kezdeti és végsõ szénhidrogén koncentrációkat, hõmérsékleteket és nyomásokat a kamrában, a kamra nettó térfogatával együtt. Az alábbi képletet kell alkalmazni:  C CH,f C CH,i ⋅ Pi M CH = k ⋅ V ⋅ 10 − 4 ⋅  − Ti  Tf

ahol: MCH MCH, out

= =

MCH, i

=

CCH V

= =

T P H/C k

= = = = ha

6.2.

  + M CH,out − M CH ,i  

a vizsgálati fázis alatt kibocsátott szénhidrogén tömege, grammban; a szénhidrogén tömege a kamrában, rögzített térfogatú kamra esetén az "egész napos" vizsgálathoz (gramm) a kamrába belépõ szénhidrogén tömege, rögzített térfogatú kamra esetén az "egész napos" vizsgálathoz (gramm) a kamrában mért szénhidrogén koncentráció (ppm térfogat Ci egyenértékben) a kamra nettó térfogata (m3), helyesbítve a jármû (nyitott ablakokkal és csomagtérrel) térfogatával. Ha a jármû térfogata nincs meghatározva, akkor 1,42 m3 térfogatot kell levonni. a kamra környezeti hõmérséklete, K légköri nyomás, kPa hidrogén/szén arány; 1,2×(12 + H/C); i = kezdeti leolvasott érték indexe, f = végsõ leolvasott érték indexe; H/C = 2,33, az "egész napos" veszteségek esetén; H/C = 2,20, a meleg átitatás veszteségei esetén.

A vizsgálat összesített eredményei


A vizsgált jármû teljes szénhidrogén emissziójának tömege a következõ: M total = M DI + M HS ahol: Mtotal = a jármû teljes tömegemissziója, (g); MDI = szénhidrogén tömegemisszió az "egész napos" vizsgálatnál (gramm); MHS = szénhidrogén tömegemisszió a meleg átitatásnál (gramm). 7.

JÓVÁHAGYOTT TÍPUSSAL EGYEZÕ KIVITELÛ GYÁRTÁS

7.1.

A gyártási sor végén szokásos vizsgálatkor olyan jármûvek mintavételével bizonyíthatja a jóváhagyás birtokosa a megfelelõséget, amelyek a következõ követelményeknek felelnek meg:

7.2.

Szivárgás vizsgálata

7.2.1.

Az emissziót ellenõrzõ rendszerbõl a légkörbe szellõzõ nyílásokat zárják le.

7.2.2.

A tüzelõanyag-táprendszerre 370 ± 10 vízoszlop-milliméter nyomást fejtsenek ki.

7.2.3.

Hagyják a nyomást állandósulni, mielõtt elkülönítik a táprendszertõl a nyomást elõállító forrást.

7.2.4.

A táprendszer leválasztását követõen a nyomás öt perc alatt ne essen 50 vízoszlop-milliméternél nagyobb mértékben.

7.3.

Szellõzés vizsgálata

7.3.1.

Az emissziót korlátozó rendszerbõl a légkörbe kivezetõ szellõzõnyílásokat zárják le.

7.3.2.

A táprendszerre 370 ±10 vízoszlop-milliméter nyomást fejtsenek ki.

7.3.3.

Hagyják a nyomást állandósulni, mielõtt elkülönítik a táprendszertõl a nyomást elõállító forrást.

7.3.4.

Az emissziót ellenõrzõ rendszerbõl a légkörbe kivezetõ szellõzõ nyílásokat a gyártási állapotnak megfelelõen állítsák helyre.

7.3.5.

A táprendszerben a nyomás 100 vízoszlop-milliméter alá csökkenése 30 sec és legfeljebb 2 perc alatt következhet be.

7.3.6.

A gyártó kérésére bizonyíthatják a szellõzés megfelelõ mûködését egyenértékû másik eljárással is. Ezt eljárást típusvizsgálat alatt a gyártó mutassa be a mûszaki szolgálatnak.

7.4.

Tisztítási vizsgálat

7.4.1.

1,0 liter/perc légáramlást érzékelõ berendezést csatlakoztassanak a tisztítónyíláshoz, és az átfújó rendszert kismértékben befolyásoló megfelelõ méretû nyomóedényt kössenek átkapcsoló szelep alkalmazásával a nyomónyíláshoz, vagy

7.4.2.

A gyártó alkalmazhatja saját áramlásmérõjét is, ha azt a hatóság elfogadja.

7.4.3.

A jármûvet úgy üzemeltessék, hogy a tisztító rendszer bármilyen olyan kialakítási tulajdonságát, amely a tisztítási mûveletet korlátozza, kimutathassák, és a körülményeket feljegyezhessék.

7.4.4.

Mialatt a motor a fenti 7.4.3. bekezdésében említett határokon belül üzemel, a légáram legyen meghatározható az alábbi két eljárás közül az egyikkel:

7.4.4.1.

ha a 7.4.1. bekezdésben említett készüléket bekapcsolták: a légköri nyomás leesése olyan szintre, ami jelzi, hogy 1,0 liter levegõtérfogat áramlott be a párolgási emissziót ellenõrzõ rendszerbe, egy percen belül megfigyelhetõ legyen; vagy

7.4.4.2.

ha más áramlásmérõ készüléket használnak, akkor legalább 1,0 liter/perc leolvasott érték kimutatható legyen;

7.4.4.3.

a gyártó kérésére alternatív tisztítási eljárást használhatnak, ha az eljárást a mûszaki szolgálatnak már bemutatták, és azt a mûszaki szolgálat a típusvizsgálathoz elfogadta.


7.5.

A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenõrizheti a jóváhagyott típussal egyezõ kivitelû gyártmánynál alkalmazott ellenõrzési módszereket az egyes gyártó egységekben.

7.5.1.

Az ellenõr megfelelõen nagy mintát vegyen a gyártási sorozatból.

7.5.2.

Az ellenõr a jelen Elõírás 8.2.5. bekezdése szerint megvizsgálhatja ezeket a jármûveket.

7.6.

Ha a fenti 7.5. bekezdés követelményei nem teljesülnek, akkor az illetékes hatóság tegyen meg minden szükséges intézkedést a jóváhagyott típussal egyezõ gyártás lehetõ legsürgõsebb helyreállítására. –––––––––– 7. Melléklet – 1. Függelék PÁROLGÁSI EMISSZIÓT VIZSGÁLÓ BERENDEZÉS HITELESÍTÉSE

1.

HITELESÍTÉS GYAKORISÁGA ÉS MÓDSZEREI

1.1.

Minden berendezést hitelesíteni kell az elsõ használatbavétel elõtt, és azután olyan gyakran, ahogy szükséges, de minden esetben a típus-jóváhagyási vizsgálat elõtti hónapban. Az alkalmazandó hitelesítési eljárásokat a jelen Függelék írja le.

1.2.

Általában az elõször említett hõmérséklet-sávokat használják. A zárójelben közölt hõmérsékletsávokat vagylagosan lehet használni.

2.

KAMRA HITELESÍTÉSE

2.1.

A kamra belsõ térfogatának kezdeti meghatározása

2.1.1.

Elsõ használatbavétel elõtt a mérõhelyiség térfogatát a következõképpen határozzák meg: Gondosan megmérik a helyiség belsõ méreteit, megengedve olyan rendellenességeket, mint a gyámfák. A kamra belsõ térfogatát ezekbõl a mérésekbõl határozzák meg. Változó térfogatú kamránál a kamrát zárják be arra a rögzített térfogatra, amikor a kamra környezeti hõmérséklete 303 K (30 °C) [(302 K (29 °C)]. Ez a névlege érték legyen megismételhetõ ± 0,5 százalék eltéréssel.

2.1.2.

A nettó belsõ térfogatot úgy állapítják meg, hogy 1,42 m3 -t levonnak a kamra belsõ térfogatából. Vagy 1,42 m3 helyett felhasználható a vizsgálati jármû térfogata is nyitott csomagtérrel és ablakokkal.

2.1.3.

A kamra tömítettségét ellenõrizzék az alábbi 2.3. bekezdés szerint. Ha a propán mért tömege ±2 % határon belül nem egyezik a befecskendezett tömeggel, akkor a hiba javítására van szükség.

2.2.

A kamra háttér-emisszióinak meghatározása Ez a mûvelet azt határozza meg, hogy a helyiségben vannak-e olyan anyagok, amelyek jelentõs mennyiségû szénhidrogént bocsátanak ki. Az ellenõrzést akkor kell elvégezni, amikor a vizsgáló helyiséget üzembe helyezik, továbbá minden benne elvégzett olyan mûvelet után, ami befolyásolhatja a háttér-emissziót és végül legalább évente egyszer.

2.2.1.

Változtatható térfogatú kamrákat mind csukott mind nyitott térfogattal üzemeltethetik, amint azt a fenti 2.1.1. bekezdés leírja, a környezeti hõmérsékletet 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C [309 K ± 2 K (35 ± 2 °C)] hõfokon tartva az alább említett 4 órás periódus alatt.

2.2.2.

A rögzített térfogatú kamrákat zárt szívó és nyomó folyadékáramlással is üzemeltethetik. A környezeti hõmérsékletet 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C [309 K ± 2 K (35 ± 2 °C)] hõmérsékleten tartva az alább említett 4 órás periódus alatt.

2.2.3.

A kamrát tömíthetik, és keverõ ventillátort használhatnak 12 órás periódusban a 4 órás háttér-


mintavétel megkezdése elõtt. 2.2.4.

Szükség esetén az elemzõt hitelesítsék, majd nullázzák és állítsák be a végkitérést.

2.2.5.

Addig szellõztessék a kamrát, amíg stabil szénhidrogén értéket nem olvasnak le. Kapcsolják be a keverõ ventilátort, ha az még nem történt meg.

2.2.6.

Zárják le a kamrát úgy, hogy teljesen tömített legyen és mérjék a háttér-szénhidrogén koncentrációját, a hõmérsékletét és a légköri nyomását. Ezek azok a mért kezdeti "CCH,i", "Pi" és "Ti" értékek, amelyeket felhasználnak a kamra háttér-számításaihoz.

2.2.7.

A zárt mérõhelyiség négy órán át zavartalanul álljon bekapcsolt keverõ ventilátorral.

2.2.8.

A fenti 4 órás idõ elteltével ugyanazt az elemzõt használják a kamra szénhidrogénkoncentrációjának méréséhez. A hõmérsékletet és a légköri nyomást szintén mérjék meg. Ezek a mért végsõ "CCH,f", "Pf" és "Tf" értékek.

2.2.9.

A szénhidrogének tömegének változását a kamrában a vizsgálati idõ alatt a 2.4. bekezdésben ismertetett módon számítsák ki és az 0,5 grammnál több nem lehet.

2.3.

A kamra hitelesítése és a visszamaradt szénhidrogén vizsgálata A kamra hitelesítése és a szénhidrogén visszamaradásának vizsgálata lehetõséget ad a kamra fenti 2.1. bekezdésében számított térfogatának ellenõrzésére, és a szivárgási sebesség mérésére is. A kamra szivárgási sebességét a kamra üzembe helyezése elõtt, minden mûvelet után, és attól kezdve legalább havonta határozzák meg. Ha hat egymást követõ havi ellenõrzést sikeresen elvégeztek javítás nélkül, a kamraszivárgás sebességét ezután negyedévenként határozhatják meg mindaddig, amíg javítás nem válik szükségessé.

2.3.1.

Szellõztetéssel tisztítsák meg a zárt helyiséget mindaddig, amíg nem kapnak stabil szénhidrogén koncentrációt. Kapcsolják be a keverõ ventilátort, ha az még nem történt meg. A szénhidrogén elemzõt nullázzák, ha szükséges hitelesítsék, és állítsák be a végkitérést.

2.3.2.

A változtatható térfogatú kamra esetén a kamrát állítsák be névleges térfogati állapotára. Rögzített térfogatú kamrán a szívó és nyomó oldali áramlást zárják le.

2.3.3.

A környezeti hõmérsékletet ellenõrzõ rendszert kapcsolják be (ha még nem kapcsolták be) és állítsák be 308 K (35 °C) [309 K (36 °C)] kezdeti hõmérsékletre.

2.3.4.

Amikor a kamra hõmérséklete 308 K ± 2 K (35 ± 2 °C) [309 K ± 2 K (36 ± 2 °C)] hõfokon állandósul, a kamrát tömítsék és a háttér-koncentrációt, a hõmérsékletet és a légnyomást mérjék. Ezek lesznek a "CCH,f", "Pf" és "Tf" leolvasott kezdõ értékek.

2.3.5.

Mintegy 4 gramm propánt fecskendezzenek a kamrába. A propángáz tömegét ± 2 % pontossággal mérjék meg a mért értékhez képest.

2.3.6.

A kamra tartamát legalább 5 percig hagyják keveredni és ezután a szénhidrogén koncentrációt, a hõmérsékletet és a légköri nyomást mérjék meg. Ezek lesznek a "CCH,f", "Pf" és "Tf" leolvasott értékek a kamra hitelesítéséhez valamint a kezdõ "CCH,i", "Pi" és "Ti" leolvasott értékek a visszamaradási vizsgálathoz.

2.3.7.

Felhasználva a fenti 2.3.4. és 2.3.6. bekezdés szerint leolvasott értékeket és az alábbi 2.4. bekezdés képletét, kiszámítják a propán tömegét. Ez legfeljebb 2 százalékkal különbözhet a fenti 2.3.5. bekezdésben mért propán tömegétõl.

2.3.8.

Változtatható térfogatú kamránál a kamrát nyissák ki névleges térfogati kialakítására. Rögzített térfogatú kamránál az áramlás szívó és nyomó oldali nyílásait kinyitják.

2.3.9.

Az eljárás ekkor a környezeti hõmérséklet ciklikus változtatásával (308 K (35 °C) hõfokról 293 K (20 °C) hõfokra, és vissza 308 K (35 °C) [308,6 K (35,6 °C)] hõfokra, 293 K (20 °C) hõfokra és vissza 308,6 K (35,6 °C) hõfokra) elkezdõdik, 24 órás periódusban a jelen Melléklet 2.


Függelékének menetrendje szerint (alternatív profil), a kamra tömítése után 15 percen belül. (Tûréseket a 7. Melléklet 5.7.1. bekezdésében határozták meg.) 2.3.10.

A 24 órás ciklikus periódus befejezésével a végsõ szénhidrogén koncentrációt, a hõmérsékletet és a légköri nyomást megmérik és feljegyzik. Ezek lesznek a "CCH,f", "Pf" és "Tf" leolvasott végsõ értékek a visszamaradt szénhidrogén ellenõrzéséhez.

2.3.11.

Az alábbi 2.4. bekezdés képletét használva, számítsák ki a szénhidrogén tömegét a fenti 2.3.10. és 2.3.6. bekezdések alapján vett leolvasott értékekbõl. A tömeg nem különbözhet a fenti 2.3.7. bekezdésben megadott szénhidrogén tömegtõl többel, mint 3 %.

2.4.

Számítások A zárt kamrán belül a nettó szénhidrogén-tömeg változásának számítását használják fel a szénhidrogén-háttér és a szivárgás meghatározására. A szénhidrogén-koncentráció, a hõmérséklet és a légköri nyomás kezdeti és végsõ mért értékeit kell felhasználni a következõ képletben a szénhidrogén tömegváltozásának számításához:  C CH ,f ⋅ Pf C CH,i ⋅ Pi   + M CH,out − M CH,i M CH = k ⋅ V ⋅ 10 − 4 ⋅  −  T T f i  

ahol: MCH MCH, out

= =

MCH,i

=

CCH V T P k

= = = = = ahol

szénhidrogén tömege, grammban; a kamrából távozó szénhidrogén tömege, ha rögzített térfogatú kamrát használnak az "egész napos" emisszió-vizsgálathoz (gramm), a kamrába belépõ szénhidrogén tömege, ha rögzített térfogatú kamrát használnak az "egész napos" emisszió-vizsgálathoz (gramm), szénhidrogén koncentráció a kamrában (ppm szén = ppm propán × 3), a kamra nettó térfogata (m3), környezeti hõmérséklet a kamrában, K légköri nyomás, kPa 17,6 i = kezdeti leolvasott érték indexe, f = végsõ leolvasott érték indexe;

3.

A "FID" SZÉNHIDROGÉN-ELEMZÕ ELLENÕRZÉSE

3.1.

Az elemzõ beállítása optimális érzékenységre A "FID" elemzõt a gyártó utasításai szerint állítsák be. Az érzékenység optimalizálására a legáltalánosabban alkalmazott üzemi tartományban levegõvel higított propángázt használnak.

3.2.

A "CH" elemzõ hitelesítése Az elemzõ hitelesítésénél levegõvel higított propángázt és tisztított szintetikus levegõt használjanak. Lásd a 4. Melléklet 4.5.2. bekezdését (hitelesítõ és végkitérést beállító gázok). A hitelesítési görbét a jelen Függelék 4.1. és 4.5. bekezdése szerint szerkesztik meg.

3.3.

Az oxigén zavaró hatásának ellenõrzése és ajánlott határértékek Valamely szénhidrogén-származék érzékelési tényezõje (Rf) a "FID" elemzõ kijelzett "C1" érték viszonya a gázpalack "C1" ppm-ben kifejezett koncentrációjához,. A vizsgáló gáz koncentrációja olyan szinten legyen, hogy a mûködési tartományban a teljes skálakitérés kb. 80 %-t érjék el. A koncentrációt a térfogatban kifejezett súlyelemzéses standardhoz viszonyítva ±2 % pontossággal ismerjék. Azon kívül, a gázpalackot 24 órán át elõzetesen kondicionálják 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között. Az érzékenységi tényezõt akkor határozzák meg, amikor az elemzõt üzembe helyezik és azután nagyobb karbantartáskor. Az alkalmazott referenciagáz propán legyen úgy hígítva tisztított levegõvel, hogy az érzékenységi tényezõ 1,00 legyen.


Az oxigén zavaró hatásának ellenõrzéséhez használt vizsgáló gáz és az ajánlott érzékenységi tényezõ tartománya a következõ: propán és nitrogén 0,95 ≤ Rf ≤ 1,05. 4.

SZÉNHIDROGÉN-ELEMZÕ HITELESÍTÉSE Az összes használatos üzemi tartományban hitelesítsenek a következõ eljárás szerint:

4.1.

Megszerkesztik az elemzõ hitelesítési görbéjét legalább öt, az üzemi tartományban a lehetõ legegyenletesebben elosztott pontból. A hitelesítõ gáz névleges koncentrációja a teljes skála legalább 80 %-ig terjedõ kitérését mutassa.

4.2.

Kiszámítják a hitelesítõ görbét a legkisebb négyzetek módszerével. Ha az eredmény harmadfokú polinom, akkor a hitelesítési pontok száma legalább a polinom fokánál kettõvel több legyen.

4.3.

A hitelesítõ görbe nem különbözhet többel, mint 2 % az egyes hitelesítõ gázok névleges értékétõl.

4.4.

A fenti 3.2. bekezdésbõl származtatott polinom együtthatóit használva, olyan Táblázatot készítsenek, amelyben a kijelzett értékeket a koncentráció függvényében ábrázolják a teljes skála 1 %-ánál nem nagyobb lépésekben. Ezt minden olyan elemzési tartományára el kell végezni, amelyet hitelesítenek. A Táblázat tartalmazzon egyéb idetartozó adatokat is, mint pl.: (a) hitelesítés kelte, a potenciométer nulla és hitelesítési skálakitérése (ha alkalmazható) (b) névleges skála (c) az alkalmazott hitelesítõ gázok referencia adatai (d) a hitelesítõ gázok tényleges és kijelzett értékei a százalékos eltéréssekkel együtt (e) a "FID" tüzelõanyaga és típusa (f) a "FID" elemzõ légnyomása

4.5.

Ha a mûszaki szolgálatnak hitelt érdemlõen bizonyítható, hogy más módszer (pl. számítógép, elektronikusan vezérelt sávváltó, stb.) egyenértékû pontosságú, akkor az ilyen alternatív módszer is alkalmazható.


7. Melléklet – 2. Függelék Egész napos környezeti hõmérséklet alakulása a kamra hitelesítéséhez és az "egész napos" emissziós vizsgálathoz Idõ (órák) Hitelesítés Vizsgálat 13 0/24 14 1 15 2 16 3 17 4 18 5 19 6 20 7 24 8 21 9 22 10 23 11 24/0 12 1 13 2 14 3 15 4 16 5 17 6 18 7 19 8 20 9 21 10 22 11 23 12 24

Hõmérséklet (°C) 20.0 20.2 20.5 21.2 23.1 25.1 27.2 29.8 31.8 33.3 34.4 35.0 34.7 33.8 32.0 30.0 28.4 26.9 25.2 24.0 23.0 22.0 20.8 20.2

Alternatív egész napos hõmérséklet alakulása a kamra hitelesítéséhez a 7. Melléklet, 1. függelék 1.2. és 2.3.9. bekezdése szerint Idõ (órák) 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24

Hõmérséklet (°C) 35.6 35.3 34.5 33.2 31.4 29.7 28.2 27.2 26.1 25.1 24.3 23.7 23.3 22.9 22.6 22.2 22.5 24.2 26.8 29.6 31.9 33.9 35.1 35.4 35.6

––––––––– 8. Melléklet VI TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (Az átlagos szénmonoxid és szénhidrogén emisszió ellenõrzése hidegindítás után, alacsony hõmérsékleten) 1.

BEVEZETÉS Ezt a Mellékletet csak a szikragyújtású motorokra alkalmazzák. Leírja a jelen Elõírás 5.3.5. bekezdésében meghatározott VI típusú vizsgálathoz szükséges berendezést és eljárást annak érdekében, hogy ellenõrizhessék a szénmonoxid és szénhidrogén emisszióját alacsony környezeti hõmérsékleten. A jelen Elõírásban érintett témakörök (i) a berendezés követelményei, (ii) a vizsgálati feltételek, (iii) a vizsgálati eljárás és az adatokra vonatkozó követelmények.

2.


2.1.

Összegzés

2.1.1.

Ez a fejezet a szikragyújtású motorral szerelt jármûvek alacsony környezeti hõmérsékleten észlelt kipufogási emissziójának vizsgálatához szükséges berendezéssel foglalkozik. A szükséges berendezés és jellemzõi megfelelnek azoknak a követelményeknek, amelyeket a 4. Mellékletben és Függelékeiben meghatároztak, ha a VI típusú vizsgálathoz külön követelményt


nem írtak elõ. A 2.2. – 2.6. bekezdések a VI típusú alacsony hõmérsékletû vizsgálathoz alkalmazható eltéréseket írják le. 2.2.


2.2.1.

A 4. Melléklet 4.1. bekezdés követelményeit alkalmazzák. A próbapadot úgy állítsák be, hogy a jármû közúti üzemelését szimulálja 266 K (–7 °C) hõmérsékleten. Ez a beállítás a 266 K (–7 °C) hõmérsékleten megfigyelt közúti menet-ellenállási görbe. Vagylagosan, a 4. Melléklet 3. Függelékében meghatározott menetellenállást beállíthatják szabad kifutási idõ 10 százalékos csökkenésének megfelelõen. A mûszaki szolgálat a menetellenállás meghatározására más módszereket is jóváhagyhat.

2.2.2.

A próbapad hitelesítésénél a 4. Melléklet 2. Függelékét alkalmazzák.

2.3.

A mintavétel rendszere

2.3.1.

A 4. Melléklet 4.2. bekezdésének és az 5. Függelékének rendelkezéseit alkalmazzák. Az 5. Függelék 2.3.2. bekezdése az alábbiak szerint módosul: "A vezetékek elrendezését, a CVS átáramlási kapacitását, a hígító levegõ hõmérsékletét, a fajlagos páratartalmat (ami különbözhet a jármû égésterébe jutó levegõtõl) úgy szabályozzák, hogy gyakorlatilag megszüntesse a víz kicsapódását a rendszerben (0,142 – 0,165 m•/sec áramlási mennyiség a legtöbb jármûnél elegendõ)."

2.4.

Elemzõ berendezés

2.4.1.

A 4. Melléklet 4.3. bekezdésének rendelkezéseit alkalmazzák, de csak a szénmonoxid, a széndioxid és a szénhidrogének vizsgálatára.

2.4.2.

Az elemzõ berendezések hitelesítéséhez a 4. Melléklet 4. Függelékét alkalmazzák.

2.5.

Gázok

2.5.1.

A 4. Melléklet 4.3.. bekezdésének rendelkezéseit alkalmazzák, ahol azok meghatározók.

2.6.

Kiegészítõ berendezés

2.6.1.

A térfogat, hõmérséklet, nyomás és páratartalom méréséhez használható berendezésre a 4. Melléklet 4.4. és 4.6. bekezdésének rendelkezéseit alkalmazzák.

3.

VIZSGÁLAT LEFOLYÁSÁNAK LÉPÉSEI ÉS A TÜZELÕANYAG

3.1.


3.1.1.

A 8/1 Ábra mutatja a VI típusú vizsgálat egymás után következõ lépéseit, amelyeken a jármû átmegy. A jármûvet körülvevõ környezeti átlagos hõmérséklet 266 K (–7 °C) ± 3 K legyen, és ne kevesebb, mint 260 K (–13 °C) vagy több mint 272 K (–1 °C). A hõmérséklet nem eshet 263 K (–10 °C) hõfok alá, vagy nem léphet túl a 269 K (–4 °C) hõfokot három egymást követõ percben.

3.1.2.

A vizsgáló kamra hõmérsékletét a vizsgálat alatt a hûtõventillátor kimeneténél mérjék (a jelen Melléklet 5.2.1. bekezdése). A megállapított környezeti hõmérséklet a vizsgáló kamrában legfeljebb 1 perc állandó idõközönként mért hõmérséklet számtani átlaga legyen.

3.2.

Vizsgálati eljárás A 4. Melléklet 1. Függelékében az 1/1 Ábra szerint ábrázolt városi ciklus 1 része négy elemi városi ciklusból áll, amely együtt az Elsõ Rész egy teljes ciklusa.

3.2.1.

A motor indítása, a mintavétel elindítása és az elsõ ciklus a 4. Melléklet 1.2. Táblázatában és 1/1 ábráján leírt legyen.

3.3.

A vizsgálat elõkészítése


3.3.1.

A 4. Melléklet 3.1. bekezdésének rendelkezéseit alkalmazzák a vizsgálatra kerülõ jármûre. A próbapadon az egyenértékû inercia-tömeg beszabályozását a 4. Melléklet 3.1. bekezdésének rendelkezései szerint végezzék el.

3.4.

Vizsgálati tüzelõanyag

3.4.1.

A vizsgálati tüzelõanyag feleljen meg a 10. Melléklet 3. bekezdésében megadott jellemzõknek.

4.

JÁRMÛ ELÕKONDICIONÁLÁSA

4.1.

Összegzés

4.1.1.

Az emissziós vizsgálat megismételhetõsége érdekében a vizsgálatra kerülõ jármûvet egységes módon kell kondicionálni. Az elõkondicionálás a görgõs próbapadon, amelyet átitatási periódus követ a 4.3. bekezdésben leírt emissziós vizsgálat elõtt.

4.2.

Elõkondicionálás

4.2.1.

A tüzelõanyag-tartályt töltsék fel a meghatározott vizsgálati tüzelõanyaggal. Ha a tüzelõanyagtartályban levõ tüzelõanyag a fenti 3.4.1. bekezdés követelményeinek nem felel meg, a feltöltés elõtt a tüzelõanyagot engedjék le. A vizsgálati tüzelõanyag hõmérséklete kevesebb vagy egyenlõ legyen 289 K (+16 °C) hõfokkal. A fenti mûveleteknél a párolgási emissziót ellenõrzõ rendszert ne tisztítsák rendellenes módon, sem rendellenesen ne terheljék.

4.2.2.

A jármûvet vigyék a vizsgálati kamrába, és helyezzék a görgõs próbapadra.

4.2.3.

Az elõkondicionálás a 4. Melléklet, 1. Függelék 1/1 ábrájának Elsõ és Második Része szerinti menetciklusból áll. A gyártó kérésére a szikragyújtású motorral szerelt jármûveket egy Elsõ Rész és két Második Rész szerint is elõkondicionálhatják. Az elõkondicionálás alatt a vizsgáló kamra hõmérséklete maradjon viszonylag állandó, és ne legyen magasabb, mint 303 K (30 °C).

4.2.4. 4.2.5.

A meghajtott kerekek gumiabroncsainak nyomását a 4. Melléklet 5.3.2. bekezdésének rendelkezései szerint állítsák be.

4.2.6.

Az elõkondicionálás befejezése után tíz percen belül a motort le kell állítani.

4.2.7.

A gyártó kérésére és a mûszaki szolgálat jóváhagyásával – kivételesen – kiegészítõ elõkondicionálást is megengedhetnek. A mûszaki szolgálat is választhatja azt, hogy kiegészítõ elõkondicionálást végez. A kiegészítõ elõkondicionálás a 4. Melléklet 1. Függelékében leírt Elsõ Rész ciklusának egy vagy több vezetési fázisából áll. Az ilyen kiegészítõ elõkondicionálás terjedelmét a vizsgálati jelentésben jegyezzék fel.

4.3.

Átitatás módszere

4.3.1.

A jármû stabilizálásához a következõ két módszer közül – az emissziós vizsgálat elõtt – azt használják, amelyiket a gyártó kiválasztott.

4.3.2.

Általános módszer Az alacsony hõmérsékletû kipufogási emisszió vizsgálata elõtt a jármûvet legalább 12 órán és legfeljebb 36 órán keresztül tárolják. A környezeti hõmérsékletet (száraz hõmérõ) z alatt az idõ alatt a következõ átlagos hõfokon tartsák: 266 K (-7 °C) ± 3 K ennek a periódusnak miden órájában, és nem kevesebb, mint 260 K (-7 °C) és nem több mint 272 K (-1 °C). Ezen kívül a hõmérséklet három egymást követõ percen keresztül ne essen 263 K (-10 °C) alá és ne legyen több mint 269 K (-4 °C).


8/1 Ábra

START

Ha szükséges: tüzelõanyagot leereszteni és újra feltölteni

elõkondicionálás 4. szakasz

két lehetõség

Hideg átitatás 4.3.2.

Erõltetett hûtés 4.3.3.

Hideg átitatás min. 1 óra

Kipufogási emisszió vizsgálata alacsony hõmérsékleten 266 K ± 3 K, 5.3. bekezdés

VÉGE

4.3.3.

Erõltetett módszer Az alacsony hõmérsékletû kipufogási emisszió vizsgálata elõtt a jármûvet legfeljebb 36 órán keresztül tárolják.

4.3.3.1.

A jármûvet ne tárolják olyan környezeti hõmérsékleten, amely a 303 K (30 °C) hõfokot ebben az idõtartamban meghaladja.

4.3.3.2.

A jármû lehûtését a vizsgálati hõmérsékletre erõltetett hûtéssel végezhetik. Ha a hûtést ventillátorral növelik, a ventillátort függõlegesen úgy helyezzék el, hogy a hajtómû és a motor kapja a legnagyobb hûtést és ne elsõsorban az olajteknõ. A ventillátort ne tegyék a jármû alá.

4.3.3.3.

A környezeti hõmérsékletet csak azután kell szigorúan ellenõrizni, ha a jármû lehûlt az olaj tipikus viszonyítási hõmérsékletével jellemzett következõ hõmérsékletre:

266 K ⋅ (− 7 °C) ± 2 K


Az olajteknõ közepénél – nem a teknõ felületén sem az alján – mért olajhõmérséklet az olaj tipikus viszonyítási hõmérséklete. Ha az olajban két vagy több különbözõ helyet figyelnek, ezek mind feleljenek meg a hõmérsékletre vonatkozó követelményeknek. 4.3.3.4.

A jármûvet – az alacsony hõmérsékletû kipufogási emisszió vizsgálatát megelõzõen – legalább egy órán keresztül tárolják az után, hogy 266 K (-7 °C) ± 3 K hõfokra lehûtötték. A környezeti hõmérséklet (száraz hõmérõ) ezen idõtartam alatt átlagosan 266 K (-7 °C) ± 3 K legyen, és nem kevesebb, mint 260 K (-7 °C) és nem több mint 272 K (-1 °C). Ezen kívül a hõmérséklet három egymást követõ percen keresztül ne essen 263 K (-10 °C) alá és ne legyen több, mint 269 K (-4 °C).

4.3.4.

Ha a jármûvet 266 K (-7 °C) hõfokon elkülönített területen, stabilizálták, és meleg területen vitték át a vizsgáló cellába, a jármûvet stabilizálják újra a vizsgáló cellában legalább hatszor annyi ideig, mint ameddig a melegebb hõmérsékletnek ki volt téve. A környezeti hõmérséklet (száraz hõmérõ) ezen idõtartam alatt átlagosan 266 K (-7 °C) ± 3 K legyen, és nem kevesebb, mint 260 K (-7 °C) és nem több mint 272 K (-1 °C).

5.

PRÓBAPADI VIZSGÁLAT MÓDJA

5.1.

Összegzés

5.1.1.

Az emisszió mintavételét olyan vizsgálati keretében végzik, amely az Elsõ Rész ciklusából áll (4. Melléklet, 1. Függelék, 1/1 Ábra). Motor elindítása, azonnali mintavétel, üzemelés az Elsõ Rész ciklusa szerint, és a motor leállítása teszi ki a teljes alacsony hõmérsékletû kipufogási emisszió vizsgálatát, összesen 780 sec vizsgálati idõ alatt. A kipufogási emissziót hígítják a környezeti levegõvel, és folyamatosan arányos mintát gyûjtenek az elemzéshez. A zsákban összegyûjtött kipufogógázokat szénhidrogénekre, szénmonoxidra és széndioxidra elemzik. A hígító levegõ egy párhuzamos mintáján hasonló elemzést végeznek szénmonoxidra, szénhidrogénekre és széndioxidra.

5.2.

A görgõs próbapad mûködése

5.2.1.

Hûtõventillátor

5.2.1.1.

A hûtõventillátort úgy helyezzék el, hogy a hûtõlevegõt megfelelõen ráirányítják a hûtõre (vízhûtés) vagy a levegõ beömlõnyílására (léghûtés) és a jármûre.

5.2.1.2.

Elõl beépített motorral rendelkezõ jármûveknél a ventillátort a jármû elé helyezzék 300 mm távolságon belül. Hátulra beépített motorral rendelkezõ jármûveknél, vagy ha a fenti elrendezés kivihetetlen, a hûtõventillátort úgy helyezzék el, hogy elegendõ levegõt szállítson a jármû hûtéséhez.

5.2.1.3.

A ventilátor fordulatszáma olyan legyen, hogy 10 km/ó és legalább 50 km/ó sebesség közötti tartományban a fúvó nyomóoldalán a levegõ lineáris sebessége ± 5 km/ó határain belül a görgõ fordulatszámának megfelelõ legyen. A fúvó végsõ kiválasztásának a jellemzõi a következõk: (i) terület: legalább 0,2 mƒ, (ii) az alsó szél a talaj felett kb. 20 cm magasan:. Mint alternatíva, a fúvó lineáris légsebessége legyen legalább 6 m/sec (21,6 km/ó). A gyártó kérésére különleges jármûvek esetén (pl. zárt kisteherautók, terepjárók) a hûtõventillátor magasságát módosíthatják.

5.2.1.4.

A jármû sebességet, a próbapad görgõin mért fordulatszám alapján (4. Melléklet 4.1.4.4. bekezdése) mérik.

5.2.2.

Szükség esetén elõzetes vizsgálati ciklusokat végezhetnek azért, hogy meghatározzák, hogyan kell – az elméleti ciklus elõírt határok között történõ teljesítése érdekében – a legjobban mûködtetni a gázpedált és a fékpedált, vagy beállítani a mintavevõ rendszer.


5.2.3.

Tartsák a levegõ páratartalmát elég alacsonyan ahhoz, hogy megakadályozzák a kicsapódást a próbapad görgõin.

5.2.4.

A próbapadot át kell melegíteni gyártójának ajánlása szerint, és használva azokat az eljárásokat vagy szabályozási módszereket, amelyek biztosítják a maradék súrlódási teljesítmény állandóságát.

5.2.5.

A próbapad bemelegítése és az emissziós vizsgálat között eltelt idõ nem lehet hosszabb, mint 10 perc, ha a próbapad csapágyait nem függetlenül fûtik. Ha a próbapad csapágyait függetlenül fûtik, az emissziós vizsgálatot a próbapad bemelegítése után 20 perccel kezdjék meg.

5.2.6.

Ha a próbapad teljesítményét kézzel állítják be, ezt egy órával a kipufogási emisszió vizsgálatának megkezdése elõtt tegyék meg. A vizsgált jármûvet ne használják a beállításhoz. Az elõválasztható teljesítményt beállító automata szabályozó az emissziós vizsgálat megkezdése elõtt bármikor beállítható.

5.2.7.

Az emissziót vizsgáló menetciklus elkezdése elõtt a vizsgáló kamra hõmérséklete 266 K (-7 °C) ± 2 K legyen, amit a hûtõventillátor légáramában mérnek a jármûtõl 1,5 m távolságra.

5.2.8.

A jármû mûködése alatt a fûtést és a páramentesítõ készülékeket kapcsolják ki.

5.2.9.

A teljes menet alatt futott távolságot vagy a görgõ fordulatszámát jegyezzék fel.

5.2.10.

A négykerék-hajtású jármûveket kétkerék-hajtású üzemmódban vizsgálják. A próbapad beállításához a teljes menetellenállás meghatározását a jármû elsõ tervezett mentállapotában végezzék el.

5.3.

A vizsgálat végrehajtása

5.3.1.

A 4. Melléklet 6.2 – 6.6. bekezdéseinek – kivéve a 6.2.2. bekezdést – rendelkezéseit alkalmazzák a motor elindítása, a vizsgálat végrehajtása és az emisszió mintavétele tekintetében. A mintavétel a motor beindítási eljárása elõtt vagy kezdetén kezdõdik, és az Elsõ Rész (városi menetciklus) utolsó elemi ciklusának alapjárati periódusát befejezve 780 mp elmúltával végzõdik. Az elsõ menetciklus 11 másodpercig tartó alapjárattal kezdõdik, amint a motor elindult.

5.3.2.

Az emisszió mintájának elemzésére a 4. Melléklet 7.2. bekezdését alkalmazzák. Elvégezve a kipufogási minta elemzését, a mûszaki szolgálat ügyeljen arra, hogy megakadályozza vízgõz kicsapódását a kipufogógáz mintavevõ zsákjában.

5.3.3.

A tömeg-emissziók számítására a 4. Melléklet 8. bekezdés vonatkozik.

6.

MÁS KÖVETELMÉNYEK

6.1.

Ésszerûtlen emisszió ellenõrzési stratégia

6.1.1.

Bármilyen ésszerûtlen emissziót ellenõrzõ stratégiát, amely csökkenti az emissziót ellenõrzõ rendszer hatásosságát a szokásos üzemi körülmények között, alacsony hõmérsékleten vezetve, ha ez nem szabványos emissziós vizsgálat, tökéletlen szerkezetnek tekinthetik. ––––––––– 9. Melléklet V TÍPUSÚ VIZSGÁLAT (A szennyezést ellenõrzõ készülékek tartósságának ellenõrzésére szolgáló vizsgálat leírása)

1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet azt a vizsgálatot írja le, amellyel a szikragyújtású vagy kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek szennyezést ellenõrzõ berendezéseinek tartósságát ellenõrzik 80 000


kilométeres avulási vizsgálat alatt. 2.

VIZSGÁLATI JÁRMÛ

2.1.

A jármû jó mûszaki állapotban legyen. A motor és a szennyezést korlátozó berendezések újak legyenek. A jármû ugyanaz lehet, mint amit az I típusú vizsgálatra bemutattak. Ezt a vizsgálatot akkor végezzék el, ha a jármû az alábbi 5.1. bekezdés tartóssági ciklusából legalább 3000 km-t már megtett.

3.

TÜZELÕANYAG Ezt a tartóssági vizsgálatot a kereskedelemben kapható tüzelõanyaggal kell lefolytatni.

4.

A JÁRMÛ KARBANTARTÁSA ÉS BEÁLLÍTÁSA A vizsgálati jármû kezelõ berendezéseinek karbantartása, beállítása és üzemeltetése a gyári ajánlásoknak megfelelõ legyen.

5.

A JÁRMÛ ÜZEMELÉSE PRÓBAPÁLYÁN, KÖZÚTON VAGY GÖRGÕS PRÓBAPADON

5.1.

Üzemeltetési ciklus Próbapályán, közúton vagy görgõs próbapadon folytatott üzemelés alatt megtett távolságot az alább leírt vezetési ütemterv (9/1 Ábra) szerint kell befutni:

5.1.1.

A tartóssági vizsgálat ütemterve 11, egyenként 6 km hosszú ciklusból áll;

5.1.2.

Az elsõ kilenc ciklus alatt a jármûvet a ciklus közepén négyszer kell megállítani, a motort mindig 15 másodpercig alapjáratban járatva;

5.1.3.

Szokásos gyorsítás és lassítás;

5.1.4.

Öt lassítás mindegyik ciklus közepén, a sebességet a ciklus sebességérõl 32 km/óra sebességre csökkentve, és a jármûvet fokozatosan újból felgyorsítva a ciklus sebességére;

5.1.5.

A tizedik ciklust 89 km/ó állandó sebességgel kell végrehajtani;

5.1.6.

A tizenegyedik ciklus álló helyzetbõl, a legnagyobb gyorsítással kezdõdik és a 113 km/óra sebesség eléréséig tart. Félúton a szokásos módon fékezzenek a jármû teljes megállásáig. Ezt 15 másodperc alapjárat és egy második legnagyobb gyorsítás követi. Ezután az ütemterv ismét elölrõl kezdõdik. A következõ Táblázat tartalmazza az egyes ciklusok legnagyobb sebességét: 9.1. Táblázat Az egyes ciklusok legnagyobb sebessége Ciklus

Ciklus-sebessége (km/óra)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11

64 48 64 64 56 48 56 72 56 89 113


8/1. Ábra FÁRASZTÁSI MENET ÜTEMTERVE

5.2.

A gyártó kérésére egy alternatív országúti vizsgálati ütemterv is használható. Az ilyen vagylagos vizsgálati ütemterveket még a vizsgálat megkezdése elõtt a mûszaki szolgálat hagyja jóvá, és lényegében ugyanaz legyen az átlagsebesség, a sebességek megoszlása, a megállások száma kilométerenként és a gyorsítások száma kilométerenként, mint amilyen menetciklus alkalmaznak próbapályán vagy teljesítménymérõ próbapadon, miként azt az 5.1. bekezdés és a 9/1. Ábra részletezi.

5.3.

A tartóssági vizsgálatot vagy – ha a gyártómû úgy választott – a módosított tartóssági vizsgálatot addig kell folytatni, amíg a jármû nem futott legalább 80.000 km-t.

5.4.

Vizsgáló berendezés

5.4.1.


5.4.1.1.

Ha a tartóssági vizsgálatot görgõs teljesítménymérõ próbapadon végzik, úgy az legyen alkalmas a fenti 5.1. bekezdésben leírt ciklusok végrehajtására. Ezért a próbapadot lássák el inerciát és menetellenállást szimuláló rendszerekkel.

5.4.1.2.

A féket úgy állítsák be, hogy a meghajtó kerekekre kifejtett teljesítményt 80 km/ó állandó


sebesség mellett eméssze fel. Ennek a teljesítménynek a meghatározására és a fék beállítására ugyan azokat a módszereket kell alkalmazni, mint amilyenek a jelen Elõírás 4. Mellékletének 3. Függelékében le vannak írva. 5.4.1.3.

A jármû hûtõrendszere biztosítsa a jármû hasonló hõmérsékleten való üzemeltetését, mint amilyen országúti körülmények között volt (olaj, víz, kipufogórendszer, stb. esetében).

5.4.1.4.

A próbapad bizonyos egyéb beszabályozását és jellemzõit, ahol szükséges, azonosaknak kell tekinteni azokkal, amelyeket a jelen Elõírás 4. Mellékletében leírtak (mint pl. az inercia, ami lehet mechanikai vagy elektromos).

5.4.1.5.

A jármûvet szükség esetén át lehet költöztetni egy másik próbapadra az emisszió-mérések elvégzése céljából.

5.4.2.

Üzemelés próbapályán vagy országúton Ha a tartóssági vizsgálatot a próbapályán vagy országúton végzik, a jármû referencia tömege legalább egyenlõ legyen azzal, ami a görgõs teljesítménymérõ próbapadi vizsgálatok során volt.

6.

SZENNYEZÕ ANYAGOK EMISSZIÓJÁNAK MÉRÉSE A vizsgálat kezdetén (0 km) és minden 10.000 km (± 400 km) lefutása után vagy még gyakrabban, szabályos idõközönként egészen 80.000 km lefutásáig mérni kell a kipufogási emissziót a jelen Elõírás 5.3.1. bekezdésében meghatározott I típusú vizsgálat szerint. Azokat a határértékeket kell teljesíteni, amelyeket a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdése állapít meg. A jelen Elõírás 2.20. bekezdésében meghatározott regeneráló rendszerrel ellátott jármû esetén ellenõrizzék, hogy a jármû közeledik-e a regeneráláshoz. Ha így van, a jármûvet a regenerálás végéig vezessék. Ha regenerálás fordul elõ az emisszió mérése alatt, új vizsgálatot (beleértve az elõkondicionálást is) végezzenek, és az elsõ mérést ne vegyék figyelembe. Az összes kipufogási emisszió-mérés eredményét a futási távolság függvényében rajtolják fel, a legközelebbi kilométerre kerekítve, és húzzák meg a legkisebb négyzetek módszerével megszerkesztett legjobban illeszkedõ regressziós egyenest ezeken a mérési pontokon keresztül. A számításban hagyják figyelmen kívül a 0 kilométernél mért eredményt. Ezek az adatok csupán akkor elfogadhatók a romlási tényezõ számításához, ha a 6400 km és 80000 km között interpolált pontok ezen az egyenesen a fent említett határértékeken belül esnek. A számításhoz az adatok még elfogadhatók, ha a legjobban illeszkedõ egyenes az alkalmazható határértéket negatív iránytangenssel metszi (a 6400 km interpolált pontja feljebb van, mint a 80000 km interpolált pontja), de az adatpont 80000 km-nél a határérték alá esik. Minden egyes szennyezõre a kipufogási emissziót szorzó romlási tényezõt a következõk szerint számítják ki: Mi 2 DEF = Mi1 ahol: Mi1 = "i" szennyezõanyag tömeg-emissziója, g/km-ben, 6400 km-re interpolálva; Mi2 = "i" szennyezõanyag tömeg-emissziója, g/km-ben, 80000 km-re interpolálva. Ezek az interpolált számértékek minimum négy helyet foglaljanak el a tizedes-ponttól jobbra, mielõtt az egyiket a másikkal elosztják a romlási tényezõ meghatározásához. A kapott eredményt három számjegyre kerekítik ki a tizedesponttól jobbra. Ha a romlási tényezõ kisebb, mint egy, azt akkor is eggyel egyenlõnek kell tekinteni.


10. Melléklet REFERENCIA TÜZELÕANYAGOK JELLEMZÕI VONATKOZTATÁSI TÜZELÕANYAGOK JELLEMZÕI VIZSGÁLATI JÁRMÛVEKHEZ, AZ 5.3.1.4. BEKEZDÉS TÁBLÁZATA B SORÁNAK EMISSZIÓS HATÁRÉRTÉKEIHEZ. – I TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

1.

1.1.

VONATKOZTATÁSI TÜZELÕANYAG MÛSZAKI ADATAI, AMIT SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTORRAL SZERELT VIZSGÁLATI JÁRMÛHÖZ HASZNÁLJANAK

Típus: ólmozatlan benzin Paraméter Kutatási oktánszám, RON Motor oktánszám, MON Sûrûség 15 °C-on Reid gõznyomás Desztilláció: - kezdõ forráspont - párolgás 100 °C-on - párolgás 150 °C-on - végsõ forráspont Maradék Szénhidrogén-elemzés: - olefinek - aromásak - benzének - telített Szén/hidrogén arány Töltési idõ 2/ Oxigén-tartalom Létezõ gyanta Kén-tartalom 3/ I osztályú réz-korrózió Ólom-tartalom Foszfor-tartalom 1/

2/ 3/

Egység

kg/m3 kPa

Határértékek 1/ minimum maximum 95.0 85.0 748 762 56.0 60.0

Vizsgálati módszer EN 25164 EN 25163 ISO 3675 EN 12

°C v/v % v/v % °C v/v %

24 49.0 81.0 190 -

40 57.0 87.0 215 2

EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405

v/v % v/v % v/v % v/v %

28.0 jelentés 480 -

10 40.0 1.0 egyensúly jelentés 2.3 0.04 100 1 5 1.3

ASTM D 1319 ASTM D 1319 pr. EN 12177 ASTM D 1319

min. m/m % mg/ml mg/kg mg/l mg/l

EN-ISO 7536 EN 1601 EN-ISO 6246 pr. EN ISO/DIS 14596 EN-ISO 2160 EN 237 ASTM D 3231

A jellemzõkben idézett érétkek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” kifejezéseit alkalmazták, és a minimális értéket rögzítették, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Ezen értékek ellenére, amelyek mûszaki okokból szükségesek, a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 szabvány meghatározásait alkalmazzák. A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelenteni kell.


1.2.

VONATKOZTATÁSI TÜZELÕANYAG MÛSZAKI ADATAI, AMIT DIESEL MOTORRAL SZERELT VIZSGÁLATI JÁRMÛHÖZ HASZNÁLJANAK

Típus: diesel tüzelõanyag Paraméter Cetánszám 2/ Sûrûség 15 °C-on Desztilláció: 50 %-os pont 95 %-os pont - végsõ forráspont Lobbanáspont CFPP Viszkozitás 40 °C-on Polyciclikus aromás szénhidrogének Kéntartalom 3/ Réz korrózió Conradson maradék szén (10 % DR) Hamutartalom Víztartalom Semlegesítési (erõs sav) szám Oxidációs stabilitás 4/ Új és jobb módszer a policiklikus aromásokhoz fejlesztés alatt 1/

2/

3/ 4/

Egység kg/m3 °C °C °C °C °C mm2/s m/m % mg/kg

Határértékek 1/ minimum maximum 52.0 54.0 833 837

Vizsgálati módszer EN-ISO 5165 EN-ISO 3675

m/m % m/m % m/m % mg KOH/g mg/ml

245 345 55 2.5 3 -

350 370 -5 3.5 6.0 300 1 0.2 0.01 0.02 0.02 0.025

EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN 22719 EN 116 EN-ISO 3104 IP 391 Pr. EN-ISO/DIS 14596 EN-ISO 2160 EN-ISO 10370 EN-ISO 6245 EN-ISO 12937 ASTM D 974-95 EN-ISO 12205

m/m %

-

-

EN 12916

A jellemzõkben idézett érétkek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” kifejezéseit alkalmazták, és a minimális értéket rögzítették, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Ezen értékek ellenére, amelyek mûszaki okokból szükségesek, a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel a jellemzõk követelményeinek, az of ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. A cetánszámra vonatkozó tartomány nem a 4R minimális követelmény szerint van. A tüzelõanyag szállítója és használója közti vita esetén azonban az ISO 4259 maghatározásait használhatják ilyen viták megoldására feltéve, hogy másodlagos méréseket – elegendõ számút a szükséges pontosság eléréséhez – végeznek egyetlen döntés helyett. Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelenteni kell. Még ha ellenõrzik is az oxidációs stabilitást, valószínû, hogy a raktári élettartam korlátozott lesz. Tanácsot kérni szükséges a szállítótól a tárolási feltételekrõl és idõrõl.


2.

Referencia-tüzelõanyagok jellemzõi vizsgálati jármûveknél az 5.3.1.4. bekezdés táblázatának B sorában megadott emissziós határokhoz – I típusú vizsgálat.

2.1. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket szikragyújtású motorral felszerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. Típus: Ólommentes benzin (E0) Paraméter Kutatási oktánszám, RON Motor oktánszám, MON Sûrûség 15 °C-on Reid gõznyomás Desztilláció: - Párolgás 70 °C-on - Párolgás 100 °C-on - Párolgás 150 °C-on - végsõ forráspont Ülepedés Szénhidrogén-elemzés: Olefinek Aromások Telítettség Benzén Szén / hidrogén arány Töltési idõ 2/ Oxigén-tartalom Létezõ gyanta Kéntartalom 3/ Réz-korrózió Ólom-tartalom Foszfor-tartalom 1/

2/ 3/

Egység

kg/m3 kPa

v/v % v/v % v/v %

Határértékek 1/ Minimum Maximum 95.0 85.0 740 754 56.0 60.0

Vizsgálati módszer EN 25164 EN 25163 ISO 3675 PrEN ISO 13016-1 (DVPE)

v/v %

24.0 50.0 83.0 190 -

40.0 58.0 89.0 210 2.0


v/v % v/v %

29.0

10.0 35.0

v/v % v/v %

-

1.0

ASTM D 1319 ASTM D 1319 ASTM D 1319 pr. EN 12177

1.0 0.04 10 1. osztály 5 1.3

EN-ISO 7536 EN 1601 EN-ISO 6246 ASTM D 5453 EN-ISO 2160 EN 237 ASTM D 3231

°C

Jelentés Jelentés

perc m/m % mg/ml mg/kg mg/l mg/l

480 -

A jellemzõkben idézett értékek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” szabvány kifejezéseit alkalmazták, és rögzítették a minimális értéket, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). A mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére, a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel-e a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. Jelentsék az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát.

Vagylagosan Típus: benzin (E5) Paraméter

Egység

Határértékek 1/ Minimum Maximum

Kutatási oktánszám, RON

95.0

ˆ

Motor oktánszám, MON

85.0

ˆ

Vizsgálati módszer EN 25164 prEN ISO 5164 EN 25163 prEN ISO 5163


Sûrûség 15 °C-on

kg/m3

743

756

Gõznyomás Víztartalom Desztilláció: – Párolgás 70 °C-on – Párolgás 100 °C-on – Párolgás 150 °C-on – Végsõ forráspont Ülepedés Szénhidrogén-elemzés: – Olefinek – Aromások – Benzén – Telítettség Szén / hidrogén arány Szén / oxigén arány Indukciós periódus 2/ Oxigén-tartalom 4/ Létezõ gyanta

kPa % v/v

56.0

60.0 0.015

EN ISO 3675 EN ISO 12185 EN ISO 13016-1 (DVPE) ASTM E 1064

% v/v % v/v % v/v °C % v/v

24.0 48.0 82.0 190 ˆ

44.0 60.0 90.0 210 2.0


% v/v % v/v % v/v % v/v

3.0 29.0 ˆ

13.0 35.0 1.0

ASTM D 1319 ASTM D 1319 EN 12177 ASTM 1319

perc % m/m mg/ml

480

Jelentés Jelentés Jelentés ˆ

EN-ISO 7536 EN 1601 ˆ 0.04 EN-ISO 6246 EN ISO 20846 Kéntartalom 3/ mg/kg ˆ 10 EN ISO 20884 Réz-korrózió ˆ 1 osztály EN-ISO 2160 Ólom-tartalom mg/l ˆ 5 EN 237 Foszfor-tartalom mg/l ˆ 1.3 ASTM D 3231 Etanol 5/ % v/v 4.7 5.3 EN 1601, EN 13132 1/ A jellemzõkben idézett értékek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” szabvány kifejezéseit alkalmazták, és rögzítették a minimális értéket, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel-e a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. 2/ A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. 3/ Jelentsék az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát. 4/ A prEN 15376 jellemzõnek megfelelõ Etanol az egyetlen oxidáns, amit szándékosan hozzáadhatnak a vonatkoztatási tüzelõanyaghoz. 5/ Ne adjanak szándékosan foszfort, vasat, mangánt vagy ólmot tartalmazó összetevõket a vonatkoztatási tüzelõanyaghoz. Jelentés


2.2. Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket diesel-motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak. Típus: Diesel tüzelõanyag (B0) Paraméter

Határértékek 1/ minimum maximum 52.0 54.0 833 837

Egység

Vizsgálati módszer

Cetánszám 2/ EN-ISO 5165 Sûrûség 15 °C-on kg/m3 EN-ISO 3675 Desztilláció: 50 %-os pont °C 245 EN-ISO 3405 95 %-os pont °C 345 350 EN-ISO 3405 - végsõ forráspont °C 370 EN-ISO 3405 Lobbanáspont °C 55 EN 22719 CFPP °C -5 EN 116 Viszkozitás 40 °C-on mm2/s 2.3 3.3 EN-ISO 3104 Polyciclikus aromás szénhidrogének % m/m 3.0 6,0 IP 391 Kéntartalom 3/ mg/kg 10 ASTM D 5453 Réz korrózió 1. osztály EN-ISO 2160 Conradson maradék szén (10 % DR) % m/m 0.2 EN-ISO 10370 Hamutartalom % m/m 0.01 EN-ISO 6245 Víztartalom % m/m 0.02 EN-ISO 12937 Semlegesítési (erõs sav) szám mg KOH/g 0.02 ASTM D 974 Oxidációs stabilitás 4/ mg/ml 0.025 EN-ISO 12205 Kenõképesség (HFRR kopás-érzékelõ 400 CEC F-06-A-96 µm átmérõ 60 °C-on) FAME Tiltott 1/ A jellemzõkben idézett értékek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” szabvány kifejezéseit alkalmazták, és rögzítették a minimális értéket, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel-e a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. 2/ A cetánszámra vonatkozó tartomány nem a 4R minimális követelmény szerint van. A tüzelõanyag szállítója és használója közti vita esetén azonban az ISO 4259 maghatározásait használhatják ilyen viták megoldására feltéve, hogy másodlagos méréseket – elegendõ számút a szükséges pontosság eléréséhez – végeznek egyetlen döntés helyett. 3/ Jelentsék az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát. 4/ Még ha ellenõrzik is az oxidációs stabilitást, valószínû, hogy a raktári élettartam korlátozott lesz. Szükséges tanácsot kérni a szállítótól a tárolási feltételekrõl és idõrõl.

Vagylagosan: Típus: Diesel tüzelõanyag (B5) Paraméter Cetánszám 2/ Sûrûség 15 °C-on Desztilláció: - 50 % pont - 95 % pont - végsõ forráspont Lobbanáspont CFPP

Egység kg/m3 °C °C °C °C °C

Határértékek 1/ Minimum Maximum 52.0 54.0 833 837 245 345 ˆ 55 ˆ

ˆ 350 370 ˆ –5

Vizsgálati módszer EN-ISO 5165 EN-ISO 3675 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN 22719 EN 116


Viszkozitás 40 °C-on Polyciclikus aromás szénhidrogének Kéntartalom 3/

mm2/s

2.3

3.3

EN-ISO 3104

% m/m

2.0

6.0

EN 12916

mg/kg

ˆ

10

EN ISO 20846 / EN ISO 20884 EN-ISO 2160

Réz korrózió ˆ Class 1 Conradson maradék szén % m/m ˆ 0.2 EN-ISO 10370 (10 % DR) Hamutartalom % m/m ˆ 0.01 EN-ISO 6245 Víztartalom % m/m ˆ 0.02 EN-ISO 12937 Semlegesítési (erõs sav) mg KOH/g ˆ 0.02 ASTM D 974 szám Oxidációs stabilitás 4/ mg/ml ˆ 0.025 EN-ISO 12205 Kenõképesség (HFRR kopás-érzékelõ átmérõ 60 •m ˆ 400 EN ISO 12156 °C-on) Oxidation stability at 110 h 20.0 EN 14112 °C 4/ 6/ FAME 5/ % v/v 4.5 5.5 EN 14078 1/ A jellemzõkben idézett értékek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” szabvány kifejezéseit alkalmazták, és rögzítették a minimális értéket, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel-e a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. 2/ A cetánszámra vonatkozó tartomány nem a 4R minimális követelmény szerint van. A tüzelõanyag szállítója és használója közti vita esetén azonban az ISO 4259 maghatározásait használhatják ilyen viták megoldására feltéve, hogy másodlagos méréseket – elegendõ számút a szükséges pontosság eléréséhez – végeznek egyetlen döntés helyett. 3/ Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelentsék. 4/ Még ha ellenõrzik is az oxidációs stabilitást, valószínû, hogy a raktári élettartam korlátozott lesz. Tanácsot kérni szükséges a szállítótól a tárolási feltételekrõl és idõrõl. 5/ FAME tartalom megfelel az EN 14214 kikötésének 6/ EN-ISO 12205 vagy az EN 14112 szabványokkal igazolhatják az oxidációs stabilitást. Felülvizsgálják ezt a követelményt a CEN/TC19 oxidációs stabilitás teljesítményének és vizsgálati határainak értékeléseire alapítva.

3.

Referencia-tüzelõanyagok mûszaki adatai, amelyeket szikragyújtású motorral szerelt vizsgálati jármûvekhez használnak alacsony környezeti hõmérsékleten – VI típusú vizsgálat.

Típus: Ólommentes benzin (E0) Paraméter Kutatási oktánszám, RON Motor oktánszám, MON Sûrûség 15 °C-on Reid gõznyomás Desztilláció: - Párolgás 70 °C-on - Párolgás 100 °C-on - Párolgás 150 °C-on - végsõ forráspont Ülepedés Szénhidrogén-elemzés:

Egység

kg/m3 kPa % v/v % v/v % v/v °C % v/v

Határértékek 1/ minimum maximum 95.0 85.0 740 754 56.0 95.0 24.0 50.0 83.0 190 -

40.0 58.0 89.0 210 2.0

Vizsgálati módszer EN 25164 EN 25163 ISO 3675 prEN ISO 13016-1 (DVPE) EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405 EN-ISO 3405


Olefinek % v/v 10.0 ASTM D 1319 Aromások % v/v 29.0 35.0 ASTM D 1319 Telítettség % v/v Jelentés ASTM D 1319 Benzén % v/v 1.0 pr. EN 12177 Szén / hidrogén arány Jelentés Töltési idõ 2/ perc 480 EN-ISO 7536 Oxigén-tartalom % m/m 1,0 EN 1601 Létezõ gyanta mg/ml 0.04 EN-ISO 6246 Kéntartalom 3/ mg/kg 10 ASTM D 5453 Réz-korrózió 1. osztály EN-ISO 2160 Ólom-tartalom mg/l 5 EN 237 Foszfor-tartalom mg/l 1.3 ASTM D 3231 1/ A jellemzõkben idézett értékek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” szabvány kifejezéseit alkalmazták, és rögzítették a minimális értéket, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel-e a jellemzõk követelményeinek, az ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. 2/ A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. 3/ Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelentsék.

Vagylagosan: Típus: Benzin (E5) Paraméter Kutatási oktánszám, RON Motor oktánszám, MON Sûrûség 15 °C-on Gõznyomás Víztartalom Desztilláció: – Párolgás 70 °C-on – Párolgás 100 °C-on – Párolgás 150 °C-on – végsõ forráspont Ülepedés Szénhidrogén-elemzés: – Olefinek – Aromások – Benzén – Telítettség Szén / hidrogén arány Szén / oxigén arány Töltési idõ 2/ Oxigén-tartalom Létezõ gyanta

Egység

kg/m3 kPa % v/v

Határértékek 1/ Minimum Maximum 95.0 ˆ 85.0 ˆ 743 756 56.0 95.0 0.015

Vizsgálati módszer EN 25164, prEN ISO 5164 EN 25163, prEN ISO 5163 EN ISO 3675 EN ISO 12185 EN ISO 13016-1 (DVPE) ASTM E 1064

% v/v % v/v % v/v °C % v/v

24.0 50.0 82.0 190 ˆ

44.0 60.0 90.0 210 2.0


% v/v % v/v % v/v % v/v

3.0 29.0 ˆ

13.0 35.0 1.0

ASTM D 1319 ASTM D 1319 EN 12177 ASTM 1319

perc % m/m mg/ml

480 ˆ

0.04

Kéntartalom 3/

mg/kg

ˆ

10

Réz-korrózió Ólom-tartalom Foszfor-tartalom

mg/l mg/l

ˆ ˆ ˆ

1. osztály 5 1.3

Jelentés Jelentés Jelentés ˆ Jelentés

EN-ISO 7536 EN 1601 EN-ISO 6246 EN ISO 20846, EN ISO 20884 EN-ISO 2160 EN 237 ASTM D 3231


Etanol 5/ % v/v 4.7 5.3 EN 1601, EN 13132 1/ A jellemzõkben idézett érétkek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 "Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test" kifejezéseit alkalmazták, és a minimális értéket rögzítették, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Mûszaki okokból szükséges ilyen értékek ellenére a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel a jellemzõk követelményeinek, az of ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. 2/ A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. 3/ Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelentsék. 4/ A prEN 15376 jellemzõnek megfelelõ Etanol az egyetlen oxidáns, amit szándékosan hozzáadhatnak a vonatkoztatási tüzelõanyaghoz. 5/ Ne adjanak szándékosan foszfort, vasat, mangánt vagy ólmot tartalmazó összetevõket a vonatkoztatási tüzelõanyaghoz.


3.

SZIKRAGYÚJTÁSÚ MOTORRAL SZERELT VIZSGÁLATI JÁRMÛ ALACSONY HÕFOKON HASZNÁLT VONATKOZTATÁSI TÜZELÕANYAGAINAK MÛSZAKI ADATAI – VI TÍPUSÚ VIZSGÁLAT

Típus:Ólmozatlan benzin Paraméter Kutatási oktánszám, RON Motor oktánszám, MON Sûrûség 15 °C-on Reid gõznyomás Desztilláció: - Párolgás 70 °C-on - Párolgás 100 °C-on - Párolgás 150 °C-on - végsõ forráspont Ülepedés Szénhidrogén-elemzés: Olefinek Aromások Telítettség Benzén Szén / hidrogén arány Töltési idõ 2/ Oxigén-tartalom Létezõ gyanta Kéntartalom 3/ Réz-korrózió Ólom-tartalom Foszfor-tartalom 1/

2/ 3/

Egység

kg/m3 kPa

Határértékek 1/ minimum maximum 95.0 85.0 740 754 56.0 95.0

Vizsgálati módszer EN 25164 EN 25163 ISO 3675 PrEN ISO 13016-1 (DVPE)

v/v % v/v % v/v % °C v/v %

24.0 50.0 83.0 190 -

40.0 58.0 89.0 210 2.0


v/v % v/v % v/v % v/v %

29.0

10.0 35.0 1.0

ASTM D 1319 ASTM D 1319 ASTM D 1319 pr. EN 12177

perc m/m % mg/ml mg/kg

480 -

1,0 0.04 10 1. osztály 5 1.3

EN-ISO 7536 EN 1601 EN-ISO 6246 ASTM D 5453 EN-ISO 2160 EN 237 ASTM D 3231

Jelentés Jelentés

mg/l mg/l

A jellemzõkben idézett érétkek "valódi értékek". Határértékeik létesítésében az ISO 4259 “Petroleum products – Determination and application of precision data in relation to methods of test” kifejezéseit alkalmazták, és a minimális értéket rögzítették, 0 felett 2R minimális különbséget véve figyelembe; a maximális és minimális érték rögzítésében a minimális különbség 4R (R = megismételhetõség). Ezen értékek ellenére, amelyek mûszaki okokból szükségesek, a tüzelõanyag gyártója azonban célozza meg a 0 értéket ott, ahol a meghatározott maximális érték 2R és a közepes értéknél maximum és minimum határértékre hivatkozás esetében. Legyen bár szükséges a kérdés tisztázása, vajon a tüzelõanyag megfelel a jellemzõk követelményeinek, az of ISO 4259 meghatározásait alkalmazzák. A tüzelõanyag tartalmazhat szokásosan használt oxidáció-gátlókat és fém-közömbösítõket a finomítói benzin stabilizálásához, de detergenseket / diszperzíveket és oldó olajokat nem adhatnak hozzá. Az I típusú vizsgálathoz használt tüzelõanyag tényleges kéntartalmát jelenteni kell.


10A Melléklet 1. GÁZNEMÛ VONATKOZTATÁSI TÜZELÕANYAGOK JELLEMZÕI 1.1. LPG vonatkoztatási tüzelõanyagok mûszaki adatai 1.1.1. Vizsgálati jármûveknek az 5.3.1.4. bekezdés A sorában megadott emissziós határértékeire megadott vonatkoztatási tüzelõanyagok mûszaki adatai – I típusú vizsgálat Paraméter Összetétel: C3-tartalom C4-tartalom < C3 , >C4 Olefinek Párolgási maradék Víz, 0°C Összes kéntartalom Hidrogénszulfid Rézszalag korróziója Illat Motor oktánszáma

Egység

A tüzelõanyag

B tüzelõanyag

Térfogat % Térfogat % Térfogat % Térfogat % mg/kg

30 ± 2 megfelelõ max. 2 max. 12 max. 50 mentes max. 50 nincs 1. osztály jellemzõ min. 89

85 ± 2 megfelelõ max. 2 max. 15 max. 50 mentes max. 50 nincs 1. osztály jellemzõ min. 89

mg/kg Jósági fok

Vizsgálati módszer ISO 7941

ISO 13757 szemrevételezés EN 24260 ISO 8819 ISO 6251 1/ EN 589 Annex B

1/ Ez a módszer nem pontosan határozza meg korróziós anyagok jelenlétét, ha a minta olyan korróziót gátló vagy más kémiai anyagokat tartalmaz, amelyek csökkentik a minta korrózióját a rézszalagon. Így ilyen összetevõk hozzáadása csak megtévesztés céljából a vizsgálati módszerhez tiltott.

1.1.2.

VIZSGÁLATI JÁRMÛHÖZ HASZNÁLT LPG VONATKOZÁSI TÜZELÕANYAG MÛSZAKI ADATAI AZ 1. MELLÉKLET 5.3.1.4. BEKEZDÉS TÁBLÁZATÁNAK B SORÁBAN MEGADOTT EMISSZIÓS HATÁRÉRTÉKEKHEZ

Paraméter Összetétel: C3-tartalom C4-tartalom < C3 , >C4 Olefinek Párolgási maradék Víz, 0 °C Összes kéntartalom Hidrogénszulfidok Rézszalag korróziója Illat Motor oktánszáma 1/

Egység

A tüzelõanyag

B tüzelõanyag

Térfogat % Térfogat % Térfogat % Térfogat % mg/kg

30 ± 2 helyes max. 2 max. 12 max. 50 mentes max. 10 nincs 1. osztály jellemzõ min. 89

85 ± 2 helyes max. 2 max. 15 max. 50 mentes max. 10 nincs 1. osztály jellemzõ min. 89

mg/kg Jósági fok

Vizsgálati módszer ISO 7941

ISO 13757 szemrevételezés EN 24260 ISO 8819 ISO 6251 1/ EN 589 Annex B

Ez a módszer nem pontosan határozza meg korróziós anyagok jelenlétét, ha a minta olyan korróziót gátló vagy más kémiai anyagokat tartalmaz, amelyek csökkentik a minta korrózióját a rézszalagon. Így ilyen összetevõk hozzáadása csak megtévesztés céljából a vizsgálati módszerhez tiltott.


1.2.

Az NG vonatkoztatási tüzelõanyag mûszaki adatai Jellemzõk Összetétel: Metán Jó mennyiség 1/ N2 Kéntartalom Wobbe Index (nettó)

Határérték min. max. G20 vonatkoztatási tüzelõanyag

Egység

Alap

mol % 100 99 mol % mol % mg/m3 2/ 3 MJ/m 3/ 48.2 47.2 G25 vonatkoztatási tüzelõanyag

Vizsgálati módszer

100 1 10 49.2

Összetétel: Metán mol % 86 84 88 Jó mennyiség 1/ mol % 1 N2 mol % 14 12 16 Kéntartalom mg/m3 2/ 10 Wobbe Index (nettó) MJ/m3 3/ 39.4 38.2 40.6 1/ Semleges gázok (N2-tõl különbözõ) + C2 +C2+ 2/ Meghatározásra kerülõ értékek 293.2 K (20 °C) és 101.3 kPa értékeknél 3/ Meghatározásra kerülõ értékek 273.2 K (0 °C) és 101.3 kPa értékeknél" Wobbe index = H gáz =

ISO 6974 ISO 6974 ISO 6974 ISO 6326-5

ISO 6974 ISO 6974 ISO 6974 ISO 6326-5

˜ levegõ ˜ gáz

3

ahol: Hgáz = az tüzelõanyag kalorikus értéke MJ/m –ban, 0 °C -n, ρlevegõ = a levegõ sûrûsége 0 °C-n, ρgáz = az tüzelõanyag sûrûsége 0 °C-n. A Wobbe Indexet bruttó vagy nettó aszerint, hogy a kalorikus értékhez bruttó vagy nettó kalorikus értéket használnak. –––––––––– 11. Melléklet FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKA (OBD) GÉPJÁRMÛVEKHEZ 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet a gépjármûvek emisszióját ellenõrzõ fedélzeti diagnosztikai rendszer mûködését írja le.

2

MEGHATÁROZÁSOK A jelen Melléklet céljára

2.1.

"OBD" az emisszió-ellenõrzés olyan fedélzeti diagnosztikai rendszerét jelenti, amely a számítógép memóriájában tárolt hibakódok alapján a valószínûleg hibás mûködésû területek azonosítására alkalmas.

2.2.

"jármûtípus" a motoros jármûvek olyan kategóriáját jelenti, amelyek lényegesen nem különböznek egymástól a motor és az OBD rendszer jellemzõinek tekintetében.

2.3.

"jármûcsalád" azokat a jármûveket jelenti, amelyeket a gyártó csoportba gyûjtött, és amelyektõl – kivitelezésük alapján –a kipufogási emisszió és az OBD rendszer hasonló jellemzõit várhatják. A család mindegyik jármûve feleljen meg a jelen Melléklet követelményeinek, amint azt a jelen Melléklet 2. Függeléke meghatározza.

2.4.

"emissziót ellenõrzõ rendszer" az elektronikus, a motor mûködését figyelõ ellenõrzõ mûszert és


a kipufogó vagy párologtató rendszerben az emisszióhoz kapcsolódó minden olyan elemet jelent, amely adatokat visz be vagy adatokat fogad ettõl az ellenõrzõ mûszertõl. 2.5.

"hibás mûködést jelzõ mûszer (MI)" látható vagy hallható jelzõmûszert jelent, amely világosan tájékoztatja a jármû vezetõjét bármilyen, az OBD rendszerhez csatlakoztatott, az emisszióval kapcsolatos elemnek vagy magának az OBD rendszernek a hibás mûködésérõl.

2.6.

"hibás mûködés" az emisszióval kapcsolatos elem vagy rendszer olyan hibáját jelenti, amely megnövelheti az emisszió 3.3.2. bekezdésben megállapított határértékeit, vagy ha az OBD rendszer nem képes teljesíteni e melléklet alapvetõ megfigyelési követelményeit.

2.7.

"másodlagos levegõ" az a levegõ, amelyet a kipufogó rendszerbe szivattyú vagy szívószelep segítségével vagy más módon azért vezetnek be, hogy segítse a CH és CO oxidációját a kipufogó gázáramban.

2.8.

"gyújtáskihagyás" az égés hiányát, kimaradását jelenti a szikragyújtású motor hengerében a szikra elmaradása, szegény tüzelõanyag-adagolás, kevés kompresszió vagy más ok miatt. Az OBD kifejezésmódjával, az összes gyújtásból (a gyártó nyilatkozata szerint) a gyújtáskihagyásnak azt a százalékát jelzi, amely a 3.3.2. bekezdésben leírt emissziós határértékek túllépéséhez, vagy – túlmelegedve a kipufogó-katalizátort vagy katalizátorokat – visszafordíthatatlan károsodásához vezethet.

2.9.

"I típusú vizsgálat" azt a menetciklust (Elsõ és Második Rész) jelenti, amit a 4. Melléklet 1. Függelékében részletezett emissziós jóváhagyásokhoz használnak.

2.10.

"menetciklus" a motor beindítása, olyan menet, ahol – ha van – a hibás mûködést érzékelni lehet, és a motor leállítása.

2.11.

"felmelegítési ciklus" olyan elegendõ üzemelést jelent, amely alatt a hûtés hõfoka a motor beindítása után legalább 22 K fokkal emelkedett, és minimum 343 K (70 °C) hõfokot ér el.

2.12.

"tüzelõanyag-behangolás" utal a visszacsatolás beállításaira az alap tüzelõanyag-programhoz. A rövidtávú tüzelõanyag behangolás utal a dinamikus vagy pillanatnyi beállításra. A hosszú távú tüzelõanyag-behangolás utal a tüzelõanyag hitelesítési program sokkal fokozatosabb beállítására, mint a rövidtávú behangolás beállításai. Ezek a hosszú távú beállítások egyenlítik ki a jármûnél a különbségeket és a fokozatos változásokat, amelyek az idõ során elõfordulnak.

2.13.

"számított terhelési érték" az "aktuális légáram osztva a csúcs légárammal" jelzésre, ahol a légáramlási csúcsot – ha kell – a magasság szerint helyesbítik. Ez a meghatározás dimenzió nélküli szám, amely nem motor-specifikus, és a technikus számára a motortérfogat kihasználási arányát jelzi (teljesen kinyitott torokkal ez 100 %). aktuális légáram légköri nyomás tengerszi nten CLV = × csúcs légáram tengerszi nten légnyomás "állandó emissziós hibamód" az, amikor a motorfigyelõ ellenõrzõ mûszer állandóan olyan beállításra kapcsol, amely nem igényel adatot a hibás elemtõl vagy rendszertõl, ha a hibás elem vagy rendszer a jármûbõl származó emisszió – 3.3.2. bekezdésben megadott – határértékeinek növekedését eredményezné.

2.14.

2.15.

"teljesítményt leadó egység" a motorral hajtott kimenetet jelenti a jármûre szerelt kiegészítõ berendezések táplálásához.

2.16.

"hozzáférés" minden emisszióhoz kapcsolódó OBD adat – beleértve minden, az ellenõrzéshez szükséges hibakódot, diagnózist, a jármû emisszióval kapcsolatos részek karbantartását vagy javítását – elérhetõségét jelenti a szabványos diagnosztikai csatlakozással sorba kapcsolt interface útján (a jelen Melléklet 1. Függelékének 6.5.3.5. bekezdése szerint).

2.17.

"nem korlátozott" azt jelenti, hogy:


2.17.1.

a hozzáférés nem függ olyan hozzáférési kódtól, amelyhez csak a gyártó juthat, vagy hasonló szerkezettõl,

2.17.2.

az elõállított adatok értékelését megengedõ hozzáférés minden különösebb szükségessége nélkül, hacsak magát ezt a jelkulcsot nem szabványosították.

2.18.

"Szabványosítás" azt jelenti, hogy minden adatközlõ információt – beleértve minden alkalmazott hibakódot – csak az ipari szabványok szerint állítanak elõ, amelyek – attól a ténytõl fogva, hogy alakjukat és megengedett szabad kiválasztásukat világosan meghatározták –az egységesítés legmagasabb szintjét nyújtják a gépjármûiparban, és amelyek használata kifejezetten megengedett ebben az Elõírásban.

3.

KÖVETELMÉNYEK ÉS VIZSGÁLATOK

3.1.

Minden jármûvet szereljenek fel OBD rendszerrel, amelyet úgy terveztek, szerkesztettek és szereltek fel a jármûre, hogy képes legyen azonosítani az elromlást vagy hibás mûködést a jármû teljes élete alatt. Ennek a célkitûzésnek a teljesítésében a jóváhagyó hatóság fogadja el, hogy az V típusú vizsgálatban a 3.3.1. bekezdésben megállapított tartóssági vizsgálati távolságot meghaladó távolságot megtett jármûvek OBD rendszerének teljesítõképességében némi romlás mutatkozhat úgy, hogy a 3.3.2. bekezdésben megadott határértékeket túlléphetik, mielõtt az OBD rendszer a hibát jelezné a jármû vezetõjének.

3.1.1.

A felülvizsgálatnál, a diagnózisnál, a jármû karbantartásánál vagy javításánál szükséges hozzáférés az OBD rendszerhez legyen "nem korlátozott" és szabványosított. Minden emisszióval kapcsolatos hibakód egyezzen meg a jelen melléklet 1. Függelékének 6.5.3.4. bekezdésével.

3.1.2.

Legfeljebb három hónappal az után, hogy a gyártó felhatalmazott vevõszolgálatokat vagy javítómûhelyeket ellátta javítási utasításokkal, a gyártó tegye hozzáférhetõvé ezeket az utasításokat (beleértve minden soron következõ módosítást és kiegészítést) észszerû és nem diszkriminatív ár ellenében és értesítse errõl a jóváhagyó hatóságot is. Ha nem tartják be ezeket a rendelkezéseket, a jóváhagyó hatóság biztosítsa, hogy a javítási utasítás rendelkezésre álljon a típusjóváhagyáshoz és az üzemelõ jármûvek ellenõrzéséhez a megállapított eljárás szerint.

3.2.

Az OBD rendszert úgy tervezzék, szerkesszék és szereljék fel a jármûre, hogy megfeleljen a jelen Melléklet követelményeinek a szokásos használat feltételei között.

3.2.1.

Az OBD rendszer idõleges üzemképtelensége

3.2.1.1.

A gyártó mûködésképtelenné teheti az OBD rendszert, ha annak ellenõrzõ képességét az alacsony tüzelõanyagszint befolyásolja. Mûködésképtelenség ne forduljon elõ akkor, ha a tüzelõanyagszint a tüzelõanyag-tartály névleges ûrtartalmának 20 százaléka felett van.

3.2.1.2.

A gyártó mûködésképtelenné teheti az OBD rendszert, ha a motor indításánál a környezeti hõmérséklet 266 K (–7 °C) alatt van vagy a tengerszint felett 2500 méternél nagyobb magasságban feltéve, hogy a gyártó olyan adatokat és/vagy mûszaki értékelést szolgálat, amely megfelelõen bizonyítja, hogy az ellenõrzés megbízhatatlan, amikor ilyen feltételek vannak. A gyártó kérheti az OBD rendszer mûködésképtelenségét a motor indításánál más környezeti hõmérséklet esetén is, ha olyan adatokkal és/vagy mûszaki értékeléssel bizonyítja a hatóságnak, hogy rossz diagnózis fordulhat elõ ilyen körülmények között. Nem szükséges, hogy a hibajelzõ (MI) kigyulladjon, ha az OBD küszöböt túllépik a regenerálás alatt feltéve, hogy nincs meghibásodás.

3.2.1.3.

Olyan jármûveknél, amelyeket úgy terveztek, hogy teljesítményt leadó egységet szerelhetnek fel, az érintett ellenõrzõ rendszer mûködésképtelensége csak akkor következhet be, ha a teljesítményt leadó egység mûködik.

jelkulcs


3.2.2.

A motor gyújtáskihagyása a szikragyújtású motorral szerelt jármûben

3.2.2.1.

A gyártó elfogadhat nagyobb gyújtáskihagyási százalékot hibás mûködési kritériumként, mint amilyeneket a hatóságnak bejelentett, olyan különleges motorfordulatnál és terhelési körülmények között, ahol bizonyítani tudja a hatóságnak, hogy a kisebb gyújtáskihagyási százalék érzékelése megbízhatatlan.

3.2.2.2.

Az a gyártó, aki bizonyítani tudja a hatóságnak, hogy a gyújtáskihagyási százalék magasabb szintû érzékelése még mindig nem valósítható meg, vagy a gyújtáskihagyás nem különböztethetõ meg más jelenségtõl (pl., rossz útfelület, sebességváltás, a motor indítása után, stb.), mûködésképtelenné teheti az ellenõrzõ rendszert, ha ilyen körülmény létezik.

3.3.

A vizsgálat leírása

3.3.1.

A vizsgálatot – a jelen Melléklet 1. Függelékének vizsgálati eljárását használva – azon a jármûvön végezzék el, amelyet a 9. Mellékletben megadott V típusú tartóssági vizsgálatban használtak. A vizsgálatokat az V típusú tartóssági vizsgálat végeredménye alapján végezzék el. Ha nem végeznek V típusú tartóssági vizsgálatot, vagy a gyártó kérésére, egy megfelelõen avult és a típust képviselõ jármûvet használjanak ezekhez az OBD bizonyító vizsgálatokhoz.

3.3.2.

Az OBD rendszer jelezze az emisszióval kapcsolatos valamely szerkezeti elem vagy rendszer hibáját, ha ez a hiba az emisszióban az alább megadott értékhatárok növekedését eredményezi: Jármû

Referencia tömeg (RW) (kg)

CO tömeg, L1 (g/km)

CH tömeg, L2 (g/km)

NOx tömeg, L3 (g/km)

PM tömeg, L4 (g/km)

Kategória Osztály Benzin Diesel Benzin Diesel Benzin Diesel Diesel (1) M (2) Mind 3.2 3.2 0.4 0.4 0.6 1.2 0.18 N1(3) I RW < 1.305 3.2 3.2 0.4 0.4 0.6 1.2 0.18 II 1.305
3.3.3.

Szikragyújtású motorral szerelt jármûvek megfigyelésre vonatkozó követelmények Teljesítve a 3.3.2. bekezdés követelményeit, az OBD rendszer legalább figyelje a következõket:

3.3.3.1.

csökkenés a katalizátoros átalakító hatásosságában csak a CH emisszióra figyelemmel. A gyártó megfigyelheti csak az elsõ katalizátort, vagy együtt a következõ katalizátorral (katalizátorokkal) az áramlási irányban. Valamennyi ellenõrzött katalizátor akkor hibás mûködésû, ha a 3.3.2. bekezdés táblázatában közölt CH küszöbértéket az emisszió meghaladja.

3.3.3.2.

gyújtáskihagyás a motor alábbi üzemi tartományaiban: (a) 4500 min-1 legnagyobb fordulatszám vagy az I típusú vizsgálati ciklus alatt elõforduló legnagyobb fordulatszámnál 1000 min-1 fordulattal nagyobb fordulatszám alatt fordul elõ, bármelyik kisebb, (b) a pozitív nyomaték-görbe (azaz a motor terhelése semleges állású erõátvitellel) (c) az a vonal, amely a motor következõ üzemi pontjaihoz csatlakozik: a pozitív nyomatékvonal 3000 min-1 fordulatszámnál és a pont a fenti (a) szakaszban meghatározott legnagyobb fordulatszámvonalon, ahol a motor szívócsövében levõ 13,33 kPa vákuumnál ez alacsonyabb, mint a pozitív nyomatékvonalon.

3.3.3.3.

oxigén-érzékelõ elromlását,

3.3.3.4.

ha aktív a kiválasztott tüzelõanyaggal, más emissziót ellenõrzõ rendszer-elemeket vagy rendszereket, vagy az emisszióval kapcsolatos erõátviteli elemeket vagy rendszereket, amelyeket számítógéphez csatlakoztattak, és amelyek hibája a 3.3.2. bekezdésben megállapított


határértékek növekedését okozhatják a kipufogási emisszióban. 3.3.3.5.

bármi más, emisszióval kapcsolatos olyan, számítógéphez kötött elektromos meghajtású elemet, beleértve a menedzselést ellátó érzékelõket is, figyeljen az áramkör szakadása szempontjából,

3.3.3.6.

az elektronikus párolgási emisszió tisztító ellenõrzõ részt legalább az áramkör szakadása szempontjából figyelje.

3.3.4.

Megfigyelésre vonatkozó követelmények kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvekhez Teljesítve a 3.3.2. bekezdés követelményeit, az OBD rendszer legalább figyelje:

3.3.4.1.

A katalizátor hatásosságának csökkenését, ha ilyen van a jármûvön.

3.3.4.2.

A részecske csapdák mûködõképességét és sértetlenségét, ha ilyen van a jármûvön.

3.3.4.3.

A tüzelõanyag-befecskendezõ rendszerben a tüzelõanyag-mennyiséget és a befecskendezési idõ beállítását mûködtetõ elektronikus szerkezeteket az áramkör szakadása és az összes mûködési hiba szempontjából.

3.3.4.4.

Más emissziót ellenõrzõ rendszerelemek vagy rendszerek, vagy az erõátviteli rendszer emisszióval kapcsolatos elektromos elemei vagy rendszerei, amelyeket számítógéphez csatlakoztatnak, és amelyek hibája a kipufogási emisszió a 3.3.2. bekezdésben megállapított határértékeinek túllépését eredményezheti. Ilyen rendszerre vagy elemre példák azok, amelyek figyelik és szabályozzák a levegõ tömegáramot, a levegõ térfogatáramát (és hõmérsékletet), a turbónyomást és a szívócsõnyomást (és megfelelõ érzékelõk, amelyek képessé teszik ezeket feladatuk elvégzésére).

3.3.4.5.

Kivéve, ha másként nem felügyelik, minden számítógéphez kapcsolt, emisszióval kapcsolatos elektromos erõátviteli elemet legalább az áramkör szakadása szempontjából figyeljenek.

3.3.5.

A gyártó bizonyíthatja a jóváhagyó hatóságnak, hogy nem szükséges figyelni bizonyos elemeket vagy rendszereket, ha teljes elromlásuk vagy eltávolításuk esetén a 3.3.2. bekezdésben megállapított emissziós határértékeket nem lépik túl.

3.4.

Minden motorindításnál indítsák el a diagnosztikai ellenõrzések sorozatát, és legalább egy teljes sorozatot fejezzenek be feltéve, hogy megfelelõ vizsgálati feltételek vannak. A vizsgálati feltételeket úgy válasszák ki, hogy a szokásos vezetés közben az I típusú vizsgálat feltételei mind megvalósuljanak.

3.5.

A hibás mûködést jelzõ mûszer (MI) aktiválása

3.5.1.

Az OBD rendszer tartalmazzon hibás mûködést jelzõ mûszert, amelyet a vezetõ azonnal észlelhet. Az MI-t ne használják más célra, kivéve a vészindítás vagy a jármû kényszerû hazatérésének jelzését a vezetõnek. Az MI legyen látható minden indokolt világításban. Ha bekapcsolták, az ISO 2575 szabványnak1/ megfelelõ jelképet jelenítsen meg. A jármûvet csak egy általános célú, emisszióval kapcsolatos feladatokat végzõ MI berendezéssel lássák el. Külön, meghatározott célú visszajelzõt (pl. a fékrendszer, biztonsági öv bekapcsolása, olajnyomás, stb.) engedjenek meg. A piros szín használata az MI esetében tilos.

3.5.2.

Olyan stratégiákhoz, amelyekhez kettõnél több elõkondicionálási ciklus szükséges az MI aktiválásához, a gyártó olyan adatokat és/vagy mûszaki értékelést biztosítson, amely megfelelõen bizonyítja, hogy a figyelõrendszer egyformán hatásos és helyes idõben érzékeli az elem rongálódását. Az MI mûködésbe lépéséhez átlagban több mint 10 menetciklust igénylõ stratégiákat ne fogadjanak el. Az MI mindig lépjen mûködésbe, ha a motor vezérlése "állandó emissziós hiba" üzemmódba lép, ha a 3.3.2. bekezdésben megadott emissziós határértékeket

1/

International Standard ISO 2575-1982 (E), "Közúti jármûvek: Jelképek a mûködés- és állapotjelzõkhöz", Symbol Number 4.36. (4.36 Jelképszám)


túllépik, vagy ha az OBD rendszer nem képes teljesíteni e Melléklet 3.3.3. vagy 3.3.3. bekezdésének követelményeit. Az MI mindig mûködjön külön figyelmeztetõ módban – pl. villogó fény – akkor, amikor a katalizátor – gyártó által meghatározott – valószínû károsodását okozó gyújtáskihagyás fordul elõ. Az MI akkor is mûködjön, ha a jármû gyújtása bekapcsolt helyzetben van a motor indítása vagy forgatása elõtt és kapcsoljon ki a motor beindítása után, ha hibás mûködést elõzõleg nem érzékelt. 3.6.

Az OBD rendszer jegyezze fel azokat a kódokat, amelyek jelzik az emissziót ellenõrzõ rendszer állapotát. Külön állapotkódot használjanak a helyesen mûködõ emisszió ellenõrzõ rendszerek azonosítására, és azokhoz az emissziót ellenõrzõ rendszerekhez, amelyeknek további jármûüzemeltetésre van szükség a teljes értékeléshez. Ha az MI mûködésbe lép rongálódás vagy hibás mûködés vagy a állandó hibás emissziós üzemmód miatt, azokat a hibakódokat tárolni kell, amelyek a hiba típusát azonosítják. A hibakódot a jelen Melléklet 3.3.3.5. és 3.3.4.5. bekezdésében hivatkozott esetben is tárolni kell.

3.6.1.

Az MI mûködésbe lépésétõl kezdve a jármûvel befutott távolság minden pillanatban hozzáférhetõ legyen a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján keresztül.2/

3.6.2.

Szikragyújtású motorral szerelt jármûvek esetén a gyújtáskihagyás hengereit nem szükséges egyenként azonosítani, ha az egy és több henger gyújtáshiba-kódját külön tárolják.

3.7.

Az MI kikapcsolása

3.7.1.

Ha nincs olyan szintû gyújtáskihagyás, ami valószínûleg a katalizátor károsodását okozza (amint azt a gyártó meghatározta), az MI átkapcsolhat abba az üzemmódba, amelyben a gyújtáskihagyást felfedezték, ha nincs többé gyújtáskihagyás, vagy ha a motor – a sebesség- és terhelési feltételek megváltoztatása után – úgy mûködik, hogy a gyújtáskimaradás szintje nem károsítja a katalizátort, és ezután a következõ vezetési ciklusok során kapcsoljon vissza a szokásos üzemmódba. Ha az MI visszakapcsol az elõzõ üzemmódba, akkor a hibakódok és a tárolt "lefagyott keretegységek" törölhetõk.

3.7.2.

Minden más hibás mûködésnél az MI kikapcsolhat három olyan egymást követõ menetciklus után, amely alatt a bekapcsolásért felelõs figyelõrendszer megszünteti a hibás mûködés észlelését, és ha elõzõleg nem azonosított más hibás mûködést, amely függetlenül bekapcsolhatná az MI mûködését.

3.8.

A hibakód törlése

3.8.1.

Az OBD rendszer törölheti a hibakódot, a befutott távolságot és a "lefagyott keretegység" információt, ha ugyanazt a hibát legalább 40 motor-felmelegedési ciklusban nem észlelte.

3.9.

Két-tüzelõanyagos gáz-jármûvek Általában két tüzelõanyagos gáz-jármûveknél mindegyik tüzelõanyag-típushoz (benzin és NG/LPG) minden OBD követelmény úgy, mint az egy-tüzelõanyagos jármûhöz, alkalmazható. A következõ két lehetõség a 3.9.1. vagy 3.9.2. bekezdésekben, vagy ezek bármilyen összetételét alkalmazzák.

3.9.1.

Egy OBD rendszer két tüzelõanyag-típushoz

3.9.1.1.

A következõ eljárásokat alkalmazzák mindegyik diagnosztikához egyetlen OBD rendszerben a benzines üzemben és NG/LPG üzemben vagy az éppen használatban levõ tüzelõanyagtól függetlenül vagy a tüzelõanyag-típustól függõen:

2/

Ezt a követelményt csak a motorvezérléshez elektronikus sebesség inputtal rendelkezõ jármûvekre alkalmazzák feltéve, hogy az ISO szabványt már véglegesítették a bevezetési idõnek megfelelõ technológia alkalmazásával. Minden forgalomba helyezett jármûre 2005. január 1-tõl alkalmazzák.


(a) (b) (c) (d)

hibajelzõ (MI) aktiválása (lásd e melléklet 3.5. bekezdését); hibakód tárolása (lásd e melléklet 3.6. bekezdését); MI kioltása (lásd e melléklet 3.7. bekezdését); hibakód törlése (lásd e melléklet 3.8. bekezdését).

Alkatrészeknél vagy rendszereknél, amelyeket megfigyelnek, vagy külön diagnosztikát, vagy közös diagnosztikát alkalmazhatnak mindegyik tüzelõanyag-típushoz. 3.9.1.2.

Az OBD rendszer jelen lehet vagy egy, vagy két számítógépben.

3.9.2.

Két külön OBD rendszer, egy mindegyik tüzelõanyag-típushoz.

3.9.2.1.

A következõ eljárásokat alkalmazzák egymástól függetlenül, amikor a jármû benzinnel vagy NG/LPG-vel üzemel: (a) hibajelzõ (MI) aktiválása (lásd e melléklet 3.5. bekezdését); (b)– hibakód tárolása (lásd e melléklet 3.6. bekezdését); (c) MI kioltása (lásd e melléklet 3.7. bekezdését); (d) hibakód törlése (lásd e melléklet 3.8. bekezdését).

3.9.2.2.

A külön OBD rendszerek jelen lehetnek vagy egy, vagy több számítógépben.

3.9.3.

Különleges követelmények a diagnosztikai jelek átvitelét tekintve két tüzelõanyagos gázjármûveknél

3.9.3.1.

Diagnosztikai megfigyelõ mûszer kérésére a diagnosztikai jeleket vigyék át egy vagy több forráscímre. A forráscímek használatát az ISO DIS 15031-5 "Közúti jármûvek – üzenetváltás jármûvek és emissziókhoz kapcsolódó diagnosztikák külsõ vizsgáló berendezései között – 5. Rész. Emissziókhoz kapcsolódó diagnosztikai szolgáltatások, 2001. november 1." (Road vehicles – communication between vehicles and external test equipment for emissions-related diagnostics - Part 5. Emissions-related diagnostic services", dated 1 November 2001.).

3.9.3.2.

Tüzelõanyagra vonatkozó információkat megvalósíthat: (a) forráscímek használata és/vagy (b) tüzelõanyag választó kapcsolója és/vagy (c) tüzelõanyag-specifikus hibakódok.

3.9.4.

Az állapotkódot tekintve (amint e melléklet 3.6. bekezdésében leírják) használják a következõ két lehetõség közül az egyiket, ha a diagnosztikákat jelentõ készenlét egy vagy több tüzelõanyag-típusra specifikus: (a) (b)

az állapotkód tüzelõanyag-specifikus, azaz két állapotkódot használnak, egyet mindegyik tüzelõanyagra, az állapotkód jelezze a teljesen kiértékelt vezérlõ rendszereket mindkét tüzelõanyagtípusra (benzin és NG/LPG), amikor teljesen kiértékeli a vezérlõ rendszereket a tüzelõanyag-típusok egyikére. Ha a diagnosztikákat jelentõ készenlét egyike sem tüzelõanyag-specifikus, akkor csak egy állapotkódot kell támogatni.

4.

FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI KÖVETELMÉNYEK

RENDSZEREK

JÓVÁHAGYÁSÁRA

VONATKOZÓ

4.1.

A gyártó kérheti a jóváhagyást olyan OBD rendszerre, amelynek egy vagy több olyan hibája van, ami miatt nem képes a jelen Melléklet követelményeinek megfelelni.

4.2.

A hatóság – a kérelmet elbírálva – határozza meg, vajon a jelen Melléklet követelményeinek való megfelelõség megvalósítható-e, vagy a kérelem ésszerûtlen.


A hatóság mérlegelje –többek között – a gyártó információit a mûszaki megvalósíthatóság, az alkalmazás bevezetésének idõpontja, a gyártási ciklusok –a motorok és jármûvek idõszakokra esõ bevezetését és visszavonását is ideértve – szempontjából, valamint a számítógépek korszerûsítését olyan vonatkozásban, hogy az OBD rendszer képes lesz kielégíteni a jelen Elõírás követelményeit, ha a gyártó meggyõzõ erõfeszítéseket tesz a jelen Elõírás követelményeinek teljesítése érdekében. 4.2.1.

A hatóság ne fogadjon el olyan hiányos kérelmet, amely a szükséges megfigyelést teljesen nélkülözi.

4.2.2.

A hatóság ne fogadjon el olyan hiányos kérelmet, amely a 3.3.2. bekezdésben leírt OBD küszöbértékeket nem veszi figyelembe.

4.3.

A hatóság a szikragyújtású motoroknál a jelen Melléklet 3.3.1., 3.3.2. és 3.3.3. bekezdések alapján, míg a kompressziós gyújtású motoroknál a 3.3.4.1., 3.3.4.2. és 3.3.4.3. bekezdések alapján vizsgálja a hiányosságokat.

4.4.

A típusjóváhagyás elõtt vagy idején ne jelentsen hibát a 6.5. bekezdés követelményeinek tekintetében, kivéve a jelen melléklet 1. függelékének 6.5.3.4. bekezdést.

4.5.

Hiány-periódus

4.5.1.

Továbbengedhetik a hiányosságot a jármûtípus típusjóváhagyásának idõpontja után két évig feltéve, hogy megfelelõen bizonyították, hogy a lényeges hardware-módosítások és további idõ lenne szükséges a két éven túl a kezdés és befejezés között a hiányosság megszüntetésére. Ilyen esetben a hiányosság létét három évet nem meghaladó idõtartamra megengedhetik.

4.5.2.

A gyártó kérheti, hogy a közigazgatás engedje a hiányosságot visszamenõleg, ha olyan hiányosságot fedez fel az eredeti típusjóváhagyás után. Ebben az esetben a hiányosság a közigazgatás értesítése után két éves idõtartamra továbbra is megengedhetõ feltéve, hogy megfelelõen bizonyították, hogy a lényeges hardware-módosítások és további idõ lenne szükséges a két éven túl a kezdés és befejezés között a hiányosság megszüntetésére. Ilyen esetben a hiányosság létét három évet nem meghaladó idõtartamra megengedhetik.

4.6.

A hatóság döntésérõl értesítse az 1958. évi Egyezményben részes és ezt az Elõírást alkalmazó Szerzõdõ Feleket.

5.

HOZZÁFÉRÉS AZ OBD INFORMÁCIÓKHOZ

5.1.

Típusjóváhagyás vagy típusjóváhagyás módosítása iránti kérelemhez mellékeljék az OBD rendszerre vonatkozó megfelelõ információt. Ez az információ a csere vagy helyettesítõ alkatrészek gyártójának tegye lehetõvé, hogy az általa gyártott alkatrészek megfeleljenek a jármû OBD rendszerének figyelemmel a hibamentes mûködésre, amely biztosítja a jármû használóját hibás mûködés ellen. Hasonlóan, ilyen megfelelõ információ tegye lehetõvé a diagnosztikai szerszámok és vizsgáló berendezések gyártójának, hogy olyan szerszámokat és berendezéseket készítsen, amelyek biztosítják a jármû-emisszió ellenõrzõ rendszerének hatékony és pontos diagnosztikáját.

5.2.

Kérésre, a közigazgatás megkülönböztetés nélkül készítesse el az OBD rendszer megfelelõ információit tartalmazó 2. Melléklet 1. Függelékét minden érdekelt alkatrész, diagnosztikai szerszám vagy vizsgáló berendezés gyártójának.

5.2.1.

Ha a közigazgatás kérést kap bármely érdekelt alkatrész, diagnosztikai szerszám vagy vizsgáló berendezés gyártójától egy olyan jármû OBD rendszerére vonatkozó információ tekintetében, amelyet az Elõírás elõzõ változata szerint hagytak jóvá –

a közigazgatás 30 napon belül kérje a szóban forgó jármû gyártóját, hogy bocsássa


– –

rendelkezésre az 1. Melléklet 4.2.11.2.7.6. bekezdésében elõírt információt. A 4.2.11.2.7.6. bekezdés második szakasza nem alkalmazható. a gyártó terjessze be ezt az információt a közigazgatásnak a kéréstõl számított két hónapon belül; a közigazgatás adja át ezt az információt a Szerzõdõ Felek közigazgatásának és az a közigazgatás, amelyik az eredeti jóváhagyást kiadta csatolja ezt az információt a jármûtípus jóváhagyási információjának 1. Mellékletéhez.

Ez a követelmény nem érvénytelenít semmilyen, a 83. számú Elõírás szerint elõzõleg megadott jóváhagyást, sem nem akadályozza az ilyen jóváhagyás kiterjesztését annak az Elõírásnak a hatálya szerint, amely alapján ezeket eredetileg kiadták. 5.2.2.

Információt csak olyan csere- vagy szervizalkatrészekre kérhetnek, amelyek az ENSZ-EGB típusjóváhagyásának tárgyai, vagy olyan alkatrészekre, amelyek olyan rendszer részét képezik, amely tárgya az ENSZ-EGB típusjóváhagyásának.

5.2.3.

Az információ iránti kérelemnek azonosítania kell annak a jármû-modellnek a pontos jellemzõit, amelyhez az információ szükséges. Meg kell erõsíteni, hogy az információ szükséges a csere- és helyettesítõ alkatrész vagy elem, vagy diagnosztikai szerszám vagy vizsgáló berendezés fejlesztéshez. –––––––––––– 11. Melléklet – 1. Függelék FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKAI (OBD) RENDSZER MÛKÖDÉSI SZEMPONTJAI

1

BEVEZETÉS Ez a Függelék a 11. Melléklet 5. bekezdése szerint írja le a vizsgálati eljárást. Az eljárás módszert ír le a jármûvön elhelyezett fedélzeti diagnosztikai (OBD) rendszer mûködésének hiba-szimulációval történõ ellenõrzésére a motor vezérlésében vagy emissziót ellenõrzõ rendszerében. Eljárást ad az OBD rendszer tartósságának meghatározásához is. A gyártó tegye hozzáférhetõvé azokat a hibás elemeket és/vagy elektromos szerkezeteket, amelyek a hibák szimulálásához felhasználhatók. Akkor, amikor az I típusú vizsgálati ciklusban mérik a hibás elemeket vagy szerkezeteket, ezek a jármû emissziójában nem növelhetik a 3.3.2. bekezdésben elõírt határértékeket többel, mint 20 százalék. Ha hibás elemmel vagy szerkezettel felszerelt jármûvet vizsgálnak, az OBD rendszert csak akkor hagyják jóvá, ha az MI mûködébe lép. Az OBD rendszert akkor is jóváhagyják, ha az MI jelzõlámpa mûködésbe lép az OBD küszöbértéke alatt.

2.

VIZSGÁLAT LEÍRÁSA

2.1.

Az OBD rendszer vizsgálata a következõ lépésekbõl áll:

2.1.1.

a motor-menedzselés elemének vagy az emissziót ellenõrzõ rendszer hibás mûködésének szimulációja,

2.1.2.

a jármû elõkondicionálása szimulált hibás mûködéssel a 6.2.1. vagy a 6.2.2. bekezdésben meghatározott elõkondicionálása alatt,

2.1.3.

a jármû vezetése szimulált hibás mûködéssel az I típusú vizsgálati ciklusban és a jármû emissziójának mérése,

2.1.4.

annak megállapítása, vajon az OBD rendszer válaszol-e a szimulált hibás mûködésre és jelzi-e megfelelõ módon a hibás mûködést a jármû vezetõjének,

2.2.

Vagylagosan, a gyártó kérésére, egy vagy több elem hibás mûködését elektronikusan is szimulálhatják az alábbi 6. bekezdés követelményei szerint,


2.3.

A gyártó kérheti, hogy a megfigyelés az I típusú vizsgálati cikluson kívül történjen, ha bizonyítani tudja a hatóságnak, hogy az I típusú vizsgálat alatt fellépõ feltételek korlátozó figyelési feltételeket jelentenének a már üzemelõ jármû megfigyelésével összehasonlítva.

3.

VIZSGÁLATI JÁRMÛ ÉS TÜZELÕANYAG

3.1.

Jármû A vizsgálati jármû feleljen meg a 4. Melléklet 3.1. bekezdés követelményeinek.

3.2.

Tüzelõanyag A 10. Mellékletben benzinre és gázolajra leírt és az LPG-re és NG-re leírt megfelelõ tüzelõanyagot kell használni a vizsgálathoz. Mindegyik hibamódnál a tüzelõanyag típusa, amely vizsgálatra kerül, (leírva a jelen Függelék 6.3. bekezdésében) a hatóság választhatja ki a 10a Mellékletben leírt vonatkoztatási tüzelõanyagokból egy tüzelõanyagos gáz-jármû esetében és a 10. vagy 10a Mellékletben leírt vonatkoztatási tüzelõanyagokból két tüzelõanyagos gáz-jármû esetében. A kiválasztott tüzelõanyag-típust ne változtassák meg a vizsgálati fázisok alatt (leírva e Függelék 2.1. – 2.3. bekezdéseiben). LPG vagy NG tüzelõanyag használata esetében megengedett, hogy a motort benzinnel indítsák és átkapcsoljanak LPG-re vagy NG-re az után az elõre meghatározott idõtartam után, amelyet automatikusan szabályoznak és nem a vezetõ szabályoz.

4.

VIZSGÁLATI HÕMÉRSÉKLET ÉS NYOMÁS

4.1.

A vizsgálati hõmérséklet és nyomás feleljen meg a 4. Mellékletben leírt I típusú vizsgálat követelményeinek.

5.


5.1.

Görgõs teljesítménymérõ próbapad A próbapad feleljen meg a 4. Melléklet követelményeinek.

6.

OBD VIZSGÁLAT ELJÁRÁSA

6.1.

A görgõs próbapadon végrehajtott üzemi ciklus feleljen meg a 4. Melléklet követelményeinek.

6.2.

A jármû elõkondicionálása

6.2.1.

A motor típusától függõen és a 6.3. bekezdésben említett egyik hibaállapot elõidézése után a jármûvet elõkondicionálják legalább két, egymást követõ I típusú vizsgálati ciklust végezve (Elsõ Rész és Második Rész). A kompressziós gyújtású motorral szerelt jármûvek még kétszer, a Második Rész ciklusa szerint elõkondicionálhatók.

6.2.2.

A gyártó kérésére más elõkondicionáló eljárást is alkalmazhatnak.

6.3.

Hibaállapotok, amelyeket vizsgálni kell.

6.3.1.


6.3.1.1.

A katalizátor kicserélése sérült vagy hibás katalizátorra vagy e hiba elektronikus szimulálása.

6.3.1.2.

A motor gyújtáskihagyásának elõidézése a 11. Melléklet 3.3.3.2. bekezdésben megadott gyújtáskihagyás megfigyelésére vonatkozó feltételek szerint.

6.3.1.3.

Az oxigén-érzékelõ kicserélése rongált vagy hibás oxigén-érzékelõvel vagy e hiba elektronikus szimulálása.

6.3.1.4.

Meghajtást felügyelõ számítógéphez kapcsolt (ha aktív a választott tüzelõanyag-típusra) bármely más emisszióval kapcsolatos elem elektromos lekapcsolása."

6.3.1.5.

Elektronikus párolgás-tisztító ellenõrzõ szerkezet (ha felszerelték, és ha aktív a választott tüzelõanyag-típusra) elektromos lekapcsolása. Ehhez a hibaállapothoz az I típusú vizsgálatot


nem kell elvégezni." 6.3.2.


6.3.2.1.

Katalizátor – ha van – kicserélése sérült vagy hibás katalizátorra vagy e hiba elektronikus szimulálása.

6.3.2.2.

A részecske-csapda – ha van – teljes eltávolítása, vagy ha az érzékelõ a csapda szerves része, hibás csapda felszerelése.

6.3.2.3.

A tüzelõanyag-rendszer valamelyik elektronikus tüzelõanyag-mennyiséget szabályozó mûködtetõ szerkezetének elektromos lekapcsolása.

6.3.2.4.

Az erõátvitelt felügyelõ számítógéphez kapcsolt bármely más emisszióval kapcsolatos elem elektromos lekapcsolása.

6.3.2.5.

A 6.3.2.3. és a 6.3.2.4. bekezdések követelményeinek megfelelve és a jóváhagyó hatóság beleegyezésével a gyártó tegye meg a megfelelõ intézkedéseket annak bizonyítására, hogy az OBD rendszer jelezni fogja a hibát, ha lekapcsolódás fordul elõ.

6.4.

OBD rendszer vizsgálata

6.4.1.


6.4.1.1.

A 6.2. bekezdés szerint elvégzett elõkondicionálás után a jármûvet egy I típusú menetcikluson vezessék végig (Elsõ Rész és Második Rész). Az MI kezdjen mûködni ennek a vizsgálatnak a vége elõtt a jelen Függelék 6.4.1.2. – 6.4.1.5. bekezdéseiben megadott körülmények bármelyikénél. A mûszaki szolgálat ezeket a körülményeket a 6.4.1.6. bekezdés szerint helyettesítheti más körülményekkel. A típusvizsgálat céljaira szimulált hibák összes száma azonban ne haladja meg a négyet.

és

idõzítést

Két tüzelõanyagos gáz-jármû vizsgálata esetén mindkét tüzelõanyag-típust használják maximum négy (4) szimulált hibán belül a jóváhagyó hatóság választása szerint. 6.4.1.2.

Katalizátor cseréje sérült vagy hibás katalizátorral vagy ilyen hiba elektronikus szimulálása, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított CH határérték túllépését eredményezi.

6.4.1.3.

Elõidézett gyújtáskihagyási állapot a 11. Melléklet 3.3.3.2. bekezdésében megadott gyújtáskihagyás megfigyelésére vonatkozó feltételek szerint, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi.

6.4.1.4.

Oxigén-érzékelõ cseréje rongált vagy hibás oxigén-érzékelõvel vagy ilyen hiba elektronikus szimulálásával, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi.

6.4.1.5.

Elektronikus párolgás-tisztító ellenõrzõ szerkezet (ha felszerelték, és ha aktív a választott tüzelõanyag-típusra) elektromos lekapcsolása.

6.4.1.6.

Az erõátvitelt felügyelõ számítógéphez kapcsolt bármely más emisszióval kapcsolatos elem elektromos lekapcsolása, amely az emisszióban e. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi (ha aktív a választott tüzelõanyag-típusra)."

6.4.2.


6.4.2.1.

A 6.2. bekezdés szerint elvégzett elõkondicionálás után a jármûvel elvégeznek egy I típusú vizsgálatot (Elsõ Rész és Második Rész). Az MI kezdjen el mûködni ennek a vizsgálatnak a vége elõtt a 6.4.1.2. – 6.4.1.5. bekezdésekben megadott körülmények bármelyikénél. A mûszaki szolgálat ezeket a körülményeket a 6.4.1.6. bekezdés szerint helyettesítheti más körülményekkel. A típusvizsgálat céljaira szimulált hibák


összes száma azonban ne haladja meg a négyet. 6.4.2.2.

Ahol felszerelték, katalizátor cseréje sérült vagy hibás katalizátorral vagy ilyen hiba elektronikus szimulálásával, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított CH határérték túllépését eredményezi.

6.4.2.3.

A részecske-csapda – ha van – teljes eltávolítása, vagy ha az érzékelõ a csapda szerves rész, hibás csapda beépítése, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi.

6.4.2.4.

Utalva e Függelék 6.3.2.5. bekezdésére, a tüzelõanyag-rendszer valamely elektronikus tüzelõanyag-mennyiség- és idõzítés-szabályozó mûködtetõ szerkezetének elektromos lekapcsolása, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi.

6.4.2.5.

Utalva e Függelék 6.3.2.5. bekezdésére, az erõátvitelt felügyelõ számítógéphez kapcsolt bármely más emisszióval kapcsolatos elem elektromos lekapcsolása, amely az emisszióban a 11. Melléklet 3.3.2. bekezdésében megállapított bármely határérték túllépését eredményezi.

6.5.

Diagnosztikai jelek

6.5.1.

Ahogy bármelyik elem vagy rendszer elsõ hibás mûködését megállapítják, ennek az idõnek ennek az idõpontnak megfelelõ "lefagyott keretegység"∗ motorállapotot tárolják a számítógép memóriájában. Ha újabb hibás mûködés fordulna elõ a tüzelõanyag-rendszerben vagy a gyújtáskihagyásban, minden elõzõleg tárolt "lefagyott keretegység" állapotot cseréljék ki a tüzelõanyag-rendszer vagy gyújtáskihagyás állapotával (bármelyik fordult elõ elõször). A tárolt motorállapotok tartalmazzák – de nem korlátozva a számított terhelési értékre – a motor fordulatszámát, a tüzelõanyag egyensúlyi értékét (ha rendelkezésre áll), a tüzelõanyag nyomását (ha rendelkezésre áll), a jármû sebességét (ha rendelkezésre áll), a hûtõfolyadék hõmérsékletét, a szívócsõ nyomását (ha rendelkezésre áll), a zárt- vagy nyitott hurkú mûveletet (ha rendelkezésre áll) és a hibakódot, amely a tárolt adatot létrehozta. A gyártó kiválaszthatja azt a legmegfelelõbb állapot-készletet, amely könnyíti a javítást a lefagyott keretegység tárolónál. Csak egy adatkeret szükséges. A gyártó választhat a tároláshoz további "keret egységeket" feltéve, hogy legalább a szükséges keret-adatokat a 6.5.3.2. és 6.5.3.3. bekezdés jellemzõinek megfelelõ generikus letapogatóval olvashatják. Ha a tárolt állapotot elõidézõ hibakódot letörlik a 11. Melléklet 3.7. bekezdés szerint, a tárolt motor-állapotok szintén törölhetõk.

6.5.1.2.

Ha rendelkezésre áll, a szükséges "lefagyott keretegység" információn kívül a következõ jeleket tegyék hozzáférhetõvé kérésre a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján, ha rendelkezésre áll az információ a fedélzeti számítógépen: diagnosztikai zavarkódok, motor hûtésének hõmérséklete, tüzelõanyag ellenõrzõ rendszer állapota, (zárt hurok, nyitott hurok, egyéb), tüzelõanyag egyensúlya, elõgyújtás, szívólevegõ hõmérséklete, nyomása légáram sebessége, motor fordulatszáma, szívótorok helyzetét érzékelõ output értéke, másodlagos levegõ helyzete (áramlási irányban, áramlási iránnyal szemben vagy légkörbe), számított terhelési érték, jármû sebessége és a tüzelõanyag nyomása. A jeleket a 6.5.3. bekezdésben megadott jellemzõkre alapozott szabványos mértékegységekben szolgáltassák. A valóságos jelek világosan megkülönböztethetõk legyenek a hibajeltõl, vagy a " haza kell térni" jeltõl.

6.5.1.3.

Minden emissziót ellenõrzõ rendszer, amelynél külön fedélzeti értékelõ vizsgálatokat végeztek (katalizátor, oxigén-érzékelõ, stb.), a gyújtáskihagyás érzékelését kivéve, a tüzelõanyagrendszer figyelését és az elemek átfogó figyelését, a jármûvel elvégzett legújabb vizsgálatok eredményeit és a határértékeket, amelyhez a rendszert hasonlítják, legyen hozzáférhetõ a

∗

"freeze-frame"


szabványos adatcsatlakozó soros portján a 6.5.3. bekezdésben megadott jellemzõk szerint. A megfigyelt elemeknél és rendszereknél –a fentieket kivéve –a legújabb vizsgálatok eredményeire vonatkozó megfelelt / nem felelt meg jelzés legyen hozzáférhetõ az adatcsatlakozón keresztül. 6.5.1.4.

Az OBD követelmények, amelyekhez a jármû jóváhagyást kapott (pl., a 11. Melléklet vagy az 5. bekezdésben meghatározott alternatív követelmények) és a 6.5.3.3. bekezdéssel megegyezõ OBD rendszerrel megfigyelt emissziót ellenõrzõ fõrendszerek a szabványos adatkapcsolat csatlakozójának soros portján keresztül legyenek elérhetõk a 6.5.3. bekezdésben megadott jellemzõk szerint.

6.1.5.

Új típusok esetén 2003. január 1-tõl, minden forgalomba kerülõ jármû esetén 2005 január 1-tõl a szoftver hitelesítõ azonosítási száma a szabványos adatcsatlakozó soros portján keresztül legyen elérhetõ.

6.5.2.

Az emissziós ellenõrzõ diagnosztikai rendszer nem szükséges, hogy értékelje az elemeket a hibás mûködés alatt, ha ilyen értékelés kockázatot jelent az alkatrész biztonságára vagy annak hibáját eredményezheti.

6.5.3.

Az emissziós diagnosztikai rendszer biztosítson szabványos és szabad hozzáférést és feleljen meg a következõ ISO és/vagy SAE jellemzõknek.

6.5.3.1.

Az alább leírt szabványokat a leírt korlátozásokkal, mint fedélzeti – fedélzeten kívüli számítógépes kommunikációs kapcsolatot alkalmazzák: ISO 9141-2: "Közúti jármûvek diagnosztikai rendszere", CARB, követelmények a Digitális Információk cseréjéhez. SAE J850 March 1998 Class B: Data Communication Network Interface" ISO DIS 14230 – 4. Rész: "Közúti jármûvek" Diagnosztikai rendszerek jelszó protokollja, 2000. – 4. Rész: Követelmények emisszióhoz kapcsolódó rendszerekhez. ISO DIS 15765-4: "Közúti jármûvek –Diagnosztika Szabályozó terület hálózatán (CAN) rendszerei – 4. Rész: Követelmények emisszióval kapcsolatos rendszerekhez" kelt 2001. november 1.

6.5.3.2.

Azok a vizsgáló berendezések és diagnosztikai eszközök, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az OBD rendszerekkel kommunikáljanak, feleljenek meg az ISO DIS 15031-4 "Közúti jármûvek – Kapcsolat jármû és külsõ vizsgáló berendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztikához – 4. Rész: Külsõ vizsgáló berendezés, kelt 2001. november 1. szabvány jellemzõinek, vagy ennél fejlettebbek legyenek.

6.5.3.3.

Az alapvetõ diagnosztikai adatok (amint a 6.5.1. bekezdés meghatározza) és kétirányú ellenõrzõ információ álljon rendelkezésre az ISO DIS 15031-4 "Közúti jármûvek – Kapcsolat jármû és külsõ vizsgáló berendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztikához – 5. Rész: Emisszióval kapcsolatos diagnosztikai szerviz" kelt 2001. november 1. szabványban leírt keretet és egységeket használva, és legyen hozzáférhetõ az ISO DIS 15031-4 követelményeinek megfelelõ diagnosztikai eszköz. A jármû gyártója lássa el a nemzeti szabványosítási testületet az emisszióval kapcsolatos diagnosztikai adatokkal, pl. PID, OBD figyelõ Id. Vizsgáló Id nincs meghatározva az ISO DIS 15031-5-ben, azonban kapcsolódik ehhez az Elõíráshoz.

6.5.3.4.

Ha feljegyeznek egy hibát, a gyártó a hibát azzal a megfelelõ hibakóddal azonosítsa, amely az ISO DIS 15031-6 "Közúti jármûvek - Kapcsolat jármû és külsõ vizsgáló berendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztikához – 6. Rész: Diagnosztikai zavarkód meghatározásai" szabvány 6.3. Szakaszában megadott – az emisszióhoz kapcsolódó rendszer-diagnosztikai zavarkódok – kóddal egyezik. Ha ilyen azonosítás nem lehetséges, a gyártó használhatja a zavarkódot ISO DIS 15031-6 szabvány 5.3. és 5.6. Szakasza szerint. A zavarkódok – a 6.5.3.2.


6.5.3.5.

6.5.3.6.

bekezdés rendelkezéseit teljesítõ szabványos diagnosztikai berendezéssel – teljesen hozzáférhetõk legyenek. A jármû gyártója lássa el a nemzeti szabványosítási testületet az emisszióval kapcsolatos diagnosztikai adatokkal, pl. PID, OBD figyelõ Id. Vizsgáló Id nincs meghatározva az ISO DIS 15031-5-ben, azonban kapcsolódik ehhez az Elõíráshoz. Az összekötõ interfész a jármû és a diagnosztikai vizsgálómûszer között legyen szabványos és feleljen meg az ISO DIS 15031-3 "Közúti jármûvek – Kapcsolat jármû és külsõ vizsgáló berendezés között emisszióval kapcsolatos diagnosztikához – 3. Rész: Diagnosztikai csatlakozó és hozzátartozó elektromos áramkörök: jellemzõ és használat" szabványnak, kelt 2001. november 1. A felszerelési helyzet a jóváhagyó hatósággal kötött megállapodástól függjön úgy, hogy a szolgálat személyzete könnyen hozzáférhessen, de védve legyen az illetéktelen személy hamisításától. A gyártó – ahol térítés ellenében lehetséges – szintén tegye hozzáférhetõvé a motor javításához vagy karbantartásához szükséges információkat olyan javítók számára, akik nem az elosztórendszer vállalkozói, hacsak az információ nem terjed ki intellektuális tulajdonjogra, vagy nem tartalmaz olyan lényeges, titkos know-how –t, amelyet megfelelõen azonosítsanak. Ilyen esetben a szükséges mûszaki információt tisztességtelenül ne tartsák vissza. –––––––––– 11. Melléklet – 2. Függelék JÁRMÛCSALÁD LÉNYEGES JELLEMZÕI

1.

2.

Az OBD családot meghatározó paraméterek Az OBD családot olyan alapvetõ paraméterek alapján határozhatják meg, amelyek közösek a családon belüli jármûvekben. Bizonyos esetekben kölcsönhatás lehet a paraméterek között. Ezeket a hatásokat is figyelembe kell venni ahhoz, hogy csak hasonló emissziós jellemzõkkel rendelkezõ jármûveket vegyenek be az OBD családba. Végül, azok a jármûtípusok, amelyek alább leírt paramétereit azonosnak minõsítik, tartoznak ugyanahhoz a motor / emisszió-ellenõrzés / OBD rendszer együttesébe. Motor: (a) Égési folyamat (azaz, szikragyújtású, kompressziós gyújtású, kétütemû, négyütemû), (b) A motor tüzelõanyag-ellátásának módszere (azaz, karburátor vagy befecskendezés). (c) Tüzelõanyag típusa (azaz benzin, NG, LPG, benzin/NG két tüzelõanyagos, benzin/LPG két tüzelõanyagos Motor: Emissziót ellenõrzõ rendszer: (a) (b) (c) (d)

a katalizátoros átalakító (azaz, oxidáció, háromutas, fûtött katalizátor, egyéb), a részecskecsapda típusa, másodlagos levegõ befecskendezése (azaz, levegõvel vagy levegõ nélkül), kipufogógáz visszavezetése (azaz, van vagy nincs).

OBD részek és mûködésük Az OBD funkcionális figyelõ módszere, hibás mûködés érzékelése és a hibás mûködés jelzése a jármû vezetõjének. ––––––––––


12. Melléklet TÍPUSJÓVÁHAGYÁS LPG VAGY NG TÜZELÕANYAGGAL ÜZEMELÕ JÁRMÛVEKHEZ 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet azokat a különleges követelményeket írja le, amelyeket abban az esetben alkalmaznak, ha LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemelõ jármûvet hagynak jóvá, vagy ha a jármû mind ólommentes benzinnel mind LPG vagy NG tüzelõanyaggal üzemel addig, amíg ez az LPG vagy az NG gázt érinti. LPG és NG esetében nagyszámú tüzelõanyagfajta van a piacon, megkövetelve, hogy ezeknek a fajtáknak tüzelõanyag értékeit a tüzelõanyag-rendszerhez illesszék. Ezt a képességet úgy bizonyítják, hogy a jármûvet megvizsgálják az I típusú vizsgálatban két szélsõ referencia tüzelõanyaggal, és bizonyítják a tüzelõanyag-rendszer önalkalmazkodás képességét. Ha bármikor bebizonyították a jármû tüzelõanyag-ellátó rendszerének önalkalmazkodó képességét, az ilyen jármûvet egy család alaptípusának minõsíthetik. Azokat a jármûveket, amelyek e család tagjaira vonatkozó követelményeket teljesítik, csak egy tüzelõanyag fajtával kell megvizsgálni, ha ugyanolyan tüzelõanyag- táprendszerrel szerelték fel õket.

2.

MEGHATÁROZÁSOK Ennek a Mellékletnek a céljára:

2.1.

"alapjármû" azt a jármûvet jelenti, amelyiket olyan jármûként választottak ki, amelyen a táprendszer önalkalmazkodásának bizonyítása folyamatban van, és amelyhez a család tagjait viszonyítják. Egy családban több alaptípus lehet.

2.2.

A család tagjai

2.2.1.

Egy "család tagja" az a jármû, amely osztozik a következõ lényeges jellemzõkben az alapjármûvel (jármûvekkel): (a) Ugyanaz a gyártó gyártja. (b) Ugyanaz az emissziós határérték vonatkozik rá. (c) Ha a gáz táprendszerének központi töltõje van az egész motorhoz. Igazolt teljesítmény-leadása az alapjármû teljesítmény-leadásának 0,7 és 1,15 szerese. Ha a gáz táprendszerének hengerenként egyedi töltõje van: igazolt teljesítmény-leadása az alapjármû teljesítmény-leadásának 0,7 és 1,15 szerese. (d) Ha katalizátorral szerelték fel, a katalizátor típusa ugyanaz, azaz háromutas, oxidációs, NOx mentesítõs. (e) Gáz-táprendszere (beleértve a nyomás-szabályozókat) ugyanattól a gyártótól származzon, és ugyanolyan típusú legyen: bevezetés, befecskendezés gõzállapotban (egy pont, több pont), folyadék-befecskendezés (egyetlen pont, több pont) (f) Ezt a gáz-táprendszert ugyanolyan típusú és mûszaki jellemzõvel rendelkezõ ECU vezérelje, amely ugyanazt a szoftver-elveket és ellenõrzési stratégiát tartalmazza.

2.2.2.

A (c) követelményre tekintettel: olyan esetben, ahol a bizonyítás azt mutatja, hogy két gázzal üzemelõ jármû ugyanannak a családnak a tagja lehet igazolt teljesítmény-leadásuk kivételével, nevezetesen P1 és P2 (P1 < P2), és mindkettõt megvizsgálják, mintha alapjármûvek lennének, a családi kapcsolatot tekintsék érvényesnek minden olyan jármûre, amelyek igazolt teljesítményleadása 0,7×P1 és 1,15×P2 között van.

3.

TÍPUSJÓVÁHAGYÁS KIADÁSA Típusjóváhagyást a következõ követelményektõl függõen adhatnak ki:


3.1.

Kipufogási emisszió jóváhagyása alapjármû esetében Az alapjármû bizonyítsa képességét az alkalmazkodásra minden olyan tüzelõanyag-összetételhez, amely a piacon elõfordulhat. LPG esetében a C3 / C4 összetételû változatok vannak. Földgáz esetében általában két tüzelõanyag-típus van, nagy kalóriatartalmú tüzelõanyag (H gáz), és kis kalóriatartalmú tüzelõanyag (L gáz), azonban jelentõs szórással mindkét tartományban; ezek jelentõsen különböznek Wobbe indexükben. Ezeket a változatok visszatükrözõdnek a referencia tüzelõanyagban.

3.1.1.

Az alapjármûvet (jármûveket) az I típusú vizsgálatban kell megvizsgálni a 10a Melléklet két szélsõ értékû referencia tüzelõanyagával.

3.1.1.1. Ha az átmenet az egyik tüzelõanyagról a másikra kapcsoló használatával történik a gyakorlatban, ezt a kapcsolót ne használják a típusvizsgálat alatt. Ilyen esetben a gyártó kérésére és a mûszaki szolgálat egyetértésével a 4. Melléklet 5.3.1. bekezdésben hivatkozott elõkondicionálási ciklus kiterjeszthetõ. 3.1.2.

A jármûvet (jármûveket) megfelelõnek tekintsék, ha –mindkét tüzelõanyaggal – a jármû teljesíti az emissziós határértékeket.

3.1.3.

Az emisszió eredményeinek "r" viszonyát minden szennyezõre határozzák meg az alábbiak szerint: Tüzelõanyag típusa(i) LPG és benzin (B jóváhagyás) vagy csak LPG (D jóváhagyás) NG és Benzin (B jóváhagyás) vagy csak NG (D jóváhagyás)

Referencia tüzelõanyag A tüzelõanyag

"r" kiszámítása r=

B tüzelõanyag G20 tüzelõanyag G25 tüzelõanyag

r=

B A

G 25 G 20

3.2.

A család egy tagjának jóváhagyása kipufogási emisszió szempontjából A család egy tagjánál az I típusú vizsgálatot kell elvégezni egy referencia tüzelõanyaggal. Ez a tüzelõanyag mindkét referencia tüzelõanyag lehet. A jármû megfelelõnek, ha a következõ követelményeknek megfelel:

3.2.1.

A jármû megfelel a család egy tagja meghatározásának, amint azt fenti 2.2. bekezdésben meghatározták.

3.2.2.

Ha a vizsgálati tüzelõanyag az A referencia tüzelõanyag az LPG-nél, vagy G20 NG-nél, az emisszió eredményét szorozzák meg a megfelelõ "r" tényezõvel, ha r > 1; ha r < 1, helyesbítés nem szükséges. Ha a vizsgálati tüzelõanyag az B referencia tüzelõanyag az LPG-nél, vagy G25 NG-nél, az emisszió eredményét osszák el a megfelelõ "r" tényezõvel, ha r < 1; ha r > 1, helyesbítés nem szükséges.

3.2.3.

A jármû teljesítse a megfelelõ kategóriára érvényes emissziós határértékeket mindkét mért és számított emisszióra.

3.2.4.

Ha a megismételt vizsgálatokat végeznek ugyanazon a motoron, az eredményeket a G20 vagy A referencia tüzelõanyaggal, és ezek a G25 vagy B referencia tüzelõanyaggal elõször átlagolják; az "r" tényezõt ezután kiszámítják ezekbõl az átlagolt értékekbõl.

4.

ÁLTALÁNOS FELTÉTELEK

4.1.

A gyártmány megfelelõségének vizsgálatait elvégezhetik kereskedelmi tüzelõanyaggal, amelynek a C3 / C4 viszonya a referencia tüzelõanyagok viszonya között van LPG esetében, vagy amely


Wobbe indexe a két szélsõ tüzelõanyag indexe között van NG esetében. Ilyenkor a tüzelõanyag elemzése nem szükséges. ––––––––– 13. Melléklet SZABÁLYOSAN ISMÉTLÕDÕ MÓDON MÛKÖDÕ REGENERÁLÓ RENDSZERREL ELLÁTOTT JÁRMÛVEK EMISSZIÓ-VIZSGÁLATI MÓDSZERE 1.

BEVEZETÉS Ez a Melléklet határozza meg a jelen Elõírás 2.20. bekezdésében meghatározott, szabályosan megismétlõdõ módon mûködõ regeneráló rendszerrel (továbbiakban: regeneráló rendszer) ellátott jármû típusjóváhagyására vonatkozó rendelkezéseket.

2.

TÍPUSJÓVÁHAGYÁS ALKALMAZÁSI TERÜLETE ÉS KITERJESZTÉSE

2.1.

Regeneráló rendszerrel ellátott jármûcsalád-csoportok Ezt az eljárást a jelen Elõírás 2.20. bekezdésében meghatározott, regeneráló rendszerrel ellátott jármûvekre alkalmazzák. A jelen Melléklet céljára jármûcsalád-csoportok alakíthatók ki. Ennek megfelelõen azokat a regeneráló rendszerekkel rendelkezõ jármûtípusokat, amelyek alább leírt jellemzõi azonosak vagy a meghatározott tûrésen belül vannak, tekintsék ugyanahhoz a családhoz tartozónak a regeneráló rendszerekre meghatározott különleges intézkedések szempontjából. Az azonos paraméterek:

2.1.1.

Motor: a)

égési folyamat

Regeneráló rendszer (pl., katalizátor, részecskecsapda): a) Szerkezeti kialakítás (pl. a védõburkolat, a nemesfém típusa, hordozótest, cellasûrûség), b) Típus és mûködési elv c) Adagolás és az adalék-rendszer, d) Térfogat ±10 % eltérésen belül e) Elhelyezkedés (120 km/óra sebességnél ±50 °C hõfok vagy a legnagyobb hõmérséklet vagy legfeljebb a nyomás 5 % eltérés a hõfok/nyomás viszonyban). 2.2.

Különbözõ vonatkoztatási tömegû jármûtípusok A jelen Elõírás 2.20. bekezdésében meghatározott regeneráló rendszerrel ellátott jármûtípus jóváhagyásához a jelen Melléklet eljárásával meghatározott Ki tényezõ a jármûcsalád-csoport más olyan jármûveire is kiterjeszthetõ, amelyek vonatkoztatási tömege az egyenértékû inercia szempontjából beleesik a két osztállyal feljebb vagy bármely lejjebb levõ inercia osztályba.

3.

VIZSGÁLATI ELJÁRÁS Felszerelhetik a jármûvet a regeneráló folyamatot akadályozó vagy engedélyezõ kapcsolóval feltéve, hogy ez nincs hatással a motor eredeti beállítására. Ezt a kapcsolót csak a regenerálás megakadályozására lehet használni megakadályozva a regenerálást a regeneráló rendszer betöltésekor és az elõkondicionáló ciklus alatt. Ne használják azonban a kapcsolót az emisszió mérésére a regenerálás fázisában; az emisszió vizsgálatához inkább a Gyári Eredeti Berendezést (OEM)∗∗/ használják változtatás nélkül.

∗∗/

Original Equipment Manufacturer


3.1.

Kipufogási emisszió mérése két olyan ciklus között, ahol regenerálás van

3.1.1.

Határozzák meg a regeneráló fázisok és a regeneráló szerkezet betöltése között az átlagos emissziót, mint az I típusú üzemi ciklusok vagy az egyenértékû próbapadi ciklusok több, közelítõen egyforma távolságának (ha több mint 2) számtani középértékét. Másik lehetõség, hogy a gyártó ad adatokat, amelyek mutatják, hogy az emisszió állandó marad (±15 %) a regeneráló fázisok között. Ebben az esetben a szabályos I típusú vizsgálat alatt mért emissziót használhatják. Minden más esetben legalább két I típusú üzemi ciklust vagy ezzel egyenértékû próbapadi ciklust végezzenek: egyiket közvetlenül a regenerálás után (a betöltés kezdete elõtt) és egyet a lehetõ legközelebb a regenerálást megelõzõen. Minden emisszió-mérést és számítást a 4. Melléklet 5., 6., 7. és 8. bekezdése szerint végezzenek el. Végezzék el egyetlen rendszerre az átlagos emisszió meghatározását a jelen melléklet 3.3. bekezdése szerint és többszörös regeneráló rendszereknél a jelen melléklet 3.4. bekezdése szerint.

3.1.2.

Végezzék az eltömõdési folyamatot és a Ki meghatározását az I típusú üzemi ciklus alatt görgõs próbapadon vagy motorfékpadon, egyenértékû vizsgálati ciklusokat használva. Ezeket a ciklusokat folyamatosan hajtsák végre (azaz anélkül, hogy a motort leállítanák a ciklusok között). Néhány befejezett ciklus után a jármûvet levehetik a fékpadról, és a vizsgálatot késõbb folytathatják.

3.1.3.

Két ciklus között, ahol regeneráló fázis történik, a ciklusok számát (D), , a ciklusok számát (n), amelyek során az emissziót mérik, és minden emisszió-mérést (M'sij) írjanak be az 1. Melléklet 4.2.11.2.1.10.1 –4.2.11.2.1.10.4. vagy 4.2.11.2.5.4.1 –4.2.11.2.5.4.4. megfelelõ bekezdéseibe.

3.2.

Emisszió mérése regenerálás alatt

3.2.1.

A jármû elõkészítése az emissziós vizsgálathoz a regeneráló fázis alatt – ha szükséges – a 4. Melléklet 5.3. bekezdés elõkészületi ciklusát vagy egyenértékû fékpadi ciklust használva történhet, a fenti 3.1.2. bekezdés szerint kiválasztott feltöltési eljárástól függõen.

3.2.2.

Mielõtt az elsõ érvényes emisszió-mérést elvégzik, a 4. Mellékletben az I típusú vizsgálathoz leírt vizsgálatot és jármûállapotokat használják.

3.2.3.

A jármû elõkészítése alatt nem fordulhat elõ regenerálás. Ezt a következõ módszerek egyikével biztosíthatják:

3.2.3.1.

az elõkondicionáló ciklusban "mûvi" regeneráló rendszert vagy részrendszert szerelhetnek fel.

3.2.3.2.

minden más módszer, amelyben a gyártó és a jóváhagyó hatóság megegyezett.

3.2.4.

Hidegindítás alatti kipufogási emisszió-vizsgálatot – beleértve egy regeneráló folyamatot is – végezzenek az I típusú üzemi ciklus vagy fékpadi ciklus szerint. Ha az emisszió-mérést motorfékpadon két olyan ciklus között végezték, ahol regeneráló fázis van, a regeneráló fázist tartalmazó emisszió-vizsgálatot szintén motorfékpadon végezzék el.

3.2.5.

Ha a regeneráló folyamat több mint egy üzemi ciklust igényel, a rákövetkezõ vizsgálati ciklust (ciklusokat) azonnal végezzék el – anélkül, hogy a motort leállítanák – addig, amíg a regenerálás be nem következett (minden ciklust fejezzenek be). Az új vizsgálat elõkészítéséhez szükséges idõ a lehetõ legrövidebb legyen (pl. szûrõcsere). A motort ez idõ alatt állítsák le.

3.2.6.

Számítsák ki az emissziós értéket a regenerálás alatt (Mri) a 4. Melléklet 8. bekezdése szerint. Jegyezzék fel az üzemi ciklusok számát (d) a teljes regeneráláshoz.

3.3.

Egyetlen regeneráló rendszer egyesített kipufogási emissziójának kiszámítása


n

(1)

M si =

∑ M' sij j=1

n

n ≥ 2;

d

(2) (3) ahol: M'sij = M'rij =

Msi Mri Mpi n

= = = =

d D

= =

M ri =

∑M j=1

' rij

d

M * D + Mn * d  M pi =  si  D+d   az (i) szennyezõ tömeg-emissziója g/km-ben egy I típusú üzemi ciklus (vagy egyenértékû fékpadi ciklus) alatt regenerálás nélkül, az (i) szennyezõ tömeg-emissziója g/km-ben egy I típusú üzemi ciklus (vagy egyenértékû fékpadi ciklus) alatt a regenerálás alatt (ahol n > 1, az elsõ I típusú vizsgálat hidegen kezdõdik, és a rákövetkezõ már melegen), az (i) szennyezõ közepes tömeg-emissziója g/km-ben, regenerálás nélkül, az (i) szennyezõ közepes tömeg-emissziója g/km-ben, regenerálás alatt, az (i) szennyezõ közepes tömeg-emissziója g/km-ben, a vizsgálati pontok száma, amelyeknél emisszió-mérés történt (I típusú üzemi ciklus vagy egyenértékû fékpadi ciklus) két olyan ciklus alatt, ahol regeneráló fázis elõfordult, ≥ 2, a regenerálásokhoz szükséges üzemi ciklusok száma, az üzemi ciklusok száma két olyan ciklus között, ahol regeneráló fázisok fordulnak elõ.

A mérési paraméterek ábrázolását lásd a 8/1 Ábrán. Emisszió [g/km] Emission [g/km]

Mpi =

[(Msi ⋅ D)+(Mri ⋅ d)] (D +d)

Ki =

M

M pi M si

ri

M pi

M si ,

M sij

D

d Ciklusok száma Number of cycles

8/1 Ábra Az emisszió vizsgálata alatt mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás fordul elõ (sematikus példa, az emisszió 'D' alatt növelhetõ vagy csökkenthetõ)


3.3.1.

K regenerálási tényezõ számítása minden egyes szennyezõre (i) Ki =

M pi

M si Msi, Mpi, és Ki eredményeket jegyezzék be a mûszaki szolgálat vizsgálati jelentésébe. Ki meghatározható egyetlen sorozat elvégzését követõen.

3.4.

Többszörös periódikus regeneráló rendszerek összetett kipufogási emissziójának kiszámítása nk

(1)

M sik =

∑ M'

sik , j

j=1

nk ˆ 2

nk dk

(2)

M rik =

∑ M' j=1

rik , j

dj x

(3)

∑M

M si =

⋅ Dk

sik

k =1

x

∑D k =1

x

(4)

∑M

M ri =

k =1

k

⋅ dk

rik

x

∑d

k

k =1

(5)

M pi =

x

x

k =1 x

k =1

M si ⋅ ∑ D k + M ri ⋅ ∑ d k

∑ (D

k

+ dk )

k =1

x

(6)

M pi =

∑ (M k =1

sik

⋅ D k + M rik ⋅ d k )

x

∑ (D

k

+ dk )

k =1

(7)

Ki =

M pi M si

Ahol: Msi = Mri = Mpi = Msik = Mrik =

(i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben regenerálás nélkül, (i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben regeneráláskor. (i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben, (i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben regenerálás nélkül (i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben regeneráláskor


M'sik,j =

(i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben egy I típusú üzemi ciklusban (vagy egyenértékû motor próbapadon) regenerálás nélkül a j pontban mérve; 1 • j • nk, M'rik,j = (i) szennyezõ összes k elõfordulásának tömeg-emissziója g/km-ben egy I típusú üzemi ciklusban (vagy egyenértékû motor próbapadon) regeneráláskor (amikor j > 1, az elsõ I típusú vizsgálat hidegen fut, a rákövetkezõ melegen) a j pontban mérve; 1 • j • nk, nk = a vizsgálati pontok száma, amelyeknél emisszió-mérés történt (I típusú üzemi ciklus vagy egyenértékû fékpadi ciklus) két olyan ciklus alatt, ahol regeneráló fázis elõfordult, ≥ 2, dk = a regenerálásokhoz szükséges k események üzemi ciklusainak száma, Dk = k esemény üzemi ciklusainak száma két olyan ciklus között, ahol regeneráló fázisok fordulnak elõ. A mérési paraméterek ábrázolását lásd a 8/2 Ábrán.

M ri(x) M ri(1)

M ri(3)

M pi

M si(x)

M si(3)

M si(2)

M si(1)

D (1)

M ri(2)

M si M si(1)

d (1)

D (2)

d (2)

D (3)

d (3)

D (x) d (x)

A

B Number of cycles

8/2 Ábra Az emisszió vizsgálata alatt mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás fordul elõ (sematikus példa)


Részletesebb sematikus folyamathoz lásd a 8/3 ábrát.

M´sik+1,j M´sik,j

M´rik+1,j

M´rik,j Msik+1

Msik Dk

dk

D k+1

d k+1

8/2 Ábra Az emisszió vizsgálata alatt mért paraméterek olyan ciklusok alatt és között, ahol regenerálás fordul elõ (sematikus példa) Egyszerû és valós eset alkalmazásához a következõ leírás adja a fenti 8/3 ábrán bemutatott sematikus példa részletes magyarázatát: 1.

"DPF": regeneráló, egyenlõ távol levõ események hasonlók elõfordulástól elõfordulásig Dk = Dk+1 = D1 dk = dk+1 = d1 Mrik – Msik = Mrik+1 – Msik+1 nk = n

2.

"DeNOx": a kéntelenítés (SO2 eltávolítása) eseményét kezdeményezik, mielõtt a kén befolyása az emisszióra érzékelhetõ kideríthetõ (mért emisszió ±15 %-a) és végrehajtva ebben a példában exotermikus okból az utolsó DPF regeneráló eseménnyel együtt. M'sik,j=1 = konstans à Msik = Msik+1 = Msi2 Mrik = Mrik+1 = Mri2 SO2 eltávolítása:

3.

Mri2, Msi2, d2, D2, n2 = 1

Teljes rendszer (DPF + DeNOx): M si =

M ri =

n ⋅ M si1 ⋅ D1 + Msi 2 ⋅ D 2 n ⋅ D1 + D 2

n ⋅ M ri1 ⋅ d1 + M ri 2 ⋅ d 2 n ⋅ d1 + d 2 M pi =

M si + M ri n ⋅ (M si1 ⋅ D1 + M ri1 ⋅ d 1 ) + M si 2 ⋅ D 2 + M ri2 ⋅ d 2 = n ⋅ (D1 + d1 ) + D 2 + d 2 n ⋅ ( D1 + d 1 ) + D 2 + d 2


A (Ki) tényezõ kiszámítása a többszörös periodikus regeneráló rendszerekhez csak bizonyos számú regeneráló fázis után lehetséges mindegyik rendszernél. A teljes eljárás végrehajtása után (A-tól B-ig, lásd 8/2 ábrát), érjék el ismét az eredeti kiindulási A feltételt. 3.4.1.

Jóváhagyás kiterjesztése többszörös periódikus regeneráló rendszerhez

3.4.1.1.

Ha a mûszaki paraméterek vagy a többszörös periódikusan regeneráló rendszer regeneráló stratégiája minden eseménynél – ezen összetett rendszeren belül – megváltozik, hajtsák végre a teljes eljárást, beleértve minden regeneráló készüléket, frissítve a többszörözõ k tényezõt.

3.4.1.2.

Ha a többszörös periódikusan regeneráló rendszer egyetlen készüléke csak a stratégiai paraméterekben változik (pl. olyan, mint "D" és/vagy "d" a DPF-nél) és a gyártó mûszakilag értékelhetõ adatokat és tájékoztatást szolgáltat a Mûszaki Szolgálatnak, miszerint: (a)

nincs érzékelhetõ közjáték a rendszer más berendezéseivel, és

(b)

a fontos paraméterek (pl. szerkezet, mûködési elv, térfogat, elhelyezés, stb.) azonosak.

A ki szükséges friss eljárása egyszerûsíthetõ. Amint a gyártó és a Mûszaki Szolgálat megegyezett a mintavevõ / tároló egyetlen eseményében és elvégzik a regenerálást, és a vizsgálati események ("Msi", "Mri") egyesítve a megváltoztatott paraméterekkel ("D" és/vagy "d"), bevezethetõk a megfelelõ képletekbe a k szorzótényezõ frissítéséhez, a meglevõ alap k tényezõ helyettesítésére matematikai módon. ––––––––––––– 14. Melléklet EMISSZIÓS VIZSGÁLATI ELJÁRÁS HIBRID ELEKTROMOS JÁRMÛVEKHEZ (HEV) 1.

BEVEZETÉS

1.1.

Ez a Melléklet állapítja meg a hibrid elektromos jármû (HEV) típusjóváhagyására vonatkozó külön rendelkezéseket, amint azt a jelen Elõírás 2.21.2. bekezdése meghatározza.

1.2.

Általános elvként az I, II, III, IV, V, VI és OBD típusú vizsgálatoknál a hibrid elektromos jármûveket a 4., 5., 6., 7., 9., 8. és 11. mellékletek szerint vizsgálják, hacsak ezeket ez a Melléklet nem módosítja.

1.3.

Csak az I típusú vizsgálatnál az OVC jármûveket (amint azt a 2. bekezdés meghatározza) A és B feltételek szerint vizsgálják. Mindkét állapotban a vizsgálati eredményeket és a súlyozott értékeket vezessék be az értesítésbe.

1.4.

Az emissziós vizsgálat eredményei feleljenek meg a jelen Elõírásban megállapított, minden vizsgálati feltételnek megfelelõ határértékeknek.

2.

HIBRID ELEKTROMOS JÁRMÛVEK KATEGÓRIÁI Jármû töltése

Töltés jármûvön kívül (1) (OVC)

Üzemmódnincs van kapcsoló (1) "kívülrõl tölthetõség" néven is ismert. (2) "nincs kívülrõl tölthetõség" néven is ismert.

Töltés nem jármûvön kívül (2) (NOVC) nincs

van

3.

I TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZER

3.1.

KÍVÜLRÕL TÖLTHETÕSÉG (OVC HEV) ÜZEMMÓD-KAPCSOLÓ NÉLKÜL


3.1.1.

Végezzenek két vizsgálatot a következõ feltételekkel: "A" feltétel:

végezzék el a vizsgálatot teljesen terhelt energia / áramtároló szerkezettel.

"B" feltétel:

végezzék el a vizsgálatot olyan energia / áramtároló szerkezettel, amely minimálisan töltött állapotában van (kapacitás maximális kisütése).

Az elektromos energia / áramtároló szerkezet töltési állapotának (SOC) szelvényét az I Típusú vizsgálat különbözõ állapotaiban az 1. Függelék adja meg. 3.1.2.

"A" feltétel

3.1.2.1.

Az eljárás a haladó jármû elektromos energia/áramtároló szerkezetének kisütésével kezdõdjön (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.). (a) (b)

(c)

50 km/ó állandó sebességnél addig, amíg a HEV tüzelõanyagot fogyasztó motorja nem idul el, vagy, ha a jármû nem érheti el az 50 km/ó sebességet a tüzelõanyagot fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet addig csökkentsék, amíg a jármû olyan kisebb állandó sebességgel nem fut, ahol a tüzelõanyagot fogyasztó motor nem indul be meghatározott idõben/távolságon (a mûszaki szolgálat és a gyártó közösen határozza meg), vagy a gyártó javaslata szerint.

A tüzelõanyagot fogyasztó motort 10 másodpercen belül állítsák le automatikus beindulása után. 3.1.2.2.

Jármû elõkészítése

3.1.2.2.1.

Kompresszió gyújtású motorral ellátott jármûveknél a 4. Melléklet 1. függelékében leírt Második Rész ciklusát alkalmazzák. Három egymást követõ ciklust végezzenek az alábbi 3.1.2.5.3. bekezdés szerint.

3.1.2.2.2.

Egy Elsõ Résznek és két Második Résznek megfelelõ elõkondicionálásnak vessék alá a szikragyújtású motorral felszerelt jármûveket az alábbi 3.1.2.5.3. bekezdés szerint.

3.1.2.3.

Az elõkondicionálás után és a vizsgálat elõtt a jármûvet tartsák olyan helységben, ahol a hõfok 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között viszonylag állandó marad. Ezt a kondicionálást legalább hat órán keresztül végezzék, és addig folytassák, amíg a motorolaj és a hûtõfolyadék – ha van – ± 2 K szobahõmérsékletû, és az elektromos energia / áramtároló szerkezet teljesen töltve van az alábbi 3.1.2.4. bekezdésben elõírt feltöltés eredményeként.

3.1.2.4.

Temperálás alatt az energia / áramtároló szerkezetet töltsék: (a) (b)

fedélzeti töltõvel, ha ilyen van, vagy a gyártó által javasolt külsõ töltõvel, szokásos éjszakai töltést alkalmazva.

Ez az eljárás kizár minden olyan különleges töltési típust, amely automatikusan vagy kézzel kezdeményezhetõ, mint például a kiegyenlítõ töltés vagy gyorstöltés. A gyártó nyilatkozzon, hogy a vizsgálat alatt különleges töltési eljárás nem fordulhat elõ. 3.1.2.5.


3.1.2.5.1.

A jármûvet a vezetõ szokásos módszerével indítsák be. Az elsõ ciklus a jármû beindítása után kezdõdjön.

3.1.2.5.2.

Használhatják vagy a 3.1.2.5.2.1. vagy a 3.1.2.5.2.2. bekezdésekben meghatározott vizsgálati eljárásokat párhuzamosan a 101. számú Elõírás 8. Mellékletének 3.2.3.2. bekezdésében választott eljárással.

3.1.2.5.2.1. A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén, és végzõdjön a végsõ


üresjárati periódus végrehajtásakor az extra városi ciklusban (Második Rész, mintavétel vége (ES)). 3.1.2.5.2.2. A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén, és folytatódjon ismételt vizsgálati ciklusokon keresztül. Fejezõdjön be a végsõ alapjárati periódusban az elsõ extravárosi (Második Rész) ciklusban, ami alatt az akkumulátor elérte minimális töltési állapotát az alább meghatározott kritérium szerint (mintavétel vége (ES)) Mérik az elektromos egyensúlyt Q (Aó) mindegyik összetett cikluson keresztül, használva a 101. szánú Elõírás 8. Mellékletének 2. Függelékében megállapított eljárást, és amit akkor használtak, amikor az akkumulátor elérte minimális töltöttségi állapotát. Az akkumulátort minimális töltési állapotát elértnek tekintik N összetett ciklusban, ha az N+1 összetett ciklus alatt megmért elektromos egyensúly a kisütés 3 százalékánál nem több, kifejezve az akkumulátor névleges kapacitásának (Aó) százalékában a gyártó által bejelentett maximálisan töltött állapotában. A gyártó kérésére további vizsgálati ciklust végezhetnek, és eredményeiket bevehetik a 3.1.2.5.5. és 3.1.4.2. bekezdésben levõ számításba, feltéve, hogy az elektromos egyensúly mindegyik kiegészítõ vizsgálati ciklusban kisebb akkumulátor-kisülést mutat, mint az elõzõ ciklusban. Megengedett 10 percig a forró melegítési periódus mindegyik ciklus között. Kapcsolják le az áramvezetéket e periódus alatt. 3.1.2.5.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint úgy, ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe sémájához a 4. Melléklet 2.2.3. bekezdése szerinti leírást alkalmazzák.

3.1.2.5.4.

A kipufogógázokat a 4. Melléklet szerint elemezzék.

3.1.2.5.5.

A vizsgálati eredményeket hasonlítsák össze a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében leírt határértékekkel és számítsák ki "A" állapotra minden szennyezõ átlagos emisszióját (M1i) gramm/km-ben. A 3.1.2.5.2.1. bekezdés szerint elvégzett vizsgálat esetén (M1i) egyszerûen egyetlen összetett ciklus elvégzésének eredménye. A 3.1.2.5.2.2. bekezdés szerint elvégzett vizsgálat esetén mindegyik összetett ciklus vizsgálati eredménye (M1ia) megszorozva a megfelelõ romlási és Ki tényezõvel, legyen kisebb, mint a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében elõírt határérték. A 3.1.4. bekezdésben a számítás céljára M1i meghatározása: N

M 1i =

1 ∑ M 1ia N a =1

ahol: I: a:

szennyezõ ciklus

3.1.3.

B feltétel

3.1.3.1.

Jármû kondicionálása

3.1.3.1.1.

Kompresszió gyújtású motorral ellátott jármûveknél a 4. Melléklet 1. függelékében leírt Második Rész ciklusát alkalmazzák. Végezzenek három egymást követõ ciklust az alábbi 3.1.3.4.3. bekezdés szerint.


3.1.3.1.2.

Szikragyújtású motorral felszerelt jármûveket az alábbi 3.1.3.4.3. bekezdésben szereplõ egy Elsõ Rész és két Második Rész szerint vessék alá elõkondicionálásnak.

3.1.3.2.

A jármû elektromos energia/áramtárolóját süssék ki a vezetés közben (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.): (a) (b)

(c)

50 km/ó állandó sebességnél, amíg a HEV tüzelõanyag-fogyasztó motorja nem idul el, vagy, ha a jármû nem érheti el az 50 km/ó sebességet, amíg a tüzelõanyag-fogyasztó motor beindul, a sebességet addig csökkentsék, amíg a jármû olyan kisebb állandó sebességgel nem fut, aminél a tüzelõanyag-fogyasztó motor éppen nem indul be egy meghatározott idõben/távolságon (mûszaki szolgálat és gyártó közösen határozza meg), vagy a gyártó javaslata szerint.

Állítsák le a tüzelõanyagot fogyasztó motort 10 másodpercen belül automatikus beindulása után. 3.1.3.3.

Az elõkondicionálás után és a vizsgálat elõtt a jármûvet tartsák olyan helységben, amelyben a hõmérséklet 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között állandó marad. Végezzék ezt a kondicionálást legalább hat órán keresztül, és addig folytassák, amíg a motorolaj és a hûtõfolyadék – ha van – ± 2 K hõfokon belül szobahõmérsékletû lesz.

3.1.3.4.


3.1.3.4.1.

A jármûvet a vezetõ szokásos módszerével indítsák be. Az elsõ ciklus a jármû beindításának kezdeményezésekor kezdõdjön.

3.1.3.4.2.

A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén és végzõdjön a végsõ üresjárati periódus végrehajtásakor az extra-városi ciklusban (Második Rész, mintavétel vége (ES)).

3.1.3.4.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint úgy, ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe sémájához a 4. Melléklet 2.3.3. bekezdés szerinti leírást alkalmazzák.

3.1.3.4.4.

Elemezzék a kipufogógázokat a 4. Melléklet szerint.

3.1.3.5.

A vizsgálati eredményeket hasonlítsák össze a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében leírt határértékekkel és számítsák ki B állapotra minden szennyezõ átlagos emisszióját (M2i). M2i vizsgálati eredmények megszorozva a megfelelõ romlási és Ki tényezõvel, legyenek kisebbek, mint a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében elõírt határértékek. Vizsgálati eredmények 3.1.2.5.2.1. bekezdés szerint végzett vizsgálat esetén: Az értesítéshez a súlyozott értékeket az alábbiak szerint számítsák ki: Mi = (De × M1i + Dav × M2i ) / (De + Dav) ahol: Mi = M1i = M2i = De

=

i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben. i szennyezõ tömegemissziója gramm/km-ben, teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel a 3.1.2.5.5. bekezdés szerint számítva. i szennyezõ átlagos tömegemissziója gramm/km-ben elektromos energia/áramtároló készülékkel minimális töltési állapotban (kapacitás maximális kisütése) a 3.1.3.5. bekezdés szerint számítva. jármû elektromos hatósugara a 101. számú Elõírás 7. Mellékletében leírt eljárás


Dav = 3.1.4.2.

szerint, ahol a gyártó szolgáltassa az eszközt a mérés elvégzéséhez tiszta elektromos módban haladó jármûvel. 25 km (átlagos távolság két akkumulátor-újratöltés között).

3.1.2.5.2.2. bekezdés szerint végzett vizsgálat esetén: Az értesítéshez a súlyozott értékeket az alábbiak szerint számítsák ki: Mi = (Dovc × M1i + Dav × M2i) / (Dovc + Dav) ahol: Mi = M1i = M2i = Dovc= Dav =

i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben. i szennyezõ tömegemissziója gramm/km-ben, teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel a 3.1.2.5.5. bekezdés szerint számítva. i szennyezõ átlagos tömegemissziója gramm/km-ben elektromos energia/áramtároló készülékkel minimális töltési állapotban (kapacitás maximális kisütése) a 3.1.3.5. bekezdés szerint számítva. OVC tartomány a 101. számú Elõírás 9. Mellékletében leírt eljárás szerint. 25 km (átlagos távolság két akkumulátor-újratöltés között).

3.2.

KÍVÜLRÕL TÖLTHETÕ (OVC HEV) ÜZEMMÓD-KAPCSOLÓVAL

3.2.1.

Két vizsgálatot végezzenek a következõ feltételek között:

3.2.1.1.

"A" feltétel:

végezzék el a vizsgálatot teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel.

3.2.1.2.

"B" feltétel:

végezzék el a vizsgálatot olyan elektromos energia/áramtároló szerkezettel, ami a feltöltés minimális állapotában van (kapacitás maximális kisütése).


3.2.1.3.

Helyezzék az üzemmód-kapcsolót az alábbi táblázat helyzeteibe:

Hibrid mód

– tiszta -tisztán elektromos tüzelõanyag-hibrid fogyasztó – hibrid kapcsoló helyzete kapcsoló helyzete

– tisztán elektromos - tiszta tüzelõanyagfogyasztó – hibrid

– Hibrid mód n (1) – Hibrid mód m (1)

Akku kapcsoló helyzete kapcsoló helyzete töltésállapota A feltétel Többnyire elektromos Hibrid Hibrid Hibrid Teljesen hibrid mód (2) töltött B feltétel Többnyire TüzelõanyagTüzelõanyagHibrid Min. tüzelõanyagfogyasztó fogyasztó töltésállapot fogyasztó mód (3) (1) Például: sportos, gazdaságos, városi, városon kívüli helyzet ... (2) Többnyire elektromos hibrid mód: A hibrid módot, amelyet bizonyíthatnak minden kiválasztható hibrid mód legnagyobb elektromos fogyasztásával, amikor a 101. számú Elõírás 10. Mellékletének 4. bekezdése A feltétele szerint vizsgálnak, a gyártó tájékoztatásán és a mûszaki szolgálattal való megállapodásán alapuljon. (3) Többnyire tüzelõanyag-fogyasztó mód: A hibrid módot, amelyet bizonyíthatnak minden kiválasztható hibrid mód legnagyobb elektromos fogyasztásával, amikor a 101. számú Elõírás 10. Mellékletének 4. bekezdése B feltétele szerint vizsgálnak, a gyártó tájékoztatásán és a mûszaki szolgálattal való megállapodásán alapuljon. 3.2.2.

"A" feltétel

3.2.2.1.

Ha a jármû tisztán elektromos hatósugara nagyobb, mint egy teljes ciklus, a gyártó kérésére I típusú vizsgálatot végezhetnek tisztán elektromos módban. Ebben az esetben a motor 3.2.2.3.1. vagy 3.2.2.3.2. bekezdésben elõírt elõkondicionálása elhagyható.

3.2.2.2.

Az eljárás kezdõdjön a jármû elektromos energia/áramtároló szerkezetének kisütésével, mialatt tisztán elektromos helyzetben levõ kapcsolóval vezetnek (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.) a jármû maximális 30 perces sebességének 70 % ± 5 % állandó sebességével (meghatározva 101. számú Elõírás szerint). Kisütés megállítása következik be: (a) (b) (c)

amikor a jármû nem képes a maximális 30 perces sebesség 65 százalékával futni; vagy amikor a vezetõ jelzést kap a jármû megállítására a szabványos fedélzeti mûszertõl, vagy 100 km távolság megtétele után.

Ha a jármûvet nem szerelték fel tiszta elektromos móddal, az elektromos energia/áramtároló szerkezet kisütését a jármû vezetésével végezzék el (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.): (a)

50 km/ó állandó sebességnél addig, amíg a HEV tüzelõanyagot fogyasztó motorja nem idul be,

(b)

ha a jármû nem érheti el ezt az 50 km/ó sebességet a tüzelõanyagot fogyasztó motor beindulása nélkül, a sebességet addig csökkentsék, amíg a jármû olyan kisebb állandó sebességgel nem fut, aminél a tüzelõanyagot fogyasztó motor nem indul el egy meghatározott idõben/távolságon (ez megegyezés a mûszaki szolgálat és a gyártó között), vagy

(c)

vagy a gyártó javaslata szerint.

Állítsák le a tüzelõanyagot fogyasztó motort 10 másodpercen belül automatikus beindulása után.


3.2.2.3.


3.2.2.3.1.


3.2.2.3.2.


3.2.2.4.

Az elõkondicionálás után és a vizsgálat elõtt a jármûvet tartsák olyan helységben, amelyben a hõmérséklet 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között állandó marad. Ezt a kondicionálást legalább hat órán keresztül végezzék, és addig folytassák, amíg a motorolaj és a hûtõfolyadék – ha van – ± 2 K hõfokon belül szobahõmérsékletû, és az elektromos energia/áramtároló szerkezet teljesen feltöltött a 3.2.2.5. bekezdésben elõírt töltés eredményeként.

3.2.2.5.

Átitatás alatt, az elektromos energia/áramtároló szerkezet legyen feltöltve: (a) (b)

a fedélzeti töltõvel, ha ilyet felszereltek, vagy a gyártó által javasolt külsõ töltõvel, szokásos éjszakai töltési eljárást alkalmazva.

Ez az eljárás kizár minden olyan különleges töltési típust, ami automatikusan vagy kézzel kezdeményezhetõ, mint például a kiegyenlítõ töltés vagy gyorstöltés. A gyártó nyilatkozzon, hogy a vizsgálat alatt különleges töltési eljárás nem fordulhat elõ. 3.2.2.6.


3.2.2.6.1.

A jármûvet a vezetõ szokásos módszerével indítsák be. Az elsõ ciklus a jármû beindítási eljárása után kezdõdjön. Használhatják vagy a 3.2.2.6.2.1. vagy a 3.2.2.6.2.2. bekezdésekben meghatározott vizsgálati eljárásokat párhuzamosan a 101. számú Elõírás 8. Mellékletének 4.2.4.2. bekezdésében választott eljárással. A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén, és végzõdjön a végsõ üresjárati periódus végrehajtásakor az extra városi ciklusban (Második Rész, mintavétel vége (ES)). A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén, és folytatódjon ismételt vizsgálati ciklusokon keresztül. Fejezõdjön be a végsõ alapjárati periódusban az elsõ extravárosi (Második Rész) ciklusban, ami alatt az akkumulátor elérte minimális töltési állapotát az alább meghatározott kritérium szerint (mintavétel vége (ES)) Mérik az elektromos egyensúlyt Q (Aó) mindegyik összetett cikluson keresztül, használva a 101. szánú Elõírás 8. Mellékletének 2. Függelékében megállapított eljárást, és amit akkor használtak, amikor az akkumulátor elérte minimális töltöttségi állapotát. Az akkumulátort minimális töltési állapotát elértnek tekintik N összetett ciklusban, ha az N+1 összetett ciklus alatt megmért elektromos egyensúly nem több, mint a kisütés 3 százaléka, kifejezve az akkumulátor névleges kapacitásának (Aó) százalékában a gyártó által bejelentett maximálisan töltött állapotában. A gyártó kérésére további vizsgálati ciklust végezhetnek, és eredményeiket bevehetik a 3.2.2.7. és 3.2.4.3. bekezdésben levõ számításba, feltéve, hogy az elektromos egyensúly mindegyik kiegészítõ vizsgálati ciklusban kisebb akkumulátor-kisülést mutat, mint az elõzõ ciklusban. Megengedett 10 percig a forró melegítési periódus mindegyik ciklus között. Kapcsolják le az áramvezetéket e periódus alatt.

3.2.2.6.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint úgy, ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki


sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe sémájához a 4. Melléklet 2.2.3. bekezdése szerinti leírást alkalmazzák. 3.2.2.6.4.

A kipufogógázokat a 4. Melléklet szerint elemezzék. A vizsgálati eredményeket hasonlítsák össze a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében leírt határértékekkel és számítsák ki "A" állapotra minden szennyezõ átlagos emisszióját (M1i) gramm/km-ben. A 3.2.2.6.2.1. bekezdés szerint elvégzett vizsgálat esetén, (M1i) egyszerûen egyetlen összetett ciklus elvégzésének eredménye. A 3.2.2.6.2.2. bekezdés szerint elvégzett vizsgálat esetén mindegyik összetett ciklus vizsgálati eredménye (M1ia) megszorozva a megfelelõ romlási és Ki tényezõvel, legyen kisebb, mint a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében elõírt határérték. A 3.2.4. bekezdésben a számítás céljára M1i meghatározása: N

M 1i =

1 ∑ M 1ia N a =1

ahol: i: a:

szennyezõ ciklus

3.2.3.

B feltétel

3.2.3.1.


3.2.3.1.1.


3.2.3.1.2.


3.2.3.2.

A jármû elektromos energia/áramtároló szerkezetét a 3.2.2.2. bekezdés szerint süssék ki.

3.2.3.3.

Az elõkondicionálás után és a vizsgálat elõtt a jármûvet tartsák olyan helységben, amelyben a hõmérséklet 293 és 303 K (20 °C és 30 °C) között állandó marad. Ezt a kondicionálást legalább hat órán keresztül végezzék, és addig folytassák, amíg a motorolaj és a hûtõfolyadék – ha van – ± 2 K hõfokon belül szobahõmérsékletû.

3.2.3.4.


3.2.3.4.1.

A vezetõ szokásos módszerével indítsák be a jármûvet. Az elsõ ciklus a jármû beindítása után kezdõdjön.

3.2.3.4.2.

A mintavétel kezdõdjön (BS) a jármû beindítása elõtt vagy kezdetén, és végzõdjön a végsõ üresjárati periódus végrehajtásakor az extra városi ciklusban (Második Rész, mintavétel vége (ES)).

3.2.3.4.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint, úgy ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe mintájához a 4. Melléklet 2.3.3. bekezdés szerinti leírást alkalmazzák.

3.2.3.4.4.

Elemezzék a kipufogógázokat a 4. Melléklet szerint.


3.2.3.5.

A vizsgálati eredményeket hasonlítsák össze a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében leírt határértékekkel és számítsák ki a B állapotra minden szennyezõ átlagos emisszióját (M2i). Az M2i, megszorozva a megfelelõ romlási és Ki tényezõvel, legyen kisebb, mint a jelen Elõírás 5.3.1.4. bekezdésében elõírt határérték. Vizsgálati eredmények 3.2.2.6.2.1. bekezdés szerint végzett vizsgálat esetén: Az értesítéshez a súlyozott értékeket az alábbiak szerint számítsák ki: Mi

=

(De × M1i + Dav × M2i ) / (De + Dav)

ahol: Mi = M1i =

i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben. i szennyezõ tömegemissziója gramm/km-ben, teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel a 3.2.2.7. bekezdés szerint számítva. i szennyezõ átlagos tömegemissziója gramm/km-ben elektromos energia/áramtároló készülékkel minimális töltési állapotban (kapacitás maximális kisütése) a 3.2.3.5. bekezdés szerint számítva. jármû elektromos hatósugara a 101. számú Elõírás 9. Mellékletében leírt eljárás szerint, ahol a gyártó szolgáltassa az eszközt a mérés elvégzéséhez tiszta elektromos módban haladó jármûvel. 25 km (átlagos távolság két akkumulátor-újratöltés között).

M2i = De

=

Dav =

3.2.2.6.2.2. bekezdés szerint végzett vizsgálat esetén: Az értesítéshez a súlyozott értékeket az alábbiak szerint számítsák ki: Mi = (Dovc × M1i + Dav × M2i ) / (Dovc + Dav) ahol: Mi = M1i =

i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben. i szennyezõ tömegemissziója gramm/km-ben, teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel a 3.2.2.7. bekezdés szerint számítva. i szennyezõ átlagos tömegemissziója gramm/km-ben elektromos energia/áramtároló készülékkel minimális töltési állapotban (kapacitás maximális kisütése) a 3.2.3.5. bekezdés szerint számítva. OVC tartomány a 101. számú Elõírás 9. Mellékletében leírt eljárás szerint. 25 km (átlagos távolság két akkumulátor-újratöltés között).

M2i = Dovc= Dav = 3.2.4.

Vizsgálati eredmények

3.2.4.1.

Az értesítéshez a súlyozott értékeket az alábbiak szerint számítsák ki: Mi = ( De Α M1i + Dav Α M2i ) / ( De + Dav ) Ahol: Mi M1i

= =

M2i

=

De

=

az i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben. az i szennyezõ tömegemissziója gramm per kilométerben teljesen feltöltött elektromos energia/áramtároló szerkezettel a 3.1.2.6. bekezdés szerint számítva. i szennyezõ átlagos tömegemissziója gramm per kilométerben elektromos energia/áramtároló szerkezet minimális töltési állapotban (kapacitás maximális kisütése) a 3.1.3.5. bekezdés szerint számítva. a jármû elektromos hatósugara a 101. számú Elõírás 7. Mellékletében leírt eljárás szerint, ahol a gyártó szolgáltassa a mérés elvégzéséhez az eszközt tiszta


Dav

=

elektromos módban haladó jármûvel. 25 km (átlagos távolság két akkumulátor-újratöltés között)

3.3.

NEM KÍVÜLRÕL TÖLTHETÕ (NOTOVC HEV) ÜZEMMÓD-KAPCSOLÓ NÉLKÜL

3.3.1.

Ezeket a jármûveket a 4. Melléklet szerint vizsgálják.

3.3.2.

Elõkondicionáláshoz legalább két egymást követõ teljes vezetési ciklust (egy Elsõ Rész és egy Második Rész) végezzenek átitatás nélkül.

3.3.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint, úgy ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe mintájához a 4. Melléklet 2.3.3. bekezdés leírását alkalmazzák.

3.4.

NEM KÍVÜLRÕL TÖLTHETÕ (NOTOVC HEV) ÜZEMMÓD-KAPCSOLÓVAL

3.4.1.

Ezeket a jármûveket elõkondicionálják (készítsék elõ) és vizsgálják a 4. Melléklet szerint hibrid módban. Ha több hibrid mód van, a vizsgálatot abban a módban végezzék el, amely automatikusan beáll a gyújtáskulcs bekapcsolása után (normál mód). A gyártótól kapott tájékoztatás alapján a mûszaki szolgálat bizonyosodjon meg, hogy a határértékek megfelelnek minden hibrid módban.

3.4.2.

Elõkondicionálásnál legalább két egymást követõ vezetési ciklust (egy Elsõ Rész és egy Második Rész) végezzenek átitatás nélkül.

3.4.3.

A jármûvet a 4. Melléklet szerint vezessék, vagy különleges sebességváltási stratégia esetében a gyártó utasításai szerint, úgy ahogyan a jármûkezelési utasításban van, és ahogy a mûszaki sebességváltó mûszer jelzi (a vezetõ tájékoztatására). Ezeknél a jármûveknél a 4. Melléklet 1. Függelékében elõírt sebességváltási pontokat ne alkalmazzák. Az üzemelési görbe mintájához a 4. Melléklet 2.3.3. bekezdés leírását alkalmazzák.

4.

II. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZER

4.1.

A jármûveket az 5. Melléklet szerint vizsgálják tüzelõanyag-fogyasztó módban. A gyártó olyan "üzemmódot" biztosítson, amely ezt a vizsgálatot lehetõvé teszi. Ha szükséges, az Elõírás 5.1.6. bekezdésében biztosított eljárást alkalmazzák.

5.

III. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZER

5.1.

A jármûveket a 6. Melléklet szerint vizsgálják tüzelõanyag-fogyasztó módban. A gyártó olyan "üzemmódot" biztosítson, amely ezt a vizsgálatot lehetõvé teszi.

5.2.

A vizsgálatokat csak a 6. Melléklet 3.2. bekezdésének 1. és 2. feltétele szerint végezzék el. Ha bármilyen ok miatt nem lehetséges a 2. feltétel szerint vizsgálni, vagylagosan másik állandó sebességállapot (tüzelõanyagot fogyasztó motorterhelés alatt) végezhetõ el.

6.

IV. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZER

6.1.

A jármûveket a 7. Melléklet szerint.

6.2.

A vizsgálati eljárás megkezdése elõtt (7. Melléklet 5.1. bekezdése), a jármûvet a következõk szerint készítsék elõ:

6.2.1.

OVC jármûveknél:

6.2.1.1.

OVC jármû üzemmód-kapcsoló nélkül: az eljárás a jármû elektromos energia/áramtároló szerkezetének kisütésével kezdõdjön vezetése alatt (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.): –

50 km/ó állandó sebességnél addig, amíg a HEV tüzelõanyagot fogyasztó motorja nem


idul el, –

ha a jármû nem érheti el ezt az 50 km/ó sebességet úgy, hogy a tüzelõanyagot fogyasztó motor beindulna, a sebességet addig csökkentsék, amíg a jármû olyan kisebb állandó sebességgel nem fut, aminél a tüzelõanyagot fogyasztó motor nem indul el egy meghatározott idõben/távolságon (ez megegyezés tárgya a mûszaki szolgálat és a gyártó között), vagy

–


A tüzelõanyagot fogyasztó motort 10 másodpercen állítsák le automatikus beindulása után. 6.2.1.2.

OVC jármû üzemmód-kapcsolóval: Az eljárás kezdõdjön a jármû elektromos energia/áramtároló szerkezetének kisütésével, mialatt tisztán elektromos helyzetben levõ kapcsolóval vezetnek (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.) a jármû maximális 30 perces sebességének 70 % ± 5 % állandó sebességével. A kisütés megállítása történik: – – –

amikor a jármû nem képes a maximális 30 perces sebesség 65 százalékával futni; vagy amikor a vezetõ jelzést kap a jármû megállítására a szabványos fedélzeti mûszerektõl, vagy 100 km távolság megtétele után.

Ha a jármûvet nem szerelték fel tiszta elektromos móddal, az elektromos energia/áramtároló szerkezet kisütését a jármû vezetésével végezzék el (próbapályán, görgõs próbapadon, stb.): –

50 km/ó állandó sebességnél addig, amíg a HEV tüzelõanyagot fogyasztó motorja nem idul el,

–

ha a jármû nem érheti el ezt az 50 km/ó sebességet úgy, hogy a tüzelõanyagot fogyasztó motor beindulna, a sebességet addig csökkentsék, amíg a jármû olyan kisebb állandó sebességgel nem fut, aminél a tüzelõanyagot fogyasztó motor nem indul el egy meghatározott idõben/távolságon (ez megegyezés tárgya a mûszaki szolgálat és a gyártó között), vagy

–


A tüzelõanyagot fogyasztó motort 10 másodpercen állítsák le automatikus beindulása után. 6.2.2.

NOVC jármûveknél:

6.2.2.1.

NOVC jármûvek üzemmód-kapcsoló nélkül: az eljárás legalább két, egymást követõ teljes vezetési ciklusú elõkondicionálással kezdõdjön (egy Elsõ Rész és egy Második Rész) nedvesítés (átitatás) nélkül.

6.2.2.2.

NOVC jármûvek üzemmód-kapcsolóval: az eljárás legalább két, egymást követõ teljes vezetési ciklusú elõkondicionálással kezdõdjön (egy Elsõ Rész és egy Második Rész) nedvesítés (átitatás) nélkül, amelyet a hibrid módban futó jármûvel végeznek el. Ha több hibrid mód van, a vizsgálatot abban a módban végezzék, amely automatikusan beáll a gyújtáskulcs bekapcsolása után.

6.3.

Az elõkondicionálást és a próbapadi vizsgálatot a 7. Melléklet 5.2. és 5.4. bekezdései szerint végezzék:

6.3.1.

OVC jármûveknél: ugyanolyan feltételek között, mint amilyet az I típusú vizsgálat B feltétele meghatároz (3.1.3. és 3.2.3. bekezdések).

6.3.2.

NOVC jármûveknél: ugyanolyan feltételek között, mint az I típusú vizsgálatban.

7.

V. TÍPUSÚ VIZSGÁLATI MÓDSZER


7.1.

A jármûvet a 9. függelék szerint végezzék.

7.2.

OVC jármûveknél: Megengedett elektromos energia/áramtároló szerkezet feltöltése kétszer naponta a futáshalmozás alatt. Üzemmód-kapcsolóval rendelkezõ OVC jármûveknél a futáshalmozódást olyan módban végezzék, amely automatikusan beáll a gyújtáskulcs bekapcsolása után (normál mód). Futáshalmozás alatt másik hibrid módra való átkapcsolás megengedett, ha ez azért szükséges, hogy folytassák a futáshalmozást a mûszaki szolgálattal történt megállapodás után. A szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, amint azt az I típusú vizsgálat B feltétele meghatározza (3.1.3. és 3.2.3. bekezdések).

7.3.

NOVC jármûveknél: Üzemmód-kapcsolóval rendelkezõ NOVC jármûveknél, a futáshalmozódást olyan módban végezzék, amely automatikusan beáll a gyújtáskulcs bekapcsolása után (normál mód). A szennyezõk kibocsátásának méréseit ugyanolyan feltételek között végezzék el, mint az I típusú vizsgálatban.

8.

VI. VIZSGÁLATI MÓDSZER

8.1.

A jármûvet a 8. Melléklet szerint vizsgálják.

8.2.

OVC jármûveknél a szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, amint azt az I típusú vizsgálat B feltétele meghatározza (3.1.3. és 3.2.3. bekezdések).

8.3.

NOVC jármûveknél a szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, amint az I típusú vizsgálatban.

9.

FEDÉLZETI DIAGNOSZTIKA (OBD) VIZSGÁLATI MÓDSZERE

9.1.

A jármûvet a 11. függelék szerint vizsgálják.

9.2.

OVC jármûveknél a szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, amint azt az I típusú vizsgálat B feltétele meghatározza (3.1.3. és 3.2.3. bekezdések).

9.3.

NOVC jármûveknél a szennyezõk kibocsátásának mérését ugyanolyan feltételek között végezzék el, amint az I típusú vizsgálatban.


14. Melléklet, 1. Függelék, Elektromos energia/áramtároló szerkezet Töltési Állapot [State Of Charge (SOC)] profilja az OVC HEV I típusú vizsgálatához. I típusú vizsgálat A állapota

SOC

100 %

minimum

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

A feltétel: (1) (2) (3) (4) (5)

elektromos energia/áramtároló szerkezet kezdeti töltés-állapota. kisütés 3.1.2.1. vagy 3.2.2.1. bekezdések szerint. jármû kondicionálása 3.1.2.2. vagy 3.2.2.2. bekezdések szerint. töltés nedvesítés alatt 3.1.2.3. és 3.1.2.4. bekezdések szerint, vagy 3.2.2.3. és 3.2.2.4. bekezdések szerint. vizsgálat 3.1.2.5. vagy 3.2.2.5. bekezdések szerint. I típusú vizsgálat B állapota

SOC

100 %

minimum

(1)

(2)

(3)

(4)

(5)

B feltétel: (1) (2) (3) (4) (5)

töltés kezdõ állapota jármû kondicionálása 3.1.3.1. vagy 3.2.3.1. bekezdések szerint. kisütés 3.1.3.2. vagy 3.2.3.2 bekezdések szerint. nedvesítés 3.1.3.3. vagy 3.2.3.3. bekezdések szerint. vizsgálat 3.1.3.4. vagy 3.2.3.4. bekezdések szerint. __________

(2. felülvizsgált változat, amely tartalmazza az október 16-án hatályba lépett módosításokat) 82. Melléklet: 83

Recommend Documents