2. Alapok II. Feladatunk az, hogy tematikus térképet készítsünk a Tihanyi-félszigetről

Geoinformatika a környezetvédelemben

2. Alapok II. Feladatunk az, hogy tematikus térképet készítsünk a Tihanyi-félszigetről. Ebben a gyakorlatban:    

megtanuljuk, hogyan lehet beállítani a projekt tulajdonságait; megtanuljuk, hogyan lehet beállítani a témák (fedvények) tulajdonságait; megtanuljuk, hogyan lehet beállítani az objektumok megjelenését; megismerjük a grafikai elemek és térképi objektumok kiválasztásának eszközeit.

Az előző gyakorlatban megtanultuk, miként lehet nézeteket létrehozni és fedvényeket adni hozzájuk, ezen a gyakorlaton pedig megtanuljuk, miként lehet ezek megjelenését átalakítani. 1. Indítsuk el a QGIS programot és adjuk hozzá az osm_points.shp, osm_line.shp és osm_poly.shp fedvényeket. A geoinformatikai környezet alapja az, hogy beállítjuk a térbeli vonatkoztatási rendszerünket, vagyis azt a vetületet, amiben dolgozni szeretnénk. Enélkül a kezdeti lépés nélkül is működni fog a program, de nem fogja tudni a térképi léptéket, így pl. kiszámítani a területeket, távolságokat stb. Ha rendszeresen ugyanabban a rendszerben dolgozunk (pl. EOV, WGS84, UTM stb.), akkor van beállítási lehetőség van arra is, hogy kezdő koordinátarendszerként definiáljuk azt. Ehhez a Setting – Options menüpontot kell választani és a CRS fülecske alatt a Select gomb lenyomása után adhatjuk meg a kívánt vetületet. Az alapbeállítás a WGS84 rendszer. Ezt beállítva a program minden indításakor ez az alapbeállítás fog betöltődni. Ha ilyet nem állítunk be, akkor a Settings – Project Properties menüpont kiválasztásával a Coordinate Reference System (CRS) fülecske alatt tudjuk megadni a Magyarországon használatos EOV vetületi rendszert: keressük meg a Swiss. Obl. Mercator elnevezésű vetületgyűjteményt és válasszuk ki a HD72/EOVt. Most ezzel a módszerrel állítsuk be ezt a vetületi rendszert (2-1. ábra)! Ha tudjuk a vetületi rendszer EPSG kódját, az alapján is kikereshetjük a listából. (Ezt a geodéziai paraméter adatbázist a European Petroleum Survey Group állította össze azzal a céllal, hogy a koordináták egyértelműen azonosítsanak földi pontokat, illetve a CRS-ek átalakíthatók legyenek másik CRS-sé; http://www.epsg.org/Geodetic.html.) A 2-1. ábra alján látható Authority felirat


alatt beírva a kódot (az EOV esetében 23700) és Find gombra kattintva könnyen megtaláljuk a keresett vonatkoztatási rendszert.

2-1. ábra. Vetület megadása a projekthez A vektoros rétegek esetében beállíthatjuk az automatikus vetületkonverziót az Enable 'on the fly” CRS transformation mellé tett pipával. Az újonnan hozzáadott és eltérő vetületű fedvények így automatikusan azonnal helyes koordinátarendszerben jelennek meg a projektben (ez abból látszik, hogy az egyes objektumok fedésbe kerülnek). Ez a lehetőség nem működik raszteres fájlok esetében, így érdemes azok vetületét megadni a projekthez, a vektoros fedvényeknél pedig működik a „röptében transzformálás”. A vetület beállításhoz hasonlóan az 'on the fly’ transzformációt is a Settings – Options – CRS menüpontban tudjuk alapbeállításként definiálni. Adott fedvény vetületének a beállítása után létrejön egy *.prj nevű állomány, melynek megléte esetén a program automatikusan kiolvassa a vetületet a fájl újbóli megnyitásakor. Ugyanezen menüpont General füle alatt lehet beállítani a projekt nevét (Project title), a kiválasztás színét (Selection color, lásd később), illetve azt, hogy a projekt elérési útja relatív, vagy abszolút hivatkozásokat tartalmazzon-e (Save path). A Background Color gombjával a térkép háttérszínét lehet beállítani (2-1. ábra). Gondolva arra, hogy a készülő térképet egyszer ki is kell majd nyomtatni, a legjobb úgy hagyni, ahogy van, ez a legfestéktakarékosabb megoldás (de mindenki joga ízlés szerint megváltoztatni).


A következő lépés a réteg beállítása a Layer – Properties menüben (2-2. ábra) vagy a szerkesztősávban jobb egérkattintás az adott rétegen és Properties parancs választása után. A General fül alatt állíthatjuk be a réteg nevét (Display name), ami az alapját képezi a térkép jelmagyarázatának. Itt láthatjuk a réteg elérési útját is. Sok (több ezer) objektumot tartalmazó rétegekben indexálással gyorsíthatjuk a megjelenést (Create Spatial Index), valamint itt lehet beállítani a réteg vetületi rendszerét (Specify CRS). Ez utóbbi a rétegen történő jobb egérkattintással közvetlenül is elérhető (Set layer CRS), illetve ugyanitt ezt a CRS-t a projektre is kiterjeszthetjük: Set project CRS from layer. Itt jegyzem meg, de minden eddigi CRS beállításra igaz, hogy csak egy jó beállítási lehetőség van, hiába szeretnénk az EOV-ben lévő fedvényünket WGS84-nek definiálni, annak nem ez a módja (lásd a későbbi fejezetekben), egy ilyen művelettel rossz eredményt kapunk.

2-2. ábra. A réteg általános beállításai 2. Változtassuk meg az osm_pontok nevet pontokra! A következő a Display menüpont amit megtanulunk (2-3. ábra). Itt olyan dolgot állíthatunk be, ami egy bonyolult térkép fedvényeinek az áttekinthetőbbé tételében segít. Egy digitális térkép sokmindenben különbözik a papírra nyomtatottól. Az belátható, hogy a tartalmat könnyen és gyorsan tudjuk változtatni, de ez következményekkel is jár. Eltérő részletességű fedvények kerülhetnek a térképi nézetbe (ami gyakorlatilag nyomtatható térkép lesz) és az alkalmazott léptéktől függően eltérő tartalmakat szeretnénk megjeleníteni. Itt azt tudjuk beállítani, hogy adott fedvény milyen léptékben jelenjen meg. Ez hasznos lehet akkor, amikor pl. egy teljes Magyarországnyi nézetnél nem jelennek meg a városok házai, csak akkor, ha belenagyítunk a térképbe (lásd pl. a navigációs GPS eszközökön futó szoftverek). 3. Ehhez a művelethez állítsuk be, hogy az OSM pontok csak M=1: 20000-tól nagyobb lépték mellett látszódjanak, az OSM vonalak pedig M=1:50000 fölött.


A térképi nézet méretarányát a Scale melletti mezőben tudjuk beállítani a képernyő jobb alsó sarkában. A Render melletti pipa kivételével nagyméretű állományok folytonos újrarajzolásától kímélhetjük meg magunkat nagyítás, kicsinyítés, mozgatás után (ezt persze csak ideiglenesen tehetjük meg, mert addig tényleg nem történik semmi). A jobb sarokban az EPSG mellett látható kóddal pedig ellenőrizhetjük az aktuális CRS-t (ha a kódot nem ismerjük, a kód melletti szimbólumra kattintva gyorstippként a program ki is szöveggel is; 2-3. ábra).

2-3. ábra. A térkép nézet méretarányának beállítási helye A digitális vektoros állományok korlátok nélkül lehetővé tesznek bármekkora nagyítást, olyat is, aminek nincs értelme. Egy digitális állomány léptéke nem látszik sehol – ez sajnos megint egy olyan információ, amit tudnunk kell(ene). Ha mi állítjuk elő, akkor tudjuk, mert ez megegyezik a digitalizált térkép méretarányával. Saját felmérés esetén szintén tudjuk, hogy milyen pontosan dolgoztunk. Ha nagyon leegyszerűsítjük, gondoljunk arra, hogy egy erdőfolt 100 méter magasból egy bonyolult poligonnak látszik, 1000 méterről körnek, 10000 méterről pedig pontnak. Ha viszont nem tudjuk, hogy milyen térkép volt az alap, amiről a fedvény készült (és nincs olyan személy, aki ezt elárulja), akkor nem is tudjuk meg, legfeljebb kellő gyakorlat után becsülni lehet. Továbbá jegyezzük meg, hogy ha összekeverünk különböző léptékű fedvényeket, mindig a legkisebb méretarányú lesz a mértékadó. A 2-4. ábrán a magyar-román határ egy részlete látható a GoogleEarth milliós léptékben készült és a TIR (Természetvédelmi Információs Rendszer) százezres léptékű állománya alapján. Az egyik egy országos szint (amitől létezik jobb, ha nagyobb méretarányú térképről származik az adat: kataszteri térképek, M=1:10000 topográfiai térkép), a másik pedig az „elnagyolt” kontinentális lépték. Adott környezetben (papír alapon) mindkettő megállja a helyét, azaz megfelelően tájékoztat, de ha jobban belenagyítunk a digitális változatba, akkor komoly pontatlanságokat találunk, mint a mellékelt ábrán is.


2-4. ábra. A magyar-román határ részlete a GoogleEarth-ön (sárga vonal: Google Earth fedvénye; fehér vonal: TIR állomány a nemzeti parkok működési területéről; Forrás: GoogleEarth, http://geo.kvvm.hu/tir/) Most alakítsuk át a fedvények megjelenését. A pont, vonal és poligon fedvények tulajdonságai értelemszerűen eltérő lehetőségek szerint állíthatók. Ne feledjük azonban, hogy a térképek nem attól szépek, hogy mindent rájuk zsúfolunk, vagy bemutatunk minden szerkesztési lehetőséget. Hasonlóan a PowerPoint prezentációkhoz, ahol erősen javasolt a sokféle és bonyolult animációk használata, itt sem ajánlott az öncélú felvonultatása a lehetőségeknek. Sokszor előre definiált jelkulcsot, jelrendszert kell követni a térkép készítése során. Kezdjük a pontobjektumokkal és kattintsunk duplán a szerkeszteni kívánt témára (osm_points.shp) bal egérgombbal (2-5. ábra). A már ismerős Layer Properties menüt látjuk újra, de most a Style fülecskét választjuk ki. A térképen megjelenő pontobjektumok szimbólumát, színét (Color) és méretét (Size) tudjuk megváltoztatni.

2-5. ábra. A rétegszerkesztő ablak


A szín és szimbólum megváltoztatásához a Change gombot kell megnyomni. Az itt feltűnő párbeszédpanelen kell beállítani a szimbólum típusát (Symbol layer type), mely lehet betű (Font marker), egyszerű jel (Simple marker) és vektorgrafika (SVG marker). A Unit, mint mértékegység beállítása kétféle lehet: milliméter, ha térképlapban gondolkodunk, vagy valamilyen térképi alapegység (pl. méter), ha terepi távolságban szeretnénk megadni a méretet. A 2-6. ábrán a Simple marker, az általánosan elterjedt egyszerű jelek tulajdonságait tudjuk beállítani. A szimbólum kitöltő színét (Fill color), keretét (Border color), méretét (Size), valamint a szögét (Angle) lehet megváltoztatni.

2-6. ábra. Pontobjektumok szimbólum-beállításai A betűk, mint pontobjektumok jelölői (Font marker) esetében magát a betűt, a méretet és a színt lehet kiválasztani. Az SVG szimbólumok (SVG marker) mérete és elforgatási szöge állítható. Minden szimbólumnak beállítható egy eltolási értéke a pont helyéhez képest (Offset X, Y). A vonalas objektum (osm_vonal.shp) megjeleníthető egyszerű vonalként (Simple line) és pontsorként (Marker line). Az egyszerű vonal vastagsága (Pen width) és a színe (Color) színe mellett meg tudjuk változtatni a vonal típusát is (2-7. ábra). Az alapbeállítás a folytonos vonal (Solid line), ami mellett szaggatott vonal (Dash line), pontsor (Dot line), vonalpont-vonal (Dash-Dot-Dash), illetve vonal-pont-pont-vonal (Dash-Dot-Dot-Dash) is választható. Ha bejelöljük a Use custom dash pattern-t, akkor az alatta lévő Change gombbal tetszés szerint állítani lehet a kis vonalszakaszok hosszát (Dash) és a köztük lévő távolságot (Space).


2-7. ábra. A vonalas objektumok megjelenésének beállítása A beállításokban rejlő lehetőségeket magunknak kell felfedezni és azt is meg kell vallani, hogy kell hozzá némi képzelőerő. Első látásra például úgy tűnhet, hogy csak egyszínű vonalakat lehet használni, valójában azonban kifejezetten változatos és saját elképzeléseinknek megfelelő szimbólumokat, megjelenést tudunk alkalmazni. Ehhez a gombot kell megnyomni és a tulajdonságokat beállítani. Egy fehér vonal fekete kerettel úgy hozható létre, hogy előbb létrehozzuk a 2-8. ábra. Szimbólumszerkesztő ablak

fehér vonalat 2 mm szélesen, majd a feketét (a fehér alá) 3 mm szélesen. Több szimbólum réteg alkamazása esetén a fel-le nyilakkal alakíthatjuk ki a megfelelő sorrendet (2-8. ábra).

A pontsornál (Marker line) szerkeszthető a pontobjektumoknál ismertetett összes tulajdonság a Change gomb megnyomása után. Emellett pedig megválaszthatjuk, hogy a pontokat milyen alapelv szerint akarjuk elhelyezni a vonal mentén:  általunk megadott távolság szerint (with interval);  minden vertex-ben (on every vertex);  csak az utolsó vertexen (on last vertex only);  csak az első vertexen (on first vertex only);  a centrális pontban (on central point). Az így kialakított szimbólum réteg a korábbiakban ismertetettekben foglaltak szerint része lehet egy komplex, szerkesztett szimbólumnak. A poligonos objektumok (osm_poly.shp) felület jellegűek, így mind a kitöltésük, mind a határvonaluk szerkeszthető.


A legáltalánosabb és egyben legjobb megoldás az egyszerű kitöltés (Symbol layer type: Simple fill; 2-9. ábra). A szín (Color), a kitöltési effektus (Fill style), a körvonal színe (Border color) és ennek stílusa (Border style), vastagsága (Border width) állítható be. A legtöbb beállítás a már korábbiakban ismertetett módon történik. A vonalkázott kitöltési effektus alapbeállítása szerint a háttér átlátszó. Ha ehelyett háttérnek valamilyen színt szeretnénk, akkor ezt a szimbólum rétegek ablakban, a már tanult módon kell összerakni.

2-9. ábra. Poligon fedvények megjelenítési beállításai A Symbol layer type-ban részben további kitöltési effektusokat választhatunk (SVG fill – nem kifejezetten ajánlott a korábbiakban az egyszerűségre vonatkozó gondolatok miatt), részben pedig a körvonal beállításait finomíthatjuk (Outline: Simple line; Marker line). Poligon fedvényeknél beállítható a réteg átlátszósága (Transparency), ami kettő, vagy több réteg megjelenítésénél igen hasznos lehet (lásd 2-5. ábra). Most adjuk a térképi nézethez az n2000.shp-t (Natura2000 fedvény) és állítsuk az átlátszóságot 30%-ra (ez eredmény egy részlete látható a 2-10. ábrán).


2-10. ábra. A zöld réteg 30%-ban áttetsző, jól láthatók az alatta lévő rétegek Most már itt az ideje annak, hogy megtanuljuk, hogyan kell a fedvényeken belüli objektumokat azonosítani és kiválasztani. Az azonosítás kizárólag csak az adott objektum leíró adatainak a megjelenítését jelenti. Nyomjuk meg az (Identify features) gombot az OSM points fedvény valamelyik pontján. A 2-11. ábrának megfelelő képet látunk. Az előtűnő párbeszédablakban az adott ponthoz tartozó leíró adatok láthatók.

2-11. ábra. Az azonosítás (Identify) parancs párbeszédablaka (itt a leíró adatok táblázatának a fejléceit látjuk felsorolásszerűen)


További beállítási lehetőségek vannak a Settings – Options legördülő menüben. A Map tools fül alatt az objektumok azonosításának a módját (Identify - Mode) állíthatjuk be:  Current layer: az aktív téma objektumait azonosítjuk;  To down, stop at first: legfelső rétegen azonosítja az objektumokat;  Top down: minden rétegen azonosítja az objektumokat, ami a kattintás helyén megtalálható.

2-12. ábra. A kiválasztás beállításai A kiválasztás nem ennyire látványos, látszólag mindössze sárga színnel jelöljük meg az objektumokat, hatása olyan mint az aktív témáé: az elvégzett művelet(ek) a kiválasztott elem(ek)re korlátozódnak. A térképi objektumok a térkép fontos elemei, és ha úgy döntünk, hogy kitöröljük/átalakítjuk, akkor meg kell tudni mutatni a szoftvernek, hogy melyekre gondoltunk. Ehhez a Select feature gombot kell benyomni (2-13. ábra), illetve a gomb melletti kis nyílra kattintva a menüt legördíteni. Itt választhatunk a számunkra szimpatikus kiválasztási módokból (egyetlen objektum kiválasztása, téglalap, poligon, szabadkézi, kör). Bár praktikusnak tűnhet a szabadkézi kiválasztás, a legtöbb esetben feltehetően 2-13. ábra. Objektum kiválasztása


elegendő a téglalap (Rectangle) alkalmazása. A kiválasztás megszüntetése kétféleképpen történhet: - egy kattintás a bal egérgombbal a térkép olyan részén, ahol nincs objektum, -

a (Deselect features from all layers) gombbal, ami minden rétegen megszünteti a kijelöléseket.

Sok kellemetlenségtől óvjuk meg magunkat, ha odafigyelünk a kiválasztott objektumokra, ugyanis ennek célja a szűrés, a kiadott parancsok ezekre az objektumokra fognak vonatkozni. Vagyis, ha nem az történik egy-egy művelet során, amit várunk, ellenőrizzük, hogy vannak-e kiválasztott objektumok. A térképeiken feliratokat (ún. annotációkat) helyezhetünk el többféleképpen. 1. A legkevésbé elegáns megoldás, amikor a szövegbeviteli mezőbe írjuk be a megjelenítendő információt a (Text Annotation) segítségével, azonban van amikor csak ez a járható út (2-14. ábra). A párbeszédablakban beállíthatjuk minden fontos jellemzőjét a szövegnek is és a szövegbuboréknak is. A szövegbuborék az egérrel átméretezhető és mozgatható.

2-14. ábra. A térképi annotációk kezelése 2. Ha a megjelenítendő szöveg térképi objektumokhoz köthető és ez a szöveg attribútumok között megtalálható a táblázatban, akkor automatikusan az objektumra, vagy az objektum mellé íratható. Írassuk ki minden pont mellé az adatrögzítő nevét.


Ehhez nyomjuk meg a (Labeling) gombot és a feltűnő párbeszédablakban (215. ábra) tegyünk pipát a Label this layer felirat elé, illetve a Field with labels mellett gördítsük le a listát és válasszuk a „user”-t (ami a táblázat azon oszlopa, amiben az adatrögzítő neve szerepel). Itt is beállíthatjuk a betűtípust, színt és a Buffernél a háttér színét, kiterjedését (így biztosíthatjuk, hogy mindenféle színű térképi elemnél látszódjon a felirat). Még az is beállítható, hogy milyen méretarány-tartományban látszódjon a felirat (Scale-based visibility).

2-15. ábra. Az automatizált feliratozás párbeszédablaka Az eredmény a 2-16. ábrán látható.


2-16. ábra. Automata módszerrel feliratozott térkép (1 mm fehér puffer alkalmazásával)

2. Alapok II. Feladatunk az, hogy tematikus térképet készítsünk a Tihanyi-félszigetről

Recommend Documents