1998. évi XIX. törvény a büntetıeljárásról
A SZAKVÉLEMÉNY A szakértı alkalmazása 99. § (1) Ha a bizonyítandó tény megállapításához vagy megítéléséhez különleges szakértelem szükséges, szakértıt kell alkalmazni. (2) Szakértı alkalmazása kötelezı, ha a) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés személy kóros elmeállapota, illetıleg kábítószerfüggısége, b) a bizonyítandó tény, illetıleg az eldöntendı kérdés kényszergyógykezelés szükségessége, c) a személyazonosítást biológiai vizsgálattal végzik, d) elhalt személy kihantolására kerül sor. (3) Szakértıt a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság alkalmazhat. 100. § (1) A szakértı alkalmazása kirendeléssel történik. A szakértı kirendelésérıl szóló határozatnak meg kell jelölnie a) a szakértıi vizsgálat tárgyát és azokat a kérdéseket, amelyekre a szakértınek választ kell adnia, b) a szakértı részére átadandó iratokat és tárgyakat, ha az átadás nem lehetséges, az iratok és a tárgyak megtekinthetésének helyét és idejét, c) a szakvélemény elıterjesztésének határidejét. (2) Ha a szakvélemény elkészítéséhez sürgıs részvizsgálatra van szükség, e vizsgálat kirendelı határozat nélkül, az ügyész vagy a nyomozó hatóság szóbeli rendelkezése alapján is elvégezhetı. 101. § (1) Rendszerint egy szakértıt kell alkalmazni. Ha a vizsgálat jellege szükségessé teszi, több szakértı is kirendelhetı. Ez úgy is történhet, hogy a kirendelés csak a szakértıi csoport vezetıjét jelöli ki, és feljogosítja ıt arra, hogy a többi szakértıt bevonja. (2) A halál oka és körülményei, valamint az elmeállapot vizsgálatánál két szakértıt kell alkalmazni. Jogszabály más esetben is kötelezıvé teheti több szakértı alkalmazását.
A szakértı 102. § (1) A bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság a szakértıi névjegyzékben szereplı igazságügyi szakértıt, illetıleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot (a továbbiakban: gazdasági társaság), szakértıi intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet (a továbbiakban: szervezet), ha ez nem lehetséges, kellı szakértelemmel rendelkezı személyt vagy intézményt (a továbbiakban: eseti szakértı) rendelhet ki szakértıként. (2) Külön jogszabály meghatározhatja azokat a szakkérdéseket, amelyekben meghatározott intézmény vagy szakértıi testület jogosult véleményt adni. Intézmény vagy testület kirendelése esetén annak vezetıje jelöli ki az eljáró szakértıt. (3) A szakértı kirendelésérıl a kirendelı határozat keltétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a terheltet, a védıt, a sértettet, és - ha a szakértıt a bíróság rendelte ki - az ügyészt. (4) A gazdasági társaság, a szakértıi intézmény, a szervezet, illetve a szakértıi testület vezetıje a kirendelı határozat kézbesítésétıl számított nyolc napon belül tájékoztatja a kirendelıt az eljáró szakértı személyérıl. E közlés kézbesítésétıl számított nyolc napon belül a kirendelı tájékoztatja a (3) bekezdésben írt személyeket és szerveket a tájékoztatás tartalmáról.
A szakértı kizárása 103. § (1) Szakértıként nem járhat el, a) aki az ügyben mint terhelt, védı, továbbá mint sértett, feljelentı vagy mint ezek képviselıje vesz, vagy vett részt, valamint ezek hozzátartozója,
b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy nyomozó hatóság tagja járt vagy jár el, valamint ezek hozzátartozója, c) aki az ügyben tanúként vesz, vagy vett részt, d) a halál oka és körülményei vizsgálatánál továbbá a kihantolásnál az az orvos, aki a meghalt személyt közvetlenül a halála elıtt gyógykezelte, illetve aki megállapította a halál beálltát, e) a szakértıi intézmény és a szervezet szakértıje, valamint a szakértıi testület tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a szakértıi intézmény, a szervezet vagy a szakértıi testület vezetıjével szemben áll fenn, f) a gazdasági társaság tagja, ha az a) pontban meghatározott kizáró ok a gazdasági társaság vezetıjével, vezetı tisztségviselıjével szemben áll fenn, illetve, aki olyan gazdasági társaság tagja vagy alkalmazottja, amelynek tagja vagy alkalmazottja az ügyben már korábban eljárt, g) akit az ügyben szaktanácsadóként vettek igénybe, h) akitıl elfogulatlan szakvélemény egyéb okból nem várható. (2) Az (1) bekezdés b) pontjának alkalmazásában nem minısül a nyomozó hatósággal hivatásos szolgálati viszonyban álló személynek az, aki a rá vonatkozó jogszabályok alapján nem a nyomozó hatóság állományában teljesít szolgálatot. (3) A szakértı a vele szemben felmerült kizárási okot köteles a kirendelınek haladéktalanul bejelenteni. Gazdasági társaság, szakértıi intézmény, szervezet, illetve szakértıi testület kirendelése esetén a bejelentést a kirendelt társaság vagy szerv vezetıje útján kell megtenni. (4) A szakértı kizárásáról az a bíróság, ügyész, illetıleg nyomozó hatóság határoz, amely elıtt az eljárás folyik. (5) A 83-84. § rendelkezései a szakértıre értelemszerően irányadók.
Szakértıi vizsgálat 104. § (1) A szakértı köteles az ügyben közremőködni, és szakvéleményt adni. (2) A szakértıt a kirendelés alól az a bíróság, ügyész, illetıleg nyomozó hatóság, amely elıtt az eljárás folyik, fontos okból határozattal felmentheti. A szakértı - gazdasági társaság, szakértıi intézmény, szervezet, illetve szakértıi testület kirendelése esetén, annak vezetıje útján - a kirendelıt értesíti, ha a) a szakkérdés nem tartozik a szakértı szakismereteinek körébe, b) a szakkérdésben külön jogszabály alapján meghatározott intézmény vagy testület jogosult szakvéleményt adni, c) a szakértıi tevékenység ellátásában fontos ok akadályozza, így különösen, ha a tevékenység zavartalan ellátásának vagy a részvizsgálatok elvégzésének a feltételei nincsenek meg. 105. § (1) A szakértı szakértıi vizsgálat alapján ad véleményt. A szakértı a vizsgálatot a tudomány állásának és a korszerő szakmai ismereteknek megfelelı eszközök, eljárások és módszerek felhasználásával köteles elvégezni. (2) A szakértı köteles és jogosult mindazokat az adatokat megismerni, amelyek a feladatának teljesítéséhez szükségesek, e célból az ügy iratait megtekintheti, az eljárási cselekményeknél jelen lehet, a terhelttıl, a sértettıl, a tanúktól és az eljárásba bevont többi szakértıtıl felvilágosítást kérhet. Ha ez a feladatának teljesítéséhez szükséges, a kirendelıtıl újabb adatokat, iratokat és felvilágosítást kérhet. A szakértı a kirendelı felhatalmazása alapján a neki át nem adott tárgyat megtekintheti, megvizsgálhatja, mintavételt végezhet. (3) A szakértı a vizsgálat során személyt vizsgálhat meg, hozzá kérdéseket intézhet, tárgyakat megtekinthet és vizsgálhat. Ha a szakértı olyan tárgyat vizsgál meg, amely a vizsgálat folytán megváltozik vagy megsemmisül, annak egy részét lehetıleg az eredeti állapotban úgy kell megıriznie, hogy az azonosság, illetıleg a származás megállapítható legyen. (4) A kirendelı meghatározhatja azokat a vizsgálatokat, amelyeket a szakértınek a kirendelı jelenlétében kell elvégezni. (5) A szakértı értesíteni köteles a kirendelıt, ha annak a hatáskörébe tartozó intézkedés vagy eljárási cselekmény elvégzése szükséges. (6) A szakértı a szakértıi vizsgálatért, a szakvélemény elkészítéséért, valamint a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság elıtt idézésre történt megjelenésért díjazásra, továbbá az eljárásával felmerült és igazolt készkiadásának megtérítésére jogosult. A szakértı díját a kirendelı, illetıleg az a bíróság, ügyész vagy nyomozó hatóság, amely elıtt az eljárás folyik, a szakértı által benyújtott díjjegyzék alapul vételével a szakvélemény beérkeztét, illetıleg a szakértı meghallgatása esetén a meghallgatást követıen, de legkésıbb harminc napon belül határozattal állapítja meg. (7) A szakértıi díjat megállapító határozat ellen külön jogorvoslatnak van helye.
Közremőködési kötelezettség a szakértı eljárása során 106. § (1) A megvizsgálandó személy testének sérthetetlenségét érintı szakértıi vizsgálat csak a kirendelı külön rendelkezése alapján végezhetı. A terhelt és a sértett köteles a szakértıi vizsgálatnak, illetve beavatkozásnak magát alávetni, kivéve a mőtétet és a mőtétnek minısülı vizsgálati eljárást. A sértett köteles a szakértıi vizsgálat elvégzését egyéb módon (pl. adatszolgáltatással) is elısegíteni. A kirendelı külön rendelkezése alapján a terhelt, a sértett, valamint a szemletárgy birtokosa tőrni köteles, hogy a birtokában lévı dolgot a szakértı - akár az állag sérelmével vagy a dolog megsemmisülésével járó - vizsgálatnak vesse alá. (2) A szakértıi vizsgálattal okozott kárért - külön jogszabály szerint - kártalanításnak van helye. (3) Ha a terhelt a közremőködési kötelezettségét nem teljesíti, vele szemben elıvezetésnek és kényszer alkalmazásának van helye. Ha a sértett szegi meg a közremőködési kötelezettségét, elıvezethetı, valamint rendbírsággal sújtható. (4) Az (1)-(3) bekezdésnek a sértettre vonatkozó rendelkezéseit a tanúra is alkalmazni kell, azonban a 8182. § rendelkezései irányadók.
Az elmeállapot megfigyelése 107. § (1) Ha a szakvélemény szerint a terhelt elmeállapotának hosszabb szakértıi megfigyelése szükséges, a bíróság - a vádirat benyújtásáig az ügyész indítványára - a terhelt elmeállapotának megfigyelését rendeli el. A fogva levı terheltet igazságügyi megfigyelı és elmegyógyító intézetbe, a szabadlábon levı terheltet a jogszabályban meghatározott pszichiátriai fekvıbeteg-intézetbe kell beutalni. A megfigyelés egy hónapig tarthat, ezt a határidıt a bíróság a megfigyelést végzı intézet véleménye alapján egy hónappal meghosszabbíthatja. (2) Az elmeállapot megfigyelésének elrendelése miatt bejelentett jogorvoslatnak nincs halasztó hatálya, kivéve, ha a terhelt szabadlábon van. (3) A szabadlábon lévı terhelt elmeállapotának megfigyelése során a terhelt személyes szabadsága az egészségügyrıl szóló törvényben meghatározottak szerint korlátozható. Ha a terhelt az elmeállapot megfigyelése alól kivonja magát, a pszichiátriai intézet errıl haladéktalanul értesíti az elmeállapot megfigyelését elrendelı bíróságot.
A szakvélemény elıterjesztése 108. § (1) A szakértı a szakvéleményt szóban elıadja, vagy a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság által kitőzött határidın belül írásban terjeszti elı. (2) A szakvélemény magában foglalja a) a vizsgálat tárgyára, a vizsgálati eljárásokra és eszközökre, a vizsgálat tárgyában bekövetkezett változásokra vonatkozó adatokat (lelet), b) a vizsgálat módszerének rövid ismertetését, c) a szakmai megállapítások összefoglalását (szakmai ténymegállapítás), d) a szakmai ténymegállapításból levont következtetéseket, ennek keretében a feltett kérdésekre adott válaszokat (vélemény). (3) A szakértı a szakvéleményt a saját nevében adja. (4) Ha a vizsgálatban több szakértı mőködött közre, a véleményben fel kell tüntetni, hogy melyik szakértı milyen vizsgálatot végzett. Ha több szakértı azonos véleményre jut, a szakvéleményt közösen is elıterjeszthetik (együttes szakvélemény). Több szakterülethez tartozó szakkérdésben a szakértık a szakvéleményüket egyesíthetik (egyesített szakvélemény). (5) Az írásbeli szakvéleményt a szakértınek alá kell írnia. (6) A szakértıt - ha a megidézésére nincs szükség - a további eljárási cselekményekrıl csak akkor kell értesíteni, ha ezt az írásbeli szakvélemény elıterjesztésével egyidejőleg kéri. Errıl a szakértıt a kirendelésérıl szóló határozatban tájékoztatni kell. (7) A terhelt, a tanú, illetıleg a sértett kérelmére elrendelhetı, hogy a reá vonatkozó szakvélemény (2) bekezdés a) pontja szerinti részét zártan kezeljék. Ilyen kérelmet a terhelt védıje és a tanú érdekében eljáró ügyvéd is elıterjeszthet. (8) A terheltnek, a tanúnak, illetıleg a sértettnek az eljárás alapjául szolgáló cselekményre vonatkozó, a szakvélemény (2) bekezdés a) pontja szerinti részét képezı, a szakértı elıtt tett nyilatkozata bizonyítási eszközként nem használható fel.
109. § Ha a szakvélemény hiányos, homályos, önmagával ellentétben álló vagy az egyébként szükséges, a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság felhívására a szakértı köteles a kért felvilágosítást megadni, illetve a szakvéleményt kiegészíteni.
A szakértı meghallgatása 110. § (1) A szakvélemény szóbeli elıadása elıtt meg kell állapítani a szakértı személyazonosságát, és tisztázni kell, hogy nincs-e vele szemben kizáró ok. A szakértıt figyelmeztetni kell a hamis szakvélemény adásának következményeire. A figyelmeztetést, valamint a szakértınek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzıkönyvbe kell venni. A szakvélemény elıadása után a szakértıhöz kérdéseket lehet intézni. (2) (3)
Más szakértı alkalmazása 111. § (1) Ha a szakértıtıl kért felvilágosítás vagy a szakvélemény kiegészítése nem vezetett eredményre, vagy egyéb okból szükséges, más szakértıt kell kirendelni. (2) A terhelt és a védı a nyomozás során indítványozhatja más szakértı kirendelését. A kirendelésrıl az ügyész határoz. (3) Ha kényszergyógykezelésrıl kell határozni, a terhelt, a törvényes képviselıje vagy a házastársa, illetıleg élettársa vagy a védı indítványára más szakértıt is ki kell rendelni. (4) Ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a nyomozás során szakértıt rendelt ki, és a vádlott vagy a védı a vádirat kézbesítésétıl számított tizenöt napon belül indítványozza [263. § (2) bek.], a bíróságnak ugyanazon tényre más szakértıt is ki kell rendelnie. E rendelkezés alkalmazásának nincs helye, ha az ügyben a bíróság is kirendelt szakértıt, vagy a terhelt, illetve a védı által felkért személy (gazdasági társaság, szakértıi intézmény, szervezet, szakértıi testület) szakértıként való bevonását a bíróság, illetıleg az ügyész engedélyezte. (5) Ha ugyanazon bizonyítandó tényre ugyanazon vizsgálati anyag alapulvételével készített szakvélemények között az ügy eldöntése szempontjából lényeges szakkérdésben olyan eltérés van, amely a szakértıktıl kért felvilágosítással, a szakvélemény kiegészítésével vagy a szakértık egymás jelenlétében való meghallgatásával (125. §) nem tisztázható, a bíróság, az ügyész, illetıleg a nyomozó hatóság hivatalból vagy indítványra újabb szakvélemény beszerzését rendelheti el. (6) Az (5) bekezdés alapján beszerzett szakvéleménynek abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a szakvélemények közötti eltérés mire vezethetı vissza, szükséges-e bármelyik szakvélemény kiegészítése, illetıleg hogy az ügyben más szakvélemény beszerzése szükséges-e. 112. § (1) A terhelt és a védı közölheti az ügyésszel, illetıleg a bírósággal, hogy szakvéleményt kíván készíttetni, és benyújtani. (2) A terhelt vagy a védı által szakvélemény készítésére felkért személy (gazdasági társaság, szakértıi intézmény, szervezet, szakértıi testület) szakértıként való bevonásáról a bíróság, illetıleg az ügyész határoz. A felkért szakértı - e minıségének elismerése után - önállóan szakértıi vizsgálatot végezhet, a bírósági eljárásban a bíróság, illetıleg az ügyész által kirendelt szakértıvel azonos jogok illetik meg, és kötelezettségek terhelik. A szakértık az általuk elvégezni kívánt szakértıi vizsgálatról kölcsönösen értesítik egymást, az értesített szakértı a másik szakértı által végzett vizsgálaton jelen lehet. (3) Ha a bíróság vagy az ügyész a felkért személy bevonását megtagadja, az elkészített vélemény az okiratra vonatkozó szabályok szerint használható fel.
A szakértıi kötelezettség megszegésének következményei 113. § (1) Ha a szakértı a közremőködést vagy a véleménynyilvánítást a megtagadás következményeire történt figyelmeztetés után jogosulatlanul megtagadja, rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhetı. (2) A szakértıt akkor is rendbírsággal lehet sújtani, ha a szakvélemény elıterjesztésével indokolatlanul késlekedik. Ha a szakvélemény elıterjesztésével a kirendelt társaság vagy szervezet vezetıje által kijelölt szakértı indokolatlanul késlekedik, a rendbírság kiszabásának, illetve az okozott költség megfizetésére kötelezésnek a kirendelt gazdasági társasággal, szakértıi intézménnyel, szervezettel, vagy szakértıi testülettel szemben van helye. (3) Ha a szakértı a mentességére hivatkozva tagadja meg a véleményadást, az ennek helyt nem adó határozat elleni jogorvoslat elbírálásáig nem kötelezhetı közremőködésre.
