II.3. – A védelem joga: 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról A védelem joga 5. § (1) A terheltet megilleti a védelem joga. (2) Mindenkinek joga van ahhoz, hogy szabadlábon védekezzék. E jogot korlátozni, illetőleg bárkinek a szabadságát elvonni csak az e törvényben meghatározott okból és a törvényben meghatározott eljárás alapján lehet. (3) A terhelt személyesen védekezhet, és a védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. A bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóság biztosítja, hogy az, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják, az e törvényben meghatározott módon védekezhessék. (4) A védő eljárása az e törvényben meghatározott esetekben kötelező. A védő 44. § (1) Védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd, illetőleg külön törvényben foglalt feltételek esetén európai közösségi jogász járhat el. (2) A terhelt érdekében több védő is eljárhat. Több védő részére adott meghatalmazás esetén egy eljárási cselekményen vagy jognyilatkozat megtételekor a terhelt érdekében - ha a meghatalmazásból más nem következik - az eljáró meghatalmazott védők bármelyike eljárhat. (3) Ha a terhelt érdekében több védő jár el, közülük a hivatalos iratokat - ideértve az idézést és az értesítést is - a vezető védőnek kell kézbesíteni, jogorvoslati nyilatkozatra és perbeszéd tartására a vezető védő vagy az általa kijelölt védő jogosult. Vezető védőnek mindaddig, amíg a védők egybehangzóan mást nem jelölnek meg, az ügyben meghatalmazást elsőként benyújtó védőt kell tekinteni. (4) Több terhelt érdekében ugyanaz a védő akkor járhat el, ha a terheltek érdekei nem ellentétesek. (5) Ügyvédjelölt védőként, ügyvéd mellett vagy ügyvéd helyetteseként a törvényszék, az ítélőtábla és a Kúria nyilvános ülésén, illetve tárgyalásán nem járhat el. Az az ügyvédjelölt, aki legalább egyéves ügyvédjelölti gyakorlattal rendelkezik, a törvényszék első fokú eljárásában eljárhat, védőbeszédet azonban nem tarthat. 45. § (1) Nem lehet védő a) a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél és képviselőjük, valamint ezek hozzátartozója, b) aki az ügyben mint bíró, ügyész vagy mint a nyomozó hatóság tagja járt el, valamint az ügyben eljárt vagy eljáró bírónak, ügyésznek vagy a nyomozó hatóság tagjának a hozzátartozója, c) aki a terhelt érdekével ellentétes magatartást tanúsított, vagy akinek az érdeke a terheltével ellentétes, d) aki az ügyben szakértőként, illetőleg szaktanácsadóként vesz vagy vett részt, e) aki az ügyben tanúként vesz vagy vett részt, kivéve, ha a 81. § (1) bekezdésének b) pontja alapján nem volt kihallgatható, illetve ha a 82. § (1) bekezdésének c) pontja alapján a tanúvallomást megtagadta, f) aki az ügyben közvetítőként jár vagy járt el, g) aki az ügyben terheltként vesz részt. (2) A tanú érdekében eljáró ügyvéd ezzel egyidejűleg nem lehet védő. (3) A védő kizárásáról a bíróság határoz. 46. § A büntetőeljárásban védő részvétele kötelező, ha a) a bűncselekményre a törvény ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztést rendel, b) a terheltet fogva tartják, c) a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy - a beszámítási képességére tekintet nélkül - kóros elmeállapotú, d) a terhelt a magyar nyelvet, illetőleg az eljárás nyelvét nem ismeri, e) a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni, f) e törvény erről külön rendelkezik. 47. § (1) Védőt elsősorban a terhelt hatalmazhat meg. Meghatalmazást a terhelt törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, külföldi állampolgár terhelt esetén hazája konzuli tisztviselője is adhat. A meghatalmazásról a terheltet értesíteni kell. (2) A meghatalmazást ahhoz a bírósághoz, ügyészhez, illetőleg nyomozó hatósághoz kell benyújtani, amely előtt a meghatalmazás időpontjában a büntetőeljárás folyamatban van. A meghatalmazott védő a meghatalmazás benyújtását követően gyakorolhatja eljárási jogait.
(3) Ha a terhelt fogva van, a meghatalmazott védő személyéről és elérhetőségéről az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság, amely előtt az eljárás folyik, haladéktalanul értesíti a fogvatartást végrehajtó intézetet. (4) A terhelt a meghatalmazást mind az általa, mind a más által meghatalmazott védőtől megvonhatja. (5) Ha a tárgyaláson védő részvétele kötelező, és a meghatalmazott védő a helyettesítésről nem gondoskodik, a bíróság helyettes védőt jelöl ki. A bíróság által helyettesként kijelölt védő a kirendelt védőre irányadóak szerint jogosult díjazásra, továbbá költségtérítésre. A költségek megtérítésére - az e törvényben meghatározott kivétellel - a meghatalmazott védőt kell kötelezni. 48. § (1) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság védőt rendel ki, ha a védelem kötelező, és a terheltnek nincs meghatalmazott védője. A terheltet a kirendelést követően tájékoztatni kell a védő személyéről és elérhetőségéről. A 46. § b) pontja esetén a védőt legkésőbb a terhelt első kihallgatásáig ki kell rendelni. A kirendelő határozatban a védőt tájékoztatni kell a terhelt fogva tartásának helyéről, valamint kihallgatásának tervezett helyéről és idejéről. (2) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság akkor is védőt rendel ki, ha a védelem nem kötelező, de a terhelt védő kirendelését azért kéri, mert a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni. (3) A bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a 47. § (1) bekezdésében felsoroltak kérelmére vagy hivatalból védőt rendel ki, ha ezt a terhelt érdekében szükségesnek tartja. (4) Ha a terhelt, vagy más erre jogosult a terhelt védelméről meghatalmazás útján gondoskodik, a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság a védő kirendelését visszavonja. A kirendelés a visszavonással hatályát veszti. (5) A védő kirendelése ellen nincs helye jogorvoslatnak, de a terhelt - indokoltan - más védő kirendelését kérheti. A kérelemről az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik. (6) A kirendelt védő indokolt esetben kérheti a felmentését a kirendelés alól. A kérelem elfogadásáról az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság dönt, amely előtt az eljárás folyik. (7) Ha a védő a kirendelését követően helyettest vesz igénybe, a helyetteseként eljáró személyéről haladéktalanul tájékoztatja a terheltet, illetőleg azt a bíróságot, ügyészt vagy nyomozó hatóságot, amely előtt az eljárás folyik. (8) Ha a terhelt fogva van, a kirendelt védő személyéről és elérhetőségéről a kirendelő haladéktalanul értesíti a fogvatartást végrehajtó intézetet. (9) A kirendelt védő a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt az idézésre, illetőleg az értesítésre történt megjelenéséért, az iratok tanulmányozásáért, valamint a fogva tartott terhelttel a fogva tartás helyén történő megbeszélésért díjazásra, továbbá költségtérítésre jogosult. 49. § (1) A kirendelés, illetőleg a meghatalmazás hatálya - ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki - a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tart, de kiterjed a perújításra, a felülvizsgálatra, valamint a különleges eljárásokra is. (2) A védő kirendelése - az (1) bekezdésben szabályozott eseten kívül - akkor is az eljáró bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság határozata folytán veszti hatályát, ha a kirendelés törvényi oka megszűnt. 50. § (1) A védő köteles a) a terhelttel a kapcsolatot késedelem nélkül felvenni, b) a terhelt érdekében minden törvényes védekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni, c) a terheltet a védekezés törvényes eszközeiről felvilágosítani, a jogairól tájékoztatni, d) a terheltet mentő, illetőleg a felelősségét enyhítő tények felderítését szorgalmazni, e) akadályoztatása esetén - előre nem ismert elháríthatatlan akadály felmerülése kivételével - helyettesítéséről gondoskodni, amennyiben az eljárási cselekményen védő részvétele kötelező, f) az akadályoztatás tényéről - ha ez lehetséges - az eljárást folytató bíróságot, ügyészt, illetőleg nyomozó hatóságot az eljárási cselekmény megkezdése előtt értesíteni, amennyiben az eljárási cselekményen védő részvétele kötelező és előre nem ismert elháríthatatlan akadály miatt helyettesítéséről nem tud gondoskodni. (2) A védő a védelem érdekében az ügyben tájékozódhat, a jogszabályokban biztosított lehetőségek és feltételek keretei között adatokat szerezhet be és gyűjthet. (3) A terhelt jogait a védője külön is gyakorolhatja, kivéve azokat, amelyek értelemszerűen kizárólag a terheltet illetik. Jelenlét a nyomozási cselekményeknél 184. § (1) A nyomozási cselekményen az ügyészen, a nyomozó hatóság tagján és a jegyzőkönyvvezetőn kívül csak az lehet jelen, akinek a jelenlétét e törvény megengedi. (2) Ha a gyanúsítottat az ügyész vagy a nyomozó hatóság kihallgatja, a védője a kihallgatáson jelen lehet. A védő jelen lehet az általa, illetve az általa védett gyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson, valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen is. A kihallgatáson jelen lévő védő a gyanúsítotthoz és a tanúhoz kérdéseket intézhet.
(3) A fogva lévő gyanúsított a kihallgatása előtt a védővel értekezhet. (4) A nyomozási cselekményen jelen lehet az állam- és jogtudományi kar jogász szakán, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Rendészettudományi Karán hallgatói jogviszony keretében szervezett szakmai gyakorlatát töltő személy, ha ezt az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság engedélyezi, és a jelen lévő gyanúsított, tanú vagy sértett ehhez írásban hozzájárul. (5) A külföldi állampolgár kérelmére a gyanúsítottkénti vagy a tanúkénti kihallgatásán jelen lehet államának konzuli tisztviselője. (6) Törvénnyel kihirdetett nemzetközi szerződés rendelkezése alapján a) a külföldi állampolgár gyanúsított ellen, illetőleg b) a külföldi állampolgár sértett sérelmére elkövetett bűncselekmény miatt indult eljárás során lehetővé kell tenni, hogy a nyomozási cselekményen a külföldi állam hatóságának tagja jelen lehessen. Az értesítés mellőzhető, ha a késedelem veszéllyel jár. Ebben az esetben a külföldi állam hatóságát az elvégzett nyomozási cselekményről utólag haladéktalanul értesíteni kell. (7) Azoknál a nyomozási cselekményeknél, amelyeknél a védő jelen lehet, a védő mellett vagy helyetteseként ügyvédjelölt is jelen lehet. (8) Ha törvényben meghatározott feladataik ellátása érdekében ez szükséges, a szemlén más hivatalos személyek is jelen lehetnek. (9) 185. § (1) A gyanúsított, a védő, a sértett és a sértett támogatója jelen lehet a szakértő meghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál, a sértett támogatója kivételével indítványt terjeszthet elő és észrevételt tehet, a szakértőhöz kérdéseket intézhet. A felsoroltaknak a nyomozási cselekményről való értesítése kivételesen mellőzhető, ha ezt a nyomozási cselekmény sürgőssége indokolja. Az értesítést mellőzni kell, ha ennek következtében a tanú zártan kezelt adatai a gyanúsított, a védő, a sértett és a sértett támogatója előtt ismertté válnának. (2) A gyanúsított a szemlére és a bizonyítási kísérletre idézhető, ebben az esetben a nyomozási cselekmény a gyanúsított távollétében nem tartható meg. (3) Az ügyész és a nyomozó hatóság a nyomozási cselekmény helyszínéről eltávolíthatja azt, akinek a jelenléte az eljárást akadályozza, a nyomozás elősegítése érdekében bárkit a nyomozási cselekmény helyszínén való tartózkodásra kötelezhet. Aki az eljárás rendjét zavarja, vagy a helyszínen tartózkodási kötelezettségének nem tesz eleget, rendbírsággal sújtható. 186. § (1) Aki a nyomozási cselekményen jelen lehet, az arról készült jegyzőkönyvet nyomban megtekintheti. (2) A gyanúsított, a védő és a sértett a nyomozás során is megtekintheti a szakvéleményt, az egyéb iratokat pedig akkor, ha az a nyomozás érdekeit nem sérti. (3) A gyanúsított és a védő jogosult arra, hogy azokról az iratokról, amelyeket megtekinthet, másolatot kapjon. (4) A sértett, illetve a tanú vallomását vagy egyébként személyi adatait tartalmazó, a nyomozás során keletkezett, illetve annak során beszerzett, benyújtott vagy csatolt iratról készült másolaton nem tüntethetők fel a sértett, illetve a tanú személyi adatai. Nem adható másolat az ügyész, illetve a nyomozó hatóság határozatának tervezetéről, valamint az ügyész és a nyomozó hatóság között a 165. § alapján keletkezett iratokról. 240. § (1) A tárgyaláson a tanács tagjai mindvégig jelen vannak. (2) A tanács tagjának elkerülhetetlen akadályoztatása esetén az ügydöntő határozatot más összetételű tanács is kihirdetheti. (3) Ha e törvény másképp nem rendelkezik, a tárgyalás a jegyzőkönyvvezető, a vádlott, az ügyész és - ha a védő jelenléte a tárgyaláson kötelező - a védő nélkül nem tartható meg. 242. § (1) A tárgyaláson a védő részvétele kötelező a) ha e törvény másképp nem rendelkezik, a törvényszék mint elsőfokú bíróság előtt, b) a 46. §-ban szabályozott esetekben, c) amennyiben a szabályszerűen megidézett vádlott bejelentette, hogy a tárgyaláson nem kíván részt venni, d) ha pótmagánvádló lép fel. (2) Ha az ügyész a tárgyaláson részt vesz, és a vádlott védőt nem hatalmazott meg, a tanács elnöke szükség esetén védő kirendeléséről gondoskodik. Ha a vádlott kéri, védőt kell kirendelni. 243. § A tárgyaláson részt vevők indítvány tételére jogosultak, ha e törvény eltérően nem rendelkezik. A perbeszédek és felszólalások 314. § (1) Az ügyész vádbeszédet, a védő védőbeszédet tart, a vádlott, a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt felszólalhat.
(2) Ha ugyanazon vádlott érdekében több védő jár el, a védőbeszédet a vezető védő vagy az általa kijelölt védő tartja. Ha a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt érdekében több képviselő jár el, a felszólalást - megegyezésük szerint - egyikük tartja. (3) Perbeszéd közben a szót nem lehet megvonni. (4) A perbeszéd nem szakítható félbe, kivéve, ha bűncselekményt megvalósító kifejezést foglal magában, rendzavarást kelt, továbbá ha az eljárás elhúzásának megakadályozása érdekében ez szükséges. (5) Ha a védő nincs jelen a tárgyaláson, a védőbeszédet a vádlott adhatja elő. A fellebbezésre jogosultak 324. § (1) Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult a) a vádlott, b) az ügyész, c) a pótmagánvádló, d) a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is, e) a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen, f) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, g) a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen, h) az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen. (2) Az ügyész a vádlott terhére és javára is, a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére fellebbezhet. A fellebbezés visszavonása 357. § (1) A fellebbező a fellebbezését a másodfokú bíróságnak határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja. (2) Az ügyész fellebbezését az iratok felterjesztése után a másodfokú bíróság mellett működő ügyész vonhatja vissza. Ha az ügyész a fellebbezést visszavonja, és más nem fellebbezett, az iratokat a nyilatkozatával együtt visszaküldi az elsőfokú bíróságnak. (3) A vádlott javára más által bejelentett fellebbezést a fellebbező csak a vádlott hozzájárulásával vonhatja vissza. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az ügyész fellebbezésére. (4) A visszavont fellebbezést nem lehet újból előterjeszteni. A perújítási indítvány 409. § (1) A terhelt terhére perújítási indítványt terjeszthet elő a) az ügyész, b) a pótmagánvádló, a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. (2) A terhelt javára perújítási indítványt terjeszthet elő a) az ügyész, b) a terhelt, c) a védő, kivéve ha a terhelt ezt megtiltotta, d) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, f) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven év telt el, oldalági rokona. A felülvizsgálati indítvány 417. § (1) Felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosult I. a terhelt terhére az ügyész, II. a terhelt javára: a) az ügyész, b) a terhelt, c) a védő, kivéve, ha a terhelt ezt megtiltotta, d) a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, e) a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a terhelt hozzájárulása nélkül is - a nagykorú terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
f) a terhelt halála után egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa, illetve amennyiben a terhelt halála óta több, mint ötven év telt el, oldalági rokona. A FIATALKORÚAK ELLENI BÜNTETŐELJÁRÁS 450. § A fiatalkorú elleni eljárásban védő részvétele kötelező.
1320/B/1993. AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvénynek azon rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálatáról, amely az ügyvéd által történő felülvizsgálati eljárás kezdeményezése elé korlátot állít A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában - Dr. Kilényi Géza, Dr. Lábady Tamás, Dr. Tersztyánszky Ödön és Dr. Zlinszky János alkotmánybírók különvéleményével - meghozta a következő határozatot: Az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény 284/A. § (1) bekezdés I/c.) pontja "kivéve, ha ezt a terhelt megtiltja" szövegrésze, valamint a 277. § (2) bekezdés b) pontja azonos szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló kérelmet elutasítja. Indokolás II. 2. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérti a védelemhez való jogot az, hogy a védő nem kezdeményezheti a jogerős bírósági határozat rendkívüli jogorvoslatát, ha a terhelt kifejezetten megtiltja. A Be. 277. § (2) bekezdés b) pontja, illetve a 284/A. § (1) bekezdés I. c) pontja a terhelt tiltakozó akaratnyilvánítását követeli meg. Az állam büntető igényének érvényesítése során az anyagi igazság érvényrejuttatását szolgálja a védelem funkciójának olyan szabályozása, amely a büntetőeljárás alá vont személy rendelkezési jogát jelentősen korlátozza. A büntetőeljárások törvényben meghatározott körében (Be. 47. §) a védő részvétele kötelező, azaz a védő a terhelt akaratától függetlenül, a törvény rendelkezése alapján vesz részt az eljárásban. Mind a kötelező, mind pedig a lehetséges védői közreműködés esetében a védő a védelmi funkció ellátásához szükséges jogait a terhelt akaratától függetlenül, esetenként kifejezett akarata ellenére is, a terhelt érdekében gyakorolja. A védelemhez való jog, így a védelem funkciójának ellátása garanciális jelentőségű a büntetőjogi felelősség kérdésében hozott jogerős döntésig, amely ideális esetben megfelel az anyagi igazság jogállami követelményének. … A védő jogorvoslati jogosultsága az alapeljárásban megfelel mind a jogorvoslattal, mind pedig a védelemmel kapcsolatos alkotmányos követelményeknek. A védő fellebbezhet az elsőfokú bírósági határozat ellen, a vádlott javára, a vádlott hozzájárulása nélkül is (Be. 242. §). A védő közreműködésére lehetőség van akkor is, ha a jogerős bírósági döntés utóbb rendkívüli jogorvoslati
eljárás tárgyává válik, sőt erre szóló meghatalmazás alapján ezen eljárásokat kezdeményezheti. Az anyagi igazság és a jogerő intézménye közötti alkotmányossági kapcsolatra tekintettel a védelem alkotmányosan garantált funkciójából azonban nem következik, hogy a védőnek alkotmányosan biztosított joga lenne a rendkívüli jogorvoslat kezdeményezésére a büntetőeljárás alá vont személy kifejezett akarata ellenére. 3. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítványozó által vitatott szabályozás összhangban van az eljárás alá vont személy alkotmányos önrendelkezési jogával, amely az emberi méltósághoz való jog szerves részét képezi (8/1990. (IV. 23.) AB hat., ABH 1990, 42, 44.). A büntetőeljárás közhatalmi jellegéből következően a védelemhez való jog hatékony érvényesülésének alkotmányos követelménye megelőzi az eljárás alá vont személy alkotmányos önrendelkezési jogát. Ennek megfelelően a védő eljárási szerepében megtestesülő védelmi funkció az alkotmányos önrendelkezési jog eljárásjogi vetületét, a terhelt rendelkezési jogát (1/1994. (I. 7.) AB hat., ABK 1994. január, 3, 6.) a büntetőjogi felelősség jogerős megállapításáig korlátozza. A Be. ezzel összhangban szabályozza a védői megbízatás időbeli hatályát. A kirendelés, illetőleg - ellenkező megállapodás hiányában - a meghatalmazás hatálya az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart. A védő a meghatalmazás, illetőleg a kirendelés alapján jogosult részt venni a különleges eljárásokban (Be. 50. § (1)-(2) bek.). A büntetőeljárás jogerős befejezését, az ártatlanság vélelmének megdőltét, a bűnösség és a büntetés kérdésében történő jogerős döntést követően azonban a terhelt rendelkezési jogának korlátozása alkotmányosan már nem indokolt. A Be. szabályai összhangban vannak az alkotmányos önrendelkezési joggal. A törvény nem zárja ki, sőt számol azzal, hogy a meghatalmazás hatálya kifejezetten kiterjed a rendkívüli jogorvoslatok előterjesztésére. Ilyen esetben is lehetséges, hogy a terhelt utóbb megtiltja a felülvizsgálati indítvány vagy a perújítási kérelem előterjesztését. Tekintettel arra, hogy nemcsak az eljárás alá vont személy, hanem nagykorú hozzátartozója is adhat a védőnek meghatalmazást a rendkívüli jogorvoslat kezdeményezésére (Be. 48. § (1) bek.), a perújítási kérelem, illetve a felülvizsgálati indítvány elbírálására jogosult bíróságnak külön kell vizsgálnia a terhelt akaratát.
