1992. évi LXXIV. törvény. az általános forgalmi adóról ELSİ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET HATÁLY. Területi hatály

1992. évi LXXIV. törvény az általános forgalmi adóról Az állami költségvetés feladatainak ellátásához szükséges állandó és értékálló bevétel biztosítása érdekében, az árutermelı piacgazdaság igényeit kielégítı versenysemleges adórendszer mőködtetése céljából, valamint tekintettel az Európai Közösségekhez való társulásból fakadó követelményekre, az Országgyőlés az általános forgalmi adózás alapvetı szabályairól - figyelembe véve az 1988. január 1-jei bevezetés óta szerzett tapasztalatokat is - a következı törvényt alkotja:

ELSİ RÉSZ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK I. FEJEZET HATÁLY Területi hatály 1. § A törvény rendelkezéseit a Magyar Köztársaság területén (a továbbiakban: belföld) kell alkalmazni. A belföld fogalmába beletartozik a vámszabad- és tranzitterület is. 1994/308. Adózási kérdés A belföldi adóalany által külföldön mőködtetett kirendeltség költségeinek áfakötelezettsége 1994/91. Adózási kérdés Vámszabad területi társaságok áfa-kötelezettsége 1994/11. Adózási kérdés Külföldön, de diplomáciai szempontból magyar fennhatóságú területen folytatott építési tevékenység áfa-kötelezettsége KGD2004. 38. A vámszabad terület a belföld fogalmába beletartozik, az innen történı termékértékesítés belföldön teljesítettnek minısül (1992. évi LXXIV. törvény 1. §).

Személyi hatály 2. § (1) A törvény rendelkezéseit a 4. § szerinti adóalanyokra kell alkalmazni. E törvény rendelkezéseit az egyszerősített vállalkozói adóról szóló törvény szerinti adóalanyokra kizárólag akkor kell alkalmazni, ha azt az egyszerősített vállalkozói adóról szóló törvény kifejezetten elıírja. 2002/118. Adózási kérdés evát választó helye az áfa rendszerben 1993/314. Adózási kérdés Magyarországon földet használó szlovén állampolgár adókötelezettsége (2) E törvény hatálya kiterjed a 4/B. § szerinti, adóalanynak nem minısülı, az általános forgalmi adó megfizetésére kötelezett személyekre. A törvény személyi hatályát kiterjeszti az adóalanyokon túl az adó megfizetésre kötelezett személyekre, mivel a csatlakozást követıen a Közösségen belüli beszerzések tekintetében, illetve import esetében a nem adóalanyok is adófizetésre kötelezettek, más, az adóalanyokra egyébként vonatkozó kötelezettség azonban nem terheli ıket, azonban az adólevonási joggal sem élhetnek.

Tárgyi hatály 3. § A törvény rendelkezései alapján általános forgalmi adót (a továbbiakban: adó) kell fizetni a) az adóalany által belföldön teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint 1994/251. Adózási kérdés Alapítványok adózási kérdései b) az Európai Közösségen (a továbbiakban: Közösség) belülrıl történı termékbeszerzés, valamint Tekintettel arra, hogy az Európai Unió vámhatárok nélküli, egységes belsı piacot alkot, az Unió másik tagállamából megvásárolt termékekre a továbbiakban nem a termékimport, hanem a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés szabályai vonatkoznak, így a törvény a tárgyi hatályt ennek megfelelıen bıvíti. c) a termékimport után. 1994/309. Adózási kérdés Sportegyesületek óvási díjának és a versenykiírásban szereplık nem indításáért fizetett büntetés áfa-kötelezettsége 1994/94. Adózási kérdés 1991. január 1-je elıtt megkötött, de még le nem járt lízingszerzıdések általános forgalmi adó kötelezettségérıl EBH2005. 1209. A biztosítási szerzıdés olyan kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján téríti, a felek szerzıdési szabadsága körébe tartozik (1959. évi IV. törvény 567. §; 1992. évi LXXIV. törvény 3. §, 4. §, 43. §). BH2006. 153. Nem ütközik a felek szerzıdési szabadságába a biztosítási szerzıdésnek az a kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján térít [1959. évi IV. törvény 200. § (1) bek., 567. § (1) bek.; 1992. évi LXXIV. tv. 3. §, 4. §, 43. §]. BH1995. 200. Rongálás esetén a kár összegét a kiskereskedelmi ár alapulvételével kell megállapítani, amelynek a része azonban az általános forgalmi adó [Btk. 324. § (1) bek., (2) bek. a) pont, 1968. évi I. tv. 105. § (1) bek. b) pont, Be. 167. § (1) bek. c) pont, 170. § (1) bek. a) pont, 1992. évi LXXIV. tv. 3. § a) pont]. KGD2006. 55. A jótállási kötelezettség alapján történı javítási szolgáltatások áfa körön kívül esnek (1959. évi IV. törvény 305. §, 1992. évi LXXIV. törvény 3. §). KGD1998. 84. Az általános forgalmi adó visszafizetésének feltétele a termékértékesítés ellenértékének megfizetése. [1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pont és 35. § (1) bek.]. 3/A. § A törvény rendelkezéseit a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) hatálya alá tartozó, adójeggyel ellátott dohánygyártmányokra kizárólag akkor kell alkalmazni, ha azt a Jöt. kifejezetten elıírja. 2000/2. Adózási kérdés figyelembe kell-e venni az alanyi mentesség választására jogosító értékhatár számításánál az adójegyes dohánytermék értékesítés bevételét?

II. FEJEZET FOGALMAK Adóalany 4. § (1) Adóalany: az a természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) saját neve alatt jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, perelhet, és saját nevében gazdasági tevékenységet végez, tekintet nélkül annak céljára és eredményére. 2006/90. Adózási kérdés a lakásszövetkezetek áfabeli megítélése 2003/111. Adózási kérdés igazságügyi szakértık, intézetek és felülvéleményezési testületek megítélése az áfában

2003/23. Adózási kérdés a lakásszövetkezetek áfabeli megítélése 2000/67. Adózási kérdés gesztorönkormányzat útján bonyolított közmőberuházás áfája 1993/63. Adózási kérdés A nem áfa-alany magánszemélyek lakásértékesítése nem áfa-köteles (2) A közös tulajdonban és közös használatban levı ingó és ingatlan dolog tekintetében a tulajdonostársak közössége minısül adóalanynak. Az adóalanyisághoz főzıdı kötelezettségeket és jogokat a tulajdonostársak közössége az általa kijelölt képviselı útján gyakorolja. Kijelölés hiányában képviselınek a legnagyobb tulajdoni hányaddal rendelkezı tulajdonostárs, egyenlı tulajdoni hányad esetén pedig az adóhatóság által kijelölt személy tekintendı. 2006/40. Adózási kérdés tulajdonostársak közösségeként megvalósított beruházás EBH2005. 1209. A biztosítási szerzıdés olyan kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján téríti, a felek szerzıdési szabadsága körébe tartozik (1959. évi IV. törvény 567. §; 1992. évi LXXIV. törvény 3. §, 4. §, 43. §). BH2006. 153. Nem ütközik a felek szerzıdési szabadságába a biztosítási szerzıdésnek az a kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján térít [1959. évi IV. törvény 200. § (1) bek., 567. § (1) bek.; 1992. évi LXXIV. tv. 3. §, 4. §, 43. §]. BH2002. 208. Adóügyben a szerzıdés színleltségét nemcsak az adózó terhére, hanem adott esetben a javára is értékelni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 51. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) és (2) bek., 20. §, Ptk. 201. § (1) bek. és 207. § (4) bek., 724/B/1994. AB.] BH2001. 338. II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetısége valamelyik hitelezıre engedményezhetı. A visszaigénylés jogszerősége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 52. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény 329. § (3) bek., 331. §, 1990. évi XCI. tv. 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont, 48. § (3), (4) és (5) bek.]. KGD2002. 280. Az általános forgalmi adóalanyiságot eredményezı bevétel elérésére irányuló tevékenység nem lehet közvetett (1992. évi LXXIV. törvény 4-5. §, 33. §, 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §). KGD2002. 11. Az útnaplóval igazolt, üzemanyag beszerzés és értékesítés költségkénti elszámolásának elfogadása esetén sem vonható le az általános forgalmi adó, ha az áru beszerzését igazoló számlát nem adóalany bocsátotta ki (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 35. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). KGD2001. 161. Az Áfa-levonási jog csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható. A cégnyilvántartásba be nem jegyzett társaság jogilag nem létezik (fiktív), az általa kibocsátott számla sem alakilag, sem tartalmilag nem hiteles (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 34. § , 1991. évi XVIII. törvény 25. §, 83. §). KGD2001. 77. Lopott személyi igazolvánnyal, illetve hamis ügyvédi bélyegzıvel ellátott társasági szerzıdéssel alapított társaság által kibocsátott számla nem hiteles, általános forgalmi adó levonására nem jogosít (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD2000. 174. Nem hiteles a számla, amelyet nem valós gazdasági eseményrıl állítottak ki, illetve a számlakibocsátó nem adóalanya (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD1999. 315. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32-34. §). KGD1999. 81. A cégjegyzékbe nem bejegyzett gazdasági társaság áfa-adóalanyisága [1992. évi LXXIV. törvény 4. § (1) bek.; 1988. évi VI. törvény 24. § (1) bek.]. 1997/213. Adózási kérdés Vadászati jog hasznosításából származó jövedelem (3) Adóalanyiságot eredményez továbbá az új közlekedési eszköz esetenkénti értékesítése, amennyiben az az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállamba kerül. Az adóalany által értékesített új közlekedési eszköznek az adóalanyiságát eredményezı gazdasági tevékenysége körén kívül esı értékesítését is úgy kell tekinteni, mintha az az adóalanyisága keretében történt volna. (4) 4/A. § (1) Nem minısülnek adóalanynak a közhatalom gyakorlására jogosult szervek, így

2005/24. Adózási kérdés igazságügyi szakértık tevékenységének általános forgalmi adó szempontjából történı megítélése az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfatörvény) 41/A. §-ával összefüggésben APEH tájékoztató a közhatalmi tevékenységet végzı szervek, személyek áfa adóalanyiságára vonatkozó 2005. évi változásokról 2004/24. Adózási kérdés környezetvédelmi felülvizsgálat áfa minısítése 2004-tıl APEH közlemény az Áfa törvény 2004-tıl hatályos 4/A. §-a alkalmazásáról a) a minisztériumok, a tárca nélküli miniszterek hivatali szervei, a központi költségvetésben önálló fejezettel rendelkezı szervek, továbbá más, fejezeti jogosítványokkal felhatalmazott szervek - ideértve a Magyar Tudományos Akadémiát mint köztestületet is - és személyek, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek, b) a helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok, valamint a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek, c) az elkülönített állami pénzalapok és azok kezelıi, d) a társadalombiztosítás pénzügyi alapjai és a társadalombiztosítási költségvetési szervek, e) az országos kisebbségi önkormányzatok és az országos kisebbségi önkormányzati költségvetési szervek, f) a területfejlesztésrıl és területrendezésrıl szóló 1996. évi XXI. törvény hatálya alá tartozó jogi személyiségő területfejlesztési tanácsok és munkaszervezeteik, g) továbbá szervezeti formától függetlenül a közhatalom gyakorlására jogosult egyéb szervek, személyek, 2005/13. Adózási kérdés a környezetvédelmi felülvizsgálat és a mőszaki vizsga adójogi megítélése 2004. július 1. után a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységük, valamint olyan vagyon, vagyoni értékő jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése tekintetében, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerzıdést lehet kötni. (2) Közhatalom gyakorlásával végzett tevékenység: jogszabályi felhatalmazás alapján ellátott jogalkotási, végrehajtási, igazságszolgáltatási tevékenység, így a peres és nemperes eljárásként végzett tevékenység, az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként végzett jogszolgáltató hatósági tevékenység, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény hatálya alá tartozó jogalkotási, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény, a szabálysértésekrıl szóló 1999. évi LXIX. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény hatálya alá tartozó hatósági eljárási, az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény harmadik részében meghatározott eljárási illetékek és igazgatási, bírósági szolgáltatások díjának alapját képezı tevékenységek. (3) Nem minısülnek adóalanynak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet végzı szervek, személyek akkor sem, ha gazdasági tevékenységükbıl - ideértve a 8. számú mellékletben felsorolt tevékenységeket is származó bevételük jelentéktelen. A 8. számú melléklet 7. pontja szerinti tevékenységet végzı szervek, személyek - e tevékenységbıl származó bevételüktıl függetlenül - adóalanynak minısülnek. Az arányosság és igazságosság elvének következetesebb érvényesülését az átlagos és az átlag alatti jövedelemmel rendelkezı, alapvetıen munkaviszonyban álló széles társadalmi rétegek reáljövedelmének a nemzetgazdasági átlagnál gyorsabb növekedése biztosíthatja. A lakosság meghatározó részét érintı változások fı eleme az adóterhek mérséklése a középsı adósáv megszőnésével. A törvény 2005-re kétkulcsos adótáblát rendel. Ily módon megvalósul, hogy az átlagos, illetve az átlag alatti jövedelemmel rendelkezık adóterhelése érzékelhetıen csökken. A minimálbér adómentességének fenntartását továbbra is az adójóváírás biztosítja. Az arányosság, igazságosság és semlegesség elvét erısíti a munka- és tıkejövedelmek adóterheinek harmonizációja. Az adóterhek közelítését és összhangba hozását (az átlagjövedelem adóterheivel) az elkülönülten adózó jövedelmek lineáris kulcsának emelése szolgálja. Az adórendszerben meglévı, változatos jogcímő kedvezményeket maradéktalanul és teljeskörően csak a magas jövedelemmel rendelkezık tudják igénybe venni. Amíg tehát a magas jövedelem - látszólag - magasabb adókulccsal adózik, a kedvezmények érvényesítése által a magas jövedelmőek tényleges adóterhe arányában alacsonyabb. Az adókedvezmények közül 2005-re egyetlen jogcím sem szőnik meg, azonban annak érdekében, hogy az adóztatás progresszív jellege kevésbé torzuljon, indokolt az igénybe vehetı adókedvezményeket korlátozni.

A vállalkozási környezetet pozitív irányban befolyásoló módosításnak tekinthetı, hogy az Szja törvény által az egyéni vállalkozó számára a 2003. és 2004. évben beszerzett, elıállított, a 14,5 és 33 százalékos amortizációs kulcs alá tartozó tárgyi eszközeire, továbbá a 2003-ban vagy 2004-ben vásárolt, elıállított szellemi termékre, kísérleti fejlesztés aktivált értékére biztosított 50 százalék értékcsökkenési leírást a törvény idıbeli korlátozás nélkül biztosítja. Az Szja törvény hatályos szabályozása alapján az egyéni vállalkozó, illetve az ıstermelı a költségként elszámolt iparőzési adója 25 százalékát vonhatja le az adóalapjából. A módosítás a levonás százalékos mértékét 50 százalékra emeli. A mikrovállalkozásnak minısülı egyéni vállalkozó (a legfeljebb 5 fıt foglalkoztató egyéni vállalkozó) a létszámnövekedés után hasonló kedvezményben részesül, mint a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozás. 2004. január 1-jétıl átalakult a természetbeni juttatás intézményének szabályozása. Az új szabályozás bevezetése óta eltelt idıszakban jelentıs számú értelmezési probléma vetıdött fel, ezért több ponton szükségszerővé vált a módosítás. A törvény elızıeken túl egyéb, a jogalkalmazást segítı módosítást, illetve pontosítást tartalmaz (pl. az adómentes üdülési szolgáltatásra jogosultak köre, a külföldön megfizetett adó beszámítása tekintetében). A társasági adóról és az osztalékadóról szóló törvény 2005. évi módosításait a versenyképesség javítása, a foglalkoztatás ösztönzése, az európai uniós jogszabályok változása, és a gyakorlati tapasztalat indokolja. A javaslatok a versenyképességre korábban meghozott intézkedések kiterjesztésére, az osztalékadót érintı európai uniós irányelv módosításának történı megfelelésre, továbbá - a gyakorlati tapasztalatok alapján - az adóelkerülés lehetıségének szőkítésére és az egyszerősítés érdekében szükséges kisebb pontosításokra irányulnak. Az áfa-törvény módosítására vonatkozó, tervezett rendelkezések két nagy csoportra bontható: az uniós harmonizációs kötelezettségekre, illetve egyéb módosításokra. Az uniós harmonizációs kötelezettségek legnagyobb részét a földgáz- és villamosenergia-értékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályozás átvétele teszi ki. Kisebb jelentıségő kiigazítások történnek a befektetési célú arany adóztatása, és a sportlétesítmények rendeltetésszerő használatának áfa-kötelezettsége, valamint a vevıi készletek szabályozása tekintetében. A gáz és a villamos energia értékesítési helyére vonatkozó szabályok esetében a 77/388/EGK tanácsi irányelv (ún. 6. Áfa irányelv) módosításáról szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv rendelkezéseit 2005. január 1. napjától kell a tagállamoknak nemzeti szabályozásukba átültetni. Az irányelv alapján az áfa-törvény módosítására irányuló törvény a következı változásokat tartalmazza. Tekintettel a földgáz és villamos energia piacon bekövetkezett liberalizációra, ezen termékek, szolgáltatások értékesítésére vonatkozó adóztatás szempontjából szükség van a teljesítési hely meghatározására, mely egyértelmővé teszi, hogy mely esetben hol kell az adót megfizetni. Az irányelv, így a törvény is különbséget tesz a kereskedınek (viszonteladónak) és a fogyasztónak történı értékesítés között. Az elıbbi esetben az ügylet a gázt, villamos energiát beszerzı kereskedı gazdasági tevékenységének székhelyén, telephelyén adózik, míg az utóbbi esetben ott, ahol a fogyasztó azt ténylegesen felhasználja, elfogyasztja. Ezen túlmenıen - mivel az értékesítéshez hálózatra is szükség van - a földgáz elosztó, illetve a villamos energia hálózathoz történı hozzáférés biztosítása, a hálózaton történı továbbítás, és egyéb ehhez kapcsolódó szolgáltatás esetében is rendezi a törvény a teljesítés helyét. Adóalany megrendelı esetében a megrendelı székhelye, telephelye minısül teljesítési helynek, nem adóalany Közösségen kívüli illetıségő személy, szervezet esetén pedig annak állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. A törvény szabályozza azt az esetet is, hogy amennyiben ezen terméket, szolgáltatást nem belföldön regisztrált adóalany értékesíti magyar adóalany részére, akkor az adó fizetésére a fordított adózás szabályai szerint nem az értékesítı, hanem a beszerzı a kötelezett. A kettıs adózás elkerülése miatt a törvény mentesíti az adó alól a földgáz és a villamos energia importját (vagyis annak harmadik országból történı igénybe vételét). Kettıs adózás ez esetben azért jöhetne létre, mert az import során mind termékimport jogcímén, mind a termékértékesítés teljesítési helyére vonatkozó szabályok miatt belföldön keletkezne az adófizetési kötelezettség. A törvény tartalmazza néhány olyan probléma megoldását, mely a csatlakozással átvett irányelvi rendelkezések kapcsán jelentkezett. Így a törvény rendezi a Közösségen belüli ügyletekhez tapadó elılegfizetés esetén az adófizetési kötelezettség keletkezését, az adó alapját, mivel ennek kezelése eltér a belföldi ügyletektıl. Egyszerősítési szabályként értékelhetı a Közösségen belüli ügyletek adókötelezettség-keletkezési idıpontjának tervezett megfogalmazása. Ez a szabályozást (tekintve, hogy az uniós kötelezettség) nem változtatja meg, egyértelmősíti azonban, hogy az adókötelezettség keletkezése (legkésıbb a teljesítést követı hónap 15. napja) után kézhez vett számla miatt önellenırizni nem kell. A vevıi készlet eladó szempontjából történı egyszerősített kezelése néhány tagállamban alkalmazott elıírás, melyet Magyarország is alkalmaz a csatlakozástól kezdve. Ebben az esetben az eladónak nem kell

adóalanyként nyilvántartásba vetetnie magát a vevıi készlet helye szerinti tagállamban, az adót a vevı fizeti meg a készletbıl történı értékesítéskor Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés címén. Ez az intézmény a Közösségi ügyletek természetébıl kifolyólag azonban csak kölcsönösségi elven mőködhet, ezért szükségessé vált a szabályozás ilyen tartalmú kiegészítése. A törvény továbbá tartalmazza a vevıi készletben lévı termékek adójogi sorsának ellenırizhetıséghez nélkülözhetetlen nyilvántartási kötelezettséget. Szintén a közösségi szabályok értelmezése miatt vált szükségessé a tranzitterületen (repülıtereken) található boltokból történı adómentes értékesítés kezelése. Ugyanakkor a Bizottság és a tagállamok között egységes álláspont alakult ki abban, hogy vámraktárból lehetséges a közösségi állampolgárok adómentes kiszolgálása akkor, ha az illetı harmadik országba utazik. Ezért a magyar szabályozásban is szőkíteni kell az eddigi, a közösségi állampolgárok harmadik országba való kiutazásakor való adómentes kiszolgálását. A jelenlegi gyakorlat így vámraktár létrehozása mellett folytatható. A csoportos adóalanyiság intézményét az áfa-törvény 2004. május 1-jén hatályba lépett módosítása hívta életre. A csoportos adóalanyiság intézménye választható forma, amely a pénzügyi szektor hazai befektetésének, Magyarország regionális központtá válásának ösztönzésére szolgál. A törvény a választás feltételeinek további enyhítését szolgálja. A tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, az egyes országok élnek-e vele. Hazánk 2004. május 1-jén élt ezzel a lehetıséggel, és egyes szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. A jogszabály gyakorlati alkalmazásából adódó problémák miatt a jogszabályhely alkalmazhatósági hatálya leszőkül a távközlési szolgáltatásokra és a fuvarozási eszközök bérbeadására. 2004. január 1-jétıl - a vállalkozási célon kívüli magánhasználat lehetıségére tekintettel - lépett hatályba a parkolási szolgáltatás igénybevétele, valamint az úthasználati díj fizetése esetén felszámított adó levonásának tilalma. A nemzetközi fuvarozás és személyszállítás versenyképességének javítására indokolt ezen törvényhely kiegészítése: a 3,5 tonna össztömeg feletti jármővek esetén a tiltó szabály nem érvényesülne. A kompenzációs felár a mezıgazdasági tevékenységet folytató, egyébként nem áfa-alany vállalkozásnak a beszerzésekben megfizetett, de le nem vonható elızetesen felszámított áfa-terhének ellentételezésére jár, melyet a felvásárló fizet ki. A felvásárló ezután a felárat az adóhatóságtól saját áfa-bevallásában visszakérheti. Mivel a felár így nem a felvásárló költsége, hanem a termelı pénze, bár technikailag a felvásárló elızetesen felszámított áfájának tőnik, egyértelmő - 2004. január 1-jére visszamenıleges hatályú törvényi rendelkezést igényel annak rögzítése, hogy az államháztartási támogatásra jutó áfa miatti arányosításba a kompenzációs felárat nem kell bevonni. Végezetül a törvény rendezi az ISPA program keretében indított, de a csatlakozás következtében Kohéziós Alapból történı támogatásba „átkonvertálódott” támogatások áfa-rendszerbeli kezelését. A fogyasztói árkiegészítés szabályozásánál érdemi változás a helyközi tömegközlekedésben igénybe vehetı támogatás esetén következik be. A százalékos mértékő árkiegészítési kulcs megmarad, azonban az így igénybe vehetı összeg felülrıl maximálttá válik. A fix összegő fogyasztói ár-kiegészítési díjtételek valorizálása 4,4% figyelembe vételével történt. A helyközi közlekedésben a módosítás értelmében a túlzott (a mindenkori elıirányzott inflációt meghaladó) tarifaemelések sem járnak majd együtt a fogyasztói árkiegészítés növekedésével, mivel azon esetekben, amikor az áremelés meghaladja a költségvetési irányelvben a következı évre tervezett infláció mértékét, a fogyasztói árkiegészítés alapja az elızı évi támogatási alap inflációval megnövelt értéke lesz. (Ez azt is jelenti, hogy mivel a kedvezményezetteknek változatlanul jár a Korm. rendelet szerinti támogatási mérték - az áremelést kezdeményezı árhatóságnak kellene állnia saját fejezete terhére a különbözetet). Az alapszámot 2005-re a törvény kihirdetésekor alkalmazott árak figyelembe vételével kell megállapítani, ezután pedig mindig az elızı évi fogyasztói árkiegészítés alapjának vizsgálatával. Azaz, ha a fogyasztói árkiegészítés alapja a törvény által meghatározott maximum, de az árakat a támogatásra jogosult tovább emeli, akkor a következı évben is csak a már maximált adóalap inflációs korrekciójával lehet kiszámítani a tárgyévi fogyasztói árkiegészítés alapját. A komp- és révközlekedés bérletárainak a jegyárakhoz történı arányosítása is indokolja a fogyasztói árkiegészítésrıl szóló 2003. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Fát.) mellékletének módosítását. Az érintett önkormányzatok polgármestereivel és a szolgáltatókkal történt egyeztetés alapján nincs szükség hatósági ár bevezetésére. Ezért nem állítható vissza a százalékos mértékő fogyasztói árkiegészítés. A fix összegő támogatás ugyanakkor normatív támogatást tartalmaz, így nem alkalmas arra, hogy a helyben szokásos ár- és kereset-viszonyokhoz igazított szabad árak különbözıségét elfedje. Mérséklendı ugyanakkor a váci kompnál elıállt feszültségeket, a bérletek támogatása az átlagosnál jóval nagyobb mértékben növekedik.

Az ellenırzés feltárta azokat a visszaéléseket, visszaélési lehetıségeket, amelyek az önkormányzati segítséggel megvalósított, tanintézetek tanulói bérletvásárlásaira vezethetık vissza. (A konstrukció lényege, hogy az önkormányzat minden diáknak megveteti a tanintézettel a bérletet, függetlenül attól, hogy a diáknak valóságosan szüksége van-e a tömegközlekedés igénybe vételére. Ezzel megnı a közlekedési szolgáltató által lehívható támogatás, miközben az önkormányzat megtéríti a bérletvásárlás költségét.) A visszaélések megszüntetése érdekében a nevelési-oktatási intézmények által vásárolható bérletek után igénybe vehetı fogyasztói árkiegészítés köre leszőkül a) a hatósági áras különjárati autóbusz-forgalomra, valamint b) azokra az esetekre, amikor az adott településen alsó fokú tanintézet nem mőködik. Ilyenkor a körzetileg illetékes oktatási intézmény a telephelye és a diák lakóhelye közötti útvonalra szóló bérletet megvásárolhatja a tanulmányi idıszakra (szeptember-június hónapokra). Az ingyenes utazások ellentételezése a fogyasztói árkiegészítés neuralgikus pontja. Mivel a fogyasztói árkiegészítés a kedvezményes utazások miatt a közlekedési szolgáltatóknál kiesı bevételek kompenzációja, elengedhetetlen a kedvezményes utazásokkal való tételes elszámolás. Ez azonban az ingyenes utasok esetében megvalósíthatatlan, ezért szabályozási szempontból ez a kör mindenképpen szőkítendı, vagy a kedvezmények mértékének csökkentésével, vagy a kedvezményezettek körének korlátozásával. Az országgyőlési képviselık utazási költségtérítésben részesülnek, ezért az ı utazásuk költsége megtéríthetı más módon is. A haderıreformmal a sorkatonai/polgári szolgálat megszőnik, így az ingyenesség fenntartása oka fogyottá válik. [Természetesen a szerzıdéses katona igénybe veheti a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést, mint bárki más bejáró dolgozó a vonatkozó, 78/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint.] Mivel jelenleg is a GKM állapítja meg a helyi tömegközlekedésben, valamint a komp- és révközlekedésben az ingyenes utazások után járó fogyasztói árkiegészítést, célszerő az e célt szolgáló keretösszeget, valamint az utalványozást a szaktárca hatáskörébe utalni. Mindaddig ugyanis, amíg az ingyenes utazások nem megszámolhatók, a fix összegő fogyasztói árkiegészítés gyakorlatilag termelési árkiegészítésként mőködik. A törvény a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény módosításánál változatlanul célul tőzi, hogy a regisztrációs adó az Európai Unióhoz történı csatlakozással megszőnı fogyasztási adót felváltó adóként mőködjön a forgalomba helyezés sajátosságai, illetve az érvényesíteni kívánt környezetvédelmi szempontok miatti szükségképpeni eltérések mellett. Lényegi változást jelent a hatályos szabályok szerinti, a márkakereskedık által fizetendı (illetve tılük a vezérképviselet által átvállalható) adóelıleg megszőnése mivel az a gyakorlatban a gépjármő-forgalmazók szerint bonyolultnak, számviteli szempontból nehezen kezelhetınek bizonyult. Egyúttal az adóelıleg-fizetési rendszer megszőnésével a regisztrációs adó kötelezettség szorosabban kapcsolódik az áfa-kötelezettséghez. Ezzel párhuzamosan a törvény egyértelmővé teszi, hogy mely esetben tartozik a regisztrációs adó a gépjármő értékesítésének áfa-alapjába. Az adóztatandó termékkört a törvény kiterjeszti a motorkerékpárokra, természetesen csak abban a körben, amelynél a mindenkor hatályos szabályok szerint a forgalomba helyezés kötelezettségként felmerül. Nem változik az eljáró adóhatóság (Vám és Pénzügyırség), és ugyancsak érintetlen marad az adóigazolás rendszere, vagyis a forgalomba helyezésnek változatlanul feltétele a regisztrációs adó megfizetésének igazolása. A törvény a jövedéki szabályozás tekintetében elsısorban az uniós belpiaci forgalomra kialakított szabályozásban szükséges kisebb korrekciókat, kiegészítéseket tartalmazza. Így például lehetıvé válik, hogy az adómentes felhasználók részére a tagállamokból bejegyzett kereskedıkön keresztül is az importtal azonos feltételek mellett hozhassanak be ásványolajterméket. A bioüzemanyagokra vonatkozó szabályozás módosítása a megújuló energiaforrások üzemanyagcélú felhasználásának ösztönzésére vonatkozó nemzeti célkitőzésekkel összhangban szerepel a törvényben, melynek megfelelıen a motorbenzinbe (az ETBE komponenseként) bekevert bioetanol és a gázolajba bekevert biodízel adókedvezményét szabályozza. Környezetvédelmi szempontokat juttat érvényre az a változtatás, mely szerint 2005. július 1-jétıl a jelenlegi adómérték a 10 ppm vagy az azalatti kéntartalmú üzemanyagokra marad érvényben, a 10 ppm-nél nagyobb kéntartalom fölött pedig magasabb adómérték kerül elıírásra, melynek hatására a rosszabb minıségő üzemanyagok várhatóan kiszorulnak a piacról, forgalmazásuk megszőnik. A jövedékiadó-mértékek bevételi célzatú emelésére 2005. évben nem kerül sor. A biodízel és a rosszabb minıségő üzemanyagok esetében bekövetkezı változások nem költségvetési indíttatásúak, a cigarettára és a finomra vágott fogyasztási dohányra vonatkozó valorizált, illetve újraszámolt adóminimum érvényesítése pedig annak érdekében szükséges, hogy az adóminimum kifejthesse hatását, kellı védelmet nyújtson az alulról irányuló árversennyel szemben.

A gépjármőadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény (a továbbiakban: Gjt.) szerint 2004. január 1-jétıl az önkormányzati adóhatóságok - a korábbi adózói bevallás helyett - a jármőnyilvántartásból az okmányiroda által szolgáltatott adatok alapján végzik adóigazgatási feladataikat. Az új adóztatási rendszer jövıbeni teljes, zökkenımentes mőködtetésére, valamint a gyakorlati tapasztalatokra figyelemmel a törvény az anyagi jogszabály kisebb módosítását tartalmazza. Emellett a gépjármő környezetre gyakorolt hatásához kapcsolódó kedvezményi rendszer - a technikai fejlıdés ütemét követve - felülvizsgálata is elengedhetetlenné vált, melynek kisebb korrekcióját a törvény tartalmazza, amellett, hogy garantálja az adókedvezmény igénybevételének idıtartamát is. Az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvénynek (a továbbiakban: Art.) a törvényben szereplı módosításai - összhangban a Kormány törekvéseivel - garanciát kívánnak nyújtani az adózók jogbiztonságának megerısítéséhez, egyúttal a szabályozás egyszerősítését, a jogalkalmazás hatékonyságának növelését szolgálják az adóigazgatás korszerősítésének érdekében. E korszerősítéssel - a rendelkezésre álló erıforrások keretei között - javítható az adóbeszedés hatékonysága, az új adóeljárási technikákkal pedig tovább modernizálható az adóigazgatás szabályrendszere. Az adminisztráció egyszerősítését szolgáló szabályváltozások közül kiemelést érdemel az adózók pénzforgalmi bankszámla bejelentési kötelezettségének megszüntetése, a személyi jövedelemadó adóhatósági megállapítási szabályainak teljes körővé tétele, egyes tevékenységüket szüneteltetı adózók (közjegyzık, ügyvédek, szabadalmi ügyvivık) adminisztratív kötelezettségek alóli mentesítése, a bevallási, adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítı adózók körének bıvítése. Tekintettel arra, hogy Magyarország uniós csatlakozását követıen a hazai adóigazgatás normái még szorosabban kötıdnek a Közösség irányelveihez, elıírásaihoz, a módosítások egy része az adóügyi együttmőködéssel összefüggésben a szabályozások közötti összhangot biztosítja, illetıleg pontosítják a hatályos rendelkezéseket. A társadalombiztosítási járulék és az egészségügyi hozzájárulás szabályozási célja kettıs. A társadalombiztosítási járulékok terén külön törvényben nyújtandó külön kedvezmények célzottan segítik a munkaerıpiacon hátrányos helyzetben levı munkavállalók foglalkoztatását, a 25 év alatti fiatalok, a gyermeket vállaló anyák és az 50 év feletti tartósan munkanélküli személyek elhelyezkedését. A tételes egészségügyi hozzájárulás esetében pedig alapvetı cél, hogy általánosan megvalósuljon valamennyi foglalkoztatóra vonatkozóan a foglalkoztatói közteher csökkentés. A járulékterhek szelektív, differenciált mérséklésének fı célja a munkahelyteremtést általában ösztönzı adórendszerbeli kedvezményeken túlmenıen az, hogy a járulékok terén nyújtott külön kedvezmények célzottan segítsék a pályakezdı fiatalok elhelyezkedését, valamint a munkaerıpiacon hátrányos helyzetben levı munkavállalók foglalkoztatását A foglalkoztatók ezen munkavállalóik után a megfizetett járulékok egy részét a Munkaerıpiaci Alapból - meghatározott idıtartamra - igényelhetik vissza. E támogatási formát a foglalkoztatási törvény szabályainak módosítása teszi lehetıvé meghatározott feltételrendszer fennállása esetén a befizetett járulékok visszaigénylése alapján. A foglalkoztatók adminisztratív terheinek csökkentésére vonatkozó rendelkezés a magán-nyugdíjpénztári tagdíj bevallási szabályainak a járulékbevallások gyakoriságához való igazítása, melynek értelmében a havi bevallásra nem kötelezett adózók tagdíj bevallási kötelezettségüknek - azonosan a járulékbevallással negyedéves gyakorisággal tehetnének eleget. További jelentıs adminisztrációt csökkentı lépés a társadalombiztosítási igazgatási szervek és az adóhatóság közötti, a biztosítottakra vonatkozó adatátadás megvalósítása, mely kiválthatja a jövıben a többszörös, részben azonos adattartalmú munkáltatói adatszolgáltatási kötelezettségeket. Ez utóbbi két rendelkezés a megvalósítás feltételeinek részletes kidolgozására megfelelı felkészülési idıt adva 2006. évtıl lépne hatályba. (4) Jelentéktelen az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek gazdasági tevékenységbıl származó bevétele, ha az a tárgyévet megelızı évben nem haladta meg, valamint a tárgyévben várhatóan idıarányosan nem haladja meg az alanyi adómentesség választására jogosító, a 49. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti értékhatárt. (5) A (4) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor az (1) bekezdésben meghatározott szervek, személyek 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységét - feltéve, hogy nem éltek a 30. § (2) bekezdés szerinti választás jogával -, valamint a 8. § (4) bekezdés szerinti közvetített szolgáltatás nyújtását nem gazdasági tevékenységként végzett tevékenységnek kell tekinteni. (6) Az (1) bekezdésben meghatározott, adóalanyiságát elvesztı szervezetet, személyt - az adóhatósághoz történı bejelentése alapján - úgy kell tekinteni, mint amely jogutód nélkül szőnt meg, azzal, hogy a 7. § (2) bekezdésének b) pontját, 20. § (4) bekezdésének b) pontját, valamint 39. §-át nem kell alkalmaznia. Az adófizetési kötelezettsége

tekintetében - ha az elszámolandó adója pozitív - az elszámolandó adót jogosult legkésıbb a megszőnéshez kapcsolódó bevallás benyújtására elıírt határidıt követı hónap utolsó napjáig rendezni. (7) Az adóalanynak minısülı szervezetnek, személynek a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységét, valamint olyan vagyon, vagyoni értékő jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedését, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerzıdést lehet kötni - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységnek kell tekinteni. (8) Az adóalanynak nem minısülı szervnek, személynek a (4) bekezdés szerinti értékhatár elérése esetén adófizetési kötelezettsége azon termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást követı termékértékesítéseire és szolgáltatásnyújtásaira keletkezik elıször, amelynek ellenértékével a jelzett értékhatárt túllépte. Szükséges annak biztosítása, hogy az intervenciós szervezetek mezıgazdasági termékértékesítésük tekintetében mindenképpen adóalanyok maradjanak függetlenül attól, hogy e tevékenységükbıl mikor realizálnak bevételt. A hatályban lévı szabályok szerint a közhatalmat gyakorló szervek adóalanyisága fennáll, ha a gazdasági tevékenységbıl származó bevételük meghaladja a 4 millió forintot. A törvény értelmében a 4 millió forintos összeghatár számításánál nem kell figyelembe venni a közhatalmat gyakorló szervnek, személynek azt a közvetítıi tevékenységét, amelyet az áfa-törvény 8. § (4) bekezdése szerint - vagyis szolgáltatás saját nevében, más javára történı igénybe vételével - végez. Ezzel elkerülhetı, hogy egy egyébként közhatalmi tevékenységet végzı hivatal kizárólag a beérkezı közüzemi számlák - az épületben lévı más szervek részére történı, tényleges felhasználásnak megfelelı - továbbszámlázása révén adóalany maradjon, vagy adóalannyá váljon. Ugyancsak az értékhatárhoz kapcsolódó módosítás, hogy a törvény meghatározza, mely esetekben keletkezik elıször adófizetési kötelezettsége azoknak a közhatalmat gyakorló szerveknek, amelyek egyébként nem adóalanyok. A törvény értelmében a nem adóalany közhatalmat gyakorló szervnek azután a termékértékesítés, vagy szolgáltatásnyújtás után keletkezik elıször adófizetési kötelezettsége, amellyel a 4 millió forintos összeghatárt túllépi. 4/B. § E törvény alapján kizárólag az adó megfizetésére kötelezett: a) termékimport tekintetében a nem adóalany; b) a Közösségen belülrıl történı új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében a belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel rendelkezı természetes személy, jogi személyiség nélküli szervezet; c) a 7/A. §-ban foglaltak alapján Közösségen belülrıl történı beszerzésnek minısülı termékbeszerzések tekintetében az adóalanynak nem minısülı jogi személy; d) a 40. § (6) bekezdése alapján az adó megfizetésére kötelezett nem adóalany. Az Európai Unióhoz történı csatlakozás következtében megszőnnek a tagállamok közötti vámhatárok, ezáltal annak a lehetısége is, hogy a vámhatóság kivetéssel állapítsa meg az adót ezen beszerzések után. áfa alanyok tekintetében a kivetést az önbevallás váltja fel a csatlakozást követıen. Önbevallással kell továbbá rendezni a Közösségen belülrıl történı beszerzés után fizetendı áfát az egyébként nem áfa alany jogi személyeknek is meghatározott beszerzési értékhatár felett. Azonban a nem áfa alany jogi személyek nem válnak adóalannyá, csupán adófizetésre kötelezettekké. Adófizetésre kötelezett továbbá új közlekedési eszköz Közösségen belülrıl történı beszerzése tekintetében a természetes személy és jogis személyiség nélküli szervezet is. A törvény továbbá egyértelmővé teszi, hogy termékimport után a nem adóalany személy, szervezet is adófizetésre kötelezett, valamint az a nem adóalany személy, szervezet is, aki (amely) olyan bizonylatot bocsát ki, mely áthárított adót tartalmaz.

Csoportos adóalanyiság 4/C. § (1) A 4. § (1) bekezdése szerinti hitelintézet, befektetési vállalkozás, illetıleg biztosító adóalany választása esetén jogosult arra, hogy a részére külön törvény alapján kiszervezett tevékenységet végzı adóalannyal együttesen minısüljön adóalanynak (csoportos adóalanyiság). A csoportos adóalanyiság a csoport tagjainak egymás közötti (csoporton belülre végzett) szolgáltatásnyújtása tekintetében áll fenn, amely után adófizetési kötelezettség nem keletkezik. (2) A csoportos adóalanyiság választására az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén nyílik lehetıség: a) a csoport valamennyi tagja aa) belföldön nyilvántartásba vett adóalany, ab) a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény hatálya alá tartozó önálló jogi személy, vagy a külföldi székhelyő vállalkozások magyarországi fióktelepeirıl és kereskedelmi képviseleteirıl szóló 1997. évi CXXXII. törvény hatálya alá tartozó fióktelep, ac) egy idıben csak egyetlen csoportnak tagja;

b) a csoport bármely hitelintézetében, befektetési vállalkozásában vagy biztosítójában pénzügyi holding társaság, biztosítói holding társaság vagy nem magyarországi székhellyel rendelkezı hitelintézet, befektetési vállalkozás vagy biztosító ellenırzı befolyással rendelkezik; c) az állami adóhatóság a csoport bármely tagja terhére általános forgalmi adó tekintetében elévülési idın belül összesen 5 000 000 forint feletti adóhiányt jogerısen nem állapított meg. d) (3) A csoportnak legalább két tagja van - amelybıl az egyik a kiszervezett tevékenységet végzı -, és a csoportos adóalanyiság választása feltételeinek - kivéve a (2) bekezdés c) pontjában foglalt feltételt - a csoport fennállása alatt a tagok folyamatosan megfelelnek. (4) A csoport tagjainak önálló adóalanyisága a csoporton kívülre nyújtott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén és a csoporton belülre végzett termékértékesítés esetén áll fenn. Ha a tag kizárólag csoporton belülre nyújt szolgáltatást, önálló adóalanyisága megszőnik. (5) A csoportos adóalanyiság választását, a csoport tagjainak nevét, székhelyét (telephelyét) és adószámát a csoport tagjai az adózás rendjérıl szóló törvénynek az általános forgalmi adókötelezettség bejelentésére vonatkozó szabályai szerint az adóhatósághoz bejelentik. A csoportos áfa-alanyiság feltételeinek megteremtése más uniós tagállamokban is szokásos gyakorlat. Bevezetése erısítheti, hogy hazánk Közép-Európán belül több hitelintézet, befektetési vállalkozás és biztosítótársaság regionális központja legyen.

Gazdasági tevékenység 5. § (1) A gazdasági tevékenység körébe tartozik a bevétel elérése érdekében rendszeresen vagy üzletszerően végzett tevékenység, így különösen: a mezıgazdasági, a kitermelıipari, az építıipari, a feldolgozóipari, a kereskedelmi, az egyéb szolgáltatói tevékenység, ideértve a szellemi szabadfoglalkozásként folytatott tevékenységeket is. 2003/111. Adózási kérdés igazságügyi szakértık, intézetek és felülvéleményezési testületek megítélése az áfában 2003/21. Adózási kérdés az eredeti szerzık, elıadómővészek áfa alanyisága, áfa kötelezettsége 1993/287. Adózási kérdés A kutatóintézetek által állami megrendelésre központi forrásból finanszírozott kutatásfejlesztési tevékenység áfa-kötelezettsége 1993/228. Adózási kérdés Önkormányzati támogatásból üzemelı költségvetési intézmény visszaigénylési jogosultsága 1993/149. Adózási kérdés A hatósági intézkedés eredményeként lefoglalt vagyontárgyak értékesítésének áfakötelezettsége (2) Nem minısül gazdasági tevékenységnek, ha azt munkaviszony, munkaviszony jellegő jogviszony vagy olyan munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében végzik, amely a megbízó felelısségével alá- és fölérendeltségi helyzetet jelent a teljesítés feltételeiben és díjazásában. 2003/111. Adózási kérdés igazságügyi szakértık, intézetek és felülvéleményezési testületek megítélése az áfában 2003/21. Adózási kérdés az eredeti szerzık, elıadómővészek áfa alanyisága, áfa kötelezettsége 7002/1997. (AEÉ 3.) APEH irányelv a Magyar Vöröskereszt áfa-elszámolásáról 1995/176. Adózási kérdés A könyvvizsgálói tevékenység áfá-ja 1993/195. Adózási kérdés A könyvvizsgálói tevékenység áfa-kötelezettsége

(3) Nem minısül gazdasági tevékenységnek a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenység, valamint olyan vagyon, vagyoni értékő jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerzıdést lehet kötni. BH2005. 123. Közcélú beruházás megvalósítása esetében a vízi társulat a saját beruházásban megvalósított beruházás után nem jogosult áfa-levonásra (1992. évi LXXIV. tv. 5. §). BH2001. 338. II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetısége valamelyik hitelezıre engedményezhetı. A visszaigénylés jogszerősége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 52. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény 329. § (3) bek., 331. §, 1990. évi XCI. tv. 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont, 48. § (3), (4) és (5) bek.]. KGD2005. 35. Közcélú beruházás megvalósítása esetében a vízi társulat a saját beruházásban megvalósított beruházás után nem jogosult áfalevonásra (1992. évi LXXIV. törvény 5. §). KGD2003. 181. A vízgazdálkodási társulatoknak a tag és nem tag érdekében fizetett érdekeltségi hozzájárulás 1993-1995. között általános forgalmi adó köteles, a társulat pedig a forgalmi adó alanya (1977. évi 28. törvényerejő rendelet 1. §, 1992. évi LXXIV. törvény 4., 5. §, 8. §, 13. §). KGD2002. 280. Az általános forgalmi adóalanyiságot eredményezı bevétel elérésére irányuló tevékenység nem lehet közvetett (1992. évi LXXIV. törvény 4-5. §, 33. §, 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §). KGD2000. 172. Csak tevékenységi körbe tartozó termékbeszerzés után illeti meg az adózót az általános forgalmi adólevonás joga (1992. évi LXXIV. törvény 5. §, 32-35. §).

Termékértékesítés 6. § (1) Termékértékesítés: a birtokba vehetı dolog ellenérték fejében történı átengedése, mely az átvevıt tulajdonosként való rendelkezésre jogosítja. 2004/72. Adózási kérdés a nyomdai tevékenység áfa-rendszerbeli kezelésének megítélésérıl 2002/91. Adózási kérdés a vadászati szolgáltatás és a vadásztrófea értékesítés áfa-rendszerbeli megítélése 2000/110. Adózási kérdés a hibás teljesítésen alapuló kijavítás, kicserélés megítélése az áfában 2000/46. Adózási kérdés ajándékkupon, a termék csomagolásában elhelyezett készpénz minısítése az Szjaban, a Tao-ban és az Áfa-ban 1999/34. Adózási kérdés közvetített termékértékesítés áfa-beli megítélése 1999/33. Adózási kérdés közraktári jegy üres forgatmánnyal óvadékba adásának áfa-kötelezettsége 1999-tıl 1997/105. Adózási kérdés Az eladó tulajdonjogának fenntartásával beszerzett termék áfa-jának levonása 1995/140. Adózási kérdés A közraktári jegyek óvadékba adása 1994/296. Adózási kérdés A dolgozóra átterhelt munkaruhaköltség áfája 1994/228. Adózási kérdés Közraktárjegyek áfa-kötelezettsége (2) Az (1) bekezdés alkalmazásában termékértékesítésnek minısül különösen: a) a termék átadása olyan okirat alapján, amely a termék határozott idıre szóló bérletérıl vagy részletvételérıl azzal a kikötéssel rendelkezik, hogy a bérlı vagy a vevı a tulajdonjogot legkésıbb az utoljára esedékes bérleti díj vagy részlet kiegyenlítésével, illetve a szerzıdés lejártával megszerzi; 1994/51. Adózási kérdés Személygépkocsi-lízing 1993-ra, illetve 1994-re vonatkozó áfa-kötelezettsége 1994/31. Adózási kérdés A lízing áfa-rendszerbeli minısítése

1993/279. Adózási kérdés Személygépkocsi saját használatra történı lízingbevétele esetén az áfa továbbra sem vonható le 1993/278. Adózási kérdés Személygépkocsi-import lízing utáni áfa-kötelezettséggel kapcsolatos szakmai iránymutatás módosítása 1993/61. Adózási kérdés Személygépkocsiimport-lízing utáni áfa-kötelezettség EBH2005. 1261. Vizsgálandó szempontok a vadászati szolgáltatással és trófeaértékesítéssel kapcsolatos számlázás jogszerősége kapcsán (1990. évi XCI. törvény 1. §, 66/G. §; 2000 évi C. törvény 156-166. §; 1992. évi LXXIV. törvény 6. §). EBH2002. 802. Az áfa-levonási jog gyakorlása ingatlan tulajdonjogának árverés útján történı megszerzése esetén (1992. évi LXXIV. tv. 6. §, 35. §) BH2002. 208. Adóügyben a szerzıdés színleltségét nemcsak az adózó terhére, hanem adott esetben a javára is értékelni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 51. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) és (2) bek., 20. §, Ptk. 201. § (1) bek. és 207. § (4) bek., 724/B/1994. AB.] AEÉ 1996/9. Személygépkocsiból átalakított tehergépjármő beszerzésminısítése az általános forgalmi adó levonhatósága szempontjából [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek., 33. § (2) bek. b) pont; 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.; Ptk. 112. § (1) bek., 117. § (2) bek.] KGD2003. 54. Az általános forgalmi adó kötelezettség megállapítása során a követelés értékesítésérıl szóló szerzıdés nem termékértékesítés, hanem pénzügyi szolgáltatás (faktoring ügylet) [1992. évi LXXIV. törvény 6. § (1) bek.]. KGD2002. 282. A személygépkocsi tulajdonjogának átruházására irányuló szerzıdés szóban is létrejöhet, ezért az ilyen szerzıdés alapján is levonható az általános forgalmi adó [1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 32. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §, 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet 10. §]. KGD2001. 313. Nyugtaadási kötelezettséggel járó termékértékesítés történik akkor is, ha az adóalany az állítása szerint egyébként ingyenes termékért ellenértéket kér, illetıleg kap (1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 13. §, 70. §). KGD1998. 177. A termékértékesítésre vonatkozó szerzıdést a gazdasági életben létrejött szerzıdéses kapcsolatok láncolatában betöltött szerepének megfelelıen kell minısíteni [1992. évi LXXIV. törvény 6. § (1) bek.]. KGD1996. 291. Az általános forgalmi adó visszaigénylése szempontjából a termékértékesítés a dolog átadásával következik be, ez azonban nem feltétlenül fizikai birtokbavételt is jelent [1992. évi LXXIV. törvény 6. § (1) bek.]. 2000/18. Adózási kérdés a Pénzügyminisztérium tájékoztatója a fizetendı adó alapjának pénzügyi lízing tıkerészének külföldi fizetıeszközben történı meghatározásakor PM-APEH tájékoztató A pénzügyi lízing helyérıl és számviteli elszámolásáról az áfa-rendszerben 1997-tıl b) a termék feletti rendelkezési jog átadása bizományi szerzıdés alapján a megbízó és a bizományos között; 1995/182. Adózási kérdés Az import vételi bizomány 1995-re vonatkozó szabályai c) a termék átadása építési szerzıdés alapján, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges anyagokat részben vagy egészben a megrendelı bocsátotta rendelkezésre; d) a termék nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként való átengedése (apportálás); valamint e) a zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között. Az irányadó 6. áfa irányelv értelmében a megrendelı által rendelkezésre bocsátott anyagokból történı más termék létrehozása termékértékesítésnek minısül, amennyiben annak alapja építési szerzıdés. Ezért a törvény a korábbi szabályozástól eltérıen a termékértékesítés tényét a vállalkozási szerzıdésekrıl leszőkíti az építési szerzıdésekre. A törvény megváltoztatja az apport áfa-rendszerbeli kezelését is. A hatályos szabályozás alapján az apport ellenérték nélküli átadásnak minısül, ebbıl következıen egyrészt feltételes adóztatási pontot jelent (azaz csak akkor keletkezik az apportálónál áfa fizetési kötelezettség, ha az apportált termékhez levonható adó kapcsolódott), másrészt adóalapnak a forgalmi érték tekintendı, amely lehetıséget ad a felek, vagy akár a

könyvvizsgáló által megállapított, a cégbíróság által elfogadott érték felülvizsgálatára az áfa kötelezettség megállapításakor. A gyakorlatban e téren tapasztalható bizonytalanságok megszüntetése érdekében a törvény ellenérték fejében létrejött ügyletként kezeli az apportot, így az áfa alapja fıszabály szerint a felek által meghatározott értékhez igazodik. A törvény egyértelmősíti a zálogszerzıdés alapján átadott termékek utáni adókötelezettséget. Az új értékesítési pont (zálogjog alapítása az adóalany zálogtárgy-tulajdonos és a zálogjogosult között) nevesítésével a hatályos szabályozásban kizárólag a termékértékesítés fıszabályából következı tényállás jelenik meg a törvényben. 2000/68. Adózási kérdés nyomdai tevékenység áfa vonzata (3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a termékértékesítés szerzıdéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat (végzés) vagy árverés útján történik. 1995/177. Adózási kérdés kötelezettsége

A végrehajtási eljárás során lefoglalt vagyontárgyak értékesítésének áfa-

1994/338. Adózási kérdés A fagylalt, illetve a jégkrém KSH-besorolása 1994/337. Adózási kérdés A tárgyi adómentes tevékenységet szolgáló befejezetlen beruházás értékesítését követı levonási jogosultság 1994/316. Adózási kérdés A fogászatban alkalmazott anyagok KSH besorolása 1994/315. Adózási kérdés A mőtrágyaként és nem mőtrágyaként felhasználásra kerülı ammóniumnitrát és ammóniumszulfát adómértéke 1994/123. Adózási kérdés kötelezettsége

Vállalkozási szerzıdés alapján mezıgazdasági tevékenységet folytatók áfa-

1994/94. Adózási kérdés 1991. január 1-je elıtt megkötött, de még le nem járt lízingszerzıdések általános forgalmi adó kötelezettségérıl 1994/22. Adózási kérdés Az ingatlan elidegenítésének általános forgalmi adó kötelezettséget érintı kérdései 1994/20. Adózási kérdés A nemesfémbıl készült zsőrizett ékszerek KSH-termékjegyzékbe történı besorolása 1994/12. Adózási kérdés Alapítványi vagyon átvételének áfája 1993/321. Adózási kérdés A környezetvédelmi felülvizsgálat, valamint rendszámtáblacsere áfakötelezettsége miatti önellenırzés 1993/318. Adózási kérdés A munkaruha áfája 1993/112. Adózási kérdés kötelezettsége

A környezetvédelmi felülvizsgálat, valamint a rendszámtáblacsere áfa-

7. § (1) Termékértékesítésnek minısül az is, ha az adóalany a terméket a) az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenysége körébıl kivonja, ideértve a más tulajdonába történı ellenérték nélküli átadást is, kivéve a (3) bekezdésben meghatározott eseteket, b) olyan gazdasági tevékenység folytatásához használja fel, hasznosítja, amely egyébként nem adna jogot adólevonásra, c) saját célra olyan állapotában használja fel, hasznosítja, amelyet, ha közvetlenül így szerezne be, nem lenne joga adólevonásra, d) üzemanyagként személygépkocsi (vtsz. 8703) üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja,

feltéve, hogy a termék, illetve annak alkotórészeinek belföldi, Közösségen belülrıl történı beszerzéséhez, importálásához (a továbbiakban együtt: beszerzés), kitermeléséhez, elıállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó elızetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. (2) A termékértékesítéssel egy tekintet alá esik: a) a saját vállalkozásban megvalósított beruházás, ha az adóalany a megvalósításhoz olyan terméket használ fel, hasznosít, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez vagy elıállításához kapcsolódó elızetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható; 1999/171. Adózási kérdés az áfa átháríthatósága végelszámolással történı megszőnés esetén 1997/227. Adózási kérdés átalakításának áfa-ja

Vállalkozáson kívüli célt szolgáló ingatlan saját vállalkozásban történı

b) a megszőnés - a 9/A. §-ban meghatározott eltéréssel -, ha az adóalany adóalanyisága megszőnésének idıpontjában olyan terméket tart tulajdonában, amelynek beszerzéséhez, kitermeléséhez, elıállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó elızetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható; c) ha az adóalany a tulajdonában lévı (ideértve a bizomány keretében átvett terméket is), adóalanyiságát eredményezı tevékenysége érdekében beszerzett, elıállított terméket belföldrıl másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja vagy más módon juttatja el, kivéve, ha a termék továbbítása az alábbi célok valamelyike érdekében valósul meg: 1. a 14. § (2) bekezdésében, valamint a 14/A. §-ban meghatározott termékértékesítés, 2. a 14. § (3) bekezdésében meghatározott termékértékesítés, 3. a 11-11/A. § szerinti termékértékesítés, valamint a 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés, 4. a termék kivitele másik tagállamba, annak feldolgozása, megmunkálása céljából, amennyiben ezen szolgáltatás teljesítése után a termék visszakerül belföldre a szolgáltatást igénybe vevı adóalanyhoz, 5. a termék tulajdonosa által, annak adóalanyisága körébe tartozó termék ideiglenes használata szolgáltatás teljesítése érdekében a feladás vagy a fuvarozás befejezésének helye szerinti tagállamban, 2005/28. Adózási kérdés megvalósul-e áfa kötelezettséggel járó vagyonmozgatás, ha a más tagállambeli adóalany belföldre idegen tulajdonban lévı eszközt hoz be belföldi bérbeadás céljára? 6. a termék 24 hónapot meg nem haladó ideiglenes használata másik tagállamban, amelyre - amennyiben azt harmadik országból importálták volna - az ideiglenes behozatal címén teljes adómentesség vonatkozna, 7. a termék továbbítása másik tagállamban fenntartott vevıi készlet céljára, amennyiben az adóalanynak a továbbítást követıen a másik tagállamban nem keletkezik adófizetési kötelezettsége Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés címén, 2005/29. Adózási kérdés külföldi adóalany által belföldön fenntartott vevıi készletek közötti készlet mozgatás áfa-kötelezettsége 8. a 14. § (7) bekezdésében meghatározott termékértékesítés. Amennyiben az 1-8. pontokban foglalt feltételek közül bármelyik megszőnik, a saját tulajdonban lévı termék tagállamok közötti fuvarozását, továbbítását termékértékesítésnek kell tekinteni. A termékértékesítés teljesítési idıpontja a feltétel megszőnésének napja. 2006/100. Adózási kérdés vásározó kereskedı adókötelezettsége más tagállamban d) (3) Nem minısül termékértékesítésnek 2005/30. Adózási kérdés kis értékő ajándék áfa levonhatósága 2004. május 1-je után a) a közcélú adomány; b) a vállalkozási célból ingyenesen adott termék, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti termékátadás;

c) a kis értékő ajándék; d) a sajtótermék kötelespéldányként történı rendelkezésre bocsátása, ha az jogszabályi kötelezettségen alapul; valamint e) a terméknek más tulajdonába történı ellenérték nélküli átadása, ha az ellenérték nélküli átadás kötelezettségét törvény írja elı; Import esetében az adófizetési kötelezettség keletkezése független volt attól, hogy a termékimport értékesítés következménye volt-e. A vámhatárok lebomlásával ez az elv a Közösségi szabályozásban fennmarad, vagyis a saját tulajdonban lévı termék tagállamok közötti „mozgatása” adóztatandó tényállást keletkeztet, azokkal a kivételekkel, melyek a termékimport esetén is adómentességet jelentettek volna (pl. ideiglenes behozatal), vagy amelyek a teljesítési helyre vonatkozó szabályokból következıen értelemszerően adódnak. Így nem keletkezik adófizetési kötelezettség a saját tulajdonban lévı terméknek egy másik tagállamba történı elszállítása után, amennyiben a termék egy fel-, vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termék, vagy arra a távértékesítés szabályai vonatkoznak, vagy olyan termék, amelyet nemzetközi repülı-, vonat-, vagy hajójáratok fedélzetén szándékoznak értékesíteni. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség továbbá, ha a fuvarozott termék termékexportot, vagy azzal egy tekintet alá esı termékértékesítést, vagy Közösségen belüli adómentes értékesítést valósít meg, illetve, ha a terméket megmunkálás céljából viszik át másik tagállamba, és azt követıen visszahozzák, vagy azzal végeznek el munkát és visszahozzák, vagy ha egyébként ideiglenes behozatali jogcím vonatkozna a termékre, amennyiben a behozatal import jogcímén történne (pl. kiállításra kiviszik a terméket és visszahozzák). Ez a rendelkezés biztosítja részben azt is, hogy amennyiben az importált terméket nem abban a tagállamban bocsátják vámjogi szabad forgalomba, amelyben ténylegesen használják, fogyasztják, akkor is a fogyasztás helye szerinti tagállamban, az ott érvényes adómértékkel kell az adót megfizetni. f) a külön jogszabály szerint többcélú kistérségi társulásnak minısülı szervezet részére a társulni kívánó önkormányzatok, illetve a társulni kívánó, többcélú kistérségi társulás keretében mőködı társulások tulajdonában lévı, jogszabályban meghatározott feladatok ellátását szolgáló vagyon térítésmentes átadása, kiválás esetén térítésmentes visszajuttatása. Tekintettel arra, hogy Magyarország 2004. május 1-jétıl az Európai Unió tagállama, a csatlakozást követıen az import egy része Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek minısül. A törvény tehát a beszerzés lehetıségeit (belföldrıl, importból) bıvíti ki a Közösségen belülrıl történı beszerzéssel. A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyérıl szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv rendelkezéseit a tagállamoknak 2005. január 1-jétıl kell alkalmazni. A hivatkozott direktíva átvétele következtében az áfatörvény több helyen is módosításra szorul. A törvény ezen része rögzíti, hogy nem tekintendı termékértékesítésnek - így nem adóztatandó az az eset - ha az adóalany a tulajdonában lévı a szabályozás értelmében terméknek tekintett gázt, vagy villamos energiát belföldrıl másik tagállamba továbbítja. Továbbá a törvény pontosítást tartalmaz arra nézve, hogy nem csak a tulajdonos általi, tagállamok közötti „termékmozgatások” minısülnek a felsorolt kivételektıl eltekintve termékértékesítésnek, hanem a bizományos általi terméktovábbítások is. Ennek indoka, hogy mivel a megbízó és a bizományos közötti termékátadás is termékértékesítésnek minısül az áfa-rendszerében, a bizományost és a tulajdonost a tagállamok közötti termékmozgatások tekintetében azonosan kell kezelni. A racionalizálódó államigazgatás érdekében az önkormányzatok társulhatnak különféle közszolgáltatási, fejlesztési feladatok ellátására. A közös feladatellátás termékek (ingatlanok, berendezések, felszerelések, stb.) átadását is igényelheti, mely térítésmentes átadást a törvény nem tekinti termékértékesítésnek, így az adófizetési kötelezettséggel sem jár. (4)-(5) EBH2001. 598. A termék áruminta jellegét bizonyítani kell (1992. évi LXXIV. tv. 7. §, 13. §, 33. §). BH2006. 420. Garanciális javítások esetében a márkakereskedı áfakörön kívüli szolgáltatást végez (1959. évi IV. tv. 305. §, 1992. évi LXXIV. tv. 7. §). AEÉ 2004/12. I. A gépkocsikkal együtt értékesített téligumi-készletek és rádiós magnók, mint olyan plusz, extra szolgáltatások, melyeket ellenérték nélkül, ajándékképpen vehet birtokba a gépkocsit vásárló személy, nem minısülnek a gépkocsi árából történı árengedménynek. [1992. évi LXXIV. törvény 7. § (1) bekezdés a) pontja; 1996. évi LXXXI. törvény 3. számú melléklet A/5. pontja] KGD2005. 173. A házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó törvény által is elismert jogból nem következik a más tulajdonába történı ellenérték nélküli átadás törvényi kötelezettsége [1992. évi LXXIV. törvény 7. §, 1952. évi IV. törvény 27. §, 31. §]

KGD2005. 73. A házastársi közös vagyon megosztására vonatkozó törvény által is elismert jogból nem következik a más tulajdonába történı ellenérték nélküli átadás törvényi kötelezettsége [1992. évi LXXIV. törvény 7. §, 1952. évi IV. törvény 27. §, 31. §]. KGD2001. 133. ÁFA-köteles termékértékesítésnek minısül a tehergépkocsi személygépkocsivá átalakítása (1992. évi LXXIV. törvény 7. §).

Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés 7/A. § (1) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek minısül a (2) bekezdésben foglalt eltérésekkel: a 6. § szerinti termékértékesítésnek megfelelı termékbeszerzés, kivéve a 6. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelı termékbeszerzést, amennyiben az alábbi feltételek együttesen fennállnak: a) a terméket az eladó vagy a vevı, vagy megbízásukból harmadik személy a termék feladásának, elfuvarozásának helye szerinti tagállamból másik tagállam területére fuvarozza el, b) a terméket beszerzı adóalanynak minısül, aki (amely) a terméket adóalanyiságát eredményezı gazdasági tevékenység végzéséhez szerzi be, vagy a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett jogi személy, c) a termékértékesítést teljesítı adóalany a nyilvántartásba vétel helye szerinti tagállam joga alapján nem választott alanyi adómentességet, és d) az értékesítés nem tartozik a 14. § (2) bekezdés vagy 14/A. § hatálya alá. (2) Nem minısül Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek: a) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai által másik tagállamból történı termékek beszerzése, b) az Észak-atlanti Szerzıdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevı államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erıi és polgári állománya szolgálati jármőveinek, légi jármőveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenıanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékbeszerzés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erıfeszítéseket szolgálják; c) a 11/A. § b)-d) bekezdéseiben meghatározott esetek szerinti termékek beszerzése, amennyiben a terméket beszerzı ca) kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet folytató adóalany, vagy cb) mezıgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, aki (amely) a terméket ezen tevékenységéhez szerezte be, vagy cc) nem adóalany jogi személy, vagy cd) alanyi adómentességet választott adóalany. (3) Nem minısül Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek a (2) bekezdés c) pontjának hatálya alá nem tartozó terméknek - kivéve az új közlekedési eszközt és a Jöt. hatálya alá tartozó terméket - egy másik tagállamból történı beszerzése, ha a terméket a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott vevıi kör szerzi be, és a Közösség más tagállamaiból beszerzett termékek általános forgalmi adó nélküli összesített értéke a tárgyévet megelızı évben a 10 000 eurót (küszöbérték) nem haladta, illetve a tárgyévben nem haladja meg. A küszöbérték számításánál nem kell figyelembe venni a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésbıl származó új közlekedési eszköz és Jöt. hatálya alá tartozó termékek ellenértékét. Az adófizetési kötelezettség arra a termékbeszerzésre vonatkozik elıször, amelynek ellenértékével a beszerzı túllépi a jelzett küszöbértéket. (4) A (2) bekezdés c) pontja szerinti beszerzı a küszöbérték alatt is választhatja az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettséget. Ezen választását az adóhatósághoz bejelenti. Ezen választásától a beszerzı a választás évét követı két naptári évig nem térhet el. (5) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek minısül továbbá az új közlekedési eszköz másik tagállamból ellenérték fejében történı beszerzése, ha a beszerzı olyan a (2) bekezdés c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történı beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet a beszerzı. (6) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek minısül a Jöt. hatálya alá tartozó termék beszerzése is, ha azt olyan, a (2) bekezdés c) pontja szerinti adóalany vagy nem adóalany jogi személy szerzi be, akinek (amelynek) másik tagállamból történı beszerzései nem haladták meg a (3) bekezdésben meghatározott küszöbértéket, és a termék a Jöt. szerint belföldön esik adókötelezettség alá. (7) Amennyiben a 4/B. § c) pontja alapján adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy harmadik országból importál terméket, és a termékimport teljesítési helye a fuvarozás befejezésének helyétıl eltérı tagállam (a továbbiakban: import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamában adták volna fel vagy fuvarozták volna el ezen fuvar befejezésének helyére. Az importáló jogosult az import tagállamban az import során

kivetett adó visszatérítésére, amennyiben igazolja, hogy a beszerzése adóköteles a fuvarozás befejezése szerinti tagállamban. (8) Nem minısül Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéssel egy tekintet alá esı termékbeszerzésnek, ha más tagállamban nyilvántartásba vett adóalany a tulajdonában lévı terméket egy másik tagállamból a belföldön fenntartott vevıi készlet céljára továbbítja, és a továbbítást követıen a belföldi adóalany vevı vagy bizományos Közösségen belülrıl történı termékbeszerzést hajt végre. 2006/26. Adózási kérdés vevıi készlet céljára történı terméktovábbítás szabályai 2005-ben A személyi jövedelemadóról szóló törvény módosítása az öt évre szóló adócsökkentési programban szereplı intézkedéseket, a jogharmonizációból adódó, továbbá a jogalkalmazást segítı, kiegészítı rendelkezéseket tartalmazza. Az öt évre szóló adócsökkentési program jegyében a törvény a 2010-ig terjedı idıszakra határozza meg az adótábla sávhatárait és a fizetendı adó mértékét. Az adótábla kétkulcsos, a 18 százalékos alsó kulcs mellett a felsı kulcs 2006-tól kezdıdıen 36 százalékra mérséklıdik, egyidejőleg 50 ezer forinttal nı az alsó sávba tartozó jövedelmek felsı határa. A sávhatár az adókulcsok változatlansága mellett a következı években is növekszik, 2007-ben 1 700 000 forintra, 2008-ban 1 900 000 forintra, 2009-ben 2 300 000 forintra, 2010-ben 3 000 000 forintra. A minimálbér összegét meg nem haladó bérjövedelem adómentességét 2006-ban továbbra is az adójóváírás, illetve a kiegészítı adójóváírás intézménye biztosítja. Az adójóváírás mértéke változatlanul a bér 18 százaléka, legfeljebb havi 9000 forint. A minimálbér havi összegének 63 ezer forintra való növekedésével összhangban a kiegészítı adójóváírás összege 1260 forint/hóról 2340 forint/hóra nı. Az adójóváírás érvényesítésére jogosító jövedelemhatár 150 ezer forinttal - 1 500 ezer forintra - nı, a kiegészítı jogosultsági határ változatlanul 1 millió forint. Tovább folytatódik a személyi jövedelemadó törvényben biztosított kedvezmények rendszerének átalakítása. Az önkéntes kölcsönös biztosító pénztárnál vezetett egyéni számlán történı jóváírássá alakul át az önkéntes kölcsönös biztosító pénztári kedvezmény. Hasonló szabályok alapján írható jóvá az újonnan bevezetendı nyugdíj-elıtakarékossági számlára a magánszemély által befizetett összegek meghatározott része. A családi adókedvezmény a családtámogatás elemévé válik, csak a három vagy több gyermeket nevelı családok adókedvezménye marad fenn korlátozott mértékben. Havi 4000 forintra módosul a kedvezményezett eltartottak után érvényesíthetı kedvezmény mértéke, amely maradéktalanul csak akkor vehetı figyelembe, ha a magánszemély éves jövedelme nem haladja meg a 6 millió forintot. Négy vagy több gyermekes családok esetében a jövedelemhatár gyermekenként 500 ezer forinttal 8 millió forintig növekszik. Ha a jövedelem az eltartottak létszámához kötött határt meghaladja, a kedvezmény fokozatosan megszőnı mértékben jár, a szabályozás szerint az értékhatárt meghaladó jövedelem 20 százalékát meghaladó összegben. Az egyéb adókedvezmények többsége is változatlanul jövedelemkorláthoz kötötten vehetı figyelembe, legfeljebb összesen 100 ezer forint összegben. Továbbra sem tartozik ebbe a körbe a lakáscélú hitel törlesztéséhez kapcsolódó kedvezmény és a magánszemélyt a fogyatékosságára tekintettel megilletı személyi kedvezmény. Az említett korlát nem vonatkozik a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetve magánnyugdíjpénztári tagdíj, valamint a magánszemély által fizetett tagdíj-kiegészítés utáni 25 százalékos mértékő kedvezményre. A törvény a bér 15 százalékában határozza meg a munkáltató által adómentesen adható béren kívüli juttatások értékhatárát. A keret a gyermekekre és a házastársra/élettársra tekintettel személyenként 10-10 százalékkal, fejenként 72 ezer forinttal növelhetı, de nem haladhatja meg az évi 500 ezer forintot. Egyes juttatások (pl. étkezési utalvány, munkába járás költségeinek megtérítése, lakáscélú munkáltatói támogatás) továbbra is a kereten felül nyújthatók. A törvény több - a tıkejövedelmeket érintı - módosítást 2007. január 1-jei hatályba lépéssel tartalmaz. Ezen idıponttól kezdve 10 százalékos mértékő adó terheli a kamatból származó jövedelmeket és a tızsdei ügyletbıl származó jövedelmeket. Ugyancsak 10 százalékos mértékő adó kerül bevezetésre az Európai Unió bármely tagállamában mőködı, a tıkepiacról szóló törvényben elismert (szabályozott) piacnak minısülı tızsdére bevezetett értékpapír - az adott tagállam joga szerint - osztaléknak minısülı hozamára.

A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) módosítása a versenyképesség javítása, a közösségi és belsı jogharmonizáció miatt szükséges, emellett kisebb - az alkalmazást segítı - kiigazítást tartalmaz. A versenyképesség növelése érdekében 2006-ban 5 millió forint adóalapig 10 százalékra csökken a társasági adókulcs. Ezt azok a vállalkozások vehetik igénybe, amelyek alkalmazottaik után legalább a minimálbér kétszerese után fizetnek járulékot, és más adókedvezményt nem vesznek igénybe. (Ez az intézkedés az egyéni vállalkozókra is vonatkozik.) 2006-tól az iparőzési adó 100 százaléka lesz levonható a társasági adó alapjából. (Ez az intézkedés az egyéni vállalkozókra is vonatkozik.) Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán kiemelendı az államháztartási támogatásra jutó áfa levonhatatlanságára vonatkozó szabályozás hatályon kívül helyezése, amely egyúttal jelentıs adminisztrációs többlettıl is mentesíti az adózókat, valamint a hulladékkereskedelem területén az ún. fordított adózás bevezetése, amelynek célja a visszaélési lehetıségek csökkentése. A módosítások döntı többsége az Európai Uniónak az egyszerősített vállalkozói adóval kapcsolatos azon álláspontjával függ össze, amely szerint nem lehet hátrányos megkülönböztetést alkalmazni azokkal szemben, akik nemcsak a Magyar Köztársaság területén végeznek tevékenységet. Az Eva tv. módosításával a közösségi adószám használat mellett lehet evát választani. 7/B. § A Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá: a) adóalany által adóalanyiságát eredményezı tevékenység céljából olyan, a tulajdonában lévı termék használata/hasznosítása belföldön, amelyet a termék elıállításának, kitermelésének, feldolgozásának, átalakításának, a 7/A. § (1) bekezdés szerinti beszerzésének vagy az import teljesítésének helye szerinti tagállamból ı vagy a megbízásából harmadik személy adott fel vagy fuvarozott el belföldre; b) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek megfelelı termékbeszerzés, amennyiben a termékértékesítést másik tagállamban teljesítik, és amelynek közvetlen következményeként a termék a termékértékesítés teljesítési helyétıl eltérı tagállam területére kerül; 2005/28. Adózási kérdés megvalósul-e áfa kötelezettséggel járó vagyonmozgatás, ha a más tagállambeli adóalany belföldre idegen tulajdonban lévı eszközt hoz be belföldi bérbeadás céljára? c) a Magyar Köztársaság NATO tagságával összefüggésben felmerülı feladatok teljesítése során a honvédelemért felelıs miniszter által vezetett minisztérium és polgári állománya, illetve a Magyar Honvédség szervezetei és polgári állománya által másik tagállamban adómentesen beszerzett termék belföldre történı behozatala, belföldön történı használata, kivéve, ha ezen termék importból történı beszerzése esetén a termékimportra a 31. § szerinti adómentesség vonatkozna. 7/C. § A Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéssel esik egy tekintet alá a Közösség más tagállamában beszerzett személygépkocsi belföldre történı behozatala, amennyiben a személygépkocsit kevesebb mint hat hónapja helyezték elıször forgalomba. Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozásával megszőnnek a tagállamok közötti vámhatárok, ezáltal a tagállamok közötti áruforgalom vámhatóság által történı ellenırzésének, és az import áfa vámhatóság által történı beszedésének lehetısége. A tagállamok közötti áruforgalom tekintetében ezért a kivetéses adózás helyett az önadózás lép, vagyis az adóalanyoknak, és meghatározott esetben a nem adóalany személyeknek, szerveknek a másik tagállamból vásárolt termék után be kell vallaniuk és meg kell fizetniük az áfát. Éppen ezért a törvény egy új fogalmat vezet be, az ún. Közösségen belülrıl történı beszerzés fogalmát, ez esetben kell ugyanis a vevınek a belföldi adót bevallani és megfizetni. Beszerzés címén adófizetési kötelezettséget keletkeztet tehát az az ügylet, ha egy belföldön nyilvántartásba vett adóalany egy másik tagállambeli adóalanytól vásárol terméket, és a termék igazoltan elhagyja az eladó tagállamát. Ez alól azonban vannak kivételek a termékértékesítés típusától, illetve az értékesítı, vagy a beszerzı fél adózói státusától függıen. A termékértékesítés típusától függı kivétel a távértékesítésre vonatkozó szabályozás alá tartozó, és a felvagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékeket érinti, ilyen termékek tagállamon átnyúló értékesítésére nem a Közösségen belüli beszerzés szabályait kell ugyanis alkalmazni. Nem minısül továbbá Közösségen belüli beszerzésnek, tehát nem keletkeztet adófizetési kötelezettséget az az eset, ha az értékesítı fél a saját tagállamának joga szerint alanyi adómentességet élvez. És végezetül, nem minden esetben minısül Közösségen belüli beszerzésnek, ha a beszerzı fél kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzı adóalany (alanyi adómentességet választott, vagy kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végez), illetve

mezıgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany. Ez az adóalanyi kör más tagállamból történı beszerzései vonatkozásában a nem adóalany jogi személyekkel esik egy tekintet alá. Az elıbb említett adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személy más tagállamból történı termékbeszerzése akkor minısül Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek, és keletkeztet belföldön adófizetési kötelezettséget, ha a szóban forgó személy, szervezet más tagállamból beszerzett termékeinek adó nélkül számított összesített értéke éves szinten a tárgyévben és a tárgyévet megelızı adóévben a 10 000 eurónak megfelelı forintot meghaladta. Amennyiben az elıbb meghatározott beszerzések összértéke idıarányosan számítva ezt az értékhatárt bármelyik évben meghaladta, a beszerzı adóalanynak, illetve nem adóalany jogi személynek a beszerzése után adófizetési kötelezettsége keletkezik. Tekintettel arra, hogy az új közlekedési eszközök és a jövedéki adó hatálya alá tarozó termékek más tagállamból történı beszerzésének esetére eltérı szabályok vonatkoznak, ezen termékek beszerzésének értékét figyelmen kívül kell hagyni a 10 000 eurós értékhatár számításánál. Ez a különleges jogállású adóalanyi kör, illetve a nem adóalany jogi személyek dönthetnek úgy is, hogy ezen 10 000 eurónak megfelelı forint értékhatár alatt megfizetik az adót a másik tagállamból történı beszerzéseik után. Ezen választásukat az adóhatósághoz be kell jelenteni, és ettıl két évig nem térhetnek el. Az új közlekedési eszköz beszerzése - függetlenül attól, hogy a beszerzı fél adóalany, különleges jogállású adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet (tehát magánszemély is - minden esetben Közösségen belüli termékbeszerzésnek minısül, tehát - amennyiben a közlekedési eszköz belföldre kerül - az adót a beszerzı félnek Magyarországon kell megfizetnie, a magyar adómértékkel. Jövedéki termékek másik tagállamból történı beszerzése esetén szintén nem kell figyelembe venni a 10 000 eurónak megfelelı forint küszöbértéket a különleges jogállású adóalanyok, illetve nem adóalany jogi személyek esetében, ugyanis ez esetben az adót belföldön kell megfizetni, amennyiben a jövedéki adófizetési kötelezettség is belföldön keletkezik. Nem minısülnek Közösségen belülrıl történı beszerzésnek azon esetek, melyekben a termékértékesítés, ha az belföldi felek között jönne létre, adómentességet élvezne (ideértve az utólagos adóvisszatérítéssel történı adómentesítést is). Így nem minısül Közösségen belülrıl történı beszerzésnek, ha nemzetközi közlekedésben résztvevı légijármő, tengeri hajó, ezek alkatrészeinek, valamint ezek ellátására szolgáló termékek beszerzése történik, illetve ha a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai szereznek be terméket (kivéve az új közlekedési eszközt) másik tagállamból. Nem keletkezik adófizetési kötelezettség Közösségen belüli beszerzés jogcímén meghatározott termékek másik tagállamból való beszerzése után, amennyiben az a NATO szükségleteit szolgálja. A 6. áfa irányelv további kisegítı rendelkezéseket tartalmaz arra az esetre, ha a terméket harmadik országból hozzák be a Közösség területére nem adóalany jogi személyek, annak érdekében, hogy a beszerzés a Közösségen belül abban a tagállamban adózzon, ahol azt ténylegesen használják, fogyasztják, melyet természetesen a törvény is átvesz. A törvény bizonyos kivételekkel termékértékesítésnek minısít azt is, ha az adóalany az adóalanyisága körében használt terméket az egyik tagállamból a másik tagállamba átszállítja. Ezért a termékértékesítés inverzeként meg kellett határozni, hogy minden olyan esetben, amikor egy ügylet az egyik tagállam vonatkozásában termékértékesítésnek minısül, az termékbeszerzésnek minısüljön a másik tagállam szemszögébıl. Továbbá a törvény szabályozza azt az esetet, hogy ha a Magyar Honvédség a NATO csapat részeként másik tagállamban adómentesen szerez be terméket, majd azt belföldre behozza, akkor ez után adófizetési kötelezettség keletkezik, amennyiben erre az esetre nemzetközi szerzıdés alapján nem vonatkozna az import esetén vám- és adómentesség.

Szolgáltatásnyújtás 8. § (1) Szolgáltatásnyújtás: minden olyan, ellenérték fejében végzett tevékenység, amely e törvény szerint nem minısül termékértékesítésnek. 2005/31. Adózási kérdés CO2-kibocsátási kvóták értékesítésével kapcsolatos áfa-kérdések EBH2004. 1073. A lakásszövetkezet tagjai részére végzett szolgáltatás az Áfa tv. hatálya alá esı közvetített szolgáltatásnak minısül, és ennek alapján a tagok felé számlaadási kötelezettség áll fenn (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 43. §).

EBH2004. 1072. Gazdasági társaság saját tulajdonú értékpapírral folytatott értékesítési tevékenysége kívül esik az általános forgalmi adókörön (1992. évi LXXIV. tv. 8. §). EBH2003. 984. A csoportos munkába szállítás Áfa törvénybeli értelmezése (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 22. §). EBH2002. 803. A szolgáltatás megállapítása a hulladékégetı megépítésének lehetıvé tételénél (1992. évi LXXIV. tv. 8. §). EBH2002. 705. A hálózatfejlesztési hozzájárulás áfa-kötelezettsége [1994. évi XLVIII. tv., 1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §, 1/1984. (I. 17.) MT r.] BH2006. 345. A bánatpénz kártalanításra szolgál, így átvétele áfafizetési kötelezettséggel jár (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §, 1959. évi IV. tv. 320. §). BH2006. 204. Bánatpénz átvétele áfa-fizetési kötelezettséggel jár (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §; 1959. évi IV. tv. 320. §). BH2000. 557. Pénzügyi gondnoki díj fizetésére kötelezı határozat kiegészítésérıl - ha azt a másodfokú bíróság hozza - az ügyben eljárt elsıfokú bíróság kiegészítı határozatot nem hozhat [Pp. 225. § (1) és (6) bek., 226. §, 1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1) és (5) bek., 22. § (1) bek., 1996. évi CXXIV. tv. 6. sz. melléklete 3. pont]. BDT2005. 1237. A villamosmő engedélyese az idegen ingatlan használatáért az ingatlan tulajdonosának piaci értéken számított, áfakötelezettség alá esı térítési díjat kell fizessen. A térítési díj mérséklésének nincs helye arra hivatkozással, hogy a villamosmő engedélyese közfeladatot lát el. KGD2005. 26. Az ellenértékbe - így az adó alapjába - beletartoznak a termékértékesítéshez és a szolgáltatás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 22. §). KGD2004. 169. Gazdasági társaság saját tulajdonú értékpapírral folytatott értékesítési tevékenysége nem tartozik az általános forgalmi adó körébe (1992. évi LXXIV. törvény 8. §). KGD2003. 181. A vízgazdálkodási társulatoknak a tag és nem tag érdekében fizetett érdekeltségi hozzájárulás 1993-1995. között általános forgalmi adó köteles, a társulat pedig a forgalmi adó alanya (1977. évi 28. törvényerejő rendelet 1. §, 1992. évi LXXIV. törvény 4., 5. §, 8. §, 13. §). KGD2002. 37. A szennyvízközmő kiépítéséhez beszedett lakossági hozzájárulás fejlesztési hozzájárulásként adómentes. Ha a beruházó önkormányzat a lakossági hozzájárulást fizetıknek a rácsatlakozást és annak kiépítését is biztosítja, ez már áfa-köteles szolgáltatásnyújtás (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 27/1975. (X. 30.) MT rendelet 2., 4. §, 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet 2. §). KGD2001. 315. Az önkormányzati közmőfejlesztési hozzájárulás áfa szerinti értékelése (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 13. §). KGD1997. 215. Elılegfizetés esetén csak a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik áfa-fizetési kötelezettség [1992. évi LXXIV. törvény 8. § (1)-(2) bek., 16. § (1) bek.]. 1996/222. Adózási kérdés Az ún. cégautó magáncélú használatáért fizetett összeg áfa-kötelezettsége 2000/92. Adózási kérdés vadászati jog haszonbérbe adása (2) Szolgáltatásnyújtásnak minısül különösen: a) a jogok és más immateriális javak átengedése, ideértve a jogok és immateriális javak nem pénzbeni betétként, hozzájárulásként történı átengedését is; 2005/40. Adózási kérdés a labdarúgók átigazolásának adójogi megítélése 2004. május 1. után 2000/92. Adózási kérdés vadászati jog haszonbérbe adása 1999/150. Adózási kérdés a hálózatfejlesztési hozzájárulások áfa-kötelezettsége 20/1999. Számviteli kérdés Hogyan kell az átigazolási díjat elszámolni olyankor, amikor a gazdasági társaságok átigazolási díj ellenében labdarúgó játékosokat vásárolnak egymástól? Minek minısül a tranzakció az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXXIV. törvény alapján? A sportról szóló 1996. évi LXIV. törvény 28/A. § (1) bekezdésének értelmében hivatásos sportolót foglalkoztató sportszervezet sporttevékenységet csak jogi személyiségő gazdasági társaság keretében végezhet. A sporttal kapcsolatos tevékenységek speciális elszámolási rendjének hiányában az átigazolási díj elszámolásának területén is a számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény elıírásai az irányadóak.

Ha a labdarúgó játékos játékjogát az átigazolási díj megfizetésével megszerezte a vevı, akkor az általános számviteli szabályok értelmében a következık szerint kell eljárni: Ha a játékjog forgalomképes, azt akkor kell a számviteli törvény értelmében vagyoni értékő jogként az immateriális javak között szerepeltetni, ha teljesülnek az 1991. évi XVIII. törvény 22. § (3) bekezdésének, valamint a 37. § (3) bekezdésének elıírásai, vagyis legalább hat évig szolgálja a vállalkozási tevékenységet. Így - ebbıl következıen - abban az esetben, amikor a játékjog megszerzését igazoló szerzıdés alapján a vevı rövidebb ideig rendelkezik a játékos megszerzett játékjogával mint hat év, vagy ha a játékjog nem forgalomképes, nem lehet a játékjogért fizetett összeget az immateriális javak között szerepeltetni. A vagyoni értékő jogként kimutatott játékjognál az 1991. évi XVIII. törvény szerinti értékcsökkenést kell elszámolni. Az évenként elszámolandó értékcsökkenést a vállalkozásra jellemzı körülmények figyelembevételével kell megtervezni. A játékjog tervezett idı elıtti megszőnése esetén (például a játékos maradandó súlyos sérülése esetén) a még le nem írt játékjogot egyéb ráfordításként vagy rendkívüli ráfordításként ki kell vezetni a könyvekbıl (a számviteli politikában rögzített feltételeknek megfelelıen). Ha a játékjog elıreláthatóan nem fogja a vállalkozási tevékenységet hat évig szolgálni, vagy a játékjog nem forgalomképes, vagy a szerzıdés szerint nem rendelkezik a vevı a megszerzett játékjoggal ennyi ideig, akkor azt nem szabad az immateriális javak közé sorolni. Az 1991. évi XVIII. törvény 24. §-ának (5) bekezdése értelmében aktív idıbeli elhatárolásként kell kimutatni a játékjog - mint immateriális javak közé nem sorolható vagyoni értékő jog - beszerzési értékének azt a részét, amelyet költségként csak a mérleg fordulónapját követı idıszak(ok)ra szabad elszámolni. Abban az esetben, ha a Ptk. vagy más jogszabály alapján az átigazolási díj megfizetésével a vevı nem szerzi meg a labdarúgó játékos játékjogát, akkor az átigazolási díjat a tárgyévi költségek között kell elszámolni. A Pénzügyminisztérium Forgalmiadó és Vám Fıosztályának tájékoztatása szerint egy játékos játékjogának értékesítése az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. (a továbbiakban: áfa-tv.) törvény 8. § (2) bekezdésének a) pontja alapján szolgáltatásnyújtásnak minısül, melynek teljesítési helye az áfa-tv. 15. § (1) bekezdésének megfelelıen belföld, és a felszámítandó adómérték az áfa-tv. 28. §-ának (1) bekezdése alapján 25%. Ebben az esetben a KSH 335-636/2/1997. állásfoglalásával alátámasztottan ténylegesen nem sportszolgáltatás történik. [1991. évi XVIII. törvény 22. § (3), 37. § (3)] 1996/37. Adózási kérdés Nem pénzben kiegyenlített használati jog átengedés áfája b) a kötelezettségvállalás valamely cselekménytıl való tartózkodásra, vagy valamely helyzet, állapot tőrésére. 1999/173. Adózási kérdés a gázelosztó rendszer létesítéséhez, bıvítéséhez fizetendı hozzájárulások áfabeli megítélése (Adó- és Ellenırzési Értesítı 1999. évi 4. szám 35. pont) címő iránymutatás módosítása 1999/35. Adózási kérdés gázelosztó rendszer létesítéséhez, bıvítéséhez fizetendı hozzájárulások áfa-beli megítélése (3) Szolgáltatásnyújtásnak minısül továbbá az is, ha az adóalany a terméket - gazdasági tevékenysége körébıl kivonva - ellenérték nélkül más használatába adja, feltéve, hogy a terméknek és annak alkotórészeinek beszerzéséhez, kitermeléséhez, elıállításához, feldolgozásához, átalakításához vagy felújításához kapcsolódó elızetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. (4) Ha az adóalany a szolgáltatásnyújtást a saját nevében, de más javára rendeli meg, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) ugyanannak a szolgáltatásnak az igénybevevıje és a nyújtója is. 2006/27. Adózási kérdés bérelt ingatlan továbbhasznosításának megítélése 2005/75. Adózási kérdés továbbítása

közhatalmi tevékenységet végzett szakhatósági engedélyezési eljárás díjának

(5) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a szolgáltatásnyújtás szerzıdéskötés, jogszabályi rendelkezés, hatósági határozat (végzés) vagy árverés útján történik. (6) Szolgáltatásnyújtásnak minısül továbbá az adóalany adóalanyiságát eredményezı tevékenységtıl eltérı cél érdekében, más részére ellenérték nélkül végzett, e törvény szerint nem termékértékesítésnek minısülı

tevékenysége, feltéve, hogy ennek végzéséhez kapcsolódó elızetesen felszámított adó egészben vagy részben levonható. 2006/31. Adózási kérdés két központi költségvetési szerv közötti, ellenérték fejében történı kezelıi jog átruházásának áfatartalma 9. § (1) Nem minısül szolgáltatásnyújtásnak az ellenérték megfizetése, ha az pénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel, annak névértéken való elfogadásával történik. (2) Nem minısül szolgáltatásnyújtásnak továbbá, ha a terméket értékesítı vagy a szolgáltatást nyújtó a teljesítéssel keletkezett, pénzbeni követeléseként fennálló ellenértéket harmadik személyre engedményezi, feltéve, hogy a harmadik személy a követelés megvásárlásával nyújt - a 8. § (1) bekezdése szerint - szolgáltatást az engedményezınek. A törvény módosítása által az ún. elvárt adónál lehetıvé válik a különbözı tagállamok társaságait érintı egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrıl szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve elıírásainak történı megfelelés. A havi elektronikus bevallással kapcsolatos többletkiadások ellentételezéseként adókedvezményben részesülhetnek azok a vállalkozások, amelyeknek az éves árbevétele nem haladja meg a 4 millió forintot és azok a könyvelık, amelyeknél az árbevétel nem több 25 millió forintnál. Megtörténik az Európai Unió Bizottsága által a 20072013 évekre meghirdetett támogatás-politikának megfelelı elıírásokat tartalmazó fejlesztési adókedvezményre vonatkozó szabályok hatálybaléptetése 2007. január 1-jével. A törvény módosítását a különbözı tagállamok társaságait érintı egyesülésekre, szétválásokra, eszközátruházásokra és részesedéscserékre alkalmazandó közös adózási rendszerrıl szóló, a Tanács 90/434/EGK irányelve elıírásainak történı megfelelés indokolja. Ezen kívül egyszerősítést jelent az adózók számára az adóbevallás és megfizetés határidejének a társasági adóra elıírt idıponttal történı összhangba hozása. Az általános forgalmi adó vonatkozásában a törvény kezeli a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1-jétıl az Európai Unióhoz történı csatlakozásából fakadó áfa feladatokat, továbbá a szállítói követelések faktorálással egybekötött engedményezésének, valamint a lakásszövetkezetek szövetkezeti tulajdonban lévı közös használatú - helyiségeinek használatát biztosító tevékenységének adójogi megítélésébıl eredı problémákat. Ennek megfelelıen az engedményezés tekintetében a törvény rendezi a jelenleg fennálló adóköteles és adómentes bevétel miatti megosztási kötelezettséget, a lakásszövetkezetek vonatkozásában pedig a jelenlegi adóköteles hasznosítást tárgyi adómentessé teszi. A törvény továbbá - a vonatkozó uniós elıírásoknak történı megfelelés érdekében - szőkíti a számla kötelezı adattartalmát. Az adózás rendjérıl szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) módosításának fı célja a jogalkalmazás megkönnyítése és az egységes jogértelmezés elısegítése. E célok megvalósítása érdekében bıvül az adóhatóság elıtti képviseletre jogosultak köre, pontosulnak az import adójogi megbízottra vonatkozó rendelkezések, illetıleg a törvény az elszámolási, nyilvántartási szabályokat kiegészíti a tagdíjbefizetések állami adóhatósághoz kerülése miatt. A járulék-nyilvántartás „naprakész” adatainak biztosítása érdekében a törvény a kifizetıket, munkáltatókat terhelı havi bevallás/adatszolgáltatás adattartalmát kiegészíti a havi bevallás benyújtására egyébként kötelezett adózó által foglalkoztatott alkalmi munkavállalók adataival. A fentieken túlmenıen a kettıs adóztatás elkerülése, a jogkövetı magatartás, illetıleg a jogbiztonság erısítése érdekében a törvény bevezeti a szokásos piaci ár meghatározására irányuló eljárást. A szerencsejáték szervezésérıl szóló 1991. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Szjtv.) módosítása szükséges egyrészrıl azért, mert az Szjtv.-ben nem jelenik meg az, hogy a szerencsejátékokkal kapcsolatos koncessziós eljárásokra a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvényt (a továbbiakban: Konc. tv.) az Szjtv.ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Másrészrıl pedig módosításra szorul az Szjtv.-nek a bukmékeri rendszerő fogadásra és a lóversenyfogadásra vonatkozó néhány rendelkezése annak érdekében, hogy a Konc. tv. 10/A. §-a alapján megtörténhessen a hazai lóversenyzés helyzetének rendezése. Végül szükségessé teszi az Szjtv. módosítását a Szerencsejáték Felügyelet 2007. január 1-jével Adó- és Pénzügyi Ellenırzési Hivatalba (állami adóhatóság) történı olvadása is. Az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) hatályos szabályai szerint az engedményezés tárgyi adómentes tevékenység. Ez azon adóalany esetében, aki kizárólag adóköteles tevékenységet végzett, és az ebbıl származó követelését átruházta - engedményezte - egy faktorcégre, azzal járt, hogy a tárgyi adómentes engedményezési tevékenysége miatt beszerzéseinek áfa tartalmát köteles volt megosztani, vagyis a

faktorálással egybekötött engedményezéséhez és az adóköteles tevékenységéhez egyaránt kapcsolódó költségek (tipikusan ilyen pl. a rezsiköltség) áfa tartalmának egy részét nem helyezhette levonásba. A megosztási kötelezettség kiküszöbölése érdekében a törvény az áfa tárgyi hatályán kívülinek minısíti a faktorálással egybekötött engedményezést. A törvény értelmében ebben az esetben az engedményezés nem tekinthetı önálló szolgáltatásnyújtásnak, hiszen a teljesített ügyletbıl eredı követelés engedményezésével a teljesítésre kötelezett adóalany pusztán az általa teljesített eredeti ügylet ellenértékét kapja meg, tényleges szolgáltatásnyújtást csak a követelés vásárlója (a faktorcég) nyújt. (3) Nem tekinthetı szolgáltatásnyújtásnak az sem, ha a) a szolgáltatásnak ellenérték nélkül történı nyújtására törvény vagy kormányrendelet alapján kerül sor; 2006/81. Adózási kérdés törvényi rendelkezés alapján nyújtott ingyenes étkeztetés megítélése az áfában b) a szolgáltatás közcélú adomány; c) a szolgáltatást vállalkozási célból ingyenesen nyújtják, ide nem értve a gazdaságilag nem független felek közötti szolgáltatásnyújtást; d) a szolgáltatás kis értékő ajándék. 9/A. § (1) A 6-8. §-októl eltérıen nem minısül termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak a jogutódlással történı megszőnés, amennyiben a jogutód nem választott alanyi adómentességet. Jogutódlással történı megszőnésnek minısül, ha az adóalany átalakulása (ideértve az egyesülést és a szétválást is) esetén a jogelıd tulajdonában lévı vagyont, vagy annak egy részét a jogutódnak adják át. Az átalakulással egy tekintet alá esik: a) jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkezı gazdasági társaságok átalakulása, ideértve az egyéni cég gazdasági társasággá történı átalakulását is, b) szövetkezeti formában mőködı adóalanyoknak a szövetkezetekrıl szóló törvények szerinti átalakulása, c) megszüntetett költségvetési szerv vagyonára vonatkozóan az alapító szerv általi jogutódlást célzó vagyonátruházása, valamint d) egyéni vállalkozó, mezıgazdasági ıstermelı halála esetén, ha vállalkozói tevékenységét özvegye vagy örököse, cselekvıképességének elvesztése esetén pedig az egyéni vállalkozó, mezıgazdasági ıstermelı nevében és javára törvényes képviselıje folytatja. (2) Ha a kedvezményezett jogutód az átvett vagyont nem kizárólag adóköteles tevékenységhez használja fel, hasznosítja, köteles a 38-39. § alapján az elızetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok szerinti adófizetési kötelezettségét teljesíteni. (3) A kedvezményezett jogutód a vagyonátadás idıpontját követı ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat. 9/B. §

Termékimport 10. § (1) Termékimportnak minısül a terméknek harmadik ország területérıl a Közösség területére történı behozatala, vagy egyéb módon történı bejuttatása. (2) Termékimportnak minısül az is, ha a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minısülı területrıl belsı közösségi árutovábbítási eljárás keretében behozott termék tekintetében ezen vámeljárás megszőnik. (3) Amennyiben a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minısülı területrıl behozott termékre teljesülnek a) az átmeneti megırzésre, b) a vámszabad területen, vámszabad raktárban történı raktározásra, c) az aktív feldolgozás felfüggesztı eljárásra, vámraktározásra, d) a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatalra vonatkozó feltételek, úgy kell tekinteni, mintha a termék ezen vámeljárás valamelyike alatt állna. (4) A (2)-(3) bekezdésben meghatározott esetekben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülrıl hozták volna be a Közösség területére. (5) Abban az esetben, ha a terméket a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minısülı területre fuvarozták el, vitték ki, majd onnan az e törvény értelmében vett Közösség területére hozták vissza, úgy kell tekinteni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívüli részre vitték volna ki, és onnan hozták volna be.

(6) Az (5) bekezdésben meghatározott esetben ugyanazokat a vámjogi alakiságokat kell alkalmazni, mintha a terméket a Közösség vámterületén kívülre vitték volna ki, és onnan hozták volna vissza.

Termékexport 11. § (1) Termékexport: az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket legkésıbb a teljesítés hónapját követı harmadik hónap utolsó napjáig a vámhatóság - végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti. A termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - az értékesítés és a kiléptetés közötti idıszak alatt nem kerülhet sor. 2005/65. Adózási kérdés termékértékesítés Kanári szigetekre termékexportnak minısül (2) Az (1) bekezdéstıl eltérıen nem minısül termékexportnak a termék harmadik ország területére történı kiléptetése, amennyiben az a terméket saját nevében megrendelı adóköteles tevékenységi körén kívüli célt szolgáló közlekedési eszköz, így különösen sportrepülıgép, sporthajó alkatrésze, vagy annak felszerelésére, üzemanyagellátására szolgáló termék. EBH2001. 599. A belföldi termékértékesítés és a termékexport elhatárolása az áfa szempontjából [1992. évi LXXIV. tv. 11. § (1) bek.]. 11/A. § Termékexporttal egy tekintet alá esı termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minısül: a) a megrendelı által rendelkezésre bocsátott anyagon, terméken végzett megmunkálás, feldolgozás - ideértve az összeszerelést, összeállítást is -, ha annak közvetlen következményeként az így elıállított terméket a vámhatóság végleges rendeltetéssel - harmadik ország területére kilépteti; b) a túlnyomórészt nemzetközi közlekedésben részt vevı légi jármő, valamint ezen légi jármő üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, a légi jármő ellátására szolgáló termékek értékesítése - ideértve az üzemanyagot -, a légi jármő üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó, valamint közvetlen szükségleteit kielégítı szolgáltatások - ideértve a légi forgalom irányítását és egyéb légi forgalmi szolgálatok ellátását - nyújtása, amennyiben a légi jármővet kizárólag bevételszerzı tevékenység végzéséhez használják; c) tengeri hajó, tengeri mentıhajó, tengerpart menti halászatra szolgáló hajó, valamint ezek üzemeltetéséhez szükséges alkatrész és felszerelés értékesítése, bérbeadása, javítása, karbantartása, felújítása, átalakítása, az ellátására szolgáló termékek értékesítése - kivéve a mentıhajón és a halászhajó fedélzetén fogyasztásra szánt élelmiszert és italt (fedélzeti ellátmányt) -, az ilyen hajóhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtása, amennyiben a hajókat kizárólag bevételszerzı tevékenység végzéséhez használják; d) a hadihajó (vtsz. 8901) ellátását közvetlenül szolgáló termékértékesítés; e) az Észak-atlanti Szerzıdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevı államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erıi és polgári állománya szolgálati jármőveinek, légi jármőveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenıanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítés, amennyiben ezek a külön jogszabály rendelkezései alapján a közös védelmi erıfeszítéseket szolgálják; f) a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a honvédelemért felelıs miniszter által igazolt termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás; g) arany értékesítése a Központi Bankok részére; h) tranzit teherközlekedés, amennyiben a teherközlekedés egy másik tagállamban teljesített termékexportot valósít meg, vagy a teherközlekedés költsége a 27. § értelmében része az importált termék adóalapjának; i) a vámhatóság által végleges rendeltetéssel harmadik ország területére kiléptetett termékhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások, így különösen a teherközlekedés és az ahhoz járulékosan kapcsolódó szolgáltatások, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatásokat; Az áfa-törvény az eddigiek során a nemzetközi árufuvarozásban a 0%-os kulcsot, illetve a levonási jog melletti adómentességet ahhoz kötötte, hogy a fuvarozással termékexport valósuljon meg, illetve a fuvarozás közvetlenül kapcsolódjon a termékexporthoz. Az áfa szabályozás terminológiájában azonban a termékexport nem pusztán azt jelentette, hogy a terméket külföldre viszik, hanem azt is, hogy a terméket külföldre értékesítik. Nem minden külföldre továbbított termék esetében áll azonban fenn, hogy azt egyben értékesítették is (pl. postai küldemények, saját tulajdonban lévı termék fuvaroztatása). Ezért egyrészt ez esetben a megrendelı, amennyiben nem rendelkezik levonási joggal hátrányosabb helyzetben van, mivel a fuvar belföldre esı útszakasz arányában 25%-os adómértéket visel és nem adómentes, másrészt a fuvarozók számára is nehezebb az adómérték megállapítása, hiszen nincsen rálátásuk arra, hogy a megbízójuk számára

fuvarozott terméket egyben értékesítették-e. A törvény ezért a nemzetközi fuvar adómentességét ahhoz köti, hogy a fuvarozott terméket a vámhatóság a Közösség területén kívülre kiléptesse, így az adómentesítés szempontjából nem játszik szerepet az, hogy a fuvarozott terméket egyben értékesítették-e. j) az a szolgáltatás, amelynek ellenértéke igazoltan beépül annak az importált terméknek az adóalapjába, amelyhez kapcsolódik, kivéve a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes szolgáltatást; k) a 11. §-ban, valamint az a)-j) pontokban meghatározott tevékenységek közvetítése, ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítı jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt. Nem tartozik ide az utazási ügynököknek az utas nevében és javára történı közvetítıi tevékenysége, ha a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik. A törvény értelmében a termékexporttal egy tekintet alá esnek, ezáltal adólevonási jog mellett mentesek a bizonyos külföldi elemet magába foglaló termékértékesítések és szolgáltatások, melyek az alábbiak. Ez eddigi szabályozástól eltérıen a törvény nevesíti, hogy mentes a külföldi megrendelı részére, a megrendelı tulajdonában maradó terméken, anyagon végzett megmunkálás, feldolgozás, amennyiben a termék a bérmunkát követıen a vámhatóság által igazolt módon harmadik ország területére kerül. Az eltérés a korábbi szabályozáshoz képest, hogy a külföldi részére történı bérmunka abban az esetben lehetett mentes, ha az értékesítés termékértékesítésnek minısült, és termékexportként adózott. Némileg változik a nemzetközi közlekedésben résztvevı közlekedési eszközökhöz kapcsolt mentesség. A törvény értelmében ugyanis nem a tranzitterületre kiléptetett termék, illetve a tranzitterületen értékesített termék az adómentes, hanem a túlnyomórészt a nemzetközi közlekedésben résztvevı repülıgép, a tengeri hajó, a hadihajó értékesítése, valamint ezek alkatrészeinek, felszereléseinek értékesítése, ezek bérbeadása, javítása, karbantartása, valamint ezek üzemeltetéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás. Változatlanul adómentes marad az Észak-atlanti szerzıdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más részt vevı államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erıi részére értékesített üzemanyag, illetve a NATO Biztonsági Beruházási program keretében történı termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások. Ugyancsak adómentes a termékexportot és termékimportot megvalósító teherközlekedés, még akkor is, ha ezeket másik tagállamban teljesítik. Termékexport és termékimport esetében azonban nem csak az ezeket megvalósító teherközlekedés adómentes, hanem adómentessé válnak azok a szolgáltatások, melyek közvetlenül kapcsolódnak a termékexporthoz, illetve amelyek igazoltan beépülnek a termékimport adóalapjába. Nem vonatkozik ez a mentesség ugyanakkor azokra a szolgáltatásokra, melyek tárgyi adómentességet élveznek (pl. biztosítás). Új elemként jelenik meg az adómentes körben a Központi Bankok részére történı arany értékesítése, illetve a fentebb felsorolt termékértékesítések szolgáltatásnyújtások közvetítésében való közremőködés. A mentesség alól azonban kivételt képez az utazási ügynök közvetítıi tevékenysége, ha az az utas nevében és javára történik, és a közvetített szolgáltatást másik tagállamban teljesítik.

A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás 12. § A nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak minısül: Magyarország derogációt kapott a nemzetközi személyszállítás adómentességére, így a csatlakozást követıen is fenntarthatja a külföldre (Közösségen belülre és kívülre egyaránt) irányuló, illetve onnan induló személyszállítás esetén az adómentességet. Ezen túlmenıen a 77/388/EGK irányelv értelmében a tagállam döntésétıl függıen bizonyos vámeljárásokhoz mentességeket kapcsolhat. A törvény amennyiben lehetséges követi a jelenlegi nemzetközi ügyletekhez társított mentességek rendszerét. Így mentes a közvámraktárba, vámszabadterületre, vámszabadraktárba történı termékértékesítés, illetve ha a terméket az értékesítés közvetlen következményeként vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztı eljárás alá vonják, illetve azok a termékértékesítések, mely során a termék a felsorolt eljárások valamelyike alatt marad. Új elemként jelenik meg, hogy a jövedéki termék importja esetén, annak jövedéki adóraktárba történı betárolása esetén az import mentes az áfa alól, valamint mentes annak a terméknek az értékesítése is, mely külsı közösségi árutovábbítási eljárás, illetve a teljes vámmenteséggel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll. Ehhez kapcsolódóan mentes az adó alól az a teherközlekedés is, mely az elıbb részletezett értékesítéseket valósítja meg, illetve a vámszabadterületen, vámszabadraktárban vagy a vámraktárban történı raktározás.

Némileg átalakul a repülıtereken (tranzitterületeken) található üzletek adójogi helyzete. A repülıtéren található üzletek ugyanis belföldrıl nem szerezhetnek be a 6-os direktívával összhangban adómentesen terméket, és csak azoknak az utasoknak értékesíthetnek adómentesen, akik elhagyják a Közösség területét. Az adómentesség kiterjed továbbá azokra a nemzetközi (Közösségen belüli is) repülıgép- vagy hajó fedélzetén történı termékértékesítésekre is, mely a fedélzeten elfogyasztható termékekre irányul. a) a személyszállítás (ideértve a tranzit személyszállítást is), ha az indulás vagy a célállomás helye másik tagállam vagy harmadik ország területe; b) c) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként ca) a terméket a vámhatóság közvámraktárba kilépteti, vagy cb) a terméket vámszabad területre vagy vámszabad raktárba betárolják, vagy cc) a terméket vámraktározási vagy aktív feldolgozás felfüggesztı eljárás alá vonják; d) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék továbbra is a c) pontban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll, vagy a vámhatóság a terméket harmadik ország területére végleges rendeltetéssel kilépteti; 2001/33. Adózási kérdés a sportági országos szakszövetségek bírósági nyilvántartásba vételéhez kapcsolódó adókötelezettségrıl 1/2001. Számviteli kérdés Vámszabad területen mőködı társaság építési-beruházási feladat kivitelezésére ad megbízást egy társaságnak. Ez a társaság fıvállalkozóként mőködik közre és alvállalkozót vesz igénybe a teljesítéshez. A fıvállalkozó alvállalkozói szintén alvállalkozókkal dolgoztatnak. Hogyan alakul a felszámított áfa mértéke az egyes értékesítési fázisokban? A vámszabad terület az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 1. §-a alapján belföldnek minısül, a vámszabad területen teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások azonban az egyéb belföldi teljesítésektıl eltérı megítélés alá esnek. Az áfatörvény 12. §ának d) pontja értelmében a vámszabad területen elıállított termék értékesítése - amennyiben az változatlanul vámszabad területen marad -, illetve a törvény 12. §-ának h) pontja értelmében a vámszabad területen fekvı ingatlanhoz, illetve annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások e törvény 29. §-ának c) pontja szerint 0 százalékos áfakulccsal adóznak. A szállító-megrendelı kapcsolatok sorozatában tehát nem az alvállalkozói szintet kell vizsgálni, hanem azt, hogy a szállító teljesítése az ı megrendelıje felé megvalósítja-e az áfatörvény 12. §-ának d) vagy 12. §-ának h) pontjában meghatározott tevékenységeket. Ha igen, akkor a 0 százalékos adómértéket kell alkalmazni. Következésképpen ingatlan vámszabad területen történı kivitelezésének bármely fázisában részt vevı alvállalkozónak a megrendelıje (fıvállalkozója) viszonylatában 0 százalékos kulcsot kell alkalmaznia, mivel tevékenysége vagy az ingatlanhoz, illetve annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás (festés, burkolás stb.), vagy igaz rá az a tény, hogy az általa, a vámszabad területen kivitelezett ingatlan, esetleg annak egy része (azaz a termék) az értékesítés következményeként továbbra is vámszabad területen marad. Ingatlan kivitelezése esetén az alkalmazandó adótermék szempontjából lényegtelen, hogy termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás történik, ezt a két értékesítési formát azonban a törvény az alábbiak szerint határolja el egymástól. A szolgáltatásnyújtás fogalmát az áfatörvény negatívan definiálja, így a fıszabály szerint csak az tekinthetı szolgáltatásnyújtásnak, ami a törvény értelmében nem termékértékesítés. Az áfatörvény 6. §-a (2) bekezdésének c) pontja alapján pedig termékértékesítés történik többek között abban az esetben is, ha a terméket vállalkozási szerzıdés alapján adják át, még akkor is, ha a teljesítéshez szükséges alapanyagokat részben vagy egészben a megrendelı bocsátotta rendelkezésre. Az építési szerzıdés tulajdonképpen a vállalkozási szerzıdés egyik válfaja, ezért az ilyen szerzıdés keretében átadott termék termékértékesítésnek minısül abban az esetben, ha az átadott termék minıségileg különbözik a megmunkálási folyamatba bevont terméktıl. Egyéb esetben ingatlan létesítéséhez kapcsolódó szolgáltatásnyújtásról van szó. Ha a szállító szerepe az alapanyagok, az alkatrészek értékesítésében merül ki, akkor helyes adómérték megállapításához az áfatörvény 11. §-a (2) bekezdésének a) pontját kell figyelembe venni. E törvényhely, valamint a törvény 29. § b) pontja értelmében az a termékértékesítés számlázandó kötelezıen 0 százalékos kulcscsal, amelynek közvetlen következtében a terméket a vámhatóság vámszabad területre kilépteti. Ez nem jelenti azt, hogy az összes, vámszabad területre kiszállított termék adómentes lenne, ugyanis a vámtörvény szerint vámszabad területre kiszállított áruk közül csak a feldolgozás (továbbfeldolgozás) céljából kiszállított

árukat kell a kiviteli eljárásra vonatkozó szabályok szerint vámkezelni, azaz kiléptetni. Feldolgozás alatt a vámszabad területen mőködı társaság tevékenysége keretében történı feldolgozást kell érteni, tehát az építési anyagok, az épületgépészeti, az épületfenntartási tárgyak, valamint a más célból a vámszabad területre betárolt termékek (így különösen a szolgáltató tevékenység ellátásához szükséges felszerelési, berendezési tárgyak, eszközök, valamint a vámszabad területen való felhasználás vagy elfogyasztás céljával beszállított irodaszerek, tisztítószerek, egyéb fogyó- és segédanyagok) esetén nem történik kiléptetés. Következésképpen ez utóbbiak olyan kulccsal adóznak, mint más normál belföldi értékesítés esetén. [Áfatörvény 6. § (2), c), 11. § (2), a), 12. § d,) h), 29. § c)] e) azon termék értékesítése, amely külsı közösségi árutovábbítási eljárás alatt, vagy a teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatali eljárás alatt áll; f) azon termék értékesítése, amely a Közösség vámterületének, de ezen törvény értelmében harmadik ország területének minısülı területrıl történı behozatal miatt belsı közösségi árutovábbítási eljárás alatt áll; g) a termékértékesítés, ha egyébként a c)-f) pontokban meghatározott eljárások megszőnése miatt az adófizetési kötelezettség termékimport jogcímén keletkezik; h) a teherközlekedés, ha a megbízás teljesítésével a c)-g) pontokban meghatározott termékértékesítés történik; i) a vámszabad területen, vámszabad raktárban vagy vámraktárban történı raktározás; j) a Közösségen belüli, illetve harmadik országba irányuló repülı-, illetve hajójáratokon az utasok által a fedélzeten elfogyasztani rendelt termékek értékesítése; k) az a termékértékesítés, amely a nemzetközi közforgalmú repülıtéren a repülésre nyilvántartásba vett induló utasok tartózkodására szolgáló helyen kialakított, kizárólag nem helyben fogyasztásra történı értékesítést végzı üzlet által végsı úti céllal harmadik országba utazó, az Európai Unió tagállamaiban állandó lakóhellyel nem rendelkezı utasok részére történik, amennyiben az utasok beszállókártyájuk számának dokumentálása alapján - az átszállóutasok esetében továbbá a repülıjegy másolatával - igazolják a Közösség területe elhagyásának tényét; l) azon termék Közösségen belülrıl történı beszerzése, amely a c)-f) pontokban meghatározott eljárások valamelyike alatt áll. A 77/388/EGK irányelv 15. cikk értelmében adómentes - adó-visszatérítés formájában - a Közösség területén vásárolt és az utas által a poggyászában a Közösség területén kívülre kivitt termék. Ennek többek között egyik feltétele, hogy az utas Közösségen kívüli illetıségő állampolgár legyen. A reptéri (kikötıi), tranzitterületen található boltokban azonban a tagállami gyakorlat alapján adómentesen vásárolhat az utas, amennyiben az úti okmányaival igazolja, hogy a Közösség területét elhagyja függetlenül az állampolgárságától. Az Európai Bizottság illetékes fıigazgatósága megvizsgálta a kérdést, és álláspontja szerint az irányelv alapján az adómentes vásárlás kizárólag a közösségen kívüli illetıségő vásárlót illeti meg a direktíva ezen szakasza alapján. A törvény ezt a Bizottsági álláspontot követi le. Azonban a Bizottság kifejtette, hogy amennyiben a tranzitterületen található boltok egyben vámraktárok is, az adómentes vásárlás lehetısége fennáll a közösségi illetıségő utasok számára is azzal a feltétellel természetesen, hogy a vásárolt terméket a Közösség területén kívülre viszik ki. A 77/388/EGK tanácsi irányelv 16. cikk la. pontja értelmében amennyiben a tagállam élt az egyes vámeljárások alatt lévı termékek értékesítésének mentesítésével, úgy biztosítania kell, hogy azok Közösségen belülrıl történı beszerzése szintén hasonló elbánásban részesüljön.

Egyéb fogalmak 13. § (1) E törvény alkalmazásában 1. ellenérték: a tartozás kiegyenlítésére fordított vagyoni érték, ideértve a meglévı követelés mérséklésére elismert vagyoni értéket, de ide nem értve a kártérítést. Apport esetén annak könyvvizsgáló által elfogadott értéke, ennek hiányában a tagot terhelı nem pénzbeni hozzájárulás értéke; 2006/67. Adózási kérdés víziközmő társulatok áfabeli megítélése 2. birtokba vehetı dolog: magában foglalja a dolog módjára hasznosítható természeti erıket is, de nem foglalja magában a névértéken elfogadott pénzt és az értékpapírokat; 3. tárgyi eszköz: minden olyan anyagi eszköz (földterület, telek, erdı, ültetvény, tenyészállat, épület, egyéb építmény, mőszaki berendezés, gép, jármő, üzemi és üzleti felszerelés, egyéb berendezés), amely tartósan, legalább egy éven túl szolgálja az adóalany tevékenységét;

4. saját vállalkozásban megvalósított beruházás: e törvény értelmében vett tárgyi eszköz létesítése saját elıállítás útján, ide nem értve a már meglévı tárgyi eszköz bıvítését, rendeltetésének megváltoztatását, átalakítását, élettartamának növelését; 5. a) gazdaságilag nem független fél: az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja, az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél, az adóalannyal az 5. § (2) bekezdése szerinti jogviszonyban álló fél, az adóalany gazdasági társaság vezetı tisztségviselıje, felügyelı bizottsági tagja, könyvvizsgálója, az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a felsoroltak közeli hozzátartozója; b) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél: az, aki (amely) a számviteli törvény rendelkezései alapján az adóalany anyavállalatának (ideértve az anyavállalat leányvállalatát is), leányvállalatának, illetve társult vállalkozásának minısül, vagy minısülne akkor, ha a számviteli törvény hatálya alá tartozna; 6. kis értékő ajándék: a másnak ingyenesen és alkalmi jelleggel juttatott termék, nyújtott szolgáltatás, melynek az egyedi, adót is tartalmazó forgalmi értéke, ilyen érték hiányában pedig az adóval együtt számított beszerzési ára vagy elıállítási költsége nem haladja meg az 5000 forintot; 2005/30. Adózási kérdés kis értékő ajándék áfa levonhatósága 2004. május 1-je után 2003/149. Adózási kérdés helyesbítés 75/2003. Számviteli kérdés Társaságunk partnereinek vagy potenciális vevıinek különféle reklámanyagokat ad (póló, dzseki, sapka, óra stb.). Ezek költségeit természetbeni juttatásként könyveljük, mivel a rendszeres APEH-vizsgálatok során csak ezt az elszámolást fogadta el a hatóság. Ezeket a tételeket bruttó értéken számoljuk el, mivel a természetbeni juttatások áfája - a magánhasználat okán - nem visszaigényelhetı. A jelenleg hatályos áfatörvény szerint azonban az alkalmi jelleggel nyújtott kis értékő ajándék áfája levonható. Milyen fajta kis értékő ajándékra vonatkozik az említett rendelkezés? Az ajándék természete szerint magáncélú, magánhasználatra (is) szóló juttatás. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 13. §-a (1) bekezdésének 6. pontjában meghatározott kis értékő ajándék magánhasználatra (is) szánt termékek átadása, illetve szolgáltatások nyújtása. A definícióban nincs megjelölve üzleti ajándék, csupán ajándék, így az lehet csak magáncélra használható tárgy vagy szolgáltatás is. A szolgáltatás, mint ajándék 2003. január 1-jétıl létezik, megelızıen csak tárgyi ajándékot ismert el az áfatörvény, és lényegesen kisebb, 500 Ft-os összeghatárig. A hivatkozott idıponttól a kis értékő ajándékot (legyen az termék vagy szolgáltatás) 5000 Ft értékhatárig nem minısíti az áfatörvény termékértékesítésnek vagy szolgáltatásnak [az áfatörvény 7. §-a (3) bekezdésének c) pontja, illetve a 9. §-a (3) bekezdésének c) pontja], így átadását áfafizetési kötelezettség nem terheli, miközben a beszerzéséhez, elıállításához kapcsolódó elızetesen felszámított áfa levonható. A kérdésben felsorolt termékek (póló, dzseki, sapka, óra stb.) tehát mind megfelel(het)nek a kis értékő ajándék áfatörvény szerinti követelményének, ha adóval növelt ellenértékük az 5000 forintot nem haladja meg. [1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) 6.] EBH2002. 705. A hálózatfejlesztési hozzájárulás áfa-kötelezettsége [1994. évi XLVIII. tv., 1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §, 1/1984. (I. 17.) MT r.] EBH2001. 598. A termék áruminta jellegét bizonyítani kell (1992. évi LXXIV. tv. 7. §, 13. §, 33. §). BH2006. 345. A bánatpénz kártalanításra szolgál, így átvétele áfafizetési kötelezettséggel jár (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §, 1959. évi IV. tv. 320. §). BH2006. 204. Bánatpénz átvétele áfa-fizetési kötelezettséggel jár (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 13. §; 1959. évi IV. tv. 320. §). BH2001. 253. Győjtögetett éti csiga felvásárlása után kompenzációs felár nem számítható fel [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 19. §, 56. § (1) bek., 58. § (1) bek. 4. sz. mell., 1990. évi XCI. tv. 67. § (3) bek., 73. § (1) bek.]. BH2000. 379. Nagy rakodóterő személygépkocsinak a tehergépjármő típusbizonyítványának meg nem felelı átalakítása az áfa-visszaigénylést nem alapozza meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 16/g. pont, 33. § (2) bek. b) pont, 67. §]. AEÉ 1996/2. Az 1989. évi XL. törvény 35. § (1)-(2) bekezdése, 32. § (1) bekezdés a) pontja, 58. § (3) bekezdése értelmében az áfa levonás alapjául szolgáló számla tartalmi követelményeit a törvény 10. sz. melléklete határozza meg. A 10. sz. melléklet e) pontja - az 1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bekezdés 16/c. pontjával azonos módon - megkívánja a számla kötelezı tartalmi elemeként a vevı nevét és címét.

KGD2003. 190. Ha a fizetés és a teljesítés között okozati összefüggés van, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minısül és adóalapot képez (1992. évi LXXIV. törvény 13. § 22. §). KGD2003. 181. A vízgazdálkodási társulatoknak a tag és nem tag érdekében fizetett érdekeltségi hozzájárulás 1993-1995. között általános forgalmi adó köteles, a társulat pedig a forgalmi adó alanya (1977. évi 28. törvényerejő rendelet 1. §, 1992. évi LXXIV. törvény 4., 5. §, 8. §, 13. §). KGD2003. 178. Az 1992. évi LXXIV. törvény alkalmazásában a lakóingatlan fogalmába a lakáshoz tartozó földrészlet is hozzátartozik (1992. évi LXXIV. törvény 13. §, 28. §). KGD2001. 315. Az önkormányzati közmőfejlesztési hozzájárulás áfa szerinti értékelése (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 13. §). KGD2001. 313. Nyugtaadási kötelezettséggel járó termékértékesítés történik akkor is, ha az adóalany az állítása szerint egyébként ingyenes termékért ellenértéket kér, illetıleg kap (1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 13. §, 70. §). KGD1999. 213. Az általános forgalmi adó visszaigénylésénél nem tekinthetı hitelesnek az a számla, amely a termék megszerzését, statisztikai besorolási számát, a számla esedékességét és a teljesítés idıpontját nem tartalmazza (1992. évi LXXIV. törvény 13. §, 32. §). KGD1996. 314. Az általános forgalmi adó visszatérítés esetében az épület jogi jellege megváltozásának nem feltétele az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés vagy használatbavételi engedély [1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) bek. 21. pont]. PM-APEH tájékoztató a reprezentáció közterheirıl, továbbá egyes más természetbeni juttatások adózási szabályairól 7. készpénz-helyettesítı eszköz: a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvényben meghatározott készpénz-helyettesítı fizetési eszköz, valamint az utalványok, így különösen: a könyvutalvány, a vásárlási utalvány, az ajándékutalvány, az étkezési utalvány, valamint a multifunkciós telefonkártya, amennyiben azt a terméket értékesítı, szolgáltatást nyújtó adóalany teljesítésének ellenértékeként elfogadja. Nem minısül készpénz-helyettesítı fizetési eszköznek a csere során átadott termék vagy nyújtott szolgáltatás; 8. gazdasági tevékenység székhelye: a központi ügyvezetés helye; 9. állandó telephely: külön termelı- vagy üzleti berendezés, mellyel az adóalany helyhez kötötten és tartósan bevétel elérésére irányuló tevékenységet fejt ki, így különösen: 2003/22. Adózási kérdés a kereskedelmi képviselet minısítése az áfában 2003-tól a) a vezetés helye; b) a fióktelep; c) a gyártelep; d) a mőhely vagy a raktár; e) a bánya, a kıfejtı, az olajmezı vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló más telep; f) az építési, kivitelezési, szerelési, felügyeleti tevékenység helye; g) a kereskedelmi képviselet; 10. állandó lakóhely: az a hely, ahol a természetes személynek bejelentett, illetve bejelentésre kötelezett lakása van, ha több ilyen lakása van, akkor állandó lakóhelynek azt kell tekinteni, mellyel személyes és gazdasági kapcsolatai szorosabbak (létérdekek központja); 11. szokásos tartózkodási hely: az adott naptári évben az illetı állam területén a természetes személy tartózkodásának idıtartama - a ki- és beutazás napját is egész napnak számítva - eléri vagy meghaladja a 183 napot; 12. egyszeres könyvvitel: a számviteli törvényben, valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvényben ekként meghatározott bevétel és költség (kiadás) elszámolási mód; 13. forgalmi érték: a terméknek és a szolgáltatásnak az az ára, mely független felek között - normális piaci körülmények mellett - általában elérhetı lenne; 2000/111. Adózási kérdés apport adóalapja 14. elsı Közösségen belüli rendeltetési hely: a szállítólevélen (fuvarokmányon), ennek hiányában a harmadik ország területérıl a Közösség területére belépı terméket kísérı egyéb okmányon ekként megjelölt hely, ilyen jelzés hiányában pedig az a hely, ahol a Közösség területén a terméket elıször ki- vagy átrakják;

15. továbbértékesítési cél: a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli, 6. § szerinti értékesítése, melynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. A szolgáltatás igénybevétele akkor minısül továbbértékesítési célúnak, ha annak továbbnyújtása döntı és nélkülözhetetlen a vállalt tevékenység ellátásához; 16. számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevıvel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következı adatokat tartalmazza: APEH közlemény az elektronikus számlázásról 87/2004. Számviteli kérdés Ha az általunk teljesített termékértékesítésrıl készpénzes számlát állítunk ki a pénz átvételekor, akkor kötelezı-e bevételi pénztárbizonylatot (vagy más bizonylatot) is kiállítani vagy elegendı a számla? A termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról kiállított számla kétféle lehet: az áfatörvény 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerinti számla, illetve az áfatörvény 13. §-a (1) bekezdésének 17. pontja szerinti egyszerősített (készpénzfizetési) számla. Ez utóbbinál a számla kiállításával egyidejőleg, készpénzben történik az ellenérték kiegyenlítése, amelyet az egyszerősített számla igazol, további - az ellenérték átvételét igazoló bizonylat kiállítására vonatkozóan nincs kötelezı elıírás. Megjegyezzük, hogy - a fentiek mellett - mind az eladó, mind a vevı rendelkezhet úgy a számviteli politika részeként kötelezıen elkészítendı pénzkezelési szabályzatában, illetve bizonylati szabályzatában, hogy a házipénztárba történı bevételezésrıl, illetve az onnan történı kifizetésrıl minden esetben bevételi, illetve kiadási pénztárbizonylatot kell kiállítani. A vevınek, illetve a vevı megbízottjának a házipénztárból elszámolásra (például kisebb árubeszerzések céljából) kiadott összegrıl szintén kiadási pénztárbizonylattal kell rendelkeznie, mivel így biztosítható a vásárlással megbízott elszámoltatása, illetve a bizonylati fegyelem, tehát a vásárló oldaláról mindenképpen indokolt a házipénztárból történı kivételezés bizonylati alátámasztása. A vásárlás utáni házipénztári elszámolásnál elegendı az eladó által kiállított egyszerősített számla, illetve - ha az elszámolásra kiadott pénzösszeg meghaladja a beszerzésre kifizetett, számla szerinti összeget, akkor a különbözet összegében kiállított - a bevételi pénztárbizonylat. [1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) 16-17.] APEH tájékoztató a számla és az egyszerősített számla 2004. május 1. napját követıen érvényes kötelezı tartalmi elemeirıl APEH közlemény az elektronikus úton kiállított számlákról a) a számla sorszáma, b) a számla kibocsátásának kelte, c) a termékértékesítést teljesítı, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma, d) a vevı neve, címe, valamint közösségi adószáma - ennek hiányában adószáma -, ha a vevı az adó fizetésére kötelezett; e) Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevı közösségi adószáma; f) a teljesítés idıpontja, amennyiben az eltér a számlakibocsátás idıpontjától, g) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához, h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhetı - mennyiségi egysége és mennyisége, i) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthetı - adó nélkül számított egységára, j) a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértéke összesen, k) a felszámított adó százalékos mértéke, l) az áthárított adó összege összesen, m) a számla végösszege, n) o) új közlekedési eszköz másik tagállamba történı értékesítése esetén erre a tényre történı utalás, a közlekedési eszköz elsı forgalomba helyezésének idıpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma,

p) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselı kötelezett, annak neve, címe és adószáma; q) a 29. §, a 29/A-29/B. §, a 30. § (1) bekezdése alá esı termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség, a XV-XVI. fejezet szerinti különös adózási szabályok alkalmazása esetén ezen adózási módra történı hivatkozás; 2006/92. Adózási kérdés üzemanyagkártyával történı üzemanyag-beszerzés jövedéki és általános forgalmi adó szerinti megítélése 2000/19. Adózási kérdés a számítógéppel elıállított bizonylatok adattartalma (1999/151. Adózási kérdés kiegészítése) 1999/151. Adózási kérdés a számítógéppel elıállított bizonylatok adattartalma 1999/37. Adózási kérdés a termékazonosító rendszer változása, a besorolási számok feltüntetése a számlán 22/1999. Számviteli kérdés A külföldi vevınek kiállított számlán milyen nyelven és fizetıeszközben kell feltüntetni a jogszabály által elıírt adatokat? A számlaadási kötelezettséget az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény mondja ki 43. §ának (1) bekezdésében. Ugyanezen § (4) bekezdése szerint a számlára, az egyszerősített számlára és a számlát helyettesítı okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény 12. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a könyvvezetés a 77-87. §-ban foglaltak figyelembevételével az egyszeres és a kettıs könyvvitel rendszerében csak magyar nyelven történhet. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény a számviteli bizonylatokkal a 8487. §-ig foglalkozik, ezért a számviteli bizonylatokra is - az áfa-törvény értelmében pedig a számlára, egyszerősített számlára és számlát helyettesítı okmányra is - vonatkozik az, hogy csak magyar nyelven állíthatók ki. Az, hogy a termék a szolgáltatás ellenértékét, egységárát milyen fizetıeszközben tüntetik fel, az a tranzakcióban részt vevı felek megállapodásának függvénye, azonban megállapodásukkor figyelemmel kell lenniük más idevonatkozó jogszabályok rendelkezéseire is. (Hasonló tárgyú a Számvitel és Könyvvizsgálat 1998. évi 1. számában az ISZ 1/1998/l. jelzéssel megjelent idıszerő kérdés.) [1991. évi XVIII. törvény 12. § (2)] PM tájékoztató a számlanyomtatványok használatáról 2000/124. Adózási kérdés a számla kötelezı adattartalma vendéglátó-ipari szolgáltatás esetén 2000/85. Adózási kérdés a számla 2000. július 1-jétıl érvényes kötelezı adattartalmáról 2000/73. Adózási kérdés a számla adójogi minısítése 17. egyszerősített számla: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan papír alapú, vagy a vevıvel történt megállapodás alapján - külön jogszabály által meghatározottak szerint - elektronikus úton kibocsátott bizonylat, amely legalább a következı adatokat tartalmazza: APEH közlemény az elektronikus számlázásról 87/2004. Számviteli kérdés Ha az általunk teljesített termékértékesítésrıl készpénzes számlát állítunk ki a pénz átvételekor, akkor kötelezı-e bevételi pénztárbizonylatot (vagy más bizonylatot) is kiállítani vagy elegendı a számla? A termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról kiállított számla kétféle lehet: az áfatörvény 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerinti számla, illetve az áfatörvény 13. §-a (1) bekezdésének 17. pontja szerinti egyszerősített (készpénzfizetési) számla. Ez utóbbinál a számla kiállításával egyidejőleg, készpénzben történik

az ellenérték kiegyenlítése, amelyet az egyszerősített számla igazol, további - az ellenérték átvételét igazoló bizonylat kiállítására vonatkozóan nincs kötelezı elıírás. Megjegyezzük, hogy - a fentiek mellett - mind az eladó, mind a vevı rendelkezhet úgy a számviteli politika részeként kötelezıen elkészítendı pénzkezelési szabályzatában, illetve bizonylati szabályzatában, hogy a házipénztárba történı bevételezésrıl, illetve az onnan történı kifizetésrıl minden esetben bevételi, illetve kiadási pénztárbizonylatot kell kiállítani. A vevınek, illetve a vevı megbízottjának a házipénztárból elszámolásra (például kisebb árubeszerzések céljából) kiadott összegrıl szintén kiadási pénztárbizonylattal kell rendelkeznie, mivel így biztosítható a vásárlással megbízott elszámoltatása, illetve a bizonylati fegyelem, tehát a vásárló oldaláról mindenképpen indokolt a házipénztárból történı kivételezés bizonylati alátámasztása. A vásárlás utáni házipénztári elszámolásnál elegendı az eladó által kiállított egyszerősített számla, illetve - ha az elszámolásra kiadott pénzösszeg meghaladja a beszerzésre kifizetett, számla szerinti összeget, akkor a különbözet összegében kiállított - a bevételi pénztárbizonylat. [1992. évi LXXIV. törvény 13. § (1) 16-17.] APEH tájékoztató a számla és az egyszerősített számla 2004. május 1. napját követıen érvényes kötelezı tartalmi elemeirıl APEH közlemény az elektronikus úton kiállított számlákról a) a számla sorszáma, b) a számla kibocsátásának kelte, c) a termékértékesítést teljesítı, szolgáltatást nyújtó adóalany neve, címe és adószáma, d) a vevı neve, címe, valamint közösségi adószáma - ennek hiányában adószáma -, ha a vevı az adó fizetésére kötelezett, e) Közösségen belüli adómentes termékértékesítés esetén a vevı közösségi adószáma, A számla és egyszerősített számla adattartalmában némi pontosítás vált szükségessé. A törvény szerint a számlában továbbra is csak akkor kell feltüntetni a vevı adószámát, ha az értékesítés adómentes (mert ilyenkor a másik tagállambeli vevı saját országában adózik), vagy ha a vevı a fordított adózás szabályai szerint adófizetésre kötelezett (például a megrendelı székhelyéhez kötött szolgáltatások igénybe vétele esetében), azonban az ezt szabályozó elıírásokban pontosítás történik. Az elsı esetben csak közösségi adószámról lehet szó, míg az utóbbinál belföldi adószám is elegendı. További változás, hogy a jövıben az adóalany nem köteles a számlában feltüntetni az adóügyi képviselı adatait. Ennek oka, hogy megszőnik annak a lehetısége, hogy a jövedéki termékek távértékesítése után az adóügyi képviselı legyen az adófizetésre kötelezett. f) a termék (szolgáltatás) megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához, g) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi természetes mértékegységben kifejezhetı - mennyiségi egysége és mennyisége, h) a termék, szolgáltatás - amennyiben ez utóbbi egységre vetíthetı - adóval együtt számított egységára, i) a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértéke összesen, j) a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékérték, k) új közlekedési eszköz másik tagállamba történı értékesítése esetén erre a tényre történı utalás, a közlekedési eszköz elsı forgalomba helyezésének idıpontja, és szárazföldi közlekedési eszköz esetén a futott kilométerek száma, vízi közlekedési eszköz esetén a hajózott órák száma, légi közlekedési eszköz esetén a repült órák száma, l) amennyiben az adó fizetésére a pénzügyi képviselı kötelezett, annak neve, címe és adószáma, m) a 29. §, a 29/A-29/B. §, a 30. § (1) bekezdése alá esı termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén erre a tényre, valamint a XI. fejezet szerinti alanyi adómentesség, a XV-XVI. fejezet szerinti különös adózási szabályok alkalmazása esetén ezen adózási módra történı hivatkozás; Az áfa-törvénynek a számla kötelezı adattartalmára vonatkozó hatályos szabályai nem minden különös adózási módra írnak elı kötelezı utalást, ugyanakkor a 77/388/EGK tanácsi irányelvet a számlázás szabályainak tekintetében módosító 2001/115/EK tanácsi irányelv értelmében, amennyiben az adózó valamely különös adózási módot alkalmazott az adott termékértékesítés során, úgy kötelezı az értékesítésrıl kibocsátott számlában erre a tényre hivatkozni. A törvény a számla adattartalmát az irányelvnek megfelelıen pontosítja. 1999/37. Adózási kérdés a termékazonosító rendszer változása, a besorolási számok feltüntetése a számlán

PM tájékoztató a számlanyomtatványok használatáról 2000/124. Adózási kérdés a számla kötelezı adattartalma vendéglátó-ipari szolgáltatás esetén 2000/101. Adózási kérdés az egyszerősített számla adattartalma 2000/85. Adózási kérdés a számla 2000. július 1-jétıl érvényes kötelezı adattartalmáról 2000/73. Adózási kérdés a számla adójogi minısítése 18. 2000/73. Adózási kérdés a számla adójogi minısítése 1999/37. Adózási kérdés a termékazonosító rendszer változása, a besorolási számok feltüntetése a számlán 19. mezıgazdasági tevékenység: a 4. számú melléklet I. részében felsorolt saját elıállítású termékek értékesítése, valamint a 4. számú melléklet II. részében felsorolt saját erı kifejtésével végzett szolgáltatások nyújtása, feltéve, hogy azt az adóalany nem kereskedelmi tevékenységként végzi, ide nem értve az eseti jellegő értékesítést, ha az adóalanynak az abból származó, a tárgyév elsı napjától göngyölítetten számított bevétele nem éri el az 500 000 forintot; 20. nyugta: adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább a következı adatokat tartalmazza: APEH közlemény a taxaméter-nyugta kötelezı tartalmi elemeirıl a) a nyugta sorszáma; b) a nyugta kibocsátójának neve, címe, adószáma; c) a nyugta kibocsátásának kelte; d) a fizetendı összeg; 1993/293. Adózási kérdés Nyugtaadási kötelezettség teljesítése 21. lakóingatlan: lakás céljára létesített, és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan. Nem minısül lakóingatlannak a lakás rendeltetésszerő használatához nem szükséges helyiség még akkor sem, ha az a lakóépülettel egybeépült, így különösen: a garázs, a mőhely, az üzlet, a gazdasági épület; 2001/11. Adózási kérdés lakóingatlan tetı, illetve falfelület hasznosításának áfabeli megítélése 1997/267. Adózási kérdés A tetıtér áfa-beli megítélése lakóingatlan értékesítésnél 1996/258. Adózási kérdés Az építés befejezése elıtti lakóingatlan értékesítésének áfa-ja 22. értékpapír: minden olyan okirat, amelyet jogszabály értékpapírnak minısít, kivéve azt a dolgot helyettesítı okiratot, melynek megszerzése egyúttal a benne megjelölt dolog feletti tulajdonjog megszerzését is jelenti, ideértve a közraktári jegyet, illetve annak árujegy részét is; 1997/268. Adózási kérdés Közraktárban elhelyezett áru áfa kötelezettsége 23. folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás: a közüzemi szerzıdések keretében nyújtott termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint a külön törvényben meghatározott feljogosított fogyasztók, engedélyesek, illetve földgáztermelık közötti földgáz-, hıenergia-, illetve villamosenergia termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, továbbá a távközlési szerzıdések keretében történı szolgáltatásnyújtás, ahol a jogviszony jellegébıl következik a termékértékesítı, szolgáltatásnyújtó állandó rendelkezésre állása;

24. telekommunikációs szolgáltatás: külön törvényben meghatározott elektronikus hírközlési tevékenység keretében nyújtott szolgáltatás, beleértve a sugárzási, adási és vételi kapacitások használatához való jogok átengedését, valamint ideértve a globális hálózatokhoz való kapcsolódás biztosítását is; 2004/75. Adózási kérdés a telefonszolgáltatások egyes adózási kérdései 2004. május l-jétıl 25. áruminta: valamely termék, annak mintapéldánya vagy egy része - ideértve a kereskedelmi forgalomban szokásos kiszereléstıl eltérı csomagolású, vagy a felhasználás során megsemmisülı, rendeltetésszerő használatra alkalmatlanná váló terméket -, melyet az eladásra szánt termék ismertetése, kipróbálása céljából ingyenesen adnak át; 26. a Közösség és annak területe: a Közösség tagállamainak azon területe, amelyre az Európai Közösséget létrehozó Szerzıdést (a továbbiakban: Szerzıdés) annak 299. cikke értelmében alkalmazni kell, kivéve a 9. számú melléklet A. részében felsorolt tagállamok ott meghatározott államterület részét; 27. harmadik ország és annak területe: a 26. pont alá nem tartozó államok és azok államterülete a 9. számú melléklet B. részében meghatározott eltéréssel, valamint a 9. számú melléklet A. részében felsorolt tagállamok ott meghatározott államterület része; Az Európai Unióban megszületett döntés értelmében a Bolgár Köztársaság és Románia 2007. január 1jétıl csatlakozik az Európai Unióhoz. Mivel a két ország csatlakozása következtében bıvül a Közösség területe, a törvény újradefiniálja a Közösség területét (a tagállamok közötti kereskedelemben ugyanis a pénzügyi határok hiányában más szabályok az irányadóak, mint a harmadik országokkal kapcsolatban). 28. közlekedési eszköz: személy- és/vagy teherszállításra szolgál, és a következı kategóriák valamelyikébe tartozik: a) beépített erıgéppel hajtott szárazföldi gépjármő, amelynek hengerőrtartalma meghaladja a 48 cm3-t, vagy teljesítménye meghaladja a 7,2 kW-ot; b) 7,5 métert meghaladó hosszúságú vízi jármő; nem tartoznak ide a nyílt tengeri kereskedelmi személyszállításban, továbbá a kereskedelmi, ipari és halászati hajózásban (ideértve a part menti halászatot is), tengeri segítségnyújtásban vagy mentésben használt vízi jármővek; c) 1550 kilogrammnál nagyobb felszálló tömegő légi jármő; nem tartoznak ide a nemzetközi kereskedelmi légiforgalomban mőködı vállalkozások által használt légi jármővek; 29. új közlekedési eszköz: a) az a szárazföldi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 6000 kilométert futott, vagy amelynek elsı forgalomba helyezésétıl számítva legfeljebb 6 hónap telt el; b) az a vízi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 100 hajózott órát volt használatban, vagy amelynek elsı forgalomba helyezésétıl számítva legfeljebb 3 hónap telt el; c) az a légi közlekedési eszköz, amely legfeljebb 40 repült órát volt használatban, vagy amelynek elsı forgalomba helyezésétıl számítva legfeljebb 3 hónap telt el; 30. mezıgazdasági termelı: olyan természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiség nélküli szervezet, aki (amely) rendszeres bevételszerzı tevékenységét mezıgazdasági, erdıgazdasági vagy halászati vállalkozásként fejti ki. Ilyen vállalkozásnak minısül az, aki (amely) rendszeres bevételének jellemzı részét mezıgazdasági tevékenységébıl szerzi; 31. rádiós és televíziós mősorszolgáltatás: a nyilvánosság számára vételre szánt, megszerkesztett rádió-, illetve televízió-mősornak a mősorszolgáltatásra jogosult általi elıállítása, elektronikus jelek formájában történı megjelenítése és a felhasználó vevıkészülékéhez történı továbbítása, vagy továbbjuttatása; 32. befektetési célú arany: a legalább 995/1000 finomságú, és egy gramm feletti súlyú tömb, rúd vagy lemez formájú arany, amely akkreditált labor által kiállított minıségi tanúsítvánnyal rendelkezik, és amelyen fel van tüntetve a tárgy súlya, finomsága és gyártója. Befektetési célú arany, továbbá az ilyen arany feletti tulajdonjogot megtestesítı értékpapír is, illetve a legalább 900/1000 finomságú, 1800 után vert aranyérme, amelyet a kibocsátás országában törvényes fizetıeszközként használtak vagy használnak, és amelynek piaci értéke legfeljebb 80%-kal haladja meg aranytartalmának értékét, továbbá azok az aranyérmék, melyek az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzétett listán szerepelnek; A törvény kiterjeszti a befektetési célú arany fogalmát. Ezt az indokolja, hogy az Európai Bizottság minden év december 1-je elıtt átfogó listát tesz közzé a befektetési célúnak tekinthetı aranyérmékrıl az Európai Közösségek Hivatalos Lapjának „C” sorozatában. A listát a tagállamok tájékoztatása alapján állítják össze. A lista jelentısége, hogy az abban szereplı érmék értékesítése, beszerzése - a következı évben összeállított lista kihirdetéséig - adómentesen történhet, függetlenül attól, hogy azok esetleg idıközben már nem felelnek meg a befektetési célú arany fogalmában az árfolyamra elıírt feltételeknek.

33. adóraktár: a Jöt.-ben ilyenként meghatározott üzem, raktár; 34. közcélú adomány: az egyház, a közhasznú szervezet, a kiemelkedıen közhasznú szervezet részére, továbbá a közérdekő kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben azt a társasági adóról és osztalékadóról szóló törvény adóalapot csökkentı tételnek minısíti, vagy annak minısítené akkor, ha az adományozó a társasági adó alanya lenne, függetlenül attól, hogy az adóalap-csökkentés lehetıségét ténylegesen igénybe lehet-e venni; 35. vállalkozási célból ingyenesen nyújtott értékesítés: olyan ellenérték nélküli termékátadás, illetve szolgáltatásnyújtás, amelynek célja az értékesítésre szánt termék, illetve szolgáltatás ismertetése, kipróbálása, amennyiben ez az adóalany gazdasági tevékenységének érdekében, bevételének növelése céljából történik. A vállalkozási célból ingyenesen átadott termék esetén annak áruminta jellegét csomagolásán fel kell tüntetni; 36. multifunkciós telefonkártya: olyan készpénz-helyettesítı fizetési eszköz, amely nem kizárólag telekommunikációs szolgáltatások igénybevételére jogosít; 37. vevıi készlet: az eladó tulajdonában lévı, a vevı raktárában vagy a vevı által bérelt raktárban tárolt készlet, amelynél a tulajdonjog átszállás idıpontja a vevı döntésétıl függ. A készleten lévı termék használatára, hasznosítására - ide nem értve a kipróbálást és próbagyártást - a beszállítás és az értékesítés közötti idıszak alatt nem kerülhet sor; 38. harmadik országbeli illetıségő adóalany: a Közösség területén székhellyel, telephellyel nem rendelkezı adóalany; 39. harmadik országbeli illetıségő nem adóalany személy, szervezet: a Közösség területén állandó lakóhellyel, szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel nem rendelkezı személy, szervezet; 40. sportlétesítmények rendeltetésszerő használata: az uszoda- és strandfürdı-szolgáltatás kivételével a Központi Statisztikai Hivatal Szolgáltatások Jegyzéke (SZJ) 92.61.10 besorolás alá tartozó szolgáltatások, valamint az ingatlannak minısülı sportlétesítmények sportcélú bérbeadása, és sportcélra történı más módon való hasznosítása; A sportlétesítmények bérbeadásának vonatkozásában új fogalom meghatározásával pontosítást tartalmaz a törvény. A sportlétesítmények bérbeadása fıszabály szerint tárgyi adómentesség alá tartozik, amelyre az általános szabályok szerinti adózás választható. A módosítás célja annak egyértelmővé tétele, hogy adózás választása esetén a sportlétesítmény bérbeadására 15%-os adómérték alkalmazandó. Az áfa-törvény hatályos szövege az igénybevevı oldaláról a sportlétesítmények rendeltetésszerő használatának nevesítésével rendezte a kérdést, amelynek tényleges tartalma azonban a gyakorlatban jogbizonytalanságot okozott. A törvény ezért a sportlétesítmények rendeltetésszerő használatára fogalmi meghatározást ad, amely magában foglalja a hasznosítást, bérbeadást, egyértelmővé téve, hogy a sportlétesítmények bérbeadása adózás választása esetén kedvezményes adókulcs alá tartozik. 41. adóbiztosíték: a 31/A. § szerinti adómentes termékimport feltételeinek teljesítése hiányában termékimport jogcímén keletkezı adófizetési kötelezettség biztosítására szolgáló, az importált termékre vonatkozó adómértékkel kiszámított adó összegének megfelelı összeg, mely a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvényben a vámbiztosíték nyújtására irányadó szabályok szerint nyújtható. (2) E törvény alkalmazásában teherközlekedés: a) a fuvarozás, ideértve a külön törvényben szabályozott postai szolgáltatást függetlenül a küldemény jellegétıl, de ide nem értve a 2. számú melléklet 5. pontjában meghatározott postai szolgáltatásokat; b) a szállítmányozás. (3) E törvény alkalmazásában importáló az, aki (amely) elıször szerez jogot arra, hogy az importált termék felett saját nevében belföldön rendelkezzen, ilyen személy hiányában pedig az, aki (amely) az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában az importált terméket birtokolja, ide nem értve azt a személyt, aki (amely) a 14/C. § (2) bekezdése szerinti vámeljárások alatt álló termék felett rendelkezik, vagy azt birtokolja.

III. FEJEZET A TELJESÍTÉS HELYE A teljesítés helye termékértékesítésnél 14. § (1) Ha a terméket az átadó, az átvevı vagy bármelyikük megbízásából harmadik személy adja fel, vagy fuvarozza el, továbbá a 7. § (2) bekezdésének c) pontja szerinti termékértékesítés esetében a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevı nevére szóló rendeltetéssel - a feladás, vagy a fuvarozás megkezdésének idıpontjában található. E rendelkezés kizárólag egy termékértékesítés tekintetében alkalmazandó, ha

ugyanaz a termék több egymást követı termékértékesítés tárgya, és ezt a terméket közvetlenül az elsı termékértékesítést teljesítı adóalanytól az utolsó termékértékesítés beszerzıje (átvevıje) részére adják fel, vagy fuvarozzák el. Amennyiben a terméket egy olyan vevı (átvevı) adja fel, vagy fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, aki (amely) egyidejőleg ezt a terméket értékesíti is, akkor úgy kell tekinteni, mint aki (amely) a terméket vevıként fuvarozza el, illetve ad erre megbízást, kivéve, ha bizonyítja (igazolja), hogy a terméket értékesítıként adja fel, fuvarozza el, illetve ad erre megbízást. Ha a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének idıpontjában harmadik ország területén található, az átvevı pedig importáló, akkor az importáló által végrehajtott termékértékesítés teljesítési helye belföld. 2006/100. Adózási kérdés vásározó kereskedı adókötelezettsége más tagállamban (2) Amennyiben a termék fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgál, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a fel- vagy összeszerelés ténylegesen történik. (3) Ha a termék értékesítése olyan vasúti, vízi vagy légi személyszállítás során történik, amelynek indulási és érkezési állomása egyaránt a Közösség területén található, és amely nem tartalmaz megállást harmadik ország területén, a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a személyszállítás megkezdıdik. Oda-vissza út esetén a visszautat külön útként kell kezelni. (4) A (3) bekezdés alkalmazásában indulási állomás az az elsı hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközbe beszállhat. Érkezési állomás az az utolsó hely a Közösség területén, ahol az utas a közlekedési eszközt elhagyhatja. (5) Az (1)-(3) bekezdésekben nem szabályozott esetekben a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában található. Az (1) bekezdés második mondatában meghatározott azon termékértékesítések esetében, melyek a) megelızik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés elsı mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - az átvevı nevére szóló rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének idıpontjában található, b) követik azt a termékértékesítést, mely teljesítési helyének megállapítására az (1) bekezdés elsı mondatát kell alkalmazni, teljesítési helynek a termék fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni. 2006/100. Adózási kérdés vásározó kereskedı adókötelezettsége más tagállamban A csatlakozás következtében a vámhatárok lebontásával komoly problémaként merült fel, hogy láncügyletek esetében, vagyis amikor termékértékesítések sorozata történik egy és ugyanazon termék vonatkozásában, és a termék közvetlenül az elsı eladótól az utolsó vevıhöz kerül, hogyan ítélhetı meg, hogy ki az, aki az áfatörvény alkalmazásában exportırnek minısül, illetve ki hajtja végre a Közösségen belüli adómentes értékesítést. A javaslat ezt a problémát úgy oldja fel, hogy egyértelmővé teszi - tehát elısegíti az egységes jogalkalmazást -, hogy ilyen láncügyletek esetében, az ügyletek hol minısülnek teljesítettnek, ezáltal, hogy hol kell ezután az adófizetési kötelezettséget rendezni. (6) A más tagállam területén lévı vevıi készletbıl történı termékértékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék - a vevıi készlet számára történı rendeltetéssel - a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének idıpontjában található. (7) Adóalany kereskedı részére földgázelosztó-hálózaton keresztül történı gázértékesítés, valamint villamosenergia-értékesítés esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol azon adóalany kereskedı gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye található, aki (amely) részére a gázt, villamos energiát értékesítik, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. E bekezdés alkalmazásában adóalany kereskedınek minısül az az adóalany, akinek (amelynek) fıtevékenysége a gázvagy villamos energia beszerzése tekintetében azok továbbértékesítése, és akinek (amelynek) saját célra történı fogyasztása ezen termékekbıl elhanyagolható mértékő. A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyérıl szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv kötelezı átvétele kapcsán, annak megfelelıen a törvény rögzíti, hogy amennyiben a földgáz, vagy villamos energia értékesítése viszonteladó részére történik, a teljesítés helyének a viszonteladó gazdasági tevékenységének székhelye, telephelye, ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye minısül, tehát az áfát ezen ügyletek után abban az országban kell megfizetni, ahol az említett székhely, telephely található.

Közösségen belüli termékértékesítés teljesítési helye

14/A. § (1) E § rendelkezéseit kell alkalmazni olyan termékértékesítés teljesítési helyének megállapításánál, ahol a terméket - kivéve az új közlekedési eszközt és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló terméket - az átadó vagy az átadó megbízásából harmadik személy a Közösség más tagállamába adja fel, vagy fuvarozza el és az átvevı olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy, akinek (amelynek) másik tagállamból történı beszerzései nem haladták meg a 7/A. § (3) bekezdésében meghatározott küszöbértéket, vagy bármely más nem adóalany személy a beszerzı. (2) Az (1) bekezdés szerinti termékértékesítés teljesítési helyének - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék feladásának vagy fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni. (3) Ha a terméket - a Jöt. hatálya alá tartozó termékek kivételével - az átadó az (1) bekezdés szerint értékesíti, és ezen termékértékesítéseinek adó nélkül számított összesített ellenértéke a tárgyévben és az azt megelızı évben nem haladta meg az átvevı tagállama által erre az esetre meghatározott értékhatárt, a termékértékesítés teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a termék a feladás vagy a fuvarozás megkezdésének idıpontjában található. (4) Az (1) bekezdés szerinti értékesítést végzı adóalany a (3) bekezdésben meghatározott feltételek fennállása esetén választhatja, hogy a (2) bekezdés szerinti teljesítési hely alapján adózik. Választását az adóhatósághoz be kell jelenteni, ezen választásától a választás évét követı két naptári évig nem térhet el. (5) A (3) bekezdésben megjelölt értékhatár a magyarországi illetıségő vevık számára teljesített termékértékesítések esetében 35 000 euró. (6) Ha a feladás vagy fuvarozás megkezdésének az idıpontjában a termék harmadik ország területén található, és a terméket az értékesítı adóalany a (2) bekezdésben meghatározott teljesítési helyétıl eltérı tagállamba importálja (import tagállam), úgy kell tekinteni, mintha a terméket az import tagállamban adták volna fel vagy fuvarozták volna el. A törvény a 6. áfa irányelvben foglaltaknak megfelelıen azt az esetet szabályozza, hogy hol keletkezik az adófizetési kötelezettség, amennyiben egyik tagállambeli adóalany értékesít lényegében postai csomagküldı szolgálat igénybevételével terméket másik tagállambeli nem adóalany vevınek, vagy különleges jogállású adóalany vevınek (távértékesítés). Alapesetben a termékértékesítés teljesítés helye, így az adófizetési kötelezettség is abban a tagállamban keletkezik, ahol a terméket feladják. Tekintettel a vevıi körre ez azt jelenti, hogy a termékértékesítés utáni adót az eladó országában, az eladó fizetné meg. Így a teljesítési hely változatlansága mellett a magasabb adómértékkel rendelkezı tagállamok nem adóalany vevıinek és különleges jogállású adóalanyainak lényegében megéri más tagállamból megrendelni az árukat. A 6. áfa irányelv értelmében ezért, amennyiben az eladó adóalany azonos illetıségő más tagállambeli vevıi részére értékesített termékeinek adó nélküli összértéke az adott évben meghaladja, vagy a megelızı évben meghaladta a 100 000 eurót, az eladónak adóalanyként regisztráltatnia kell magát a vevı tagállamában, mivel a teljesítés helye ebben az esetben megfordul, vagyis nem a termék feladás, elfuvarozás kezdetének helye lesz az, hanem a termék feladásának, elfuvarozásának rendeltetési helye. A hivatkozott irányelv lehetıséget biztosít a tagállamok számára, hogy az említett 100 000 eurós értékhatárt 35 000 euróban határozzák meg, mellyel a törvény szerint Magyarország is él. Így, ha egy másik tagállambeli adóalany magyar illetıségő - fentebb említett - vevık részére történı értékesítéseinek adó nélkül számított összértéke az adott évben a 35 000 eurónak megfelelı forintértéket meghaladta, Magyarországon be kell jelentkeznie adóalanynak, és a továbbiakban belföldön, magyar adómértékkel teljesíteni az adófizetési kötelezettséget. Azonban az adóalanyok számára biztosított annak a lehetısége is, hogy a tagállamonként megadott értékhatár alatt is bejelentkezhessenek adóalanynak. Ezen döntésüket a magyar adóalanyoknak a magyar adóhatósághoz be kell jelenteniük és ettıl két évig nem térhetnek el. A törvény továbbá tartalmaz egy olyan teljesítési hely megállapítására vonatkozó rendelkezést, melynek célja, hogy, ha a megrendelt terméket a Közösségen kívülrıl adják fel vagy fuvarozzák el, akkor az adóztatás mindenképpen a Közösségen belül történjen. A távértékesítés szabályait nem lehet alkalmazni az új közlekedési eszközökre, és a fel- vagy összeszerelés tárgyául szolgáló termékekre, ezért ezeket értelemszerően nem kell beleszámítani az értékhatárba. A jövedéki termékek esetében a teljesítés helye értékhatártól függetlenül a vevı illetısége (ahová a termék kerül) szerinti tagállam, ezért a jövedéki termékek ellenértékét is figyelmen kívül kell hagyni az értékhatár számításánál.

A teljesítés helye Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnél 14/B. § (1) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének a termék feladásának vagy a fuvarozásának rendeltetési helyét kell tekinteni. (2) Ha a vevı a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helyének tagállamától különbözı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a vevıt nyilvántartásba vették, amennyiben

nem igazolja, hogy ezen beszerzése tekintetében az (1) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adókötelezettség már teljesítettnek tekintendı. E bekezdés alkalmazásában az adókötelezettség akkor tekinthetı teljesítettnek, ha a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés a) olyan termékértékesítés érdekében történik, amelynél a 40. § (8) bekezdése szerint a beszerzı az adó fizetésére kötelezett személy, és b) a vevı adóalany teljesíti az adózás rendjérıl szóló törvény szerinti összesítı jelentéshez kapcsolódó kötelezettségeket. A Közösségen belüli termékbeszerzés új fogalma miatt szabályozni kell azt is, hogy ilyen beszerzés esetében hol van a teljesítés helye, vagyis melyik tagállamban keletkezik a beszerzés után az adófizetési kötelezettség. Fıszabály szerint a teljesítés helye Közösségen belülrıl történı beszerzés esetén abban a tagállamban van, ahová a terméket elfuvarozzák. A tulajdonjog átszállása és a termék fizikai mozgása nem követi egymást minden esetben, így például az ún. háromszögügylet esetén, amikor is a termék értékesítése három különbözı tagállambeli adóalany között történik, a termék azonban az elsı értékesítıtıl rögtön a lánc végén álló vevıhöz kerül. A 6. áfa irányelv erre az esetre egyszerősítési szabályt alkalmaz, melynek hiányában a lánc közepén álló adóalanynak adóalanyként regisztráltatnia kellene magát a vevıje tagállamában és ott megfizetni az adót egyszer a Közösségen belüli beszerzés után, egyszer pedig egy belföldinek minısülı termékértékesítés után. Ezt elkerülendı teljesítési helyként az elsı értékesítésnek megfelelı Közösségen belüli termékbeszerzés esetén az értékesítési lánc közepén álló vevı illetısége szerinti tagállamot kell tekinteni, ennek azonban feltétele, hogy a lánc végén álló vevı a saját tagállamában az ún. fordított adózásra irányadó szabályok szerint a második értékesítés után az áfát saját nevében megfizesse, illetve, hogy a lánc közepén álló értékesítı fél ezt az ügyletet háromszögügyletként bevallja az összesítı jelentésében.

A teljesítés helye termékimportnál 14/C. § (1) Termékimport esetén - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelybe az importált terméket a Közösség területére behozzák. (2) Amennyiben a termék harmadik ország területérıl a Közösség területére történı közvetlen belépést követıen folyamatosan a) vámszabad területen vagy vámszabad raktárban történı raktározás, b) vámraktározás vagy aktív feldolgozás felfüggesztı eljárás, c) teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatal, d) külsı közösségi árutovábbítási eljárás eljárások valamelyike alatt áll, a termékimport teljesítési helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba helyezik, vagy vámjogi szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni. (3) Amennyiben a 10. § (2) bekezdése szerinti terméket a feladás vagy fuvarozás rendeltetési helye szerinti tagállamnak a területére hozzák be az e törvény értelmében vett Közösség területére, a termékimport ezen tagállamban teljesül. A törvény termékimportnak minısít minden olyan esetet, amikor a terméket harmadik országból a Közösség területére behozzák. Azt, hogy melyik tagállamban kell ezután az adót megfizetni, a teljesítés helye szabályozza. Fı szabály szerint a termékimport utáni adófizetési kötelezettség abban a tagállamban keletkezik, amelyikbe a termék elıször kerül a Közösség területére. Abban az esetben azonban, ha a termék a Közösség területére történı belépéskor vámszabadterületre, vámszabad-raktárba, vámraktárba kerül, vagy aktív feldolgozás felfüggesztı eljárás, teljes vámmentességgel járó ideiglenes behozatal, illetve külsı árutovábbítási eljárások valamelyike alatt, azaz vámjogi ellenırzés alatt áll, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, ahol a terméket vámjogi szabadforgalomba bocsátják. A törvény arra az esetre is rendelkezik a teljesítés helyérıl, ha a terméket a Közösség vámterületének, de az áfa alkalmazásának szempontjából harmadik országnak minısülı területrıl hozzák be. Ebben az esetben a teljesítés helye az a tagállam, ahová a terméket az áfa szempontjából Közösség területének minısülı területre behozzák.

A teljesítés helye szolgáltatásnyújtásnál

15. § (1) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyének - a (2)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye van, ezek hiányában pedig, ahol állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található. PM tájékoztató az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság között az Európai Közösségeknek nyújtott kiváltságokra és mentességekre vonatkozó Jegyzıkönyv Magyar Köztársaság által adózási ügyekben történı alkalmazásáról szóló Megállapodás forgalmi adózási ügyekben történı alkalmazásáról 2005/31. Adózási kérdés CO2-kibocsátási kvóták értékesítésével kapcsolatos áfa-kérdések 2004/97. Adózási kérdés temetkezési szolgáltatás teljesítési helye KGD2004. 103. A külföldön nyilvántartásba vett adóalany Áfa-visszatérítési kérelme komplex szolgáltatásnyújtás esetén [2/1993. (I. 13.) Korm. rendelet, 1992. évi LXXIV. törvény 15. §]. KGD2004. 35. Az áfatörvény alkalmazásában a szolgáltatás teljesítésének helyét a felperes gazdasági tevékenységének székhelye határozza meg (1992. évi LXXIV. törvény 15. §). KGD2002. 8. Megbízási szerzıdés keretében saját nevében rendeli meg a szolgáltatást az adóalany, amely után az általános forgalmi adót meg kell fizetnie (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §). KGD2000. 199. A reklám- és propagandaszolgáltatást saját nevében megrendelı köteles az áfát megfizetni, ha a szolgáltatást nyújtó székhelye külföldön van (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §). KGD2000. 141. Külföldön lévı ingatlanhoz közvetlenül kapcsolódó szolgáltatás esetében a teljesítés helye is külföldön van (1992. évi LXXIV. törvény 15. §). KGD1997. 23. Vállalkozási szerzıdés megállapításának szempontjai áfa kötelezettséggel kapcsolatban [1992. évi LXXIV. törvény 15. §]. 36/1997. Számviteli kérdés Az áfa-törvény 15. paragrafusa alapján kell-e áfát felszámítani a külföldi által végzett szolgáltatás után? Az orosz magánszemély részére átutalt összegbıl kell-e szja-elıleget vonni, ennek mekkora a mértéke? Egy magyar vállalkozás bizományos külkereskedelmi cég közbeiktatásával exportált Oroszoroszág területére. Az export ellenértéke közvetlenül a megbízó számlájára érkezik devizában. A külkereskedelmi cég a megbízási díjat számla ellenében forintban kapja meg. Ugyanakkor a magyar vállalkozás ügynöki munkával orosz céget és magánszemélyt bízott meg, akik a ténylegesen elért bevétel után részesednek. Az ügynöki díjat a magyar vállalkozás devizában utalja az ügynököknek. 1. Az ügynöki szolgáltatás teljesítési helyét - kizárásos alapon - az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 15. § (1) bekezdése határozza meg. A teljesítés helye ebben az esetben a szolgáltatást nyújtó székhelye, illetve állandó telephelye. [Figyelemmel a 15. § (6) bekezdésére is, ha az adóalanynak több ilyen helye van, akkor a szolgáltatással legközvetlenebbül értintett székhely, illetve telephely az irányadó.] Ezért az orosz illetıségő ügynök szolgáltatásnyújtásának teljesítési helye kívül van az áfa-törvénynek az 1. §-ban megfogalmazott területi hatályán, azaz az orosz céget és magánszemélyt Magyarországon fizetendı áfa nem terheli, és a szolgáltatásukat igénybe vevı magyar vállalkozásnak sincs emiatt önbevallással rendezendı adókötelezettsége. (Ebbıl is látszik egyébként az áfa szektorsemlegessége: az orosz cég és magánszemély elbírálása azonos.) A magyar megbízó és a szintén magyar külkereskedelmi bizományos leírt elszámolásával kapcsolatban ugyanakkor az áfa-rendszerbeli export-bizomány adózása helyesen a következı: a) A bizományos a Polgári Törvénykönyv 507. §-a alapján saját nevében köt adásvételi szerzıdést a harmadik személy külföldivel, így az áfa-törvény 6. § (1) bekezdésében megfogalmazott értékesítés közöttük jön létre. Mivel egyúttal ez termékexportot is megvalósít, az áfa-törvény 11. § (1) bekezdése és 29. § a) pontja szerint a bizományos jogosult a külföldinek kibocsátott számlában 0%-os adómértéket feltüntetni, az általa végrehajtott termékértékesítés fizetendı adójának alapja pedig az áfa-törvény 22. § (3) bekezdésének b) pontja szerint a jutalékot is magában foglaló eladási ár. (Tényleges adókötelezettség a 0%-os adókulcs alkalmazása miatt azonban nincs.) b) A bizományos a Ptk. 507. §-a értelmében ugyanakkor megbízója javára jár el. Ezt az áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének b) pontja úgy képezi le, hogy ezt is temékértékesítésként, azaz adóztatható tényállásként kezeli. Termékexportot megvalósító bizományi ügyletben pedig - az áfa-törvény 11. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint 29. § b) pontja alapján - az áfa-törvény 16. § (7) bekezdés a) pontja szerinti idıponttal a megbízó is

0%-os áfa-kulccsal számlázhat a bizományosnak. Az általa fizetendı 0%-os adó alapja az áfa-törvény 23. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bizományi jutalék nélküli összeggel adódik. (Tényleges, pozitív összegő adókötelezettség tehát itt sincs.) Az elıbbiekbıl kitőnik, hogy a vázolt elszámolási mód nem a bizományoskénti közvetítés, hanem az ügynöki közremőködés esetén helyes. A megfelelı áfa-rendszerbeli adózást az dönti el, hogy a külkereskedelmi cég saját nevében, de megbízója javára jár-e el (ekkor valóban bizományos, és a helyes elszámolási mód az áfarendszerben az elıbbiek alapján kell, hogy alakuljon), vagy megbízója nevében és megbízója javára cselekszik (ekkor valójában ügynök, és a kérdésben leírt elszámolási mód és számlázási gyakorlat megfelel az áfa-törvénybeli elıírásnak). 2. Az úgynevezett KGST-államok közötti sokoldalú, a magánszemélyek jövedelme és vagyona kettıs adózásának elkerülésérıl szóló - a 8/1979. (III. 2.) MT rendelettel kihirdetett - egyezményt a 134/1993. (X. 5.) Korm. rendelet 1994. január 1. napjától hatályon kívül helyezte. Az Orosz Föderációval elıkészületben levı újabb egyezmény még nem lépett hatályba. Így jelenleg az Orosz Föderációval nincsen hatályos egyezményünk a magánszemélyek jövedelme kettıs adózásának elkerülésére. Ezért a belsı jogszabályokat kell alkalmazni. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. (szja) törvény jelenleg hatályos szövegének 46. §-a (1) bekezdése szerint a kifizetınek a magánszemélytıl 39% adóelıleget kell levonnia a (2) bekezdésben meghatározott jövedelembıl (adóalapból). Ez alól kivételt jelent a (3) bekezdés szerint, ha a magánszemély igazolja, hogy mezıgazdasági ıstermelı vagy egyéni vállalkozó. Lehetıség van arra is, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a kifizetınek arról, hogy a várható éves jövedelme nem éri el a 700 ezer forintot, akkor a kifizetı a 46. § (5) bekezdését alkalmazza (az adótábla szerint göngyölítve vonja az adóelıleget). Ha tehát az ügynöki díj (jutalék) teherviselıje, az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény 97. §-ának j) pontja szerint kifizetınek minısül és - az ügynök nem minısül az szja-törvény 3. §-ának 17. pontjában meghatározott egyéni vállalkozónak és - a kifizetés nem esik az szja-törvény 47. és 48. §-a alá, akkor a kifizetésre kerülı ügynöki díjból a fentebb vázolt módon adóelıleget kell levonni. [1992. évi LXXIV. törvény. 6. § (1) , 15. § (1) ,(6) , 16. § (7) 1995. évi CXVII. törvény. 46. § (1), (3) ,(5) 1990. évi XCI. törvény. 97. § j)] (2) A meglevı ingatlanhoz, továbbá az annak létesítéséhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatásoknál (ideértve az ingatlanügynöki, -szakértıi, valamint az építkezést elıkészítı és koordináló, a kivitelezést ellenırzı tevékenységet is, így különösen az építész és az építımérnök tevékenységét) a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét az ingatlan fekvése határozza meg. 2006/101. Adózási kérdés eva adóalany Közösség más tagállamában nyilvántartásba vett adóalany részére nyújtott építészeti tervezési szolgáltatásainak áfa szempontjából történı megítélése 2005/4. Adózási kérdés az autópálya-matrica és kompjegy megítélése az áfában (3) A személyszállításnál és teherközlekedésnél a teljesítés helyének azt az útvonalat kell tekinteni, amelyet a szolgáltatásnyújtás teljesítése során ténylegesen megtesznek. 1997/254. Adózási kérdés A külföldi útszakaszra vonatkozó fuvarozás minısítése az áfa visszaigénylésére jogosító bevételi értékhatár számításánál (4) A teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatásnyújtás ténylegesen történik: a) kulturális, mővészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatásoknál, valamint más ezekhez hasonló szolgáltatásoknál - ideértve ezek szervezését is - továbbá az ezek teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál; b) a teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoknál, így különösen: a rakodásnál, raktározásnál, a közlekedési eszközök ırzésénél és más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál; c) a termék - kivéve az ingatlant - szerelésénél, javításánál, karbantartásánál, felújításánál, átalakításánál, megmunkálásánál; d) a termékhez - kivéve az ingatlant - közvetlenül kapcsolódó szakértıi tevékenységeknél. (5) A szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelı gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye

határozza meg, ha a szolgáltatást megrendelı harmadik országbeli illetıségő adóalany, vagy nem adóalany személy, szervezet, illetve a szolgáltatást nyújtó illetısége szerinti államtól eltérı államban nyilvántartásba vett adóalany: 2005/40. Adózási kérdés a labdarúgók átigazolásának adójogi megítélése 2004. május 1. után APEH tájékoztató a megrendelı székhelye, illetve nyilvántartásba vételi helye alapján adózó szolgáltatások Áfa törvény szerinti teljesítési helyérıl, 2005-ben 94/2004. Számviteli kérdés Külföldi cég megbízásából a külföldi cég termékeit reklámozzuk, illetve ehhez kapcsolódóan tolmácsolunk, fordítunk nekik Magyarországon. Külföldi vagy belföldi szolgáltatásnak minısüle tevékenységünk a számviteli elszámolás, illetve az áfatörvény elıírásai szempontjából? A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 74. §-ának (1) bekezdése szerint belföldi értékesítés árbevételeként kell elszámolni a belföldön értékesített vásárolt és saját termeléső készlet, valamint a belföldön teljesített szolgáltatás értékét függetlenül attól, hogy azt forintban, devizában, valutában vagy importbeszerzéssel egyenlítik ki. A belföldi értékesítés árbevételének elszámolása szempontjából belföld a Magyar Köztársaság területe. A fenti törvényhely szerint tehát a külföldi cég termékeinek Magyarországon történı reklámozása, illetve a magyarországi tolmácsolási, fordítási szolgáltatás belföldön teljesített szolgáltatásnak minısül a számviteli szabályozásban, így azt belföldi értékesítés árbevételeként kell elszámolni, a szerzıdés szerint teljesített szolgáltatásról kiállított számla alapján. A számviteli minısítéstıl eltérıen az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 1. §-ában megfogalmazott területi hatály szerint a kérdésben megnevezett szolgáltatás külföldön teljesített szolgáltatásnak minısíthetı, így az áfatörvény területi hatálya miatt áfa hatályán kívüli-nek tekintendı. A kérdés szerint a külföldi cég termékeinek reklámozása, illetıleg tolmácsolási és fordítói tevékenység képezi a magyar cég tevékenységét. A szolgáltatás teljesítési helye fıszabályként az áfatörvény 15. §-ának (1) bekezdése szerint a szolgáltatást nyújtó gazdasági tevékenységének székhelye. Az áfatörvény 15. §-ának (5) bekezdése ugyanakkor kivételt tartalmaz a fıszabály alól a teljesítési hely vonatkozásában akként, hogy c) pontja alapján a reklám- és propagandaszolgáltatások, valamint d) pontja alapján a fordítói és tolmácsolási szolgáltatások nyújtása esetén a szolgáltatást saját nevében megrendelı gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg a teljesítési helyet. Így annak ellenére, hogy e tevékenységeket Magyarország területén végzik, mégsem beszélhetünk az áfatörvény szempontjából belföldön teljesített szolgáltatásról. A teljesítési hely tehát a kérdés szerinti esetben a külföldi ország területére és így az áfatörvény területi hatályán kívülre esik. A belföldi adóalany részérıl természetesen fennáll az áfatörvény 43. §-ában elıírt számlaadási kötelezettség. Az áfatörvény 44. §-ának (3) bekezdése szerint: ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, az egyszerősített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és meghatározott százalékértékeket. Ilyenkor a számlában, egyszerősített számlában Mentes az adó alól kifejezést (2005-tıl ez várhatóan áfatörvény területi hatályán kívüli szövegre módosul) kell feltüntetni, illetve, ha az áfatörvény 40. §-ának (2) és (7)-(9) bekezdései alapján az adó fizetésére a terméket beszerzı, szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell. Tehát: a beadványban megnevezett szolgáltatást saját nevében megrendelı (külföldi) a saját országában köteles a szolgáltatásra vonatkozó adómértéket megfizetni. [2000. évi C. törvény 74. § (1), 1992. évi LXXIV. törvény 15. § (5)] 2004/75. Adózási kérdés a telefonszolgáltatások egyes adózási kérdései 2004. május l-jétıl a) a termék - kivéve az ingatlant, bármely közlekedési eszközt és jármővet - bérbeadásánál; b) szerzıi alkotáshoz, találmányhoz, szabadalomhoz, védjegyhez, ipari mintához és kereskedıi névhez főzıdı jogok, továbbá más, ezekhez hasonló jogok átengedésénél; c) reklám- és propagandaszolgáltatásoknál; d) tanácsadási, ügyvédi, számviteli, adóügyi, számítástechnikai, fordítói és tolmácsolási szolgáltatásoknál, illetve mérnöki szolgáltatásoknál - kivéve a (2) és (4) bekezdésekben meghatározott mérnöki szolgáltatásokat - továbbá más, ezekhez hasonló szolgáltatásoknál; e) adatok és információk feldolgozásánál és közlésénél;

f) banki, biztosítási, viszontbiztosítási és egyéb pénzügyi szolgáltatásoknál, kivéve a széfügyletet; g) személyzet átadásánál, munkaerı kölcsönzésénél; h) telekommunikációs szolgáltatásnál; i) rádiós és televíziós mősorszolgáltatásnál; j) elektronikusan teljesített szolgáltatásnál; k) a földgáz és villamosenergia-elosztási rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, valamint ezekben a rendszerekben történı földgáz szállításánál, illetve villamos energia átvitelénél, illetve más, ehhez közvetlenül kapcsolódó szolgáltatások nyújtásánál; l) az a)-k) pontokban felsorolt szolgáltatásnyújtások teljesítésében való közremőködésnél (közvetítésnél), ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítı jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt; m) valamely üzleti tevékenységtıl, vagy az a)-l) pontokban felsorolt szolgáltatások, jogok gyakorlásától való tartózkodásnál. (6) Az (5) bekezdés j) pontja szerinti elektronikusan teljesített szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelı olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye vagy állandó telephelye belföldön található, a teljesítés helye belföld. (7) Az (5) bekezdés h) és i) pontjaitól eltérıen telekommunikációs, valamint rádiós és televíziós szolgáltatások esetén, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, vagy a szolgáltatásnyújtással legközvetlenebbül érintett állandó telephelye, illetve ezek hiányában állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye harmadik ország területén van, és a szolgáltatást megrendelı olyan nem adóalany személy, szervezet, akinek (amelynek) állandó lakóhelye, vagy szokásos tartózkodási helye, illetve székhelye, vagy állandó telephelye belföldön található, valamint a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a teljesítés helye belföld. (8) A kizárólag termék fuvarozására szolgáló közlekedési eszköz és jármő (ideértve a vasúti kocsit is) bérbeadása esetén, a teljesítés helyének: a) belföldet kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) bekezdés értelmében harmadik ország területére esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, b) harmadik országot kell tekinteni abban az esetben, ha az az (1) bekezdés értelmében belföldre esne, azonban a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik országban történik, feltéve, hogy ez nem vezet kettıs adóztatáshoz vagy az adózás elkerüléséhez. (9) Ha a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást nyújtó vagy a szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany székhelye, illetve állandó telephelye határozza meg, de az adóalanynak több ilyen helye van, a teljesítés helyének azt a székhelyet, állandó telephelyet kell tekinteni, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett. (10) Elektronikusan teljesített szolgáltatásnak minısül többek között: a) webhely értékesítés, honlap tárolás, üzemeltetés, programok és felszerelés távfelügyelete és karbantartása, szoftver értékesítése és annak frissítése, b) képek, szövegek és információ értékesítése, adatbázisok elérhetıvé tétele, c) zene, filmek és játékok (beleértve a szerencsejátékokat is), politikai, kulturális, mővészeti, sport, tudományos és szórakoztató jellegő adatok és események közvetítése, illetve elérésük biztosítása, d) távtanítás biztosítása, amennyiben a fenti szolgáltatások globális információs hálózaton keresztül történnek. Önmagában nem minısül elektronikusan teljesített szolgáltatásnak, ha elektronikus formában kizárólag a termék, szolgáltatás megrendelése történik. A szolgáltatásnyújtások teljesítési helyét teljes mértékben harmonizálni kellett a 6. áfa irányelvvel. Fıszabály szerint a szolgáltatás teljesítési helyét a szolgáltatásnyújtó székhelye, telephelye, ennek hiányában lakóhelye határozza meg. A fıszabálytól eltérı esetekben a teljesítési hely megítélése alapvetıen harmonizált volt, azonban a törvény egyes szolgáltatástípusoknál a meghatározást pontosította, illetve ahol szükségessé vált, a Közösségen belüli és Közösségen kívüli illetıségő vevık közötti különbségtételt alkalmazza. A direktívával összhangban változik a közlekedési eszközök bérbeadásának teljesítési helye, valamint kibıvül a megrendelı helye szerinti teljesítési hely alapján adózó szolgáltatások köre a rádiós és televíziós mősorszolgáltatással, valamint az elektronikusan teljesített szolgáltatásokkal. A hatályos szabályozáshoz képest eltérést jelent az is, hogy a megrendelı szerinti teljesítési hely alkalmazása a felsorolt szolgáltatások esetében csak akkor alkalmazható, ha a megrendelı harmadik országbeli illetıségő adóalany vagy nem adóalany személy, szervezet, vagy egy olyan adóalany, akit (amelyet) a szolgáltatást nyújtó adóalany illetısége szerinti tagállamtól eltérı tagállam vett nyilvántartásba.

Az elektronikusan teljesített szolgáltatások esetében azonban, ha a szolgáltatás nyújtója harmadik országbeli illetıségő és az igénybevevı belföldi illetıségő nem adóalany személy, szervezet, a teljesítés helyének a fenti szabálytól eltérıen belföld minısül. Az uniós szabályozás célja annak elkerülése, hogy a harmadik országbeli Internetes szolgáltatók az áfa szempontjából jobb helyzetbe kerüljenek, mint a Közösségen belüli szolgáltatók, hiszen nem minden országban van az Unióban alkalmazott hozzáadottértékadóhoz hasonló adó. Ezen túlmenıen a 6-os direktívával összhangban a törvényben megjelenik, hogy amennyiben a telekommunikációs vagy rádiós és televíziós mősorszolgáltatást harmadik országbeli illetıségő szolgáltatja, a szolgáltatás igénybevevıje pedig belföldi illetıségő nem adóalany személy, szervezet, és a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, a szolgáltatás teljesítési helye eltérıen a fentebb leírt alapszabálytól belföld. A törvény rendelkezik továbbá arról is, hogy amennyiben a többi, a megrendelı székhelye, telephelye szerinti teljesítési hellyel adózó szolgáltatás esetében a szolgáltatás tényleges használata, élvezete belföldön történik, de a teljesítés helye a vonatkozó szabályok szerint harmadik ország területére esne, akkor ez esetben a teljesítés helyének belföldet kell tekinteni. Továbbá, ha a szolgáltatás tényleges használata, élvezete harmadik ország területén történik, de a teljesítési hely a vonatkozó szabályok szerint belföldre esne, akkor a teljesítési helynek harmadik országot kell tekinteni, de csak abban az esetben, ha ez nem vezet kettıs adóztatáshoz, vagy az adózás elkerüléséhez. (11) A 14. § (7) bekezdése alá nem tartozó esetben, a földgázelosztó-hálózaton keresztül történı gázszolgáltatás, valamint villamosenergia-szolgáltatás esetén a teljesítés helyének azt a helyet kell tekinteni, ahol a szolgáltatást igénybe vevı ezt ténylegesen felhasználja, vagy elfogyasztja. Amennyiben az igénybe vett gáz, illetve villamos energia egészét vagy részét az igénybe vevı ténylegesen nem használja fel, úgy kell tekinteni, hogy a fel nem használt szolgáltatást az igénybe vevı gazdasági tevékenységének székhelyén, illetve állandó telephelyén, ezek hiányában pedig állandó lakóhelyén vagy szokásos tartózkodási helyén használta fel, fogyasztotta el. A gáz és a villamos energia értékesítés teljesítési helyérıl szóló 2003/92/EK tanácsi irányelv értelmében a törvény tartalmazza, hogy a földgáz és villamos energia rendszerekhez való hozzáférés biztosításánál, az ezekben a rendszerekben történı földgázszállítás, villamos energia átvitel, és más ehhez kapcsolódó szolgáltatások esetén hol van a teljesítés helye. A teljesítés helye ez esetben ezen szolgáltatásokat megrendelı adóalany székhelye, telephelye határozza meg, illetve ha a megrendelı közösségen kívüli illetıségő nem adóalany, akkor annak állandó lakóhelye, szokásos tartózkodási helye. Ezen túlmenıen a direktíva, így a törvény is kitér arra az esetre, amikor a földgáz, villamos energia szolgáltatása fogyasztó részére történik. Ebben az esetben a teljesítés helye a ezen szolgáltatások tényleges felhasználásának, elfogyasztásának helye. A tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a 77/388/EGK tanácsi irányelv 9. cikkének 3. bekezdése határozza meg, ugyanakkor tagállami hatáskörbe utalja, az egyes országok élnek-e vele. Hazánk 2004. május 1-jén élt ezzel a lehetıséggel, és egyes szolgáltatások teljesítési helyét a szolgáltatás tényleges használata, élvezete helyének segítségével határozta meg. A jogszabály gyakorlati alkalmazásából adódó változások azonban kizárólag - az akkori módosításban elsısorban érintett - telekommunikációs szektorban zajlottak le zökkenımentesen, mivel a telekommunikációs vállalatok széles körben elterjedt nemzetközi együttmőködésük (pl. roaming, vagy barangoló-szerzıdések) keretében szoros kapcsolatot ápolnak nemcsak a Közösségen belül, hanem harmadik államokkal is. Több esetben ugyanakkor (különösen a K+F szolgáltatások esetében) ez az elv fékezte a külföldiek itteni megrendeléseit. A módosítás ezért a tényleges használat, élvezet elve szabály alkalmazási körét a távközlési szolgáltatásokra szőkíti le, illetve ezen túl csak a fuvarozási eszközök bérbeadása kapcsán rendeli alkalmazni. A módosítás 2004. május 1-jére visszamenıleg alkalmazható.

Egyes, Közösségen belüli szolgáltatásnyújtások teljesítési helye 15/A. § (1) Közösségen belüli teherközlekedésnek minısül az a teherközlekedés, amely indulási és érkezési helye két különbözı tagállamban van. (2) A Közösségen belüli teherközlekedéssel egy tekintet alá esik az a teherközlekedés, amelynek indulási és érkezési helye egyaránt belföldre esik, ha ez a teherközlekedés közvetlenül kapcsolódik egy, az (1) bekezdésben meghatározott teherközlekedéshez. (3) Közösségen belüli teherközlekedés esetén a teljesítés helyének - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a teherközlekedés indulási helyét kell tekinteni.

(4) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedést saját nevében megrendelı a (3) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teherközlekedés teljesítési helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelıt adóalanyként nyilvántartásba vették. (5) Amennyiben a Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatást saját nevében megrendelı a 15. § (4) bekezdésének b) pontjában meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a megrendelıt adóalanyként nyilvántartásba vették. (6) A Közösségen belüli teherközlekedés közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének a teherközlekedés indulási helye minısül. (7) Amennyiben a (6) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevı adóalany a teherközlekedés indulási helye szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevıt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minısül. (8) A Közösségen belüli teherközlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatás közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének az a hely minısül, ahol a közvetített szolgáltatást ténylegesen nyújtják. (9) Amennyiben a (8) bekezdésben meghatározott szolgáltatást igénybe vevı adóalany a (8) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének ezen szolgáltatást igénybevevıt adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam minısül. (10) A 15. § (1) bekezdésétıl eltérıen a 15. § (5) bekezdésében meghatározott, valamint a Közösségen belüli teherközlekedés és az ehhez járulékosan kapcsolódó szolgáltatásoktól eltérı szolgáltatásnyújtások és termékértékesítések közvetítése esetén, ha az más nevében és javára történik, a teljesítés helyének - a (11) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azt a helyet kell tekinteni, ahol a közvetített termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást teljesítettnek kell tekinteni. (11) Amennyiben a (10) bekezdés szerinti közvetítıi szolgáltatást igénybe vevı adóalany a (10) bekezdésben meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, ahol az adóalanyt nyilvántartásba vették. (12) Amennyiben a 15. § (4) bekezdés c) és d) pontjában meghatározott szolgáltatásokat megrendelı a szolgáltatásnyújtás tényleges teljesítésének helye szerinti tagállamtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azon tagállam területét kell tekinteni, amelyben a szolgáltatást megrendelıt adóalanyként nyilvántartásba vették. (13) A (12) bekezdés nem alkalmazható abban az esetben, ha a terméket nem fuvarozták el abból a tagállamból, amelyben a szolgáltatást ténylegesen nyújtották. (14) Amennyiben a teljesítés helyét az e §-ban meghatározott szolgáltatásokat saját nevében igénybe vevı személyt, szervezetet adóalanyként nyilvántartásba vett tagállam területe határozza meg, és a szolgáltatást megrendelı személy, szervezet egyszerre több tagállamban is nyilvántartásba vett adóalany, a teljesítés helyének azt a tagállamot kell tekinteni, amelyik tagállam adóhatósága által kiadott adószám alatt az e § szerinti szolgáltatást igénybe vette. Az adóalany köteles azon tagállam által kiadott adószám alatt igénybe venni az e § szerinti szolgáltatást, amelyikben azt az adóalanyiságát eredményezı tevékenységet folytatja, amelynek érdekében az e § szerinti szolgáltatást igénybe vette. 36/1997. Számviteli kérdés Az áfa-törvény 15. paragrafusa alapján kell-e áfát felszámítani a külföldi által végzett szolgáltatás után? Az orosz magánszemély részére átutalt összegbıl kell-e szja-elıleget vonni, ennek mekkora a mértéke? Egy magyar vállalkozás bizományos külkereskedelmi cég közbeiktatásával exportált Oroszoroszág területére. Az export ellenértéke közvetlenül a megbízó számlájára érkezik devizában. A külkereskedelmi cég a megbízási díjat számla ellenében forintban kapja meg. Ugyanakkor a magyar vállalkozás ügynöki munkával orosz céget és magánszemélyt bízott meg, akik a ténylegesen elért bevétel után részesednek. Az ügynöki díjat a magyar vállalkozás devizában utalja az ügynököknek. 1. Az ügynöki szolgáltatás teljesítési helyét - kizárásos alapon - az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 15. § (1) bekezdése határozza meg. A teljesítés helye ebben az esetben a szolgáltatást nyújtó székhelye, illetve állandó telephelye. [Figyelemmel a 15. § (6) bekezdésére is, ha az adóalanynak több ilyen helye van, akkor a szolgáltatással legközvetlenebbül értintett székhely, illetve telephely az irányadó.] Ezért az orosz illetıségő ügynök szolgáltatásnyújtásának teljesítési helye kívül van az áfa-törvénynek az 1. §-ban megfogalmazott területi hatályán, azaz az orosz céget és magánszemélyt Magyarországon fizetendı áfa nem terheli, és a szolgáltatásukat igénybe vevı magyar vállalkozásnak sincs

emiatt önbevallással rendezendı adókötelezettsége. (Ebbıl is látszik egyébként az áfa szektorsemlegessége: az orosz cég és magánszemély elbírálása azonos.) A magyar megbízó és a szintén magyar külkereskedelmi bizományos leírt elszámolásával kapcsolatban ugyanakkor az áfa-rendszerbeli export-bizomány adózása helyesen a következı: a) A bizományos a Polgári Törvénykönyv 507. §-a alapján saját nevében köt adásvételi szerzıdést a harmadik személy külföldivel, így az áfa-törvény 6. § (1) bekezdésében megfogalmazott értékesítés közöttük jön létre. Mivel egyúttal ez termékexportot is megvalósít, az áfa-törvény 11. § (1) bekezdése és 29. § a) pontja szerint a bizományos jogosult a külföldinek kibocsátott számlában 0%-os adómértéket feltüntetni, az általa végrehajtott termékértékesítés fizetendı adójának alapja pedig az áfa-törvény 22. § (3) bekezdésének b) pontja szerint a jutalékot is magában foglaló eladási ár. (Tényleges adókötelezettség a 0%-os adókulcs alkalmazása miatt azonban nincs.) b) A bizományos a Ptk. 507. §-a értelmében ugyanakkor megbízója javára jár el. Ezt az áfa-törvény 6. § (2) bekezdésének b) pontja úgy képezi le, hogy ezt is temékértékesítésként, azaz adóztatható tényállásként kezeli. Termékexportot megvalósító bizományi ügyletben pedig - az áfa-törvény 11. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint 29. § b) pontja alapján - az áfa-törvény 16. § (7) bekezdés a) pontja szerinti idıponttal a megbízó is 0%-os áfa-kulccsal számlázhat a bizományosnak. Az általa fizetendı 0%-os adó alapja az áfa-törvény 23. § (1) bekezdésének a) pontja alapján a bizományi jutalék nélküli összeggel adódik. (Tényleges, pozitív összegő adókötelezettség tehát itt sincs.) Az elıbbiekbıl kitőnik, hogy a vázolt elszámolási mód nem a bizományoskénti közvetítés, hanem az ügynöki közremőködés esetén helyes. A megfelelı áfa-rendszerbeli adózást az dönti el, hogy a külkereskedelmi cég saját nevében, de megbízója javára jár-e el (ekkor valóban bizományos, és a helyes elszámolási mód az áfarendszerben az elıbbiek alapján kell, hogy alakuljon), vagy megbízója nevében és megbízója javára cselekszik (ekkor valójában ügynök, és a kérdésben leírt elszámolási mód és számlázási gyakorlat megfelel az áfa-törvénybeli elıírásnak). 2. Az úgynevezett KGST-államok közötti sokoldalú, a magánszemélyek jövedelme és vagyona kettıs adózásának elkerülésérıl szóló - a 8/1979. (III. 2.) MT rendelettel kihirdetett - egyezményt a 134/1993. (X. 5.) Korm. rendelet 1994. január 1. napjától hatályon kívül helyezte. Az Orosz Föderációval elıkészületben levı újabb egyezmény még nem lépett hatályba. Így jelenleg az Orosz Föderációval nincsen hatályos egyezményünk a magánszemélyek jövedelme kettıs adózásának elkerülésére. Ezért a belsı jogszabályokat kell alkalmazni. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1995. évi CXVII. (szja) törvény jelenleg hatályos szövegének 46. §-a (1) bekezdése szerint a kifizetınek a magánszemélytıl 39% adóelıleget kell levonnia a (2) bekezdésben meghatározott jövedelembıl (adóalapból). Ez alól kivételt jelent a (3) bekezdés szerint, ha a magánszemély igazolja, hogy mezıgazdasági ıstermelı vagy egyéni vállalkozó. Lehetıség van arra is, ha a magánszemély írásban nyilatkozik a kifizetınek arról, hogy a várható éves jövedelme nem éri el a 700 ezer forintot, akkor a kifizetı a 46. § (5) bekezdését alkalmazza (az adótábla szerint göngyölítve vonja az adóelıleget). Ha tehát az ügynöki díj (jutalék) teherviselıje, az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény 97. §-ának j) pontja szerint kifizetınek minısül és - az ügynök nem minısül az szja-törvény 3. §-ának 17. pontjában meghatározott egyéni vállalkozónak és - a kifizetés nem esik az szja-törvény 47. és 48. §-a alá, akkor a kifizetésre kerülı ügynöki díjból a fentebb vázolt módon adóelıleget kell levonni. [1992. évi LXXIV. törvény. 6. § (1) , 15. § (1) ,(6) , 16. § (7) 1995. évi CXVII. törvény. 46. § (1), (3) ,(5) 1990. évi XCI. törvény. 97. § j)]

IV. FEJEZET AZ ADÓFIZETÉSI KÖTELEZETTSÉG KELETKEZÉSE Az adófizetési kötelezettség keletkezése termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál

16. § (1) Az adófizetési kötelezettség termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - a 17. és 18. §-ban meghatározott eltérésekkel - a teljesítés, illetve a részteljesítés (a továbbiakban együtt: teljesítés) idıpontjában keletkezik. 2003/150. Adózási kérdés a megváltozott adómérték alá esı értékesítéssel összefüggésben az adómértékváltozást megelızıen fizetett pénzösszeg adójogi megítélése 103/2002. Számviteli kérdés A megrendelı a korábban kibocsátott számlákat csak részben egyenlítette ki, majd kijelentette, hogy az ezután kiállítandó számlákat nem fogadja, nem ismeri el. A kivitelezı választottbírósághoz fordult. A választottbíróság kötelezte a megrendelıt az elvégzett munkák ellenértékének a megfizetésére, a megrendelı ennek ellenére nem fizet. A kivitelezı mikor és milyen teljesítési nappal állítsa ki a számlát? A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ában foglaltak alapján: árbevételt csak a szerzıdés szerinti teljesítés idıszakában, a szerzıdésben meghatározott feltételek szerinti teljesítés alapján, a vevı által elismert, elfogadott számlában rögzített - általános forgalmi adót nem tartalmazó - összegben szabad elszámolni. Ebbıl viszont következik, ha a szerzıdés szerinti teljesítést a megrendelı nem ismeri el (nem fogadja el, mert vitatja annak jogosságát), és ezt már elıre ki is jelenti, akkor a számlát nem szabad kibocsátani. (Ezt egyébként a számviteli törvény követelés tartalmára vonatkozó elıírása is alátámasztja: a vállalkozó által már teljesített, a másik fél által elfogadott, elismert termékértékesítéshez, szolgáltatás teljesítéséhez kapcsolódó követelés mutatható ki a mérlegben.) A peresített követelést a számviteli törvény 29. §-ának (8) bekezdése szerint csak akkor lehet kimutatni, ha annak pénzügyi rendezése az üzleti év mérlegfordulónapja és a mérlegkészítés idıpontja között megtörtént. Így a bíróság által elismert teljesítésrıl - számviteli szempontból - a számlát csak akkor kell (lehet) kiállítani, ha az ellenértéket a megrendelı kifizette, és olyan bruttó összegben, amilyen összegben azt a megrendelı pénzügyileg rendezte. A peresített követelésnek megfelelı összeget a számla alapján - a követelés jellegének megfelelıen - árbevételként, egyéb bevételként, fizetendı általános forgalmi adóként a számla - elıbbiek szerinti - kiállításának idıpontjával kell elszámolni. [Ha a pénzügyi rendezés, és ezzel egyidejőleg számla kiállítása a mérlegfordulónap és a mérlegkészítés idıpontja között van, akkor a számviteli elszámolásokban a még le nem zárt üzleti évet érintıen kell azt elszámolni. Ez következik a számviteli törvény 29. §-a (8) bekezdésének hivatkozott elıírásából.] Az általános forgalmi adóval kapcsolatos értelmezés azonban a leírtaktól eltér. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (áfatörvény) 16. §-ában foglalt fıszabály szerint adófizetési kötelezettség a szerzıdés szerinti teljesítés idıpontjában keletkezik. Az áfatörvény a teljesítési idıpont meghatározásánál a Ptk. idevonatkozó szabályaira támaszkodik. A Ptk. 405. §-a értelmében építési szerzıdésnél a teljesítés elismerése átadás-átvételi eljárás keretében, annak átadás-átvételi jegyzıkönyvben való rögzítésével történik. A beadványban írtak szerinti esetben az építési munkák befejeztével a megrendelı átadás-átvételi eljárással nem ismerte el a teljesítést, vagyis a Ptk., és következésképpen az áfatörvény vonatkozásában sem tekinthetı ekkor teljesítettnek az ügylet. A szóban forgó ügyletnél a teljesítés tényét a választottbíróság mondta ki, amikor jogerıs ítéletében a kivitelezınek a vevıvel szembeni követelését elismerte, s a vevıt a tıketartozás, valamint annak kamatai megfizetésére kötelezte. A teljesítés idıpontja a választottbíróság jogerıs ítélete kézhezvételének idıpontja, vagyis a kivitelezınek az áfatörvény szabályozása alapján ezzel a teljesítési nappal keletkezik számlaadási és adófizetési kötelezettsége. A választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 54. §-a szerint a választottbíróság ítélete ellen fellebbezésnek nincs helye. A fél kérheti a bíróságtól a választottbíróság ítéletének felfüggesztését, illetve a jogszabály 55. §-ában felsorolt okokra hivatkozva a határozat érvénytelenítését. A felfüggesztés, valamint az érvénytelenítés a számlázási és az adófizetési kötelezettség tekintetében halasztó hatályú. [2000. évi C. törvény 29. § (8), Áfa tv. 16. §] 101/2002. Számviteli kérdés Lakóingatlan (földterület + felépítmény) értékesítésérıl szóló szerzıdésben a felek részteljesítésben állapodtak meg. Hogyan kell a részteljesítést számlázni? Miként kell akkor eljárni, ha részteljesítés helyett a felek részfizetésben állapodnak meg? A fizetett összeget számlázni kell? A számlázott összeget milyen áfafizetési kötelezettség terheli? Mit kell teljesítési idıpontnak tekinteni?

a) Amennyiben lakóingatlan értékesítésérıl szóló szerzıdésben a felek részteljesítésben állapodnak meg, a teljesítési idıpont az egyes részteljesítések szerzıdés szerinti idıpontja lesz. Ha a felek tehát a szerzıdésben részteljesítésben állapodnak meg, ennek (és ezen túlmenıen az egyes részteljesítések mőszaki tartalmának) a szerzıdésbıl mindig ki kell derülnie. Fontos, hogy az egyes részteljesítések jól elhatárolhatóak, mőszakilag elkülöníthetıek legyenek. A részteljesítésekrıl minden esetben külön-külön számlát kell kiállítani. A földterület értékesítésétıl akkor lehet - mint önálló tárgyi adómentes ügyletrıl - külön számlát kiállítani, ha annak értékesítése idıben elkülönül a felépítmény értékesítésérıl (például elıbb kérik az ingatlannyilvántartásba a tulajdonosváltásnak a bejegyzését). Beépített földterület esetén azonban a számlában kell megbontani a szerzıdésben feltüntetett vételárat földterület, illetve felépítmény vételárára. b) Ha a felek nem részteljesítésben állapodnak meg, akkor az ellenértékbe beszámítható pénzösszegeket elılegként kell kezelni, vagyis a teljesítés idıpontja az Áfa tv. 17. §-ának (1) bekezdése alapján a pénzösszeg átvételének a napja. Az Áfa tv. 17. §-ának (2) bekezdése alapján az átvett pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adó összegét is. Elılegfizetésrıl számlát helyettesítı okmányt kell kiállítani. Ha a földterületet az a) pontban leírtak alapján külön számlázzák, és a szerzıdésbıl kitőnik, hogy az elıleg a felépítményhez kapcsolódik, az elıleg összegét nem kell megbontani tárgyi adómentes és adóköteles részre. Ha a földterületet és felépítményét együtt értékesítik, és nem határozzák meg, hogy melyikhez kapcsolódik az elıleg, akkor az elıleget is meg kell bontani a tárgyi adómentes földterület és adóköteles felépítménye értékére. A kivitelezınek már az elıleg jóváírásakor, átvételekor adófizetési kötelezettsége keletkezik. A fizetendı adót az határozza meg, hogy milyen adómérték alá esik maga az értékesítés. Például ha a lakóingatlan elsı értékesítésérıl beszélünk, akkor - a földterület kivételével - az elıleget terhelı adó mértéke is 25 százalék lesz. Ha az áfatörvény másként nem rendelkezik, a teljesítés idıpontjáról - az Áfa tv. 16. §-ának (2) bekezdése alapján - a felek szerzıdésben megállapodhatnak, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelıen. [2000. évi C. törvény 72. § (1), Áfa tv. 16-17. §] 2001/28. Adózási kérdés a jóteljesítési garancia megítélése az 1996/16. Adózási kérdés kiegészítése 1995/139. Adózási kérdés A pénzforgalmi szemlélető adóalanyok áfa-fizetési kötelezettségének átmeneti és új szabályai 1994/377. Adózási kérdés Bérleti jog átengedésének áfa-teljesítési idıpontja 1993/281. Adózási kérdés Az elkésett számláról szóló iránymutatás kiegészítése 1993/127. Adózási kérdés Elkésett számla és az önellenırzés (2) Ha e törvény rendelkezéseibıl más nem következik, a teljesítés idıpontjának megállapítására a Polgári Törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) (4) Ha az adó alapjának meghatározása szempontjából jogszabály minısítést ír elı, a teljesítés idıpontja a minısítésrıl szóló okirat átvételének napja. (5) A 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a teljesítés idıpontja az a nap, melytıl kezdve a bérlı vagy a vevı tulajdonosként való rendelkezésre jogosultságot szerez, illetve - ha az korábban történik - a terméket birtokba veszi. 2005/62. Adózási kérdés a részletvétellel történı értékesítés kapcsán keletkezı adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja 1997/174. Adózási kérdés Bérleti szerzıdés részletvételre, vagy lízingre való módosításához kapcsolódó áfakötelezettség átmeneti és új szabályai EBH2003. 905. Az export bizományosi szerzıdés alapján megvalósuló belföldi termékértékesítés esetén általános forgalmi adó fizetési kötelezettség áll fenn (1992. évi LXXIV. tv. 16. §). EBH2001. 500. Használt gépjármővek felújítás után többletbevételt eredményezı továbbértékesítése üzletszerő gazdálkodó tevékenységként adóköteles (1995. évi CXVII. tv. 58. §, 1992. évi LXXIV. tv. 3-5., 16. §).

BH1999. 418. Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §, KSH Szolgáltatások jegyzéke]. KGD1997. 215. Elılegfizetés esetén csak a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik áfa-fizetési kötelezettség [1992. évi LXXIV. törvény 8. § (1)-(2) bek., 16. § (1) bek.]. KGD1995. 245. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség - a teljesítésrıl adott - számlában megjelölt napon keletkezik, folyamatos szolgáltatás esetében a teljesítés idıpontja a részkifizetés esedékessége [1992. évi LXXIV. törvény 16. § (5) bek.]. (6) Az (5) bekezdésben nem említett folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés idıpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. 2006/102. Adózási kérdés az általános forgalmi adókulcs változás hatása a hulladékszállítási szolgáltatás körében APEH tájékoztató a 15%-os áfakulcs 2006. szeptember 1-jével 20%-ra történı emelésével kapcsolatos hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról 2003/113. Adózási kérdés hulladékszállítás áfája 12/2003. Számviteli kérdés Az áfatörvény 2003. január 1-jétıl hatályos elıírása szerint részleges levonási tilalom terheli a távbeszélı-szolgáltatás elızetesen felszámított adóját. Mivel a távbeszélı-szolgáltatás folyamatos szolgáltatás, hogyan kell a le nem vonható áfát elszámolni? Az általános forgalmi adóról szóló, módosított 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 33. §ának (4) bekezdése szerint a helyi és a távolsági távbeszélı-szolgáltatás, mobiltelefon-szolgáltatás, továbbá az internetprotokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (a továbbiakban: távbeszélı-szolgáltatás) igénybevétele esetén az elızetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése szerint számlázza tovább. Az áfatörvény rendelkezése 2003. január 1-jével lépett hatályba, és a 2003. január 1-je utáni - áfatörvény szerinti - teljesítésekre vonatkozik. A számviteli alapelvekbıl következik, hogy a költségeket arra az idıszakra kell elszámolni, amikor azok gazdaságilag felmerültek. Ha a számlázott távbeszélı-szolgáltatás ellenértéke például 2003. január 15-étıl a február 15-ig terjedı idıszak alatt igénybe vett (felmerült) szolgáltatás díját tartalmazza, akkor azt az adott idıszakra kell könyvelni, mint igénybe vett szolgáltatások költségét (T 529 - K 4543) a szolgáltató számlája alapján. A szolgáltató számlája alapján kell könyvelni az elızetesen felszámított áfát is, függetlenül attól, hogy azt mikor kell az áfabevallásba beállítani: a le nem vonható hányadot (30 százalékot), mint az igénybe vett szolgáltatások költségét (T 529 - K 4543), a levonható hányadot, mint az adóhatósággal szembeni - de késıbb érvényesíthetı [áfatörvény 16. §-ának (6) bekezdése] - követelést (T 368 - K 4543), amelyet az áfabevallásba történı beállításkor kell a 466. számlára tételesen átvezetni (T 466 - K 368). A távbeszélı-szolgáltatás már könyvelt díjának továbbszámlázásakor csak abban az esetben csökkenthetı az igénybe vett szolgáltatások költségeként elszámolt összeg a ténylegesen áthárított összeg, ha a továbbszámlázás a számviteli elıírások szerint közvetített szolgáltatásnak minısül (T 4543 - K 529 és T 271 - K 4543, továbbá T 815 - K 271). [1992. évi LXXIV. törvény 16. § (6), 33. § (4); 2000. évi C. törvény 15. § (7)] 2001/61. Adózási kérdés folyamatosan teljesített közvetített szolgáltatások teljesítési idıpontja 22/2001. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a folyamatosan teljesített szolgáltatásnyújtás keretében igénybe vett szolgáltatások értékét és a hozzá kapcsolódó általános forgalmi adót, ha a költség (ráfordítás) felmerülése, a teljesítés idıszaka, illetve a pénzügyi teljesítés esedékessége eltérı üzleti évre esik? A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 15. §-ának (7) bekezdése szerint az adott idıszak eredményének meghatározásakor a tevékenységek adott idıszaki teljesítéseinek elismert bevételeit és a bevételeknek megfelelı költségeit (ráfordításait) kell számításba venni, függetlenül a pénzügyi teljesítéstıl. A bevételeknek és a költségeknek (ráfordításoknak) ahhoz az idıszakhoz kell kapcsolódniuk, amikor azok gazdaságilag felmerültek (az összemérés elve).

Ezen számviteli alapelv segítségével a kérdés - számviteli elszámolási oldalról folyamatos szolgáltatásnyújtás esetén is - egyértelmően megválaszolható. Amennyiben az üzleti év mérlegének fordulónapja elıtt kifizettek, leszámláztak olyan tételeket, amelyek költségként, ráfordításként részben vagy egészen csak a mérleg fordulónapját követı idıszakra számolhatók el (például fizetett bérleti díjak), akkor azok összegét részben vagy egészen aktív idıbeli elhatárolásként kell kimutatni. Ha olyan költséget, ráfordítást kíván a vállalkozás elszámolni, amely részben a mérleg fordulónapja elıtti idıszakot terheli, viszont a mérleg fordulónapja utáni idıszakban merül fel - mivel a Ptk. szabályai szerint a teljesítés akkor esedékes -, és ezért a mérlegfordulónap utáni idıszakban számlázzák le, akkor annak tárgyévre jutó hányadát a passzív idıbeli elhatárolásokkal szemben kell elszámolnia. Amennyiben a folyamatos szolgáltatásnyújtás vonatkozásában a teljesítés a Ptk. szabályai szerint az adott év mérlegfordulónapjáig megtörtént, de a számlázás csak a mérlegfordulónap után valósul meg, akkor ezen szolgáltatás összegét az igénybe vevınél - a mérlegkészítés idıpontjáig megkapott számla alapján - az adott év beszámolójának mérlegében szállítói kötelezettségként kell kimutatni. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 16. §-ának (6) bekezdése szerint a folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál a teljesítés idıpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja, amely a tekintetben meghatározó, hogy melyik bevallási idıszakban kell szerepeltetni a számlában feltüntetett általános forgalmi adót. Ettıl a Ptk.-ban rögzített szerzıdés szerinti teljesítési idıpont eltér(het). A két törvényi elıírás együttes alkalmazásánál elıfordul(hat), hogy az adott szolgáltatás számviteli (költségkénti, ráfordításkénti) elszámolása - amelyre a Ptk. szerinti teljesítés szabályait kell alkalmazni - és a szolgáltatás utáni levonható általános forgalmi adó bevallása - amelyre az áfatörvény szerinti teljesítési idıpont szabályait kell alkalmazni - eltérı idıszakra esik. A folyamatos szolgáltatást igénybevevınél így elıfordul(hat) - mivel a kapott számlát szállítói kötelezettségként (az abban szereplı általános forgalmi adó összegét is beleértve) könyvelni kell -, hogy az általános forgalmi adó bevallásának idıpontjáig a számlában szereplı általános forgalmi adó átmenetileg egyéb követelésként jelenik meg. Folyamatos szolgáltatásnyújtás esetén, amennyiben már a számlán szereplı szolgáltatási idıszak kezdınapja elıtt az érintett tételre vonatkozóan a pénzügyi teljesítés megtörtént, akkor azt adott elılegként kell elszámolni a szolgáltatást igénybe vevınél, és kapott elılegként a szolgáltatást nyújtónál. [2000. évi C. törvény 15. § (7), 1992. évi LXXIV. törvény 16. § (6)] (7) A 6. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél a teljesítés idıpontja: a) eladási megbízásnál az a nap, melyen a bizományos saját nevében teljesíti a termékértékesítést; b) vételi megbízásnál az a nap, melyen a bizományos megszerzi azt a jogot, hogy saját nevében rendelkezzen a termék felett. (8) Ha a bizományi szerzıdés alapján teljesített termékértékesítés egyúttal termékimportot is megvalósít, akkor a) eladási megbízásnál a bizományos és a vele szerzıdı harmadik személy, illetve b) vételi megbízásnál a bizományos és a megbízója közötti termékértékesítés teljesítési idıpontja megegyezik a termékimport utáni adófizetési kötelezettség keletkezésének napjával, feltéve, hogy importálónak a bizományos minısül. 1998/130. Adózási kérdés termékexport teljesítési idıpontja 1997/108. Adózási kérdés Szolgáltatásimport esetén fizetett elıleg áfa-ja 1994/176. Adózási kérdés vonatkozásában

az ingatlanértékesítés teljesítési idıpontja az általános forgalmi adó

(9) A közös jogkezelés körében a közös jogkezeléssel érintett jogosult által nyújtott közvetített szolgáltatás esetén, ha a szolgáltatás ellenértékét törvényi felhatalmazás alapján hozott felosztási szabályzat állapítja meg, a közös jogkezeléssel érintett jogosult teljesítésének idıpontja az ellenértékrıl szóló értesítés kézhezvételének napja. (10) Vagyoni értékő jogok átengedése esetén - amennyiben a jog átengedésének ellenértékét a felek idıszakonként számolják el - az adófizetési kötelezettség az elszámolás esedékességének napján keletkezik. Egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség a jog átengedésének idıpontjában keletkezik. A közös jogkezelı szervezet által történı vagyoni értékő jog átengedés, jogdíj-, illetve járulékigény érvényesítés esetében a teljesítés idıpontja a szolgáltatást igénybevevı által fizetett ellenérték átvételének (jóváírásának) napja. (11) Ha a felek által kötött szerzıdés alapján a teljesített termékértékesítésekrıl, nyújtott szolgáltatásokról idıszakonként számolnak el, vagy a szolgáltatásnyújtás ellenértékét rendszeresen ismétlıdı jelleggel, meghatározott

idıszakra állapítják meg, a teljesítés idıpontja a felek közötti elszámolás napja, ha a felek ilyet nem jelölnek meg, akkor a teljesített szolgáltatások, értékesítések tekintetében a teljesítésre kötelezett adóalany áfaelszámolási idıszakának utolsó napja, illetve, ha a felek az általuk megjelölt idıpontban nem számolnak el, akkor a teljesítésre kötelezett adóalanynak a felek közötti elszámolás napját tartalmazó adómegállapítási idıszakának utolsó napja. Amennyiben a teljesítésre kötelezett adóalany nem belföldön nyilvántartásba vett adóalany, úgy kell tekinteni, mint aki (amely) havonta köteles az adót megállapítani. 2006/102. Adózási kérdés az általános forgalmi adókulcs változás hatása a hulladékszállítási szolgáltatás körében 2006/92. Adózási kérdés üzemanyagkártyával történı üzemanyag-beszerzés jövedéki és általános forgalmi adó szerinti megítélése APEH tájékoztató a 15%-os áfakulcs 2006. szeptember 1-jével 20%-ra történı emelésével kapcsolatos hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról (12) A 6. § (2) bekezdésének d) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés idıpontja a termék nem pénzbeli betétként, hozzájárulásként való átengedésének napja. (13) A 6. § (2) bekezdésének e) pontja szerinti termékértékesítés esetén a teljesítés idıpontja megegyezik a zálogtárgy - zálogjogosult vagy harmadik személy részére történı - értékesítésének teljesítési idıpontjával. (14) Bérbeadás, illetve elıfizetéses újság és folyóirat értékesítés esetén - a (11) bekezdésben meghatározott idıpont helyett - az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja az egyes részkifizetések esedékességének napja. APEH tájékoztató a 15%-os áfakulcs 2006. szeptember 1-jével 20%-ra történı emelésével kapcsolatos hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról 2006/76. Adózási kérdés a sajtótermék kiszállításának idıpontja érdektelen az adómértékhez kapcsolódó átmeneti szabályozás tekintetében 2006/75. Adózási kérdés napilapok és folyóiratok értékesítésének áfa szabályai 2006-tól 24/2006. Számviteli kérdés Bérbeadásról ügyfelünk 2006 januárjában állította ki a számlát, teljesítési idıpontként a január 10-ei fizetési határidıt tüntette fel. A számlában a 2005. december havi bérbeadás ellenértéke szerepel, erre a tényre a számlában utalás is történt. Milyen teljesítési idıponttal kell könyvelni, illetve mikor, milyen adómértékkel keletkezik áfafizetési kötelezettség? A kérdés szerinti teljesítmény (a bérbeadási szolgáltatás) nyújtására 2005. december hónapban került sor, amelyrıl a számlát 2006 januárjában állították ki. A számlában a 2005. december 1. és december 31. közötti idıszak bérleti szolgáltatásának ellenértékét kell szerepeltetni, a teljesítés idıpontja a számviteli elszámolás tekintetében a szolgáltatási idıszak utolsó napja, 2005. december 31. A kérdés szerint a számlában szereplı teljesítési idıpont az áfatörvény szerinti adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja, amely az egyes részkifizetések esedékességének (fizetési határidı) a napja. A szolgáltatásról kiállított számlában az áfatörvény elıírása szerinti teljesítési idıpontot (mint a számla kötelezı tartalmi elemét) fel kell tüntetni, azonban ezen kívül a számlában indokolt a Polgári törvénykönyv és a számviteli törvény szerinti teljesítési idıpont (idıszak) feltüntetése is, amely jelen esetben 2005. december 31. (illetve 2005. december hónap). Ebbıl következıen a kérdés szerinti esetben helyesen tüntették fel ezeket az idıpontokat, az ellentmondás csak látszólagos, az eltérı jogszabályi elıírásokból ered. A nyújtott teljesítmény - számviteli szempontból - teljes egészében a 2005. évi üzleti évet érinti (nem lóg át a következı üzleti évre), ezért az értékesítés nettó árbevételének elszámolása nem az idıbeli elhatárolásokkal, hanem a vevıkövetelésekkel szemben történik 2005-ös gazdasági eseményként. Mivel az áfafizetési kötelezettség keletkezése 2006. évi, a számlában feltüntetett áfatartalmat nem lehet a 467 Fizetendı általános forgalmi adó számlára könyvelni, hanem azt célszerő a 479 Különféle egyéb rövid lejáratú kötelezettségek számlán elszámolni a vevıkövetelésekkel szemben 2005-re vonatkozóan, majd azt az áfafizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában, 2006-os gazdasági eseményként indokolt átvezetni a 467-es számlára.

Áfakulcsváltozással kapcsolatos átmeneti rendelkezés hiányában a bérleti díjra az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában érvényes adómérték alkalmazandó az áfatörvény 28. §-ának (4) bekezdése szerint. Mivel bérlet esetén az áfatörvény 16. §-ának (14) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja a részkifizetések esedékességének napja (jelen esetben 2006. január 10.), ezért a 2005. december hónapjára vonatkozó bérleti díj 20 százalékos áfamértékkel adózik, az ügylet áfavonzatát pedig a január havi áfabevallásban kell szerepeltetni. [1992. évi LXXIV. törvény 16. § (14)] (15) Ha a szolgáltatás ellenértékét a hatóság (bíróság) határozattal (végzéssel) állapítja meg, a teljesítés idıpontja a határozat (végzés) jogerıre emelkedésének napja. (16) Építési szerzıdés esetén az (1) bekezdés szerinti részteljesítésnek minısül az is, ha a felek az egyes építési szakaszok elvégzéséhez külön teljesítési idıpontot határoznak meg. (17) 17. § (1) Ha a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelızıen az ellenértékbe beszámítható pénzösszeget fizetnek (a továbbiakban: elıleg), a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja teljesítési idıpontnak tekintendı. 2006/93. Adózási kérdés elszámolása

pénztárgéppel történı nyugtaadásra kötelezett üzletben történı elılegfizetés

2006/92. Adózási kérdés üzemanyagkártyával történı üzemanyag-beszerzés jövedéki és általános forgalmi adó szerinti megítélése 2006/2. Adózási kérdés 2005-ben fizetett elılegek és 2006. évi teljesítéső ügyletek áfa-elszámolása 1/2006. Számviteli kérdés Az áfakulcs 2006. január 1-jei változásával a 2006-os teljesítéső olyan (a 20 százalékos adókulcsba tartozó) értékesítések áfáját, amelyhez 2005-ben elıleget kaptunk, az áfatörvény szerint meg kell bontani 25, illetve 20 százalékos kulcsú adóra. A számviteli elszámolásban, a számlázásban ezt hogyan kell rögzíteni? Az elılegre vonatkozó adómértéket, az elılegfizetés (mint gazdasági esemény) teljesítési idıpontját az áfatörvény rögzíti, 2005-ös elılegfizetés esetében a pénzügyi rendezéskor, 25 százalékos mértékkel. Az áfatörvény elıírásai szerint a termék, a szolgáltatás 2006-os teljesítési idıponttal történı értékesítésénél az adó 20 százalékos. Az áfatörvény 17. §-ának (1) bekezdése szerint az elılegnél a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napja (az áfatörvény szerinti) teljesítési idıpontnak minısül, így az adómértékeket a számlában is meg kell bontani, a teljesítés ellenértékének teljes összegébıl az elıleg áfája 25 százalékos, a maradék összeg pedig a 20 százalékos adókulcsba tartozik. Ez esetben indokolt, ha a számla (amely nemcsak az áfaelszámolás, hanem a könyvelés alapbizonylata is, és más hatóság elıtt is bizonyítja az ügylet megtörténtét) elsı tételként az eladott termék, a nyújtott szolgáltatás megnevezését, besorolását, majd nettó (áfa nélküli) ellenértékét tartalmazza egy összegben, megbontás nélkül és ezt követıen alábontva az áfaelszámoláshoz szükséges adatokat. Így a 20 százalékos, illetve a 25 százalékos adókulcsú ellenértékrészt, annak adóját, végül a vevıtıl kapott elıleg összegét, annak áfáját negatív elıjellel. A számviteli elszámolásban nem lehet egyfajta, egy idıpontban teljesített termék, szolgáltatás ellenértékét két tételben könyvelni. Ha két tételben rögzítené az adatokat az adózó, akkor a számviteli törvény alapelveit sérti meg, hiszen nem kétfajta terméket, szolgáltatást adott el, illetve vett meg. A könyvviteli elszámolásban egyébként problémát jelenthet a megbontás, hiszen az értékesített terméket, nyújtott szolgáltatást egy adókulcs alá kellene besorolni, a könyvviteli szoftverek jellemzıen ezen az alapon mőködnek. Megoldás lehet, ha a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás ellenértékére jutó, számított - 20 és 25 százalék közé esı átlagadókulcsú - áfát egy tételben, manuálisan (nem a számlázóprogramból közvetlenül) könyvelik a megfelelı áfaszámlára. Ekkor az eladott termék, a nyújtott szolgáltatás teljes nettó ellenértékét értékesítés nettó árbevételeként, a két részösszegbıl (a 20, illetve 25 százalékos részbıl) számított általános forgalmi adót fizetendı áfaként kell könyvelni, a korábban kapott elıleggel, annak áfájával a kialakult gyakorlat szerint (a számla pénzügyileg rendezendı összegét csökkentı tételként) kell elszámolni. Az elıleget adó (a terméket, szolgáltatást beszerzı) másik fél a könyvviteli elszámolásban értelemszerően fordítottan jár el.

[1992. évi LXXIV. törvény 17. § (1)] 2003/150. Adózási kérdés a megváltozott adómérték alá esı értékesítéssel összefüggésben az adómértékváltozást megelızıen fizetett pénzösszeg adójogi megítélése 56/2003. Számviteli kérdés Vállalkozásunk számára problémát okoz a számlát helyettesítı okmány kiállítása, helyesbítése. Ki lehet-e állítani az elılegrıl számlát helyettesítı okmányt az elıleg megfizetése elıtt, teljesítési idıpontként a fizetés szerint kitételt megjelölve? Hogyan kell az áru szállításakor (a számla kiállításakor) az elılegrıl szóló számlát helyettesítı okmányt sztornírozni? Mi a teendı abban az esetben, ha az áru szállítása (a teljesítés) meghiúsul? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 43. §-ának (3), valamint 17. §-ának (1) bekezdése alapján az elıleget átvevı adóalany az elılegfizetést követıen számlát helyettesítı okmány kiállítására kötelezett, amelyen teljesítési idıpontként a pénzösszeg átvételének (jóváírásának) napját kell feltüntetni. Következésképpen helytelen a kérdésben említett azon gyakorlat, miszerint a számlát helyettesítı okmányt fizetés szerinti teljesítési idıpont megjelölésével a szállító már az elıleg átvételét megelızıen kiállítja. Tekintettel arra, hogy az áfatörvény 17. §-ának (1) bekezdése értelmében az elıleg a megfizetéssel teljesített, amennyiben a termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás valamely ok miatt meghiúsul, a visszafizetett elıleg összege az adó alapját csökkenti [áfatörvény 22. §-a (5) bekezdésének c) pontja]. Az elıleg visszafizetésekor a visszafizetınek - az áfatörvény 45. §-ának (1) bekezdése alapján - helyesbítı számlát helyettesítı okmányt kell kibocsátania. E helyesbítı bizonylaton szerepeltetni kell az áfatörvény 45. §-ának (2) bekezdésében elıírt adatokat, köztük az eredeti elıleg (valamint az általános forgalmi adó) összegét, negatív elıjellel. Egyéb esetben - tehát amikor az árut leszállítják, a teljesítésre rendben sor kerül - a termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról kiállított számlában is lehet az elıleg összegét - a számlát helyettesítı okmányra való utalással - negatív (adóalapot, illetve adót csökkentı) tételként szerepeltetni. [1992. évi LXXIV. törvény 17. § (1)] 101/2002. Számviteli kérdés Lakóingatlan (földterület + felépítmény) értékesítésérıl szóló szerzıdésben a felek részteljesítésben állapodtak meg. Hogyan kell a részteljesítést számlázni? Miként kell akkor eljárni, ha részteljesítés helyett a felek részfizetésben állapodnak meg? A fizetett összeget számlázni kell? A számlázott összeget milyen áfafizetési kötelezettség terheli? Mit kell teljesítési idıpontnak tekinteni? a) Amennyiben lakóingatlan értékesítésérıl szóló szerzıdésben a felek részteljesítésben állapodnak meg, a teljesítési idıpont az egyes részteljesítések szerzıdés szerinti idıpontja lesz. Ha a felek tehát a szerzıdésben részteljesítésben állapodnak meg, ennek (és ezen túlmenıen az egyes részteljesítések mőszaki tartalmának) a szerzıdésbıl mindig ki kell derülnie. Fontos, hogy az egyes részteljesítések jól elhatárolhatóak, mőszakilag elkülöníthetıek legyenek. A részteljesítésekrıl minden esetben külön-külön számlát kell kiállítani. A földterület értékesítésétıl akkor lehet - mint önálló tárgyi adómentes ügyletrıl - külön számlát kiállítani, ha annak értékesítése idıben elkülönül a felépítmény értékesítésérıl (például elıbb kérik az ingatlannyilvántartásba a tulajdonosváltásnak a bejegyzését). Beépített földterület esetén azonban a számlában kell megbontani a szerzıdésben feltüntetett vételárat földterület, illetve felépítmény vételárára. b) Ha a felek nem részteljesítésben állapodnak meg, akkor az ellenértékbe beszámítható pénzösszegeket elılegként kell kezelni, vagyis a teljesítés idıpontja az Áfa tv. 17. §-ának (1) bekezdése alapján a pénzösszeg átvételének a napja. Az Áfa tv. 17. §-ának (2) bekezdése alapján az átvett pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adó összegét is. Elılegfizetésrıl számlát helyettesítı okmányt kell kiállítani. Ha a földterületet az a) pontban leírtak alapján külön számlázzák, és a szerzıdésbıl kitőnik, hogy az elıleg a felépítményhez kapcsolódik, az elıleg összegét nem kell megbontani tárgyi adómentes és adóköteles részre. Ha a földterületet és felépítményét együtt értékesítik, és nem határozzák meg, hogy melyikhez kapcsolódik az elıleg, akkor az elıleget is meg kell bontani a tárgyi adómentes földterület és adóköteles felépítménye értékére. A kivitelezınek már az elıleg jóváírásakor, átvételekor adófizetési kötelezettsége keletkezik. A fizetendı adót az határozza meg, hogy milyen adómérték alá esik maga az értékesítés. Például ha a lakóingatlan elsı értékesítésérıl beszélünk, akkor - a földterület kivételével - az elıleget terhelı adó mértéke is 25 százalék lesz. Ha az áfatörvény másként nem rendelkezik, a teljesítés idıpontjáról - az Áfa tv. 16. §-ának (2) bekezdése alapján - a felek szerzıdésben megállapodhatnak, a Ptk. rendelkezéseinek megfelelıen.

[2000. évi C. törvény 72. § (1), Áfa tv. 16-17. §] 2001/45. Adózási kérdés óvadék átvétele áfafizetési kötelezettséget nem eredményez 2001/43. Adózási kérdés a vámszabad területre irányuló, illetve ott végzett termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások általános forgalmi adó mértéke (2) Az (1) bekezdés szerint átvett (jóváírt) pénzösszeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza. 1996/82. Adózási kérdés az óvadék áfa-kötelezettségérıl szóló iránymutatás helyesbítése 1995/175. Adózási kérdés Vámbiztosíték céljára folyósított elıleg áfa-kötelezettsége import bizomány esetén 1994/386. Adózási kérdés A lízingdíjat meghaladó pénzügyi teljesítés nem tekinthetı elılegnek 1994/363. Adózási kérdés A határidı elıtti fizetés nem tekinthetı elılegfizetésnek 1994/355. Adózási kérdés Utazási irodák elıleg utáni áfa-fizetési kötelezettsége 1993/257. Adózási kérdés Kettıs könyvvitelt vezetı adóalanyok elıleg utáni adófizetési kötelezettségének keletkezési idıpontja 1993/251. Adózási kérdés Importelıleg áfa-kötelezettsége 1993/184. Adózási kérdés A bizományosi konstrukció esetén fizetett elıleg áfája KGD2005. 36. A részpénzügyi teljesítés és elılegfizetés elhatárolása az általános forgalmi adó fizetésének szempontjából [1992. évi LXXIV. törvény 17. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont]. 18. § (1) A 7. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítésnél és a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség a tevékenység tényleges megvalósításának idıpontjában keletkezik. 1995/240. Adózási kérdés az ingatlan apportálásának áfa-teljesítési idıpontja 1994/16. Adózási kérdés Az áfa-hoz kapcsolódó levonásai jog apportálás esetén (2) A 7. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adófizetési kötelezettség a tárgyi eszköz rendeltetésszerő használatbavételének idıpontjában keletkezik. (3) A 7. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adófizetési kötelezettség a megszőnéshez kapcsolódó adóbevallás benyújtására elıírt idıpontban keletkezik. (4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél teljesítési idıpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének napja a teljesítés idıpontja, kivéve a 20/A. § (3) bekezdésében meghatározott esetet. (5) A 7/B. §-ban meghatározott termékbeszerzésnél teljesítési idıpontnak a termék feladásának vagy elfuvarozásának napját kell tekinteni. 1999/99. Adózási kérdés apporthoz kapcsolódó adólevonási jog keletkezésének idıpontja 19. § (1) Az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely) az adó fizetésére mint a szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany kötelezett [40. § (2) bekezdése]. (2) Az (1) bekezdés szerinti halasztás - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - legkésıbb addig az idıpontig tart, ameddig az adóalany az adó alapjának megállapításához szükséges okiratot kézhez kapja, illetve - ha az korábban történik - az ellenértéket megfizeti. (3) A halasztás haladéktalanul lejár, ha

a) az adóalanynak a szolgáltatás nyújtójával szemben fennálló tartozását átvállalják; b) az adóalany adóalanyisága megszőnik; c) az adóalany jogállása oly módon változik, hogy tıle ezen a jogcímen adófizetés a továbbiakban nem lenne követelhetı. BH2001. 253. Győjtögetett éti csiga felvásárlása után kompenzációs felár nem számítható fel [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 19. §, 56. § (1) bek., 58. § (1) bek. 4. sz. mell., 1990. évi XCI. tv. 67. § (3) bek., 73. § (1) bek.]. 1997/108. Adózási kérdés Szolgáltatásimport esetén fizetett elıleg áfa-ja 20. § (1) A pénzben kifejezett ellenérték fejében teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására jogosult az az adóalany, aki (amely) 2003/6. Adózási kérdés pénzforgalmi szemléletben könyvelı adózó áttérése az evára, amennyiben az evabevételi nyilvántartást választja a) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak bevételeirıl köteles nyilvántartást vezetni; vagy b) kettıs könyvvitelt vezetı adóalanyként nyilvántartási kötelezettségének - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségérıl szóló kormányrendelet szerint - módosított teljesítési szemléletben tesz eleget. (2) Az (1) bekezdés szerinti halasztás - a (3) és (4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - legkésıbb addig az idıpontig tart, ameddig az ellenértéket megfizetik. Az ellenérték részletekben történı megfizetésekor a halasztás a ténylegesen fizetett összegben foglalt adó erejéig lejár. (3) Annak az (1) bekezdés szerinti adóalanynak, aki (amely) a kettıs könyvvezetés szabályaira tér át, a nyitómérleg fordulónapján jár le a halasztása azon termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után, melyet a nyitómérleg fordulónapját megelızıen teljesített, de amelynél az ellenértéket egészben vagy részben addig az idıpontig nem fizették meg. (4) A halasztás haladéktalanul lejár, ha a) az adóalany követelését engedményezi; b) az adóalany adóalanyisága megszőnik; c) az adóalany jogállása oly módon változik, hogy tıle ezen a jogcímen adófizetés a továbbiakban nem lenne követelhetı; 2003/6. Adózási kérdés pénzforgalmi szemléletben könyvelı adózó áttérése az evára, amennyiben az evabevételi nyilvántartást választja d) az ellenértéket egészben vagy részben - az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjától számítva - az (1) bekezdés a) pontja szerinti adóalany esetében 30 napon belül, az (1) bekezdés b) pontja szerinti adóalany esetében 60 napon belül nem fizették meg. (5) Annak az adóalanynak, aki (amely) a kettıs könyvvezetés szabályairól az (1) bekezdésben említett nyilvántartási módok valamelyikére tér át, nem keletkezik újólag adófizetési kötelezettsége azon termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás után, melyet a mérleg fordulónapját megelızıen teljesített, de amelynél az ellenértéket egészben vagy részben addig az idıpontig nem fizették meg. (6) BH2002. 208. Adóügyben a szerzıdés színleltségét nemcsak az adózó terhére, hanem adott esetben a javára is értékelni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 51. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) és (2) bek., 20. §, Ptk. 201. § (1) bek. és 207. § (4) bek., 724/B/1994. AB.]

Az adófizetési kötelezettség keletkezése Közösségen belüli ügyleteknél 20/A. § (1) A Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés teljesítésének megállapításához az azonos belföldön történt ügyletek teljesítése az irányadó.

APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl (2) Az adófizetési kötelezettség Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén - a (4) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a beszerzést igazoló számla, egyszerősített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésıbb a teljesítés napját magába foglaló hónapot követı hónap 15. napján keletkezik. 97/2004. Számviteli kérdés Az áfatörvény elıírásai szerint Közösségen belüli beszerzés esetén az áfafizetési kötelezettség a teljesítés napját magában foglaló hónapot követı hónap 15. napján keletkezik, kivéve azt, amikor a termékbeszerzésrıl a bizonylatot hamarabb bocsátották ki. Milyen idıpontban és hogyan kell elszámolni a számvitelben a Közösségen belüli beszerzést terhelı áfát, tekintettel arra, hogy a beszerzésrıl kiállított számla nem tartalmaz elızetesen felszámított általános forgalmi adót? A számviteli törvény elıírásai szerint a gazdálkodónak könyvelnie kell mindazon gazdasági eseményeket, amelyeknek az eszközökre és a forrásokra, illetve a tárgyévi eredményre gyakorolt hatását a beszámolóban is szerepeltetnie kell. A kérdésben szereplı gazdasági esemény az áfafizetési kötelezettség, amelyet a felmerülés idıpontjában kell a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének napja az áfatörvény 20/A. §-ának elıírása szerint Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnél az áfatörvény szerinti teljesítés napját magában foglaló hónapot követı hónap 15-e, kivéve azt az esetet, amikor a termékbeszerzésrıl a bizonylatot e napot megelızıen állították ki, ekkor az adófizetési kötelezettség a számla, az egyszerősített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napja (figyelemmel az áfatörvény 20/A. §-ában rögzített további lehetıségekre is). Fentiekbıl következıen a termékbeszerzésrıl beérkezı számlát a számviteli törvény szerint meghatározott teljesítési idıponttal kell a könyvviteli nyilvántartásban szerepeltetni, a számla szerinti forintértéken (illetve devizában kiállított számla esetében a devizának a teljesítés napjára vonatkozó, a gazdálkodó által választott árfolyama szerint meghatározott forintértékben). A számla szerinti értékhez kapcsolódó áfát az áfatörvény 20/A. §-a szerint meghatározott idıpontban, az adófizetési kötelezettség keletkezésekor kell fizetendı általános forgalmi adóként [áfatörvény 40. §-a (9) bekezdés] könyvelni. Ha az elızıek szerint fizetendı áfa az áfatörvény elıírásai szerint levonható, akkor a könyvelési tétel: T 466 - K 467; ha nem vonható le, akkor a beszerzett eszköz bekerülési értékét növelı tételként számolandó el [T 1, 2 - K 467]. (Az áfatörvény szerinti ellenérték arányában megosztott elızetesen felszámított áfa le nem vonható hányadát egyéb ráfordításként kell elszámolni, kontírozva: T 867 - K 467.) Az itt leírt számviteli elszámolás alkalmazható (az áfatörvényben meghatározott eltérésekkel) az áfatörvény szerinti importot terhelı fizetendı áfa könyvviteli elszámolásánál is. [2000. évi C. törvény 15. § (2), 1992. évi LXXIV. törvény 20/A. § (2)] (3) A 29/A. §-ban meghatározott termékértékesítés esetén az adófizetési kötelezettség az értékesítésrıl kiállított számla, egyszerősített számla vagy egyéb, a gazdasági eseményt hitelesen dokumentáló bizonylat kibocsátásának napján, de legkésıbb a teljesítés napját magában foglaló hónapot követı hónap 15. napján keletkezik. (4) A 7/C. §-ban meghatározott termékbeszerzés esetén az adófizetési kötelezettség a regisztrációsadó-fizetési kötelezettséget elıíró határozat meghozatalával egyidejőleg keletkezik. (5) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg esetén az elıleget adó félnél az adófizetési kötelezettség az elıleg átadásának, átutalásának napján keletkezik. APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl (6)

Az adófizetési kötelezettség keletkezése termékimportnál 21. § (1) Az adófizetési kötelezettség termékimportnál

2005/76. Adózási kérdés a 2004. május 1. elıtti, még termékimportnak minısülı ügyletekkel összefüggıen, konkrét teljesítéshez nem köthetıen EU-tagállambeli adóalany által már a csatlakozást követı idıszakban, utólagosan adott engedmény a) a 14/C. § (1)-(2) bekezdésében meghatározott esetben a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napján; 2005/47. Adózási kérdés termék behozatala San Marinó-ból, Andorrából és Törökországból b) az olyan vámhatósági intézkedésnél, amelynek következtében a terméket vámjogilag szabadforgalomba helyezettnek kell tekinteni, az intézkedésre okot adó körülmény keletkezésének idıpontjában keletkezik. (2) Amennyiben az importáló, illetve az import adójogi megbízott a) nem tesz eleget a 31/A. § (1) bekezdés b) pontjában, illetve 31/A. § (2) bekezdésében meghatározott feltételnek, az adófizetési kötelezettség termékimport után a másik tagállamba történı elfuvarozásra, eljuttatásra meghatározott határidı utolsó napját követı napon keletkezik; b) nem tesz eleget a 31/A. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételnek, az adófizetési kötelezettség termékimport után azon a napon keletkezik, amikor az adóhatóság a feltétel fennállásának hiányáról a vámhatóságot értesítette.

V. FEJEZET AZ ADÓ ALAPJA Az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál 22. § (1) Az adó alapja termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - az e §-ban, valamint a 23-25. §-okban meghatározott eltérésekkel - a teljesítés ellenértéke. 95/2003. Számviteli kérdés Vállalkozásunk anyagilag támogatni kíván bizonyos vállalkozásokat, errıl szerzıdést is kötöttünk. A szponzori szerzıdésben a támogatott arra vállalt kötelezettséget, hogy a kiadványokon, a belépıkön, valamint az általa szervezett rendezvényeken a szponzor nevét, logóját reklámozási céllal feltünteti. Tekinthetı-e igénybe vett szolgáltatásnak a szponzori díjként fizetett összeg, illetve milyen társaságiadó-, általános forgalmiadó-vonzatokkal kell vállalkozásunknak számolnia a támogatással kapcsolatosan? A kérdés arra irányul, hogy számvitelileg milyen esetekben tekinthetı a támogatás igénybe vett szolgáltatásnak, illetve támogatás-e az igénybe vett szolgáltatás ellenértéke. A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény 3. §-a (7) bekezdésének 1. pontja határozza meg az igénybe vett szolgáltatást. Eszerint igénybe vett szolgáltatás: minden olyan szolgáltatás, amely nem tartozik a közvetített szolgáltatás, illetve az egyéb szolgáltatás közé; különösen ... a hirdetés, a reklám és propaganda, .... A támogatás megítélése során is tekintettel kell lenni a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányára. Ha a támogató a felek közötti szerzıdés alapján a támogatás összegének megfelelı ellenszolgáltatást kap, azaz ha a támogató vállalkozását, tevékenységét bizonyos reklámhordozón (amely lehet tárgy, vagy akár rendezvény is), jól látható, hallható, figyelemfelkeltı módon bemutatják, arra a célközönséget emlékeztetik, akkor a támogató vagyoni elınyhöz jut. Ez valójában nem támogatás, hanem igénybe vett szolgáltatás, a szolgáltató tevékenysége, amelyet a szolgáltatás adójának számláznia kell. Ha az elıbbi figyelemfelhívás arányosan nem történik meg, tehát ha a támogató nem vár, illetve nem kap ellenszolgáltatást a támogatásáért, akkor a támogatást rendkívüli bevételként kell elszámolni [a számviteli törvény 86. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján]. A támogatónál ez a rendkívüli ráfordítások között végleges pénzeszközátadásként elszámolt támogatás növeli a társasági adó alapját, míg a másik félnél adóalapot csökkentı tétel, tekintettel a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 7. §-a (1) bekezdésének ly), valamint 8. §-a (1) bekezdésének n) pontjára.

(Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amennyiben a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás között feltőnı értékaránytalanság áll fenn, tehát ha az adott támogatásért csak jelképes ellenszolgáltatást kap a támogató, akkor annak mindkét fél esetében adóügyi következményei lehetnek.) A támogatások áfa-rendszerbeli megítélésének fı rendezı elve: van-e gazdasági összefüggés a termékértékesítés (szolgáltatásnyújtás), valamint a támogatás között. Ha ilyen összefüggés nincs, akkor a támogatás nem minısül konkrét megrendelés ellenértékének. Ha azonban a támogatásért cserébe a szerzıdés alapján meghatározott termékértékesítés vagy szolgáltatás történik, akkor a támogatás az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-ának (1)-(2) bekezdése alapján ellenértéknek minısül, és áfaalapot képez. Ha a szponzori szerzıdésben a támogatott arra vállal kötelezettséget, hogy a kiadványokon, a belépıkön a szponzor nevét, logóját reklámozási céllal feltünteti, akkor a szponzori díjként fizetett összeg reklám célú megrendelés ellenértéke, azt számlázni kell, és áfafizetési kötelezettséget keletkeztet. Annak eldöntéséhez, hogy a támogatás kedvezményezettje a támogatással összefüggésben igénybe vett szolgáltatások és vásárolt termékek elızetesen felszámított adóját levonhatja-e, azt kell elsıdlegesen megvizsgálni, hogy beszerzései adóköteles gazdasági tevékenységet szolgálnak-e, vagyis valamilyen formában történik-e ellenérték fejében adóztatandó értékesítés annak a tevékenységének a során, amelyhez a támogatást igénybe veszi. [2000. évi C. törvény 3. § (7) 1., 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (1)-(2)] 2001/102. Adózási kérdés kötelezı villamosenergia átvételéhez kapcsolódó árkiegészítı díj 1999/15. Adózási kérdés mezıgazdasági termelık közös vállalkozásában létesülı nagybani piacok és egyéb beruházások költségvetési támogatásának áfa-vonzata 1998/158. Adózási kérdés a Központi Mőszaki Fejlesztési Alapból utalt támogatások megítélése az áfa-ban 1996/221. Adózási kérdés Fejlesztési hozzájárulás áfája 1996-tól 1996/16. Adózási kérdés Az ún. jóteljesítési garancia áfa-beli megítélése (2) Az (1) bekezdés szerinti ellenértékbe beletartozik minden, amit a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésére kötelezett adóalany akár a megrendelıtıl, akár egy harmadik személytıl kap, vagy kapnia kell, így különösen az árkiegészítések és más, az árat közvetlenül befolyásoló államháztartási támogatások. PM-APEH együttes tájékoztató az áfaalapot nem képezı államháztartási támogatások miatti arányosítási kötelezettség megszüntetésérıl 2005/15. Adózási kérdés az adóalapot nem képezı államháztartási támogatások miatti áfaarányosítási kérdésekrıl - különös tekintettel a mezıgazdasági támogatásokra 78/2003. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a közoktatásban a gyermekétkeztetést igénybe vevık részére a központi költségvetés által az önkormányzaton keresztül nyújtott támogatást? Kell-e áfát fizetni a támogatás után? A közoktatásban gyermekétkeztetésben részesülık kiegészítı támogatásának szabályairól rendelkezı OM közlemény szerint a kiegészítı támogatás célja a gyermekétkeztetés költségeinek részben vagy egészben történı átvállalása a fenntartóktól. A kiegészítı támogatás az érintett gyermekek, tanulók étkezési költségtérítésének kiváltására, azaz étkeztetési kiadásokra használható fel 2002. szeptember 1-jétıl 2003. augusztus 31-éig, illetve a 2002/2003. tanévben. A támogatás intézményenkénti elosztásáról és az ennek megfelelı elıirányzatok intézményfinanszírozás keretében történı biztosításáról a közoktatási intézmény fenntartója dönt. A közoktatásban gyermekétkeztetést igénybe vevık részére biztosított támogatás számviteli elszámolásánál az OM közlemény szerint kell eljárni. A költségvetési szervek fenntartóinak a támogatást bevételként a mőködési célú pénzeszközátvétel államháztartáson belül számlára kell könyvelniük. Az önkormányzatnak a kapott támogatást a felügyelete alá tartozó közoktatási intézmény részére intézményfinanszírozásként kell továbbadni, amelyet az intézmény a jogosultak étkezési díjtérítésének

kiváltásához szükséges étkeztetési kiadásokra használhat fel. Tehát az intézmény a kapott támogatás összegével köteles növelni az intézményfinanszírozás bevételi elıirányzatát, a térítési díjbevétel elıirányzatát pedig csökkentenie kell. A gyermekétkeztetéshez kapcsolódó áfa adóügyi megítélésénél az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 22. §-ának (2) bekezdésében foglaltakat kell figyelembe venni, amelynek értelmében adóalapot képeznek az árat közvetlenül befolyásoló támogatások is. Nem befolyásolják ugyanakkor az árat azok a (költségvetési, önkormányzati) támogatások, amelyeket egy intézmény mőködıképességének fenntartására utalnak át anélkül, hogy az intézmény által nyújtott szolgáltatások, termékek árát közvetlenül meghatároznák (intézményfinanszírozás). Az árat közvetlenül befolyásolják azonban azok a támogatások, amelyek kifejezett rendeltetése az árak alacsonyabb szinten tartása. Adóalapot képez az a támogatás, amely egy adott intézmény által nyújtott szolgáltatás árát csökkenti. Akkor is így van ez, ha az ár kötelezı mérséklését törvény írja elı, vagy ha az intézmény saját döntésén alapul a térítési díj mérséklése. A gyermekek védelmérıl és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: gyvt.) 148. §-ának (5) bekezdése szerint az étkezési térítési díj megállapításánál 50 százalékos normatív kedvezmény illeti meg például a három- és többgyermekes családból származó gyermeket, a kollégiumban, a diákotthonban elhelyezett általános iskolai tanulót, 30 százalékos normatív kedvezmény jár a kollégiumban, a diákotthonban elhelyezett középiskolai tanuló után. Az 1997/205. Adózási kérdés alapján 1997. január 1-jétıl a gyvt. 148. §-ának (5) bekezdésében [korábban az 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: szociális törvény) 115/A. §] szereplı szociális rászorultság alapján biztosított kedvezmény fedezetére adott támogatás nem befolyásolja közvetlenül az étkezési díjakat, így ettıl az idıponttól a támogatás jogosultjánál adóalapot nem képez. A fentiekkel megegyezik a közoktatásban gyermekétkeztetésben részesülık támogatásáról szóló OM közlemény alapján folyósított étkezési támogatás adóügyi megítélése. Az intézményfinanszírozásként kapott támogatás - rendeltetésszerő felhasználás esetén - nem befolyásolja közvetlenül az étkezési térítési díjakat, így adóvonzata sincs. Természetesen az étkeztetéshez az intézmény a gyermek egyéni rászorultsága alapján - a gyvt.-ben, illetve az OM közleményben meghatározott normatív kedvezményen kívül - egyedi kedvezményt is adhat. Mivel ilyenkor a kedvezmény elbírálói gyermekenként állapítják meg a támogatás összegét, a kedvezményt finanszírozó támogatás közvetlennek minısül, ezért a már említett áfatörvény 22. §-ának (2) bekezdése értelmében adóalapot képez. Tekintettel arra, hogy az étkeztetésért beszedett díj adóköteles, az intézmények az étkeztetési tevékenységükkel összefüggı beszerzéseik áfáját levonhatják. [1992. évi LXXIV. törvény 22. § (2)] 2003/88. Adózási kérdés kötelezı villamos energia átvételéhez kapcsolódó kompenzáció 1999/15. Adózási kérdés mezıgazdasági termelık közös vállalkozásában létesülı nagybani piacok és egyéb beruházások költségvetési támogatásának áfa-vonzata 1998/119. Adózási kérdés hıszolgáltatási szerzıdés alapján folyósított támogatás áfája 1997/37. Adózási kérdés A szociális törvény alapján nyújtott étkezési támogatások áfa-rendszerbeli kezelése 7/1997. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a többször módosított általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 22. §-ának (2) bekezdése alapján igényelt fogyasztói árkiegészítés után fizetendı (árkiegészítésre jutó) általános forgalmi adó összegét? Az árkiegészítésre jutó általános forgalmi adó elszámolásánál az adó összegével csökkenteni kell a 9. számlaosztályon belül a fogyasztói árkiegészítés számlán kimutatott árkiegészítés összegét a 467. Fizetendı általános forgalmi adó számlával szemben (könyvelési tétel: T 9 - K 467). 1996/221. Adózási kérdés Fejlesztési hozzájárulás áfája 1996-tól APEH tájékoztató az áfa-törvény 22. § (2) bekezdésének értelmezésérıl EBH2003. 984. A csoportos munkába szállítás Áfa törvénybeli értelmezése (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 22. §).

AEÉ 2006/13. I. Az adó alapjának megállapításakor a teljesítés ellenértéke helyett az értékesített termék, illetve nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékét kell alapul venni akkor, ha az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás az adóalany tulajdonosa részére történik. [az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 22. § (6) bekezdésének a) és b) pontja; a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 18. § (1) és (2) bekezdése] BH2005. 374. A vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatás (szállás, étkezés) viszonyában a járulékos jelleg nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 22. §). BH2000. 557. Pénzügyi gondnoki díj fizetésére kötelezı határozat kiegészítésérıl - ha azt a másodfokú bíróság hozza - az ügyben eljárt elsıfokú bíróság kiegészítı határozatot nem hozhat [Pp. 225. § (1) és (6) bek., 226. §, 1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1) és (5) bek., 22. § (1) bek., 1996. évi CXXIV. tv. 6. sz. melléklete 3. pont]. KGD2006. 83. A vadászati szolgáltatás és egyéb szolgáltatások járulékos jellegének vizsgálata (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2005. 26. Az ellenértékbe - így az adó alapjába - beletartoznak a termékértékesítéshez és a szolgáltatás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 22. §). KGD2003. 190. Ha a fizetés és a teljesítés között okozati összefüggés van, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minısül és adóalapot képez (1992. évi LXXIV. törvény 13. § 22. §). KGD2003. 177. Járulékosan kapcsolódó költségnek csak azok a költségek minısülnek, amelyek a termékértékesítés (szolgáltatás) teljesítéséhez kapcsolódnak (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2001. 191. Árcsökkentés kedvezmény esetén az áfa alapcsökkentés megállapításának feltételei (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2000. 140. Az ügylet meghiúsulása miatt a felek megállapodásával csökkentett ügyleti érték után járó általános forgalmi adó igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 22. §, 32. § és 45. §). 1997/205. Adózási kérdés az Adó és Ellenırzési Értesítı 1997. évi 4. számában megjelent 1997/37. Adózási kérdés módosítása, illetve kiegészítése 1997/175. Adózási kérdés A lakossági víz- és csatornaszolgáltatáshoz nyújtott állami támogatás áfa-beli megítélése (3) Az adó alapjába beletartoznak: a) az adók és más, az árat közvetlenül befolyásoló kötelezı jellegő befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót; 2004/35. Adózási kérdés a vízterhelési díj áfabeli megítélése 1999/153. Adózási kérdés az idegenforgalmi adó szerepe az áfa-adóalap számításánál b) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek, még akkor is, ha azok külön megállapodáson alapulnak, így különösen az ügynöki, a bizományi, a biztosítási, a közlekedési költségek. 2006/74. Adózási kérdés besorolása

szállodai szolgáltatáshoz kapcsolódó szolgáltatások áfakulcs alá történı

2006/64. Adózási kérdés bérleti díj mellett fizetett társasházi közös költség 2006/27. Adózási kérdés bérelt ingatlan továbbhasznosításának megítélése 2005/75. Adózási kérdés továbbítása

közhatalmi tevékenységet végzett szakhatósági engedélyezési eljárás díjának

2005/32. Adózási kérdés folyóiratok és azok mellékletei az áfában

2003/114. Adózási kérdés levonhatósága

rendezvényszervezéssel kapcsolatban felmerült elızetesen felszámított áfa

7/2003. Számviteli kérdés A szerzıdés egyéb rendelkezései között a felek abban állapodtak meg, hogy a lakásokhoz kapcsolódó közmőfejlesztési költségek - azok felmerülésekor - a vevıt terhelik, a telek- és a lakásár azt nem tartalmazza. A lakások használatba vétele elıtt, a beruházó kérésére (az új lakástulajdonosok helyett, az ügyintézés gyorsítása és egyszerősítése végett) a gáz- és az áramszolgáltatók a közmőfejlesztési hozzájárulást áfamentesen leszámlázták, amit a beruházó megfizetett. A beruházó a lakástulajdonosoknak az áfakörbe nem tartozó közmőfejlesztési hozzájárulást a telek- és a lakásáron kívül, külön számlában 25 százalék áfával terhelten számlázta tovább. Helyesen tették-e? A levélben felvetett probléma megválaszolásához elsıdlegesen azt kell tisztázni, hogy a hálózatfejlesztés költsége járulékosan kapcsolódik-e, illetve kapcsolódhat-e a lakásértékesítéshez. Az 1999/152. Adózási kérdés alapján az Áfa tv. 22. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint járulékosan kapcsolódó költségeknek csak azon költségek minısülnek, amelyek a termékértékesítés (szolgáltatás) teljesítéséhez kapcsolódnak. Ebbıl következik, hogy a teljesítést követıen igénybe vett szolgáltatások költségei nem tekinthetıek a termékértékesítéshez járulékosan kapcsolódó költségeknek, ezért annak adóalapjába sem tartoznak bele. Amennyiben azonban a felek úgy állapodnak meg, hogy az értékesítés akkor lesz teljesített, ha a megrendelt szolgáltatást is teljesíti az adóalany az adott termékhez kapcsolódóan, akkor a szolgáltatás költségei - a termékértékesítés részét képezve - a 22. § (3) bekezdésének b) pontja szerint beépülnek annak adóalapjába, osztozva egyben annak adómértékében is. Következésképpen a járulékos költséggé minısítésnél nem annak van jelentısége, hogy külön számlán, illetve külön szerzıdésben rendelik-e meg a szolgáltatást, hanem annak, hogy az alapértékesítés a felek megállapodásának megfelelıen mikor teljesített: a szolgáltatással (hálózatfejlesztés) együtt vagy anélkül. Esetünkben a szerzıdı felek megállapodtak abban, hogy a kialkudott lakás és telekhányad vételára nem tartalmazza a közmő hálózatfejlesztési költségeit, ugyanakkor az egyszerő és gyors ügyintézés érdekében a gáz- és az áramszolgáltatóval a beruházó szerzıdik, a szolgáltatók a hozzájárulásról számláikat a beruházást végzı vállalkozás nevére állítják ki. Tekintettel arra, hogy az adásvételi megállapodás mőszaki paraméterei minden bizonnyal - közmővesített ingatlanra vonatkoznak, vagyis a lakóingatlan-értékesítés csak a közmővesítést követıen teljesített, a fentiek alapján a hálózatfejlesztés az ingatlanértékesítéshez járulékosan kapcsolódó költség. A lakóingatlan-eladás számlájában bontottan kell szerepeltetni a telek vételárát, amelynek értékesítése az áfatörvény 2. számú mellékletének 1. pontja alapján tárgyi adómentes, és a lakás eladási árát, amelyet ez esetben - elsı értékesítésrıl lévén szó - 25 százalék áfa terhel. A telekhez tartozó infrastruktúra, így a hálózatfejlesztés is a telek forgalmi értékét növelı tényezıként ragadható meg, azaz a telek adóalapjához tartozó járulékos költség, amely a telek adóügyi sorsában osztozik, tehát adómentes. Tekintettel azonban a vonatkozó számviteli elıírásokra, a telekkel, illetve a különbözı közmőfejlesztésekkel kapcsolatos tételeket is eltérı értékcsökkenési szabályaik miatt - a számlában külön soron kell részletezni. A beruházást végzı vállalkozás akkor jár el helyesen, ha a hálózatfejlesztési költségeket a telek adómértékéhez igazodva, tárgyi adómentesen számlázza vevıinek. [1992. évi LXXIV. törvény 22. § (3) b)] 2002/92. Adózási kérdés a gépjármő-értékesítés során felmerülı illeték, hatósági eljárási díj adómértéke 2002/81. Adózási kérdés szolgálati lakás és a házfelügyelıi lakás 2000/125. Adózási kérdés a közmővesített telek értékesítésének áfa-vonzata 2000/109. Adózási kérdés filmgyártás, filmforgatás áfa-vonzata 1999/152. Adózási kérdés termékértékesítéshez kapcsolódó járulékos költség az áfában 1999/66. Adózási kérdés termékimporthoz kapcsolódó oktatási szolgáltatás 1999/36. Adózási kérdés közvetített szolgáltatásként nyújtott postai szolgáltatások áfa vonzata

1999/6. Adózási kérdés termékértékesítéshez kapcsolódó fuvarozási tevékenység adóügyi megítélése 1998/35. Adózási kérdés a fı- és melléktevékenység megítélése az áfa-ban 1997/109. Adózási kérdés A csomagküldı tevékenység áfa-ja 1997/16. Adózási kérdés A bérelt ingatlanhoz kapcsolódó közüzemi díjak áfája 1995/226. Adózási kérdés Az önállóan és a valamely más értékesítéshez járulékosan nyújtott közvetített szolgáltatás [az áfa-törvény 8. § (4) bekezdésének és a 22. § (2) bekezdés c) pontjának] értelmezése (4) Az adó alapjába nem tartoznak bele: a) az árleszállítás, -engedmény címén elengedett összeg, kivéve, ha azt a 13. § (1) bekezdés 5. pontjában meghatározott kör kapja oly módon, hogy az árleszállítás, -engedmény következményeként az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony értékre csökken; 2001/29. Adózási kérdés az ún. pontakciókkal összefüggı árengedmények áfabeli kezelése 1996/81. Adózási kérdés Az árengedmény címén történı adóalap-csökkentés lehetısége 1996-ban b) az az összeg, melyet más nevében és javára szednek be, és a nyilvántartásban elszámolási kötelezettségként szerepeltetnek. 56/2004. Számviteli kérdés Hogyan kell a számviteli elszámolásokban szerepeltetni a regisztrációs adót, illetve az adóelıleget az importırnél, a márkakereskedınél, és a személygépkocsit forgalomba helyezınél (az elsı tulajdonosnál)? Az Országgyőlés 2003. december 8-i ülésnapján fogadta el a regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvényt (a továbbiakban: új törvény). Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozása révén megszőnı, de addig ellenırzött határfogalomhoz kötıdı fogyasztási adót váltotta fel a regisztrációs adó. Az új törvény szerint a regisztrációs adófizetési kötelezettség a személygépkocsi forgalomba helyezésekor, a tulajdonjog megszerzésének napján keletkezik, így a számviteli elszámolás is az adófizetési kötelezettség keletkezéséhez kötıdik. Amennyiben a forgalomba helyezés elıtt az adóelıleget - az új törvény 5. §-ának megfelelıen - a gyári vezérképviselet (az importır) vagy a márkakereskedı megfizeti, illetve az utóbbi köteles megfizetni, akkor azt a számviteli elszámolásban az import vagy a beszerzés napjára vonatkozóan kell elszámolni és egyéb követelésként kimutatni. Az importır, illetve a márkakereskedı a személygépkocsi értékesítésérıl kiállított számlában a megfizetett regisztrációs adóelıleget mint az adóhatósággal szembeni követelést engedményezi a márkakereskedıre, illetve a tulajdonjog megszerzését igazoló okiratban szereplı természetes személyre, jogi személyre, vagy jogi személyiség nélküli szervezetre (elsı tulajdonos). A megfizetett adóelıleg összege lesz az engedményezett követelés könyv szerinti értéke és az engedményes által elismert érték is, amelyet egyéb ráfordításként, illetve egyéb bevételként kell az importırnél, a márkakereskedınél elszámolni a számviteli törvény 81. §-a (3) bekezdésének f) pontja, illetve 77. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján. Az elszámolás bizonylata az importır, illetve a márkakereskedı által a személygépkocsi értékesítésérıl kiállított számla, amelyen a megfizetett regisztrációs adóelıleget célszerő külön feltüntetni (ennek hiányában az elszámolás bizonylata az adóhatóság által kiállított, az adóelıleg megfizetését igazoló határozat), de az nem része a számla szerinti - az értékesítés nettó árbevételeként könyvelendı - értéknek, csak a pénzügyileg rendezendı összeget növeli. A regisztrációs adóelıleg, amely az adóelıleg-fizetést átvállaló importır (vezérképviselet) és a márkakereskedı között jelentkezik, nem tartozik az adó alapjába, mivel az elılegként nem lehet a beszerzési ár része [az áfatörvény 22. §-a (4) bekezdésének b) pontja alapján]. A regisztrációs adóelıleg - fentebb leírt áthárítása az egyébként áfás ügylet dokumentálására szolgáló bizonylaton vagy külön bizonylattal történhet. (A regisztrációs adóelıleg áthárításának áfakörön-kívüliségére a bizonylaton utalni kell.)

A regisztrációs adó megfizetése az új törvény alapján a forgalmi engedélyben megjelölt tulajdonjog megszerzıjét terheli, így a megfizetett regisztrációs adót az eszköz bekerülési értékét növelı tételként kizárólag a tulajdonjog megszerzıjének (a forgalmi engedélyben szereplı tulajdonosnak) van lehetısége elszámolni. Mivel a gépjármő üzembe helyezésére (a forgalmi engedély kiadására) csak a regisztrációs adó tulajdonos általi megfizetése után kerülhet sor, a tulajdonos a forgalmi engedély birtokában, a márkakereskedı által a regisztrációs adó megfizetésérıl kiállított, azt igazoló - az adóhatósággal szembeni követelés engedményezésérıl szóló - számviteli bizonylat alapján a regisztrációs adót figyelembe veheti (elszámolhatja) a gépjármő bekerülési értékét növelı tételként. A vonatkozó számviteli szabályok szerint az adóelıleg - importır, illetve márkakereskedı általi - megfizetése esetén a gépjármő továbbértékesítésekor az adóelıleg sem az importırnél, sem a márkakereskedınél nem lesz készletérték-növelı tétel, azzal az eszköz bekerülési értékét nem lehet megnövelni. [2000. évi C. törvény 47. § (1), 1992. évi LXXIV. törvény 22. § (4) b)] APEH tájékoztató az árvízkárosultak támogatásáról 1999/153. Adózási kérdés az idegenforgalmi adó szerepe az áfa-adóalap számításánál (5) Az adó alapját csökkentheti: a) az árcsökkentés, -engedmény címén visszatérített összeg, kivéve, ha azt a 13. § (1) bekezdés 5. pontjában meghatározott kör kapja oly módon, hogy az árcsökkentés, -engedmény következményeként az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony értékre csökken; 70/1999. Számviteli kérdés A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az éves forgalom alapján a keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap. Hogyan történik a bónusz elszámolása, számlázása, illetve áfa-rendszerbeli kezelése? A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az adott szállítóval történı éves forgalom alapján - keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap a szállítótól. A bónusz összegét a vevı a szállító utolsó számlájából levonja, és csak a különbözetet utalja. A bónusz nyújtása alatt a következıket értjük: bizonyos rendszerességő (összegő) mennyiségő vásárlás esetén a vevı - a szerzıdés tartalmától függıen - minden korábbi vásárlására visszamenılegesen meghatározott értékő árengedményt vagy a korábban megvásárolt termék minden mennyiségi egységébıl x Ft engedményt kap a szállítójától. Ilyen visszamenıleges árengedmény esetén az engedmény rendezése nem történhet meg az utolsó szállításról kiállított számlával, mivel az áfa-törvény 22. § (5) bekezdése alapján adóalapot csökkentı utólagos árengedmény csak egy konkrét teljesítéshez köthetı. A helyes eljárás ebben az esetben hogy az összes korábbi konkrét teljesítéshez/teljesítésekhez kapcsolódóan helyesbítı számlát (számlákat) kell kiállítani, amely(ek)ben már a csökkentett adóalap és az e szerinti adó összegét mutatják ki. A helyesbítı számlára szigorú tartalmi-alaki követelmények vonatkoznak, amelyeket az áfa-törvény 45. §-ában határoztunk meg. Tekintettel arra, hogy a helyesbítı számlát - amennyiben az adó alapja vagy az áthárított adó összege csökken - a kibocsátás napját magában foglaló adómegállapítási idıszakban kell figyelembe venni, az adminisztráció egyszerősítése érdekében bizonyos esetekben a csoportos helyesbítés is elfogadható. Így, amennyiben a fent meghatározott eset áll fenn - tehát pl. minden egyes konkrét teljesítéshez x% engedmény társul -, akkor az elszámolás egy helyesbítı számlával is megoldható úgy, hogy abban valamennyi korábbi számlaszámra történik hivatkozás. A szállítónál a bónusz adását a helyesbítı számlák alapján árbevétel-csökkenésként kell könyvelni. Amennyiben bónusz alatt az adásvételi szerzıdésen alapuló, az értékesítéshez csak közvetve kapcsolódó, utólag adott, nem számlázott engedményt (pl. egy éven belül összesítetten 10 millió Ft-ot elérı vásárlás esetén 5%-os árengedményt ad a szállító) értjük, úgy az engedmény az áfa-törvény 22. § (4) bekezdésének a) pontja alapján nem képez adóalapot. Az eképpen értelmezett bónuszt a szállítónál az egyéb ráfordítások között, míg a vevınél az egyéb bevételek között kell kimutatni. [1992. évi LXXIV törvény 22. § (5), 45. § (1-3), 1991. évi XVIII. törvény 45. § (14), 47. § (3).]

b) a visszavett göngyöleg betétdíja; c) az az összeg, amely az ellenértéknek részbeni visszatérítésébıl származik. (6) Az ellenérték helyett az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha a) az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás gazdaságilag nem független fél részére történik, 2006/29. Adózási kérdés arányosítás személygépkocsi bérletével kapcsolatban b) új közlekedési eszköznek minısülı személygépkocsi Közösségen belülrıl történı beszerzése esetén az ellenérték adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony. (7) A (6) bekezdésben foglaltak nem alkalmazhatók arra az esetre, ha a felek közötti ellenértéket kötelezı jelleggel törvény vagy kormányrendelet írja elı. (8) Ha az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany fizeti, az adó alapját csökkentheti az ellenérték azon részével, mely igazoltan az általa importált termék adóalapjába épül be. (9) Csökkentheti az adó alapját az ellenérték fejében történı termékértékesítéshez, szolgáltatásnyújtáshoz vagy termékértékesítésekhez, szolgáltatásnyújtásokhoz közvetlenül kapcsolódó térítésmentes termékátadás és szolgáltatásnyújtás értéke, még abban az esetben is, ha az ellenérték fejében nyújtott és a térítésmentes ügyletek idıben elválnak egymástól, feltéve, hogy a) a térítésmentesen átadott termék, nyújtott szolgáltatás forgalmi értéke nem haladja meg annak a terméknek, szolgáltatásnak vagy termékeknek, szolgáltatásoknak az ellenértékét, amely(ek)hez közvetlenül kapcsolódik, és b) a térítés nélküli termékátadás, szolgáltatásnyújtás feltételei az ellenérték fejében történı termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás feltételei között szerepelnek. (10) A 6. § (2) bekezdés e) pontjában meghatározott termékértékesítéseknél az adó alapja a zálogjogosultnak zálogjoggal biztosított - követelésének összege, melyet növel az az összeg, amelyet külön jogszabályon alapuló elszámolási kötelezettsége alapján a zálogjogosult köteles kiadni. A követelés összegét és az elszámolási kötelezettség alá esı összeget úgy kell tekinteni, mint amely az adó összegét is tartalmazza. 23. § (1) A 6. § (2) bekezdésének b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adó alapja a) eladási megbízásnál nem foglalja magában a bizományi díjat; b) vételi megbízásnál magában foglalja a bizományi díjat is. (2) (3) A 8. § (4) bekezdése szerinti adóalany és a megbízója közötti szolgáltatásnyújtás adóalapjának meghatározásakor a közremőködésért járó díj a) nem része az adó alapjának, ha a közremőködı szolgáltatást igénybe vevıként; b) része az adó alapjának, ha a közremőködı szolgáltatást nyújtóként jár el a megbízójával szemben. 24. § (1) Cserénél és más olyan termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, amelynél az ellenérték nem pénzben kifejezett, az adó alapja az ellenértékül szolgáló termék és szolgáltatás - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyezı - adót is tartalmazó forgalmi értékébıl a 44. § (2) bekezdésében szereplı, az értékesített termékre, nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap. Amennyiben az ellenértékül szolgáló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tárgyi adómentes tevékenységnek minısül, az adó alapja az ellenértékül szolgáló tárgyi adómentes termékértékesítések, szolgáltatások - a csere alapjául szolgáló értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adót is tartalmazó forgalmi értékével megegyezı - forgalmi értékébıl a 44. § (2) bekezdésében szereplı, az értékesített termékre és nyújtott szolgáltatásra egyébként irányadó százalékérték figyelembevételével meghatározott adóalap. (2) Ha az ellenérték részben pénzben kifejezett, az adó alapját - az (1) bekezdésben meghatározottaknak megfelelıen - annak az összegnek a figyelembevételével kell meghatározni, amely a nem pénzbeli rész adót is tartalmazó forgalmi értékének, illetve - ha a csere ellenértékéül tárgyi adómentes tevékenység szolgál - forgalmi értékének és a pénzbeli résznek az összeadásából származik. (3) 25. § (1) A 7. §-ban meghatározott termékértékesítésnél az adó alapja - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék adó nélküli forgalmi értéke, ilyen érték hiányában a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése idıpontjában meghatározott elıállítási költsége.

2000/111. Adózási kérdés apport adóalapja (2) A saját vállalkozásban megvalósított beruházásnál az adó alapja a tárgyi eszköznek az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában meghatározott elıállítási költsége. 2001/36. Adózási kérdés saját vállalkozásban megvalósított beruházás áfája tenyészállat nevelés esetében 1997/232. Adózási kérdés A sajátrezsis beruházás után fizetendı áfa alapja és a visszaigénylési jogosultság megnyílta az egyszeres könyvvitelt vezetı nem az Szja törvény hatálya alá tartozó adóalanynál KGD2003. 58. Az általános forgalmi adó alapjának az adóhatóság általi forgalmi érték-megállapítása nem érinti az apportált ingatlan cégbíróság által bejegyzett értékét (1992. évi LXXIV. törvény 25. §, 30. §). 1995/243. Adózási kérdés az 1995. január 1-je után rendeltetésszerő használatba vett saját vállalkozásban végzett beruházás áfájának adóalapja (3) A 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtásnál az adó alapja a nyújtott szolgáltatás adó nélküli forgalmi értéke. 1994/332. Adózási kérdés Az áfa alapja térítés nélküli átadásnál, apportnál és megszőnésnél 1993/318. Adózási kérdés A munkaruha áfája (4) Az (1) bekezdéstıl eltérıen a munkáltató által a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére ellenérték nélkül átadott termék esetén az adó alapja a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezése idıpontjában fennálló adó nélküli forgalmi értékének a munkáltató által a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatosan átvállalt költségeivel arányos része. 26. § (1) Ha az adó alapjának megállapításához szükséges ellenértéket külföldi fizetıeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történı megállapításakor a) a 19. § szerinti halasztásra jogosult adóalanynak a halasztás lejáratának idıpontjában, b) a 16. § (11) és (14) bekezdése szerinti, valamint a folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében a bizonylat kibocsátásának napján, c) egyéb esetekben az adófizetési kötelezettség keletkezésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamát kell alkalmazni. (2) Olyan külföldi fizetıeszköz esetében, amelynek az (1) bekezdés szerint nincs forintban megadott árfolyama, a forintra történı átszámításkor az adott devizára a Magyar Nemzeti Bank által az adófizetési kötelezettség keletkezését megelızı negyedévre vonatkozó, euróban megadott árfolyamát kell figyelembe venni.

Az adó alapja Közösségen belüli termékértékesítésnél és beszerzésnél 26/A. § (1) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén az adó alapját a 22-26. § rendelkezéseinek alapján kell megállapítani. APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl (2) A 7/B. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az elıállítási költség alapján, a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani. (3) Az (1) bekezdés szerinti adó alapját növeli a Jöt. szerint szabadforgalomba bocsátott jövedéki termék más tagállamból gazdasági tevékenység keretében történı beszerzéséhez kapcsolódóan keletkezı jövedéki adófizetési kötelezettsége szerinti jövedéki adó összege. Amennyiben a beszerzı részére a másik tagállamban megfizetett jövedéki adót visszatérítik, az adó alapját csökkenti a visszatérített adó összege. (4) A 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adó alapját a beszerzési ár, ennek hiányában az elıállítási költség alapján a 22. § (3)-(5) bekezdéseinek figyelembevételével kell megállapítani.

(5) Amennyiben a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés után az adóalany a 14/B. § (2) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban az adófizetési kötelezettségét teljesítette, és ezen beszerzése a 14/B. § (1) bekezdésében meghatározott teljesítési hely szerinti tagállamban is adókötelesnek minısül, az adóalanynál az adó alapját csökkenti ezen beszerzés adóalapjának megfelelı összeg. (6) A 7/C. §-ban meghatározott beszerzés esetén az adó alapja a termék adó nélküli forgalmi értéke.29/A (7) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg esetén az adó alapja az átadott, átutalt elıleg összege. APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl A törvény kimondja, hogy a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg esetén az adó alapja maga az elıleg összege. Ennek oka, hogy belföldi ügylet során az elıleget úgy kell tekinteni, mint amely már tartalmazza az adó mértékét. Közösségi ügylet esetében azonban ez nem kivitelezhetı, mivel az adó fizetésére nem az értékesítı, hanem a vevı kötelezett, a közösségi ügyletekre vonatkozó szabályozás szerint.

Az adó alapja termékimportnál 27. § (1) Az adó alapja termékimportnál - a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a termék jogszabály szerint megállapított vámértéke. (2) Amennyiben a Közösség területérıl ideiglenesen kivitt terméket annak megmunkálását, így különösen annak javítását, helyreállítását, fel- vagy átdolgozását követıen a szolgáltatást saját nevében megrendelı részére a Közösség területére visszahozzák, az adó alapja a terméken végzett munka - ideértve a járulékos költségeket, valamint a harmadik országban hozzáadott anyagokat is - adó nélküli ellenértéke, ennek hiányában a terméken végzett munka eredményeképpen elıállott értéknövekedés. Amennyiben a terméket a Közösség területére történı visszahozatalt megelızıen értékesítették, úgy az adó alapját az (1) bekezdésben foglaltak szerint kell meghatározni. (3) Az (1) és (2) bekezdések szerinti adó alapját a következı tételek növelik: a) a termékimporthoz kapcsolódóan kivetett vámok, adók, illetékek és más kötelezı jellegő befizetések, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót; b) a vagyoni értéket képviselı jogért járó ellenérték, ha a nem közösségi áru adathordozó, és a vagyoni értéket képviselı jogért járó ellenérték a vámszabályok szerint nem része a vámértéknek; c) az elsı Közösségen belüli rendeltetési helyig felmerülı járulékos költségek, így különösen: a biztosítási, a közlekedési költségek. Amennyiben az importált termék a Közösség területén belül egy másik tagállam területén lévı másik rendeltetési helyre kerül, az ehhez kapcsolódó járulékos költségek is növelik az adó alapját, ha a rendeltetési hely ismert. (4) Ha a termékimportra jogszabály szerinti értékösszegben meghatározott vámmentesség vonatkozik, az adó alapja csökken a vámmentes összeggel. (5) Az adó alapjába nem tartozik bele az árengedmény és a visszatérítés. (6) Ha a termékimport adóalapjának megállapításához szükséges ellenértéket, tényezıket külföldi fizetıeszközben fejezték ki, akkor az adó alapjának forintban történı megállapításakor a vámérték meghatározásához irányadó árfolyamot kell alkalmazni. 1999/66. Adózási kérdés termékimporthoz kapcsolódó oktatási szolgáltatás

VI. FEJEZET AZ ADÓ MÉRTÉKE 28. § (1) A felszámítandó adó mértéke - a (2) és (3) bekezdésben, valamint a 29. §-ban meghatározott eltérésekkel - az adó alapjának 20 százaléka. APEH tájékoztató az üzemanyagokat érintıen 2005. október 1-jével bevezetett 20%-os általános forgalmi adókulcs alá tartozó áfa kötelezettség 2005. évi bevallásának átmeneti megoldásáról

A 25%-os áfa kulcs nemzetközi viszonylatban is magasnak számít, így indokolt annak 20%-ra történı mérséklése. Az adócsökkentésnek az üzemanyagok esetében történı elırehozatalával mérsékelhetık a világpiaci áralakulást lekövetı magas hazai üzemanyagárak kedvezıtlen hatásai, ezért a törvény szerint a motorbenzin és a gázolaj áfa kulcsának 5%-pontos mérséklése már 2005. október 1-jétıl alkalmazandó. Ennek eredményeként az üzemanyagok jelenlegi árszintje 10-11 Ft/literrel csökkenhet. A törvény a normál áfa kulcs mértékét 20%-ban rögzíti. E változás a lakosságot kedvezıen érinti, ugyanis a fogyasztás felét kitevı termékek és szolgáltatások fogyasztói árát az áfa csökkentése 4 százalékkal mérsékli. Az áfa-csökkentés ugyanakkor nem érezteti majd hatását a jövedéki és a regisztrációs adó köteles termékkör (cigaretta, alkohol, gépkocsi) esetében, e termékeknél ugyanis az áfa mérséklését a jövedéki, illetve a regisztrációs adó emelése ellentételezi. KGD2003. 178. Az 1992. évi LXXIV. törvény alkalmazásában a lakóingatlan fogalmába a lakáshoz tartozó földrészlet is hozzátartozik (1992. évi LXXIV. törvény 13. §, 28. §). KGD1998. 86. Termék besorolására vonatkozó tényállás megállapítása, a KSH állásfoglalásának mérlegelése alapján és szakértı meghallgatásával [1992. évi LXXIV. törvény 28. § és 67. §]. 2001/31. Adózási kérdés az ún. lábon álló fa általános forgalmi adójának megállapításához 2001/30. Adózási kérdés a teák, ezen belül gyógyszerként közvetlenül felhasználható teafélék általános forgalmi adó tételének meghatározásához 2000/112. Adózási kérdés egészségügyi betét, pelenka általános forgalmi adója (2) 2005/33. Adózási kérdés EK-mőtrágyák adómértéke (3) Az 1. számú melléklet II. részében felsorolt termékeknél a felszámítandó adó mértéke az adó alapjának 5 százaléka. 2006/52. Adózási kérdés elıfizetéses értékesítés keretében forgalmazott újság, folyóirat nyomdai elıállításakor alkalmazandó adómértékre vonatkozó átmeneti szabályok a 2005-2006. adóévek fordulóján (4) Az adó felszámításakor az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában érvényes adómértéket kell alkalmazni. 2003/150. Adózási kérdés a megváltozott adómérték alá esı értékesítéssel összefüggésben az adómértékváltozást megelızıen fizetett pénzösszeg adójogi megítélése

Adómentesség levonási joggal 29. § Mentes az adó alól: a) a termékexport, b) a termékexporttal egy tekintet alá esı termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, c) a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás.

Adómentes Közösségen belüli termékértékesítés levonási joggal 29/A. § Mentes az adó alól: a) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany vagy a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, és amely termékértékesítés közvetlen következményeként az értékesített terméket belföldrıl igazoltan más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvarozzák vagy egyéb módon juttatják el. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített termékértékesítésekre - kivéve az új közlekedési eszköz értékesítését -, valamint arra a termékértékesítésre, amelyet olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c)

pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítenek, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak. A termék más tagállamba történı elfuvarozásának, eljuttatásának ténye különösen fuvarokmánnyal vagy más hitelt érdemlı módon igazolható; b) az új közlekedési eszköz értékesítése, amelyet az értékesítés közvetlen következményeként másik tagállam területére, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére fuvaroznak, szállítanak el olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy részére, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdésének rendelkezései vonatkoznak, illetve minden egyéb nem adóalany személy, jogi személyiség nélküli szervezet részére; c) a Jöt. hatálya alá tartozó terméknek a jövedéki szabályokkal összhangban történı értékesítése, amelynek közvetlen következményeként a termék másik tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére kerül, feltéve, hogy a termékértékesítést olyan, a 7/A. § (2) bekezdésének c) pontjában meghatározott adóalany vagy nem adóalany jogi személy számára teljesítik, akire (amelyre) a 7/A. § (3) bekezdés rendelkezései vonatkoznak. Ez a rendelkezés nem vonatkozik az alanyi adómentes adóalany által teljesített jövedéki termékek értékesítésére; d) a 7. § (2) bekezdés c) pontja szerinti termékértékesítésnek minısülı értékesítés, amennyiben az adóalanynak ezen értékesítése után egy másik tagállamban Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés címén adófizetési kötelezettsége keletkezik; e) a más tagállam területén lévı vevıi készletbıl történı termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérı tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy számára teljesítenek; f) az a termékértékesítés, amelyet Magyarországtól eltérı tagállamban, mint fogadó államban ilyenként elismert diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai (a továbbiakban: diplomáciai képviselet) számára teljesítenek, amennyiben a terméket értékesítı rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy a terméket diplomáciai képviselet részére értékesítették, valamint hitelt érdemlıen (különösen fuvarozási okmányokkal) képes azt bizonyítani, hogy a terméket belföldrıl más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére elfuvarozták vagy egyéb módon eljuttatták; PM tájékoztató az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság között az Európai Közösségeknek nyújtott kiváltságokra és mentességekre vonatkozó Jegyzıkönyv Magyar Köztársaság által adózási ügyekben történı alkalmazásáról szóló Megállapodás forgalmi adózási ügyekben történı alkalmazásáról 3/2005. (AEÉ 5.) APEH utasítás a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható általános forgalmi adó- és jövedéki adó-visszatérítés eljárási szabályairól A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés esetén az adómentesség egyik feltétele, hogy a termék elhagyja az ország területét. Tekintettel arra, hogy a tagállamok közötti vámhatárok megszőntek, nincsen egységes, a vámhatóság által igazolt módja annak, hogy a termék belföldrıl kilépett. Ezért ennek a tényét az adóalanynak kell tudnia igazolni. A törvény rögzíti, hogy ennek igazolására szolgálhat a fuvarokmány, vagy egyéb más okmány, mely hitelt érdemlıen igazolja, hogy a terméket elszállították. A diplomáciai kapcsolatok zökkenımentesebbé tételéhez, valamint a hatodik áfa-irányelv 15. cikkének 10. pontjának való teljesebb megfelelés érdekében szükséges a jogszabályhely módosítása. A 29/A. § f) pontjában hivatkozott külön jogszabály, a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható általános forgalmiadó- és jövedékiadóvisszatérítésrıl szóló 237/1997. (XII. 18.) Korm. rendelet fogja megállapítani - az Áfa-bizottság 49. ülésén elfogadott iránymutatás szerint - az igazolásra alkalmas okiratot. Amennyiben az EU más tagállamában nyilvántartott diplomáciai testület szerez be hazánkból terméket oly módon, hogy a terméket ki is szállítják Magyarországról, akkor ezt oly módon teheti meg, mintha az ügylet Közösségen belüli adómentes termékértékesítés keretében történt volna. A diplomáciai testületek nem rendelkeznek ugyan közösségi adószámmal, de ezen dokumentum pótlását hivatott szolgálni a külön jogszabályban meghatározott igazolás. Ugyanakkor azon termékbeszerzések amelyek következményeként a termék nem hagyja el - igazoltan - Magyarországot, valamint a szolgáltatások igénybevétele esetén a diplomáciai szervezetek továbbra is csak utólagos adó-visszatérítés formájában mentesülhetnek a forgalmi adó fizetése alól. g) külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére történı termékértékesítés, amennyiben a terméket értékesítı adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról,

hogy a terméket az Európai Közösség arra jogosult szerve részére értékesítették, valamint hitelt érdemlıen (különösen fuvarokmánnyal) bizonyítja, hogy a terméket belföldrıl más tagállamba, de még az e törvény értelmében vett Közösség területére elfuvarozták, vagy egyéb módon eljuttatták; h) külön jogszabályban meghatározott, az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére nyújtott szolgáltatás, amennyiben a szolgáltatást saját nevében megrendelı székhelye a szolgáltatás teljesítési helyétıl eltérı tagállamban van, valamint a szolgáltatást nyújtó adóalany rendelkezik külön jogszabály szerinti igazolással arról, hogy szolgáltatását az Európai Közösségek arra jogosult szerve részére teljesítette. Az áfa-törvény módosításával 2004. május 1-jétıl, visszamenıleges hatállyal biztosítottá válik az Európai Közösségek szervezetei részére történı termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások adómentessége. E módosítás indoka, hogy a 2005. évi XXVII. törvény kihirdette az Európai Közösségek és a Magyar Köztársaság között az Európai Közösségeknek nyújtott kiváltságokra és mentességekre vonatkozó Jegyzıkönyv Magyar Köztársaság által adózási ügyekben történı alkalmazásáról szóló Megállapodást, mely rögzíti az Európai Közösségek szervezetei által történt beszerzésekre, szolgáltatásokra vonatkozó adómentességet. Tekintettel arra, hogy e Megállapodás szerint az adómentesség lehet közvetlen mentesség és visszatérítés útján történı mentesítés, a módosítás a közvetlen mentesség alkalmazására állapít meg kiegészítı szabályokat. 29/B. § Mentes az adó alól az a Közösségen belüli teherfuvarozás, amely az Azori-szigetekre vagy Madeira területére irányul, illetve onnan indul. A Közösség másik tagállamába irányuló termékértékesítés négy esetben élvezhet levonási jog melletti adómentességet a 6. áfa irányelvvel összhangban. A törvény értelmében így adómentes a termékértékesítés, ha az értékesített termék másik tagállamba kerül, és a vevı közösségi adószámmal rendelkezı adóalany, vagyis a saját tagállamában, ezen beszerzés után adófizetésre kötelezett. Nem vonatkozik azonban ez a szabály az alanyi adómentességet élvezı adóalanyokra, mivel az ı értékesítéseikre az alanyi adómentesség szabályait kell alkalmazni. Ez azt jelenti, hogy másik tagállamba irányuló termékértékesítésük után ugyan nem keletkezik adófizetési kötelezettség, de adólevonási jog sem gyakorolható. Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történı értékesítése esetén kivétel nélkül a célország szerinti adóztatás elve érvényesül, ezért ez esetben mindig a vevı az adófizetésre kötelezett személy, függetlenül adójogi státusától, így ebben az esetben az eladó adómentes értékesítést végez. A jövedéki termékek értékesítése kivételes elbírálást élvez, így ez esetben a jövedéki termék értékesítése akkor lesz adómentes, ha a jövedéki adót is a beszerzı tagállamában kell megfizetni, mivel az áfa fizetési kötelezettség ott keletkezik, ahol a jövedéki adó fizetési kötelezettség. A negyedik eset azt szabályozza, amikor az adóalany a tulajdonában lévı terméket mozgatja a tagállamok között. Ez az eset ugyanis bizonyos kivételek mellett termékértékesítésnek minısül. Ebben az esetben akkor adómentes a termékértékesítés, ha egy másik tagállamban beszerzés jogcímén ez a termékmozgatás adóköteles.

Adómentes Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés 29/C. § Mentes az adó alól az a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés, amely a) szolgáltatást - így különösen postai szolgáltatást, értékpapírügyletet, távközlési szolgáltatást - testesít meg, illetve amelynek tárgya névértéken elfogadott pénz, b) a 31. § alapján adómentes lenne, amennyiben azt importból szereznék be. KGD2006. 78. A jogerıs ítélet indokolása ellen is van helye felülvizsgálati kérelemnek (1952. évi III. törvény 270. §, 1992. évi LXXIV. törvény 29/C. §). 29/D. § (1) Mentes az adó alól a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés abban az esetben is, ha a) a beszerzett terméket az adóalany közvetlenül olyan adómentes tevékenységéhez vagy külföldön teljesített szolgáltatásához használja fel, amelynek belföldi beszerzése esetén a 32. § szerint az áthárított adó teljes összegének levonására jogosult, b) a másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany ezen beszerzése tekintetében az adó teljes visszatérítésére lenne jogosult, amennyiben az adóköteles lenne. (2) Mentes az adó alól a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés, ha az alábbi feltételek együttesen fennállnak: a) a terméket egy másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany szerzi be annak érdekében, hogy azt belföldön értékesítse; b) a terméket közvetlenül a beszerzést követı értékesítés beszerzıje részére adják fel vagy fuvarozzák el egy olyan tagállamból, amelyben az a) pont szerinti értékesítı fél nem adóalany;

c) a belföldi termékértékesítés beszerzıje adóalany vagy olyan, a 4/B. § c) pontja szerinti adófizetésre kötelezett személy, aki (amely) a 40. § (8) bekezdése értelmében ezen termékértékesítés után adófizetésre kötelezett; d) a számlát az a) pont szerinti értékesítı a számlázásra vonatkozó szabályoknak megfelelıen állította ki; A törvény az adómentes Közösségen belüli beszerzéseket szabályozza. Egyrészt mentes az adó alól azon termék beszerzése, melyek termék formájában jelenik meg, de szolgáltatást testesít meg, mint például a telefonkártya, a postabélyeg, az autópálya matrica, vagy a részvény, hiszen ebben az esetben a szolgáltatások adóztatására vonatkozó szabályokat kell követni, így a mentesség kimondása nélkül kettıs adóztatás alakulhatna ki, továbbá mentes az adó alól a pénz behozatala is, amennyiben az névértéken történik. Adómentes az a Közösség másik tagállamából történı termékbeszerzés is, amely adómentes lenne, ha azt importból szereznék be. Ezen rendelkezés hiányában ugyanis a Közösség területén kívülrıl és a Közösség másik tagállamából történı termékbeszerzés nem minden esetben részesülne adózási szempontból egyenlı elbírálásban. Szintén adómentesség vonatkozik a törvény értelmében azon másik tagállamból történı beszerzésekre, amikor a beszerzést terhelı áfa levonható lenne és a terméket adómentes tevékenységhez, vagy külföldön teljesített szolgáltatáshoz veszik igénybe, illetve, ha a külföldön nyilvántartásba vett adóalany adóvisszatérítésre lenne jogosult ezen beszerzése után. A törvény továbbá szabályozza, hogy az úgynevezett háromszögügyletek esetén az értékesítési lánc második helyén álló adóalany beszerzését. Ez a beszerzés ugyanis adómentes lehet abban az esetben, ha az azt követı termékértékesítés esetében az adót a vevı a saját tagállamában a fordított adózás szabályai szerinti rendezi. e) az a) pontban meghatározott adóalany nem lehet belföldön nyilvántartásba vett adóalany. A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében a tagállamok alkalmazhatják az ún. háromszögügyletre vonatkozó egyszerősítést. Háromszögügyletrıl abban az esetben beszélhetünk, ha két egymást követı értékesítés három különbözı tagállambeli adóalany között történik, illetve a második ügyletben a vevı lehet adóalany, vagy nem adóalany adófizetésre kötelezett jogi személy is, és a termék elfuvarozása során az elsı értékesítıtıl közvetlenül az utolsó vevıhöz kerül, mintegy háromszöget alkotva ezáltal. Ilyen lehet például, amikor a vevı egy másik tagállambeli adóalanyt bíz meg egy termék beszerzésével, melyet közvetlenül szállítanak le a harmadik tagállamból számára. Legyenek az adott esetben az ügyletben résztvevı felek A, B és C. A Közösségen belülrıl történı beszerzés szabályai szerint a Közösségen belüli beszerzés esetén a teljesítés helye, vagyis ahol az adófizetési kötelezettséget teljesíteni kell, a termék elfuvarozásának rendeltetési helye. A háromszögügylet esetében ez azt eredményezi, hogy B adóalanynak C országban keletkezik adófizetési kötelezettsége az A adóalanytól történı termékbeszerzése után, valamint teljesít C országban egy belföldi értékesítésnek minısülı ügyletet. Annak érdekében, hogy csökkentsék ezen típusú ügyletekbıl az adózókra háruló adminisztratív terhet, lehetıség van arra, hogy háromszögügylet esetén B adóalany C országban teljesített Közösségen belülrıl történı beszerzése adómentes legyen, valamint a C országbeli értékesítése után az adófizetési kötelezettség ne ıt, hanem a vevıt terhelje, valamint, hogy A adóalanynak nem kell ezen ügylet miatt adóalanyként bejelentkeznie a C ország adóhatóságánál. A háromszögügylet tehát adminisztratív egyszerősítés, a bejelentkezés (adóalanyként történı nyilvántartásba vetetés kerülhetı el vele). Elıfordultak azonban olyan esetek, melyben a középsı szereplı (B adóalany) rendelkezett belföldi adószámmal más ügyletbıl kifolyólag, és mégis a háromszögügyletre vonatkozó egyszerősítést alkalmazta. Ez esetben a rendelkezés nem azt a célt szolgálta, hogy a külföldi adóalanynak ne kelljen bejelentkezni, hanem azt, hogy ezáltal a vevı (C) jobb likviditási pozícióba kerüljön. A törvény értelmében tehát a háromszögügyletre vonatkozó egyszerősítést nem alkalmazhatják azok a külföldi adóalanyok, akik (amelyek) már rendelkeznek belföldi adószámmal.

VII. FEJEZET TÁRGYI ADÓMENTESSÉG Tárgyi adómentesség termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál 30. § (1) Mentesek az adó alól a 2. mellékletben felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások.

108/2004. Számviteli kérdés Az áfatörvény május 1-jétıl hatályos elıírásai szerint mely termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról nem kell számlát kiállítani? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) számlára, egyszerősített számlára vonatkozó elıírásai módosultak 2004. május 1-jétıl. Az áfatörvény 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról számlát vagy pedig - ha a vevı a teljesítéssel egyidejőleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel fizet, és arról számlát kér - egyszerősített számlát vagy számlát kibocsátani (ez utóbbi választási lehetıség a számlakibocsátót illeti meg). Ha a vevı az áfa alanya (illetve még néhány kivételes esetben), akkor a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítı adóalany - az elızıektıl eltérıen - a vevı szándékától függetlenül köteles számlát, egyszerősített számlát kibocsátani. Ha az adóalany az áfatörvény 30. §-ának (1) bekezdése szerinti, az áfatörvény 2. számú mellékletében felsorolt tárgyi adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez, akkor számlaadási kötelezettségének - az áfatörvény szerinti számlán, egyszerősített számlán kívül - egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számviteli törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell [az áfatörvény 43. §-ának (3) bekezdése]. Ezen rendelkezés szerint tehát a termékértékesítésrıl, a szolgáltatásnyújtásról nem kötelezı az áfatörvény elıírásainak megfelelı számlát, egyszerősített számlát kiállítani, hanem elegendı a számviteli törvény vonatkozó elıírásait figyelembe venni. A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ának (2) bekezdése alapján a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás értékesítésének nettó árbevételeként történı elszámolásának bizonylata a vevı által elismert, elfogadott számla. Ez esetben tehát az áfatörvény szerint nem kell, a számviteli törvény szerint viszont továbbra is ki kell a - számviteli törvény elıírásainak megfelelı - számlát állítani. A termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról a számviteli törvény szerint kiállított számlára a számviteli törvény 165-169. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. [Ha az adott ügylet sem az áfatörvény, sem a számviteli törvény szerint nem minısül termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak, és így arról nem kell számlát kiállítani (például illetékbélyeg-értékesítéskor), akkor az értékesítést végzı gazdálkodó bizonylatadási kötelezettségének egyéb - a számlán kívüli - számviteli bizonylattal is eleget tehet.] A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás (áfatörvény elıírásai szerinti) egyéb eseteiben - így például alanyi adómentesség, termékexport miatti vagy Közösségen belüli termékértékesítés miatti adómentesség, illetve az áfatörvény területi hatályán kívüli értékesítés adómentessége (ilyen többek között a belföldi adóalany nem belföldön teljesített szolgáltatásnyújtása) - továbbra is fennáll az áfatörvény szerint is a számlakiállítási kötelezettség. [2000. évi C. törvény 72. § (2), 1992. évi LXXIV. törvény 30. § (1), 43. § (1), (3)] (2) Azt a 4. § (1)-(2) bekezdése szerinti adóalanyt, vagy azt a 4/A. § alá tartozó szervezetet, személyt, aki (amely) a 2. számú melléklet 10. pontja szerinti adómentes tevékenységet folytat, megilleti az általános szabályok szerinti adózás választásának joga. Az adóalany változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjérıl szóló törvény szerint teljesíti. 2006/27. Adózási kérdés bérelt ingatlan továbbhasznosításának megítélése APEH közlemény a bérbeadással kapcsolatos áfakötelezettség-választás 2005. évre vonatkozó bejelentési szabályairól APEH közlemény az ingatlan bérbeadásra vonatkozó áfakötelezettség választásának bejelentésérıl (3) BH1999. 418. Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §, KSH Szolgáltatások jegyzéke]. KGD2003. 58. Az általános forgalmi adó alapjának az adóhatóság általi forgalmi érték-megállapítása nem érinti az apportált ingatlan cégbíróság által bejegyzett értékét (1992. évi LXXIV. törvény 25. §, 30. §). KGD2000. 359. Telekingatlan apportja esetén az általános forgalmi adó nem számítható fel és nem igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 30. §).

Tárgyi adómentesség termékimportnál

31. § (1) Mentes az adó alól azon termékek importja, amelyek szolgáltatást testesítenek meg, illetve a névértéken elfogadott pénz importja. 2004/53. Adózási kérdés az egyedi gyógyszerimport kezelése az áfa rendszerében 2004. május 1-jéig (2) Mentes az adó alól a termékexportot teljesítı adóalany részére változatlan állapotban visszaküldött áru (tértiáru), amennyiben arra vámmentesség vonatkozik. (3) Mentes az adó alól a törvénnyel, kormányrendelettel kihirdetett vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzıdésben biztosított vámmentesség alapján importált termék, kivéve az oktatási, a tudományos és a kulturális jellegő tárgyak behozataláról szóló, Lake Successben, 1950. november 22-én kelt megállapodás kihirdetésérıl szóló 1979. évi 12. törvényerejő rendelet alapján vámmentesen behozott termékeket. (4) Mentes az adó alól a Nemzeti Bank által importált arany. (5) Mentes az adó alól a tengeri halászati vállalkozások által kifogott és az ország kikötıjébe behozott tengeri zsákmány, feltéve, hogy az feldolgozatlan állapotban van, vagy legfeljebb az értékesítése elıtt tartósították. (6) Mentes az adó alól a Tanács vámmentességek közösségi rendszerének létrehozásáról szóló 1983. március 28-i 918/83/EGK rendeletén alapuló vámmentes termékimport, az alábbi eltérésekkel: a) nem vonatkozik az adómentesség: - a rendelet I. fejezet III. Címében az öröklés útján szerzett személyes vagyontárgyak részére biztosított vámmentes importra, ha a termék üzemanyag; - a rendelet I. fejezet IV. Címében, második lakás, háztartás berendezéséhez behozott termékek részére biztosított vámmentes importra; - a rendelet I. fejezet V. Címében az elıírt iskolai ruházatok, iskolai célú anyagok és egyéb, iskolával összefüggı háztartási célú ingóságok részére biztosított vámmentes importra, ha a termék számítógép, illetve annak rendeltetésszerő használatához szükséges tartozék; - a rendelet I. fejezet VIII. Címe alapján, a tevékenységnek harmadik országból a Közösségbe való áthelyezésekor importált tárgyi eszközök és egyéb berendezések részére biztosított vámmentes importra, ha ezen termék belföldi beszerzése esetén az adóalany az elızetesen felszámított adót nem, vagy csak részben helyezhetné levonásba; - a rendelet 52-59. b) Cikkei alapján az oktatási, tudományos és kulturális anyagok, tudományos mőszerek és készülékek részére biztosított vámmentes importra; - a rendelet 47. Cikke szerinti vámmentes importra, ha a termék a 7108 vagy 7109 vtsz. alá sorolt termék; - a rendelet 70-72. és 75-78. Cikke alapján a fogyatékos személyek számára biztosított vámmentes importra, ha a terméket a fogyatékos személy saját maga importálja; b) adómentes a rendelet I. fejezet VII. Címében meghatározott feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat - és eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat - és eszencia importja; c) adómentes a rendelet I. fejezet IX. Címében a harmadik országban elhelyezkedı ingatlanon Közösségi mezıgazdasági termelık által megszerzett termékek importján túl, a legfeljebb hat hónapos telivér lovak importja, ha azok harmadik országban egy olyan állattól születtek, amelyet belföldön termékenyítettek meg, és ezután ideiglenesen ellés céljából szállítottak ki; d) adómentes a rendelet 46. Cikkében felsorolt feltételek mellett, az ott felsorolt termékek importján túl, 500 gramm kávé vagy 200 gramm kávékivonat és - eszencia, illetve 100 gramm tea vagy 40 gramm teakivonat és eszencia importja; e) a rendelet 50. és 51. Cikke szerinti vámmentes import esetén az adómentesség a rendelet I. és II. számú mellékleteinek B. pontjában felsorolt termékekre korlátozódik. Oktatási, tudományos vagy kulturális jellegő győjteményi tárgyak és mőtárgyak esetén az adómentes import további feltétele, hogy a termékimport ellenérték nélküli legyen, vagy amennyiben a terméket ellenérték fejében importálták, a termékértékesítést teljesítı fél ne rendelkezzen adóalanyisággal; f) a rendelet 60. Cikke szerint vámmentesen importált laboratóriumi célra elıkészített állatok adómentes importjának feltétele azok ellenérték nélküli importja; g) a rendelet 65. Cikk (1) bekezdés a) pontja alapján, az alapvetı szükségleti cikkek rászoruló személyek közötti ingyenes szétosztás céljára vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele a termékek ellenérték nélküli importja; h) a rendelet 110. Cikke alapján vámmentesen importált termékek adómentességének feltétele, hogy azok értéke a 27. § alapján adóalapot képezzen. (7) (8) Mentes az adó alól a földgázelosztó hálózaton keresztül történı gázimport, illetve a villamosenergia-import.

(9) Mentes az adó alól azon termék importja, melyet az import közvetlen következményeként adóraktárba tárolnak be. (10) Mentes az adó alól azon termék importja, melynek belföldön történı értékesítése adómentes. (11) Mentes az adó alól a harmadik ország területére ideiglenesen kivitt és az ideiglenes kivitelt kérı adóalany részére változatlan állapotban - ideértve a garanciális kötelezettség keretében kijavított vagy kicserélt terméket is visszaküldött termék (tértiáru) importja, feltéve, hogy arra vámmentesség vonatkozik. Az áfa-törvény hatályos rendelkezései alapján mentes az adó alól azon termékek importja, amelyeket az import közvetlen következményeként adómentes Közösségen belüli termékértékesítésként értékesítenek. A módosítás a 77/388/EGK tanácsi irányelvvel összhangban az import alóli mentességet eredményezı Közösségen belüli értékesítések körét pontosítja. Adómentes az ideiglenesen harmadik országba kivitt termék (pl. raklap) visszahozatala, amennyiben arra vámmentesség vonatkozik. Az áfa-törvény ugyanis jelenleg csak a végleges rendeltetéssel kivitt termékek adómentes visszahozataláról rendelkezik, az ideiglenesen kivitt termékekrıl azonban nem.

Közösségen belüli adómentes termékértékesítéshez kapcsolódó adómentes termékimport 31/A. § (1) Mentes az adó alól azon termék importja, amely rendeltetési helye a Közösség másik tagállama, feltéve, hogy a) az importáló az importált terméket a 29/A. § a)-d) pontja szerint adómentesen értékesíti, valamint b) az importált terméket a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat közlésének napját követı 30 napon belül belföldrıl másik tagállamba igazoltan elfuvarozza, eljuttatja, továbbá c) az importáló - az (5)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - adóbiztosítékot nyújt. (2) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti határidıt a vámhatóság indokolt esetben, egy alkalommal legfeljebb 30 nappal meghosszabbíthatja, melyrıl határozatot hoz. A határidı meghosszabbítását a vámhatóság feltételekhez - így különösen ismételt árubemutatási kötelezettséghez - kötheti. (3) A 46. § (3) bekezdés szerinti engedéllyel nem rendelkezı adóalany esetén a vámhatóság határozattal megállapítja az adót, ha a) az importáló, illetve az import adójogi megbízott a termék kivitelére rendelkezésre álló határidı lejártától számított 15 napon belül nem igazolja a vámhatóságnak, hogy az importált terméket a meghatározott határidın belül másik tagállamba elfuvarozta, egyéb módon eljuttatta; b) az adóhatóság értesíti a vámhatóságot, hogy az importáló, illetve az import adójogi megbízott nem tett eleget a 31/A. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek. (4) Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételeket az importálónak, illetve az import adójogi megbízottnak a vámjogi szabadforgalomba bocsátásra irányuló árunyilatkozat megtételekor a) kereskedelemi okmányok - így például az importált termék értékesítésére vonatkozó szerzıdés - bemutatásával, továbbá b) belföldi közösségi adószámának, valamint a vevı nevének, címének, a vevınek a termék rendeltetési helye szerinti tagállambeli közösségi adószámának (áfa azonosító számának), illetve a 29/A. § d) pontja szerinti adómentes értékesítés esetén az importálónak a termék rendeltetési helye szerinti tagállambeli közösségi adószámának (áfa azonosító számának) a közlésével valószínősítenie kell. (5) Mentesül az (1) bekezdés c) pontja szerinti adóbiztosíték nyújtása alól az az adóalany, a) aki (amely) rendelkezik a 46. § (3) bekezdés szerinti engedéllyel, vagy ba) akinek (amelynek) folyamatos mőködés mellett a tárgyévet megelızı két egymást követı naptári éven belül és a tárgyévben nem keletkezett, és nem állt fenn az állami adóhatóságnál általános forgalmi adó jogcímen, valamint a vámhatóságnál lejárt esedékességő köztartozása, és bb) aki (amely) hozzájárul ahhoz, hogy az állami adóhatóság a ba) pontban említett, adótitoknak minısülı adatot a vámhatóságnak átadja, valamint nem áll csıd, felszámolási és végelszámolási eljárás alatt. (6) Az adóbiztosíték az adó összegének 50 százaléka azon adóalany részére, aki (amely) folyamatos mőködés mellett csak a tárgyévet megelızı naptári évre és a tárgyévre teljesíti az (5) bekezdés ba) és bb) pontokban foglalt feltételeket. (7) Amennyiben az importáló helyett import adójogi megbízott jár el, az adóbiztosíték alóli mentesítés feltételeit az import adójogi megbízottnak kell teljesítenie. (8) Az adóbiztosítékot fel kell szabadítani, amennyiben

a) az (1) bekezdésben foglalt feltételek szerint az importált termék belföldrıl másik tagállamba történı kiszállítását a vámhatóság felé igazolták, vagy b) a termékimport után fizetendı adót a vámhatóság határozata alapján megfizették. (9) Amennyiben az importálónak kizárólag az e § alapján fennálló termékimport alóli adómentességet megalapozó 29/A. § a)-d) pontja szerinti adómentes termékértékesítése belföldön teljesített, más adóalanyiságot megalapozó termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást belföldön nem végez, e tényt - illetve ennek megváltozását - az adóhatósághoz be kell jelenteni. Az általános forgalmi adóról szóló törvény módosítása kapcsán kiemelendı a 15%-os kedvezményes kulcs megszüntetése, a 15%-kal adózó tételeknek a normál adómérték alá történı átsorolása, melynek célja az államháztartás egyensúlyának helyreállításához szükséges költségvetési többletbevételek megteremtése. Ezzel párhuzamosan szigorodnak a Közösség másik tagállamába irányuló adómentes termékimport feltételei, illetve szankciókat tartalmaz a törvény az adószám felfüggesztése alatt álló adóalanyok tekintetében. Jogharmonizációs célú módosításként pedig a telefonszolgáltatásokat terhelı áfa levonási tilalmának 30%-os arányra történı visszaállítását tartalmazza a törvény. A 77/388/EGK tanácsi irányelv értelmében lehetıséget kell adni arra, hogy adómentesen importálhassák azt a terméket, mellyel az importáló az import közvetlen következményeként adómentes Közösségen belüli termékértékesítést teljesít. A törvény a korábban hatályosnál szigorúbb feltételeket ír elı arra nézve, hogy milyen esetben mentesíthetı a termékimport az adó alól. Így az importálónak a törvényben meghatározott kivételekkel adóbiztosítékot kell nyújtania, igazolnia kell a vámhatóságnak, hogy a termék a rendelkezésre álló idın belül elhagyta Magyarország területét, továbbá a vámkezeléskor valószínősíteni kell az adómentes Közösségen belüli értékesítést.

VIII. FEJEZET AZ ADÓ LEVONÁSA Az adólevonási jog tartalma és mértéke 32. § (1) A 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendı adó összegébıl levonja: a) azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelıdjét is -, valamint az egyszerősített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított; EBH2005. 1380. Az egyéni cégnek nincs önálló, magánszemélytıl, cégtulajdonostól, kisiparostól, egyéni vállalkozótól független jogalanyisága. Az egyéni vállalkozói minıség és adóalanyiság nem az adószámtól, hanem az egyéni vállalkozói jogviszonytól függ. Általános forgalmi adó (áfa) levonási jog gyakorlására csak az adófizetésre kötelezett áfa-adóalanyok jogosultak, hiteles bizonylat esetén (1997. évi CXLV. törvény 1. §, 23. §; 1990. évi XCI. törvény 4. §, 14-16. §; 1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §). EBH2004. 1185. A kellı gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végzı engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.]. EBH2002. 804. Lízingszerzıdés esetén az általános forgalmi adó levonásának törvényben meghatározott feltételei (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35., 1991. évi XVIII. tv. 83., 84. §) EBH2002. 707. Önmagában az ellenérték kifizetése nem alapozza meg az áfa-levonási jog gyakorlását (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 1991. évi XVIII. tv. 84. §) EBH2001. 496. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §) EBH1999. 168. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §). EBH1999. 166. Nem igényelhetı vissza az adó, ha tényleges gazdasági tevékenység folytatására nem került sor, a jogügyletnek gazdasági eredménye nem volt [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. b) pont].

EBH1999. 165. Jogszerőtlen az áfa-visszaigénylés, ha az alapul szolgáló számlán feltüntetett ellenérték megfizetésére nem került sor és az ott megjelölt jogügylet a valóságban nem történt meg (1992. évi LXXIV. tv. 32. §). BH2006. 421. A víziközmő társulat vállalkozási tevékenységet nem végez, közfeladatát nem bevétel elérése érdekében teljesíti (1995. évi LVII. tv. 35. §, 44. §, 1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §). BH2005. 196. A harmadik személy jóváhagyásának hiánya miatt létre sem jött szerzıdés nem jogosít áfavisszaigénylésre (1959. évi IV. tv. 215. §; 1992. évi LXXIV. tv. 32. §). BH2001. 338. II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetısége valamelyik hitelezıre engedményezhetı. A visszaigénylés jogszerősége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 52. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény 329. § (3) bek., 331. §, 1990. évi XCI. tv. 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont, 48. § (3), (4) és (5) bek.]. BH2000. 131. Az 1995. évben az áfa akkor volt visszaigényelhetı, ha a tárgyidıszakban megfizetésre került. [1992. évi LXXIV. tv. (áfa-tv.) 32. § (1) bek. a) pont, 36. § (1) bek., 48. § (1) bek., (3) bek., (4) bek. b) pont]. BH1999. 536. A gazdasági cselekmények adókövetkezményei megállapítása érdekében az adóhatóság a szerzıdések és más cselekmények minısítésére jogosult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont, 35. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. §, 84. § (2) bek.]. AEÉ 1998/7. az adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendı adó összegébıl levonja azt az összeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany reá áthárított. Az adólevonási jog érvényesítésének azonban feltétele, hogy alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló számviteli bizonylaton alapuljon. [Az általános forgalmi adóról szóló módosított 1992. évi LXXIV. törvény (áfa-tv.) 32. § (1) bekezdés a) pont, valamint a számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bekezdése] BH1997. 150. Az adólevonási jog gyakorlására csak tartalmilag is helytálló számla alapján kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) p., 35. § (1) bek. a) p., 43. § (4) bek., 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek., 1991. évi LXXVIII. tv. (Etv.) 4. § (1) bek. b) p.]. BDT2001. 540. Ha a vállalkozói tevékenységével a biztosító teljesítési késedelmének ideje alatt a biztosított felhagyott és a jogszabály értelmében emiatt adólevonásra már nem jogosult, a biztosítási esemény következtében a helyreállítás költségeiben jogosult elszámolni a biztosítóval szemben ezeknek a költségeknek, mint kártételeknek a 25%-os mértékő áfa-vonzatát is. KGD2006. 54. Az adólevonási jog gyakorlása során a kellı körültekintés fogalma és hatása (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §). KGD2005. 36. A részpénzügyi teljesítés és elılegfizetés elhatárolása az általános forgalmi adó fizetésének szempontjából [1992. évi LXXIV. törvény 17. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont]. KGD2002. 282. A személygépkocsi tulajdonjogának átruházására irányuló szerzıdés szóban is létrejöhet, ezért az ilyen szerzıdés alapján is levonható az általános forgalmi adó [1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 32. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §, 20/1990. (VIII. 6.) BM rendelet 10. §]. KGD2002. 149. Az áfa-visszaigénylésre formai és tartalmi feltételek megléte esetén kerülhet sor, így ha visszaigénylıre áthárították az ıt terhelı áfát [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek. a) pont]. KGD2001. 134. Az adólevonási jog gyakorlását hitelesen igazoló dokumentumnak az adóellenırzéskor is rendelkezésre kell állnia (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 1990. évi XCI. törvény 36. §, 58. §). KGD2001. 77. Lopott személyi igazolvánnyal, illetve hamis ügyvédi bélyegzıvel ellátott társasági szerzıdéssel alapított társaság által kibocsátott számla nem hiteles, általános forgalmi adó levonására nem jogosít (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD2000. 174. Nem hiteles a számla, amelyet nem valós gazdasági eseményrıl állítottak ki, illetve a számlakibocsátó nem adóalanya (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD2000. 172. Csak tevékenységi körbe tartozó termékbeszerzés után illeti meg az adózót az általános forgalmi adólevonás joga (1992. évi LXXIV. törvény 5. §, 32-35. §). KGD2000. 142. Nem adóalanytól származó számla után általános forgalmi adó visszaigénylése jogosulatlan (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 1991. évi LXXVIII. törvény 4. §). KGD2000. 140. Az ügylet meghiúsulása miatt a felek megállapodásával csökkentett ügyleti érték után járó általános forgalmi adó igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 22. §, 32. § és 45. §). KGD1999. 315. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32-34. §).

KGD1999. 213. Az általános forgalmi adó visszaigénylésénél nem tekinthetı hitelesnek az a számla, amely a termék megszerzését, statisztikai besorolási számát, a számla esedékességét és a teljesítés idıpontját nem tartalmazza (1992. évi LXXIV. törvény 13. §, 32. §). KGD1999. 114. Adólevonási jog kizárólag az elızetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható (1992. évi LXXIV. törvény 32. §). KGD1999. 57. Nem igényelhetı vissza az adó, ha tényleges gazdasági tevékenység folytatására nem került sor, a jogügyletnek gazdasági eredménye nem volt [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek. b) pont]. KGD1999. 52. Jogszerőtlen az áfa-visszaigénylés, ha az alapul szolgáló számlán feltüntetett ellenérték megfizetésére nem került sor és az ott megjelölt jogügylet a valóságban nem történt meg (1992. évi LXXIV. törvény 32. §). KGD1999. 49. Nem jogosult áfa-visszaigénylésre, aki az alapul szolgáló számlán feltüntetett ellenértéket és az ahhoz kapcsolódó forgalmi adót ténylegesen nem fizeti meg (1992. évi LXXIV. törvény 32. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). KGD1998. 307. Az adólevonási jog nem gyakorolható a formailag ugyan szabályos számla alapján, ha a törvényben elıírt tartalmi követelmények bármelyike hiányzik [1992. évi LXXIV. törvény 32. §]. KGD1998. 305. Nem jogosult áfa visszaigénylésre az adóalany, ha a számlán feltüntetett összeg és áfa befizetése - színlelt jogügylet miatt - elmaradt [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 35. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bek.]. KGD1997. 74. Meg nem történt gazdasági eseményrıl kiállított számla alapján az áfa-levonás nem gyakorolható [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek. a) pont]. KGD1997. 20. Az adólevonási jog gyakorlásának jogellenességét körültekintıen kell vizsgálni és bizonyítani [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek.]. KGD1997. 19. Az áfa levonási jog gyakorlásával kapcsolatban vizsgálni kell, hogy - a számla adataival ellentétben - a másik adóalany részérıl sor kerülhetett-e az adó áthárítására (1992. évi LXXIV. törvény 32. §). KGD1996. 199. A fiktív (nem létezı) cég nem minısül adóalanynak, így az adót más adóalanyra nem háríthatja át [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek.]. KGD1996. 172. Fiktív számla áfa visszaigénylésre nem jogosít [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek.]. b) a termékimport után az általa megfizetett adóösszeget; 1998/157. Adózási kérdés meghatalmazott útján történı vámkezeltetéshez kapcsolódó áfa-levonási jog 1997/233. Adózási kérdés Termékimporthoz kapcsolódó áfa levonás c) azt az adóösszeget, melyet a közvetett vámjogi képviselı a 41. § (2) bekezdése értelmében önadózással rendezett vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett; 1996/159. Adózási kérdés levonása

Szolgáltatásimportra vonatkozó áfa önellenırzéssel történı megfizetése és

d) azt az adóösszeget, amelyet a szolgáltatást saját nevében megrendelıként, illetve a 14. § (2) és (7) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg; e) azt az adóösszeget, amelyet a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés, illetve az ahhoz kapcsolódó elıleg után, illetve a 29/D. § (2) bekezdése szerinti ügylet esetén a 40. § (8) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg; APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl f) a saját vállalkozásában megvalósított beruházása után megfizetett adóösszeget; g) azt az adóösszeget, amelyet a 40. § (12) bekezdése alapján saját nevében fizetett meg. A közvetett vámjogi képviselıre vonatkozó, 2003. január 1-jétıl hatályos szabályozás a képviselı és a megbízó közötti jogviszonyban az adó számlával történı áthárítását írja elı. A módosítással az áfa törvény nem érintené a két fél közötti jogviszony tartalmát, pusztán a megbízó és a vámjogi képviselı adókötelezettségét rendezné. Az új szabályozási koncepciónak megfelelıen így az áfa-törvény levonási jogra

vonatkozó rendelkezései kifejezetten rendelkeznek arról, hogy a megbízó a közvetett vámjogi képviselı által megfizetett adó levonására jogosult. Megszünteti annak. a lehetıségét, hogy a hulladékokra választani lehessen a különbözet szerinti adózást, hiszen az a fordított adózás bevezetésébıl fakadó elınyöket semlegesíti. Ezen túlmenıen egyértelmővé teszi, hogy a levonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele a számla, egyszerősített számla. [a)-g) pontok a továbbiakban együtt: elızetesen felszámított adó]. (2) Az adóalanyt a másik tagállam, illetve harmadik ország területén teljesített termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása után is megilleti az adólevonási jog, de csak olyan mértékben, amilyen mértékben megilletné akkor, ha ugyanazt a termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást belföldön teljesítené. 1997/110. Adózási kérdés Közmőberuházáshoz kapcsolódó levonási jog (3) Átalakulás esetén a jogelıdnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett elızetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - gyakorolja. (4) Amennyiben az adóalany a 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásokat harmadik ország területén székhellyel, lakóhellyel rendelkezı megrendelı részére nyújtja vagy a szolgáltatás közvetlenül exportált termékhez kapcsolódik, ezen szolgáltatás a levonási jog gyakorlása szempontjából az adóköteles szolgáltatásokkal esik egy tekintet alá. (5) A 4. § (3) bekezdése szerinti adóalanyt az általa értékesített új közlekedési eszköz beszerzése tekintetében adólevonási jog illeti meg. A levonásba helyezhetı adó azonban nem haladhatja meg azt az adóösszeget, amelyet akkor kellene fizetnie, ha az új közlekedési eszköz értékesítése adóköteles lenne. (6) Amennyiben az adóalany részben nem az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenysége céljára szerezte be a terméket, illetve vette igénybe a szolgáltatást (ideértve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást is), akkor a 38. § szabályai szerint élhet adólevonási jogával. Csoportos adóalanyiság esetén a csoport tagjának a csoporton belülre nyújtott szolgáltatása a tárgyi adómentes szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá, és a 38. § tekintetében a nyújtott szolgáltatás adó nélküli forgalmi értékével kell tárgyi adómentes bevételként számításba venni. 33. § (1) Nem vonható le az elızetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást a) közvetlenül a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja; b) teljes egészében az adóalanyiságát eredményezı gazdasági tevékenységi körön kívüli célra használja fel, hasznosítja, ide nem értve azt az esetet, ha a terméket és a szolgáltatást a 7. § (3) bekezdésében vagy a 9. §-ban meghatározott célok elérése érdekében használja fel, hasznosítja; 2006/81. Adózási kérdés törvényi rendelkezés alapján nyújtott ingyenes étkeztetés megítélése az áfában 2005/30. Adózási kérdés kis értékő ajándék áfa levonhatósága 2004. május 1-je után c) üzemanyagként közvetlenül személygépkocsi üzemeltetéséhez használja fel, hasznosítja. EBH2004. 1189. Az elızetesen felszámított adó arányosítással történı megosztására vonatkozó szabályok és alkalmazásuk [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bek. b) pontja, 38. § (1)-(2) bek., 3. sz. melléklet]. EBH2001. 598. A termék áruminta jellegét bizonyítani kell (1992. évi LXXIV. tv. 7. §, 13. §, 33. §). EBH2001. 497. Az egyéni vállalkozó által kizárólag jövedelemszerzı tevékenységéhez használt ingatlan bérleti jogának értékesítésébıl származó jövedelem a vállalkozás bevétele (1992. évi LXXIV. tv. 33. §, 1995. évi CXVII. tv.). EBH2001. 496. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §) EBH1999. 168. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §). BH2006. 380. Nem vonható le az elızetesen felszámított adó, ha a terméket egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenységhez használják fel (1992. évi LXXIV. tv. 33. §). BH2006. 97. Áfa-levonási jog csak a saját gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült költségekrıl kibocsátott számla alapján gyakorolható (1992. évi LXXIV. tv. 33. §). BH2004. 526. A gépjármő részben magáncélú - nem gazdasági tevékenységével összefüggésben történı használata nem ad lehetıség az általános forgalmi adó megosztására (1992. évi LXXIV. tv. 33. §).

AEÉ 2004/12. III. Az üzletpolitikai célból rendezett program mindenki által igénybe vehetı kedvezménynek akkor tekinthetı, ha saját döntése alapján bárki részesülhet benne. Amennyiben a program nem a felperes adóalanyiságát szolgáló gazdasági tevékenységet szolgálja, úgy az elızetesen felszámított adó nem vonható le. [1995. évi CXVII. törvény 69. §, 1. számú melléklet 8.14. pontja; 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja] AEÉ 2002/8. az önkormányzat áfa-kötelezettsége, különös tekintettel az egészségügyi szolgáltatás nyújtásához szükséges eszközök beszerzéséhez pályázati úton elnyert cél és címzett támogatás összegében foglalt vissza nem igényelhetı, elızetesen felszámított adó levonására nem jogosult adóbevallásában az eszközöknek az egészségügyi szolgáltatást végzı intézményének használatba adásával összefüggésben. [Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés a) pontja, 33. § (1) bekezdés b) pontja, a törvény 2. számú mellékletének 22. pontja, a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatásáról szóló 1992. évi LXXXIX. törvény 10. § (1)-(2) bekezdése, 16. § (3) bekezdése.] BH2001. 557. Gépjármővek lízingbe adásakor - ha a szerzıdés nem tartalmazza a tulajdonszerzés lehetıségét - áfa levonására nem kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 33. §]. BH2001. 202. A lakóházban létesített gazdasági tevékenységet szolgáló épületrészekhez arányosan tartozó lábazat, tetı és egyéb épületrész után az általános forgalmi adó visszaigényelhetı [1992. évi LXXIV. tv. 33. §]. BH2000. 379. Nagy rakodóterő személygépkocsinak a tehergépjármő típusbizonyítványának meg nem felelı átalakítása az áfa-visszaigénylést nem alapozza meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 16/g. pont, 33. § (2) bek. b) pont, 67. §]. AEÉ 1996/9. Személygépkocsiból átalakított tehergépjármő beszerzésminısítése az általános forgalmi adó levonhatósága szempontjából [1992. évi LXXIV. tv. 6. § (1) bek., 33. § (2) bek. b) pont; 1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek.; Ptk. 112. § (1) bek., 117. § (2) bek.] KGD2006. 21. A részben magáncélra beszerzett termékek áfája nem vonható le, illetve a személyi jövedelemadó megállapításakor költségként nem számolható el (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 1995. évi CXVII. törvény). KGD2006. 19. Áfalevonási jog csak a saját gazdasági tevékenységgel kapcsolatban felmerült költségekrıl kibocsátott számla alapján gyakorolható (1992. évi LXXIV. törvény 33. §) KGD2005. 156. A költségként elszámolt érték nem feltétlenül jelenti azt, hogy áfa-tartalma levonható [1992. évi LXXIV. törvény 33. §] KGD2005. 76. Személygépkocsi vásárlása esetén az elızetesen felszámított adó nem vonható le (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2005. 74. Önmagában a tevékenységi körökkel összhangban álló beszerzés az adólevonási jogot nem alapozza meg, ha a beszerzett eszközt az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenység körében ténylegesen nem használják [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bek. a) pont]. KGD2005. 56. A személygépkocsiként vásárolt gépjármő ezt követıen tehergépkocsivá történt átalakítása esetén az adóalany adó-visszaigénylésre nem jogosult (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2005. 27. Személygépkocsi vásárlása esetén az elızetesen felszámított adó nem vonható le (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2005. 25. A gépjármő részben magáncélú - nem gazdasági tevékenységével összefüggésben történı használata nem ad lehetıséget az általános forgalmi adó megosztására (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2003. 175. A bejelentett tevékenységi körbe nem tartozó gazdasági tevékenység alapján jogszerően nem lehet áfa-visszaigénylési jogosultsággal élni (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2002. 283. Nagy rakodóterő személygépkocsi értékesítése esetén nem igényelhetı vissza az általános forgalmi adó (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2002. 280. Az általános forgalmi adóalanyiságot eredményezı bevétel elérésére irányuló tevékenység nem lehet közvetett (1992. évi LXXIV. törvény 4-5. §, 33. §, 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §). KGD2002. 253. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének törvényi feltételei ingatlanvásárlás esetén (1992. évi LXXIV. törvény 33. §). KGD2002. 252. Az áfa visszaigénylésénél a gépjármővek KSH szerinti besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapotot kell figyelembe venni (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2002. 9. Gépjármő ITJ besorolása az áfa-visszaigénylésnél (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2001. 314. Az egyéni vállalkozó által kizárólag jövedelemszerzı tevékenységéhez használt ingatlan bérleti jogának értékesítésébıl származó jövedelem a vállalkozás bevétele (1992. évi LXXIV. törvény 33. § , 1995. évi CXVII. törvény).

KGD2001. 76. A gépjármő KSH általi besorolása határozza meg annak adójogi sorsát; személygépkocsi beszerzése esetén az általános forgalmi adó csak akkor vonható le, ha az továbbértékesítési céllal történt (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2000. 172. Csak tevékenységi körbe tartozó termékbeszerzés után illeti meg az adózót az általános forgalmi adólevonás joga (1992. évi LXXIV. törvény 5. §, 32-35. §). KGD1999. 315. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32-34. §). KGD1999. 109. Az áfa-visszaigénylés szempontjából személygépkocsinak minısül a gyárilag e célra elıállított termék akkor is, ha azt az értékesítést megelızıen átalakítással teherszállításra is alkalmassá tették (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). KGD1998. 176. Nem gyakorolható az adólevonási jog, ha az adóalanynak az adóévben kizárólag tárgyi adómentes tevékenységbıl származott bevétele [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bekezdés b) pont]. (2) Nem vonható le az elızetesen felszámított adó továbbá: 2003/115. Adózási kérdés az áfalevonási korlátozás alá esı termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó számlázási szabályokról 2003/24. Adózási kérdés új áfalevonási tiltások 2003. január 1-jétıl és az azok alóli mentesülés a) ólmozott és ólmozatlan motorbenzin (vtsz. 2710 11 41, 2710 11 45, 2710 11 49, 2710 11 59) beszerzése, b) személygépkocsi, 125 cm3-nél nagyobb hengerőrtartalmú motorkerékpár (vtsz. 8711-bıl), jacht és sport- vagy szórakozási célú hajó (vtsz. 8903) beszerzése, 2005/41. Adózási kérdés tesztautó áfájának utólagos levonása 2003/133. Adózási kérdés gépjármővek áruosztályozása c) élelmiszerek és italok beszerzése, 96/2003. Számviteli kérdés A rendezvényekkel kapcsolatos étel-, italfogyasztásról kiállított számlák elızetesen felszámított általános forgalmi adója levonható-e abban az esetben, ha ezt a szolgáltatást a rendezvényszervezı a résztvevınek továbbszámlázza? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 33. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja alapján nem vonható le az ételek és az italok beszerzésének, valamint az éttermi, a cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevételének elızetesen felszámított forgalmi adója, feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy közvetlen anyagként való felhasználási céllal vagy az áfatörvény 8. §-ának (4) bekezdése szerinti céllal történik. Az ellenérték fejében rendezvényszervezést - például szakmai rendezvények, kulturális találkozók szervezését végzı vállalkozás sok esetben a szolgáltatást megrendelıvel kötött szerzıdés, megállapodás alapján a rendezvény megszervezéséhez kapcsolódóan szálláshelyet, ételt, italt biztosít, illetve étel- és italfogyasztással egybekötött fogadást szervez. Ilyen esetekben a rendezvényszervezı tevékenységébe több olyan tevékenység is beletartozik, amely nem önállóan értékesül, ellenértéke az áfatörvény 22. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján a rendezvény-szervezéshez járulékosan kapcsolódó költségként a rendezvényszervezés adóalapjának részét képezi. Az áfatörvény 33. §-a (2) bekezdésének záró fordulata szerint a 8. § (4) bekezdése szerinti célból történı étel-, italbeszerzés, éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele mentesül az e jogszabályhely szerinti adólevonási tilalom alól. A rendezvényszervezést végzı vállalkozásra sem vonatkozik a levonási tilalom, különös tekintettel arra, hogy a 8. § (4) bekezdés szerinti cél fordulat miatt nem csak azok a szolgáltatások mentesülnek az adólevonási tilalom alól, amelyek közvetítése önálló szolgáltatásként történik. A rendezvényszervezı vállalkozás e tevékenységhez kapcsolódóan természetesen csak akkor mentesül az áfatörvény 33. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja szerinti adólevonási tilalom alól, ha

a rendezvényszervezésre kapott megbízásból kitőnik, hogy a tevékenység csak úgy látható el maradéktalanul, hogy a szolgáltatás nélkülözhetetlen és lényegi eleme az étel- és az italfogyasztás, azaz ha az áfatörvény 8. §ának (4) bekezdése szerinti cél megvalósult. [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (2) c)-d)] 2003/114. Adózási kérdés levonhatósága

rendezvényszervezéssel kapcsolatban felmerült elızetesen felszámított áfa

d) éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevétele, 96/2003. Számviteli kérdés A rendezvényekkel kapcsolatos étel-, italfogyasztásról kiállított számlák elızetesen felszámított általános forgalmi adója levonható-e abban az esetben, ha ezt a szolgáltatást a rendezvényszervezı a résztvevınek továbbszámlázza? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 33. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja alapján nem vonható le az ételek és az italok beszerzésének, valamint az éttermi, a cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatások igénybevételének elızetesen felszámított forgalmi adója, feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy közvetlen anyagként való felhasználási céllal vagy az áfatörvény 8. §-ának (4) bekezdése szerinti céllal történik. Az ellenérték fejében rendezvényszervezést - például szakmai rendezvények, kulturális találkozók szervezését végzı vállalkozás sok esetben a szolgáltatást megrendelıvel kötött szerzıdés, megállapodás alapján a rendezvény megszervezéséhez kapcsolódóan szálláshelyet, ételt, italt biztosít, illetve étel- és italfogyasztással egybekötött fogadást szervez. Ilyen esetekben a rendezvényszervezı tevékenységébe több olyan tevékenység is beletartozik, amely nem önállóan értékesül, ellenértéke az áfatörvény 22. §-a (3) bekezdésének b) pontja alapján a rendezvény-szervezéshez járulékosan kapcsolódó költségként a rendezvényszervezés adóalapjának részét képezi. Az áfatörvény 33. §-a (2) bekezdésének záró fordulata szerint a 8. § (4) bekezdése szerinti célból történı étel-, italbeszerzés, éttermi, cukrászati és egyéb nyílt árusítású vendéglátó-ipari szolgáltatás igénybevétele mentesül az e jogszabályhely szerinti adólevonási tilalom alól. A rendezvényszervezést végzı vállalkozásra sem vonatkozik a levonási tilalom, különös tekintettel arra, hogy a 8. § (4) bekezdés szerinti cél fordulat miatt nem csak azok a szolgáltatások mentesülnek az adólevonási tilalom alól, amelyek közvetítése önálló szolgáltatásként történik. A rendezvényszervezı vállalkozás e tevékenységhez kapcsolódóan természetesen csak akkor mentesül az áfatörvény 33. §-a (2) bekezdésének c)-d) pontja szerinti adólevonási tilalom alól, ha a rendezvényszervezésre kapott megbízásból kitőnik, hogy a tevékenység csak úgy látható el maradéktalanul, hogy a szolgáltatás nélkülözhetetlen és lényegi eleme az étel- és az italfogyasztás, azaz ha az áfatörvény 8. §ának (4) bekezdése szerinti cél megvalósult. [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (2) c)-d)] 2003/114. Adózási kérdés levonhatósága

rendezvényszervezéssel kapcsolatban felmerült elızetesen felszámított áfa

e) szórakoztatási szolgáltatások (SZJ 55.40, 92.33, 92.34, 92.72) igénybevétele, f) személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele, 2003/89. Adózási kérdés áfalevonási jog a személygépkocsi üzemeltetéséhez, fenntartásához kapcsolódó termékek beszerzése és szolgáltatások igénybevétele esetén g) távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) igénybevétele, h) parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése, kivéve a 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegő gépjármővel (ideértve az autóbuszt is) történı parkolási szolgáltatás igénybevétele, illetve úthasználati díj fizetése, A hatályos törvényi rendelkezések szerint nem egyértelmő a levonási jog megléte olyan beszerzések esetén, amelyeket speciális - termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak nem minısülı - tevékenységek (pl. kis értékő ajándék, vállalkozási célból történı ingyenes termékátadás, közcélú adományozás) érdekében használ fel az adóalany. Mivel ezen tevékenységekhez nem indokolt levonási tilalom kapcsolása (hiszen lényegében

üzleti célú - adólevonási jogot megalapozó - felhasználást valósítanak meg), a módosítás biztosítja az ezekhez kapcsolódó beszerzések tekintetében a levonási jog gyakorolhatóságát. 2004. január 1-jétıl - a vállalkozási célon kívüli magánhasználat lehetıségére tekintettel - lépett hatályba a parkolási szolgáltatás igénybevétele, valamint az úthasználati díj fizetése esetén felszámított adó levonásának tilalma. A törvény szerint - a nemzetközi fuvarozás és személyszállítás versenyképességének javítása érdekében - ez a rendelkezés módosulna úgy, hogy a 3,5 tonna össztömeg feletti jármővek esetén a levonási tilalom nem érvényesülne. i) lakóingatlan építéséhez, felújításához kapcsolódó beszerzések, j) a 2. számú melléklet 2. pontja alapján tárgyi adómentesnek nem minısülı lakóingatlan beszerzése esetén feltéve, hogy a beszerzés nem továbbértékesítési, vagy nyilvántartásában közvetlen anyagként való felhasználási, vagy a 8. § (4) bekezdése szerinti céllal történik. (3) A (2) bekezdés f) pontja nem vonatkozik a személygépkocsi-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott személygépkocsik tekintetében, továbbá a (2) bekezdés i) pontja nem alkalmazható arra az adóalanyra, aki (amely) a beszerzéseket továbbértékesítési céllal épített lakóingatlan építéséhez használja fel, hasznosítja. 2003/115. Adózási kérdés az áfalevonási korlátozás alá esı termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó számlázási szabályokról (4) Helyi és távolsági távbeszélı-szolgáltatás (SZJ 64.20.11 és 64.20.12), mobiltelefon-szolgáltatás (SZJ 64.20.13), továbbá az Internet-protokollt alkalmazó beszédcélú adatátvitel (SZJ 64.20.16-ból) igénybevétele esetén az elızetesen felszámított adó 30 százaléka nem vonható le. Mentesül a részleges levonási tilalom alól az adóalany akkor, ha a szolgáltatás ellenértékének legalább 30 százalékát továbbértékesítési céllal, vagy a 8. § (4) bekezdése szerint számlázza tovább. A törvény visszaállítja a telefonszolgáltatásra vonatkozó levonási tilalom 30%-os arányát. Az Európai Bizottság 2006. áprilisában kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben a telefonszolgáltatásokat terhelı áfa levonási tilalom 2005. január 1-jétıl 30%-ról 50%-ra történt megemelése miatt. Az Európai Bizottság Adóügyi és Vámuniós Fıigazgatósága már 2005. tavaszán kifogásolta ezen rendelkezésnek a 77/388/EGK tanácsi irányelv 17. cikk (2) bekezdésével való összeegyeztethetıségét. Megfogalmazott véleménye szerint az 50%-os levonási tilalom bevezetésével és fenntartásával Magyarország megsértette a közösségi jogot. A Bizottságnak írott válaszban ígéret született arra, hogy a soron következı törvénymódosítás alkalmával a Kormány javaslatot tesz az Országgyőlésnek a 30%-os levonási tilalom visszaállítására. Az Országgyőlés azonban nem szavazta meg, sem a Kormány által erre vonatkozóan a 2005. évi törvénycsomagban benyújtott javaslatot, sem az ezt követıen e témában beadott önálló képviselıi módosító indítványt. (5) A (2) bekezdés b) pontja nem vonatkozik a lakóautó-kölcsönzéssel (SZJ 71.10.10.0-ból) foglalkozó adóalanyra, a kölcsönbe adott lakóautó tekintetében. (6) A munkáltató a vele munkaviszonyban álló távmunkavállaló magánszemély részére a távmunka végzéséhez átadott termékeket terhelı elızetesen felszámított adót olyan arányban vonhatja le, amilyen arányban a távmunkavállaló magánszemély munkavégzéssel kapcsolatos költségeit átvállalja. (7) A (2) bekezdés j) pontja nem vonatkozik a hitelintézetekrıl és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) szerinti pénzügyi lízing keretében történı átadás céljából beszerzett lakóingatlanra, feltéve, hogy a lízingbe adó a lakóingatlan pénzügyi lízing keretében történı átadására a 30. § (2) bekezdése szerint az általános szabályok szerinti adózást választotta. Az általános szabályok szerinti adózás a 2. számú melléklet 6. pontjának figyelembevételével érvényesül. Az áfa-törvénynek a 2005. június 24-én hatályba lépı rendelkezései alapján a pénzügyi lízing esetén a lízingtárgy - annak eredeti besorolásától függetlenül - az általános szabályok szerinti adómértékkel adózik. A módosítás nem illeszkedik az áfa-törvény általános szabályaihoz, illetve a levonási tiltásokkal sem koherens. A módosítás eredeti szándékának megfelelıen, a pénzügyi lízing keretében történı adóköteles hasznosítás céljából beszerzett lakóingatlan kapcsán az elızetesen felszámított adó levonhatóvá válik. 33/A. § (1) A 33. § (2) bekezdés b) pontjától eltérıen a személygépkocsi beszerzésére jutó elızetesen felszámított adót levonásba helyezheti a kizárólag távolsági és helyi személytaxi-közlekedés (SZJ 60.22.11) szolgáltatást végzı adóalany, ha a személygépkocsi beszerzését megelızı adóévben - ha az adóalany év közben jelentkezett be, az adóalanyként történı bejelentkezés idıpontjától kezdıdıen idıarányosan - az általa nyújtott szolgáltatás összesített adóalapja a 4 millió forintot meghaladta.

(2) A tárgyévben egynél több személygépkocsi beszerzése esetén az (1) bekezdés szerinti adóalapot annyiszor kell teljesíteni, ahány személygépkocsi beszerzésére a tárgyévben sor kerül. (3) Ha az adóalany él az (1) bekezdésben biztosított adólevonási jogával, a személygépkocsi beszerzésének adóévét követı ötödik adóév végéig nem választhat alanyi adómentességet, továbbá ezen idıszak alatt csak az (1) bekezdésben meghatározott tevékenységet folytathatja. Eltérı esetben - 60 hónapos idıszakot figyelembe véve - az eltérés hónapjára, és a jelzett idıszak hátralévı hónapjaira esı, korábban levont elızetesen felszámított adó idıarányos részének visszatérítésére kötelezett. (4) Az (1) bekezdésben meghatározott adóalany mentesül a 33. § (1) bekezdés b) pontja szerinti levonási tilalom alól, ha a személygépkocsi beszerzését követı 60 hónapon keresztül a személyi jövedelemadóról szóló törvény 70. §ában meghatározott cégautó adót megfizeti.

Az adólevonási jog gyakorlásának személyi feltételei 34. § (1) Az adólevonási jogot kizárólag az az adó fizetésére kötelezett adóalany gyakorolhatja, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres vagy a kettıs könyvvitel szabályai szerint vezeti. 1995/285. Adózási kérdés Az áfa-törvény 34. § (1) bekezdésének értelmezése 1994/52. Adózási kérdés jogszabály értelmezése

A külföldi részvétellel mőködı társaságok áfa-visszaigénylésével kapcsolatos

(2) Az adóalany nem gyakorolhatja adólevonási jogát arra a termékbeszerzésre és szolgáltatás-igénybevételre, melyre nem a tételes költségelszámolás szabályait alkalmazza. 1994/331. Adózási kérdés Az szja szerinti diktált jövedelemtartalom szerint adózó mezıgazdasági kistermelı áfa-elszámolása 1993/91. Adózási kérdés Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. tv. 34. § (2) bekezdésében szereplı költségátalány értelmezése (3) A (2) bekezdés szerinti tiltás nem vonatkozik arra az adóalanyra, aki a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1991. évi XC. törvény rendelkezései alapján az átalányadózást választotta. (4) Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerısen törölte, nem gyakorolhatja adólevonási jogát az adószám felfüggesztésérıl hozott határozat jogerıre emelkedésének napja és az adószám törlésérıl szóló határozat jogerıre emelkedésének napja közötti idıszakban teljesített termékbeszerzésre és szolgáltatás igénybevételre. Az adózás rendjérıl szóló törvény módosítása megtiltja az adózó adószámának felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. Ehhez kapcsolódóan az 1992. évi LXXIV. törvényt (a továbbiakban: Áfa tv.) érintı módosítás értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát a felfüggesztést követıen az adóhatóság jogerısen törölte, azon idıszakban beszerzett termékek, igénybevett szolgáltatások tekintetében, melyre az adószámát az adóhatóság jogerısen felfüggesztette levonási jogát nem gyakorolhatja. Tekintettel arra, hogy ebben az esetben fiktív adóalanyokról van szó, már a felfüggesztéstıl kezdıdıen indokolt a levonási jog végleges megvonása. A rendelkezést azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amikor az adólevonási jog 2006. szeptember 15. napját követıen keletkezik, illetve keletkezne. A szolgálati idı és nyugdíjalapot képezı jövedelem elérése érdekében megkötött megállapodás egyik törvényi feltétele, hogy az adott személy a magállapodás létesítésének idıpontjában nem állhat biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban. A megállapodás megkötése után azonban gyakran elıfordul, hogy a megállapodás alanya a megállapodás idıtartama alatt - hosszabb-rövidebb ideig biztosított lesz (pl. megbízási, vállalkozási szerzıdést köt, alkalmai munkavállalóként munkát végez). Ezért indokolt biztosítani azt a lehetıséget, hogy ezekben az esetben szüneteljen a megállapodás alapján fennálló járulékfizetési kötelezettség. EBH2001. 496. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §) EBH1999. 168. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. tv. 4. és 32-34. §).

KGD2001. 161. Az Áfa-levonási jog csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható. A cégnyilvántartásba be nem jegyzett társaság jogilag nem létezik (fiktív), az általa kibocsátott számla sem alakilag, sem tartalmilag nem hiteles (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 34. § , 1991. évi XVIII. törvény 25. §, 83. §). KGD2000. 172. Csak tevékenységi körbe tartozó termékbeszerzés után illeti meg az adózót az általános forgalmi adólevonás joga (1992. évi LXXIV. törvény 5. §, 32-35. §). KGD1999. 315. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32-34. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §).

Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltételei 35. § (1) Az adólevonási jog - ha az adózás rendjérıl szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az elızetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minısül az adóalany nevére szóló a) számla, egyszerősített számla [a 32. § (1) bekezdésének a) és g) pontja esetében]; ba) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat, ha az adó fizetésére kötelezett nem rendelkezik a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel [a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében]; APEH-VPOP együttes tájékoztató a termékimportot terhelı általános forgalmi adó önadózással történı teljesítésére jogosultak személyi körének kiterjesztésérıl 2005/47. Adózási kérdés termék behozatala San Marinó-ból, Andorrából és Törökországból bb) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat, továbbá az az okirat, bizonylat, mely hitelt érdemlı módon tartalmazza az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat, ha az adó fizetésére kötelezett a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkezı adóalany [a 32. § (1) bekezdésének b) pontja esetében]; 2005/47. Adózási kérdés termék behozatala San Marinó-ból, Andorrából és Törökországból c) egyéb okiratok, bizonylatok, melyek hitelt érdemlı módon tartalmazzák az adó összegének meghatározásához szükséges adatokat [a 32. § (1) bekezdésének d) és f) pontjai esetében]; d) az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelv 22. cikk (3) bekezdésében meghatározottaknak megfelelı bizonylat [a 32. § (1) bekezdésének e) pontja esetében]; 2005/84. Adózási kérdés közösségen belüli termékbeszerzés után adólevonásra jogosító bizonylat tartalmi követelményei az Európai Unió Tanácsának 77/388/EGK (Hatodik) irányelve alapján e) a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat és a közvetett vámjogi képviselınek az adókötelezettség teljesítésérıl szóló nyilatkozata [a 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében]; f) az import adójogi megbízottnak az adókötelezettség teljesítésérıl szóló nyilatkozata és a termék szabadforgalomba bocsátásáról szóló határozat. (2) Az elızetesen felszámított adó összege nem haladhatja meg az (1) bekezdés szerinti dokumentumban adóként szereplı, illetve az abból adóként kiszámítható összeget. 1999/23. Adózási kérdés a számviteli törvény 85. § (2) bekezdésében foglalt feltételek és az áfa-levonás jogossága 28/1999. Számviteli kérdés Hogyan kell értelmezni a számviteli törvény 85. §-ának (2) bekezdése elıírását és az milyen módon függ össze az áfa-levonás lehetıségével?

A hagyományos papír alapú bizonylatokra (így a nyomtatvány formában elıállított, számítógéppel kinyomtatott számlákra) a számviteli törvény 85. § (1) bekezdésének elıírásai érvényesek, míg a 85. § (2) bekezdésének speciális (többlet) követelményei csak az ezen kívüli, a technikai, optikai módon elıállított adathordozókra értelmezhetıek. A számviteli törvény 85. §-a (2) bekezdésének elıírása ugyanis a technikai, optikai úton elıállított adathordozókról (pl. mágneslemez, mikrofisch) beszél, és nem a nyomtatvány formában kiállított (számítógéppel kinyomtatott) számláról, ahol a hitelesség feltételei más módon biztosítottak, illetve biztosíthatók. A technikai, optikai adathordozók esetében azért szükséges a megjelölt követelmény, mert a hitelesség hagyományos feltételei nem biztosíthatók, és a technikai adathordozók (és általában az elektronikus okiratok) hitelességére vonatkozó külön törvényi elıírást még nem határoztak meg. Ebbıl következik, hogy a papír alapú bizonylatok esetében a számviteli törvény 85. §-ának (2) bekezdésében foglalt többletkövetelmények (feldolgozási program vagy az adatállomány azonosító jelzése) hiányában is jogos az áfa levonása, illetve visszaigénylése, amennyiben az áfa-törvény 32-36. §-ában, illetve külföldön nyilvántartásba vett adóalany esetén a 2/1993. (I. 13.) Korm. rendeletben foglalt egyéb feltételek fennállnak. Az elızıekkel összefüggésben ugyanakkor indokolt megjegyezni, hogy a számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló - a 8/1999. (III. 5.) PM rendelettel módosított - 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet 1. §-ának (6) bekezdése szerint gépi számlázás esetén a számla kibocsátójának rendelkeznie kell a számlázási programra vonatkozó olyan dokumentációval, amely biztosítja a program mőködésének ellenırizhetıségét. [1991. évi XVIII. törvény 85. § (2)] 1993/280. Adózási kérdés Formailag hibás számlára alapozott visszaigénylési jogosultság EBH2005. 1380. Az egyéni cégnek nincs önálló, magánszemélytıl, cégtulajdonostól, kisiparostól, egyéni vállalkozótól független jogalanyisága. Az egyéni vállalkozói minıség és adóalanyiság nem az adószámtól, hanem az egyéni vállalkozói jogviszonytól függ. Általános forgalmi adó (áfa) levonási jog gyakorlására csak az adófizetésre kötelezett áfa-adóalanyok jogosultak, hiteles bizonylat esetén (1997. évi CXLV. törvény 1. §, 23. §; 1990. évi XCI. törvény 4. §, 14-16. §; 1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §). EBH2002. 802. Az áfa-levonási jog gyakorlása ingatlan tulajdonjogának árverés útján történı megszerzése esetén (1992. évi LXXIV. tv. 6. §, 35. §) EBH2002. 707. Önmagában az ellenérték kifizetése nem alapozza meg az áfa-levonási jog gyakorlását (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 1991. évi XVIII. tv. 84. §) EBH2001. 498. Az adólevonási jog nem hiteles, fiktív számla alapján akkor sem gyakorolható, ha ismertté válik, hogy a bizonylaton feltüntetett gazdasági esemény valóságosan kik között ment végbe (1992. évi LXXIV. tv. 35. §, 1990. évi XCI. tv. 51. §). BH2006. 421. A víziközmő társulat vállalkozási tevékenységet nem végez, közfeladatát nem bevétel elérése érdekében teljesíti (1995. évi LVII. tv. 35. §, 44. §, 1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §). AEÉ 2005/13. I. Az általános forgalmi adó kizárólag az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján vonható le. [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdése] II. A vevı kellı körültekintésének értékelési szempontjai. [1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdése] AEÉ 2004/13. I. Az adólevonási jog kizárólag az elızetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Ilyen dokumentumnak minısül - egyebek mellett - az adóalany nevére szóló számla [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdés a) pont] BH1999. 537. Csak alakilag és tartalmilag hiteles számlával igazolt forgalmi adó visszaigénylésének van helye [1992. évi LXXIV. tv. 35. § (1) bek. a) pont, 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek.]. BH1999. 536. A gazdasági cselekmények adókövetkezményei megállapítása érdekében az adóhatóság a szerzıdések és más cselekmények minısítésére jogosult [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) pont, 35. § (1) bek., 1991. évi XVIII. tv. 15. § (3) bek., 83. §, 84. § (2) bek.]. BH1997. 150. Az adólevonási jog gyakorlására csak tartalmilag is helytálló számla alapján kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) p., 35. § (1) bek. a) p., 43. § (4) bek., 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek., 1991. évi LXXVIII. tv. (Etv.) 4. § (1) bek. b) p.]. KGD2006. 54. Az adólevonási jog gyakorlása során a kellı körültekintés fogalma és hatása (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §). KGD2005. 55. A külföldi utas számára adható áfa-visszatérítésnél az engedélyesnek kellı körültekintéssel kell eljárnia [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bek., 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet].

KGD2002. 11. Az útnaplóval igazolt, üzemanyag beszerzés és értékesítés költségkénti elszámolásának elfogadása esetén sem vonható le az általános forgalmi adó, ha az áru beszerzését igazoló számlát nem adóalany bocsátotta ki (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 35. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). KGD2001. 340. Adólevonási jog tekintetében a becslési eljárás nem alkalmazható (1992. évi LXXIV. törvény 35. §, 1990. évi XCI. törvény 60-61. §). KGD2001. 130. Az adólevonási jog gyakorlásához szükséges hiteles számlát becslés módszerével nem lehet pótolni (1990. évi XCI. törvény 60. §, 1992. évi LXXIV. törvény 35. §). KGD2000. 172. Csak tevékenységi körbe tartozó termékbeszerzés után illeti meg az adózót az általános forgalmi adólevonás joga (1992. évi LXXIV. törvény 5. §, 32-35. §). KGD2000. 81. Az áfa-visszaigényléshez szükséges összeghatár elérésének vizsgálatánál is indokolt a termékértéke-sítést igazoló számlák hitelességének vizsgálata (1992. évi LXXIV. törvény 35. §, 48. §, 49. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). KGD1998. 306. Az adózó által visszaigényelt áfa összegét becsléssel nem lehet megállapítani [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bek., 42. §]. KGD1998. 305. Nem jogosult áfa visszaigénylésre az adóalany, ha a számlán feltüntetett összeg és áfa befizetése - színlelt jogügylet miatt - elmaradt [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 35. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. § (2) bek.]. KGD1998. 84. Az általános forgalmi adó visszafizetésének feltétele a termékértékesítés ellenértékének megfizetése. [1992. évi LXXIV. törvény 3. § a) pont és 35. § (1) bek.]. KGD1997. 22. Nem adóalany az áfa törvény alkalmazásában az a cég, amely a cégnyilvántartásban és az adózók nyilvántartásában nem szerepel [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bek.]. KGD1996. 292. Az általános forgalmi adó visszatérítésének csak tartalmilag hiteles számla alapján van helye; nem ilyen az a számla, amely nem megtörtént gazdasági eseményt tanúsít [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bek.].

Az adólevonási jog keletkezése 36. § (1) Az adólevonási jog keletkezésének idıpontja: APEH tájékoztató a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez fizetett elıleg 2005. január 1-je utáni áfakötelezettségérıl a) a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítésérıl kibocsátott számlában, egyszerősített számlában a teljesítés idıpontjaként feltüntetett nap [a 32. § (1) bekezdésének a) pontja esetében]; ba) a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel nem rendelkezı adó fizetésére kötelezett esetén a kézhez vett határozat alapján az Áfa-jogcímen teljesített befizetés idıpontja, vagy ha az adó befizetése készpénzben nyújtott vámbiztosíték elszámolásából teljesül, akkor a határozat közlésének napja [32. § (1) bekezdésének b) pontja]; APEH tájékoztató az import áfa vámhatósági kivetéssel történı megállapításához kapcsolódó bevallási kötelezettségek átmeneti megoldásáról bb) a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel rendelkezı adóalany esetén megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjával [32. § (1) bekezdésének b) pontja]; bc) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjával [32. § (1) bekezdésének e)-g) pontjai]; BH2000. 131. Az 1995. évben az áfa akkor volt visszaigényelhetı, ha a tárgyidıszakban megfizetésre került. [1992. évi LXXIV. tv. (áfa-tv.) 32. § (1) bek. a) pont, 36. § (1) bek., 48. § (1) bek., (3) bek., (4) bek. b) pont]. KGD1997. 21. 21.Az áfa visszaigénylés jogosulatlan, ha az adólevonási jog keletkezésének idejét megelızıen történik [1992. évi LXXIV. törvény 36. §]. c) megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjával, illetve ha az adóalany jogosult a 19. § szerint az adófizetési kötelezettség teljesítésének halasztására, akkor a halasztás lejáratának idıpontjával [a 32. § (1) bekezdésének d) pontja]; d) a 32. § (5) bekezdésében meghatározott esetben az új közlekedési eszköz értékesítésének napja;

e) megegyezik a közvetett vámjogi képviselı adófizetési kötelezettsége keletkezésének idıpontjával [a 32. § (1) bekezdésének c) pontja esetében]. (2) 2003/151. Adózási kérdés az elkésett számla figyelembevétele az adólevonásnál 40/2003. Számviteli kérdés Elfogadható-e az a gyakorlat, hogy egy államháztartási szervezet a negyedéves mérlegjelentésben csak azokat a szállítói tartozásokat tünteti fel, amelyek iktatása (érkeztetése) a tárgynegyedév utolsó napjáig megtörténik? Ez a gyakorlat nem felel meg a jogszabályi elıírásoknak, nincs összhangban az államháztartás szervezetei beszámolási és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 26. §-ának (1) bekezdésével, amely szerint: Kötelezettségek azok a szállítási, vállalkozási, szolgáltatási és egyéb szerzıdésekbıl eredı, pénzértékben kifejezett elismert tartozások, amelyek a szállító, a vállalkozó, a szolgáltató, a hitelezı, a kölcsönt nyújtó által már teljesített, az államháztartás szervezete által elfogadott, elismert szállításhoz, szolgáltatáshoz, valamint kincstári vagyon részét képezı eszközök kezelésbevételéhez kapcsolódnak, továbbá az egyéb passzív pénzügyi elszámolások. A kötelezettségek könyvekben történı elszámolása (szerepeltetése) során általános szabályként az áru és a szolgáltatás teljesítésérıl szóló számla szerinti teljesítési idıpontot (szolgáltatásoknál idıszakot, a szolgáltatás befejezésének idıpontját), és nem a számla iktatásának idıpontját kell figyelembe venni. A mérlegjelentést a negyedéves fıkönyvi kivonatban szereplı állományi számlák oszlopainak egyenlegrovatpárjában szereplı adatok alapján, a könyvvezetési és a beszámolási kötelezettséget tartalmazó rendelkezésekben elıírt fıkönyvi feladásokra támaszkodva töltik ki. A beérkezett szállítói számlákat a folyamatosan vezetett analitikus nyilvántartásokban kell rögzíteni, majd azok értékét az analitikus nyilvántartásokból kapott egyedi vagy összesítı bizonylat (feladás) alapján kell rögzíteni a fıkönyvi könyvelésben a szállítók számláján a tıkeváltozással szemben, legkésıbb a tárgynegyedévet követı hónap 15. napjáig. A kiegyenlített szállítói tartozásokkal a szállítók számlájának egyenlegét a tıkeváltozással szemben kell csökkenteni. A szállítókat érintı egyéb gazdasági mőveletek, események rögzítésének rendjét úgy kell kialakítani, hogy az államháztartás szervezete eleget tudjon tenni a jogszabályokban elıírt adatszolgáltatási kötelezettségeinek. A fıkönyvben negyedév végén kimutatott szállítói állomány tehát függ attól, hogy a szervezet a számviteli politikájában milyen idıpontot határozott meg a szállítói állomány változásával kapcsolatos összesítı feladások rögzítésének idıpontjaként, mivel addig az idıpontig a szervezetnek figyelembe kell vennie a beszámolási idıszak után beérkezett, de még a beszámolási idıszakra vonatkozó szállítói számlákat is. A számviteli politikában a feladások idıpontját a szervezetre jellemzı körülmények (például a szállítói számlák beérkezésére vonatkozó tapasztalatok) figyelembevételével szintén úgy kell kialakítani, hogy az államháztartás szervezete eleget tudjon tenni a jogszabályokban elıírt adatszolgáltatási kötelezettségeknek. Sajátos esetben, ha a tárgynegyedévre vonatkozó számla az államháztartási szervezethez elkésve, a fıkönyvi feladás után érkezik, akkor az csak abban az idıszakban számolható el, amelyben a számlát kézhezvették. Ezt a gyakorlatot támasztja alá az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 36. §-ának (2) bekezdése is. [249/2000. (XII. 24.) Korm. rendelet 26. § (1); 1992. évi LXXIV. törvény 36. § (2)] (3) Nem alapítható adólevonási jog azokra az esetekre, melyekben az adólevonási jog keletkezésének (1) bekezdés szerinti idıpontja megelızi az adóalanyként történı bejelentkezés idıpontját. 1998/131. Adózási kérdés adóalanykénti bejelentkezés elıtti áfa-levonás 26/1997. Számviteli kérdés A cégbíróságnál bejegyzett társaságnak mikor keletkezik az áfa-levonási joga? Az adólevonási jog kezdetének kérdése mind anyagi jogi, mind pedig eljárásjogi oldalról megnyugtató módon szabályozott a törvényekben. Az 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) 36. § (2) bekezdése értelmében ugyanis az adóalanyként történı bejelentkezést megelızı idıszakra adólevonási jog nem alapítható. Ez tehát azt jelenti, hogy az áfa-törvény általános szabályai szerinti adólevonási jog az adóhatósághoz történı bejelentkezés idıpontjától nyílik meg a társaság számára. E rendelkezés alkalmazása alól a gazdasági társaság csak az alapításhoz apportként szerzett vagyon tekintetében mentesülhet [áfatörvény 36. § (3) bekezdés a) pont].

Az adóköteles tevékenység megkezdését az adózás rendjérıl szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) az adószám kézhezvételéhez köti. A bejelentkezéskor az adózó köteles bemutatni a cégbejegyzés elindítása iránti kérelmét, ennek függvényében kap adószámot [Art. 11. § (1) bekezdés a) pont; 16. § (1) és (2) bekezdés]. Amennyiben az adózó két hónapon belül nem igazolja, hogy a cégbejegyzés érdekében szükséges eljárást elindította, úgy az adóhatóság törli a nyilvántartásból, melyrıl magát az adózót, a cégbíróságot és az illetékes önkormányzat jegyzıjét haladéktalanul értesíti [Art. 16. § (9) bekezdés]. (4) Mentesül a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés alkalmazása alól: aa) az alapításkor nem pénzbeli betét, hozzájárulás formájában szerzett vagyon tekintetében a gazdasági társaságként mőködı adóalany, ab) az adóalanyként történı bejelentkezés idıpontját megelızıen, legfeljebb azonban 36 hónappal korábban (egész hónapként beleszámítva a bejelentkezés hónapját is) beszerzett termék tekintetében a természetes személy adóalany, ha korábbi ráfordítását utóbb gazdasági tevékenységével összefüggı költségként számolja el, feltéve, hogy birtokolja a nevére szóló, az elızetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumot [35. § (1) bekezdésének a) és ba)-bb) pontja], b) az adóalanyként történı bejelentkezés idıpontját megelızıen, legfeljebb azonban hat hónappal korábban importált termék tekintetében (egész hónapként beszámítva a bejelentkezés hónapját is) az import adójogi megbízottat igénybevevı importáló, feltéve, hogy birtokolja az import adójogi megbízott 66/K. § (6) bekezdése szerinti, részére kiadott nyilatkozatát, valamint az adott termék szabadforgalomba bocsátásáról szóló határozatot. (5) Az adólevonási jog az elévülési idın belül a jog megnyílta utáni bármely késıbbi adó-megállapítási idıszakban is érvényesíthetı a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján. Minden ügylet után áfalevonási joggal csak egyszer lehet élni. (6) Amennyiben az adóalany adószámát az adóhatóság jogerısen felfüggesztette, az adóalany a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedésének napját követıen - az adószám felfüggesztésének idıtartama alatt megnyílt levonási jogát, az adószám felfüggesztés megszüntetését elrendelı határozat jogerıre emelkedését követı naptól kezdıdıen, a levonási jog megnyílásakor hatályos szabályok alapján gyakorolhatja. A törvény értelmében az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerısen felfüggesztette, az adószám felfüggesztésének idıszaka alatt beszerzett termékek, igénybevett szolgáltatások tekintetében adólevonási jogával nem élhet. Azonban, ha az adóalany adószám felfüggesztését az adóhatóság jogerısen megszünteti, az adóalany a felfüggesztés idıszaka alatti beszerzései tekintetében a felfüggesztést követıen gyakorolhatja adólevonási jogát. Így a levonási joga nem vész el, csupán az adószám felfüggesztésének idıszakára szintén „felfüggesztıdik”. A rendelkezést azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amikor az adólevonási jog 2006. szeptember 15. napját követıen keletkezik, illetve keletkezne. 37. § KGD1999. 56. Részletfizetés esetén csak a megfizetett vételár-részletek áfa-tartalmának visszaigénylésére van lehetıség [1992. évi LXXIV. törvény 37. § (1) bek.].

Az elızetesen felszámított adó megosztása 38. § (1) Az adóalany köteles a levonható és a le nem vonható elızetesen felszámított adó összegét nyilvántartásában egymástól elkülönítetten kimutatni (tételes elkülönítés). A 77/388/EGK tanácsi irányelvvel való összeegyeztethetıség okán indokolttá válik az államháztartási támogatás miatti arányosítási kötelezettség megszüntetése, amely a kedvezıbb levonási hányad megteremtésén túl az arányosítással járó jelentıs adminisztrációs-többlettehertıl is mentesíti az adózókat. A jelenlegi szabályozás összeegyeztethetıségét illetıen az Európai Unió részérıl hivatalos jelzés eddig ugyan nem érkezett, de a hasonló szabályozás kapcsán egy másik tagállam esetében a közeljövıben precedens értékő bírósági döntés várható. Mindezen okok alapján az áfa-törvény arányosításra vonatkozó elıírásainak módosítása indokolt, mellyel az államháztartási támogatás miatti arányosítási kötelezettség megszőnik. (2) Ha az adóalany adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenységhez és adóalanyiságot nem eredményezı tevékenységhez egyaránt használt, hasznosított terméket szerez be, szolgáltatást vesz igénybe, és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával az elızetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthetı el, az el nem különített adó összege tekintetében a levonási hányad megállapításának céljából a következıképpen jár el: a) az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságot nem eredményezı gazdasági tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között a tényleges használatot, hasznosítást leginkább tükrözı, természetes mértékegységen (különösen m2, főtött légm3, fı, kg, db, üzemóra) alapuló arányos megosztás alkalmazandó;

2006/29. Adózási kérdés arányosítás személygépkocsi bérletével kapcsolatban b) amennyiben az a) pontban említett arányos megosztás nem lehetséges, az adóalany az adóhatósággal megállapodik az adóalanyiságot eredményezı tevékenységére és az adóalanyiságot nem eredményezı gazdasági tevékenységére egyaránt fordított termékek és szolgáltatások megosztásának arányáról. (3) Ha az adóalany adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást egyaránt végez és az (1) bekezdés szerinti szabály alkalmazásával a termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó elızetesen felszámított adó összege maradéktalanul nem különíthetı el, az el nem különített adó összegét az arányosítás szabályai szerint kell megosztani levonható és le nem vonható részre. Az arányosítás szabályait a 3. számú melléklet I. része tartalmazza. (4) (5) A 4/A. § (7) bekezdésében meghatározott tevékenység a (2) és (3) bekezdés, illetve a 39. § alkalmazásában az adólevonásra nem jogosító termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá. (6) EBH2004. 1189. Az elızetesen felszámított adó arányosítással történı megosztására vonatkozó szabályok és alkalmazásuk [1992. évi LXXIV. törvény 33. § (1) bek. b) pontja, 38. § (1)-(2) bek., 3. sz. melléklet]. BH2006. 203. Versenysport és szabadidısport elhatárolása az általános forgalmi adó következményei szempontjából (1992. évi LXXIV. tv. 38. §; 2000. évi CXLV. tv. 88. §).

A tárgyi eszközre jutó elızetesen felszámított adó megosztására vonatkozó különös szabályok 39. § (1) A tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a rendeltetésszerő használatbavétel évét követı 4 évben, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan - 9 évben köteles a levonható és a le nem vonható elızetesen felszámított adó összegét utólag módosítani, amennyiben a rendeltetésszerő használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történı felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot meghaladóan változik. 4/2000. Számviteli kérdés Az áfatörvény a használatbavétel évét követı 4 évre írja elı kötelezıen az adó összegének módosítását, feltéve, hogy a levonhatóság százalékos mértéke 10 százalékpontot meghaladóan változik. A még használatban lévı, de a mérlegben már nem szereplı kis értékő tárgyi eszközökre is alkalmazni kell a szabályt? A tárgyi eszközök forgalmát a számvitelrıl szóló - többször módosított - 1991. évi XVIII. törvény 22. § (5) bekezdése határozza meg. Ennek alapján a tárgyi eszközök olyan tárgyiasult (dologi) eszközök, amelyek a vállalkozási tevékenységet közvetlenül vagy közvetetten tartósan, de legalább egy éven túl szolgálják, függetlenül attól, hogy üzembe helyezték-e vagy sem. Mint a fogalmi meghatározásból látható, a tárgyi eszközként való minısítésnek nem az eszköz értéke a mérvadó. Így a mérlegben nem szereplı, ún. kis értékő tárgyi eszközök is tárgyi eszközök maradnak. Az elızıek alapján tehát elmondható, hogy az áfatörvény 39. § (1) bekezdésében elıírt, ún. figyelési szabály egyaránt vonatkozik mind a mérlegben szereplı, mind a mérlegben nem szereplı kis értékő tárgyi eszközökre. [1991. évi XVIII. törvény 22. § (5), 1992. évi LXXIV. törvény 39. § (1)] 1995/307. Adózási kérdés a tárgyi eszközökre jutó elızetesen felszámított áfa megosztásával kapcsolatos pótlólagos adókorrekció 1993/200. Adózási kérdés A nem továbbértékesítési céllal beszerzett, de utóbb értékesítésre kerülı személygépkocsi áfa-kötelezettsége (2) Az adóalanynak az adólevonási jog keletkezése évére vonatkozó végleges felhasználási aránynak megfelelı megosztást, valamint az (1) bekezdés szerinti utólagos módosítást az adott év utolsó adóbevallási idıszakában kell elvégeznie a 3. számú melléklet II. részében rögzített szabályok alkalmazásával.

(3) Ha a rendeltetésszerő használatbavétel hónapjától számított 60 hónapon, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan 120 hónapon belül a tárgyi eszközt - ideértve a személygépkocsit is - értékesítik, az adóalany az értékesítés hónapjára, valamint a jelzett idıszak hátralevı hónapjaira idıarányosan esı elızetesen felszámított adó összegét 65/2005. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a számvitelben az áfatörvény szerinti, öt éven belül eladott személygépkocsi után visszatérített (levonható) áfát? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 39. §-ának (3) bekezdése rendelkezik a kérdésben vázolt esetrıl. Eszerint, ha az üzembe helyezéstıl (a rendeltetésszerő használatbavételtıl) számított 60 hónapon belül a tárgyi eszközt - ideértve a személygépkocsit is - értékesítik, akkor az értékesítés hónapjára, valamint az öt évbıl hátralévı idıszak hónapjaira idıarányosan jutó elızetesen felszámított áfa összege véglegesen levonható, ha a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt áfafizetési kötelezettség terheli (vagy terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené). Mivel a személygépkocsi értékesítése után adófizetési kötelezettség keletkezik, ezért az idıarányos (a le nem vonható áfa bekerülési értéket növelı összegének az értékesítés hónapjára, valamint az öt évbıl hátralévı idıszakra jutó), korábban elszámolt áfarész levonhatóvá válik, amelyet a számviteli elszámolásokban elızetesen felszámított áfaként kell könyvelni az egyéb bevételekkel szemben (T 466 - K 96). A személygépkocsi értékesítésekor levonhatóvá váló összeg az értékesítés eredményét módosítja az eladónál, közvetlenül az egyéb bevételkénti elszámoláson keresztül, azzal a személygépkocsi bekerülési értékét nem kell (visszamenılegesen sem) módosítani. [1992. évi LXXIV. törvény 39. § (3)] 2005/41. Adózási kérdés tesztautó áfájának utólagos levonása a) véglegesen levonhatja, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés terheli, vagy terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené; 2001/88. Adózási kérdés értéknövelı beruházás elızetesen felszámított forgalmi adójának megosztása 49/1999. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni az utólagosan levonhatóvá vált áfát, különös tekintettel a beszerzési árra vonatkozó számviteli elıírások megváltozására? Az áfa-törvény 39. §-ának (3) bekezdése szerint: Ha a rendeltetésszerő használatbavétel hónapjától számított 60 hónapon, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan - 120 hónapon belül a tárgyi eszközt - ideértve a személygépkocsit is - értékesítik, az adóalany az értékesítés hónapjára, valamint a jelzett idıszak hátralevı hónapjaira idıarányosan esı elızetesen felszámított adó összegét a) véglegesen levonhatja, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés terheli, vagy terhelné akkor, ha azt belföldön teljesítené; b) véglegesen nem vonhatja le, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés nem terheli vagy nem terhelné akkor sem, ha azt belföldön teljesítené. Az áfa-törvényben adott idıtartam meghaladja a számviteli törvény 1997. évi, a le nem vonható áfa kezelésében változást hozó módosítása óta eltelt idıt, ezért az utólagosan levonható áfa elszámolása tekintetében kérdésként felmerült: meghatározó-e az, hogy az adott tárgyi eszköz beszerzése melyik évben történt, azaz a beszerzéskor a le nem vonható áfát hogyan könyvelték? 1. Ha a beszerzés 1997. január 1-je elıtt történt Ha a beszerzés 1997. január 1-je elıtt történt, a le nem vonható áfát nem lehetett a tárgyi eszköz beszerzési értékében figyelembe venni, azt egyéb ráfordításként kellett könyvelni (az egyszeres könyvvitelben csak a szállítóval szembeni tartozás megfizetésekor jelentett ráfordítást). A tárgyi eszköz értékesítésekor levonhatóvá váló összeg tehát az elszámolt ráfordítást ellentételezı egyéb bevételt fog jelenteni. A kettıs könyvvitelben a tárgyi eszköz értékesítésekor: T 466 Elızetesen felszámított áfa - K 96 Egyéb bevételek tételt kell könyvelni. Az egyszeres könyvvitelben a teljesítéshez kapcsolódóan keletkezı áfa kötelezettség nem pénzforgalmi tétel (pénzmozgást csak a szerzıdéssel szembeni, illetve a költségvetésben vállalt kötelezettség pénzügyi teljesítése

eredményez), ezért elszámolása a könyvelés technikájától idegen megoldást követel. Példaszerően, az áfa elszámolására általánosan a következı lehetıségek adódnak a pénzforgalmi nyilvántartás zártságára vonatkozó követelmény megırzésével: a) az áfa összegeket az analitikus nyilvántartásba veszik fel, és csak a pénzügyi rendezést (ideértve a beszerzés, az értékesítés pénzügyi rendezése kapcsán elszámolt tételeket is) könyvelik a pénzforgalmi nyilvántartás egyéb kiadások vagy egyéb (nem adóköteles) bevételek rovataiba. Az utólagosan levonhatóvá vált áfa adóköteles bevételként való elszámolására ebben az esetben nincsen igazán jó megoldás, mivel annak kapcsán tényleges pénzbevétel nem keletkezik. Az elszámolás technikailag végrehajtható, de ellentétes a számviteli törvény bruttó elszámolás elvével. Könyvelni kellene ugyanis a következı tételt is: Árbevétel és egyéb bevételek = Egyéb kiadások b) az áfa összegeket a pénzforgalmi nyilvántartásban elıírják - a jövıbeni pénzmozgás irányára utaló - az elıjelükkel ellentétes, az adózásnál nem érvényesíthetı bevétel vagy kiadás tételekkel szemben (a naplófıkönyvi egyezıség a könyvelés során fennáll): Fizetendı áfa = Egyéb kiadások Levonható áfa = Egyéb (nem adóköteles) bevételek c) további megoldási lehetıséget jelent, ha a Fizetendı áfa és a Levonható áfa rovatok helyett a kötelezettségek és/vagy a követelések rovatokat használják - az elıjelükkel ellentétes, az adózásnál nem érvényesíthetı bevétel vagy kiadás tételekkel szemben (a naplófıkönyvi egyezıség a könyvelés során fennáll): Egyéb kiadások = Kötelezettségek növekedés rovat (fizetendı áfa) Egyéb (nem adóköteles) bevételek = Követelések növekedése (levonható áfa) vagy = Kötelezettségek csökkenése (levonható áfa) A b)-c) pontok szerinti eljárás mellett szükségtelen az utólagosan levonhatóvá vált áfa összegének egyéb (nem adóköteles) bevételkénti elıírása, majd annak átvezetése az adóköteles bevételek közé, elég - a választott módszert figyelembe véve - a következı tételt könyvelni: Árbevétel és egyéb bevételek = Levonható áfa vagy = Követelések növekedése vagy = Kötelezettségek csökkenése 2. Ha a beszerzés 1997. január 1-jét követıen történt 1997. január l-jétıl a beszerzési ár részeként kell értelmezni a le nem vonható áfát. A számviteli törvény módosított 35. §-ának (2) bekezdése szerint: (2) A beszerzési költség (beszerzési ár) részét képezi - az (1) bekezdésben felsoroltakon túl - az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó c) az elızetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó... Az elıírásból következik, hogy a tárgyi eszköz beszerzési árában figyelembe vett, le nem vonható áfát részben az eszköz után a vásárlástól az értékesítésig terjedı idıszakban az értékcsökkenési leírásban költségként elszámolták, részben pedig az értékesítéskor kivezetett nettó értékben levı összege egyéb ráfordítást jelent. Az elszámolt költség és ráfordítás az áfa utólagos levonása miatt indokolatlanná válik, azonban nincsen szükség az önellenırzésre, hiszen az, hogy a le nem vonható áfa az értékesítés kapcsán levonhatóvá vált, az értékesítés idıszakának gazdasági eseménye. Az elszámolás tehát itt is egyéb bevételként (az egyszeres könyvvitelben az árbevétel és egyéb bevételek rovatban) kell hogy megtörténjen, azaz a számviteli törvény változása nem indokolja az utólagosan levonhatóvá vált áfa elszámolásának megváltoztatását. [1991. évi XVIII. törvény 2. számú melléklet 4. a).] 1997/289. Adózási kérdés Az áfa pótlólagos levonása opciós személygépkocsi lízingnél b) véglegesen nem vonhatja le, amennyiben a tárgyi eszköz értékesítése miatt az adóalanyt adófizetés nem terheli, vagy nem terhelné akkor sem, ha azt belföldön teljesítené. 2002/11. Adózási kérdés tárgyi eszköz beszerzést terhelı áfa levonása egyéni vállalkozók esetében

1997/288. Adózási kérdés Az 1997/172. Adózási kérdés kiegészítése. Az áfa-levonási jog, bevallás gyakoriság nem száll át jogutódlással 1997/172. Adózási kérdés Az áfa levonási jog nem száll át a jogutódlással. Az átalakulás során szerzett vagyon apportálásának áfa-kötelezettsége 1997/70. Adózási kérdés Egyéni vállalkozáshoz használt személygépkocsi értékesítése 1995/6. Adózási kérdés A kizárólag tárgyi áfa-mentes adóalany eszközértékesítését, valamint szolgáltatásimportját terhelı áfa elszámolása 1993-ban, illetve 1994-ben 1994/376. Adózási kérdés Áfa-kötelezettség a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szerint átalakulásoknál 1994/314. Adózási kérdés Az áfa levonása nem továbbértékesítési céllal beszerzett, de utóbb mégis értékesített személygépkocsinál (4) Ha a tárgyi eszköz beszerzése a 6. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott termékértékesítés útján történik, akkor a tárgyi eszköz rendeltetésszerő használatbavétele idıpontjának a tárgyi eszköz átadásának napja minısül. 86/2006. Számviteli kérdés Cégünk 2005. évben alakult, fı tevékenysége ingatlanközvetítés. 2005-ben bevételeink teljes egészében tárgyi adómentes értékesítésbıl származtak, emiatt áfalevonási jogosultságunk nem volt. A cég indulásakor jelentıs mértékő beruházást hajtott végre, de a beszerzett tárgyi eszközök különkülön 50 ezer forint alatti értéket képviseltek (beleértve a le nem vonható áfát is), azokat egyösszegő amortizáció elszámolásával leírtuk. 2006-tól a lakóingatlan-közvetítés tárgyi adómentessége megszőnt, ezáltal bevételeink egésze áfakötelessé vált. Befolyásolja-e az áfatörvény 39. §-a szerinti utólagos arányosítási szabályt az, hogy tárgyi eszközeink nulla könyv szerinti értéken szerepelnek a könyvviteli nyilvántartásban (de még használatban vannak)? Melyik évi könyvelési tétellel, hogyan kell a visszajáró áfát elszámolni? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 39. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyi eszköz tekintetében az adóalany a rendeltetésszerő használatbavétel évét követı 4 évben, illetve - ha a tárgyi eszköz ingatlan - 9 évben köteles a levonható és a le nem vonható elızetesen felszámított adó összegét utólag módosítani, amennyiben a rendeltetésszerő használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási arányhoz képest a tárgyi eszköz adólevonásra jogosító és adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz történı felhasználásának aránya a tárgyévben 10 százalékpontot meghaladóan változik. Ha a cég a beszerzett tárgyi eszközök áfáját 2005-ben megfizette, akkor (a tevékenység adókötelessé válása miatt) a korábban megfizetett áfa levonhatóvá válik. A kérdés szerint tehát a tárgyi eszközök beszerzését követı 4 évben (mivel nem ingatlan tárgyi eszközökrıl van szó), 2006-2009 között az utólagos arányosítást minden évben el kell végezni (hiszen az adóköteles és az adómentes tevékenység aránya minden évben más és más lehet!). Ezen elıírás szerint 2006-ban [az áfatörvény 39. §-ának (2) bekezdésében rögzített szabály szerint a 2006-os adóév utolsó adóbevallási idıszakában] a korábban megfizetett áfa egyötöd része válik levonhatóvá. Ezt a törvényi szabályt nem befolyásolja, hogy a cég az adott tárgyi eszközöket azok üzembe helyezésekor egyösszegő terv szerinti értékcsökkenési leírás elszámolásával nullára írta [feltéve, hogy azokat idıközben nem adta el, hiszen akkor az áfatörvény 39. §-ának (3) bekezdését kell alkalmazni]. A visszajáró áfa adott évre beállított összegét a számviteli elszámolásban az adóév utolsó napjára vonatkozó könyvelési tétellel (esetünkben ez az idıpont 2006. december 31.) levonható áfaként az egyéb bevételekkel szemben indokolt szerepeltetni. Hasonlóan kell eljárni a következı években is, az áfa ezen utólagos arányosítása miatt nem lehet a lezárt számviteli beszámoló(ka)t önellenırizni. [1992. évi LXXIV. törvény 39. §] 1994/337. Adózási kérdés A tárgyi adómentes tevékenységet szolgáló befejezetlen beruházás értékesítését követı levonási jogosultság

1994/226. Adózási kérdés Tárgyi eszközökre, valamint immateriális javakra vonatkozó áfa arányosítási szabályok 1993/124. Adózási kérdés megosztása

Átalakulással, beolvadással megszerzett tárgyi eszközre jutó forgalmi adó

IX. FEJEZET AZ ADÓ FIZETÉSÉRE KÖTELEZETT SZEMÉLY Az adó fizetésére kötelezett személye termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál 40. § (1) Az adót termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál - a (2)-(10) és (12) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - a teljesítésre kötelezett adóalany fizeti. 1993/123. Adózási kérdés Külföldi székhelyő, de belföldön építıipari tevékenységet folytató vállalkozó áfafizetési kötelezettsége (2) A 15. § (2)-(5) és (11) bekezdéseiben, valamint a 15/A. §-ban felsorolt szolgáltatásoknál az adót a szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany fizeti, ha a szolgáltatást nyújtó adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén. 2005/40. Adózási kérdés a labdarúgók átigazolásának adójogi megítélése 2004. május 1. után (3) A 7. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítésnél és a 9. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtásnál az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) az ott jelzett tevékenységet ténylegesen végzi. (4) A 7. § (2) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a beruházást ténylegesen végzi, illetve a megszőnéshez kapcsolódó bevallást benyújtja, a 7. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott termékértékesítésnél az adót az az adóalany fizeti, aki (amely) a tulajdonában lévı terméket másik tagállamba fuvarozza, fuvaroztatja. (5) Az adólevonásra jogosult adóalany - a levonható elızetesen felszámított adó erejéig - kezesként felel azon adóösszeg megfizetéséért, amelyet a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítése során más adóalany rá áthárított, feltéve, hogy az adólevonásra jogosult adóalany az ellenérték adóval növelt összegét egészben vagy részben nem fizette meg, vagy annak megfizetése egészben vagy részben követelés mérséklésével történt. A kezesi felelısség alapján fizetésre kötelezett adóalany a kötelezésrıl szóló adóhatósági határozat kézhezvételének napjától az ellenérték adóval növelt összegének megfizetésével nem mentesül a kezesi felelısség alapján meghozott adóhatósági határozatban elıírt kötelezettség teljesítése alól. (6) Az (1)-(5) bekezdésekben foglaltaktól függetlenül az adó megfizetésére kötelezett az is, aki (amely) adóösszeget és/vagy adómértéket, illetve a 44. § (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket tartalmazó bizonylatot bocsát ki. A bizonylatban szereplı, vagy az annak adataiból kiszámítható adó összegét az adóbevallás készítésére kötelezett kibocsátó önadózás keretében vallja be, az adóbevallás készítésére nem kötelezett kibocsátó esetében az adó összegét az állami adóhatóság határozattal állapítja meg. E rendelkezés nem alkalmazható az egyszerősített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalanyra, ha az az általa kibocsátott bizonylatban szereplı ellenértéket és az adó összegét bevételei között elszámolta. (7) A 14. § (2), (7) bekezdéseiben meghatározott termékértékesítés esetén az adót a terméket saját nevében beszerzı adóalany fizeti, ha a terméket értékesítı adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén. (8) A 29/D. § (2) bekezdésében meghatározott ügylet esetén a termékértékesítés után az adót a terméket saját nevében beszerzı adóalany vagy a 4/B. § c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti.

(9) Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén az adót a terméket beszerzı adóalany, vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerint adófizetésre kötelezett személy fizeti. (10) A (2), (7)-(8) bekezdés hatálya alá nem tartozó ügyletek esetén, amennyiben a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkezı, teljesítésre kötelezett adóalany az adózás rendjérıl szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselıt bízott meg, az adóalany belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az adót a pénzügyi képviselı fizeti meg. (11) Adófizetésre kötelezett az is, aki (amely) közösségi adószámot használ a Közösség másik tagállamából történı termékbeszerzés esetében, függetlenül attól, hogy beszerzése a 7/A. § alapján annak minısül-e, kivéve azt az esetet, ha a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés a 29/C. § értelmében adómentes lenne. PM-APEH együttes tájékoztató szabályokról

az eva alany közösségi ügyleteire vonatkozó 2006-tól érvényes

Az adólevonási joggal nem rendelkezı adóalanyok (pl. alanyi adómentes, kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı) adóalanyok másik tagállamból történı beszerzései után belföldön adózni csak a meghatározott értékhatárt meghaladóan kell, vannak azonban egyes termékek (új közlekedési eszköz, jövedéki termékek), melyek más tagállamból történı beszerzése után az adót beszerzési értékhatártól függetlenül belföldön kell megfizetni. A tagállamok közötti kereskedelemben résztvevı felek az adófizetési kötelezettség teljesítése szempontjából a közösségi adószámokból orientálódnak. Tehát a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzéshez az adóalanyoknak rendelkezniük kell közösségi adószámmal. Elıfordulhat azonban olyan eset, hogy a felsorolt adózói kör akár speciális termék beszerzése miatt, akár más okból közösségi adószámot igényel, ugyanakkor az értékhatár alatti beszerzése miatt és választása hiányában nem jogosult a terméket a másik tagállamból adómentesen beszerezni, de ezt érvényes közösségi adószám birtokában megteheti, mivel az eladó a közösségi adószámából arra következtet, hogy neki nem kell adót felszámítania. Ezért a törvény kimondja, hogy ha valaki a közösségi ügylet során közösségi adószámot használt, az adófizetésre kötelezett függetlenül attól, hogy a beszerzésével Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés tényállását megvalósította-e. Ez alól kivételt képeznek a törvény értelmében azok az esetek, amikor egyébként a beszerzés adómentes lenne. (12) A 10. számú mellékletben felsorolt hulladékok értékesítése esetén az adót a hulladékot saját nevében beszerzı belföldön nyilvántartásba vett adóalany fizeti. 2006/66. Adózási kérdés fordított adózás alá esı hulladékok 2006/65. Adózási kérdés a hulladékkereskedelemben kialakított fordított adózási rend kapcsán felmerült könyvelés-technikai problémák megoldásáról A törvény a hulladék-kereskedelemben tapasztalható visszaélések megakadályozása érdekében az Európai Unióban is alkalmazott fordított adózási szabályokat iktat be, a különbözeti adózás e tevékenységi körben való - jelenleg hatályos törvény szerinti - kötelezı alkalmazását hatályon kívül helyezve. A fordított adózás lényege, hogy a hulladékot értékesítı adóalany számlájában áfa-t nem tüntethet fel, az áfa-t az adóalany vevı önadózás keretében állítja be bevallásába fizetendı adóként, és ugyanebben a bevallásában az általános szabályok szerint adólevonási jogot is gyakorolhat. A törvény kiveszi a szılıbort a jövedéki termékek belföldi szállításánál elıírt okmányolási rendbıl (egységesen a borkísérı okmány alkalmazandó a továbbiakban). A törvény elıírja az adóraktár-engedélyesnek az adóraktárból való kiszállítás bizonylatainak, adózatlan kiszállítás esetében a TKO, adózott kiszállítás esetében az EKO egy példányának a vámhatóság részére az okmány kiállításával egyidıben való megküldését, mely rendelkezés 2006. július 1-jétıl lép hatályba. Az adóraktárakban kötelezıen elıírt, vámhatósági jelenlét és felügyelet mellett végzett készletfelvételek rendjének változásával (lásd Jöt. 49. §) összefüggésben a törvény rendelkezik arról, hogy a vámhatósági jelenlét nélkül végzett készletfelvétel során megállapított készleteltérésekkel milyen feltételek teljesítése esetén korrigálható az elszámolt idıszak zárókészlete (a saját belsı rend szerint végzett készletfelvételek elızetes, évenkénti bejelentése, a készletfelvétel jegyzıkönyvben való rögzítése). A törvény a megfigyelt termékek adóraktári elıállítása, kiszerelése esetében meghatározza a nyilvántartásukra, elszámolásukra vonatkozóan alkalmazandó szabályokat (azonosan kell eljárni, mint a felhasználói engedélyeseknek).

A törvény rendelkezik arról, hogy a harmadik országból vámeljárásban közvetlenül adóraktárba behozott jövedéki terméket mikor kell adóraktári készletre venni (az adókötelezettség ilyen esetben ugyanis az adóraktári készletre vétellel keletkezik). KGD2002. 8. Megbízási szerzıdés keretében saját nevében rendeli meg a szolgáltatást az adóalany, amely után az általános forgalmi adót meg kell fizetnie (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §). KGD2000. 199. A reklám- és propagandaszolgáltatást saját nevében megrendelı köteles az áfát megfizetni, ha a szolgáltatást nyújtó székhelye külföldön van (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §).

Az adó fizetésére kötelezett személye termékimportnál 41. § (1) Az adót termékimportnál - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel - az importáló fizeti. (2) Ha a vámeljárásban az importáló helyett az általa megbízott közvetett vámjogi képviselı jár el, az adót a közvetett vámjogi képviselı fizeti. Ha a közvetett vámjogi képviselı rendelkezik a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel, akkor az adót az importáló helyett önadózással rendezi, függetlenül attól, hogy az importáló rendelkezik-e a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel. Egyéb esetben a közvetett vámjogi képviselı által fizetendı adót a vámhatóság határozattal állapítja meg. A módosítás biztosítja, hogy közvetett vámjogi képviselı igénybevételével történı import esetén az importáló ugyanolyan likviditási helyzetben legyen, mint abban az esetben, ha az importot képviselı igénybevétele nélkül bonyolítaná. Tehát megszőnik a képviselın keresztüli és a közvetlen import közötti differenciálás. (3) Ha az importáló helyett import adójogi megbízott jár el, és nem teljesülnek az adómentes termékimport 31/A. § (1) bekezdésében meghatározott feltételei, az adót az import adójogi megbízott fizeti. Amennyiben az import adójogi megbízott rendelkezik a 46. § (3) bekezdése szerinti engedéllyel, az adót önadózással rendezi.

X. FEJEZET ELJÁRÁSI SZABÁLYOK 42. § Az adózással kapcsolatos eljárás során - az e törvényben nem szabályozott kérdésekben - az adózás rendjérıl szóló törvény, a Tanács 2003. október 7-i 1798/2003/EK rendelete a hozzáadott-érték adó területén történı közigazgatási együttmőködésrıl, valamint a 218/92/EGK rendelet hatályon kívül helyezésérıl, illetve termékimport esetén a Tanács 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete a Közösségi Vámkódex létrehozásáról, a Bizottság 1993. július 2-i 2454/93/EGK rendelete a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92/EGK számú tanácsi rendelet végrehajtásáról, valamint a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). KGD1998. 306. Az adózó által visszaigényelt áfa összegét becsléssel nem lehet megállapítani [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bek., 42. §].

A számlaadási kötelezettség 43. § (1) Az adóalany - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - köteles az általa teljesített termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról 108/2004. Számviteli kérdés Az áfatörvény május 1-jétıl hatályos elıírásai szerint mely termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról nem kell számlát kiállítani? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) számlára, egyszerősített számlára vonatkozó elıírásai módosultak 2004. május 1-jétıl. Az áfatörvény 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról számlát vagy pedig - ha a vevı a teljesítéssel egyidejőleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel fizet, és arról számlát kér - egyszerősített számlát vagy számlát kibocsátani (ez utóbbi választási lehetıség a

számlakibocsátót illeti meg). Ha a vevı az áfa alanya (illetve még néhány kivételes esetben), akkor a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítı adóalany - az elızıektıl eltérıen - a vevı szándékától függetlenül köteles számlát, egyszerősített számlát kibocsátani. Ha az adóalany az áfatörvény 30. §-ának (1) bekezdése szerinti, az áfatörvény 2. számú mellékletében felsorolt tárgyi adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez, akkor számlaadási kötelezettségének - az áfatörvény szerinti számlán, egyszerősített számlán kívül - egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számviteli törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell [az áfatörvény 43. §-ának (3) bekezdése]. Ezen rendelkezés szerint tehát a termékértékesítésrıl, a szolgáltatásnyújtásról nem kötelezı az áfatörvény elıírásainak megfelelı számlát, egyszerősített számlát kiállítani, hanem elegendı a számviteli törvény vonatkozó elıírásait figyelembe venni. A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ának (2) bekezdése alapján a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás értékesítésének nettó árbevételeként történı elszámolásának bizonylata a vevı által elismert, elfogadott számla. Ez esetben tehát az áfatörvény szerint nem kell, a számviteli törvény szerint viszont továbbra is ki kell a - számviteli törvény elıírásainak megfelelı - számlát állítani. A termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról a számviteli törvény szerint kiállított számlára a számviteli törvény 165-169. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. [Ha az adott ügylet sem az áfatörvény, sem a számviteli törvény szerint nem minısül termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak, és így arról nem kell számlát kiállítani (például illetékbélyeg-értékesítéskor), akkor az értékesítést végzı gazdálkodó bizonylatadási kötelezettségének egyéb - a számlán kívüli - számviteli bizonylattal is eleget tehet.] A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás (áfatörvény elıírásai szerinti) egyéb eseteiben - így például alanyi adómentesség, termékexport miatti vagy Közösségen belüli termékértékesítés miatti adómentesség, illetve az áfatörvény területi hatályán kívüli értékesítés adómentessége (ilyen többek között a belföldi adóalany nem belföldön teljesített szolgáltatásnyújtása) - továbbra is fennáll az áfatörvény szerint is a számlakiállítási kötelezettség. [2000. évi C. törvény 72. § (2), 1992. évi LXXIV. törvény 30. § (1), 43. § (1), (3)] a) számlát, 2006/93. Adózási kérdés elszámolása

pénztárgéppel történı nyugtaadásra kötelezett üzletben történı elılegfizetés

b) a teljesítéssel egyidejőleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel történı fizetés esetén pedig kérésre - a kibocsátó döntésétıl függıen - egyszerősített számlát vagy számlát 2005/77. Adózási kérdés egyszerősített számla sztornírozása kibocsátani. EBH2005. 1209. A biztosítási szerzıdés olyan kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján téríti, a felek szerzıdési szabadsága körébe tartozik (1959. évi IV. törvény 567. §; 1992. évi LXXIV. törvény 3. §, 4. §, 43. §). EBH2004. 1185. A kellı gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végzı engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.]. EBH2004. 1073. A lakásszövetkezet tagjai részére végzett szolgáltatás az Áfa tv. hatálya alá esı közvetített szolgáltatásnak minısül, és ennek alapján a tagok felé számlaadási kötelezettség áll fenn (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 43. §). EBH2002. 702. Az adóhatóságok kötelessége az adóellenırzés során a szerzıdéseket, ügyleteket és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint megítélni. Az adóalany köteles a megbízó felé realizált szolgáltatás nyújtásáról számlát kibocsátani [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek.] BH2006. 153. Nem ütközik a felek szerzıdési szabadságába a biztosítási szerzıdésnek az a kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján térít [1959. évi IV. törvény 200. § (1) bek., 567. § (1) bek.; 1992. évi LXXIV. tv. 3. §, 4. §, 43. §]. BH2005. 452. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. tv. 43. §, 70. §; 1990. évi XCI. tv. 74. §).

BH2002. 318. II. A számla kiállításának elmulasztása jogosulti késedelemnek minısül, amely a kötelezett egyidejő késedelmét kizárja [Ptk. 301. § (1) és (4) bek., 302. § b) pont és (3) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek.]. BH1999. 226. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegrıl a hitelezı újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek., Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66. sz.]. BH1997. 150. Az adólevonási jog gyakorlására csak tartalmilag is helytálló számla alapján kerülhet sor [1992. évi LXXIV. tv. 32. § (1) bek. a) p., 35. § (1) bek. a) p., 43. § (4) bek., 1991. évi XVIII. tv. 84. § (2) bek., 1991. évi LXXVIII. tv. (Etv.) 4. § (1) bek. b) p.]. AEÉ 1995/4. A nyugtakibocsátási kötelezettség szabályszerő teljesítése esetén a kiállított nyugtát a vevı rendelkezésére kell bocsátani. [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdése, 70. §] AEÉ 1994/3. Nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának következményei és a kiszabandó mulasztási bírság mértéke megállapításának szempontjai [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdés b) pont, 70. §; 1990. évi XCI. törvény 51. § (4) bekezdés, 74. § (7) bekezdés d) pont és (9) bekezdés, 73. § (1) bekezdés] VB1999. 2. II. A késedelmi kamatról - amelynek mértéke folyamatosan változik - a jogosult nem köteles számlát kiállítani, hiszen a kamatkövetelés mögött az 1992. évi LXXIV. tv. 43. §-ának (1) bekezdése szerinti termékértékesítésrıl vagy szolgáltatásról nincsen szó. KGD2005. 180. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §). KGD2005. 164. Az áfa-visszaigénylésére vonatkozó jogszabályok az engedélyestıl nem várnak el olyan magatartást, amelyre csak a hatóság jogosult [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 72. §, 4/1993. (I. 13.) Korm. r. 5/A. §, 6. §] KGD2005. 159. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet számlát ugyan kiállít, de a nyugtaadási kötelezettségnek nem tesz eleget [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §] KGD2005. 54. Az áfa visszaigénylésére vonatkozó jogszabályok az engedélyestıl nem várnak el olyan magatartást, amelyre csak a hatóság jogosult [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 72. §, 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. §, 6. §]. KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). 1996/231. Adózási kérdés Számla-, nyugtanyomtatványok használata (2) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározottaktól eltérıen a vevı szándékától függetlenül köteles a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítı adóalany számlát, egyszerősített számlát kibocsátani, ha a vevı adóalany vagy a 4/B. § b)-c) pontja szerinti adó megfizetésére kötelezett személy, szervezet, illetve, ha a 14/A. § vagy a 29/A. § szerinti termékértékesítés történik. (3) Az (1) és (2) bekezdéstıl eltérıen a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végzı adóalany számlaadási kötelezettségének egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számvitelrıl szóló törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell. APEH-VPOP együttes tájékoztató a termékimportot terhelı általános forgalmi adó önadózással történı teljesítésére jogosultak személyi körének kiterjesztésérıl APEH tájékoztató az import áfa vámhatósági kivetéssel történı megállapításához kapcsolódó bevallási kötelezettségek átmeneti megoldásáról 108/2004. Számviteli kérdés Az áfatörvény május 1-jétıl hatályos elıírásai szerint mely termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról nem kell számlát kiállítani? Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) számlára, egyszerősített számlára vonatkozó elıírásai módosultak 2004. május 1-jétıl. Az áfatörvény 43. §-ának (1) bekezdése szerint az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésrıl és szolgáltatásnyújtásról

számlát vagy pedig - ha a vevı a teljesítéssel egyidejőleg készpénzzel vagy készpénz-helyettesítı eszközzel fizet, és arról számlát kér - egyszerősített számlát vagy számlát kibocsátani (ez utóbbi választási lehetıség a számlakibocsátót illeti meg). Ha a vevı az áfa alanya (illetve még néhány kivételes esetben), akkor a termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesítı adóalany - az elızıektıl eltérıen - a vevı szándékától függetlenül köteles számlát, egyszerősített számlát kibocsátani. Ha az adóalany az áfatörvény 30. §-ának (1) bekezdése szerinti, az áfatörvény 2. számú mellékletében felsorolt tárgyi adómentes termékértékesítést vagy szolgáltatásnyújtást végez, akkor számlaadási kötelezettségének - az áfatörvény szerinti számlán, egyszerősített számlán kívül - egyéb bizonylattal is eleget tehet. A bizonylatra a számviteli törvény számviteli bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseit megfelelıen alkalmazni kell [az áfatörvény 43. §-ának (3) bekezdése]. Ezen rendelkezés szerint tehát a termékértékesítésrıl, a szolgáltatásnyújtásról nem kötelezı az áfatörvény elıírásainak megfelelı számlát, egyszerősített számlát kiállítani, hanem elegendı a számviteli törvény vonatkozó elıírásait figyelembe venni. A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) 72. §-ának (2) bekezdése alapján a termékértékesítés, a szolgáltatásnyújtás értékesítésének nettó árbevételeként történı elszámolásának bizonylata a vevı által elismert, elfogadott számla. Ez esetben tehát az áfatörvény szerint nem kell, a számviteli törvény szerint viszont továbbra is ki kell a - számviteli törvény elıírásainak megfelelı - számlát állítani. A termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról a számviteli törvény szerint kiállított számlára a számviteli törvény 165-169. §-aiban foglaltakat kell alkalmazni. [Ha az adott ügylet sem az áfatörvény, sem a számviteli törvény szerint nem minısül termékértékesítésnek, szolgáltatásnyújtásnak, és így arról nem kell számlát kiállítani (például illetékbélyeg-értékesítéskor), akkor az értékesítést végzı gazdálkodó bizonylatadási kötelezettségének egyéb - a számlán kívüli - számviteli bizonylattal is eleget tehet.] A termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás (áfatörvény elıírásai szerinti) egyéb eseteiben - így például alanyi adómentesség, termékexport miatti vagy Közösségen belüli termékértékesítés miatti adómentesség, illetve az áfatörvény területi hatályán kívüli értékesítés adómentessége (ilyen többek között a belföldi adóalany nem belföldön teljesített szolgáltatásnyújtása) - továbbra is fennáll az áfatörvény szerint is a számlakiállítási kötelezettség. [2000. évi C. törvény 72. § (2), 1992. évi LXXIV. törvény 30. § (1), 43. § (1), (3)] (4) A 7. § (1)-(2) bekezdései, valamint a 8. § (3) és (6) bekezdései szerinti ellenérték nélküli vagy a 24. § szerinti csereügyleteknél, továbbá a 17. § szerinti elılegfizetés esetén az (1) bekezdésben meghatározott bizonylatot kell kibocsátani azzal az eltéréssel, hogy a számlában a gazdasági eseményre szövegesen is utalni kell, valamint az ellenérték nélküli ügyletek esetén a termék vagy szolgáltatás 25. § (1), illetve (3) bekezdése, illetve 26/A. § (4) bekezdése szerinti adóalapját kell feltüntetni. 2006/93. Adózási kérdés elszámolása

pénztárgéppel történı nyugtaadásra kötelezett üzletben történı elılegfizetés

80/2004. Számviteli kérdés Az áfatörvény bizonylatokra vonatkozó rendelkezéseinek változásával - miszerint a számlát helyettesítı okmány megszőnt - felmerült, hogy esetleg a kapott támogatást is számlázni kell. Vállalkozásunknak nincs tudomása ilyen elıírásról. Kérjük, tájékoztassanak álláspontjukról! A támogatás könyvviteli elszámolásának bizonylata a támogatási szerzıdés, megállapodás, illetve a támogatás pénzügyi teljesítésérıl szóló bankbizonylat. A támogatást nem kell számlázni, arról számlát nem kell kiállítani. Többek között az eszközök ingyenes (térítés nélküli) átadásának bizonylata változott 2004. május 1-jétıl. Ezen idıpont elıtt errıl a gazdasági eseményrıl számlát helyettesítı okmányt kellett kiállítani, 2004. május 1-je után viszont az ingyenes átadást az áfatörvény elıírása alapján számlával kell bizonylatolni. Ez a szabály a támogatás bizonylatolására nem vonatkozik, támogatás esetében a fentebb részletezettek szerint kell eljárni. [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (4)] (5) A számlára, az egyszerősített számlára a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (6) A számla, egyszerősített számla kibocsátására az (1) bekezdés szerint kötelezett adóalany bizonylatkibocsátási kötelezettségét - elızetes írásbeli megállapodás alapján - az adóalany nevében és javára az adóalany vevı, megrendelı átvállalhatja, vagy azt a számla kibocsátására kötelezett adóalany nevében és az ı képviseletében eljáró harmadik fél adóalany (ideértve a pénzügyi képviselıt) is teljesítheti. Ebben az esetben a számla, egyszerősített

számla kibocsátója és a számla kibocsátására az (1)-(2) bekezdés szerint kötelezett adóalany egyetemlegesen felel minden olyan kötelezettségért, amely a vonatkozó jogszabályok szerint terheli. (7) Elektronikus úton kibocsátott számla, egyszerősített számla esetében az eredet hitelességét, a tartalom sértetlenségét, valamint a dokumentum olvashatóságát fokozott biztonságú elektronikus aláírással és idıbélyegzıvel, vagy elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) történı továbbítással kell biztosítani. EDI rendszerben történı számlázásokról az adóalanyoknak havonta papíralapú kiegészítı összesítı dokumentummal kell rendelkezniük. A kiegészítı összesítı dokumentumra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 2006/53. Adózási kérdés elektronikus és papíralapú számla és az azokhoz kapcsolódó dokumentumok APEH közlemény az elektronikus számlázásról APEH közlemény az elektronikus úton kiállított számlákról A közösségi jogszabály értelmében változnak a számlázással kapcsolatos rendelkezések. A változás legfıbb pontjai, hogy az adóalany mindig köteles számlát kibocsátani, amennyiben egy másik adóalanynak értékesít, vagy Közösségen belüli adómentes termékértékesítést végez, illetve ha távolsági értékesítés történik. Lehetıvé válik továbbá, hogy a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalany a számla helyett egyéb számviteli bizonylattal tegyen eleget bizonylatadási kötelezettségének. A törvény rendezi, hogy amennyiben ellenérték nélküli ügylet történik, erre a számlában szövegesen is utalni kell, és az adóalapot fel kell tüntetni. A törvény a 6. áfa irányelvvel összhangban lehetıvé teszi, hogy a számlakibocsátását a terméket értékesítı, szolgáltatást nyújtó fél helyett a vevı, vagy harmadik személy átvállalja, de ebben az esetben a számlát kibocsátó és a teljesítésre kötelezett egyetemlegesen felelnek a bizonylatokkal kapcsolatos kötelezettségekért (megırzés, tárolás, rendelkezésre bocsátás). A törvény lehetıvé teszi a papíralapú bizonylat mellett az elektronikus számlázást is. Elektronikus számla esetén a fokozott biztonságú elektronikus aláírás vagy az elektronikus adatcsere rendszerben (EDI) továbbított számla fogadható el adóigazgatási szempontból. 1999/116. Adózási kérdés felhasználónak?

gépi számlázás esetén milyen dokumentációval kell rendelkeznie a

1997/136. Adózási kérdés A számla, illetve nyugtakibocsátás szabályai 22/1999. Számviteli kérdés A külföldi vevınek kiállított számlán milyen nyelven és fizetıeszközben kell feltüntetni a jogszabály által elıírt adatokat? A számlaadási kötelezettséget az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény mondja ki 43. §ának (1) bekezdésében. Ugyanezen § (4) bekezdése szerint a számlára, az egyszerősített számlára és a számlát helyettesítı okmányra a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. A számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény 12. §-ának (2) bekezdésében úgy rendelkezik, hogy a könyvvezetés a 77-87. §-ban foglaltak figyelembevételével az egyszeres és a kettıs könyvvitel rendszerében csak magyar nyelven történhet. Tekintettel arra, hogy a számviteli törvény a számviteli bizonylatokkal a 8487. §-ig foglalkozik, ezért a számviteli bizonylatokra is - az áfa-törvény értelmében pedig a számlára, egyszerősített számlára és számlát helyettesítı okmányra is - vonatkozik az, hogy csak magyar nyelven állíthatók ki. Az, hogy a termék a szolgáltatás ellenértékét, egységárát milyen fizetıeszközben tüntetik fel, az a tranzakcióban részt vevı felek megállapodásának függvénye, azonban megállapodásukkor figyelemmel kell lenniük más idevonatkozó jogszabályok rendelkezéseire is. (Hasonló tárgyú a Számvitel és Könyvvizsgálat 1998. évi 1. számában az ISZ 1/1998/l. jelzéssel megjelent idıszerő kérdés.) [1991. évi XVIII. törvény 12. § (2)] 1998/171. Adózási kérdés külföldi fióktelepek 44. § (1) A számlában az adó alapját és az áthárított adó összegét a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is fel kell tüntetni.

APEH tájékoztató az üzemanyagokat érintıen 2005. október 1-jével bevezetett 20%-os általános forgalmi adókulcs alá tartozó áfa kötelezettség 2005. évi bevallásának átmeneti megoldásáról EBH2005. 1258. Kellı körültekintés megállapíthatóságának feltételei az áfa-levonási jog gyakorlása során (1992. évi LXXIV. törvény 44. §). EBH2004. 1077. A 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat 2003. január 1. napját követıen folyamatban lévı perben alkalmazni kell (2002. évi XLII. tv. 67. §). AEÉ 2005/13. I. Az általános forgalmi adó kizárólag az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján vonható le. [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdése] II. A vevı kellı körültekintésének értékelési szempontjai. [1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdése] KGD2006. 72. Az egyes adónemekrıl külön törvény rendelkezik, az általános forgalmi adó törvény a személyi jövedelemadó területén nem alkalmazható, így nem lehet hivatkozni a kellı körültekintı magatartás tanúsítására (1992. évi LXXIV. törvény 44. §, 1995. évi CXVII. törvény 4. §). KGD2006. 54. Az adólevonási jog gyakorlása során a kellı körültekintés fogalma és hatása (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). 2000/101. Adózási kérdés az egyszerősített számla adattartalma 2000/85. Adózási kérdés a számla 2000. július 1-jétıl érvényes kötelezı adattartalmáról (2) Egyszerősített számlában az adóval növelt ellenértéket a felszámított adómérték szerinti részletezésben is fel kell tüntetni, továbbá azt a felszámított adómértéknek megfelelı százalékértéket kell szerepeltetni, amely az adót is tartalmazó árból az áthárított adó összegének a meghatározásához szükséges. Ez a százalékérték: a) 20 százalékos felszámított adómértéknél 16,67 százalék; b) c) 5 százalékos felszámított adómértéknél 4,76 százalék. (3) Ha az adóalany adó fizetésére nem kötelezett, a számlában, egyszerősített számlában nem tüntethet fel áthárított adóösszeget, felszámított adómértéket és a (2) bekezdés szerinti százalékértéket. Ha az adóalany által teljesített termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás teljesítési helye a 14. §, 15. §, 15/A. § szerint nem belföldre esik, a számlán, egyszerősített számlán az „áfa-törvény területi hatályán kívüli” kifejezést kell feltüntetni. A 40. § (2), (7)(8) és (12) bekezdése értelmében, ha az adó fizetésére a terméket beszerzı, szolgáltatást saját nevében megrendelı adóalany kötelezett, erre a tényre utalni kell. (4) Átalakulás esetén a cégbejegyzési kérelemrıl hozott végzés kézhezvétele napjáig az adóalany köteles az általa kibocsátott számlán, egyszerősített számlán az „átalakulás alatt” kifejezést feltüntetni. 2000/71. Adózási kérdés az átalakulás alatt kitétel feltüntetésének kérdése beolvadás esetén (5) A számlában, az egyszerősített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelıs. A bizonylatban vevıként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellı körültekintéssel járt el. (6) Minden adóalany köteles biztosítani, hogy az általa, a vevıje vagy az ı képviseletében és nevében eljáró harmadik fél által kiállított számlát, egyszerősített számlát, és az összes általa kézhez kapott számlát, egyszerősített számlát - külön jogszabály szerint szabályozott módon és ideig - ırizzék. A számlák eredetének hitelességét, tartalmuk sértetlenségét, valamint az olvashatóságukat a megırzési idıszak teljes tartalma alatt biztosítani kell. 45. § (1) Ha a számla, egyszerősített számla kibocsátását követıen az adóalany 2002/102. Adózási kérdés a nem számlázott engedmény nyújtása esetén nem kötelezı a számlahelyesbítés a) az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy BH1999. 226. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegrıl a hitelezı újabb számlát nem köteles

kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek., Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66. sz.]. KGD2000. 140. Az ügylet meghiúsulása miatt a felek megállapodásával csökkentett ügyleti érték után járó általános forgalmi adó igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 22. §, 32. § és 45. §). 51/1999. Számviteli kérdés rendszerbeli megítélése

A szállító partnerének járó bónusz elszámolása számlázása, illetve áfa-

A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az adott szállítóval történı éves forgalom alapján - keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap a szállítótól. A bónusz összegét a vevı a szállító utolsó számlájának összegébıl levonja, és csak a különbözetet utalja. A bónusz nyújtása alatt a következıket értjük: bizonyos rendszerességő (összegő) mennyiségő vásárlás esetén a vevı - a szerzıdés tartalmától függıen - minden korábbi vásárlására visszamenılegesen meghatározott értékő árengedményt, vagy a korábban megvásárolt termék minden mennyiségi egységébıl x Ft engedményt kap a szállítójától. Ilyen visszamenıleges árengedmény esetén az engedmény rendezése nem történhet meg az utolsó szállításról kiállított számlával, mivel az áfa-törvény 22. §-ának (5) bekezdése alapján adóalapot csökkentı utólagos árengedmény csak egy konkrét teljesítéshez köthetı. A helyes eljárás ebben az esetben, hogy az összes korábbi konkrét teljesítéshez/teljesítésekhez kapcsolódóan helyesbítı számlát (számlákat) kell kiállítani, amely(ek)ben már a csökkentett adóalap és az e szerinti adó összegét mutatják ki. A helyesbítı számlára szigorú tartalmi, alaki követelmények vonatkoznak, amelyeket az áfa-törvény 45. §-ában határoztak meg. Tekintettel arra, hogy a helyesbítı számlát - amennyiben az adó alapja vagy az áthárított adó összege csökken - a kibocsátás napját magában foglaló adómegállapítási idıszakban kell figyelembe venni, az adminisztráció egyszerősítése érdekében bizonyos esetekben a csoportos helyesbítés is elfogadható. Így, amennyiben a fent meghatározott eset áll fenn - tehát például minden egyes konkrét teljesítéshez x% engedmény társul -, akkor az elszámolás egy helyesbítı számlával is megoldható úgy, hogy abban valamennyi korábbi számlaszámra történik hivatkozás. A szállítónál a bónusz adását a helyesbítı számlák alapján árbevétel-csökkenésként kell könyvelni. Amennyiben bónusz alatt az adásvételi szerzıdésen alapuló, az értékesítéshez csak közvetve kapcsolódó, utólag adott, nem számlázott engedményt (pl. egy éven belül összesítetten 10 millió Ft-ot elérı vásárlás esetén 5%-os árengedményt ad a szállító) értjük, tehát a számlában már csak az engedménnyel csökkentett ellenértéket tüntetik fel, úgy az engedmény az áfa-törvény 22. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján nem képez adóalapot. Az ekképpen értelmezett bónuszt a szállítónál az egyéb ráfordítások között, míg a vevınél az egyéb bevételek között kell kimutatni. [1992. évi LXXIV. törvény 22. § (5), 45. § (1)-(3); 1991. évi XVIII. törvény 45. § (14), 47. § (3).] b) az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, errıl helyesbítı számlát, egyszerősített számlát köteles kibocsátani. 70/1999. Számviteli kérdés A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az éves forgalom alapján a keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap. Hogyan történik a bónusz elszámolása, számlázása, illetve áfa-rendszerbeli kezelése? A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az adott szállítóval történı éves forgalom alapján - keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap a szállítótól. A bónusz összegét a vevı a szállító utolsó számlájából levonja, és csak a különbözetet utalja. A bónusz nyújtása alatt a következıket értjük: bizonyos rendszerességő (összegő) mennyiségő vásárlás esetén a vevı - a szerzıdés tartalmától függıen - minden korábbi vásárlására visszamenılegesen meghatározott értékő árengedményt vagy a korábban megvásárolt termék minden mennyiségi egységébıl x Ft engedményt kap a szállítójától. Ilyen visszamenıleges árengedmény esetén az engedmény rendezése nem történhet meg az utolsó szállításról kiállított számlával, mivel az áfa-törvény 22. § (5) bekezdése alapján adóalapot csökkentı utólagos árengedmény csak egy konkrét teljesítéshez köthetı.

A helyes eljárás ebben az esetben hogy az összes korábbi konkrét teljesítéshez/teljesítésekhez kapcsolódóan helyesbítı számlát (számlákat) kell kiállítani, amely(ek)ben már a csökkentett adóalap és az e szerinti adó összegét mutatják ki. A helyesbítı számlára szigorú tartalmi-alaki követelmények vonatkoznak, amelyeket az áfa-törvény 45. §-ában határoztunk meg. Tekintettel arra, hogy a helyesbítı számlát - amennyiben az adó alapja vagy az áthárított adó összege csökken - a kibocsátás napját magában foglaló adómegállapítási idıszakban kell figyelembe venni, az adminisztráció egyszerősítése érdekében bizonyos esetekben a csoportos helyesbítés is elfogadható. Így, amennyiben a fent meghatározott eset áll fenn - tehát pl. minden egyes konkrét teljesítéshez x% engedmény társul -, akkor az elszámolás egy helyesbítı számlával is megoldható úgy, hogy abban valamennyi korábbi számlaszámra történik hivatkozás. A szállítónál a bónusz adását a helyesbítı számlák alapján árbevétel-csökkenésként kell könyvelni. Amennyiben bónusz alatt az adásvételi szerzıdésen alapuló, az értékesítéshez csak közvetve kapcsolódó, utólag adott, nem számlázott engedményt (pl. egy éven belül összesítetten 10 millió Ft-ot elérı vásárlás esetén 5%-os árengedményt ad a szállító) értjük, úgy az engedmény az áfa-törvény 22. § (4) bekezdésének a) pontja alapján nem képez adóalapot. Az eképpen értelmezett bónuszt a szállítónál az egyéb ráfordítások között, míg a vevınél az egyéb bevételek között kell kimutatni. [1992. évi LXXIV törvény 22. § (5), 45. § (1-3), 1991. évi XVIII. törvény 45. § (14), 47. § (3).] 51/1999. Számviteli kérdés rendszerbeli megítélése

A szállító partnerének járó bónusz elszámolása számlázása, illetve áfa-

A szállító a partnerével kötött keretmegállapodás alapján az év folyamán több szállítási megrendelést teljesít. Év végén a vevı az adott szállítóval történı éves forgalom alapján - keretszerzıdésben foglaltak szerint - ún. bónuszt kap a szállítótól. A bónusz összegét a vevı a szállító utolsó számlájának összegébıl levonja, és csak a különbözetet utalja. A bónusz nyújtása alatt a következıket értjük: bizonyos rendszerességő (összegő) mennyiségő vásárlás esetén a vevı - a szerzıdés tartalmától függıen - minden korábbi vásárlására visszamenılegesen meghatározott értékő árengedményt, vagy a korábban megvásárolt termék minden mennyiségi egységébıl x Ft engedményt kap a szállítójától. Ilyen visszamenıleges árengedmény esetén az engedmény rendezése nem történhet meg az utolsó szállításról kiállított számlával, mivel az áfa-törvény 22. §-ának (5) bekezdése alapján adóalapot csökkentı utólagos árengedmény csak egy konkrét teljesítéshez köthetı. A helyes eljárás ebben az esetben, hogy az összes korábbi konkrét teljesítéshez/teljesítésekhez kapcsolódóan helyesbítı számlát (számlákat) kell kiállítani, amely(ek)ben már a csökkentett adóalap és az e szerinti adó összegét mutatják ki. A helyesbítı számlára szigorú tartalmi, alaki követelmények vonatkoznak, amelyeket az áfa-törvény 45. §-ában határoztak meg. Tekintettel arra, hogy a helyesbítı számlát - amennyiben az adó alapja vagy az áthárított adó összege csökken - a kibocsátás napját magában foglaló adómegállapítási idıszakban kell figyelembe venni, az adminisztráció egyszerősítése érdekében bizonyos esetekben a csoportos helyesbítés is elfogadható. Így, amennyiben a fent meghatározott eset áll fenn - tehát például minden egyes konkrét teljesítéshez x% engedmény társul -, akkor az elszámolás egy helyesbítı számlával is megoldható úgy, hogy abban valamennyi korábbi számlaszámra történik hivatkozás. A szállítónál a bónusz adását a helyesbítı számlák alapján árbevétel-csökkenésként kell könyvelni. Amennyiben bónusz alatt az adásvételi szerzıdésen alapuló, az értékesítéshez csak közvetve kapcsolódó, utólag adott, nem számlázott engedményt (pl. egy éven belül összesítetten 10 millió Ft-ot elérı vásárlás esetén 5%-os árengedményt ad a szállító) értjük, tehát a számlában már csak az engedménnyel csökkentett ellenértéket tüntetik fel, úgy az engedmény az áfa-törvény 22. §-a (4) bekezdésének a) pontja alapján nem képez adóalapot. Az ekképpen értelmezett bónuszt a szállítónál az egyéb ráfordítások között, míg a vevınél az egyéb bevételek között kell kimutatni. [1992. évi LXXIV. törvény 22. § (5), 45. § (1)-(3); 1991. évi XVIII. törvény 45. § (14), 47. § (3).] (2) A helyesbítı számlának, egyszerősített számlának tartalmaznia kell: 16/2001. Számviteli kérdés Értékesítéseikhez kapcsolódóan a vállalkozások többféle engedményt nyújthatnak. A különbözı elnevezésekkel illetett engedmények (fix összegő, arányos, progresszív árengedmények, skontó, rabatt, bónusz) gazdasági tartalma sok esetben félreérthetı, számviteli és általános forgalmi adó szerinti kezelésük nem egyértelmő. Milyen engedménytípusokat különböztethetünk meg, és

hogyan kell a különbözı formában adott engedményeket, illetve az esetlegesen hozzájuk kapcsolódó általános forgalmi adót elszámolni? A számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: számviteli törvény) - összhangban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfa-törvény) elıírásaival - a kérdésben szereplı értelmezési problémák kezelésére az egységes értelmezést segítı néhány pontosítást és kisebb változtatást eszközölt. Az alábbiakban - összefoglalásképpen - felsoroljuk az értékesítéshez kapcsolódóan az eladó által nyújtható (adható) engedményeket elnevezésük mellızésével, a tényleges gazdasági tartalmuknak megfelelıen [a számviteli törvény 16. §-ának (3) bekezdésében rögzített a tartalom elsıdlegessége a formával szemben számviteli alapelvnek megfelelıen]. A könnyebb értelmezés érdekében a javasolt számlakeret tükör szerinti számlaszámokkal ellátott könyvelési tételeket, és az esetlegesen kapcsolódó áfa-tételeket is feltüntettük. A gazdálkodónak - amennyiben az értékesítéshez kapcsolódóan engedmény nyújtásáról dönt - elsıként azt kell megítélnie, hogy az adott engedménnyel kell-e az árbevételt módosítani, vagy sem. Az alábbi I. rész szerinti esetekben kötelezı az árbevételt módosítani, egyéb, az árbevételt és az adóalapot módosító elszámolás a gazdasági esemény jellegébıl következıen nem jellemzı. I. Az értékesítéshez kapcsolódó árbevétel-módosítást - a számlában adott engedmény esetét kivéve - minden esetben helyesbítı számla kiállításának kell kísérnie, azt helyesbítı számlával kell bizonylatolni. A helyesbítı számlában adott engedmény módosítja az általános forgalmi adó alapját is. A számlázott engedmények fajtái: 1. Az értékesítésrıl kiállított számlában, a konkrét vásárolt és saját termeléső készlethez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan adott engedmény [2000. évi C. törvény 73. § (1)]. Ezt az engedményt a számla kiállításakor adták, a számlában szerepel az eredeti eladási ár, annak fizetendı áfája, az adott engedmény összege, az engedményre jutó fizetendı áfa tételenként; illetve a kettı különbözeteként meghatározott összeg (a számla végösszege) és annak áfája. Nincs külön elszámolási vonzata, az elszámolt nettó árbevétel és a kapcsolódó általános forgalmi adó eleve csökkentett összegben kerül könyvelésre. 1. T 31 - K 91-92 Az értékesítés nettó árbevételének (az engedmény számlában adott összegével csökkentett, áfát nem tartalmazó összegének) elszámolása a számla alapján. 2. T 31 - K 467 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa elszámolása. 2. a) A vásárolt és saját termeléső készlet értékesítéséhez, a szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan, helyesbítı számlában, utólag adott engedmény [2000. évi C. törvény 73. § (2) a), b)]. Az engedmény kapcsolódik az általános értékesítési folyamathoz, illetve az értékesítéskor a teljesítés idıpontjában már fennálló, megismerhetı, a szerzıdés szerinti feltételektıl való eltérésekhez vagy a teljesítést követıen végrehajtott - a tényleges teljesítéshez igazodó - szerzıdésmódosításokhoz. Az engedmény helyesbítı számlában adott összege minden ilyen esetben csökkenti az értékesítés elszámolt nettó árbevételét és fizetendı általános forgalmi adóját. A helyesbítés az eredeti teljesítési idıpontra vonatkozik, annál is inkább, mivel ilyen esetekben nem történik eszközmozgás. b) A visszáru [2000. évi C. törvény 73. § (2) b)]. A visszáru tulajdonképpen csak elszámolástechnikai értelemben sorolható az engedmények közé, mivel ebben az esetben a készlet mozgásához az ügylet mőszaki teljesüléséhez kapcsolódó számviteli elszámolásról van szó. A visszáruzás az eredeti értékesítéshez kapcsolódó, de technikailag önálló ügylet, így az errıl kiállított helyesbítı számlát a visszáruzás szerinti teljesítés idıpontjára kell kiállítani. c) A készlet értékesítéséhez, szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódóan a szavatossági jogok (igények) érvényesítése során utólag adott engedmény [2000. évi C. törvény 73. § (2) c)]. Ebben az esetben utólag, az eszköz termelési folyamatba történı bevonása során léphet föl szavatossági igény, így az ekkor kiállított helyesbítı számla teljesítési dátuma - melyre a korábban elszámolt árbevételt kell módosítani - a szavatossági igény megismerésének idıpontja lesz. A kiállított helyesbítı számlának minden esetben tételenként tartalmaznia kell: - az eredeti számla szerinti értékeket (az eredeti eladási árat és annak általános forgalmi adóját) negatív elıjellel, - azt az értéket, amire a helyesbítés történt (a módosított eladási árat és annak általános forgalmi adóját), - a kettı különbözetét (az engedmény összegét) és annak általános forgalmi adóját negatív elıjellel. Elvileg az engedményrıl csoportos helyesbítı számla is kiállítható, viszont a csoportos számlában is fel kell tüntetni az összes helyesbített számla fentiekben felsorolt értékeket tartalmazó sorait eredeti számlánként külön-külön. Megjegyezzük, hogy a helyesbítı számlával szembeni követelmények gyakorlatilag kizárják a

csoportos helyesbítı számla alkalmazásának lehetıségét (néhány, legfeljebb egy-két tételes számla esetén képzelhetı el a csoportos helyesbítı számla). Elszámolása 1. T 31 - K 91-92 Az értékesítés nettó árbevételének - az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazó - elszámolása az eredeti számla alapján. 2. T 31 - K 467 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa elszámolása. 3. T 91-92 - K 31 Az értékesítés nettó árbevételének - az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazó - helyesbítése a helyesbítı számla alapján, a) esetben az eredeti teljesítés, b) esetben a visszáruzás szerinti teljesítés, c) esetben a szavatossági igény megismerésének idıpontjára vonatkozóan. 4. T 467 - K 31 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa helyesbítése a helyesbítı számla alapján, a 3. pont szerinti teljesítési idıpontra vonatkozóan. II. Az engedmények egy részénél a gazdálkodó - a szerzıdı felek által elıre, szerzıdésben rögzített konstrukció szerint - meghatározhatja, hogy az engedmény összegével módosítani kívánja-e az értékesítés nettó árbevételét vagy sem. Ha az árbevétel-módosítás mellett dönt, akkor a fentebb vázolt I./2. a) elszámolási konstrukciót kell alkalmaznia. Amennyiben a gazdálkodó nem kívánja az értékesítés nettó árbevételét módosítani, s így errıl nem kíván helyesbítı számlát kiállítani [amely választási lehetıség az áfa-törvény 45. §-ának (1) bekezdésébıl is kiolvasható], akkor ezen tételek sem az árbevételt, sem az általános forgalmi adó alapját nem módosítják, azokról helyesbítı számlát kiállítania nem kell. Az ilyen típusú engedmények a következık lehetnek: 3. Szerzıdésen alapuló - konkrét termékhez, anyaghoz, áruhoz, szolgáltatásnyújtáshoz közvetve kapcsolódó, nem számlázott - utólag adott engedmény [2000. évi C. törvény 81. § (2) g)]. Ez az engedmény akkor nyújtható, ha a szerzıdésben még az egyes ügyletek teljesülése elıtt egyértelmően tisztázta az eladó és a vevı azokat a feltételeket, melyek teljesülése esetén a (szintén szerzıdésben) meghatározott mértékő (nagyságú) engedmény jár. Az engedmény összege a pénzügyi rendezéssel egyidejőleg számolható el egyéb ráfordításként az eladónál, és egyéb bevételként a vevınél. Számlaösszefüggésekkel 1. T 31 - K 91-92 Az értékesítés nettó árbevételének - az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazó - elszámolása az eredeti számla alapján. 2. T 31 - K 467 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa elszámolása. 3. T 38 - K 31 A vevı (esetleges) idıszakos kiegyenlítéseinek elszámolása, a bankértesítés alapján. 4. T 864 - K 38 Az engedmény összegének idıszak végi elszámolása egyéb ráfordításként a pénzügyi teljesítés idıpontjára vonatkozóan, a bankértesítés alapján. Ennél a konstrukciónál a fenti elszámolási megoldás mellett elképzelhetı az engedmény összegének beszámítása a pénzügyi rendezéskor az adott vevıvel fennálló követelés összegébe, ezen követelés részbeni kiegyenlítésével, amennyiben a gazdálkodónak van ilyen jellegő követelése. Ez esetben a beszámítás egy tekintet alá esik az engedmény pénzügyi rendezésével. 4. Szerzıdésben meghatározott fizetési határidın (esedékességen) belül történt pénzügyi rendezés esetén adott - legfeljebb a késedelmi kamattal arányos, nem számlázott - árengedmény [2000. évi C. törvény 85. § (3) o)]. Ez a fajta engedmény az értékesítés ellenértéke kifizetésének esedékességével függ össze. Ha a vevı a megállapodás szerinti idıpont(ok)on belül fizet, engedményt kap a vételárból. Az ilyen engedmény kvázi fordított kamat, amely nem a termék vagy szolgáltatás értékéhez, hanem az ellenérték pénzügyi realizálásához kapcsolódik. A hivatkozott törvényi hely szerinti késedelmi kamaton - általában - a szerzıdésben kikötött késedelmi kamatot (a fizetési késedelem idejére felszámítandó kamatot), ennek hiányában a Polgári Törvénykönyv 301. §-ában elıírt mértékő kamatot kell érteni. Könyvelése 1. T 31 - K 91-92 Az értékesítés nettó árbevételének - az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazó - elszámolása az eredeti számla alapján. 2. T 31 - K 467 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa elszámolása. 3. T 38 - K 31 Az adott engedménnyel csökkentett követelés összegének elszámolása a pénzügyi teljesítés idıpontjára vonatkozóan, a bankértesítés alapján. 4. T 879 - K 31 Az engedmény összegének elszámolása pénzügyi mőveletek egyéb

ráfordításaként a pénzügyi teljesítés idıpontjára vonatkozóan, a bankértesítés alapján. 5. Szerzıdéssel, illetve más okmánnyal alá nem támasztott, nem számlázott, értékesítéshez kapcsolódó engedmény [2000. évi C. törvény 86. § (7) a)]. Az ilyen - kvázi - engedmények összegeit, melyek nem sorolhatók be az eddig felsorolt kategóriákba, elengedett követelésként kell a rendkívüli ráfordítások között elszámolni, és (amennyiben azoknak eredményre gyakorolt hatása jelentıs) a kiegészítı mellékletben azokat indokolni. Elszámolása 1. T 31 - K 91-92 Az értékesítés nettó árbevételének - az általános forgalmi adó összegét nem tartalmazó - elszámolása az eredeti számla alapján. 2. T 31 - K 467 A számla végösszegéhez kapcsolódó fizetendı áfa elszámolása. 3. T 889 - K 31 Az engedmény összegének elszámolása elengedett követelésként, a megállapodás alapján. Az értékesítéshez kapcsolódó engedmények az alapul szolgáló szerzıdésben foglaltak figyelembevételével besorolhatók valamelyik kategóriába, az adott engedmény elnevezésétıl függetlenül. [2000. évi C. törvény 73. § (1)-(2), 81. § (2) g), 85. § (3) o), 86. § (7) a); 1992. évi LXXIV. törvény 45. § (1)] a) a helyesbítés tényére utaló jelzést; b) az eredeti számla, egyszerősített számla azonosításához szükséges adatokat; c) az eredeti, a módosított tételeket és a különbözetet. (3) A helyesbítést az adóalany a helyesbítı számla, egyszerősített számla kibocsátásának napját tartalmazó adómegállapítási idıszakban köteles figyelembe venni. 1997/253. Adózási kérdés Adóhatóság által feltárt adóhiány vevıre való átháríthatósága (4) Az adófizetési kötelezettség összegét érintı helyesbítésre az adóalany a (3) bekezdésben foglaltakat csak akkor alkalmazhatja, ha a helyesbítés a) az adó alapjának csökkenése [22. § (5) bekezdése] miatt szükséges, vagy b) az áthárított adó összegét egyébként csökkenti. (5) A (3) és (4) bekezdésben foglalt esetekben önellenırzésnek nincs helye. (6) A helyesbítı számlát, egyszerősített számlát befogadó adóalany bármely irányú helyesbítés esetén a (3) bekezdésben foglaltakat köteles alkalmazni. APEH tájékoztató a 15%-os áfakulcs 2006. szeptember 1-jével 20%-ra történı emelésével kapcsolatos hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról 45/A. § (1) Ha a számla, egyszerősített számla kibocsátását követıen: 2005/77. Adózási kérdés egyszerősített számla sztornírozása a) a teljesítés meghiúsul, vagy b) a számítógéppel, illetve elektronikus úton elıállított számla lezárását követıen észlelt hibát kell javítani, vagy c) a számítógéppel elıállított számlát, elektronikus számlát mőszaki hiba miatt újra elı kell állítani, a számlát, egyszerősített számlát a kibocsátónak - a (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelı bizonylat kiállításával - storníroznia kell. (2) A stornó számlának tartalmaznia kell: a) a számla sorszámát, b) a stornírozandó (eredeti) számla sorszámát, c) a számla kibocsátójának nevét, címét, adószámát, d) a vevı nevét, címét, a 29/A. § szerinti termékértékesítés esetén, illetve ha a 40. § alapján a vevı az adó fizetésére kötelezett, annak adószámát, e) a számla kibocsátásának keltét, f) a stornírozandó (eredeti) számla összesített adóalapját, adóösszegét, adóval növelt ellenértékét negatív elıjellel.

Az adó nyilvántartása

46. § (1) Az adóalany az adó önadózással történı megállapítása, bevallása, megfizetése vagy visszaigénylése érdekében köteles megfelelıen részletezett nyilvántartást vezetni, amely alkalmas a felszámított adómérték szerinti részletezésben a) a termékértékesítés és a szolgáltatásnyújtás utáni adófizetési kötelezettség, illetve az adófizetés alóli mentesség; b) az elızetesen felszámított adó, ezen belül a fizetendı adó összegébıl levonható és le nem vonható rész összegszerő meghatározására és kimutatására. (2) Az adót a) termékimport tekintetében a nem adóalany személy, szervezet, a belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany, az alanyi adómentes adóalany, a mezıgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, a kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalany, valamint a (3) bekezdés szerinti engedéllyel nem rendelkezı adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg, a (3) bekezdés szerinti engedéllyel rendelkezı adóalany önadózással rendezi; APEH-VPOP együttes tájékoztató az APEH és a Vám- és Pénzügyırség Országos Parancsnokságának közös tájékoztatója a termékimportot terhelı általános forgalmi adó kivetéssel történı megállapításának visszaállításáról és a továbbra is önadózásra jogosult adóalanyok részére történı engedély kiadásának feltételeirıl b) az új közlekedési eszköznek minısülı személygépkocsit, vagy regisztrációsadó-köteles motorkerékpárt beszerzı - ideértve a 7/C. § szerinti esetet is -, belföldön állandó lakóhellyel vagy szokásos tartózkodási hellyel, székhellyel, telephellyel rendelkezı nem adóalany személy, szervezet, illetve alanyi adómentes adóalany, mezıgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást választott adóalany, továbbá kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalany esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg; c) a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzésnek minısülı termékbeszerzés tekintetében - kivéve az új közlekedési eszköznek minısülı személygépkocsit, vagy regisztrációsadó-köteles motorkerékpárt - az adóalanynak nem minısülı jogi személy, természetes személy, valamint jogi személyiség nélküli szervezet önadózással rendezi; d) az adó megfizetéséért kezesként felelı nem adóalany személy esetén az adóhatóság határozattal állapítja meg; e) jogellenesen szabad forgalomba bocsátott nem közösségi áru esetén a vámhatóság határozattal állapítja meg. (3) Az a belföldön nyilvántartásba vett adóalany, aki (amely) a tárgyévet megelızı évben, valamint a tárgyévben nem tekinthetı kizárólag tárgyi adómentes tevékenységet végzı adóalanynak, nem választott alanyi adómentességet, vagy a mezıgazdasági tevékenységet folytató különleges jogállást, a tárgyévben - a vámhatóság külön engedélye alapján - jogosult az import után fizetendı adót önadózással rendezni. (4) A vámhatóság az import után fizetendı adó önadózással történı rendezését a (3) bekezdés szerinti adóalanynak engedélyezi, ha az: a) a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény szerinti megbízható vámadósnak minısül, és b) a kérelem benyújtásának évét megelızıen legalább egy éve az állami adóhatóságnál belföldön nyilvántartásba vett adóalany, és c) a tárgyévet megelızı évi 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a tárgyévet megelızı évi, belföldön teljesített termékértékesítés ide nem értve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást - és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapjának 67%át, de legalább 10 milliárd Ft-ot, vagy a tárgyévet megelızı évi 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a 20 milliárd Ft-ot. (5) A tárgyévet megelızı év adómegállapítási idıszakait érintı önellenırzés vagy utólagos adómegállapítás - ide nem értve a kérelem benyújtásáig beadott önellenırzés, illetve jogerıssé vált adóhatósági megállapítást - az elbírált kérelmeket nem érinti. (6) A vámhatóság az engedélyt tárgyév július 1. napjától a tárgyévet követı év június 30. napjáig terjedı idıszakra adja ki. Az engedély iránti kérelmet - a (4) bekezdés c) pontja szerinti adatok közlése mellett - a (3) bekezdés szerinti adóalany tárgyév március 31. napjáig köteles az illetékes vámhatósághoz benyújtani. Amennyiben az adóalany megbízható vámadós jogállását elveszíti, a vámhatóság az engedélyt haladéktalanul visszavonja.

Vevıi készlettel kapcsolatos nyilvántartás 46/A. § Az az adóalany, aki (amely) a 7. § (2) bekezdés c) pont 7. alpontja szerint másik tagállamban fenntartott vevıi készlet céljából továbbít terméket, köteles a másik tagállamban fenntartott vevıi készletérıl vevıi készletenként folyamatos mennyiségi nyilvántartást vezetni az alábbi bontásban:

a) nyitókészlet; b) a vevıi készlet növelése céljából beraktározott termék; c) a vevıi készletbıl belföldre visszafuvarozott termék; d) a vevıi készletbıl értékesített termék; e) másik vevıi készlet növelése céljából átfuvarozott termék; f) megsemmisült, hiányzó termék; g) zárókészlet.

Az adó megállapítása 47. § KGD2000. 362. Az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó elızetes felszámított adót abban az adómegállapítási idıszakban igényelheti vissza, amely idıszakban megfizette (1992. évi LXXIV. törvény 47. §, 49. §). 7003/2000. (AEÉ 6.) APEH irányelv az általános forgalmi adó elszámolásának és bevallásának általános szabályairól és gyakorított elszámolási lehetıségének engedélyezésérıl

Az adó megfizetése, visszaigénylése (elszámolása) 48. § (1) A fizetendı adó az adó-megállapítási idıszakban keletkezett adófizetési kötelezettség összesített összege. A 19. és 20. § szerint halasztott adófizetési kötelezettség a fizetendı adó összegét abban az adó-megállapítási idıszakban növeli, amelyben a halasztás lejár. Az adóalany a fizetendı adót csökkentheti az adó-megállapítási idıszakban levonható elızetesen felszámított adó összesített összegével. Az így meghatározott különbözet jelenti az elszámolandó adót. (2) Ha az elszámolandó adó elıjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként pozitív, az elszámolandó adót az adóalany köteles az adóhatóságnak megfizetni. (3) Ha az elszámolandó adó elıjele az (1) bekezdés szerinti számítás eredményeként negatív, az elszámolandó adót az adóalany a) az elévülési idın belül göngyölítetten a soron következı adómegállapítási idıszakban beszámíthatja úgy, mint a fizetendı adót csökkentı tétel, illetve b) a (4) és (9) bekezdésben meghatározott esetekben az adóbevallás benyújtásával egyidejőleg kérheti az adóhatóságtól az adó visszatérítését, c) amennyiben adószámát az adóhatóság jogerısen törölte, az adószám törlésérıl szóló határozat jogerıre emelkedésének idıpontját magában foglaló adó-megállapítási idıszakra vonatkozóan nem igényelheti vissza. (4) Az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet akkor teljesíti, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül: 2005/35. Adózási kérdés az ellenérték váltóval való kiegyenlítésének megítélése az adó-visszaigénylés szempontjából EBH2004. 1185. A kellı gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végzı engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.]. BH2005. 304. A visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elıírt idıpontig az adóval növelt ellenértéket meg kell fizetni (1992. évi LXXIV. tv. 48. §). BH2001. 338. II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetısége valamelyik hitelezıre engedményezhetı. A visszaigénylés jogszerősége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 52. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény 329. § (3) bek., 331. §, 1990. évi XCI. tv. 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont, 48. § (3), (4) és (5) bek.]. BH2000. 131. Az 1995. évben az áfa akkor volt visszaigényelhetı, ha a tárgyidıszakban megfizetésre került. [1992. évi LXXIV. tv. (áfa-tv.) 32. § (1) bek. a) pont, 36. § (1) bek., 48. § (1) bek., (3) bek., (4) bek. b) pont].

KGD2003. 56. A mezıgazdasági tevékenységet folytatók esetében az adóév elsı napja a tárgyévet megelızı év július 1., az utolsó pedig a tárgyév június 30. napja (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD2002. 281. Az adózó csak akkor jogosult az adó visszaigénylésére, ha ennek feltételei a kérelemmel érintett idıszakban már fennállnak (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD2002. 151. A tárgyi eszköz beszerzésére jutó elızetesen felszámított adót abban az adómegállapítási idıszakban lehet visszaigényelni, amely idıszakban megfizették (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD2000. 143. Az 1995. évben hatályos az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján az áfa akkor igényelhetı vissza, ha a tárgyidıszakban megfizetésre került (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD2000. 81. Az áfa-visszaigényléshez szükséges összeghatár elérésének vizsgálatánál is indokolt a termékértéke-sítést igazoló számlák hitelességének vizsgálata (1992. évi LXXIV. törvény 35. §, 48. §, 49. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). KGD2000. 80. A megvásárolt termék áruként és nem tárgyi eszközként történı nyilvántartása esetén az általános forgalmi adó nem igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD2000. 59. Az 1995. évben hatályos 1992. évi LXXIV. törvény 48. § (4) bekezdés b) pontja alapján az áfa akkor igényelhetı vissza, ha a tárgyidıszakban megfizetésre került (1992. évi LXXIV. törvény 48. §). KGD1999. 82. Az általános forgalmi adó-alanyiság megállapításának szempontjai [1992. évi LXXIV. törvény 48. § (1) bek.]. a) a 28-29. §-ban meghatározott adómérték, valamint a 29/A-29/B. §-ok szerinti adómentesség alá tartozó, az adóalany által teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapja - nemzetközi teherközlekedés és személyszállítás, valamint a 15/A. §-ban meghatározott szolgáltatásnyújtások esetén, ideértve a más tagállamban vagy harmadik ország területén teljesített szolgáltatásnyújtás adó nélküli ellenértékét is - az adóév elejétıl, illetve ha az adóalany év közben jelentkezik be - az adóalanyként történı bejelentkezés idıpontjától kezdıdıen idıarányosan az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt [49. § (2) bekezdés b) pont]; vagy ba) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre, vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elızetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idıszakban fizetendı adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idıpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz, vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések adóval növelt ellenértékét megfizette, és a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában, a tárgyi eszközként elszámolható beszerzéseket pedig az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában szerepelteti, vagy bb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által beszerzett tárgyi eszközre vagy tárgyi eszközként elszámolható beszerzésre jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elızetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idıszakban fizetendı adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idıpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz vagy a tárgyi eszközként elszámolható beszerzések - ide nem értve a 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzés - adóval növelt ellenértékét megfizette, és az említett beszerzéseket a beruházás bekerülési értékeként a beruházási számlán elszámolta; vagy ca) a személyi jövedelemadóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában elıállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elızetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idıszakban fizetendı adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idıpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz elıállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket az egyedi beruházási és felújítási nyilvántartásában, vagy a tárgyi eszközt az egyedi tárgyi eszköz nyilvántartásában szerepelteti; vagy cb) a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany által saját vállalkozásában elıállított tárgyi eszközére jutó levonható, korábban vissza nem igényelt elızetesen felszámított adó göngyölített összege legalább 200 000 forinttal meghaladja az ugyanezen idıszakban fizetendı adó göngyölített összegét, feltéve, hogy az adóbevallás benyújtása esedékességének idıpontjáig az adóalany a tárgyi eszköz elıállításával kapcsolatban felmerült beszerzéseinek (kivéve saját teljesítménye értékének) adóval növelt ellenértékét megfizette, valamint e beszerzéseket a saját vállalkozásban végzett beruházás szabályai szerint a beruházás bekerülési értékeként elszámolta; vagy d) jogutód nélküli megszőnés esetén az adóalany a megszőnéshez kapcsolódó utolsó, záró adóbevallását benyújtotta. (5) A tárgyi eszközre jutó áfa göngyölítését az utolsó, a (2) bekezdés szerinti megfizetéssel, illetve az utolsó, a (4) bekezdés szerinti visszaigényléssel záruló adó-megállapítási idıszakot követı elsı olyan adómegállapítási idıszaktól kell kezdeni, amelyben tárgyi eszköz beszerzés történik.

A törvény a levonási jogra vonatkozó szabályozással összefüggésben pontosítja az adott idıszaki elszámolandó adó megállapításának szabályait. A csatlakozás miatti fogalomváltozások miatt a visszaigénylési értékhatár számításánál szükséges a Közösségen belüli adómentes értékesítések feltüntetésére is. Továbbá a visszaigénylési értékhatárba a törvény értelmében beleszámítható a nemzetközi és Közösségen belüli teherközlekedés és személyszállítás esetén a teljesítés adó nélküli ellenértéke, tekintettel a jelentısen megváltozott teljesítési helyi szabályokra, valamint a visszaigénylési értékhatárnak az alanyi adómentesség alsó értékhatárával történı generális összekötésére. A módosítással egyértelmővé válik, hogy az az adóalany, aki külföldi adóalanytól igénybevett szolgáltatások után adófizetésre kötelezett, e szolgáltatások adóalapját a visszaigénylési összeghatár tekintetében nem veheti figyelembe. A visszaigénylési határt nem összegszerően, hanem az alanyi adómentesség választására jogosító mindenkori összeghatárhoz viszonyítva határozza meg a törvény, ami a jelen gyakorlathoz képest változást nem okoz, tekintettel arra, hogy az alanyi adómentességi határ 2004. január 1-jétıl 4 millió forintra nı. 2004. május 1-jétıl megteremtıdik a személyi jövedelemadó törvény, illetve a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyok tárgyi eszköz beszerzésre alapított visszaigénylése feltételeinek összhangja is. A tárgyi eszközre alapított visszaigénylés további egyértelmősítése érdekében az Áfa törvény kiegészül eddig csak APEH-iránymutatásban rögzített szabályokkal. Pontosítja az Áfa törvény azt is, hogy a jogutód nélküli megszőnés esetén a visszaigénylési jog a záró adóbevallás benyújtásakor keletkezik. Fontos változás végül, hogy a megfizetettség vitás kérdései is rendezıdnek azzal, hogy a jövıben - törvényi elıírás által - a visszaigénylés tekintetében megfizetettnek minısül majd minden olyan ügylet, melynek vonatkozásában a terméket beszerzı/szolgáltatást igénybevevı adóalany tartozása a terméket értékesítı/szolgáltatást nyújtó felé megszőnik. A megfizetettségi szabály alól kivételt képez a zárt végő lízing, a termékimport, és az import szolgáltatás esete, mivel ez esetben elegendı az adó megfizetése is a feltétel teljesítéséhez. A csatlakozást követıen a termékimport egy része Közösségen belülrıl történı beszerzéssé válik, illetve bıvül azon esetek köre, amikor az adót a külföldi értékesítı helyett a beszerzınek kell bevallania és megfizetnie. Ezért a törvény ezekkel az új esetekkel bıvíti a kivételek körét, vagyis amikor a negatív adó visszaigényléséhez elegendı, hogy csupán az adót, és ne a teljes adóval növelt ellenértéket fizessék meg. (6) A (4) bekezdés ba), bb), ca), cb) pontjaira alapított adó-visszaigénylési kérelmet az adóhatóság kizárólag akkor teljesíti, ha az adóalanynak abban az adó-megállapítási idıszakban is volt tárgyi eszköz-, illetve tárgyi eszközként elszámolható beszerzése, amelyre vonatkozóan az adó-visszaigénylési kérelmét benyújtotta. (7) A negatív elszámolandó adót - legfeljebb annak összegéig - csökkenteni kell azon beszerzésekre - ide nem értve 6. § (2) bekezdés d) pontja szerinti beszerzésre - jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve a 6. § (2) bekezdés a) pontja szerinti beszerzés, a termékimport, a 40. § (2) és (7)-(9) bekezdése szerint adófizetésre kötelezett személy esetében az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elıírt idıpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minısül a kedvezményezett részére történı, a külön jogszabály szerint igazolt termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon része, amelyet a PHARE, a SAPARD forrásból, illetve - az ISPA projektként indult Kohéziós Alap esetén - Kohéziós Alapból, illetve Strukturális Alapból finanszíroznak, valamint ha az ellenértékbıl kizárólag szerzıdésben elıre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. Megfizetettnek minısül továbbá az a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, melynek vonatkozásában a visszaigénylési kérelmet benyújtó adóalany - a termékértékesítést végzı, illetve a szolgáltatást nyújtó adóalannyal szembeni - tartozása megszőnik. A negatív elszámolandó adó vissza nem téríthetı részét az adóalany a (3) bekezdés a) pontja szerint veheti figyelembe. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minısül továbbá a 10. számú mellékletben felsorolt hulladék beszerzése, ha annak adó nélküli ellenértékét a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elıírt idıpontig kiegyenlítették, vagy az adóalany tartozása más módon megszőnt. E bekezdés alkalmazásában megfizetettnek minısül továbbá a 10. számú mellékletben felsorolt hulladék beszerzése, ha annak adó nélküli ellenértékét a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására elıírt idıpontig kiegyenlítették, vagy az adóalany tartozása más módon megszőnt. 15/2006. Számviteli kérdés A hulladékkereskedelemben 2006-tól bevezetett fordított adózás miatt a vevınél gondot okozhat az, ha az elızetesen felszámított áfát és a fizetendı áfát egy tételben, egymással szemben könyveli. Mi a követendı eljárás? Lehet-e a fordított adózással érintett számlákhoz kapcsolódó (a vevınél elszámolandó) áfát adóbevallási idıszakonként összevontan, egy tételben könyvelni? A hulladékkereskedelem speciális (fordított) adóztatásának a számvitelben az a következménye, hogy a fizetendı általános forgalmi adót - az eladó áfát nem tartalmazó számlája alapján - a vevı számítja fel, fizeti meg és vallja be, majd a könyvvitelben is a vevı rögzíti.

Az elızetesen felszámított általános forgalmi adó könyvviteli elszámolása fordított adóztatásnál is az általános szabályok figyelembevételével történhet, azaz amennyiben az elızetesen felszámított áfa - levonható, akkor a 466 Elızetesen felszámított általános forgalmi adó számlára, - nem vonható le, de a vevı által elıállított termék, nyújtott szolgáltatás bekerülési (elıállítási) értékében figyelembe vehetı, akkor a 2 Készletek vagy az 5 Költségek számlaosztály valamely számlájára, - nem vonható le és a vevı által elıállított termék, nyújtott szolgáltatás bekerülési (elıállítási) értéke részének sem tekinthetı, akkor a 86 Egyéb ráfordítások számlacsoport valamely számlájára kell elszámolni a vevınél. A számviteli elszámolás szempontjából nincs annak akadálya, hogy az elızetesen felszámított és a fizetendı áfát a vevı egy tételben egymással szemben könyvelje. Ha az elızetesen felszámított és a fizetendı áfa felmerülése, elszámolása idıben elválik egymástól, illetve ha bármely más ok miatt az említett két áfaszámlára az áfa összege egymással szemben egy tételben nem könyvelhetı, akkor (illetve minden olyan esetben, amikor ez a könyvviteli elszámolásban indokolt) technikai számla közbeiktatása javasolható az elszámolástechnikai probléma megoldására. A második kérdésben a kérdezınek igaza van abban, hogy az áfa könyvelése elvileg - mivel az alapbizonylaton (a számlán) az áfa nincs felszámítva - áfabevallási idıszakonként, néhány tételben is megoldható lenne, azonban az áfaszabályok ismeretében - az áfatörvény 48. §-ának (7) bekezdése következtében - az áfa könyvelésére (fordított adózásnál is) csak tételesen van mód. [1992. évi LXXIV. tv. 48. § (7)] Az apport áfa-rendszerbeli kezelésének megváltozásával összefüggésben a törvény pontosítja a visszaigénylés szabályait. A 2004. május 1-je elıtt ellenérték nélküli átadásként kezelt apport esetén a tárgyi eszköz beszerzéséhez kötıdı visszaigénylési jogcím alkalmazható volt, amennyiben az áthárított adó összegét az apportot fogadó kifizette. Tekintettel arra, hogy az apport ellenérték fejében létrejött értékesítésként kezelendı, a visszaigénylési jogcímnél az ellenérték megfizetését elıíró szabály figyelmen kívül hagyása indokolt, mivel ez esetben nem ellenértéket, hanem üzletrészt, részesedést kap az apportáló. (8) Átalakulás esetén a jogelıd megszőnéshez kapcsolódó adóbevallásában szerepeltetett negatív elszámolandó adót a jogutód - több jogutód esetén a felek külön megállapodásában kijelölt jogutód - a (3) bekezdés a) pontja szerint fizetendı adót csökkentı tételként veheti figyelembe. (9) A külföldi utas részére adható adó-visszatérítésrıl szóló jogszabály szerint meghatározott és az adóbevallásban külön kimutatott elızetesen felszámított adó erejéig az adóhatóság az adó-visszaigénylési kérelmet szintén teljesíti. 2000/17. Adózási kérdés az áfaelszámolásra vonatkozó átmeneti szabályok (10) E § alkalmazásában az ellenérték banki átutalással történı kifizetése esetén a megfizetés idıpontjának a fizetésre kötelezett bankszámlájának megterhelése minısül. (11) Az az adóalany, akinek (amelynek) adószámát az adóhatóság jogerısen felfüggesztette, a felfüggesztést elrendelı határozat jogerıre emelkedésének napjától az adószám felfüggesztésének idıtartama alatt a felfüggesztéssel érintett adó-megállapítási idıszakában, illetve idıszakaiban a negatív elszámolandó adóját a (3) bekezdés a) pontja szerint köteles figyelembe venni. A törvény pontosítja a végkielégítés adóelılegének megállapításával kapcsolatos szabályokat. A rendelkezés szerint a 18 százalékos mértékő adóelıleg csak akkor alkalmazható, ha a vonatkozó szabályokból következıen a végkielégítést évek között meg kell osztani (mert a magánszemély a kifizetést megelızıen nem kérte a megosztás mellızését). Egyéb esetben (tehát akkor is, ha a megosztás mellızését nem kell kérni, mert a végkielégítés hónapjai nem nyúlnak túl az adott éven) az adóelıleget az általános szabályok szerint kell megállapítani. Az adózás rendjérıl szóló törvény módosítása megtiltja az adózó adószámának felfüggesztése ideje alatti adó-visszaigénylést, illetve adó-visszatérítést. E módosításhoz kapcsolódva a törvény az Áfa tv.-ben, mint anyagi jogszabályban is biztosítja, hogy az áfa adóalany az adószám-felfüggesztésének idıszakát magában foglaló bevallási idıszak(ok)ban áfa-visszaigénylésre nem jogosult. A vissza nem igényelhetı adóösszeg, mint fizetendı adót csökkentı tétel érvényesíthetı a soron következı adó-megállapítási idıszakban. Amennyiben az adószám felfüggesztés az adóalany adószámának törlésével ér végett, az adóalany visszaigénylési joga végleg megszőnik. Amennyiben az adóalany adószám felfüggesztését az adóhatóság jogerısen megszünteti, az adóalany adó-visszaigénylési joga a negatív elszámolandó adó tekintetében azon adó-megállapítási idıszakban érvényesülhet elıször, amely idıszakot megelızıen szüntették meg jogerısen adószámának felfüggesztését. A rendelkezés 2006. szeptember 15. napján lép hatályba a havi adóbevallásra kötelezett

adóalanyok esetében, 2006. október 1. napján a negyedéves adóbevallásra kötelezettek esetében, valamint 2007. január 1. napján az éves adóbevallásra kötelezettek esetében. A törvény a környezetvédelmi termékdíj biztosítására vonatkozóan is az általános forgalmi adó biztosítására vonatkozó mentességet, illetve kedvezményt elıíró rendelkezések analóg módon történı alkalmazását célozza. Ezáltal az olyan megbízható gazdálkodói kör, amelynek a tevékenysége során huzamosabb idı idı (2 év a teljes mentességhez és 1 év az 50%-os kedvezményhez) alatt nem keletkezett sem áfa, sem vám kintlévısége, mentesülhessen, illetve 50%-os kedvezményben részesülhessen a környezetvédelmi termékdíjnak a vámigazgatási eljárás során történı biztosítása alól. 1997/234. Adózási kérdés A mezıgazdasági tevékenységet végzıkre vonatkozó áfa visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár 48/A. § Az az adóalany, aki (amely) bejelentkezésekor kizárólag tárgyi adómentes termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást végzıként jelentkezett be, mentesül az adott adómegállapítási idıszakra vonatkozóan az adóbevallási és megállapítási kötelezettség alól, ha az adott adómegállapítási idıszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végez, és a 40. § (2) bekezdése szerint adó fizetésére nem kötelezett.

A tételes átalányadózást választó adóalany 48/B. § (1) A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény szerinti tételes átalányadózást választó adóalany (a továbbiakban: tételes átalányadózást választó adóalany) - a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítés és a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogot sem gyakorolhat. (2) A tételes átalányadózást választó adóalanyt - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - nem terheli adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség. (3) A tételes átalányadózást választó adóalanyt a) a 7. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott termékértékesítése és a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtása tekintetében adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség, b) a termékimport tekintetében adónyilvántartási és -elszámolási kötelezettség terheli.

XI. FEJEZET AZ ALANYI ADÓMENTESSÉG 49. § (1) Az az adóalany, akinek (amelynek) a gazdasági tevékenységének székhelye vagy az állandó lakóhelye belföldön van, jogosult az adóév elején alanyi adómentességet választani, ha a) a bejelentést megelızı adóévben az általa teljesített termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások összesített ellenértéke, valamint b) a bejelentés adóévében a gazdasági tevékenysége után ésszerően várható bevétele idıarányosan nem haladja meg a (2) bekezdésben meghatározott összeghatárt. (2) Az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatár a) a termıföldrıl szóló törvény szerinti családi gazdálkodó, valamint a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezıgazdasági kistermelı esetén 6 000 000 forint; b) egyéb esetekben 4 000 000 forint. (3) Az adóalany a bejelentkezéskor is választhatja az alanyi adómentességet. Ekkor elegendı az (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétel teljesülésének valószínősítése. Ha azonban az adóalany nem élt ezzel a jogával, akkor az alanyi adómentességet legkorábban a bejelentkezést követı adóévre választhatja. (4) Ha az adóalany a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentesség alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást vagy mezıgazdasági tevékenységet is folytat, akkor az ebbıl származó, illetve várható bevételt az (5) bekezdésben foglalt eltérésekkel nem kell a (2) bekezdés szerinti összeghatárnál figyelembe venni. (5) Az összeghatárba beleszámít a 30. § (1) bekezdése szerinti adómentes ingatlan értékesítésbıl, illetve a 2. számú melléklet 6. pontja szerinti pénzügyi és biztosítási tevékenységbıl származó ellenérték is, kivéve, ha az járulékos tevékenységként kapcsolódik az adóalany által végzett fıtevékenységhez.

(6) A (2) bekezdés szerinti összeghatárba nem számít bele az adóalany befektetett eszközeinek (immateriális javak és tárgyi eszközök egyaránt), valamint az új közlekedési eszköz Közösségen belülre történı értékesítésébıl származó bevétel. KGD2000. 362. Az adóalany a tárgyi eszköz beszerzésére jutó elızetes felszámított adót abban az adómegállapítási idıszakban igényelheti vissza, amely idıszakban megfizette (1992. évi LXXIV. törvény 47. §, 49. §). KGD2000. 81. Az áfa-visszaigényléshez szükséges összeghatár elérésének vizsgálatánál is indokolt a termékértéke-sítést igazoló számlák hitelességének vizsgálata (1992. évi LXXIV. törvény 35. §, 48. §, 49. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). 2000/2. Adózási kérdés figyelembe kell-e venni az alanyi mentesség választására jogosító értékhatár számításánál az adójegyes dohánytermék értékesítés bevételét? 2000/126. Adózási kérdés az alanyi áfamentes adóalany mentességre jogosító értékhatára és bevallási kötelezettsége 50. § (1) Az alanyi adómentességet választó adóalany - a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítés és a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtás, valamint a termékimport és a 40. § (2), (7)-(12) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. (2) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt - a (3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - nem terheli adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség. (3) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt a) a 7. § (1) bekezdésében és 7. § (2) bekezdése a)-b) pontjaiban meghatározott termékértékesítése, a 8. § (3) és (6) bekezdésében meghatározott szolgáltatásnyújtása, és a 40. § (2), (7)-(12) bekezdéseiben meghatározott adókötelezettség tekintetében adó-nyilvántartási, -megállapítási, -bevallási, és -elszámolási kötelezettség, b) a termékimport tekintetében adónyilvántartási és -elszámolási kötelezettség terheli. (4) Az alanyi adómentességet választó adóalanyt megilleti az adózás választásának joga akkor is, ha a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzése a tárgyévben nem éri el a 10 000 eurót, adólevonási joggal azonban ekkor sem élhet. (5) Új közlekedési eszköz Közösségen belülre történı értékesítésére e fejezet szerinti adózási mód nem alkalmazható. 51. § (1) Az adóalany az alanyi adómentességet az adóév végéig választja. Az adóalany az alanyi adómentesség választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását, továbbá - ha az alanyi adómentesség a (2) bekezdés alapján az alanyi adómentességre jogosító összeghatár túllépése miatt szőnik meg - változásbejelentési kötelezettségét az adózás rendjérıl szóló törvény szerint teljesíti. (2) Az alanyi adómentesség megszőnik, ha az (1) bekezdés szerinti idıszakon belül az adóalany gazdasági tevékenységébıl - ide nem értve a tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, valamint a mezıgazdasági tevékenységet - származó tényleges bevétele meghaladja az alanyi adómentesség választására jogosító összeghatárt. Az alanyi adómentesség arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra nem vonatkozik elıször, melynek ellenértékével az adóalany túllépi a jelzett összeghatárt. 1996/38. Adózási kérdés Az alanyi mentességet elvesztı áfa-adóalany visszaigénylési joga (3) A (2) bekezdés szerinti megszőnést követı második adóév végéig az alanyi adómentesség nem választható. (4) Az alanyi adómentesség idıszakára az adóalany a késıbbiekben sem alapíthat adólevonási jogot. 2001/12. Adózási kérdés lehetısége

az alanyi áfamentesség elveszítése esetén különleges adózás választásának

1994/14. Adózási kérdés Élelmezéssel foglalkozó költségvetési intézmény áfája

MÁSODIK RÉSZ

KÜLÖNÖS RENDELKEZÉSEK XII. FEJEZET A KERESKEDELMI SZÁLLÁSHELYADÁSI TEVÉKENYSÉGET FOLYTATÓ ADÓALANYRA VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES ADÓZÁSI MÓD 52-54. §

XIII. FEJEZET A MEZİGAZDASÁGI TERMELÉS A mezıgazdasági termelı különleges jogállása 55. § (1) A mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége tekintetében - a termékimport kivételével - adó fizetésére nem kötelezett, de adólevonási jogát sem gyakorolhatja. 2003/11. Adózási kérdés nem választhatja az evát az aki 2001-ben és 2002-ben a kompenzációs rendszer szerint adózott az általános forgalmi adóban 1993/152. Adózási kérdés A mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany részére fizethetı kompenzációs felár (2) A mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalanyt e tevékenysége tekintetében nem terheli számlázási, adónyilvántartási, -megállapítási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség. 1999/137. Adózási kérdés a vegyes tevékenységet folytató mezıgazdasági termelı áfa-levonási joga 1999/40. Adózási kérdés kompenzációs feláras rendszerben adózó mezıgazdasági termelı és a tıle felvásárló fogyasztási adó kötelezettsége 1997/290. Adózási kérdés Kompenzációs felárra jogosultak köre 1994/123. Adózási kérdés kötelezettsége

Vállalkozási szerzıdés alapján mezıgazdasági tevékenységet folytatók áfa-

1993/254. Adózási kérdés fizethetı kompenzációs felár

Bérmunkában végzett állathizlalás áfa-kötelezettsége és a termelı részére

56. § (1) Ha a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany e tevékenysége körében termékértékesítést, szolgáltatásnyújtást teljesít, az 58. § szerinti kompenzációs felár érvényesítése érdekében köteles aláírásával hitelesített írásos nyilatkozatban a következı adatokat megadni a terméket átvevınek/szolgáltatást igénybe vevınek (a továbbiakban: átvevı): a) az adóalany neve; b) az adóalany címe; c) az adóalany adóigazgatási azonosító száma. (2) Az (1) bekezdésben említett átvevı a részére teljesített termékértékesítésrıl, szolgáltatásnyújtásról bizonylatot bocsát ki, amelyet a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany köteles a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatként megırizni. BH2001. 253. Győjtögetett éti csiga felvásárlása után kompenzációs felár nem számítható fel [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 19. §, 56. § (1) bek., 58. § (1) bek. 4. sz. mell., 1990. évi XCI. tv. 67. § (3) bek., 73. § (1) bek.].

56/A. § 57. § (1) A bejelentkezéskor vagy azt követıen a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany jogosult arra, hogy az e fejezetben szabályozott jogállását megváltoztassa. Ha azonban élt a változtatás jogával, attól a változtatást követı második adóév végéig nem térhet el. (2) Az adóalany az (1) bekezdés szerinti változtatást követıen sem alapíthat adólevonási jogot a változtatást megelızı idıszakra. 8/1993. (AEÉ 2.) APEH utasítás a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany különleges jogállásáról és a kompenzációs felár érvényesítésének eljárási szabályairól 1994/338. Adózási kérdés A fagylalt, illetve a jégkrém KSH-besorolása 1994/331. Adózási kérdés Az szja szerinti diktált jövedelemtartalom szerint adózó mezıgazdasági kistermelı áfa-elszámolása

A mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalanytól történı felvásárlás 58. § (1) A mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany által e tevékenysége körében teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után az átvevı adóalany köteles részére a felvásárlási áron felül, de az ellenérték részeként kompenzációs felárat is fizetni. A kompenzációs felár százalékos mértékét a 4. számú melléklet I. és II. része tartalmazza. (2) Az átvevı adóalany a kompenzációs felárként felszámítandó összeget a 4. számú melléklet III. részének 1. pontjában rögzített számítási módszerrel köteles meghatározni. (3) A kompenzációs felárként kifizetett összeget az átvevı adóalany jogosult elızetesen felszámított adóként figyelembe venni. 1997/290. Adózási kérdés Kompenzációs felárra jogosultak köre 1997/250. Adózási kérdés A kompenzációs felár alapjának megállapításáról 1996/154. Adózási kérdés Mezıgazdasági kistermelıi termékek értékesítésérıl KGD1997. 155. A kompenzációs felárként felszámított összeget a törvényben meghatározott számítási módszerrel kell meghatározni, a felvásárlást igazoló bizonylatnak az átvételkor kell tartalmaznia a szükséges adatokat (1992. évi LXXIV. törvény 58-59. §). 59. § (1) Az átvevı adóalanynak a felvásárlásról igazoló bizonylatot kell kibocsátania, mely a számviteli törvény rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minısül. A bizonylat kötelezı adattartalmát a 4. számú melléklet III. részének 2. pontja tartalmazza. (2) A felvásárlást igazoló bizonylatot legalább kettı példányban kell kiállítani, melybıl az eredeti példányt az átvevı adóalanynak kell megırizni, a másodpéldányt pedig a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalanynak kell átadni. (3) A felvásárlást igazoló bizonylat az elızetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumnak minısül. (4) Az átvevı adóalany adólevonási joga a kompenzációs felárat tartalmazó ellenérték teljes vagy részbeni kifizetésének idıpontjában, vagy - ha a felvásárlás, illetve a szolgáltatásnyújtás késıbb történik - a felvásárlás napján, illetve a szolgáltatásnyújtás teljesítésének idıpontjában keletkezik. A részbeni kifizetés után az átvevı adóalany olyan összegben érvényesíthet levonási jogot, amilyen összeget a részkifizetésbıl a kompenzációs felár képvisel. Kifizetésnek minısül bármely olyan elszámolás, amely a felvásárló tartozását csökkenti. 1997/77. Adózási kérdés A kompenzációs felár fizetésekor kiállítandó és a levonás tárgyi feltételét biztosító bizonylat tartalmáról az Áfa-törvény 58-59. §-a szerint

Közösségen belüli termékértékesítés

59/A. § (1) Az 58. § (1) bekezdése szerinti kompenzációs felár alkalmazandó a különleges jogállású mezıgazdasági termelı a) 29/A. § a) pontja szerinti termékértékesítésére, amely másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany - kivéve a különleges jogállású mezıgazdasági tevékenységet végzı adóalanyt - részére, valamint az olyan nem adóalany jogi személy részére történik, amely a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzése után saját nevében adófizetésre kötelezett, vagy b) 11. § és 12. § c) pontja szerinti termékértékesítésére, amennyiben az átvevı harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany. (2) Az (1) bekezdés elıírásait az 4. számú mellékletben szereplı mezıgazdasági szolgáltatásokra is alkalmazni kell. 59/B. § Az 59/A. § szerint az átvevı adóalany által kifizetett kompenzációs felár elızetesen felszámított adónak minısül. 59/C. § (1) Ha az átvevı másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalany, vagy másik tagállamban a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzései után adófizetésre kötelezett nem adóalany jogi személy, a kompenzációs felár mint elızetesen felszámított adó a másik tagállamban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg. (2) Ha az átvevı másik tagállamban vagy harmadik országban nyilvántartásba vett adóalany, a kompenzációs felár mint elızetesen felszámított adó a másik tagállamban, illetve harmadik országban nyilvántartásba vett adóalanyokra vonatkozó adó-visszatérítés formájában térül meg, feltéve, hogy a terméket, szolgáltatást olyan tevékenységhez szerezték be, vették igénybe, mely belföldön adólevonásra jogosítana.

Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés 59/D. § A belföldön nyilvántartásba vett, adó fizetésére kötelezett adóalany más tagállamban különleges jogállásúnak minısülı mezıgazdasági termelınek kifizetett kompenzációs felárát az adott tagállam adóhatósága téríti vissza.

XIV. FEJEZET A BOLTI KISKERESKEDELMI TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES ADÓZÁSI MÓD 60. § (1) Az üzletek mőködésérıl szóló jogszabály alapján bolti kiskereskedelmi tevékenységet folytató adóalany jogosult arra, hogy e tevékenysége tekintetében a fizetendı adót a (2) bekezdésben foglaltak szerint tartsa nyilván, állapítsa meg, továbbá az elszámolandó adót annak figyelembevételével vallja be és számolja el. (2) A fizetendı adó összegét az adóalanynak az 5. számú mellékletében rögzített számítási módszerrel kell meghatároznia. PM-APEH együttes tájékoztató a bolti kiskereskedelmi különleges adózási módot alkalmazó adózók adókulcsváltozásból adódó egyes feladatairól APEH tájékoztató a 15%-os áfakulcs 2006. szeptember 1-jével 20%-ra történı emelésével kapcsolatos hatályba léptetı és átmeneti rendelkezések gyakorlati alkalmazásáról 1994/175. Adózási kérdés az 1992. évi LXXIV. törvény 60-61. §-ában meghatározott különleges adózási mód 1994. évi gyakorlati alkalmazása 1994/125. Adózási kérdés Bolti kiskereskedelmi különleges eljárást választó gyógyszertárak áfá-ja 1994/19. Adózási kérdés Saját célú felhasználás a bolti kiskereskedelem különleges adózásánál 1994/18. Adózási kérdés adózásánál

Az évközi árváltozás figyelembevétele a bolti kiskereskedelem különleges

1993/296. Adózási kérdés Eladott, bérbe adott üzletek zárókészletének figyelembevétele a bolti kiskereskedelem különleges adózásánál 1993/255. Adózási kérdés üzemeltetése esetén

Általános forgalmi adó-megállapítás lehetséges módja italautomaták

1993/129. Adózási kérdés A különleges adózási módot választó bolti kiskereskedelmi tevékenységet végzı adóalany áfa-elszámolása 1993/93. Adózási kérdés Bolti kiskereskedelem különleges adózása 1993/90. Adózási kérdés Bolti kiskereskedelem különleges adózása 61. § (1) Ha az adóalanynak több üzlete van, és bolti kiskereskedelmi tevékenységérıl üzletenkénti elkülönített nyilvántartást vezet, az e fejezetben szabályozott adózási módot üzletenként is alkalmazhatja. (2) Az adóalany az e fejezetben szabályozott adózási módot az adóév végéig választja. A jelzett idıszak elteltét követıen az adóalany ismét élhet választási jogával. 1998/167. Adózási kérdés bolti kiskereskedelmi különleges áfa-megállapítás üzletcsoportonként

XV. FEJEZET A KÜLÖNBÖZET SZERINTI ADÓZÁS KÜLÖNÖS ADÓZÁSI SZABÁLYAI 62. § (1) Az az adóalany, aki (amely) a) adó fizetésére nem kötelezett személytıl, szervezettıl, vagy b) olyan adóalanytól, aki (amely) a különbözet szerinti adózást választotta, terméket továbbértékesítési céllal vesz át, vagy árverés szervezıjeként a terméket árverés útján értékesíti, jogosult arra, hogy e tevékenysége tekintetében jogainak és kötelezettségeinek az e fejezetben meghatározott eltérésekkel tegyen eleget. (2) E fejezet alkalmazásában: 1. termék: a 6. számú mellékletben meghatározott mőalkotás, győjtemény és régiség, valamint az a birtokba vehetı dolog, amely eredeti rendeltetésének megfelelıen ismételt felhasználásra, hasznosításra még alkalmas, ide nem értve a mezıgazdasági és élelmiszer-ipari eredető, valamint a Jöt. hatálya alá tartozó terméket; 2001/104. Adózási kérdés különbözet szerinti adózás alkalmazása záloghitelezés esetén 2. adó fizetésére nem kötelezett személy, szervezet: az a személy, szervezet, aki (amely) adó fizetésére e törvény rendelkezései alapján nem kötelezett; 3. különbözet szerinti adózás: az e fejezetben szabályozott adózási mód; 4. eladási ár: az adóalanynak a termék értékesítésével szerzett követelése, kivéve magát az e törvényben szabályozott adót; 5. beszerzési ár: az adóalanynak a termék átvételével vállalt tartozása, beleértve a rá áthárított, illetve - termék import esetén - az általa megfizetett adót is. (3) 1998/148. Adózási kérdés vonatkozásában

hulladék fogalmának meghatározása a különbözet szerinti adózás

1998/49. Adózási kérdés a különbözet szerinti adózás alkalmazása termékimportnál 1996/126. Adózási kérdés Használtautó-kereskedelemmel kapcsolatos áfa-problémák 1996-ban

63. § (1) Az adóalany - választása szerint - a termékértékesítés adóalapjaként azt a különbözetet veheti figyelembe, mellyel a termék eladási ára meghaladja annak beszerzési árát (a továbbiakban: különbözet szerinti adózás). 2006/103. Adózási kérdés különbözet szerinti adózás alkalmazása használt személygépkocsi esetén (2) Nem vonható le az elızetesen felszámított adó, ha az adóalany olyan terméket szerez be, amelyre a különbözet szerinti adózást alkalmazták. (3) Az adóalany nem jogosult az elızetesen felszámított adó levonására, ha a beszerzett termék értékesítésére a különbözet szerinti adózást alkalmazza. (4) A különbözet szerinti adózást választó adóalany számlaadási kötelezettségének oly módon tesz eleget, hogy a termékértékesítésrıl kibocsátott számlában, egyszerősített számlában és számlát helyettesítı okmányban nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44. § (2) bekezdése szerinti százalékértéket. (5) A különbözet szerinti adózást választó adóalany köteles nyilvántartásában külön kimutatni a termék azonosításához szükséges adatokat, az átvétel idıpontját, az átadó nevét és címét, a beszerzési és eladási árat, illetve az adó alapját és összegét. 64. § (1) Az adóalany a különbözet szerinti adózást az adóév végéig választja. A jelzett idıszak elteltét követıen az adóalany ismét élhet választási jogával. (2) Az adóalany az (1) bekezdés szerinti idıszakon belül is lemondhat a különbözet szerinti adózás alkalmazásáról, ha azt az idıpont megjelölésével az adóhatóságnak bejelenti. Ekkor azonban az adóéven belül nem élhet az ismételt választás jogával. (3) Ha az adóalany az ismételt választás jogával nem él, vagy a választásról az adóéven belül lemond, a 63. § (3) bekezdése alól oly módon mentesül, hogy adólevonási jogát legkorábban attól az idıponttól gyakorolhatja, melytıl kezdıdıen a különbözet szerinti adózás alkalmazásának joga megszőnik. 1997/41. Adózási kérdés Az áfa-törvény XV. fejezetében taglalt különbözet szerinti adózás szabályai 64/A. § (1) A különbözet szerinti adózás alkalmazása során az adóalany jogosult arra, hogy a fizetendı adót a 7. számú mellékletben rögzített számítási módszerrel állapítsa meg, továbbá az elszámolandó adót annak figyelembevételével vallja be és számolja el. Ezen választását az adóalany köteles az adóhatóságnak bejelenteni. (2) Ha az adóalany él az (1) bekezdésben biztosított választási jogával, akkor a 63. § (5) bekezdésében foglaltakat azzal az eltéréssel alkalmazhatja, hogy nyilvántartásában nem kell termékenként külön kimutatni az adó alapját és összegét. (3) A fizetendı adó megállapításának, nyilvántartásának e §-ban szabályozott módja nem alkalmazható arra a termékre, melynek egységnyi beszerzési ára meghaladja az 50 000 forintot. Az ilyen termékre a 63. § (1) és (5) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni. 64/B. §

A Közösségen belüli értékesítésre és beszerzésre vonatkozó különleges szabályok 64/C. § (1) Az új közlekedési eszközök Közösségen belüli mentes értékesítése esetén ezen fejezet szerinti adózást nem lehet alkalmazni. (2) A használt termékek, győjteményes tárgyak, régiségek Közösségen belülrıl történı termékbeszerzése esetén nem kell adót fizetni, ha a vevı adóköteles kereskedı és a beszerzett termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének helye szerinti tagállamban ezen fejezet szerinti szabályok alkalmazásával az adót megfizették, vagy ha a vevı nyilvános árverés szervezıje és a termékek után a feladás, elfuvarozás megkezdésének tagállamában a nyilvános árverésre vonatkozó szabályok szerint az adót megfizették. (3) A 14/A. §-t és a Közösségen belüli mentes értékesítésre vonatkozó szabályokat nem lehet alkalmazni azon termékek esetében, amelyre e fejezet szerinti adózást alkalmazzák.

XVI. FEJEZET AZ IDEGENFORGALMI TEVÉKENYSÉGRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS ADÓZÁSI SZABÁLYOK

65. § (1) Az üzletek mőködésérıl szóló jogszabály alapján utazási irodának minısülı adóalany által az e tevékenysége keretében az utas részére teljesített összes termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása egyetlen, belföldön teljesített szolgáltatásnyújtásnak minısül, ha az adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett, belföldön van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található belföldön. 2005/66. Adózási kérdés utazási iroda adózása (2) E fejezet rendelkezéseit arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni, amelyet az adóalany az utas részére saját nevében - az utazásszervezı és -közvetítı tevékenységrıl szóló kormányrendeletben meghatározott utazási csomagként - teljesít, és amelyhez más adóalany által értékesített terméket és nyújtott szolgáltatást használ fel, hasznosít. E fejezet alkalmazásában a 24 óránál rövidebb vagy éjszakai szállást nem tartalmazó szolgáltatások együttese is utazási csomagnak minısül. (3) E fejezet alkalmazásában a teljesítési idıpont a) kiutazásnál az utas visszaérkezésének napja, b) beutazásnál az utolsó belföldön töltött nap, c) rendezvényszervezésnél, illetve belföldi utazásnál a rendezvény, illetve a belföldi út utolsó napja. (4) Mentes az adó alól az a szolgáltatás, amelyet az adóalany saját nevében, de az utas javára rendel meg, s amelyet az utas részére közvetlenül harmadik országnak minısülı területen teljesítenek. Abban az esetben, ha az adóalany által a saját nevében, de az utas javára megrendelt szolgáltatást csak részben teljesítik harmadik országnak minısülı területen, csak a szolgáltatás harmadik ország területén teljesített arányos része mentes az adó alól. 66. § (1) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany adóalapja az általa elért, önálló pozíciószámonként számított árrés. Az árrés az utas által fizetendı adóval növelt ellenérték, csökkentve az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany által saját nevében, az utas javára megrendelt, más adóalany által értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adóval növelt ellenértékével. Az árrés számításához szükséges adatok véglegezéséig az adó alapját az elıkalkulált árrés képezi, melyet a végleges adatok alapján helyesbíteni szükséges. 2005/66. Adózási kérdés utazási iroda adózása APEH közlemény az utazási irodák különös áfaadózási módjának változásáról 12/2004. Számviteli kérdés Az utazási iroda által fizetendı, árrés alapján számított általános forgalmi adó összegével az értékesítés árbevételét kell csökkenteni vagy az adó összegét egyéb ráfordításként kell elszámolni (tekintve, hogy az utóbbi megoldás a helyi iparőzési adó alapjára is hatással van)? Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalanynál az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) 65-66. §-ainak elıírásai szerint - az általános szabályoktól eltérıen - az általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) alapja nem a szolgáltatás ellenértéke, hanem az adóalany által elért, önálló pozíciószámonként számított árrés. A különös adózási módból következik, hogy a számviteli elszámolás során az idegenforgalmi tevékenység keretében értékesített termékek, szolgáltatások és az ezzel kapcsolatosan vásárolt termékek, igénybe vett szolgáltatások alapján a fenti módon számított, fizetendı általános forgalmi adó összegét nem lehet a számlázott árbevételbıl levonni, hanem egyéb ráfordításként kell azt elszámolni. Ezt a következık támasztják alá: 1. A számviteli törvény elıírásai szerint az értékesítés nettó árbevételét a szerzıdés szerinti teljesítés idıszakában, a szerzıdés szerinti teljesítés alapján, a szerzıdésben rögzített teljesítési idıponttal kell elszámolni. Ez az idıpont utazási irodánál az utas (a szolgáltatás igénybevevıje) kiindulási helyre való visszaérkezésének napja. Az áfatörvény elıírásai szerinti áfaalap meghatározásánál figyelembe vett ellenérték és a számviteli törvény szerinti - az elızıeknek megfelelıen meghatározott és elszámolt - árbevétel (figyelembe véve az utazási irodáknál jellemzı elılegfizetést, az áfatörvény szerinti bevallási idıszakokat, illetve az üzleti év mérlegfordulónapját) eltérhet (az elıleg esetén is kell számolni a kalkulált árréssel az áfafizetési kötelezettség megállapításánál), így a könyvelt árbevételbıl vonnánk le azt a fizetendı áfát, amely áfaösszegnek nem is a könyvelt árbevétel az egyik kiindulási pontja (számítási alapja). 2. Mivel az elızetesen felszámított áfa közvetlenül vagy közvetetten - az áfatörvény ide vonatkozó, adólevonási jogot tiltó elıírásaiból [66. § (4)] következıen - az eredményt terheli, az áfa fedezetét jelentı összegnek is az eredményben, azaz az árbevételben kell megjelennie. Az árrés-megállapítást nem támasztanák alá a

könyvviteli adatok, ha az annak alapján fizetendı áfa fedezetét - akár részben is - az árbevételbıl lehetne levonni. 3. Az áfatörvény 66. §-ának (5) bekezdése szerint az idegenforgalmi tevékenységet végzı a számlában nem tüntethet fel fizetendı áfát (felszámított adómértéket). Az árbevétel elszámolásának bizonylata a szolgáltatásról kiállított számla (egyszerősített számla), az áfafizetési kötelezettség viszont nem az árbevételhez kapcsolódik (hanem az árréshez), így hiányzik az árbevétel csökkentésének bizonylata. Az áfatörvény a fizetendı áfát nem az árbevétel arányában határozza meg, ezért azt az árbevételhez nem lehet hozzárendelni, nem lehet az áfa összegével az árbevételt csökkenteni. Ha az árbevétel csökkenését szabályszerően dokumentáló bizonylat nélkül számolják el az áfát - árbevételt csökkentı tételként -, akkor valójában az utazási iroda a bizonylati fegyelem alapkövetelményét sérti meg, mert szabályszerő bizonylat nélkül könyvel. Mivel a helyi iparőzési adó alapjának megállapításánál a számviteli törvény szerint elszámolandó árbevétel a kiindulópont, az utazási iroda a helyi iparőzési adó alapjának megállapításánál sem csökkentheti az árbevételt az árrés alapján fizetendı áfával. [A 2000. évi C. törvény 81. § (2) e), 1992. évi LXXIV. törvény 65-66. §] 50/2003. Számviteli kérdés Utazási iroda szerzıdést köt éttermi és egyéb partnereivel arról, hogy az utazási iroda meghatározott vendéglátóhelyeket vesz igénybe a vendégek ellátásánál, és ezért egy meghatározott összegre jogosult a partnerekhez irányított vendégforgalom által elért bevétel után. Ezt az összeget az utazási iroda számlázza a vendéglátóhelyeknek. Kérdés, hogy jutalék, visszatérítés, vagy árengedmény-e ez az összeg? A kérdésben meghatározott összeg minısítésekor a rendelkezésre álló információk alapján az alábbi lehetıségeket indokolt számításba venni, különös tekintettel a szerzıdésben foglaltakra is. 1. Amennyiben az utazási iroda - saját nevében - az utazási csomag részeként rendeli meg az éttermi, vagy egyéb szolgáltatásokat az utas részére, úgy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: áfatörvény) idegenforgalmi tevékenységre vonatkozó különös adózási szabályai szerinti adóalap meghatározásakor az utas által fizetett adóval növelt ellenértéket kell csökkentenie a szolgáltató(k) által kibocsátott számla bruttó ellenértékével. A fennmaradó különbözet az adóra is fedezetet nyújtó [az áfatörvény 66. §-ának (1) bekezdése szerinti] árrés. Mivel a kérdés szerint az utazási iroda számlázza a vendéglátóhelyeknek az elvégzett szolgáltatás ellenértékének összegét, és nem fordítva, így ezt a lehetıséget ki kell zárni. 2. A vendéglátóhely által bizonyos feltételek mellett nyújtott kedvezmény utólag adott árengedménynek minısülhet, amely - számlázott engedmény esetében - számlahelyesbítést von maga után. A helyesbítı számla csökkenı ellenértéket tartalmaz, így a helyesbítı számlát befogadó utazási irodánál az eredetileg megállapított árrést növeli. Lehetséges megoldás még a nem számlázott - forgalommal arányosan adott árengedmény esete (ekkor azonban a szerzıdésben is így kellett megállapodni), amikor a vendéglátóhelytıl kapott pénz az utazási irodánál egyéb bevételt képez, és áfakörön kívüli tétel. Az elızıhöz hasonlóan ezek a lehetıségek sem valószínőek, mivel nem a vendéglátóhely, hanem az utazási iroda számlázza az általa végzett szolgáltatást, illetve utólag adott, nem számlázott engedményként sem számolható el a kérdéses összeg a számlázás tényébıl következıen. 3. Elképzelhetı az utazási iroda részérıl a jutalék fejében történı szolgáltatás az étterem, a szálloda részére a közvetítésért. Ez a szolgáltatás az áfatörvény általános szabályai szerint kezelendı, az utazási iroda számlázza ki a vendéglátóhelynek a kötelezettségvállalás ellenértékét 25 százalék áfa felszámításával. Az utazási iroda az utas felé e szolgáltatások tekintetében nem jár el saját nevében, csak összehozza az utast a jutalékot fizetı étteremmel, szállodával. A kérdésbıl kiolvasható információk alapján valószínőleg ez utóbbi eset áll fenn, ugyanis az utazási iroda erre vonatkozó szerzıdése alapján - az ügylet gazdasági tartalmát tekintve valóban többletforgalmat generál a vendéglátóhelynél, amiért (ügynöki) jutalékra lehet jogosult. Megjegyezzük, hogy a végzett tevékenység sajátosságainak, az általunk ismert gyakorlati tapasztalatoknak inkább megfelel az a megoldás, amikor a vendéglátóhely az utazási iroda részére, a neki betudható forgalom nagysága alapján, szerzıdésben elıre meghatározott módon utólag, nem számlázott árengedményt ad. [1992. évi LXXIV. törvény 66. § (1)] 2000/96. Adózási kérdés az idegenforgalmi különleges áfaadózás 2000-tıl hatályos változásai

(2) A fizetendı adó az (1) bekezdés szerinti árrés és a 44. § (2) bekezdés a) pontja szerinti százalékérték szorzatának egy század része. (3) Elıleg fizetése esetén a 17. §-ban foglalt szabályokat azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy adófizetési kötelezettség legfeljebb a kalkulált árrés erejéig keletkezik. (4) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany a saját nevében, az utas javára megrendelt, más adóalany által értékesített termék, nyújtott szolgáltatás tekintetében adólevonási jogát nem gyakorolhatja. 1998/33. Adózási kérdés az utas fogalmának értelmezése az Áfa-törvény alkalmazásában (5) Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számlázási kötelezettségének olyan módot tesz eleget, hogy e fejezet rendelkezései szerint teljesített szolgáltatásnyújtásáról kibocsátott számlában, egyszerősített számlában nem tüntethet fel áthárított adót, felszámított adómértéket és a 44. §-ának (2) bekezdése szerinti százalékértéket. (6) Önálló pozíciószámon kell nyilvántartani azokat a szervezett utakat, amelyek azonos településre (településekre) irányulnak, azonos tartalmú és színvonalú szolgáltatásokat kínálnak függetlenül attól, hogy az azonos pozíciószámon belül eltérı idıpontokban eltérı részvételi díj mellett több utazási turnus is indítható. 2000/96. Adózási kérdés az idegenforgalmi különleges áfaadózás 2000-tıl hatályos változásai (7) Az árrés az utazási iroda választásától függıen adómegállapítási idıszakra is számítható. Az adó-megállapítási idıszak árrése az utas felé kiszámlázott összes termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás, valamint az utazási iroda által saját nevében az utas javára beszerzett - és a bevallás benyújtásáig beérkezett számlákban szereplı - termékek és szolgáltatások adóval növelt ellenértékének különbözete, de legfeljebb nulla. (8) Az (1) bekezdés szerinti árrésbıl az adó összegét a 44. § (2) bekezdése szerint kell meghatározni. (9) Az (1) bekezdés szerinti adózás választása adóévre szól, amelyet az adózó köteles az adóhatóságnak bejelenteni. Választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjérıl szóló törvénynek a változás bejelentési kötelezettségrıl szóló elıírásai szerint kell teljesítenie. (10) Az önálló pozíciószámonként számított adózásról az adó-megállapítási idıszak szerinti árrés adózásra történı áttérés esetén az adóalany az áttérést megelızı napon köteles azon szolgáltatások utáni adókötelezettségét megállapítani, amelyekre az áttérést megelızıen a pozíció szám szerinti számítást alkalmazta.

XVI/A. FEJEZET A KÖZVETETT VÁMJOGI KÉPVISELİRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK 66/A. § (1) A Tanács a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92/EGK rendelete szerinti közvetett képviselı (a továbbiakban: közvetett vámjogi képviselı) jogosult arra, hogy a levonási jog személyi feltételeinek fennállása esetén, a 35. § (1) bekezdésének ba)-bb) pontja szerinti, a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat birtokában, - a (2) bekezdésben foglalt feltétel fennállása esetén - levonja a 41. § (2) bekezdése alapján általa önadózással vagy a vámhatóság kivetése alapján megfizetett adót. (2) Az (1) bekezdés szerinti levonás feltétele, hogy a közvetett vámjogi képviselı rendelkezzen a képviselt személy írásbeli nyilatkozatával arról, hogy a képviselt személy az adott termék importja utáni adót az adólevonási jog keletkezésének idıpontjában teljes mértékben levonásba helyezhetné, amennyiben a terméket közvetett vámjogi képviselı igénybevétele nélkül importálná. Az adólevonási jog keletkezésének idıpontja megegyezik az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjával. (3) A (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot a képviseletre vonatkozó megbízással egyidejőleg kell megtenni. A nyilatkozatból egyértelmően ki kell tőnnie, hogy az mely termék importjára vonatkozik. A közvetett vámjogi képviselınek a termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásról szóló árunyilatkozattal egyidejőleg a (2) bekezdés szerinti nyilatkozatot be kell mutatnia a vámhatóságnak. (4) A képviselt személy nem gyakorolhat adólevonási jogot azon termék beszerzése után, melyre vonatkozóan a (2) bekezdés szerint a közvetett vámjogi képviselınek nyilatkozott. (5) Amennyiben a képviselt személy az adólevonási jog keletkezésének idıpontjában nem rendelkezik az adott termék beszerzése tekintetében teljes mértékő levonási joggal, a közvetett vámjogi képviselı nem helyezheti levonásba a termékimport után fizetendı adót.

(6) A közvetett vámjogi képviselı és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettségért, így különösen az adó megfizetéséért, levonásáért egyetemlegesen felelıs. A közvetett vámjogi képviseletre vonatkozó megbízás megszőnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkezı adókötelezettségért való helytállást. (7) A képviselt személy (2) bekezdés szerinti nyilatkozata kizárja azt a lehetıséget, hogy a közvetett vámjogi képviselı a 35. § (1) bekezdés e) pontja szerinti nyilatkozatot tegyen. A módosítás biztosítja, hogy közvetett vámjogi képviselı igénybevételével történı import esetén az importáló ugyanolyan likviditási helyzetben legyen, mint abban az esetben, ha az importot képviselı igénybevétele nélkül bonyolítaná. Tehát megszőnik a képviselın keresztüli és a közvetlen import közötti differenciálás.

XVI/B. FEJEZET A PÉNZÜGYI KÉPVISELİRE VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK 66/B. § (1) Az a belföldön székhellyel, állandó telephellyel, fiókteleppel nem rendelkezı adóalany, aki (amely) belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 40. § alapján adófizetésre kötelezett, adózással kapcsolatos kötelezettségének teljesítésére és adólevonási jogának gyakorlására az adózás rendjérıl szóló törvényben meghatározott pénzügyi képviselıt bízhat meg. A (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel kötelezı a pénzügyi képviselı megbízása a harmadik országbeli illetıségő adóalanynak, amennyiben a belföldön teljesített termékértékesítése, szolgáltatásnyújtása után a 40. § alapján adófizetésre kötelezett. (2) Az (1) bekezdés szerinti adóalany egyszerre csak egy pénzügyi képviselıt bízhat meg. (3) Nem bízhat meg pénzügyi képviselıt a harmadik országbeli illetıségő adóalany a 15. § (10) bekezdése szerinti szolgáltatásnyújtással kapcsolatos adófizetési kötelezettségének teljesítésére. (4) A pénzügyi képviselı e törvény alkalmazásában az általa képviselt személy teljes körő megbízottjaként jár el. A pénzügyi képviselı megbízója nevében, megbízónként elkülönítetten, az egyes megbízókra egyébként irányadó általános szabályok szerint teljesíti a megbízóját terhelı kötelezettségeket, illetve gyakorolja a megbízóját megilletı jogokat.

XVI/C. FEJEZET A BEFEKTETÉSI CÉLÚ ARANY FORGALMAZÁSÁNAK KÜLÖNÖS ADÓZÁSI SZABÁLYAI 66/C. § Mentes az adó alól: a) a befektetési célú arany értékesítése, ideértve az olyan arany alapú pénzügyi mőveleteket is - így különösen az aranyban eszközölt kölcsönöket, swap-, határidıs ügyleteket -, amelyek a befektetési célú arany megrendelıjét tulajdonosként való rendelkezésre jogosítják, b) a befektetési célú arany Közösségen belülrıl történı termékbeszerzése és importja, c) a befektetési célú arany értékesítésében megbízója nevében és javára eljáró közvetítı szolgáltatása. 66/D. § (1) Az adólevonási jog gyakorlásának VIII. fejezetben meghatározott személyi és tárgyi feltételei teljesítése mellett az adóalany jogosult: a) a befektetési célú arany beszerzéséhez közvetlenül kapcsolódó elızetesen felszámított adó levonására, b) az arany beszerzéséhez - beleértve a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzést, illetve importot is közvetlenül kapcsolódó elızetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy azt késıbb maga, vagy a nevében eljárva más befektetési arannyá alakítja át, c) a részére teljesített, az arany formájának, súlyának vagy finomságának megváltoztatását célzó szolgáltatáshoz közvetlenül kapcsolódó elızetesen felszámított adó levonására, feltéve, hogy az arany késıbbi értékesítése e fejezet alapján mentességet élvez. (2) Az az adóalany, aki (amely) befektetési célú aranyat állít elı, vagy aranyat alakít át befektetési arannyá, jogosult levonni az illetı arany elıállításához vagy átalakításához közvetlenül kapcsolódó termékek vagy szolgáltatások beszerzése, Közösségen belülrıl történı termékbeszerzése, vagy importja során rá hárított elızetesen felszámított adót.

66/E. § (1) Az az adóalany, aki (amely) tevékenysége során befektetési célú aranyat állít elı, vagy más aranyat befektetési célú arannyá alakít át, választhatja, hogy az e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai esetében is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót. (2) Az (1) bekezdés szerinti választás lehetısége megilleti - e fejezet hatálya alá tartozó, adóalany részére teljesített termékértékesítései és szolgáltatásnyújtásai tekintetében - azt az adóalanyt is, aki általában ipari célokra értékesít aranyat. (3) Amennyiben a befektetési célú arany értékesítıje élt az (1)-(2) bekezdésben meghatározott jogával, úgy az ügyletben a megbízója nevében és javára eljáró közvetítı is jogosult arra, hogy az ügylethez közvetlenül kapcsolódó, a 66/C. § c) pontja szerint adómentes szolgáltatására is az általános szabályok szerint számítsa fel és vonja le az adót. (4) Az adóalany az általános szabályok szerinti adózást adóév végéig választja, ettıl adóév közben nem térhet el, azt valamennyi ezen fejezet szerinti értékesítésére alkalmaznia kell. Az adóalany az általános szabályok szerinti adózás választására vonatkozó nyilatkozatát, illetve annak megváltoztatását az adózás rendjérıl szóló törvény szerint teljesíti. 66/F. § (1) Az adóalany köteles nyilvántartásaiban elkülönítetten kimutatni az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítéseit. (2) Az e fejezet hatálya alá tartozó termékértékesítésrıl kiállított bizonylatnak - az általános követelményeken felül - minden esetben tartalmaznia kell a megrendelı nevét és címét. 66/G. § A megmunkálandó arany, a 325 ezred vagy annál nagyobb tisztaságú félkész termék arany, vagy befektetési célú arany értékesítése esetén, amennyiben az adóalany ezen értékesítései tekintetében az általános szabályok szerinti adózást választotta, az adót a terméket saját nevében beszerzı adóalany fizeti, ha a terméket értékesítı adóalany gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye közül az, amely a teljesítéssel a legközvetlenebbül érintett, másik tagállamban vagy harmadik ország területén van, ezek hiányában pedig, ha állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye található másik tagállamban vagy harmadik ország területén. 66/H. § (1) Nem tartoznak a 66/C. §-ban meghatározott adómentes termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások alá a következı ügyletek: a) befektetési célú arany belföldi értékesítése azon adóalanyok között, akik a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagjai, b) befektetési célú arany belföldi értékesítése a külön törvényben szabályozott nemesfémpiac tagja és egy olyan adóalany között, aki nem tagja a nemesfémpiacnak. (2) Az (1) bekezdés a) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén az adóalany adófizetési kötelezettségének felfüggesztésére van lehetıség, nyilvántartási kötelezettsége nincs. (3) Az (1) bekezdés b) pontjában meghatározott termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a 66/G. § szerinti fordított adózásnak van helye. Ezen termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás esetén a nemesfémpiac tagja köteles megfizetni az adót, amennyiben a nemesfémpiac tagjának nem minısülı személyt egyébként bejelentkezési kötelezettség belföldön nem terheli.

XVI/D. FEJEZET AZ ÁFA-RAKTÁRRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK 66/I. § (1) E fejezet alkalmazásában: 1. áfa-raktár: a jövedéki termékek kivételével, a közösségi áru korlátlan ideig történı tárolása céljából létesített raktár, melyet olyan belföldön nyilvántartásba vett adóalany üzemeltet - ide nem értve azt az adóalanyt, aki termelı tevékenységet végez belföldön -, aki (amely) rendelkezik a Közösségi Vámkódexet létrehozó 2913/92 (EGK) számú Tanácsi Rendelet végrehajtásáról szóló 1993. július 2-i 2454/93 (EGK) számú Bizottsági Rendelete 525. cikkében meghatározott „A” típusú vámraktári engedéllyel. Az áfa-raktár üzemeltetését a raktár mőködési helye szerint illetékes fıvámhivatal engedélyezi. Az engedélyezés feltételei megegyeznek az „A” típusú vámraktáréval. Az áfaraktárban tárolt termékek a vámhatóság közvetlen vagy közvetett felügyelete alatt állnak; 2. közösségi áru: a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 1992. október 12-i 2913/92 (EGK) Tanácsi Rendelet 4. cikk 7. pontjában meghatározott termék; 3. beraktározó: a beraktározandó terméket értékesítı adóalany, Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén a beraktározandó terméket beszerzı adóalany; 4. kiraktározást kérı: kiraktározandó termék feletti rendelkezési joggal bíró személy, szervezet.

(2) Az áfa-raktárba történı beraktározás során a vámhatóság áruvizsgálatot végez, mely lehet adminisztratív, szúrópróbaszerő vagy tételes. A beraktározást a vámhatóság a beraktározási okmányon bélyegzı lenyomatával igazolja. A beraktározási okmányhoz a számla másodpéldányát, Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés esetén a terméket kísérı okmány másolatát mellékelni kell. Beraktározási okmányt legalább három példányban kell kitölteni. Egy példányt az üzemeltetı, egyet a beraktározó és egyet pedig a vámhatóság köteles megırizni. (3) Az üzemeltetı köteles a raktárban tárolt termékekrıl folyamatos nyilvántartást vezetni az aktuális be- és kiraktározást figyelembe véve, valamint negyedévente leltárt készíteni. A nyilvántartásban az üzemeltetı köteles beraktározó és termék szerinti bontásban feltüntetni a beraktározási okmányon szereplı adatokat. A nyilvántartásban fel kell tüntetni a beraktározott, illetve kiraktározott termék tulajdonosát. (4) Ha a beraktározott termék az értékesítés közvetlen következményeként továbbra is áfa-raktárban marad, a beraktározott terméket értékesítı a teljesítéssel egyidejőleg köteles az üzemeltetınek bejelenteni a (8) bekezdés b), c), e) pontjaiban felsorolt adatokat azzal az eltéréssel, hogy beraktározó alatt a terméket értékesítıt, kiraktározó alatt a terméket beszerzıt kell érteni. (5) Az áfa-raktárból nem harmadik országba történı kivitel céljából történı kiraktározás során a vámhatóság áruvizsgálatot végez, mely lehet szúrópróbaszerő vagy tételes. Az áfa-raktárból terméket kiraktározni a vámhatóság által lepecsételt kiraktározási okmánnyal, és harmadik országba történı kivitel esetén a kiviteli célú Egységes Vámokmány (EV), illetve - nem harmadik országba történı kivitel esetén - a termékértékesítést igazoló számlával lehet. A kiraktározási okmányt három példányban kell kiállítani, melynek egy példányát a vámhatóság, egy példányát a kiraktározást kérı, valamint egy példányát az üzemeltetı köteles megırizni. A törvény további garanciákat épít be az áfa-raktárak szabályozásába arra vonatkozóan, hogy amennyiben terméket tárolnak ki áfa-raktárból belföldre, vagy a Közösség másik tagállamába történı kivitel céljából, úgy a kitárolást a vámhatóság áruvizsgálata kíséri, annak érdekében, hogy visszaszorítsa azt a tendenciát, hogy az áfa-raktárakból adózatlanul tőnjenek el termékek. (6) A terméknek harmadik országba történı kivitelét igazoló EV vámhatóság által igazolt eredeti 3. példányát - a (7) bekezdésben foglaltak kivételével - a kiraktározástól számított 60 napon belül a kiraktározást kérınek az üzemeltetı részére vissza kell küldenie. A kiraktározás csak a 66/J. § (4) bekezdés szerint keletkezı fizetendı adó teljes összegének biztosítása mellett történhet. A kivitelt igazoló 3. példányt az üzemeltetınek igazolás céljából át kell adnia a felügyelı vámhivatal részére. (7) Amennyiben a kiraktározással együtt TIR Egyezmény szerinti vagy az Egységes Árutovábbítási Eljárásról szóló Egyezmény szerinti harmadik országba (Svájc, Norvégia, Izland) egységes árutovábbítási eljárás indul, úgy a kiviteli EV-t az áfa-raktárát felügyelı vámhivatal igazolja. (8) Beraktározási és kiraktározási okmány az erre a célra rendszeresített okmány, melyek az alábbi adatokat tartalmazzák: a) raktár-nyilvántartási szám; b) beraktározó/kiraktározó személy neve, címe, adószáma; c) beraktározott/kiraktározott termék megnevezése; d) a beraktározott/kiraktározott termék értékesítésérıl kiállított számla sorszáma, kivéve, ha a beraktározás terméket kísérı okmány másolatával, illetve ha a kiraktározás EV-vel történik; e) a beraktározott/kiraktározott termék mennyisége; f) a beraktározott/kiraktározott tennék tárolási helye (engedélyezett raktár pontos címe); g) kiraktározás esetén annak idıpontja; h) áruvizsgálat eredménye, hely, dátum, aláírás. 2006/30. Adózási kérdés áfa-raktárba történı beraktározás és kiraktározás 66/J. § (1) A 12. § szerinti, a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítéssel és szolgáltatásnyújtással esik egy tekintet alá: 2005/67. Adózási kérdés az áfa-raktárral kapcsolatos tudnivalók (beraktározás, kiraktározás, adószám, adóbiztosíték, adó alapja) a) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a terméket áfa-raktárba raktározzák be; b) az a termékértékesítés, amelynek közvetlen következményeként a termék változatlanul áfa-raktárban marad; c) az áfa-raktárban történı raktározás. (2) Adómentes az a Közösségen belülrıl történı termékbeszerzés, melynek közvetlen következményeként a terméket áfa-raktárba raktározzák be.

(3) Termékértékesítéssel esik egy tekintet alá a terméknek az áfa-raktárból történı kiraktározása, amennyiben az nem kiviteli célú EV-vel történik. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja a terméknek az áfa-raktárból történı kiraktározásának napja. (4) Termékértékesítésnek minısül továbbá az is, ha a kiviteli célú EV-vel kiraktározott termék harmadik országba történı kiléptetése nem történt meg. Az esedékessé váló adót a vámhatóság kiszabja és a 66/I. § (6)-(7) bekezdése szerinti eljáráshoz nyújtott biztosíték terhére érvényesíti. (5) Termékértékesítésnek minısül az a különbözet is, amely a beraktározott termék nyilvántartás szerinti és tényleges mennyiségének eltérésébıl adódik. Az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja a hiány, illetve a többlet feltárásának idıpontja. (6) A (3)-(5) bekezdés szerinti termékértékesítés esetén az adó alapja a terméknek az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló adó nélküli forgalmi értéke. Az e § szerint keletkezett fizetendı adó levonható elızetesen felszámított adóként nem vehetı figyelembe, kivéve, ha a kiraktározással egyidejőleg 6-7. § szerinti termékértékesítés is megvalósul. Amennyiben az adóalanyt levonási jog illeti meg a (3) bekezdés szerint fizetendı adó tekintetében, a levonási jog keletkezésének idıpontja megegyezik a (3) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjával. Amennyiben az adóalanyt levonási jog illeti meg a (4) bekezdés szerint kiszabott adó tekintetében, a levonási jog keletkezésének idıpontja megegyezik a (4) bekezdés szerint kiszabott adó összegét közlı határozat jogerıre emelkedésének idıpontjával. Az adólevonási jog gyakorlásának tárgyi feltétele a 6-7. § szerinti, a kiraktározással egyidejőleg megvalósított termékértékesítésrıl kiállított számla. (7) A (3)-(4) bekezdés szerinti esetben az adó fizetésére kötelezett az, aki a tennék felett az áfa-raktárból történı kiraktározáskor tulajdonjoggal rendelkezik. (8) Az (5) bekezdés szerinti esetben az adó fizetésére az áfa-raktárat üzemeltetı kötelezett. Az (5) bekezdés alapján keletkezett adófizetési kötelezettség tekintetében az áfa-raktárat üzemeltetı adóalanyt és a termék felett tulajdonjoggal rendelkezı adóalanyt egyetemleges felelısség terheli. (9) A vámhatóság által végzett vámhatósági eljárásért a vámjogszabályokban meghatározott szemledíjat kell fizetni. Az Áfa-raktár részben kiváltja azt a funkciót, melyet a csatlakozást megelızıen a közvámraktár töltött be az exportcéllal kiléptetett belföldi termékek esetében. Az áfa-raktár létrehozását indokolja az is, hogy a közösségi vámszabályok értelmében közösségi áru közvámraktárban nem tárolható, így nem kapcsolódhatnak hozzá a csatlakozásig érvényes kedvezmények (nulla százalékos adómértékkel történı értékesítés). Mivel a betároláskor nem biztosítható, hogy a termék az áfa-raktárból történı kitárolás esetén ténylegesen elhagyja az ország területét, adófizetési kötelezettség keletkezik a termék kitárolásakor, amennyiben az nem export céllal történik, azonban a fizetendı adó levonható, ha a kiraktározással egyidejőleg tényleges értékesítés történik. Az esetleges visszaélések miatt a törvény a tényleges értékesítés nélküli belföldi, vagy másik tagállamba történı kitároláshoz adólevonási jogot nem kapcsol.

XVI/E. FEJEZET IMPORT ADÓJOGI MEGBÍZOTTRA VONATKOZÓ KÜLÖNÖS SZABÁLYOK 66/K. § (1) Import adójogi megbízott az a megbízás elfogadásának évét megelızıen legalább két éve belföldön nyilvántartásba vett adóalany lehet, aki (amely) nem választott alanyi adómentességet és nem kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végez. (2) Import adójogi megbízott igénybevételére a belföldön nyilvántartásba nem vett külföldi adóalany jogosult. (3) Az import adójogi megbízott erre vonatkozó írásbeli megbízás alapján saját nevében az importáló helyett bemutatja, illetve közli a 31/A. § szerinti adómentes termékimport fennállása feltételeinek valószínősítéséhez a 31/A. § (4) bekezdésben meghatározott okmányokat, adatokat, valamint eleget tesz a 29/A. § a)-d) pontja szerinti termékértékesítéshez kapcsolódó bevallási, összesítı nyilatkozat tételi és számlaadási kötelezettségnek, és adóbiztosítékot nyújt. (4) Az import adójogi megbízott az importáló helyett saját nevében teljesített adókötelezettségének úgy tesz eleget, hogy az adóbevallásában elkülönítetten tünteti fel az importáló által teljesített 29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségen belüli adómentes termékértékesítésre és a termékimportra vonatkozó adatokat, továbbá az összesítı nyilatkozatában az importáló által teljesített 29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségen belüli adómentes termékértékesítésre vonatkozó adatokat. (5) Az import adójogi megbízott a 43. § (6) bekezdés alapján átvállalja az importálótól a 29/A. § a)-d) pontja szerinti Közösségi adómentes termékértékesítésrıl történı számlakiállítást azzal, hogy a kiállított számlában,

egyszerősített számlában az importáló adatai (neve, címe, az import rendeltetési tagállamában érvényes, illetve illetısége szerinti adószáma, közösségi adószáma) mellett az import adójogi megbízott nevét, címét, valamint belföldi adószámát és közösségi adószámát is szerepeltetni kell. (6) Amennyiben az adót a 41. § (3) bekezdése szerint az import adójogi megbízott fizeti meg, nyilatkozik az importáló részére, hogy adókötelezettségét teljesítette. A nyilatkozat tartalmazza a megbízó és a megbízott nevét, az (5) bekezdésben meghatározott adószámokat, a vámjogi szabadforgalomba bocsátásról hozott határozat számát, valamint a megfizetett adó összegét. A megfizetett adó összegét nem kell feltüntetni a nyilatkozatban, ha az import áfa összegét a szabadforgalomba bocsátásról szóló határozat tartalmazza. (7) A megbízott a termék vámjogi szabadforgalomba bocsátásáról szóló árunyilatkozattal egyidejőleg bemutatja az import adójogi megbízásra vonatkozó szerzıdését. A szerzıdésnek tartalmaznia kell az importáló és az import adójogi megbízott nevét, címét, az import adójogi megbízott belföldi közösségi adószámát, az importáló rendeltetési tagállam szerinti, illetve illetısége szerinti közösségi adószámát. A megbízásból egyértelmően ki kell tőnnie, hogy az mely termék importjára vonatkozik. Az import adójogi megbízottnak elkülönített nyilvántartást kell vezetnie az import adójogi megbízás keretében az importáló helyett teljesített kötelezettségekrıl. (8) Az import adójogi megbízott és az importáló a termékimporttal kapcsolatos adókötelezettség teljesítéséért egyetemlegesen felelıs. Az import adójogi megbízásra vonatkozó szerzıdés megszőnése nem érinti a megbízás fennállása alatt keletkezı adókötelezettségért való helytállást. (9) Az import adójogi megbízottnál a 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti 4 millió forintos visszaigénylési értékhatár számításakor az importáló helyett a saját adóbevallásában szerepeltetett 29/A. § a)-d) pontja szerinti adómentes termékértékesítés adóalapját figyelmen kívül kell hagyni.

HARMADIK RÉSZ VEGYES, ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK XVII. FEJEZET VEGYES RENDELKEZÉSEK Besorolási rend 67. § BH2000. 379. Nagy rakodóterő személygépkocsinak a tehergépjármő típusbizonyítványának meg nem felelı átalakítása az áfa-visszaigénylést nem alapozza meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek., 16/g. pont, 33. § (2) bek. b) pont, 67. §]. KGD2002. 283. Nagy rakodóterő személygépkocsi értékesítése esetén nem igényelhetı vissza az általános forgalmi adó (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2002. 252. Az áfa visszaigénylésénél a gépjármővek KSH szerinti besorolásánál az eredeti, gyárilag kialakított állapotot kell figyelembe venni (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2002. 147. A gépjármő átalakítása adójogi szempontból nem változtatja meg a termék besorolását (1992. évi LXXIV. törvény 67. §). KGD2002. 9. Gépjármő ITJ besorolása az áfa-visszaigénylésnél (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD2001. 79. A felperes által importált és változatlan állapotban értékesített arany- és platinatermékek után 25% általános forgalmi adót kell fizetni, azok nem a 0% adókulcs alá sorolható fogászati alapanyagok (1989. évi XL. törvény 63. §, 1992. évi LXXIV. törvény 67. §). KGD2001. 76. A gépjármő KSH általi besorolása határozza meg annak adójogi sorsát; személygépkocsi beszerzése esetén az általános forgalmi adó csak akkor vonható le, ha az továbbértékesítési céllal történt (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD1999. 109. Az áfa-visszaigénylés szempontjából személygépkocsinak minısül a gyárilag e célra elıállított termék akkor is, ha azt az értékesítést megelızıen átalakítással teherszállításra is alkalmassá tették (1992. évi LXXIV. törvény 33. §, 67. §). KGD1998. 86. Termék besorolására vonatkozó tényállás megállapítása, a KSH állásfoglalásának mérlegelése alapján és szakértı meghallgatásával [1992. évi LXXIV. törvény 28. § és 67. §].

1995/316. Adózási kérdés statisztikai jegyzékszámok figyelembevétele az adózásban

A behajthatatlan követelés 68. § 7001/1997. (AEÉ 3.) APEH irányelv a behajthatatlan követelésként leírt ellenértékre jutó áfa levonásának engedélyezési eljárásáról szóló 7007/1993. (AEÉ 10.) APEH irányelv hatályon kívül helyezésérıl KGD2002. 146. Felszámolási eljárásban a behajthatatlan követelésre jutó áfa leírásának feltételei [1992. évi LXXIV. törvény 68. §, 41/1997. (VII. 1.) AB határozat]. KGD1999. 110. Ha az adóalany megtett minden szükséges intézkedést a követelés behajtása érdekében, visszaigényelheti a behajthatatlan követelésre jutó általános forgalmi adót (1992. évi LXXIV. törvény 68. §).

Az adó visszafizetése kérelemre 69. § (1) A vámhatóság az adót kérelemre visszafizeti, ha az importáló az adó megfizetésének esedékessége évének utolsó napjától számított 5 éven belül igazolja, hogy a) a termékimport mentes az adófizetés alól (31. §); b) az importált terméket a szerzıdés meghiúsulása miatt, illetıleg szerzıdésen alapuló szavatossági vagy jótállási igény alapján az eredeti küldı címére, vagy annak rendelkezése szerint más címre, külföldre visszaküldték; c) a lecserélés jogcímen importált termék ellentételeként az azzal azonos vámtarifaszám alá tartozó terméket külföldre küldték. (2) Ha az importáló a termékimport után kivetett és megfizetett adót levonta, köteles az (1) bekezdés szerint visszatérített adó összegével növelni az elszámolandó adó összegét. A módosítást abban az adóbevallási idıszakban kell végrehajtani, melyben az (1) bekezdés szerinti adóvisszatérítés megtörtént.

A nyugtaadási kötelezettség 70. § (1) Ha a 43. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott esetben az adóalany egyszerősített számlát nem bocsátott ki, köteles - a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel - nyugtát kibocsátani. 2006/82. Adózási kérdés gépi nyugtaadási kötelezettség BH2005. 452. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. tv. 43. §, 70. §; 1990. évi XCI. tv. 74. §). AEÉ 1995/4. A nyugtakibocsátási kötelezettség szabályszerő teljesítése esetén a kiállított nyugtát a vevı rendelkezésére kell bocsátani. [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdése, 70. §] AEÉ 1994/3. Nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának következményei és a kiszabandó mulasztási bírság mértéke megállapításának szempontjai [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdés b) pont, 70. §; 1990. évi XCI. törvény 51. § (4) bekezdés, 74. § (7) bekezdés d) pont és (9) bekezdés, 73. § (1) bekezdés] KGD2005. 180. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §). KGD2005. 159. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet számlát ugyan kiállít, de a nyugtaadási kötelezettségnek nem tesz eleget [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §] KGD2001. 313. Nyugtaadási kötelezettséggel járó termékértékesítés történik akkor is, ha az adóalany az állítása szerint egyébként ingyenes termékért ellenértéket kér, illetıleg kap (1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 13. §, 70. §). KGD2000. 171. A számla kibocsátása a számla átadását is jelenti a nyugtaadási kötelezettség körében (1992. évi LXXIV. törvény 70. §). 1999/118. Adózási kérdés szikvízkészítı kisiparos pénztárgéppel történı nyugtaadási kötelezettsége

(2) Nem kell nyugtát kibocsátani: a) a szerencsejáték szolgáltatás (SZJ 92.71.10, kivéve más kiegészítı szolgáltatást SZJ 92.71.10.9) nyújtása esetén; b) újság és folyóirat árusítása esetén; c) kezelıszemélyzet nélküli automatából teljesített termékértékesítés, illetve kezelıszemélyzet nélküli automata berendezés igénybevételével regisztrált szolgáltatás esetén. 99/2005. Számviteli kérdés Milyen számviteli, bizonylatolási kötelezettsége van az automata által nyújtott szolgáltatásnak, ha az automatának nincs kezelıszemélyzete? A kérdésben vázolt, automata igénybevételével történı szolgáltatásnyújtás bizonylatolása, számviteli elszámolása megegyezik az egyéb, ételt, italt, menetjegyet stb. árusító automatáknál kialakult gyakorlattal. A számviteli törvény 165. §-ának (1) bekezdése szerint minden gazdasági mőveletrıl, eseményrıl, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A jogszabályi elıírásnak jelen esetben csak úgy lehet megfelelni [tekintettel arra, hogy az áfatörvény 70. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint ilyenkor nem kell nyugtát kibocsátani], ha a kezelıszemélyzet nélküli automatában olyan beépített számlálóberendezés mőködik, amely az utólagos módosítás lehetıségét kizárva, hitelesen rögzíti az automatába bedobott (az automata által elfogadott) készpénzmennyiséget. A számlálóberendezés adatait idıszakosan - illetve ha jogszabály errıl rendelkezik, akkor a jogszabály elıírásai szerint - le kell olvasni, és az adatok felhasználásával kell számviteli bizonylatot készíteni mind az értékesítés nettó árbevétele, mind az általános forgalmi adó meghatározásához, számviteli elszámolásához. Egy-egy leolvasási idıszak hosszát, a leolvasás gyakoriságát a tevékenység végzésének szokásos jellege alapján kell meghatározni és a számviteli politikában rögzíteni. A számviteli törvény 72. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint az értékesítés nettó árbevétele magában foglalja a készpénzben kapott - általános forgalmi adót nem tartalmazó - ellenértékkel egyezı árbevételt. Az automatába bedobott készpénz tartalmazza egyrészt az értékesítés nettó árbevételét, másrészt a fizetendı általános forgalmi adó összegét, tehát a fenti - a vállalkozó által az automata adatai alapján készített számviteli bizonylaton az automata által elfogadott ellenértéket meg kell bontani (az áfatörvényben rögzített kulcsok segítségével) értékesítés nettó árbevételére és fizetendı általános forgalmi adóra. A meghatározott összegek számviteli elszámolása már az általános szabályok szerint történik. [1992. évi LXXIV. törvény 70. § (2) c)] 1995/229. Adózási kérdés Pénztárgép használata jövedéki termék, újság és folyóirat együttes értékesítése esetén (3) A nyugtára a számviteli törvénynek a számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. 1993/215. Adózási kérdés A nyugtaadási kötelezettség 1993/188. Adózási kérdés Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény nyugtaadási kötelezettségre vonatkozó 70. §-ának értelmezése

Az Európai Közösségek jogszabályaihoz való közelítés 70/A. § Ez a törvény az adózás rendjérıl szóló törvénnyel együttesen összeegyeztethetı szabályozást tartalmaz az Európai Közösség tagállamai forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról szóló 77/388/EGK (hatodik) irányelvvel és 2005. január 1. napjáig hatályba lépett valamennyi módosításával.

XVIII. FEJEZET ZÁRÓ ÉS ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK Felhatalmazás

71. § (1) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy rendeletben határozza meg 1/2003. (AEÉ 2.) APEH utasítás a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmiadó-visszatérítés eljárási szabályairól a) a külföldi utas; 1998/176. Adózási kérdés külföldi utas fogalmának értelmezése az Áfa-törvény alkalmazásában 1997/235. Adózási kérdés Külföldi utas részére adható áfa-visszatérítés bonyolítás megbízott útján APEH közlemény A külföldi utas áfa-visszaigénylı nyomtatványának közzététele EBH2004. 1185. A kellı gondosság fogalma a külföldi utas számára adható általános forgalmi adó visszatérítést végzı engedélyes tevékenységére vonatkozó szabályok alkalmazása során [1992. évi LXXIV. törvény 32. § (1) bek., 43. § (4) bek., 48. § (3) bek., 71. § (4) bek.; 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. § (3) bek., 6. § (1) bek.]. KGD1998. 308. Az általános forgalmi adó visszaigénylésére - az 1993. február 15. után vásárolt és 1994. januárban leszállított pénztárgép után - csak a forgalmazó jogosult, a beszerzı nem [1992. évi LXXIV. törvény 71. § (4) bek., 77. § (4) bek., 6/1993. (II. 9.) PM rendelet]. 1997/137. Adózási kérdés A külföldi utas részére adható áfa visszatérítési tevékenység áfa kötelezettségét tárgyaló - az 1994. évi 4. számban 92. szám alatt megjelent - Adózási kérdés kiegészítése b) a külföldön nyilvántartásba vett adóalany; 7/2004. (AEÉ 10.) APEH utasítás a külföldön nyilvántartásba vett adóalany számára adható általános forgalmiadó-visszatérítés eljárási szabályairól c) a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai 3/2005. (AEÉ 5.) APEH utasítás a diplomáciai és konzuli képviseletek és azok tagjai, valamint az ezekkel egy tekintet alá esı nemzetközi szervezetek és azok tagjai számára adható általános forgalmi adó- és jövedéki adó-visszatérítés eljárási szabályairól számára adható adó-visszatérítés mértékét, módját és részletes szabályait. (2) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy 1998. december 31-ig rendeletben szabályozza az új lakások építése, illetve vásárlása esetén járó - legfeljebb 400 000 forint összegő - adóvisszatérítési támogatás módját és részletes szabályait. (3) Felhatalmazást kap a Kormány arra, hogy 2000. március 31-ig rendeletben szabályozza a közmővelıdési, a köz- és felsıoktatási, valamint a nyilvános könyvtári dokumentumok beszerzése esetén járó adóvisszatérítési támogatás módját és részletes szabályait. 57/2000. Számviteli kérdés Hogyan kell elszámolni a könyvtári dokumentumok beszerzéséhez kapcsolódó általános forgalmiadó-visszatérítési támogatást? A könyvtári dokumentumok beszerzéséhez kapcsolódó általános forgalmiadó-visszatérítési támogatás jogszabályi alapja az általános forgalmi adóról szóló, többször módosított 1992. évi LXXIV. törvény 71. §ának (3) bekezdése. A törvényi rendelkezés felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben írja elı az adóvisszatérítési támogatás részletes szabályait. A kormány 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendeletében szabályozta az adó-visszatérítési támogatásokra vonatkozó elıírásokat.

Az adó-visszatérítési támogatásra a kulturális javak védelmérıl és a muzeális intézményekrıl, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közmővelıdésrıl szóló 1997. évi CXL. törvény hatálya alá tartozó könyvtárak jogosultak. A könyvtári szolgáltatás (SZJ 92.51.11.0) az általános forgalmi adóról szóló törvény 2. sz. mellékletében foglaltak szerint tárgyi adómentes szolgáltatás. A törvény 30. §-a (3) bekezdésének b) pontja azonban lehetıséget ad arra, hogy az adóalany az adófizetési kötelezettséget válassza. Azok a könyvtárak, amelyek az elızıek szerinti lehetıséggel élve az adófizetési kötelezettséget választották, nem vehetik igénybe az adó-visszatérítési támogatást, mert ezekre az intézményekre a 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendelet hatálya nem terjed ki, ugyanis ezen intézmények az elızetesen felszámított általános forgalmi adót levonásba helyezhetik. A forgalmiadó-visszatérítési támogatás a beszerzett könyvtári dokumentumok esetén igényelhetı. A támogatás mértéke a beszerzett könyvtári dokumentum árában foglalt általános forgalmi adó. A könyvtári dokumentumok körét az 1997. évi CXL. évi törvény vonatkozó rendelkezése a következık szerint határozza meg: A könyvtár által állományba vett, alap- és kiegészítı feladatai ellátásához szükséges tudományos oktatási, mővészeti, közmővelıdési vagy történeti értékő könyv, idıszaki kiadvány, egyéb kiadvány, illetıleg minden szöveg-, kép-, adat- és hangrögzítés, beleértve a könyvtári állományba vett elektronikus dokumentumot is, kivéve az 1995. évi LXVI. törvény hatálya alá tartozó, irattári jellegő levéltári anyagnak minısülı dokumentumot. A 45/2000 (IV. 7.) Korm. rendelet elıírása szerint az igénybe vett adó-visszatérítési támogatás kizárólag könyvtári dokumentumok beszerzésére használható fel, ezért a felhasználást ellenırizhetı módon kell dokumentálni. A könyvviteli nyilvántartásokban az elszámolást a következık szerint lehet áttekinthetıen biztosítani: Az elkülönített nyilvántartást biztosító fıkönyvi számlák 56114 Beszerzett könyvtári dokumentumok forgalmi adójának elıirányzata 56124 Beszerzett könyvtári dokumentumok forgalmi adója 91915 Áfa-visszatérítési támogatás elıirányzata 91925 Áfa-visszatérítési támogatás Könyvelési tételek T 5441T 56114-

K 351 K 351

A könyvtári dokumentum beszerzése és a kapcsolódó áfa kiadási elıirányzata

T 5442-

K 341 K 3521

A könyvtári dokumentum beszerzése és a kapcsolódó áfakiadási-elıirányzat teljesítése.

T 351T 5441T 56114-

K 91915 K 351 K 351

Az igénybe vett adó-visszatérítési támogatás miatt a bevételi és a kiadási elıirányzat növekedésének könyvelése.

T 341T 3521

K 91925

A folyósított adó-visszatérítési támogatás könyvelése bevételként.

[45/2000. (VI. 7.) Korm. rendelet] (4) (5) Az adópolitikáért felelıs miniszter felhatalmazást kap arra, hogy rendeletben meghatározza 2006/82. Adózási kérdés gépi nyugtaadási kötelezettség a) azokat a területeket, tevékenységi ágakat, amelyekben a nyugtaadási kötelezettség kizárólag az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép vagy taxaméter (a továbbiakban együtt: pénztárgép) alkalmazásával teljesíthetı, valamint b) azokat a feltételeket, amelyek mellett a számla, egyszerősített számla kibocsátását a felek megállapodása alapján a vevı vagy harmadik személy végzi. 1999/24. Adózási kérdés az 1998/132. Adózási kérdés kiegészítése

1998/132. Adózási kérdés számlaadási kötelezettség és pénztárgép használata (Az 1994/40. Adózási kérdés módosítása, illetve kiegészítése) különös tekintettel az üzemanyagtöltı állomásokra (6) Az adópolitikáért felelıs miniszter felhatalmazást kap arra, hogy a külpolitikáért felelıs miniszterrel egyetértésben adófizetés alóli mentességet engedélyezzen az olyan közérdekő tevékenységet ellátó nemzetközi szervezetek részére, amelyek nemzetközi szerzıdés vagy más államok joggyakorlata alapján azonos vagy hasonló kedvezményt élveznek. (7) Felhatalmazást kap az adópolitikáért felelıs miniszter és az országos szintő fejlesztés, fejlesztési tervezés és programozás irányításáért felelıs miniszter arra, hogy együttes rendeletben szabályozza a PHARE, az ISPA program keretében történı termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás igazolásának módját. (8) Felhatalmazást kap a honvédelemért felelıs miniszter és az adópolitikáért felelıs miniszter arra, hogy együttes rendeletben szabályozza az e törvény 12. §-ának j) pontja szerinti igazolás módját. 7007/2000. (AEÉ 2/2001.) APEH irányelv az Áfa törvény 71. §-ának (8) bekezdése alapján engedélyezhetı adóvisszatérítés lebonyolításáról (9) Az adóhatóság felhatalmazást kap arra, hogy az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható, az alább meghatározott tevékenysége keretében harmadik ország területére kifuvarozott, kiküldött és ott szétosztott termékek beszerzésére (ide nem értve a személygépkocsit és az annak üzemeltetéséhez használt üzemanyagot) jutó elızetesen felszámított adó visszatérítését indokolt kérelemre saját hatáskörben, méltányosságból engedélyezze olyan társadalmi szervezet, egyház, az egyház önálló képviselettel rendelkezı szervezeti egysége (ide nem értve az egyházi fenntartású közcélú intézményt) és alapítvány részére, amely az alábbi feltételeknek együttesen megfelel: a) magánszemélyek széles körét érintı szociális, egészségügyi, nevelési, oktatási, kulturális, hitéleti, környezetvédelmi, terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és az adó-visszatérítés iránti kérelem benyújtásának évét megelızıen legalább egy évvel korábban ilyen tevékenységet folytató szervezetként nyilvántartásba vették, b) sem alapszabálya, illetıleg a szervezetet létrehozó más szabályzat, okirat alapján, sem pedig ténylegesen nem törekszik nyereség elérésére, az ennek ellenére esetleg keletkezı nyereséget nem osztja fel, hanem azt az a) pont szerinti tevékenység fenntartására, javítására, bıvítésére fordítja, valamint c) vezetıje, igazgatást ellátó, valamint az igazgatásában közremőködı személyek részére pénzbeli vagy természetbeni ellenszolgáltatást (ideértve a költségtérítést is) nem nyújt, és ezek a személyek, valamint hozzátartozóik sem közvetlenül, sem közvetetten nem élveznek elınyt a szervezet mőködésébıl. E pont alkalmazásában nem minısül ellenszolgáltatásnak a személyi jövedelemadóról szóló törvény 1. számú melléklete szerinti adómentes bevétel. (10) A (9) bekezdés c) pontjában foglalt feltétel nem vonatkozik arra az esetre, ha a visszatérítés iránti kérelmet szociális vagy egészségügyi feladatot ellátó, kiemelkedıen közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett alapítvány, társadalmi szervezet nyújtja be. (11) Az adópolitikáért felelıs miniszter felhatalmazást kap arra, hogy az informatikáért felelıs miniszterrel egyetértésben rendeletben határozza meg az elektronikus számla kibocsátásával, megırzésével és adóügyi kezelésével kapcsolatos szabályokat. 72. § (1) A vámhatóság az importáló indokolt kérelmére - saját hatáskörben - adófizetés alóli mentességet engedélyezhet abban az esetben, ha a) az ellenérték nélküli termékimport az állampolgárok széles körét érintı közösségi - így különösen: a szociális, az egészségügyi, a nevelési, az oktatási, a kulturális, a hitéleti, a környezetvédelmi, a terület- és településfejlesztési feladatok ellátását szolgálja, és b) az importáló e tekintetben nem rendelkezik adólevonási jogosultsággal. (2) Az adóhatóság a kedvezményezett indokolt kérelmére - saját hatáskörben - engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható elızetesen felszámított adó visszatérítését, ha kormányrendelettel kihirdetett, vagy a Magyar Közlönyben közzétett nemzetközi szerzıdés úgy rendelkezik, hogy a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás árában foglalt adó viselése alól a kedvezményezettet mentesíteni kell. 7005/2005. (AEÉ 10.) APEH irányelv az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 72. § (2)-(5) bekezdései alapján az adóhatóság által engedélyezhetı adóvisszaigénylés lebonyolításáról szóló 7008/2004. (AEÉ 11.) APEH irányelv módosításáról 2005/17. Adózási kérdés EU 6. Keretprogram

7003/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv az Áfa törvény 72. § (2)-(5) bekezdései alapján az adóhatóság által engedélyezhetı adó-visszaigénylés lebonyolításáról szóló 7008/2001. (AEÉ 12.) APEH irányelv módosításáról KGD2005. 164. Az áfa-visszaigénylésére vonatkozó jogszabályok az engedélyestıl nem várnak el olyan magatartást, amelyre csak a hatóság jogosult [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 72. §, 4/1993. (I. 13.) Korm. r. 5/A. §, 6. §] KGD2005. 54. Az áfa visszaigénylésére vonatkozó jogszabályok az engedélyestıl nem várnak el olyan magatartást, amelyre csak a hatóság jogosult [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 72. §, 4/1993. (I. 13.) Korm. rendelet 5/A. §, 6. §]. 1997/204. Adózási kérdés A 178/1995. (XII. 29.) Korm. rendeletben foglaltak szerinti általános forgalmi adó visszatérítés (3) Az adóhatóság a kedvezményezett indokolt kérelmére - saját hatáskörben - visszatérítést engedélyezhet az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható elızetesen felszámított adóra, ha a külföldi illetıségő adománytevı a külföldrıl származó pénzbeni segély felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy az abból finanszírozott, az állampolgárok széles körét érintı közösségi - így különösen: a szociális, az egészségügyi, a nevelési, az oktatási, a kulturális, a hitéleti, a környezetvédelmi, a terület- és településfejlesztési - feladatok ellátását szolgáló kiadások árában foglalt adó viselése alól az adomány kedvezményezettjét mentesíteni kell. 7003/2004. (AEÉ 4.) APEH irányelv az Áfa törvény 72. § (2)-(5) bekezdései alapján az adóhatóság által engedélyezhetı adó-visszaigénylés lebonyolításáról szóló 7008/2001. (AEÉ 12.) APEH irányelv módosításáról (4) A (3) bekezdés szerinti esetben a kérelemhez csatolni kell az adománytételrıl szóló hiteles okiratot, valamint az illetékes külföldi állam hatósága által kiállított okiratot, amely igazolja, hogy az adománytevı az adomány összegét a vonatkozó adózási szabályokkal összhangban számolta el. (5) A (2) és (3) bekezdés szerinti adó-visszatérítés - amennyiben a (2) bekezdés alapján a nemzetközi szerzıdés meghatározott pénzösszeg felhasználását ahhoz a feltételhez köti, hogy az abból finanszírozott kiadások árában foglalt adó alól a kedvezményezettet mentesíteni kell - legfeljebb olyan hányadban engedélyezhetı, amilyen hányadban a kiadásokból a pénzösszeg részesedik. 7005/2005. (AEÉ 10.) APEH irányelv az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 72. § (2)-(5) bekezdései alapján az adóhatóság által engedélyezhetı adóvisszaigénylés lebonyolításáról szóló 7008/2004. (AEÉ 11.) APEH irányelv módosításáról 2005/17. Adózási kérdés EU 6. Keretprogram (6) Az adóhatóság a NATO biztonsági beruházási program keretében megvalósuló belföldi beruházások, áruszállítások és szolgáltatások teljesítése esetén - saját hatáskörében - engedélyezi az e törvény rendelkezései alapján le nem vonható elızetesen felszámított adó visszatérítését. Az adó-visszatérítési kérelemhez csatolni kell a honvédelemért felelıs miniszter igazolását arról, hogy a teljesítés Beruházási Program keretében bonyolódik. 73. § (1) Az adóhatóság az adóalany indokolt kérelmére - saját hatáskörben - felmentést adhat a 70. §-ban megállapított nyugtaadási kötelezettség, vagy kizárólag a pénztárgéppel történı nyugtaadási kötelezettség alól abban az esetben, ha a) szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a kötelezettség teljesítése az adóalanyra aránytalanul nagy terhet róna; b) a vállalkozás mérete miatt az adóalany alkalmazottat, családtagot vagy közeli hozzátartozót és más, a kötelezettség teljesítésére képes személyt nem foglalkoztat; vagy c) a gazdasági tevékenység jellege miatt a kötelezettség teljesítése adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép felhasználásával sem oldható meg, vagy csak aránytalanul nagy megterheléssel lenne megoldható. 2006/82. Adózási kérdés gépi nyugtaadási kötelezettség

7001/2000. (AEÉ 3.) APEH irányelv a nyugtaadási kötelezettség alóli felmentési kérelmek elbírálásához (2) Az (1) bekezdés szerinti felmentés nem adható annak az adóalanynak, aki (amely) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó terméket értékesít, kivéve, ha egészségügyi helyzete miatt a nyugtaadási kötelezettség teljesítése az adóalanyra aránytalanul nagy terhet róna.

Hatálybaléptetı és átmeneti rendelkezések 74. § (1) Ez a törvény 1993. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(4) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség 1992. év december hónap 31. napját követıen keletkezik. 1993/116. Adózási kérdés Az 1992. évi LXXIV. törvény 74. § (1) bekezdésének értelmezése lakásértékesítés esetében (2) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, e törvény rendelkezéseit az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 1992. év december hónap 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, vagy ha a teljesítésért járó ellenérték idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, e törvény rendelkezéseit az 1993. év január hónap 1. napjától kezdıdıen esedékes idıszakra idıarányosan kell alkalmazni. (3) A 7. § (1) bekezdésének b) pontját és (2) bekezdését azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben a termék beszerzése 1992. év december hónap 31. napját követi. (4) A 70. § (1)-(3) bekezdéseit, valamint a 73. §-t 1993. év július hónap 1. napjától kell alkalmazni. (5) A 30. § (3) bekezdése, a 49. § (1) bekezdése, az 52. § (1) bekezdése, az 57. § (1) bekezdése és a 60. § (1) bekezdése tekintetében az adóalanynak legkésıbb 1993. év január hónap 31. napjáig kell nyilatkoznia választásáról. 75. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg: a) az általános forgalmi adóról szóló 1989. évi XL. törvény és az azt módosító 1990. évi XIX. törvény, az 1990. évi XCIV. törvény, az 1991. évi XXXIV. törvény 41. §-ának (3) bekezdése, az 1991. évi XCI. törvény 76-81. §-ai, valamint 9. és 10. számú mellékletei (a továbbiakban együtt: Áfa tv.), továbbá b) a magánerıs házilagos lakásépítés, -bıvítés, -közmővesítés, valamint lakáson, lakóépületen végzett egyéb, lakásalapterület-bıvüléssel nem járó munkák esetén általános forgalmiadó-visszatérítésre jogosító termékek és szolgáltatások körérıl szóló 11/1988. (XII. 27.) ÉVM rendelet és az azt módosító 8/1990. (IV. 29.) KöHÉM rendelet (a továbbiakban együtt: R.) a hatályát veszti. (2) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, az Áfa tv. rendelkezéseit az utolsó olyan számlálóleolvasás napjáig kell alkalmazni, amelynél a leolvasási idıszak e törvény hatálybalépésének napját megelızıen kezdıdött. (3) Az Áfa tv. 5. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglalt esetben az Áfa tv. 46. §-át az 1992. évre vonatkozó adó-visszaigénylési ügyekben még alkalmazni kell. (4) Az áfa tv. 5. §-a (1) bekezdésének b), d) és e) pontjaiban foglalt esetekben az áfa tv. 49-51. §-ait, 53. §-át, 54. §-ának (3) bekezdését és 56-57. §-ait, valamint az R. rendelkezéseit az e törvény hatálybalépésekor folyamatban levı adó-visszaigénylési ügyekben még alkalmazni kell, legfeljebb azonban 1994. év december hónap 31. napjáig. (5) Az áfa tv. 5. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglalt esetekben az áfa tv. 55. §-át az e törvény hatálybalépésekor folyamatban levı adó-visszaigénylési ügyekben még alkalmazni kell, legfeljebb azonban 1996. év december hónap 31. napjáig. 1994/55. Adózási kérdés Vízi közmőtársulatok közmőberuházásra vonatkozó visszaigénylési jogosultság 1993/230. Adózási kérdés visszaigénylési jogosultsága

Önkormányzatoknak a közmő-, illetve út-beruházásokra vonatkozó áfa-

1993/172. Adózási kérdés Folyamatban lévı visszaigénylés kérdésének megítélése önkormányzati közmőberuházás esetén [az áfa-tv. 75. § (4) bekezdésének értelmezése]

(6) Ha a 74. § (3) bekezdésében meghatározott esetben a termék beszerzése 1993. év január hónap 1. napját megelızi, akkor az Áfa tv. 8. §-ának (2) bekezdését, 20. §-a (1) bekezdésének c) pontját, 25. §-ának (2) bekezdését, valamint 32. §-ának (2) bekezdését kell alkalmazni. 1993/259. Adózási kérdés Az 1991. évben kedvezményezett módon beszerzett pénztárgép után 1993. évi megszőnés esetén keletkezı áfa-fizetési kötelezettség 1993/225. Adózási kérdés A pénztárgép árának visszafizetése a gazdasági tevékenység megszüntetése esetén (7) Az Áfa tv. 20. §-a (2) bekezdése elsı fordulatának hatálya alá tartozó adóalany esetében az Áfa tv. rendelkezéseit kell alkalmazni arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra, melyet az adóalany e törvény hatálybalépését megelızıen teljesített, de amelynél az ellenérték megfizetése e törvény hatálybalépését követıen történik. (8) Az Áfa tv. 35. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó adóalany esetében az Áfa tv. rendelkezéseit kell alkalmazni arra a termékbeszerzésre és szolgáltatás-igénybevételre, melyet az adóalany részére e törvény hatálybalépését megelızıen teljesítettek, de amelynél az ellenérték megfizetése e törvény hatálybalépését követıen történik. (9) Ha az Áfa tv. 45. §-a szerint a használt termék felvásárlás e törvény hatálybalépését megelızıen történt, az adólevonási jog gyakorlására az Áfa tv. rendelkezéseit kell alkalmazni akkor is, ha a használt terméket e törvény hatálybalépését követıen értékesítik. (10) Az Áfa tv. 58. § (1) bekezdésének c) pontját, 61. §-át, 74. §-ának k) pontját, valamint 76. §-ának (4) és (5) bekezdését 1993. év június hónap 30. napjáig még alkalmazni kell. (11) Az Áfa tv. 75. §-a (5) bekezdésének b) és c) pontját az engedélyben szereplı feltételek teljesüléséig, illetıleg az engedélyben szereplı határidı lejártáig még alkalmazni kell. KGD1997. 24. A folyamatban lévı adóvisszaigénylés nem azonos a folyamatban lévı beruházással kapcsolatos adóvisszaigényléssel [1992. évi LXXIV. törvény 75. § (4) bek.]. 76. § (1) Az az adóalany, aki (amely) az e törvény hatálybalépése elıtt továbbértékesítési céllal beszerzett és fogyasztási adóval nyilvántartott ólmozott és ólmozatlan motorbenzint az e törvény hatálybalépését követıen értékesíti, jogosult arra, hogy a fizetendı adót csökkentse a (2) bekezdésben meghatározott összeggel. (2) A fizetendı adót csökkentı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje az ólmozott és ólmozatlan motorbenzinnek az 1992. év december hónap 31-i fordulónappal leltárral alátámasztott tényleges mennyisége literben; b) másik tényezıje a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrıl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény szerint az ólmozott és ólmozatlan motorbenzinre az 1992. év december hónap 31. napján, illetve az 1993. év január hónap 1. napján érvényes fogyasztásiadó-tétel különbözete. (3) Ha a (2) bekezdés szerint meghatározott összeg meghaladja a fizetendı adót, az adóalany jogosult a különbözetet az adóhatóságtól külön kérelemre visszaigényelni. 77. § (1) Az 1990. év január hónap 1. napjától az 1995. év december hónap 31. napjáig terjedı idıszakban az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép üzembe helyezéséhez kedvezmény vehetı igénybe. (2) A kedvezmény pénzátvételi helyenként egy darab pénztárgép egyszeri beállítására terjed ki. (3) A kedvezmény minden nyilvántartásba vett adóalanyt megillet, kivéve: a) a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalanyt, valamint b) azt az adóalanyt, aki (amely) az adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgépet e törvény hatálybalépését megelızıen szerezte be, és annak adót is tartalmazó beszerzési árát, illetve az Országos Pénztárgéptechnikai Bizottság által meghatározott forintösszeget elızetesen felszámított adóként levonta, visszaigényelte. (4) A kedvezmény formáját, mértékét, igénybevételének egyéb feltételeit és módját, valamint visszafizetésének eseteit a nyugta adóigazgatási azonosításának módjáról szóló jogszabály határozza meg. 1994/270. Adózási kérdés A kedvezményesen beszerzett pénztárgép hasznosításának és az adólevonás jogszerőségének összefüggése 1993/115. Adózási kérdés A kedvezményes pénztárgépbeszerzésrıl (az áfa-törvény 77. §-ának értelmezése)

KGD1998. 308. Az általános forgalmi adó visszaigénylésére - az 1993. február 15. után vásárolt és 1994. januárban leszállított pénztárgép után - csak a forgalmazó jogosult, a beszerzı nem [1992. évi LXXIV. törvény 71. § (4) bek., 77. § (4) bek., 6/1993. (II. 9.) PM rendelet].

Az adó kivételes visszaigénylése 78. § 79. § (1) 1994/17. Adózási kérdés ÁVÜ bizományosaként állami vállalat értékesítésének adómentességérıl (2) (3) 1993/55. Adózási kérdés kötelezettsége

Privatizáció keretében, a boltokkal együtt értékesített pénztárgépek áfa-

Hatálybaléptetı, záró és átmeneti rendelkezések az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításaihoz 1993. évi LXX. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 11. § (1) Ez a törvény 1993. év augusztus hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség 1993. év július hónap 31. napját követi. (2) (3) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonként díjfizetés, e törvény rendelkezéseit az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 1993. év július hónap 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve, ha a teljesítésért járó ellenérték a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, e törvény rendelkezéseit az 1993. év augusztus hónap 1. napjától kezdıdıen esedékes idıszakra idıarányosan kell alkalmazni. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az ÁFA tv. 13. §-a (1) bekezdésének 15. pontja, valamint 28. §ának (3) bekezdése - az (5)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - a hatályát veszti. (5) (6) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonként díjfizetés, az ÁFA tv. 28. §-ának eredeti (2) és (3) bekezdését, valamint eredeti 1. mellékletét az utolsó olyan számlálóleolvasás napjáig kell alkalmazni, amelynél a leolvasási idıszak e törvény hatálybalépésének napját megelızıen kezdıdött. (7) Az ÁFA tv. 19. §-ának hatálya alá tartozó adóalany esetében az ÁFA tv. 28. §-ának eredeti (2) és (3) bekezdését, valamint eredeti 1. mellékletét kell alkalmazni arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra, melyet az adóalany e törvény hatálybalépését megelızıen teljesített, de amelynél az ellenérték megfizetése e törvény hatálybalépését követıen történik. (8) Az ÁFA tv. 37. §-ának hatálya alá tartozó adóalany esetében az ÁFA tv. 28. §-ának eredeti (2) és (3) bekezdését, valamint eredeti 1. mellékletét kell alkalmazni arra a termékbeszerzésre és szolgáltatásigénybevételre, melyet az adóalany részére e törvény hatálybalépését megelızıen teljesítettek, de amelynél az ellenérték megfizetése e törvény hatálybalépését követıen történik. (9) Az az adóalany, aki (amely) e törvény hatálybalépését megelızıen az ÁFA tv. XIV. fejezetében meghatározott adózási módot választotta, köteles az e törvény hatálybalépésének napján az adómértékváltozással érintett termékeket leltározni és meghatározni e készleten lévı terméknél az adómérték változása miatti különbözetet. E különbözettel az 1993. évi augusztus hónapban továbbértékesítési céllal beszerzett termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - meg kell növelni. 1994. évi LXV. törvény a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetésérıl 39. § (5) E törvény 12-17. §aiban foglalt rendelkezések 1995. január 1-jén lépnek hatályba; egyidejőleg hatályát veszti az általános forgalmi

adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) módosításáról szóló 1993. évi LXX. törvény 11. §-ának (2) és (5) bekezdése és a 10. §-ával módosított Áfa tv. 2. számú mellékletének 10. és 11. pontjai. 40. § (1) E törvény 12-17. §-aiban foglalt rendelkezéseket - a (2) és (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség 1994. év december hónap 31. napját követıen keletkezik. (2) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonként díjfizetés, e törvény 1217. §-aiban foglalt rendelkezéseket az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 1994. év december hónap 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve, ha a teljesítésért járó ellenérték a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, e törvény 12-17. §-aiban foglalt rendelkezéseket az esedékes idıszak 1995. év január hónap 1. napjától kezdıdı részére idıarányosan kell alkalmazni. (3) Folyamatosan teljesített termékértékesítésnél és szolgáltatásnyújtásnál, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonként díjfizetés, az Áfa tv. e módosítás elıtti rendelkezéseit az utolsó olyan számlálóleolvasás napjáig kell alkalmazni, amelynél a leolvasási idıszak e törvény hatálybalépésének napját megelızıen kezdıdött. 1994. évi LXXXIX. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 28. § (1) Ez a törvény 1995. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (2)-(5) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - ettıl az idıponttól kezdıdıen kell alkalmazni. (2) A 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell alkalmazni elıször, melynél a teljesítés idıpontja 1994. év december hónap 31. napját követi. (3) A 8. §-ban foglalt rendelkezést arra a termékimportra kell alkalmazni elıször, melynél a termék behozatalának, vagy egyéb módon történı bejuttatásának idıpontja 1994. év december hónap 31. napját követi. (4) A 22. §-ban foglalt rendelkezést abban az esetben kell alkalmazni elıször, melynél a használt termék felvásárlásának idıpontja 1994. év december hónap 31. napját követi. (5) A 24. és 25. §-ban foglalt rendelkezéseket az 1994. év december 31. napját követıen teljesített termékbeszerzésre és szolgáltatás-igénybevételre lehet alkalmazni elıször. (6) Az áfa tv. 30. § (3) bekezdése, 49. § (1) bekezdése, 52. § (1) bekezdése és 60. § (1) bekezdése tekintetében az adóalanynak legkésıbb 1995. év január hónap 31. napjáig kell nyilatkoznia választásáról. (7) Az áfa tv. XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet a (6) bekezdés szerinti választási joggal az az adóalany is, akinek (amelynek) 1993., illetve 1994. évben a gazdasági tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta az 500 000 forintot, de nem haladta meg az 1 000 000 forintot. (8) Az áfa tv. XII. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet a (6) bekezdés szerinti választási joggal az az adóalany is, akinek (amelynek) 1993., illetve 1994. évben a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta az 1 500 000 forintot, de nem haladta meg a 2 000 000 forintot. KGD2002. 8. Megbízási szerzıdés keretében saját nevében rendeli meg a szolgáltatást az adóalany, amely után az általános forgalmi adót meg kell fizetnie (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §). KGD2000. 199. A reklám- és propagandaszolgáltatást saját nevében megrendelı köteles az áfát megfizetni, ha a szolgáltatást nyújtó székhelye külföldön van (1992. évi LXXIV. törvény 15. §, 40. §). 29. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa tv. 13. §-a (1) bekezdésének 3. és 5. pontja, 23. §-ának (2) bekezdése, 37. §-a, valamint 1. mellékletének a Magyar Köztársaság 1994. évi pótköltségvetésérıl szóló 1994. évi LXV. törvény 17. §-ával és 6. mellékletével megállapított 21. pontja, továbbá 2. mellékletének 14. pontja - a (3) bekezdésben meghatározott eltéréssel - a hatályát veszti. (2) Az az adóalany, aki (amely) 1994. év december hónap 31. napján az áfa tv. 19. §-ának hatálya alá tartozott, arra a termékértékesítésére és szolgáltatásnyújtására, melyet e törvény hatálybalépésének napját megelızıen teljesített, de amelynél az ellenérték megfizetése azt követıen történik, jogosult az ellenérték megfizetéséig, de legfeljebb 1995. év március hónap 31. napjáig az áfa tv. e módosítás elıtti 19. §-át alkalmazni. (3) Az az adóalany, aki (amely) 1994. év december hónap 31. napján az áfa tv. 37. §-ának hatálya alá tartozott, arra a termékbeszerzésére és szolgáltatás-igénybevételére, melyet részére e törvény hatálybalépésének napját megelızıen teljesítettek, de amelynél az ellenérték megfizetése azt követıen történik, köteles az ellenérték megfizetéséig az áfa tv. e módosítás elıtti 37. §-át alkalmazni. (4) Ha a használt termék felvásárlása e törvény hatálybalépésének napját megelızıen történt, de értékesítése azt követıen történik, az áfa tv. e módosítás elıtti 62. §-át kell alkalmazni. (5) Az a jogosult,

a) akinek (amelynek) 1994. év december hónap 31. napján az adó visszaigénylése az áfa tv. 78. §-a szerint még folyamatban volt, továbbá b) aki kész lakás vásárlására 1994. év december hónap 31. napjáig szerzıdést kötött és a kész lakásra a használatbavételi engedélyt legkésıbb addig az idıpontig megadták, jogosult arra, hogy adó-visszaigénylési jogát az áfa tv. 78. §-a szerint érvényesítse e törvény hatálybalépésének napját követıen is. 1995. évi CXV. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 13. § (1) Ez a törvény 1996. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - a (3)-(5) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének idıpontja 1995. év december hónap 31. napját követi. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa tv. 33. §-ának (3) bekezdése, 48. §-a (4) bekezdésének a) pontjából a „..., valamint a 17. § szerinti elıleg - adó nélkül számított - összesített összege...” szövegrész, 48. §ának (6) bekezdése - a (7) bekezdésben meghatározott eltéréssel -, továbbá 2. számú mellékletének 26. pontja hatályát veszti. (3) A 4. § (1)-(3) bekezdéseiben, valamint a 8. és 9. §-ban foglalt rendelkezéseket e törvény hatálybalépésének napjától kezdıdıen kell alkalmazni. (4) A 4. § (4) bekezdésében, valamint a 6. §-ban foglalt rendelkezést arra a termékimportra kell alkalmazni elıször, melynél a termék behozatalának vagy egyéb módon történı bejuttatásának idıpontja 1995. év december hónap 31. napját követi. (5) A 11. §-ban foglalt rendelkezést abban az esetben kell alkalmazni elıször, melynél a használt termék felvásárlásának idıpontja 1995. év december hónap 31. napját követi. (6) Arra a termékimportra, melynél a termék behozatalának vagy egyéb módon történı bejuttatásának idıpontja e törvény hatálybalépésének napját megelızi, az áfa tv. 13. §-ának az 1995. év december hónap 31. napján hatályos (3) bekezdését még alkalmazni kell. (7) Az 1995. év december hónapját tartalmazó adómegállapítási idıszakra az áfa tv. 48. §-a (4) bekezdésének az 1995. év december hónap 31. napján hatályos a) és b) pontját, valamint (6) bekezdését még alkalmazni kell. (8) Ha a használt termék felvásárlása e törvény hatálybalépésének napját megelızıen történt, de értékesítése azt követıen történik, az áfa tv. az 1995. év december hónap 31. napján hatályos 62. §-át még alkalmazni kell. 14. § (1) Az az adóalany, aki (amely) az e törvény hatálybalépése elıtt a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrıl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 1. számú mellékletének 1., 5., 5/a), 6., 7., 7/a), 7/b), 7/c), 8., 9., 9/a), 9/b)., 9/c), 9/d), 9/e), 16., 16/b), 16/c), 16/d), 18. és 20. pontjaiban meghatározott terméket továbbértékesítési céllal szerezte be, illetve a termelı vagy a termeltetı saját kereskedelmi hálózatában, üzlethelyiségében készletezi, és azt az e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen értékesíti, köteles a fizetendı adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni. (2) A fizetendı adót növelı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje a terméknek az 1996. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlet tényleges mennyisége, a termékre - a Fat. szerint - meghatározott mértékegységben; b) másik tényezıje a termékre 1996. év január hónap 1. napján, illetve 1995. év december 31. napján érvényes ba) forintban meghatározott fogyasztásiadó-tétel, továbbá bb) Útalap-hozzájárulás mértéke különbözetének együttes összege. 1996. évi LXXX. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 21. § (1) Ez a törvény 1997. január 1-jén lép hatályba. Az adófizetési kötelezettség keletkezésére, az adó alapjára, az adó levonására, az adó fizetésére kötelezett személyekre vonatkozó szabályait - az (5)-(8) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság 1996. december 31. napját követıen keletkezik. (2) Az áfa-törvény 4. §-ának (3) bekezdése e törvény hatálybalépésével egyidejőleg, az áfa-törvény 78. §-a 1998. január 1. napján hatályát veszti. (3) Az áfa-törvény 68. §-a e törvény hatálybalépésével egyidejőleg hatályát veszti. A hatálybalépés napjáig benyújtott kérelmek elbírálásakor azonban az áfa-törvény 1996. december 31-én hatályos 68. §-át még alkalmazni kell. (4) A 3. §-ban foglalt rendelkezést az 1996. december 31. napját követı vagyonátadás esetén kell alkalmazni. (5) Az 5. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést abban az esetben kell alkalmazni elıször, amelyben a termék tulajdonba adására, vagy - ha az elıbb történik - birtokba adására 1996. december 31. napja után kerül sor. Az 1997. január 1-je elıtt tulajdonba vagy birtokba adott termék esetén az áfa-törvény 16. §-ának az 1996. december 31. napján hatályos (5) bekezdését még alkalmazni kell.

(6) A 9. §-ban foglalt rendelkezést az említett külön jogszabály hatálybalépése hónapjának utolsó napját követı hatodik hónap utolsó napjától teljesített kifizetésekre kell alkalmazni. (7) A 10. §-ban foglalt rendelkezést az 1997. január 1-jén meglévı lejárt fizetési határidejő tartozásokra is alkalmazni kell. (8) A 18. §-ban foglalt rendelkezést az 1997. január 1-je elıtt benyújtott, de el nem bírált kérelmekre is alkalmazni kell. (9) Az áfa-törvény XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet az alanyi adómentesség választásának jogával az az adóalany is, akinek (amelynek) 1995., illetve 1996. évben a gazdasági tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta az 1 000 000 forintot, de nem haladta meg a 2 000 000 forintot. (10) Az áfa-törvény XII. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet a különleges adózási mód választásának jogával az az adóalany is, akinek (amelynek) 1995., illetve 1996. évben a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta a 2 000 000 forintot, de nem haladta meg a 4 000 000 forintot. 22. § (1) Az 1997. január 1-jétıl az 1999. december 31. napjáig terjedı idıszakban beszerzett elektronikus kártyaolvasó terminál üzembe helyezéséhez kedvezmény vehetı igénybe. (2) E § alkalmazásában elektronikus kártyaolvasó terminál (a továbbiakban: kártyaolvasó) minden olyan elektronikusan kódolt fizetési kártya olvasására alkalmas, pénztárgéppel egybeépített, vagy azzal összekapcsolható berendezés, amely alkalmas a kártyán tárolt, valamint a kártyamővelet során az elfogadónál elıállított információk elektronikus úton történı továbbítására és fogadására. (3) A kedvezmény minden nyilvántartásba vett adóalanyt megillet. (4) A kedvezmény adóalanyonként, illetve amennyiben az adóalanynak több üzlete van, üzletenként egy darab kártyaolvasó egyszeri beállítására terjed ki. 1997/269. Adózási kérdés Kártyaolvasó berendezés beszerzéséhez kapcsolódó kedvezmény igénybevételének lehetısége áruházak esetében (5) A kedvezmény összege a kártyaolvasó beszerzésérıl szóló bizonylatban szereplı ellenérték a) 75 százaléka, legfeljebb azonban 75 000 forint, ha a beszerzés 1997. június 30-ig történik; b) 50 százaléka, legfeljebb azonban 50 000 forint, ha a beszerzés 1997. július 1-je és 1997. december 31-e között történik; c) 25 százaléka, legfeljebb azonban 25 000 forint, ha a beszerzés 1997. december 31-ét követıen történik. 1998/36. Adózási kérdés elektronikus kártyaolvasó berendezés beszerzéséhez kapcsolódó kedvezmény (6) A kedvezmény formáját, igénybevételének egyéb feltételeit és módját, valamint visszafizetésének eseteit a nyugta adóigazgatási azonosításáról szóló jogszabály határozza meg. EBH2003. 984. A csoportos munkába szállítás Áfa törvénybeli értelmezése (1992. évi LXXIV. tv. 8. §, 22. §). AEÉ 2006/13. I. Az adó alapjának megállapításakor a teljesítés ellenértéke helyett az értékesített termék, illetve nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékét kell alapul venni akkor, ha az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás az adóalany tulajdonosa részére történik. [az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: Áfa törvény) 22. § (6) bekezdésének a) és b) pontja; a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) 18. § (1) és (2) bekezdése] BH2005. 374. A vadászati szolgáltatás és az egyéb szolgáltatás (szállás, étkezés) viszonyában a járulékos jelleg nem állapítható meg (1992. évi LXXIV. tv. 22. §). BH2000. 557. Pénzügyi gondnoki díj fizetésére kötelezı határozat kiegészítésérıl - ha azt a másodfokú bíróság hozza - az ügyben eljárt elsıfokú bíróság kiegészítı határozatot nem hozhat [Pp. 225. § (1) és (6) bek., 226. §, 1992. évi LXXIV. tv. 8. § (1) és (5) bek., 22. § (1) bek., 1996. évi CXXIV. tv. 6. sz. melléklete 3. pont]. KGD2006. 83. A vadászati szolgáltatás és egyéb szolgáltatások járulékos jellegének vizsgálata (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2005. 26. Az ellenértékbe - így az adó alapjába - beletartoznak a termékértékesítéshez és a szolgáltatás teljesítéséhez járulékosan kapcsolódó költségek (1992. évi LXXIV. törvény 8. §, 22. §).

KGD2003. 190. Ha a fizetés és a teljesítés között okozati összefüggés van, akkor a pénzösszeg ellenértéknek minısül és adóalapot képez (1992. évi LXXIV. törvény 13. § 22. §). KGD2003. 177. Járulékosan kapcsolódó költségnek csak azok a költségek minısülnek, amelyek a termékértékesítés (szolgáltatás) teljesítéséhez kapcsolódnak (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2001. 191. Árcsökkentés kedvezmény esetén az áfa alapcsökkentés megállapításának feltételei (1992. évi LXXIV. törvény 22. §). KGD2000. 140. Az ügylet meghiúsulása miatt a felek megállapodásával csökkentett ügyleti érték után járó általános forgalmi adó igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 22. §, 32. § és 45. §). 23. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrıl szóló, 1997. év január hónap 1. napjától hatályos 1991. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Fat.) 1. számú mellékletének 3., 4., 5/a), 5/b), 5/c), 6., 7., 8., 10., 11., 12., 14., 15/a), 15/b), 17/a), 17/c), 17/d), 19. és 20/c) pontjaiban meghatározott termékeket e törvény hatálybalépése elıtt továbbértékesítési céllal szerezte be, illetve a termelı vagy a termeltetı saját kiskereskedelmi hálózatában, üzlethelyiségében készletezi, és azokat az e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen értékesíti, köteles az 1996. év december hónap 31. napját követı elsı adómegállapítási idıszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendı adót a (2)-(3) bekezdésben meghatározott összeggel növelni. (2) A fizetendı adót növelı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje a terméknek az 1997. év január hónap 1-jei fordulónappal, leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Fat. szerinti mértékegységében; b) másik tényezıje a termékre az 1997. év január hónap 1. napján, illetve az 1996. év december hónap 31. napján érvényes ba) fogyasztásiadó-tétel, továbbá bb) Útalap-hozzájárulás mértéke különbözetének együttes összege. (3) A Fat. 1. számú mellékletének 15/a), 17/a) és 17/c) pontjaiban meghatározott termékek és a 20/c) pontból a rúddá formált félkész cigaretta esetében a (2) bekezdésben foglaltakat azzal az eltéréssel lehet alkalmazni, hogy a (2) bekezdés ba) alpontja szerint megállapított fogyasztásiadó-tétel különbözetbıl, annak erejéig az adóalany levonhatja annak a szorzatnak az eredményét, melynek a) egyik tényezıje az a hányados, melynek számlálójában a termékre az 1996. év december hónap 31. napján érvényes fogyasztásiadó-kulcs egy század része szerepel, nevezıjében pedig a számlálóban szereplı érték növelve 1,0-ával; b) másik tényezıje az a Fat. szerinti mértékegységre vetített tényleges, adó és - az 1996. év december hónap 31. napján érvényes - fogyasztásiadó-tétel nélküli beszerzési ár, melyen az adóalany a terméket 1996. évben utolsó alkalommal beszerezte, illetve annál a termelınek vagy termeltetınek minısülı adóalanynál, aki (amely) a terméket saját kiskereskedelmi hálózatába, üzlethelyiségébe szállította ki, az a Fat. szerinti mértékegységre vetített érték, mely 1996. évben utolsó alkalommal együttesen képezte a fogyasztási adó alapját és összegét. 1997. évi XVII. törvény a mezıgazdasági termelık adózási feltételeit meghatározó egyes törvények módosításáról 7. § (1) Ez a törvény a kihirdetése napját követı 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit - kivéve a (2) bekezdésben foglaltakat - 1997. január 1. napjától kell alkalmazni. (2) Az Szja tv.-nek az e törvény 2. §-ával megállapított 78/A. §-a (1)-(3) és (8) bekezdésében, továbbá az e § (7) és (8) bekezdésében foglalt rendelkezéseket - figyelemmel a (14) bekezdés rendelkezéseire is - a hatálybalépés napjától, az e törvény 3. §-ával megállapított Szja tv. 78/B. §-ának rendelkezéseit április 1-jétıl kell alkalmazni. (15) Azt az adóalanyt, aki (amely) e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen az áfa-törvény rendelkezései szerint mezıgazdasági tevékenységet végez, az áfa-törvény XIII. fejezetében szabályozott különleges jogállás (a továbbiakban: különleges jogállás) 1997. január 1. napjától illeti meg, feltéve, hogy e törvény hatálybalépését megelızıen az adóhatóságnál nem tett olyan bejelentést, amelynek eredményeként 1997. január 1. napjától alanyi adómentességben részesül, vagy más adózási módot alkalmaz. (16) Az a (15) bekezdés szerinti tevékenységet folytató adóalany, aki (amely) e törvény hatálybalépését megelızıen az adóhatóságnál tett olyan bejelentést, amelynek eredményeként 1997. január 1. napjától alanyi adómentességben részesül, vagy más adózási módot alkalmaz, az áfa-törvény 57. §-ának (1) bekezdésében foglaltaktól eltérıen dönthet úgy, hogy e törvény hatálybalépését követı második hónap elsı napjától a különleges jogállást választja, feltéve, hogy azt az adóhatóságnak legkésıbb e törvény hatálybalépésétıl számított 30 napon belül bejelenti. (17) Az adózás rendjérıl szóló többször módosított 1990. évi XCI. törvény 6. számú mellékletének 1. pontjában foglaltaktól eltérıen, az 1997. évben a mezıgazdasági kistermelı az átalányadózás választását az

ıstermelıi igazolvány kiállításakor a választott adózási módnak az ıstermelıi igazolványba történt bejegyzésével is bejelentheti. 1997. évi CVII. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 13. § (1) Ez a törvény 1998. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az (5)-(11) bekezdésekben meghatározott eltérésekkel - ettıl az idıponttól kezdıdıen kell alkalmazni. (2) E törvény hatálybalépésével az áfa-törvény 11. §-a (2) bekezdésének c) pontja és 12. §-a c) pontjának 1. alpontjából „- a 11. § (2) bekezdés c) pontjában meghatározott eset kivételével -” szövegrész, valamint az áfatörvény 1. számú mellékletének 95. pontja hatályát veszti azzal, hogy az e törvény hatálybalépése elıtt keletkezett adófizetési kötelezettségek tekintetében az áfa-törvénynek az 1997. év december hónap 31. napján hatályos 11. §-a (2) bekezdésének c) pontját, 12. §-a c) pontjának 1. alpontját és 1. számú mellékletének 95. pontját még alkalmazni kell. (3) Az áfa-törvény 13. § (1) bekezdése 9. pontjának b) és g) alpontja 1999. év december hónap 31. napján hatályát veszti azzal, hogy az e törvény hatálybalépése után létesített fióktelepre az áfa-törvény 13. § (1) bekezdése 9. pontjának b) alpontját már nem kell alkalmazni. (4) Az áfa-törvény 62. §-ának (3) bekezdése e törvény hatálybalépésével hatályát veszti azzal, hogy a hatálybalépés napján készleten lévı hulladékokra az áfa-törvény 1997. év december hónap 31. napján hatályos 62. § (3) bekezdését még alkalmazni kell. (5) Az 1. §-ban foglalt rendelkezést 1998. év szeptember hónap 1. napjától kezdıdıen kell alkalmazni. (6) A 4. és 5. §-ban foglalt rendelkezéseket arra a termékimportra kell alkalmazni, melynél a termék behozatalára vagy egyéb módon történı bejuttatására e törvény hatálybalépésének napjától kezdıdıen kerül sor. (7) A 8. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezést arra a termékre kell alkalmazni, melynek átvételére e törvény hatálybalépésének napjától kezdıdıen kerül sor. (8) A 9. §-ban foglalt rendelkezést e törvény hatálybalépésének napjától benyújtott kérelmek elbírálásakor kell alkalmazni. Az e törvény hatálybalépésének napjáig benyújtott kérelmeknél az áfa-törvény 71. § (5) bekezdésének 1997. év december hónap 31. napján hatályos rendelkezését kell alkalmazni. (9) A 12. §-sal elıírt rendelkezéseket valamennyi, a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény és a villamos energia termelésérıl, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény elıírásai szerint fizetett hozzájárulásra alkalmazni kell. (10) Az áfa-törvény 1. számú mellékletének az e törvénnyel megállapított 64. pontját az 1997. év december hónap 31. napját követı adófizetési kötelezettségre kell alkalmazni. A hatálybalépés elıtt keletkezett adófizetési kötelezettségre az áfa-törvény 1. számú melléklete 64. pontjának az 1997. év december hónap 31. napján hatályos rendelkezését kell alkalmazni. (11) Az áfa-törvény 2. számú mellékletének 16. pontjában szereplı, az önálló bírósági végrehajtókra vonatkozó rendelkezését 1995. év január hónap 1. napjától kell alkalmazni. 14. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a Jöt. 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, az e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése elıtt továbbértékesítési céllal szerezte be, illetve a termelı vagy a termeltetı saját kiskereskedelmi hálózatában, üzlethelyiségében készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen értékesíti, köteles az 1997. év december hónap 31. napját követı elsı adó-megállapítási idıszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendı adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni. (2) A fizetendı adót növelı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje a terméknek az 1998. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében; b) másik tényezıje a termékre az e törvény 4. számú mellékletével elıírt, ba) az 1998. év január hónap 1. napján a Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve bb) az 1997. év december hónap 31. napján a fogyasztási adóról és a fogyasztói árkiegészítésrıl szóló 1991. évi LXXVIII. törvény szerint érvényes fogyasztásiadó-tétel, útalap-hozzájárulás és környezetvédelmi termékdíj mértéke együttes összegének a különbözeteként meghatározott összeg. 1998. évi LXIV. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 15. § (1) Ez a törvény 1999. év január hónap 1. napján lép hatályba, rendelkezéseit - az (5)-(6) bekezdésben meghatározott eltérésekkel - ettıl az idıponttól kezdıdıen kell alkalmazni. (5) Az áfa tv.-nek az e törvény 2. § (1) bekezdésével megállapított 7. § (1) bekezdésének d) pontjában, az e törvény 4. §-ával megállapított 28. §-ának (2)-(3) bekezdéseiben, az e törvény 6. §-ával megállapított 33. §-a (2) bekezdésének a) pontjában, az e törvény 7. §-ával megállapított 36. § (1) bekezdésének b)-c) pontjaiban, az e törvény 8. §-ával megállapított 40. § (5) bekezdésében, az e törvény 11. §-ával megállapított 67. §-ában és az e

törvény 14. §-ában foglalt rendelkezéseket, valamint az e törvény 14. §-ával megállapított 1., 2 és 4. számú mellékleteit azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése 1998. év december hónap 31. napját követi. (6) Az áfa tv.-nek az e törvény 2. § (2) bekezdésével megállapított 7. § (2) bekezdésének b) pontjában, továbbá az e § (3) bekezdésével megállapított 7. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adóalany adóalanyisága megszőnésének idıpontja 1998. év június hónap 16. napját követi. 16. § (1) Az az adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 4. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése elıtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi elıállítója, illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen értékesíti, köteles az 1998. év december hónap 31. napját követı elsı adómegállapítási idıszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendı adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni. (2) A fizetendı adót növelı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje a terméknek az 1999. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében; b) másik tényezıje a termékre az e törvény 4. számú mellékletével elıírt, az 1999. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve az 1998. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg. EBH2003. 905. Az export bizományosi szerzıdés alapján megvalósuló belföldi termékértékesítés esetén általános forgalmi adó fizetési kötelezettség áll fenn (1992. évi LXXIV. tv. 16. §). EBH2001. 500. Használt gépjármővek felújítás után többletbevételt eredményezı továbbértékesítése üzletszerő gazdálkodó tevékenységként adóköteles (1995. évi CXVII. tv. 58. §, 1992. évi LXXIV. tv. 3-5., 16. §). BH1999. 418. Bérelt földterület utáni áfa-fizetési kötelezettség megállapításánál irányadó szempontok [1992. évi LXXIV. tv. 16. § (1) bek., 30. § (1) bek., 2. számú melléklet 1. pontja, 67. §, KSH Szolgáltatások jegyzéke]. KGD1997. 215. Elılegfizetés esetén csak a ténylegesen fizetett összeg erejéig keletkezik áfa-fizetési kötelezettség [1992. évi LXXIV. törvény 8. § (1)-(2) bek., 16. § (1) bek.]. KGD1995. 245. Az általános forgalmi adó fizetési kötelezettség - a teljesítésrıl adott - számlában megjelölt napon keletkezik, folyamatos szolgáltatás esetében a teljesítés idıpontja a részkifizetés esedékessége [1992. évi LXXIV. törvény 16. § (5) bek.]. 4. számú melléklet az 1998. évi LXIV. törvényhez Sorszám A termék megnevezése 1. a 2710 00 27, 2710 00 29 és a 2710 00 32 vámtarifaszám alatti ólmozatlan benzinekre 2. a 2710 00 26, a 2710 00 34 és a 2710 00 36 vámtarifaszám alatti ólmozott benzinekre 3. a 2710 00 11, 2710 00 15, 2710 00 21, 2710 00 25, 2710 00 37 és a 2710 00 39 vámtarifaszám alatti egyéb benzinekre 4. a 2710 00 41, 2710 00 45, 2710 00 51, 2710 00 55 és a 2710 00 59 vámtarifaszám alatti petróleumokra 5. 2707 10, 2707 20, 2707 30, 2707 50, 2902 20, 2902 30, 2902 41, 2902 42, 2902 43, 2902 44 vámtarifaszám alatti benzolra és homológjaira 6. a 2709 00 10 vámtarifaszám alatti földgáz kondenzátumra 7. a 2710 00 61, 2710 00 65, 2710 00 66, 2710 00 67 és a 2710 00 68 vámtarifaszám alatti gázolajokra, tüzelıolajokra 8. a 2710 00 81, 2710 00 83, 2710 00 85 vámtarifaszám alatti kenıolajra 9. a 3811 vámtarifaszám alatti adalékanyagokra

A fizetendı adó összege

9,90 Ft/l 10,80 Ft/l 10,80 Ft/l 10,80 Ft/l

10,80 Ft/l 10,80 Ft/l 7,40 Ft/l 6,10 Ft/kg 6,10 Ft/kg

10. a Jöt. 42. § (1) bekezdése szerinti alkoholtermékek a 11. sorszám alatti, valamint a 2208 90 41 és a 2208 90 45 vámtarifaszám alatti alkoholtermékek kivételével 130 Ft/hlf 11. a 2208 20 vámtarifaszám alá tartozó borpárlat, a 2208 90 33, 2208 90 38, 2208 90 48, 2208 90 71 vámtarifaszám alá tartozó gyümölcspálinka 150 Ft/hlf 12. a Jöt. 52. § szerinti sör 27 Ft/Balling fok/hl 13. a Jöt. 55. § szerinti pezsgı 6,60 Ft/l 14. a Jöt. 58. § (2) bekezdése szerinti habzó köztes alkoholtermék 6,60 Ft/l 15. a Jöt. 58. § (3) bekezdése szerinti nem habzó köztes alkoholtermék 8,80 Ft/l 1999. évi XCIX. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 200. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa tv. 12. §-ának e) pontjában a „konszignációs raktár” szövegrész, a 36. § (1) bekezdésének a) pontjában „- a 37. §-ban meghatározott eltéréssel -” szövegrész hatályát veszti, továbbá a 7. § (2) bekezdésének b) pontjában a „- (4) bekezdésben” szövegrész helyébe a „- (4)-(5) bekezdésben” szövegrész, a 71. §-ának (9) bekezdésében az „(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(8) bekezdésben” szövegrész, a 48. § (3) bekezdésének b) pontjában a „(4)-(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „(4) és (7) bekezdésben” szövegrész lép, a 3. számú melléklet I. rész 2/b) pontjában a 13. pontra való hivatkozás 12. pontra változik. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa tv. 48. §-ának (7) bekezdése hatályát veszti azzal, hogy az ott felsorolt tevékenységet folytató adóalanyok 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti adóalap számításánál a) a 2000. január 1. és 2000. június 30. közötti idıszakban az 1999. július 1. és 2000. június 30. közötti idıszakban elért bevételüket az 1999. év december hónap 31. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral (kivéve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat), b) a 2000. július 1. és 2000. december 31. közötti idıszakban - ideértve az éves bevallásra kötelezett adóalanyokat is - a 2000. január 1. és 2000. december 31. között elért bevételüket a 2000. év január hónap 1. napján hatályos 48. § (4) bekezdésének a) pontja szerinti összeghatárral veszik figyelembe. (3) Az áfa tv.-nek e törvény 1. §-ának (2) bekezdésével megállapított 7. §-ának (5) bekezdésében foglalt, az egyéni vállalkozóra vonatkozó rendelkezéseket azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amelyekben adóalany halálának, illetve a cselekvıképesség elvesztésének idıpontja 1999. év december hónap 31. napját követi. (4) (5) Az áfa tv.-nek e törvény 9. §-ával megállapított 32. § (1) bekezdésének a) pontjában, 32. §-ának (3) bekezdésében, e törvény 11. §-ával megállapított 44. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az 1999. december 31. napját követıen elhatározott átalakulások esetén kell elıször alkalmazni. (6) Az áfa tv.-nek az e törvény 8. §-ával megállapított 30. § (3) bekezdésének b) pontjában, az e törvény 10. §ának (2) bekezdésével megállapított 33. § (2) bekezdésének c) pontjában, az e törvény 17. §-ával megállapított 67. §-ában foglalt rendelkezéseket, az e törvény 18. §-ával megállapított 70. § (2) bekezdésének a) pontjában foglalt rendelkezéseket, valamint az e törvény 201. §-ával megállapított 1-2. és 4. számú mellékleteit azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése 1999. év december hónap 31. napját követi. Nem kell alkalmazni az áfa tv. 51. § (3) bekezdését a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint átalányadózást választó egyéni vállalkozó adóalany esetében, feltéve, hogy az átalányadózás választását megelızı évben a gazdasági tevékenységébıl származó tényleges bevétele nem haladta meg a 4 000 000 forintot. (7) Az áfa tv.-nek e törvény 201. §-ával és 1. számú mellékletével megállapított 1. számú mellékletének II. rész 2. pontjában foglalt rendelkezéseket 1999. év január hónap 1. napjától kell alkalmazni. 201. § Az áfa tv. 1-2. számú mellékletének helyébe a törvény 1-2. számú melléklete lép, továbbá az áfa tv. 4. számú melléklete e törvény 3. számú melléklete szerint módosul. 202. § 2000. évi CXIII. törvény az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról 270. § (1) Az Áfat.-nak e törvénnyel megállapított rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott kivételekkel - azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2000. december 31. napját követıen keletkezik. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Áfat. 12. §-ának az Észak-atlanti Szerzıdés tagállamainak és az 1995. évi LXVII. törvényben kihirdetett Békepartnerség más résztvevı államainak Magyarországon tartózkodó fegyveres erıi és polgári állománya szolgálati jármőveinek, légi jármőveinek és hajóinak üzemanyag-, olaj- és kenıanyag-ellátása céljából igazoltan végzett termékértékesítésre vonatkozó j) pontjának jelölése k) pontra

változik, az Áfat. 13. § (1) bekezdés 4. pontjában „a számvitelrıl szóló 1991. évi XVIII. törvény” szövegrész helyébe „a számvitelrıl szóló 2000. évi C. törvény” szövegrész, az Áfat. 15. § (5) bekezdésének i) pontjában az „a)-g) pontokban” szövegrész helyébe az „a)-h) pontokban” szövegrész, az Áfat. 36. § (4) bekezdésében a „(2) bekezdés” szövegrész helyébe a „(3) bekezdés” szövegrész, az Áfat. 71. § (10) bekezdésében a „(8) bekezdés” szövegrész helyébe a „(9) bekezdés” szövegrész lép. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Áfat. 27. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a „vámkezelési díj” szövegrész, az 1. számú melléklet I. részének 42. pont alatti „pl. textilpelenka” szövegrész, az 1. számú melléklet I. részének 92. pontja, továbbá az 1. számú melléklet II. részének 43. pontja hatályát veszti. (4) Az Áfat. 1., 2. és 4. számú melléklete e törvény 13., 14. és 15. számú melléklete szerint módosul. (5) Az Áfat.-nak e törvény 64. §-ával megállapított 16. § (10) bekezdésében foglalt rendelkezését az e törvény kihirdetése után átengedett koncessziós jog esetén kell alkalmazni. Az Áfat.-nak e törvény 64. §-ával megállapított 16. § (10) bekezdése alkalmazandó az e törvény kihirdetése elıtt átengedett koncessziós jog ellenértékének az e törvény kihirdetése után esedékes részleteire is - feltéve, hogy e törvény kihirdetéséig az e törvény kihirdetése után esedékes részleteket is magában foglaló ellenértékre esı adókötelezettséget pénzügyileg nem teljesítették -, valamint az ellenértéknek e törvény kihirdetése elıtt esedékes részleteire is, ez utóbbi esetben akkor, ha az arra vonatkozó adókötelezettséget pénzügyileg nem teljesítették. (6) Az Áfat.-nak e törvény 65. §-ának (2) bekezdésével megállapított 33. § (4) bekezdésében, az e törvény 68. §-ával megállapított 38. § (2) bekezdésének utolsó mondatában, az e törvény 69. §-ának (2) bekezdésével megállapított 43. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések e törvény kihirdetésének napján lépnek hatályba azzal, hogy elıírásaikat 1995. január 1-jétıl kell alkalmazni. (7) Az Áfat.-nak e törvény 77. §-ával megállapított 72. §-ának (2) bekezdése e törvény kihirdetésének napján lép hatályba azzal, hogy az utólagos visszatérítés az 1999. december 31. után beszerzett termék, igénybe vett szolgáltatás esetén vehetı igénybe. (8) Az Áfat. 12. §-ának l) pontjában az ISPA és a SAPARD program keretében történı termékértékesítésekre és szolgáltatásnyújtásokra vonatkozó rendelkezést elıször az ISPA, illetve a SAPARD elıcsatlakozási programról szóló megállapodásnak a Magyar Közlönyben történı kihirdetésének napjától kell alkalmazni. 271. § 2002. évi XLII. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 305. § (1) E törvénynek az Áfat.-t módosító rendelkezései - a (3)-(10), (12) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - 2003. január 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit azokra az esetekre kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének idıpontja 2002. december 31. napját követi. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az Áfat. 7. §-ának (4) és (5) bekezdése, 20. §-ának (6) bekezdése, 30. §-ának (2)-(3) bekezdései, 67. §-a, a 12. §-ának l) pontjából és 71. §-ának (7) bekezdésébıl az „illetve a SAPARD” szövegrész, valamint a 30. §-ának (1) bekezdésébıl az „- a (3) bekezdésben meghatározott eltérésekkel -” szövegrész hatályát veszti, továbbá az Áfat. 7. § (2) bekezdésének b) pontjában a „(4)-(5) bekezdésben” szövegrész helyébe a „9/B. §-ban” szövegrész lép. (3) Az e törvény 54. §-a szerint meghatározott, a törvény hatálybalépését megelızıen teljesített termékértékesítések esetén a hat hónapot 2003. január 1. napjától kell számolni. (4) Az Áfat. e törvény 59. §-ával megállapított 20. §-ának (1) és (4) bekezdését annak az adóalanynak, aki (amely) nyilvántartását az egyszeres könyvvezetés szabályai szerint vezeti, vagy csak a bevételeirıl köteles nyilvántartást vezetni, a 30 napos határidıt arra a termékértékesítésre és szolgáltatásnyújtásra kell elıször alkalmazni, amelynél az adófizetési kötelezettség 2002. december 31. napját követıen keletkezik. (5) Az Áfat. e törvény 64. §-ával megállapított 40. § (6) bekezdésének, és az e törvény 67. §-ával megállapított 44. § (5) bekezdésének rendelkezéseit e törvény hatálybalépésekor folyamatban levı ügyekben is alkalmazni kell. (6) Az Áfat. e törvény 69. §-ával megállapított 48. § (4) bekezdése a)-c) pontjának rendelkezéseit elıször a 2003. év elsı adómegállapítási idıszakáról adott bevallásnál lehet elıször figyelembe venni, a 48. § (4) bekezdés d) pontjának rendelkezéseit a jogerıs közigazgatási határozattal vagy bírósági ítélettel le nem zárt megszőnésekre is alkalmazni kell. (7) Az Áfat. e törvény 69. §-ával megállapított 48. § (5) bekezdéseinek rendelkezéseit a 2002. december 31. napja után teljesített beszerzésekre kell alkalmazni. (8) Az Áfat. e törvény 62. §-ával megállapított 33. § (2) bekezdésének f) és h) pontja 2004. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben a levonási jog 2003. december 31. napját követıen nyílna meg.

(9) Az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 2. számú mellékletének 14. és 15. pontját azokban a 2003. január 1. napját megelızıen érkezett ügyekben még alkalmazni kell, melyekben az ügyintézésért járó díjazás összegét miniszteri rendelet állapítja meg. (10) Az Áfat. e törvénnyel megállapított 2. számú mellékletének 16. pontja 2003. július 1. napján lép hatályba azzal, hogy azokra az esetekre, amelyeknél az adófizetési kötelezettség 2003. július 1. napját megelızıen keletkezik, vagy keletkezne, az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 2. számú mellékletének 21. pontját kell alkalmazni. (11) Az Áfat. XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet az alanyi adómentesség választásának jogával az a személyi jövedelemadóról szóló törvény alapján átalányadózást választó mezıgazdasági kistermelı adóalany is, akinek (amelynek) 2001., illetve 2002. évben a gazdasági tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta a 4 000 000 forintot, de nem haladta meg a 6 000 000 forintot. (12) Az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 13. § (1) bekezdésének 23. pontja szerinti termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén, melyeknél a felek közötti elszámolási idıszak kezdı napja 2003. január 1. napja elıtti, az Áfat. 2002. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. (13) A lakóingatlanok kezelését (is) végzı adóalany az illetékes állami adóhatóságánál nyilatkozhat arról, hogy e tevékenysége kapcsán 2003. évre az Áfat. 2002. december 31. napján hatályos 2. számú mellékletének 13. pontja szerinti tárgyi adómentességet választja. Azon adóalanyt, aki (amely) 2003. évben már adólevonási joggal élt, azonban 2003. évre e törvény alapján a tárgyi adómentességet választja, az errıl szóló nyilatkozat benyújtását követı 15 napon belül beadott, a választása miatt indokolttá váló önellenırzéséhez csatolt kérelme alapján az adóhatóság mentesíti az önellenırzési pótlék megfizetése alól. 2003. évi XCI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 211. § (1) E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezései - a (2)-(8) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - 2004. január hónap 1. napján lépnek hatályba, rendelkezéseit azokra az esetekre kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jogosultság keletkezésének idıpontja 2003. december hónap 31. napját követi. (2) 2003. október 31. napját követıen, de még e törvény hatálybalépését megelızıen, valamint 2004. január 31. napját követıen teljesített, azon áfa-törvény 11. § (1) bekezdésében meghatározott termékexport esetében, mely olyan állam területére irányul, amely Magyarország Európai Unióhoz történı csatlakozásának napján annak tagállamát képezi, a külföldre történı kiléptetésre rendelkezésre álló határidı utolsó napja 2004. április 30. napja. (3) Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti díjfizetés, e törvény adómérték-változással kapcsolatos rendelkezését az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 2003. december hónap 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve, ha a teljesítésért járó ellenérték a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében történik, az e törvény adómérték-változással kapcsolatos rendelkezését az esedékes idıszak 2004. január hónap 1. napjától kezdıdı részére idıarányosan kell alkalmazni. (4) Azon termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén, melyeknél az adófizetési kötelezettség megállapítására az áfa-törvény 16. § (11) bekezdését kell alkalmazni és melyeknél a felek közötti elszámolási idıszak kezdı napja 2004. január 1. napja elıtti, az adómérték tekintetében az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmazni. (5) Az e törvénnyel beiktatott, az áfa-törvény 2004. január hónap 1. napjától hatályos 4/A. §-a alapján általános forgalmi adó alanyiságát elvesztı szervezetnek, személynek a 2004. január hónap 1. napja elıtt keletkezett adókötelezettség és adólevonási jogosultság tekintetében az áfa-törvény 2003. december hónap 31. napján hatályos rendelkezéseit - az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének b) pontja, és 20. §-a (4) bekezdésének b) pontja, valamint 39. §-a kivételével - még alkalmazni kell. Az így megállapított adófizetési kötelezettséget az adózás rendjérıl szóló törvény elıírásai szerint még teljesíteni kell. Az általános forgalmi adó alanyiságát elvesztı szervezet, személy az adófizetési kötelezettsége tekintetében - ha az elszámolandó adója pozitív - az elszámolandó adót jogosult legkésıbb 2004. február 29-ig rendezni. (6) Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvény 2004. január hónap 1. napjától hatályos 4/A. §-ának (4) bekezdése alkalmazásában a 2003. év vonatkozásában nem tekinthetı gazdasági tevékenységbıl származó bevételnek a 30. § (1) bekezdése szerinti tárgyi adómentes tevékenységbıl, a közhatalom gyakorlásával végzett tevékenységbıl, valamint az olyan vagyon, vagyoni értékő jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedésébıl származó bevétel, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerzıdést lehet kötni. (7) Az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései alapján az olyan címzett vagy céltámogatásban részesülı adóalany, akinek (amelynek) adóalapot nem képezı államháztartási támogatásnak

minısülı címzett vagy céltámogatásáról 2004. január 1. napját megelızıen, adólevonási jogának figyelembevételével született jóváhagyó döntés, továbbá amelynek 2003. április 25. napjáig benyújtott címzett támogatási beruházási koncepciója alapján a beruházás indításáról az Országgyőlés 2004. évi új címzett támogatásokról szóló törvényben az adólevonási jogának figyelembevételével dönt, a beruházás rendeltetésszerő használatbavételének évét követı tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházása és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenysége tekintetében adókötelezettségét az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti. Címzett vagy céltámogatásban részesülınek az az adóalany minısül, aki a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási rendszerérıl szóló 1992. évi LXXXIX. törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint címzett vagy céltámogatásra jogosult. (8) A (7) bekezdés alá nem tartozó beruházások esetén az áfa-törvény 2004. január 1-jétıl hatályos 38. § (1) bekezdésének a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képezı államháztartási támogatásban részesülı adóalanyra vonatkozó rendelkezése, a 38. § (3) bekezdése és a 3. számú melléklet I. rész 2/b. pontja nem alkalmazandó az olyan folyamatban lévı, részben vagy egészben - adókötelezettséget nem keletkeztetı államháztartási támogatásból finanszírozott beruházásokra, amelyeknek kezdı napja 2004. január 1-jét megelızi. A beruházás kezdı napjának építési beruházásnál az építési naplóba történt elsı bejegyzés idıpontja, építési tevékenységet nem tartalmazó beruházásnál a beruházáshoz kapcsolódó elsı termékbeszerzést, illetve igénybe vett szolgáltatást kísérı bizonylat kibocsátásának napja minısül. (9) Annak az adóalanynak, aki (amely) az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló 2002. évi XLII. törvény 305. §-ának (13) bekezdése alapján lakóingatlan-kezelési tevékenységére 2003. évre a tárgyi adómentességet választotta, nem keletkezik adófizetési kötelezettsége a 2003. évben végzett, de 2003. december hónap 31. napja után elszámolt lakóingatlan-kezelési tevékenység ellenértéke után. (10) Az áfa-törvény XI. fejezetében meghatározott egyéb feltételek betartása mellett élhet az alanyi adómentesség választásának jogával az az adóalany is, akinek (amelynek) 2002., illetve 2003. évben a gazdasági tevékenységébıl származó tényleges bevétele idıarányosan meghaladta a 2 000 000 forintot, de nem haladta meg a 4 000 000 forintot. (11) A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany köteles a gépi nyugtaadásra szolgáló taxamétert az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésıbb 2004. március 31. napjáig átállíttatni. Az átállításig az adóalanynak nyugtaadási kötelezettségét kézi nyugta kibocsátásával kell teljesítenie. (12) Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésıbb 2004. március 31. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerősített számla adására is alkalmas pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevı kérésére kézi kibocsátású számlát, egyszerősített számlát ad. (13) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 12. §-ának l) pontja, 13. §-a (1) bekezdésének 21. pontjából „a lakóépülethez tartozó földrészlet, valamint az azon létesített,” szövegrész, a könyvtári dokumentumok beszerzése esetén igénybe vehetı általános forgalmi adó visszatérítési támogatásról szóló 45/2000. (IV. 7.) Korm. rendelet, a PHARE és ISPA elıcsatlakozási eszközökbıl finanszírozott beszerzések általános forgalmi adó alóli mentesítésének szabályairól szóló 51/2002. (XII. 29.) PM-MeHVM együttes rendelet a hatályát veszti azzal, hogy a PHARE és ISPA elıcsatlakozási eszközökbıl finanszírozott beszerzések és a 2004. január 1-jét megelızıen kiírt pályázatok nyertesei tekintetében, valamint a könyvtári dokumentumok 2004. január 1. napját megelızı beszerzései tekintetében ezeket a rendelkezéseket még alkalmazni kell. (14) Beépítésre szánt terület, építési telek, lakóingatlan befejezés elıtti, vagy azt követı elsı értékesítése esetén, feltéve, hogy az arról szóló adásvételi szerzıdést a földhivatalhoz 2004. január 1. napját megelızıen benyújtották, a telek, illetve a lakóingatlanhoz tartozó telekhányad tárgyi adómentesként kezelendı. (15) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az illetékekrıl szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap-másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 28. §ának (1) bekezdésében a „ , mely összeg az általános forgalmi adót tartalmazza” szövegrész hatályát veszti. (16) Az olyan adóalanynak, akinek (amelynek) mezıgazdasági támogatásra vonatkozó igényjogosultsága 2004. január 1. napját megelızıen kiadott hazai jogszabályok alapján keletkezett, e támogatásra, függetlenül annak tényleges kiutalása idıpontjától, - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia. (17) Az európai uniós közvetlen kifizetések nemzeti támogatásból történı kiegészítése (top-up) jogcímen támogatásban részesülı adóalanynak e támogatás(ai)ra - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia. (18) Az éves költségvetési törvényben szereplı, a központosított bevételbıl mőködı támogatás jogcímén kifizetett támogatásban részesülı adóalanynak e támogatására - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia.

(19) A SAPARD, ISPA és PHARE elıcsatlakozási eszközökbıl támogatásban részesülı adóalanynak, az e támogatás(ok)ból finanszírozott beszerzései (beruházásai) tekintetében, - kizárólag a levonható adó megállapítása során - az áfa-törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia. (20) Nem minısül a levonható adó megállapítása tekintetében közhatalmi tevékenységnek az olyan vagyon, vagyoni értékő jog, továbbá tevékenység gyakorlásának átengedése, amelyre külön törvény rendelkezései alapján koncessziós szerzıdést lehet kötni, ha a koncessziós szerzıdés keretében átengedhetı vagyont, vagyoni értékő jogot, tevékenység gyakorlásának lehetıségét olyan beruházás hozza létre, amelyhez kapcsolódó államháztartási támogatásról az adóalany adólevonási jogának figyelembevételével 2004. január 1. napját megelızıen született döntés azzal, hogy e beruházás tekintetében a rendeltetésszerő használatbavétel évét követı tizedik év utolsó napjáig kizárólag ezen beruházás és az ehhez közvetlenül kapcsolódó gazdasági tevékenység tekintetében az adóalany adókötelezettségét, illetve levonási jogát az áfa-törvény 2003. december 31. napján hatályos rendelkezései szerint teljesíti. (21) Az olyan adóalanynak, akinek (amelynek) beruházáshoz kapcsolódó, adóalapot nem képezı támogatásáról 2004. január 1. napját megelızıen született jóváhagyó döntés (ideértve ezen idıpont elıtti egyedi kormányzati kötelezettségvállalást), ezen beruházása kapcsán az áfa-törvény 2004. január 1-jétıl hatályos 38. § (1) bekezdésének a 22. § (1) és (2) bekezdése alapján adóalapot nem képezı államháztartási támogatásban részesülı adóalanyra vonatkozó rendelkezése, a 38. § (3) bekezdése és a 3. számú melléklet I. rész 2b. pontja nem alkalmazandó. (22) A 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeirıl szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet 287. §-ában, a pályakezdı munkanélküliek elhelyezkedésének elısegítésérıl szóló 68/1996. (V. 15.) Korm. rendeletben, a munkába járással összefüggı terhek csökkentését célzó támogatásokról, valamint a munkaerı-toborzás támogatásáról szóló 39/1998. (III. 4.) Korm. rendeletben, a foglalkoztatást elısegítı támogatásokról, valamint a Munkaerıpiaci Alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásról szóló 6/1996. (VII. 16.) MüM rendeletben, a munkaügyi központok foglalkozási rehabilitációs eljárásáról, valamint a megváltozott munkaképességő munkanélküliek foglalkoztatását elısegítı egyes támogatásokról szóló 11/1998. (IV. 29.) MüM rendeletben, a munkaerı-piaci szolgáltatásokról, valamint az azokhoz kapcsolódóan nyújtható támogatásokról szóló 30/2000. (IX. 15.) GM rendeletben meghatározott, foglalkoztatással kapcsolatos támogatásokban, illetve a 2004. évi nemzeti hatáskörben nyújtott agrár- és vidékfejlesztési támogatások igénybevételének feltételeirıl szóló 25/2004. (III. 3.) FVM rendelet 93. § és 265. § és a 269. §-ában, a Hajdú-Bét Rt. és Parmalat Hungária Rt. mezıgazdasági alapanyag beszállítói részére biztosított kedvezményes hitel igénybevételének feltételérıl szóló 107/2004. (VI. 8.) FVM rendelet 2. §-ában, a kedvezı gabonatermésbıl származó elınyök kihasználása érdekében az agrártermelık részére érvényesíthetı állami segítség feltételeirıl szóló 149/2004. (X. 1.) FVM rendelet 7. §-ában meghatározott kamattámogatásban, kezességvállalási díjtámogatásban és hitelbiztosítási díjtérítésben, illetve az Európa terv Agrárhitel programjáról szóló 6/2004. (I. 22.) FVM rendelet 18. §-ában meghatározott kamattámogatásban részesülı adóalanynak e támogatásaira - kizárólag a levonható adó megállapítása tekintetében - az Áfa törvény 2003. december 31-én hatályos rendelkezéseit kell alkalmaznia. (23) A víziközmő-társulat 2004. április hó 30. napján folyamatban lévı víziközmő beruházása után adófizetési kötelezettségét, és adólevonási jogát az Áfa törvény 2004. április hó 30. napján hatályos elıírása szerint teljesíti. (24) A (23) bekezdés szerinti közmő tekintetében az azt átvevı önkormányzat adófizetési kötelezettségét és adólevonási jogát az Áfa törvény 2003. december hó 31. napján hatályos elıírása szerint teljesíti, feltéve, hogy az átvett közmő az Áfa törvény 2003. december hó 31. napján hatályos szabályai szerint adóköteles bevételszerzı tevékenységet szolgál. 212. § (1) Az az áfa-törvény szerinti adó fizetésére kötelezett adóalany, aki (amely) az 1997. évi CIII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) 3. §-a (2) bekezdésének hatálya alá tartozó, e törvény 17. számú mellékletében megjelölt terméket e törvény hatálybalépése elıtt továbbértékesítési céllal jövedéki adóval növelt áron szerezte be, illetve a jövedéki termék belföldi elıállítója, illetve importálója a jövedéki termékét nem adóraktárban készletezi, és azokat e törvény hatálybalépésétıl kezdıdıen értékesíti, köteles a 2003. év december hónap 31. napját követı elsı adómegállapítási idıszakot tartalmazó adóbevallásában a fizetendı adót a (2) bekezdésben meghatározott összeggel növelni. (2) A fizetendı adót növelı tétel annak a szorzatnak az eredménye, melynek a) egyik tényezıje a terméknek a 2004. év január hónap 1-jei fordulónappal leltározással alátámasztott nyitókészlete a termék Jöt. szerinti mértékegységében; b) másik tényezıje a termékre az e törvény 17. számú mellékletével elıírt, a 2004. év január hónap 1. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel, illetve a 2003. év december hónap 31. napján hatályos Jöt. szerint érvényes jövedékiadó-tétel különbözeteként meghatározott összeg.

17. számú melléklet a 2003. évi XCI. törvényhez Az e törvény 212. §-a szerint a fizetendı általános forgalmi adót növelı összeg: SorA termék megnevezése szám 1. A Jöt. 42. § (1) bekezdése szerinti alkoholtermékek

Fizetendı adó összeg 250 Ft/hlf

2.

A Jöt. 52. §-a szerinti sör

55 Ft Ballingfok/hl

3.

A Jöt. 54/A. § (1) bekezdés a) pontja szerinti bor

3 Ft/liter

4.

A Jöt. 55. §-a szerinti pezsgı

11,90 Ft/liter

5.

A Jöt. 58. § (1) bekezdése szerinti köztes alkoholtermék 17,20 Ft/liter 2004. évi IX. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 67. § (1) E törvény - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének napján lép hatályba, rendelkezéseit azokban az esetekben kell alkalmazni elıször, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követıen keletkezik. (2) Az áfa-törvényben euróban meghatározott értéket a forintra történı átváltás során a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének napján érvényes, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett hivatalos devizaárfolyamának alapulvételével, a matematikai szabályok szerint százezer forintra kerekítve kell megállapítani. 68. § (1) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfatörvény 4. §-ának (4) bekezdése, 9/B. §-a, 13. § (1) bekezdésének 18. pontja, 16. §-ának (3) bekezdése, az 5. §-a (2) bekezdésében a „szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött” szövegrész, a 44. § (1) bekezdésében a „ , számlát helyettesítı okmányban” szövegrész, a (4) bekezdésében a „ , számlát helyettesítı okmányon” szövegrész, az (5) bekezdésében az „és a számlát helyettesítı okmányban” szövegrész, a 45. §-ának (1) bekezdésében az „és számlát helyettesítı okmány”, valamint az „és számlát helyettesítı okmányt” szövegrész, a (2) bekezdésében az „és számlát helyettesítı okmánynak”, az „és számlát helyettesítı okmány” szövegrész, a (3) bekezdésében az „és számlát helyettesítı okmány” szövegrész hatályát veszti. (2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 52-54. §-ai hatályukat vesztik azzal, hogy azon adóalanyok tekintetében, akik (amelyek) 2004. évre ezen §-ok szerinti különleges adózási módot választották, azt 2004. december 31-ig továbbra is alkalmazni kell. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének b) pontjában a 9/B. § jelölése 9/A. §-ra változik, az áfa-törvény 18. § (1) bekezdésében, a 25. § (3) bekezdésében, a 48/B. § (1) bekezdésében és (3) bekezdésének a) pontjában, 50. §-ának (1) és (3) bekezdésében a „9. §-ban” szövegrész helyébe a „8. § (3) és (6) bekezdésében” szövegrész, a 43. § (4) bekezdésében a „9. § (1)-(2) bekezdései” szövegrész helyébe „8. § (3) és (6) bekezdései” szövegrész, a 33. § (1) bekezdésének b) pontjában a „9. § (3) bekezdésében” szövegrész helyébe a „9. §-ban” szövegrész, az áfa-törvény 40. §-ának (1) bekezdésében a „(2)(4) bekezdésekben” szövegrész helyébe a „(2)-(11) bekezdésekben” szövegrész, az 58. §-ának (1) bekezdésében a „4. számú melléklet I. része” szövegrész helyébe a „4. számú melléklet I. és II. része” szövegrész, az 58. §-ának (2) bekezdésében, 59. § (1) bekezdésében a „4. számú melléklet II. részének” szövegrész helyébe a „4. számú melléklet III. részének” szövegrész lép. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 41. § (2) bekezdése a következı mondattal egészül ki: „A vízitársulatok taggyőlése által elfogadott érdekeltségi hozzájárulás a közfeladatok teljesítésével nyújtott szolgáltatás ellenértéke. (5) Az az adóalany, akinek (amelynek) az áfa-törvény 30. § (2) bekezdés szerinti választási joga e törvény hatálybalépésével nyílik meg, az adókötelezettségét érintı változás bejelentését 2004. évre vonatkozóan e törvény hatálybalépésétıl számított 15 napon belül köteles teljesíteni. (6) Az utazási iroda az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 66. § (7) bekezdése szerinti adózás választását 2004. évre vonatkozóan e törvény hatálybalépésétıl számított 15 napon belül köteles az adóhatóságnak bejelenteni. KGD2002. 146. Felszámolási eljárásban a behajthatatlan követelésre jutó áfa leírásának feltételei [1992. évi LXXIV. törvény 68. §, 41/1997. (VII. 1.) AB határozat]. KGD1999. 110. Ha az adóalany megtett minden szükséges intézkedést a követelés behajtása érdekében, visszaigényelheti a behajthatatlan követelésre jutó általános forgalmi adót (1992. évi LXXIV. törvény 68. §).

69. § (1) Általános forgalmi adó fizetési kötelezettség keletkezik Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozását követıen azon közösségi státusszal rendelkezı, illetve közösségi származó termékek szabadforgalomba bocsátása esetén, melyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozását megelızıen helyeztek aktív feldolgozási eljárás, passzív feldolgozási eljárás, ideiglenes behozatal, vámfelügyelet melletti feldolgozás, árutovábbítási eljárás, vámszabad területi eljárás vagy átmeneti megırzés eljárások valamelyike alá. (2) Az adófizetési kötelezettség keletkezésének idıpontja a termék vámjogi sorsának rendezésérıl szóló határozat közlésének napja. (3) Az adó alapját az áfa-törvény 27. §-a alapján kell megállapítani. (4) Az adó fizetésére kötelezett személy: a termék tulajdonosa, ennek hiányában, illetve külföldi illetıségő, belföldön áfa alanyisággal nem rendelkezı tulajdonos esetén a Magyarország Európai Unióhoz történı csatlakozásának idıpontjáig hatályos vámjogszabályok szerinti vámfizetésre kötelezett személy. (5) Nem adóalany személy, szervezet és kizárólag adólevonásra nem jogosító tevékenységet végzı adóalany esetén az (1) bekezdés szerinti fizetendı adót a vámhatóság állapítja meg és veti ki, egyéb, belföldön nyilvántartásba vett adóalany az (1) bekezdés szerinti adófizetési kötelezettségét önadózással rendezi. (6) E §-ban nem szabályozott kérdésekben az áfa-törvénynek a termékimportra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni. (7) Azon közösségi státusszal rendelkezı, illetve közösségi származó termékek belföldön teljesített értékesítése esetén, melyeket Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozását megelızıen helyeztek vámraktározási eljárás alá, az adót a terméket saját nevében beszerzı adóalany fizeti, ha a terméket értékesítı belföldön nyilvántartásba nem vett adóalany. (8) Az (1) bekezdéstıl eltérıen nem keletkezik általános forgalmi adó fizetési kötelezettség Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozását követıen a természetes személy által a csatlakozást megelızıen ideiglenes behozatali vámeljárás alá vont, személyes használatra behozott ingóságok szabadforgalomba bocsátása esetén, feltéve, ha a közösségi származást, illetve a közösségi státust a szabadforgalomba bocsátás során megfelelıen igazolta. 70. § (1) Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvénynek a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének napjától hatályos 7/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában 2003. évre, valamint 2004. január 1-jétıl április 30-ig terjedı idıszakra vonatkozóan a Közösség más tagállamából történı beszerzés alatt azt a termékimportot kell érteni, amely olyan államból érkezik, amely Magyarországnak az Európai Unióhoz történı csatlakozásának napján annak tagállamát képezi. (2) Az e törvénnyel megállapított, az áfa-törvénynek a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépésének napjától hatályos 14/A. § szerinti termékértékesítések esetében a 14/A. § (5) bekezdésében meghatározott 35 000 euró értékhatárt 2004. évre e törvény hatálybalépésére tekintettel idıarányosan kell figyelembe venni. (6) Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 7/C. §-ában foglaltakat nem kell alkalmazni azon személygépkocsiknak a Közösség más tagállamból történı behozatala esetén, melyek felett a beszerzı a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépését megelızıen szerzett tulajdont, amennyiben fennállnak azok a feltételek, amelyek alapján a személygépkocsit a 2004. április 30. napján hatályos, a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény 113. §-a értelmében vámmentesen lehetne belföldre behozni. (7) 2004. december 31. napjáig a (6) bekezdés alkalmazásában tulajdonszerzésnek minısül az is, ha a személygépkocsit a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történı csatlakozásáról szóló nemzetközi szerzıdést kihirdetı törvény hatálybalépését megelızıen igazoltan megrendelték, valamint a megrendelés és a belföldre történı behozatal között legalább hat hónap telt el. 2004. évi CI. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 299. § Ez a törvény - a 300-326. §-ban foglaltak figyelembevételével - 2005. január 1-jén lép hatályba. BH2005. 452. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. tv. 43. §, 70. §; 1990. évi XCI. tv. 74. §). AEÉ 1995/4. A nyugtakibocsátási kötelezettség szabályszerő teljesítése esetén a kiállított nyugtát a vevı rendelkezésére kell bocsátani. [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdése, 70. §] AEÉ 1994/3. Nyugtaadási kötelezettség elmulasztásának következményei és a kiszabandó mulasztási bírság mértéke megállapításának szempontjai [1992. évi LXXIV. törvény 43. § (1) bekezdés b) pont, 70. §; 1990. évi XCI. törvény 51. § (4) bekezdés, 74. § (7) bekezdés d) pont és (9) bekezdés, 73. § (1) bekezdés]

KGD2005. 180. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet - számlát ugyan kiállít, de - a nyugtaadási kötelezettségének nem tesz eleget (1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §). KGD2005. 159. Mulasztási bírságot kell kiszabni, ha az üzlet számlát ugyan kiállít, de a nyugtaadási kötelezettségnek nem tesz eleget [1992. évi LXXIV. törvény 43. §, 70. §, 1990. évi XCI. törvény 74. §] KGD2001. 313. Nyugtaadási kötelezettséggel járó termékértékesítés történik akkor is, ha az adóalany az állítása szerint egyébként ingyenes termékért ellenértéket kér, illetıleg kap (1992. évi LXXIV. törvény 6. §, 13. §, 70. §). KGD2000. 171. A számla kibocsátása a számla átadását is jelenti a nyugtaadási kötelezettség körében (1992. évi LXXIV. törvény 70. §). 303. § (1) E törvénynek az áfa-törvényt érintı rendelkezéseit - az e törvényben meghatározott eltérésekkel azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2004. december hónap 31. napját követıen keletkezik. (2) Az e törvénnyel megállapított áfa-törvény 7. § (3) bekezdésének f) pontja a települési önkormányzatok többcélú kistérségi társulásáról szóló törvény hatálybalépésével egyidejőleg lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépést követıen teljesített termékátadások esetén kell elıször alkalmazni. (3) Az e törvénnyel megállapított áfa-törvény 15. § (8) bekezdése, illetve 33. § (1) bekezdésének b) pontja a 2004. április hónap 30. napját követıen keletkezı adófizetési kötelezettség, adólevonási jog esetén is alkalmazható. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 4/C. §-a (2) bekezdésének d) pontja, 12. §-ának b) pontja, 20/A. §-ának (6) bekezdése, valamint a 22. §-ának (10) bekezdésében a „a zálogkötelezettel szemben fennálló” és a „a zálogkötelezettnek” szövegrész, a 40. § (10) bekezdésben az „és (11)” szövegrész, az áfatörvény 66. § (5) bekezdésében a „ ,számlát helyettesítı okmányban” szövegrész hatályát veszti. (5) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 15. § (5) bekezdésének e törvénnyel megállapított l) pontjában az „a)-j) pontokban” szövegrész helyébe „a)-k) pontokban” szövegrész, a 15. § (5) bekezdésének e törvénnyel megállapított m) pontjában az „a)-k) pontokban” szövegrész helyébe „a)-l) pontokban” szövegrész, a 18. § (4) bekezdésében a „20/A. § (4) bekezdésében” szövegrész helyébe a „20/A. § (3) bekezdésében” szövegrész, a 26. § (1) bekezdés b) pontjában a „16. § (11) bekezdése” szövegrész helyébe a „16. § (11) és (14) bekezdése” szövegrész, a 33/A. § (4) bekezdésében a „33. § (1) bekezdés a) pontja” szövegrész helyébe „33. § (1) bekezdés b) pontja” szövegrész, a 40. § (1) bekezdésében a „(2)-(11) bekezdésekben” szövegrész helyébe a „(2)-(10) bekezdésekben” szövegrész, 40. § (2) bekezdésében a „15. § (2)-(5) bekezdéseiben” szövegrész helyébe „15. § (2)-(5) és (11) bekezdéseiben” szövegrész, a 40. §-ának (7) bekezdésében a „14. § (2) bekezdésében” szövegrész helyébe a „14. § (2), (7) bekezdéseiben” szövegrész lép. (6) Az e törvénnyel megállapított áfa-törvény 4/A. § (3) bekezdése a kihirdetés napján lép hatályba, rendelkezéseit 2004. október 1-jétıl lehet alkalmazni. 304. § (1) Nulla százalékos adómérték alkalmazandó az ISPA elıcsatlakozási eszközbıl támogatott projekt keretében közvetlenül a kedvezményezett részére történı termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak azon részére, amelyet Kohéziós Alapból finanszíroznak. (2) (3) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést azon termékértékesítések, szolgáltatásnyújtások esetén lehet elıször alkalmazni, amelyek után az adófizetési kötelezettség 2004. május 1-jét követıen keletkezik. (4) (5) Az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 13. § (1) bekezdésének 40. pontja a 2004. január hónap 1. napját követı termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások esetén is alkalmazható. (6) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 33. §-ának (4) bekezdése szerinti levonási tilalmat arra a szolgáltatásra kell elıször alkalmazni, amelynél a felek közötti elszámolási idıszak 2004. december 31. napját követıen kezdıdik. 2005. évi XXVI. törvény az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról 53. § Ez a törvény - az 54-81. §-ban foglaltak figyelembevételével - a kihirdetés napján lép hatályba. 57. § Az Áfa törvény e törvénnyel megállapított 14. §-ának (1) és (5) bekezdése e törvény kihirdetését követı 45. napon lép hatályba. A rendelkezéseket azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követıen keletkezik. 58. § (1) Az Áfa törvény e törvénnyel megállapított 35. §-a (1) bekezdésének c)-d) pontjai e törvény kihirdetését követı 45. napon lépnek hatályba. A rendelkezéseket azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követıen keletkezik.

(2) Az Áfa törvénynek e törvény 4. számú mellékletével megállapított 2. számú melléklet 6. pontja e törvény kihirdetését követı 45. napon lép hatályba. A rendelkezéseket azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség a hatálybalépést követıen keletkezik. KGD1997. 155. A kompenzációs felárként felszámított összeget a törvényben meghatározott számítási módszerrel kell meghatározni, a felvásárlást igazoló bizonylatnak az átvételkor kell tartalmaznia a szükséges adatokat (1992. évi LXXIV. törvény 58-59. §). 59. § (1) Az Áfa törvénynek, valamint az Art.-nak e törvénnyel megállapított, a termékimportra vonatkozó rendelkezései 2005. július 1. napján lépnek hatályba azzal, hogy az adóalanyok az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétıl 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmet 2005. június 15. napjáig adhatják be. Az önadózásra vonatkozó, 2005. július 1-jétıl 2006. június 30-ig szóló engedély iránti kérelmeknél a tárgyévet megelızı év adómegállapítási idıszakait érintı, a kérelem benyújtásának napját megelızı 30. napig beadott önellenırzést vagy ezen idıpontig jogerıssé vált adóhatósági megállapítást kell figyelembe venni. (2) A 2005. július 1-jétıl 2006. június 30-ig szóló engedély elbírálásakor az Áfa törvénynek e törvénnyel megállapított 46. § (4) bekezdése szerinti értékhatárnál 2004. május 1.-december 31. közötti idıszakot kell alapul venni azzal, hogy a 10 milliárd Ft értékhatár helyett 6,6 milliárd Ft-ot, 20 milliárd Ft helyett 13,3 milliárd Ft-ot kell figyelembe venni. (3) 2005. július 1-jével az Áfa törvény 36. § (4) bekezdésének utolsó fordulatában a „35. § (1) bekezdésének a) és b) pontja” szövegrész helyébe a „35. § (1) bekezdésének a) és ba)-bb) pontja” szövegrész, a 66/A. § (1) bekezdésében a „35. § (1) bekezdésének b) pontjában” szövegrész helyébe a „35. § (1) bekezdésének ba)-bb) pontjában” szövegrész lép. 2005. évi LXXXII. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 43. § E törvénynek az Áfa törvényt módosító rendelkezései 2005. október 1-jén lépnek hatályba. 44. § Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 4/A. §-ának (2) bekezdése a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény hatálybalépésével egyidejőleg lép hatályba, ezzel egyidejőleg az Áfa törvény 6. § (3) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „határozat (végzés)” szövegrész, a 8. § (5) bekezdésében a „határozat” szövegrész helyébe a „határozat (végzés)” szövegrész, a 16. § (15) bekezdés elsı fordulatában a „határozattal” szövegrész helyébe a „határozattal (végzéssel)” szövegrész, a második fordulatában a „határozat” szövegrész helyébe a „határozat (végzés)” szövegrész lép. EBH2005. 1258. Kellı körültekintés megállapíthatóságának feltételei az áfa-levonási jog gyakorlása során (1992. évi LXXIV. törvény 44. §). EBH2004. 1077. A 2002. évi XLII. törvény 67. §-ával módosított 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 44. § (5) bekezdésében foglaltakat 2003. január 1. napját követıen folyamatban lévı perben alkalmazni kell (2002. évi XLII. tv. 67. §). AEÉ 2005/13. I. Az általános forgalmi adó kizárólag az alakilag és tartalmilag egyaránt hiteles dokumentum alapján vonható le. [1992. évi LXXIV. törvény 35. § (1) bekezdése] II. A vevı kellı körültekintésének értékelési szempontjai. [1992. évi LXXIV. törvény 44. § (5) bekezdése] KGD2006. 72. Az egyes adónemekrıl külön törvény rendelkezik, az általános forgalmi adó törvény a személyi jövedelemadó területén nem alkalmazható, így nem lehet hivatkozni a kellı körültekintı magatartás tanúsítására (1992. évi LXXIV. törvény 44. §, 1995. évi CXVII. törvény 4. §). KGD2006. 54. Az adólevonási jog gyakorlása során a kellı körültekintés fogalma és hatása (1992. évi LXXIV. törvény 32. §, 35. §, 44. §). KGD1998. 309. Az adólevonási jog csak a törvényben meghatározott számla, hiteles dokumentum alapján gyakorolható; a számlák eltőnése esetén szakértıi bizonyítással, becsléssel nem állapítható meg a visszaigényelt adó (1992. évi LXXIV. törvény 32-35. §, 42-44. §). 45. § (1) Az Áfa törvénynek a 2005. évi XXVI. törvénnyel módosított 46. § (3) bekezdése szerinti, a közösségi vámjog végrehajtásáról szóló törvény alapján megbízható vámadósnak minısülı azon adóalany, amelyet az adóhatóság 2004. évben vett nyilvántartásba, e törvény kihirdetését követı 30 napon belül jogosult a termékimport utáni áfa önadózással történı megállapítására vonatkozó engedély iránti kérelmet a vámhatósághoz benyújtani, amennyiben: a) 2004. május 1-jét megelızı nyilvántartásba vétel esetén a 2004. május 1-jétıl december 31-éig terjedı idıszak tekintetében a 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a belföldön teljesített termékértékesítés - ide nem értve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást - és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapjának 67%-át, de legalább 6,6 milliárd Ft-ot, vagy a 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a 13,3 milliárd Ft-ot;

b) 2004. május 1-jei, vagy azt követı nyilvántartásba vétel esetén a 2004. május 1-jétıl december 31-ig terjedı idıszak tekintetében a 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítése és szolgáltatásnyújtása és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a belföldön teljesített termékértékesítés - ide nem értve a saját vállalkozásban megvalósított beruházást - és szolgáltatásnyújtás összesített adóalapjának 67%-át, de legalább 3,3 milliárd Ft-ot, vagy a 11. §, 11/A. §, 12. § szerinti termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás és a 29/A. § szerinti termékértékesítés összesített adóalapja eléri a 6,6 milliárd Ft-ot. Az engedély kiadásának napjától 2006. június 30-ig terjedı idıszakra szól. (2) Az (1) bekezdésben foglalt rendelkezések e törvény kihirdetése napján lépnek hatályba azzal, hogy a termékimport utáni áfa önadózással történı megfizetése az engedéllyel rendelkezı által benyújtott és a vámhatóság által elfogadott árunyilatkozat esetén alkalmazható elıször. BH1999. 226. Az adós által részben kifogásolt, vagyis részben elismert számla alapján a fizetési kötelezettsége az elismert összeg erejéig fennáll. Az elismert összegrıl a hitelezı újabb számlát nem köteles kiállítani. Az elismert követelésrész tekintetében - a fizetés elmaradása esetén - az adós fizetésképtelensége miatt ellene a felszámolási eljárás megindítható [az 1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. (mód. Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 43. § (1) bek., 45. § (1) bek., Ptk. 302. §, 303. § (3) bek., GK 66. sz.]. KGD2000. 140. Az ügylet meghiúsulása miatt a felek megállapodásával csökkentett ügyleti érték után járó általános forgalmi adó igényelhetı vissza (1992. évi LXXIV. törvény 22. §, 32. § és 45. §). 46. § E törvény kihirdetésével egyidejőleg az adókról, járulékokról szóló törvények módosításáról szóló 2005. évi XXVI. törvény 59. §-ának (1) bekezdése a következı mondattal egészül ki: E törvénynek a termékimportra vonatkozó rendelkezéseit a 2005. július 1-jét követı árunyilatkozat elfogadása esetén kell elıször alkalmazni. 2005. évi XCVII. törvény az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény módosításáról 3. § (1) Ez a törvény 2005. október 1. napján lép hatályba. (2) E törvény rendelkezéseit elsı ízben a) a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény 52. §-a (1) bekezdésének a)-b) és d) pontjában megjelölt termékek értékesítése, Európai Közösségen belüli beszerzése, továbbá importja esetében - a 4. § (1) bekezdésében említett eltéréssel - akkor kell alkalmazni, ha az adófizetési kötelezettség e törvény hatálybalépésének idıpontjától, illetıleg b) egyéb, az a) pontban nem említett esetekben pedig - a 4. §-ban említett eltérésekkel - akkor kell alkalmazni, ha az adófizetési kötelezettség 2006, január 1. napjától kezdıdıen keletkezik. (3) A (2) bekezdés b) pontjában említett esetekben az Áfa tv.-nek az e törvény hatálybalépésének idıpontját megelızı napon hatályos 28. §-a (1) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése a) pontját - a 4. §-ban említett eltérésekkel - kell alkalmazni, ha az adófizetési kötelezettség keletkezése 2006. január 1. napját megelızi. 4. § (1) Ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének megállapítására az Áfa tv. 16. §-ának (11) bekezdése az irányadó, és a felek közötti elszámolási idıszak kezdınapja megelızi a) a 3. § (2) bekezdésének a) pontja szerinti esetben e törvény hatálybalépésének idıpontját, de a felek közötti elszámolási idıszak zárónapja azt követi, illetıleg b) a 3. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti esetben 2006. január 1. napját, de a felek közötti elszámolási idıszak zárónapja azt követi, az Áfa tv.-nek az e törvény hatálybalépésének idıpontját megelızı napon hatályos 28. §-a (1) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése a) pontját a felek adott elszámolási idıszakára vonatkozóan még alkalmazni kell. (2) Folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár- vagy díjfizetés, e törvény rendelkezéseit az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 2005. december 31. napját követi. Ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve ha a teljesítésért járó ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében teljesítik, e törvény rendelkezéseit az esedékes idıszaknak 2006. január 1. napjától kezdıdı részére idıarányosan kell alkalmazni. 2005. évi CXIX. törvény az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekrıl szóló törvények módosításáról 182. § (1) E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezéseit - az (5)-(13) bekezdésekben foglaltak figyelembevételével - azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog a hatálybalépést követıen keletkezik.

(2) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 7. §-a (2) bekezdésének d) pontja, 8. §-a (6) bekezdésének második mondata, 16. §-ának (17) bekezdése, 24. §-ának (3) bekezdése, 38. §-ának (4) és (6) bekezdése, valamint 64/B. §-a hatályát veszti. (3) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 15. § (8) bekezdésében a „Az (5) bekezdés h) pontjában meghatározott telekommunikációs szolgáltatásnyújtások, valamint”, a 15. § (8) bekezdés a) és b) pontjában a „vagy (5)” szövegrész hatályát veszti, a 40. § (4) bekezdésében a „7. § (2) bekezdés c)-d) pontjában” szövegrész helyébe a „7. § (2) bekezdés c) pontjában” szövegrész lép, valamint az „, illetve az adóraktárból szabad forgalomba bocsátással a terméket kitárolja” szövegrész hatályát veszti, valamint az áfa-törvény 32. § (1) bekezdésének e) pontjában az „a 14. § (2) bekezdése szerinti termékértékesítés után a 40. § (7) bekezdése alapján,” szövegrész, az áfa-törvény 62. § (2) bekezdés 1. pontjában az „ideértve a jogszabály vagy hatósági határozat minısítése szerinti hulladékot is, de” szövegrész hatályát veszti. (4) E törvény hatálybalépésével egyidejőleg az áfa-törvény 35. § (1) bekezdés a) pontjában az „a) és c) pontja” szövegrész helyébe az „a) és g) pontja”, a 35. § (1) bekezdés c) pontjában a „d, f)-g) pontjai” szövegrész helyébe a „d) és f) pontjai”, a 36. § (1) bekezdésének bc) pontjában a „32. § (1) bekezdésének c), e)-g) pontjai” szövegrész helyébe a „32. § (1) bekezdésének e)-g) pontjai” szövegrész, a 40. § (1) bekezdésében a „(2)-(10) bekezdésekben” szövegrész helyébe a „(2)-(10) és (12) bekezdésekben” szövegrész, a 46. § (2) bekezdésének b) és c) pontjában a „személygépkocsit” szövegrész helyébe a „személygépkocsit, vagy regisztrációsadó-köteles motorkerékpárt” szövegrész, a 48. §-ának (7) bekezdésében „a PHARE, az ISPA, illetve a SAPARD forrásból” szövegrész helyébe „a PHARE, SAPARD forrásból, illetve - az ISPA projektként indult Kohéziós Alap esetén Kohéziós Alapból, illetve Strukturális Alapból” szövegrész lép. (5) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 29/A. §-a g)-h) pontjai e törvény kihirdetésével lépnek hatályba, azzal, hogy rendelkezéseit a 2004. május 1. napját követıen keletkezı adókötelezettség esetén kell alkalmazni. (6) Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésıbb 2006. március 31. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerősített számla adására is alkalmas pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevı kérésére kézi kibocsátású számlát, egyszerősített számlát ad. (7) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 33. §-ának (7) bekezdése a 2005. június 24-napját követıen keletkezett levonási jog esetén alkalmazható. (8) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 46. § (2) bekezdésének b) és c) pontjaiban foglalt rendelkezéseit a hatálybalépést követıen induló adóigazgatási eljárások esetén kell alkalmazni. (9) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 38. §-át és 3. számú mellékletét a 2005. december 31. napját követı beszerzések esetén kell elıször alkalmazni azzal, hogy e törvény hatálybalépését követıen az államháztartási támogatás utáni arányosítási kötelezettség megszőnése miatt az áfa-törvény 39. §-ának (1) bekezdése szerinti utólagos módosítás nem alkalmazható. (10) Az áfa-törvény 1. számú melléklete II. részének e törvénnyel megállapított 18. pontja e törvény kihirdetésével egyidejőleg lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit - a (11) bekezdésben foglalt eltérésekkel azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, melyekben az adófizetési kötelezettség 2006. január 1. napjától kezdıdıen keletkezik. (11) Amennyiben az áfa-törvény 16. §-ának (14) bekezdése alapján az adófizetési kötelezettség e törvény kihirdetésének napját követıen, de még 2005-ben keletkezik, és az elıfizetéses idıszak kezdınapja 2005. december 31. napját követi, az áfa-törvény 1. számú melléklete II. részének e törvénnyel megállapított 18. pontjának rendelkezéseit már alkalmazni kell. Amennyiben az elıfizetéses idıszak kezdınapja 2006. január 1. napját megelızi, zárónapja pedig 2005. december 31. napját követi, az esedékes idıszaknak a 2006. január 1. napját megelızı részére az áfa-törvénynek a (10) bekezdés szerinti hatálylépés napját megelızı napon hatályos rendelkezései szerinti adómértéket kell idıarányosan alkalmazni. (12) Az áfa-törvény e törvény 9. számú mellékletével megállapított 1. számú melléklete I. része 37. pontjának és a II. része 17. pontjának rendelkezéseit azon termékértékesítésekre kell elıször alkalmazni, melyek esetében az adófizetési kötelezettség 2006. július 1. napjától kezdıdıen keletkezik, ezzel egyidejőleg az áfa-törvény 1. számú melléklete I. része 37/A. pontja és a II. része 18. pontja hatályát veszti. (13) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 7/A. § (8) bekezdése a 2004. december 31. napját követıen keletkezı adófizetési kötelezettség esetén is alkalmazható. 2006. évi LXI. törvény egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 228. § (1) E törvénynek az áfatörvényt módosító rendelkezései - a 229-230. §-okban foglaltak figyelembevételével - 2006. szeptember 1-jén lépnek hatályba.

(2) 2006. szeptember 1-jén az áfa-törvény 28. § (2) bekezdése, 31. § (7) bekezdése, 44. § (2) bekezdésének b) pontja, valamint az 1. számú mellékletének I. része hatályát veszti, valamint a 41. § (1) bekezdésében „a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész helyébe „a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivétellel” szövegrész lép. (3) E törvénynek az áfa-törvényt módosító rendelkezéseit, továbbá a (2) bekezdés rendelkezéseit elsı ízben - a (4)-(9) bekezdésekben foglalt eltérésekkel - azokban az esetekben kell alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2006. augusztus 31. napját követıen keletkezik. (4) Ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének megállapítására az áfa-törvény 16. §-ának (11) bekezdése az irányadó, és az adófizetési kötelezettség 2006. augusztus 31. napját követıen keletkezik, továbbá a felek közötti elszámolási idıszak kezdınapja 2006. szeptember 1. napját megelızi, az áfa-törvénynek a 2006. szeptember 1. napját megelızı napon hatályos 28. §-a (2) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése b) pontját a felek adott elszámolási idıszakára vonatkozóan még alkalmazni kell. (5) Ha az adófizetési kötelezettség keletkezésének megállapítására az áfa-törvény 16. §-ának (14) bekezdése az irányadó, és az adófizetési kötelezettség 2006. augusztus 31. napját követıen keletkezik, továbbá az egyes részkifizetésekkel érintett bérbeadási idıszak kezdınapja 2006. szeptember 1. napját megelızi, az áfa-törvénynek a 2006. szeptember 1. napját megelızı napon hatályos 28. §-a (2) bekezdését, valamint 44. § (2) bekezdése b) pontját a felek adott bérbeadási idıszakára vonatkozóan még alkalmazni kell. (6) A 2006. augusztus 31. napját követıen adófizetési kötelezettséget keletkeztetı folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése számlálóleolvasás útján történik, és nincs a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár- vagy díjfizetés, e törvény rendelkezéseit az elsı olyan számlálóleolvasás napjától kezdıdıen kell alkalmazni, amelynél a teljes leolvasási idıszak 2006. augusztus 31. napját követi. A 2006. augusztus 31. napját követıen adófizetési kötelezettséget keletkeztetı folyamatos termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetében, ha a teljesítés mérése nem számlálóleolvasás útján történik, illetve ha a teljesítésért járó ellenértéket a számlálóleolvasásnál rövidebb idıszakonkénti ár (díj) fizetése ellenében teljesítik, e törvény rendelkezéseit az esedékes idıszaknak 2006. szeptember 1. napjától kezdıdı részére idıarányosan kell alkalmazni. (7) A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany köteles a gépi nyugtaadásra szolgáló taxamétert az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésıbb 2006. november 30. napjáig átállíttatni. Az átállításig az adóalanynak nyugtaadási kötelezettségét kézi nyugta kibocsátásával kell teljesítenie. (8) Az általános forgalmi adó mértékének kezelésére is alkalmas pénztárgépeket az adóalany köteles az adómérték változása miatt az arra jogosult szervizzel legkésıbb 2006. november 30. napjáig átállíttatni. A számla, egyszerősített számla adására is alkalmas pénztárgépet alkalmazó adóalany az átállításig a vevı kérésére kézi kibocsátású számlát, egyszerősített számlát ad. (9) Az áfa-törvénynek az e törvénnyel megállapított, az adómentes termékimportra vonatkozó rendelkezéseit a 2006. szeptember 1. napját követı árunyilatkozat elfogadása esetén kell elıször alkalmazni. (10) Az az adóalany, aki (amely) 2006. szeptember 1. napját megelızıen az áfa-törvény XIV. fejezetében meghatározott adózási módot választotta, ezen adózási mód alkalmazásával göngyölítetten számított adóját 2006. augusztus 31-ével meg kell állapítania. A különleges adózási módot az eltérı adómérték alá esı terméket is forgalmazó adóalany tovább alkalmazhatja azzal, hogy a hivatkozott idıpontban fennálló, leltárral alátámasztott, az 5 százalékos adómértéktıl eltérı adómérték alá tartozó készletét az általános adómérték alá tartozó 2006. szeptember 1-jei nyitókészletnek kell tekinteni. EBH2005. 1209. A biztosítási szerzıdés olyan kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján téríti, a felek szerzıdési szabadsága körébe tartozik (1959. évi IV. törvény 567. §; 1992. évi LXXIV. törvény 3. §, 4. §, 43. §). BH2006. 153. Nem ütközik a felek szerzıdési szabadságába a biztosítási szerzıdésnek az a kikötése, amely szerint a biztosító általános forgalmi adóval növelt javítási költséget csak az adó befizetését tanúsító számla alapján térít [1959. évi IV. törvény 200. § (1) bek., 567. § (1) bek.; 1992. évi LXXIV. tv. 3. §, 4. §, 43. §]. BH2002. 208. Adóügyben a szerzıdés színleltségét nemcsak az adózó terhére, hanem adott esetben a javára is értékelni kell [1990. évi XCI. tv. 1. § (7) bek., 51. § (7) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 6. § (1) és (2) bek., 20. §, Ptk. 201. § (1) bek. és 207. § (4) bek., 724/B/1994. AB.] BH2001. 338. II. Az általános forgalmi adó visszaigénylésének lehetısége valamelyik hitelezıre engedményezhetı. A visszaigénylés jogszerősége azonban nem lehet a felszámolási eljárás tárgya. Arról az adóhatóság adóigazgatási eljárás keretében dönt [1993. évi LXXXI. tv.-nyel módosított 1991. évi IL. tv. 52. § (5) bek., 1959. évi IV. törvény 329. § (3) bek., 331. §, 1990. évi XCI. tv. 32. § (3) és (4) bek., 1992. évi LXXIV. tv. 4. § (1) bek., 5. § (1) bek., 32. § (1) bek. a) pont, 48. § (3), (4) és (5) bek.].

KGD2002. 280. Az általános forgalmi adóalanyiságot eredményezı bevétel elérésére irányuló tevékenység nem lehet közvetett (1992. évi LXXIV. törvény 4-5. §, 33. §, 1991. évi LXXXVI. törvény 4. §). KGD2002. 11. Az útnaplóval igazolt, üzemanyag beszerzés és értékesítés költségkénti elszámolásának elfogadása esetén sem vonható le az általános forgalmi adó, ha az áru beszerzését igazoló számlát nem adóalany bocsátotta ki (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 35. §, 1991. évi XVIII. törvény 84. §). KGD2001. 161. Az Áfa-levonási jog csak alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható. A cégnyilvántartásba be nem jegyzett társaság jogilag nem létezik (fiktív), az általa kibocsátott számla sem alakilag, sem tartalmilag nem hiteles (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 34. § , 1991. évi XVIII. törvény 25. §, 83. §). KGD2001. 77. Lopott személyi igazolvánnyal, illetve hamis ügyvédi bélyegzıvel ellátott társasági szerzıdéssel alapított társaság által kibocsátott számla nem hiteles, általános forgalmi adó levonására nem jogosít (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD2000. 174. Nem hiteles a számla, amelyet nem valós gazdasági eseményrıl állítottak ki, illetve a számlakibocsátó nem adóalanya (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32. §). KGD1999. 315. Utas- és ajándékforgalomban vámkezelt gépjármő után az áfa nem igényelhetı vissza adóalanyiság hiányában (1992. évi LXXIV. törvény 4. §, 32-34. §). KGD1999. 81. A cégjegyzékbe nem bejegyzett gazdasági társaság áfa-adóalanyisága [1992. évi LXXIV. törvény 4. § (1) bek.; 1988. évi VI. törvény 24. § (1) bek.]. 229. § Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 33. § (4) bekezdése szerinti levonási tilalmat arra a szolgáltatásra kell elıször alkalmazni, amelynél a felek közötti elszámolási idıszak 2006. augusztus 31. napját követıen kezdıdik. 230. § (1) Az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 34. § (4) bekezdésének és 36. § (6) bekezdésének rendelkezéseit azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amikor az adólevonási jog 2006. szeptember 15. napját követıen keletkezik, illetve keletkezne. (2) Az áfa-törvénynek e törvénnyel megállapított 48. § (3) bekezdésének c) pontja és (11) bekezdése 2006. szeptember 15. napján lép hatályba azzal, hogy rendelkezéseit a havi adóbevallásra kötelezett adóalanyok esetében 2006. szeptember 15. napjától, a negyedéves adóbevallásra kötelezettek esetében 2006. október 1. napjától, az éves adóbevallásra kötelezettek esetében pedig 2007. január 1. napjától kezdıdıen kell elıször alkalmazni. 2006. évi CXXXI. törvényegyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról 131. § (1) E törvénynek az áfatörvényt módosító rendelkezései - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 2007. január 1-jén lépnek hatályba. (2) E törvénynek az áfa-törvény 13. § (1) bekezdésének 26. és 27. pontját, valamint 9. számú mellékletét megállapító rendelkezései e törvény kihirdetését követı napon lépnek hatályba. 132. § (1) E törvény 197. §-a e törvény kihirdetését követı napon lép hatályba. (2) E törvény 198. §-a 2007. január 1-jén lép hatályba. 151. § 2007. január 1-jén az áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 16. pontjának f) alpontjában az „a teljesítés idıpontja;” szövegrész helyébe az „a teljesítés idıpontja, amennyiben az eltér a számlakibocsátás idıpontjától;” szövegrész lép. 174. § 2007. január 1-jén az áfa-törvény 13. § (1) bekezdés 16. pontjának n) alpontja hatályát veszti. 196. § (1) Az áfa-törvénynek e törvénnyel módosított rendelkezéseit - a (2) bekezdésben és a 199. §-ban foglalt kivételekkel - azokban az esetekben kell elıször alkalmazni, amelyekben az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog 2007. január 1-jétıl kezdıdıen keletkezik. (2) Az áfa-törvény e törvénnyel megállapított 13. § (1) bekezdés 26. és 27. pontját, valamint 9. számú mellékletét a 2004. április 30. napját követıen keletkezett adófizetési kötelezettség, illetve adólevonási jog esetén kell alkalmazni. 197. § (1) E törvény kihirdetését követı elsı napot követıen, de 2007. január 1-jét megelızıen, az áfa-törvény 11. § (1) bekezdése szerinti, a Bolgár Köztársaság vagy Románia területére teljesített termékexport esetében a harmadik ország területére történı kiléptetésre rendelkezésre álló határidı utolsó napja 2006. december 31. (2) Amennyiben a Bolgár Köztársaság vagy Románia területére irányuló, az áfa-törvény 11. § (1) bekezdése szerinti termékexport teljesítésének idıpontja 2006. szeptember 30. napját követi és a termék kiléptetése ezen államok Európai Unióhoz történı csatlakozása miatt megszőnı külsı határokon már nem elvégezhetı vámalakiság, a termék kiléptetésének igazolásául elfogadható a) az engedélyezett címzett, vagy a külföldi vámhatóság visszaigazolása arról, hogy a kiléptetés szándékával végleges rendeltetéssel külföldre történı szállítás alatt álló termék, amelynek kiviteli vámeljárás alá vonása megtörtént, de a Közösség területérıl a vámhatóság által igazolt módon nem lépett ki, a rendeltetési helyére megérkezett, illetve

b) árutovábbítási eljárás nélkül indított kiviteli eljárások esetében a címzett által igazolt fuvarokmány. (3) A Bolgár Köztársaság vagy Románia területére irányuló, az áfa-törvény 11. § (1) bekezdése szerinti termékexporthoz adott, az áfa-törvény 17. § (1) bekezdése szerinti elıleg adómentességét nem érinti, ha az a termékértékesítés, amelyhez az elıleget adták, az elızıekben említett államok Európai Unióhoz történt csatlakozása következtében nem termékexport, hanem az áfa-törvény 29/A. §-a szerinti adómentes Közösségen belüli termékértékesítés. 198. § (1) Általános forgalmiadó-fizetési kötelezettség keletkezik azon termékek szabad forgalomba bocsátása vagy jogellenes forgalomba hozatala esetén, amelyek a kibıvített Közösségben a Bolgár Köztársaság és Románia csatlakozásának idıpontjában átmeneti megırzés alatt, vagy a 2913/92/EGK rendelet 4. cikke (15) bekezdésének b) pontjában és (16) bekezdésének b)-g) pontjában említett valamely vámjogi sors vagy vámeljárás alatt, vagy a kibıvített Közösségben a kiviteli vámalakiságok elvégzését követıen szállítás alatt állnak. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetre az áfa-törvénynek a termékimportra vonatkozó rendelkezéseit kell megfelelıen alkalmazni. 199. § (1) Az áfa-törvény 2. számú melléklete e törvénnyel megállapított 9. és 10. pontjának rendelkezéseit - a (3) bekezdésben foglalt eltéréssel - 2007. július 1. napjától kezdıdıen kell alkalmazni. (2) A lakásszövetkezet a tulajdonában álló, az áfa-törvény 2. számú melléklete 1. és 9. pontjának hatálya alá nem tartozó ingatlan közös használatának biztosítására vonatkozó, az áfa-törvény 30. § (2) bekezdése szerinti választási jogát úgy is gyakorolhatja, hogy választását legkésıbb 2007. július 31. napjáig az illetékes állami adóhatóságnak bejelenti. (3) Az áfa-törvény 2. számú mellékletének az e törvénnyel megállapított 9. és 10. pontját a lakásszövetkezet 2007. január 1-jétıl kezdıdıen is alkalmazhatja, feltéve, hogy döntésérıl 2007. január 31-ig az állami adóhatóságnak nyilatkozik. (4) A (3) bekezdés alkalmazása esetében a lakásszövetkezetnek a 2006. évben végzett, de 2006. december 31. napja után elszámolt, saját tulajdonában álló lakó- és egyéb ingatlan közös használatának biztosítása érdekében felmerült, 2006. évben teljesített beszerzéseire az áfa-törvény 33. § (1) bekezdésében foglalt elıírásokat kell alkalmaznia. Ha a lakásszövetkezet 2006. évben már élt adólevonási joggal, az e beszerzésekre jutó elızetesen felszámított áfát önellenırzéssel helyesbíti. (5) A lakásszövetkezet a (4) bekezdés szerinti önellenırzését 2007. február 28. napjáig pótlékmentesen végezheti el.

1. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez 2004/97. Adózási kérdés temetkezési szolgáltatás teljesítési helye 2001/31. Adózási kérdés az ún. lábon álló fa általános forgalmi adójának megállapításához

I. Rész A 15 százalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek és szolgáltatások köre 2005/32. Adózási kérdés folyóiratok és azok mellékletei az áfában

II. Rész Az ötszázalékos felszámított adómérték alá tartozó termékek köre SorMegnevezés szám 1. Az emberi felhasználásra kerülı gyógyszerekrıl szóló 1998. évi XXV. törvény hatálya alá tartozó olyan humán gyógyszerek, amelyeket az emberi felhasználásra kerülı gyógyszerek törzskönyvezésérıl és a forgalomba hozataluk engedélyezésérıl szóló 12/2001. (IV. 12.) EüM rendeletben

Vámtarifaszám

meghatározott hatóság törzskönyvezett, valamint a nem kereskedelmi jellegő áruforgalomban az erre jogosult hatóság engedélyével importált gyógyszerek; Humán gyógyászati galenusi készítmények, magisztrális készítmények 2. Hagyományos gyógynövény drogok közvetlen lakossági fogyasztásra, ex 1211 90 98 kiskereskedelemben szokásos kiszerelésben ex 1302 3. Az arra feljogosított hatóság által engedélyezett humán célra felhasználásra ex 3002 10 kerülı diagnosztikai reagensek ex 3002 90 ex 3006 20 ex 3006 30 ex 3821 ex 3822 4. Orvosi radioaktív izotópok ex 2844 40 20 00 5. Steril mőtéti izoláló termékek ex 3005 90 51 00 6. Speciális gyógyászati célra szánt tápszerek, valamint anyatej-helyettesítı 1901 10 00 02 és anyatej2106 90 92 01 kiegészítı tápszerek 2106 90 98 01 7. Egészségügyi oxigén (max. 10, ill. 20 liter őrtartalmú, 150, ill. 200 bar ex 2804 40 nyomású palackban kiszerelve vagy cseppfolyós formában, kizárólag gyógyszerkönyvi minıségő termék) 8. Braille-tábla mőanyagból ex 3926 90 9. Fehér bot vakoknak ex 6602 10. Pontozó vakoknak ex 8205 59 90 11. Braille-tábla fémbıl ex 8310 12. Braille-írógép vakoknak ex 8469 30 13. Információátalakító egység vakok és hallássérültek részére (a szövetség ex 8471 által a tagok felé beszerzési ár alatt forgalmazott termék) 14. Telefonkezelı adapter vakok számára ex 8517 80 90 15. Braille-óra vakoknak ex 9102 16. Könyv ex 4901 4903 17. Napilap (hetenként legalább négyszer megjelenı kiadvány); 4902 Egyéb újság, folyóirat (évente legalább egyszer megjelenı kiadvány) 18. 19. Kotta 4904

2. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A tárgyi adómentesség alá tartozó termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások köre A 30. § (1) bekezdésében meghatározott termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások a következık: 1. földterület (ide nem értve az épített környezet alakításáról és védelmérıl szóló törvény szerinti beépítésre szánt területet, építési telket) értékesítése, bérbe- és haszonbérbe adása (SZJ 70.20.12.6, 70.20.12.7, 70.20.12.8); 2. a lakóingatlan értékesítése, kivéve az építés befejezése elıtti értékesítést, valamint az építés befejezését követı elsı értékesítést; 3. oktatást szolgáló taneszközök (ex 9023) bérbeadása; 4. diákotthoni, kollégiumi ellátás (SZJ 55.23.15-bıl); 5. postai szolgáltatás (SZJ 64.11.12.0, 64.11.13.0, 64.11.14.0, 64.11.15.0); 6. pénzügyi szolgáltatás és kiegészítı szolgáltatásai (SZJ 65.11.1., 65.12.1,, 65.21.1., 65.22.1, 65.23.1, 66.01.1, 66.02.1, 66.03, 67.), ideértve a Hpt. 3. §-a szerinti - hitelintézeti elszámolóház által végzett - elszámolásforgalmi ügyletet is, de kivéve

2006/4. Adózási kérdés a hitelképesség-vizsgálat adójogi megítélése - a széfügyletet (SZJ 67.13.10.0-ból), valamint - a Hpt. szerinti pénzügyi lízinget a lízingdíj teljes tıketörlesztı részének erejéig, de legalább a lízingbe adott termék adó nélkül számított beszerzési árának, illetve - ha a lízingbe adott termék saját elıállítású - elıállítási költségének erejéig. 7. az árutızsde tagja által végzett tızsdei tevékenység; 8. hitelezıi, valamint tagsági jogviszonyt kifejezı vagyoni értékő jog átengedése; 9. lakóingatlan - rendeltetéstıl független - bérbeadása, egyéb módon történı hasznosítása (kivéve: magánszállásadás SZJ 55.23.13), ideértve a lakásszövetkezet tulajdonában álló lakóingatlan közös használatának biztosítását is; 10. az 1. és 9. pont alá nem tartozó ingatlan bérbe-, haszonbérbe adása (SZJ 70.20-ból), ideértve a lakásszövetkezet tulajdonában álló, az 1. és 9. pont alá nem tartozó ingatlan közös használatának biztosítását is; valamint a lakóingatlannak a Hpt. szerinti pénzügyi lízing keretében történı átadása; 11. az engedményezés, figyelemmel a 9. § (2) bekezdésére, valamint a tartozásátvállalás; 12. jogszabályban meghatározott zárjegynek a vámhatóság és a zárjegyfelhasználó közötti értékesítése; 13. közigazgatás, kötelezı társadalombiztosítás (SZJ 75), egyéni vállalkozói igazolvány kiadása (SZJ 74.87.17.7); 14. a kereskedı által a külföldi utas javára, külön jogszabály szerint végzett adó-visszatérítés; 15. a fogtechnikusok fogtechnikai tevékenységük keretén belül végzett termékértékesítései (különösen a korona, mőfog, protézis) (vtsz. ex 3407, 9021 21, 9021 29); 2004/36. Adózási kérdés áfakötelezettsége

fogászati implantátumok, mőfog, protézis, hídanyag értékesítésének

16. az emberi szerv és szövet (vtsz. ex 3001) humán egészségügyi célú felhasználása, az emberi vér - ideértve a nemzeti vérkészlettel való gazdálkodás szabályairól szóló 114/2000. (VI. 29.) Korm. rendeletben meghatározott labilis vérkészítményeket (vtsz. ex 3002) is - és az anyatej (vtsz. ex 0401) jogszabályban foglaltak szerinti értékesítése. 17. oktatásból az alábbiak: 73/2005. Számviteli kérdés A társaság saját munkavállalói részére képzést folytató intézmény közremőködésével valósított meg OKJ-s képzést. A képzési költségek szakképzési hozzájárulás terhére történı elszámolása során gondot jelent a 3/2004. (II. 17.) OM-FMM együttes rendelet 2. számú mellékletének 8., illetve 9. pontja szerint a képzés bruttó költsége értelmezése. A bruttó költségbe beletartozik az általános forgalmi adó is? A kérdésekre a választ az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény 2. számú melléklete adja meg, amely szerint tárgyi adómentesség alá tartozó szolgáltatásnyújtás az oktatásból (17. pont): - a köz- és felsıoktatás, a felnıttképzésbıl az OKJ-ben meghatározott szakképesítést adó képzés, - a felnıttképzési törvény szerint szervezett és akkreditált, továbbá - a jogszabályban meghatározottak szerint szervezett képzés, továbbképzés, illetve - szakvizsgára történı felkészítés, ideértve az ezekhez kapcsolódó vizsgáztatási tevékenységet is stb. A hivatkozott elıírásból következik, hogy a képzést folytató intézmény az áfát nem számíthatja fel (mert tárgyi adómentes az adott szolgáltatás), ha viszont a társaság a szóban forgó képzést belsı képzéssel, illetve vegyes képzéssel valósítja meg, a képzés érdekében igénybe vett szolgáltatások, felhasznált termékek elızetesen felszámított áfáját nem vonhatja le, azt az igénybe vett szolgáltatás költségeként, a felhasznált termékek bekerülési értékeként kell számításba vennie. Így már nyilvánvaló, hogy a bruttó költség a kapcsolódó elızetesen felszámított le nem vonható áfát is magában foglalja. A szakképzési hozzájárulást a bérjárulékok között kell kimutatni, a terhére elszámolandó termékbeszerzések, igénybe vett szolgáltatások költségeként elszámolandó összege magában foglalja tehát az elızetesen felszámított és le nem vonható általános forgalmi adót is. [1992. évi LXXIV. törvény 2. számú mellékletének 17. pontja] a) köz- és felsıoktatás, a felnıttképzésbıl az Országos Képzési Jegyzékben meghatározott szakképesítést adó képzés, a felnıttképzési törvény szerint szervezett és akkreditált, továbbá jogszabályban meghatározottak szerint szervezett képzés, továbbképzés, illetve szakvizsgára történı felkészítés, ideértve az ezekhez kapcsolódó vizsgáztatási tevékenységet is;

b) államilag, illetve nemzetközileg elismert nyelvvizsga-bizonyítvány kiadásának alapjául szolgáló nyelvvizsgáztatás; c) a nemzetközi szerzıdés alapján Magyarországon mőködı külföldi kulturális intézetek által folytatott oktatási tevékenység; d) az a)-c) pontokban meghatározott oktatás, képzés, vizsgáztatás megvalósításához közvetlenül nyújtott oktatási, képzési, vizsgáztatási tevékenység; e) korrepetálás, magánóra adása; (SZJ 80-ból), f) az oktatási pedagógiai szakértés, szaktanácsadás (SZJ 74.87.16.4-bıl), a pedagógiai tájékoztatás, pedagógustovábbképzés szervezése, valamint a tanulmányi és tehetséggondozó versenyek szervezése, összehangolása (SZJ 74.87.15-bıl). 18. humán egészségügyi ellátás (SZJ 85.1); 19. szociális ellátás (SZJ 85.3), kivéve a szociális étkeztetést (SZJ 85.31.1-bıl, 85.32.1-bıl); 20. tagsági viszonyon alapuló egyéb közösségi, társadalmi szolgáltatás (SZJ 91.11.1, 91.12.1, 91.20.1, 91.31.1, 91.32.1, 91.33.1); 21. közszolgálati rádiós és televíziós mősorok adása (SZJ 92.20.1-bıl); 22. szabadidıs és amatırsport szolgáltatás (SZJ 92.6-ból), kivéve a sporteseményekre szóló belépıket, sportlétesítmények rendeltetésszerő használatát (SZJ 92.61.1-bıl, 92.62.1-bıl) és az uszoda- és strandfürdıszolgáltatást (SZJ 92.61.10-bıl); 2005/14. Adózási kérdés vadászati szolgáltatás áfája 2004/82. Adózási kérdés a sportszolgáltatások áfa-rendszerbeli kezelése 23. szerencsejáték-szolgáltatás (SZJ 92.71.10), kivéve más kiegészítı szolgáltatást (SZJ 92.71.10.9); 24. zsőriszámmal ellátott egyedi vagy meghatározott példányszámban, nem ipari gyártástechnológiával elıállított népmővészeti, népi iparmővészeti és iparmővészeti termékek értékesítése az arra jogszabály által meghatározott minısítés szerint; (Nem tartoznak ide az ipari gyártástechnológiával elıállított termékek még akkor sem, ha azokat népmővész vagy iparmővész formaterve alapján ún. esztétikai zsőri minısítette és zsőriszámmal ellátta.) 25. a 6-8. és 11. pontokban felsorolt termékértékesítések és szolgáltatásnyújtások közvetítése, ha az más nevében és javára történik, még akkor is, ha az a közvetítı jognyilatkozat-tételi jogosultságával nem jár együtt; APEH tájékoztató a 2006-tól a tárgyi áfamentes körbe tartozó közvetítıi díjakról, valamint az ingatlanközvetítés általános forgalmi adózására vonatkozó 2006-tól érvényes szabályokról A módosítás hatályba lépését követıen, az áfa-törvény a lakóingatlannak pénzügyi lízing keretében történı átadását olyan tárgyi adómentes ügyletnek minısíti, amelyre - az adózó döntésétıl függıen - az általános szabályok szerinti adózás is választható. E módosítással, valamint azon új elıírással, mely a pénzügyi lízing keretében történı lakóingatlan-átadás vonatkozásában mentesít az adólevonási tilalom alól, lehetıvé válik, hogy az ilyen lakóingatlanokra jutó elızetesen felszámított áfa összege levonásba helyezhetı legyen. A 77/388/EGK tanácsi irányelvvel összhangban szőkül a tárgyi adómentes kör a más nevében és más javára történı közvetítıi tevékenység esetében. A módosítást követıen kizárólag csak a pénzügyi szolgáltatásban és kiegészítı szolgáltatásaiban, a biztosítási szolgáltatásban, az értékpapír-eladásban, valamint az engedményezésben és tartozásátvállalásban való közremőködés minısül tárgyi adómentesnek, kikerül ugyanakkor a tárgyi adómentes körbıl az ingatlanközvetítıi tevékenység. 26. az elızıekben statisztikai besorolási számra való hivatkozással meghatározott tevékenységek, függetlenül attól, hogy a statisztikai besorolás a tevékenység folytatását személyi vagy egyéb elıfeltételhez köti.

3. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez I. Rész Az elızetesen felszámított adó megosztása arányosítással

1. Az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó összegébıl a levonható részt az alábbi számítási módszerrel kell meghatározni: L = A x L ; ahol H L: az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó összegébıl a levonható rész; A: az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó összege; L : a levonási hányad, mely annak a hányadosnak az eredménye, amelynek H - számlálójában az adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás (ideértve az azokhoz kapcsolódó elıleget is) adó nélkül számított összesített ellenértéke szerepel, - nevezıjében pedig a számlálóban szereplı, valamint az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás (ideértve az azokhoz kapcsolódó elıleget is) összesített ellenértékének együttes összege szerepel. A levonási hányadot 2 tizedesjegy pontossággal kell kiszámítani. 2. A levonási hányad 1. pont szerinti kiszámításakor: a) a számláló értékét növeli az adólevonásra jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül és közvetetten kapcsolódó költségvetési vagy egyéb támogatás; b) a nevezı értékét növeli az a) pont szerinti támogatások összege, valamint az adólevonásra nem jogosító termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás végzéséhez közvetlenül és közvetetten kapcsolódó költségvetési vagy egyéb támogatás; c) a számláló és/vagy a nevezı értékébe nem kell beszámítani a tárgyi eszköz értékesítésének, illetve a 2. számú melléklet 6., 8. és 11. pontjaiban meghatározott szolgáltatásnyújtás ellenértékét, ha azt az adóalany eseti jelleggel végzi. Az elızıek szerint kell eljárni akkor is, ha a 2. számú melléklet 6., 8. és 11. pontjai csak a 2. számú melléklet 26. pontjának figyelembevételével minısülnek szolgáltatásnyújtásnak; d) amennyiben a c) pont alapján a 2. számú melléklet 8. pontjaiban meghatározott szolgáltatásnyújtás nem eseti jellegő, hanem az adóalanyiságot eredményezı gazdasági tevékenységgel szoros összefüggésben van, és az ebbıl származó bevétel meghaladja az összes bevétel 10%-át, a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében a nevezı értékét növeli az említett szolgáltatásból származó bevételbıl a számviteli törvény által meghatározott pénzügyi mőveletek bevételei között elszámolt értéknek megfelelı összeg. A számviteli törvény hatálya alá nem tartozó adóalany esetében az említett szolgáltatásból származó bevételbıl a nevezı értékét növelı összeget a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyra vonatkozó elıírás szerint kell megállapítani; e) a számláló és a nevezı értékét növeli az adóalany 2. számú melléklet 6. pontjában felsorolt szolgáltatásának ellenértéke akkor, ha azt az e törvény 32. § (4) bekezdésének megfelelıen nyújtja. 3. Az adóalany - választása szerint - az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó összegét a) a tárgyév során göngyölítve, a göngyölített tárgyévi adatok alapján kiszámított levonási hányad alkalmazásával (azzal, hogy az így kiszámított levonható adót korrigálni kell a tárgyévi korábbi bevallási idıszak(ok)ban levonható adóként már elszámolt adó göngyölített összegével), vagy b) az évközi adóbevallási idıszak(ok)ban a tárgyévet megelızı évre vonatkozó levonási hányad alkalmazásával köteles megosztani (ideiglenes megosztás). A tárgyév végén az adóalany köteles: - a tárgyévi adatok alapján a tárgyévre vonatkozó levonási hányadot meghatározni, s ha a kapott eredmény eltér az ideiglenes megosztáskor alkalmazott levonási hányadtól, akkor - az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó tárgyévi göngyölített összegét a tárgyévre vonatkozó adatok felhasználásával újból megosztani (végleges megosztás), és az ideiglenes és a végleges megosztás közötti különbözetet pótlólag bevallani. 4. Az adóalany a 3. pont szerinti választásától a tárgyévben nem térhet el. Az az adóalany, aki a tárgyévben válik adóalannyá, illetve nem rendelkezik a tárgyévet megelızı évre vonatkozó levonási hányaddal, csak a 3. a) pontban meghatározott számítási mód szerint oszthatja meg az arányosításba bevont elızetesen felszámított adó összegét. 5. Amennyiben az adóalany termékértékesítésének és szolgáltatásnyújtásának tárgyévi ellenértéke valamely ügylet tekintetében - különösen meghiúsult ügyletek vagy utólagos árengedmények következtében - utólag és jelentıs mértékben változik, az adóalany köteles a tárgyévi levonási hányadot újraszámítani, és a tárgyévben levonásba helyezett adó összegét módosítani. Jelentıs mértékő változásnak minısül - a számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az általa elızetesen, írásban meghatározott számviteli politikájában ekként meghatározott eltérés; - a személyi jövedelemadó törvény hatálya alá tartozó adóalany esetében az általa végzett termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás tárgyévi ellenértékének 10%-át meghaladó változás.

6. Ha az adóalany az elızı pontban elıírt kötelezettségét az adóév utolsó adóbevallási idıszakáról szóló bevallásában nem teljesítette, ezt önellenırzési pótlékmentesen az adóévet követı év február 15-éig elvégzett önellenırzéssel korrigálhatja.

II. Rész A tárgyi eszközre jutó elızetesen felszámított adó megosztására vonatkozó különleges szabályok 1. A rendeltetésszerő használatbavétel évére vonatkozó végleges felhasználási aránynak megfelelı megosztást az alábbi számítási módszerrel kell meghatározni: P1 = ÁE × (FB/I - FB/V), ahol P1: a pótlólag bevallandó adó összege, mely "+" elıjel esetén a pótlólag le nem vonható, illetve "-" elıjel esetén a pótlólag levonható adót jelenti; ÁE: a tárgyi eszközre jutó elızetesen felszámított adó összege; FB/I: a rendeltetésszerő használatbavétel évére érvényes ideiglenes felhasználási arány, mely - tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik; - arányosítás esetén az I. részben meghatározott, az ideiglenes megosztáskor alkalmazott levonási hányad; FB/V: a rendeltetésszerő használatbavétel évére érvényes végleges felhasználási arány, mely - tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik; - arányosítás esetén az I. részben meghatározott, a végleges megosztáskor alkalmazott levonási hányad. 2. A 39. § (1) bekezdése szerinti utólagos módosítást az alábbi számítási módszerrel kell meghatározni:

P2: A pótlólag bevallandó adó összege, mely "+" elıjel esetén a pótlólag le nem vonható, illetve "-" elıjel esetén a pótlólag levonható adót jelenti; ÁE: a II. rész 1. pontjában ekként meghatározott érték; FB/V: a II. rész 1. pontjában ekként meghatározott érték; FT/V: a tárgyévre érvényes végleges felhasználási arány, mely - tételes elkülönítés esetén "1", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik, illetve "0", ha a tárgyi eszköz közvetlenül adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódik; - arányosítás esetén az I. részben meghatározott, a végleges megosztáskor alkalmazott levonási hányad; i: ingatlan esetén "10", egyéb tárgyi eszköz esetén pedig "5".

4. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez I. rész: A mezıgazdasági tevékenységek körében elıállított termékek köre és a kompenzációs felár mértéke Vámtarifaszám

A kom-

Sorszám

penzációs felár mértéke a felvásárlási ár %-ában

Megnevezés

NÖVÉNYTERMELÉSI TERMÉKEK ÉS ELSİDLEGES FELDOLGOZÁSAI 1.

Élı növény (beleértve azok gyökereit is), dugvány, oltvány stb. Zöldségpalánta

2. 3.

Burgonya Élelmezési célra alkalmas zöldségfélék, gyökerek és gumók (kivéve: hántolt és feles) szaporítóanyag zöldségfélékhez

4. 5.

Szılı Élelmezési célra alkalmas gyümölcs és dió és dinnyefélék héja

6.

Hazai termesztéső főszernövények

7.

Gabonafélék muhar, csumiz

8.

Különféle magvak, ipari és gyógynövények szaporítóanyag ipari növényekhez

9. 10.

Mákgubó Takarmánynövények (kivéve az ırlemény és a pellet) szaporítóanyag takarmánynövényekhez

0602 10 0602 20 ex 0602 0701 0702-tıl 0709-ig ex 0713 ex 1209 0806 10 0802 11-tıl 0802 50-ig 0807 11 0807 19 0808 0809 0810 10-tıl 0810 40-ig ex 0810 90 0904 20 0909 ex 0910 1001-tıl 1007-ig 1008 10 1008 20 1008 30 1008 90 10 ex 1008 90 90 1201 1202 1204-tıl 1207-ig ex 1209 ex 1210 ex 1211 90 1212 91 ex 1212 99 80 1213 ex 1401 90 1403 00 2401 10 2401 20 5301 10 5302 10 ex 1211 90 98 99 ex 1214 ex 2308 00 40 00 ex 1209

ÉLİ ÁLLATOK, ÁLLATI TERMÉKEK

12

12 12

12 12

12

12

12

12 12

1.

Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élı állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) Halak (csak az édesvízi halak, halikra), rákok, puhatestő és más gerinctelen víziállatok

2.

3. 4. 5. 6.

Nyers tej Friss tojás Természetes méz Másutt nem említett állati eredető termékek (szır, háziállatok spermája, propolisz, méhpempı, virágpor, méhviasz, méhpempıvel dúsított méz)

7. 8. 9. 10.

Állati vagy növényi trágya Nyers szırme Legombolyításra alkalmas selyemhernyógubó Nyers gyapjú

0101-tıl 0105-ig ex 0106

7

ex 0301 ex 0302 0306 29 10 ex 0307 0307 60 ex 0307 91 ex 0401 ex 0407 0409 0502 0503 0505 ex 0511 ex 1301 90 90 99 ex 0410 ex 1212 99 ex 1521 90 ex 2106 90 98 3101 ex 4301 5001 5101

7

7 7 7 7

ex 0602 ex 1209 99

7 7

7 7 7 7

ERDEI MAGOK, CSEMETÉK 1. 2.

Erdei fák és cserjék csemetéje, oltványa Erdei fák és cserjék magja

KIZÁRÓLAG SAJÁT ELİÁLLÍTÁSÚ MEZİGAZDASÁGI TERMÉKEK FELDOLGOZÁSÁBÓL SZÁRMAZÓ ÉLELMISZER-IPARI TERMÉKEK 1.

Feldolgozott tej és tejtermékek

2.

Feldolgozott, tartósított saját elıállítású zöldség, gyümölcs, savanyúság, citrusfélék és dinnyefélék héja paradicsomlé

3. 4. 5.

Must és bor Borseprı, borkı Szılıtörköly

ex 0401 0402-tıl 0406-ig 0711

7 12

0712 0811-tıl 0813-ig ex 0814 2001 ex 2002 2003-tól 2009-ig ex 2204 ex 2307 ex 2308

12 12 12

II. rész: A mezıgazdasági tevékenységek körében nyújtott szolgáltatások köre és a kompenzációs felár mértéke Sorszám

Megnevezés

SZJ-szám

A kompenzációs felár mértéke a szolgáltatási díj %-ában

1. 2.

3. 4.

5.

talajmővelés, aratás, cséplés, préselés, szüretelés, betakarítás, vetés és ültetés mezıgazdasági termékek csomagolása és piacra történı elıkészítése, mint például mezıgazdasági termékek szárítása, tisztítása, aprítása, fertıtlenítése és silózása mezıgazdasági termékek tárolása Ló, szarvasmarha, sertés, juh, kecske, baromfi és más élı állat (a sportló, versenyló, kutya, macska, díszállat, laboratóriumi és állatkerti állat kivételével) gondozása, tenyésztése és hízlalása mezıgazdasági, erdıgazdálkodási vagy halgazdasági vállalkozásokban alkalmazott eszközök mezıgazdasági célokra történı bérbeadása

6. 7.

mőszaki segítségnyújtás gyomirtás és mezıgazdasági kártevık irtása, növények és földek permetezése

8.

mezıgazdasági, erdıgazdálkodási öntözı berendezések üzemeltetése

9. 10.

vízlecsapoló berendezések üzemeltetése fák nyesése és kivágása, valamint egyéb mezı- és erdıgazdálkodási szolgáltatások

SZJ 01.41.11.0ból SZJ 01.41.11.0ból, 74.70.11.0-ból SZJ 63.12-bıl SZJ 01.42.10.0-ból

SZJ 71.31.10.0ból, 71.34.10.1-bıl, 01.41.11.0-ból SZJ 01.41.11.0ból, 01.41.12.0-ból SZJ 01.41.11.0ból, 01.41.12.0-ból, 02.02.10.0-ból SZJ 01.41.11.0ból, 01.41.12.0-ból, 02.02.10.0-ból

7 7

7 7

7

7 7

7

7 7

III. rész: A kompenzációs felár meghatározása és a felvásárlást igazoló bizonylat kötelezı adattartalma 1. A felvásárlás után kompenzációs felárként felszámított összeget az alábbi számítási módszerrel kell meghatározni:

és T=F

M

+ E , ahol M

E : a felvásárlás után kompenzációs felárként felszámított összeg, amely elızetesen felszámított adóként vehetı M figyelembe; F : a termék, szolgáltatás felvásárlási ára; M A : a kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár százalékában; M T: a felvásárlási ár és a kompenzációs felár együttes összege.

2. A felvásárlást igazoló bizonylat kötelezı adattartalma a következı: a) a bizonylat sorszáma; b) a bizonylatot kibocsátó átvevı adóalany neve, címe és adóigazgatási azonosító száma; c) a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany neve, címe, adóazonosító száma és - amennyiben az átadó e tevékenysége vonatkozásában a személyi jövedelemadózásnak alanya, de tıle az átvevı személyi jövedelemadóelıleget nem vont le - az átadó mezıgazdasági ıstermelıi igazolványának száma; d) a felvásárolt termék, igénybe vett szolgáltatás megnevezése, valamint besorolási száma, amely legalább szükséges az e törvény szerinti hivatkozás beazonosításához; e) a felvásárlási ár összege; f) a kompenzációs felár mértéke a felvásárlási ár százalékában kifejezve; g) a kompenzációs felárként felszámított összeg; h) a felvásárlási ár és a kompenzációs felár együttes összege; i) a bizonylatot kibocsátó átvevı adóalany aláírása; j) a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany aláírása. Az 56. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget a mezıgazdasági tevékenységet folytató adóalany a bizonylat c) pontjában szereplı adatok kitöltésével is teljesítheti.

5. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A fizetendı adó összegének meghatározása a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási mód alkalmazása esetén 1. Az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó összegét az adóalanynak az alábbi számítási módszerrel kell megállapítania:

ahol F: az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó összege; BNY(k): a 3. pont szerinti értéken meghatározott nyitó bolti kiskereskedelmi készlet - adókulcsonként; BF(k): a 4. pont szerinti értéken meghatározott, az adóbevallási idıszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek - adókulcsonként; BZ(k): a 3. pont szerinti értéken meghatározott záró bolti kiskereskedelmi készlet - adókulcsonként; BNY: a 3. pont szerinti értéken meghatározott nyitó bolti kiskereskedelmi készlet - összesen; BF : a 4. pont szerinti értéken meghatározott, az adóbevallási idıszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek - összesen; BZ: a 3. pont szerinti értéken meghatározott záró bolti kiskereskedelmi készlet - összesen; É: a bolti kiskereskedelmi tevékenységbıl származó, az adóbevallási idıszakban ténylegesen elért bevétel; A(k): az adó százalékos mértéke - adókulcsonként; λ: az eltérı árrések alkalmazásából származó torzító hatást kiegyenlítı koefficiens, melynek értéke 1,0, ha a bolt önálló ármegállapítási joggal nem rendelkezik, és a számítás során felhasznált adatok értékelése a nyilvántartás szerinti fogyasztói áron történik; egyéb esetekben pedig 1,015; k = 1,2, ..., n: az adókulcsok. 2. Az 1. pont szerinti számítást az adóéven belül göngyölítéssel, 4 tizedesjegy pontossággal kell elvégezni. A záró bolti kiskereskedelmi készletet (BZ(k); BZ) csak az adóév utolsó adóbevallási idıszakában kell figyelembe venni. 3. A nyitó és a záró bolti kiskereskedelmi készleten levı termékeket egyaránt leltározással kell felmérni. Ha az adóalany a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási módot a 61. § (1) bekezdése szerint üzletenként alkalmazza, a leltározást üzletenként kell elvégezni.

A leltár felvételére a számviteli törvény 42. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat kell megfelelıen alkalmazni. A bolti kiskereskedelmi tevékenység évközi megkezdésekor, illetve megszüntetésekor a nyitó és a záró bolti kiskereskedelmi készletet a megkezdés, illetve a megszüntetés idıpontjában kell felmérni. A készleten levı termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - adóval együtt számított beszerzési áron, ilyen ár hiányában pedig az adót is tartalmazó forgalmi értéken kell meghatározni. Készleten levınek kell tekinteni azt a terméket is, melynek ellenértékét a leltár fordulónapjáig egészben vagy részben nem fizették meg. Az ellenérték megfizetésének idıpontjában az így nyilvántartott terméket az 1. pont szerinti számítás során már nem kell figyelembe venni. Ha a bolt önálló ármegállapítási joggal nem rendelkezik, a készleten levı termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - nyilvántartás szerinti fogyasztói áron is meg lehet határozni. 1993/122. Adózási kérdés Készletek értékelése a bolti kiskereskedelemben alkalmazott adózási mód esetén 4. Az adóbevallási idıszakban továbbértékesítési célra beszerzett termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - azok tényleges, adóval együtt számított beszerzési árán, ilyen ár hiányában pedig az adót is tartalmazó forgalmi értékén kell meghatározni. Továbbértékesítési céllal beszerzettnek kell tekinteni azt a terméket is, melynek ellenértékét a beszerzés teljesítésének idıpontjában egészben vagy részben nem fizették meg. Az ellenérték megfizetésének idıpontjában az így nyilvántartott terméket az 1. pont szerinti számítás során már nem kell figyelembe venni. Ha az adóalany a bolti kiskereskedelmi tevékenységre vonatkozó különleges adózási módot a 61. § (1) bekezdése szerint üzletenként alkalmazza, akkor a készletrevétel napján továbbértékesítési célra beszerzett terméknek minısülnek a saját elıállítású, illetve a más üzletbıl, részlegbıl, egységbıl stb. átvett termékek is. Az így beszerzett termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - adóval együtt számított beszerzési áron, ilyen ár hiányában pedig az adót is tartalmazó forgalmi értéken kell meghatározni. Ha a bolt önálló ármegállapítási joggal nem rendelkezik, a beszerzett termékek értékét - adókulcsonkénti részletezésben és összesen is - nyilvántartás szerinti fogyasztói áron is meg lehet határozni. 5. Ha a továbbértékesítési célú termékbeszerzést nem kíséri bizonylat kibocsátása, illetve a továbbértékesítési célú termékbeszerzést igazoló bizonylatból az adó összege nem állapítható meg, akkor az eladó vevı által elismert követelését kell úgy tekinteni, mint amely az 1. pont szerinti számítás alkalmazásában magában foglalja az adó összegét is. Az elızı bekezdésben foglaltakat kell alkalmazni akkor is, ha a továbbértékesítési célú termékbeszerzést az 59. § (1) bekezdése szerinti bizonylat igazolja. 6. Ha a készleten levı, illetve a beszerzett termékek értékének meghatározása nyilvántartás szerinti fogyasztói áron történik, attól az adóévben eltérni nem lehet. Az adóalany köteles évközi árváltozás esetén a fogyasztói áron nyilvántartott készletet az árváltozás mértékének megfelelıen helyesbíteni. 7. Az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó nem haladhatja meg az alábbi számítási módszerrel meghatározott összeget, még akkor sem, ha az 1. pont szerinti számítás annál nagyobb értéket eredményez:

FMAX: az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó maximális összege; É: az 1. pontban ekként meghatározott érték; A(N): a 28. § (1) bekezdésében megállapított adómérték.

6. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A mőalkotások, győjtemények, régiségek fogalma E törvény alkalmazásában a) mőalkotás:

a mővész által készített kép, kollázs és hasonló mővészeti festmény, rajz, karc, plakett (ide nem értve az építészeti, mérnöki, ipari, kereskedelmi, topográfiai és más ehhez hasonló terveket és rajzokat), kézzel díszített iparcikkek, színházi díszletek, stúdióhátterek és ehhez hasonló festett vásznak, a mővész által korlátozott példányszámban készített eredeti metszetek, nyomatok és litográfiák a megmunkált anyagok jellegétıl függetlenül, ide nem értve a mechanikai, fotómechanikai eljárással történı sokszorosításukat, a mővész által bármilyen anyagból készített szobor és emlékmő, a szobrok esetében ideértve a legfeljebb 8 példányban a mővész vagy örököse, jogutódja által felügyelt módon készített öntvényeket is, a mővész eredeti tervei alapján készített tapéták és fali textíliák, feltéve, hogy mindegyikbıl legfeljebb 8 másolat készül, a mővész által készített és aláírt, egyedi kerámiák, a mővész vagy a mővészeti stúdió által kézzel készített és aláírt, legfeljebb 8 számozott példányban alkotott zománcozott, lakkozott edények, ide nem értve az aranyozott és ezüstözött, ékszer jellegő cikkeket, a mővész által készített és (a mővész által felügyelt módon) elıhívott, aláírt, számozott és (valamennyi méretben és eljárással készült sokszorosítással együtt) legfeljebb 30 példányban sokszorosított fényképek, b) győjtemény: postai, adó- és illetékbélyegek, bélyegsorozatok, emlékbélyegek, függetlenül attól, hogy alkalmasak-e postai értékcikk funkciót ellátni, zoológiai, botanikai, ásványtani, anatómiai, történeti, régészeti, paleontológiai, etnográfiai vagy numizmatikai győjtemény, illetve azok darabjai, c) régiség: minden olyan mőalkotás vagy győjtemény, amely a felvásárlás, illetve az árverés napján több, mint 100 éves.

7. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A különbözet szerinti adózás során fizetendı adó megállapításának választható módszere Az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó összegét az adóalanynak az alábbi számítási módszerrel kell megállapítania

F: az adóbevallási idıszakonként fizetendı adó, melynek összege azonban legfeljebb nulla lehet; E(k): az adóbevallási idıszakban értékesített összes termék árrésre jutó adót is tartalmazó eladásiár-összege adókulcsonként; B(k): az adóbevallási idıszakban beszerzett összes termék beszerzésiár-összege - adókulcsonként; A(k): az adó százalékos mértéke - adókulcsonként k = 1,2...,n: az adókulcsok.

8. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A 4/A. § (3) bekezdésének alkalmazásában a gazdasági tevékenységgel egy tekintet alá esı tevékenységek 1. Távközlési szolgáltatás; 2. villamosenergia-, gáz-, gız- és vízellátás (SZJ 40.11.9, 40.12.1, 40.13.1, 40.21.9, 40.22.1, 40.30.9, 41.00.2); 3. közlekedés; 4. vízi közlekedést és légi szállítást segítı szolgáltatások (SZJ 63.22.1, 63.23.1); 5. személyszállítás (SZJ 60.10.1-bıl, 60.21, 60.22, 60.23, 61.10.1, 61.20.1, 62.10.10.0, 62.20.10.0); 6. saját elıállítású új (az értékesítés elıtt használatba nem vett) termékek értékesítése; 7. a mezıgazdasági intervenciós szervezetek mezıgazdasági termék értékesítése, amelyet az e termékek közös piacszervezésérıl szóló rendeletek alapján végeznek; 8. szakmai jellegő vásárok és kiállítások rendezése (SZJ 74.87.15-bıl);

9. tárolás, raktározás (SZJ 63.12); 10. hirdetés, reklámtevékenység (SZJ 22.11.6, 22.12.2, 22.13.2, 22.15.2, 72.30.30, 72.40.20.0, 74.13, 74.81.23, 74.14.16, 74.4, 92.11.3); 11. utazásszervezés (SZJ 63.30.1); 12. étkezıhelyi vendéglátás, diákétkeztetés, munkahelyi és közétkeztetés (SZJ 55.30.1, 55.51.10.1, 55.51.10.2, 55.51.10.3, 55.51.10.4, 55.51.10.9, 55.52.1); 13. rádió- és televízióállomások reklám- és hirdetési tevékenysége, reklámidı eladása (SZJ 74.40.1, 92.11.3, 92.20.2), kereskedelmi jellegő termékértékesítései.

9. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A. rész A Közösség területe, ezzel együtt az adott tagállam területe nem foglalja magában a következı tagállamok alábbiak szerint meghatározott részét: Francia Köztársaság: - tengerentúli megyék; Görög Köztársaság: - Athosz-hegy; Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (a továbbiakban: Egyesült Királyság): - Csatorna-szigetek, - Gibraltár; Spanyol Királyság: - Kanári szigetek, - Ceuta, - Melilla; Finn Köztársaság: - Åland szigetek; Németországi Szövetségi Köztársaság: - Büsingen területe, - Helgoland szigete; Olasz Köztársaság: - Campione d’Italia, - Livigno, - Luganoi-tó olaszországi vizei. B. rész E törvény alkalmazásában nem minısül harmadik ország területének: - Man-sziget, - Monacói Hercegség, - az Egyesült Királyság szuverenitása alá esı Akrotiri és Dhekelia közötti zónák. E törvény alkalmazásában azokat az ügyleteket, amelyek - a Man-sziget területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok az Egyesült Királyság területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének; - a Monacói Hercegség területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Francia Köztársaság területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének; - az Egyesült Királyság szuverenitása alá esı Akrotiri és Dhekelia közötti zónák területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnek, úgy kell tekinteni, mintha azok a Ciprusi Köztársaság területérıl kiindulóan, vagy oda irányulóan teljesülnének.

10. számú melléklet az 1992. évi LXXIV. törvényhez A 40. § (12) bekezdés alapján a fordított adózás alá esı hulladékok

2006/66. Adózási kérdés fordított adózás alá esı hulladékok PM-APEH együttes tájékoztató a hulladék-kereskedelem általános forgalmi adózását érintı 2006. évi változásokról Megnevezés Sorszám 1. Vas- és acéltörmelék és hulladék 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26.

27. 28.

29. 30.

Rézhulladék és - törmelék Nikkelhulladék és -törmelék Alumíniumhulladék és - törmelék Ólomhulladék és - törmelék Cinkhulladék- és törmelék Ónhulladék és -törmelék Wolfram (tungsten) és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Molibdén és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Tantál és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Magnézium és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Kobalt és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Bizmut és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Kadmium és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Titán és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Cirkónium és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Antimon és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Mangán és ebbıl készült áru hulladéka és törmeléke Főrészpor, fahulladék és -maradék, hasáb, brikett, labdacs (pellet), vagy hasonló alakra tömörítve is A vas- és acélgyártásnál keletkezı szemcsézett salak (salakhomok) Salak, kohósalak (a szemcsézett salak kivételével), reve, a vas- vagy az acélgyártásnál keletkezı egyéb hulladék Arzént, fémet, vagy ezek vegyületeit tartalmazó hamu és üledék (a vasvagy acélgyártásnál keletkezı hamu és üledék kivételével) Visszanyert (hulladék és használt) papír vagy karton Üvegcserép és más üveghulladék Mőanyag hulladék és forgács Használt primer cella, használt primer elem és használt elektromos akkumulátor, ezek hulladéka; kimerült primer cella, kimerült primer elem és kimerült elektromos akkumulátor Lágygumi hulladék, - törmelék és -forgács, és az ezekbıl nyert por és granulátum Nemesfém és nemesfémmel platírozott fém törmeléke és hulladéka; más nemesfémet vagy nemesfém vegyületet tartalmazó törmelék és hulladék elsısorban nemesfém visszanyeréséhez Szemcse és por nyersvasból, tükörvasból, vasból vagy acélból Használt vagy új rongy, zsineg-, kötél-, hajókötél- hulladék és használt textiláru zsinegbıl, kötélbıl vagy hajókötélbıl

Vámtarifaszám 7204 kivéve: 7204 50 7404 7503 7602 7802 7902 8002 8101 97 8102 97 8103 30 8104 20 8105 30 ex 8106 00 10 8107 30 8108 30 8109 30 8110 20 8111 00 19 4401 30 2618 2619 2620 4707 7001 00 10 3915 8548 10

4004 7112

7205 6310