4.
•
ES 1981 FEBRUAR 26-APRIUS 1 FOVAROSI TANACS OBUDA
GALERIA, BUDAPEST lll. Fö TER 1
-
1., ~ ~~v4 1Cf'fO~./
2.; M1; () ~-d.-r·7
v e-ot (i~ ~
3') ~€~i \~ /., sW~~~~~~ !.., -,A. ..\· \c.t.~. l ve-ee' t1A*A!.~, l 4 l lc c:vPcJ R~0 ~ ~qt:ti tt,~~
kiv-e-~k-J
5) Q, 6'o~tt"-<4:t- e'f'1~ ~k/
"; ~l..k.. "tL~ ~ 1~ 7 ·; ~O??.Jk
lv--ek
KIÁLLíTÁSSOROZAT A MAGYAR KÉPZÖ- ÉS IPARMŰVÉSZEK SZÖVETSÉGE MŰVÉSZETI ÍRÓ SZAKOSZTÁLYA ÉS A BUDAPESTI KÉPZŐMŰVÉSZETI IGAZGATÓSÁG RENDEZÉSÉBEN A FŐVÁROSI T AN ÁCS ÓBUDA GALÉRIÁJÁBAN BUDAPEST III., FŐ TÉR l. A KIÁLLÍTÁS ANYAGÁT VÁLOGATTA: FRANK JÁNOS A KIÁLLÍTÁST RENDEZTE: JERGER KRISZTINA A KATALóGUST ÉS A BORITÓT TERVEZTE: KEMÉNY GYÖRGY FOTÓ: DÉVÉNYI ANDRÁS (l-9), JUHÁSZ IMRE (10-27), GADÁNYI GYÖRGY (28- 33), KEMÉNY GYÖRGY (34-35) ANGOL FORDÍTÁS: GÁTHY VERA FK.: ZSIGMOND AniLA
81 .4041 /4- ZRINYI NYOMDA. BUDAPEST
A FIKCIÓ ÉS TÁRGYIASSÁG A fölállásában is különbözik a Tendenciák többi tárlatától itt nem művészettörténészek állapították meg, szűrték le a recens kultúrhistóriából, hogy kik is tartoznak egy irányzatba, hanem ez valódi csoport, művészek önkéntes társulása. Tulajdonképpen az 1976-ban megalakult- és ma is élő - Perspektíva együttes magja a Fikció és tárgyiasság. A Perspektíva valamennyi tagja - csakúgy mint a jelen kiállításunké - alkalmazott grafikus, de ez puszta véletlen. (Minthogy, azt is véletlennek tartom, hogy a magyar textil forradalmát, történetesen textiltervezők vivták meg.) Fikcióék büszkén vallják magukénak a propaganda- és merkantilgrafikát, csakúgy, mint plakátjaikban a képzőművészeti nagyságrendet A Fikció. . par exceffence képzőművészeti kiállítás ugyan, de a falakon látható művekkel csaknem egyenértékű az alkalmazott-grafikai háttér is, akkor, ha ennek publikálását most szándékosan mellőztük. A Fikció és tárgyiasságot, ezt a legfiatalabb gruppot homogénnak tartom, szabályt erősítő kivétel Kemény György műtárgy anyaga, de ez csak külsőségeiben elütő, valóságigényű tartalmában egyáltalán nem. Sőt: a csoport Kemény nélkül elképzelhetetlen volna. Az irányzatnak - nagyjában - három forrását számoltam össze. A manierizmust - ezt a XVI. században, a reneszánsz és a barokk mezsgyéjén föllépett stilust -, a tételes szürreafizmust, továbbá a Pop A.rtot. Árnyalja mindezt valamennyiüknél egy konceptuális megközelítés mindenkor, ami magától értetődő ebben az értelmi töltésű művészetben, hiszen ez a poeta doctus-és mind a négyen azok - alapvető magatartása. A kiállítók rokonvonása bámulatos rajzkészségük, mesterségbeli gondokat nem ismerő, sokoldalú gyakorlati, sőt elméleti tudásuk. A Fikciósok - Kemény kivételével - vonzódnak az archaizáló formanyelvhez, de távol áll tőlük a templomi prédikáció póza, s természetesen a Schöngeistségnek akár az árnyéka is. Könnyed, játékos mondanivalójuk előadása - itt nem Helényi vértes lovagjaira gondolok -: nehéz veretű. Ironizáló csaknem minden gesztusuk, és tulajdonságuk a humor, még a szelíd hu~or is. Minden darabjukra, bármi legyen is a rendeltetése, úgy készülnek, mintha az maga volna a chef d' oeuvre. Végül egy kis háztáji. Vagy talán több is annál. Falltasztikus realizmusként hirdettük eddig ezt a kiállítást, bár akkor is tudtuk, hogy ez a cím csak feltételes lehet, hiszen külföldön már foglalt a kategória, s nem is a legfrissebb már ez a törekvés, de ami a legfontosabb, tárlatunk négy művészére sehogyan sem passzolt volna ez a hipotetikus megnevezés. Nekiláttunk új cégért fogalmazni - jó szórakozás volt - , és kereken huszonötből válogattuk ki a véglegeset a negyedszáz címkéből csak egy hajszál választotta el a győzelemtől a legtalálóbbakat, a Széltartó pdrhuzamosok, a Négyek munkája, a Négyféle vafósdg, vagy a Tárgyias fikció javaslatát. Maradt tehát a Fikdó és a tárgyiasság. Ez Igy pontos, mivelll négy művész elsőlépése mindig a lapidáris valóság, a következőben szabadjára engedik képzeletüket - mert van -, olyan bizarrok, abszurdok és kritikusak, mint kevesen mások, hogy aztán - mint a parabola görbéje-, visszakanyarodjanak a valósághoz. Teljesebb valósághoT..
• BALLA Margit festói alkatú grafikus. Karcolótűje hiztosan szalad, olyan fölényesen, hogy magától értetődőnek érezzük lapjain a bravúrt. Rajza aprólékos, nem ismer fáradságot, szereplői embere)(, s majdnem mindig állatok is, meg növények, ezeket a kellékeit az architektúra, vagy fafaragás elemeivel bővíti. Művé szetét meghatározza egy Bosch-i szürrealizmus, egy idézőjelbe tett romantika, mellyel a valódi romantika párosul, a Biedermeier! csúfoló magatartás, vele együtt a valódi Biedermeier nosztalgia, mindezt a Távol-Kelet művészete és a szecesszió formavilága árnyalja. Az origó persze őnála is a manierizmus. Nyelvezete hol nyilt, hol meg éppenséggel enigmatikus, Balla
mindig játékos, lírai alkatát nem is palástolja, iróniája szelíd, humora csaknem rejtett. Képi beszédét elemezve általánosíthatunk: Végtelen bőségben, fantáziagazdag változatossággal idegen elemeket illeszt egymás mellé - mások is megtették már - nevezték quodlibetnek, assemblage-nak, montáisnak -: Balla Margit módszerében is hagyományos és éppen ezért újító. Az idegen elemek halmazát, tudniillik mégiscsak valóságos alakokra, formákra, valódi motlvumokra vezeti vissza, vagyis a látszólag véletlenszerűen összehordott képelemeinek összegezésével saját valóságot teremt. A képcím, az epigráfiai rész - akárcsak a Fikció csoport többi tagjánál - jelentős összetevője Balla műveinek. Feszesen szövegezett, olykor terjedelmes cimei külön életet is képesek volnánák élni, ezt ő még azzal is hangsúlyozza, hogy a szöveges részt némelykor külön lemezre karcolja, s nyomtatja róla.
• FELVIDÉKI András mindig bizarr, nála magától jön az abszurd, de amikor a képmezőjének valamennyi részletét elrendezte már, hogy a kompozíció mégis összeálljon-már talán semmi sem abszurd. Látszólagos önkénnyel dobálja összevissza aprólékosan megmunkált figuráit, de tömött kompozícióját végül is a szerkesztés kánonjára alapozza. Grafikai lapjai barokk, manierista fogantatásúak, sokalakos, sok-sok rekvizítumot - össze nem tartozó rekvizitumot - foglalnak magukba. Voltaképpen szlnházi jelenetek ezek, és mégcsak nem is állóképei, kivágott filmkockái a Felvidéki-szinjátéknak: ezeken a cinknyomatokon állandó a mozgás, nyüzsgés, szaladgálás. Komor képek ezek, meghökkentők, sőt félelmetesek is, az allegóriák többnyire megfejthetetlenek. Felvidéki, már a pályán való indulásakor a görög-római építészet mellett tette le a garast, az antikhoz számítja a reneszánszot, a barokkot, de még a pesti, Izabella utcai historizmus! is. Nem a "magas művészet" izgatja, hanem annak továbbélései, derivátumai, az eklektikus épülethomlokzatok, habarcs-terméskövek, habarcs-épületszobrászat, gipsz-szobrászat. Az architektonikus elemek újabb művein egyszeriben önállósultak, vagyis a művész számtalan épületből kiemel, kinagyit egy-egy részletet, hogy aztán egymásra Japátolja öket. A geiszon-frizarchitráv szentháromsága tótágasi áll, ez a művész zsonglőrködik a szimák és kirnák S vonalával, majd váratlanul fölvet egy lunetta cikkely!. Élvezi a diszlokáció!, a horizontális őnála vertikális, vagy éppenséggel négy oldalról kezdi el építeni, különös, és mégis befejezett fragmentumait. Szerelmcs a konstrukcióba és a távlati törvényekbe, akkor is, ha törvényszegővé válik. Mint ahogy mindig is festett, architektonikus elképzeléseit is áttette olajjal vászonra. Tartásának keménysége itt sem változott, nem lirizál most se, még a színkezelése, ecsetkezelése is ironikus.
• HELÉNYI Tibor alkalmazott-grafikai és festészeti munkássága adekvát. Ez a művész tudnillik lenvászon alapra, olajfestékkel, minuciózus pontossággal fest képet, s aztán a kész festményről készült diapozitivről nyomtatja a plakátját. Ez a merőben új, szaporátlan módszer az action gratuite fokáról, illetve a kiegészítő stúdiumból Helényi főszerepévé emelkedett, s valamennyi plakátja, címlapja után, lakása gazdagabb lett egy-egy olajfestménnyeL Utóbb már nem tudott ellenállni az ecset csábításának, s fest képet a képért. A csoport valamennyi tagjára jellemző rajztudás mellett Helényi alaptermészete összetevői még: a szigorú, szinte tudományos szerkesités, a lineáris perspektiva megoldásai, a fölényes - ember és állat -anatómiai ismeretek, sa rafinált rövidülések (scorzo) játéka. Vonalai, tónusai a reneszánsz, pontosabban a késő-rene-
szánsz, a manierizmus és a barokk klasszikusait idézik, a régiek, jobbára feledésbe ment trükkjeinek örököse ő. A másik, újabbkori őse a cornics talán, a képregény, ez a Pop Arttal reverzibilis kapcsolatban álló müfaj. Helényi legteljesebb sorozatának szüzséje a harc, a párviadal; szlnjátékának protagonistái páncélos vitézek, meg páncélozott harci mének. Ez nem a vadság, a barbárság hőskultusza, sokkal inkább az ellenkezője ennek. Ez a pszeudó-manierizmus kerete inkább Helényinek, hogy a saját véleményét elmondhassa. A festő különben már abbahagyta a háborúsdit, új realista férfiaktjai már más aspektusból mutatják az embert, az izomzatot, mint a korábbi csataképek.
• Jó egy évtizeddel ezelőtti interjúmban megkérdeztem KEMÉNY Györgyöt, hogy végül is mi a míífaja '? "Ebbe a képzőművészet valamennyi ága belefér - válaszolta -, kivéve talán a hagyományos olajjal vászonra festést." Ez mindmáig érvényes, ezen a kiállításon is. Éppen ezért olyan nehéz Kemény portréját megrajzolnom, Könnyú volna öt differenciálni a rajzoló, festő Fikció csoporttól, de nem volna meggyőző; inkább igenis integrálnikell őt ebbe a körbe, márcsak azért is, mert elsődlegesen rajzoló
alkat ö akkor is, ha grafikái zömét tárlatunkon most nem láthatjuk. A rajz iránti vonzalma mellett a Fikció körébe tereli Keményt a humora, a vizuális-, vagy szójáték szeretete, ironikus alapállása, ezt megtetézi olykor öniróniával, öngúnnyal is. Kutyamarást szörével: ez a múvész ahhoz is ért, hogyan kell a közhelyet közhellyel irtani. Sohasem hazudik, formanyelve az oratio recta, sohasem ünnepélyes, sem nem áttételes ez a beszéd, benne semmi elvont. Kemény munkássága - hadd szaporítsam a latin terminusokat Biblia pauperum, nálaminden pofonegyszerű, szószerint is: néha valóban fájdalmat okoz ennek az ellentmondást nem tűrő múvésznek az ítélete. Volt egyszer egy Pop Art, sa tiszta Pop legmarkánsabb magyar képviselője Kemény volt. Azóta tartalmának megfelelóen sokféle stílusa volt már, sokféle múfajban: klasszikus rajz, klasszikus Pop, klasszikus assemblage, klasszikus enviroment stb. Egyetlen konstans tényező művészetében: a mozgás. Állandó mozgás a síkban, térben, időben, képének a felülete dinamikus, mozgalmas a plasztikája. Kemény György mozgékonysága napra készen követi a valóságot. FRANK JÁNOS
FICTION AND OBJECTIVITY Differs in its basis from the other exhibitions within the series of Trends as here not art historians have established and abstracted from recent cultural history who are those belonging to one trend but this is a real group, the voluntary association of artists. In fact Fiction and objectivity in the kernel of the association called Perspeclive forrned in 1976. Ali members of Perspectíve are graphic designers just as those of our presen t exhibition, but it is so by mere chance. (As it is also incidental that the revolution of Hungarian textiles was fought by textile designers.) Members of Fiction proudly regard publicily and commercial graphics their own just as much as artistic dimensions on their posters. Though Fiction is a par excellence art exhibition but the background of applied graphics is almost of identical value as the works on the walls even though its publicalion has been deliberately avoided. 1 consider Fiction and objectivity, the youngest group to be a homogeneous one, the only exception proving the rule is the exhibit György KEMÉNY, but it differs only in its extemal qualities, not in its ralistic content. More over the group would be unimaginahle without Kemény. I could identify more or Iess three sources of this trend. Mannerism, the style evolving at the border of Renaissance and Baroque, positive Surrealism, and Pop Art. This is coloured by a conceptual approach in each case which is obvious in this art of intellectual content as this is the fundamental behaviour of the poeta doctus what ali the four of them are. A common feature of the exhibiting artists is their outstanding capacity of drawing, their manysided practical and even theoretical knowledge not tolerating any difficulties of craftsmanship. Members of Fiction, whith the exception of KEMÉNY are attracted towards an archaic form of expression but the posture of church preaching and naturally even the shadow of Schöngeists is far from them. The performance of their light, playfui mcssage is of heavy stamp and here I do not have in mind the arrnoured knights of RELÉNYI. Almost ali of their gestures are ironical and humour, even gentie humour is one of their characteristics. They prepare for each of their work, whatever its destination, as if it was to be their chef d'oeuvre. And tinaily something about our household. Or may be a littie more. So far we have advertised this exhibition under the title Fantastic Realism though even then we knew that the title can only be provisional as the category has already been expropriated abroad and the trend itself is not very new, but the most important point is that the hypothetic label would not have fitted the four artistis of this exhibition. So we have set ourselves to the task of composing a new sign-board - a jolly good entertainment-and the final one was chosen from exactly twentyfive variants, and the best ones, such as Díverging Parallels, The Work of the Four, Fourfold Reality, or Objective Fiction were within a hair's breath from the victorious one. Thus remains Fiction and Objectivity. This is an exact one, as the first step of the four artists is always lapidary reality and next to it they let loose their imagination- because they do possess one--they are so bizarre, absurd and eritical than hardly anyone else, only to retum later to reality as the curve of tha parabola. To a fuller reality.
• Margit BALLA is a grapahic artist of a painter's makeup. Her etching needle runs in firm hand, so easily that we feel her ~irtousity taken for granted on her sheets. Her drawing is detailed, she does not know exhaustion. Her figures are human beings, but there are practically, always animals as weil and plants, and she enlarges the scope of her requisites wi th elements of archilecture or wood carving. Her art is characteri7.ed bythe
surrealism of Bosch, a romanticism in inverted commas, which is accompanied by real romanticism, by a behaviour mocking at Biedermeier, to which real Biedermeier nostalgy is attacbed and ali this is tinged with the art of the Far East and the world of forms of Art Nouveau. But naturally the origo is Maonerism in her case as weil. Her language is either open or enigmatic, BALLA is always playfui she does not want to hide her lyrical make-up, her irony is quiet, her humour is almost hidden. By analysing her imagery we may generalize: she attaches side by side alien elemenis with a variety of rich fantasy, in endtess abundance-as it was already done by others who called it quodlibe t, assemblage, montage--Margit BALLA is traditional also in her method, therefore she is an innovator. In fact she traces back the heap of alien elemenis to real forms and motifs, i.e. by summing up the elements apparently brought together by chance she creates her own reality. The epigraphic part of her pictu~just as in the case of the other members of the Fiction group-is an important componeni of BALLA's works. Her strictly worded, occasionally extensive titles would be capable of indenpendent life which is further emphasized by the artist by somelimes engraving them on separate piates and the printing them.
• András FELVIDÉKI is always bizarre. From bim absurd flows spontaneously, but when he has already arranged ali the details of the field of his picture to ereatc a coherent composition, parhaps nothing remains absurd. He throws apparently haphazardly his carefully worked figures, but he bases his compact composition ultimately on the canon of construction. His graphic sheets are of Baroque and Maonerist inspiration containing many figures, a lot of requisites-rather incoherent ones. Actually these are theatrical scenes, but not static, cut out shots of the FELVIDÉKI stage, as motion teeming, running, are permanent on these zinc prints. They are sombre pictures, shocking, even frightening ones, and the aliegories are mostly inexplicable. FELVIDÉKI stood for Greco·Roman archilecture right from the heginning of his career, he compares Renaissance, Baroque, and even the historism of Izabella street in Pest to the Antiqui ty. He is not interested in 'grand art' but its survivals, derivates, the eclectic facades, the mortar-stones, architectural sculpture made of mortar and plaster. In his recent works the architectonic elements have become ali of a sudden independent, i.e. the artist abstracts and enlarges some details from innumerable buildings only to shovel them upon one another. The trinity of geison- frieze--architrave is turned upside down, this artist plays jugglery with the S curve of symae rectae and of kymae and then unexpectedly throws up a tuoette segment. He enjoys dislocation, borirontal becornes vertical with bim, or he begins to build his curious yet complete fragments simultaneously from ali the four directions. He is in love with construction and with the laws of perspectíve even if he becomes a law-breaker. As he has always beenapainter he has put his architectonic imaginations into oil on canvas. The firmness of his bearing has not changed a bit. Even today he is not lyrical. Even his handting of colours and of the brush are ironical.
• Tibor HELÉNYI's works of applied graphics and his paintings are adequate ones. This artist paints on canvas with oil, with a scrupulous precision and then he mikes his posters using the
slides made of the real painting. This entirely new, painstaking method has grown into the chief role of HELÉNYI out of the grade of aciio11 gratuite or of a complementary study, and after each of his posters and frontispieces his home has become richer by an oil painting. Subsequently he could not resist the temptation of the brush and now he paints for the sake of painting. Besides a high level of draughtsmanship characteristic of ali members of the group the other components of the foundation stone of HELÉNYI are the strict, almost scientific construction, the solutions of linear perspective, a superb knowledge of human and animal anatomy, and the play of refined foreshortening (scorzo). His lines and tones evoke the dassies of the Renaissance, more exactly late Renaissance, Maonerism and Baroque, he is the heir of the maioly forgotten tricks of the old masters. Another more modern predecessor is perhaps comicsl the genre being in reversible relationship with Pop Art. The subject of the most complete series of HELÉNYI is fight, duel, the protagonists of his stage are arrnoured knights and arrnoured chargers. This is not he hero cult of wildness, of barbarism, rather its opposite. This pseudo-mannerism is rather a framework for HELÉNYI in which he can express his own opinion. ln fact the painter has given up the game of war, his ew realistt male nudes present man, the muscles from a different aspec than the earlier battle-pictures.
• Is have asked György KEMÉNY in an interview more than a decade ago about his genre. "One may jam into it ali the branches
of fine arts-be answered-perhaps with the exception of the traditional oil painting on canvas." And this is still valid, even in this exhibition. This is why it is so difficult to draw the portrait of KEMÉNY. It would be easy to differentiate hím from the drawing and painting Fiction group but is would not be convincing: he should rather be integrated into this circle because he is primarily of a drawing make-up even if the majority of his graphics are not included into the present exhibition. Besides his attraction towards drawing, KEMÉNY is associated to the circle of Fiction by his humour, his love of visual play or of puns, his ironical attitude, which is occasionally complemented with self-irony. Take the hair of the dog that bit you: the artist also knows how to kill platitudes with platitudes. KEMÉNY never telis a lie, his formal expression is oratio recta, he is never solemn, his message is never indirect, there is nothing abstract in it. The oeuvre of KEMÉNY is-allow me to further enhance the number of Latin terms-the B'blia Pauperum, with hím everything is as simple as anything, even literaily speaking as the judgement of this artist intolerant of contradictions occasionally really hurts. Once upon a time there was Pop Art, and the most marked Hungarian representative of pure Pop was KEMÉNY. Since then he had several styles in aceordanec with the content, in several genres: classical drawing, calssical Pop, classical assemb/age, classical environme11t, etc. The is only one constant factor in his art, and that is motion. There is constant motion in plane, space, time, the surface of his pictures is dynamic, his plastics is full of motion. The mobility of György KEMÉNY follows reality up to date. János FRANK
BALLA MAR.G IT
4
5
!'
-~ l
l .l l
l
:l !
6
•
~
.... ...
'
···.' ·..
Repü15gépek kisebb csoportja könnyfakasztó gázt dob a sivatagra. Az egyik Kisasszony immunis a gázra. Izlik neki a kakas alakú nyalóka. Részlet az u.n. Kisasszony és az u.n. Repü16gép c. rekonstrukciÓs tanulmánysorozatból. 7
r;/
.
1,~
~-/ l
/
.
'·dl \
.. '-\\.
--
"
»Te szurod az enyémet, én szurom a tiédet .~ Kedvelt társasjáték a század végér61. A repü16k játékszer utánpótlást szállitanak. Részlet az u.n. Kisasszony és az u.n. Hepül6gép e. rekonstruk, tanulmá nysorozatból. cios l
8
l
!l
il """'-':::-- -1
--=-~~~,
