1939. iebr. 23. TELI ML.INE. I IMUMü 1909«uuuj«Budapest Miskolc Debrecen Munkács

1939. iebr. 23. T E L I ML.INE. I IMUMü 1909« Budapest—Miskolc—Debrecen—Munkács Budapest Miskolc

ind. érk.

0.10 4.20

Miskolc Nyíregyháza Debrecen Saujhely Ungvár Beregszász Munkács

ind. érk. érk érk. érk. érk. érk.

5.17 7.46 9.— 7.40 9.40 — —

Munkács Beregszász Ungvár Saujhely Debrecen Nyíregyháza Miskolc

ind. ind. ind. ind. ind. ind. érk.

17.39 17.59 18.35 20.04 18.48 20.15 22.59

Miskolc i. Bpest é

5.12 9.23

23.47 5.—

.

,

Kassa

érk.

4.38 7.23

Kassa Miskolc

ind. érk.

18.53 21.58

0.17 *7.08 *7.40 6.44 *10.13 *10.25

8.12 12.44

10.23 12.30 14.26 12.20 14.20 14.51 14.56

13.35 15.57 *17.04 15.39 17.33 18.17 19.16

7.36 10.02 11.26 9.34 11.35 11.55 13.13

— — —

— — — —

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

5.17

—

—

5.35 7.33 5.02 7.02 9.34

*6.10 —

5.— 5.— 7.07 *7.30 , •7.40 1.34 1 5.45 *10.42 — — —

7.45 10.07 23.11 1.24

— — — —

7.51 8.08 8.23 11.30

— — —

8.— 9.19 11.18 1 —

4.50 7.16

*11.58

15.59

*6.13 *7.23

7.50 10.09

— —

13.10

, *13.30 *15.56

Miskolc--Kassa 1 *m 3Í> 13.43 1 , —

^ 22.05 17.42 *17.42 1 — — 20.— 20.— — — 21.35 *20.43 — 19.46 *19.02 23.47 — — 20.59 20.59 — — 21.17 21.17 21.36 21.36 — —

13.35 15.57 18.39

—

—

—

17.25 * 19.19 21.35 *21.47

8.30 *14.10 16.50 *17.25

l

uuuj«

*17.35 *18.52

10.45 *12.17 13.02 *13.20

—

—

14.03 14.33 14.50 16.56 14.27 16.08 18.52

— — — — —

—f

— —

— —

—

—

14.10 *19.05 *20.13 18.30 »22.24 * 2 3 -

17.57 20.28

1 , —

—

—

—

—

*21.57 *23.02 *18.42 * 20.03

Miskolc—Torna— Kassa Miskolc Torna Szepsi Kassa

ind. érk. érk. érk.

Kassa Szepsi Torna Miskolc

ind. ind. ind. érk.

—

5 21 7.51 7.55 10.13 8.25 10.46 9.36 12.12

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

4.21 4.40 7.18

— —

14.07 16.37 17.10 18.38

— — —

—

—

—

—

—

—

19.10 21.31 22.04 —

5.29 6.50 7.10 9.44

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

—

— — —

14.— 15.20 15.43 18.24

17.01 18.22 18.44 21.38

Miskolc —Bánréve —Rimaszombat—Rozsnyó Miskolc Bánréve Rimaszomb. Rozsnyó

ind. érk. érk. érk.

Rozsnyó Rimaszomb. Bánréve Miskolc

ind. ind. ind. érk.

7.44 9.02 11.29 10.40

— — —

19.29 20.17 21.28 22.52

10.18 11.36 12.46 15.02

— —

—

—

—

—

—

—

— —

4.30 5.32 6.03 7.23

14.04 15.33 16.48 17.25 6.25 6.56 8.05 9.21

—

—

—

—

-

—

—

—

—

—

—

—

17.46 19.13 22.19 20.32

—

9.13

—

—

—

—

—

—

—

—

11.16 12.48

—

>

—

13.57 14.40 17.24 18.48

•

7.23 6.20

14.50 13.38

19.38 18.—

—

— — — —

Miskolc—Mezőcsát 7.45 8.52

13.50 15.28

16.45 17.55

20.52 22.—

ind. érk.

Miskolc Mezőcsát

érk. ind.

5.50 4.40

KELED EGYHÁZ U N I Ó S

Í U D O M Á N Y O S

ÉS

S Z E M L E

E G Y H Á Z P O L I T I K A I

FOLYÓIRAT

FŐSZERKESZTŐ:

SZŰNTflY-SZÉMÉN ISTVÁN dr. SZERKESZTŐ:

mim

JÓNOS

MEGJELENIK

HAVONTA

JULIUS ÉS AUG. KIVÉTELÉVEL

CIKKEK. Kozma János: Üj püspököt kapott a hajdudorogi gör. kath. egyházmegye.

S Z E R K E S Z T Ő S É G ES K I A D Ó H I V A T A L : M I S K O L C , H U N Y A D I - U . 3. ELŐFIZETÉSI Á R ÉVI 6 P. K Ü L F Ö L D R E ÉVI 8 PENGŐ POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI BEFIZETÉSI LAP SZÁMA: 45595

Rohály Ferenc dr.: A bizánci liturgia Krisztus-eszméje. Kletz Gábor dr.: Mercier bíboros az unióról. Szántay-Szémán István dr.: Két szertartás — egy egyház. III. KRÓNIKA. A kath. nagygyűlés alatt megalakul a Magyar Uniós Szövetség. IRODALOM. FIGYELŐ. Szántay-Szémán István dr.: Miszszió és unió Mandzsúriában. ADATTÁR. Az egyesült keleti egyházak Magyarországon kívül. I.

VI. ÉVFOLYAM 5. (55.) SZ. 1939. ÉVI MÁJUS HÓ

Orienta Eklezio

Vl-a jaro. N° 5. (55.) Majo 1939.

Monata rewio por s. Unio. — Redakcio kaj administracio : Miskolc, Hungarlando. Hunyadi-u. 3. — Jaraboao 8 pengő, oraj. ENHAVO. Eparhio de Hajdudorog havas sian episkopon novan. — La krista diealo en la greka liturgio. — Kardinalo Mercier pri la s. unuigho. — De kon-

federacio unionistika en Hungarujo — Misioj k a j reunuighoj en Manghurio. — La S. Kongregacio de 1' Orient a j aferoj.

Ecclesia Orientális

Annus VI. Nr. 5. (55.) Maius 1939.

Periodicum menstruum S. Unionis. — Redactio et Administratio Miskolc, Hungaria. Hunyadi-u. 3. — Pretium annum 8 pengő aurea. SUMMARIUM. Dioecesis Gr. r. Cath. Hajdudoro— De Confoederatione Unionis in ghensis habet novum episcopum. — Hungaria condenda. — De missioniIdea Christi in liturgia Byzantina. — bus organisationisque S. Unionis in Cardinalis Mercier oratio de S. UnioMandsuria. — De S. Congr. Orientali. ne. — Duae liturgiáé — una ecclesia.

Orientalische Kirche Monatschrift für die hl. Union. Miskolc, Ungarn. Hunyadi-u. 3. INHALT. Die katholische Diözese griech. Ritus' von Hajdudorog hat ihren neuen Bischof. — Die Christus-Idee der byzantinischen Liturgie. I. — Kardinal Mercier über die heilige Union. — Zwei Riten — eine Kirche. III. — Un-

The Oriental Church

VI. Jahrg. Nr. 5. (55.) Mai 1939. — Schriftleitung und Verlag: — Jahresbezug: 8 Gold-Pen,",o garischer Verein f ü r die Union wird gegründet. — Die unierte orientalische Kirche ausserhalb Ungarn: 1. Die Hl. Orientalische Kongregation. 2. Der byzantinische Ritus.

Vol. VI. Nr. 5. (55.). May 1939.

Unionistic Monthly Periodical. — Editorship and Publication : Miskolc, Hungary. Hunyadi-u. 3. — Subscription for year 8 Gold—Pengo. CONfENTS. The cathol. diocese of greek rite of church. III. — New society for union Hajdudorog has ists new bishop. — in Hungary founded. — The united The idea of Christ in the bvzantine oriental church besides Hungary: 1. liturgy. I. — Cardinal Mercier about The Oriental Holy Congregation. 2. the holy union. — Two rites but one The Byzantine Rite.

Eglise Orientale

Vl-e année. Nr. 5. (55.) Mai 1939.

Revue mensuelle unionistique. — Rédaction et expédition : Miskolc, Hongrie. Hunyadi-u. 3. — Prix de 1' abonnement 8 pengő d'or par an. SOMMAIRE. le église. III. — Fondation de la soNouvel évêque an diocèse catholiciété hongroise pour l'union. — L'égque de rituel de Hajdudorog, — L' lise orientale unitate en dehors de la idée de Christ dans la liturgie byzanHongrie. — La sainte congrégation tine. I. Le cardinal Le Mercier sur 1' orientale. — Le rituel byzantin. union sacrée. Deux rituel — une seu-

ÜJ FŐPÁSZTORT KAPOTT A MAGYAR GÖRÖGKATHOLIKUSSÁG

Nagyszombat szent estéjén, mikor az Úr szenvedései fölött meg illetődött lelkünk a föltámadás öröméhez kezdett készülődni, a lelki feszültséggel teljes remény és várakozás szent óráiban röpítette világgá a magyar rádió' az örömhírt, melyi tudtunkra adta, hogy a mag y a r görögkat'holikusság n a g y zömét alkotó hajdudorogi egyházmegyének 17 hónapos árvaság után ú j atyát rendelt az isteni Gondviselés: dicsőségesen uralKodó ú j pápánk, X I I . Pius Ö Szentsége P . Dudás Miklós Mihály Sz. Bazil r. szerzetest hajdudorogi püspökké kegyeskedett kinevezni. Tizenhét hónap elég hosszú idő arra, hogy az emberi jövőbelátási vágy találgatásokba, kombinációkba bocsátkozzék. A hajdudorogi püspöki szék 17 havi betöltetlensége is fölvetett neveket. És bár utólagos próféciának látszik is, de tartozunk a történeti igazságnak annak megállapításával, hogy egyetlen név, egyetlen lehetőség sem forgott annyit szóban, mint azé, kit a római Apostoli Szentszék is legméltóbbnak talált e magas elhivatottságot követelő püspöki trónra. De éppen ez a legfőbb bizonyítéka annak is, hogy valóban ő az a „vir desideriorum,'' kit minden tekintetben megillet az a „magaslati hely," ahová állíttatott. Nyitott ajtót döngetnénk, ha az ú j püspök által megoldandó nagy feladatokról kezdenénk beszélni. Miklós püspök a hajdudorogi egyházmegye szülötte s a hatszáz éves múltra visszatekintő magyar Sz. Bazil Rend neveltje. De neveltje az örök Városnak is s így mi sem természetesebb, mint hogy ízig-vérig m a g y a r és törhetetlen hitű katholikus lelke, melyben a görög egyház nemes hagyományai is izzanak, jól ismeri, s magában nem is egyszer átelmélkedte már azokat a problémákat, melyeknek megoldásától a görögkatholikus magyarság jövője, s ezzel együtt közel kétszázezer lélek üdvössége függ. Ismeri a népet, melyből ¡származik; missziós útjain végigjárta mindazokat a helyeket, ahol görögkat'bolikus magyar és magyar érzésű ruszin él itthon is, tengeren túl is. Bele tekintett a lelkek mélységeibe s végig járta az emberismeretnek azt az iskoláját, mely arány-

129

lag fiatal kora mellett iá a tapasztalt ősz fejet megillető szeretetteljes tiszteletet szerezte meg számára. Bár tudományos felkészültségben és szónoki készségben és képességben sem fog elmaradni püspöktársai mögött, m i ú j főpásztorunk leghatalmasabb belső értékének azt a nagyfokú lelkiséget érezzük, melyet p a p i működése, missziós tevékenysége s egész egyénisége súgároz. És ma sincs ennél fontosabb! A nagy világnézeti harcok, melyeknek kavargásában élünk s melyeknek leghevesebb szakaszai még előttünk vannak, a nagy tudományos felkészültség és mélyreható szociális érzés ¡mellett ilyen lelkiséget, sőt elsősorban lelk ; séget követelnek. Nemes egyéniségéből, Krisztus szerint való feddhetetlen papi jelleméből eddig is ez á r a d t azokra, kik hozzá közel állottak. Most ennek az erőnek és világosságnak p a p j a i r a való kisugároztatása valóban a fold színe megújításának reménységével tölt el. Szervező erejét is megmutatta. Csonka hazánk területének egyetlen bazolita kolostora az ő főnöksége alatt bocsátotta ki első r a j á t , s Szent István bazilisszái az ő fáradozásai nyomán találhattak ismét otthonra a m a g y a r földön. Ideális gondolatok realizálásának példái ezek, a zsoltárimában esdett jóra vezérlő jelek, melyek m á r eleve is eltöltik lelkünket a föltámadás és ú j élet reményteli örömével. Bennünket, mint az unió-ügy munkásait legjobban az ú j főpásztor életének és tevékenységének az a 15 hónapja köt le, melyet Amerikában töltött s mely útjáról közvetlenül a budapesti nemzetközi eucharisztikus kongresszus előtt érkezett haza, hogy a kongresszusi programm keretében, mint a női szentóra szónoka, itthon is azonnal munkába álljon. Aki csak valamit tud az amerikai helyzetről, azt is tudja, hogy az ú j püspök Amerikában kifejezetten a szent unió munkása volt. Védenie kellett a hívek ezreinek lelkében azt a drága kincset, ragadozó farkasok karmaiból kellett kiragadni nem egy, de sok száz eltévelyített juhocskáját 'Krisztus aklának. De ez sem volt m á r ú j munka számára, hiszen ugyanilyen munkát előzőleg már a K á r pátalján is végzett eredményesen. Nagy gondolatoktól, mély tudományosságtól súlyos írásait épen mi lehettünk szerencsések a köznek átadni. Ő azonban nem írni, hanem páratlan energiával, isteni malasztok kísérte fáradhatatlan tevékenységgel dolgozni szeretett az unióért mindig ott, hol a gátszakadás már pusztulással fenyegette az Úr jobbja plánttálta szent szőllőskertet. É s ezért akkor is közel, nagyon közel éreznők a szívünkhöz, ha nem kapcsolná hozzánk őt a lelkünket eltöltő mélységes hódolat, a

130

múlt emlékein épülő törhetetlen bizakodás, mely megdönthetetlen igazságként érezteti velünk a prófétai ihletettségű szavakat, Öreá is méltán vonatkoztatva: „Korona adaték n e k i . . . 'hogy győzzön!" (Apók. 6. 2.) Katholikus püspök, magyar püspök, a görög szertartás püspöke, a tudomány és a lelkiség püspöke, a szent, unió munkás püspöke Isten bőséges kegyelmével, áldásával, testi-lelki javakkal felruházva „indulj meg, j á r j szerencsésen és uralkodjál a valóságért és szelidségért és igazságért'' (Zs. 41. 5.) mindnyájunk szeretetében hosszúéletű elődöfd évein is túl s lásd felépülni, megizmosodni mindazt, ami most lelkedben mint üdvöt ígérő eszme él. Máriapócs szülötte vagy, ott á r a d t fejedre a keresztvíz a z Istenszülő kegyelemtrónjának zsámolyánál; ott ébredt föl lelkedben Isten szent oltárának szeretete s erősödött meg még akkor, mikor a 'Boldogságos Szűz kegyképe előtt először fogadtad szívedbe eucharisztikus isteni F i á t ; ott izmosodott meg lelked annyira, hogy a mennyország reményéért mindenről lemondtál, ott tette föl kezét rád az a főpász;or, kinek most, íme, örökébe lépsz. Máriapócs szelleme á r a d egész lényedből s ez nekünk elegendő záloga annak, hogy kormányzatodban az, és csak az fog érvényesülni, amit Krisztus, a kegyelmeit Pócsról árasztó Szűzanya F i a akar: hogy m i n d n y á j a n egyek legyünk! És a katholikus- egyház egyetemessége, a görög katholikus ság, a szent unió minden munkása, s elsősorban a görög katholikus magyarság ú j főpásztorának nevét ezzel a reménységgel foglalja be imáiba a lelki föltámadás biztatásával terhes szent húsvét óta. Kozma János.

„Van azonban az uralomnak egy másik neme is ..., mely az Egyházban érvényesül s amelyről Sz. Pál is említést tesz, midőn így szól: „Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és hódoljatok nekik ..." Ez az uralom annyival előbbvaló a polgári uralomnál, mint az ég a földnél. Ezért nemcsak, a tartományi elöljárókénál áll feljebb, hanem azokénál is, kiket diadém ékesít s akik ezt az uralmat viselik, olyan tiszteletet nyertek, mint azok, akik nagyobb ügyekben és magasabb célokért szolgálnak az emberek között." (Ar. Sz. János: Rom. 15 in Cor. II.)

131

A BIZÁNCI SZERTARTÁS KRISZTUS ESZMÉJE

Irta: R O H Á L Y F E R E N C dr.

Régi bizánci templomok szentélyének mennyezetéről olyan félelmetesen tekint reánk a „Pantokartor'' kép. A gyertya- és tömjénf ü s t évszázados koromrétege alól alig villan ki az aranyos háttér; így annál komorabb a mozaik Krisztus arca. Az arcvonás amúgy is elvontan szögletes, az áldásra emelt kar merev, a mozaik-együttesből hiányzik a festészet, vagy szobrászat simasága, életszerűsége. S ha tovább körültekintünk, úgy látjuk, mintha ez a. vonás r a g a d t volna át a többi fali képre is, mintha m tükröződnék az ikonosztázion szentjeinek arcáról. E z a benyomás valamiképen ránehezedik a szemlélő lelkületére is s úgy látja, hogy ugyanaz a. vonás ömlik el a templomon, az egész szertartáson s a szertartás szellemén. E z t látja a pap mozdulataiban, ezt szemléli a ruhák vonalaiban, ez csendül ki a komor, zenekíséret nélkül énekelt, sokszor vontatott, kissé monoton, gyakran szokatlan ritmusú, komorságukban is megkapóan fönséges dallamokból. De csak az avatatlan ember benyomásai ilyenek. Aki megérti a „Pantokrator" szellemét ,s a szertartás lelkületét, az mást lát. Annak szeme elől eltűnik a füst- és koromréteg, megelevenedik a krisztusi arcvonás, az arany-mozaikban levő Krisztusképen nem a földön j á r t Krisztus képmását keresi, hanem a megdicsőült Istenember jelképét látja. Kétdimenziós ábrázolásban, élettelen vonásaival, fenségesen merev tartásával eszmét hirdet e Képi, a Krisztus-eszmét ,éspedig abban a különleges beállításban, melyet a bizánci liturgia eszmevilága képvisel s amely a bizánci liturgia minden ténykedéséből ki tükröződik. Nézzük ezzel szem-ben az alig ismert, vagy félreismert bizánci liturgia Krisztus-aszsméjét! Uniós szempontból különösen érdemes a bizánci liturgia Krisztus-eszméjét taglalni, hogy r a j t a keresztül megismerjük népnömegeknek nemcsak imádságba foglalt Krisztus-szellemét, hanem egész lelkületét s ennek leghatásosabb formáló tényezőjét. *

Krisztus a liturgián keresztül tevékenyen működik s az emberek lelki megnyilatkozásának és lelki gyümölcsének szerzőjévé válik. Krisztus életét a liturgia emlékezetébe idézi, elevenen szemlélteti, ünnepelteti s a lelkeket annak követésére nagyon hatékonyan öteztönzi. A Corpus Christi mysticum tanának, a szentek közössége esz-

132

méjének hirdetője, megvalósítója és kerete ú j r a csak a liturgia és a liturgikus közösség. A liturgia tehát hármas vonatkozásban áll kapcsolatban a Krisztus-eszmével. A bizánci szertartás gondolatvilágában is ebben a hármas irányban kell a Krisztus-eszmét, a Krisztusszemléletet vizsgálnunk. I. A liturgia Krisztusa kegyele j mközlő s így a Krisztus-eszme a lelkiélet forrása (causa efficiens). I I . A liturgiában kivetített Krisztus-élet a lelkiélet példája (causa exemplaris). I I I . A liturgia-képviselte Corpus Christi mystxcum a lelkiélet kerete és teljessége (causa finalis). I.

A Krisztus-eszme

a lelkiélet

forrása.

Általában azt vélik, hogy a bizánci liturgiában a Krisztus-eszme ily szempontból sokkal élettelenebb, mint a nyugati liturgia-családokban. E z a, nézet első pillanatra, látszólag nem alaptalan. Hiszen Kelet a forrása az egyéni tökéletességkeresés törekvéseinek. Innen indul el a magánykedvelés gondolata: remeteség, koinobitizmus, szerzetesség. Itt találhatjuk a legkülönfélébb aszkéták at, vezeklőket, tökéletességkeresőket, misztikusokat.. Az aszkéták alakja s aszkézisük módszere arra enged Következtetni, hogy életszemléletük nagyon is a n t r o p o centrikus, irányzatuk individualista s így a'liturgiában ezek szellemi hatásai nyomán nem fejlődhetett ki a nyugaton ismert theocentrikus, kollektív szellem. Hozzájárul még, hogy keleti eszmék hatása alatt ér el Nyugat a renaissance szellemfordulójához s távozik nagyon messze a liturgikus gondolatvilágtól. Liturgikus szövegekkel is alá lehet támasztani ezt az állítást. Sok liturgikus énekben előfordul az egyes szám első személye. Ez szintén erősen individualista színezetet ad a liturgikus tevékenységnek s azt a látszatot kelti, mintha a liturgikus közösség nem volna több, mint egyedek számbeli sokasága, a közösségben rejlő erő egységesítő, az egyéniség túltengéseit lefokozó hatása nélkül. Mindez azonban csak felületes szemléletből vont következtetés. Az elsorolt tényezők ugyanis nem gyakoroltak lényeges befolyást a liturgikus szellemre. Az egyéni tökéletességkeresés szem előtt tartotta az aszkézis egyéni módszereit, de azokat elvileg egyoldalú túlzásba sohasem vitte. Igazolása ennek az a dogmatörténeti tény, hogy a pelágiánus, szemipelágiánus és egyéb kegyelemtani eretnekségek keleten nem tudtak gyökeret verni. A renaissance forrása a keleti szellem, de nem az egyházi, hanem az ú. n. klasszikus görög szellem.

8

Ami pedig a liturgikus szövegek individualista vonásait illeti, reá kell mutatnunk arra, hogy ez a bizánci liturgiában azért oly szembetűnő, mert a hymnologiának sokkal nagyobb a szerepe benne, mint a többi liturgia-családokban. A hymnu sírók is bensőségesebb hangot ütnek meg szerzeményeikben, m i n t a nyugatiak, s azért használják az elvontabb, személytelenebb többesszám helyett az egyéni figyelmet jobban lekötő e mélyebb érzést keltő, egye sszámú első személyt, S épen ezen keresztül érik el azt, hogy az egyének jobban lekötve érzikmagukat a liturgikus közösségben. De hogyan nyilatkozik meg a liturgikus Krisztus-eszme lélekformáló h a t á s a ! Miként munkálkodik a „Pantokrator" a liturgián keresztül? Krisztus hármas küldetése és tevékenysége lesz maradandóvá, állandóvá a liturgia keretében. Krisztus prófétai m u n k á j á t közvetíti s képviseli a liturgia az oktató részekben minden idő emberisége számára. Nemcsak az igehirdetésre, mint a liturgia szerves részére kell itt gondolnunk, hanem a liturgia minden ízét átható tanító, nevelő, imádkozó liturgikus tevékenykedésre. A próféta-Krisztus alakja domborodik ki a katechumenek liturgiájából. Hiszen annak minden része, legyen az imádság, vagy zsoltározás, tevékenység-, vagy elmélkedés, a krisztusi igehirdetésre irán y í t j a és hangolja figyelmünket. Az utolsó vacsora nagy dogmatikus beszédének alaphangját üti meg lelkünkben az első könyörgés: „Békességben k ö n y ö r ö g j ü n k . . . " A Corpus Christi mysticum elevenedik meg a hierarchiáért mondott imákban. A köznapi élet minden vonatkozása ebbe a gondolatkörbe nemesül, amikor a mindennapi szükségletekért könyörgünk. A zsoltározás (antifonák) m á r az áthangolt, közösségbe fonott lelkek mélyéről csendül. Az első antifona karverse Krisztus a n y j á t idézi emlékezetünkbe. A másodiknak dogmatikonja az Istenember titkai felé irányítják gondolatainkat, a harmadik alatt pedig írásba rögzített szava, a Szent Evangélium indul hódító ú t j á r a , s szinte csúcspontra jut a hangulat ennek felemelésekor: „Bölcsesség!" Más síkra tér á t a lélek Krisztus-idézése. E d d i g az. eszme elvontságában kereste Krisztust, most ez a kutatás a realizálás terére lép. A tanító személye u t á n a tanítás j u t az érdeklődés középpontjába. Zsoltárversek vezetnek be az alapeszmébe (prokimen, allelujavers 1 ), apostoli m a j d evangélista-szövegezésben Krisztus szavaival t á r j á k elő a krisztusi oktatást. Figyelemreméltó maga a tény, a tanító tevékenység, de még csodálatosabb az a szellemes, bölcs kapcsolat és rendszer, mely az együtt olvasásra kerülő szövegek összeválogatásában, gondolatkörök szerint való csoportosításában nyilvánul meg. Hiszen minden egyes alkalomra rendelt olvamánycsoport egy önálló, alkalomszerű nevelő eszmét domborít ki, legyen az temetés, gyászliturgia, keresztelő, esketés, 1 ) Sajnos ezek mai, sok mindent lekoptatott liturgikus gyakorlatunkban m á r nem érvényesülnek. Baj! (Szerk.)

134

ünnepnap, vagy legegyszerűbb köznapi olvasmány. De ugyanekkor magasabb szempont szerint csoportosul s egymással összefügg az esztendő leforgása alatt is az olvasmányok sora olyannyira, hogy r a j t u k keresztül nemcsak a krisztusi tanrendszer, hanem m a g a az egész Krisztus-eszme is gyönyörűen megelevenedik. S milyen csodálatos a liturgikus összhang a Krisztus-eszme életrekeltésében! Mennyi tényező működik közire, hogy az emberek mindenféle képességét erre irányítsák. Krisztus alakja ötlik szemünkbe a „Pantokrator" mozaikjáról, az ikonosztázion keresztjéről, az utolsó vacsora képéről, az ítélő bíró alakjáról, a trónon ülő Főpap-Királyról. Krisztusról jövendölő próféták alkotják az ikonoztázion felső képsorát. Az apostolok központjbáan áll a Főpap-Király kép, Krisztus és az Istenszülő főbb életmozzanatait ábrázoló képek veszik körül az utolsó vacsorát. Krisztus tanítása hangzik az ambónról evangélium-olvasáskor. Ennek hiteles magyarázata az Egyház igehirdetése. E z csendül fel a templom közepéről az apostoli szakasz recitálásakor. Róla szól a leltekből fakadó énekek sokasága. A Kriisztus-próféta eszme, láthatjuk, nagyon mélyreható, erős benyomások ébresztés-re alkalmas. De nem csupán a katechumenek liturgiájában, hanem az Egyház minden egyéb liturgikus ténykedsében is. I t t reá kell mutatnunk a r r a a különbségre, ami a keleti és nyugati szertartások között ily szempontból nagyon is szembeszökő. Nem mondható épen lényegesnek, hiszen a liturgia-családok szerkezet szempontjából hasonlók egymáshoz. Mégis, a keleti liturgiának természeténél s egynémely adottságánál fogva e tekintetben a nyugati liturgiával szemben nagy előnye van. Természetbeli különbség, hogy a keleti liturgia hangsúlyozottabban párbeszédes jellegű, mint a nyugati. Tagadhatatlan, hogy a nyugati liturgiák szerkezete is párbeszédes. Sőt a hívő sereg is felosztható kettős karra, mikor a liturgikus szövegeket énekli, de inkább csak elvben. Megteszik a monasztikus istentiszteleteken, egy-két missa recitatá-n, a nagy általánosságban azonban ez a lelkeket bekapcsoló erő alig jöhet számításba. E g y i k oka a többek között talán épen a nyugati liturgia túlságos leegyszerűsítése, megrövidítése. A kezdő zsoltár erősen magánviseli azt a vonást, hogy a pap magánájtatossága, annak ellenére, hogy segédletével együtt mondja. Az introitus 'egy, illetve két versre zsugorodott. Az ekténiából (litániából) csak a felelet (Kyrie eleison) m a r a d t meg. (V. ö. a mi mai, nem sok értelmet képviselő „Uram irgalmazz! Uram irgalmazz! Néked U r a m ! Ámen" kántori szövegeinKkel!) A köfzösségi könyörgést a p a p mondja s a híveké az egyetlen „ámen." Graduale és járuléka eredetileg diákonusi ének. Offertorium, áldozási zsoltár összezsugorodott, a párbszédek a responsoriumokra csökkentek. Ezzel szemben Kelet liturgiája sokkal jobban foglalkoztatja a népet s a liturgia lélekformáló hatását sokkal jobban kihasználhatja. Diákonus diktálja az élet minden mozzanatát felölelő Könyörgés-

135

sorozatot. (Synapté.) A nép mindegyikhez külön csatlakozik a maga „Uram irgalmazz"-ával. A könyörgéseket zsoltárok szakítják meg, több versből álló, váltakozó, két kórusra énekknd'ő antifonák. Kelet liturgiájának előnyös adottsága még az is, hogy az oktató részen erősen r a j t a van a kateehumenatus bélyege. Nem épen az aktív hittanulók oktatásának gondolata ez, hiszen annak idején h a j d a n is a nagyböjti veicsernye volt, hanem az Evangélium expansivitásának, a. missziós ¡kötelességnek eszméje, hogy legyenek katechumenek s 'húsvétra. Krisztusnak az ú j sarjból bő termét hozhasanak ajándékba. Kelet ma is könyörög a katechumenekért, nem anachronizmusból, hanem mementónak. E z is nagy természeti előnye Kelet liturgiájának a nyugati fölött a Krisztus-eszme szempontjából, mert ami nyugaton az egyszerű oktatás jellegét hordozza magán, az keleten missziós tevékenység. A nyugati liturgiákban nemcsak a többi liturgikus szövegeket, h a m m ínég az oktatás alapjául szolgáló olvasmányokat is Iióma klasszikus nyelvén zengik. Ezzel nagyon sok klasszikus kincset őriznek, de a kevésbbé művelt nagy tömegeket így nem. lehet belekapcsolni a szent titkokba s a liturgia a Krisztus-eszmét sem keltheti életre, mert a nagy tömeg számára az egészből az igehirdetés, tehát csak az alanyi rész. marad közvetlenül lelket formáló tényezőnek. Az .sem] megvetendő mozzainat Kelet liturgiájában, hogy az egész oktatói tevékenységet, Krisztus prófétai tevékenységének folytatását, kegyelemforrás-környezetbe ágyazta bele. Tehát nemcsak sorrendi kérdés, hogy az imádságot követi az olvasmány-rész, hanem vele; szerves közösségben áll. (Kis bemenet az evangéliumolvasással, oktatás után jelöltek ekténiája stb.) A Főpap-Krisztus eszméje semmivel sem haloványabb, m i n t a próféta Krisztusé, sőt még elevenebb. Nem gondolunk itt a Kabazilász nyomán keletkezett, túlerőltetett, egyoldalú, mindenben szimbolumot keresésre, hanem a tárgyilagos liturgikus szemléletre s a liturgikus cselekményekre: az áldozatra, szentségekre, szentelményekre, zsolozsimákra. A Főpap-Krisztus munkálkodik a liturgiában mint közbenjáró, kegyelemszerző, kegyek mosató s mint maga a kegyelem f o r r á s a . Közbenjárói tiszte eresen kidomborodik az őt képviselő papság szerepében. Bizánc liturgiájának tagozódása szereplők szempontjából nem kettős,^mint a nyugati liturgiában (papság — nép), hanem hármas, (áldozópap —diákcinus — kórus). Mindegyiknek más a szerepe, s ha történetesen a papnak diákonusi teendőket is kell végeznie, ¡már nem teljes és zavartalan a liturgia, mert ekténiákat kelt megszakítania, hogy a papi (tehát közbenjárói) imákat elmondhassa. Leomlik a válaszfal a belső és külső szentély között, elvész az ambón-képviselte gondolat nagy része. Megszűnvén a szentély zártsága, háttérbe szo-

186

rul az áldozatbemutatás erősen őrzött misztikus és misztérium jellege, a szó eredeti értelmében profanizálódik az áldozat. A Krisztus képviseletében .működő papság szerepe s r a j t a keresztül a Főpap-Krisztus-eszme akkor domborodik ki előttünk a legjobban, ha a hierarchikus rendet alulról nézzük. Az alapelem a közösség, a nép. Felette áll az első fokozat, az ambón diákonusa. Rangban a magasabb egyházi rend első fokozata. Lelki hatalma azonban nem több. mint az egyetemes papság tartalma, csak a diákonus annak ordinált hordozója. Mégis, felszenteléséből következően, a nép fölött áll, annak hivatásos irányítója, liturgikus tevékenykedésének rendezője -s a szentélyben, az oltárnál a „nép" képviselője. Az áldozat anyagát a néptől a diákonus g y ű j t i össze, az oltárfa a pap teszi. A nép i m á j á t a diákonus vezeti, az éneket a pszaltész irányítja. A . p a p köszönti, á l d j a a népet, a könyörgéseket Szentháromságot magasztaló ekfonézisekkel zárja be. Imái, melyeket a nép könyörgése és éneke alatt mond, kimondottan „papi" közbenjárói imák. Már a szövegezésükből, első pillanatra kitűnik ez. Krisztust képviselő közbenjárói tiszte az áldozat bemutatásában csúcsosodik ki, amikor Krisztus nevében m u t a t j a be az eucharisztikus áldozatot, Istennek, a népért. Krisztus szavaival konszekrál, a szent áldozat lelki kegyelmei fölött rendelkezik (anamnézisek), de magát az áldozatot már a diákonus osztja szét. („Figyelmezz reánk Urunk, Jézus Krisztus I s t n ü n k . . . Méltóztassál hatalmas kezeddel átadni nekünk szeplőtelen testedet és drága véredet s áltálunk az egész népnek ") Az egyházi rend legmagasabb foka a püspökség. Eucharisztikus vonatkozásban hataíomtöbblete az áldozópappal szemben az, hogy benne van a papság forrása, a papszentelő erő. í g y Krisztus közbenjárói tisztét a papság is a maga egészében elvégzi és a Főpap-Krisztus közbenjárói eszméjét kielégítően képviseli. A Főpap-Krisztus kegyelemszerző tevékenysége az áldozat keretében működik s kegyelemszerző lénye a szentségi színek alá rejtezik. 2 ) De nem ilyen rejtett az áldozat gondolata, mert azt a bizánci szertartás részeire elemzi s külnféle liturgikus mozzanatokban szemlélteti. Mivel a szentmiseáldozat a Megváltó keresztáldozatnak vérontás nélkül való megújítása, a mise áldozati szellemének megérttetése nem kevesebb, mint a Főpap-Krisztus kegyelemszerző tevékenységének homloktérbe állítása. A Főpap-Krisztus kegyelemossío tevékenységének kerete elsősorban a szentségek sora. Ezek, hatásukban „ex opere operato" működvén, a forrásnak, a megváltó áldozatnak értékelését és megbecsülését növelik hitünkben. 2 ) Bővebben „A bizánci liturgia eucharisztia szemlélete" és „A bizánci liturgia áldozat szemlélete" c. cikkünkben fejtegettük. Dr. Szántai-Szémán István: Kelet és az Eucharisztia." Miskolc, 1937. 23. skk., 53. skk. — Lásd ugyanezt Kel. Egvh. 1937. IV. évf. 103. skk.

187

De ugyanekkor a szentségi kegyelmekkel az embert teljesen átformálják, a megváltottak nemzetségébe sorozzák, Isten lelkével lelkesítik, Krisztus testével és vérével táplálják, a penitencia útját járóknak megigazulást szereznek, lelki és testi atyaság hatalmának éo segítő kegyelmének forrásává válnak s az utolsó kenetben a lelket segítő és szentelő kegyelem a fizikai világba is beleavatkozik s a testi egészség helyreállítására szolgálhat. A szentelmények, melyek bizonyos fokig a felvevő személy egyéniségétől függetlenül fejtik ki tevékenységüket, „ex opere operantis ecclesiae," tehát a misztikus Krisztus tevékenységének tekinthetők. E z a működés is súlyos értékeket ad a lelki szempontból, hiszen az élet elemeit hozza Kapcsolatba a természetfölöttivel s kiválóan alkalmas a természetes élet megszentelésére. Krisztusnak ezt a kegyelemosztó tevékenységét nemcsak végzi a liturgia, hanem látványos szertartásaival szemlélteti is és nevelő tényezőivel a lelket is hozzá hangolja. Tehát természetes tényezőket állít természetfölötti szolgálatba. De ugyanekkor különösen kiemeli a kegyosztó tevékenységet s magát az osztó iszemélyt is. így a liturgián keresztül 'hatalmasan kidomborodik a megdicsőült Krisztus kegyelemosztó vonása is.3) A Krisztus-főpap kegyelem-/orra.s jellege a megváltó áldozatban, az eucharisztikus áldozatban s az eucharisztiában, mint szentségben öszpontiosul. A zsolozsma Krisztusa annyiban kegyelemforrás, hogy az egyéni imádságot, mint leggyengébbet, teljesen alanyi értékű kegyelemeszközt, a corpus Ghristi mysticum közösségébe vonja bele, az „opus humanum"-ot „opus Dei"-vé a v a t j a és tárgyi értéket ad neki. A Krisztus-eszme a zsolozsmában más alakban sokkal elevenebben nyilatkozik meg, mint a lelki élet causa exemplarisa. *

Krisztus király kormányzói ereje, főpásztori jósága szeretetmegnyilatkozásaiban s a szentek közösségét összefogó erejében érvényesül a liturgián keresztül. A liturgia, mint a szentek közössége közösségi lelkületének megnyilatkozása, táplálója és formálója életkeretté válik. Az eucharisztia ezt a keretet életközösséggé teszi. De ugyanekkor ott, áll a lelkek előtt a Bíró-Krisztus alakja, aki az egyéni és közö/sségi élet fölött ítéletet fog mondani. *

Az örök igazság, kegyelem és számonkérés hármas vonása bontakozik ki a bizánci liturgia Krisztus eszméjéből. E z a vonás sokszor azonos a nyugati liturgiák eszmekörével, sokban eltér tőle, de mindig alkalmas tényező arra, hogy a keleti szertartásokat követő hívek lelkét Krisztus igazsága szerint Krisz3 ) Újra szabadion hivatkoznunk „Liturgia az unió szolgálatában" (Keleti Egyház, 1936. április. 104. skk.), valamint „Szentségek az unió szolgálatában" (Keleti Egyház, 1938. április. 90. ckk) círnü, e kérdést bővebben tárgyaló értekezésünkre.

138

tus kegyelmével, 'Krisztus erejével — a liturgia segítségével — Krisztus lelkületéhez formálja. Uniós szempontból ezeket az erőket fel kell szabadítani a rideg külsőségek s a merev formalizmus alól, azután a lelkeket bele kell kapcsolni az erők áramkörébe és a „Pantokrator" megelevenedik, Krisztus, az életforrás elvégzi életadó m u n á j á t .

MERCIER

BÍBOROS

AZ

UNIÓRÓL

A KATHOLIKUS APOSTOLI TEVÉKENYSÉG MEGÚJHODÁSAI Franciából: K L E T Z G Á B O R

Apostoli tevékenység szellője j á r j a át az Egyházat. XI. Pius pápa úgy látta, hogy a társadalom szunnyadozik. Sok keresztény és sok pap közönyös szemmel nézi a tömegeket, amelyek az anyagi örömökbe sodródnak és múlékony bálványok imádatába merülnek. Egy szavával érvényre juttatta az evangélium lényegét, amikor pápasága jelszavává és programmjává tette Sz. Pál szavait: „Mindent visszavezetni Krisztushoz!" „Omnia restaurare in Christo." Krisztus köztünk él, mondta a pápa — de sokan nem ismerik őt, vagy m á r nem ismerik. „Medius vestrum stetit, quem vos nesgitis." Járuljatok tehát az eucharisztia asztalához, táplálkozzatok Megváltónk testével, igyátok az ö vérét, mert ezzel Krisztusban fogtok lakozni és Krisztus bennetek lakozik. „Qui manducat meam carnem et bibit meam sanguimem, in me manet et ego in illo." X. Pius így gondolta el a katholikus erőforrások ú j tevékenységének felújítását. Mert hogyan lehessen szeretni Istent anélkül, hogy őt megszerettessük? Hogyan vehessük magunkhoz a Megváltás vérét anélkül, hogy azt kiárasszuk a világra? Hogyan ízleljük Őbenne a lélek békéjét, ha nem a k a r j u k , hogy testvéreink, összes testvéreink a mi örömünk részesei legyenek? így vezette lassanként a Gondviselés a keresztény társadalmat az apostoli munkálkodás megújulásához. A missziós tevékenységre hivatottak megsokasodtak, férfi és női kongregációk versenyeznek egymással abban a buzgólkodásban, hogy az evangéliumot és Krisztus szeretetét elvigyék mindazon népekhez, amelyek eddig elkerülték a kereszténység művelő befolyását, vagy akik a megtévelyedés órájában nem méltányolták eredetük szépségét. XV. Benedek belekiáltotta a világba a riadót: A kereszténység 19 százada után még mindig egymilliárd hitetlen vár a megtérítésre! Fel a harcra a pogányság ellen! Segítsük testvéreinket! A mindenszentek litániájába e könyör1 ) A katholikus nagygyűlés és az eucharisztikus világkongresszus renovációjával kapcsolatban megtartjuk az uniós gyűlésünket, amely elé gondolatébresztőnek a legalkalmasabbnak t a r t j u k a b. e. nagy uniós bíboros megcáfolhatatlan adatait. — A cikk eredetije még az 1933-i szentévben jelent meg.

189

géssel foglalta bele programmját: Urunk, kérünk téged, méltóztassál visszavezetni az egyház kebelére mindazokat, akik onnét eltávoztak és minden hitetlenek szemében gyújtsd fel az evangélium világosságát! ,,Ut omnes errantes ad unitatem Ecclesiae revocare et infideles universos ad Evangelii lumen perducere digneris: Te rogamusö andi nos!" És ime, mostani Szent Atyánk, XI. Pius pápa kijelenti, "hogy pápasága fő tevékenysége elszakadt keresztény testvéreinknek a római egyházzal való egyesítésére irányul. A Szent Év alkalmából kihirdetett szándékai között hangsúlyozottan kiemeli azt a reményét, hogy meglátja még a bölcsőhöz való viszszatérését azoknak, akik most nem tartoznak oda. Szent Josaphat mártírhalálának 300. évfordulóján az egyesülésre való sürgető felhívást intézett az egész világhoz, disszidensekhez és az összes hívőkhöz: Ad unitatem, tum dissidentes impense cohortamur, tum christifideles Universos contendere cupimus ut pro viribus suam quisque Nobis operám studiumque vacent." 1924. március 24-én consistoriumi beszédében, ahol tapintatos, de határozott formaban oly hathatósan bátorította a mi kedves „Malinesi beszélgetéseinket,'" Őszentsége a keleti egyházakra visszatérve így fejezte ki gondolatait: A keletiek és a nyugati katholikusok között a kölcsönös meg-nem-értésnek sok oka van; azon kell lenni, hogy az előítéletek megszűnjenek, a tanok téves értelmezései, a történelmi hibák, amelyek a kibékülés művét zavarják, eloszlattassanak. „Ez — így szólt a Szent Atya — a siker reményével csak e három feltétel mellett kísérelhető meg: A mi részünkről fel kell hagynunk azon a századok folyamán felhalmozódott téves elgondolásainkkal, amelyek bennünk a keletiek hite és intézményei tekintetében megvannak; a keletieknek a maguk részéről mélyebben rá kell eszmélniök arra, hogy atyáink hite ugyanaz volt, mint a katholikus atyáké, végül pedig kell, hogy mindkét részről az eszmecserék a testvéri szeretet szellemében történjenek." „Liquet tentari rem, cum aliqua boni exitus spe, non posse, nisi deposita hinc ea, quam saeculorum decursu combiberat vulgus de Orientis Ecclesiarum doctrinis institutisque, vanitate opinionum, explorataque illinc interius P a t r u m suorum cum Latinis in unam eandemque fidem consensione; haberi praeterea ultro citroque in spiritu fraternae caritatis disceptatione opportere." A nicceai zsinat 1600-ik évfordulóján a Szentatya 1925 április 4-én Tacci bíboroshoz intézett levelében megújítja intelmeit és felhívja azokat, akik a keleti egyházak történetében és liturgiájában jártasok, hogy közleményeik és értekezletek ú t j á n világosítsák fel ezekről a közvéleményt. 1924. december 18-i consistoriumi allokúciójában már azt kívánja, hogy a latin egyetemeken és szemináriumokon mostantól fogva a keleti hitelvek és egyéb egyházi tudományok számára tanszék állíttassák fel az ezeket hallgatni kívánók részére. Hogy pedig gondolatai gyakorlati megvalósítására egyúttal hatékony módot is adjon, a Szentatya megemlítve azt, hogy a szerzetesi intézmény, amely a keleti egyházakban ma is oly nagy tiszteletben áll, keletről származott át hozzánk, Szent Benedek, a nyugati szerzetség p a t r i a r k á j á n a k fiaira fordítja tekintetét és megbízta a Szent Benedek rend főnökét, főtiszt. Stotzingen főapátot, hogy indítson meg egy hatalmas munkatervet az összes keresztényeknek egy

140

és ugyanazon katholikus Egyházban való egyesítésre; ut fiat unum ovile et unus pastor. És főtiszt. Stotzinger apát, a kiváló emberismerő, aki több éven át közelről látta a római Szent Anzelm kollégiumban folyó munkát, amelyet Dom Lambert Beandnin, a kiváló kezdeményező, szerző, világos ítéletü, nemes szívű és apostoli lelkű férfiú végzett, Belgiumot tüntette ki azzal, hogy oda helyezte az intézetet, vagy jobban mondva egy csomó intézetet, hogy azok évek multával megvalósítsák annak a Szentatyának lángeszű elgondolásait, aki annyi bölcseséggel, buzgósággal és őszinteséggel áll az élén az Egyházak egyesítése érdekében folyó munkának. Mit tehetünk mi? Mit tehetünk mi, hogy közreműködjünk hőn szeretett pápánk apostoli terveinek megvalósításában. Newman csodálatos fejtegetéseinek egyikében azt kutatja, mi a legbelsőbb lényege annak, aminek civilizációnkat köszönhetjük, s azt kérdezi, mi a fő jellemvonása a népek azon csodálatos apostolának, akit egész röviden csak az apostolnak szoktunk nevezni, minden jelző nélkül, és emberileg szólva mi hát a titka az ő apostoli működése termékenységének. És Newman azt feleli, hogy őszerinte ez a jellemvonás Szent Pál ,,svmpathiá"-jában rejlik. A „sympathia" a szó etymologiai jelentése szerint itt azt az adományt (képességet) jelenti, amellyel megértjük és magunkévá tesszük mások érzelmeit. „Örülni az örvendőkkel, sírni a sírókkal. . . készségesen leereszkedni az alázatosakhoz," egy szóval mindent megtenni mindenkinek, mégpedig nem szóval, nem egy kézlegyintéssel, hanem őszintén, teljes szívből, ez az első és mellőzhetetlen teendő ahhoz, hogy egy lelket meghódítsunk. A sympathia lehetővé teszi az érintkezést, felkelti a bizalmat és kierőszakolja a meghittség és egyesülés vágyát. Honnét ered rendíthetetlen bizalmunk édes anyánk iránt, ha nem abból a tapasztalásból, hogy megtettünk mindent, amit ők tőlünk vártak, megértenek bennünket, jó értelemben magyarázzák, amit velük bizalmasan közlünk, mindig örömmel fogják pártunkat és bocsátanak meg nekünk. Szent Pál szívében hordozta és gyakorolta ezeket az anyai kedvességeket. Ő maga a maga apostoli működését és sikereit a szülés fájdalmaihoz és az anyaság örömeihez hasonlítja. Az első pogányokhoz, akiket ő térített meg, a galataiakhoz, akikről úgy látta, hogy a hitük megrendült, így írt „Kedves fiacskáim, újból átérzem értetek a szülés gyötrelmeit és érezni fogom azokat mindaddig, amíg leikeitek teljesen át nem alakulnak Krisztus képére." „Filioli mei, quos iterum parturio, donec formetur Christus in vobis." Rokonérzés és tisztelet különvált testvéreink iránt. Kedves paptestvéreim, menjetek el hát dissidens testvéreink közé, de tisztelettel közeledjetek feléjük; ne erőszakoljátok lelkük megnyílását, várjátok meg, amikor az önként, szabadon megnyílik előttetek; a ti hivatástok az, hogy kíméletesen előkészítsétek a lelkeket a kegyelem számára, ami csak a Szentlélektől jöhet. Igen, vessetek és öntözzetek, de ne tartsatok igényt arra, hogy: hamarosan learathassátok a termést: hagyjátok ez a jó Istenre. Tudjatok tü-

141

relmesen várni: „Neque qui plántát est aliquid, neque qui rigat, sed qui incrementum dat, Deus. Fructum afferatis in patientia." Azonfelül a keleti keresztényeknek különleges jogcímük is van a mi tiszteletünkre. A lényegbe vágó igazságot természetesen nem lehet előttük sem Téka alá rejteni, s különösen a római pápa isteni jogon alapuló egyetemes főségét; de bárki is lépjen velük egyházi vonatkozású érintkezésbe, ne feledje •el azt a tényt, hogy az orthodoxok elismerik és érvényesen veszik fel az összes szentségeket; nagy tisztelettel vannak a Szent Szűz és a szentek irányában; nagy részük őszintén tiszteli a katholikus hierarchiát és sokan közülök nem is ismerik alaposan azokat az okokat, amelyek őket a római Egyháztól elkülönítik. Szentséges Atyánk, XI. Pius pápa is nyomatékosan felhív bennünket, hogy a közeledés munkálása terén olyan eljárást vár el tőlünk, amely „tisztítsa a levegőt," amint anglikán testvéreink mondják, azaz: oszlassuk el a félreértéseket, szabaduljunk meg egyik és másik részen is az előítéletektől, állítsuk helyre a történelmi igazságot.- A mi feladatunk az, hogy legjobb tehetségünkkel elhárítsuk az egyesülés akadályait, maga az egyesülés a kegyelem műve lesz abban az órában, amelyet az isteni Gondviselés fog kiválasztani. A fő akadály. Az egyesülés akadályai közül különösen kiemelek egyet, talán a legfőbbet. Ez az a téves, vagy legalább is nem helyes felfogás, amelyet a nyugati hívek a keleti egyházak szertartásai tekintetében vallanak. Ez a tévedés, amire itt célzok, annál inkább veszélyes, mert nagyon sok keleti ember könnyen összetéveszti a szertartást a hittel, a jámborságot az igazsággal . XIII. Leo 1894. november 30-án kelt apostoli levelében, az Orientalium dignitas-ban teljesen megvilágította a római egyház tanítását és fegyelmét az összes keleti egyházak hagyományai és szent szertartásaira vonatkozólag, proprias cuiusque gentis orientális consuetudines sacrorumque rationes. Bármilyen ősi és hiteles is a latin liturgia, nem z á r j a ki a keleti liturgiák a t és a római egyház a maga liturgiáját nem m u t a t j a be valami kiváltságos liturgia gyanánt. A romai egyház tiszteletben t a r t j a a keleti rítusokat, azokban bitünk egyetemességének és isteni egységének világos bizonyságait látja. „Ügy látszik — m o n d j a XIII. Leo, — hogy semmi sem m u t a t j a meg jobban az egész világnak az Egyház egyetemességét, mint az egységes hódolat az Isten iránt, amely annyi sok különböző formában nyilvánul meg, ősiségük miatt is tiszteletreméltó nyelveken, amelyeket még tiszteletreméltóbbakká tesz az, hogy maguk az apostolok és utánuk az Egyházatyák is azokat használták. Nem találjuk-e meg ú j r a azokban azt a formát, amellyel az újszülött Krisztus, az Egyház isteni alapítója előtt kifejezték hódolatukat a Mágusok, akik Kelet különböző tájairól jöttek el imádni ő t ? „Neque aliud fortasse admirabilius est ad catholicitatis notam in Ecclesia Dei illustrandam, quam singulare quod ei praebent obsequium dispares ceremoniarum formae nobilesque vetustatis linguae ex ipsa Apostolorum et P a t r u m consuetudine nobiliores; fere ad imitationem obsequii lectissimi, quod Christo divino Ecclesiae auctori, exhibitum est nascenti: quum Magi ex variis Orientis plagis devecti venerunt adorare eum." Az Egyház azt is megkívánja, hogy e különböző rítusok csorbítatlan ép-

142

ségben megtartassanak. Ismételten kaptak a latin misszionáriusok utasításokat, hogy szem előtt tartsák e szigorú parancsot s őrködjenek azon, hogy az pontosan végrehajtasséak. Azok a keleti hívők, akik a római katholikus egyházba térnek át, kötelesek áttértük után is megtartani régi rítusukat és e kötelesség alól egyedül a pápa adhat felmentést. Végül az ú j kánonjogi kódex is ezt m o n d j a : „A papoknak tilos latinokat a keleti, vagy a keletieket a latin ritus elfogadására rábeszélni." „Clerici nullo modo inducere praesumant sive Latinos ad orientalem, sive Orientales ad latinum ritum assumendum." És azért, hogy a keleti egyházak papjai és hívei ne láthassák a római egyházhoz való csatlakozásukban azt az akár közvetlen, akár közvetett veszélyt, hogy hagyományos rítusaik elhagyására kötelezve latinokká kelljen lenniök, XIII. Leo pápa Praeclara Gratulationis encyclikájában (1894. június 20.) ünnepélyesen kijelentette, hogy „sem ő, sem utódai sohasem fogják érinteni egyik keleti Egyház jogait, kiváltságait, saját liturgiáit sem." „Neque est cur dubitetis, quis unquam vei Nos vei successores Nostros de jure vestro, de patriarchalibus privilegiis, de rituali cujusque Ecclesiae consuetudine detracturos." Kérem a papság tagjait, szívleljék meg e főpásztori intelmeket, azok szerint cselekedjenek és igyekezzenek a maguk körében azok szellemében felvilágosítani a közvéleményt. Ez csak közvetett és talán lassú, de üdvös módszer lesz az útegyengetésre azok részére, akik a gondviselésszerű küldetést vállalják s az Egyházak egyesítésének munkálására szentelik magukat. Az imádság hatalma. Van az apostolkodásnak egy másik f o r m á j a is, mindenki teljesítheti, közvetlen, elsőrendű, uralkodó f o r m á j a : az imádság. Szent Atyánk, a Pápa szándékainak megfelelően felkérjük egyházmegyénk híveit és tisztelendő püspöktársaim hozzájárulását előre is feltételezve felhívom összes honfitársainkat, hogy keresztény és katholikus érzületük teljességével vegyék szívükre az Egyházak egyesítését, a Szent Olvasó havában Máriának, a kegyelmek Istenénél közbenjárónknak ú t j á n ajánlják fel imáikat, munkáikat, bűnbánatukat, hogy mielőtt valósággá legyen Isteni Megváltónk vágya: ,,ut unum sint," hogy' Krisztus tanítványainak egész nyája egy akolban legyen: „ut fiat unum ovile et unus pastor." „Dissidens testvérek — mondotta meghatódottan a nagy pápa, XIII. Leo, — akármilyen ritusúak legyetek, szívünk úyitva áll előttetek. Gondolkozzatok el azon égő és súlyos szavakon, amelyeket Bessarion intézett atyáitokhoz: Mit felelünk m a j d Istennek, amikor számonkéri tőlünk a testvéreinkkel való szakítást? Őneki, aki hogy egy akol egységébe gyűjtsön bennünket, leszállt az égből, megtestesült, keresztre feszíttetett. Mi lesz a mentségünk az utókor előtt? Ne t ű r j ü k ezt, ne nyugodjunk bele, ne vállaljunk magunk és mások érdekében ilyen gyászos szerepet. . . " „Hallgassa meg az Isten könyörgésteket, melyet ti magatok intéztek Hozzá Szent Bazil miséjében: „Szüntesd meg az egyházak szakadásait, Vezesd

143

vissza otthonukba az elszéledetteket, térítsd meg a tévelygőket s egyesítsd őket a te szent, egyetemes és apostoli egyházadban!" Az Ür vezéreljen vissza benneteket az egy és szent Hitbe, amelynek tárházát őseitek sértetlenül megőrizték, amelyet erényeik fényével, lánglelkíik fenségével, tanításuk nagyszerűségével egymással vetélkedve tettek dicsővé az Athanázok, a Bazilok, a Nazianzi Gergelyek, az Aranyszájú Jánosok, a két Cyrill és annyi sok más nagy doktorok, akiknek dicsősége a teljes igazság szerint közös öröksége a keleti és nyugati Egyházak."

KÉT SZERTARTÁS -

EGY EGYHÁZ

Ö S S Z E H A S O N L Í T Ó L I T U R G I K A I V E Z É R F O N Á L III. Irta: SZÁNTAY--SZÉMÁN ISTVÁN dr.

Kelet és Nyugat liturgiái. Az apostolok közül majdnem mindegyiknek megvolt a maga áldozatbemutatási (liturgikus) rendje, ezért a hagyomány alapján beszélünk pl. Sz. Péter, Sz. Jakab, Sz. Márk nevéhez fűződő liturgiákról. Formai kialakulás szerint Keleten a következő keleti liturgiákról emlékezhetünk m e g : 1. A Sz. Kelemenről nevezett liturgia (az apostoli konstitúciók miséje) a III. század végéről vagy a IV. sz. elejéről. Ma már nincs használatban. 2. Sz. Márk görög nyelvű liturgiája (alexandriai liturgia), amely ma már csak kopt nyelven van használatban. 3. Sz. Jakab (jeruzsálemi) liturgiája. Az apostol Jeruzsálem első püspöke volt. Görög nyelven ismeretes és ma már évenként csak egyszer végzik Jeruzsálemben és Zakyntosban a vértanú apostol napján 3 ). 4. Nagy Szent Bazil liturgiája. (A kappadóciai Caesarea érseke volt.) Ez a Sz. Jakab liturgiájának rövidítése. Egyik változata szír nyelven is végeztetik. Egyébként görög és paleoszláv liturgikus nyelven évenként tízszer végzik úgy az unitus, mint az elszakadt keresztények is. Keleten a IV. században Nagy Sz. Bazillal kezdődik a liturgia megreformálása, rendezése, amelyet Nyugaton Damasus római pápa h a j t o t t végre. 5. Aranyszájú Sz. János konstantinápolyi patriarcha liturgiája, amely formájában meghagyja, de megrövidíti N. Sz. Bazil liturgiáját. 9 ) Üjabban az orthodoxok Athénben, Konstantinápolyban és Alexandriában is kezdik felújítani még pedig nem csak okt. 23-án, hanem a karácsony nyolcadába eső vasárnapon is, az Ür rokonának ünnepén, kik közé az evangélium Sz. Jakabot is sorozza. (Szerk.)

144

Ennek is van több változata; ilyen az Ázsiábabn szír és arab nyelven használt formája, egy másik a Szicíliában és Calabriában az odatelepült görögöknél használatos alak, amelytől némiképen eltér a paleoszláv nyelven az oroszok, bulgárok és szerbek között, valamint a románoknál román nyelven használatos alakja, Ez a liturgia az év minden vasár-, ünnep- és köznapján végeztetik, amikor nem a Sz. Bazil-féle liturgia, vagy az előre megszentelt áldozatok miséje van előrva. A felsorolt liturgiák „bizánci" gyűjtő név alatt is ismeretesek. 6. Az előre megszentelt áldozatok liturgiája (missa praesanctificatorum), amelynek szerzője Dialógus (párbeszédes) Sz. Gergely római pápa. Ez 15-ször van előírva a nagyböjtben. 7. Az örmény-liturgia, amely bár alkatára nézve keleti, de egyben átmenet a római liturgiához. Szerzője Felvilágosító Sz. Gergely, az örmények apostola, aki a IV. században élt. Az örmény liturgia eredeti nyelve a görög s csak a VI. században lett az ó-örmény nyelvre lefordítva. Van még több keleti liturgia is (a chaldok, etiópok, koptok, maroniták liturgiái), ezek azonban a mi uniós vonalunktól távolabb esnek s az összehasonlító vezérfonál szempontjából nehezen volnának tárgyalásunkba beilleszthetők. A legrégibb nyugati liturgia az ősi római vagy Sz. Péter-miséje, melynek egyes töredékei máig is fennmaradtak. Nyugaton ma a következő nyolc liturgia van hasznélatban: 1. A római egyházmegye liturgiája, amelyet Szent Péteréből rövidítve I. Leo (V. sz.), Gelasius (V. sz.), Nagy Sz. Gergely (VI- sz. vége), majd VIII. Kelemen és VIII. Orbán pápák rendeztek, amely pápai engedéllyel Dalmáciában, Istriában és Kroáciában paleoszláv (glagolit) nyelven is végeztetik, sőt Rómában bizonyos alkalmakkor görög nyelven is. 2. A dominikánus-liturgia. 3. A karthauzi liturgia. 4. A kármelita liturgia. Ez a négy liturgia gyűjtőnéven: római, mert Rómából származnak. A következő négy liturgia Milánóból vette eredetét a III—IV. században s ezeken a keleti hatás is észrevehető. 5. A Sz, Ambrus-liturgia, amely nevét az egykori nagy milánói püspöktől nyerte s ma a milánói egyházmegyén kívül a svájci Ticinokanton egy részében van használatban. Eredeti formájában az ő elődjének, Auxentiusnak tulajdonítják, aki Kappadóciából származott s a kutatók szerint művében figyelembe vette Sz. Jakab liturgiáját is. 6. mózarab-liturgia, amely egyedül a spanyolországi toledói katedrálisban van használatban. 7. A lioni kathedrális liturgiája. 8. A portugál liturgia, amely a bragai (Portugália) egyházmegyében van használatban. Mindezen liturgiák (misék) nyelve a latin. A nyugati liturgiák helyét idővel az említett csekély kivétellel a

145

római liturgia foglalta el, Keleten pedig az Aranyszájú Sz. János és Nagy Sz. Bazil liturgiája lett általánossá. A IV. század végefelé kezdődött a liturgia reformja, jobban mondva egységesítése és rendezése. Keleten Nagy Sz. Bazil, Rómában pedig Damazus pápa végezte el. A legrégibb Sacramentarium (gör. Liturgikon) Nyugaton az V. századból V. Leo pápától származik. Ezt megelőzőleg is használatban voltak külön liturgikonok. Az apostoli Szentszék annyira értékeli a különböző szertartások szerepét és helyét az egyház életében, hogy külön kánonban tiltja az önkényes szertartásváltoztatást, (Vezérlő elv: suum quisque servatnativum ritum, vagyis mindenki tartsa meg és kövesse azt a rítust, amelyben született) és az ő külön engedélyéhez köti azt. Ahol a szertartás követésének kizárólagossága esetleg a katholikus egység megnyilvánulását gátolná, — az apostoli Szentszék bizonyos könnyítéseket engedélyezett. így XIV. Benedek pápa megengedte, hogy bizonyos alkalmakkor latin pap görög oltáron misézhessék és megfordítva. —. X. Pius, kivéve a húsvéti és a halálos ágyon való áldozást, — megengedte, hogy a hívek az övéktől különböző szertartás szerint vegyék magukhoz az Oltáriszentséget. XV. Benedek pápa megengedte, hogy szükség esetén a görög pap is áldoztathat kovásztalan kenyeren (ostyán), viszont latin pap pedig kovászos kenyeren (prosztorán), mindkettő köteles -azonban a sz. ténykedést a maga rítusa szerint végezni. A szertartások különbözősége az első pillanatra szembeötlő a liturgikus nyelvekben. Ez a nyelvkülönbség az apostoli időkig vezethető vissza. Az Apostolok Cselekedetei szerint (2. 4) pünkösd napján a Szentlélektől ihletve, különböző nyelveken hirdették Krisztust. Az egyház történelmében iSz. Irén, Sz. Ágoston, Nagy Sz. Bazil és mások is igazolják, hogy a szertartást különböző nyelveken végezték. A kereszténység első idejében az isteni szolgálatot az akkor uralkodó és leginkább elterjedt görög és latin nyelven végezték. A III. század közepéig a római liturgia nyelve is görög volt, de némely részek, pl. a sz. olvasmányok: lecke, evangelium) még a VIII. században is görögül olvastattak. Később az egész Nyugaton megerősödött, sőt általánossá lett a latin nyelv liturgikus használata, míg Keleten az ú. 11. helyi nyelvek (a görög, szír, kaid, örmény, stb.) maradtak meg a liturgiában. A szó gyakorlati alkalmazásában tehát a „latin szertartás" magában foglaja a rómain kívül mindazon, már előbb ismertetett rítusosokat is, amelyek latin nyelven végeztetnek, viszont a „görög szertartás" (a szír és egyiptomi kivételével) mindazon szertartásokat foglalja magában, amelyeknek eredeti nyelve a görög volt, — tehát — pl. az örmény, a paleoszláv és román szertartásokat is. A nyugati egyház a latin nyelv használatával erősen m u t a t j a az egyháznak az egész világon való egységét és változatlanságát, amit a latin nyelvnek, mint holt nyelvnek kizárólago segyházi használata is alátámaszt. Történelmileg pedig valamikor ez a nyelv Szent Péter székhelyének népnyelve volt, a latin s a környező népek ezen nyerték a hit világosságát. Keleten a görög és paleoszláv nyelv is ilyen holt nyelv. A keleti szertartáson belül is kívánja az apostoli Szentszék,

146

hogy a liturgiák nyelve holt nyelv legyen, vagyis leginkább olyan nyelvre legyenek lefordítva a liturgikus szövegek, amely nem a köznapi élet nyelve és nincs alávetve olyan változásnak, amely akár a dogmatikai épséget, akár a liturgikus szöveg emelkedettségét veszélyeztetné. Az egyház egységének és az ősi liturgikus nyelv elismerésének igazolására a nyugati egyház imáiban máig is használ egyes görög kifejezéseket. (Kyrie eleison, Ghriste eleison). A templomszenteléskor a püspök a pasztoráléval az ábc. első és utolsó betűjét először görög, majd utána latin formában í r j a le a hamuban. Rómában a pápa által celebrált sz. misén a különböző népekből alakult egyház ősegységének kifejezésére az apostoli és evangeliumi szakaszt latinul és görögül olvassák. A görög liturgiát a IX. században Sz. Cyrill és Sz. Methód görög testvérek fordították le az általuk megtérített szláv népek számára. Ezt az ú. n. paleoszláv (glagolit) fordítást II. Adorján pápa megdicsérte, VIII. János pápa pedig jóváhagyta a paleoszláv missalét, amelyet később VIII. Orbán pápa is megerősített. Ez a liturgia az egyesült szláv népeknél, valamint az orosz, a szerb és bulgár egyházban van használatban. Van szláv-nyelvű latin liturgia is, amelyet glagolitnak (Glagolito-romana) nevezünk, mert glagolit betűkkel van írva és ma Horvátország tengerparti részén van gyakorlatban. Maga a bizánci liturgiában használt görög (koiné) nyelv az a hellén-világnyelv, amelynek szókincsét már keleti, sőt latin elemek is gazdagítják. Ez a ó-szövetségi könyvek Septuaginta-fordításának, az új-szövetség szentkönyveinek (csekély héber kivételtől eltekintve) a görög egyházatyák és hymológiai írók nyelve. Ez a nyelv a konstantinápolyi patriarchatusban, Alexandriában, Jeruzsálemben, a görög királyságban, az itáliai unitus görögöknél és részben Magyarországon a hajdudorogi egyházmegyében van használatban, ünnepélyes rythmikusság jellemzi, ezen tulajdonságban a szakértők szerint versenyez vele a Sz. Cyrill és Sz. Methód által görög mintára konstruált ú, n. paleoszláv egyházi nyelv is. A latin nyelvben és irodalomban is korszakfordulót jelent a császári korban a kereszténység fellépte. A pogány klasszikusok nyelvének ú j gazdagodását idézte elő a keresztény hitterjesztés és apologetika. A patrología latina az őskeresztény irodalom oly gazdagságát m u t a t j a (a Migne-féle kiadásban csak Minucius Felixtől Isidorusig 80 folio kötet), amely a 400 éves pogány római irodalom termését is felülmúlja. Nyelvi és stílusértékben is korszakalkotó a Sz Jeromosféle (IV. század) bibliafordítás, amely a görög eredetiből készült, a világirodalom legjobb fordításaival vetekedik. Damasus pápa pedig, akiről a liturgia reformjánál emlékeztünk meg, az irodalomtörténet szerint is (Prof. dr. A. Gudeman, Gesichte der Altchristlichen Lateinischen Literatur vom 2—6. Jahrhundert, Berlin—Leipzig 1925.) úgyszólván XIII. Leóig a legkiválóbb pápa-költő. A liturgikus nyelvvel kapcsolatban, uniós szempontból még néhány kiegésztő gondolatot is ide kell iktatnunk. A keleti egyházban a liturgikus nyelvek változatossága, viszont a nyugati egyházban —

147

csekély kivétellel — a latin nyelv egysége látszólag szöges ellentétben áll egymással. Vannak vélemények (V. ö. Láng—-Solymos, Liturgika 194—195. oldal), amelyek szerint a nemzeti nyelvnek a liturgiába való bevezetésével „katholikusaink katholikus mivolta gyengülne, mert a kétezeréves tisztes hagyományokkal az egyetemes egyházzal való együttérzés elhalványodnék, a hitbeli egységet nem lehetne olyan találó jelképpel kifejezni, itt e földön megszűnnék a szentek közösségégével való életviszony érzete, az egység középpontjához kötő hűségi kapcsolat felszínessé válnék, leomlanának a nemzeti Egyházak támadása ellen védő várfalak, válaszfalak emelkednének a szent és világi dolgok közé, végül pedig a szövegeknek valódi értékével a hit tisztasága is veszedelembe jutna. Ezek a következmények nem keletkeznének szükségképpen, de a hűséges katholikust az ilyen közeli, de még a távoli veszedelem is aggodalommal töltené el. Elfogadjuk tehát mások lebeszélését és nem akarunk az Egyház középponti hatalmához ilyen radikális követelésekkel fordulni, nehogy úgy járjunk, mint hazánk 1896-ban, amikor a magyar kezdeményezések kudarccal végződtek." Ezen írásnak nem célja és nem feladata a polémia, de a tényeknek megfelelő uniós helyes felfogás kialakítása szempontjából éppen a hivatkozott mű néhány adatával kell megvilágítanunk a nacionális áramlatok kapcsán sűrűbben és egyre világosabban felvetődő nyelvi kérdést, amely elől ridegen elzárkózni már nem lehet. A szerző ás elismeri, hogy ma a katholikus világegyházban tizenkét nyelven végzik az isteni tiszteleteket. Elismeri, hogy az első keresztény századokban kétségkívül a hívek anyanyelvén végezték azokat, amelyek közül „mégis a görög nyelv emelkedett ki'" s csak a IV. században lett a népies latinság az első keresztények nyelve, ahogyan a „szent iratok is már ezen a nyelven voltak elterjedve.'' Elismeri Sz. Cyrill és Methód munkájának jelentőségét is, akik a 9-ik században a megtért szlávoknak külön egyházi nyelvet teremtettek, — mert történelmi megérzéssel állítja, hogy „szinte sajnálnunk kell, hogy a kereszténnyé lett germánok között nem akadtak hasonló nyelvtehetségek a missziós munkában." Elismeri a szerző, hogy a „latin nyelv, minden tisztes múltja ellenére, — amelyet mi is csak kegyelettel tudunk említeni, — nem pótolhatatlan érték az egyházban. Semmi akadálya nincs annak, — folytatja a szerző, — hogy máról holnapra bármely nemzetnek meg ne engedje a szent titkoknak nemzeti nyelven való ünneplését, — hacsak nem bölcsesége." Ez, a fentebb idézett gondolatoknak némiképpen ellenmondó, de uniós szempontból eléggé ki nem hangsúlyozható helyes felfogást, — még megtoldjuk, amikor kijelentjük, hogy az Anyaszentegyháznak a keleti egyház liturgikus nyelveinek történelmi sorsában is állandóan érvényesülő bölcsesége mindig ki tudja küszöbölni azokat a nehézségeket, amelyeket a köznapi élő nyelv térfoglalása okoz. Most folyik pl. Rómában a paleoszláv liturgikon (missale) egységes kiadásának munkája, amely sok beszivárgott nyelvi és liturgikus helyi különbözőség kiküszöbölésével biztosítani fogja egy nagy keleti liturgikus terület egyöntetűségét, de egyben tiszteletreméltó bizonysága is lesz az elszakadtak előtt annak, hogy a katholikus egyház

148

nyugati részén a latin nyelvhez való ragaszkodás nem elválasztó merevség, hanem szelleméből és fejlődéséből folyó természetes következmény. A szerző is megérzi, hogy a liturgikus nyelv kérdése nem lehet feltétlen uniós követelmény, amidőn ezt í r j a : „alig hihető, hogy ennek a teljes egyesülésnek a latin nyelv elfogadása lenne egyedüli és első feltétele". Bár a szerző — amint láttuk — visszaretten attól a gondolattól, hogy „hirtelen a mai modern nyelven kellene a szent szövegekkel foglalkoznia, még ha változatos alakjuk a legsikerültebb magyar nyelven, akár Vörösmarty vagy Arany János remek nyelvén öltene is ú j ruhát,'' mégis kénytelen a Belgiumban, de nálunk is már meginlult „liturgikus mozgalommal foglalkozni, amely az egyházzal való együttimádkozás érdekében a népnyelvet viszi bele a liturgiába," Tárgyalja Germain Morin belga bencés-atya indítványát arra nézve, hogy „miképpen lehetne a nem latin országokban a népnyelvet a lelkek hasznára a szentmis szertartásaiba belevonni.." Először is a kánont egyáltalában nem érintené ez az újítás, mert ez a legszakszerűbb papi imádság. Az „élőszóbeli istentisztelet''-ből minél több szöveget kell érthetővé, az egész nép közkincsévé tenni. Kívánatos: „alkossuk meg a latin himnuszok honi nyelvű gyűjteményét, ebben megtalálnók az introitus, a graduálé és az offertorium költői fordításait. E téren máris nagyon sok történt. Természetesen sokat árthatnak itt a túlzók, mert minden tapintatlanság megbosszulhaja magát. Ezért az Egyház eléggé óvatos is, mert vajmi sokszor 'előfordult, hogy a buzgó hívek „maradi" tömege joggal visszamnekül a csendes misének áhítatába az újstlusú misehallgatás elől. De a kérdés megoldására annyit máris meg lehet tenni, hogy a miseszövegeknek a nép oktatását célzó részeit, tehát a szentleckét és az evangéliumot a nép nyelvén megismételjük, hogy a szentbeszéd megint elfoglalja a régi helyét az evangélium után (amint a görög egyházban ma is megvan) és régi jellegét visszaszerezve, magyarázza az evangéliumot, hogy a szentségek kiszolgáltatásánál — mint már a legtöbb ú j egyházmegyei szertartáskönyvben megvan — mindenféle szenteléseknél és áldásoknál, temetésnél, stb. minél tágabb érvényesülés biztosítasek a nemzeti nyelvnek. Egyéb szövegeknél azonban meg kell elégelnünk a fordításokkal és magyarázatokkal. G. Morin szerint is a fordítások csak félmegoldásók, de a jóakarattal törekvő katholikus hívőknek óhaját ezek is könnyen kielégítik. Mindenesetre szívünk és szánk szívesebben beszél magyarul, mint latinul, de az ég megérti mindegyiket, ha tiszta „mélységekből jön." A liturgikus mozgalom hullámverése s a nyomába lépő megoldás keresés az egyházi nyelv kérdésénél felfogásában is közelebb hozta a két rítust s az idézett néhány gondolat is hozzá fog járulni ahhoz, hogy Kelet és Nyugat lelki vezetői és hívei egyaránt és kölcsönösen méltányolják az Egyház ősi fájának a liturgikus nyelv sokféleségében az egységet bizonyító színes kivírágzását. Az uniós mozgalom munkásai Kelettel foglalkozva, azt is meg fogják látni, hogy az egyházi nyelv kérdése az egyesült és elszakadt keleti egyházban is élő probléma, mert a mai nacionális áramlatoktól is

149

eltekintve, a történelemben is, a mysteriumokról nem szólva, a néplélek igénye is vágyként jelentkezett az áhítatnak legbensőbb kifejezésére alkalmas anyanyelv megszólalása, viszont a nyelvfejlődés és a fordítások kérdése i t t is sok okosságot kíván. Az egyesült keleti egyházban a román liturgikus nyelv bevezetése, az elszakadtaknál pedig az ukrán és más nemzeti nyelvek bevezetésére irányuló kísérletek mind a kérdés élő és gyakorlati voltára mutatnak. (Folytatjuk.)

•V4

— AZ ŰJ HAJDUDOROGI PÜSPÖK, P. Dudás Miklós O. S. B. M. mápus 30-án tisztelgő látogatást tett Miskolcon hajdudorogi P a p p Antal c. érsek, apostoli kormányzónál s fölkérte a fölszentelésre. Az érsek úr ő nagyméltósága kész örömmel vállalta a magasztos ténykedést, mely május 14-én a máriapócsi kegytemplomban fog végbemenni nagy ünnepélyességgel. Az ú j püspök Máriapócsot nem-

150

csak szülőföldjének, hanem prog r a m m j á n a k is vallja. Ez jut kifejezésre címerében, mely a kegytemplom körvonalai fölött a pócsi Szűzanya képét fogja ábrázolni fényt árasztva „A te oltalmad alatt" fölírással. Jelmondata és kormányzati programmja pedig: „Parare Domino plebem perfectam" (etoimasai Kyrió laon kateskeuasmenon) = az Ürnak tökéletes népet készíteni. (Luk. 1. 17.)

KRÓNIKA A kaíholikus nagygyűlés alaít megalakul a „Szent Miklós" Magyar Uniós Szövetség. A m a g y a r uniós egyesület — hála a mindnyájunk egyesülését óhajtó isteni Mesternek — a megvalósulás stádiumába lépett. A múlt őszi püspökkari konferencia gondjaiba fogadta az általunk hatodik éve propagált eszmét s a május 17-én kezdődő katholikus nagygyűlés programmjába ennek a nemes hivatású s elkerülhetetlen katholikus szükségességű egyesületnek alakuló közgyűlése is beillesztést nyert.

Az előkészületek serényen folynak. A beérkezett jelentkezéses aláíróihoz rövidesen kiküldjük az alapszabálytervezet ismertetését és az aláírandó belépési nyilatkozatot, hogy ezáltal az egyesületi törvény szabta formaságOKnak is eleget tegyünk. Megtettük előkészületeinket., Ihogy a megalakulás a cél szentségéhez méltó ünnepélyességgel, de egyben tartalmilag is értékes keretben történjen meg. A közelebbi adatokat és részletes prcgrammot közvetlenül a kaíh. nagygyűlés előtt tesszük közzé. Elöljárójában csak annyit árulunk el, hogy az alakuló közgyűlést a m a g y a r görögkatholikus egyház legtekintélyesebb főpapja, hajdudorogi P a p p Antal kyziüei c. érsek, miskolci apostoli kormányzó f o g j a — m i n t elnök — vezetni s a megnyitót is ő mondja. Elnöktársa az újonnan kinevezett hajdudortcgi püspök, Dudás Miklós 0 . S. B. M. lesz;, ki a záróbeszédet fogja mondani. Előadók Szántay-Szémán István dr. ardhipresbyter, p. prelátus (A florenci zsinat tanulságai), Angelí Ottó dr. kalocsai hittud. főisk. tanár (Az unió akadályai. Mit kíván tőlünk az unió ügyel), Kohály Ferenc dr. szsz. tanácsos, makói lelkész (A bizánci liturgia Krisztus eszméje) és szerkesztőnk (A külföld uniós tevékenysége. A magyar uniós egyesület alapszabályai) lesznek. Az uniós gyűlés színhelye a programm-elöirányzat szerint a Központi Katolikus Kör lesz. Ideje május 19-én d. u. 4 óra. A végleges programmot és minden egyéb tudnivalót idejében közlünk. Katholikus testvérek! — m i n d n y á j a n ott legyünk! Az egyházi egység helyreállításának ügye: mindnyájunk ügye. A katlh. papságnak, görögnek és rómainak az élen a 'helye, a hívőü ezreinek a phalanxban. Krisztus így a k a r j a !

151

— A HAJDUDOROGI EGHAZMEGYE ÜJ PÜSPÖKE. A hajdudorogi gör. szert. kath. egyházmegye 1937. október 29-e óta főpásztor nélkül van. B. E. Miklóssy István halála óta az egyházmegyét galánthai Bányav Jenő p. prelátus, nagyprépost kormányozta, mint káptalani helynök. A püspöki szék betöltése közel másfél évig váratott magára. A személyi kérdés megoldása igen nagy körültekintést igényelt, mert az ú j püspökre a rendes egyházkormányzati teendők ellátásán jóval túlmenő szervező munka is vár. A döntést az is késletette, hogy P. Dudás Miklós O. S. B. M. érd. regionális főnök kit úgy az illetékes tényezők, mint a magyarországi gör. kath. közvélemény is a legalkalmasabbnak tartott m á r kezdettől fogva erre a méltóságra, csak a széküresedés után félévvel jött haza amerikai missziós útjáról. De még a személyi kérdésben való teljes megállapodás után is halasztást szenvedett a trón betöltése, mert a magyar Felvidék egy részének viszszakapcsolása úgy az egyházi, mint a világi kormányzati tényezőket annyira elfoglalta, hogy szinte fizikailag volt lehetetlen a püspöki szék betöltésével foglalkozni. Továbbá akadályként XI. Pius pápa halála sorakozott az eddigiekhez, míg végül XII. Pius ö Szentségének trónralépése végleges megoldáshoz juttatta a püspökség kérdését is. Nagyszombaton, április 8-án este a Magyar Távirati Iroda római jelentése nyomán világgá röppent a hír, hogy Ö Szentsége az üresedésben levő hajdudorogi gör. kath. püspökségre P. Dudás Miklós Mihály O. S. B. M. áldozópap, érd. regionális főnököt nevezte ki. Dudás Miklós, az ú j hajdudorogi püspök falusi kisgazda családból, 1902-ben Máriapócson született. Atyja, ki most 63 éves, hosszabb időn át volt Máriapócs bírája. Középiskoláinak elvégzése1 után a reform kezdetén álló hazai Sz. Bazil rend a Lengyelországban töltött noviciátus után filozófiai és theológiai főiskolára Rómába küldte. Tanulmányait fölszente-

152

lése után is folytatta s úgy a bölcseletből, mint a hittudományból kitüntetéses doktori fokot ért el. Rómából hazatérve missziók és lelkigyakorlatok tartásával bízta meg a Rend úgy itt, mint a Kárpátalján is. 1931-ben máriapócsi házfőnök és parochus lett, majd a Rend hajdudorogi házának megalapítása után — mely az ő nevéhez fűződik — regionális főnökké lett. Mint ilyen, 1936-ban Máriapócson megalapította Csonkamagyarország első s akkor még egyetlen bazilissza kolostorát. 1937-ben, az északamerikai egyesült államokban duló belső egyházi harc és az indepentizmus ellensúlyozására Takács Bazil püspök meghívására misszióba ment, hova P. Legeza Elek Tivadar atya kisérte. Amerikai missziós útjáról a múlt év májusában, közvetlenül az eucharisztikus világkongresszus előestéjén érkezett haza s mindjárt részt vett a kongresszusi munkában is, amennyiben a gör. kath. nők szentségimádási estjén szentbeszédet, elmélkedést tartott számukra. Hazatérve a bazilissza nővérek lelki vezetését és újoncaiknak nevelését vette át. 1928. augusztusa óta, mióta Rómából hazajött, 56 népmissziót és 37 zárt lelkigyakorlatot tartott. Fölszentelése május hó 14-én Máriapócson fog megtörténni. Ez lenne Máriapócson a második püspökszentelés, mert 1746-ban ugyanitt szentelte föl, a még be sem fejezett ú j kegytemplomban Olsavszky Mihály munkácsi püspök Melét nagyváradi gör. kath. püspököt. Érdekes,, hogy a templom most szintén vakolatlan falakkal néz a rendkívüli esemény elé, mert a falakat aláfürészelték, hogy szigetelő ólomlemezeket lehessen közbeiktatni s az idők folyamán salétrommal átitatódott falak kiszárítása végett a vakolatot több méter magasságik le kellett bontani. A püspökszentelés ünnepére lelkes örömmel készülő magyar görögkatholikusság feszült várakozással és az ú j főpásztor agilitásában és éleslátásában bízó reménnyel tekint az inthronisatio elé.

— IMANYOLCADOK AZ UNIÓÉRT A SZENTFÖLDÖN. Jeruzsálemben L. Barlassina lat. szert. kath. patriárcha is részt vett azon a háromnapos ájtatosságon, amelyet a katholikus szírek, a görögmelchiták és a katholikus örmények végeztek. Egy szentbeszéd volt angol nyelven is. Betlehemben három templomban: a latin, szír és a görög-melchita templomban felváltva végezték az uniós nyolcad egyes napjain a szentmiséket. A szentbeszédeket, amelyeket P. Risciani Norbert és P. Ahmarani ferences atyák mondottak mély benyomást gyakoroltak a keleti papságra is. A nép nagy tömegekben vett részt az ájtatosságokban ás nagy volt a szentáldozások száma is. Názáretben a latin melchita és raaronita ritusú katholikusok közösen végezték a nyolcadot, Jaffában a zavargások ellénére is megtartották az imanyolcadot és azt három napon át a latin, két napon át a melchita és három napon át a maronita ritus szerint végezték Esténként a sz. olvasó után volt a szentbeszéd. — A LEGÚJABB EGYESÜLT MALABÁR JÁKOB ITA EGYHÁZBÓL. —AZ ATHÉNI VRADINI C. LAP Régebben megemlékeztünk már arról a nagy eseményről, hogy Mar igen mélyreható jelentőséget tulajdoIvanios metropolita és Mar Teonit annak a ténynek, hogy a római filos püspök sok hívővel egyesült Apostoli Szentszék hivatalosan közöla katholikus egyházzal. Mar Ivate a konstantinápolyi patriarchával nios Trivandrumban (Travancore, XII. Pius pápa megválasztását. India) székel és Teofilos az ő suffraganeusa Tiruvallában. Igen sok — UNIÓS IMAHETET tartott az nehézséggel kellett megküzdenie az athéni latin szertartású székesegyházú j unitus főpásztornak, de az egyesüban Filipucci latin és Calavassy görög lés m u n k á j á t egy pillanatra sem szertartású athéni érsek. Az uniós hét hagyták abba. Az 1937. évben egy igen nagy súlyú malabár főpap, Mar ájtatosságain és a vele kapcsolatban Severios, a neranani egyházmegye tartott előadásokon sok orthodox előfőpásztora tért vissza a katholikus kelőség is megjelent. (M. S.) egyház kebelébe. Ösi malabár előke— MIRON ROMÁN PÁTRIARKA lő család sarja, aki Madrasban végezhalála következtében megüresedett te egyetemi tanulmányait, m a j d az bukaresti pátriarkátus ideiglenes ottani angol-jakobita iskola tanára kormányzásával a román szinódus lett. Mar Ivaniossal ennek egyesülése Nikodém jászvásári (jassi) metropoliután is fenntartotta a régi érintkezést, tát bízta meg. (Orth.)

Az újonnan kinevezett hajdudorogi püspök úr Önagyméltósága, Főszerkesztőnk üdvözlő-soraira a következő levélben válaszolt: „Máriapócs, 1939. ápr. 19. Kedves Prelátus Úr! Kinevezésem alkalmából kifejezett szíves jókívánataidat hálásan köszönöm. Tudatában vagyok a kiválasztással járó súlyos felelősségnek, de Isten mindenható kegyelme mellett bízom a megértő emberek együttműködésében és támogatásában. A közös célokért közös erővel, szeretetben, egyetértésben . . . Ebben lesz erőnk és sikerünk forrása. Fogadd kérlek őszinte tiszteletem nyilvánítását, mellyel vagyok testvéred az Úrban: P. Dudás Miklós O. S. B. M. kinevezett hajdudorogi püspök." — XII. PIUS PÁPA trónfoglalása alkalmából, mint a konstantinápolyi patriarkátus hivatalos lapja, az Orthodoxia írja a konstantinápolyi pátriarka hálaadó istentiszteletet végzett. (Erről más források nyomán már mult számunkban is említést tettünk.) A metropolita megbízásából — ki gyöngélkedése miatt személyesen nem tehette —- Boncali nuncius előtt megjelent Maximos protosyngellos és Konidios érsek, hogy a pápa trónralépéséhez kifejezzék a bizánci egyház szerencsekívánatait. (Orth.)

153

amíg végre a sok akadály és fenyegetés ellenére is ő is visszatért a kath. egyház kebelébe. Vele együtt néhány pap és 60—70 család is uniált. Amikor 1938-ban Mar Teofilos tiruvallai püspök megbetegedett, az Apostoli Szentszék felhatalmazta őt ezen egyházmegye adminisztrálására is. Mar Ivanios egyházmegyéjének 1938-ban m á r 36.000 híve, 50 papja és 48 laikus katechétája volt. — A PÁRISI KATHOLIKUS ORVOSOK EGYESÜLETE Szent Lukács apostolon kívül Szent Kozma és Dömjén patronátusa alá helyezte magát. A két szent és ingyengyógyító orvos a keleti liturgiák előkészületében a szentek karainak felsorolásánál külön is meg van említve s az egész Keleten (egyesült és orthodox részen .egyaránt) nagy tiszteletnek örvend. — ALEXANDRIA GYÁSZA. V. Miklós alexandriai orthodox görög pátriarka március 4-én váratlanul elhunyt. V. Miklós, családi nevén Nikolaos Evangelidés 1876-ban Joaniniben született. A hittudományi főiskolát Athénben végezte. Papi pályájának kezdetén szülőföldjén a zoszimaeai középiskola tanára és hitszónoka volt. 1910-ben Photios pátriarka az alexandriai egyház diákonusává szentelte, a következő évben az áldozópapi rendbe lépett elő. 1918-ban nubiai metropolita, 1928-ban hermopuli érsek, 1936 február 11-én alexandriai pátriarka lett. Buzgó előharcosa volt a naptáregyesítés ügyének, melyet mint metropolita nem szűnt meg levél és hirlapi közlemények ú t j á n népszerűsíteni és propagálni. Tevékeny részt vett az egyházak egyesítését célzó pánkrisztián kongresszusokban, így az 1920. évi genfi, az 1937. évi stockholmi s az 1935. évi londoni kongresszuson. Erőteljes propagandát fejtett ki a görögkeleti egyház ügyeinek rendezését célzó pánorthodox kongresszus összehívása érdekében. Nagy tudós és kiváló szónok volt. Ha-

154

lálát a görögkeleti egyházak őszintén gyászolják. A kormányzati teendőket ideiglenesen Theophanes tripoliszi érsejc látja el. (Orth.) — A FRANCIAORSZÁGI UNIÓS EGYESÜLET nem régen Liénaí bíboros-érsek elnöklésével ünnepséget tartott, amelyen az ünnepi mise örmény ritus szerint folyt le. Az egyesület elnöke, Mons. Logier beszámolt arról az örvendetes tényről, hogy egyedül Franciaország és Belgium támogatásával 80 különböző egyesület működik, amelyek az elszakadt 130 millió orthodox keresztény visszatérésének útját készíti elő. SEPTICZKY ANDRÁS GRÓF lembergi gör. kath. metropolita, amint a „Lvovskie Archieparchialae Viedomosci" írja, Rutskij uniós metropolita nevével megalapította „Az ukrán katholikus uniós intézetet", amelynek célja a lap szerint: „támogatni a keleti egyháznak az apostoli Sztíntszekkel leendő egyesülési mozgalmát, hogy egy akol legyen és egy pásztor." Áz intézet külön uniós folyóiratot fog kiadni. Eddig az ukrán katholikusok a lengyel uniós egyesületekben működtek, most azonban, hogy számban megszaporodtak és anyagi eszközeik is vannak, önálló uniós intézményt létesítettek, amely kétségtelenül ú j lendületet fog adni a lengyelországi uniós mozgalomnak. — DIONIZIOSZ LENGYEL PRAVOSZLÁV METROPOLITA a pápai koronázás alkalmából jókívánatait így fejezte ki a varsói apostoli nuntiaturán: „Osztozom honfitársaim és a nagy katholikus egyház összes híveinek örömében, amelyet XII. Pius pápa szerencsés megválasztása és inthronizációja fölött éreznek. Kérem Excellenciádat, hogy fogadja el és tolmácsolja Őszentsége előtt legjobb kívánságaim kifejezését." — KÖVETKEZŐ SZÁMUNK az uniós gyűlés teljes anyagával kivételesen június 10-án fog megjelenni.

IRODALOM

* Hajnóczy Iván, A kecskeméti görögség története. Budapest, 1939. ÍA m. kir. Pázmány Péter tudományegyetemi görög filológiai intézet kiadása 57 oldal, facsimilékkel.) Ára ? A Moravcsik Gyula szerkesztésében ontios archimandritát, a budapesti megjelenő magyar-görög tanulmágörög lelkészt. nyok sorozatában, a klasszikus műA kecskeméti egyház történetén kíveltség barátai egyesületének (Parthevül a nagykőrösi görög egyház vázlanon) támogatásával jelent meg ez az tos történetét is közli a füzet. Ezen érdekes kétnyelvű (magyar és görög) egyházak anyakönyveit görög, szerb füzet, melynek ízléses kiállítása s főés német nyelven vezették. A telepüképen tiszta szép görög szöveg szoiiélés népsűrűségére világot vet egy-két se a Stephantum nyomda ízléséről anyakönyvi adat. Keresztelés pl. 1801 cs nívójáról tesz tanúságot. —1900. között összesen volt 460; már 1901—1938 között összesen csak A füzet s általában a magyar-görög 21. Esketés ezen időben 119, illetve 8. tanulmányok célja a magyarországi Temetés 546, illetve 29. A bejegyzetgörög település kutatása, amelynek tek lakóhelye Kecskeméten és Nagytörténelmi adatai mellett épen a kecskőrösön kívül még 17 községben volt. keméti görögség történetének teitárá sában annyi egyházi v o n a t o z á s a is A füzet függelékében közölve van van, hogy a magyar uniós mozgalom a kecskeméti görög egyházközség barátainak érdemes e füzettel közekönyvtárának katalógusa is, amely lebbről is megismerkedniük. gazdag görög kéziratgyüjteményén kívül (jórészt a keleti szentatyák iraA történelmi részből (4. A püspötai) sok értékes nyomtatott görög műkök és papok c. fejezet) megtudjuk, vel dicsekedhetik a theológia és a viláhogy a joghatóságot ezen egyház fögi tudományok köréből. A függelék II. lött eleinte a karlócai metropolita, részében a kecskeméti görög temető majd a bácsi és temesvári püspökök, görög nyelvű sírfeliratainak gyűjtem a j d a budai püspök, sőt 1789—91ményét, amelyeket Lukáts Géza dr. ben Popovics Dénes belgrádi metrokecskeméti földbirtokos, a magyar polita, később budai püspök is gyakouniós törekvések lelkes híve másolarolta. A karlócai metropolita ott püstában közöl a szerző. Ezek a sírfelpök-látogatást is végzett. A lelkészek iratok az 1794—1865. évek közötti névsorában a XVIII. században túlidőből származnak és a kecskeméti nyomólag elasszonai görög szerzetegörög település nem egy mozzanatára sek szerepelnek, de akad egy orosz derítenek fényt. szerzetes is. 1783-tól kezdve túlnyomóan szerb lelkészi nevekkel találkoKapható a K. M. Egyetemi-Nyomda zunk. A névsor külön megemlít egy könyvesboltjában (Budapest, IV., Makedóniából jött világi görög papot Kossuth Lajos-u. 18.). és a legújabb időben dr. Koffas L.eSzántay-Szémán István dr.

* Madarász István: A kath. egyház kapcsolatai a magyar állami közigazgatással. Budapest, 1938. A múlt évi közigazgatási tanfolyamon tartott világos és a tárgyat nagy

nagy vonásokban teljesen kimerítő előadások lenyomata. Világos, rendszerező áttekintést nyújt. Főleg a lelkészek és a közigazgatás emberei haszonnal forgathatják. (kj.)

155

* Dr. Waigand József, Pápák a hithirdetés szolgálatában XVI. Gergelytől XI. Piusig. (Budapest, 1938. az Unió Cleri kiadása, 128 old.) Érdekes és szemléletesen megírt mű, amely a missziók förténetének legutolsó két századát vonultatja fel az olvasó szemei előtt. A missziók sorsa legnagyobb részt Európának „az Egyház missziós bázisának" változatos sorsához volt kötve. A XIX. század elejének nyugtalan, háborús légköre a távoli missziók életét is fojtogatta. F á j ó a n idézi a mű a francia Annales . . . 1844-es évfolyamából, hogy „mialatt a keresztény Európa megfeledkezett a messze keleten és nyugaton lakó testvéreiről, egyben kiveszett belőle annak a közösségnek gondolata is, melynek annyira át kell járnia a katholicizmus családját, ahol valamennyi tagnak meg kell éreznie, h a az egyiküket valami b a j érte." A közösség gondolatát most is erősen ostromolják a világszerte lángoló túlzó nacionális törekvések, amelyeket csak a keresztény-egység megteremtésére irányuló rendszeres m u n k a tudna egészséges mederbe szorítani. Ennek érdekében azonban csak szórványosan történik valami. A történelmi áttekintés után a második és harmadik fejezéte két részben tárgyalja a pápák missziós tevékenységét. Először a hithirdetés itthoni megalapozásában, vagyis a missziók megsegítésében végzett munkájukat ismerteti, m a j d a missziók külső és

belső életének mozgalmas képét vázolja a szerző. A missziók elé tornyosuló akadályok ismertetése még élesebb világításba helyezi a pápáknak Isten országa terjesztéséért végzett imponáló m u n k á j á t . A jövő feladatairól írva, a messze Keleten ébredő nemzeti önállóságról is megemlékezik a szerző és felveti a kérdést: mi lesz akkor, ha ezek a népek egészen kívánják magukat az európai hatalmak befolyása alól? Meg is felel rá: hiszi, hogy az Anyaszentegyház gyökerei oly mélyen lesznek már akkor a lelkek talajában, hogy ki fogja állani a viharokat. Szinte megérezzük aggodalmát: vájjon az Egyház nem veszti-e el Európában hatalmát? Az egyház múltja biztat, hogy jövője is fényes lesz. Nagyon szerettük volna, ha a szerző távol Keletről beszélve legalább futólag kitért volna arra, hogy milyen hatalmas bázist nyernének a missziók, ha közel Kelet elszakadt keresztényei is visszatérnének az Anyaszentegyház kebelébe. Mily gyönyörű perspektívát nyújtana az unió a Krisztus után vágyódó pogány világnak, amely gyakran és nem alap nélkül veti szemére a kereszténységnek azt a széttépettséget, amelyet Európában, de főképen Amerikában mutat. Dr. Szántay-Szémán István.

* Mons. Dotí. Domenieo Panciera, UNO SGUARDO ALL'ORIENTE CRISTIANO (Saggio di Studio con illustrazioni. Roma, 1938 Anónima Libraría Cattolica Italiana 319 oldal). A kiváló szerző, mint műve bevezetésében mondja, püspöke megbízásából, 1933-ban részt vett Rómában az Associazione Italiana Cattolica „ P r o Oriente Cristiano" hatalmas olasz uniós egyesület ülésén, melyen egyházmegyéjét képviselte s meghatottan emlékszik vissza a pápai kihallgatásra, melyen Ö Szentsége mély meghatottsággal beszélt a „Rerum Orientalim"-ról. Több ízben részt vett keleti kongresszusokon s lelkesedése megíratta vele fenti cimű könyvét, amelyben az olasz katholikusoknak

156

általános tájékoztatót kívánt nyújtani a keleti egyház mai helyzetéről és a pápák hatalmas uniós törekvéseiről. Művét a Szentséges Atyának ajánlotta fel, kinek még élete feláldozása árán is szívéhez közel nőtt megoldandó feladata, az unió ügye. A mű első részében általában a rítusokat tárgyalja, a másodikban a keleti hierarchiát és a patriarkátusokat. Harmadik része a műnek bőven foglalkozik (49—135. oldal) a keleti ritus liturgiáinak alapformáival. A következő fejezetben Bizánc történetét vizsgálja.

Az ötödik fejezetben (135—163. old.) bőven tárgyalja a keleti egyházak jelen helyzetét és az Apostoli Szentszékhez való viszonyát. Ebben a fejezetben felhasználja a Keleti Sz. Kongregáció által 1932-ben kiadott Statistica con cenni storici dell'Oriente cattolico c. hivatalos kiadványt, amelynek adataira mi is gyakran utalunk. A hatodik és utolsó fejezet 233—267. old.) gondosan megírja a pápák uniós tevékenységét. A függelékben közli az olasz nagy uniós egyesület, a „Pro Oriente Christiano" működésére vonatkozó szabályokat és a Szent Miklósról nevezett bari-i jámbor uniós egyesület alapszabályait. Mindkét egyesületről írt a mi folyóiratunk is, de itt is örömmel megemlítjük mindkettőt és bizalommal várjuk, hogy egyszer nálunk is megalakul, habár szerényebb keretekben is a hivatalos uniós-egyesület. A könyv elején közölve van a Pápa őszentsége jól sikerült képe, m a j d a könyvben magában Tisserant cardinális a Keleti Kongregáció titkárának és Lavitrano bíborosnak, mint az olasz uniós egyesület elnökének ugyancsak szében sikerült képe. Ezeken kívül több képet is közöl még a pápai uniós ügy mozgalom köréből. Melegen a j á n l j u k olvasóinknak, főképen azoknak, akik az Apostoli Szentszék uniós felfogását közvetlen forrásból ó h a j t j á k megismerni, ezt a színesen megírt művet olvassák el. Szántay-Szémán István dr. * Isten bölcseleti megismerése. Budapest, 1939. Kiadja az Aquinói Sz. Tamás Társaság. Ara 2 pengő. A gondolkodó elme legnemesebb törekvése volt mindenkor, hogy a lét teljességéről, az Absolutum-ról minél

tökéletesebb ismeretet alkosson magának. Az értelmi keresés ugyan nem az egyedüli út Istenhez, de Isten létének és tulajdonságainak igazolása szempontjából a legalapvetőbb marad. A szív és az érzés megtagadhatatlan vonzalmát, az akarat örök tendenciáját a tudat teljes világosságába az értés fénye emeli. Az Isten-ismerés útjaival, az Isten létét igazoló érvek logikai felépítésével az ellenük emelhető ellenvetésekkel, a természetes ész világánál megalkotható Isten-képével, Isten és a világ viszonyának kérdésével, azaz a gondolkodó ész által felvetődő Isten-probléma összes alapkérdéseivel foglalkozik ez a kis könyv, melyben a problémákat a keresztény filozófia leghivatottabb képviselői, Jánosi József S. J., Petz Ádám S. J., Kühár Flóris, Ibrányi Ferenc, Schütz Antal, Szigeti József O. P. világítják meg. A logikusan egymásba szövődő értekezések a szenttamási filozófia klasszikus útjain haladnak, de állandóan figyelembe veszik a mai ember lelkében viaskodó kétségeket is. Az előadássorozat így nemcsak a szoros értelemben vett filozófia, hanem a hit-védelem szempontjából is jelentős. * Kausz József: Ismerd meg az 01táriszentséget! Hévizgyörk, 1938. Az eucharisztikus kongresszus elkésettnek látszó visszhangja a 16° alakú 74 oldalas kölvecske. De sokkal több, mint aminek látszik: a kongresszusi élmények quintessentiája, az eucharisztia tiszta dogmatikája és apológiája dióhéjban. Nem olvasni, de könyvnélkül megtanulni és átélni való. Egyes fejezeteit (pl. az ősegyház liturgiájáról szólót) különös örömmel olvastuk. (kj.)

157

FIGYELŐ Misszió és Unió Mandzsúriában. A mandzsúriai katholikus misszió százéves jubileuma alkalmából V. Vlaszov von Waldenberg jeles orosz történetíró, aki a katholikus egyházzal unionált, igen érdekes cikkben számolt be a missziós és uniós eredményekről. 1838. augusztus hó 14-én XVI. Gergely pápa dekrétumával kapott a mandzsúriai misszió önállóságot és lett független a pekingi egyházmegyétől. A miszszió önállóságának első éveiben igen kemény küzdelmet vívott, míg végre 1862ben már 5700 hívőről számolhatott be, akiket abban az időben 19 külföldi és 3 bennszülött missziós pap gondozott. Nemsokára már 9792 hívő 36 templomban és kápolnában dicsérte az Istent s a mandzsúriai ifjúság 48 katholikus iskolában tanulhatott. A nevelésben az isteni gondviselésről nevezett nővérek is munkálkodtak. Az 1900. évi boxer-lázadás azonban majdnem teljesen elpusztította a missziós eredményeket. A templomok, iskolák nagy része tűz áldozata lett s a forradalmárok Gion püspökön kívül két papot és a hívők százait végezték ki. A rend helyreálltával a misszió újból fellendült. A megpróbáltatások azonban nem szűntek meg. Az 1904—5. évi orosz-japán háború, az 1910. évi pestis (amely csak Mandzsúriában hatvanezer embert pusztított el), s a kínai felkelések okozta állandó nyugtalanság mellett is virágzóvá lett a misszió. Ma a mandzsúriai misszió 10 vikáriátusra és apostoli praefecturára oszlik, közöttük van egy keleti ritusú is. Ma m á r 687 elemi, 236 közép és 10 felsőbb iskolában kb. negyvenezer gyermek és i f j ú nyer keresztény nevelést. Sajtója is van a missziónak. A Mükdenben megjelenő missziós folyóirat, a „Katolicseszkij Vjesztnik — Bulletin Catholique", amelynek célja az, hogy az orosz pravoszlávokkal a katholikus egyházat megismertesse. (Folyóiratunk is többször foglalkozott vele.) Az iskolákon kívül árvaházak, menedékhelyek, kórházak és gyógyszertárak támogatják a misszió karitatív m u n k á j á t . (Jellemző adat: 1937-ben több mint félmillió beteget ápoltak a misszió intézményei.) A mandzsúriai missziók latin és görög szertartású katholikus híveinek száma együttvéve: 178.974 lélek. Az 1924. évben a harbini orosz lekosság körében egy kis csoport alakult, amely arra a meggyőződésre jutott, hogy a pusztuló Oroszországot csak a katliolicizmus mentheti meg. Ez a csoport uniált legelőször ott a katholikus egyházzal, amelynek támogatásával megszervezkedtek és 1925. vízkereszt ünnepén a harbini latin ritusú Sz. Szaniszló-templomban elhangzott az első unitus gör. szert. kath. liturgia. Nemsokára (febr. 2.i Celsius Constantini pekingi apostoli delegátus döntése alapján megnyilt a harbini gör. szert. kath. kis templom is, amelv a további uniálások melegágyává lett. Az uniós mozgalom erősödésével az Apostoli Szentszék elhatározta, hogy bizáncipravoszláv ritusú egyházmegyét alapít Harbinban, s 1928-ban apostoli kormányzóként küldötte oda Abrantovics Flávián mariánus archimandritát, aki felvette a keleti ritust. Az ú j egyházmegye eleinte a „Commissio pro Russia" pápai bizottság, m a j d később a Keleti Sz. Kongregáció alá lett rendelve, amelynek elnöke maga a Szentséges Atya. Az Apostoli Szentszék uniós törekvéseinek legékesebb bizonyítékát nyújtotta itt Harbinban, amikor az ott működő katholikus karitatív intézményeket is az ú j apostoli kormányzónak adta át, minek következményeképen az 1923ban a ferences nővérek vezetésével megalakúlt és az orsolyita nővérek vezetésére bízott kollégium, a lengyel fiú-nevelő intézet vezetői is példás engedelmességgel vették fel a bizánci-paleoszláv ritust és lettek a mandzsúriai ú j orosz egyházmegye ifjúságának nevelőivé. Ezen intézetek és iskolák megfelelő tanintézetekké alakultak át s a fiúiskolákban orosz és angol, a leányiskolákban orosz és francia nyelven, valamint a helyi japán és mandzsúriai nyelven folyik a tanítás, s ma m á r kb. 500 orosz-katholikus i f j ú nevelődik bennök.

158

Most már az orosz pravoszláv lakosság is kezd meggyőződni arról, hogy a Vatikán önzetlen áldozatkészséggel támogatja az emigrált oroszságot és nem akar erőszakos lélekhalászattal senkit sem az unióba csábítani, hanem minden sovinizmus nélkül segítséget n y ú j t ahhoz, hogy az egykor feltámadó Oroszország vezetésére mennél több hasznos polgár álljon készen. A katholikus Egyház itt is arra törekszik, hogy az élet minden vonatkozásába hatoljon bele a keresztény gondolkodás és árassza áldásait a keresztény kultura. Az ismertetés írója vázolja azokat a szinte emberfeletti erőfeszítéseket is, amelyeket a mandzsúriai uniós misszió végez s amelyek közepette egyedül a „pro Christo et Ecclesia" gondolata ad erőt a hősi küzdelemre. A misszió m u n k á j á n a k ismertetését olvasva, szinte belepirulunk abba a gondolatba, hogy mi itthon, még rendezett viszonyok között is annvira nem szoktunk hozzá a gondolathoz, hogy Krisztusért és az Egvházért mily sokat kellene dolgoznunk az uniós mezőn is. Szántay-Szémán István dr.

ADATTÁR Az egyesüli keleti egyházak Magyarországon kívül. A keleti egyházak kongregációja. A római kúriában 1572 előtt a keleti szertartások ügyeit is ugyanazok a szervek intézték, amelyek a nyugatiét. Az első olvan bíborosi kongregációt, mely speciálisan a keleti ügyek intézésére volt rendelve, XIII. Gergely pápa (1572—85.) alapította Congregatio de rebus Graecorum cím alatt, 1573-ban. E kongregáció ügykörébe tartozott az egész keleti hitterjesztési ügv. VIII. Kelemen (1592—1605) e kongregáció nevét Congregatio super negotiis Fidei et religionis Catholicae-ra változtatta, később pedig ugyanezt Congregatio de Propaganda Fide-nek nevezték el. (XV. Gergely, 1622. jún. 22. Inscrutabili k. ap. Iev.) Az alapító pápa ennek körébe utalja a hitterjesztés egész ügyét úgy keleten, mint nyugaton. Öt évvel később (1627) VIII. Orbán a kongregáció kebelében bizottságot szervezett „super dubiis Orientalium," — a kétes k.eleti ügyek kivizsgálására, 1636-ban újabb bizottság alakult a kongregáció kebelében a görög szerkönyv átvizsgálására, mely 1645-ig működött, m a j d ügyköre egyre bővülvén, XI. Kelementől 1717-ben megbízást nyert az összes keleti liturgikus könyvek átvizsgálására s a Congregatio super correctione Iibrorum Ecelesiae Orientális címet nyerte. A következő időszakokban úgy nyugati, mint keleti részen, a fontosabb ügyek elintézésére különböző bizottságokat alkottak, melyek a megvizsgált ügyeket végleges döntés céljából a pápa elé terjesztették. 1862. január 6-án IX. Pius pápa Romani Pontífices kezdetű apostoli konstituciójával a Propaganda Kongregáció mellett egv ú j kongregációt szervezett Congregatio de Propaganda Fide pro negotiis Ritus Orientális cím alatt. A két Propaganda kongregáció külön-külön intézte a hatásköre alá tartozó ügyeket, prefektusa is ugyanaz a bíboros volt, konzultorai, titkára és hivatalnokai azonban mások voltak s egész ügykezelése 1 el volt különítve. Ez a helyzet azonban a keletieknek egyáltalán nem volt kedvükre, mert arra magvarázták, hogy az Apostoli Szék őket a hitetlenekkel helyezi egv sorba. 1 ) Ezért XV. Benedek 1917. m á j u s 1-én kelt Dei providentis kezdetű motu proprió-jávai. S. Congregatio pro Ecclesia Orientali elnevezés alatt ú j kongregációt alapított a 1 ) S. Congr. Orientale: Statistica con cenni storici della gerarchia e dei fedeli di rito orientale. Roma, 1932. pag. 12.

159

keleti egyház ügyeinek intézésére. Az ú j kongregáció prefektussága a Szentatyának van fenntartva, titkára a bíborosok egyike, (jelenleg Tisserant), tagjai a bíborosok kollégiumából kerülnek ki. Titkára mellett egy assessor van, ki világi pap vagy férfiszerzetes Lehet és több konzultor, kik részben a latin, részben a keleti szertartás papjai és férfiszerzetesei közül kerülnek ki. Az ügyek vitelére a szükséges számban neveznek ki a kerületi ügyekhez értő papok közül officiálisokat, azaz tisztviselőket. Minden kelet egyházi ügy ennek a kongregációnak hatáskörébe tartozik még akkor is, ha vegyes természetű, vagyis ha a latin szertartást érinti, akár személyi, akár dologi természetű ügyről van szó. E kongregáció tehát az öszszes latin kongregációk ügykörét egyesíti magában. Egyetien kivétel a Congregatio S. Officii, mely a hit és erkölcs tisztasága fölött őrködik, a vegvesházasságok ügyében intézkedik és könyvvizsgálattal foglalkozik. Ennek körébe esik a szentségi böjt ügye is. Amennyiben pro foro interno intézkedést igénylő ügyekről van szó, ezekre nézve a görögökre vonatkozólag is fennáll a Poenitentiaria jogköre. Az eléje terjesztett ügyeket adminisztratív vagy fegyelmi úton intézi, ha pedig valamely ügyben más egyházkormányzati szervek beavatkozását látja szükségesnek, maga e kongregáció határozza meg, hogv melyik tribunált t a r t j a arra illetékesnek. Az 1931. évi m á j u s 24-én kelt Deus scientiarum Dominus kezdetű apostoli határozmány 4. cikke a szemináriumok és tudományegyetemek fölállítását és a főiskolák hittudományi szakának felügyeletét a szeminárihmok kongregációjára bízza még akkor is, ha keletiekről van szó. A keleti kongregáció jelenlegi bíboros titkára Tisserant Jenő, assessora 1913 óta Cesarini József, helyettese Rosso János, konzultorai között sok keleti papot és püspököt találunk, közöttük a Sz. Bazil rend római általános főnökét, Kangyuk Pongrác archimandritát. Magyar konzultora egyedül Luttor Ferenc pápai protonotárius. A keleti egyházban hivatalosan ötféle szertartást különböztetnek meg. Ezek: 1. a bizánci vagy görög szertartás, melynek követői az albánok, bulgárok, georgiaiak, görögök, italoalbánok, a délszlávok keleti szert, része, a melkiták, románok, oroszok, ruthének és a keleti szertartást követő magyarok. 2. Az örmény szertartás. Követői csak az örmények között vannak. 3. Az antiocliiai vagy szír szertartás. Követői a tiszta szírek, a maroniták és a malankárok. 4. A szír-káld vagy egyszerűen csak káld szertartás. Követői a káldok és a malabáriak. (A malabárok ezektől szakadtak el s térlek át az antiochiai szertartásra.) 5. Az alexandriai szertartás, melynek követői a koptok és etiópok, másként abesszinek. (Folytatjuk.)

Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Hunyadi-utca 3. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. szám.

160

ház*, dalárdák--, iskolák' és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c c g :

H Ö R L N Á N D O R

BUDAPEST,

II., T Ö R Ö K Í U T C A

Fizetéskedvezmény.

8. SZ.

Javaslat ingyen.

MEGJELENT II PAPI ZSOLOZSMHKÖHYV

^^I^Ha^HBmBmi^HBMnnHnHinEBHRBIHniSEail

magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s

a szentek é l e t r a j z i a d a t a i v a l Ára finom bőrkötésben 25 pengő Műbőrben . . . . 22 „ Egész vászonban . . 20 „

Aranymetszéssel minden kötés öt pengővel drágább S p e c i á l i s kenésekre k ü l ö n

M m

árajánlat

István könyvnyomdáig! Miskolc Rókóczy-uico 18. - Telefon 8-82 Lelkészeknek, kántortanítóknak 3 havi részletre is.

Még kapható néhány száz

ó n p l r i » c k n n V V ClICliCoIVUliy w

7 Pengő, Tíz példányra egy ingyen.

Melles—Szántay-Szémán—Kozma:

Görögkatolikus S z e r t a r t á s t a n iskolai és magánhasználatra. Papnövendékeknek, kántortanító]elölteknek is k i v á l ó a n a l k a l m a s . 227 oldal. Ara 3.80 pengő.

Görögkatolikus S z e r t a r t á s t a n Elemei Az előbbinek kivonata. 120 oldal. Ára 2.40 pengő.

Szent István Társulat, Budapest VIII., Szentkirályi-utca 28. szám.