A Puszta 1999. 1/16, pp. 193-219.
K ISÚJSZÁLLÁS VIZES ÉLŐHELYEINEK TERMÉSZETI
ÉRTÉKEI MONOKI ÁKOS, KISÚJSZÁLLÁS „NIMFEA” TERMÉSZETVÉDELMI EGYESÜLET 2000. „Nem a Föld sérülékeny, hanem mi magunk. A Természet az általunk előidézetteknél sokkal nagyobb katasztrófát is átvészelt már. A tevékenységünkkel nem pusztíthatjuk el a természetet, de magunkat annál inkább.” James Lovelock
B EVEZETÉS Kisújszállás város Jász- Nagykun- Szolnok megyében, a Nagykunság közepén található a keleti hosszúság 20°42’, északi szélesség 47°02’ alatt. Területe: 205,02 km2 , tengerszint feletti magassága: 89m. A sík városhatárt három Kunhalom és az úgynevezett erek és laposak teszik változatossá. Középalföldi város lévén éghajlata tipikusan szélsőséges. Egy 1852-es térképfelvétel alapján Szász Károly a következőket írta róla: „Kisújszállás egy nagy mocsár és mocsaras rétek, legelők közt fekvő, szigetszerű magaslaton épült.” Városunk mocsarainak és mocsárréteinek vizét számos ér vezette le a HortobágyBerettyó folyóba. Ilyenek voltak a napjainkra víz nélkül maradt Bodzás-, Bárány-, Konta-, Kerülő-, Kis- és Nagylovag erek. Az árvízszabályozás előtt a Tisza áradásai rendszeresen elöntötték Kisújszállás környékét, ám voltak az átlagos térszintnél magasabb, árvízmentes területek. Ezeket nevezték régen az itt lakó emberek Hátaknak. A hátak talajvízszintjének magassága miatt sajátos növényvilág alakult ki rajtuk. Ilyen hátak voltak a város határában Nyugaton az Öregerdő, Északon a Szejkő és a Karahát. Így, ezen környezeti tényezők hatására alakult ki az a gazdag növény- és állatvilág, amelyben ma már nem gyönyörködhetünk a gondolkodás nélküli emberi pusztítás miatt.
Az árvízszabályozás után városunk határának mocsarai kiszáradtak, a megmaradt vadvizeket pedig lecsapolták. Ezen kiszáradt élőhelyekről számos növény- és állatfaj pusztult ki, illetve vándorolt el. Az elmúlt évtizedekben történt rizsföld- és halastóépítések hatására számos másodlagos vízi élőhely alakult ki, gyakran a megszűnt mocsaras területeken, így ezek az újonnan létrehozott mesterséges élőhelyek nagy hiányt pótolnak, hiszen a hazánkban költő illetve átvonuló vízimadárfajoknak eszményi élőhelyet biztosítanak. Gyakran azonban nem egyeztethetőek össze a természetvédelem és a gazdálkodás érdekei, gondoljunk csak a gémfélék és a sirályok halastavakon, a vadrécék rizsföldeken okozott kártételeire. Ebben a dolgozatban szeretném bemutatni Önöknek, hogy Kisújszállás határában milyen jellegű vizes élőhelyek találhatók, illetve azt, hogy ezeken milyen élővilág alakult ki az elmúlt években. Szeretném, ha minél többen vennénk észre, hogy ezek a mesterséges, illetve időszakos élőhelyek pótolhatatlan jelentőségűek, hiszen a rajtuk kialakult élővilág gyakran egyedülálló, vagy éppen védett területeken lévő értékek léte függ tőlük.
A Z EGYES TERÜLETEK BEMUTATÁSA A Gástyási rizsföldek Kisújszállás várostól délre, Túrkeve határában helyezkednek el a Gástyási rizsföldek. Az elmúlt években folyamatosan gazdálkodnak a területen, így a közeli farkas-zugi gémtelepen – amely a Körös-Maros Nemzeti Park ecsegpusztai területén helyezkedik el- költő szürke gémek (Ardea cinerea), kis kócsagok (Egretta garzetta), bakcsók (Nychticorax nycthicorax), üstökös gémek (Ardeola ralloides) nem csak a Hortobágy-Berettyó folyóra járnak táplálkozni, hanem előszeretettel keresik fel a rizsföldeket is. Az elárasztott rizsparcellákon táplálkoznak májusban és júniusban a nagy godák (Limosa limosa) százas csapatai, dankasirályok (Larus ridibundus), vadrécék, de előfordult már bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) is. Az őszi vonuláskor akár 50 fekete gólya is összeverődhet a területen. A rizsföldeket Ecsegpusztától a túrkevei hajtóút választja el, az út másik oldalán, már fokozottan védett területen kisebb kékvércse (Falco vespertinus) telep található. Ősszel a kis sólyom (Falco columbarius) is a területre jár vadászni apró énekes madarakra. A területtől északabbra szántók, valamint rizsföldek, nyugatra, illetve északnyugatra legelők találhatók. A legelőkön parlagi pityer (Anthus campestris), mezei pacsirta (Alauda arvensis), az azokat szegélyező fasorokban vörös vércse (Falco tinnunculus) költ, alkalmanként hamvas rétihéját (Circus pygargus) lehet megfigyelni. Északra terül el a Vasas nevű területrész, amelyen – mint említettem – szántók találhatók, melyeken telente túzok (Otis tarda) csapatok figyelhetők meg, szinte egész télen. Rendkívül fontos, hogy a túzokok számára minden ősszel vessenek ezekre a részekre repcét, hogy a nehéz téli időszakot átvészeljék, illetve ne kelljen délre vonulniuk. Előfordult már, hogy a kisújszállási Petőfi Vadásztársaság hivatásos vadászai télen ocsút szórtak le a túzokoknak, hiszen a nagy hó miatt ezek a madarak nehezebben férnek hozzá a vastag hótakaró alatt található repcéhez. Régebben fészkelt errefelé vörös vércse is, de az alkalmas fészkelő helyek megszűntével ezek a madarak már csak táplálkozni járnak a területre. A tarlók felett alkalmi vendég a fokozottan védett kerecsensólyom (Falco cherrug), amely ürgék hiányában hörcsögökre, illetve házi galambokra vadászik.
A kisújszállási téglagyár tavai Kisújszállás keleti határában több védelemre érdemes élőhely is található. A 4-es számú főút, a Nagy-kert és a Gyalpári-csordajárás által határolt területen helyezkedik el a Téglagyár. Három kitermelési gödréből már csak egyet használnak, a másik kettőn befejeződött a kitermelés. A legújabb gödrön két éve kezdődtek a bányamunkák. A legelső gödör már több mint tíz éve nincs bányászati használatban. Egy ideig a kisújszállási Petőfi Vadásztársaság nevelt tőkés récéket rajta. Mióta ezzel felhagytak, a tavat csupán horgászati célokra használják. A tavat keletről a Gyalpári-erdő, délkeletről a csordajárás határolja. A partján fehér fűzfák (Salix alba) állnak, amelyeken függőcinegék (Remiz pendulinus), a nádban barkós cinegék (Panurus biarmicus), cserregő nádiposzáta (Acrocephalus scirpaceus), foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus), valamint nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) költ. Régebben még költött a szárcsa (Fulica atra), a kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis), valamint rendszeres volt a bölömbika (Botaurus stellaris). A tó jellegzetes rovarfogó növénye, a rence nagy számban él itt. Gyermekkoromban is szívesen jártam ehhez a tóhoz madarászni, hiszen a nádasban, illetve az erdő szélénél mindig fantasztikus megfigyelési lehetőségek adódtak. Sosem felejtem el azokat a párás tavaszi hajnalokat, amikor az őzek kint legelésztek a friss gyepen, azt, hogyan visszhangzott az erdő a madarak dalától, a fekete- (Turdus merula), az énekes rigók (Turdus philomelos), vörösbegyek (Eritacus rubecula), a barátkák (Sylvia atricapilla), és a csodálatos hangú fülemüléktől (Luscinia megarchynchos). Önfeledten sétálgattam a tó körül, és azt hiszem ezek az élmények egész életemben meghatározók maradnak. A legfelejthetetlenebb élményt számomra azok az augusztusi és szeptemberi esték jelentik, amikor a városban költő fecskék több százas csapatai beszállnak a tó nádasába és gyékényeseibe. Leírhatatlan egy-egy ilyen este. Ahogy a Nap lassan eltűnik a látóhatáron, és már csak egyetlen sugár marad, ami fényével még megvilágítja a piros, bíbor és más színekben tündöklő felhőket, a fecskék a tó felett gyülekeznek, és több kis csapatban szállnak be a nádasban. Ilyenkor nemcsak a bámulatos légi bemutatójukkal kápráztatatják el a szemlélőt, hanem azzal az imádni való zsivajukkal is, amellyel az a sok száz fecske van. A zuhanó repülésben behúzó fecskékre kabasólyom (Falco subbuteo) vadászik rendszeresen, nyilalló röptével könnyedén kapja el a figyelmetlen madarakat. A behúzás befejeztével indulnak meg a bakcsók (Nychticorax nychticorax) az éjszakai táplálkozó helyeikre, a rizsföldekre, illetve a halastavakra. Magányosan vagy kisebb csapatokban szállnak ki, és „bak-kvak” hangjuk végigkíséri a hazatérő madarászt. Még két éve a bánya második gödre volt a bakcsók nappalozó helye, azonban a tó alján gyökerező keskenylevelű ezüstfák (Eleagnus angustifolia) a megemelkedett vízszint miatt kipusztultak, így a bakcsók és kis kócsagok átköltöztek a város közvetlen közelében lévő Csegei gödrökhöz. Az elmúlt évben egy búbos vöcsök (Podiceps cristatus) család nevelkedett a nemrég felhagyott gödörben. Ez a tó az egyre növekvő vízmélysége miatt egyre alkalmatlanabb lesz a vöcskök számára. A téglagyár tavait a hajdani Gyalpár-tó helyén hozták létre. Az egykori Gyalpár-tó nagy területen feküdt, természetesen kialakult gátjait még meg lehet találni. A víz rendezési munkálatok során ezt a tavat is lecsapolták, és napjainkra a tó természetes úton kialakult gátjain, illetve laponyagán kívül szinte semmi nem maradt meg belőle.
A Csegei - gödrök A fentebb említett Csegei - gödrök a város közelségében vannak, a 4-es számú főút, a keleti temető, a Szolnok – Debrecen vasútvonal között terül el, és a szintén itt található ATI pálya három részre osztja ezt az időszakosan vízállásos területet. Két gyékényes rész és egy akácos az, ami a bakcsók és kis kócsagok táplálkozó, illetve pihenőhelyeként szolgál. Bakcsókból idén 100-150 példány tartózkodott az akácosban, és naplemente után indultak ki a rizsföldekre, halastavakra táplálkozni, ekkorra már bent ültek a kis kócsagok, melyekből 25-40 példány is összeverődött egy-egy estére. Augusztus végétől rendszeresen éjszakáztak a gyékényesben fecskék, egészen szeptember közepéig. A gyékényesben szárcsák (Fulica atra) költöttek, és rendszeresen lehetett törpegémeket (Ixobrychus minutus) is megfigyelni. A békák számára is ideális szaporodó helyet biztosított. Elsősorban a zöld békák (Rana sp.) voltak jelen, vagyis a kecskebéka (Rana ridibunda), nagy tavi béka (Rana esculenta), illetve a kis tavi béka (Rana lessonae). Azonban májusban a leveli békák (Hyla arborea) voltak a leghangosabbak, a zöld varangyok (Bufo viridis) monotonnak tűnő pirregését szinte teljesen elnyomta. Nyár végére szinte már teljesen kiszáradt a gödrökből a víz, csak az akácos részen maradt meg hosszabb ideig víz alatt, így a kócsagok, bakcsók számára igazi táplálék-bőség alakult ki, az egyre kisebb tócsákba visszaszorult békák és halak nagy része a gémfélék gyomrában végezte.
A Karahát rizsföldjei A Kisújszállás északkeleti határában lévő Karaháton lévő rizsföldek elsősorban a gémféléknek nyújtott ideális táplálkozó helyet. A partimadarak száma mindig is alacsony volt ezen a területen, még vonulási időben is, pedig már hosszú évek óta rendszeresen el vannak árasztva ezek a parcellák. A legnagyobb számban a récék voltak. Főleg csörgőrécék (Anas crecca), tőkés récék (Anas platyrhynchos), de szép számmal voltak még nyílfarkú récék (Anas acuta), böjti récék (Anas querquedula), kanalas récék (Anas clypeata). A számuk időnként meghaladta a tíz-tizenötezret. Ez a hatalmas récetömeg szinte minden évben megjelenik a területen, így igen kedvező feltételek állnak a bér-, illetve a külföldi vendég-vadásztatásokat szervező vadásztársaság rendelkezésére. Ilyenkor gyakran megesik, hogy a vadászat hevében a külföldi, elsősorban olasz vadászok védett fajokat is lelőnek. A vadászatok megkezdése után a récék legnagyobb része a biztonságosabb Kecskeri víztározóra megy át, hiszen az már a Hortobágyi Nemzeti Park részét képezi, és nem lehet rajta vadászni. Az idei évben a récék számát tovább növelte az, hogy a vadásztársaság a megműveletlen rizs parcellák közül hármat elárasztatott, így ideális nyílt vízfelületek álltak a récék rendelkezésére. Egész nyáron rengeteg kócsag és gém járt a rizsföldekre táplálkozni, volt olyan este, hogy 60-70 nagy kócsagot is láttam egy szigeten csoportosulni. A közeli Kecskeri-tározó nádasaiban egyébként költ a nagy kócsag, táplálkozni a költési idő után valószínűleg ide jöttek. Október második hétvégéjén elkezdték learatni a rizst, két learatott parcellán háromszáz nagy kócsagot számoltam meg, és ez valószínűleg csak a töredékük volt, mert a hátsó parcellákon még vagy kétszáz példányt láttam. Csodálatos látvány, ahogy a frissen learatott rizsparcellán egy csapatban összeverődve táplálkozik több száz nagy kócsag, miközben felettük nagy csapat seregély (Sturnus
vulgaris) és dankasirály (Larus ridibundus) kering, és a kombájn által felriasztott rovarokra vadásznak. Ilyenkor az egyébként rejtett életmódot élő bölömbika (Botaurus stellaris) is gyakran kerül az ember szeme elé. Sárszalonkákat (Gallinago gallinago) augusztustól rendszeresen lehet megfigyelni, időnként felbukkan az erdők rejtett életmódú lakója az erdei szalonka (Scolopax rusticola), amely szintén táplálkozni jár a területre. A rizstarlókon aztán egyre nagyobb számban jelennek meg a sárszalonkák (Gallinago gallinago), bíbicek (Vanellus vanellus), ezüst lilék (Pluvialis squatarola). A tarló teljes kiszáradásával ezek a madarak is eltűnnek. A récék mellett időnként libacsapatok is felbukkannak. Főleg nyári ludak (Anser anser), melyek szintén a Kecskeri – tározón költenek, a fiókáikat röpképességük elérése után áthozzák a rizsföldekre. Tavasszal három kékbegy (Luscinia svecica) revírt is ismertem a rizsparcellák között húzódó feltöltő csatornák nádasában. Sikerült olyan hazánkban költő fokozottan védett fajokat megfigyelnem, mint a batla (Plegadis falcinellus) és a gólyatöcs (Himantopus himantopus), amelyek megjelenésére az elkövetkezendő években egyre gyakrabban kell majd számítani a rizsföldeken, hiszen ezek alkalmas táplálkozó helyek mind két faj számára. A gólyatöcs számára még fészkelő helyként is szóbajöhet.
A Kolbászi-halastavak Karcag és Kunhegyes határában helyezkednek el a Kolbászi-halastavak. Ezekkel a halastavakkal még csak idén nyáron kezdtem el foglalkozni, Sallai R. Benedek barátommal azóta rendszeresen figyeljük a terület madárvilágát. Az egyik 150 hektáros tavon a leggazdagabb a madárvilág, hiszen egy ekkora tavon az ember zavaró hatása nem túl jelentős. Ezen a tavon rendszeresen szépszámmal kormorán (Phalacrocorax carbo) és búbos vöcsök (Podiceps cristatus) tartózkodik. A kis vöcsök (Tachybaptus rufivollis), és a búbos vöcsök (Podiceps cristatus) gyakori költőfajok, több családot is megfigyeltünk ezen a tavon. A szomszédos tavon vörösnyakú vöcsköt (Podiceps grisegena) is sikerült látnom. A cigányrécék (Aythya ferina) 20-as, 40-es csapatai rendszeresen megfigyelhetőek vonulási időben. Idén a leeresztett tavon 300 bíbicet, ugyanennyi kormoránt, nagy pólingokat (Numenius arquata) láttunk. A nádasban barna rétihéják (Circus aeruginosus) költenek. Ezek a halastavak nagy jelentőséggel bírnak, hiszen a közelben találhatóak a Bánhalmi-, és a Telekhalmi-halastavak, és ezen a területen a halastavak pótolják a vizes élőhelyeket. Karcag felé található a Kecskeri – víztározó, amely főleg a récék, ludak számára jentős pihenőhely. A tavak élővilágának jobb, precízebb megismerése sok időt vesz igénybe, hiszen még nem sikerült minden tavat feltérképeznünk. Különösen igaz ez a Bánhalmi, vagy más néven a Sóskúti-halastavakra, ahol a tavak viszonylag nehezen bejárhatók elrendezésük miatt, és mivel az elmúlt években nem nagyon használták őket, így a tavak legnagyobb részét a nád foglalja el, amely akár a nagy kócsagok fészkelő helyeként is szolgálhat. Ősszel a tavak felett vadászgató fecskék – füsti- (Hirundo rustica), és parti fecskék (Riparia riparia) több százas csapatai figyelhetők meg. A barázdabillegetők (Motacilla alba) itt a tavak nádasában éjszakáznak. A Kolbászi-halastó mellett egy természetes állományú erdőre bukkantunk. Területe mindössze néhány hektár, de állományát valószínűleg természetes újulatból felnőtt fehér nyár (Populus alba), kocsányos tölgy (Quercus robur), mezei juhar (Acer campestre), magas kőris )Fraxinus excelsior) alkotja. Az erdő még viszonylag fiatal, kb. 30 éves fákból áll, de így
önmagában is elég nagy értéket képvisel, hiszen mezőgazdaságilag művelt területekkel körülvett terület, melyet egy halastó is határol. A későbbiekben a terület bejárásakor a halastó mellett erre az erdőre is külön figyelmet fogunk fordítani.
A Csivag-halastó A kisújszállási Csivag-halastó madárvilágáról a tavalyi évben beadott pályázatomban írtam, itt nem térnék ki részletesen rá, csak nagy vonalakban jellemzem a tavat. 1996-ban építették meg a tavat, azóta vizsgálom a madárvilágát. A tó legfőképpen szeptemberben és októberben, lehalászáskor jelentős a vonuló partimadarak számára. A lehalászások megkezdése után két hétig nő az itt táplálkozó partimadarak száma, illetve a fajszám, a hazánkban gyakori átvonuló cankó és partfutó fajok szinte mind előfordultak már, és időnként persze hazánkban ritka kóborló fajok is előkerülnek. A tó meder kiszáradásával lecsökken az átvonuló partimadarak mind egyed-, mind fajszáma, a parti lilék (Charadrius hiaticula) pedig egyre nagyobb számban jelennek meg. A partimadár-vonulás intenzitása ezen a halastavon nagyban függ a hortobágyi élőhelyek állapotától, a leeresztett halastavak számától, illetve a fronthatásoktól. Eddig 28 partimadár-fajt sikerült négy év alatt megfigyelnem a leeresztett halastavon. A ritkább fajok közül megemlíteném a kis godát (Limosa lapponicus), a sarki partfutót (Calidris canutus), a sárjárót (Limicola falcinellus), a kőforgatót (Arenaria interpress), a vékonycsőrű víztaposót (Phalaropus lobatus) és a vándorpatfutót (Calidris melanotos). Tavasszal és ősszel elsősorban a récék számára nyújt pihenő- és táplálkozóhelyet. A tó mellett a tavaszi hó olvadások, a nagy esőzések hatására kialakuló belvízfolt alkalmanként a bíbicek (Vanellus vanellus), kis lilék (Caharadrius dubius) és piroslábú cankók (Tringa totanus) számára nyújt fészkelőhelyet. A költési időszak után a danka- (Larus ridibundus), és sárgalábú sirályok (Larus cachinnans) éjszakázó helye a tó. Ritkán a sirályok között is felbukkan egy-egy ritka faj, mint a szerecsen sirály (Larus melanocephalus) és a halászsirály (Larus ichtyaetus). Alkalmanként húszezer sirály is összeverődhet a tavon. A tó jellegzetessége, hogy ötven hektáros területén alig van vízinövényzet. A tavon mindössze három kis nádfolt található, a tószegélyt körben harmatkása és széleslevelű gyékény alkotja. Néhol előfordul rajta a védett sulyom (Trapa natans).
A Nagy-rét rizsföldjei Kisújszállás keleti határában terül el a Nagy-rét, amelynek legnagyobb részét szántók, rizsföldek alkotják. Ezek a rizsföldek tavasszal és ősszel rengeteg madár számára nyújtanak alkalmas táplálkozóhelyet. A májusi hajnalokon kint járva fantasztikus élményekben volt, és remélem, hogy még lesz is részem. Számomra mindig megkapó volt a több száz nagy goda (Limosa limosa) látványa, ahogy hosszú csőrükkel az iszapból táplálkoztak. Csodálatos élmény, ha az embert körbeveszi az a rengeteg madár, és ahogy hangjuk betölti a levegőt. A bíbicekből is hatalmas csapatok szoktak az egyes parcellákon táplálkozni. Régebben a Karcagon költő székicsérek (Glareola prarincola) idehozták repülős fiókáikat táplálkozni. Az sem kizárt, hogy nyolc éve még itt is költöttek ezek a madarak. Ma azonban már csak Karcag határában költenek székicsérek, kisebb telepekben, táplálkozni azonban továbbra is átjárnak a Karahátra, a Nagy-rétre, a Gyalpárra. Fontos megértenünk azt, hogy egy faj megóvásának érdekében nemcsak közvetlenül a fészkelő helyeket kell megóvnunk, hanem azok táplálkozó területeit is. A ragadozómadaraknál ezt
komolyan figyelembe is veszik, mint például a parlagi sas (Aquilla heliaca) és a kerecsensólyom (Falco cherrug) esetében, amikor is az ürgés legelők védelmére fordítanak nagy figyelmet a szakemberek. A székicsér esetében azonban bonyolultabb a helyzet, hiszen a hazai székicsér állomány egy része kultúr-környezetben, mezőgazdaságilag művelt területeken költ. Ez a madárfaj az ugartyúkkal (Burhinus oedicnemus) együtt napraforgó és kukorica táblákon is költ, a természetes élőhelyeken kívül. A probléma abból adódik, hogy a Kisújszállás, Karcag, Ecsegfalva, Túrkeve határában költő székicsér-állomány kizárólag belvizes napraforgó és kukorica táblákon költ. Ez nemcsak a fészkelő, hanem a táplálkozó-területek megóvását is megnehezíti. Ezek a madarak táplálkozni előszeretettel járnak át a kisújszállási rizsföldekre, karcagi fészek-telepeikről. Úgy gondolom, hogy a rizsföldek tulajdonosainak úgy kellene a rizstermesztést folytatni, hogy bizonyos természetvédelmi szempontokat is figyelembe vegyenek, hiszen a rizsföldeken gyakran táplálkoznak fokozottan védett madárfajok, és költenek védett fajok. Itt a nagy kócsagra (Egretta alba), kiskócsagra (Egretta garzetta), batlára (Plegadis felcinellus), gólyatöcsre (Himantopus himantopus) és a székicsérre (Glareola pratincola) gondolok elsősorban. A rizsföldek nemcsak a gázlómadarak és récék számára nyújt remek táplálkozóhelyet, hanem a feltöltő csatornák nádasában számos nádi énekes madár is talál ideális fészkelőhelyet. Tavasszal a foltos nádiposzáták (Acrocephalus schoenobenus), kékbegyek (Luscinia svecica), nádi tücsökmadarak (Locustella luscinioides) dalától visszhangzik a környék. A csatornák tövében gyakran költ sárga billegető (Motacilla flava), cigánycsuk (Saxicola torquata), sordély (Miliaria calandra). A csatornákban a békákon kívül gőtékkel is találkozhatunk, ha szerencsénk van, de ősszel, amikor a telelő helyeikre vonulnak, gyakrabban találkozhatunk a szárazföldön esetlen állatokkal.
A Gyalpári-halastavak Az 1990-es évek elején építették ki a tavakat, felhagyott rizsföldön. Három tavat hoztak itt létre, a rizsföld többi része jelenleg legelőként szolgál. A tavak főleg vonulási időben szolgálnak a gyülekező sirály csapatoknak éjszakázó helyül. A tavaszi és őszi vonuláskor a vonuló, télen pedig a telelő réce-csapatok számára alkalmas pihenőhely. 1996 óta, amióta elkészült a Csivag-halastó, ezen három tó madárvonulásban betöltött szerepe jelentősen csökkent. Jóval kevesebb réce és partimadár jelenik meg a tavon, még lehalászáskor is, bár a sirályok száma látványosan megnőtt. A halászsas (Pandion haliaetus) és a réti sas (Haliaetus albicilla) továbbra is jár a tavakra halászni, vonuláskor. A korábbi években a tavak melletti legelőkön a gólyák gyűlik össze a kirepült fiókáikkal, és még a fekete gólyák (Ciconia nigra) is itt gyülekeztek. A fekete gólyák éjszakázni rendszeresen a Gyalpári-erdőbe járnak, sőt nyáron, költési időben is lehet velük rendszeresen találkozni, főleg szürkületkor, amikor beszállnak az erdőbe. Itt említeném meg, hogy a Gyalpári-erdő egy része időszakosan, egy másik pedig már évek óta állandóan vízállásos területté alakult ki. A már korábban említett Gyalpár-tó medrének gátját magasították meg a Kisújszállás - Ecsegfalva – Dévaványa vasútvonal töltésének és a töltés déli oldalán rendszeresen áll a víz. Az eltelt évek alatt ennek a vízállásnak a keleti része teljesen feltöltődött és benőtte a nád, illetve a gyékény. Nyugati részén tőkés récék költenek, illetve gyakran lehet itt táplálkozó szürke gémekkel, valamint ritkábban fekete gólyákkal találkozni. A vízállás az erdőből kiérve is folytatódik, és tavi kákával, béka szittyóval, gyékénnyel vannak a szélei benőve. Ezeken a részeken kis kócsagok, bakcsók szoktak táplálkozni.
Visszatérve a halastavakhoz, a korábbi években lehalászáskor folyamatosan figyeltem a vonuló partimadarakat. Előfordult már itt kőforgató (Arenaria interpress), sarlós partfutó (Calidris ferruginea), havasi partfutó (Calidris alpina), apró partfutó (Calidris minutus). A tó nádasában korábban rendszeresen költött a barna rétihéja (Circus aeruginosus), repülős fiókái a nádasban költő szárcsa (Fulica atra), vízityúk (Gallinula chloropus), tőkés réce (Anas platyrhynchos), és barátréce (Aythya ferina) fiókáin tanultak meg vadászni. Megfigyeltem már itt haldögöt kereső vörös kányát (Milvus migrans) és barna kányát (Milvus milvus). A Téglagyári tavak alig 500 méterre vannak ide, közöttük legelők, és a Gyalpári-erdő vége húzódik az erdő másik oldalán kezdődik a Gyalpári-csordajárás, amelynek nagy része legelő, más része pedig kaszáló, a Gyalpári-rizsföldek pedig alig 150 méterre vannak ide, tehát egy olyan összefüggő élőhely-rendszert alkotnak, amelyben legelő, tó, halastó, erdő, rizsföld egyaránt van, és ilyen kis területen ez az egyetlen összefüggő, változatos élőhely Kisújszállás határában. Ha már szóba jöttek a legelők, megemlíteném, hogy a legelőn három éve még éltek ürgék, de sajnos mára szinte teljesen eltűntek, és nem sikerült őket megfigyelnem. Csapadékos években, a legelő nyirkos részein, nyári hajnalokon lehet hallani a haris (Crex crex) reszelős hangját. Ilyenkor a legelő vízállásos részein a réti cankók (Tringa glareola), pajzsos cankók (Philomachus pugnax) csapatai és erdei cankók (Tringa ochropus) járnak táplálék után.
A Gyalpári-rizsföldek Amikor először jöttem ki ebben az évben ezekhez a rizsföldekhez, nem is számítottam arra, hogy ilyen madárbőség fogad majd. Több száz nagy godát (Limosa limosa), pajzsos cankót (Philomachus pugnax), réti cankót (Tringa glareola), rengeteg sárszalonkát (Gallinago gallinago), székicsért (Glareola pratincola) és récéket, kócsagokat, gémeket, fattyúszerkőket (Chlidonias hybridus), kormos szerkőket (Chlidonias niger) figyeltem meg. A székicsérek a karcagi fészkelő-területeikről jöttek át, a szerkők fészkelőhelyeit még nem sikerült megtalálnom, de az egyik parcellán három pár küszvágó csér (Sterna hirundo) költött. Szeptemberben ide járnak a barna rétihéják (Circus aeruginosus) éjszakázni. Tavaly, egy este hatvannál is több barna rétihéját figyeltem meg, sőt még egy hazánkban igen ritka rétihéja fajt, a fakó rétihéját (Circus macrourus) is sikerült itt megfigyelnem. A fekete gólyák is előszeretettel járnak a területre táplálkozni, éjszakázni vagy a Gyalpárierdőbe, vagy a Varjasi-erdőbe járnak.
A belvízfoltokról, régi folyómedrekről Területbejárásaim során számos belvízfoltot találtam, időnként ezeken védett madárfajok is költenek, és előfordulhatnak rajtuk védett, vagy fokozottan védett növények is. Egyes belvízfoltokon gólyatöcs (Himantopus himantopus) költ, vagy adott körülmények között megjelenik a friss iszapon a fokozottan védett magyar látonya. Ezeknek a belvízfoltoknak a feltérképezése, élővilágának vizsgálata szerintem fontos feladatunk lenne, hiszen ezeken az ideiglenes vízi élőhelyeken számos védett növénynek és állatnak állnak kedvező életkörülmények a rendelkezésére, rendszerint a nyár közepéig, végéig. Kisújszállás és Túrkeve határában is ismertem ilyen belvízfoltokat, de ezeket kiszáradásuk után azonnal felszántották. Ezeken az élőhelyeken pedig a mocsárrétekhez hasonló növényvilág, míg a nyílt vizes részein a szikes tavakra jellemző madárvilág táplálkozik és költ.
Jellemző növényei a vesszős füzény (Lythrum virgata), a széleslevelű gyékény (Typha latifolia), a pocsolya látonya. A tavi békák – úgy tűnik – gyorsan megtalálják ezeket az élőhelyeket, mert szinte minden belvízfoltnál nagy számban fordulnak elő. Rendszeresen megjelennek ezeken a vízállásokon a gulipánok (Requrvirostra avosetta), gólyatöcsök (Himantopus himantopus), cankók, godák, récék, szárcsák, itt vadászik a barna rétihéja (Circus aeruginosus). Ritka vendég a tavi cankó (Tringa stagnitalis). Számos régi, mára víz nélkül maradt folyómedret is jelölnek a térképek, ezeket szinte kivétel nélkül mind felszántották. A Kis- és a Nagy Csivag - erek Kisújszállás határában egy kicsiny területen azonban felszántatlanul maradtak, mivel a 4-es számú főútvonal régi és új nyomvonala közé esik, egy ilyen kis területet senki sem akart felszántani. Az elmúlt évek esőinek, a tavaszi hóolvadásoknak köszönhetően, visszaállt a mocsarakra jellemző növényvilág a Nagy Csivag - érben, sőt, szárcsák, vízityúkok, bíbicek költöttek ezen az alig egy hektáros területen! A Nagy Csivag - ér északi folytatása egy trágyalerakó telep, majd egy tehenészet, de a tehenészet után a Szolnok - Debrecen vasútvonalig újra felismerhető a meder nyoma, és itt is visszaállt a mocsári növényzet. Ezen a részen piroslábú cankók próbálkoztak a költéssel. Valahogy olyan ősi nyugalom üli ilyenkor ezeket a helyeket, melyek akár két év alatt az eredetihez közeli állapotba képesek visszajutni. Csapadékos években ezeken a területeken nem lehet gazdálkodni, hiszen víz áll rajtuk, de kellő odafigyeléssel, a természetvédelmi szempontok figyelembevételével ideális élőhelyeket lehetne létrehozni a régi folyómedreken.
Összegzés A feltérképezett területeken tovább szeretném folytatni a már elkezdett munkámat, és remélem, hogy sikerül majd az évek folyamán egyre teljesebb képet kapnom ezen területek kétéltű-, hüllő- és madárfaunájáról. Területbejárásaim során több természetvédelmi problémával is találkoztam, ezek elsősorban a halastavi, illetve a rizsföldi gazdálkodáshoz köthetőek. A halastavakon a gazdálkodók nem mindig érvényesítik a természetvédelmi szempontokat, törvényeket, kihasználva azt, hogy a Nemzeti parkoknak nincs elég embere a Park határain kívül eső területek felügyeletére. Előfordul, hogy védett fajokat pusztítanak el halastavakban, csupán dühből, vagy azért mert ráfogják egy fajra, hogy sok halat megeszik. Így találtam már lelőve kis kócsagot, vörös gémet, fattyúszerkőt, holott ezek a fajok nem éppen a jelentős halfogyasztásukról közismertek. Egyes halastavakon költési időben is megy a riasztás karbidágyúkkal, vagy lőfegyverekkel, amely esetenként a fokozottan védett fajok fészkelését hiúsítja meg. A rizsföldeken elsősorban a réceriasztások, vagy éppen a vadászatok okozzák a legnagyobb problémát, hiszen a vadászatok alkalmával gyakran lőnek le védett récéket, például nyílfarkú-, cigány-, kanalas récéket. Ezek ellen a vízivad-vadászat korlátozásával, esetenként tiltásával lehetne védekezni. A halastavakra, rizsföldekre külön-külön kellene olyan kezelési javaslatokat készíteni, amely lehetővé teszi a védett, vagy éppen fokozottan védett fajok szaporodását ezeken a mesterséges, de mindenképpen jelentős vízi élőhelyeken. A legjobb megoldás az lenne, ha ezeket a gazdálkodókat érdekeltté tennénk abban, hogy a gazdálkodás mellett, védett állatfajoknak is élőhelyet teremtsenek. A bemutatott vizes élőhelyek egyike sem különálló terület, hanem egy nagyobb résznek, egységnek a szerves részei, amelyben az egyes részek nem tudnak egymás nélkül létezni, mert
például hiába van egy népes gémtelepünk egy védett területen, ha annak a léte a védett területen kívül eső halastó, vagy éppen rizsföld lététől függ, hiszen a gémek nagy része ott táplálkozik. Amennyiben a rizsföldeken vagy a halastavakon megszűnik a gazdálkodás, ezek a madarak elvesztik a táplálkozó helyeiket, és a mi védett gémtelepünk egyik évről a másikra fog megszűnni. Jelen dolgozatommal igyekeztem bemutatni a halastavak, rizsföldek, bányatavak, időszakos vízállások jelentőségét a környék élővilágának a szempontjából. Nagyon fontos, hogy felismerjük, hogy az egyes élőhelyek milyen kapcsolatban vannak egymással, mert ezeknek a komplex védelme eredményezhet csak hatékony természetvédelmet.
A DATOK K ISÚJSZÁLLÁS VIZES ÉLŐHELYEINEK KÉTÉLTŰ - ÉS HÜLLŐFAUNÁJÁHOZ Terepbejárásaim során igyekeztem a madárfauna felmérésén túl a kétéltűekre és a hüllőkre is odafigyelni. A kétéltűeket, a békákat elsősorban hangról határoztam meg, de szinte mindegyik fajt sikerült is látnom, főleg szaporodási időszakban, amikor is ezek az élőlények a legaktívabbak. Nemcsak a terület faunájának a részletesebb megismerése miatt figyeltem oda ezekre a fajokra, hanem azért is, mert vízhez kötődő életmódúak, és jelenlétükkel vagy éppen hiányukkal a területen történő változásokat indikálják.
Mocsári teknős (Emys orbicularis) A halastavakon, a belvízelvezető csatornákon fordul elő, de nem lehet vele sűrűn találkozni, rejtett életmódja miatt. Tarajos gőte (Triturus cristatus) A Téglagyári-tavakban, a rizsföldek és a halastavak feltöltő csatornáiban fordul elő. Pettyes gőte (Triturus vulgaris) A Téglagyári-tavakban, a rizsföldek és a halastavak feltöltő csatornáiban fordul elő. Zöld levelibéka (Hyla arborea) A Téglagyár felhagyott régi gödrében, a Csegei – gödrökben, a Csivag felhagyott rizsparcelláinak feltöltő csatornáiban nagy számban fordul elő szaporodási időszakban, aztán szétszélednek a környéken. Hangos „kvek-kvek-kvek” hangja felveri a májusi és nyár eleji esték csendjét, de számomra ennek az aranyos békának van a legcsodálatosabb hangja. Zöld varangy (Bufo virididis) A rizsföldek kivételével szinte mindenhol találkoztam vele, annak ellenére, hogy kultúra követő fajnak tartják, és főleg a településeken belül lehet vele találkozni. Monoton, számomra kicsit melankolikus pirregő hangja hozzájárul a tavaszi szürkületek hangulatához. Vöröshasú unka (Bombina bombina) Az egyik leggyakoribb békafaj városunk határában, szinte minden egyes élőhelyen előfordul. A legnagyobb számban a rizsföldeken található. A tavalyi évben szinte hemzsegtek a rizsföldek útjain a frissen átalakult kis unkák. Kecskebéka (Rana esculenta)
A másik két tavi béka-fajjal nagy számban fordulnak elő minden egyes állandó és időszakos vízállásban.
Kis tavi béka (Rana lessonae), Nagy tavi béka (Rana ridibunda) A kecskebékával együtt szinte mindenhol előfordulnak. Vízisikló (Natrix natrix) Gyakran lehet vele találkozni, különösen a reggeli órákban, amikor még lassabban mozognak, és napsütötte helyekre húzódnak ki, felmelegedni.
A DATOK K ISÚJSZÁLLÁS
VIZES ÉLŐHELYEINEK MADÁRFAUNÁJÁHOZ
A Csivag nevű területrész madárvilágát 1996. októbere, a halastó építési munkálatainak a befejezése óta vizsgálom. A Varjasi, illetve a karaháti, valamint gástyási rizsföldeken az elmúlt három évben, a Nagy réten található rizsföldeken hat-hét éve végzek rendszeresen madártani megfigyeléseket.
Északi búvár (Gavia stellata) Red-throated Diver Egyetlen előfordulása ismert eddig a Gyalpári-halastavakról. Kis vöcsök (Tachybaptus ruficollis) Little Grebe Gyakori költőfaj a halastavakon, valamint alkalmi vendég a rizsföldeken és a belvízfoltokon. Búbos vöcsök (Podiceps cristatus) Great Crested Grebe A halastavak gyakori költő és átvonuló faja. Feketenyakú vöcsök (Podiceps nigricollis) Black-necked Grebe Alkalmi vendég a halastavakon. Vörösnyakú vöcsök (Podiceps grisegena) Red-necked Grebe A Kolbászi-halastavakon költése valószínűsíthető. Kárókatona (Phalacrocorax carbo) Cormorant Egész évben táplálkozó területül használják a halastavakat, legnagyobb számban a Kolbászihalastavakon fordul elő. Törpegém (Ixobrychus minutus) Little Bittern Szinte mindenhol előfordul, ahol alkalmas nádfoltokat talál. Bakcsó (Nycticorax nycticorax) Night Heron Rendszeresen járnak a halastavakra, rizsföldekre, belviz-foltokra kubik-gödrökre táplálkozni. Költési idő után száz-százötven egyed is a Csegei-gödrök akácosaiban, illetve a Téglagyár környékén lévő ezüstfában tölti a nappalt, és csak szürkületkor szállnak ki a környékbeli táplálkozó-helyeikre. Üstökösgém (Ardeola ralloides) Squacco Heron Rendszeresen megfigyelhetőek táplálkozó egyedek a halastavakon, illetve a rizsföldeken.
Kis kócsag (Egretta garzetta) Little Egret Rendszeres táplálkozó-helyüket a halastavak, rizsföldek és a belvízfoltok alkotják. A Csegeigödröknél idén huszonöt-negyven példány is pihent, illetve éjszakázott. Nagy kócsag (Egretta alba) Great White Egret Rendszeres táplálkozó helyüket a halastavak, a rizsföldek, belvizfoltok és a legelők, szántók alkotják. Idén október nyolcadikán ötszáz példányt figyeltem meg egy csapatban táplálkozni a karaháti rizsföldeken. A költésből kimaradt kócsagok hatvanas-hetvenes csapatokban éjszakáztak a Nagy-réten illteve a Karaháton a rizstáblákban. Szürke gém (Ardea cinerea) Grey Heron Rendszeresen megfigyelhetők, szinte minden egyes vizes és száraz pusztai élőhelyen lehet vele találkozni. Vörös gém (Ardea purpurea) Purple Heron A halastavak nádasaiban, illetve a rizsföldeken költ. Bölömbika (Botaurus stellaris) Bittern A halastavakon, rizsföldeken rendszeresen megfigyelhető faj. Fekete gólya (Ciconia nigra) Black Stork Rendszeresen átvonulnak Kisújszállás határában, legnagyobb számban a rizsföldeken fordulnak elő, éjszakázni a Varjasi- és a Gyalpári-erdőbe járnak. Fehér gólya (Ciconia ciconia) White Stork A városban költő párok fontos táplálkozó területét a rizsföldek, halastavak valamint a legelők alkotják. Batla (Plegadis falcinellus)Glossy Ibis Két előfordulási adata ismert Kisújszállás környékéről, az egyik a Nagyrét rizsföldjéről, míg a másik a karaháti rizsföldekről. Kanalasgém (Platalea leucorodia) Spoonbill Alkalmi vendég, és átvonuló faj. Bütykös hattyú (Cygnus olor) Mute Swan Alkalmi vendég a halastavakon, illetve a rizsföldeken. Énekes hattyú (Cygnus cygnus) Whooper Swan A Kenderes-szigeti halastavak nem védett taván egy évben egy hónapig időzött. Vetési lúd (Anser fabalis) Bean Goose Alkalmi vendég. Nagy lilik (Anser albifrons) White-fronted Goose Alkalmi vendég. Nyári lúd (Anser anser) Greylag Goose
Alkalmi vendég. Táplálkozni járnak át a rizsföldekre a karcagi Kecskeri-viztározón költő családok.
Bütykös ásólúd (Tadorna tadorna) Shelduck A túrkevei rizsföldeken egy alkalommal két példányt figyeltem meg. Fütyülő réce (Anas penelope) Wigeon Rendszeres átvonuló. Kendermagos réce (Anas strepera) Gadwall Alkalmi vendég. Csörgő réce (Anas crecca) Teal Rendszeres, nagy számban átvonuló, és téli vendég. Tőkés réce (Anas platyrhynchos) Mallard Rendszeresen és nagy számban vonul át, illetve telel át. A halastavak nádasában költ. Nyílfarkú réce (Anas acuta) Pintail Rendszeres átvonuló. Böjti réce (Anas querquedula) Garganey Rendszeres átvonuló. Kanalas réce (Anas clypeata) Shoveler Rendszeres átvonuló. Barátréce (Aythya ferina) Pochard Rendszeres nagyszámú átvonuló és áttelelő. A halastavak nádasában költ. Cigányréce (Aythya nyroca) Ferruginous Duck Alkalmi vendég. Elsősorban a Kolbászi, halastavon lehet huszas-negyvenes csapatait megfigyelni, a többi halastavon, illetve a rizsföldeken kisebb csapatai figyelhetők meg. Kontyos réce (Aythya fuligula) Tufted Duck Rendszeres téli vendég. Hegyi réce (Aythya marila) Scaup Alkalmi vendég. Kerceréce (Bucephala clangula) Goldeneye Téli vendég. Kis bukó (Mergus albellus) Smew Rendszeres téli vendég. Barna kánya (Milvus migrans) Black Kite Alkalmi vendég.
Vörös kánya (Milvus milvus) Red Kite Alkalmi vendég. Rétisas (Haliaeetus albicilla) White-tailed Eagle Rendszeres téli vendég. Egy nyári előfordulását idén júliusban sikerült regisztrálni, a Gyalpári-rizsföldeken. Barna rétihéja (Circus aeruginosus) Marsh Harrier Költési és vonulási időben rendszeresen megfigyelhető mindenfelé, a halastavak és a kubikgödrök nádasában költ. Kékes rétihéja (Circus cyaneus) Hen Harrier Rendszeres téli vendég. Hamvas rétihéja(Circus pygargus) Montagu's Harrier A túrkevei rizsföldek közelében, illetve a Nagy-réten szintén rizsföldek környékén lehet vele találkozni, valószinűleg a környező szántók valamelyikén költenek. Fakó rétihéja (Circus macrourus) Pallid Harrier Egyetlen kisújszállási adata van, tavaly szeptemberben, egy hím példányt figyeltem meg a Gyalpári-rizsföldeken, éjszakázni behúzó barna rétihéjákkal. Akkor este kb. hatvan barna rétihéja szállt be a rizsbe éjszakázni. Héja (Accipiter gentilis) Goshawk Rendszeresen megfigyelhető a halastavak és a rizsföldek környékén. Karvaly (Accipiter nisus) Sparrowhawk Rendszeresen előfordul. Egerészölyv (Buteo buteo) Buzzard Állandóan megfigyelhető, a Gyalpári-erdőben költ. Gatyás ölyv (Buteo lagopus) Rough-legged Buzzard Alkalmi vendég. Parlagi sas (Aquila heliaca) Imperial Eagle Alkalmi vendég a Gyalpáron. Halászsas (Pandion haliaetus) Osprey Rendszeres őszi-tavaszi átvonuló a halastavakon. Vörös vércse (Falco tinnunculus) Kestrel A rizsföldek környékén, elsősorban a Nagyréten költ, valamint a Gástyási-rizsföldeknél, Túrkeve határában, Ecsegpuszta szélén. Kék vércse (Falco vespertinus) Red-footed Falcon Alkalmas fészkelő hely hiányában már nem költ.
Kis sólyom (Falco columbarius) Merlin Téli vendég. Kabasólyom (Falco subbuteo) Hobby Állandóan megfigyelhető. Kerecsensólyom (Falco cherrug) Saker Alkalmi vendég Gástyáson. Vándorsólyom (Falco peregrinus) Peregrine Alkalmi vendég. Rendszeresen felbukkan a Csivag-halastavon. Fürj (Coturnix coturnix) Quail A halastavak és a rizsföldek környéki legelőkön és a szántókon költ. Fácán (Phasianus colchicus) Pheasant (C) Az erdősávokban költ. Guvat (Rallus aquaticus) Water Rail A Csivag-halastó kivételével a többi halastavon, illetve a rizsföldeken költ. Kis vízicsibe (Porzana parva) Little Crake A Sárga-gát nádasából, valamint a rizsföldeken időnként hallani lehet a hangját. Vízityúk (Gallinula chloropus) Moorhen A halastavakon, csatornákban költ. Szárcsa (Fulica atra) Coot A halastavakon rendszeresen jelen van és költ. Daru (Grus grus) Crane Rendszeresen átvonul Kisújszállás felett, öt éve még átnyararló példányokkal is lehetett találkozni a Nagyrét rizsföldjein. Gulipán (Recurvirostra avosetta) Avocet Alkalmi vendég a Csivag-halastavon. Székicsér (Glareola pratincola) Collared Pratincole Alkalmi vendég a rizsföldeken, Karcag határában költ, táplálkozni a Gyalpári-, Varjasi-, Nagyréti-rizsföldekre járnak. Kis lile (Charadrius dubius) Little Ringed Plover Az elmúlt két évben két pár is próbálkozott költéssel, az egyik pár a Téglagyár új kitermelő gödre mellett létrejött kopár folton, a másik pár pedig a Csivagban, a halastó mellett létrejött belvízfolton próbálkozott, sajnos sikertelenül. Parti lile (Charadrius hiaticula) Ringed Plover
Rendszeres átvonuló a leeresztett halastavakon, belvízfoltokon.
Ezüstlile (Pluvialis squatarola) Grey Plover Rendszeresen megjelenik a leeresztett halastavon. Bíbic (Vanellus vanellus) Lapwing A belvízfoltokon és a Csivagban található tehenészet trágyalerakó-telepén, a rizsföldeken szinte mindenhol költ. Sarki partfutó (Calidris canutus) Knot Alkalmi vendég a leeresztett halastavakon, elsősorban a Csivagban rendszeres. Fenyérfutó (Calidris alba) Sanderling Alkalmi vendég a leeresztett halastavakon. Apró partfutó (Calidris minuta) Little Stint Rendszeresen megjelenik a leeresztett halastavakon. Temminck-partfutó (Calidris temminckii) Temminck's Stint Alkalmi vendég. Sarlós partfutó (Calidris ferruginea) Curlew Sandpiper Alkalmi vendég a leeresztett halastavakon. Havasi partfutó (Calidris alpina) Dunlin Rendszeresen megjelenik a leeresztett halastavakon, illetve a belvízfoltokon. Sárjáró (Limicola falcinellus) Broad-billed Sandpiper Alkalmi vendég a Csivag-halastavon. Pajzsoscankó (Philomachus pugnax) Ruff Rendszeres átvonuló a belvízfoltokon és a halastavakon. Sárszalonka (Gallinago gallinago) Snipe Rendszeresen megfigyelhető a rizsföldeken és a halastavakon. Erdei szalonka (Scolopax rusticola) Woodcock A Varjasi-rizsföldeken időnként felbukkan egy-egy példány. Nagy goda (Limosa limosa) Black-tailed Godwit Rendszeres átvonuló, főleg a rizsföldeken lehet találkozni több százas csapataival. Kis goda (Limosa lapponica) Bar-tailed Godwit Alkalmi vendég a leeresztett halastavakon. Kis póling (Numenius phaeopus) Whimbrel Alkalmi vendég a leeresztett halastavakon. Nagy póling (Numenius arquata) Curlew
Kis számú, de rendszeres átvonuló.
Füstös cankó (Tringa erythropus) Spotted Redshank Rendszeresen nagy számban vonul át. Piroslábú cankó (Tringa totanus) Redshank A belvízfoltokon és a tehenészetnél próbálkozik költéssel a Csivagban. Szürke cankó (Tringa nebularia) Greenshank Rendszeres átvonuló. Erdei cankó (Tringa ochropus) Green Sandpiper Rendszeres átvonuló. Réti cankó (Tringa glareola) Wood Sandpiper Rendszeres átvonuló. Billegető cankó (Actitis hypoleucos) Common Sandpiper Rendszeres átvonuló. Kőforgató (Arenaria interpres) Turnstone Alkalmi vendég. Vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) Red-necked Phalarope Alkalmi vendég. Halászsirály (Larus ichthyaetus) Great Black-headed Gull Eddig egyetlen előfordulási adata ismert a Csivag-halastóról, 1997. őszéről, ennek a hazánkban igen ritka madárnak, ezt az adatot az MME Nomenclatora Bizottsága hitelesítette. Szerecsensirály (Larus melanocephalus) Mediterranean Gull Alkalmi vendég. Dankasirály (Larus ridibundus) Black-headed Gull A halastavakon egész évben megfigyelhető, több ezres csapatai a Csivag-halastavon szoktak éjszakázni. Idén szeptemberben a Csivag leeresztett halastaván kb. 20 000 példányt figyeltem meg. Viharsirály (Larus canus) Common Gull Alkalmi vendég. Sárgalábú sirály (Larus cachinnans) Yellow-legged Gull Egész évben megfigyelhető a halastavakon. Küszvágó csér (Sterna hirundo) Common Tern Költési időben gyakran járnak a halastavakra a rizsföldeken költő párok táplálkozni. Idén nyáron három pár költött a Gyalpári-rizsföldeken. Fattyúszerkő (Chlidonias hybridus) Whiskered Tern
Rendszeresen megfigyelhetők itt táplálkozó példányok.
Kormos szerkő (Chlidonias niger) Black Tern Rendszeresen megfigyelhetők, költésükről nincs adat. Parlagi galamb (Columba livia f. domestica) Feral Pigeon A tarlókon szoktak táplálkozni. Örvös galamb (Columba palumbus) Woodpigeon Az erdősávokban rendszeresen költenek. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto) Collared Dove Alkalmanként meg lehet figyelni. Vadgerle (Streptopelia turtur) Turtle Dove Az erdősávokban rendszeresen költ. Kakukk (Cuculus canorus) Cuckoo Gyakran megfigyelhető. Gyöngybagoly (Tyto alba) Barn Owl (ssp. alba) A Csivagban tehenészetből és a területtel szomszédos tanyáról sikerült jelenlétét kimutatni. Kuvik (Athene noctua) Little Owl A tehenészetnél, a Téglagyárnál költ. Erdei fülesbagoly (Asio otus) Long-eared Owl A legelőkre és a szántókra jár táplálkozni. Lappantyú (Caprimulgus europaeus) Nightjar A Varjasi erdőben költ. Sarlósfecske (Apus apus) Swift A Kisújszálláson költő párok a rizsföldek és a halastavak fölé járnak vadászni. Jégmadár (Alcedo atthis) Kingfisher Vonulási időben elsősorban a Sárga-gáton jelenik meg, itt költése is valószínűsíthető. Gyurgyalag (Merops apiaster) Bee-eater Átvonul a terület felett. Nyaktekercs (Jynx torquilla) Wryneck A Kolbász halastó melletti fasorban figyeltem meg. Zöld küllő (Picus viridis) Green Woodpecker A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Nagy fakopáncs (Dendrocopos major) Great Spotted Woodpecker
A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ.
Kis fakopáncs (Dendrocopos minor) Lesser Spotted Woodpecker A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Búbospacsirta (Galerida cristata) Crested Lark A tehenészet közelében, a Gyalpáron a halastó melletti tanyánál költ. Erdei pacsirta (Lullula arborea) Woodlark A Varjasi-, és a Gyalpári-erdőben költ. Mezei pacsirta (Alauda arvensis) Skylark A legelőkön költ. Partifecske (Riparia riparia) Sand Martin A Téglagyár területén költ, táplálkozni átjárnak a gyalpári rizsföldek fölé. Füsti fecske (Hirundo rustica) Swallow A városban költő és az átvonuló madarak a rizsföldek fölé járnak táplálkozni. Molnárfecske (Delichon urbica) House Martin Táplálkozni járnak a rizsföldek fölé. Parlagi pityer (Anthus campestris) Tawny Pipit A Gyalpári-halastavak közelében költenek. Erdei pityer (Anthus trivialis) Tree Pipit A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Réti pityer (Anthus pratensis) Meadow Pipit Gyakori átvonuló. Rozsdástorkú pityer (Anthus cervinus) Red-throated Pipit Rendszeresen átvonul. Sárga billegető (Motacilla flava) Yellow Wagtail A belvízfoltok közelében költ. Vonuláskor a halastavak nádasában éjszakáznak több százas csapatai. Hegyi billegető (Motacilla cinerea) Grey Wagtail Őszi vonulás során a leeresztett halastavakon táplálkoznak. Barázdabillegető (Motacilla alba) Pied Wagtail A tehenészetnél költ. Vonulás során csapatai a halastavak nádasában éjszakáznak. Ökörszem (Troglodytes troglodytes) Wren A halastavak melletti bokrosokból, fasorokból állandóan lehet hallani a hangját .
Erdei szürkebegy (Prunella modularis) Dunnock Alkalmi vendég. Vörösbegy (Erithacus rubecula) Robin A területen rendszeresen költ és átvonul. Fülemüle (Luscinia megarhynchos) Nightingale Az erdősávokban költ. Házi rozsdafarkú (Phoenicurus ochruros) Black Redstart A tehenészetnél költ. Kerti rozsdafarkú (Phoenicurus phoenicurus) Redstart Alkalmi vendég. Rozsdás csuk (Saxicola rubetra) Whinchat A legelőkön költ. Cigánycsuk (Saxicola torquata) Stonechat A legelőkön költ. Hantmadár (Oenanthe oenanthe) Wheatear A tehenészet mellett költ. Örvös rigó (Turdus torquatus) Ringed Ouzel Alkalmi vendég. Fekete rigó (Turdus merula) Blackbird Az erdősávokban költ. Fenyőrigó (Turdus pilaris) Fieldfare Téli vendég. Énekes rigó (Turdus philomelos) Song Thrush Az erdősávokban költ. Szőlőrigó (Turdus iliacus) Redwing Alkalmi vendég. Léprigó (Turdus viscivorus) Mistle Thrush Átvonuló. Berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) River Warbler A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Nádi tücsökmadár (Locustella luscinioides) Savi's Warbler A halastavak nádasának gyakori költő faja.
Foltos nádiposzáta (Acrocephalus schoenobaenus) Sedge Warbler A halastavak illetve a rizsföldek feltöltő csatornáinak nádasában költ . Nádirigó (Acrocephalus arundinaceus) Great Reed Warbler A halastavak illetve a rizsföldek feltöltő csatornáinak nádasában költ . Karvalyposzáta (Sylvia nisoria) Barred Warbler Az erdősávokban költ. Kis poszáta (Sylvia curruca) Lesser Whitethroat Az erdősávokban költ. Mezei poszáta (Sylvia communis) Whitethroat Az erdősávokban költ. Kerti poszáta (Sylvia borin) Garden Warbler Az erdősávokban költ. Barátposzáta (Sylvia atricapilla) Blackcap Az erdősávokban költ. Sisegő füzike (Phylloscopus sibilatrix) Wood Warbler Rendszeres átvonuló. Csilpcsalp füzike (Phylloscopus collybita) Chiffchaff Rendszeres átvonuló. Fitiszfüzike (Phylloscopus trochilus) Willow Warbler Rendszeres átvonuló. Sárgafejű királyka (Regulus regulus) Goldcrest Téli vendég. Szürke légykapó (Muscicapa striata) Spotted Flycatcher A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Örvös légykapó (Ficedula albicollis) Collared Flycatcher Alkalmi vendég. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca) Pied Flycatcher Átvonuló. Barkóscinege (Panurus biarmicus) Bearded Tit A halastavak, illetve a Téglagyári-tó nádasában költ. Kék cinege (Parus caeruleus) Blue Tit A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ.
Széncinege (Parus major) Great Tit A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Függőcinege (Remiz pendulinus) Penduline Tit A halastavak melletti füzesekben költ. Sárgarigó (Oriolus oriolus) Golden Oriole Az erdősávokban költ. Tövisszúró gébics (Lanius collurio) Red-backed Shrike Az erdősávok szélén, és a legelőkön található vadrózsa bokrokban költ. Kis őrgébics (Lanius minor) Lesser Grey Shrike Az erdősávokban költ. Nagy őrgébics (Lanius excubitor) Great Grey Shrike Téli vendég. Szajkó (Garrulus glandarius) Jay A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Szarka (Pica pica) Magpie Az erdősávokban költ. Csóka (Corvus monedula) Jackdaw Téli vendég a területen. Vetési varjú (Corvus frugilegus) Rook Téli vendég. Seregély (Sturnus vulgaris) Starling A Varjasi- és a Gyalpári-erdőben költ. Házi veréb (Passer domesticus) House Sparrow A tehenészetnél költ. Mezei veréb (Passer montanus) Tree Sparrow Az erdősávokban költ. Erdei pinty (Fringilla coelebs) Chaffinch Az erdősávokban költ. Fenyőpinty (Fringilla montifringilla) Brambling Téli vendég. Csicsörke (Serinus serinus) Serin Alkalmi vendég.
Zöldike (Carduelis chloris) Greenfinch Az erdősávokban költ. Tengelic (Carduelis carduelis) Goldfinch Az erdősávokban költ. Csíz (Carduelis spinus) Siskin Téli vendég. Kenderike (Carduelis cannabina) Linnet Téli vendég. Süvöltő (Pyrrhula pyrrhula) Bullfinch Téli vendég. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) Hawfinch Az erdősávokban költ. Citromsármány (Emberiza citrinella) Yellowhammer Téli vendég. Nádi sármány (Emberiza schoeniclus) Reed Bunting A halastavak, illetve a rizsföldek feltöltő csatornáinak nádasában költ. Sordély (Miliaria calandra) Corn Bunting A legelőkön költ.
A DATOK K ISÚJSZÁLLÁS
VIZES ÉLŐHELYEINEK FLÓRÁJÁHOZ
Fák és cserjék: Kocsányos tölgy (Quercus robur ) Magas kőris (Fraxinus excelsior) Mezei szil (Ulmus glabra) Fehér nyár (Populus alba) Nemes nyár (Populus sp) Fehér fűz (Salix alba) Akác (Robinia pseudo-acacia) Galagonya (Crataegus oxyacantha) Csíkos kecskerágó (Euonimus europaeus) Fekete bodza (Sambucus nigra) Vadrózsa (Rosa canina) Kökény (Prunus spinosa)
Lágyszárúak: Békabuzogány (Sparganum erectum) Széleslevelű gyékény (Typha latifolia) Keskenylevelű gyékény (Typha angustifolia)
Rizsgyékény (Typha laxmanni) Virágkáka (Butomus umbellatus) Veresnadrág csenkesz (Festuca pseudovina) Réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) Tarackbúza (Agropyron repens) Fehér tippan (Agrostis alba) Puha rozsnok (Bromus mollis) Tavi káka (Schoenoplectus lacustris) Kis tyúktaréj (Gagea lutea) Gyíkfű (Prunella vulgaris) Réti boglárka Ranunculus acris) Kúszó boglárka (Ranunculus repens) Farkasalma (Aristolochia clematitis) Vérehulló fecskefű (Chelidonium majus) Mezei sóska (Rumex acetosa) Pázsitos csillaghúr (Stellaria graminea) Ezüst pimpó (Potentilla argentea) Tavaszi pimpó (Potentilla verna) Mezei eper (Fragaria collina) Hamvas szeder (Rubus caesius) Erdei gyömbérgyökér (Geum urbanum) Gyepű bükköny (Vicia sepium) Kaszanyűg bükköny (Vicia cracca) Mogyorós lednek (Lathyrus tuberosus) Szarvaskerep (Lotus intybus) Mezei iringó (Eryngium campestre). Foltos bürök (Conium maculatum) Sarlófű (Falcaria vulgaris Pénzlevelű lizinka (Lysimachia nummularia) Sóvirág (Limonium gmelini) Fekete nadálytő (Symphytum officinale) Ínfű (Ajuga genevensis). Lecsepült veronika (Veronica prostrata) Ösztörűs veronika (Veronica chamaedris) Borostyánlevelű veronika (Veronica hederifolia) Illatos ibolya (Viola odorata) Mezei árvácska (Viola arvensis) Vesszős füzény (Lythrum silicata) Fehér mécsvirág (Melandrium album) Illatos turbolya (Anthriscus trichospermus) Mezei zsálya (Salvia pratensis) Piros árvacsalán (Lamium purpureum) Bársonyos árvacsalán (Lamium amplexicaule) Gyujtoványfű (Linaria vulgaris) Kis bojtorján (Agrimonia eupatoria) Szöszös ökörfarkkóró (Verbascum phlomoides) Orvosi székfű (Matricaria chamomilla) Tavaszi ködvirág (Erophilla verna) Kis ezerjófű (Centaureum minus)
Ragadós galaj (Galium apaire) Tejoltó galaj (Galium verum) Közönséges galaj (Galium mollugo) Réti őszirózsa (Aster punctatus) Saláta galambbegy (Valerianella locusta) Sziki üröm (Artemisia saluina) Keszeg saláta (Lactuca scoriola) Sziki pozdor (Scorzonera ) Gyermekláncfű (Taraxacum officinale) Fűzlevelű peremizs (Inula salicina) Katángkóró (Cichorium intybus)
I RODALOM DR. TÓTH ALBERT:
Kisújszállásváros története (Kisújszállás, 1996)
S UMMARY The wet-land habitat types of Kisújszállás are introduced by the author. The study is about the wildlife and the importance of these habitats and it also wants to show that these natural or artificial habitat types are irrepleacable and very important habitats and their wildlife is unique, sometimes the wildlife of the protected places is depending on these non-protected areas.
A Puszta 1999. 1/16, pp. 158-192.
K ÉPMELLÉKLET
Vizes élőhely Kisújszállás határában
Fiatal bakcsók
A Puszta 1999. 1/16, pp. 158-192.
Bakcsók és kiskócsagok
Bakcsók és kiskócsagok
Kőforgató a Csivagi halastavon
Ezüstlile a Csivagi halastavon
