OT*
III. Évfolyam. MEGJELEN MINDEN
VASÁRNAP.
Előfizetési feltételek . Egész évre
frt 10.—
Félévre
»
5.—
Negyedévre
»
2.50
Fertőtlenítve!
"WS
42/146. szám.
1892.
A HET
TÁRSADALMI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI KÖZLÖNY. SZERKESZTI K I S S
Egyes szám ára 20 kr.
Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VII. kcr., Erzsébet-ltörut (>. sz. Hirdetések felvétele
ugyanott.
Kéziratok nem adatnak vissza.
JÓZSEF.
B u d a p e s t , O k t ó b e r h ó 16.
<|ff
Salamon Ferencz.
Accipe ferruml... A jelt! A jelt! Rómának népe! Tiéd a látvány és tiéd a jog. ... Előttem a legyőzött képe Véresen, csonkán imbolyog. Felzug a czirkusz, mint egy tábor: Akad elég még gladiator, Accipe ferrumt Vergődöm én is. Piros vérem Szintén ömöl a czirkusz fövenyén, S a végcsapást enmagam kérem : A dicsőség bolondja én! Lesem a szót, mely végre véget Vessen nyomornak, vergődésnek: — Accipe ferrum ! Hatalmas vágy szólított síkra S szilaj erő mérkőzni ösztökélt, De széthullt, mint a rózsa szirma, Mi bennem nagyratörve élt. Minek folytatni meddő harezot? Adós — fizess! Fizesd a sarezot: - Accipe ferrum! Karom tán bírná — lelkem fáradt, S szines-szin ültig undorral tele, Tömegnek, tapsnak, arénának Örülni nem tudnék vele. Olcsó a taps: egy élet — ára! Lakolj, ha föltevéd koczkdra : - Accipe ferrum ! ó nézd, a csőcseléket, nézzed! Reád szegződik s várva vár csodát: Valami nagyot és merészet, Mi csattanós finálét dd. De majd csalódva hátat fordít, Hallod a zajt ?... A tömeg ordit: — Accipe ferrum ! Kiss
József.
Mindig nehéz egy kiváló férfiúnak rajzolni énjét méltatni alkotásait. Sokszorosan nehezebbé válik ez a fel* adat, ha az a férfiú nemcsak elménket foglalkoztatja, hanem közel áll szivünkhöz, midőn az elhunyta által minket ért csapás még rezeg lelkünkben és megakadályozza a gondolat és reflexió jegeczedését. És ha mégis vállalkozom e feladatra, Salamon Ferencz mesterem és barátom Maneseinek vélek kegyeletben áldozni, azt tartva szem előtt, mit legjobban tisztelt: az igazságot. Egyszerű, minden ízében természetes, tömör egyéniség, minőnek őt megjelenése feltüntette. Egy pillantással át lehetett látni lelkén. De szelleme magas és terjedelmes volt; mély és szétterjedő gyökerekből kellett szívnia erejét, táplálékát. Református papi családnak a gyermeke, oly körben nevelkedett, melyben hagyományos volt az igénytelenség földi dolgokban ép ugy, mint az erkölcsi biztosság és a szellemi műveltség. Első nevelését Nagy-Enyeden nyerte, Bethlen Gábor hires kollégiumában, az erdélyi református világ értelmi központjában. Aki a kollégium életét ismeri, tudja, mennyi szellemi szabadság fér el a szűk szobában, mennyi magas szárnyalást enged meg a szinte klastromi disciplina, minő ellentétben áll a szegényes, rideg, szinte barbár életmód, azzal a melegséggel és lelkesedéssel, melyet a szellemi javakra való törekvés kelt az ifjú kedélyekben. A lélek csak kevés benyomásnak van kitéve, de ezek azután annál erősebben hatnak, annál kizárólagosabban uralkodnak. Mint mindenüvé, ugy Nagy-Enyedre is uj életet vitt a negyvenes évek egyaránt nemzeti és általános emberi mozgalma. Kitűnő tanárok, kik közül különösen idősb Szász Károlynak emlékét őrizte kegyelettel Salamon, voltak az uj igének lelkes, meggyőző apostolai. Az uj eszmék különösen azért váltak nemzetünk fejlődésére nézve oly áldásossá, mert a politikai gondolatok, melyek iránt mindig nagyon fogékony volt a magyar, össze voltak kapcsolva a művelődésnek, az emberi szellem közös munkájában való részvétnek ápolásával A különben is élénk hazafias érzés csak a haladásban, az anyagi és szellemi munka felszabadulásában tanulta meg látni a nemzet jövőjének biztosítását. Mindenki, ki Salamont ismerte, tudja, hogy a kollégiumi nevelés, még külsőségeiben is, mennyire magva volt egyéniségének. Ama korszak vezető gondolatai éltek benne, és ha politikai tekintetben a tapasztalás és tudás meg is változtatták egyben-másban véleményét, igazság, részrehajlatlanság, emberismeret, a rendi és felekezeti különbségek teljes ignorálása, a tudomány hatalmában és így a haladásban való bizalom, mindvégig alkotó részei maradtak jellemének. Eddig csak typus, többé-kevésbbé hasonló ama boldog kor tehetségesebb ifjaihoz. A forradalom, mely őt
663
megjegyzést ajkáról. Andrássyt is igen magasan föléje helyezte a később szerepelt államférfiaknak. Az 1867-iki időszak megítélésénél volt tán egyedül észrevehető nála, hogy pártember is bir lenni, erős sympathiákkal és antipathiákkal, nemcsak intézmények, hanem személyek iránt is. Kétszeresen kedvelte a harczot, ha népszerűtlen ügyet kellett védenie. Még kritikus korában szembeszállott a túlzó Petőfi-kultuszszal. Utolsó nagy publicistái hadjáratát 1878-ban folytatta Bosznia okkupácziója mellett, mely akkoriban a közvéleményben és sajtóban általános ellenzésre talált. Legsajátabb területén mozgott, hisz már első művében, a »Zrinyiek«-ben, kifejtette a magyar királyok adriai politikájának szükség szerint való exigentiáit. Általában szivéből megvetette a léha népszerüség-hajhászást, az államügyekkel tudás, komolyság nélkül való foglalkozást, a nagy szavakat. Még tudós munkáin is meglátszik a sikernek, a külső fénynek megvetése. Különös érdekkel viseltetik a legyőzött, idegen hatalom alá vetett népek sorsa iránt, mely nincs annyira fölszinen és csak teljes elmélyedés utján érthető át. A XVI. és XVII. század hazai történetére nézve korszakalkotó volt, hogy mintegy fölfedezte a török hódoltság alatt is élő és megoszlásában is egységes magyarságot. Budapest történetének első kötetében pedig különösen a pannonoknak gyűjti össze emlékeit. Sem egyre halmozódó hivatalos, tanári munkássága, sem publiczistai dolgozatai és nagy történeti művei nem merítik ki irói egyéniségének képét. Ez az igazi magyar nem elégedett meg a mult földerítésével, a jelen nagy kérdéseinek praktikus megvitatásával; töprengő, kutató szelleme philosophiai magasságban, az elméletben is kereste az igazságot Közoktatásunk reformja czimü munkája mint egy teljesen önálló főnek a nevelés ideálját kereső, és azért a reális valót el nem hanyagoló műve nagy figyelmet érdemel. Jellemző reá nézve, hogy 6, a különben rendkívül szerény, és minden külső elismerést kevésbe vevő tudós, nagyon zokon vette, hogy az e műben foglalt eszméket nem méltatták kellően az illetékes tényezők Ezekben véljük fővonásait látni irói egyéniségének. Feladatunknak ez a legkönnyebb része, mert nemcsak műveit ismerjük, hanem tudjuk munkásságának módját, benézhettünk műhelyébe. Saját szavaira hivatkozhatunk, midőn reá nézve is kimondjuk, hogy iróban a tudás és az irodalmi érték, a jellemnek igen lényeges része Tudós egyéniségének sokkal inkább megfelelt a megfontolt, szabatos irás, mint a röpke szó. Sohasem hallottuk egy előadását, de ha saját szavainak hihetünk, igen nehezére vált a folytonos beszéd. Annál inkább hatott a seminariumi oktatásban példa, utmutatás, jóakaró buzdítás és komoly bírálat által. Hogy magát az embert jellemezzem, ahhoz gyöngének érzem tollamat. Feledhetetlen mindenki előtt, ki szerencsés volt őt ismerni, derült jó kedve, nyugodt életphilosophiája, áldozatkész barátsága. Még hibái is erőből és jóságból folytak: ő, ki minden igény nélkül volt magára nézve, szinte pazarolta másokra, érdemesekre s méltatlanokra pénzét és befolyását. Legsajátosabb vonása tán mégis végtelen egyszerűsége, az affektácziónak és posenak teljes hiánya. A változott viszonyok közt is megmaradt némileg a nagyenyedi deáknak. Midőn a »litteris et artibus« érmével tüntették ki, tréfásan megjegyezte: »Az ilyent asszonyoknak kell adni, az bir rajta igazán örülni*. Megmutatta, minő magaslatra emelkedhetik saját erejéből, a kutató, búvárkodó, egyre önmagának fejlesztésén dolgozó elme. Megmutatta, mint egyesülhet a
magyar jellem a modern tudományt és műveltséget magába olvasztó szellemmel. És mig hazánk földjén értéke lesz az értelmi munkának, mig az igazság és becsület nem válnak puszta szavakká, Salamon Ferencz emléke megmarad és ragyogni fog, fájdalmas büszkeségére azoknak, kik bírták és elvesztették őt, buzdításul azoknak, kik nyomaiba törnek. Marczali Henrik.
Úgy elfáradtam. — Annié
Vivanti.
-
Úgy elfáradtam a viaskodásba Csupán te adhatsz békességet: adj! Úgy elfáradtam a gondolkodásba — Hagyj néznem szép, derült szemedbe, hagyj! úgy clfár adtain a sok álmodásba — Oh kelts te föl s mondd: fénynek napja vár! Ugy elfáradtam a barangolásba — Oh kösd meg szárnyam s híjj nyugodni már! Radó Antal.
El
ÍZ.
— Elbeszélés. — Irta : G O Z S D U E L E K . *
I. Kedves Alice! Légy nyugodt nagyon takarékos vagyok. ígérem, hogy az őszi versenyeken sem veszek részt. A májusi veszteségeket fél évi falusi tartózkodással ütöm helyre és ezenfelül megfogadtam a tanácsodat. Az egész istállót — bele értve mister Joe Stewartot, eladtam egy bolond serfőzőnek, aki minden áron futtatni akar. A serfőző végre belátta, hogy velem alkudni nem lehet és a pompás állatokat kivezették az istállóból. A kicsi Tom is elment velük, és mikor felkapaszkodott volt »Knock abautra«, sirt. En is sirtam, Tappertitt is sirt, mister Manday pedig valósággal bőgött. Hiszen annyit vesztettünk együtt! Tappertitt könyörgött, hogy csak még egyszer ereszszem őt agyepre! Esküdözött, hogy a »Strumpfband« bejön s hogy minden meg lesz mentve. Csak még egyszer! Nem. Én erős maradtam. A serfőző-legény elvitte a lovaimat. Vége! Uj életet kezdtem my deare! És ezt az uj életet nagyon komolyan akarom venni. Az istállót átalakíttatom népiskolává, hogy a béresgyerekek megtanulják az egyszeregyet, mert ennélkül az ördöngös mesterség nélkül, azt mondják, akik értenek hozzá, és azt mondod te is húgom, nem ér az élet semmit. Hogy is mondja a normandiai ravasz paraszt: Peutetre ben gu'oui, peut étre bén gu'non 1 Szeptemberben már a lovak helyett csupa apró kis csacsik fognak a pavillonban rugdalódzni. * Örömünkre szolgál, hogy a >Tantalus« kiváló Íróját, ki az irodalmi központtól elszakadva, most már évek óta hallgat, nekünk sikerült újra megszólaltatnunk. A Hét olvasói ezentúl sürün fognak találkozni finoman jellemző tollával lapunk hasábjain. 1*
664
Rettentőn örülök ennek a dolognak! Ha látnád ezt a sok apró gyereket itt! Egyik fürgébb, mint a másik; olyanok, akár az ürgék. Sokszor elnézem őket, amint a gyepen futkosnak, vihognak, duhajkodnak — és irigylem boldog apjukat. Mennyivel többet ér mégis egy ilyen gyerek, mint egy telivér ló 1 Hála isten, most már egy lovam sincsen! Most szombaton meggyóntam és lemondtam a játékról. Könnyű szívvel tettem, mert eszembe jutott, hogy azzal a pénzzel, amit vesztettem, felöltöztethettem volna legalább kétszáz ürgét. Nos Gnadige Frau Schwester ? Meg van velem elégedve ? Most pedig engedd meg, hogy ennyi hősies munka után magamnak egy kompliment-t mondjak. Mindég szép, ha az embernek negyven éves korában megjön az esze 1 Hogy pedig ez a kompliment nem egészen alaptalan, azt rögtön bebizonyítom. Édes Alice! Ámbár nemi Nem irok bevezetést Nem szeretem a kerülő utakat. Megnősülök 1 Ne nevess kérlek 1 Szeretném én tudni, hogy miért haljon ki a nemzetségem 1 Hát olyan értéktelen ember vagyok én, hogy nem szabad az utódokra gondolnom ? Végre is mit vétettem ? Éltem, mint sok más házas ember, vidám legényéletet, azzal a különbséggel, hogy nekem nem volt feleségem. Aztán meg az ember végre is tartozik valamivel az őseinek is. Most, hogy ezt a sok apró gyereket látom itt a pusztán, nem tehetek róla, de azt szeretném, hogy a kastélyom keleti oldal frontejának minden ablakából kikandikálna egy-egy szerető gyerek fej! Pompás egy kép volna ezl Az egyik szőke lenne, mint én. Ezt Gyurinak hivnák. A másikat pedig hivnák például Alice-nak és ez lehetne barna 1 S aztán igy, szépen tovább! Alice persze az édes anyjára hasonlítana, aki szintén barna. Ne nevess kérlek! Olyan üres ez a házi Aztán, az életemnek nem volt meg eddig a grandé passziónja 1 Mindössze csak szórakoztam — minden czél és értelem nélkül. Sajnálom azt a husz esztendőt, amely olyan eszeveszett gyorsasággal repült el felettem. Tarka, bohókás husz esztendő 1 És most, ha azokra az üres ablakokra nézek, ahonnan a gyerek-fejeket szeretném látni, s ha Gyuricza, Alicza és a többi még nem létező tündérkékre gondolok, ugy érzem, hogy az a vidám husz esztendő üres volt. Miért is éltem én hát tulajdonképen ? Mit kerestem itt ezen a szép világon ? Agyonhajszoltam néhány lovat, elvesztettem néhány ezer forintot, azt hittem, hogy összetörtem néhány névtelen asszony szivét, és a sok semmittevésben nem volt időm a legcsekélyebb munkára sem. Az utóbbi időben éreztem, hogy nevetséges kezdek lenni. Ugy tetszett, mintha a Kornevillei marquis urak testvére volnék, aki még a világot egyszer sem járta be — és csak mindig »habozott.® Most már tudom, hogy a meddő ember ostoba egy existenczia 1 Hasznos eszköze lehet a többinek, de csak eszközei A meddő ember a maga embervolta szempontjából befejezte az emberiség sorsát. Neki semmi köze sincsen az emberiséghez. Ha jól van lakva — hallgasson. Látom, érzem, hogy igy, amint van, nem birom el az életet.
Megtaláltam Gyuri és Alice meg a többi tündérkék édes anyját és azóta sokat foglalkoztam ezekkel a gondolatokkal. Ne nevess kérlek 1 Ezeknek a tündéreknek az édes anyját Eliznek hivják. Eliz most huszonhárom éves és nem tartozik a társasághoz. Itt lakik a szomszédban édes anyjával, aki piczike birtokán gazdálkodik. Lovaglás közben bekergetett hozzá egy vihar a többit tudod. Elizt szeretem, nagyon szeretem és nem irok róla semmit. Mukit hagyd ott néhány napra és jöjj ide. Akarom, hogy Elizt megismerjed. Mukinak kérlek ne szólj semmit. A proposl A serfőző-legény »Guck' in die Welt®-re azt mondta, hogy nincsen temperamentuma és itt hagyta. Neki persze van temperamentuma! A szegény párát agyonlövettem. A verseny-lovak nak még emléke se maradjon. Légy szives és küldess a kis csacsik számára néhány földgömböt és térképet; de Amerika közte legyen. A praktikus Amerikára akarom a súlyt fektetni. Hozz magaddal vagy két tuczat babát, hogy legyen mit kiosztani a kis leányok közt. Czukorkákat is hozhatsz, de mentül többet és mentül tarkább papirosban. Bele vagyok bolondulva ezekbe a kis ürgékbe! \
Péter. II. Kedves Péter! Szándékosan nem irtam eddig. Tiz napja, hogy eljöttem tőled és ez idő alatt sokat, talán nagyon is sokat foglalkoztam veled és a te grandé passionoddal. Szép, nagyon szép lett az a te parkod, amióta utoljára láttam 1 Fölébredtek a gyermekkori emlékeim és eszembe jutott sok, nagyon sok kedves bohóság, amit ketten madame Grenouille-al elkövettünk. Te akkor is épen olyan meggondolatlan voltál, mint ma 1 Istenem! Hogy elsuhannak az évek! Szép, nagyon szép lett az a te parkod, amióta utoljára láttam és sötét árnyékaival, a napban ragyogó pázsitjaival, misztikus csendjével ott az illatozó hársak alatt, nagyon alkalmas a grandé passiont növelésére. ' Megnéztem a kastélyod keleti oldal-frontejának az ablakait is. Épen a fenyő-csoportra nyílnak. Aztán tudod-e, hány ablak van ott ? Mon bon dieu 1 Tizenegy 1 Gondold meg — tizenegy ablak! Hangzatos az a te kastélyod nagyon 1 Egyedül vagy benne és sokat jársz-kelsz abban a misztikus parkban. A sok czéltalan hű-hó után, értem, ha a magány üdít és idegeid, más inger hiján, az aranyos képzelet világában keresik a hatásokat. A szomjas lélek légvárakat alkot és viszi önmagát föl az ellenőrizhetlen magasságokba. Merész szárnyalással elhagyja a földet és mert lerázta a convenance gyötrő, de néha hasznos lánczait — lehetőnek tartja a lehetetlent is. A szomjas lélek megittasul és nemes mámorában, a földre visszatérve — néha elesik. Minden becsületes ember ilyen. De mi védi meg a becsületes embereket az ostobaságok ellen? J'ai réfléchi beaucoup 1 Vannak dolgok, amelyekről úgyszólván lehetetlen beszélni, s amelyekről még Írni is igen nehéz. Ilyen a te ügyed — azaz a mi ügyünk is.
665 Mindenekelőtt kijelentem, hogy ha boldog vagy, nekem teljesen mindegy, hogy ki a te feleséged. Rám nézve csak az a tudat borzasztó, hogy te, aki valóban megérdemlenéd a boldogságot, boldog soha sem voltál. Nem akarok a múltról beszélni, és nem akarok szemrehányást tenni. Nem vetted elég komolyan a világot, és nem volt programmod. Most van. Ismerlek és tudom, hogy ez mit jelent. Őszinte vagyok és kíméletlennek kell lennem! Eliz nem tartozik a társasághoz. Ez a kisebbik baj. Hiszen tudod, milyen szépen sikerült Kati tantenak Márthával. Talán sikerülne nekem is; bizonyosan sikerülne. Láttam Elizt, s amint tudod, háromszor találkoztam vele. Azt hiszem, soha sem fogom elfelejteni nyilt arczát és mélázó szemeit. Megjelenéséhen és abban a modorban, ahogy az emberre néz, van valami rendkívüli, valami misztikus. Oh I Én nagyon jól megfigyeltem Elizt 1 Nagy sötét kék szemei elszántságot mutatnak. Azt hiszem nagyon is szilárd, nagyon is kemény jelleme van! Ilyennek képzeltem én Imogent. Halvány arcza mindig nyugodt; és látod, ennek a leánynak mégis több a temperamentuma, mint amennyire szüksége van. A lelke, azt hiszem, olyan mint a tenger; vannak pillanatok, midőn az ember a mélységekbe láthat — de jaj neki, ha a hullámok megmozdulnak! Törékenynek látszik és mégis kemény, akár a gyémánt. Midőn hallgat, azt hisszük, hogy nyugodt, de ki tudja, mi háborog abban az ideges, féken tartott lélekben 1 Nem félt tőlem, de restelni látszott valamit. Leginkább hallgatott és nézett engem. Jóformán nagyobb zavarban voltam én, mint ő. Nem veszem rossz néven, hogy hidegen fogadott. Azért sem Ítélem el, mert folyton a teljes czimemmel szólitott meg. Végre is, nem tudja. ízlés nélkül való ruhája daczára, van benne valami disztingvált vonás, ami őt vonzóvá teszi. Igazad van. Eliz nem mindennapi leány — de — és ebben nekem van igazam — Eliz nem európai, ugy ahogy azt mi értjük. Kár, hogy már huszonhárom éves! Félek, hogy a rossz regények megmételyezték a lelkét; félek, hogy minden érdekessége mellett banális. Igen természetes, hogy te a ferdeségeit nem látod. Azt hiszem, lehetetlen volna őt a társaságban elfogadhatni. Félszegségei, amelyek mostani körülményei közt föl nem tűnhetnek, ott kirivó hibáknak fognának tetszeni. Félek, hogy nevetséges lesz ő, és nevetséges leszel te. Minő szerepet fogna ő a te palotádban játszani ? Újra kellene kezdeni a nevelését a tánczmestertől és a nyelv-mesterektől kezdve. És, vajon minő sikere volna mind e fáradságnak ? Hiúsága föllázadna és ideges lelke megaláztatást érezne minden ujabb és ujabb elemi ismeret megszerzése alkalmával. Harag és szégyenérzet kerítené hatalmába ideges lelkét, mert megérezné, hogy tökéletlenül sajátította el szokásainkat, gondolkozásmódunkat. Nem tudná magát beletalálni a mi világunkba, melyben, mert rabjai vagyunk szokásainknak, sokkal terhesebb az etiquette uralma, mint a gyönyör, melyet a társaság nyújt. Félek, hogy ha Eliz a feleséged lesz, ugy fogod találni, hogy e boldogságnak nagy volt az ára. A más leányát, testvérét, a más feleségét szerethetjük ezer nevetséges hibával. A trivialitások nem sértenek. A világ nem tudja, nem sejti, hogy e trivialitásokhoz közünk van. A titkolt szerelmi szenvedély boldogíthat, s az ember képzeletében odáig mehet, hogy a bol-
dogságát teljesnek vélheti. De az első napon, midőn egy hozzánk nem való ember sorsa a mi sorsunkhoz van fűzve, és ezt a világ előtt nyíltan be is valljuk — észrevesszük ferdeségeit és lelkének inculte voltát. A legcsekélyebb hiba nagynak, megbocsáthatatlannak látszik, mert hiuságunk nagyító üvegén át látjuk. Igaztalanok és kemények vagyunk iránta, aki már utálja áldatlan sorsát — és kezdődik a megbánás szomorú utja. Ez az, látod, ami engem rémit. Kérlek, hagyj békét Eliznek. Ne ragadd őt ki a körből, amelyben született, s amelyben otthon van. Ne tedd szerencsétlenné őt és magadat. Nyugodtan iparkodtam ítélni és meggyőződésem, hogy igazam van. Nyilt és őszinte voltam, mert szeretlek. Inkább maradjanak azok az ablakok ott a keleti oldal-fronteon üresek — de te, légy elégedett és boldog. Alice. III. Kedves Alice! Ma kaptam Eliztől ezt a levelet. Itt küldöm, olvasd el és válaszolj azonnal. Nem tanácsot, csak igazságot kérek. Péter. IV. Kedves Péter 1 Bocsássa meg nekem, hogy e hosszú levelet irtam. Sok mondani valóm lett volna ma, de nem szólhattam, mert nem volt elég bátorságom On ma is sietett, mint az utóbbi időben gyakran. Le kell irnom, amit érzek, el kell mondanom, ami fáj. Mióta a nővérével megismerkedtem, érzem, tudom, hogy mi nem vagyunk egymáshoz illők. Már megismerkedésünk első napjaiban sejtettem ezt, de e sejtelmeket elfojtotta az a hatalom, amely engem önhöz kötött. Szerettem önt. Nővére igen jó és nyájas volt hozzám. Istenemi Mi vagyok én mellette! Érzem jelentéktelenségemet és ez fáj nekem. Ne, édes Péter, ne kivánja tőlem, hogy á felesége legyek. Hagyjon engem itt ez egyszerű faluban, ahol én majd imádkozni fogok a boldogságáért. Szerencsétlennek érzem magam, mert látom, hogy nevelésem nincsen arányban a lelkem igényeivel. Hiányzik bennem sok minden apróság, fényes tulajdonság, ami a nővérét és önt az emberek nagy sokasága fölé emeli, és a melyeknek hiányát az érzékenységem, a szivem nem pótolhatja! En azt hiszem, hogy minden ember jó és hogy minden ember érzékeny. Összehasonlítást tettem magam és nővére között, és arra a meggyőződésre jutottam, hogy én semmi sem vagyok. Nem tudom elképzelni, hogy mi az, ami bennem hiányzik — de érzem, hogy én mélyen alatta állok annak a körnek, ahová önt követnem kellene. Nem követhetem. Nem birnám elviselni, hogy én a maga környezetében annyira alant álljak. Kérem, ne tegye ki magát annak, hogy azok, akik eddig irigyelték önt, kinevessék. Szerencsétlen csillagom összehozott önnel, és én mégis hálával gondolok minden szavára, melyet hozzám intézett. Ha ön olyan egyszerű ember volna, mint a többi, akiket ismerek, követném önt hiven, mint a kutya. Ha
666 ön szegény volna — nem tudnám elhagyni; ha ön veszélyben volna, meg tudnék halni önért. De ön gazdag és előkelő, és én a magam szegénységével nem követhetem önt. Bevallom, sokszor gondoltam a jövőre, melyet ön olyan szépnek festett előttem. Szivesen átengedtem magam az álomnak, amelyből nem ön, de a saját lelkem riasztott föl. A jövőt láttam és megijedtem Ne, Péter, szánalom ne kösse hozzám; észrevenném és ez nagyon fájna nekem. Én igen érzékeny vagyok. Tudom, mert megmondta nekem, hogy ön én bennem a gyermekei anyját szerette meg. Büszke voltam erre. Annyi nő közül ön engem választott. Ez a tudat elkábitott. Reszkettem a gyönyör miatt, ha a jövőre gondoltam. Szomorú voltam, ha nem láttam, fájt a lelkem, ha elment. Az ön szerelme édes álmokba ringatott. Szüntelenül önnel foglalkoztam, és éreztem, hogy hozzá nőtt a lelkem, hogy rabjává lettem. Tudom, hogy ön őszinte és becsületes. Nemesnek, jónak ismerem. Boldog voltam néhány hónapig, áldja meg érte az isten Sokat szenvedtem, mig erőt merítettem, hogy magának mindezeket megmondjam. Lemondok önről — mert nagyon szeretem önt. Tele van a lelkem könynyel és ugy szeretnék nem lenni 1 Rideg, kietlen a jövőm s hasonlit egy fűtetlen, nyirkos, sötét szobához télen. Nem, az lehetetlen, hogy ön az életét az enyémhez kösse. Látja, én érzem, hogy az ön pompáját nem tudnám én élvezni, amint ön azt óhajtaná. Érzem, hogy a fényes pompa nem nekem való, hogy az megölne engem. Szégyelném hiányaimat és ez boldogtalanná tenne engem is. Azok az emberek, akiknek csak szivük van, kedvesek az isten előtt — de a földi élethez még más valami is kell. Érzem, hogy ez igaz. Tekintse ezt a pár hónapot álomnak és felejtse el — ha teheti. Ne Ítéljen el engem, mert jobban szerettem önt, mint önmagamat. Eliz.
Bolond... Bolond, ki Istenre szorul És a jövő nyitját vitatja. Bolond, ki még gyanútlanul Őszinte csak egy pillanatra . . . De bolondabb ezerszer is, Ki nő könyének hisz. S bolond, kit buzdít becsület, Vagy a ki még bizik magában, Bolond, ki élvekért eped S a tűrő koldus, mind ahány van . . . De az a legnagyobb bolond, Ki nőért könyet ont. T e l e k e s Béla.
Az anyós bosszúja. Irta: TINSEAU
LEÓ.
Carmen de la Vergara egy gazdag, özvegy portugál marquisnénak a leánya volt, aki tiz év óta lakott Párizsban. Mikor a leánynak Gontran d'Heristallal való eljegyzése a fiatal ember ismerősei körében elterjedt, legbizalmasabb barátai nem tehették, hogy elhallgassák előtte aggodalmaikat. A menyasszony ellen egy árva szót sem lehetett felhozni; szépség, származás, nevelés tekintetében alig lehetett különbet kívánni. De hozományul Gontran anyóst is kapott, olyat, kinek kiállhatatlan természete — a hevességnek és nyakasságnak különös vegyüléke — a Parc-Monceautól a Rue-Royalig híres vala. Figyelmeztették is Gontrant: — Már egy héttel a menyegződ után tengerentúli utazással leszesz kénytelen magadat megóvni a marquisné sértő követelőzései ellen. S mivel övé a vagyon, még figyelmesnek és előzékenynek is kell iránta lenned; mert ez olyan asszony, ki a legbolondabb csínyre is képes, ha vejének a magaviselete által sértve érzi magát — nem is szólva arról, hogy a marquisné még tényleg nagyon szép asszony és ijedelmesen fiatal! — Gondom lesz rá, hogy fiatal voltát mihamarabb nagyanyai méltósággal szeliditsem. V. — Vigyázz inkább, hogy ő ne fiatalitson meg téged azzal, hogy egy kis sógorkával örvendeztet meg 1... Kedves Péter! — Eh 1 tiz esztendő óta özvegy Ha másodszori Eliz levele mélyen meghatott. férjhezmenetelre vágyakoznék, ezt már rég megtette Menj hozzá és kérd meg nevemben, hogy ne hagy- volna. Hogy a marquisné nem valami kellemes ráadás, jon el téged. Félek az erejétől és meghódolok magasz- azt szivesen megengedem nektek, de készen van ám a tos lelke előtt. haditervem. Majd meglássátok 1 Nem fiaim, én ebben a Holnapután nálatok leszek. pillanatban más veszedelemtől tartok: nem de la Vergara Alice. marquisné, hanem Corysandra az a hölgy, aki véghetetlenül meglepne, ha valami bolond csíny nélkül hagyna VI. a templomból hazatérni. Pedig lelkemre mondom, nagyszerűen viseltem magamat vele szemben!... Kedves Alice 1 Szerencsésen ment minden 1 Az orvosra nem volt Corysandra »műlovarnő« volt a hippodromban. szükség. Eliz igen jól érzi magát, a kis Gyuri pedig Igen veszekedett természete volt. Szerette a zajt, sőt a alszik. Kövér, akár egy hizott ürgel botrányt, háborúságot is. Az akácz-sori czirkuszban Vasárnap délelőtt keresztelünk. Te jöhetsz azonnal! működő kartársnőjével való ostor-párbaja még élénk emlékezetében van mindenkinek. O volt az, aki egyszer a Madeleine-templom tornáczán két svájczit alabárdostul együtt félrelökött, hogy szegény Montrupertnek, ki Mendelssohn zenéjének hangjai mellett fiatal hitvesével karonAz idc'í nngygyá növeli azt, a kit meg nem öl. fogva, ünnepiesen ballagott kifelé, néhány igen kellemettiukot * len dolgot vágjon a szemébe. A Gontran esküvőjéről ilyféle drámai támadás a Sokan pusztítják nz állam kenyerét, de még többeket pusztít rettegett részről elmaradt. Gontran, mikor délután két el az állam kenyere.
667 óra tájban belépett a marquisné termeibe, megkönnyebbülten sóhajtott fel. De Corysandrának a tartózkodásával még nem volt minden akadály legyőzve. Gontran, amint csendesnyugalmasan ott ült a felesége meg az anyósa közt, elkezdte: — Kedves mama, bizonyosan maga is csodálkozik azon, hogy mily engedékenységgel hajlottam minden kívánságára, pedig egynémelyikét igen súlyosnak találtam — Hogyan tehetett volna máskép, szerettem volna látni!... viszonzá a marquisné, s tetszelegve nézegette picziny, elegáns czipőjét. — Talán nem szándékozik igy folytatni ? — Nem egészen! Éppen ma, s épp ebben az órában nem akarnám még kifejteni teljes programmomat. Elégnek találom, ha csupán annyit közlök önnel, hogy estere a feleségemmel elutazom az ismeretlen távolba. El 1 Elutaznak!... Leányom megfogadta nekem, hogy nem megy nászútra! Megesküdtél rá, Carmen, jól tudod! — Kedves mama, a leánya ma arra esküdött meg, hogy követni fogja a férjét és mindenben engedelmeskedni fog neki.... Kedves angyalom, öleld meg hát anyádat. A kocsi a kapu előtt áll. Rövid búcsúzás a legjobb. A marquisné készületeket tett arra, hogy elájuljon, s Gontran felhasználta ezt az alkalmat arra, hogy könyekben uszó feleségével elsiessen.... Negyedórával utóbb a fiatal pár belépett a Grand Hőtelben levő lakosztályába. Ott várta már őket Carmen podgyászával a komorna, ki be volt avatva a fiatal férj szökési tervébe. A Gontran ládáit majd annak a háznak a kapusa, hol a fiatal férj eddigi garzon-lakása volt, fogja kiszállítani egyenesen az olaszországi villámvonathoz. Gontran épp átöltözködött és elibe akart menni fiatal hitvesének, ki utazó-toilettben jött elő szobájából, midőn kopogtattak az ajtón. Ki az? kérdé Gontran nyersen, mert Portugál és a czirkusz részéről egyiránt tartott a támadástól. Nem lehetetlen, hogy üldözőbe vették a kocsit s ilymódon megtudták, hogy micsoda fogadóba szálltak. — Én vagyok, gróf ur, Prosper, a házmester — szólt be egy ismerős hang. Gontran nyugtalankodva nyitott ajtót. Ennek az embernek a betoppanása ebben az órában semmi jót sem jelentett. — Van valami újság ? kérdé a fiatal férj, gyorsan becsukva maga mögött az ajtót. Prosper, miután meggyőződött arról, hogy a fiatal grófné nincs jelen, aggódó hangon mondá: — Igenis van ... Gróf ur azt méltóztatott meghagyni, hogy ezekben a napokban szigorúan őrködjem .... egy hölgy miatt, aki oda találna jönni — Nos ? Hát, könyörgöm, a látogatás az imént meg is történt. Félni természetesen már nem féltem tőle, mert hiszen gróf ur végkép otthagyta már a házat. Épp a lakásban voltam s rendezgettem egyet-mást Egyszerre, minden csöngetés vagy kopogtatás nélkül, belép egy hölgy, beleveti magát egy karosszékbe s azt kérdezi, hogy d'Héristal gróf itthon van-e? Azt felelem rá, hogy a gróf ur már nem lakik itt, reggel óta nős, és hogy éppen most viszem a ládáit a vasútra. — Azt majd meglássuk! mondja fogcsikorgatva a hölgy és ökölre szorítja a kezét. Én okosan akarok vele beszélni, ő vállat von; ekkor arra figyelmeztetem, hogy kénytelen leszek neki
ajtót mutatni. Ő felkapja a gróf ur régi lovagostorát és védő-állásba veti magát. A feleségem segítségért kiált.... Én, elejét akarva venni annak, hogy a rendőrség beleüsse az orrát a dologba, hamarosan végét szakítom a dolognak; Elsdiemnek nyugalmat parancsolva, kituszkolom őt az ajtón, az erélyes hölgynek pedig azt mondom, hogy előhívom a gróf urat. — Éppen ezt akarom! feleié a hölgy. - Menjen ! Czifra dolog ez! Ördögadta asszonya! káromkodott Gontran halkan. — Az esküvőm napján ront a lakásomba! Ugyané pillanatban hallatszott a Carmen kérdése: — Kivel beszél, kedves Gontran ? — Senkivel angyalkám. A házmesterem valami elveszett kulcsot keres nálam. Vissza kell sietnem a lakásomra. Három-negyedóra múlva ismét nálad leszek. — Vigyél magaddal! — Nem, édeském, az nem lehet. Ott minden a legnagyobb rendetlenségben van. A legrövidebb uton rohanok oda és vissza. Útközben Gontran aggódva tűnődött azon, hogy most már mitévő legyen, erőhatalomhoz, vagy diplomácziához folyamodjék-e s egyáltalában mit csináljon Corysandrával. S ime, a boulevardon összetalálkozik régi pajtásával, d'Etignyvel, kiről azt hitte, hogy valahol a Keleten barangol. D'Etigny harminczöt éves, arisztokratikus külsejű férfi volt; a délszaki naptól megbarnult arcza nagy határozottságot árult el. — Honnan jösz? Nem vagy már konzul Adenben ? kiáltott fel nagy örömmel Gontran. — Mióta vagy itthon ? - Tegnapelőtt óta. S épp e pillanatban olvastam ebéd alatt a házasságod hirét. Vigyen el engem az ördög, ha meg tudom magamnak magyarázni, hogy te, egyedül, délután öt órakor, mit keressz itt ezzel a dult arczczal. — Mindjárt elmondom, s te ki fogsz segíteni a zavaromból. Istenemre, téged az ég küldött utamba! Negyedórával utóbb d'Etigny, minden részletről teljes felvilágosítást nyerve, elvált Gontrantól. Bucsuzóul azt mondá neki: — Szükségtelen most minden nyugtalankodás. Ne legyen d'Etigny a nevem, ha hét órára ott nem lesznek a ladaid a vasútnál. Sokkal többször voltam életemben párduczvadászaton, semhogy egy czirkuszi hölgytől megfutamodnám. — Ez vigasztaló tudat, hanem azért óvakodjál a Corysandra körmeitől A viszontlátásra!... Nagy baráti szolgálatot teszel nekem! Hasonló esetben számíts reám !... D'Etigny, mikor belépett a Gontran marignanutczai magas földszinti lakására, a nászutazó chase-longueján egy gyönyörű ismeretlent talált, aki neki rendkívül megtetszett. A szép hölgy nézegette a ládákat és czigarettázott, hogy eltöltse az időt. D'Etigny a legfesztelenebbiil közeledett hozzá s igy szólt: Asszonyom, tudom, hogy mi történt önnel. Az a Gontran nyomorult ficzkó, s most, midőn önt látom, hozzá kell tennem, hogy izlése sincs annak az embernek. Olyan libácskát venni a nyakába, mikor — Fogja, amiért igy beszél a leányomról — E szavakkal az ismeretlen hölgy felugrott s a helyettes képét olyan pofonnal tisztelte meg, amilyen csak portugál asszonytól telik ki haragjában, melyet három órai várakozás fokozott.
668
De asszonyom, nem értem — Én csak azt akartam mondani, hogy ha valaki elég szerencsés, egy olyan kincset, mint ön, a magáénak nevezhetni — folytatá d'Etigny, a rendületlen, oly mozdulattal, mely kissé tulment a társadalmi formaságok határán — Mire e szavakkal: »Itt van még egy, hogy megtudja, kivel beszél« — a veszedelmes hölgy második csattanós feleletet adott neki az arcza másik felére. — Kérem, hát nem Corysandrához van szerencsém? kérdé d'Etigny elképedve, mialatt az arczát dörzsölte. Nem, uram! Én de la Vergara marquisné vagyok. *
*
*
Pontban hét órakor Prosper megérkezett a lyoni pályaudvarba a ládákkal. Gontran már ott várta fiatal nejével s nem minden nyugtalankodás nélkül kérdezte, hogy mi újság a Marignan-utczában. — Nos ? kérdé halkan a házmestertől, akit félrevont. Nem voltak túlságosan heves jelenetek ? — Dehogy is, gróf ur. Tisztelt barátja egy óránál tovább maradt a szobában a hölgygyei, azután kocsit hozatott velem s azon mind a ketten elmentek. — Nagyszerű! gondolá magában Gontran mosolyogva. — A vitéz d'Etigny jól csinálta a dolgát. Két héttel utóbb Carmen igy szólt a férjéhez: —- Tudod-e, hogy engem mamának a hallgatása nyugtalanítani kezd? Ötször irtam neki az elutazásunk óta és semmi válasz. — Duzzog — mit tehetünk róla ? Előbb-utóbb meg kellett cselekedni ezt az államcsínyt. Különben, én sem kapok hirt. D'Etigny barátom, akinek fontos megbizást adtam, ugy látszik, szándékosan hagy felvilágosítás nélkül. De édesem, mit törődünk mi ezzel? Felejtsük el Francziaországot, mivelhogy Francziaország is elfelejt bennünket. De Francziaország nem felejtette el őket. Éppen hat hete voltak házasok és éppen Velenczében időztek, midőn levél érkezett, ismerős Írással. Tartalma ez volt: »De la Vergara marquisné ezennel tudatja d'Etigny gróffal való eljegyzését, és kéri stb.« — Hogyan 1 kiáltott föl Carmen, — mama férjhez megy ? De hát ki az a d'Etigny ? Ismered ? Én sohasem láttam a házunkban. — Ismerem-e d'Etignyt ? viszonzá Gontran. Hisz éppen ez az a barátom, akit annak az ügynek az elintézésével megbíztam, s akitől levelet vártam. Látom, hogy megtalálta a számadását. *
*
*
D Héristalék szakítottak d'Etignyékkal s nem mentek el az esküvőre. Ez azonban nem tett valami különös hatást. Mert nem sokkal ezelőtt ujabb, kék-szegélyü levél lepte meg őket: »D'Etigny gróf örömmel jelenti, hogy neje egészséges fiúgyermekkel ajándékozta meg « — Milyen furcsa, mondá Carmen, s megcsókolta háromhetes fiacskáját, — a mama fia már mint nagybácsi jött a világra. — Te ezt furcsának találod ? mondá d'Héristal. —Én nem, mert a nagybácsi czukrocskái az unokaöcsnek körülbelől évi negyvenezer forintjába kerülnek. — Oh azok az anyósoki
K r ó n i k a . — okt. 14.
A vidám félelem psychologiája. Guy de Maupassant, néhány csodálatos novellában, megirta a sötét, a rettenetes, a hajmeresztő félelem psychologiáját; én a derűsebb, a kedélyes, a vidám félelem psychologiáját szeretném megírni. Amott hatalmasabb volt az iró, s hatalmasabb maga a théma is; de emennek a kísérletnek is meg van a maga előnye: az, hogy nem rázza meg az olvasó idegeit. *
Gyulaffy Soma barátom (nem olyan barátom*, mint aminőket a Fourchambault-család-\>z.u emlegetnek) mikor megtudta az újságokból, hogy Budapesten kolera van, roppantul megijedt. Ha azt mondom, hogy megijedt, ezzel keveset mondok. Meg volt rémülve, kétségbe volt esve, s ha csak véletlenül rápillantott egy újságra, a fogai vaczogtak. A legelső órában kirázta a hideg, a másodikban láz ütött ki rajta, a harmadikban hol fázott, hol melege volt. Nem, nem tagadhatta el önmaga előtt, hogy fél, rettenetesen fél. Gyulaffy Somának hét párbaja volt (három karezolás s több lyuk a levegőben), következéskép egy cseppet sem tartotta magát gyávának. Mások is »sneidig« embernek tartották; a becsületbiróságokból soha se szokott hiányozni. Az utczán elvből nem tért ki senkinek, s az »alázszolgájá«-t mindig »jó napot«-tal fogadta. Normális időkben kész volt belekötni katonatisztekbe is. Az érzelem tehát, amely feltámadt benne, mindenekelőtt őt magát lepte meg. De mivel legkülönösebb érzelmeinkhez is megszoktuk találni a kellő magyarázatot, Soma is fehérre tudta mosni önmaga előtt e fekete félelmet. Így gondolkozott róla: — Nem a haláltól félek én, hanem a halálnak ettől a formájától. Elbukni pisztoly csöve mellől, felfor dúlni gutaütötten, elhunyni szépen tüdőgyuladásban: mindez hagyján. Uns von der Cavallerie géniért so etwas nie. De összeesni az utczán az összes járókelők borzalmára, megbetegedni ugy, hogy egész környezetünk irtózzék és undorodjék tőlünk, elpusztulni csúnya, sáros halállal : ez a bökkenő. A barakk.... a gummiköpönyeges betegbordók a szörnyű szomszédság a kórházban et sic porro .... brrr ! És Soma barátunk elég vakmerő volt bevallani az esti társaságában is, hogy ő bizony fél, gyalázatosan fél. Persze, kinevették érte. Nimbuszának vége volt örökre. A nagy férfiú egy pillanat alatt akkorát bukott a világ szemében, hogy három párbaj, zsebkendővégről, nem segíthetett volna rajta. Soma ur azzal vigasztalta magát, amivel a Jurakorszak óta a világ összes gyávái: hogy inkább lesz eleven egér, mint holt oroszlán. Föltette magában, hogy ha szégyenben, ha megvetetten is, de élni fog; élni fog minden áron. S hogy élhessen: vigyázatos lesz. Soma ur akkor még nem tudta, hogy lehetetlen feladatra vállalkozik. Vigyázatos lesz 1 Mintha az olyan könnyű volna. Nem sejtette, hogy a legbölcsebb is hétszer vétkezik egy nap, s hogy ugyanazon idő alatt a legóvatosabb ís hetvenhétszer tör a tulajdon kedves élete ellen. Azt hitte, hogy ha beszerzi a kellő mennyiségű öt százalékos karbol-oldatot, szublimátot, sósavat, mésztejet, ha összevásárol kognakot, vörös bort, ezer darab szivart felbontatlan skatulyákban, gummi-talpu kalucsnit, czitromsavba ázta-
66G
tott fenyüfa fogpiszkálót, salicyl-szájvizet, öntözőt, füstölőt, karbol-szappant: mindene meg van hozzá, hogy vigyázatos lehessen. Látni való, hogy Soma úrra rengeteg csalódás várt. *
S aztán kéjjel szívja a füstöt, abban a tudatban, hogy a szobába belopózott baczillusok most rettentően prüszkölnek. De mily múlékony ez a kis öröm, s mennyi baja van a szivarral napközben 1 A keze minduntalan odaér a szivarnak ahhoz a végéhez, amelyet a szájában szokott tartani s a keze bizonyára inficziálva van. A ruhájához lehetetlen hozzá nem nyúlnia, s mi minden lehet már ezen a ruhán 1 Ki tudja, miféle ember dörgölődzött hozzá az imént?! Igy van, ha gyalog jár az ember. De hát kocsin nem járhat, mert az újságok határozottan állítják, hogy egyes kocsik kolera-betegeket szállítottak. Ha még minden utczasarkon megmoshatná a kezét 1 Bizony akkor sem mosná meg. Mit tudná, ki mosdott előtte ? 1 Egymásután dobja el az inficziált szivarokat, s mikor a készlete fogyni kezd, papir-szopókákat kezd használni. A tollat megkaparja, a végét megégeti; végre megunja az egészet. Mégis csak az a legjobb, ha a kezét közel se engedi a szájához. Inkább nem szil a baczillusok akasztassák fel magukat másutt. Mielőtt hazulról eljött, kognak-kal erősítgette a gyomrát, s a konfirmált gyomor, melynek az egészségi séta is malmára hajtotta a vizet, kezd kiabálni, hogy megebédeljen. És éppen ekkor kell találkoznia két barátjával 1 Kezet fogdosni — kolerás időben 1 — micsoda tapintatlanság 1 Vagy helyesebben szólva: micsoda exczesszivus tapintatosság 1 A hőteljében legelőször is forró vizet rendel, de nagyobb biztosság okáért sósavat is tölt belé, ugy áztatja meg a barátságtól inficziált kezet. A zsebkendőjébe törülközik; ha már életünk úgyis a mosónők kezében, több bizalma van a maga, mint a hotel mosónéjához. Szalvéta helyett egy másik zsebkendőt használ s csak forró ételt eszik. A leves gyanús volt, a leves lagymatagon melegített consommé lehetett 1 A retket és a czéklát undorodva tolja félre a ramsteak mellől, s a kését megtörli. Ellenben annál több vörös bort és savanyu vizet iszik. S mikor fölkel az asztaltól, egy rettentő gondolat czikázik végig kissé kábult fején. Hiszen a giesshüblivel alkálikussá tette a gyomrát! Minden óvatossága haszontalan volt; a mai nap el van veszve., S remegve lesi a tüneteket. Nem szokott ennyi savanyu vizet inni, s a gyomra táján kellemetlen feszültséget érez. Ez azl A lelki harczot, mely következik, nem kísérlem meg leirni. Oda vágyódik, ahová Mignon nem vágyódott, arra a helyre, melyet a Múzsa nem látogat. Minő kétségek 1.. . És mernie kell. Éjfélkor konstatálja, hogy a nap elmúlt s még nem esett kolerába. Egyben a statisztikai adatok följegyzését kezdi meg: A napi kiadásai hét forinttal emelkedtek, a kezét háromszáznegyvennyolczszor mosta meg, s száztizenegy lehetősége volt rá, hogy mégis inficziálta magát.
íme, Soma ur első napja a járvány nagy hetében. Reggel kiienczkor dörömböznek az ajtón. A legénye jött felkölteni. Minthogy Soma ur óvatos ember, nem kell magyarázgatnunk, hogy agglegény maradt. Soma ur fölkel, belé búvik még nem inficziált papucsába s az ajtóhoz bátorkodik. Az ajtót óvatosságból kulcscsal zárta be. Hátha a legény megfelejtkezik a kellő elővigyázatról. — Megmostad a kezedet karbololdatban ? — Igenis, meg. — Megfecskendezted a ruhádat sublimáttal ? — Igenis, meg. — Jól van, bejöhetsz. Hanem a könyököddel nyisd ki a kilincset. A sublimat biztosabb, mint a karból. S kinyitja az ajtót. Soma ur még álmos egy kicsit, s szeretné megsimítani a .bajuszát, amely az éjjel összeborzolódott, de eszébe jut, hogy még nem mosta meg a kezét s türtőzteti magát. — Behozhatom a forralt vizet? — A vizet itt fogod felforralni előttem spirituszon. A Mailáth-esetre gondolt. Ezek a cselédek olyan megbizhatatlanok. Ki tudja, mikor törnek az életünkre? Mikor a viz előtte gőzölög, megmossa a kezét karbol-szappannal s megtörli szublimátos kendővel. Majd megmossa az arczát, s azután átmegy a fürdőszobába, ahol beül a kádba, bár ennek vize gyanúsan langyos. Meglehet, nem is volt száz fokra hevítve, pedig a baczillus hatvan-hetven foknál még csak el van ájulva, de nem pusztult el. Mindenesetre jó, ha a fürdés után még egyszer megmossa a kezét. Ezalatt egy aggasztó gondolat szökött át az agyán. A legénynek nincs karbolban mosott gummitalpu czipője, s mégis összevissza lépkedte a szobát. A padló már inficziálva van. Ügyelni fog erre a padlóra. A legény ezenközben behozta a reggelit, sonkát teával, mint rendesen. — Szerencsétlen, de hát csakugyan meg akarsz ölni ? 1 Nem őrültem meg, hogy hideget egyem 1 Kávét hozat és kenyeret pirittat hozzá. Már éppen be akarja tenni a czukrot a kávéjába, mikor keresztül villan a fején, hogy a czukor inficziálva lehet. Szerencsére ezen lehet segíteni. Leönti a czukrot rummal, s a rumot meggyújtja. Süljetek meg, nyomorult bestiák. A kávé ugyan egy kissé infámis a rumtól, de kellőképpen forró. Hanem a kenyér egyik oldala alig van megpirulva. Ezt a vén szakácsnét végre is el kell csapni. De micsoda szerencsétlen gondolat volt kinyitnia az ablakát. A nyitott ablakon egy légy röpült be, nagy, * aranyhasu légy, mely egyenesen a barakk-kórházból jöhetett. És ez a vadállat rászáll a pirított kenyérrel S minél inkább terjed a kolera, annál inkább növeNem marad más hátra, mint uj kenyeret piríttatni. kednek az ő számai is. Annál nagyobb az óvatosságaAddig befedi a kávéját szalvétával, hogy baj ne essék, s fájdalom, annak a valószínűsége is, hogy mégis csak benne. kikerül a barakba. Átkozott légy, megfertőzi az egész szobát 1 Ostromolni kezdi a doktorokat, hogy mit csináljon. Megöntözi a padlót karbollal s meghagyja, hogy Benczúr doktor azt mondja neki: a bútorokat és a szőnyegeket töröljék le szublimátos ken— Ne használjon annyi karbolt és szublimátot. dővel. Aztán felbont egy szivarládát s ellátja magát A karboltól megfájul a feje, a szublimáttól egy pár hónap színi valóval egész napra. Az első szivarra rögtön rá is múlva higanymérgezést kap. Mossa a kezét sűrűen szapgyújt; a nikotin dezinficziál. A szivarnak a felső végé- pannal, legyen vigyázatos. hez nyul, ahol égnie kell, a csücskét pedig leharapja; a Barátunk megköszöni a tanácsot, s magában fájkés mindég kétélű fegyver, ha szublimátba van is mártva. dalmasan sóhajt fel: 2
670
— Hogy mossam a kezemet ?!... De Istenem, hisz már egészen elmostam, mint Ágnes asszony a lepedőjét 1 Pertik doktor még misztikusabb. — Legjobb kolera-idején Skótországban vadászni, föltéve, hogy Skócziában nincsen kolera. A baczillussal legjobb meg nem ismerkedni; nekem csak látásból ismerősöm, azért mégis kiállhatatlannak találom. Ha azonban nem kerülheti el az ismerkedést, legyen hozzá szeretetre méltó; mondjon rá toast-ot s köszöntse fel indiai koleracseppekkel. Kétségbeesett barátunk erre egy hires sebészhez fordul, aki épp oly nevezetes a humoráról, mint rendkívüli kezéről: Doktor ur, mit csinál ön kolera idején ? — Félek felelt a kitűnő műtő. *
Barátunk remegve fütyöli az "Iszogatok® nótát savanyu vizei mellett: ""Hová menjek, merre tartsak, mit csináljak, nem tudom!....® Azt hiszi, hogy meg fog bolondulni a félelemtől, látván, hogy minden óvatosság csak hivságok hivsága. De nem bolondul meg, amint hogy bajos is megbolondulni annak, a kinél a bolondság a normális állapot. Ellenben deliriumba esik s három napig nem él. A negyedik nap reggelén konstatálja, hogy bár a kolera már két hét óta dühöng, ő még él s a körülményekhez képest elég jól érzi magát. És eszébe jut, hogy ezt talán kevesebb fáradsággal, kevesebb aggodalommal, kevesebb ész nélkül való lótás-futással, pancsolással, s mindenek fölött kevesebb gyötrődéssel is elérhette volna. Mérleget csinál a lefolyt két hétről, és elbámul. Mekkora pazarlása a pénznek, az időnek és a lelki erőnek 1 S a gondatlanok éppen ott vannak, ahol ő. Ő pedig holnap újra kezdheti a komédiát. Kettejük közül a kolera a szívósabbik. És feltámad benne a gyávák erélye. — Nem, nem fogom újra kezdeni. Én mindent megtettem, amit egy becsületes félénk megtehet, de végre is, a pohár megtelt. Szörnyűség 1 Tizenhétezerszer inficziálhattam volna magamat ennyi vigyázat mellett! Hát érdemes akkor félni?! Nem, nem érdemes. Féljen a kutya. / És lehajt egy pohár forralatlan vizet. Csak azt sajnálja, hogy nem szüretlen. — Ilyenkor nincs tisztább viz, mint a szüretlen — monologizál a vígjátéki javíthatatlan — mert erre járnak rá a legkevesebben. *
Ismerik önök Gyulaffy Somát? Gyulaffy Somáék százezeren vannak. Simplex.
A
bocsánat
olyan,
mint
a gyümölcs:
letépni, mikor még zöld ; meg kell
várnunk,
nem
szabad
akkor
hogy magától essék le
a fáról. Adolphe Chcnevicre. *
Valakit szeretni annyi, mint megfosztani attól a jogtól és egyszersmind felhatalmazni arra, hogy nekünk fájdalmat okozzon. Comtesse Diane. *
A remény olyan, mint az ópium : éltetve 61. T.
Bandi. Irta: BÁRSONY
ISTVÁN.
Elvittük magunkkal Bandit is. Tizenhat éves volt s idején levőnek tartottuk, hogy felszabadítsuk a gyerekévek nyűge alól, mely olyan keserves az önérzetes fiatalságnak. Egyébiránt Bandival bátran lehetett kivételt tenni; pompás erős, egészséges fiu volt, tagjai hajlékonyak, izmai már a férfiasság jellegével gömbölyödők. Különben nem is tarthatott volna velünk abban a fáradságos mulatságban, amelyre vállalkoztunk. A Vérerdő szakadékait bujtuk. Csak hárman: az erdész, én, meg Bandi, az erdész fia. Csahos meg Sintér, a két őzes kopó, a kerülő czorkáján követett bennünket az erdő széléig, ott' a kerülő elvált tőlünk s lement a kutyákkal a Viszhangos-völgybe, mely jó félórai gyalogolás volt még mi tőlünk. Péter bácsi, a vérfalusi erdész, rágyújtott s csöndesen pöfékelve vezetett bennünket a gerincz déli oldalára, ahol a hosszú vágáson, mely a fiatalost a nagy szálerdőtől elválasztja, egész bizonyossággal meg fog ma fordulni az őzbak. A legszebb őszi nap volt, amilyet az isten felséges fantáziája csak teremthetett. Szeptember már elmúlt, mindenütt látszott az a sárgapiros verőfény, mely növekvő melancholiával rezdül végig az októberi erdőn. Egy kis beteges halványság, közte a hervadás egy-egy piros foltja a megvörösödő levelek tömegében; a szinek átmenete, a zöldnek elhalványodó tarkasága olybá tűnik fel ilyenkor, mintha mosolyogni tanulna a halál. Egy nagy égerfa nyújtózott azon a ponton, ahol a vágás könyökbe hajlott. — Bandi, te itt állsz meg, szólt Péter bácsi halkan, s aztán biztatólag hozzátette: nagyon szép hely, én már sok őzet lőttem itt. El ne mozdulj, amig nem hivlak, különben eltévedsz. A fiu nekitámaszkodott az égerfának s utánunk nézett, amint mi tovább álltunk. — Magam se bánom, ha már beleszökik, dörmögte az erdész s vissza-visszanézett a fiára. Én ebben a korban már valóságos vadászember voltam. Megint egy forduló következett, ott megállott az öreg. — Nem akarom a fiút szem elől téveszteni, innen láthatom, itt maradok. Hanem ott lejebb, a patak felé, a cserbokor elején van a vadnak legjobb váltója, még disznó is akadhat. Szótlanul váltunk el s nemsokára ott voltam a kitűzött helyen. Valahol a harmadik völgyben, mintha megcsendült volna a kopók éles csaholása. Hallgattam az erdő halk zúgását, a futó vad nyomát járó kopók konczertjét. Mintha a nagy Nimród nótája csendült volna meg valami csodás zenéjü czimbalom húrjain 1... Mellettem jobbra-balra keskeny erdei ut, helyenkint füvei benőve, máshol a szikkadt, agyagos talajon mindenféle nyomokat mutatva. Meglátszott a göröngybe vágott kerékcsapáson, hogy hónapokkal ezelőtt járhatott arra valami ölfát szállító szekér. Néhol egy kis pocsogó maradt rajta, ahol laposabb volt a hajlás s amint emelkedett a domb, ugy keményedett a talaj is. A lefutó esőviz simára mosta az ut kopár részét, mig a tetőn, ahol a szél dúdolva söpörget, mintha egy kicsit kopaszodásnak indulna az erdő, olyan foltos volt a sűrűség. Csakugyan hajtottak a kutyák, ugy kellett lenni, hogy egy nagy bakőz vihette őket árkon-bokron; nagyon is gyors volt az iramodás, pár perez múlva csak mintha valami nagy darázs dongott volna,- ugy dünnyögött az erdőben szanaszét a kopóhang.
671 Most volt időm egy kicsit szemlélődni és mögöttem mindenütt sűrű erdő, néma és mégis beszédes, mint egy teleirott nagy könyv, csak olvasni kell tudni a hieroglifiát. Fent ragyog a nap, lent minél sűrűbb a lomb, annál nagyobb alatta a homály. Ilyenkor még csupa disz a rengeteg, ahol a nap beférkőzhetik a fákközé, oda fényes délben is piros hajnalt fest, ahova pedig a sugár nem ér, ott állandó az alkonyat misztikus szürkesége. A tüskebokroknak nincs már levelök, vala. mennyire ellátni köztük, ott szeli egymást keresztül-kasul a vadcsapás, ez a féllábnyi széles ösvénye az erdő egy utat járó gyermekeinek. Madárnak már nincs benne szállója, ami fészek néhol kisötétlik a sűrűségből, régen üres az; korhasztja a belecsurgó esőviz, átjárja, megtépi a hűvösödő szél; a szárnyas gazdák kiköltöztek belőle valamennyien az erdőszélre, ahol közel érik a tarlót, a tengerit, a kendert; csak éjszakára surran még vissza a bátrabbja, amelyik nem találja nagyon is ridegnek ezt az elbusult környéket. Mintha megint jobban lehetett volna a kutyákat hallani. A gyors Csahos hangja belenyilalt a messzeségbe s szinte megrezgette a bokrok leveleit; utána, de mintha jóval messzebbről hangzanék, a vén Sintér buffogása hallik el hozzám; talán nem birja már a versenyt fiatal társával. A hajtás a hegyoldalban halad az égerfa irányában, legalább is ötszáz lépésnyire van tőlem a menekülő vad, semmi közöm ennélfogva hozzá. Bárcsak már annak a Bandi gyereknek kedvezne egy kicsit a szerencse 1... Messzebbről, mindig távolabbról hangzik a khaosz zenéje, mig azt sem tudom, melyik az igazi, melyik a visszhang, ugy elkeveredik egymással. A csend növekedésével egy kis ökörszem pattant ki elém csettegve, pörczögve, rám se ügyelt, hiába hessegettem. Ilyenkor van a vadász sziesztája, amikor ráér gyö nyörködni a legszebb költeményben, mely a lomb s a galy végtelenségéből ezernyi versszakkal énekli meg a természet szépségét. Amint meglebben a falevél, amint végigzizzen egymáson a fü: dalt hallok belőle, szeliden altatót; kaczagó szellemek piczi figurái lejtik előttem légi tánczukat, illedelmes erdei manók hajlongnak a szél ingatta galyon, megkergetik a fü közt maszatoló egeret, mely nagyot szökve két lábra áll földalatti palotája bejárása előtt s veszélyt czinczogva kapja le hirtelen a fejét, hogy nyomban eltűnjék a lyukban. Magam is felriadok valami halk neszre. Oh, oh, egér koma, hisz nem szellemektől menekültél te sötét házadba 1... A liliputi gnómok táncza csak álom volt, amilyet izgatott idegekkel napvilág mellett is könnyen álmodik a képzelet. Nincs itt más zene, mint a folyvást visszhangzó kopócsaholás, mely elől ime egy vörösfrakkos róka veszi most erre gyanutlanul az útját. Tán meg se állanám, hogy oda ne pörköljek neki, de amint a puskámat emelem, megpisszen valaki a hátam mögött. Oda nézek, az erdész jön felém gyors lépésekkel s int, hogy a világért se lőjjek. Egészen el van fuladva az öreg. — Mi az Péter bácsi? — Hát még nem hallja? Megerőltettem magamat, de nem vettem észre semmi különöst. Sintér!... szólt az öreg és furcsán mosolyogva révedezett a távolba. Hallga ! Én csak azt vettem ki, hogy az egyik kutya valahol nagyon messze hajt a völgy fenekén. A hangja olyan tompa volt, mintha hordóból jött volna. Ott van a disznó; Sintér megállította, nincs párja annak a kutyának, mondta Péter bácsi halkan,
mintha attól tartott volna, hogy egy hangosabb szóval elriasztja szerencsénket. — Messze lehet az ide nagyon, szóltam s éreztem, hogy kap meg egyszerre a vadászláz. Nem lehet bolondabb érzést képzelni ennél. Az egész test egyszerre elkezd remegni, mintha a hideg rázná, az arcz kipirul s a szájszél kiszárad. Alig birja a puskát a máskor erős kar; görcs szalad az ember ujjaiba, melyek mindannyian vid-tánczot járnak, csak tapogatjuk a ravaszt, de nem tudjuk sehogy elrántani. Pedig amellett nyoma sincs semmi félelemnek, hisz' éppen a türelmetlenség okozza a fura állapotot. Péter bácsi csóválta a fejét. Dehogy van az messze, a Visszhangos-elején van egy kiszáradt patak medre, abban húzódott meg a disznó. Gyerünk 1... Bandi ne is sejtse, az efféléhez nagyon gyerek ő még. Majdnem futva indultunk lefelé a meredek hegyoldalon. A kavicsok nagy kopogással pattogtak ki lábaink alól, a bokor megtépett bennünket; Péter bácsi olyanokat szökött, mintha egyszerre husz évvel lett volna fiatalabb, alig voltam képes a nyomában maradni. A Visszhangos a legsűrűbb völgye az egész Vérerdőnek. Majdnem olyan homályos ott a levegő, mint a síkságon alkonyatkor; a bozót szinte járhatatlan, csupa tüske a patak környéke, kezünk-arczunk egy vér volt, mire a mederbe leértünk. A vén Sintér mély és haragos dohogása egyszerre mintha közvetlen közelünkben hallatszott volna, egyszeregyszer neki futamodott s visitó hangjából kiérzett, hogy olyankor támad, különben azt a fel-felröffenő disznó is bizonyította, mely mindannyiszor veszettül csapkodott hátra, ahányszor a nagy kopó, menekülése közben, belecsimpaszkodott hátulsó lábába. Már láttuk a disznót. Óriási kan volt és erősen sántított. Ez lehetett oka, hogy Sintér egymaga is képes volt megállitani. Talán valami régi lövés sebhelye kinozta, vagy most futtában hengeredett le a meredekről s megrándította a bokáját. Mind a ketten lihegtünk a nagy fáradságtól. Az öreg intett, hogy nem kell sietni a támadással, a disznó még bajt okoz, ha szelesen találunk neki menni. Szorosan egymás mellett álltunk, az öreg a vállamra tette a kezét s ragyogó arczczal gyönyörködött a mesteri munkában, amit Sintér végzett. Hanem egyszerre elsápadt; — Jézus! szólt halkan s hirtelen czélba vette a kant. Magam is csaknem kővé váltam; alig öt lépésnyire a tajtékzó kantól egy gyermekfej bukkant ki a sűrűből s lázban égő szeme mohón tapadt a nagy állatra. Bandi volt, éppen ráfogta ő is a puskáját a veszélyes vadra. Egyszerre dördült el a két lövés s a nagy füsttől egy pillanatig nem láthattam semmit. De hallottam. A kan felnyiffant s veszett futamodással iramodott felénk; az erdésznek nem volt már ideje, hogy kitérjen, különben is a fiáért remegve, elvesztette a fejét s nem mozdult. Láttam, hogy a kan vakon csap felé s iszonyú erővel dönti fel. A nagy veszély tudata visszaadta nyugodtságomat, most egyetlen pillanaton fordul meg minden. Az én golyóm után nem volt szabad megélni a kannak, különben vége öreg barátomnak. De abban a perczben, amikor éppen lőttem volna, mint egy repülő sólyom, ugy suhant el valaki előttem. — Ne féljen apa 1 hallottam a Bandi bátor, csengő hangját. S a kölyök már ott feküdt a meglődözött kannak a hátán s párduczként kapaszkodott fülkagylóiba. Soha se fogom elfeledni ezt a jeleneteti — Ne féljen apa 1 harsogott a fiu s teljes erővel czibálta le a kant apjáról; Sintér, a hű kutya, vadul
67 2
marczangolta a disznó hátulját, a fenevad egy pillanatra megzavarodott s nagyot rázkódva tápászkodott fel, hogy leszórja magáról alkalmatlan kullancsait. Az öreg erdésznek éppen elég volt ez a kis levegő. Elszántan és villámgyorsan kapta ki kését övéből s nekifeszítette a kan torkának. Szinte hallottam, amint az éles penge süvítő nyisszanással futott bele a borzasztó állat gégéjébe, melyből tenyérnyi széles seben át kezdett nyomban ömleni a vér. Még arra se volt szükség, hogy a puskámat elsüssem ; a kan hörögve dőlt le a földre s mindig gyengébbek lettek rúgásai. A sűrű homályos völgyben, mint két véres kisértet ölelte meg egymást az apa meg a fiu. Mikor a Bandi kezét megráztam, éreztem, hogy nem remeg az a kéz.
INNEN-ONNAN. ty. Kölcsönös bizalom. Azon alkalomból, hogy dr. Per tik O t t ó fölmerészelte fedezni a gyanús betegekben és halottakban az ázsiai kolera baczillusait s hogy a gonosz újságírók a fővárosi hatóságok mulasztásaiban górcső nélkül is föl merészelték fedezni az ázsiai tudatlanság, indolentia és lelkiismeretlenség bacillusait, — Abdera fö- és székváros közgyűlést t a r t o t t . A közgyűlés lefolyása röviden a következő v o l t : A főpolgármester bizalmat szavazott a polgármestereknek, a polgármesterek viszont bizalmat szavaztak a főpolgármesternek. Mind együtt bizalmat szavaztak a t a n á c s n a k , mely viszont bizalmat szavazott n e k i k ! Mind e kölcsönös bizalmasok egyesült erővel bizalmat szavaztak a főorvosnak és örömmel fogadták ennek őket illető bizalmi szavazatát. A kerületi orvosok szintén kaptak bizalmat a fentiektől, illő viszont bizalmi szavazat ellenében. Az össze-vissza bizók eme kölcsönösségre alapitott bizalmi vállalata most már kifejezte a közgyűlés iránti bizalmát, minek folytán a közgyűlés szintén bizalmat szavazott a kölcsönöseknek s igy a kölcsönösség keretébe szintén belépett. Végül a jelenvoltak mind egyesülve bizalmat szavaztak — az ujságirók s dr. Pertik kivételével — mindenkinek s még ezenkívül sokaknak. Az összes fö- és székvárosi teremszolgák, akik épen jelen voltak, megfürösztettek a t ü n t e t ő bizalom egyhangú szavazataiban. Rémi indítványára ezután már fiakkeron hoztak embereket a józsefvárosi csapszékekből — ép ugy, mint választáskor — és azoknak szavaztak lelkes bizalmat. Végül, m i u t á n m á r ebből is kifogytak, bizalmat szavaztak magának a kolerának. Volt o t t egy ujságiró városatya, Heltai F e n ncz is, — ez már ezt az utolsó bizalmat nem akarta megszavazni. Ezért a z u t á n m a j d n e m agyonverték s a bizalmas hangulat megrontásáért ki a k a r t á k hajítani az emeleti ablakon. H a n e m azért — nagyon benne voltak már — Heltainak is bizalmát szavaztak. Mindössze is öt szidták emellett, mig a többi bizalommal megtisztelteket harsányul éljenezték és tapsolták. Akik netán fö- és székvárosi bizalmi szavazatot mindezideig nem kaptak volna s olyanra igényt t a r t a n a k , forduljanak Abdera fö- és székváros hatóságához : IV. Lipót-utcza, u j városház. Ugyanott szegényeknek, a keresetképtelenségüket igazoló hatósági bizonylat ellenében fertőtlenítő szereket a kolerajárvány t a r t a m a alatt teljesen ingyen — ígérnek. * *
*
O »Lovagias uton.« Miután mi mindent ezen az uton intézünk el, mért ne intéznök el ugyanezen az uton a kolerát is ? Mért ne lehetne egy kis vérrel is dezinficziálni ? A minap két fö- és székorvos vetődött a lovagias útra a kolera miatt, — most meg egy jámbor városatyát és egy gúnyos újságírót hívogatott ki erre a mindig czélhoz vezető ú t r a Ziibovics Fedor, honvédhuszár kapitány. A kapitány — van-e aki e nevet nem ismeri? — nemcsak igen »schneidig« lovas, hanem igen ember-
séges ember is. E n n y i bizonyos. Öt csupa h u m a n i z m u s és áldó zatkészség'vezette, mikor a fö- és székvárosnak felajánlott kolerások szállítására egy sereg lovat s a bacillusok felrobbantására kellö_ mennyiségű puskaport. Fö- és székvárosék azonban anynyira lóvá t e t t é k a közönséget kolera-intézkedési terv-regéikkel, hogy lóban valóban nem szenvednek hiányt. Jobban a szög fejére talált Zubovics kapitány, mikor puskaport akart nekik adni, — mert fö- és székvárosék puskapora már rég elfogyott s ők a puskaport különben sem találtak fel. De fö- és székvárosék ezt vonakodtak nagyidai őszinteséggel bevallani. FJielyett inkább abderai tulbölcseséggel m u l a t t a k a jószivü kapitány buzgósága felett. Hogy is ne 1 Egy ember, akinek a fö- és szék-kolerához semmi köze és mégis törődik vele, — mikor azok, akikre bizva van, maguk sem törődnek vele, — az az ember fö- és székvárosék szemében igen mulatságos. A kapitány azonban megboszszankodott, hogy igy bánnak el vele, mikor ő jót akar tenni, ingyen, sőt áldozattal — s haragjában nekiindult a lovagias ú t n a k . Igen helyes, hogy ezt az utat egészen végig most nem járták be, mert csakugyan furcsa és pazar dolog lenne most párbajban esni el Czinkotán, mikor itt benn a fővárosban is eleshet az ember kolerában. Különben Zubovics kapitány szárazföldi torpedóinak igazán volna a fö- és székvárosban mit levegőbe röpíteni. Például ha a fö- és székvárosi adminisztráczió r o b b a n n a szét, mindjárt nagyot tisztulna a levegő. *
*
*
ty. Kővel n y o m ó k harcza. Még történnek époszra méltó események, még vannak m y t h i k u s héroszok a mi szürke modern k o r u n k b a n is. Rejtelmes, hatalmas alakok mozognak a nagy politika háttéri homályában. Óriások, akiknek vonásait a közönség nem l á t h a t j a tisztán s akikről a szintén elején nyüzsgő, szereplő pigmausok elejtett szavai u t á n bir csak homályos sejtelemmel. Pedig a h á t t é r homályába vesző óriások nemcsak mozognak, hanem mozgatnak is. T i t á n i gépeket mozgatnak, melyeknek legfőbb része egy nagy sima kőlap. A nagy kő sima síkját kémiai tintával írott betűsorok f u t j á k végig jobbról balfeléA nagy kő, óvatosan, mint egy gyermeke fölé hajló anya, ereszkedik le sok árkus papirosra s a papíron ott hagyja a betűsorokat, csakhogy balról jobbfelé. Így készül a kőnyomatos, melyből azután a napilapok puskázzák eredeti értesüléseiket. A »Bud. Corr.fi és az »0. Á « misztikus jelei mögött a "Budapester Correspondenz* és az "Országgyűlési Értesítő* lappang. Két dudás egy csárdában, két óriás egy barlangban, két kővel n y o m t a t ó egy államgépezetben nem fér meg. Fultaky és Egyessy kővel n y o m t a t ó titánok sem férnek meg sokáig együtt ezen a szük világon. A mult héten belátta mindegyikük, hogy a másiknak meg kell halni. Es kezdődött az iszonyú tusa. Csapkodták egymás fejéhez óriási köveiket, hogy azok egymásra halmozódtak. Pelion és Ossa. Mindenik kővel dobott s egyik sem követte a szelid krisztusi tant, — egyik sem dobott kenyérrel vissza. De, m i u t á n egymás köveit jól kibírták mindketten végre is a vassal próbálkoztak meg. Villogó kardokkal r o n t o t t a k egymásra. Perczekig folyt a rémes hadakozás — azután folyt a vér. Másnap a »Bud. Corr.« és a »0. É.« vérpiros kémiai tintával nyomva jelent meg, — hanem azért mind a k e t t ő megjelent. * *
*
@ Stanhope-izmus. Stanhope, az amerikai ujságiró, behumbugozta az egész világot kolerahöstetteivel. Bravourt csinált, melynek nagy a puffanása s nem újságírói kötelességet teljesített, melynek nagy a haszna. A magyar ujságiró — jól esik ezt elmondanunk — kerülte a kolera-hühót, személyes vakmerőségének fitogtatását, hanem emellett teljesen ismerte és teljesítette kötelességét. Kötelessége volt személyesen ellenőrizni, hogy mi történik a kolera-barakkban, — és a magyar ujságiró minden beoltás, végrendelkezés és előleges híresztelés nélkül vette kalapját cs ment — a kolera-barakkba. O t t eszeágába sem jutott a betegek közé feküdni, ami hiábavaló és alkalmatlan »stikli« lett volna, — ehelyett azonban jól megnézett és megfigyelt mindent
673 s kellően dezinficziálva, v e t t e m e g i n t kalapját és m e n t vissza szerkesztőségébe. Megírván o t t n y u g o d t , érdekes és m e g n y u g t a t ó t u d ó s í t á s á t a kolera-barakkról, még csak n e v é t sem irta r e p o r t j a alá, h a n e m a kötelességteljesítés szerény ö n t u d a t á v a l m e n t e n visszamerült a névtelen hősök nagy g á r d á j á b a . H a n e m t u d n ó k , hogy m e g h a r a g s z i k érte, e l m o n d a n é k , h o g y az első kolera-látog a t ó b á t o r »F« n e m m á s volt, m i n t Tóth Béla, a m a g y a r újságírók egyik igazi disze. Ö maga n e m találja különös h ő s t e t t n e k , a m i t t e t t s bizonyos b e n n e , h o g y kollégái s z i n t é n megteszik, ha r á k e r ü l a sor, u g y a n a z t . S ez a m a g y a r újságírók sokszor, sok b u t a és n a g y k é p ű e m b e r részéről g y a l á z o t t seregének dicsősége. — Á m d e n e m csupán a m a g y a r ujságiró e m b e r a t a l p á n , h a n e m a m a g y a r m i n i s z t e r e l n ö k is. Gróf Szapáry Gyula szintén m i n d e n r e k l á m v a d á s z a t nélkül, egyszerre csak o t t t e r m e t t a kín és halál b a r a k k j á b a n s megvizsgált m i n d e n t , hogy r e n d b e n van-e ? Pedig azok a szegény kolerások n e m f o g n a k vele szavazni sem az elkc. resztelés sem a polgári házasság kérdésében. — A kolera alkalm á b ó l e g y m á s t a kölcsönös bizalom s z u b l i m á t j á v a l dezinficziáló fő- és szék-nagyságok m é g eddig n e m voltak a b a r a k k b a n . Biztos távolból szidják ők a s a j t ó t és a minisztert.
gáczió bizik a h a d ü g y m i n i s z t e r b e n . H a mindezen felül a lő por még el is fog sülni, a m o n a r c h i a valóban n y u g o d t a n alhatik. *
*
*
A diplomáczia r o p p a n t z a v a r b a n van. Éjjel-nappal töri a fejét, még se t u d j a m e g m a g y a r á z n i , a n é m e t császár miért változtatta meg a h a n g u l a t á t . Mi lehet e n n e k az o k a ? Nagy a konsternatio. A diplomácziának a fejét k ü l ö n ö s e n a bécsi m a g a t a r t á s z a v a r t a meg. H o g y n e , mikor 4—5 napig volt Bécsben és egyetlen t ó s z t o t se m o n d o t t ! * *
*
71
O A kolerajárványt n é h á n y vállalkozó szellemű élelmes ember a k k é p használja fel, hogy a főváros k ü l ö n b ö z ő helyein összerogy, u t á n o z z a a kolera t ü n e t e i t és a m e g r é m ü l t csődülettől ügyes f o r d u l a t t a l bőséges a l a m i z s n á t csikar ki. Kérdés, lehet-e ezeket az e m b e r e k e t m e g b ü n t e t n i , a k ö v e t k e z ő jogczimen : a kolera iparszerü üzése hatósági iparengedély nélkül ?
SZÍNHÁZ. *
*
O* Tartozik és követel. F e h é r v á r m e g y é n e k elárvult b o d a j k i választókerülete ismét képviselőjelölt u t á n néz. A biráló bizottság m e g s e m m i s í t e t t e az Atzél Béla m a n d á t u m á t , m i u t á n kisült, h o g y ö, b á r s z á z a n n y i a d ó t fizet, m i n t egy választó, maga mégsem választó. Most t e h á t o l y a n t a k a r n a k a derék b o d a j k i a k helyébe megválasztani, aki v á l a s z t ó is, a z t á n meg a "választóvízzel*, t. i. a szeszes itallal sem t a k a r é k o s k o d i k . Meg is találták e férfiút megyeri Krausz L a j o s személyében, a k i n e k a s z e n t e n d r e i és d u n a s z e r d a h e l y i ö n v é d e l m i h a r c z b a n t a n ú s í t o t t f é n y e s és sikerteljes szereplése teljes garancziát n y ú j t a r r a nézve, h o g y Bodajk n e m fog s z o m j a n halni. Megyeri Krausz L a j o s mély megh a t o t t s á g g a l f o g a d t a a személye iránt t a n u s i t o t t érdeklődést és — h á r o m n a p i gondolkodási időt k é r t . Midőn pedig szabad felt e n n ü n k róla, h o g y h á r o m n a p a l a t t csak megszületik nála egy gondolat, m e l y bizonyára a b b a n k u l m i n á l , h o g y m e n n y i t »tartozik( i n n ; adni, ha egy m a n d á t u m o t »követel*, n i n c s k é t s é g ü n k az i r á n t , h o g y e sorok megjelenésekor m á r k i m o n d o t t a szemlesütve a boldogitó »igen«-t. — A k o r m á n y is bizonyára ö r ö m mel fogja t á m o g a t n i e loyalis és hűséges e m b e r é n e k ügyét, aki sohasem f r o n d ő r k ö d ö t t és m i n d e n állami költségvetést általánosságban és a részletekben is m i n d e n scrupulus nélkül elfogadott. A f ö k é r d é s m o s t csak az, vájjon Krausz ur a derék bodajkiak költségvetését is e l f o g a d j a - e ? * *
*
ÍJ Vörös orrocskák. A z angol l a d y k n e k és misseknek nemcsak a h a j u k , h a n e m az o r r o c s k á j u k is igen sokszor vörös. Hogy a h a j u k vörös az n e m baj, m e r t az szép, h a n e m , h o g y az orrocskájuk is vörös, az k o m o l y t á r s a d a l m i kérdéssé növi m á r - m á r ki m a g á t . Miért vörösek az angol szépek o r r o c s k á i ? A * Daily Telegraph« angol nyerseséggel felel meg a k é r d é s r e : a ladyk és a missek igen sokat isznak, de n e m vizet. Pezsgőt, s h e r r y b r a n d y t , claretet, w h i s k y t , gint, c o g n a c o t , r u m o t , s m é g egy egész sor divatos angol italt szörpölnek az angol szépek, világos k á r á r a finom o r r o c s k á i k n a k . Az angol hölgyek egy t e k i n t é l y e s része állítólag r a n g és k o r k ü l ö n b s é g nélkül, többé-kevésbbé á l l a n d ó a n k a p a t o s . N e m csodálatos, h o g y m i n d e m e l l e t t az angol a világ legjózanabb n e m z e t e ? *
*
*
O Füsttelen lőpor. A delegáczióban a f ü s t t e l e n lőporról vitáznak. S o h a még l ő p o r n a k n e m volt a n n y i f ü s t j e , m i n t e n n e k a f ü s t t e l e n l ő p o r n a k . A f ü s t m o s t m á r f e k e t i t is. A Nobelg y á r a t , a h a d ü g y m i n i s z t e r t , vagy kit fog meg végül a f ü s t , m a m é g n e m t u d h a t n i . A n n y i bizonyos, hogy a Nobel-gyár bizik a lőporában, a h a d ü g y m i n i s z t e r bizik a Nobel-gyárban és a dcle-
(Fanchon asszony leánya. — Operette négy felvonásban, irták Livrat és Busnach. Zenéjét : Louis Varney. Első előadása a népszínházban 1892. október 14-én.)
A savoyard-ok és savoyarde-ok köztudomás szerint háromféle mesterséggel keresik meg a kenyeröket: zenével, kéménysepréssel és tinta-házalással. A két előbbi mesterség bizonyára inkább operette-stilü, mint a harmadik, világos tehát, hogy egy savoyai operette tenorinoja és soubrette-je kéményben utaznak és dalolnak, tánczolnak. Jacquot kéményseprő; Javotte utczai énekes leány. Mind a ketten előkelő savoyai házból valók: amaz gazdag ember fia, emez pedig a hires Fanchon leánya; a hires Fanchon tudniillik egy utczai Patti volt. Jacquot és Javotte szeretik egymást, de a negyedik felvonás előtt még sem lehetnek férj és feleség, mert a Jacquot apja csak vagyonos menyről akar tudni, s Javotte szegény leány, akinek nincsen egyebe a hang szerénél. Igaz ugyan, hogy Fanchon hagyott rá harminczezer frankot is, de a kincset a végrendeleti végrehajtó, egy kártyás, elzüllött nemes, elsikkasztotta. Mit van mit tenniök, elbúcsúznak egymástól, s Javotte Párisba megy, hogy hozományt szerezzen. Oh, Javotte nagyon különbözik ez operette szövegének Íróitól, s igen tisztességes eszközökkel keresi a pénzét, nem pedig frivolságokkal. De Jacquot, aki utána ment a mátkájának, mégis gyanúsítja. Egy flótást talált éjjel a Javotte szobájában, ahová a kéményen át hatolt be, s ez a flótás kétségbe ejti. Pedig Zephirin (igy hívják a szegény muzsikust) ugy került Javotte-hoz, mint Pilátus a krédóba. Zephirin ugyanis egy közjegyző feleségének udvarol, mig a közjegyző Javotte-nak csapja a levet. Ama bizonyos éjjel is a közjegyzőnének adott énekleczkét, s Javotte Zephirint csak elrejtette magánál a féltékeny közjegyző előtt. Ez annál szebb Javotte-tól, mert a vén bűnös közjegyző mindent elkövet a Javotte megrontására. Ármányai azonban hiába valók; minden cselszövése csütörtököt mond a Javotte erényével szemben. Pedig az utolsó intrikája nincs minden ügyesség nélkül. Javotte a Tivoliban énekel; azt várja, hogy Madame Tallienhez hívják, amikor szerencséje meg van alapítva, de a Madame Tallien kocsisa helyett a közjegyző hajtat el vele. A vén kecske t. i. megvesztegette egy indus herczeg kocsisát, ruhát cserélt vele, s Javotte-ot az indus herczeg palotájába viszi. Ugyanide viszi kedvesét egy ujabb zeneleczkére Zephirin is, akit a herczeg inasa sza-
674
baditott be a palotába. Itt bonyolódik ki a csomó. Jacquot aki utána lopózott Javotte-nak, megtudja a közjegyzőnétől a valót, s az összeesküvő társaság alaposan ráijeszt az indus herczegnek öltözködött vén csábitóra. Végül minden jóra fordul. A kissé későn érkező negyedik felvonásban a sikkasztó megtériti a Javotte örökségét. Javotte ugyanis szánalomból az alvó sikkasztónak zsebébe csúsztatta volt a napi keresetét, s ezzel a pénzzel a kártyás meghódította a Fortunát. Amiből ismét kiderül, mennyire helyén való az a nálunk is gyakran alkalmazott elv, hogy a sikkasztót pénzelni kell, mert igy kiránthatja magát, de kiránthat minket is. Erre az ízetlen szövegre, melyet egy elavult regényből tákoltak össze a librettisták, Varney igen csinos zenét irt. A két első felvonás mintha egy megnemesedett Audrantól való volna; a másik két felvonás már bágyadtabb, kevésbbé üde. Igen szépek: a »Kis papa — Kis mama« kettős, az első és a második felvonás fináléi, s nagyon kedvesen van összelopkodva a Javotte potpourrija (»Plaisir d'amour ne dure qu'un moment, Chagrin d'amour dure toute la vie® stb.) Kár, hogy a szöveg olyan tréfákkal van tarkázva, melyek egy páviánt is megszégyenitenének. Az előadás igen jó volt. Javotte-ot Küry Klára kisasszony, a népszinház uj star-ja, játszotta, aki ebben a szerepben még nagyobb furoret csinált, mint a Nebántsvirdg-ban. Méltán; couplet-it a finom, poétikus kifejezésnek annyi friss nuance-ával tudta előadni, hogy a kis Judic elnevezés éppenséggel nem tetszett túlzásnak. Meg is repetáltatták minden énekszámát. Szépen énekelt: Komáromi Mariska k. a., aki a bérlőnét játszotta, s igen jók voltak: Solymosi (közjegyző), Szirmai (Zephirin), Vidor (Jacquot). M. k i r . opera. Az opera beteg. A k a r n a g y m á r hetek óta m u n k a k é p t e l e n , az i n t e n d á n s Karlsbadban gyógyítja r o m l o t t g y o m r á t és a főrendezőt e héten t e r i t e t t e le egy éhségében őrjöngő m u n k á s revolvere. Szegény Alszeghi súlyos f á j d a l m a k a t szenved és nem ítélhető még meg, hogy m i k o r r a fog meggyógyulni. Mindenki részvéte feléje fordul. — Ily viszonyok között az opera vezetése Rebicsck és Kiss Dezső vállait n y o m j a , elégsulyosan. Különösen most, a m i k o r az olaszok u r a l k o d n a k a színpadon. Egy művészpár Bellincioni G e m m a asszony, aki régi kedves i s m e r ő s ü n k és S t a g n o ur képezik a vonzó erőket. Első fölléptük tényleg m e g t ö l t ö t t e a házat. A parasztbecsületben léptek föl és ennek az előadásnak m á r előre hire járt. T é n y l e g érdekes volt. Bellincioni asszony S a n t u z z a szerepét meglepően u j oldalról m u t a t t a be. E g y valódi hevesvérű szerelmes olasz leányt, aki s é r t e t t szerelmében d é m o n n á válik. Visszafojtott Iélekzettel k ö v e t t ü k h a t a l m a s játékát és csak utólag jutott e s z ü n k b e hogv Bellincioni G e m m a jobb színésznő, m i n t énekesnő. S t a g n o ur — elég m é l t a t l a n u l — o s z t o z o t t vele az est zajos sikerében. Mozgalmas, élénk u r ö, szépen csengő tenorral, de mozgásában és éneklésében m i n d e n t elkövet ízetlenségek produkálásában. A zenekarral absolute n e m törődik, énekel, ahogy szeszélye kívánja és a zenekar k é n y t e l e n öt t ü s k ö n - b o k r o n át ugy, a h o g y követni, vagy bevárni, mig Ízetlen pauzái véget érnek. A z t á n kín nézni az éneklését. A m a g a s hangok előtt irtózatos m ó d o n előbb telcszíjja a tüdejét, a z t á n kivágja és agyonhajszolja a hangot. T ő l e ugyan n e m sokat t a n u l h a t n a k a mi T u r i d d u i n k . — Második felléptük kedden volt, a h a r m a d i k c s ü t ö r t ö k ö n , mindkét esetben Fritz barátunk került szinre, m i n d k é t esetben k o n g ó ház előtt. S t a g n o u r n á k n e m volt a n n y i alkalma klownoskodni és mivel izetlenkedni csak kell, h á t bosszantóan m a j d kímélte, m a j d pazarolta a h a n g j á t . Szerepének legszebb részleteit markírozta, csakhogy n é h á n y magas hangot a legnagyobb kegyetlenséggel kivágjon. Bellincioni asszony n e m t u d o t t t u l f r e n e t i k u s h a t á s t kelteni Susel jelentéktelen, t a r t a l m a t l a n szerepével. —
Egy m u l t heti mulasztást pótolunk a n n a k regisztrálásával, hogy Beck Vilmos h a r m a d s z o r lépett föl Telt Vilmos-ban és n e m e s fölfogásával, szép éneklésével és játékával tökéletesen megállta helyét. D u s e a n é p s z í n h á z b a n . Már bizonyos volt, hogy Duse n e m jön, mert fél a kolerától és ime, mégis csak el fog jönni, hála Evva igazgató elokvencziájának, a ki személyesen kereste föl a művésznőt. Meg van állapítva a p r o g r a m m is, a dij is. Az előbbi sokkal csábítóbb, m i n t az utóbbi. Az élvezet, melyet a népszinház n y u j t a n d , a rendesnél u g y a n sokkal n a g y o b b lesz, de k á r a belépti dijat ez élvezethez a r á n y i t a n i . Mert a mi közönségünk m ü s z e r c t e t e sokkal n a g y o b b az erszényénél. A p r o g r a m m különben a következő : o k t ó b e r 20-án Kamétiás hölgy, 22-én Váljunk el, 24 én Odette, 26-án Fernanda, 28-án Denise és 29-én Nóra. C s e h - f r a n c z i a b a r á t s á g . Nem hiába h a r a g s z u n k mi ép ugy a csehekre, m i n t ők reánk. Mert még olyan dolognak is, melyhez n e k ü n k absolute s e m m i közünk, mi a d j u k meg az á r á t . B ü s z k é l k e d t ü n k vele, hogy az Ember tragédiája reportoire-darabja a prágai nemzeti szinháznak és lám — b e t i l t o t t á k az előadását, m e r t a csehek rokonszenveznek a francziákkal. A forradalmi jelenet pedig alkalmat n y ú j t e rokonszenv t ü n t e t é s s z e r ü kimut a t á s á r a . Nagyon bölcs az osztrák bölcseség, ugy gyógyít, m i n t minden kuruzsló. Vagy azt hiszik, hogy ha az Ember tragédiájában n e m szerepelne D a n t o n , a k k o r a csehek n e m rokonszenveznének a francziákkal ?
IRODALOM. A F ó t h i dal j u b i l e u m a . Most ötven éve I842. o k t ó b e r 5-én esett meg F ó t h o n F á y A n d r á s szöllöjében az a nevezetes s z ü r e t i mulatság, a m e l y e n V ö r ö s m a r t y Mihály poharazás közben megJepte barátait a »Fóthi dallal.® O t t volt az akkori a k a d é m i k u s Magyarország szinejava : Bajza, Czuczor, V a h o t S á n d o r menyasszonyával, Szentkirályi Móricz, dr. Pólya, Ferenczi a szobrász és o t t v o l t a k : Deák Ferencz és Kossuth Lajos. A k ö l t e m é n y g y ú j t ó h a t á s á t eléggé illusztrálja az, hogy az akkori szerény sajtó viszonyok daczára c s a k h a m a r országos hírűvé vált, és u t o n utfélen énekelték és szavalták. E n n e k a k ö l t e m é n y n e k 5o éves jubileumát fogja most 19-én megülni F ó t h intelligencziája. Nem valami országra szóló, csak a m o l y a n szerény falusias ünnepséget terveznek és jórészt u g y a n o t t , u g y a n a z o n szöllöben, ugyanazon borház az úgynevezett F á y - k u n y h ó előtt is fogják m e g t a r t a n i , ahol a F ó t h i dal először hozta hullámzásba a levegőt és feldob o g t a t t a a sziveket. A borház, szöllöstül most Heger Dávid o t t a n i közbecsülésben álló kereskedő t u l a j d o n á t képezi, ö fogja a házigazda tisztét teljesíteni, vendégül látván magánál az egész ünneplő közönséget. E n n e k a m i n d e n k é p e n nevezetes és érdekes jubileumnak az eszméje ü r . Mátrai E r n ő derék i r ó t á r s u n k elméjében fogant meg először és az ü n n e p é l y rendezö-bizottságnak is ö az elnöke. A jubileumi p r o g r a m m első számai a községi t a n á c s t e r e m b e n f o g n a k lejátszódni, hol ünnepélyes diszgyülésben leleplezik V ö r ö s m a r t y nagy o l a j f e s t m é n y ü képét, melyet Linek Lajos fiatal művészünk, szintén fóthi lakos, ez alkalomra díjtalanul festett és a j á n d é k o z o t t a községnek. A leleplezést egy messze k i h a t ó históriai a k t u s fogja k ö v e t n i : a f ó t h i u t c z á k elkeresztelése azon jeleseink nevére, akik itt m e g f o r d u l t a k . A főtérből V ö r ö s m a r t y - t é r lesz, a nagyvendéglöből : Vendéglő a »Fóthi dalhoz«. Lesz t o v á b b á Garay-utcza, Czuczor-utcza, Gróf Károlyiutcza, Kossuth-utcza, Deák Ferencz-utcza, Ligeti-utcza, Ferencziutcza (nem Ferenczi József a professzor — h a n e m a szobrász nevére) stb. Azok közül, akik a F ó t h i dal első d e b u t j é n jelen voltak, ma m á r csak egy e m b e r van az élők között és ez sincs i t t h o n : Kossuth Lajos.
675 Ifjúkori szerelem.
KÉPTALÁNY.
Redfield igen kedves
humorista, de ugy lát-
szik, jobb dolgai kikerülték figyelmét. N e m k ö z ö l h e t ő k : H. Gusztáv : Álom. nak.
Az esti szél.
— Az élet
álom.
—
Egy
— T u r u l : Dalok Irmáismeretlen :
Kedvesem
halálára. — Kristály vizű patakocska. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: K I S S J Ó Z S E F . VII., Erzsébet-körut 6. szám.
Fekete, fehér és színes selymeket méte-
A 40. számban közölt képtalány megfejtése :
renkint 4^5 krtól 16 forint 65 krig, sima és mintázott mintegy 240 különböző fajta és 2000 különböző színben szállít, megrendelt egyes öltönyökre, vagy végekben is postabér- és vámmentesen H E N N E B E R G G. (cs. és kir. udv. szállító) s e l y e m g y á r a Z ü r i c h b e n . Minták posta fordultával küldetnek. Svájczba czimzett levelekre 10 kros bélyeg ragasztandó. 1
I. Őszi szellő kergeti a levelet. II.
Nem jó bolonddal tréfálni.
Mindazon egyéves önkénteseknek, kik
tartalékos tiszti vizsgájukat
A 41. számban közölt képtalányok m e g f e j t é s e :
Jobb a szin bor mint a lőre. Helyesen fejtették meg : Ujhelly Janka, Német Gizella, Szigethy Margit, Fodor Gizella, Ambrozy Viktória, Kabos Irén, Nyulasy Margit, Kenessy Flóra, Gombos Jolán, Hirt Janka, Magyar Eszti, Bálint Irma, Vaday Erna, Bolgár Irén, Hajós Eszti, Tikos Anna, Nagy Róza, Mayer Edit, Havas Irma, Gyenes Erzsi, Fehér Zelma, Rumbach Irén, Décsi Olga, Rankai Giza, Ligeti Emma, Halasi Juliska, Boda Erzsi, Kovács Eszti, Miklós Judit.
m o s t leteszik, b é r m e n t v e szolgálunk l e g ú j a b b tiszti á r j e g y z é k ü n ket t a r t a l m a z ó , m i n d e n előforduló k a t o n a i szolgálati jelentések és u t a s í t á s i
szabályokkal.
IVEINER
ÉS
GRÜNBAUM
cs. és k i r . u d v . s z a b ó k ,
Budapest, IV., Váczi-utcza 27.
B i z t o s í t á s k o l e r a - h a l á l esetére. HETI POSTA.
Az Első Magyar Általános Biztosító Társaság
C s a l á n k á k . Árgusnak száz szeme volt és a szép furulyaszóra behunyódott valamennyi. Mi is behunytuk. Hunyják be önök is. A tisztának minden tiszta. A legjobb asszonyok — a mi szép olvasónőinket természetesen kivéve — Francziaországban vannak, ugyanott, a hol Guy de Maupassant, Bourger, Zola írnak sohasem hajszolva a sikamlosságot, de ki sem térve előle, ha a művészi igazság megköveteli. Az inkriminált czikknek, artistikus kifejezéssel élve, levegője van és irója eddigi működésével jogot szerzett magának arra, hogy czenzurát ne gyakoroljunk. nevében.
Egyébképen
köszönjük
a szép
levelet
a
—
szerző
A k o l e r a és a l e v e g ő . Aktuálitásokat saját benső embereinkkel iratunk és ezért fel nem vehetjük, Üdvözlet. Budapest. B. J. Igen sajnáljuk, hogy személyesen nem találkozhattunk. Elolvastuk mind, de — egynek a kivételével nem sok jót mondhatunk róluk. Az az egy azonban igen hangulatos. JCérdésére csak élőszóval adhatnánk választ. O r w i n jegy alatt szigorú, kér verseire becses lapunk
de legalább
legközelebbi
15 sorra terjedő kritikát
számában. Mért nem mindjárt
egy folio kötetnyi kommentárt f Első verse imigy kezdődik : Magánosan utált, Azon gondolkozom, Hogy miről kellene Egy jó verset írnom. Azt Ön ugyan bajosan fogja kitalálni ! ás
Szüretünk. Itt-ott ügyes sorok váltakozva kezdetleges strófákkal viszont. T h é m á j a azonban szép és megérdemelné, hogy mester
vegye a kezébe. F . R . Őszi merengés.
A metier-t ön alaposan elsajátította. Sorai
gördülékenyen folynak, rimei kifogástalanok, de amit az elődeitől átvett ingrediáncziákból összeszűr, az divatlap-poézis, nem több. Az erdőt járva őszszel egymagamban Eszembe jutnak rég elmúlt napok, És mélyen érzem, mily kimondhatatlan Mily végtelen búbánatos vagyok. Ön érzi, hogy búbánatos ! Hogy viszi ezt a csodát véghez, arra is kíváncsiak vagyunk. Egyébiránt egy két-csinos dalocskát már olvastunk Öntől. Egyet, ha jól emlékszünk, közöltünk is. rai
BUDAPESTEK kolera-halál esetére 30 toriul díj ellenében. 3 havi tartamra
5000 o. é. frt, azaz ötezer forintot biztosit, minden e l ő l e g e s b e v a l l á s és o r v o s i v i z s gálat nélkül, bárkinek, a ki 20 éves korát már túlhaladta s még 65-ik életévét be nem töltötte. A biztosított összeg a biztosított fél hátrahagyottjainak késedelem nélkül kifizettetik, ha a biztosított, a kikötött határidőn belül, bárhol, k o l e r á b a n halna el. A biztosított kötvények a társaság főügynökségeinél, vagy megbízott ügynökeinél r ö v i d u t o n , a z o n n a l kiszolgáltatnak, egyedül azt kívántatván meg. hogy a biztosítani kivánó fél kötvényét személyesen vegye át. Egyazon személy j e l e n m ó d o z a t szerint 10,000 írtnál többet nem biztosithat. A társaság ezen biztosításokról külön számol el s az esetleg elérendő tiszta nyereség felét a szegénysorsu kolera-árvák segé-
lyezésének czéljaira a magyar kir. belügyminisztériumnak adja át. Budapest, 1892. október havában.
Első Magyar Általános Biztosító Társaság. A r i m a m u r á n y i k ö z g y ű l é s . E hó 11-én tartotta a rimamuránysalgó-tarjáni vasmű részvénytársaság közgyűlését, melyen Tisza Istvánt egyhangúlag megválasztották a társaság elnökévé, Loisch Edét pedig alelnökévé. A társaság az elmúlt évben 1.920,618 frt tiszta nyereséget mutat ki, melyből 112.003 frt rendes és 80,000 frt rendkivüli leirás s az adóhátraléknak 140,000 frttal leendő gyarapítása után fenmaradó 1.588,614 frtot jutalékokra és tartalékalapra 158,861 frtot, a rendkivüli tartalékra 200,000 forintot fordítanak. A fönmaradó 1.376,025 frtból 1.200,000 frtot 12 °/ 0 -° s osztalékra fizetnek a részvényeseknek, a többi 176,025 frtot pedig uj számlára viszik át. Az igazgatóság indítványához, az alapszabályok módosítása iránt, a kö/gyülés egyhangúlag hozzájárult ; az uj alapszabályok szerint 11-re kellett kiegésziteni az igazgatóságot. A választások egyhangúlag történtek s beválasztották Briill Ármint és Borbély Lajost, valamint az elnökökké választott Tisza Istvánt és Loisch Edét. A közgyűlés elhatározta, hogy elnökének, Laczkó Antalnak, halála fölött jegyzőkönyvileg mély sajnálatának és fájdalmának ad kifejezést.
676
*s
COGNAC GRÓF KEGLEVICH ISTVÁN PROMONTOR, mely kizárólag csak a legmagasabb kitüntetéseket nyerte, sajáttöltésü palaczkokban mindenütt kapható : 1061
A gróf Keglevich István-féle promontori cognac-gyár igazgatósága Budapesten.
NEW-YORKI „GERMANIA" életbiztosító-társaság MAGYARORSZÁGI vezérképviselösége:
Részletfizetésre!
Budapest, V., Nádor-utcza 6. sz.
JUSZT TIVADAR
Állag I8QI. decsember
féríi szabómester
31-én:
Budapest, VII., Erzsébet-körut 24. sz.
É r v é n y b e n l e v ő k ö t v é n y e k . . .. 2 5 8 . 8 4 5 , 8 8 0 . — m á r k a Tényleges vagyon 70.863,409.10 T i s z t a felesleg 3.992.021.80 » K é s z p é n z - b e v é t e l 1 8 9 1 - b e n .. .. 14.610,430-10 »
Elvállal mindennemű készítését, valamint
gyermekruha
katonai egyenruhákat
mérték szerint jó és puntos kiszolgálás mellett. Dus választék legfinomabb angol és franczia szövetekben. Rendes évi lakók és hivatalnokok részletfizetésre árfelemelés nélkül.
Referenczia: Pesti magyar kereskedelmi bank. 1 * - Díjtáblázatok legelőnyösebbek és legolcsóbbak. ""flHE
>
??????(
A B E C S I BANK-EGYESULET központi letétpénztára és váltóháza. A BÉCSI BANKEGYESULET teljesen befizetett
részvénytökéje 25.000,000 frt o. é.
BÉCS, I., H E R R E N G A S S E 8.
F i ó k o k : Prágában és Gráczban.
Posta-Check száma: 826,045.
Letétpénztárak és váltóházak Bécsben: II., Praterstrasse 15. IV., Wiedner Hanpstrasse 8. VI Marialiilferstrasse 75.
A bécsi b a n k e g y e s ü l e t központi l e t é t p é n z t á r a és v á l t ó h á z a üzleti m ű k ö d é s é t megkezdette. Az üzletágak, melyekkel kiválóan foglalkozik, következők: 1. Járadékok, záloglevelek, elsőbbségi kötvények,
részvények és sorsjegyek, valamint valuták és devisek vétele és
eladása ; 2. Pénzbetéteknek a legkedvezőbb kamatozására s felmondási liaiáridö nélkül való elfogadása ; 3. Értékpapíroknak elkiilönitett megőrzése és kezelése; Utalunk a bécsi hankegyesület határozmányaira, melyek szerint a folvó-számla forgalomban értekeket díjtalanul tart letétben és kezelésben; 4. Szelvények és kisorsolt értékpapírok leszámítolása és beváltása; 5. Előlegek nyújtása értékpapírokra ; (i. Az összes bel- cs külföldi tőzsdékre szóló megbízások teljesítése; 7. Biztosítása sorsjegyeknek és más értékpapíroknak sorsolási veszteség e l l e n ; a) Kártalanítás utján, a kisorsolt értékpapírnak hasonnemü, ki nem sorsoltra való kicserélése által. b) Készpénzkártalanilás által, megfizetvén a kisorsolás által keletkezett veszteségkülönbözetet. 8. Sorsjegyek és más kisorsolandó értékpapírok számainak á t v i z s g á l á s a ; 1). ígérvények kibocsátása minden huzásra.
Legpontosabb teljesitése mindennemű megbízásoknak ugy a váltóházak, m i n t levelezés u t j á n , kivétel nélkül biztosittatik. A megbízók érdekei minden tekintetben megvédetnek s előmozd i t t a t n a k , legkimeritőbb és legalaposabb ertesitések adatnak, s m i n d e n n e m ű könnyítések és előnyök, melyeket a t ő k e párosulva s z a k f é r f i a k t a p a s z t a l á s á v a l nyújthat, készségesen megadatnak. Budapest, 1892. Nyomatott az „ A t h e n a e u m " irodalmi és nyomdai r. társulat betűivel.
