128. sz. Egyezmény a rokkantsági, öregségi és hátramaradt családtagok járadékáról A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Általános Konferenciája, Amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa hívott össze Genfbe, és amely 1967. június 7-én ötvenegyedik ülésszakára ült össze, Miután úgy határozott, hogy elfogad különböző javaslatokat az 1933. évi Egyezmény az öregségi biztosításról (ipar stb.), az 1933. évi Egyezmény az öregségi biztosításról (mezőgazdaság), az 1933. évi Egyezmény a rokkantsági biztosításról (ipar stb.), az 1933. évi Egyezmény a rokkantsági biztosításról (mezőgazdaság), az 1933. évi Egyezmény a hátramaradt családtagok biztosításáról (ipar stb.), az 1933. évi Egyezmény a hátramaradt családtagok biztosításról (mezőgazdaság) felülvizsgálatára vonatkozóan, - amely kérdés az ülésszak napirendjének negyedik pontjaként szerepelt, és Miután úgy döntött, hogy ezeket a javaslatokat egy nemzetközi Egyezmény formájában adja közre, a mai napon, 1967. év június 29-én elfogadja az alábbi Egyezményt, amely a "Rokkantsági, öregségi és hátramaradt családtagok járadékáról szóló 1967. évi Egyezmény" néven idézhető: I. RÉSZ. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk A jelen Egyezményben(a)
a “törvények” kifejezés bármely társadalombiztosítási szabályt, illetve egyéb törvényeket és rendelkezéseket jelent;
(b)
az “előírt” kifejezés a nemzeti jogalkotás által vagy abban meghatározottat jelent;
(c)
az “ipari vállalkozás” kifejezésbe beletartozik minden vállalkozás a következő gazdasági tevékenységi ágakban: bányászat és kőfejtés; feldolgozás; építőipar; villamos energia, gáz, víz és köztisztasági szolgáltatások; és szállítás, raktározás és távözlés;
(d)
a ”lakhely” kifejezés a tagállam területén levő szokványos lakhelyet jelent, a ”lakos” kifejezés pedig olyan személyt, aki szokványos esetben a tagállam területén tartózkodik;
(e)
az “eltartott” kifejezés olyan függőségi állapotra utal, amelynek fennállása bizonyos előírt esetekben feltételezhető;
(f)
a ”feleség” kifejezés olyan feleséget jelent, akit férje eltart;
(g)
az “özvegy” kifejezés jelentése olyan asszony, akit a férje annak halála időpontjában eltartott;
(h)
a ”gyerek” kifejezés az alábbiakat jelenti:
(i)
iskolaköteles korú vagy 15 évnél fiatalabb korú gyerek, aszerint, melyik a magasabb; és
(ii)
olyan gyermek, aki idősebb a jelen albekezdés (i) pontjában megadott életkornál, és aki tanonc, hallgató vagy olyan krónikus betegségben vagy fogyatékosságban szenved, amely alkalmatlanná teszi bármiféle kereső tevékenységre. Ez a követelmény teljesítettnek tekintendő akkor, ha a nemzeti törvények úgy határozzák meg ezt a kifejezést, hogy beletartozik minden olyan gyermek, aki méltányolhatóan magasabb életkorú, mint amit a jelen albekezdés (i) pontjában megad;
(i)
a “jogszerző idő” kifejezés azt a járulékfizetési vagy foglalkozásban töltött vagy tartózkodási időt vagy ezek bármely kombinációját jelenti;
(j)
a “járulékalapú járadék” (és a nem járulékalapú járadék) olyan támogatást jelent, amelynek folyósítása a védett személytől vagy munkaadójától származó közvetlen pénzügyi részvételtől vagy egy munkaviszonyban töltött jogszerző időtől függ (illetve nem függ). 2. cikk
Minden olyan tagállamnak, amelyre nézve a jelen Egyezmény hatályos, meg kell felelnie(a)
az I. Résznek;
(b)
legalább a II., III. és IV. Részek egyikének;
(c)
az V. és VI. Rész vonatkozó rendelkezéseinek; és
(d)
a VII. Résznek.
2. Minden tagállamnak meg kell adnia a ratifikációjában, hogy a II-IV. Részek melyikére vonatkozóan vállalja az Egyezmény szerinti kötelezettségeket. 3. cikk 1. Minden olyan tagállam, amely ratifikálta a jelen Egyezményt, a későbbiekben értesítheti a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját arról, ha elfogadja az Egyezmény szerinti kötelezettségeket a II-IV. Részek egyike vagy közülük több olyan szerint, amelyek a ratifikációjában még nem voltak megadva. 2. A jelen cikk 1. bekezdésében említett vállalásokat a ratifikáció szerves részének kell tekinteni, és ezek az értesítés időpontjától kezdve a ratifikáció érvényességével bírnak. 4. cikk 1. Az a tagállam, amelynek a gazdasága nem elég fejlett, a ratifikációját kísérő nyilatkozatban élhet a következő cikkekben biztosított ideiglenes kivételek lehetőségeivel: 9. cikk, 2. bekezdés; 13. cikk, 2. bekezdés; 16. cikk, 2. bekezdés; és 22. cikk, 2. bekezdés. Minden ilyen nyilatkozatban közölni kell a kivétel okát. 2. Minden olyan tagállamnak, amely a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében
2
készítendő, a jelen Egyezmény alkalmazására vonatkozó jelentésében nyilatkoznia kell minden egyes, általa igénybe vett kivétellel kapcsolatban, arról, hogy(a)
az ok, amiért ezt teszi, még fennáll; vagy
(b)
a megadott dátumtól kezdődően lemond arról a jogáról, hogy éljen a kérdéses kivétel lehetőségével.
3. Minden olyan tagállamnak, amely a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozatot tesz, a körülmények által megengedett mértékben növelnie kell a védett munkavállalók számát. 5. cikk Ha a tagállamnak ahhoz, hogy megfeleljen a jelen Egyezmény II-IV. Részei közül annak, amelyik a ratifikációjában szerepel, hogy a munkavállalók vagy az egész gazdaságilag aktív lakosság legalább egy bizonyos megadott százalékát kitevő előírt személyek osztályát kell védelemben részesítenie, akkor a tagállamnak, mielőtt még vállalná, hogy megfelel bármely ilyen résznek, meg kell győződnie arról, hogy a vonatkozó százalékot eléri. 6. cikk A jelen Egyezmény II., III. vagy IV. részének való megfelelés szempontjából a tagállam figyelembe veheti az olyan biztosítási eszközök jelentette védelmet, amelyek, bár a törvényei nem teszik kötelezővé őket a védendő személyek számára(a)
az állami hatóságok ellenőrzése alatt állnak, vagy az előírt normák szerint a munkaadók és munkavállalók közösen intézik őket;
(b)
lefedik azon személyek jelentős részét, akiknek a jövedelme nem haladja meg a szakképzett férfi munkavállalóét; és
(c)
amelyek – alkalmasint egyéb védelmi formákkal együtt – megfelelnek az Egyezmény vonatkozó rendelkezéseinek. II. RÉSZ. ROKKANTSÁGI JÁRADÉK 7. cikk
Minden olyan tagállamnak, amelyre nézve érvényes a jelen Egyezménynek ez a része, rokkantsági járadékot kell biztosítania a védett személyeknek a jelen rész alábbi cikkeinek megfelelően. 8. cikk A fedezett eshetőségekbe bele kell tartoznia annak, ha valaki az előírt mértékben alkalmatlan minden kereső tevékenységre, és ez az alkalmatlanság feltehetően állandó jellegű, vagy fennmarad egy előírt ideiglenes vagy kezdeti alkalmatlansági időszak lejártát követően is. 9. cikk
3
1. A védett személyek a következők(a)
minden munkavállaló, a tanoncokat is beleértve; vagy
(b)
a gazdaságilag aktív népesség előírt osztályai, amelyek a teljes gazdaságilag aktív népességnek legalább 75 százalékát teszik ki; vagy
(c)
minden állandó lakos, vagy olyan állandó lakos, akinek az anyagi lehetőségei az eshetőség felmerülésekor nem haladják meg azokat a határokat, amelyek úgy vannak előírva, hogy megfeleljenek a 28. cikk követelményeinek.
2. Ha a 4. cikk értelmében tett nyilatkozat van érvényben, a védett személyek közé tartoznak(a)
a munkavállalók előírt osztályai, amelyek az összes munkavállaló legalább 25 százalékát teszik ki;
(b)
az ipari vállalkozások munkavállalóinak előírt osztályai, amelyek az ipari vállalkozások összes munkavállalóinak legalább az 50 százalékát teszik ki. 10. cikk
A rokkantsági járadék rendszeres kifizetést jelent, amelyet a következőképpen kell kiszámítani: (a)
ha a védelem a munkavállalókra vagy a gazdaságilag aktív népesség osztályaira vonatkozik, oly módon, hogy az megfeleljen vagy a 26. vagy a 27. cikk követelményeinek;
(b)
ha a védelem az összes állandó lakosra vonatkozik vagy azokra az állandó lakosokra, akiknek az anyagi lehetőségei a kockázat felmerülése idején nem haladják meg az előírt határokat, oly módon, hogy az megfeleljen a 28. cikk követelményeinek. 11. cikk A 10. cikkben megadott járadék biztosítandó fedezett eshetőség esetén legalább-
(a)
annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően jogszerző időszakot teljesített, amely lehet 15 évi járulékfizetés vagy munkaviszony vagy tíz évi ottlakás ; vagy
(b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy védett, annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően három évi járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot teljesített, és akire vonatkozóan akkor, amikor munkavállalási korban volt, kifizették az előírt évenkénti átlagos számú vagy évenkénti adott számú hozzájárulást.
2. Ha a rokkantsági járadék minimális járulékfizetési időszakhoz, munkaviszonyhoz vagy ottlakáshoz van kötve, csökkentett járadékot kell biztosítani legalább(a)
annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően öt éves járulékfizetésen, munkaviszonyon vagy ottlakáson alapuló jogszerző időszakot teljesített; vagy
(b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy védelemben részesül, annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően három évi járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot teljesített, és akire 4
vonatkozóan akkor, amikor munkavállalási korban volt, kifizették a jelen cikk 1. bekezdésének (b) pontja szerinti előírt évenkénti átlagos számú vagy évenkénti adott számú hozzájárulás felét. 3. A jelen cikk 1. bekezdésének követelményeit teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha az V. Rész követelményeinek megfelelően kiszámított járadékot- amely azonban tíz százalékkal alacsonyabb az ahhoz a Részhez csatolt Táblázatban az érintett szokványos kedvezményezettre vonatkozóan megadottnál biztosítják legalább annak a védett személynek, aki az előírt szabályoknak megfelelően öt éves járulékfizetési, munkavállalási vagy tartózkodási időszakot teljesített. 4. Az V. Részhez csatolt Táblázatban megadott százalékszám arányosan csökkenthető akkor, ha a csökkentett százalékszámnak megfelelő járadék minősítő ideje meghaladja az öt évi járulékfizetést, munkavállalást vagy tartózkodást, de nem éri el a 15 évi járulékfizetést vagy munkavállalást vagy a tíz évi ottlakást; a csökkentett járadékot a jelen cikk 2. bekezdésének megfelelően kell kifizetni. 5. A jelen cikk 1. bekezdésének követelményeit teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha az V. Rész követelményeinek megfelelően kiszámított járadékot biztosítják legalább annak a védett személynek, aki az előírt szabályoknak megfelelően legfeljebb öt éves járulékfizetésen vagy munkavállaláson alapuló jogszerző időszakot teljesített egy előírt minimális életkorban, és amely az életkora előrehaladtával nem nőhet nagyobbra egy előírt maximális számú évnél. 12. cikk A 10. és 11. cikkben meghatározott támogatás jár az eshetőség teljes időtartamára, vagy amíg esedékessé nem válik az öregségi járadék. 13. cikk 1. Minden olyan tagállamnak, amelyre vonatkozóan a jelen Egyezmény ezen része érvényben van, az előírt feltételek mellett(a)
olyan rehabilitációs szolgáltatást kell biztosítania, amely úgy van kialakítva, hogy, hacsak lehetséges, a rokkant személyt felkészítse korábbi tevékenysége folytatására vagy, ha ez nem lehetséges, a készségeinek és képességének leginkább megfelelő alternatív kereső tevékenységre; és
(b)
intézkednie kell annak érdekében, hogy segítse a rokkant személy megfelelő munkaviszonyba helyezését.
2. A 4. cikk értelmében tett nyilatkozat érvényessége esetén a tagállam eltérhet a jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései alól. III. RÉSZ. ÖREGKORI JÁRADÉK 14. cikk Minden olyan tagállamnak, amelyre nézve érvényes a jelen Egyezménynek ez a része, öregségi járadékot kell biztosítania a védett személyeknek a jelen rész alábbi cikkeinek megfelelően.
5
15. cikk 1. A fedezett eshetőség: túlélés egy előírt életkoron túl. 2. Az előírt életkor nem lehet több 65 évnél vagy annál a magasabb életkornál, amelyet az illetékes hatóság a statisztikailag bizonyított demográfiai, gazdasági és társadalmi kritériumokra való tekintettel megállapít. 3. Ha az előírt életkor 65 év vagy ennél több, ezt az életkort előírt feltételek esetén csökkenteni kell olyan személyek esetében, akik olyan foglalkozást űztek, amely a nemzeti törvények szerint az öregségi járadék szempontjából nehéznek vagy egészségtelennek minősülnek. 16. cikk 1. A védett személyek a következők: (a)
minden munkavállaló, a tanoncokat is beleértve; vagy
(b)
a gazdaságilag aktív népesség előírt osztályai, amelyek a teljes gazdaságilag aktív népességnek legalább 75 százalékát teszik ki; vagy
(c)
minden állandó lakos, vagy olyan állandó lakos, akinek az anyagi lehetőségei a kockázat felmerülésekor nem haladják meg azokat a határokat, amelyek úgy vannak előírva, hogy megfeleljenek a 28. cikk követelményeinek.
2. Ha a 4. cikk értelmében tett nyilatkozat van érvényben, a védett személyek közé tartoznak(a)
a munkavállalók előírt osztályai, amelyek az összes munkavállaló legalább 25 százalékát teszik ki;
(b)
az ipari vállalkozások munkavállalóinak előírt osztályai, amelyek az ipari vállalkozások összes munkavállalóinak legalább az 50 százalékát teszik ki. 17. cikk
Az öregségi járadék rendszeres folyósítást jelent, amelyet a következőképpen kell kiszámítani: (a)
ha a védelem a munkavállalókra vagy a gazdaságilag aktív népesség osztályaira vonatkozik, oly módon, hogy az megfeleljen vagy a 26., vagy a 27. cikk követelményeinek;
(b)
ha a védelem az összes állandó lakosra vonatkozik vagy azokra az állandó lakosokra, akiknek az anyagi lehetőségei a kockázat felmerülése idején nem haladják meg az előírt határokat, oly módon, hogy az megfeleljen a 28. cikk követelményeinek. 18. cikk
A 17. cikkben meghatározott járadékot kell biztosítani fedezett eshetőség esetén legalább(a)
annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően jogszerző időszakot teljesített, amely lehet 30 évi járulékfizetés vagy munkaviszony vagy 20 évi tartózkodás; vagy
6
(b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy védelemben részesül, annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően teljesített egy előírt járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot, és akire vonatkozóan akkor, amikor munkavállalási korban volt, kifizették az előírt évenkénti átlagos számú hozzájárulást.
2. Ha az öregségi járadék minimális járulékfizetési időszakhoz vagy munkavállaláshoz van kötve, csökkentett járadékot kell biztosítani legalább(a)
annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően az előírt szabályoknak megfelelően tizenöt éves járulékfizetésen vagy munkavállaláson alapuló jogszerző időszakot teljesített; vagy
(b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy védelemben részesül, annak a védett személynek, aki az eshetőség felmerülését megelőzően teljesített egy előírt járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot, és akire vonatkozóan akkor, amikor munkavállalási korban volt, kifizették a jelen cikk 1. bekezdésének (b) pontja szerinti előírt évenkénti átlagos számú hozzájárulás felét.
3. A jelen cikk 1. bekezdésének követelményeit teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha az V. Rész követelményeinek megfelelően kiszámított járadékot – amely azonban tíz százalékkal alacsonyabb az ahhoz a részhez csatolt Táblázatban az érintett szabvány kedvezményezettre vonatkozóan megadottnál – biztosítják legalább annak a védett személynek, aki az előírt szabályoknak megfelelően tíz éves járulékfizetési vagy munkavállalási vagy öt éves tartózkodási időszakot teljesített. 4. Az V. Részhez csatolt Táblázatban megadott százalékszám arányosan csökkenthető akkor, ha a csökkentett százalékszámnak megfelelő járadék minősítő ideje meghaladja a tíz évi járulékfizetést vagy munkaviszonyt vagy az öt év tartózkodást, de nem éri el a 30 évi járulékfizetést vagy munkaviszonyt vagy a 20 évi tartózkodást; ha a kérdéses jogszerző időszak meghaladja a 15 év járulékfizetést vagy munkaviszonyt, csökkentett járadékot kell fizetni a jelen cikk 2. bekezdésének megfelelően. 19. cikk A 17. és 18. cikkben meghatározott járadék jár az eshetőség teljes időtartamára. IV. RÉSZ. HÁTRAMARADT CSALÁDTAGOK JÁRADÉKA 20. cikk Minden olyan tagállamnak, amelyre nézve érvényes a jelen Egyezménynek ez a Része, hátramaradt családtagok járadékot kell biztosítania a védett személyeknek a jelen Rész alábbi cikkeinek megfelelően. 21. cikk 1. A fedezett eshetőségbe beletartozik az özvegy vagy a gyermek által a családfenntartó halála következtében elszenvedett támogatás-vesztés. 2. Az özvegy esetében a hátramaradt családtagok járadékához való jog függővé tehető egy bizonyos életkor elérésétől. Ez az életkor nem lehet magasabb az öregkori járadék szempontjából előírt életkornál. 3. Nem állapítható meg életkorra vonatkozó követelmény akkor, ha az özvegy7
(a)
rokkant, ha ez van előírva; vagy
(b)
az elhunyt eltartott gyermekének gondviselője.
4. Gyermektelen özvegy esetében a hátramaradt családtagoknak járó segélyre való jogosultsághoz megkövetelhető egy minimális házassági időtartam. 22. cikk 1. A védett személyek a következők(a)
minden olyan családfenntartó felesége, gyermeke és az esetleges előírás szerinti egyéb eltartottja, aki munkavállaló vagy tanonc volt; vagy
(b)
minden olyan családfenntartó felesége, gyermeke és az esetleges előírás szerinti egyéb eltartottja, aki a gazdaságilag aktív népesség azon előírt osztályaiba tartozott, amelyek a teljes gazdaságilag aktív népességnek legalább 75 százalékát teszik ki; vagy
(c)
minden olyan özvegy, gyermek vagy az esetleges előírás szerinti egyéb eltartott, aki elveszítette a családfenntartóját, aki állandó lakos vagy olyan állandó lakos, akinek az lehetőségei az eshetőség bekövetkeztekor nem haladják meg azokat a határokat, amelyek úgy vannak előírva, hogy megfeleljenek a 28. cikk követelményeinek.
2. Ha a 4. cikk értelmében tett nyilatkozat van érvényben, a védett személyek közé tartozik(a)
minden olyan családfenntartó özvegye, gyermeke vagy az esetleges előírás szerinti egyéb eltartottja, aki a munkavállalók azon előírt osztályaiba tartozik, amelyek az összes munkavállaló legalább 25 százalékát teszik ki;
(b)
minden olyan családfenntartó özvegye, gyermeke vagy az esetleges előírás szerinti egyéb eltartottja, aki az ipari vállalkozások munkavállalóinak azon előírt osztályaiba tartozik, amelyek az ipari vállalkozások összes munkavállalóinak legalább az 50 százalékát teszik ki. 23. cikk
A hátramaradt családtagok járadéka rendszeres kifizetést jelent, amelyet a következőképpen kell kiszámítani: (a)
ha a védelem a munkavállalókra vagy a gazdaságilag aktív népesség osztályaira vonatkozik, oly módon, hogy az megfeleljen vagy a 26., vagy a 27. cikk követelményeinek;
(b)
ha a védelem az összes állandó lakosra vonatkozik, vagy azokra az állandó lakosokra, akiknek az anyagi lehetőségei az eshetőség bekövetkezte idején nem haladják meg az előírt határokat, oly módon, hogy az megfeleljen a 28. cikk követelményeinek. 24. cikk A 23. cikkben megadott járadék biztosítandó fedezett eshetőség esetén legalább-
(a)
annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően jogszerző időszakot teljesített, amely lehet 15 évi járulékfizetés vagy munkaviszony vagy tíz évi tartózkodás; az özvegynek fizetendő járadék esetében
8
ehelyett megkövetelhető az, hogy az özvegy teljesítsen egy bizonyos tartózkodáson alapuló jogszerző időszakot; vagy (b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy felesége és gyermeke védelemben részesül, annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően három évi járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot teljesített, és akinek a családfenntartójára vonatkozóan akkor, amikor az munkavállalási korban volt, kifizették az előírt évenkénti átlagos számú vagy évenkénti adott számú hozzájárulást.
2. Ha a hátramaradt családtagok járadéka minimális járulékfizetési időszakhoz vagy munkavállaláshoz van kötve, csökkentett járadékot kell biztosítani legalább(a)
annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően öt éves járulékfizetésen vagy munkaviszonyon alapuló jogszerző időszakot teljesített; vagy
(b)
ha elvben minden gazdaságilag aktív személy felesége és gyermeke védelemben részesül, annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően teljesített egy három évi járulékfizetésen alapuló jogszerző időszakot, és akinek a családfenntartójára vonatkozóan, akkor, amikor az munkavállalási korban volt, kifizették a jelen cikk 1. bekezdésének (b) pontja szerinti előírt évenkénti átlagos számú vagy évenkénti adott számú hozzájárulás felét.
3. A jelen cikk 1. bekezdésének követelményeit teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha az V. Rész követelményeinek megfelelően kiszámított járadékot – amely azonban tíz százalékkal alacsonyabb az ahhoz a Részhez csatolt Táblázatban az érintett szokványos kedvezményezettre vonatkozóan megadottnál – biztosítják legalább annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően öt évi járulékfizetési, munkavállalási vagy tartózkodási időszakot teljesített. 4. Az V. Részhez csatolt Táblázatban megadott százalékszám arányosan csökkenthető akkor, ha a csökkentett százalékszámnak megfelelő járadéki jogszerző idő meghaladja az öt év járulékfizetést, munkavállalást vagy tartózkodást, de nem éri el a 15 évi járulékfizetést vagy munkavállalást vagy a 10 évi tartózkodást; ha a kérdéses jogszerző időszak járulékfizetésen vagy munkavállaláson alapul, csökkentett járadékot kell fizetni a jelen cikk 2. bekezdésének megfelelően. 5. A jelen cikk 1. és 2. bekezdésének követelményeit teljesítettnek kell tekinteni akkor, ha az V. Rész követelményeinek megfelelően kiszámított járadékot biztosítják legalább annak a védett személynek, akinek a családfenntartója az előírt szabályoknak megfelelően járulékfizetési vagy munkavállalási jogszerző időszakot teljesített, amely nem több öt évnél egy előírt minimális életkorban, és amely az életkor előrehaladtával nem emelkedik magasabbra az előírt maximális életkornál. 25. cikk A 23. és 24. cikkben meghatározott járadék jár az eshetőség teljes időtartamára.
9
V. RÉSZ. A RENDSZERES KIFIZETÉSEKRE VONATKOZÓ NORMÁK 26. cikk 1. Olyan rendszeres kifizetés esetében, amelyre a jelen cikk vonatkozik, a járadék mértéke bármely, az eshetőség időtartama alatt esedékes családi járadékkal növelve akkora kell legyen, hogy a kérdéses eshetőség vonatkozásában és a jelen Részhez csatolt Táblázatban jelzett szabvány kedvezményezett esetében elérje legalább a kedvezményezett vagy családfenntartója korábbi összkeresetének és bármely, a szabvány kedvezményezettével azonos családi kötelezettségekkel rendelkező védelmet élvező személynek fizetett családi járadék ott megadott százalékos arányát. 2. A kedvezményezett vagy családfenntartója korábbi keresetét az előírt szabályoknak megfelelően kell kiszámolni, és ha a védett személy vagy annak családfenntartója kereseti osztályba van sorolva, a korábbi keresetet ki lehet számítani annak az osztálynak az alapkeresetéből is, amelybe tartozott. 3. Előírható felső határ a járadék vagy a járadék mértékére vagy a kiszámításához figyelembe veendő keresetre vonatkozóan, feltéve, hogy ez a felső határ úgy van megszabva, hogy teljesüljenek a jelen cikk 1. bekezdésének rendelkezései akkor, ha a kedvezményezett vagy családfenntartója korábbi keresete azonos egy alkalmazásban álló férfi szakmunkás bérével vagy kisebb annál. 4. A kedvezményezett vagy családfenntartója korábbi keresetét, az alkalmazásban álló férfi szakmunkás bérét, a járadékot és bármiféle családi járadékot azonos idő-alapon kell kiszámítani. 5. Az egyéb kedvezményezettek esetében a járadéknak elfogadható kapcsolatban kell lennie a szabvány kedvezményezettnek járó járadékkal. 6. A jelen cikk szempontjából az alkalmazásban álló férfi szakmunkás(a)
a villamosgépgyártás kivételével a gépgyártásban dolgozó lakatos vagy esztergályos; vagy
(b)
a követező bekezdés rendelkezéseinek megfelelően szempontjából tipikusnak minősülő személy; vagy
(c)
olyan személy, akinek a keresete megegyezik az összes védett személy keresetének 75 százalékával vagy nagyobb annál, úgy, hogy a kérdéses kereset az előírásnak megfelelően éves vagy ennél rövidebb időre van megállapítva; vagy
(d)
olyan személy, akinek a keresete megegyezik az összes védett személy átlagkeresete 125 százalékának.
kiválasztott
szakmunka
7. Az előző bekezdés (b) pontja szempontjából tipikus szakmunkásnak minősülő személy az, aki a legnagyobb számú, az adott eshetőség vonatkozásában védelemben részesülő gazdaságilag aktív férfit foglalkoztató gazdasági tevékenységi főcsoportban áll alkalmazásban, vagy a védett személyek családfenntartói közül, ha ez az eset áll fenn, a legnagyobb számú ilyen személyt vagy családfenntartót tartalmazó osztályban; ebből a szempontból az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsa által 1948. augusztus 27-i hetedik ülésszakán elfogadott, az összes gazdasági tevékenység nemzetközi szabvány ipari osztályozását kell alkalmazni az 1958-ig eszközölt módosításokkal, amely a jelen Egyezmény Mellékleteként szerepel, vagy a bármikor tovább módosított osztályozást. 8. Ha a járadék mértéke régiónként eltérő, az alkalmazásban álló férfi szakmunkást minden egyes régióra vonatkozóan meg lehet határozni a jelen cikk 6. és 7. bekezdése alapján. 10
9. Az alkalmazásban álló férfi szakmunkás bérét a kollektív szerződések által vagy a nemzeti törvények által vagy értelmében, ha ez alkalmazandó, vagy a szokások által megállapított szokványos munkaóra-számra fizetendő bér mértéke alapján kell meghatározni, beleértve a megélhetési költség pótlékot is, ha van ilyen; ha a kérdéses mértékek régiónként különbözőek, de nem alkalmazandó a jelen cikk 8. bekezdése, a ráta középértékét kell alkalmazni. 27. cikk 1. Az olyan rendszeres kifizetések esetében, amilyenekre a jelen cikk vonatkozik, a járadék mértéke bármely, az eshetőség időtartama alatt esedékes családi járadékkal növelve akkora kell legyen, hogy a kérdéses eshetőség vonatkozásában, a jelen Részhez csatolt Táblázatban jelzett szabvány kedvezményezett esetében elérje legalább egy szokványos felnőtt férfi dolgozó összkeresetének és bármely, a szabvány kedvezményezettével azonos családi kötelezettségekkel rendelkező védett személynek fizetett családi járadéknak az ott megjelölt százalékos arányát. 2. A közönséges felnőtt férfi dolgozó bérét, a járadék és bármiféle családi járadékot azonos idő-alapon kell kiszámítani. 3. Az egyéb kedvezményezettek esetében a járadéknak elfogadható kapcsolatban kell lennie a szabvány kedvezményezettnek járó járadékkal. 4. A jelen cikk szempontjából közönséges felnőtt férfi dolgozónak minősül(a)
a villamosgépgyártás kivételével a gépgyártásban dolgozó tipikusnak tekinthető segédmunkás; vagy
(b)
a követező bekezdés rendelkezéseinek megfelelően kiválasztott segédmunka szempontjából tipikusnak minősülő személy.
5. A megelőző bekezdés (b) pontja szempontjából tipikus segédmunkásnak minősülő személy az, akit a legnagyobb számú, az adott eshetőség vonatkozásában védelemben részesülő gazdaságilag aktív férfit foglalkoztató gazdasági tevékenység főcsoportban áll alkalmazásban, vagy a védett személyek családfenntartói közül, ha ez az eset áll fenn, a legnagyobb számú ilyen személyt vagy családfenntartót tartalmazó osztályban; ebből a szempontból az Egyesült Nemzetek Gazdasági és Társadalmi Tanácsa által 1948. augusztus 27-i hetedik ülésszakán elfogadott, az összes gazdasági tevékenység nemzetközi szabvány ipari osztályozását kell alkalmazni az 1958-ig eszközölt módosításokkal, amely a jelen Egyezmény Mellékleteként szerepel, vagy a bármikor tovább módosított osztályozást. 8. Ha a járadék mértéke régiónként eltérő, az alkalmazásban álló férfi szakmunkást minden egyes régióra vonatkozóan meg lehet határozni a jelen cikk 4. és 5. bekezdése alapján. 9. Az alkalmazásban álló férfi szakmunkás bérét a kollektív szerződések által vagy a nemzeti törvények által vagy értelmében, ha ez alkalmazandó, vagy a szokások által megállapított szokványos munkaóra-számra fizetendő bér mértéke alapján kell meghatározni, beleértve a megélhetési költség pótlékot is, ha van ilyen; ha a kérdéses mértékek régiónként különbözőek, de nem alkalmazandó a jelen cikk 6. bekezdése, a ráta középértékét kell alkalmazni. 28. cikk
11
Olyan rendszeres kifizetés esetében, amilyenre a jelen cikk vonatkozik(a)
a járadék mértékét az előírt skála szerint vagy az illetékes állami hatóság által az előírt szabályoknak megfelelően megállapított skála szerint kell meghatározni;
(b)
ez a ráta csak abban a mértékben csökkenthető, amely mértékben a kedvezményezett családjának egyéb pénzeszközei meghaladják az előírt alapvető összegeket, vagy az illetékes állami hatóság által az előírt szabályokkal összhangban megállapított alapvető összegeket;
(c)
A járadék és bármely más pénzeszköz összegének a (b) pontban említett alapvető összegek levonását követően elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a kedvezményezett családját egészségben és tisztességesen el lehessen tartani, és nem lehet kevesebb a 27. cikk követelményei szerint kiszámított megfelelő járadéknál;
(d)
a (c) albekezdés rendelkezései akkor tekinthetők teljesítettnek, ha a vonatkozó rész keretében fizetett járadékok teljes összege legalább 30 százalékkal meghaladja azt a teljes járadék-összeget, amelyet a 27. cikk rendelkezéseit valamint a következő rendelkezéseket alkalmazva kapnánk(i)
9. cikk, 1. bekezdés, (b) albekezdés a II. Rész esetében;
(ii)
16. cikk, 1. bekezdés, (b) albekezdés a III. Rész esetében;
(iii)
22. cikk, 1. bekezdés, (b) albekezdés a IV. Rész esetében. 29. cikk
1. A 10., 17. illetve 23. cikk értelmében aktuálisan esedékes készpénzjáradékok mértékét felül kell vizsgálni akkor, ha jelentős változás történik az általános kereseti szintben vagy lényegesen megváltoznak a megélhetési költségek. 2. Minden egyes tagállamnak bele kell vennie az ilyen felülvizsgálások eredményeit a jelen Egyezmény alkalmazására vonatkozóan a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében benyújtandó jelentésébe, és be kell számolnia bármely, ez ügyben tett lépésről. TÁBLÁZAT AZ V. RÉSZHEZ: RENDSZERES KIFIZETÉSEK SZOKVÁNYOS KEDVEZMÉNYEZETTEKNEK Százalé k
rész
Eshetőség
Szabvány kedvezményezett
II
Rokkantság
Férj, feleség, két gyerek
50
III
Öregség
Férj és nyugdíjas korú feleség
45
IV
Családfenntartó halála
Özvegy két gyerekkel
45
12
VI. RÉSZ. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 30. cikk A nemzeti törvényeknek kell biztosítaniuk a járulékfizetésen alapuló rokkantsági, öregségi és hátramaradt családtagok járadékához való megszerzés alatt álló jogok megőrzését az előírt feltételek fennállása esetén. 31. cikk 1. A rokkantsági, öregségi és hátramaradotti járadék kifizetése az előírt feltételek fennállása esetén felfüggeszthető, ha a kedvezményezett kereső tevékenységet folytat. 2. A járulékfizetésen alapuló rokkantsági, öregségi és hátramaradotti járadék csökkenthető, ha a kedvezményezett keresete meghalad egy előírt összeget; a járadék csökkentése nem lehet nagyobb a keresetnél. 3. A nem járulékfizetésen alapuló rokkantsági, öregségi és hátramaradotti járadék csökkenthető, ha a kedvezményezett keresete vagy egyéb anyagi eszközei vagy a kettő együttesen meghalad egy előírt összeget. 32. cikk 1. Az előírható mértékben felfüggeszthető az olyan járadék, amelyre a védett személy egyébként a jelen Egyezmény II-IV. részei közül bármelyiknek megfelelően jogosult lenne(a)
ha az érintett személy távol van a tagállam területéről, kivéve az előírt feltételek fennállása esetén, ha járulékalapú járadékról van szó;
(b)
ha az érintett eltartása teljes egészében állami költségen történik, vagy egy társadalombiztosítási intézmény vagy szolgálat költségén;
(c)
ha az érintett személy csalárd igénybejelentéssel élt;
(d)
ha az eshetőséget az érintett személy által elkövetett bűntett okozta;
(e)
ha az eshetőséget az érintett személy szándékos, vétkes fegyelmezetlensége okozta;
(f)
megfelelő esetekben, ha az érintett személy megfelelő ok nélkül elhanyagolja a rendelkezésére bocsátott orvosi vagy rehabilitációs szolgáltatások igénybevételét vagy nem felel meg az eshetőség előfordulásának vagy fennállásának, vagy a kedvezményezettek viselkedésének az igazolására előírt szabályoknak; és
(g) a hátramaradt családtagok járadéka esetében, ha az özvegy egy férfival él együtt annak a feleségeként. 2. Az előírt esetben és határok között az esedékes járadékok egy részét az érintett személy eltartottjai részére kell kifizetni. 33. cikk 1. Ha egy védett személy egy időben egynél több, a jelen Egyezmény által biztosított járadékra lenne jogosult, a kérdéses járadékok az előírt feltételek és határok között csökkenthetőek; a védett személynek legalább is a legkedvezőbb járadék teljes összegét meg kell kapnia.
13
2. Ha egy védett személy jogosult vagy egyébként jogosult lenne egy, a jelen Egyezmény által biztosított járadékra, és ugyanazon eshetőségre egyéb társadalombiztosítási készpénzjáradékot is kap, a családi járadék kivételével, a jelen Egyezmény szerinti járadék az előírt feltételek és határok között csökkenthető vagy felfüggeszthető, feltéve, hogy a levont járadék-rész nem nagyobb a másik járadéknál. 34. cikk 1. Minden igénylő fellebbezési joggal bír a járadék elutasítása vagy a minőségét vagy mennyiségét illető panasza esetén. 2. Olyan eljárásokat kell előírni, amelyek lehetővé teszik az igénylő számára, hogy alkalmasint (az általa választott képesített személy vagy a védett személyek valamely szervezetének a küldötte) képviselje vagy segítse. 35. cikk 1. Minden egyes tagállamnak általános felelősséget kell vállalnia a jelen Egyezménynek megfelelően nyújtott járadékok megfelelő biztosításáért, és meg kell tennie minden e célból szükséges intézkedést. 2. Minden egyes tagállamnak általános felelősséget kell vállalnia a jelen Egyezmény alkalmazásában érintett intézmények és szolgáltatások megfelelő igazgatásáért. 36. cikk Ha a lebonyolítás nem egy olyan intézményre van bízva, amelyet állami hatóságok vagy a törvényhozásnak felelő kormányhivatal szabályoz, az előírt feltételek fennállása esetén a védett személyek képviselőinek részt kell venniük az irányításban; hasonlóképpen, a nemzeti törvények dönthetnek a munkavállalók és az állami hatóságok képviselőinek a részvételéről is. VII. RÉSZ. VEGYES RENDELKEZÉSEK 37. cikk Bármely olyan tagállam, amelynek a törvényei védik a munkavállalókat, szükség szerint kizárhat a jelen Egyezmény alkalmazásából(a)
olyan személyeket, akiknek a munkavállalása alkalmi jellegű;
(b)
a munkaadó saját házában élő családtagjait a neki végzett munkájuk vonatkozásában;
(c)
egyéb munkavállalói kategóriákat, amelyek nem haladhatják meg az összes munkavállaló számának 10 százalékát, a jelen cikk (a) és (b) pontjai értelmében kizártakat nem számítva. 38. cikk
1. Bármely olyan tagállam, amelynek a törvényei védik a munkavállalókat, a ratifikációját kísérő nyilatkozatban ideiglenesen kizárhatja a jelen Egyezmény
14
alkalmazásából olyan mezőgazdasági foglalkozásokat tartalmazó szektorok munkavállalóit, akiket a ratifikációja idején még nem védenek a törvényei. 2. Minden olyan tagállamnak, amely a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozatot tett, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében a jelen Egyezmény alkalmazásáról benyújtandó jelentéseiben jeleznie kell, hogy milyen mértékben szerez érvényt, illetve kíván érvényt szerezni az Egyezmény rendelkezéseinek a mezőgazdasági foglalkozásokat tartalmazó szektor munkavállalói esetében, és azt, hogy milyen esetleges előrehaladást ért el az Egyezmény ilyen munkavállalókra vonatkozó alkalmazása terén, vagy, ha nincs változás, amelyről be lehetne számolni, akkor megfelelő magyarázattal kell szolgálnia erre. 3. Minden olyan tagállamnak, amely a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozatot tett, a körülmények által megengedett mértékben és ütemben növelnie kell a mezőgazdasági szektor védett munkavállalóinak a számát. 39. cikk 1. Bármely, a jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a ratifikációját kísérő nyilatkozattal kizárhatja az Egyezmény hatálya alól a következőket(a)
tengerészek, beleértve tengeri halászokat,
(b)
köztisztviselők, ha ezeket a kategóriákat olyan speciális konstrukciók védik, amelyek összességében legalább a jelen Egyezmény által megköveteltekkel egyenértékű járadékokat biztosítanak.
2. A jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozat érvényessége esetén a tagállam az Egyezmény hatálya alól kizárt kategóriába vagy kategóriákba tartozó személyeket kizárhatja a 9. cikk 1. bekezdés (b) pontja és 2. bekezdés (b) pontja, a 16. cikk 1. bekezdés (b) pontja és 2. bekezdés (b) pontja; a 22. cikk 1. bekezdés (b) pontja és 2. bekezdés (b) pontja és a 37. cikk 1. bekezdés (b) pontja és 2. bekezdés (b) pontja által megadott százalékos arány kiszámításakor számításba veendő személyek számából. 3. Bármely olyan tagállam, amely a jelen cikk 1. bekezdése szerinti nyilatkozattal élt, a későbbiekben értesítheti a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját arról, hogy elfogadja a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a ratifikációja idején kizárt kategóriára vagy kategóriákra vonatkozóan. 40. cikk Ha a nemzeti törvények értelmében egy személy a családfenntartó halála esetén a hátramaradt családtagok járadékától eltérő rendszeres járadékra jogosult, a jelen Egyezmény alkalmazása szempontjából ezt a rendszeres járadékot össze lehet vonni a hátramaradt családtagok járadékával. 41. cikk 1. Az a tagállam, amely(a)
a II., III., és IV. Rész vonatkozásában elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket, és
15
(b)
a gazdaságilag aktív lakosságnak akkora részét részesíti védelemben, amely legalább tíz ponttal nagyobb a 9. cikk 1. bekezdés (b) pontban és a 22. cikk 1. bekezdés (b) pontban megállapítottnál, vagy megfelel a 9. cikk 1. bekezdés (c) pontjának, a 16. cikk 1. bekezdés (c) pontjának és a 22. cikk 1. bekezdés (c) pontjának, és
(c)
a II., III. és IV. Rész közül legalább kettőnek az eshetőségeire vonatkozóan olyan összegű járadékokat biztosít, amelyek legalább öt ponttal meghaladják az V. Részhez csatolt Táblázatban megadott százalékos arányt, élhet a következő bekezdés rendelkezései adta előnyökkel. 2. Az ilyen tagállamnak lehetősége van-
(a)
a 11. cikk 2. bekezdés (b) pontban és a 24. cikk 2. bekezdés (b) pontban megadott három éves időszakot öt éves időszakkal helyettesíteni;
(b)
a hátramaradt családtagok járadéka kedvezményezettjeit más módon meghatározni, mint amit a 21. cikk megkövetel, de úgy, hogy biztosítsa, hogy a kedvezményezettek összlétszáma ne legyen kisebb annál, ami a 21. cikk alkalmazásából adódna.
3. Minden olyan tagállamnak, amely él a jelen cikk 2. bekezdésében foglalt rendelkezések által kínált előnyökkel, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében a jelen Egyezmény alkalmazásáról benyújtandó jelentésében jeleznie kell, hogy milyen pozíciót foglalnak el a törvényei és a gyakorlata az adott bekezdésben tárgyalt témákkal kapcsolatban, és történt-e előrehaladás az Egyezmény feltételeinek a teljes körű alkalmazása felé. 42. cikk 1. Az a tagállam, amely(a)
a II., III., és IV. Rész vonatkozásában elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket, és
(b)
a gazdaságilag aktív lakosságnak akkora részét részesíti védelemben, amely legalább tíz ponttal nagyobb a 9. cikk 1. bekezdés (b) pontban, a 16. cikk 1. bekezdés (b) pontjában és a 22. cikk 1. bekezdés (b) pontban megállapítottnál, vagy megfelel a 9. cikk 1. bekezdés (c) pontjának, a 16. cikk 1. bekezdés (c) pontjának és a 22. cikk 1. bekezdés (c) pontjának, eltérhet a II., III. és IV. Rész rendelkezéseitől, feltéve, hogy az érintett részek értelmében kifizetett járadékok teljes összege legalább a 110 százalékával egyenlő annak a teljes összegnek, amely az adott rész összes rendelkezésének az alkalmazásából adódna.
2. Minden olyan tagállamnak, amely egy ilyen kivétel lehetőségével él, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet Alapokmányának 22. cikke értelmében a jelen Egyezmény alkalmazásáról benyújtandó jelentésében jeleznie kell, hogy milyen pozíciót foglalnak el a törvényei és a gyakorlata az adott bekezdésben tárgyalt témákkal kapcsolatban, és történt-e előrehaladás történt az Egyezmény feltételeinek a teljes körű alkalmazása felé. 43. cikk Nem vonatkozik a jelen Egyezmény(a)
olyan eshetőségekre, amelyekre azelőtt került sor, hogy az Egyezmény vonatkozó része hatályba lépett volna az érintett tagállamra vonatkozóan;
16
(b)
olyan eshetőségekre vonatkozó segélyekre, amelyekre azután került sor, hogy az Egyezmény vonatkozó része hatályba lépett az érintett tagállamra vonatkozóan, amennyiben a kérdéses járadékokra való jog az illető dátumot megelőző időszakból származik. 44. cikk
1. A jelen Egyezmény a jelen cikkben rögzített feltételekkel módosítja az Öregségi biztosításról (ipar, stb.) szóló 1933. évi Egyezményt, az Öregségi biztosításról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezményt, a Rokkantsági biztosításról (ipar, stb.) szóló, 1933. évi Egyezményt, a Rokkantsági biztosításról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezményt, a Hátramaradt családtagok biztosításáról (ipar, stb.) szóló 1933. évi Egyezményt, a Hátramaradt családtagok biztosításáról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezményt. 2. A jelen Egyezmény hatályba lépését követően a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségek elfogadása egy olyan tagállam által, amely részese az átdolgozott Egyezmények egyikének vagy közülük többnek a következő jogi hatással lesz az illető tagállamra: (a)
az Egyezmény II. része szerinti kötelezettségek vállalása ipso jure a Rokkantsági biztosításról (ipar, stb.) szóló, 1933. évi Egyezmény és a Rokkantsági biztosításról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezmény azonnali felmondását jelenti;
(b)
az Egyezmény III. része szerinti kötelezettségek vállalása ipso jure az Öregségi biztosításról (ipar, stb.) szóló 1933. évi Egyezmény és az Öregségi biztosításról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezmény azonnali felmondását jelenti;
(c)
az Egyezmény IV. része szerinti kötelezettségek vállalása ipso jure a Hátramaradt családtagok biztosításáról (ipar, stb.) szóló 1933. évi Egyezmény és a Hátramaradt családtagok biztosításáról (mezőgazdaság) szóló 1933. évi Egyezmény azonnali felmondását jelenti. 45. cikk
1. A Társadalombiztosításról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezmény 75. cikkében foglalt rendelkezéseknek megfelelően a kérdéses Egyezmény következő részei és egyéb részeinek a vonatkozó rendelkezései a továbbiakban nem lesznek hatályosak arra a tagállamra nézve, amely ratifikálja a jelen Egyezményt attól a dátumtól kezdve, amikor a Egyezmény érvénybe lép a kérdéses tagállamra vonatkozóan és nincs érvényben a 38. cikk szerinti nyilatkozat: (a)
IX. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a II. Rész vonatkozásában;
(b)
V. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a III. Rész vonatkozásában;
(c)
X. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a IV. Rész vonatkozásában.
2. A jelen Egyezmény szerinti kötelezettségek elfogadását, feltéve, hogy nincs érvényben a 38. cikk szerinti nyilatkozat, a Társadalombiztosításról (minimális normák) szóló 1952. évi Egyezmény következő Részeinek valamint egyéb részei vonatkozó
17
rendelkezéseinek az elfogadásának kell tekinteni az említett Egyezmény 2. cikke szempontjából: (a)
IX. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a II. Rész vonatkozásában;
(b)
V. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a III. Rész vonatkozásában;
(c)
X. Rész, ha a tagállam elfogadta a jelen Egyezmény szerinti kötelezettségeket a IV. Rész vonatkozásában. 46. cikk
Ha bármely, a Konferencia által a későbbiekben elfogadott, a jelen Egyezményben tárgyalt bármely témával vagy témákkal foglalkozó Egyezmény úgy rendelkezik, a jelen Egyezmény azon rendelkezései, amelyeket az az Egyezmény megad, hatályukat veszítik bármely olyan tagállamra nézve, amely ratifikálja azt az Egyezményt, attól a dátumtól kezdve, amikor az az Egyezmény hatályba lép az adott tagállamra vonatkozóan. VIII. RÉSZ. ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 47. cikk A jelen Egyezmény hivatalos ratifikációit a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával kell közölni nyilvántartásba vétel céljából. 47. cikk 1. Az Egyezmény csak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet azon tagállamaira nézve hatályos, melyeknek ratifikációját a főigazgató nyilvántartásba vette. 2. A jelen Egyezmény tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, amelyen a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet két tagállamának ratifikációját a főigazgató nyilvántartásba vette. 3. A továbbiakban a jelen Egyezmény minden további tagállamra nézve tizenkét hónappal azon nap után lép hatályba, melyen ratifikációját a Munkaügyi Hivatal nyilvántartásba vette. 49. cikk 1. A jelen Egyezményt ratifikáló tagállam a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatójával egy nyilvántartásba vétel céljából közölt nyilatkozat útján mondhatja fel az Egyezményt első hatályba lépésének időpontjától számított tíz év elteltével. Az ilyen felmondás a nyilvántartásba vételét követő egy év elteltével válik hatályossá. 2. Arra a tagállamra, amely a jelen Egyezményt ratifikálta, és amely az előző bekezdésben említett tíz éves időszak lejárta utáni egy éven belül nem él a jelen cikkben biztosított felmondási jogával, a kötelezettség újabb tíz éves időszakra érvényben marad, és ezt követően minden tíz év elteltével mondhatja fel a jelen Egyezményt vagy annak II-IV. része közül egyet vagy többet a jelen cikkben előírt feltételek szerint.
18
50. cikk 1. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatója a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet minden tagállamát értesíti a Szervezet tagállamai által vele közölt minden ratifikáció vagy felmondás nyilvántartásba vételéről. 2. Amikor a főigazgató értesíti a Szervezet tagállamait a vele közölt második ratifikáció nyilvántartásba vételéről, felhívja a Szervezet tagállamainak a figyelmét arra a napra, amikor az Egyezmény hatályba lép. 51. cikk A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatója az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 102. cikkének megfelelően nyilvántartásba vétel céljából közli az Egyesült Nemzetek főtitkárával az általa a megelőző cikkek rendelkezéseinek megfelelően nyilvántartásba vett összes ratifikáció és felmondás minden adatát. 52. cikk A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal Igazgató Tanácsa az általa szükségesnek ítélt időközönként jelentést terjeszt az Általános Konferencia elé a jelen Egyezmény helyzetéről, és megvizsgálja, kívánatos-e a Konferencia napirendjére tűzni az Egyezmény részleges vagy teljes módosításának kérdését. 53. cikk 1. Ha a Konferencia a jelen Egyezményt részben vagy egészében módosító új Egyezményt fogad el, úgy, hacsak az új Egyezmény máshogy nem rendelkezik, (a)
az új módosító Egyezmény valamely tagállam által történő ratifikálása, tekintet nélkül a fenti 49. cikk rendelkezéseire, ipso jure magában foglalja a jelen Egyezmény azonnali felmondását, amennyiben és amikor az új módosító Egyezmény hatályba lép;
(b)
Az új Egyezmény hatálybalépésének napján lezárul a jelen Egyezmény ratifikálásának lehetősége a tagállamok előtt.
2. A jelen Egyezmény jelenlegi formájában és tartalmával mindenképpen érvényben marad mindazon tagállamokra nézve, amelyek a jelen Egyezményt ratifikálták, de a módosító Egyezményt nem. 54. cikk A jelen Egyezmény francia és angol szövegváltozatai egyformán hitelesek. FÜGGELÉK (Az összes gazdasági tevékenység nemzetközi szabvány ipari osztályozása) (Megjegyzés: nem közöljük. Az eredetileg Melléklet osztályozás helyét az 1968-ban átdolgozott változat foglalta el (l. 130. sz. Egyezmény, Függelék).)
19
