12.45: a Vikinghajó-múzeum, szabad program

DÁNIAI PROGRAM

Indulás 2006. október 7-én, szombaton reggel 10 órakor. Érkezés Vordingborgba 8-án, vasárnap délelőtt. 12 órakor Október 8. vasárnap Szabad program a családoknál Október 9. hétfő, 9 óra Kirándulás a Møn szigetre, 3.30 Városnézés Vordingborgban Este: közös bowlingozás Október 10. kedd 9 óra: indulás Roskildébe A Királyi Székesegyház megtekintése

2

12.45: a Vikinghajó-múzeum, szabad program 16: visszaérkezés Vordingborgba Október 11. szerda 8 óra: indulás Koppenhágába A kis hableány-szobor, Amelienborg Kastély (a királynő palotája) 11 óra: Rosenborg Kastély 12.30 Szépművészeti Múzeum 3 óra Zsidó Múzeum Christiansborg Kastély, a Királyi Tőzsde, Kerek Torony 19 óra: indulás Vordingborgba

Október 12. csütörtök 8 óra: Műhelymunka az iskolában 18-21.30: búcsúest a gimnáziumban

Október 14. péntek 7.30: indulás Vordingborgból Kb. 11-13: Lübeck, séta a belvárosban Kb. 21 órakor szállás Fulda mellett, egy panzióban Október 15. szombat Városnézés Nürnbergben Érkezés Makóra a késő esti órákban

A dán diákok programja 2007 február Február 4. vasárnap 18.15 Érkezés Szegedre Esti program a családokkal Február 5. hétfő 9.00 Az iskola bemutatása 9.30 Art project a rajzteremben 12.30 Ebéd

13.30 Városnézés – múzeum, Hagymaház, zsinagóga

Kb. 16 .00 Termál fürdő igény szerint Február 6. kedd 8.30 Indulás Ópusztaszerre, útközben a kiszombori rotunda megtekintése 11.00 Feszty-körkép 12.00 Ebéd a Szeri Csárdában 14.00 Határváltozások és kisebbségi kérdés a Kárpát-medencében – előadás a Megyeházán 15.00 Városnézés Szegeden: Szent István tér és a Víztorony, Városháza, Széchenyi tér, Kárász utca, Egyetem, Aradi Vértanúk Tere, Dóm tér, Dóm, Paprika Múzeum Kb. 17.30 Indulás Makóra

13.30 Városháza 14.30 Népi Iparművészeti Múzeum és kézműves foglalkozás – nemezelés 16.30 Indulás Makóra

Február 7. szerda 8.00 Indulás Kecskemétre 10.00 Látogatás a Rajzfilmstúdióban 12.00 Látogatás a Dán Kulturális Intézetben 13.00 Városnézés

Február 8. csütörtök 8.00 Indulás Ferihegyre

elfogadta. Számomra az egyetlen nehézség, amivel meg kellett küzdenem, az ágyam volt – úgy imbolygott, mint egy csónak, és emellett elképzelhetetlenül puha volt és ruganyos. Reggelre mindig lemászott róla a matrac… De térjek lassan a tárgyra, hisz’ senki sem a szállás miatt ment Rómába! Az első nap in medias res belecsaptunk a városba: metróra szálltunk, utaztunk rajta egy ideig, majd mikor leszálltunk és kijöttünk az aluljáróból, szép fokozatosan szemünk elé tárult a Colosseum éjszakai kivilágításban! Nekem személy szerint ez volt az egyik kedvencem: az éjszakai Colosseum. Megdöbbentő volt a maga valójában is látni

ezt az épületet. Régmúlt idők titkait rejti, és körbeöleli a modernség: utak futnak mellette, szemben vele metrómegálló, és dicsfényként ragyogja be a modern kor elfolyó narancsfénye. Éjjel kicsit földöntúlinak tűnt, mintha csak egy hatalmas játékszer volna (ahogy a szegedi dóm úgy is néz ki éjjel, mintha legóból lenne). Sétáltunk egy kicsit körülötte – jó volt, hogy szinte csak mi voltunk ott. Nappalhoz képest szinte kihaltnak tűnt. Talán épp ezért tett rám ilyen mély benyomást – mert nem volt tömeg, mert nem volt semmi, ami zavart volna a nézelődésben, s mert éjjel láttam először – s az éjjel az én időm! Éjjel minden a szebbik oldalát mutatja – a sötétebb, komo-

Róma, az életművészet fővárosa Március 30-tól április 4-ig Rómában kirándultunk- ahol a piros lámpa csak egy javaslat, és ahol együtt él múlt, jelen és jövő… „…Amikor ugyanis azt mondom, hogy írok a magam Rómájáról, valójában azt mondom, hogy egy viszonyról írok.” – olvasható programfüzetünk elején. És milyen igaz! Rómáról nem is lehet másképp írni – nagyon mély benyomásokat hagy az emberben: egy közhelyet alkalmazva; lehet szeretni vagy nem szeretni, de figyelmen kívül hagyni soha. De kezdjük csak az elején: reggel indultunk Makóról. Számomra kissé ironikus, hogy tovább tart Makóról Budapestre érni, mint Budapestről Rómába. Persze, a buszozásnak is megvan a maga varázsa, de én, mint törzsgyökeres kollégista nem rajongok érte igazán – ezért volt jó a repülő. Azelőtt sosem repültem még, de „örömmel” tapasztaltam, hogy nincs benne semmi különös – olyan, mint a busz, csak felfelé is megy, és nem zötykölődik. És persze gyorsabb. Délután értünk Rómába. A szálláshely eléggé messze volt a reptértől, vonatoztunk és metróztunk fél-fél órát, s aztán még tettünk egy „egészségügyi” sétát, majd végre megérkeztünk a szállásra. Szóval, a szállás… nem egy ötcsillagos szálloda volt, de ilyesmire nem is számítottam. A célnak tökéletesen megfelelt, hiszen csak aludni és fürdeni jártunk oda. Persze nem mindenki tűri szó nélkül, ha nem egy luxusszállóba kerül, de szerintem a többség

3

rabb szomorú-szépet, a hozzám közelebbi arcát. E rövid nézelődés után visszatértünk a szállásra, és ki hamarabb, ki később eltette magát másnapra – persze csak miután megbeszéltük a magunk mögött hagyott nap eseményeit. A másnap nagyon hamar eljött – talán túl hamar ahhoz, hogy kipihenhessük magunkat, mégis lendületesen és dinamikusan indultunk neki az újdonságoknak. Bennem ez a lendület végig megvolt, bár néha meginogott, de mindig legyőzte a lustaságomat – kemény menet volt, de a kíváncsiság K.O.val győzött. A délelőtt mottója a „Vízizene” volt, s valóban: Mózes kútjánál kezdtünk, a Santa Maria della Vittoriánál, majd a San Carlo alle Quattro Fontane-nál folytattuk utunkat (nyersfordításban valami olyasmi, hogy: Szent Károly temploma a négy kúthoz), ahol négy nagy folyam jelképes kompozícióját láthattuk – köztük a Dunáét is. Összehasonlíthattuk Bernini és Borromini templomait- aki eddig nem volt tisztában a barokk fogalmával, az most testközelből megtapasztalhatta a túlzó, díszes pompát – , ami talán nem is olyan giccses, mint amilyennek elsőre tűnik. Művészetkedvelő embernek, mint amilyen én is vagyok, hatalmas élmény megpillantani ezeket az épületeket, melyeket eddig csak a művészettörténet -tankönyvek lapjain láthattunk, vagy képeskönyvekben, amik nem tudják visszaadni igazán azt a szellemiséget, azt a környezetet és azt a varázst, amit akkor él át az ember, amikor megérinti saját kezével a hűvös, sok száz éves köveket. Ha már a köveknél tartunk: délután az övék volt a főszerep: a Capitolium, a Forum Romanum és a nappali Colosseum volt a program. Egy csomó kő – mégis több ezer év meséit suttogja, tele van élettel. Első benyomásra számomra elég groteszk volt ez a sok régiség a modern világ nyüzsgésében és színáradatában. Ezeket a helyeket leginkább nyugodt, magányos helyeknek tudnám ma elképzelni, ahová elmélkedni járna az ember – persze nem baj, hogy nem felejtettük el őket. A világ minden részéről érkeztek turisták, akik visszaidézték Róma fénykorátmikor még sok száz embertől volt zajos a Fórum vagy a Colosseum. Az utolsó program keretet adott a napnak: elérkeztünk Michelangelo Mózes szobrához, amelyet mindig is szerettem volna megnézni. Talán ezen a napon sétáltunk a legtöbbetvagy csak ez volt az első és legnehezebb, nem tudom, de az biztos, hogy jóleső, elégedett fáradtsággal tértünk vissza a szállásra, ahol pasta és valami saláta volt a vacsora, és ahol minden fáradtságom ellenére még jó ideig nem tudtam elaludni – a következő reggel mégis teljesen friss voltam. Vasárnap délelőtt elérkeztünk egy olyan helyre, ami talán az egyik legmisztikusabbnak tűnhetett a programfüzetben: a katakombákhoz. Bevallom, én sokkal hosszabb

4

sétára számítottam, de azért így is tetszett. Már maga az idegenvezetőnk – egy ázsiai férfi- is emlékezetes maradt, nagyon kedves volt velünk. Azt hiszem, ezen a napon történt az is, hogy egy futóverseny keresztezte utunkatleakadtunk egy félórára szurkolni a versenyzőknek, nagyon jó volt a hangulat. Eléggé ledöbbentünk, mikor egy idős bácsi elkezdett cigánykereket hányni előttünk. A vasárnap délutánt a Trasteverén töltöttük – „ a Teverén túl” - , ahol olyan képet kaptunk Rómáról, amilyet mindig is elképzeltem: nyüzsgő, pezsgő, életteli és ezerszínű. Itt ettünk először néhány barátommal igazi olasz fagyit. A másnap nagyon fárasztó volt mind fizikailag, mind szellemileg, de végső soron nagyon megérte. Több mint három órát álltunk sorban a Vatikánnál (húsz perc alatt találtuk meg a sor végét) és küzdelmes úton jutottunk be, közben Vinczi Réka tanárnővel latin feliratokat fordítottunk. Odabent egy életet is eltöltöttem volna, annyi csoda várt ránk. Csak néhányat említe-

nék az ismertebbek közül: Belvederi Apollón, a Laokoon szoborcsoport, a Sixtusi kápolna freskója, az Athéni iskola című festmény, és még oly sok alkotás! Igazi paradicsom volt ez a számomra. A kezdeti művészettől egészen a modernig minden megtalálható volt, néhol egészen zavarba ejtő zsúfoltságban. Ezután tettünk egy gyors látogatást a Szent Péter téren, ahová még később visszatértünk, és bementünk a bazilikába is – megcsodálhattuk a Pietát. Kedden ismét rengeteg sétában volt részünk. Meglátogattuk többek között a Pantheont, a St. Ignaziót és még jónéhány templomot, melyek szerencsére közel voltak egymáshoz. Az utolsó napon pedig a Szent Pál bazilikát néztük meg – ez az a templom, ahol az

összes pápa arcképe megtalálható. Összességében talán elmondható, hogy a legnagyobb élmény az a két „túra” volt, amikor szét kellett válni és térkép alapján eljutni egy- egy adott helyre. Ez a mi kis csapatunknak mindkét alkalommal a leghamarabb sikerült, még úgy is, hogy közben számos kerülőt tettünk, hogy megnézzünk néhány Caravaggio-festményt és Bernini-szobrot, végigjárjuk a Corsót vagy kipróbáljuk azt a bizonyos neonkék fényű vécét, ahol a vécésbácsi énekelt is nekünk, vagy megküzdjünk a plüsshalászó-masinával – sikertelenül… Néhol nehezítette a dolgunkat a tény, hogy a térképen helyenként máshogyan nevezik az utcákat, mint a valóságban – de természetesen ez nem jelentett akadályt… Mélyen belopták magukat a szívünkbe a német turisták, akik velünk egy helyen voltak elszállásolva, és nem szerettek aludni… Két estét töltöttünk egy kellemes étteremben, ahol eredeti olasz pizzát ettünk – és ahol megtapasztaltunk, hogy az olasz borok miben különböznek a magyaroktól. Az utolsó estét is itt töltöttük- mielőtt bementünk, megnézhettünk egy magyar vonatkozású emléktáblát- egy házon, ahol Ady lakott egy ideig. Ezen az egyetlen napon esett az eső, mivel ezen az egyetlen napon nem vittünk többen sem kabátot, sem esernyőt. Egy kábé tíz-tizenöt fős delegáció azonban bevállalta, hogy elmegy, és a többiek helyett is dob pénzt abba a Bizonyos kútba. Ezután nem keseredtünk el a bőrigázás miatt, inkább énekeltünk egyet az esőben, hála az egyetemistáknak. Én nagyon sokat tanultam ebből a hétből – nemcsak művészetet, hanem életet is, és szerintem ez mindenki másra is igaz. Nem tévedtünk el és nem volt semmi baj, igaz, a visszaúton felmerült néhány apróbb probléma – bakancslevettetés a reptéren, néhány ismeretlen utas a buszon, akik miatt nem volt elég ülőhely, ésatöbbi… Post scriptumként megemlíteném: a magyarok mindenütt ott vannak: volt egy kiállítás, ahol minden EU-s országnak volt egyegy alkotása – ahogy beléptünk az ajtón, rögtön szemben ott pompázott Csontváry Magányos cédrusa, a kiállítás egyik legszebb darabja. Nem gondoltam, hogy Rómában fogom látni először, de ez is kellemes emlék maradt. Végül, de persze nem utolsó sorban szeretném az egész társaság nevében megköszönni Vinczi Réka tanárnőnek ezt a csodás hetet – mindenki kellemesen csalódott benne. Igaz ugyan, hogy néha nehéz volt lépést tartani vele, de a lelkesedése és energiája minket is ösztönzött. A kék zászlóval a kezében mindig fürgén ment, szinte futott mindenhová, és egy nagyon kellemes hetet adott nekünk. Köszönjük szépen! Ja, és el ne felejtsem: Sakalaka bum-bum! Lipták Renáta, 11. A

A nagy utazás Utazásunk ígéretesen indult. A kisbusz betolásával április 21-én megkezdtük utunkat. Pár óra elteltével megérkeztünk Pestre. Itt csatlakoztak hozzánk a Kiskunfélegyháziak. Az első éjszakát Kölnben töltöttük. Reggel Brüsszel felé vettük az irányt, ahol megnézhettük a Pisilós kisfiút. Saját tapasztalatainkkal alátámaszthatjuk, hogy a brüsszeli csoki igen ízletes. Innen Calaisba mentünk. A Csalagútban mindenkinek, legalábbis nekünk bedugult a fülünk. Doveri érkezésünk után Canterburybe mentünk, ahol megnéztük a Katedrálist. Megérkeztünk Londonba, ahol a családok szívélyesen fogadtak minket. Anglia fővárosában 5 napot töltöttünk.

Nekünk legjobban a Madam Tussauds panoptikum tetszett azon belül is a Horror Múzeum. A horrorfilmek rémes szereplői előszeretettel ijesztgettek minket. A Természettudományi Múzeumban együtt rengtünk a földrengést szimuláló szimulátorral. A British Múzeumban több ezer éves múmiákat láthattunk. A következő látványosság a London Eye volt, ahonnan kitűnő panoráma nyílt a városra. Az ötödik napon búcsút vettünk londoni családunktól és a várostól, majd útra keltünk. Még aznap megérkeztünk Párizsba. A buszos városnézés után megálltunk az Eiffeltoronynál. Párizs külvárosában korgó gyomrunk egy McDondald’s-ba vezetett.A tranzit szálláson elfoglaltuk szobáinkat, majd reggel vártuk hogy kell-e kauciót fizetnünk. Nagy csodálatunkra nem kellett. Disneyland már várt minket. Itt egy egész napot tölthettünk, ami kevésnek bizonyult. 1-2 szerencsés Jack Sparrowval és más mesehőssel is találkozott. Disneyland épp

ekkor ünnepelte 15. születésnapját, így megnézhettük Mickey egér és a többiek csodálatos parádéját. Sajnos ez a nap is gyorsan eltelt. Haza kellett indulnunk, de ez a nyolc nap felejthetetlen élmény volt mindenki számára.

5

Ungarn - Deutschland

Reggel 3:30...Hogy melyik nap?Azt hiszem, április 15.-öt írhattunk. Egy óra alvás után a gimnázium előtt találkoztam az elkövetkező héten barátaimmá vált emberekkel. Körbenéztem, és csak izgatott diákokat láttam féltő szüleikkel együtt. Igazából többre nem is emlékszem abból a reggelből, hiszen a buszra szállás után egyből mély álomba zuhantam,mint ahogy utastársaim is. Első megállónk Szegeden volt,ahol felvettük utolsó utasunkat, Rudit is. Szeltük az utakat,miközben számos benzinkúttal megismerkedtünk. Mégis volt egy, ami nagyon a szívünkhöz nőtt. Miért? A történet úgy kezdődött...Tudjuk, hogy mind a buszoknak, mind az embereknek vannak bizonyos igényeik. Úgy gondoltuk, hogy ideje már eleget tenni nekik. Így hát Pestet elhagyva megálltunk egy erre a célra alkalmas benzinkútnál, pusztán 10 percre...a busz nem indult többé el. A 10 percből egy óra lett, az órából pedig 3. Elég vicces szituáció volt, de szerencsére az órák elteltével megérkezett a felmentő busz, Makóról. Folytattuk utazásunk. Elértük a szlovák-magyar, majd a szlovákcseh határt, ahol szerencsére minden simán ment (nem mintha félnivalónk lett volna). Csehország zötyögős utain már éreztük, közel járunk úti célunkhoz. Még „benéztünk” egy kicsit Lengyelországba is,de onnan már egyenes út vezetett Löbau felé. Löbauba már egy eléggé összekovácsolódott kis csapatként érkeztünk meg röpke 2 órás késéssel. Mindez a 3 órás kitérőnknek köszönhető. A megérkezésünk, mondhatjuk, elég átlagos volt , hiszen a leszállást követően a két gárda beállt egymás elé ,és nézte egymást. Németek kontra magyarok hangulat uralkodott. Végül nem lett harc belőle, ellenkezőleg, barátságok kötődtek...életre szólóak? Nem mondhatnám,de legalább megismertünk egy teljesen más világot (tényleg más!) Aznap mindenki hazament a fogadó családjához, akik minimum 20km-re laktak

6

Löbautól, és az ismerkedés jeleit mutatták. Hétfő...elindult végre az igazi nagy kaland, egy kis idegen nyelvvel megspékelve (ami nem mindig a német volt). Számomra ez a nap volt az egyik legnagyobb élmény, az előzetes várakozásokhoz képest. A bautzeni Dinóparkban voltunk. Mielőtt még bementünk volna Frau Harci csirke (hivatalos nevén Frau Schubert,de egy vicces pólója miatt ez lett a beceneve) és Kristó tanár úr megkért minket, hogy legyünk gyerekek egy kicsit...Nem kellett többször mondani. Viselkedésünk már-már az óvodásokéval vetekedett. Mindenki ug-

rált, mászott és természetesen fényképezett. A jó szervezésnek köszönhetően, piszkosan és kimerülten még egy bautzeni városnézésre is sor került. Ne is kérdezzétek, mit néztünk meg...egy kútra emlékszem csupán, ami pihenőhelyként szolgált, míg a tanár úr tolmácsként próbált elmesélni valamit valamilyen templomról nekünk. Volt egy úgynevezett „boszorkány-ház” is, ami több száz éves fennállása óta megélt jó pár pusztító tűzvészt, és egyszer sem égett le, annak ellenére hogy az egész szerkezete fából készült! Érdekes látvány volt. Este 6 körül érkeztünk vissza Löbauba, ahonnan a csapat szétszóródott ismét a környező falvakban. Egy kiadós alvás után visszatértünk Löbauba, ahol a helyi iskolában szerveztek nekünk egy művészeti programot...Természetesen mindezt Frau Harci csirke reggeli Ungarn-Deutschland tornája után. Délelőtt kollázsokat készítettünk, amelyek nagyon jól sikerültek. Kihoztuk magunkból a maximumot. Délután elmentünk a

löbaui hegyekbe , amelyek valójában, csak dombok voltak, de nehezebb volt megmászni őket, mint a csütörtökön meghódított zittaui hegyeket. Azonban feljutottunk a csúcsra a kegyetlen odavezető úton. Másnap Drezdába utaztunk. Túlzás nélkül állíthatom,hogy egy gyönyörű város, nyüzsgő turista élettel. Megnéztünk mindent az Operaháztól, a Frauen Kirchétől kezdve a plázáig, ahol mindenki bevásárolt, többnyire csokiból, de akadt, aki a nyári ruhatárát bővítette. Következett a csütörtök. Azt a napot ismét a művészeteknek szántuk, méghozzá a színészkedésnek és a jelmeztervezésnek. A közös német-magyar színdarab az Emberré válás címet kapta. Sokan nem is tudjátok, hogy az iskolánk tele van tehetségesebbnél tehetségesebb diákokkal!!!Társaságunk díjnyertes darabot adott elő a német színjátszókor közreműködésével. Fentebb már említettem, hogy a csütörtök délutánt a hegymászásnak szenteltük. Ezt egy gyenge kis sétaként tudnám jellemezni a löbaui ”hegyekhez” képest. Mikor felértünk, a hegy tetején lévő kilátóról letekintve három természetes országhatár terült el lábaink alatt. Felemelő érzés volt tudni, hogy körülöttünk több ezer hektár érintetlen terület van, ahol a veszélyeztetett fajok is viszonylagos biztonságban élhetnek. Este a vendéglátóink egy búcsúestet szerveztek, ahol megnézhettük a héten készült videofelvételek összevágott anyagát. A végtelen nevetés és evés estéje volt, mind a felnőttek, mind a diákok számára. Természetesen a hivatalos búcsúbeszédek és ajándékok sem maradhattak el. Elérkezett az indulás napja. Fájó szívvel, de boldogan kezdtük meg hazafelé tartó utazásunkat, amelyet az utolsó percig kiélveztünk. Remélem, az iskolának ez a jó szokása sokáig megmarad,és ennek köszönhetően majd még sokan tudják a kellemes kirándulást a hasznos nyelvgyakorlással egyesíteni. Bézi Katalin 11.A

Rendkívüli „angolóra” Lewis Alexander Brooks pszichológusprofesszor és Eric Freeman kosárlabdázó június 4-én a gimnáziumba látogatott. Elég nagy feltűnést keltettek fekete bőrszínükkel, főleg Eric volt nagy szenzáció, mivel ő „csupán” 206 cm. Ők aztán szó szerint színes

egyéniségnek számítanak. Először hova máshova vihettük volna őket, mint a sportcsarnokba. Nagyon szépnek találták, de hiányolták a kosárlabdapalánkot… Ezután bekukkantottak az igazgatói irodába, hogy leróják tiszteletüket az Igazgató Úr előtt. Bemutatkozás, puszi-puszi és mentünk is tovább. Fel a főlépcsőn

a „zsibongóba”, majd a melléklépcsőn keresztül a könyvtárba. Bilu néni perfekt angollal beszélt hozzájuk, majd rávette őket, hogy próbáljanak pár magyar szót / mondatot mondani… kisebb-nagyobb sikerrel ez sikerült is. Becsöngetés után rohantunk órára. A 6-os terem már teli volt a 9.A osztállyal és még két angol csoporttal. Az előre legyártott kérdéseket két borítékban tálaltuk az asztalon. Először elolvasgatták, majd a bemutatkozás után megkezdték a válaszadást. Sok érdekes dolgot tudtunk meg róluk. Az óra végén köszönetképpen átadtuk ajándékunkat. Elég furcsa volt puszit adni Ericnek 40 cm szintkülönbséggel. Megkérdezte, mit tartalmaz a csomag (bor + csoki + prospektus Makóról)… gondolom, kitaláljátok melyikre csillant fel a szeme, annyit elárulok, hogy nem a csoki volt. Ezután következett a közös fotó készítése az iskolaudvaron, ez már felszabadult hangulatban zajlott le. Telefonszámcsere, MSN cím megadása stb. De sajnos becsöngettek, próbáltuk őket még tesi órára is becsalogatni… sikertelenül. Szólította őket a kötelesség… Remélhetőleg jövőre is eljönnek és hozzák magukkal David Brooks-ot is, aki most hazautazása miatt nem tudott eljönni. Az „eset” óta beszéltem a fiúkkal, Eric nagyon jól érezte magát, üdvözöl mindenkit. Köszönöm szépen az engedélyt az igazgatóságnak, Medveyné Nagy Csilla tanárnőnek meg a közreműködést! Domján Dóra 9.A

Képes hírek

A matematika alkotópályázat előadásait hallgatják diákjaink

7

Diáknapi táncbemutató

A Grease táncban és zenében a Gombavatón

A 12.A osztály keringője

Március 15-iki műsor

Az orosz zene és irodalom estje

8

Ifjú kutatók pályamunkáiból Az Esőerdők pusztítása (részletek) Szerintem az esőerdőkre sokkal jobban kellene figyelni. Hogy miért, kiderül ebből a dolgozatból. Az esőerdők nem csupán egy nagy csoport faként írhatók le, amelyeket kitermelünk, majd akár újratelepíthetünk. Az esőerdők a Föld legbonyolultabb élő rendszerei közé tartoznak, egy nagyobb erdőterületre akár egyetlen hatalmas organizmusként is tekinthetünk. Ha a felelőtlen emberi tevékenység az ökológiai egyensúly felborulásához vezet, az organizmus megbetegszik, majd annak ellenére „meghalhat”, hogy vannak még ép szervei, ép részei. Az igazság az, hogy az esőerdők az egész világon haldoklanak. Naponta, percenként majdnem hatvanholdnyi esőerő hal ki. (Ekkora a New York-i Central Park!) 1988-ban egy belgiumnyi területet nemcsak kiirtottak, hanem visszafordíthatatlanul el is pusztítottak! Nem pánikkeltés, amikor azt mondjuk, hogy Amazónia, -a Föld egyik legfontosabb oxigéntára- néhány évtizeden belül sivataggá válhat. Afrikában volt valamikor egy hasonló esőerdő. Ma az egész terület Szahara néven ismert! Az esőerdőket fenyegető veszélyek, ezek következményei Az emberiség történetének legnagyobb mértékű természetpusztítása folyik, derül ki a WWF, a nemzetközi természetvédelmi szervezet tanulmányából. A legutóbb kiadott Élő Bolygó Jelentés 2006 figyelmeztet: jelenleg 25%-kal több természeti erőforrást használunk el, mint amennyi képes megújulni, illetve 1970 és 2003 között egyharmaddal csökkent a gerinces fajok száma. Ennek a természetpusztításnak az egyik fajtája az esőerdők irtása. Sokszor szándékosan gyújtják fel az esőerdőket mezőgazdasági művelésre alkalmas terület nyerése céljából. Mivel az esőerdő talaja elég silány, csak pár évig nyújt bőséges termést, a földművelő nem tehet mást: újabb területeket pusztít el. Visszatérve az erdőtüzekre: ezek a tüzek gyakran elszabadulnak. Ennek évi gyakoriságát nehéz megállapítani, az viszont biztos, hogy évente átlagosan 150 000 négyzetkilométernyi terület ég fel. Az ilyen tüzekből a légkörbe kerülő szén mennyisége elérte a világ hagyományos tüzelőanyagainak elégetéséből származó szénkibocsátásának 40%-át. Az esőerdők égése súlyos hatással van a helyi állat- és növényvilágra, valamint a világ ökoszisztémájára is. A légszennyezés következtében és az esőerdők által termelt természetes gázok hiánya miatt változik az éghajlat, és embermilliók egészsége szenved kárt. Még egy beszédes adat: 1988-ban egyetlen napon a

tudósok hatvanezer, emberek okozta tüzet regisztráltak Amazóniában. Nemcsak földművelés céljából pusztítják el ezeket a területeket, hanem kokaintermesztés céljából is. Az US State Department egyik jelentése például a kokaintermesztést teszi felelőssé 1,7 millió holdnyi perui esőerdő pusztulásáért. Ez az évszázad kezdete óta folytatott összes erdőirtásának kb. az egytizede. Az irtásban bányászati okok is szerepet játszanak. Brazíliában van a föld leggazdagabb vasérckészlete. Ennek a készletnek a túlnyomó része Amazóniában található. A nyersolvasztók faszénnel működnek. Bár a törvény kimondja, hogy a faszenet csak az erdészet által kijelölt helyen szabad készíteni, ezt az előírást nagyon hanyagul kezelik. Ennek a következménye, hogy a szükségletek kb. 90%-át az esőerdő pótolhatatlan fájából nyerik. Egy területen két kohó 700 000 tonna faszenet használ fel. De akármilyen hihetetlen, még az USA-beli Fast Food vagyis gyorséttermi lánc érdekei is az erdőirtást szolgálják. A kiirtott területek 72 százalékát legelőnek használják. Az itt tenyésztett marhák húsából készítik a gyorsételeket. Ha az állattenyésztőknek nagyobb területre van szükségük, kényszerítik a farmereket - sokszor erőszakkal - hogy adják el nekik a földjeiket. Ha egy ilyen földterületet a marhák lelegelnek, akkor ott szó szerint nem marad más csak por. Így válik a Föld legtermékenyebb biológia rendszere a legterméktelenebb talajjá. No de természetesen a faipar is kiveszi a részét az irtásból. Sajnos olcsóbb a fát az esőerdőkből elvinni, mint haszonerdőkből megvásárolni. A trópusi fák nagyon értékes épületfák és az utóbbi időkben megnőtt a papíriparban való felhasználásuk. Brazíliában már csaknem 3 éve betiltották a világ egyik legdrágább fájának, a mahagóninak a kitermelését. Sajnos ezt nem tartják be, mint ahogyan azt az előírást sem, amely szerint csak minden huszadik fát lehet épületfának használni. Ahhoz ugyanis hogy ehhez hozzájussanak, fák tucatjait kell kivágni. Tehát az erdő egyharmadát vágják ki pusztán azért, hogy a szállítás útvonalát biztosítsák. Ezeknek az irtásoknak köszönhetően, naponta száz állat és növényfaj hal ki. Nagy valószínűséggel van köztük olyan is, ami a rák vagy az AIDS ellen használható gyógyító anyagot rejt magában. A következmények A következmények pusztítóak mind az esőerdő, mind a Föld számára. Amióta a környezeti kérdéseket nemcsak helyi, hanem globális szempontok szerint értékelik, tudjuk, milyen riasztó összefüggés áll fönn

az esőerdő pusztítása és az általános felmelegedés – az úgynevezett üvegházhatás között. Ez a jelenség a levegő hőmérséklete szempontjából bizonyos pontig nagyon is szükséges. Valójában ugyanazok a folyamatok játszódnak le, mint egy kertész üvegházában. A melegház üvegtábláihoz hasonlóan a szén-dioxid-molekulák átengedik a napsugarakat a légkörön, de elnyelik az infravörös sugarakat. A kb. 200 évvel ezelőtt történt ipari forradalom előtt a levegő szén-dioxid-tartalma természetes módon szabályozódott – növényeken és tengeri organizmusokon keresztül, amelyek a széndioxidot oxigénné és más széntartalmú szerves vegyületekké alakították. Tudjuk, hogy a szén minden szerves élet alapanyaga. A trópusokon kivágott fák hozzájárulnak a környezet felmelegedéséhez, mivel ha egy kivágott erdőt felégetnek, vagy a fa elrothad, a széntartalmú égéstermékek felszállnak a légkörbe. Vannak becslések, melyek szerint az összes szén-dioxid által okozott levegőszennyezés egyötöde a trópusi esőerdők pusztítása miatt van. A globális felmelegedés ötven százalékban a levegő szén-dioxid tartalmának növekedése miatt van. S a következmények beláthatatlanok: a tengerszint emelkedése, az éghajlat, és a széláramlatok világméretű változása (kínai tájfunok, amerikai hurrikánok) és áradások. Egy a Nature című tudományos magazinban megjelent tanulmány szerint Földünk légkörének felmelegedése máris állatok és növények százait érinti és azt a rémképet vetíti előre, hogy néhány évtizeden belül számos faj örökre eltűnhet. Ráadásul a felmelegedés már most kimutatható következménye, hogy bizonyos mérsékelt övi növény- és állatfajták évtizedenként átlagosan 5,1 nappal biológiai órájuk előtt járnak. A kutatók felhívták a figyelmet arra, hogy ha a 0,5°C-os melegedésnek ilyen következményi vannak, akkor ellehet gondolkodni azon, hogy mekkora változások következhetnek be a 2100-ra jósolt 6°C-os klímaváltozás esetén. A tanulmány 143 felmérést értékelt ki, amelyet a Föld különböző pontjain végeztek el 1473 állat- és növényfajon, illetve mikroorganizmusokon és baktériumokon. Ez alapján kitűnt, hogy a vizsgáltak közül 1200 faj olyan biológiai változásokon ment át, amelyek a légkör felmelegedésének tudhatók be. Az éghajlatváltozás egyértelmű jelei közé sorolható, hogy tavaly télen a költöző madarak közül sokan még november végén is a Dél-Alföldön tartózkodtak. A szegedi Fehér-tavon tömegesen fordultak elő a gulipánok, havasi partfutók és a bíbicek, pedig ekkor már régen telelőhelyeiken kellett volna lenniük

9

Talán az utolsó perc, utolsó másodpercében vagyunk, hogy megakadályozzuk a globális méretű katasztrófát. Mindeközben a világ még mindig teljes egészében az üvegházhatásért felelős fosszilis energiaforrásoktól függ. Mit tehetünk értük? Az első lépés a tanulás. Meg kell hogy ismerjük az esőerdőket ahhoz, hogy segíthessünk az óvásukban. A tanulással megismerhetjük a legnagyobb csodáikat, anélkül, hogy meglátogatnánk őket. Másokat is rávehetünk, hogy aktivizálják magukat az esőerdők védelmében. Csatlakozhatunk különféle környezetvédő szervezetekhez, részt vehetünk akciókban. Felajánlhatjuk segítségünket a közeli állatkertnek, botanikuskertnek, természetvédő egyesületeknek. Az ott dolgozóktól rengeteg dolgot tanulhatunk meg. Felnőtt

Ata Allah – Isten Ajándéka (részletek) A közelmúltban igen közeli hozzátartozóim kirándulást tettek a tevék országában. Igen sok érdekes dolgot meséltek nekem ezekről a púpos állatokról. Ekkor kezdtek el komolyabban érdekelni a tevék, úgy döntöttem, hogy a dolgozatom ezekkel az érdekes állatokkal fog foglalkozni. Ata Allah, Isten ajándéka: az egypúpú teve -Camelus dromedarius- beduin neve, de hívják arab dromedárnak is. A tevék eredete A tudósok szerint a mai teve ősei 40 millió évvel ezelőtt éltek Észak-Amerikában, és onnan az alaszkai föld-hídon keresztül átjutottak Ázsiába, majd végül Afrikába. A tevét az ember nagyjából 5000 évvel ezelőtt háziasította. Ázsiában alakult ki a két, ma is ismert fő tevefajta: a kétpúpú, rövidebb lábú bactri teve és a dromedár. A munkám elsősorban ez utóbbival foglalkozik. A magyar teve Belső-Ázsiában őshonos a kétpúpú teve - a Camelus bactrianus. Őseink őshazájában, majd közép-ázsiai szálláshelyén és vonulásuk déli szegélyén élt e teve, amelyet “kiegészítő” állatként ők is alkalmaztak. Került elő teve honfoglalás kori hagyatékunkból is, de tudjuk, hogy III. Béla királyunk 1189ben Barbarossa Frigyes kereszteseinek három vagy négy tevét ajándékozott. Olvasuhatunk róla Anonymusnál: “Árpád vezér tanácsot tartva elküldte követeit Salán vezérhez, és küldött neki tizenkét fehér lovat, tizenkét tevét meg tizenkét kun fiút”. A Bécsi Képes Krónika a “kunok bejövetele” fejezetben tevét ábrázol.

10

korunkban pedig tiltakozhatunk az illegális növény- és állatkereskedelem ellen, vagy megtehetjük azt is, hogy nem vásárolunk mahagóniból készült bútorokat. Hallottam arról, hogy örökbe lehet fogadni esőerdőrészleteket, s mivel az örökbe fogadott rész magánterület, nem lehet kivágni. Egyébként ez biztosan nem lehet olcsó megoldás. Szerencsére manapság egyre többen érzik égetően fontos problémának az esőerdők megóvását. Példa rá Sting, a világhírű énekes-zeneszerző tevékenysége, aki személyesen is több hetet töltött Amazóniában, hogy felhívja a figyelmet a Föld tüdejének pusztulására. Én magam is sokat újdonságot tudtam meg az esőerdőkről, miközben az ő útjáról szóló könyvet olvastam. Ebben találtam azt az idézetet is, amit az egyik indió törzsfőnök (az indiók az egyik Amazóniában élő törzs) mondott:

„Nekünk, indióknak, ezen a kontinensen ezeréves tapasztalatunk van, amely azt mondja: minden, ami él, összefügg - az élet egy háló, amely a legkisebb rovartól az égen szálló sasig ér. Amit a háló egy szálával teszünk, az kihat az egész építményre. E tapasztalat jelentését a világnak meg kell érteni, hogy méltó életet élhessünk a Földön.” Bár mi nem vagyunk indiók, mégis komolyan kell vennünk a természettel együtt élő nép véleményét. A Földön zajló élet körforgásában meg kell találnunk a bennünket megillető helyet, de meg kell értenünk, hogy nem uralkodhatunk a természet felett. Ennek egyik megnyilvánulása az lehet, ha megóvjuk az esőerdőket a további pusztítástól. Úgy gondolom, ez az idézet tökéletesen megfogalmazza, hogy miért kell ezt tennünk. Varga Ákos 6.A

A dromedár (Camelus dromedarius) Előfordulás: Észak-Afrika és Arábia. Ma már csak háziasított formája él az egypúpú tevének, vadon már kipusztult. Egyedül Ausztráliában élnek szabadon, azonban ők betelepített tevék leszármazottai. Észak-Afrika és a Közel-Kelet sivatagjaiban őshonos. Magyarországon csak a Veszprémi Állatkertben láthatók dromedárok.

tagi fagyos éjszakát is. Ezek a képességei tették lehetővé, hogy az arabok teveháton képesek voltak átszelni az arábiai sivatagokat, Kelet-Perzsiát és É-Afrikát. A Kr.e. III. évezredben háziasították, s a túlnépesedés időszakában a tevék segítségével voltak képesek az egyik oázisból a másikba eljutni, kereskedni. Arábia területe jórészt földművelésre alkalmatlan, így pásztorkodásból, illetve kereskedelemből tudták fenntartani magukat a helyi lakosok. Gyorsaság: A lépésben haladó teve normális gyorsasága 5 km/h. A hátán 200kg-os teherrel megrakott teve pedig átlagban 40kmt tesz meg naponta, míg hátasállatként napi 150 km-t is megtehet A versenytevék akár 20 km/h-t is elérnek.

A sivatagi hajó A tömjénkereskedők több ezer éve szelídítették meg a tevét, és arra tanították őket, hogy a hosszú, kimerítő utat Dél-Arábia és a Közép-Kelet északi részei között megtegyék. Legfontosabb szerepük a közlekedésben, illetve a teherszállításban van, mint a “sivatag hajója”, elterjedtségét annak köszönheti, hogy jól tűri a forróságot, de elviseli a siva-

Siket Bence, 5.A

Sanus per Aquam (részletek) Víz fent és lent Az ember alapvető lételeme a víz. Földünk vízkészletei részben látható módon a felszínen helyezkednek el folyók, tavak, tengerek formájában. Ugyanakkor hatalmas vízmennyiségeket találunk a felszín alatt is. A föld mélyén rejtőző víz részben a beszivárgó csapadékból, részben az izzó kőzetek gőzéből származik. Miközben a vizek a felszín felé törnek, a legkülönbözőbb összetételű kőzeteken haladnak át, amelyből ásványi anyagokat oldanak ki. Ezeknek a vizeknek a hőmérséklete tág határok között váltakozik. A geotermikus gradiens egy adott területen a felszín alatti vizek hőmérsékletét határozza meg, ez az érték azt jelzi, hogy a felszíntől lefelé haladva hány méterenként nő 1 C°-kal a talaj hőmérséklete. Az európai átlag 33 m, a magyarországi 18 m, tehát Magyarországon sokkal kisebb mélységből lehet termálvizet nyerni, mint másutt. Hazánk ebben a vonatkozásban egyedülálló helyet foglal el Európában. A termálvíz Termálvíznek a magyar jog szerint azt a természetben előforduló vizet nevezzük, amelynek hőmérséklete 30 C°-nál magasabb. Az ország területének mintegy 40%-án tárható fel termálvíz. A kitermelhető mennyiséget minimálisan 50, maximálisan 300 milliárd m3-re becsülik. A természetes forrásokból és a kb. 900 fúrt kútból naponta mintegy 350.000 m3 termálvíz tör a felszínre. Magyarország tehát jelentős mennyiségű termálvízzel, azaz geotermikus energiával rendelkezik ennek mintegy 45%-a hasznosul energetikai célokra. Ezzel a mennyiséggel elvileg évente mintegy 200 000 tonna olajat lehetne helyettesíteni. Valóságban azonban csak ennek a mennyiségnek nem egészen a felét hasznosítjuk csak. Az ország területén két nagy regionális hévíztároló rendszer helyezkedik el. Az egyik a felsőpannónia porózus (homok – homokkő) rétegek alkotta rezervoárrendszer, a másik a triász időszaki repedezett – hasadékos, részben karsztosodott karbonátos kőzetek alkotta rezervoár-rendszer. Becslések szerint a Dél-Alföldön található a hazai hévízkészlet kb. 39%-a kb 180 termálkút üzemel Csongrád megyében, A termálkutak kétféle fajtáját különböztetjük meg: pozitív és negatív vízkivételűek. A pozitív kutaknál a termálvíz szabad kifolyással jön a felszínre, a negatív kutaknál szivattyús kiemelés szükséges. A pozitív, magától kifolyó víztermelésnél döntő tényező a vízben oldott gáztartalom. E gáztartalmak leürülése napjainkban egyre

nagyobb mértékű, ennek következtében jelentős vízhozam csökkenések, sőt néhány helyen a későbbiekben tárgyalt gyógyvízkitermelés megszűnése is várható. A jelenség általános, s ezért az országnak igen szigorú vízkészlet-és réteg energiagazdálkodásra lesz szükség. Az ásványvizek Ásványvíznek azokat természetben előforduló, felszín alatti vízrétegekből származó vizeket nevezik, amelyek nem tartalmaznak az egészségre ártalmas anyagokat, és ásványi anyag tartalmuk literenként eléri, vagy meghaladja az 1000 mg-ot (az Unióhoz alkalmazkodva nemrégiben leszállították 500mg-ra). Az ásványvizeket külsőleg és belsőleg is használják, vagyis fogyaszthatjuk és a fürdőkben fürödhetünk benne. A víz összetételét általában ismertetik a fürdő bejáratánál kifüggesztett táblázaton,

a első oszlopa általában a kémiai elem milligramm értékeit, a második a milligramm %-ot, a harmadik a Than-féle egyenérték %-ot mutatja, amelyből a víz fő csoportosítása tudható meg, ha az 20 % feletti értéket mutat. Ha pl. a Na és a Cl ion értéke 20% feletti, konyhasós vízről van szó; ha a Ca, a Mg, a HCO3(hidrogén – karbonát) értékei haladják meg a 20%-ot földes-meszes vízről beszélünk. Az ezen táblázatokban feltüntetett ún. makroelemek mellett még 30-50 kisebb mennyiségben előforduló, ún. mikroelemet (nyomelemet) is ki lehet mutatni. Ezek vagy erősítik egymás hatását, vagy egymással ellentétes hatást fejtenek ki. Az ásványi anyagok komplex módon fejtik ki hatásukat a szervezetre, így a hatás az összetétel ismeretében automatikusan nem állapítható meg. Szükség van tehát orvosi vizsgálatokra az adott víz gyógyvízzé nyilvánítása előtt. Általánosságban azonban elmondhatók az alábbi egyes típusok élettani hatása. A gyógyvíz és hatásmechanizmusa A gyógyvíz olyan ásványvíz, amelynek orvosi kísérletekkel bizonyított gyógyhatása

van. A gyógyvíz elnevezés engedélyezéséhez - mely az Egészségügyi Minisztérium joga - gyakran többéves vizsgálatokra és úgynevezett kettős - vak kísérletek elvégzésére van szükség. A gyógyhatás elsősorban a sokféle, vízben oldott ásványi anyag arányától és a víz hőfokától függ. A gyógyvizekkel történő kezelés pontos diagnózisra és orvosi javaslatra épül, bár vannak olyan gyógyvizek, amelyeket a legtöbb ember gyógyászati előírás nélkül is fogyaszthat, legalábbis kisebb mennyiségben. Hogyan is hatnak a gyógyvizek? Az elfogyasztott gyógyvízből sók épülnek a szervezetbe, illetve oldódnak ki a szervezetből és ürülnek ki az általa megnövelt vizeletürítéssel. A gyógyvizeknek van helyi (gyomor-bélrendszer) és általános hatásuk (idegrendszer, anyagcsere, szívműködés és vérkeringés stb.). Gyakran azzal szolgálják az egészséget, hogy nagyobb arányban tartalmazzák azokat a nyomelemeket, amelyek különben elégtelen mennyiségben találhatók az átlagosan táplálkozó ember étrendjében (cink, réz, kobalt, magnézium, jód, fluor). Gyógyászati kezelés Összetett hatásról van szó: a víz fizikai tulajdonságain (hőmérséklet, áramlás, felhajtóerő stb.) kívül ugyanis érvényesül a vízben oldott anyagok kémiai hatása is. Ezek az anyagok a bőrön keresztül felszívódnak a szervezetbe, ugyanakkor a szervezet is kiválaszt egyes anyagokat a vízbe, fürdés közben pedig a víz feletti gőzben lévő oldott anyagokat belélegezzük. A gyógyvizek egyes alkotóelemei számára a bőr csupán behatolási kapu, amelyen keresztül bejutnak a szervezetbe, ahol kémiai tulajdonságaiknak megfelelő sajátos hatásokat fejtenek ki. A bonyolult kémiai módszereken kívül azonban indirekt úton is könnyen lehet bizonyítani a gyógyfürdőkezelések jó hatását, például a betegek jelentős része a kúra után véglegesen vagy tartósan elhagyhatja az addig szedett fájdalomcsillapítókat, vagy jelentősen csökkentheti azok adagját. Az idült mozgásszervi betegségben szenvedők betegállományban töltött ideje a fürdőkúrát követő évben lényegesen kevesebb, mint azokban az években, amikor ilyen kezelésben nem részesültek. A gyógyvizeket nemcsak fürdésre használhatjuk, hanem a gyomor-bélrendszer és a vese megbetegedései, illetve bizonyos anyagcsere-betegségek esetén ivókúrára, illetve a légzőszervek megbetegedései alkalmával inhaláció formájában is. Siket Máté, 6.A

11

Kontrasztok

Szalma Bence, JAG Szalárdy Zsuzsanna, JAG Újszászi Kornél, Gábor Dénes Szakközépiskola

Imre Nóra, Németh László Gimnázium

12

Megyei fotópályázat

Szalárdy Zsuzsanna, JAG

Barta Anett, Németh László Gimnázium

Szalai Renáta, Németh László Gimnázium

13

A csernobili katasztrófa (részletek) A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án történt az ukrajnai (akkor a Szovjetunió tagállama) Pripjaty és Csernobil városok melletti atomerőműben. Ez az eset volt az atomenergia felhasználásának történetében az eddigi legsúlyosabb katasztrófa. A védőépületek hiánya miatt radioaktív hulladék hullott a Szovjetunió nyugati részére, valamint Európa más részeire és az Egyesült Államok keleti részére. A mai Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország területén hatalmas területek szennyeződtek, kb. 200 000 embert kellett kitelepíteni. A radioaktív hulladék kb. 60%-a Fehéroroszországban hullott le. A baleset hatására megkérdőjeleződött a szovjet atomenergiaiipar biztonságossága, ami évekre lassította fejlődését, a szovjet kormánynak pedig le kellett állnia a titkolózással. Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország a mai napig érzi a katasztrófa hatását, nagy költségeket jelent a területek tisztítása, valamint az áldozatok egészségügyi ellátása. Nehéz megítélni, pontosan hány ember halálát okozta a katasztrófa, mert sokan csak később haltak meg a szövődményekben (pl. rákban, és vannak, akik még ma is élnek, de nem lehet eldönteni, betegségüket a katasztrófa okozta-e. A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 56 közvetlen áldozatot tart nyilván: 47 munkást és 9 gyermeket, akik pajzsmirigyrákban haltak meg; valamint úgy becsüli, hogy kb. 4000 ember fog még meghalni az ezzel kapcsolatos betegségekben. Ezeket az adatokat többek közt a Greenpeace sem tartja pontosnak, 2006ban a katasztrófa 20. évfordulója alkalmából rendezett kampányukra összefoglalót készítettek az egészségügyi hatásokról, ahol nagyságrendekkel több áldozatról írnak. A csernobili atomerőmű az ukrajnai Pripjaty városa mellett áll, 18 kilométerre Csernobil várostól, 16 km-re Ukrajna és Fehéroroszország határától, Kijevtől 110 km-re északra. Az erőmű négy atomreaktorból állt, mindegyik 1000 MW teljesítményű, és a négy reaktor együtt Ukrajna áramtermelésének 10%-át adta a baleset idején. A katasztrófa és Magyarország A KFKI néhány munkatársa a katasztrófát követő délelőttön egy utcai telefonfülkéből több budapesti és megyeközponti óvodát, bölcsődét hívott fel telefonon, figyelmeztetve a pedagógusokat, hogy „olyan erős a nap sugárzása, hogy az veszélyes lehet a

14

gyerekekre”. Az óvodákból terjedt aztán tovább suttogva a figyelmeztetés. Április 28-án Bedő Iván, a Magyar Rádió hírszerkesztőségének turnusvezetője a BBC híre alapján bejelentette a katasztrófát a Rádió 21 órai híradásában. Az adást a felsőbb vezetés letiltotta, Bedő pedig büntetésben részesült. A többi európai országban bevezetett beutazási tilalom miatt magyar kamionosok fuvarozták az árut a Szovjetunióból, sokaknak Kijeven át vezetett az útja. A legtöbben kritikus sugárdózist kaptak az út folyamán, sokan pár éven belül belehaltak a dózis okozta kromoszóma-elváltozásokba. A környező szocialista országokban a felső vezetőségek általában a titkolózás mellett döntöttek, de a nemzetközi hírügynökségek beszámolói után végül mindenütt hírt adtak az atomerőmű-balesetről. Romániában, egyes óvodákban és iskolákban jódtablettákat osztottak ki. (A nem radioaktív jód beépül a pajzsmirigybe, így mintegy kiszorítja onnan a légkörből belélegzett radioaktív jódot.) Több, egymástól függetlenül elvégzett mérés szerint a Magyarország területén élők nagyjából egy tüdőszűrésnyi dózisnak megfelelő többlet-sugáradagot kaphattak. Az erőmű körzetében, valamint a szennyezett felhő útvonalán azonban több százezer ember ennél jóval súlyosabb sugárfertőzésnek volt kitéve. Az ukrán egészségügyi minisztérium arról adott tájékoztatást, hogy a mentésben részt vevő több százezer ún. likvidátor közül két évtized múltán 12.500-an haltak meg. Nem hivatalos források szerint 8000en a káros sugárdózis következtében. A beton-szarkofág A négyes blokk köré beton-szarkofágot építettek. Fokozódik a nyomás az Ukrajna, Litvánia és Oroszország területén még üzemelő tizenöt RBMK reaktor leállítására. Erre azonban az említett országok energiaigénye miatt eddig nem került sor. Mindenesetre 1,8 %-ról 2,4 %-ra növelték a fűtőelemekben a 235U dúsítását. Növelték a szabályozórudak számát, megrövidítették leérkezésük idejét. Lehetetlenné tették a védőautomatikák ön-

kényes kiiktatását Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az urán-grafit-víz reaktor szerkezetileg instabil. Következmények A környezet elszennyeződése A szennyeződést a széljárás juttatja el a közeli és a távoli területek fölé, a levegőből kimossa, és a növényzetre, folyókba, tavakba hordja. Ez jelenti a radioaktivitás emberig vezető útjának kiindulását. A szennyeződés később az ember által fogyasztott növényeket és állatokat is eléri, így ezeket elfogyasztva az ember megfertőződik. A szennyezett levegő belélegzése által is szennyezettek leszünk. A baleset hosszú ideig itt maradó utóhatását a szétszóródott radioaktív anyagok okozzák. A Szovjetunión belül a legszennyezettebb természetesen az erőmű környéke volt, továbbá a mai Ukrajna, Fehéroroszország és az Orosz Föderáció közös határa közelébe eső vidékek. Az erőművek körülbelül 30 km-es környékét szigorúan ellenőrzött területté nyilvánították és onnan 116 ezer embert telepítettek ki. Az ellenőrzött területet később megnövelték, össze területe jelenleg 4300 négyzetkilométer. Évekkel később további 180 ezer embert telepítettek ki. A legtöbb radioaktív szenynyeződés Skandináviát, Lengyelországot, Németországot, Olaszországot, Romániát, Görögországot érte.

A

keletkezett anyagi kár A baleset után folyamatban lévő beruházásokat fagyasztottak be, működő reaktorokat állítottak le. A csernobili baleset után 18 reaktor esetében állították le az építkezést vagy függesztették fel az üzembe helyezést. A 2000-ben megjelent kockázatelemzés 11 milliárd USA –dollárra becsüli a közvetlen veszteségeket és az elhárításra közvetlenül fordított összegeket. A lakosság, az ipar és a mezőgazdaság veszteségeit, valamint a természeti erőforrásokban keletkezett károkat, vagyis a közvetett veszteségeket, együttesen 117 milliárd USA dollárnak számolják.

Az atomerőművek rendelkezésre- állási mutatója – amely azt mutatja meg, hogy a beépített kapacitás hány százalékát tudták villamosenergia-termelésre felhasználni – a korábbi 70 %-ról 80 % fölé emelkedett. A legjobb atomerőműveknél ez a szám már 90 % fölött van. Általános, hogy a meglévő atomerőművek teljesítményét különféle műszaki megoldásokkal növelik, s törekednek arra, hogy megfelelő élettartam gazdálkodással minél hosszabb ideig üzemelhessenek. A társadalmi hatások A baleset következtében közel 400000 embert telepítettek ki lakóhelyéről, hatalmas területeket vontak ki a mezőgazdasági termelésből, nagy élelmiszer mennyiségeket kellett elpusztítani. A kitelepítettek nagy része azóta sem tudott beilleszkedni, pszichikai gondjaik vannak. Összesen tehát a veszteség 128 milliárd USA dollár. Az egészség károsodása A gyermekkori pajzsmirigy-rákos megbetegedések száma a leginkább érintett ukrajnai és belorusz területeken a sokszorosára nőtt. Szerencsére a betegség az esetek 99 %-ában jól gyógyítható.

hulladékok hosszú távú kezelésének megoldása is. Az elmúlt évtizedben az atomerőművek teljesítőképessége nagymértékben javult.

Borbás János, 11.B

Az erőmű környezetében élő lakosság és a likvidátorok létszáma mintegy 600000 főt tesz ki. Túlnyomó többségük a természetes háttérsugárzásból eredő dózisnak csak tört részét kapta többletként. A legpesszimistább számítások szerint közöttük mintegy 4000 fő rákos halálesetét okozhatta a baleset. Az emberek körülbelül negyede spontán (nem a csernobili baleset következtében kialakult) rákos megbetegedésekben hal meg, ezért ez a 4000 eset, alig 3 %-os növekedést jelent, vagyis nehezen mutatható ki. Ugyanakkor a mentésben részt vett legnagyobb sugárzást kapott likvidátorok csoportjában egyes rákfajták (pl. leukémia) esetében kimutatható növekedés. Közvetlenül a baleset során és az azt követő mentési munkálatokban 31 fő vesztette életét. Közülük ketten a robbanás mechanikai hatásának estek áldozatul, egy mérnök infarktust kapott, 28 személy pedig rövid időn belül a nagy dózisú besugárzás hatására vesztette életét. 2005 végéig összesen kevesebb, mint 50, mentésben részt vett munkás halála írható a baleset számlájára, s 9 ember – a besugárzás idején kisgyermek – pajzsmirigyrákja vált végzetessé. A nukleáris energetika jövője A közvélemény állandó figyelme is szerepet játszik abban, hogy a kormányzatok a nukleáris biztonsági hatóságokon keresztül különös gondot fordítanak a nukleáris biztonságra. Kormányzati feladat a nukleáris

15

Matematika pályamunkák

Mészáros Balázs pályamunkája

16

Benke János pályamunkája

17

Vizi Zsolt pályamunkája

18

Buñuel: Viridiana, Gibson : Passio, Jewison: Jézus Krisztus Szupersztár című filmjei Utolsó vacsora-jeleneteinek öszszehasonlító elemzése Három film, három kor, három rendezőegyéniség Az utolsó vacsora-jelenet Luis Buñuel: Viridiana című filmjében A három film közül a Viridiana szerzői film, ezáltal számos dologban eltér a másik kettőtől. A Viridiana az egyedüli a három film közül, amelyikben sem Jézus, sem a tanítványok nem olyan szerepben tűnnek fel, mint azt a bibliai szerep megkívánná. Jézus vak, a tanítványok pedig álszentek. Jézus „látószervi” vaksága azonban utalhat egy bizonyos érzelmi vakságra és elkötelezettségre egy számunkra ismeretlen fogalom iránt. Az ok, amiért összegyűlnek, álszentségre utal, ugyanis csak egy fénykép kedvéért állnak össze. A fénykép készítésének módja sem természetes, nem az objektív valóság megörökítése, hanem egy ironikus tiltakozás. Ennél a jelenetnél megjelenő groteszk, szinte humoros cselekedet (a szereplő a szoknyájának felemelésével „fényképez”) még jobban aláhúzza a „tanítványok” álszentségét. Viridiana alakja jelképezi a tökéletességet és tisztaságot, valamint az erkölcsösséget, és ezzel szemben állnak a vacsora résztvevői, akik a világi erkölcstelenséget és bűnöket jelképezik. A vak alakja a legszembetűnőbb ellentét, ugyanis az ő bűne a bibliai Júdás személyével egyezik meg. Még ebben a bűnös közösségben sincs egység azonban annak ellenére sem, hogy mindannyian ugyanabba a társadalmi osztályba tartoznak. A leprást ugyanis kiközösítik maguk közül, pedig az ő „bűne” nem olyan jellegű, mint a többieké. Ő az, aki a világi társadalmi rendszert a legnagyobb mértékben kicsúfolja, amikor az elhunyt nagybácsi felesége menyasszonyi ruhájában pózol. Az utolsó vacsora megterítése is ellentétes a bibliai jelenetben felfedezhetővel. A terítés fényűző, a vacsora pompás. Mindez a fényűzés azonban a vacsora végére megszűnik, eluralkodik a vandálkodás és a barbár viselkedés. Ez összefüggésbe hozható a vacsora résztvevőinek életútjával. A filmben még számos bibliai elem (töviskoszorú, fehér galamb, stb.) is fellelhető, és különböző utalások vannak egyéb jelenetekre. Ilyen jelenetként említhetjük a megkísértést, amikor a vacsora előtt az öreg ellenzi a vacsora

megtartását, de végül enged a kísértésnek, ezzel is utalva az emberi gyarlóságra. Az utolsó vacsora-jelenet a film második fordulópontja (az első az, amikor a nagybácsi felakasztja magát), mert ezután Viridiana rájön az eddigi szenvedései és jóakarata értelmetlenségére. A jelenetben nagy szerepe van a zenének. Ez esetben a szerző nem saját, a filmhez írt zenét használ, hanem komoly zenei aláfestést választott, utalva ezzel is a jelenet fontosságára. A film ritmusa folyamatos, csak az utolsó vacsora jelenettel szakad meg ez a folyamatosság, amikor pózolnak. A tónuskezelés is jellegzetes: a fehér abrosz (tisztaság jelképe) ellentétet képez a szereplők túlnyomó többségének sötét ruhájával, valamint a film ezen beállításának hátterét képező sötét tónusával. Ha összehasonlítjuk Leonardo: Utolsó vacsorájának tónuskezelésével ezt a beállítást, akkor azt tapasztaljuk, hogy itt éppen a „Jézus” mögötti tér a legsötétebb, nem nyílik ki a háttér az égboltra, nincs távlat, a belső tér lezárul. A háromszög kompozíció Buñuel filmjének utolsó vacsora jelenetében is megjelenik, rendszerében tökéletesen megidézi Leonardo festményének szerkezetét. Ugyanúgy megfigyelhető a négy háromszög és a háromszögeken belül a szereplők mozdulatai, arckifejezései sokféle érzelmet tükröznek. „Jézus” testtartása is hasonlít a Leonardo Utolsó vacsoráján látható testtartáshoz. Amíg azonban Leonardo festményét mint állóképet korlátlan ideig nézheti a szemlélő, addig Buñuel filmjében rövid idő alatt lepereg az esemény, és csak a képmellékletben látható állókép az, vagy a mozgókép kimerevítése, amely alaposabb megfigyelésre ad lehetőséget. Amíg Leonardo festménye egy bibliai jelenetet örökít meg, addig ez a jelenet az akkoriban jelenlevő társadalmi probléma hatására kialakuló érzelmi torzulás megnyilvánulása. Az utolsó vacsora-jelenet Norman Jewison: Jézus Krisztus Szupersztár című filmjében A Jézus Krisztus Szupersztár utolsó vacsorajelenetének legfeltűnőbb eltérése a másik két filmhez képest, hogy a szabadban játszódik. A jelentet a rendező daruzó (süllyedő) kameramozgással vezeti be, ezzel intenzíven bevonja a nézőt a cselekménybe, a jelent végét pedig ismét daruzó (emelkedő) kameramozgással zárja, amit vágás követ. A jelenet színkezelése utal Júdás kirekesztettségére és központi szerepére is. Ő az egyedüli tanítvány, akinek jellegzetes vörös színű a ruhája. A többi tanítvány félmeztelen, vagy csak testének kis részét takarja ruha, de nagyjából egységesnek mondha-

tók megjelenésük alapján. A jelenet helyszíne nem mesterségesen felépített környezet és díszlet, hanem természeti környezet fák és maga az anyatermészet. Ennek ellenére mégsem hiányoljuk az asztal világos színét, hisz azt megadja az előttük levő füves rész. A jelenet során Jézus elmondja tanítványainak, hogy tudja, milyen sors vár rá. Eltérés a többi filmhez képest a közlésmód zeneisége, de ez adódhat a film műfajából is. Ebben a filmben is az utolsó vacsora jelenet mint fordulópont van jelen. A kamera szemből veszi őket fejmagasságból, ezzel is objektivitást adva a jelenetnek. Már a jelenet közepénél megjelenik a festményre jellemző háromszög-kompozíció, annak ellenére, hogy a tanítványok nem a meglepődés és Jézus szövege hatására alkotják meg azt. Miután lejátszódik a bibliából már ismert jelenet, Jézus beszélget Júdással, aki ekkor még nem érzi tettei súlyosságát. A beszélgetés során azonban ráébred hogy mekkora hibát követett el. Elfut Jézus elől, utalva ezzel arra, hogy valójában a saját sorsa elöl fut el. A birkákkal együtt fut, amit tekinthetünk bibliai utalásnak is, de a tudatlanság egyik jelképes ábrázolásának is. A jelenet ebben a filmben hosszabb, mint a Viridianaban, része a jelenetnek a szereplők megérkezése is az asztalhoz, és eltávozásuk is az asztaltól. Az utolsó vacsora-jelenet Mel Gibson: A Passió című filmjében A másik két film utolsó-vacsora jeleneteivel ellentétben A Passióban flashbackek idézik fel az utolsó vacsora témáját. Az első flashback teljesen fehér képmezőból indít, megadva ezzel a jelenet álomszerűségét. Az utolsó jelenet visszaemlékezéseinek színvilága a későbbiekben egy meleg tónusú, többnyire barna színekre komponált képsor, melynek melegségét tovább fokozza a sárga fény, amely mindig oldalról érkezik, így világítja meg a szereplőket. A víziószerű visszaemlékezések és a kínzások brutalitást ábrázoló képei párhuzamos montázsban váltakoznak egymással, és ugyanez jellemző a szövegekre is, Jézus megszólalásait a katonák párbeszédei váltják. Az előző két filmhez viszonyítva ebben a filmben a premier plánok az utolsó vacsora jelenetben és a keresztrefeszítés jeleneteiben is meghatározóak. A másik két filmben inkább a közelik és a félközelik szerepelnek gyakrabban. Rengeteg keresztény jelkép jelenik meg a filmben (adódóan a jellegéből). Az utolsó vacsora-jelenetet a rendező minden esetben folyamatos kameramozgással vezeti be, szubjektív nézőpont által mutatja meg a nézőnek Jézus és a tanítványok párbeszédét, és annak a hatását. A két idősík (múlt, jelen)

19

nemcsak tartalmában, színhangulatában különbözik erőteljesen, hanem az ellentétes érzelmi állapotok tekintetében is. Miközben Jézus keresztrefeszítésének borzalmait látjuk, itt-ott bevillan egy visszaemlékezés az utolsó vacsorára, ami hangulatában teljesen eltér a keresztrefeszítés jelenetétől, higgadt, nyugodt képsorok. Ezt a visszaemlékezések gyakorisága tovább fokozza. Ebben a filmrészletben a legsokoldalúbb a kameraállások (alsó, felső kameraállás) és a kameramozgások (svenk, daruzás, zoomolás) megjelenése, amivel a feszültség további fokozását éri el a rendező, és ezt még a gyakori montázsok is erősítik. További képi kifejezőeszköz a mélységélesség változtatása, amely a másik két filmben nem jelenik meg. Ez a filmrészlet mutatja be Jézus szenvedéseit legszuggesztívebben, a belső érzelmek kivetítése, a szenvedés konkrét bemutatása olyan erőteljes, hogy a leonardoi képstabilitást nyújtó háromszög-kompozíciók nem is jelenhetnek meg. Azért nem, mert éppen a szenvedés fokozatainak a bemutatását illusztrálja a rendező az utolsó vacsora fel-felvillanása, és a borzalom pillanatainak átéléséhez nem lenne megfelelő az állókép (festmény) hagyományos bemutatási formája. A rendező a szinte öntudatlan álla-

potban lévő Jézus egy-egy visszarévedését mindig más-más formában vezeti be a néző számára. Erre a filmre is jellemző, hogy az evangéliumokat nem szent szövegként, hajdanvolt események krónikásaként mutatja be, inkább történelmi filmként ábrázolja. Az előző filmektől eltérően azonban itt a brutális erőszak bemutatására élezi ki a rendező a történet elmondásának módját. Összegzés A három film összehasonlításakor látható a Viridiana szerzői mivolta a többihez képest. Szerintem ez a film tér el a leginkább az ihletadó bibliai jelenet valós voltától cselekményében. Képi megjelenítésében azonban ez idézi fel a leginkább annak kompozícióját és egyéb képi elemeit. Zeneileg a komolyzene alkalmazása (Mozart, Handel) utal a vallásosságra, habár ismerve a szerző életrajzát, véleményem szerint nem annak továbbszentesítése céljából készítette el filmjét. Jewisonnak filmjében sikerül tükröznie a kor jellemzőit, miközben egy olyan témát választ, amitől ez teljesen eltér. Ez a téma a vallás, de mégsem érezzük egyszerűen vallási filmnek, köszönhetően a film zene-

iségének (nem egy részéből később sláger lett), és a modern elemeknek. Az utolsó vacsora jelenet sajátosságaival együtt illik a filmbe (hossz, tempó), és nem válik egy szokványos bibliai jelenetté. Zeneisége is modernitást sugall (rockmusical). Gibson Passiojában a Jézus keresztrefeszítésében megjelenő utolsó vacsora jelenetek, annak ellenére, hogy hangulatilag, színvilágilag és vágásilag is teljesen eltérőek, mégsem ütnek el egymástól. Egy olyan önkívületi állapotot tükröznek, ami teljesen érthető, egy ilyen helyzetben, és a legprofesszinálisabb filmes megoldásoknak köszönhetően (díszlet,jelmez) elvarázsolja a nézőt, aki ezek hatására teljesen beleéli magát. A történtek alatt folyamatos aláfestő zene csak még jobban érzékelteti a hiba súlyosságát, melyet az egész emberiség hordoz ezután a hátán. A jelenet során egyszer sem úgy mutatja be az utolsó vacsora-jelenetet, ahogyan Leonardo tette, de azáltal megtört volna a folyamat, mely az egész jelenetet élethűvé és mégis víziószerűvé tette. Élethűnek az ember számára, és igazi álomkép felidézésének az istenlény szempontjából.

Ars poétikám Nem hittem el, hogy elkezdem, de nagyszerű lett e művem. Éreztem s leírtam, mi nyomta kicsi fejem. Minden mi bánt elmondom, hogy más is látja gondom. Tudhassa, és mondhatja, amit éltem és faltam. (Szél Attila, 12.B)

Részlet média projektfeladatokból Puzzle – Nagy Dóra, 11.D Csatár – Balogi Éva, 11.A

20

Kenyeres Rudolf, 11.D

Maradék szonett

Otthoni táj Hazám tájai a legszebbek e földön, Minden más vidék idegen lesz mindig nekem. Csak ezt, csak e földet tudom a hazámnak mondani, Nincs számomra más hely sehol a világon. A nagy folyókban bús könnyek folynak, Bánattal telt minden egyes tó; De én mégis szeretem e hazát, Itt nőttem, itt telt el a gyermekkorom. Kint az erdőn a nyárfalévél hangján Régmúlt korok hősi éneke szól, Rétek, mezők sötét-vörös virágán A kiontott vért viszi hírül a szél. Az alkony vöröse a lelket megérinti. Elmúlt időket idéz a szem elé: Régi-régi, csendes nyár-éjszakákon A fűben fekve sokszor néztem az eget. De viharfelhők gyülekeznek a láthatáron túl, Gyilkos vihar ott fojtja már vissza dühét; Eljönnek, amint a parancsot megkapják, Élvezetből gyilkolnak le emberek százait. (Pletka József, 12.B)

Dobj pénzérmét számba és tárcsázz egy Számot, hogyha egyedül még fázol. Elmém csendes-szép fattyait szánd meg, Minden groteszk szellem neked táncol. Ó, olyan szép vagy, plakátarcú srác, Mikor torz tükörképeddel smárolsz… Kék eremben elpattanó húrrá, S kétszólamú kiáltássá változz… Sietve nyald meg ceruzád hegyét, Szívd be a lélek-ízű párlatot És kezdj el írni rólam egy mesét, Amit te szülsz és csak én láthatok… Lásd; én kócos romantikus maradtam, És sohasem látok rendet magamban… (Lipták Renáta, 11.A)

A Hősök Kapuja előtt 1 A halott katona Hősi vér ömlött egy hősi szívből Az ezeréves haza szomorú földjére, A legdrágábbat adtad a hazának Melyet ember valaha adhat: az életed. Elestél e harcban.De így mutattál Utat egy szebb jövő felé: A hazáért kiömlött minden csepp vér Egy-egy ágat fon a hősi koszorúba. 2 Az élő katona Elmúlt idők fegyveres vitéze, Ki sok halált láttál a frontokon; Most őrt állsz itt, a Hősök Kapujában, Társad a magány és a fegyvered. Egykor egy világ omlott össze Nagy hatalmak kénye-kedve szerint, De harcoltál e zsarnok-döntés ellen, Tetted azt, amit a haza megkövetelt.

Túlélted e harcot. De ennek nincs vége. Nem is lesz addig, míg le nem rázzuk magunkról Egy pokoli döntésnek egy nemzetet Sárba tipró, kínzó rab-igáját. (Pletka József, 12.B)

Dobogva fáj Vedd ki Vedd ki a levesből A port! Tépd szét Tépd szét ezt a Bűnös kort! Tégy temperát a vízbe, Ha egy kis színre vágysz, S idd a koktélt… Tartsd bérlettokodban Az átszabott Don Juant, Hisz’ ott is elfér… Én új embert teremtek A levesek porából, S gyúrok is másikat Egy szétzúzott bordából, S nézem utána majd, Hogy kapja fel a szél A porból újragyúrt fajt, Mely semmitől sem fél… (Lipták Renáta, 11.A) JAG-VILÁG 2006-2007. II. szám Főszerkesztő: Kocsisné Maráczi Margit Számítógépes szerkesztés: Galó Dániel A szöveget gondozta: Hoffmann Éva Első borító: Balogi Éva 11.A Hátsó borító: Lipták Renáta 11.A Kiadja: József Attila Gimnázium, Makó Felelős kiadó: Rója István igazgató

21