11?. országos Illés február 10-dikén. Somssich Pál elnöklete alatt

11?. országos Illés * 1870. február 10-dikén

Somssich Pál

elnöklete

alatt.

Tárgyai: Kérvények bemutatása. Az állami számvevőszékről szóló törvényjavaslat4-ik §-amegállapíttatik. A belügyminiszteri költségvetés tárgyalása tovább foly.

A kormány részéről jelen vannak: Bajner Pál, később Bedekovics Kálmán, Gorove István.

Veszprém megye közönségének föliratát Fi­ ume visszacsatolása iránt Magyarországhoz. Mindezen kérvények a kérvényi bizottság­ Az ülés kezdődik d. e. 10''/4 órakor. hoz tétetnek át. Egyéb előterjesztése az elnökségnek nincs; E l n ö k : Méltóztassanak a múlt ülés jegy­ minthogy pedig a t. képviselőknek sincs: követ­ zőkönyvét meghallgatni. kezik a napirenden levő tárgy, t. i. az állami S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a febr. számvevőszékről szóló törvényjavaslat 4-ik §-ának tárgyalása. 9-én tartott ülés jegyzőkönyvét.) E l n ö k : Nincs észrevétel a jegyzőkönyvre? A központi bizottság jelentése fog fölol­ (Nincs!) Hitelesíttetik. vastatni. Van szerencsém bemutatni Veszprém megye S z é l K á l m á n e l ő a d ó (olvassa a köz­ közönségének föbratát Fiumének Magyarország­ ponti bizottság jelentését a 4-dik §-ra vonatkozólag) : hoz visszakapcsoltatása i r á n t ; „A központi bizottság jelentése az állami szám­ Árva megye közönségének föliratát, mely­ vevőszék felállításáról szóló törvényjavaslat 4-ik ben a bánya-törvényszéknek Beszterczebányán §-ára vonatkozólag. A tisztelt képviselőház feb­ ruár hó 7-én t a r t o t t ülésében ezen törvényjavas­ leendő fölállítását kéri; ugyanannak föliratát, melybea az Eszter­ lat 4-ik §-át azon határozattal utasította vissza házy képtárt állami költségen megvásároltat­ a központi bizottsághoz, hogy ez figyelembe véve az ezen §. tárgyalásánál kifejtett nézeteket és be­ ni k é r i ; Békés megye közönségének föliratát, a tör­ nyújtott módositványt, azt uj szövegezéssel ter­ vényhatóságok rendezése alkalmával az adó­ jeszsze elő. A központi bizottság e tisztében el­ ügynek a megyék hatáskörébe leendő átbocsá- járván, a 4-ik §-t a következő uj szerkezet sze­ rint mutatja be a t. képviselőháznak. „4. §.. Az tása iránt; ugyanannak föliratát a mindkét nembeli állami számvevőszék elnöke és többi tagja az or­ szággyűlés egyik házának sem lehetnek tagjai, zárdák és kolostorok eltörlése i r á n t ; ugyanannak föliratát, melyben Biharme­ Az elnök, a főszámtanácsos és a számtanácsosok gyének a birói hatalom gyakorlásáról szóló tör­ kineveztetésükkor a miniszterekkel vagy egymás vénynek újbóli tárgyalás alá vétele és a törvény­ között nem lehetnek lel- vagy lemenő ágbeli ro hatóságok rendezése iránti fölterjesztését pártolja ; konságban, vagy másod izigleni oldalrokonságban, Belső-Szolnok megye közönségének föliratát, vagy ugyanily fokú sógorságban. Időközben be­ melyben a pénzügyminiszter urat utasíttatni állható esetekben az állami számvevőszék illető kéri, hogy az ut- és hidvámokra vonatkozó tör­ tagja áthelyeztetik, a mi alól kivételnek csak az elnökre nézve van helye, ha ennek a fentebbi vényjavaslatot mielőbb a ház elé terjeszsze;

256

117. országos Ülés február 10. 1870.

fokozat alá eső rokona vagy sógora miniszter­ ré lesz." (Ezután szól): T. ház! Tegnapelőtti határo­ zatában méltóztatott a t. képviselőház a köz­ ponti bizottságot utasítani, hogy figyelembe vevén az államszámvevőszék folállitásáról szóló tör­ vényjavaslat 4-ik szakaszára t e t t módosításokat, és az ezen szakasz tárgyalásánál kifejtett néze­ teket, ezen szakaszt ama nézetekhez alkalmazva, uj módosítást terjeszszen a ház elé. A központi bizottság ez utasításnak eleget tett, és én voltam is már szerencsés uj módosí­ tását fölolvasni, és a 4. szakasz uj fogalmazását a t. háznak bemutatni. Legyen szabad csak igen röviden jelezni azon eltéréseket, melyek az uj fogalmazás és az eredetileg beterjesztett szakasz közt léteznek, és röviden kiemelni a központi bizottságnak ez el­ téréseket indokoló okait és szempontját. E kérdés megoldásánál, ha annak egysze­ rűen elvi megoldását kívánjuk eszközölni, és nem kívánjuk figyelembe venni azon nyomós és fontos figyelemre méltó körülményeket, melyek az elvi megoldást tán nem nagyon kívánatossá tennék, két irányt lehetne követni: vagy egy­ szerűen elfogadni a pénzügyi bizottság eredeti szerkezetét, minden hozzátétel nélkül, mely meg­ állapította, hogy bizonyos sógorsági, vagy ro­ konsági viszonyok nem eompatibilisek az államszámvevőszék tagjainál, ugy egymás közt, mint közöttük és a miniszterek között; de ezen meg­ oldása a kérdésnek minden esetre figyelmen kí­ vül hagyná azon fontos okot, hogy a parlamen­ ti élet alakulásainál, a kormány változásainál, a közvélemény ellenére valaki, ki épen rokonság­ ban van a számvevőszék illető tagjaival, minisz­ terré nem neveztethetnék; vagy pedig egysze­ rűen azon szempontból indulva ki, hogy az élet maga fog ezen hiányokon segíteni, e szakaszt egészen ki lehetne hagyni, és meg lehetne en­ gedni, hogy a rokonság is létezzék a tagok közt mi azonban — nézetem szerint — ezen intéz­ ménynek függetlenségével, méltóságával és ma­ gas állásával nem volna egészen megegyeztet­ hető. Á központi bizottság ugy vélekedett, hogy a pénzügyi bizottságnak, és a központi bizott­ ságnak előtte volt szerkezetében levő formulázásokat el nem fogadta, és nem fogadta el azon szerkezetet sem, melyet a központi bizottság eredetileg beterjesztett, mégis elvetette azon mó­ dosítást, melyet Szőgyény képviselő ur beadott: oda nyilatkozván, hogy ezen két stricte elvi szempontból kiinduló megoldását a kérdésnek nem tartja czélszerünek, és épen azért utasí­ totta a központi bizottságot, hogy az itt fölho­ zott nehézségeket összeegyeztesse, a tett meg­

jegyzéseket érvényesítse, és ujra formulázza e paragrafust. A központi bizottság ugy gondolta : a kö­ zép u t a t találja el, ha nem vágja ketté a kér­ dést, hanem összeolvasztani iparkodik a beadott UJ szerkezetben. E szerkezet és az eredeti közt az eltérések kö­ rülbelül következők: Az uj szerkezet fölvette Sző­ gyény képviselő ur módosítványánakazon eszméjét, hogy a rokonsági és sógorsági megszorítás elvi­ leg csak a kinevezés idejére és alkalmára álla­ píttassák meg, fölvette azon eszmét, hogy a hi­ vatkozás a rokonság azon nemeire, melyek a törvéaykezési rendtartás 5 6. szakaszának b) pont­ jában vannak körülírva, itt nagyon is megszorí­ tók volnának; mint ezt Simonyi képviselő ur az e körül kifejlett vita alkalmával fölemiitette; azon rokonsági és sógorsági kapcsot az uj szer­ kezet mintegy leszállította, a mennyiben kije­ lenti, hogy föltétlenül csak föl- és lemenő ágbeli rokonságnak nem szabad lenni, az oldalrokon­ ságot és sógorságot pedig 4-ed izről leszállította 2-od ízre ; figyelembe vette végre a bizottság azon igen nyomós, és sálylyal biró észrevételt, melyet Tisza Kálmán -képviselő ur tett, midőn azt monda, hogy a központi bizottság eredeti szövegezésének főhibája az, hogy az áthelyezés­ nél, — melyet az megenged, — az elnökre néz­ ve külön nem intézkedik ; pedig az elnök elmozdithatlan levén, a szakasz átalános rendelkezése az elnökre nem alkalmazható: tehát ama szakasz e miatt is hiányos. Ezen iparkodott az uj formulázás segíteni. A mi a vitatkozásoknál fölmerült azon né­ zetet illeti, hogy áthelyezések esetében a tör­ vény nem intézkedik arról, hogy az áthelyezés hova és miként történjék: azt hitte a központi bizottság, itt az uj formulázásban nem szüksé­ ges ezt kifejezni azért, mert ugy is csak exemplificative lehetne fölemlíteni, mert igen bajos volna mindazon állomásokat megemlíteni, hova az áthelyezés történhetik; ezt különben azért is szükségtelennek találta, mert az illető jus quaesitummal bírván azon rangra, melyre kinevezte­ tett, magától értetik, hogy áthelyezése csak ugyanily fokú és rangú hivatalba történhetik. Ezek voltak azon szempontok, melyekből a központi bizottság az uj formulázásnál kiindult. Van szerencsém azt a t. ház figyelmébe aján­ lani. (Helyeslés jobb felől.)

H a l á s z B o l d i z s á r ; T. képviselőház! Az irányadó elv, melyből a ház a főszámvevő­ szék fölállításánál kiindult, az, hogy a főszám­ vevőszék független legyen és ezen elvet a tiszt, képviselőház lehetőleg keresztül a k a r t a vinni. A rokonság a legcsekélyebb pereknél is oly kifo­ gásra ad okot, mely a bíróságot illetéktelenné

117. országos ülés február 10. 1870.

teszi. Én elfogadom a fokozatok alábbszállitását, melyet a központi bizottság indítványoz, mert igaz az, a mit Simonyi Ernő barátom mon­ dott, hogy ez igen sok bonyodalomra adna okot, ámbár e szerint az államszámvevőszék tagjai már unokatestvéri viszonyban lehetnek egymás­ sal; de én ebben oly nagy nehézséget nem ta­ lálok, mely ellen kifogást lehetne tenni, hanem különösen az elnökre nézve van észrevételem. Ha előleg akadály a rokonság, akkor, mint Szőgjénji képviselő ur indítványának tárgyalása­ kor említeni volt szerencsém, utólagosan is aka­ dály az. Vegyünk csak egy egyszerű pert. Például egy szolgabíró előtt pert kezd valaki, később a szolgabíró elveszi a fél leányát, akkor ellene kifogást lehet tenni, habár a rokonság csak utó­ lagosan keletkezett is. Ezt meggondolván, én ezen kérdést máskép kívánnám elintézni, nevezetesen ugy, hogy ha véletlenül az elnökre vonatkozólag jön közbe ily közeli rokonság, mely ezen szerkezet szerint ! a testvériségig menne, — akkor kérném, hogy tekintessék a hivatal megürültnek és a törvény­ hozás határozza meg esetről esetre, vajon nyug­ díjazásnak van-e helye vagy nincs? mert itt át­ helyezésnek csakugyan nincs helye. — Ajánlom ezen módositványomat a t. ház figyelmébe. A módositvány így szól: „Idő közben beállható ese­ tekben az államszámvevőszék illető tagja az el­ nök befolyásával, (ez egyetlen szót kívánnám oda tétetni azért, hogy ne pusztán a miniszté­ rium befolyásával történjék) áthelyeztetik, a mi az elnökre alkalmazható nem levén, ha annak időközben a fentebbi fokozat alá eső rokona, vagy sógora miniszterré lesz, hivatala azonnal megürültnek tekintetvén, azt vajon nyugdíjazás­ nak lesz-e helye, a tőrvényhozás fogja esetről esetre elhatározni." Itt legfőlebb néhány forintról lehet szó és ezen esekébységért a törvényhozó testület nem jöhet inconsequentiába, nem pedig annál kevésbbé, mert a 8-ik §-ban meg van, hogy bírói­ lag elmozdítható. Ha már valaki ezen magas ál­ lástól bíróilag elmozdítható, még inkább elmoz­ dítható törvény által, ha a törvény kimondja, hogy ily esetekben a hivatal megürült. Ajánlom ezen fontos kérdést a t. ház figyel­ mébe.

257

hozta javaslatba, mert ha ez nem történik, a parlamentalis szabadságnak bizonyos korlátait látná benne. Azon módositvány, melyet Halász Boldizsár képviselő ur beadott, szerintem már azért sem látszik elfogadhatónak, mert általa bizonyos előfordulható eshetőségekben a számvevőszék el­ nökének élethossziglani elmozdithatatlansága csor­ bát szenvedne; és én képzelhetek magamnak oly eseteket is, midőn bizonyos alakulások alkalmá­ val, melyek t á n ép azért idéztetnének elő, hogy a számvevőszék elnökét elmozdítani lehessen, ezen elv lényeges csorbát szenvedne. Már azon szempontnál fogva sem tartom ezen módosítványt elfogadhatónak, mert bizo­ nyos esetekben a kormány oly minisztert nevez­ tetvén, a ki a számvevőszék elnökével rokon­ ságban, vagy sógorságban van, ez utón igen könnyen megszabadulhatna a számvevőszék azon elnökétől, a ki talán neki nem tetszik. (Élénk helyeslés. Ugy van!) V u k o v i c s S e b ő : T. ház! Azon egész gondoskodás, mely szerint a t. ház azt kívánja, hogy az államszámvevőszék függetlensége tekin­ tetéből annak egyes tagjai ne álljanak semmi rokonsági kapcsolatban sem a miniszterekkel, sem pedig maguk közt, kétségkívül igen józan elv, s életbeléptetése szükséges. De minden józan elv bi­ zonyos mértéken tul alkalmazva, nevetségessé válik, ha azt egész a subtilitasig akarjuk kivinni. Mi tulaj donkepeni czélja ezen rendeletnek? az, hogy az államszámvevőszékre oly egyének alkal­ maztassanak, kiknek kinevezésénél el legyen távolitva minden kedvezésnek, minden patronatusnak árnyéka is, s én azt gondolom, ha így van az áUamszámvevöszek betöltve, teljesen lehet ab­ ban bizni, hogy igy kinevezett férfiak később beállható körülmények által nem lesznek eltán­ toríthatok kötelessógök pontos és becsületes tel­ jesítésétől.

Eo tehát, t. ház, miután azt hiszem, hogy most ismét elénk levén helyezve ennek a sza­ kasznak szerkezete, jogunk van azt vagy egész­ ben, vagy részben elfogadni vagy elvetni; miután azt látom, hogy az első pontban el van érve az, a mit múltkor Szögyényi László képviselő ur indítványozott s a mit már akkor is pártoltam, én bátor volnék a t. háznak proponálni azt, hogy M i h á l y i P é t e r j e g y z ő (újra fölolvassa méltóztassanak az első pontot elfogadni, s a má­ sodikat kihagyni; t. i. megmaradna : „Az elnök Halász Boldizsár módositvány át.) S z é l l K á l m á n e l ő a d ó : T. ház! Ugy a főszámtanácsos és a számtanácsosok kinevezlátszik, Halász Boldizsár képviselő urnák ezen tetéaükkor a miniszterekkel, vagy egymás közt módosítása, melyben nehézségének testet ad, nem lehetnek fel- vagy lemenő ágbeli rokonság­ azon fölfogás ellen irányul, hogy az elnök az ban, vagy másodizigleni oldalrokonságban, vagy áthelyezés szabálya alól mindennemű esetre ki­ ugyanily fokú sógorságban" ; a többit pedig kivétessék. Mint volt szerencsém már kijelenteni hagyaidónak vélem, annyival inkább, mert hogy a t. ház előtt, a központi bizottság ezt azért milyen nehézségekbe esünk, t. ház, ha ezt vég33 KÉPV. H. NAPLÓ 1844 v.

258

117. országos Illés február 10 1870.

tem, ez természetes; de nekem ugy látszik, hogy i t t a helyes mértéket nagyon nehéz megtalálni, így például a Vukovics Sebő t. képviselő t á r ­ sam által benyújtott módositványba én is be­ lenyugodnám, hanem itt ismét az van szemem előtt, hogy azon ok, mely a rokonságot és a sógorságot kizárja az államszámvevőszék tag­ jainál, ugyanazon ok fordul elő a bíróságok­ P S z a t h m á r y K á r o l y : T. ház ! nál is. Már többször tapasztalhattuk, hogy mi­ A nélkül, hogy e §. lényegébe ereszkedném, csu­ dőn törvényeket hozunk, nem vagyunk kellő pán szigorúbb praeeisirozás tekintetéből egy kis irály-módositást kívánok. Ott, a hol az van, hogy figyelemmel arra, mit más törvényeink rendel­ az elnök, a főszámtanáesos és számtanácsosok nek. At nem látom a jelen esetben az okot, kineveztetésükkor a miniszterekkel, vagy egy­ miért határoznánk itt másképen mint a bírósá­ más között fel vagy lemenő ágbeli rokonságban vagy goknál ? Ha mi minden egyes törvénynél más­ másod izigleni oldal rokonságban vannak, ajánlom más fokát fogjuk felállítani a sógorságnak és „az első izigleni" betételét, és igy ezen módosí­ rokonságnak, utoljára hiányozni fog törvénye­ inkben a kellő egység. Ennél fogva nem látom tást : „első és másodizigleni. ö T ó t h K á l m á n : Egy stylaris módosit- át, miért ne lehetne inkább az eredeti szerkeze­ ványt vagyok bátor ajánlani. Ugyanis ezen kité­ tet megtartani, mely semmi egyebet nem tar­ tel helyett : „kineveztetésükkor" ajánlom e z t : talmaz, mint hivatkozik a perrendtartás 56-dik „kineveztetésük alkalmával," vagy „kinevezteté- szakaszára, hol a rokonság foka határoztatik meg a birák között. É n a törvényeinkben kívá­ sük idején." S z é l l K á l m á n e l ő a d ó ? Csak arra natos egység tekintetéből szeretném ugyanezt vagyok bátor figyelmeztetni a t. házat, hogy kimondatni, és akkor az eredeti szerkezet, kevés azon módosítást, melyet Tóth Kálmán képviselő különbséggel, megmaradhatna ugy a mint van, ur tett, nagyon szívesen elfogadom, mert szebb t. i. (olvassa): „Az elnök, a főszámtanácsos és a hangzású szöveget ajánl ; azonban Szathmáry számtanácsosok kineveztetésükkor, közbevetőleg képviselő ur módosítását illetőleg azt hiszem, megjegyzem, hogy nézetem szerint nem ineorrect hogy az tán fölösleges, mert hiszen abban, ha a e kifejezés, mint ezt az előttem szóló, e tekin­ szöveg azt mondja, hogy rnásodizigleo, az magá­ tetben bár illetékesebb Tóth Kálmán képviselő­ társam mondotta, mert én e szót: „kinevezteté­ ban foglalja már az első izt is. {Helyes.) sükkor" helyesebbnek tartom mint ezt: „kine­ E l n ö k : Felkérem Vukovics képviselő urat, veztetésük alkalmával" mert azt fejezi ki, hogy szíveskedjék módositványát fogalmazni. akkor midőn kineveztettek, vagyis azt hiszem V u k o v i c s S e b ö : Módositványom e kö­ jó magyarsággal épen azt, mit a törvény kife­ vetkező. {Olvassa) : „Az államszámvevőszék elnöke, jezni óhajt. (Folytatja az olvasást): „Kinevezteté­ fő- és számtanácsosai és többi tisztviselői az or­ sükkor nem lehetnek a miniszterekkel vagy egy­ szággyűlés egyik házának sem lehetnek tagjai ; más közt oly rokonságban vagy sógorságban, az elnökségre ugy a fő és számtanácsosi hiva­ mely a polgári perrendtartás 56. §-ában elősotalra nem szabad kinevezni olyanokat, kik egy­ roltatik." A többi pedig kimaradna. Ezáltal, ugy más között vagy a miniszterekkel fel vagy lefelé hiszem, körülbelül egyesítve volnának a nézetek, egyenes, vagy oldalágban másodfokú rokonság­ s a czélnak is, a mennyire lehet, megfelelnénk. ban állanak." (Helyeslés.) A többi kimaradna. (Helyeslés.)

letekig akarjuk analyzálni, kitetszik abból is, hogy Halász képviselő ur egy más szerkezetet proponált, mely a dolgot ismét más térre viszi. Én tehát, visszatérve arra, a mit már a múlt alkalommal is legtanácsosabb lett volna elfogadni, pártolom az első pont megtartását, a másodiknak kihagyását. (Élénk helyeslés.)

M i h á l y i P é t e r j e g y z ő (újra felolvassa

Vukovics Sebő módositványát.) Z e y k K á r o l y : É n Vukovics képviselő ur módositványát elfogadom, csupán csak azon csekély észrevételem van, hogy ezen kifejezés helyett „nem szabad," talán jobb volna ez: „nem lehet." (Helyeslés.) E l n ö k : Méltóztassanak nyilatkozni : elfo­ gadják-e Vukovics képviselő ur módositványát ? (Elfogadjuk!) S z l á v y J ó z s e f : Ugy látszik, a t. ház nagy fontosságot helyez arra, hogy ezen számve­ vőszék tagjai teljesen függetlenek legyenek, és ne legyenek inspirálva a miniszterek által, vagy egy­ másközti rokonság miatt részrehajlók. Ezt ér­

N y á r y P á l : Azt, gondolom, t. ház, előttem szólott t. képviselőtársam csak homo­ génné akarja alakitani törvényeinket, és megje­ gyezte, hogy miután már van egy törvényünk, mely a 4-ik fokú rokonságot állapítja meg a bí­ róságoknál, okszerűen ugy fogunk cselekedni, ha ezen most alkotandó törvényczikkben is épen azon fokot fogjuk a rokonságra nézve megálla­ pítani. Ha javítani akarunk, és már előttünk készen áll egy kétségtelen jó, azt mondom, az ujabbat módosítsuk ahhoz ; de az az első kérdés, váljon ezen létező jó-e, vagy nem ? Én ismerve az emberi természetet, és isn erve azt, hogy soha még ember nem határozta meg azt, hogy

117. országos ülés február IO. 1870.

valaki melyik fokig részrehajló, én azt tisztán önkényünktől tartom függőnek, vajon a rokon­ ságra nézve a második vagy a negyedik fokot állapitsuk-e meg? A második fokot azért válasz­ tom, mert azt inkább lehet tudni, mig a negyedik­ nél sok esetben már vizsgálatot kellene elrendelni. Ennélfogva elfogadom az előbbit azon remény­ ben, hogy midőn majd a hivatkozott törvényt revideálni fogjuk, azt is ehhez fogjuk alkalmazni. Vukovics Sebő t. barátom módositványát tehát annál inkább elfogadom, mert midőn ezen tárgy legelőször fordult elő a házban, én magam vol­ tam szerencsés éj)en azt módositványképen be­ nyújtani. (Helyeslés hal felől.) E l n ö k i Méltóztatnak elfogadni a központi bizottság szövegezését? (Elfogadjuk! Nem fogad­ juli el!) Kérem azokat, kik elfogadják, méltóz­ tassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség nem fogadta el. Következik Vukovics képviselő ur módosítva nya. Kérem azokat, kik ezen módositványt elfo­ gadják, méltóztassanak felkelni. (Megtörténik.) A többség elfogadta. Ezen törvénynek végmegszavazása a hol­ napi ülés napirendére tűzetik ki. Következik a napirenden levő tárgy. Méltóztattak a belügymi­ nisztérium költségvetéséből a megyék, kerületek, vidékek, székek, valamint a királyföldi hatóságok közigazgatási költségeit 6.500,000 írtban megsza­ vazni. Hátra van még az átruházás kérdése, méltóztassék a t. ház e tekintetben a pénzügyi bizottság véleménye fölött határozni.

Zsedényi

Ede előadó;

A pénzügyi

bizottság e tekintetben semminemű átruházást nem ajánl. (Helyeslés hal felől) H u s z á r I m r e : T. ház! Ha azt méltóz­ tatnak elfogadni, hogy itt semmi átruházás ne engedtessék meg, akkor feleslegesnek tartom in­ dítványomnak beadását, a mely épen arra vo­ natkozik, hogy az összes megyék javadalmazá­ sára előirányzott fő összeg egyes tételei közt az átruházás ne engedtessék meg. Óhajtom pedig ezt jegyzőkönyvileg kimondatni oly módon, hogy a ma­ gyarországi megyék, kerületek és vidékek 1870. közigazgatási és törvénykezési költségeire nézve a pénzligybizottságnak bemutatott és a képvise­ lőház tagjai közt szétosztott kimutatás szerint a belügyminisztérium által előirányzott összeg egyes tételei közt az átruházásnak helye nincs. (He­ lyeslés hal felől.) Az indítványt bátor vagyok azért tenni, mert ugy tudom, hogy a pénzügyi bizott­ ság jelentésében az van kimondva, hogy oly czimeknél, hol a tótelek egybefoglalva adatnak, a pénzügyi bizottság az átruházás megadását in­ dítványozza. Ha ez csakugyan ugy állana, akkor indítványomat bátor volnék bővebben kifejteni.

Mihályi

Péter

jegyző

(olvassa Hu­

259

szár Imre indítványát:) „Mondja ki a képviselő­ ház jegyzőkönyvileg, hogy a magyarországi me­ gyék, kerületek és vidékek 1870. évi közigazga­ tási és törvénykezési költségére nézve a pénz­ ügyi bizottságnak bemutatott és a képviselőház tagjai közt kiosztott kimutatás szerint a belügy­ minisztérium által előirányzott összeg egyes té­ telei közt átruházásnak helye nincs." (Helyeslés bal felől.) P u l s z k y F e r e n c z : Ez indítvány né­ zetem szerint egyenesen a budgettörvénybe tar­ tozik : mert ha mi a budget-et részleteiben meg­ állapítottuk, szükséges, hogy a budgettörvény a szerint szerkesztettessék, azaz minden oly összeg­ ben, mely a budgetben együttesen soroltatik föl, az átruházás meg lesz engedve, de nem lesz megengedve ott, hol akár tétel, akár czim, akár átalában fejezet külön van fölsorolva. Ez kimondatik a budgettör vényben. - Nekem semmi kifogásom sincs az ellen, hogy némely esetben azon tételeket is meghatározzuk, melyek közt nem akarjuk megadni az átruházást. Vajon az ezen speciális esetre alkalmazandó-e. vagy nem? azt leginkább azok fogják tudni, kik megyéjök érdekét sértve érzik ezen költségvetés által, mert ha e tételek, ugy mint itt megszavaztattak, a költségvetési törvényben elősoroltatnak, akkor azoknál sem többet, sem kevesebbet adni a me­ gyéknek nem lehet. Egyébiránt ugy hiszem, senki sem örülhet ennek jobban, mint maga a belügyminiszter; mert ha szabatosan vau meghatározva törvény által, hogy bizonyos összegnél többet nem szabad adni, akkor igen sok kellemetlenségtől meg lesz mentve a miniszter. A miniszter ennélfogva, ugy hiszem, saját érdekében sem fogja ellenezni azt, hogy az egyes megyék dotatiója tételenkint betétessék a budgetbe. (Helyeslés.)

B a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : T. ház! Körülbelől ugyanazt akartam elmondani, a mivel Pulszky képviselő ur előadását végezte ; de a tárgy érdemét tekintve, nem tartom azt az ón személyes helyzetemmel logiee összeegyez­ tethetőnek : mert eltekintve az én személyes helyzetemtől, azt hiszem, az indítvány elfogadá­ sával nem épen czélirányosan fogunk, vélemé­ nyem szerint, határozni. Néha ugyanis változ­ nak a már megállapított költségek bizonyos kö­ rülményeknél fogva és ily esstben szükséges, hogy a miniszter az egyes tételekre nézve sza­ badabban intézkedhessek, a mennyiben maguk a törvényhatóságok is néha azon helyzetben van­ nak, hogy a változott viszonyoknál fogva szük­ ségesnek tartják, bizonyos, a költségvetés készí­ tésénél meghatározott czélra szánt összegeket virement utján más czélokra fordítani. En ed­ dig azon elvet követtem, hogy az egyes törvény33*

250

117

- országos illés február 10. 1870.

hatóságoknak, ha kellőleg indokolják az eltérés szükségét, a költségvetés megállapított tételei­ től, az megengedhatő; s azért azon rendeletben, melyet e tekintetben a megyékhez küldök, ke­ zeiket teljesen megkötni nem akarom, hanem hajlandó vagyok megengedni és elnézni azt, hogy ha szükségesnek látják, bizonyos összegeket, me­ lyek a költségvetésben bizonyos czélra voltak előirányozva, más czélra fordíthatnak. Az által, ha az előterjesztett indítvány elfogadtatik, igaz, az én kezem meg van kötve, de személyes helyzetem nagyon meg lesz könynyitve, mert nem vagyok kitéve ostromlásoknak oly kivánatok által, melyeknek, bármennyire sze­ retném, pénz hiányában megfelelni képes nem vagyok. (Helyeslés.) De másrészt kiterjed ezen elv félig-meddig a megyék irányában követendő eljárásomra is, mert akkor, ha az indítvány értelmében eonsequenter tovább akarok menni, nekem arra szi­ gorúan kell ügyelnem, hogy a megyékben min­ den forint arra fordíttassák, a mire az a költ­ ségvetésben megállapittatott. Azzal fejezem be előadásomat, hogy az in­ dítványt, a dolog érdemét tekintve, nem tartom egészen czélszerünek; személyes helyzetemet te­ kintve azonban igen nagy köszönettel leszek, ha a képviselőház e tekintetben az elveket praecisirozza- (Helyeslés.) N y á r y P á l * T. ház! Pulszky képviselő ur indítványát egészen szabatosnak tartom. Azon előterjesztés, melyet most hallottunk a t. bel­ ügyminiszter úrtól, hogy t. i , ha jól értettem, egy kis virement engedtessék a minisztériumnak, hogy egyik megyétől valamit elvegyen, s azt a má­ siknak adja, ez nem lenne correet, annyival inkább, mert lehetnek esetek, midőn erre szükség van, de ily esetekben egészen más ut van nyitva. Minden ily esetben a t. miniszter ur póthitelért fog folyamodni, s azt hiszem, a t. há.z egyes ese­ tekben belátván szükségét egyik, vagy másik kiadásnak, bizonyosan meg fogja azt szavazni. Ez lenne nézetem szerint a parlamentális és alkotmányos eljárás; ennélfogva elfogadom t. Pulszky képviselő ur indítványát. (Helyeslés.)

I ment engedtetik, akkor a minisztériumnak az egyik megyétől kell elvenni azt, mit a másik­ nak adni akar. Nem mondom, hogy ez önkényre fog okot szolgáltatni , de hijányt fog okozni azon megyék költségvetésében, melyeknek java­ dalmazásából egy bizonyos ősszeg elvétetik. Azt hiszem tehát, czélszerü lesz kimondani azon el­ vet, hogy az egyes tételek, a mint a velünk közlött kimutatásban niegyénkint meg vannak állapítva, maradjanak változatlanul s ezek között virement a minisztériumnak ne engedtessék. Ha több javadalmazásra lesz szüksége valamely megyének, erre nézve a rendkívüli kiadások közt vannak összegek felvéve, pl. építkezésekre, ott van alap, melyből ezen czélokra a minisztérium meríthet, de leginkább és mindenesetre segíthet magán póthitel kérésével, mint Nyáry Pál t. ba­ rátom felemli tette.

Már most az a kérdés: miképen fejeztessék ki ezen határozat ? ha a t. ház elfogadja Huszár Imre t. barátom indítványát, az iránt intézkedni nem a budgettörvény készitósénél, hanem már most szükséges, hogy a budgettörvény az elha­ tározás szerint szerkesztethessék. Ki van mondva a pénzügyi bizottság átalános jelentésében hatá­ rozottan, hogy mindazon összegekre nézve, me­ lyek egy tétel vagy rovat alatt fordulnak elő a budgettörvény ben, mindazon tételek keretén belől a minisztériumnak virement van engedve. Ha tehát ugy marad és ugy fog a budgettörvénybe e tétel bevezettetni, hogy a megyék ré­ szére 6,500,000 állapított meg, akkor a kimon­ dott elv szerint ezen 6.500,000 frt keretén be­ lől a minisztériumnak már virement lesz engedve. Két módon lehet a dolgon segíteni: vagy szük­ séges, hogy a budgettörvényben egyenkint min­ den megyének illetménye kitétessék, vagy talán megnyughatnánk ezen esetben, miután úgyis csak ideiglenes intézkedésről van szó — mert remél­ jük, hogy jövőre a megyéknek domesticája vissza fog állíttatni; — ezen esetben mondom abban megnyugodhatnánk, hogy a ház határozatikig mondja ki, miszerint e pontot ugy érti, hogy azon összegek közt, melyek az egyes megyék ré­ szére azon kimutatásban utalványozva vannak, mely velünk közöltetett és mely a pénzügyi bi­ Ghyczy Kálmán T. ház! I t t első zottságnak is bemutatva volt, virement nem en­ kérdés, hogy méltóztatik-e a t. ház elfogadni gedtetik m e g ; ha ezt határoza/fcilag kimondja a azon elvet, hogj a mely összegek az egyes me­ ház, talán nem is lesz szükség ez iránt a bud­ gyék részére , a velünk közlött kimutatásban gettörvényben külön hatái-ozatüt beiktatni. ki vannak téve, változatlanok maradjanak, és ezek között a minisztériumnak virement ne en­ Egyébiránt ez iránt a budgettörvény-készigedtessék. Ez nézetem szerint igen szükséges, tés formájáról, mint Pulszky Ferencz tisztelt ba­ m e r t a megyék szükségeinek előterjesztése alap­ r á t o m monda, a budgettörvény megalkotásakor ján határozta meg ' a minisztérium azt, hogy lehet határozni, most ezúttal elég kimondani hamindegyik megyének mennyi illetmény adassék. tározatilag azon elvet, hogy a megyéknek utal­ Már most, ha ezen, a megyék számára meg­ ványozott tételek közt a virement a miniszté­ határozott tételek között a minisztériumnak vire- riumnak nem engedtetik, s ha ez határozatilag

117. országos ülés február 10. 1870.

fog kimondatni, a mint azt Huszár Imre t. ba­ rátom indítványozta, akkor az elv meg lesz ál­ lapítva és azután a budgettőrvényben a ház mikép akarja az elvet kifejezni, akarja-e azt bő­ vebben formulázni, majd annak idejében hatá­ rozhat. Most elég ezen határozati javaslatot, ugy mint beterjesztetett elfogadni és én annak elfoga­ dását a t. háznak ajánlom. (Élénk helyeslés hal felől.) T i s z a K á l m á n : Azok után, miket t. Pulszky Ferencz t. képviselő ur mondott, csak azon egyet akarom megemlíteni, hogy egyátalában nem áll az, mintha az által, ha az egyes megyékre vonatkozó tételek ugy állapittatnak meg, hogy virement azok közt nem engedtetik ez által el volna már az is határozva, hogy egyes megyék saját költségvetésűkben a belügy­ minisztérium beleegyezésével virement-et nem al­ kalmazhatnának. E kérdés ez által tökéletesen érintetlenül van hagyva. {Helyeslés bál felől.) E l n ö k : A beadott indítvány még egyszer fog fölolvastatni.

S z é l l K á l m á n j e g y z ő (újra fölolvassa Huszár Imre indítványát.) S z l á v y J ó z s e f : Én nem lehetek egy nézetben a t. előttem szóló szónokokkal: mert nem látom a dolgot egészen logikainak. A t. ház nem bocsátkozott, és idő hiánya miatt nem is bocsátkozhatott az egyes megyék­ nek a belügyminisztérium által megállapított költségvetései taglalásába, hanem megnyugo­ dott abban, a mint a belüg3 7 miniszter azt elké­ szítette, és a ház elé terjesztette. Egyrészről te­ h á t teljes bizalmat ad a t. ház a belügyminisz­ ternek, hogy legjobb tudta és meggyőződése, igazság és méltányosság szerint adjustálta a megyei budgetet, és most mégis annyira kívánja őt megkötni, hogy attól, mit egyszer előterjesz­ tett, semmi szin alatt el ne térhessen. Értem az aggodalmat. Indítványozó ur t. i. attól t a r t , hogy a belügyminiszter ur netán egyik megyétől elvon valamit és a másiknak adja; (Ugy van! bal felől) de ezen aggodalmat részemről nem tartom alaposnak: mert ha a belügyminiszter ur a megyei budgetet megálla­ pította és a megyéknek megküldte, morális kö­ telessége abból később nem tenni levonást. De azon körülményből, hogy valameby megyének bi­ zonyos összeg a belügyminiszter által megállapí­ tott budgetben meg van szabva, nem követke­ zik, hogy a megyének okvetlenül azon egész összeget fölhasználni kell. Vannak kiadások, melyeket előre meg lehet határozni, mint például a megyei tisztviselők fizetéseit; de vaunak ismét olyanok, melyeket előre meghatározni nem lehet, ilyenek példáid a rabtartási költségek. Ezek két tényezőtől függ­

261

nek : először a rabok mennyiségétől, másodszor az élelmezés drágább vagy olcsóbb voltától. Már most a megye fölterjeszti, hogy rabtartási költ­ ségek fejében például 60,000 írtra van szüksége, de az év végén kiderül hogy csak 50,000 frtot használt föl: téves dolog volna ebből azon kö­ vetkeztetést vonni, hogy ezen 10,000 frt a me­ gyének megmarad; nem! ezen megtakarítás nem illetheti a megyét, hanem illeti az összes álla­ mot, mely jelenleg a megyéknek a dotátiókat kiszolgáltatja. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ha az indítvány elfogadtatik, előállhat azon eset, hogy az év végével az egyes megyéknél összesen lesz megtakarítás 100,000 frt. De va­ lamely megyének bizonyos előre nem látott rend­ kívüli okból szüksége van valami csekély öszszegre : például mint a múltkor előadta Mocsáry Lajos képviselő ur a telekkönyvi törvényszéknél szükség van 3 — 4 irnökra, mert a teendők na­ gyon megszaporodtak, ez mindössze 6—7 vagy 800 frtnyi kiadás. Ha már most ily megtakarí­ tások — mert ez a helyesebb elnevezés és nem a levonás — nem fordíttathatnak oly előre nem látott, de igazolt szükségek fedezésére; akkor a belügyminiszter ur azon helyzetben lesz, hogy, habár például 100,000 frtot megtakarított, még is minden csekély, néhány száz forintnyi előre nem látott kiadásra kénytelen lesz a háztól pót­ hitelt kérni. Én azt hiszem, végletekre vinni nem jó semmit, és az alkotmányos világban épen nem. Nem tetemes kiadásokról van szó, nem arról, hogy ha például egyes megyének leégvén a háza, arra kell 100,000 frt, — mert ily esetben a miniszter mindenesetre póthitelhez fog folya­ modni; de aprólékos előre nem látott kiadások­ kal a házat ne fáraszszuk. Ily kiadások, a mint előbb említettem, ha valamely megyében több írnokra van szükség, vagy egy más megyében megdrágult a fa, stb. Ily esetekre a belügymi­ niszternek némileg szabad kezet kell engedni, (Helyeslés jobb felől) hogy egyes megyék által t e t t megtakarításokat oda fordíthasson, a hol ily szükség fölmerül. Ennél fogva én az indítványt nem pártol­ hatom. (Helyeslés jobb felől.) N y á r y P á l : T. ház! (Fölkiáltások: Kétszer nem szólhat! Zaj.) Ha méltóztatik megengedni a t. ház, csak pár észrevételt teszek. (Zaj.) Tiszt, képviselőtársam Szlávy ur a maga szempontjá­ ból tökéletesen helyesen szólott. (Zaj.) Máskép áll azonban azon kérdés, hogy vajon a t. ház vagyis inkább Magyarország törvényhozásának szempontjából is igaza van-e ? (Zaj és fölkiáltások : Nincs joga most szólani!) E l n ö k : Méltóztassanak megengedni, hogy fölvilágosítsuk egymást e kérdésben: gondolom,

262

117. országos Illés február 10. 1670.

mindnyájunknak az a czélja, hogy az eredmény ezélszerü legyen. Engedje meg tehát a t. ház, hogy a t. képviselő ur még egyszer szólhasson. (Halljuk! Zaj.) N y á r y P á l : Ha igen t. barátom a me­ gyére nézve (Zaj) tisztán az 1867. évet meg­ előzött provisoriumot tekinti, akkor csakugyan másként nem is vélekedhetik. De figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy 1867-ben a miniszté­ rium meghatalmazást kapott, a mely meghatal­ mazásban a megyéknek előbb gyakorlott jogai csak azon tekintetben korlátoltattak, hogy a megyék rendezve nincsenek, tehát a domestieáj u k vissza nem állittathatik. Csupán e tekintet­ ből utasitatott a minisztérium, hogy a megyékkel egyetértőleg állapítsa meg az évenkínti megyei budgetet és azon pénzt t. i., a mely ugy meg lesz állapitva, a megyéknek szolgáltassa ki. így áll a dolog. Miután pedig azon meghatalmazás a megyék jogát áfaiában legkevésbbé sem kor­ látolta, és csupán ezen e<jy irányban hatalmazt a t o t t föl a minisztérium a megyék szükségletei­ nek fedezéséről való gondoskodással, én azt gon­ dolom, az országgyűlési fölhatalmazás alapjára állva nem állhat okoskodása Szlávy t. képviselő­ társamnak : mert a mint a megyéknél meg van állapitva az évenkinti költségvetés, ép ugy tar­ toznak a megyék is számot adni, és a megyék számadásai ép ugy megvizsgáltathatnak az ál­ lamszámvevőszék á l t a l , mint megvizsgáltattak azelőtt a felsőbb dicasteriumok által. Ha tehát valami maradvány lesz a megyék pénztárában, akkor mi történik ? Az történik — a mi min­ den pénztári maradványnval szokott történni — hogy a maradvány a jövő esztendőben előforduló szükségletekre fordittatik, ugy, hogy a megyé­ nek annyival kevesebb fog megengedtetni, mint a mennyi maradvány volt a múlt esztendőben. (Helyeslés bal felől.) Eu tehát azt gondolom, hogy tökéletesen megnyughatnak azon indítványban, miszerint a megyéknek s kerületeknek, ugy szól­ ván, személyenkint megszabott összeg jöjjön be a budgettörvénybe s a virement ne engedtessék meg. (Helyeslés bal felől.) T i s z a L á s z l ó : Ha senki sincs a túlsó oldalon szólásra fölírva, bátor vagyok észrevéte­ leimet megtenni. E l n ö k : Tóth Vilmos képviselő kíván szólni. T ó t h V i l m o s : T. képviselőház! Ha átalában véve pártolnám is ezen indítványt, erre az esztendőre azt semmi esetre nem tehetném magamóvá. Ne méltóztassanak azt gondolni, hogy a megyei költségvetések oly praecisióval és oly ki­ merítő indokolással terjesztetnek föl a miniszté­ riumhoz, miszerint azon indokolás alapján a mi­ nisztérium helyesen, tökéletesen járhasson el a

megyei költségvetés megállapításában. Méltóztas­ sanak gyakorlatilag szemügyre venni az eljárást. Az egyik megye lelkiismeretesen, a másik kevésbbé szigorúan j á r el a költségvetés megálla­ pításánál : egyik helyesen és alaposan, a másik t á n kevésbbé indokolja a maga fölterjesztését; e fölterjesztések ide jönnek, a minisztérium bizo] nyos összegben megállapítja a költségvetést, bi­ zonyos arány szerint tesz levonást, s ekkor ter­ jeszti azt a képviselőház elé. Legtöbb esetbenezen megállapított költségvetések, miután erede­ tileg kellőleg indokolva nem voltak, változást szenvednek annyiból, hogy a megye látván, hogy a minisztérium tán nem egészen helyes levonást tesz egyik-másik tételben, máskép indokolja költ­ ségvetését, és igy a kölcsönös tárgyalások néha az év közepéig tartanak a megye és a minisz­ térium közt mindaddig, mig a helyes tételek megállapittatnak. Ha tehát a t. képviselőház virement-t egyátalában nem óhajt e tekintetben az egyes me­ gyék közt megengedni , ne méltóztassanak ezt legalább a jelen évre alkalmazni. (Fölkiáltások bal felől: Miért nem!) Megmondom ennek is az okát. A megyék figyelmessé tétetve levén, épen a mai nap t a r t o t t vita által arról, hogy a jövő költségvetésben tán már a virement a minisz­ ternek meg nem fog engedtetni, azt hiszem, sok­ kal szigorúbban fognak eljárni a költségvetés megállapításánál, mint tették azt eddig, midőn x*eményük volt, hogy később tán bővebben indo­ kolván költségvetésűket a minisztérium előtt, megállapittatván a költségvetés, az fölemeltet­ hetik. Tudnék eseteket fölhozni, de nem akarom azokkal a t. házat fárasztani; (Halljuk! hal felől) csak átalánosságban akarom megemlíteni, hogy nemrég is tapasztaltuk, miszerint az egyik me­ gye a meghatározott költségvetéssel kijött, sőt többlete is maradt, mely aztán más megyék költségeire fordíttathatott, holott más megye önhibája nélkül meghatározott költségvetésével ki nem jöhetett, és igy természetes, hogy mi­ után az állam pénztárából húzzák a megyék ja­ vadalmazásaikat, a mi az egyik megyénél megtakarittatik, azt a minisztérium a másik megye szükségletei fedezésére fordítja. (Helyeslés jobb felől.) Bátor vagyok tehát kérni a t. házat, hogy a szóban levő indítvány most mellőztessék. (He­ lyeslés jobb felől.) T i s z a L á s z l ó : Az előttem szóló t. kép­ viselő urnák egyelőre megjegyezve annyit, hogy okoskodásából, fölfogásom szerint, egyéb nem, mint a megyéknek pazarlásra való fölbátoritása következik; a mennyiben azon megyétől, mely

117. országos Illés február 10. 1870.

előre fölterjesztett budgetjevel nem csak kijön, hanem még abból megtakarít, a többlet elvéte­ tik azon megye részére, a mely pazarolván, azon évre előterjesztett költségvetésével ki nem j ö n : ezt megjegyezve, bátor vagyok Szlávy tisz­ telt barátom és képviselőtársamnak nézeteire fe­ lelni. Megvallom, nem értem logikáját, a mennyi­ ben abból, hogy a képviselőház a t. belügymi­ niszter ur jelen intézkedését helyeselte , okvetle­ nül következteti, hogy helyeselni fogja azon lé­ péseit is, melyeket majd a virement után külön­ böző megyék irányában tenni fog. Bn ennek le­ hetőségét nem kétlem, azonban de posse ad esse non valet consequentia. Még kevésbbé osztozom logikájában a kö­ vetkező állítására nézve. 0 ugyan az én meg­ győződésem szerint is igen helyesen fejezi ki, hogy az egyes megyék által megtakarított öszszeg nem azon megyéké, melyek azt megtakarí­ tották, hanem ezen összeg az országos pénztárba tartozik. De ha ez, mint magam is hiszem, tö­ kéletesen áll, nem tudom honnan tudja kima­ gyarázni, hogy azon összeg, mely nem illeti az azt megtakarított megyét, illessen más megyét, még pedig országgyűlési határozat nélkül. (He­ lyeslés bal felől.) E következtetését, megvallom, nem értem. Nézetem szerint a megtakarított összeg igenis az országos pénztárt illeti, s a jövő évi budgetben mint megtakarított összeg fölvé­ tetvén, akkor fog fölötte az országgyűlés ha­ tározni. A mi a virement szükségét illeti, átlátom magam is, hogy csekély összegekért, p. o. egy­ nehány irnok fizetéseért, mint említtetett, a mi­ niszternek mindannyiszor a házhoz fordulni kel­ lemetlen dolog lenne. De mondjuk, hogy minden megye budgetjében van bizonyos pauschale, melyből a váratlan kiadásokat, legalább ideigle­ nesen födözni lehet. Ha aztán az ily váratlan kiadások az egész ország megyéiben nagyobb összegre szaporodnak, akkor igenis méltóztassék a belügyminiszter ur a házhoz fordulni, és a többletet a ház által póthitel képen megszavaz­ tatni, a minek bizonyosan semmi akadálya sem lesz. Arra nézve, hogy minő következménye van a virementnek, a megyék költségvetései közt használtatván az, a nélkül, hogy helyeket meg­ nevezni akarnék, csak fölemiitek egy tapaszta­ lásból merített tényt. Tudok megyét, mely te­ lekkönyvi törvényszéke részére Wertheim-ládák vételéért folyamodott, oly évben, midőn tetemes összeget takarított volt meg. Ezen megyének a Wertheim-ládák megvétele nem engedélyeztetett, míg más megyének, mely pedig már különben is túlköltött volt, teremdiszitésre nevezetes összeg

263

| gek adastak meg. Ily következményei vannak a | virementnak az egyes megyék költségvetései

' között. Ha a t. ház az ily eljárást helyesli: méltóz­ tassék a virement megszavazni; én nem teszem, s Huszár Imre képviselő társam indítványát pártolom. (Élénk helyeslés bal felől.) J u s t h I m r e : Nem tartottam volna szükségesnek szólni Szlávy barátom nyilatkozata után, mely oly világos, és annyira a gyakorlati életből van merítve, hogy helyességét mindenki belátja, a ki a megyei életben töltötte idejét. Azonban meg fogom mondani, hogy hova vezet Tisza László barátomnak logikája. (Halljuk ') Szlávy barátom kézzelfoghatólag megmu­ tatta, hogy mily czélból szükséges a virement, miután a miniszternek esze ágába se jöhet,hogy az egyes tisztviselők fizetéseiben változtatásokat tegyen, és megmagyarázta, hogy a virement-t a minden nap fölmerülhető szükségletekre hasz­ nálja. Tisza barátom ezt nem tartja szükséges­ nek, és példát hozott föl arra, hogy egy me­ gyének, mely megtakarított bizonyos összeget, Wertheim -ládákra volt szüksége, és ez nem ada­ tott meg, holott más megyének, mely túl köl­ tött, terem díszítésre adatott pénz. Meglehet, így történt a dolog; hanem kérdeni, hova ve­ zetne az,, ha nem adatik meg a virement 1 ? A miniszter kényszeríttetik a ház által és ez igen logikai, hogy a megyék számára oly összegeket szavaztasson meg magának, a melyekről tökéle­ tesen meg lesz győződve, hog3T azokból bizonyos összeg maradni fog, és hogy egy megye sem lesz képes annál többet elkölteni. (Igaz! jobb felől.) Ha a virement nem adatik meg, akkor ez hoszszas manipulatióra ad alkalmat a miniszté­ riumban. A miniszter kénytelen volna, ha egy megyének 2 vagy háromezer forintra szüksége van, — a mi megtörténhetik, ha p. o. a rabok megszaporodnak, vagy más , rendkívüli szükség adja magát elő, — akkor a miniszter kényte­ len lesz a háztól kérni póthitelt. Más megyénél ismét megmarad 3 vagy 4 ezer forint, és azt a minisztériumnak evidentiában kellene tartani. Nem volna-e ez fölösleges manipulátió? — Meg vagyok győződve , az ily manipulatió nem fogna máshová vezetni, mint oda, hogy a miniszter kénytelen lenne minden megye számára többet előirányozni. Én ezt kikerülni akarván, pártolom Szlávy barátom nézetét. (Helyeslés jobb felől)

B o r l e a Z s i g m o n d : T. ház!

Én csak

Tóth Vilmos képviselő ur azon megjegyzésére, hogy t. i a megyék nem eléggé indokolva szok­ ták beadni költségvetéseiket, azon észrevételt vagyok bátor tenni, hogy nagyon jó lett volna, ha az államtitkár ur azt is megmondta volna,

264

1I7

- országos ülés február 10. 1870.

hogy a minisztérium mily indokból szokta levo­ násait eszközölni, t. i. minden indokolás nélkül törülnek s redukálnak ott, ahol s amennyit ne­ kik tetszik. Ha tetszik, szolgálok speciális eset­ tel. (Halljuk!) Három éve, hogy minden évben mérnöki tervvel s számítással ki volt mutatva, hogy megyémben a megye házába beesik az eső. A megye bizonyos összeget kért ennek javítására minden évben, a minisztérium azonban mindig azt felelte, hogy nem lehet annyit adni e me­ gyének, hanem csak ennyit. 3 év óta esik az eső a megyeházába, (Derültség.) és pedig csak azon okból, mert mikor kértünk 600 frtot, s in­ dokoltunk, a minisztérium csak felényit adott. De mondok másik esetet is. (Valaki jobb felől: Az semmi ) Persze hogy semmi, mert itt BudaPesten nem esik be a minisztérium házába. (He­ lyeslés szélső bal oldalon, és derültség.) Tehát mon­ dok egy más esetet is. A megyei szolgák ruhá­ zatára nézve a megyék indokolják költségeiket, a kereskedőktől, szabóktól, csizmadiáktól árak melléklete mellett, melyből kitűnik, hogy milyen áron dolgoznak, s mennyibe kerül egyik másik ruha darab. Fölküldik a minisztériumnak, s a minisztérium azt feleli rá, hogy pl. egy parádés sipkáért nem lehet többet adni. mint 1 frt 20 krt. Tessék most nekem kiállítani egy parádés sipkát 1 frt 20 krért. (Derültség és fölkiáltások: Az igazi Mi sem vagyunk képesek ezt kiállítani!) Tetszett mondani, hogy némely megyéknél fölös­ leg is marad ! De miért marad fölösleg ? Azt is megmagyarázom. Azért, mert ha azon összeget nem adták meg, melyet a megyék kértek, na­ gyobb vállalatoknál s munkálatoknál, kisebb oszszeggel azokat nem lehetett megcsinálni, tehát a szándékolt vállalat, elegendő pénz hiányában, abban maradt az egész dolog. Némely helyen pedig a megye ugy segit magán, hogy ha vala­ mely állomás üresedésbe jön. a népnek sérelmére és kárára üresen hagyják több ideig, hogy an­ nak havi fizetését máshová fordíthassák. Ezek téiryek, tessék Tóth Vilmos államtit­ kár urnák utána nézni, és meg fog győződni. Meggyőződhetik pedig nagyon könnyen, mert a megyék költségvetései egy-egy példánya a mi­ nisztériumnál megtalálható. V u k o v i c s S e b ő : T. h á z : Azt tartom, átalában kívánnunk kell, hogy a virementok végképen megszűnjenek budgetünkben, (He­ lyeslés a bal oldalon.) mert addig, mig virement megengedtetik, kétségkívül valóságos budgetünk nem lesz. En azt hiszem, ha az illető miniszter tudja, hogy a virementnek nincs helye, akkor a legnagyobb pontossággal igyekszik meg­ készíteni előirányzatát: tudva azt, hogy máskép nem mehet át. Ellenben ha tudja, hogy elői­ rányzatának a ház által tőrtént megvizsgálása

j után is fön fog maradni még azon hatalma, : hogy ahoz pótlékot tehet, akkor előirányzatát j csak imigy amúgy, gondatlanul fogja előterjeszI teni, mert tudja, hogy segíthet rajta. (Helyeslés I balról.) Ezt pedig én nem akarom, és azért vaj lahány3zor virementról lesz szó, mindig ellene leszek. (Helyeslés bal felől.) De van még egy más ok is, a melynél fogva kívánatos, hogy a megyék költségvetései­ nek fedezésére nézve ezen virement-t tökélete­ sen tehetienné tegyük, és ez az, hogy mindad­ dig, mig a törvényhatóságok szervezése folytán a megyék azon jogba visszahelyezve nem lesznek, miszerint belszükségletre önmagukat megadóz­ tassák : nekünk szem előtt kell tartanunk azon elvet, hogy csak az országgyűlés tartsa magát illetékesnek költségei fedezésére, az illető össze­ get megadni. (Helyeslés bal felől.) Ne engedjük, t. ház, hogy a megyék — bízván abban, hogy a minisztériumnak egyes megtakarítások irányában főnmaradnak oly kutforrásai, a melyekből egyes megyéknek adhat pénzt — mondom, hogy ők ezt tudván, a minisztériumhoz folyamodjanak, és a minisztérium irányában foglalják el azt az állást, a melyet nem kellene, hogy elfoglaljanak, t. i. hogy a minisztériumhoz folyamodjanak és ott kérjenek. (Helyeslés bal felől.) T ház! Igen t. barátom, Szlávy okosko­ dása teljesen logikai volna, és méltánylást ér­ demelne, ha el lehetne ismerni azt a tételt, hogy valahányszor valamely szabály ellen egyes kazuistikákat lehet fölhozni, azonnal azon egész szabályt el kellene törölni. De nincs oly sza­ bály, vagy törvény, mely alól egyes esetekben kivételeket nem lehetne fölhozni, és melyekben azon szabály megigazitását követeim nem lehet­ ne. De azért fölhagyni magával a szabályival, megtörni a jótékony törvényt, ezt, azt hiszem, a politika soha sem fogja javasolni. T. h á z ! Igen érdemes barátom, Tóth Vil­ mos, megvallom, olyasmit mondott, a mi előt­ tem gyanút ébresztett ezen budgetnek készítése iránt. Előszámlálta, hogy a megyék mily gon­ datlanul csinálják a budgetet, ugy, hogy a mi­ nisztériumnak mily nehéz azt átvizsgálni, végre azt monda, hogy nem most, hanem jövő évre tartsuk fenu azon szigort, melyet Huszár Imre határozati javaslatával javasol a t. háznak. A mi az első állítást illeti, én azt nem tarthatom komolynak, és inkább azt hiszem, hogy a, miniszter ur teljes figyelmét fordította arra, hogy ezen előirányzat a lehető pontosság­ gal terjesztessék elő, és azt hiszem, ha látta, hogy valamely megye könnyelműen j á r t el e tárgyban, azt a dolognak komoly módon való elvégzésére pótlólag is utasította ; és én e sze­ rint, ha csak bizalmatlanságot nem akarok nyil-

117. országes ülés február 10. 1670.

vánitani a minisztérium irányában, lehetetlen, hogy máskép Ítéljem meg ezen előirányzatot, mint ugy, hogy az pontosan, lehető legnagyobb tökéletességgel készíttetett el. A mi pedig azt illeti, hogy csak jövő évre vegyük tekintetbe ezen határozatot, erre nézve megjegyzem, miszerint csak nem rég nyertük azon ígéretet a minisztérium részéről, hogy a törvényhatóságok rendezése még a folyó évben fog előterjesztetni, s akkor a többi között az országgyűlés teendői egyik lényeges részét az fogja képezni, hogy a megy éknek belső szüksé­ geik fedezésére meg fog a jog adatni, hogy ma­ gukat megadóztathassák. E szerint nem is jö­ het az országgyűlés oly helyzetbe, hogy a jövő évben Huszár Imre határozati javaslata szerint járhasson el. Azt hiszem, épen a jelen évre nézve szükséges annak elfogadása azért, hogy szok­ tassuk a minisztériumot és a megyéket arra. miszerint az előirányzatot a lehető legteljesebb szigorral készítsék el. Azért pártoiom Huszár Imre határozati ja­ vaslatát. (Élénk helyeslés bal felöl.) E l n ö k : Senki sem kivan szólni; csupán indítványozó ur akar még szólni. H u s z á r I m r e : T. ház! Azok u t á n , a miket a központi bizottság előadója, és u t á n a az igen t. belügyminiszter ur e kérdésben mon­ dottak, alig gondoltam, hogy indítványom az igen t. túlsó oldalnál oly nagy ellenzésre fog találni. Ennek következtében kénytelen vagyok először indokaimat, melyekkel indítványomat támo­ gatni kívánom, kifejteni és megmondani azon okot is, mely engem ezeu indítvány beterjesztésére bírt.

265

mellék- kérdése tekintetbe nem vehető. (Helyes­ lés a hal oldalon.) A tegnapi ülésben azon kérdést voltam sze­ renesés intézni a belügyminiszter úrhoz: miért vonatott le a magyarországi megyék, kerületek és vidékek javadalmazásából az 1869-iki évre 5% helyett 8 % , holott e ezimen a törvényhozás csak 5%-ot szavazott meg? A belügyminiszter ur azon fölvilágosítást adta, hogy ez az 1868-ik törvényhozás által engedélyezett átruházási jog alapján történt. E fölvilágositáshoz jelenleg nagyon kevés szó fér. Hogy a minisztérium e részben helyesen járt-e el: akkor lesz helyén meghatároznom, midőn a ház az 1869-iki zárszámadásokat fogja tárgyalni. . Ellenben Szlávy József tiszt, képviselő ur, mint volt belügyminiszteri államtitkár, nyilatko­ zatában kifejtette azon okot, miért vonatott le a magyarországi megyék, kerületek és vidékek javadalmazásából az 1869 ik évben 80/0 a tör­ vényhozás által megállapított 5% helyett. Azt mondotta, hogy ezen 5 % egész átalánosságban levén kimondva, a minisztérium kénytelen volt a magyarországi megyéket az 5%-n fölül még 3 % levonásával terhelni azért, mert az erdélyi megyék költségvetése oly csekélyre volt szabva, hogy a mellett Erdélyben a megyék közigazga­ tása s törvénykezése szükségképen fönakadott volna. Álig hiszem t. ház. hogy helyeselhetné valaki azt, hogy az erdélyi megyék 1869-iki előirányzata oly csekély összegre volt megszabva, hogy dotatiójokat a magyarországi megyék ro­ vására ily módon kellett emelni, és pedig — alig tévedek, ha azt mondom — az 1868-iki törvényhozás intentiójának ellenére. En semmi esetre sem szeretném, ha a jövő évben az 1870-ki költségvetésre vonatkozólag ismét ily bevégzett ténynyel állanánk szemközt. Még kevésbbé óhaj­ tanám azt, — a mi nem mondom, hogy megtörténik, de megtörténhetik: — hogy a kormány egyes tör­ vényhatóságoknak más kevésbbé kegyelt megyék rovására grátiákat osztogathasson. (Helyeslés bal

Mielőtt azonban ezt tenném, csupán két ész­ revételt vagyok bátor két előttem szólott kép­ viselőtársaim megjegyzésére tenni, jelesen arra nézve, a mit igen t. barátom Vukovics Sebő is megemlített, és a mit Tóth Vilmos képvi­ selő ur mondott, hogy t. i. ezen szigort, a me­ lyet én itt a virement körül indítványoztam, jó lenne nem az idén, hanem csak jövő évben al­ felől.) kalmazni. E kijelentés egy nagy és szép remény­ E két czélt addig is, mig a törvényhatósá­ től fosztott meg engem, hogy t. i. a megyék a gok házi adójok kivetési jogát visszanyernék, jövő évre a költségvetések körül szabadon fog­ csak ugy érheti el. ha a múlt tanúságán okulva. nak intézkedni, és a házi adó kivetési jogát va­ az összes megyék javadalmazására előirányzott lahára vissza fogják nyerni. főösszeg egyes tételei között átruházás meg Azon megjegyzésre, melyet Justh képviselő nem engedtetik; bátor vagyok tehát e részbeni ur tett, hogy ha a virement meg nem enged­ indítványomat ismételve a tiszteit háznak aján­ tetnék, és némely megyében a javadalmazásban lani. (Helyeslés a bal oldalon.) megtakarítások eszközöltetnek, nagy nehézsége k R a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : Mi­ fognak támadni a közigazgatási t é r e n : csak azt után az indítványozó részéről előbb tett nyilat­ jegyzem meg, hogy tegnap szavaztunk meg a kozatomra történt hivatkozás, kénytelen vagyok belügyiminiszternek 72 valódi- és nem tudni azt még tüzetesebben fogalmazni. hány segéd-számvevőt; ugy gondolom, hogy egy Előbbi előadásomban kijelentettem, hogy ily fontos kérdés mellett a számvevői teendők tárgyilag fogva föl a dolgot, a jelen viszonyok KÉPV. H. iíAPLQ 18f | V. 34

266

117. országos Ülés február 10. 1870.

közt az indítvány elfogadását nem tartom egé­ szen czélszerünek, a magam állását tekintve pedig igen kívánatosnak tartanám, hogy a me­ gyék irányában virement által meg levén kötve, e tekintetben szorosan csak ahhoz tarthatnám magamat, a mi alapul szolgált költségvetésem beadására. Eddig is azon eljárást követtem, mert mi­ nisztériumomnak a t. ház által adott engedély kö­ vetkeztében, a megyék számára egy negyed ré­ szét kirendeltem azon összegnek, mely a beter­ jesztett költségvetés szerint ezen három hó­ napra esik. De nem látok semmi összeütközést a logi­ kával abban sem, mit e tárgyra vonatkozólag Tóth Vilmos itten megérintett, hogy t. i. ezen évben nem látja lehetségesnek, illetőleg nem czélirányosnak, miszerint ezen virement kérdése annyira szoríttassák meg a minisztérium kebe­ lében. Erre vonatkozólag az ellenfél részéről föl­ hozatott, hogy ez szomorú, mert ebből azon ta­ núságot lehetne vonni, hogy nincsen a belügy­ miniszter szándékában: a megyéket a házi pénz­ t á r jogával fölruházni. Részemről kénytelen va­ gyok kijelenteni, hogy ezen megkülönböztetésből épen az ellenkezőre lehet következtetni; mert ámbár nem titkolhatom el. hogy még a házi pénztár visszaállítása a megyékben nevezetes nehézségekkel lesz összekötve, — különösen, ha a másik elvet is tekintjük, melyet részemről igen kívánnék föntartatni, hogy tudniillik a me­ gyék históriai határai ezúttal érintetlenül ha­ gyassanak ; — (Élénk helyeslés minden oldalról) és ámbár megvallom, hogy a tanáeskozmány alatt kifejtett eszméknél fogva még nem mondhatom megérettnek még a magam agyában is azon eszmét, mikép legyen összeegyeztethető egyrészt a históriai határok tiszteletben tartása, másrészt azon elv, melyet magaménak vallok, hogy a megyéknek régi domesticális joga meg ne sér­ tessék, s igy nem látom még a kérdést egészen érett állapotban : — mégis mindenesetre szük­ ségesnek tartom fogalmazni a belügyminiszté­ rium részéről, hogy a házi pénztár jogát a tör­ vényhatóságoknak visszaadatni kívánom. Remélem tehát, hogy a jövő költségvetés alkal­ mával ezen kérdés ily alakban a képviselőházban előfordulni nem fog ; jelenleg azonban azon ada­ tok, melyek a költségvetésre alapul szolgáltak, és melyek szerint kénytelen voltam a belügymi­ nisztérium költségvetését megállapítani, nem anynyíra szabatosak, hogy minden virement kizá­ rását lehetségessé tennék. Ne méltóztassék e tekintetben csak a belügyminisztériumot vádolni. — En bizonyosan nem akarok vádat emelni a törvényhatóságok

ellenébe, hozhatnéK föl eseteket, midőn a bel­ ügyminisztériumnak praeclusiv-terminus volt ki­ szabva a budgettárgyalás alkalmával , mely alatt kénytelen a költségvetést a képviselőház elé terjeszteni; a belügyminisztérium fölszólította, kérte a törvényhatóságokat: hogy egyes kérdé­ sekre adjanak fölvilágosítást, és még mai napig sem érkezett válasz. Azon alap, mely közkézen forog a t. kép­ viselő urak közt, nem is volt ugy beadva a költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy az oly kiindulási pont legyen, mely tökéletes mathematikai biztossággal lett volna kidolgozva, ha­ nem csak megközelítőleg sorolta fői az adatokat. Tehát avval zárom be előterjesztésemet: méltóztassék ezen nehézségeket figyelembe véve, még ezúttal a virement-t a megyék közt, ugy a mint a múlt esztendőben volt megadva, ezen évre is megadni. (Élénk helyeslés jobb felől.) E l n ö k : Méltóztassék a t. ház nyilat­ kozni : elfogadja-e az indítványt, vagy külön tár­ gyalásra kívánja kitüzetni? (Nem kell külön tár­ gyalás!) A kérdés talán az volna: elfogadja-e a t. ház a Huszár képviselő ur által beadott indít­ ványt? mely föl fog még egyszer olvastatni. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (újra fölolvassa Huszár Imre indítványát.) E l n ö k : Elfogadja a t. ház ezen indít­ ványt? (Elfogadjuk! Mások: Nem fogadjuk el!) & kik elfogadják, méltóztassanak fölállani. (Meg­ történik. Fölkiáltások bal felől: Itt a többség.') Most, a kik el nem fogadják, méltóztassanak fölkelni. (Megtörténik) A többség nem fogadja el az in­ dítványt. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a 2-ik tételt.) AJL erdélyi megyék, székek és vidékek közigazgatási költségei 338,680 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re en­ gedélyezve volt 385,0S0 frt, most tehát kevesebb kéretik 46,500 írttal, miután azonban a tavalyi összegben az erdélyi főispánok, kapitányok és főbirák fizetése is foglaltattak, melyek most a 4-ik rovat alatt előirányoztatnak, a különbség elenyészik. E l n ö k : Elfogadja a t. ház a 12-ik tételt 1 S z i l á g y i L a j o s : T. ház! En azon biz­ tos reményben Írattam föl magamat szólásra, hogy a t. ház Huszár Imre tisztelt barátom in­ dítványát el fogja fogadni és igy én is az erdé­ lyi törvényhatóságokat illetőleg hasonló indít­ ványt akartam beadni; de miután a többség ezt el nem fogadta, e részben nem kívánom a t. ház figyelmét fárasztani, indítványomat nem is fogom megtenni; hanem bátor vagyok ez al­ kalmat fölhasználni arra, hogy egyrészről egy tiszteletteljes kérdést, másrészről pedig egy ké­ rést intézzek a belügyminiszter úrhoz.

117. országos ülés február 10. 1870.

267

Kérdésem az a t. belügyminiszter úrhoz: mi S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a 4-ik oka annak, hogy akkor, midőn a magyarországi rovatot) : „Főispánok, főkapitányok, főkirálybirák, törvényhatóságokat illetőleg egy táblázati kimu­ szász ispán és személyzetének fizetésére 263,225 tatás terjesztetett a ház elé, ugyanakkor ily és forint." hasonló táblázati kimutatás az erdélyi törvény­ Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re en­ hatóságokat illetőleg ki nem adatott ? Megval­ gedélyezve volt 245,625 f r t ; most tehát több lom, t. ház, reám nézve annyival bámulatosabb 17,600 írttal. Ugyanis a főispánok közt Fehér­ ezen kimutatásnak elmaradása, mivel a tegnapi megye főispánja részére előirányoztatik 10,500 napon elmondatott az, hogy egy osztály azért frt, holott tavaly csak 4000 frt engedélyeztetett, állíttatott be a minisztériumba, mivel az erdélyi most több 6,500 írttal. Fehér megye föispánjáuniót végre kellett hajtani. • nak fizetése emelését a miniszter azzal indokolja, Egész tisztelettel kérem tehát a t. belügy­ hogy miután a mostani főispán Szőgyényi László miniszter urat, hogy szíveskedjék ily táblázati mint volt magyar alkanczellár 1848-ban 10,000 kimutatást az erdélyi megyék, székek és vidékek pengőforintnyi évi fizetéssel volt ellátva és igy közigazgatási költségeiről is készíttetni és azt a az 1848-iki 3-ik törvenyezikk XXV-ik szakasza képviselők között kiosztatni. Ezt annyival inkább szerint az akkori fizetését megtartván, a tavalyi bátor vagyok kérni, mivel csak is ezen adatok­ költségvetésnél is ezen 10,000 peugő vagy 10,500 ból fognak meggyőződhetni igen sokan t. kép­ osztr. ért. frtnyi fizetés 4000 írttal, a főispánok viselőtársaim közül : mennyivel kerül kevesebbe fizetései közt, 6,500 írttal pedig a nyugdijak az erdélyi törvényhatóságok közigazgatása, mint közt volt fölvéve, most az ugyanazon személyt a magyarországi megyéké. Ezt annyival szüksé­ illető fizetést egy tétel alatt vélte előirányogesebbnek tartom, mert Huszár Imre barátom zandónak. A bizottság az előirányzat tavalyi szagaiból azt lehet kivenni, mintha az erdélyi módozatát továbbá is megtartván, ezen tétel megyék talán a múlt év alkalmával valami kü­ alatt 10,500 írtból 6500 irtot itt törlendőnek és az emiitett törvény szerint ugyanannyit a lönös kedvezményben részesültek volna. nyugdijak szükségletébe vél igtatandónak. R a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : T. I r á n y i D á n i e l : T. ház! A tisztviselők ház! A mi az első kérdést illeti, megvallom, ne­ kem is feltűnt, hogy az erdélyi megyékről még fizetésének megállapításánál, véleményem szerint, a kimutatás befoglalva nincs, minélfogva mind­ tekintettel keli lenni a t e t t szolgálat mennyi­ járt megtettem a rendelkezést, hogy az azonnal ségére, valamint másrészt a pénztár állapotára. fizetésére készíttessék e l : a t. képviselő ur ezen kívánsá­ Ha ezen elvet a megyei tisztviselők alkalmazom, azt találom, hogy míg a megyei gának tehát, habár utólagosam elég lesz téve és a képviselő urak közt ki fog a kimutatás osz­ választott tisztviselők fizetése aránytalanul sze­ rény, a kormány által kinevezett legfőbb tiszt­ tatni. A második pontra nézve én is elismerem, viselők : a megyei főispánok fizetése a legtöbb hogy igen is, takarékossági szempont vezérelte esetben túlságos. Egy alispán teendőjét és felelősségét egybe­ az erdélyi törvényhatóságokat közigazgatási költ­ ségek tekintetében, és azért is hoztam be a vetve a főispán teendője és a főispán felelőssé­ 80,000 frtnyi pótlékot az 5-ik tétel alatt, m e r t gével . lehetetlen, hogy fel ne kiáltsunk : hogy magam is elismerem, hogy nincs proportió az míg az elsőnek terhe talán tízszer annyi, a má­ erdélyi törvényhatóságok és a magyarországi siknak fizetése kétszer annyi, terhe talán tízszer törvényhatóságok költségei között, azért is, mi­ kevesebb ; és ha a választott tisztviselők fizeté­ helyt tudomásomra jött, hogy némi hézagok sének ezen szerénységét az állampénztár sze­ vannak, melyek pótlandók, beadtam a 80,00 0 génysége igazolja némileg : a főispán fizetésének frtnyi költsógszaporitást az erdélyi törvényható­ ezen túlságosságát az állampénztár szegénysége teljességgel nem mentheti. ságok számára. {Helyeslés.) Ennélíogva azt gondolom: különösen azon E l n ö k : Megszavazza a t. ház a 2-ik té­ telt? (Megszavazzuk!) Tehát a 2-ik tétel 338,680 főispánok fizetését, kik 3,000 írtnál többet húz­ nak, le lehetne szállítani, legalább 3,000 frtra frtban elfogadtatik. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a 3-ik lehetne szállítani (Helyeslés a bal felől.) és ezt tételt) : „A kiráíyföldi hatóságoknak adjutum sa- az elvet még azon főispánokra nézve is igazsá­ lariale czimen kirendelendő államsegély 173,324 gosnak tartom, kik megyéjükben laknak és hi­ vatalos kötelességüket pontosan teljesitik, pedig forint." Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re épen tudom, hogy vannak főispánok, kik beigtatásuk óta a megyében nem is mutatták magokat. ennyi volt engedélyezve. I v á n k a I m r e : Azok a legjobbak ! E l n ö k : Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. I r á n y i D á n i e l : T. barátom Ivánka 34*

268

117. országos ülés február 10. 1870.

Imre a legjobbaknak tartja ugyanazokat, kik a i megyében meg sem jelentek, de azt talán még i sem tartja jónak, hogy mégis 400*) írt fizeté- [ sük vaD. I v á n k a I m r e : Ez nagyon kár! I r á n y i D á n i e l : Ezt t. barátom sem fogja helyeselni, és ha ezen főispánok és egyéb néven Devezett megyei kormányzók fizetését túl­ ságosnak tartjuk, még azonkívül aránytalannak is tartom az egyes megyék íőispánjainak fizeté­ sét; mert ha Pest, Bács, Bihar megyék főis­ pánjai 4000 frtot húznak, akkor nem tudom, miért buz például Csanád, Győr, Turócz, Ugocsa, Zaránd és Kővár vidék kormányzója ugyan­ annyit. Csanád megye 29 • m é r t f ö l d n y i terület­ tel bir, Győr 28, Turócz 2 1 , Ugocsa 22, Zaránd 25, Kővár vidéke pedig épen csak 18 mértföldnyivel, és mégis mindezen megyék főispánjai 4000 frtot húznak, ép ugy, mint a legnagyobb megyékéi. Én ezt az osztó igazsággal ellenkező­ nek tartom, ennélfogva indokoltnak látom azon indítványomat , miszerint a főispánok fizetése kik 4000 vagy 3500 frtot húznak, 3000 frtra szállittassék le. (Bal felől helyeslés.) Engedje meg a t, ház, hogy e tárgygyal kapcsolatban egyúttal azon viszásságra — hogy ne mondjam visszaélésre — figyelmeztessem, melyet a főispáni hivatalok betöltésénél tapasztalunk. (Bal felől: Ugy van!) Ha végig nézem az 1867-ki fő­ ispánok, főkapitányok és főkirálybirák neveit, azt találom, hogy valamennyien — csaknem vala­ mennyien — vagy a mágnások, vagy legalább a gazdag birtokos osztályból választattak. (Ugy van! bal felől.) Midőn a megyei bizottságokat azért kárhoztatjuk, hogy csak a nagyobb neme­ seket, a nagyobb birtokosokat emelik megyei hivatalokba, azzal mentik magukat, hogy nem találkoznak a polgári osztály, vagy pedig sze­ gény kisebb nemesek, szóval a középosztály közt olyanok, kik a csekély fizetés mellett me­ gyei hivatalra vállalkoznának. De ugy látszik, a 4000 frtnyi fizetés mellett vállalkoznék pol­ gári születésű vagy szegény nemes is, mert azt csak nem fogja mondani a t. miniszter ur, hogy a szegényebb nemes vagy polgári születésűek közt nincs főispáni hivatalra érdemes férfi; ha van miniszterségre s államtitkárságra való, ak­ kor azt gondolom: találkoznának főispáni hivatalra valók is, különösen némely polgári születésű fér­ fiak tudományát, érdemeit egybevetve egyné­ mely főispán tudományával és érdemeivel. Ezt, t. ház, kötelességemnek t a r t o t t a m fel­ említeni, nem azért, mintha orvoslást várnék a jelen kormánytól, melyet aristokrata-conservativ szellem leng á t ; nem is azért, mintha a t. ház határozatát akarnám e részben felhívni, hanem azért, mert ezt népképviselői állásomnál fogva

előhozni kötelességemnek tartottam. Én orvoslást várok részint a megyék demokraticus alapon le­ endő szervezésétől, részint — és pedig főleg —a középosztálynak önerejére és önméltósága ér­ zetére való ébredésétől Ajánlom a t. háznak indítványomat, mely ekként szól (Olvassa:) „Azon főispánok, főkapitá­ nyok és főkirálybirák fizetése, kik 3000 írtnál töb­ bet húznak, 30ü0 frtra leszállittatik." (Helyeslés hal felől.)

M i h á l y i P é t e r j e g y z ő (újra felolvas­ sa Irányi Dániel

indítványát).

Henszlmann

I m r e : T. ház! A fize­

tések megállapításainál szükségesnek tartom, hogy legyen bizonyos elv, mely szerint egyik állomás fizetését a másikéval összehasonlítani lehessen, legyen mint a franczia mondja: „mesure etalon." Az absolut államokban, tudjuk, hogy ezen össze­ hasonlító mérvül a katonaság fizetése vétetik; pl. Oroszországban minden civil hivatalnoknak katonai rangja van, és a szerint fizetik is. Én azt hiszem, ezen elvnek ellentétesen: demokrata és alkotmányos államokban inkább a tanári kar­ ból kell venni ezen összehasonlító mérvet. Legyen tehát szabad nekem is a főispánok fizetését öszszehasonlitanom az egyetemi tanárok fizetésével. Én az egyetemi t a n á r t működésében, — nem sze­ mélyében, mert e tekintetben mindkettő egy­ aránt tiszteletreméltó lehet — mindenesetre többre becsülöm, mint a főispánt; mert az egyetemi tanár sokkal többet tett, mielőtt tanárrá lett, „plura túlit fecitque puer, sudavit et alsit", mint a főispán, mielőtt azzá lett; másrészt pe­ dig az egyetemi tanár hatása, ha jó tanár, sok­ kal nagyobb, mint a főispáné, mert az kiterjed egy egész nemzedékre. Ha már most egy egye­ temi tanárnak nálunk csak 3000 frtot fizetnek, én azt hiszem, a főispán is tökéletesen megelé­ gedhetik 3000 írt. fizetéssel, s azért Irányi kép­ viselőtársam indítványát teljes szívből pártolom. (Helyeslés bal felől.) S z i l á g y i L a j o s : T. ház! Ivem hiszem ugyan magamat hivatva ez oldalról indítványt tenni a kormány általi kinevezéstől függő hiva­ talnokok fizetésének felemelésére nézve; de nem tehetem, hogy azon aránytalanság miatt, melyet az erdélyi részeket illetőleg ezen j'költségvetésben újból tapasztalok, a főisj^ánok fizetését illetőleg föl ne szólaljak. Ugyanis, miután a belügy­ miniszter ur semmi indokolást költségvetéséhez — tudtomra legalább — be nem adott, kénytelen vol­ tam a költségvetésből és a pénzügyi bizottság jelen­ téséből kiokoskodni, hogy mi az erdélyi főispá­ nok és főkirálybirák fizetése felemelésének alapja, és ezekből arra az eredményre jöttem, hogy azért emeltetett fel némelyek fizetése, mert némely széknek vagy megyének nagyobb lakossága van.

117. országos ülés február 10. 1870.

269

Ugyanakkor arra is rájöttem, hogy Küküllő vár­ vagyok bátor megjegyezni, hogy nem azon ada­ megyének 26 • mrtfnyi területe van ós 86,000 tokat méltóztatott fölolvasni, melyekre hivatkoz­ lakosa ; Maros szék 27 • mrtfnyi területtel és tam, hanem olyakat, melyekre nem hivatkoztam. 77,000, Udvarhely szék pedig 45 Q mtrfhyi, és Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : Még egy nyom­ 67,000 lakossal bir, és mégis a belügyminiszter tatási hibára figyelmeztetem a t. házat. {Derült­ ur Maros szék és Udvarhely szék főkirálybiráinak ség. Bal felől: Megint másról lessél!) A pénzügyi fizetését emelte. Tiszteletteljes kérdésem tehát a bizottság jelentésében, a hol Három szék, Marosbelügyminiszter úrhoz: hogy esik az, hogy Kü­ és Udvarhely szék főkirálybirójáról van szó, nem küllő vármegye főispánja fizetésének emelését nem 2000, hanem 2500 frt. van fölvéve, ott pedig, hozza javaslatba, holott a többiét, melyek nem hol 3000 van, 3500 teendő, tehát mindenütt oly nagyok, felemeltetni kivánja ? Azért újból fel­ 500 írttal több. (Derültség.) kérem a belügyminiszter urat, méltóztassék vagy H o r v á t h J á n o s Azon aránytalanság, a többi megyéket és székely székeket illetőleg mely a megyéknél mutatkozik, előttem is nais a tavalyi fizetéseket megtartani, vagy pedig ha ! gyón feltűnt. Nem akarom elhatározni: sok vagy egyenlő mértékkel akar mérni mindenkinek a kevés-e a fizetés, hanem miután még mostanig fizetések emelésénél: akkor emelje Küküllő megye minden főispánnak, minden főkapitánynak ugyan­ főispánjának fizetését is. azon rangja és kötelessége volt, s miután a fő­ Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : T. ház! Legyen ispánoknak előléptetésre reményük nincs, mert szabad fölemlítenem, hogy Küküllő vármegyének még csak egyik főispánságból a másikba sem területe 26 • mtf., népessége 86,000, Huny ad tehető, mert az nem volt szokásban, óhajtanám: vármegyének területe 109 • mtf., lakossága hogy minden főispán, főkapitány és főkiráljbiró 182,000 belső Szolnok megyének 68 £J mtf. terü- ugyanazon fizetéssel birjon, s ennek folytán hoz­ lete és 94,000 lakosa van, Alsó-Fehér megyének zájárulok az Irányi képviselő ur által indítvá­ területe 80 • mtf., népessége 178 ezer; mind- nyozott 3000 frt fizetéshez; de akkor méltóztas­ azon megyék tehát majd két akkora terület- és sanak a 25'i0 frtnyi fizetést is 3000 írtra emelni, népességgel birnak, melyek főispánjainak fizetése hogy egyátalában egyiknek se legyen, több mint a másiknak. 3500 írt. S z i l á g y i l a j o s : Én Maros széket és Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : Magyarország Udvarhely széket idéztem : kérném azok adatait főispánjai közt is van különbség : igy Esztergom, felolvasni. Mosony, Torna és más megyék főispánjai csak R a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : T. 3000 frtot kapnak, mig a,többiek 4000-et, mint­ ház! Részemről kijelentem, hogy (Halljuk!) a hogy az úgynevezett repraesentatió költségei na­ főispánok, különösen az erdélyi főispánok dijainak gyobbak. megszabásánál átalában nem egyedül a lélek­ B a b e s V i n c z e : T. ház! Midőn 1860szám és a terület nagysága, de főleg a megye ban Bécsben arról folyt a tárgyalás, hogy az székhelyein levő viszonyok vétettek figyelembe, osztrák monarchia átalakittassék és uj rendszer és különösen az i s : vajon a megye területén vagy hozassék be, alkalmam volt egypárszor — mint­ azon kivül laknak-e a főispánok, és igy 6 me­ hogy magam is ott voltam — a coulissák mögé gyére, illetőleg székre nézve elegendőnek t a r t a t o t t tekinteni, és láttam, hogy azon főuraknak, kik a 2,500 írtban megállapodni. Ha azonban indít­ Magyarország érdekét képviselték odafent, egyik vány tétetik az egyik vagy másik fizetés eme­ fő argumentuma az volt, hogy a Bach-rendszer lésére nézve, (Bal felől: Épen nem'.) én ha mél­ és egyátalában az osztrák rendszer administratóztatnak megszavazni, csak azon alázatos ké­ tiója túlságosan drága, egyszersmind hozzáada­ rést terjesztem elő : ezen kedvezményt méltóztas­ tott, hogy majd az uj rendszer szerint ugy fog­ sék kiterjeszteni a megyékre és székekre is. nak intézkedni, hogy a főméltóságokat, neveze­ S z i l á g y i L a j o s : Bátor voltam kérdést tesen a megyei kormányzókat kinevezik azon intézni a miniszter úrhoz; a miniszter ur felelt fő nemesekből, kik majd, ha nem is ingyen, de r á ; ennek folytán kérem magamat a gyakorlat legalább igen olcsón fognak szolgálni. Ez volt egyik fő érv. És mit látunk azóta? azt, hogy szerint is kihallgattatni. {Halljuk!) Csak annyit bátorkodom megjegyezni bel­ csakugyan a főnemesek osztályából vétetnek azon ügyminiszter ur válaszára^ hogy ugy látszik, nem hivatalnokok, de nem kisebb, hanem sokkal na­ ismeri a helyi körülményeket, és roszul van in­ gyobb fizetésekkel, mint Bach alatt volt az admiformálva, mert bizonyára ha méltóztatik valaha nistratió. E szerint az ország nem takarít meg, eltévedni Déva-Sz.-Mártonba, Maros - Vásárhely hanem pazarol. Ugyanazért én hozzájárulok Irá­ vagy Udvarhelyre, az élet és ár közt semmi nyi t. képviselőtársam indítványához. Jól tudom, hogy azon főispánoknak a felsőházi tanácskozá­ aránytalanságot nem fog találni. Zsedényi t. képviselő ur előadására csak azt sokban részt kell venniök, és pedig napi dijak

270

m

- országos Illés február 10. 1870.

S z o n t a g h P á l (csemádi): mint a nagy nélkül; de azt is tudom, hogy épen ezen állá­ suknál és megyei állásuknál fogva is roppant fizetéseket lejebb szállítani. befolyásuk van az ország minden ügyeire. És Ez egyik oka, hogy magasbitó tendentiákat épen azért, minthogy azon befolyásukat igen látok e mostani budgetben a főispáni fizetéseket sokszor osztályuk hasznára fordítják, azt gondo­ illetőleg. lom, hogy méltatlan dolog, hogy az ország őket A másik ok az: hogy ha már megmaradunk jól is fizesse és osztályelőnyeiket is szem előtt régi kedves szokásainknál, nem mondom ezopftartsa. Én tehát pártolom ezen indítványt, és jaink mellett, mért nem maradunk meg a régi azt hiszem, ha lejebb szállíttatnak is ezen dijak, classificatorius rendszer mellett? Hiszen tudtom­ mégis fognak találkozni hazafias és tekintélyes mal a főispánoknak régi classificatió szerint fizetéférfiak, kik szívesen elfogadják azon állomásokat. sök 1500—1600 forint, a maximum 2000 frt, Egyúttal bátor vagyok Zaránd megyére első, második, harmadik osztályú főispánságok nézve a t. házat figyelmeztetni, hogy ezen me­ szerint. Ha most, nézetem szerint, a maximumot gye területe a kimutatásban nincs helyesen 3000 frtra de a budget ide vonatkozó té­ felvéve 25 mflddel, mert a sokkal nagyobb; Za­ tele szerint 4000 frtra téve, classisok szerint ránd megye csakis a Bach-rendszer a l a t t volt szeretném módosítani, akkor Irányi képviselőtár­ ily kicsiny, a midőn egyik kerülete, a bajzai, sam által felhozott apróbb vármegyék, mint pl. másik kerülethez volt csatolva, ma azonban sok­ Csanád, nem aequiparáltatnának a nagy Nógrád­ dal, s a még nagyobb Pesttel és Bácscsal. Ha kal nagyobb. tehát Irányi Dániel urnák indítványa, a mihez S z o n t a g h P á l (cscmádij : T. képviselő­ én szíves örömest járulok, többséget nem nyer, ház! Két szempontból lehet kiindulni, midőn a fölkérem a belügyminiszter urat, nyilatkoztassa főispánokról, illetőleg ezek fizetéséről van szó. ki azt, hogy a főispánok fizetésére nézve a régi Ha áll az, a mit régen igen gyakran hangoztat­ classificatorius rendszert kívánja fentartani. (He­ tak, hogy a főispánság dignitás s ennélfogva né­ mileg külön bírálati szempont alá esik mint lyeslés bal felől.) rendes hivatal, (Halljuk!) ha áll az, hogy digni­ T ó t h V i l m o s : T. ház ! Némi ellentétet tás, a mint sokan most is ugy tüntetik föl, hogy látok azon indítványban, melyet Irányi Dániel méltóság s nem hivatal, akkor van benne némi képviselő ur beadott. Egyrészt panaszkodott a logikai raison, hogy magas állású, magas szüle­ miatt, hogy a minisztérium conservativ-aristotésű egyének által töltessék be, s akkor nem kratikus. kogj" csupán nagy urakat helyez a látom át, miért volna szükség nagy fizetésre, főispáni székekbe. (Fölkiáltások a bal oldalon: Igaz!) sőt egyátalában bármi fizetésre. (Igás! bal felől.) Én ennek ugyan bátor volnék ellentmondani, Ha pedig az ujabb — nem annyira fogalmak, mint és tudnék példát fölhozni rá. hogy főispánoknak inkább tapasztalt — tények nyomán a r r a látjuk alkalmaztattak olyanok is, a kik épen nem nagy magunkat határozva, hogy azt kigyjük, miszerint urak és nem bírnak oly nagy uradalmakkal, ez immár nem méltóság, hanem praefeetura, birtokkal, mint a minőkkel biroknak Irányi Dá­ akkor nagyon természetesnek látom t. barátom niel képviselő ur föltüntetni akarja. De az ő in­ Irányi Dániel indítványát, hogy szállíttassák le dítványa épen a demokratia elve ellen van irá­ ezen fizetés, nézetem szerint nem is eg}^formán nyozva, mert le akarja szállítani a főispáni fize­ 3000 forintra, hanem a régi classificatorius rend­ téseket, és mégis szegény embereket akar alkal­ szer szerint a vármegyék nagyobb vagy kisebb maztatni. A nemzet régi szokásait egy toll vo­ kiterjedéséhez aránylag, 3000 forintot mint maxi­ nással eltörülni nem lehet. Tudjuk, hogy Ma­ mumot véve föl. Előttem szólott képviselőtársam gyarországban a főispánoktól bizonyos repraesenfelhozta, hogy a felsőház is reform tárgyát fogja tatiót kívánnak (Ellenmondás bal felől.) Nem a képezni, valamint a megyék is coordináltatni kormány oka annak, hogy szegényebb sorsnak fognak reformatori modorban, tehát meglehet, főispánok nem lettek. Az ok az, mert a szegé­ e tekintet utólag talán már a jövő budget al­ nyebb sorsú egyének nem vállalkoznak arra, kalmával szintén elesik, hogy t. i. ott napi dijak épen azért, mivel a főispánoktól a nép bizonyos nélkül a megyék mintegy képviselve legyenek; repraesentatiót kíván. de mondom, ha azt tapasztalnám, hogy itt ta­ En elfogadnám azt, a mit Szontagh Pál kép­ karékosság iránt van hajlam, akkor ez alkalom­ viselő ur fölhozott, hogy hozzuk be a régi elasmal nem véltem volna szükségesnek felszólalni. sificatiót e tekintetben. (Helyes!) De kérdem, mi­ De ugy vélem: a belügyminiszter ur nyilatkoza­ ért nem indítványozta akkor azt is, hogy az tából észrevenni, hog}r hajlandóbb volna a kisebb első alispánoknál is hozzuk be ezen classificatiót. fizetéseket magasabbra emelni . . . (Tobbdn bal felől: Ott is!) Hiszen tudjuk, hogy az első alispánoknak a megyékben a legnagyobb R a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : Csak fizetése 800 frt., kisebbekben 600 — 100 frt volt; az erdélyieknél!

117. országos ülés február 10. 1870.

ma már 2000 frt a nagyobb megyékben, 1500— 1600 frt a kisebbekben az alispán fizetése. Nem akarok erre vonatkozólag többet mondani, csak azt nyilvánitom, hogy valamint szükséges volt az alispánok fizetését emelni, ugy nézetem szerint indokolva van az is, hogy a főispánok fizetését is emeljük. (Helyeslés jobb felől.) K i s s J á n o s : T. képviselőház! Midőn arról van szó, hogy a haza polgárain az adózás tekintetéből miképen lehetne segíteni, első köte­ lessége a képviselőnek arról gondoskodni, hogy oly hivatalokat, a melyek merő méltóságok, — mint maga a t. kormány is elismeri, — több­ nyire oly hazafiakkal töltse be, a kik az aristokratiához tartoznak, és nem szorultak azon fize­ tésekre, a melyek össze vannak kötve a főispáni méltósággal. A megyékben a teendőket mind az alispá­ nok végzik, a főispánoknak teendője nem egyéb mint három havonkint megjelenni, és a közgyű­ lésen vinni az elnökséget. (Jobbról: És traktálni!) T. képviselőház! Lehetetlen, hogy föl ne jajduljon a nép, midőn a helyett, hogy tételenkint behozhatná a képviselőház az adónak reductióját, alább szállítását, a budgetben 8.000,000 frt. deficit mutatkozik. Megyei főispánok ezelőtt is voltak, és mint előttem szólott t. Szontagh Pál képviselőtársam megemlítette, osztályonkint valának beosztva, és a szerint húzták fizetései­ ket. Kérdeni, hogy ugyanazon méltóságnak ugyan­ azon aristokratiához tartozó tagjai mért ne visel­ hetnék a főispánságot most épen azon arány szerint, épen azon tiszteletdijakkal ellátva, mint hajdan. Ha a t. képviselőház figyelmen kivül fogja hagyni a deficitet, a mely iszonyú orkán torokkal tátong a nemzet és a haza elnyelésére, (Nevetés jobb felől) hová fogja vezetni ez a nem­ zetet? Annálfogva én pártolom az Irányi Dá­ niel képviselőtársam által indítványozott reduetiót, mert teljes meggyőződésem szerint esak egy ut v a n , mely által a nemzetet a deficit­ től meg lehet menteni (Helyeslés a szélső bal ol­ dalon.) I v á n k a I m r e : T. képviselőház! Tóth Vilmos képviselőtársam azt monda, hogy a kor­ mány alaptalanul vádoltatik aristokratikus haj­ lamokkal. Örvendenék, ha ezt a tapasztalást te­ hetném. De miután minduntalan olvasgat az ember holmi uj nemességi kinevezéseket, czimemeléseket; miután három évi kormányzás után még mindig nem látunk törvényjavaslatot, a mely a felső házban a született aristokratiának kiváltságait megszüntetné, az örökös főispánsá­ gok megvannak: csak nem méltóztatnak azt mondani, hogy ezek nem aristokratikus institutiók 1! Ezt esak annak kimutatására hoztam föl, hogy nem áll az, hogy az irány nem aristokra­

271

tikus. Vajon czélszerü-e mindezeken rögtön vál­ toztatni ? az más kérdés. Ha már most azt mél­ tóztatnak tartani, hogy szükséges repraesentált a t n i a megyékben, akkor méltóztassanak azon embereket a repraesentatióval megbízni, a kik­ nek semmi segítség sem kell ahhoz. Ha pedig azt méltóztatnak elfogadni, a mi helyesebb, hogy ha már kellenek munkálkodó főispánságok, azok mindenkinek hozzáférhetők legyenek: akkor repraesentatió nem kell, és a 3000 frt untig elég fizetés szegény embernek is. (Helyeslés a bal ol­ dalon.) C s i k y S á n d o r : A miniszteri költségve­ tések tárgyalása alkalmával épen ugy, mint az előbbi években fölmerült tapasztalataim, arra tan i t t o t t a k ugyan, hogy a jobb oldal bőkezűsége és generositása oly magas fokra emelkedett, hogy reményem sem lehet ahhoz, hogy bármi indokot hozhatnék föl szerény véleményem támogatására, mely a költségek kevesbitését támogassa, párto­ lásra bizton nem számithat. Ehhez képest nem is kellene a tárgyhoz szólanom. (Fölkiáltás jobb felől! Ugy van!) Előre látom, hogy elesik, akár­ mi indokot hozhatnék föl annak támogatására, a mi az én egyes véleményem; de én, t. ház, mind a mellett is képviselői kötelességemnek tar­ tom, ha szintén pártolásra nem számithatnék is : a többségnél kijelenteni, hogy itt, különösen ezen pontnál, hol a főispánok fizetései reductiójáról van szó, nyilatkoznom kell. (Halljuk') Azt hallottam Irányi képviselőtársam indít­ ványa ellenében, különösen Tóth Vilmos képvi­ selő ur által fölemlittetni, hogy azon esetben, ha a főispánok fizetését leszállítani kellene, ugyan­ azon okok .és érvek küzdenek és támogatják azon tételt is, hogy az alispánok és többi me­ gyei tisztviselők fizetései szintén leszállitandók. Én t. ház, ezen nézetben nem lehetek. Nem lehe­ tek pedig két okból: először azért, mert mikor a főispánok közül a megyékben legfölebb 7 — 8 lakik, ki igen szorgalmas, a régi közgyűlések — most bizottmányi gyűlések — vezetésén van helye, melyek 3-or vagy 4-er t a r t a t n a k egy év folyta alatt, akkor egypár napig megjelennek a me­ gyékben, és ott néhány órát ülnek, ez az ö teen­ dőjük , mig az alispánok és megyei tisztviselők, nincs oly nap, melyen nagy és nehéz foglalko­ zásukat és kötelességeiket teljesíteni ne kénytelenittessenek. Szüntelen várnak rajok, ha meg akar­ nak telelni hivataluknak, hogy pedig megfelelje­ nek, arról gondoskodnak a bizottságok: ha nem teljesitik, kimaradnak a jövő választáskor hi­ vatalaikból és felelősek hivatalaikért. A főispánok fölötte állanak a megyének, a megye nem ren­ delkezik velük, méltóságnak, nagyságnak tekin­ tik a főispánságot mai napon; azért tehát, hogy a nagy méltóságot viselik, azért, hogy ők a me-

272

117. országos ütés február 10. 1870.

gyében — hiszen tisztelet a kivételeknek, mert hi­ szen vannak főispánok olyanok, kik előtt öröm­ mel emel kalapot akárki, a ki az érdemet tisz­ telni tudja, — vannak ám olyanok, a kikről mél­ t á n ellehet mondani, hogy a megyéknek valósáságos ostorai, (Derültség) pártoskodnak, viszályo­ kat idéznek elő, zenebonákat, telekvásárlásokat, és mindazon roszakat; (Nagy derültség) én is csó­ váltam a fejemet, hogy igy vau; de fájdalom, ki kell mondanom, hogy igy van — szóval a me­ gyék nyugalmát földúlják, az igazságszolgálta­ tást pártoskodás ós igazság elnyomására alj ásít­ ják és használják föl. (Borzasztó! Ki az?) Ha kell, eseteket is fogok előhozhatni; (Halljuk!) ez alkalommal nem látom annak helyét, hanem ha a t. ház parancsolja, Írásban is beadhatom (Felkiáltások: Most! Halljuk !) Most nern levén he­ lye, nem speciíicálom, hanem szólok magához a költségvetés ezen tételéhez, mely a főispánok fizetésének meghagyását, fölemelését vagy lejebb szállítását tartalmazza, és most a tanácskozás tárgyát képezi. Éhez képest én, t. ház, a kifejtett oknál fogva, a főispánok fizetésének felemelését, mint a mely a közérdekkel, az igazsággal, a kor kívá­ nalmaival és az adófizető nép túlterhelése iránti tekintettel ellenkezésben van, nem pártolom, hanem, ha már kell lenni főispáni méltóságnak, a mi azonban még nagy kérdés, és én azt hi­ szem, hogy a megyék rendezése alkalmával a t. háznak bölcsessége is be fogja látni, hogy ezen méltóságnak a megyék fölébe emelése nem oly nélkülözhetlen kellék, hogy a megyéket ne le­ hessen sokkal jobban kormányozni nélkülök. mint kormányozva lettek eddig és jelenleg, épen azért — mondom — a főispánok fizetésének nem csak emelését, hanem még oly módon, miként ter­ veztetik, meghagyását sem helyeselhetem, ha­ nem, ha már épen lenniök kehetik jelenleg még a főispáni méltóságnak, mert egy tollvonással eltörülni ily régi intézményt és régi méltóságos állást, hivatalt egyszerre bizony nem lehet, meg kell azt fontolni; de én azt hiszem, lehet ta­ lálni oly módot, mely szerint a megyék rende­ zésénél a főispáni méltóságnak mellőzését is le­ hetne eszközölni, de addig is, tehát magam is Irányi t. barátom indítványát elfogadva, a ma­ ximumot 3000 írtban vélem megállapitandónak és egyszersmind Szontagh képviselőtársamnak az osztályozásra vonatkozó indítványát a t. háznak figyelmébe vagyok bátor ajánlani. S t a n e s k u I m r e : I . ház! A főispánok magas fizetésének megszavazását indokolva nem látom, sem a repraesentatió érvénél, sem pedig a helyi viszonyoknál fogva, mert a repraesenta­ tió korszaka lejárt és le kellett járnia. É n a főispánban a megyének első munkását szeret­

ném látni, de eddig, sajnos, nincs ugy, hanem látok egy méltóságot a főispánban, a ki „dolce far niente"ért dúsan fizettetik. (Zaj jobb felől.) A helyi viszonyokat illetőleg pedig nem oszto­ zom társaim azon téves nézetében, hogy egy me­ gyében nehezebben lehet megélni, mint a má­ sikban. Az állást szemmel tartva, nézetem sze­ rint épen egy színvonalon áll a főispán a kép­ viselővel, és ha a képviselőnek 2235 írttal a szálláspénzt is beszámítva, Pesten, hol a drága­ ság tetőpontját érte, inkább mint bárhol az egész országban, meg kell elégednie, mért ne le­ hetne megelégedni a főispánnak 3000 írttal a vidéken, hol még sem oly aránytalanul nagy a drágaság? (Zaj.) Én tehát t. ház, a többi indo­ kokat, melyekben én is osztozom, nem akarom ismételni, hanem ezen két fő elvből pártolom Irányi képviselőtársam indítványát és pedig azon hozzáadással, hogy a fizetés egyöntetűen min­ denütt 3000 írt legyen. E l n ö k : Senki többé szólásra fölírva nem levén, a vita be van fejezve. I t t mindenek előtt a fölött kell szavazni, eltogadja-e a t. ház a pénzügyi bizottság jelentése szerint a főispánok fizetésére előirányzott összeget 1 A pénzügyi bi­ zottság a tételeket mind ugy fogadta el, a mint előterjesztve voltak, kivévén a fehérmegyei fő­ ispán fizetését, hová 4000 frtot tétetni indítvá­ nyozott, mig a többi 6500 frt. kérdését a nyug­ dijakkal elintéztetni indítványozza. E szerint az ' előirányzott összeg 6500 írt. levonásával teszen 217,000 frtot. Megszavazza-e a t. ház ezen öszszeget ? (Jobb fe<ől: Megszavazzuk! Bal félő!: Nem szavazzuk!) A kik elfogadják, méltóztassanak fölállni. (Megtörténik. Fölkiáltás bal felől: Kissebbség!) i Azt majd az elnökség fogja kimondani, tessék egy kis várakozással lenni. Most méltóztassa­ nak fölállni azok, kik el nem fogadják. (Megtör­ ténik.) A többség elfogadja. (Fölkiáltások bal felől: Nem fogadja el!) Elfogadja. En ugy mondom ki a határozatot, a mint a szavazás eredményét ki­ vettem. Ha a kimondott határozatban nem nyugosznak meg a képviselő urak, akkor számlálás fog történni. (Zaj. Fölkiáltások jobb felől: Meg­ nyugszunk! Fölkiáltások bal felől: Számlálást ké­ rünk!) Méltóztassék 20 képviselőnek jelentkezni, kik kívánják, mert egyes felkiáltásokra nem igazodhatoin. (A bal oldal egy része föláll.) E szerint a szavazók össze fognak számláltatni. M a j o r o s I s t v á n : Előbb a tul oldalt tes­ sék megszámlálni. E l n ö k : Méltóztassék az elnök teendőit az elnökre bizni. (Élénk helyeslés.) A t. ház egy ré­ sze kívánja a megolvasást, tehát meg fogjuk ol­ vasni és ennélfogva kérem azon képviselő ura­ kat, kik a pénzügyi bizottság véleményét elfo­ gadják, méltóztassanak felállani. (Megtörtémk s a

117. országos ütés február 10. 1870.

jegyzők megolvassák a foláUotíakat.j Most kérem azon képviselő urakat, a kik nem fogadják el, méltóztassanak íölállani. (Megtörténik s a jegyzők megolvassák a föl állottakat.) Egyik olvasás szerint 127, másik szerint 130 a kik elfogadják, tehát legyen 1 2 7 ; és 118 a kik nem fogadják el. En­ nélfogva a többség elfogadja. (Felkiáltások: A horvát képviselők is szavaztak. Azoknak nincs joguk!) T i s z a K á l m á n : Nem mintha épen erre a kérdésre helyeznék nagy súlyt, de mert lehet igen fontos kérdés, midőn e fölött tisztába kell jönni, kérdezem : hogy ezen alkalommal azon t. képviselőtársaink, kik Horvátországból vannak itt, szavazhattak-e vagy nem, mert tényleg — ha jól láttam — szavaztak. (Felkiáltások: Igen! Igen! volt joguk!) Engedelmet kell kérnem, de én azt hiszem, midőn tisztán — a mint mon­ dani szokás : a szorosan vett —- magyarországi főispánok fizetéséről van szó, lehetetlen, hogy a horvátoknak szavazni legyen joguk és nem is hi­ szem, hogy ők a magok részére ezen jogot kö­ veteljék, ha meggondoljuk, hogy akkor a viszo­ nosságnál fogva nekünk is és itt kellene akkor szavaznunk, midőn a horvát főispánok fizetésé­ rői van szó. Én azt gondolom, vagy egyik sem állhat, vagy kell állania mindkettőnek. (Helyeslés.) E n azt tartom: egyik eset sem helyes, azért ké­ rem az elnök urat, méltóztassék a szavazás ered­ ményét kimondani a horvát képviselők tekintet­ bevétele nélkül. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : A t. házat figyelemeztetem, hogy midőn a pénzügyi bizott­ ság kiküldetett, annak egyik tagjául egy hor­ vát képviselő is megválasztatott, és a pénzügyi bizottságban csak ugy szavazott, mint a többi; nem lehet tehát kételkedni, hogy ha ott szavaz­ hatott, itt is szavazhat. (Zajos ellenmondás.) Csengery Antal: T. képviselőház! Méltóztassanak a törvény szavait elolvasni, azon törvény szavait, mely a horvát- és magyaror­ szági egyezményt magában foglalja, ez e te­ kintetben minden kétséget eloszlat. A 8-ik §. ezt mondja: „Közös Magyaror­ szág, s Horvát-Szlavón és Dalmátországok közt mind törvényhozási, mind kormányzati tekintet­ ben, az alább körülirt módon a pénzügy is. Hogyan irta körül? „Éhez képest az összes adórendszer megállapítása, az egyenes és köz­ vetett adók megajánlása, az adóknak mind ne­ meire, mind számtételeire nézve, ugy szintén az adó kivetése, kezelése és behajtása, uj aiiók behozása, a közös ügyek költségvetésének meg­ szavazása, valamint a közös ügyek költségeit il­ lető évi zárszámadások megvizsgálása" stb. Nem olvasom tovább, mert már ez hatá­ rozottan megmondja, hogy csak a közös ügyekre vonatkozó költségvetésnél szavazhatnak, csak a KÉPV. H. SAPLÓ 18^1

v

-

273

közös ügyek költségvetésének megszavazásánál illeti őket a szavazás. Azt hiszem, e fölött minden kételyt eloszlat az általam felolvasott szöveg és erről nem lehet tovább vitatkozni. (Élénk helyeslés.) E l n ö k : Osztozik-e a t. ház azon nézetben, melyet Csengén* Antal képviselő ur a felolvasott egyezményből levont? (Felkiáltások: Igen! Zaj.) Azt iparkodom kimondani, a mi a többség véle­ ménye. Tehát a t. ház ugy tartja, hogy a hor­ vát képviselők e kérdésben nem szavazhatnak, hanem csak a közös ügyekre vonatkozó költ­ ségek tárgyában; e szerint az én kimondásom magában elenyészik, mert magam láttam, hogy horvát képviselők szintén számíttattak; és igy nincs egyéb hátra, mint a szavazást eszközölni. (Helyeslés. Zaj)

S z i l á g y i L a j o s : A házszabályok 141. §. igy szól: (Zaj. Halljuk! Elnök csenget.) „A fejenkinti összeszámlalás bevégzése előtt húsz tagnak írásban beadott kívánságára név szerinti felhívás mellett tö;ténik meg a szavazás." Miután az összeszámlalás már megtörtént, s oda számít­ tattak igen helytelenül a horvát képviselők i s : (Zaj : Felkiáltások: Nem mind!) önként következik, hogy nem történhetik most már más, mint az, hogy Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa szerint számíttassanak le az oda szavazott horvát képviselők. {Nagy zaj. Ellenmondás jobb felől.) C s e r n a t o n y L a f o s : T. ház! (Nagy zaj. Elnök csengd.) En nem vagyok azon véleményen, hogy nekünk tul kell feszítenünk a helyzetet, ha­ nem midőn ily véletben eset áll be, mint a mos­ tani, akkor azt hiszem, a méltányosság azt kivánjafolyamodjunk azon egyetlen módhoz, mely a ne­ hézségen segit, vagyis a név szerinti szavazás­ hoz. (Helyeslés.) E l n ö k : Szilágyi képviselő ur előadására meg kell jegyeznem, hogy lehetetlent kivan, mert nem tudjuk: a horvát képviselők közül há­ nyan számíttattak, hányan vannak jelen, és há­ nyan szavaztak; például Fodróczy képviselőtár­ sunk nem szavazott, azt mondván, hogy nincs joga e kérdéshez szavazni; de különben is név­ szerinti szavazás kéretett.

Széll Kálmán jegyző

(olvassa azon

jobh oldali képviselők neveit, kik a névszerinti szava­ zást holnapra kérik). H u s z á r I m r e : T. ház! Ha jól veszem ki, az igen t. jegyző ur azok neveit olvasta föl, kik a névszerinti szavazást holnapra kívánják elhalasztani ; de az igen t. elnök ur még azt setn mondta, hogy vannak-e egyátalában olya­ nok, kik kivannak névszerinti szavazást? E l n ö k : Bocsánatot kérek, ily megrovást nem fogadhatok el. Én ugy hiszem, szabatosan jártam el, midőn előbb azon iratot olvastattam 35

274

m

országos Ülés február 10. 1870.

föl, a melyet az aláírók előbb adtak be. (Élénk helyeslés.) A házszabályok 139. §-át méltóztassanak meghallgatni. S z é l l K á l m á n j e g y z ő : A házszabá­ lyok 139. §. ezt mondja (Olvassa:) „Határozat ho­ zatalára 100 t a g jelenléte szükséges. Ha ez iránt kétség támadna, a jelenlevők megszámláltatnak. A tanácskozások berekesztése után, ha 20 tag Írásban kívánja, a szavazás a következő napra halasztandó." E l n ö k : E szerint a szabályok értelmében 20 tag kívánságára a szavazást e tárgyban a holnapi ülésre halasztjuk. Ez függőben maradván, következik: S z é l l K á l m á n j e g y z ő (Olvassa) : „Az erdélyi megyék, kerületek, vidékek és székek tisztviselőinek fizetése emelésére 80,000 frt. E l n ö k : Elfogadja a t. ház ezen tételt 80,000 írttal? (Elfogadjuk! Zaj.) E szerint az egész fejezetben 2.342,000 frt szavaztatott meg, mindazonáltal a főispánok fize­ tésének függőben tartása mellett. S z é l l K á l m á n e l ő a d ó (olvassa a sza­ bad királyi városok szükségletére vonatkozó tételt. Nagy zaj.) E l n ö k : T. ház ! Öt perezre fölfüggesztem az ülést. (Helyeslés.) S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a 3-ik és 4-ik tételt.) Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : Ezen két ja­ vadalmazási fejezet az 1869. évi államköltségve­ tési törvényben egy fejezet alatt együttesen 693,000 forinttal van föl véve. A miniszter hi­ vatalos adatok alapján azt bizonyitá be, hogy mind a szabad királyi, mind a rendezett tanács­ csal ellátott városoknak juttatandó törvényke­ zési járulék az 1869. évben tényleg fölmerült és számadási kivonatok által igazolt költségek mér­ véhez képest — a rabtartási költségeket most is levonva — állajüttatott meg a miniszter ál­ tal 910,000 írtban, mely összegből — az 1870. évi hiány tekintetéből — tiz százalék ievonatván, marad az előirányzott sommá 819,000 forint, az az nyolez száz tizenkilencz ezer forint, melyet a bizottság az alsóház által e tárgyban hozott határozatok nyomán egy fejezet alatt megszavazandónak vél. E l n ö k : Elfogadja-e a t. ház az e tétel­ ben előirányzott összeget? (Elfogadjuk!) Tehát következik az 5-dik tétel. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa az 5dik tételt.) K o l l á r A n t a l : A magyarországi váro­ sok törvénykezési költségeinek megtérítését ille­ tőleg van szerencsém egy határozati javaslatot beadni. Kérem ezen határozati javaslatot fölol­

vastatni, és azt a belügyminisztériumnak kiadni azon utasítással, hogy a jövő évi költségvetés­ ben azon kérdések iránt, melyek ezen határozati javaslatban foglaltatnak, javaslatot terjeszszen elő, hogy végre valahára a városok törvényke­ zési és közigazgatási költségeinek kérdése megol­ dást nyerjen. M i h á l y i P é t e r j e g y z ő (olvassa Kollár Antal határozati javaslatát). E l n ö k : Ki fog nyomatni, szót fog osz­ tatni, és annak idejében tárgyalás alá fog vé­ tetni. (Helyeslés.) Méltóztatnak megszavazni a pénzügyi bi­ zottság általjavasolt 819,000 frtot? (Elfogadjukl) Megsz avaztatott. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a költ­ ségvetésnek az egészségügyre vonatkozó tételeit.) Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó (olvassa) : „1870-re . . . . , . . 555,655 frt. „1869-re . . 575,300 , Kevesebb . 19,645 frt. ,,a) betű alatt a pozsonyi országos közkórházban egy harma­ dik segódorvos alkalmazása vált szükségessé a szemészi s szülészi kórosztályra nézve, igy több . . 400 „ „g) betű alatt az átalános betegápolási költségekre előirányoztatik 406,901 „ ,,1869-re ezen czim alatt csak 385,000 „ engedélyeztetett és igy most több 21,901 forinttal; más részről azonban 1869. évben a közkórhá­ zakban ápolt, fizetni nem képes erdélyiekért föl volt véve . . . 42,000 „ mely rovat 1 8 7 0 - r e megszüntettetvén, az ápolási költség ke­ vesebb 20,099 , „Midőn a bizottság a kért összeget kerekszámban 555^,600, az­ az ötszáz ötvenöt ezer hatszáz forintban megszavazandónak véli, egyszersmind oda nyilatkozik, hogy a közegészségi ügy előmozdítására czélzó intézkedések életbelépteté­ se és átalán az eddig elhanyagolt egészségügyi rendszer törvényes rendezésének eszközlése végett, a belügyminiszter egy részletekbe menő javaslatnak előterjesztésére volna utasítandó." P a t r u b á n y G e r g e l y : T. ház! (Hall­ juk ) Midőn az állandó pénzügyi bizottságnak a közegészségügyi kiadások rovatában t e t t ezen megjegyzéséért köszönetet szavazok, engedje meg a t. ház, hogy ezen megjegyzés horderejót ós fontosságát néhány szóval kiemeljem. (Halljuk!)

117. országos illés február 10. 1870.

Tény az, hogy egészséges testben lakik egészséges lelki és testi erő; tény az, hogy főfeltétele ez az egyén tevékenységi képességének, és az összes egyének tevékenységi képessége mi más, mint az állam produktív tehetségének öszszesége. Az állam produktív tehetsége azt hi­ szem nem más, mint az állam hatalmának s az állam jólétének kifejezése. Es épen azért, t. ház, miad azok, melyek közegészségi szempont­ ból megoldják azon föltételeket, melyek az egye­ sek életszükségére vonatkoznak, megoldják egy­ úttal az állam legnagyobb és legfontosabb kér­ dését. Azért a törvényhozásnak nem szabad figye­ lem nélkül hagyni a köz egészségügy ismeretét és természetét; nem szabad azért, mert az ál­ lam jólétének, munkaképességének alapja, az az : az állam fölvirágozásának föltétele. Minde­ nütt, de kiválólag nálunk, hol átalánosan elis­ mert tény, hogy a szaporodás, a munka-erő ho­ nunkban mii}'' kevés. A tudomány és tapasztalás mindinkább azon meggyőződésre jutott, hogy az állam nagy gazdászati intézkedései közt sokkal fontosabb, sokkal könnyebb dolog elejét venni, ugy szólva fölfogni ugy az egyesek, mint a tö­ megeknél, mint a már létező és romboló beteg­ ségeket orvosolni. A mi a betegápolást illeti, bár ez is sok kívánni valót hagy fenn, de mivel az állam, a társadalom humanistikus szempontoknál fogva nálunk már régen gondjai közé vette a beteg­ ápolás kérdését: nem arról akarok szólani, ha­ nem az ujabb időknek azon vívmányairól, melyek a közegészségi tannak értelmét és érdemét kieme­ lik. Nem akarom registrálni ezen vivmányokat, csak bátor vagyok a t. háznak figyelmét föl­ hívni arra, hogy elkezdve az iskolák- s fegyenezházaknál már figyelemre méltatott tér- s légfogati szükséges élettani mértéktől, figyelembe véve mindazon ártalmakat, melyek az emberre nézve a légben, a vízben, földben vannak, le mindazon követelésekig, melyek az építkezések, gyárak, csatornák, vízvezetési tisztaság s ventilatiónál fogva szemmel t a r t a n d ó k ; — figyelem­ be véve még a tudomány- s tapasztalásnak azon vívmányait, melyek a járványok okait már elő­ re tanulmányozva, fürkészve, az emberi társa­ dalmat már oda vezetik, hogy míg azelőtt az emberiség ugy szólván állad tétlenségben, s resignátióval hajtá le fejét a járványok csapása előtt, ma már lassan, lassan a járványok okai leálczáztatván, mindinkább ártalmatlanabbakká tétetnek. Nagyon sajnos, hogy honunkból nem idéz­ hetek erre nézve eseteket és meggyőző példá­ kat, de épen már maga az is mutatja közegész­

275

ségi intézményeink hiányait, hogy még ezeknek szabályos registratiójával sem birunk. Engedje meg a t. ház megjegyeznem, hogy mindazon vívmányok, melyek a közegészségügyi téren tótettek, nem mások, mint épen azon vív­ mányok, melyek a természettudományok müve­ lésében és azoknak az ipar- és kereskedelem terén alkalmazásában nyertek kifejezést. Itt is a természettudományok törvényeinek az életre való alkalmazása az, mely ezen vivmá­ nyokat constatirozza. Nem idézhetvén honunkból erre nézve ada­ tokat, engedje meg a t. ház, hogy azon nemzet életéből vegyek egy példát, a mely nemzethez gyakorlatiassága- és szabadságszeretetenél fogva a háznak kitűnő szónokai annyiszor és annyiszor fordulnak. Simon, az angol minisztertanács orvosi tisztje, pontos kísérleteket és kutatásokat tétetett arra nézve évek során át, miszerint kitűnjék az, hogy van-e ezen intézkedéseknek speciális értéke. És az ő jelentéséből mi tűnik ki? Kitűnik az, hogy azóta, mióta az üdvös közegészségügyi intézke­ dések a gyakorlati életben, a társadalomban föl­ ismertetnek és helyesen alkalmaztatnak, az ál­ tala t e t t kutatások és szabatos statistikai kimu­ tatások szerint, a melyeket 25 angol városban tett, azon eredményre jött, hogy minden 10,000 lélek után a közegészségügyi intézkedések élet­ beléptetése után 29 egyén élete mentetett meg. Fontos azon tapasztalás, a mely a gümőkórra nézve fenn áll; itt meg kell jegyeznem, hogy azon tapasztaláshoz jutottak a statistikai kimu­ tatások nyomán, hogy a talajnak kiszárítása ál­ tal ezen mellbetegségek nagy százalókkal estek az azelőtt uralkodott területen. Tovább megyek, és különösen fölhívom figyel­ müket azon p o n t r a , a mely leglényegesebb. (Halljuk.!) 1848-ban, 1854-ben és 1866-ban cholerajárványok uralkodtak. Kitűnt a kutatások szerint, hogy a szerint, a mint a közegészségtani ifjabb intézkedések még nem voltak megtéve 1848 ban, félig voltak megtéve 1854-ben, és 1866-ban teljesen, épen azon aránj'ok szerint csökkentek a eholerajárványnak áldozatai ugy annyira, miszerint hatá­ rozottan kimondhatom, hogy ezen pusztító rémje az emberiségnek helyes közegészségügyi intézke­ dések nyomán le lesz álczázva és ijesztő hatását el fogja veszteni. De nem fárasztom a t. ház figyelmét to­ vább e téren. Áttérek mostan a r r a , hogy ezen közegész­ ségügy tulajdonkép mikép kell hogy kezeltessék, és ez reánk nézve, kik alakuló állam vagyunk, nagyon fontos. 35*

276

117 országos üléi február 10. 1870.

A közegészségi ügy kezelésének szintén két formája van, egyik a központosított, midőn az állam kormánya tartja kezében ezen intézkedé­ sek megtételét és végrehajtását; e tekintetben látjuk Poroszországot és Franeziaországot, hol ilyen kezelés uralkodik; másik a decentralisatió formája, mely Belgiumban, Hollandiában és kü­ lönösen Angliában áll fen, az úgynevezett helyi közegészségi hatóság, „local boord of health", alakul ez a választó polgárok kebeléből, mint választmány, melyben orvosok, mérnökök, építé­ szek is vannak, vannak hivatalnokai, gondos figyelemmel kisérik azon intézkedéseket, melye­ ket a közegészségi tanács elrendel. Az angol nép, mely szabadságára nagyon féltékeny, józan­ ságánál fogva belátta, hogy egyéni szabadságá­ ból a közhaszonra másoknak némi részt helyesen enged át, s azért nem hogy zúgolódnék, sőt ellenkezőleg nagyon is követeli a törvények ha­ tárai között a „helyi egészségügyi hatóság" szigorúságát. En részemről határozottan kijelentem, hogy a decentralisationális kezelést tartom csak jónak a közegészségi ügyekben. Nálunk idejekorán kell szoktatni a népet arra, hogy ne várjon mindent a kormánytól, mert ha mindent a kormánynak kellene tennie, az óriási költséget nem bírná meg az ország. De nem is volna igazságos, hogy a lomha és munkátlan nép javára vagyonukból a munkás polgárok áldozzanak. Nálunk a közegészségügyi intézkedések végi ehajtásánál, a közigazgatási kö­ zegek és a rendőrség intézkedéseire vagyunk utalva, s hogy mily hiányosan foly a kezelés, jól tudjuk, a hasznos közegészségi intézkedések végrehajtása meghiúsul. Van oly országos közegészségügyi tanács. Meg vagyok győződve, hogy ezen országos köz­ egészségügyi tanács által mindazokat, melyekre figyelmeztetve van a pénzügyi bizottság által, a belügyminisztérium eszközölni fogja. De ezen közegészségügyi tanács egy fej test nélkül, hogy ha magát azon intézkedések által, melyek szük­ ségesek, a decentralisált helyi egészségügyi ha­ tóságokkal össze nem kapesolja és olvaszthatja. Midőn még egyszer a pénzügyi bizottság ezen figyelmeztetése és megjegyzéseért elismeré­ semet nyilvánítanám, még csak egy lépéssel aka­ rok tovább menni. Ilyen utasítások, liog}^ ez mind létesítendő volna, — olyanok, melyeknek ideje csak ugy képzetünkben szokott lenni, de különben is ezeknek létesítése éveket követel, s azért óhajtanám és kívánnám , hogy a t. ház egy ily részletes intézkedés életbeléptetése által egy lépéssel tovább menni szíveskednék, és ezért a kővetkező indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni.

(Olvassa): „Tekintve, hogy az országos egész­ ségügyi tanács, mely a belügyminisztérium mel­ lett szervezve van, működési föladatának mind­ addig nem felelhet m e g , mig az országban kö­ zegek nincsenek, melyeknek egyedüli ezélja a közegészségügy előmozdítása, és melyek nélkül az egészségügyi tanács az ország egyes részei­ nek közegészségi állapotára körülményes bete­ kintéssel nem birhat, melyek nélkül a legüdvösebb egészségügyi intézkedések egész terjedelmökben, mint ez szükséges lenne, végre nem hajthatók, sőt azok gyakran a köziólét legna­ gyobb kárára meghiúsulnának, indítványozom, hogy a belügyminisztérium utasittassék: misze­ rint az országos közegészségügyi tanács által mihamarább dolgoztasson ki tervet az iránt, hogy mikép legyenek országszerte az angol he­ lyi egészségügyi hatóságok (local boord of health) mintája szerint, egészségügyi bizottságok fölállitandók." T. ház! tudom, nagyon közel esik azon fe­ lelet, hogy a megyék rendezése közel levén, ta­ lán akkor lehetne azt eszközölni — én azt mon­ dom, hogy ezen indítványt mindig lehet, sőt kell életbeléptetni, hogy előmunkálat legyen, hogy képessé tegye azon közegeket, melyek e téren munkálkodni fognának arra nézve, hogy a közegészségügy kellőleg rendezve legyen. T. ház! A törvényhozás mindenütt mun­ kálkodik a nép jólétén; tekintsen a törvényho­ zás vissza, hogy ezen sok munkája közt az or­ szág azon kivételes helyzetének, melyben va­ gyunk, és azon sok kívánalmaknak, a melyek minden oldalról a reform terén mindennap föl­ merülnek, a legjobb akarat és buzgóság mellett sem tehet az országos törvényhozás mást, mint ha képessé tenni igyekszik a polgárokat arra nézve, hogy ezen sok terhek, a melyek rájuk nehezednek, némileg megkönnyittessenek. Nem utasíthatja el magától, nézetem sze­ rint, a törvényhozás ezen költségbe nem kerülő első lépést a közegészségügyi intézkedésekre nézve, hogy legalább azon népet, a melynek oly nehéz föladata v a n , és a melynek terhén a kor igé­ nyeinél fogva nem lehet könnyíteni, legalább képesítsük arra, hogy saját egyéni jóllétét ki­ fejtve és munkaképességét fokozván, megfelel­ hessen az állam sokoldalú követeléseinek. (He­ lyeslés.)

S z é l l K á l m á n j e g y z ő (újra fölolvassa Patrubány Gergely indítványát.)

Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : T. ház! Ezen indítvány érdemére nézve azonos azon javaslat­ tal, melyet a pénzügyi bizottság ajánl, mert a pénzügyi bizottság javaslata így szól: (Olvassa) „Midőn a bizottság a kért összeget kerek szám­ ban 555,600, azaz ötszáz ötvenöt ezer hatszáz

117. országos lilét február 10. 1870.

forintban megszavazandónak véli. egyszersmind oda nyilatkozik, hogy az közegészségi ügy« elő­ mozdítására czélzó intézkedések életbeléptetése és átalán az eddig elhanyagolt egészségügyi rendszer törvényes rendezésének eszközlése vé­ gett, a belügyminiszter egy részletekbe menő javaslatnak előterjesztésére volna utasítandó." Az indítvány, az igaz, hogy a részletekbe ment, midőn azt mondja, hogy a minisztérium az egészségügyi tanács által dolgoztasson ki egy tervet, hanem én azt hiszem, hogy e tekintet­ ben nem lehet a belügyminisztert megszorítani, ha ezen egészségügyi tanács tagjain kivül máso­ k a t is óhajt megkérdezni. {Helyeslés.) Tehát, mi­ után a kitűzött czél a bizottság javaslata által is el lesz érve, (Helyeslés) ajánlom a bizottság javaslatát a t. háznak. (Helyeslés.) E l n ö k : A t. ház mindenekelőtt szavazni és határozni fog a pénzügyi bizottság jelentése fölött, miszerint ezen összeg megszavazandó-e? Aztán azon javaslat iránt fog határozni a ház, melyet az előadó ur fölolvasott, t. i. hogy e te­ kintetben bővebb czélszerü intézkedések történ­ jenek. Magára az indítványra nézve pedig azt hiszem, kövessük a szokott eljárást, azaz nyo­ massák és osztassák ki. {Fölkiáltások: Nem szük­ séges ! Mások: A. minisztériumnak kiadandó!) A minisztériumnak tárgyalás nélkül bajos kiadni az indítványt. Nézetem szerint vagy azt mond­ hatjuk, hogy megelégszünk azzal, mit a pénz­ ügyi bizottság javaslott, vagy pedig tárgyal­ nunk kell az indítványt.

Rajner

P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : T.

ház ! Ha az indítványozó ur ragaszkodik indít­ ványához, nézetem az, hogy nem is lehet más utat követnünk, mint az indítványt tárgyalás alá venni. Hanem talán megnyugvást fog ta­ lálni a t. képviselő ur most teendő nyilatkoza­ tomban. (Halljuk!) A mint a pénzügyi bizott­ ságban is kijelentettem, én egész készséggel el­ fogadom ezen véleményezést, hogy nekem utasí­ tás gyanánt adassék az, miszerint egy rendszert dolgozhassak ki; és én ezen utasítást átalános megbízásnak tekintve, — ugy a mint előadó ur is megjegyzé — teljesíteni hajlandó vagyok, azt azonban csak speciális megbízásnak tekint­ hetvén, a mit Patrubány képviselő ur indítvá­ nya foglal magában, a melyben az mondatik, hogy az egészségügyi tanács véleménye nyomán, tehát már bizonj^os irányban, járjak el. Én elis­ merésemet nyilvánítom az egészségügyi tanács eddigi fáradozásaiért; mondhatom, már eddig is nevezetes munkákat és véleményeket adott be hozzám, melyek átalánosságban saját elveimmel tökéletes összhangzásban vannak. Hanem a mint egy részről igórem, hogy a kezdeményt az egész­ ségügyi tanácsra bízom, ugy még sem óhajta­

277

nám, hogy kezeim bármely irányban végleg meg­ köttessenek. (Helyeslés.)

P a t r u b á n y G e r g e l y . * T. ház! Én tö­ kéletesen megnyugszom a belügyminiszter ur nyilatkozatában; de kérném, hogy indítványom, ha már — eltérőleg az eddigi szokástól — nem nyomatik ki, a mit különben nem is kívá­ nok legalább a jegyzőkönyvbe vétessék föl. E l n ö k : Határozatot hozni tanácskozás nélkül nem lehet; tanácskozás pedig máskép nem történhetik, mint ha az indítványt kinyo­ matjuk. T i s z a K á l m á n : Nem a dolog lénye­ gére, hanem csak a vita folyamára akarok meg­ jegyzést tenni. (Halljuk!) A budget-vita folyama alatt már többször merült föl ilyen, a pénzügyi bizottság véleményére vonatkozó határozati ja­ vaslat, és mindenkor azonnal tárgyaltuk, elfogad­ tuk vagy elvetettük s tovább róla nem volt szó. Ha ezen eljárást most is követjük, elesik az egész nehézség. Ha a t. indítványozó ur nem veszi vissza indítványát, méltóztassanak hozzá­ szólani és azután szavazzunk és elfogadjuk vagy elvetjük. (Helyeslés.)

Patrubány

Gergely:

Én részemről

nem kívánom indítványom tárgyalását, hogy ha az a jegyzőkönyvbe felvétetik. (Zaj. Ellenmondás. Felkiáltások: A naplába úgyis belejő!) E l n ö k : Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság véleménye szerint mind az összeget, mind pedig annak megjegyzéseit? (Elfogadjuk!) Kérdem most: vajon szükségesnek ta,rtja-e a t. ház Patrubány Gergely képviselő ur indítvá­ nyára nézve, hogy az a minisztériumnak ki­ adassák ?

Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : Ezen indít­ ványt ugy hiszem, maga a képviselő ur vissza­ vonta, (Helyeslés) és igy a felett szavazni sem kell. E l n ö k : Tehát folytatjuk a tárgyalást. Csiky Sándor képviselő ur kivan a részle­ tekre nézve szólni. C s i k y S á n d o r : T. h á z ! A belügymi­ niszter úrhoz vagyok bátor egy kérdést intézni. Megvallom, igen viszásan t ű n t fel előttem, a mi ezen pontban foglaltatik, t. i. „a bujasenyves betegek gyógyítására" felállított kórházakra, — melyek Magyarországban több helyen vannak, mint Lúgoson, Szinnyérváralján, Mármarosszigeten és Szilágycsehen — mindössze 13,925 frt., holott az erdélyi bujasenyves betegek gyógyítá­ sára 42,000 írt. van előirányozva. Én nem tu­ dom, hogy nincs-e ezen számokban tévedés, mert én egyátalában semmi arányt nem látok abban, a mennyiben Magyarország számára sokkal keve­ sebb van előirányozva e tekintetben. (Nagy de­ rültség. Felkiáltások: Hála Istennek, hogy nem kell

278

117

- országos Dlés február 10. 1870.

több e czélra!) De bocsánatot kérek, ez még is furcsa aránytalanság. (Hosszas derültség.) H e n s z l m a n n I m r e : Nézetem szerint nem lesz tévedés, mert figyelembe kell vennünk, hogy nálunk több jelentékeny megyei és városi kórház van, milyen pl. a Rókus ós a pozsonyi nagy kórház, hol szintén igen nagy számmal gyógyíttatnak ilyen betegek. R a j n e r P á l b e l ü g y m i n i s z t e r : T. ház ! Ezen erdélyi kórházak csak ideiglenesek, s oly helyeken állíttatnak fel, a hol legnagyobb szükség mutatkozott reájok. Ha Magyarország­ ban i s , — a mit nem óhajtok — nagyobb szükség fog mutatkozni ily kórházakra , ak­ kor kétségkívül itt is fel fognak állíttatni; egye­ lőre azonban itt több ilyen kórházra szükség nincs. (Helyeslés, derültség.) S z é l l K á l m á n j e g y z ő (Olvassa :) Szülházi kiadásokra 2u,000 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re 24,500 frt. volt előirányozva, most tehát kevesebb 4,500 frttal; a pénzügyi bizottság megszavazandónak véli, hogy minisztériumnak kiadassák. E l n ö k : Elfogadja a t. ház? (Elfogadjuk!) S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa:) Lelencz-kiadásokra 8000 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re elő­ irányozva volt 10,000 frt, tehát 1870-re keve­ sebb 2000 frttal. A bizottság véleménye szerint e tétel alatt megszavazandó a kért 8000 frt. E l n ö k : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) Tehát el van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa): Té­ bolyda! kiadásokra 187,34-5 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re előr á n y o z v a volt 191,500 frt., tehát 1870-re keve­ sebb 4155. A bizottság e tétel alatt 187,800 frtot helybenhagyandónak véli. E l n ö k : Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa): Köz­ biztonsági czélokra 1">0,000 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : A bizottsága kért 150,000 forintot megszavazandónak véli; egyébiránt megjegyzi, hogy az államrendőrségi ügynek végleges szervezése iránt a belügymi­ niszter oda nyilatkozott, hogy rövid idő múlva beadandja a már is készülőben levő szervezési tervet. E l n ö k : Elfogadja a ház ? (Elfogadjuk!) El van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa) : Toloncz-kiadásokra 20,000 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re volt 35,000 frt., 1870-re kevesebb 15,000 frt; a bi­ zottság a kért 20,000 frtot helybenhagyandó­ nak véli.

E l n ö k : Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa): Rab­ lók elfogásáért járó dijakra 15,000 frt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re volt 20,000 frt, tehát 1870-re kevesebb 5,000 frt, mely 15,000 frtot a bizottság megadandónak véleményezi. (Elfogadjuk!) E l n ö k : Elfogadja a ház ? El van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa): Ra­ gadozó állatok irtására 3000 írt. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re volt 4000 frt, tehát kevesebb 1000 frttal, mely tétel javaslatba hozatik. E l n ö k : Elfogadja a ház? (Elfogadjuk!) El van fogadva. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa): Élet­ mentésekre 1000 frtot. Z s e d é n y i E d e e l ő a d ó : 1869-re volt 2,500 frt, tehát 1870-re kevesebb 1,500 frt, melyet a bizottság elfogadásra ajánl. S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa) : A nemzeti színházra 62,000 frt. Z s e d é n y i Ede e l ő a d ó : 1869-re volt 58,000 frt, tehát 1870-re több 4,000 frt. Miután a miniszter jelentése szerint két uj zenatanár felvétele és a házbér felemeltetése 1000 frttal nagyobb segélyt igényel, a bizottság a dalmű- ós zeneképezdének támogatására 51,000 forintot s a nyugdíj alapjának segélyezésére 8.000 forintot, összesen tehát 59,000 forintot megszavazandó­ nak, a 3. rovat alatti 3000 forintot pedig tör­ lendőnek véli. B o r l e a Z s i g m o n d ; T. ház! Habár az 1868-ik évben hozott, úgynevezett nemzeti­ ségi törvény által, — melyben a nemzetiségek nagy kérdésének megoldása megkísértetett, mi azonban szerintem egyátalában nem sikerült, — az mondatott ki — habár csak papíron — hogy az országban csak egy, t. i. a magyar nemzet létezik,' mindamellett, ha akár a törvényte­ remben, akár az országban széttekintünk ki­ tűnik, hopy más nemzetek is léteznek. Ha tehát a kormány a nép adójából akarta a magyar nemzeti színházat évi dotatióval ellátni, akkor azt hiszem, az igazság és méltányosság szem­ pontjából azt kellett volna nemcsak a magyar, hanem valamennyi nemzetek színházai s illető­ leg azok alajjjait is évi segedelemmel ellátni. Es ha a jelen költségvetésben ezen elvet felállítva s foganatosítva láttam volna, akkor nem is szó­ lalok fel, de miután a mint mondom, azt látjuk, hogy az ország összes lakosaitól b e h a t a n d ó adó­ ból csak a magyar színházat akarja a kormány subventionálni: e tekintetben szükségesnek talá­ lom azon megjegyzést tenni, hogy igazság sze-

11S. országos ülés február 11. 1870.

379

rint vagy valamennyi nemzetek színházait és a művészet, az irodalom és az ország, alattok illetőleg azok alapjait, vagy egyikét sem kell pedig mind boldogok s megelégítve lesznek. segélyezni. Egyrészt tehát ezek alapján, másrészt Annálfogva ón nem is azon indítványt te­ pedig azért, mert a legújabb művelődésügyi po­ szem, melyet 1868-ban t e t t egyik nemzetiségi litika szerint a kormánynak a művészetet nem képviselő, mely azonban megbukott, hogy t. i. közvetlenül, hanem csak közvetve kell segélyezni, minden nemzetek színházai és illetőleg azok ha azt akarja, hogy az szabad legyen és virá­ alapjai subventionáltassanak, hanem teszem azon gozzék, t. i. az u t a t kell neki előkészíteni és az elébe indítványt, melyet Deák Ferencz képviselő u r is gördülő akadályokat előbb elhárítani, mert tagad­ a múlt 1868-ik évben tett, hogy t. i. ezen ro­ hatatlan, hogy kit évi subventióban részesítünk, vatban kitett 62,000 frt kitörőitessék, mely in­ azt tutela alá helyezzük, tutela alatt lenni pe­ dítványt van szerencsém Írásban is beadni: dig annyit jelent, m i n t h o g y annak, kit gyámság J á m b o r P á l j e g y z ő (olvassa Borlea alá vetünk, nincs életereje, és ez által a tutelált Zsigmond indítványát) : „A. nemzeti színház segé­ szabadságától és függetlenségétől meg van fosztva- lyezése rovatában a 10-ik tételszám alatt előso­ Ebből kifolyólag, ha a kormány a magyar szín­ rolt öszvesen 62,000 frtot tevő összeg töröltes­ házat subventionárja, megfosztja szabadságától és sék és hagyassák ki." magának alárendeli, mert már a régi latin köz­ K u k J e n ő : T. képviselőház! Ehhez a mondás is azt mondja : „Qui praemium aceipit, tárgyhoz többen vagyunk följegyezve; nekem is libertatém perdit", és tudjuk, hogy a régi nagy az igen t. képviselőház előtt több elmondandóm írók és művészek nem a kormány subventiója volna; kérném azért, szíveskednék az ülést föl­ által lettek nag3?gyá, hanem önerejök, szellemük függeszteni és a tárgyalást holnapra hagyni. és a szabadság által, melyet élveztek, mely sza­ (Helyeslés.) badságot ha hazájukban nem élvezhették, elhagy­ E l n ö k : Ugy tudom, 4 vagy 5 szónok ták és más országokba mentek, mi pedig egye­ van följegyezve s igy a vita hosszabbra fog sekre nézve áll, áll intézetekre nézve is : nem nyúlni. subventiót kell adui uraim a művészetnek, ha­ Ezennel az ülést feloszlatom. nem szabadságot, szabadságot kell adni a művé­ Holnap 10 órakor ülés. szetnek, a literaturának és az ország valamennyi nemzetének. (Zaj.) Akkor szerintem virágozni fog Az ülés végződik d. u. 2 órakor.

118. országos Illés 1870. február 11-én.

Somssich

Pál

elnöklete

alatt.

Tárgyai: A kérvényi bizottság beadja az elintézett kérvények ujabb jegyzékét. Kérvények bemutatása. Szilády Áron a közoktatás ügyében interpellálván a kormányt, ez azonnal válaszol, mit a ház tudomásul vesz. Az állami számvevőségről szóló törvényjavaslat névszerinti szavazás alapján végleg elfogadtatik. A belügyminisz­ teri költségvetés tárgyalása tovább foly, mi közben a főispáni fizetésekre vonatkozó tétel szintén névszerinti sza­ vazással döntetik el. A kormány válaszol Szalay Sándornak katonaszállásolás, és Tisza Kálmánnak ujonczjutalek kivetése ügyében tett interpellátiójára, mit a ház tudomásul vesz. 1

A kormány részéről jelen vannak: Eötvös József b., később Andrásy Gyula gr., Bedékovics Kálmán, Gorove István, Mikó Imre gr., Rajner Pál. Az ülés kezdődik d. e. 20 V* órakor. E l n ö k : Méltóztassanak a múlt ülés jegy­ zőkönyvét meghallgatni.

S z é l l K á l m á n j e g y z ő (olvassa a febr. 10-dikén tartott ülés jegyzőkönyvét.) E l n ö k : H a nincs észrevétel, a jegyző­ könyv hitelesíttetik. A kérvénybizottság bemutatja az általa tárgyalt kórvények 12-ik sorjegyzékét vélemé-