Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
10 éves a Családi Tábor!
■ PÁSZTOR ZOLTÁN RIPORTJA CSERNÁK ISTVÁN SZUPERINTENDENSSEL
– IMMÁRON
TÍZ ÉVE RENDEZI MEG EGYHÁZUNK A NYÁRI CSALÁDI TÁBORT.
VISSZATE-
KINTVE AZ ELMÚLT TÍZ ÉV TÁBORAIRA, HOGYAN LÁTOD, MIT NYERT A METODISTA EGYHÁZ E SOROZAT ÁLTAL?
1996-ban Szuhánszky István részt vett a baptisták zánkai nagy családi táborában. Innen azzal az ötlettel érkezett haza, hogy ezt nekünk is érdemes volna kipróbálni. Az egyháztanácsban erről beszélgetve ezt a gondolatunkat erősítette az a terv is, hogy 1998-ban egy nagy konferenciával akartuk az egyház 100 éves jubileumát megünnepelni. Így nagy erőkkel nekilátva szerveztük meg az előkonferenciát már családi tábor formájában 1997-ben. Csillebércen tartottuk az első tábort, majd a jubileumit Tiszaligeten, s ezután egy kivételével mindet. Az egyes években 250 és 450 között volt a táborozók létszáma. A családi tábor sok áldással járt. Minden évben az éves jelige alapján csendesedtünk el. Ez jó alkalmat teremtett arra, hogy az egyházban egy szélesebb közvélemény elmélyedve szembesüljön a jeligével és annak üzenetével. Ez a közösségi látásunkat erősítette, megtanultunk az évek során együtt gondolkodni. A testvéri közösségre hasonlóan bátorítóan hatott, hiszen a táborokban találkozott a különböző körzetek testvérisége. A kisgyülekezetben élők biztatást kaptak a szolgálatukhoz. Szolgálatunk egyik legfontosabb része volt, és a mai napig is az a családok megerősítése. Ilyen jellegű programokkal, a gyerekekre, fiatalokra való odafigyeléssel, a zsolcaiak jelenlétével gazdag tartalmú táborok születtek, amik az egyház életének gazdagodásához, a jelenlévők hitének erősödéséhez vezetett. –
MME
RIPORT
– AZ IDEI TÁBOR FŐ TÉMÁJA AZ EGYHÁZ ÉVI JELIGÉJE VOLT: „FÁRADOZZATOK A VÁROS BÉKESSÉGÉN.”
(JER 29,7). SOKAN ÚGY LÁTJÁK, A KERESZTYÉNEK KISZORULNAK, MÁSOK SZE-
RINT ÖNKÉNTESEN KIVONULNAK A KÖZÉLETBŐL, MIKÖZBEN EGYRE NEHEZEBB SZOLGÁLÓKAT TALÁLNI A SZOCIÁLIS MUNKÁHOZ. HOGYAN TUD EGY ILYEN TÁBOR EZEN VÁLTOZTATNI?
Egy tábor ezen a problémán biztosan nem tud változtatni. De lassan alakulhat az emberek gondolkodása, jó tapasztalatokat szerezhetnek. Láthatják például azokat a családokat, akik az Istennel való kapcsolatuk által kiemelkedtek a környezetükben lévő nehézségek közül. Itt például arra gondolok, hogy a nagyon nehéz körülmények között élő cigány testvéreink hogyan próbálnak az Isten segítségével tovább lépni. Gyermekeiket tanítják-taníttatják, portájukon rendet tartanak, másokat biztatnak stb. Ezeken a csendesnapokon sokat jelent mindenkinek a zsolcai cigánygyülekezet ének és zenekarának szolgálata, ahogy Istentől kapott tehetségükkel örömöt nyújtanak azoknak, akik hasonló nehézségekkel küzdenek, mint ők, vagy éppen sokkal jobb körülmények között élnek, és elgondolkodnak, hogy ha ők ezt ilyen hittel csinálják, akkor nekem is van esélyem tovább menni. Van remény arra, hogy egy ilyen tábor jó példát adjon. Idén a táborban sokat gondolkodtunk a környezetünk iránti felelősségünkről. Olyan légkörben beszélgettünk erről, imádkoztunk érte, úrvacsorában erőt kértünk hozzá, ami nem múlik el nyomtalanul egy ember életében. Ezek fontos élménnyé válnak egy olyan helyzetben, amikor szembe kerül a hívő ember az embertársai iránti felelősséggel. –
2
–A
TÁBORBAN EGY FÓRUMOT VEZETTEM
„MIÉRT
VAGYOK METODISTA?” CÍMMEL.
AZT
LÁTTAM, HOGY MÉG AZ IDŐSEBB TESTVÉREK SZÁMÁRA SEM MINDIG VILÁGOSAK A ME-
TODISTA TANÍTÁS GYÖKEREI, ALAPELVEI, AZ EGYHÁZ NEMZETKÖZI SZERVEZETE, VAGY KÖZÖSSÉG IRÁNTI ELKÖTELEZETTSÉG ERŐS.
ÉS
2007
AKÁR MAGYARORSZÁGI EGYHÁZUNK KÜLÖNBÖZŐ SZOLGÁLATAI, VISZONT A METODISTA
MIKÖZBEN NEM FOGALMAZZUK MEG MA-
GUNKNAK, HOGY VOLTAKÉPPEN MIÉRT IS VAGYUNK METODISTÁK , ÉVRŐL ÉVRE TAPASZ-
TALJUK AZT, HOGY HÍVŐ VAGY NEM HÍVŐ HÁTTÉRBŐL ÉRKEZŐ EMBEREK SZÁMÁRA VONZÓAK A KÖZÖSSÉGEINK.
ERRE
EGYÉBKÉNT MOST A TÁBORBAN IS VOLT PÉLDA, EGY HÁ-
ZASPÁR, AKIK A METODISTA KÖZÖSSÉG
„JÓ
ILLATÁT” ÉREZVE KÖTŐDNEK HOZZÁNK
NOHA LAKÓHELYÜKÖN NINCS METODISTA KÖZÖSSÉG.
–
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
– Ezt én is fontos dolognak érzem, hogy saját identitásunkat megfogalmazzuk, beszéljünk róla. A közeljövőben meg kell erősítenünk a metodizmusról szóló tanítást. A tagság értel-
mének bizonytalanságával számos gyülekezetben találkoztam körzeti látogatások során. Ebben a tekintetben két erős hatást érzek: egy történelmi hagyományt, ami arra az időre utal, amikor különböző okok miatt nem volt igazán dicséretes, ha valaki metodistának vallotta magát. A lelkészek sem akarták a tagfelvételeket sürgetni. Másodszor a mai korban a valami vagy valaki iránti hosszú, akár egy életre szóló elkötelezettség nem annyira erős a társadalomban. Ez a hiány az egyházban is jelen van. Elkötelezettség nélkül a tagsági intézmény nem működik, ahogy egy házasság sem állhat fenn. A közlejövőben nagy feladat hárul ránk, lelkészekre, hogy el tudjuk mondani ennek az elkötelezettségnek a pozitív értelmét. Isten is elkötelezett irántunk, mi is vállalhatjuk ezt Istenünk és az egyház felé. Az elkötelezettség nem csak azt jelenti, hogy mi vállalunk valamit, hanem, hogy minket is vállalnak, elfogadnak, befogadnak, Isten és a közösség. Szükség van azokra a laikus metodistákra is, akik erről az elkötelezettségről pozitív módon nyilatkoznak, elmondják azokat az ajándékokat, amiket ők a közösségben kapnak. – VÉGÜL
EGY SZEMÉLYES KÉRDÉS.
KLASSZIKUS
PÉLDÁJA A GYERMEKI GONDOLKODÁS-
NAK, HOGY MEGKÉRDEZIK AZ ÓVÓNÉNITŐL, HOGY Ő TULAJDONKÉPPEN MIKOR DOLGOZIK, HISZEN EGÉSZ NAP VELÜK JÁTSZIK, MÍG A SZÜLŐK DOLGOZNAK.
MI IS,
LAIKUS
TAGJAI AZ EGYHÁZNAK TERMÉSZETESNEK VESSZÜK, HOGY LELKÉSZEINK NEM CSAK VA-
SÁRNAPONKÉNT VANNAK VELÜNK, HANEM A TÁBORBAN IS VÉGIG KÖZÖTTÜNK SZOLGÁLNAK.
DE
VAJON MIKOR PIHEN EGY LELKÉSZCSALÁD?
FELÜDÜLÉST, KIKAPCSOLÓDÁST, FELTÖLTEKEZÉST?
MI
JELENT A TE SZÁMODRA
Fizikailag is szükségem van a pihenésre. Egy-egy tárgyalás, tanácskozás, keményebb munka után általában visszavonulok, teszek egy sétát vagy csinálok valamilyen fizikai munkát. Jól esik a csendes irodában szombaton, vagy vasárnap reggel készülni az igehirdetésre, vagy más elmélyültebb feladatot elvégezni. Pihenésnek tekinthető az az idő is, amikor nyugodtan tudom tervezni a napomat. Amikor nyugodtan tudok a Csendes Percekkel foglalkozni, egy-egy teológiai kérdéshez szakirodalmat keresni, teljesítménykényszer nélkül rendezni az irataimat. Ha nem zavar senki, az irodában munka közben is tudok pihenni. Persze minden évben nekem is szükségem van egy nagyobb „kivonulásra”, jól esett a nyári szabadság nyolc napja. Igazi felüdülés volt: nagyon szép és kedves helyen, Miskolc-Tapolcán lehettünk egy baráti család jóvoltából. Amióta elmúltam ötven éves, egyre inkább igényelem ezeket a kikapcsolódásokat. Ilyenkor sokat olvasok, lassabban, elmélyültebben olvasom a Bibliát, jobban elgondolkozom vagy csak a madarakat figyelem, sokat sétálok a családom tagjaival az erdőben vagy elmegyek egy-egy múzeumba. A nyári szabadság alatt nem végzek ugyan egyházi munkát, de pl. adatokat, gondolatokat, élményeket gyűjtök a prédikációimhoz. A jól használt pihenő idő után mindig feltöltekezve érkezem vissza a szolgálatomba. –
MME
3
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Vallomás az imaszobáról ■ PÁSZTOR ZSÓFIA
Építész vagyok és nő. Gondolom, e kettőből fakad elfogult vonzalmam a szép anyagok, a harmonikus színek és az igényes berendezési tárgyak felé. Hívő ember vagyok, az imádság számomra az élet forrása. Ezért éreztem szívügyemnek, hogy a tiszaligeti családos tábor nyüzsgésében helye legyen az egyéni csendnek. Anyagok, színek harmóniája és az Isten előtti csend lehetősége; ezt próbáltuk megvalósítani az imaszoba berendezésével. MME
IMASZOBA
A tiszaligeti táborban talán a közösség élménye a legnagyszerűbb. Mily gyönyörűséges a testvérekkel egységben; az Ige kibontakozik, a közös imádság áldás, a zene gyógyszer. Örülünk a régen várt találkozásoknak, a beszélgetéseknek, az újonnan alakuló kapcsolatoknak. Ezekben a napokban a szokottnál több alkalmunk van a Bibliát forgatni, imádkozni, énekelni. A hétköznapi életünkhöz képest töményebben érzékelhetjük Isten jelenlétét, az áhítatok és a szemináriumok is hozzá visznek közelebb. Mindezek mellett szükségünk van a belső szoba friss levegőjére, mondják: az imádság a lélek lélegzetvétele. Jól esik Isten előtt rendezni a gondolatainkat, hagyni, hogy Lelke átjárjon, tisztítson, új erőt, új feladatokat adjon. Jól esik, hogy Ő már vár, megért, törődik velünk, szólni akar. Megnyugtat, lecsillapít, feltüzel, útra indít. Minden imádság, minden Isten előtti hallgatás, ráfigyelés a vele való kapcsolatunkat építi. Így a keresztény életünk nem múltbeli emlékekből táplálkozik, hanem a jelen élményeiből, mindennapi tapasztalatainkból. Az imádság nem mindig jön könnyen, magától; néha munka, néha fáradság, küzdelem. A barátságainkat, a szerelmet is fáradozva őrizzük, tudatosan ápoljuk – így van ez a Magasságossal való kapcsolatunkban is – az újabb és újabb találkozások, beszélgetések, közös élmények mélyítik a megismerést, az odaadást, a szeretetet. A hívő ember számára az imádság létkérdés, de miért kell ehhez imaszoba? Számtalan megfelelő helyet találhatunk, kisétálhatunk a Tisza-partra, álldogálhatunk a focipályánál. Nem kell messzire menni, elég leülni egy padra, elhasalni a sátorban vagy az emeletes ágyon. Az imádság helyében és módjában határtalan a szabadságunk. Az imaszobának kinevezett tantermet megpróbáltuk olyan légkörűvé alakítani, hogy ez is elősegítse csendességeinket. Kényelmes, megnyugtató környezetet terveztünk, méltó helyszínt az isteni „randevúhoz”, hogy az imádságot ne keresztény kötelességnek érezzük, hanem életünk kedves részének. Hiszem, hogy a szép tárgyak, a finom színek az otthonosság érzését erősítik. Hiszem, hogy a mécsesek fénye mellett könynyebb megnyílni Isten előtt. Hiszem, hogy a kellemes körülmények hatással vannak az imaélet gazdagságára. Építész vagyok és nő. Elfogultan vonzódom a harmonikus színekhez, a szép anyagokhoz. De tudom, hogy ez nem elég a barátság ápolásához, tudom, hogy ez kevés a szerelem megőrzéséhez. Tudom, hogy a kapcsolatainkhoz – Istennel és egymással – maga az ember kell, a lelkek találkozása, a beszélgetések, a közös élmények. A szép, személytelen tárgyak, a harmonikus, élettelen környezet csak a hátteret adja, a kapcsolatot mi alakítjuk.
4
Vendéglátás Tiszaligeten A tiszaligeti családi táborozás tíz éve alatt talán nem volt olyan év, hogy ne nyitotta volna meg kapuját a tábor állandó napzáró programja, a teaház. Így volt ez idén is. A 2007-es év teaháza mégis különlegesnek számított. A jubiláló táborban egyházi pályázati támogatásból egy megújult, hangulatos keresztény teaházat szerettünk volna berendezni. Milyen is egy „hangulatos keresztény teaház”? A műfaj, azt gondolom, egyre többeknek ismerős, hiszen – Istennek hála – egyre több városban nyitnak vállalkozó szellemű keresztény vállalkozók keresztény kávé- és teaházakat. A gyakorlott „szakemberek”, akik nemcsak otthon tesznek eleget a szokásos kávé és tea „bevitelnek”, tudják, a kávé- és teaházaknak lelkük van. Számít a bútor, a fény, a kiszolgálás, a zene és mindez egyszerre, az összbenyomás, a harmonikus tér, ami nem kis kihívást jelent a berendezéssel megbízottaknak. Tiszaligeten a vendéglátás szolgálatát szerettük volna megélni, gyakorolni. Aki belép érezze jól magát. Érezze azt, hogy szívesen látják, hogy szívesen maradna egy beszélgetésre a piros asztalok körül a fehér lámpák fényében. Vagy, ha úgy jobban tetszik, telepedjen a sarokba, foglaljon helyet a szőnyegen, a könyvek között. Feleségemmel ezért gondoltunk arra, hogy – mint egy valódi teaházban – a megrendelt teát, cappuccinot személyesen szolgáljuk fel betérő vendégeinknek. A teaház felfogásában a családi tábor lelkiségéhez kapcsolódott: közösségi teret valósított meg, ahol lehetőség volt a baráti, családi találkozásokra, napzáró beszélgetésekre. Jézusi mozzanata ez is a tábor életének. A fény körül beszélgetve, egymást kérdezve, hallgatva a tanítványok közösen zárják napjukat. Különleges, számomra a tábor egyik legszebb eseménye volt az, ahogy a megújult teaház első estjén, nyitáskor mindjárt megtelt a terem, s egy kis tanítványi csapat együtt hallgatta végig a metodista fiatalok dalszerző estjét. Egy sikeres projekt lezárása volt ez az alkalom. A Metodista Ifjúsági Közösségek Szövetsége (MIX) 2006-ban írta ki dalszerző pályázatát, melynek során sikerült nyolc dalszerző dalait összegyűjteni és kiadni (Jézus szól hozzád!, 2006). Miután a beérkezett dalokat egy négytagú szakmai zsűri elbírálta, a teaház nyitóestjén megvalósíthattuk dalszerző estünket, majd eredményt is hirdethettünk. A nagy sikerre és egyházunk zenei tehetségeire való tekintettel a pályázatot idén szeretnénk újra kiírni, hogy a 2008-as táborban újabb dalszerző estre invitálhassunk. Bernhard Grom jezsuita szerzetes több mint húsz évvel ezelőtt, 1983-ban fogalmazta meg azt a látását, amely szerint a hit továbbadásának sikere döntő mértékben függ a családtól. „Ezeket az esélyeket csak nagy nehézségek árán és hosszú távú, következetesen családközpontú pasztoráció által lehet valóra váltani” – írja. (Mérleg, 1985/4) Nagy öröm számomra, hogy egyházunk immár tíz esztendeje kitartó következetességgel a családok mellé áll, és felvállalva a családi táborok megvalósítását, küldetésének tartja a „család központú pasztorációt”. A tíz év alatt a rengeteg tábori élmény, a közös istentiszteletek, szemináriumok, beszélgetések, játékok, vetélkedők, számomra mind arról szóltak, és arról győztek meg, hogy Isten családban, a családok egységében gondolkodik. A család együttléte, együtt táborozása, azt hiszem nem egyszerűen a hit tovább adásának eszköze, hanem egyenesen Isten jó terve. A teaház díszleteként megrendezett Családi Tábor 1997-2006 fotókiállításon ezt a „jó tervet” szerettük volna bemutatni vendégeinknek.
MME
TEAHÁZ
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
2007
■ KHALED A. LÁSZLÓ
5
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Tiszaliget – gyerekeknek ■ SCHAUERMANN ANDREA
MME
GYEREKEK
A tiszaligeti családi táborban idén először a gyerekeknek is egy teljes tábori programot állítottunk össze. Ez azt jelenti, hogy nem csak délelőtt, hanem délután és este is foglalkoztunk velük, készítettünk elő számukra érdekes tevékenységeket. Mindezt elsősorban azért szerettük volna megvalósítani, mert úgy látjuk, hogy egy családi táborban jó, ha a gyerekek is éppoly színes és színvonalas programban vehetnek részt, mint a felnőttek, ha ők is gazdagodhatnak lelki és közösségi élményekben. Erre a tábor kiváló alkalmat nyújt, hiba lenne ezt nem kihasználni. A felnőttek is, de talán a gyerekek és fiatalok különösen fogékonnyá válnak a lelki üzenetekre egy-egy táborozás folyamán, hiszen ilyenkor intenzívebb az együttlét; a sok közös élmény során a valóságban is megtapasztalhatják azt, amiről a tanításokban szó van: a hívő közösségben megnyilvánuló szeretetet, elfogadást, biztonságot – hitünk szerint Isten jelenlétét. A Reménység Magjai Alapítványnak, rövidítve a ReMának egy épp kidolgozás alatt álló anyagát, a Tengerre Magyar! –t próbáltuk megvalósítani, hozzátéve saját ötleteinket. A 3 és 14 év közti gyerekekkel három korcsoportban foglalkoztunk: óvodás, kisiskolás és kistini. Délelőttönként külön voltak a korosztályok, vagyis a Kalóz, Viking és Kolumbusz csapatok; ekkor zajlott a megtapasztaláson alapuló bibliai tanítás – természetesen a korosztálynak megfelelő módon, de ugyanabban a témában. A ReMa gyermekszolgálatának egyik alapelve, hogy mivel a gyerekek elsősorban tapasztalatokon keresztül tanulnak, ezért tanításunk során sem elégedhetünk meg pusztán a gyerekek értelmének elérésével, hanem az érzelmeiket és akaratukat is meg kell szólítanunk. Olyan tevékenységeket, játékokat kell beépítenünk a tanításba, melyek során átélhetnek valamit a bibliai történetek szereplőinek érzelmeiből, beleélhetik magukat az ő helyzetükbe. Ezáltal könnyebb a gyerekeknek bevonódni, és így sokkal inkább eljut hozzájuk a lelki üzenet. Délutánonként közös programjaink voltak – a kreatív kézműves foglalkozáson például mindenki feldíszíthette a saját kincsesládikáját, amelybe aztán a hét során a jóságés ügyességkincseket lehetett gyűjteni. Minden manuális tevékenységünk a vízhez, tengerhez kötődött: halak, hajók és víziszörnyek készültek a legkülönfélébb formákban. Volt délután még közös hajóépítés, ill. tábori sorverseny is, amibe a szülőket is bevontuk. Esténként pedig egy öt részből álló színdarabot adtunk elő a gyerekeknek, ami témájában szintén kapcsolódott a délelőtti tanításokhoz. Kicsik és nagyobbacskák, mondani sem kell, nagyon élvezték, hogy beöltözünk különféle halaknak, horgászoknak, cápának, és az örökkévaló kincs megszerzéséért küzdünk. Ami még nekem nagyon sokat jelentett, az a tanári csapaton belüli együttműködés volt. 15-en vettünk részt ebben a munkában, s valóban mindenki beleadta az ötleteit, tehetségét, energiáját. Így egyikünk sem terhelődött le túlságosan, meg tudtuk osztani a feladatokat, s ezért számunkra – számomra – is valóban maradandó szép élményt jelentett a gyermekszolgálat. A ReMának is az a fő célja, hogy a kezdő vagy már belefáradt gyerektanítókat inspirálja, képezze, segítse a szolgálat végzésében tanfolyamokon, konferenciákon, segédanyagokon keresztül – hogy felkészülten, kedvvel és lélekkel végezhessük Istentől kapott feladatunk.
6
Sokszemközt
■ ÖSSZEGYŰJTÖTTE: SZUHÁNSZKI JÁNOS
KŐSZEGINÉ SZ. ANDREA A délelőtti áhítatok, szemináriumok, esti előadások alatt gyermekeim részt vettek a gyermek programokon. Nagy élmény volt ez mindnyájunknak, mert tavaly ehhez erős rábeszélés kellett. Az idén már teljesen önállóan mentek a korosztályaiknak megfelelő foglalkozásra. Így én is jobban tudtam figyelni a mottóra: „Fáradozzatok a városnak békességén!” Megérintett Lakatos Lilla reggeli áhítatának igéje, hogy legyünk ne csak sója, hanem paprikája-fűszere is a városnak, világnak. Örömmel töltött el, hogy amikor összefordítottuk a székeket kis csoportunkban imádkozhattunk Toller Lászlóért, Pécs város beteg polgármesteréért, aki só volt. Hisszük, hogy Isten fölépíti őt betegségéből. Családerősítő volt számomra a házaskör. Sok olyan téma hangzik el, amiben élünk, és mégsem nézünk velük szembe, mint valóssággal. Ezeket a problémákat nekem is észre kellene vennem úgy a családi,mint a házaséletben. Amit észrevettem, itt tudtam igazán átgondolni, átérezni, megérteni. Nagy áldás és kegyelem, ha az emberek ki mernek mondani gondokat, átélt konfliktusokat, fel merik vállalni önmagukat. Tiszaligeten valamiféle nyugalmat kaptam. Olyan jó érezni, hogy ebbe a közösségbe tartozhatunk, és gyermekeink is ebben a közegben élhetnek. Már tudjuk, hogy idetartozunk.
KHALEDNÉ MÓNIKA Az életkorom szerint elkezdődött nálam is az összegzés, befelé fordulás, befelé tekintés időszaka. Jó volt az egyéni beszélgetésekben a hasonló korú nőkkel kibogozni kinek mit jelent, mit fog hozni ez az új életszakasz; mit jelent nőnek lenni, amikor kirepülőben vannak már a gyerekek. Szeretem Tiszaligetet, mert lehetőséget ad az egyedüllétre is, s amikor „tiszázik” az ember, az az önfeledtség az Isten jelenlétében való elrejtettséget is jelenti. Új képét mutatta most a part, az árvíz nyomai egy különleges világot hoztak létre. Mindent összevetve „gazdagító tiszázást” jelentett a 2007-es tábor.
PÁLMAI MAGDOLNA Felejthetetlen élményt nyújtottak számomra Charles Wesley énekköltő és prédikátor énekei. Ugyanúgy az alsózsolcai testvérek CD-bemutatója. Gazdagok vagyunk mi metodisták az Úrban. Hogyan lettem metodista és miért? Erről jó volt beszélgetni a testvérekkel. Talán több idő kellett volna, hogy mindenki, aki akarja röviden elbeszélje az egyházhoz való kapcsolatát. Legalább akinek olyan meghatározó volt, mint nekem is. Köszönöm a teaházat, a bensőséges hangulatot, lehetőséget a beszélgetésre, az új bútorokat és a finom teákat.
MME
VÉLEMÉNY
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
2007
TISZALIGETEN JÁRT TESTVÉREINKNEK UGYANAZOKAT A KÉRDÉSEKET TETTÜK FEL. ARRA KÉRTÜK ŐKET, HOGY SPONTÁN ÉRZÉSEIKET A SAJÁT SZAVAIKKAL MONDJÁK EL, S ÍGY VALAMENNYIEN SZEMÉLYESEN, A SAJÁT NÉZŐPONTJAIKBÓL KÖZELÍTSÉK MEG A TÁBOR KÖZPONTI ÜZENETÉT.
7
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
KŐSZEGI MÓNIKA ÉS LAKATOS ANTAL Az óriási élmény az volt, hogy hosszú távollét után együtt lehettünk Tiszaligeten mint pár és mint család is. Ilyen helyen először voltunk együtt. A dobogón bizonyságtételemben többet szerettem volna elmondani, de nem sikerült az öröm miatt sem. Részt vettünk a házaskörön, ahol nagyon sok újat hallottunk, melyek segítettek problémáink megoldásában. Nagyon tetszett a katolikus püspök és a református lelkigondozó lelkész előadása. Elhallgattuk volna napestig. Azóta az Úristen megáldott bennünket, anyagilag és lelkileg is kézbe vette gondjainkat. Szeretnénk jövőre is elmenni.
SZUHÁNSZKINÉ SCHÄFER ARANKA Három nagy élményem volt Tiszaligeten. Az egyik a Charles Wesley-est, amit egyszerűen, mégis szakértő módon vezettek. Miközben énekeltük a különböző korok – számomra ismeretlen műveit is – arra gondoltam: mennyit fáradtak a szerzők– akár több ezer szerzemény megírásával. Milyen jól tették a szerkesztők, hogy ezeket a szövegeket és dallamokat összeállították számunkra és utódaink számára. Ez egy nagy örökség. Az énekeskönyvet minden hosszú utazásra magammal vittem. Ezt magányomban akkor is ki tudtam nyitni, amikor más könyvet nem. Az énekek voltak az imádságaim. Nagyon tetszett mindkét szakmai előadás. Az egyik a család fontosságát hangsúlyozta. A másik a bibliai Izsák háznépén keresztül mutatta be a család mentálhigiénés problémáit és felelősségét. Nagy élmény volt a családokkal való találkozás. Egy alkalommal egy fiatal házaspár szélesen mosolyogva jött felénk. Babakocsit toltak. Egy pár másodperc alatt felismertük őket: igen, ők is a mi csoportunkban voltak két éve Szuhánszky Gábor házaskörén itt Tiszaligeten. A fiú már akkor bölcs, életszerű gondolatokat mondott, a lány pedig nagyon életteli, szerény és nőies volt. Messziről látszott, hogy egymásra találtak, és nagyon szeretik egymást. Ők hamarabb megláttak bennünket, és most boldogan mutatták be azóta született gyermeküket. Mi is nagyon örültünk és hálásnak éreztük magunkat. A harmadik egy szegedi testvérnő bizonyságtétele volt családos gyermekeivel való kapcsolatáról.. Mikor teszek jól? Ha nem szólok bele az életükbe, bár biztosan tudom, hogy igazam van. A legjobb akkor is, ha hallgatok, és „csak imádkozom” értük. Úgy hiszem, ha keres mindenki találhat bizonyosságot, ami megerősíti hitében.
KŐSZEGI LÁSZLÓ Nagy örömöt szerzett az alsózsolcai testvérek CD-bemutató koncertje. Nekem a számok közötti őszinte bizonyságtételek mondtak sokat. Azok közül is a különböző emberek és gyermekeik Istenben való egységéről szólók. A „Miért lettem metodista?” szemináriumon nagyon tetszett, ahogy az alsózsolcai testvér elmesélte történetüket: 1950-től Szuhánszki János bácsi volt az, aki az alacsony ajtós kis házakban elkezdte hirdetni az evangéliumot. Sem akkor, sem napjainkban a gyülekezeti teremben azóta szolgáló sok metodista testvér közül senki sem érzékeltette velünk, hogy más népcsoporthoz tartozunk, nem volt megkülönböztetés. Az utolsó nap örömmel töltött el, hogy „a kisebbség volt a többség”, hiszen azon az estén mindenki felszabadultan énekelte: „Cigány vagyok, nem bánom. Cigány vagyok, nem szégyellem...”
8
Legmeghatóbb élményem az egyik esti istentisztelet után volt, amikor öcsém jelezte, hogy itt van egy környéken lakó tudós barátom a feleségével. Velük 30 ill. 40 éve nem találkoztam, de sok közös gyermek- és ifjúkori emlékünk van, melyekből fel is elevenítettünk néhányat. Persze most is a részecskék világa és a világegyetem tulajdonságai voltak a központi témák. A mikro- és makrokozmosz nagyobbik részét még mindig nem ismerjük, és törvényeink sehogyan sem akarnak rájuk illeni. Az éjszakai végtelent nézve hirtelen többet láttunk a legmodernebb távcsőnél vagy mikroszkópnál. Újra megbizonyosodtunk, hogy Isten kegyelme mindenki számára érvényes és működik. Hiszen a tudósok csak egy (vagy több) másik – nem mindennapi – szemszögből látják világunkat. A Teremtő előtt semmivel sincsenek hátrányosabb, vagy előnyösebb helyzetben, mint bármelyik ember, bármelyik testvérünk. Nehéz volt az éjszakai elválás.
Hírek
■ WWW.METODISTA.HU
A Női Munka Bizottság
Augusztus 5-én ért véget a II. Metodista Fesztivál Pozsonyban. Magyarországról 11 fő vett részt teljes időben, egy-egy napra befutott még további 10 személy. A teljes létszám meghaladta az 1000 főt. A fesztivál programja során előadásokon, szemináriumokon, kiscsoportos alkalmakon, istentiszteleteken és számos zenei progSzeptember 10-11. között ramon vehettek részt a az Egyházközpontban lel- résztvevők, akik idén az énekköltő Charles Wesley késztalálkozót tartottak születésének 300. évforduegyházunk lelkészei és lóját ünnepelték. teológusai. Az alkalom vendége Wilfried Bolay (a németországi Zeltmission Lakatos Lilla teológusunk vezetője) volt, aki a termé- augusztus 29-én utazott szetes gyülekezetnöveke- Olaszországba, ahol – désről tartott előadást. No- hatodéves tanulmányait vember 19-22. között Rév- halasztva – szeptembertől fülöpön osztrák-magyar kezdi meg egyéves ösztönlelkésztalálkozót terveznek díját a római Valdens lelkészeink. Teológián.
szervezésében ebben az évben is megrendezésre került az egyházközpontban az a német nyelvi képzés, amelyet idén is centrálkonferenciánk Női Bizottságának támogatásával szervezhettek meg. A július 16-20. közötti képzést Jenei Grethe Enikő vezette.
Augusztus 20-án a Mis-
kolc melletti Kistokajon, és a Dombóvár melletti Döbröközön tartottak gyülekezeteink csendesnapokat. Az egész napos programot közös áhítattal, ebéddel, csoportbeszélgetésekkel és záróistentisztelettel töltötték együtt a résztvevők.
A Csendes Percek ameri-
kai kiadójától (Upper Room) október 22-én két vendégelőadó érkezik Magyarországra, akiknek vezetésével írókonferenciát szervez egyházunk. A kiadó munkatársai elsősorban az áhítatíráshoz szeretnének gyakorlati segítséget adni. Helyszín: Egyházközpont, Budapest, Kiscelli u. 73. Jelentkezési határidő: 2007. október 1.
Az erdélyi Nagyszebenben
szeptember 4-9. között rendezték a III. Európai Ökumenikus Nagygyűlést, amelyen az európai keresztény felekezetek mintegy 2500 főnyi képviselője vett részt. A nagygyűlés az egyházak közötti párbeszéd kiterjesztését tűzte ki céljául. Egyházunkat Csernák István szuperintendens képviselte.
Szeptemberben a Miskolci
Körzetben helyi lelkészi iktatásra kerül sor. 19-én a megalapításának 55. évfordulóját ünneplő Alsózsolcán a tanulmányait nyáron befejező Erdei-Nagy Lászlót iktatja helyi lelkészi szolgálatába Csernák István szuperintendens. Gyurkó Donát teológus szeptember 1-től kezdte meg gyakorlati évét a Budakeszi Körzetben.
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
Mint máskor, most is nagy örömet hoztak nekem a hajnali 7 órai énekkari próbák. Ennek több összetevője is van. Reggel a friss ember nagy reménységgel néz az új nap elé. Azután a társaság összetétele is pompás: rajtam kívül mindenki zeneileg képzett. Első ránézésre is leéneklik az új dalt a kottáról. Szerények, segítőkészek, humorosak. A karvezetőt és feleségét már régóta ismerem: olyan művészeknek tartom őket, akik a zene módján mutatják az utat Isten felé. Mivel amúgy is teltek voltak a férfi szólamok, nem álltam ki az előadásokra énekelni. Reggelenként azonban mindig elsők közt érkeztem a próbákra. Ez volt az én külön istentiszteletem.
2007
SZUHÁNSZKI JÁNOS
9
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Tiszaliget régen és ma – a női programok tükrében ■ CSERNÁKNÉ ÉVA
MME
NŐKRŐL NŐKNEK
Én még azok közé tartozom, akiknek volt alkalmuk részt venni női csendesnapokon, melyeket Wladár Antónia kezdeményezett az egyházunkban. Anci néni szívét-lelkét adta ezekbe a találkozókba, mind mély, bátorító igemagyarázataival, mind nemzetközi találkozókról szóló élménybeszámolóival, példát adva nekünk, későbbi utódainak. A nyári női csendesnapoknak gyülekezetek adtak otthont: Szeged, Miskolc, Kaposszekcső, Nyíregyháza, Hidas. Szép élmények élnek bennem a beszélgetésekről, együtt-imádkozásokról, Dóra főztjéről, kirándulásokról, városnézésekről, múzeumlátogatásokról, amik mind színesítették a programot. Testvéri kapcsolatok születtek, erősödtek a női hét alatt, terhek hulltak le, utak világosodtak meg. Azután jöttek a családi táborok. A lehetőség tálcán kínálta magát, hogy délelőttönként szervezzünk külön programot a nők számára, annál is inkább, mert külön csendesnapot ezek után nehéz lett volna tartani – sem anyagilag, sem energiával, idővel nem győztük volna. A női programmal igyekeztünk mindig valami olyat nyújtani, ami közel állt az asszonyok élethelyzetéhez, aktuális kérdéseikben eligazítást adhatott, illetve tágítani próbáltuk kitekintésüket. Ebben nagy segítséget jelentett az, hogy a rendszerváltás után bekapcsolódhattunk a nemzetközi női szervezetbe, és többször részt vehettünk, sőt házigazdái is lehettünk centrálkonferenciai női találkozóknak. Ha visszagondolok, a témák színes palettája jön elém: a női munka kezdeteinek előkerült emlékei a jubileumi családi táborban, a női helytállásról szóló bizonyságtételek a család-gyülekezet-munkahely tükrében; a nő jellemzői, lehetőségeink és kihívásaink a különböző életszakaszokban, melyeket az évszakokhoz hasonlítottunk; bibliai nők sorsának elemzése, példájuk tanulságai a mai nők számára; a szorongás, félelem, aggódás kezelésének, legyőzésének lehetőségei, a krisztusi szeretet megerősítő kegyelme a kapcsolatainkban; a fa jelképe, melyet hitéletünk fejlődése szempontjából jártunk körül. Mindezeket egy-egy értékes gyöngyszemként őrzöm. Az évek során többször volt lehetőségünk vendégelőadókat hallgatni: előbb Hanni Handschin, majd Regula Stotz szolgált közöttünk, mint a Centrálkonferencia női munka koordinátorai, ökumenikus kapcsolatainkat erősítette dr. Bartha Tiborné, Katika bizonyságtétele, de örömmel hallgattuk egy miskolci református doktornő, Dr. Simon Ilona mentálhigiénés tanácsait is. Külön hálásak voltunk azokért az alkalmakért, amikor Thalyné Kurdi Éva, pasztorál pszichológus vállalni tudta közöttünk a szolgálatot. Mindannyiunknak lelki épülésére voltak beleérző, szeretettel terelgető beszélgetésvezetései. És hát a női program természetesen sohasem egy feminista különítmény volt. Örömmel emlékszünk Vadászi András és Szuhánszki Gábor lelkésztestvéreink szolgálataira is. A népes hallgatóságban is szép számmal voltak minden alkalommal érdeklődő férfitestvérek.
10
A tiszaligeti tábor külön színfoltja szinte kezdetektől a bazár. Az ötletet szintén külföldi testvéreinktől vettük, és úgy gondoltuk, ha szerény eszközökkel is, de mi is szeretnénk a misszió ügyét támogatni az egyházban. Büszkék vagyunk arra, hogy a bazár bevételéből segíthettük a kárpátaljai, a zentai testvéreket, támogathattuk cigánygyülekezeteinkben az iskolás gyermekeket, és hozzájárulhattunk a nyíregyházi gyülekezeti ház felújításához. Ebben az évben a női programmal is a tábor mottójához kapcsolódtunk: „Fáradozzatok a város békességén/jólétén!” Az első délelőttön Szabóné Papp Klára igei bevezetőjében Jeremiás korát, és a minket körülvevő világot elemezte. Megláthattuk az ige fényében, hogy a mi feladatunk sem kevesebb, mint környezetünk békéjét munkálni, erőnk és legjobb képességeink szerint szolgálni az Urat és embertársainkat. A következő napon személyes bizonyságtételeket hallhattunk arról, mit jelent ezt a hivatásunkban megvalósítani. Az utolsó délelőtt a bibliai „derék asszony” és Tábita példája állt előttünk, akik maguk is eleget tettek ennek az isteni elhívásnak. Jenei Grethe Enikő és Ádám Katinka / Mühl Anna érzékletesen ültette át a bibliai szöveget mai értelmezésbe. A kiscsoportos beszélgetések újra jó alkalmat adtak arra, hogy kicsit megismerjük egymást, megosszuk egymással örömeinket, problémáinkat. Szeretném nem elfelejteni, hogy imádságban tovább hordozzam testvéreimet. Nagyon jó, hogy van családi tábor, ajándék ez Istenünktől testi-lelki épülésünkre. Köszönjük, hogy mi nők is ott lehetünk családjainkkal, szeretteinkkel együtt.
Morzsák a női kör programjából ■ SZUHÁNSZKINÉ LADÓCSY ERZSÉBET
A tiszaligeti élményeim közül az a délelőtt hatott rám a legmélyebben, amikor részt vettem a női kör foglalkozásán. Már a címe felkeltette az érdeklődésemet: „Asszonyok bevetésben: bibliai nők saját korukban »civil« pályán, és a mai »dolgozó« nők. Hogyan töltöm be hivatásomban a küldetésem?” Az igei bevezetőben Eszter történetével foglalkoztunk. Mikor Eszter közbenjárt a zsidó nép megmentéséért a királynál, Márdokeus ezt üzente neki: „Ki tudja, nem éppen a mostani idő miatt jutottál-e királynői méltóságra?” (Eszter 4,14b)
2007
Szót kell még ejtenünk a női evangélizációs estekről is, melyek különleges lehetőséget adtak női mivoltunk megnyilvánulásaira a tábor teljes csapata előtt. Számomra a legemlékezetesebb ezek közül a Ruth életét, választását bemutató kis jelenet volt, aminek ötletét/szövegét egy nemzetközi találkozóról hoztuk magunkkal. De előttem vannak mindazok, akik saját életükről tettek bizonyságot.
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
A női délelőttök színessé tételét szolgálták az ötletes dekorációk. Ha valaki belépett az ún. „plüssszobába”, mindig egy üde, hangulatos világban találta magát: képek, virágok, egyéb kreatív ötletek segítettek ráhangolódni az adott témára. Úgy gondolom, hogy a délelőttök egyik fő értéke volt mindig, hogy a különböző gyülekezetek asszonyai kivehették részüket a program összeállításában. Biztosan mindenki szívesen emlékszik egy-egy jelenetre, irodalmi összeállításra, énekszolgálatra, amibe testvéreink belerejtették szívüket, szeretetüket, lelkesedésüket.
11
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Ki tudja, hogy ki, vagy mi miatt állíttattunk oda, ahol dolgozunk; oda, ahol élünk? Ki miatt kell nekem azon a munkahelyen lennem? Négy személyes bizonyságtételt hallhattunk arról, ki hogyan éli meg hitét a „civil” életben. THALY GABRIELLA arról számolt be, hogyan vezette őt az Úr ötgyermekes anyaként az óvónői pályára. Elmondta, hogy Ő az előző rendszerben is nyíltan színt vallott a vezető óvónőnek az ő hitéről. Sőt a szülőknek is megmondta, hogy keresztény ember. Kereste a lehetőséget arra, hogy természetes úton hasson az élete. Egy-egy születésnapi köszöntéskor valami személyes üzenetet mondott. Karácsonykor igei alapokra épített műsort készített. Később még keresztény csoportja is alakult egy állami óvodában! Majd egy kórházi tartózkodás kapcsán megértette, hogy „mindennek rendelt ideje van”, és nyugdíjba vonult. Szavai hatására az alábbi Ige elevenedett meg előttem: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt”. (Máté 10,32) JÁVOR SÁRA bizonyságtételéből kiderült, hogy teológiára készült, de nagyon szerette a természetet. Így végül kertészeti főiskolát végzett. A GYES-en töltött évek után az Úr mégiscsak az Ő szolgálatába állította. A Timótheus Társaságban dolgozik, s fáradozik az emberek lelkének megmentésén. „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet!” (Máté 28,19a) A saját közegükben keresik fel az embereket. Különféle korosztályhoz szólnak, különböző témakörben. Komoly „magvetést” végeznek. Látszott Sárin, hogy szereti amit csinál, és megtalálta a helyét az Úr szolgálatában. HARMAN ÉVA élete is érdekesen alakult. Csecsemőgondozóként egészségügyi főiskolát végzett, majd Bécsbe került, ahonnan hazahívták egy hajléktalan menhelyre dolgozni. Itt összemosódott a munka és a szabadidős karitatív tevékenység. 14 év után munkahelyet váltott, egy biztosító társaság vezérigazgatóságára került, ahol nyelvtudását is hasznosítja. „Én bárhová megyek, viszem magammal Jézust” – mondta. Ebben látom én is életutunk egyik lényeges momentumát. SZTUPKAINÉ ZSUZSA mint lelkészfeleség és anyuka mutatkozott be. Bizonyságtétele mélyen hatott a hallgatóságára, szem nem maradt szárazon… Elmondta, hogy mint lelkészfeleség keresi a „feladatát”. Igyekszik elődei (Hecker Gréti néni) példáiból tanulni. „Meg kell látnunk azokat az apró szolgálatokat, ahol lépnünk kell. „Építsük együtt Isten országát!” – ez a lelkészfeleség kiváltsága. Mint feleségre az bízatott minden asszonyra, hogy segítőtárs legyen. Érdemes a házassági fogadalom szövegét időnként feleleveníteni... Az alábbi ige összegzi a feleségek feladatát: „Egymás terhét hordozzátok!” (Gal 6,2a ) Mint anya 5 gyermeket nevel 22 éve. A gyermekei ezt így fogalmazták meg az iskolában: „Apa lelkész, anya meg nem csinál semmit…” Mai szóhasználattal élve „nem semmi”, amit egy 5 gyerekes anyuka csinál! Gyermekeiket ajándékként fogadták az Úrtól és felelősek nemcsak a testi, a lelki fejlődésükért is. „Mit teszek, mint anyuka, gyermekem lelkének a megmentéséért?” Egyet tehetünk, az Úrhoz kiáltunk, imádkozunk értük. Zsuzsa úgy érzi, hogy egyik területen sem tökéletes. Ez az alázata segíti abban, hogy az Úr tud hatni, munkálkodni az Ő életén keresztül. „Le kell tennünk az üres korsókat, hogy Isten meg tudja tölteni.” A bizonyságtételek alapján úgy érzem, hogy Isten más-más szolgálatot jelölt ki számunkra. Fontos, hogy meglássuk a magunk feladatát, mert csak a számunkra elkészített helyen tudjuk betölteni a küldetésünket.
12
Főcímben az egyház! A nyári eseménytelenségeken múlhatott, hogy a napi sajtó főcímben számolt be egy egyház július közepi közleményéről, amelyben meghatározta önmagát, és ezzel régóta ismert dolgokat ismételt. Nem a metodista egyház profiljáról írok, melyet az évi konferencia fogadott el Svájcban. Ezt csak azok az emberek ismerik, akik a metodista egyházhoz tartoznak – ők legalábbis remélhetőleg tudnak róla. Arra a közleményre gondolok, amelyre más egyházak nagyon erőteljesen reagáltak és amely ezért bizony főcímet kapott. A média számára mindig érdekesebb az egyházak egymással vitája, mint hétköznapi együttműködésük. Szeptemberben az európai keresztény egyházak több mint 2000 képviselőjének találkozója került megrendezésre: a romániai Nagyszebenben a III. Ökumenikus Nagygyűlésen katolikusok, ortodoxok és protestánsok találkoztak. Centrálkonferenciánk különböző országaiból egy küldöttséggel mi is részt vettünk ezen. Nem tudom, hogy a napilapok beszámolói közt Ön erről olvasott, vagy csak a találkozóval egy időben Ausztriában lezajlott Mária zarándokhely pápai látogatásáról. A média másként határozza meg prioritásait, mint ahogy én tenném. A júliusi főcímek hátterében a római katolikus egyháznak azon közleménye váltotta ki, melyben az egyház megismételte a tradícionális katolikus egyházértelmezést. Véleményem szerint Eberhard Jüngel professzor igaz evangéliumi módon válaszolt erre, amikor azt mondta: „Bár emlékeztethetnénk arra, hogy az evangéliumi tanítás szerint a római katolikus egyház nem annyira a hiányában, mint inkább fenyegető túlsúlyában különbözik Jézus Krisztus egyházától. (...) Az ilyen »veszélyes emlékeztetés« azonban Isten vándorló népét azzal a kísértéssel fenyegeti, hogy újra meg újra főleg önmagával foglalkozzon, ahelyett, hogy az üdvösségünkért emberré lett Jézus Krisztusra, a »hirdetendő titokra« és az ő Lelkének erejében közel jövő Istenre tekintsen.” (Neue Zürcher Zeitung, 2007. július 13.) Az, hogy a sajtóban Nagyszeben főcímbe jut-e, vagy mi metodisták főcímet adunk-e neki, számomra tulajdonképpen nem annyira fontos, mint az, hogy az evangéliumot hitelesen hirdessük és megéljük – abban is, ahogyan más egyházakkal és hívőkkel találkozunk. (FORDÍTOTTA: KHALED A. LÁSZLÓ)
IMPRESSZUM
Kiadja: a Magyarországi Metodista Egyház ■ Felelős kiadó: Csernák István szuperintendens ■ Főszerkesztő: Khaled A. László ■ Rovatszerkesztők: Hecker Héla – ÜZENET, Hecker Róbert – MISSZIÓ, Khaled A. László – RÓLUNK SZÓLVA, Lakatos Judit – MÚLTKOR, Pásztor Zoltán – AKTUÁLIS, Pásztor Zsófia – GYÜLEKEZET, Szabó Mónika – GYEREKSAROK, Szuhánszki János – 24. DIMENZIÓ, Szuhánszky T. Gábor – TEOLÓGIA, Sztupkainé Pál Zsuzsanna – NŐKRŐL NŐKNEK ■ Nyomdai munkálatok: ADUPRINT ■ ISSN 1588-1911 ■ A lap megvásárolható az egyház gyülekezeteiben, illetve megrendelhető a szerkesztőségből. ■ Szerkesztőség: 1032 Budapest, Kiscelli u. 73. ■ Tel./Fax: +36-1/2501536, +36-1/250-1849 ■ E-mail:
[email protected] ■ Egy szám ára: 260 Ft ■ Megjelenik negyedévente. ■ A címlap és a belső oldalak tábori képeit Csontos Ivett készítette.
MME
PÜSPÖKÜNK NAPLÓJA
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
2007
■ DR. PATRICK PH. STREIFF PÜSPÖK
13
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Még egyszer néhány gondolat a homoszexualitásról... ■ SZABÓNÉ PAPP KLÁRA LELKÉSZ
MME
ÜZENET
Mindenekelőtt szeretném megköszönni a szerkesztőségnek, hogy „zöld utat” adtak e meglehetősen kényes, de annál fontosabb témának. Sokáig azt hittem, ezzel a dologgal nekem, nekünk különösebben foglalkoznunk nem kell, hiszen ez egy olyan probléma, amely rajtunk kívül, ill. gyülekezeteinken kívül áll, s csakis, mint világjelenség, kórkép kerülhet látókörünkbe. Tévedtem. Egyre több ilyen esettel találkozom „berkeinken” belül is, már egészen lelkészi pályafutásom legelejétől kezdve. A témában meglehetősen járatlan lévén, vettem a fáradságot, és utána olvastam, orvosokkal, pszichiáterekkel, tanárokkal beszélgettem, majd a Semmelweis Egyetem Lelkigondozói szakán szigorlati vizsgaanyagunk is foglalkozott a homoszexualitás hátterével. A dolog igencsak megérintett, s ezért szeretném most megosztani a kedves olvasókkal mind saját érzéseimet, gondolataimat, mind pedig azt a tananyagot, melyet a képzésen megtanultam, s amin úgy vélem érdemes mindnyájunknak elgondolkozni kicsit. Egy teljes képzési napot tölthettem el Christ Ruth Vonholdt orvos-professzorral, aki Németországban egy olyan intézetben dolgozik, ahol homoszexuális férfiakkal, leszbikus nőkkel foglalkoznak, meglehetősen jó hatásfokkal. A kezelés önkéntes alapon történik, nincs kényszer, nincs minősítés, lekicsinylés. A pszichoterápiás kezelést igénybe vevők egyöntetűen vallanak arról, hogy számukra elviselhetetlen szenvedést, belső meghasonlást okozott állapotuk. Ahogyan nálunk is, úgy Németországban is törölték a betegséglistáról ezt a problémát, ezzel lehetetlenné téve a támogatott kezelést azok számára, akik igenis változni szeretnének. Ez az intézet több mint 15 éve foglalkozik ilyen férfiakkal és nőkkel, kutatási eredményeik igenis figyelemre méltóak. Nézzük akkor a problémát magát! Homoszexualitás az emberiség kezdete óta létezik, ugyanakkor mind a zsidóság, mind a kereszténység ezt a magatartásformát elutasította, mondván, ezzel isteni képmásunk sérül, mely képmás, ahogyan az éremnek két oldala van, úgy férfivá és nővé teremtettünk, ez az együttes alkotja az egész embert. Jean Vanier így vall erről: „Isten ikonja” a férfi és a nő együttese. Istenképűségünk tehát csakis férfiként és nőként együttesen tudjuk megélni. Enélkül sérül a kép, s vele együtt mi magunk is. Veleszületett adottság-e a homoszexualitás? „Minden olyan múltbeli kísérlet, amely arra irányul, hogy a homoszexualitást biológiai magyarázattal támassza alá, kudarcot vallott. Mostanában is több jelentős kutatás irányult arra, hogy bebizonyítsa: a saját nem felé forduló kizárólagos szexuális és erotikus érdeklődés biológiailag meghatározott késztetés (...) nem sikerült statisztikailag kapcsolatot találni a DNS-szerkezet és a homoszexualitás között.” (Martin Dannecker) De akkor mi a homoszexualitás? A szexuális orientáció egy igen összetett kérdés. Biológiai, szociális, fejlődéslélektani kérdés. Vannak, akik magukat melegnek tartják, azt érzik, nekik így kell élniük. Lehet, hogy így gondolják, ám a nemi szervük másról tesz tanúságot. A vizsgálatok, beszélgetések egyaránt azt igazolták a homoszexuális ember olyan iránt vágyik, amit magában nem talált meg. Ehhez még hozzájárul egy nagyadag kisebbrendűségi érzés is. A szíve mélyén azt érzi, valami hiányzik az ő férfiasságából, ezért fordul a másik férfi felé, akinél aztán kiteljesedni véli azt, ami belőle hiányzik.
14
Mindnyájan abba szeretünk bele, ami számunkra izgalmas, titokzatos. A homoszexuális fiú számára a másik fiú, férfi az izgalmas, mert a saját férfiasságát igazán nem ismeri. Vannak olyanok is, akiket egészen kicsi korban szexuálisan zaklattak nagyobb fiúk, férfiak, s annyira sérültek lesznek, hogy már képtelenek a másik nemhez vonzódni. Korunk égető problémája az egyszülős családmodell, s az a szingli gondolkozás, amely úgy véli, apa nélkül is felnőhet egy gyerek. Az élet mást mutat. Ezek az apátlan fiúk, akiket ráadásul az anya társpótlékként, is használ, nem képes elengedni, mindenkit elmar mellőle, válnak aztán leginkább a homoszexualitás áldozataivá. Itt jegyezném meg, milyen sokat segíthetnének gyülekezeti közösségeinkben élő férfiak az ilyen válási árváknak, hogy megfelelő módon fejlődhessen nemi identitásuk Csak néhány gondolat még ezen férfiak, fiúk belső lelki világáról, mi is jellemzi őket igazán, ami a felszín alatt rejtőzik. Szintén személyes vallomások alapján írom ezeket. A legmeghatározóbb érzés, a magányosság, annak érzése, hogy nem tartoznak a férfiak világához, a depresszió, a „nem fogadnak el” érzés, a sebzettség fájdalma, az életet átható fájdalom, hogy „egyedül maradok”. A terápiában ezek a nagyon mélyen lévő érzések jönnek felszínre, ezeket kell gyógyítani, ami gyerekkorban nem sikerült, azt felnőttkorban kell és szabad helyére tenni. Biztos vagyok abban, hogy az utcán őrjöngők egy tudatos cél és szándék nyomására vonultak ki, nagyobb a bűne azoknak, akik kivitték őket az utcára, mint maguknak az ott megjelenteknek. Néhány szó, gondolat a női homoszexualitásról. Itt sem tudunk biológiai okot egyértelműen bizonyítani, a háttérben, ebben az esetben is gyerekkori mély sérülés, sérülések vannak. 0-2 éves korban szerzett sérülés, amikor is a leánygyerek nem tudott az anyához kötődni, vagy az anya ridegsége, vagy teljes hiánya miatt. Érzelmi törés jön létre, egy csillapíthatatlan vágy az anya védelme, az otthon melege iránt. Ennek hiánya okozza a másik nő felé fordulást, mert ott keresi, amit sosem kapott meg. Mivel ezek a sérülések ritkábbak, ezért a női homoszexualitás is ritkábban fordul elő. Az ő érzésvilágukat is a magányosság, bizalmatlanság az élettel, a depresszió, s az identitásvesztés jellemzi. Nőknél ugyanúgy hatással van a nemi identitás kialakulására a gyerekkori szexuális bántalmazás, ha rendszeresen annak tanúja egy leánygyerek, hogy az apa megveti, lenézi, esetleg bántalmazza az anyát, akkor megfogalmazódik benne az az érzés, hogy nem akarok nő lenni, ha a nőiség, anyaság ezzel jár. Az ilyen nőkből lesz a férfias típus, míg az előzőekből az állandón anyát kereső, női típus. E lap mondanivalójának középpontjában a család áll. Már csak ezért is fontos még fokozottabban odafigyelnünk gyermekeinkre, egymásra, még inkább komolyan kell vennünk Pál szavait a családra vonatkozóan. Fontos lenne az is, hogy gyermekeinkkel nyíltan tudjunk beszélni a szexualitásról, ne legyenek tabutémák, mert ha mi nem beszélünk velük őszintén, akkor máshonnan szerzik majd be az információikat, amelyek sok esetben hamisak, vagy nem az ő koruknak megfelelő, s akkor csak megzavarja gondolkozásukat. Jó lenne odafigyelni, milyen filmeket néznek meg, mert a koruknak nem megfelelő filmek félelmet, frusztrációt keltenek bennük, de ami a legfontosabb, hogy ne fukarkodjunk a dicsérettel, elismeréssel, őszinteséggel. Ne akarjunk szerepet játszani előttük, ne szégyelljük gyengeségeinket, kudarcainkat. Zárszóként az Úr Jézus szavait idézném: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek!” (Mt 7,1)
KÖZÉPPONTBAN TISZALIGET
A beszélgetések azt is egyöntetűen igazolják, hogy az ilyen beállítottságú férfiak apjukról, mint érzelmileg elérhetetlen, hideg valakiről vallanak. Nem voltak fontosak apjuknak, az apának nem volt ideje a fia számára, nem voltak nagy birkózások, nagy „férfias” csaták, nem volt férfias minta a fiú előtt, nem történt meg a férfivilágba való fokozatos beintegrálás, s ha ezt még megfejelte az apa goromba magatartása a mamával szemben, netán durva is volt, akkor a fiú gyerek elfordul az apától, ezzel együtt a saját férfiasságától is.
2007
KHALED A. LÁSZLÓ FOTÓI
15
THISISCHURCH.COM
Metodista ■ 2007. SZEPTEMBER
Tűz a bulgáriai Várnában ■ URS SCHWEIZER
Augusztus 14-én komoly tűzeset történt Várnában, melyet a média is hírül adott. Várna egyik legnagyobb oktatási intézményének, a Szent Ciril és Metód Iskolának a tetőszerkezete teljesen leégett. A metodista egyház alig néhány éves várnai gyülekezeti háza – mely az iskola mellé épült – hatalmas veszélynek volt kitéve mivel a két épület tetőszerkezete szorosan csatlakozott egymáshoz. A tüzet az iskola tetején végzett javítási munkálatok okozták. A szélnek köszönhetően a lángok a templom tetőszerkezete felé közeledtek, de egy láthatatlan kéz megfékezte a tüzet, mielőtt az a templom épületében kárt tett volna. „Amikor megpróbáltuk megállítani a tűz terjedését egy kis hordozható tűzoltó készülékkel, arra lettünk figyelmesek, hogy a lángok hirtelen megálltak, mielőtt elérték volna az épületet. Isten kegyelmének voltunk szemtanúi” – mondta Bedros Altunian bolgár szuperintendens, a várnai gyülekezet lelkésze. Bedros Altunian különös csodaként értékeli a történteket: „Sokkal valóságosabbak most Istennek a prófétán keresztül hozzánk intézett szavai, mint valaha: »Szemem már nyitva van, és fülemmel figyelek az imádságra ezen a helyen. Kiválasztottam és megszenteltem ezt a házat, azért itt lesz a nevem örökké, itt lesz a szemem és a szívem is mindenkor.« (2Krón 7,15-16). Hű az Isten!” (FORDÍTOTTA: KHALED-TÖMÖRI BOGLÁRKA)
RENDSZERESEN VÁRJUK LAPUNKBA
OLVASÓINK SZEMÉLYES MEGTAPASZTALÁSAIT, BIZONYSÁGTÉTELEIT, BESZÁMOLÓIT!
Terjedelem: egy A/4-es oldal! E-mail:
[email protected] Postacím: 1032 Bp., Kiscelli u. 73.
GYÜLEKEZETI KÖRZETEINK KÖZPONTJAI
16
BUDAKESZI Rákóczi u. 2. (23/451-570), BUDAPEST / ÓBUDA III. ker. Kiscelli u. 73. (1/250-1536), BUDAPEST / PEST VI. ker. Felsőerdősor u. 5. (1/321-8456), DOMBÓVÁR Bezerédj u. 2/c (74/565-590), KAPOSVÁR Tallián Gy. u. 8. (82/318-504), MISKOLC Apáczai Csere J. u. 6. (46/326-591), NYÍREGYHÁZA Színház u. 6. (42/318-935), PÉCS Tompa M. u. 52. (72/210-069), SZEGED Londoni krt. 30. (62/311-483), SZEKSZÁRD Munkácsy M. u. 1. (74/313-310), SZOLNOK Kassai u. 15. (56/420-771)