10. A földtani térkép (Budai Tamás, Konrád Gyula) A földtani térképek a tematikus térképek családjába tartoznak. Feladatuk, hogy a méretarányuk által meghatározott felbontásnak megfelelő pontossággal és részletességgel ábrázolják azoknak a földtani képződményeknek az elterjedését, valamint egymáshoz viszonyuló térbeli helyzetét, amelyek egy adott terület felépítésében részt vesznek (100. ábra100. ábra). A földtani térképeken a felszíntől számított mélységet és a kőzettestek vastagságát jellemző harmadik dimenziót földtani szelvények segítségével ábrázoljuk (101. ábra101. ábra). A földtani térképek „negyedik dimenziója” a földtörténeti idő, amelynek során az adott területet felépítő kőzetek keletkeztek. Ezt az elvi rétegoszlopok időskálája igyekszik kifejezni (102. ábra102. ábra). A
földtani
térképeknek
hagyományos
felszíni
nagyon
földtani
sokféle térkép,
változata de
létezik.
különböző
Legegyszerűbb
célokra
típusuk
úgynevezett
a
levezetett
térképtípusok is készülnek. Utóbbiak közé tartoznak a különféle szinttérképek, amelyek nem a felszín, hanem valamely felszín alatti mélységköz vagy szint földtani felépítését ábrázolják. Gyakran
egy-egy
képződménycsoport
elterjedését,
vastagságának
változását
ábrázoló
térképek is készülnek, pl. ásványi nyersanyagok, energiahordozók, vagy potenciális hulladékbefogadó képződmények kutatása céljából. Ennél is speciálisabbak a különféle geokémiai, vízföldtani, mérnökgeológiai és egyéb térképváltozatok, amelyek azonban mind a hagyományos földtani térképek adatain (is) alapulnak. A földtani térképek tehát speciális információkat hordoznak, ezért szükséges azokat részletes jelmagyarázattal ellátni, hogy a felhasználók számára olvashatóvá és érthetővé váljanak.
100. ábra A Balaton‐felvidék földtani térképe (részlet, Budai et al. 1999). A színek az üledékes kőzetek korát illetve a magmás kőzetek típusát jelölik. A földtani indexek (pl. mT2) adott formációkat jelölnek. Az index első, kisbetűs tagja a formáció betűjele (a példában Megyehegyi Dolomit), a második, nagybetűs tag a kor rövidítése (a példában triász), és lehet harmadik tag, ami a képződmény korát pontosítja (2, azaz középső triász)
101. ábra A Pécselyi‐medence távlati képe és földtani szelvénye (Budai et al. 2002)
102. ábra A Balaton‐felvidék földtani képződményeinek elvi rétegoszlopa (Budai et al. 2002)
A földtani térképet terepi észlelési, fúrási és geofizikai mérési adatok alapján szerkesztjük. A kőzetek felszíni elterjedését és a szerkezeti formák mért adatait terepi bejárás során részletes topográfiai térképen rögzítjük. Ezeket az adatokat műhold- és légi felvételekkel egyeztetjük
(103. ábra103. ábra). Az adatok alapján a kőzetek elterjedési határai és szerkezeti jelenségei a térképen
megszerkeszthetők.
A
terepen
megfigyelt
adatokat
részletes
laboratóriumi
anyagvizsgálat egészíti ki, amely a kőzetek minőségének, korának, az esetleges nyersanyagok jelenlétének pontosítására szolgál.
103. ábra Űrfelvétel és egy korábbi földtani térkép ugyanarról a területről (Líbia, Haruj DNy). Nem csak az látszik, hogy az egyes földtani képződmények jól megkülönböztethetők a fényképen, hanem az is, hogy a felvétel segítségével pontosabb térkép szerkeszthető!
10.1.Színek és felületi jelek A földtani térképek színezése nemzetközi hagyományokon nyugszik, amelynek alapjait a második Nemzetközi Geológiai Kongresszuson vetették meg Bolognában, 1881-ben. Az egyes képződmények
alapszínét
a
földtörténeti
koruk
határozza
meg
(pl.
a
triász
korú
képződményeket lila, a jura korú képződményeket kék színnel jelöljük stb. Az International Union of Geological Sciences ajánlása a színkulcsra az 104. ábra104. ábran látható /http://www.fossilmuseum.net/geologictime/IUGSgeotime.htm/). Ez alól a magmás kőzetek képeznek kivételt, amelyek esetében a szín a kőzettani összetételt fejezi ki (pl. a savanyú kőzetek színe piros – lásd gránit, a bázikus kőzeteké zöld – lásd bazalt). A képződmények litológiai összetételét felületi jelekkel is ki szokták fejezni, pl. a homok és a homokkő elterjedési területe pontokkal, a mélységi magmás kőzeteké v-alakú felületi jelekkel lehet kiemelve (105. ábra105. ábra). A metamorf kőzetek esetében a színek az átalakulás korát, a felületi jelek pedig annak mértékét fejezik ki.
104. ábra Az International Union of Geological Sciences ajánlása a földtörténeti korok színkulcsára
A földtani térképeken a méretaránynak megfelelően vonjuk össze a különféle földtani képződményeket, a kőzeteket. Például egy 1:500 000-es méretarányú földtani térképen a mecseki triász képződményeket három részre bonthatjuk: az alsó törmelékes, a középső evaporitos-karbonátos és a felső törmelékes üledékes sorozatra. Ugyanezt a képződménysort egy 1:25 000 méretarányú térképen már formációkra bonthatjuk. (A formáció fogalmával a rétegtan fejezete foglalkozik.) Formációkat ábrázol az 100. ábra100. ábra térképe, a 101. ábra101. ábra földtani szelvénye és a 102. ábra102. ábra rétegoszlopa is. Egy 1:1 000 méretarányú térképen már a formáción belüli eltéréseket, kőzetváltozatokat is ábrázolni tudjuk.
105. ábra A leggyakrabban előforduló kőzetek‐kőzetcsoportok grafikus jelölése
10.2.Vonalak A földkérget felépítő kőzettestek egymáshoz való térbeli kapcsolata többféle lehet, a földtani térképeken ezért különböző színű és típusú vonalak határolják a képződmények elterjedési területét. Az egymásra települő kőzettestek határa általában fekete, míg az egymással tektonikusan érintkező kőzettesteké piros. Ezen túlmenően különféle speciális vonaltípusokat is használnak a települési jelleg, illetve a tektonikus szerkezetek mentén történt mozgások jellegének és irányának a kifejezésére (106. ábra106. ábra).
Formázott: Betűtípus: Nem Dőlt
10.3.Földtani kódok A földtani térképeken ábrázolt kőzettestek azonosítására számok és betűk kombinációjából álló kódokat, ún. földtani indexeket használnak (100. ábra100. ábra). A kódok alkotására nincsenek nemzetközi szabványok, a különböző térképeken alkalmazott rendszerek többsége azonban a képződmények korát és kőzettani összetételét fejezi ki. A kódokkal azonosított képződmények rövid jellemzése a jelmagyarázatban található, a földtörténeti kor szerinti csoportosításban, a normális település szerinti sorrendben.
10.4.Egyéb jelek A földtani térképeken egy sor olyan további jel is található, amely a geológiai felépítésről kiegészítő információkat nyújt. Ilyenek például a rétegek dőlésének irányát és nagyságát kifejező jelek, továbbá ősmaradvány-lelőhelyek, barlangok és egyéb karsztobjektumok, kutatófúrások és egyéb mesterséges objektumok (bányák, kutatóárkok, aknák stb.) helyét jelző ikonok. A szerkezetföldtan fejezetben megismert szerkezeti elemeket is egyezményes jelkulcs szerint ábrázoljuk (106. ábra106. ábra).
106. ábra A réteghatár, a rétegdőlés és a legfontosabb szerkezeti elemek egyezményes jele. a) települt, konkordáns képződményhatár; b) szerkesztett képződményhatár; c) diszkordáns érintkezés; d) rétegdőlés iránya (ebben az esetben északi) és a rétegdőlés szöge; e) észlelt normál vető síkja (ebben az esetben K – Ny‐i csapású, déli dőlésű); f) feltolódás síkja (ebben az esetben K – Ny‐i csapású, északi dőlésű); g) balos és jobbos eltolódás; h) antiklinális (balra) és szinklinális szerkezet (jobbra) jelölése
Formázott: Betűtípus: Nem Dőlt
