1. tétel Ismertesse a jog és az ehhez kapcsolódó társadalmi normák fogalmát!

1. tétel Ismertesse a jog és az ehhez kapcsolódó társadalmi normák fogalmát! A jog fogalma • A jog olyan magatartási szabályok és azokhoz kapcsolódó egyéb magatartáselőírások összessége, amelynek keletkezése állami szervekhez kötődik, azaz azokat az állam bocsátja ki vagy bünteti. A jog további sajátosságai • A jog objektív társadalmi szükséglet. A társadalom velejárója a jog. • A jogi norma valamilyen célra irányul, és az embereket befolyásolva éri el a cél elérését. • A jog maga is társadalmi viszony, nem jogi viszonyokat is jogként fejez ki. • A jog történeti kategória, vagyis történeti fejlődés során, az állam kialakulásával jött létre, és a társadalom történeti változásaival együtt változik. •

Jogforrás – a jogszabályok különféle megjelenési formái (törvény, kormányrendelet, miniszteri-, önkormányzati rendelet). Jogforrási hierarchia (fentről lefelé): ≈ Alkotmány 1949 évi XX törvény : az írott jog legmagasabb szintű jogszabálya, az országgyűlés,a parlament 2/3 - os minősített többséggel módosíthatja. ≈ Törvények: szintén az országgyűlés alkotja meg, ≈ Kormányrendelet határozat: kormány legfőbb végrehajtó hatalomnak rendelet alkotási joga van ≈ Miniszteri rendelet: minisztériumoknak /miniszterelnök, miniszterek/ saját hatáskörben (területükre/szakágra vonatkozóan) rendelet kibocsátási joga van ≈ Önkormányzati rendelet:/ Illetékességi területükre nézve a központi joggal összhangban álló rendeleteket bocsáthatnak ki. A kisebbségi önkormányzatok nem rendelkeznek jogalkotási jogkörrel. A jogi normák alá- és fölérendeltségi viszonyban vannak, az alacsonyabb szintű jogi norma nem lehet ellentétes a magasabb szintűvel. Az Alkotmánybíróság feladata a jogi kontroll! A jogi norma és a társadalmi norma fogalma: a norma általános jelentés szerint magatartási szabály, amely a lehetséges cselekedetek közül előírja a helyeset, a követendőt. •

A társadalmi normák léte egyidős az emberi társadalommal.

•

A normák több típusa alakult ki a társadalmi-történeti fejlődés során.

•

A kezdetben meghatározó normatípus a szokás, az erkölcs és a vallási norma volt.

•

Ezt követően beszélhetünk a jog, mint magatartásszabályozó rendszermegjelenéséről. Időben előre haladva további társadalmi normák alakultak ki: illem, divat, szakmai-technikai előírások.

•

Végül legkésőbb a politikai és szervezeti normák megjelenését figyelhetjük meg.

Legfontosabb sajátosságaik: • • • • • • •

Jellemzőjük az érvényesség, vagyis, hogy meghatározott körben kötelezőek, és be kell tartani őket. Jellemző a tartós időbeli érvényesség, ez különbözteti meg a normát az egyedi parancstól Általánosság, mindenkire vagy egy meghatározott körre vonatkozik, de sohasem csak egy személyre, mivel az akkor már parancs Normasértés esetén a norma megsértőjének szankciókra kell számítania A társadalmi normák érvényesülését valamilyen kényszer biztosítja Meghatározza a helyes magatartást, így annak követését várja el Értéket fejeznek ki

•

A társadalmi normák 3 nélkülözhetetlen mozzanata: • magatartás leírása • magatartás normatív minősítése • normasértés következményeinek előírása

2. tétel Ismertesse az erkölcs fogalmát és vázoljon fel néhány erkölcsi alapelvet! Az erkölcs fogalma: •

• •

•

Az erkölcs (vagy morál) fogalma alatt (mai köznyelvi szóhasználatunkban) a magatartásunkat befolyásoló, általunk (vagy a társadalom által) helyesnek tartott, olyan szabályok összességét értjük, amelyek túlmutatnak a jog és az egyéb írott szabályok keretein. Más megfogalmazás szerint az erkölcs azon elvek összessége, amelyek a helyes és helytelen, a társadalmi jó és rossz megkülönböztetését segítik a cselekvés szintjén. Az erkölcs eredeti jelentése ennél tágabb körű volt: általában jelentette egy személy magatartásának módját, ezért jelentéstartalma és színezete az előtte alkalmazott jelzőtől függött. Az erkölccsel kapcsolatos felfogások a történelem folyamán gyakran változtak és ma is különböző erkölcsi nézetek élnek egy időben. A közösségi szinten elfogadott úgynevezett közerkölcs szabályai társadalmi csoportonként, országonként, kultúránként, régiónként változnak.

A legelterjedtebb erkölcsi irányzatok •

•

A valláserkölcsi irányzatok nagy része az erkölcs abszolút forrásaként valamilyen objektív természetfeletti szellemet jelöl meg. Ilyen meggondolások találhatók Platonnál, az indiai brahmanizmusban, Hegel, de a monoteista vallásokban is. A racionalista erkölcs az emberi pszichikum ésszerűségét tekinti az erkölcs forrásának (Kant), mások

Néhány erkölcsi alapelv Az erkölcs forrásaitól és filozófiai megítélésétől függetlenül felismerhető néhány nyilvánvaló általános alapelv: 1. Ahhoz, hogy az emberiség képes legyen a tudásából következő megnövekedett felelősségének megfelelni, társadalmán belül fejlett közösségi szellemre és erkölcsre van szüksége. A közösségi szellem, közös akaratot, közös távlati célt jelent, valamint hatékony együttműködést ennek megvalósításában, a közös erkölcs pedig olyan értékrendet, amely viszonyítási alapot szolgáltat a helyes és helytelen, káros és hasznos cselekedetek megítéléséhez. 2. Rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel (modellel) a világról, és rendelkeznünk kell valamilyen elképzeléssel arról, hogy mit tekintünk kedvező vagy kedvezőtlen irányú folyamatnak (jövőkép). 3. Az egyes jelenségek, személyek tevékenysége, cselekedetei erkölcsi megítélésében célszerűnek látszik néhány szempontot figyelembe venni: o

Erkölcstelen csakis egy konkrét cselekedet lehet. Erkölcstelen személyről, személyek csoportjáról vagy tárgyakról beszélni a értelmetlen. Cselekedetnek lehet viszont tekinteni valamilyen mulasztást is.

o

Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amelyet a cselekvő szabad akaratából követ el és amelynek elkerülésére (vagy kevésbé rossz alternatíva választására) lehetősége volt. 1

o

Csak olyan cselekedet lehet erkölcstelen, amely valakinek (élőlénynek, élőlények csoportjának) kárt okoz.

o

Erkölcstelennek kell tekinteni az olyan cselekedetet, amely összességében aránytalanul több kárt okoz bárkinek (bárkiknek), mint amennyi haszna abból bárki másnak (másoknak) származik.

Míg az erkölcsi norma követését a társadalom csak közvetve várja el, a jog normáinak követését a szervezett társadalom, az állam kikényszeríti. Az erkölcsi értéket az egyén képes megismerni, megragadni, vele érzelmileg azonosulni. Az egyén ezen keresztül teljesebbé, tökéletesebbé, jobbá válik. Az erkölcsi értéket az embernek egyénileg kell felismernie, elfogadnia és megvalósítania, és ebben a felismerésben a társadalom tudata támogatja, irányítja. A társadalom csoportjainak is van erkölcsi tudata, szemlélete, néha többféle is. Az ember erkölcsi felismerésében szabad, ismerete lehet helyes és lehet téves. A társadalom nézete az erkölcsről ugyancsak lehet különböző értékszemléleteken alapuló, ehhez képest helyes vagy téves.

2

3. tétel Ismertesse a vallás fogalmát! Vallás fogalma: A vallás az emberiség kultúrájának egyik területe vagy megjelenési formája. Amint a kultúrák hasonlítanak és eltérnek egymástól, a vallás is magán hordozza ezeket a jellegzetességeket. Vallásról helyesebb mindig többes számban beszélni, a "vallás" fogalma a modern világ tudományos koncepciója. A vallások tudományos tárgyalása két nagy ágra bomlik: a vallástörténetire és a valláselméletire. Tágabb értelemben egy vallás a hitelvek és a vallásgyakorlatok összefüggő rendszere, ami általában megkísérel magyarázatot adni a létező dolgok és az emberek létrejöttére, létére, létezésük céljára, legalábbis ez a vallások képe önmagukról. Élő vallásoknak nevezzük, azokat a vallásokat, amelyeknek ma is működő egyházai vannak, illetve emberek gyakorolják a szertartásait és ápolják a tanait. Nagyon sok vallásnak megszűntek az intézményei, illetve már gyakorló hívei sincsenek. Ezen vallásokat sokszor már nem is vallásoknak, hanem mítoszoknak, hiedelmeknek nevezzük. Gondolhatunk itt az emberiség kialakulása körüli ősi hiedelmekre, Mezopotámia, Egyiptom, görögök, rómaiak, nomád népek, maják, aztékok, inkák vallásaira.

Világvallások Világvallásnak három kritériumnak kell megfelelnie: • a követők száma legyen a legnagyobbak között, • legyen minden kontinensen többé kevésbé elterjedt és • rendelkezzen egyetemes (egész világra szóló) küldetéstudattal. Az alábbi felsorolásban szereplő vallásokat számos szaktekintély és a köztudat is világvallásnak tekinti, ugyanakkor a fenti kritériumoknak nem felel meg mindegyik. A buddhizmus és hinduizmus nem missziós vallás, hasonlóan a zsidósághoz, amely ezen kívül nincs jelen minden kontinensen, mint a kínai univerzalizmus sem. Követőinek számát tekintve igen nagy vallásnak számít a taoizmus. •

Buddhizmus

•

Hinduizmus

•

Iszlám

•

Izraelita vallás

•

Kereszténység

•

o

Katolicizmus

o

Ortodoxia

o

Protestantizmus

Kínai univerzizmus

1. A buddhizmus A buddhizmust általában a történelmi buddhaként ismert Gótama Sziddhártától (Gautama Siddhartha) eredeztetik. Maga a buddha szó jelentése: felébredett, megvilágosodott, olyan lény, aki megszabadult az anyagi világ kötöttségeitől, és megvalósította a tökéletes, zavarodottságtól és szennyeződésektől mentes tudatosság állapotát. Sziddhárta csodás körülmények között született Indiában, és egy uralkodó család fiatal hercegeként nevelkedett. Azonban megrázó élményt jelentett számára huszonkilenc éves kora körül az a felismerés, hogy a betegség, az öregség és a halál (vagyis a szenvedés) minden érző lény osztályrésze. E felismerést követően elhagyta a családját, lemondott a gazdagságról, és a megvilágosodás keresése érdekében remetének állt. 35 évesen, egy éjszakai elmélkedése alatt döbbent rá arra, hogy a szenvedés a tudatlanságból fakad, a szenvedés oka a mohó vágy. Az, aki legyőzte a tudatlanságot, képes megszabadulni a létszomjtól, így eléri a Nirvánát (a nirvána jelentése ellobbanás, a szenvedés gyökér okai lobbannak el). Hátralévő életét tanítással töltötte. A Buddha nem isten, nem is egy isten földi megtestesülése, hanem ember, aki ki van téve a betegségeknek, megöregedésnek, s akinek az élete szintén halállal végződik. De megkülönbözteti a többi embertől, hogy minden szenvedélyt és elvakultságot legyőzött, azaz megvilágosodott, megvalósította a Nirvánát. A szent iratok szerint Gótama Sziddhártát több buddha előzte meg és fogja még követni. A tan - filozófia és vallás

Buddha nem fektette írásba tanait, azok megismerése közvetítők útján terjedt. A Tan folyamatosan változik a mai napig, kanonizálása a különféle iskolák által tartott zsinatok során történt. Buddha abból a felismerésből indult ki tanításai során, hogy a világi jelenségek, amelyek körbevesznek bennünket, átmenetiek. A keletkezés és pusztulás örök körforgásában változó jelenségek mélyebb okait kutatva megállapította, hogy az ember és világa független alkotórészek összessége, a testi dolgok, érzések, észlelések, elképzelések, ösztönök és tudatos cselekedetek kombinációi, amelyek szintén ki vannak téve a változás örökös körforgásának. A sokszoros újjászületés (reinkarnáció) során, egyre inkább közelítünk a szenvedélyektől mentes élethez, míg csaknem végtelen újjászületés és megszámlálhatatlanul sok létformák megélése után elérjük a tökéletesen szenvedélyés szenvedésmentes létezést, és világi vándorlásunk véget ér. 2. Hinduizmus India autentikus ősi vallását hinduizmusnak vagy brahmanizmusnak nevezzük. A hinduizmus nehezen definiálható, a történelem során dinamikusan fejlődő vallási rendszer, amely napjainkban is alakul, formálódik. A kereszténység és az iszlám után a harmadik legnépesebb vallási formáció, a világon több, mint 900 millió ember világnézetét képezi.

Lényege nem isteni kinyilatkoztatáson alapul, hanem a rendkívül differenciáltan rétegződött indiai társadalmi rendszer sajátos képződménye. A hinduizmus földrajzi eredetű szó, az Észak-Indiát elözönlő muszlimok az Indusvidék lakóit nevezték hinduknak, a folyónév perzsa alakjából képezték a nem iszlám hitű lakosság nevét. Tágabb értelemben az i.e. 3. évezredbeli, az árják megjelenése előtti vallási formációkat is a hinduizmus megnyilvánulásaként értelmezhetjük. Az indiai szubkontinens uralkodó vallása annyira sokrétű és összetett, hogy európai értelemben vett vallási fogalmak nem alkalmazhatók rá. A hinduizmus rendkívül heterogén vallási formáció. A több száz, vagy ezer isten, vagy istenként imádott „létező” (mitológiai alakok, növények, hegyek, állatok, tárgyak) a vallás természetének hagyományos megközelítését rendkívül megnehezíti. A hindu vallásrendszer nem kinyilatkoztatott vallás, fejlődése évezredeken keresztül nyomon követhető a legrégebbi totemisztikus, fetisiszta hitek megjelenésétől, napjainkig. A fejlődés nem egységes. A különböző változatok, ágazatok és szekták egymás mellett, egymást tolerálva fejlődtek, így kialakult, minden hívő számára kötelező és elfogadható dogmatikája nincs. A sokféleség és a változatosság alapja az az egész hitrendszert átható nézet, hogy a végső „egy” a hívőtől függetlenül létező valóság, a hozzá való utak, a megközelítés másodlagos. Híveitől nem követeli meg azonban egy túlvilági, mindenható-teremtő és a történelem során megtestesülő lény tiszteletét. 3. Az iszlám vallás Az iszlám, zsidó és keresztény hittel közös tőről fakadó monoteista vallás, amelyben Mohamed prófétáé a vallási és politikai vezető szerep. Hívői, a muszlimok azonban az iszlámot az első, az egyetlen igaz, a világ keletkezése óta létező vallásnak tekintik. A föld nagy világvallásainak egyike. Isten (arab eredetű nevén Alláh, vagyis Allah) szavának tekintett kinyilatkoztatások szolgálnak, amelyet Mohamed próféta adott át a 7. század első harmadának végén Hidzsázban követőinek. Ezek halála után két évtizeddel a Koránban gyűjtötték össze követői, a muszlimok, magyarosan muzulmánok. A kereszténység után a világ második legnagyobb vallása. Az iszlám emellett nem egyszerűen vallásnak, azaz dogmák és vallásgyakorlatok összességének, hanem valóságos civilizációnak is tekinthető: Hiszen meghatározza a mindennapi életet, a szabályozó jogrendnek (saría) való engedelmeskedés köti össze. Mindehhez egészen a modern időkig a vallási és tudományos életben az arab A Korán Ábrahámot (Ibráhím), Mózest (Múszá) és Jézust (Íszá) egyaránt prófétának ismeri el, és Mohamedet tekinti a „próféták pecsétjének”, azaz az utolsó, kinyilatkoztatásban részesülő prófétának. Az iszlám két féle forrásból vezeti le tanításait: 1. Korán 2. Szunna (hagyomány)

A Korán A Korán az iszlám elsődleges és legfontosabb forrása. A muszlimok szerint Isten által kinyilatkoztatott mű, és Isten szavait tartalmazza. Bár az iszlám az Isten által leküldött többi könyvet is elismeri (Tóra, Biblia), egyedül a Koránt tartja romlatlan, változatlan formában megmaradtnak. A Korán kizárólag a Mohameden keresztül kinyilatkoztatott szövegeket tartalmazza, más prófétákra és kinyilatkoztatásokra csak ezen keresztül utal. A Korán szövegét tekintve az iszlámkülönböző irányzatai között nincsen különbség, valamennyi irányzat ugyanazt a szöveget fogadja el Koránként. Az iszlám kialakulása az Arab-félszigeten ment végbe a 7. század elején, pogány, de ugyanakkor keresztény, zsidó hatásoknak egyaránt kitett közegben. Akkoriban, már mintegy fél évszázada Mekka városa ellenőrizte a Tömjénúton folyó, hatalmas hasznot hajtó karavánkereskedelmet, ami a hagyományos arab eszményektől való eltávolodást és szociális elégedetlenséget szült. A mekkai befolyásos körök rossz szemmel nézték Mohamed tevékenységét aki az egy Isten hitet terjesztette az akkori több Isten hittel szemben, ám bojkottjuk ellenére politikailag befolyásos nagybátyja Abú Tálib kiállt mellette, és védelmezte egészen 619-ben bekövetkezett haláláig. Ekkortól kezdve azonban Mohamed mind nagyobb fenyegetésnek, támadásoknak volt kitéve, ezért külső pártfogókat keresett, míg végül Jaszrib (a későbbi Medina) egymással sok véres harcot vívó törzsei fel nem kérték döntőbírájuknak. A Próféta – akit az iszlámban elsősorban inkább Isten küldöttjének (raszúl Alláh) tekintenek, mint prófétának – így 622-ben titokban áttelepült a városba (ez az ún. hidzsra, melynek időpontját később az iszlám időszámítás kezdőpontjává tették). A próféta és hívei, már csak megélhetési okokból is, kénytelenek voltak a mekkaiak karavánjait fosztogatni, amiből valóságos háború alakult ki. Az összecsapások során a buzgón vallásos muszlimok győzelmeket arattak, kisebb vereségeik pedig nem törték meg őket. Ennek köszönhetően számos medinai és beduin is csatlakozott Mohamedhez, amivel az iszlám (jórészt formális) felvétele is együtt járt. Ellenfelük növekvő erejét látva a mekkaiak végül beleegyeztek, hogy Mohamed és hívei elzarándokolhassanak a városban levő, pogányok által is használt, kocka alakú szentélyhez (al-Kaaba, azaz a Kába), amelyet Mohamed szerint maga Ábrahám emelt azon a helyen, ahol Isten próbára tette őt azzal, hogy megkérte: áldozza fel neki fiát, Iszmáílt. A zarándoklattal együtt a muszlimok jóformán vértelenül vették be Mekkát 629-ben, az Arab-félsziget legerősebb hatalmi központját. Az eset a nomád törzsek tömegeinek és a jemeni perzsa tartománynak Mohamedhez való csatlakozását eredményezte. A félsziget így a próféta kezébe került, aki Medinában rendezte be fővárosát. Az iszlám öt pillére[ Az iszlám a vallásgyakorlat öt fő pillérét különbözteti meg. Ezeket hívják „az iszlám oszlopainak” (Arkan-al-Islam) 1. Hitvallás : Egy az Isten Allah és Mohemed az Ö prófétája 2. 3. 4. 5.

Ima: Napi ötször Mekka felé Adakozás: Szegények támogatása Böjt : A Ramadán havi böjt betartása (napkeltétől napnyugtáig evési tilalom) Zarándoklat: az életben egyszer Mekkába

Ez az öt dolog az iszlám sarkalatos követelése

3. A zsidó vallás (izraelita vallás vagy judaizmus) a világ egyik legelterjedtebb vallása, a három ábrahámi vallás egyike. Hívei elsősorban a zsidók (zsidóság, zsidó nép) közül kerülnek ki Hagyományosan az számít zsidónak, akinek az anyja zsidó, illetve aki betért. A zsidó vallás híveinek többsége az Egyesült Államokban és Izraelben él. A zsidó vallás kifejezés a zsidóság vallását a kezdetektől máig jelöli, míg a szűkebb értelmű judaizmus alatt a Második Szentély pusztulása utáni adott körülményekhez igazított zsidó vallást értik, amely mind a mai napig jellemző. A mai kor zsidó vallását ezért inkább judaizmus néven szokták emlegetni. Az izraelita vallás kifejezés elsősorban a 19. században és a 20. század rendszerváltozásáig volt használatos Magyarországon, amikor a magyarországi zsidóság is izraelitának nevezte önmagát. A magyarországi hívők ma inkább a zsidó szóval definiálják önmagukat és a vallásukat (például Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége, Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem, Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány, Magyar Zsidó Kulturális Egyesület). A zsidó vallás története A zsidó vallás eredete a Bibliában olvasható ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákob történetéig nyúlik vissza. E történet szerint Isten szövetséget kötött az ősatyákkal, hogy őket és leszármazottaikat választott népévé fogadja, és elvezeti majdan az Ígéret földjére. Jákob fiai Egyiptomban szolgaságba kerültek, ahol kegyetlenül bántak velük, ezért Isten tíz csapással sújtva az egyiptomiakat, és szétválasztva a Vörös-tengert, kivezette onnan őket (pészah A zsidók Isten segítségével eljutottak Kánaánba, ahol pár száz évvel később Salamon – Dávid király fia – idejében megépítették Jeruzsálemben a Szentélyt, a zsidó vallás legszentebb helyét. A zsidó nép több száz éven keresztül mutatott be ezen a helyen áldozatokat Isten tiszteletére. A Szentélyt i. e. 586-ban a babiloniak lerombolták, a zsidó népet pedig száműzetésbe hurcolták hazájukba, ahonnan csak évtizedekkel később térhetett vissza. Ekkor megépítették a Második Szentélyt, azonban i. sz. 70-ben a rómaiak ezt is lerombolták, amivel megkezdődött a gálut, a zsidó nép immáron mintegy kétezer éves száműzetése. A száműzetésben az isteni törvények nyújtott útmutatást a zsidóknak világszerte. Ezáltal a történelem során oly sok megpróbáltatást elszenvedő zsidóság egységes nép tudott maradni, és vallási irodalmuk is virágozhatott. A zsidók szellemi vezetői a rabbik lettek. A zsidó vallás alaptanítása A zsidó vallás alapja a szigorú egyistenhit, valamint a Tóra, azaz az isteni törvények megtartása. A Tóra írott és szóbeli részből áll, melyet a hagyomány szerint Isten a Sínai-hegyi kinyilatkoztatáskor adott át Mózesnek, aki továbbadta azt a zsidó népnek. Mózes öt könyve foglalja magában a Tóra írott részét, a Talmud pedig a szóbeli törvények feletti rabbinikus diskurzus, melynek alapján értelmezik és aktualizálják az írott hagyományt. Ennek segítségével a Mózes által átadott Tóra, e már több mint háromezer éves könyv élő szóvá tud válni a világ valamennyi országában azt tanulmányozó hívőknek.

A zsidó vallás az élet minden területére kiterjed. Meghatározza az ember és Isten közötti helyes viselkedést például az imádkozás módját, az ünnepek és a Sábát – a Szombat – megünneplésének szabályait, tartalmazza az emberek egymás közötti törvényeit, például a gyilkolás, a lopás, vagy a paráznaság tilalmát, és segít a lelkiszellemi épülésben a helyes étkezési, erkölcsi vagy épp házastársi előírásokkal. Mindezek ellenére a zsidó vallásnak nincs dogmarendszere, nem írja elő híveinek, hogy miben higgyenek, csupán az Istentől kinyilatkoztatott és a rabbik által pontosan kodifikált törvény – betartását követeli meg. Épp ezért a zsidóságban egy azon témában megszámlálhatatlan párhuzamos gondolatkört találhatunk, mely a zsidók számára az isteni törvény végtelen mélységét bizonyítja A vallási előírások megtartásának célja, hogy a zsidó ember minden egyes földi cselekedetét szakrálissá tegye és ezáltal összekötő kapoccsá váljon az ég és a föld között. Ebben rejlik a zsidó nép kiválasztottsága. Célja nem a túlvilági boldogság, hanem a helyes, erkölcsös földi élet, mellyel szeretne példát mutatni a világ nemzeteinek. Egyben ezzel segíti elő a Messiás eljövetelét, aki megteremti majdan a tökéletes, istenszerető, békés világot e földön. 4- A keresztény vallás (a magyarországi protestáns hívők szóhasználatában gyakran keresztyénség egyistenhívő vallás, amelynek középpontjában a názáreti Jézus élete és tanításai állnak, ahogy az az Újszövetségben szerepel. Mintegy 2 milliárd követőjével a legelterjedtebb világvallás. A zsidó és iszlám vallással együtt a bibliai Ábrahámhoz visszavezethető egyistenhívő vallásokhoz tartozik. A kereszténység az Ószövetségen, valamint Keresztelő Jánosnak, Jézusnak és első követőiknek az Újszövetségben leírt életén és tanításaikon alapul. A keresztények egyistenhívőknek vallják magukat, és néhány felekezet kivételével azt is vallják, hogy az Egy Isten, a Szentháromságot alkotó három személyben (Atya, Fiú és Szentlélek), mint az Isten szétválaszthatatlan lényegében létezik. A keresztények hite szerint Jézus az Ószövetségi próféciák által megjövendölt Messiás (Fölkent), más néven Krisztus, az emberiség megváltója a bűntől. A kereszténység számos, kultúránként változó vallásgyakorlatból és számos különféle hitet valló felekezetből tevődik össze. Az elmúlt két évezredben kialakult keresztény felekezetek három fő ágazatba, a katolikus, ortodox és protestáns egyházakba csoportosíthatók. A kereszténység története A kereszténység története a keresztények és a hagyományos történetírás szerint Jézussal kezdődött. A keresztény egyház története is ekkor indult, hiszen Jézus maga jelölte ki Pétert a leendő egyház fejének. Az első római püspök, a későbbi pápák elődje tehát Péter lett. Vele egy időben térített Tharsusi Szent Pál is, aki az 1. században megnyitotta az utat a nem zsidó vallásúak kereszténnyé válása előtt. Az ókeresztény kor nagyjából Kr. u. 600 körül ért véget, amikor a keresztény egyház kialakulása és a vallási tanok véglegesítése Gergely pápával lezárult.

2005-ben a kereszténység mintegy 2 milliárd követőjével a világ legelterjedtebb vallása. (Összehasonlításul: az iszlám követői 1,3 milliárdnyian, a hinduk mintegy 841 millióan, a nem vallásosak kb. 774 millióan vannak.) A reformáció a 16. században, Nyugat-Európában a katolikus egyház hibáinak bírálatával és hibáira való reakcióként indult mozgalom. A 15–16. századokban végbemenő gazdasági, társadalmi és politikai változások, a reneszánsz és a humanizmus eszméinek elterjedése következtében megváltozott a vallással kapcsolatos magatartás. Egyre fokozódott a katolikus egyház bírálata. Luther Márton először az általa megfogalmazott 95 tézissel hívta fel a figyelmet a hibákra (1517. október 31-én kiszegezte követeléseit és tanításait a wittenbergi kolostor kapujára), majd fokozatosan távolodott el a római vezetéstől. Ezzel egy időben Ulrich Zwingli, majd Kálvin János Svájcban is elindította új, független vallási mozgalmát. E mozgalmak tagjait a pápasággal szembeni tiltakozás („protestálás”) miatt protestánsoknak nevezték, a kereszténységnek ekkor kialakuló nagy ága a protestantizmus. A reformáció egyes irányzatainak szétválása a különböző protestáns egyházak, felekezetek kialakulásához, majd megerősödéséhez vezetett. Ezek közül az evangélikus egyház (más néven lutheránus egyház) és a református egyház a legismertebbek. Befolyása megtartása érdekében a katolikus egyház az ellenreformációval válaszolt. 5.-Kínai univerzizmus (Kína vallásai) Kína történelmének ellenőrizhető korszaka a Sang-dinasztia korában (i.e. 1550 körül) kezdődik A Sang korszag vallásáról meglehetősen Az utolsó évtizedekben napvilágra került „jósló csontok” (mintegy százezer darab állati lapocka és teknőspáncél), amelyek egy részét felirattal látták el, arról tanúskodnak, hogy ebben az időben már kialakult Kínában az istenekbe vetett hit. Az istenek, akiknek száma rendkívül nagy volt, az emberi élet és tevékenység minden területén a védelmező szerepét töltötték be, míg a gonosz démonok, az emberek ártalmára voltak. Mind az istenek, mind pedig a gonosz szellemek gyakran állatformát öltöttek, és ezzel az ősibb idők totemizmusának az emlékét őrizték meg. Az isteneknek áldozatokat mutattak be, ezt a funkciót az ekkor már kialakult papság végezte, amelynek feladata volt még a jövendőmondás is. A gonosz szellemek ellen mágikus gyakorlatok, talizmánok, körmenetek nyújtottak védelmet. Az istenek kaotikus sokaságából az aratással, betakarítással, selyemhernyó-tenyésztéssel összefüggésben álló termékenység-istenek emelkedtek ki ebben az időben. Az ősi kínai vallási hiedelmek között nagy jelentősége volt az ősök kultuszának. A családok elhunyt hozzátartozói, az „ősök áldó szellemei” nem távoztak el a kínai hiedelmek szerint egy távoli „túlvilágba”, hanem régi lakóhelyük közelében maradtak és együtt éltek továbbra is a visszamaradottakkal. Ezért tájékoztatni kellett őket minden jelentős családi eseményről, amelyeket egy emléktáblára gondosan felírtak. Az ősök szellemeinek áldozatok bemutatásával is hódoltak. A kínai vallás rendszerbe foglalása a Csou-dinasztia (i.e. 1122-255) első évszázadaiban történt meg. Eszerint

a világmindenségben minden szoros összefüggésben van és egyensúlyi helyzet uralkodik („egyetemes összhang elve”). Minden jelenség két egymást kiegészítő és egymással harmóniában levő princípiumra vezethető vissza. Ezek: a Jang (az istenek világának legáltalánosabb kifejezője) a világosság, a melegség, a magasság aktív, hímnemű princípiumai, és a Jin (a démonok világának legáltalánosabb kifejezője) az árnyék, a hideg, a mélység passzív, nőnemű princípiumai. A földi és az égi világ összhangja az alapja a társadalom berendezkedésének is. Az égi világ rendje szerint épül fel a földi világ, a kínai birodalom központi alakja a császár, akihez mindenkinek (elsősorban a vazallus fejedelmeknek) alkalmazkodnia kell. Az így felfogott császár természetszerűleg igényelhette magának az istennek kijáró tiszteletet, de egyben a kultusz kizárólagos irányítását is. A kultusznak szigorúan meghatározott rendjét a császár külön állami hivatalon keresztül ellenőrizte. A Jang és a Jin közötti egyensúlyt, az égi és a földi világ közötti összhangot és általában minden rendet, törvényt és szabályt, a tao (út) biztosítja. Ez az örökkévaló, változatlan, mindent szabályozó és fenntartó tao lett az elméleti alapja z i.e. VI. században Kínában létrejött két nagy vallási irányzatnak, a taoizmusnak és a konfucianizmusnak is. Az i.e. VI. században élt legendás filozófus, Lao- ce tanítása szerint, amely hosszú ideig csak szóbeli hagyományként terjedt és csak jóval később foglalták írásba (tao-te-king), a tao titokzatos természeti erőként szerepel, amelyet bizonyos mágikus módszerek gyakorlásával az ember is kiismerhet s így úrrá lehet a természeten, megértheti a múltat és beláthatja a jövendőt is. Ezen az elméleti talajon jött létre a taoizmus vallása a taót természettörvényként értelmező materializmussal szemben. A taoizmus nagy létszámú papsága legfőbb feladatának azt tekintette, hogy különféle szertartások, mágikus gyakorlatok végzésén keresztül minél tökéletesebb bepillantást biztosítson a taóba, a világtörvénybe. Nem azért, hogy azt megváltoztassa, hiszen az változhatatlan és örök, hanem éppen azért, hogy mindenki minél tökéletesebben alkalmazkodjon ahhoz, belenyugodjon annak érvényesülésébe és ezáltal boldog lehessen. A tao minden gátló körülménytől mentesen működik az anyagi, a tudattal nem rendelkező világban, az emberek azonban szenvedélyeikkel megakadályozzák zavartalan kibontakozását. Ezért le kell mondani az egyéni vágyakról és tudatosan rá kell hagyatkozni a taóra. Ez a nemcselekvés (vu-vei) állapota a tökéletes állapot. Így a taoizmus, noha élesen bírálta korának állami berendezkedését, társadalmi rendjét és hivatalos vallását, nem tudott semmilyen kibontakozást ajánlani, hanem csak passzivitást és fatalizmust hirdetett. A taoizmus nagyszámú istenei körül kiemelkedik Sang-ti, az ég-isten és Lao-ce, akit az i.sz. II.században istennek nyilvánítottak. A másodrendű istenek sorába a népi mondák és mítoszok megszámlálhatatlan istenei és istennői tartoznak. A taoista egyházi szervezet szigorú hierarchikus elven épül fel. A különféle rangú papok, szerzetesek és szerzetesnők élén a főpap, a „taoista pápa” áll. A taoizmussal szemben lépett fel az i.e. VI. században Kung Fu-ce (latinosan Konfucius). Kung Fu-

ce világképének a középpontjában is a tao áll, azonban Lao-ce tanításával és a taoizmussal ellentétben a taónak szerinte nincs mágikus ereje, azt emberi erő nem befolyásolhatja. A tao végzetszerű hatalom, amely a fejedelmekben összpontosul. Az állam sorsa attól függ, hogy az uralkodó méltó hordozója-e a taónak. A taó szabja meg az emberi magatartásnak a szabályait is. Ezek: a jóság, igazságosság, fegyelmezettség, értelmesség és őszinteség. Mivel az emberben benne működik mint örök erkölcsi törvény a tao, az ember természeténél fogva jó. Ez az eredeti jó és tiszta állapot azonban megbomlott. Helyreállítása attól függ, hogy az ember milyen mértékben valósítja meg a társadalmi és erkölcsi élet követelményeit és milyen mértékben gyakorolja az ősi vallásos szertartásokat. Ezzel magyarázható, hogy a konfucianizmus az ősi kínai kultuszokat magáévá tette. Különösen nagy jelentőséget tulajdonított az ősök szellemeinek. Az ősök tiszteletével állott összefüggésben a konfucianizmus öt fő erkölcsi szabálya is, amelyek szerint a fiú köteles megadni a tiszteletet atyjának, a fiatalabb testvér tisztelettel és alázattal tartozik az idősebb testvérrel szemben, a feleség köteles megadni a tiszteletet a férjének, az ifjabb barát az idősebb barátnak, az alattvaló a felettesnek – végül pedig mindenki köteles magát alárendelni a császárnak. Az i.e. III.század közepén a konfucianizmu szembe találta magát a C’in-dinasztiával, amely megvalósította az abszolút despotizmust és minden olyan ideológiát elfojtott, amely gátat jelentett hatalma kibontakoztatásának, különösen pedig a konfucianizmust, amely a régi arisztokrácia érdekeivel állott szoros összefüggésben

5. tétel Mutassa be az egyén és a társadalom közösségeit az őskorban és ókorban! Az ősemberek együttélésének kezdetleges formája a horda, amely akkor jön létre, amikor az ősember még közvetlen függésben van a természettől. A közösség tagjai egymást rokonnak tekintették. A tudatot erősítette a nemi kapcsolatok szabadsága. Ezzel szakított a csoportházasságok gyakorlata, amely már szabályozta és állandósította a férfi és nő viszonyát. Ez a nemzetségek és a nagycsaládok kialakulásának időszaka: a hordát felváltotta a valódi vérrokonságon alapuló, a közös ős tiszteletét ápoló közösség. A párkapcsolatoknak két formája létezett: 1. Az endogámia, a közösségen belüli és 2. Az exogámia, a közösségen kívüli párválasztást tette kötelezővé. A nemzetségi társadalomnak két formája volt: 1. Az ősibb a matriarchátus, amikor a leszármazást anyai ágon tartották nyílván. Az anyajogú nemzetség a nők gzd.-i, társadalmi vezető szerepén alapult. 2. A patriarchátus, azaz apajogú társadalom a férfiak megnövekedett fontosságát ismerte el. Az utódok fontosságát már nem női ágon tartották nyílván. A nagycsaládokat és a nemzetségeket az őskor végén a törzs foglalta nagyobb egységbe. A törzs vélt vagy valós vérségi összetartozás alapján már hatalmi szervezet is, az állam előzményének tekinthető. Az ókori Keleten létrejött az állam. Az összefogás alapja az öntözéses földművelés. A lakosság nagyobb részét a faluközösségek parasztsága alkotta. Az uralkodó hatalmának isteni megalapozottságát a vallás, szervezettségét és erejét az írnokok adták. A vallási és adminisztratív funkció Mezopotámiában különült el legkevésbé, a papság szerepe jelentős volt. A települések és lakóik elszigeteltek és közömbösek voltak az államhatalommal szemben. A felsővezetés ragaszkodott a tudás monopóliumához. A hagyományok tekintéllyel bírtak, kötöttségei alól még a vezető rétegek sem vonhatták ki magukat. GÖRÖGORSZÁG: Görögországban a gyarmatosítás szerepet játszott a gazdaság., a társadalom és a politikai élet átalakításában. A születési arisztokrácia harcot vívott a hatalomért. A gyarmatosítás kitágította a görög világ földrajzi kereteit, miután a poliszok önálló városállamokat, hoztak létre. Minden független városállam önálló egységet képezett, és elkülönült a többiektől, lakóinak polgárjoga is csak helyi hatáskörű. Az idegent nem védte semmi egy másik poliszban. Kialakult a vendégbarátság: két közösség tagja egymás kölcsönös védelmét vállalta saját államában. Az államok közötti kapcsolattartás további formái a vallási szövetségek, a katonai szövetségek és az ünnepi játékok. A poliszok lakói a polgárok. Jogállásuk a földbirtokon és a származáson alapul. A törvény előtt mindenkit egyenlőnek tekintettek. Ők döntöttek a közügyekben a közgyűlésen. A férfiak kiváltságos helyzetüket katonai szerepüknek köszönhették. Az arisztokraták a haszonelvű szemléletet használták fel a hatalom birtoklása érdekében. 1

A fejlett poliszokban a polgárok több kisebb község tagjai is voltak egyúttal. Ezek lehettek vallási csoportok, politikai jellegű ivótársaságok, jótékonysági szervezetek, önálló szabályzattal., tulajdonnal, döntési jogkörrel. Athénban a démosz jelentette a legkisebb közigazgatási egységet a falu v. városi kerületet. A tagság örökletes volt, a lakóhelyváltozások sem módosítottak ezen. Minden Athéni számára a démosz szolgálta- az apai névvel együtt- az azonosítást a hatóságok előtt. Athénban még számtalan egyéb kis közösség is létezett. Az egyén szabadsága e közösségek közötti választásban teljesedett ki, és párosult a nyilvános véleményformálás lehetőségével. Ezért is volt értékes a polgárjog, amelynek megadásáról csak a népgyűlés dönthetett.

RÓMA

Az itáliai város társadalma eredetileg szintén a régi előkelő nemzetségek (patríciusok) és a nép, kettősségén alapul. Hosszú küzdelem eredményeként vívták ki a plebejusok az egyenjogúságot és alakult a korábbi patrícius vezetőkből a hivatali nemesség, a nobilitás. A szenátus, hivatali évük leteltével a magas tisztségek viselőit fogadta be a soraiba. (a tagság egész életre szólt) Rómában három népgyűlés volt, melynek hatásköre szűk. Nem volt vita ezeken a fórumokon, csak döntöttek az összehívó tisztviselők előterjesztéseiről. A legnagyobb hatáskörű népgyűlés, a comitia centuriata szavazatait ráadásul csoportonként számlálták össze, hogy a jómódúak akarata érvényesüljön. Athén politikai légkörében a nyilvánosság azt is magában foglalta, hogy a közösségi ügyeket a tudomány és a művészet is megjelenítette. Rómában mindez ismeretlen. A tömegek az utcán próbáltak eredményeket kicsikarni. Meghatározó volt a katonai szemlélet. A hódítást tekintette fő feladatának, és ezt tükrözte alkotmányos berendezkedése. A római polgárjog, amely születéssel, adományozás és felszabadítás révén szerezhető meg, itt is a férfiak kiváltsága volt, veszített értékéből. A” kenyeret és cirkuszt” követelés teljesítése egyre fontosabb volt az élősködő, politikától elforduló városi tömegek számára. Nagyobb szerepe volt Rómában a társadalmi osztályok közötti jó viszony fenntartásában a patrónus-cliens kapcsolatnak, amelyet a fides, a szerződéses hűség is megerősített. Az eredetileg patrícius pártfogó jogi védelmet gyakorolt pártfogoltja fölött, aki mindezért politikailag és gzd.-ilag támogatta. Fontos volt a vallásos hit. De a politika tartalmi részét nem befolyásolták. A megszülető „ kinyilatkoztatott” vallások - a zsidó-keresztény és az iszlám vallás – szakítanak ezzel a gyakorlattal. Különösen az iszlámban az élet minden területét meghatározóan befolyásolja a hit. A hit mindenre ad követendő mintát, egyház és állam, egyházi és világi jog nem különül el egymástól.

2

6. tétel A munkanélküliség, mint társadalmi jelenség A munkanélküliség minden gazdaság szükséges velejárója. Egyfajta ösztönző erőt jelenet a munkára, de megléte óriási problémákat okozhat. Ha nagyon-nagy méreteket ölt, akkor szociális gond, míg csekély méret esetén hasznos is lehet (persze nem mindegy kinek).A munkanélküliség kérdésének megoldásához szükséges tisztázni a kiváltó tényezőit. Munkanélküliségről akkor beszélünk, ha a munkapiacon a munkaerő kínálat meghaladja a keresletet. Magyarország a rendszerváltást követően az 1990-es évek elején az export piacok 1/3-át elveszítette (a volt szocialista megrendelők fizetésképtelensége miatt), ugyanakkor új piacok nem nyíltak meg. Az exportvisszaesés a termelés mérséklődését okozta, a válságágazatokban a munkaerő jelentős csökkentésére került sor, amit a gazdasági struktúra teljes átrendeződése követett. A gazdaságban történt negatív változások a munkaerőpiac radikális átalakulását okozta. A szocialista társadalom vívmányának tekintett teljes foglalkoztatottság politikája már az 1980-as évek közepére csődöt mondott, igen jelentős lett a "rejtett munkanélküliek" száma, csökkent a munkaerő-kereslet, hazánkban is megjelent a munkanélküliség. A nyílt munkanélküliségről szóló adatok először 1986-ban láttak napvilágot, bár akkor még nem lehetett előre látni, hogy a munkanélküliség problémája olyan mértékben meg fog nőni, hogy az akkori foglalkoztatáspolitika képtelenné válik annak kezelésére. Ahelyett hogy megszűnt volna, tovább emelkedett. 1991-től rohamosan nőtt a munkanélküliek száma, amilyen a piacgazdaságok között is csak ritkán fordul elő. 1989 és 1992 között a munkahelyek közel 30 %-a megszűnt, csaknem 1 millió ember veszítette el az állását. Ezt követően évről - évre mérséklődött a számuk 2002. októberig. 2002. decemberben 344901 fő szerepelt az ország 173 munkaügyi kirendeltségének nyilvántartásában, mely kismértékben, közel 2 ezer fővel (0,6 %-kal) több mint az előző év végén. Az emelkedés kizárólag a pályakezdők csaknem 3 ezer fős növekedése miatt történt - a munkaügyi központok szolgáltatásainak, főleg a képzések-, valamint támogatással munkába helyezés igénybe vétele érdekében regisztráltatták magukat az iskolát befejező, de elhelyezkedni nem tudó fiatalok - miközben a nem pályakezdők létszáma közel ezer fővel csökkent. Így országos átlagban a pályakezdők aránya az összes regisztrálton belül 0,9 % ponttal emelkedett (7,9 %ra). regisztrált munkanélküliek átlagos létszáma 2002-ben a munkanélküliségi ráta 5,9 %-ot tett ki, ami változatlanul kedvezőbb az EU-országok átlagánál. 1989-90-ben a politikai és gazdasági rendszerváltás miatt a megváltozott feltételek szükségessé tették a foglalkoztatáspolitikai eszközrendszer átalakítását, korszerű, piacgazdasági elveken alapuló törvény megalkotását.

E felismerés alapján fogadta el az Országgyűlés a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvényt (Flt), amely 1991. március 1jén lépett hatályba, és azóta többször is módosításra került. A törvény által rendszerbe foglalt munkaerő piaci eszközök palettája nemzetközi viszonylatban is szélesnek számít, és szinte minden lényeges támogatási formát tartalmaz, amit a különböző, fejlett piacgazdasággal rendelkező országokban általában szűkebb választék mellett- már régóta használnak. A munkanélküliség mind anyagilag, mind pszichésen jelentős terhet ró mind az egyénre, mind a családjára. Megszüntetésére nincs mód, de minden gazdaság alapvető feladata a munkanélküliség kezelése, a velejáró feszültségek enyhítése a passzív, munkanélküli ellátás rendszerével, de mindenek előtt a legfontosabb, a foglalkoztatási szint emelése az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök segítségével, a munkába helyezéssel. Szociológusok azt vizsgálták, kik váltak elsősorban munkanélkülivé: - szakképzetlen munkások - Alacsony iskolai végzettségűek - vendégmunkások - kisebbség tagjai

A munkanélküli elveszti azt a tevékenységét, amely élete közvetlen célja, önbecsülését, családban elfoglalt helyét. Ez a nagy anyagi és lelki válság deviáns viselkedéshez, vagy szélsőséges politikai mozgalmak támogatására indíthatja a munkanélkülit.

7. tétel Ismertesse a család fogalmát és funkcióit! Nélkülözhetetlen forma az egyén számára és a társadalom számára a CSALÁD. A család: a legkisebb társadalmi egység, elődleges szocializációs színtér csoportjelenség: szemtől szembeni kis csoport szociológiai egység elsődleges csoport, a társadalom alapegysége, ami jogilag is szabályozott. A család olyan csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő, valamint leszármazottaik tartós együttélését jelenti. Gazdasági közösség, jogilag és erkölcsileg is szabályozott. Működése: Jelentős szerepet tölt be az egyén és a társadalom szempontjából is, mert befolyásolja működését. A család önerőből építkezik, reprodukál. Működésében jelen van az állandóság és a változás. A család funkciói: 1. biológiai: -

utódok létrehozása megtanítsuk a család tagjait a helyes életmódra higiéniai szokások gyerekek ellátása

2. gazdasági funkciók: -

évszázadokon keresztül a családok termelő egységek voltak, ma már fogyasztó egységek meg kell tanítani a gyerekeket a pénzzel gazdálkodni

3. társadalmi vagy szocializációs funkciók: elsődleges szocializáció színtere a család olyan színterek megalapozása, amelyre az összes többi ráépül: ● biztonságérzet, érzelmi alapok lerakása ● beszéd megtanulása, egész kommunikáció ● a családtagok az első viselkedési modellek a gyerekek számára ● „én „ tudat kialakulásának színtere, nemi identitás E három funkció elválaszthatatlan egymástól. Az állandó és változó funkciók a fennmaradást biztosítják. A család a legnehezebben változó egység, és gyakran utóhatásait jeleníti meg a társadalmi változásoknak. • Család: társadalmi kiscsoport • Kiscsoport: azok a csoportok, amelyeknek tagjai olyan kis létszámúak, hogy egymást személyesen ismerik és egymással többé-kevésbé szoros kapcsolatban vannak pl. munkahelyi, lakóhelyi közösségek, iskolai osztályok, baráti közösségek, rokonság, család, körök, klubok, kis egyesületek • Család: olyan együtt élő kiscsoport, amelynek tagjait vagy házassági kapcsolat, vagy vérségi kapcsolat (örökbefogadás is) kapcsolat köti össze; statisztikai

def.: csak szülők + velük élő nem házas gyerekeik
három családtípus: házaspár, házaspár gyerekkel, egy szülő gyerekkel = családmag/nukleáris család • Háztartás: együtt lakó, a megélhetési költségeket megosztó, együtt fogyasztó emberek csoportja, akik általában, de nem szükségképpen rokonok Háztartástípusok: • Nukeláris családi háztartás: egyetlen nukleáris család tagjai • Kiterjesztett családi háztartás: nukleáris család tagjain kívül más, ehhez a családmaghoz nem tartozó rokonok (özvegy szülő, nem házas testvér) élnek együtt • Több családmagból álló háztartás: több családmag él együtt (szülők és házas gyermekük házastársával); több típus: 1. törzscsalád-háztartás-szülők egyetlen házas gyermekükkel. 2. Nagycsalád-házas szülők és több házas gyerek. 3. Házas testvérek együttélése. • Háztartások, melyeknek tagjai közül senki nem tartozik ugyanahhoz a családmaghoz pl. két egyedülálló nem házas unokatestvér együttélése • Egyszemélyes háztartás Az együttlakásnak, együttes fogyasztásnak, együttes gazdálkodásnak különböző fokozatai vannak. Egy, két három, több nemzedékes háztartások • Házasságkötés: az a cselekmény, amellyel a felnőttek házastársi-családi kapcsolatot létesítenek egymás között; az a jogi cselekmény, amelynek során egy férfi és egy nő a jogszabályoknak megfelelően házastársi kapcsolatot létesít • Élettársi kapcsolat: jogi cselekmény nélküli tartós családi együttélés (szociológiában házasságnak lehet mondani ezt is) • Monogám házasság: egy férfi és egy nő házas együttélése • Poligám házasság: egy férfinak vagy nőnek több házastársa van • Poligínia: a férfinak van több felesége • Poliandria: a nőnek van több férje • Csoportházasság: több férfi és több nő él együtt közösen házas kapcsolatban Mivel az egyneműek házasságszerű együttélése ellátja a család funkcióinak egy részét, a családszociológia témakörébe értelemszerűen beletartoznak ezek az együttélések is. • Incestus: vérrokonok tiltott házassága, vérrokonok közötti tiltott szexuális kapcsolat • Endogámia: csoporton belüli házasságkötés • Exogámia: csoporton kívüli házasságkötés • Homogámia: adott társadalmi osztályon, rétegen, felekezeten, etnikumon belüli házasságkötés 
• heterogámia • Válás: házasság felbontása, a két házastárs különválása; amikor a bíróság a fennálló jogszabályok értelmében kimondja a válást. Nem azonos a tényleges különéléssel. Egyik házasfél halála (özvegyülés) Statisztikailag 4-féle családi állapot: 1. nőtlen/hajadon, 2. házas, 3. elvált, 4. özvegy; bővebben: 1. nőtlen/hajadon, 1.1. egyedül él, 1.2. élettárssal él, 2. házas, 2.1. együtt él házastársával, 2.2. külön él házastársától, egyedül él, 2.3. külön él házastársától, élettárssal él, 3. elvált, 3.1. egyedül él, 3.2. élettárssal él, 4. özvegy, 4.1. egyedül él, 4.2. élettárssal él

A család funkciói ¤ Termelési – csökkentek a nagy termelőszervezetek elterjedésével ¤ Fogyasztási ¤ Reprodukciós – de növekszik a házasságon kívüli születések száma ¤ Felnőttek pszichés védelme – mentálhigiénés intézmények átvették részben ezt a funkciót ¤ Gyermekek szocializációja – iskola vette át részben A családok termelési és fogyasztási funkcióinak csökkenése azzal járt, hogy megerősödött a családtagok egymás közötti érzelmeinek fontossága. A gyermekek helyzete a családban A reneszánsz korig nem sok szeretet éreztek a szülők gyermekeik iránt, nem akarták, hogy szoros kötődés alakuljon ki köztük, mert nagy volt a csecsemő- és gyermekhalandóság, így a sorozatos gyermekelvesztés nagy érzelmi terhet jelentett volna
18. sz. Ny-Európa legfejlettebb országaiban megindult a gyermekhalandóság javulása
kialakult a gyermekkor fogalma (iskolába jár, nem dolgozik, gyerekruhák, gyerekjátékok) a gyermek „királlyá vált”, meghosszabbodott 
a családok kevesebb gyereket vállalnak, mert minél kedvezőbb feltételeket akarnak teremteni A felnőttek és idős szüleik közötti kapcsolat Külön nukleáris családban élő szülők és gyerekeik közötti kapcsolatok meggyengülnek, uaígy a testvérek és a távolabbi rokonok között is 
(?) nagyvárosi környezetben is fennmarad a rokonsági kapcsolat fontossága, különösen az anyák és házas-családok lányaik között; a szülők sokáig nyújtanak anyagi támogatást, az idősebbeknek pedig felnőtt gyerekeik jelentik a legfontosabb emberi kapcsolatot + anyagi támogatás, ha rászorulnak, megnehezíti ezt, ha nagy a távolság közöttük NEMZETKÖZI TENDENCIÁK 1. Első házasságkötés átlagos életkora Ny-Eu.ban 25 év körül – késői házasságkötési minta, Kelet-Eu.ban 20 év körül – fiatal házasságkötési minta – Hajnal János – Trieszt-Szentpétervár határvonal; Ny-Eu.ban magasabb azok száma, akik életük végéig hajadonok/nőtlenek maradnak. Nyugaton – szokásjog azt írta elő, hogy a fiatal felnőtt férfi akkor köthet házasságot, ha önálló gazdasággal vagy keresetforrással rendelkezik 
Keleten – szülői háztartások befogadták házas gyermekeiket
több kiterjesztett család ill. több családmagból álló háztartárs 2. első házasságkötési életkor a második vh. után fiatalodott, lecsökkent a hajadonok/nőtlenek száma
1960as évek – megfordult a tendencia (emelkedés) 3. megnőtt a házasságon kívül együtt élők aránya; vitatott kérdés, hogy van-e különbség a nem házas együttélések és a házasságok között 4. megnőtt a házasságon kívüli születések aránya – 2 típus: 1. fiatal egyedülálló nők, 2. házasságszerűen együttélő párok
szociológiai szempontból indokolatlan megkülönböztetni 5. válási arányszám emelkedése; de az elváltak nagy része újraházasodott
„egymást követő monogám házasságok” túlsúlya felé haladunk; de újabban csökken az újraházasodók aránya, helyette együttélés 6. megnőtt az „egy szülő és gyermekek” típusú háztartások aránya, legtöbbször az anya az „egy szülő” 7. megnőtt az egyszemélyes háztartásban élők aránya – idős házaspárok özvegyülés után; elváltak nem házasodnak újra, a fiatal felnőttek még nem házasodnak, de anyagi erőforrásaik megengedik nekik, hogy önálló lakásban éljenek
„single” – jellemzőik: egy főre jutó háztartási jövedelmük magasabb, életmódjuk változatosabb, „hedonista”, „alternatív”

8. csökken a családok átlagos gyerekszáma – egyirányú és végérvényes változás vagy csak ciklusok? Lehetséges okok: házasulandó korba lépő fiataloknak lényegesen nehezebb körülményekkel találják magukat szembe; ® G. Becker (1981) szerint: nők munkavállalási és kereseti lehetőségeinek javulása
házasságra való kisebb ráutaltság; ® Roussel és Festy (1979) sz.: értékváltozások – rövid távú hasznokon alapuló felszínesebb kapcsolatok, amelyek jellemzőek a modern társadalmakra; ® Hoffmann-Novotny (1987) sz.: közösség típusú kapcsolatok háttérbe szorulása, anómia terjedése Életpályák szabályosságának megszűnése, családi formák pluralizálódása = posztmodern család jellemzői (az egyén szabadon választhat a különböző családformák között) MAGYARORSZÁGI HELYZET Háztartásnagyság és háztartástípusok Csak az 1960-as népszámlálás óta vannak adatok a háztartásokról. A háztartások nagysága csökkent; jellemző háztartásforma: több rokon családmag él együtt, a családmagon kívül más rokon is – oka: fiatal házasok lakáshoz jutási nehézségei miatt évekig az egyik szülő lakásában élnek (a szülőkkel együtt), vagy a megözvegyült szülő az egyik házas gyerekéhez költözik. Csökkent a 3 és annál több gyerekes családok aránya, nőtt a „házaspár gyermek nélkül” típusúaké (mert egyre több az olyan család a „fiatalon kezdés” miatt, ahonnan már eltávoztak a gyermekek) Házasságkötés – nyers házasságkötési arányság közepes; az elvált nők házasságkötési gyakorisága csökkent; a nők első házasságkötési életkora alacsony (26,5 – nem olyan alacsony
nőtt), férfiaké 29, átlagos korkülönbség: 2,8 év; a hajadon nők kis része nem házasodik meg szülőképes kora végéig; a házasságon kívüli tartós együttélés több mint amit bevallanak – elsősorban elvált és özvegy nők, hajadonok aránya itt kevés a lakáshiány miatt is talán Válás – nyers válási arányszám az utóbbi években csökkent; a válások és házasságok egymáshoz viszonyított aránya nőtt; ez a szám nem mutatja pontosan a ténylegesen felbomló házasságok számát – sokan ténylegesen külön élnek, de jogilag nem váltak el; válások számának növekedése – okok: tényleges különválást nagyobb arányban követi a válás jogi aktusa, könnyebbé vált a válás, mert a korábbinál kevesebb kötelék (főleg anyagi) tartja össze a megromlott házasságokat; a múltban a nagyobb halandóság miatt, a házasságok élettartama rövidebb volt Házasságon kívüli születés – erősen nő, de még sokkal alacsonyabb, mint egyes észak-európai országokban; alacsony iskolai végzettségű nők körében gyakoribb; a házasság nem jutott általános válságba – okai lehetnek: Ny-Eu.hoz képest később jelentkeznek nálunk a változások, mások a gazdasági feltételek és a családdal, házassággal kapcsolatos normák A családok életciklusainak változásai – a demográfiai változások következtében meghosszabbodott az átlagos várható élettartam; a házasságok első öt évében megszületnek a gyerekek (átl. 2)
házasság 25. éve körül elhagyják a szülői családot
15-20 évig tart az „üres fészek” időszaka
nők 12 évi özvegységre számíthatnak, A házastársak kiválasztása – anyagi-vagyoni szempontok kisebb szerepet játszanak; régen a családok különálló gazdasági egységek, működésükhöz szükséges volt egyegy nő és férfi 
ma: háztartáson kívül végzett keresőtevékenység, a nők is dolgoznak
könnyebb megélni „egy szülő egy gyermek”-ként vagy egyedülállóként. Érzelmek jelentősége megnőtt, gazdasági szükségszerűség csökkent
könnyebb

válás. Heterogámia ott, ahol lényeges a férfi- vagy a nőtöbblet; homogámia értelmiségi férfiak és nők között A család funkcióinak változásai – változatlanság. ▪ Termelés - Iparosodás előtt a nagy része családi keretben folyt 
ma családon kívül, de a mezőgazdasági termékek 1/3-át ma is családi gazdaságokban állítják elő, „házilagos” lakásépítés ▪ Fogyasztás – családi keretek között továbbra is ▪ Gyermekek szocializációja – nem csökkent a szerep (sőt)
a tágabb rokonság, szomszédság, ifjúsági egyesületek szerepe gyengült – ahol a család nem tud a helyükre lépni
„utcasarki csoportok” negatív szocializáció hatása ▪ Felnőttek lelki támogatása – mindennapi feszültségek, kudarcok elviselésére a család nyújtja a legjobb segítséget (szerető, megbízható háttér) ▪ Idős emberek, betegek gondozása – a többi elsődleges csoport háttérbe szorult, a családok egyedül kénytelenek e feladatok ellátását vállalni A problematikus viselkedés, devianciák, szorongás, anómiaszimptómák gyakoribbak a nem házasok, mint a házasok körében A családra vonatkozó társadalmi normák – hagyományos értékeket és normákat helyeslők vannak többségben; a posztmodern értékek és normák a család vonatkozásában jelen vannak, de még nem rendeződtek össze következetes ideológiává; leginkább preferált családforma: „házastárssal és gyermekkel élni” & gyermekvállalás és az anya munkavállalásának kombinációja TÁRSADALOMPOLITIKA A magyar társadalomban alapvető jelentősége van a családnak, az állam intézményei nem kívánják átvenni funkcióit 
számos olyan változás ment végbe az elmúlt években, amelyek megnehezítették a családok számára, hogy ezeket a funkciókat megfelelően ellássák – házas nők teljes foglalkoztatása, mert egy fizetésből alig lehet megélni
nehézséget okoz a gyermeknevelésben, idős emberek gondozásában. Megvolna a lehetőség, hogy bizonyos intézmények (óvoda, iskola, eü. intézmények, szociális gondozás) átvegyék ezeket a funkciókat, de korántsem lenne egyenértékű a családi ellátással Szülési szabadság, 2 éves korig gyermekgondozási segély, óvodai ellátás, napköziotthonos iskolák Családpolitika Θ család anyagi helyzetével kapcsolatos politika (is) – 2 fő probléma: 1. fiatal házaspárok lakáshoz jutása, 2. eltartott gyermekek száma erősen differenciáló tényező az életszínvonal szempontjából > mint iskolai végzettség, foglalkozás
mérséklés egyik eszköze: családi pótlék Θ intézmények pl. családsegítő központok létrehozása, amelyek a családoknak mindenféle problémahelyzetben segítséget tudnak nyújtani

7. „A” tétel Mutassa be mely tényezők határozzák meg az egyén társadalmi helyzetét!

Az emberek akaratuktól függetlenül különböznek egymástól. A születési adottságok csak másságok, önmagukban nem jelentenek egyenlőtlenséget. Az egyenlőtlenségek típusai: 1. faji 2. vagyoni 3. biológiai

A polgári forradalmak megteremtették a jogegyenlőséget, de megmaradt a vagyoni és munka szerinti egyenlőtlenség, illetve az életesélyek egyenlőtlensége. Az emberek vagyoni helyzete alapján alakulnak ki a társadalmi osztályok. A fogyasztói társadalmakban a tagozódást, nem az osztályok, hanem a társadalmi rétegek jelentik.

A társadalmi réteg számos társadalmi jellemzőjükben azonos

emberek csoportja, például foglalkozás, jövedelem. Egyéni választással jön létre, az életmód hasonlósága alapján. A társadalmi egyenlőtlenségek legszembetűnőbb jele a társadalmi rétegek eltérő fogyasztási szokásai, életmódja.

Az egyén társadalmi helyzetét meghatározza:
vagyoni helyzet, jövedelem
foglalkozás
nem
életkor
földrajzi adottságok, települési viszonyok
iskolai végzettség A

gyerekek

valószínűséggel

öröklik

öröklődnek.

szüleik A

társadalmi helyzetét.

társadalmi

helyzeten

A

való

hátrányok

nagy

változtatásra

ad

lehetőséget a mobilitás, ami az egyén társadalmi helyzetének megváltozását jelenti. Lehet:
generációk közötti, ha a szülők helyzetéhez képest jelent változást


karrier mobilitás: a felnőtt korban elért helyzethez képest jelent változást. Társadalmi helyzet, érdekképviselet, oktatás Röviden meghatározva, egy adott egyén vagy csoport társadalmi helyzetének a társadalmi viszonyok hálózatában elfoglalt helyét nevezzük. Megkülönböztethetjük a társadalmi helyzet két összetevőjét: az érdekviszonyok hálózatában elfoglalt helyzetet és az erőviszonyok szerinti társadalmi helyzetet. Társadalmi állapotnak nevezzük általában az érdekérvényesítés mértékének egyenlőtlenségi rendszerében elfoglalt helyet. E fogalom kifejezi, hogy az adott egyénnek vagy csoportnak mennyiben állnak rendelkezésére a társadalmi javak. i A réteg- vagy társadalmi csoportváltás többet jelent, mint a foglalkozási pozícióban bekövetkezett változás, hiszen a réteget váltó egyénnek, családnak mielőbb alkalmazkodnia kell az új rétegben honos értékekhez, kultúrához, életmódhoz. Ez az alkalmazkodás több-kevesebb időt vesz igénybe, ebből adódóan egy adott réteg „törzsökös”, tehát többgenerációs tagjai, valamint az újonnan bekerülők társadalmi arculata hosszú ideig jelentősen eltér. E folyamat hatására érthetően növekszik az egyes rétegek belső tagoltsága. Mi lehet az oka annak, hogy ha valaki Magyarországon a cigánynak nevezett csoport tagja, akkor szignifikánsan valószínű, hogy alacsony társadalmi státuszú, kevesebb a jövedelme, alacsonyabb az iskolai végzettsége, nagyobb az esélye arra, hogy munkanélkülivé váljon? A jövedelem, az iskolai végzettség társadalmi mutatók, s mint ilyenek, nyilvánvalóan társadalmi és nem kulturális okokkal magyarázhatók. A társadalmi hierarchiában elfoglalt pozíció hátterében persze kulturális jegyek is felfedezhetőek: akit gyerekkorában sokat vittek a szülei színházba, vagy külön nyelvórára járattak, nagyobb valószínűséggel lesz magasabb iskolai végzettségű, mint az, akit nem. ii A roma kisebbség helyzetének kialakulásában - az iskolázatlanság, - a területi egyenlőtlenség, - a többségi társadalom diszkriminációja, - valamint a hátrányok családi szintű halmozódása játszott és játszik szerepet.

Fontos szerepe van a törvényi szabályozásnak és az érdekképviseletnek is a kisebbségek helyzetének alakulásában! Magyarországon számos jogszabály érinti a kisebbségeket. Érdekvédelmi szervezetek lehetnek kisebbségi önkormányzatok, különféle civil szervezetek. A kisebbségi önkormányzatok olyan, közhatalmat közvetlenül nem gyakorló közjogi szervezetek, amelyek alapvető feladata az adott kisebbség

érdekeinek

védelme,

képviselete,

önazonossági

törekvéseinek

támogatása. A helyi kisebbségi önkormányzatok a Nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény értelmében a kisebbség helyzetét érintő bármely kérdésben megkereséssel

fordulhatnak

a

hatáskörrel

és

illetékességgel

rendelkező

közigazgatási szerv vezetőjéhez, amelyben tájékoztatást kérhetnek, javaslatot tehetnek, intézkedést kezdeményezhetnek, kifogással élhetnek az intézmények működésével kapcsolatos, a kisebbség jogait sértő gyakorlat, egyedi döntés ellen, kezdeményezheti a döntés megváltoztatását vagy visszavonását. Az

alsóbb

társadalmi

rétegekhez

tartozó

gyermekek

beszédére

ún.

„korlátozott kód, míg a középosztálybeliekére a „kidolgozott kód” a jellemző. Bernstein véleménye szerint, az alsóbb társadalmi rétegekből származó gyermekek rosszabb iskolai teljesítményének hátterében az áll, hogy otthon a kérdéseire többnyire korlátozó válaszokat kap, ezért nem kíváncsi úgy a világra, mint a kidolgozott kódot elsajátító gyermek. A tanárral sem tud úgy kommunikálni, gyakran problémát jelent az iskolai fegyelem betartása. Képtelen a tanár és a diák között lévő státuszegyenlőtlenségnek megfelelő nyelvet használni. Nem sokat ért meg a magyarázatokból, az általánosítás és az absztrakt gondolkodás nehézséget okoz számukra.

8. tétel

Ismertesse állami és egyházi ünnepeinket! A magyar jogrendszer megkülönbözteti a nemzeti ünnepet, az állami ünnepet, valamint a többi munkaszüneti napot. Magyarországon két nemzeti és egy állami (és egyben nemzeti) ünnep van, amelyek egyben munkaszüneti napok is. A többi munkaszüneti nap többnyire egyházi ünnepekhez, illetve jeles történelmi eseményekhez köthető. Ezeken felül vannak törvényben rögzített nemzeti emléknapok is, amelyek valamely tragikus vagy örömteli történelmi eseményre való emlékezésre szolgálnak, de nem munkaszüneti napok.

Dátum

Magyar név

Munkaszüneti nap

január 1.

Újév

igen

február 1.

A köztársaság napja

nem

február 25.

A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja

nem

Megjegyzés

A középiskolákban megemlékezést tartanak.

Nemzeti ünnep

március 15.

április 16.

Az 1848-as forradalom ünnepe

A holokauszt áldozatainak emléknapja

A modern parlamentáris Magyarország megszületésének a napja. Az 1848. március 15-i forradalom célja a Habsburg uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt. 1989ben először volt munkaszüneti nap. 1990-től hivatalos nemzeti ünnep. Ezen a napon osztják ki a Kossuth- és Széchenyi-díjakat.

igen

Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től minden évben április 16-án emlékeznek meg a magyarországi középiskolákban a Holokauszt Napjáról. Annak emlékére tartják, hogy 1944-ben a Kárpátalján ezen a napon kezdődött el a magyar zsidóság gettókba kényszerítése

nem

1

későbbi deportálásuk céljából.

május 1.

A munka ünnepe

igen

–

Pünkösd

igen

Hét héttel a húsvét hétfő után

június 19.

A független Magyarország napja

nem

Nemzeti emléknap

augusztus 20.

Az államalapítás ünnepe

igen

Nemzeti és állami ünnep

október 6.

Az aradi vértanúk emléknapja

nem

Nemzeti emléknap A középiskolákban megemlékezést tartanak.

október 23.

Az 1956-os forradalom ünnepe 3. magyar köztársaság kikiáltásának napja

igen

Nemzeti ünnep

november 1.

Mindenszentek

igen

december 24.

Szenteste

nem

december 2526.

Karácsony

igen

december 31.

Szilveszter

nem

Többnyire csökkentett munkaidő, korlátozott tömegközlekedés és nyitvatartási idők.

Többnyire csökkentett munkaidő, módosított tömegközlekedés és nyitvatartási idők.

2

Egyházi ünnepek Fontosabb keresztény egyházi ünnepek A fontosabb keresztény egyházi ünnepek többsége egyben államilag elismert ünnep is.

Dátum

Magyar név

Munkaszüneti nap

–

Nagypéntek

nem

–

Húsvét

igen

–

Pünkösd

igen

Megjegyzés

Húsvét előtti péntek

50 nappal húsvét után

augusztus 20. Szent István ünnepe igen

Katolikus ünnep

október 31.

A reformáció napja

nem

Protestáns ünnep

november 1.

Mindenszentek

igen

december 25. Karácsony

igen

Egyéb magyar vonatkozású katolikus egyházi ünnepek:

augusztus 20.

Az új kenyér ünnepe

igen

november 2.

Halottak napja

nem

december 6.

Mikulás

nem

április 16.

A holokauszt áldozatainak emléknapja

egybeesik az államalapítás ünnepével, amely munkaszüneti nap

Szent Miklós püspök ünnepén

Az Országgyűlés 2000. évi döntése szerint 2001-től annak emlékére tartják, hogy 1944-ben a Kárpátalján ezen a napon kezdődött el a magyar zsidóság gettókba kényszerítése későbbi deportálásuk céljából.

3

június 4.

A trianoni békeszerződés emléknapja

június 16.

Az 1956-os forradalom mártírjainak emléknapja

Nagy Imre és társai kivégzésének (1958. június 16.) emlékére

június 19.

A független Magyarország napja

Nemzeti emléknap a szovjet csapatok 1991-es kivonásának emlékére

szeptember 21.

A magyar dráma ünnepe

A Magyar Írók Szövetségének javaslatára 1984-től évente ünneplik Madách Imre Az ember tragédiája című művének ősbemutatója napján.

október 6.

Az aradi vértanúk emléknapja

november 4.

Az 1956-os forradalom leverésének emléknapja

Egyéb országosan elterjedt ünnepek] Dátum

Magyar név

Munkaszüneti nap

Megjegyzés A szerelmesek napja (új keletű ünnepnek tartják, bár kevesen tudják hogy valójában az ókori Rómából származik)

február 14.

Valentin-nap nem

március 8.

Nőnap

–

Anyák napja nem

Május első vasárnapja

–

Gyermeknap nem

Május utolsó vasárnapja

nem

4

9. tétel Határozza meg a nemzet, nemzetiség, etnikum fogalmát! 1. A nemzet:

A nemzet szó eredete a középkorra tekint vissza, amikor a – többnyire a latin natio, nationes – kifejezéssel körülbelül az egy uralkodó alá tartozó, földbirtokkal rendelkező, fegyverfogásra jogosult, kollektív jogokkal rendelkező nemesemberek összességét jelentette. A szó azonban jelentett céhet és egyetemi közösséget is! Sajátos összetartozás tudattal, többnyire közös eredetmítosszal stb. is rendelkeztek, egy etnikumhoz tartoztak és azonos nyelvet beszéltek. Mindez alapvető feltétel. Másfelől a nemzet fogalma nem foglalta magába a parasztságot és a városi polgárságot (De ez alól is volt kivétel, Erdélyben például a középkorban elismert három nemzet egyike volt a szász városok polgársága. A másik kettő a magyar és a székely volt: jellemző, hogy a magyar ajkú, de kollektív előjogokkal rendelkező székelységet önálló nemzetnek tekintették.)

Tehát az azonos történelmi és kulturális identitástudató emberek közössége. Nyelvük legfeljebb csak dialektusokban tér el. A nemzetek a haza védelme érdekében mind saját állam szervezésére törekedtek, hisz a saját állam fegyveresen is védi polgárait. 2. A nemzetiség, mint kisebbség Valamely állam területén élő, de nem a többségi nemzethez tartozó, ezért kisebbségben levő emberek csoportja. Ezt a csoportot elsősorban a nyelv és a kultúra, a közös történelmi múlt, ill. az ezekből fakadó magatartásbeli sajátságok és pszichológiai jellegzetességek, valamint az összetartozás tudata köt össze és választ el más nemzetiségektől és nemzetektől. Tehát a nemzetiség olyan kisebbséget alkotó etnikum, népcsoport, amely kultúrájában és szokásaiban eltér attól az országétól, ahol él. Fontos kritérium, hogy a népcsoport homogén legyen a kulturális igényében és a szokásaiban. Egy népcsoport nem tekinthető nemzetiségnek, ha tagjai nem fáradoznak kultúrájuk megőrzésén és fejlesztésén. Egy nemzetiség fontos ismérve lehet továbbá a nyelv, amely azonban nem bír kötelező jelleggel egy nemzetiség jellemzésében, mivel a csoportnak lehetnek olyan tagjai, akik nem beszélik az adott nyelvet, kulturális igényük mégis megegyezik a nemzetiség többi tagjáéval. Magyarország nemzetiségei: németek (svábok),szlovákok, horvátok, románok,szerbek, szlovének, ukránok (oroszok, kínaiak, arabok, kurdok, afrikaiak) 3. Etnikum: vagy etnikai csoport alatt történelmileg kialakult, az összetartozás tudatával, valamint közös nyelvvel, kultúrával és hagyományokkal rendelkező népességet értünk, de anyaállama nincs. (A cigányság (romák): vérségi – törzsi kötelékeiket az újkorban is megtartva vándorló életmódot éltek, és különböző időpontokban érték el kelet-közép-európai új házaikat. Ez az egyik oka annak, hogy írott közös nyelvük a huszadik századig nem volt. Szétszórtan, diaszpórában élnek.)

11. tétel A magyar állampolgárság Az állampolgárság azt jelenti, hogy valaki egy bizonyos államnak a tagja (polgára), és az illetőt az államjogokkal és kötelességekkel ruházza fel. Nagyrészt a nemzetiség szinonimájaként használják, bár két különböző fogalmat jelöl. Lehet valakinek egy bizonyos állampolgársága és egy másik nemzetisége, például ha kisebbségként él egy országban, és rendelkezhet valaki politikai jogokkal úgy is, hogy nem polgára az illető országnak (például a Brit Nemzetközösség polgárai az Egyesült Királyságban teljes körű politikai jogokkal rendelkeznek). Minden embernek születésétől fogva joga van egy állampolgársághoz. Születéskori megszerzésének két módja lehetséges: •

•

vér szerinti (ius sanguinis); ez a legáltalánosabban elismert. Egy állam állampolgárságát tehát megkaphatja az, akinek legalább az egyik szülője az adott állam polgára. Ha egyedül az apja az, akkor csak úgy kapja meg a gyerek az állampolgárságot, ha a szülők házasok vagy az apja elismeri. Régebben a legtöbb ország kizárólag apai ágon ismerte el az állampolgárságot, nők csak akkor örökíthették tovább a gyerekükre, ha nem voltak házasok. terület szerinti( ius soli); az állam területén született egyén megkapja az állampolgárságot. Történelmileg főként azokban az országokban alakult ki, amelyekbe nagyszámú bevándorló érkezett, tehát például Egyesült Államok, Kanada. Speciális esetekben azok az országok is alkalmazzák, amelyek nem ismerik el az állampolgárság megszerzésének ezt a módját; például a Magyarországon talált gyermek magyar állampolgár, amíg ki nem derül, kik a szülei.

Az állampolgárság ezen kívül megszerezhető szándékosan is, tehát valaki kérelmezi, és ezután több tényezőtől függően (mennyi ideje él az adott országban, vannak-e családi kapcsolatai más állampolgárokkal stb.) bizonyos idő után megkaphatja az állampolgárságot. Az állampolgárságtól meg is foszthatnak valakit, például ha előzetes engedély nélkül idegen ország hadseregében szolgál. Ezen kívül az állampolgárságról le is lehet mondani. Az állampolgárság fogalma a polgári átalakulás idején merült fel, a jogegyenlőség, az egyenjogúság gondolatával és a nemzetállamok létrejöttével. A feudális államszervezetben más volt a kapcsolata a közhatalmi szerveknek az állam területén élő egyes csoportokkal, más volt a jobbágy/közhatalom között, a földesúr/közhatalom között, városi polgár/közhatalom között. A felvilágosodás idején a Rousseau-féle Társadalmi szerződés, amely a szuverenitást a néptől származtatta, vezetett el ahhoz a gondolathoz, hogy szükség van arra, hogy az állam és a területén élő lakosság megkülönböztethető legyen olyan szempontból, hogy kik az állampolgárok, hogyan keletkezhet, illetőleg szűnhet meg az állampolgárság, mi a tartalma az állampolgársági jogviszonynak. Az állam lakossága a nemzetközi jog értelmében az állam területén élő valamennyi személy, alkotmányjogi értelemben azonban több csoportra oszlik: állampolgárok, külföldiek és hontalanok. Állampolgárok azok, akiket állandó jogi, alkotmányjogi kapcsolat fűz egy konkrét államhoz, ennek alapján különleges jogok illetik meg, védelemben részesülnek, de kötelezettségek is terhelik. Az állampolgársági jogviszony tartalma azt feltételezi, hogy az állampolgárt az állam területén élő más személyekhez képest többletjogosultságok illetik meg: ha külföldön van, bármikor hazatérhet, bármikor elutazhat, megilletik az alapvető jogok, a választójog, a 1

közhivatal viselésének joga, a konzuli védelem joga, ugyanakkor a köteles eleget tenni pl. a honvédelmi kötelezettségének, ami a hontalanokra, külföldi állampolgárokra nem vonatkozik. (Az adózás kötelezettsége mindenkit érint.) (Az állampolgárság olyan jogi viszony, amely egy fizikai személynek egy konkrét államhoz való tartozását fejezi ki. Ebben a jogviszonyban az állampolgár jogot nyert a politikai-állami hatalomban való részvételre, az államjogi védelmére, illetve köteles az állam törvényeit tiszteletben tartani.)

Az 1993. évi LV. tv. alapelvei:

1. Nem lehet különbséget tenni magyar állampolgárok közt aszerint, hogy milyen módon keletkezett az állampolgársága. 2. Megvalósítja a család állampolgári egységének elvét, ami azt jelenti, hogy az egy családhoz tartozók azonos állampolgárságot szerezzenek. 3. Könnyítéseket tesz a családtagok számára az állampolgárság megszerzéséhez. 4. Megteremti a férfiak/nők egyenjogúságát: azt mondja ki, ha a megszületett gyermek bármely szülője magyar, a gyermek is magyar állampolgár lesz. 5. Azért, hogy lehetőleg ne legyen senki hontalan, bevezeti a területi alapon (ius soli) történő állampolgárság-szerzést (nálunk a vérségi elv - ius sanguinis - a meghatározó). 6. Megfogalmazza a visszaható hatály tilalmát: állampolgársági ügyeket mindig aszerint a tv. szerint kell elbírálni, amely az állampolgársági esemény megtörténtekor volt hatályban. 7. Magyar állampolgár az, aki a tv. hatályba lépésekor magyar állampolgár volt. Cél a hontalanság csökkentése. Nem lehet megkülönböztetni a polgárokat a státusszerzés időpontja alapján. Nincs visszaható hatály. Állampolgári jogok és kötelezettségek Az állampolgárságtól való megfosztás tilalma, a védelemhez való jog: A Magyar Köztársaságban senkit nem lehet magyar állampolgárságától önkényesen megfosztani, vagy magyar állampolgárt a Magyar Köztársaság területéről kiutasítani. Magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. Minden magyar állampolgár jogosult arra, hogy törvényes külföldi tartózkodásának ideje alatt a Magyar Köztársaság védelmét élvezze. Választójog: A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú ( 18 éven felüli) magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.

2

A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és - amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik - választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megillet az a jog, hogy az európai parlamenti választáson választható és választó legyen. Közhivatal viselésének joga: Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen. Szociális biztonsághoz való jog A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. Művelődéshez való jog: A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot. Honvédelmi és polgári védelmi kötelezettség: A haza védelme a Magyar Köztársaság minden állampolgárának kötelessége. Rendkívüli állapot idején vagy ha arról megelőző védelmi helyzetben az Országgyűlés a jelenlévő képviselők kétharmadának szavazatával határoz, a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgár férfiakat - törvényben meghatározottak szerint - hadkötelezettség terheli. Akinek lelkiismereti meggyőződése a katonai szolgálat teljesítésével összeegyeztethetetlen, polgári szolgálatot teljesít. A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező, nagykorú magyar állampolgárok számára törvény polgári védelmi kötelezettséget és rendkívüli állapot idejére honvédelmi munkakötelezettséget írhat elő. A természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek gazdasági és anyagi szolgáltatás teljesítésére kötelezhetőek. Közteherviselés kötelezettsége: Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.

3

A magyar állampolgárok alapvető jogai Az emberi és polgári jogok miden ember számára biztosították a jogi egyenlőséget, azaz megszüntették a származás alapján járó előjogokat és bizonyos értelemben korlátozták az állam hatalmát az emberek fölött. Ma Magyarországon ezeket a jogokat alapvetően az Alkotmány biztosítja és az állampolgárok alapvető jogai elnevezést használjuk velük kapcsolatban. Személyi szabadságjogok • Az élethez való jog - minden ember veleszületett joga, amitől senki sem foszthatja meg. Ennek alapján minősítette az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek a halálbüntetést. • Az emberi méltósághoz való jog - szintén minden emberrel vele született, elidegeníthetetlen jog. Ez azt jelenti, hogy senkit sem lehet kínzásnak, kegyetlen, megalázó, embertelen bánásmódnak alávetni. Ebből vezette le az Alkotmánybíróság a házasságkötéshez való jogot, s törölte el a fegyveres testületeknél a házasságkötés engedélyezését mint az emberi méltóságot sértő aktust. • Személyes szabadság és sérthetetlenség - azt jelenti, hogy mindenkinek joga van a szabadságra és a biztonságra. Csak törvényben pontosan meghatározott esetekben lehet valakit a szabadságától megfosztani (őrizetbe vétel, letartóztatás, szabadságvesztés büntetés). A Magyar Köztársaságban minden ember jogképes, azaz jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat. A bíróság előtt mindenki egyenlő, senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg (ez az ártatlanság vélelme). • A mozgásszabadság és a szabad lakóhely választási jog - mindenkit megillet, aki törvényesen tartózkodik Magyarországon, magában foglalja a lakóhely és az ország elhagyásának jogát is. Csak törvényi esetekben korlátozható. Pl.: a bíróság a magyar állampolgárokat konkrét településről kitilthatja, a külföldieket az országból kiutasíthatja; járvány esetén a közegészségügyi hatóságok korlátozhatják a mozgásszabadságot; a rendőr az állampolgárt meghatározott esetekben előállíthatja. • A jó hírnévhez, a magánlakás sérthetetlenségéhez, valamint a magántitok és a személyes adatok védelméhez való jog - a magánlakásba csak a tulajdonos vagy a birtokos hozzájárulásával lehet belépni, mindenki szabadon rendelkezik arról, hogy kinek és mikor tárja fel magántitkait, személyes adatait. A postai küldemények csak akkor bonthatók fel, ha hiányos címzés miatt kézbesíthetetlenek, vagy a csomagolás sérülése miatt a tartalma megóvása indokolja. Súlyos, szándékos bűncselekmények esetén a bíróság engedélyezheti a rendőrségnek a magánlakás átkutatását, levelek tartalmának megismerését, adatok beszerzését. • A gondolat-, lelkiismereti és vallásszabadság - jelenti a vallás vagy más lelkiismereti meggyőződés szabad megválasztását, annak kinyilvánítását vagy ki nem nyilvánítását, gyakorlását és tanítását is. Erre hivatkozva azonban nem lehet megtagadni a haza védelmét, hiszen ismert a fegyver nélküli katonai szolgálat, illetve a polgári szolgálat.

Politikai szabadságjogok •

A véleménynyilvánítás szabadsága és a közérdekű információhoz való jog - azt jelenti, hogy mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. A véleménynyilvánítás szabadságának azonban határt szab, pl. az államtitkok köre, a köznyugalom védelme és a személyiségi jogok védelme.

•

Sajtószabadság - alapelve szerint mindenkinek joga van sajtóterméket előállítani, de nyilvántartásba kell vetetni és impresszummal ( a kiadás és szerkesztés legfontosabb adatai) kell ellátni. A bíróság betilthatja az olyan sajtótermékeket, amelyek sértik a közerkölcsöt, vagy veszélyeztetik a köznyugalmat. A sajtónak bizonyos esetekben helyreigazítási kötelezettsége van. A sajtószabadságot is korlátozza tehát az államtitkok köre, a köznyugalom védelme és a személyiségi jogok védelme, az adatvédelem.

•

A gyülekezési jog - azt jelenti, hogy a Magyar Köztársaság elismeri a békés gyülekezés jogát, és biztosítja annak szabad gyakorlását, gyülekezni tehát bárhol lehet, de a közterületen tartandó gyűléseket előre be kell jelenteni. A rendőrség akkor tilthatja meg bármely rendezvény megtartását, ha az a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járna, vagy súlyosan veszélyeztetné a Parlament vagy a helyi önkormányzat, illetve a bíróságok munkáját.

•

Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van a törvény által nem tiltott célra szervezeteket létrehozni, illetőleg azokhoz csatlakozni. Ide értendő a pártoktól a szakszervezetekig, a mozgalmakon és klubokon át minden szerveződési forma. De politikai célt szolgáló fegyveres szervezet az egyesülési jog alapján nem hozható létre.

•

A panaszjog alapján mindenkinek joga van arra, hogy egyedül vagy másokkal együttesen írásban kérelmet vagy panaszt terjesszen az illetékes állami szerv elé.

•

A választójog - azt jelenti, hogy minden nagykorú magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokon választható és - ha a választás, illetőleg népszavazás napján az ország területén tartózkodik - választó legyen, valamint országos vagy helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Nincs választójoga annak, aki a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság alatt, illetőleg aki a közügyek gyakorlásától eltiltó jogerős ítélet hatálya alatt áll, továbbá aki jogerős szabadságvesztés büntetését, vagy aki büntetőeljárásban jogerősen elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.

•

Közügyekben való részvételi jog Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy részt vegyen a közügyek vitelében, továbbá hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.

Gazdasági jogok •

Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.

•

Munkához való jog - mindenkinek joga van a munkához, a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához. Ez magában foglalja a munka és a vállalkozás szabad megválasztását, és azt is, hogy aki önhibáján kívül munkanélkülivé válik, azt támogatás, munkanélküli segély illeti meg. Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.

•

Mindenkinek joga van a pihenéshez, a szabadidőhöz és a rendszeres fizetett szabadsághoz.

•

Az állampolgároknak joguk van a szociális biztonsághoz.

•

A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az embereknek bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti. Azaz az egyenjogúság azt jelenti, hogy az állam nem tesz különbséget a polgárai között, s az ilyen különbségtételt (a diszkriminációt) tiltja és büntetni rendeli. Rendkívüli állapot, szükségállapot vagy veszélyhelyzet idején az alapvető jogok gyakorlása - dőlt betűvel szedett alapvető jogok kivételével felfüggeszthető vagy korlátozható.