HONVÉD ALTISZTI F O L Y Ó I R A T XXI. évfolyam · 2009/1.
Tanácskoztak a vezénylõzászlósok
Tar talom EMLÉKPARK SZELEVÉNYEN ÖTÖDIK ALKALOMMAL
2 3–4
FIELDCRAFT (AVAGY ÁLTALÁNOS KIKÉPZÉS ANGOL MÓDRA) II. rész
4–6
OPEVAL ELLENÕRZÉS VESZPRÉMBEN
7–8
OPEVAL A „SZIKLÁN” (ÍGY LÁTTA AZ ELLENÕR)
8–9
A DÖNTNÖKI SZAKTEVÉKENYSÉG MÚLTJA ÉS JELENE
EMLÉKPARK SZELEVÉNYEN A Magyar Honvédség tevékenységrendszere közismerten szerteágazó. Abban egyaránt helyet kapnak a miszsziós- és a hadmûveleti, valamint a humanitárius feladatok is. Erõink, eszközeink, lehetõvé teszik, hogy a lakosság segítségére legyünk, hogy közremûködjünk természeti csapások által okozott károk felszámolásában, vagy azok megelõzésében. Ilyen jellegû mûveletre került sor 2006 tavaszán is, amikor a Tisza középsõ és alsó szakaszán, valamint a Körösök gátjain katonák ezrei fejtettek ki emberfeletti erõfeszítéseket a falvak, városok védelmében. A ’86-osok helikopterei több mint 700 órát repültek, hogy közremûködjenek a természet erõinek megfékezésében. Bajtársunk, Lükõ Zsolt hadnagy úr hosszú éveken keresztül szolgált a helikopterbázis kötelékében. Személyében igaz barátot, jó katonát tudhattunk magunk mellett, aki sokszor bizonyította rátermettségét. Keményen kivette részét a 2006-os árvizi védekezésbõl: önként is vállalva feladatokat, repült szinte minden idõben, hogy mentse az áradó folyóktól veszélyeztetett városokat és falvakat, otthonokat és családokat.
10
VERSENYZÉSI LEHETÕSÉGEK A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN
11
EGY POHÁR VÍZ JELENTÕSÉGE…
12
LÁNYOK MUNDÉRBAN
13
SZÉLES UTAT!
14
AZ ELÉRHETÕ BÉREN FELÜLI JUTTATÁS
15
Címlapfotók: Szabó Lajos zászlós
Szelevény lakosai, a helyi önkormányzat vezetõi nem felejtették el a katonák, köztük bajtársunk helytállását. Az õ emlékére avattak emlékparkot 2008. október 31-én a településen a község önkományzata, a Magyar Honvédség tiszthelyettesei, valamint az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis személyi állománya kezdeményezésére. Pánczél Ferenc polgármester beszédében köszönetét fejezte ki a katonáknak az árvízi védekezés során nyújtott önzetlen segítségért. Ezt követõen dr. Vadai Ágnessel, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárával közösen leplezték le a Lükõ Zsolt hadnagy becsülettel, bátorsággal, tisztességgel véghezvitt hõstettét megörökítõ emléktáblát. Másodpercekkel késõbb feldübörögtek a hajtómûvek: harci és szállító helikopterek köteléke húzott el a frissen avatott emlékhely felett, amelyen koszorúkat, virágokat helyeztek el a családtagok, a katonatársak, barátok, és a falu lakói. A Magyar Takarodó elhangzása után mécsesek gyúltak a katonahõsért. Ahogyan a hõsök mutatnak példát, úgy szolgáljon követendõnek Szelevény község, valamint a Pápa Bázisrepülõtér állományába tartozó Berek Zsolt zászlós és a ’86-osok kezdeményezése arra, hogy méltó emléket állítsunk bajtársainknak. Turzai Zsolt zászlós
Tájékoztatás
3
ÖTÖDIK ALKALOMMAL November 25-én Budapesten a Magyar Honvédség Támogató Dandár Maléter Pál laktanyájában került sor a Magyar Honvédség V. Vezénylõ zászlósi konferenciájára. A rendezvényen részt vett Havril András vezérezredes, a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar fõnöke, Tömböl László mérnök altábornagy, a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság parancsnoka, Benkõ Tibor vezérõrnagy a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság parancsnokhelyettese. Az egész napos rendezvény meghívott vendégei között voltak a Honvédelmi Minisztérium fõosztályainak képviselõi, a Magyar Honvédség Katonanõi Bizottságának elnöke, valamint a Magyar Honvédség Kinizsi Pál Tiszthelyettes Szakképzõ Iskola igazgatója. Bogdán Tibor törzszászlós a Magyar Honvédség vezénylõzászlósa megnyitójában kitért arra, hogy a rendezvény az év során megtartott fórumokra épül, azok összegzése, valamint a szakmai párbeszéd egyik kiemelt állomása is. Jelezte, hogy a tanácskozás folyamán lehetõség nyílik a Honvédelmi Minisztérium fõosztályainak vezetõ munkatársaival is érdemi véleménycserére.
Megvalósítás és fenntartás A Magyar Honvédség (MH) vezénylõzászlósa elõadásában gyakorlati példák alapján tekintette át a fegyelmi nevelõmunka helyét és szerepét a vezénylõzászlósok tevékenységrendszerében. Mint fogalmazott, a katonai fegyelem alapját az élet- és szolgálati viszonyok rendezettsége adja. Ehhez szorosan kapcsolódik a katona tudatos kötelességérzetén, a haza védelméért érzett személyes felelõsségén alapuló kezdeményezéssel és együttmûködéssel párosuló engedelmességi készsége. A fegyelem minden katona önkéntes jogkövetõ magatartásán, a honvédelem iránti kötelezettségvállalásán, a haza védelméért és a szövetségesek iránt érzett személyes felelõsségén, a katonaközösségek összeforrottságán és magas fokú szervezettségén alapszik. A szolgálati kultúra fejlesztése érdekében a vezénylõzászlósok tevékenységében szükségképpen elõtérbe kerül az alapszabályzatok részletes megismerése, és az azokban elõírtak következetes betartása. „… Biztos vagyok abban, hogy a vezénylõzászlósok készen állnak a Szolgálati Szabályzatban elõírt módon a parancsnokok vezetési tevékenységének támogatására. Ennek alapján pedig minõségi javulás következik be a szolgálati kultúra valamennyi területén” – foglalta össze mondandójának lényegét Bogdán Tibor törzszászlós.
Jelentések a konferenciának Zsótér János fõtörzszászlós, a Magyar Honvédség Összhaderõnemi Parancsnokság (MH ÖHP) vezénylõzászlósa a Tiszthelyettesi Támogató Lánc összhaderõnemi jellegének mûködtetésérõl és továbbfejlesztésérõl adott tájékoztatást. A kívánatos szemlélet kialakulása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja, hogy a különbözõ haderõnemek alakulatainál szolgálatot teljesítõ katonák megismerjék egymás fel-
adatrendszerét, eljárásait. Ehhez az új szolgálati kultúra alapjául szolgáló ismeretek bõvítését szolgáló programokat is megvalósítottak. Beszámolt a hazai tiszthelyettes-képzéssel foglalkozó intézményekkel való katonai és szakmai együttmûködés tapasztalatairól és eredményeirõl, valamint arról a munkáról, amit ennek érdekében a szakmai megbeszéléseken, konferenciákon végeztek. Sashalmi Zoltán törzszászlós, az Magyar Honvédség Központi Kiképzõ Bázisának vezénylõzászlósa, jelenlegi helyzetükrõl, elért eredményeikrõl, kiképzési feladataik teljesítésé-
nek feltételeirõl jelentett. Ennek során felvetette az õket foglalkoztató gondokat, problémákat is, fõként a kiképzõ tiszthelyettesek hiányát. Megoldásként javasolta a cserekiképzõ program további bõvítését, a kiképzõk beosztása presztízsének emelését. Továbbá missziós szolgálatvállalás lehetõségének biztosítását az állomány számára, aminek tapasztalatait jól tudnák hasznosítani a további szolgálatuk során. A jelenlévõk Bernáth László zászlós és Kiss Róbert fõtörzsõrmester jelentéseibõl megismerhették az afganisztáni és a balkáni missziókban tevékenykedõ kontingensek területi elhelyezkedését, az alegységek feladatrendszerét, a tiszthelyettesek és a legénységi állomány helyzetét.
Elöljárói elvárások A jelentések elhangzása után Benkõ Tibor vezérõrnagy, MH ÖHP parancsnokhelyettese szólt a konferencia résztvevõihez. Elõadásában kifejtette, hogy a felmerülõ problémák kezelése érdekében elengedhetetlen egymás meghallgatása. Csak így lehetséges a problémák megoldása, az elõrelépés. A tökéletességre törekvés mellett –
4
Tájékoztatás
ami helyénvaló – meg kell jelennie a javaslattételnek is. Fontos dolog a kellõ elõrelátás. Ötletekre, javaslatokra mindig szükség van. Közösen, egymással összhangban, a meglévõ feltételrendszer mellett kell megtalálnunk a problémák megoldását akkor is, ha ez idõnként nehéz. „… Napjainkra tisztán és világosan látni a vezénylõk helyét és szerepét a parancsnoki rendszerben” – jelentette ki Tömböl László mérnök altábornagy, az MH ÖHP parancsnoka. Meggyõzõdése szerint eddig is komoly erõfeszítések történtek a szolgálati kultúra megerõsítése érdekében. Ebben a vezénylõzászlósok fontos feladatának tartja, hogy tegyék kiforrottabbá munkastílusukat, abban törekedjenek a jól használható elemek megszilárdítására. A katonai szolgálat vállalása, a pálya megtartó erejének növelése terén elengedhetetlen, hogy az egyén legyen tisztában lehetõségeivel, az ehhez kapcsolódó kiképzés rendszerével, vagyis a pályaképével. Havril András vezérezredes, HM Honvéd Vezérkar fõnöke, felszólalásában a Magyar Honvédség vezénylõzászlósi állománya számára történelmi lehetõségnek nevezte a következõ idõszak napirenden levõ változásait. Emlékeztette a jelenlévõket, hogy a vezénylõzászlósok az egész honvédséget átfogó feladatrendszer résztvevõi. Ezt a beosztást létre kellett hozni, de
Major László törzszászlós Gombos Sándor törzszászlós
„… mi, tiszthelyettesek, az elmúlt idõben nagyon sok javaslatot tettünk, a rossz vagy az idejét múlt dolgok megváltoztatására. Talán a vezénylõzászlósok világítottak rá az egyre mélyebb anyagi problémákra. Konkrét javaslatainkat kidolgoztuk, a tiszthelyettesi pályaképpel, az elõmenetellel, és a javadalmazással kapcsolatosan is. Úgy tapasztalom, hogy javaslataink sok esetben visszaköszönnek a frissen meghozott döntésekben. Hiszem és tudom, hogy nekünk vezénylõzászlósoknak fontos feladatunk a ránk bízott emberek becsülettel, tisztességgel és hittel történõ képviselete, a szervezeti torzulások szóvá tétele, a kialakulóban lévõ problémák megelõzése. Nem szabad hagyni, hagynunk, hogy a nehézségek határozzák meg életünket! Nagyon fontos hogy támogassuk a munkahelyi közösségeket, mert egy jó közösség megtartó erõvel bír, erõt ad a mindennapi munkánkhoz, a nehézségek áthidalásához" - fogalmazta meg gondolatait Major László törzszászlós MH Támogató Dandár vezénylõzászlósa. a létrehozás alapja a változó honvédségben felmerülõ szükséglet volt. Meghatározta a konferencia résztvevõi számára, hogy a parancsnokaik iránymutatásait, közös értékeinket, a szabályzatokban elõírtakat vigyék le a beosztottakhoz is. Közvetítsék a mögöttük lévõ közegnek a szakmaiságot, a szabályzókat, a szolgálati kultúrát. Követeljék meg azok betartását és betartatását minden területen. A vezénylõzászlós társa a parancsnokának, motorja a mindennapi életnek. Ezért is fontos a rendszer szakmai, morális és anyagi támogatása, amiben mindenki merje felvállalni önmagát, legyen magabiztos. A továbbiakban a vezérkar fõnöke válaszolt a feltett kérdésekre, majd elismeréseket adott át.
Fekete Imre nyugállományú fõtörzszászlós Fotó: Szabó Lajos zászlós
Tárgyjutalomban részesültek: MH Támogató Dandár MH 5/62 Lövész Zászlóalj
Vezérkarfõnöki elismerõ oklevélben részesült: Ráfael Péter törzszászlós MH 37. Mûszaki Zászlóalj Négyesi Tibor törzszászlós MH 43. Híradó és Vezetéstámogató Ezred Manzák Attila törzszászlós MH 5/3 Lövész Zászlóalj Bódi Imre törzszászlós MH 5. Lövész Dandár Tigyi István zászlós MH 86. Szolnok Helikopter Bázis Huszár Attila zászlós MH 25. Lövészdandár Bernáth László zászlós MH 34. Különleges Mûveleti Zászlóalj Vígh László zászlós MH 25/88 Könnyû Vegyes Zászlóalj Kiss Róbert fõtörzsõrmester MH 5 Lövészdandár
FIELDCRAFT (AVAGY ÁLTALÁNOS KIKÉPZÉS ANGOL MÓDRA) II. rész Csakúgy, mint a világ bármely hadseregében, a brit hadseregben is fontosnak tartják, hogy katonák kiképzése egységes követelmények és egységes tananyag alapján történjen meg. A briteknél az egységességet elsõsorban a legapróbb részletekig kidolgozott kiképzési programok és kiképzési segédanyagok jelentik. Az egységesség másik pillérét az egész haderõ mindössze öt kiképzõ ezrede jelenti, amelyekben az alapkiképzés elsõ fázisa történik minden katona számára. A britek az alapkiképzést két fázisra bontják: az elsõ fázis a mi fogalmainknak megfelelõ általános katonai kiképzés, a második pedig a szakalapozó kiképzés. Tekintve, hogy a gyalogság esetében az alap- és a szakalapozó kiképzés tartalma nem tér el jelentõsen, esetükben a két fázist egy ütemben vezetik le Catterickben, a gyalogos kiképzõ központban. A legnagyobb eltérés a magyar felfogástól az, hogy a gyalogosalakulatnál szolgáló valamennyi katona (a kukta, a gépjármûszerelõ, az ügyviteles, az ügykezelõ stb.) egységesen gyalogos alapkiképzést kap. A brit elõmeneteli rendszer egyik alapvetõ eleme az, hogy kétévenként mindenkinek beosztást kell váltania. Ha jól látta el a beosztását, akkor azért, hogy elõléptessék, ha pedig nem látta el jól... Nos akkor is vannak még lehetõségek, de az alapvetõ elv: „Felfelé vagy kifelé!". Így aztán a kukta sem lesz mindig kukta a gyalogosezredben: ha nem akar az utcára kerülni, két év után valószínûleg ismét egy gyalogosraj tagja lesz, esetleg éppen egy háborúban. Ezért nem engedheti meg senki a brit hadseregben, hogy lazán vegye az alapkiképzést, elkönnyelmûsködje az újoncok felkészítését. A rosszul kiképzett katona ugyanis hullazsákban jön haza – és lehet, hogy mások is… A 26 hét idõtartamú kiképzés nagyon kemény és rendkívüli odaadást, önfeláldozást követel a katonáktól. A programban a testnevelés, az alaki, a lõkiképzés és elsõsegélynyújtás kapja a legnagyobb hangsúlyt. Egy volt kiképzõ õrmester azt állította, hogy 34 fõs sza-
Kiképzés, felkészítés 5
kaszából mindössze négyen maradtak az alapkiképzés végére. Vagyis drill (angolul fúrás, kiképzés) ez a javából, de iszonyú alaposan és aprólékosan… A kiképzést mindig az alapokkal kell kezdeni. Minden tudás alapja a Fieldcraft, azaz általános katonai kiképzés. Az elõzõ foglalkozáson (ld.: FIELDCRAFT [AVAGY ÁLTALÁNOS KIKÉPZÉS ANGOL MÓDRA] I. rész. Honvéd Altiszti Folyóirat, 2008/1–2., 10. oldal) a kiképzõ, már elmagyarázta, hogy „miért látszanak” dolgok. Most rendkívül logikusan rámutat arra, hogyan lehet ennek ismeretében magunkat „láthatatlanná” tenni.
te! Ha kénytelen vagy felette nézni, kerüld az egyenes vonalak megtörését!
AZ EGYEDÜL ÁLLÓ FA TÚL NYILVÁNVALÓ ÉS RÁADÁSUL ELHAGYNI SEM LEHET
NÉZZ KERESZTÜL A FÛCSOMÓN, NE FELETTE!
HA NINCS FÛCSOMÓ, AKKOR LEGALÁBB NE TÖRD MEG AZ ÁROK EGYENES VONALÁT ! • Használd ki az árnyékokat, mozogj mindig árnyékban!
• Olyan háttér elõtt mozogj, ami megegyezik álcaruhád és felszerelésed színével és mintájával!
A NÉGYSZÍNNYOMÁSOS GYAKORLÓ BIZTOSAN NEM FOG ELREJTENI A SÁRGA FÛBEN
• Légy óvatos, különösen akkor, amikor elhagyod a rejtést nyújtó fedezetet! NEM CSAK ELÕ KELL ADNI, HANEM MEG IS KELL ÉRTENI A TANANYAGOT
A rejtés és az önálcázás A foglalkozások mindig kapcsolódnak egymáshoz. A katonának értenie kell, hogy semmit sem tanítanak neki ok nélkül, ezért minden foglalkozás elõtt ellenõrzõ kérdéseket tesznek fel az elõzõ foglalkozás anyagából. Ha érti, hogy „miért látszanak a dolgok”, akkor már pontosan tudja: mi az, amit el kell kerülnie a harctéren, ha észrevétlen akar maradni. A kiképzõ most is alaposan elõkészített mindent és elpróbálta a bemutató katonákkal (angolul: demo troop) a tevékenység rendjét. A narrátor megmutatja azt a területet a kiképzendõknek, ahol a bemutató katonák – természetesen már álcázva – elhelyezkedtek. Felszólítja az újoncokat: keressék meg, merre vannak rejtõzködõ társaik. A válaszok meghallgatása után a nézõknek megmutatja az álcázott katonákat és elmagyarázza a rejtés és álcázás csínját-bínját. A rejtés A rejtés azt jelenti, hogy a katona a lehetõ legjobban takarja magát az ellenség tekintete elõl anélkül, hogy önnön kilövési, kilátási lehetõségeit korlátozná. Ebbõl következnek a kiképzõ instrukciói: • Inkább a rejtést adó tereptárgyon vagy annak valamelyik oldalán nézz át, mint felet-
HASZNÁLD KI AZ ERDÕ ÁRNYÉKÁT!
HASZNÁLD KI A SZOBA ÁRNYÉKÁT! • Kerüld el, hogy a sziluetted kirajzolódjon a horizonton!
Az önálcázás Az önálcázás a forma, a sziluett és a szín megtörését, az árnyékok ravasz kihasználását jelenti oly módon, hogy a rejtõzködõ katona jelenléte kevésbé legyen szembeötlõ. Az egyik kiképzõ teljesen álcázva, a másik mindenféle álcázás nélkül áll a hallgatók elé – így tökéletesen szemléltethetõ a helyes (és mértékletes) önálcázás elõnye. • Tegyen álcázó arcfestéket, sarat, esetleg égett dugó kormát az arcára, nyakára, fülére és a kezére is! Éjszakára használjon több krémet, mert még a kicsit világos tárgyak is nagyon fehérnek látszanak félhomályban. Ne essen túlzásba! Ha túl sötétre álcázza az arcát, akkor világító fehér célpont helyett, sötét célpontot fog nyújtani.
HIÁBA A TÖKÉLETESEN ÁLCÁZOTT SISAK, HA AZ ÉGEN KIRAJZOLÓDIK A KONTÚRJA
• Kerüld az egyedül álló fedezéket és takarást, mert az ellenség észre veheti, ahogy bemész mögé! Könnyû tüzet vezetni rá, és el sem tudod hagyni észrevétlenül.
AZ ARCA TÚL SÖTÉT, A HAJA PEDIG TÚL SZÕKE
6
Kiképzés, felkészítés
A brit hadseregben nevetséges hiúságként emlegetik az amerikaiak gondos tigrisminta rajzolását az arcra. Érvelésük szerint nincs jelentõssége a teljes testfelülethez képest elhanyagolható méretû arc mintázatának.
AZ ARC ÁLCÁZÁSA • A sisakra feltétlenül tegyél sisaktakaró álcát! Vágj lyukakat az álca anyagába, vagy varrj fekete gumiszalagot rá, és mindig fûzz bele a terepen uralkodó növényekbõl annyit, hogy tûnjön el a sisak jellegzetes alakja, és ne látszódjon a perem alatti árnyék sem! A növényt még fekvõ tüzelési testhelyzetben sem szabad korlátoznia a kilátást. 20-25 centiméternél jobban nem szabad elállnia az álcának a sisaktól, mert könnyen elveszítheted, illetve hirtelen mozdulatnál a szemedbe fog csapódni.
A TEST ÁLCÁZÁSA Van, aki külön gumiszalagot rak rá, amelyen fluoreszkáló mûanyag darabok segítik az éjszakai mozgást.
lán nem praktikus, mert nem könnyû befûzni alá növényeket. • Harci mellényéhez rögzíts gumiszalagokat vagy csak egyszerû madzagot, azért, hogy álcázni tudd felszerelésedet és a testedet is! Vigyázz, és mértékkel alkalmazz álcázást! Minden felszerelésednek továbbra is elérhetõnek és használhatónak kell lennie és saját mozgásodat sem szabad korlátozni túlzó ötletekkel. Ha túl kevés álcát alkalmazol, a ruházatod önmagában nem fog elrejteni – ha túl sokat, akkor pedig a „sétáló fa"jelenség fogja felhívni rád a figyelmet.
A SISAK ÁLCÁZÁSA A brit sisaktakaró rendkívül praktikus és könnyen álcázható: a gyárilag rávarrott gumiszalagok alá könnyû bedugni szinte bármilyen növényzetet. Vannak, akik kerékpárbelsõbõl gyártanak gumivédõt a peremre, ezzel megelõzik annak idõ elõtti elkopását.
ÉJSZAKA KÖNNYEBB
KÖVETNI
A TÁRSADAT
A brit ejtõernyõsök hagyománytiszteletbõl hálót is viselnek a sisakjukon. Ez még a 2. világháborúból maradt meg szokásuknak. Egyálta-
A fegyvert nem szükséges álcázni, mert viszonylag kicsi és matt fekete-barna színével eleget tesz az álcázás követelményeinek. Ha az álcázás bizonyos körülmények között mégis szükségessé válik, gyõzõdj meg arról, hogy az nem akadályoz a töltés-ürítés fogásaiban, vagy az irányzásban.
* Az ismeretközlõ és bemutató foglalkozást természetesen gyakorlás követi. A kiképzendõk párokban gyakorolják az arc és a felszerelés álcázását. Az álcázás után mozgás közbeni végrehajtás következik (ilyenkor derül ki, hogy ki-ki mennyire rögzítette jól az álcáját), majd „Fekve tölts!” helyzetben ellenõrzik a fegyver kezelését és az irányzást is. A gyakorlás végén a csoportot két részre választják: egyik rész elbújik a kijelölt területen, a másiknak pedig az a dolga, hogy felfedezze az elsõ csoportot. A foglalkozást ismét ellenõrzõ kérdések zárják és a következõ foglalkozás iránti érdeklõdés felkeltése, aminek tárgya a távolságbecslés lesz.
SISAK KERÉKPÁRBELSÕVEL
EJTÕERNYÕS SISAK
(folytatjuk) Mezõ András õrnagy
Kiképzés, felkészítés 7
OPEVAL ELLENÕRZÉS VESZPRÉMBEN Komoly sikert könyvelhetett el a közelmúltban az MH 54. Veszprém Légtérellenõrzõ Ezred: a NATO szakemberei által a 2008. szeptember 22. és 28. közötti idõszakban végrehajtott harcászati ellenõrzés (Operational Evaluation – OPEVAL) megállapításai alapján bármilyen idõjárási körülmények között, békeidõben és háborúban egyaránt bevetésre alkalmasnak bizonyult a rendeltetésének megfelelõ feladatok ellátására. A NATO számára felajánlott erõknél végrehajtott harcászati ellenõrzések (tactical evaluation – TACEVAL) eredményei azt jelzik, hogy a vizsgált alakulatot milyen körülmények között és mekkora megbízhatósággal alkalmazhatják. Az ellenõrzések három fõ területre (a hadmûvelet, a logisztika és az erõk védelme, azokon belül további mintegy 90–100 részterületre) terjednek ki, amelyekre vonatkozóan ellenõrzik a terveket, a készleteket és a végrehajtást. Az egyes területek értékelésének súlyozott átlaga adja az értékelés végeredményét. Egyetlen fõ terület sem kaphat „nem megfelelõ” minõsítést, mert ez az egész értékelés eredményét minõsítené „nem megfeleltnek”! Bár esetünkben az ellenõrzés alapvetõen a légi irányító központra (Controll and Reporting Centre – CRC) irányult, a vizsgálat azonban – annak komplex jellege miatt – lényegében az egész ezredre kiterjedt. Az említett szakterületeket 89 fõs külföldi és magyar ellenõrökbõl álló csoport értékelte a három dinamikai nap során. A felmérést megelõzõ idõszakban a többnemzeti ellenõrzõ csoport tagjai áttekintették a vizsgált területekre vonatkozó terveket, az állományra vonatkozó személyi és képzési adatoA veszprémi „sziklában” tevékenykedõ Tûzoltó Mûszaki Mentõ Szolgálat az egyetlen olyan speciális kötelék a Magyar Honvédségben, amelynek sokoldalúan felkészült hölgytagja is van. A felkészülés során Bunya Andrea õrmestert, a Tûzoltó Mûszaki Mentõ szakasz felcserét kérdeztük munkájáról, hobbijáról, aki a következõket mondta: „Számomra a legizgalmasabb felkészülést és élményt a veszprémi városi tûzoltóságon kapott felkészítés mellett az oroszlányi bányában végrehajtott kiképzés jelentette. Ott sajátítottuk el a bányamentés elméleti és gyakorlati fortélyait. Szaktudásom bõvítése érdekében részt vettem speciális egészségügyi tanfolyamokon. Másodállásban mentõápolóként dolgozok az Országos Mentõ Szolgálatnál. Az ott megszerzett ismereteimet és tapasztalataimat az itteni munkámban is hasznosítani tudom és ezzel bajtársaim felkészülését és a kiképzését segíthetem. Nagyon jó, hogy tûzoltó és felcser is lehetek egyszerre. Ha a helyzet úgy kívánja, mindkettõben felkészülten tudok segíteni. Szabad idõmben tagja vagyok a magyarországi speciális mentõk csapatának is. Ennek révén már több nemzetközi katasztrófavédelmi gyakorlaton vehettem részt. Szeretem a katonai és a civil munkámat, mert a kettõ szorosan összefügg egymással. Ezeket valahol hobbinak, életformának is tekintem.”
Surányi Barnabás zászlós
8
Kiképzés, felkészítés
kat. Ezt követõen a véletlenszerûen kiválasztott állomány egyéni elméleti és gyakorlati katonai felkészültségét mérték fel különbözõ területeken (éleslövészet, fegyverismeret, elsõsegélynyújtás, tûzoltás, vegyivédelem, támadás utáni felderítés). A dinamikai napokon az ezred személyi állománya nem csak a mindennapos, rutinszerû eljárásokkal összefüggõ képességeit mutatta meg. A valós és szimulált események békeidõbõl kiindulva a krízisen át a háborús helyzet modellezéséig vezettek. A légiirányítók bizonyították, hogy – együttmûködve a radarszázadokkal – képesek a légi helyzetkép folyamatos cseréjére is a fedélzeti korai elõrejelzõ, riasztó és vezetési rendszerrel (Airborne Warning and Control System – AWACS), amellyel – reagálva az idõnkénti váratlan helyzetekre – felváltva irányították a légi harcot. Az ellenõrök a szimulált váratlan repülési helyzetekre való válaszkészség mellett felmérték az alakulat a földi védelmi reagáló képességeit is. A gyakorlat során a veszprémi katonák kaptak vegyi riasztást, az objektum elõtt tüntetõ tömeget kellett szétosz-
Búzás Attila õrmester, a Biztonsági Ellenõrzõ Áteresztõ Pont rajparancsnoka elmondta, hogy a szentendrei tiszthelyettes képzõ iskolában szerzett elméleti és gyakorlati tudását, tapasztalatait maximálisan hasznosítani tudta a gyakorlat során betöltött beosztásában. „Jól összekovácsolódott kis csapatunk a gyakorlat ideje alatt élenjárt a diverzáns személyek elfogásában, a váratlan támadások elhárításában, és a tüntetések konfliktus mentes megoldásában, leszerelésében. Az állomány számára a felkészülés során a legizgalmasabb kiképzést a BM csopaki rendõriskolában tartott elméleti és gyakorlati oktatás jelentette. Itt – a törvények és az emberi jogok maximális tiszteletben tartása mellett – megtanulhattuk felhasználni a célirányos technikai és taktikai módszereket. A gyakorlat során sikeresen alkalmaztuk a »Szikla« védelmében az épületharcászati tapasztalatokat. Számomra nagy kihívást jelentenek ezek a feladatok, és mindig igyekszem a legjobb tudásom szerint ellátni azokat. Büszke vagyok arra, hogy ilyen jól képzett állománnyal szolgálhatok együtt.” S. B. latniuk, autóba rejtett pokolgép robbanásának következményeit kellett elhárítaniuk, ellenséges mesterlövészt kellett semlegesíteniük, a bombázás hatására bekövetkezõ sziklaomlás sérültjeit kellett menteniük. De komoly kihívást jelentett számukra a légi irányítás szempontjából létfontosságú kommunikációs rendszer megsemmisítésére törekvõ diverzánsok elfogása, a bázis õrsége elleni kommandós terrortámadás elhárítása, vagy éppen a harcistresszt nehezen tûrõ bajtársak lecsillapítása és megnyugtatása is. Az eredményes helytállás mellett összehangoltan tevékenykedtek együtt a városi tûzoltósággal és a rendõrséggel. A többnemzeti összetételû harcászati értékelõ csoport összességében „jó” (Satisfactory) értékelést, és „feladat végrehajtására alkalmas” (Mission Capable) minõsítést ítélt ezredünknek. Ez az összesített értékelés a NATO-ban eddig elért második legjobb eredmény! (Megjegyzendõ, hogy a „kiváló” minõsítést még egyetlen alakulat sem kapta meg.) Büszkék vagyunk alakulatunk harcértékére, bajtársaink felkészültségére!
Jádyné Németh Szilvia százados –Kempelen Balázs fõtörzszászlós
OPEVAL A „SZIKLÁN” (ÍGY LÁTTA AZ ELLENÕR) Fáradsággal és verejtékkel teli hónapok állnak az MH 54. Veszprém Légtérellenõrzõ Ezred katonái mögött. Honnan tudom? Láttam! No nem a hosszú felkészülési idõszakot (azt nem gyõztem volna idõvel). Az eredményét! Márpedig ilyen eredmények nem születnek csak úgy. Küzdeni kell érte! Így visszatekintve – azt hiszem – mindenki csak annyit mondhat: megérte! A NATO-nak felajánlott képességek és erõk minõsítését valamint, az ellenõrzések lefolytatá-
sát az Izmirben (Törökország) települõ NATO Légierõ Komponens Parancsnokság taktikai harcértékelõ szervezete (CC–AIR HQ TACEVAL) látja el. (Ez a szervezet delegálta azt a 89 fõbõl álló nemzetközi csoportot is, akik a TACEVAL követelményeknek megfelelõen minõsítették a CRC képességeit.) Az ellenõrzési követelmények és irányelvek egységesek a NATO valamennyi országára nézve. Ugyanazon kritériumoknak kell, hogy eleget tegyen egy, a szövetségnek fel-
Kiképzés, felkészítés 9
ajánlott török F–16-os vadászrepülõ ezred, mint egy olaszországi bázisú amerikai alegység vagy éppen a magyar légi irányító központ. Az egy hétig tartó ellenõrzés során három fõ szakterületen mérték fel az alakulat szakmaikatonai felkészültséget. Ezek a hadmûveleti és a logisztikai képességek, valamint az erõk védelme. Elsõ lépcsõben az egyéni képességek (ICCS) felmérése történt meg. Ennek során a katonák elméletben és gyakorlatban egyaránt számot adtak többek között lövészetbõl, fegyverismeretbõl, tûzoltási és vegyivédelmi ismeretekbõl. Ezután az említett szakterületeken (és azok részterületein) speciális képzettséggel, jelentõs tapasztalattal bíró ellenõrök folytatták munkájukat. Olyan szakemberek, akik jól ismerik az általuk vizsgált szakterületre vonatkozó eljárásokat, és akik nem restek feltenni ravaszabbnál ravaszabb kérdéseiket sem. (No, nem azért, mert kellemetlen helyzetbe akarják hozni az adott szakembert – ez egyébként sem okoz az ellenõrnek örömöt –, hanem, hogy hiteles képet kapjanak felkészültségérõl.) És a CRC katonái állták a sarat! „Jól motiváltak!”, „Jól kiképzettek!”, „Kiválóan felkészültek!”, „Fegyelmezettek!”, ilyen és ehhez
hasonló megjegyzésekkel készítették jelentéseiket a „vérszívó” „checkerek” – miközben minderrõl az értékeltek (megfelelõen a hatályos ellenõrzési szabályoknak) nem kaptak semmiféle visszajelzést… A végrehajtó katonákon nyoma sem volt fáradságnak, érdektelenségnek – annál inkább a motivációnak, a magabiztosságnak, a fegyelemnek! Miközben feladataikat hajtották végre,
Az MH 54. Veszprém Légtérellenõrzõ Ezred parancsnoka, Szûcs Pál mérnök ezredes elmondása szerint szisztematikusan zajlott a személyi állomány felkészítése a sikeres gyakorlat érdekében. Ennek során az elméleti tesztek kérdései – az általános katonai ismeretektõl kezdve, az elsõsegély-nyújtáson át az álcázásig, a terrorelhárítástól a bányamentésig és a nemzetközi hadijogig – minden fontos területet érintettek, ami az alakulat kifogástalan mûködéséhez szükséges. „Az ellenõrzés idõszakában a dinamikai három nap alatt több mint kétszáz bevetést kellett teljesítenünk, hogy kiderüljön, hogyan tudjuk megvédeni hazánk légterét és magát a harcálláspontnak otthont adó bázist”– világította meg a harcászati gyakorlat lényegét a parancsnok. „Alakulatunknál a tiszthelyettesi állomány jól felkészült, magas színvonalú munkát végez és sokoldalúan képzett. Többen megjárták már közülük a nemzetközi missziókat. Az állomány szívvel lélekkel készült erre a megmérettetésre, és a tiszthelyettesek minden szakterületen igen sokat tettek a gyakorlat sikeréért” – egészítette ki értékelését Szûcs ezredes. S. B.
a hazai és külföldi ellenõrök árgus szemekkel figyelték minden mozdulatukat. Mert itt nem játék a játék! A háborús szituációkat felsorakoztató forgatókönyvnek köszönhetõen bizony elõfordult, hogy talpig fegyverben, vegyivédelmi öltözetben végezték munkájukat, ellenõriztek gépjármûveket, láttak el sérülteket, javítottak szakadt kábeleket, vagy végezték a légtér ellenõrzéséhez szükséges eljárásokat, miközben parancsnokaik (szintén talpig fegyverben, vegyivédelmi öltözetben) hozták egymás után a légtér védelmére és ellenõrzésére vonatkozó döntéseket. Jaj! még egy apróság: mindezt sokszor angol nyelven! Napokig! A NATO-alapkövetelmények szerinti harcászati ellenõrzés eredményeképpen az ’54eshez tartozó 1. Légi Irányító Központ (vagy ahogyan sokan ismerik: a „Szikla”) 2008-ban ismét „feladatképes” (mission capable) minõsítést kapott. Méghozzá három évre! (Ennyi ideig érvényes ugyanis az alakulat részére most kiadott diploma.) Büszkék lehetünk bajtársainkra, akik bizonyították, hogy a magyar katona kiválóan felkészült, erõs és motivált a feladatvégrehajtás során. Gratulálunk az ’54-es minden egyes katonájának! További munkájukhoz kívánunk sok sikert, erõt, egészséget! Mert rászolgáltak! T. Zs.
10
Kiképzés, felkészítés
A DÖNTNÖKI SZAKTEVÉKENYSÉG MÚLTJA ÉS JELENE A Magyar Honvédség Szárazföldi Parancsnoksága 2004-ben – a harcászati lézeres, szimulációs rendszer rendszeresítésével egyidejûleg – döntnöki intézményt hozott létre az MH Bakony Harckiképzõ Központ szervezetében. Tekintettel a nehezítõ körülményekre „viszonylag nyitott” rendszer létrehozása látszott célszerûnek. Ez a nyitottság több vonatkozásban is igaz: az elõre megadott döntnöki értékelési szempontok inkább egy-egy gyakorlat, gyakorlás, harcászati feladat „vezérfonalaiként” foghatók fel – így azok nem tekinthetõk valamiféle merev szabályrendszernek; a döntnök nem értékelõként, hanem inkább a parancsnok munkáját segítõ személyként vesz részt a gyakorlatokon; a döntnöki rendszernek mindig hagynia kell bizonyos mozgásteret a parancsnokok és a kiképzõ állomány számára. A nyitottságnak tehát fontos szerepe van a döntnöki rendszer kialakítása szempontjából. A rendszert – a CUBIC munkacsoport és a JOINT CONTACT TEAM PROGRAM szakembereinek segítségével – az MH Bakony Harckiképzõ Központ Döntnöki Alosztályainak munkatársai dolgozták ki, így teljes mértékben igazodik a Magyar Honvédség kiképzési rendszeréhez. A munkakörelemzést követõen – az említett megfontolások figyelembe vételével – megtörtént az új szervezeti egységen belül kialakítandó szolgálati beosztások tartalmának és hierarchiájának pontosítása.
Történeti elõzmények A döntnökök munkájára vonatkozó elsõ írásos utalás 1912-es keltezésû. Ekkoriban már minden jelentõsebb hadgyakorlatra döntnököket jelöltek ki, akik feladatukat a vezérkar fõnökétõl kapták. Az 1925-ben kiadott döntnöki utasítás szerint a döntnök feladata a megfigyelt alegység fizikai
és erkölcsi állapotának megítélése, a veszteségek megállapítása, valamint annak megítélése, hogy a tûzcsapás alapján mekkora lehet a támadó fél térnyerése, rohamának sikeressége. A döntnököknek – akik a gyakorlatok teljes ideje alatt a bal felsõkarjaikon széles fehér karszalagot viseltek – joguk volt a gyakorlat félbeszakítására, amihez jól látható és hallható jelzéseket kellett adniuk. Naponta kellett a veszteségek nagyságáról és a lõszerfogyásról szóló jelentéseket készíteni a gyakorlat parancsnoksága számára. Felelõsségteljes munkájukat segítõk támogatták. Ennek tükrében érthetõ, hogy döntnököktõl mindenkor elvárt legfontosabb erény: a „részrehajlás nélküli megfontoltság”. Az 1938-ban kiadott döntnöki intézkedés alapján a beosztások viselõivel szembeni elvárások között mindinkább elõtérbe került a magas fokú szaktudás, a szellemi rugalmasság, a pártatlanság és a tapintatosság. A beosztások megnevezése (rajdöntnök, szakaszdöntnök, ütegdöntnök, dandárdöntnök stb.) igazodott a hatáskörhöz és a megfigyelt kötelékek nagyságához, valamint a gyakorlat céljához. Így a szervezetben már helyet kaptak altisztek és tisztesek is. A világháborút közvetlenül követõ idõszakban kiadott szabályzatokban, kiképzési programokban átmenetileg háttérbe szorult a döntnöki rendszer, de 1952-tõl ismét döntnökök segítették a gyakorlatvezetõk munkáját. Miközben ekkortájt elõtérbe került a hadtest- és hadosztályszintû gyakorlatok levezetése – az egyéni és kisalegység-szintû kiképzés gyakorlatokon történõ döntnöki figyelemmel kísérése lassan háttérbe szorult. Az 1950-es évek végén 1960-as évek elején jelentõs fejlesztésekre került sor a Magyar Néphadseregben: megjelentek a páncélozott szállító harcjármûvek, a lövészrajok eszköztárában pisztolyokat, géppisztolyokat, golyószórókat, kézi páncélelhárító gránátvetõket rendszeresítettek. Ez a technikai fejlõdés és mennyiségi gyarapodás a döntnöki tevékenység változását is igényelte. 1968-tõl megkezdõdött a rendszer
korszerûsítése. Ennek alapgondolata az volt, hogy: „a harcászati együttmûködési gyakorlaton az értékelés alapja – a gyakorlat méretétõl függetlenül – a század (zászlóalj), üteg (osztály) stb. munkájának reális felmérésén nyugszik. Ez pedig csak egy jól szervezett és felkészített döntnöki állományon keresztül juthat el a gyakorlatvezetõkhöz.”. (Ld.: Honvédségi Szemle, 1968/2. szám) Az 1970–80-as években a miniszteri szemlék szolgálták az alegységek felkészültségi szintjének felmérését. A rendszerváltás után a korlátozott méretû, védelmi felfogású gyakorlások, valamint a békepartnerségi gyakorlatokon (COOPERATIVE LIGHT, COOPERATIVE NUGGET, COOPERATIVE CHALLANGE, stb.) való részvétel jelentették a szakmai kihívást a megfigyelõk számára. Az ezredforduló után a haderõnemi parancsnokságok értékelõ-elemzõ csoportjai folytattak döntnöki tevékenységet, 2004-tõl pedig újból – immár külön szervezeti egységként – megjelenik az MH Bakony Harckiképzõ Központ állományában a fegyvernemek és a kisalegységek kiképzését támogató döntnöki szolgálat.
* Napjaink fegyvernemi döntnökeinek tevékenysége hasonló alapokon nyugszik, mint 1912ben: feladatuk fõként a kisalegység harckiképzésének értékelése, ellenõrzése, a haderõ meglevõ és új képességei formálódásának figyelemmel kísérésére, segítése. A döntnöki alosztályok személyi állományában – ennek megfelelõen – jelen vannak a különbözõ fegyvernemek és szakcsapatok képviselõi.
Csepely László zászlós
Szabadidõ, sport, kultúra
11
VERSENYZÉSI LEHETÕSÉGEK A MAGYAR HONVÉDSÉGBEN A fizikai állapot megfelelõ állapotban tartása egyaránt nélkülözhetetlen a szolgálattal járó stressz-tényezõk elviseléséhez és a testi-szellemi erõnlét megfelelõ szintjének az eléréséhez. Az állóképesség fokozása komoly kitartást igényel. Ez azonban egy idõ után meghozza gyümölcsét. Sõt! A rendszeres fizikai aktivitás nyomán jelentkezõ jó közérzet, a nagyobb fizikaipszichikai frissesség elérése érdekében némelyek szinte „mozgásfüggõvé” válnak. A Magyar Honvédségben a különbözõ katonai versenyszámokban történõ sportszerû vetélkedés lehetõvé teszi az egyéni állóképességek szintjének másokéval történõ összemérését, közösségek összekovácsolását, egy-egy alakulat jó hírének „öregbítését”. E versenyek két nagy csoportját az MH csak aktív katonák számára szervezett sportbajnokságai, illetve MH dolgozói és azok családtagjai számára is nyitott, mozgási/versenyzési lehetõséget kínáló tömegsportversenyek alkotják. Az elsõ csoportba a katonai szolgálathoz leginkább kötõdõ, a kiképzéshez közvetlenül kapcsolható versenyszámok (mezei futóbajnokság, lõbajnokság, katonai háromtusa bajnokság, járõrbajnokság) tartoznak. (A tömegsportról részletesen egy késõbbi cikkben adunk tájékoztatást.) A mezei futóbajnokság a civil életben is ismert versenyszám, amely a futás, mint alapképesség kibontakoztatását szolgálja. Verseny-
számai: a 3000 méteres gyakorlóöltözetes futás, a 6000 méteres sportöltözetes futás és a 4x1000 méteres fegyveres váltó, amelyben különösen komoly verseny szokott kialakulni a csapatok között. A lõbajnokság versenyszámai a pisztolylövészet, a gépkarabély lövészet és a párbajlövészet. A pisztolylövészet során a 4. számú mellalakra kell 25 méterrõl, két perc alatt 10, majd egy perc alatt ugyancsak 10 célzott lövést leadni. A gépkarabély lövészet során szintén a 4. számú mellalakra kell 100, illetve 200 méterrõl 10–10 célzott lövést teljesíteni. A legizgalmasabb a harmadik versenyszám, amelyben a csapatok sorsolás alapján mérik össze erejüket egymással. A lebonyolítás rendje olyan, mintha egymás ellen küzdenének, csak éppen nem egymásra, hanem a csapattagokat jelképezõ bukó célra adják le a lövéseket (akinek a célja lebukik, az kiesik a versenybõl). A katonai háromtusa bajnokság a lövészetból, a kézigránát-dobásból és a 3000 méteres futásból áll. (Itt is a harcszerû tevékenységek elemei kerülnek terítékre.) A lövészet során 7. számú céltáblára kell fekvõ, térdelõ és álló testhelyzetben 10–10 lövést leadni. A kézigránátdobás keretében elõbb három különbözõ távolságból kell 5–5 gránátot célba dobni, majd három távdobás következik, amelyek közül a legnagyobbat értékelik. A futás menetfelszerelésben, fegyverrel történik. A bajnokság végén az a katona, illetve csapat nyer, aki (amelyik) a legtöbb pontot gyûjtötte. A járõrbajnokság keretében a csapatoknak menetvonal-vázlat alapján, ellenõrzõ pontok
megadott sorrend szerinti érintésével kell teljesíteniük a távot. Az ellenõrzõ pontokon különféle katonai feladatokat (például helymeghatározás irányszög és távolság alapján, sebesültszállítás, nehéz tárgy szállítása, lövészet, kézigránát hajítás célba, híradófeladat stb.) kell végrehajtani. A feladatok között vannak kötelezõen meghatározottak, és olyanok is, amiket a rendezõ választ. A férfi járõrõrök hét (a nõi csapatok öt) fõbõl állnak. A távot idõre kell teljesíteni, a stopper akkor áll meg, amikor a járõr utolsó tagja is beérkezett. A sportbajnoki rendszer részletes szabályai minden érdeklõdõ számára hozzáférhetõk a Magyar Honvédség Testnevelés és Sportbajnokságok Szakutasításában. A rendezvényeket a HM Honvéd Vezérkar fõnöke által kiadott évi Kiképzési utasításának alapján egy-egy adott katonai alakulat szervezi. Azok résztvevõi az önálló állománytáblával rendelkezõ katonai szervezetek csapatai és egyéni versenyzõi. Az indulók eredményeit természetesen nemek szerint értékelik, de a férfiak esetében a 35 éves életkor alattiak és az annál idõsebbek teljesítményeit külön rangsorolják. A bajnokságok a versenylehetõség mellett nagyszerû csapatépítõ alkalmak is, ahol az összefogás, a közös erõfeszítés baráti kötelékeket fûz szorosra. Aki indulni szeretne valamelyik bajnokságon, az a saját alakulata testnevelõ tisztjénél, vagy a HM Hadmûveleti és Kiképzési Fõosztály kiemelt testnevelõ fõtisztjénél (szerzõ) kérhet bõvebb felvilágosítást.
Dr. Eleki Zoltán alezredes
12
Haditechnika
EGY POHÁR VÍZ JELENTÕSÉGE…
A FÓLIAADAGOLÓ
Nemrégiben írtunk a víztisztítás módszereirõl, valamint a víztisztító berendezések paramétereirõl (ld.: Honvéd Altiszti Folyóirat 2008/3–4. 12–13. old.). Minél nagyobb mennyiségben tudunk tiszta vizet nyújtani hadmûveleti vagy katasztrófa által sújtott területeken élõknek, annál nagyobb az esély a járványok megelõzésére. Természetesen nem csak a víz megtisztítása fontos, hanem annak a katonákhoz megfelelõ kiszerelésben történõ továbbítása is. E folyamat során azt is biztosítanunk kell, hogy a már megtisztított víz ne fertõzõdjön vissza. Az emberi fogyasztásra alkalmassá tett vizet – igazodva a felmerülõ igényekhez – nagy tételben és kis kiszerelésben egyaránt el lehet juttatni a csapatokhoz, vagy a katasztrófa sújtotta területen lévõ emberekhez. Természetes, hogy az ún. ipari vizet (amelyet például konzervek melegítésére, mosogatásra stb. használnak) nem félliteres zacskókban, hanem tartálykocsikon juttatjuk rendeltetési helyére – járõrözési és
MENETRE KÉSZ ÁLLAPOTBAN
egyéb harcfeladatok végrehajtásában résztvevõ katonákat viszont nem fogja követni egy tartálykocsi. A kisebb kiszerelést valamilyen zacskózó berendezéssel (nálunk alkalmazott típusai a TTR–18, illetve a TT–18-28-as) állítják elõ. A berendezés gyakorlatilag egy élelmiszeripari gép, amelyet speciális konténerben (KF-2) helyeztek el. A csomagológép energiaellátását a víztisztító berendezés biztosítja. A rendszert az e célra átalakított terepjáró tehergépjármûvel (Rába H–18) szállítjuk. A csomagoló berendezés ivóvíz félliteres, illetve literes mûanyag fóliába töltésére szolgál. Kisebb kiszerelésnél 1200–1800, a nagyobbnál 600–900 tasakot tudunk megtölteni óránként. (A szórás a fóliacsere idõigényébõl, a különbözõ beállítási és egyéb idõveszteségekbõl adódik.) A berendezés tömege 550 kilogramm. Befoglaló méretei: 900 milliméter szélesség, 1550 milliméter hosszúság és 1785 milliméter magasság. Az elkészült tasakoknak ellen kell állniuk a külsõ fizikai behatásoknak. (Ezt úgy teszteljük, hogy egy kb. nyolcvan–kilencven kilogrammos katona áll a tasakra – ha nem tapasztalható szivárgás a forrasztás megfelelõ. Megnyugtatásul: a tesztzacskót nem használjuk más célra.) Továbbá biztosítaniuk kell a tárolt víz minõségét a feltüntetett szavatossági idõ lejártáig.
A ZACSKÓZÓ BERENDEZÉS 1100 LITERES VÍZTÁROLÓ TARTÁLYA
A csomagoló berendezés a letekercselt, UVlámpával fertõtlenített fóliát a formázóváll segítségével tömlõvé alakítja, majd kereszt és hoszszanti irányba hegeszti. Az adagolóegység csírátlanított vizet tölt a zacskóba, majd lezárja azt. A vízhõfok változása befolyásolja a hegesztési hõfokot. A megfelelõ forrasztást a hegesztõpofák beállításával érjük el. A folyamat utolsó lépése a szavatossági idõ feltüntetése a tasakon. A berendezés mûködhet automatikus, illetve kézi üzemmódban. Elõbbi a gép normál mûködési módja: elindítás után folyamatosan zajlanak a csomagolási ciklusok a gép leállításáig vagy a fólia lefogyásáig. Kézi üzemmódban – amit a rendszer beállításánál kell alkalmazni – a gép egy indítással csak egy csomagolási ciklust végez, azaz egy tasakot készít. A rendszer folyamatos vízellátását egy 1100 literes puffertartály biztosítja. A csomagoló berendezést terepjárón szállítható konténerben (KF–2) helyezték el, ami biztosítja a mobilitást és a külsõ hatásokkal szembeni védelmet. A felépítmény hermetikusan zárt, klimatizált (ami a forrasztási hõfok megfelelõ beállítása miatt fontos). A konténer világítása, szellõztetése akkumulátorokról mûködtetett 24 voltos hálózatról történik.
Polareczki László fõtõrzsõrmester A CSOMAGOLÓGÉP TELEPÍTÉSE
Életközelben
LÁNYOK MUNDÉRBAN A történelem folyamán a nõk számtalanszor bizonyították hõsiességüket és bátorságukat a különféle háborúkban (gondoljunk csak az egykori egri várat védõ hõs nõkre vagy a második világháború partizánlányaira). Az egykori Magyar Néphadseregben még nagyon kevesen dolgoztak katonaként. Õk többnyire a polgári alkalmazotti státuszt cserélték fel hívatásos vagy továbbszolgáló katonai beosztásokkal és olyan speciális szakterületeken dolgoztak, mint például a hadtáp-, az ügyviteli, a személyügyi, az egészségügyi szolgálatok, a híradás, vagy éppen a légi irányítás. A nagy többség számára – a pálya iránti vonzalom ellenére – sokáig nem nyíltak meg a katonai tanintézetek, a laktanyák kapui. A rendszerváltás utáni években történt, hogy az egyik megyei hadkiegészítõ parancsnokság kénytelen volt elutasítani a tiszti és tiszthelyettesi hívatás iránt érdeklõdõ lányokat – holott már akkor is gondot jelentett az utánpótlás. (Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a Honvédelmi Minisztérium pályára irányítással foglalkozó akkori szaktisztjei is – hivatkozva a hagyományokra és a társadalmi fenntartásokra – helyénvalónak találták ezt, bár logikus érveket felsorolni õk sem tudtak.) Sok országban – ha kezdetben fõként politikai indíttatásból is – lehetõvé tették a nõk számára a katonai szolgálatvállalást, akik a kezdeti korlátozások után mára bármely haderõnemnél és fegyvernemnél (beleértve az úgynevezett harcoló beosztásokat is) betölthetnek különféle rendû-rangú beosztásokat. (E tekintetben különösen az izraeli és az amerikai fegyveres erõk jártak élen.) 1994ben végre nálunk is „megtört a jég”: a Bolyai János Katonai Mûszaki Fõiskola – kezdetben még csak néhány speciális szakra, majd egyre több területre – lányokat is hajlandó volt befogadni a tisztjelöltek közé. A katonai pálya tehát megnyílt a magyar társadalom másik fele, a szebbik nem elõtt. A kezdeti görcsök oldódását követõen pedig napjaink-
ra folyamatosan növekszik a Magyar Honvédségben szolgálatot teljesítõ katonanõk száma. A nõk pálya iránti érdeklõdésének indítékai igen széles skálán mozognak. Sokuk számára vonzó dolog például (természetesen nem fontossági sorrendben) a tetszetõs egyenruha, a rend, a fegyelem, a pedantéria, önmaga kipróbálásának lehetõsége, a biztosnak tekinthetõ munkahely, a kiszámítható életpálya. (A felsorolást valószínûleg hosszan folytathatnánk.) Katonának lenni azonban nem könnyû feladat. A nõk számára különösen nem, hiszen a hadseregben mind a szakmai mind pedig a fizikai teljesítõképesség tekintetében számos szigorú elvárásnak kell eleget tenniük. Nem kevesen vannak olyanok, akik katonai szolgálatuk során mást tapasztalnak, mint amit a pályárairányító kiadványokban olvastak; vannak, akik olyan élményeket szereznek, amelyek hatására inkább megválnak a mundértól („ezt nem nekem találták ki”, „nem erre számítottam”). Ami a beválást illeti, ugyancsak sokszínû a kép. Számos olyan probléma mutatkozik, amit újból és újból átgondolni, netán kutatni kellene a nõk katona szolgálatvállalásával összefüggésben. A Magyar Honvédségben csaknem minden beosztást betölthetnek nõk is, ha megfelelnek a beosztás betöltésére vonatkozó feltételeknek – ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak olyan tevékenységi kö-
13
A légierõhöz tartozó alakulatok közül a legtöbb katonahölgy az MH 54. Veszprém Légtérellenõrzõ Ezrednél teljesít szolgálatot. Sokan közülük a légi irányításban dolgoznak, ami nem csak magas szintû angol nyelvtudást és szakmai ismereteket, hanem nagy odafigyelést, maximális precizitást igényel. Elmondásuk szerint szeretik ezt az igen érdekes és sokrétû munkakört, az ezzel járó rendszeres szakmai továbbképzõ tanfolyamokat, amit szívesen végeznek. Az ezrednél sok más szakterületen (logisztikai háttérmunka, kiképzési, õrzés-védelmi feladatok, zenekar, tûzoltó és mûszaki mentõszolgálat stb.) is dolgoznak jól felkészült, magas színvonalú munkát végzõ, sokoldalúan képzett katonanõk, akik közül többen megjárták a missziókat. rök is, amelyeket fizikailag egyszerûen nem képesek ellátni. Továbbá: szigorúan szabályozni kellene a szolgálati öltözet, a frizura, a smink, a mûköröm, az ékszer viselésének feltételeit. A problémák sajátos csoportját jelentik a férfi-nõ kapcsolatok eltérõ rendfokozatok, különösen eltérõ állománykategóriák esetén. Talán foglalkozni kellene a pozitív diszkriminációval is, amely legalább annyira jelen van (és némelykor legalább annyira hátrányos a „kedvezményezettekre” nézve), mint a negatív. A katonanõk a szolgálati helyen – bármennyire is népszerûtlen kijelenteni – elsõsorban katonák, szolgálati személyek (és csak másodsorban nõk). Sajnos akadnak olyanok, akik bírálat esetén hátrányos megkülönböztetésre panaszkodnak és arra, hogy a férfiak többsége nem veszi komolyan õket… Talán a katonanõknek saját maguknak kellene javaslatokat kidolgozniuk helyzetük jobbá tételére, integrálódásuk megkönnyítésére. Eközben bízvást számíthatnak arra, hogy egyre több a nyitott gondolkodású férfi, akik – miközben reálisan látják a problémákat is – felismerik, hogy a katonanõk milyen értéket képviselnek. A katonanõk tehát számos speciális nehézséggel néznek szembe úgy a hivatásos, mint a szerzõdéses szolgálatteljesítés során. Ezért is mûködik a honvédségen belül a Katonanõi Bizottság, amely esetükben a beosztásba helyezéstõl kezdve, az élet- és munkakörülményeken, a szociális juttatásokon, a szolgálatteljesítésük során felmerülõ különféle problémákon keresztül, egészen a ruházkodásig jogosult az érdekképviseletre és a javaslattételre. Másfél évtized tapasztalatainak tükrében – leszámítva a problémákat – el kell ismernünk, hogy nõknek helyük van a hadseregben, sõt bizonyos beosztásokra rátermettebbek, mint a férfiak. A hadsereg pedig továbbra is várja a katonai szolgálatvállalás lehetõsége iránt érdeklõdõ hölgyeket. (Várjuk a hozzászólásokat) Surányi Barnabás zászlós
14
Életközelben
HONVÉD ALTISZTI FOLYÓIRAT a Honvédelmi Minisztérium negyedévenként megjelenõ zászlósi, tiszthelyettesi kiadványa. Kiadja a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkar ISSN: 0865-6932. Szerkesztõbizottság: Elnök: Bogdán Tibor törzszászlós, a Magyar Honvédség vezénylõzászlósa Szerkesztik a Magyar Honvédség vezénylõzászlósai
SZÉLES UTAT! Három katonamotoros találkozó és a bejegyzés alatt álló Katona Motoros Sportegyesület (KAMOS) megalapítása után szerveztük meg 2008. szeptember 6–7-én az elsõ katonamotoros túrát. A kiránduláson Hencz László elnök vezetésével képviseltette magát a Rendõr Motoros Egyesület (IPA) is. Hatodikán reggel a budapesti gyülekezési helyen húsz, különbözõ típusú motorkerékpár jelent meg az ország különbözõ helyõrségeibõl. Az eligazítást követõen, 10 órakor kezdtük meg a motorozást a Budapest–Szentendre–Esztergom–Komárom–Gyõr útvonalon. Szentendrét
Szerkesztõség: Felelõs szerkesztõ: dr. Bertalan György nyá. alezredes Olvasószerkesztõ: Fekete Imre nyá. fõtörzszászlós Szerkesztõségi titkár: Lukács Györgyi A szerkesztõség címe: 1138 Budapest, Népfürdõ utca 15/A Telefon/fax: 239-0146 e-mail cím:
[email protected] A HM Zrínyi Kht. megbízásából szedte és tördelte: Kornétás Kiadó és Kereskedelmi Kft. Felelõs vezetõ: Pusztay Sándor ügyvezetõ igazgató Mûszaki szerkesztõ: Odler Péter Nyomdai munkák: Grafika Press Zrt. Felelõs vezetõ: Kõhídi Imre vezérigazgató A folyóiratot a HM Zrínyi Kommunikációs Szolgáltató Kht. terjeszti. Terjesztési munkatárs: Bali Józsefné Telefon: 459-5355, HM: 272-02 Ár nélküli, belsõ terjesztésû kiadvány A megrendelés nélkül küldött kéziratokat lehetõségeink szerint gondozzuk, de visszaküldésükre és megõrzésükre nem vállalkozunk.
elhagyva kellemes kanyarvadászat után, az Esztergomi Bazilika parkolójában tartottuk elsõ pihenõnket. A pihenõt fegyelmezett gurulás követte a Komárom Monostori-Erõdig, ahol a for-
ró gulyásleves után, a 36 fokos hõségben ismerkedtünk a nevezetes erõdrendszerrel. Utunk aznapi végpontjához, Gyõr városához kora este érkeztünk, ahol a szállás elfoglalása után részt vehettünk egy igen jó hangulatú baráti vacsorán. Katonaszokás szerint az este bõvelkedett a tréfálkozásban, egymás ugratásában. Vasárnap reggeli után illõ jókívánságokkal (Széles utat! Gumifákat!) köszöntünk el egymástól. A csapat kisebb csoportokra szakadt, amelyek saját tervük alapján indultak hazafelé. Egyesületünk céljainak megfelelõen a továbbiakban is fõként a Magyar Honvédség történetével kapcsolatos helyszíneket keresünk fel. Mostani kirándulásunkkal is bizonyítottuk, miszerint lehet fegyelmezetten, szórakozva motorozni, és jó dolog összejönni hasonló gondolkozású és hasonló hobbival rendelkezõ emberekkel. Sportegyesületünkbe várjuk azon bajtársak jelentkezését, akik szeretnek, és tudnak motorozni, és szívesen osztoznának velünk hasonló élményekben.
Dobai István nyá. törzszászlós
Életközelben
15
AZ ELÉRHETÕ BÉREN FELÜLI JUTTATÁS Az élet számos furcsasága közé tartozik, hogy alig kezd el dolgozni az ember, egyesek máris a nyugdíjról beszélnek neki. Volt idõ, amikor ez a kérdés a pályakezdõk körében szóba sem került. Napjainkban azonban már hozzá kell szoknunk, hogy nyugdíjas éveink anyagi fedezetének biztosításában egyre nagyobb szerepet kap az öngondoskodás. Másfél évtizede, hogy Magyarországon is megjelentek az önkéntes nyugdíjpénztárak, amelyek lehetõséget teremtettek arra, hogy az államilag megállapított nyugdíj kiegészítésére az emberek éveken vagy akár egy életen át gyûjtögessék a pénzüket. Talán nem is a gyûjtögetés a legfontosabb ebben, hanem az, hogy sok ember kis pénze már lehet nagy pénz is, amit kedvezõ feltételekkel lehet kamatoztatni, illetve „hozamoztatni”. A lényeg ugyanis a vagyon befektetése, amely az esetek többségében több hozamot termel, mint amennyi kamatot adnának rá a bankok. Ráadásul nem kell kamatadót sem fizetni utána. Ez az önként gyûjtött pénzecske pedig segíthet majd a nyugdíjas években. Néhány év múlva aztán megszületett a jogszabályi lehetõség a magánnyugdíjpénztárak létrehozására is. Ez már nem a nyugdíj-kiegészítésrõl, hanem magáról a nyugdíjról szól. Hatalmas elõrelépés volt ez, hiszen mindaddig a 8,5 százalékos nyugdíjjárulék a társadalombiztosítás kasszájába folyt be, amit adott korszak nyugdíjasainak ki is fizették. A változás lényege az volt, hogy a 8,5 százalékos nyugdíjjárulékból 8 százalékot a magán-nyugdíjpénztári számlán kamatoztathatunk. Aki tehát jól választ nyugdíjpénztárat, annak nyugdíjas éveire magasabb összeg lesz a számláján. A magánnyugdíjpénztárak hõskorában – hazánkban ennek alig több mint egy évtizede – a belépésrõl bárki szabadon dönthetett. Ma már minden pályakezdõ számára kötelezõ a magánnyugdíjpénztári tagság. A két helyzet között maradtak olyanok, akik önként sem választották a jobbik megoldást, s a kötelezõ belépés hatálya alá sem estek. A harminc év alattiak viszont kaptak egy újabb esélyt: 2006-tól újra megnyílt a harminc év alattiak számára a magánnyugdíjpénztárba való önkéntes belépés lehetõsége. A honvédség tiszthelyettesei közül tehát a pályakezdõknek kötelezõ magánnyugdíjpénztárt választaniuk, s lehetõségük van a belépésre valamely önkéntes nyugdíjpénztárba. De azokhoz is szólunk, akik még nem töltötték be 30. életévüket, s nem tagjai egyetlen magán-nyugdíjpénztárnak sem, hiszen számukra a lehetõség még nyitott. Különösen szerencsés helyzetben vannak más munkavállalókhoz képest a védelmi tárca alatt
szolgálók és dolgozók, hiszen munkáltatójuk a magánnyugdíjpénztárba befizetett 8 százalékos nyugdíjjárulékot 10 százalékra egészíti ki. További hab a tortán, ha a szerzõdéses tisztes, tiszthelyettes és a hivatásos tiszthelyettes állomány belép az önkéntes nyugdíjpénztárba is, amihez a honvédség, mint munkáltató a bruttó illetmény 4 százalékát támogatásként havonta hozzáteszi. Tehát a magán (+2%) és az önkéntes (+4%) pénztári tagságon keresztül a honvédelmi tárca összesen 6% béren felüli juttatást biztosít minden munkavállalójának, cserébe a tagnak egy százalékot kell befizetni az önkéntes pénztárba. Sajnálatos, hogy ma még az állomány közel fele nem veszi igénybe az önkéntes nyugdíjpénztári tagságon keresztül nyújtott béren felüli juttatást. Igaz, ezeket a támogatásokat a védelmi tárca nem köti nyugdíjpénztárhoz, ez mindenkinek jár. Akkor tehát miért érdemes a „HONVÉD“ Nyugdíjpénztárat választani? A pénz világában igen gyenge érvnek tûnne, ha azt mondanánk: lojalitásból. A pénztárat ugyanis hivatásos katonák és honvédségi dolgozók hozták létre, s bár teljesen független a Honvédelmi Minisztériumtól, ma is számos szállal kötõdik hozzá. Az viszont már elgondolkodtató, hogy e szálak közül az egyik a bajtársias, személyre szabott és szakszerû ügyintézést jelenti, hiszen a pénztár dolgozóinak nagy része valamikor a biztonsági ágazatban, többségük a honvédségnél dolgozott. Míg a többi pénztárnál a belépõk ügyfelek, itt bajtársként, kollégaként tekintenek rájuk. Persze a barátság, a jó kapcsolat, a HMvonalakon (ingyenesen) hívható ügyfélszolgálat mit sem számítana, ha pénzünk kevesebb hozamot termelne valamely hangzatos nevû pénzintézet nyugdíjpénztáránál. Csakhogy a dolog éppen fordítva igaz. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) rendszeresen nyilvánosságra hozza a pénztári szektor ötéves hozameredményeit. Ebben a tekintetben pedig a „HONVÉD”nak nincs szégyenkezni valója: a 67 pénztárból álló önkéntes ágazatban a középmezõnyben, a 20 kasszából álló magánpénztárban pedig mindig az élvonalban foglalt helyet. De nemcsak ennek köszönhetõ, hogy a PSZÁF a „HONVÉD”-ot a kiemelt súlyú pénztárak közé sorolta. Ide tartozik az a tény is, hogy vagyona 2008-ban meghaladta a 70 milliárd forintot, ami az elmúlt öt év alatt 2,6-szoros növekedést mutat. Ezen belül az önkéntes pénztár vagyona megkétszerezõdött, a magánágazaté pedig 3,5-szörösére emelkedett. Az egy fõre esõ vagyont illetõen pedig a pénztár jóval meg-
DR. SZENES ZOLTÁN NYÁ. ALTÁBORNAGY, A HONVÉD NYUGDÍJPÉNZTÁR ELNÖKE haladja a szektorátlagot. Ezek alapján megállapítható, hogy a hadseregben szolgáló állomány nyugdíjpénztári együvé tartozása a tagság érdekeit szolgáló gazdasági elõnyt is jelent. Mindemellett a pénztár erejét, az iránta megnyilvánuló bizalmat az is méltóképpen szimbolizálja, hogy az utóbbi idõben, de fõként 2008ban jelentkezõ pénzügyi- gazdasági válságjelek, a pillanatnyi hullámvölgy ellenére is látványosan gyarapodott a tagsága. Végül, de nem utolsósorban, a pénztárválasztásnál nem árt szemügyre venni a demokratikus mûködés garanciáit. Mi, magyarok szeretjük a demokráciát, igaz, e lehetõséggel nem élünk a legaktívabban. Azért az mégsem lehet mindegy a pénztártagok számára, hogy ki képviseli az érdekeit a legfõbb döntéshozó testületben, a küldöttközgyûlésben. Mivel az elmúlt év végén lezárult egy ötéves ciklus a pénztár életében, 2008 õszén teljes tisztújításra került sor. A folyamat elsõ állomásaként küldötteket választott a tagság, akik a közgyûlésben képviselik érdekeiket. A hetvennyolc küldöttkörzetben ugyanennyi küldöttet és százötven pótküldöttet választottak. Így a november 17-én rendezett legfõbb döntéshozó fórumon már új összetételû közgyûlés kezdte meg a munkáját, s elsõ dolgaként megválasztotta az igazgatótanács (IT) és az ellenõrzõ bizottság (EB) tagjait és elnökeit, hiszen a nevezett vezetõ testületek mandátuma is lejárt. Az érdekképviselet természetesen az üzleti pénztárak mûködésében is jelen van. De Kis János (ez persze fiktív név) pályakezdõ honvéd õrmester másutt aligha befolyásolhatná ekkora eséllyel, hogy ki legyen az õ és társai képviselõje a pénztári döntések meghozatalában. Ez a lehetõség azonban nem a pénztár ajándéka. Történetébõl, alapszabályából, szellemiségébõl fakad. Hiszen aki ide belép, az nem ügyfél, hanem tulajdonos. És õt itt úgy is kezelik.
V. K. Z.
