1
SZEMIOTIKA
1
1. Szemiotika 1.1. A szemiotika tárgya – eredetileg orvostudományi fogalom (tünettan) – jelölő és jelölt (Saussure) •
a jelentés a jelölő és a jelölt viszonya
•
kérdés : a jelölt egy konkrét tárgy vagy egy elvont fogalom ? ⇒ a nyelvészetben : jelölt (elvont fogalom) és jelölet/extenzió (konkrét tárgy)
•
jel + jelölt = jel
– jelrendszerek
1.2. Szimptómák és jelzések – szimptóma : oksági viszony áll fent (pl. láz ⇒ heves szívdobogás (de a láz pedig a betegség szimptómája...)) – jelzés, jeladás : szoros értelemben vett „jel” → hiányozhat az oksági viszony ; ez szándékos
1.3. Önkényesség és motiváltság – nem ellentétek, a motiváltság az ökényesség alesete – motivált jel „emlékeztet” a jelöltre, de használat szempontjából ez is konvencionális (pl. hívó mozdulatok) •
betűszavak (annak motivált, aki ismeri)
•
idegen szavak (ha ismerjük a jelentését) → „hamis barátok” (faux amis) → pl. szimpatikus – sympathetic
•
japánoknál pl. a mosolygás = zavar is konvencionális
1.4. Inherens és tanult rendszerek – inherens pl. a mosoly, nevetés, sírás, a méhek tánca – tanult rendszer pl. a természetes nyelv
1.5. Elsődleges és másodlagos rendszerek – másodlagos rendszerek metanyelvet igényelnek – természetes nyelv általában elsődleges (hacsak nem idegen nyelvet tanulunk) – másodlagos : pl. KRESZ
1.6. Szándékosság és tudattalanság – a megnyilatkozások általában szándékosak, de esetenként tudattalanok – nem csak kommunikációs célt szolgálnak, hanem pl. a gondolkodást (ilyenkor nem kifejezetten tudatosak)
1
SZEMIOTIKA
2
1.7. A nyelvi jel – nyelvi jel és jelölt kapcsolata kétszeresen önkényes : 1. mit minek nevezünk el, 2. mire terjesztjük ki az adott szót (ld. asztal – table – desk ) – hangutánzó szavak : valamennyi eltérést ezek is mutatnak a különböző nyelvekben ⇒ önkényesek, de motiváltak – összetett jelek : motiváltság → az alkotóelemekből sokszor megjósolható az egész jelentése (a kutya ugat) (de itt önkényes pl. a szavak sorrendje (*ugat kutya a)), sokszor pedig nem (csütörtököt mond ) – a nyelvi jelek kombinációs lehetőségei végtelenek
1.8. A nyelvi univerzálék – minden emberi nyelvre igazak (azon túl, hogy mind jelrendszerek) – absztrakciók – hipotézisek
1.9. A nyelv és a beszéd viszonya – a jelkészlet szintje : jelölő-jelölt viszony – a megnyilatkozás szintje : jelkibocsátás-szándék viszony – Sassure-nél : langue és parole
2
ÁLLATI ÉS EMBERI KOMMUNIKÁCIÓ
3
2. Állati és emberi kommunikáció 2.1. Az akusztikus kommunikáció – minden (állati vagy emberi) csoport használja – nem kell hozzá fény – nagy hatótávolság – kevés testmozgás szükséges
2.2. Az állati és emberi kommunikáció különbségei – információátadás nem az egyed fejlettségétől függ, hanem a csoportos élettől – az emberi kommunikáció sajátosságai •
kettős tagoltság (double articulation) : alsó szint (fonémák) → felső szint (morfémák)
•
szerkesztettség (kreativitás, produktivitás, rekurzió) : végtelen kombinációs lehetőség ; azt is megértjük, amit még nem hallottunk ; rekurzív (iteratív) szabályok kimenete lehet újra bemenet is
•
áthelyezhetőség
•
szándékosság : állati kommunikációnak csak oka van, célja nincs
•
nyitottság (bővíthetőség)
3
HANGTAN
4
3. Hangtan 3.1. Fonetika – artikulációs : : beszédképzés
– percepciós : : hallószervek működése
– akusztikai : : hangok fizikai megközelítése – alkalmazások •
beszédfelismerés és -szintézis
•
logopédia, nyelvelsajátítás hangtani része
•
neurolingvisztikai kérdések
3.2. Fonológia – kölcsönösen támaszkodnak egymással a fonetikára – adott anyanyelvi beszélő tudása – hangok használata szavak, szóalakok megkülönböztetésére – adott hangsorok létrehozása, megértése, értékelése – alapvetően szegmentális alapú : nyelvi tudás alapján különböztethetők meg csak a hangok, önmagukban „nem léteznek”
3.3. Fonémák – a beszédhangok végtelenül változatosak, a tudatban kezelhető számú nyelvi hanggá csoportosulnak – a fonémákat a jelentésmegkülönböztetés képességével lehet elkülöníteni (minimális párok módszere : pl. kép – gép → más jelentés ⇒ a /k/ és /g/ két külön fonéma a magyarban, mert szemben állnak egymással (oppozíciót alkotnak)) – bizonyos tulajdonságoknak van megkülönböztető erejük (distinctive features), másoknak nem – példák •
rész – rés : utolsó mássalhangzó eltér a képzés helyében
•
rés – réz : utolsó mássalhangzó eltér a zöngésségben
•
kint – kincs : itt az /n/ is máshogy valósul meg, mert hátrébb képződik → pont olyan eltérés, mint az [S] és [s] között, csak ennek nincs megkülönböztető szerepe (ezt a helyesírás sem különbözteti meg)
•
tej : j alapváltozata ([j]) – térj : palatális zöngés frikatíva („zörgős” j ([J])) – tépj : zöngétlen j ([ç]) → ezek sem különböztetnek meg semmit, a különbség megjósolható a hang pozíciójából (kiegészítő eloszlásban (komplementer disztribúcióban) állnak)
– a megkülönbeztető tulajdonságok a szótárban, a megjósolhatóak a hangtani tudásrendszerben vannak – toldalékolás is hangtani szabályok alapján történik (magánhangzó-harmónia), ez sem a szótárban található pl. ház – házban – házat – házak : itt a ház nyitótő → o helyett a jön, és akkor is ott lesz, ha nem kéne kötőhang – megjósolható és releváns információk, szabályszerűségek tartoznak a fonológiához (pl. á-nál nem érdekes fonológiailag a tágra nyitott száj, valamint az sem, hogy valójában középen-elöl képződik és nem hátul (vö. magy. hát – ang. hot) – ezek a fonetikai rendszer részei)
3
HANGTAN
5
1. ábra.
3.4. Fonémák jellemzése – jegymátrixszal
koron´ alis /z/ e´rdes(strident) z¨ ong´ es – képzés hely szerint : fonológiai iskolától függően az aktív (nyelv : hegy, korona, dorzium) vagy a passzív (szájapdlás : alveolum, palatum, velum) jelölése (de a megfeleltetés nem teljesen egyértelmű) – a generatív fonológiában bináris jegyek
+koron´ alis erdes /s/ +´ −z¨ ong´ es – a fonémák sorozatai morfémákat alkotnak – nyelvenként eltérő fonémakészletek (pl. zulu : csettintő hangok is) – a tonális nyelvekben a dallamoknak is lehet megkülönböztető szerepük (pl. kínai) – a megkülönböztető jegyek is nyelvenként eltérnek, pl. a japánban nem áll oppozícióban az [f] -- [h] -[F], hanem egy fonéma változatai (fu-ha-ho-hi) ld. még angol [n] -- [N] (sin – sing), de magyar sonka ([N]) – ronda ([n]) : itt allofónok – ábrázolási módok •
fonológiai szint : lépj /le :pj/, potroh /potroh/
•
allofónok szintje : lépj [le :pç], potroh [potrox]
3.5. A generatív fonológia – absztrakt, bizonyításszerű levezetések (:matek) – szintek között több lépés, közben önmagukban nem létező köztes alakok is előállhatnak
3
HANGTAN
6
– strukturális változások ábrázolása : A – miből, B – mi, C_D – környezet A → B/C_D strukturális változás : CAD → CBD
pl. /j/→ [ç] / [-zöng]_] k /n/ → [N] / _ (újraíró szabályok) g általánosabb eset : [+nas] → [+vel]/_
k g
ez már túláltalánosít (pl. [m] → [N], vagy [ñ] → [N] is generálódna, ezeket explicit ki kell zárni – magyarban 3 fonéma 6 allofónként valósulhat meg : /m/ :[m] (mázsa), [M] (három fiú) ; /n/:[M] (honfi), [n] (ronda), [ï] (kincse), [N] (hang) ; /ñ/:[ñ] (nyár) (nyelvjárási eltérések lehetnek, pl. felvidéki lányka [la :Nka]) •
másik felfogás : /m/, N, /ñ/ → környezetfüggetlen szabály : [+nas] → [+kor] (default szabály)
•
generatív fonológia rövidítése : [+nas] → [αhely]/_[αhely]
– egyes disztinktív jegyekben megegyező hangok természetes osztályokat alkotnak (pl. zöngés zárhangok) •
elegánsabb
•
komoly prediktív erő : minél általánosabb, annál jobban „jósol”
•
pl. angol többesszám : s, z, S, Z, tS, dZ -- [Iz] p, t, k, f, T -- [s] b, d, g,r, m, n, N, l, r, V -- [z] [Iz]/[+´erdes]_ tbj → [+kor, +´erd, αz¨ ong.]/[αz¨ong.]_
– tegyük fel, hogy az angol hangkészlethez hozzávesszük az [x] hangot → mi történik többesszámban ? •
nem érdes ⇒ nincs [I]-betoldás
•
nem zöngés ⇒ nem lesz zöngés
•
tehát : pl. a doh többesszáma [doxs] lesz, és nem *[doxz]
•
megjegyzés : a fonetikai tulandonság nem mindig kollerál a fonológiai osztály tulajdonságával → itt a [x] nem tekintendő érdesnek, mert az angolban a [f, T, s, S] hangok vannak csak annak definiálva
– egyéb tulajdonságok alapján is osztályozhatunk (pl. native-nem native szókincs) – szerkezeti leírásnál a szabályok vagylagosak → „egyébként-elv” (else condition) : mindig a speciálisabbtól kell az általánosabb felé haladni
3.6. A hasonulás – pl. /n/ → [N]/_ •
k g
pl. magyarban morfémahatáron nem mindig, morfémán belül mindig ; lengyelben egyáltalán nem ; angolban „fakultatív” (pl.income)
3
HANGTAN
7
– itt jól látszik a fonológia és a fonetika egymástól függése : természetesség •
hasonulás ◦ ◦ ◦
jobbról balra : regresszív :→ magyarban ilyen van (rockzenész) balról jobbra : progresszív : angolban két irányba : vö. ane[g]dota és ane[kt]ote ( ?), de mindig a zöngétlenség irányába hat
•
nyelvi természetű szabály, nem fiziológiai szükségszerűség
•
az ilyen szabályok önkényesek, de valamennyire motiváltak (nyelvenként eltérő, hogy mennyire)
– pl. [n] (nazális : szájpadlás zárva, levegő orron) + [s] (réshang, zöngés) → az átmenethez zöngétlenedés és a szájpadlás nyitása kell •
ha nem nyitjuk a szájüreget és az orr is zárva marad és zöngétlen ⇒ t-szerűség
•
ha kinyitjuk mindkettőt, de zöngés marad ⇒ nazális magánhangzó : pl. fr. pense [p˜as] (kötelezően), magy. Henrik [h˜Erik], de ang. [hEnrI] (sose nazalizálódik) ; ang. prince [prIns] vagy [prInt s] (betoldódhat egy [t] (valahol az írás is jelöli, pl. Thompson, sőt prints)) ; magy. pénz ?[p˜e :z] („franciás”) vagy [pe :nd z] („angolos”)
3.7. Fonológiai univerzálék – ha egy szabály létezik egy nyelvben, az ellentettje sehol sem – pl. vagy van zöngésségi hasonulás, vagy nincs, de egymás melletti réshangok soha nem „zöngésednek át”
3.8. Fonotaktikai szabályok – legszigorúbb nyelvek csak nyílt szótagszerkezetet engednek meg (pl. hawaii, japán is majdnem) – fő típusok : CV ; CV, CVC ; CV, V ; CV, V, CVC ; CV, V, VC, CV – régi magyarban : mássalhangzó-kapcsolatok csak hangutánzó- vagy jövevényszavakban (akkor se volt 100%, ma már egyáltalán nem) •
feloldási stratégiák ◦ ◦ ◦ ◦
•
törlés magánhangzó elétoldása (pl. or. dvor – udvar, ispán, ispotály, istráng) magánhangzó közétoldása (pl. lat. scola – iskola, or. brat – barát) felcserélés (pl. lat. fricale – firkál )
de ma : start, stop, stráf, skót
– háromtagú szókezdő mássalhangzó-kapcsolatok a magyarban : p s t ] rV S k (kivéve pl. szklerózis, zgrafitto) pl. ném Pferd, lengy. Gdańsk, grúz prckvni nem lehetne magyar szó – a fonotaktika néha szófajfüggő, pl. magyar igetövek esetében : e-, i-, ve-, vi-, te-, le-, hi-, jö- végeken kívül igető nem végződik rövid magánhangzóra arabban már a fonotaktikai elrendezésből látszik a szófaj
3
HANGTAN
8
– véletlenszerűen is hiányozhatnak fonotaltikailag rendben lévő alakok egy nyelvből (ld. halandzsa) : nincs minden kombináció kihasználva ⇒ redundancia ⇒ egy idő után kitalálható a szó szerkezete (enélkül nyelvbotlás esetén nem lehetne érteni egy szót, illetve új szavakat se lehetne kitalálni) – ha a jelöltebb eset előfordul, akkor biztosan a kevésbé jelölt is pl. CVC → CV (lámpa→ lakmusz ) : implikációs univerzálék – magánhangzóharmónia •
hasonulás speciális esete
•
megjelenő változat a tőmagánhangzó minőségétől függ
•
magyarban pl. : ◦ ◦
elölségi harmónia („magas vagy mély hangrend”) : képben, de házban kerekségi harmónia : képzhez, de házhoz
– a dinamikus fonológiai szabályok levezethetőek a statikus fonotaktikai megfelelőből (de az utóbbi időben „vegyes hangrendű” szavak is : Ágnes, október, klarinét (sőt : sofőr, nüansz, amőba)) : ma már nem annyira megalapozott ez a fonotaktikai szabály, ezek egyre inkább tolódnak a morfofonológia felé (pl. hozol, kérsz ) sofőr, nüansz típusú szavaknál az utolsó magánhangzó a meghatározó : transzparens szavak (moziban, szívvel,(az e mindig ehhez vezet) emberekkel, híddal (határeset)) → ezeket lexikálisan kell megtanulni
3.9. Lexikális és posztlexikális szabályok – nyitótövek : tökök, házak, de gázok (a gáz nem nyitótő) – magyar standardban nincs különbség nyílt és zárt e között → nyelvjárásokban a nyitótő alsó, a nem nyitótő középső nyelvállású e-vel jár (kertek, kezek, emberek ) – a kerekségi harmónia szerkezetőrző szabály : a nyitás kerekítetlenné válással is jár – a nyitótövek külön vannak jelölve a szótárban (igék nem, csak ha jelöltek) : ez pusztán lexikai tulajdonság, semmiből sem következik – alsó magánhangzók megnyúlása : fa – fák, kefe – kefék •
legtöbb toldalék létrehozza
•
-ság/-ség előtt nem
•
-i ◦ ◦ ◦
melléknévképző (házi ) : nem csinálja (haza – hazai ) több birtokos jele (kezei ) : csinálja (haza – hazái ) kötőhangzó is ettől függ : hazai – hazaiak, halai – halaik
– ⇒ a fonológiailag meg nem jósolható szabályok szerkezetfüggők : lexikális fonológiai szabályok (ami a lexikonon belül zajlik) és posztlexikális fonológiai szabályok (azután történik valami, miután már „kikerült” a lexikonból) → az utóbbi nem szerkezetérzékeny (pl. nazális hasonulás) ⇒ szóhatárokon is működnek, vakon, kivétel nélkül (de lehetnek fakultatívak)
4
ALAKTAN
9
4. Alaktan 4.1. A szó belső szerkezete – mi a szó ? → leírás szintjétől függ, itt : morfológiai szó (de ez is elméletfüggő) •
írni fog, írt volna → hány szó?
•
igekötős igék problémái (ránéz, alábújik )
– ⇒ morfológiailag egy, szintaktikailag két szó (de, ha az írni fog egy szó, akkor az írni szokott, írni akar, írni kell is az ; mi lenne a szintaxissal ?) •
szintaktikai variációk (írni ő holnap fog, írni sosem szokott)
•
ha a szintaxis valaminek a darabjait rakosgatni tudja, nem lehet összetett szó (ld. szemüveg – üvegszem)
•
nem tudnak morfológiai szabály számára bemenetet képezni : írás, de *írni fogás
•
szemantikailag soha nem lexémák
– igekötős igék : morfológiában egy (lexikalizálható, szabálybenetként használható), szintaxisban két egymás utáni szó (szétszedhetők, felcserélhetők, stb.) ⇒ kettős természet: mondatban szintaktikai szerepűek, létrehozásuk morfológiai alapú
4.2. A magyar morfológia szóalapúsága – nyelvenként eltérő, pl. tőalapú is lehet – magyarban a szó a szabályok bemenete (ragozás, képzés, szóösszetétel) – esetenként tőalapú, pl. többesszám (bokor – bokrok ), képzés (fekete – feketít), kicsinyítés (József – Józsi ) → tőcsonkítás
4.3. Termékenység és szabályszerűség – a termékenység szükséges feltétele, hogy új alakok lehessenek létrehozhatóak – a termékenység elégséges feltétele, hogy megadható legyen azon szavak köre, amiben létrehozható → ha nem megadható, analógiás alapon hozható létre (pl. -da/-de : óvoda – bútorda) – morfológiailag akkor szabályszerű valami, ha az azzal a szabállyal létrehozott jelentés megjósolható → a magyar esetében a ragozás szinte korlátlanul termékeny (ír – írhattam ; olvas – ovlashattam), kivéve pl. megsínylek – megsínylesz – ?megsínyel, ?megsínylik új szavakra alkalmazható a teljes ragozási paradigma (pl. lájkol ) – szabályszerű, de nem termékeny morfológiai szabályok : pl. új ikes igék nem gyakran jönnek létre, és egyes alakok egyáltalán nem használatosak (inna – innék, tudnánk – tudnók ) – megszorítások •
pl. -ság/-ség → ha az alapfunkció elvont fogalom, akkor képezhető (menedzser – menedszerség)
•
-ul/-ül : ha nem fosztóképzős melléknévhez vagy nép nevéhez, akkor nem lehet (rosszul – lexikalizálódott, de nem termékeny forma ; megismerhetetlenül – fosztóképzős melléknevekhez korlátlanul ; lengyelül, oroszul – nyelvek esetében, de ?Oroszul viselkedik.)
•
-mány/-mény : csak analógiás alapon működik (gyártmány, készítmény)
– két képző versengése egy adott osztályban
4
ALAKTAN
•
10
pl. -l és -z idegen szavak honosításánál (-l, ha mássalhangzóra végződik, ami nem r vagy l, -z minden más esetben) → a létrejött alak csak szemantikailag kompozicionális → lexikalizálódott alakzatnál már nem megjósolható ⇒ lexémák a lexikonban
– a nyelvi közösség számára nem ismert, termékenyen képezhető szavak a potenciális szavak (vs. létező szavak) → lexikai akadályozás (lexical blocking) : ha már van létező szó, az blokkolja a termékeny szót (pl. „félés” – félelem akadályozza, „álmodás” – álom (maximum más jelentésárnyalatban)). – szabályok bemeneti feltételei •
szófaji kategória
•
szemantikai mező, amelyben a képzés termékeny (pl. foglalkozások → tanárság)
•
fonológiai feltételek, pl. -a/-e végű főnév után nem lehet -ka/-ke képző (*anyáka – anyácska)
•
morfológiai megszorítások, pl. -ság/-ség nem állhat -nyi végű szó után ( ?tányérnyiság)
4.4. Morfológiai műveletek – szóképzés •
szó + képző = új szó
•
problémák : pl. segéd, beszéd → mi a -d ? ⇒ seg-, besz- fantomtövek (segély, segedelem, segél, arch. beszély)
•
minél nagyobb az osztály, annál jobban használható új szó képzésére : pl. szorít – szoros, feszül – feszes, pirul – piros → ezekből már van 10-12, de még mindig fantomtövek (bár : fesztáv, pír ?)
•
a képzők tipikus tulajdonságai ◦ ◦ ◦ ◦ ◦
◦
új szót hoznak létre szófajváltást idézhetnek elő (gyakorító és kicsinyítő képző nem) korlátozottan termékenyek (de az -ás/-és szinte korlátlan) könnyen lexikalizálódhatnak (a kicsinyítő képző ritkán lexikalizálódik, bár : részecske) megváltoztathatják az alapszó szintaktikai környezetét : zár – bármi, bezár – csak alanyi, bezárás – csak tárgyas nem szóalakzáró (de szépen, ügyetlenül nem toldalékolható tovább)
– inflexiós toldalékok (jelek, ragok) : képző ellenkezői (nincs új szó, változatlan szintaktikai környezet, nincs szófajváltás, stb.) – igekötős igék alkotása •
inkább szóösszetételszerű igekötők (újraolvas, továbbtanul, stb.)
•
inkább szóképzésszerű igekötők (eljátszadozik, befest, megsimogat) : nincs a jelentésben határozószói (irányt jelölő) jelentés → kapcsolódási kört (bemeneti feltételek) is meg kell adni
•
akcióminőség (Aktionsart) ◦
◦
◦ ◦
perfektív aspektus (megsimogat) : befejezett ige, igekötő perfektiváló, ha az igekötős ige csak a befejezettséget fejezi ki (termékeny esetben igen ritka a magyarban, pl. ír – megír, kimos, felépít → itt a befejezettség mellett rezultativitás is van (létrejön a mű)) ⇒ általában akkor, ha nincs konkrét utalás az eredményre (pl. becsomagol, kitakarít, megfőz (alanyi ragozás is ezt fejezi ki), de Becsomagolom a ruhámat. már rezultatív is. akcióminőségképző : a jelentés nem vezethető le az eredeti jelentésből, pl. megcsinál → szemelfaktív :egyszeriséget fejez ki (ld. még iteratív-duratív akcióminőségű (ismételt) csóvál – egyszeri megcsóvál ) totális akcióminőség : nagy felületet érintő cselekvés, pl. bevizez, befest, bepontoz agyon-: intenzív (agyonver) vagy exhausztív akcióminőség (agyontanulja magát)
4
ALAKTAN
•
11
irányjelentésű igekötők ◦ ◦ ◦
átfut, felmegy becsuk, befed, begombol (metaforikus irány) ki- : kivergődik, kivetkőzik → szintén metaforizált alakok, szintaktikailag nem szerepelhetnek porgresszív aspektusban (bár ma már valamennyire igen : ?Éppen vergődik ki.)
– szóösszetétel •
két vagy több szó eggyéillesztése (arany + sárga = aranysárga)
•
az egyik tag nem önálló szó : al + orvos, pók + féle → félszavak : minden más szempontból szavakhoz hasonló tulajdonságok → kétoldali elliptálhatóság (arany- és szalmasárga, aranyszínű és -szerű, pók- vagy bogárféle, pókféle vagy -fajta) (toldalékoknál nem működik), de egy összetétel nem állhat csak félszavakból
•
mi a „szó” ? ◦ ◦ ◦ ◦ ◦ ◦
szintfüggő definíció részeinek sorrendje nem cserélhető fel nem ékelhető bele más szerkezet szintaktikailag egy egység nincs belső szintaktikai szerkezete alaptag (head ) : magyarban a jobboldali szó → szintaktikai, morfológiai tulajdonságok meghatározása, szerep a jelentésben
•
szervetlen összetett szavak : egyszeregy, miatyánk → nincs alaptagjuk, egyik tag sem főnév, mégis főnév az összetétel
•
mellérendelő összetételek : jöttment, huzavona → ld. előző pont
•
⇒ nem szabályalapú ⇒ nem is termékeny
•
termékeny összetétel ◦ ◦ ◦
mindig van alaptag nyitott szóosztályt alkotnak (bármikor létrehozható új szó) bináris, még ha többszörös is az összetétel : repülő + gép = repülőgép → repülőgép + gyártás = repülőgépgyártás ([[repülő + gép] + gyártás] és nem *[repülő + [gép + gyártás]]) ⇒ a rekurzió itt is működik
– ragozás •
agglutináció : egyes viszonyokat kifejező toldalékok egymás után elkülöníthatően helyezkednek el és analitikusak (nem váltanak ki tőváltakozást) → egészségességünktől
•
flexió : nehezen szegmentálható szavak, egybeolvadó tövek és toldalékok, szintetikusak (tőváltakozást idéznek elő) → lat. scola (E1 alanyi) – scolae (E1 birt.)
•
izoláció : egyalakú szavak, szóalak = morféma → ang. she could have gone (bár a could és a gone történetileg toldalékolt alakok)
•
poliszintézis : eltúlzott agglutináció ⇒ egy mondat = egy szó
4.5. A magyar toldalékrendszer – meghatározott sorrend – mindegyik toldaléknak morfológiai vagy morfoszintaktikai szerepe van – morfémák és morfok között kölcsönösen egyértelmű a megfeleltetés ⇒ agglutináció, de nem teljesen, pl. házad (személy, szám és birtok egyben van kifejezve : flektáló tulajdonság) – jel és rag
4
ALAKTAN
12
•
általában nem fordul elő a nyelvleírásban (derivációs is inflexiós toldalékokat különböztetnek meg)
•
magyarban : „jel” → szótő után, nem szóalakzáró ; „rag” → szóalakzáró és csak egy van belőle (csak hagyomány a terminológiában, de lehetne máshol is, pl. ném. Kindern (tbssz. jele + Dativ rag), svéd frikornas )
– esetragok •
erősen morfoszintaktikai szerep
•
esetviszony (vki megajándékoz vkit vmivel)
•
vonzat keretében a nominativusszal együtt 18 esetrag van a magyarban
•
Definíció : Egy toldalék akkor és csak akkor esetrag, ha benne van ebben a 18-ban Következmény : nem egyértelműen meghatározott esetek nem esetragok, pl. rosszul bánik, de ügyesen bánik ; ólban lakik, de utcán vagy híd alatt lakik ; nyolckor tart, nyolcig tart, stb. (főnévi vonzatnál az ige a vonzat alakját is kiköti a vele toldalékolt főnévnél)
•
szintaktikai esetek : nominativusz, akkuzativusz, dativusz
•
lexikai vonzatesetek : a többi
– birtokos személyragok •
harmadik személyű alakoknál nem megjósolható, hogy van-e plusz -j- (vára, párja) ◦ ◦
◦ ◦ ◦ ◦ •
magánhangzóra végződő töveknél mindig van (fonológiai ok morfologizálódott) szibilánsok, affrikáták és palatális mássalhangzók után általában nincs (ha lenne, megnyújtaná a mássalhangzót, párszáz éve ez így is volt) -tor/-ter, -er, -um esetén általában nincs -ság/-ség után sosincs hosszú mássalhangzóra végződő töveknél általában van, de sok a kivétel Cv kapcsolat után szinte sosincs, de konzervje és nem *konzerve
többesszámú birtokosalak elemzése nem egyértelmű : pl. házaim → mi a birtokos, mi a személy, hol vannak a morfémahatárok ? (ház + aim (toldaléktömbös elrendezés) vs. ház + a+ i + m, pad + ja + i + m (minden hang külön morféma (de akkor meg az -a-/-ja- nem a személyt jelzi, mert ezt a többi morféma is megteszi (akkor mit jelöl ?)))) ⇒ infixumos megoldás : -i- a többesszám ? (magyarra nem jellemző, padajaim egyesszáma nem *padjam, ha az egyesszám a padom, a többesszám nem *padiom, ráadásul a nyitótő is bezavar) ⇒ 4. megoldás : -a/-ja az általános birtokviszony jele, -i a többesszám jele, -m a személyrag → E3-ban : padja, háza ⇒ a személyrag ilyenkor ∅, mint általában
5
MONDATTAN
13
5. Mondattan 5.1. A mondattan tárgya – szavak → kifejezések → mondatok – akkor jó, ha az adott szabályokból az adott nyelv összes mondata létrehozható, és sosem jön létre agrammatikus mondat (mivel végtelen halmazt kell megadni, a felsorolás nem célravezető)
5.2. A magyar szórend – klasszikusan nincs „kötött szórend”, mondatrészi szerep nem határozza meg a helyet, de a mondatnál kisebb elemek szórendje kötött, illetve a szórend módosításával változik a jelentés (ellentétben pl. a klasszikus latinnal (állítólag)) – pl. igekötő/puszta névszói igevonzat Elolvastam a könyvet. *Olvastam el a könyvet. Mari is beteg lett. *Mari is lett beteg. – logikai műveleteknél sem Minden fiú elolvasta a könyvet. *Minden fiú olvasta el a könyvet. – névszó a főnév előtt, jelző a jelzett előtt áll (vö. francia, ott nem), névutó a főnév után – a sorrend jelentést módosít Az ötödikesek a János vitézt tanulják. A János vitézt tanulják az ötödikesek. → a vastagon szedettek a mondat logikai alanyai (bár grammatikailag a második esetben a tárgy az), szükség van arra az előfeltételre, hogy több tanulandó mű ill. osztály jön szóba – azonos szórendnél a hangsúly módosíthat szerepet A földrajzot Miklós "szereti. A földrajzot "Miklós szereti. ⇒ a magyar szórend nem szabad, csak nem a mondatrészi, hanem a logikai szerep határozza meg a sorrendet
5.3. A topik és a predikátum – topik (logikai alany) : a beszélő/hallgató által ismert csoport, amiről a mondat szól – predikátum : logikai állítmány – a topikot a vonzatok közül lehet választani János feltette a könyvet a polcra. (alany) A könyvet János feltette a polcra. (tárgy) A polcra János feltette a könyvet. (határozó) – több topik is lehet – nem kötelező Esik az eső. Érkezett egy levél. (a világról állítjuk, nem a levélről) – a topik megelőzi a predikátumot, de néha nehéz elhatárolni (több összetevő is lehet, nem is kötelező) •
predikátumkezdőre esik a mondat első kötelező hangsúlya János "feltette... Miklós a föcit "szereti. "Érkezik egy levél.
5
MONDATTAN
14
•
tulajdonnév vagy határozott névelős főnév lehet a topik, határozatlan csak akkor, ha már meghatároztuk a csoportot A gyerekek játszottak. Egy gyerek megsérült.
•
szembeállítás : kontrasztív topik Szép nem vagyok(, de kedves annál inkább). → a „szép” nem való topiknak, de így az lesz Fel lifttel megyek(, de le gyalog). → jellegzetes intonációs minta : felfelé menő hanglejtés, utána szünet
5.4. A predikátum fajtái – egyszerű : : magyarban a módosító elemek a kifejezés alaptagja előtt, bővítmények utána → tetszőleges sorrend (de ha valamit topikszerepbe rakunk, az előre kerül) Küldött Mari egy levelet Jóskának. Mari küldött Jóskának egy levelet. – igemódosító szerepek : a tövet csak az igemódosítók előzik meg •
igekötő : Mari elküldte Jánosnak a levelet.
•
pusza névszói igevonzat : Zoli leckét ír. (tárgyi vonzattal Zoli írja a leckét. lenne)
•
névelő nélküli határozóragos főnév : Zoli iskolába ment.
•
alany : Vendég érkezett. (de *Vendég táncol.)
•
⇒ nem neveznek meg egy konkrét dolgot, általánosítanak Zolit revizornak vélték.
•
az igemódosító utáni kifejezés hangsúlytalan, az első kötelező hangsúly az igemódosítóra esik
•
az igemódosító vonzatként működik
•
az igekötős ige nem összetett szó mondattanilag, de együtt szótári egységet alkotnak
– fókuszt tartalmazó predikátum : hangsúlyos, az őt követő ige mindig hangsúlytalan (Csak) Miklós tudta a megoldást. A dolgozatra Miklós kapott jelest. → az igekötő hátra kerül (a fókusz kiköti, hogy semmi nem lehet közte és az igető között) •
kimerítően azonosítja az alternatívák közül azt, ami igaz a történésre (ha az összes alternatívát ismerjük, akkor ellentétbe is állítja velük) – Mann vagy Hesse írta a Varázshegyet ? – A Varázshegyet Mann írta. (És nem Hesse.)
•
azonosítási módszerek ◦
◦ ◦
ellenőrizendő kifejezés helyettesítése mellérendeléssel és az egyik tag elhagyása : ha az új mondat igazságértéke nem következik az előzőből, az elhagyott rész fókusz volt János Miklóst és Marit javasolta. ; János Miklóst javasolta. (fókusz volt) Miklóst és Marit János javasolta. ⇒ Miklóst János javasolta. (topik volt) ha van igemódosító, könnyen azonosítható, mert ezt hátravetve fókusz lesz kérdőszó : csak fókuszban jó, topikban vagy predikátumban nem Melyik fiú apját hívatták be ? *Behívatták melyik fiú apját ? *Melyik fiú apját behívatták ? kivéve: Miért ? → fókusszal való azonosítás okára is rá lehet kérdezni János miért írta fel a táblára a feladatot ? János miért a táblára írta fel a feladatot ? *János mikor a táblára írta fel a feladatot ?
5
MONDATTAN
◦
◦
◦
15
a fókuszpozícióban csak egy összetevőnek van hely ⇒ két kérdőszót tartalmazó mondatok : vagy az ige mögé vagy a fókusz elé kerül a második (közé nem, mert rögtön az igének kell jönnie) Ki vert meg kit ? Ki kit vert meg ? → csak formailag kérdőszó kvantorok (= „sorold fel az összes párt, akik megverték egymást”) : „ki ” kvantorpozícióban van (onnan dönthető el, hogy ilyenkor nincs inverzió), „kit” a fókusz kötelező fókusz ∗ „csak ” : János csak Marit hívta meg. *János meghívta csak Marit. ∗ negatív számosság/gyakoriság/mód Peti rosszul írta meg a házit. János kevés barátját hívta meg. (de : János sok barátját meghívta.) ?János kevés barátját meghívta. ⇒ a kérdőszók viszont erősebbek a „csak ”-nál, ilyenkor ezek lehetnek fókuszon kívül Ki hívta meg csak Marit ? *Ki csak Marit hívta meg ? János Marit csak ritkán hívta meg.
– tagadás •
a predikátum mindegyik része tagadható (igei kifejezés, fókusz, kvantor, minden) János nem táncolt a feleségével. János nem a feleségével nem táncolt. Nem mindenki nem a feleségével nem táncolt.
•
a tagadószó és az ige közé nem ékelődhet módosító *János nem meghívta Marit. → a tagadószót követő ige hangsúlytalan, kivéve nem-hanem János nem meghívta, hanem elvitte Marit.
•
a mondat alanya a „sem”-es mondatokban a predikátumban van (az „is” negációja) János sem volt jelen. *János se nem volt jelen. (fonológiai törlődés ?)
– módosítóhatározók •
nem bővítményi pozícióban, hanem az előtt (után) állnak (attól föggően, melyik elemet módosítja)
•
az igei kifejezést módosító határozók : igei kifejezés elé csatolva János nagyon megsértődött. János gyakran felhív. (negatív megfelelőjük mindenképp fókuszban áll, ponálva viszont nem kötelező)
•
az egész állítást módosító határozók : hangsúly dönti el János "okosan megválaszolta a kérdést. = okos módon válaszolt János okosan "megválaszolta a kérdést. = okos volt, hogy válaszolt → topik előtt és után is állhatnak hangsúlytalanul János őszintén elmondta a véleményét.
5.5. A főnévi kifejezés belső szerkezete – puszta főnév (nincs előtte determináns) : jellemzésre, nem megnevezésre való ⇒ topik nem lehet (kivéve kontrasztív), csak igemódosító Én megérkeztem.→ ez mintha determinánst is tartalmazna, de általában : János középiskolai tanár lesz. Évát művésznek tartják. A cég elsejétől venne fel titkárnőt. *A cég felvett titkárnőt. → fókusz nélküli mondatban nem állhat az ige mögött puszta főnév
5
MONDATTAN
16
János magas lányt vett el. (fókuszban áll) János magas lányt is elvenne. → „is”-es kifejezések kvantorpozícióban Magas lányt nem venne el János. → kontrasztív topik *János elvett magas lányt. •
magában áll (cím, felirat) : a bővítmény utána következik Ének a búzamezőkről : nem illeszthető mondatba, maximum idézve, alanyként → általában : egy búzamezőkről szóló ének Találkozás a fiatalemberrel → Találkozásra vártam a fiatalemberrel. János a búzamezőkről komponált éneket. → szemantikailag és szintaktikailag is ki van emelve János komponált egy éneket a búzamezőkről. ⇒ a főnévi kifejezés bővítményét vagy a kifejezés módosítójává vagy a bővítményévé kell tenni, hogy mondatba lehessen illeszteni
•
határozatlan determináns a főnévi kifejezés előtt (egy, tőszámnevek, valamilyen, stb.) ⇒ puszta főnévből határozatlan főnévi kifejezés egy magas lány, minden magas lány, stb. → ha tárgyként rakjuk a mondatba, tárgytalan ragozást vált ki
•
határozott determináns : az egész elé, akár van benne határozatlan, akár nincs a magas lány bármelyik két magas lány
– a határozott főnévi kifejezés : meghatározott egyén kijelölésére •
a, az, e, eme, ezen, -ik -re végződő névmások (bármelyik, valamelyik ) Láttad-e a magas lányt ?
•
tulajdonnevek, mutatónévmások határozott főnévi kifejezésként viselkednek
•
határozott főnévi csoport nem lehet olyan mondatban, amik magáról valaminek a létrejöttéről tesznek állítást *A gyerek született. → Gyerek született. (puszta főnév), Egy gyerek született. (határozatlan főnévi kifejezés) → kivéve, ha fókusz vagy befejezettséget jelző igekötő van A gyerek tegnap született. A gyerek megszületett.
– aki, ami, valaki, valami : határozatlan főnévi kifejezésként viselkednek – birtokos szerkezetek a szomszéd kertje a kertje a szomszédnak a szomszédnak... a kertje ; a kertje... a szomszédnak •
a fej a birtokszó : toldalékolt forma (birtokos személyrag) → meghatározott személyű és számú birtokos ⇒ -nak/-nek -es bővítményként vagy ragtalan determinánsként áll
•
határozottá teszi a határozatlan főnévi kifejezést egy kutya → egy kutya gazdája (Keressük egy kutya gazdáját.)
•
birtokos determináns általában feleslegessé teszi a főnévi kifejezés névelőjét Budapest hídjai kivéve : személyes névmási birtokos, ill. személynevek előtt (területi kérdés) az én könyvem János könyve ← Bejött a János. (de ahol ez helytelen, ott viszont az a János könyve a helyes...)
5
MONDATTAN
17
– a szomszédnak a kertje : a főnévi kifejezés belső topikja az élére kerül → továbbvihető az igei kifejezésbe Jánosnak minden könyve elveszett. (topik) Jánosnak a könyve → Jánosnak minden könyve → Jánosnak elveszett minden könyve. → Minden könyve elveszett Jánosnak. (fókusz, kvantorpozíció) – -nak/-nek Jánosnak csak egy festményét vették meg. – határozatlanná tétel : birtokos kiemelése előre Marinak született egy gyereke. (alapjáratban határozott lenne : Láttam Marinak egy gyerekét.) Sok ötlete Miklósnak van. ?Lisztnek is találtak kiadatlan kéziratait (kvantorpozícióban)
5.6. A névutói kifejezés
1
– azok a viszonyjelölő szavak, melyek szóértékű határozóragként ragtalan főnévi kifejezést kívánnak bővítményül és mindig követik azt (pl. alá, felé, mellé, köré, alatt, mellett, iránt, helyett, miatt, révén, stb.) a ház mellett *mellett a ház – határozóragos főnévi kifejezéssel bővíthető viszonyjelölők a bővítmény előtt is után is lehetnek ⇒ ezek határozószók Péterrel együtt együtt Péterrel – a névutó formailag birtokviszonyban áll a bővítményével énutánam – az én házam teutánad – a te házad (történeti okok) a fiú után → itt már nem olyan nyilvánvaló, csak ha a bővítményt kiszedjük a névutós szerkezetből : Kinek futottál utána ? ; Ki után futottál ? – hová ? -ra válaszoló névutói kifejezés névutója igemódosítóként az igéhez kapcsolható (befejezettség jelölése) János futott Mari után. János utánafutott Marinak. – hol ? : igemódosítóként használva a cselekvés folyamatosságát jelzi János ült a fa alatt. János alatta ült a fának. – honnan ? : alaptag nem használható igemódosítóként *János alóla jött a fának.
5.7. A határozószói kifejezés – pusztán alaptag, vagy bővítménnyel (alaptag mögött, vagy belső topikként előtte) messze a saroktól – a saroktól messze forrón a láztól – a láztól forrón – bővítmény önállósítható : kiemelhető az ige bővítményei közé A ház nem messze áll a saroktól. – ha névelőtlen főnév a vonzat, mindenképp elöl áll *túl tengeren – tengeren túl *együtt családdal – családdal együtt 1 ami
innentől jön, az nem volt előadáson, ezekről ld. Kiefer(2006) 135-147. old.
5
MONDATTAN
18
– módosítható fok- vagy mértékhatározóval nagyon messze a saroktól, a saroktól nagyon messze a családdal félig-meddig együtt, félig-meddig együtt a családdal – hová ? és hol ? -ra felelő esetben az alaptag kiemelhető igemódosítói helyzetbe (akkor is, ha bővítményt tartalmaz) János futott a mezőn keresztül. János keresztülfutott a mezőn.
5.8. A melléknévi kifejezés – melléknévi alaptag, állhat előtte módosító elem (nagyon) büszke – bővítmény követheti az alaptagot büszke (a fiára) Az apa büszke (volt) a fiára. → büszke itt igemódosítóként működik – jelzői melléknévi kifejezés : alaptagra kell végződnie ⇒ a bővítmény belső topikként a melléknévi kifejezés élére kerül a fiára büszke apa – állítás módosítására szolgáló határozók : mindig a módosított alaptag előtt, egymással tetszőleges sorrendben művészileg valószínűleg teljesen értéktelen valószínűleg művészileg teljesen értéktelen *teljesen valószínűleg művészileg értéktelen → a melléknév belső topikként előrevitt bővítménye az ilyen határozók előtt/mögött tetszőlegesen a fiára véleményem szerint nagyon büszke apa a véleményem szerint a fiára nagyon büszke apa
5.9. Az igenévi kifejezések – egyszerű/operátorral kiterjesztett (fókuszos, kvantoros, tagadott), mondatban bővítmény vagy módosító szerep → képző •
-ni Mari szeret a hegyekbe kirándulni. Jó volnaa hegyekbe kirándulnunk a hétvégén.
•
-va/-ve Mari az ablakból kihajolva integet.
•
-ó/-ő, -t/-tt a halkan népdalt éneklő lány a halkan elénekelt népdal
– igei alaptag vonzata, ami nem egyént nevez meg nem maradhat bővítményként az ige mögött ⇒ módosító- vagy operátorpozíció Mari szeretné megkóstülni a süteményt. *Mari szeretné kóstolni meg a süteményt. Mari szeretné egyedül kisütni a süteményt. ?Mari szeretné kisütni a süteményt egyedül. – igenévi alaptagú igei kifejezés tagadható, fókuszba helyezhető, kvantálható Mari szeretne nem beszélni a problémáról. Mari szeretne csak Péterrel beszéni a problémáról. Mari szeretne minden kollégájával beszélni a problémáról.
5
MONDATTAN
19
– igemódosító a fókusz és az igenév ill. a tagadószó és az igenév közé ékelődhet Mari szeretné csak Péterrel megbeszélni a problémát. Mari szeretné csak Péterrel beszélni meg a problémát. (nem megbeszélni, nem beszélni meg) – jelzői szerepű kifejezéseknek alaptagra kell végződniük itt is *a kérdést nem válaszoló meg lány a kérdést nem megválaszoló lány – ragozatlan igenévképzős igéknek nem lehet alanyuk, de a személytelen állítmányok személyjelölő toldaléka engedélyezi (kell, szabad, illik, sikerül, stb.) Jánosnak sikerült levizsgáznia. – főnévi igenevet vonzó igék egy része és a határozói igenevet vonzó ige nem viselheti az igei kifejezés élére eső kötelező hangsúlyt *Fog János beiratkozni az egyetemre. *Kell Jánosnak szintaxisból vizsgáznia. *Van elvetve a kocka. ⇒ hangsúlytalan helyzetben vagy fókuszként kell állniuk Jánosnak jövőre kell vizsgáznia szintaxisból. János nem fog beiratkozni az egyetemre. Fog még János vizsgázni szintaxisból ! → ha ezek nincsenek, igemódosító kell János be fog iratkozni az egyetemre., stb. ha a főnévi igenévnek sincs igemódosítója : János tanulni fog. – ha az igenevet vonzó ige elé igemódosító kerül, akkor az igenév saját vonzataival nem alkot külön igei kifejezést ⇒ nem lehet fókusza, tagadószava, kvantora *János be fog nem iratkozni az egyetemre. *János le fog csak jövőre vizsgázni szintaxisból.
6
JELENTÉSTAN ÉS PRAGMATIKA
20
6. Jelentéstan és pragmatika 6.1. A szemantika tárgya – beszédhelyzettől független aspektus (vs. pragmatika) – szavak jelentése : szószemantika → nagyobb elemek jelentése : mondatszemantika (összefüggnek) pl. elad – megvesz Péter eladta Jánosnak a jegyzeteit. – János megvette Pétertől a jegyzeteit. ⇒ lecsupaszítva azonos jelentés a fordított szerepek miatt
6.2. A szószemantika – a jelentések szemantikai jegyekre dekomponálhatók, pl. +felnőtt −felnőtt −hím → kanca ±hím → csik´ o +ló +ló – a szemantikai jegyek meghatározzák a fontosabb szemantikai osztályokat (pl. [±okoz] → csinál vs. csináltat), de nem kimerítőek – másik módszer : körülírás (parafrázis) → egynyelvű gyakorlati szótárak pl. becsuk : nyílást valaminek a mozgatásával befed → kauzális viszony ⇒ Okoz + Válik(csukottá) – két szint •
alapjelentés (hiányos/alulspecifikált) : eszik (=táplálkozik), vág (=éles eszközzel leválaszt)
•
kidolgozott (kontextuálisan specifikált) jelentés : pörköltet eszik (=eszik alapjelentés + rágás), fát vág (+apróz), hajat vág (+megrövidít), kenyeret vág (=alapjelentés)
•
⇒ a nyelven túl a világismereti tényezők is fontosak (pl. hogy milyen eszköz kell : !Péter ollóval fát vág. → szemantikai anomáliák)
•
denotatív jelentés : elsődleges jelentés, amire a szó vonatkozik → főleg ezt vizsgálják, de a többi sem hagyható figyelmen kívül
– előrejelezhető kontextuális jelentés : X Y környezetben mindig Z-t jelent – kompozicionalitás : teljes jelentés megjósolható az elemek jelentése és a szabályok ismerete alapján •
szerepe van a morfológiailag komplex szavak jelentésében : a produktív szóalkotás mindig kompozicionális
– ha a jelentés nem megjósolható, akkor lexikalizálódott (pl. rendelet, rendelkezés, rendelkezik, rendeltetés) – morfoszemantika pl. olvasgat (csökkent akcióminőség), olvastat (műveltetés) → különböző kapcsolódsáokkal járó jelentések
