1. Ismertesd a kommunikáció általános modelljét! Mutass be néhány kommunikációs technológiát! •
•
• •
• •
•
• • • •
A kommunikációhoz legalább két szereplı szükséges. Egy adó és egy fogadó. Bármelyik fél lehet többszereplıs is. A funkciók felcserélıdhetnek. Magánbeszélgetés, tömegkommunikáció. Minısített kapcsolat van a szereplık között. Elıre definiált szerepek alapján dıl el, hogy kik hallgatnak kiket és miért. Például elıadó-hallgató, színész-nézı, baráti beszélgetés Kell egy csatorna, egy közvetítı közeg. Például levegı (beszéd), papír (levél, újság)), elektronikus: vezeték (telefon), rádióhullám (televízió) Irányát tekintve, mely következhet a technológiából, (milyen csatorna), illetve funkciójából: o lehet egyirányú (single) – Teletext elıadás o kétirányú nem egyidejő (half duplex) – walke-talke tájékoztató (kérdés, majd felelet) o kétirányú egyidejő (full duplex) – telefon társalgási beszélgetés Kell egy közös kód (nyelv). Kell egy közös háttérismeret, mely nélkül hiába értik a közös nyelvet, kódot, nem értik meg egymás témáját. Például egy hétköznapi ember részvétele egy rendszergazdai levelezıs listán nem ad eredményes kommunikációt, hiába beszél mindenki magyarul. Van verbális és non-verbális kommunikáció. Az állatvilág jellemzıen több nonverbálist használ. Az emberi kommunikációban is mindig szükség van non-verbális kommunikációra, vagy másképpen metakommunikációra. Testtartás, hangsúly, mimika, gesztikulálás… Az elektronikus levelezésben ennek hiányát próbálják csökkenteni smiley-kkal. Tartalma alapján: tájékoztató, informatív felszólító, érzelmet kifejezı, emocionális
Kommunikációs technológiák és rendszerek: •
•
•
•
Egyéni ötlető technológiák o füstjelek o futár o postagalamb Verbális rendszerek o tudatos, szájhagyományokra épülı (rém)hírterjesztés o oktatás o szervezeti értekezletek Papír alapú terjesztıi hálózatok o könyv o szórólap o posta. Vizuális alapú o balatoni viharjelzı o süketnéma jelbeszéd o rendırlámpa, KRESZ-táblák
•
o sportversenyek versenyzık közötti, vagy a bírók kéz-, zászló-, vagy egyéb jelei Elektronikus alapú: o Morse o vezetékes telefon ATM-hálózatok számítógépes hálózatok (Ethernet, token ring… kábelTV hálózatok riasztók, figyelı-rendszerek o földi sugárzású elektronikus hullámok (celluláris hálózatok) hagyományos TV- és rádióadások, teletext mobil-telefonok kis hatósugarú wireless billentyőzet, egér, számítógépes hálózatok walke-tolke, CB távirányítók o mőholdas adások TV mősorok számítógépes hálózatok GPS csillagászati rádiótávcsövek összehangolt rendszere
Ugyanezeket funkció vagy irányok szempontjából is lehet csoportosítani. Sok más rendszert is fel lehetne sorolni, hiszen az emberi találékonyság rengeteg egyéb ötletet is felhasznált már kommunikációra, és használja is rendszerben. Legfeljebb a rendszert egy szőkebb szakmai csoport használja csak.
2. Szoftverekhez kapcsolódó jogok, felhasználási formák Milyen a szoftverekhez kapcsolódó jogokat és felhasználási formákat ismersz? A szoftver-forráskódja, valamint programkódja- és a hozzá tartozó dokumentáció a programozók szellemi alkotása. Mindezen alkotások szerzıi jogával tehát a szoftver alkotója rendelkezik. A szoftver létrejöttének pillanatától szerzıi jogvédelem alatt áll. A szerzıi jogról lemondani nem lehet, nem eladható, másra át nem ruházható. A szerzıi jogvédelmi törvény (1999.évi LXXVI. [76] tv.) alapján a szoftvert a szerzıi jogvédelmi ideje alatt csak fizetés ellenében szabad felhasználni. A szoftveralkotások felhasználására licenszek vásárlásával szerezhetünk jogot. A licenszek megvásárlásával a szoftver kiadója feljogosítja a vevıt a termék használatára, a vevı pedig ezzel (illetve számlával, szerzıdéssel) igazolja annak származását. Tehát a vevı a licensszel nem a szoftver (másolásra és továbbadásra feljogosító) tulajdonjogát, hanem csak a használati jogát kapja meg. A demoprogramok a kereskedelmi változat mőködését bemutató programok. A szoftverek korlátozottan használható, ingyenes változatai az úgynevezett shareware-ek. Ezek szabadon hozzáférhetık, letölthetık például az internetrıl, de a számítástechnikai folyóiratok CD mellékleteként adott lemezeken is többnyire ilyen programokat találunk. A felhasználás korlátozása többnyire idıhöz vagy a program valamely lényeges jellemzıjéhez (például a menthetı állományok méretéhez) kötött. Az ilyen programokat azzal a céllal teszik közzé, hogy széles körben ismertté váljanak, és a felhasználók vásárlás elıtt alaposan kipróbálhassák az eszközt. A vásárlás nem csak fizikailag új termék átvételével történhet: gyakori, hogy a vevı a vételár átutalása után az interneten keresztül kapja meg a teljes változat használatát lehetıvé tevı jelszót vagy kiegészítı állományokat. A freeware szoftverek ingyenes szabadon használható és terjeszthetı, teljes programok melyeknek általában a forráskódja is szabadon közzétehetı. Érdemes figyelmet fordítani rájuk, mert jónéhány alkotás akad közöttük, mely drága programokat válthat ki mindennapi munkánk során. Public domain: A szerzı lemond jogairól Azokat a freeware programokat, amelyek futtatása közben megjelennek a szponzorok, támogatók reklámjai, adware programnak nevezzük. Ugyancsak freeware programok azok, melyek futtatása közben a program a felhasználó szokásairól üzeneteket küld a gyártónak, a forgalmazónak. Ezek spyware programok, a külvilág felé irányuló kapcsolatról a forgalmazó nem ad mindig tájékoztatást a felhasználónak. Az illegális szoftverhasználat, a szoftver hamisítása, ugyanazon program több gépre telepítése jogosulatlanul, internetrıl letöltött illegális szoftverek használata szoftverkalózkodásnak számít. A licencszerzıdés megsértıje törvénysértést követ el. Vagyis törvényt sért:
•
• •
• • •
aki szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, alkalmazásokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket szerzıi jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti, aki szerzıi jog által védett szoftvert egyidejőleg két vagy több gépen futtat, hacsak ezt a szoftver licenc szerzıdése külön nem engedélyezi, az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek, használjanak, vagy terjesszenek, aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti, aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a kölcsönkért szoftvert lemásolja, aki olyan eszközöket készít, importál, vagy birtokol, amelyek lehetıvé teszik a szoftver védelmét szolgáló mőszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel kereskedik.
A bőncselekmények kiderítése, vizsgálata a hatóság feladata. Ilyen eljárás során nemcsak a licenszigazolást, hanem a vásárlást bizonyító számla vagy adásvételi szerzıdés és a telepítılemez meglétét is kérhetik. A BSA Magyarország Európában az elsık között, 1983-ban helyezte szerzıi jogvédelem alá a számítógép programokat. Ennek ellenére hazánkban a számítógépek döntı többségén (kb. 75%-án) jogosulatlanul használják a szoftvereket, azaz nem rendelkeznek felhasználói joggal a gépen lévı programokra. Ez nemzetközi összehasonlításban nézve nagyon magas értéknek számít. Hazánkban 1994-ben alakult meg a BSA magyarországi szervezete. A BSA a „Business Software Alliance” rövidítése, amely egy nemzetközi szervezet. A legnagyobb szoftverfejlesztıket és forgalmazókat tömöríti magába, és feladatának tartja, hogy az üzleti szoftverek felhasználóit a legális szoftverhasználat irányába terelje. Ezt részben a jog által biztosított eszközökkel, részben felvilágosító tevékenységgel próbálja megvalósítani. A felhasználók sokszor azért követnek el jogsértést, mert a legalapvetıbb jogi kérdésekkel sincsenek tisztában. Milyen elınyökkel jár a jogtiszta szoftverhasználat? •
• • •
felhasználói támogatás a program fejlesztıitıl, amely jelentheti a program írásos dokumentációját, a program garanciális javítását, illetve cseréjét, továbbá gyakran még telefonon igénybe vehetı forródrót szolgáltatást is, a program továbbfejlesztett változatához kedvezményesen lehet hozzájutni, mert lehetıség van programfrissítésre (upgrade felhasználói jog), elkerülhetık a számítógépvírusok okozta kellemetlenségek, a program megvételével a felhasználó elismeri a programba fektetett munka értékét, és ráadásul anyagi lehetıséget biztosít a program fejlesztıinek a szoftver továbbfejlesztésére.
Mit tartalmaz általában egy felhasználói szerzıdés? •
hány gépre lehet telepíteni a programot?
•
lehet-e másolatot készíteni a programról (többnyire nem, legfeljebb egy biztonsági másolatot).
Egy licensz általában a szoftver egy gépre történı telepítését engedélyezi. Több gépen való felhasználáshoz a gépek számának megfelelı licensz vagy felhasználói szerzıdés szükséges. A licenszszerzıdés gyakran engedélyezi egy darab biztonsági másolat készítését arra az esetre, ha az eredeti adathordozó meghibásodna vagy tönkremenne. Minden további másolat jogosulatlan példánynak számít. A legális kereskedelmi szoftverek esetében bevett gyakorlat a szoftverek átruházása adásvételi szerzıdéssel, valamint a szoftverek bérbeadása. Milyen következményekkel jár a jogosulatlan szoftverhasználat? Ha a felhasználó nem jogtiszta szoftvert használ, illetve nem jogtiszta szoftverrel kereskedik, akkor ellene büntetıeljárás indítható. Milyen felhasználói jogok léteznek? •
Eredeti, illetve frissített (upgrade) felhasználói jog Frissítésnek nevezzük azt a szoftvervásárlást, amelynek során egy olyan célra szolgáló számítógépprogramot szerzünk be, amilyen célra már rendelkezünk valamilyen szoftverrel.
•
Új géphez illetve új fıdarabhoz adható OEM verzió (Original Equipment Manufacturer) Többnyire csak operációs rendszereket lehet OEM verzióban megvenni. Ha most vásárolunk számítógépet, akkor feltétlenül a géppel együtt vegyük meg az operációs rendszert. Ilyenkor ugyanis biztosan OEM verziót számláznak nekünk, mely a szoftver teljes árához képest 40-50%-os megtakarítást is eredményezhet.
•
Egy második programpéldány vásárlásakor alkalmazható licenszcsomag, az LP (Licenc Packet) Ha már rendelkezünk egy komplett jogtiszta programmal, és ugyanezt a programot egy másik számítógépünkre is szeretnénk telepíteni, akkor célszerő egy LP csomagot vásárolnunk. Ez esetben jelentıs árkedvezménnyel csak egy újabb felhasználói jogosítványt kapunk, mely igazolja a program jogtiszta használatát. Az eredeti programot kell telepítenünk a másik gépünkre is.
•
A több program vételekor alkalmazható pontozásos rendszer, az OL (Open Linenc), vagy nyílt licensz A legtöbb nagy szoftver cég, mint pl. a Microsoft, a Corel, a Novell, a Symantec, a Lotus alkalmazza a nyílt licensz (OL rendszert). Ennek lényege, hogy minden szoftver adott pontszámot ér, és egy szoftvercégenként adott pontértékhatár átlépése után jelentıs, akár 20-30% mértékő árkedvezményt is kaphat a vevı. Sok esetben nem egy pontszámot, hanem többet állapítanak meg a szoftvercégek, és sávosan növekvı mértékő kedvezményt adnak vásárlóinknak. Nyílt licensz vásárlása esetén is csak egy felhasználói igazolást kapunk, amely pontosan meghatározza, hogy mely termékeket és hány gépre telepíthetjük. Ezért nyílt licensz vásárlása esetén is kell rendelkeznünk egy komplett telepíthetı program verzióval.
A felhasználói jogok csoportosítása Amikor egy programot egy számítástechnikai szaküzletben megvásárolunk, akkor általában anonim felhasználói jogosultságot szerzünk. Az így kapott felhasználói jogunkat a programoz mellékelt liceszszerzıdés rögzíti. Az anonim felhasználói jog bizonyos hátrányokkal jár, például a felhasználói jogosultságot igazoló okirat elvesztése esetén nem lehet igazolni a felhasználás jogszerőségét. Ha névre szóló licenszszerzıdése van a felhasználónak, akkor az eladónál is regisztrálásra kerül a jogszerő használat. Névre szóló felhasználói jogot azonban csak nagyobb tételő vásárláskor lehet kérni.
3. Ismertesd a számítógépes kommunikáció illemszabályait különös tekintettel az internetre! (Netikett) Etikettnek nevezzük a társadalmi érintkezés formáinak elfogadott rendszerét. Az informatika fejlıdése új kultúrát teremtett saját szokásokkal, viselkedési normákkal, illemszabályokkal. Aki részesévé akar válni ennek a világnak, annak meg kell ismernie, és be kell tartania ezeket a szabályokat. Az Internetre vonatkozó illemszabályokat, szokásokat, viselkedési formákat hálózati etikettnek, röviden netikettnek (Internet zsargon a network (hálózat) és az etiquette (illemtan) összevonásából) nevezzük. A szokásos netikettek erkölcsi, etikai normákat és használati tanácsokat vegyesen tartalmaznak. A netikett célja barátságos légkör megteremtése és megırzése az Internetes kommunikációban. A netikett 3 fı részre osztható: egy-egynek kommunikáció, "egy-sokaknak" kommunikáció, és az "információs szolgáltatások". Az egy-egynek kommunikáció során egy ember kommunikál egy másik emberrel, ilyen a levelezés. Általában a valós társalgás szabályi érvényesek, csak ez az Interneten még fontosabb, hiszen hiányzik a metakommunikáció, és a hangszín. Néhány etikai tudnivaló a levelezéssel kapcsolatban •
•
• • •
• • • •
A levél tartalmára vonatkozó alapvetı etikai szabály, hogy ne írjunk olyasmit e-mailbe, amit nem küldenénk el levelezılapon (ez a szabály valamennyi Internetes szolgáltatásra érvényes). Titkosítás nélkül az Interneten minden nyilvános, az ember magáról állítja ki a bizonyítványt egy nem megfelelı stílusú levéllel. Legyünk konzervatívak a küldésben és liberálisak a fogadásban: Ne küldjünk indulatos leveleket (flame-ket), akkor sem, ha provokálnak, viszont ne legyünk meglepve, ha ilyet kapunk. Ne válaszoljunk rá és ne küldjük tovább!!! Ne küldjünk lánclevelet, kéretlenül nagy mennyiségő információt. Mindig ellenırizzük a levél címét: vannak címek melyek úgy néznek ki mintha egy ember lenne, pedig csoportot jelentenek. Mindig töltsük ki a levél Subject (Tárgy) rovatát, így tájékoztatjuk a címzettet a levél tartalmáról, és olvassuk el a saját leveleink Subject rovatát is (Pl.: az, aki segítséget kért tılünk, egy következı levélben, értesített minket, hogy már „Nem érdekes”) Ha hosszú eszmecserét kezdeményezünk ellenırizzük a címet, és a hosszú levél Subject –jébe kerüljön be a „Long” szó. Célszerő a levél végén egy-két sorban ismertetni elérhetıségünket.(Signature, aláírás fájl) A levél tartalmára vonatkozó néhány formai szabály: használjunk kis- és nagybetőt vegyesen, szimbólumokat hangsúlyozásra, kiemelésre, „mosolygókat”(Smiley) A levél legyen tömör anélkül, hogy túlságosan lényegre törı lenne.
Egy-sokaknak kommunikáció (levelezési listák, fórumok, IRC) során egy ember sok másikkal kommunikál. Az e-mailre vonatkozó szabályok itt is érvényesek, sıt még fontosabbak, hiszen több emberrel kommunikálunk egyszerre.
Levelezési listák, néhány etikai szabály • • • • • • • • • •
A fel- és leiratkozó üzeneteket a megfelelı címre küldjük, mentsük el a feliratkozásra kapott választ (tartalmazza a leiratkozáshoz szükséges információkat). Mielıtt postázunk valamit, bizonyos ideig olvassuk az adott levelezési listát, ismerjük meg a közösség szokásait. Amit írunk széles közönség olvassa. Vigyázzunk a levél tartalmára. Mielıtt elküldünk egy levelet, ellenırizzük. Az elküldött levelet nem lehet visszavonni. Az üzenet címét mindig ellenırizzük: a csoportnak, vagy csak egy személynek szeretnénk küldeni. Válaszüzenet esetén idézzünk csak annyit az eredetibıl, hogy a válsz érthetı legyen. Helytelen nagy fájlokat küldeni egy listára. Ha kérdést teszünk fel, akkor készítsünk a válaszokból egy gondos összegzést és küldjük el a listára. Privát levelezési listára, ha nem hívnak meg, akkor ne küldjünk üzenetet. Ilyen listák üzeneteit ne küldjük tovább szélesebb körben. Tilos listás leveleket továbbküldeni a küldı engedélye nélkül.
IRC néhány etikai szabálya • • • •
Ismerjük meg a csoport kultúráját. Nem szükséges mindenkit személyesen üdvözölni, egy egyszerő „Szia” is elegendı. Ha valaki becenevet, alias-t vagy álnevet használ, tiszteljük az anonimitását. Nyomdafestéket nem tőrı kifejezéseket ne használjunk.
Információs szolgáltatások(WWW, FTP) • • • • • •
A WEB-en lévı anyagnak a közízlésnek megfelelınek kell lennie - uszító, rasszista, fasiszta, vallási, politikai anyag nem lehet. Törvénybe ütközı anyag elhelyezése TILOS. A WEB-en elhelyezett anyagokért a web oldal készítıje a felelıs és nem a szolgáltató. Az oldal alján el kell helyezni a készítı nevét és e-mail címét. A WEB-en elhelyezett információk egy része ingyenes, másik része nem. Ezekrıl érdemes informálódni. Ne használjuk más FTP site-ját arra, hogy egy harmadik személynek szánt fájl-t oda helyezzünk el.
4. Ismertesse a Neumann-elveket és mutassa be a Neumann elvő számítógép felépítését! Az ENIAC az elsı elektronikusan mőködı számítógép építési tapasztalatai alapján fogalmazta meg Neumann János 1946-ban a számítógép építésének máig ható elveit. Neumann-elvek: 1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlı és végrehajtóegységgel rendelkezzen 2. Kettes számrendszert használjon 3. Az adatokat és a programokat ugyanabban a belsı tárban, a memóriában legyenek 4. A számítógép legyen univerzális Turing-gép Az EDVAC volt 1949-ben amely már a Neumann –elveken épült. A Számítógép elvi felépítése:
•
CPU processzor, amely feladata a számítógép vezérlése CU és az aritmetikai logikai mőveletek ALU elvégzése. A processzorokat a mőveleti sebességgel (MIPS), órajel frekvenciával GHz), Hány bites, Cash memória méretével.
•
OM operatív memória, amely tárolja az éppen futó programokat és a feldolgozás alatt lévı adatokat. A memóriának két fajtája van a ROM típusú csak olvasható, (van újraírható: EPROM) a RAM típusú irható és olvasható. A gép kikapcsolása után az adatokat elveszti. jellemzésük: mőködési elvükkel, a kapacitásukkal, órajel frekvenciával
•
Háttértárak: a nagymennyiségő adatok tárolása a feladatuk. Az információt a gép kikapcsolása után is megırzik. Jellemzésük: mőködési elvükkel, a kapacitásukkal, sebességük alapján. Mőködési elvük szerint: o Mágneses elven mőködı: hajlékony lemezes (FDD), merevlemezes (HDD) meghajtó, mágnesszalagos egység (streamer). o Optikai elven mőködı. Egyszer írható optikai lemezek (CD ROM), vagy többször újraírható lemezek (CD-RW), digitális videolemezek (DVD) o Elektromos elven a RAM és a ROM tulajdonságait ötvözve mőködı: Flash drive.
•
Beviteli (input) egységek - feladatuk az információ bevitele a számítógépbe.
•
Kiviteli (output) egységek - feladatuk a feldolgozott információ megjelenítése
5. Ismertesd a mágneses és optikai háttértárak és jellemezd ıket! A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig ırzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségő információ hosszabb idıre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemezegységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhetı réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülı író/olvasó fej segítségével. A merevlemezegységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet. Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különbözı típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményő, optikai vagy magneto-optikai elven mőködı tárolók nagy tömegő adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-CD) hang és zene digitális formában történı lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemzı tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x … 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejő) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességő meghajtók. A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejő tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levı fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetıek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történı visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzıen 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak. Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhetı. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztıként szolgálnak más, külsı eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elı, mint szükségképpen kismérető kiegészítı tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak. Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kismérető, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményő elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb. Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legısibb technológiával rendelkezı egysége a 3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítı, ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy. Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerőbb és összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja
feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk, operációs rendszertıl függetlenül, amelynek van USB portja. A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsıre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed. Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba is akaszthatjuk, vagy felfőzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g). A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem különbözı egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó, vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó. Floppy (hajlékonylemez) egység A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerőbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelsı, mágneses elven mőködı háttértárolói. Az elsı PCkategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különbözı programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait, kedvezıbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez mágnesezhetı réteggel ellátott mőanyag korong, amely egy filcborítású mőanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külsı behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetıségeket adják. Mai fı alkalmazási területei: • • •
operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhetı (setup) példányának tárolása programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése gép-gép közti adatcsere
Floppy lemezes meghajtótípusok A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban értendıek és az alkalmazott mágneslemez átmérıjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérıjő lemezt kezelı típusokat:
5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a késıbb megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsőrőségő lemezt használva, ugyanez a mérető meghajtó már 1.2 megabyte kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen
3.5 col-os típus - Az elızı típus továbbfejlesztett változata, mely 720 kilobájtot tudott tárolni, nagyobb adatsőrőségő lemezt használva ma már 1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A mai PC-k szinte kizárólag az 1.44
felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel.
megabájtos típust használják.
Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetıséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt felülírás történhet gondatlan kezelésbıl, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a floppy-n lévı mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végzı program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre esı szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különbözı tárolókapacitású lemezeken eltérı. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is. Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza. 3.5" DS DD 720 KB
5.25" 360 KB
DS HD 1.44 MB 1.2 MB DS ED 2.88 MB A floppylemezeken lévı rövidítések magyarázata: Rövidítés
angolul
magyarul
SS
single sided
egyoldalas (már nem használatos)
DS, vagy 2S double sided
kétoldalú (mindkét oldalon írható)
SD
single density egyszeres sőrőségő (már nem használatos)
DD
double density kétszeres sőrőségő
HD
high density
nagy sőrőségő
ED
extra density
extra sőrőségő
Hajlékonylemez formázása Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elı kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a mőveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége elıre formázott lemezekbıl áll, mégis elıfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás mőveletet használjuk, ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése.
A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát.
A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti. Merevlemezes meghajtók
Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a hard diszk, amit egyszerően csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhetı réteggel bevont merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhetı része a szektor. A merevlemezegységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban.
A manapság használatos diszkek winchester rendszerőek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerő diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé. A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhetı réteggel bevont merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej elıtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erıt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erı kiegyenlítıdése következtében a fej a lemez felületétıl mért néhány tized mikrométerre repül. Az adatok szervezésének legalapvetıbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az elıtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyőrőt ír le. Ez a körgyőrő a sáv, amely egy bit szélességő, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet végig elérhetıek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különbözı sávok között mozgatni. Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettınél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebbıl következıen, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelı azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség. A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezıt, mely általában 512 bájt hosszúságú. Hordozható változat: mobil rack. Optikai tárolók
A '80-as évek elején felmerült az, hogy létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven mőködı adathordozók hibáit, korszerőtlenségét - a szalag nyúlása, és ebbıl adódó futásegyenetlenség; a hıre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos adattárolási biztonság, mely idıvel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni. CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony. Az optikai tároló rendszerekre jellemzı, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik. Nevüknek megfelelıen optikai eljárást használnak (fényvisszaverıdés, polarizáció, szórás, fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén az adatok rögzítésekor kis mérető mélyedéseket hozunk létre, amelyeken a leolvasáskor a lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületérıl visszaverıdik. A médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká. Nagy tárolási sőrőség jellemzı. Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik. Az optikai adathordozó elıállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen lévı programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami mellett az elıállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthetı típusra oszthatók: • •
•
Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a legelterjedtebb CD-ROM, Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük. Újraírható, törölhetı, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzıen 650 MB tárkapacitással) típusúak.
A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemzı tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB). 1992-ben létrejött a DVD Egy DVD lemez külsıre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsőrőségnek köszönhetıen tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függıen - 7-25szöröse a CD-knél megszokott értékeknek. Az alapvetı fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm vastagságú lemezbıl, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat. A technológiai fejlıdésnek köszönhetıen a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy alaptípusa. A legegyszerőbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegő lemez, a kapacitása 4,7 GB. A kétrétegő egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága 20-70 µm, és tiszta gyanta választja el egymástól. A kétoldalas, oldalanként egy rétegő DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása annyiban tér el a DVD5-lemezétıl, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak lyukakat összeragasztás elıtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9 lemezeket használják a hasonló nagyságrendő tárolókapacitást igénylı alkalmazásokban. A kétoldalas, oldalanként két rétegő DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A mőködés elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.
6. Ismertesd a beviteli perifériákat! Billentyőzet A PC billentyőzete külön egység, egy kábellel csatlakozik az alaplaphoz. A billentyőzetben lévı 8 bites mikroprocesszor, az Intel 8049 vagy vele kompatibilis típus feladata a billentyőzet kezelése. Ez egy 8 bites számítógép, a CPU-n kívül a tokban 2 KB ROM memória ez tartalmazza a billentyőzet kezelı programot és 128 bájt RAM memória van. Minden billentyőhöz tartozik egy 8 bites billentyőkód. A processzor folyamatosan figyeli a billentyő lenyomásokat, ha leütött billentyőt érzékel a neki megfelelı kódot és a kábelen soros formában, az alaplaplapon található billentyőzetvezérlıbe küldi. A billentyőzeten lévı LEDek (NumLock, CapsLock, ScrollLock) be- és kikpacsolására is az alaplapról kapja a parancsot. A különbözı billentyők megkülönböztetett viselkedése pl. Shift, Ctrl, Alt stb. az operációs rendszer és a billentyőzetet kezelı ROM-BIOS rutin függvénye. Ez tehát nem univerzális minden operációs rendszer alatt, de a DOS / MS-Windos és az alattuk mőködı programokban viszonylag egységes.A már említett Lock billentyők kapcsolóként mőködnek, állapotukat a hozzájuk tartozó LED mutatja. A Shift, Ctrl és Alt billentyők hatása csak addig tart, amíg lenyomva tartjuk, ezért nevezik néha váltóbillentyőknek. Általában más billentyőkkel egyszerre használatosak. A legközismertebb kombináció a Ctrl-Alt-Del, ami újraindítja a számítógépet, ezért hívják néha szoftver resetnek. Korábban a PC ill. az XT billentyőzete 83 gombot tartalmazott, napjainkra az AT mellett általánossá vált a 101,102 , 103 és a 104 gombos billentyőzet. A klaviatúra egy gomb lenyomására egy ún. scan-kódot küld a gép felé, és hasonlóan egy scan-kód beküldésével jelzi a gomb elengedését. Ezeket az operációs rendszer összegyőjti és a megfelelı (beállítható) kódlap szerint értelmezi, amely a nemzeti karakterek elhelyezkedését rögzíti. A billentyőzet alapvetıen három részre tagolódik, a középsı (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerően használhatunk. A profi (vakon gépelı) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyőn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyőt is: • • • •
• •
Enter, Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyőt megnyomjuk. Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betőváltó. Ctrl - (Control billentyő): a gép számára kiadott vezérlıkódok segédbillentyője. Alt - a billentyőt lenyomva tartva a numerikus billentyőzeten egy 0-255 közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmezıdik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt más billentyőkkel együtt lenyomva, külömbözı programokban eltérı módon viselkedı, jelentésmódosító (kiterjesztı) billentyőként is használható. Tab - (tabulátor): segítségével a képernyın egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk. Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévı karakter törlése.
•
Caps Lock - a kisbetős-nagybetős üzemmód kiválasztására szolgál. Elıször megnyomva kisbetők helyett nagybetőket használhatunk, másodszor használva a kisbetőket érhetjük el.
A billentyőzet felsı sorában 12 billentyő található, melyeken F bető és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyői. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja. A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyőzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni ıket, ha a Num Lock billentyőt egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként mőködik. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapmőveletek jeleit is. A számbillentyőknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlı funkciók, a numerikus billentyőzet mellett külön is megtalálhatók: • • • • • •
• • •
Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort. PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyın felfelé ill. lefelé. Nyilak - a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb. Ins - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani. Del - gépünk azt a karaktert törli a képernyörıl, amelyiken a kurzor áll. ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menübıl való kilépést kezdeményezhetünk vele. PrintScrn - a képernyı tartalmát printerre küldi. Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelı billentyő, nincs általános funkciója. Pause/Break - az általunk elindított mővelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill. megszakítását eredményezi.
Egér, joystick, tablet A grafikus programok elsısorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló eszközök alkalmazását. A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetıvé a képernyın nagy felbontású grafikus módokban. A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de a mőködési elvük egységes és egyszerő. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban lévı golyó forgása. A golyó két, egymásra merıleges hengerrel érintkezik, amelyek elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függıleges irányú mozgásának. A két henger forgását külön-külön érzékelık detektálják és a megfelelı kódokat továbbítják az alaplapra. Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedésérıl az információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével mőködı vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven mőködnek 500-600 dpi felbontással.
A hordozható gépekhez a hely szőkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette két vagy három nyomógombbal. A képernyın a golyó forgatásával mozoghatunk. Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló tábla, más néven tablet tesz lehetıvé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny felület, amelyen egy tollszerő eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet mozogni. A felület érzékelése különbözı megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van, és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelık figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll. Mőszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb, mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült tollak és célkeresztek is. A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick. Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs mőszaki akadálya a PC-hez való csatlakoztatásának. Szkennerek Szkennerek és feladatuk A szkennerek képbeviteli eszközök, a 80-as évek elején jelentek meg a számítástechnikai piacon. A számítógépek grafikus képességeinek javulása vonzotta a grafikus beviteli eszközök megjelenését. Ezt a folyamatot segítette elı, hogy megjelent egy viszonylag olcsó érzékelı eszköz, mely felválthatta az addig alkalmazott kamerákat. Jelenleg mind felbontásban, mind méretben igen gazdag kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A szkennerek csoportosítása történhet a dokumentum kezelése, a dokumentum típusa szerint, valamint a felbontás nagysága szerint. Szkennerek általános felépítése A szkennerek jól elhatárolható egységekbıl épülnek fel, melyek a következık: az érzékelı, az optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika, az interfész. Érzékelı: Az érzékelı feladata, hogy a dokumentumról érkezı fényt elektronikus jellé alakítsa, melybıl az eredeti egy másolata elıállítható. Az általánosan használatos szkennerekben az érzékelı elem a CCD (Charge Coupled Device), a töltéscsatolt eszköz, ahol fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban, és ezek a cellák a megvilágítással arányos feszültséget szolgáltatnak. Optika: Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelı minıségben (felbontás, fényerı, stb.) az érzékelıre juttassa. Megvilágító egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerıvel történı megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is. Mozgató mechanika: A CCD érzékelı a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes dokumentum letapogatásához vagy az érzékelıt vagy a dokumentumot mozgatni kell, s ezt a
feladatot a mozgató mechanika végzi el. Leggyakoribb megoldás, hogy az érzékelıt, az optikát, a megvilágító egységet rászerelik egy kocsira, melynek mozgatását egy precíz egyenesbe vezetı mechanika segítségével a léptetımotor végzi. A másik népszerő megoldás esetében a dokumentumot a papírt mozgatják görgık segítségével, és az összes többi elem áll. Az elektronika: Az elektronika feladata az egységek vezérlése, a megfelelı tápellátás. A CCD-bıl érkezı jel nagysága arányos az adott pont szürkeségi értékével, tehát ezt az analóg jelet (feszültséget) kell digitális jellé alakítani, hiszen az interfészen keresztül már digitális információ halad. Az átalakítást az analóg-digitál átalakító (Analog to Digital Converter, ADC) végzi, mely a CCD maximális kimeneti jelét 256 (más esetben 1024) elemi egységre osztja, és 8 (vagy 10) biten ábrázolja. Színes szkennerek A színes szkennerek a három alapszínnek vörös (Red), zöld (Green), kék (Blue) megfelelıen, három intenzitásértéket adnak át. A három alapszín megszerzésére több módszer is kínálkozik. Az egyik módszer szerint a dokumentumot fehér fénnyel világítják meg, három színszőrıt alkalmaznak, melyet idıben egymás után helyeznek az érzékelı elé. Így az elsı menetben a vörös, a másodikban a zöld, a harmadikban a kék színtartalom meghatározása történik meg. Ezt három menetes szkennelésnek nevezik, elınye az olcsó kialakítás, hátránya a hosszú szkennelési idı és az esetleges pozícionálási hibák. A másik módszer szerint három alapszínő fénycsövet kell alkalmazni, és a dokumentumot ezekkel a színekkel kell megvilágítani. A megvilágítás idıben egymás után történhet csak, de ez lehet soronként vagy laponként. Soronkénti megvilágításnál elsıként felvillan a vörös fénycsı és a CCD átadja a vörös tartalmat, majd felvillan a zöld fénycsı és ez az expozíció a zöld tartalmat jelenti, és így tovább. Laponkénti színváltásnál a kocsi elıször vörössel, majd zölddel, végül kékkel világítja meg a dokumentumot. A színes szkennerek az RGB értéket ábrázolhatják egy bájton, ez 256 színárnyalatot jelent, vagy három bájton, ez 16,7 millió színt jelent. A szkennerek feladata a papíron, vagy egyéb hordozón lévı dokumentum elektronikus képének elıállítása és számítógépbe vitele. Természetesen azonnal felmerül a kérdés, mi történjen a bevitt képpel? Archiválási céllal rákerüljön egy nagykapacitású háttértárolóra, némi változtatás után – retusálás, kivágás, stb. – egy kiadvány részét képezze, vagy ha a képi dokumentumra valójában nincs szükség, akkor azt feldolgozva egy minıségileg új dokumentum álljon elı. Ez az utóbbi a karakterfelismerés, mikor a képi információt elemezve a feldolgozó program elıállítja a képtartalomnak megfelelı szöveges információt, mely szövegszerkesztıvel tovább szerkeszthetı. A legtöbb esetben a szkennereket ilyen célra vásárolják, és ezért gyakori, hogy a felhasználó a szkenner mellé csomagolva a dobozban egy karakterfelismerı programot is talál, mely megóvja ıt a dokumentumok újragépelésének fáradtságos munkájától. Síkágyas szkenner A síkágyas (Flat bed) szkenner kocsija felszerelve az érzékelıvel, az optikával és a fénycsıvel egy üveglap alatt mozog, két precíz vezetést biztosító acéltengelyen. Mozgása merıleges az érzékelı vonalsora által kijelölt irányra. A dokumentumot képpel lefelé az üveglapra kell helyezni, majd a fedelet rácsukni, és indulhat a szkennelés. A mozgó kocsi fénye végigpásztázza a dokumentumot, a visszavert fény a tükrökön és az optikán keresztül az érzékelıbe jut, az elektronika feldolgozza a jeleket és az
interfészen keresztül a számítógépbe küldi. A szkennelési folyamat alatt a dokumentum áll, s így a precíz szkennelés nem függ a dokumentumtól. Több dokumentum folyamatos feldolgozása esetén lehetıség van automatikus lapadagoló (Automatic Document Feeder, ADF) alkalmazására. Kétoldalas dokumentumok is szkennelhetık a speciális adagolókkal vagy szkennerekkel. Kézi (handy) szkenner A kézi szkennerek a legolcsóbbak a piacon, és ez az olcsó ár mutatja a minıséget is. Mind a megvilágítás, mind a mozgatás visszajelzése hagy kívánnivalót maga után. Ezeket a szkennereket kézzel kell mozgatni a dokumentum fölött, a mozgatást két vezetı görgı és egy szinkronizáló görgı segíti. A szinkronizáló görgı a mozgatás során a papíron gördül és a tengelyére szerelt szinkrontárcsa jeleket ad az elektronikának a mindenkori pozícióról. A szinkrontárcsa egy adott sebességtartományon belül korrigálja a sebességingadozásból eredı hibákat, de nagyon hamar megjelenik a húzási irányba esı képtorzulás (a képpontok a húzási irányban megnyúlnak, vagy lecsökkennek). Az egyenes húzás sincs biztosítva, tehát elıfordul az eltekeredés, az "S" alakú mozgatás, de gyakorlás után ezek a hibák elég jól elkerülhetık. A szkennelést sík felületen kell végezni, a szkenner teljes mozgása alatt ügyelni kell, hogy a berendezés teljes terjedelmében ugyanazon a sík felületen maradjon (könyvek szkennelése). A megvilágítás LED-ekkel történik, a környezeti fény könnyen módosíthatja a fényviszonyokat. Az érzékelés 105 mm szélességben történik, tehát A4 mérető dokumentumok csak két lépésben szkennelhetık. A felbontás 100-400 dpi között kapcsolóval állítható, a 400 dpi-hez tartozó pontosságot a kézi mozgatással nehezen lehet elérni, tehát a mozgatás irányában nagyok a torzulások. A fényerı egy potenciométerrel kézzel állítható, ez egy küszöbszint beállítását jelenti, mely érték fölött a pontokat feketének, alatta fehérnek ítéli az elektronika. Szürkeskálás képeknél az alaptónus beállítására szolgál. A kézi szkennerek speciális soros interfésszel rendelkeznek, így saját illesztıkártya tartozik hozzájuk, bár a picon kapható néhány, a számítógép nyomtató (Centronics) kimenetére csatlakoztatható berendezés is. Lapáthúzós szkenner A lapáthúzós (Sheet Feed) szkennerek általában olcsóbb, egyszerőbb konstrukciók, helyfoglalásuk csekély. Itt csak a dokumentum mozog, gumigörgık biztosítják az egyenletes továbbítást. Sok szkennerbe több lap is behelyezhetı, a felszedı görgı garantálja az egymás utáni lapbehúzást. A konstrukció könyv szkennelését nem teszi lehetıvé, sıt vastagabb, vagy fényes lapok továbbítása is problémás lehet. Dobos (drum) szkenner A dobos szkennerek foto-sokszorozót használnak érzékelıként, tehát egyszerre csak egyetlen pontot érzékelnek, így minden egyes képpontot azonos jellemzıkkel tapogatnak le. A dokumentum egy forgó dob palástjára van feszítve, és vagy visszavert fénnyel, vagy átesı fénnyel tapogatják le. A fej a letapogatás során a palást mentén folyamatosan mozog, így a teljes dokumentum felett elhalad. A dob átlátszó anyagból készül, átmérıje 50-150 mm, tehát akár A3-as dokumentumok is szkennelhetık. A dobos szkennerek a nyomdaipar
professzionális eszközei, nagy felbontással, precíz színérzékeléssel rendelkeznek, az elektronika gyakran tartalmazza a színrebontó egységeket is.
7. Ismertesd a kiviteli (output) perifériákat, különös tekintettel a monitorokra és a nyomtatokra Az információ a központi feldolgozó egységbıl (CPU) a kimeneti peiférián át a környezet felé áramlik. Tehát az output perifériákon keresztül a számítógép az eredményeket, vagyis a kimenı adatokat közölheti a felhasználóval. A legfontosabb output perifériák a képernyı (monitor, screen, display) és a nyomtató (printer). Ide tartozik még a például a hangszóró (speaker) és a rajzgép (plotter) is. Képernyı (monitor, screen, display) Feladata: A monitor az információk megjelenítésére szolgál. Ez a PC-k szabványos (standard) kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjelenítendı információ a képernyıre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyőzetével ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, sıt a billentyőzeten begépelt szöveg is ellenırzés céljából kikerül a képernyıre. Típusai: A monitorok csoportosítását többféle szempont szerint elvégezhetjük: • •
A mőködési elvük szerint a két legelterjedtebb típus a katódsugárcsöves és a folyadékkristályos monitor. A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következı monitortípusokról:
Típus
Színkezelés
monochrom (egyszínő)
ez a monitor típus egy háttér- és egy elıtérszínt képes megjeleníteni
szürkeárnyalatos
A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas, hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz
színes
a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékébıl elıállított színek megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor illesztıkártyájának a minısége határozza meg
A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak. Típus
Felbontóképesség és a színek száma
Hercules
720x348 képpontból állítja elı a képet és monochrom
CGA (Color Graphics Adapter)
320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére alkalmas
EGA
640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthetı szín
VGA (Video Graphics Adapter)
640x480 a felbontás, de a színek száma már 256
SVGA (Super VGA)
1028x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére
alkalmas A katódsugárcsöves monitor A monitorok a számítástechnika ıskorának hírnökei, abból a szempontból, hogy itt alkalmaznak egyedül még elektroncsöveket, vagyis a képernyı katódsugárcsövét.
Mőködése a következı: A képcsı végében lévı elektronágyú segítségével elektronokat lınek ki a képernyı belsı falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyı közepére irányítják. A képernyıt belülrıl foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont). A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyı képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölsı sarokból indul, és jobbra haladva soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idı alatt a pontok fénye még megmarad. A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színő, ezekbıl a színekbıl az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen szín kikeverhetı, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevıket (elektronokat).
A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színő mátrixrészt érheti el (ez a mátrix 0.28 mm átmérıjő). A folyadékkristályos monitor mőködése Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag, amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a
folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelzı elsötétül. Így mőködik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzıje is. Jellemzık: • • •
A legfontosabb jellemzık, a felbontóképesség és a megjeleníthetı színek száma elsısorban a monitor illesztı kártyájától (videókártya) függ. Az SVGA kártyák felépítése: A kártyán található memória (2MByte-32MByte) a képpont adatok (a pont színe) tárolására szolgál. A videó memória mérete és a maximális felbontás között összefüggés van. A kép egészének bele kell férnie ebbe a memóriába. A kép mérete a (X*Y*színbitek)/8 [byte] összefüggéssel számolható ki, ahol X*Y a felbontás, a színbitek pedig egy képpont adatainak tárolásához szükséges bitek számát jelöli.
Színek száma
Színbitek száma
24 = 16
4
28 = 256
8
215 = 32768
15
216 = 65536
16
224 = 16777216 24 Ebbe a videó memóriába a mikroprocesszor írja az adatokat. A memóriából a VGA kártya processzorra olvassa ki az adatokat, és eljuttatja másodpercenként kb.60x ahhoz az egységhez, amely a digitális jelet analóg jellé alakítja. A kártyán található még egy ROM memória is, amely a kártya tulajdonságainak kihasználásához szükséges program rutinokat tartalmazza. Ezt a BIOS használja, és segítségével tudja beállítani a kívánt felbontásokat. A monitorokat jellemezhetjük a méretükkel is: A képernyı átlójának hosszát inch-ben adják meg. A forgalmazott monitorok között találhatunk: 14, 15, 17, 19 inch-es, sıt még ettıl nagyobb monitorokat is, de a képátló méretének növekedésével az ár is jelentısen növekszik. Nyomtató (printer) Feladata: A nyomtatók a számítástechnika kezdeteitıl kezdve tartozékai a számítógépeknek. Arra született, hogy a számítógép memóriájában megjelenı adatokat papíron vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. A nyomtató nélkül elképzelhetetlen lett volna a számítógépek ilyen nagy arányú elterjedése. A grafikus rendszerek bevezették a házi szabvánnyá vált WYSIWYG (What you see is what you get - azt kapod amit látsz) fogalmát, amely az objektumoknak ugyanolyan megjelenést biztosit a monitoron, mint a papíron. Típusai: Az alkalmazott nyomtatási technikától függıen különbözı nyomtatótípusok terjedtek el. • •
Az úgynevezett mátrixtechnika képviselıi a mátrix- illetve tintasugaras nyomtató. A másik nyomtatási technika a lézeres vagy egyéb ehhez hasonló elv. Az így mőködı nyomtatók közül a lézernyomtató a legelterjedtebb.
Mőködése: A mátrix technika két képviselıje a mátrix- (tős) és a tintasugaras nyomtató. Közös tulajdonságuk, hogy valamilyen fizikailag kialakított mátrix elrendezést másolnak a papírra (a tő mátrixot, vagy a tinta-sugár mátrixot). •
•
•
A mátrix (tős) nyomtatók 9 vagy 24 tővel dolgoznak. Ezeket a tőket nagy teljesítményő elektromágnesek lökik neki a papír elıtt feszülı festékszalagnak. A festékszalag azokon a tőhegynyi pontokon érintkezik a papírral és összekeni azt festékkel. A nyomtatófej ezután egy pontnyit vízszintesen elmozdul, és a folyamat megismétlıdik. Miután a sor nyomtatásra került, a papír egy sorral függıleges irányba léptetıdik. A festékszalag még nem használt része pedig a fej elé fordul (léteznek olyan típusok, amelyekben a festékszalag a fejjel együtt mozog, így ott minden leütés után léptetés van). Az ilyen nyomtatók nagy elınye az índigózhatóság és az olcsó fenntartás. Ennek megfelelıen alkalmazzák számlák, bizonylatok nyomtatására, ahol a fenti paraméterek elınyt jelentenek. A tintasugaras nyomtató egy nyomás alatt lévı festéktárból fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz így nagy felbontás is elérhetı, de ennek léteznek fizikai határai. A festék papírra jutását az un. piezoelektromos kristályokkal oldják meg. Ennek az anyagnak feszültség hatására megnı a térfogata, ezért a festéket a papírra fújja a patron. A fej itt is vízszintesen, a papír pedig függılegesen mozog, a pozicionálásnak és az ugyanarra a helyre való visszaállási pontosságnak azonban nagyon precíznek kell lennie A lézeres v. egyéb hasonló (ion, mágneses) elven mőködı típusok, amelyek ára jelenleg a legmagasabb, nyomtatási képük kiválónak mondható. Technikájuk a soronkénti nyomtatással ellentétben a lapnyomtatásra koncentrál. Ez azt jelenti, hogy a teljes lap képét elıállítja, majd utána készít róla lenyomatot. A lézernyomtató mőködése: A lézernyomtatóban speciális anyaggal (szelénnel) bevont és elektromosan feltöltött hengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott annak felülete a henger többi részével és a nyomtatóban lévı fekete festékporral ellentétes töltésővé változik. Így amikor a hengernek ez a része elfordulása közben a festékkazetta fölé kerül, akkor abból festék tapad fel a lézerpásztázta helyekre. A hengerrıl a kép görgetéssel kerül át a papírra, majd beleég abba, amikor az egy 200 oC-os hengerpár között elhalad. Forgás közben a henger elhalad egy kollektor (győjtı) egység elıtt, amely a felesleges festéket eltávolítja a henger felületérıl.
A színes nyomtatás Az elv a következı: minden szín kikeverhetı a Cyan, Magenta, Yellow, blacK (CMYK) színekbıl oly módon, hogy egymás mellé nyomtatjuk a különbözı színő pontokat. Ekkor az emberi szem (kellıen távolról nézve) úgy érzékeli, mintha egy negyedik szín lenne. A színes nyomtatásnál fontos tehát a minél kisebb pontok felvitele, ennek következtében a legjobb nyomatot a lézernyomtató biztosítaná. Itt 3+1 festékréteget visznek fel a már ismert eljárással, így nemcsak lassabb, de jóval drágább és költségigényesebb lesz a nyomtató. A színes tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebbek. Ezek ára 4-10%-al drágább, mint a fekete változatoké, és nyomtatási képük is elfogadható minıségő. A nyomat 3+1 fuvolasorral
képzıdik, amelyek egyszerre haladnak, de mindig egy sorral megelızve egymást, így idıt hagyva az elızı réteg megszáradására. Kísérletezı kedvőek számára fejlesztették ki a színes tős mátrixnyomtatót, amely 3+1 festékcsíkkal rendelkezı szalaggal dolgozik, a szalagot egy mechanika emeli meg, ha színt kell váltani. Az ilyen nyomatokon általában gyorsan felfedezhetıek az elemi pontok, így csak igénytelenebb, alapszínekkel dolgozó nyomatokhoz használható. Jellemzık •
•
•
A felbontás a legfontosabb tulajdonsága egy nyomtatónak, amelyet az inchenkénti pontok számával, vagyis dpi-vel mérünk. Általánosan elterjedt a 300x300, illetve a 600x600. Egyes lézernyomtatók képesek 1200-2400 dpi-re is. Sebesség, a percenként nyomtatott oldalak száma, amelyek telitettsége feketében 56%, színesben 75-85%. Tős mátrixnál megadják a karakterek számát másodpercenként (cps) A nyomtató memóriája. Ez a memória tárolja az adatokat, míg a nyomtató ki nem nyomtatja azt. Ez mátrixnál 16-128kB, tintasugarasnál 512kB-4Mb, és lézernél 116Mb-ig terjedhet. Ez a nyomat minıségét nem, csak a számítógép nyomtatás alatti gyorsaságát befolyásolja.
8. Hálózatok Mi a számítógépes hálózat? Ismertesd a hálózatok csoportosításait és a hálózat fizikai elemeit! 1. Mit nevezünk számítógép hálózatnak A számítógép hálózat egymástól térben elválasztott, azaz más-más helyeken elhelyezkedı számítógépek összekapcsolását jelenti. E gépek között adatcsere révén munkamegosztás folyik. Ehhez természetesen a gépek közötti kommunikáció lehetıségét kell biztosítani, ami az esetek többségében vezetékeken valósul meg, de a kapcsolat létrejöhet elektromágneses sugárzás (például rádióhullámok, ill. infrahullámok) segítségével is. 2. Mi az elınye a számítógép hálózatoknak A hálózatba kötött gépek közötti kommunikáció segítségével lehetıség nyílik többek között: levelek, vagy más adatok küldésére a gépek között; nyomtató, MODEM, CD ROM egység, stb. közös használatára; közös adatok használatára; az elızıbıl következıen feladatok megosztására; adatok nagybiztonságú letárolására; egy központi gépen tárolt adatok ott helyben történı feldolgozására; stb. 2.1. Elektronikus üzenetek, levelek, fájlok küldésének lehetısége Ha egy nagyobb vállalatnál az egyik osztályon dolgozó ügyintézı levelet szeretne küldeni egy másik osztályon, esetleg egy más épületben alkalmazott kollégájának, akkor ez hálózatba kötött számítógépek segítségével pillanatok alatt megoldható. Igaz, ez hálózatba kötött gépek nélkül is lehetséges volt, de nem pillanatok alatt. Az ugyanis korántsem mindegy, hogy a levél mennyi idı alatt ér oda a címzetthez. Míg hálózati kapcsolat esetén azonnal, kézbesítı dolgozóval lehet, hogy csak több óra múlva, esetleg csak másnap. Az elsı esetben tehát élı a kapcsolat, idegen szóval „on line", a második esetre ez korántsem igaz („on láb", ez persze csak szóvicc), Ráadásul a levelekhez a legkülönfélébb fájlokat lehet csatolni, miáltal azután már barmi elküldhetı levélben. További elınyként egy ilyen elektronikus hálózat kapcsolódhat az Internethez is, azaz gyakorlatilag az egész világgal levelezhetünk. 2.2. Erıforrások megosztása: közösen használható nyomtató, szkenner, CD-ROM, MODEM, stb. Bár ma már nem túl drága egy egyszerőbb tintasugaras nyomtató, belsı MODEM vagy egyszerő CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20 gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt. Igaz, MODEM-et valószínőleg úgysem telepítenének minden gépbe, de nyomtatni mindenki akar. Ha viszont 20 nyomtatót kell vásárolni a nyomtatási igény kielégítéséhez, az már tekintélyes összeget jelent. Hasonló lehet a helyzet a lapolvasóval is. 2.3. Közös adatok használata Ma már alapvetı igényként lép fel, hogy az egyszer rögzített adatokat, ha azokkal újra akarunk dolgozni, ne kelljen ismét gépre vinni. Ez egy egyszerő példa alapján könnyebben érthetıvé válik.
Tegyük fel, van egy nagyobb forgalmú áruház. A készletét számítógépre vitték, és a számlázást is számítógéppel végzik. Jogosan lép fel például az igény arra, hogy a könyveléskor ne kelljen még egyszer újra rögzíteni az összes számla adatát. Ehhez azonban ugyanazokat az adatokat kell tudni használnia a raktárnak, a számlázásnak, és a könyvelésnek. Ez azonban egyúttal biztonsági problémákat is felvet. 2.4. Feladatok megosztása Maradjunk még mindig az elızı pontban tárgyalt példánál. Valószínőleg ugyancsak felháborodnánk, ha e nagyáruházban csak egy pénztárnál lehetne fizetni. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy több gépen is számlázhassanak, ahhoz szintén közösen kell tudni használni bizonyos adatokat, például a raktárkészletet. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy nagyobb vállaltnál a dolgozók bérszámfejtéséhez szükséges adatokat akarják rögzíteni. A több ezer munkás napi jelenléti adatait a számfejtés elıtt rögzíteni kell, ami csak több gép segítségével valósítható meg idıre. Persze lehet elektronikus beléptetı rendszert kiépíteni, de akkor a beléptetı rendszernek kell tudnia használni ugyanazt az adatbázist. 2.5. Adatbiztonság Szinte minden cégnél követelmény, hogy bizonyos bizalmas adatokhoz csak az arra illetékesek férhessenek hozzá. Ezt bármilyen meglepı, a legnagyobb biztonsággal szintén a hálózatok segítségével lehet megvalósítani, hiszen itt minden felhasználónak lehet egy felhasználói neve, és hozzátartozó jelszava a megfelelı jogosultságokkal. Profi megoldást nyújtanak a hálózati operációsrendszerek, mint például a Windows NT Server, Novell NetWare, Linux, Unix, stb. Ezek esetében csak jelszó megadással lehet a rendszerbe belépni. Mindenki a hozzárendelt jogosultságokkal rendelkezik és csak ennek megfelelıen tevékenykedhet a hálózatban 2.6. Programok futtatása egy központi számítógépen Ez egy kisebb hálózat esetén jelenleg talán ritkábban alkalmazott eljárás, de bizonyos esetekben kulcsjelentısége van, és fıleg lesz. Nagyon nagy mérető adatállományok feldolgozásakor nem célszerő a hagyományos adatfeldolgozási modellt alkalmazni. Ekkor ugyanis minden adatot elıbb a központi géprıl a feldolgozó gépre, majd feldolgozás után vissza kell vinni. Ez persze rengeteg idıt igényelhet. A megoldás az, hogy az adatokat helyben, az adatokat letároló központi gépen dolgozzák fel. Ehhez természetesen speciális szoftverek szükségesek. 3. Hálózatok kiépítése, részei Az elızıekben megadtuk a hálózat fogalmi meghatározását, valamint kialakulásának szükségességét és elınyeit. Most nézzük meg konkrétan milyen részekbıl épül fel egy számítógépes hálózat és az egyes részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. 3.1. Szerverek, munkaállomások
Egy klasszikus hálózat legalább egy központi számítógépbıl, azaz szerverbıl, és a hozzá kapcsolódó munkaállomásokból áll. A szerver funkciója a hálózaton lévı számítógépek kiszolgálása. Ez magába foglalhatja az adatok központi tárolását egyéni vagy közös felhasználás céljából, továbbá különféle szolgáltatások nyújtását a hálózati felhasználók számára. A számítógépes hálózatra csatlakoztatott minden számítógépet – a szerverek kivételével – munkaállomásnak nevezünk. A munkaállomás lehet a hagyományos értelemben vett személyi számítógép vagy az úgynevezett terminál. Amikor egy személyi számítógéppel csatlakozunk a hálózatra, a hálózati kiszolgálót jobbára csak adattárolás céljából használjuk. A programok futtatása és az adatok feldolgozása a saját gépünk feladata. A terminál általában olyan – képernyıbıl és billentyőzetbıl álló – eszköz, amely lehetıvé teszi, hogy a számítógép-hálózat központi számítógépével kommunikáljunk. Egy terminál alapesetben nem rendelkezik saját háttértárral, esetleg saját CPU-val sem. Mivel a terminál nem rendelkezik a szükséges erıforrásokkal, hálózati kiszolgáló hiányában önálló munkavégzésre alkalmatlan. A felhasználó a terminált csak utasításainak továbbítására és az eredmények megjelenítésére használja, a programok futtatása és az adatok feldolgozása ténylegesen a szerveren történik. Napjaink számítógép-hálózatain gyakran találkozhatunk olyan esettel is, amikor a felhasználó egy terminálemulációs program segítségével egy hagyományos személyi számítógépet használ terminálként. 3.2. A hálózati kapcsolódáshoz szükséges illesztık, perifériák, stb. A hálózati csatolókártyák jelentısége napjainkban egyre nı, hiszen ma már nagyon gyakran kötik hálózatba a kisebb, akár csak 2-3 db PC-bıl álló számítógép parkokat is. A hálózatba kötött PC-k szinte kivétel nélkül úgynevezett Ethernet hálózati kártyát használnak. Csak néhány alapvetı szabály ezzel kapcsolatosan: Minden hálózatba kötött gépbe be kell építeni egy Ethernet hálózati csatolókártyát. Valamennyi gépet össze kell kötni egymással egy kifejezetten erre szolgáló adatkábellel. Mivel ennek jelentıs költségvonzata van, kifejlesztettek olyan hálózati kártyákat is, amelyek rádiófrekvenciás jelekkel kommunikálnak egymással. Valószínőleg ez az úgynevezett „wireless" technológia a jövı útja.
Egy Ethernet hálózati kártya fı paraméterei: Az alkalmazott buszrendszer: ISA vagy PCI. Az átviteli sebesség: 10 Mb/s (normál) vagy 100 Mb/s (gyors, vagy fast Ethernet). A kábelnek kialakított csatlakozó (gyakran mindkét csatlakozót megtaláljuk egy kártyán): koaxiális kábelhez bajonettzáras (BNC) vagy sodrott érpáros kábelhez egy olyan csatlakozó,mely nagyon hasonló a telefonokhoz használthoz (RJ45). A hálózati kártyák is rendelkeznek néhány beállítandó jellemzıvel. Ezeket ma már általában nem kell beszabályozni. Régebbi típusú kártyáknál kis kapcsolókkal, modernebb kártyáknál szoftveres úton lehet ıket megváltoztatni. Két paraméter állíható: A kártya I/O címe, mely a gép és a kártya közötti kommunikációhoz szükséges. Az IRQ. Mint minden eszközzel, a hálózati kártyával is megszakítás segítségével kommunikál a processzor, így persze a gépen belül ennek is egyedinek kell lennie. Ennek kézzel történı beállítására általában csak régebbi hálókártyáknál, vagy speciális esetekben van szükség. A MODEM (modulátor/demodulátor) az Internethez ill. távoli hálózathoz való kapcsolódás klasszikus eszköze. Attól függıen, hogy milyen közegen keresztül csatlakozunk majd az internetre, lehet, hogy további eszközök is szükségesek. Az Internethez kapcsolódás lehetséges módjai: •
•
•
•
Hagyományos telefonvonal – A gépbe szerelt belsı, vagy a soros portra csatlakoztatott külsı MODEM segítségével csatlakozik a gép a telefonvonalra. A MODEM-et nekünk kell biztosítani, melynek tartozéka a MODEM-et és a telefonaljzatot, illetve a MODEM-et és a telefont összekötı kábel pár. ISDN telefonvonal – A MODEM az ISDN végberendezésbe van építve, amit a szolgáltató általában térítésmentesen ad át nekünk használatra, tehát nekünk nem kell a gépbe semmilyen plusz eszközt beépíteni. Magát a számítógépet és az ISDN végberendezést egy soros kábellel kell összekötni, amit szintén a szolgáltató ad. Mobil telefon – Csak mobil gépekhez használatos, de feltétele, hogy a gép és a telefon tudjon egymással kommunikálni. Ez az esetek döntı többségében a gépbe és a telefonba egyaránt eleve beépített IrDA, vagy Bluetooth segítségével valósul meg. ADSL, szélessávú elérés – A számítógépnek hálózati csatolókártyával kell rendelkeznie, amit nekünk kell megvásárolni. Minden más eszközt többnyire a
•
szolgáltató biztosít, beleértve a hálózati kártya, és a MODEM összekötésére szolgáló kábelt is. Kábeltévé szélessávú elérés – Ugyanaz a helyzet, mint ADSL esetén.
3.3. Kábelek, csatlakozók A hálózati kártyán tehát többféle csatlakozóval is találkozhatunk. Mint látni fogjuk, az alkalmazott kábel típusa nagyon nagy hatással van a hálózatra. A kábel fajtájától függ ugyanis az alkalmazható topológia, ami pedig egy sor további paramétert határoz majd meg. 3.3.1. Koaxiális kábel és csatlakozója A hálózati kártyán találunk egy olyan csatlakozót, amely nagyon emlékeztet a TV készülékek antenna aljzatára. Nem véletlenül, hiszen ma már a televíziók is koaxiális kábelen kapják mind a kábeltévé szolgáltató, mind a parabolaantenna jeleit. E kábelezéshez az úgynevezett „Bus", magyarul kb. sorba főzött topológiát lehet csak alkalmazni, aminek lényege röviden annyi, hogy minden számítógép egy vezetékre van sorban felfőzve Az így, egy ágra felfőzött vezeték maximális hossza 185 méter lehet, és legfeljebb 30 gépet szabad a kábelre csatlakoztatni. Inkább csak kisebb hálózatokhoz szokás alkalmazni. E rendszerrel a maximális sebesség azonban csak 10 Mb / s lehet.
Kábel: A vékony koaxiális kábel, hivatalos neve „10-Base-2". Maga a kábel ránézésre ugyan pontosan olyan, mint a TV-nél alkalmazott koaxiális kábel, de ez csak a látszat. Elektronikai paramétereikben jelentısen különböznek. Az Ethernet kártyákhoz alkalmazandó kábel 50 ohmos. Csatlakozó: A bajonettzáras csatlakozó, elterjedt neve "BNC". A BNC csatlakozó kialakítása olyan, hogy a csatlakozásokat kicsúszás ellen a dugó elfordításával reteszelni lehet. A kábel csatlakoztatása a gépben lévı hálózati kártyához egy „T" elágazás segítségével történik- A „T" szára vagy közvetlenül, vagy egy rövid kábelen keresztül kapcsolódik a kártyára. A „T" elosztó „kalapjának ágaira" a két szomszéd gép felé vezetı kábelek csatlakoznak. Professzionális kábelezési megoldásnál a vezetékeket általában kábelcsatornába főzik, a gépek pedig a fali aljzatra két, úgynevezett lengı kábellel csatlakoznak (a „T" elosztó ugyanis ilyenkor is a gépen kerül elhelyezésre). Azt gondolnánk, hogy az így felfőzött PC-k esetében a két szélsı gépnél nincs szükség „T" idomra, de ez nem igaz. Ott is kell „T' elágazást alkalmazni, de a semmibe továbbmenı
ágakat egy-egy 50 ohmos ellenállással le kell zárni! Ha kábelcsatornával szerelik a rendszert, akkor az ellenállásokat is a koaxiális kábel két végén lévı fali aljzatban szokták elhelyezni. Ha a kábelt a szabadban magasan is vezetjük (pl. két épület között), ezt a megoldást hívják légvezetéknek, akkor az egyik ellenállást villámcsapás ellen le kell földelni! Célszerőbb azonban ilyen helyeken üvegszál optikai kábelezést alkalmazni. 3.3.2. Sodrott érpáros kábel és csatlakozója Az Ethernet hálózati kártyákon ma már többnyire találunk egy olyan csatlakozót is, amely nagyon hasonlít a telefonkészülékek „amerikai" csatlakozójára. A kártya e csatlakozója szolgál majd a sodrott érpárú kábelezéshez. A név ne tévesszen meg senkit, nem 2 erő vezetékrıl van szó. Többnyire 8 ér (4 érpár) van a kábelben. E kábelezéshez az úgynevezett „Star", magyarul csillag topológiát lehet csak alkalmazni. A csillag topológia nevét onnét kapta, hogy egy központi elosztóból minden géphez külön vezeték vezet (vázlatosan lerajzolva a vezetékek csillagot alkotnak). Minden ilyen vezeték hossza maximum 100 méter lehet.
UTP kábel, csatlakozója és egy fali aljzat Kábel: UTP (Unshielded Twisted Pair), magyarul árnyékolatlan sodrott érpárú kábel. Két fajtája létezik, melyeknek a hivatalos neve: 10-Base-T; illetve 100-Base-TX. Egészen más teljesítményt nyújtó hálózatot lehet kiépítem a kétféle kábellel. A 10-Base-T kábel a hagyományos 10 Mb/s rendszer közvetítı közege. A 100-Base-TX gyorsabb, mintegy tízszeres, azaz 100 Mb/s adatátviteli sebességet tud biztosítani. Ennek feltétele azonban, hogy a hálózat többi eleme (kártya, elosztó) is igazodik a magasabb sebesség nyújtotta követelményekhez. Fontos tudni, hogy a kábelek 5 osztályba vannak sorolva (level 1-5) [A 6. osztály a Gigaspeed Ethernet részére. Ennek átviteli sebessége maximum 200 Mb/s.] és csak a 3. osztály felett használhatóak számítógép hálózatokhoz. Professzionális rendszereknél a kábelezést általában úgynevezett strukturált kábelezéssel oldják meg. Ennek a lényege az, hogy egy kábelrendszert építenek ki az irodákban a telefon és a számítógép hálózathoz. Ezt az teszi lehetıvé, hogy a 8-ból csak 4 ér szükséges a számítógép hálózat mőködéséhez. Egy ilyen rendszernél a fali aljzatra kell csak csatlakoztatni a PC-t, illetve a telefont, majd az adott aljzathoz vezetı kábelt életre kell kelteni. Ez utóbbi mővelethez azonban speciális központi elosztószekrényekre van szükség. Mivel egy nagy hálózat kialakításakor az egyik legnagyobb költségelem a kábelezés, célszerő a jövıre gondolva már eleve a nagyobb sebességet biztosító 100-Base-TX kábelezést készíttetni. A gépekben lévı kártyák azután már kevés munkaráfordítással kicserélhetıek a
nagyobb 100 Mb/s sebességet biztosító Fast Ethernet csatolókra. Ugyanez vonatkozik a hálózat többi elemére is. Csatlakozó: hivatalos neve RJ45. E csatlakozó hasonlít a telefonoknál megszokott „amerikai" csatlakozóra, de 8 érintkezıje van. A csatlakozódugót egy kis retesz biztosítja a kicsúszás ellen. 3.3.3. Kábelezési szabályok Az alábbiakban egy hálózat kiépítésénél fontos szabályok következnek: Kábel típusa
maximális csomópontok egy szegmens száma szegmensenként* maximális hossza
10-Base-2
30
185 méter
10-Base-5
100
500 méter
10-Base-T és 100-Base-TX
2
100 méter
10-Base-FL
2
2 000 méter
* A táblázatban szereplı csomópontok alatt a hálózat olyan helyeit kell érteni, ahová két vezetéknél több fut be. Csillag topológia esetén a hálózat két aktív eleme közötti jelismétlı nélküli része, bus topológia esetén pedig a két lezáró ellenállás által határolt szakasz. Aktív elem a számítógép, a HUB, a switch, a repeater, a router, és a bridge. 10-Base-2: E kábelnél további korlátozás az, hogy egy-egy szegmensre zavarok nélkül csak kb. 30 darab gép köthetı, melyek minimális távolsága 0,5 m (ezt általában könnyő betartani). Ugyanakkor úgynevezett jelismétlıkkel (repeater) a szegmensek száma ötre, s ezzel a teljes kábelhossz is 925 méterre növelhetı. Mivel azonban csak 3 szegmensben lehetnek gépek is, a gépek száma így is csak 90-re nı. Ha ennél több gépet kell egy hálózatba telepíteni, akkor egy bridge is kell a rendszerbe. 3.3.4. Vastag koaxiális kábel Létezik úgynevezett vastag koaxiális kábel is, hivatalos nevén 10-Base5, ami szintén 50 ohmos. Erre a színe miatt legtöbbször „Yellow Cable” néven hivatkoznak. Ilyen kábellel szerelve a hálózatot, azt egészen más paraméterek jellemzik. E rendszer nem terjedt el széles körben magas ára, és bonyolult szerelhetısége miatt. Mára teljesen háttérbe szorult. 3.3.5. Üvegszál optikai kábel Általában csak speciális esetekben alkalmaznak üvegszálas optikai kábeleket (10-Base-FL). Többnyire olyan helyeken, ahol elektromos zavarok nehezítik a hagyományos réz kábelek alkalmazását. További elınye az optikai vezetéknek, hogy a kábelezés többi részétıl szigeteli, és érzéketlen a villámcsapásra. Ez okból gyakran használják épületek közötti légvezetéknek, hiszen a villámcsapás elsısorban az ilyen szabadon vezetett kábeleket veszélyezteti. Egyetlen hátránya a magas ára. 3.3.6. Vezeték nélküli kapcsolatok
Manapság egyre jobban terjednek az un. wireless hálózatok, ahol a gépek közötti kapcsolatokat mikrohullámok segítségével teszik lehetıvé. Vannak olyan perifériák, amelyek infravörös hullámokkal kommunikálnak a számítógépekkel. De a nagy távolságok áthidalására, a kontinensek összekapcsolására is használnak vezeték nélküli megoldásokat, ilyen például a mőholdas összeköttetés is. 3.4. Aktív hálózati eszközök A hálózat aktív elemei lehetnek: a számítógép, a printer szerver; a különbözı kapcsoló eszközök: a repeater, a HUB, a switch, a bridge, a router, stb. A továbbiakban ezek közül néhányról részletesebben: 3.4.1. HUB Ezeket az elemeket csak csavart érpárú kábelezés esetén használjuk. Mint már láttuk, a csavart érpárú kábelezésnél az úgynevezett csillag topológiát kell alkalmaznunk. A csillag középpontjába fog kerülni a HUB. Ez egy olyan doboz, amin sok csatlakozó aljzatot találunk az egyes gépek hálózatba kötésére. A jobb minıségő HUB-oknál LED-ek jelzik az egyes csatornákon folyó kommunikációt. Ezek a LED-ek az esetleges hibakeresésnél is jó szolgálatot tehetnek. Bizonyos típusú HUB-ok azt is megengedik, hogy egy hálózatba többet is beépítsenek belılük, így azután a hálózatba köthetı gépek száma jelentısen megnövelhetı. A több HUB beépítése többnyire az ésszerőbb kábelezés lehetıségét is biztosítja, ami a hálózat kiépítésénél jelenthet jelentıs megtakarítást és könnyebbséget.
Egy 8 csatornás HUB képe 3.4.2. Switch A Switch a HUB továbbfejlesztésének tekinthetı. Segítségével sok Ethernet szegmenst lehet összekapcsolni úgy, hogy az egyébként az Ethernetre jellemzı ütközések nem jelentenek problémát. A Switch ugyanis, amikor egy Ethernet csomagot kap, akkor megvizsgálja annak címét és csak a címzett szegmense felé továbbítja. Mai modern változatai ezen kívül még az adatcsomagot is vizsgálják, és ha az sérült, akkor nem kerül továbbításra (miután így nem ér a címzetthez, nem kerül visszaigazolásra sem, ezért újra elküldik). A Switch segítségével minden szegmens csak egy, vagy legfeljebb néhány gép forgalmát bonyolítja, ezért a hálózat sebessége jelentısen nı, pontosabban nem csökken le.
Egy 16 és egy 24 portos switch képe 3.4.3. Bridge A bridge-ek, más néven hidak funkciója a különbözı jellemzıkkel rendelkezı hálózati rendszerek, például egy Ethernet, és egy Fast Ethernet hálózat összekapcsolása. A hidak feltérképezik az egyes csomópontok (gépek, HUB-ok, stb.) Ethernet címeit, és csak a szükséges forgalmat engedik át a hídon. Mivel ez szétválasztja a két hálózatot önálló ütközési tartományokra, több gépet lehet a hálózatra kötni. 3.4.4. Router A routerek, más néven útvonal kijelölık, hasonló szerepet töltenek be, mint a hídak, illetve a switchek, de nem a csomagok címzése alapján, hanem az IP protokoll segítségével végzik a szőrést. E módszer ugyan lassúbb, de nagyobb hálózatok esetén jobb a hatékonysága. 4. Hálózatok csoportosítása 4.1. Kiterjedésük alapján Helyi hálózatok, más néven LAN (Local Area Network) Városi hálózatok, vagy MAN (Metropolitan Area Network) Kiterjedt hálózatok, vagy WAN (Wide Area Network) 4.1.1. Helyi hálózatok A helyi hálózatok (LAN) általában egy iroda vagy épület falain belül helyezkednek el, esetleg néhány, egymáshoz közeli épületeket kötnek össze. A helyi hálózatok segítségével gyors és megbízható kapcsolatot teremthetünk a számítógépek között. Legelterjedtebb változatai az úgynevezett Ethernet, illetve Token-Ring típusú hálózatok. 4.1.2. Városi hálózatok A városi hálózatok (MAN) általában egy település határain belül mőködnek. Ilyen például a kábeltévés hálózat, vagy egy helyi közlekedési vállalat információs rendszere is. 4.1.3. Kiterjedt hálózatok
A kiterjedt hálózatok (WAN) túlnyúlnak egy település határain, egy országra, egy kontinensre, vagy akár az egész világra kiterjedhetnek. Az egyik legismertebb ilyen hálózat az internet. 4.2. Hálózati topológia alapján A számítógépek fizikai összekötésének rendszerét hálózati topológiának nevezzük. LAN hálózatok kiépítésekor többféle kábelezési mód közül választhatunk. A két legelterjedtebb a sín- és a csillagtopológia. Síntopológia esetén a számítógépek összekötése sorosan, egyetlen kábel segítségével történik. A rendszer a karácsonyfaizzókhoz hasonlóan mőködik, kábelszakadáskor az egész hálózat mőködésképtelenné válik.
A csillagtopológiás hálózatban minden számítógép külön kábellel csatlakozik a kiszolgáló géphez. Ez a hálózati rendszer a síntopológiánál jóval üzembiztosabb, bár drágább megoldás. Egy esetleges kábelszakadás csak egyetlen gép leállását vonja maga után.
A győrőtopológia a síntopológiához hasonló módon mőködik, de a kábel megszakítás nélküli körbe van kötve.
A fatopológia nem más, mint a csillag- és a síntopológiák kombinációja. A szerver általában több közvetítı számítógéppel áll közvetlen kapcsolatban, a kliensek pedig ezekhez a közvetítı gépekhez kapcsolódnak. Így a kliensek a közvetítı gépeken keresztül kommunikálnak a szerverrel és egymással. A fatopológia jellegzetessége, hogy minden számítógép egy, és csak egy útvonalon érhetı el.
A fatopológiájú hálózat bármely pontján bekövetkezett hálózati hiba az érintett hálózatrészhez kapcsolódó alhálózatokat is megbéníthatja. 4.3. A kapcsolat típusa alapján Egy hálózaton belül a számítógépek különféle módokon kapcsolódhatnak egymáshoz. Alapvetıen két kapcsolattípust különböztetünk meg: pont-pont kapcsolatú és üzenetszórásos hálózatot. A pont-pont (point to point) kapcsolatú hálózatban egy számítógép egy másikkal közvetlen összeköttetésben áll. Ilyen kapcsolat a csillag, a győrő, a teljes és a fa kiépítéső hálózat. Az üzenetszórásos (broadcast) hálózatban valamennyi számítógép egyetlen adatátviteli csatornára kapcsolódik. Ilyenkor az információ minden számítógéphez egyformán eljut. 4.4. Hálózati modellek A hálózati modelleket a hardver- és szoftverelemek együttesen határozzák meg. A három legjelentısebb modell a kliens–szerver, a host–terminal, valamint a peer to peer modell. 4.4.1. Kliens-szerver modell A kliens–szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell két számítógépes program közötti kapcsolatot ír le, ahol az egyik program valamilyen szolgáltatást kér a másiktól, amely eleget tesz a kérésnek. A szolgáltatást kérı programot kliensnek nevezzük, azt a programot pedig, amelyik a szolgáltatást nyújtja szervernek. A kliens-szerver kapcsolat szerepe fıként hálózati környezetben jelentıs, ahol a programok egymástól fizikailag is távol, különbözı számítógépeken futnak. Ha egy böngészıt tekintünk kliensprogramnak, amely szolgáltatásokat kér egy másik számítógépen futó web-szervertıl, az interneten kliens-szerver kapcsolatról beszélünk. 4.4.2. Host-terminal modell A host–terminal (vendéglátó-terminál) modell két, általában telefonvonalon keresztül összeköttetésben lévı számítógép közötti kapcsolatot ír le. Azt a számítógépet, amely az elérhetı adatokat tárolja hostnak, míg az információt lekérı gépet távoli terminálnak nevezzük.
4.4.3. Peer to peer modell A peer to peer modell lényege, hogy a hálózatot egyenrangú gépek alkotják. Mindenki szerver és munkaállomás egyszerre, az egyes perifériák minden felhasználó számára hozzáférhetık, az adatok több helyen tárolhatók. Ilyen hálózatot alakíthatunk ki a Windows operációs rendszerrel telepített számítógépekbıl. 5. A hálózati kommunikációt leíró szabályok 5.1. Hálózati protokoll A protokoll a hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is. A legelterjedtebb hálózati protokoll, amelyet kiterjedt hálózatok esetében használhatunk a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Az átviteli ellenırzıprotokoll/internetprotokoll az internet szabványosított, leggyakrabban használt kommunikációs protokolljainak az összessége. Az internetalkalmazási protokollok közé soroljuk még az SMTP és POP3 levelezési protokollokat, csakúgy, mint az FTP adatlehívásra, valamint a HTTP webböngészésre használt protokollokat. További protokollok az IPX/SPX (elsısorban Novell-es környezetben használják) és a NetBEUI (általában kismérető, Windowsos hálózatok esetében alkalmazzák). Két számítógép közötti adatcsere csak azonos protokollok használata esetén valósítható meg. 5.2. Az OSI modell Az OSI referencia modell szerint egy hálózatot 7 rétegre osztunk. Az egyes rétegek megnevezése: 7. Alkalmazói 6. Megjelenítési
"Prezentációs rétegek" logikai összeköttetéssel foglalkoznak
5. Viszony (Együttmőködési) 4. Szállítási (Átviteli) 3. Hálózati 2. Adatkapcsolati 1. Fizikai Az egyes OSI rétegek feladatai: Adatátvitellel foglalkozó rétegek:
"Transzport rétegek" adatátvitellel foglalkoznak
A fizikai réteg (physical layer) a bitek kommunikációs csatornára való kibocsátásáéit felelıs. Ide tartozik a csatlakozások elektromos és mechanikai definiálása, átviteli irányok megválasztása, stb. Tipikus villamosmérnöki feladat a tervezése. Az adatkapcsolati réteg (data link layer) feladata egy hibátlan adatátviteli vonal biztosítása a "szomszéd" gépek között. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez. A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózatok mőködését vezérli, féladata az útvonal választás a forrás és a célállomás között. Ha az útvonalban eltérı hálózatok vannak, akkor fregmentálást, protokoll-átalakítást is végez. Az utolsó réteg, amely ismeri a hálózati topológiát. A szállítási réteg (transport layer) feladata a végpontok közötti hibamentes átvitel biztosítása. Már nem tud a hálózati topológiáról, csak a két végpontban van rá szükség. Feladata lehet például az Összeköttetések felépítése és bontása, csomagok sorrendhelyes elrendezése, stb. Logikai összeköttetéssel kapcsolatos rétegek: A viszonyréteg (session layer) lehetıvé teszi, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a logikai kapcsolat felépítése és bontása, párbeszéd szervezés (pl. félduplex csatornán). Elláthat szinkronizációs (ill. ellenırzési) funkciót ellenırzési pontok beépítésével. A megjelenítési réteg (presentation layer) az egyetlen, amelyik megváltoztathatja az üzenet tartalmát. Tömörítést, rejtjelezést, kódcserét (ASCII - EBCDIC) végezhet el. Az alkalmazási réteg (application layer) széles körben igényelt szolgáltatásokat tartalmaz, ilyen alapvetı igény elégítenek ki például a file-ok tetszıleges gépek közötti másolását lehetıvé tévı file transfer protokollok.
10. Ismertesd a könyvtármőveleteket (könyvtárak létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése) A könyvtár fogalma A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory) és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy fıkönyvtárat (gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és „\”-el (pl. A:\ vagy C:\) hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges alkönyvtárak. A fájlok azonosítója két részbıl áll: a névbıl és a kiterjesztésbıl, amelyek között pont található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a kiterjesztés mindig 3 karakteres. /A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./ A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon alkönyvtárban nem lehet két azonos nevő fájl. A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelı elérési útvonalával hivatkozhatunk. Elıször a meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az alkönyvtárakat, közöttük a “\” jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik. Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévı ORAREND.DOC nevő fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következıképpen kell beírnunk: C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC Könyvtármőveletek A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill. kezelésük hasonlósága miatt. Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti mőveleteket mutatjuk be. Ezek a mőveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt mőködı alkalmazásnál hasonlóan mőködnek. A legfontosabb fájl- és könyvtármőveletek, több helyen, több módon is elvégezhetık. Ezen mőveletekhez leggyakrabban a Windows Intézıt, ill. a Sajátgépet használjuk , de az Office programjaiban is elérhetık a legfontosabb mőveletek. A Windows Intézı A Windows Intézıben minden könyvtár, állomány és lemezmővelet elvégezhetı. Jelentıs átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intézı bal oldalán találhatóak a meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa elıtt egy + jelet látunk, abban még további mappák találhatóak.
• • •
Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez elıször válasszuk a megfelelı meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára. Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelı meghajtót és a másik panelen a kívánt mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán! Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa, meghajtó elıtti – jelre!
Új mappa létrehozása: • • •
Lépjünk a szülıkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni. Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre). Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét.
Mappa átnevezése: • • •
Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/, Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a néven állva kétszer /nem duplán/kattintsunk Adjuk meg az új nevét.
Mappa törlése: • •
Válasszuk ki a megfelelı vagy mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy
billentyő)!
Mappák másolása: • • • •
Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy +bal egérgombbal áthúzzuk a célhelyre. Lépjünk a másolás helyére! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára!
Mappák áthelyezése: • • • •
Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)! Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk a célhelyre.
Meghajtók, mappák a megtekintése: • •
Válasszuk ki a megfelelı meghajtót, mappát vagy állományt! Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is megtalálható)
Mappák keresése:
•
Eszközök menü Keresés almenü pontja
Mappák visszaállítása •
Lomtár segítségével
11. Ismertesd az állománymőveleteket (állományok – fájlok létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése, futtatása, keresése) Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek A számítógépen a háttértárolókon lévı információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszıleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs elıírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertıl függ. A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes. Fájl futtatása, megnyitása •
•
Nyissa meg a Dokumentumok mappát. o Ha a megnyitni kívánt fájlt vagy mappát nem tartalmazza a Dokumentumok mappa vagy ennek almappája, akkor azt a Keresés gombbal keresheti meg. Kattintson duplán a megnyitni kívánt fájlra vagy mappára. o A Dokumentumok mappa megnyitásához kattintson a Start gombra, majd a Dokumentumok parancsra. o Ha a megnyitni kívánt fájlhoz nincs program társítva, akkor válasszon hozzá egyet. Az egér jobb gombjával kattintson a fájlra, kattintson a Társítás parancsra, majd válassza ki a program nevét.
Fájl keresése 1. Kattintson a Start menü Keresés parancsára vagy az aktuális ablak Keresés gombjára.
2. Kattintson a Minden fájl és mappa hivatkozásra. 3. Írja be a fájl vagy mappa teljes nevét vagy részleges nevét a helyettesítı karakterek (*, ?) használatával., Helyettesítı (Joker) karakterek használata A helyettesítı karakter olyan karakter, amellyel a fájlok és mappák keresésekor valós karakterek helyettesíthetık. Ilyen helyettesítı karakter például a csillag (*) vagy a kérdıjel (?). Helyettesítı karakter használható például egy vagy több nem ismert karakter helyettesítésére, vagy ha nem szeretné begépelni a teljes nevet. Csillag (*)
A csillag nulla vagy több karakter helyettesítésére használható. Például ha meg szeretné találni azt a fájlt, amely a kés betőkkel kezdıdik, de amelynek többi részét nem ismeri, akkor írja be a következıt: kés* Ekkor a Keresés párbeszédpanel a fájl típusától függetlenül minden olyan fájl megjelenít, amely kés betőkkel kezdıdik: késés.txt, késés.doc és késı.doc. A keresés szőkíthetı egy bizonyos fájltípusra a következı módon: kés*.doc Ebben az esetben a Keresés párbeszédpanelen csak azok a kés betőkkel kezdıdı fájlok jelennek meg, amelyek kiterjesztése .doc, például: késés.doc és késı.doc. Kérdıjel (?) A kérdıjel egyetlen karakter helyettesítésére használható. Például a kés?.doc betők megadása esetén a Keresés párbeszédpanel a késı.doc és kés1.doc fájlokat jeleníteni meg, de nem jelenik meg késés.doc. Példák: ?aci.txt beírása esetén a keresés eredménye lehet: paci.txt, maci.txt, laci.txt, naci.txt, stb További keresési szempontok beállítása Ha szükséges adjon meg egy olyan szót vagy kifejezést, amelyet tartalmaz a fájl (Keresendı szöveg). Ha nem ismer ilyen adatokat, vagy szőkítené a keresést, válasszon egyet vagy többet a fennmaradó lehetıségek közül: A Hely legördülı listában kattintson arra a meghajtóra, mappára vagy hálózatra, amelyben keresni kíván. Kattintson a Módosítás idıpontja (vagy Dátum) hivatkozásra egy bizonyos napon vagy dátumtartományon belül mentett fájlok megkereséséhez. Kattintson a Méret hivatkozásra adott mérető fájlok megkereséséhez. További keresési feltételek megadásához kattintson a Speciális beállítások kapcsolóra.
Befejezésül kattintson a Keresés most gombra. Fájl áthelyezése, mozgatása • • •
Kattintson az áthelyezni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappamőveletek területen kattintson A fájl áthelyezése vagy A mappa áthelyezése elemre. Az Elemek áthelyezése párbeszédpanelen kattintson a fájl vagy a mappa új helyére, majd kattintson az Áthelyezés gombra.
Megjegyzés Egymást követı fájlok kijelöléséhez kattintson az elsı fájlra, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyőt, majd kattintson az utolsó fájlra. Nem egymást követı fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le, és tartsa lenyomva a CTRL billentyőt, majd kattintson az egyes elemekre. A fájlokat és a mappákat úgy is áthelyezheti, hogy a kívánt helyre húzza azokat. Ha további információra van szüksége, kattintson a Kapcsolódó témakörök hivatkozásra. Fájl másolása • • •
Kattintson a másolni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappamőveletek területen kattintson A fájl másolása vagy A mappa másolása elemre. Az Elemek másolása mezıben válassza ki azt a meghajtót vagy mappát, amelyikbe másolni szeretne, majd kattintson a Másolás gombra.
Megjegyzés Egyszerre egynél több fájlt vagy mappát is másolhat. Egymást követı mappák vagy fájlok kijelöléséhez kattintson az elsı elemre, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyőt, majd kattintson az utolsó elemre. Nem egymást követı fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le és tartsa lenyomva a CTRL billentyőt, majd kattintson az egyes elemekre. Fájlsorozatok másolása, átnevezése • • •
Jelölje ki az átnevezni kívánt fájlokat – használja a a helyettesítı karaktereket (*.? – pl.: *.doc). A Fájl menüben kattintson az Másolás / Átnevezés parancsra. Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyőt. A rendszer valamennyi fájlt a beírt új névbıl képzett sorozat alapján nevez el. Ha például a Születésnap fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (1), Születésnap (2) stb. neveket kapják.
Megjegyzés Ha a sorozathoz kezdıértéket szeretne megadni, akkor az új fájlnév végén zárójelek között írja be a kezdıszámot is. A rendszer a sorozatba tartozó fájlokat a beírt kezdıszámtól kezdve fogja elnevezni. Ha például a Születésnap (10) fájlnevet adta meg, akkor a sorozatba tartozó fájlok a Születésnap (11), Születésnap (12) stb. neveket kapják. Fájl nevének módosítása • • • •
Kattintson az átnevezni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappamőveletek területen kattintson A fájl átnevezése vagy A mappa átnevezése elemre. Írja be az új nevet, majd nyomja meg az ENTER billentyőt. A fájl vagy mappa átnevezhetı másképp is: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd kattintson az Átnevezés parancsra.
Fájl törlése • •
Kattintson a törölni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappamőveletek területen kattintson A fájl törlése vagy A mappa törlése elemre.
Megjegyzés A fájlok és mappák másképp is törölhetık: kattintson a jobb oldali egérgombbal a fájlra vagy mappára, majd kattintson a Törlés parancsra. Ha a fájlt véglegesen szeretné törölni, akkor nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyőt, és húzza a fájlt a Lomtárba. A véglegesen törölt elemek a Lomtárból nem állíthatók vissza. A Lomtárban tárolt fájlok törlése vagy visszaállítása • •
Kattintson duplán az asztalon lévı Lomtár ikonra. Végezze el a következı mőveletek valamelyikét: o Az elem visszaállításához a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Visszaállítás parancsra.
o o o
Az összes elem visszaállításhoz kattintson a Szerkesztés menü Az összes kijelölése, majd a Fájl menü Visszaállítás parancsára. Az elem törléséhez a jobb oldali egérgombbal kattintson az elemre, majd kattintson a Törlés parancsra. Az összes elem végleges törléséhez kattintson a Fájl menü Lomtár ürítése parancsára.
Jellemzık (attribútumok) beállítása: fájl vagy mappa írásvédetté tétele vagy elrejtése • •
Kattintson a jobb gombbal a fájlra vagy a mappára, majd kattintson a Tulajdonságok parancsra. Az Általános lapon jelölje be az Írásvédett illetve a Rejtett jelölınégyzetet.
Megjegyzés A rejtett fájlok megjelenítéséhez bármelyik mappaablak Eszközök menüjében kattintson a Mappa beállításai parancsra. A Nézet lapon a Speciális beállítások területen jelölje be a Rejtett fájlok és mappák megjelenítése választógombot. Fájl mentése • • •
Kattintson a program Fájl menüjének Mentés parancsára. Ha a fájlt korábban még nem mentette, akkor a Fájlnév mezıben adja meg a fájl nevét. Ha a fájlt más néven vagy más helyre akarja menteni, akkor kattintson a Fájl menü Mentés másként parancsára. A Hely nyílra kattintva keresse meg azt a meghajtót vagy mappát, ahová a fájlt menteni szeretné, majd írja be az új nevet a Fájlnév mezıbe.
Fájl mentése más néven vagy más formátumban • •
Kattintson a program Fájl menüjének Mentés másként parancsára. Adja meg a menteni kívánt fájl új nevét vagy formátumát.
Megjegyzés Ha a fájlt a korábban más néven vagy más formátumban már mentette, akkor az a fájl változatlanul megmarad. Fájlmőveletek összefoglaló táblázatban Filemővelet
Windows intézı
Megnyitás, futtatás
Fájl ikonján duplakattintás az egér bal gombjával
Keresés
Start/keresés vagy aktuális ablak Keresés gomb az eszköztárban
Mozgatás
Egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Kivágás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés
Másolás
Fájl/Küldés vagy Ctrl gomb+egér balgombbal áthúzás a célhelyre vagy Jobb gomb/Másolás és a célhelyen Jobb gomb/Beillesztés
Átnevezés
Fájl/Átnevezés vagy Jobb gomb/Átnevezés vagy Két lassú kattintás a néven/új név beírása
Törlés
Fájl/Törlés vagy Egér jobb gomb/Törlés vagy Delete gomb a billentyőzeten
Visszaállítás
Szerkesztés/Visszavonás vagy Lomtár/Fájl vissza állítása
Jellemzı (attribútum) beállítása
Fájl/Tulajdonságok vagy Jobb gomb/ Tulajdonságok
Szöveges állomány létrehozása
Fájl/Új/Szöveges dokumentum
Nyomtatás
Fájl/Nyomtatás vagy Egér jobb gomb/Nyomtatás
Mentés
Fájl/Mentés az aktuális dokumentum ablakban
12. Állománytípusok Ismertesd az állomány fogalmát, mutasd be a leggyakrabban használt fájl (állomány) típusokat. Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek A számítógép a háttértárolóin lévı információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat, vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszıleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs elıírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertıl függ. A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes. A fájlrendszer az az általános struktúra, amely alapján az operációs rendszer elnevezi, tárolja és rendszerezi a fájlokat. A Windows 2000 és XP három fájlrendszert támogat: FAT, FAT32 és NTFS. A fájlrendszer a Windows telepítésekor, meglévı kötet formázásakor, vagy új merevlemez telepítésekor választható ki. A FAT fájlrendszer (2 GB tárolókapacitásig), és annak továbbfejlesztett verziója a FAT32, amely a 2 GB-nál nagyobb (512 MB és 2 TB közötti nagyságú) merevlemez-meghajtókhoz javasolt, a korábbi Windows verziók és a DOS által használt fájlrendszer. Ha a számítógépünkön a Windows 2000 mellett MS-DOS, Windows 3.1, Windows 95, vagy Windows 98 is telepítve van, azaz kettıs betöltéső konfigurációt használunk, célszerőbb a FAT vagy a FAT32 használata. Az NTFS fájlrendszer a Windows NT, 2000 és XP operációs rendszerekhez ajánlott fájlrendszer: a FAT fájlrendszerek ilyen irányú hiányosságaival szemben alkalmas biztonsági beállítások tárolására (hozzáférésvezérlés), tömörítésre, nagymérető merevlemezek kezelésére (Terabyte-ig), valamint Windows 2000-ben és XP-ben adatok titkosítására. Fájljellemzık A Microsoft operációs rendszerekben a fájl a következı jellemzıkkel rendelkezik: fájlnév:
DOS: legalább 1, maximum 8 bető szóköz nélkül Windows 95...2000: legalább 1, max. 255 bető, szóköz és ékezet megengedett
fájlkiterjesztés:
nem kötelezı megadni; DOS-ban maximum 3 bető. a végrehajtható fájlokat .COM, .EXE és .BAT kiterjesztés jelöli; szövegfájlok: .TXT, .DOC, .WRI, stb. adatfájlok: .DAT, .LST, .DBF, .MDB, .XLS, stb. képfájlok: .BMP, .GIF, .PNG, .JPG, .WMF, .PCX, .TIF, .WI, .AI, stb. tömörített fájlok: .ZIP, .RAR, .ARJ, .LHA, .ACE, .TGZ, stb. hangfájlok: .WAV, .AU, .AIFF, .OGG, .MP3, stb.
videó fájlok: .AVI, .MPG, .MOV, stb. fájlméret:
a fájl mérete bájtban (vagy kB-ban)
dátum:
A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának dátuma.
idı:
A fájl létrehozásának vagy utolsó módosításának ideje.
fájl attribútumok:
A fájl használatára vonatkozó jelzések, amelyek a következık lehetnek: fájlattribútumok:
Jelölés
archív fájl
A (archive)
csak olvasható fájl
R (read only)
rejtett fájl
H (hidden)
az operációs rendszerhez tartozó fájl S (system) Ha a fájl vagy könyvtár NTFS fájlrendszert használó meghajtón található, további biztonsági beállításokat is elvégezhetünk: • • • •
lehetıségünk van engedélyek kiadására: szabályozhatjuk, hogy melyik felhasználó és/vagy csoport milyen jogosultságokkal rendelkezzék az adott objektum felett helymegtakarítás céljából automatikus ki- és betömörítést kérhetünk titkosítás használatával mások számára hozzáférhetetlenné tehetjük fájljainkat (tömörített objektumokra nem alkalmazható) a fájlok közötti gyorsabb keresés céljából indexet készíttethetünk
13. Vírusok és vírusvédelem Mi a számítógépes vírus, és hogyan védekezhetünk ellenük? Mi a vírus? Olyan program, amelynek rendelkezik a következı három tulajdonsággal: • • •
Szaporodás: a saját kód megsokszorozásának képessége Rejtızködés Károkozás
Vírusjelenségek • • • • • •
Korábban elegendı memória egyszerre kevés lesz a programok futtatására. A floppy és/vagy merevlemezeken a vártnál gyorsabban fogy el a szabad lemezterület. Megmagyarázhatatlan programhibák jelentkeznek. Egyes programok mőködése lelassul, vagy leáll. Fájlok, könyvtárak tőnnek e1 vagy jönnek létre minden különösebb ok nélkül. A vírusellenırzı szoftver vírust jelez, stb.
Egy számítógépes programot csak abban az esetben tekinthetünk vírusnak, ha mind a három kritériumot teljesíti. Amennyiben nem teljesíti az összes feltételt, vírus-rokon programnak nevezzük. Vírustípusok • • •
•
Fájlvírusok: csak úgy tudnak szaporodni, hogy egy program állomány belsejébe másolják be magukat. Bootvírusok: a floppy vagy merevlemez boot-területeinek egyikébe írják be magukat. Akkor fertızıdnek, ha fertızött lemezrıl indul a gép. Makróvírusok: sok manapság használatos program, mint pl a Word, Excel lehetıvé teszik, hogy sablonjaik makrókat tartalmazzanak. A makróvírusok így ilyen dokumentumhoz hozzákapcsolódó öninduló makrók, amik reprodukálódnak, s más dokumentum-állományokhoz főzik magukat. Fı terjedésük: e-mailek csatolt állományaival. Mailvírusok: e-mailekkel terjednek, a levélkiszolgálókat és levelezıprogramokat használják ki terjedésükhöz. Ezek legtöbbször a levelek csatolt állományaival terjednek, de napjainkban már elıfordulnak a levéltörzsben speciális karakterekként elrejtve, amik rákényszerítik a levelezıprogramot vagy a levelezıszervert egy speciális feladat végrehajtására.
Vírus-rokon programok • • •
Trójai falovak: nem szaporodnak, de a gépbe bekerülve ott valamilyen rendellenességet okoznak, pl. PC-k és a hálózati forgalom lelassítása. Kémvírusok: kárt nem okoznak, hanem információkat szolgáltatnak az adott géprıl és a hálózatról Interneten keresztül. Férgek: „csak” szaporodnak, s emiatt lecsökkentik a háttértár szabad területét, súlyos rendszerhibákat okoznak.
Honnan jönnek, kik írnak vírusokat? • • • • •
Egyetemi kutatólaboratóriumok: cél pl. kutatás (víruslélektan) Katonai kutatólaboratóriumok: cél pl. az ellenséges számítógép Terrorista szervezetek program fejlesztıi Másolásvédelem melléktermékei Munkakörülményeikkel elégedetlen programozók
Védekezés ellenük •
•
•
Óvatossági rendszabályok betartása: pl. idegen floppylemezt nem teszek be a gépembe, csak ha meggyızıdtem annak tisztaságáról; saját lemezemet idegen gépbe csak írásvédetten teszem be; ismeretlen személyektıl származó e-mailek csatolt állományait lehetıleg nem nyitom meg. Vírusirtó programok: pl. F-PROT, TBAV, SYSDOKI, SCAN, MSAV, OHK, stb. Ezek utólag, lefuttatásukkor tisztítják meg a lemezt, a fájlokat a vírusoktól. Ma már nem nagyon használjuk ezeket. Vírusfigyelı programok: pl. Norton Antivirus, PC Cillin, Mc Affee, CA, Virus Buster, Kaspersky, stb. Ezek a manapság használatos vírusvédelmi eszközeink. A gép mőködése közben állandó védelmet jelentenek, ha vírust észlelnek, azt nem engedik bejutni. Ha fennáll a lehetıség, hogy korábban került vírus a gépünkbe, segítségükkel víruskeresést is elindíthatunk, s ezzel az egész gépünk tartalmát leellenırizhetjük.
A vírusirtók és a vírusfigyelık, ha vírust találnak, a lehetıségek szerint azt megölik, vagy törlik a vírusos állományt vagy a frissebb verziók elkészítéséig karanténba helyezik a vírusos állományt. Fontos, hogy a vírusirtókat illetve vírusfigyelıket gépünkön folyamatosan frissítsük, hogy az újabb kórokozók ellen is hatásosak legyenek.
14. Elektronikus levelezés (e-mail) A hálózat által biztosított legrégibb, alapvetı lehetıség, ugyanakkor ma is sokak számára a legvonzóbb szolgáltatás az e-mail, vagyis a számítógépes levelezés. Ez lényegét tekintve hasonlít a hagyományos postai szolgáltatáshoz, azonban attól eltérıen a levél megérkezése ritkán tart tovább néhány percnél, teljesen ingyenes (persze a már Internet-hozzáféréssel rendelkezı felhasználó számára), és a levelek írása, feladása, olvasása, a levelek rendszerezése és archiválása is jóval gyorsabb, könnyebb, mint a hagyományos levél esetében. Ezek közül a legfontosabb a gyakorlatilag végtelen sebesség: a hálózat túlterheltsége itt nem játszik lényeges szerepet, az átlagos üzenet ahhoz nem elég hosszú, és nem is szükséges a másodperceken belüli reakció. A különbség olyan jelentıs, hogy pszichés változást is okoz - számtalan ember, aki a "köznapi életben" lusta, „nemakarom” levelezınek számít, Internet elıtt ülve tízesével küldi-kapja az üzeneteket, lelkesen levelezik távoli ismerıseivel, netán ismeretlenekkel is, és meg sem fordul a fejében, hogy ezt amúgy terhes kötelességnek érezné. Az üzenet pillanatok alatti megfordulása miatt a tipikus levélhossz jóval rövidebb, egy rövid, párszavas kérdést elküldése is teljesen tipikus, és gyakori a napi 1020 üzenet váltása is a partnerek között. Az e-mailnek a telefonhoz is képest is jelentıs elınyei vannak: azon kívül, hogy a világ másik végén levı ismerısünkkel is ingyen beszélhetünk, az üzeneteket akkor írhatjuk és olvashatjuk, amikor éppen ráérünk, a válaszon annyit gondolkozhatunk, amennyit akarunk, nem kell egymás után szaladgálni. Nem csoda, hogy a legtöbb embernek (legalábbis kezdetben) az e-mail-lehetıség az Internet legnagyobb csábítása, és ma is sokan elsısorban levelezésre használják a hálózatot. Az e-mail-cím Az e-mail-címünk név@hol alakú. Itt a név a fentiekben említett felhasználói név, a @ karakter, az angol "at" magyar neve legtöbbször "kukac", a "hol" pedig annak a számítógépnek az Internet-azonosítója, amelyre az üzenetet küldjük. Egy tipikus email-cím pl.: [email protected] A fönti példában a igazgato a felhasználói név, az szkk-gyor.hu a gép azonosítója. Az utóbbi a következıképpen épül fel (hátulról elıre): •
•
A .hu az ország kétbetős kódja, (jelen esetben Magyarországé). Ez az USA-n kívül általános, míg az amerikai címek jellemzı végzıdései pl.: .edu, .com, .gov, .mil; oktatási, kommerciális, kormányzati és katonai intézmények jelölésére. Az "szkk-gyor" az ún. domain megnevezése. Az intézmények, illetve a szolgáltatók sok számítógépet kötnek az Internetre: ezek a gépek mind egy egyedi domain-en, alhálózaton belül vannak. A domain név tehát az intézmény,. a szolgáltató meghatározására szolgál; minden Internetre kapcsolódni kívánó szervezetnek elıször is domain nevet kell regiszráltatnia az Internetet felügyelı szerveknél.
Az e-mail használata Nagyon sokféle levelezı program van, de ezek mindegyike tartalmazza a következı lehetıségeket: A To mezıbe a címzett email címét kell beírni. Ha az illetı ugyanazon gép egy másik felhasználója, elég a felhasználói nevét megadni, ha a mi domain-ünkön belüli, a név@host
alak elégséges, egyébként pedig a teljes e-mail-címet üssük be (ami az elıbbi esetekben is mőködik). A Subject: mezıbe a küldendı levelünk témáját kell írni - ez az egysoros tárgymegjelölés segít a címzettnek a levelünkrıl tájékozódni. Ezután elkezdhetjük a levél szövegét beírni. Ha készen vagyunk, a levelezı programtól függ, hogyan küldhetjük el, de ez valószínőleg már nem fog nehézséget okozni; a többi alapfunkció, a levelek olvasása, törlése, a válaszolás, egyszerre több címzettnek küldés, a már olvasott és az újonnan érkezı levelek közötti választás, már létezı fájlok elküldése, is hamar megtanulható egy könnyen kezelhetı levelezıprogramban. E-mail szokások, tanácsok Leveleink kb. 70 karakter hosszú, ASCII sorokból álljanak (fontos, hogy használjuk a linefeed karaktert, vagyis az Enter-t!). A magyar nyelvő szövegek is általában elég kényelmesen olvashatóak ékezetek nélkül, nagyon ritka a félreértés. Ha mégis helyes magyar nyelven írt szöveget akarunk küldeni (pl. késıbbi felhasználásra, versek pontos idézése esetén, vagy ha nem akarjunk, hogy némi gond felmerülése esetén nemi gondjainkat próbálják orvosolni :-)) többféle ASCII-ékezetkódolási megoldás is használatos: a nyelvészetben használt ó=o1, ö=o2, ı=o3 teljes egye1rtelmu3se1ge, fe1lree1rte1smentesse1ge miatt kedvelt, míg az ó=o', ö=o~, ı=o" (néha ö=ı=o"), fo" elo"nye't ara'nylag ko~nnyu" olvashato'sa'ga jelenti. Ne használjunk taaviratszerueue koodolaast: a tapasztalat szerint ez olvasható a legnehezebben. Ma már sok levelezı program támogatja az ékezetes betők használatát, de mielıtt ilyet használunk gyızödjünk meg róla, hogy levelezı partnerünk is tudja olvasni ezeket az üzeneteket. Ne írjunk csupa nagybetővel, és az olvashatóság érdekében használjunk bekezdéseket. Ha mégis bináris fájlokat kell levélben küldenünk, ezt általánosan rendelkezésre álló programok segítségével ASCII fájlban kódolhatjuk ill. érkezés után dekódolhatjuk (uuencodeuudecode). Ne küldjünk nagyon hosszú anyagokat: ezekkel a gépek levélfeldolgozó programjai nehezen birkóznak meg. A nagy fájlok Interneten keresztüli továbbítására más eszközök is vannak. Ha mégis szükséges hosszú szöveget küldeni, daraboljuk azt fel, és az egyes (max. 64 kbyte-os) részek küldése között tartsunk néhány perces szünetet. Az Interneten eléggé elterjedt az aláírás (signature) blokk használata (ezt a legtöbb levelezıprogram is támogatja), amely legfontosabb adataink (név-cím-foglalkozás) rövid összefoglalása. Ezt az elıre megírt szöveget könnyő (általában hivatalos) leveleink végére illeszteni, tehát jó szolgálatot tesz, de sokan visszaélnek vele: hosszú, sormintákkal, ASCII rajzokkal, filozófiai bölcselkedésekkel tőzdelt aláírást-blokkot küldenek, minden alkalommal, amikor az illetı címre írnak. Ez netiquette-ellenes gyakorlat: az aláírás-blokk lehetıleg ne legyen 4 sornál hosszabb. Levelezési listák Az Internet kialakulásának történetében nagyon hamar elterjedtek a sok felhasználó aktív vagy passzív részvételével mőködı, adott érdeklıdési körő emberek információs és vitafórumai, a levelezési listák (mailing lists). A világ összes témájának van saját levelezési listája, elıbb-utóbb rátalálunk a minket leginkább érdeklıkre. A listákat általában egy automatikus szerver program mőködteti, amely a levél törzsében, subject-jében, esetleg az e-
mail-címben álló parancsok alapján kezeli leveleinket, emberi beavatkozás nélkül. A két legelterjedtebb ilyen program a listserv és a majordomo, de számos egyéb, a lista mőködtetıje által írt levelezıprogram is létezik. A konkrét formátum programonként különbözhet, de a legtöbb érti a help (segítség), subscribe `listanév' (feliratkozás), unsubscribe `listanév' (lemondás) parancsokat. A majordomo nevő általánosan elterjedt levelezıprogram esetében pl. a [email protected] címre kell küldenünk feliratkozó levelünket. A lista tagjainak szóló üzenetek pedig a `listanév'@host.domain címre mennek. A listába kapcsolódás elıtt tájékozódjunk az aktuális formátumról, pl. a help segítségével (ahova csak lehet, mindenhova help-et írjunk). A listára írt levelünket annak minden tagja megkapja. A nagy levélforgalom miatt itt különleges óvatosságra van szükség. Például egyes listák napi több száz levelet generálnak, ekkor legyünk felkészülve ennyi levél feldolgozására, különben az irdatlan mennyiségő levél eltömítheti postaládánkat, és ez mind a helyi gép, mind egy esetleg nem kellıen felkészült levelezıprogram mőködésében zavarokat okozhat. Másrészt a "sok ember olvassa" kulcsszó különleges izgalommal tölt el egyeseket, mint ahogy errıl már korábban szó esett. A listák némelyike a nem a tárgykörbe illı vagy egyéb szempontból nemkívánatos (pl. durva hangú) levelek kiküszöbölésére moderátort használ: ı egy ember, aki a listára küldött üzeneteket elızıleg elolvassa, és a nemkívánatosakat kiszőri. Gyızıdjünk meg arról, hogy az általunk célba vett lista moderált-e, és a feliratkozásról annak alapján döntsünk, hogy számunkra a teljes szólásszabadság vagy az idınket rabló, gızösfejő emberektıl mentes információcsere a fontosabb. Mindkét esetben, a sok emberhez eljutó levelezési listák esetében fokozottan fontos, hogy tartsuk magunkat ahhoz a szabályhoz, miszerint ne írjunk olyannak, akit nem érdekel, ill. úgy, ahogyan négy- vagy sokszemközt nem beszélnénk.
15 Mutass be egy Web alapú levelezı programot! (freemail, mailbox, stb) Mi az e-mail? Az e-mail vagy elektronikus levél, az internet legrégebbi és legelterjedtebb szolgáltatása. Hasonló a hagyományos levélhez, faxhoz. Elınye: gyorsaság (elméletileg) - a küldemény (egy vagy több állomány) a hálózat bármely pontjára percek, másodpercek alatt megérkezik, feltéve, ha a technika ördöge és a szolgáltatók lassúsága nem szól közbe. Az elektronikus levelek kezdetben csak tisztán szöveges üzenetek átvitelére voltak képesek, mára azonban képet, hangot, vagy futtatható állományokat, akár programokat is csatolhatunk a levelünkhöz. Levelezıprogramok •
•
•
Maguk a levelezıprogramok sokat fejlıdtek, de lényegük ugyanaz: az interneten bármely e-maillel rendelkezı egyénnek küldhetünk levelet. Ehhez egyedül a címzett email címét kell ismernünk. Az elektronikus levél elküldéséhez és megkomponálásához általában egy levelezıprogramra van szükség. A levelezıprogram teszi lehetıvé, hogy megírjuk a levelet, kijelöljük a csatolt állományt és elküldjük a levelet. Hasonlóképpen alkalmas a kapott levelek lekérésére a postafiókból, levelek elolvasására, kibontására. Legnépszerőbbek: Netscape Mail, Microsoft Outlook, Outlook Express,... De léteznek igen fejlett levelezıprogramok, mint pl. az Eudora, Bat, ...stb
Web alapú levelezırendszerek A Web alapú rendszerek nagyon hasonlóan mőködnek, mint a hagyományos levelezıprogramok. A rendszerek ingyenesen használhatóak, a tartalomszolgáltató a webes felületen megjelenı reklámokból szerez bevételt. Elınyük: bárhonnan elolvashatók, valamint hogy semmiféle beállításra nincs szükségünk a levelezırendszer üzembe helyezéséhez. Hátrányuk: korlátozott postafiókméret és a csatolások kissé bonyolultabb kezelése. Ilyen ingyenesen használható webhelyek: www.freemail.hu www.hotmail.com www.vipmail.hu www.citromail.hu Az e-mail részei •
Címzett (To): ide a címzett e-mail címe kerül, kitöltése kötelezı Két részbıl áll: felhasználónév@domain felhasználónév: A címzett postafiókjának neve. A nevet szabadon lehet választani a postafiók megnyitásakor, nem kötelezı a tulajdonos nevébıl származtatni, bármilyen egyedi karaktersorozat lehet. Lehetıleg ne tartalmazzon szóközt, pontot a végén, és
•
•
• • •
•
ékezetet se. A z írásjelek használata korlátozott: kötıjel, pont aláhúzás lehet benne, kérdıjel, csillag, törtvonal nem. Nem kezdıdhet számmal sem. @ a felhasználónév után következik./@ = alt+64/ domain: a felhasználó szolgáltatójának a neve. Ha egy levélnek több címzettje van, akkor az e-mail címeket pontosvesszıvel választjuk el egymástól. Másolat (CC = Carbon Copy): annak az e-mail címe kerül ide, aki másolatot kap a levélbıl. Ebbe a mezıbe több nevet is írhatunk, de a mezıt nem kötelezı kitölteni, tehát van, hogy nem is látjuk. Titkos másolat (BCC = Blind Carbon Copy): Ide azoknak az e-mail címe kerül, akik szintén kapnak másolatot a levélbıl, de a címzett ezt nem látja, míg a Másolatot kapók nevét igen. Ebbe a mezıbe több nevet is írhatunk, de ezt a mezıt sem kötelezı kitölteni. Tárgy (Subject): levél tárgynak rövid (tımondatos) megfogalmazása, kitölteni nem kötelezı, de illik, e nélkül is célba ér a levelünk. Dátum (Date): Ez a mezı tartalmazza a levél elküldésének dátumát. Ezt a mezıt a levelezırendszer automatikusan odailleszti a levélhez. Szövegtörzs: maga a levél szövege. Ez tartalmazza az általunk megírt szöveget. A Szövegtörzs része az Aláírás. A legtöbb levelezı program lehetıvé teszi az aláírás fájl létrehozását. Ebben a kis fájlban, rögzíthetjük aláírásunkat, amely a nevünkön, titulusunkon kívül a legfontosabb adatainkat tartalmazhatja, automatikusan odakerül minden elküldött levél végére, így ezt nem kell minden alkalommal begépelnünk. Melléklet vagy Csatolás (Attachment): levélhez csatolt állományok kerülnek ebbe a mezıbe, amely bármilyen bináris állomány lehet, pl. dokumentum, kép futtatható program.
Az e-mail küldése A küldés menete megegyezik a hagyományos postával. A feladó megírja a levelet, megcímzi, postára adja. A címzett pedig megtalálja a postafiókjában, amikor megnézi. Ahhoz hogy levelet írjunk valakinek, ismernünk kell az illetı e-mail címét, rendelkeznünk kell e-mail címmel, postafiókkal és egy levelezıszoftverrel, vagy webes levelezırendszerrel. A postafiókhoz tartozik egy jelszó. Ezt a tulajdonos határozza meg.
16. Keresés az Interneten Hogyan juthatunk információhoz az Internet segítségével? Sorolj fel néhány keresı szolgáltatást! Az Internethez legtöbbször valamilyen böngészıprogrammal csatlakozunk. Ilyenek pl.: MS Internet Explorer, Netscape Navigator, Mozilla, Opera, stb. Barangolás Ha egy adott témában akarunk barangolni, akkor olyan oldalról érdemes indulni, ahol sokféle link található. Ilyenek pl.: origo.hu, index.hu, startlap.hu, lap.hu. Ha ismerjük az adott témához kapcsolódó honlap címét, innen is kezdhetjük a barangolást. Pl.: egyetemek, intézmények, szervezetek honlapjai: om.hu, elte.hu, unideb.hu, bme.hu, mta.hu, stb. Az oldalakon általában sok link található, amelyekre kattintva elolvashatjuk a kapcsolódó oldal tartalmát. Keresıszerverek alkalmazása Ha konkrét elképzelésünk van arról, milyen tartalmú oldalakat keresünk, akkor érdemes végiggondolni milyen szavak, kifejezések fordulhatnak elı. Ez(eke)t begépelve egy keresıprogram megfelelı sorába, majd a „keresés”(Search, Go, Find,…) szóra kattintva a feltételnek megfelelı oldalak listájához jutunk (általában 10-es csoportokban). A felsorolásban elıször a kifejezést legpontosabban tartalmazó oldal linkje található. A lista következı oldala a lap alján található számra kattintva érhetı el. Az ismertebb keresıszerverek: AltaVista www.altavista.com Excite www.excite.com Go www.go.com HotBot www.hotbot.com Lycos www.lycos.com Yahoo www.yahoo.com Google www.google.co.hu Keresési módszerek A keresési lehetıségek a különbözı keresıszervereken különbözıek lehetnek. a) egyszerő keresés: tetszıleges számú szót írhatunk be; minél pontosabb a kifejezés, annál biztosabb, hogy a kérdéses információhoz jutunk. Idézıjeleket használhatunk a pontos kifejezések keresésekor. + jel a szó elıtt azt jelenti, hogy mindenképpen szerepelnie kell a talált dokumentumokban. - jel a szó elıtt azt jelenti, hogy nem szerepelhet a talált dokumentumokban. * karakter itt is tetszıleges számú karaktert helyettesíthet. b) összetett keresés: logikai operátorokat alkalmazunk a keresett szavak között (vagy elıtt: NOT)
AND (és): a keresési feltételként megadott szavakat együtt keresi. OR (vagy): a keresési feltételként megadott szavak legalább egyike szerepel. NOT (nem): a keresési feltételként megadott szavakat nem tartalmazhatja a találati oldal. NEAR (közeli) azokat az oldalakat adja meg, amelyekben a megadott két szó vagy kifejezés mindegyike elıfordul, de nem feltétlenül egymás mellett, hanem csak viszonylag közel (max. 10 szó) vannak egymáshoz. Bonyolultabb keresési feltételek zárójeleket is tartalmazhatnak.
17. Mutasd be az internetes szolgáltatásokat! (kiemelve a www, e-mail és FTP szolgáltatásokat) Szolgáltatások I. telnet II. FTP III. Gopher IV. IRC V. e-mail VI. web I. telnet – Az egyik legrégibb internetes szolgáltatás. Telefonvonal segítségével kapcsoltak össze számítógépeket. A távoli gépek elérését tette lehetıvé. A sebessége viszonylag lassú. II. Az FTP (File Transfer Protocol) annak a szabályzatnak a neve, ami a fájlok hálózaton történı mozgatását írja le Kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy vele az Interneten egyszerően továbbíthassunk két számítógép között szöveges, vagy egyéb, tetszıleges állományokat (programokat, adatokat, vagy éppen videó fájlokat). A protokol mőködésében részt vesz legalább két számítógép. Az egyik a szerver (vagy kiszolgáló), amelyen az elérni kívánt állományokat tárolják, és amelyek onnan letölthetık (átmásolhatók a kliensre), illetve lehetıvé teszik, hogy ide állományokat töltsünk fel. A másik gép a kliens (vagy ügyfél), melyrıl indítjuk a letöltési, vagy a feltöltési mőveletet saját, ill. a szerverszámítógép között. FTP-n a fájlokat listázni, átnevezni, törölni, stb. is tudjuk. Az FTP szervereknek az Interneten saját címük van (IP-cím), melynek ismerete nélkül nem tudjuk elérni a szervert, továbbá sok esetben szükségünk van egy belépési azonosítóra, illetve jelszóra, melyek együtt egy biztonsági rendszert képeznek. A publikusnak mondható ftp gépekre be lehet jelentkezni csak az anonymous vagy az ftp azonosítóval. Van olyan gép, amelyik jelszót is kér, de ilyenkor az e-mail címünket kell megadni. Ekkor kevesebb jogosultsággal rendelkezünk, mint az egyedi azonosítóval bejelentkezı felhasználók, de fájlok letöltéséhez ez is elég. Használata az Email-el szemben folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentısebb, hiszen elfogadható idın belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. A kapcsolat egy FTP programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy Internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés sikeres, akkor a már korábban is említett legalapvetıbb mőveleteket végezhetjük el: könyvtárszerkezet listázás, könyvtárak közötti navigálás, fájlok másolása saját és távoli gépre, akár egyszerre többet is. A legegyszerőbb esetben az FTP használatához sokszor elég egy WEB böngészı program (pl. Netscape vagy Internet Explorer). Ezen kívül számos FTP funkciót megvalósító program létezik. Pl. (Windows Commander) Az FTP szerverek fontos könyvtárai
A letölthetı fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Speciális szerepe van még a (többnyire) /incoming névre hallgató könyvtárnak, ebben olyan fájlokat találhatunk, amelyeket a szerver "látogatói" töltöttek fel a szerverre, és ehhez akár mi is hozzáadhatunk közlésre szánt fájlokat. Az /incoming könyvtár tartalma ellenırizetlen, a legkönnyebben ilyen helyrıl juthatunk az Interneten át nem kívánt vírushoz! Nagyon fontos a mirror, azaz "tükör" könyvtár (nincs minden gépen). Ebben általában valamelyik másik FTP szerver teljes anyagának, vagy annak egy részének pontos másolatát, "tükörképét" találjuk meg. Gyakran segítség, ha a system könyvtárban nézünk körül, ebben általában olyan programokat találunk, amelyek az általunk használt operációs rendszerhez készültek. Mindenesetre akármilyen FTP szerveren keresgélünk, ha nem "céltudatosan", adott nevő programért kapcsolódtunk rá, mindenképpen érdemes az INDEX állománnyal kezdeni a keresést-letöltést (többnyire van). Ebbıl tudhatjuk meg, hogy a keresett program megtalálható-e. Archie szerverek rendszere Ezeknek a speciális gépeknek/programoknak az a feladata, hogy az FTP szerverekrıl legalábbis azok jelentıs részérıl "tartalomjegyzéket" készítsenek. Ez a program rendszeresen felhívja a fájl archívumokat és kideríti, hogy mit lehet ott találni Így, ha valaki hozzákapcsolódik az Archie adatbázishoz és beír egy fájl-nevet, akkor megtudhatja tıle, hogy az hol érhetı el a Hálózaton. Az Archie jelenleg csaknem 1000 fájl archívumot katalogizál az egész világon. Az Archie használatához már semmiképp nem elég egy WEB böngészı, ehhez saját kliens program kell " WS-Archie, vagy az "fpArchie" program. III. Gopher A web elıdjének tekinthetı. Az interneten fellelhetı információk megkeresésére szolgál. A szolgáltatás menü rendszerő keresésre szolgál. A rajta található információk közvetlenül olvasható formákban jelenek meg. IV. IRC (Internet Relay Chat) valós idejő társalgás az interneten. A hálózat különféle IRC szervereket és csatornákat biztosít az csevegni vágyóknak. Akik fellépnek egy ilyen csevegıcsatornára a számítógép elıtt ülve folyamatosan begépelik mondandójukat, és a válasz pillanatok alatt megérkezik. V. Az e-mail vagy elektronikus levél, az internet legrégebbi és legelterjedtebb szolgáltatása. Hasonló a hagyományos levélhez, faxhoz. Elınye: gyorsaság (elméletileg) - a küldemény (egy vagy több állomány) a hálózat bármely pontjára percek, másodpercek alatt megérkezik, feltéve, ha a technika ördöge és a szolgáltatók lassúsága nem szól közbe. Az elektronikus levelek kezdetben csak tisztán szöveges üzenetek átvitelére voltak képesek, mára azonban képet, hangot, vagy futtatható állományokat, akár programokat is csatolhatunk a levelünkhöz. Levelezıprogramok •
Maguk a levelezıprogramok sokat fejlıdtek, de lényegük ugyanaz: az interneten bármely e-maillel rendelkezı egyénnek küldhetünk levelet. Ehhez egyedül a címzett email címét kell ismernünk.
•
•
Az elektronikus levél elküldéséhez és megkomponálásához általában egy levelezıprogramra van szükség. A levelezıprogram teszi lehetıvé, hogy megírjuk a levelet, kijelöljük a csatolt állományt és elküldjük a levelet. Hasonlóképpen alkalmas a kapott levelek lekérésére a postafiókból, levelek elolvasására, kibontására. Legnépszerőbbek: Netscape Mail, Microsoft Outlook, Outlook Express,... stb De léteznek igen fejlett levelezıprogramok, mint pl. az Eudora, Bat,... stb
VI. Word Wide Web (WWW vagy W3 WEB) 1992-ben indult hódító útjára, hogy behálózza a világot. Leírása • •
•
A különbözı erıforrások (szöveg, kép, hang) egyszerő és egységes kezelése a hypertext technológiára épül. A szövegben megkülönböztetı jelzéssel (aláhúzás, eltérı szín, eltérı betőtípus)ellátott szövegrészek mögött újabb dokumentumok rejlenek melyek mentén újabb részeket járhatunk be, függetlenül attól hogy az internet hálózat mely gépén vannak a világon. Hypermédia a hypertext szövegrıl a multimédiára (kép, hang, animáció, videó) történı általánosítás.
A WWW mőködése 1. Kliens-szerver modell alapján mőködik. A kliensprogram, - mely a saját gépünkön fut,- gondoskodik az egér és billentyőkezelésrıl, a keresett információt a szerverben visszakeresi és a képernyın megjeleníti.A szerverprogram azon a számítógépen fut, amely a web információt biztosítja. 2. A kliens/szerver dialógus szabályai a Hyper Text Transfer Protocol (HTTP) használatára épülnek. 3. A hypertext dukumentum a Hyper Text Marcup Language (HTML) speciális nyelven készül (.html kiterjesztéső). A nyelv lehetıvé teszi olyan mutatók (hyperlink) elhelyezését egy dokumentumban amely más dukumentumok elejére vagy belsejébe mutat. 4. A hálózati erıforrások egyedi azonosítása az elıfeltétele annak hogy ezek a hyperlink hivatkozások az egész internet hálózaton használhatók legyenek. Az egyedi azonosítást az Uniform Resource Loocator (URL) segítségével végzik.
18. Hogyan használható az FTP az állományok letöltésére Az FTP (File Transfer Protocol) annak a szabályzatnak a neve, ami a fájlok hálózaton történı mozgatását írja le Kifejezetten abból a célból hozták létre, hogy vele az Interneten egyszerően továbbíthassunk két számítógép között szöveges, vagy egyéb, tetszıleges állományokat (programokat, adatokat, vagy éppen videó fájlokat). A protokol mőködésében részt vesz legalább két számítógép. Az egyik a szerver (vagy kiszolgáló), amelyen az elérni kívánt állományokat tárolják, és amelyek onnan letölthetık (átmásolhatók a kliensre), illetve lehetıvé teszik, hogy ide állományokat töltsünk fel. A másik gép a kliens (vagy ügyfél), melyrıl indítjuk a letöltési, vagy a feltöltési mőveletet saját, ill. a szerverszámítógép között. FTP-n a fájlokat listázni, átnevezni, törölni, stb. is tudjuk. Az FTP szervereknek az Interneten saját címük van (IP-cím), melynek ismerete nélkül nem tudjuk elérni a szervert, továbbá sok esetben szükségünk van egy belépési azonosítóra, illetve jelszóra, melyek együtt egy biztonsági rendszert képeznek. A publikusnak mondható ftp gépekre be lehet jelentkezni csak az anonymous vagy az ftp azonosítóval. Van olyan gép, amelyik jelszót is kér, de ilyenkor az e-mail címünket kell megadni. Ekkor kevesebb jogosultsággal rendelkezünk, mint az egyedi azonosítóval bejelentkezı felhasználók, de fájlok letöltéséhez ez is elég. Használata az Email-el szemben folyamatos hálózati kapcsolatot igényel. Adatátviteli sebesség igénye is jelentısebb, hiszen elfogadható idın belül kell átvinnünk esetleg több száz kilobájtnyi adatot. A kapcsolat egy FTP programmal lehetséges, ott kell megadni a célgép nevét, ami egy Internet cím. Ha a kapcsolat létrejött, a rendszer kéri az azonosítót és a jelszót. Ha a belépés sikeres, akkor a már korábban is említett legalapvetıbb mőveleteket végezhetjük el: könyvtárszerkezet listázás, könyvtárak közötti navigálás, fájlok másolása saját és távoli gépre, akár egyszerre többet is. A legegyszerőbb esetben az FTP használatához sokszor elég egy WEB böngészı program (pl. Netscape vagy Internet Explorer). Ezen kívül számos FTP funkciót megvalósító program létezik. Pl. (Total Commander) Az FTP szerverek fontos könyvtárai A letölthetı fájlok általában a /pub könyvtárban találhatók. Speciális szerepe van még a (többnyire) /incoming névre hallgató könyvtárnak, ebben olyan fájlokat találhatunk, amelyeket a szerver "látogatói" töltöttek fel a szerverre, és ehhez akár mi is hozzáadhatunk közlésre szánt fájlokat. Az /incoming könyvtár tartalma ellenırizetlen, a legkönnyebben ilyen helyrıl juthatunk az Interneten át nem kívánt vírushoz! Nagyon fontos a mirror, azaz "tükör" könyvtár (nincs minden gépen). Ebben általában valamelyik másik FTP szerver teljes anyagának, vagy annak egy részének pontos másolatát, "tükörképét" találjuk meg. Gyakran segítség, ha a system könyvtárban nézünk körül, ebben általában olyan programokat találunk, amelyek az általunk használt operációs rendszerhez készültek. Mindenesetre akármilyen FTP szerveren keresgélünk, ha nem "céltudatosan", adott nevő programért kapcsolódtunk rá, mindenképpen érdemes az INDEX állománnyal kezdeni a
keresést-letöltést (többnyire van). Ebbıl tudhatjuk meg, hogy a keresett program megtalálható-e. Archie szerverek rendszere Ezeknek a speciális gépeknek/programoknak az a feladata, hogy az FTP szerverekrıl legalábbis azok jelentıs részérıl "tartalomjegyzéket" készítsenek. Ez a program rendszeresen felhívja a fájl archívumokat és kideríti, hogy mit lehet ott találni Így, ha valaki hozzákapcsolódik az Archie adatbázishoz és beír egy fájl-nevet, akkor megtudhatja tıle, hogy az hol érhetı el a Hálózaton. Az Archie jelenleg csaknem 1000 fájl archívumot katalogizál az egész világon. Az Archie használatához már semmiképp nem elég egy WEB böngészı, ehhez saját kliens program kell " WS-Archie, vagy az "fpArchie" program. Ezen kívül még két módja van annak, hogy az archie-val megkeressünk valamit; a telnet, vagy az e-mail. Minden esetben megadható a keresett fájl teljes neve vagy annak egy részlete, és a program visszaadja a hálózati lelıhelyét.
19. Ismerje a könyvtár fogalmát, típusait: hagyományos és elektronikus könyvtárak. A könyvtár fogalma, típusai Könyvtár: bizonyos szempontok szerint összeválogatott, megırzésre és olvasásra szánt rendezett dokumentumgyőjtemény. Az elsı könyvtárak az írásbeliség elterjedésével már létrejöttek. Az egyiptomi Alexandriában volt az ókor legnagyobb győjteménye: félmilliónál is több papirusztekercset tároltak ott. Sajnos a könyvtár elpusztult Kr. e. 43-ban egy tőzvészben. Fajtái: •
•
•
•
•
Tulajdon szerint: o közkönyvtár o magánkönyvtár Használói szerint: o nyilvános o korlátozottan nyilvános o zárt Nagyság szerint: o kis (kevesebb, mint 10 000 kötet) o közép (10 000-100 000 kötetnyi állomány) o nagy (több, mint 100 000 kötet) Típus szerint: o nemzeti o közmővelıdési o felsıoktatási o iskolai o szak Olvasók kora szerint: o felnıtt o gyermek o ifjúsági
Magyarországon Nemzeti Könyvtár az Országos Széchényi Könyvtár, amit Széchényi Ferenc, Széchenyi István apja alapított 1802-ben 15 000 kötet odaajándékozásával. Feladata minden magyar vonatkozású könyvtári anyag győjtése, feltárása és megırzése a teljesség igényével. (Magyar vonatkozású alatt értjük a külföldön akár idegen nyelven megjelent magyar könyveket is.) Mai állománya közel ötmilliós. Az Akadémiai Könyvtár a neves könyvgyőjtı fıúr, gróf Teleki József adományából jött létre. A könyvtár késıbb gyarapodott más tudósgyőjtemények és hagyatékok által, így hamarosan az ország legjelentõsebb tudományos könyvtára lett. Mai összállománya másfél millió kötet, amelybıl több mint 1000 ısnyomtatvány, tehát a könyvnyomtatás elsı évtizedeinek emléke. Közmővelıdési könyvtárak a fıvárosi könyvtárak, a megyei és városi könyvtárak. Interneten keresztül elérhetı könyvtárak
Virtuális könyvtár: nem tényleges dokumentumokat tartalmaz, csak elérési útvonalakat az információhoz (azaz csak az URL-címmel jelentetik az állományt). Elektronikus könyvtár: tényleges dokumentumokat tárolnak. Van olyan, ami hagyományos formából kerül digitalizálásra, de van olyan is, amely már eleve csak elektronikus formában létezik. Digitális könyvtár: csak a hagyományos, nyomtatott formában megjelent dokumentumok kerülnek digitalizálásra. Ezek a könyvtárak eltérnek a hagyományos könyvtáraktól abban, hogy: • • • •
nincs győjtıkörük, nincs nyitva tartásuk, nincs használati díj (azaz ingyenesek), és nincs könyvtárépület; nem kell kimozdulnom onnan, ahol van megfelelı számítógép és Internet csatlakozás.
Eligazodás a könyvtárban: olvasóterem, szabadpolcos rendszer, multimédia övezet Hozzáférhetıség szempontjából a könyvtárakban megkülönböztethetünk zárt raktárat és szabadpolcos tárolást. A zárt raktárhoz csak a könyvtárosok férhetnek hozzá, az olvasók nem. Itt tárolják a különleges értékkel bíró és a bizalmas dokumentumokat illetve a ritkábban keresett könyvek duplumait (másodpéldányait). Ennek a tárolásnak az az elınye, hogy jó a térkihasználása. (Például az ún. tömör raktározási módnál a polcok sőrőn helyezkednek el és mozgathatók.) A szabadpolcos tárolás esetén az olvasók is hozzáférnek a dokumentumokhoz, közvetlenül válogathatnak közöttük. A szabadpolcos tér további övezetekre tagolódik, például olvasóteremre, multimédia övezetre. Az elrendezés nem véletlenszerő; történhet szak- illetve betőrend alapján, vagy a kettı kombinációjával (ez terjedt el legjobban). A szakrendi csoportosítás a könyvek témakörét veszi figyelembe az Egyetemes Tizedes Osztályozás (ETO) alapján. A betőrendi csoportosításnál a szerzı vagy a cím kezdıbetője és egy szám található meg. A helyben használható és a kölcsönözhetı könyvtári állomány Az olvasónak nemcsak az a fontos, hogy a dokumentumokat kikölcsönözze és az otthonában tanulmányozhassa, hanem fontos az is, hogy adott dokumentumokhoz bármikor hozzájuthasson. Ezért a könyvtárak az állományok egy részét (például a tájékozódáshoz legfontosabb mőveket tartalmazó kézikönyvtárat) nem kölcsönzik, csak a helyben használhatóságot biztosítják. Nem kölcsönzik a különlegesen értékes, beszerezhetetlensége miatt védeni kívánt állományt sem. Az állomány helybeni használatára az olvasóterem szolgál. A könyvtári szolgáltatások • •
könyvtári állomány helybeni használata, helybeni és könyvtárközi kölcsönzés,
• •
a könyvtári rendszerre, a könyvtárak győjtıkörére, állományára és szolgáltatásaira vonatkozó felvilágosítás, bibliográfiai, szakirodalmi, dokumentációs tájékoztatás nyújtása, reprográfiai szolgálat (másolás, sokszorosítás)
20. Milyen nem nyomtatott dokumentumok illetve adathordozók találhatók a könyvtárakban? (kazetta, diakép, film, CD, mágneslemez, DVD) Ismertesd néhány digitális adatforrást! Az információk nagy része nem írásban rögzítve jut el hozzánk. Ezért sok könyvtárban található ún. multimédiás övezet. A hordozó anyaga alapján megkülönböztetünk írásos, képi, audiovizuális és elektronikus dokumentumokat. A képi dokumentumok lehetnek egyediek és nyomtatásban sokszorosítottak is. Az információs értéküket a kép hordozza, és önmagukban egy egységként kezelhetık. Ide tartoznak a diák, a rajzok és a fényképek. Audiovizuális (hang+kép) az a dokumentum, amely hangfelvételt vagy mozgóképanyagot tartalmaz. A tárolóeszköz lehet videokazetta, CD, DVD. Az elektronikus dokumentum fı jellemzıje az információk digitális tárolása. Ide tartozhatnak a CD-k, DVD-k és az internetes dokumentumok is. Digitális dokumentumokról részletesen Az elektronikus, digitális, virtuális könyvtár, illetve dokumentum fogalmainak meghatározása nem egyértelmő sem a szakirodalomban, sem a mindennapi használatban. Egyfajta értelmezés szerint ezek a fogalmak az alábbiak tartalmat jelentik: Elektronikus dokumentumnak tekintjük az elektromos, mágnese vagy magnetooptikai hordozón tárolt dokumentumokat. Ha ezeket csak hálón érhetjük el, akkor digitális dokumentumról beszélünk, bár azok az elektronikus dokumentumok is digitálisan rögzítettek, amelyek fizikai, megfogható értelemben is a könyvtár állományába taroznak (például CDROM kiadványok). Továbbá digitális dokumentumon kétféle módon rögzített állományt értünk: a valóban digitális (digitális formában készített) és a digitalizált (eredetileg nem elektronikus formában készült, de digitális képként rögzített) állományokat. Virtuálisnak tekintjük azokat az elektronikus dokumentumokat, amelyek nincsenek a könyvtár állományában, hanem másutt, más hálószemen találhatók, azonban azt csatolóval (link) a könyvtár elérhetıvé teszi ıket a hálón (esetleg valamilyen módon fel is dolgozva). A virtuális könyvtár egy elektronikus katalógus, amely közvetítésével egy másutt tárolt digitális dokumentum számítógépünkre letölthetı. 1993-tól kezdve az Egyesült Államok kormányzata hatalmas összegeket fordított az információtechnológia, azon belül is az internet és a hozzá kapcsolódó infrastruktúra, valamint a rajta keresztül elérhetı szolgáltatások fejlesztésére. A projekt jelentıségét mutatja, hogy Al Gore alelnök személyesen felügyelte és támogatta végrehajtását. A szakmai hagyományok szerint az ı nevéhez főzıdik a „digitális könyvtár” fogalmának a köztudatba való átültetése. 1993 elıtt ezt a kifejezést nem találjuk a szakirodalomban. Helyette viszont megtaláljuk az „elektronikus” és a „virtuális” jelzıket. A „elektronikus könyvtár” szót a The Electronic Libray c. folyóirat 1983-as számában olvashatjuk elıször, míg a „virtuális könyvtár” esetében nem találunk az eseményhez köthetı évszámot.
A digitális könyvtárak megjelenése és elterjedése ugyanazon eredmények közé tartozik, amelyektıl hangos volt a kilencvenes évek eleje: • • • •
adatok gyors elérése; a multimédia, a legkülönbözıbb formátumú információ megjelenítéséhez; nagyobb tárolókapacitás; felhasználóbarát kommunikáció ember és a számítógép között az eredményes keresés támogatására.
A hagyományos könyvtári győjteményeket két okból érdemes digitalizálni: egyrészt a frekventált dokumentumokhoz való hozzáférés megkönnyítése, másrészt az állományvédelem céljából. A digitalizálás lényege, hogy a nyomtatott dokumentum tartalmát úgy helyezzük el egy elektronikus tárolóeszközön, hogy formai és tartalmi elemeit is megırizze, és egyúttal a számítógép segítségével feldolgozhatóvá tegyük. Digitális tárolásnak minısül, ha a nyomtatott szövegrıl számítógéppel olvasható (= digitális) képet készítünk, de az is, ha a szöveget számítógéppel felismertetve szövegszerkesztı által kezelhetı jelsorozattá alakítjuk. Elsı esetben tökéletesen megırizhetıek a dokumentum formai sajátosságai, második esetben a formai elemek könnyen elvesznek, tartalma azonban minden további nélkül feldolgozható számítógéppel. A könyvtár „virtualitása” ott kezdıdik, ahol a szolgáltatások elhagyják az épület falait („papír nélküli iroda”, „fal nélküli könyvtár”). A virtuális könyvtár mind a felhasználók, mind a győjtemény forrásainak oldaláról a feladatok, teendık, a szolgáltatások megosztására alapozott nyílt rendszer. A virtuális könyvtár elsıdleges forrásai olyan győjtemények, amelyek az interneten is elérhetık. A virtuális könyvtár nemcsak dokumentumok forrása lehet, de „virtuális piactér”, kommunikációs fórum is, ami hasonlít a könyvtári olvasóteremhez. Nonprofit testületek mellet profitorientált kiadóvállalatok is mőködtetnek nyílt hozzáféréső internetes információs rendszereket. Legfontosabb szolgáltatásai közé tartoznak a nyomtatott folyóiratok párhuzamos elektronikus kiadásai. A tudományos folyóiratok elıfizetıi többnyire könyvtárak, amelyek biztosítanak bizonyos mennyiségő példányszámot, de nem annyit, amennyit olvasóik igényelnének. A kiadók ezért a lapra történı elıfizetés mellé a könyvtárak részére sokszor ingyen, vagy jelképes összegért megküldik annak elektronikus verzióját is. Hazai elektronikus, digitális, virtuális könyvtárak Hálózati források A könyvtáros és tájékoztató szakemberek munkájuk során magától értetıdıen élnek a korszerő információtechnológia adta lehetıségekkel. A számítógépes hálózatok révén elıször más könyvtárak katalógusai váltak elérhetıvé és felhasználhatóvá számukra, majd a 90-es évek elején a word wide web adott lehetıséget arra, hogy továbbfejlesszék hálózati szolgáltatásaikat. Világszerte hatalmas, egyre bıvülı és sokrétő forráskínálat jött így létre, amely – feltéve, hogy szükség szerint és rendszeresen frissítik – jóval inkább naprakész tájékozódást tesz lehetıvé, mint a nyomtatott források (ez különösen fontos az adattárszerő összeállítások esetében). A hálózati források nagy része ingyenesen elérhetı és használható.
Linkgyőjtemények A hálózati tájékozódásnál mindig érdemes átfogó összeállításokból kiindulni. Magyarországon ilyen a Könyvtárkapu (Információforrások könyvtárosoknak) (http://www.bibl.u-szeged.hu/mke_eksz/portal) a Szegedi Tudományegyetem Könyvtárának honlapján található. Fı menüpontjai: könyvesboltok, könyvterjesztık, bibliográfiai adatbázisok, szakfolyóiratok, katalógusok stb. Nem a szigorúan vett szakmai közönségnek, inkább a használóknak nyújt könyvtárakkal kapcsolatos információkat: konyvtar.lap.hu. A könyvtári-tájékoztatási szakterület forrásai internet-katalógusokban is megjelennek. Magyarországon egyedülálló vállalkozás a WebKat.hu, a Neumann János Digitális Könyvtár (neumann-haz.hu) összeállítása, amely feldolgozza az interneten megjelenı, a magyar kulturális örökség körébe tartozó dokumentumokat. Az Országos Széchenyi Könyvtárban a Magyar Elektronikus Könyvtár (MEK) (mek.oszk.hu) teljes szövegő dokumentumokat tartalmaz különbözı témakörökben.
