1. Hálaadás
A
három tevékenység közül az első, a hálaadás tanulmányozásához jó kiindulópont a Zsidó levél 12:28: Annakokáért mozdíthatatlan országot nyervén, legyünk háládatosak, melynél fogva szolgáljunk az Istennek tetsző módon kegyességgel és félelemmel.
Az angol bibliafordítások némelyike igen jelentőségteljes különbséggel adja vissza a vers egy részletét. Ahol például a New King James úgy szól: „maradjunk meg a kegyelemben”, ott a New International verzióban – mint a magyar Károli fordításban is – ez áll: „legyünk hálásak”. Azonban mindkettő helyes fordítás, minthogy a görög nyelv a charis – ’kegyelem’, ’kegyelmet birtokolni’ – kifejezést használja a köszönetnyilvánításra. (Érdekes módon az újgörög szó, ami ’köszönömöt’ jelent, az eucharisto, ami közvetlenül a charis, kegyelem szóból származik.) A kegyelem és a hálás viszonyulás között tehát közvetlen kapcsolat
10
Hálaadás, dicsőítés, imádás
áll fenn. A hálátlan ember nincs benne a kegyelemben; a hálátlan szív nem élvezheti Isten kegyelmét. Három másik modern nyelv is megerősíti ezt. Franciául a grâce à Dieu kifejezés ezt jelenti: ’hála Istennek’. Olaszul a ’köszönöm’ így hangzik: grazie, a szó ismét csak a kegyelemmel áll közvetlen összefüggésben. Spanyolul pedig a grácias ugyanez a szó. Látjuk tehát: mindhárom latin eredetű nyelv megőrizte a közvetlen kapcsolatot a kegyelem és a hála között. Rendkívül fontos állítás következik: ha hálátlan vagy, kiestél Isten kegyelméből. Újra hangsúlyozom: a hálátlan szív nem élvezheti Isten kegyelmét. A háládatosság nem választható el Isten kegyelmétől. És akár ez mondjuk: „legyünk hálásak”, akár ezt: „maradjunk meg a kegyelemben”, lényegében ugyanazt mondjuk. Nézzünk meg most Pál apostol négy különböző leveléből négy állítást a hálaadásról – valójában bibliai követelményekről van szó. Kezdjük a Kolossé 3:15-tel: És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. Ez nem javaslat vagy jó tanács, hanem parancs. Légy hálás! A 16,17. versekben Pál így folytatja: A Krisztusnak beszéde lakozzék tibennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak.
Hálaadás
11
És mindent, amit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Őáltala. Tehát mindenben, amit teszünk, két vezérelvnek kell érvényesülnie: az Úr Jézus nevében tesszük, és hálát adunk Istennek Őáltala. Ez csodálatos határokat szab annak, amit tenni készülünk! Fiatalok néha megkérdezik: „Helyes, ha megteszem ezt és ezt?” Ilyenkor ezt válaszolom: „Ha meg tudod tenni Jézus nevében, hálát adva Istennek Őáltala, akkor rendben van a dolog. Ha nem, akkor ne tedd meg!” Ez húzza meg a szabadságunk határát. A hálaadás tehát nem szabadon választható gyakorlat, hanem parancs. Másodszor, az Efézus 5:18-ban Pál elmondja, mit jelent az, hogy állandóan telve vagy Szent Szellemmel: És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van; hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel! Hát nem különös, mennyire az érem negatív oldalára összpontosít az Egyház, a pozitívról pedig nem vesz tudomást? Azt mindenki tudja, hogy nem rúghatsz be bortól, de hányan tudják, hogy telve kellene lenned Szent Szellemmel? És mi az eredménye annak, ha beteljesedsz Szent Szellemmel? A 19,20. versekből kiderül: Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dicséretekben és szellemi énekek-
12
Hálaadás, dicsőítés, imádás
ben, énekelvén és dicséretet mondván szívetekben az Úrnak. Hálákat adván mindenkor mindenekért a mi Urunk Jézus Krisztusnak nevében az Istennek és Atyának. Ha telve vagy Szent Szellemmel, akkor állandóan hálát adsz Istennek. Valójában ez az egyik módja annak, hogy ellenőrizd, mennyire vagy telve Szent Szellemmel: figyeld meg, mennyi időt töltesz azzal, hogy hálát adsz Istennek. Amikor abbahagyod, az már annak a jele, hogy a jelenléte kezd elszivárogni az életedből. Pál harmadik állítása (azaz követelménye) a hálaadással kapcsolatban az 1Thesszalonika 5:16–18-ban található – az Újszövetség legrövidebb versei között vannak ezek, mégis erőteljes igazságokkal teljesek: Mindenkor örüljetek! Nagyon egyszerű ezt mondani, ugye? A gyakorlásához viszont több kegyelemre van szükség! Szüntelen imádkozzatok! Soha ne szűnj meg imádkozni! Ez nem azt jelenti, hogy állandóan imádkoznod kell, másfelől viszont soha ne mondd ezt: „Most végeztem az imával!” Smith Wigglesworth-ről mondják, hogy soha nem imádkozott fél óránál többet, de nem telt el fél óra az életében úgy, hogy ne imádkozott volna. Ez jó képet ad arról, hogy mit jelent szüntelenül imádkozni. Pál utolsó tömör mondása az 1Thesszalonika 5-ből:
Hálaadás
13
Mindenben hálákat adjatok; mert ez az Isten akarata a Krisztus Jézus által tihozzátok. Tehát mi Isten akarata Jézus Krisztusban? Az, hogy mindenben hálát adj. Vagyis ha nem adsz hálát, akkor, mint már láttuk, valójában nem is vagy Isten akaratában. Sok keresztény munkással beszéltem, akik a helyükön voltak, és jó állásuk is volt, mégis úgy érezték, nincsenek Isten akaratában. És ennek nem a lakóhelyük vagy a munkájuk volt az oka, hanem az, hogy abbahagyták a szüntelen való hálaadást. Tehát ne feledd, abban a pillanatban, amikor megszűnsz hálát adni, kiestél Isten akaratából – nem feltétlenül azért, amit teszel, hanem mert nem viszonyulsz megfelelően az Ő jóságához. A Filippi 4:6-ban találjuk Pál negyedik követelményét a hálaadásra vonatkozóan: Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. Soha ne kérj semmit Istentől hálaadás nélkül! Évekkel ezelőtt John Wesley naplóbejegyzései óriási hatással voltak rám. Mindig eszembe jut az a megjegyzés, amit ehhez a vershez fűzött. A vers angol verziójából elkülönített három szót, amelyek így önmagukban ezt jelentik: mindent ima által – és így kommentálta: „Meggyőződésem, hogy Isten mindent ima által tesz, anélkül pedig semmit.” Úgy hiszem, ez alapvető igazság.
14
Hálaadás, dicsőítés, imádás
Pál még ezt is mondja: „hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt”. Miután áttekintettük a Pál által megfogalmazott négy intést a hálaadásra vonatkozóan, most nézzük meg azt a két fontos funkciót, amelyet az életünkben betölt. Először is, a hálaadás biztosítja, hogy beléphessünk Isten jelenlétébe. Legjobban ezt egy közismert és nagyon szép zsoltárban, a századikban láthatjuk. Isten házáról szólva a zsoltáros ezt írja a negyedik versben: Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! Látjátok, az Úr jelenlétébe való belépésnek két szakasza van: az első a kapukon, a második a tornácokon keresztül vezető út. A kapukon keresztül jutsz be a tornácokba, és a tornácokon keresztül jutsz be Isten házába, az Ő színe elé. Nem kerülheted ki az előírt útvonalat: „Menjetek be az Ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel!” Meggyőződésem, hogy senki nem juthat közelségbe Istennel, csak ha az előírt úton: hálás szívvel és dicsőítéssel lép a jelenlétébe. Talán érezted már úgy, hogy imáid ellenére nagyon távol vagy Istentől. Nagyon is meglehet, hogy ennek az az oka, hogy nem az előírt útvonalon haladsz! Megtörténhet, hogy ott állsz a tornácok előtt Istenhez kiabálva, Ő pedig meghallja, és megkönyörül rajtad. Ám amíg nem hálatelt szívvel és dicsőítéssel az ajkadon jössz Istenhez, nem jutsz közel hozzá.
Hálaadás
15
Talán valaki így zsörtölődik magában: „Semmi sincs, amiért hálát adhatnék Istennek. Minden rosszul megy, kész káosz az életem. Miért kellene hálát adnom Neki?” Nos, az ötödik versben a zsoltáros mégis ad három okot a hálaadásra: Mert jó az Úr, örökkévaló az Ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az Ő hűsége [KJV: igazsága]! Bárhogy érezzük magunkat, akármilyenek is a körülményeink, ez a három tény soha nem változik: az Úr mindig jó, a kegyelme örökkévaló, és minden nemzedékben megáll az Ő igazsága. Ez máris három változhatatlan, örök érvényű ok a hálaadásra. Ne az érzéseidre figyelj! Ne is a körülményeidre gondolj, hanem Isten természetének és veled való bánásmódjának e három változhatatlan aspektusára! Ha így teszel, majd azon kapod magad, hogy állandóan hálát adsz Neki. Nézzük meg, miként ábrázolja az Újszövetség ugyanezt – azaz, hogy a hálaadás különleges belépést biztosít Isten jelenlétébe! Emlékszel a tíz leprás történetére a Lukács 17-ben? Ők nem mehettek senkinek a közelébe, és állandóan ezt kellett kiabálniuk: „Tisztátalan, tisztátalan!” – hogy mindenki kikerülhesse őket, mert olyan fertőző volt a betegségük. Mint Lukács feljegyzi, ez a tíz leprás távolról jó hangosan ezt kiabálta Jézusnak: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Jézus nagyon egyszerű feleletet adott: „Menjetek el, és mutassátok meg magatokat a papnak!”
