1 EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 52. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

2014/1

vetés és aratás

EVANGÉLIUMI FOLYÓIRAT 52. ÉVFOLYAM 1. SZÁM

„Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.” (Római levél 5,8)

Ő volt a Kezdet, ős Ige – s lettek mindenek; Általa sarjad a lét, sugárzik élet, nyílik üdvösség. Angyali ének, mennyei fények, csillagsugárban tündöklik a Föld: Betlehemben, jászolban testet ölt. Öleli rejtve Názáret csendje, ifjúsága: titkos növekedés. Így érik világtápláló vetés. Boldogság titkát tárja fel: isszák ezrek az élet vizét a hegyen. Így szólni még nem hallottak sosem. Megvetett népek, koldus-szegények, kiket gőg, önzés a jóból kizár: – Szeret az Isten, pártotokon áll! Tolvaj, parázna, ki bűnét bánja, ki fáradt, aggódó, békételen: várja bocsánat, erő, kegyelem! Vak, süket, néma, vérfolyós, béna tódul Hozzá mind, s epilepsziás: mellette testi-lelki gyógyulás. Földi jutalma: Golgota halma, töviskorona és durva kereszt. – Bocsáss meg nekik!… – Elvégeztetett! Gyolcsaik hozzák, hogy balzsamozzák; száll népe ajkán boldog csodahír: – Feltámadott, él! Már üres a sír! Mindig velünk jár, titkosan táplál, és vezet szeretet útjain át: hű tanúira úgy vár a világ! Lelke kiárad, új élet támad, bűnt töröl, mennyet tár a drága vér. Övéi tudják: Jézus visszatér! Szava ítél meg majd minden népet, s e Földre fénylőn lehajlik az ég. Istené minden, minden dicsőség!

A tartalomból A tartalomból „Jézust szeretnénk látni!”................................ 4 A régi és az új kereszt........................................ 6 Olcsó vagy drága kegyelem............................. 8 Krisztus várása.................................................... 9 Miért lett Isten Fiából Emberfia?............... 10 Bizonyságtétel: Hogyan keresett meg .. � 12 A hit..................................................................... 13 A megfáradtaknak........................................... 14 Három kert........................................................ 15 Gyermekoldalak............................................... 18 Az Úrban való öröm....................................... 20 Szomorúság és Öröm..................................... 22 Jókedvű adakozó............................................. 23 Sokkal fontosabb!............................................ 24 A nehéz utak áldásai....................................... 25 „Válság” a repülőtéren................................... 26 Pénz! Pénz! Pénz!.......................................... 27 Szemfüles oldala (Ifjúsági oldal)................ 28

Vetés és Aratás

2014/1 (52. évfolyam 1. szám) Megjelenik évente 3 alkalommal (D. v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: [email protected] Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

Siklós József

2

Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Kedves Olvasó! Ha kezedbe vetted folyóiratunknak ezt a számát, szeretettel ajánlom figyelmedbe „A régi és az új kereszt” ill. „Az olcsó és drága kegyelem” című írásokat. Ezt azért teszem, mert ún. keresztyén ün­ne­peinkkel kap­csolatban egyre több elgondol­kodtató (mond­hatnám: rossz) tapasztalatot szerezhetünk. Egyre jobban háttérbe szorul és tűnik el „szép lassan” a lényeg, az a régi kereszt, amelyre emlékeznünk kellene. Az, hogy: – Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus értünk szü­letett meg erre a bűnös Földre, – bűneinkért vállalta a szenvedést, a keserves kereszthalált, – csodálatos feltámadása ne­künk új életet hozott és jelenthet számunkra, – a mennyei Atya mellett most is közbenjáró szolgálatot végez érettünk, örök­kévaló helyet készítve ott számunkra. Igen, a világban mindebből alig maradt valami. Helyébe új istenek, új keresztek, új „szol­gálatok” léptek: – formális, de káprázatos ceremóniák, – üzleti meggondolások, – egymást túllicitáló költekezések, – csak ilyenkor lebonyolítható családi talál­kozások (máskor túl sok az elfoglaltság, a telhetetlen pénzszerzési kényszer), – léha és bűnös szórakozások, időtöltések, – kényelemszeretet és közömbösség. Kedves Olvasó! Szívből kívánom, hogy minden ün­ne­ pen (és min­den egyes hétközna­pon!) igazán em­lé­kezzünk a lé­nyegre, és ez indítson bennünket őszinte alá­zatra és imádatra Megváltónk keresztje alatt!

AZ ATYA VÁR Az Atya vár ma még… Ki tudja meddig? Előnkbe jött, egészen a keresztig! Karja kitárt, a keze, lába véres… Elér-e hát szívünk e szenvedéshez? Füle Lajos

2014. évi 1. szám

3 Grafika: Kun Éva

Szívem fájó és néma volt, mint súlyos, gránit sziklabolt. Feküdtek benne mind a holtak: reményeim és vágyaim, kigúnyolt élet-álmaim, s szeretteim, kik egykor voltak. Úgy tudtam akkor: nincs remény, s csak vittem némán egyre én halottaim e sziklaboltban. Azt hittem, minden elveszett, nem nyújt senki sem kezet, árva, koldus és néma voltam. De akkor jött: Ő, szent Király, s nagypéntek véres lánginál Királyból lett koldus-szegény. Vért izzadott, hogy én ne féljek, elhagyatott lett, hogy reméljek, s kereszten halt, hogy éljek én. Kihűlt testét a néma csendben a keresztfáról már levettem, mint József tette egykoron. Érintetlen, hűs sziklaboltom és makulátlan, tiszta gyolcsom, ó, nincsen nékem, jól tudom. De áldok minden mély sebet, s testét, a megtört, véreset magamba zártam mélyen el. S azóta én Övé vagyok, szívemben hét seb ég, ragyog, s felettem húsvét énekel! Csiha Kálmán

„Jézust szeretnénk látni!” „Néhány görög is volt azok között, akik felmen­tek az ünnepre, hogy imádják az Istent. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Bét­saidából való volt, és ezzel a kéréssel fordultak hozzá: »Uram, Jézust szeretnénk látni.« Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elment, és szólt Jézusnak. Jézus így válaszolt nekik: »Eljött az óra, hogy megdicsőíttessék az Emberfia. Bizony mon­dom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszo­ros termést hoz. Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya«.” (Jn 12,20-26)

E

gészség, szerencse, előléptetés, lottónyere­ mény, egy új autó... – temérdek kívánság az új év­re. A vágyak bepillantást engednek a szív rejte­ kébe, és megmutatják, milyen egy ember jelleme. Azonban sok vágy marad betöltetlenül.

„Jézust szeretnénk látni!” Ez a pogányok kíván­sága. A Biblia szól ezekről a nem zsidó embe­rekről, akik a páska ünnepére Jeruzsálembe jöttek. Azonban vágyaik nem teljesültek. Miért? Ta­lán túl felületes volt a program az ünnepeken? Ta­lán a prédikációk életidegenek voltak? Nem tud­juk. Azt azonban felismerhetjük, hogy a Jeruzsá­lembe zarándokló pogányok vágyai nem telje­sültek annak ellenére, hogy a vallási rendezvények vonzó helyen változatos programot kínáltak sok zenével, tanításokkal és ceremóniákkal. A pogá­nyok szá­mára ez az ünnep hasonló volt egy kié­heztetett em­ber képéhez, aki bár körbenéz egy szupermarketben, amely tele van élelmiszerrel, azzal azonban jóllakni nem tud. „Jézust szeretnénk látni!” Ezt az időtálló kívánsá­ got Jézus mindig teljesíteni akarja! Aki ke­resi Jézus Krisztust, megtalálja. Aki Őutána vágyik, annak kinyilatkoztatja önmagát. Ez a kívánság magát az Úr Jé­zust várja, és nem a kívánságlistánk teljesítését.

Fel kell ébreszteni a Jézus iránti vágyat Milyen sok ember küszködik a Földön ebben az évben nehézségekkel? Hány ember tapasztalja meg, hogy álma hirtelen szertefoszlik? Há­nyan betegek a materializmus hidegsége miatt vagy elmagányosodnak a média hatásának következ­ tében? Mit látnak ezek az emberek ebben az évben, ha keresztyénekkel vagy gyülekezetekkel

4

találkoznak? Vajon felébresztik a tevékenységek vagy a beszélgetések a Jézus iránti vágyukat?

Vigyük Jézushoz az embereket Hogyan is találták meg a pogányok akkoriban Jé­ zust? Kerestek olyan valakit, akiről tudták, hogy Őhozzá tartozik. Fülöp láthatóan olyan nyíltan élte meg a hitét, hogy általa Jézus vált láthatóvá. Az emberek ma is kérdezősködnek, hogy hol kaphatnak felvi­lágosítást. Vajon a mi keresztyén életünk világosan mutat Jézus Krisz­tusra? „... szóban, tett­ben, mint tükörkép, csak Jézus képe tükröződjék!” – írta Gerhard Tersteegen 1729ben az „Imádom azt a nagy szerelmet” című éne­kében. Fülöp Andráshoz vezette a görögöket. Együtt vitték kérésüket Jézushoz. Mi magunk nem tudunk választ adni a kereső embereknek kérdése­ikre. Jézus Krisztus a válasz. Ő kinyilatkoztatja ma­gát minden keresőnek a Biblián keresztül. Ez a miszszió: embereket Jézus Krisztushoz vezetni. Ezt tesszük akkor, amikor mindenkinek saját nyelvén visszük Isten szavát. Emellett elengedhetetlen a misszió és a gyülekezet együttműködése, mivel Jézus a közösen feltárt kérésekhez adott egy különleges ígéretet (Mt 18,19). A közös szol­gálat az imaközösségben és az adományokban jut kifejezésre, amelyek Isten szavának tovább­adá­sát szolgálják. Végtelenül hálásak vagyunk ezért a közös szolgálatért.

A megfelelő időben nézzünk Jézusra „Most jött el az idő” – mondja Jézus, amikor hallja a kéréseket. Minden egyes emberrel meg akarja ismertetni önmagát, de ezt a saját módján te­szi.

Vetés és Aratás

Szava csalódást okoz mindazoknak, akik olyasvala­mit keresnek nála, amit Ő nem akar adni. Az Ő szava vezeti el az embereket az élet legfonto­sabb döntéséhez, azonban Ő határozza meg, mikor és hogyan ajánlja fel azt egy ember­nek. Szavai egy­értelműek. Olyan igazságot közöl, amire még a tanítványai sem számítottak: „A menny dicsőségét csak azáltal tudom számotokra elhozni, ha én meghalok.”

Valóban akartok engem látni? Jézus a János 12-ben, amikor találkozik a görö­gökkel, szép de nehéz kijelentéseket tesz, ame­lyek ebben az évben is érvényesek mindazok szá­mára, akik látni akarják Jézust.

Írás a kézen „Mivel drágának tartalak, és becsesnek, mivel szeretlek…” (vö.1Móz 12,1-3; Ézs 43,1-5) Így szól a Mása-nincsen, a Soha-nem-múló, a Megnevezhetetlen s mégis Nyilvánvaló:

Négy nehéz kijelentés Jézus Krisztus követői számára: 1. Aki látni akarja Jézust, annak előbb meg kell halnia! Ahhoz, hogy Jézus köve­tői legyünk, az ÉN-nek meg kell halnia (24. v.). 2. Aki látni akarja Jézust, annak mindig át kell adnia az elsőbbséget Jézusnak. (Va­gyis Jézus és az Ő parancsa fontosabb, mint a saját élete.) (25. v.) 3. Aki Jézust látni akarja, Őt kell szolgálnia függetlenül attól, hogy milyen az a munka és mibe kerül (26. v.). 4. Aki Jézust látni akarja, annak ké­szen kell lennie Őt a végsőkig is kö­vetni (26. v.).

„Kezem neveddel jelzett, kezedben lásd nyomát; szeretlek úgy, ahogy csak apád s anyád.

Négy szép kijelentés Jézus Krisztus követői számára: 1. Aki látja Jézust, az a saját „halála” által sok gyümölcsöt terem, vagyis az ő élete fontos az örökkévalóság számára (v. 24.). 2. Aki Jézusra néz, annak örök éle­tét Ő megőrzi. Amit egy keresztyén Jézu­sért feláldoz, azt Ő dicsőséggel adja vissza neki (v. 25.). 3. Aki ma látja Jézust, az egykor örökké vele lesz a mennyben (26. v., Jn 14,3). 4. Aki figyelmét Jézusra irányítja, az az Atyától (Isten) megtiszteltetésben ré­szesül (v. 26.).

Lehet, hogy még nem érted, az Írás mit mutat, elég, ha járod, mint ő homályban is utad.

„Jézust szeretnénk látni!” – ez egy mennyei kíván­ság, amely nem óv meg minket a földi nehézsé­gektől az életben. Azonban nekünk van le­hetőségünk a nehézségek közepette is átélni a Jézus­sal való közösség túláradó boldogságát és örö­mét. Nem tudjuk, mit hoz a jövő szá­ munkra. Azt azonban tudjuk, hogy nem lesz könnyű az utunk. De ha Jézus Krisztust és az Ő szavát hűségesen követjük, értelmes és hasznos lesz mind az egyén, mind a misszió élete. Friedemann Wunderlich

2014. évi 1. szám

5

Egy vén emberhez szóltam az ősi múltban itt: Eredj el innét s hagyd el barátaid! És ő, szavamat hallva, nem kérdi: Mért? Hová? Körül se néz, elindul, s megy, egyre megy tovább.”

Ha sokszor fáj az élet, az éj s nap egy sírás, javadra lesz, csak bízzál, e kézírás. S mint egykor az a vándor hazára s házra lel, új legyen néked is majd, ahogy hiszel. Olvassad hát és értsd meg, mit írva rejt kezem: „Én rólad soha meg nem feledkezem!” Albrecht Goes (Fordította: Fükő Dezső)

A régi és az új kereszt Egészen észre­ vétlenül hatolt be mai mo­dern korunkban sok hívő körbe egy új kereszt. Bár kül­ sőleg hasonló a régi kereszthez, de után­ zat, és lényegében különbözik attól. A Krisz­tus­ban való hit ugyanis nem fut párhuza­mosan a világgal, hanem ellentétes vele.

Az új kereszt Erről az új keresztről egy új filozófia nyert bebocsátást a keresztyén életbe, és ez új evan­ géliumi módszert hozott magá­val – a gyüle­kezet és az igehirdetés új fajtáját. Ez az újfajta prédi­ káció ugyanazt a nyelvet használja, mint a régi, tartalma azonban nem ugyanaz, és a súlypontja is eltolódott. Az új kereszt nincs ellentétben a világgal. Háborítatlanul hagyja élni az embert: életcéljai változatlanok, mindig saját gyönyö­rűségére él, ahogy a maga kényelme, jóléte kí­vánja. Igaz, hogy hajlamos jó beszélgeté­sekre, keresztyén énekeket énekel, és vallásos filmeket néz meg. A hangsúly azonban még mindig az ember élvezetén van, noha lát­szólag magasabb erköl­csi vagy intellektuális szintet ér el. Az új kereszt új és teljesen más evangelizá­ ciós módszert hozott magával. A prédikátor nem kívánja a régi élet megtagadását ahhoz, hogy el lehessen fogadni az új életet. Nem az ellentétekről prédikál, hanem a hasonlóságok­ról. Megkísérel al­ kalmazkodni nyilvánvaló ér­dekekhez, az emberek igényeihez, és arra mu­tat rá, hogy a keresztyénség nem állít fel sem­milyen kellemetlen követelmé­ nyeket, hanem ugyanazt kínálja, mint a világ, csak magasabb szinten. Az új kereszt nem töri össze a bűnöst, csu­pán más irányt ad neki. Arra ösztönzi, hogy természete­ sebb és vidámabb életvitelt folytas­son, és fenntartja számára az önmegvalósítást. Az öntelt embernek azt mondja: „Jöjj, és vidd vég­hez nagy terveidet

6

Krisztus nevé­ben!” Az egoistának ezt mondja: „Jöjj, és di­csekedj az Úrért végzett munkáddal!” A lelke­sedőhöz így szól: „Jöjj, és mutasd be az öröm­ üze­netet érzelmeid szabad áramlásával!” Ezek az üzene­tek tehát a jelenlegi divat felé hajlanak, és a nyilvánossághoz alkalmazkodnak. Lehet, hogy az új kereszt követője őszintén törekszik valami jóra, de vaksága miatt hamis és hazug útra tér. Téved Krisztus keresztje jelentő­ ségének megítélé­sében. Az új kereszt tanítása, amely Isten és az ember útja között barátságos kapcsolatot hirdet, a Biblia szempontjából súlyos károkat okoz a hallgatók szívében.

A régi kereszt A régi keresztnek semmi köze nincs a vi­lághoz. Ez Ádám büszke óembere számára a halált jelenti. Ha egy elítélt a római uralom idején a ke­resztjét hordozva ment végig az út­on, az már elbúcsúzott a barátaitól, az már soha többé nem tért vissza. Ez az ember nem azért ment a vesz­tőhely felé, hogy életének új irányt ad­jon, ha­nem azért, hogy bor­ zalmas szenvedéssel be­vé­gezze azt. Ez a ke­reszt nem engedett meg­al­ku­vást, nem enyhített semmit, határozottan és ke­ményen, egyszer s min­denkorra végzett az emberrel. Amikor elvégezte a munkáját, akkor az elítélt nem létezett többé. A régi kereszt a régi Ádámban, az óem­berben megöli a ré­git, és utána új életre emeli föl. Nincs más út! Isten nem hagy­hatja jóvá a bűn gyümölcsét, akár­milyen ártat­lannak tűnik is az ember szeme előtt. Ha Krisztushoz megyünk, nem hozzuk a ré­gi életünket magasabb szintre, hanem ott­hagy­juk a keresztnél. A gabonamagnak a föld­be kell hullania, és ott meg kell halnia. Azoknak, akik az evangéliumot hirdetik, nem kell nyilvános közvetítőnek gondolniuk magu­kat, akiket azért küldtek, hogy Krisztus és a világ között jó egyetértést munkáljanak. Nem az a feladatuk, hogy Jézus Krisztust a haladás, a közvélemény vagy a modern művelődés szá­mára elfogadhatóvá tegyék. Nem diploma­ták ők, hanem próféták, és az üzenetük nem meg­alkuvásra hív, hanem döntésre: vagy-vagy.

Vetés és Aratás

Vagy a régi kereszt, vagy az új Isten az életet kínálja, de nem a megja­ vított, régi életet. Az az élet, amelyet Ő kínál nekünk, az a halálból fakad. A keresztig vezető út min­dig hosszú. Aki ezt az életet választja, annak meg kell hajolnia Isten fegyelmező vesszeje alatt. Meg kell tagadnia önmagát, és el kell fo­gadnia Istennek felette kimondott ítéletét. Mit jelent ez az egyén számára, aki Jézus Krisztusban új életet akar nyerni? Hogyan lehet ezt a gyakorlatba átvinni? Egészen egyszerűen: – meg kell bánnunk és hátat kell fordí­ tanunk a bűneinknek, – ezután semmit nem titkolhatunk el, nem véde­kezhetünk, nem mentegetőzhe­ tünk, – nem kezdhetünk alkudozni Istennel, ha­nem meg kell hajolnunk Isten akarata előtt. Miután ezt megtettük, gyermeki bizalom­ mal tekintsünk fel a feltámadott Üdvözítőre. Belőle új élet, megtisztulás és erő árad. A ke­reszt, a régi, amely véget vetett Jézus földi éle­tének, véget vet a bűnös életnek is; és az az erő, amely Krisztust feltámasztotta a halál­ ból, fölemel bennünket is az új életre. Mindazoknak, akik ezt csupán az igazság­ gal kapcsolatos magánvéleménynek tekintik, szeretném elmondani, hogy Isten erre az üzenetre – Pál apostoltól kezdve mind a mai napig – ráütötte a pecsétjét Igéjével és a már­tírok vérével is. Akár továbbadják ezt a jó hírt, akár nem, ez a valóságos tartalma annak az üzenetnek, amely Isten gyermekeinek korsza­kokon keresztül életet és erőt adott mindenféle körülmény között. Vesszük-e magunknak a bátorságot, hogy egy ilyen hatalmas örökség birtokosaiként az igazságot elkendőzzük? Merészelünk belekontárkodni Isten vi­lágos tervébe? Óvjon ettől Isten! Szóljon hozzánk a régi kereszt, és nyerjünk belőle új életet és mindennap új erőt! Dr. A. W. Tozer

ok arra, hogy miért bánjuk meg és hagyjuk el a bűnt 1. Mert a bűnnel bánatot okozunk teremtő Istenünknek, aki szeret bennünket. 2. Mert lehetetlen vétkezni, és ugyanakkor teljes szívvel Istent követni. 3. Mert ha vétkezünk, akkor könnyedén vesszük a keresztet, amelyen Jézus meghalt, hogy a bűneinket elvegye. 4. Mert megszomorítja az istenfélő embereket. 5. Mert a világgal való barátságot jelenti, és örömet szerez Isten ellenségeinek. 6. Mert „néhány” bűn több bűnhöz vezet. Ha nem vagyunk hajlandók visszautasítani, akkor jobban a hatalmába kerít, mint hinnénk. 7. Mert a nálunk erősebbek is meginogtak már a hatalma alatt. 8. Mert egyaránt tönkreteszi a szellemet, a lelket és a testet is. Egyre értéktelenebbé teszi az életet. 9. Mert azt tesszük, amit nem kellene tennünk, és ez mindig megterheli a szívünket. 10. Mert tönkreteszi jó hírünket, elrabolja az erőnket, hogy Krisztusról bizonyságot tegyünk. 11. Mert vélt jó cselekedeteink nem egyenlítik ki az engedetlenség következ­mé­nyeit. 12. Mert bűnnel fertőzött szolgálatunk hatás­talanítja Isten ügyét. 13. Mert megcsal, és elhiteti velünk, hogy nyertünk, holott a valóságban veszítettünk. 14. Mert Isten nem hallgatja meg azok imád­ságát, akik a bűneikhez ragaszkodnak. 15. Mert a bűn okozta gyönyörűség igen rövid az örök kárhozathoz képest, és a vétkezésre fordított idő örökre elveszett. 16. Mert megvallása mindig fájdalmas – mégis meg kell tennünk. 17. Mert Isten büntetését vonja maga után. Amit bűneinkkel vetünk, azt le is kell aratnunk, a bűnért való szenvedés nem jár ju­talommal. 18. Mert másokat is bűnre indíthat, és vissza­tartja őket, hogy megismerjék az Úr Jézust. 19. Mert megakadályozza, hogy mások segítői legyünk, sőt mások is szenvednek a bűneink követ­kezményeitől. 20. Mert megígértem Istennek: „Te légy az életem Ura!”

2014. évi 1. szám

7

Németből: L. G.

Olcsó vagy drága

kegyelem Az olcsó kegyelem Az olcsó kegyelem a mai keresztyénség halálos ellensége. Az olcsó kegyelem leértékelt kegyelem, leértékelt bűnbocsánat, leértékelt vigasztalás, Isten leértékelt Igéje.

A drága kegyelem

– A drága kegyelem a szántóföldben elrejtett kincs, amelyért az ember örömmel eladja mindenét; – a nagy értékű gyöngy, ame­lyért a kereskedő A mai keresztyénség sokszor a világ bűne­ mindenét odaadja; i­nek olcsó elfedezésére törekszik, amelyeket – Krisztus királyi uralma, amelyért az ember nem akar megbánni, és amelyektől egyáltalán még a sze­mét is kivájja, ha az megbotránkoz­ nem akar megszabadulni. Az olcsó kegyelem tatja; ezért Isten élő Igéjének a megtagadása. – Jézus Krisztus hívása, amelynek hallatán a Az olcsó kegyelem igazolja a bűnt, és nem tanítvány otthagyja a hálóját, és követi Őt. igazítja meg a bűnbánó bű­ Drága ez a kegyelem, mert nöst. Mivel szerinte mindent Isten számára nagyon drága Szóltál, Uram! egyedül a kegyelem végez el, volt, egy­szülött Fia életébe ezért minden ma­radhat a ré­ került – „áron vétettetek meg” „Nem hagylak titeket giben: „Hiszen úgysem érnek –, ezért nem lehet számunkra árván, eljövök hozzátok” sem­mit a cselekedeteink. A olcsó, ami Istennek drága. A (János 14,18). világ világ marad, mi pe­dig drága kegyelem csodálatos Szóltál, Uram, bűnösök maradunk, még ha megnyilvánulása, hogy Isten hallottam hangodat. olyan na­gyon igyekszünk is emberré lett ér­tünk. Önmagamban bűntelenül élni.” Éljen tehát megláttam arcodat. Az olcsó kegyelem hatásai a ke­resztyén ember is úgy, mint a világ, igazodjon hozzá. Kétség nélkül Hol lehet manapság hallani Tehát ne kövesse Jé­zust, bűnömre mutattál, a Biblia azon intéseit, ame­ de azért vigasztalja magát a szeretettel lyek óvják az embereket az kegye­lemmel; de ez nem az magadhoz vonzottál. olyan prédikációktól, amelyek a bűnbocsánat, amely egyút­ megnyugtatják őket istentelen Boldoggá tesz, tal a bűn elhagyása is. Az életükben? hogy engem így szeretsz. olcsó kegyelem az, amikor mi Megváltottál, Hogyan érezheti magát a magunk kegyelmezünk meg Atyámhoz elvezetsz. becsapott, gyönge ember az magunknak. Botladozva olcsó kegyelem birtokában Az olcsó kegyelem a jártam Tenélküled. erősnek, holott valójában megbocsátás prédiká­ciója Rám találtál, elveszítette az erőt az enge­ bűnbánat nélkül, gyülekezeti hitem Téged követ. delmességre és Krisztus fegyelem nélkül, bűnvallás és követésére? Tiéd lettem, a bűn elhagyása nélkül; kegye­ az egész életem. Az olcsó kegyelem prédiká­ lem Krisztus követése nélkül, Egyre jobban lása már több keresztyént tett az Ő keresztje nélkül, az élő Úr várom, hogy érkezel. tönkre, mint bármely más bűn­ Jézus nélkül, aki át szeretné bocsánatra csábító megoldás. venni az ural­mat a bűnös élete Zvara Mihály felett. D. B.

8

Vetés és Aratás

Krisztus várása „Nekünk pedig a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül, aki az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá változtatja a mi gyarló testünket...” Filippi 3,20-21

M

indig izgalmas olyan valakire vá­rnunk, akit szeretünk, aki­vel a találkozás örömmel tölt el, és jól érez­zük magunkat a közelében. Ezt megelőzi a ké­szülő­dés, hogy amikor a szeretett ven­dég meg­ér­ke­zik, minden rendben legyen. Így vá­gyunk az Úr Jézus visszajövetelére, a vele való találkozásra is. De kik azok, akik Őt várják? Akik megismertük, akik átéltük a vele való találkozás örömét, sze­retjük és kí­vánjuk vele tölteni öröklétünket. És ez a közösség bé­ kességet, örömöt, bizton­ságot nyújt. Ezt meg lehet élni hitben, ígéretei­ben bízva, meggyő­z ődve arról, hogy Ő az ígéreteit nem vonja vissza. Mert örök életet ígért min­den benne hívőnek Isten országában, élete árán, ahol polgárjogot szer­zett nekünk. (Ef 2,18-19) És azóta ez a „hon­v ágy” él a szí­v ünkben, mert elhívott ben­nünket, hogy örö­k östársai legyünk! Oda vá­gyunk, ahol öröm volt az a pillanat az an­gyal­világban, amikor letettük a bűn­terhet Jézus Krisz­tus golgotai ke­ resztjénél, ahol kegyel­m et nyertünk. Így tekintünk most jövetele elé, mert vele lesz jutalma mindazok számára, akik vár­ják ér­kezését (2Tim 4,8; Jel 22,12). Vá­ra­ kozá­sunk arra késztet bennünket, hogy ke­res­sük jö­vetelé­nek jeleit, tudva, hogy amikor el­jön, ak­kor lesz tel­jessé a megvál­tá­sunk: egész lé­nyünk, tes­ tünk is át­változik, Őhozzá ha­son­lók­ká le­szünk (1Jn 3,2). Örömmel várjuk Őt, mert többé nem kell számolnunk Isten haragjával a bűn miatt, amit félretett az útból kereszt­jének ál­dozatával egyszer s mindenkorra (1Tesz 1,10). Életünk legnagyobb eseménye és cso­dá­ la­tos él­mény lesz vele kilépni szűkös Földünk von­ze­rejéből és belépni a dicsőségébe, ahol

2014. évi 1. szám

örömkiáltással fogják köszönteni a meg­váltot­tak seregét. Ott lesz a mi Atyánk, aki irántunk való szeretetből, szeretett Fia élete árán váltott meg minket. Ő fogja letörölni könnye­inket, és át fog vezetni dicsőséges honába. Nagy út előtt ál­lunk, hogyan készüljünk erre? Hittel! Olyan hittel, amely mozgat, ele­ venít, késztet, és tovább visz. Ké­szen­lét­ben kell várnunk Őt, minden köteléktől mentesen, olyan szolgálat­ban, amelyet Ő bízott ránk. Ajándékba kaptunk tőle mindent ahhoz, hogy küldetésünket betöltsük. Szemünket meg­nyi­ totta, hogy lássuk a világot úgy, amint Ő látja, a maga nyomo­r ú­s ágával, harcaival, tö­rekvé­s eivel és kudar­c a­i­val együtt. Ezért kell a szenvedő em­bervilág elé állnunk, hogy mutas­s uk az egyetlen Utat, vissza az Atyához, nem egyre tá­volabb, bűn­be süllyedve. Ezt csak meggyő­ződéses, hitben élő ember tudja tenni, akit nem köt és csábít e világ. Külde­tésünk nem fullad­hat ku­darcba, mert nem lehet legyőzött az, aki Krisztus oldalán harcol. Bár vannak sebek, fáj­d almak és veszteségek is, de azzal a tudattal küz­dünk, hogy a Győztes olda­lán állunk. Ez nem passzív, hanem mozgé­ kony életet követel. Nem pihenés és ül­dögélés a „kapu­ban”, bá­mul­va emberi sorso­kat, és nem sajnál­kozó szavak áradata, vagy az emberek istente­lenségének kipellengérezése, hanem tett! Szolgáljunk tehát örömmel és szí­vünk tel­jes buzgóságával, nem a láthatókra tekintve, ha­nem arra, amit ígé­retként kaptunk, mert az ilyenekben gyönyör­ködik Ő, és nála jutalom vár ránk. Vágyakozó szív­vel készüljünk a nagy találko­zásra, és akkor örö­münk teljes lesz. Babos Márton

9

Miért lett Isten Fiából Emberfia? Minden hívő ember tudja, hogy az a kis­gyermek, aki több mint 2000 évvel ezelőtt megszületett a júdeai Betlehemben, Ő az em­berré lett örökkévaló Isten volt. Is­ten­sége szá­munkra nem lehet kérdés, hiszen drága vé­rén váltott meg bennünket golgotai áldoza­tá­val a bűne­inkből. Nagy titok ez, véges értel­ münk­kel csak nehezen értjük meg, hit által azonban e­l tudjuk fo­gadni. Miért lett Isten Fiából Emberfia? Miért kel­lett emberi testet öltenie? Akik ismerik, rögtön tudják a választ: „Azért lett emberré, hogy bűneinkért meghaljon a kereszten.” Az a nagy­szerű, hogy ez igaz. Isten Igéje azonban több okot is felsorol, hogy miért vállalta a keresztet. 1. Krisztus azért lett emberré, mert csak így válthatott meg gol­gotai áldozatával minket. „Igaz ez a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a vi­lág­ba, hogy a bűnösöket üdvözítse…” (1Tim 1,15) „Mint ahogy az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy Ő szol­gáljon, és életét adja váltságul sokakért” (Mt 20,28). 2. Krisztus azért lett emberré, hogy meg­törje a bűn hatalmát a benne hí­ vők fölött. „…mivel az élet Szellemének törvénye meg­sza­ badított téged Krisztus Jézusban a bűn és a ha­lál törvé­nyétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Is­ten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló for­má­ban, és kárho­zatra ítélte a bűnt a testben, hogy a tör­vény kö­vete­lése teljesüljön bennünk, akik nem test sze­rint járunk, hanem Szel­ lem szerint” (Róm 8,2-4). „Krisztussal együtt kereszt­ re va­gyok fe­szítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most test­ben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki sze­retett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20).

10

3. Krisztus azért lett emberré, hogy le­ győzze a Sátánt. „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ör­dög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). „Mivel pe­dig a gyer­ mekek test és vér ré­szesei, Ő is hoz­zájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy ha­lála által megsemmi­ sítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördö­göt, és meg­sz­abadítsa azokat, akik a haláltól való fé­lelem miatt egész életükben rabok voltak” (Zsid 2,14-15). 4. Krisztus azért lett emberré, hogy Isten megjelenhessen az emberek kö­ zött. „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki Őt” (Jn 1,18). „Jézus erre ezt mondta: Annyi ideje ve­letek vagyok, és nem ismertél meg en­gem, Fü­löp? Aki engem lát, az látja az Atyát. Hogyan mondhatod te: Mutasd meg nekünk az Atyát?” (Jn 14,9) 5. Krisztus azért lett emberré, hogy életével és szolgálatával a benne hí­ vőknek példát mutasson. „Aki azt mondja, hogy Őbenne van, annak magának is úgy kell élnie, ahogyan Ő élt” (1Jn 2,6). „Ellenben ha kitartóan cselekszitek a jót, és érte tűritek a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hi­szen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szen­vedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyom­ dokait kövessétek” (1Pt 2,20-21). 6. Krisztus azért lett emberré, hogy a főpa­punk legyen. „Mert nyilván nem angyalokat karol fel, ha­nem Ábrahám leszármazottait ka­rolja fel. Ezért minden­ ben hasonlóvá kellett lennie a test­vé­reihez, hogy irgalmas és hű fő­pap legyen az Isten előtti szolgá­ latban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért. Mivel maga is kí­sér­tést szenvedett, segíteni tud azo­ kon, akik kí­sértésbe esnek” (Zsid 2,16-18).

Vetés és Aratás

7. Krisztus azért lett emberré, hogy Izráel királya legyen. „Az angyal ezt mondta neki: Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Is­tennél! Íme, fo­gansz méhed­ ben, és fiút szülsz, akit nevezz Jé­zusnak. Nagy lesz Ő, és a Magas­ságos Fi­á­nak mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, Ő pedig ural­kodik a Jákób házán örökké, és uralkodá­sának nem lesz vége” (Lk 1,30-33). „Eljön majd az idő – így szól az Úr –, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak, olyan királyt, aki bölcsen uralkodik, jog és igazság szerint jár el az országban… így fogják nevezni: Az Úr a mi igazságunk!” (Jer 23,5-6) Jézus eljövetelének ezen felsorolt, cso­dálatos céljai második eljövetelekor valósulnak meg hiány­ talanul a következőképpen: 1. Megváltásunk akkor lesz teljes, amikor testünk megváltása is bekövetkezik (Róm 8,23; Ef 4,30). 2. A bűnnek nem lesz fölöt­tünk hatalma, mert olyanok leszünk, mint Ő (1Jn 3,2). 3. Bár Jézus a Sátánt már legyőzte a ke­reszten, Isten mégis megengedi a Sátánnak, hogy bitorolja a világ fölötti uralmat. Az Úr Jézus visszajövetelekor azonban ennek a hata­lomnak teljesen vége szakad (Jel 20,1-3). 4. Ami­kor az Úr visszajön, Istent az ítélet Iste­ neként jelenti ki, ahogyan első eljöve­tele­kor Istent a szeretet Istenének ismertük meg (Ézs 30,18; Zsolt 96,13). 5. Krisztus a hívő ember példaképe, de nem mindig sikerül Őt kö­vetnünk. Vissza­jö­ve­telekor tökéletesen fogjuk követni, mert olya­nok leszünk, mint Ő (1Jn 3,2). 6. Főpapi tisztét teljesen be fogja tölteni, mert uralkodik, és mint pap fogja elfoglalni a trónját (Zak 6,12-13). Ez a trón atyjának, Dá­vidnak a királyi széke lesz (Mt 25,31). 7. Csodálatos nap lesz, a világ öröme, mert eljött, és újra el fog jönni! „Jöjj, Uram Jé­zus!” (Jel 22,20)

Ki hengeríti el a követ? (Márk 16,3-4)

Három asszony úton volt a sírhoz, ahová az Úr Jézust a kereszt­halála után elhelyezték. Mária Magdaléna látta a te­metést, és tudta, hogy a sír bejáratához egy nagy, nehéz követ hen­gerítettek (Mk 15,46-47). A szeretetet, amellyel ezek az asszonyok szol­gáltak az Úr­nak földi életében, halálában is meg akarták mutatni. Vá­sá­roltak jó illatú kenetet, amellyel be akar­ták kenni szeretett Uruk testét. Az úton a sírhoz a beszélgetés témája ál­landóan a nagy kő volt, amely eltakarta a sír bejáratát. Életünkben mi is hasonlóak vagyunk ezek­hez az asszonyokhoz. Az Úr iránti szeretetünk élő és friss, de az élet nehézsé­gei, amelyek gyakran oly hatalmasan tor­nyosulnak elénk, megfojtják az örömünket. És ahogy akkor az Úr jött, hozzánk is jön és segít. Amikor az asszonyok a sírhoz értek és feltekintettek, meglátták, hogy a kő el lett hengerítve. Ha az Úrra tekintünk, a mi problé­máink is megoldódnak, és életbevágó kérdéseinkre nála van a válasz. A „kő” mindig ott van, és lehet, hogy ugyanolyan nagy, de többé már nem akadályozza a látásunkat. Tanuljunk meg mindig föltekinteni Őrá, ak­kor megtapasztaljuk, hogy aka­dályaink al­ka­lomszerűek, és csak magunk tesszük naggyá.

Ismered Isten csodálatos Fiát, aki azért lett Em­ berfia, hogy megváltsa a bűnösöket? „Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében” (Jn 1,12). W. S.

2014. évi 1. szám

11

A

történetem nem túl bonyolult, nem kellett nagy mélységeket megélnem a megtérésemhez, hála ezért Istennek! Körülbelül az általános iskola harmadik osz­ tályába készültem, amikor nyáron egy kis la­kásból egy nagyobba költöztünk. Utólag tudtam meg, hogy a költözéskor nem ez volt az egyetlen lehetőségünk. Később pedig rá kellett jönnöm, hogy a szüleim – akaratlanul is – Isten akaratát teljesítették. (Azt gondolom, ezt jelen­tik az Úr Jézus szavai: „…legyen meg a Te akaratod …”) Így történhetett ugyanis, hogy egy napon édesanyám megkért, hogy vigyem le a sze­me­tet. A lépcsőházban összefutottam egy nagyon kedves, fiatal anyu­kával, aki örömmel hívott meg az Örömhír Klubba énekelni, játszani, bibliai történeteket hallgatni. Katolikus iskolába jártam, gyakran a templomba is elmentem, így nem volt idegen számomra ez a téma, szívesen igent mondtam a meghívásra. Úgy készültem az első alkalomra, hogy majd hasonló lesz, mint egy hittanóra. Kel­le­mesen csa­lódtam. Amit kaptam, más volt, mint amit vártam. Ezért jártam továbbra is, mert jó volt, hogy az itt meg­szerzett tudáso­mat kama­toztatni tudom hit­tanórán vagy for­dítva, de za­vart, hogy az is­ko­lában a távoli, hatalmas és félelmetes Isten volt jelen, az örömhír klubban pedig szerető, ke­ gyelmes, kö­zeli Isten tárult elém. Kettősség volt bennem, majd rájöttem, hogy egyről be­szélnek itt is, ott is: a közeli de ha­tal­mas, ke­gyelmes, szerető, de igazságos Is­tenről. Köz­ben teltek az évek, és az fogalmazódott meg bennem, hogy én is a klubban meg­ta­pasz­ talt módon, a gyermekek között szeret­ ném Is­tent szolgálni, mert ez nagyon jó és hasznos! Aztán egy időre minden fontosabb lett az Örömhír Klubba való járásnál: a barátok, az is­kola, a számí-

12

tógép és a „teljes élet” köte­le­zett­sé­gek nélkül (pl. hogy járjak minden pén­teken az Örömhír Klubba). Csakhogy korántsem volt tel­jes az életem. Kerestem a felhőtlen bol­dogsá­got, és hogy milyen lehet szívből örülni. Mindeközben az Örömhír Klubban tanítók nem engedték el a kezem, érdeklődtek, hívtak és újra mentem, hiszen kerestem a teljességet. A sok történet és aranymondás segített megta­lálni, amit kerestem, de leginkább ennek az Igének köszönhetem az új életemet: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, ha­nem örök élete legyen” (Jn 3,16). Amikor megértettem ezt az igeverset (aranymondást), akkor tud­tam meg, hogy erre a Fiúra van szük­ségem nekem is a teljes­séghez. A tanítások ál­tal tudtam meg, mit kell ten­nem. Kértem Istent, hogy bocsássa meg a bű­neimet az Úr Jézus ke­reszthalála által. Nagyon különleges dolog volt tudni, hogy már Isten gyer­meke vagyok. Továbbra is jártam az Örömhír Klubba, min­den szép volt: a fák igazán zöldek, az ég igazán kék, és tudtam, hittem (és tudom és hiszem), hogy mindez Isten munkája. Aztán jöttek a ne­hézségek, amiket kezdetben nagyon nehezen értettem meg: miért?! De hitben fo­lyamatosan erősödve tudtam szemben úszni az árral. Az utóbbi években látogatom a helyi gyülekezet alkalmait, amelyek szintén erősítik a hitemet. (Közben felvételt nyertem az egri főiskolára, és tanárnak készülök.) Ma már mint segítőnek, nekem is nagyon fontos a gyermekek közötti szolgálat, de ugyanakkora öröm is, hiszen mindig erre vágy­tam. Mostanában is vannak hullámok az éle­­temben, amelyek próbálnak eltéríteni, de ígéretet kap­tam az Úr Jézustól: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragad­hatja ki őket az én kezemből” (Jn 10,28). Széll Kitti (Eger)

Vetés és Aratás

A HIT „Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istent keresi, annak hin­nie kell, hogy Ő van; és megjutalmazza azokat, akik Őt keresik” (Zsid 11,6). Mire gondolsz, amikor a hit szót hal­lod? A hittel kapcsolatos egyik tapasztalatom a kétéves unokámhoz fűződik, aki a medence szélén állva sóvárogva nézte apját a vízben. Apja két lépés távolság­ból biztatta: „Gyerünk, gye­rünk, ug­rás!” Abban a pilla­nat­ban unokám a döntés válságával került szembe. Bízhat-e ab­ban, hogy apja betartja az ígéretét? Elég erős-e ahhoz, hogy elkapja, ha beleugrik a víz­be? De rövid töprengés után nagy elha­tá­ro­zás­sal apja karjai közé ugrott! Majd kacagva vissza­má­szott, és újból ugrott, is­ mét, és ismét! Ez a hit. Bizalmadat és hitedet önmagad helyett valamibe vagy valakibe helyezed, és hited szerint cselekszel. Jó példákat találunk erre a Zsidók 11,1-40-ben. Ábrahám az isme­retlenért koc­káztatta otthonát, mert bízott az ígéretben, bár ez anyagiakban évtizedekig nem valósult meg. És ugyancsak ő szeretett fiát, Izsákot oltárra helyezte, abban bízva, hogy Is­ten egy másik áldozatról fog gondoskodni, vagy feltá­masztja fiát a halálból. Vagy gondolj Mózesre, aki a fáraó udvarának örö­meit és ha­talmát elhagyva, a szolgaságban élő Izráelt az Ígéret Földjére vezette. Lépésről lépésre, napról napra, Isten ígérete erő­sítette hitét, amely ígéret tel­jesen csak halála után valósult meg. A hithez kapcsolódó meg­győződés nem kön�nyű. Arra szólít fel, hogy lépjünk el attól, ami kényelmes és bizton­ságos. Vegyük fon­to­lóra az is­meretlen és szokatlan körülményeket. Lehet, hogy ez felhívás: pénzügyeink átadására Is­ten kezébe, életpálya-változásra, költözésre más helyre, türelmes várakozásra az Úr segít­ségével történő párválasztásra, vagy kockázat­vállalásra a tisztessé­gért és ártatlanságért. Bár­mi legyen a hely­zet, amikor Isten a lel­künkre hat, lehetőségünk van hittel csele­ked­ni. A kérdések, amelyek­ kel szembenézünk, olyan egyszerűek, mint az unokám kis szívében levő kérdés, amikor a víz szélénél állt. Bízhatunk-e mennyei Atyánk ere­jében és jósá­ gában? Ha hi­szünk Isten Igéjének taní­tá­sában, a

2014. évi 1. szám

válasz: „Igen!” Teljha­talmú és mindig je­lenlevő Istenünk minden helyzetünket ismeri. Ő dönti el, hogy mi a jó számunkra, és Ő nem hagy minket cser­ben. A Zsidók 11,6 kijelenti, hogy Isten jutalomban részesíti az Őt hit által kere­sőket. Amint be­bizonyítjuk hitünket, Ő gyönyör­ködik bennünk. De azt is mondja, hogy hit nél­kül nem okozhatunk örömet Istennek. Nem tudom, ma milyen úszómedence szélén állsz. De a mennyei Atya arra szólít fel, hogy erősítsd meg a hitedet Őbenne. Tedd meg, jöjj be még ma, a „víz” minősége kiváló! J. Stowel

A hit szerepe az, ami a vízvezetéké, de a kegyelem a forrás. A hit tehát csak csatorna, és nem forrás, de a vezetéket épen kell tartani, hogy szállíthassa a vizet. C. H. Spurgeon

Megtérés Keresztre feszített, rossz életemmel jövök Te eléd, egyedül Igaz. Telve alázattal és félelemmel, hogy lábaidhoz odategyem azt. Hordoztam eddig éltem teljes súlyát, de fárad a derék, és gyöngül a láb, dacos szívemet megtörte a bánat, segíts hordozni, segíts legalább! Bűneim súlyát engedd meg letennem lábad elé, egyedül Igaz! Alázatomat fogadd kegyelemmel, véreddel töröld hófehérre azt! Ami még tovább megmarad belőlem, az már teljesen a Tied legyen, hogy földi utam végén, a reményben álljak meg majd az égi mérlegen. Keresztes Miklósné

13

A MEGFÁRADTAKNAK N

em voltam boldog, mert nem tudtam olyan lenni, amilyennek Isten elhí­vott.  Tü­rel­metlenül reagáltam az akadályokra, nyersen szóltam a szeretteimhez, ítélkező voltam má­sokkal szemben.  Ebben az időben történt, hogy olvastam az Ézsaiás 50,4 igeverset: „Az én Uram, az Úr, megtanított engem beszélni, hogy gyámo­ lító Igéjét tudjam szólni a megfáradtaknak. Regge­lenként Ő teszi figyelmessé fülemet, hogy rá hallgassak, mint a tanítványok.” Összeszo­rult a szívem, amikor a „megfáradtaknak” szót olvastam. Emlékszem,  arra gondoltam, igen, nagyon fáradt vagyok. Gyámolításra szorulok.  A második, a gyámolító mondat simoga­tóan, jólesően hangzott, bár a felhívást a korai kelésre tolakodónak, követelőzőnek éreztem. Miért ne kaphatnám meg a gyámolító szót ké­sőbb a nap folyamán? Bár nem akartam koráb­ban kelni, ez volt az egyetlen szakasza a nap­nak, ahova beilleszthettem az Istennel va­ló találkozást. És mivel mindenképpen vál­toz­tatni akartam az életemen, végül így szóltam magamban: „Miért is ne? Rosszabb már úgy­sem lesz.”  Így hát eldöntöttem, mikor és hová fogok el­vonulni, hogy imádkozzam, és olvassam a Bibliát. Felkelt a nap, és vele én is – erősen morgolódva. De nem hagytam abba,  napról napra kikászálódtam az ágyból, felmentem az emeletre, beültem a „Jézus székembe” – így neveztem el a helyet, amit erre a célra kisze­ meltem –, és nyűgös voltam, mert ki kellett bújnom a takaró alól. Találkozásaink merevek és kimértek voltak, semmit sem éreztem abból, amit elképzeltem, amikor megfáradt szíve­m et  először ragadta meg az Ézsaiás-vers.  Miért nem történik semmi? Miért nem ol­d ódnak meg a problémáim? Mikor rendezi már el az Úr mindazok éle-

tét, akikért aggódom? Mire jók egyáltalán ezek a „csendes per­cek”?  Bár össze voltam zavarodva, kitartottam. Továbbra is kibújtam a takaró alól, magamra vettem a köntösömet, és bekucorodtam a „Jézusszék”-be a Bibliámmal. Lassan, nagyon lassan a szívem lá­gyulni kezdett. Egyre kevesebbet panaszkod­tam, egyre jobban éreztem magam. Fü­leim kezdtek tanítványi fülekké válni, úgy, ahogy Ézsaiásnál olvassuk.  Idővel Isten Igéje gyökeret vert a szívem­ ben, és megtapasztalhattam gyámolító erejét. Fáradtságom enyhülni kezdett, ahogy figyel­ memet Isten jelenlétére irá­nyítottam. Most már reggelenként moso­lyogva, jókedvűen kö­ szön­töttem az enyéimet. A hirtelen kialakuló pá­nikhelyzetekre békítő szavakkal reagáltam. A váratlan programválto­zások nem borítottak ki, nyugodtan alkalmaz­kodtam. Ha a nap nem úgy alakult, ahogy elterveztem, akkor is tudtam hálát adni a végén.  Keresed a szót, ami gyámolítani tudna fá­radtságodban? Eléggé el vagy keseredve ahhoz, hogy hajlandó legyél minden nap kellő időt ál­dozni Isten Igéjére? Nekem csak a reggel felel meg a „Jézus-székem”-ben eltöltött csendességre, mielőtt beindul a munka rohama.  A te „Jézus-széked” lehet a vezetőülés a ko­ csidban, mialatt várakozol, hogy gyermeked különórája véget érjen. Vagy lehet, amikor valami lelki ol­vasmányt olvasol egy hosszú utazás során, vagy az ebédlőasztalnál, amikor imádkozol ebéd közben.  Végül is nem számít, hol és mikor találko­zol Istennel, csak az fontos, hogy minden nap értékes időt tölts vele. Úgy figyelj, ahogy egy nagyon fontos isko­lai vagy egyetemi előadáson figyelnél: tanítvá­nyi füllel. Annyi, de annyi mondanivalója van az Úrnak! Az Ő Igéje a gyámolító erőnk. Nem tudunk élhető életet élni nélküle!  Uram, ki­me­rültem, gyámolító szóra van szükségem, hogy fenntartsam megfáradt lelkemet. Időt akarok szánni Igédre min­dennap. Segíts, hogy elcsen­desedjem, és tanít­ványi  lélekkel figyeljek rád Jézus nevében! Wendy Pope  (forrás: Anyai Szívek Hírlevél)

Vetés és Aratás

HÁROM KERT A

kertek különleges helyet foglalnak el az emberek életében. Természeti szépségeket rej­tenek, bensősé­ges hangulatot te­remtenek, ahol a virágok illata, a patakok cso­bo­gása és a ma­darak éneke felüdíti a lelket és a testet. A cso­dálatosan megépített kertek már Mezo­potámia és Egyiptom ősi kultúrájában híresek voltak. (Szemi­ramisz asszír királynő függő­kertjét az ókor hét csodája egyike­ként tartják számon.) Most há­rom olyan bibliai kertről lesz szó, amelyek fontosak számunkra.

AZ ÉDENKERT

A perzsa eredetű paradész (gr. paradei­szosz) az ÚSZ-ben Isten mennyei kertjét jelöli. Jézus a kereszten így szólt az egyik go­nosz­tevőhöz: „Bizony, mondom né­ked, ma ve­lem le­szel a paradicsomban” (Lk 23,43). Pál elra­gadtatott a paradicsomba, és ki­mond­hatat­lan beszédeket hallott” (2Kor 12,4). Az efezoszi gyülekezet pedig ilyen ígéretet kapott: „Aki győz, annak enni adok az élet fá­járól, amely az Isten paradicsomában van” (Jel 2,7). A teremtéskor Isten készített egy kertet Édenben, és abba helyezte el az emberpárt. A kertben volt az élet fája és a jó és a rossz tu­dásának fája. De Isten megtiltotta az ember­párnak, hogy a tudás fájáról egyenek, mert ha meg­teszik, meg kell halniuk. De kígyó képében megjelent az ellenség, és Istent meghazudtolva rászedte az asszonyt, aki szakított a gyümölcsből, és mindketten ettek abból. Megszakadt az embernek Istennel való kö­zös­sége, és az Úris­ten kiűzte őket az Édenből, a kert bejáratához kerubokat állított, hogy vissza ne juthassanak az élet fájához (1Móz 3). Isten azonban nem mondott le a bukott emberről, és utat készített a megmentésére (Jn 3,16). Az Úr Jézus azért jött a Földre, hogy életét adja váltságul az embe­rért, és utat nyis­son vissza Istenhez, a „mennyei” Édenkertbe. Ez az út a második kerthez vezetett.

A GECSEMÁNÉ-KERT

Ez a kert az Olajfák hegyén volt. (A név: gat semanim, gr. getse-manei, jelentése: olajprés.) Jézus gyakran tar­tózkodott itt tanítványaival együtt (Jn 18,2). Kereszthalála előtt is itt imád­kozott: „Atyám,

2014. évi 1. szám

ha akarod, vedd el tőlem ezt a poha­rat, mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied” (Lk 22,42). Talán a meg­v áltás más lehetőségére gondolt? A menny hallgatott, mert nem volt más lehetőség. A Gecsemáné a Golgota előkészítése volt. Ott a bűneinkkel való azonosulás okozta az Úr Jézus mély szenvedését. Mert Isten: „…azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk Őbenne” (2Kor 5,21). Az Úr Jézus szenvedése a kertben része volt engesztelő munkájának, de a megváltás műve a kereszten ment végbe. Három óra tájban Jézus hangosan felki­áltott: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet?” (Mt 27,46) Erre a kér­désre sem jött válasz a mennyből! De mi tudjuk a választ! „Miattunk!” Majd el­hangzott az utolsó szó: „Elvégezte­ tett!” (Jn 19,30), és a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt. A kár­pitba pedig kerubok voltak beleszőve. Kerubok zárták el az Édenkert bejáratát, hogy ne tudjon visszamenni az emberpár. Az Úr Jézus áldozati halála megnyitotta az utat vissza, a „mennyei Édenkertbe!”

A SÍRKERT

Azon a helyen, ahol Jézust megfeszítették, volt egy kert, és ott egy új sír, ide te­mették el az Úr testét. Egy nagy követ henge­rítettek a bejárat elé, és őrséget állítottak a bejárathoz. A hét első napján magdalai Mária sírva állt meg a sírnál… Jé­zus pedig megállt mögötte és megkérdezte: „Miért sírsz?” (Jn 20,15) Má­ria hátra­for­dult, de nem ismerte fel Őt, csak amikor nevén szólította: „Mária”. Micsoda öröm volt ez a találkozás a feltá­ madott Úrral, aki rögtön egy feladattal bízta meg: „…menj az én test­véreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Iste­nemhez, és a ti Istenetek­hez” (Jn 20,17). Ezáltal, akik az Úr Jézust elfogadtuk Meg­váltónk­ nak, bekerültünk Isten családjába. Isten gyermekei lehetünk, és így szólíthatjuk Istent: „Abba” (apuka)! Az Úr Jézust pedig Urunknak i­smerhetjük, és így kiálthatunk Tamás­sal együtt: „Én Uram, és én Iste­ nem!” (Jn 20,28) J. Aster

15

„Énekeljetek az Úrnak új éneket, ...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását!” (Zsoltárok 96,1-2)

Húsvét hajnalán

     





Hús - vét

   



 



   

haj - na - lán







ár - nya mesz - sze száll,

   





Jé - zus

 



   







min - den







 







    él:









szem



drá - ga











   

zeng



már:





az



  



és





hi



új



éj



félj!



í - me,





   - szen! I  ge      

gyász - ra

  

 

Ne

fel - tá - ma - dott,

kín - ra,





 



lát - ja



hír,

hall - ják bús szí - vek,







 

nyit - va áll,



ha - lott,

lel - ki

sír







egy



an - gyal mond - ja

nem

száll, mint











   









ír,



é - ne - ket

hogy - ha





a

hit.





A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány adásai délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7215 kHz); este, naponta 20.25-21.00 óra között az 1395 kHz-es (215 m-en) középhullámon; vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon már nem fogható az adás. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az „Antenna”, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, H-1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: [email protected]

16

Vetés és Aratás

„Kunkori” szolgálata Jeruzsálemben élt egy asszony, akinek a Via Dolorosán volt egy sző­nyegboltja, és igen ügyesen árusított. Mindig kitett egy olcsó, használt szőnyeget az útra, ahol mindenki járt-kelt. A használt szőnyeg napról napra ott fe­küdt az úton, emberek, állatok taposták. Egyre el­nyűt­tebb, rojtosabb lett. Szokatlan dolog volt a poros úton fekvő szőnyeg, ez felkeltette az em­berek fi­g yelmét, ezért megálltak, és bementek a boltba. Ott azonban minden­k inek a drága perzsa­szőnyegek tetszettek meg. Aki ezeket nem engedhette meg magá­nak, az szép, új, de olcsóbb gyap­jú­sző­nye­get választott. A nap végén az asszony összetekerte a sző­ nyegeket, és szép sorban elrakta őket. A per­zsákat legfelülre, nehogy nedvesség érje őket. A gyapjúkat középre – mivel ezekből fogyott a legtöbb –, hogy könnyű legyen elérni őket. A lenszőnyegeket tette az alsó polcra.  Azt a szőnyeget, amelyik az utcán szokott lenni, csak bedobta a sarokba, hogy az úja­kat  nehogy összekenje. Esténként, amikor elcsendesedett a ház, a szőnyegek egymással vetekedtek, hogy mi tör­tént velük aznap. Az azonos pol­con levő sző­nyegek csak egymással voltak hajlandóak be­szélgetni, az alacsonyabban levőkkel nem na­g yon társalogtak. Lenézték őket. Pedig egyik sem tehetett arról, hogy miből ké­szítették, és hova helyez­ték! A perzsák azzal dicsekedtek jó hangosan, hogy milyen gazdag emberek nézegették ma őket. A gyapjúk azzal vágtak vissza, hogy mi­lyen sokat vettek ma közülük. A lensző­nye­gekkel nem nagyon foglalkoztak, ők csak egy­más között tárgyalták, hogy vajon ki, hova ke­rülhetett! A sarokba dobott, használt szőnyeg­hez azonban ők sem szóltak, csak lenézően. Sokszor ugratták az­zal, hogy nem is

2014. évi 1. szám

sző­nyeg, hanem csak egy lábtörlő! Mivel az egyik sarka már fel­kunkoro­dott, Kunkorinak csúfolták. Örültek, hogy volt, akinél ők előbbre lehettek. Kunkori nem válaszolt, feküdt csak csend­ben, egyedül a sarokban. Másnap ő volt az el­ső, akit a gazdaasszony kitett az útra. Ott he­vert, és napról napra végezte hűségesen a fela­datát! Mindenki helyett elvégezte a piszkos munkát, hogy a többieket el tudják adni. Egy nap hatalmas tömeg jelent meg az ut­cán. Pálmaleveleket lengettek, és kiáltoztak:  „Ho­ zsanna! Hozsanna!” Amikor a tolongás a bolt elé ért, akkor láttak meg az ünneplés okát: egy férfi ült egy vemhes szamáron, őt éltették. Eközben a sokaság végigvonult a bolt előtti szőnyegen. Fájt a teher és a sok taposás Kun­korinak, de örült, hogy hasznos lehetett, mert aznap adták el a legtöbb szőnye­get. Eltelt néhány nap és ismét nagy felfordulás volt az utcán, most azonban nem az öröm hangjai hallatszottak! Katonák és emberek dü­hös ki­ áltozással közeledtek a bolt felé. A sző­nyeg­árus megijedt, és gyorsan becsukta a bo­l­tot. Kunkoriról azonban elfeledke­zett! A menet egyre közeledett, közrefogva a nemrégen még ünnepelt férfit, aki vánszorogva jött, súlyos kereszttel a há­tán. Ahogy odaért Kunkorihoz, nem tudta elég magasra emelni a lábát, és elesett a szőnyeg felhajló sarkában. Elnyúlt a szőnyegen, összekente sár­ral, vér­rel, izzadsággal.  Csak ennyit suttogott: „Kö­szö­nöm barátom a segítséget, a kis pihenőt!” Ez azonban nem tarthatott sokáig. A kato­nák tovább hajtották az elgyötört férfit, de a ke­resztet már más vitte tovább. Aznap este, amikor a piszkos szőnyeg fá­radtan nyúlt el a sarokban, a többiek még jól le is szólták a sok ráragadt kosz miatt! Három nap múlva azonban nagy változás történt Kunkori életében! Kiderült, hogy Isten Fia volt, aki megpihent rajta! Értékessé váltak a foltjai! Bekerült a bolt fő helyére, és csodájára jár­ tak még messzi földről is! Mindenki meg akarta vásárolni, de nem adták el! Éjszakánként minden szőnyeg vele akart beszélgetni! Kunkori pedig örömmel mesélte el nekik újra és újra a történteket. Nem is ér­tette igazán ezt a felhajtást, hiszen ő csak a fe­ladatát végezte! Aki hűséggel végzi a dolgát, megteszi Isten tervében a neki készített részt, bármilyen kicsi­nek tűnik is az, azt Isten felemeli, és megbecsüli! (Internetről)

17

Az elrejtőzés veszedelme Lwivi, a kaméleon az esernyőfa egyik kis ágán ült és gyakorolta magát a színváltoztatásban. Tviga legnehezebben kezelhető unokaöc�cse figyelve nézte, hogyan változik át barnára, aztán zöldre és sárgára. A kaméleon felfújta a mellét és nyikorgó hangon mondta: „Fordítsd el a fejedet, kis zsiráf, és számolj százig! Meglátod, úgy elbújok, hogy még a te éles szemed sem tud felfedezni.” Olyan helyre ment, ahol barna fakéreg, zöld levelek és sárga virágok találkoztak össze. Egy pillanat alatt barnára, zöldre és sárgára változtak a színei. A zsiráf számolt: „97, 98, 99, 100. Indulok, akár kész vagy, akár nem!” Fülét hegyezte, orrával szimatolt, szemeit tágra nyitotta, amint ide-oda nézett, de először nem látott semmit Lwiviből. Még élesebben nézett körül és nem is egy egész nyaktávolságra tőle, ügyesen álcázva ott volt a kaméleon. Az önfejű zsiráfot bosszantotta a kis állat ügyessége. Orrával úgy megtaszította a gallyat, hogy Lwivi nagyon kényelmetlenül, megcsappant büszkeséggel zuhant a földre. Csúnya, kellemetlen vihogással, szükségtelenül hangosan jelentette ki Tviga rokona: „A kaméleonok nem tudnak elrejtőzködni előlem, én azonban egészen más vagyok! Sárga bőrömmel és barna foltjaimmal láthatatlan vagyok az esernyőfa alatt. A napfény és az árnyék remek búvóhely, mert a foltjaim az árnyék és a világos bőröm a napfény. Még Csevi sem fedezne fel. Valóban, még a leopárd sóvár szeme elől is rejtve vagyok.” Hangos, kérkedő szavait meghallotta Szimba, az oroszlán, aki észrevétlenül feküdt a magas fűben, mintegy húsz méternyire tőle. A varjú, aki szintén hallotta ezt a dicsekedést, elrepült, hogy beszámoljon róla Csevinek, a leopárdnak. A fiatal zsiráf elindult egy megfelelő formájú esernyőfához. Kidugta fejét a fa teteje fölé és rágni kezdte a legdúsabb hajtásokat. Olyan biztonságban érezte magát és annyira felbátorították saját szavai, amelyeket magában mormogott – rejtve vagyok még a leopárd szemei elől is – hogy nem vette észre azt a sárga-barna valamit, amely a sötétbarna földön lopakodott előre. Szimba látta a leopárd hajlékony mozdulatait, amint gyorsan és csendben haladt előre, és szemét a zsiráf fejére szegezte, mely pár méternyire kimagaslott az esernyőfa felett. Csevi közelebb kúszott és arra gondolt, milyen jólesik majd gyomrának a zsiráfpecsenye. Tviga rokona hamis biztonságérzéstől eltompult aggyal még mindig rágcsált. Csevi hirtelen ráugrott. Nagy reccsenés hallatszott az esernyőfa felől és aztán hosszú, nehéz csend. Csevi sütkérezve feküdt egy nagy, barna sziklán. Jóllakott, gyomrában jó érzések voltak és gondolatai is pihentek. A varjú elmondta neki a kaméleon bukását. Így elmélkedett: „Butaság volt, hogy Lwivi azt mondta, ő el tud rejtőzködni a zsiráf elől. De a zsiráf is ostoba volt, amikor azzal dicsekedett, hogy rejtve van előlem.” Megelégedett hang jött fel a leopárd gyomrából. Mellső lábait nyalogatva jóleső érzéssel nézegette saját foltjait. Dagadó izmait kinyújtóztatva észrevette, hogy foltjai mennyire hasonlítanak a szikla színeihez. Csevi haragosan morgott,

18

Vetés és Aratás

amikor az emberek házára gondolt és azokra, akik íjjal és nyíllal vadásztak a dzsungelben. Aztán elbágyadt és azt mondta magában: „Íme, milyen biztonságban vagyok. Nekem van az egész dzsungelben a legélesebb orrom és a fülem többet mond el nekem, mint bármelyik más állaté. A foltjaim pedig minden más teremtésnél jobban elrejtenek.” Megelégedetten dorombolt és tovább gondolkodott: „Valóban, nagyobb veszedelmet jelentek én a kétlábúaknak, mint ők nekem.” Jobb oldalára fordult és a vadász, aki már egy órája rejtőzködött a buyufa nagy gyökerei között, kihasználta az alkalmat és nyilat röpített a szívébe. Nyani végignézte, hogyan nyúzta meg a vadász a leopárdot és csodálkozott, mi minden történt ma a dzsungelben. „Valóban, sok szem látja azokat, akik biztonságban érzik magukat” - mormogta, amint zavarában vakaródzott. Figyelte a vadászt, aki hazaindult a faluba, vállára vetve a leopárdbőrt. Azonban a vadász is így gondolkodott: „Ha akarom, el tudom rejteni a gondolataimat, mert az arcom sima és nyoma sincs rajta haragnak és félelemnek. Hát nem tudok elrejtőzni Isten elől?” Te tudod rá a választ? Figyeljetek ide gyerekek! A legügyesebb sem tud elrejtőzni Isten elől! Az Úr Jézus saját szavai: „Nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék” (Máté 10,26). Lépj hát bátran hittel Isten elé imádságban, és beszélj vele az elrejtett dolgaidról. Ő figyel rád, és válaszol neked. A buyufa alatt c. könyvből (Evangéliumi Kiadó)

2014. évi 1. szám

19

Az Úrban való öröm Nehémiás 8,10 Egyszer egy olyan hívő ember szolgálatát hallgathattam, aki 61 évet töltött a külmisszió­ ban. Beszédéből nyilvánvalóan látszott, hogy a Biblia mind a 66 könyvét jól ismeri. Évekig elmé­lyedt Isten Igéjében, és ezek az évek az Úr di­csőségét átvitték ennek az embernek a kinézetére is. Több mint 80 éve ellenére minden is­merőse bátorítást kapott túláradó öröméből. Az ő élete sem volt mentes a próbáktól de semmi sem vehette el tőle az Úrban való örö­ met. A 2Korintus 3,18 igaz lett az életében: „… fedetlen arccal, mint egy tü­körben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyá­jan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Szelleme által dicsőségről dicsőségre.”

Hogyan merítsünk örömet?

Miért nem vagyunk Isten dicsőségének tö­retlen bizonyságtevői, mint az Úrnak ez a drága szolgája? Miért nem mi kerülünk a kö­ rülmények fölé, ahelyett, hogy azok kerülnek fölénk? Ne felejtsük el, amit Jézus mondott a János 16,33-ban: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” Mi­ért engednénk meg a világnak, hogy legyőz­ zön, hiszen Jézus azt értünk legyőzte. Miért adjuk fel a békességünket, ha nyomorúság követke­zik ránk, hiszen a mi békességünk Őbenne van: „Mert Ő a mi békességünk…” (Ef 2,14) Miért engedjük, hogy a legyőzött ellenség legyőz­zön? „Mivel pedig a gyermekek test és vér ré­szesei, Ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördö­göt” (Zsid 2,14). Miért esnénk áldozatul az ör­dög munkáinak, ha Megváltónk egyszer már lerontotta azt? „Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn 3,8). Nincs mentségünk, történjen bármi, ha engedjük, hogy az öröm elszálljon, vagy na­gyon kicsi maradjon belőle. Az üdvösség ruháit nem vehetjük fel vagy le, tehát miért vennénk le „díszeinket” vagy „ék­

20

szereinket”? Ne engedjétek a Sátánnak, hogy tönkretegye szellemi örökségünket! Határoz­ zátok el az Ézsaiás 61,10 versével: „Nagy örö­ möm telik az Úrban, víg örömre indít Istenem, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, az igaz­­ ság palástját terítette rám, mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét, mint menyasszonyra, ki föl­rakja ékszereit.”

Milyen feladatot ró ránk az öröm?

A fentiekben kitűzött céloknak óriási hor­ derejük van. Tapasztalataim szerint a győzel­ mes, örvendező keresztyének kisebbségben vannak, mégpedig szomorú kisebbségben. Az örömtelenség nem dicsőíti Urunkat. Nem azt bizonyítja, hogy Ő olyan nagy és hűséges, amilyennek hirdetjük. Nem látszik rajtunk, hogy mit tesz értünk – vagyis, amit másokkal is meg tudna tenni. Nem olvasom A. L., híres házassági tanácsadó rovatát, de nemrégen, miután elvált, olvastam egy cik­ket tőle. Ebben elmondja, hogy másoknak adott ta­nácsai nála nem váltak be. Isten akadályozza meg, hogy ilyen vallo­ mást kelljen tennünk ige­hirdetésünkben vagy bizonyságtételünkben az Úr Jézus Krisztus munkájáról! Pál apostol le­írja Krisztus min­ denható voltát: „Aki pedig mindent megtehet sokkal bőségesebben, mint ahogy mi kérjük vagy gondoljuk, a bennünk munkálkodó erő szerint” (Ef 3,20).

Az öröm terjedése

Nehémiás könyvének figyelmes olvasása arra tanít, hogy mindig minden helyzetben győzhetünk. Nehémiás hallott a Jeruzsálemben élő nép nyomorúságáról, hallotta azt is, hogy a város fala romokban hever. Ez a hír súlyos teherként nehezedett a szívére. Miután imádkozott érte, megvallotta bűneit és Izráel fiainak bűnét, az Úrtól engedélyt és segítséget kért, hogy tehes­sen valamit. Isten meghallgatta Nehémiás kéré­s ét, aki elhatározta, hogy változtat a tarthatatlan helyzeten. A városfal újjáépítésének első nap­jától kezdve különféle ellenállásokban volt része. Nevetségessé tették, összeesküdtek ellene és megfenyegették. Társai közül néhányan el­csüggedtek, néhányon úrrá lett a kapzsiság. Ellenségei önző szándékkal azt híresztelték, hogy a vezér szerepére vágyik.

Vetés és Aratás

Nehémiás to­v ábbra is csak imádkozott és végezte a mun­káját, a fal pedig felépült.

Az öröm hatalma

A fal felépülése után Nehémiás felhívta a nép figyelmét Isten törvényére. „Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az ol­vasottakat” (Neh 8,8). Micsoda program! Áll­tak, és Isten törvényét olvasták három órán ke­resztül, majd további három órán át megval­ lották bűneiket, és az Urat, Istenüket imádták (Neh 9,3). A törvény megszegése fölötti bűn­ bánatuk gyógyuláshoz vezetett. A megújulás forrása Isten népe számára az Ige volt. Nehé­ miás képszerűen állítja elénk a jelenetet: „Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Neh 8,10).

Az átformáló öröm

Nehémiás sikerének titka az a felismerés volt, hogy az Úrban való öröm, erő. Nehémiásnak ez volt az ereje, ez lehet a te erőd is, és az enyém is. Isten engedje meg, hogy így legyen! Ha ezt hitben elfogadjuk, minden csüggedt keresztyén megváltozik, és örvendező keresztyén lesz. A levertből győzelmes ke­resztyén lesz, a komor arc felderül. A Szent Szellem segít, és megadja a szükséges bölcses­séget és erőt, hogy örülni tudj az Úrban. Szeretett testvérem, ne hagyd kihunyni a tüzet! A világnak örömtől sugárzó keresztyé­ neket kell látnia! Légy fény, légy példa az örömre, amely a Szellem gyümölcse! Az ör­ vendező keresztyének hatása átfor­máló erő, csodálatos gyógymód a beteg világ szá­mára. Tommy Steele

„Ezzel dicsekszem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt, ha italáldozatul kiöntetem is… örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal, de ugyanígy örüljetek ti is… velem együtt.” (Fil 2,16-17.)

2014. évi 1. szám

A Filippi levél margójára „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Filippi 4,4)

Tudod-e azt, hogy mi az öröm? Valójában mit jelent örülni? Amióta világ a világ, abba szeretne belemerülni a legtöbb ember: örömöt akar, minél többet és nagyon hamar! … keresi a zajban, élvezetben, az állapotban, a környezetben, és – ha helyette egészen mást talál, elkeseredik! Inkább a halál…! Pedig, ha tudná, mi a kegyelem, a szíve új békességet kapna VALAKITŐL, akit ő nem ismer, nem hiszi el, hogy az élet Atyja! Ha hinni tudna, rácsodálkozna: mennyei tőről sarjad az öröm! Ha a túláradó szeretet megérintené…– ajándéközön várna rá keservek között is, szívéről sugározna a béke! Drága kincse lenne életének az öröm! Istenhez kell menni érte! Lukátsi Vilma

Reggel Köszöntjük ezt az új napot mindazzal, amit hozhatott. Ha ÖRÖM lesz, ha BÁNAT: Isten mindent megáldhat. H. Schoepke után németből fordította Túrmezei Erzsébet

21

Szomorúság és Öröm mály ellenére is éreztek egy királyi jelenlétet, és hirtelen végtelen és szent ámulat árasztotta el őket. Lehulltak a lába elé. A Szomorúság gyönyörű lény volt, de „Én látom Őt, mint az Öröm Királyát gyönyörűsége a holdfényhez hasonlított, amint – suttogta Szomorúság –, mert a fején fényes átragyogott az erdő fáinak leveles ágai között. ko­rona van, és a szögek helyei a kezén, a lábán Gyöngéd fénye kicsi, ezüstös tavakat hozott olyanok, mint egy nagy győzelem sebfor­ra­dá­sai. létre az erdő talajának finom, zöld moháján. Őelőtte minden szomorúságom bele­olvadt a Amikor énekelt, éneke hasonlított a fülemüle halhatatlan szere­tetbe és boldogságba. Most mély, édes hívogatásához, és szemében egy neki adom magam örökre.” olyan személynek a tekintete volt, aki már nem „Nem, Szomorúság – mondta lágyan Öröm reménykedett az eljövendő boldogságban. –, mert én úgy látom Őt, mint a Szomorúság Sírni tudott gyöngéd együttérzéssel azok­kal, Királyát, és a fején levő korona tövisek koro­ akik sírtak, de hogy örüljön az örülőkkel az még nája, és kezén meg lábán a szöghelyek egy ismeretlen volt előtte. szörnyű haláltusa sebforradásai. Én is neki Az Öröm személye is csodálatos volt, és adom magam örökre, mert a vele való szomor­ tündökölt róla a nyári hajnal ragyogó szépsége. kodás sokkal édesebb, mint bármilyen öröm, Szemében még mindig ott sziporkázott a gyer­ amit valaha ismertem.” mekkori boldog kuncogás, „Akkor mi Őbenne egyek és haja ragyo­gott a napfény vagyunk – kiál­totta Szomorúság Örüljetek velem! csókjában. Amikor énekelt, és Öröm boldogan –, mert senki Húsvét közelg megint, hangja szárnyalt fölfelé, mint más, csak Ő képes egyesíteni az csodák szent fénye kel: a pacsirtáé, és lé­pései a hódító örömet és a szomorúsá­got.” a sírból angyal int: menetelését visszhangozták, aki Ezután kéz a kézben menetelt Örüljetek velem! soha nem ismert vereséget. Szo­mo­rú­ság és Öröm a világon, Füle Lajos Tudott örvendezni bárkivel, aki hogy kövessék a Királyt minden örven­de­zett, de hogy sírjon azok­ körülmények között: viha­rokban és kal, akik sírtak, még ismeretlen volt előtte. napsütésben, zord téli hidegben és boldog nyári Amikor találkoztak, vágya­kozva mondták melegben, és hogy legyenek bár „szo­morko­dók, egymásnak: „Soha nem válhatunk eggyé!” de mindig örvendezők”. Az Öröm ezt válaszolta pillogó szemmel, L. B. Cowman amint beszélt: „Nem, soha, mert az én ösvé­nyem a napsütötte mezőkön kanyarog, ahol a legéde­ Szomorúság sebb virágok nyílnak. Amikor megér­kezem, énekesmadarak várják jövetelemet, hogy el­ Szomorúság teszi kezét válladra, énekeljem legkedvesebb melódiáimat.” és veled megy a nagy életúton? „Igen, az én ösvényem – mondta Szo­mo­ Miközben az Öröm félre állva rúság, lassan félrefordulva – a sötét erdőkön lemarad tőled eltávolodón? át és százszorszé­pek között vezet, amelyek Ne űzd a Szomorúságot messzire, csak éjszaka virágoz­nak. Mégis az összes földi Ő Istentől küldöttként jött hozzád; ének legszebbje – az éjszakai szerelmi dal – az mert még köszöntöd Őt holnap jöttére, enyém lesz. Ezért Isten veled, drága Öröm, s amit most még nem tudsz, akkor tisztán látsz. Isten veled!” Ő Isten angyala éji ruhában, vele „hitben járunk, nem látásban”. Ám, amikor még Szomorúság beszélt, ő és (2Kor 5,7) Öröm rájött, hogy valaki áll mellettük. A ho­ „Mint szomorkodók, de mindig örvendezők…” (2Korintus 6,10)

22

Vetés és Aratás

Jókedvű adakozó „…mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre” (2Kor 9,7-8). A jókedvű adakozás Isten kegyelmének tükröződése. Egy üzletember barátom azt tapasztalta, hogy amihez nyúl, „arannyá” változik a kezében. Úgy tűnik, ez minden üzleti vállalkozására érvényes. Mivel kiváló személyiségű embernek ismertem, kíváncsi voltam sikerének okára. Soha nem fogom elfelejteni, amikor így válaszolt a kérdésemre: – Tudod, hogy mi vezérel engem igazán? – Nem tudom, mondd el, mi vezérel? – Eleget teszek a szokásomnak! – Ejha, mondd el, mi a szokásod? – Támogatom Jézus Krisztus ügyét! – mondta széles mosollyal. – Úgy gondolom, minél több a pénzem, annál többel járulok hozzá Isten munkájához. Milyen nagyszerű válasz! Gazdagodásából eredő örömét Krisztus ügyének támogatása határozza meg. Ez olyan viselkedés, amilyenről Pál apostol beszél a 2Korintus 9,8-ban. Amikor e kényes témáról beszél a gyülekezetnek, fontos dolgot ajánl a figyelmükbe a „bibliai gazdaságtanból”. Isten elvárja, hogy az adakozás örömteljes szívvel történjen (2Kor 9,7). És amikor örülünk, amely abból ered, hogy energiánkat, pénzünket és időnket Isten munkájába fektetjük, az apostol szavai szerint Isten is „megadja és megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja igazságotok gyümölcsét” (2Kor 9,10). Itt óvatosnak kell lennünk. Könnyen ezt mondjunk: „Rendben van, Istenem, ha gazdagsággal ajándékozol meg, boldogon fogom támogatni a munkádat.” Feltételezésünk szerint ugyanis sokkal könnyebb lenne adakoznunk, ha

több lenne a pénzünk. De emberi természetünk szokásai mást mutatnak. Gyakran pénzügyi fellendülésünk időszakában Krisztus ügyének támogatása helyett nagyobb házakra, autókra, közös pénzalapokra áldozunk feleslegesen. A „több” és „nagyobb” varázsereje igen csábító. De Isten munkájának támogatása nem alkalmi viselkedésmód, amellyel akkor élünk, amikor anyagi sikereket érünk el. Ez régen is és ma is a legkulturáltabb viselkedés, amelyet a szűkös időkben Isten segítségével gyakorolhatunk. Pál apostol egy előző fejezetben erre a tényre utal, amikor a macedóniai gyülekezet nemeslelkűségéről beszél: „Mert a nyomorúság sok próbája között bőséges az ő örömük, és nagy szegénységükből a tisztaszívűség gazdagsága lett” (2Kor 8,2). Minderről az tanúskodik, ha az örömteljes bőkezűség gyakorlását még ma elkezded ott, ahol vagy, és bármivel, amivel rendelkezel. Milyen öröm azt bizonyítani, hogy Isten és az Ő munkája a legméltóbb arra, hogy odaadjuk, amink van, függetlenül annak mennyiségétől! És ha globális perspektívát tekintve beszélünk a gazdagságról, még a közöttünk levő legszegényebb is sokkal többel rendelkezik, mint a leggazdagabbak ezen a világon. A keresztyéneknek komoly erőforrásaik vannak, amelyeket Isten a rendelkezésükre bocsát. Ezek rendkívüli lehetőségeket adnak gazdagságunk hasznosítására, hogy bőségben éljünk, „minden jó cselekedetre” (2Kor 9,8). Gondold végig javaid adójának áldásait, és azt, hogy szerethet-e téged Isten jókedvű adakozóként is! Joe Stowell

NYERESÉG Biztos, hogy ami fénylik, mind arany? Annak van többje, kinek „többje” van? Vajon a soknál nem több az elég? Használ-e annak bármi nyereség, aki lelkében kárt vall? Ez a tét. Az istenfélelem a nyereség.

Füle Lajos

2014. évi 1. szám

23

SOKKAL FONTOSABB! „Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott” (Lukács 15,31-32). Az eset akkor történt velem, amikor ven­ déglátó házigazdánk körbevezetett gyö­nyörű ottho­nukban, és felhívta fi­g yelmemet egy na­ gyon szép, alabástrom gyü­mölcstartó edényre. Elmondta, hogy mennyire értékes számukra, nem csak a szépségéért és ritkaságáért, hanem azért, mert emlékek fűződ­nek hozzá. Másnap korán reggel ügyet­ lenségemben le­sújtó dolgot tettem. Gőzölgő, reggeli kávém­ mal a kezemben megbillentem az asztal mellett, és az alabást­rom gyümölcstartó edényt a padlóra löktem, amely félbe törött. Szívem hamis, sötét oldala rögtön azon kezdett gondolkozni, hogyan tüntethet­ném el a hibát. Tiszta törés volt, és talán, ha a két fél da­rabot összeillesztem, olyan lesz, mint erede­ tileg volt. Végül megszégyenülve hirtelen támadt, go­ nosz gondolataim miatt, újjászületett szívem vi­ lágos oldala felülkerekedett, és bocsánat­kérően bevallottam tettemet. Barátom válaszát soha nem fogom elfelej­teni. „Minden rendben van Joe, a család barátai sokkal fontosabbak, mint a tárgyak.” Felszabadultam, de a történet komoly lecke maradt számomra. Ezt a megbocsátást az Úr Jézus világossá tette ta­nításaiban és cselekedeteiben, de talán legmé­lyebben a tékozló fiú ismert történetében. Amikor ezt a történetet elmondta, vámszedők, rossz hírű asszonyok és egyéb „bűnösök” vették körül. A számkivetett tömeg szélén a törvény farizeusai és tanítói álltak, akik gú­nyo­lódtak és elégedetlenkedtek Krisztus világos szándé­ kával szemben. Az Úr Jézus folytatta beszédét, kiemelve az elveszett bá­rány, az elgurult pénz és a tékozló fiú tör­ténetét.

24

Szavaival közvetlenül a farizeusokra utalva, a tékozló fiú példázatában az idősebb fivérre tereli a figyelmet, aki felháborodott a tékoz­lásokon, de legjobban a hatalmas családi örökség sorsán. Az ő szemszö­géből nézve az apa kiadása az önfejű fiúra pa­zarlás, sőt egyenesen tisztességtelen volt. De a példázat zárószavaiban az Úr Jézus a mennyei Atya szívét visszatükrözve rámutatott arra, hogy Isten családjában az emberek a leg­ fontosabbak. Nem csak a „megtisztított” embe­ rek. Nem csak a gyülekezeti emberek. De azok is, akiknek szükséges meghallaniuk, hogy Isten szereti őket, megbocsátja bűneiket, szabaddá akarja tenni őket a függőségektől, és megtalálja őket a legnagyobb szükségben. Így, amikor Isten Igéjének tükrébe nézünk, meg kell ön­ magunktól kérdeznünk: Mi a leg­fontosabb az életünkben? A vagyonunk? Az elsőbbségi jo­ gunk? Személyes büszkesé­g ünk és jó hírnevünk? Döntéseink? Vagy te­g yük azt, amire az embereknek a legnagyobb szükségük van? És az utat számunkra az Úr Jézus mutatja meg!  Barátomnak az alabástrom edénnyel kap­ csolatban igaza volt – az ember annál sokkal fonto­sabb. J. S.

Farag a Mester Farag a Mester, kezében ormótlan, nyers fadarab, tűzre való maradék. Mihez kezd vele? Lesz hozzá türelme? Nem fárad bele? Sok görcse, göbe van… Faragja, vési lankadatlan, repked a forgács szanaszét… Hulljatok, hulljatok, forgácsszilánkok, hogy a göcsörtös fadarabból lassan végre kibontakozzék, amit Mestere belelátott! Erdélyi Csaba

Vetés és Aratás

A „szent négyes”

A nehéz utak áldásai

„Oda akartak hozzá menni (Jézushoz) egy bé­nával, akit négyen vittek. …Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: »Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.«” (Mk 2,3-5)

Dávid – mint derék és sikeres harcos – megerősítette Jeruzsálemben a ki­rályságot. De amikor a 3. zsoltárt írta, fia, Absolon elől menekült. Igen! Isten az Ő szíve szerint való királynak most a tökéletesítés egy új, magasabb fokát ké­szítette elő. Dávid, mint egy kivert kutya, mezítláb, befedett fejjel, sírva menekült fel az Olajfák hegyére (2Sám 15,13). Kővel megdobálva és megátkozva – mint vérszomjas és gonosztevő embert – tették csúffá. Milyen gyötrelemnek lehetett kitéve! Ilyen körülmények között írta ezt a csodálatos, értékes zsoltárt, amely már sokak számára áldássá lett! Igen! Istennek tetszik, hogy az Ő célja érdekében és a mi javunkra, bennünket életünk felhőtlen útjáról keskeny, meredek ös­vényre vezessen. Ez az ösvény ellenszéllel, nehéz­sé­ gekkel, gyengeségekkel, betegségek­kel van ki­rakva. De mennyit kell nevelnie, hogy ezt megértsük és elfogadjuk! Mégis tudjuk, hogy alázatot csak megaláztatásban tanulunk, türel­ met csak szorongattatásban. A nehézségek ne fárasszanak, hanem tegyenek érett keresz­ tyénné bennünket. Isten gyakran olvasztóke­ mencéjének szenvedésével tökéletesíti az övéit. De ki az, aki ezután vágyako­zik? Pedig a problémák a haladás ára – mondják. Énekeskönyveink sok értékes éneke jött létre már az élet sötét óráiban. Ott, ahol az ember legszívesebben panaszkodik, vagy panasz­kodna, érett keresztyének dicsőítésbe kezdtek és verseket írtak. Ahogy ezt Johann Mentzer tette, amikor leégett a háza. Akkor írta ezt a csodálatos éneket: „Ó, bárcsak ezer nyelvem volna, S angyalokéval érne föl, Mindegyik versenyezve szólna Teljes szívemnek mélyiből Dicséretedre, Istenem, Ki annyi jót művelsz velem.”

Ahogy a fenti történetben olvassuk, csak akkor jut el a béna a kegyelemig, ha ők né­gyen, akik megszánták, és segíteni akarnak, megragadják az ágyát, és le­teszik Jézus elé. Igehelyünkkel párhuzamosan most kép­zel­ jük el az alábbi „szent négyest” Pál idejében. Egy ember meghallgatja Pál apostol ige­hir­de­ tését, és az ő világos taní­tása meg­vi­lá­gosítja az érte­lmét, de nem győzi meg a lel­ki­ismeretét. Azután meghallgatja Apollóst is, akinek lángoló szavai átforrósítják a szívét, de a büszkeségét nem törik meg. Később meghallgatja Péter apostolt, akinek rö­vid, metsző mondatai lesújtják, és meg­győz­ik ezt az embert a bűnéről. De még mielőtt hitében békességet és örö­ met találna, szüksége van János apostol sze­ retetteljes szavaira is. Testvérek, ha ismertek egy reménytelen ese­ tet, ti is alkothattok egy „szent négyest” azzal az elhatározással, hogy megmenthettek egy el­ veszett embert. A Magasságos ereje nyugodjon meg rajtatok! C. H. Spurgeon

Mindig csak adni, és adni! A kút csendesen adja vizét, így telik el minden napja. Áldott élet ez… fontolgatom: csak adni, adni minden napon! Ilyen kúttá kellene lennem! De adni? Ez terhet is jelent?! Belenézek… Tükre rám ragyog, hiszen a forrás nem én vagyok! Árad belém, csak tovább adom frissen, vidáman és szabadon. Hadd éljek ilyen kút életet: Osszak áldást és szeretetet! Nem az enyém. Krisztustól kapom, egyszerűen csak tovább adom! Ismeretlen szerző

2014. évi 1. szám

Isten szeretne bennünket ilyen győzelmes örömmel megajándékozni.

25

„Válság” a repülőtéren „Ezért várom és remélem, hogy semmiben sem fogok szégyent vallani, hanem mint min­ denkor, úgy most is Krisztust egészen nyíltan fogják magasztalni énértem, akár életben ma­ radok, akár meghalok” (Fil 1,20). Az Indiana államban levő Kokomo kis re­ pülőterét „nemzetközinek” nevezik, amely ki­fejezés azonban csak a nagyobb metropoli­ szok repülőterére jellemző. De ez volt a legjobb választásom, hogy lakhelyemre (Grand Rapids) érjek, ahol engem jelöltek ki egy konferencia megtartására aznap a késő reggeli órák­ban. Ezzel a repülőtérrel kapcsolatban egy dol­got tudnunk kell. A jegykezelést, a csomagszál­lítást és a légi forgalom irányítását egyetlen ember végzi. Így, amikor a repülőtérre érkez­tem, kedvesen köszöntöttem az illetékest, át­adtam a jegyemet, a csomagomat, készen arra, hogy a kis helyi járatú repülőbe belépjek. De egy zavaró hírrel szembesültem: „Ma a felhők igen alacso­nyak a légkörben, és nem biztos, hogy a gép idejuthat, hogy ön ma reggel fel­szállhasson” – szólt hozzám a férfi. Úgy éreztem, összeszorul a gyomrom. Gyors reagálással kezdtem magyarázni az ag­gódásomat: „Nézze, nekem tényleg fel kell jut­nom arra a gép­ re. Ma délelőtt körülbelül ezer embernek kell előadást tartanom, ezért in­tézkedhetne, hogy a gép itt leszálljon!” A következő néhány percben azt hallottam, hogy repülőgép közeledik a felhők felett. Hal­ lottam, amint a pilóta a hangosbemondóban ismételgeti: „A csúcsmagasság valóban ala­ csony. Nem biztos, hogy képesek leszünk ma leszállni.” A hangom egyre kétségbeesettebbé vált, amint a for­galomirányítót sürgettem: „Mondja meg neki, hogy le kell szállnia. Grand Rapids­ba kell ér­nem!”

26

A hajtóművek lehalkultak, majd hangosab­bak lettek, amint a pilóta megpróbált még egy fordu­ latot tenni. Majd megszólalt ismét a rádi­óban: „Sajnálom, de folytatjuk az utunkat South Bend irányába.” Ekkor elszánt hangon megkérdeztem: „Mit kellene tennem?” A forgalomirányító ezt vála­ szolta: „Ön lelkész, ugye?” (Elfe­lejtettem, hogy a jegyen a nevem mellett fel­tüntették a foglal­ kozásomat is.) „Igen, az vagyok” válaszoltam zavartan. Mire higgadtan reagált: „Akkor Isten gondos­kodni fog önről.” Abban a pillanatban valóban eszembe jutott az Isten gondoskodása, egy magánpi­lóta a gyü­ lekezetünkből, aki kötetlen repülést ajánlott számomra, amikor szükségem van rá. Gyors telefonhívás­sal meg­találtam a repülőtéri han­ gárban, és hama­rosan úton voltam Grand Rapids felé. De jaj! Szégyenemre elszalasztottam egy lehetősé­get Krisztus magasztalására, mint ahogy azt Pál apostol a Filippiekhez írt levelé­ben kife­ jezte. Pál elvárása arra irányult, hogy az Úr Jézust dicsőítse az által, ahogyan élt – mindegy, ho­g yan, min­degy, hol. Az én elvárásom teljesen más volt: Grand Rapidsba akartam jutni, nem pedig az Úr Jézust dicsőíteni. Bárcsak visszamehettem volna az idő­ ben, és ezt mondhattam volna a légi forga­ lomirányítónak: „Remélem, le tudja irányítani a repülőt, de valójában az életem az Úr kezében van. Ő még soha nem hagyott cserben!” Mi­lyen szép befejezés lett volna, ha bizonyságot tettem volna azzal, hogy elmondom neki, ho­g yan gon­ doskodott rólam Isten, amikor eszembe jutott a magánrepülőt vezető barátom. Még ma találd meg a módját Krisztus ma­ gasztalásának, függetlenül attól, hogy milyen körülmények között vagy. Ez olyan elvárás, amelyet teljesíthetsz! Joseph M. Stowell

Földrengés Remeg a Föld, reped a szikla, tüzet okádnak a hegyek. Népek gyáván Istent tagadnak, Igét hirdetnek a kövek.

Dömötör Tibor

Vetés és Aratás

PÉNZ,

PÉNZ,

Pénzügyi válság – mindnyájan érezzük a ha­tását. Hogyan tudjuk szükségeinket kielégíteni, ha nem áll rendelkezésünkre a megfelelő összeg? Mit tehetünk például, ha a család­ fenntartó el­veszíti az állását? Az első feladatunk mindenképpen az, hogy mennyei Atyánkkal beszéljük meg a prob­lé­ mánkat. Ő tud arról, és a megoldást is tudja. Tudja, mi az, ami nem szükséges a bol­dog­ság­ hoz, és mi mégis ragaszkodunk hozzá (pl. egy finom hamburger, kedvenc csokoládém stb.). Csak az Istennel való szoros kapcsolat vezet bennünket a helyes irányba. Másodszor, mondjunk köszönetet mind­ a­ zért, amink van. Az otthonért, az előző vagy még fennálló munkáért, a családért. A hála mindig Isten jóságára irányítja a szemünket, füg­getlenül attól, hogy mennyi a pénzünk. Ez jó ha­tással van ránk, és kedves Isten előtt is: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten sza­ badítását” (Zsolt 50,23). A panasz nemcsak magunkat, de a környe­ zetünket is megfertőzi. Harmadszor, ne felejtsük el, hogy Jézus Krisztus, Isten Fia nemcsak a lelkünk meg­ vál­tását vitte végbe, miután megbántuk bűneinket és neki adtuk szívünket, hanem a testünk, földi életünk hasonlóan fontos neki. Fájdalmainkban együtt érez velünk, hiszen Ő a legjobb vi­gasz­taló. De nemcsak együtt érez velünk, hanem megoldást is kínál. Erre jó példákat találunk a Szentírásban, amikor Illést a hollók táplál­ták nagy éhínség idején, vagy az özvegy­asszonynak Sareptában nem fogyott ki az olaja és a lisztje. Maga az Úr Jézus is fizetett temp­lomadót, még ha egy vasa sem volt. Péternek ki kellett fognia az első halat, ami a horgára akadt, amelyben egy ezüstpénz lapult, ami a szük­ségüket éppen fedezte (Mt 17,24-27). Jé­zus Krisztus gondoskodó, szerető Úr, aki min­den helyzetre megoldást kínál. Rajtunk múlik, meghalljuk-e a szavát. A tartós, elhúzódó depresszió sem­miképpen nem tartozik tervei közé. Ő a meg­ol­dások Istene, még ha várnunk is kell rá. „Vár­jad az Urat, és

2014. évi 1. szám

megszabadít téged!” (Péld 20,22 – Károli) Fontos, hogy Istentől várjuk a segítséget, és ne emberektől. Ha így teszünk, biztosan megtapasztaljuk hatalmát, és megis­ merjük jóságát: hogyan ad ételt, amikor üres a pénztárcánk, hogyan ruház fel, és hogyan ke­rülnek kifizetésre a számláink. Mi is sokszor megtapasztaltuk, és ma is folyamatosan tapasz­taljuk, hogyan küld az Úr segítséget hol élelem, hol ruha formájában. Jóságos az Úr! Vajon ész­ revesszük-e gondoskodását, vagy mindig csak a hiányra összpontosítunk? Negyedszer, az Úr elvárja gyermekeitől, hogy igaz úton járjanak. Ha itt is, ott is csalunk egy kicsit, hogy meglegyen a betevő falat, megszomorítjuk az Urat, és megakadályozzuk Őt abban, hogy jóságos legyen hozzánk. Is­me­ rek egy asszonyt, aki hazugságaival elérte azt, hogy betegnek nyilvánítsák, mivel így kedvez­ ményekben részesül. Vajon Isten megáldja az ilyen emberi, bűnös próbálkozásokat? Utolsóként hadd szóljak Isten pénzügyi törvényéről. Az Ószövetségben Isten meg­ hatá­rozta a tized törvényét, hogy mit vár el az em­bertől. Ma, az Újszövetség idején már nem a törvény alatt élünk: „Kegyelemből van üdvös­ségetek a hit által, és ez nem tőletek van: (nem a törvény betartása által), Isten ajándéka ez...” (Ef 2,8) De nem szabad elfelejtenünk Isten ál­dásainak mechanizmusát: Ő azt tudja meg­sok­szorozni, amit az Ő rendel­kezé­sére bo­csá­tunk. Ez lehet tizede vagy éppen fele a jövedel­münknek, de Ő a szívünket vizsgálja. Hogy mennyire szeretjük Istent, lemérhetjük azzal, vajon javainkkal (pénzünkkel, eszkö­ ze­ inkkel, otthonunkkal, időnkkel, erőnkkel stb.) szol­gáljuk-e Őt. Sok történetet hallottunk már arról, és meg is tapasztalhattuk, hogy aki ad az Úrnak, nem szegényedik el, sőt gyarapszik. Az isteni ma­te­matika fordítottan arányos. Amikor Izráel népe örömmel adott az Úrnak, ezt olvassuk róluk: „Amióta elkezdték hordani a felaján­lásokat az Úr házába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert az Úr megáldotta népét!” (2Krón 31,10) Legyenek bátorításunkra ezek a gondo­la­ tok, és töltse be hála a szívünket, mert a mi Istenünk kegyelmes! Maszárovicsné Éva

PÉNZ, PÉNZ!

27

Szemfüles oldala — ifjúsági oldal —

Akik nyitott szemmel akarnak járni a világ­ban

Isten létezésére utaló bizonyítékok

Honnan tudhatom, hogy van Isten?

I. rész

28

Bizonyára te is ismersz olyan embereket, akik csak abban hisznek, amit látnak. Mások azt ál­lítják, hogy a látható világon kívül is létezik valami, ami hatással van az életünkre. Néhá­nyan a sorsnak, mások Istennek nevezik ezt. De vajon tényleg létezik egy minden fölött álló, mindenható Isten? Hogyan lehetne erről meg­g yőződni, erre bizonyítékot találni? A Szem­füles első alkalommal ezt a témát járja körül a teljesség igénye nélkül, néhány gondolatéb­resztő kérdést felvetve.

Bizonyíték 1.

A természeti világ szépsége, rende­zettsége, sokszínűsége

Talán te is hallottál biológiaórán arról, vagy láttál olyan természetfilmeket, amelyek a ter­ mészetben uralkodó törvényekről szólnak. A növények és az állatok életét meghatározó tör­ vényszerűségek tökéletes rendben működnek, mintha a természet megteremtője valamilyen tudatos intelligencia lenne. Lehet a körülöttünk levő világ csupán a véletlen műve? Vagy tu­datos tervezés áll mindezek mögött? Ha jól megfigyeled, akkor a természet sokat elárul Alkotójáról: Isten szépség iránti fogékonyságá­ról, mérhetetlen bölcsességéről, humoráról. „Hiszen mindaz, amit Istenből megismerhe­tünk, nyilvánvaló előttük, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek. Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ megteremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit.” (Pál levele a rómaiakhoz 1, 19-20a)

Bizonyíték 2.

Az emberben élő lelkiismeret

Sajátos képessége az embernek a jó és a rossz megkülönböztetése. Mindenkiben van egyfajta erkölcsi iránytű, ami a helyes irányba akarja vinni az embert. Néha engedünk ennek a késztetésnek, néha tudunk neki engedel­mes­kedni, de előfordul olyan is, hogy egyszerűen csak nem akarunk. Vizsgáld meg a kérdést er­ről a két oldalról: milyen elnéző vagy olykor magaddal szemben, ha helytelen dolgot teszel (pl. elhallgatsz valamit a szüleid elől, amiről tudniuk kellene), és milyen rossz érzés, ha má­sok veled szemben követnek el valami rosszat (pl. a szüleid nem mondanak el neked valami fontos dolgot, ami téged is érint)! A lelkiisme­ ret nem tanult dolog, hanem az ember legmé­lyén rejtőzik. Ezeket az erkölcsi törvényeket Isten táplálta belénk, ezzel is hasonlóvá téve minket Őhozzá! „Az Izráelen kívüli nemzetek, bár nem ismerik a Törvényt*, ösztönösen mégis azt teszik, amit a Törvény megkövetel. Így, bár Törvényük nincs, ők maguk lesznek törvénnyé saját maguk számára. Életük mutatja, hogy a Törvény kö­vetelései a szívükbe vannak írva, ezért tudják, hogy mi a helyes, és mi a rossz – erről tanús­kodik a lelkiismeretük is. Néha úgy gondolják, hogy rossz, ami tettek, és emiatt bűntudatuk van. Máskor viszont úgy gondolják, helyesen cselekedtek, és nem érzik magukat bűnösnek.” (Pál levele a rómaiakhoz 2,14-15) (*Pál a Törvény alatt arra utal, amikor Izráel, a zsidó nép Mózesen keresztül Istentől törvénye­ket kapott az Ószövetségben. Ez a Törvény tartalmazta az Isten által elfogadott magatartás mintáját.)

Vetés és Aratás

Bizonyíték 3.

Az emberben lévő

nyughatatlan vágy Az ember egész életében a boldogságot, a megelégedést keresi. Sokszor ezek a vágyak állnak a családalapítás, a munkahelyi karrier­ építés, az önmegvalósítás mögött is. Azonban bármit is érünk el ebben az életben, mindig ma­rad az ember lelkének mélyén valamiféle hi­ányérzet. Semmi sem elégít meg minket telje­sen. Mintha mindenkiben lakozna egy „Isten alakú űr”, amit csak Ő képes betölteni. Isten adja meg számunkra életünk értelmét, fontos­ságunk tudatát, az ember nemességét. „Ó, Isten, én Istenem! Sóvárogva kívánkozom hozzád, hogy nálad lehessek! Ahogy a kiszikkadt, ko­pár föld az esőre, testem-lelkem úgy szomjazik jelenlétedre, úgy kívánkozom hozzád!” (Zsoltá­rok 63,1)

A következő számban Megszólal a Biblia: Isten létezésének bizonyí­ tékait a Bibliában keressük tovább.

Egy megfontolandó tanács Ha meg akarsz győződni valaminek az igazsá­ gáról, légy kitartó a kutatásban! Ne fogadj el mindent azonnal, amit másoktól hallasz! Ez a kérdés ér annyit, hogy komolyan utána járj!

Ajánlott könyvek Dr. Farid Abou-Rahme: Azt mondta Isten Hárfa Alapítvány, 2003 Richard A. Bennett: Isten keresése Evangéli­umi Kiadó, 2013 John C. Lennox: A tudomány valóban elte­ mette Istent? Evangéliumi Kiadó, 2008 A cikkben előforduló igeverseket az ún. Egy­ szerű fordítású Bibliából idéztük. Összeállította: Lempergerné Juhász Emese

2014. évi 1. szám

Hozd rendbe! „Imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi meg­ értéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes…” (Fil 1, 9-10) Fiatal koromban édesanyám megpróbált felké­ szíteni az életre, amely két dologra vonatkozott, a környezetem és a gondolataim rendezésére. Minden reggel ezt mondta: „Joe, hozd rendbe a szobádat!” És amikor nem tudtam eldönteni, hogy mit akarok, közölte velem: „Joe, határozd el magad!” Gondolataink rendezésében a valódi probléma nem az, hogy a gondolatainkat rendezzük-e, hanem az, hogy vajon helyesen tesszük-e. A kifo­ gástalan gondolkodás vezet helyes döntésekhez és megnyugtató eredményekhez. De világi beha­ tások naponta bombáznak bennünket, amelyek ellentétesek Isten szerinti gondolkozásunkkal és szellemi fejlődésünkkel is. De amikor vezérelvként Isten Igéjének igazsá­ gát elfogadjuk, ítélőképességünk, döntéseink jó irányba haladnak. És jó tanácsból nincs hiány a Szentírásban. Kérd Istent, mert Ő pontos információval rendelkezik ahhoz, hogy követ­ keztetéseid helyesek legyenek például a pénz­ ügyeidben, a kapcsolataidban, a családodban, a munkádban. De vigyázat – a jó ítélőképesség könnyen mellékvágányra kerülhet. Lehet észbeli kifogásokkal élni, amelyek igazolhatják dönté­ seinket. Mindnyájan hallottunk már ilyeneket – és néha mi magunk jelentjük ki: „Tudom, hogy nem helyes, de….”; vagy „sok embert ismerek, akik hasonlóan tesznek”. Pál apostol helyes döntéshozatalra bátorít bennünket, amely az Isten Igéjének ismeretére alapozott, megalkuvástól mentes, szabadon elkötelezett szellemi kiegészítés a szeretet önzetlen cselekedeteihez. Az eredmény? Egy olyan élet, amely a Szellem gyümölcse, és Istent dicsőíti (Fil 1, 10-11). Így tehát, fogadd meg a fenti tanácsot: min­ dennap tedd rendbe a környezetedet és a gondolataidat! Légy körültekintő döntéseiddel kapcsolatban! Joe Stowell

29

Sámson A Biblia egyik legérdekesebb és legtra­giku­sabb hőse Sám­son (Bír 13. fej.). A filiszteus Góliáthoz ha­sonlóan emléke­zetes maradt le­gendás fizikai erejéről. Legutolsó cse­leke­dete­ként le­döntötte egy ma­ gas templom oszlopait. Ez volt a leg­nagyobb teljesít­ménye. Sámsont megfontolatlan dönté­s ei tették tönkre, és juttatták ellenségei kezébe. Végül megvakítva Izráel Iste­néhez kiáltott, és az ön­ pusztítás utolsó léleg­zetében többet vitt véghez halálában, mint életé­ben. Sámson születése előtt a Bírák könyve sze­rint angyal jelent meg egy gyer­mektelen házas­p árnak, és azt mondta nekik, hogy hamarosan fiuk születik, aki megszabadítja né­püket ellen­ségeiktől (1-5. v.). Az angyal azt is mondta, hogy ezt a különleges fiút az Úrnak ajánlják fel. A fel­ajánlás názír fogadalmának meg­fe­le­lően (4Móz 6,1-21), fiúgyermekük haja soha ne le­g yen le­vágva. Az angyal rejtélyes megjelenése a há­zas­ párban csodálatot váltott ki. Amikor a férj az üzenethozó neve után érdeklődött, az angyal így szólt, „Miért kérde­zed a nevem? Titokzatos név az!” (18. v.) Majd azzal a tudattal hagyta ott a házaspárt, hogy Isten jelenlétében voltak (20-22. v.). De Sámson története nem a várakozásnak megfelelően alakult. Az első, amit gyermek­k­o­ra után hallunk róla, nem illik a messiási remény­ séghez. A fiatal, makacs Sám­son hamarosan riadalmat és csalódást okozott szüleinek, mert talált a filiszteusok között egy asszonyt, akihez házassági szándékkal ragaszkodott. Amikor a házasság szerencsétlenül ért vé­get, Sámson szégyenérzet nélkül egy Delila nevű filiszteus, parázna nővel költözött össze. A nő elha­tá­rozta Sámson elpusztítását, ezért az el­len­ség felhasználta arra, hogy derítse ki Sám­son termé­szetfeletti erejének titkát. Sámson szüleinek minden okuk megvolt a szívfájdalomra. Fiuk különle­ges volt. Olyan erővel rendelkezett, hogy Izráel ellensége­ inek hatalmát és büszkeségét meg­törte. De miért történtek ilyen szándé­kosan ön­pusz­tító események? Mi történt a Messiás-szerű jö­ vendöléssel, amely megelőzte szü­letését? A válaszok megdöbbentőek!

30

Hasonlóság Sámson és az Úr Jézus között • Születésüket angyal jelentette be. • Mindketten Izráel megmentőjeként népük megszabadításáért küzdöttek. • Születésüktől kezdve az Úr elkötelezettjei lettek. • Tragikus halált haltak. • Többet vittek véghez halálukkal, mint életük során. Az ilyen összehasonlítások kellemetlen helyzetbe hozhatnának bennünket Sámson bot­rányainak ismerete miatt. De az Ószö­ vetségben található sok egyéb párhuzamhoz hasonlóan Isten Messiásával kapcsolatban, a lényeg nem csupán a hasonlóságokban, hanem a különbsé­gekben is megtalálható. Különbség Sámson és az Úr Jézus között – Sámson Isten akaratából született egy gyermektelen házaspárnak. + Jézus szűztől szü­letett. – Sámson élete összekeverte Isten terveit az emberi gyengeséggel és bűnnel. + Az Úr Jézus bűntelenül élt. – Sámson szerette az asszonyokat kihívó vi­selkedésük miatt. + Az Úr Jézus szerette a nőket és a férfiakat jóra való vágyakozásuk miatt. – Sámson saját bűne miatt halt meg. + Az Úr Jézus mások bűnéért halt meg. – Sámson teljesítményei csak időlegesek voltak. + Jézus Krisztusé örökkévaló. A felsorolásból kitűnik, hogy a bölcsesség és a szeretet nagyobb, mint a bűneink. Ezek után a Sámson születését bejelentő hírvivő titokzatosságát jobban megérthetjük. Isten, aki egy nemzet részbeni megmentéséről egy bűnös, erős ember által gondos­kodott, ám teljes és tökéletes üdvösséget és győzelmet csak Fia által adott. Örökkévaló tervé­vel töké­ letes áldo­zatról és Üdvözítőről gondos­kodott, és lehetővé tette, hogy oly esendő ember által, mint Sámson, erősítsük hi­tünket (Zsid 11,32). Mondjunk köszönetet mennyei Atyánknak, hogy segít megértenünk Őt és önmagunkat Sámson történetében, és hálát a megmenté­ sünkért az Úr Jézusban! M. Haan

Vetés és Aratás

EK

Könyvajánlatunkból Arno C. Gaebelein Újszövetségi kommentár 678 oldal (Méret: B5)

Ez a kommentár a Szentírás jobb és mélyebb megértésében kíván segítséget nyújtani. Ez a kötet a teljes Újszövetséghez ad magyarázatokat. Szerzője 1861-ben Németországban született, majd később az Egyesült Államokban tevékenykedett, mint hívő lelkész, aki a zsidómissziót is szívén viselte. Aktív írói szolgálata során sok cikket, traktátust írt, de folyóiratot is szerkesztett, valamint ismertetőket és kommentárokat is.

EK

Ez a kötet segítséget nyújt a gyülekezeti vezetők és tanítók számára, hogy világosan lássák, mit tanít a Biblia a szeretetről. Ennek megértése elengedhetetlen az egyes vezetők és a gyülekezet egésze számára is.

Alexander Strauch Szeretve vezetni 192 oldal (Méret: A5)

Alexander Strauch Ha egymást marjátok és faljátok, Alexander Strauch ebben a kötetben bibliai elveket vigyázzatok... mutat be konfliktushelyzetek kezelésére – legyenek 160 oldal ezek akár személyes feszültségekkel, akár életstílusra (Méret: A5) vonatkozó kérdésekkel, akár a gyülekezeti élet gyakorlatával vagy pedig eltérő tanítási felfogásokkal kapcsolatosak. A megoldás nem egy meghatározott stratégiában van, hanem egy olyan életben, amelyet a Szent Szellem vezet.

A könyv megvitatja a Biblia és az evolúciós elmélet alapján a Föld páratlanságát, az élővilágot, az özönvizet, a Föld és kőzetek korát, a világmindenséget és Isten csodálatos teremtését, az embert.

Dr. Baranyi István Vissza a teremtéshez? Vissza a teremtőhöz! 184 oldal (Méret: zsebkönyv)

Bettina Kettschau Árulás az Orkney-szigeteken 212 oldal (Méret: zsebkönyv) Amikor Mairdie és testvérei beutazzák az Orkney-szigeteket, észrevétlenül a múlt titokzatos rejtélyeivel találják magukat szemben. Létezik-e kivezető út a gyűlöletből és a bűnből?

K érésre teljes árjegyzéket küldünk! A könyvek megtalálhatók az evangeliumikiado.hu honlapon és megrendelhetők a [email protected] címen.

31