1. BEVEZETÉS A témaválasztás indoklása

1. BEVEZETÉS 1.1. A témaválasztás indoklása Európa egyetemei, különösen a német egyetemek, a W. von Humboldt-i1 reform (1810) alapján a 19. század közepétől az 1930-as évek elejéig a világ élvonalát képviselő elit felsőoktatási intézményekként komoly szerepet játszottak a kontinens életminőségének és gazdasági teljesítményének javításában. Ugyanakkor az akkori világ tudományos eredményeinek döntő részét is adták. E szerepkörük ma is nélkülözhetetlen lenne. Ennek felismeréséig mára valamennyi európai ország kormánya és maga az Európai Unió is eljutott, jóllehet nem a józan előrelátás, hanem inkább a változás/változtatás kényszerének belátása okán. „Az 1960-as évektől a nyugati fejlett országokban meginduló hallgatói létszámnövekedés következtében tömegessé vált a felsőoktatás. A tömegessé válással egyidejűleg megváltozott a felsőoktatás fő aktorainak – egyetemek (akadémiai szféra), állam (kormányzat) és a piac (gazdaság) – egymáshoz viszonyított súlya. A szakirodalomban leginkább elfogadott tipológia szerint a közöttük lévő kapcsolat alapján – a tömegessé válás előtt jól kirajzolódó – három felsőoktatási alapmodell különböztethető meg (Hrubos, 2004.): -

„a brit modell (amelyben a főhatalom az akadémiai oligarchia kezében van, nincs verseny és állami kontroll),

-

a kontinentális európai modell, melynek két modellje a humboldti és a napóleoni (az állam finanszíroz és kontrollál, nincs verseny),

-

valamint az amerikai modell (nem értelmezhető az állami kontroll, a piaci verseny a fő mozgatórugó).”2

1

2

Wilhelm von Humboldt (1767 – 1835), német államférfi, a német művelődésügy egyik úttörője, nyelvtudós. Mint államférfi – a felvilágosodás szellemében – főként kulturális reformok megvalósítására törekedett. 1810-ben az ő kezdeményezésére hozták létre Berlinben a később róla elnevezett Humboldt Egyetemet. Ez volt az első olyan ún. modern egyetem, mely ötvözte az oktatást és a kutatást (a tradicionális ismerethalmaz konzerválása helyett). Az egy tárgyban kiemelkedő tudást mutató professzor alkalmazását tekintette elsődlegesnek, ezzel (szakosodás, munkamegosztás) jelentős hatékonyságnövelést érve el. Az eredmény az olyan szakemberek megjelenése, akik nem csak magas fokon képzettek, hanem szakterületeiken aktív újítók is. A humboldti egyetem a legmagasabb tudásszint (Wissenschaft) elérését tűzte célul ki, mely az oktatás és tanulás (beleértve a kutatást is, mint a tudásszerzés alapvető módszere) abszolút szabadságával párosult. Hrubos Ildikó: A gazdálkodó egyetem. Felsőoktatási Kutatóintézet. Új Mandátum Könyvkiadó, 2004.,15.o.

1

Az 1970-es évek végétől egyre inkább szembetűnővé vált az európai kontinens nemzetközi gazdasági versenyképességének számos gyengesége. A szakirodalomban közmegegyezés van abban, hogy ezek egyike a felsőoktatással kapcsolatos. Az 1980-as évek közepétől fokozatosan kialakult a nyugat-európai kormányok, a felsőoktatási intézmények és az üzleti szféra érdekközössége a nemzeti felsőoktatási szektorok nemzetközi versenyképességének növelésében (Bologna-folyamat beindulása). A közép- és kelet-európai országok is ugyanerre a felismerésre jutottak, mintegy 20 évvel később. Az utóbbi másfél évtizedben a felsőoktatási szektorra vonatkozó reformelképzeléseket közös problémák motiválták. Nevezetesen: Megváltoztak a környezeti feltételek:

a globalizáció hatására strukturális átalakulás kezdődött el a gazdaságban és a technológiai rendszerekben,

a

társadalom

a

felsőoktatási

intézmények

működésével

szemben

új

követelményeket fogalmazott meg,

megnőtt az intézmények társadalmi-regionális szerepe.

Fordulat történt az állami oktatáspolitikában:

a tömeges felsőoktatás bevezetése,

az intézményi önállóság és felelősségvállalás növelése, valamint

a finanszírozás racionalizálása.

Egyre erősödő verseny alakult ki magában a felsőoktatásban nemzeti és nemzetközi színtéren egyaránt. Mindezek a komoly kihívások nem maradtak válasz nélkül. Általános és országspecifikus megoldási javaslatok, elképzelések és ötletek sokasága született meg, nagy részük a végrehajtási szakaszig is eljutott (törvények, jogszabályok, rendelkezések formájában). A problémamegoldási szándékok ellenére a felsőoktatási szektorról szóló szakértői vitákat mégsem a ’best practice’ típusú elemzések, hanem inkább a szektor és annak intézményei változatlanságát, tehetetlen sodródását kritizáló tanulmányok uralják. Úgy tűnik, jogosan. Meghökkentő ugyanis az a tapasztalati tény, hogy a felsőoktatási intézmények eddig komolyabb következmények nélkül (intézmény-bezárás, gazdasági ellehetetlenülés, piaci ’kiszelektálódás’) elkerülhették a megváltozott társadalmi-gazdasági körülményekhez való érdemi alkalmazkodást, sőt számuk szüntelenül növekszik.

2

Magyarországon a felsőoktatási szolgáltatást kínáló intézmények jelentős részének fenntartásában és működtetésében az állam kisebb-nagyobb mértékben részt vállal. Vannak egyrészt olyan egyetemek és főiskolák, amelyek költségvetésének meghatározó részét az állam biztosítja, vagyis az állam kvázi tulajdonosként, fő fenntartóként van jelen (jelenleg 18 egyetem és 12 főiskola3). Másrészt, léteznek állam által akkreditált intézmények, amelyek tulajdonosa és fő finanszírozója valamely egyház, alapítvány, vállalat vagy magánszemély.

Fenntartásukat

döntő

részben

tényleges

tulajdonosuk

biztosítja,

ugyanakkor feladataik ellátásához részben az állam is hozzájárul (jelenleg 7 egyetem és 34 főiskola). Egy harmadik csoportba pedig azokat a felsőoktatási szolgáltatásokat nyújtó intézményeket sorolhatjuk, amelyek fenntartója és finanszírozója nem az állam, állami akkreditációval nem rendelkeznek és így értelemszerűen állami támogatást sem kapnak.4. A felsőoktatási szektort Európa-szerte érintő (finanszírozási, gazdálkodási, demográfiai és társadalmi-gazdasági) kihívások, fenntartótól függetlenül, valamennyi, a felsőoktatási piacon működő intézményre hatást gyakorolnak. Jelen kutatás azonban kizárólag a magyar állami felsőoktatási intézményekre (31) irányul5. A hazai és nemzetközi szakirodalomban egyetértés mutatkozik abban, hogy az állam anyagi, jogszabályi és más jellegű védőhálóját élvező állami felsőoktatási intézmények válaszadási képessége a másik két csoporthoz képest általában gyengébb, ugyanakkor működési mechanizmusuk, valamint a környezeti kihívásokra adott reakcióik, nevezzük így, sajátosak. Ezen intézmények tényleges (folyamatos) működése azonban, paradox módon, eddig nem igazolta a gyakran számadatokkal is alátámasztott pesszimista szakértői előrejelzéseket. Jogosan merül fel a kérdés, hogyan lehetséges ez? Az érdemi válasz megadásának kiindulópontjául egy helyzetfelmérés szolgált arra vonatkozóan, hogy a magyar állami felsőoktatási intézményrendszer jelenleg milyen módon, mennyire sikeresen alkalmazkodik a környezetéből érkező kihívásokhoz. A kutatás során a fő hangsúlyt az intézmények társadalmi-gazdasági körülményeinek folytonos változására és az arra adott intézményi válaszokra helyeztem. A kutatás alapgondolata szerint az ún. ’vállalkozó egyetemi’ működési módra való áttérés egyfajta túlélési alternatívát, a hosszú távú fennmaradás és a tartósan sikeres működés lehetőségét jelentheti a magyar állami felsőoktatási intézmények számára is. 3 4 5

2008. február 1-jei állapot szerint. Ezen intézmények számáról pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Az empirikus kutatáshoz szükséges dokumentumok begyűjtése idején (2006-2007) összesen 31 állami felsőoktatási intézmény (18 egyetem és 13 főiskola) működött.

3

A felsőoktatás-kutatók az 1990-es évek közepén figyeltek fel arra, hogy egyes európai egyetemek működési filozófiájában és gyakorlatában gyökeres fordulat állt be. E jelenség hátterének szisztematikus feltárásához B. Clark öt egyetemen (az angliai Warwick-i Egyetem, a holland Twente-i Egyetem, a skóciai Strathclyde Egyetem, a svédországi Chalmers Műszaki Egyetem, a finn Joensuu Egyetem) végzett kutatásokat. Clark egyik legfontosabb és legérdekesebb következtetése szerint olyan egyetemekből lesznek nagyobb eséllyel vállalkozói egyetemek, amelyek perifériális/szorult helyzetükből éppen kitörni készülnek (Hrubos, 2004.). Érdekesnek tartom ezért megvizsgálni a vállalkozó típusú egyetem esélyeit Európában és különösen Magyarországon. A helyzet meglehetősen ellentmondásos. „A 21. század kezdetén az egyetemi rendszereket a diverzifikáltság jellemzi. A clarki vállalkozó egyetem egy eleme ennek a diverzifikált világnak”6. Kutatásai alapján Clark kísérletet a vállalkozó egyetemi modell megrajzolására: az intézményt professzionális menedzsment irányítja, jövedelme különböző forrásokból származik, a költségvetési intézmények elszámolási rendje alól kivont ún. fejlesztő perifériákat épít ki, melyek egyértelműen vállalkozásként működnek, erős akadémiai hátországgal rendelkezik és az egyetem egészét (valamennyi egység és dolgozó vonatkozásában) áthatja a vállalkozó szemléletet (Hrubos, 2006.). Az egyetemi működésnek ma alapvetően három fő vonulata van: •

az akadémiai (az oktatás szakmai, tartalmi kérdései és a kutatás),

•

a bürokratikus (intézményi-irányítási), valamint

•

a gazdasági-gazdálkodási dimenziók.

A

megváltozott

társadalmi-gazdasági

körülmények

között

az

egyetemekre

hagyományos missziójukon (tiszta akadémiai értékek követése) túl komplex feladatok megoldása hárul. Az állam – kényszerűségből – lemond befolyásának egy jelentős részéről és átadja azt a piaci erőknek. Az egyetemnek nemcsak a saját tevékenységének finanszírozása érdekében kell vállalkoznia, hanem a gazdaság motorjaként kell fellépnie (egyúttal a hallgatónak is át kell adnia a vállalkozói szemléletet). Úgy tűnik, ez az erősen fiskálisnak tűnő szemlélet az említett három egyetemi dimenzió presztízsküzdelméhez vezet. Clark azonban éppen azt hangsúlyozza, hogy ez a modell bizonyos esélyt ad a háttérbe szorított akadémiai értékek érvényesülésére. Nagy hangsúlyt kapnak ugyanis a másodlagos, de főleg a harmadlagos finanszírozási források. „A több lábon állás pedig döntő eleme az egyetem gazdálkodásának … Ebben a

6

Hrubos, 2004., 32. o.

4

környezetben az egyetemi autonómia lényege abban rejlik, hogy nem függ az intézmény egyetlen (vagy kevés számú) fenntartótól, támogatótól”7. Éppen a sokféle forrás és azok belső újraelosztása biztosítja, hogy a csökkenő állami támogatás és a bizonytalan piaci körülmények ellenére a tudomány követhesse saját logikáját a maga helyén, miáltal az akadémiai szabadság fontos elemei teret kaphatnak (Clark, 1998). A vállalkozó egyetem az intézmény egészét egy egységként („üzletként”) kezeli. Hosszú távban, szélesebb spektrumban képes gondolkodni, ezért bizonyos egységeket akkor is megtart, ha azok önmagukat nem képesek fenntartani. Jóllehet a vállalkozó magatartás egyre erősödik Európa felsőoktatási intézményeiben, arról azonban szó sincs, hogy a modell jelenleg domináns lenne, vagy belátható időn belül azzá válna. Itt tartom fontosnak utalni arra, hogy a felsőoktatás különböző aktorainak álláspontja távolról sem egységes ez ügyben. Az egyetemek felől érkező egyik legfontosabb üzenet, hogy az Európában szükséges hatókörű reformokat a (célzott) friss források nélkül nem lehet fenntartható módon véghezvinni. A kiegészítő finanszírozásnak elsősorban ösztönzőket és eszközöket kellene biztosítania

azon

(minden

rendszerben

megtalálható)

egyetemek,

illetve

azon

csoportok/személyek számára, akik részben képesek az újításra, a reformokra és a magas szintű minőség biztosítására a tanításban, a kutatásban és a szolgáltatásban. Ez a kutatásban hangsúlyosabban a versenyen alapuló finanszírozást, míg az oktatásban erősebben teljesítményhez között finanszírozást tesz szükségessé (Európai Bizottság, 2005.). Az Európai Bizottság Európa szellemi tőkéjének mozgósítására vonatkozó közleményében az egyetemek több támogatás iránti kérésére válaszolva leszögezi, hogy a reform és a finanszírozás a nemzeti kereteken belül elsősorban az állam, a régiók és az egyetemek felelősségi körébe tartozik. A Bizottság hangsúlyozza, jelentős közfelelősséget jelent azt biztosítani, hogy Európa felsőoktatási rendszereinek egyike se maradjon le az elégséges források hiányában. Három fő kihívással kell szembenéznie az európai felsőoktatásnak: a világszínvonalú minőség elérése, az irányítás javítása, valamint a finanszírozás növelése és sokoldalúvá tétele. A Bizottság az európai egyetemek gyengeségei között említi, hogy az intézmények nagy mértékben elszigeteltek az ipartól, korlátozott tudásmegosztás és mobilitás mellett. Továbbá, a legtöbb egyetem erősen függ az államtól, és kevéssé felkészült a tehetségek, presztízs és az erőforrások megszerzéséért

7

Hrubos, 2004., 22. o.

5

folyó világszintű versenyre. Az egyetemek nagyobb autonómia iránti igénye ugyanakkor nem az állam kivonulását jelenti. Éppen ellenkezőleg, abban a kérdésben már-már európai szintű az egyetértés, hogy az államnak fenn kell tartania, vagy akár meg is kell erősítenie a felsőoktatásért vállalt felelősségét, az egyetemekkel kötött egyfajta „új egyezség” alapján. A Bizottság becslései szerint a tudásintenzív gazdaság érdekében még egy modernizált egyetemi rendszer esetében is legalább a GDP kb. 2 %-ának megfelelő teljes befektetésre van szükség. Az állam és a magán-, illetve az alap-, a versengő és a teljesítményorientált finanszírozás keveréke azonban országonként változó marad, tekintettel a kultúrák, gazdaságok és az egyetemi hagyományok nagyfokú változatosságára. Az Európai Bizottság a jelenlegi rendszerbe való befektetést terméketlennek ítéli meg. Az egyetemeknek, ahhoz, hogy nagyobb mértékű finanszírozást tudjanak magukhoz vonzani, először meg kell győzniük az érdekelt feleket – a kormányzatokat, a vállalatokat és háztartásokat – a meglévő források hatékony felhasználásáról, illetve arról, hogy az újabb források számukra is hozzáadott értéket termelnének. Az egyetemeknek az ipar szemében is vonzóbb partnerekké kellene válniuk (Európai Bizottság, 2005.). Az európai felsőoktatás átfogó reformját célzó bolognai folyamatba az Európai Bizottságon túl bekapcsolódott az Európai Hallgatói Szervezetek képviselete (National Unions of Students in Europe – ESIB) is, megjelenítve a (sokszor radikális) hallgatói véleményeket a reform egészét illetően. Többek között a felsőoktatás átalakításának társadalmi hatásaira hívták fel a figyelmet (Hrubos, 2007.). Az Európai Egyetemi Szövetség (European Universities Association – EUA) szorgalmazza a kormányzatokat, erősítsék meg, hogy a felsőoktatás alapvetően közjó (’commons’). Ugyanakkor, a tömegessé válás okozta finanszírozási gondokra tekintettel, az EUA fontosnak tartja folytatni a magánforrások bevonásának lehetőségeiről szóló vitákat (Hrubos, 2007.). A vállalkozói modell terjedésére és európai relevanciájára utal, hogy az akadémiai értékek legfőbb védelmezőjének tekintett EUA a vállalkozói egyetem modellt már mint általánosan ajánlott megoldást említi (Hrubos, 2006.) Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága az oktatás és a kutatás állami felelősségére vonatkozó ajánlást fogalmazott meg. A Bizottság hangsúlyozza, a közhatalmat gyakorló intézményeknek fel kell ismerniük, hogy a felsőoktatás és a kutatás stratégiai befektetés, ezért azokat döntően közösségi (költségvetési) forrásokból kell finanszírozni. Másrészt ki kell dolgozni a megfelelő jogi és politikai kereteket, amelyek az intézményeket és a kutatókat más támogatási források keresésére ösztönöznek. Az ilyen forrásokból érkező

6

összegeket kiegészítő támogatásnak kell tekinteni (Recommendation of the Committe of Ministers, 2007/6). Kutatásom során kétféle szervezeti típust különböztetek meg. A hagyományos gazdálkodási feltételek között működő felsőoktatási intézményeket költségvetési egyetemeknek (főiskoláknak), az új piaci feltételekhez sikeresen igazodó intézményeket pedig vállalkozó egyetemeknek (főiskoláknak) nevezem. A kétféle elnevezéssel elvi síkon, szélsőségekként, demonstrációs célból állítom szembe egymással a kétféle szervezeti típust, azok működési módjának és társadalmi-gazdasági környezetének eltérései alapján. A tipikus ’vállalkozó egyetemi’ működés olyan autonóm intézményi üzleti stratégián alapul, amelyben az egyetemi szervezet mint piaci vállalkozás, és nem mint szociális funkció jelenik meg. A ’vállalkozó egyetem’ bizonytalan jövőbeli körülmények között, tagjai (oktatók, kutatók, hallgatók és más dolgozók) szubjektív várakozásainak megfelelően, világos célkitűzéseket és részletes cselekvési terveket dolgoz ki arra vonatkozóan, hogy a hazai és nemzetközi versenyben mely piacokon, milyen kínálatot szükséges nyújtania tartós fennmaradása érdekében. A kutatás során a sikeres ’vállalkozó egyetemi’ működés számos kulcstényezője közül az intézményi működés és az emberi erőforrás gazdálkodás szervezeti szintű intézkedéseire helyeztem a hangsúlyt. Természetesen a két terület elválaszthatatlanul összefügg a finanszírozás kérdésével, amely jelentőségét tekintve önálló kutatási témának tekintendő.

Ezért

a

finanszírozási

vonatkozásokat,

részletes

elemzés

helyett,

lényegretörően, röviden jelzem a két fő vizsgálati tényező mentén. Alapvetően két fő kérdésre kerestem a választ: Hogyan tudnának jobban alkalmazkodni

a

megváltozott

körülményekhez

a

magyar

állami

felsőoktatási

intézmények? Melyek a legfontosabb intézményen belüli teendők az említett két fő területen? A Miskolci Egyetem alkalmazásában eltöltött több mint tíz év és az itt végzett közgazdasági tanulmányok alapján vállalkoztam egy szakmailag megalapozott válasz megfogalmazására. Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik az elmúlt évek során szakmai, anyagi és erkölcsi támogatásukkal segítették munkámat.

7

1.2. Fő célkitűzések és kutatási kérdések Az elmúlt két-három évtizedben világszerte megváltozott a felsőoktatási szektor működésének feltételrendszere és társadalmi-gazdasági környezete. Mindez a szektor számára olyan új kihívásokat jelentett, amelyek elsősorban a fokozott versenyben fejeződtek ki, mindenekelőtt a hallgatókért, az oktatókért, más erőforrásokért, valamint az intézmények szakmai hírnevéért. A verseny három – globális, nemzeti (szektorális) és szervezeti – szinten jelent meg. A társadalmi-gazdasági környezet és a megváltozott működési feltételek új követelményeket támasztanak az intézményekkel szemben. Az egyetemi működésnek a már említett három fő dimenziója (akadémiai, az intézményi-irányítási, gazdasági-gazdálkodási területek) közül jelen kutatásban az egyetem belső irányításának kérdéseit, valamint az emberi erőforrás gazdálkodás területét vizsgálom. A kutatás fő célja annak feltárása, hogy -

az egyes magyar állami felsőoktatási intézmények tartós fennmaradása, illetve versenyképes jövőbeni működése szempontjából melyek a legfontosabb és legsürgetőbb szervezeti szintű intézkedések /INTÉZMÉNYI MŰKÖDÉS/,

-

valamint a folytonosan változó társadalmi-gazdasági környezetből érkező új kihívásokra hogyan tudnak az intézmények adaptív alkalmazkodási képességeket (tulajdonságokat) kifejleszteni, különösen az emberi erőforrás kapacitások fejlesztése területén /EMBERI ERŐFORRÁS GAZDÁLKODÁS/. Feltételezésem szerint a mindenkori túlélési követelményeknek a felsőoktatási

intézmények tartósan csak akkor tudnak megfelelni, ha a szervezeten belül olyan új működési módot (stratégia, struktúra, menedzsment, kultúra, egyéni és csoport-viselkedés – tényezők összhangja) képesek kialakítani, amely mintegy ’leképezi’ az állandóan változó külső társadalmi-gazdasági környezet gazdasági logikáját. Az új kihívásokra adandó releváns választ elsősorban új intézményi stratégiaként értelmezem. A stratégia fő alkotóelemeinek részletes meghatározásánál abból a feltételezésből indulok ki, hogy az csak akkor lehet sikeres és célravezető, ha az intézmények két kulcsterületen – intézményi működés és emberi erőforrás gazdálkodás – mielőbb változásokat eszközölnek. Az új intézményi stratégia alapja a teljes szervezetet átfogó szemléletváltás és a korábbi intézményi cselekvési módról (költségvetési) való áttérés egy új típusú cselekvési módra.

8

A szakirodalomból (ld. J. A. Schumpeter: A gazdasági fejlődés elmélete8) ismeretes, hogy a vállalkozó személynek három markáns jellemzője van: újító készség, kockázatvállalási hajlandóság és profitorientáltság. Gazdaságtörténetileg fokozatosan ’fertőződtek’ meg ezekkel a jellemzőkkel egyes gazdasági szervezetek, melyeket innovatív, nyereségorientált vállalatoknak szoktak nevezni. Mennyire alkalmazhatók ezek a jellemzők olyan intézménytípusra (állami egyetem és főiskola), amely alapvetően nem profitorientált, hiszen fő tevékenysége közszolgáltatás (oktatás és alapkutatás), fő finanszírozója az állam, és a piac bizonytalanságaiból fakadó anyagi kockázatokat nem vállal? A válasz egyértelmű: semennyire. A jelenlegi hazai társadalmi-gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás követelményei azonban egyre sürgetőbben kényszerítik a felsőoktatási intézményeket a működési módjuk megváltoztatására. A mai viszonyok közepette a vállalkozó egyetem fogalmának tisztázásán túl indokoltnak tartottam a különböző szervezeti típusok (forprofit, nonprofit, stb.) főbb jellemzőinek (szervezeti orientáció, működési jelleg, fő piacok, cselekvési szabadság és tulajdonosi struktúra) rövid bemutatását (ld. 2.2. fejezet, 2. sz. táblázata). Vizsgáltam továbbá, hogy a környezeti változásoknak és az új működési feltételeknek való megfelelés követelményei hogyan jelennek meg szervezeti szinten, különös tekintettel az emberi erőforrás kapacitások (hallgatók, oktatók, dolgozók) fejlesztésére. Az elemzés során az intézményi működés fő területeire és tényezőire koncentráltam: stratégia (célkitűzés, stratégiakészítés, operatív tervezés, monitoring, ösztönzők rendszere), struktúra (szervezeti hierarchia, oldalágak, egyéb egységek), kultúra, irányítás/menedzsment, finanszírozási kérdések, valamint egyéni és csoportviselkedés. A szervezeti alkalmazkodás fő tényezőinek bemutatását a költségvetési és a vállalkozó típusú felsőoktatási intézményi jellemzők összehasonlítása keretében végzem el. Ezen keresztül kívánom bemutatni a tényállapottól (költségvetési működés) egy perspektivikus jövőbeni állapothoz (vállalkozó jellegű működés) utat. Az új működési módra való sikeres átállás alapvető feltételének tekintem az intézmény társadalmi-gazdasági környezetében érvényesülő gazdasági játékszabályokhoz való alkalmazkodást. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy szerintem a felsőoktatási szektor nagyobb versenyképességét, az egyes intézmények jobb túlélési kilátásait kizárólag közgazdasági eszközökkel lehet megteremteni, de kutatásomban az ilyen eszközökre helyezem a hangsúlyt.

8

Először 1911-ben jelent meg, németül.

9

Meggyőződésem, hogy az intézményi működés eredményes átalakításában kitüntetett szerepe van az emberi erőforrás kapacitások megfelelő szervezeti fejlesztésének. Vizsgáltam ezért az emberi cselekvések sajátos típusát, a gazdasági cselekvés folyamatát. Konkrétan pedig arra kerestem a választ, hogy az egyetemeknek milyen adaptív alkalmazkodási képességeket kell (ki)fejleszteniük tartós túlélésük és a társadalmigazdasági környezetükből folyamatosan érkező kihívásoknak való megfelelés érdekében. A választ abból a nézőpontból közelítem meg, hogy a szervezet működésébe beépített gazdasági automatizmusok és mechanizmusok egy ún. társadalmi-gazdasági evolúciós folyamatot képeznek/szolgálnak. Ismeretes, hogy a gazdasági cselekvés alanyainak tapasztalatai és más múltbeli jellemzői határozzák meg a jövőre irányuló várakozásaikat, az ezek alapján születő kalkulációikat és az azokat megvalósító tetteiket. Ez utóbbiak a mindenkori társadalmigazdasági környezet (elsősorban a piac) értékítéletének vannak alávetve. Vagyis az adott társadalmi-gazdasági környezet folytonosan szelektálja az egyedeket (tetteik és bizonyos tulajdonságai alapján) és ezen keresztül azonnal befolyásolja várakozásaikat, gazdasági kalkulációikat (pozitív visszacsatolás elve) és hosszabb távon pedig személyes jellemzőiket is. A szelekció révén sokan eltűnnek a gazdasági színtérről és új egyének és szervezetek jelennek meg, megfelelő új tulajdonságokkal, várakozásokkal, kalkulációkkal és tettekkel a megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben. A kutatás során azt vizsgálom, hogy ezeket az új tulajdonságokat milyen gazdasági mechanizmusok erősítik meg. Az elérendő szervezeti tulajdonságokat (vállalkozó egyetemi jellemzők)

megerősítő

intézményi

működés

közgazdasági már

említett

mechanizmusokat, tényezői

automatizmusokat

(stratégia,

struktúra,

az

kultúra,

irányítás/menedzsment, finanszírozás, egyéni és csoport-viselkedés) mentén tekintem át. A kutatás valamennyi fázisában visszatérő kérdésként fogalmazom meg, hogy mindez mit jelent a magyar felsőoktatási intézmények számára? Mindenekelőtt igyekszem meghatározni azokat az új követelményeket, amelyekkel a magyar felsőoktatási intézményeknek a megváltozott környezeti feltételek, a módosult állami oktatáspolitika és az egyre erősödő hazai és nemzetközi verseny miatt kell szembenézniük. Egyidejűleg pedig annak részletes elemzésére kerül sor, hogy az új követelményekre véleményem szerint milyen szervezeti szintű (intézményi működés és emberi erőforrás gazdálkodás) választ kellene adniuk az intézményeknek. A kutatás végső céljának tekintem, hogy a kutatási eredmények gyakorlati hasznosításra is alkalmasak legyenek. Erre három fő területen látok lehetőséget. Egyrészt 10

a törvényhozásban, amely az intézmények működési kereteit, cselekvési szabadságát és felelősségét nagyban meghatározza. Másrészt magában a felsőoktatási szektorban, főként a felsőoktatási vezetők képzése és továbbképzése révén, tekintettel a ’vállalkozó egyetemi’ vezetőktől elvárt új humán kompetenciákra. Harmadrészt pedig az intézmények külső (üzleti, társadalmi, helyi) kapcsolatainak terén, azok új alapokra helyezése és bővítése révén. Jelen fejezet zárásaként az alábbiakban foglalom össze azokat a felvetődött legfontosabb kérdéseket és problémaköröket, amelyekre kutatásom eredményeképpen remélek választ kapni. A kutatást motiváló kérdések és jelenségek A szakirodalomban egyetértés van abban, hogy a magyar állami felsőoktatás több vonatkozásban is reformra szorul. Mindenekelőtt azért, mert a folyton változó társadalmigazdasági kihívásokkal szemben elégtelen az intézmények válaszadó képessége. Röviden összefoglalva, kutatásom során mindenekelőtt azt vizsgálom: - Mely területeken jelentkeznek a legsürgetőbb intézményi teendők? - Milyen cselekvési javaslatok, elmozdulási irányok és módszerek fogalmazhatók meg ezen problémákra vonatkozóan? A kutatás konkrétan az alábbi jelenségek vizsgálatára irányul: * A magyar felsőoktatásban domináns állami intézmények jelenlegi működésére, a tapasztalatok szerint, egyrészt az állandó funkcionális zavarok (torz kínálat, csökkenő képzési színvonal, szerény kutatási eredmények, állandó finanszírozási gondok, stb.), másrészt pedig az egyes intézményeken belül, a tartósan ható mechanizmusok kiépítése helyett, sokkal inkább a diszkrecionális (eseti, ún. kiigazító) intézkedések alkalmazása jellemző. Szerintem ez utóbbi az egyik oka annak az alapvető problémának, hogy ezek az intézmények valójában nem, vagy csak részlegesen és jelentős időbeli késedelemmel tudnak alkalmazkodni a változó társadalmi-gazdasági környezethez. * Mégis mitől maradnak fenn (és szaporodnak) ezek az intézmények a változó társadalmi-gazdasági környezetben? Vélelmezem, hogy sajátos, hallgatólagos érdekközösség létezik mind a fő külső stakeholderek (állam, felsőoktatási intézmények és családok), mind pedig a szervezeten belüli érintett felek (oktatók,

11

hallgatók, dolgozók, testületek és szervezeti egységek) között a tömeges felsőoktatás bevezetése óta. * A hivatalos dokumentumok (kutatási jelentések, statisztikai kimutatások, elemzések) tanúsága szerint az állami felsőoktatási intézmények azonos külső (jogi, szabályozási, finanszírozási) keretfeltételek és hasonló belső irányítási rend (intézkedések,

szervezeti

működési

szabályok,

erőforrás-allokáció)

szerint

működnek. A működés körülményeinek és feltételeinek minél teljesebb körű leszabályozásával mind a fenntartó (állam), mind a szervezetek fő célja a többékevésbé kiszámítható intézményi és szervezeti működés megteremtése és ezáltal a társadalmi-gazdasági környezet változásából fakadó bizonytalanságok mérséklése. Ez azonban gátja lehet a hosszú távú versenyképességnek, melynek egyik elvi alapfeltétele az intézmények és szervezetek bizonyos fokú heterogenitása, a különbözőségből fakadó előnyök kiaknázása, valamint a heterogenitásból eredő hátrányok kockázatának és következményeinek felvállalása. * Az egyetemek és főiskolák hosszú távú szakmai és gazdálkodási stratégiája ténylegesen többnyire nem a szervezet egészének, hanem a legerősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szervezeti egységeinek és személyeinek célkitűzéseit jeleníti meg. Ezek viszont elsősorban hagyományokon, megrögzült szokásokon, egykori sikerekhez társított múltbeli érdemeken, és gyakran látszólagos, nem valódi (piaci) teljesítményeken alapulnak. * A sikeresen alkalmazkodó, versenyképes szervezet megfelelő egyéni és csoportteljesítmények, kompetenciák, készségek és képességek összességét jelenti. A szakirodalom szerint hazánkban a felsőoktatási intézmények rugalmatlan szervezeti működése mögött jelentős egyéni és csoportszintű problémák (motiváció, viselkedés, teljesítmény) húzódnak. Úgy vélem, hogy ezek oka elsősorban a szervezet emberi erőforrás gazdálkodási stratégiájának gyengeségében vagy annak hiányában keresendő.

12

1.3. A kutatás módszertana A felsőoktatási jelenségek, események és folyamatok leírását és magyarázatát közgazdasági fogalmi apparátussal, konkrétan az evolúciós közgazdaságtan keretei között, főleg mikroökonómiai megközelítésben végeztem. Feldolgoztam a ’vállalkozó egyetem’ témaköréhez tartozó releváns hazai és külföldi szakirodalmakat, amelyek kiválasztásában elismert külföldi és hazai felsőoktatásban jártas szakemberek véleményére is támaszkodtam. A jelenlegi állami felsőoktatási rendszer működési modelljének kritikai értékelését követően állítottam fel az új magyar egyetemi működési rend modelljét. A hipotéziseim empirikus teszteléséhez egyrészt a jövőre vonatkozó hivatalos, szöveges dokumentumokat (magyar állami egyetemek és főiskolák Intézményfejlesztési Tervei), másrészt statisztikai dokumentumokat (gazdasági beszámolók és felsőoktatási statisztikák) elemeztem. A kutatás elemzési egységeinek a magyar állami egyetemek és főiskolákat (1.sz. melléklet) választottam. Ezen intézmények vállalkozó készségének felmérését, ’vállalkozó egyetemi’ működésüknek a megfigyelését a közelmúltban kidolgozott Intézményfejlesztés terveik (IFT 2007-2011), 2006. évi gazdasági beszámolóik (megfigyelési egységek), valamint statisztikai dokumentumok alapján végeztem el. Empirikus

kutatásomhoz

az

alábbi

megfontolások

miatt

választottam

az

Intézményfejlesztési Tervek elemzését: - A dokumentumok az intézmények legfrissebb, legaktuálisabb adatait és jövőbeli fejlesztési elképzeléseit foglalják össze. - Az Oktatási és Kulturális Minisztérium a dokumentumok összeállítására és az egyes fejezetek tartalmára vonatkozóan útmutatót dolgozott ki, amely nyilvánosan hozzáférhető az OKM honlapján. Az OKM útmutatóhoz igazodó hasonló szerkezeti felépítés és az elképzelések azonos időtávja (2007-2011) nagyban segítik a dokumentumok egységes szempontok szerinti elemzését. - Előzetes tájékozódás alapján reális lehetőséget láttam arra, hogy a többnyire nem publikus dokumentumokhoz, kutatási célból, hozzáférési lehetőséget kapjak az intézmények vezetőitől. - Ezen dokumentumok kutatási célú elemzésére, ismereteim szerint, elsőként vállalkoztam.

13

A lehetséges megfigyelési módszerek közül a beavatkozás-mentes vizsgálatokat, ezen belül tartalom-elemzést és statisztikák elemzését választottam. Azt vizsgáltam, hogyan értékelhető a magyar állami felsőoktatási intézmények válaszadási képessége (’kommunikációja’) a folyton változó társadalmi-gazdasági környezetükből érkező kihívásokra?

Ennek

kiderítéséhez

a

tartalom-elemzés

módszerét

véltem

a

legalkalmasabbnak. A tartalom-elemzés a rögzített emberi vagy szervezeti kommunikáció tanulmányozását jelenti és elsődlegesen annak feltárását segíti, hogy ’mit’ közölnek a megfigyelési egységek (Babbie, 2003.). A ’miért’ és a ’milyen hatással’ kérdések megválaszolására pedig az összegyűjtött adatok elemzése alapján került sor leíró és magyarázó következtetések formájában. Az IFT-dokumentumok tartalmának elemzését 24 ’vállalkozó egyetemi’ jellemző alapján végeztem el. A dokumentumokból nyert információk kódolásához egy ötfokozatú (0 - 4) értékelő-skálát használtam. Az elemzés fő céljának a közlések latens (rejtett) tartalmának feltárását és ezen keresztül a ’vállalkozó egyetemi’ működés intézményen belüli folyamatainak, valamint az egyetemek vállalkozó készségét meghatározó kulcstényezőknek a megértését tekintettem. A kódolt adatokat egy ún. vállalkozó jelleg értékelő mátrixban összesítettem és ezt követően került sor azok elemzésére és értékelésére (a mátrixról bővebben ld. 4.2.1. alfejezetet). A kutatás 31 elemből álló alapsokaságra (magyar állami felsőoktatási intézmények) irányult. A teljes alapsokaság helyett9 16 elemből álló mintát vizsgáltam kombinált mintavételi eljárás alkalmazásával (nem-véletlen és véletlen kiválasztás).

Az adatok

alapján kimutatható összefüggésekből elsősorban kvalitatív állításokat fogalmaztam meg a ’vállalkozó egyetem’ mibenlétére (jellemzők, mozgatórugók, sajátosságok) vonatkozóan. A mintába került intézményeket Intézményfejlesztési terveik (IFT) alapján, a kvalitatív tartalomelemzés módszerével vizsgáltam. A kvalitatív kutatások sajátosságainak megfelelően a statisztikai vizsgálatoktól eltérő eszközök álltak rendelkezésemre az érvényesség és megbízhatóság megvalósítására: Érvényesség: ∗

A ’vállalkozó egyetemi’ jellemzők listáját a releváns szakirodalom alapján állítottam össze.

∗ 9

Részletesen meghatároztam az egyes jellemzők tartalmát.

A részleges megfigyelés (mintavétel) alkalmazásának okait és menetét a 3.1. alfejezetben fejtem ki részletesen.

14

Megbízhatóság: ∗ Az objektív elemzés érdekében y

előre rögzítettem az IFT-k elemzési és értékelési szempontjait és módját;

y

a tartalom kódolását ötfokozatú értékelési skálán végeztem. Részletesen definiáltam az egyes skálaértékek jelentését (ld. 3. sz. melléklet).

Az IFT-k elemzése alapján született megállapításokat gazdasági beszámolókból és statisztikai dokumentumokból nyert adatokkal vetettem egybe. A vizsgált dokumentumok alapján érvényes képet nyertem a magyar állami felsőoktatási intézmények vállalkozó aktivitásáról, ugyanakkor az IFT-k elemzéséhez használt kódolást mégsem tekinthetem teljes mértékben megbízhatónak, hiszen a kódolónak (kutatónak) szubjektív döntéseket is kellett hoznia. A kutatási eredményeimet hazai és nemzetközi konferenciákon tartott előadások, nyomtatott formában megjelent magyar és idegen nyelvű publikációk, valamint a munkahelyemen

tartott

intézeti

értekezletek

nyilvánosságra.

15

keretében

folyamatosan

hoztam

2. AZ ELEMZÉS FOGALMI KERETE (SZAKIRODALOM ALAPJÁN) Közismert, hogy a klasszikus gazdaságelmélet szemlélete az alapos történeti és intézményi elemzések, illetve sokoldalú (filozófiai, irodalmi, jogi, stb.) megközelítések mellett elsősorban a klasszikus fizika hatására formálódott. Nem véletlenül jelentek meg tehát a közgazdaságtani terminológiában az olyan kifejezések, mint a munkaerő, az egyensúly, a rugalmasság vagy a pénz forgási sebessége. A newtoni mechanikát szem előtt tartó közgazdasági magyarázatok azt sugallták, hogy a világot determinisztikus törvények vezérlik. Az 1870-es években megszülető neoklasszikus gazdaságtan tartalmi és módszertani fordulatot hajtott végre. Egyrészt a történeti és intézményi elemzések helyett a gazdasági jelenségek magyarázatát lényegében egy elvont döntéselmélet szerint vezette le. Az új megközelítés az erőforrások szűkösségéből indult ki és egy olyan racionális ágens (homo oeconomicus) létezését tételezte fel, akit a szűkös erőforrások alternatív felhasználási lehetőségek közötti optimális allokálásra vonatkozó döntéseiben egyetlen cél vezérel, saját hasznának maximalizálása, változatlan preferenciák alapján. Másrészt pedig, a kalkulus segítségével formalizálta a közgazdaságtani kifejtést a klasszikus mechanika alapján (atomisztikus leírás). A 19. század végi, 20. század eleji evolúciós közgazdaságtan visszatért az alapos történeti és intézményi elemzésekhez. A darwini eszmék alapján sem a gazdasági döntés tárgyát, sem a döntéshozót nem tekinti adottnak. Sőt, kétségbe vonja a közgazdászok körében meghonosodott determinisztikus felfogás és atomisztikus leírás helyességét. Képviselői gyakran használnak biológiai metaforákat (mint az öröklődés, szelekció, adaptáció, variáció, mutáció, stb.) a gazdasági változás és dinamika egyes aspektusainak magyarázatára. Módszertanilag elutasítják az erőltetett formalizációt és a modernebb (statisztikus) mechanika megközelítését hangsúlyozzák. Az evolúciós közgazdaságtan gyökerei olyan közgazdászokhoz nyúlnak vissza, mint T. Veblen, J. Schumpeter, F. A. von Hayek, N. Georgescu-Roegen, G. Shackle. Az evolúciós közgazdaságtani irányzat születési dátumának rendszerint az 1982-es évet tekintik. Ekkor jelent meg ugyanis Richard Nelson és Sidney Winter munkája (AN EVOLUTIONARY THEORY

OF

ECONOMIC CHANGE), amely az evolúciós közgazdaságtan

(evolutionary economics) fogalmát életre hívta. A két közgazdász számára kézenfekvőnek tűnt, hogy kutatási programjukat evolúciós közgazdaságtannak nevezzék. A tudományos közösség azonban, egyfajta ’szokásjog’ alapján, arra emlékeztette őket, hogy e fogalom

16

szellemi tulajdonjoga az amerikai institúcionalistáké (T. Veblen, W. C. Mitchell és mások). Jóllehet, ez az iskola olyan módszertani nézeteken alapult, amelyek igencsak különböztek a Nelson és Winter által vallottaktól. Az ’evolúciós közgazdaságtan’ kifejezés először Veblen híres cikkében (’Why is Economics Not an Evolutionary Science?’, 1898.) bukkant fel és bizonyos okokból az ’institúcionalista közgazdaságtan’ (institutional economics) szinonimájává vált, habár ez utóbbi irányzatnál igen ritka az intézmények evolúciójának explicit elemzése. Mindenesetre a Veblen-i tradíció fennmaradt egy közgazdasági szervezet (Association for Evolutionary Economics) folyóirata (Journal of Economic Issues) révén. A társaság azonban csak nevében utal Veblen vázlatos kutatásaira, munkájában viszont a tényleges kutatási gyakorlatnak megfelelően, hosszú ideje az intézmények összehasonlító elemzésére és az egyes intézményekre vonatkozó hipotézisek alapos empirikus tesztelésére koncentrál. Ennek tudható be, hogy sokak szerint az institúcionalizmus elveszítette az evolúciós közgazdaságtanra vonatkozó kizárólagos jogát, ha ilyen joga egyáltalán valaha is létezett. Azzal, hogy az evolúciós közgazdaságtan ezzel általánosabb fogalommá vált, természetes lett az is, hogy időnként új megközelítési módok és definíciók látnak napvilágot10. Világszerte számos kutatócsoport és intézet jelent meg az evolúciós közgazdaságtan területén, továbbá több, kifejezetten evolúciós közgazdaságtani nézőpontú nemzetközi szakfolyóirat látott napvilágot, mint amilyen például a Schumpeter-i hagyományokat követő Journal of Evolutionary Economics (Springer Kiadó, Berlin/Heidelberg). A szakirodalomban többféle megközelítés található az evolúció fogalmának és folyamatának értelmezésére, amelyek annak más-más lényegi ismérveit emelik ki. Meyer Dietmar, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárának értelmezése11 szerint az evolúció olyan dinamikus folyamat, amelyben a mozgás jellegét endogén tényezők határozzák meg és a folyamat időhorizontja rendkívül hosszú; belső struktúrával rendelkező, nagy számú elemből felépülő (egész) rendszerek esetében beszélhetünk evolúcióról, amelyekben a részek mozgása és azok egymással való kölcsönhatása határozza meg végső soron a rendszer dinamikáját, a környezetre való reagálását; 10

11

Andersen, E.S.: Who has used the term EE? - Web site on Evolutionary Economics et al., http://www.business.aau.dk/evolution Meyer Dietmar: Evolúciós közgazdaságtan elmélettörténeti szemszögből vagy közgazdasági elmélettörténet evolúciós szemszögből in: Bekker Zsuzsa (szerk.): Tantörténet és közgazdaságtudomány, Aula Kiadó, 2003. (295-310. o.)

17

a rendszer belső dinamikája sztochasztikus jellegű, vagyis az elemek viselkedését leíró törvényszerűségek véletlenszerűségeket is tartalmaznak, az evolúciós rendszerek nyitottak, azaz a jövőbeli események bizonytalanok és a később bekövetkező fejlemények lehetőségei sem ismertek. Ezért „minden evolúció, akár kulturális, akár biológiai, nem más, mint az előre nem látható eseményekhez való folyamatos adaptáció”12. Peter Weise német közgazdász13 definíciója szerint az evolúció gazdaságilag irreverzibilis folyamat, amelyben a gazdaság újratermeli önmagát és megváltoztatja elemeit. Szerinte a gazdasági evolúció négy meghatározó erő kölcsönhatása közepette megy végbe. Ezek a következők: - a fluktuációs erő mutációkból, variációkból és innovációkból áll és szétrombolja az alapstruktúrát, így a rendetlenség felé vezet; - az önmegerősítő erő olyan interakciókból áll, amelyekhez pozitív visszacsatolás és konformitási folyamatok társulnak, és amely a struktúrák felépítése, valamint egy nagyobb fokú rendhez átvezető állapot irányába vezet; - a gátlóerőhöz kapcsolódó interakciókban a negatív visszacsatolás, valamint a nonkonform és súrlódási folyamatok a rendszerek korlátlan növekedését mérsékelik és az egyensúlyi állapot irányába mutatnak; - a segítő (támogató) erő pedig szelektál a növekedési és fejlődési utak között és egy meghatározott struktúrát részesít előnyben egy másikkal szemben. Carsten Herrmann-Pillath német közgazdász megközelítésében (Herrmann-Pillath, 2002.) az evolúció, a legelvontabb és legegyszerűbb megfogalmazásban, a tudás változását jelenti egy rendszeren belül. Ez összhangban van a kifejezés eredeti, biológiában használt fogalmával, ahol azt a genetikai anyagban lévő tudás változásaként értelmezik. Kicsit pontosabb megfogalmazással, az evolúció egy rendszer változása időben, amely valami új(szerű) megjelenéséhez vezet a struktúra, vagyis egy nemegyensúlyi állapot egyidejű fenntartása mellett. Az újdonságok szaporodása együtt jár a rendszer komplexitásának növekedésével. 12

13

Hayek, F. A. von: A végzetes önhittség, Tankönyvkiadó, Budapest, 1992., 32. o., Idézve: Meyer Dietmar fenti munkájában. Ökonomische Evolution und Selbstorganisation, Berliner Debatte INITIAL: Zeitschrift für sozialwissenschaftlichen Diskurs. Vol. 6 (1997), Heft 1/2., pp. 69-84.

18

A gazdasági rendszerek számára az evolúció leglényegesebb mechanizmusai a kreativitás, a variáció/szelekció/fenntartás, valamint a tanulás. Az evolúció megértéséhez és az evolúciós változások végigkövetéséhez alapfeltétel a taxonomikus (osztályozástani) módszer, azaz az állapottér és annak változásai, valamint a struktúrák beazonosítása az egyes diakrón (fejlődési) és szinkrón (statikus) dimenziókban. A közgazdaságtanban ilyen kategorizálást jelent, pl. a szervezettípusok, a tulajdon különböző intézményei, az alaptechnológiák, stb. meghatározása. Herrmann-Pillath úgy fogalmaz, hogy az evolúciós közgazdaságtan a tudásmegosztás komplex rendszereinek evolúciójával foglalkozik. Mint általában, rendszer alatt ő is a környezettől lehatárolt egységeket érti, amelyek egymással kölcsönös kapcsolatban /kölcsönhatásban állnak. Meglátása szerint pedig e rendszer egységeinek meghatározásakor a tudás fogalmából indulhatunk ki. A tudás szabályokból tevődik össze, amelyek a rendszerben és a környezetben bizonyos funkcionális összefüggéseket ábrázolnak. A tudás önmaga is egyfajta funkcionális összefüggés. A tudás alapformája, logikai értelemben, egy ’ha – akkor’ viszony, azaz ok – okozati, ok – következmény, feltétel – konzekvencia kapcsolat. Az elem a rendszereken belüli tudás hordozója. A tudás a rendszernek a környezetében való fennmaradása és stabilitása szempontjából funkcionálisan meghatározó rendszer-környezet kapcsolatokat szabályozza. Az elemek maguk is további elemekből állnak. A rendszerek tehát elemekből álló rendezett hálózatok. Az aktor a cselekvés egysége. Az elemek aktorokból vagy aktorok sokaságából állnak. Az aktorok célirányos cselekvéseket hajtanak végre, az e cselekvések szempontjából releváns tudásuk alapján. A célorientáltság az aktorok kognitív folyamatai révén alakul ki. A hálózatok az aktorok cselekvésein keresztül változnak. Az aktorok populációkat képeznek és egymással kapcsolatban állnak. A populációk bimodálisak (kétalakúak): egyrészt elemek csoportjai, ezáltal hálózatok, másrészt aktorok csoportjai, amelyek elemekké rendeződése meghatározza a populáción belüli tudás megosztását. Az aktorok kognitív folyamatai ezt a megosztott tudást cselekvésekké alakítják és ezáltal az elemekben, és így a hálózatokban is változást generálnak. Az emberi társadalmak esetében értelemszerűen az egyéneket (individuum) tekintjük fundamentális aktoroknak. Az aktor fogalma alatt mindenesetre egy teoretikus egyén és nem szükségszerűen egy konkrét emberi individuum értendő. Léteznek továbbá a fundamentális aktorokból álló derivatív (származtatott, nem önálló) aktorok, ilyenek pl. a szervezetek.

19

A rendszer evolúciós közgazdaságtani értelmezését azért tartottam szükségesnek a fenti részletességgel kifejteni, mert a kutatás elemzési egységét képező ’vállalkozó egyetem’ maga is derivatív aktor. Kutatásom során elsődlegesen Herrmann-Pillath előzőekben bemutatott evolúciós közgazdaságtani rendszer-logikáját követve vizsgálom az egyetem mint derivatív aktor viselkedését és alkalmazkodását a változó társadalmigazdasági környezethez. Az eddigiekben bemutatott értelmezéseken túl az evolúció fő alapelveit és az azokhoz rendelhető tulajdonságokat az 1. sz. táblázat részletezi. 1. sz. táblázat: Az evolúció alapelvei Elv

Eredményezett/létrejött tulajdonság

Önszerveződés

Új tulajdonságokkal rendelkező, komplexebb rendszerek kialakítása.

Áramlási egyensúly

A struktúra rendjének fenntartása szabad energia szállításán keresztül.

Információ-tárolás

A rendszer reprodukciós tervrajzának rögzítése.

Ön-reprodukció

A rendszer másolása és sokszorosítása.

Mutáció

A rendszersajátosságok/tulajdonságok véletlen változása.

Szelekció

A kedvező mutációk kiválasztása, a kedvezőtlenek elfojtása.

Káosz felszámolására törekvés

Az evolúció sebességének növelése.

Standardizálás (szabványosítás)

Önmagához hasonló, hierarchikusan strukturált rendszerek kialakítása.

Komplexitás növelése

Információ-tárolók kialakítása és túldimenzionálása.

Környezettel való kölcsönhatás

Tanulási képesség és a külső világ belső leképezése.

Alkalmazkodás

Túlélési képesség a környezeti feltételek megváltozása esetén.

Önérzékelés

A rendszer önreflexiója és a környezettől való lehatárolása.

Többszörös reflexió

Öntudat, együttműködés és fölöttes rendszerbe integrálódás képessége.

Forrás: Grundprinzipien der Evolution c. táblázat (http://www.bertramkoehler.de/konomis.htm)

Az evolúciós közgazdaságtan tárgya, a legtágabb értelemben véve, a gazdasági rendszerekben végbemenő átalakulás. Pontosabban fogalmazva, azt vizsgálja, hogyan megy végbe a gazdasági rendszerek önszervezett változása valami új felbukkanása esetén. Az evolúciós közgazdaságtan fontos további jellemzői: heterogén aktorok (reprezentatív aktorok helyett populációs megközelítés) és egy termodinamikai értelemben vett változatlan (stacionárius) állapot (egyensúly) feltételezése, a valós bizonytalanság figyelembevétele, továbbá az optimalizálás elvének feladása. A modern evolúciós biológia hagyományos

központi

elemének,

a

variáció-szelekció

20

elvének

az

evolúciós

közgazdaságtanban is fontos funkciója van. Ez egyértelmű pl. az olyan nyilvánvaló analógiaképzésben, mint amilyen az innováció-diffúzió-verseny leírása. A közgazdaságtan elmélettörténetéből ismeretes, hogy A. Marshall (1842 – 1924), a modern közgazdaságtan nagy befolyású alakja is hangsúlyozta az evolúciósbiológiai gondolkodásmód fontosságát a gazdasági jelenségek magyarázatában. Ennek nyomán nem meglepő, hogy később az evolúciós közgazdaságtan helyet követelt magának az elméletek piacán. „Az evolúciós közgazdaságtan az uralkodó neoklasszikus elmélet alternatívájaként egyike azon non-mainstream irányzatoknak, amelyen belül a legkövetkezetesebb elhatárolódást találhatjuk a neoklasszikus elvektől”14. Szakmai körökben mind nagyobb egyetértés mutatkozik abban, hogy az evolúciós közgazdaságtan a gazdasági rendszerekben (az emberi társadalmakban) megtestesülő tudás kibontakozásának, fejlődésének a tudománya. Az evolúciós közgazdaságtan nem tekinthető ugyanakkor csupán a közgazdaságtan egy speciális területének (mint pl. a külkereskedelem vagy a gazdasági szervezetek elmélete), ugyanis egy radikálisan új nézőpontból kezeli a gazdasági problémákat. A neoklasszikus definíció szerint a közgazdaságtan a szűkösen rendelkezésre álló erőforrások optimális allokációjával foglalkozik az alternatív felhasználási lehetőségek között. Az evolúciós közgazdaságtan szerint viszont az alapvető probléma a tudatlanság, illetve az, hogyan hozzuk létre és használjuk fel az emberi cselekvések irányításához szükséges tudást. Mivel a gazdaság nyitott és dinamikus rendszer, amely újdonságokban és meglepetésekben bővelkedik, nem egyszerű feladatról van szó (Herrmann-Pillath, 2002). Az evolúciós közgazdaságtan heterogén diszciplínának tekinti önmagát. A primer (elsődleges) gazdasági változók mellett olyan gazdaságilag releváns tényezőket is vizsgál, amelyek más társadalomtudományok (szociológia, antropológia, jog, politológia) elsődleges kutatási tárgyai. Az evolúciós közgazdaságtani irányzat követőit N. Foss, dán közgazdász három csoportba sorolja15: 1. a modern amerikai és európai iskolák, az ún. Italo-Wharton-Columbia csoport (Dosi, Marengo, Malerba, Orsenigo, Levinthal, Winter, Nelson); 2. a régi intézményi – realista - evolúcionalisták elsősorban brit és amerikai képviselői (Hodgson, Lawson), valamint 3. a német evolúcionalisták (elsősorban Ulrich Witt16). 14 15

16

Evolúció és közgazdaságtan, Tudományos füzetek 4., Széchenyi István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Győr, 2003. 103-117. o. Foss, Nicolai (Copenhagen Business School, Denmark): Factions in evolutionary economics, http://organizationsandmarkets.com/2006/10/14/fractions-in-evolutionary-economics Prof. Ulrich Witt a jénai Max-Planck-Institut für Ökonomik keretében működő Evolúciós Közgazdaságtani Csoport (Evolutionary Economics Group) igazgatója.

21

A három csoport között az alapelvek és a módszertan tekintetében vannak markáns különbségek. Az első két csoport a rutinokra és szokásokra helyezi a fő hangsúlyt, míg a harmadiknál azok meg sem jelennek. A második csoportnak jellegzetes erőssége a gazdaságföldrajz. A harmadik csoport erősen elkötelezett a módszertani individualizmus mellett, miközben a másik két csoport határozottan elutasítja azt. A modern evolúciós közgazdaságtan fejlődése szempontjából meghatározó jelentőséggel bír Richard Nelson és Sidney Winter már klasszikusnak számító munkája (AN EVOLUTIONARY THEORY

OF

ECONOMIC CHANGE). A szerzők elemzésük keretéül a

technológiában és rutinokban végbemenő változásokat választották. Ha a gazdaságban folyamatos változás megy végbe, akkor bizonyos fajta darwini természetű evolúciós folyamatok is aktiválódnak. Szerintük a fő szelekciós eszköz a piac. A vállalatok egymással a piacon versenyeznek, és a sikertelen riválisok nem tudnak kellő mértékű piaci részesedésre szert tenni, ezért csődbe mennek, illetve megszűnnek. A versengő vállalatok mind termékeik, mind üzleti praktikáik tekintetében sokfélék, amelyeket a vállalat által használt/követett rutinok, azaz sztenderdizált cselekvési szabályok határoznak meg. Ezeket a vállalatok a rutinok másolása/utánzása révén viszik tovább, így biztosítva a sikeres praktikák öröklődését. Ugyanakkor kiemelik a biológiai evolúciótól eltérő gazdasági sajátosságokat az átörökítésben, az egyed és a faj viszonyában, a cselekvési szabadságban és más vonatkozásokban. Nelson és Winter nézetei alapján virágzásnak indult az evolúciós közgazdaságtan. Újabban többen próbálják a különböző iskolák közös jellemzőit meghatározni. Az egyik ilyen kísérlet Kurt Dopfer, Carsten Herrmann-Pillath és Hardy Hanappi nevéhez kapcsolódik (Dopfer, 2005). Szerintük a legfontosabb közös vonást a következő három axiómából való kiindulás képezi: (1) a valós jelenségek az ideák (gondolatok, eszmék) megvalósulásai; (2) a megvalósulások tér- és időbeni anyag-energia megnyilvánulások; (3) a valós jelenségek fejlődnek. Az ideák a nyelv által jelennek meg és jutnak be a társadalmi tartományba. Elsősorban a generikus (általános) eszmék váltanak ki kognitív és viselkedési folyamatokat. Ebből a szempontból ezek praktikus gondolatok és a ’produktív tudás’ fogalmához kapcsolódnak. A generikus ötletek fejlődnek és formálják a változás alapjául szolgáló kauzális erőt. Az evolúciós közgazdaságtan lényegében a generikus tudásban végbemenő változással foglalkozik. A valós jelenségek, azaz az eszmék megvalósulásai, a tudás szállítói/hordozói. 22

A társadalomtudományban az evolúciós folyamat logikájának állandóságát mutatja az alábbi sorrend, amelyet az említett három közgazdász evolúciós rezsimnek (uralkodó rend) nevez: - az első fázisban keletkeznek a generikus ötletek, - a második fázisban mennek végbe a makroszkopikus (populációs szintű) alkalmazkodások, különböző mechanizmusok (szelekció, útvonal-függőség, tanulási effektusok, stb.) révén, - a harmadik fázisban pedig megvalósul a nagyfokú adaptáción alapuló stabilizáció. Ennek következtében az evolúciós folyamat lényegében irreverzibilis, és a valamely generikus eszme dominanciáját mutató egyik állapotból a másikba való átmenetnek tekinthető. Az evolúció a rezsimek nemzedékrendjét (genealogy) jeleníti meg, amely a gazdasági ágensek populációinak alkalmazkodásán keresztül alakul ki. Ez akár a darwini evolúció (Nelson és Winter), akár a ’kritikus tömeg’ fejlődése (Witt) révén elérhető. Az evolúciós közgazdaságtan tehát azoknak a generikus (általános) ötleteknek (társadalmi és technikai tudás) az átalakításával foglalkozik, amelyek meghatározzák a társadalmi-gazdasági rendszer állapotait és uralják az ezen belüli gazdasági jelenségeket (termékek, technológiák, intézményi rendelkezések). Minden lehetséges állapot, forma és meghatározó ötlet múló, de létrejöttük nem véletlenszerűen történik, hanem az evolúciós törvények logikája alapján. A három axiómából való közös kiindulás nyomán bontakozott ki az evolúciós közgazdaságtanon belüli specializáció. Dosi és Potts (Dopfer, 2005) szerint az evolúciós közgazdaságtanhoz a következő elemzési területek (szintek) tartoznak: (1) egy aktor valamilyen új alkotása, amelyet az ágensek alkalmaznak, esetlegesen elfogadnak és megőriznek – ez a mikro-szint elemzési területe; (2) javaslatok egy új szabály elterjesztésére szabályozási és felhasználási tanácsok, ötletek formájában, valamint tudásklaszterek születése – ennek vizsgálata folyik a mezo-szinten; (3) az új szabály integrálása a tudás mélystruktúráiba a makrostatisztika területén és végül a megújulás automatikusan ismétlődő folyamatai és az emberi és technológiai fejlődés sokféle befolyásoló hatása – a makro-dinamika területén kerülnek elemzésre. Eszerint az evolúciós mikroökonómia az új alkotásának folyamatát, annak a vevők (hordozók) általi átvételét és bensővé tételét elemzi, az evolúciós makroökonómia pedig az 23

összgazdaságtani változások meghatározó tényezőit vizsgálja. A köztes szinten az evolúciós mezoökonómia a gazdaságilag releváns generikus ötletek (gondolatok, eszmék) életciklusaival foglalkozik, tehát azzal a folyamat-szakasszal, amely egy ötlet megszületésétől, annak elterjedésén és további szelektálódásán keresztül egy intézmény létrejöttéhez, majd eltűnéséhez vezet. Kutatásom során a ’vállalkozó egyetem’ működését, illetve viselkedését az evolúciós közgazdaságtan fogalmi keretei között, mikroökonómiai megközelítésben elemzem. Az evolúciós mikroökonómia fő vizsgálati területei és alapfeltevései az alábbiak17: (1) Vizsgálati területek:

) a háztartások és vállalatok aktorai cselekvésének megváltozása, ) a piaci koordináció formáinak és eredményeinek fejlődése. (2) Hipotézisek: ) korlátozott racionalitás mint a gazdasági cselekvés normál feltétele, ) rutinok és újítások mint a bizonytalanság leküzdésének formái, ) igényszint-kielégítés (satisficing) mint a maximalizálás alternatívája, ) a tudás megszerzése és megosztása mint fontos szervezeti jellemzők, ) tapasztalat-függőség és a diszkriminációs folyamatok változékonysága, ) a piac mint feltáró folyamat (discovery process). Kutatásom eredményeit (ld. 4. fejezet) az evolúciós mikroökonómia fentiekben összefoglalt fő vizsgálati területei és alapfeltevései mentén fejtem ki.

17

Prof.Dr.Beckenback, Universität Kassel, ’Evolutorische Mikroökonomik, Überlegungen zur konzeptionellen Fundierung und curricularen Umsetzung’ c. előadásvázlata, http://www.ivwl.uni-kassel.de/beckenbach/pdfs/Vortragduis.pdf

24

2.1. A

szervezeti

működés

általános

jellemzői

az

evolúciós

közgazdaságtanban18 Az

evolúciós

közgazdaságtan

a

tudásmegosztás

komplex

rendszereinek

evolúciójával foglalkozik. Elsősorban azt vizsgálja, hogy a rendszeren belüli tudás hogyan keletkezik, hogyan változik és ezekből milyen következtetések, előrejelzések vonhatóak le a rendszer és annak szereplői viselkedésére vonatkozóan. Az evolúciós közgazdaságtan által vizsgált komplex rendszerek cselekvési egységei, ahogyan azt a 2. fejezet bevezetőjében már részletesebben bemutattam, a releváns tudásuk birtokában célirányosan cselekvő aktorok. Az aktorok csoportjai elemeket képeznek, amelyek a rendszerek tudásának hordozói. Az elemek maguk is állhatnak további elemekből. Az elemek csoportjai pedig hálózatokat alkotva kapcsolódnak össze egy populáción belül (1. sz. ábra). 1. sz. ábra: Aktorok, elemek, hálózatok, populáció

ELEM AKTOR

z

z

z

HÁLÓZAT

z POPULÁCIÓ

Forrás: Herrmann-Pillath, C.: Grundriß der Evolutionsökonomik (2002), 53.o. ábrája alapján.

A komplex rendszeren belül az aktorok különböző szerepeket tölthetnek be. Eszerint beszélhetünk fundamentális (alapvető) és derivatív (származékos) aktorokról. A hagyományos gazdaságtudományi elemzésekben gyakran ún. ’kollektív aktorokról’ beszélünk, amely a derivatív aktorok kifejezésnek feleltethető meg. Derivatív (származékos, azaz ’nem önálló’) aktorok akkor jönnek létre, amikor egy aktor szempontjából a döntési funkciók extraszomatikussá (’testen kívüli’) válnak, azaz, amikor 18

A fejezetrész Carsten Herrmann-Pillath: Grundriß der Evolutionsökonomik. UTB Verlag, Stuttgart, Deutschland, 2002. munkája alapján készült.

25

más aktorok bizonyos döntéseket foganatosítanak ezen aktorra vonatkozóan. A csoportokon belüli határok itt nyilvánvalóan elmosódnak, konkrétan aszerint alakulnak, hogy egy-egy csoport bizonyos aktorai mekkora hatalommal rendelkeznek ahhoz, hogy más aktorokra vonatkozóan döntéseket hozzanak és érvényesítsenek. A hálózatokon belül ezt a pozíciót nevezzük ’vezetésnek’. Általánosabban fogalmazva azt mondhatjuk, hogy derivatív aktorok akkor bukkannak fel, amikor egy hálózaton belül az aktorok cselekvéséről már nem kizárólag maguk a cselekvő aktorok, hanem más, vezető pozíciókat birtokló aktorok döntenek. A cselekvés és a döntés ilyesfajta szétválasztását nevezzük hierarchiának. Ez azt jelenti, hogy egy hálózaton belül konfigurációk alakulnak ki, amelyek a hatalom aszimmetrikus elosztását

tartósan

stabilizálják.

Vagyis

sajátos

érzékelési

területekhez

(Wahrnehmungsfeld, ’tapasztalati világ’) és kommunikációs hálózatokhoz kapcsolható szerepek jönnek létre, amelyek újraértékelik (aktualizálják) a derivatív aktorok vegyértékeit. A hierarchia szabja meg a derivatív aktorok ’határait’ (korlátait), mert a továbbra is teljesen függetlenül döntő aktorok nem sorolhatók közéjük. A hierarchiák feltehetően a csoportszelekció eredményeként jönnek létre. Vagyis, stabil hierarchiák attól függően keletkeznek, hogy a döntési funkciók áthelyezése egy csoporton belül milyen célt szolgál. Ezzel ismét a csoport-szelekció kontextusában mozgunk, amely e funkcionalitás sajátos formáját meghatározza. Minél erősebben kötődnek az aktorok személyes identitásuk révén a hierarchikus csoportokhoz, annál stabilabb a hierarchia: a vezetők és vezetettek egy kifelé lehatárolható egységet képeznek. A csoportnál a szerepek erősen személyfüggőek (adott személyhez kötöttek) abban az értelemben, hogy a hálózaton belül az egyén (individuum), az aktor és a pozíció között kongruencia (megfelelőség) van. A csoporton belüli hierarchia gyakran szétesik, ha a vezető személyiség eltűnik. A vezető pozíció csak olyan más egyénnel tölthető be, akinek a tekintélye (csoporton belüli szerepe) az adott csoport belső folyamatai során alakult ki. Az emberi történelem egyik fontos társadalmi találmánya, amikor az egyénekről leválasztjuk a szerepeket, vagyis elvonjuk a szerephez tartozó területeket, hálózatokat és konfigurációkat és ezáltal feloldjuk az egyének, aktorok és pozíciók közötti kapcsolatot. Így a csoport által kötött (meghatározott) hierarchia implicit (burkolt) tudását explicit (kifejtett) tudássá alakítjuk, azaz a hálózatokon belül az extraszomatikus (nem-referenciális = nem vonatkozó, nem kapcsolódó) tudást referenciálissá (= arra vonatkozó) transzformáljuk. Ezt a jelenséget nevezzük szervezetnek. A csoportból szervezetté alakulás akkor megy végbe, amikor a derivatív aktor célfunkciója részben elválik 26

(függetlenedik) a vezető aktor célfunkciójától. Ilyen pl. amikor egy vállalat vezetője saját céljait követi, de egyidejűleg a szervezet céljainak is alárendeli magát. A gyakorlatban a szervezeteket bizonyos minták szerint osztályozzák, a hozzájuk kapcsolódó sajátos tulajdonságaiknak (rugalmasság, cselekvési erő, információ-áramlás, stb.) megfelelően. A szervezetek fő jellemzőit tehát az alábbiak szerint foglalhatjuk össze: A szervezet egy hierarchikus hálózat, amelyben egy aktor, vagy aktorok egy csoportja

rendelkezik

azzal

a

képességgel,

hogy

a

hálózat

más

aktorainak

kommunikációját, tranzakcióit és felfogását részben meghatározza. Ez a hálózaton belüli pozíciók szerint történik, a pozíciókat betöltő aktoroktól függetlenül. Ezenkívül a hatalommal rendelkező (’pozícióban lévő’) aktorok döntik el, hogy mely más aktorok tölthetnek be (vagy sem) egy-egy pozíciót. A pozíciók és az aktorok szétválasztása a döntő különbség egy nagy belső hatalommal rendelkező csoport és egy szervezet között. A szervezeti pozíciók betöltése (valamely aktor által) szervezeti folyamatok eredményeként történik. Ugyanez vonatkozik a szervezet határainak meghatározására is: a szervezetbeli tagságnak meghatározott szervezeti kritériumai vannak. Ebből a megközelítésből az is nyilvánvaló, hogy a szervezet aktorainak magatartását a vezetők határozzák meg. Szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy az aktorok teljesen elveszítik a saját pozíciójukhoz kapcsolódó döntési szabadságukat. A szervezetekben azonban léteznek bizonyos mechanizmusok, amelyek az aktorok viselkedését kölcsönösen összehangolják, vagyis kooperatív módon és nem felsőbb utasításra alakul ki az aktorok koordinált magatartása. Valójában mindkét esetnek ugyanaz az eredménye, nevezetesen, a szervezet ’derivatív aktor’, azaz hálózata egy egységet (aktor) képez és ennek megfelelően (egy egységként) cselekszik. Fontos vonása a szervezetnek, hogy tudatos alkotás eredményeként jön létre, és struktúrája az aktorok referenciális (explicit) tudásának függvénye. A modern szervezetekre ezért ezen tudás nagy mértékű formalizálása jellemző, azaz a szervezet hálózatainak tudását írásban vagy más szimbolikus adattárolási módszerrel rögzítik. A szervezetek explicit szabályokkal rendelkező rendszerek, ezek konkrétan alapszabályzatok, szervezeti kézikönyvek és más írásos dokumentumok formájában jelennek meg. Az ilyen hálózatok szokásos ábrázolási formája az organogram. A hálózatok különböző típusaiban a döntési funkciók és az információ-áramlási szabályok különbözőképpen kerülnek szétosztásra. A szervezeten belüli vezetés (vezető pozíciók) azonban nem jelentik azt, hogy a különböző pozíciókban lévő aktorok összes 27

lehetséges interakciója ellenőrizhető. Főleg azért nem, mert a pozícióhoz kapcsolódó vegyértékek és az aktorok saját vegyértékei különbözhetnek (rendszerint különböznek is) egymástól. Az aktor azon vegyértékein keresztül, amelyek nem a pozíciójához kötődnek, alakulnak ki az informális interakciók (és ezáltal az informális hálózatok). A formális kapcsolatok (és hálózatok) pedig az aktor pozíciójához köthető interakciókból jönnek létre. Ez azt jelenti, hogy a szervezet viselkedése csak akkor értelmezhető, ha valamennyi (formális és informális) hálózati kapcsolatot feltárjuk és azoknak a döntésekre és a folyamatokra vonatkozó kihatását egyaránt elemezzük. Az elmondottakat a 2. sz. ábra szemlélteti. 2. sz. ábra: A szervezetek alapmintája

vezető pozíció

formális hálózat

fundamentális aktor

informális hálózat

vegyértékek

csoport

Forrás: Herrmann-Pillath, C.: Grundriß der Evolutionsökonomik (2002), 128. o. ábrája alapján

28

szervezet észlelési terület

2.2. Az egyetem mint szervezet funkciói és működési mechanizmusa Az egyetem mint szervezet fogalma sokféleképpen meghatározható, attól függően, hogy mely funkcióját hangsúlyozzuk (oktatás, kutatás, tudástranszfer, adott régióban betöltött szerep, stb.). Kutatásom során az alábbi, általános egyetem-definíciót fogalmaztam meg és használtam az elemzésem alapjául: Az egyetem19 - komplex, több-célú intézmény, - tevékenységi körébe hagyományos akadémiai feladatok (oktatás, kutatás), különböző közszolgáltatások (információszolgáltatás, szakmai tanácsadás és tréningek), valamint meghatározott társadalmi csoportok, üzleti, kormányzati, gazdasági és más szektorok felé irányuló tudástranszfer ellátása tartozik, - gazdasági szempontból meghatározó szerepet tölt be szűkebb-tágabb társadalmigazdasági környezetében (város, régió), - sajátos nonprofit intézmény (bizonyos forprofit motívumokkal), - tevékenységének koordinálása hierarchikus irányítási és ellenőrzési eszközök alkalmazásával valósul meg. A szakirodalomból az egyetemi szervezet működési modelljének számos különböző változata20 ismeretes (Raines – Leathers, 2003.). Ezek közül a nonprofit szervezetek viselkedését nem-főáramlati megközelítéssel elsőként leíró modellt kívánom bemutatni, amely az evolúciós szemléletéről ismert Thorstein Veblen21 nevéhez köthető.

19

20

21

A kutatás során nem vettem figyelembe a magyar felsőoktatás (jelenlegi) intézményi szerkezeti sajátosságát (kétféle intézménytípus: egyetem és főiskola). A bolognai folyamat következtében ugyanis Magyarországon a duális képzési rendszer (egyetem, főiskola) 2006-ban megszűnt és bár az intézmények továbbra is egyetem és főiskola néven működnek, a többciklusú képzési rendszerben nincsenek egyetemi és főiskolai szintű képzések, csak alap és az arra épülő mesterszakok vannak, melyek főiskolán és egyetemen egyaránt hallgathatók. Itt említhetők többek között a Buchanan-Devletoglou - 1970., Newhouse, - 1970., Lee - 1971., Garvin - 1980. nevéhez kapcsolódó felsőoktatási modellek. Az ’evolúciós közgazdaságtan’ kifejezés először Veblen híres cikkében (’Why is Economics Not an Evolutionary Science?’, 1898.) bukkant fel.

29

Thorstein Veblen szervezeti modellje a 20. sz. elején Thorstein Veblennek az egyetemre mint nonprofit szervezetre kidolgozott modelljében22 a belső döntéshozási folyamatok lehetővé teszik, hogy az egyetem ’saját belátás szerint döntő tisztviselőinek’ (discretionary officials) személyes indítékai befolyást gyakorolhassanak az intézményi döntésekre. Az ilyen tisztviselőknek számos csoportja létezik, így az aktuális kimenetek (végkifejletek) attól függnek, hogy az intézményi döntésekre az egyes csoportok milyen mértékben

képesek

hatni.

Az

egyetem

célkitűzéseiről,

stratégiájáról,

a

belső

forráselosztásról hozott döntések így azon szempontok és tényezők alapján születnek, amelyek az ilyen tisztviselők személyes igényei kielégítését leginkább szolgálják. Az elemzést némileg bonyolulttá teszi ezen csoport tagságának változékony természete. Veblen csak a vezető testületeket és a legfelső vezetőket sorolja az ilyen tisztviselők közé. Többször hangoztatja, hogy az egyetemi oktatói kar sok tagjának politikai és gazdasági szerepe erősen marginális. Az autokratikus, centralizált, bürokratikus rendszer ’tökéletes típusában’ az egyetem oktatói csupán ’bérmunkások’ (hired men), akiktől elvárják, hogy a bérmunkás hűségével viseltessenek az egyetem felsővezetőivel szemben. A viszonylag rosszul fizetett és bizonytalan időre szóló megbízással alkalmazott oktatók arra kényszerülnek, hogy behódoljanak a vezetői érdekeknek. Nem alakítanak szakszervezetet és gyakran a magasabb jövedelem helyett beérik egy magasabb egyetemi beosztással, amelyet egyéni alkuk révén szereznek. Az egyetemen kívül plusz-jövedelemszerzés céljából végzett munkájuk miatt csökken az oktatóként/kutatóként végzett tevékenységük produktivitása és hatékonysága. Vagyis, mondja Veblen, bármely más, a verseny nyomása alatt dolgozóhoz hasonlóan, az egyetem alkalmazottai is úgy próbálják fix jövedelemforrásukat megőrizni, hogy olcsóbban adják terméküket (tudás) és növelik a piacképes outputjukat (alap- és pluszmunka). Szerinte az összes egyetemi felsővezetőt és vezető testületi tagot jellemző ’hivalkodás’ mint közös motívum az egyik magyarázat arra, hogy az egyetem politikáinak és stratégiáinak elsőrendű célja az intézményi presztízs erősítése. Az említett tisztviselők saját egyéni presztízse ugyanis az intézmény presztízséből származik. 22

In: Raines, J.P. – Leathers, Ch. G.: The Economic Institutions of Higher Education, Edward Elgar Publishing Ltd., UK, 2003., 120 – 143.o.

30

Az intézmény vezetőit motiváló másik fő hajtóerőt az üzleti elvek és értékek képezik. Ezek hatására válik számukra a presztízs az egyetemek között folyó verseny meghatározó elemévé, stratégiai versenytényezőjévé. Az intézményi presztízs ugyanakkor igen nagy publicitást kap (célja a ’laikus köznép’ befolyásolása), vagyis nyilvánvalóan anyagi természetű célt szolgál, nevezetesen, a potenciális adományozók megnyerését. Veblen szerint ez egy erősen spekulatív vállalkozás, amely leginkább a lottózáshoz hasonlítható. Némi vigaszt jelent Veblen szerint, hogy az egyetemirányítás előbbiekben említett ’tökéletes’ esete a gyakorlatban nem létezik. Vagyis szép számmal akadnak oktatók, akik még hisznek abban, hogy az egyetem létezésének lényege az ismeretátadás. Érdekes ugyanakkor, hogy időnként ezekből a tudományos ismeretek felé elkötelezett oktatókból is bekerül néhány az említett tisztviselők csoportjába. Ahhoz ugyanis, hogy a vezetői presztízs kellő súllyal érvényesülhessen, szükség van néhány elkötelezett akadémikusra is a vezető testületekben, akiknek jelenléte a vezetői hatalom folyamatos gyakorlása alapjául szolgál. Összességében tehát, bár nem teljes mértékben, de alapvetően a vezetők és vezető testületi tagok érdekei, céljai dominálnak a ’valódi’ (elkötelezett) oktatókkal szemben. Veblen szerint ez érvényesül a források belső elosztása során is. Az egyetem mint intézmény viselkedésére vonatkozó Veblen-i modellben az intézmény céljai, stratégiája és belső forráselosztási döntései közötti szelektáló folyamatok jelennek meg, amelyek irányát az említett tisztviselők érdekei jelölik ki. Az egyetem erős versenyben áll egyrészt más egyetemekkel (versengés a presztízsért és a plusz bevételi forrásokért), másrészt aktívan próbálja ’eladni magát’ a potenciális adományozóknak. Az az intézmény marad fenn, amely tartósan sikeres ilyen körülmények között. Semmi garancia nincs azonban arra, hogy e siker valós akadémiai értékeken (magas szintű oktatás és eredményes kutatás) nyugszik. Th. Veblennek a 20. század elején kidolgozott szervezeti modellje után napjaink felsőoktatásának (és szervezeteinek) gazdasági struktúráját és működési jellemzőit tekintem át a felsőoktatás-gazdaságtan területén nemzetközileg elismert amerikai G. C. Winston munkája alapján.

31

A felsőoktatás gazdaságtana napjainkban A felsőoktatási intézmények mai működésének sajátos jellemzőiről átfogó elemzést nyújt G. C. Winston23. Szerinte a profitmaximalizáló vállalatokat elemző sztenderd gazdasági elmélet és analógiák csupán szerény útmutatást nyújtanak a felsőoktatás működésének megértéséhez, valamint az ahhoz kapcsolódó előrejelzések és politikák megalkotásához. Ezért mindazok, akik úgy gondolják, hogy az egyetem olyan, mint bármely üzleti vállalkozás, tévúton járnak. A

felsőoktatás

sajátos

realitásának

feltárásához

mindenekelőtt

annak

legmeghatározóbb tényezőit (költségek, árak, támogatások és hierarchia) kell alaposan tanulmányozni. A felsőoktatás gazdaságtana megértésének kiindulópontjaként az üzleti szervezetek és piacok mikroökonómiai elméletét veszi alapul. Megvizsgálja, mennyiben húzható párhuzam az egyetemek és a vállalatok, a hallgatók és a fogyasztók (vevők), a karok/tanszékek és a munkaerőpiac között. Szerinte a felsőoktatás üzleti vállalkozás, amennyiben oktatási szolgáltatásokat állít elő és ad el vevőinek meghatározott áron, valamint inputokat vásárol, amelyekből termékeit előállítja. Termékeinek gyártása a mindenkori technológiai korlátok függvénye. A felmerülő költségek és bevételek befolyásolják az egyetem döntéseit és meghatározzák hosszú távú életképességét. A felsőoktatás azonban mégsem csupán egyfajta üzleti vállalkozás. Egyrészt valamiképpen

’tisztább’,

mint

az

üzleti

vállalkozás,

sokkal

tisztességesebb,

emberségesebb, kifinomultabb fő céljait tekintve, másrészt pedig gazdasági szempontból a felsőoktatás több mint üzlet: sokkal komplexebb annál, és több, fontos vonatkozásban egész egyszerűen másmilyen. Melyek tehát a felsőoktatás fő gazdasági jellemzői, amelyek megkülönböztetik a hagyományos forprofit vállalatoktól és milyen sajátosságok adódnak ebből? Winston két megközelítési módot lát a kérdés megválaszolására. Az egyik szerint kiindulhatunk egy jól kidolgozott gazdaságelméletből (mikroökonómia) a felsőoktatás gazdasági valóságának részletes megismerése céljából. Ilyenkor veszünk egy olyan konzisztens modellt (matching model), amelyben a hallgatók és az egyetemek kompetitív piacokon (tökéletes versenypiacokon) találkoznak egymással. Itt kerül sor a humán tőke és 23

Winston, Gordon C.: Subsidies, Hierarchy and Peers: The Awkward Economics of Higher Education, Journal of Economic Perspectives, Volume 13, Number 1, Winter 1999, pp. 13-36.

32

a hallgatói minőség egyidejű cseréjére és ezáltal a bruttó tandíj és az egyéni ösztöndíjak mértékének

meghatározására.

Az

aktorok

tökéletesen

informáltak,

a

piacokon

automatikusan kialakul az egyensúly. A felsőoktatás gazdasági valósága azonban más. Ezért Winston szerint, a hagyományos gazdasági formalizmusok és feltevések nem alkalmasak annak feltárására. Más megközelítésre van szükség. Én a másik megközelítéshez csatlakozom, amely abból indul ki, hogy a felsőoktatási intézmények

alapvetően

nonprofit

vonásokkal

rendelkeznek,

amennyiben

fő

tevékenységük (oktatási-kutatási feladatok ellátása) közszolgáltatás, fenntartásukat és működésüket mint fő finanszírozó az állam garantálja, így a piac bizonytalanságából fakadóan nem vállalnak valós kockázatot. Az időközben megváltozott társadalmigazdasági körülmények azonban arra kényszerítik őket, hogy sikeres alkalmazkodásuk érdekében egyre több forprofit vonást integráljanak működésükbe. A forprofit és a nonprofit szervezetek fő jellemzőit a 2. sz. táblázatban foglalom össze. 2. sz. táblázat: Profitorientált és nonprofit szervezetek összehasonlítása fő jellemzőik alapján JELLEMZŐK

Forprofit szervezet

Nonprofit szervezet

STRATÉGIA

Nyereségorientált stratégia (profitmaximálás)

Feladatorientált stratégia (előírások teljesítése)

Vállalkozás jellegű működés (bizonytalan jövőbe való befektetés vagyoni kockázat mellett)

Költségvetési jellegű működés (viszonylag stabil feladatok ellátása anyagi kockázat nélkül)

Valós piacon lép fel aktorként/ágensként versenyfeltételek között

Mesterséges piacon, bürokratikus (állami) koordináció mellett működik

Autonóm/önálló szervezet (eszközök feletti szabad rendelkezés)

Nem önálló (derivatív) (eszközök feletti korlátozott rendelkezés)

Valós tulajdonosa van (stratégiai döntések)

Kvázi (megbízott) tulajdonosa van (operatív döntések)

JELLEGE

MŰKÖDÉS JELLEGE

FŐ PIACOK

CSELEKVÉSI SZABADSÁG

TULAJDONOSI STRUKTÚRA

Forrás: saját összehasonlítás

33

Winston szerint, a következő szempontok szerint értelmezhetjük az egyetem gazdasági valóságát: a) Elosztási kényszer hiánya (non-distribution constraint) A nonprofit szervezetek is termelhetnek profitot, többnyire meg is teszik, de esetükben nincs elosztási kényszer, azaz nincs olyan személy/testület, amelynek jog szerint tovább kellene adnia ezt a többletet úgy, ahogy a normál vállalatok profitjukat a tulajdonoshoz továbbítják. Ugyanis nincs külön tulajdonosuk, saját maguk azok. Persze ez helyzet kijátszható ún. átruházó jutalmazással: a vezető a többtermékes vállalaton belül a hasznot hozó, de nem túlzottan kedvelt területről származó profitból az esetleg csekélyebb haszonnal járó, de kedveltebb területek működését kereszt-finanszírozza. Egyetemi példa lehet erre, amikor az alap- vagy posztgraduális képzésből származó bevételből (tandíj) finanszírozzák a tanszéki kutatásokat, vagy akár az egyetemi sportcsapat fenntartását. E megoldás legalapvetőbb célja, hogy blokkolja a különböző felvásárló szándékokat, így semmilyen közvetett, felvásárlók formájában jelentkező versenykényszerrel nem kell az intézménynek számolnia. b) Vezetői motivációk Az elosztási kényszer hiányának ténye és a szervezetek ’jótékony/nemes’ (a köz érdekét szolgáló) működési céljai miatt, a nonprofit intézmények vezetőit egy, a forprofit vállalatokhoz képest kevésbé markáns ösztönzési rendszer motiválja. Ezért nem helytálló, ha profitmaximalizálási (vagy ehhez hasonló) célt feltételezünk. A kérdést tovább bonyolítja az a feltételezés, miszerint a vezetők gyakran osztják az adományozók jótékony motivációit. Azért dolgoznak a nonprofit szervezetnél, mert azonosulnak az olyan nemes szándékokkal, mint pl. egyenjogúság az oktatási szolgáltatásokhoz való hozzáférésben, vagy hasonló elvek. Vagyis a nonprofit szervezetek vezetőit ideológiák motiválják, ezért ezen motivációkat ’ideológiai ösztönzőknek’ is nevezhetjük. Úgy tűnik, hogy a felsőoktatás vezetőinek fő (ideológiai) vágya az akadémiai kiválóság nyújtása, az intézményük által kínált szolgáltatások minőségének javítása és e szolgáltatások biztosítása úgy, hogy abból mindenki egyenlő eséllyel részesülhessen. Az ilyen ideológiai ösztönzők jelentősége abban rejlik, hogy az olyan abszolút értékmérőtől, mint a pénzbeni profit a hangsúly a relatív értékmérőkre, mint amilyen az akadémiai kiválóság, intézményi pozíció, státusz, rang tevődik át. Ha létezik az egyetemnek valamilyen egyértékű célja, akkor az a presztízs-maximalizálás.

34

Ugyanakkor nem tekinthetünk el attól a ténytől, hogy a nonprofit szervezetek esetében sem haladhatja meg az összbevétel az összes kiadást. Ez a követelmény profitmotívumnak tűnhet, valójában azonban csak költségvetési korlát. c) Adományi-üzleti bevételek A nonprofit szervezetek bevételei két forrásból származnak. Vannak intézmények, mint pl. a templomok, amelyek jótékony adományozói a szervezet ideológiai céljaival azonosulnak. Ezek az adományi, azaz adományokból működő nonprofit szervezetek. Más intézmények pedig, mint pl. a napközi-otthonos óvodák, rendszerint áruk és szolgáltatások értékesítése révén jutnak támogatáshoz, azaz üzleti nonprofit szervezetek. Ezenkívül pedig léteznek olyan intézmények is, mint pl. az egyetemek, amelyek mind adományokból, mind pedig eladásokból tesznek szerint bevételeikre (adományi-üzleti nonprofit szervezetek). A felsőoktatási intézmények adományi bevételei közé sorolandók a törvényi rendeltetésű juttatások (költségvetési támogatás), a tényleges adományok vagy egyszeri juttatások, valamint azon vagyoni jövedelmek, amelyek a múltbeli, felhalmozott adományokból létrehozott

egyetemi

alapítványokból

(endowments)

és

fizikai

berendezésekből

származnak. Az egyetem hosszú távú túlélésének és fennmaradásának, az üzleti vállalkozásokhoz hasonlóan, az a feltétele, hogy a folyó kiadásaik ne haladják meg a folyó bevételeiket. Az egyetem esetében azonban az összbevétel kétkomponensű és csupán ezek egyike kapcsolódik termékeinek és szolgáltatásainak értékesítéséhez. Így az adományozó-üzleti jellegű nonprofit szervezeteknek lehetőségük van arra, hogy vevőiknek támogatást nyújtsanak, mégpedig úgy, hogy terméküket annak előállítási költségénél alacsonyabb áron adják el részükre. A költségek és az árak tartós és fenntartható szétválasztása mind az állami, mind a magán felsőoktatási intézmények meghatározó gazdasági jellemzője. Az egyetem adományi bevételei az adományozók különböző jótékony motívumainak tudhatók be, pl. elkötelezettség az egyenlő esélyek mellett, abban a mély meggyőződésben, hogy az oktatás az emberi tőkébe való beruházás; a képzett polgársághoz köthető externáliák nagyrabecsülése; valamiféle kötelességtudat a múltban kapott juttatás visszafizetésére, stb. Ezzel szemben az egyetem üzleti bevételei hagyományos gazdasági ösztönzőkből fakadnak, mint pl. a személyes fogyasztási kiadások és befektetések. d) Az információk aszimmetriája A nonprofit vállalatok sokkal sikeresebbek az olyan piacokon, ahol az információk erős aszimmetriája jellemző, így pl. a vevők kevésbé tájékozottak arról, hogy mit 35

vásárolnak, illetve vásárolnak-e egyáltalán valamit (a diploma valós értéke). Az elosztási kényszer hiánya és az azt erősítő vezetői motivációk növelik az adományozók és a vevők bizalmát, vagyis annak valószínűségét, hogy azt fogják kapni, amiért fizettek. Így az üzleti nonprofit szervezetek a leggyakrabban olyan piacokon működnek, mint pl. a házi gondozás vagy az oktatás. Ezeket ’bizalmi piacoknak’ nevezzük, amelyek elvileg védelmet kínálnak a ravasz (opportunista) eladási praktikák ellen gyengén védekezni képes vevőknek, és a vevői bizalom a nonprofit szervezetek profitot feláldozó magatartásán alapul. A felsőoktatás vonatkozásában az emberi tőkébe befektető vevők (hallgatók, szülők, vállalatok) gyakran nem tudják előre mit vásárolnak és nem is tudják/tudhatják meg mindaddig, amíg viszont már túl késő lesz ahhoz, hogy bármit is tehessenek. Az oktatás ugyanis kifejezetten egyszeri befektetési kiadás, inkább unikális, mint ismétlődő vásárlás. Itt a nem teljesen informált szülőknek meghatározó szerepük van a szolgáltatás megvásárlásában és ezzel egy olyan stabil keresletet teremtenek, amely nem készteti szoros versenyre a szolgáltatókat. e) Vevő-input technológiák Az egyetem által eladott termékek gyártási technológiája sajátos abban a vonatkozásban, hogy az egyetem a termékek előállításhoz fontos input nagy részét kizárólag azon üzleti partnereitől veheti meg, akik később az output vásárlói lesznek. Ezt nevezzük ’vevő-input technológiának’. Adott hallgató által kapott akadémiai oktatás minősége viszont nagy mértékben függ a hallgatótársak minőségétől. Természetesen fontos a karok/tanszékek által nyújtott input és az intézményi infrastruktúra is, de a fő meghatározó a hallgatók minősége. Az intézmény hallgatóinak összetétele (minősége) magát az intézményt is minősíti. Sőt az intézmény és a hallgatók minősége közötti alapvető korrelációt tényként veszik figyelembe a különböző intézményi rangsorokat készítő szervezetek. Az adott hallgatói minőség, amit az egyetem termékeinek előállításához szükséges inputként megvásárol, számára költségtényezőt jelent. Ehhez az inputhoz fognak igazodni az intézményi kiadások, illetve erőforrások. Ilyen értelemben a hallgatók mint vevők fogják meghatározni és korlátozni a termék előállításhoz szükséges inputok mértékét. Függetlenül attól, hogy milyen outputra vágynak, a vevők (hallgatók) különböző minőségű inputot kínálnak. Ez a tény erőteljes ösztönzést jelent az intézmények számára, hogy odafigyeljenek arra (ellenőrizzék vagy befolyásolják), kiktől vásárolják meg a szükséges inputokat.

36

f) Az egyetemek rangsora Az intézmények rangsora egyrészt az adományi-üzleti bevételi forrásaiktól függ, másrészt pedig azon intézményi különbségektől, amelyek az adományokból származó erőforrásaik összegyűjtésében és felhalmozásában felmutatott múltbeli és jelenbeli sikerességükből fakad. Az adományi vagyonból fakadó különbségek pedig erősen befolyásolják az intézmények üzleti körülményeit. Azok az egyetemek, amelyek jelentős adományi vagyonnal (költségvetési juttatás, vállalatok hozzájárulása, alumni-támogatás, más adományok) rendelkeznek, másik, ún. üzleti szerepükben, termékeiket alacsonyabb áron vagy magasabb minőséggel tudják eladásra kínálni. Meghatározó jelentőségű a felsőoktatás gazdaságtana szempontjából, hogy bármilyen különbségek is legyenek az intézmények között a vezetői képességek, az intézmény földrajzi elhelyezkedése, eseti jellegű kedvező lehetőségei, elképzelései és tervei vonatkozásában, az intézmény adományi vagyona (endowments) révén ezek korrigálhatók, pontosabban átalakíthatók árakban, költségekben és minőségben jelentkező különbségekké. 2.2.1. Költségvetési egyetem A költségvetési egyetem jellemzője, hogy működése alapvetően nem profitorientált, fő tevékenysége közszolgáltatás (elsősorban oktatási és kutatási feladatok ellátása), fenntartását fő finanszírozóként és kvázi-tulajdonosként az állam garantálja, a (felsőoktatási) piac bizonytalanságaiból fakadó kockázatokkal nem kell szembenéznie, továbbá a társadalmi-gazdasági környezetéhez és annak változásaihoz csak lassan és követő módon képes alkalmazkodni. A költségvetési típusú egyetemi működésre a világ számos országában találhatunk példát, de kutatásom elsősorban Európa felsőoktatási rendszereire irányul. Ezen belül pedig, a vizsgálati kört tovább szűkítve, Magyarország állami felsőoktatási intézményeit vizsgálom. A szakirodalomban a többség által osztott nézet szerint a kontinens nemzetközi gazdasági versenyképességének egyik gyenge pontját annak felsőoktatási rendszere jelenti. A helyzet felismerésén túl a nyugat-európai országok kormányai az 1980-as évektől, a közép- és kelet-európai országok pedig mintegy 20 évvel később konkrét reformintézkedéseket dolgoztak ki és hajtottak végre a felsőoktatásban. A probléma súlyát és jelentőségét a számadatok is jól érzékeltetik. Az Európai Unióban jelenleg 1.000 döntően az állam által fenntartott felsőoktatási intézmény (public university) létezik, melyek össz-

37

alkalmazotti létszáma meghaladja az 1 millió főt, összhallgatói létszámuk pedig a 17 millió főt24. Ezek a komplex intézmények féltve őrzik hagyományos autonómiájukat és azon közfeladatot ellátó szerveknek tartoznak számadással, amelyek működésük anyagi alapját biztosítják és küldetésüket meghatározzák. A változó társadalmi-gazdasági környezetben az egyetemek egyre szigorúbb értékelésére, átvilágítására vonatkozó társadalmi igény nem véletlen. Éppen a változó körülményekből fakadóan maguknak az egyetemeknek is létérdeke, hogy értékarányos ráfordításaikat meggyőzően bizonyítsák. Az Európa-szerte általánosan jelentkező, közös kihívások megválaszolására nem született egységes ’európai recept’. Jelen dolgozat sem törekszik ilyen formula kidolgozására. A kutatás fő célja a sokféle reform-elképzelés és intézkedés mögött felismerhető közös fogalmi keret (vállalkozó egyetemi működési mód) vizsgálata. A költségvetési és a ’vállalkozó egyetem’ összehasonlítására az intézményi működés kulcstényezői alapján teszek kísérletet (3. sz. táblázat). 3. sz. táblázat: Az egyetemi típusok jellemzői TÉNYEZŐK

KÖLTSÉGVETÉSI EGYETEM

VÁLLALKOZÓ EGYETEM

MŰKÖDÉSI JELLEG

hivatali/adminisztratív

üzleti

SZERVEZETI STRATÉGIA

kívülről meghatározott

autonóm

SZERVEZETI STRUKTÚRA

szigorúan hierarchikus

decentralizált

SZERVEZETI KULTÚRA

gyenge, zárt, elitista

erős, nyitott, integráló-közvetítő

ÖSZTÖNZŐERŐ

hivatali előrejutás

teljesítmény motiváció

GAZDÁLKODÁS

kockázatkerülő, rutinszerű személyi felelősséggel

kockázatvállaló, kreatív/innovatív anyagi következményekkel

Forrás: saját összehasonlítás

Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy az egymással szélsőségekként szembeállított szervezet-típusokat (költségvetési – vállalkozó) semmiképpen sem fekete-fehér, azaz megfelelő – alkalmatlan, működőképes – életképtelen, stb. ellentétes értelmű 24

Eurostat, 2006.

38

fogalompároknak tekintem. A fogalmi megkülönböztetés célja az egyetemek (gyors-lassú) átalakulásának, változásának és a folyamat fő irányainak érzékeltetése. A változás az akadémiai intézmények állandó jellemzője. Következésképpen a tiszta/világos identitás keresése is meghatározó vonása napjaink egyetemi életének. Ehhez kapcsolódóan számos új fogalommal és témával bővült a felsőoktatáskutatási terminológia, nevezetesen: növekvő autonómia, erősödő verseny, erőforrások hatékony felhasználása, értékelés és akkreditáció, felhasználás és átláthatóság, technológiai transzfer, értelmiség emigrálása (brain drain jelenség), stb. Az önazonosság-keresés és formálás azonban számos nehézséggel és konfliktussal terhelt, összetett folyamat. Csak példaképpen említek néhányat: o tradíció vs. modernizáció, o decentralizáció vs. központi ellenőrzés, o folyamat- vs. kimenetorientáció, o sztenderdizálás vs. differenciálás, o elit- vs. tömegoktatás, o a tömegképzés finanszírozása vs. szűkülő állami (köz) források, o (teljesítmény alapú) kiválóság vs. (méltányosság alapú) egyenlőség (uniformitás). A felsőoktatási intézmények professzionális bürokratikus (hivatali) szervezetek, amelyek napi működését számos tényleges és látszólagos ellentmondás szövi át, mint például az alábbiak: o értelmiségiek (a szellem emberei) vs. menedzserek (a gyakorlat emberei), o női vezetők vs. férfi oktatók/kutatók, o oktatás vs. kutatás, o egyetemi közösség általi (peer review) vs. külső minőségbiztosítás, o testületi (közösségi) jelleg vs. hierarchikus struktúra. Ezen

paradoxonok

részben

magukban

a

felsőoktatási

rendszerekben

és

intézményekben gyökereznek, más részüket azonban a nemzeti felsőoktatás politikák vagy ellentmondásos politikai célok teremtik meg.

2.2.2. A ’vállalkozó egyetemi’ koncepció A ’vállalkozó egyetem’ gondolata nem napjaink felsőoktatáspolitikai világának új terméke. Bár maga a kifejezés viszonylag újkeletű, azonban a felsőoktatás és a vállalati szféra közötti kapcsolódási felületekre vonatkozó viták és nézetek mintegy 200 éves múltra

39

tekintenek vissza. Már 1776-ban Adam Smith ’A nemzetek gazdagsága’ (The Wealth of Nations) c. klasszikus művében fejtegette a kereslet és kínálat dinamikájának, valamint a verseny ösztönző hatásának jelentőségét a felsőoktatás vonatkozásában. Egyidejűleg összehasonlítást tett az oktatói bérstruktúra és a kereskedők gazdasági sikerességen alapuló bevételei vonatkozásában. Éles kritikával illette az olyan bérpolitikát, amelyben az oktatók fizetése független az egyén sikerességétől és reputációjától. A téma még napjainkban is aktuális: az európai felsőoktatási rendszerek egyik vitatott gyakorlata a teljesítménytől független bérezés. A 20. század elején Thorstein Veblen szintén markáns nézeteket foglalt össze híres munkájában (The Higher Learning in America: A Memorandum on the Conduct of Universities by Business Men, 1918). Élesen kikelt a tudás elüzletiesítése, az egyetemek tönkretétele ellen. A legfőbb veszélyt a piaci (üzleti) elvek egyetemekre történő beszivárgásában és az azok által bekövetkező romboló hatásokban látta. A vita ma is folyik. Az egyetemek teljesítmény- és versenyképességének növelését sürgetők tábora mellett igen erős az ellenoldal hangja is. Ez utóbbiak szerint a kíméletlen piac (verseny) erősen veszélyezteti és feldúlja az egyetemek magasztos, hagyományos működési elveit. A szakirodalom az egyetemek fejlődésének második szakaszaként említi, amikor az oktatási szolgáltatás kiegészült a kutatási tevékenységgel mint ellátandó új teendővel. Az ún. harmadik fázis eredményeképpen pedig az egyetemekre egy újabb feladat, a társadalmi és gazdasági fejlődésben játszott szerep felvállalása hárult (Etkowitz, H. 2004.). Kutatásunk során mi feltételezünk egy újabb, negyedik fordulatot is. Szerintünk ez hozza el az egyetemek életébe a társadalmi-gazdasági környezetükből fakadó kihívásoknak való megfelelés kényszerét, amely az eddigiekhez képest egy egészen más jellegű (kényszerű) ’feladatcsomagot’ hárít az intézményekre. Egyfajta vállalkozó tevékenységről van szó, amely magába foglalja az intézményi önérdek felismerésének képességét és a túlélésről, a hosszú távú fennmaradásról döntően saját erőből, személyes, anyagi és erkölcsi felelősségvállalás mellett való gondoskodást. A feladat nem csekély. Különösen nem egy olyan intézménycsoport (állami egyetemek és főiskolák) esetében, amelyet hosszú időn át tisztán közjót szolgáló, ún. társadalmi feladatok ellátójaként tartottak számon, és amelynek így meg sem jelentek/jelenhettek

a

horizontján

olyan

kérdések,

mint

az

önmagáért

való

felelősségvállalás, a hatékony gazdálkodás, vagy a hosszú távú lét biztosítása. Az intézmény ’közszolgált’, az állam pedig gondoskodott ennek zavartalanságáról (finanszírozás, szabályozás, beavatkozás révén). 40

A probléma azonban ettől sokkal összetettebb és az érvek ütköztetése is több szinten folyik. Egyvalamiben egyetértés van: a jelenlegi felsőoktatási rendszer és gyakorlat változtatásra szorul. „Burton R. Clark, a Kaliforniai Egyetem – Berkeley professzora, a felsőoktatás-kutatás egyik alapító atyja 1998-ban arra a megállapításra jutott, hogy az egyetemeknek üzleti vállalkozásként kell viselkedniük, mert csak így védhetik meg akadémiai értékeiket. Az egyetemi autonómia ma úgy értelmezendő, hogy nem egyetlen támogatótól függ az intézmény. A szabadságot a több lábon állás, a több forrásból származó bevétel biztosítja. A piac, a verseny tehát nem az ördög szüleménye.”25 A ’vállalkozó’ egyetem koncepciója egyfajta új, sajátos válasz, illetve alternatíva a környezeti túlkereslet és a korlátozott akadémiai kínálat közötti ellentmondás feloldására. A válasz lényege egy új típusú egyetemi autonómia. B. R. Clark 1995 és 1997 között végzett kutatása során öt európai egyetemet vizsgált. Ennek eredményeként fogalmazta meg a környezeti változásokhoz legsikeresebben, leginkább

alkalmazkodni

képes

intézménytípus

(az

ún.

’vállalkozó

egyetem’)

kulcstényezőit, nevezetesen (Clark, 1998): o erős egyetemi vezetés (világos szervezeti struktúra), o kiszélesített fejlesztési perifériák (széleskörű egyetemen kívüli szakmai kapcsolatok), o változatos (több lábon álló) finanszírozás, o mozgósított (mobilizált) akadémiai hátország, o az egyetem működésébe integrált vállalkozó kultúra. A Clark által meghatározott tényezők egységesen jellemzik az általa vizsgált európai egyetemeken végrehajtott szervezeti változásokat. Valamennyien ’vállalkozó’ (jelentése itt: innovatív) szellemben és szemlélettel válaszoltak a megváltozott társadalmi-gazdasági környezetükből fakadó kihívásokra. A hagyományos egyetemi közösségek számára azonban a ’vállalkozó’ kifejezés erősen negatív áthallású és általában erős ellenérzést vált ki, mivel azt az akadémiai közösség rendszerint rideg profitszemléletként értelmezi (és utasítja el). Clark az általa vizsgált intézmények egyedi sajátosságai alapján akár más megnevezéssel is élhetett volna, mint pl. ösztönző (Warwick-i Egyetem, Anglia), innovatív (Twente Egyetem, Hollandia), önkormányzó (Strathclyde Egyetem, Skócia), alapítványi (Chalmers Műszaki Egyetem, Svédország) vagy kísérleti (Joensuu Egyetem, Finnország). 25

Hrubos Ildikó (szerk.): A gazdálkodó egyetem, Felsőoktatási Kutatóintézet, Új Mandátum Kiadó, Budapest, 2004., 9. oldal.

41

A ’vállalkozó egyetemi’ koncepció lényege azonban (akárhogy is nevezzük) változatlan: gyökeresen új szemlélet- és működésmód és új típusú egyetemi autonómia. Clark mindenekelőtt a ’vállalkozó egyetem’ három fő jellemzőjét hangsúlyozta: A) Az egyetem egészét átható kockázat-vállalási hajlandóság: kockázat- és felelősségvállalás

össz-egyetemi

szinten

bármely

olyan

új

gyakorlat/kezdeményezés bevezetésekor, amelynél döntő tényező a bizonytalan kimenet (output). B) Innovativitás és vállalkozókészség: a két fogalmat gyakran szinonimaként használják, holott a vállalkozókészség (szellem) olyan innovatív praktikák felvállalását jelenti, amelyek az üzleti profit-szerzés irányába vezetnek. C) Kollektív gondolkodási séma és gyakorlat: az átalakításokat (reformokat) nem egy ’magányos’ (egyetlen), csúcspozícióban lévő vállalkozó személy indukálja. A hagyományos egyetemi szemléletmódban markánsan az alulról jövő (bottomheavy) változások dominálnak és igen erős ellenállás jellemző a felülről jövő kezdeményezésekkel szemben. A reformok az egyetem egyes szervezeti egységei szintjéről indulnak, egyéni kezdeményezések összegződéseként. A változási folyamat sokszor éveket vesz igénybe. A szakirodalomban a Clark-féle megközelítésen túl azonban a ’vállalkozó egyetem’ számos más értelmezésével is találkozhatunk. Hans N. Weiler, a Stanford Egyetem (USA) emeritus professzora (Education and Political Science) szerint26 abból kell kiindulni, hogy az innovatív, tudásorientált vállalat és az innovatív, vállalkozásorientált egyetem kultúrájában bizonyos hasonlóságok fedezhetők fel. Ennek megfelelően, szerinte a ’vállalkozó egyetem’ hat kulcselemét az alábbi tényezők jelentik: - az egyetemek (intézmények) és vezetőik cselekvési szabadsága és függetlensége, - az innováció és a változás markáns megjelenítése, - nyitottság az egyetemen kívüli partnerkapcsolatok vonatkozásában, - kockázatvállalási hajlandóság, - nyomatékosan kinyilvánított teljesítmény- és versenyorientáció, - az intézményi célok elérése érdekében a strukturális változások megtételére való készség. 26

Prof. Dr. Dr. h.c. Hans N. Weiler: Profil – Qualität – Autonomie: Die unternehmerische Universität im Wettbewerb c. előadása, amely a Bécsi Gazdaságtudományi Egyetem és a bécsi Investkredit Bank által szervezett ’Beszélgetések a jövő egyeteméről’ c. rendezvényen hangzott el, 2005.04.14.

42

Weiler szerint a fenti jellemzők egy olyan intézménytípus sajátjai, melynek prototípusait leginkább az USA felsőoktatási piacán találhatjuk, és ráadásul nemcsak a magánegyetemek, de az állami intézmények között is. Európában viszonylag kevés ilyen egyetem létezik. A ’vállalkozó egyetem’ mibenlétét még szemléletesebbé teheti egy ún. ellenlista összeállítása, amelyben azok a tényezők szerepelnek, amelyek kifejezetten nem jellemzik a ’vállalkozó egyetemi’ működést: - külső vezérlés és függő viszony az egyetemi ügyek alakításában, - az intézményvezetés mindenekelőtt a hagyományos tudáskészlet megőrzését tekinti kötelességének, - más (külső) intézményekkel szemben elhatárolódó viszony, - az új fejlesztések és kockázatos vállalkozások helyett előnyben részesülnek a többszörösen próbált és bevált megoldások, - a versenyszándékok minimális mértékben jellemzőek, - a fennálló struktúra mindenáron való megőrzésére törekvés. A ’vállalkozó egyetem’ kettős feladatot lát el, hangsúlyozza Weiler, nevezetesen, egyrészt a valóság keresése és közvetítése, másrészt a mindenkori társadalom tudásigényének szolgálata. Ezen küldetésének az egyetem csak akkor tud eleget tenni, ha - minden kétséget kizáróan érvényesül a tudományos minőség iránti elkötelezettsége, - összetéveszthetetlenül egyedi profilja révén tudományos erősségeit folyamatosan megőrizni és fejleszteni képes, - nagymértékű intézményi autonómiát élvez, amelyet tartósan képes megőrizni. A ’vállalkozó egyetem’ mibenlétét elemző cikkét Jochen Röpke, a Marburgi Philipps Egyetem (Németország) közgazdász professzora frappánsan rövid végkövetkeztetéssel zárja. Úgy véli, hogy a nem-vállalkozó és a vállalkozó egyetem között csupán egyetlen markáns eltérés van, tulajdonképpen ’egy betűnyi’: elmozdulás a block university-től (kaloda/blokád egyetem) a bloc university (koalíció/egységes érdekszövetség egyeteme) irányába. A vállalkozó egyetem vállalkozói kompetenciákat képes kifejleszteni, amelyeket kompetencia-egységgé (competence bloc) alakítva képes a regionális fejlődés szolgálatába állítani (Röpke, 1998). Röpke az egyetemi rendszer korlátozó és lehetőség-tényezői alapján vizsgálta, hogy a vállalkozó egyetemmé válás folyamatában hogyan válik (mutálódik) az intézmény az innováció és a regionális fejlődés ágensévé (közvetítőjévé) Schumpeter-i értelemben. Meglátása szerint a vállalkozó egyetem három dolgot jelent: 43

- maga az egyetem mint szervezet lesz vállalkozóvá, - az egyetem tagjai (oktatók, hallgatók, más alkalmazottak) formálják át valahogyan magukat vállalkozóvá, - az egyetemnek a környezetével való interakciója, azaz az egyetem és a régió ’strukturális párosítása’ vállalkozói szabályszerűségeket (mintát) mutat. A három tényező között ’és’ típusú kapcsolat áll fenn, azaz a második elérése feltételezi az elsőt, a harmadik pedig szükségszerűen csak az előtte lévő után következhet. Röpke szerint a vállalkozó egyetem lényegét az adja, hogy a szervezet különböző vállalkozó típusokat, funkciókat és tanulási szinteket valamilyen módon beépíti szervezeti struktúrájába. E három tényező sokfélesége miatt különböző típusú vállalkozó egyetemek jöhetnek létre. Milyen vállalkozó típusokat különböztethetünk meg? - személyes megvalósító (personal achiever), azaz az autonóm vállalkozó, aki önállóan/függetlenül cselekszik. - tényleges menedzser (real manager/intrapreneur), azaz a szervezeti kontextusban cselekvő vállalkozó, aki erősen törekszik mások befolyásolására (hatalmi motiváció), - szakértői ötletgyáros (expert idea generator): a gyakran saját maga által teremtett (implicit, másnak nehezen átadható) tudást használja fel. Erős motiváltság jellemzi e tudás innovatív jellegű felhasználására. - empatikus szuperügynök (emphatic super salespeople): rendkívüli empatikus és kommunikációs képességgel megáldott típus. Könnyen képes más emberek szférájába belépni, ezért ’komparatív’ előnye van a termékek/elképzelések másoknak történő ’eladásában’. Melyek az említett vállalkozó funkciók? - rutin-vállalkozó: az üzleti cselekvések megismétlője (reprodukál), azaz ugyanazt a terméket ugyanazzal a technológiával állítja el, mint korábban, - arbitőr-vállalkozó (’árfolyam-szakértő’): felismeri és kihasználja a termékek értékéből fakadó különbségeket (érték-egyenetlenségeket), - innovátor-vállalkozó: az új dolgok végrehajtója, aki az új ötleteket valóra váltja a gyakorlatban, - evolúciós vállalkozó: kompetenciákat teremt, fejleszt. Nem tudást teremt (alkot), hanem képességeket fejleszt (amelyek révén könnyebben lehet tudásra szert tenni).

44

Milyen tanulási szinteket határozhatunk meg? - 0. szintű tanulás: a vállalkozó nem tanul újat, a meglévő ismereteit reprodukálja, - 1. szintű tanulás: a vállalkozó növeli tudásbázisát, új ismeretet szerez, - 2. szintű tanulás: a vállalkozó új készségeket, képességeket, kompetenciákat sajátít el (megtanul tanulni, kommunikálni, az idejét helyesen beosztani, stb.), - 3.

szintű

tanulás:

tudatosul

a

vállalkozóban,

hogy

mely

készségekkel,

kompetenciákkal vagy ismeretekkel nem rendelkezik, azaz felismeri a hiányosságait és nyitott az új képességek megszerzésére. A 2. és 3. szintű tanulás evolúciós tanulást jelent. Az előbbiek során meghatározott típusok és funkciók alapján egy 16 cellából álló mátrix képezhető (4. sz. táblázat). Egyetemi kontextusban az egyes típusok és funkciók kombinációja egyes intézményeknél sokkal jellemzőbb, mint másoknál. A hangsúly mindenekelőtt két tényezőn van: - innováció: új, egyetemen létrehozott ismeret alkalmazása valamely gyakorlati területen; - evolúció: készségek és kompetenciák elsajátítása, létrehozása, de nem csupán új ismeretek teremtése és transzferálása révén, hanem az innováció és az evolúció kombinálásán keresztül, azaz kompetenciák létrehozása az innovatív cselekvés érdekében. 4. sz. táblázat: A vállalkozó típusai, funkciói és tanulási szintjei

Típusok személyes --------------------------- megvalósító Funkciók 0. szintű tanulás rutin-vállalkozó 1. szintű tanulás arbitőr-vállalkozó innovátor-vállalkozó 2. szintű tanulás evolúciós vállalkozó 3. szintű tanulás

tényleges menedzser (vállalkozó)

szakértői ötletgyáros

empatikus szuperügynök

Forrás: Jochen Röpke: The Entrepreneurial University: Innovation, academic knowledge creation and regional development in a globalized economy, 1998, /4. oldal/ táblázata alapján

A rutin, az arbitőr és az innovátor vállalkozók új képességek és készségek elsajátítása nélkül is el tudják végezni vállalkozó tevékenységüket. Bekövetkezhet azonban önfejlődésük is (mutálódás), melynek révén új cselekvési lehetőségek birtokába kerülnek

45

és az elégtelen ismereteik miatt korábban nem hozzáférhető területek nyílnak meg előttük. Ez utóbbi esetben a fejlődés a tanulás következménye. Mit jelent a vállalkozó funkció kontextusában a tanulás? Egy vállalkozó három területen tanulhat (és ebben az egyetemek segíthetik/támogathatják): - azért tanul, hogy funkcionális vállalkozói munkáját jobban elvégezze. Pl. egy rutinvállalkozó azért tanul, hogy sokkal hatékonyabbá váljon (új könyvelési módszert sajátít el), - a funkcionális létrán való feljebb jutás érdekében tanul: rutinvállalkozóból arbitőrré vagy innovátorrá válik, - tanulásának célja olyan új képességekkel és készségekkel való felszerelkezés, amelyek segítségével sikeresen tud cselekedni egy új vállalkozói kontextusban (közegben). Pl. a rutinvállalkozó azért tanul, hogy tényleges menedzser lehessen. Ezek bármelyikének eléréséhez szükséges a 2. és 3. szintű (evolúciós) tanulás. Az egyetemek maguk is hozzájárulhatnak a felsőbb szintű vállalkozó funkciók eléréséhez és a különböző vállalkozó típusoknak való megfeleléshez, mégpedig ismeretek (1. szintű tanulás) és kompetenciák közvetítésén keresztül. Az egyetemek azonban, véli Röpke, elégtelenül teljesítik evolúciós vállalkozói funkciójukat. Következésképpen a végzős hallgatók magasan képzett, de inkompetens munkavállalókként kerülnek ki a munkaerőpiacra. Egy merőben új típusú ipari termelést feltételező tudásalapú társadalomban azok az egyetemi rendszerek, amelyek elsősorban erkölcsi elvekre, hagyomány-alapú szervezeti kultúrára, szabályokra és karrierpályára alapoznak, gátjává válhatnak a szükséges kompetenciák kibontakoztatásának (competence block) és ezen keresztül a gazdaság fejlődésének. Az egyetemi oktatók, dolgozók és hallgatók vállalkozó kompetenciájának hiánya szorosan összefügg az egyetemi rendszer működési hatékonyságával és innovációs szintjével. Következésképpen, az egyetem hiába termel új (akár kiváló, első osztályú) ismeretet/tudást, ha az gazdaságilag nem releváns az új termékek vagy technológiák előállításához, minthogy a tudás termelője a tanult ismeret újszerű (innovatív) felhasználását segítő kompetenciákkal nem rendelkezik. A kutatás során az itt felsorolt tényezőparaméterek felhasználásával vizsgálom meg, hogy a magyar állami felsőoktatási intézmények vonatkozásában melyek azok a konkrét hiányterületek, fejlesztésre váró kompetenciák, amelyek a változó társadalmi-gazdasági környezetéhez való minél sikeresebb alkalmazkodást és túlélési/fennmaradási stratégiákat leginkább meghatározzák. Elemzés tárgyát képezik azok a közgazdasági mechanizmusok is, amelyek az evolúciós szervezeti változások kiteljesedését segíthetik. 46

Zárógondolatként egy szemléletes hasonlattal élek: A vállalkozó szemlélet hasznos vírus: annál jótékonyabb hatású, minél nagyobb részét fertőzi meg egy szervezetnek és minél gyorsabb ütemű a továbbfertőződés. Ugyanakkor mint minden sikeres vírus, mutálódik, változik és ezáltal egyre jobban alkalmazkodik környezetéhez27. 2.2.3. Emberi erőforrás gazdálkodás a felsőoktatásban „Az emberi erőforrások a felsőoktatás és a kutatás minőségének alapvető meghatározói. Az egyetemeknek ezért humán potenciáljuk minőségi és mennyiségi fokozására kell törekedniük”28. A megváltozott társadalmi-gazdasági környezethez való sikeres alkalmazkodás és az erősödő hazai és nemzetközi versenyben való tartós fennmaradás az intézményi működés átalakításán túl ezért markáns elmozdulást feltételez az egyetem emberi erőforrás gazdálkodásának gyakorlatában is. A költségvetési egyetemi működésről a ’vállalkozó’ egyetemi működésre való áttérés úgy is értelmezhető, mint egy hagyományos közszolgáltató intézmény sajátos piaci szervezetté alakulása. Ennek alapján az egyetem emberi erőforrás gazdálkodásának területén felmerülő kérdések és megoldásra váró feladatok lényegét a közszféra emberi erőforrás gazdálkodásának átalakítását célzó reformok tükrében mutatom be. E reformok alapgondolata szerint a közszféra intézményei a globális próbatételnek és az abból fakadó kihívásoknak csak akkor tudnak megfelelni, ha olyan korszerű menedzsment-struktúrákat és –folyamatokat honosítanak meg az emberi erőforrás gazdálkodás területén, amelyeket a piaci szféra is eredményesen alkalmaz (Karoliny – Poór, 2007.). A fejlett világ országaiban – Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Ausztrália, ÚjZéland – az 1970-es évektől kezdett elterjedni az üzleti megoldások mindenhatóságát és a hatékonyságot hirdető New Public Management (NPM), azaz új közszféramenedzsment néven ismert filozófia. Az NPM által meghatározott új szabályok (5. sz. táblázat) alapjául az az „általános vélekedés szolgált, mely szerint az országok versenyképességének növelésében a legnagyobb kihívásokat a közszolgáltatások menedzselésének problémái jelentik”.29

27

Entrepreneurial University – Myth or Reality? – ECIU Leadership Programme 2004/2005., 4.o. http://vbn.aau.dk/fbspretrieve/86749/Entrepreneurial+University+-+Myth+or+Reality.pdf

28 29

Európai Bizottság, 2005., 6. o. Kövesi-Herbály-Tóth–Szabó, 2005., 23.o.

47

5. sz. táblázat A New Public Management szerinti régi és új szabályok a szervezetben Régi szabályok A bürokrácia érdekei erősebbek, „status quo” elve

Új szabályok Ügyfélközpontúság és minőségkultúra

2.

A felelősségek szétválasztása, nehéz követhetősége

Egyéni felelősség és beszámoltathatóság

3.

Hatáskörök és eljárások a gondolkodás központjában

Eredményorientált folyamatszervezés, teljesítményelv

4.

Jogszabályi megfelelőségi menedzsment, nincs értékelés

Stratégiai menedzsment és értékelés

5.

Nincs versenyszemlélet

Belső verseny

6.

Merev foglalkoztatási rend

Rugalmas munkaerő-gazdálkodás

7.

Valós költségek homályban maradnak

Költségelszámolásiés kontrolling rendszer

1.

Forrás: Kövesi-Herbály-Tóth–Szabó, 2005., 23.o.

Hazai és külföldi (főleg angolszász) tapasztalatok azt mutatják, hogy a közszférabeli reformok kiteljesedéséhez, a terület komplexitása miatt, hosszabb időre van szükség, az átalakulások pedig csak fokozatosan valósulhatnak meg. Másrészt pedig, „az utóbbi években, a hatékony közszféramenedzsmentet egyre többnek tekintik az állami intézmények modernizációjánál és a közszférabeli költségcsökkentésnél”.30 Egyre nagyobb hangsúlyt kap a magánszférával és a társadalommal való kölcsönös kapcsolatok kiépítésének szükségessége, melynek végső célja a társadalmi felelősségvállalás növekedése, szélesebb körű részvétel a döntéshozatalban és ezen keresztül a szolgáltatások minőségének javulása. A szakirodalom szerint a közszféra nagyon sok intézményében, így a felsőoktatási intézményekben is, a korszerű HR-módszerek alkalmazása inkább csak elvi szinten történik. A felsőoktatási törvény a bérezéstől a karrierút szabályozásáig rögzíti a dolgozók alkalmazásának feltételeit. Ezek a jogszabályi előírások beépülnek az egyetemi belső szabályzatokba és így jutnak el a szervezeti egységek és alkalmazottak szintjére. Itt viszont már a tanszékvezető lelkiismeretességére, felelősségérzetére van bízva, hogy az előírások

30

Karoliny-Poór, 2007., 5.o.

48

milyen mértékben kerülnek végrehajtásra: a szabályozási kereteknek formálisan vagy ténylegesen megfelelés megy-e végbe? (Soós, 2008.) A

közszféra

21.

századi

emberi

erőforrás

kapacitásának

igényeinek,

követelményeinek kielégítése belső (a szféra belső forrásaiból), vagy külső (más területről, például a versenyszektorból) forrásból történhet. Vitatott kérdés, hogy a közszféra emberi erőforrással kapcsolatos problémáinak kezeléséhez elegendő-e a privát szférában bevált megoldások átvétele (Karoliny-Poór, 2007.). Szakértői vélemények a két megközelítés ötvözését, az előnyök megragadását látják kívánatosnak. A magán- és a közszféra különbözőségeit szem előtt tartva fellelhetők azok az emberi erőforrás megoldások, amelyek révén az egyes HR-területek egyre rugalmasabbá és hatékonyabbá válhatnak. Ezek rövid áttekintésére kerül sor az alábbiakban: Erőforrás-biztosítás Egy szervezet kritikus sikertényezőjének tekinthető a hatékony személyzetbiztosítás. A szervezet számára kívánatos munkaerő éppen időben kell, hogy rendelkezésre álljon. Ennek biztosítása történhet a belső („make” - belső előléptetés, belső toborzás) vagy a külső munkaerőpiacról („buy” - külső toborzás). „A személybiztosítási elvek közötti választás (make or buy) befolyásolja a képzés szervezeten belüli jelentőségét, illetve a bérszint és a bérstruktúra-alakítás szempontrendszerét”31. Az állami felsőoktatási intézményekben

a

dolgozók

közalkalmazotti

státuszából

fakadó

viszonylagos

foglalkoztatási biztonság számos kötöttséggel párosul, mások a működés, a belépés és a kilépés szabályai és mechanizmusai. Ezért az egyetemi emberi erőforrás gazdálkodás stratégia elsősorban a szervezeten belüli mobilitási pályákra, a szervezeten belüli karrierpályák tudatos kiépítésére, menedzselésére kell fókuszáljon. Munkakör-kialakítás, - definiálás „A közszférában főként a feladatlista és a munkautasítás, valamint a munkaköri leírás gyakorlata a bevett, míg a magánszférában inkább jellemző a munkaköri profil és a munkaköri család”32. A munkakörcsalád a közszférában életpálya-modellként jelent meg. Az egyes munkaköröket betöltőkkel szemben támasztott követelmények esetében a közszférában főként a tudás és a tapasztalat (jogszabályban előírt elemei), míg a magánszférában inkább a személyes jellemzők, személyiségvonások kapnak nagyobb hangsúlyt. 31 32

Karoliny-László-Poór, 2004., 16. o. Karoliny-Poór, 2007., 11.o.

49

Teljesítményértékelés A magán- és a közszféra területén alkalmazott teljesítményértékelési megoldások és technikák számos lényeges vonatkozásban térnek el egymástól. A teljesítményértékelés az üzleti szférában egyre inkább a normál gyakorlat része. Sokszor a teljes munkaköri állományt lefedően használják. A tényleges felhasználási területeire vonatkozó vélemények azonban sokszor ellentmondásosak. Gyakori probléma ugyanis, hogy a teljesítményértékelés bevezetése utáni működtetés karbantartás elmarad. ’Csodaszer’ mivoltát cáfoló tény, hogy „a teljesítményértékelés alkalmazói között jó és javuló szervezeti teljesítményű cégek éppúgy előfordulnak, mint stagnálók vagy hanyatlók. Következésképpen a teljesítményértékelés alkalmazásától – önmagában és rövid távon – nem várható sem kiváló szervezeti teljesítmény, sem munkavállalói elégedettség. Sőt, az alacsony fluktuációs ráta nem feltétlenül a jó HR-munka jelzője, az is lehet, hogy csupán kényszerű kötődést jelez”33. A közszférában ugyanakkor a teljesítményértékelés gyakran csupán formális tevékenység. A bürokratikus szerveződések (így az egyetemek is) azt hangsúlyozzák, hogy az ottani munkakörökben a tényleges teljesítmény (hasznosulás) közvetlen, egzakt módon nem

mérhető.

A

költségtakarékossági,

hatékonyságnövelési,

ügyfélközpontúsági

szempontok felértékelődésével párhuzamosan azonban a közszférában is egyre sürgetőbb szükség mutatkozik teljesítmények megfelelő értékelési rendszerének működtetésére (Karoliny-László-Poór, 2004.). Motiváció, ösztönzés, javadalmazás A közszféra intézményeiben, így a felsőoktatásban is, nehezen mérhetők a (többnyire) csoportosan végzett teljesítmény minőségi mutatói (a diákok érett felnőtté nevelése, attitűdbeli minőségi változások, stb.). Így az egyéni teljesítmény objektív mérése is problematikus. Ha viszont „nem differenciálunk, azzal a veszéllyel kell számolnunk, hogy a tehetségesek elhagyják a pályát”34. A felsőoktatásban ezért egy specifikus, környezetre szabott kritériumrendszer kialakítása szükséges. Másrészt nagyobb figyelmet kell fordítani az egyéni és a szervezeti érdekek összehangolására a belső érdekeltségi rendszeren keresztül. Mind a verseny-, mind a közszférára érvényes, hogy a dolgozók eredményesen csak olyan feladatra ösztönözhetők, amelyhez egyéni érdekeltségük is fűződik (Tóthné Sikora G., 2004.). 33 34

Karoliny-Poór, 2007., 15.o. Soós, 2008., 40.o.

50

A közszféra megfelelő ösztönzési rendszerének kialakításában, főként az anyagi jellegű motivátorok alkalmazásában a jogszabályi környezet komoly korlátozó tényezőt jelent. Ugyanakkor a közszféra számára – a versenyszférával szemben – fontos munkaerőpiaci előnyt jelent a munkahelyek és jövedelmek jóval nagyobb biztonsága. Sokszor viszont hátrányos lehet az, hogy mind a munkahelyi előmenetelben, mind a jövedelmekben a versenyszféránál korlátozottabbak a kitörési lehetőségek.

51

3. A KUTATÁS MENETE 3.1. Elemzési egységek, mintavételi keret A kutatás a Magyarországon működő felsőoktatási intézmények közül az állam által fenntartott egyetemekre és főiskolákra irányult. Alapvető kutatás-módszertani elv, hogy „a mintavételi keretnek összhangban kell lennie a tanulmányozni kívánt populációval”35. Kutatásomban a mintavételi keretet a magyar állami felsőoktatási intézmények alkották, amelyekről a fenntartói jogokat gyakorló Oktatási és Kulturális Minisztérium folyamatosan aktualizált, teljes, nyilvános listát vezet. A mintavételi keretem tehát azon felsőoktatási intézmények listáját tartalmazta, amelyek a vizsgálati populációt alkották. Megfigyelési egység A mintavétel idején összesen 31 magyar állami felsőoktatási intézmény működött36. Ebből az alapsokaságból 16 intézmény került be a vizsgálati mintába. Az adatszerzés módja Az intézmények vizsgálatát az egyetemek és főiskolák Intézményfejlesztési Tervei (IFT) alapján végeztem (elemzési egység). Az alapsokaságom (összes magyar állami felsőoktatási intézmény) véges számú, ezért az – elvileg legalábbis – teljes körűen megfigyelhető lenne. Előzetes tájékozódás alapján reálisan számolnom kellett a dokumentumokhoz való hozzáférési korlátokkal. Egyedi intézményi döntéstől függően az IFT-k egy része az Internetről korlátozás nélkül letölthető, nagyobb hányaduk részben publikus (Intraneten keresztül, kóddal vagy eseti rektori engedély alapján hozzáférhető és kutatási céllal elemezhető), kis részük pedig egyáltalán nem hozzáférhető (sem a nyilvánosság számára, sem kutatási célú felhasználásra nem adja ki az intézmény). Ezért döntöttem a részleges megfigyelés (mintavétel) mellett. Az első mintavételi szakaszban a szakértői kiválasztás módszerét választottam. A szakértői kiválasztás akkor a legmegfelelőbb módszer, ha arra alapozva választunk ki elemeket, amit az alapsokaságról, annak elemeiről és kutatásunk céljairól tudunk (Babbie, 35

36

Babbie, E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest, 2001., 7. fejezet: A mintavétel logikája, 224.o. Az empirikus kutatáshoz szükséges dokumentumok begyűjtése idején (2006-2007) összesen 31 intézmény (18 egyetem és 13 főiskola) létezett. Intézményi integrációt követően eggyel csökkent a főiskolák száma, így 2008. február 1-jétől 30 állami felsőoktatási intézmény működik hazánkban.

52

2001). Kompetens szakember, az oktatási miniszter egyik tanácsadó testületének tagja segítségét kértem azon intézmények kiválasztásában, amelyek Intézményfejlesztési Tervei – szakértői megítélés alapján – mind minőségi, mind mennyiségi kidolgozottságukat tekintve releváns információkat nyújthatnak a kutatási kérdéseim megválaszolásához és a lényeges összefüggések feltárásához. Ezt követően került sor a második mintavételi szakaszra, amelyben a mintavétel egyszerű véletlen kiválasztással történt. Az újabb mintavétel beiktatását az első mintavétel alapján nyert minta (8) elemszámának növelése érdekében tartottam szükségesnek. Egyrészt azért, mert ezáltal a szakértői mintavételből fakadó torzítások korrigálhatók, másrészt pedig a mintavételi hiba redukálására törekedtem. „A mintavételi hibát két tényező csökkentheti. Az egyik a mintanagyság: egy nagy minta kisebb mintavételi hibával jár, mint egy kis minta. A másik az alapsokaság homogenitása: egy egynemű sokaságból kisebb hibával vehetünk mintát, mint egy vegyes, heterogén sokaságból”.37 Az alapsokaságból a vizsgálati mintába kerülő elemek (intézmények) kiválasztásakor nem vettem figyelembe a magyar felsőoktatás jelenlegi intézményi szerkezeti sajátosságát. A bolognai folyamat következtében ugyanis Magyarországon a duális képzési rendszer (egyetem, főiskola) 2006-ban megszűnt és bár az intézmények továbbra is egyetem és főiskola néven működnek, a többciklusú képzési rendszerben nincsenek egyetemi és főiskolai szintű képzések, csak alap és arra épülő mesterszakok vannak, melyek főiskolán és egyetemen egyaránt hallgathatók. A mintavétel menete A mintasokaságot kombinált mintavételi eljárással választottam ki, a véletlen és a nem véletlen mintavételi eljárások felhasználásával. A kiválasztás két fázisban történt. A többfázisú mintavételi eljárás lényege az, hogy „az első lépcsőben végrehajtott és értékelt mintavétel eredményétől függően végeznek további vizsgálatokat. … Tehát a mintavétel mintanagysága nincs előre rögzítve, hanem az eredményektől függ”38. 1. mintavételi szakasz Mintavételi keret: 31 intézmény Mintavételi eljárás: nem véletlen mintavétel, ezen belül szakértői kiválasztás 37

38

Babbie, E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest, 2001., 7. fejezet: A mintavétel logikája, 228.o. Hunyadi László – Mundruczó György – Vita László: Statisztika. Aula Kiadó, Budapest, 2001., 317.o.

53

Összesen 12 intézmény került kiválasztásra. A kiválasztott intézmények vezetőitől a dokumentumok kutatási célból való rendelkezésre bocsátását kértem, melyre 8 intézmény esetében kaptam erre lehetőséget. 2. mintavételi szakasz Mintavételi keret: A második mintavételi keretben az első szakasz során már megkeresett intézmények (12) nem szerepeltek. Így a második körben összesen 19 intézmény alkotta a mintavételi keretet. Mintavételi eljárás: véletlen mintavétel, egyszerű véletlen kiválasztás „Egyszerű véletlen mintavétel használunk homogén, véges elemszámú sokaság esetén, amikor a mintát visszatevés nélkül választjuk ki, minden lehetséges n elemű minta kiválasztásának azonos valószínűséget biztosítva”39. A második mintavételi szakasz célja az volt, hogy az első, szakértői kiválasztás alapján mintába került elemek számával arányosan bővítsem a vizsgálati mintát (mintanagyság növelése). A második mintavételi keretből (19) véletlen (random) módszerrel 10 egyetem és főiskola került kiválasztásra. Hozzáférési nehézségekkel itt is szembesülnöm kellett, mivel a 10 kiválasztott intézmény közül csak 8 esetében váltak számomra a dokumentumok hozzáférhetővé (az intézményvezetők bocsátották rendelkezésemre vagy az intézmény Internetes honlapján nyilvánosan hozzáférhető volt az anyag). Ezzel azonban teljesült az a célom, hogy a második kiválasztási szakasz során az elsőével legalább megegyező számú új elem kerüljön a mintába. Összességében, a két kiválasztási fázis során a teljes populációból (31) az elemek több mint fele (16) került a vizsgálati mintába. Ismérvek és reprezentativitás Ismeretes, hogy a sokaság egyedei különféle tulajdonságaik megadásával jellemezhetők. E tulajdonságok a sokaság minden egységére jellemzőek, és a sokaság definiálására használhatók. „Egy minta akkor reprezentálja azt az alapsokaságot, amelyből vették, ha a minta összesített jellemzői jól közelítik a sokaság ugyanezen összesített jellemzőit”.40

39 40

Hunyadi László – Mundruczó György – Vita László: Statisztika. Aula Kiadó, Budapest, 2001., 299.o. Babbie, E.: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata, Balassi Kiadó, Budapest, 2001., 7. fejezet: A mintavétel logikája, 212.o.

54

Kutatásom során az alapsokaságot (31 intézmény) és a mintasokaságot (16 intézmény) a felsőoktatási intézmények 3 fő adata (oktatói, kutatói és hallgatói létszám41) alapján jellemeztem. Mind az Oktatási és Kulturális Minisztérium adatbázisai és kimutatásai, mind pedig a felsőoktatási intézményekre vonatkozó (összesített) KSHadattáblák

alapvetően

ezeket

a

paramétereket

használják

az

intézmények

összehasonlítására, jellemzésére. A három dimenzió alapján számtani átlagot számoltam az alap- és a mintasokaságra nézve, valamint meghatároztam a mintaátlag szórását. Ezt követően szignifikancia-vizsgálatot végeztem, melynek eredményeképpen az egymintás upróba nem mutatott szignifikáns különbséget a mintabeli átlag és a populáció átlagértékei között, 5 %-os szignifikancia szinten. A mintasokaságom összesített jellemzői tehát jól közelítik az alapsokaság ugyanezen összesített jellemzőit, a mintát ezért reprezentatívnak tekintem. Hozzá kell tennem azonban, hogy a minta reprezentativitása szempontjából a statisztika alapvető feltételnek tekinti a véletlenszerűség biztosítását (a populáció minden egyede egyforma eséllyel kerülhet a mintába). Létezik ugyanakkor más módszer is, amelynek alkalmazásával biztosítható a minta reprezentativitása, mégpedig tudatos elem alkalmazásával. Az alap- és a mintasokaság összesített jellemzői alapján megállapítottam, hogy a két lépcsős kiválasztási eljárásból (nem véletlen, illetve véletlen mintavétel) fakadó torzítás nem befolyásolta a minta reprezentativitását az alapsokaságra nézve. A mintát tehát reprezentatív tekintem, de annak tudatában és hangsúlyozásával, hogy a tudatos kiválasztással (nem véletlen mintavételi eljárás) mintába került elemek miatt a „véletlen törvényszerűségein alapuló matematikai-statisztikai módszerekkel nem határozható meg a mintaeredmények pontossága és megbízhatósága”42. A kombinált mintavételi eljárás miatt tehát nem statisztikai értelemben vett véletlen (valószínűségi) mintáról van szó. Ezért az eredmények nem általánosíthatók a teljes alapsokaságra és statisztikai elemzéseknek sem vethetők alá. Az adatok alapján kimutatható összefüggésekből elsősorban kvalitatív állításokat fogalmaztam meg a ’vállalkozó egyetemi’ működésre vonatkozóan.

41 42

Az OKM hivatalos statisztikai adatbázisa felhasználásával (2005/2006. évi adatok). Lehota József (2001): Marketingkutatás az agrárgazdaságban. 4.3.2. Nem véletlen kiválasztáson alapuló módszerek, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b156/index.html, Letöltés időpontja: 2008. január 12.

55

3.2. A kutatás munkahipotézisei

1. hipotézis A magyar állami felsőoktatási intézmények vállalkozó készségüket tekintve homogén csoportként viselkednek. 2. hipotézis Az evolúciós közgazdaságtanból és az empirikus tapasztalatokból levonható hipotézisem szerint, ha egy állami felsőoktatási intézmény (tartósan) fenn akar maradni, akkor az állami támogatás csökkenésekor kétféle válasszal élhet: - szervezeti karcsúsítást hajt végre (létszámleépítés, irányítási szintek csökkentése, stb.), - vagy az üzleti, illetve vállalkozó tevékenységeit bővíti. A hagyományos, költségvetési típusú egyetemek esetében is megfigyelhető, hogy az állami támogatás csökkenése bizonyos mértékig együtt jár a vállalkozó (és innovációs) kényszer erősödésével. 3. hipotézis A szakirodalom szerint minden szervezet vállalkozási lehetőségei szempontjából nagy jelentőségű a rendelkezésre álló emberi erőforrás kapacitások mérete, nagysága. Ennek alapján valószínűsítettem, hogy az általam vizsgált intézményi mennyiségi mutatószámok (oktatók, kutatók, hallgatók, doktoranduszok létszáma) és az egyetemek vállalkozó készségének intenzitása között összefüggés mutatható ki. 4. hipotézis Az intézményfejlesztési tervek elemzése alapján kapott adatok felhasználásával, megfelelő módszertani eljárással, beazonosíthatók a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényegét képező fő mutatók. 5. hipotézis A ’vállalkozó egyetemi’ működés mint a változó társadalmi-gazdasági környezethez való sikeres alkalmazkodás minimum-feltételeinek megteremtése elsődlegesen emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő feladatokat jelent.

56

6. hipotézis Mivel a ’vállalkozó egyetem’ működése hazánkban is valós gazdasági kényszeren alapul, a régi működés megváltoztatása nem lehet egyszerűen önkéntes választáson alapuló stratégiaváltás. 7. hipotézis Az európai egyetemek állami támogatásának statisztikai trendje (a GDP kb. 1 %-a) alapján reálisan feltételezhető, hogy a hazai társadalmi-gazdasági körülmények várható alakulásának hatására az egyetemi költségvetés domináns hányadát egyre inkább a piacról származó bevételek fogják képezni. Az egyetemek legsürgetőbb feladatainak egyike ezért a többi piaci szereplőhöz vezető stratégiai útvonalak kiépítése.

57

4. A KUTATÁS EREDMÉNYEI 4.1. Fogalmak, kifejezések, értelmezések 4.1.1. Kutató egyetem, gazdálkodó egyetem, szolgáltató egyetem, vállalkozó egyetem A szakirodalomban számos elnevezéssel találkozhatunk, amelyek az egyetemek funkciójában, küldetésében és gyakorlatában végbemenő változásokat jelenítik meg. A terminológiai letisztulás még nem fejeződött be, ezért az egyértelműség kedvéért szükségesnek tartom röviden bemutatni az alábbi fogalmak tartalmát: a) Kutató egyetem A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. Törvény, 5 §. (6) létrehozta a kutatóegyetem fogalmát: A tudományos életben kiemelkedő és elismert, az Európai Kutatási Térség kutatási tevékenységéhez kapcsolódó egyetem - a Magyar Köztársaság Kormánya (a továbbiakban: Kormány) által meghatározott feltételekkel - „kutatóegyetem” minősítést kaphat. A kutatóegyetemi minősítés feltételeinek rendeletben való szabályozása eddig még nem történt meg. A kutató egyetem mibenlétéről sok vita folyik a szakirodalomban, az európai és a hazai felsőoktatási konferenciákon. Nincs még kialakult definíciója. A kutató egyetemi megnevezés az intézmény küldetésére utal. „A tradicionális kutatóegyetemet a karok, tanszékek, a vezető oktatók körül kialakult kiskollektívák viszonylag nagy fokú önállósága jellemzi. A kutatások tervezése és szervezése decentralizáltan történik. A kutatások témáit a vezető oktatók érdeklődése határozza meg. A kutatási témák kiválasztásánál alapvetően akadémiai és diszciplináris szempontok döntenek, nem játszik szerepet a hasznosíthatóság. A kutatások forrásait a tudományos reputációt értékelő pályázatokon, vagy informális, szakmai kapcsolataik segítségével biztosítják. A tradicionális kutató egyetemen nincs egyetemi szintű kutatástervezés”43. b) Gazdálkodó egyetem „Az elsődleges költségvetési forrás mellett megjelenik a másodlagos csatorna: a támogatások egy részét pályázat útján lehet elnyerni. A kormányzat megengedi, sőt ösztönzi a felsőoktatási intézményeket ún. harmadlagos források keresésére. Itt elsősorban a gazdaság, az üzleti világ, esetleg civil mecénások szerepvállalásáról van szó”44. 43 44

Polónyi, 2005., 3.o. Hrubos, 2004., 16.o.

58

c) Szolgáltató egyetem – kiterjesztett egyetem „A szolgáltató egyetem megjelölés elsősorban gazdasági jellegű, üzleti típusú szolgáltatást jelent. A kiterjesztett egyetem elnevezés a szolgáltatás-szolgálat együttes értelmezésére, a szempontok, a hatókör szélesítésére utal. Az egyetemek felismerik, hogy felelősek a környezetük, régiójuk állapotáért, a lakosság ’jólétéért’ és főleg ’jóllétéért’. Nem szigetszerűen állnak a társadalomban, hanem a társadalom és a gazdaság, a teljes oktatási rendszer részének tekintik magukat. Működésüket, oktatási és kutatási stratégiájukat ennek az új missziónak megfelelően alakítják ki. A kiterjesztett egyetem modellje nem karitatív funkció betöltését jelenti. A gazdálkodó egyetemnek kell kiterjesztett módon gondolkodnia és működnie. Szolgáltatásait részben magán (üzleti) megrendelések alapján végzi, de nagy súlya lehet az állami (önkormányzati) megrendeléseknek is. Tehát tudatos és autonóm gazdálkodásról van szó, amely azonban figyelembe veszi a környezet széles értelemben vett igényeit és az abból adódó sokféle bevételi forrást”45. d) Vállalkozó egyetem A szolgáltató egyetemek egyik legradikálisabb fajtája a vállalkozó egyetem, melynek legfontosabb jellemzői (Clark, 1998.): erős és professzionális menedzsmentet épít ki; ún. fejlesztő perifériákat hoz létre; a finanszírozás diverzifikált, különböző jellegű forrásokból származnak a bevételek; erős és stimulált akadémiai hátországa van, továbbá az egyetem egészét áthatja a vállalkozói kultúra. 4.1.2. Vállalkozási tevékenység A kutatásom során az egyetemek vállalkozó készségéhez, vállalkozó aktivitásához kapcsolódó munkahipotéziseket teszteltem. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem minden külső forrásból származó jövedelmet hozó tevékenység tekinthető vállalkozási tevékenységnek. A szakirodalom szerint a normál üzleti bevételek a szervezeti erőforrások rutinszerű kombinációján, a vállalkozói bevételek pedig a szervezeti erőforrások kreatív/innovatív kombinációján alapulnak.

45

Hrubos, 2004., 19.o.

59

4.2. A ’vállalkozó’ egyetemi koncepció érvényesülése a magyar állami felsőoktatási intézményekben A fejezet keretében a kutatási hipotéziseim empirikus teszteléséhez egyrészt a jövőre vonatkozó hivatalos, szöveges dokumentumokat (magyar állami egyetemek és főiskolák Intézményfejlesztési Tervei), másrészt pedig statisztikai dokumentumokat (gazdasági beszámolók és felsőoktatási statisztikák) elemeztem. 4.2.1. Intézményfejlesztés Tervek (IFT) elemzése A felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. Törvény 151.§ (5) bekezdése alapján az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) fenntartásában lévő állami felsőoktatási intézményeknek 2006. december 31-ig kellett elkészíteniük intézményfejlesztési tervüket (IFT) a 2007-2011-es időszakra. Az intézményfejlesztési terv a felsőoktatási intézmények stratégiai alapdokumentuma, amelyet a gazdasági tanács véleményez, és a szenátus fogad el. A dokumentum összeállításához az OKM útmutatót is kidolgozott az egyes fejezetekre vonatkozóan (2. sz. melléklet)46. Az IFT-k elemzésével azt kívántam megvizsgálni, hogy a magyar állami felsőoktatási intézmények fejlesztési terveiben milyen mértékben és hogyan jelenik meg a ’vállalkozó egyetemi’ jelleg. Ehhez mindenekelőtt azon fontosabb jellemzők listáját kerestem a szakirodalomban, amelyek segítségével egyértelműen körülírható és elemezhető a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényege. A feladat nem volt egyszerű. Egyelőre ugyanis az ún. ’vállalkozó (jellegű) egyetem’ konzisztens és egyértelmű definíciója még nem létezik. Így a témakörben végzett empirikus kutatások is más-más tényezőkre és erőforrásokra helyezik a hangsúlyt. A hozzáférhető kutatások és felmérések sokszor az ún. fordított bizonyítás módszerével élnek: azokat a különböző ismérveket tárják fel, amelyek a ’vállalkozó egyetemi’ működésre kifejezetten nem jellemzőek. Abban viszont általános egyetértés mutatkozik a szakirodalomban, hogy B. R. Clark másik szeminális munkája (Clark, 2004b) alapján 20 olyan jellemző határozható meg, amely ugyan nem tekinthető teljes listának, de általánosan alkalmas a ’vállalkozó egyetemi’ működés tesztelésére47. Kutatásom, eredményeként az

46 47

Az ennek alapján elkészített anyagok jóváhagyásáról az OKM a 2007-es év során döntött. Entrepreneurial University – Myth or Reality? – ECIU Leadership Programme 2004/2005., 12.o. http://vbn.aau.dk/fbspretrieve/86749/Entrepreneurial+University+-+Myth+or+Reality.pdf

60

említett 20-tényezős listát további négy jellemzővel bővítettem, amelyek megítélésem szerint szintén a meghatározó ’vállalkozó egyetemi’ paraméterek közé sorolhatók. Az IFT-k feldolgozását az alábbi lépésekben végeztem el: a) A vizsgált 16 magyar egyetemet és főiskolát 24 ’vállalkozó egyetemi’ jellemző alapján, tényezőnként egy ötfokozatú skála (0 – 4) alapján értékeltem. A 24 jellemzőt, valamint az IFT-k feldolgozásának menetét és szempontjait részletesen a 3. sz. mellékletben ismertetem. b) Az így kapott adatokat egy ún. Vállalkozó jelleg értékelő mátrixban összesítettem (4. sz. melléklet). c) Az eredményeket statisztikai mutatószámok (5. és 6. sz. mellékletek) alapján elemeztem. A 16 magyar egyetem és főiskola IFT-jének az előzőekben részletezett szempontok szerinti feldolgozása alapján nyert adatokat egy Vállalkozó jelleg értékelő mátrixban foglaltam össze (4. sz. melléklet). A kapott adatok elemzését statisztikai mutatószámok felhasználásával végeztem el, az alábbiak szerint: a) az egyes intézményekhez (A – P) rendelt értékek számtani átlaga, szórása és relatív szórása (5. sz. melléklet), b) az egyes jellemzőkhöz (1 – 24. ssz.) rendelt értékek számtani átlaga, szórása és relatív szórása (6. sz. melléklet), c) valamint az intézményekhez és az egyes jellemzőkhöz tartozó skálaértékek (0 – 4) tartománya (min., max.) alapján (5. és 6. sz. mellékletek). 4.2.2. Statisztikák és gazdasági beszámolók elemzése A fentieken túl, hipotéziseim teszteléséhez az elemzés egyes fázisaiban statisztikai kimutatások adatainak felhasználására is sor került. Ezt minden olyan esetben szükségesnek tartottam, ahol az IFT-k elemzéséből nyert mutatószámok hipotéziseim alátámasztására vagy elvetésére nem bizonyultak kielégítőnek. Az állami egyetemek és főiskolák egyes létszámadatait (oktatók, kutatók, hallgatók, és ezen belül PhD-hallgatók) az OKM hivatalos statisztikai dokumentumai alapján összesítettem (8. sz. melléklet). Az intézményekben működő akkreditált doktori iskolákra vonatkozó információkat a Magyar Akkreditációs Bizottság adatbázisából nyertem (12. sz. melléklet). A felsőoktatási intézmények 2006. évi gazdasági beszámolói alapján adatokat

61

gyűjtöttem a 2006. évi főbb előirányzatok, ezen belül az állami támogatás mértékére vonatkozóan (9. sz. melléklet). Ugyanezen adatbázisokból nyertem a magyar állami felsőoktatási intézmények 2006. évben végzett vállalkozási tevékenységére, valamint a felügyeletük alá tartozó gazdasági társaságokra (Kft., Rt.)48 vonatkozó információkat (10. sz. melléklet). 4.2.3. Tervek versus tények 4.2.3.1. Az állami felsőoktatási intézmények viselkedése: ’kaptafa’ vagy egyediség? A magyar felsőoktatási piac döntő kínálati hányadát az állami felsőoktatási intézmények49 nyújtják. Ezek az intézmények, csoportként, számos szervezeti és működésbeli hasonlóságot mutatnak, nevezetesen működési céljaik (oktatás, kutatás, közszolgáltatások, a régió szellemi bázisai), strukturális felépítésük (vezető testületeik, valamint kari, intézeti, tanszéki tagolásuk), finanszírozásuk (alapvetően állami költségvetésből), működési szabályaik (Felsőoktatási törvény), valamint a szinte helyettesíthetetlen output-juk (államilag elismert diploma) vonatkozásában. Gyakorlati tapasztalatok szerint a szervezeti és működésbeli feltételek hasonlósága az intézmények viselkedésére és válaszadási képességére is befolyással lehet. Kutatásomban azt feltételeztem, hogy a magyar állami felsőoktatási intézmények vállalkozó készségüket tekintve homogén csoportként viselkednek. A Vállalkozó jelleg értékelő mátrix adatai (4. és 5. sz. melléklet) alapján az elemzés első lépéseként azt vizsgáltam, hogy a 2.2.2. fejezetben bemutatott Röpke-féle vállalkozó funkciók milyen mértékben épültek ki a vizsgált magyar egyetemeken és főiskolákon. Hipotézisemnek megfelelően azt vártam, hogy a 16 intézmény a 24 ’vállalkozó egyetemi’ jellemző átlagértékei alapján a Röpke-féle vállalkozó kategóriák/szintek valamelyikében fog koncentrálódni. Az intézményi átlagértékek alapján többségük (11) az ARBITŐR, kisebb hányaduk (5) pedig az

INNOVÁTOR

vállalkozó kategóriába került. RUTIN és

EVOLÚCIÓS

vállalkozót nem találtunk közöttük (6. sz. táblázat).

48 49

A gazdasági beszámolók 3.2., valamint 3.4. pontjaiban szereplő információk alapján. Az állam által akkreditált 71 (állami, egyházi és alapítványi) felsőoktatási intézményt tekintve a 18 állami egyetemen és 13 állami főiskolán tanul a hallgatók 86,94 %-a (forrás: OKM, 2005/2006. tanév)

62

6. sz. táblázat: Intézmények besorolása a Röpke-féle vállalkozó kategóriákba I. Jellemzők

A

B

C

D

E

Intézmények G H I J

F

K

L

M

N

O

P

1. … 24. ÁTLAG

2,13 2,29 2,21 1,75 1,71 1,88 1,75 1,75 2,46 1,75 2,25 1,33 1,54 1,75 1,71 1,42

Ø RUTIN vállalkozó 0< x ≤1 0

Ø

Ø

ARBITŐR vállalkozó 1< x ≤2 11 intézmény

INNOVÁTOR vállalkozó 2< x ≤3 5 intézmény

Ø EVOLÚCIÓS vállalkozó 3< x ≤4 0

Forrás: saját szerkesztés

A leírtak és az azokat szemléltető sugárdiagram (3. sz. ábra) arra engednek következtetni, hogy a vizsgált intézmények többsége hasonló vállalkozó készségek és képességek birtokában működik. Vagyis csak részben alkotnak egységes csoportot a 24 szempont szerint megállapított intézményi átlagértékek alapján, hiszen csupán 2/3-uk került ugyanazon tartományba (1 < x ≤ 2, azaz

ARBITŐR

vállalkozó). Ebben a

kategóriában a vállalkozó készség abban áll, hogy a szervezet a már létező alternatívák és gyakorlatok közül képes felismerni és kihasználni a kedvező(bb) lehetőségeket. A vizsgált intézményeknek csupán 1/3-a bizonyult

INNOVÁTOR

szervezetnek (2 < x ≤ 3), amely új,

eddig nem létezett ötleteket képes életre hívni és megvalósítani.

63

64

M

L

N

J

0

1

2

3

I

A


K

O

P

4

H

B

G

C

F

E

D

0< x ≤1

1< x ≤2

2< x ≤3

RUTIN ’ismétel’

ARBITŐR ’felismer’

INNOVÁTOR ’újít’

3< x ≤4

3. sz. ábra: Intézmények besorolása a Röpke-féle vállalkozó kategóriákba II.

az üzleti cselekvések megismétlője, azaz ugyanazt a terméket ugyanazzal a technológiával állítja el, mint korábban.

rutin-vállalkozó (reprodukál):

(árfolyam-szakértő’): felismeri és kihasználja a termékek értékéből fakadó különbségeket, értékegyenetlenségeket.

arbitőr-vállalkozó

az új dolgok végrehajtója, aki az új ötleteket valóra váltja a gyakorlatban.

innovátor-vállalkozó:

kompetenciákat teremt, fejleszt. Nem tudást teremt (alkot), hanem képességeket fejleszt, amelyek révén könnyebben lehet tudásra szert tenni.

evolúciós vállalkozó:

EVOLÚCIÓS - ’teremt’

A számtani átlagértékek alapján azonban inkább csak óvatos előrejelzéseket szabad tenni. Ismeretes ugyanis, hogy ez a mutató ugyan minden alapadatot felhasznál, de meglehetősen érzékenyen reagál, ha az átlagolandó értékek között szélsőségesen nagy ismérvértékek is szerepelnek, vagy ha viszonylag kicsi a megfigyelt sokaság. Jelen esetben ez utóbbi problémával lehetett számolni (N=16). Indokoltnak tartottam tehát megvizsgálni az intézményenkénti átlagértékek relatív szórását is (7. sz. táblázat). A relatív szórás (variációs együttható: coefficient of variance - CV), mint az egyenlőtlenségek relatív mutatója, az adott minta átlagától való négyzetes átlagos eltérést méri és ezt az eltérést az átlag százalékában fejezi ki, vagyis megmutatja az átlag ’jóságfokát’. 7. sz. táblázat: A mintapopulációbeli intézmények statisztikai mutatószámai

(relatív szórásértékek alapján növekvő sorba rendezve) relatív szórás (coefficient of variance) CV = st.dev./mean CV (%)

szórás

átlag

standard dev.

mean

E B G H P F N A C D K I J O M L

0,75 1,12 0,90 0,94 0,78 1,08 0,99 1,23 1,28 1,07 1,33 1,47 1,19 1,23 1,18 1,20

1,71 2,29 1,75 1,75 1,42 1,88 1,75 2,13 2,21 1,80 2,25 2,46 1,75 1,71 1,54 1,33

0,44 0,49 0,51 0,54 0,55 0,57 0,57 0,58 0,58 0,59 0,59 0,60 0,68 0,72 0,77 0,90

44 49 51 54 55 57 57 58 58 59 59 60 68 72 77 90

ÁTLAG

1,11

1,86

0,60

60

Intézmények


A szakirodalom alapján ismeretes, hogy amennyiben a relatív szórásmutató értéke 0 = CV < 0,1 0,1 = CV < 0,3 0,3 ≤ CV

⇒ ⇒ ⇒

a minta állandóságára következtethetünk, azaz a minta homogén a minta változékony a minta igen erősen változékony, azaz erősen ingadozik

Óvatosságom indokoltnak bizonyult, hiszen a kapott értékek alapján látható, hogy egyrészt az intézmények relatív szórás értékei igen magasak (a legalacsonyabb is 44 %),

65

másrészt igen széles tartományban (44 – 90 %) szóródnak (4. sz. ábra). A 16 vizsgált intézmény átlagos variabilitása 60 %, ez pedig igen nagy eltéréseket jelez az összintézményi átlagértéktől (1,86).

4. sz. ábra: A mintapopulációbeli intézmények relatív szórásmutatói (CV) 55%

P

72%

O

57%

N

77%

M

90%

L

59%

K

68%

J

60%

I

54%

H

51%

G

57%

F

44%

E

59%

D

58%

C

49%

B

58%

A

60 %


Intézmények átlagos variabilitása

Valamennyi intézménynél azt tapasztaltam, hogy a CV > 0,3, vagyis a minta erősen változékony. A 24 ’vállalkozó egyetemi’ jellemző szerint vizsgált intézmények számtani átlagértékei és relatív szórásmutatói alapján tehát azt állapíthattam meg, hogy a magyar állami felsőoktatási intézmények, vállalkozó készségüket tekintve, határozottan inhomogén csoportként viselkednek, így az 1. hipotézisemet elvetem. Itt tartom fontosnak az egyetemi HR-tevékenységekre vonatkozó empirikus kutatások tapasztalataira utalni, melyek azt mutatják, hogy a különböző hazai felsőoktatási

66

intézmények esetében a HR-modernizáció alapirányaiban nincsenek jelentős eltérések, a homogenitás eléggé egyértelműnek mondható50. Az intézmények relatív szórásmutatói által jelzett nagyfokú egyenetlenséget az egyes jellemzők statisztikai mutatószámai is megerősítik. Az elemzésemet összesítő vállalkozó jelleg értékelő mátrixból látható, hogy az

intézményenkénti átlagértékek 1,33 – 2,46 közötti tartományban (5. sz. melléklet), az egyes jellemzők átlagértékei pedig még ettől is szélesebb tartományban (0,81 – 3) szóródnak (8. sz. táblázat). 8. sz. táblázat: A ’vállalkozó egyetemi’ jellemzők statisztikai mutatószámai

(átlagértékek szerint növekvő sorba rendezve) Ssz 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

Jellemzők Központi irányító testület Vezetői minőség Kimenet-orientált finansz. ’Kincses bányák’ Lapos struktúra Interdiszciplinaritás Master/posztgrad. Változás-orientáltság Véndiák-hálózat Adományok Fiatal kutatók Ösztönzés/szankcionálás Függetlenség Spin-off Campus infrastruktúra Piaci teljesítmények Átalány költségvetés Új tevékenységek Tanulás Stratégiai tervezés Tevékenység-koncentráció Versenyképesség Technológia-transzfer Együttműködés

ÁTLAG

SZÓRÁS

0,81 0,88 1 1 1,44 1,44 1,5 1,63 1,63 1,75 1,75 1,75 1,81 1,88 1,94 2 2,19 2,25 2,44 2,5 2,5 2,69 2,88 3

0,66 0,72 0,97 1,26 0,96 1,15 1,26 0,72 1,09 0,77 1 1,1 1,17 1,5 0,85 1,1 0,83 0,58 1,1 0,97 1,46 0,6 1,09 0,82


50

Poór József szóbeli közlése, 2008. június 19.

67

RELATÍV SZÓRÁS 81 % 82 % 97 % 126 % 67 % 80 % 84 % 44 % 67 % 44 % 57 % 61 % 64 % 78 % 44 % 55 % 38 % 26 % 45 % 39 % 58 % 22 % 38 % 27 %

Min. Max. 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 0 0 0 1 0 1 2 0 1 1 2 0 1

2 2 3 4 3 4 4 3 4 3 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4

Az átlagértékek alapján csupán néhány óvatos következtetést lehet tenni. Mint azt korábban említettem, az értékelő skálán a 2-es érték átlagos (közepes mértékben jellemző), a 3-as érték pedig jó (inkább jellemző) alapjelentéssel bír. A jellemzők többségének (1-15. ssz.) alacsony ( x < 2) átlagértékei arra utalnak, hogy az intézmények vállalkozási készsége általában véve egyelőre inkább gyengének mondható. Csak példaszerűen: egyáltalán nem vagy csak igen kis mértékben jellemző az, hogy az irányítás (1. ssz.) egy erős, döntésorientált legfelső szintű vezetői csoport kezében összpontosulna ( x = 0,81). Az IFT-k alapján sokkal inkább az derült ki, hogy egyfajta demokratikus szellemben, a szélesebb akadémiai testületek és képviselők, valamint a hallgatói testületek is jelentős befolyással bírnak az intézményi szintű döntésekre. A vezetők igazgatási, ügyviteli, vezetői képességével (2. ssz.) kapcsolatos elvárások világos megfogalmazása

és

rögzítése,

valamint

a

vezetők

rendszeres,

szisztematikus

(tovább)képzése területén pedig még igen sok a teendő ( x = 0,88). Az átlagosnál erősebbnek (2 ≤ x ) tekinthető tényezők (16-24. ssz.) azonban azt jelzik, hogy az intézmények vállalkozó készsége néhány területen kifejezetten biztatóan alakul. Határozott elkötelezettség látszik például az intézményi versenyképesség (22. ssz.) folyamatos fejlesztése iránt ( x = 2,69). Meglehetősen jó intenzitásúak ( x = 2,88) a (főként a) régióba irányuló technológia transzfer folyamatok (23. ssz.). A legjobb teljesítmény ( x = 3) pedig az iparral és más kiváló egyetemekkel való együttműködés (24.ssz.) terén mutatkozik. Ismét óvatosságra intenek azonban a relatív szórásmutatók. Amint az az összesítő táblázatokból látható, az intézményeknél 44 – 90 % (5. sz. melléklet), a jellemzők esetében viszont már 22 – 126 % közötti tartományban mozogtak a CV értékek (6. sz. melléklet). Az is jelzésértékű, hogy a 24 jellemző közül 11 esetében az értékelő skála valamennyi értéke (0 – 4) előfordult (6. sz. melléklet). Ebből arra következtek, hogy mind az ARBITŐR vállalkozó egyetemek (1 < x ≤ 2), mind pedig az átlagosnál jobbnak tekinthető átlagértékkel rendelkező INNOVÁTOR egyetemek (2 < x ≤ 3) vállalkozó készsége igen eltérő az egyes ’vállalkozó egyetemi’ területeken.

68

4.2.3.2. Az egyetem vállalkozási lehetőségeit meghatározó tényezők I.:

’PÉNZ’,…

’paripa’, ’fegyver’ vagy valami más is? Az akadémiai szférában általános vélekedés szerint az egyetemek és főiskolák vállalkozó aktivitásának feltételeit a felsőoktatási törvény és a vonatkozó jogi szabályozás csak részben teremtik meg. Kétségtelen tényként elismerik, hogy a Felsőoktatási törvény többszörös módosítása mind nagyobb cselekvési teret és mind több lehetőséget biztosít az intézmények számára (pl. A Felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. Törvény, valamint annak 2006. évi CIX. és 2007. évi CVI. sz. módosításainak rendelkezései a felsőoktatási intézmények gazdasági tevékenységéről). Mindezt azonban nem tartják elegendőnek. A vállalkozó tevékenység végzéséhez ugyanis nem látják biztosítottnak a szükséges emberi, anyagi és más (infrastruktúra, információ, kapcsolati tőke) erőforrásokat. Különösen a csökkenő mértékű állami finanszírozást tekintik a fő gátló tényezőnek. Úgy látják ugyanis, hogy az egyre szűkösebb büdzséből gazdálkodó állami egyetemek és főiskolák napi megélhetési gondokkal küzdenek, ez pedig a vállalkozó tevékenységek és innovatív megoldások kibontakozását (is) gátolja. A vállalati szféra képviselői szerint viszont az állami támogatás alacsony (vagy csökkenő) mértéke pótlólagos bevételek becsatornázására ösztönöz. Különösen serkentőleg hat a hagyományos akadémiai alaptevékenységeken túlmutató új vagy újszerű, üzleti jellegű tevékenységek (pl. vállalkozói szolgáltatások, innovatív ötletek hasznosítása) végzésére. Nem tartják azt sem véletlennek, hogy az utóbbi években határozottan megnőtt az egyetemek és főiskolák pályázati és projektbeli aktivitása, amelyekből egy-egy intézménynek sokszor jelentős mértékű pótlólagos bevétele származik. A magyar állami felsőoktatási intézmények alapvető (kvázi biztos) bevételét az állami költségvetésből származó támogatás jelenti. Az intézményi bevételek egy (kisebb) része vállalati hozzájárulásokból, az öregdiákoktól (alumni) érkező támogatásból és más (alapítványi és magán) juttatásokból, azaz az ún. adományi jellegű bevételekből keletkezik (Winston, 1999). Az állami támogatáson és az adományokon túl az intézményeknek vannak az alaptevékenységükhöz kapcsolódó és az alaptevékenységükhöz nem köthető bevételeik. Ez utóbbihoz tartozik valamennyi, az ingatlanok bérbeadásából, a tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítéséből, az ÁFA-bevételekből, a kamatbevételekből és a vállalkozási tevékenységükből származó jövedelmük.

69

Az evolúciós közgazdaságtanból és az empirikus tapasztalatokból levonható hipotézisem szerint, ha egy állami felsőoktatási intézmény (tartósan) fenn akar maradni, akkor az állami támogatás csökkenésekor kétféle válasszal élhet: -

szervezeti karcsúsítást hajt végre (létszámleépítés, irányítási szintek csökkentése),

-

vagy az üzleti, illetve vállalkozó tevékenységeit bővíti.

A hagyományos, költségvetési típusú egyetemek esetében is megfigyelhető, hogy az állami támogatás csökkenése bizonyos mértékig együtt jár a vállalkozó (és innovációs) kényszer erősödésével. Hivatalos dokumentumok tanúsága szerint a magyar állami felsőoktatási intézmények költségvetésében az állami támogatás mértéke átlagosan 58 % (9. sz. melléklet), de intézményenként változó nagyságú (9. sz. táblázat). 9. sz. táblázat: Az állami támogatás mértékének intézményenkénti megoszlása Állami támogatás kategóriák

# ≤ 50%

50% < # ≤ 60%

60% < # ≤ 70%

70% < #

Összesen a 2951 intézményből:

8

8

7

6


Az egyetemek és főiskolák vállalkozó aktivitásának megítéléséhez az intézmények 2006. évi gazdasági beszámolóiból gyűjtött adatokat használtam fel52. A beszámolók alapján egyrészt azt vizsgáltam, hogy az egyetemek és főiskolák milyen mértékben folytatnak vállalkozás jellegű tevékenységeket (szerződéses kutatás, tanácsadás, szakértés, egyéb üzleti szolgáltatások) és az ebből származó bevételük mennyire jelentős tétel az éves költségvetésükben53. Ezen túlmenően pedig az intézmények alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságokra (Kft., Rt.) vonatkozó információkat gyűjtöttem össze54. Az így összegyűjtött adatokat a 10. sz. melléklet, összesített formában pedig az alábbi, 10. sz. táblázat tartalmazza.

51

52

53 54

Az elemzés idején (2006-2007) működő összesen 31 állami intézmény közül kettő esetében nincs adat. http://www.okm.gov.hu / Háttérintézmények / Költségvetési szervek / A felügyelt költségvetési szervek adatai. Letöltés dátuma: 2008. január 21. Az intézményi gazdasági beszámolók 3.2. pontjában szereplő adatok alapján. Az intézmények gazdasági beszámolóinak 3.4. pontjában szereplő adatok alapján.

70

10. sz. táblázat: A magyar állami felsőoktatási intézmények 2006. évi vállalkozási aktivitása (összesítő táblázat) Intézmények száma a teljes csoporton belül Vállalkozási tevékenységet folytatott-e 2006. évben

Vannak-e az intézmény alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok (Kft., Rt.)

nemleges

23

15

kis mértékben jellemző

5

határozottan jellemző

1

Intézmények összesen55

29

Válasz-típusok

9 (1-2 GAZDASÁGI TÁRSASÁG)

5 (3 VAGY TÖBB GAZD. TÁRSASÁG)

29

Forrás: A táblázat az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján nyilvánosan hozzáférhető 2006. évi intézményi gazdasági beszámolók alapján készült (a 3.2., valamint 3.4. pontokban szereplő információk felhasználásával). Http://www.okm.gov.hu / Háttérintézmények / Költségvetési szervek/ A felügyelt költségvetési szervek adatai. Letöltés dátuma: 2008. január 21.

Az első vizsgált szempontra az intézmények 4/5-e által adott nemleges válasz arról tanúskodik, hogy a vállalkozási tevékenység még egyáltalán nem szerves része az egyetemek és főiskolák mindennapjainak. Az intézményi gazdasági beszámolókból az derült ki, hogy a legaktívabb 6 intézmény közül, amelyek kis vagy jelentős mértékben folytattak vállalkozási jellegű tevékenységet 2006. évben, csupán egy büszkélkedhet azzal, hogy az ebből származó bevétele egyre komolyabb tételként jelentkezik a költségvetésében (annak kb. 1/8-ad része). A gazdasági társaságok alapításában és működtetésében pedig 5 intézmény nagyfokú (3 vagy annál több gazdasági társasággal rendelkezik), 9 pedig kisebb mértékű (1-2 gazdasági társaságban változó mértékű tulajdoni hányaddal rendelkezik) aktivitást mutatott. Az intézmények több mint fele (15) egyáltalán nem vállalt részt gazdasági társaságok működtetésében 2006-ban. Következő lépésként az első vizsgálati szempont (vállalkozási tevékenység folytatása) szerinti adatokat összevetettem az intézmények állami támogatásának

55

Az elemzés idején (2006-2007) működő összesen 31 állami intézmény közül kettő esetében nem állt rendelkezésre adat.

71

mértékével (a 9. sz. melléklet adatait felhasználva) és így az alábbi összesítést kaptam (11. sz. táblázat). 11. sz. táblázat: Vállalkozási tevékenység végzése versus állami támogatás mértéke Vállalkozási tevékenység végzése Intézmények száma az egyes állami támogatás kategóriákon belül Végzett-e vállalkozási tevékenységet? /válaszok Ø/

Állami támogatás mértéke Ö

# ≤ 50%

50% < # ≤ 60%

60% < # ≤ 70%

70% < #

nemleges (23)

5

6

6

6

kis mértékben jellemző (5)

2

2

1

határozottan jellemző (1)

1

Összesen 29 intézményből56:

8

8

7

6


Az állami támogatás alacsony mértékét jelző első kategóriába (# ≤ 50 %) sorolt 8 intézményből 3 kis vagy jelentős mértékben végez vállalkozási tevékenységet. A következő kategória (50 % < # ≤ 60 %) 8 intézményéből már csak 2 folytat kis volumenű vállalkozási tevékenységet. Egy újabb kategória-csoportot lépve (60 % < # ≤ 70 %) pedig látható, hogy tovább csökken az aktivitás mértéke, hiszen a 7 intézményből mindössze 1, míg a legnagyobb mértékű állami támogatást (70 % < #) élvező 6 intézmény közül egyetlen egy sem végez vállalkozó jellegű tevékenységet. A táblázatból megállapítható, hogy a 29 intézményből összesen csupán 5 végzett kis mértékű, 1 pedig jelentősebb volumenű vállalkozási tevékenységet, többségük (23) viszont nem mutatott aktivitást ezen a területen 2006. évben. Az állami felsőoktatási intézményekhez az elsősorban a vállalati szféra felől érkező kutatási és szolgáltatási megrendelések (tanácsadás, szakértői tevékenység) száma tehát egyelőre még igen csekély, illetve alacsony volumenű. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a felsőoktatási intézmények és a vállalati szféra között ma még meglehetősen szerény a kutatás-fejlesztési, innovációs és információs kapcsolat.

56


72

A fenti módon elvégeztem az elemzést az intézmények által alapított/felügyelt gazdasági társaságokra vonatkozó adatok alapján is (12. sz. táblázat). 12. sz. táblázat: Gazdasági társaságok versus állami támogatás mértéke Alapított/felügyelt gazdasági társaságok Intézmények száma az egyes állami támogatás kategóriákon belül Vannak-e gazdasági társaságai? /válaszok Ø/

Állami támogatás mértéke Ö

# ≤ 50%

50% < # ≤ 60%

60% < # ≤ 70%

70% < #

nemleges (15)

1

4

4

6

kis mértékben jellemző (9)

2

4

3

8

7

(1-2 GAZDASÁGI TÁRSASÁG)

határozottan jellemző (5) (3 VAGY TÖBB GAZD. TÁRSASÁG) Összesen a 29 intézményből57:

5 8

6


Az egyes állami támogatás kategóriákon belül szám szerint ugyanannyi intézményt találtam (8, 8, 7, illetve 6), mint a vállalkozási tevékenység esetében (11. sz. táblázat). Míg azonban vállalkozási tevékenységet mindössze 6 intézmény végzett több-kevesebb intenzitással, az egyetemek/főiskolák csaknem fele (összesen 14 intézmény) már kis vagy jelentős mértékű aktivitást tanúsított gazdasági társaságok alapításában vagy azok vagyonkezelői felügyeletének gyakorlásában 2006. évben. Ez azért is örvendetes, mert e társaságokon keresztül jó lehetőség nyílik az akadémiai és a vállalati szféra közötti kölcsönös kapcsolódási pontok megtalálására. A gazdasági társaságokkal kapcsolatos információkat megfigyelve látható, hogy az első kategóriás (# ≤ 50%) intézmények közül összesen 7, a második kategóriában 4, a harmadikban 3 valamilyen mértékben aktív volt ezen a téren, míg az utolsó kategóriából egyetlen egy intézmény sem működött közre ilyen jellegű tevékenységben. Az adatokból ebben az esetben is egyértelműen az látszik, hogy az állami támogatás, valamint a Kft.-k és Rt.-k alapításában, illetve azok vagyonkezelői felügyeletében való szerepvállalás mértéke fordított arányban áll egymással. Különösen alátámasztja ezt a megállapítást az a tény, 57

Az elemzés idején (2006-2007) működő összesen 31 állami intézmény közül kettő esetében az adatok nem álltak rendelkezésre.

73

hogy az első kategóriában lévő nyolc intézményből 5 jelentős eredményeket mutatott fel e vonatkozásban. Összességében tehát elmondható, hogy a vállalkozási tevékenység még nem sorolható a magyar állami felsőoktatási intézmények alaptevékenységei közé, de a gazdasági társaságok vonatkozásában kifejtett aktivitásuk biztató mértékű. A vizsgált két terület adatai alapján egy egyelőre még laza, de már létező kapcsolat mutatkozik a vállalkozó készség/aktivitás és az állami támogatás aránya vonatkozásában. A fenti elemzés adatait az intézmények 2006. évi gazdasági beszámolóiból nyertem, amelyek ún. tényadatokat rögzítenek. Érdemesnek tartom azonban azt is megnézni, hogy a vizsgálati mintámban szereplő intézmények 2007-2011-es időszakra kidolgozott Intézményfejlesztési Tervei alapján kapott eredmények (az ún. terv-adatok) alapján is megfigyelhető-e az előzőekben megfogalmazott jelenség? Az egyetemek jövőbeli terveinek 24 ’vállalkozó egyetemi’ jellemző alapján történt elemzése azt mutatta, hogy a vizsgált 16 intézmény közül, az intézményi átlagértékek alapján, csupán 5 sorolható az INNOVÁTOR

(2 < x ≤ 3) vállalkozó kategóriába, többségük, 11 intézmény ARBITŐR (1 < x

≤ 2) vállalkozónak tekinthető (ld. korábban: 6. sz. táblázat). A 13. sz. táblázatban az

INNOVÁTOR-nak

tekinthető intézmények a ’helyezésük’

sorrendjében (azaz a legnagyobbtól a leggyengébb átlagértékkel rendelkezők felé haladva) szerepelnek, és feltüntettem mellettük azt is, hogy költségvetésükben mekkora mértékű az állami támogatás. 13. sz. táblázat: Innovátor egyetemek versus állami támogatás mértéke Állami támogatás mértéke szerinti kategóriák típus

intézményi „helyezések”

INNOVÁTOR

Ø

1. (I) 2. (B) 3. (K) 4. (C) 5. (A)

Az összes (5) INNOVÁTOR intézményből:

# ≤ 50%

50% < # ≤ 60%

60% < # ≤ 70%

70% < #

X X X X X 3

1

1

0


Megfigyelhető, hogy többségük (3) esetében az állami támogatás mértéke éves költségvetésüknek kevesebb mint felét teszi ki. Van közöttük továbbá egy második (50 %

74

< # ≤ 60 %) és egy harmadik (60 % < # ≤ 70 %) kategóriába sorolható intézmény is. Jelenleg az állami felsőoktatási intézmények állami támogatásának átlagos mértéke 58 %. Az INNOVÁTOR egyetemek többsége az első (átlagtól alacsonyabb), egy további intézmény pedig a második (átlagos mértékű) kategóriába tartozik. Az öt INNOVÁTOR intézmény közül tehát az állami támogatás mértéke csupán egy esetében magasabb az átlagosnál. Összességében ezért az ún. terv-adatok is azt valószínűsítik, hogy a vállalkozó (és innovációs) készség fejlődésére bizonyos mértékű ösztönző hatást gyakorol az átlagos vagy attól alacsonyabb mértékű állami támogatás. „Azt sem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy ez a vállalkozói kedv sok esetben csak fiskális alapokon nyugszik”58. T1: Az intézmények tényadatai és terv-adatai egyaránt azt mutatják, hogy ha csökken az állami felsőoktatási intézmények bevételeiben az államtól érkező támogatás aránya, akkor nem leépítéssel, hanem az üzleti, illetve a vállalkozó tevékenységek bővítésével igyekeznek reagálni. Emiatt azonban a felsőoktatási piacon megnő az intézmények közötti verseny, ami már középtávon is komolyan veszélyezteti az egyes intézmények létezését.

4.2.3.3.

Az egyetem vállalkozási lehetőségeit meghatározó tényezők II.: ’pénz’,… ’PARIPA’…,’ fegyver’ vagy valami más is?

Kutatásomban továbbra is arra a kérdésre keresem a választ, hogy vajon mi mindentől függ (közvetve vagy közvetlenül) az egyetemek vállalkozó készsége és aktivitása. Az előzőekben az állami finanszírozás (’pénz’) szempontjából vizsgálódtam. Az egyetemek működését és cselekvési lehetőségeit azonban nemcsak anyagi, hanem emberi erőforrásaik is nagy mértékben meghatározzák. A felsőoktatási intézmények összehasonlítása a leggyakrabban létszámadatok (hallgatók, oktatók, kutatók) alapján történik. Ugyanakkor ezek az adatok az állami támogatás mértékéről hozott döntésekben is szerepet játszanak. Nem utolsósorban pedig jelzőszámokként szolgálnak: információt adnak egy intézmény ’erejéről’, nagyságáról, tevékenységének minőségéről vagy a régióban betöltött szerepéről.

58


75

Kapcsolatba hozhatóak-e vajon az intézmények vállalkozó aktivitásával is? Minden bizonnyal igen. Hiszen egy egyetem mint szervezet vállalkozó készsége és tevékenysége elválaszthatatlan dolgozóinak (oktatók, kutatók) és hallgatóinak innovatív ötleteitől, kutatási eredményeitől, valamint oktatási, szolgáltató és tudásteremtő tevékenységétől. Általános vélekedés szerint pedig az akadémiai szférában létrehozott és az intézmény tulajdonában lévő szellemi tulajdont hasznosító önálló vállalkozások (spin-off) alapításában és az akadémiai tudás (kutatási eredmények, technológia) transzferálásában regionális, hazai vagy nemzetközi szinten különösen a kutatóknak és a doktorandusz hallgatóknak van/lehet döntő szerepe59. A vizsgálati mintámba bevont 16 intézmény küldetési nyilatkozatai négy fő célkitűzést jelenítettek meg: regionális tudásközpont és szellemi centrum (8 esetben), versenyképes kutatóegyetem (6), adott tudományterület meghatározó jelentőségű oktatási központja (1), valamint széles spektrumú szolgáltató intézmény (1). Többségük (14) tehát nem csupán a tudás termelésében, hanem annak minél szélesebb körben való hasznosításában, transzferálásában látja jövőjének zálogát. E célok elérése nyilvánvalóan függ az intézmények és tagjaik által mutatott vállalkozó készségtől. A szakirodalom szerint minden szervezet vállalkozási lehetőségei szempontjából nagy jelentőségű a rendelkezésre álló emberi erőforrás kapacitások mérete, nagysága. Ennek alapján valószínűsítem, hogy az általam vizsgált intézményi mennyiségi mutatószámok (oktatók, kutatók, hallgatók, doktoranduszok létszáma) és az egyetemek vállalkozó készségének intenzitása között összefüggés mutatható ki. Az állami egyetemek stratégiai célkitűzéseiben visszatérő elem a regionális tudásközpont, a kutató, vállalkozó, oktató vagy szolgáltató egyetemi profil hangsúlyozása. E célok elérését az egyetemek, az intézményfejlesztési terveikben megfogalmazottak alapján, más-más úton tervezik megvalósítani, elsősorban emberi, másrészt pedig anyagi (infrastruktúra)

és

nem-anyagi

(kapcsolatrendszer,

információ)

lehetőségeik

figyelembevételével. Nagy mértékű hasonlóságot főként az emberi erőforrás-kapacitások (minőségi) fejlesztésére vonatkozó elképzeléseknél tapasztaltam. Az intézmények többsége versenyképességi tényezőként kezeli az oktatók, kutatók, hallgatók kompetenciáinak és 59

Szükségesnek tartom ugyanakkor hozzátenni, hogy az egyetemeken oktatói munkakörökben is munkaköri követelmény a kutatási tevékenység végzése. A kutatók és doktorandusz hallgatók mellett ezért az oktatók szerepe sem hagyható figyelmen kívül az akadémiai tudástranszfer folyamatokban.

76

életminőségének fejlesztését. A teljesítményalapú humánpolitikai rendszer kidolgozásával és alkalmazásával a dolgozók és hallgatók kreativitását, kiválóságát, versenyorientáltságát kívánják erősíteni és ezen keresztül az egyetem (elsősorban üzleti jellegű) bevételeinek (elsősorban

üzleti

jellegű

bevételek,

úgymint

spin-off

vállalkozások

létesítése,

szabadalmak, sikeres pályázatok, vállalati megbízások számának növelése, stb.) megszerzését ösztönözni. Az egyetem stabil működésének nem-anyagi feltételei között említhető például az intézmény hírneve (presztízse), melynek révén elsőrendű oktatókat, hallgatókat, kutatókat, külső megrendeléseket és adományokat képes becsatornázni. Az intézmény vonzerejét jelző minőségi oktatásnak, kiváló kutatásnak és aktív vállalkozó tevékenységnek azonban emberi erőforrás kapacitáshoz kapcsolódó mennyiségi feltételei is vannak, azaz az oktatók, a kutatók, a hallgatók, valamint az intézmény doktorandusz hallgatóinak létszáma. Ez utóbbihoz kapcsolódóan versenyképességi tényezőnek tekinthető az is, hogy az intézmény rendelkezik-e akkreditált doktori iskolával. Ezen keresztül biztosítható ugyanis hosszú távon az intézményi kutatások jó színvonalú fenntartása, azok folyamatos mennyiségi és minőségi bővítése, valamint az oktatói-kutatói utánpótlás kinevelése. A sikeres ’vállalkozó egyetemi’ működésben is lényeges paraméter az intézményben folyó innovatív kutatások száma, minősége, piac által visszaigazolt értéke. Az Európai Bizottság a lisszaboni célok elérése egyik alapfeltételének tekinti az európai és világszintű posztgraduális/doktori iskolák és hálózatok kialakítását, amelyek egyidejűleg töltik be a felsőoktatás csúcsának és a kutatók számára a karrier első lépcsőjének kettős funkcióját (Európai Bizottság, 2005.). Hipotézisem teszteléséhez először statisztikai dokumentumokból gyűjtöttem össze a vonatkozó számadatokat (8. sz. melléklet). Ezt követően, az adatokat kategóriánként (oktatók, kutatók, hallgatók, PhD/DLA hallgatók, doktori iskolák) csökkenő sorrendbe rendezve elemeztem. Az így kapott listából kiválasztottam azt az öt, a vizsgált adatok szempontjából legjelentősebb intézményt, amelyeknél egyidejűleg teljesült, hogy - oktatói létszáma > 1.200 fő, - kutatói létszáma > 100 fő, - hallgatói létszáma > 20efő, - PhD/DLA hallgatói létszáma > 500 fő, - doktori iskoláinak száma > 10 db.

77

Az adatokat ezután egybevetettem a felsőoktatási intézmények 2006. évi gazdasági beszámolóiból nyert információkkal (10. sz. melléklet). Ennek eredményét a 14. sz. táblázatban foglaltam össze. 14. sz. táblázat: Öt magyar állami felsőoktatási intézmény vállalkozó aktivitása (2006. évi adatok felhasználásával) Az öt (I., II., III., IV., V.) intézmény megjelenése az egyes vállalkozói aktivitást jelző kategóriákon belül Vállalkozási tevékenységet folytatott-e 2006. évben

A vizsgált két szempontra vonatkozó intézményi válaszok Ø

Összes intézmény közül

Öt kiválasztott intézmény közül

Vannak-e az intézmény alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok (Kft., Rt.) Összes intézmény közül

Öt kiválasztott intézmény közül

15

---

nemleges

23

II., III., IV.


5

I.



1

V.

(3 VAGY TÖBB GAZD. TÁRSASÁG)


29

9

5

I., IV.

II., III., V.

29


Az öt, meghatározott számadatok alapján legjelentősebbnek tekinthető intézmény közül kettő kis (I.), illetve jelentős (V.) mértékű vállalkozási tevékenységet folytatott 2006. évben. Három intézmény (II., III., IV.) nem mutatott aktivitást ezen a téren. Ez azonban nem meglepő, ha figyelembe vesszük (amint az a táblázatból is látszik), hogy az összes magyar állami egyetem és főiskola 4/5-e (23 intézmény) 2006. évben egyáltalán nem folytatott vállalkozó tevékenységet. A gazdasági társaságok vonatkozásában ugyanakkor mind az öt vizsgált intézmény aktívnak bizonyult, három közülük (II., III., V.) jelentős mértékben (3 vagy annál több gazdasági társaságban való érintettség). 60


78

Fentiek alapján az egyetemek emberi erőforrás kapacitásai (oktatók, kutatók, hallgatók, PhD-hallgatók) és az intézmény vállalkozó jellegű aktivitása között összefüggés mutatkozik. Érdemes ugyanakkor azt is megnézni, hogy van-e vajon különbség a doktori iskolákkal rendelkező intézmények és az anélkül működő egyetemek/főiskolák vállalkozó aktivitása között (15. sz. táblázat)? 15. sz. táblázat: Intézmények vállalkozó aktivitása versus doktori iskolák működése Intézmények száma az egyes vállalkozói aktivitást jelző kategóriákon belül

A vizsgált két szempontra vonatkozó intézményi válaszok

Vállalkozási tevékenységet folytatott-e 2006. évben

Vannak-e az intézmény alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok (Kft., Rt.)

van doktori iskola

nincs doktori iskola

van doktori iskola

nincs doktori iskola

nemleges

12

11

6

9


4

1

6

3


1

---

(3 VAGY TÖBB GAZD. TÁRSASÁG)

---

17

12

17

12

Ø



5

29

29


A táblázat alapján látható értékek abban erősítenek meg, hogy érdemes összefüggést keresnem/látnom az egyetemeken működő doktori iskolák és az intézmény által mutatott vállalkozó aktivitás között. T2: Az állami egyetemek és főiskolák közül csak a hazai viszonylatban magas mennyiségi

mutatószámokkal

rendelkező

intézmények

mutatnak

jelentősebb

vállalkozói aktivitást. Ebből arra következtethetünk, hogy az intézményi méretek bizonyos komparatív előnyöket nyújtanak a vállalkozó készségek fejlesztéséhez, közvetve pedig a tartósan sikeres alkalmazkodáshoz. Sajátos kivételt képeznek azok az intézmények, amelyek ugyan a ’küszöbérték’ alatti mennyiségi mutatószámokkal rendelkeznek, de doktori iskolát működtetnek. 61


79

Megemlítendő, hogy „más irányú vizsgálódások is egyértelműen azt sugallják, hogy a nagyobb méretű (létszámú) szervezetek nagyobb valószínűséggel és arányban képesek professzionális szakembereket alkalmazni, akiknek a közreműködésével több lehetőség nyílik meg szervezett akciók lebonyolítására. Ugyanakkor a nagyobb szervezeteknél nagyobb a bürokratizmus és sokkal lomhábban mozdulnak, mint a kis létszámú intézmények”62. Egy későbbi kutatás során tervezem megvizsgálni azt, hogy a vállalkozói potenciál alakulásában a szervezeti méreten túl milyen további, a mérettel együtt mozgó tulajdonságok (pl. nagy tradíció, magas akadémiai presztízsen alapuló jó kapcsolatteremtő potenciál, nemzetközi ismertség, stb.) játszanak még döntő szerepet a vállalkozói potenciál alakulásában.

4.2.3.4. Az egyetem vállalkozási lehetőségeit meghatározó tényezők III.: ’pénz’, ’paripa’,… ’FEGYVER’… vagy valami más is? Az előzőekben az egyetemek anyagi (bevétel) és emberi (dolgozói, hallgatói állomány) erőforrásait vetettem több szempontú elemzés alá. Szükségesnek tartom ugyanakkor az egyetemek vállalkozási lehetőségeit közvetve befolyásoló főbb tényezők számbavételét is. A vizsgált Intézményfejlesztési Tervekben visszatérően megjelent az egyetemek versenyképességének egyik markáns pillére, nevezetesen az intézményi presztízs kérdése. A szakirodalomban egyetértés van abban, hogy a felsőoktatási intézmények életképességét, tartós fennmaradását a hírnév, intézményi tekintély és vonzerő megteremtésével és folyamatos karbantartásával lehet biztosítani. Már Th. Veblen is hangsúlyozta (2.2. fejezet), hogy az egyetemi vezetők elsőrendű stratégiai és politikai célja az intézményi presztízs erősítése, amelyből saját egyéni presztízsük származik. Kérdés ugyanakkor, hogyan mérhető ez a kategória? Minden bizonnyal hiba lenne, ha egy egységes tényezőlistát próbálnánk keresni vagy összeállítani. Vannak azonban olyan presztízs-összetevők, amelyek valamennyi felsőoktatási intézménynél egységesen megjelennek. Abból indulok ki, hogy az egyetemi működés legfőbb mozgatórugóját bevételei képezik. Az állami támogatás csökkenő mértéke, valamint a korábbiakban már említett társadalmi-gazdasági környezetből érkező kihívások egyre jobban rákényszerítik

62


80

az egyetemeket pótlólagos bevételi lehetőségek felkutatására és kiaknázására. Hogyan függ össze mindez az intézmény jó hírével? (a) Öregdiák hálózat A felsőoktatási intézmények függetlenségét, versenyképességét és ezen keresztül hírnevét növeli, ha erős alumni (öregdiák) hálózatot képes fenntartani. Magyarországon ennek még nincs igazán kialakult hagyománya és gyakorlata. Számos magyar intézmény alapított már ilyen szervezeteket, de az abban rejlő lehetőségeket távolról sem aknázták még ki, ha a hasonló nyugat-európai vagy észak-amerikai szervezetek eredményességével hasonlítjuk össze. A több és erősebb alumni szervezet létrehozása kettős cél miatt fontos az intézmények számára. Egyrészt, a pénzügyi adományok révén növelheti az egyetemek anyagi függetlenségét, másrészt, erőteljes visszacsatolási lehetőséget biztosít a tananyag minőségével, illetve az üzleti igényeknek való megfelelőségével kapcsolatban. Nehezen mérhető, de feltételezhető, hogy az egykori hallgatók a későbbi hallgatói generációk számára is hatékonyan tudnak információt nyújtani az Alma Mater előnyeiről vagy akár hátrányairól. Az erős alumni szervezetek működtetése még várat magára, az intézmények többségénél ezzel kapcsolatban inkább csak (távoli) jövőbeli tervek jelentek meg. Az IFT-k elemzéséből az derült ki számomra, hogy az egyetemek között zajló fokozott versenyben határozottan erős az intézmények azon törekvése, hogy minél jobban ’el tudják adni’ magukat a felsőoktatás piacán. Tisztában vannak azzal, hogy hosszú távon az az intézmény tud fennmaradni, amely tartósan sikeres ’árucikkekkel’ van jelen az egyetemek kínálati piacán. Sajnos azonban, semmi garancia nincs arra, hogy ez a siker minden esetben valós akadémiai értékeken és teljesítményeken (magas szintű oktatás, eredményes kutatás, hatékony szolgáltatás) nyugszik. (b) Publicitás Az intézményi presztízs általában nagy publicitást kap, vagy maguk az érintettek tesznek róla, hogy ez megtörténjen. Ennek fő célja a társadalom (egyetemen kívüli világ) befolyásolása, a potenciális adományozók megnyerése. Másrészt stratégiai versenytényező is, amely az egyetemek között folyó verseny meghatározó eleme. Az intézményi presztízsből realizálható eredmények nemcsak közvetlen értelemben vett anyagi természetűek. Általuk növelhető az intézmény emberi erőforrásainak nagysága és főleg kedvező irányba terelhető annak összetétele (egy jó hírű egyetem vonzza a jobb képességű diákokat, a hazai és külföldi szakemberek legjobbjait, stb.).

81

(c) Felsőoktatási rangsorok A magyar állami felsőoktatási intézmények jelenleg a legfőbb presztízs-növelő és azt megjelenítő ’fórumoknak’ a felsőoktatási rangsorokat tekintik. Nemzeti és nemzetközi összevetésekből világszerte nincs hiány. Sőt, az utóbbi években Magyarországon is egyre több ilyen lista készül. Két fontos észrevétel tehető a rangsorokkal kapcsolatban. Egyrészt kidolgozásukra vonatkozó egységes módszertan nem létezik. Mindig vannak és lesznek intézmények, amelyek megkérdőjeleznek egy-egy listát, főleg, ha azokban saját várakozásaikhoz képest nem megfelelően ’teljesítenek’. Másrészt, igazán jó rangsorolás csak az intézményi sajátosságok ismeretében valósítható meg. A felsőoktatási intézmények minőségi lajstromait világszerte komoly ellenvetések kísérik, különösen azon államokban, ahol a rangsorokat piaci szereplők hívták életre. Magyarországon két nagyobb típusba sorolhatók ezek a listák: állami és nem-állami rangsorok. Előbbire példa az Országos Felvételi Információs Központ (OFIK) ’FELVI rangsor’ c. kiadványa. Alapját elsődlegesen a képzési színvonalra utaló mutatók, mint pl. a hallgatói és felvételi arányszámok, a tudományos minősítéssel rendelkező oktatók, az egy főre jutó számítógépek száma, az OTDK-s eredmények jelentik. Betekintést enged ugyanakkor az intézmények sportolási és kulturális lehetőségeibe, a hallgatói érdekképviselet kérdéseibe, továbbá informál a későbbi munkaerőpiaci előmenetel szubjektív, diákok általi megítéléséről. Az OFIK általi rangsorolás nem ad számot az intézményi versengés abszolút győzteséről, ellenben több szempont alapján is sorba rendezi az egyetemeket és főiskolákat. Sokan tekintik ezért a hazai rangsorok egyik legátfogóbb verziójának. Érdekes módon, az általam vizsgált intézmények mégsem erre hivatkoztak a legtöbbször. Sokkal inkább a második típusbeli rangsorokban elért ’helyezéseikről’ adtak számot. Az első független (tehát nem-állami) felsőoktatási rangsort a Heti Válasz c. politikaiközéleti hetilap készítette 2005. végén, kari népszerűségi toplistákat állapítva meg. A Heti Világgazdaság és a Népszabadság az oktatás minőségi oldalát igyekszik górcső alá venni. A Világgazdaság c. üzleti napilap pedig a több szempontú listát kiegészíti a diplomásokkal szembeni munkaadói elvárások áttekintésével is. A rangsorokat érő számos módszertani és szemléleti kritikák között említhetjük a különböző torzító hatásokat, amelyek a szakterületi és regionális eltérésekből, az intézmények méretéből, alapítási évéből (működés/fennállás ideje), finanszírozási formáiból és a keretszámok különbségeiből származhatnak. Ezen kívül az adatok (külső érdekekhez igazodva) akár manipulálhatók is, másrészt megjelentetésük időzítése sem 82

mindig megfelelő. Ennek ellenére, minden érintett (oktatók, hallgatók, más társadalmi érdekcsoportok) szerint a rangsorolásra szükség van. Felsőoktatási intézmények vezetői szerint főleg akkor van értelmük, ha a rangsorok befolyásolják a hallgatói intézményválasztást és ennek folyományaként az intézmény finanszírozását. A vállalati szféra képviselői pedig a teljesítmény-eredmény szemléletű oktatást ösztönző rangsorok szükségességét hangsúlyozzák, ugyanakkor hiányolják a megjelentetés rendszerességét. Az IFT-k tanúsága szerint a magyar állami felsőoktatási intézmények elsősorban relatív összehasonlítás alapján határozzák meg a felsőoktatási piacbeli pozíciójukat (A intézmény teljesítménye B-hez viszonyítva). Az abszolút értékmérőkre még nem igazán mutatkozik igény, pl. adott intézményben végzett hallgatók hazai és nemzetközi piaci ’értéke’, munkaadói szemszögből. (d) Erőforrások Az intézmény vonzerejét a pénzügyi és az emberi erőforrásokon túl más anyagi (pl. épületállomány, infrastruktúra) és nem-anyagi jellegű (pl. informatikai háttér fejlettsége, információs

csatornák,

együttműködési

kapcsolatok

minősége)

erőforrásai

is

meghatározzák. Az IFT-k többségében az épületek és azok felszereltségi foka messze elmarad a kívánatostól. A PPP-programoknak köszönhetően számos új létesítmény építése vagy felújítása történt meg az elmúlt pár évben. A többnyire igen részletesen kidolgozott intézményi elképzelések azonban jól mutatják, hogy igen sok még a teendő. Az

informatikai háttér korszerűsítése szinte minden egyetemen és főiskolán prioritást élvez. Úgy tűnik, hogy az ehhez kapcsolódó, hallgatóknak nyújtott plusz-szolgáltatásokkal (pl. ingyenes elektronikus postafiók, elektronikus tanulmányi ügyintézés lehetősége, stb.) kívánják valamelyest ’feledtetni’ az épületek és általában az intézményi infrastruktúra számos területen tapasztalható kedvezőtlen állapotát. Az IFT-k elemzéséhez felhasznált paraméterek közül az infrastruktúra milyenségét tükröző jellemző viszonylag alacsony átlagértéke (6. sz. melléklet, 11.ssz., x = 1,94) és viszonylag magas relatív szórása (CV = 44 %) is azt mutatják, hogy általában véve komoly infrastrukturális fejlesztésekre van szükség a magyar egyetemeken, még akkor is, ha egy-egy intézményben sikerült az átlagosnál jobb körülményeket megteremteni. Az egyetemek együttműködési kapcsolatai igen széleskörűek. Talán túlságosan is. Számos intézmény önkritikusan elismeri, hogy a (főként külföldi) együttműködési kapcsolatok többsége formális. A nagy ’darabszámokhoz’ ugyanis nem társul kellő

83

tartalmi mélység. Sok intézmény jelölte meg jövőbeni tervei egyikeként a jelenlegi együttműködési megállapodások felülvizsgálatát és ezáltal a kapcsolatrendszer minőségi javítását. Az együttműködést vizsgáló jellemző magas átlagértéke (6. sz. melléklet, 10. ssz., x

= 3) is azt mutatja, hogy az iparral és más egyetemekkel fenntartott

partnerkapcsolati hálózat az intézmények többségében igen széleskörű. E tényezőnek az összes jellemzőhöz képest viszonylag alacsony relatív szórásmutatója (CV = 27 %) pedig megerősíti, hogy ezen a területen mennyiségi panaszra nincs okuk az intézményeknek. Az intézmények tartós jövőbeli versenyképessége szempontjából azonban igazán a minőségi elmozdulás eredményessége a döntő.

4.2.3.5. Az egyetem vállalkozási lehetőségeit meghatározó tényezők IV.: ’pénz’, ’paripa’, ’fegyver’ vagy valami… MÁS … is? A ’vállalkozó egyetemi’ működésre vonatkozóan a szakirodalomban nincs egységesen elfogadott jellemző-lista. Az intézményfejlesztési tervek elemzéséhez használt Clark-féle 20 és az általam hozzátett további négy jellemző használata csupán azt a célt szolgálta, hogy a vállalkozó potenciál minél több szempontú vizsgálatát végezhessem el. Az operacionalizálás során ezért azokat a jellemzőket igyekeztem összegyűjteni, amelyek (a szakirodalom és saját meglátásom szerint is) a ’vállalkozó egyetemi’ működés fontos összetevői. Minden bizonnyal vitatható, hogy vajon tényleg minden lényeges tényező bekerült-e az itemcsoportba. Az viszont kétségtelen, hogy valamennyi felhasznált jellemző bizonyos mértékben része a vállalkozó készségnek és viselkedésnek. Feltételeztem, hogy az intézményfejlesztési tervek elemzése alapján kapott adatok felhasználásával, megfelelő módszertani eljárással, beazonosíthatók a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényegét képező fő mutatók. Azt vizsgáltam, hogy milyen fő dimenziókban fejezhető ki a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényege, azaz az egyetemek vállalkozó készsége. A 24 jellemző számának csökkentéséhez a főkomponens-elemzés módszerét választottam. A főkomponens-elemzés olyan statisztikai eljárás, amely egy változószettet lineáris transzformáció segítségével alakít át az eredetinél kisebb számú, új (egy vagy több) változószetté. Azt mutatja meg, hogy milyen belső kapcsolatok vannak az elemzésbe bevont változók között. A változók közötti kapcsolódásokból rajzolódnak ki a főkomponensek, azaz olyan ún. jellemző-csoportok, amelyek mögött valamilyen közös tartalom fedezhető fel. 84

A főkomponens-elemzés első lépéseként megnéztem, hogy hány lehetséges komponensbe rendeződik a minta. A szakirodalomból ismert hüvelykujj-szabály szerint a megfelelő főkomponens-számot ott találjuk meg, ahol adott főkomponensnél a TOTAL VARIANCE EXPLAINED (teljes magyarázott variancia) táblában az EXTRACTION SUMS OF SQUARED LOADINGS (amely a kapott komponensekben megtestesülő információtartalmat mutatja) kumulált százaléka éppen 50% fölé emelkedik. Ennek megfelelően három főkomponens beazonosítására mutatkozott lehetőség. Az új változók (főkomponensek) nagy előnye, hogy az eredeti változók számánál kisebb számúak és egymástól függetlenek. A szakirodalom szerinti további feltétel alapján azokat a változókat tekinthetjük egy főkomponens alkotóelemének, amelyeknek a kommunalitása legalább 0,25, azaz a főkomponens és az eredeti változó közötti kapcsolat szorossága legalább 0,5-ös korrelációval jellemezhető. Az ennél kisebb értékű itemeket ezért egyenként kivettem a változólistából mindaddig, amíg a kommunalitások értéke minden változó mellett elfogadhatóan nagy lett, és mindannyiszor újrafuttattam a parancsot. Az így nyert adattáblában megvizsgáltam az itemekhez tartozó főkomponens-súlyokat, amelyek azt mutatják meg, hogy az egyes változók milyen irányban és mekkora súllyal alakítják a kapott főkomponenseket. A főkomponens-mátrixon múlik az interpretáció folyamata, azaz, hogy tudunk-e jelentést (címkét) adni az egyes főkomponenseknek. Amennyiben azokat nehéz értelmezni, a rotáció művelete segíthet, amelynek során a főkomponenseket megfelelő szögben forgatva azok könnyebben interpretálhatóvá válnak, mert közelebb kerülnek a változókhoz (markánsabbá válik a változók szerkezete). Az elforgatástól nem változik sem a modell illeszkedése, sem az egyes változók végső kommunalitása, sem az az információtartalom, amelyet a főkomponensek együttesen megőriznek. Megváltozik viszont az a mód, ahogyan az egyes főkomponensek a megőrzött információ mennyiségén osztoznak. A rotációt a Varimax-módszerrel végeztem el. Az ennek eredményeképpen létrejött új komponens-mátrixban elkülönülő három főkomponens (16. sz. táblázat) az összes változó varianciájának több mint felét (54,85 %) lefedi.

85

16. sz. táblázat: Rotált komponens mátrix: a ’vállalkozó egyetemi’ működés három dimenziója VÁLTOZÓK

Struktúra Kimenet-orientált finanszírozás Piaci teljesítmények Függetlenség Master/posztgrad.hallgatók Együttműködés Tanulás Interdiszciplinaritás Technológia transzfer

KOMPONENSEK ÉS ELNEVEZÉSÜK

63

1 -,863 ,836 ,698 ,652 ,644 ,637 ,637 ,577 ,547 Hálózatépítők 2 ,818 ,650 ,647 ,631 -,532 -,519 ,514 Katalizátorok

Fiatal kutatók Versenyképesség Spin-off Változás-orientáltság Új tevékenységek Központi irányító testület Tevékenység-koncentráció

3 ,685 ,635 ,591 ,569 ,559 Rásegítők

’Kincses bányák’ Véndiák-hálózat Stratégiai tervezés Campus infrastruktúra Adományok

Extraction Method: Principal Component Analysis. Rotation Method: Varimax with Kaiser Normalization. Rotation converged in 5 iterations. Forrás: saját szerkesztés, SPSS 14.00 programmal végzett elemzés alapján

63

Megjegyzés a táblázatbeli értékekhez: A pozitív korreláció azonos irányú kapcsolatot jelent (egyik változó nagyobb értékei a másik változó nagyobb értékeivel járnak együtt). A negatív korreláció ellentétes kapcsolatot mutat (az egyik változó nagyobb értékei a másik változó kisebb értékeivel járnak együtt).

86

A fentiek szerint elvégzett elemzés alapján három főkomponenst sikerült beazonosítanom és elneveznem. Ennek alapján jutottam arra a következtetésre, hogy a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényege az alábbi három dimenzióban ragadható meg: 1. HÁLÓZATÉPÍTŐK A ’vállalkozó egyetem’ kapcsolati hálózata kiépítésének fontos részét képezik (pozitívan korrelálnak) az alábbi tényezők: az intézmény fő finanszírozói által nyújtott, mérhető teljesítményekhez és eredményekhez kötött támogatás; a piac által visszaigazolt akadémiai teljesítmények és termékek; az állami támogatástól való minél nagyobb mértékű (anyagi) függetlenség; a mester- és posztgraduális hallgatók nagy aránya; az iparral (vállalati szférával) és más egyetemekkel való kölcsönös együttműködés; a szervezet és tagjainak tanulási képessége (tudásszerzés), az intézményen belüli kooperáció a különböző tudományterületeket lefedő szervezeti egységek között, valamint az egyetem és régiója közötti tudásmegosztási folyamatok (technológia transzfer). Az egyetem szervezeti struktúrájának felépítése és összetettsége ugyanakkor negatívan korrelál a vizsgált főkomponenssel. 2. KATALIZÁTOROK Az egyetem hatékony működését segítő (gyorsító) tényezők közé sorolandók (pozitívan korrelálnak) az egyetem által nagy számban alkalmazott fiatal kutatók; a versenyképes intézményi működést lehetővé tevő, optimálisan kihasznált erőforráskapacitások; az egyetemen szerzett tudást hasznosító vállalkozások (spin-off); az innovációt, új ötletek megvalósítását előnyben részesítő szervezeti gyakorlat (változásorientáltság), valamint a jól behatárolt oktatási és kutatási területeken folyó intézményi munka (tevékenység-koncentráció). A főkomponenssel negatívan korreláló tényezők között találjuk a folyamatosan feltérképezésre kerülő új, jövőbeni lehetőségeket, továbbá a domináns szerepet játszó központi irányító testületet. 3. RÁSEGÍTŐK Az intézmény költségvetését és ezáltal a stabil szervezeti működést erősítő tényezőknek tekinthetők a folyamatos pótlólagos bevételi forrást jelentő ’kincses bányák’ (pl. konferenciaközpont, business school, hotel); a kiterjedt alumni-hálózat; a jól kidolgozott és megfelelően kommunikált intézményi küldetési nyilatkozat és stratégiai

87

terv; a versenyképes campus infrastruktúra, valamint az egyetem vonzerejének, hírnevének köszönhetően becsatornázott adományok. T3: A magyar ’vállalkozó egyetemi’ működés aggregált mutatói racionálisan három fő dimenzióba csoportosíthatók, nevezetesen: - az egyetem külső-belső kapcsolati rendszerének kiépülését segítő tényezők: HÁLÓZATÉPÍTŐK; - a

szervezeti

működést

támogató

folyamatok

és

tevékenységek:

KATALIZÁTOROK; - valamint az új típusú működés biztos hátterét megalapozó feltételek: RÁSEGÍTŐK. A három-dimenziós leírás empirikus tesztelését a jövőben kívánom elvégezni.

4.2.4. A jelenlegi állami felsőoktatási rendszer működési modelljének kritikai értékelése Az elmúlt két-három évtizedben Európa-szerte, így hazánkban is megváltozott a felsőoktatási szektor társadalmi-gazdasági környezete. Mindez a szektor számára olyan új kihívásokat jelent, amelyek elsősorban a hallgatókért, az oktatókért, más erőforrásokért és az intézmények szakmai hírnevéért folyó fokozott versenyben fejeződnek ki. Magyarországon a rendszerváltást (1989/90) követően jelentős változások mentek végbe a társadalmi-gazdasági viszonyokban. Ezek a változások az ún. nem piaci szektorban működő intézményrendszereket (költségvetési alrendszerek), mint amilyen a felsőoktatás, csak részben érintették, mert az egyetemek és főiskolák a modern piacgazdaság kialakulása és a tulajdonosi struktúrák átrendeződése után is jóformán változatlanul, a korábbi feltételek szerint működtek tovább. A hazai állami egyetemek és főiskolák olyan tipikus költségvetési intézmények, amelyek akadémiai önigazgatás alatt működnek és tevékenységük alapvetően nem profitszerzésre irányul. Ez a sajátos működési keret egyfajta biztonságérzetet, kiszámíthatóságot teremt az intézmény és dolgozói (oktatók, kutatók, más alkalmazottak) számára. A viszonylag stabil, jól tervezhető, könnyen áttekinthető szakmai és hivatali érvényesülési pálya nyújtotta előnyök mellett azonban jól láthatóak az árnyoldalak is. A költségvetési státuszból (és az ezzel összefüggő törvényi korlátokból) fakadóan az

88

intézmény nem tud dolgozóinak versenyképes jövedelmet kínálni, másrészt a társadalom számára nyújtott szolgáltatásai egyre nyilvánvalóbban elmaradnak az elvárások mögött. Az új kihívásoknak nagy valószínűséggel azok az egyetemek tudnak majd tartósan megfelelni, amelyek olyan új és rugalmas működési módot (stratégia, struktúra, menedzsment, kultúra, egyéni és csoport-viselkedés) képesek kialakítani, amely mintegy ’leképezi’ az állandóan változó külső társadalmi-gazdasági környezet ’közgazdasági logikáját’. Meglátásom szerint mindez az egyetem vállalkozó szemléletű működésre való áttérését feltételezi. A régi és az új működési mód közötti lényegi eltéréseket a szervezeti működés hat fő tényezője (stratégia, struktúra, menedzsment, finanszírozás, kultúra, egyéni és csoportviselkedés) mentén mutatom be (17. sz. táblázat). 17. sz. táblázat: A környezeti változásoknak és az új működési feltételeknek való megfelelés követelményei szervezeti szinten Költsé ltségveté gvetési szervezet (té (tény)

Vállalkozó llalkozó szervezet (elé (elérendő rendő célok)

Nosztalgikus autonómiakép, változatlan intézményi profil, passzív alkalmazkodás. Merev, nincs teljesítménykényszer. Rövid távú, kevés variáció, felelősség? ’Rugalmas’ határidők, lassú reagálás. Szubjektív, reaktivitás, rövid táv.

Tényleges autonómia, markáns szakmai profil. Aktív alkalmazkodás. Rugalmas, hatékonyságot ’kikényszerítő’. Változó időtávú, többféle opció,személyi felelősök. Szigorú határidők, folyamatos beavatkozás. Objektív, proaktivitás, hosszú távú érdekeltség.

Sokszintű, merev. Túlburjánzó. Nagy számú, túltagolt.

Lapos struktúra, rugalmas. Spin-off vállalatok. Rugalmas, kis létszámú egységek.

Irányítás/ menedzsment

Bürokratikus önigazgatás. Nincs valós tulajdonos. Hiányzó egyéni felelősség.

Indirekt irányítás. Önállóság. Fokozott egyéni felelősség.

Finanszírozás

Főként állami költségvetésből. Korlátozott önállóság.

Többcsatornás. Széleskörű gazdálkodási jogok.

’Elefántcsont-torony’. Akadémiai szabad(os)ság. ’Távol a való világtól’. Szerzett jogok őrzése.

Társadalmi párbeszéd. Összehangolt együttműködés. A napi realitások talaján. Folyamatos bizonyítás.

Egyéni érdekek dominálnak.

Csoportérdekek dominálnak.

Működési té tényező nyezők Stratégia 1. Célkitűzés 2. 3. 4. 5.

Stratégiakészítés Operatív tervezés Monitoring Ösztönzők

Struktúra a) szervezeti hierarchia b) oldalágak c) egyéb egységek

Kultúra a) társadalom b) akadémia ügyek c) mindennapok d) előjogok Egyéni és viselkedés

csoport-

Forrás: saját összeállítás

Úgy vélem, hogy a megváltozott társadalmi-gazdasági környezeti feltételek között nem kerülhető el hazai állami felsőoktatási intézmények mielőbbi érdemi alkalmazkodása.

89

4.3. Működési modellek egybevetése Az előző fejezetek során többszempontú vizsgálatnak vetettem alá ezeket az intézményeket. Empirikus kutatásom első része a magyar állami felsőoktatási intézményeknek azokra a különösen érzékeny pontjaira irányult, amelyek a stabil, kiegyensúlyozott, hosszú távon életképes működésüket veszélyeztetik. Jelen fejezetben továbblépek a tényezők vizsgálatán és az intézményi működés folyamatát, annak működési mechanizmusát kívánom bemutatni, az evolúciós közgazdaságtan fogalmi keretei között.

4.3.1. Definíciók és megközelítések A ’VÁLLALKOZÓ EGYETEM’, ahogyan korábban már utaltam rá, oximoronnak (a forma és a tartalom ellentmondása) tűnhet. VÁLLALKOZÓNAK nevezzük rendszerint azokat az egyéneket, szervezeteket, akik, illetve amelyek szűkös erőforrásokat kötnek le (költségek) bizonytalan piacon (profitveszteség), kockázattal. Az

EGYETEM

erőforrásokat

ugyanakkor eddig olyan szervezetként működött, amely szűkös

kötött

le,

ismert

megrendelések

szerint

(normatív

költségvetési

finanszírozás), anyagi kockázat vállalása nélkül. A két fogalom párosításában rejlő ellentmondást azonban mégis feloldhatónak tartom. A szakirodalomban számos ’vállalkozó egyetemi’ definíció található. Ezek sokfélesége ellenére általában elmondható, hogy mindegyikük többé-kevésbé hasonló tényezőkhöz köti a ’vállalkozó egyetemi’ működési filozófia lényegét, úgymint - nagyfokú kölcsönös függőség (kormány – vállalatok - egyetemek között), - differenciált bevételi források, - a vállalkozó tevékenység általános érvényesülése az akadémiai közösség egészében, - különböző stratégiai irányvonalak követése új vállalatok/ üzleti egységek létrehozása érdekében, - a szervezeti struktúra átalakítása,

90

- esetenként innovatív cselekvések megvalósítása (új termékek, szolgáltatások, technológiák).64 Úgy tűnik azonban, hogy egy konszenzuson alapuló markáns meghatározás még várat magára. Kutatásom elméleti alapjaként egy másik, a fentiektől valamelyest eltérő, az innovációt hangsúlyozó megközelítésből indulok ki, amely S. Shane nevéhez kötődik (Shane, 2003). Az egyén és a lehetőségek kapcsolatát, összefüggéseit vizsgáló koncepció szerint a lehetőségeket megteremthetjük vagy felfedezhetjük. A két alternatíva között jelentős különbség van. Beszélhetünk egyrészt nem objektív (tehát nem tőlünk függetlenül létező) lehetőségekről, amelyeket az egyének közötti ötletcserék és interakciók teremtenek meg, hívnak életre (teremtett lehetőség). Vannak ugyanakkor ún. objektív (az embertől függetlenül létező) lehetőségek, amelyek bárhol a környezetünkben előfordulhatnak. Ezek felfedezéséhez kreatív emberekre van szükség. Tehát a lehetőség adott, létezik, csak kell valaki, aki azt felfedezi és kiaknázza (felfedezett lehetőség). A fenti gondolatmenetre alapozva S. Shane a vállalkozást úgy definiálja, mint ’olyan

tevékenység, amely magában foglalja a lehetőségek felfedezését, azok mérlegelését és kihasználását annak érdekében, hogy új javakat, termékeket és szolgáltatásokat hozzon létre, majd azoknak piacot teremtsen olyan erőfeszítéseken keresztül, amelyek a szervezetben azt megelőzően nem léteztek’.65 Egy egyetemen mind a megteremthető, mind pedig a felfedezhető lehetőségek elsősorban három fő területen fordulhatnak elő: akadémiai (oktatás és kutatás), valamint ún. hasznosítási (vállalkozás, vállalatalapítás, piaci értékesítés, szabadalmaztatás) cselekvésekben. Az általam megkonstruált ’vállalkozó egyetemi’ modellben mindhárom lehetőség-terület megjelenik. Szerintem ugyanis azok egymástól elkülönített vizsgálata erőltetett, nem életszerű szeparálás lenne. Az egyetem ugyanis oktatási tevékenységének minőségét kutatási tevékenysége révén fejleszti, amely ezáltal jobban eladhatóvá (hasznosíthatóvá) válik. A lehetőség-típusok közül elsősorban a felfedezett lehetőségeket tekintjük a vállalkozó tevékenység jellemzőjének. Fentiek alapján a ’vállalkozó egyetem’ fogalmát az alábbiak szerint definiálom: 64

65

Cano, Maribel Guerrero: A literature review on entrepreneurial universities: an institutional approach. http://selene.uab.es/dep-economia-empresa/Jornadas/Papers/2006/Maribel.pdf , 4-5.o. Shane, S.: A General Theory of Entrepreneurship: The Individual-Opportunity Nexus. Northampton MA: Edward Elgar Publishing, 2003., 4.o.

91

A vállalkozó egyetem bizonytalan piaci körülmények között, saját anyagi és személyi felelősséggel (kockázat), lehetőségeket (variáció) teremt meg, fedez fel (kreativitás) és használ ki, amelyek révén új javakat, termékeket és szolgáltatásokat (innovativitás) hoz létre. A valós piacról érkező, előre nem jelezhető (bizonytalan) értékítéletek alapján (külső szelekció) az egyetem dönt az új javak, termékek és szolgáltatások megszüntetéséről (belső szelekció) vagy folytatásáról (fenntartás). A folyamat során szerzett tudás és tapasztalatok birtokában (tanulás) az egyetem folyamatos változáson megy keresztül (szervezeti evolúció), miközben újabb lehetőségek felkutatására törekszik. A vállalkozó tevékenység/cselekvés mögötti hajtóerőkre vonatkozóan létezik egy

személyiségalapú, valamint egy viselkedés-alapú megközelítés66. Az első azt feltételezi, hogy a vállalkozó személy személyisége, annak sajátos jegyei magyarázó erővel bírnak a vállalkozási tevékenységekkel kapcsolatban. Az utóbbi nézőpont azonban véleményem szerint sokkal közelebb áll a valósághoz. Ennek során a vállalkozó egyén (és szervezet) viselkedését vizsgálhatjuk és azon belül a szándékait próbáljuk kifürkészni és megérteni. A vállalkozási szándék ugyanis olyan központi elmeszüleménynek tekinthető, amely bonyolult kapcsolatot teremt a vállalkozói felismerés (pl. üzleti vagy technológiai ötletek, kutatási irányok) és a vállalkozói viselkedés (tényleges cselekvés) között. Kutatásomban a vállalkozó tevékenység vizsgálatánál ezért a viselkedés-alapú megközelítésből indultam ki. A vállalkozói folyamat egyik első, átfogó modellje Shapero (és szerzőtársa Sokel) nevéhez fűződik (5. sz. ábra). Látható, hogy a modell egyaránt tartalmaz egyéni és szituációs tényezőket is. Megjelenik benne a tehetetlenség, valamint az azt feloldó, cselekvésre indukáló esemény, amely szükségszerűen kilöki az egyént a tehetetlenségi pályáról. Azt mondhatjuk tehát, hogy a vállalkozóként való viselkedés és a vállalkozó cselekvés közvetlen előzményeinek az alábbi kérdések és tényezők tekinthetők: - Szükség/em van-e rá? (a vállalkozó tevékenység elindításának szükségessége) - Meg lehet-e csinálni? (a kivitelezhetőség mérlegelése) - Meg akarom-e csinálni? (az egyén cselekvési hajlandósága)

66

Llano, Joseph Anthony: The university environment and academic entrepreneurship: a behavioral model for measuring environment success. http://www.cherry.gatech.edu/t2s2006/papers/llano-1057-T.pdf , 7.o.

92

5. sz. ábra: Shapero Vállalkozó esemény modellje ÉRZÉKELT KÍVÁNATOSSÁG

(perceived desirability)

CSELEKVÉSI HAJLANDÓSÁG

SZÁNDÉKOK

VÁLLALKOZÓ VISELKEDÉS

(propensity to act)

(intentions)

(entrepreneurial behaviour)

ÉRZÉKELT KIVITELEZHETŐSÉG

ÖSZTÖNZŐ ESEMÉNY

(perceived feasibility)

(trigger event)

Forrás: Llano, Joseph Anthony: The university environment and academic entrepreneurship: a behavioral model for measuring environment success. http://www.cherry.gatech.edu/t2s2006/papers/llano-1057-T.pdf , 12.o.

Saját ’vállalkozó egyetemi’ modellem felállításához Shapero fentiekben bemutatott modelljét vettem alapul. Célom a Shapero-modell bővítése új dimenziók és kapcsolatok beemelésével és így egy olyan ’magyar vállalkozói egyetemi modell’ kidolgozása, amelyben az egyetemet mint szervezetet és annak elsődlegesen emberi erőforrásait (aktorok) az evolúciós gazdaságtan logikája szerint értelmezem és jelenítem meg. 4.3.2. Az egyetemi működés hagyományos és új modellje Az általam kidolgozott egyetemi működési modellben egyszerre jelennek meg a mai magyar felsőoktatási intézményeket jellemző működési tényezők és mechanizmusok, valamint a ’vállalkozó egyetemi’ definíciómban előzőekben megfogalmazott sajátos jellemzők. Semmiképpen sem szeretném ugyanis egy olyan irreális feltevésre építeni, mely szerint az egyetemek mai működésének rendszere teljes egészében elvetendő és helyette egy gyökeresen más működés lenne kívánatos. A kutatásom fő célja ugyanis egy lehetséges, a reális valósághoz közeli elmozdulási alternatíva felvázolása. Ennek megfelelően, véleményem szerint, a ’vállalkozó egyetemi’ modell és a jelenlegi egyetemi működési modell, fő tényezőit tekintve, ugyanazt a rendszert jeleníti meg, ugyanazon fő tényezőcsoportokra építve. Alapvető eltérés mutatkozik ugyanakkor működési logikájuk és mechanizmusaik (útvonalak és a változás/fejlődés dinamikája) vonatkozásában.

93

Modellemben az egyetemet három fő területen – (1) OUTPUT

INPUT,

(2)

RENDSZER

és (3)

– vizsgáltam, figyelembe véve annak (4) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZETÉBE

való beágyazódását. Az egyetemi működés (1) INPUTJAIT hat kategóriában határoztam meg: 1. erőforrások 2. hálózati kapcsolatok 3. normák 4. támogató struktúrák 5. kompetenciák 6. indikátorok Röviden az alábbiakat értem ezen kategóriák alatt. 1. Az erőforrások alatt az emberi (oktatók, kutatók, hallgatók, más dolgozók), pénzügyi (bevételek, támogatások, adományok, pályázati források, más jövedelmek), továbbá anyagi (pl. épületállomány, infrastruktúra) és nem-anyagi (pl. informatikai háttér fejlettsége, információs csatornák, együttműködési kapcsolatok minősége) jellegű erőforrásokat értem. 2. A hálózati kapcsolatok közé egyrészt a szervezeti hierarchián belüli vertikális és horizontális kapcsolatok (felsővezetők, dékánok/karok, intézetvezetők/intézetek, tanszékvezetők/tanszékek, szolgáltató egységek, más funkcionális egységek), másrészt az intézmény falain kívülre nyúló kapcsolatrendszer (helyi, regionális, hazai és nemzetközi együttműködések, kapcsolatok más intézményekkel és személyekkel) tartoznak. 3. Az egyetemi normákhoz sorolom a szervezeti tudás hasznosítását (kapitalizáció), a

kölcsönös

egymásrautaltságot

(interdependencia),

a

függetlenséget

(dependencia), valamint a kereszteződés (hibridizáció) és a visszahatás (reflexió) jelenségeit (Etkowitz, 2004). 4. Támogató struktúrák alatt a szervezeti tudásáramlást és tevékenységeket támogató vagy gátló, formális (kar, laboratórium, kutatóműhely, technológia transzfer iroda, javadalmazási és szankcionálási rendszer) és informális (beszélgetés, információcsere, levelezés, személyes kapcsolatok, presztízs, tevékenységkoncentráció) rendszereket, illetve tényezőket értem.

94

5. A kompetenciák a szervezeti és egyéni tudáshoz kapcsolódó alap, alkalmazott és funkcionális vetületekben jelennek meg, a szervezeti és egyéni életciklusoknak megfelelően. 6. Az indikátorok az egyéni és szervezeti teljesítmény mérésére, összehasonlítására és azokból levont következtetések (majd döntések meghozatala) segítése céljából alkalmazott mennyiségi és minőségi mutatók. Az egyetem mint (2)

RENDSZER

működésének mechanizmusait az egyéni és szervezeti

szándékok, lehetőségek és tevékenységek szerint vizsgáltam. Az (3) OUTPUT oldalon jelenik meg az egyetem valamennyi ’terméke’ (oktatási és kutatási produktumok, szolgáltatások, vállalkozó tevékenység eredményei). A (4) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET (piac, szervezetek, háztartások, egyének) pedig egyrészt szűrő funkciót (teljesítmény-mérés), másrészt visszacsatoló funkciót (értékítélet és tudásáramoltatás az egyetem irányába) töltenek be. A 11. sz. mellékletben szemléltetett egyetemi működési modellemnek a fentiekben történt általános bemutatása után a továbbiakban először röviden összefoglalom a jelenlegi egyetemi működés jellemző mechanizmusát (amelyet az ábra fehér színű nyilai jeleznek). Ezt követően kerül sor a ’vállalkozó egyetemi’ működés bemutatására (a működés logikai ’útvonalát’ az ábrán szürke színű nyilak mutatják).

4.3.2.1. Jelenlegi egyetemi működési mechanizmus (1) INPUT Az egyetem erőforrás-igényét és tevékenységét nagyrészt az állam által nyújtott támogatás (átlagosan a teljes egyetemi költségvetés több mint 50 %-a) határozza meg (és határolja be). Külső és belső hálózati kapcsolatainak mennyiségétől és minőségétől függően további erőforrások megszerzésére csak korlátozott lehetőségei vannak (külföldi vendégoktatók meghívása, kutatási megrendelések teljesítése, költségtérítéses képzések és rendezvények szervezése, vállalati támogatások, Európai Uniós pályázatok, stb.). A jelenlegi egyetemi normák a szervezeti tudás hasznosításának hagyományos formáit preferálják (oktatási és kutatási szolgáltatások felkínálása szervezett keretek között). Szoros, kölcsönös kapcsolat fűzi össze az egyetemet és az államot (a mindenkori kormányt), amely elsősorban anyagi függőséget jelent. Ugyanakkor akadémiai alaptevékenységei ellátásában az egyetem viszonylagos függetlenséget élvez. A kölcsönös 95

függés és a viszonylagos (döntési) függetlenség keresztezéséből fakadó feszültségeket a törvények, szabályok által kijelölt működési keretfeltételek részben tompítják. Az egyetem államtól való nagyfokú függősége (anyagi és szabályozási vonatkozásban), részleges cselekvési szabadsággal társul. Főként ezzel magyarázható, hogy az egyetemi szervezet meglehetősen lassan és inkább követő jelleggel képes reagálni a társadalmi-gazdasági környezetében végbemenő változásokra. A szervezeti tudásáramlás és tevékenységek fő támogató (és erő-)struktúráit az egyetemi működést alapvetően meghatározó oktatási tevékenységhez kapcsolódó szervezeti egységek (karok, intézetek, tanszékek) jelentik. Dominanciájuk az intézményi döntéshozatal során is érvényesül. A legfelső szintű vezetők és fórumok által meghozott döntések ezért gyakran formálisak. A tényleges döntési szint nem feltétlenül a szervezeti hierarchia csúcsán van. A fő stakeholderek (állam, hallgatók, piac, üzleti világ, akadémiai közösség) által elvárt mennyiségű és minőségi szervezeti teljesítést és teljesítményt a szervezet elsősorban formális (döntően nem-anyagi jellegű) és inkább jutalmazó mint szankcionáló intézkedésekkel befolyásolja (csak ritkán kényszeríti ki). Az adminisztratív (vezetői, munkatársi) és a tudományos (oktatási, kutatási) feladatok ellátásához szükséges munkakörök meghatározott kompetenciákat várnak el (feltételeznek). Az alap, alkalmazott és funkcionális kompetencia szintek mérésére és fejlesztésére azonban nincs intézményi szinten egységesen kidolgozott és következetesen alkalmazott módszer. A szervezeti és egyéni teljesítmények mérése és összehasonlítása elsősorban nem ’piaci’ indikátorok (árbevétel, megtérülés, hasznosulás), hanem inkább hagyományos ’akadémiai’ mutatókon (publikációk száma, hazai és nemzetközi konferenciákon való részvételek száma, benyújtott pályázatok száma, oktató/hallgató arány, hallgatók létszáma) keresztül történik. (2) RENDSZER Az egyetem mint rendszer működési mechanizmusa az inputok előbbiekben bemutatott sajátosságaihoz igazodik. A szervezeti cselekvéseket és döntéseket a fenntartó és fő finanszírozó (egyben megrendelő) a szervezeti inputokon keresztül nagy mértékben meghatározza. Az egyetem (és annak egyénei) korlátozott cselekvési (és anyagi) szabadsága leginkább csak az egyének közötti interakciókon és ötletek cseréjén alapuló, teremtett lehetőségek kihasználására kínál teret. Ezek kiaknázását többek között anyagi,

96

időbeli (munkaidő hossza, óraterhelés, egyéb oktatási, kutatási és adminisztrációs feladatok ellátása) és szándékhoz köthető (motiváció és annak hiánya) tényezők korlátozzák. (3) OUTPUT és (4) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET A teremtett lehetőségekből a ténylegesen megvalósuló új javakat, termékeket és szolgáltatásokat főként hagyományos akadémiai ’értékesítési útvonalakon’ keresztül (oktatás, publikációk, rendezvények, média) juttatják el az egyetem társadalmi-gazdasági környezetébe a fő célcsoportokhoz (egyének, háztartások, társadalmi szervezetek, állam/kormány). Az egyetem, közszolgáltató intézmény funkciójának megfelelően, a piaci felől érkező visszajelzések helyett elsősorban a társadalom értékítéletére alapozva hoz döntést új termékei további sorsáról (megszüntet, megtart, fejleszt). A piaci visszajelzések (tényleges gazdasági hasznosítási igények és lehetőségek) fogadása többnyire csupán informális csatornákon keresztül történik, piaci visszacsatolási útvonal és az üzleti világgal való rendszeres, formális keretek közötti találkozási felület hiányában.

4.3.2.2. ’Vállalkozó egyetemi’ működési mechanizmus A ’vállalkozó egyetemi’ megközelítés során, amelyet a szakirodalom gyakran ’egyetemi kapitalizmusként’ emleget, abból az alapfeltevésből indulok ki, hogy a tudás nyersanyag, amely termékké, folyamatokká és szolgáltatásokká alakítható. Az intézmények és ezen belül a szervezetek működésére vonatkozó evolúciós közgazdaságtani ismereteket (részletes ismertetésére a 2. fejezetben került sor) felhasználva azt vizsgáltam, hogy a ’vállalkozó egyetemi’ szervezeten mint hierarchikus hálózaton belül a tudás hol és hogyan keletkezik, hogyan változik, és mindez hogyan függ össze a szervezet (egyének és csoportok) viselkedésével. (1) INPUT A ’vállalkozó egyetem’ működését, tevékenységét és erőforrás igényét elsődlegesen annak mikrogazdasági környezeti feltételei és lehetőségei határozzák meg. A ’vállalkozó egyetem’ mikrogazdasági környezetének intézményi szintjét a hazai felsőoktatási intézményrendszer/hálózat (vagy másként a magyar felsőoktatás piaca) jelenti. Ezen a szinten vizsgálhatók a vonatkozó kormánypolitikák, az állami törvények és szabályozások, a piaci feltételek (az adott piaci szegmens nagysága, gazdasági fejlettsége, az elérhető piacon kínált lehetőségek), valamint a munkaerőpiac jellemzői (főleg a munkaerő-kereslet

97

és-kínálat nagysága, összetétele, minősége, vállalkozói és üzleti készsége és képessége). A környezeti feltételek vizsgálata tovább szűkíthető a szervezeti szintű környezetre. Vagyis az egyetem vállalkozási tevékenysége az egyetemen elérhető erőforrások és a belső erőforrás-allokáció mechanizmusának függvénye (kutatók száma, K+F-re fordított kiadások, a vállalkozási tevékenység infrastrukturális feltételei, stb.). Végül pedig vizsgálhatjuk az egyének szintjén mutatkozó jellemzőket, nevezetesen az egyéni magatartás, tulajdonságok, képességek és készségek mint feltételek minőségét. Kutatásom során az előbbiekben bemutatott környezeti vizsgálati szintek közül a szervezeti és az egyének szintjét vizsgáltam. Modellem alapgondolata szerint az a szándék/elhatározás, amely az egyetem (szervezeti szintű) vállalkozó magatartásához vezet, egyéni szinten születik. A releváns tudásuk birtokában – szándékaik alapján – célirányosan (de nem feltétlenül racionálisan) cselekvő egyének (oktatók, kutatók, hallgatók) egymáshoz kapcsolódva csoportokat képeznek (tanszékek, intézetek, karok, kutatócsoportok). Döntési funkcióval a csoport vezetője rendelkezik. Itt tehát már megvalósul a cselekvés és a döntés szétválasztása, azaz a hierarchia kialakulása. Az így létrejött csoportok pedig hálózatokat alkotva kapcsolódnak össze egy populáción (egyetemi szervezet) belül. Ezt a hálózatot ábrázolja az egyetem organogramja. Modellem szempontjából mindennek azért van jelentősége, mert az egyetemi hierarchia (mint hálózati kapcsolatrendszer) stabilitása, feltételezésem szerint, jelentős befolyással bír a ’vállalkozó egyetemi’ működési mód kialakulására. Jóllehet a vállalkozási szándék egyéni szinten keletkezik (az egyén tudása és cselekvési hajlandósága alapján), de a csoportokból létrejött hálózatokban megtestesülő együttes tudás révén válhat tényleges vállalkozó cselekvéssé. A szervezet egyes aktorainak magatartását a formális és informális

hálózati kapcsolatokon keresztül a vezető pozíciót betöltő aktorok határozzák meg. Másrészt léteznek a szervezetben bizonyos mechanizmusok is, amelyek az aktorok viselkedését kölcsönösen összehangolják. Mindkét eset (akár a vezetők koordinálnak, akár a szervezeti mechanizmusok) sajátos szervezeti tulajdonságok (rugalmasság, cselekvési erő, információ-áramlás) kifejlesztését és fejlesztését szolgálja, amelyek a tényleges vállalkozó aktivitás előfeltételei. Az egyetemen belüli hálózatok (és azok egyénei) szabad ’vegyértékeik’ révén, szervezeten kívüli formális és informális interakciókon keresztül, ún. külső kapcsolati hálózatokat hoznak létre (az egyetem kapcsolata helyi, regionális, hazai és

98

külföldi szervezetekkel és egyénekkel), amelyek a tudásáramlás új dimenzióit nyitják meg a szervezet számára. A ’vállalkozó egyetemi’ normák olyan kreatív feszültséget képesek teremteni, amely az innováció és vállalkozó szándékok kibontakozását segíti elő. Az első ilyen norma az egyetem által termelt tudás hasznosítása (kapitalizációja), pl. spin-off vállalkozások formájában. A második norma az egyetem, az üzleti világ és az álllam/kormány hármasának

együttműködését,

kölcsönös

egymásrautaltságát

(interdependencia)

feltételezi. A más szféráktól viszonylagos függetlenséget (dependencia) élvező egyetem, cselekvéseiben önállóan döntő aktorok hálózataként jelenik meg. A ’vállalkozó egyetem’ ilyen értelemben hibrid (keresztezett) szervezeti forma, hiszen a részbeni függőségből fakadó korlátai ellenére képes arra, hogy részbeni függetlenségével élve megőrizze sajátos szervezeti tulajdonságait (rugalmasság, cselekvési erő, információ-áramlás). Belső struktúrájának és működésének megújítása folyamatosan zajlik, érzékenyen reagál (reflexivitás) társadalmi-gazdasági környezetének (üzleti világ, állam/kormányzat, háztartások és egyének) változásaira. A ’vállalkozó egyetemen a szervezeti tudásáramlás és tevékenységek támogató struktúráit csak részben jelentik az oktatáshoz mint szervezeti alaptevékenységhez szorosan kapcsolódó szervezeti egységek (kar, intézet, tanszék). A tudásteremtésbe és – áramlásba új szereplők is bekapcsolódnak, pl. kapcsolatteremtő irodák (Liason Office), technológia transzfer irodák, inkubátor házak, vagy éppen spin-off vállalkozások formájában. A vállalkozó tevékenység a szervezet stratégiai választása. A stratégiai döntéshozatallal egy szűk vezetői csoport, a csúcsmenedzsment foglalkozik, amely a hibás stratégiai döntésekért személyi, anyagi és erkölcsi felelősséget vállal. Ugyanakkor, kölcsönös bizalmon alapuló stratégiai partneri kapcsolat jellemzi a csúcsvezetés és a kari vezetés együttműködését. A karok a topmenedzsment stratégiai döntéseihez kapcsolódó akciók megvalósításában társfelelősséggel (anyagi, erkölcsi és személyi) vesznek részt. Ezáltal a kar hatalma (ereje) és egyidejűleg felelőssége is lényegesen nagyobb, mint a jelenlegi egyetemi működési modellben. Reálisan feltételezhető ezért, hogy a karok vállalkozó tevékenységekre vonatkozó elképzelései és szándékai nagy mértékben befolyásolják az egyetem egészének vállalkozó aktivitását. Ezzel ismét utalni szeretnék a hálózati kapcsolatoknál említett vezetői pozíciók fontosságára. A stabil szervezeti hierarchiát (hálózatot) a csoportok (kar, intézet, tanszék) stabil hierarchiája teremti meg. A csoporton belüli hierarchia könnyen széteshet, ha a vezető 99

személy eltűnik. A vezető pozíció csak olyan más egyénnel tölthető be, akinek a tekintélye (csoporton belüli szerepe) elég erős ahhoz, hogy a csoport aktorai alárendeljék neki magukat. A szerepek tehát erősen személyfüggők. A vezetők tudatos kiválasztásában ezért a szervezet emberi erőforrással kapcsolatos stratégiája és módszerei meghatározó jelentőséggel bírnak. Ugyancsak a támogató struktúráknál tartom szükségesnek hangsúlyozni a szervezeti szinten kidolgozott, összehangolt jutalmazási és szankcionáló rendszer fontosságát. Az adminisztratív (vezetői, munkatársi) és tudományos (oktatási és kutatási), valamint a vállalkozó jellegű tevékenységek (spin-off vállalkozások, Kutató Centrum, Technológia Transzfer Iroda, Inkubátor Ház működtetése) ellátáshoz, feltételként, a szervezet világosan definiált alap, alkalmazott és funkcionális kompetenciákat és készségeket határoz meg. Ezek hozzárendelése egy-egy tevékenységhez egyszeri alkalomra szól (nem végleges) és a társadalmi-gazdasági környezet változásaira reagálva rendszeresen felülértékelésre kerül. Éppen ezért a szervezet felelőssége és érdeke is egyben, hogy ezen kompetenciák és készségek szintjének ellenőrzéséről, karbantartásáról és fejlesztéséről szervezett keretek között gondoskodjon (tréning, továbbképzés, brainstorming, e-learning). A szervezeti és egyéni teljesítmények mérésére piaci igényeknek megfeleltethető indikátorok szolgálnak. Ennek kritériumai: a szervezet egészére nézve egységes

szempontok, jól definiált teljesítményszintek, és azokhoz rendelt paraméterek (nincsenek ’az egyenlők közt egyenlőbbek’). (2) RENDSZER A ’vállalkozó egyetem’ inputjai, a jelenlegi egyetemi működéshez hasonlóan, szintén meghatározóak a cselekvési alternatívák választásában. A szervezeti cselekvéseket és döntéseket elsősorban az egyén, másodsorban a csoport és a szervezet kreativitása és szándékai (cselekvési hajlandóság) határozzák meg, annak minden pozitívumával (az új lehetőségből származó egyéni és szervezeti haszon) és negatívumával (esetlegesség, kiszámíthatatlanság) együtt. A szervezet nagyfokú cselekvési (és anyagi) szabadsága új lehetőségek felfedezésére kínál teret, melyek kihasználása döntően az egyének ambíciójától és kreativitásuk (vállalkozó attitűd) mértékétől függ.

100

(3) OUTPUT és (4) TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET A felfedezett lehetőségekből létrejövő új javakat, termékeket és szolgáltatásokat (azaz új ’tudást’) a ’vállalkozó egyetem’ elsődlegesen piaci értékesítési és hasznosítási csatornákon keresztül kínálja fel társadalmi-gazdasági környezete számára. Ugyanakkor közszolgálatot ellátó funkcióját részben a ’vállalkozó egyetem’ is őrzi, vagyis új tudást és termékeket a hagyományos ’társadalmi csatornákon’ keresztül is kibocsát. A piaci értékítélet és a társadalmi értékítélet közül érzékenyebben figyel és reagál az elsőre. A piac az akadémiai termékekről formális és informális csatornákon keresztül ad visszajelzést (megerősítő vagy gátló külső szelekció) az egyetem felé (piaci tudás visszacsatolása). Ennek megfelelően a piaci értékítélet megjelenhet egyrészt a szervezet input oldalán, másrészt közvetlenül az ún. kivitelezési szinten. Ez utóbbi az üzleti világ és az egyetem közötti, hagyományosan lineáris, egyirányú (egyetemtől az üzleti világ felé vezető) kapcsolat helyett dinamikus kétirányú kapcsolódást feltételez, több be- és kimeneti lehetőséggel. Az új ötletek sem kizárólag csak az egyetemtől (vagy annak csoportjaitól és egyéneitől) származhatnak. A piaci felől számos formában közvetlenül is érkezhetnek új ideák és igények az egyetemhez. A szükségesség kérdése ekkor tehát nem merül fel, mert arra már a konkrét, kinyilvánított piaci igény megerősítő választ adott. Eldöntendő viszont, hogy az egyetem erőforrásai, kompetenciái alapján kivitelezhető-e az ötlet (képes-e rá vagy sem), valamint készen áll-e annak végrehajtására (szándék és cselekvési hajlandóság). Amennyiben igen, akkor az egyetemnek az ötlet kidolgozásában közreműködő egységei (és egyénei) kreatív tudásuk hadba állításával tárják fel a megvalósítás lehetőségeit (felfedezett lehetőség). Ebben a folyamatban a piac mint megrendelő van jelen. Ettől függetlenül azonban szűrő-funkcióját továbbra is betölti. Vagyis a piaci megrendelésre elkészített új termék is újabb piaci (és társadalmi) megmérettetésre kerül. Szólnom kell arról a lehetséges esetről is, amikor egy új egyetemi termék magas szintű társadalmi elfogadottsággal, ugyanakkor nagyfokú piaci elutasítással találkozik (6. sz. ábra). 6. sz. ábra: Új egyetemi termék eltérő piaci és társadalmi fogadtatása

Piac

Társadalom

9 -

Forrás: Saját szerkesztés

101

9

A termék – a piaci elutasítás ellenére - ismét egyetemi input tényezőként jelenhet meg (vagyis a terméket fenntartják, megőrzik). Előfordulhat ugyanis, hogy olyan ’termékről’ van szó, amelynek belátható idejű, de viszonylag hosszú az inkubációs ideje. Ilyenkor a piac, jóllehet jelenleg nem tekinti azt üzletileg hasznosnak, de számol annak távlati hasznával. Ezért közvetve vagy közvetlenül segíti életben maradását. Példaként említhető az a magyar egyetemeken is előforduló jelenség, amikor egy vállalat saját tanszéket létesít egy egyetemen, meghatározott ideig vállalva annak működtetési költségeit. Az első években a vállalati befektetések általában nem térülnek meg, és az elvárások sem feltétlenül teljesülnek, de a vállalat ennek ellenére biztosítja a tanszék fenntartását és segíti annak megerősödését. A tanszéket alapító szempontjából veszteséges években a kedvezőtlen piaci megítélés azonban kedvező társadalmi megítéléssel párosulhat (annak munkahely-teremtő vagy egyetemi kínálati palettát színesítő hatása, esetleg a társadalmilag hasznos tanszéki produktumok miatt). 4.3.3. A ’vállalkozó egyetemi’ modell korlátai: mire nem ad választ? A jelenlegi és a ’vállalkozó egyetemi’ működés mechanizmusait és tényezőit egy modell keretében jelenítettem meg (11. sz. melléklet). Az előzőekben leírtakkal azonban nem az volt a célom, hogy egy tökéletesnek tűnő új elméleti megoldás illúzióját keltsem. Nem is tehetném, hiszen a ’magyar vállalkozó egyetemi’ modellemnek is vannak működési korlátai. Ezeket röviden az alábbiakban foglalom össze: a) Spin-off vállalkozások Sikeres egyetemi környezetnek tekinthető, ahol az egyetem a kari kutatásokra vagy hallgatók általi fejlesztésekre ún. hasznosító vállalkozásokat hoz létre. Gondot jelent azonban, hogy a vállalkozás-fejlesztés késleltetett hatások függvénye. Így kétséges a kutatási eredmények megítélésének érvényessége és az intézményi környezet hatásának, befolyásának szerepe: van-e vajon köze ahhoz, ha a spin-off vállalkozás nem megfelelően működik? b) Kompetencia A kompetencia-fejlesztéshez szükséges időmennyiség rosszul tervezhető (vagy egyáltalán nem). A szervezet lehet elkötelezett a kompetencia-fejlesztés iránt, de mivel itt nem jól körülhatárolható ’tudáscsomag’ (tananyag) átadásáról van szó, ezért a folyamat időtartama, kimenetének sikere és objektív mérhetősége is bizonytalan.

102

c) Indikátorok A ’vállalkozó egyetemi’ működés és teljesítmény korrekt és mérhető paraméterekkel alátámasztható megítéléséhez távolról sem egyszerű egy megfelelő indikátor-rendszer kidolgozása. Egészen pontosan meg tudjuk határozni a ’vállalkozó egyetem’ lényegét, eszméjét, befolyásoló tényezőit, de ezek a definíciók nem ténylegesen mért eredményekre és értékekre épülnek. Meg kell tehát elégednünk egy-egy – adott egyetem vonatkozásában – közelítően jónak, érvényesnek tekinthető mutatószám-rendszerrel. Vagyis egyidejűleg számos megfelelő lista létezhet, de valószínűleg közülük egy sem lesz általános érvényű. Némi vigaszt jelenthet, hogy a probléma nemcsak az egyetemek szintjén jelenik meg. Az OECD Statisztikai Igazgatósága 2005-ben egy 5 éves időszakra tervezett nagyszabású (és igen tetemes költségvetésű) projektet (Entrepreneurship Indicators Project, 2005 2010) indított útnak. Égető szükségét látta ugyanis annak, hogy a projektpartnerekkel közösen mielőbb kidolgozásra kerüljön egy egységes, konzisztens és nemzetközi összehasonlításra is alkalmas Vállalkozó Indikátor Rendszer, eddig ugyanis ilyen még nem született. d) Ösztönzőrendszer A ’vállalkozó egyetemen’ a megtermelt tudás első számú ’ügynöke’ (ötletgazdaként és kivitelező közreműködőként) az egyetemi oktató/kutató. Az akadémiai karrierpályán a jutalmazás többnyire publikációs sikerekhez társul, amely a tudományos ismeretek fejlesztésére hat ösztönzőleg. A jutalmazás ebben az esetben nem anyagi jellegű (tudományos hírnév, reputáció, ismertség és elismertség). Ezzel szemben az üzleti karrierpályán inkább az új gazdasági tudás létrehozása a cél, vagy az, hogy a tudásnak piaci értéke legyen. Ennek elismerése pedig gazdasági jellegű (anyagi) jutalommal párosul. Felmerül a kérdés, hogyan ösztönözhető és mivel jutalmazható a legsikeresebben egy alapvetően tudományos karrierpályán haladó, de ’üzleti’ tevékenységet is végző egyén (a tudás ügynöke)? 4.3.4. Az új szervezeti tulajdonságokat megerősítő közgazdasági mechanizmusok Az egyetemi működés gazdasági folyamatának útvonala jelentősen különbözik a mainstream és az evolúciós közgazdaságtani felfogásban. A neoklasszikus közgazdaságtan szerint az egyén mint ágens érzékeli a környezetéből érkező kihívásokat és a lehetőségalternatívák, közömbösségi görbék, relatív piaci árak és az információk teljes tárháza 103

alapján racionális döntést hoz. Az ágens nem proaktív, a környezeti feltételek pedig exogének. Ennek logikája szerint a gazdasági folyamat kiváltója a környezetből érkező stimulus. Ez az elmélet racionális ágens feltételezésén túl a külső szabályozó környezetre vonatkozóan ceteris paribus feltevéssel is él. A gazdasági folyamat evolúciós megközelítése ugyanakkor ettől eltérő irányt feltételez. A folyamat a reakciók hatására bekövetkező emberi cselekvéssel indul, és egy köztes (ideiglenes) egyensúlyi állapot eléréséhez vezet. Ennek során három fázis egymásutánisága figyelhető meg (Dopfer, 2005): 1. fázis

A folyamat beindulása: felfedezés, emberi kreativitás és imagináció, amely új szabályokhoz vezet.

2. fázis

Szabályok adaptálása: belső szelekció, tanulás. A szabályok beépülnek a szervezet általános tudásbázisába.

3. fázis

Szabályok

megőrzése:

memória,

információ-visszakeresés,

ismétlődő

szabályaktiválás szokásokon és rutinokon keresztül. A ’vállalkozó egyetemet’ az evolúciós közgazdaságtan fogalmi keretei között vizsgálva ’élőlénynek’ tekintem, amelyet a környezet szüntelen nyomás alatt tart. Alapvetően két jelentős kihívással kell szembenéznie: a felsőoktatási piac aktorai között egyre erősödő versennyel és az aktorok természetes szelektálódásával. A verseny a túlélésért, a tartós fennmaradásért és működésért, főként emberi (hallgatók, oktatók, kutatók és más dolgozók) és más erőforrásokért folyik. A kevésbé életképes tulajdonságokkal rendelkező egyedek eltűnnek a piacról és helyettük új tulajdonságokkal rendelkező, új egyedek érkeznek. A verseny-nyomással szembeni ellenállás és a versenyben való helytállás képessége, valamint a piaci kiszelektálódás (megszűnés) elkerülése sajátos (új) szervezeti tulajdonságokat feltételez. Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy a ’vállalkozó egyetemnek’ nem ideális normaképnek (normáknak) kell megfelelnie és nem ideális tulajdonságokkal kell rendelkeznie. A bizonytalan jövőbeli eseményekhez való folyamatos alkalmazkodás (sikeres szervezeti adaptáció) sokkal inkább az aktuális környezeti

feltételekhez alkalmazkodó szervezeti tulajdonságokat igényel. Jelen fejezet keretében azt vizsgálom, hogy melyek azok a közgazdasági mechanizmusok, amelyek az új, adaptív szervezeti tulajdonságok megerősítését szolgálják. Elemzésem során az evolúciós mikroökonómia feltevéseiből indulok ki és az egyetem

104

(mint szervezet) és tagjai (aktorok) cselekvésének változását, valamint az azt befolyásoló piaci koordináció folyamatát vizsgálom. Az evolúciós mikroökonómia a gazdasági cselekvés normál feltételének az ágensek korlátozott racionalitását tekinti. A bizonytalanság leküzdése rutinok és újítások formájában történik. A neoklasszikus közgazdaságtan által feltételezett hasznosságmaximalizálás alternatívájaként az evolúciós közgazdaságtanban az aktorok igényszintjük optimális kielégítésére törekednek. Fontos szervezeti jellemző a tudás létrehozásának és megosztásának képessége, valamint az erős tapasztalat-függőség. Mindebben a piac feltáró folyamatként jelenik meg. Arra keresem a választ, hogy az alapvető evolúciós mechanizmusok (variáció, mutáció, adaptáció, szelekció, megőrzés és reprodukció, izoláció) hogyan érvényesülnek a ’vállalkozó egyetem’ mint gazdasági szervezet működésében? Továbbá, milyen új szervezeti tulajdonságokkal rendelkezik a ’vállalkozó egyetem’ a hagyományos egyetemhez képest és melyek az ezeket a tulajdonságokat megerősítő közgazdasági mechanizmusok a szervezeten belül? a) VARIÁCIÓ, MUTÁCIÓ, ADAPTÁCIÓ (kockázatvállalás, döntési befektetés) A ’vállalkozó egyetemen’ belül a változási folyamatokat a variációk vagy az innovációk váltják ki. Egy egyetemen belül ez jelentheti egy már létező, sikeres szervezeti forma utánzását. Komplex szervezetek utánzása igen ritkán sikerül egészen pontosan, tehát csupán szervezeten belüli variációkról (új tanszék, új kutatási egység) beszélhetünk. Az új szervezeti formák keletkezése (fajok kialakulása) egy leválási folyamat következménye. Valamilyen új technológia megjelenésekor a meglévő szervezetek (kar, tanszék) gyakran nem nyújtanak elégséges szabad teret a fejlesztéshez és az új technológiák kiépítéséhez, mert erősen kötődnek a régi technológiákhoz (több éve folyó kutatások, hagyományos kutatási profil, behatárolt oktatási területek és módszertan, bevett szokások, hagyományok). Ilyenkor az agilis és kreatív oktatók/kutatók, felismerve az új technológiákban rejlő lehetőségeket, pl. spin-off vállalkozásokat alapítanak.

Dinamikus egyensúlyi állapotok A ’vállalkozó egyetem’ mint gazdasági egység nemcsak oktatási-kutatási és szolgáltatási tevékenységeiből eredő termékeket állít elő, hanem új termékeket is kifejleszt. Ehhez nem csupán az adott (már rendelkezésre álló) emberi, anyagi és nem-anyagi erőforrásait használja fel, hanem olyan új erőforrásokat is igénybe vesz, amelyektől

105

nagyobb teljesítmény elérését reméli. Például speciális képzettségű és kompetenciájú munkavállalókat, új oktatási és kutatási módszereket, modern gépeket és berendezéseket, korszerű számítástechnikai eszközöket, vagy új gyártási eljárásokat alkalmaz. Az újító (novitási) befektetések jobb és új terméket hoznak létre. Gazdagítják a fogyasztási és tőkejavakkal összefüggő termékkínálatot. Az új és jobb fogyasztási javak szükségletet generálnak, az új tőkejavak pedig racionalizálási befektetéseket tesznek lehetővé. A racionalizálási befektetések növelik a produktivitást, és ezáltal lehetővé teszik egyrészt a költségek csökkentését és a bevételek növekedését, másrészt pedig a mennyiségi (kvantitatív) kínálat bővülését. A ’vállalkozó egyetemen’ a valós értéktöbblet előállítása kreatív teljesítményeken keresztül történik. Az egyetem működése során dinamikus egyensúlyban kell lennie az újító (új, jobb termék) és a racionalizálási befektetéseknek (termelékenység növelése). Folyamatosan újabb és újabb köztes dinamikus egyensúlyi állapotok jönnek létre. Az egyetem vállalkozó teljesítményét a termékek gyártása, az újító, valamint a racionalizáló befektetések közötti kiegyensúlyozott, a növekedés dinamikájának megfelelő arányok meghatározása (az arról való döntés meghozatala) jelenti. b) SZELEKCIÓ (különböző versenyfunkciók érvényesülése) Az egyetem társadalmi-gazdasági környezete folyamatosan optimalizál. A kevésbé piacképes terméket kínáló szervezeti egységek alulmaradnak a versenyben és akár meg is szűnhetnek. Ez a szelekciós folyamat biztosítja, hogy egy populáció szervezetei hosszú távon mind homogénebbé váljanak (Kieser, 1995.). Azok a szervezetek maradnak fenn, amelyek egy adott környezet (jelenbeli állapot) feltételeihez optimálisan alkalmazkodni képesek. Az egyetem környezeti tényezőinek tekinthetőek az általános gazdasági feltételek, törvények és szabályok, cselekvési lehetőségek, társadalmi és piaci elvárások, stb. A fennmaradt szervezetek genetikus jellemzői reprodukálódnak. Ilyen jellemzők a szervezeti tudás elemei, azaz a kompetenciák. A ’vállalkozó egyetem’ mint szervezet kompetenciáit jelentik pl. a működési stratégia, a vezetési elvek, a szervezési koncepciók, az oktatási területek és kutatási irányvonalak, a szervezeti kultúra, a munkaköri leírások, stb. Ezek a kompetenciák létezhetnek írásos formában vagy egyszerűen csak a szervezet tagjainak fejében. A ’vállalkozó egyetemen’ belül a sikeres tudáselemek (hatékony kompetenciák) elterjednek, a nem hatékonyak pedig hosszú távon kiszorulnak. Különböző (gazdasági) 106

mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy a sikeres szervezeti kompetenciák gyorsabban terjedjenek el, mint a kevésbé sikeresek. Sikeres kompetenciák létezését bizonyítja, ha egy egyetem oktatóit, kutatóit, hallgatóit gyakran próbálja elcsábítani a konkurencia (más felsőoktatási intézmények, vállalatok), vagy gyakran kérik fel őket előadások megtartására, szakmai bizottságokban és szervezetekben való közreműködésre, speciális vállalati problémák megoldására, szakmai tanácsadásra, stb.

Versenyszabályozó mechanizmusok A ’vállalkozó egyetem’ működését és fejlődési útvonalát alapvetően az egyetem versenyképessége határozza meg. Tényleges verseny esetén a különböző versenyfunkciók erősen szelektáló hatása érvényesül az alábbiak szerint: ∗ Eladók közötti árverseny → biztosítja a lehető legalacsonyabb árat Az árak szabad játéka szavatolja a megtermelt mennyiség és a termékek minőségének összehangolását. A korlátozottan racionálisan választó hallgató az árak (elérhetőség) és az ehhez tartozó, várt (remélt) termékmennyiség (tudás, információ) alapján vásárolja meg valamely egyetem képzési ’csomagját’. ∗ Eladók közötti minőségverseny → az értékarányos minőség biztosítása A ’vállalkozó egyetem’ fejlődési lehetőségeit azok a képességei, készségei és kompetenciái határozzák meg, amelyek fejlesztési befektetéseikben mutatkoznak meg, pl. korszerű digitális oktatási eszközök beszerzése, vállalati gyakorlati szakemberek és külföldi ’sztár’-oktatók bevonása a képzésbe. ∗ Újítási verseny → kedvező árfekvés biztosítása A ’vállalkozó egyetem’ fejlesztési befektetéseinek előfeltétele a kellően erős ösztönzés (kockázatvállalási hajlandóság), amely túlkompenzálja az újítás kockázatát, valamint a szervezet intellektuális képessége új termelési tényezők alkalmazására és új termékek kifejlesztésére/előállítására. ∗ Alkalmazkodási verseny (összehangolás) → a kereslet és a kínálat átmeneti ingadozásainak kiegyenlítése A ’vállalkozó egyetem’ fejlődési útvonalát azon készségei és képességei határozzák meg, amelyek révén a bevételeiből származó többletet új termékminőségre és új termékekre fordítja. Ezt nagy mértékben akadályozhatják a túl erős szervezeti hagyományok, valamint a szervezet vezetőinek és tagjainak konzervatív magatartása.

107

∗ Utánzó (követő) verseny → az új termékek kifejlesztése után létrejövő monopolhelyzet (monopólium) megszüntetése A nagyfokú fejlődési rugalmasság az innováció révén előnyt jelent a ’vállalkozó egyetem’ számára a versenytársakkal szemben. A követők (utánzók) hasonló termékeiket alacsonyabb áron fogják a piacra hozni. ∗ Megszűnési verseny (elmerülési, bukási) verseny → a már szükségtelenné vált termékek újragyártásának megakadályozása A ’vállalkozó egyetem’ elsősorban a hallgatói létszám alapján (kereslet) dönt egy képzés ismételt indításáról vagy végleges megszüntetéséről. Döntését azonban a ráfordítások nagysága is befolyásolja (befektetett tőke, eszközök, idő, energia nagysága és gazdaságos kihasználása). c) MEGŐRZÉS ÉS REPRODUKCIÓ (redisztribúciós és befektetési döntések) A ’vállalkozó egyetem’ képes arra, hogy a környezete által kiválasztott (szelektált) variációkat (amelyek lehetnek szervezeti formák vagy akár kompetenciák) konzerválja és a sikeres kompetenciákat továbbadja, pl. újonnan alapított szervezeti egységeknek, vagy a következő hallgatói generációnak. A kompetenciákat az egyetem szervezeti rutinok (pl. írásban rögzített eljárási irányelvek) formájában őrzi. d) IZOLÁCIÓ (döntés különálló szervezeti egységek létesítéséről és fenntartásáról) Az egyetemen belül új szervezeti formák létrejötte egyfajta evolúciós nyereséget jelent. Izolációs mechanizmusok gondoskodnak arról, hogy ez az elért nyereség fennmaradjon. Az elszigetelődés tulajdonképpen megakadályozza, hogy a szervezeti egység kompetenciái teljes egészében kicserélhetőek legyenek. Azaz megőrzi a karok, tanszékek és más szervezeti egységek közötti különbségeket. Általában az egyetemeken az elszigetelő mechanizmusok működése sajátos tényezőknek köszönhető: -

az egyetem szervezeti egységei egymástól különböző kompetenciákat birtokolnak. Az egyik egységben hasznos kompetenciát kevésbé tartják annak egy másik egységnél;

-

egy szervezeti egység tudása (kompetenciája) konzerválható ugyan, de csak rendkívül időigényes folyamat révén;

108

-

az egységek bizalmatlanok, ellenállók az idegen (’nem itt kitalált’), azaz kívülről érkező új tudással és ötletekkel és az idegen kompetenciák megtanulásával szemben. A ’vállalkozó egyetem’ a szervezeti izoláció pozitív hatásait azáltal aknázza ki, hogy az

új technológiák alkalmazása, továbbfejlesztése és értékesítése (piacosítása) érdekében ún. lekapcsolt egységeket hoz létre: spin-off vállalatokat alapít. A szervezetek elszigetelődéséből fakadó negatív hatásokat pedig azzal csökkenti, hogy a hagyományos funkcionális struktúra helyett divízionális struktúrát alakít ki, amely sokkal alkalmasabb az egyetemi tevékenységek körének kiszélesítésére. A szervezetelméletből ismert, hogy a divízionális szervezetben az elsődleges munkamegosztás tárgyi rendezőelv szerint történik, azaz a termelőegységeket (divíziókat) termékek, termékcsoportok szerint alakítják ki. A divíziók viszonylag nagy gazdasági önállósággal működnek és a termeléssel és gazdálkodással kapcsolatos döntéseiket általában önállóan hozzák meg.

109

4.4. Az emberi erőforrás gazdálkodás jelentősége a ’vállalkozó egyetem’ működésében A 4.3.2. fejezetben bemutatott egyetemi működési modellemben a vállalkozó tevékenység viselkedés-alapú megközelítéséből indultam ki. Megállapítottam, hogy a ’vállalkozó egyetemi’ működés kulcsszereplői a cselekvési hajlandóságuktól függően közreműködő egyének (oktatók, kutatók és más dolgozók). Hangsúlyoztam ugyanakkor, hogy az igazán döntő szerep az egyének egy markáns csoportjára, nevezetesen a vezető pozíciót betöltő személyekre hárul. A feladatra való alkalmasságuk elsősorban cselekvésük és az általuk megjelenített új viselkedési tulajdonságok alapján ítélhető meg. A modern társadalomtudományi felfogás szerint a társadalmi-gazdasági valóságot az emberi cselekvések hozzák létre. Az emberi cselekvések sajátos típusa a gazdasági cselekvés. A gazdasági cselekvés alanyai (aktorok) lehetnek személyek és szervezetek, amelyek

tulajdonságai (érdekek, mentalitás és viselkedés) meghatározzák a jövőre irányuló várakozásaikat, az ezek alapján születő kalkulációikat és az azokat megvalósító tetteiket. Mindezek a mindenkori társadalmi-gazdasági környezet (rutinok, normák, intézmények és kapcsolatok) értékítéletének (hatásainak) vannak kitéve. Adott társadalmi-gazdasági környezet rendszerint fokozatosan, de időnként radikálisan közvetlenül szelektálja (megerősíti vagy gyengíti) az egyedek (személyek és szervezetek) tetteit (azok eredményeit) és ezen keresztül befolyásolja várakozásaikat és gazdasági kalkulációikat. A szelekció és a visszacsatolás révén sokan eltűnnek a gazdasági színtérről és bizonyos idő múlva új egyének illetve szervezetek jelennek meg, új tulajdonságokkal (a megváltozott társadalmi-gazdasági környezetben) (7. sz. ábra). Ebből következően a változó társadalmi-gazdasági környezetből folyamatosan érkező értékítéletekre és új kihívásokra való válaszadás és adaptív alkalmazkodás képességeit (tulajdonságait) kell a szervezeteknek és egyedeiknek kifejleszteniük. A szervezet működésébe beépített közgazdasági automatizmusok, mechanizmusok éppen ezt a társadalmi-gazdasági evolúciós folyamatot szolgálják.

110

7. sz. ábra: A gazdasági cselekvés mint az emberi cselekvések sajátos típusa

------ Mindenkori társadalmi-gazdasági környezet -------(rutinok, normák, intézmények és kapcsolatok)

várakozások

Gazdasági alanyok tulajdonságai

kalkulációk

(érdekek, mentalitás, viselkedés)

tettek (termék)

------- Visszacsatolás ------

válasz + alkalmazkodás

Közgazdasági mechanizmusok

értékítélet, új kihívás

------ Mindenkori társadalmi-gazdasági környezet -----(rutinok, normák, intézmények és kapcsolatok)


Mit jelent mindez a magyar felsőoktatási intézmények számára? A szakirodalomból ismeretes, hogy az egyetemszerte érvényesülő ’vállalkozó szemlélet’ alapvetően a gyorsan változó és bizonytalan környezethez való adaptív alkalmazkodást, az egyetemi vagyonnal és forrásokkal való üzleti gazdálkodást, a nagyobb intézményi anyagi kockázatvállalást, és a korábbinál nagyobb anyagi és személyi felelősség szélesebb körre való kiterjesztését – jelenti (Clark, 1998). Véleményem szerint az egyetem hatékony alkalmazkodásának és a ’vállalkozó szemlélet’ intézményi szintű megjelenésének alapját egy új szervezeti működési stratégia jelenti, amelynek súlypontját az emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő teendők képezik. Az új szervezeti működési stratégia lényege a ’vállalkozó egyetemi’ működés (azaz releváns piacon tartós versenyképesség, globális piacon nemzetközi versenyképesség elérése) alapvető feltételeinek való megfelelés, nevezetesen: - az egyetemi szervezettől független stratégiai döntéshozók, akik döntéseikért (tulajdonlás, menedzsment megbízása, elfogadott stratégia) anyagi, személyi és erkölcsi felelősséget vállalnak; - professzionális menedzsment (rektor, főtitkár, dékánok); - szituációs

tényezőknek

megfelelő

humán

(teljesítményértékelés, javadalmazás és HR-fejlesztés),

111

menedzsment

politikák

- piacképes outputtal összefüggő teljesítményértékelésen alapuló foglalkoztatás és javadalmazás; - ’sztároktatók/kutatók’ foglalkoztatása, melynek célja az intézmény hírnevének, vonzerejének növelése; - piacképes kibocsátás (oktatás, kutatás, fejlesztés, üzleti szolgáltatás, egyéb). Feltételezésem szerint a ’vállalkozó egyetemi’ működés mint a változó társadalmigazdasági környezethez való sikeres alkalmazkodás minimum-feltételeinek megteremtése elsődlegesen emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő feladatokat jelent. A ’vállalkozó egyetemi’ működés előzőekben felsorolt alapfeltételeinek való megfeleléshez véleményem szerint mindenekelőtt a személyügyi tevékenységek alábbi területein jelentkeznek sürgető (átalakítási és fejlesztési) feladatok: a) Teljesítménymérés és -értékelés, b) Motiválás, ösztönzés, javadalmazás, és c) Kompetenciafejlesztés. Ez utóbbi területhez szorosan kapcsolódva szükségesnek tartom külön megemlíteni a felsőoktatási vezetők tulajdonságainak és kompetenciáinak sajátosságait (d).

a) Teljesítménymérés és –értékelés A kutatásom során vizsgált Intézményfejlesztési Tervek arról tanúskodnak, hogy az állami felsőoktatási intézmények határozott elkötelezettséget mutatnak az emberi erőforrás menedzselés területén végrehajtandó kultúraváltásra. Az egyetem vezető testületei által megalkotott és elfogadott közös szervezeti normák és értékek középpontjában az egyéni és a szervezeti teljesítmény javítása és annak megbecsülése áll. Olyan teljesítménymérési, értékelési és –ösztönzési rendszer kialakítását tervezik az intézmények, amely rövid, közép- és hosszú távon egyaránt alkalmas az egyéni és a szervezeti, illetve a képzési, az innovációs és a szolgáltatási érdekek összhangjának megteremtésére és kiszolgálására. A rendszer csak a valós teljesítményeket preferálja, azokat azonban feltétlenül. Ahhoz, hogy a ’vállalkozó egyetemi’ működés alapvető feltételei és követelményei az egyetemi struktúra valamennyi szintjén (intézmény, karok, intézetek-tanszékek, egyének) érvényesüljenek, meg kell határozni, hogy a mai (és időben változó) piacgazdasági körülmények között milyen értékesíthető és távlatos termékeket kíván létrehozni az egyetem, és ennek érdekében milyen akadémiai teljesítményeket vár el szervezeti egységeitől és összes polgárától? (18. sz. táblázat)

112

18. sz. táblázat: Piacorientált akadémiai teljesítmények (példaszerűen) 1. 2. 3. 4. 5. 6.

Oktatás Vállalati alapítású tanszékek Hallgatói karrier-tanácsadás, utánkövetés, munkaadói visszajelzések Üzleti szféra képviselőinek bevonása Speciális továbbképzések vállalati vezetők és dolgozók számára Külföldi hallgatók aránya a képzésben Hallgatók nemzetközi oktatási és szakmai mobilitása

Kutatás Kutatási és projektpénzek (sikeres pályázatok aránya) Oktatók-kutatók által becsatornázott pótlólagos források Vállalati kutatási projektek Vállalati doktori ösztöndíjak Minősített publikációk száma Találmányok, szabadalmak Oktatók-kutatók részvétele üzleti testületek munkájában (felügyelő bizottságok, igazgatótanácsok) 14. Speciális szerződéses kutatások 15. Spin-off (hasznosító) vállalkozások 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Szolgáltatások 16. Részvétel a régió tudományos-társadalmi problémáinak megoldásában 17. Részvétel a multiplikatív társadalmi csoportok rendszeres tájékoztatásában Forrás: saját összeállítás

Hogyan lehet ezeket a teljesítménymutatókat bevinni az intézménybe, az egyetem különböző szervezeti szintjeire? Véleményem szerint olyan egyedi intézkedések és tartósan ható mechanizmusok révén, amelyek biztosítják a kellő ösztönzést és az indokolt szankcionálást. A közszféra intézményeiben (így az egyetemeken) is egyre inkább teret nyer az a nézet, mely szerint a teljesítmények mérését/mérhetőségét és értékelését a jelenleginél hatékonyabb módon kell végezni. A magánszféra teljesítményértékelési módszerei alapján került kidolgozásra az ún. MÉR-rendszer (munkakör alapú értékelés), amely a TÉR néven ismert teljesítményértékelési rendszer elemeként lehetőséget adna arra, hogy a tudás, a problémamegoldás és a felelősség hármasával munkakörcsoportokat hozzon létre. Utóbbiak

teljesítményét

egymáshoz

mérten

vizsgálnák,

ennek

alapján

kerülen

megállapításra meg az egyes csoportok egymáshoz viszonyított teljesítményszintje. A MÉR-rendszerrel együtt változnának a kinevezés szabályai (munkakörre szól, pályázat útján) és ugyanakkor az illetményrendszer is átalakításra kerülne.

113

b) Motiválás, ösztönzés, javadalmazás Az ösztönzéspolitikának mind a piaci, mind a közszférában (állami felsőoktatási intézmények) egyaránt választ kell adnia – többek között – az alábbi kérdésekre (KarolinyLászló-Poór, 2004.): - Milyen módon kívánja a szervezet közvetíteni elvárásait a munkatársak felé? - a szervezet egészében egységes elveket alkalmaz-e? - a teljes kereseten belül mekkora legyen a (viszonylag fix) alapbérek és a (teljesítménytől függő) mozgó bérek és egyéb juttatási formák aránya? - az ösztönzési rendszer milyen mértékben akarja a munkakört, az egyéni teljesítőképességet, a tényleges egyéni vagy csoportteljesítményt, illetve a lojalitást díjazni?67 - mire ösztönözzön a javadalmazási rendszer / mi a célja? Az egyedi intézkedések között példaszerűen említhető az a számos országban alkalmazott gyakorlat, mely szerint meghatározott időre (2-5 év) néhány nemzetközileg elismert

’sztár’-oktatót

foglalkoztatnak,

egyéni

szerződések

alapján.

Jelenlétük

egyértelműen hozzájárul az egyetem hírnevének, vonzerejének növeléséhez, valamint jótékony hatással van az intézmény szakmai minőségi szintjének növelésére is, egyfajta szakmai kihívást, versenyt teremtve az érintett szakterület oktatói, kutatói körében. Ugyanakkor pótlólagos forrásokhoz (több hallgató, több kutatási és más megbízás) juttatja az alkalmazó egyetemeket. További egyedi intézkedés lehet az oktatói, kutatói és dolgozó állomány minőségi cseréje. A diszkrecionális intézkedések közé tartozhat az egyetem képzési profiljának indokolt módosítása, amely nagy körültekintést igényel. Ugyanis az egyetem hosszú távú fennmaradása érdekében proaktív módon célszerű reagálni a társadalmi-gazdasági környezetből folyamatosan érkező visszajelzésekre. A tartósan ható mechanizmusok általában az oktatók akadémiai teljesítményének javítását, különösen a piacon hasznosítható tudományos eredmények számának növelését célozzák meg. Például a különböző oktatói státuszok meghatározott vagy meghatározatlan idejű betöltését világosan rögzített akadémiai paraméterekhez lehet rendelni, ami hosszú távon automatikusan hozzájárul a minőség-alapú szelektáláshoz. Permanens ösztönzőmechanizmusnak tekinthető az alkalmazotti bérrendszer átalakítása. Az oktatói státuszú 67

Karoliny Mártonné – László Gyula – Poór József: Emberi erőforrás menedzsment a közszférában. Amit a privát szférától át lehet venni. III. rész, Munkaügyi Szemle, 48. évfolyam, 5. szám, 2004., 15. o.

114

álláshelyek esetében hatékony megoldást jelenthet, ha az oktatói bér fix-alapból, valamely előre rögzített szakmai plusz-teljesítmény szerinti juttatásból, esetleg még más, ún. járadék jellegű jövedelemből tevődik össze. Ilyen szakmai többletteljesítményként értékelhetőek a sikeres oktatási-kutatási projektek, vállalati megbízások és más szerződéses kutatási munkák, amelyekhez az adott oktató tevékenysége egyértelműen hozzárendelhető. Fontos azonban, hogy a plusz-teljesítmények egyértelműen (egyénre szabottan) mérhetőek legyenek. Hangsúlyozni szeretném, hogy az előrelépést elsősorban a piac által elismert teljesítmény-követelmények (és nem a hagyományos akadémiai normák) érvényesítésében látom. Így kerülhető el az a nem kívánatos helyzet, amelyben önmagukat kinevező elitintézmények erőforrás-elosztási kiváltságokat élveznek tartósan, tényleges nemzetközi és hazai elismerés nélkül. Az új társadalmi-gazdasági környezetben átalakul az egyetem motivációs rendszere. A korábbi, szinte kizárólagos, tudományosság helyett az egyetemek meghatározó szereplőit (a karokat, a tanszékeket, professzorokat és az oktatói-kutatói közösségeket) hármas erőtér mozgatja: a tudományos elismertség, a bürokratikus utasítások és a piacról szerezhető bevételek (Polónyi, 2005.). c) Kompetenciafejlesztés Felfogásom szerint általában az emberek szemléletét mindenekelőtt az alábbi három tényező határozza meg: - a családi indíttatás és az átörökített kultúra/értékek (’gyerekszoba’); - a szerzett kompetenciák, azaz alap- és funkcionális kompetenciák, - valamint a munkahelyi-társadalmi környezet (kontextus) (8. sz. ábra).

MUNKAHELYI-TÁRSADALMI KÖRNYEZET

(felsőfokú képzés)

Alapkompetenciák (alap- és középfokú oktatás) Családi indíttatás (kultúra és értékek) MUNKAHELYI-TÁRSADALMI KÖRNYEZET


115

MUNKAHELYI –

Funkcionális kompetenciák

TÁRSADALMI KÖRNYEZET

MUNKAHELYI – TÁRSADALMI KÖRNYEZET

8. sz. ábra: Az emberek szemléletét formáló tényezők

Az egyetemnek mint munkahelynek beavatkozási lehetősége a funkcionális kompetenciák és a megfelelő munkahelyi környezet kialakítása és fejlesztése terén lehet. Az általános képzés során, főleg az alap- és részben a középfokú oktatási intézmények keretében az ún. alapkompetenciák kialakítása történik. Az alapkompetenciák azokat a személyiségjellemzőket foglalják magukba, melyek gyakori előfordulásúak és általános feltételei a sikernek. Ezek teremtik meg a kulcskompetenciák (pl. anyanyelven és idegen nyelven való kommunikáció), a generikus (egy-egy munkakör családjára vonatkozó viselkedés-együttes) és a funkcionális kompetenciák kialakításának alapjait. A

funkcionális

kompetenciák

kifejlesztése

részben

a

középfokú

oktatási

intézményekben, döntően azonban a felsőoktatás intézményi keretei között zajlik.

A

funkcionális kompetenciák a kimagasló teljesítményt szolgáló szakmai tudást, az egyes munkakörök sikeres ellátásához szükséges viselkedés-repertoárt foglalják magukba. Ilyen szakmai kompetencia a vezetői munkához tartozó specifikus és rutin feladatok elvégzéséhez szükséges képesség, tudás, ismeret. A sikeres ’vállalkozó egyetemi’ működéshez meghatározott vezetői és dolgozói kompetencia-készlet tartozik, amely optimális esetben szorosan és következetesen kapcsolódik az intézmény egészében tudatosított ’vállalkozó egyetemi’ működési kultúrához. Minél erősebb, egységesebb az egyetemi szervezeti kultúra, annál inkább orientáló, összetartó és mozgósító erejű az ott dolgozók számára. Az egyetem egészében érvényesülő új működési filozófia és szemlélet az új értékeknek és normáknak az egyetem mindennapi gyakorlatába való beépítését és elterjesztését és azoknak a ’köztudatban’ való rögzítését feltételezi. Ennek a folyamatnak része a kiemelten és következetesen kezelt szervezeti kommunikáció is, annak különböző csatornáival. A vezetéstől, felülről indulva, mintaadáson keresztül, terjed el a ’hogyan gondolkodjunk, hogyan cselekedjünk?’rendszer. Az egyetem vezetőinek egyik kiemelt feladata a beosztottak folyamatos fejlesztése és emellett ösztönzése, lelkesítése. A vezető olyan szintig képes fejleszteni a munkatársak kompetencia szintjét, amilyen szinttel ő maga rendelkezik, vagy amilyen szinten a csoport valamely tagja áll. Éppen ezért fontos, hogy mind a vezetők, mind pedig a munkatársak (oktatók, kutatók, más dolgozók) képzése és fejlesztése egységes, szisztematikus (tudatos, rendszeres, következetes) irányelvek szerint történjen. Fentiek alapján, véleményem szerint mind vezetői szinten, mind pedig az alkalmazottak szintjén elsősorban az alábbi feladatokkal kell szembenézni:

116

A követelményeknek megfelelő kompetencia biztosítása és-fejlesztése területén: -

munkaköri követelmények megállapítása,

-

munkakör-elemzés, munkakör-értékelés,

-

személyzetbeszerzés,

-

jó munkaerő megtartása,

-

elkötelezettség kialakítása és erősítése,

-

személyekre szabott kompetencia-térkép elkészítése és kiértékelése: Ki mit tud? Ki mire képes? Ki mire hajlandó?

-

vezetői

és

dolgozói

készségfejlesztő

(együttműködés,

kommunikáció,

konfliktuskezelés, interperszonális kapcsolatok, innovációs készség) tréningek szervezése, -

teljesítmény menedzsment.

Munkahelyi környezet kialakítása vonatkozásában: -

megfelelő teljesítményösztönző rendszer kialakítása,

-

képzési/fejlesztési terv kidolgozása,

-

képzési/továbbképzési lehetőségek felkínálása,

-

előmeneteli lehetőségek megtervezése / karriertervezés,

-

vezetői és dolgozói információs rendszer működtetése,

-

csapatépítő programok szervezése,

-

dolgozói elégedettség mérése.

d) Sajátos vezetői tulajdonságok és kompetenciák (vezetésfejlesztés) A vezetői tulajdonságok és kompetenciák, valamint maga a vezetői munka alapvetően másként értelmezendők a jelenlegi (hagyományos) egyetemi működésben, illetve a ’vállalkozó egyetemi’ koncepció alapján (19. sz. táblázat).

117

19. sz. táblázat: Vezetői tulajdonságok és lehetőségek hagyományos és ’vállalkozó egyetemi’ közegben Jelenlegi egyetemi működés

’Vállalkozó egyetemi’ működés

A szervezet változtatási folyamatait egyes

Bizonytalan piaci körülmények között a

vezető pozícióban lévő személyek szándékai

vezetők nincsenek minden szükséges adat és

idézik elő.

információ birtokában ahhoz, hogy előre

Felismernek

bizonyos

problémákat

megtervezett

és

beavatkozásokon

keresztül

azoknak megfelelő célirányos és racionális

eljussanak a célzott eredményekhez. Tehát a

megoldást választanak, pl. az egyetem új

változtatásokat

kurzusokat hirdet meg, a kereslethez való

racionalitása korlátozott: terveikben nem

minél jobb alkalmazkodás jegyében, vagy

realisztikus feltételezések (’vak variációk’) is

versenyképességének

lesznek és a változtatási folyamatot is csak

növelése

érdekében

előidéző

személyek

részben képesek ellenőrizni.

bővíti nemzetközi kapcsolatrendszerét.

Másrészt, a szervezet számára hasznos beavatkozási változatokról nem ők döntenek: a környezet szelektáló hatása érvényesül. Forrás: saját összehasonlítás

A szervezetek cselekvések formájában kollektív magyarázatmintákat tárolnak. Ezek folyamatosan változnak, fejlődnek, ún. ’enactment’ folyamatokat eredményezve (to enact = életre hívni, létrehozni). „Az enactment a szervezés számára az, ami a természetes szelekcióban a variáció”68. A kifejezés arra utal, hogy a ’vállalkozó egyetem’ vezetője (vezetői) a szervezet környezetét nem közvetlenül érzékelik, hanem a környezet értelmezése révén ’teremtik’ (aktív szerepük van). A környezeti változásoknak mindaddig nincs semmilyen következményük, amíg a vezetők azokról nem vesznek tudomást. A környezet jelenségeinek felismerése pedig egyidejűleg szelekcióval társul: a vezető által észlelt problémák egy része feldolgozásra kerül, más részük nem. Nem létezik tehát pontos algoritmus arra vonatkozóan, hogy mindez hogyan történjen. Az ilyen vezetői magatartást a szakirodalom ’evolutív menedzsment’-nek (Kieser, 1995.) hívja.

68

Weick, Karl E., In: Kieser, Alfred (szerk.): Szervezetelméletek. Aula Kiadó, Budapest, 1995., 8. fejezet: Az evolúcióelméleti megközelítés, 337.o.

118

Az evolutív menedzser tehát számol a lehetőségek határaival, nem akar a környezetéből érkező valamennyi jelzésről dönteni és azokat cselekvés tárgyává tenni. Szelekciós tevékenységével így a vezető tulajdonképpen alternatívákat hagy nyitva. Az egyetem túlzottan komplex rendszer ahhoz, hogy a menedzsment képes legyen teljesen átlátni és uralni, vagyis elképzelt céloknak megfelelően alakítani. A szervezet komplexitását nagyban meghatározza a konfliktusok és érdekek pluralizmusa, amelynek az egyetemi döntéshozatalban van igazán jelentősége. Nem létezik ugyanis olyan kontextus, amelyet az összes érintett osztana. Éppen ezért, ha a szervezet vezetése sok érintett számára teszi lehetővé a részvételt a döntési folyamatban, akkor a problémának mind több kontextusa jelenik meg a háttérben. Ez tehát csak tovább bonyolítja a döntésre váró kérdést, és egyre reménytelenebbé teszi a különböző perspektívák egységesítését. A vezető feladata arra korlátozódik, hogy kedvező előfeltételekről gondoskodjon, facilitátorként támogassa bizonyos kívánatos eredmények és tulajdonságok kibontakozását. Gondolkodása szisztematikus, hálózatszerű, mentes a merev előkalkulációktól és sablonoktól. „Az evolutív menedzsment tehát azt jelenti, hogy a menedzsment teljesen tudatosan az ideiglenességre készül fel.”69 T4: Az új társadalmi-gazdasági feltételek között az elsődleges stratégiai feladatok középpontjában az egyetem akadémiai tevékenysége versenyképességének növelése áll. Ennek mindenekelőtt személyi feltételei vannak, úgymint független és felelős döntéshozók, professzionális menedzserek (rektor, dékánok), érték- és teljesítményorientált oktatók, dolgozók és hallgatók. Ehhez kapcsolódóan szükséges egy új foglalkoztatási és javadalmazási rend bevezetése. Mivel mindez markáns szemléletváltást kíván az intézményen belül, a szervezeti szintű alkalmazkodási tulajdonságok kifejlesztésének súlypontját az emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő teendők (kompetencia-fejlesztés, teljesítmény-értékelés, ösztönzés és javadalmazás) képezik.

69

Kieser, Alfred (szerk.): Szervezetelméletek. Aula Kiadó, Budapest, 1995., 350.o.

119

4.5. A működési egyensúly megteremtése A megváltozott és folyamatosan változó társadalmi-gazdasági körülmények között kulcskérdés, hogyan őrizhető meg az intézményi működés hosszú távú egyensúlya? Az Intézményfejlesztési tervekből számomra az derült ki, hogy az intézmények gazdaságigazdálkodási stratégiái erre egyelőre nem adnak kielégítő választ. Mivel a ’vállalkozó egyetem’ működése hazánkban is valós gazdasági kényszeren alapul, azt feltételezem, hogy a régi működés megváltoztatása nem lehet egyszerűen önkéntes választáson alapuló stratégiaváltás. Az egyetemi vállalkozás a gazdasági kényszer sajátos megjelenése: állandóan, de előre nem látható módon változó környezetben, a tartós fennmaradását szolgáló vezetői döntései alapján történik szűkös erőforrásainak kreatív lekötése (költség), melyek megtérülése bizonytalan és anyagi következményekkel jár együtt (9. sz. ábra). 9. sz. ábra: A ’vállalkozó egyetemi’ működés fogalmi modellje VÁLTOZÓ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET SZŰKÖS ERŐFORRÁSOK KREATÍV LEKÖTÉSE

BIZONYTALAN PIACRA TERMELÉS

’VÁLLALKOZÓ EGYETEM’

ANYAGI KÖVETKEZMÉNYEK

PROFIT-ORIENTÁLTSÁG

VÁLTOZÓ TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET


Mi hozza létre ezt a gazdasági kényszert? a)

A felsőoktatás közönséges áruvá válása (WTO): a szolgáltatást bárki kínálhatja → szabad belépés a piacra;

120

b)

Az egyetem által kínált termék értékét a felhasználók (vevők: hallgatók, munkaadók, megrendelők) szubjektív hasznosságuk alapján ítélik meg;

c)

A piacról való kilépés gazdasági kényszeren alapul (intenzív piaci szelektálás folyik, a gazdasági színtér szereplői folyamatosan változnak).

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) tagállamai 1995-ben írták alá a szolgáltatások kereskedelméről szóló GATS-egyezményt (General Agreement on Trade in Services)70. Ez a megállapodás azt irányozza elő, hogy több más (közlekedési, kommunikációs és egészségügyi) ágazat mellett az oktatásügyet is magánkézbe kell adni. A felsőoktatási intézményeknek egymással versenyző szolgáltató vállalatokká kell válniuk, amelyek termékeiket, felhalmozott ismereteiket, kutatási és fejlesztési tevékenységüket a világpiacon árulják. A tervek szerint így az oktatási és képzési szolgáltatások területén globális piac jön létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a ’vállalkozó egyetem’ nem feltétlenül függ össze a tulajdonviszonyokkal. A B. Clark által vizsgált egyetemek is mind public (döntően közpénzből finanszírozott) egyetemek voltak. A GATS-egyezmény irányelveivel nem teljesen cseng egybe a Bologna-folyamat 2007. évi londoni konferenciáján született Londoni Kommüniké71, amely „leszögezi, hogy a felsőoktatási reform fontos szereplői az erős intézmények, amelyek sokszínűek, megfelelően finanszírozottak, autonómok és felelősségre vonhatók. … A kormányzatok határozott szerepvállalására van szükség a társadalmi kohézió erősítésében …”72. A társadalmi-gazdasági környezeti változások hirtelen és radikálisan átértékelik az egyetemek mint szervezetek meglévő tulajdonságait. Ennek következtében széleskörű és intenzív szelektálás megy végbe a gazdaságban: a kevésbé piacképes intézmények eltűnnek a gazdasági színtérről és bizonyos idő múlva, az időközben átalakult társadalmigazdasági környezetben új (felsőoktatási szolgáltatást kínáló) szervezetek jelennek meg, új tulajdonságokkal. Az intézményeknek a jobb minőségű produktum előállítására irányuló, vagy presztízsnövelő erőfeszítéseit nem feltétlenül igazolják vissza a hallgatói jelentkezési arányok. A hallgatók a felsőoktatási intézmények által kínált szolgáltatások közül saját 70 71

72

http://www.wto.org A Londoni Miniszteri Konferencia által kibocsátott dokumentum. 2007. május 17-18-án Londonban zajlott az oktatási miniszterek konferenciája, amely immár ötödik az Európai Felsőoktatási Térség létrehozását megcélzó felsőoktatási reform folyamatban. Hrubos, 2007., 5.o.

121

szubjektív megítélésük alapján választanak. Döntéseik hátterében gyakran nem gazdasági vagy minőségi szempontok állnak. Választásuk alapján ezért nehezen ítélhető meg egy egyetem valódi oktatási és kutatási teljesítménye. Az egyetemeknek tehát szembe kell nézniük azzal, hogy a potenciális ’vevőik’ kinyilvánított preferenciáit ténylegesen nem tudják befolyásolni. T5: A magyar felsőoktatási piac működési feltételeinek, valamint az intézmények társadalmi-gazdasági környezetének folyamatos, előre nem látható változásai ténylegesen olyan kényszerítő külső és belső körülményeket teremtettek, amelyek a stratégiaváltást az egyetem túlélésének és tartós fennmaradásának elodázhatatlan feltételévé teszik. A csökkenő állami költségvetési támogatás pótlására új bevételi lehetőségeket keresnek az intézmények. Többségük a megoldást hagyományosan az intézmény alaptevékenységeihez köthető bevételek (20. sz. táblázat) növelésében látja (főként a költségtérítéses képzések számának növelése). Egyre nyilvánvalóbb azonban, hogy ezekből származó bevétel a jövőben számottevően már nem növelhető. Ennek okai között a kedvezőtlen demográfiai folyamatok, a felsőoktatási piacon egyre erősödő verseny, valamint az intézmény emberi erőforrás kapacitásai korlátai említhetők. A kiadások (21. sz. táblázat) csökkentését az intézmények eddig elsősorban a felhalmozási (pl. épületfelújítás), másrészt a dologi (pl. eszközbeszerzés) költségek visszafogásával érték el. Az Intézményfejlesztési Tervek alapján azt állapítottam meg, hogy a magyar állami felsőoktatási intézmények az állami támogatás csökkenésére (átmenetileg) nem leépítéssel, hanem az üzleti, illetve a vállalkozó tevékenységek bővítésével igyekeznek reagálni (ld. 4.2.3.2. alfejezet).

122

20. sz. táblázat: Milyen forrásokból származnak az egyetem bevételei?

KÖLTSÉG-VETÉSI TÁMOGATÁS

felügyeleti szervtől kapott normatív támogatás73: - oktatási: hallgatói létszám x oktatói normatíva, tudományos: teljes munkaidős oktatói/kutatói, valamint teljes idős doktorandusz hallgatók x doktorandusz normatíva, - /a teljes munkaidőben foglalkoztatott minősített után kétszeres normatívával kell számolni - fenntartási: alkalmazotti és hallgatói létszám x fenntartási normatíva.

- működési költségvetési támogatás (hallgatói juttatások, K+F tevékenység)

- felhalmozási célú támogatás

-

- alaptevékenységhez tartozó bevételek -

MŰKÖDÉSI BEVÉTELEK - nem alaptevékenységhez tartozó bevételek

költségtérítéses képzés bevétele, egyéb alaptev. keretében végzett szolgáltatások, intézményi ellátási díjak, alkalmazottak térítése, alaptevékenységhez tartozó egyéb bevételek. ingatlan bérbeadásából, tárgyi eszközök és immateriális javak értékesítése, egyéb sajátos bevételek, ÁFA-bevételek, Kamatbevételek, Vállalkozási bevételek:

vállatoktól érkező kutatási, termékfejlesztési megbízások, oktatási és tanácsadási szolgáltatás-rendelések, valamint konzorciális együttműködések révén realizált bevételek; egyetemi szellemi tulajdon hasznosítására alapított vállalkozások révén becsatornázott jövedelem.

∑ BEVÉTEL Forrás: saját szerkesztés

21. sz. táblázat: Milyen típusú kiadásai vannak az egyetemnek? SZEMÉLYI

DOLOGI

FELHALMOZÁSI

- hallgatói támogatások, juttatások, ösztöndíjak74, - oktatók, kutatók és más dolgozók bére és annak járulékai

- személyi juttatások, - munkaadói járulék, - ellátottak pénzbeli juttatása

az intézmény fizikai infrastruktúrájának működtetése: anyag- és eszközbeszerzés, szolgáltatási kiadások, kiküldetés, reprezentáció, adók, tagsági díjak, befizetések, árfolyam-veszteség, egyéb.

- dologi kiadások, - pénzeszköz átadás

- központi felújítás, az intézményi infrastruktúrára vonatkozó - központi beruházás, fejlesztési beruházások: állagmegóvás, felújítás, - intézményi eszközfejlesztés, egyéb. felhalmozás ∑ KIADÁS


73 74

A jelenleg hatályban lévő, a felsőoktatási intézmények képzési és fenntartási normatíva alapján történő finanszírozásáról szóló 100/2007. (V.8.) kormányrendelet alapján. Az állam által finanszírozott helyekre felvett hallgatók juttatásai az intézmény ún. átfutó bevételeit jelentik.

123

Vélelmezhető, hogy az egyetemek fenn kívánják tartani (vagy akár bővíteni) a jelenlegi emberi erőforrás kapacitásaikat (oktatók, dolgozók, hallgatók), másrészt az intézmény megfelelő működése érdekében a dologi és felhalmozási kiadások további (jelentős) megszorítása nem lehetséges. Az új ’vállalkozó egyetemi’ működési stratégiában a bevételi források bővítésének lehetőségét kell megtalálni. Meglátásom szerint erre az egyetem vállalkozói jellegű bevételeinek növelése jelenthet megoldást. A szakirodalom szerint a normál üzleti bevételek a szervezeti erőforrások rutinszerű kombinációján, a vállalkozói bevételek pedig a szervezeti erőforrások kreatív/innovatív kombinációján alapulnak. Felfogásom szerint a ’vállalkozó egyetem’ olyan sajátos piaci szervezet, amely alaptevékenységeit (oktatás, kutatás és más szolgáltatások) döntő mértékben a szervezeti erőforrások kreatív/innovatív kombinációjára építi fel és ezért sikeresen és tartósan tud alkalmazkodni a változó társadalmi-gazdasági körülményekhez. A ’vállalkozó egyetemi’ működés tehát a költségvetési szervezet sajátos piaci szervezetté alakulását jelenti. A költségvetési, a szokványos és a sajátos piaci szervezetek megkülönböztető vonásait a 22. sz. táblázatban foglaltam össze. 22. sz. táblázat: Szervezetek megkülönböztető vonásai Költségvetési szervezet Erőforrások előírások szerinti kombinációja Hivatali előrejutás maximalizálása Kockázat-mentes menedzsment

Szokványos piaci szervezet Erőforrások rutinszerű kombinációja Profit maximalizálása

Felettesnek való megfelelés motiváció Árelfogadó

Kockázatkerülő menedzsment Bizonytalan tömegpiacra termel Normál gazdasági teljesítmény-motiváció Árelfogadó

Hivatalnok típusú munkaerő

Standard munkaerő

Public Economics (Közösségi/közszolgálati gazdaságtan)

TUDOMÁNYOS LEÍRÁSUK Mainstream Economics (Főáramlati közgazdaságtan)

Ismert piacra termel


124

A ’vállalkozó egyetem’ mint sajátos piaci szervezet Erőforrások kreatív kombinációja Hosszú távú fennmaradás, hírnév maximalizálása Kockázatkereső menedzsment Bizonytalan piaci niche-kre termel Különleges teljesítmény (innováció) motiváció Ármeghatározó Speciális képzettséggel és készségekkel rendelkező munkaerő (’stars’) Evolutionary Economics (Evolúciós közgazdaságtan)

Az európai egyetemek állami támogatásának statisztikai trendje (a GDP kb. 1 %-a) alapján reálisan feltételezhető, hogy a hazai társadalmi-gazdasági körülmények várható alakulásának hatására az egyetemi költségvetés domináns hányadát egyre inkább a piacról származó bevételek fogják képezni. Az egyetemek legsürgetőbb feladatainak egyike ezért a többi piaci szereplőhöz vezető stratégiai útvonalak kiépítése. Kulcskérdés tehát, hogyan épülhetnek ki a jelenleginél szorosabb és realizálható haszonnal együtt járó kapcsolatok az egyetem és a vállalati szféra között? Véleményem szerint az új intézményi stratégia által meghatározott új cselekvések révén, azaz egyrészt az egyetem szellemi termékeit hasznosító vállalkozások, másrészt pedig a vállalkozó szférával való sokrétű, szerződéses megállapodások formájában. Az új pénzügyi források lehetséges csatornái csak akkor nyílnak meg, ha az egyetem következetesen érvényesít néhány fontos alapelvet az intézmény egészét érintően: -

a pótlólagos bevételek becsatornázása nem egyszeri, nagyobb lélegzetű akció, hanem folyamatos, ad-hoc interakciók összessége,

-

a bevételek megszerzése nem kizárólag vezetői feladat, abban az egyetem minden dolgozója aktívan közre kell működjön,

-

a forrás-szerzés nem választható feladat, hanem minden dolgozó kötelessége,

-

az aktív közreműködést megfelelő anyagi és nem-anyagi részesedésen, illetve ösztönzőkön keresztül biztosítja az egyetem (szervezeti egység),

-

az elégtelen teljesítésért minden dolgozó személyes felelősséget visel,

-

az eredmények rendszeres számonkérése,

-

folyamatos visszacsatolás, az eredmények közzététele, értékelése. Az egyetem vállalkozói tevékenységéből származó bevételek piacgazdasági

körülmények között értékesíthető és távlatos termékek. Ezek létrehozása érdekében az egyetem meghatározott akadémiai teljesítményeket vár el valamennyi egységétől és dolgozójától. A 4.4. fejezetben példaszerűen bemutattam ennek részleteit (ld. 18. sz. táblázat). Fontosnak tartom, hogy ezen túlmenően a spin-off vállalkozásokban rejlő lehetőségekre is kitérjek.

125

4.5.1. Piaci bevételek realizálása spin-off75 vállalkozások segítségével A Felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 2007. júniusi módosításában szerepel, hogy az egyetemek és főiskolák gazdasági társaságokat hozhatnak létre szellemi termékeik hasznosítására. Már a 2006-os felsőoktatási törvénymódosítás következtében is az egyetemek tulajdonába került a szellemi alkotások joga. A szabályozási környezet azonban nem tette lehetővé, hogy az intézmények hatékonyan és piaci viszonyok között tudják értékesíteni a tulajdonukba került termékeket. Az említett 2007. évi módosítással sikerült elérni a felsőoktatási intézmények mint költségvetési szervek számára a vállalkozási szabadság kiteljesedését. A módosítás lényege, hogy a felsőoktatási intézmény saját vállalkozásokat hozhat létre (pl. Rt., Kft.). Ezekbe a vállalkozásokba az intézmények szellemi termékein, pénzeszközein túl bevihetnek olyan tulajdont is, amelyet a saját gazdálkodási vállalkozási tevékenységükből szereztek (pl. a felnőttoktatásból, vagy más képzésekből, illetve egyéb tevékenységekből). Az egyetemek piacról származó bevételeinek növelésében szerintem döntő jelentősége van annak, hogy az egyetem milyen gyorsan és hatékonyan tud élni törvényadta lehetőségével, amely az egyetemi oktatók, kutatók és hallgatók által megszerzett tudás üzleti hasznosítására épülő spin-off vállalkozások életre hívását jelenti. Egyetemi spin-off vállalkozásoknak az egyetem munkatársai által létrehozott és az intézmény

tulajdonában

lévő

szellemi

tulajdon

hasznosítására

alapított

önálló

vállalkozásokat tekintjük, melynek alapítói nemcsak a kutatóhelyek alkalmazottai lehetnek, hanem maga az egyetem is. A szakirodalom azon cégeket is egyetemi spin-off vállalkozásoknak tekint, amelyeket a kutatóhelyektől teljesen független alapítók a kutatóhelyen képződött technológia hasznosítására (pl. licenciába vétellel) hoznak létre. A 2004. évi CXXXIV. Innovációs törvény a spin-off céget hasznosító vállalkozásként definiálja (Tv.4.§.b.), amely a költségvetési kutatóhelyen - a 20. § alkalmazásában nonprofit kutatóhelyen is - létrejött szellemi alkotások üzleti hasznosítása céljából az ilyen kutatóhely által alapított, illetve részvételével vagy részesedésével működő gazdasági társaság. A hasznosítás fogalma ezen törvény alkalmazásában széles: a kutatás-fejlesztési eredmények gazdasági és társadalmi hasznosítását egyaránt magában foglalja. Ez a vállalkozás-típus a fejlett piacgazdaságokban elterjedt és sikeres, többek

75

Spin-off/out: az egyetem alkalmazottjai által a megszerzett tudás üzleti hasznosítására alapított gazdálkodó szervezet, amelyben az egyetem tőkerészesedéssel vesz részt.

126

között a közfinanszírozású kutatóhelyekhez kapcsolódó, úgynevezett ’spin-off’ vagy ’spinout’ vállalkozási forma megfelelője. Mi motiválja a közreműködőket? Egyéni szinten (kutatók, kisegítő személyzet, egyéni szolgáltatók) a személyes szakmai és anyagi elismerés. A szervezet (az egyetem mint közfinanszírozású kutatóhely) szintjén a realizálható tudományos és gazdasági eredmények (és jövedelmek). 4.5.2. A spin-off vállalkozások lehetséges buktatói A magyar állami felsőoktatási intézményekben, a korábbi törvényes lehetőség hiánya miatt, még nem alakulhattak ki a spin-off vállalkozások létesítésére és működtetésére vonatkozó (jó) gyakorlatok (best practices). Célszerűnek tartottam ezért, nyugat-európai egyetemek tapasztalatainak figyelembevételével, néhány gyakorlati kérdést és problémát felvetni a spin-off vállalkozások lehetséges buktatóival kapcsolatosan:

1. buktató - … a fejlesztés az egyetemi laborban is elvégezhető … Nem ajánlott! A fejlesztés költsége általában a kutatási költségek tízszerese. Másrészt ezt, ebben az esetben, az egyetemnek kell fizetnie. Harmadrészt a pozitív kimenet igen bizonytalan. Ajánlatos inkább spin-off vállalkozás létesítése fejlesztés céljából, megosztott kockázat-viseléssel.

2. buktató - … az egyetem fektessen be a spin-off-ok létesítésébe … Az egyetemnek nem (anyagi) befektetéssel, hanem más módon kell ösztönöznie, segítenie/megteremtenie a spin-off működési feltételeit, pl. kapcsolattartó szervezeti egység, vagy technológia transzfer iroda révén. Ez utóbbi segít a vállalkozások számára befektetőket találni. A technológia transzfer iroda célja a vállalkozás és az ahhoz szükséges források összekapcsolása: ’befektetés-kész’ vállalkozások fejlesztése, szakértői hálózatba kapcsolódás, stb.

3. buktató - … az egyetemnek alapos előzetes kalkulációt és tervet kell készítenie… Nem szükséges, hogy előzetesen túl alapos (komplikált) létesítési és kalkulációs terv szülessen. Célszerű az első adandó alkalommal a spin-off vállalkozást létrehozni, és majd a piac szelektál. A túl hosszú tervezgetés/elemzés megöli az új ötletet.

4. buktató - … a spin-off közel legyen az egyetemhez… Ne túlságosan! Semmiképpen sem a tanszéken, vagy karon működjön, inkább pl. az egyetemi tudományos parkban. Ne kapjon ingyenes szolgáltatásokat és infrastruktúrát (berendezések, gépek, helyiség és eszközök). Az egyetemnek nem kell ügyvezetői és/vagy 127

adminisztratív segítséget sem nyújtania. A spin-off alkalmazotti állománya ott helyben, a vállalkozásnál dolgozzon. A vállalkozás működtetése nem ró irreálisan magas adminisztrációs terhet az egyetemre, ha léteznek a beindításra, és a független működtetésre vonatkozó irányelvek. Az egyetemnek nem kell közvetlenül segíteni a spin-off túlélését. Hagyja süllyedni (veszni), ha erre rászolgált és koncentráljon az új lehetőségekre. Ha az egyetem befektetése és a spin-off-al való adminisztrációs kapcsolat minimális, az egyetemet érintő esetleges veszteség is ilyen mértékű lehet.

5. buktató - … az egyetem felelős a spin-off elégtelen működéséért/ bukásáért … Nincs ilyen felelőssége! Arra ösztönzi ugyanis a vállalkozást, hogy saját pénzeszközeivel működjön. Másrészt tévedés azt feltételezni, hogy az egyetemi oktatók/kutatók rossz vállalkozók lennének. Közülük ugyanis nagyon is sokan kiváló üzleti képességekkel, készségekkel és szakértelemmel, és nem utolsó sorban komoly kapcsolati tőkével rendelkeznek. A spin-off vállalkozások létrehozásának és a működésének menedzselése több szempontból is hasznos. A régió számára munkahelyteremtő egység, az egyetemi tudományos park az intézmény tudományos reputációját erősíti, a befektetői hálózat kiépítése kapcsolati tőkét jelent, a sikeresen működő spin-off-ok pedig növelik az egyéni és szervezeti önbizalmat, és így ösztönzőleg hatnak a folytatásra (újak alapítására). Másrészt pedig, növelik az intézmény presztízsét, továbbá megrendelőket/megrendeléseket és adományokat vonzanak. Intézményi szintű teendőt jelent a spin-off vállalkozásokhoz és a piaci kutatási megrendelések teljesítéséhez szükséges szabályozások rögzítése (a kutatóhely belső szabályzatai), mint pl. szellemi tulajdonkezelési, technológia transzfer iroda működésére vonatkozó, valamint kutatási szabályzat és más dokumentumok. T6: Az egyetem maga is egyre inkább tényleges piaci szereplő, amelynek piaci viszonyok és feltételek határozzák meg a működését. Ennek következtében bevételeinek domináns hányadát a piacról származó bevételek képezik. Ezek megszerzésének és új módon történő belső allokálásának egyik feltétele az egyetem új típusú, vállalkozási készségének és képességeinek bizonyítása a vállalati szférával kialakított üzleti kapcsolatokban.

128

5. A KUTATÁS TÉZISEI, ILLETVE ÚJ ÉS ÚJSZERŰ EREDMÉNYEI Hazánkban, sőt egész Európában, a ’vállalkozó egyetemi’ működés ma még távolról sem tekinthető általános modellnek. Gyakran maga a kifejezés is erős ellenérzéseket vált ki az akadémiai szférában. Nem véletlenül. Ez a koncepció ugyanis a hagyományos működési módhoz képest egy alapvetően más szemléletre épített szervezeti működést feltételez. Kutatásom alapgondolata szerint a felsőoktatási intézmények eltérő működési módjuk és különböző társadalmi-gazdasági környezetük alapján, elvi síkon, demonstrációs célból kétféle megnevezéssel illethetők. A hazai állami egyetemek és főiskolák olyan tipikus költségvetési intézmények, amelyek akadémiai önigazgatás alatt működnek és döntően rutinszerű alaptevékenységük (oktatás-kutatás) nem profitszerzésre irányul és előre rögzített keresletet elégít ki. Ez a működési keret egyfajta biztonságérzetet, kiszámíthatóságot, kockázatmentességet teremt az intézmény és dolgozói (oktatók, kutatók, más alkalmazottak) számára. A megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények között azonban a viszonylag stabil, jól tervezhető, könnyen áttekinthető szakmai és hivatali érvényesülési pálya nyújtotta előnyök mellett jól láthatóak az árnyoldalak is. A központi költségvetési státuszból (és az ezzel összefüggő törvényi korlátokból) fakadóan az intézmény nem tud dolgozóinak biztos munkahelyet és versenyképes jövedelmet kínálni, másrészt pedig a társadalom számára nyújtott szolgáltatásai egyre inkább elmaradnak az elvárások mögött. A változó társadalmi-gazdasági környezetből fakadó új kihívásoknak való megfelelés proaktív intézményi viselkedést feltételez, amely kutatásom alapgondolata szerint a ’vállalkozó’ típusú működési módra való áttérést igényli. Vállalkozó egyetemeknek a piacgazdasági

feltételek

között

tartósan

sikeresen

alkalmazkodó

felsőoktatási

intézményeket tekintem. Ezen intézmények számos forprofit vonással rendelkeznek. Tartós fennmaradásukat és cselekvési szabadságukat az intézmény költségvetésében domináns részt képviselő, bizonytalanságokkal terhelt piacról szerzett üzleti, illetve vállalkozói bevételek biztosítják. A szakirodalom szerint a normál üzleti bevételek a szervezeti erőforrások rutinszerű kombinációján, a vállalkozói bevételek pedig a szervezeti erőforrások kreatív/innovatív kombinációján alapulnak. Kutatásom eredményeit tézisszerűen az alábbiakban fogalmaztam meg:

129

Az evolúciós közgazdaságtanból és az empirikus tapasztalatokból levonható hipotézisem szerint, ha egy állami felsőoktatási intézmény (tartósan) fenn akar maradni, akkor az állami támogatás csökkenésekor kétféle válasszal élhet: -

szervezeti karcsúsítást hajt végre (létszámleépítés, irányítási szintek csökkentése, stb.), vagy

-

az üzleti, illetve vállalkozó tevékenységeit bővíti.

T1: Az intézmények tényadatai és tervadatai egyaránt azt mutatják, hogy ha csökken az állami felsőoktatási intézmények bevételeiben az államtól érkező támogatás aránya, akkor nem leépítéssel, hanem az üzleti, illetve a vállalkozó tevékenységek bővítésével igyekeznek reagálni. Emiatt azonban a felsőoktatási piacon megnő az intézmények közötti verseny, ami már középtávon is komolyan veszélyezteti az egyes intézmények létezését. Az új kihívásokkal szembeni expanziós törekvések okát keresve jutottam el a 2. tézishez. A szakirodalom szerint minden szervezet vállalkozási lehetőségei szempontjából nagy jelentőségű a rendelkezésre álló emberi erőforrás kapacitások mérete, nagysága. Ennek alapján valószínűsítettem, hogy az általam vizsgált intézményi mennyiségi mutatószámok (oktatók, kutatók, hallgatók, doktoranduszok létszáma) és az egyetemek vállalkozó készségének intenzitása között összefüggés mutatható ki. T2: Az állami egyetemek és főiskolák közül csak a hazai viszonylatban magas mennyiségi

mutatószámokkal

rendelkező

intézmények

mutatnak

jelentősebb

vállalkozói aktivitást. Ebből arra következtethetünk, hogy az intézményi méretek bizonyos komparatív előnyöket nyújtanak a vállalkozó készségek fejlesztéséhez, közvetve pedig a tartósan sikeres alkalmazkodáshoz. Sajátos kivételt képeznek azok az intézmények, amelyek ugyan a ’küszöbérték’ alatti mennyiségi mutatószámokkal rendelkeznek, de doktori iskolát működtetnek. A ’vállalkozó egyetemi’ jelleg mérésére, értékelésére, a szakirodalom alapján, nincs egységesen

elfogadott

tényező-lista.

A

kutatás

során

az

általam

vizsgált

Intézményfejlesztési terveket a neves felsőoktatáskutató B. R. Clark 20 ’vállalkozó egyetemi’ jellemzője, valamint a saját kutatásom alapján hozzátett 4 jellemző szerint elemeztem. Azzal a feltételezéssel éltem, hogy főkomponens elemzéssel azonosíthatóak a ’vállalkozó egyetemi’ működés lényegét képező fő dimenziók, amelyeket a magyar ’vállalkozó egyetemi’ működés aggregált mutatóinak neveztem el. 130

T3: A magyar ’vállalkozó egyetemi’ működés aggregált mutatói racionálisan három fő dimenzióba csoportosíthatók, nevezetesen: - az egyetem külső-belső kapcsolati rendszerének kiépülését segítő tényezők: HÁLÓZATÉPÍTŐK; - a

szervezeti

működést

támogató

folyamatok

és

tevékenységek:

KATALIZÁTOROK; - valamint az új típusú működés biztos hátterét megalapozó feltételek: RÁSEGÍTŐK. A három-dimenziós leírás empirikus tesztelését a jövőben kívánom elvégezni. Feltételezésem szerint a ’vállalkozó egyetemi’ működés mint a változó társadalmigazdasági környezethez való sikeres alkalmazkodás eszköze minimum-feltételeinek megteremtése elsődlegesen emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő feladatokat jelent. Kísérletet tettem a ’vállalkozó egyetemi’ működés modellezésére, amelyben kulcsszereplőknek tekintem a cselekvési hajlandóságuktól függően közreműködő egyéneket (oktatók, kutatók és más dolgozók). Döntő szerep hárul ugyanakkor az egyének egy markáns csoportjára, nevezetesen a vezető pozíciót betöltő személyekre. A sikeres ’vállalkozó egyetemi’ működés filozófiájának alapja az intézmény dolgozóit érintő szemléletváltás. Az egyetemnek mint munkahelynek beavatkozási lehetősége a funkcionális kompetenciák és a megfelelő munkahelyi környezet kialakítása és fejlesztése terén lehet. Szükségesnem tartom továbbá, hogy az egyetem meghatározza, hogy a mai (és időben változó) piacgazdasági körülmények között milyen értékesíthető, milyen feltétlenül szükséges és milyen távlatos termékeket kíván létrehozni, és ennek érdekében milyen akadémiai (oktatási-kutatási) teljesítményeket vár el szervezeti egységeitől és polgáraitól? Meglátásom szerint ezek a teljesítménymutatók azonban csak az egyetem különböző szervezeti szintjeire kellő ösztönzést, javadalmazást és indokolt szankcionálást biztosító egyedi intézkedések és tartósan ható szabályok és mechanizmusok révén vihetők be.

131

T4: Az új társadalmi-gazdasági feltételek között az elsődleges stratégiai feladatok középpontjában az egyetem akadémiai tevékenysége versenyképességének növelése áll. Ennek mindenekelőtt személyi feltételei vannak, úgymint független és felelős döntéshozók, professzionális menedzserek (rektor, dékánok), érték- és teljesítményorientált oktatók, dolgozók és hallgatók. Ehhez kapcsolódóan szükséges egy új foglalkoztatási és javadalmazási rend bevezetése. Mivel mindez markáns szemléletváltást kíván az intézményen belül, a szervezeti szintű alkalmazkodási tulajdonságok kifejlesztésének súlypontját az emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő teendők (kompetencia-fejlesztés, teljesítmény-értékelés, ösztönzés és javadalmazás) képezik. A ’vállalkozó egyetemi’ működésre való áttérés egy új, üzleti jellegű stratégia kidolgozását igényli, amelyben a fő érdekcsoportok igényeit az egyetem sajátos piaci szervezetként próbálja kielégíteni. Feltételezésem szerint a ’vállalkozó egyetemi’ működés hazánkban is valós gazdasági kényszeren alapul, ezért a régi működés megváltoztatása nem lehet egyszerűen önkéntes választáson alapuló stratégiaváltás. Az egyetemi vállalkozás a gazdasági kényszer sajátos megjelenése: állandóan, de előre nem látható módon változó környezetben, a tartós fennmaradását szolgáló vezetői döntések alapján történik a szűkös erőforrások lekötése, melynek megtérülése bizonytalan és anyagi következményekkel jár együtt. Mi hozza létre ezt a gazdasági kényszert? d)

A felsőoktatás közönséges áruvá válása (WTO): a szolgáltatást bárki kínálhatja → szabad belépés a piacra;

e)

Az egyetem által kínált termék értékét a felhasználók (vevők: hallgatók, munkaadók, megrendelők) szubjektív hasznosságuk alapján ítélik meg;

f)

A piacról való kilépés gazdasági kényszeren alapul (intenzív piaci szelektálás folyik, a gazdasági színtér szereplői folyamatosan változnak).

T5: A magyar felsőoktatási piac működési feltételeinek, valamint az intézmények társadalmi-gazdasági környezetének folyamatos, előre nem látható változásai ténylegesen olyan kényszerítő külső és belső körülményeket teremtettek, amelyek a stratégiaváltást az egyetem túlélésének és tartós fennmaradásának elodázhatatlan feltételévé teszik.

132

Az európai egyetemek állami támogatásának statisztikai trendje (a GDP kb. 1 %-a) alapján azzal a reális feltételezéssel éltem, hogy a hazai társadalmi-gazdasági körülmények várható alakulásának hatására az egyetemi költségvetés domináns hányadát egyre inkább a piacról származó bevételek fogják képezni. Ezért a legsürgetőbb feladatok egyikének tekintem az egyetem és a többi piaci szereplő (üzleti szektor, más jellegű intézmények, stb.) közötti stratégiai útvonalak kiépítését. A hatályos Felsőoktatási Törvény 2007. évi módosítása megteremtette a felsőoktatási intézmények számára a vállalkozási szabadság alapjait. A kutatás során megvizsgáltam, hogyan épülhetnek ki a jelenleginél szorosabb és realizálható haszonnal együtt járó kapcsolatok az egyetem és a vállalati szféra (piac) között. T6: Az egyetem maga is egyre inkább tényleges piaci szereplő, amelynek piaci viszonyok és feltételek határozzák meg a működését. Ennek következtében bevételeinek domináns hányadát a piacról származó bevételek képezik. Ezek megszerzésének és új módon történő belső allokálásának egyik feltétele az egyetem új típusú, vállalkozási készségének és képességeinek bizonyítása a vállalati szférával kialakított üzleti kapcsolatokban.

133

6.

A

KUTATÁSI

EREDMÉNYEK

GYAKORLATI

HASZNOSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Meglátásom szerint kutatási eredményeim a gyakorlat számára három fő területen hasznosíthatóak: a) a törvényhozásban (az intézményi működés jogi környezete), b) magában a felsőoktatásban (felsőoktatási vezetők képzése és továbbképzése, tekintettel a vállalkozó egyetemi vezetőktől elvárt humán kompetenciákra), c) valamint az intézmények külső kapcsolataiban. a) Intézményi működés jogi környezete (törvényhozás) A felsőoktatás jogi szabályozása, a törvények, jogszabályok, rendeletek előkészítése és kidolgozása a mindenkori oktatási kormányzat, valamint a szakmai és tanácsadó testületek részvétele mellett a felsőoktatás fő érdekcsoportjainak bevonásával zajlik. Az egyetemek rugalmas és korszerű működési keretfeltételeinek kidolgozásához fontosnak tartom, hogy a jogi szabályozás előkészítő folyamataiban résztvevők (testületek, csoportok, személyek) minél több információhoz juthassanak a felsőoktatási szektort érintő kihívások és az elmozdulási lehetőségek, megoldást kínáló alternatívák vonatkozásában. A kutatásom során feltárt összefüggéseket, a megfogalmazott következtetéseket és eredményeket a törvénykezést, jogszabályalkotást megelőző konzultációs fórumok háttérés forrásanyagként látom hasznosíthatónak. b) Felsőoktatási vezetők képzése és továbbképzése A felsőoktatás által nyújtott szolgáltatások minősége kétségtelenül összefügg a menedzsment minőségével. A felsőoktatási vezetők tudásának, képességeinek és kompetenciáinak fejlesztése terén ezért szervezett, átgondolt, szisztematikus cselekvésekre van szükség. Kutatásomban hangsúlyozottan jelent meg a ’vállalkozó egyetem’ egyik kulcsfolyamata, nevezetesen a felsőoktatás-menedzsment professzionalizálódása. Magyarországon a felsőoktatási menedzsment mint önálló képzési és kutatási terület ma még igen csekély jelentőséggel bír. A felsőoktatási igazgatáshoz kapcsolódó kérdéskörök hazánkban egyelőre a szervezéstudomány, vezetéstudomány vagy a szervezeti viselkedés területein jelennek meg.

134

Nemzetközi tapasztalatok és bevált gyakorlatok (USA, Egyesült Királyság, Ausztrália) alapján a felsőoktatás vezetőinek képzése számos formában valósulhat meg, de alapvetően kétféle típusú képzés létezik: a) speciális célcsoportok megcélzó vagy speciális tartalmakat közvetítő rövidebb időtartamú kurzusok, szemináriumok (néhány napos, egy hetes), különböző szakmai

szervezetek,

ügynökségek

szervezésében

(melyeket

az

oktatási

minisztérium hoz létre és működtet), b) egyetemek által szervezett, diplomához vezető (főleg posztgraduális, MA vagy PhD-szintű) programok. Ennek megfelelően állítottam össze a vezetői képzési/továbbképzési modulok egy lehetséges kínálati listáját, amely a magyar intézmények menedzsmentje számára legsürgetőbb fejlesztési területekre fókuszál: -

A felsőoktatás gazdaságtana és pénzügyi vonatkozásai

-

Pénzügyi menedzsment nonprofit intézményekben és a felsőoktatásban

-

Beruházás, vagyonkezelés és forráskeresés

-

Felsőoktatási menedzsment esettanulmányok feldolgozása

-

Felsőoktatási intézmények kormányzása és igazgatása

-

Az egyetemi vezetés filozófiája

-

A változás és a minőség menedzselése a felsőoktatásban

-

Emberi erőforrások fejlesztése

-

A hallgatói szolgáltatások menedzselése

-

Tanulmányi ügyek és a hallgatók fejlesztése

-

Az intézményi szintű kutatások tervezése és elemzése

-

Technológia a felsőoktatásban

-

A felsőoktatás jogi vonatkozásai A felsoroltak közül posztgraduális szintű képzési formában javaslom megvalósítani a

jogi, a technológiai és a kutatási tematikájú programokat. A pénzügyi, valamint erőforrásgazdálkodási feladatokhoz kötődő és különösen az emberi erőforrás menedzselésével összefüggő kurzusok meghirdetését pedig Master és PhD-szintű képzési formában tartanám szükségesnek. A ’vállalkozó egyetemi’ működés fő jellemzőit vizsgáló kutatási részeredményeimet elsősorban a posztgraduális felsőoktatási vezetői képzési/továbbképzési programok tananyagának összeállításához látom felhasználhatónak.

135

c) Az intézmények külső (elsősorban vállalati) kapcsolatai Kutatásom során vizsgáltam azokat az elmozdulási lehetőségeket is, amelyek révén új típusú stratégiai útvonalak építhetők ki az egyetem és az üzleti/piaci szféra között. A ’vállalkozó egyetemi’ működés alapfeltétele a több lábon álló finanszírozás. Az egyetem bevételeinek döntő hányadát pedig egyre inkább a piacról származó bevételek fogják képezni. Az egyetem és az üzleti szféra kölcsönös és sokoldalú együttműködési kapcsolatainak megteremtéséhez ezért szükséges, hogy az egyetem törekedjen a hagyományos együttműködési formákon (pl. vállalati szakdolgozati konzulens bevonása, vállalati gyakornoki programok, kutatási megbízások) túl új típusú kapcsolatok kialakítására. A törvényi keretek ma már lehetővé teszik az egyetemek számára, hogy reális lehetőségként foglalkozzanak például az egyetemi spin-off vállalkozások létesítésével. Meglátásom szerint a vonatkozó kutatási eredményeim az egyetemek stratégiai döntéshozó testületei számára háttéranyagként hasznosíthatók.

136

7. ZÁRÓGONDOLATOK Az elmúlt két-három évtizedben világszerte, így Magyarországon is jelentősen átalakult a felsőoktatási szektor működésének feltételrendszere és társadalmi-gazdasági környezete.

Mindez

az

egyetemeket

mindenekelőtt

működésük

jellegének

megváltoztatására készteti, sőt kényszeríti. Hazánkban is elindult a hagyományos, költségvetési (bürokratikus) intézményekként működő egyetemek átalakulása. A kutatás során vizsgált ’vállalkozó egyetem’, felfogásom szerint, olyan sajátos piaci szervezet, amely alaptevékenységeit (oktatás, kutatás és más szolgáltatások) döntő mértékben a szervezeti erőforrások kreatív/innovatív kombinációjára építi fel és ezért sikeresen tud alkalmazkodni a változó társadalmi-gazdasági körülményekhez. Az intézmények legsürgetőbb feladatának egy új intézményi stratégia kidolgozását tartom. A változó társadalmi-gazdasági környezethez való tartósan sikeres alkalmazkodás kulcspontjának pedig az emberi erőforrás gazdálkodással összefüggő feladatokat tekintem. A költségvetési szemléletről a vállalkozó szemléletre való áttérés vonatkozásában a legnagyobb nehézséget abban látom, hogy az állami felsőoktatási intézményekben évtizedek során mélyen rögzült gondolkodási és viselkedési módokat, struktúrákat és folyamatokat kell megváltoztatni, és azokat az állandóan változó külső társadalmigazdasági környezet piaci logikája szerint átalakítani.

137

IRODALOMJEGYZÉK [1]

Állami Számvevőszék, Fejlesztési és Módszertani Intézet: A felsőoktatás átalakulása, a finanszírozás korszerűsítése. Módszertani füzetek, Tanulmány, Budapest, 2004. december

[2]

Altbach, Philip. G. – Berdahl, Robert. O. – Gumport, Patricia J. (ed.): American Higher Education in the Twenty-First-Century. Social, Political, and Economic Challanges. The Johns Hopkins University Press, USA, 2005.

[3]

Andersen, Esben Sloth /Department of Business Studies, Aalborg University, DK/: Who has used the term EE? - Website on Evolutionary Economics, http://www.business.aau.dk/evolution, Letöltés dátuma: 2007.07.30.

[4]

Antal-Mokos Zoltán – Balaton Károly – Drótos György – Tari Ernő: Stratégia és szervezet. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1997.

[5]

Babbie, Earl: A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Balassi Kiadó, Budapest, 2003.

[6]

Barakonyi Károly: Rendszerváltás a felsőoktatásban. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004.

[7]

Beckenback, P., Universität Kassel, ’Evolutorische Mikroökonomik, Überlegungen zur konzeptionellen Fundierung und curricularen Umsetzung’ c. előadásvázlata, http://www.ivwl.uni-kassel.de/beckenbach/pdfs/Vortragduis.pdf, Letöltés dátuma: 2007.07.30.

[8]

Begg, Roddy (ed.): The Dialogue between Higher Education Research and Practice. Kluwer Academic Publishers, USA, 2003.

[9]

Belfield, C. R. – Levin, H. M.: The Economics of Higher Education, Edward Elgar Publishing Ltd., US., 2003.

[10]

Belfield, C. R.: Economic Principles for Education: Theory and Evidence. Edward Elgar, Cheltenham, UK, 2000.

[11]

Bok, Derek: Universities in the Marketplace. The Commercialization of Higher Education. Princeton University Press, USA, 2003.

[12]

Borooah, Vani K.: Modelling institutional behaviour: a microeconomic analysis of university management. In: Public Choice 81: pp.101-124, Kluwer Academic Publishers, The Netherlands, 1994.

[13]

Bourguignon, Francois – Elkana, Yehuda – Pleskovic, Boris (ed.): Capacity Building in Economics Education and Research. The World Bank, Washington, D.C., USA, 2007.

138

[14]

Cano, Maribel Guerrero: A literature review on entrepreneurial universities: an institutional approach. http://selene.uab.es/dep-economia-empresa/Jornadas/ Papers/2006/Maribel.pdf, Letöltés dátuma: 2007.07.12.

[15]

Clark, Burton R.: Creating Entrepreneurial Universities: Organisational Pathways of Transition. Pergamon Press, 1998.

[16]

Clark, Burton R.: Delineating the Character of the Entrepreneurial University. Higher Education Policy, 2004a, 17, pp. 355-370

[17]

Clark, Burton R.: Sustaining Change in Universities, Continuities in case studies and concepts, Open University Press, 2004b

[18]

Davies, J. L.: Agendas for higher education in the 21st century. European contribution to the World Conference on Higher Education. UNESCO/CRE, 1998.

[19]

Davies, J. L.: The emergence of entrepreneurial cultures in European universities. Higher Education Management, Vol. 13., No. 2., OECD, 2001.

[20]

Davies, J. L.: Borderless higher education in continental Europe. In: Minerva 39: pp. 27-48, Kluwer Academic Publishers, The Netherlands, 2001.

[21]

Die neuen Universitäten in Europa Bundesministerium für Bildung, Wissenschaft und Kultur, Wien, 2001.

[22]

Dietzel, H. U. - Garbsch-Havranek, C. (Ed.): Personal Management. Die neue Praxis. Wien: Manz 1990.

[23]

Dopfer, Kurt (ed.): The Evolutionary Foundation of Economics. Cambridge University Press, UK, 2005.

[24]

ECIU Leadership Programme 2004/2005: Entrepreneurial University – Myth or Reality? http://vbn.aau.dk/fbspretrieve/86749/Entrepreneurial+University++Myth+or+Reality.pdf, Letöltés dátuma: 2007.05.10.

[25]

Elbert, Norbert F. – Karolinyi Mártonné – Farkas Ferenc – Poór József: Személyzeti/emberi erőforrás menedzsment kézikönyv. KJK-Kerszöv Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2000.

[26]

Etkowitz, Henry: The evolution of the entrepreneurial university. Int. J. Technology and Globalisation, Vol. 1., No. 1, 2004., pp. 64-77.

[27]

Európai Bizottság: A Bizottság közleménye - Európa szellemi tőkéjének mozgósítása: tegyük lehetővé az egyetemek teljes körű hozzájárulását a lisszaboni stratégiához! {SEC(2005) 518}, http://eur-lex.europa.eu/hu/dossier/ dossier_13.htm

139

[28]

Eurydice: Focus on the Structure of Higher Education in Europe 2004/2005, National Trends in the Bologna Process. Eurydice Studies, European Unit, Brussels, Belgium, 2005.

[29]

Eurydice: Two Decades of Reform in Higher Education in Europe: 1980 onwords, Eurydice Studies, European Unit, Brussels, Belgium, 2000.

[30]

Evolúció és közgazdaságtan, Tudományos füzetek 4., Széchenyi István Egyetem, Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet, Győr, 2003.

[31]

Fábri György: Gazdaság és felsőoktatás – Egy kutatás tanulságai Magyar Felsőoktatás, 2000/1-2., 33-34.o.

[32]

Foss, Nicolai (Copenhagen Business School, Denmark): Factions in Evolutionary Economics, http://organizationsandmarkets.com/2006/10/14/fractions-in-evolutionary economics, Letöltés dátuma: 2007.07.05.

[33]

Gordon, George – Whitchurch, Cecilia: Managing human resources in higher education: the implications of a diversifying workforce. Higher Education Management and Policy, Vol. 19., No. 2., OECD, 2007., pp. 135-155

[34]

Grundprinzipien der Evolution, http://www.bertramkoehler.de/konomis.htm, Letöltés dátuma: 2007.07.05.

[35]

Hausmann Péter: Thorstein Veblen és az evolúciós közgazdaságtan – egy új emberkép megalapozásának kísérlete. Közgazdasági Szemle, LIV. évf., 2007. november, 1012-1024.o.

[36]

Herrmann, Wolfgang A.: Unternehmen Universität – Universität unternehmen. Deutschland im Paradigmenwechsel des Hochschulsystems. Mediahaus Biering GmbH, München, Deutschland, Juni 2005.

[37]

Herrmann-Pillath, Carsten: Grundriß der Evolutionsökonomik. UTB Verlag, Stuttgart, Deutschland, 2002.

[38]

Higher Education in the World 2006. The Financing of Universities. Guni Series on the Social Commitment of Universities 1., Palgrave Macmillan, USA, 2006.

[39]

Hodgson, Geoffrey M. – Samuels, Warren J. – Tool, Marc R. (ed.): Institutional and Evolutionary Economics, I.-II., Edward Elgar Publishing Limited, UK, 1994.

[40]

Hoffacker, Werner: Die Universität des 21. Jahrhunderts. Dienstleistungsunternehmen oder öffentliche Einrichtung? Luchterhand Verlag GmbH, Deutschland, 2000.

[41]

Hrubos Ildikó: A felsőoktatás dilemmái a tömegessé válás korszakában Oktatáskutató Intézet, Budapest, 1999.

140

[42]

Hrubos Ildikó: Filozófiaváltás az egyetemek gazdálkodásában I., Magyar Felsőoktatás, 2003., 7. sz., 10-13.o.

[43]

Hrubos Ildikó: Filozófiaváltás az egyetemek gazdálkodásában II., Magyar Felsőoktatás, 2003., 8. sz., 11-17.o.

[44]

Hrubos Ildikó (szerk.): A gazdálkodó egyetem. Felsőoktatási Kutatóintézet, Új Mandátum Könyvkiadó, 2004.

[45]

Hrubos Ildikó: A 21. század egyeteme: megújulási kényszerek, megőrzendő értékek. Iskolakultúra, 2005., 15. évf., 2. sz., 120-123.o.

[46]

Hrubos Ildikó: A 21. század egyeteme. Egy új társadalmi szerződés felé. Educatio, 2006/4. pp. 665-681.

[47]

Hrubos

Ildikó: A londoni miniszteri konferencia után. www.unicorvinus.hu/fileadmin/user_upload/hu/corvinus/bologna/Universitas_Tanulmany07.doc,

2007. július [48]

Hunyadi László – Mundruczó György – Vita László: Statisztika. Aula Kiadó, Budapest, 2001.

[49]

Innovációs Törvény (2004. évi CXXXIV. törvény) CompLex CD-jogtár, 2007.

[50]

Karoliny Mártonné – László Gyula – Poór József: Emberi erőforrás menedzsment a közszférában. Amit a privát szférától át lehet venni. I. rész, Munkaügyi Szemle, 2004. március, 16-20.o.

[51]

Karoliny Mártonné – László Gyula – Poór József: Emberi erőforrás menedzsment a közszférában. Amit a privát szférától át lehet venni. II. rész, Munkaügyi Szemle, 2004. április, 13-17.o.

[52]

Karoliny Mártonné – László Gyula – Poór József: Emberi erőforrás menedzsment a közszférában. Amit a privát szférától át lehet venni. III. rész, Munkaügyi Szemle, 2004. május, 14-18.o.

[53]

Karoliny Mártonné – Poór József: Korszerű emberi erőforrás-menedzsment a közszférában. Rendészeti Szemle, 2007/2., 3-24.o.

[54]

Kieser, Alfred (szerk.): Szervezetelméletek. Aula Kiadó, Budapest, 1995.

[55]

Kindler József – Papp Ottó: Komplex rendszerek egyes összemérési módszerei. A KIPA-eljárás módszertana és alkalmazástechnikája. Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Budapest, 1978.

141

[56]

Kövesi János – Herbály-Tóth Zsuzsanna – Szabó Tibor: Piacgazdasági megközelítések az állami egyetemek modernizációjában. V. Nemzetközi konferencia: Tudásalapú társadalom, tudásteremtés–tudástranszfer, értékrendváltás. Miskolci Egyetem Gazdaságtudományi Kar, Miskolc-Lillafüred, 2005. május 11-12. konferenciakiadványa, I. kötet, pp. 21-28.

[57]

Lambert, Bruce Henry: Impediments, inhibitors and barriers to university entrepreneurialism, Brussels : EUEREK, Belgium, 2006.

[58]

Lambert, Richard – Butler, Nick: The Future of European Universities. Renaissance or Decay? Centre for European Reform, London, UK, 2006.

[59]

Lehota József (2001): Marketingkutatás az agrárgazdaságban. 4.3.2. Nem véletlen kiválasztáson alapuló módszerek, Kempelen Farkas Digitális Tankönyvtár. http://www.hik.hu/tankonyvtar/site/books/b156/index.html, Letöltés dátuma: 2008.01.12.

[60]

LESSY Projekt - Verbesserung des Leitungs- und Entscheidungssystems an der Humboldt-Universität zu Berlin – Abschlussbericht des Projektes, 2002., http://www.hu-berlin.de/step/lessy.pdf, Letöltés dátuma: 2006.05.10.

[61]

Llano, Joseph Anthony: The university environment and academic entrepreneurship: a behavioral model for measuring environment success. http://www.cherry.gatech.edu/t2s2006/papers/llano-1057-T.pdf, Letöltés dátuma: 2007.10.04.

[62]

Magyar Akkreditációs Bizottság honlapja, http://www.mab.hu

[63]

Managing University Autonomy. Shifting Paradigms in University Research, Proceedings of the Seminar of the Magna Charta Observatory, 15 September 2003., Bononia University Press, Italy

[64]

Mang Béla: Az új felsőoktatási törvény minőségügyi vonatkozásai. A XIV. Magyar Minőségi Héten elhangzott előadás szerkesztett változata. 2005.11.10., http://www.quality-mmt.hu, Letöltés dátuma: 2008.02.04.

[65]

Meyer Dietmar: Evolúciós közgazdaságtan elmélettörténeti szemszögből vagy közgazdasági elmélettörténet evolúciós szemszögből in: Bekker Zsuzsa (szerk.): Tantörténet és közgazdaságtudomány, Aula Kiadó, 2003., 295-310. o.

[66]

Müller-Bölling, D. – Fedrowitz, J.: Leitungsstrukturen für autonome Hochschulen. Verlag Bertelsmann Stiftung, Gütersloh, 1998.

[67]

Nadler, David – Farkas Ferenc - Poór József: A szervezet átalakítása: a szervezeti változás dimenzióinak megértése. I. rész, Munkaügyi Szemle, 2003. május, 20-24.o.

[68]

Nadler, David – Farkas Ferenc - Poór József: A szervezet átalakítása: a szervezeti változás dimenzióinak megértése. II. rész, Munkaügyi Szemle, 2003. június, 16-18.o.

142

[69]

Nelson, Richard R. – Winter, Sidney G.: Evolutionary theorizing in economics. Journal of Economic Perpectives, Vol.16., Nr.2., Spring 2002, pp 23-46.

[70]

Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján elérhető kapcsolódó dokumentumok, törvények, jogszabályok, rendeletek, http://www.okm.gov.hu

[71]

Österreichische Rektorenkonferenz: Universitäten im Wettbewerb (Zur Neustrukturierung österreichischer Universitäten), , Wien, 2000.

[72]

Österreichisches Universitätskuratorium: Aufbruch in die Autonomie Ausbruch aus tradierten Universitätsstrukturen, Eigenverlag K25, Wien, 2003.

[73]

Parellada, Francesc Solé – Bertrán, Josep Coll: The responses of higher education institutions to global challenge: innovative universities and human resources development. Higher Education in Europe, Vol. XXIV, No. 1., 1999, pp. 67-79.

[74]

Polgár Tibor: A felsőoktatás változása az Európai Unió országaiban. Magyar Felsőoktatás, 2003/4-5-6. szám, 105-120 o.

[75]

Polónyi István – Tímár János: A tanárok keresete és a tudást fejlesztő felsőoktatás. Közgazdasági Szemle, XLVIII. évf., 2001. október, 883-890.o.

[76]

Polónyi István: Az oktatás gazdaságtana Osiris Kiadó, Budapest, 2002.

[77]

Polónyi István: A hazai oktatás gazdasági jellemzői a 20-21. századfordulón. Felsőoktatási Kutatóintézet, Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2004.

[78]

Polónyi István: Zsákban táncolva avagy az egyetemi innovációs stratégia sajátosságai. Competitio, 4. évf., 1. sz. 2005, 190-200. o.

[79]

Polónyi István: Az Akadémia diszkrét bája Beszélő c. folyóirat, 2006. október, 11. évfolyam, 10. szám.

[80]

Polónyi István: Az egyetemvezetés lassú változása. Educatio, 15. évf. 4. sz., 2006, 756-773. o.

[81]

Polónyi István: A gazdaság és a felsőoktatás kapcsolatának néhány jellemzője – egy empirikus kutatás néhány megállapítása. Competitio, VI. évf., 2. szám, 2007. november, 149-177.o.

[82]

Polónyi István – Szilágyi Enikő: Felsőoktatási privatizáció, felsőoktatási vállalat vagy vállalkozó felsőoktatás? Közgazdasági Szemle, LV. évf., 2008. március, 262-277.o.

[83]

Raines, J. Patrick – Leathers, Charles G.: The Economic Institutions of Higher Education. Edward Elgar Publishing Ltd., UK, 2003.

143

-

[84]

Recommendation CM/Rec(2007)6 of the Committee of Ministers to member states on the public responsibility on higher education and research. Council of Europe, Comittee of Ministers, www.coe.int

[85]

Recommendation CM/Rec(2007)11 of the Committee of Ministers to member states on promoting freedom of expression and information in the new information and communications environment. Council of Europe, Comittee of Ministers, www.coe.int

[86]

Röpke, Jochen: The Entrepreneurial University, Innovation, academic knowledge creation and regional development in a globalized economy. Working Paper. Department of Economics, Philipps- Universität Marburg, Germany, 1998., http://www.wiwi.uni-marburg.de/Lehrstuehle/VWL/Witheo3/documents/ entreuni.pdf, Letöltés dátuma: 2007.06.11.

[87]

Sandgren, Aljona – Strömqvist, Görel: Human resources and the entrepreneurial university: the cases of Finland, Spain, Sweden and the UK. 14 December 2006 /draft version/, www.euerek.info/Public_Documents/Documents/ Sandgren-Stromqvist-HRM.pdf

[88]

Schumpeter, Joseph A.: A gazdasági fejlődés elmélete : Vizsgálódás a vállalkozói profitról, a tőkéről, a hitelről, a kamatról és a konjunktúra-ciklusról, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1980.

[89]

Shane, Scott: A General Theory of Entrepreneurship: The IndividualOpportunity Nexus. Northampton MA: Edward Elgar Publishing, 2003.

[90]

Shane, Scott: Executive Forum: University technology transfer to entrepreneurial companies. Journal of Business Venturing, 17 (2000), pp. 537-552.

[91]

Shapiro, Harold T.: A Larger Sense of Purpose. Higher Education and Society. Princeton University Press, USA, 2005.

[92]

Shattock, M.: Changing priorities in governance: what are the drivers? National Conference on Governance, 10-11/11/2002, http://www.avcc.edu.au, Letöltés dátuma: 2005.11.10.

[93]

Soós Juliánna Katalin: A közszféra motiválásában rejlő lehetőségek és trendek, Munkaügyi Szemle, LII. évfolyam, 2. szám, 2008., pp. 36-42.

[94]

Sótonyi Péter: Változtatni kell az egyetemek menedzsmentjén (szerk. Madarász G. Imre), Magyar Felsőoktatás, 2001/10., 16-17.o.

[95]

Stevens, R.: University to Uni: The Politics of Higher Education in England, Politico's Publishing, London, UK, 2004.

[96]

Temesi József (szerk.): Finanszírozás és gazdálkodás a felsőoktatásban. Aula Kiadó Kft., Budapest, 2004.

[97]

The Jarratt Report (Report of the Steering Committee for Efficiency Studies in Universities), CVCP, London, 1985. 144

[98]

Titscher S. – Höllinger S.: Hochschulreform in Europa – konkret. Leske+Budrich, Opladen, Austria, 2003.

[99]

Tóth Tamás (szerk.): Az európai egyetem funkcióváltozásai Felsőoktatástörténeti tanulmányok. Professzorok Háza, Budapest, 2001.

[100]

Tóthné Sikora Gizella (szerk.): Humán erőforrások gazdaságtana. Bíbor Kiadó, Miskolc, 2004.

[101]

Török Ádám: Az európai felsőoktatás versenyképessége és a lisszaboni célkitűzések. Mennyire hihetünk a nemzetközi egyetemi rangsoroknak? Közgazdasági Szemle, LIII. évfolyam, 2006. április, 310-329.o.

[102]

Veblen, Thorstein: ’Why is Economics Not an Evolutionary Science?’, The Quarterly Journal of Economics; Volume 12, 1898.

[103]

Von Weltklasse sind wir weit entfernt. In: Post Graduate Standard, Mai 2006, p. 3

[104]

Warner, David – Palfreyman, David (ed.): Higher Education Management. The Key Elements. The Society for Research into Higher Education & Open University Press. UK, 2000.

[105]

Weber, Luc E. – Duderstadt, James J.: Universities and Business: Partnering for the Knowledge Society. Economica, London, 2006.

[106]

Weiler, Hans N.: Profil – Qualität – Autonomie: Die unternehmerische Universität im Wettbewerb c. előadása a Bécsi Gazdaságtudományi Egyetem és a bécsi Investkredit Bank által szervezett ’Beszélgetések a jövő egyeteméről’ c. rendezvényén, 2005.04.14.

[107]

Weise, Peter: Ökonomische Evolution und Selbstorganisation, Berliner Debatte INITIAL: Zeitschrift für sozialwissenschaftlichen Diskurs. Vol. 6 (1997), Heft 1/2., pp. 69-84.

[108]

Winston, Gordon C.: Subsidies, Hierarchy and Peers: The Awkward Economics of Higher Education, Journal of Economic Perspectives, Volume 13, Number 1, Winter 1999, pp. 13-36.

[109]

Whitchurch, Cecilia: Who do they think they are? The changing identities of professional administrators and managers in UK higher education. Journal of Higher Education Policy and Management, Vol. 28., No. 2., July 2006, pp. 159171.

[110]

Wolf, Alison: Does Education Matter? Myths About Education and Economic Growth. Penguin Books, UK, 2002.

[111]

World Trade Organisation honlapja, http://www.wto.org

145

–

MELLÉKLETEK

146

MELLÉKLETEK JEGYZÉKE 1. sz. melléklet:

Állami felsőoktatási intézmények Magyarországon............................ 148

2. sz. melléklet:

Intézményfejlesztési Terv - kidolgozási útmutató (OKM).................. 149

3. sz. melléklet:

Intézményfejlesztési tervek feldolgozása a 'vállalkozó egyetem' 24 fő jellemzője alapján....................................................................... 156

4. sz. melléklet:

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (összesítő táblázat)......................... 164

5. sz. melléklet:

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (intézményi statisztikai mutatók)... 165

6. sz. melléklet:

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (jellemzők statisztikai mutatói)...... 166

7. sz. melléklet:

'Vállalkozó egyetemi' jellemzők elemzése az OKM útmutató figyelembevételével............................................................................. 167

8. sz. melléklet:

Magyar állami felsőoktatási intézmények létszámadatai, valamint akkreditált doktori iskoláinak száma ................................................... 168

9. sz. melléklet:

Az állami támogatás mértéke a magyar állami felsőoktatási intézményekben ................................................................................... 169

10. sz. melléklet: A magyar állami felsőoktatási intézmények 2006. évi vállalkozási tevékenysége, valamint a felügyeletük alá tartozó gazdasági társaságok (Kft., Rt.) ........................................................................... 171 11. sz. melléklet: Az egyetemi működés modellje .......................................................... 173 12. sz. melléklet: Akkreditált doktori iskolák listája intézmények szerint ...................... 174

147

1. sz. melléklet 1.

Állami felsőoktatási intézmények Magyarországon /2008. február 1-jei állapot/

ÁLLAMI EGYETEMEK 1.

Budapesti Corvinus Egyetem (BCE)

Budapest

2.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME)

Budapest

3.

Debreceni Egyetem (DE)

Debrecen

4.

Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE)

Budapest

5.

Kaposvári Egyetem (KE)

Kaposvár

6.

Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (LFZE)

Budapest

7.

Magyar Képzőművészeti Egyetem (MKE)

Budapest

8.

Miskolci Egyetem (ME)

Miskolc [1]

9.

Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) [2]

Budapest

10.

Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME)

Sopron

11.

Pannon Egyetem (PE)

Veszprém

12.

Pécsi Tudományegyetem (PTE)

Pécs

13.

Semmelweis Egyetem (SE)

Budapest

14.

Széchenyi István Egyetem (SZE)

Győr

15.

Szegedi Tudományegyetem (SZTE)

Szeged

16.

Szent István Egyetem (SZIE)

Gödöllő

17.

Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE)

Budapest

18.

Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZNME)

Budapest

[1] [2]

Korábban Magyar Iparművészeti Egyetem (2006.03.01-jétől MOME) A Berzsenyi Dániel Főiskola jogutódja

ÁLLAMI FŐISKOLÁK 1.

Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF)

Budapest

2.

Budapesti Műszaki Főiskola (BMF)

Budapest

3.

Dunaújvárosi Főiskola (DF)

Dunaújváros

4.

Eötvös József Főiskola (EJF)

Baja

5.

Eszterházy Károly Főiskola (EKF)

Eger

6.

Károly Róbert Főiskola (KRF)

Gyöngyös

7.

Kecskeméti Főiskola (KF)

Kecskemét

8.

Magyar Táncművészeti Főiskola (MTF)

Budapest

9.

Nyíregyházi Főiskola (NYF)

Nyíregyháza

10.

Rendőrtiszti Főiskola (RTF)

Budapest

11.

Szolnoki Főiskola (SZF)

Szolnok

12.

Tessedik Sámuel Főiskola (TSF)

Szarvas

Forrás: www.okm.gov.hu

148

2. sz. melléklet (1/7)

149

2. sz. melléklet folytatása (2/7)

150


151


152


153


154


Forrás: http://www.okm.gov.hu/letolt/felsoo/ift_kidolgozasi_utmutato_07202.pdf

155


Intézményfejlesztési tervek feldolgozása a ’vállalkozó egyetem’ 24 fő jellemzője alapján Az értékelés alapjául szolgáló 24 jellemző kiválasztása Empirikus kutatások tanúsága szerint (ld. részletesen: ECIU Leadership Programme, 2004/2005.) a ’vállalkozó egyetemi’ működés teszteléséhez B. R. Clark szeminális munkája (Clark, 2004b) alapján 20 jellemző határozható meg. Kutatásom eredményeként ezt az alaplistát (1-20. ssz.) további négy olyan jellemzővel bővítettem (21-24. ssz.), amelyek megítélésem szerint szintén a meghatározó vizsgálati paraméterek közé sorolhatók. Ez utóbbiakat, valamint az eredeti listához tett értelmező kiegészítéseimet

kurzív betűszedéssel jelöltem. Az elemzés korlátai A szakirodalomból ismeretes (Kindler-Papp, 1978), hogy egy rendszerről végtelen számú állítás fogalmazható meg (azaz végtelen számú tulajdonsággal írható le). Mindig a rendszer vizsgálatának céljától függ, hogy milyen tulajdonságokat veszünk figyelembe, illetve melyeket vizsgáljuk. A ’vállalkozó egyetem’ mint fogalom és rendszer nyilvánvalóan nem definiálható tökéletesen, hiszen annak végtelen számú tulajdonságát nem tudjuk expliciten megadni. Továbbá, problémát jelent a ’vállalkozó egyetem’ több tulajdonságának egyidejű és együttes értékelése. Végül, de nem utolsó sorban, az értékelési módszer és algoritmus alapos kidolgozása ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy „minden döntés végső soron szubjektív, és még a legobjektívebb alapon minősíthető paraméterek, tulajdonságok vagy eljárások esetében is a végső mérce maga az ember (itt a kutató), a maga szubjektivitásával.”76

76

Kindler József – Papp Ottó: Komplex rendszerek egyes összemérési módszerei. A KIPA-eljárás módszertana és alkalmazástechnikája. Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Budapest, 1978., 27.o.

156

3. sz. melléklet (2/8) Az értékelés szempontjai Az egyetemek és főiskolák Intézményfejlesztési terveinek (IFT) feldolgozása előtt részletesen rögzítettem az értékelés általános szempontjait. Ezzel fő célom a kutató szubjektív megítélésének csökkentése volt. Az alábbi feldolgozási séma szerint jártam el: 1. Első lépésben az OKM részletes kidolgozási útmutatójának (2. sz. melléklet) megfelelő pontokat az általam vizsgált jellemzőkhöz rendeltem, törekedve a lehető legnagyobb mértékű tartalmi egyezőségre (7. sz. melléklet). Elsődlegesen tehát előre meghatározott, konkrét tartalmi fejezetekben kerestem a vizsgált jellemzőkhöz tartozó információkat. Célom volt ugyanakkor, hogy az IFT-kből a lehető legtöbb adatot nyerjem, ezért ahol indokoltnak láttam, ott a dokumentum más részeiből nyert infomációkat is felhasználtam egy-egy jellemző értékeléséhez (pl. volt olyan intézmény, amelynek kutatási tevékenységéről nemcsak a releváns tartalmi pontban, hanem az intézményt bemutató általános bevezető részben is fontos információk szerepeltek). A feldolgozás objektívitását részben segítette az a körülmény, hogy az IFT-k szerkezeti felépítése az Oktatási és Kulturális Minisztérium által kidolgozott útmutatót követte, ezért a dokumentumok viszonylag egységesek, így jobban (következetesebben) értékelhetőek és hasonlíthatóak össze a 24 tényező alapján. 2. Az értékelés ötfokozatú skálán (0 – 4) történt. A kutató szubjektív megítélésének további csökkentése érdekében célszerűnek tartottam, hogy az egyes skálaértékek jelentését a szokásosnál részletesebben határozzam meg. Ezt azért is tartottam szükségesnek, mert a vizsgált dokumentumokban intézményenként változó arányban szerepelt a jövőbeli tervek mellett a már működő gyakorlatok bemutatása. Meg kellett tehát azt is határoznom, hogy a létező és a tervezett cselekvések hogyan, milyen súllyal jelenjenek meg az értékelésben:

157

3. sz. melléklet (3/8) A ’vállalkozó egyetemi’ jellemzők ötfokozatú skálán történő értékelésének szempontjai A skálaértékek

A skálaértékek

kifejtett jelentése az IFT-k

alapjelentése 0

minőségi és mennyiségi információi szerint:

= nagyon gyenge/

Elégtelenül kidolgozott elképzelés, vagy minimális

egyáltalán nem jellemző 1

= gyenge/

(értékelhetetlen mennyiségű) információ. Idea szintű elképzelés (túl általános, sablonos).

kis mértékben jellemző 2

= átlagos/

Tervezési

közepes mértékben jellemző 3

= jó/

szintű

elképzelés,

néhány

konkrét

elképzeléssel is alátámasztva. Cselekvési szintű elképzelés, jól kidolgozott, jövőbeli

inkább jellemző

tervet ír le, a konkrét megvalósításhoz kapcsolódó akciótervvel alátámasztva.

4

= kiváló/

Fejlesztési szintű, már létező, működő, bevált


gyakorlatra építő, részletesen kidolgozott fejlesztési terv.


3. Az egyes ’vállalkozó egyetemi’ jellemzők értékelésekor valamennyi vizsgált intézménynek egyenlő esélyt kívántam biztosítani azáltal, hogy kizárólag az IFT-kből nyert információkra támaszkodtam. Ebben a kutatási fázisban tehát nem vizsgáltam további lehetséges forrásokat (intézményi honlapok, tájékoztató kiadványok, beszámolók). Ezt a döntésemet indokolta az is, hogy az IFT a Felsőoktatási Törvény alapján kötelezően elkészített, a fenntartó (OKM) által meghatározott formai és tartalmi

sablon

szerint

kidolgozott

dokumentum.

Ezért

minden

további

információforrás felhasználása torzította volna a kapott eredményeket. Egyetlen kivételt tettem: a 7. számú jellemző (Lapos szervezeti struktúra, ld. alább) értékelésénél az IFT-kben szereplő információkon túl megtekintettem az intézmények organogramját is, amelyet a dokumentumok többsége (legalábbis ábraszerűen) nem tartalmazott77.

77

Valamennyi intézmény organogramja az OKM honlapján egy közös felületen hozzáférhető: http://www.okm.gov.hu

158

3. sz. melléklet (4/8) 4. A Clark-féle ’vállalkozó egyetemi’ jellemzők öt, ’vállalkozó’ jellegű európai egyetem (Warwick-i Egyetem, Twente Egyetem, Strathclyde Egyetem, Chalmers Műszaki Egyetem, Joensuu Egyetem) tanulmányozása alapján születtek meg. A magyar állami felsőoktatási intézmények egyelőre csak kevéssé vethetők össze ezekkel az intézményekkel. A kutatás célja európai egyetemekkel való összehasonlítás volt, hanem a magyar állami egyetemek és főiskolák ’vállalkozó egyetemi’ készségének, kompetenciáinak, elmozdulási trendjeinek tanulmányozása. A Clark-féle jellemzők ehhez nagy segítséget jelentettek. Szükségesnek tartottam azonban, hogy az egyes jellemzőket, a magyar viszonyok feltárásához, az eredetihez képest valamivel részletesebben is definiáljam. 5. Az elemzés alapos előkészítése ellenére is minden bizonnyal maradtak torzulási felületek, amennyiben - a vizsgált 16 IFT kidolgozottsága nem volt egységes mélységű és minőségű, - valamint egy-két esetben az OKM kidolgozási útmutatójától némileg eltérő volt egy-egy dokumentum szerkezeti felépítése (ilyenkor a kutató végezte el a megfelelő tartalmi fejezetrészek beazonosítását).

159


A ’vállalkozó egyetem’ 24 fő jellemzője Ssz.

1.

Jellemzők (kifejtve) Függetlenség az állami forrásoktól. Az egyetem állami (kormányzati) jóváhagyás nélkül dönthet nagy volumenű befektetésekről, pl. új (oktatási, kutatási célú) tudományos intézet, kereskedelmi/üzleti egység létesítéséről. Vannak-e az intézménynek olyan bevételei, amelyek volumene lehetővé teszi az állami forrásoktól független, nagyobb lélegzetű beruházási döntéseket?

2.

Hangsúly a központi irányító testületen. Létezik egy erős, döntésorientált legfelső szintű vezetői csoport, amelyben a szélesebb akadémiai és hallgatói testületek részvétele kevésbé jellemző. Mennyire domináns az egyetem legfelső szintű vezetői csoportja. Más testületektől, egységektől való viszonylag független döntések jellemzik-e?

3.

Vezetők igazgatási, ügyviteli, vezetői képességének minősége, különösen a pénzügyek területén. Az egyetem kiváló, kompetens szakembereket alkalmaz és megfelelő fejlesztési programokat nyújt számukra képességeik és készségeik maximális kihasználása és megőrzése érdekében (szisztematikus, rendszeres, intézményi szintű fejlesztő programok).

4.

Vállalkozó kultúra (szabályok helyett változásokra orientáltság) A vezetők és az oktatói állomány az innovációt és az új ötletek megvalósítását részesítik előnyben a szabályalapú végrehajtási gyakorlattal szemben. Vállalkozó szemlélet érvényesül (kockázatvállalás, profitorientáció, innováció) az intézmény egészében. Az új ötletek/kezdeményezések a szervezet támogatását élvezik, amely anyagi és erkölcsi vonatkozásban, valamint hatékony ösztönző-rendszeren keresztül nyilvánul meg.

5.

Egy-összegű / átalány költségvetés (lump-sump budget). Az egyetem számára túlnyomórészt engedélyezett az állami forrás szabad felhasználása (pl. a rendelkezésére álló támogatás szabadon transzferálható a személyzeti, információtechnológiai, ingatlan, infrastruktúra és más befektetések között). A törvényi szabályozás (FoTv., ÁHT) elmúlt évekbeli módosításai nagyobb gazdálkodási szabadságot biztosítanak a felsőoktatási intézményeknek (keretek, előirányzatok közötti átcsoportosítás, hitelfelvétel, pénzeszköz lekötés lehetősége, saját bevétel terhére cégalapítás lehetősége, ingatlan eladásából keletkező bevétel-fejlesztésre fordítása, stb.). Milyen mértékben él az intézmény a törvény adta lehetőségekkel? Tud-e megfelelően gazdálkodni a szabadon transzferálható költségvetési hányaddal? /értékelésünk kifejezetten arra a költségvetési támogatási hányadra vonatkozott, amely szabadon átcsoportosítható.

160

Jellemzők (röviden) Függetlenség

Központi irányító testület

Vezetői minőség

Változásorientáltság

Átalány költségvetés

3. sz. melléklet (6/8) Ssz.

Jellemzők (kifejtve)

Jellemzők (röviden)

6.

Kimenet-orientált megállapodás a fő finanszírozókkal. A kormányzat, az alapítványok és más finanszírozók által nyújtott támogatás előre rögzített, mérhető teljesítményekhez és eredményekhez kötött, amelyek teljesülésének ellenőrzése rendszeres beszámolók/jelentések alapján történik.

Kimenetorientált finanszírozás

7.

Lapos szervezeti struktúra. A központi és az alegységek közötti akadályok/korlátok minimalizálása a döntéshozatali folyamat lerövidítése érdekében.

Lapos struktúra

8.

Küldetési nyilatkozat és stratégiai terv. Létezik egy olyan jól-kommunikált dokumentum, amely az egyetem valamennyi stratégiai döntése számára iránymutatóként szolgál. Az egyetem missziója és stratégiai irányvonalai/tervei világosak, konkrétak, jól körülhatároltak és reális útmutatóként szolgálnak. Ezek a dokumentumok, tervek, koncepciók (hatékony kommunikációs hálózatoknak köszönhetően) az intézmény egésze számára ismertek.

Stratégiai tervezés

9.

Kiterjedt véndiák (alumni) tevékenység. Az intézményben jellemző a széleskörű alumni pénz-alap és egyéb támogató/segítő aktivitás. A Fo.-i Tv. pályakövetésre kötelezi az intézményeket. Értékelésünk arra vonatkozott, hogy a tv-i kötelezettség minimális teljesítésén túl létezik-e ténylegesen működő alumni-hálózat vagy van-e erre irányuló elképzelés/terv? A volt diákokkal való kapcsolattartás mennyire szisztematikus, folyamatos, gyümölcsöző (anyagi támogatás, presztízsnövelés, kapcsolati háló bővítése, találkozók, konkrét közös tevékenységek)?

Véndiákhálózat

10.

Együttműködés az iparral és más (kiváló) egyetemekkel. Az egyetem megteremti a kutatás, kutatási eszközökbe való befektetés, oktatás és más hasznos tevékenységek közötti lehetséges együttműködéseket kiváló egyénekkel és intézményekkel fenntartott kapcsolatai révén. Az intézmény fenntartott partnerkapcsolati hálózat (ipari, egyetemközi, hazai és nemzetközi) széleskörű, jól működő (kölcsönös, rendszeres, hatékony, konkrét eredményeket mutat). Az intézmény elkötelezett a kapcsolatrendszer bővítése és minőségi javítása mellett.

11.

Versenyképes campus infrastruktúra. Az egyetemi campus vonzó környezetet jelent a kiváló hallgatók toborzásához és megtartásához. A campus jól felszerelt számítástechnikai eszközökkel, gépekkel, berendezésekkel. Korszerű oktatási–kutatási infrastruktúrával rendelkezik (tantermek, laborok, hallgatói közösségi terek, stb.). Épületei jó állapotúak, amelyek karbantartása szükség szerint (de rendszeresen), korszerűsítése pedig folyamatosan történik.

161

Együttműködés

Campus infrastruktúra

3. sz. melléklet (7/8) Ssz.

12.

13.

14.

15.

16.

17.

18.

19.

Jellemzők (kifejtve)

Jellemzők (röviden)

Pótlólagos bevételi források ’kincses bányákból’ (cash cows). Konferenciaközpontok, üzleti akadémiák (business school), hotelek, valamint az élethosszig tartó tanulás egyéb formáinak és intézményeinek létesítése és működtetése. Az intézmény olyan egységeket üzemeltet, amelyből rendszeres, pótlólagos bevételt realizál. Területén, épületeiben, infrastruktúrájával ún. szolgáltató (profitorientált) egységeket működtet. Behatárolt (limitált) oktatási és kutatási területekre összpontosítás. Az egyetem a személyi állományának alapvető szakértelméhez (core knowhow) kapcsolódó tevékenységi területekre összpontosít. A tevékenységi területek világosan lehatárolt irányokhoz kapcsolódnak. A fő működési területek kiválasztása összhangban áll az intézményi infrastruktúra és erőforrás-kapacitásokkal, valamint kompetenciákkal. A jövőbeni oktatási-kutatási lehetőségek feltérképezése. Az egyetem folyamatosan nyomon követi az oktatási és kutatási piac fejlődését. Elkülönített tartalékforrásai révén gyorsan tud reagálni az új lehetőségekre. Az intézmény szisztematikusan és folyamatosan figyeli az oktatás-kutatás terén kiaknázható újdonságokat. Nyomon követi a piaci trendeket, irányváltozásokat. Forrást különít el kifejezetten arra a célra, hogy képes legyen az elsők között megragadni a kínálkozó új lehetőségeket.

’Kincses bányák’

Vonzerő-növelés adományok becsatornázása érdekében. Az egyetem hírneve vonzza az adományokat. Az intézmény presztízs-növelő intézkedéseket, terveket dolgoz ki és valósít meg. Folyamatosan és szisztematikusan törekszik hírnevének növelésére. Vonzó környezeti feltételek megteremtése fiatal kutatók számára. Az egyetem sikeres a fiatal kutatók alkalmazásában és megtartásában. Ezek a kutatók pedig kiváló hallgatókat és adományozókat vonzanak, továbbá innovatív kutatásokat végeznek. Interdiszciplináris kutatási struktúra. Az egyetemen kialakított kutatási és oktatási struktúra segíti a szervezeten belül együttműködést. Az egyes tudományterületeken működő karok, intézetek, tanszékek közötti kölcsönös együttműködés (átoktatás, közös projektek) jellemző az intézményben. Technológia-transzfer. Sikeresen, összehangoltan működnek az egyetem és régiója közötti technológia transzfer folyamatok. Az intézmény és regionális környezete (elsősorban a régióba betelepült hazai és nemzetközi vállalatok) közötti tudás- és technológiaáramlás rendszeres, kölcsönös és hatékony. Az intézmény tudatosan törekszik az ilyen jellegű kapcsolatok fenntartására, erősítésére, támogatására. A Master- és a posztgraduális hallgatók magas részaránya. Az intézmény túllép a hagyományosan az alap-képzésekre (undergraduate activities) fókuszáló szemléleten. A Master és PhD-hallgatók magas arányának köszönhetően új oktatási bevételekre tesz szert.

162

Tevékenységkoncentráció

Új tevékenységek

Adományok

Fiatal kutatók Interdiszciplinaritás

Technológiai transzfer

Master/ posztgrad.

3. sz. melléklet (8/8) Ssz. 20.

21.

22.

23.

24.

Jellemzők (kifejtve) hasznosító spin-off/spin

Szolgáltatás-kínálat ún. out78 vállalatok számára. Szaktanácsadás, valamint támogatásnyújtás kockázati tőke megszerzéséhez, irodai és gyártó berendezések beszerzéséhez, kezességet vállalók felkutatásához, stb. Az intézmény sokirányú (pl. tanácsadás, infrastrukturális, információs és más szolgáltatási jellegű) segítséget nyújt az alkalmazottai által létrehozott gazdálkodó szervezetek működéséhez. Piacorientált akadémiai teljesítmények. A hagyományos akadémiai normák helyett piac által elismert teljesítménykövetelmények kidolgozása és érvényesítése az intézmény valamennyi tevékenységi területén (oktatás, kutatás, szolgáltatások). Hatékony teljesítmény-ösztönző és szankcionáló rendszer működtetése. Piaci teljesítménymutatók bevitele az egyetem különböző szervezeti szintjeire, amely kellő ösztönzést és indokolt szankcionálást biztosít az egyedi intézkedések és tartósan ható mechanizmusok révén. Az intézmény a tényleges piaci teljesítményeket mutató jelzőszámokhoz jól kidolgozott ösztönző és szankcionáló rendszert alakít ki és működtet. Ennek célja és feladata, hogy a valós teljesítményeket elismerje és megfelelően dotálja, ugyanakkor az elégtelen teljesítés következményeit kellő súlyú intézkedések formájában érvényesítse. Intézményi versenyképesség folyamatos fejlesztése. Az intézményi (emberi, anyagi és nem-anyagi) erőforrás-kapacitások kellő mértékű kiaknázása és állandó fejlesztése. Megfelelés az új szakmai és minőségi követelményeknek és a társadalmi elvárásoknak. Adaptív alkalmazkodási készséget mutat az új kihívásokhoz. Az intézmény valamennyi tevékenységi területén tudatosan szervezi és ellenőrzi az erőforrásokkal való optimális gazdálkodást és azok kihasználását. Egyidejűleg folyamatosan figyel az új szakmai, minőségi és társadalmi kihívásokra és elvárásokra, amelyekhez a rendelkezésére álló erőforrásainak, kapacitásainak és kompetenciáinak megfelelően alkalmazkodik. Szervezeti tanulás – egyéni tanulás A tartós (intézményi) viselkedésváltozás személyekre lebontott, hosszútávra kidolgozott koncepciója (tudásszerzés és tudásmegosztás). Intézményi/szervezeti tudatosság, önazonosság erősítése. Az intézmény tudatosan törekszik az erősségek, gyengeségek, lehetőségek és veszélyek feltárására. Minden lehetséges csatornát igénybe vesz a megfelelő szakmai tudás és más információk folyamatos megszerzése és megfelelő hasznosítása érdekében.

Jellemzők (röviden) Spin-off

Piaci teljesítmények Ösztönzés/ szankcionálás

Versenyképesség

Tanulás

Forrás: - 1-20. ssz. jellemzők: az ECIU Leadership programme 2004/2005: Entrepreneurial University – Myth or Reality? c. anyag felhasználásával készültek, http://vbn.aau.dk/fbspretrieve/86749/Entrepreneurial+University+-+Myth+or+Reality.pdf - saját munka: a 21-24. ssz. jellemzők, valamint a dőlt betűvel jelölt kiegészítések

78

Spin-off/out: az egyetem alkalmazottjai által a megszerzett tudás üzleti hasznosítására alapított gazdálkodó szervezet, amelyben az egyetem tőkerészesedéssel vesz részt.

163

164

A 2 0 0 3 2 2 1 2 1 3 1 1 4 2 2 3 4 4 4 2 1 1 3 3

Jellemzők

1. Függetlenség 2. Központi irányító test. 3. Vezetői minőség 4. Változás-orientáltság 5. Átalány költségvetés 6. Kimenet-orientált fin. 7. Lapos struktúra 8. Stratégiai tervezés 9. Véndiák-hálózat 10. Együttműködés 11. Campus infrastruktúra 12. Kincses bányák’ 13. Tevékenység-koncentr. 14. Új tevékenységek 15. Adományok 16. Fiatal kutatók 17. Inter-diszciplinaritás 18. Technológiai transzfer 19. Master/posztgrad. 20. Spin-off 21. Piaci teljesítmények 22. Ösztönzés/szankcionálás 23. Verseny-képesség 24. Tanulás 4 0 1 1 3 3 1 4 2 4 3 0 3 2 3 2 3 3 2 2 2 3 2 2

B 4 1 1 1 3 2 0 3 1 3 2 0 1 3 1 2 2 4 2 4 4 2 3 4

C 2 1 2 1 3 1 1 1 0 3 1 0 4 2 1 1 2 3 1 3 2 1 3 3

D 2 2 1 1 2 1 1 2 1 3 2 2 1 2 1 2 1 4 1 1 2 2 2 2

E 3 1 1 2 2 1 0 3 3 3 1 2 1 4 3 1 1 2 2 0 3 1 2 3

F 2 1 0 2 1 1 1 1 3 4 2 1 1 2 3 2 1 2 2 2 2 1 3 2

1 1 0 1 1 2 1 2 2 3 1 0 1 2 1 2 3 3 2 2 3 2 3 3

1 0 2 3 3 1 2 3 0 3 2 0 4 2 2 4 0 4 4 4 4 3 4 4

1 0 1 1 1 0 2 2 4 3 2 2 4 2 2 2 1 3 0 0 1 2 3 3

Intézmények (N=16) G H I J

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (összesítő táblázat)

3 1 1 2 2 0 1 4 2 4 4 4 4 2 2 3 1 3 0 4 1 1 3 2

K 0 2 0 1 2 0 3 2 1 2 2 0 4 3 1 0 0 2 1 0 2 1 3 0

L 1 1 1 2 3 0 3 3 2 1 1 3 4 2 1 1 0 0 0 2 0 3 2 1

M 1 1 2 2 1 2 1 2 1 4 3 0 1 2 2 1 1 3 2 0 2 2 3 3

N 1 1 0 2 3 0 3 4 2 3 2 1 1 2 1 1 1 4 0 3 1 0 2 3

O

1 0 1 1 3 0 2 2 1 2 2 0 2 2 2 1 2 2 1 1 2 1 2 1

P

4. sz. melléklet

165

2,13

1,23

58%

0

4

Átlag

Szórás

Relatív szórás

Skálaértékek - min.

Skálaértékek - max.

A

0

24. Tanulás

Intézmények

0

2

1. Függetlenség

…..

A

Jellemzők

4

0

49%

1,12

2,29

B

1

0

4

B

4

0

58%

1,28

2,21

C

1

1

4

C

4

0

61%

1,07

1,75

D

2

1

2

D

4

1

44%

0,75

1,71

E

1

2

2

E

4

0

57%

1,08

1,88

F

1

1

3

F

4

0

51%

0,9

1,75

G

0

1

2

3

0

54%

0,94

1,75

H

0

1

1

4

0

60%

1,47

2,46

I

2

0

1

4

0

68%

1,19

1,75

J

1

0

1

Intézmények (N=16) G H I J

4

0

59%

1,33

2,25

K

1

1

3

K

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (intézményi statisztikai mutatók)

4

0

90%

1,2

1,33

L

0

2

0

L

4

0

77%

1,18

1,54

M

1

1

1

M

4

0

57%

0,99

1,75

N

2

1

1

N

4

0

72%

1,23

1,71

O

0

1

1

O

3

0

55%

0,78

1,42

P

1

0

1

P

5. sz. melléklet

166

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

Függetlenség Központi irányító test. Vezetői minőség Változás-orientáltság Átalány költségvetés Kimenet-orientált fin. Lapos struktúra Stratégiai tervezés Véndiák-hálózat Együttműködés Campus infrastruktúra Kincses bányák’ Tevékenység-koncentr. Új tevékenységek Adományok Fiatal kutatók Inter-diszciplinaritás Technológiai transzfer Master/posztgrad. Spin-off Piaci teljesítmények Ösztönzés/szankcionálás Verseny-képesség Tanulás

Jellemzők

Intézmények (N=16) A … P 1. Függetlenség 2. Központi irányító test. 3. Vezetői minőség 4. Változás-orientáltság 5. Átalány költségvetés 6. Kimenet-orientált fin. 7. Lapos struktúra 8. Stratégiai tervezés 9. Véndiák-hálózat 10. Együttműködés 11. Campus infrastruktúra 12. Kincses bányák’ 13. Tevékenység-koncentr. 14. Új tevékenységek 15. Adományok 16. Fiatal kutatók 17. Inter-diszciplinaritás 18. Technológiai transzfer 19. Master/posztgrad. 20. Spin-off 21. Piaci teljesítmények 22. Ösztönzés/szankcionálás 23. Verseny-képesség 24. Tanulás

Jellemzők 1,81 0,81 0,88 1,63 2,19 1 1,44 2,5 1,63 3 1,94 1 2,5 2,25 1,75 1,75 1,44 2,88 1,5 1,88 2 1,75 2,69 2,44

Átlag 1,17 0,66 0,72 0,72 0,83 0,97 0,96 0,97 1,09 0,82 0,85 1,26 1,46 0,58 0,77 1 1,15 1,09 1,26 1,5 1,1 1,1 0,6 1,1

Szórás

Vállalkozó jelleg értékelő mátrix (jellemzők statisztikai mutatói)

64 % 81 % 82 % 44 % 38 % 97 % 67 % 39 % 67 % 27 % 44 % 126 % 58 % 26 % 44 % 57 % 80 % 38 % 84 % 78 % 55 % 61 % 22 % 45 %

Relatív szórás Min. 0 0 0 1 1 0 0 1 0 1 1 0 1 2 1 0 0 0 0 0 0 0 2 0

Max. 4 2 2 3 3 3 3 4 4 4 4 4 4 4 3 4 4 4 4 4 4 4 4 4

Skálaértékek

6. sz. melléklet

7. sz. melléklet

’Vállalkozó egyetemi’ jellemzők elemzése az OKM útmutató figyelembevételével Jellemzők (röviden) 1. 2. 3. 4. 5. 6 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24.

79

Függetlenség Központi irányító testület Vezetői minőség Változás-orientáltság Átalány költségvetés Kimenet-orientált finanszírozás Lapos struktúra Stratégiai tervezés Véndiák-hálózat Együttműködés Campus infrastruktúra ’Kincses bányák’ Tevékenység-koncentráció Új tevékenységek Adományok Fiatal kutatók Interdiszciplinaritás Technológia transzfer Master/posztgrad. Spin-off Piaci teljesítmények Ösztönzés/szankcionálás Versenyképesség Tanulás

OKM Kidolgozási útmutató szerinti fejezetszámok79 2.12.3., 1.2., 1.3., 2.12.6. 2.9.1-2. 2.11., 2.9.1-2. 2.6.2., 2.9.6., 2.12.4.-5. 2.12.1. 2.12.2., 2.12.7. 2.9.1-3. 1.3., 4. 1.2., 2.9.7. 2.7., 2.8. 2.13. 2.12.3., 2.13.3-5. 1., 2.1.1-3. 1.2., 2.4., 2.5., 2.7. 2.9.7., 2.9.5, 1.2., 1.3. 2.6.2-3., 2.12.3. 2.1.2-4., 2.6.2-3. 2.7., 1.2., 2.6.1-2. 1.2., 2.1.3., 2.4. 2.6.1-2., 1.2., 1.3., 2.7. 1.2., 1.3., 2.6.1., 2.6.4., 2.12.7. 2.11., 2.12.2., 2.14.1., 2.6.3., 2.17.7., 2.9.2. 1.2., 1.3., 2.4., 2.10., 2.11. 1.2., 1.3., 2.11., 2.6.1., 2.3., 2.7., 2.6.4.

Az OKM-útmutató (2. sz. melléklet) szerinti fejezetszámokat azok figyelembevételének sorrendje szerint tüntettem fel.

167

8. sz. melléklet

Magyar állami felsőoktatási intézmények létszámadatai, valamint akkreditált doktori iskoláinak száma Intézmények80 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.

BDF BCE BGF BME BMF DE DF EJF ELTE EKF KE KRF KF LFZE MIE MKE MFT ME NYF NYME PTE RTF SE SZE SZTE SZIE SZFE SZF TSF VE ZMNE

Összesen:

6693 17322 18859 24383 12966 28366 4815 2443 32788 9778 4752 17330 6222 892 785 658 708 14822 13127 13844 34755 1692 10408 12073 31565 16316 308 5501 7387 11381 3858

(4) PhD/DLA hallgatók 0 298 0 834 0 851 0 0 1687 0 64 0 0 48 61 28 0 326 0 230 1129 0 438 100 621 337 37 0 0 255 208

(5) Doktori iskolák 0 8 0 15 0 21 0 0 18 0 2 0 0 1 1 1 0 8 0 6 20 0 8 2 18 7 2 0 0 11 2

366.797

7.552

151

(1) Oktatók

(2) Kutatók

(3) Hallgatók

265 891 561 1273 484 1708 234 90 1991 385 342 204 199 422 125 113 110 857 493 549 2122 120 1134 337 2301 678 99 103 274 467 332

0 0 63 210 0 170 1 0 200 0 20 9 14 3 0 0 0 32 0 10 104 0 105 12 107 54 0 0 0 31 0

19.263

1.145

Forrás: Az 1-4. oszlop adatai az OKM 2005/2006 évi Felsőoktatási Statisztikai Tájékoztatója, www.okm.hu, az 5. oszlop adatai pedig a MAB – Akkreditált doktori iskolák listája c. dokumentum alapján készültek, 2007.07.04-i állapot, www.mab.hu

80

Az intézményi kódok feloldását ld. 1. sz. mellékletben.

168


Az állami támogatás mértéke a magyar állami felsőoktatási intézményekben A táblázat az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján81 nyilvánosan hozzáférhető 2006. évi intézményi gazdasági beszámolók alapján készült a 2006. évi főbb előirányzatok, ezen belül az intézményi bevételek és az állami támogatás (2006. évi teljesítés) adatainak figyelembevételével: Összes bevétel

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22.

81 82 83

Berzsenyi Dániel Főiskola Budapesti Corvinus Egyetem Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola Debreceni Egyetem82 Dunaújvárosi Főiskola Eötvös József Főiskola Eötvös Loránd Tud.Egyetem Eszterházy Károly Főiskola Kaposvári Egyetem Károly Róbert Főiskola Kecskeméti Főiskola Liszt Ferenc Zeneművészeti E. Magyar Iparművészeti Egyet. Magyar Képzőművészeti Egyet. Magyar Táncműv. Főiskola Miskolci Egyetem Nyíregyházi Főiskola Nyugat-Magyarországi Egyetem Pannon Egyetem, Veszprém Pécsi Tudományegyetem83

Ebből állami támogatás

arány

eFt 3.862.941 13.249.300 9.937.827 36.999.061

2.828.479 6.788.332 5.543.154 15.234.864

73 % 51 % 56 % 41 %

8.921.377 70.950.667 3.368.775 1.867.658 28.654.771 5.284.263 7.277.761 3.978.199 4.062.271 2.552.019 1.324.264 1.603.350 172.336 12.909.719 7.196.429 9.637.243

4.943.686 23.902.562 1.869.611 1.296.123 18.605.877 3.483.940 3.753.353 1.793.541 2.685.606 1.845.457 986.547 1.395.606 147.027 7.312.649 4.671.484 6.044.565

55 % 34 % 55 % 70 % 65 % 66 % 52 % 45 % 66 % 72 % 75 % 87 % 85 % 57 % 65 % 63 %

11.309.800 36.990.000

6.430.318 13.084.000

57 % 35 %

www.okm.gov.hu / Háttérintézmények/Költségvetési szervek/A felügyelt költségvetési szervek adatai. Letöltés dátuma: 2008. február 29. A Debreceni Egyetem összes bevételében jelentős tétel az OEP-től működési célra átvett pénzeszköz (kb. 24 milliárd Ft). A Pécsi Tudományegyetem 2006. évi gazdasági beszámolójának vonatkozó része nem hozzáférhető az OKM honlapján. Az adatok a PTE Intézményfejlesztési tervből származnak (5.2.6. Gazdálkodási adatok, 130.o.). Forrás: www.pte.hu (letöltés dátuma: 2007.09.07.) A Pécsi Tudományegyetem összes bevételében jelentős tétel az OEP-től működési célra átvett pénzeszköz (kb.19 milliárd Ft).

169

9. sz. melléklet (2/2) Összes bevétel

23. 24. 25. 26. 27. 28.

Rendőrtiszti Főiskola Semmelweis Egyetem84 Széchenyi István Egyetem Szegedi Tudományegyetem85 Szent István Egyetem Színház- és Filmművészeti Egyetem 29. Szolnoki Főiskola 30. Tessedik Sámuel Főiskola 31. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

eFt n.a. 57.982.467 7.578.519 51.628.138 14.515.620 1.054.507

Ebből állami támogatás

arány

n.a. 9.990.011 3.827.200 16.801.420 6.432.000 767.864

n.a. 17 % 50 % 33 % 44 % 73 %

1.684.814 2.037.457 n.a.

58 % 69 % n.a.

2.900.064 2.954.722 n.a.

INTÉZMÉNYI ÁTLAG86

58 %

Forrás: saját összeállítás, 2006. évi gazdasági beszámolók alapján.

84

85

86

A Semmelweis Egyetem összes bevételében jelentős tétel az OEP-től működési célra átvett pénzeszköz (kb. 30 milliárd Ft). A Szegedi Tudományegyetem összes bevételében, az intézmény profiljából fakadóan, szintén megjelenik az OEP-től működési célra átvett pénzeszköz (a vonatkozó számszaki adatok nem hozzáférhetők). Két intézmény adatainak hiányában összesen 29 egyetem és főiskola átlaga.

170


A magyar állami felsőoktatási intézmények 2006. évi vállalkozási tevékenysége, valamint a felügyeletük alá tartozó gazdasági társaságok (Kft., Rt.)87

Intézmény megnevezése88


1. 2.

Berzsenyi Dániel Főiskola Budapesti Corvinus Egyetem

nem nem

3.

nem

5.

Budapesti Gazdasági Főiskola Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Budapesti Műszaki Főiskola

6.

Debreceni Egyetem

nem

7. 8. 9.

Dunaújvárosi Főiskola Eötvös József Főiskola Eötvös Loránd Tudományegyetem

nem nem

4.

10. Eszterházy Károly Főiskola 11. Kaposvári Egyetem 12. Károly Róbert Főiskola 13. Kecskeméti Főiskola 14. Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem 15. Magyar Iparművészeti Egyetem

87

88

bevételének 12,4 %-a az egyetem vállalkozási tevékenységéből származik növekvő tendenciát mutat, de az összbevételhez képest kis mértékű az abból származó bevétele

növekvő tendenciát mutat, összbevételének 1,21 %-a származik az egyetem vállalkozási tevékenységéből

nem

Vannak-e az intézmény alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok (Kft, Rt.) nem 1 Kft.-ben 6,9 %-os tulajdoni hányad 1 Kft.-ben 30 %-os tulajdoni hányad 4 Kft-ben 100, 62, 100 és 1,3 %-os, 1 Rt.-ben 8,34%os tulajdoni hányad nem

1 ZRt-ben 50 %-os, 5 Kftben változó mértékű tulajdoni hányad nem nem az egyetemnek részvényei vannak egy MEH-által alapított ZRt.-ben

nem nem nem

1 Kft.-ben 50 %-os tulajdoni hányad 2 Kft-ben 6, illetve 11,4 %-os tulajdoni hányad nem nem nem

nem

nem

a vállalkozási tevékenységből származó bevétele alacsony mértékű

Forrás: A táblázat az Oktatási és Kulturális Minisztérium honlapján87 nyilvánosan hozzáférhető 2006. évi intézményi gazdasági beszámolók alapján készült (a 3.2., valamint 3.4. pontokban szereplő információk összesítésével). 2006. évben 31 állami felsőoktatási intézmény (18 egyetem, 13 főiskola) működött.

171


Intézmény megnevezése89


Vannak-e az intézmény alapítói/vagyonkezelői felügyelete alá tartozó gazdasági társaságok (Kft, Rt.)

16. Magyar Képzőművészeti Egyetem 17. Magyar Táncműv. Főiskola 18. Miskolci Egyetem 19. Nyíregyházi Főiskola 20. Nyugat-Magyarországi Egyetem 21. Pannon Egyetem, Veszprém

nem

nem

nem nem nem nem

nem nem nem nem

nem

22. Pécsi Tudományegyetem

nem

23. Rendőrtiszti Főiskola

n.a.

2 Kft-ben 100 %-os tulajdoni hányad 3 Kft.-ben 100, 0,06, illetve 6,7%-os tulajdoni hányad n.a.

24. Semmelweis Egyetem

csökkenő tendenciát mutat és az összbevételhez képest elhanyagolható mértékű az egyetem vállalkozási tevékenységből származó bevétele növekvő tendenciát mutat, összbevételének kb. 1 %-a az egyetem vállalkozási tevékenységéből származik

25. Széchenyi István Egyetem

26. Szegedi Tudományegyetem

nem

27. Szent István Egyetem

nem

28. Színház- és Filmművészeti Egyetem 29. Szolnoki Főiskola 30. Tessedik Sámuel Főiskola

nem

31. Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem

n.a.

nem nem

2 Kft. és 2 Bt.-ben saját tőkével vesz részt

1 Kft.-ben 6,7 %-os tulajdoni hányad (saját tőke értéke 0,2 MFt) 1 Kft.-ben összesen mintegy 2,5 MF saját tőkével vesz részt 4 Kft-ben 1; 5,5; 17, illetve 100 %, 1 Rt.-ben 0,2 % tulajdoni hányad nem nem 1 Kft.-ben 7 %-os tulajdoni hányad n.a.

Forrás: saját összeállítás, 2006. évi gazdasági beszámolók alapján.

89

2006. évben 31 állami felsőoktatási intézmény (18 egyetem, 13 főiskola) működött.

172

11. sz. melléklet AZ EGYETEM MŰKÖDÉS MODELLJE

INPUT HÁLÓZATOK NORMÁK TÁMOGATÓ STRUKTÚRÁK KOMPETENCIÁK INDIKÁTOROK

Várakozások és gazdasági kalkulációk SZÜKSÉGESSÉG KIVITELEZHETŐSÉG

TEREMTETT LEHETŐSÉG

FELFEDEZETT LEHETŐSÉG

oktatás, kutatás, szolgáltatások, vállalkozó tevékenység OUTPUT

TÁRSADALMI MEGITÉLÉS

TÁRSADALOM

PIAC PIACI MEGITÉLÉS



9

9 



 


173

9 9 9  9

PIACI CSATORNÁK Gátló és megerősítő szelekció

TÁRSADALMI CSATORNÁK Gátló és megerősítő szelekció

SZÁNDÉK

174

D127 D129 D128 D131 D130

1.

2. 1. 3. 4. 5. 6.

D64

D69

D146 BME

D134 BME D135 BME D138 BME

D137 BME

8.

9.

10.

11. 12. 13.

14.

BCE

BCE

D68

7.

BCE

BCE BCE BCE BCE BCE

Intézmény Kód D166 AGYE

Interdiszciplináris: 1. Természettudományok (1.5 Biológiai tudományok), 4. Agrártudományok (4.1 Növényter-mesztési és kertészeti tudományok) Interdiszciplináris: 4. Agrártudományok (4.1 Növénytermesztési és kertészeti tudományok), 5. Társadalomtudományok (5.1 Gazdálkodás- és szervezéstudományok) 2.11. Multidiszciplináris műszaki tudományok (2.5. Gépészeti tudományok, 2.6.Közlekedéstudományok) 1.1. Matematika- és számítástudományok 1.2. Fizikai tudományok 10. Interdiszciplináris: 1.3. Kémiai tudományok 2.7. Vegyészmérnöki tudományok 1.4. Földtudományok

Tudományág Interdiszciplináris: 5. Társadalomtudományok (5.3 Állam-és jogtudományok, 5.8 Politikatudományok) 6. Bölcsészettudományok (6.1 Történelemtudományok) 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 5.2. Közgazdaságtudományok 5.4. Szociológiai tudományok 5.5. Politikatudományok 5.7. Multidiszciplináris társadalomtudományok (5.2. Közgazdaságtudományok, 5.3. Állam- és jogtudományok) 4.4. Élelmiszertudományok

2002/2/III

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III

2002/2/III Int.: SZIE

2002/2/III Int.: SZIE 2002/2/III Int.: SZIE

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III

Akkr. hat. száma 2006/6/IX/2

AKKREDITÁLT DOKTORI ISKOLÁK LISTÁJA INTÉZMÉNYEK SZERINT (Az utolsó frissítés dátuma: 2007. július 4.)

Detrekői Ákos

Fritz József Mihály György Hargittai István

Zobory István

Harnos Zsolt

Papp János

Fodor Péter

Balaton Károly Zalai Ernő Gábor R. István Ágh Attila Palánkai Tibor

DI vezető Gergely András


175

Kód D142 D143 D144 D141 D147 D136 D148

D149 D164 D145 D165 D167

D61 D57 D59 D58 D56 D60 D42 D44 D46 D45 D43

D55 D52

15. 16. 17. 18. 19. 20. 21.

22. 23. 24. 25. 26.

27. 28. 29. 30. 31. 32. 33. 34. 35. 36. 37.

38. 39.

DE DE

DE DE DE DE DE DE DE DE DE DE DE

BME BME BME CEU CEU

BME BME BME BME BME BME BME

Intézmény

1.1. Matematika- és számítástudományok 1.2. Fizikai tudományok 1.3. Kémiai tudományok 1.4. Földtudományok 1.5. Biológiai tudományok 1.6. Környezettudományok 3.1. Elméleti orvostudományok 3.2. Klinikai orvostudományok 3.3. Egészségtudományok * 3.4. Gyógyszertudományok Multidiszciplináris orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 3.2. Klinikai orvostudományok) 4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok 4.3. Állattenyésztési tudományok

Tudományág 2.1. Építőmérnöki tudományok 2.2. Villamosmérnöki tudományok 2.3. Építészmérnöki tudományok 2.5. Gépészeti tudományok 2.6. Közlekedéstudományok 2.8. Informatikai tudományok 6.11. Multidiszciplináris bölcsészettudományok (6.1.Történelemtudományok, 6.4.Filozófiai tudományok) 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 5.5 Pszichológiai tudományok 7.1. Építőművészet 5.2. Közgazdaságtudományok 6.1. Történelemtudományok

2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III 2004/5/X 2002/5/II 2005/2/IV/2/1 2005/2/IV/2/2, 2007/7/XIII/2/2. 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

Akkr. hat. száma 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II

Győri Zoltán Kovács András

Daróczy Zoltán Beke Dezső Joó Ferenc Kerényi Attila Borbély György Tóthmérész Béla Kovács László Berta András Ádány Róza Gergely Lajos Muszbek László

Kerékgyártó György Kovács Ilona Kerényi József Earle, John Klaniczay Gábor

DI vezető Tarnai Tibor Zombory László Domokos Gábor Molnár Károly Kövesné Gilicze Éva Selényi Endre Fehér Márta


176

D177 DE D51 DE D54 DE

D47 D49 D48

D50

D133 D31 D24 D25 D21 D26 D23 D175 D22 D11 D17 D27 D12

40.

41. 42. 43.

44. 45. 46.

47.

48. 49. 50. 51. 52. 53. 54. 55. 56. 57. 58. 59. 60.

DRHE EHE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE

DE

DE DE DE

Intézmény Kód D53 DE

Tudományág Interdiszciplináris: 1. Természet-tudományok ( 1.4. Földtudományok) 4. Agrártudományok (4.1 Növénytermesz-tési és kertészeti tudományok) 5.3. Állam- és jogtudományok 5.2. Közgazdaságtudományok Interdiszciplináris: 4.Agrártudományok (4.1 Növényter-mesztési és kertészeti tudományok 4.3 Állattenyésztési tudományok), 5. Társadalomtudományok (5.1 Gazdálkodás- és szervezéstudományok) 6.2. Irodalomtudományok 6.3. Nyelvtudományok Interdiszciplináris: 5. Társadalomtudományok (5.5 Pszichológiai tudományok, 5.6 Neveléstudományok), 6. Bölcsészettudományok (6.1 Filozófiai tudományok) 6.11. Multidiszciplináris bölcsészettudományok (6.1. Történelemtudományok, 6.7. Néprajz és kulturális antropológiai tudományok) 8. Hittudományok 8. Hittudományok 1.1. Matematika- és számítástudományok 1.2. Fizikai tudományok 1.3. Kémiai tudományok 1.4. Földtudományok 1.5. Biológiai tudományok 1.6 Környezettudományok 2.8. Informatikai tudományok 5.3. Állam- és jogtudományok 5.4. Szociológiai tudományok 5.5. Politikatudományok 6.1. Történelemtudományok 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2006/4/VI/1/2 2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2002/5/II

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2006/4/VI/1/3 2002/2/III 2002/2/III

Akkr. hat. száma 2002/2/III

Gaál Botond Hausmann Jutta Laczkovich Miklós Horváth Zalán Inzelt György Monostori Miklós Erdei Anna Kiss Ádám Demetrovics János Gönczöl Katalin Némedi Dénes Bihari Mihály Gergely Jenő

Barta János

Abádi Nagy Zoltán Kertész András Czigler István

Horváth M. Tamás Makó Csaba Szabó Gábor

DI vezető Nagy János


177

74. 75. 76. 77. 78. 79. 80. 81. 82. 83. 84. 85. 86.

72. 73.

71.

61. 62. 63. 64. 65. 66. 67. 68. 69. 70.

D41 D33 D38 D39 D37 D34 D35 D169 D123 D150 D6 D7 D8

Kód D13 D19 D14 D16 D20 D15 D18 D125 D126 D 159 D 161 D124 D28

ME ME ME ME ME ME ME ME MIE MKE NYME NYME NYME

KRE LFZE

KRE

ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE ELTE KE KE KRE

Intézmény

8. Hittudományok Interdiszciplináris: 6. Bölcsészettudományok (6.8. Művészeti és művelődéstörténeti tudományok - Zenetudomány), 7. Művészetek (7.6 Zeneművészet) 1.4. Földtudományok 2.4. Anyagtudományok és technológiák. 2.5. Gépészeti tudományok 2.8. Informatikai tudományok 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 5.3. Állam- és jogtudományok 6.2. Irodalomtudományok 6.4. Filozófiai tudományok Művészetek: 7.1 Építőművészet & 7.2. Iparművészet 7.3. Képzőművészet 1.6. Környezettudományok 2.4. Anyagtudományok és technológiák 5.2. Közgazdaságtudományok

6.2 Irodalomtudományok

Tudományág 6.2. Irodalomtudományok 6.3. Nyelvtudományok 6.4. Filozófiai tudományok 5.6. Neveléstudományok 5.5. Pszichológiai tudományok 6.7. Néprajz és kulturális antropológiai tudományok 6.8. Művészeti és művelődéstörténeti tudományok 4.3.Állattenyésztési tudományok 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 5.3 Állam-és jogtudományok

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2004/10/IV/1 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2001/6/IX

2002/2/III 2002/2/III

Akkr. hat. száma 2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II 2003/7/II/1/2, 2007/7/XIII/2/1. 2003/7/II/1/3

Kovács Ferenc Roósz András Páczelt István Tóth Tibor Nagy Aladár Bragyova András Kemény Gábor Forrai Gábor Reimholz Péter Szabados Árpád Mátyás Csaba Winkler András Gidai Erzsébet

Karasszon István Jeney Zoltán

Hima Gabriella

DI vezető Kenyeres Zoltán Nyomárkay István Kelemen János Bábosik István Hunyady György Voigt Vilmos Passuth Krisztina Horn Péter Varga Gyula Török Gábor


178

D173 PE

101.

PE

PE

D156 PE

PE

PE

100.

96.

PE

D86

D89

95.

PE

99.

D84

94.

PE

D87

D83

93.

PE

98.

D82

92.

NYME NYME NYME ORZSE PE

D88

D81

87. 88. 89. 90. 91.

Intézmény

97.

Kód D9 D10 D5 D30 D80

Akkr. hat. száma 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE 2002/2/III Int.: VE

2002/2/III Int.: VE Interdiszciplináris: 5. Társadalomtudományok (5.6 2003/6/II/2, Neveléstudományok), 6. Bölcsészettudományok (6.3 2007/7/XIII/2/3. Nyelvtudományok) Int.: VE Interdiszciplináris: 1. Természettudományok (1.2 Fizikai 2006/6/XI/1 tudományok, 1.5 Biológiai tudományok) 2. Műszaki tudományok Int.: VE (2.4 Anyagtudományok és technológiák)

Interdiszciplináris: 1. Természet-tudományok (1.5. Biológiai tudományok), 4. Agrártudományok (4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok, 4.2. Állatorvosi tudományok,) 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok

4.3. Állattenyésztési tudományok

4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok

2.8. Informatikai tudományok

2.7. Vegyészmérnöki tudományok

2.4. Anyagtudományok és technológiák

1.6. Környezettudományok

Tudományág 4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok 4.3.Állattenyésztési tudományok 4.5. Erdészeti és vadgazdálkodási tudományok 8. Hittudományok 1.3. Kémiai tudományok

Vonderviszt Ferenc

Szabó József

Major Iván

Várnagy László

Szabó Ferenc

Gáborjányi Richárd

Friedler Ferenc

Rédey Ákos

Mink János

Pósfai Mihály

DI vezető Neményi Miklós Benedek Pál Vált.folyamatban Schőner Alfréd Liszi János


179

D1 D2

D172 D171 D174 D91 D103 D104 D95 D94 D92 D93

D100 PTE D90 PTE D101 PTE

D98 D96 D99

107. 108. 109. 110. 111. 112. 113. 114. 115. 116.

117. 118. 119.

120. 121. 122.

PTE PTE PTE

PTE PTE PTE PTE PTE PTE PTE PTE PTE PTE

PPKE PPKE

PPKE

105. 106.

104.

PPKE

D 158 D4

103.

102.

Intézmény Kód D154 PPKE

1,2 Fizikai tudományok 3.3. Egészségtudományok 5.6. Neveléstudományok 1.3. Kémiai tudományok 1.4. Földtudományok 1.5. Biológiai tudományok 3.1. Elméleti orvostudományok 3.2. Klinikai orvostudományok 3.4. Gyógyszertudományok Multidiszciplináris orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 3.2. Klinikai orvostudományok) 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 5.3. Állam- és jogtudományok 5.7. Multidiszciplináris társadalomtudományok (5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok, 5.2.Közgazdaságtudományok) 6.2. Irodalomtudományok 6.3. Nyelvtudományok 5.5. Pszichológiai tudományok

5.3. Állam- és jogtudományok 8. Hittudományok

Tudományág Interdiszciplináris:1. Természettudományok (1.5. Biológiai tudományok) 2. Műszaki tudományok (2.2 Villamosmérnöki tudományok, 2.8. Informatikai tudományok) Multidiszciplináris bölcsészettudományok (6.2 Irodalomtudományok 6.3 Nyelvtudományok) 6.1. Történelemtudományok

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II

2005/5/III/1 2005/9/III/2 2005/9/III/1 2002/5/II 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2000/8/VII 2002/2/III

2002/2/III

2003/3/III/4

Akkr. hat. száma 2002/2/III

Thomka Beáta Kassai Ilona László János

Bélyácz Iván Kiss László Buday Sántha Attila

Janszky József Bódis József Forray R. Katalin Kilár Ferenc Tóth József Gábriel Róbert Szolcsányi János Nagy Judit Barthó Loránd Sümegi Balázs

Erdő Péter Rózsa Huba

Fröhlich Ida

Maróth Miklós

DI vezető Roska Tamás


180

D72 D73 D74 D75

D76

D77

D79

D 157

128. 129. 130. 131.

132.

133.

134.

135.

126. 127.

125.

D 151 D 152 D102 D78

124.

123.

SZE

SE

SE

SE

SE SE SE SE

PTE SE

PTE

PTE

Intézmény Kód D97 PTE

Multidiszciplináris társadalomtudományok (5.1 Gazdálkodás-és szervezéstudományok, 5.3 Állam-és jogtudományok)

7.3. Képzőművészet Interdiszciplináris: 3. Orvostudományok (3.2. Klinikai orvostudományok), 5. Társadalomtudományok (5.5. Pszichológiai tudományok) 3.1. Elméleti orvostudományok 3.2. Klinikai orvostudományok 3.4. Gyógyszertudományok Multidiszciplináris orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 3.2. Klinikai orvostudományok) Interdiszciplináris: 1. Természet-tudományok (1.5. Bioló-giai tudományok) 3. Orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok,3.2 Klinikai orvostudományok) Multidiszciplináris orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 3.2 Klinikai orvostudományok, 3.3. Egészség-tudományok) 5.7. Sporttudományok

7.1. Építőművészet

Tudományág 10. Interdiszciplináris: 6. Bölcsészettudományok & 5. Társadalomtudományok (6.1. Történelemtudományok, 6.7. Néprajz és kulturális antropológiai tudományok, 5.5. Politikatudományok) 6.4. Filozófiai tudományok

2002/5/II Nevelés és sporttud. 2003/7/II/1/1

2002/2/III

2002/2/III

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III 2002/5/II

2003/3/III/1/1

2002/2/III

Akkr. hat. száma 2002/5/II

Rechnitzer János

Tihanyi József

Kopper László

Mandl József

Rosivall László Tulassay Zsolt Szőke Éva Réthelyi Miklós

Rétfalvi Sándor Bitter István

Bachman Zoltán

Boros János

DI vezető Fischer Ferenc


181

D122 D32 D63 D65 D70 D62 D66 D67 D71 D110

D120 D117 D119 D118 D116 D121 D112 D111 D109 D108

D115 D113 D105 D107

136.

137. 138. 139. 140. 141. 142. 143. 144. 145. 146.

147. 148. 149. 150. 151. 152. 153. 154. 155. 156.

157. 158. 159. 160.

SZTE SZTE SZTE SZTE

SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE SZTE

SZFE SZFE SZIE SZIE SZIE SZIE SZIE SZIE SZIE SZTE

Intézmény Kód D SZE 170

Tudományág

7.4. Színházművészet 7.5. Film- és videoművészet 1.5. Biológiai tudományok 1.6. Környezettudományok 2.9. Agrár műszaki tudományok 4.1. Növénytermesztési és kertészeti tudományok 4.2. Állatorvosi tudományok 4.3. Állattenyésztési tudományok 5.1. Gazdálkodás- és szervezéstudományok 10. Interdiszciplináris: 3. Orvostudományok & 1. Természettudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 1.5. Biológiai tudományok) 1.1. Matematika- és számítástudományok 1.2. Fizikai tudományok 1.3. Kémiai tudományok 1.4. Földtudományok 1.5. Biológiai tudományok 1.6. Környezettudományok 3.1. Elméleti orvostudományok 3.2. Klinikai orvostudományok 3.4. Gyógyszertudományok Multidiszciplináris orvostudományok (3.1. Elméleti orvostudományok, 3.2. Klinikai orvostudományok) 5.2. Közgazdaságtudományok 5.3. Állam- és jogtudományok 6.1. Történelemtudományok 6.2. Irodalomtudományok

Multidiszciplináris műszaki tudományok (2.1 Építőmérnöki tudományok, 2.6 Közlekedéstudományok, 2.7 Informatikai tudományok)

Akkr. hat. száma

2002/2/III 2002/5/II 2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III

2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/2/III 2002/5/II

2005/3/IV/1

Botos Katalin Ruszoly József J. Nagy László Szajbély Mihály

Hatvani László Bor Zsolt Dékány Imre Mezősi Gábor Maróy Péter Kiricsi Imre Jancsó Gábor Dobozy Attila Fülöp Ferenc Papp Gyula

Huszti Péter Földényi F. László Tuba Zoltán Menyhért Zoltán Szendrő Péter Virányi Ferenc Huszenicza Gyula Horváth László Szűcs István Mándi Yvette

Keviczky László

DI vezető -


182

SZTE ZMNE ZMNE

SZTE SZTE

Intézmény

Tudományág

6.4. Filozófiai tudományok 5.6. Hadtudományok 2.10. Katonai műszaki tudományok

6.3. Nyelvtudományok 5.6. Neveléstudományok

Forrás: http://www.mab.hu/a_listak.html

163. 164. 165.

161. 162.

Kód D106 D 162 D180 D132 D 153 2006/9/X/1. 2002/2/III 2002/2/III

Akkr. hat. száma 2002/2/III 2003/9/III/3 Csejtei Dezső Szabó János Halász László

DI vezető Kenesei István Csapó Benő


1. BEVEZETÉS A témaválasztás indoklása

Recommend Documents