1. Bevezetés Egyszer egy pogány felkereste Hillelt a zsidó tudóst, és megkérte, hogy magyarázza el neki a zsidóság lényegét egy mondatban. A tudóson nem talált fogást, a válasz így hangzott: ”Amit magadnak nem kívánsz, azt ne tedd másnak.”
2. Társadalomtörténeti kitekintés - Ókor A héber Biblia, mint a zsidóság és a kereszténység teológiai alapokmánya Isten történetét beszéli el ugyan, de nem erre ”specializálódik”, hanem Isten történetét az emberrel ismerhetjük meg, majd a választott néppel, Izrael fiaival való történetre összpontosítva. A zsidó hagyományok, és törvények megismerésének legfőbb forrása a Biblia (sokáig majdhogynem az egyetlen), jelen dolgozatomban is ezt veszem alapul. Mindazonáltal fontosnak tartom annak felismerését, hogy ezen szövegek hátterében is érdekek álltak, és ezek az érdekek hatottak a szövegek keletkezésére, stílusára, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Egy társadalomban számos érdek érvényesül, ezek találkozhatnak egymással, lehetnek egymás ellentétei, illetve átfedésbe is kerülhetnek. A zsidó társadalom is a patriarchális szemléletet követi, azonban fontos kiemelni, hogy a nő szerepe relatív erős, más vallásokhoz, kultúrákhoz viszonyítva, legalábbis amire a bibliai szabályok alapján következtethetünk. Történelmi tekintetben, kifejezetten a nők helyzetéről kevés forrásanyag áll rendelkezésre. Ebben a fejezetben a társadalomtörténet koronkénti alapú megközelítését fogom alkalmazni az intézmény alapúval szemben már csak azért is, mert minden intézménynek megvan a saját története, amely nem függetleníthető a kortól. Ennek szemléltetésére, vannak bizonyos intézmények, melyek csak meghatározott történeti helyzetben léteznek, ilyen például a királyság is, mely Izraelben és Júdeában is csak időszakosan állt fent.
2.1. Az állam előtti korszak Nem meglepő, hogy az izraelita társadalom is vérségi alapon szerveződött, mint oly sok másik nép is. Alkotóelemei a törzs, nemzetség és a család. Később látni fogjuk, hogy a család mennyire meghatározó jelentőséggel rendelkezik a zsidóságban, a társadalom alapegysége. A családot az élő családfő definiálja, látható a patriarchális szemlélet. Azonban a nem államként szerveződött társadalom körében végzett etnológiai kutatások arról tanúskodnak, hogy a nemek közt inkább a szimmetrikus elrendeződés figyelhető meg. Például a mezőgazdasági jellegű tevékenysé-
gek körében elvárás volt, hogy a nők és férfiak egyaránt végezzék a munkát. A hajadonok egyes szövegekben még pásztorként is feltűnnek.
2.2. Az állami korszak A központi irányítás korábbi hiánya változik meg ebben az időszakban. Azonban még ha ez a változás ”hirtelen” is áll be, olyannyira nem tudja gyorsan átalakítani a vérségi alapon szerveződő, család központú társadalmi struktúrát. Továbbra is ez az alapegység, a nemek közti viszony lényeges megváltozására sem lehet utalást találni. Az idő előrehaladtával az látszik, hogy a kialakult formák nem kopnak ki véglegesen, hanem fejlődnek és egyben át is alakulhatnak.
2.3. Az állam utáni korszak Ez leginkább az állam előtti ponthoz hasonló, kiegészülve azzal, hogy a társadalom már osztályokra bomlik, de a központi szervezés, és az osztályok közti ellentétek korrekciójára tett kíséreltek megszűnnek. 3. Teremtés Mint az jól ismert, a héber és a keresztény Biblia is Mózes I. könyvével, a Genezissel kezdődik. Megjegyezném, hogy a van különbség a héber és a keresztény Biblia tagolása között. A kereszténységben a héber Bibliára Ószövetségként hivatkoznak, melynek folytatása az Újszövetség. Ezzel szemben a zsidóság által elfogadott Szentírás megnevezése a Tanakh – ””תנייך, mely három részre oszlik; Tóra (tanítás, törvény), Nebiim (próféták) és Ketuvim (iratok). A Tóra öt könyve közül a Genezis, a teremtés történetét ismerteti meg az olvasóval. Meglepő, hogy a szöveg első szava az alefbet (a héber abc) második betűjével kezdődik. Erre az érdekességre, a Talmud - ”
”1 hívja fel a figyelmet. Az első szó a brésit -””בראשית, ami kezdetbent jelent.
Hogy lehet, hogy a Szentírás nem az első betűvel, az aleffel kezdődik? Ezzel szemben például a tíz parancsolat az aleffel kezdődik, illetve a kabbala főműve a Zóhár (ragyogás könyve) is. A válasz a bölcsek szerint, hogy a teremetett világ sorsa nem előre eldöntött. Két lehetőség van: ha az ember, aki szabad akaratot kapott, betartja a tíz parancsolatot, fennmarad, ha nem, elpusztul.
1
A zsidóság törvényeinek és hagyományainak gyűjteménye, enciklopédia jellegű mű. (DE VRIES, Simon Philip, Zsidó rítusok és jelképek (ford. JÓLESZ László), Budapest, Talentum, 2000.)
3.1. Az ember Ádám - ” ”א םaz a héber szó, amivel az írás az embert meghatározza, amit a legtöbb fordításban névként látunk viszont. Azonban ennek a szónak nincs hím- vagy nőneme, többes száma, amik mind arra engedhetnek következtetni, hogy ez a szó a teremetett embereket jelenti, nem önmagában csak a férfit.2 Ennek további jele lehet, hogy az Ádám szót, a XIX. századi felvilágosodásig nem is használta a zsidóság, mint személynevet. Két teremtés történet tárul az olvasó elé. Az elsőben az utolsó mozzanat az ember megteremtése, amikor már a világ maga elkészült. Ez az ember uralkodik majd a teremtett világ és az állatok fölött. A másodikban már nem az utolsó mozzanat, hanem az ember kell ahhoz, hogy az élet megindulhasson. A történetek közti eltérések alapján a kutatók úgy vélik, hogy a különböző forrásokból származó elbeszélésekkel állunk szemben. Korábban azzal magyarázták a második fejezet eltérését, hogy az első kiegészítése és továbbépítése, azonban ezek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz. Feltehetően eltérő társadalmi háttérre, illetve más hagyományokra utal a különbség. Ezt alátámaszthatja az a megfigyelés, hogy az első fejezetben a teremető istenség neve elochim – ” ”א הים, míg a másodikban már jhvh elochim – ” ”יהוה א הים. Ez az eltérés már elegendő alap arra, hogy két külön forrást feltételezzenek. Mit jelent az, hogy a teremtő saját képére alkotja az embert, vetődik fel a kérdés. Hertz szerint, ez arra utal, hogy az összes teremtmény közt csak az ember rendelkezik szabad akarattal. Ez felruházza őt annak a lehetőségével, hogy cselekedeteit alárendelje az értelem uralmának. Míg az állatok ösztönlények, addig az embernek megadatott a választás lehetősége. Mose ben Maimon szerint az ember az, aki eszével és akaratával képes legyőzni a rosszra csábító érzelmeit és szenvedélyeit. Martin Buber már még élesebben fogalmaz, hogy mit is jelent a szabad akarat és a hasonlóság: ”Isten sorsa a földön az emberen áll.” 3.2. Férfi és nő Ahogy azt már jeleztem, van eltérés a két teremtés történet között, és ez ebben a kontextusban ismét fontos lesz. Míg az első verzió a Palesztina területén élő földművelő törzsek fölött diadalmaskodó nomád héberek szellemiségét tükrözi, a második az elnyomott, kizsákmányolt dolgozók öntudatát fejezi ki. Az előbbi történetben az asszonyt egyszerre teremtik a férfival. Az ember fogalmát együttesen alkotják, tehát a teremtő mindkettőt a saját képére formálta. ”Nem a férfi tehát a teremtés koronája, mint azt sokan nem kis büszkeséggel állítják, hanem maga az ember.” Az első elbeszélés alapján arra lehet következtetni, véli Gecse Gusztáv, hogy az egy olyan korra nyúlik vissza, ahol a nő nem alacsonyabb rendű, szerepe ugyanolyan jelentős, még ha más feladatok 2
Persze nem csak ez a szemlélet létezik, hisz az írásban sokszor megjelenik az Ádám szó, mint az asszony ellentéte.
köré összpontosul is. Az nem vitatható, hogy a Bibliai patriarchális szemléletet tükröz, azonban vannak arra irányuló feltételezések, hogy a bibliai időkben a nők szinte egyenrangúak lehettek férjeikkel. Ennek igazolására hozzák fel példaként sokszor a tíz parancsolatból, a szülői tisztelet szabályát, mely mindkét szülővel szemben érvényes, nem csak az apa irányában. Ezért mondja Hertz, hogy a zsidó gyermek nem beszélhetne úgy az anyjával, mint Télemakhosz teszi azt az Odüsszeiában (”Menj a szobába és törődjél a te házi dolgaiddal. A beszéd a férfiaké, de főleg az enyém, mert én vagyok az úr a házban.”). A második történet az előbbiekkel szemben már időbeli eltolódást mutat. Itt az asszony teremtése esetleges. A szöveg emberközelbe hozza a teremtőt, akinek úgymond ”feltűnik”, hogy nem jó az embernek egyedül, ezért alkot hozzáillő társat. De erre csak azért kerül sor, mert társtalanságát nem tudja a többi teremtménnyel feloldani. Előbb kerülnek a világra az állatok a magányosság kiküszöbölésére, akiket sorjában el is nevez, de végül egyik sem megfelelő segítőtárs. Ezután lép színre az asszony, akit az oldalbordából teremtenek. Nem, mint partner, egyenrangú társ jelenik meg ebben a történetben, hanem a megfelelő segítőtársként. Erre enged következtetni az állatok elsőbbsége, majd pedig, hogy a férfi egy részéből jön világra. Gecse úgy véli, hogy ez a korábban említett földművelő társadalom ideológiáját megtestesítő elbeszélés, ”ahol az asszonynak a jelentősége csak másodlagos, a társadalmi helyzete alantasabb, mint a férfié.”
3.3 Éva - ” ”ה Az első nő a világon, az első anya is egyben Éva. Ádámmal együtt alkotják az első családot. Éva csak később kapja a nevét a történetben, eleinte asszonyként említik a héber isá – ” ”אשהszóval, aminek a hímnemű párja az is – ””איש, ennek ellenére mégis Ádámként hivatkoznak a férfira. A bűnbeesés a második teremtés történethez kapcsolódik, annak a metaforája, amikor a nomád népeknek a letelepedett földművelésre kell áttérni. Azt nem tudjuk, hogy az asszony honnan tudja meg, hogy a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehet, mert akkor még nem létezik, amikor ezt a tilalmassá teszi a teremtő. További érdekesség, hogy amikor Ádámot számon kéri a teremtő, felelősségét Évára és magára Istenre igyekszik hárítani: ”Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról és én ettem.”(1Mózes III:12.) Éva pedig a kígyóra: ”A kígyó rászedett engem és én ettem.”(1Mózes III:13.) Miután elnyeri az emberpár büntetését, nevezi el Ádám feleségét Évának – ” ”ה,3 aki anyja az egész emberiségnek. Ádám és Éva még nem voltak zsidók, a mai értelemben, ők az egyetemes emberiség szülői. Ádám 930 évet élt, őt pedig 6 nappal élte túl Éva. A kutatók szerint ez arra enged következtetni, még ha bizonytalan is a valóságossága, hogy a nők élettartama már a bibliai időkben is hosszabb volt. 3
Chava jelentése: életet adó
4. Jelentős nők a Bibliában A Bibliában Éván kívül számos erős női karakterrel találkozunk, akik példaként szolgálhattak a korai zsidó nők számára, illetve persze szolgálhatnak ma is, a megfelelő átültetéssel. Felvonulnak királynők, ősanyák, prófétanők, azonban a hely szűke miatt önkényesen kiválasztottam párat, akik úgy gondolom jelen dolgozat témájába illeszthetők.
4.1. Sára – ””שרה A zsidó nép első ősanyja, Ábrahám méltó társa, aki vele együtt terjeszti a monoteizmus igéjét. Amikor útra kelnek és elhagyják Mezopotámiát, ahogy az írás fogalmaz, magukkal viszik teljes vagyonukat. A midrás4 szerint ezek a megtért hívek voltak. Ábrahám éri el a férfiaknál, hogy hagyjanak fel a bálványimádással, Sára pedig a nőknél, mondja a midrás. Sára azért is fontos karakter, mert megjeleníti a meddő nő szenvedését, akinek nincs lehetősége - a zsidóságban oly kiemelt szerepet élvező - család létrehozására. Legalábbis kezdetben. Elkeseredettségében szolgálóját Ábrahámnak ”adja”, hogy ne fossza őt meg a gyermekáldás örömeitől. Valószínűleg az állhatott cselekedete hátterében, hogyha a szolgáló, Hágár, szülni fog, akkor majd sajátjaként fogja felnevelni a gyermeket. Mikor erre sor kerül, és Hágár várandós lesz, Sára viselkedése finoman szólva is hagy némi kívánnivalót maga mögött. Féltékenységében kínozza és többször is megalázza szolgálónőjét, aki nem látva más kiutat, inkább megszökik. Végül Hágár angyali közbenjárás hatására visszatér úrnőjéhez, és fiút szül, akit Izmaelnek neveznek. Később csodával határos módon Sára mégis teherbe esik, öregkora ellenére és megszüli Izsákot (ami annyit tesz, ”nevetett”, mert amikor a szülők azt a jóslatot kapják, hogy gyermekük fog születni, Sára elnevette magát, ezért Isten megparancsolta, fiát nevezze majd így.). Izsák születése után, Hágárt elküldik gyermekével együtt a háztól, hisz Sára saját gyermekét szeretné pozícionálni Izmaellel szemben. Ábrahámnak ez fájdalmas lépés, de az isteni sugallat azt üzeni, hogy hallgasson mindenben feleségére. Sára boldog anya, azonban fia 37 éves korában váratlanul meghal, majd 40 évvel férje előtt. A bölcsek szerint ez büntetés volt Izmaellel és Hágárral szemben tanúsított viselkedéséért. Nagyon érdekes, hogy két nép története ilyen mértékben összekapcsolódjon, mint az izmaeliták és az izraeliták esetében. Az iszlám elfogadja Ábrahámot, mint prófétát, és mint az ősatya apját tisztelik. Az iszlám nem tagadja a szövetség elsőbbségét a zsidók irányában, 5 azonban úgy tartják, hogy Jézus prófétaságának megtagadásával felbontották azt.
4 5
A szentírás magyarázata, kiegészítése Korán 2. szúra
4.2. Mirjam – ”” רים Mirjam az első szülött leány, Mózes és Áron nővére. Az írásból keveset ismerünk meg Mirjam és Áron életéről, létezésükről csak közvetve értesülünk Mózes főszereplése mellett. Nővérként Mózes életének fontos szereplője, és így a zsidó nép körében is kiemelt jelentőséggel bír. Ő figyeli ki mi lesz a vízre helyezett kosárral, ő jár közben a fáraó lányánál, hogy szoptatós dajkát kerítsen a talált gyermeknek és az ő ötlete saját anyjukat ez ügyben odahívni. Mirjam az első öntudatos zsidó nő a Bibliában. Az írásban több helyen is egyenrangúként szerepel testvéreivel, ami nem kis teljesítmény, hisz egyikük Izrael felszabadítója, a Tóraadó, míg a másik főpap. De ő maga öccseihez hasonlóan sokra vitte, hisz a hét próféta nő egyike, aki családjának megjövendöli, hogy anyja fogja megszülni a zsidó nép megszabadítóját. Próféta alatt olyan embert értünk, akin isten szelleme nyugszik. Ő közvetít a mindenható felől, jövendöli az elkövetkező eseményeket, melyek legtöbbször figyelmeztetések. Mose ben Maimon szerint minden ember el képes érni azt a fokot, ahol kivetkőzhet az anyagi lét szorításából és hozzáfér a szellemi szférához, ahol a prófécia található.6 A mindenki tényleg mindenki, ebbe nem csak a nők, hanem például a nem zsidók is beletartoznak. Tehát bárkiből válhat próféta, ha megfelel az elvárásoknak. A hét prófétanőben (akik az alábbiak: Sára, Mirjám, Debóra, Cháná, Abigail, Chulda és Eszter) közös, hogy karizmatikusak és erősek, akik isteni előérzeteiket a népük javára és boldogulására használták.
4.3. Debóra – ”” ברה A bírák könyvének egyik legfontosabb alakja, aki prófétanő és foglalkozását tekintve bíró, ő vezeti a zsidókat és ezen felül a Tórára is tanította a népet. Amikor a zsidók kezdenek elfordulni a törvények betartásától, Jávin király, a szomszédos területek ura leigázza őket, akinek roppant erejű hadserege van, melynek vezére Sisera (innen ered a szólás: ”sisera had”). Ekkor jelenik meg Debóra, felhívja cselekvésre Bárákot, hogy állítson össze egy hadsereget. Ő ezt el is vállalja, azonban csak azzal a feltétellel, ha a prófétanő segítségére lesz a toborzásban. Nem lehet tudni pontosan, hogy ez a Bárák kicsoda, a források ellentmondanak egymásnak, az írásból pedig csak az derül ki, hogy Debóra őt szólítja ebben a vészterhes helyzetben.
Bárák taktikájának és az isteni csodának hála győz a zsidó sereg. Debóra adja a vezényszót, amikor megkapja a sugallatot: ”támadjon, mert az örökkévaló kezébe adja az ellenséget!” A győzelem után 40 éves nyugalom következik, mely során végig Debóra bíráskodik. Története rövid, mégis jelentős. Egy igazi erős és okos személy. Ő vezeti a népet döntéseiben hoszszú időn keresztül, emellett pedig próbálja népét visszaterelni a törvények útjára, és végül az ő sugallatának hála nyerik vissza a szabadságukat. Nem túlságosan részletesen bemutatott karakter, de a szerep, amit kapott ismét egy megerősítése lehet a Mose ben Maimoni féle gondolatoknak, miszerint mindenkiből lehet vezető, ha erre a szerepre alkalmas. Debóra a Bibliában egyfajta nemzeti hősként tűnik fel.
4.4. Eszter – ””הה ס Héber neve Hadassza volt, az Eszter perzsa név, aminek jelentése csillag. A történet szerint Ahasvéros perzsa király elűzi feleségét, azért mert a királyné nem volt hajlandó az ittas király és vendégei előtt megjelenni. A Biblia homályos megfogalmazását úgy értelmezték a bölcsek, hogy Vásti királynének meztelenül kellett volna megjelennie ”szépségét felfedve”. Megemlítenék itt pár magyarázatot erre az eseményre vonatkozóan. Egyes bölcsek szerint a királynő nem volt szégyenlős, csak hirtelen bélpoklos lett ezért nem vehette le a ruháit, míg mások szerint egyszeriben csak farka nőtt és ezért tagadta meg a parancsot. Amikor a király új feleséget keres, Eszterre esik a választása, aki nagybátyja tanácsára származását titokban tartja, azért hogy egyeseknek ne legyen alapjuk azzal vádolni a zsidókat, hogy behálózzák az uralkodót. A neve és származásának elfedése arra enged következtetni, hogy Eszter az asszimilált zsidóság közé tartozott. Feltételezhető, hogy a perzsa zsidóság javarészt asszimilált volt, és elfordulhatott a parancsolatok betartásától (mint láttuk korábban, mindig ilyenkor jön a baj). A Talmud szerint, ezért fenyegeti őket Hámán terve a kiirtással. Hámánt Eszter nagybátyja, Mordekáj felbosszantja, amikor nem hajlandó térdre borulni előtte az utcán, Hámán azonban nem törődik bele a sértésbe, elégtételt akar. Sikerül is kieszközölnie zsidók kiirtását a királynál. A Purim neve is innen származik, hogy Hámán sorsvetéssel jelöli ki az ítélet végrehajtásának napját (pur=sors). Amikor a Mordekáj rájön a tervre, értesíti unokahúgát. Eszter vállalja az életveszélyt, és hívatlanul7 beállít a királyhoz, de előtte még meghagyja nagybátyjának, aki a perzsa zsidóság vezetője, hogy három napon keresztül böjtöljenek és imádkozzanak küldetése sikeréért. A király szívesen fogadja Esztert, aki meghívja őket Hámánnal vacsorára kétszer is. A második alkalommal látja elérkezettnek az időt a bűnös terv leleplezésére. Eszter felvállalja származását, ami a király számára világossá 7
Ilyen esetben az uralkodó kivégzi a hívatlanul érkezőt
teszi, hogy Hámán terve a zsidók ellen a királyné életét is közvetlenül veszélyezteti. A király irdatlan haragja gerjed és felkötteti Hámánt, aki egyébként arra az akasztófára kerül, amit ő szánt Mordekájnak. Ahasvéros alkotmányos király, kijelenti, hogy rendeletét nem vonhatja vissza, azonban kibocsáthat olyan rendelkezést, amely a zsidók javára szól. Az új rendelet megadja a lehetőséget a zsidóság számára, hogy megvédjék magukat és javaikat. A Talmud bölcsei nagy becsben tartják Esztert, olyannyira, hogy mint említettem bekerült a hét próféta közé, bár nincs semmi feljegyezve, amit tőle próféciaként lehetne számon tartani. Purimkor hagyományosan álarcot öltenek a zsidók, ezzel utalva arra, hogy Eszter is elfedte származását, másik értelmezés szerint, pedig olyan tekintetben, hogy a zsidók végül úrrá tudtak lenni ellenségeiken. Ezen alkalom másik különlegessége, hogy ilyenkor meg lehet szegni a mértékletes ivás parancsát. Annyit köteles inni valaki, hogy ne tudjon különbséget tenni ”az átkozott Hámánt, és az áldott Mordekáj között”. A két kifejezés héber számösszege azonos. 8. Összegzés Az összegzéshez egy keresztény gondolkodó gondolatait hívom segítségül. A Jézus Társaság egy tagja még a XX. század elején is úgy vélekedik a zsidó nők helyzetéről, hogy ”az összes ókori népek közt a zsidóknál volt a legjobb a helyzet”. Megjegyzi ugyan, hogy itt is nehéz volt, gondoljunk csak a korábbi válási szabályokra, vagy a többnejűségre. Azonban a pogányoknál a nő túlnyomó részt csak, mint élvezeti cikk illetve utódnemzésre alkalmas cseléd jön szóba.
