1. Befektetési alapok1 A befektetési alap egy jogi személyiséggel rendelkező vagyontömeg, amelyet a befektetési alapkezelő a befektetők érdekében a meghirdetett befektetési elveknek megfelelően kezel. Mindez tehát azt jelenti, hogy egy előre meghirdetett célra (pl. különböző magyar részvények megvásárlására) összegyűjtik sok befektető pénzét és az így létrejövő vagyontömeget (befektetési alap) fektetik be az előre meghatározott elveknek megfelelően. A befektetési alap befektetési jegyet bocsát ki, ennek megvásárlásával kerül a befektető pénze az alapba. Az alap a befektetők közös tulajdonában lévő vagyontömeg, melyet az alapkezelő (egyéb intézmények közreműködésével) hoz létre és kezel. Az egyes befektetők részesedését ebből a közös vagyontömegből a befektetési jegyek testesítik meg. Az, hogy a közös vagyontömegből adott pillanatban mennyi jut egy befektetési jegyre, az egy jegyre jutó nettó eszközérték (a befektetési jegy árfolyama) mutatja meg. Ennek kiszámításához az alap vagyonának értékét – az egyes eszközök aktuális piaci értékét alapul véve – folyamatosan meg kell állapítani, ez az alap nettó eszközértéke.2 Fontos, hogy a nettó eszközérték már tartalmazza a költségeket, így gyakorlatilag tiszta vagyoni értéket testesít meg, teoretikusan ez az az érték, amennyiért az alap vagyona értékesíthető lenne. A befektetési jegyek értéke tehát közvetlenül függ az alap tulajdonában lévő befektetések értékének változásától. Ez egyben a legszemléletesebb különbség pl. bankbetétekkel szemben, mivel utóbbiak esetében – szemben az értékpapír-befektetésekkel – a befektetők nem viselik a mögöttes befektetések kockázatát, ennek a kockázatmentességnek ugyanakkor természetesen ára van. Fontos tudni a befektetések alapvető törvényszerűségét: a hozamok jellemzően együtt járnak a kockázattal, mely utóbbi gyakorlatilag a befektetés értékének változékonyságával ragadható meg. Magasabb kockázatokhoz jellemzően magasabb hozamszintek párosulnak, ezért a befektetőknek befektetési döntésük meghozatalánál mindig a két tényezőt együttesen kell figyelembe venniük. A befektetési alapokat működtető intézményi háttér legfontosabb szereplői:
1
E rész a PSZÁF és a BAMOSZ honlapján közétett tájékoztatók alapján készült. 2011. ősz Nettó eszközértékek közzététele: nyíltvégű alapok esetében naponta, zártvégű alapok esetében legalább kéthetente, míg ingatlan alapok esetében legalább 3 havonta a letétkezelőnek meg kell határoznia és közzé kell tennie az alap teljes és egy jegyre jutó nettó eszközértékét. Ennek segítségével a befektetők folyamatosan nyomon tudják követni befektetésük értékének alakulását. 2
Alapkezelő: Az alapkezelő társaság feladata az alap létrehozatala, a befektetési döntések meghozatala, végrehajtása és adminisztrálása, továbbá a befektetők tájékoztatása. Fontos, biztonságot növelő szabály, hogy az alapkezelő az alap számára értékpapírszámlát nem vezethet, így közvetlenül nem rendelkezhet az alap eszközei felett, e feladat a letétkezelő bankra hárul. Letétkezelő: A letétkezelő bank legfontosabb feladata az alap eszközeinek őrzése, az értékpapírügyletek
technikai
lebonyolítása,
az
alap
nettó
eszközértékének
megállapítása és közzététele. Feladatainak ellátásával egyúttal ellenőrzi is az alapkezelő tevékenységét. Forgalmazók:
feladatuk
a
befektetési
jegyek
forgalmazása,
a
befektetők
információkkal, tájékoztatókkal való ellátása. Könyvvizsgáló: feladata az alap éves beszámolójának auditálása, nyilvántartásainak ellenőrzése. Felügyelet: Engedélyezi az alapok létrehozatalát, folyamatosan ellenőrzi az alapkezelő és a letétkezelő tevékenységét. Ingatlanértékelő: feladata az ingatlanalapok tulajdonában lévő ingatlanok értékének megállapítása. Tanácsadók: az alapkezelő a befektetési alap portfoliójának kialakításához egyéb tanácsadókat is igénybe vehet. A tanácsadókat szintén be kell mutatni az alap tájékoztatójában. 1.1. Előnyök A befektetési alap előnye, hogy a nagyobb tőkeméret miatt költséghatékonyan és a kockázatoknak a különféle befektetések közötti megosztásával tud működni, így a kevesebb pénzzel rendelkezők, a kisbefektetők számára is a különféle befektetési lehetőségek széles köre válik elérhetővé. A befektetésből eredő költségek, illetve hozamok az alap "tulajdonosai", azaz a befektetési jegyek gazdái között tulajdoni arányuknak megfelelően oszlanak meg. Az értékpapírpiacok jelenlegi fejlettségi szintje mellett a befektetésekhez szükség van megfelelő speciális tudásra, ezt viszont csak megfelelő szakemberek tudják nyújtani. A befektetési alapok előnye, hogy a befektetéseket szakemberek kezelik, jellemző, hogy egy-egy alapkezelőn belül az egyes részpiacokkal is különböző, erre specializálódott portfoliómenedzserek foglalkoznak. Ahány befektető annyi befektetői igény merülhet fel,
ezért az alapkezelők is a különböző befektetési politikájú alapok széles körét kínálják, valamint ezen túlmenően a törvényi szabályozás is az alapok különböző fajtáit, típusait különbözteti meg. A különböző fogalmak közötti eligazodást segítendő az alábbiakban áttekintheti az alapok főbb típusait, kategóriáit. A befektetési alapok az utóbbi évtizedekben világszerte hatalmas fejlődésen mentek keresztül, gyakorlatilag minden fejlett országban népszerű és széles körben alkalmazott pénzügyi termékké váltak. Habár történetük Magyarországon még csak alig több, mint 10 évre terjed ki, fejlődésük hazánkban is látványos volt, mára a lakossági megtakarításokon belül 10%-os arányt mondhatnak magukénak. Sikerüket egyértelműen azoknak az előnyöknek köszönhetik, amelyekkel az alapok rendelkeznek az egyéb befektetési lehetőségekkel összehasonlítva. Röviden néhány szó azokról a tényezőkről, amelyek ezeket az előnyöket biztosítják: Méretgazdaságosság, költséghatékonyság: nyilvánvaló, hogy egy adott méret alatt nem igazán éri meg közvetlen értékpapír-befektetéseket eszközölni, mivel az egyszeri befektetések
relatív
költsége
így
lényegesen
magasabb.
A
befektetések
összpontosítása a relatív költségek mérséklésével ezáltal igen jelentős hozamnövelő tényező. Kockázatok megosztása: elméleti úton is igazolható, hogy a befektetések különböző eszközök közötti megosztásával a kockázat hatékonyan csökkenthető, azaz pl. két ugyanolyan szintű kockázatot megtestesítő eszközből összeállított portfolió együttes kockázata kisebb (feltéve, hogy az eszközök árfolyama nem mozog tökéletesen együtt), ezzel párhuzamosan ugyanakkor nem csökken a várható átlagos hozam. Gyakorlati tapasztalatok mutatják, hogy minél több eszközből állítunk össze egy portfoliót, az ebből fakadó kockázatcsökkenés annál nagyobb lesz. Ilyen szintű kockázatmegosztásra ugyanakkor az egyes befektetők nem képesek, ezt az előnyt a befektetési alapokon keresztül tudják csak elérni. Likviditás: a nyíltvégű befektetési alapok egyik behozhatatlan előnye minden más megtakarítási formával szemben az egyedülálló likviditás, azaz a befektetők minimális költséggel, rugalmasan tudják változtatni a befektetésük nagyságát. Szakértelem: nyilvánvaló, hogy az értékpapírpiacok jelenlegi fejlettségi szintje mellett a befektetésekhez szükség van megfelelő szakértelemre, ezt viszont csak megfelelő szakemberek tudják nyújtani. Jellemző, hogy egy-egy alapkezelőn belül az egyes részpiacokkal is különböző, erre specializálódott portfoliómenedzserek foglalkoznak.
Nyilvánosság, információk: Az alapok esetében minden más kollektív megtakarítási formánál széleskörűbb információszolgáltatás van a befektetők felé a különböző jelentéseken, tájékoztatókon keresztül. Ezáltal az alapok a befektetők számára a legátláthatóbb kollektív befektetési formának tekinthetők. Biztonság, intézményi garanciák: A befektetési alapokra, alapkezelőkre szigorú törvényi szabályozás vonatkozik, melyet tovább erősít, hogy mind az alapok, mind az alapkezelők működése az egyéb pénzügyi intézményekkel összehasonlítva sokkal áttekinthetőbb és ellenőrizhetőbb. A befektetések biztonságát az alapok esetében egyedülálló, szigorúan szabályozott intézményrendszer garantálja. Ennek lényege, hogy - mint ahogy az az előző pontban bemutatásra került - az egyes főbb feladatok különböző intézmények között vannak megosztva, amelyek ezáltal egymást is folyamatosan ellenőrzik, a biztonság egyedülállóan magas szintjét nyújtva ennek révén. 1.2. Csoportosítás Vázlatszerűen haladva az alábbi szempontok szerint rendszerezzük a befektetési alapokat: A befektetési jegyek likviditása (visszaválthatósága) szempontjából: nyíltvégű alapok esetében a befektetési jegyek folyamatosan vásárolhatók, illetve visszaválthatók, míg zártvégű alapok esetében a visszaváltásra csak a futamidő lejártával, az alap megszüntetésével kerülhet sor.
Nyilvánosság szempontjából vannak nyilvános és zártkörű alapok, ez utóbbiakat a befektetők egy előre meghatározott köre számára hozza létre az alapkezelő.
A
törvényi
szabályozás
a
működési
sajátosságoknak
és
az
ehhez
kapcsoló
befektetési korlátoknak, előírásoknak megfelelően többféle alaptípust különböztet meg. Így a leginkább általánosnak tekinthető értékpapíralapok mellett, illetve ezeken belül vannak ún. index-alapok (ezek gyakorlatilag lemásolják egyes tőkepiaci indexek összetételét), alapok alapjai (kizárólag más alapok befektetési jegyeit veszik) és származtatott ügyletekbe fektető alapok. Ez utóbbiakra jellemző, hogy sokkal szabadabban köthetnek ún. származtatott ügyleteket, melynek célja vagy a magasabb hozam/kockázati szint elérése, vagy épp
ellenkezőleg, az értékpapír piaci kockázatok csökkentése (ilyen formában jön létre a garantált hozamokat ígérő alapok többsége). Külön kategóriát képviselnek az ingatlanalapok, amelyek közvetlenül ingatlanbefektetéseket valósítanak meg, értékpapírokat kizárólag likviditási célból vásárolnak. Az alap tulajdonában lévő ingatlanok értékelését független ingatlanértékbecslő végzi el. Az ingatlan az általános vélekedés szerint biztonságos befektetés, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy az ingatlanbefektetés az értékpapírokkal szemben sajátos kockázatokat is magában hordoz. Az egyik legfontosabb kockázat a likviditás, ugyanis egy ingatlan értékesítése nyilvánvalóan nagyságrendileg nehezebb és időigényesebb, mint egy egyszerű értékpapír-adásvétel.
A fentieken túlmenően az alapok megkülönböztetésének legfontosabb szempontja az adott alap befektetési politikája. Annak ellenére, hogy gyakorlatilag nincs két azonos befektetési politikájú alap, a piaci és befektetői igények miatt hamar kialakult az alapok kategorizálása iránti igény, melynek célja, hogy segítse a befektetők eligazodását, illetve megteremtse a múltbeli teljesítmények tisztességes összehasonlíthatóságának feltételeit. A kategorizálás elsődleges szempontja általában a mögöttes értékpapírok kockázatossága, illetve a befektetések földrajzi megoszlása. A BAMOSZ (Befektetési Alapkezelők és Vagyonkezelők Magyarországi Szövetsége) ajánlásait követve: Likviditási alapok: a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje nem haladhatja meg a 3 hónapot. Pénzpiaci alapok: a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje nem haladhatja meg az 1 évet. Kötvényalapok: o Rövid kötvényalapok: a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje 1-3 év. o Hosszú kötvény alapok: a portfólióban lévő kötvényjellegű eszközök átlagos hátralévő futamideje meghaladja a 3 évet. Kötvénytúlsúlyos vegyes alapok: a portfólióban lévő részvény-típusú eszközök aránya nem haladja meg a 30%-ot. Kiegyensúlyozott vegyes alapok: a portfólióban lévő részvény-típusú eszközök aránya 30-70% közötti.
Részvénytúlsúlyos alapok: a portfólióban lévő részvény-típusú eszközök aránya 7090% közötti. Tiszta részvény alap: a portfólióban lévő részvény-típusú eszközök aránya meghaladja a 90%-ot. Garantált alapok: hozamot, illetve tőkemegóvást ígérő, illetve garantáló alapok. Származtatott alapok: olyan származtatott ügyletekbe fektető alapok, amelyek nem tartoznak a garantált alapok közé. Az ingatlanalapok is két kategóriába sorolódnak: o Ingatlanforgalmazó alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 25%. o Ingatlanfejlesztő alapok: olyan ingatlanalapok, amelyeknél az építés alatt álló ingatlanok maximális aránya 60%. Azon alapok, amelyek befektetési politikájuk szerint egyetlen fent felsorolt kategóriába sem tartoznak, a kimutatásokban egyéb, be nem sorolt alapként szerepelnek. Megemlítendő még az alapok alapja, melynek portfoliójában nem egyedi értékpapírok, hanem más befektetési alapok befektetés jegyei kerülnek. Az egy portfolióban lévő több befektetési alapnak köszönhetően az ilyen alap értékét egy időben még nagyobb számú befektetés alakítja, így a befektetés kockázata a több lábon állás elve alapján csökken. A befektetési alapokba fektető alapokat a mögöttes termék(ek) kategóriájának megfelelően kell kategóriába sorolni. 1.3. BEVA A Befektető-védelmi Alap a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvény (Tpt.) alapján működő önálló jogi személy, amely tagjai díjbefizetései és egyéb bevételei felhasználásával korlátozott összegű kártalanítást nyújt a befektetőknek abban az esetben, ha valamely tagja felszámolás alá kerül, és a biztosítás alá tartozó ügyfélköveteléseket fedezet hiányában nem képes kifizetni. A Befektető-védelmi Alapnak kötelezően tagja minden olyan befektetési vállalkozás, amely a Felügyelet engedélye alapján a biztosított tevékenységek (megbízás felvétele és továbbítása, megbízás végrehajtása az ügyfél javára, sajátszámlás kereskedés, portfoliókezelés, letéti
őrzés, letétkezelés, értékpapírszámla vezetés, ügyfélszámla vezetés) valamelyikét jogosult folytatni. A Beva-hoz csatlakozott tagintézetek listája megtalálható a Beva honlapján (www.bva.hu). Árutőzsdei szolgáltató is csatlakozhat a Beva-hoz abban az esetben, ha megbízás felvételét és továbbítását, az ügyfél javára megbízás végrehajtását, valamint sajátszámlás kereskedést folytat. A Beva-hoz nem csatlakozott árutőzsdei szolgáltató üzletszabályzatában és ügyfélszámla-szerződésben köteles feltűnő módon feltüntetni azt a körülményt, hogy az ügyfélszámla-szerződésen alapuló ügyfélkövetelésre nem terjed ki a Beva védelme. Az Alap a felszámolást elrendelő végzés közzététele után 15 napon belül tájékoztatja a befektetőket
a
kártalanítási
igényérvényesítés
lehetőségéről,
mely
tartalmazza
az
igényérvényesítés első napját, amely nem lehet később, mint a felszámolást elrendelő végzés közzétételét követő 30. nap. Az igényérvényesítésre vonatkozó kérelmét a befektető az igényérvényesítés első napjától számított 1 éven belül nyújthatja be. Az adatok – jogosultság igazolásához szükséges, Alap tagja által vezetett nyilvántartás – rendelkezésre állása esetén a kérelem benyújtásától számított 90 napon belül a Beva elbírálja a kártalanítási kérelmet. A Beva köteles gondoskodni a rendelkezésre álló adatok egyezőségének erejéig megállapított kártalanítás haladéktalan, de legfeljebb az elbírálástól számított 90 napon belüli kifizetéséről. Kivételesen indokolt esetben a törvény lehetőséget biztosít felügyeleti engedéllyel arra, hogy a kifizetési határidőt legfeljebb egy alkalommal további 90 nappal meghosszabbítsák. A Beva kártalanítási kötelezettsége abban az esetben következik be, ha a bíróság a Beva-tag felszámolását elrendelte. A Beva által nyújtott kártalanítás mértéke – személyenként és Beva tagonként összevontan – legfeljebb húszezer euró. (A húszezer euró 270 Ft-os árfolyamon átszámítva 5 400 000Ft-nak megfelelő összeg.) A Beva által fizetett kártalanítás mértéke egymillió forint összeghatárig száz százalék, egymillió forint összeghatár felett egymillió forint és az egymillió forint feletti rész 90 százaléka. Fontos tudnunk, hogy a Beva nem véd a befektetések árfolyamesése, értékvesztése ellen, illetve a jogszabályi feltételek hiányában kizárólag méltányossági alapon sem.
2. Biztosítások3 A biztosítás „virtuális (veszély)közösség révén megvalósuló kockázattranszfer”. A veszélyközösség egy konkrét kockázat (veszély) kivédésére, csökkentésére szervezett közösség, amely a tagok befizetéseiből működik és célja, hogy a közösség egyes tagjait ért kárt kompenzálja. Aki biztosítást köt az a közösség tagja lesz. A veszélyközösség szervező elve, hogy kár bármelyik tagot érheti, de előre nem lehet tudni, hogy kit és mikor. Akit viszont sújt, önmagában nehezen tud megbirkózni vele, ezért a veszélyközösség azt vállalja, hogy közösen fedezik annak a tagnak a kárát, aki azt elszenvedte. A biztosíthatóság kritériumai az alábbiak: Legyen nagyszámú megfigyelési egység, hogy a kockázat valószínűségi alapon elemezhető legyen. Ennek némileg ellentmond az egyedi szerződések esete. A biztosítónak olykor érdekében állhat speciális, egyedi kockázatok átvállalása. Ha egy nagyvállalati ügyfél, egy speciális kockázatát akarja biztosítani, akkor a biztosító esetleg annak ellenére is szerződést köt, hogy az adott kockázat nem tartozik a profiljába. (Nem szeretné elveszíteni a legjobb ügyfeleit és találhat viszontbiztosítót az adott szerződésre). Legyenek homogének a kockázatok. A homogenitás biztosítása kulcskérdés lehet az árazás során. A biztosítók a díjszabás megállapítása előtt homogén csoportokat képeznek: az életbiztosítások esetén például nem és kor szerint differenciálnak, kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnál pedig életkor, nem, lakhely stb. szerint. A károk véletlenszerűen következzenek be. Erre több szempontból is odafigyelnek a biztosítók, egyrészt a szándékosságot kizárják az általános szerződési feltételekben, másrészt a biztosítás tervezése során figyelembe veszik a kontraszelekció2 és az erkölcsi kockázat jelenségeit. A károk legyenek egyértelműen becsülhetők, leírhatók. A biztosítási esemény oka, helye, ideje, szereplői legyenek egyértelműen meghatározhatók. A kár nagysága (nem-életbiztosítás
esetén)
legyen
jellemezhető
matematikai-statisztikai
módszerekkel.
3
A biztosításokról szóló fejezet Dr. Erdős Péter 2007 őszén készített egyetemi jegyzetének része.
A kár legyen korlátos, a biztosító szempontjából ne érjen el katasztrofális mértéket. A biztosítók kizárják a vis majort esetét, illetve a felelősségbiztosításoknál ki szoktak kötni egy maximum összeget, aminél többet nem fizetnek. A biztosítás legyen gazdaságos mind a biztosító, mind a szerződő számára. 2.1. Biztosításközvetítők A biztosítási alkusz arra vállal kötelezettséget, hogy a szerződő számára megtalálja a legmegfelelőbb biztosítót/biztosítást. Az alkusz jutalékát a biztosítótól kapja, így a szerződő közvetlenül nem fizet a közvetített szolgáltatásért. Az alkusz általában a piacon lévő összes biztosító összes terméke közül választja ki a legmegfelelőbbet (elképzelhető, hogy bizonyos biztosítók termékeit nem ajánlja rossz tapasztalata miatt). Az ügyfél meghatározhat az áron kívül minőségi kritériumokat, amelyeket figyelembe kell vennie az alkusznak a keresés során (ez általában a biztosítási díj növekedésével jár). Az alkusz felelősséggel tartozik a közvetített ügyletért, ezért tevékenysége felügyeleti engedélyhez kötött, a minimális tőkekövetelménye 5 millió Ft és káreseményenkét legalább 250 millió Ft-os felelősségbiztosítást kell kötnie. A biztosító ügynöke, a biztosító alkalmazásában álló személy, kizárólag a biztosító termékeit értékesítheti, a biztosító teljes felelősséggel tartozik érte. A jövőbeli ügyfelek/ügyletek reményében a biztosító érdekei mellett az ügyfelek érdekeit is figyelembe kell vennie. Az önálló ügynök a magyar piacon a biztosító ügynökétől csak annyiban különbözik, hogy vállalkozói státusban van. A többes ügynök több biztosító termékeit árulhatja. Ugyanazok a szabályok vonatkoznak rá, mint az alkuszra. 2.2. Csoportosítás A személybiztosítások olyan biztosítások, amelyek az egyéneket életükben, testi épségükben, egészségükben fenyegető károk anyagi következményei ellen nyújtanak védelmet. Idetartozik az élet-, baleset-, és betegség-biztosítások. A vagyonbiztosítás a dolgokban esett károk biztosítására szolgál. Idetartozik valamennyi nem-életbiztosítás, kivéve az egészség- és balesetbiztosításokat. A biztosításokat két nagy ágazatra szokták bontani: életbiztosításra és nem-életbiztosításra. Kompozit biztosítónak nevezzük azt a biztosítót, amely mindkét ágazatot műveli. Az életbiztosítás az egyén életével kapcsolatos biztosítási események (halál, elérés) nyújt
védelmet.
Nem-életbiztosítás
az
összes
vagyonbiztosítás,
illetve
a
baleset-
és
egészségbiztosítások. 2.3. Az életbiztosítás típusai Az életbiztosítás szereplői a szerződő, a biztosító, a biztosított és a kedvezményezett. Életbiztosítások esetén kétféle biztosítási esemény képzelhető el a biztosított egy adott időtartamon belül (biztosítás tartama) meghal vagy a biztosított egy adott időtartamot túl él. Ezekből a biztosítási eseményekből következik az életbiztosítás két alaptípusa és ezek kombinációja: Kockázati életbiztosítás: a biztosítási esemény a biztosított halála. Elérési életbiztosítás: biztosítási esemény egy előre adott időpont túlélése. Az elérési és kockázati életbiztosítások kombinációja a vegyes életbiztosítás. Unit Linked vagy befektetési egységhez kötött életbiztosítás egy speciális vegyes életbiztosítás. A szerződő díjfizetéseiből a biztosító a befizetéskor elvon egy részt a költségeire, a többi a biztosító egyik befektetési alapjába („eszközalap”, „egységalap”) kerül. Az ügyfél többféle befektetési alap közül választhat. A biztosítás tartalmaz egy garantált összeget, amit a biztosított halála esetén kifizet, akár elérte a befektetési alapban lévő pénz a haláleseti szolgáltatást, akár nem. A biztosítás lejártával pedig az ügyfél megkapja a befektetés aktuális értékét. A term fix biztosítás egy adott összeget lejáratkor mindenképpen kifizet (az elérésivel szemben, ahol csak akkor fizet, ha túléli a biztosított a biztosítási időszakot) a kedvezményezettnek. Ha a kedvezményezett a lejárat előtt meghal, akkor az éppen aktuális díjtartalékot fizeti ki a kedvezményezettnek. A díjfizetési időszak vagy a biztosítási időszak végéig tart, vagy a biztosított korábbi haláláig (onnantól kezdve díjmentes lesz). A konstrukció például annak lehet előnyös, aki a gyereke taníttatására mindenképpen félre akar tenni egy bizonyos összeget, ugyanis ha a biztosított időközben elhalálozik a kedvezményezett akkor is megkapja a pénzt, ha a biztosítottnak nem sikerült az egész összeget megtakarítania.
3. Nyugdíjpénztárak4 Ismét vázlatosra fogva a mondanivalót, áttekintjük az egyes – hazánkban is meg-megjelenő – nyugdíjrendszereket, illetve a bankok által is kínált előtakarékossági konstrukciókat. A felosztó-kirovó (pay as you go, PAYGO) nyugdíjrendszer olyan finanszírozási típust jelent, melyben az aktuálisan befolyó járulékokból folyósítják a nyugdíjakat. Jellemzően állami nyugdíjterveknél használják ezt a formát. A rendszer legnagyobb problémája, hogy érzékeny a befizetők számára, az átlagos befizetés nagyságára, a nyugdíjasok számára és az átlagnyugdíjra. Magyarországon is felosztó-kirovó finanszírozású a nyugdíj rendszer és hazánkban is komoly problémát jelent a rendszer fenntarthatósága szempontjából az életkilátások fokozatos javulása és ezzel párhuzamosan a születési szám lecsökkenése (elöregedő társadalom), illetve az alacsony aktivitási ráta. A tőkefedezeti rendszerben a befizetések tartalékok formájában a tőkepiacon kerülnek befektetésre. A rendszer hatékonyságának alapja a tőkepiaci eredmény. Jellemzően a magán nyugdíjterveknél használják. A legnagyobb kockázat a tőkepiaci teljesítményben van. Magyarországon 2011 előtt a nyugdíjrendszer 2. és 3. pillére, azaz a magán nyugdíjpénztárak és az önkéntes nyugdíjpénztárak, voltak tőkefedezeti típusúak. Ezek közül az önténtes pénztárak ma is elérhetők hazánkban. A nyugdíj-előtakarékossági számlák bevezetése a magyarországi nyugdíjrendszer negyedik pilléreként a nyugdíjas évekre készülődést segíti elő, a magyar nyugdíjrendszer kötelező elemein (az állami - öregségi - nyugdíjon, valamint a magánnyugdíjpénztári befizetéseken) és az önkéntes nyugdíjpénztári koncepción túlmutatva. A nyugdíj-előtakarékossági (NYESZ-R) számlákra befizetett összegek után az előtakarékoskodó adókedvezményekre jogosult, valamint lehetősége van saját preferenciájának megfelelő értékpapír-portfólió kialakítására. A Tartós Befektetési Számla segítségével alacsonyabb adókulcs, illetve adómentesség érhető el a befektetések hozamán. A 2010. január 1-e óta hatályban lévő jogszabály szerint a befektetéssel elért kamatjövedelem adója a számlán 3 évig kezelt befektetésekre 10 %, a további két, tehát összesen 5 évig kezelt befektetésekre pedig 0 %. Így az 5 éves lekötések után ebben az esetben nem kell megfizetni a 20 %-os kamatjövedelem-adót.
4
A fejezet első fele Dr. Erdős Péter 2007 őszén készített egyetemi jegyzetének része. Ennek megfelelően tartalmazhat olyan részeket, amelyek mára nem aktuálisak. A mostani változások ismertetése nem célja az anyagnak, így nem része a tananyagnak sem.
