1 Arrhythmia. 7 Echocardiography. 12 Experimental cardiology. 30 Pediatric cardiology. 33 Section of young cardiologists

SCIENTIFIC JOURNAL OF THE H U N G A R I A N S O C I E T Y O F CA R D I O L O G Y

Cardiologia Hungarica 1

Arrhythmia

7 Echocardiography 12 Experimental cardiology 30 Pediatric cardiology 33 Section of young cardiologists 41 Ischaemic heart disease and interventional cardiology 54 Poster section 67 Chronic heart failure 73 Cardiac surgery 76 Varia

A Magyar Kardiológusok Társaságának 2007. évi kitüntetettjei

Zvi Vered, Izrael az MKT tiszteletbeli tagja

Sepp Róbert Cardiologia Hungarica 2006 Legjobb Eredeti Közlemény

Pálinkás Attila Cardiologia Hungarica 2006 Legjobb Esetismertetés

Földes Gábor MKT, Lozsádi Norbert Ifjúsági Díj

Molnár Andrea MKT és Richter Gedeon Gyógyszergyár Rt. Pályázat Díjazottja

Kékes Ede MKT, Strausz Imre Emlékelõadás

Szatmári András MKT, Zárday Imre Emlékelõadás

Aritmia/Arrhythmia A RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉSRE ADOTT VÁLASZ ÖSSZEHASONLÍTÁSA DIABÉTESZES ÉS NEM-DIABÉTESZES BETEGEKEN Ábrahám Pál1, Földesi Csaba2, Kardos Attila2, Mihálcz Attila3, Bálint Hajnalka2, Temesvári András2, Szili-Török Tamás2 1 Péterfy Sándor utcai Kórház, Kardiológiai Osztály, Budapest 2 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 3 Zala Megyei Kórház, Kardiológiai Osztály, Zalaegerszeg Háttér: A cukorbetegség (DM) a szívelégtelenség jelentõs, független rizikófaktora. A szívelégtelenséggel együtt fennálló cukorbetegség rontja a szívelégtelenség morbiditását és mortalitását. A kardiális reszinkronizációs kezelésnek (CRT) a diabéteszes szívelégtelen betegekre kifejtett hatásait még nem ismerjük kellõen. Célok: Felmértük, hogy CRT kezelésben részesült diabéteszes betegeink utánkövetéses jellemzõi mennyiben különböznek a nem diabéteszes alcsoportétól. Módszerek: 60 CRT kezelésben részesült beteg (életkor: 58,1±11,7 év, ffi/nõ: 4:1, DM: 40%) primer, klinikai és szekunder, echokardiográfiás adatait elemeztük retrospektív módon. Az implantációt követõ, szívelégtelenség miatti hospitalizációk számát, a NYHA-stádium változását és az összmortalitást értékeltük klinikai válaszként (responder), valamint a bal kamrai ejekciós frakció (LVEF) változását vizsgáltuk a 9,6±3,0 hónapos utánkövetési idõ alatt. Eredmények: Az összes beteg 77%-a volt klinikailag responder (DM: 79% vs. nonDM: 75%, p=NS). A CRT utáni hospitalizációk egy betegre vetített száma (0,5±0,8 vs. 0,6±1,0) és az összmortalitás (8,3 vs. 16,7%) nem különbözött szignifikánsan a két alcsoportban. A cukorbetegek szignifikánsan idõsebbek voltak (62,9±7,0 vs. 55,0±13,2 év; p<0,01) és férfi túlsúly volt jellemzõ (21:3 vs. 26:10; p<0,05). ISZB-s eredet szignifikánsan gyakoribb volt a cukorbeteg alcsoportban (67 vs. 39%; p<0,05). A kiindulási NYHA-stádium (3,0±0,6 vs. 2,6±0,6) és LVEF (24,0±5,7 vs. 26,4±6,4%) nem-szignifikáns mértékben, de rosszabb volt a cukorbetegek körében. Az utánkövetés során észlelt NYHA-stádium változása (–0,7±0,4 vs. –0,8±0,6; p=NS) nem mutatott jelentõs különbséget a két alcsoport között, viszont az LVEF javulásának mértéke szignifikánsan nagyobb volt a cukorbetegek körében (+6,2±5,2 vs. +2,2±5,2%; p<0,05). Következtetések: 1. Adataink szerint a CRT-kezelésben részesült cukorbetegek kiindulási NYHA stádiuma és LVEF-értéke nem szignifikáns mértékben volt roszszabb. 2. A CRT-kezelés a diabéteszesek szisztolés balkamra-funkciójában szignifikánsan nagyobb mértékû javulást eredményezett, de ez nem járt együtt jobb klinikai válasszal.

A MAXIMÁLIS FESZÜLTSÉG-VEZÉRELT TECHNIKA VIZSGÁLATA PITVARI FLUTTER ALATT CAVOTRICUSPIDALIS ISTHMUS ABLÁCIÓ SORÁN Bauernfeind Tamás1, Kardos Attila2, Földesi Csaba2, Mihálcz Attila2, Kiss Róbert Gábor1, Szili-Török Tamás2 1 OGYK, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest 2 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: Korábbi patológiai és elektrofiziológiai tanulmányok igazolták, hogy a cavotricuspidalis isthmus (CTI) kötõszövettel átszõtt izomnyalábokból áll, amely nyalábok felelõsek az ingerület vezetéséért. Ebbõl a megfigyelésbõl indul ki az ún. maximális feszültségvezérelt technika (MFVT), amelyet sinus coronarius ingerlés mellett sikeresen alkalmaztak bidirekcionális isthmus blokk elérésére, teljes anatómiai ablációs vonal igénye nélkül. Cél: Tanulmányunk célja annak megállapítása volt, alkalmas-e a MFVT cavotricuspidalis isthmus ablációra pitvari flutter alatt is. Módszer: 20, pitvari flutter-ben szenvedõ beteg CTI-abláción esett át. Az I. csoportban (10 beteg) a beavatkozás során teljes anatómiai ablációs vonalat képeztünk. A II. csoportban (10 beteg) az applikációs pontok meghatározása a legnagyobb amplitúdójú potenciálok alapján történt a bidirekcionális isthmus blokk eléréséig. A következõ paramétereket hasonlítottuk össze a két csoportban: ablációs siker, beavatkozás idõtartama, sugáridõ, applikációs pontok száma és ablációs idõ. Eredmények: A pitvari flutter minden esetben terminálódott az abláció során, a bidirekcionális blokk minden betegnél igazolható volt. A beavatkozás idõtartama rövidebb volt a II. csoportban (107±40 vs. 68±19 perc, p<0,01). Kevesebb sugáridõre volt szükség a II. csoportban (22,6±10,6 vs. 12,1±4,8 perc, p<0,01). Az ablációs idõ szintén szignifikánsan rövidebb (1370±1120 s vs. 480±212 s, p<0,05), az applikációs pontok száma alacsonyabb (27,1±21,5 vs. 12,0±6,7, p<0,05) volt a II. csoportban. Következtetések: 1. Az MFVT alkalmas módszer CTI-ablációra pitvari flutter alatt is. 2. Tanulmányunk megerõsíti, hogy a MFVT effektív módszer a beavatkozási idõtartam, a sugáridõ, valamint az applikációs pontok számának csökkentésére.

COMPARISON OF THERAPEUTIC RESPONSE TO CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY AMONG DIABETIC AND NON-DIABETIC PATIENTS WITH HEART FAILURE cardiac resynchronisation therapy, follow-up, diabetes mellitus Background: Diabetes mellitus (DM) is a significant independent risk factor for heart failure (HF). Coexisting diabetes worsens HF morbidity and mortality. The effect of cardiac resynchronisation therapy (CRT) on HF associated with DM is not fully investigated yet. Objectives: We aimed to investigate whether diabetic patients undergoing CRT implantation have different clinical outcome. Methods: We retrospectively analysed differences in primary clinical and secondary echocardiographic parameters of 60 consecutive patients (age: 58.1±11.7 years, M/F ratio 4:1, DM: 40%) who underwent CRT implantation. Clinical response was characterized by the number of postoperative hospitalisations due to HF, change in NYHA class and all cause mortality. Left ventricular ejection fraction (LVEF) had also been compared between diabetic and non-diabetic patients during a mean follow-up of 9.6±3.0 months. Results: Overall 77 % of the patients received CRT were considered to be clinically responder (DM:79% vs. non-DM:75%, p=NS). The number of hospitalisations per patient after CRT (0.5±0.8 vs. 0.6±1.0) and mortality (8.3 vs. 16.7%) did not differ significantly in the two groups. Diabetic patients were significantly older (62.9±7.0 years vs. 55.0±13.2 years; p<0.01) and had male predominance (21:3 vs. 26:10; p<0.05). Prevalence of ischaemic cardiomyopathy was higher in the DM subgroup (67 vs. 39%; p<0.05). Baseline NYHA class (3.0±0.6 vs. 2.6±0.6) and LVEF (24.0±5.7 vs. 26.4±6.4%) were non-significantly worse among diabetic patients. Change in NYHA class (–0.7±0.4 vs. –0.8±0.6; p=NS), showed no significant differences between diabetic patients and non-diabetic ones. However, the rate of improvement in systolic LV function was significantly better in diabetic CRT patients (+6.2±5.2 vs. +2.2±5.2%; p<0.05) Conclusion: 1. Our data confirm that diabetic CRT patients had a non-significantly worse baseline NYHA class and LVEF. 2. Diabetics had more improvement in systolic LV function due to CRT, however, this was not associated with a better clinical outcome.

ASSESSMENT OF THE MAXIMUM VOLTAGE-GUIDED TECHNIQUE FOR CAVOTRICUSPID ISTHMUS ABLATION DURING ONGOING ATRIAL FLUTTER electrophysiology, RF ablation, atrial flutter Background: Former pathological and electrophysiological studies clarified that the cavotricuspid isthmus (CTI) is composed of distinct muscular bundles, which are responsible for the conduction of electrical activation. Based on this observation, a maximum voltage-guided ablation technique (MVGT) was developed. This technique was assessed during pacing from the coronary sinus and was reported to be a feasible method to reach bidirectional isthmus block without the need for a complete anatomic ablation line. Objectives: The aim of the present study was to evaluate MVGT during ongoing atrial flutter. Method: 20 patients underwent CTI ablation during atrial flutter. In group I (10 pts) CTI ablation was performed with complete anatomical ablation line. In group II (10 pts) ablation was guided by the highest amplitude potentials on the CTI sequentially until bidirectional isthmus block was reached. The following parameters were compared: acute success rate, procedure time, fluroscopy time, number of radiofrequency (RF) applications and total RF duration. Results: In all patients, atrial flutter terminated during ablation. Bidirectional isthmus block could be achieved in all pts. Procedure time was shorter in group II (107±40 vs. 68±19 min, p<0.01). Significantly less fluroscopy was used in group II (22.6±10.6 vs 12.1±4.8 min, p<0.01). There were less RF applications (27.1±21.5 vs 12.0±6.7, p<0.05), and total RF duration was also shorter in group II (1370±1120 s vs. 480±212 s, p<0.05). Conclusions: 1. The major finding of this study is that MVGT is a feasible method even during ongoing atrial flutter. 2. Our data confirm that MVGT is an effective technique for CTI ablation with considerable decrease in procedure and fluoroscopy times.

Cardiologia Hungarica 2007; 37 : A1

Aritmia/Arrhythmia LOCALISA ALKALMAZÁSA AZ AV-NODÁLIS REENTRY TACHYCARDIÁK ABLÁCIÓS KEZELÉSÉBEN Borbola József, Földesi Csaba, Ványi József, Szili-Török Tamás, Kardos Attila Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

ABLATION TREATMENT OF ATRIOVENTRICULAR NODAL REENTRANT TACHYCARDIA BY USING THE LOCALISA SYSTEM

Cél: Az intracardialis elektródák háromdimenziós lokalizációját biztosító nonfluoroszkópos rendszer (LocaLisa) alkalmazásával szerzett tapasztalataink ismertetése AV-nodális reentry tachycardiák (AVNRT-k) transzkatéteres rádiófrekvenciás (RFs) ablációja során. Módszerek: 418 betegnél (292 nõ, 126 ffi, életkor: 16–80/40±14/év) végeztünk szelektív lassú-pálya modifikációt gyakori, szimptomatikus AVNRT-k (átlagfrekvencia: 202±24/min) miatt. A lassú-pálya kezelést anatómiai támpontok (fluoroszkópos kontroll), elektromos jelek (A- és V-hullámok aránya) térképezése BARD EP LAB (1. betegcsoport) (154 beteg, 115 nõ, 39 ffi, életkor: 18–80 (37±12/ év), illetve 2004 óta BARD EP Lab+LocaLisa rendszer (2. betegcsoport) (264 beteg, 177 nõ, 87 ffi, életkor: 18–80 [39±14] év) segítségével végeztük. A beavatkozás sikerének az abláció alatt AV-junkcionális ritmus jelentkezését és az AVNRT kiválthatatlanságát (elektrostimuláció+Isuprel provokáció) tartottuk. Eredmények: Az 1. betegcsoportban 5 betegnél (3,2%), míg a 2. betegcsoportban csak egy betegnél (0,4%) (p<0,01) kellett pacemakert implantálni postablációs AVvezetési zavar miatt. Redo ablációra az 1. betegcsoportban 7 esetben (4,5%), míg a 2. csoportban egy esetben (0,4%) (p<0,01) került sor. Következtetések: A LocaLisa-rendszer alkalmazása jelentõsen csökkenti mind a postablációs pacemaker implantációk, mind pedig a redo ablációk gyakoriságát.

ablation, catheter, supraventricular tachycardia Aim: The purpose of this lecture is to summarize our clinical experiences with transcatheter radiofrequency (RF) ablation treatment of atrioventricular nodal reentrant tachycardias (AVNRTs) by using the LocaLisa tridimensional nonfluoroscopic system. Methods: 418 patients (292 women, 126 men; age: 16–80 [40±14] years) were treated by selective slow pathway RF ablation due to frequent, symptomatic, fast (mean heart rate: 202±24/min) AVNRTs. Slow pathway ablation was oriented by both anatomic landmarks and electrogram (A and V waves) mapping by utilizing BARD EP Lab (1. patient group: 154 pts, 115 women, 39 men; age: 18–80 [37±12] years) or since 2004 BARD EP Lab+LocaLisa system (2. patient group: 264 pts; 177 women, 87 men; age: 18–80 [39±14] years). The success of the treatment based on the noninducibility of the AVNRT by electrostimulation and isuprel challenge. Results: Pacemaker has to be implanted due to postablation AV-block in 5 pts in the 1. pts group (3.2%), while in the 2. pts group in only one pt (0,4%) (p<0.01). Redo ablation was deemed necessary in 7 pts in the 1. pts group (4.5%), while in the 2. pts group in only one pt (0.4%) (p<0.01). Conclusion: Not only the incidence of postablation pacemaker implantation but also the frequency of redo ablation have decreased considerably by utilizing the LocaLisa system during ablation treatment of AVNRTs.

BIVENTRIKULÁRIS ICD-BEÜLTETÉS MEGLÉVÕ JOBB KAMRAI PM/ICD RENDSZER ESETÉN – BEÜLTETÉSI ADATOK ÉS RESPONDEREK ARÁNYA

UPGRADING EXISTING RIGHT VENTRICULAR SYSTEMS TO BIVENTRICULAR ICD – PROCEDURAL OUTCOMES AND RESPONSE RATE

Duray Gábor Zoltán, Carsten W. Israel, Florian Wegener, Dmitri Pajitnev, Joachim R. Ehrlich, Stefan H. Hohnloser J.W. Goethe Egyetem, III. Belgyógyászati Klinika, Klinikai Elektrofiziológia, Frankfurt, Németország A kardiális reszinkronizációs kezelés (CRT) Tawara-szár-blokk és szívelégtelenség esetén javítja az életminõséget, terhelési kapacitást és prognózist. Nem vizsgálták eddig még prospektíven, hogy ez a kedvezõ hatás hasonló mértékben érinti-e a azokat a betegeket, akik már rendelkeznek egy beültetett jobb kamrai pacemaker (PM) vagy defibrillátor (ICD) rendszerrel. Módszer: Prospektíven vizsgáltuk az összes CRT-rendszer beültetésen átesett beteget, összehasonlítottuk az új CRT-rendszer beültetés és a meglévõ jobb kamrai PM v. ICD-rendszer CRT-rendszerre való bõvítés eredményeit, a beültetési sikerarányt, a mûtéti paramétereket és a CRT-kezelés klinikai sikerességét. Eredmények: CRT-rendszer beültetést 2005 márciusa és 2006 júniusa között 76 betegnél (64±11 év, 61 férfi, 37 iszkémiás kardiomiopátia, 39 nem-iszkémiás kardiomiopátia) kezdtünk el CRT-rendszert beültetni, ezek közül 59 új beültetés és 17 rendszerbõvítés volt. Beültetés sikere: 55/59 (93%) vs. 15/17 (88%) p=0,81; mûtéti idõ: 150±39 perc vs. 179±67 perc, p=0,16; átvilágítási idõ: 24±17 perc vs. 38±34 perc, p=0,10; RTG-dózis (Gycm2): 43±35 vs. 53±49, p=0,46; responderek aránya: 64% vs. 73%, p=0,599. A rendszerbõvítést két esetben akadályozta trombotikus v. subclavia elzáródás, amelyet rekanalizáltunk. A két sikertelen rendszerbõvítés közül az egyiket jobb oldalról végeztük. A 6 sikertelen CRT beültetést követõen 2 beteg (33%) hunyt el az elsõ hat hónapban, szemben a 70 sikeres CRT beültetés utáni 4 beteggel (6%, p=0,068). Következtetések: CRT-rendszerre bõvítés meglévõ jobb kamrai PM/ICD-rendszer esetén hasonló arányban sikeres mint egy új CRT-rendszer beültetése, bár a beültetés esetenként nehezebb lehet. Beteganyagunkban a responderek aránya hasonló az CRT bõvítés és az új CRT beültetés esetén. A CRT-rendszerre bõvítés indikációja ennek alapján meg kell hogy egyezzen az új CRT-rendszer beültetés indikációjával.

resynchronisation therapy, ICD therapy Cardiac resynchronisation therapy improves quality of life, exercise capacity, and prognosis by patients with heart failure and bundle branch block. It has not been prospectively evaluated whether this refers to patients with pre-existing right ventricular pacemaker / defibrillator systems in a similar way as to patients with de novo CRT implantation. Methods: Consecutive patients with new CRT system implantations were evaluated prospectively. We compared the implantation success rate, the procedural parameters and the response to CRT after 6 month. Results: CRT Implantation was attempted in 76 pts (64±11 ys, 61 male, 37 ischemic cardiomyopathy, 39 non-ischemic cardiomyopathy) between 3/2005 and 6/2006. De novo implantation was in 59 cases, an upgrade to CRT system was in 17 cases were performed. Implant success: 55/59 (93%) vs. 15/17 (88%), p=0.81; OP time: 150±39 min vs.179±67 min, p=0.16; fluoroscopy time: 24±17 min vs. 38±34 min, p=0.10; X-ray dose (Gycm2): 43±35 vs. 53±49, p=0.46; responder rate: 64% vs. 73%, p=0.599. In two cases the CRT upgrade procedure was complicated by thrombotic v. subclavia occlusion, which were recanalised. One of the two unsuccessful attempts of CRT upgrade was performed from the right side. Two of the 6 pts (33%) with unsuccessful attempts to implant a CRT system died within the first 6 month compared to 4 of 70 pts (6 %) with successful CRT implantation (p=0,068). Conclusion: The success rate of upgrading an existing right ventricular PM/ICD system to CRT is similar to the success rate of a new CRT implantation, however the procedure is sometimes more complex. The responder rate in our patient population was similar by the patients with a CRT upgrade and by the ones with a de novo CRT implantation. The indication for upgrading to CRT should therefore be the same as for new CRT implantation.


Aritmia/Arrhythmia ELEKTROFIZIOLÓGIAI VIZSGÁLAT KARDIÁLIS RESZINKRONIZÁCIÓS KÉSZÜLÉK BEÜLTETÉS ELÕTT: PRE-IMPLANTÁCIÓS SINUS CORONARIUS KANÜLÁLÁS ELÕNYEI AZ IMPLANTÁCIÓ SIKERESSÉGE TEKINTETÉBEN Földesi Csaba, Kardos Attila, Mihalcz Attila, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

ELECTROPHYSIOLOGY STUDY BEFORE CARDIAC RESYNCHRONIZATION DEVICE IMPLANTATION: RE-IMPLANTATION CORONARY SINUS CANNULATION OFFERS ADVANTAGES FOR CARDIAC RESYNCHRONIZATION PROCEDURAL OUTCOME

Háttér: Rutin elektrofiziológiai vizsgálat (EPS) már nem feltétlenül szükséges minden kardiális reszinkronizációs készülék (CRT) beültetés elõtt, bár bizonyos betegeknél mégis fontos szerepe van a rizikóbecslésben. Ezen felül a CRT-implantáció akut sikerességét leginkább befolyásoló tényezõ a sinus coronarius (CS) kanülálhatósága. Vizsgálatunk során azon hipotézist teszteltük, hogy a pre-implantációs EPS során, a jobb véna jugularis interna útján megkísérelt CS-kanülálásnak (CSC) pozitív hatása van a CRT-implantáció akut sikerességére. Módszer: 112 konszekutív beteget (medián kor: 54 év; 20–79 év között) akik CRT (n=45) vagy CRT-D (n=67) implantációban részesültek, szimptómás (NYHA II–IV) dilatatív (n=57) vagy iszkémiás (n=55) cardiomyopathia miatt, vontunk be a vizsgálatba és osztottuk õket két csoportba. Az I. csoportba az a 45 beteg (CRT n=15, CRT-D n=30) került, akiknél az implantáció elõtt nem végeztünk CSC-t. Azon 67 beteg (CRT n=30, CRT-D n=37) akiknél a beültetés elõtt CSC történt (2-5 nappal az implantáció elõtt) alkották a II. csoportot. Az EPS során a CSC-t standard EP-katéterekkel végeztük, maximum 20 percig. Azoknál a betegeknél, akiknél az implantáció elõtti CSC sikertelen volt, közvetlenül epicardialis bal kamrai elektróda implantációt (mini-thoracotomia útján) végeztünk. A CRTimplantáció sikerességét, az epicardialis implantáció (EPI) szükségességét, a procedúra idõt (PT) és a sugáridõt (FT) hasonlítottuk össze a két csoport között. Eredmények: A teljes perkután implantációs siker szignifikánsan magasabb volt a II. csoportban (I. csoport: 89,4%, II. csoport: 98,5%; p<0,001). Az epicardialis elektróda implantációra szoruló betegek egyenlõen oszlottak meg a két csoportban (I. csoport: 4 beteg (8,8%); II. csoport: 4 beteg (5,9%); p=NS). Az I. csoportban a PT és FT szignifikánsan hosszabb volt, mint a II. csoportban (119,5±43,77 min. vs. 77,79±26,44 min, p=0,001, illetve 36,18±19,05 min vs. 17,46±10,23 min; p<0,001). Következtetések: 1. Az pre-implantációs EPS, CSC-kanülálással összekötve, jelentõsen befolyásolja a beültetés kimenetelét. 2. Az implantáció elõtti CSC eredményeként rövidül a procedúra- és sugáridõ, nõ az implantáció akut sikeressége.

cardiac resynchronisation therapy Background: Routine electrophysiology study (EPS) is no longer required before every cardiac resynchronization device (CRT) implantation, although its role in risk stratification still can be important in selected cases. On the other hand, failure of cannulation of the coronary sinus (CS) during CRT implantations is the major obstacle for procedural success. Objectives: In this study we tested the hypothesis that EPS conducted from the right jugular vein allowing cannulation of the CS (CSC) before CRT implantation has positive impact on acute CRT procedural outcome. Methods: 112 consecutive patients (median age: 54 years; range: 20 to 79 years) who received CRT (n=45) or CRT-D (n=67) with symptomatic (NYHA II-IV) dilated (n=57) or ischemic (n=55) cardiomyopathy were enrolled into this study and were divided into two groups. 45 patients were enrolled into group I (CRT n=11, CRTD n=25) in whom pre-implantation EPS was not performed. The remaining 67 patients (CRT n=30, CRT-D n=37) underwent CSC (2-5 days before the implantation) from the right jugular vein were in group II. As part of the EPS cannulation of the CS was attempted with standard EP catheters for a maximum of 20 minutes. Patients with unsuccessful pre-implantation CSC were referred directly for epicardial left ventricular lead implantation via mini-thoracotomy. CRT implantation success rate, need for epicardial lead placement (EPIEP), procedure time (PT) and fluoroscopy time (FT) were compared between groups. Results: The overall percutaneous implantation success rate was higher in group II (group I: 89.4%, group II: 98.5%; p<0.001). Patients who received EPIEP were equally distributed in the two groups (group I: 4 patients (8.8%); group II 4 patients (5.9%); p=NS). In group I. PT and FT were significantly longer than in group II (119.5±43.77 min. vs. 77.79±26.44 min, p=0.001 and 36.18±19.05 min vs. 17.46±10.23 min; p<0.001, respectively). Conclusions: 1. Pre-implantation EPS with CSC has a significant impact on procedural outcome. 2. CSC during the pre-implantation EPS results in a shorter procedure and fluoroscopy time and higher implantation success rate.

SINUS CORONARIUS STENTELÉS RUTINSZERÛ HASZNÁLATA SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDÁK POZÍCIONÁLÁSÁRA

PREVENTION AND TREATMENT OF CORONARY SINUS LEAD DISLOCATION WITH CORONARY SINUS STENT IMPLANTATION

Gellér László1, Szilágyi Szabolcs1, Róka Attila1, Zima Endre1, Gajdácsi József2, Srej Marianna1, Merkely Béla1 1 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest 2 Toldy Ferenc Kórház, Cegléd A reszinkronizációs terápia során alkalmazott sinus coronarius (SC) elektródák jelentõs fejlõdésen mentek át az elmúlt években, ennek ellenére a bal kamrai elektródák diszlokációs rátája viszonylag magas (5-9%). Klinikánkon alkalmaztuk elsõként az SC elektródák stenttel történõ rögzítését 2004-ben, jelen vizsgálatunk célja a sinus coronarius stentelés rutinszerû alkalmazásának elemzése volt hatékonyság valamint biztonságosság szempontjából. Módszer: 59 beteg (kor: 63,7±10,5 év, 32 primer, 26 ischaemiás cardiomyopathia, NYHA class III: 51, IV: 8) esetében alkalmaztuk a bal kamrai elektróda stenttel történõ rögzítését. A beavatkozást 10 esetben posztoperatív, 49 esetben intraoperatív diszlokáció, vagy instabil elektródapozíció miatt végeztük. Az elektródát a kívánt pozícióba juttattuk, majd az oldalvénába egy újabb vezetõdrótot helyeztünk el, amelyre a stentet ráhúztuk, majd a hagyományos fém stentet az elektróda végétõl 10-15 mm-re rögzítettük 6-14 atmoszféra nyomással. Az intra, illetve bizonyos esetekben posztoperatívan végzett angiográfia nem mutatott áramlási akadályt a stentelt oldalágban. A kontroll echokardiográfia nem igazolt pericardiális effúziót 1, 12, illetve 24 óra múlva. Az utánkövetés során (11,2±8,8, 1–27 hónap) a bal kamrai küszöb egy esetben 2,2-rõl 5,6-ra nõtt, azonban a röntgenátvilágítás nem igazolt diszlokációt. Egyéb, klinikailag jelentõs küszöbemelkedést a többi 48 betegnél nem tapasztaltunk. Az impedanciamérések minden esetben intakt elektródafelszínt igazoltak. Egyetlen esetben sem volt szükség reoperációra a stentelt betegcsoportban elektróda diszlokáció miatt. Egy esetben a teljes rendszer explantációjára volt szükség három hónappal az implantáció után, az explantáció traszvénás úton történt, az elektródák eltávolítása során komplikáció nem lépett fel. Konklúzió: a sinus coronarius elektróda rutinszerû rögzítése, a stentelés kiterjedt használata a biventrikuláris rendszerek implantációja során hatékony és biztonságos módszer, az implantációs sikerarány az elõbbi módszerek alkalmazása esetén tovább javítható

resynchronization, coronary sinus stenting, biventricular pacemaker implantation Introduction: Coronary sinus (CS) leads used for cardiac resynchronization have undergone significant development in the last years. However, dislocation rate remained high (5-9%). The aim of this study was to investigate the effectiveness and safety of extended stent implantation in a CS side vein to stabilize the left ventricular lead position after postoperative or intraoperative dislocation of the electrode. Methods and results: 59 patients (age: 63.7±10.5 years, 32 primary, 26 ischemic cardiomyopathy, NYHA class III: 51, IV: 8) were treated with stenting. The procedure was performed because of postoperative dislocation in 10 patients, while dislocation was observed during the implantation in 49 cases. The electrode was repositioned into the desired position, and a bare metal coronary stent was introduced via another guide wire. The stent was deployed at 5 to 15 mm proximal to the tip of the electrode with a pressure of 6 to 14 atmospheres. Control angiography showed no blood flow compromise in any of the side branches or in the coronary sinus. Control echocardiography did not show pericardial effusion due to stenting. During follow-up (11.2±8.8, 1–27 months) left ventricular pacing threshold increased from 2.2 to 5.6 V in one patient, but dislocation was not found by fluoroscopy. Clinically important pacing threshold increase was not detected in the other cases. Impedance measurements did not suggest lead insulation failure. Reoperation was not necessary in our patients with CS lead stenting because of lead dislocation. In one case the electrodes and the CRT device were explanted due to infection three months after the implantation. The stented CS lead was extracted transvenously without any complications. Conclusion: Routine use of stent implantation to stabilize the left ventricular lead position seems to be a useful and safe procedure in the treatment of patients with complicated coronary sinus anatomy or CS lead instability.


Aritmia/Arrhythmia INGERLÉSI HELYTÕL FÜGGÕ ELTÉRÉSEK A KAMRAI REPOLARIZÁCIÓ EKG MARKEREIBEN RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉS UTÁN Kun Csaba, Herczku Csaba, Clemens Marcell, Lõrincz István, Édes István, Csanádi Zoltán DEOEC, Kardiológiai Klinika, Debrecen Korábbi eredményeink arra utalnak, hogy a biventriculáris pacemaker mûködés csökkentheti a QT diszperziót (QTd) és a kamrai repolarizáció transzmurális diszperzióját, amelynek markere a T-hullám csúcs-T vég távolság (TpTe). Az ingerlési hely szerinti eltérésekrõl nem voltak adataink a kamrai repolarizáció heterogenitása és ennek EKG-markerei tekintetében. A vizsgálat célja volt az ingerlési helytõl függõ eltérések meghatározása a repolarizációban a QTd és a TpTe alapján szívelégtelenségben reszinkronizációs terápiát követõen. Módszerek: 31 szívelégtelen beteg (átlagéletkor 62±08 év, NYHA III-IV. stádium, bal kamrai ejekciós frakció 28±06, QRS-idõtartam 156±8,96 ms) sinusritmusban és komplett balszár-blokk mellett biventricularis pacemaker-beültetésen esett át. A 12-elvezetéses EKG kiinduláskor és 24 órával a beültetés után stabil biventricularis ingerlés, illetve jobb kamrai csúcsi endocardialis (RVendo) és bal kamrai epicardialis ingerlés (LVepi) mellett 50 mm/s papírfutási sebességgel lett rögzítve. A QTd a bármely elvezetésben mért maximális és minimális QT-távolságok különbségeként adódott. A TpTe-távolság a T-hullám csúcsa és vége között mért intervallum. Eredmények: beültetés elõtt sinusritmusban a QTd 84,6±10,65 ms, TpTe 98,2±12,56 ms volt. Implantáció után LVepi ingerlés során QTd 104±11,42, TpTe 112,4±10,54 ms, míg RVendo ingerlés során QTd 90,6±10,05, TpTe 101,03±14,04 ms. Biventriculáris ingerlés után QTd 54,4±10,08, TpTe 77,4±11,13 ms volt. Következtetések: a jobb kamrai endocardialis és balkamrai epicardialis ingerlés egyaránt növelte a QT-diszperziót és a transzmurális diszperziót a beültetés elõttivel összehasonlítva (p<0.05). Ezzel szemben a biventricularis ingerlés szignifikánsan csökkentette a QTd és TpTe-értékeket (p<0,05). Mindezek a biventricularis ingerlés elõnyös hatását mutatják az endocardialis és epicardialis ingerlés esetleges proaritmiás effektusával szemben.

KATÉTERABLÁCIÓS MÓDSZEREK ÉS POSZTABLÁCIÓS ANTIARITMIÁS TERÁPIA EREDMÉNYEI PITVARFIBRILLÁLÓ BETEGEKNÉL Mihalcz Attila, Földesi Csaba, Paprika Dóra, Ladunga Károly, Kardos Attila, Szili-Török Tamás Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Háttér: A szimptómás paroxizmális és perzisztens, illetve újabb adatok szerint akár a permanens pitvarfibrilláció (PF) intervenciós módszerrel is kezelhetõ. Az intervenciós elektrofiziológiai beavatkozások több típusa elérhetõ jelenleg. Tanulmányunk célja a pulmonalis vénák (PV) teljes elektromos izolációjának összehasonlítása a cirkumferenciális ablációval a klinikai hatásosságot illetõen, a posztablációs antiaritmiás terápia tükrében. Módszer és eredmények: 106 konszekutív (átlagéletkor 54,78±9,54 év, terjedelem 34–76 évesig) szimptómás paroxizmális (69,1%), perzisztens (22,3%) és permanens (8,6%) PF-ben szenvedõ betegnél végeztünk ablációs beavatkozást két különbözõ módszerrel (I. módszer 58,19% és II. módszer 41,81%). Az I. módszer esetében az ablációs stratégia két folyamatos cirkuláris lézió létrehozását jelentette az ipsilateralis PV-k körül. Perzisztens PF esetén a két cirkuláris léziót összekötõ újabb léziót, ún. „roof line”-t képeztünk. A II. módszernél a PV-k valódi elektromos izolálása volt a célunk, antrum szinten, és az izolálást elektrofiziológiai módszerrel, körkörös multipoláris katéterrel ellenõriztük. A beavatkozásokat követõen, mindkét módszer esetén, folytattuk az antiaritmiás terápiát még min. 6 hétig, de célunk annak leépítése volt. Az utánkövetést 3 havonta végzett ambuláns vizsgálatok alapján végeztük. Az átlagosan 15,1 hónap követési idõ során nem volt különbség a paroxizmális és perzisztens PF-betegek közt a rekurrenciákat illetõen (p=0,65). A rekurrenciák számában statisztikai különbséget találtunk a II-es típusú beavatkozás javára (p=0,04). A posztablációs eredményeket kedvezõen befolyásolta az egyénre szabott antiaritmiás terápia. Következtetések: A PV-k teljes elektromos izolációja kedvezõbbnek bizonyult mint a korábban végzett cirkumferenciális abláció. A posztablációs antiaritmiás terápia tovább növeli az effektivitást. Adataink alapján akár permanens PF esetén is alkalmazható eljárás.

PACING SITE – DEPENDENT CHANGES IN ECG MARKERS OF VENTRICULAR REPOLARIZATION AFTER RESYNCHRONIZATION THERAPY biventricular pacing, ventricular repolarization Our previous data suggest that biventricular pacing may reduce QT dispersion (QTd) and transmural dispersion of ventricular repolarization as indicated by T-peak-T-end interval (TpTe). Hitherto, we have little data about the pacing-site dependent differents in ECG markers of heterogeneity of ventricular repolarization. The purpose of the study was to assess the pacing-site dependent changes in QTd and TpTe interval in patients with congestive heart failure after resynchronization therapy. Methods used: thirty-one patients (age 62±08 years) with congestive heart failure (NYHA class III-IV, ejection fraction 28±06 and left bundle brunch block (QRS duration 156±8.96 ms) underwent biventricular pacemaker or implantable cardioverter defibrillator (ICD) implantation. The 12-lead ECG at a paper speed of 50 mm/s was recorded before the implantation and compared to that obtained 24 hour after during LV epicardial (LVepi), RV endocardial (RVendo) and biventricular stimulation. QTd was determined as the difference between the maximal and the minimal QT interval in any lead. TpTe interval was measured from the peak of the T wave to the end of the T wave. Results: before implantation QT was 84.6±10.65 ms, TpTe was 98.2±12.56 ms in sinus rhythm. After implantation during LVepi QTd was 104±11.42, TpTe was 112.4±10.54 ms, while during RVendo QTd was 90.6±10.05, TpTe was 101.3±14.04 ms. Biventricular pacing resulted in a mean QTd of 54.4±10.08 and a TpTe of 77.4±11.13 ms. Conclusions: both right ventricular endocardial and left ventricular epicardial pacing increased QTd and transmural dispersion compared to baseline sinus rhythm (p<0.05). On the contrary biventricular pacing decreased QTd and TpTe (p<0.05). These data suggest a possible advantage of biventricular stimulation compared to LVepi and RVendo pacing as far as potential arrhythmia is concerned. d

CATHETER ABLATION STRATEGIES AND POSTABLATION ANTIARRHYTHMIC THERAPY IN PATIENTS WITH ATRIAL FIBRILLATION atrial fibrillation, catheter ablation Background: Patients with symptomatic paroxysmal and persistent and according to newer data even permanent atrial fibrillation (AF) can be treated by catheter ablation. In our center we decided to compare the clinical efficacy of circumferential ablation (CA) of pulmonary veins (PV) and completely electrical PV isolation (PVI), in dependence of postablation antiarrhytmic drug therapy. Methods and results: A total of 106 consequtive patients with a mean (±SD) age of 54.78±9.54 years who had symptomatic paroxysmal (69.1%), persistent (22.3%) and permanent (8.6%) AF underwent CA (58.19%) and PVI (41.81%). In the CA group (using electroanatomical mapping system) after completion the circumferential lesions arounds the PVs, linear ablation lines were created between the left inferior PV an the mitral annulus. In the PVI group beside electroanatomical guidance a circular mapping catheter was used to achieve total electrical disconnection of the PVs from LA at the antrum level. Follow up visits were scheduled 3 monthly after the procedure (mean 15.1 months). No significant differences were found in the recurrences between the paroxysmal and persistent AF patients (p=0.65), but the recurrency rate was significantly decreased in the PVI as compared to the CA group (p=0.04) The postablation results can be improved by particular antiarrhythmic drug therapy. Conclusion: Total electrical isolation of the PVs seems superior to circumferential ablation. Our data suggest that catheter ablation even in permanent AF patients can be curable.


Aritmia/Arrhythmia INCESSANT KAMRAI TACHYCARDIA KATÉTERES ABLÁCIÓS KEZELÉSE Róka Attila1, Szilágyi Szabolcs1, Srej Marianna1, Tamás Mihály1, Gajdácsi József2, Merkely Béla1, Gellér László1 1 SE, Cardiovascularis Centrum, Budapest, 2 Toldy Ferenc Kórház, Kardiológiai Osztály, Cegléd Az incessant kamrai tachycardia (KT) kezelése az etiológiától függetlenül gyakran nehéz feladat. Katéteres abláció a betegek utolsó esélye lehet, alkalmazását azonban nehezítheti az elektromos vihar során észlelt csökkent pumpafunkció. 19 incessant kamrai tachycardiás betegnél végeztünk KT ablációt CARTO elektroanatómiai térképezõ rendszer segítségével. Egy esetben incessant kamrafibrillációvá (KF) degenerálódó nem pauza-dependens polymorf gyors kamrai tachycardia ablációját végeztük. A betegek 89%-nál fordult elõ korábban myocardialis infarctus, 63%-nál a balkamra-funkció jelentõsen csökkent (ejekciós frakció 30% alatt). Az akut siker aránya 95% volt (nincs indukálható KT az eredeti morfológiával az ablációt követõen). 2 beteg progresszív szívelégtelenség miatt halt meg az 5., illetve 6. posztoperatív napon, az agresszív gyógyszeres és invazív keringéstámogató kezelés ellenére. Az anterior vagy inferior infarktusos hegek septalis régiója az effektív ablációs vonal része volt a posztinfarktusos betegek 85%-ánál. Az incessant KF megszûnt az indító kamrai extrasystole eliminációját követõen. Az endocardialis abláció nem volt sikeres két posztinfarctusos, illetve két non-ischaemiás DCM-es betegnél, ekkor epicardialisan folytattuk a beavatkozást (identikus pace-map-et sem endocardialis, sem epicardialis oldalról nem sikerült elérni). Az egyetlen sikertelen abláció egy DCM-es betegnél fordult elõ. Reablációt 3 betegnél végeztünk recidiva miatt, a többi esetben ritmuszavar nem jelentkezett, vagy az egyéb kezelések hatékonyak voltak. A katéteres abláció az incessant KT/KF hatékony kezelési módszere, ezért valamennyi esetben el kell végezni, mikor más kezelési módok nem vezetnek eredményre. Elektro-anatómiai térképezés az esetek döntõ hányadában elengedhetetlen. Az anterior és inferior posztinfarktusos hegek septalis régiója jelentõs szerepet játszik posztinfarktusos betegeknél az arrhythmogenesisben. Az endocardialis megközelítés sikertelensége esetén epicardialis oldalról szükséges megkísérelni az ablációt. A hosszú távú sikerességet egyéb tényezõk befolyásolják (társbetegségek, pumpafunkció), ezeket számításba kell venni az ablációs kezelés megkezdése elõtt.

CARTO MERGE TECHNIKA ALKALMAZÁSA PAROXIZMÁLIS ÉS PERMANENS PITVARFIBRILLÁCIÓ ESETÉBEN Szûcs Gábor, Szilágyi Szabolcs, Kutyifa Valentina, Srej Marianna, Róka Attila, Merkely Béla, Gellér László SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest A vena pulmonalisok anatómiai izolációján alapuló pitvarfibrilláció abláció egy új nonfarmakológiás terápiás lehetõség a gyógyszeres kezelésre nem reagáló pitvarfibrilláció gyógyításában. Klinikánkon 2005 októbere óta 50 beteg (36 ffi, 14 nõ; átlagéletkor: 54,9±8,6 év) esetében került sor panaszokat okozó paroxizmális (37 eset, 74%) vagy gyógyszeres terápiára refrakter permanens (13 eset, 26%) pitvarfibrilláció rádiofrekvenciás ablációjára. A véna pulmonalisok szájadékainak körkörös izolációját az esetek 45%-ában CARTO (3 dimenziós elektroanatómiai térképezõ) rendszerrel, 55%-ában pedig CARTO MERGE (CT- vagy MR-támogatott CARTO) rendszer segítségével végeztük el. A beavatkozások elõtt minden betegnél transoesophagealis echokardiográfiát végeztünk. Sikeres beavatkozást követõen, az átlagosan 6,2±2,8 hónapos utánkövetési idõtartam alatt 40 beteg (80%) esetében nem jelentkezett ismételt pitvarfibrilláció. A permanens pitvarfibrilláció miatt végzett ablációk esetében 23%-os (3 eset) rekurrencia igazolódott, míg a paroxizmális pitvarfibrilláció miatt végzett beavatkozások esetében a pitvarfibrilláció 18,9%-ban (7 eset) jelent meg ismét. Kifejezett tünetekkel járó, ismételten megjelenõ paroxizmális pitvarfibrilláció miatt 3 esetben reablációt végeztünk (az elsõ beavatkozást követõ 8, 8 illetve 10 hónapon belül), így az eredetileg paroxizmálisan pitvarfibrilláló csoportból csak 4 esetben (10,8%) maradtak vissza pitvarfibrillációs paroxizmusok. A CARTO, illetve a CARTO MERGE-technikával elvégzett véna pulmonalis izolációt követõen a két csoportban a pitvarfibrilláció rekurrenciája nem különbözött szignifikánsan, viszont a CARTO MERGE segítségével a beavatkozáshoz használt RTG-idõ szignifikánsan csökkent (48,2±13,3 min vs. 23,3±10,8 min, p<0,05). A vena pulmonalisok anatómiai izolációja hatásos stratégia a terápiarefrakter paroxizmális, illetve permanens pitvarfibrilláció gyógyításában. CARTO MERGE-technika segítségével a sugáridõ jelentõsen csökken, a CARTO MERGE alkalmazása egyéb elektrofiziológiai eszközök használata nélkül is magas sikerarányt biztosít mind paroxizmális, mind permanens pitvarfibrilláció ablációja esetén.

CATHETER ABLATION TREATMENT OF INCESSANT VENTRICULAR TACHYCARDIA incessant ventricular tachycardia, ablation The treatment of incessant ventricular tachycardia (VT) is frequently challenging, regardless of its origin. Catheter ablation can be the last chance for patients suffering from incessant or frequent VT, however, in case of electrical storm it can be difficult due to the impaired cardiac function. VT ablation was performed with CARTO electro-anatomical mapping system in 19 patients with incessant VT. Ablation of incessant non-pause dependent fast polymorphic VT, degenerating into ventricular fibrillation (VF), was performed in one patient. 89% of patients had a previous myocardial infarction (MI), and 63% had a severely decreased left ventricular function (EF below 30%). The acute success rate was 95% (no inducible VT with the original morphology after the ablation). 2 patients died due to progressive heart failure 5 and 6 days later, despite the aggressive pharmacological and invasive hemodynamic support. The septal region of the inferior or anterior scar border zone was part of the effective ablation line in 85% of post-MI patients and in the VF patient. The incessant VF ceased after the elimination of the inducing ventricular extrasystole. Endocardial ablation was not successful in two post-MI and two non-ischemic DCM patients, therefore epicardial approach was applied, and this method ceased the VTs (identical pace-maps were not obtained from either the epi- or endocardial surfaces of the heart). The only unsuccessful ablation was in a patient with non-ischemic DCM. 3 reablations were performed due to relapse, while no VTs were observed or other treatments were effective in the other cases. Catheter ablation is a highly efficient method in the treatment of incessant VT, so it should be performed, when other treatments are not effective. Electroanatomical mapping is required in most cases. The septal part of the inferior or anterior scars seems to have significance in the arrhythmogenesis in post-MI patients. Epicardial ablation should be attempted, when endocardial ablation is not effective. Long-term outcome after the procedure is affected by other factors (comorbidities, cardiac function), these should be evaluated before attempting the ablation.

CARTO MERGE TECHNOLOGY IN ABLATION OF PAROXYSMAL AND PERMANENT ATRIAL FIBRILLATION atrial fibrillation, ablation The atrial fibrillation ablation based on anatomical isolation of the pulmonary veins is a novel nonpharmacological therapy in paroxysmal or permanent drug refractory atrial fibrillation. At our clinic, 50 consecutive patients (36 male, 14 female; mean age of 54.9±8.6 years) with symptomatic paroxysmal (37 cases, 74%) or drug refractory permanent (13 cases, 26%) atrial fibrillation were treated by radiofrequency ablation since the October of 2005. Anatomical isolations of the pulmonary veins were done by CARTO (3 dimensional electroanatomic mapping) system in 45% and by CARTO MERGE (CT or MR supported CARTO) in 55%. Before procedure transoesophageal echocardiography was done in all cases. After a mean follow-up of 6.2±2.8 months, the procedure was successful in eliminating atrial fibrillation episodes in 40 patients (80%). Atrial fibrillation came up again in 3 cases (23%) at permanent group and in 7 cases (18.9%) at paroxysmal group. Successful reablation was done in 3 highly symptomatic cases because of recurrence of paroxysmal atrial fibrillation (in 8, 8 and 10 months after the first procedure), so in paroxysmal group arrhythmias were left over only in 4 cases (10.8%). Recurrence of atrial fibrillation after ablation with CARTO did not differ significantly from the recurrence of arrhythmias after ablation with CARTO MERGE, but at CARTO MERGE the requisited X-ray intervall reduced significantly (48.2±13.3 min vs. 23.3±10.8 min, p<0.05). Anantomical isolation of pulmonary vein is an effective nonpharmacological strategy in therapy refractory paroxysmal or permanent atrial fibrillation. The requisited X-ray interval can be reduced significantly by using CARTO MERGE. Without the usage of any other electrophysiological devices, CARTO MERGE results in high ratio of success at ablation of paroxysmal or permanent atrial fibrillation.


Aritmia/Arrhythmia TOVÁBBFEJLESZTETT, ÚJ ALGORITMUS A SZÉLES QRS-TACHYCARDIÁK DIFFERENCIÁLDIAGNÓZISÁBAN – VÉGLEGES EREDMÉNYEK Vereckei András1, Duray Gábor2, Miller John M.3 1 SE, III. Belklinika, Budapest 2 OGYK, Cardiovascularis Centrum, Budapest 3 Krannert Institute of Cardiology, Indiana University, Indianapolis A reguláris széles QRS-tachycardiák (WCT) differenciáldiagnózisára kifejlesztett, korábban ismertetett EKG-algoritmusunkat, amely jobbnak bizonyult a Brugadaalgoritmusnál, tovább egyszerûsítettük, úgy, hogy teljesen elhagytuk a bonyolult morfológiai kritériumokat, és a kritériumokat csak az aVR-elvezetésben vizsgáltuk. Módszerek: 313 beteg elektrofizológiai (EP) vizsgálattal tisztázott eredetû 483 WCT [371 ventricularis tachycardia (VT), 112 supraventricularis tachycardia (SVT)] epizódját az elsõ két szerzõ prospektíve analizálta úgy, hogy az EP-diagnózist nem ismerte. Az elemzéshez az aVR-elvezetésben a következõ kritériumokat használták: 1. kezdeti R-hullám jelenléte. 2. kezdeti r vagy q >40 ms jelenléte. 3. ha a QRS komplexus dominálóan negatív és kezdete is negatív, akkor a leszálló szárán van-e megtöretés. 4. a kezdeti (vi) és a terminális (vt) kamrai aktiváció sebességek arányának (vi/vt) becslése oly módon, hogy az EKG-n megmérjük az ingerület által a QRS kezdeti 40 ms-a (vi) és terminális 40 ms-a (vt) alatt verticalisan megtett utat, és ezt mV-ban fejezzük ki. Ha az algoritmus elsõ 3 kérdésének bármelyikére a válasz igen, akkor a végsõ diagnózis VT, ha a válasz nem, akkor tovább kell lépni a következõ kritériumra. A 4. lépcsõben a vi/vt >1 SVT-re a vi/vt <1 VT-re utalt. Módszerünket összevetettük a Brugada-kritériumokkal és korábbi algoritmusunkkal. Eredmények: Az új aVR-algoritmus csak 1 esetben nem volt alkalmazható, az új aVR és korábbi algoritmusunk a helyes diagnózist szignifikánsan nagyobb arányban volt képes felállítani mint a Brugada-algoritmus [91,5% és 90,7% vs.85,5% (p=0,002, p=0,007)]. Az új aVR és korábbi algoritmusunk VT diagnózisának szenzitivitása és SVT diagnózisának specificitása (96,5% és 95,7% vs. 89,2%; p<0,001, p=0,001), valamint VT diagnózisának (–) prediktív értéke és SVT diagnózisának (+) prediktív értéke [86,6% (95%-os confidencia intervallum=CI 79,8–91,1%) és 83,8% (95% CI 76,6–91,1%) vs. 67,2% (95% CI 58,9-73,9%)] szignifikánsan jobb volt a Brugada-algoritmus azonos paraméterénél. Az új aVR és korábbi algoritmusunk között nem volt szignifikáns különbség a vizsgált paraméterekben. Következtetés: Tovább egyszerûsített, a korábbinál lényegesen gyorsabban alkalmazható új aVR-algoritmusunk ugyanolyan jónak bizonyult mint az összes eddig ismert standard kritérium és korábbi algoritmusunk, és jobbnak mint a Brugadaalgoritmus a WCT-epizódok osztályozásában.

SÚLYOS SZÍVELÉGTELENSÉG RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉSE: CENTRUMUNK 7 ÉVES TAPASZTALATAI, HOSSZÚ TÁVÚ UTÁNKÖVETÉS Zima Endre, Kutyifa Valentina, Szilágyi Szabolcs, Róka Attila, Szûcs Gábor, Gellér László, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest A súlyosan csökkent balkamra-funkcióval, és inter- és intraventricularis dyssynchroniával bíró, gyógyszer-rezisztens szívelégtelenségben szenvedõ betegek hatékony, elfogadott kezelési módszere a cardialis reszinkronizáció (CRT). Célunk a legtöbb CRT-eszközt implantáló hazai centrum betegeinek utánkövetéses vizsgálata volt. 362 súlyos szívelégtelenségben szenvedõ, széles QRS-sel (175±24 ms), és döntõen bal kamrai dyssynchroniával rendelkezõ beteg (átlagéletkor 63±11év, 79 nõ) 103 esetben CRT-D-t (cardioverter defibrillátort), 259 esetben CRT-P-t (pacemakert) kapott. Implantáció elõtt és a kontrollvizsgálatok során meghatároztuk a NYHA-stádiumot, a bal kamrai ejekciós frakciót és a QRS-szélességet. A betegek mintegy egyharmadánál krónikus pitvarfibrilláció miatt pitvari elektródát nem implantáltunk. 65 betegnél új technikát alkalmaztunk: a stabil bal kamrai elektródapozíciót a sinus coronarius oldalágába, az elektróda mellé deponált coronaria stenttel értük el. A QRS idõtartama CRT-ingerléssel minden beteg esetében csökkent (132±21 ms, p<0,001). Az ejekciós frakció szignifikánsan emelkedett (24,7±5,1 vs. 33,5±7,6, p=0,001) a kontrollokon a beültetésnél mérthez képest, a beültetés elõtt minden beteg NYHA III-IV funkcionális állapotban volt (3,4±0,3), míg az utolsó kontroll során jelentõs javulást figyeltünk meg (NYHA 1,7±0,5). A CRT után 4 beteg került szívtranszplantációra, további 4 beteg szívtranszplantációs várólistára. Az utánkövetési idõ alatt (21±19 hónap) 36 halál következett be: 6 hirtelen szívhalál a CRT-P, illetve 1 a CRT-D-csoportban, 27 progrediáló szívelégtelenség, 2 nem kardiális halál. A CRT-P és CRT-D-terápia hatására jelentõs életminõség javulást tapasztaltunk súlyos kongesztív szívelégtelenségben és intraventricularis ingerületvezetési zavarban szenvedõ betegeinknél.

A FURTHER SIMPLIFIED NEW ALGORITHM IN THE DIFFERENTIAL DIAGNOSIS OF WIDE QRS COMPLEX TACHYCARDIAS-FINAL RESULTS wide QRS complex tachycardia, Brugada criteria, ventricular tachycardia, supraventricular tachycardia Our previously devised ECG algorithm for the differential diagnosis of regular wide QRS complex tachycardias (WCT), that proved to be superior to the Brugada algorithm, was further simplified by total omission of complicated morphological criteria and limiting the leads to be studied to lead aVR. Methods: 483 WCT [371 ventricular tachycardias (VT), 112 supraventricular tachycardias (SVT)] episodes from 313 consecutive patients with proven electrophysiological (EP) diagnosis were prospectively analyzed by the first two authors blinded to the EP diagnosis. The following criteria were analyzed in lead aVR: 1. presence of an initial R wave. 2. presence of an initial r or q wave >40 ms. 3. presence of a notch on the descending limb of a negative onset and predominantly negative QRS complex. 4. estimation of initial (vi) and terminal (vt) ventricular activation velocity ratio (vi/vt) by measuring the distance in mV on the ECG the impulse traveled vertically during the initial (vi) and terminal 40 ms (vt) of the QRS complex. When the answer to any of the first three questions was yes, the final diagnosis was VT, when the answer was no, one had to proceed to the next criterion. A vi/vt >1 suggested SVT and a vi/vt <1 suggested VT in the 4th step. The new aVR algorithm was compared with our previous and the Brugada algorithms. Results: The overall test accuracy of the new aVR and our previous algorithms was superior to that of the Brugada algorithm (91.5% and 90.7% vs. 85.5%; p=0.002, p=0.007 respectively). The sensitivity for VT diagnosis and specificity for SVT diagnosis (96.5% and 95.7% vs. 89.2%; p<0.001, p=0.001) and (–) predictive value for VT diagnosis and (+) predictive value for SVT diagnosis (86.6% (95% confidence interval=CI 79.8–91.1%) and 83.8% (95% CI 76.6–91.1%) vs. 67.2% (95% CI 58.9–73.9%)] of the new aVR and our previous algorithms were superior to those of the Brugada algorithm. There was no significant difference in any studied parameters between the new aVR and our previous algorithms. Conclusions: The much simplified and fast new aVR algorithm was able to classify the WCT episodes with the same accuracy as reported for the application of all standard criteria and our previous algorithm and proved to be superior to the Brugada algorithm.

CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY OF SEVERE HEART FAILURE: SINGLE-CENTER EXPERIENCES OF SEVEN YEARS, LONG-TERM FOLLOW-UP congestive heart faliure, cardiac resynchronisation therapy Cardiac resynchronisation therapy (CRT) is an effective and accepted choice of treatment of patients suffering from severe, drug refractory heart failure with inter/intraventricular dyssynchrony and severe left ventricular dysfunction. The aim of this study was to follow up the patients of the most CRT implanting center in Hungary. 259 CRT-P (pacemaker), 103 CRT-D (implantable defibrillator) were implanted to 362 patients (mean age 66±11 yrs, 79 women) suffering from severe heart failure with left ventricular dyssynchrony and wide (175±24 ms) QRS. NYHA stage, left ventricular systolic and diastolic diameters and QRS width were determined before implantation and during the follow up period. No atrial lead was implanted at one third of the patientsbecause of chronic atrial fibrillation. New tchnology was implemented at 65 patients: stent implantation was used to acquire stable position of the CS lead in the coronary sinus. Width of QRS decreased significantly (132±21 ms, p<0.001) during the follow up comparing before implantation. Ejection fraction increased significantly (24.7±5.1 vs. 33.5±7.6, p=0.001) during follow up. Before the implantation every patients were in NYHA III-IV stage, (3.4±0.3), but their functional status was significantly better determined on the last controll examination (NYHA 1.7±0.5). Having got CRT, 4 patient overwent heart transplantation and other 4 got to transplantation list. During the follow up period (22±19 months) 36 patients died, cause of death were 6 sudden cardiac death in the CRT-P, 1 in the CRT-D groups, 27 heart failure progression, two noncardiac death. CRT-P and CRT-D devices implanted for treatment of severe heart failure with inter/intraventricular dyssynchrony resulted in improvement of heart failure and quality of life of the patients.


Echokardiográfia/Echocardiography ÖSSZEFÜGGÉSEK A DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ (TDI), AZ ANGIOTENZIN KONVERTÁLÓ ENZIM I/D, AZ ANGIOTENZIN II T1-RECEPTOR A1166C ÉS AZ ENTOTHELIÁLIS NITRIC-OXID SZINTÁZ G894TGÉN POLIMORFIZMUSAI KÖZÖTT HIPERTÓNIÁBAN Alwazir Fóris, Volf Péter, Balák Csaba, Kalina Ákos MÁV Kórház és Központi Rendelõintézet, Budapest Cél: Összefüggés keresése a bal kamra (LV) diasztolés funkciója (TDI-vel) és az ACE I/D, az angiotenzin II T1-receptor A1166C és az endothelialis nitric-oxid szintáz G894T-gén polimorfizmusai között aszimptomatikus hipertóniás betegeknél. Minden beteg LV ejekciós frakciója (EF) 50% felett volt. Metodika: A betegeknek, a diabetes mellitust leszámítva, más társbetegségük nem volt. A LVEF-t Simpson-metodikával, az LV mass idexet a Devereux-egyenlettel mértük. A longitudinális (L) miokardiális rostok funkcióját csúcsi négyüregû (basal septum), a transzverzális miokardiális rostok funkcióját parasternalis long axis (basal posterior) síkból vizsgáltuk TDI segítségével (system VIVID 7, GE). A genetikai polimorfizmusokat PCR-technikával kerestük meg. A D, C és T-allélok magas rizikót jelentenek hipertóniára. A 66 beteget alacsony (A: legalább 4 vad alléljuk van) és magas (B: legalább 3 rizikó alléljuk van) kockázati csoportba soroltuk. Eredmények: Nem volt szignifikáns különbség az A (37 beteg) és a B (29 beteg) csoport között az életkorban (62,6±12,8 év vs. 56,6±12,0; p=0,06), a nemben (nõ: 18 vs. 17), a szívfrekvenciában, a hipertónia fennállásának idejében, a kezelésben, a szisztolés és diasztolés vérnyomásban, a BMI-ben, a diabetes mellitus elõfordulásában, a LV mass indexben és az LVEF-ben. A diasztolés funkció vizsgálatánál nem volt szignifikáns különbség a két csoport között a transmitralis E-sebességben (77±17 cm/sec vs. 72±19), az E/A hányadosban (1,07±0,33 vs. 0,99±0,31) és az E-hullám decelerációs (DT) idejében (212±90 ms vs. 194±61); az L miokardiális rostok EL-sebességben (8,4±2,4 cm/sec vs. 9,3±2,2), az EL/AL hányadosban (0,94±0,35 vs. 1,03±0,39); és a T miokardiális rostok ET sebességében (8,6±2,6 cm/sec vs. 9,9±3,6), az ET/AT hányadosban (1,43±0,76 vs. 1,53±0,71) és a T rostok DTT idejében (99±36 ms vs. 93±35). Azonban az L miokardiális rostok DTL idejében (126±36 ms vs. 111±42; p=0,03) szignifikáns különbség volt a két csoport között. Következtetések: A nagyobb RAAS és eNOS genetikai kockázatot hordozók fiatalabbak voltak és a longitudinális szívizom rostjaik decelerációs ideje rövidebb volt. Így náluk a diasztolés diszfunkció már az életük közepén jelentkezhet ezért a célvérnyomás elérése itt különösen fontos.

15 ÉVES TAPASZTALATAINK AZ ECHOKARDIOGRÁFIA DIAGNOSZTIKUS ÉRTÉKÉRÕL „A” TÍPUSÚ AORTA DISSECTIO ESETEIBEN Bányai Ferenc1, Kerecsen Gábor1, Böhm Ádám1, Bencze Jusztina1, Borsányi Tünde1, Nieszner Éva1, Préda István1, Kiss Róbert1, Tomcsányi István2, Tarr Ferenc2, Sugár Tamás2, Somogyi András2 1 OGYK, Belgyógyászati és Kardiológiai Osztály, Budapest 2 OGYK, Szív- és Érsebészeti Klinika, Budapest Az elmúlt 15 évben 255 betegnél történt aorta dissectio (D) gyanúja esetén osztályunkon elsõ vizsgálatként transthoracalis (TTE) és transoesophagealis (TEE) echokardiográfia (ECHO). A retrospektív felmérés célja: alkalmas-e a TTE+TEE a D diagnózisán túl a Stanford-beosztás szerinti „A” D-nál az azonnali mûtét indikációjához és a mûtéti terv felállításához szükséges adatok szolgáltatására. A TTE/TEE 111 D-t (87 „A” 24 „B” típus) 12 intramuralis haematomát (IMH) és 43 kritikus méretû aorta ascendens aneurizmát (AN) igazolt, a fennmaradó 89 esetben operatív teendõt nem igénylõ eltérések igazolódtak. A fenti betegcsoportban 168 CT, 10 MRI és 26 angiográfia (ANG) is történt. A D diagnózisa a levált intima, illetve a kettõs lumenáramlás kimutatásán valamint az IMH vizualizálásán alapult. A betegek életkora 13–83 év között változott, átlag 52 év, köztük 154 ffi 101 nõ volt. A TTE/TEE által igazolt és mûtétre került 127 eset (75 „A”, 7 „B” 2 IMH, 43 AN ) és 12 nem operált, szekciós eset patológiai elemzését hasonlítottuk össze a TTE/TEE, illetve egyéb vizsgálómódszerek (CT-MRI-ANG) eredményeivel. Ennek alapján a D illetve IMH vonatkozásában a TTE szenzitivitása (S) 66% specificitása (SP) 96% volt, míg TEE S: 98% SP: 98%, a CT S: 98%, SP: 96%, az ANG S: 95%nak bizonyult. Az „A” D-k és IMH-k vonatkozásában az utolsó 8 év 53 „A” D a 2 IMH és 29 AN eseteiben a döntõ diagnosztikus elem a TTE/TEE volt (ECHO/CT arány 1.3) Ez pontos adatokat szolgáltatott a sürgõs mûtéti terv felállításához (D kiterjedése, valódi és állumen áramlási viszonyai, aortabillentyû és koronáriák érintettsége, PF jelenléte és mértéke). A mûtétek, illetve szekciók során a TTE/TEE lelete 2 álpozitív, illetve 1 álnegatív esetet leszámítva igazolódott. Mindez azt bizonyítja, hogy akut aorta szindróma gyanúja esetén az elsõként végzett TTE/TEE alapján a diagnózis felállítható és „A” típusú D és IMH esetén a mûtéti tervrõl azonnal dönteni lehet.

RELATIONSHIP BETWEEN DIASTOLIC FUNCTION BY TDI AND ANGIOTENSIN CONVERTING ENZYME I/D, ANGIOTENSIN II TYPE 1 RECEPTOR A1166C AND ENDOTHELIAL NITRIC OXIDE SYNTHASE G894T GENE POLYMORPHISMS IN HYPERTENSION hypertension, diastolic heart failure, RAAS, eNOS Purpose: To find out the relationship between left ventricular (LV) diastolic function by TDI and ACE I/D, angiotensin II type 1 receptor A1166C and endothelial nitric oxide synthase G894T gene polymorphisms in asymptomatic hypertension patients. All subjects’ left ventricular (LV) ejection fraction (EF) was above 50%. Methods: Subjects with other diseases were excluded except for type 2 diabetes. The LVEF was measured by Simpson’s method and LV mass was calculated by the Devereux equation. The analysis of longitudinal (L) myocardial function was estimated by TDI (system VIVID 7, GE) at the apical 4-chamber view (basal septum), while the transversal (T) myocardial function was assessed at the parasternal long axis view (basal posterior). The polymorphisms were carried out by PCR. The D, C and T alleles mean high risk for hypertension. The 66 subjects were divided into low (A: at least four wild type alleles) and high (B: at least three risk type alleles) risk patients. Results: There was no significant difference between group A (37 subjects) and B (29 subjects) in terms of age (62.6±12.8 years vs. 56.6±12.0; P=0.06), gender (females: 18 vs. 17), heart rate, duration of hypertension, treatment, systolic blood pressure, diastolic blood pressure, BMI, prevalence of diabetes, LV mass index and LVEF. In diastolic function assessment, there was no significant difference between the two groups’ transmitral E velocity (77±17 cm/sec vs. 72±19), E/A ratio (1.07±0.33 vs. 0.99±0.31) and deceleration time (DT) of E wave (212±90 ms vs. 194±61); L myocardial EL (8.4±2.4 cm/sec vs. 9.3±2.2), EL/AL (0.94±0.35 vs. 1.03±0.39); and T myocardial ET (8.6±2.6 cm/sec vs. 9.9±3.6), ET/AT (1.43±0.76 vs. 1.53±0.71) and DTT (99±36 ms vs. 93±35). Whereas, L myocardial DTL (126±36 ms vs. 111±42; p=0.03) were significantly different from each other in the two groups. Conclusions: In the case of patient with the investigated high risk alleles of RAAS and eNOS systems, we observed younger age and shorter deceleration time of longitudinal myocardium fibres. This state can be the early indication of diastolic dysfunction in middle age. Thus reaching the target blood pressure in these younger patients with this genetic status can be particularly important

15 YEARS OF EXPERIENCE ON THE VALUE OF ECHOCARDIOGRAPHY IN THE DIAGNOSIS OF TYPE “A” AORTIC DISSECTION ransoesophageal echocardiography, aortic dissection In our center transthoracal (TTE) and transoesophageal (TEE) echocardiography was performed in 255 patients with the suspicion of aortic dissection (D) as the first diagnostic test, during the past 15 years. The aim of our retrospective study was to evaluate the suitability of TTE+TEE in not only the diagnosis of Stanford A type D but also in the establishment of the surgical indication and surgical planning. TTE/TEE indentified 111D (87 type A, 24 type B) 12 intramural haematomas (IMH) and 43 critical size ascending aortic aneurysms (AN). In the remaining 89 cases findings did non indicate surgical solution. In our cohort 168 CT, 10 MRI and 26 angiography examinations (ANG) were also performed. Diagnosis of D was based on the demonstration of detached intima and double lumen/flow and visualiazation of the IMH. The mean age of patients was 52 years (13-83), 154 male and 101 female. Authors compared the pathological analysis of 127 surgery cases (75 A, 7 B, 2 IMH and 43 AN) identified with TTE/TEE and 12 non surgical autopsy cases with the results of TTE/TEE, CT, MRI, and ANG examinations. In the diagnosis of D and IMH the sensitivity (S) and specificity of TTE were found to be 66% and 96% respectively. In case of TEE S and SP both were 98%.The S and SP of CT were 98 and 96% while the S of ANG was found to be 95%. During the last 8 years the decisive diagnostic examinations were TTE/TEE in D and IMH cases (53+2) with ECHO/CT ratio of 1.3. TTE/TEE yielded essential details helping plan the surgical intervention (extension of D, flow characteristics of true and false lumen, coronary artery or aortic valve involvement, presence and magnitude of pericardial haemorrhage). The findings of the TTE/TEE were verified during surgery or autopsy in all but two false positive and one false negative case. Our results help prove that in case of suspected acute aortic syndrome TTE/TEE as first test are sufficient to establish the diagnosis and in cases of D and IMH decision on the planned surgery can be made immediately.


Echokardiográfia/Echocardiography A KLINIKAI ÉS ECHOKARDIOGRÁFIÁS ADATOK ÖSSZEHASONLÍTÁSA MARFAN-SZINDRÓMÁS BETEGEINKBEN – KLINIKÁNK 12 ÉVES TAPASZTALATA Bartha Elektra, Szabolcs Zoltán, Apor Asztrid, Szûcs Andrea, Kutyifa Valentina, Vágó Hajnalka, Merkely Béla SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: A Marfan-szindróma (MFS) egy autoszomális, génhez kötött, dominánsan öröklõdõ kötõszöveti betegség. Az érintett betegeknél az aorta dissectio (AD) kockázata magas. Az MFS korai diagnózisa (Genth-kritériumok, echokardiográfia) korai terápiás beavatkozást tesz lehetõvé. Cél: Az MFS-betegek klinikai és echokardiográfiás adatainak vizsgálata. Módszer: 1995 januárjától 2006 decemberéig 139 betegnél diagnosztizáltunk MFS-t a genthi-kritériumok szerint. Minden betegnél történt echokardiográfia legalább évente egyszer. A vizsgálat végpontjai: béta-blokkoló terápia, profilaktikus mûtét és AD voltak. A 139 beteget 3 csoportra osztottuk. Az A-csoportba (n=88 beteg) a béta-blokkolóval kezelt, a B-csoportba (n=31 beteg) a preventív aorta rekonstrukciós, a C-csoportba (n=20) az AD-s betegek kerültek. A 3 csoport klinikai és az echokardiográfiás adatok statisztikai analízise student-t próbával történt. Eredmények: A klinikai adatokban szignifikáns különbség volt: 1. a NYHAstádiumban B- vs. C-csoport között (p<0,001). 2. a halálozásban: az A-csoportban nem volt, a B (n=1 beteg) csoportban 3, 2% vs. C (n=7 beteg) csoportban 35%-os volt (p<0,0001). Az echokardiográfiás adatokban szignifikáns különbséget: 1. az aorta átmérõben A-csoport (32±8 mm) vs. B-csoport (53±7,2 mm) p<0,001; a B-csoport vs. C (66±12 mm) csoport p<0,01. 2. az aorta inszufficiencia mértékében A-csoport (1,2±0,6) vs. B-csoport (2,2±1,7) p<0,01, és B-csoport vs. C-csoport (3,5±0,9) p<0,01 találtunk. Következtetések: A Marfan-szindróma a genthi-kritériumok és az echokardiográfia segítségével korán diagnosztizálható. Az aorta dissectiótól fenyegetett marfanos betegek prognózisa ezáltal javítható a korai béta-blokkoló vagy sebészi terápiával.

IZOLÁLT DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ STÁDIUMAINAK MEGOSZLÁSA IDÕS, HIPERTÓNIÁS BETEGEKBEN INTEGRÁLT DOPPLER ECHOKARDIOGRÁFIAI VIZSGÁLAT ALAPJÁN Dénes Mónika, Lengyel Mária Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Vizsgálatunk célja az volt, hogy kimutassuk, milyen a diasztolés diszfunkció (DD) stádiumainak megoszlása idõs, megtartott szisztolés funkciójú (MSZF), hipertóniás (HT) betegekben. Betegek: A vizsgálat 10 hónapja alatt a 663 HT-betegbõl 368 (224 nõ, átlagéletkor: 71,6±9,1 év) teljesítette a bevonási kritériumokat: 55 év feletti kor, sinusritmus, MSZF (EF>45%), normális vesefunkció. Súlyos fokú mitralis inszufficienciát kizártuk. Módszerek: mértük a bal kamrai (BK) EF-t, falvastagságot, bal pitvar (BP) hosszátmérõjét, a mitralis beáramlási görbe (MBG) E, A sebességeit, a decelerációs idõt (DT), szöveti Doppler-echoval (TDI) a bal kamra laterális anulusában a koradiasztolés (Ea) sebességet, és a pulmonalis véna (PV) görbe S és D sebességeit, valamint számítottuk az E/A, E/Ea és az S/D hányadosokat. Új paraméterként kalkuláltuk a BK rigiditást (BKR=E/Ea/Dd), ahol Dd a BK végdiasztolés átmérõje. Magas töltõnyomásnak (MTNY) tartottuk, ha E/Ea>7 és/vagy S/D<1. Az MBG alapján enyhe fokú DD-nek (DD-1) tekintettük, ha E/A<1, DT>240 ms. A többi 170 esetben TDI is történt (PV-vel 144, PV nélkül 26 esetben), közepes fokú volt a DD (DD2), ha normális MBG mellett (E/A³1, DT 150-240 ms), súlyos fokú volt (DD-3) ha DT£150 ms mellett volt MTNY. Nincs DD, ha MBG normális, és nincs MTNY. Eredmények: 61 esetben nem volt DD, 198 DD-1, 72 DD-2 és 37 DD-3 volt. A DD-1 csoport idõsebb volt, mint a normálcsoport, és a DD-2 (72,9±9,1 vs. 70,3±8,8 év, p<0,05; és vs. 69,2±8,8 év, p<0,005). DD-3 esetén magasabb volt a szívfrekvencia a normál, és a DD-2-höz képest (73,8±11,9 vs 67,5±10,3/min, p<0,01; vs. 66,9±9,6/min, p=0,001). A normálokhoz képest DD-2 és DD-3 esetén is tágabb BP-t találtunk (50,4±6,5 vs. 53,6±7,0 mm, p=0,01; vs. 54,4±6,7mm, p<0,01). A BKR nagyobb volt DD-2-ben, mint a normáloknál (0,15±0,05 vs. 0,12±0,08; p<0,05). DD nélkül és DD-1-ben szívelégtelenség (SZE) nem volt. SZE ugyanolyan gyakran fordult elõ DD-2-ben, mint DD-3-ban (21% vs. 30%, NS). Következtetések: Idõs, MSZF-jú, HT-betegekben enyhe fokú DD 54%-ban fordult elõ, MTNY-nyel járó közepes fokút 19%-ban súlyos fokút 10%-ban találtunk, ezeknek negyedében SZE is volt.

THE CLINICAL AND ECHOCARDIOGRAPHIC FINDINGS IN PATIENTS WITH MARFAN SYNDROME – A 12 YEAR EXPERIENCE IN OUR CLINIC marfan, echocardiography, ß blocker, surgery Background: Marfan’s syndrome (MFS) is an autosomal dominant heritable connective tissue disorder. Affected patients are at high risk of aortic dissection (AD). Early diagnosis based on Genth Nosology and echocardiography allowed to start early therapy. Aim: To evaluate the clinical and echocardiographic data in patients with MFS. Methods: Between January 1995 and December 2006 139 patients (pts) were diagnosed as having MFS based on clinical criteria of Genth Nosology. All pts underwent echocardiography and yearly controlled at least. The end points of the study were: beta-blocker therapy, prophylactic aortic repair and aortic dissection (AD). The 139 pts were divided into three groups: group A (n=88 pts): beta-blocker treatment, group B (n=31 pts): prophylactic aortic repair, group C (n=20 pts): AD. Between the three groups the clinical and echocardiographic datas were compered by student-t, χ2 tests. Results: There was significant difference between the three groups in clinical findings: 1. in classification of NYHA between groups B and C (p<0.001); 2. in mortality: there was no death in group A, in group B (n=1 pts) 3,2% vs. C (n=7 pts) 35% died (p<0.0001). We found significancy in echocardiographic findings: 1. in aortic root diameter between group A (32±8 mm) and group B (53±7.2 mm) p<0.01, and between group B and group C (66±12 mm) p<0.01; 2. in grade of aortic regurgitation group A (1.2±0.6) vs. B (2.2±1.7) p<0.01; group B vs. C (3.5±0.9) p<0.01. Conclusion: Early detection of Marfan syndrome by clinical criteria and echocardiography improve the prognosis of the syndrome by early prophylactic treatment.

PREVALENCE OF THE STAGES OF ISOLATED DIASTOLIC DYSFUNCTION IN ELDERLY, HYPERTENSIVE PATIENTS USING INTEGRATED DOPPLER-ECHOCARDIOGRAPHY Doppler-echocardiography, heart failure, diastolic dysfunction, hypertension The aim of this study was to assess the prevalence of the different stages of diastolic dysfunction (DD) in elderly, hypertensive (HT) patients with preserved systolic function (PSF). Patients: During the 10 months of the study 368 (224 female, mean age: 71.6±9.1 yrs) of the 633 HT patients fulfilled the inclusion criteria: age >55 yrs, sinus rhythm, PSF (EF>45%), normal renal function. Severe mitral regurgitation was excluded. Methods: We measured left ventricular (LV) EF, wall thickness, longitudinal left atrial dimension (LA), E and A velocities, and deceleration time (DT) of the mitral inflow pattern (MIP), myocardial early diastolic (Ea) velocity, measured by tissue Doppler imaging (DTI) at the lateral mitral annulus, and S and D velicities of the pulmonary venous (PV) flow. We calculated E/A, E/Ea and S/D ratios. As a new parameter, we estimated LV wall stiffness (LVS= E/Ea/Dd), where Dd was the LV end-diastolic dimension. E/Ea>7 and/or S/D<1 indicated elevated LV filling pressure (EFP). According to the MIP stage 1 DD was defined as E/A<1, DT>240 ms. In the remaining 170 cases TDI was also performed (in 144 cases with PV, 26 cases without PV), stage 2 DD was defined as normal MIP (E/A³1, DT 150-240 ms) with EFP, stage 3 DD as DT£150 ms with EFP. No DD was defined if MIP was nomal, and there was no EFP. Results: No DD was found in 61 cases, stage 1 DD in 198, stage 2 in 72, stage 3 in 37 cases. Patients in stage 1 were older than in no DD, and in stage 2 (72.9±9.1 vs. 70.3±8.8 yrs, p<0.05; vs. 69.2±8.8 yrs, p<0.005). Heart rate was higher in stage 3 than in no DD group, and in stage 2 (73.8±11.9 vs. 67.5±10.3/min, p<0.01; vs. 66.9±9.6/min, p=0.001). In stage 2 and 3 LA was enlarged compared to no DD (53.6±7.0 and 54.4±6.7 mm vs. 50.4±6.5; p=0.01, <0.01 resp). LVS was higher in stage 2 than in no DD (0.15±0.05 vs. 0.12±0.08, p<0.05). There was no heart failure (HF) in no DD and in stage 1. HF was similarly frequent in stage 2 and 3 (21% vs. 30%, NS). Conclusions: stage 1 DD was found in 54% in elderly, HT patients with PSF. Stage 2 occurred in 19%, stage 3 in 10% of the patients, of whom one fourth had HF.


Echokardiográfia/Echocardiography MELY TÉNYEZÕK HATÁROZZÁK MEG A NÁTRIURETIKUS PEPTIDEK SZINTJÉT HIPERTRÓFIÁS ÉS DILATATÍV CARDIOMYOPATHIÁS BETEGEKBEN? Faludi Réka1, Szokodi István1, Tóth Levente1, Heikki Ruskoaho2, Olli Vuolteenaho2, Papp Lajos1, Simor Tamás1 1 Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Oului Egyetem, Gyógyszertani és Toxikológiai Intézet, Oulu, Finnország Szívelégtelenségben szenvedõ betegekben az NT-proANP és az NT-proBNP szérumszintje emelkedett. Ha az ANP és BNP-rendszer aktiválódásáról egy közös teszt segítségével nyerünk információkat, nagy diagnosztikus pontosságot érünk el. Az új immunoassay egy virtuális peptidrõl kapta az NT-proXNP nevet. Célunk a bal szívfél jellemzõ morfológiai és funkcionális paraméterei és az NT-proANP, -BNP és -XNP-szintek közötti korreláció vizsgálata hipertrófiás (HCM) és dilatatív (DCM) cardiomyopathiás betegek esetében. Módszerek: 16 egészséges személyt, 36 HCM-es (ejekciós frakció³50%) és 29 DCM-es (EF£35%) beteget vizsgáltunk. A transmitralis flow paraméterei mellett szöveti Doppler segítségével megmértük a miokardiális szisztolés, koradiasztolés és késõdiasztolés csúcssebességet. Kiszámoltuk az E/A és E/Ea arányt. Csúcsi négy-, és kétüregi síkból Simpson-módszerrel határoztuk meg a maximális bal pitvari volument (LAV). A bal kamrai izomtömeg (LVM), végszisztolés és végdiasztolés volumen meghatározása szív MR segítségével történt. Az utóbbi paramétereket, valamint a LAV-t egységnyi testfelszínre vonatkoztattuk (LAVI, LVMI stb.). A nátriuretikus peptid értékeket normálistól eltérõ eloszlásuk miatt természetes alapú logaritmussá alakítottuk (ln). Az egyes paraméterek közötti korrelációt Pearson-módszerrel határoztuk meg, majd többváltozós lineáris regressziós analízist végeztünk az egyszerû korrelációs vizsgálatban szignifikánsnak mutatkozó paramétereket használva független változóként. Eredmények: Az ANP, BNP és XNP szintje HCM-es betegekben 1050,1±719,9, 309,7±333,8, 724,1±722,1; DCM-es betegekben 1289,6±819,9, 292,9±282,8, 861,9±659,3; az egészségesekben 328,45±119,1, 54,4±20,0, 128,4±51,6 pmol/l lett. Az lnANP, lnBNP, lnXNP fõ prediktorának a HCM-es csoportban a LVMI (r=0,611, p<0,01; r=0,616, p<0,01; r=6,38, p<0,01), míg DCM-es betegekben a LAVI (r=0,630, p<0,01; r=0,542, p<0,01; r=0,627, p<0,01) bizonyult. Az egészségesek csoportjában nem találtunk szignifikáns korrelációt. Következtetések: HCM-es betegekben a nátriuretikus peptidek szintjének fõ meghatározója a LVM, míg DCM-ben a LAV. Az elõbbi fontos meghatározó tényezõje, míg az utóbbi a töltõnyomástól független jellemzõje a diasztolés funkció károsodás fokának.

IDIOPÁTIÁS PULMONALIS HIPERTÓNIA PROGRESSZIÓJÁNAK MEGHATÁROZÁSA ECHOKARDIOGRÁFIÁVAL Karlócai Kristóf Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Az idiopátiás pulmonalis hipertónia (IPAH) súlyos, rossz prognózisú betegség. Az állapotromlás korai meghatározása döntõ jelentõségû az optimális kezelés megválasztásában. A pulmonalis nyomás nagysága nem tükrözi a klinikai képet és a prognózist, magas maradhat a csökkent perctérfogattal járó események idején is. Az állapotromlás meghatározásában elfogadott a funkcionális állapot és a 6 perces járásterhelés (6MWD) megadása. Terheléses vizsgálat azonban gyakran épp a klinikai események idején nem végezhetõ el. A vizsgálat célja a klinikai súlyosbodás echokardiográfiás meghatározása volt. Módszer: 18 IPAH beteget követtünk 23±12 hónapig. A diagnózis idején részletes klinikai vizsgálat történt, beleértve az invazív jobbszívfél-katéterezést, a szisztolés pulmonalis nyomás (PAPsy), a tricuspidalis anulus síkja kitérésének (TAPSE) és a tricuspidalis anulus szöveti Doppler mozgásának (TDI) echokardiográfiás meghatározását. Szisztolés (S) és diasztolés (Ea és Aa) sebességeket mértünk és kiszámoltuk az ún. miokardiál performance index (MPI- vagy Tei-index) értékét. Különféle kezelések melletti rendszeres követés során 3-6 havonta megismételtük a noninvazív méréseket. Stabil klinikai állapotban mért értékeket tekintettünk viszonyítási alapnak (A). Ezt vetettük össze a különféle klinikai események (jobbszívfélelégtelenség, kollapszus, angina, akut kórházi felvétel) után nem sokkal elvégzett mérési eredményekkel (B). Eredmények: A funkcionális állapot romlása (NYHA 2,2±0,4-rõl 3,4±0,6-re, p<0,01) és a 6MWD csökkenése (383±93 m-rõl 276±84 m-re, p<0,01) szignifikáns különbséget mutatott A és B mérés között. A tricuspidalis regurgitációból számolt pulmonalis szisztolés nyomás nem változott szignifikánsan (PAPszi 88±29 Hgmmrõl 79±38 mmHg-re NS). A TAPSE csökkenése nem érte el a szignifikancia határát (14,6±4,6 mm-rõl 11,8±2,6 mm-re NS). A tricuspidalis anulus hosszirányú elmozdulásában a szisztolés (S) sebességcsökkenés zignifikáns mértékûnek bizonyult (S 8,4±2,0 cm/s-ról 7,7±2,1 cm/s-ra p<0,05), de a diasztolés sebességekben ez kisebb mértékû maradt (Ea és Aa). Az MPI növekedése erõsen szignifikáns (0,59±0,21-rõl 0,65±0,13-ra, p<0,01). Ez a növekedés fordított korrelációt (r=0,75) mutatott a 6MWD csökkenéssel. Következtetések: IPAH rendszeres követésekor a klinikai állapot romlást legjobban a 6MWD csökkenése jelzi. A TDI-vel meghatározott MPI növekedése fordítottan arányos a 6MWD-értékével. Az MPI hasznos paraméter a klinikai rosszabbodás megítélésében. Ez segíthet a kombinációs kezelésre való váltásban vagy a tüdõtranszplantációra való listázásban.

DETERMINANTS OF NATRIURETIC PEPTIDE LEVELS IN PATIENTS SUFFERING FROM HYPERTROPHIC AND DILATED CARDIOMYOPATHY natriuretic peptide, cardiomyopathy, heart failure Elevated concentrations of NT-proANP and NT-proBNP identify patients with impaired cardiac function. Combining the information obtained from the activation of ANP and BNP system into a single analyte produces an assay with increased diagnostic power. This novel immunoassay is named after a virtual peptide as NT-proXNP. The aim of our study was to assess the correlations between the morphologic and functional parameters of the left heart and the levels of NTproANP, -BNP and -XNP in patients with hypertrophic (HCM) and dilated (DCM) cardiomyopathy. Methods: 16 healthy subjects, 36 patients with HCM (ejection fraction³50%) and 29 patients with DCM (EF£35%) were studied. In addition to the conventional transmitral flow patterns myocardial systolic, early-, and late diastolic velocities were measured. E/A and E/Ea ratios were calculated. Maximal left atrial volume (LAV) was measured from the apical 4- and 2-chamber views using Simpson’s method. Cardiac magnetic resonance imaging was used to determine left ventricular mass (LVM), end-diastolic and end-systolic volumes. The latter parameters were normalized to body surface area (LAVI, LVMI etc.). Because the distribution of natriuretic peptide levels was not normal, the values were transformed into a natural logarithm (ln). Simple associations between the variables were estimated by Pearson’s method. Then stepwise multiple linear regression analyses were performed examining all those variables significant in univariate correlations. Results: Levels of ANP, BNP and XNP in HCM group were 1050.1±719.9, 309.7±333.8, 724.1±722.1; in DCM group 1289.6±819.9, 292.9±282.8, 861.9±659.3; in normal group 328.45±119.1, 54.4±20.0, 128.4±51.6 pmol/l, respectively. The main predictor of lnANP, lnBNP, lnXNP in HCM patients was LVMI (r=0.611, p<0.01; r=0.616, p<0.01; r=6.38, p<0.01, respectively), while in DCM patients was LAVI (r=0.630, p<0.01; r=0.542, p<0.01; r=0.627, p<0.01, respectively). In the group of healthy volunteers no significant correlation was found. Conclusion: In HCM patients the main predictor of the natriuretic peptide levels is the LV mass while in DCM patients the LAV. The former is an important influencing factor, the latter is a preload independent marker of diastolic dysfunction’s severity.

SERIAL ECHOCARDIOGRAPHIC FOLLOW-UP AND DETERMINATION OF PROGRESSION IN IDIOPATHIC PULMONARY HYPERTENSION pulmonary hypertension, tissue Doppler imaging Idiopathic pulmonary hypertension (IPAH) is a serious condition with bad prognosis. Early determination of progression is crucial in selection of optimal therapy. The magnitude of pulmonary pressure does not reflect the clinical condition, it can remain in high range even in clinical events with decrease in cardiac output. Functional class and 6 minute walking distance (6MWD) are widely accepted in the diagnosis of deterioration. Walking test however can usually not be performed during clinical events. The aim of this study was to investigate echocardiographic parameters in the detection of worsening clinical condition. Methods: 18 idiopathic pulmonary arterial hypertensive patients were followed for 23±12 months. At the time of the diagnosis detailed clinical tests have been performed including right heart catheterization, echocardiography with determination of pulmonary arterial systolic pressure (PAPsy), systolic excursions of the tricuspid annular plane (TAPSE) and tissue Doppler imaging (TDI) of the tricuspid annulus. Systolic (S) and diastolic (Ea and Aa) velocities were measured and myocardial performance index (MPI or Tei index) was calculated. During the serial follow-up under different therapies the non-invasive tests were repeated every 3-6 month. Parameters determined during the stabile clinical condition served as baseline (A) data in the study. These were compared to the parameters obtained at the time of short after beginning a clinical event (congestive heart failure, collapse, angina, hospitalization) (B). Results: Deterioration in functional class (NYHA from 2.2±0.4 to 3.4±0.6, p<0.01) and decrease in 6MWD (from 383±93 m to 276±84 m, p<0.01) was significant between A and B data. Pulmonary systolic pressure calculated from tricuspidal regurgitant flow did not change significantly (PAPsy from 88±29 Hgmm to 79±38 mmHg NS). Decrease in TAPSE did not reach significant level (from 14.6±4.6 mm to 11.8±2.6 mm NS). Decrease in the systolic (S) velocity of the longitudinal movement of the tricuspid annulus with TDI was significant (S from 8.4±2.0 cm/s to 7.7±2.1, p<0.05), but non-significant in the diastolic velocities (Ea and Aa). Increase in the MPI was highly significant (from 0.59±0.21 to 0.65±0.13, p<0.01). This increase was in close negative correlation (r=0.75) to the decrease in 6MWD. Conclusion: The clinical worsening in IPAH during serial follow-up is best determined by the decrease in 6MWD. The increase in MPI determined by TDI inversely correlates with 6MWD. MPI seems to be a reliable parameter during follow-up in adjudicating the clinical progression. This can optimize the change for combination therapy or even for listing to lung transplantation


Echokardiográfia/Echocardiography SZÖVETI DOPPLER-ECHOKARDIOGRÁFIA SZEREPE KARDIÁLIS RESZINKRONIZÁCIÓS TERÁPIA SORÁN Kutyifa Valentina1, Szilágyi Szabolcs1, Andrássy Péter2, Apor Asztrid1, Gellér László1, Zámolyi Károly2, Merkely Béla1 1 SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest 2 Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Kardiológia, Budapest Bevezetés: A kardiális reszinkronizációs terápia (CRT) a súlyos, terápiarefrakter szívelégtelenség kezelésének hatékony, nonfarmakológiás eszköze. A klasszikus kritériumok alapján kiválasztott betegek esetében azonban még mindig kifejezetten magas a non-responder (terápiára nem reagáló) betegek száma. Vizsgálatunk célja: CRT-re kerülõ betegekben az intra- és interventricularis dyssynchronia kimutatása szöveti Doppler-echokardiográfiával (TDI). Módszer: TDI-vel meghatároztuk az intraventricularis dyssynchronia mértékét a hat basalis, bal kamrai szegmentumban (septum, laterális, inferior, anterior, anteroseptalis, posterior), amelyet 55 msec feletti értéknél tekintettünk szignifikánsnak. Az interventricularis dyssynchroniát a jobb kamra szabad fala és a bal kamra legkésõbb aktiválódó segmentuma közötti szisztolés kontrakciós különbségként mértük. Eredmények: 55 beteg vett részt a vizsgálatban (29 ischaemiás, 26 dilatatív cardiomyopathia). Átlagéletkor 66±8 év, a QRS szélessége 174±24 msec, az ejekciós frakció 25,3±5,4 volt. Intraventricularis dyssynchronia a betegek 84%-ában igazolódott, a késés átlagosan 95±35 msec volt. Interventricularis dyssynchroniát a betegek felében találtunk (80±26 msec). 9 betegnél biventricularis upgrade történt (2 DDD, 1 VDD, 6 VVI). 14 betegnél (25%) krónikus pitvarfibrilláció miatt nem történt jobb pitvari elektróda implantáció. Intraoperatíve, a kettõs jel szélessége 111±29 msec volt. A biventricularis pacemaker-beültetés után a QRS szélessége szignifikánsan csökkent: 136±21 msec (p<0,001), az intraventricularis dyssynchronia megszûnt (késés: 36±15 msec (p<0,001)), az interventricularis dyssynchronia csökkent (46±34 msec (p=0,001)). Az ejekciós frakció szignifikánsan nõtt (33±8%, p=0,001). 5,2±2,8 hónapos utánkövetés során a betegek 16%-a (n=7) mutatkozott non-respondernek (halál, szívelégtelenség miatti hospitalizatio, NYHA stádiumromlás). 3 beteg akut szívelégtelenségben halt meg, egy pulmonalis embólia, egy pedig veseelégtelenség miatt. Következtetés: szöveti Doppler-echokardiográfia alkalmas a dyssynchronia kimutatására CRT-re kerülõ betegekben. CRT után, a mechanikus dyssymchronia megszûnése igazolható.

TISSUE DOPPLER IMAGING IN PATIENTS UNDERGOING CARDIAC RESYNCHRONIZATION THERAPY- SINGLE CENTER EXPERIENCES cardiac resynchronisation therapy, tissue doppler imaging Introduction: cardiac resynchronization therapy (CRT) is an established nonpharmacological treatment modality for patients with severe heart failure. However, rate of non-responders, when patients selected based on classical criteria is still unacceptably high. Aim of our study: To assess intra- and interventricular dyssynchrony using tissue Doppler imaging (TDI) in patients undergoing CRT. Methods: Intraventricular dyssynchrony was assessed using TDI in the six basal left ventricular segments (septal, lateral, inferior, anterior, anteroseptal, posterior wall), the maximal difference was considered to be significant above 55 msec Interventricular dyssynchrony was measured as the difference of systolic velocity onset between right ventricular free wall and the latest activated segment of the left ventricle. Results: Fifty-five patients were included in the study (29 ischaemic, 26 dilatated cardiomyopathy). The mean age was 66±8 years, the mean QRS width 174±24 msec, with a left ventricular ejection fraction of 25.3±5.4. Intraventricular dyssynchrony was detected in 84% of patients, the delay was 95±35msec. Interventricular dyssynchrony was found in half of the patients (80±26 msec). In 9 patient, earlier implanted pacemaker was upgraded to biventricular system (2 DDD, 1 VDD, 6 VVI PM). In 14 patients (25%) atrial lead was not implanted because of chronic atrial fibrillation. The difference between left and right ventricular leads activation was 111±29 msec. After biventricular pacemaker implantation, QRS decreased to 136±21 msec (p<0.001), intraventricular dyssynchrony was abolished, delay was 36±15msec (p<0.001). Interventricular dyssynchrony also decreased with a delay of 46±34 msec (p=0.001). Ejection fraction significantly improved (33±8%, p=0.001). During 5.2±2.8 months follow-up (n=43), 16 percents of patients (n=7) proved to be non-responder (death, heart failure hospitalization, worsening in NYHA functional class). 3 patients died in heart failure progression, one in renal insufficiently and one in pulmonary embolism. Conclusions: TDI is an appropriate tool to assess dyssynchrony in patients undergoing CRT. After CRT, mechanical resynchronization can be proven.

INTEGRÁLT DOPPLER-ECHOKARDIOGRÁFIA JELENTÕSÉGE IZOLÁLT, ASZIMPTOMATIKUS, JELENTÕS FOKÚ DIASZTOLÉS DISZFUNKCIÓ KIMUTATÁSÁBAN

THE ROLE OF INTEGRATED DOPPLER ECHOCARDIOGRAPHY IN SIGNIFICANT, ISOLATED, ASYMPTOMATIC DIASTOLIC DYSFUNCTION

Lengyel Mária, Dénes Mónika Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

doppler echocardiography, heart failure, diastolic dysfunction, hypertension Analysis of mitral inflow pattern (MIP) may not be enough to evaluate elevated filling pressure (EFP). Asymptomatic, significant diastolic dysfunction (DD) with EFP has been reported mostly in systolic heart failure (HF). Objective: to analyse the ratio of isolated DD with and without HF and its correlations. Patients: 144 consecutive patients fulfilled inclusion criteria: sinus rhythm, preserved systolic function (EF>45%), >55 yrs, hypertension, normal MIP. Renal dysfunction and severe mitral regurgitation were excluded. Methods: Left ventricular EF, wall thickness (IVST, PWT), left atrial longaxis diameter, mitral E, A velocities, deceleration time (DT), early diastolic (Ea) myocardial velocity at the lateral mitral anulus by tissue Doppler echocardiography (TDI), and pulmonary venous S and D velocities were measured. E/A, E/Ea and S/D ratios were calculated as well as relative wall thickness (RWT= (IVST+PWT)/Dd), and left ventricular stiffness (LVS=E/Ea/Dd), where Dd was the left ventricular enddiastolic dimension. MIP was considered normal if E/A³1 and DT 150-240 msec, and EFP if E/Ea>7 and/or S/D<1. Results: EFP was found in 96 cases (47 males, mean age: 69.7±9.2 yrs) out of which 25 had HF. Patients with asymptomatic DD were younger (68.5±8.4 vs. 73.2±10.5 yrs; p<0.05), had lower RWT (0.37±0.2 vs. 0.41±0.2; p<0.05), had smaller E/A (1.6±0.6 vs. 2.0±0.7; p<0.01), greater S/D (0.91±0.6 vs. 0.68±0.2; p<0.001), higher prevalence of diabetes (33/71 vs. 5/25 p<0.02) and male gender (39/71 vs. 8/25 p<0.05) than patients with HF. In patients with EFP there was a negative correlation between RWT and Ea (r=–0.26, p<0.05), and a positive correlation between RWT and LVS (r=0.21, p<0.05). There was no age dependence of any variable. Conclusions: 1. isolated, significant, asymptomatic DD demonstrated by integrated Doppler echo was more prevalent than diastolic HF in elderly, hypertensive patients; 2. relative wall thickness is directly related to left ventricular stiffness in this population.

A mitralis beáramlási görbe (MBG) elemzése nem mindig elegendõ a magas töltõnyomás (MTNY) igazolásához, kiegészítõ vizsgálatokra is szükség van. Aszimptomatikus, MTNY-sal járó, jelentõs fokú diasztolés diszfunkciót (DD) eddig fõleg szisztolés szívelégtelenségben (SZE) mutattak ki. Cél: Normális MBG esetén milyen arányban fordul elõ izolált DD SZE-vel, és a nélkül, valamint ezek összefüggései. Betegek: vizsgálatunkba 144 konszekutív, sinusritmusban lévõ, megtartott szisztolés funkciójú (EF>45%) 55 év feletti, hipertóniás betegeket vontunk be, akiknek a MBG-je normális volt. Veseelégtelenséget, és jelentõs mitralis regurgitációt kizártuk. Módszer: mértük a bal kamrai EF-t, falvastagságot (IVS, HF), a bal pitvar hosszátmérõjét, a mitralis beáramlási görbe E, A sebességeit, a decelerációs idõt (DT), szöveti Doppler-echoval (TDI) a bal kamra laterális anulusában a koradiasztolés (Ea) sebességet, és a pulmonalis véna görbe S és D sebességeit, valamint számítottuk az E/A, E/Ea és az S/D hányadosokat. Kalkuláltuk a relatív falvastagságot (rFV= (IVS+HF)/Dd), és új paraméterként a bal kamrai rigiditást (BKR=E/Ea/Dd), ahol Dd a bal kamrai végdiasztolés átmérõ. Normális MBG-nek tekintettük, ha E/A³1 és DT 150-240 ms, MTNY-nek, ha E/Ea>7 és/vagy S/D<1. Eredmények: A 144 esetbõl 96-ban találtunk MTNY-t (47 férfi, átlagéletkor: 69,7±9,2 év), ebbõl 25 SZE. Az aszimptomatikus DD-jú betegek fiatalabbak (68,5±8,4 vs. 73,2±10,5 év; p<0,05), kisebb a rFV (0,37±0,2 vs. 0,41±0,2; p<0,05), kisebb az E/A (1,6±0,6 vs. 2,0±0,7; p<0,01) és nagyobb az S/D hányadosuk (0,91±0,6 vs. 0,68±0,2; p<0,001) mint SZE esetén. Aszimptomatikus DD esetén gyakrabban forult elõ cukorbetegség (33/71 vs. 5/25 p<0,02), és a férfi nem (39/71 vs. 8/25 p<0,05), mint SZE-ben. A 96 MTNY-sal járó esetben negatív korrelációt találtunk a rFV és az Ea (r= –0,26; p<0,05) között, és pozitívat a rFV és a BKR között (r=0,21; p<0,05). A kor egyik értéket sem befolyásolta. Következtetések: Az integrált Doppler-echoval kimutatott izolált, aszimptomatikus, jelentõs DD, hipertóniás, idõs betegekben gyakoribb, mint a diasztolés SZE. A relatív falvastagság egyenes összefüggést mutat a bal kamrai rigiditással.


Echokardiográfia/Echocardiography TEE-VEZÉRELT TROMBOLÍZIS MÛTÉTTEL KOMBINÁLVA MÛBILLENTYÛ-TROMBÓZISBAN Nagy András, Lengyel Mária Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Mûbillentyû-trombózisban (MBT) a trombolízis (T), a sebészeti, illetve a heparinkezelés alternatív módszerek lehetnek. A vizsgálat célja a T-kezelés hatékonyságának megítélése és esetleges sebészi kezeléssel való kombinációja kritikusan súlyos betegekben. Az MBT megállapítására, a thrombus méretének, elhelyezkedésének és mobilitásának meghatározására, a mûbillentyû-lemezmozgás és a kezelés hatékonyságának lemérésére transoesophagealis echokardiográfiát (TE) használtunk. Nonobstruktív MBT esetén thrombus jelenléte mellett normális lemezmozgás látszott. Obstruktív MBT (OMBT) esetén a lemezmozgások korlátozottak voltak akár kimutatható thrombus jelenléte nélkül is. 1993 és 2006 decembere között 88 betegnél összesen 117 alkalommal találtunk MBT (63 nõ, átlagéletkor 56 év). 65 alkalommal a betegek T kezelésben részesültek. A T hatékony volt 48 esetben (74%-os sikerarány), részlegesen hatékony 13 OMBT esetben és hatástalan 4 esetben. Összesen 5 beteg halt meg ebben a csoportban (7%-os mortalitás), 4 beteg szenvedett stroke-ot, 2 beteg TIA-t, 2 major vérzés és 2 perifériás embóliás esemény volt. A 13 OMBTbeteg részlegesen sikeres T-kezelése után 11 beteg került mûtétre átlag 11 nappal a T után. 10 betegnek mitralis, egy betegnek aorta MBT-a volt. A T-t követõen a mûbillentyû grádiense csökkent és a hemodinamikai paraméterek javultak. A TEvizsgálat minden esetben az obstrukció csökkenését mutatta javuló, de nem tökéletes lemezmozgással. A T-t követõ mûtét 8 esetben pannust, 3 esetben thrombusmaradványt igazolt. Két beteget veszítettünk el ebben a csoportban, akik retrombózis után kerültek mûtétre, és a T-t nem ismételtük meg. Más indikáció alapján, direkt mûtétre kerülõ 26 beteg közül 7 beteg halt meg (27%-os mortalitás). Következtetés: MBT esetén a T-kezelés magas sikeraránnyal végezhetõ el, az ismert komplikációkkal. T-t követõen bizonyos esetekben reziduális obstrukciót okozó pannus, vagy inveterált thrombus miatt mûtétre kerülhet sor. Ezen esetekben, a hemodinamikai paraméterek javulása következtében a mûtét biztonsággal végezhetõ. Retrombózis esetén a reoperáció elõtt újabb T megkísérlendõ.

TEE GUIDED THROMBOLYSIS COMBINED WITH SURGERY IN PROSTHETIC VALVE THROMBOSIS transesophageal echocardiography, prosthetic valve, thrombolysis In the management of prosthetic valve thrombosis (PVT) thrombolysis (T), surgery and heparin are treatment alternatives. The aim of the study was to assess the outcome of thrombolythic therapy combined with surgery in critically ill patients. Transesophageal echocardiography (TEE) was used for the diagnosis of PVT, assessment of thrombus (THR) size, location and motility, leaflet motion and treatment monitoring. Nonobstructine PVT was defined as normal leaflet motion with thrombus. Obstructive PVT (OPVT) included all cases with restricted leaflet motion, even in the absence of THR. Between 1993 and December 2006 totally 117 episodes of PVT were found in 88 patients (63 females; mean age 56 years). T was given in 65 episodes. In 48 cases T was completely successful (74% success rate), partially successful in 13 OPVT cases and failed in 4 cases. 5 patients died in this group (7% mortality) and complications of T included 4 episodes of stroke, 2 major bleedings, 2 peripheral embolic events, 2 transient ischemic events. 11 patients out of the 13 partially successful OPVT cases underwent surgery in average 11 days after T. 10 patients had mitral, one patient aortic PVT. In all these patients the valvular gradient decreased after T, and the hemodynamic parameters improved. In all cases TEE showed partial resolution of the obstruction, and improved leaflet motion. Surgery proved pannus in 8 patients and valve thrombosis in 3 patients. We lost 2 patients in this group, in whom surgery was performed after rethrombosis and T was not repeated. In comparison 7 patients died out of the 26 patients who underwent surgery for other reasons (mortality rate 27%). Conclusions: T can be performed in patients with PVT with high success rate, however complications can occur. Surgery may be indicated for pannus or residual THR. In these cases, due to improved hemodynamics surgery can be performed safely. Treatment of rethrombosis by repeat T before reoperation should be tried.

VI. Aritmia és Pacemaker Kongresszus Szegedi Egyetem Tudományos és Ifjúsági Központ, 2007. szeptember 27–29. Kongresszusi felhívás Szervezõ: Magyar Kardiológusok Társasága Aritmia és Pacemaker Munkacsoportja A kongresszus elnöke: Dr. Merkely Béla PhD, DSc (SE, Cardiovascularis Centrum, Budapest) A kongresszus védnöke: Prof. Dr. Forster Tamás (Szegedi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Centrum), Ritmusos Szívért Alapítvány A szervezõbizottság elnöke: Dr. Sághy László (Szegedi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Centrum) Szervezõbizottság: Dr. Ágoston Gergely, Dr. Bencsik Gábor, Dr. Chadaide Számi, Dr. Makai Attila, Nyári Izabella, Dr. Pap Róbert (Szegedi Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Centrum), Dr. Zima Endre (SE, Cardiovascularis Centrum, Budapest) Tudományos Bizottság: MKT Aritmia és Pacemaker Munkacsoport vezetõsége A Kongresszuson referátumok, szabadelõadások és szimpóziumok kapnak szerepet magyar és angol nyelven, illetve a hagyományoknak megfelelõen meghatározott témában orvosok számára díjazott poszterszekciót, szakasszisztensek számára szabadelõadásokból álló szekció(ka)t hozunk létre beküldött absztraktok alapján. Az elfogadott absztraktok a Cardiologia Hungaricaban jelennek meg. MOTESZ/OFTEX akkreditáció folyamatban. A VI. Aritmia és Pacemaker Kongresszus információs csomagja (regisztrációs lapja, a folyamatosan aktualizált tudományos és társasági programja) hozzáférhetõ lesz az interneten, az MKT honlapról választható link-kel (http://www.mkardio.hu). Absztrakt beadási határidõ: 2007. augusztus 1. Korai regisztráció: 2007. augusztus 30-ig. Általános információ: Nyári Izabella, e-mail: [email protected], tel: 62/544-901, fax: 62/544-568. Szakasszisztensek: Iskum Leila, [email protected]. VI. Aritmia és Pacemaker Kongresszus tervezett fõ témakörei (a címek, témák módosulhatnak): Hosszú QT-syndroma, Hypertrophyc cardiomyopathy, ARVD, Non-compact cardiomyopathy, Pitvarfibrilláció, Supraventricularis aritmiák intervenciós kezelése, Malignus kamrai ritmuszavarok ablációs kezelése, PM infekciók, Selective site pacing Live cases: abláció (NavX vagy CARTO+intracardialis ultrahang), speciális pacemaker/ICD-implantáció; Szavazógépes EKG kvíz Szakasszisztensi fórum – szabadelõadások a Tudományos Bizottság által elfogadott absztraktok alapján Tervezetten meghívott külföldi, vagy külföldön dolgozó magyar elõadók: Prof. Dr. Hans Joachim Trappe, Prof. Dr. Johannes Brachmann, Dr. Dobrán Ildikó, Dr. Duray Gábor, Dr. Károlyi László, Dr. Pintér Arnold, Dr. Rohla Miklós, Dr. Sárközy Andrea, Carlo Napolitanot (Padova, IT), Perry Elliot (London, GB), Arice Anastarakis (Athen, GR), Forkert tenCate (Rotterdam, NL), Jozef Kautzner, Petr Peichl (Prága, Csehország).


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology SZISZTÉMÁS CAPSAICIN KEZELÉS OXIDATÍV ÉS NITROZATÍV STRESSZRE GYAKOROLT HATÁSA A SZÍVIZOMBAN

SYSTEMIC CAPSAICIN PRETREATMENT MODULATES MYOCARDIAL OXIDATIVE AND NITROSATIVE STRESS

Bencsik Péter1, Görbe Anikó1, Csont Tamás1, Ferdinandy Péter1, Jancsó Gábor2, Fürst Zsuzsanna3 1 SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Szeged 2 SZTE ÁOK, Élettani Intézet, Neuro-pszichofarmakológiai Kutatócsoport, Szeged 3 Semmelweis Egyetem, Magyar Tudományos Akadémia, és Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet, Budapest

capsaicin, oxidative stress, peroxynitrite, myocardium We have previously shown that systemic capsaicin pretreatment that depletes neurotransmitters from primary sensory nerves diminishes the basal nitric oxide (NO) content of the heart, however, its mechanism is unclear. It is well known that superoxide reduces the bioavailability of NO via formation of peroxynitrite (ONOO-), thereby leading to oxidative and nitrosative stress. Therefore, in the present study we have analyzed systematically the mechanisms involved in the development of oxidative and nitrosative stress in response to systemic capsaicin treatment in male Wistar rats. The animals were treated with capsaicin subcutaneously in the sequence of 10, 30, and 50 mg/kg single daily doses for 3 days. Seven days after the end at capsaicin pretreatment, myocardial function and parameters of oxidative and nitrosative stress have been measured. Capsaicin pretreatment increased LVEDP, however other myocardial functional parameters were not affected. Cardiac NO level and Ca2+-dependent NO synthase (NOS) activity decreased significantly in the capsaicin pretreated group, whereas the activity of the Ca2+independent NOS remained unchanged. Furthermore, a decrease was shown in cardiac endothelial NOS mRNA content without any gene expressional change in the other two isoforms of NOS. Myocardial activity of superoxide dismutase was increased, however myocardial and serum ONOO- concentrations were decreased by capsaicin pretreatment. However, neither endothelial nor neuronal isoforms of NOS protein showed any significant difference by Western blotting. The activity of xanthine oxidoreductase and NADPH oxidase and myocardial superoxide content did not change. Our results suggest that the decreased activity of the Ca2+dependent NOS in the capsaicin pretreated group contributes to reduction in cardiac NO level. The decreased cardiac and systemic ONOO-content may participate in the decreased S-nitrosylation of the sarcoplasmic reticulum Ca2+-ATPase (SERCA), which causes diastolic dysfunction characterized by increased LVEDP.

Munkacsoportunk korábban már kimutatta, hogy a szisztémás capsaicin kezelés patkányban, szelektíven roncsolja a szenzoros idegvégzõdéseket a szívben, csökkenti a myocardium nitrogén-monoxid (NO) tartalmát, illetve az endotheliális NO-szintáz (eNOS) mRNS-szintjét. Ismert, hogy az NO biológiai hozzáférhetõségét a termelõdõ szuperoxid-anion (O2-) mennyisége erõsen befolyásolja, mivel az O2-NO-dal nem-enzimatikus úton reagálva peroxinitritet (ONOO-) képezhet. Jelen kísérleteinkben 300-350 g-os hím Wistar-patkányokon végzett kísérletek során szisztematikusan analizáltuk szisztémás capsaicin kezelés hatására az oxidatív- és nitrozatív stressz kialakulásában szerepet játszó mechanizmusokat. Az állatokat szubkután oltottuk 1%-os capsaicin oldattal, illetve annak vivõanyagával (kontrollcsoport), 3 egymást követõ napon 10, 30, illetve 50 mg/kg/nap dózisban, majd az állatok szíveit 7 nappal az utolsó kezelést követõen izoláltuk. A fagyasztott, porított, majd homogenizált szívekben vizsgáltuk az NO mennyiségének csökkenésében szerepet játszó mechanizmusokat. A szívizom funkciós paramétereit megmérve, csak a bal kamrai végdiasztolés nyomás (LVEDP) mutatott szignifikáns emelkedést a kezelt csoportban. A Ca2+-függõ NOS aktivitásában szignifikáns csökkenést tapasztaltunk, míg az O2-t semlegesítõ szuperoxid-dizmutáz (SOD) aktivitása szignifikánsan emelkedett a kezelt csoportban a kontrollhoz képest. Sem az O2-t termelõ xantin-oxidoreduktáz, illetve NADPH-oxidáz aktivitásában, sem a miokardiális O2-mennyiségében nem volt számottevõ különbség a két csoport között, azonban a szérum és a szívizom peroxinitrit koncentrációját vizsgálva jelentõs csökkenést tapasztaltunk mindkét esetben. Eredményeink alapján a miokardiális NO-csökkenésért az eNOS-aktivitás csökkenése tehetõ felelõssé. Ismert, hogy a ONOO- csökkent képzõdése hozzájárulhat a miokardiális szarkoplazmatikus retikulum Ca2+-ATPáz (SERCA) S-nitrozilációjának csökkenéséhez, ezáltal relaxációs zavarhoz vezethet, amelynek kórjelzõje az LVEDP növekedése. Kísérleteink folytatásaként a miokardiális SERCA S-nitrozilációjában bekövetkezõ esetleges változásokat próbáljuk kimutatni.

MITOGÉN AKTIVÁLTA PROTEIN-KINÁZ (MAPK) JELÁTVITELI ÚT AKTIVÁCIÓJA EXTRAKORPORÁLIS KERINGÉS HATÁSÁRA Bertók Szabolcs1, Gasz Balázs2, Kürthy Mária1, Cserepes Barbara1, Rácz Boglárka1, Alotti Nasri2, Rõth Erzsébet1 1 PTE ÁOK, Kísérletes Sebészeti Intézet, Pécs 2 ZMK, Szívsebészeti Osztály, Zalaegerszeg Az extrakorporális keringés (EKK) számos szívsebészeti mûtét alapvetõ eleme, alkalmazása azonban több olyan nemkívánatos mellékhatással jár, melyek jelentõsen befolyásolhatják a posztoperatív morbiditást. Ilyen nemkívánatos mellékhatás a fehérvérsejtek aktivációjával létrejövõ szisztémás gyulladásos válaszreakció, amelynek során számos jelátviteli folyamat aktiválódik. Ez többek között magyarázhatja az EKK alkalmazását követõ miokardiális diszfunkciót. A mitogén aktiválta proteinkináz jelátviteli kaszkád rendszer (p38, Erk1/2, JNK) számos stimulust követõen aktiválódik, mint például iszkémia-reperfúzió, nyírófeszültség és vazoaktív faktorok hatására, és meghatározó szerepe lehet az EKK-sel összefüggõ morbiditásban. Vizsgálatunkban célul tûztük ki a MAPK-ok aktivációjának összehasonlítását EKK mellett, illetve EKK nélkül (off-pump, OP) végzett koszorúérmûtétek során. Prospektív, randomizált vizsgálatunkba 30 koszorúérmûtéten átesett beteget vontunk be (20 EKK-sel, 10 off-pump technikával operált). A graftok számában, a betegek nemében, korában nem volt lényeges különbség a kétféle módszerrel operált csoport között. A mûtét alatt és a posztoperatív elsõ hét során több idõpontban (az 1, 2, 3. és 7. posztoperatív napokon) vénás vérmintát vettünk. A vérmintákból mononukleáris sejteket izoláltunk Ficoll-Paque segítségével. Primer (p38, Erk1/2, illetve JNK ellenes) és szekunder antitest jelölést követõen a sejteket áramlási citométerrel mértük. Eredményeinkbõl megállapítható, hogy az EKK a p38, Erk1/2 és a JNK fokozottabb mértékû aktivációjához vezetett az off-pump technikával operált betegekkel összehasonlítva. A MAP-kinázok aktivációja a posztoperatív harmadik napig folyamatosan emelkedett az EKK-sel operált betegekben. Eredményeink igazolják, hogy az extrakorporális keringés a MAP-kinázok fokozott aktivációjához vezet, amely részben magyarázatul szolgálhat a két technika posztoperatív morbiditási különbségeire, és emellett rámutatnak a MAP-kinázok, mint lehetséges terápiás célpontok szerepére. OTKA T048851, K060227, ETT168/2006

THE EFFECT OF CARDIOPULMONARY BYPASS ON ACTIVATION OF MITOGEN-ACTIVATED PROTEIN KINASE PATHWAY cardiopulmonary bypass, oxidative stress Applying of cardiopulmonary bypass (CPB) is associated with several unwanted events, such as augmentation of inflammatory reactions and oxidative stress. A general pro-inflammatory response after cardiopulmonary bypass may involve changes in signal transduction and in part be responsible for myocardial dysfunction after cardiac surgery. The mitogen-activated protein kinases (MAPKs) including p38, ERK1/2, and JNK function in cellular signal transduction cascades and are activated by many different stimuli such as ischemia-reperfusion, shear stress and vasoactive agents, and may play a pivotal role in morbidity associated with CPB. The aim of this study was to investigate the changes in MAPK pathway in patients undergoing cardiac surgery with or without CPB (off-pump technique – OPCAB). 30 patients were enrolled (20 conventional coronary bypass operations with CPB and 10 OP operations were carried out). During the operation and in the consecutive 7 days samples were taken from peripheral vein, and the activation of p38, ERK 1/2 and JNK were determined in isolated leukocytes by flow cytometry. More expressed p38, ERK1/2 and JNK activation can be determined following CPB related to OPCAB patients. The activation of MAPKs increased continuously till the 3rd postoperative day in patients operated with CPB. In conclusion, the present study demonstrates an increased activation of MAPKs in patients undergoing CABG surgery with CPB, and in part could explain the differences in clinically outcomes of the two techniques. In addition, our findings indicate the role of MAPKs as potential targets for therapeutic interventions. OTKA T048851, K060227, ETT168/2006


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A MYOFILAMENTÁLIS FEHÉRJÉK PROTEINKINÁZ-CMEDIÁLT FOSZFORILÁCIÓJÁNAK FUNKCIONÁLIS HATÁSAI A HUMÁN SZÍVIZOMBAN Borbély Attila1, Jolanda van der Velden2, Nicky M. Boontje2, Ruud Zaremba2, Papp Zoltán1, Édes István1, Ger J. M. Stienen2 1 Debreceni Egyetem, Orvos és Egészségtudományi Centrum, Kardiológiai Intézet, Debrecen 2 Laboratory for Physiology, Institute for Cardiovascular Research, VU Medical Center, Amsterdam, Netherland Bevezetés: A krónikus szívelégtelenség kialakulása során a béta-adrenerg receptorszám csökkenése és a receptorok deszenzitizációja következtében a myofilamentumok proteinkináz A (PKA) mediált foszforilációja csökken. Számos adat szól amellett is azonban, hogy a csökkent miokardiális kontraktilitás hátterében a proteinkináz C (PKC) aktivitásának növekedése is szerepet kaphat. Jelenlegi tanulmányunkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogy a myofilamentális fehérjék PKC-mediált foszforilációja hogyan befolyásolja a humán szívizomsejtek kontraktilis funkcióját kontrollkörülmények között, PKA és foszfatáz kezelést megelõzõen, illetve azt követõen. Módszerek: Donor és végstádiumú szívelégtelenségben szenvedõ betegek bal kamrai szívizomzatából izolált szívizomsejteken az izometriás erõ kalciumfüggését mértük. A PKC-, PKA- és foszfatáz-kezeléseket követõen a myofilamentális fehérjék foszforilációs állapotában bekövetkezõ változásokat egy- és kétdimenziós gélelektroforézis, Western-immunoblot és ELISA-technikák alkalmazásával követtük. Eredmények: A PKC-kezelés nem csökkentette a szívizomsejtek maximális Ca2+aktivált erejét egyik vizsgálati csoportban sem. A szívelégtelenségben szenvedõ betegek szívizomzatában a troponin I PKA-függõ foszforiláltsági szint nagymértékben csökkent, amelynek mértéke szoros összefüggést mutatott a szívizomsejtek Ca2+érzékenységével (pCa50). A PKC-kezelés szignifikánsan nagyobb mértékben csökkentette a szívelégtelenségben szenvedõ betegek szívizomsejtjeinek Ca2+-érzékenységét (dpCa50=0,19+0,03), mint a donor szívizomsejtekét (dpCa50=0,08+0,01). Ez a változás kisebb mértékûnek, de szignifikánsnak adódott PKA elõkezelést követõen. PKC elõkezelés után alkalmazott PKA a pCa50-et tovább nem csökkentette. A fehérjeanalízisek eredményei alapján megállapítottuk, hogy a PKC foszforilálja a humán troponin I PKA foszforilációs helyeit és a troponin T-t, míg a miozin könnyû lánc foszforiláltsági állapotát nem változtatja meg. Következtetések: A humán szívizomban a myofilamentális fehérjék proteinkinázC-mediált foszforilációja nem csökkenti a maximális Ca2+-aktivált erõt. A Ca2+érzékenység PKC által kiváltott csökkenése a diasztolés funkció javulását eredményezheti humán szívelégtelenségben.

A NO- CGMP-PKG FÜGGÕ JELÁTVITELI ÚT SZEREPE SZÍVIZOMSEJT-TENYÉSZETEKBEN HYPOXIA-REOXIGENIZÁCIÓ SORÁN Csont Tamás, Görbe Anikó, Giricz Zoltán, Ferdinandy Péter SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Szeged Az iszkémiás szívbetegségek terápiájában már régóta alkalmazzák a nitrogén-monoxid (NO) donor gyógyszereket. Az NO egy olyan citoprotektív molekula, mely hatását a cGMP függõ PKG jelátviteli úton fejti ki. Az NO hatásának kifejtése során a szolubilis guanilát-cikláz hem csoportjához kötõdik és aktiválja az enzimet. A B-típusú nátriuretikus peptid (BNP) partikuláris guanilat-cikláz aktiválásával valószínûleg szintén a cGMP függõ PKG jelátviteli úton keresztül hat. Az intracelluláris cGMP-koncentráció növekedése protektív hatású az iszkémiás reperfúziós károsodásban, azonban a downstream szignáltranszdukciós út és annak effektorai még nem ismertek. Célunk a cGMP-függõ PKG-szignalizációs út felderítése volt a citoprotekcióban. Munkánkat primer szívizomsejt tenyészeteken végeztük. Az elsõ sorozatban a csoportokat iszkémiás károsodásnak tettük ki, amelyhez hypoxiás oldatot használtunk, valamint a tenyészeteket 3 óráig 95% N2 and 5% CO2 keverék alatt inkubáltuk. A második sorozat hasonló csoportjait normoxiás környezetben tartottunk. Az elsõ csoport kontrollként szolgált, míg a többieket a következõ anyagokkal kezeltük: (2) cGMP analóg 8-Br-cGMP, (3) 8-Br-cGMP+PKG inhibitor KT5823 (KT), (4) KT, (5) NO-donor SNAP, (6) SNAP+KT, (7) BNP, (8) BNP+KT. Végül 2 órás reoxigenizációt követõen minden csoport sejtjein viabilitás tesztet végeztünk. A kontrollcsoportokban 10-15%-os sejtpusztulás történt. A szimulált iszkémiás kezelés a sejtek 34%-ának pusztulását okozta, amelyet azonban a cGMP analóg 8Br-cGMP szignifikánsan kivédett (13%, p<0,001). Azonban a 8BrcGMP védõ hatását a PKG-inhibitor KT gátolta (34%). Az NO-donor SNAP is citoprotektívnek bizonyult (18%) és a KT ezt a védõhatást is megakadályozta. A BNP védõhatása 12%-ra csökkentette a sejtpusztulást, amelyet a KT szintén kivédett. Eredményeink alapján elmondhatjuk, hogy a citoprotekcióban az NO-donor SNAP, a cGMP-analóg 8-Br-cGMP és a BNP egyaránt hatékonynak bizonyult és mindhárom anyag hatását a PKG-inhibitor KT5823 kivédte, így a citoprotektív hatás valószínûleg a cGMP-PKG útvonalon valósul meg.

FUNCTIONAL EFFECTS OF PROTEIN KINASE-CMEDIATED MYOFILAMENT PHOSPHORYLATION IN HUMAN MYOCARDIUM human heart failure, protein kinase-C Objective: In human heart failure beta-adrenergic-mediated protein kinase A (PKA) activity is reduced due to the beta-adrenergic desensitization and receptor down-regulation. Consequently, the regulatory role of PKC in cardiac contractility was shown to be enhanced and might be detrimental for contractile function in diseased myocardium. This study was designed to reveal the effects of PKC on myofilament function in human myocardium under basal conditions and upon modulation of protein phosphorylation by PKA and phosphatases. Methods: Isometric force was measured at different [Ca2+] in single permeabilized cardiomyocytes isolated from non-failing and failing human left ventricular tissue. Phosphorylation status of myofilament proteins and the effect of PKC, PKA and phosphatase treatments were analyzed by one- and two-dimensional gel electrophoresis, Western immunoblotting and ELISA. Results: Incubation with the catalytic domain of PKC slightly decreased maximal force under basal conditions, but not following PKA and phosphatase pretreatments. Troponin I phosphorylation at the PKA sites was decreased in failing compared to non-failing hearts and correlated well with myofilament Ca2+ sensitivity (pCa50). PKC reduced Ca2+ sensitivity to a larger extent in failing (dpCa50=0.19+0.03) than in non-failing (dpCa50=0.08+0.01) cardiomyocytes. This shift was reduced, though still significant, when PKC was preceded by PKA, while PKA following PKC did not further decrease pCa50. Protein analysis indicated that PKC phosphorylated PKA sites in human troponin I and increased phosphorylation of troponin T, while myosin light chain phosphorylation remained unaltered. Conclusion: In human myocardium PKC-mediated myofilament protein phosphorylation only has a minor effect on maximal force development. The PKC-mediated decrease in Ca2+ sensitivity may serve to improve diastolic function in failing human myocardium in which PKA-mediated troponin I phosphorylation is decreased.

PROTECTIVE ROLE OF NO- CGMP-PKG SIGNALLING PATHWAY DURING HYPOXIA-REOXIGENATION OF CARDIAC MYOCYTES cardiomyocyte, cytoprotection, NO, BNP, cGMP-PKG, hypoxia-reoxygenization Nitric oxide (NO) donor drugs are widely used in the therapy of ischemic heart disease including angina pectoris. NO is a cytoprotective molecule, which may exert its effect via the cGMP-protein kinase G signalling pathway. NO binds to the hemgroup of soluble-guanylate-cyclase and activates the enzyme. The B-type natriuretic peptide (BNP) activates the particular-guanylate-cyclase and probably also acts via the cGMP-PKG pathway. Enhancement of intracellular cGMP concentration protects the ischemic-reperfused myocardium, but the downstream signalling pathway and effectors are not known. The aim of this study was the exploration of cGMP-dependent-PKG signalling pathway in cytoprotection. Primary cardiomyocyte cultures were prepared from newborn rats. Two series of groups were treated. In the first series (8 groups) hypoxic conditions were applied with hypoxic solution and the cells were kept under 95% N2 and 5% CO2 for three hours. In the second series, the same 8 groups were treated similarly under normoxic conditions. Group 1 served as control, and the following groups were additionally treated with different compounds: (2) cGMP analogue 8Br-cGMP, (3) cGMP analogue 8BrcGMP and a protein-kinase-G inhibitor KT5823, (4) protein-kinase-G inhibitor KT5823, (5) NO donor SNAP (S-nitrozo-penicillamine), (6) NO donor SNAP and KT5823, (7) BNP, (8) BNP+KT5823. After 2 hours reoxigenization, viability tests were done in all groups with trypane blue staining. In normoxic conditions, the ratio of dead cells was 10-15% and there was no significant difference among groups. After simulated ischemia the cell death increased to 34%, which was blocked by using cGMP analogue 8Br-cGMP (13%, p<0.001). Protective effect of cGMP was inhibited by using protein-kinase-G inhibitor KT5823 (34%). Similarly, the NO donor SNAP was also protective against cell death (18%) and KT5823 also inhibited this effect. The BNP also decreased the ratio of dead cells (12%, p<0.001) and KT was an effective inhibitor in this case as well. The NO donor SNAP, the cGMP analogue 8Br-cGMP and the BNP were cytoprotective in hypoxic conditions, however, their cytoprotective effect was inhibited by protein-kinase-G inhibitor KT5823 showing the involvement of cGMP-PKG signalling pathway.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology BEFOLYÁSOLJA-E AZ APOLIPOPROTEIN-E POLIMORFIZMUSA AZ EZETIMIB HATÁSÁT? Dani Gyõzõ, Márk László, Katona András Pándy Kálmán Megyei Kórház, Gyula Az apolipoprotein-E genetikai polimorfizmusa befolyásolja az ateroszklerotikus folyamatokat. Három apo-E allél ismert, az E2, E3 és E4, amelyek közül az E3-as a vad típus. Az E4-aléllal rendelkezõkben magasabb a szérum koleszterinszintje és nagyobb mértékû az intesztinális koleszterinfelszívódás. Az ezetimib egy szelektív koleszterinfelszívódást gátló gyógyszer. Munkánkban azt vizsgáltuk, vajon különbözik-e az ezetimib koleszterincsökkentõ hatása különbözõ apolipoprotein-E fenotípusú egyénekben. Módszerek: 14 E3/E4 vagy E4/E4-allélû és 14 E3/E3 genotípusú beteget kezeltünk hat héten át 10 mg ezetimibbel. A betegek átlagéletkora 62±9,7 év volt a 3-as allélú és 64,4±13,3 a 4-es allélú csoportban. Meghatároztuk a kiinduláskor, illetve a kezelést követõen a lipidparamétereket. Eredmények: A kiindulási koleszterinértékek a vad típusban 5,03±0,84 mmol/l és 5,12±1,62 mmol/l volt a 4-es allélt hordozókban. A vad típusban az összkoleszterinszint az ezetimib kezelést követõen 13,7%-kal csökkent, az LDL-koleszterin 22,9%-kal, a triglicerid 9,2%-kal csökkent, a HDL-koleszterinszint 8%-os emelkedést mutatott. A 4-es alléllal rendelkezõ betegek között az összkoleszterinszint csökkenés 12,1% volt, az LDL-koleszterin 19,6%-al, a trigliceridszint 9,1%-kal mérséklõdött, miközben a HDL-koleszterin 8,9%-kal nõtt. Nem találtunk szignifikáns eltérést a lipidparaméterekben az ezetimib kezelés hatására az E3/E3, illetve az E4/E4 és E4/E3 genotípusú csoportokban. Összefoglalás: az ezetimib hatását nem befolyásolja az apolipoprotein-E polimorfizmusa.

A FRANK–STARLING-MECHANIZMUS NEM HAT AZ AKTIN-MIOZIN CIKLUSSEBESSÉGRE Édes István Ferenc1, Czuriga Dániel1, Galajda Zoltán1, Borbély Attila1, Édes István1, Csányi Gábor2, Papp Zoltán1 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen 2 Jagellói Egyetem, Kísérleti Farmakológiai Intézet, Farmakológiai Tanszék, Krakkó, Lengyelország A Frank–Starling-törvény a szívizomsejtek szarkomerhossz (SL) növekedéssel létrejövõ Ca2+-érzékenység-fokozódásával magyarázható. A jelenség kapcsán az aktin-miozin keresztkötési kinetika is változhat. Ezért kísérleteink során humán, sertés és egér izolált, membrán fosztott szívizomsejt-mintákon határoztuk meg az izometriás erõ Ca2+-érzékenységét, az aktin-miozin ciklus sebességét (ktr) két külön SL mellett (1,9 µm és 2,3µm). A ktr-t 10 mM anorganikus foszfát (Pi) jelenlétében is mértük, mivel ismert, hogy az Pi az erõ-generló kereszthidak kialakulásával interferál. Az SL-emeléssel járó Ca2+-érzékenység fokozódás nagyon hasonló volt a 3 vizsgált fajban: (deltapCa50: ~0,11). A (ktr) értéke (p<0,05) magasabb volt egerekben, mint a vizsgált sertés és humán mintákban valamennyi [Ca2+] értéken (ktr, max érték SL: 1,9 mikrom és pCa 4,75 esetén: 1,33±0,11 s-1, 7,44±0,15 s-1 és 1,02±0,05 s-1 a humán, egér és sertés mintákban). A (ktr) azonban egyik fajnál sem függött az SL-tól. Ha a kapott (ktr) értékeket minden fajban a saját relatív maximumukra normalizáltuk, akkor hasonló Ca2+-függéseket észleltünk mind a 3 fajban. 10 mM Pi hozzáadásával ~60-65%-ra csökkent az izomerõ, de a deltapCa50 egyik fajban sem változott. A hozzáadott Pi humán és sertés mintákban ~1,6-szorosára növelte a ktr, max értéket, egerekben a növekedés ~3-szorosra tehetõ, mindez az SL-tól függetlenül. Összefoglalás: elmondhatjuk hogy a faji különbségek tükrözõdnek a ktr vizsgálatakor, azonban egyik fajnál (humán, egér, sertés) sem találtunk összefüggést a ktr és a SL között. Vizsgálataink szerint tehát, a Frank–Startling-mechanizmus nem jár együtt az aktin-miozin ciklussebesség változásával. Ez a tanulmány az Egészségügyi Minisztérium támogatásával valósult meg (ETT 449/2006).

THE EFFECT OF EZETIMIBE ADMINISTRATION IN PATIENTS WITH DIFFERENT APOLIPOPROTEIN-E GENOTYPES ezetimibe, polymorphism of apolipoprotein-E, intestinal cholesterol uptake The genetic polymorphism of apolipoprotein-E could influence the atherosclerotic process. Three common alleles are known: 2, 3 and 4. Allele 3 is the wild type. Subjects with allele 4 have a higher total cholesterol concentration and a higher intestinal cholesterol absorption. Ezetimibe is a selective cholesterol transport inhibitor which reduces the intestinal uptake of cholesterol. We investigated the cholesterol lowering effect of ezetimibe in subjects with different apolipoproteinE phenotypes. Design: Fourteen patients with the E3/4 or E4/4, and 14 patients with E3/3 genotype received 10 mg ezetimibe for 6 weeks. The mean age±SD was 62.2±9.7 in patients with allele 3 and 64.4±13.3 in those with allele 4. The patients were on constant diet. Results: The baseline total cholesterol level was 5.03±0.84 mmol/l in patients with wild type and 5.12±1.62 mmol/l in patients bearing allele 4. In subjects with wild type allele the total cholesterol level after the ezetimibe treatment decreased by 13.7%, the LDL-cholesterol with 22.9%, the triglyceride with 9.2, and in the level of HDL-cholesterol a 8.0% increase was observed. In patients with allele 4 the decrease of total cholesterol was 12.1%, LDL-cholesterol dropped by 19.6%, and triglyceride levels fell by 9.1%. The level of HDL-cholesterol increased by 8.9%. There was no significant difference between the effect of ezetimibe on lipid levels in patients with E4/4, E4/3 and E3/3 genotypes. Conclusion: the effect of ezetimibe was not influenced by the apolipoprotein-E polymorphism.

THE FRANK-STARLING LAW OF THE HEART DOES NOT AFFECT THE ACTIN-MYOSIN TURNOVER RATE human, mouse, pig, heart, skinned muscle, myofilament length-dependent activation, ktr, regulation, calcium The basis of the Frank-Starling law of the heart is considered to be the increase in Ca2+ sensitivity of isometric force development along with sarcomere length (SL). Furthermore, the regulation of cross-bridge turnover kinetics may also be involved. Therefore, the Ca2+ dependencies of isometric force production and of the crossbridge sensitive rate constant of force redevelopment (ktr) were determined at different SLs (1.9 µm and 2.3 µm) in isolated human, murine and porcine permeabilized cardiomyocytes. Ktr was also determined in the presence of 10 mM inorganic phosphate (Pi), which interfered with the force-generating cross-bridge transitions. The increases in Ca2+ sensitivities of force with SL were very similar in human, murine and porcine cardiomyocytes (deltapCa50:~0.11). Ktr was higher (p<0.05) in mice than in humans or pigs at all [Ca2+] levels (ktr, max at a SL of 1.9 microm and pCa 4.75: 1.33±0.11 s-1, 7.44±0.15 s-1 and 1.02±0.05 s-1, in humans, mice and pigs, respectively) but ktr did not depend on SL in any species. Moreover, when the ktr values for each species were expressed relative to their respective maxima, similar Ca2+ dependencies were obtained. 10 mM Pi decreased force to ~60-65% and left deltapCa50 unaltered in all three species. Pi increased ktr, max by a factor of ~1.6 in humans and pigs, and by a factor of ~3 in mice, again independently of SL. In conclusion: species differences influence ktr, but SL does not appear to modulate the cross-bridge turnover rates in human, murine and porcine hearts. Thus, according to our experiments, the Frank-Starling law of the heart is not accompanied by changes in the actin-myosin turnover rate. This study was supported by the Hungarian Ministry of Health (ETT 449/2006 grant).


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A KORONÁRIA ARTERIOLÁK MEGVÁLTOZOTT VAZOMOTOR MÛKÖDÉSE A METABOLIKUS SZINDRÓMA ÁLLATKÍSÉRLETES MODELLJÉBEN Erdei Nóra1, Fehér Attila1, Beleznai Tímea1, Tóth Attila1, Koller Ákos2, Édes István1, Bagi Zsolt1 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen 2 SE, Kórélettani Intézet, Budapest A metabolikus szindróma károsítja a nagy konduktancia erek nitrogén-oxid (NO)közvetítette érválaszait, azonban a koronária mikroerek vazomotor mûködésére gyakorolt hatása még nem pontosan ismert. Kísérleteinkben a metabolikus szindróma állatkísérletes modelljét használtuk (10 hetes 60% zsírtartalmú diéta hím Wistar-patkányokban, HFD). A HFD-állatokra magasabb testtömeg, emelkedett vérnyomás, vércukorszint-értékek, valamint hyperinsulinaemia, és hypercholesterolaemia volt jellemzõ. A HFD-állatok izolált koronária arterioláiban (belsõ átmérõ: ~150 mm) az endothel-dependens vazodilatátor acetilkolin (ACh) ugyanolyan mértékû vazodilatációt okozott, mint a kontrollállatokból izolált erekben (1 mM, kontroll: 87±3%; HFD: 86±3%). Az NO-szintáz gátló L-NAME jelenlétében az ACh hatására kialakuló dilatáció csökkent a kontroll arteriolákban, azonban az L-NAME nem volt hatással a HFD-állatok ereinek ACh válaszára. Ugyanakkor a HFD-erekben az NO-donor nátrium-nitroprusszid (SNP)-kiváltotta vazodilatáció szignifikánsan (p<0,05) nagyobb mértékû volt, mint a kontrollerekben (1 mM, kontroll: 57±5%; HFD: 64±7%). A szolubilis guanilát-cikláz (sGC) inhibitor oxadiazolo-quinoxalin jelenlétében az SNP mind a kontroll, mind a HFD-állatokból izolált koronária erekben hasonló mértékû vazodilatációt okozott. Továbbá a koronária erekben a sGC béta1-alegység expressziója nem különbözött a két csoportban. Kísérleteink eredményei alapján feltételezzük, hogy a HFD-patkányok koronária arterioláiban az ACh-kiváltotta endotheliális NO-szintézis károsodik, ugyanakkor a megnövekedett sGC-aktivitás eredményeként a vaszkuláris simaizom NO-érzékenysége fokozott. A vaszkuláris simaizom-mûködés ezen adaptációja szerepet játszhat a koronária mikrokeringés fenntartásában metabolikus szindrómában. (Támogatás: OTKA F-048837, NKFP 1A/008/04, ETT-454-2006)

A VEGETATÍV IDEGRENDSZER SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A DOFETILID PROARITMIÁS AKTIVITÁSÁRA NA-PENTOBARBITÁLLAL ALTATOTT NYULAKBAN Farkas András1, Farkas Attila1, Makra Péter2, Csík Norbert3, Leprán István3, Varró András3, Rudas László4 1 SZTE ÁOK, II. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 SZTE TTK, Kísérleti Fizikai Tanszék, Szeged 3 SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 4 SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Általános Intenzív Részleg, Szeged Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy a vegetatív idegrendszer aktuális állapota befolyásolja-e egy III. osztályú antiaritmiás szer, a dofetilid proaritmiás aktivitását. Na-pentobarbitállal altatott nyulaknak (n=30) intravénás infúzíóban alfa1-adrenerg receptor izgató fenilefrint adtunk növekvõ dózisban (3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min, 3 percenként emelve a dózisokat), majd a max. dózisú fenilefrin mellett dofetilidet indítottunk intravénásan (0,02 mg/kg/perc dózisban, 30 percig). A dofetilid hatására 20 állatban alakult ki torsade de pointes típusú kamrai tachycardia (TdP), míg 10 állatban TdP nem jelentkezett, csak enyhébb ritmuszavarok alakultak ki. A paraszimpatikus aktivitás jellemzése céljából mértük az állatok szívfrekvencia variabilitását és baroreflex érzékenységét, a szimpatikus aktivitás meghatározása céljából pedig a szisztolés vérnyomás értékek (SAP) spektrális analízisét végeztük el a 0,15-0,5 Hz frekvenciatartományban a fenilefrin infúzió elõtt és alatt. A „TdP pozitív” nyulakban (n=20) sem a szívfrekvencia-variabilitás, sem a baroreflex-érzékenység, sem pedig a szisztolés vérnyomás spektrális teljesítmény értékei nem különböztek statisztikailag a „TdP negatív” állatokban (n=10) mért értékektõl sem alap állapotban, sem a fenilefrin infúzió alatt (pl. a „TdP pozitív” és a „TdP negatív” csoport fenilefrin infúzió alatt mért egyes értékei: RMSSD 5,0±1,1 ms vs. 4,4±0,9 ms, upBRS 2,6±0,5 ms/Hgmm vs. 1,9±0,6 ms/Hgmm, SAP-teljesítmény 3,9±1,6 Hgmm2 vs. 6,4±3,0 Hgmm2). Eredményeink szerint a dofetilid által okozott proaritmiás hatás mértéke nem függ sem a paraszimpatikus, sem a szimpatikus aktivitás aktuális mértékétõl pentobarbitállal altatott nyulakban.

ALTERATIONS IN VASOMOTOR FUNCTION OF CORONARY ARTERIOLES IN ANIMAL MODEL OF THE METABOLIC SYNDROME high fat diet, coronary arteriole, nitric oxide, soluble guanylate cyclase Metabolic syndrome is associated with a reduction in nitric oxide (NO)-mediated dilation in large conduit arteries. The impact of the metabolic syndrome on NOmediated dilation in coronary microvessels has not yet been fully elucidated. We used an animal model of metabolic syndrome: male Wistar rats were fed with high fat diet (HFD, 60% fat for 10 weeks). In HFD rats body weight, mean arterial blood pressure, serum insulin, cholesterol, and glucose were elevated. In isolated, pressurized coronary arterioles (~150 microm) of control and HFD rats dilations to acetylcholine (ACh) were not significantly different, when compared to lean controls (at 1 µM, control: 82±6%, HFD: 80±2%). Inhibition of NO synthesis with L-NAME reduced ACh-induced dilations in the control group, but did not affect dilations in HFD rats. In addition, dilations to NO donor, sodium nitroprusside (SNP) were enhanced in HFD rats compared to control responses (at 1 µM, control: 72±6%, obese: 86±4%). In the presence of soluble guanylate cyclase (sGC) inhibitor, oxadiazolo-quinoxaline SNP-induced dilations were similar in the magnitude in both groups. In addition, no change in the protein expression of sGC beta1 subunit was found in coronary arteries of HFD rats compared to controls. These findings indicate that in coronary arterioles of HFD rats ACh-induced, endothelial synthesis of NO is impaired, but increased sGC activity leads to enhanced NO sensitivity of the coronary smooth muscle cells, an adaptive mechanism aiming to maintain perfusion of the coronary microcirculation in metabolic syndrome. (Supported by: OTKA F-048837, NKFP 1A/008/04, ETT454-2006)

EXAMINATION OF THE ROLE OF THE AUTONOMIC NERVOUS SYSTEM IN THE PROARRHYTHMIC ACTIVITY OF DOFETILIDE IN NA-PENTOBARBITALANAESTHETIZED RABBITS pharmacology, experimental, arrhythmias This study examined whether the actual activity of the autonomic nervous system affects the proarrhythmic activity of the Class III antiarrhythmic drug dofetilide. Na-pentobarbital-anaesthetized rabbits (n=30) were infused intravenously with the a1-adrenoceptor agonist phenylephrine at increasing rates (ie. 3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min for 3, 3, 3, 3 and 5 min, respectively). From the 17th min, dofetilide (0.02 mg/kg/min iv., for 30 min) was administered simultaneously with phenylephrine. Dofetilide induced torsade de pointes type ventricular tachycardia (TdP) in 20 out of 30 animals, whereas only less severe arrhythmias occurred in the rest of the animals but not TdP. The heart rate variability and the baroreflex sensitivity were measured to assess the parasympathetic activity, whereas the spectral power of the systolic arterial pressure (SAP) were calculated in the frequency range of 0.15-0.5 Hz to assess the sympathetic activity of the animals. Neither the heart rate variability, nor the baroreflex sensitivity, nor the spectral power of the SAP differed significantly between the “TdP positive” (n=20) and the “TdP negative” (n=10) groups (e.g. RMSSD 5.0±1.1 ms and 4.4±0.9 ms, respectively; upBRS 2.6±0.5 ms/Hgmm and 1.9±0.6 ms/Hgmm, respectively; spectral power of SAP 3.9±1.6 Hgmm2 and 6.4±3.0 Hgmm2, respectively. Values were measured during the phenylephrine infusion). According to our results the proarrhythmic activity of dofetilide did not depend on the actual activity of the parasympathetic and the sympathetic nervous system in Na-pentobarbital anaesthetized rabbits.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A NA+/CA2+-EXCHANGER SZEREPÉNEK VIZSGÁLATA A DOFETILID OKOZTA TORSADE DE POINTES TÍPUSÚ KAMRAI TACHYCARDIA KIALAKULÁSÁBAN Farkas Attila1, Orosz Szabolcs2, Forster Tamás1, Csanády Miklós1, Papp Gyula3, Varró András4, Farkas András1 1 SZTE ÁOK, II. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 Richter Gedeon Nyrt., Budapest 3 MTA-SZTE, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged 4 SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Ismert, hogy az elektrogén Na+/Ca2+-exchanger (NCX) késõi utódepolarizációt (DAD) okozó hatása fontos szerepet játszik egyes ritmuszavarok, pl. a katecholaminok által kiváltott kamrai tachycardiák kialakulásában. Kevés adat áll azonban rendelkezésünkre arról, hogy az NCX-nek (az általa okozott késõi utódepolarizáció révén) szerepe van-e a repolarizációt nyújtó szerek torsade de pointes típusú kamrai tachycardiát (TdP-t) okozó hatásában. Ezért kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy az NCX gyógyszeres gátlása (SEA0400-zal) hogyan befolyásolja egy repolarizációt nyújtó III. osztályú antiaritmiás szer, a dofetilid által kiváltott TdP kialakulását. Kísérleteinkben Langendorff-perfundált nyúlszívekben a jobb fülcsét megnyitottuk és mechanikus AV-csomó ablációt végeztünk, majd a szívek egy csoportját csak 100 nM dofetiliddel (n=8), egy csoportját 1 ¾ M SEA0400 és 100 nM dofetilid kombinációjával (n=8), egy csoportját pedig csak a SEA0400 és a dofetilid oldószerével (DMSO, n=8) perfundáltuk. A kísérletek alatt folyamatos EKG-regisztrálást végeztünk, a TdP típusú aritmiák bekövetkezési idejét és gyakoriságát értékeltük. A TdP gyakorisága nem különbözött a csak dofetiliddel (88%) és a SEA0400+dofetilid kombinációjával (100%) perfundált szívekben, de szignifikáns mértékben eltért a DMSO-s kontroll (13%) csoporttól. A TdP aritmiák bekövetkezési idejében (dofetilid 7,1±0,6 perc, SEA0400+dofetilide 5,16±0,9 perc) statisztikai különbséget nem találtunk. Eredményeink szerint mivel az NCX szelektív gátlása nem akadályozta meg a TdP típusú aritmiák kialakulását, az NCX-nek valószínûleg nincs szerepe a dofetilid által okozott TdP kialakulásában izolált, AV-csomó ablált nyúlszívben.

EXAMINATION OF THE ROLE OF THE NA+/CA2+ EXCHANGER IN THE GENESIS OF THE DOFETILIDEINDUCED TORSADE DE POINTES VENTRICULAR TACHYCARDIA NCX, arrhythmia, torsade de pointes, experimental, pharmacology Delayed after depolarizations (DADs) induced by the electrogenic Na+/Ca2+ exchanger (NCX) play an important role in the genesis of certain arrhythmias e.g. in the genesis of catecholaminergic ventricular tachycardias. However, it is not known whether the NCX induced DADs play any role in the genesis of the repolarization prolonging drug-induced torsade de pointes ventricular tachycardia (TdP). Therefore, the present study examined the effect of the selective inhibition of NCX (by SEA0400) on the occurrence of dofetilide-induced TdP in isolated, Langendorff-perfused, AV-blocked rabbit hearts. A group of hearts was perfused with 100 nM dofetilide, another group of hearts was perfused with the combination of 1 ¾M SEA0400 and 100 nM dofetilide, and a control group of hearts was perfused with the solvent DMSO. Each group contained n=8 hearts. Volume conducted ECG was recorded and the incidence and the onset times of TdPs were analyzed subsequently. The incidence of TdP did not differ between the dofetilide and the SEA0400+dofetilide-perfused hearts, whereas the incidences of TdP were significantly higher in these groups as compared to that in the DMSO control (88% and 100% vs. 13%, respectively, p<0.05). No statistical difference was found in the TdP onset time values of the dofetilide and the SEA0400+dofetilide groups (7.1±0.6 min vs. 5.16±0.9 min, respectively). According to our results the selective inhibition of NCX did not prevent the development of TdP, which implies that NCX does not contribute to the genesis of dofetilide-induced TdP in isolated, AV blocked rabbit hearts.

APELIN KONTRAKTILITÁSRA ÉS ELEKTROFIZIOLÓGIAI PARAMÉTEREKRE GYAKOROLT DIREKT HATÁSA SZÍVIZOMSEJTEKEN

DIRECT EFFECTS OF APELIN ON CARDIOMYOCYTE CONTRACTILITY AND ELECTROPHYSIOLOGY

Farkasfalvi Klára1, Stagg A. Mark1, Coppen R. Steven1, Marczin Nándor1, Szokodi István3, Yacoub H. Magdi2, Terracciano M.N.2 1 CesareHeart Science Centre, Laboratory of Cell Electrophysiology, NHLI, Imperial College London, UK 2 Heart Science Centre, Laboratory of Cell Electrophysiology, NHLI, Imperial College London, UK 3 PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs

myocardial basic research, myocardial contraction, cardiovascular physiology Background: Apelin, the specific ligand of APJ receptor, has an important role in cardiovascular regulation. Apelin is a potent endogenous positive inotropic agent that may play a role in the pathogenesis of atrial fibrillation and heart failure. However, whether apelin acts directly on cardiomyocytes remains unknown. Methods: Rat adult ventricular myocytes from normal and failing hearts (ejection fraction <30%) obtained 8 weeks after coronary artery ligation were enzymatically dissociated, superfused with Krebs solution containing 1 mM Ca2+ (37 °C), and field stimulated at 1 Hz. Sarcomere length was measured by Fourier analysis of digitised myocytes images. Cytoplasmic Ca2+ and pH were monitored using Fluo4 and Carboxy-SNARF-1 fluorescence, respectively. The change in conduction velocity (CV) was studied in monolayers of cultured neonatal rat cardiomyocytes. Results: Apelin-16 significantly increased sarcomere shortening within 1 minute of perfusion in normal myocytes (1 nmol/l apelin: 136±13% – n=14; and 10 nmol/l apelin: 138±14% – n=14; p<0.05), which returned to baseline within 8 minutes. Apelin induced a modest transient increase in sarcomere shortening in failing myocytes too (1 nmol/l apelin: 117±8.3% – n=12; p<0.05; 10 nmol/l apelin: 1163±7.7% – n=12; p<0.05). The early increase in shortening was not accompanied by increased Ca2+ transient amplitude. Intracellular pH increased significantly after application of apelin (1 nmol/l apelin: + 0.097±0.034 pH units – n=7; 10 nmol/l apelin: +0.068±0.017 pH units; – n=9, p<0.05). 10 nM apelin significantly increased CV (24.1±2.2 cm/s vs 18.34±1.4 cm/s – n=5, p<0.05). Conclusion: We conclude that apelin has direct cardiomyocyte effects on the propagation of action potential and contractility. The latter however, possibly mediated by actions on the Na+/H+ exchanger, is transitory and apelin may require other mediators and/or mechanical loading to exert its lasting inotropic action in intact hearts.

Bevezetés: Apelin – az APJ-receptor specifikus ligandja – fontos szerepet játszik a kardiovaszkuláris szabályozásban. Kísérleti adatok igazolják pozitív inotróp voltát, feltétetezik oki szerepét szívelégtelenségben és pitvarfibrillációban. Ennek ellenére szívizomsejtekre gyakorolt közvetlen hatása ismeretlen. Módszerek: Vizsgálatainkat enzimatikus emésztéssel nyert izolált patkány szívizomsejteken végeztük. Normál és szívelégtelen sejteket – utobbiakat 8 hetes koronária lekötést követõen nyertük (ejekciós frakció <30%) – 1 mM Ca2+-t tartalmazó Krebs-oldattal 37 °C-on perfundáltunk és 1 Hz-vel ingereltünk. Szarkomerhossz mérése szívizomsejtekrõl készült digitalizált felvételek Fourier elemzésével történt. Cytoplasma Ca2+ és pH-változásait fluoreszcens technikával elemeztük, Ca2+-méréshez Fluo-4 reagenst, intracelluláris pH mérésére Carboxy-SNARF-1 reagenst használtunk. Az akciós potenciál terjedési sebességének (CV) változását neonatalis patkány szívizomsejt-tenyészetben vizsgáltuk. Eredmények: Apelin-16 infúzióban adagolva egy percen belül szignifikánsan növelte a szarkomerhosszat a normál szívizomsejtekben (1 nmol/l apelin: 136±13%; n=14) és 10 nmol/l apelin: 138±14% (n=14); p<0,05), csak úgy mint a szívelégtelen sejtekben (1 nmol/l apelin: 117±8,3% (n=12) p<0,05; 10 nmol/l apelin: 116±7,7% (n=12) p<0,05). A kontraktilitás növekedés átmeneti és nem kíséri intracelluláris Ca2+-változás. Apelin infuzió hátására az intracelluláris pH szignifkánsan emelkedik (1 nmol/l apelin: +0,097±0,034 pH egység – n=7; 10 nmol/l apelin: +0,068±0,017 pH-egység – n=9). 10 nM apelin hatására a CV szignifikánsan nõtt (24,1±2,2 cm/s vs. 18,34±1,4 cm/s – n=5; p<0,05). Következtetések: Az apelin közvetlenül a szívizomsejten fejti ki hatását, növeli a kontratilitást és az akciós potenciál terjedési sebességét. A kontraktilitásra gyakorolt átmeneti hatás nagy valószínûséggel a megváltozott Na+/H+-pumpa aktivitással magyarázható, bár az intakt szíven tapasztalható tartós hatás eléréséhez további mediátorokra, vagy a mechanikai feszülésre is szükség van.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology AKT JELÁTVITELI ÚT ÉS PARP AKTIVÁCIÓJA EXTRAKORPORÁLIS KERINGÉS HATÁSÁRA Gasz Balázs1, Bertók Szabolcs2, Rácz Boglárka2, Cserepes Barbara2, Ferencz Sándor2, Alotti Nasri1, Rõth Erzsébet2 1 ZMK, Szívsebészeti Osztály, Zalaegerszeg 2 PTE ÁOK, Kísérletes Sebészeti Intézet, Pécs A szívsebészeti mûtétek során alkalmazott extrakorporális keringés (EKK) alkalmazása számos nemkívánatos folyamatot generál, amelyek a klinikai szövõdmények arányának emelkedését okozhatják. Ilyen nemkívánatos folyamat a fehérvérsejtek nagymértékû aktivációja, amely több úton is kialakulhat az EKK hatására és drámai mértékû oxidatív stresszt okoz. Az oxidatív stressz okozta sejtkárosító folyamatokban a poly (ADP-ribóz) polimeráz-1 (PARP) enzimnek kulcsszerepe feltételezhetõ. A PARP-enzim oxidatív stressz során DNS-károsodás hatására aktiválódik, fõ funkciója a DNS-károsodás kijavítása. Nagyobb mértékû PARP-aktiváció azonban, sejtkárosodáshoz vezet. A protein-kináz-B (Akt) foszforilációja fontos szerepet tölt be a sejtek oxidatív folyamatok elleni védelmében. Vizsgálataink célja a PARP-aktiváció és Akt-foszforiláció mértékének összehasonlítása az EKK mellett, illetve EKK nélkül (off-pump, OP) végzett koszorúsér-mûtétek során. Prospektív, randomizált vizsgálatunkba 30 koszorúérmûtéten átesett beteget vontunk be (20 EKK-el, 10 off-pump technikával operált). A graftok számában, a betegek nemében, korában nem volt lényeges különbség a kétféle módszerrel operált csoport között. A mûtét alatt és a posztoperatív elsõ hét során több idõpontban (az 1, 2, 3. és 7. posztoperatív napokon) vénás vérmintát vettünk. A vérmintákból mononukleáris sejteket izoláltunk Ficoll-Paque segítségével. Primer (PAR, illetve Akt ellenes) és szekunder antitest jelölést követõen a sejteket áramlási citométerrel mértük. Eredményeinkbõl megállapítható a PARP-enzim mennyiségének jelentõs emelkedése EKK hatására az OP-mûtéttel összehasonlítva. Ezzel szemben EKK-t követõ posztoperatív napokban szignifikánsan csökkent a foszforilált Akt menynyisége, a korai, kismértékû aktivációt követõen. Eredményeink igazolják, hogy az extrakorporális keringés extrém mértékû oxidatív stressz kialakulását indukálja, és ennek hatására jelentõs PARP-enzim aktivitásfokozódás alakul ki, valamint jelentõsen csökken az Akt jelátviteli út aktivációja, mely az extrakorporális keringés káros hatásainak terápiás befolyásolására hívhatja fel a figyelmet. OTKA T048851, K060227, ETT168/2006

PARP-GÁTLÓK ÉS ACE-INHIBITOROK HATÁSA AZ ISOPROTERENOL-INDUKÁLTA SZÍVELÉGTELENSÉG PROGRESSZIÓJÁRA Halmosi Róbert1, Bartha Éva1, Pálfi Anita1, Kálmán Endre2, Hideg Kálmán3, Sümegi Balázs4, Tóth Kálmán1 1 Pécsi Tudományegyetem ÁOK, I. Belgyógyászati Klinika, Pécs 2 Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Pathológiai Intézet, Pécs 3 Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szerves és Gyógyszerkémiai Intézet, Pécs 4 Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet, Pécs Bevezetés: A poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzim aktivációja szerepet játszik az oxidatív stressz következtében létrejövõ sejtkárosodás kialakulásában. Az oxidatív stressz patogenetikai tényezõje a krónikus szívelégtelenség kialakulásának is. Ismert, hogy a PARP-gátlók lassítják az isoproterenol-indukálta szívelégtelenség kialakulását. Vizsgálatunk során a PARP-gátló L-2286 és a mindennapi klinikai gyakorlatban széleskörûen alkalmazott ACE-gátló enalapril hatékonyságát hasonlítottuk össze szívelégtelenség modellünkben. Módszerek: Felnõtt hím CFY-patkányokon isoproterenol (80 mg/kg, sc.) kétszeri alkalmazásával diffúz subendocardialis necrosist indukáltunk. Az állatok egy csoportja nem kapott kezelést, a másik csoportot L-2286-tal (5 mg/kg) kezeltük, harmadik csoportja pedig enalaprilt (10 mg/kg) kapott. A negyedik csoportban a kontrollállatok voltak. 10 hét elteltével gravimetriás és echokardiográfiás (Vevo 770, VisualSonics) vizsgálatokat végeztünk. Meghatároztuk a plazma BNP-szintjét, és a posztinfarktusos remodelling vizsgálata céljából szövettani feldolgozás történt. Az Akt, a GSK-3ß, a PKC és a MAP-kinázok foszforiláltságát Western-blot segítségével vizsgáltuk. Eredmények: Az infarktus után 10 héttel szignifikánsan nõtt a szívkamrák tömege (p<0,05), csökkent a szisztolés balkamra-funkció (p<0,01) és emelkedett a plazma BNP-érték (p<0,05) a kontrollcsoporthoz képest. A szövettani vizsgálatok a kamrai remodelling kialakulásának jeleit mutatták, valamint interstitialis fibrosis alakult ki. Mind az L-2286-tal, mind az enalaprillal történt kezelés jelentõsen mérsékelte az infarktus következményeként megfigyelhetõ kóros elváltozásokat. Csökkentette a szívkamra-tömeg növekedését (p<0,05), a plazma BNP-szintet (p<0,05), és a hipertrófia ellen védõ jelátviteli utak aktivitására is jelentõs befolyással bírt mind az L-2286-al, mind az enalaprillal történt kezelés. Az echokardiográfia során meghatározott ejekciós frakció szignifikánsan magasabb (p<0,05) volt a PARP-gátlóval kezelt csoportban, mint az enalapril csoportban. A többi mért paraméter esetén a két kezelt csoport között csak diszkrét különbségeket észleltünk. Következtetés: Megállapíthatjuk, hogy a PARP-gátlók mérséklik az infarctus után kialakuló remodelling folyamatát, és ezen hatásuk felülmúlja az ACE-gátlók hatását.

THE EFFECT OF CARDIOPULMONARY BYPASS ON AKT PHOSPHORILATION AND PARP ACTIVATION extracorporal circulation, oxidative stress Applying of cardiopulmonary bypass (CPB) is associated with several unwanted events, such as augmentation of inflammatory reactions, and increased production of oxygen free radicals (OFR). OFR induce DNA strand breaks triggering the activation of poly (ADP-ribose) polymerase-1 (PARP) enzyme, thus leading to NAD+ depletion resulting in cell death. It is known that activation of protein kinase B (Akt) plays a pivotal role in the survival of cardiomyocytes during ischemia-reperfusion. Purpose of this study was to determine the degree of oxidative stress and observe the activation of PARP and Akt during and after use of CPB in cardiac surgical-patients. Our data were compared with the values observed in patients undergoing coronary bypass grafting without CPB (OP) 30 patients were enrolled. (20 conventional coronary bypass operations with CPB and 10 OP operations were carried out). During the operation and in the consecutive 7 days samples were taken from peripheral vein to determine the oxidative stress parameters. PARP activation and Akt phosphorilation was assessed by flow cytometry following isolation of mononuclear cell using Ficol-Paque. More expressed PARP activation can be determined following CPB related to OPCAB patients. Akt activation decreased noticeably in course of CPB, following an early overactivation. It can be concluded that CPB increase PARP activation and simultaneously impairs Akt phosphorilation. These outcomes about both PARP activation and Akt suppression can suggest the practicability of PARP inhibition in patients receiving cardiac operation with CPB. OTKA T048851,K060227, ETT168/2006

EFFECT OF PARP-INHIBITORS AND ACE-INHIBITORS ON THE PROGRESSION OF ISOPROTERENOL-INDUCED HEART FAILURE myocardial remodeling, echocardiography, signal transduction pathways Introduction: Increased activation of poly(ADP-ribose) polymerase enzyme (PARP) is a crucial step in the development of oxidative stress-induced cell injury. Oxidative stress also plays a pathogenetic role in chronic heart failure. We have demonstrated previously the protective effect of PARP inhibitors against isoproterenol-induced heart failure. The aim of our recent work was to compare the efficacy of the PARP-inhibitor L-2286 and ACE-inhibitor enalapril in our heart failure model. Methods: Adult male CFY rats received two subcutaneous injections (separated by a 24-hour interval) of 80 mg/kg isoproterenol. Twenty-four hours after the second injection the surviving animals were randomly assigned to receive either no medical treatment, or 5 mg/kg L-2286, or 10 mg/kg enalapril for 10 weeks. In the fourth group the control animals did not receive any drugs. At the end of the 10 week period, gravimetric and echocardiographic measurements (VEVO 770, VisualSonics) were performed. Plasma BNP activity was determined. The degree of postinfarction myocardial remodeling was also determined. The phosphorylation state of Akt, GSK-3ß, PKC and MAPK cascades were monitored by Western blotting. Results: After the 10 week long treatment period the weight of left ventricles increased (p<0.05), the systolic left ventricular function decreased (p<0.01), while the plasma BNP level increased (p<0.05) compared to the control group. Histological analysis showed the signs of a significant myocardial remodeling (e.g. interstitial fibrosis). Treatment with either L-2286 or enalapril decreased markedly the raise of left ventricular weight (p<0.05), the plasma BNP concentration (p<0.05) and increased the activity of antihypertrophic signaling pathways. The left ventricular function determined by echocardiography was significantly better preserved in the PARP-inhibitor group (p<0.05) than in enalapril group. The other measured parameters were only moderately different in the two treatment group. Conclusions: We could demonstrate, that PARP-inhibitors decrease markedly the postinfarction myocardial remodeling, and this beneficial effect of PARP-inhibitors exceeds the protective effect of ACE-inhibitors in our heart failure model.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology KÜLÖNBÖZÕ OXIDOREDUKTÍV ÁGENSEK HATÁSA A KONTRAKTILITÁSRA HUMÁN BAL KAMRAI CARDIOMYOCYTÁKON Hertelendi Zita1, Tóth Attila1, Borbély Attila1, Galajda Zoltán2, Vaszily Miklós2, Édes István1, Papp Zoltán1 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Klinikai Fiziológiai Tanszék, Debrecen 2 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Szívsebészeti Centrum, Debrecen Ebben a tanulmányban a stunning során feltehetõen szerepet játszó poszttranszlációs fehérjemódosítások (szulfhidril-csoport oxidáció, nitrotirozin képzõdés) funkcionális következményeit vizsgáltuk. Az izometrikus erõ kialakulását permeabilizált izolált humán bal kamrai cardiomyocytákon mértük peroxinitrittel (PN), 2,2’-dithiodipiridinnel (DTDP, SH-specifikus oxidálószer) és hidrogénperoxiddal (H2O2) történõ inkubációkat követõen. A reverzibilitást a következõ SH-specifikus redukálószerek alkalmazásával tanulmányoztuk: dithiothreitol (DTT), redukált glutation (GSH) és N-acetil-L-cisztein (NAC). A kontraktilis fehérjék szulfhidrilcsoportjainak számában bekövetkezõ változást Ellman-reagenssel követtük. A DTDP és a PN-kezelés dózisfüggõ módon csökkentette a Ca2+-aktivált maximális erõt (ECDTDP,50=2,73 mM; ECPN,50=26,2 µM). A kontraktilis erõ csökkenését a DTDP esetében a szabad SH-csoportok teljes oxidációja kísérte (6±3%-ra, 10 mM DTDP-koncentrációnál), míg PN csak részben oxidálta a szabad SH-csoportokat (69±6%-ra, 1 mM PN koncentrációnál). Továbbá a DTDP hatására kialakuló erõ csökkenés (2,5 mM DTDP koncentrációnál mérve) teljes mértékben revertálhatónak bizonyult 10 mM DTT-vel. Azonban 10 mM DTT csak részleges (delta erõ 13%), de szignifikáns mértékû reverziót volt képes kialakítani 50 mikroM PN-kezelés után. Szemben a DTT-vel 10 mM GSH (n=9) és 10 mM NAC (n=8) alkalmazásával nem tudtunk a DTDP-kezelést követõen növekedést elérni a kontraktilis erõben. Azonban az NAC és a DTT egyaránt hatékonynak bizonyult PN-tel történõ inkubációt követõen. Meglepõ módon a H2O2 által kiváltott kontraktilis és fehérjeváltozások minimálisak voltak még magas H2O2-koncentrációk mellett is. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a PN és a DTDP különbözõ mechanizmusokon keresztül csökkentette a Ca2+-aktivált maximális erõt. A PN elsõsorban nitrotirozin képzõdést indukált, amelyet egy kismértékû, de szignifikáns SH-oxidáció kísért. Mindkét mechanizmus szerepet játszott a PN hatására kialakuló erõcsökkenés létrejöttében. Az SH-oxidáció revertálhatósága az oxidáló és a redukáló szerek közötti molekuláris kölcsönhatás jellegzetességeitõl függ. ETT 449/2006 támogatásával.

HUMÁN- ÉS KUTYA-SZÍVIZOMZAT IONCSATORNÁINAK MEGOSZLÁSA A BAL KAMRA RÉTEGEIBEN Horváth Balázs, Nánási Péter Pál, Bíró Tamás, Bányász Tamás, Szentandrássy Norbert, Szabó Gergely, Magyar János Debreceni Egyetem OEC, Élettani Intézet, Debrecen A jelen vizsgálatok célja az volt, hogy összehasonlítsuk az ionáramok- és az ioncsatornákat alkotó fehérjék megoszlását humán és kutya balkamrai szívizomzat subepicardialis (EPI) és midmyocardialis (MID) rétegeiben. Az akciós potenciálokat és az ionáramokat a myocardium megfelelõ rétegébõl származó, enzimatikusan izolált kutya bal kamrai szívizomsejteken mértük. Az elektrofiziológiai vizsgálatokhoz konvencionális mikroelektróda-technikát, illetve teljes sejt voltage-clamp módszert használtunk. A csatornafehérjék mennyiségének meghatározása Western-blot technikával történt kutya és humán mintákból. Megállapítottuk, hogy EPI-sejteken kisebb az akciós potenciálok amplitúdója (134±1 mV vs. 138±1 mV), nagyobb mértékû a korai repolarizáció (51±3 mV vs. 41±2 mV), és rövidebbek az akciós potenciálok (197±9 ms vs. 222±8 ms APD90 esetén) a MID sejtekhez képest. A vizsgált ionáramok közül a tranziens kifelé irányuló áram (Ito) és a késõi egyenirányító kálium áram lassú komponense (IKs) esetében az EPI-sejteken mért áramok nagysága meghaladta a MID-sejteken mért áramokét (29,5±1,5 pA/pF vs. 19,0±2,3 pA/pF, illetve 10,3±2,3 pA/pF vs. 6,5±1,0 pA/pF). Nem találtunk szignifikáns EPI–MID különbséget a kalciumáram (ICa), a befelé egyenirányító káliumáram (IK1), valamint a késõi egyenirányító káliumáram gyors komponense (IKr) esetében. A megfelelõ rétegekbõl származó sejteken mért ionáramok megoszlásának különbségei jól magyarázzák a regisztrált akciós potenciálok eltérõ mintázatát. Kutyamintákon az EPI-régióban a Kv4.3, Kv1.4, KChIP2 és KvLQT1 fehérjék szignifikánsan nagyobb, míg a Nav1.5 és MinK-fehérjék szignifikánsan kisebb mennyiségben voltak jelen a MID-réteghez képest. Eredményeink alapján a mért csatornafehérje denzitások viszonyai jól tükrözik a talált ionáram-megoszlásokat. A kutya és humán mintákat összehasonlítva az ioncsatornákat alkotó fehérjék EPI–MID megoszlásának nagyfokú hasonlóságát tapasztaltuk. Eredményeink egyrészt igazolják, hogy elektrofiziológiai szempontból az emberi szívizomzat megfelelõ állatmodellje a kutyaszív, másrészt felhívják a figyelmet a myocardium fiziológiásan is jelen lévõ elektromos heterogenitására.

THE EFFECT OF DIFFERENT OXIDOREDUCTIVE AGENTS ON THE CONTRACTILE FORCE PRODUCTION IN HUMAN LEFT VENTRICULAR CARDIOMYOCYTES stunning, oxidation, sulfhydryl In the present study we aimed to characterize the functional consequence of those posttranslational protein modifications (oxidation of the sulfhydryl groups and/or nitrotyrosine formation) that are implicated during myocardial stunning. Using permeabilized isolated left ventricular cardiomyocytes from human hearts isometric force production was measured following incubations in the presence of: peroxinitrite (PN) or 2,2’-dithiodipyridine (DTDP, known as an SH-specific oxidant) or hidrogenperoxide (H2O2). Reversibility was tested following subsequent incubations in the presence of SH-specific reductive agents: dithiothreitol (DTT), reduced glutathione (GSH) or N-acetyl-L-cysteine (NAC). Changes in free sulfhydryl group (SH) statuses of the contractile proteins were monitored by the Ellman reaction. Both DTDP and PN diminished myofibrillar force in a concentration dependent manner (ECDTDP,50=2.73 mM; ECPN,50=26.2 µM). The reduction in force was paralleled by complete elimination of the free SH groups by DTDP (to 6±3% at a DTDP concentration of 10 mM), while the PN induced reduction in free SH groups was only partial (to 69±6% at a PN concentration of 1 mM). Moreover, the DTDP evoked reduction in force (as assessed at a DTDP concentration of 2.5 mM) was completely restored by 10 mM DTT. In contrast, 10 mM DTT could induce only a partial (delta force by 13 %), however significant recovery in force after a 50 mikroM PN treatment. In contrast to 10 mM DTT 10 mM GSH (n=9) or 10 mM NAC (n=8) could not restore force after DTDP treatments. However, NAC was equally effective as DTT after PN treatments. Surprisingly, the H2O2-evoked contractile and protein alterations were minor even at high H2O2 concentrations. In conclusion, PN and DTDP decreased the Ca2+activated maximal force production via different mechanisms. PN mainly induced nitrotyrosine formation, and to a small but significant degree also evoked SH group oxidation. Both of these mechanisms were involved in the reduction of force after PN exposures. The reversibility of SH group oxidation depended on the molecular interplay between the applied oxidative and reductive agents. Supported by ETT 449/2006.

DISTRIBUTION OF ION CHANNELS IN THE LAYERS OF HUMAN AND CANINE LEFT VENTRICULAR MYOCARDIUM regional differences, subepicardium, midmyocardium, cardiac myocytes, human heart, ion channels, ionic currents, action potential The object of this study was to compare the distribution of ionic currents and ion channel proteins in human and canine subepicardial (EPI) and midmyocardial (MID) layers of the left ventricular myocardium. Action potentials and ionic currents were measured on enzymatically isolated canine left ventricular cardiomyocytes derived from the proper layer of myocardium. During the electrophysiological experiments we used conventional microelectrode technique and whole-cell voltage clamp method. Quantity of ion channel proteins in both human and canine preparations were determined by Western blotting. We obtained that on EPI cells the amplitude of action potentials were smaller (134±1 mV vs. 138±1 mV), the early repolarization was greater (51±3 mV vs. 41±2 mV) and the action potentials were shorter (197±9 ms vs. 222±8 ms at APD90) compared to MID myocytes. Among the studied ionic currents the densities of the transient outward current (Ito) and the slow component of the delayed rectifier potassium current (IKs) were larger on EPI than on MID cells (29.5±1.5 pA/pF vs. 19.0±2.3 pA/pF and 10.3±2.3 pA/pF vs. 6.5±1.0 pA/pF, respectively). We found no significant EPI–MID differences in the calcium current (ICa), the inward rectifier potassium current (IK1) and the rapid component of the delayed rectifier potassium current (IKr). The differences of the distribution of ionic currents measured on cells of the proper layers well explain the dissimilar patterns of the measured action potentials. In the EPI layer of canine heart the quantity of Kv4.3, Kv1.4, KChIP2 and KvLQT1 proteins were significantly higher, and that of Nav1.5 and MinK much lower than in the MID region. Regarding our results the relations of channel protein densities were consistent with the measured ionic current distributions. Comparing the human and canine preparations they showed high similarities in the EPI–MID distribution of ion channel proteins. Our results prove that from electrophysiological point of view canine heart is an adequate model of human myocardium, and also draw attention to the electrical heterogenity of the myocardium which can be observed even under physiological circumstances.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology REPERFÚZIÓS KÁROSODÁSOK CSÖKKENTÉSE POSZTKONDICIONÁLÁSSAL Jancsó Gábor1, Cserepes Barbara1, Kürthy Mária1, Sínay László2, Arató Endre2, Lantos János1, Rõth Erzsébet1 1 PTE ÁOK, Kísérletes Sebészeti Intézet, Pécs 2 PTE ÁOK, Sebészeti Tanszék, Pécs Akut érelzáródás miatt végzett revaszkularizációs mûtéteknél, az érpálya rekonstrukciója után az eddig iszkémiás szöveteket megnövekedett volumenû és nyomású keringés terheli meg. Az iszkémia idejétõl, az elzáródás magasságától és a szövetek általános állapotától függõen reperfúziós károsodás jöhet létre. Vinten-Johansen és mtsai figyelték meg elõször a posztkondicionálás jelenségét kísérletes körülmények között myocardiumban, amely szerint hosszabb iszkémiát követõen alkalmazott rövid iszkémiás-reperfúziós ciklus(ok) hatékonyan csökkentik a szövetekben kialakuló reperfúziós károsodásokat. Vizsgálataink célja volt, hogy állatkísérletes modellen tanulmányozzuk a posztkondicionálás hatékonyságát perifériás szöveteken, és a szívizomban hasi aorta elzárását követõ iszkémiás-reperfúziós károsodások csökkentésében. Prospektív randomizált vizsgálatunkat altatott Whistarpatkányokon végeztük. A hasi aortát izoláltuk, majd a veseartériák eredése alatt leszorítottuk 3 órára. A felengedést követõen posztkondicionálást végeztünk az aorta elzárásával és felengedésével 2×30 s (1. csop.), és 4×30 s-os (2. csop.) ciklusokban. A kontroll (3.) csoportban csak leszorítást (3 h) végeztünk posztkondicionálás nélkül. Perifériás vérmintavétel az iszkémia elõtt, a reperfúziót követõen 5, 10, 30, 60 perccel, és 24, 48 órával, majd 7 nap elteltével történt. A kialakuló reperfúziós károsodások mértékét a szöveti-, és plazma-peroxidok direkt mérésével, a vér pH, és tejsavszint változásainak monitorozásával, valamint a hipoxia indukálta faktor (HIF-1 alfa), és a trombocitanövekedési faktor (PDGF) meghatározásával kívántuk jellemezni. A késõi reperfúzió során vizsgáltuk a laktát-dehidrogenáz, és kreatinkináz enzimek plazmakoncentrációját. Eredményeink azt mutatták, hogy a reperfúziót követõen a posztkondicionált csoportokban az oxidatív stressz mértéke és a nekrózisenzimek szintjének emelkedése jelentõsen kisebb mértékû volt, és a posztkondicionálás hatása a szívizomzatban is detektálható volt. Hatékonyságát és klinikai alkalmazhatóságát tekintve a posztkondicionálás alkalmas lehetõségnek mutatkozik érsebészeti mûtéteket követõen a reperfúziós károsodások csökkentésére. OTKA T-048851; ETT 168/2006; OTKA T-060227 támogatásával.

AZ EXOGÉN PEROXINITRIT HATÁSA AZ OKKLÚZIÓS ÉS REPERFÚZIÓS ARITMIÁKRA ALTATOTT KUTYÁBAN Kiss Attila1, Juhász László1, Végh Ágnes1, Huliák Ildikó2, Ferdinandy Péter2 Szegedi Tudományegyetem, 1Farmakológia és Farmakoterápiai Intézet, 2 Biokémiai Intézet, Szeged Korábbi kísérleteink alapján ismert, hogy a nitrogén-oxid (NO) fontos szerepet játszik a prekondicionálás (PC) antiaritmiás hatásában. Az iszkémia/reperfúzió során keletkezõ, NO és szuperoxid gyökök reakciója azonban citotoxikus peroxinitrit (PN) képzõdést eredményezhet, bár a legújabb vizsgálatok eredményei arra utalnak, hogy a kis koncentrációban alkalmazott PN, a PC-hoz hasonlóan, csökkenti az iszkémiás károsodás mértéket. Kísérleteinkben azt vizsgáltuk, hogy az exogén módon intrakoronáriás infúzióban (ic.) 100 nM koncentrációban alkalmazott PN milyen módon befolyásolja a bal koszorúér artéria descendens anterior ágának (LAD) 25 perces okklúziója, illetve reperfúziója során megjelenõ kamrai aritmiákat, kloralóz-uretán keverékével altatott kutyában. A kontrollcsoportban (K, n=10) a LAD-ot 25 percre lefogtuk, amelyet gyors reperfúzió követett, míg a másik két csoportban ezt megelõzõen kétszer 5 perces okklúziót végeztünk (PC n=10), illetve ugyanilyen idõtartamú PN infúziót (PN n=8) alkalmaztunk. Az okklúzió végén vett szövetmintákból a PN markereként használatos 3-nitrotirozin mennyiségét mértük. A kontrollcsoporthoz képest, mind a PC, mind a PN szignifikánsan csökkentette az okklúzió alatti megjelenõ kamrai extraszisztolék (ES: 296±84 vs. 83±28 és 84±54) és kamrai tachycardiás epizódok (VT: 9,6±3,4 vs. 1,9±1,05 és 1,9±1,67) számát, valamint a kamrafibrilláció (VF: 50% vs. 0% és 13%) gyakoriságát és növelte az okklúzió/reperfúziót követõ túlélés arányát (0% vs. 40% és 50%). Kísérleteinkbõl arra következtettünk, hogy a peroxinitrit a prekondicionáláshoz hasonlóan kardioprotektív hatást eredményez, alkalmazását követõen csökkennek az okklúziós/reperfúziós aritmiák és mérséklõdik az iszkémia alatti peroxinitrit képzõdés.

REPERFUSION INJURY REDUCTION WITH POSTCONDITIONING postconditioning, reperfusion injury, aorta occlusion After vascular surgery interventions, performed by the reason of acute occlusion, the ischaemic tissues will be charged with an expansive blood volume and pressure. This increased circulation will induce a massive reperfusion injury, depending on the ischaemic time and ischaemic tissue volume. Vinten-Johansen and co described the postconditioning phenomenon in myocardium: additional short ischaemic episodes in the early reperfusion period could effective decrease the developing reperfusion injury. In the study the authors aimed to demonstrate the cytoprotective effect of postconditioning on peripherial tissues and on the myocardium after long time abdominal aorta occlusion and reperfusion in an animal model. In the prospective randomized study, the animals (Whistar rats) were anaesthetized, and the abdominal aorta was ligated under the renal arteries for 3 hours. In the early reperfusion postconditioning was performed with 2×30 s (group 1) and 4×30 s (group 2) aorta occlusions. In the control group animals underwent the long ischaemia without postconditioning. We took peripherial blood samples before the ischaemia, and in the reperfusion (5, 10, 30, 60 min, 24, 48 h, 7 d). In the blood samples we measured the tissue- and plasma peroxide level, blood pH, lactate level, Hypoxia Induced Factor (HIF-1 alpha), and the platelet derived growth factor (PDGF) level. In the late reperfusion we examined the lactate dehydrogenase and creatin kinase plasma level changes. Our results showed a moderate elevation in oxidative stress and necrosis enzymes in the preconditioned groups, furthermore we detected the effect of postconditioning in the myocardium. Postconditioning seems to be an effective tool in cardiology and vascular surgery to reduce reperfusion injuries after revascularization interventions. Supported by OTKA T-048851; ETT 168/2006; OTKA T-060227 grants.

EFFECT OF INTRACORONARY ADMINISTRATION OF PEROXYNITRITE ON ISCHAEMIA AND REPERFUSION-INDUCED ARRHYTHMIAS IN ANAESTHETISTED DOGS nitric oxide, ischaemic preconditioning, peroxynitrite, arrhythmias We have shown previously that nitric oxide (NO) plays an important role in the early antiarrhythmic effect of ischaemic preconditioning (PC). This NO together with superoxide, both are released during ischaemia/reperfusion, can form cytotoxic peroxynitrite (PN). A more recent evidence, however, suggests that PN administered into the ventricle in a concentration range of 1-5 µM, results in similar protection as PC. The objective of the present study was to examine the effects of the exogenously administered PN on ischaemia and reperfusion-induced ventricular arrhythmias in chloralose and urethane anaesthetised dogs. Control dogs (C; n=10) were simply subjected to a 25 min occlusion of the left anterior descending coronary artery (LAD), followed by reperfusion, In preconditioned dogs (PC; n=10) this was preceded, 5 min earlier, by two 5 min occlusions of the same coronary artery. In another group of dogs, peroxynitrite (PN; n=8) was administered by intracoronary infusion in a concentration of 100 nM, two times for 5 min, 5 min prior to the prolonged ischaemia. In some dogs samples were taken for Westen blot analysis to determine 3-nitrotyrosine formation. Compared to the controls both PC and PN significantly reduced the numbers of ventricular premature beats (VPBs, 289±84 vs. 83±28 and 84±34) and episodes of ventricular tachycardia (VT, 9.6±3.4 vs. 1.9±1.1 and 1.9±1.7) as well as the incidence of ventricular fibrillation (VF, 50% vs. 0% and 13%) during prolonged occlusion, and increased survival (0% vs. 40% and 50%) from the combined ischaemia/reperfusion insult. We conclude that PN provides protection, similar to PC, against ischaemia and reperfusion-induced ventricular arrhythmias and decreases the level of 3nitrotyrosine formation during the prolonged occlusion.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology AZ ELÕ-, ILLETVE UTÓTERHELÉS VÁLTOZÁSÁNAK HATÁSA A SZÍVFUNKCIÓRA ALLOXÁN-DIABÉTESZES KUTYAMODELLBEN Kocsis Erzsébet1, Bedõcs Péter1, Skoumal Réka1, Pósa Ildikó1, Szabó Gabriella2, Horkay Ferenc1, Tóth Miklós1 1 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 2 Országos Onkológiai Intézet, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Osztály, Budapest A cukorbetegség számos szív-érrendszeri eltérés kialakulásához vezet, ennek egyik jelensége lehet a diabéteszes cardiopathia. A kórfolyamatok mélyebb megismeréséhez állatkísérletes modellek is szükségesek, de ez idáig kevés in vivo adat áll rendelkezésre a szívfunkció alaposabb jellemzésére ezen modellekben. Jelen kísérletben azt elemeztük, hogy az elõ-, utóterhelés, illetve kontraktilitás manipulálása milyen hatással van alloxán-diabéteszes kutyák szívfunkciós paramétereire. Alloxán-diabéteszes (iv. 560 mmol/kg alloxán-monohidrát, Sigma; DM, n=7) és anyagcsereegészséges (K, n=14) mindkét nemû, korcskutyákat vizsgáltunk PiCCO-VoLEF (Pulsion Medical Systems) rendszer segítségével, pentobarbitál (133 mmol/kg Nembutal, iv.) altatásban. Az alapmérések szerint a szívindex (CI) értékében volt különbség a két csoport között (DM: 3,5±0,30 p<0,05 vs. K: 4,4±0,94 l/min/m2). A vena cava inferiorba vezetett ballon felfújása hatására – elõterhelés csökkentés – mindkét csoportban csökkent (p<0,05) a verõtérfogat-index (SVI) és a mellkasi vértérfogat-index (ITBI), de a CI csak a K-csoportban csökkent (p<0,05). Fenilefrin (1 µg/kg/min, Sigma) hatására – utóterhelés növelés – mindkét csoportban nõtt a szisztémás érrendszeri ellenállás (SVR) és az artériás középnyomás, de a DM-csoportban a SVI is csökkent, így a CI értéke számottevõen kisebb volt a cukorbeteg csoportban (DM: 3,06±0,78 p<0,05 vs. K: 4,8±1,11 l/min/m2). Dobutamin (10 µg/kg/min, Dobutamin, Hexal) hatására mindkét csoportban fokozódott a kontraktilitás (dPmax), de a SVI csak a K-csoportban nõtt és a SVR csak a Kcsoportban csökkent, a SVR-értékében számottevõ különbség alakult ki a csoportok között (K: 1548±486 p<0,05 vs. DM: 2644±655 dyn*s*cm-5). Fentiek alapján megállapíthattuk, hogy alloxán-diabéteszes kutyamodellben kedvezõtlen változások mutathatók ki a szívfunkcióban. A cukorbeteg állatok keringése az anyagcsere-egészségestõl eltérõen reagál a terhelésre, mely legtöbbször a kedvezõtlen jelenségek további fokozódásához vezet.

A HYPERLIPIDAEMIA ÉS A PREKONDICIONÁLÁS HATÁSA EGÉRSZÍVIZOM GÉNEXPRESSZIÓS MINTÁZATÁRA Kocsis F. Gabriella1, Ónody Annamária1, Csont Tamás1, Varga-Orvos Zoltán2, Puskás G. László2, Ferdinandy Péter1 1 SZTE ÁOK, Biokémiai Intézet, Kardiovaszkuláris Kutatócsoport, Szeged 2 SZBK, Funkcionális Genomikai Laboratórium Pharmahungary 2000 Ltd; Kutatócsoportunk kimutatta, hogy a prekondicionálás védõhatása elvész hyperlipidaemiás állatokban, továbbá, hogy mind a prekondicionálás, mind a hyperlipidaemia jelentõs génexpressziós változást indukál patkányszívben. Jelen munkánkban ezért a hyperlipidaemia és a prekondicionálás hatását vizsgáltuk a nitrogén-monoxid, és a szuperoxid-jelátviteli útvonalban szerepet játszó enzimek génexpressziójára. Egereket 8 hétig 2% koleszterinnel dúsított, vagy normáltápon tartottunk, majd szívüket izoláltuk. A szíveket aerob perfúziónak vagy 30 perc globál iszkémiának, és azt követõ 120 perc reperfúziónak tettük ki. A szívek egy részét prekondicionáló protokollnak (3×5 perc iszkémia/reperfúzió) tettük ki az iszkémiát megelõzõen. A perfúzió végén a szíveket lefagyasztottuk, belõlük RNS-t izoláltunk, és a génexpressziós változásokat kvantitatív valós-idejû PCR segítségével követtük. Az iszkémia/reperfúziós szívekben kilenc gén: 3-hidroxi-3-metil-glutarilkoenzim-A-reduktáz (HMG-KoA reduktáz), nitrogén-monoxid-szintáz 1 (NOS1), NOS2, NADPH-oxidáz-1, szuperoxid-dizmutáz-1 (SOD1), SOD2, mátrix metalloproteináz 2 (MMP2), MMP szöveti inhibitora és xantin-oxidáz (XO) mutatott down-regulációt a nem iszkémiás kontrollszívekhez képest. Normolipidaemiás szívekben a prekondicionálás erõteljesebb HMG-KoA-reduktáz, NOS1, NOS2, NADPH-oxidáz 1, MMP9 és XO mRNS-expressziót indukált az iszkémia/reperfúziós szívekhez viszonyítva. A hyperlipidaemiás iszkémia/reperfúziós szívek NOS2 és NADPH-oxidáz 4 mRNS-tartalma nõtt, míg SOD3 tartalma csökkent a kontrollhoz képest. Koleszterinnel etetett állatokban a prekondicionálás csökkentette a HMG-KoA-reduktáz és a NADPH-oxidáz 4, illetve emelte a SOD3 mRNSszintjét. A koleszterinnel dúsított diéta hatására az alap NADPH-oxidáz 4 és az MMP9-gén expresszió emelkedett. A koleszterindús diéta jelentõsen befolyásolja mind az iszkémia során, mind a prekondicionálás során tapasztalt génexpressziós változást egérszívben, amely fokozhatja az oxidatív stressz által beindított jelátviteli útvonalakat.

EFFECTS OF ALTERATIONS IN PRELOAD AND AFTERLOAD ON THE CARDIAC FUNCTION OF ALLOXAN-DIABETIC DOGS cardiac function, diabetes mellitus, experimental Diabetes mellitus may lead to a cluster of cardiovascular complications, including diabetic cardiopathy. Studies in diabetic animal models are needed in order to unravel the underlying pathological processes, but to date, there is limited experience with cardiac function in in vivo models. The present study aimed to investigate the effects of manipulation of preload, afterload and contractility on the parameters of the cardiac performance of alloxan-diabetic dogs. Alloxan-diabetic (iv. 560 mmol/kg alloxan-monohydrate, Sigma; DM, n=7) and metabolically healthy (H, n=14) mongrel dogs of either sex were assessed with a PiCCO-VoLEF (Pulsion Medical Systems) instrument, under pentobarbital (133 mmol/kg Nembutal, iv.) anesthesia. According to the baseline measurements, the two groups differed in the cardiac index (CI; DM: 3.5±0.30 p<0.05 vs. H: 4.4±0.94 l/min/m2). Due to the inflation of a balloon placed into the inferior vena cava – decrease in preload – stroke volume index (SVI) and intrathoracic blood volume index (ITBI) decreased (p<0.05) in both groups, but the CI decreased (p<0.05) in the H group only. Phenylephrine infusion (1 µg/kg/min, Sigma) – increase in afterload – increased systemic vascular resistance (SVR) and mean arterial pressure in both groups, but in the DM group SVI decreased, leading to a significantly diminished CI in the diabetic dogs (DM: 3.06±0.78 p<0.05 vs. H: 4.8±1.11 l/min/m2). Dobutamin infusion (10 µg/kg/min, Dobutamin, Hexal) caused an increase in contractility (dPmax) in both groups, but SVI increased and SVR decreased in the H group only, resulting in a significant difference in SVR between the two groups (H: 1548±486 p<0.05 vs. DM: 2644±655 dyn*s*cm-5). The above results may lead to the conclusion, that adverse alterations can be demonstrated in the cardiac performance of alloxan-diabetic dogs. The circulation of the diabetic animals react differently to challenges, often leading to the worsening of the unfavourable alterations.

EFFECT OF HYPERLIPIDEMIA AND PRECONDITIONING ON THE GENE EXPRESSION PATTERN OF MOUSE HEARTS preconditioning, hyperlipidemia, mouse heart, NOS, MMP, HMG-CoA reductase, gene expression We have shown that hyperlipidemia blunts the cardioprotective effect of preconditioning and that both preconditioning and hyperlipidemia extensively modifies the gene expression pattern of rat hearts. Here we explored the effect of hyperlipidemia and preconditioning on cardiac gene expression pattern in mouse hearts, focusing on genes involved in nitric oxide and free radical signalling. Mice were fed 2% cholesterol-enriched or normal diet for 8 weeks. Isolated hearts from both groups were subjected either to a preconditioning protocol (3 cycles of ischemia/ reperfusion for 5 min each) or a time-matched non-preconditioning protocol each followed by 30 min global ischemia and 2 h reperfusion, respectively. Gene expression pattern was assessed by quantitative real-time PCR. HMG-CoA reductase, nitric oxide synthase-1 (NOS1), NOS2, NADPH oxidase-1, superoxid dismutase-1 (SOD1), SOD2, matrix metalloproteinase 2 (MMP2), tissue inhibitor of MMP, xanthine-oxidase (XO) were down-regulated in hearts subjected to ischemia/reperfusion compared to non-ischemic controls. Genes of HMG-CoA reductase, NOS1, NOS2, NADPH oxidase-1, MMP9, XO showed up-regulation in preconditioned hearts compared to ischemia/reperfusion ones. In contrast, cholesterolenriched diet-induced increased expression of NOS2 and NADPH oxidase 4 and decreased expression of SOD3 in ischemic/reperfused hearts compared to controls. Preconditioning decreased cardiac mRNA levels of HMG-CoA reductase and NADPH oxidase 4, and increased that of SOD3 as compared to the nonpreconditioned group in cholesterol-fed mice. Basal cardiac expression of NADPH oxidase 4 and MMP9 were increased due to cholesterol-enriched diet. We conclude, that cholesterol-enriched diet markedly influences both ischemia/reperfusion-, and preconditioning-induced gene expression pattern in mouse hearts which might lead to an enhancement of oxidative stress signalling.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A PROLAKTIN RELEASING PEPTID (PRRP) FUNKCIONÁLIS JELENTÕSÉGE PATKÁNYSZÍVBEN Kónyi Attila1, Skoumal Réka2, Annamari Kubin3, Horváth Iván1, Papp Lajos1, Heikki Ruskoaho3, Szokodi István1 1 PTE, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Szentágothai Tudásközpont, Budapest 3 Dep. of Pharm. and Tox., University of Oulu Elõzmények: A hypothalamikus eredetû prolaktin releasing peptid (PrRP), amely a GPR10 G-proteinhez kapcsolt receptor endogén ligandja, fontos szerepet játszik a centrális stresszválaszban, és a táplálkozás regulációjában. Specifikus kötõhelyét többek között patkány myocardiumban is kimutatták, azonban a kardiovaszkuláris rendszerben betöltött szerepe ismeretlen. Kísérleteinkben a PrRP direkt szívhatását és az azt közvetítõ szignál mechanizmusokat karakterizáltuk. Módszerek: A konraktilitást (apico-basalis elmozdulás) Langendorff-féle izolált patkányszív modellben (hím, 7 hetes Sprague-Dawley patkány, n=138) vizsgáltuk állandó áramlás mellett (5,5 ml/min). 30 perces stabilizációs periódus után a peptidet önmagában, illetve különbözõ gátlószerek jelenlétében 15 percen keresztül adagoltuk. Eredmények: A PrRP-31 (1-30 nmol/l) dózisfüggõ, lassan kifejlõdõ pozitív inotróp hatást váltott ki, a maximális emelkedést a 10 nmol/l-es dózisnál észleltük (13,6±3,1%, p<0,001). A továbbiakban azt vizsgáltuk, hogy egyes ellenreguláló mechanizmusok miként befolyásolják a PrRP hatását. A foszfodiészteráz-gátló IBMX (10 µmol/l) nem fokozta a PrRP (10 nmol/l) effektusát (10,7±1,9%, p=0,34). A protein-foszfatáz (PP1/PP2A) inhibitor calyculin-A (CyA, 1 nmol/l) szignifikánsan növelte a PrRP-re adott választ (20,7±1,73%, p<0,001), ezzel szemben a PP2A-gátló okadaik-sav (10 nmol/l) nem befolyásolta azt (6,8±1,3%, p=0,3). A specifikus protein-kináz-C alfa (PKC alfa) gátló Ro32-0432 (100 nmol/l) jelenlétében a CyA-hoz hasonló mértékû emelkedés volt megfigyelhetõ (21,6±3,4%, p<0,05). A CyA és a Ro32-0432 együttes adása dramatikus módon növelte a PrRP pozitív inotróp hatását (36,8±1,63%, p<0,001). Összefoglalás: Eredményeink elsõként mutatnak rá a PrRP funkcionális jelentõségére a szívben. A PrRP pozitív inotróp hatását cAMP-tõl független mechanizmusok közvetítik, melyeket a PKC-alfa és a PP1 jelentõs módon gátol.

NÁTRIUMÁRAM ÉS AKCIÓS POTENCIÁL MÉRÉSE HUMÁN EMBRIONÁLIS SZÍVIZOM ÕSSEJTEKEN Magyar János1, Lior Gepstein2, Jonathan Satin3 1 DEOEC, Élettani Intézet, Debrecen 2 Department of Physiology and Biophysics, Technion-Israel Institute of Technology, Haifa, Israel 3 Department of Physiology, University of Kentucky College of Medicine, Lexington, KY, USA A humán embrionális szívizom-õssejtek (hES-CMs) spontán aktivitással rendelkeznek, ellentétben az adult humán szívizomsejtekkel. A szívizomsejtek spontán aktivitásának elengedhetetlen feltétele, hogy a diasztolés depolarizáció alatt inward ionáramok legyenek jelen. Jelen kísérleteinknek az volt a célja, hogy megvizsgáljuk, milyen ionkonduktanciák tehetõk felelõssé a humán embrionális szívizom-õssejtek spontán aktivitásáért. Kísérleteinket 25-30 napos humán embrionális szívizom-õssejteken végeztük. Az ionáramokat és akciós potenciált a patch-clamp technika egészsejtes konfigurációjában mértük. Megállapítottuk, hogy 3 µM tetrodotoxin (TTX) szignifikánsan csökkentette a spontán akciós potenciálok frekvenciáját és az akciós potenciál felszálló szárának maximális meredekségét (Vmax), de nem változtatta meg az akciós potenciál idõtartamát. 10 µM TTX hatására a hES-CMs spontán aktivitása megszûnt. A hES-CMs-sejteken nem találtunk, az adult szívizomsejtekre jellemzõ, inward káliumáramot (IK1), ugyanakkor nagy amplitúdójú, TTX-érzékeny nátriumáramot tudtunk detektálni ezeken a sejteken. Megmértük a nátriumáram steady-state aktivációjának és inaktivációjának feszültségfüggését. Megállapítottuk, hogy a két görbe abban a membránpotenciál-tartományban fekszik össze, ahová a spontán akciós potenciálok diasztolés depolarizációjának késõi szakasza esik. A diasztolés depolarizációjának késõi szakasza TTX-szel gátolható volt. Ezen eredményeink azt mutatják, hogy az inward káliumáram hiánya miatt, a TTX-érzékeny nátriumáram fontos szerepet játszik a humán embrionális szívizom-õssejtek spontán aktivitásának fenntartásában.

FUNCTIONAL SIGNIFICANCE OF PROLACTIN RELEASING PEPTIDE (PRRP) IN THE RAT HEART hypothalamic prolactin releasing peptide, Background: The hypothalamic prolactin releasing peptide (PrRP), which is the endogenous ligand of G-protein-coupled receptor 10, plays an important role in the regulation of the central stress response and feeding behaviour. Although specific binding sites have been found in the rat myocardium, the functional importance of PrRP in the regulation of cardiovascular system is unknown. We characterized the direct cardiac effects of PrRP as well as the underlying signalling mechanisms. Methods: Contractility (apicobasal displacement) was measured in an isolated perfused rat heart preparation according to the standard Langendorff technique (male 7-week-old, Sprague-Dawley rats, n=138). After a 30 minute equilibration period the peptide was infused in the presence and absence of various inhibitors for 15 minutes into the coronaries. Results: PrRP-31 (1-30 nmol/l) induced a dose-dependent, slowly developing positive inotropic effect, with a maximal increase in developed tension at the dose of 10 nmol/L (13.6%±3.1, p<0.001). Next we tested if various counterregulatory mechanisms could modify the effect of PrRP. The phosphodiesterase inhibitor IBMX (10 µmol/l) failed to alter the inotropic response to PrRP (10.7±1.9%, p=0.34). The protein phosphatase (PP1/PP2A) inhibitor Calyculin A (CyA) significantly increased the inotropic effect of PrRP (20.7±1.73%, p<0.001), whereas the PP2A inhibitor okadaic acid (10 nmol/l) had no effect (6.8±1.3%, p=0.3).The specific protein kinase C alfa (PKC alfa) inhibitor Ro32-0432 (100 nmol/L) increased contractility similarly to CyA (21.6±3.4%, p<0.05). Moreover, co-administration of CyA and Ro32-0432 increased the inotropic response to PrRP dramatically (36.8±1.63%, p<0.001). Conclusions: Our results provide the first evidence for the functional significance of PrRP in the heart. The positive inotropic effect of PrRP is mediated via cAMPindependent mechanisms, which are markedly suppressed by PKC alfa and PP1.

THE SODIUM CURRENT AND ACTION POTENTIAL OF THE HUMAN EMBRYONIC STEM CELL-DERIVED CARDIOMYOCYTES stem cell, action potential, sodium current Human embryonic cardiac stem cells display spontaneous beating in cell culture in contrast to adult cardiomyocytes. The spontaneous beating requires the presence of inward currents during the diastolic potential. The goal of these experiments was to study the possible mechanism of spontaneous activity of human embryonic stem cell-derived cardiomyocytes (hES-CMs). The experiments were carried out on mid-stage hES-CMs. The ionic currents and the action potentials were recorded in whole-cell clamp configuration of patch-clamp technique. We observed that 3 µM tetrodotoxin (TTX) significantly reduced the frequency and the maximum upstroke velocity (Vmax) of spontaneous action potentials but it did not significantly change the action potential duration. In the presence of 10 µM TTX completely blocked the development of spontaneous action potentials. We measured relatively large TTX sensitive Na+ current but no inward rectifier K+ current (IK1) on hESCMs. The voltage dependence of steady-state inactivation and activation curves of sodium current were measured. These curves overlap and this overlap coincides with the later phase of spontaneous diastolic depolarization of hES-CMs action potentials which is TTX sensitive. The conclusion of these experiments is that TTX-sensitive Na+ channel plays important role in spontaneous excitability of mid stage hES-CMs because of the absence of background K+ current.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology AZ AGYI ISZKÉMIA PREKONDICIONÁLJA A SIMAIZMOT A PATKÁNY KÖZÉPAGYI ARTÉRIÁBAN Miklósné Kovács Anikó, Hársing László Gábor, Szénási Gábor EGIS Gyógyszergyár Nyrt., Preklinikai Fõosztály, Budapest A prekondicionálás csökkenti a különbözõ szervek károsodás által kiváltott funkcionális leromlását. Az általános megfigyelés az, hogy az iszkémia/reperfúzió (I/R) növeli a vazokonstriktor hatásokat az erekben, habár az 5-HT-re adott vazokonstrikció csökkent I/R hatására patkány középagyi artériájában [MCA]. Meglepõ módon az I/R-rel és az adenozinnal történõ prekondicionálás csökkentette az endothelin-1 által okozott vazokonstrikciókat koronária arteriolákban (Merkus és mtsai, 2000). A vazokonstriktor hatás csökkenése védõ mechanizmusnak tekinthetõ, amely az I/R-t követõ („no-reflow” jelenség) véráramlás helyreállását teszi lehetõvé. A munkánk célja annak a vizsgálata volt, hogy a prekondicionálás és a távoli prekondicionálás befolyásolja-e patkány MCA 5-HT-ra mutatott érzékenységét (EC50) és maximális kontrakcióját (Emax), valamint a 120 mM K+-tartalmú oldat által kiváltott Emax értékét. A jobb MCA-t intravaszkuláris filamentum technikával 1 óráig elzártuk (I), míg a prekondicionálást (IP) 10 perces okklúzióval és 10 perces reperfúzióval hoztuk létre az 1 óra iszkémia elõtt. A 2-4 perces reperfúziót követõen mind az azonos, mind az ellenoldali ereket izoláltuk, és a kontraktilis hatásokat az endothel-fosztott MCA-kban mértük, in vitro. Az 1 óra I/R csökkentette az 5-HT és a 120 mM K+-mal kiváltott vazokontrakciókat mindkét oldalról preparált érben. Az 5-HT Emax-ának csökkenése nem különbözött a két oldalon (58,4% és 31,5%), azonban szignifikáns alacsonyabbnak bizonyult a nem operált állatokból nyert kontroll szövetekhez képest (C). A magas K+-ra mutatott Emax 70,0%-kal csökkent a jobb oldalon, míg 24,7%-kal a bal oldalon a kontrollerekhez képest az I/R patkányokban. A prekondicionálás további csökkenést okozott az 5-HT és a 120 mM K+-mal kiváltott érkontrakciókban azokhoz az erekhez viszonyítva, amelyeket az I/R állatokból nyertünk. Az 5-HT-re mutatott érzékenység hasonló volt a C, I/R és IP-állatokból preparált erekben. Összefoglalóan, az agyi iszkémia csökkentette a vazokonstriktor válaszokat a patkány középagyi artériájában, és az iszkémiás prekondicionálás további csökkenést eredményezett mind az azonos, mind az ellenoldali erekben („távoli prekondicionálás”).

PLAZMA ÉS PERIKARDIÁLIS GHRELINKONCENTRÁCIÓK JELLEMZÉSE KORONÁRIA BYPASS ÉS BILLENTYÛMÛTÉTRE KERÜLÕ BETEGEKEN Nagy Andrea, Sax Balázs, Szabolcs Zoltán, Kékesi Violetta SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest A ghrelin egy újonnan felfedezett peptid, amely elsõsorban a növekedési hormonelválasztásban és a táplálékfelvétel szabályozásában játszik szerepet. Mára azonban kiderült, hogy mRNS-e és receptorai számos más szövetben is expresszálódnak, így a szívizomban is. Állatkísérletes és humánvizsgálatokban igazolták, hogy a peptid vazoaktív és kardioprotektív hatásokkal bír: szívelégtelenségben növeli a perctérfogatot, iszkémia-reperfúzió modellben csökkenti az infarktus kiterjedését, a leukocita-aktivációt és az oxidatív károsodást. Jelen vizsgálatban koronária és billentyûbetegségben jellemeztük a humán perifériás plazma és perikardiális ghrelin-koncentrációkat. A vizsgálatokat Klinikánkon koronária bypass és billentyûmûtéten átesett betegektõl intraoperatívan vett vénás plazma (PL) és perikardiális folyadék (PF) mintákon végeztük. Az iszkémiás csoportot stabil angina pectoris (AP, n=24) és instabil angina pectoris (IAP, n=13) diagnózisú betegek alkották. A harmadik csoportot a normál koronarogrammal rendelkezõ billentyûbetegek képezték (Bill, n=30). A ghrelin-koncentrációkat ELISA-méréssel határoztuk meg. Mindhárom betegcsoportban a plazmában mérhetõ ghrelin-koncentrációk szignifikánsan magasabbnak bizonyultak a peptid perikardiális szintjeinél (PL vs. PF, Bill: 216±24 vs. 74±6 pM, p<0,01; AP: 184±24 vs. 73±13 pM, p<0,01; IAP: 280±27 vs. 104±21 pM, p<0,01). Az IAP-csoportban szignifikánsan nagyobb plazma ghrelin-koncentráció volt mérhetõ, mint az AP-csoport betegeinél (280±27 vs. 184±24 pM, p<0,01). Az összes betegre a testtömeg (BMI) index negatív korrelációt mutatott a plazma ghrelinszintekkel (r=–0,511, p<0,02). Eddigi, más szíveredetû szabályozó ágensekkel (endothelin-1, nátriuretikus peptidek, adenin nukleozidok) végzett vizsgálatainkban a plazmaszinteket szignifikánsan meghaladó perikardiális koncentrációkat mértünk. Annak ellenére, hogy a szívben a ghrelin képzõdése kimutatható, jelen vizsgálatban ilyen különbség nem igazolódott, ami a peptid gastricus képzõdésének dominanciájára utal. Az instabil anginás betegeknél tapasztalt és általunk leírt magasabb plazma ghrelin-koncentráció hátterében a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása állhat.

BRAIN ISCHAEMIA PRECONDITIONS SMOOTH MUSCLE OF THE MIDDLE CEREBRAL ARTERY IN RATS preconditioning, smooth muscle, middle cerebral artery Preconditioning attenuates injury-evoked functional impairment of various organs. A general observation is that ischemia/reperfusion (I/R) increases vasoconstrictor effects in vessels although vasoconstrictions to 5-HT were decreased by I/R in the middle cerebral artery [MCA] of the rat. Surprisingly, preconditioning with I/R and adenosine reduced vasoconstrictions to endothelin-1 in coronary arterioles (Merkus et al. 2000). A decrease in vasoconstrictor effect can be regarded as a protective mechanism allowing restoration of blood flow (“no-reflow” phenomenon) after I/R. Our aim was to study if preconditioning and remote preconditioning influences or not the vascular sensitivity (EC50) and the maximum contraction (Emax) to 5-HT, and also Emax to a solution containing 120 mM K+ in MCA of the rat. The right MCA was occluded for 1 hour using the intravascular filament technique, and preconditioning (IP) was performed by a 10-min occlusion and 10-min reperfusion before 1-hour ischaemia. After a 2-4 min reperfusion both the ipsi- and contralateral vessels were isolated and the contractile effects were measured in endothelium denuded MCAs, in vitro. Occlusion of MCA for 1 hour reduced vasoconstrictions evoked by 5-HT and 120 mM K+ in arteries obtained from both sides. The reduction in Emax to 5-HT was not different on the two sides (58.4% and 31.5%, respectively), but it was significantly lower compared to control tissues obtained from non-operated animals (C). Emax to high K+ was decreased by 70.0% on the right side, while 24.7% on the left side in I/R rats, compared to the control vessels. Preconditioning caused a further reduction in the Emax of vasoconstriction to 5-HT and also Emax to 120 mM K+ compared to the vessels of animals subjected to I/R. Vascular sensitivity to 5-HT was similar in vessels prepared from C, I/R and IP animals. In conclusion, cerebral ischaemia reduced vasoconstrictor responses in the middle cerebral artery of the rat, and ischaemic preconditioning produced a further reduction in both the ipsilateral and contralateral vessels (remote preconditioning).

CHARACTERISATION OF PLASMA AND PERICARDIAL GHRELIN CONCENTRATIONS OF PATIENTS UNDERGOING CARDIAC SURGERY ghrelin, plasma, pericardial fluid, ischaemic heart disease Ghrelin is a recently discovered peptide, which was primarily known for releasing growth hormone and regulating food uptake. Nowadays it became clear that its mRNA and specific receptor are being expressed in various types of tissues, like in the myocardium. Numerous experimetal and human investigations have shown remarkable cardiovascular effects of the peptide e.g. improving cardiac output in chronic heart failure, decreasing infarct size, leukocyte activation and oxidative stress in ischaemia-reperfusion models. In the present investigation we characterized the ghrelin concentrations in human peripheral venous plasma (PL) and pericardial fluid (PF) of patients with valvular and coronary heart disease. The plasma and pericardial fluid samples were obtained from patients undergoing cardiac surgery in the Department of Cardiovascular Surgery of Semmelweis University. The ischemic groups contained of patients with stable angina pectoris (SA, n=24) and unstable angina pectoris (UA, n=13). The third group consisted of patients with valvular heart disease (VD, n=30) without any significant changes on their coronarogram. Ghrelin concentrations were evaluated with ELISA method. Significantly higher concentrations of ghrelin were measured in PL samples than in PF in all three groups (PL vs. PF, VD: 216±24 vs. 74±6 pM, p<0.01; SA: 184±24 vs. 73±13 pM, p<0.01; UA: 280±27 vs. 104±21 pM, p<0.01). PL ghrelin levels of patients with UA significantly exceeded those measured in SA patients (280±27 vs. 184±24 pM, p<0.01). We found a negative correlation between plasma ghrelin levels and body mass index of all the patients (r=–0.511, p<0.02). In our previous investigations we have found higher pericardial concentrations of several regulatory agents of cardiac origin (endothelin-1, natriuretic peptides, adenin nucleosides) than their concentrations in plasma. Despite the fact that ghrelin is produced in the myocardium, this phenomenon doesn’t appear in this case. The latter may be caused by the overwhelming gastric production of the peptide. The higher ghrelin level found at the UA group in comparing with the SA group may be caused by the increased sympathetic activity.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology KERINGÕ AKTIVÁLT ENDOTHEL, LEUKOCITA ÉS TROMBOCITA MIKROPARTIKULUMOK AORTABILLENTYÛ-STENOSISBAN Nagy Ferenc1, Diel Phillip2, Ungi Imre1, Forster Tamás1, Bode Christoph2, Moser Martin2 1 SZTE ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 Albert-Ludwigs University, Department of Cardiology, Freiburg, Germany Hipotézis: A mikropartikulumok (MP) sejtmembrán microvesiculumok, amelyek eukarióta sejt aktiválódás és/vagy nekrózis során keletkeznek [trombocitából (PMP), leukocitából (LMP), endothelsejtbõl (EMP)] és intercellularis proinflammatorikus, protrombotikus szerepet játszanak. Az aortabillentyû-stenosis (AOS) következtében kialakuló áramlásviszonyok fokozott nyíróerõvel járnak a vér alakos elemeire. Vizsgálatainkban AOS és kontrollbeteg csoportokban (K) hasonlítottuk össze a keringõ mikropartikulumok számát, továbbá a szisztémás inflammatorikus válasz és endothel aktiváció mértékét. Módszer: A vizsgálatokba 22 szignifikáns szklerotikus AOS-os (12 férfi, 10 nõ), valamint 18 kontrollbeteg (9 férfi, 9 nõ) került bevonásra. Kor, medikáció, komorbiditás, és vérkép tekintetében [Thr: (AOS 237±70/nl vs. K 235±69/nl); Leu: (AOS 6,63±2,00/nl vs. K 7,09±1,85/nl)] szignifikáns eltérés nem volt. Flowcitometriával az AOS és kontrollbetegek vérében PMP (CD61+/CD62P+), LMP (CD11b+), EMP (CD62E+) szint mérése, valamint a keringõ monocyta (CD11b+) aktiváció mértékének meghatározása történt. Eredmények: Az AOS betegcsoportban szignifikánsan magasabb aktivált PMP (AVS 76,0±44,6 cpm vs. K 47,8±21,8 cpm, p=0,046), aktivált EMP (AOS 19,9±12,3 cpm vs. K 10,4±6,8 cpm, p=0,008) és aktivált LMP (AOS 31,6±8,5 cpm vs. K 19,4±9,7 cpm, p=0,0149) értékeket találtunk. Továbbá a monocyta CD11b+ expresszió is emelkedett értéket mutatott a kontrollcsoporthoz képest (AOS 902±330 MFI vs. K 675±189 MFI, p<0,043). Következtetések: AOS-betegekben emelkedett a keringõ PMP, LMP, EMP szám és a monocyta aktiváció mértéke. Az aktivált PMP-k direkt módon, valamint monocyta aktiváción keresztül indirekt úton szisztémás endothelsejt-aktivációt/ diszfunkciót indukálhatnak. Az eredmények AOS-betegekben mindkét fenti mechanizmus fennálltát, valamint a következményes endothelsejt-aktivációt igazolják. A keringõ MP-k számának farmakológiai befolyásolása tehát AOS-betegekben új támadáspont lehet a következményes endothelsejt aktiváció/diszfunkció csökkentésében.

AZ EKG REPOLARIZÁCIÓT JELLEMZÕ PARAMÉTEREI NEM JELZIK ELÕRE A DOFETILID PROARITMIÁS AKTIVITÁSÁNAK MÉRTÉKÉT NA-PENTOBARBITÁLLAL ALTATOTT NYULAKBAN Orosz Szabolcs1, Farkas Attila2, Makra Péter3, Csík Norbert4, Leprán István4, Varró András4, Farkas András2 1 Richter Gedeon Nyrt., Budapest 2 SZTE ÁOK, II. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged 3 SZTE TTK, Kísérleti Fizikai Tanszék, Szeged 4 SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az EKG standard I-II-III elvezetésében mérhetõ különbözõ repolarizációs paraméterek elõrejelzik-e egy III. osztályú antiaritmiás szer, a dofetilid proaritmiás aktivitásának mértékét. Na-pentobarbitállal altatott nyulaknak (n=30) intravénás infúzióban alfa1-adrenerg-receptor izgató fenilefrint adtunk növekvõ dózisban (3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min, 3 percenként emelve a dózisokat), majd a max. dózisú fenilefrin mellett dofetilidet indítottunk intravénásan (0,02 mg/kg/perc dózisban, 30 percig). A dofetilid hatására 20 állatban alakult ki torsade de pointes típusú kamrai tachycardia (TdP), míg 10 állatban TdP nem jelentkezett, csak enyhébb ritmuszavarok alakultak ki. Mértük az EKG-n a QT és a Tpeak-Tend szakasz hosszát, meghatároztuk a QT-diszperzió mértékét és a QT-variabilitás számos paraméterét alap állapotban, a fenilefrin és a dofetilid infúzió alatt. A dofetilid proaritmiás hatásának mértékét egyik mért és számított paraméter sem jelezte elõre sem az alap idõszakban, sem a fenilefrin sem a dofetilid infúzió alatt (pl. a dofetilid infúzió 4. percében mért értékek a „TdP pozitív” és a „TdP negatív” csoportban: QT 202±15 ms vs. 198±10 ms, Tpeak-Tend: 60±5 ms vs. 71±9 ms, QT diszperzió 16±3 ms vs. 17±3 ms, QT variabilitás index 1,1±0,1 vs. 1,4±0,2) Eredményeink szerint az EKG standard I-II-III elvezetésében mérhetõ különbözõ repolarizációs paraméterek nem jelzik elõre a dofetilid által okozott proaritmiás hatás mértékét pentobarbitállal altatott nyulakban.

CIRCULATING ACTIVATED ENDOTHELIAL, PLATELET AND LEUKOCYTE MICROPARTICLES IN AORTIC VALVE STENOSIS aortic valve stenosis, inflammation, endothelial, micropartic Background: Microparticles (MP), cell membrane phospholipid microvesicles that are shed upon activation and/ or necrosis from eukaryotic cells [platelet (PMP), leukocyte (LMP), endothelial cell (EMP)] play a proinflammatoric, prothrombotic role in intercellular communication. Flow conditions in aortic valve stenosis (AVS) result in high shear stress effecting circulating blood cells. In our study we compared the levels of circulating microparticles, systemic endothelial activation, inflammatoric state in AVS and control patient (Co) groups. Methods: The study included 22 patients with degenerative AVS (12 male, 10 female), and 18 control patients (9 male, 9 female). There was no significant difference in age, medication, co morbidity, and blood count [Pl: (AVS 237±70/nl vs. Co 235±69/nl); Leo: (AVS 6, 63±2, 00/nl vs. Co 7, 09±1, 85/nl) between the two patient groups. Using flow cytometry we measured circulating PMP (CD61+/CD62P+), LMP (CD11b+), EMP (CD62E+) levels and monocyte (CD11b+) activation from peripheral blood samples in both groups. Results: Activated PMP (AVS 76,0±44,6 cpm vs. Co 47,8±21,8 cpm, p=0,046), activated EMP (AVS 19,9±12,3 cpm vs. Co 10,4±6,8 cpm, p=0,008) and activated LMP (AVS 31,6±8,5 cpm vs. Co 19,4±9,7 cpm, p=0,0149) levels were significantly higher in AVS patients. Monocyte CD11b+ expression was also increased compared to the control group (AVS 902±330 MFI vs. K 675±189 MFI, p<0,043). Conclusion: Circulating PMP, LMP, EMP levels and monocyte activation is increased in patients with AVS. Activated PMP, LMP directly and indirectly trough monocyte activation may cause systemic endothelial cell activation/dysfunction. Our results in patients with AVS confirm the above pathways, and the resulting endothelial cell activation. Lowering levels of circulating MP-s in patients with AVS may provide a new target for pharmaceutical intervention against concomitant endothelial activation/dysfunction.

REPOLARIZATION CHARACTERIZING ECG VARIABLES DO NOT PREDICT THE PROARRHYTHMIC ACTIVITY OF DOFETILIDE IN NA-PENTOBARBITALANAESTHETIZED RABBITS pharmacology, experimental, arrhythmias, ECG The aim of the present study was to examine whether the repolarization characterizing ECG variables recorded in the standard electrocardiographic leads of I, II and III predict the proarrhythmic activity of the class III antiarrhythmic drug, dofetilide. Na-pentobarbital-anaesthetized rabbits (n=30) were infused intravenously with the alpha1-adrenoceptor agonist phenylephrine at increasing rates (i.e. 3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min for 3, 3, 3, 3 and 5 min, respectively). From the 17th min, dofetilide (0.02 mg/kg/min iv., for 30 min) was administered simultaneously with phenylephrine. Dofetilide induced torsade de pointes type ventricular tachycardia (TdP) in 20 out of 30 animals, whereas only less severe arrhythmias occurred in the rest of the animals but not TdP. The electrocardiographic QT and Tpeak-Tend intervals were measured, QT dispersion and several variables of the QT lability were calculated in drug free state and during phenylephrine and dofetilide infusion. None of the measured repolarization characterizing ECG variables predicted the proarrhythmic activity of dofetilide during the experiment (e.g. variables measured in 4th min of dofetilide infusion in the “TdP positive” and “TdP negative” groups: QT 202±15 ms and 198±10 ms, respectively; Tpeak-Tend: 60±5 ms and 71±9 ms, respectively; QT dispersion 16±3 ms and 17±3 ms, respectively; QT variability index 1.1±0.1 and 1.4±0.2, respectively). According to our results, the repolarization characterizing ECG variables measured in the standard electrocardiographic leads of I-II-III do not predict the proarrhythmic activity of dofetilide in Na-pentobarbital-anaesthetized rabbits.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A RÉSKAPCSOLATOK SZEREPE A PREKONDICIONÁLÁS ANTIARITMIÁS HATÁSÁNAK KIVÁLTÁSÁBAN Papp Rita1, Gönczi Márton1, Kovács Mária1, Seprényi György2, Végh Ágnes1 1 SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 2 SZTE ÁOK, Orvosi Biológiai Intézet, Szeged A réskapcsolatok záródását iszkémia során, illetve szerepüket a prekondicionálás védõhatásában már számos tanulmány felvetette. Munkánk során altatott, nyitott mellkasú kutyákban próbáltuk tisztázni a réskapcsolatok szerepét a prekondicionálás antiaritmiás hatásában. A kontrollállatokban (n=20) a bal koronária artéria anterior descendens ágának (LAD) 25 vagy 60 perces elzárásával kiváltott miokardiális iszkémiát a prekondicionált csoportban (PC; n=14) egyetlen 5 perces LAD-okklúzió és 20 perc reperfúzió elõzte meg. A réskapcsolatok záródását azok szelektív zárószerével, carbenoxolonnal idéztük elõ, amelyet 20 perccel a hosszú iszkémia elõtt, 20 percen keresztül alkalmaztunk (50 µM; ic.) önmagában (CBX; n=15), vagy PC iszkémiával együtt (CBX+PC; n=11). Érdekes módon nemcsak a PC, hanem a CBX is védelmet biztosított mind az iszkémia okozta kamrai aritmiákkal (kamrai extraszisztolék száma 25 perc alatt: 47±11, illetve 60±15 vs. kontroll: 440±104, p<0,05), mind a réskapcsolat-záródással szemben; ez utóbbira a szöveti elektromos impedancia változásaiból következtettünk. Az iszkémia végén kivett szövetmintákon is kimutattuk, hogy a réskapcsolatok kontrollállatokban megfigyelhetõ permeabilitás-csökkenését, illetve a fõ kamrai réskapcsolat-fehérje, a connexin 43 defoszforilációját a PC és a CBX egyaránt megakadályozta. Jelentõsen gyengült viszont a védõhatás a CBX+PC csoportban (kamrai extraszisztolék száma: 203±32). Eredményeink igazolják, hogy a réskapcsolatok iszkémia elõtti reverzibilis zárása csökkenti a hosszú iszkémia okozta réskapcsolat-záródás mértékét, így fontos szerepet játszik az antiaritmiás hatásban. Ezzel szemben a túl erõs réskapcsolat-zárás, vagy több záró inger egyidejû alkalmazása (CBX+PC) azáltal, hogy fokozza a réskapcsolatok bezáródását a rákövetkezõ iszkémia során, a védõ hatás csökkenéséhez vezethet.

GÉNBEVITEL SZÍVIZOM-SEJTEKBE HERPESZVÍRUS-VEKTORRAL

TRIGGER ROLE OF GAP JUNCTIONS IN THE ANTIARRHYTHMIC EFFECT OF PRECONDITIONING ischaemia, ventricular arrhythmias, preconditioning, gap junctions, connexin 43 Recent studies suggest uncoupling of gap junctions during ischaemia and its participation in the protective effects of preconditioning. Our experiments attempted to clarify the role of gap junctions in the antiarrhythmic effect of preconditioning in anaesthetized, open-chest dogs. Myocardial ischaemia, induced by a 25 or 60 min occlusion of the left anterior descending (LAD) coronary artery in control dogs (n=20), was preceded by a single 5 min LAD occlusion and 20 min of reperfusion in the preconditioned group (PC; n=14). To examine the effects of gap junction closure, the selective uncoupler carbenoxolone was administered over a period of 20 min (50 µM; ic.), 20 min prior to the prolonged ischaemia either alone (CBX; n=15) or together with preconditioning (CBX+PC; n=11). We have found that PC and, surprisingly, CBX were protective both against ischaemia-induced ventricular arrhythmias (number of ectopic beats during 25 min of ischaemia: 47±11 and 60±15 cp. to 440±104 in controls, p<0.05) and gap junctional uncoupling; this latter was monitored by measuring tissue electrical impedance. Analysis of tissue samples taken at the end of the ischaemic period have shown that both reduction of gap junction permeability and dephosphorylation of the main ventricular gap junction protein, connexin 43, observed in the controls, were prevented by PC and also by CBX. In contrast, the protective effect was markedly attenuated in the CBX+PC group (number of ectopic beats: 203±32). Our results demonstrate that a reversible closure of gap junctions prior to ischaemia results in reduced uncoupling during the prolonged occlusion, therefore plays a role in the antiarrhythmic protection. However, severe uncoupling or combination of the uncoupling stimuli (CBX+PC) may lead, through enhanced gap junction closure during the subsequent ischaemic period, to diminished protection.

GENE TRANSFER INTO CARDIAC MUSCLE CELLS WITH HERPES VIRUS

Prorok János1, Jost Norbert2, Kovács Péter1, Kristóf Attila1, Tóth András1, Ördög Balázs3, Boldogkõi Zsolt3 1 SZTE, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 2 MTA-SZTE, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged 3 SZTE, Orvosi Biológiai Intézet, Szeged Bevezetés: Célkitûzésünk egy herpeszvíruson alapuló, primer szívizomsejt-kultúrába történõ génbeviteli módszer kifejlesztése volt. Ezt a módszert az használjuk fel egy adott gén expressziójának RNS-interferenciával való gátlására, ami kis hajtû (sh)RNS bevitelével oldható meg. A módszert ioncsatorna-gének, illetve új típusú, fluoreszcens kalcium szenzorok (troponeon, cameleon) kifejezésére használjuk. Módszerek: A génbeviteli eljáráshoz a módosított, nem humán patogén, Aujeszkyféle vírust használtuk. A primer sejtkultúrát kutyaszív bal kamrából izolált sejtekbõl készítettük. A vektorként használt vírusba fluoreszcens markereket építettünk be. A bevitt gén expresszióját fluoreszcens mikroszkóppal ellenõriztük. A kezelt és kontrollsejtek elektrofiziológiai állapotában a tranziens kifelé haladó áram (Ito) változását mértük patch-clamp technika egész sejtes konfigurációjában. Az intracelluláris Ca2+-koncentráció változásait fluoreszcens Ca2+-szenzort expresszáló sejtekben kétcsatornás (CFP-YFP) FRET-detektorral határoztuk meg. Eredmények, következtetések: Elsõ lépésként igazoltuk, hogy a vírus alkalmas génbevitelre, azaz a bejuttatott gén terméke expresszálódik és funkcionál, továbbá nem hoz létre jelentõs mértékû változást a szívizomsejtek elektrofiziológiai tulajdonságaiban. A génbeviteli módszer alkalmazhatóságát jól bizonyítja, hogy megfelelõ víruskoncentráció alkalmazása esetén a sejtek 90%-ában volt kimutatható expresszió, illetve 24-96 órával az infekciót követõen a sejtkultúra elegendõ mennyiségû és minõségû sejtet tartalmazott. Az Ito-áram amplitúdója és denzitása a fertõzött sejtekben a kontrollhoz viszonyítva 10%-nál kisebb mértékben csökkent, továbbá a fertõzés következtében az áram kinetikai paraméterei sem változtak szignifikánsan. Kontraháló sejtekben a Ca2+-tranziens során a troponeon Ca2+-dependens konformáció-változásai a FRET mérésekkel jól követhetõk voltak. Eredményeink igazolják, hogy a herpesz vírusra alapozott génbebeviteli módszer szívizomsejtekben hatékonyan alkalmazható, mivel a vírus az alkalmazott koncentrációban nem befolyásolja a tervezett elektrofiziológiai vizsgálatokat.

electrophysiology, molecular biology, myocardial basic research Background: The aim of our present work was to develop a herpes virus vectorbased technique for transfering genes into cardiac cells. The principle of the method is the inhibition of the gene expression with RNA interference by using a short hairpin (sh)RNA transferred into cells by virus vector. The method is used to express ion channel gene and new type fluorescent calcium sensor, as well (troponeon, cameleon). Methods: For the gene transfer we used a modified non-human pathogenic Aujeszky virus. Primary cell culture was prepared from isolated cells of canine left ventricle. We applied this virus strain to deliver fluorescent markers into the myocytes. The expression of transferred gene was investigated by fluorescent microscope. Virus-induced current degradation of the cells was evaluated by measuring the transient outward current (Ito) with whole-cell patch clamp technique. Changes in intracellular [Ca2+]i were detected in cells expressing fluorescent Ca2+ sensor (Troponeon) with a two channel (CFP-YFP) FRET detector. Results and conclusions: First we verified that the virus is competent for gene transfer so the product of the transferred gene is expressed and fully functional. Moreover, the virus does not have any significant impact on electrophysiologic character of the myocytes. The efficacy of the gene transfer is proven by the fact, that in case of appropriate virus concentration fluorescent protein expression was detectable at least in 90% of the cells. 24-96 hours following virus infection the number of surviving cells was as high as in the control culture. The amplitude and the density of the Ito were reduced by less than 10 % in virus-infected cells (VM) comparing to control myocytes (CM). The kinetics of Ito was not significantly altered, either by virus infection. In contracting cells changes in intracellular free calcium levels were successfully monitored by FRET intensity measurements. Our experiments demonstrate that the herpes virus mediated gene transfer technique can be effectively applied on myocytes and does not influence with the planned electrophysiological investigations.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology EGYSZERI KEZELÉS AZ INO-1001-ES PARP-INHIBITORRAL JAVÍTJA AZ ÖREGKORI KARDIOVASZKULÁRIS DISZFUNKCIÓT Radovits Tamás1, Seres Leila2, Gerõ Domokos3, Veres Gábor1, Karck Matthias2, Szabó Csaba3, Szabó Gábor2 1 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 2 Heidelbergi Egyetem, Szívsebészeti Klinika 3 Semmelweis Egyetem, CellScreen Alkalmazott Kutatási Központ, Budapest Az öregedõ szövetekben szabad gyökök túltermelõdése figyelhetõ meg, amely nitro-oxidatív stresszt okoz, és a poli(ADP-ribóz) polimeráz (PARP) enzim aktiválódásához vezet. A közelmúlt számos kutatási eredménye utal arra, hogy e folyamatok fontos szerepet töltenek be az öregkori kardiovaszkuláris funkciózavarok létrejöttében Munkánkban az INO-1001 nevû PARP-inhibitor akut hatásait vizsgáltuk az idõskori kardiális és endotheliális diszfunkcióra. Öreg (20 hónapos) és fiatal (3 hónapos) patkányokat placebóval (kontrollcsoportok), illetve egyszeri INO1001-injekcióval kezeltünk. Millar-konduktancia mikrokatéter segítségével bal kamrai nyomástérfogat analízist végeztünk és kontraktilitás-indexeket (pl. a végszisztolés nyomástérfogat összefüggés egyenesének meredekségét (Emax)) számítottunk a szívfunkció megítélésére. Izolált aortagyûrûk endothelfüggõ és nem endothelfüggõ vazorelaxációját vizsgáltuk acetilkolin (ACh), illetve nátrium-nitroprusszid (SNP) adására. Funkcionális kísérleteinket immunhisztokémiai mérésekkel egészítettük ki. A fiatal kontrollcsoporthoz viszonyítva öreg állatokban jelentõs bal kamrai kontraktilitás-csökkenés (Emax: 1,13±0,26 vs. 2,51±0,32 Hgmm/ml; p<0,05), és markáns endotheliális diszfunkció (maximális vazorelaxáció acetilkolinra: 61,2±2,19% vs. 80,8±1,99% p<0,05) volt kimutatható. Egyszeri kezelés az INO1001-es PARP-inhibitorral öreg állatokban szignifikánsan javította a kamrafunkciót (Emax: 2,09±0,49 vs. 1,13±0,26 Hgmm/ml; p<0,05) és megnövelte az AChindukálta endothelfüggõ vazorelaxációt (69,1±2,25% vs. 61,2±2,19% p<0,05). A nem endothelfüggõ, SNP-indukálta vazorelaxációt (amely az érfali simaizom mûködését tükrözi) nem befolyásolta az idõskor, sem az INO-1001-kezelés. Nitrotirozin és poli(ADP-ribóz) immunhisztokémiai kimutatásával öreg állatokban fokozott nitro-oxidatív stressz és PARP-aktiváció volt igazolható. Egyszeri INO1001-kezelés csökkentette a PARP-enzim aktivációját, de nem befolyásolta a nitrotirozin-immunreaktivitást. Adataink azt mutatják, hogy a PARP-enzim aktivációja fontos szerepet játszik az idõskorhoz társuló kardiovaszkuláris funkciózavarok kialakulásában, amelyek egyszeri PARP-inhibitor-kezeléssel, legalábbis rövidtávon, eredményesen javíthatók.

A STAT3-MOLEKULA JELÁTVIVÕ SZEREPE AZ ANGIOTENZIN-II-INDUKÁLTA BAL KAMRAI HIPERTRÓFIÁS FOLYAMATBAN IN VIVO Skoumal Réka1, Szokodi István2, Leskinen Hanna3, Farkas Attila1, Gieszer Balázs1, Ruskoaho Heikki3, Tóth Miklós1 1 Semmelweis Egyetem, Szentágothai János Tudásközpont, Budapest 2 Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 3 Oulu-i Egyetem, Gyógyszertani Intézet Sejtkultúrán végzett vizsgálatok szerint a STAT3 transzkripciós faktor fontos közvetítõ szerepet tölt be a szívizomsejtek hipertrófiás növekedési folyamataiban, azonban jelátvivõ szerepe kevéssé ismert in vivo körülmények között. Munkacsoportunk ezért a STAT3-molekula szerepét vizsgálta nyomásterheléssel létrehozott bal kamrai hipertrófia modellben. Hím, Sprague–Dawley-patkányokat (n=28), 6 napig 33 mikrog/kg/h dózisban Ang-II-vel kezeltük szubkután beültetett ozmotikus minipumpák segítségével, míg a STAT3-inhibitor parthenolidot 0,5 mg/kg/nap dózisban ip. injekció formájában kapták az állatok. A jelátvivõ molekulák Ang-II infúzió hatására bekövetkezõ aktivációját Western-blot technikával mértük. A foszforiláció a Janus kináz (JAK2) esetében a Tyr1007/1008 (1,5-szeres, p<0,01) helyen, a STAT3 (signal transducer and activator of transcription 3) transzkripciós faktornál pedig mind a Tyr705 (1,6-szeres, p<0,05), mind a Ser727 (1,7-szeres, p<0,01) helyen szignifikánsan nõtt. A parthenolid kezelés a JAK2 aktivációra nem volt hatással (p=NS), míg a STAT3 esetében mind a tirozin, mind a szerinhelyek foszforilációját szignifikánsan csökkentette (p<0,05). Ang-II infúzió hatására szignifikánsan nõtt a bal kamra súly/testsúly arány (34% Ang-II vs. kontrol; p<0,001), amelyet egyidejû parthenolid kezelés jelentõsen csökkentett (13% Ang-II vs. Ang-II+parthenolid; p<0,05). Annak dacára, hogy a kamrai hipertrófia csökkent, a parthenolid nem befolyásolta a balkamra-funkciót (echokardiográfia). Northern-blot technikával végzett mérések alapján megállapíthatjuk, hogy a parthenolid jelentékenyen csökkentette az Ang-II által indukált génexpresszió fokozódást a kollagén-1 (5,2-szeres vs. 1,6-szeres; p<0,01) és a fibronektin (5,3-szeres vs. 2,3-szeres; p<0,05) esetében. Összegezve a STAT3-molekulák jelentõs szerepet töltenek be a hipertrófiás jelátviteli folyamatokban in vivo, mivel a STAT3-gátló parthenolid szignifikánsan csökkentette az Ang-II által kiváltott bal kamrai súly/ testsúly-arány növekedését, valamint számos fibrózis marker gén fokozott expresszióját, miközben a bal kamrai funkciót nem befolyásolta. Ennek megfelelõen potenciális terápiás célt jelenthet a STAT3-jelátvitel gátlása bal kamrai hipertrófiában.

SINGLE DOSE TREATMENT WITH PARP-INHIBITOR INO-1001 IMPROVES CARDIOVASCULAR DYSFUNCTION ASSOCIATED WITH ADVANCED AGING aging, nitro-oxidative stress, poly(ADP-ribose) polymerase, cardiac function, endothelial function, immunohistochemistry Overproduction of free radicals in aging tissues causes nitro-oxidative stress and subsequent activation of poly(ADP-ribose) polymerase (PARP), which have recently been implicated in the pathogenesis of cardiovascular dysfunction in aging. We investigated the acute effect of the PARP-inhibitor INO-1001 on agingassociated myocardial and endothelial dysfunction. Aging (20 month old) and young (3 months old) rats received vehicle (controls), or a single injection of INO1001 (5 mg/kg). Left ventricular pressure-volume relations were measured by using a microtip Millar pressure-volume conductance catheter, and indexes of contractility (e.g. slope of ESPVR (Emax)) were calculated. In organ bath experiments for isometric tension with isolated aortic rings, endothelium-dependent and – independent vasorelaxation were investigated by using acethylcholine (ACh) and sodium nitroprusside (SNP). Additionally, immunohistochemical analysis was performed. When compared to the young controls, aging rats showed impaired left ventricular contractility (Emax: 1.13±0.26 vs. 2.51±0.32 mmHg/µl; p<0.05) and a marked endothelial dysfunction (maximal relaxation to ACh: 61.2±2.19% vs. 80.8±1.99% p<0.05). Single dose treatment with the potent PARP-inhibitor INO1001 resulted in a significantly improved cardiac function (Emax: 2.09±0.49 vs. 1.13±0.26 mmHg/µl; p<0.05) and higher vasorelaxation to ACh in aging animals (69.1±2.25% vs. 61.2±2.19% p<0.05). The endothelium-independent vascular smooth muscle function indicated by the vasorelaxation to SNP was not affected. Immunohistochemistry for nitrotyrosine and poly(ADP-ribose) confirmed enhanced nitro-oxidative stress and PARP-activation in aging animals. Acute treatment with INO-1001 decreased PARP-activation, but did not affect nitrotyrosineimmunoreactivity. The current results demonstrate that PARP activation directly contributes to the pathogenesis of cardiovascular dysfunction in the aging organism, which can be reversed, at least, short term, by single dose of PARP-inhibitors.

ROLE OF SIGNAL TRANSDUCER AND ACTIVATOR OF TRANSCRIPTION 3 IN ANGIOTENSIN II-INDUCED LEFT VENTRICULAR HYPERTROPHY IN VIVO hypertrophy, angiotensin II, STAT3 The transcription factor signal transducer and activator of transcription 3 (STAT3) has been implicated in the hypertrophic response of cultured cardiomyocytes; however, its precise function in the hypertrophic process in vivo is unknown. Here we characterized the role of STAT3 in pressure overload-induced left ventricular (LV) hypertrophy. Male Sprague–Dawley rats (n=28) were infused with vehicle or angiotensin II (Ang-II) at a pressor dose (33 microg/kg/h) via subcutaneously implantated osmotic minipumps for 1 week in the presence and absence of parthenolide (0.5 mg/kg/day, ip.), an inhibitor of STAT3. Western blot analysis revealed that Ang-II infusion for 1 week increased the phosphorylation of Janus kinase 2 (JAK2) on Tyr1007/1008 (1.5-fold, p<0.01), the upstream activator of STAT proteins, and STAT3 on Tyr705 (1.6-fold, p<0.05) and Ser727 (1.7-fold, p<0.01). Administration of parthenolide abolished tyrosine and serine phosphorylation of STAT3 (p<0.05), while JAK2 phosphorylation was not altered (p=NS). Infusion of Ang-II for 1 week increased LV weight/body weight ratio by 34% (p<0.001), which was significantly attenuated by parthenolide (13% increase, p<0.05). Echocardiography demonstrated that LV systolic function was preserved in AngII+parthenolide treated animals despite the reduction in LV mass. Northern blot analysis showed that parthenolide significantly decreased the Ang-II-induced increases in the mRNA levels of fibrosis related genes, collagen I (5.2-fold vs. 1.6fold; p<0.01) and fibronectin (5.3-fold vs. 2.3-fold; p<0.05). In summary, our work presents an in vivo evidence for a critical role of STAT3 signaling in the hypertrophic process. Our results demonstrate that selective inhibition of STAT3 activation prevents LV hypertrophy without compromising cardiac function. Thus, the suppression of STAT3 signaling appears to be a potential therapeutic strategy targeting the maladaptive features of cardiac hypertrophy.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology INTRAKORONÁRIÁSAN ADOTT VARDENAFIL HEMODINAMIKAI HATÁSAI Soós Pál, Kékesi Violetta, Merkely Béla, Szûcs Gábor, Maurovich Horvat Pál, Szabó Gábor1 Semmelweis Egyetem ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 1 Heidelbergi Egyetem, Szívsebészeti Klinika, Németország A szelektív phosphodiesteráz-5 (PDE5) inhibitor vardenafil erektilis diszfunkcióra gyakorolt jótékony hatása ismert, azonban a szer hatására a koszorúér- és szisztémás keringésben kialakuló változásokat még nem vizsgálták. Kísérleteinkben 5 Beagle kutyán (3 nõstény, átlagos tömeg: 13,4±1,0 kg) vizsgáltuk az intrakoronáriásan (ic) adott vardenafil által létrehozott hemodinamikai változásokat. Kísérleti protokollunk szerint 3, 10, 30 és 100 µg/kg dózisban 10 ml-re feloldva 10 perc alatt adagoltunk vardenafilt az állatok bal elülsõ leszálló koronáriájába. Minden esetben megvártuk a hatás lecsengését, és az egyensúlyi állapotot követõen kezdtük adni a következõ dózist. Ezt követõen 100 µg/kg dózisú vardenafilt adtunk intravénásan (iv.), és összehasonlítottuk az ic. és iv. adás hemodinamikai hatásait. Ic. vardenafil 30 és 100 µg/kg dózisa a kiindulási értékekhez képest szignifikáns szisztolés vérnyomást (BP) csökkenést [109,6±6,1 vs. 99,4±4,6 (p<0,1) és 102,2±2,6 (p<0,05) Hgmm], diasztolés BP-csökkenést [70,6±41 vs. 60,6±1,9 (p<0,05) és 60,8±2,1 (p<0,05) Hgmm), artériás középnyomás csökkenést (81,4±5,0 vs. 730±3,1 (p<0,05) és 74,8±1,7 (p<0,05) Hgmm], valamint szignifikáns de nem jelentõs szívfrekvencia-csökkenést [155,2±9,8 vs. 153,6±11,2 (p<0,05) és 151,0±12,5 (p<0,1) 1/min] eredményezett. A kiindulási koronária áramlás (CBF) 10,3±2,8 ml/min volt, az egyes vardenafil dózisok adása során a csúcsáramlás közel azonos mértékben és szignifikánsan megemelkedett (194,4±27,3%-236,6±41,8%, p<0,05). Az a. carotison mért áramlás az alkalmazott dózis mértékében nõtt; a kiindulási értékhez képest (67,6±18,5 ml) szignifikáns emelkedést 100 µg/kg dózisnál (155,6±10,0%, p<0,05) mutatott. EKG alapján a QTc-idõben nem mutatkozott szignifikáns változás. Az iv. dozírozással összehasonlítva az ic. adott vardenafil szignifikánsan magasabb CBF változást okozott (p<0,05). Eredményeink alapján kijelenthetõ, hogy a PDE5 inhibitor vardenafil a koszorúér-rendszerbe adva kis dózisban lokális, nagyobb dózisban szisztémás hatást fejt ki a keringésre.

KUTYA ÉS HUMÁN KAMRAI SZÍVIZOMSEJTEK IONÁRAMAINAK ÉS CSATORNAFEHÉRJÉINEK INHOMOGÉN ELOSZLÁSA Szabó Gergely, Nánási Péter, Bíró Tamás, Bányász Tamás, Szentandrássy Norbert, Horváth Balázs, Magyar János Debreceni Egyetem OEC, Élettani Intézet, Debrecen Kísérleteink célja az egyes ionáramok, illetve az azokért felelõs csatornafehérjék eloszlásának vizsgálata volt a kutya és humán kamrai szívizom apicalis és basalis régióiban. Kísérleteinkben összehasonlítottuk a kutya és humán sejteken mért, valamint az elektrofiziológiai és immunhisztokémiai módszerekkel kapott eredményeket. Vizsgálatainkhoz konvencionális mikroelektróda-technikát, egészsejt patchclamp és immunhisztokémiai módszereket használtunk fel. Az akciós potenciál idõtartama rövidebb (216,3±16,9, illetve 266,3±11 ms APD90 esetén), a korai repolarizáció amplitúdója pedig nagyobb volt az apicalis eredetû kutya kamrai sejteken, mint a basalis sejteken (55,3±3, illetve 41,6±4,7 mV). Az akciós potenciál egyéb paramétereiben és a sejtek kapacitásában nem volt szignifikáns különbség. Feszültség-clamp körülmények között vizsgálva a tranziens kifelé irányuló K+áram (Ito) és a késõi egyenirányító K+ áram lassú komponensének (IKs) amplitúdója apicalis sejteken majd kétszer nagyobbnak adódott, mint basalis sejteken. Nem találtunk viszont szignifikáns különbségeket a többi vizsgált ionáram (IKr, IK1, ICa) amplitúdójában. Az immunhisztokémiai vizsgálatok eredményei – az ionárammérések adataival teljes összhangban – csak az Ito és IKs áramokért felelõs csatornafehérjék esetében mutattak intenzívebb apicalis expressziót: a Kv1.4, KChIP2, KvLQT1 és MinK alegységek denzitása apicalisan szignifikánsan nagyobbnak bizonyult, mint basalisan. A kutya és humán kamrai szívizomban talált regionális eltérések mind a diszperzió, mind pedig a gyógyszerhatások szempontjából figyelmet érdemelnek. A humán szívizom regionális elektromos inhomogenitásának vizsgálatára a kutyaszívbõl izolált szívizomsejtek teljes mértékben alkalmasak.

HEMODYNAMIC EFFECTS OF INTRACORONARY ADMINISTRATED VARDENAFIL vardenafil, coronary circulation, hemodynamics Effects of phosphodiesterase-5 inhibitor vardenafil on erectile dysfunction are well known, however its effects on coronary and systemic circulation are still not characterized. Experiments were performed on 5 beagle dogs (3 female, mean weight: 13.4±1.0 kg) to examine hemodynamic effects of intracoronary (ic.) administrated vardenafil. Vardenafil was dissolved and diluted in 10 ml of saline and infused 10 minutes long into the left anterior descendent coronary in 3, 10, 30, 100 µg/kg doses. state was reached before administration of higher doses of vardenafil. To compare the effects of intracoronary and systemic administration of the drug 100 microg/kg vardenafil given intravenously (iv.). Intracoronary vardenfil doses of 30 and 100 µg/kg caused significant decrease of systolic blood pressure (BP) [109.6±6.1 vs. 99.4±4.6 (p<0.1) and 102.2±2.6 (p<0.05) mmHg], diastolic BP [70.6±4.1 vs. 60.6±1.9 (p<0.05) and 60.8±2.1 (p<0.05) mmHg], mean arterial pressure (81.4±5.0 vs. 73.0±3.1 (p<0.05) and 74.8±1.7 (p<0.05) mmHg), and significant but physiologically not relevant decrease of heart rate [155.2±9.8 vs. 153.6±11.2 (p<0.05) and 151.0±12.5 (p<0.1) 1/min]. Baseline coronary blood flow (CBF) was 10.3±2.8 ml/min and peak CBF increased significant and nearly similar in all doses of vardenafil (194.4±27.3%-236.6±41.8%, p<0.05). Carotis blood flow increased parallel to vardenafil doses which become significantly higher than baseline (67.6±18.5 ml) at 100 µg/kg (155.6±10.0%, p<0.05). QTc on ECG did not show any significant changes during the different phases of the experiments. Increase of CBF was significantly higher by ic. administration of vardenafil than by iv. administration. In summary, PDE5 inhibitor vardenafil given intracoronary caused local effects in lower doses and systemic hemodynamic effects in higher doses.

INHOMOGENEOUS DISTRIBUTION OF ION CHANNELS AND CHANNEL PROTEINS IN CANINE AND HUMAN VENTRICULAR MYOCARDIUM ion channels, K-channel, membrane currents, membrane potential, myocytes The aim of our study was to examine the distribution of ionic currents and the concordant channel proteins in the apical and basal region of the human and canine ventricular myocardium. We compared the data received from the human and canine cardiac tissue and opposed the electrophysiological and the immunhistological measurements as well. Conventional microelectrode, whole-cell voltage clamp and immunhistochemical techniques were used on isolated cardiomyocytes in our experiments. The duration of the action potential was shorter (216.3±16.9 versus 266.3±11 ms at APD90), the amplitude of the early repolarisation was larger on cells isolated from the apical region of the ventricle compared to those of the basal region (55.3±3 versus 41.6±4.7 mV). There was no significant difference on the other parameters of the action potential or the capacity of the cells. During voltage-clamp measurements the amplitude of the transient outward potassium current (Ito) and the slow component of the delayed rectifier potassium current (IKs) were approximately double the amount on apical cells than on basal ones. The amplitude of the other examined ionic currents (IKr, IK1, ICa) were similar in cells of apical and basal origin. The results of the immunhistochemical experiments – consistent with the data of the current measurements- showed more intense apical expression only in the case of the channel proteins of the Ito and IKs: the density of the Kv1.4, KChIP2, KvLQT1 and MinK were significantly higher in apical than in basal samples of both canine and human hearts. The regional differences found in the canine and human ventricular myocardium are remarkable regarding both dispersion and drug effects. Isolated canine vetricular myocytes are appropriate for the study of the regional electrical inhomogenity of the human myocardium.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A PHENYLEPHRINNEL OKOZOTT BRADYCARDIA HATÁSA A DOFETILID ARITMOGENITÁSÁRA ÉBER NYÚLBAN Szénási Gábor, Hegedûs Mária, Wellmann János, Kovács Anikó Egis Gyógyszergyár Nyrt., Farmakológiai laboratórium I, Budapest Mivel az Ikr-gátlók fordított frekvencia-függõ módon nyújtják meg az akciós potenciál idõtartamát és a QTc-intervallumot, az Ikr-gátlók arithmogenitását általában alfa-adrenerg-agonistával intravénásan (iv.) kezelt altatott nyúlon tesztelik, hogy reflexes bradycardiát okozva érzékenyítsék a szívet. Ezzel szemben korábban mi kimutattuk, hogy a farmakonokkal indukált bardycardia csökkentette a „torsade de pointes” polimorf kamrai tachycardia (TdP) elõfordulását, amit a dofetilid, egy szelektív Ikr-bénító okozott éber nyúlban. Kísérleteinkkel azt vizsgáltuk, hogy befolyásolja-e a dofetilid aritmogenitását a phenylephrin (Phe) alacsony (2 µg/kg/perc iv.) és magas (8 mikrog/kg/perc i.v.) dózisának folyamatos infúziója, amit a dofetilid 20 percenként 5 perces infúzióban adagolt emelkedõ dózisainak (5, 10, 35, 100, és 350 µg/kg iv.) beadása elõtt 20 perccel kezdtünk el éber nyúlban (n=10/csoport). A Phe nem befolyásolta a QTc-t, de alacsony és magas dózisban mérsékelt (5,1±1,2%), illetve jelentõs (25,9±2,3%) vérnyomás-emelkedést, valamint enyhe (–11,1±2,8%), illetve számottevõ (–30,3±4,6%) bradycardiát okozott. Meglepõ módon a Phe dózis arányosan csökkentette a dofetilid QTc nyújtó hatását. A Phe alacsony dózisban csökkentette a TdP összes elõfordulását a csak dofetiliddel kezelt csoporthoz képest (152 vs. 243, p<0,05), de nem befolyásolta a TdP-epizódok idõtartamát (3,88±0,33 s vs. 4,18±0,28 s, ns). Ezzel szemben a Phe magas dózisban az alacsonyabb dofetilid dózisok irányába tolta a TdP megjelenését, és ezzel nagymértékben megnövelte a TdP összes elõfordulását (759 vs. 243, p<0,001), de lerövidítette a TdP-epizódok idõtartamát (1,50±0,08 s vs. 4,18±0,28 s, p<0,001). Összefoglalva, eredményeink megerõsítik, hogy az alfa-adrenerg agonisták magas dózisban fokozhatják a dofetilid aritmogenitását nyúlban, annak ellenére, hogy a phenylephrin mérsékelte a dofetilid QTc nyújtó hatását. Más farmakonokhoz hasonlóan az alacsony dózisú phenylephrinnel okozott enyhe bradycardia is védett a dofetilid aritmogenitása ellen, ami arra utal, hogy nem a jelentõs bradycadia az alapja annak, hogy az alfa-adrenerg agonisták nagy dózisban érzékenyítik a szívet az Ikr-gátlók torsadogén hatására.

ARITMOGÉN FOSZFOLIPÁZ-A2 GÁTLÓSZER HATÁSOK PATKÁNY KAMRAI SZÍVIZOMSEJTEKEN Szentandrássy Norbert1, Stephen C. O’Neill2 1 DEOEC, Élettani Intézet, Debrecen 2 Cardiac Physiology Unit, School of Medicine, University of Manchester, Manchester, United Kingdom Miokardiális iszkémia során a szívizomsejtekben a foszfolipáz-A2 (PLA2) aktiválódik és többszörösen telítetlen zsírsavakat szabadít fel. Ezen molekulák védelmet nyújthatnak a szívritmuszavarokkal szemben. A PLA2 Ca2+-függõ és Ca2+-független formáját is leírták szívizomsejtekben. Ezek különbözõ stimulusokkal aktiválhatók, de az endogén aktivitásukról csak keveset tudunk. Célunk tehát az volt, hogy megvizsgáljuk a PLA2 endogén aktivitását és ennek lehetséges szerepét szívizomsejteken. Méréseinket felnõtt Wistar-patkányok szívébõl izolált kamrai sejteken végeztük. Az akciós potenciálokat (AP) perforált-patch technikával rögzítettük. Az intracelluláris kalciumkoncentráció méréséhez Indo-1AM-et vagy Fluo3AM-et használtunk. A PLA2 gátlása 4-bromofenacil-bromiddal (4-BPB) és metilarachidonil-fluorofoszfonáttal (MAFP) történt. Irreverzibilis AP-nyúlást okozott mindkét PLA2-gátlószer perceken belül. 5 mikroM MAFP 26,4±3,2%-kal (n=22, p<0,001), míg 10 µM 4-BPB 81,4±14,0%-kal (n=17, p<0,001) emelte az APD75 értékeit. Ezt követõen korai és késõi típusú utódepolarizációk és spontán AP-ok alakultak ki, mely jelenségeket az intracellularis kalciumkoncentráció emelkedése váltotta ki. A PLA2 gáltószerek kimosása ellenére az aritmiák továbbra is jelen voltak, majd a sejtek tartós depolarizáció és kalciummal való túltöltõdés miatt elpusztultak. A PLA2 termék arachidonsav (AA, 20 µM) hozzáadása drámaian csökkentette mindhárom típusú aritmia számát és elõfordulását. Eredményeink alapján endogén PLA2 aktivitásra lehet következtetni patkány kamrai szívizomsejteken. Az így felszabaduló AA antiaritmiás tulajdonsága révén védhet a szívritmuszavarokkal szemben. További kísérletek szükségesek az antiaritmiás hatás pontos mechanizmusának és a benne szerepet játszó PLA2 típusának kiderítésére.

THE EFFECT OF PHENYLEPHRINE-INDUCED BRADYCARDIA ON THE ARRHYTHMOGENICITY OF DOFETILIDE IN CONSCIOUS RABBITS pharmacology, arrhythmia Since IKr blockers prolong the action potential duration and QTc interval in a reverse frequency-dependent manner, the proarrhythmic effect of IKr blockers is usually tested in anaesthetized rabbits treated with an alpha-adrenergic agonist intravenously (iv.) in order to sensitise the heart by causing reflex bradycardia. However, we have shown previously that drug-induced bradycardia decreased the incidence of „torsade de pointes” polymorphic ventricular tachycardia (TdP) caused by dofetilide, a pure IKr blocker, in conscious rabbits. Therefore, we tested the arrhythmogenicity of dofetilide during constant iv. administration of phenylephrine (Phe) at low dose (2 µg/kg/min iv.) and high dose (8 µg/kg/min iv.) starting 20 min before increasing doses of dofetilide (5, 10, 35, 100, and 350 µg/kg iv.) were infused over 5 min at 20 min intervals in conscious rabbits (n=10/group). Phe did not change the QTc interval but caused small (5.1±1.2%) and large (25.9±2.3%) increases in blood pressure at low and high doses resulting in mild (–11.1±2.8%) and profound (–30.3±4.6%) bradycardia, respectively. Surprisingly, Phe dosedependently attenuated the dofetilide-induced QTc lengthening. Compared to the group treated with dofetilide alone, low dose of Phe decreased the total number of TdP episodes (152 vs. 243, p<0.05) but did not change the duration of a TdP episode (3.88±0.33 s vs. 4.18±0.28 s, ns). In contrast, high dose of Phe markedly increased the total number of TdP episodes (759 vs. 243, p<0.001) by shifting the appearance of TdP to lower dofetilide doses, but decreased the duration of a TdP episode (1.50±0.08 s vs. 4.18±0.28 s, p<0.001). In conclusion, our results confirm that high dose of an alpha-adrenergic agonist can increase the arrhythmogenicity of dofetilide in the rabbit despite attenuation of the dofetilide-induced QTc lengthening by phenylephrine. However, similarly to other bradycardic conditions small bradycardia caused by low dose of phenylephrine diminished arrhythmogenicity of dofetilide, suggesting that strong bradycardia is not the main cause whereby high dose of alpha-adrenergic agonists sensitise the heart to the torsadogenic effect of IKr blockers.

ARRHYTHMOGENIC EFFECTS OF PHOSPHOLIPASE A2 INHIBITORS IN RAT VENTRICULAR MYOCYTES arrhythmia, phospholipase A2, action potential, rat, ventricular myocyte During myocardial ischaemia phospholipase A2 (PLA2) is activated in cardiac myocytes and release polyunsaturated fatty acids. These molecules can be protective against cardiac arrhythmias. Both Ca2+ dependent and independent PLA2 are present in cardiac cells and activated by various stimuli but their basal activity is less known. Our goal was to examine the presence of any basal PLA2 activity and its potential role in cardiomyocytes. All experiments were performed at room temperature on ventricular myocytes isolated from adult male Wistar rats. Perforatedpatch technique was used to record action potentials (APs). Intracellular Ca2+ concentration was measured by epifluorescence technique using Indo-1AM or Fluo-3AM. 10 µM 4-Bromophenacyl-bromide (4-BPB) and 5 µM Methyl arachidonyl fluorophosphonate (MAFP) were used to inhibit PLA2. APs were lengthened by the two tested PLA2 blockers within minutes in an irreversible manner. MAFP caused a 26.4±3.2% (n=22, p<0.001), while 4-BPB generated an 81.4±14.0% (n=17, p<0.001) increase in APD75 values. Moreover, early and delayed afterdepolarizations and spontaneous APs were developed, and the elevation of intracellular calcium concentration triggered these arrhythmic events. Upon washout of PLA2 blockers the arrhythmic events persisted and cells died because of depolarization and calcium overload. The PLA2 product Arachidonic Acid (AA, 20 µM) dramatically reduced the number and occurrence of all three arrhythmic events. According to our results a potential basal activity of PLA2 can be suggested in rat cardiomyocytes and the released AA given its anti-arrhythmic properties may protect from cardiac arrhythmias. The exploration of the exact mechanism of this anti-arrhythmic effect and the type of PLA2 involved however requires further studies.


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology A NYÚJTÁS ÉS PKA-FOSZFORILÁCIÓ HATÁSA A KARDIÁLIS MYOFILAMENTUMOK KONTRAKTILIS TULAJDONSÁGAIRA CMYBP-C DEFICIENS EGÉRBEN Szilágyi Szabolcs1, Olivier Cazorla2, Nicolas Vignier3, Elisabeth Krämer4, Guy Vassort2, Lucie Carrier3, Alain Lacampagne2 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Klinikai Fiziológia Tanszék, Debrecen 2 INSERM U 637, Montpellier, France 3 INSERM U 582, Paris, France 4 University Medical Center Hamburg-Eppendorf, Hamburg, Germany Bevezetés: A béta-adrenerg stimuláció a szív pumpafunkciójának alapvetõ szabályozó mechanizmusa. A myofilamentumok kontraktilis tulajdonságaiban bekövetkezõ változások részben egyes fehérjék – pl. a troponin I (cTnI) és a C-protein (cMyBP-C) – protein-kináz-A (PKA) általi foszforilációja hatására jönnek létre. A cTnI és a cMyBP-C fehérjéknek a myofilamentumok kalciumérzékenység szabályozásában betöltött szerepe a célzott protein foszforiláció nehézségei miatt azonban mindmáig vitatott. A közelmúltban cMyBP-C deficiens (KO) egerek in vivo vizsgálata során mind nyugalmi állapotban, mind pedig béta-adrenerg stimulációt követõen a szívizomzat relaxációjának zavarát mutatták ki. Célunk a kardiális myofilamentum funkció hossz- és PKA-függõ szabályozásának vizsgálata volt a cMyBP-C-hiány egy egér modelljében. Módszerek: A myofilamentumok kontraktilis sajátosságait 5 és 55 hetes vad (WT) és cMyBP-C KO egerek bal kamrai permeabilizált myocytáin vizsgáltuk. A PKA foszforiláció myofilamentumok kalcium-érzékenységére gyakorolt hatását 1,9 és 2,3 um szarkomerhosszak (SL) esetén hasonlítottuk össze. A cTnI mennyiségét és foszforiláltságát Western-blot segítségével határoztuk meg. Eredmények: A WT és a KO myofilamentumok között sem a passzív feszülés, sem a maximális aktív erõ tekintetében nem volt különbség. Alacsony SL esetén a KO myofilamentumok kalcium-érzékenysége magasabb volt a WT myofilamentumokénál, különbség a nagyobb SL esetén azonban nem volt megfigyelhetõ. A PKA stimuláció a WT myofilamentumok deszenzitizációját eredményezte mindkét SL mellett. A WT és a KO mintákban megfigyelt hasonló mértékû cTnI foszforiláció ellenére kalcium-érzékenység csökkenés a KO myofilamentumok esetében nem következett be. A KO állatokban a lassú vázizom típusú TnI expresszióját találtuk, amely azonban nem mutatott korrelációt a tapasztalt PKA hatásokkal. Következtetések: Eredményeink arra utalnak, hogy a cMyBP-C alacsony SL esetén szerepet játszik a kardiális kontraktilitás szabályozásában. A PKA hatására bekövetkezõ myofilamentum deszenzitizáció kialakulásában a cMyBP-C is részt vesz, így az nem tekinthetõ kizárólag a cTnI foszforiláció eredményének.

A KRÓNIKUS ISZKÉMIÁS MYOCARDIUM DOBUTAMIN STRESSZ ECHOKARDIOGRÁFIÁVAL ÉSZLELT INOTRÓP TARTALÉKÁNAK CSÖKKENÉSE ÖSSZEFÜGG A SZÖVETTANI DEDIFFERENCIÁLÓDÁSSAL Szilárd Mónika1, Liu Xiaoshun2, Verbeken Erik2, De Sceerder Ivan2, Rónaszéki Aladár1, Van De Werf2 1 Péterfy Sándor utcai Kórház (Erzsébet Kh) Kardiológia, Budapest 2 KUL University Hospital, Cardiology A dobutamin stress (DS) echokardiográfia megbízható vizsgálati módszer a krónikus balszívfél-elégtelenségben az érintett iszkémiás régión belüli szegmentek életképességének kimutatására. A krónikus miokardiális iszkémia (KMI) vizsgálatára kifejlesztett állatmodellünkben összehasonlítottuk az érintett iszkémiás régión (ÉIR) belüli szegmentek DS során észlelt változásait a kvantitatív szövettani vizsgálat eredményével. Módszer: KMI-t 49 sertésnél fokozatos szûkületet okozó LAD-ba ültetett polymer borítású stentettel idéztünk elõ. Hetente szívultrahang-vizsgálattal követtük az ÉIR progresszíven csökkenõ szívizom funkcióját. A 4-5. héten, amikor a KMI kifejlõdött, az ÉIR-n belüli szegmentek életképességét DS segítségével néztük, melyet szövettani hisztomorfometrias vizsgálat követett. Eredmények: Az I-es csoportban (n=6) egészséges állatokat vizsgáltunk. Az ÉIR-n belüli szegmenteket DS során észlelt válaszreakció alapján csoportosítottunk. A IIes csoportban (n=27) „fokozatos javulás” (SI), a III-s csoportban (n=9) „bifázisos” (BR), a IV-s csoportban (n=6) „rosszabbodó” (W) míg az V-s csoportban „változatlan” (NC) választ észleltünk. Az életképességet mutató szegmentekre szignifikáns coronaria stenosis (70±15%; 78±12%), nyugalmi hipoakinézia (WT=fal vastagodás: 25±7; 20±7%), SI vagy BR DS válasz, szignifikánsan emelkedett transmuralis (Tm) glikogén tárolás (18,6±13,8, 21,8±21,1%; p<0,05 vs. I és V) és kisfokú Tmfibrosis (2,8±4,4; 8,7±15,7%) volt jellemzõ. Az életképességet nem mutató szegmentek súlyos szignifikáns koronáriastenosissal (88±9; 96±4%), nyugalmi a-diszkinéziával (WT=11±8; 4±5%), W vagy NC DS-válasszal, kiterjedt Tm-fibrosis (35,8±25,3, 50,9±18,5%; p<0,05 vs I, II és III) és kisfokú Tm-glikogén tárolással (10,5±10,4 ; 5,5±5,9%) voltak összekapcsolhatók. Következtetés: Az ÉIR belüli szegmentek inotróp tartalékának DS során észlelt fokozatos csökkenése („funkcionális dedifferenciálódás”) lépcsõzetes szövettani dedifferenciálódással járt együtt, melyet a korábban jelentõsen emelkedett Tm-glikogén fokozatos csökkenése és ezzel párhuzamosan a korábbi kisfokú Tm-fibrosis szignifikáns fokozódása jelzett.

EFFECTS OF STRETCH AND PKA PHOSPHORYLATION ON THE CONTRACTILE PROPERTIES OF CMYBP-C DEFICIENT MURINE CARDIAC MYOFILAMENTS calcium sensitivity, myosin binding protein C, knockout mouse, beta-adrenergic, Frank-Starling law Objective: Beta-adrenergic stimulation is an essential modulator of cardiac function. Changes in myofilament contractile properties are partially due to protein kinase A (PKA) induced phosphorylation of proteins such as troponin I (cTnI) and C-protein (cMyBP-C). The relative contributions of cTnI and cMyBP-C to the regulation of myofilament calcium sensitivity are, however, still controversial because of difficulties in specifically targeted protein phosphorylation. Recently, impaired cardiac relaxation was observed in cMyBP-C deficient mice (KO) in vivo both under basal conditions and following beta-adrenergic stimulation. We aimed to study the length- and PKA-dependent modulations of the cardiac myofilament function in a mouse model lacking cMyBP-C. Methods: Left ventricular permeabilized myocytes isolated from 5-week- and 55week-old wild-type (WT) and cMyBP-C KO mice were used to analyse myofilament contractile properties. Effects of PKA phosphorylation on myofilament calcium sensitivity were compared at 1.9 and 2.3 um sarcomere lengths (SL). The cTnI content and phosphorylation status were determined using Western blot analysis. Results: No difference in either passive tension or maximal active tension was observed between WT and KO myofilaments. At the shorter SL myofilament calcium sensitivity was higher in KO vs. WT myofilaments, although the difference disappeared at the longer SL. PKA stimulation induced desensitization of WT myofilaments at both SLs but had no such an effect on KO myofilaments despite similar levels of cTnI phosphorylation in WT and KO. Expression of slow skeletal TnI in KO animals was also observed but it showed no correlation with the PKA effects. Conclusion: Our results suggest that cMyBP-C contributes to the regulation of cardiac contraction at short SL. Myofilament desensitization induced by PKA requires the presence of cMyBP-C and is not a consequence of cTnI phosphorylation exclusively.

HISTOLOGICAL “DEDIFFERENTIATION” ASSOCIATED WITH “FUNCTIONAL DEDIFFERENTIATION” IN CHRONIC ISCHEMIC MYOCARDIUM IDENTIFIED WITH DOBUTAMINE STRESS ECHOCARDIOGRAPHY – AN EXPERIMENTAL STUDY dobutamin stress echocardiography, chronic myocardial ischemia, myocardial viability, histology Dobutamine stress (DSE) is a standard method used to detect myocardial viability in patients with chronic left ventricular dysfunction. The aim was to quantify the histologic changes in DSE induced responses in “at-risk” chronic dysfunctional myocardium in an animal model of chronic ischemia. Methods: Gradually occluding coronary stent was placed in the LAD to produce chronic dysfunctional myocardium in 49 pigs. Weekly 2D-echo studies post-implantation confirmed the progressive reduction in function in area “at-risk” segments. At 4-5 weeks pre-sacrifice, the potential viability in “at-risk” segments was determined with DSE, followed by histomorphometric evaluation of the heart. Results: Six animals served as controls. Based on the analyzed “at-risk” segments with DSE the animals were subdivided: Gr II (n=27) showed sustained improvement (SI), Gr III (n=9) biphasic (BR), Gr IV (n=6) worsening (W) and Gr V (n=7) no change (NC) response. A significant increase of myolysis with increased transmural (Tm) glycogen (18.6±13.8, 21.8±21.1%; p<0.05 vs. Control and NC) and low degree of Tm-fibrosis (2.8±4.4; 8.7±15.7%), significant coronary stenosis (70±15; 78±12%), hypo-akinesia (Wall Thickening=25±7; 20±7%) at rest was observed in “at-risk” segments showing viable SI and BR to DSE. A significant increase in Tm-fibrosis (35.8±25.3, 50.9±18.5%; p<0.05 vs. Control, SI and BR) with decreasing Tm-glycogene (10.5±10.4, 5.5±5.9%), severe significant coronary stenosis (88±9, 96±4%), a-dyskinesia (WT= 11±8; 4±5%) at rest was observed in “at-risk” segments showing W and NC to DSE. Conclusions: In area “at-risk” segments with DS, stepwise “functional dedifferentiation” (chronic dysfunctional myocardium and gradual loss of contractile reserve) was associated with histological “dedifferentiation” (increasing degree of interstitial fibrosis and myolysis).


Experimentális kardiológia/Experimental cardiology NADPH-OXIDÁZ TERMELTE REAKTÍV OXIGÉN GYÖKÖK SZEREPE AZ ENDOTHELIN-1 POZITÍV INOTROP HATÁSÁNAK KÖZVETÍTÉSÉBEN IZOLÁLT PATKÁNYSZÍVEN Szokodi István1, Kubin Anna-Mária2, Skoumal Réka3, Kónyi Attila1, Gieszer Balázs3, Tóth Miklós3, Ruskoaho Heikki2 1 PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Department of Pharmacology and Toxicology, University of Oulu, Oulu, Finland 3 Szentágothai János Tudásközpont, Budapest Bevezetés: Krónikus szívelégtelenségben a fokozott oxidatív stressz fontos szerepet játszik a kamrai diszfunkció létrejöttében. Azonban a reaktív oxigén gyökök (ROS) funkcionális jelentõsége a fiziológiás folyamatok regulációjában nagyrészt ismeretlen a szívben. Jelen munkánk célja a ROS illetve az általa aktivált szignál mechanizmusok szerepének vizsgálata volt az endothelin-1 (ET-1) pozitív inotrop hatásában. Módszerek: A kontraktilitást (apico-basalis elmozdulás) Langendorff-féle izolált patkányszív modellen vizsgáltuk (hím 7 hetes Sprague–Dawley-patkányok, n=80). A ROS-termelõdést dihidroetidium segítségével, fluoreszcens technikával elemeztük. Az extracelluláris szignál-regulálta kináz (ERK) foszforilációját Western-blot analízissel vizsgáltuk. Eredmények: Az ET-1 (1 nmol/l) 10 perces intrakoronáriás infúziója szignifikáns mértékben fokozta a ROS termelõdést (n=4, p<0,05), melyet a gyökfogó Nacetil-L-cisztein (NAC, 500 µmol/l) teljes mértékben kivédett (n=4, p<0,05). Az ET-1 45±6% (n=8, p<0,001) növelte a kamrai kontraktilitást. Az NAC és a szuperoxid-dizmutáz MnTMPyP (10 µmol/l) 33%-kal (n=5, p<0,001), illetve 35%kal (n=5, p<0,05) csökkentette az ET-1 hatását. A NADPH oxidáz-gátló apocynin (100 µmol/l) 36%-kal (n=7, p<0,001) gyengítette az ET-1 inotrop effektusát. Továbbá, az ET-1 szignifikánsan fokozta az ERK foszforilációját (p<0,001). Az ERK-t aktiváló MEK1/2 specifikus gátlószere, az UO126 (1,5 µmol/l), kivédte az ET-1 által indukált ERK foszforilációt, valamint 49%-kal csökkentette a peptid inotrop hatását (n=4, p<0,05). Végezetül, az NAC (p<0,01) és az MnTMPyP (p<0,001) szignifikánsan redukálta az ET-1 effektusát az ERK foszforilációra. Következtetések: Eredményeink szerint a reaktív oxigén gyökök, mint jelátvivõ molekulák, szerepet játszanak a fiziológiás folyamatok szabályozásában a myocardiumban. Az ET-1 pozitív inotrop hatását részben a NADPH oxidáz által termelt ROS közvetítik patkányszíven. Továbbá kimutattuk, hogy az ERK a ROS effektoraként mûködik a kamrai kontraktilitás regulációjában.

INTRAVÉNÁS ALTATÓSZEREK VEGETATÍV IDEGRENDSZERI HATÁSA ÉS A DOFETILID PROARITMIÁS AKTIVITÁSÁNAK MÉRTÉKE KÖZÖTTI ÖSSZEFÜGGÉS VIZSGÁLATA ALTATOTT NYULAKBAN Vincze Dóra1, Farkas Attila2, Makra Péter3, Csík Norbert4, Leprán István1, Rudas László1, Farkas András2 1 SZTE ÁOK, Aneszteziológiai és Intenzív Terápiás Intézet, Általános Intenzív Részleg, Szeged 2 SZTE ÁOK, II. Belklinika és Kardiológiai Központ, Szeged 3 SZTE TTK, Kísérleti Fizikai Tanszék, Szeged 4 SZTE ÁOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged Bevezetés: Vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy egyes intravénás altatószerek vegetatív idegrendszeri hatása összefügg-e a dofetilid által okozott torsade de pointes típusú kamrai tachycardia (TdP) kialakulásával. Módszer: Kloralóz, propofol és Na-pentobarbitál altatott nyulaknak intravénás infúzíóban alfa1-adrenerg receptor izgató fenilefrint adtunk növekvõ dózisban (3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min, 3 percenként emelve a dózisokat), majd a max. dózisú fenilefrin mellett dofetilidet indítottunk (0,04 mg/kg/perc dózisban, 45 percig). Eredmények: A dofetilid hatására a kloralózzal altatott nyulak 100%-ában (10/10), a propofollal altatott nyulak 70%-ában (7/10) és a Na-pentobarbitállal altatott nyulak 40%-ában (4/10) alakult ki TdP (p<0,05 kloralóz vs. Na-pentobarbitál). A paraszimpatikus aktivitás jellemzése céljából mértük az állatok szívfrekvencia variabilitását és baroreflex érzékenységét, a szimpatikus aktivitás meghatározása céljából pedig a szisztolés vérnyomás értékek (SAP) spektrális analízisét végeztük el a 0,150,5 Hz frekvencia tartományban a fenilefrin infúzió elõtt és alatt. A kloralóz csoportban alacsonyabb szívfrekvencia variabilitást mértünk, mint a propofol és a Napentobarbitál csoportban a fenilefrin adás alatt (RR-SD: kloralóz 1,3±0,1 ms, propofol 1,8±0,1 ms, Na-pentobarbitál 2,1±0,2 ms, p<0,05 kloralóz vs. propofol és Na-pentobarbitál). A Na-pentobarbitál csoportban szignifikánsan magasabb baroreflex érzékenységet és SAP-teljesítményt mértünk mint a propofol és kloralóz csoportban a fenilefrin idõszak alatt (pl. upBRS: Na-pentobarbitál 5,7±1,1 ms/Hgmm, propofol 2,8±0,2 ms/Hgmm, kloralóz 2,5±0,1 ms/Hgmm; SAP-teljesítmény: Na-pentobarbitál 5,0±2,7 Hgmm2, propofol 0,4±0,2 Hgmm2 és kloralóz 0,2±0,1 Hgmm2; upBRS és SAP teljesítmény esetén is p<0,05 Na-pentobarbitál vs. propofol és kloralóz). Következtetések: Eredményeink szerint a Na-pentobarbitállal altatott állatoknak nagyobb volt a paraszimpatikus és szimpatikus aktivitása is, mint a kloralózzal altatott állatoknak. Ez arra utal, hogy a TdP kialakulásában nem játszik szerepet a vegetatív idegrendszer egyik ágának fokozott mûködése sem, esetleg a két ág gyengébb mûködése kedvezhet a TdP létrejöttének.

ENDOTHELIN-1 REGULATES CARDIAC CONTRACTILITY VIA NADPH OXIDASE-DERIVED REACTIVE OXYGEN SPECIES IN THE ISOLATED RAT HEART myocardial basic research, myocardial contraction, cardiovascular physiology Background: Increased production of reactive oxygen species (ROS) has been linked to the pathogenesis of contractile dysfunction in congestive heart failure. However, it is largely unknown if ROS can regulate physiological cellular processes in the myocardium. We characterized the involvement of ROS in the positive inotropic effect of endothelin-1 (ET-1) as well as the candidate downstream effectors of ROS. Methods: Contractility (apicobasal displacement) was measured in an isolated perfused rat heart preparation according to the standard Langendorff technique (male 7-week-old Sprague-Dawley rats, n=80). ROS generation was measured by dihydroethidium fluorescent dye in cryosections of left ventricular chambers using confocal microscopy. Phosphorylation of extracellular signal-regulated kinase (ERK) was determined by Western blot analysis. Results: Intracoronary infusion of ET-1 (1 nmol/l) for 10 min induced a moderate increase in ROS production (n=4, p<0.05), which was abolished by N-acetylcysteine (NAC, 500 µmol/l), a ROS scavenger (n=4, p<0.05). ET-1 increased developed tension by 45±6% (n=8, p<0.001). NAC and MnTMPyP (10 µmol/l), a superoxide dismutase mimetic, decreased the ET-1-induced intropic effect by 33% (n=5, p<0.001) and 35% (n=5, p<0.05), respectively. Apocynin (100 µmol/l), an NADPH oxidase inhibitor, attenuated the inotropic response to ET-1 by 36% (n=7, p<0.001). ET-1 significantly increased the levels of phosphorylated ERK (p<0.001). The MEK1/2 inhibitor UO126 (1.5 µmol/l) significantly reduced the levels of phospho-ERK and attenuated the inotropic response to ET-1 by 49% (n=4, p<0.05). Moreover, ET-1-induced increase in ERK phosphorylation was attenuated by NAC (P<0.01) and MnTMPyP (p<0.001). Conclusion: Our results indicate that ROS can act as signaling molecules for physiological processes in the myocardium. The positive inotropic response to ET1 is, at least in part, mediated by NADPH oxidase-derived ROS in the adult intact rat heart. Moreover, increased ROS generation may enhance cardiac contractility via an ERK-dependent mechanism.

EXAMINATION OF THE RELATIONSHIP BETWEEN THE AUTONOMIC EFFECTS OF INTRAVENOUS ANAESTHETICS AND THE PROARRHYTHMIC ACTIVITY OF DOFETILIDE IN ANAESTHETIZED RABBITS pharmacology, experimental, arrhythmias, autonomic nervous system Background: This study examined the relationship between the autonomic effects of certain intravenous anaesthetics and the occurrence of dofetilide-induced torsade de pointes ventricular tachycardia (TdP). Method: Na-pentobarbital-, propofol- and alpha-chloralose-anaesthetized rabbits (n=10 animals in each group) were infused intravenously with the a1-adrenoceptor agonist phenylephrine at increasing rates (i.e. 3, 6, 9, 12, 15 mg/kg/min for 3, 3, 3, 3 and 5 min, respectively). From the 17th min, dofetilide (0.04 mg/kg/min iv., for 45 min) was administered simultaneously with phenylephrine. Results: The incidences of dofetilide-induced TdP were 100%, 70% and 40% in the alpha-chloralose, the propofol and the Na-pentobarbital group, respectively (p<0.05 alpha-chloralose vs. Na-pentobarbital). The heart rate variability and the baroreflex sensitivity were measured to assess the parasympathetic activity, whereas the spectral power of the systolic arterial pressure (SAP) were calculated in the frequency range of 0.15-0.5 Hz to assess the sympathetic activity of the animals. The heart rate variability values of the alpha-chloralose group were significantly lower as compared to the values of the propofol and Na-pentobarbital group during phenylephrine infusion (e.g. RR-SD 1.3±0.1 ms, 1.8±0.1 ms and 2.1±0.2 ms, respectively). Significantly higher baroreflex sensitivity values and significantly higher values of the spectral power of the SAP were measured in the Napentobarbital group as compared to those measured in the propofol and the alphachloralose group (upBRS 5.7±1.1 ms/Hgmm, 2.8±0.2 ms/Hgmm and 2.5±0.1 ms/Hgmm, respectively; spectral power of the SAP 5.0±2.7 Hgmm2, 0.4±0.2 Hgmm2 and 0.2±0.1 Hgmm2, respectively). Conclusion: According to our results both the parasympathetic and the sympathetic activity of the Na-pentobarbital-anaesthetized animals were elevated as compared to those of the chloralose-anaesthetized animals. This implies that an increase in the activity of any side of the autonomic nervous system does not play a role in TdP genesis. Furthermore, a reduced level of parasympathetic and sympathetic activity might favour TdP generation.


Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology GRAFTVÉDELEM MONITORIZÁLÁSA 2 ÓRÁS CYCLOSPORIN-A VÉRSZINT SEGÍTSÉGÉVEL GYERMEKKORI SZÍVTRANSZPLANTÁCIÓT KÖVETÕEN Ablonczy László1, Schubert Stephan Nicolas2, Lehmkuhl Hans Brendan2, Berger Felix2, Hetzer Roland2 1 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 2 Deutsches Herzzentrum, Berlin Cél: Vese- és májtranszplantált betegeknél klinikai vizsgálatok igazolták az alacsonyabb akut rejekciós arányt azokban az esetekben, amikor a Cyclosporin-A (CSA) dózisának monitorizálására a gyógyszerbevétel utáni 2 órás (C2) vérszintet használták, szemben a gyógyszerbevétel elõtti (C0) vérszinttel. A vizsgálat célja volt, a C2 vérszint-monitorizálás elõnyének megbecsülése az akut rejekció megelõzésében szívtranszplantált gyermekeknél. Módszer és anyag: 50, olyan primer szívtranszplantált gyermeket vontunk be a vizsgálatba, akiknél a hármas immunszuppresszió a CSA-t is tartalmazta (CSA+Azathioprin/Mycophenolat+Prednizolon). A betegeket 2 csoportba osztottuk, aszerint, hogy elõfordult-e akut rejekció. A kilökõdési reakciót szívizombiopsziával, tissue Doppler-echokardiográfiával és intramiokardiális elektrokardiográfiával (IMEG) igazoltuk. A CSA dozirozása a C0-vérszint alapján történt, de a C2-vérszint is meghatározásra került lipidkromatográfia (HLPC), illetve tömegspektroszkópia (MS) segítségével. Eredmények: ROC-analízissel végzett értékelés 600 ng/ml-es C2-vérszint felett 100%-os szenzitivitással és 80%-os specificitással mutatta a graft rejekció hiányát („cut-off” érték 600 ng/ml-nél). A C2-vérszint 1134±356 ng/ml, 996±266 ng/ml, illetve 859±274 ng/ml volt a transzplantációt követõ 0–1 év, 1–2 év, illetve 2–5 év közötti idõszakban azokban a gyermekekben, akiknél akut rejekció fordult elõ, szemben a másik csoporttal, ahol 456±164 ng/ml, 428±196 ng/ml, illetve 244±147 ng/ml volt ugyanezen idõszakban. Nem volt szignifikáns eltérés a C0-vérszint tekintetében (219±32 ng/ml, illetve 213±29 ng/ml). Következtetések: A C2-vérszint meghatározásának jelentõs szerepe van a CSA dózirozásában gyermekkori szívtranszplantációt követõen az akut rejekció megelõzésében. 600 ng/ml feletti C2-vérszint esetén a transzplantációt követõ 5 évig az akut kilökõdési reakció esélye kicsi.

SZÖVÕDMÉNYMENTES NYITOTT SZÍVMÛTÉT UTÁN FELLÉPÕ LABORÉRTÉK-VÁLTOZÁSOK CSECSEMÕKBEN A MÛTÉTET KÖVETÕ NAPOKBAN Cserép Zsuzsanna1, Sápi Erzsébet2, Székely Edgár2, Fischer Krisztián2, Breuer Tamás3, Székely Andrea2, Szatmári András2 1 Semmelweis Egyetem, Budapest 2 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, ITO, Budapest 3 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Célkitûzés: A kardiopulmonalis bypass mûtétet követõen számos laborérték a kóros tartományba kerül anélkül, hogy ennek káros következménye lenne. Jelen tanulmány célja az volt, hogy a fellépõ változásokat csecsemõkben vizsgálja meg. Módszerek: Intézetünk gyermek kardiológiai intenzív osztályának 2 év alatt összegyûjtött adatait dolgoztuk fel a 0–24 órás posztoperatív laborértékek és a kimenetel szempontjából. Szövõdménymentesnek azokat az eseteket tekintettük, amelyeknél 72 órán belül került sor az extubációra. A laborparamétereket független t-teszttel és Man-Whitney U-teszttel elemeztük, statisztikailag szignifikánsnak a 0,05-nél kisebb vagy egyenlõ p-értékeket tekintettük. Az eredményekben a laborértékek átlagértéke és standard deviációja szerepel. Eredmények: A szívmûtöttek közül 264 beteg volt 1 évnél fiatalabb, közülük 130 gyermeket extubáltak 72 órán belül. Ebben a csoportban a CPK (1277±700,66 U/l), a base excess (–5,53±2,73), a hematokrit (30,66%±4,42), az LDH (944,33 U/l±471,43) és a clearance (47,84 ml/min±18,79) értékek voltak kórosak a mûtét napján. Az elsõ posztoperatív napon a base excess (–4,49±2,27), az albumin (28,75 g/l±5,92), a trombocitaszám (113,24/ml±55,93), a hematokrit (31,66%±3,25), a vércukor aznapi legmagasabb értéke (163,77 mg/dl±62,43) és a CPK (632,29 U/l±326,81) estek a normáltartományon kívülre. A független t-teszt szignifikáns különbséget mutatott a base excess (p=0,022), a clearance (p<0,001), valamint a mûtét elõtti és utáni clearance-különbség (p<0,001) értékében a mûtét napján a hosszú és rövid távon lélegeztettek között. A mûtétet követõ napon a BUN (p<0,001), a kreatinin (p<0,001), a trombocitaszám (p=0,02), a vércukor aznapi legmagasabb értéke (p<0,001), a vércukorszint napi ingadozása (p=0,003) és a CRP (p=0,014) mennyisége között volt szignifikáns eltérés a két csoport között. Következtetések: Bizonyos laborértékek jelentõs mértékben változnak a gyermekeken végzett, szövõdménymentes nyitott szívmûtét után. Ezen kívül a vesemûködés erõsen befolyásolja a gépi lélegeztetés idõtartamát.

IMPLICATIONS FOR 2-HOUR CYCLOSPORIN-A BLOOD LEVELS FOR GRAFT PROTECTION MONITORING AFTER PEDIATRIC HEART TRANSPLANTATION pediatric heart transplantation, immunosuppression, acute graft rejection, C2 level Purpose: Clinical studies in renal and liver transplant recipients demonstrated lower rates of acute graft rejection utilizing drug monitoring by 2-hour post-Cyclosporin-A dose concentrations (C2 levels) compared with C0 trough level measurements. The objective of this study was to evaluate the advantages of C2 monitoring to prevent acute rejection in pediatric transplant patients. Methods and materials: Fifty de novo heart transplant children receiving Cyclosporin-A (CSA) as part of a triple immunosuppressive regimen (CSA+Azathioprin/Mycophenolat+Prednisolon) were enrolled into this study. Patients were grouped in non-rejectors and rejectors. Graft rejection was assessed by endomyocardial biopsy, tissue Doppler echocardiography and intramyocardial electrocardiography (IMEG). Dose of CSA was guided by C0 trough level and additional C2 measurements were performed using HLPC/MS for both. Results: ROC analysis for cut-off C2 level at 600 ng/mL demonstrated a sensitivity of 100% and specificity of 80% for absence of graft rejection at C2>600 ng/mL. C2 levels in the non-rejectors were 1134±356 ng/ml, 996±266 ng/ml and 859±274 ng/ml compared to children with episodes of acute rejection and C2 levels of 456±164 ng/ml, 428±196 ng/ml and 244±147 ng/ml at 0 to 1, 1 to 2 resp. 2 to 5 years after the transplantation (Htx). C0 levels did not discriminate between nonrejectors (219±32 ng/ml) and rejectors (213±29 ng/ml). Conclusions: The determination of C2 level has significant impact on CSA dosing for prevention of acute graft rejection in pediatric heart transplantation. Graft rejection in children with C2 levels of>600 ng/ml until 5 years post Htx is an unlikely event.

ALTERATIONS IN LABORATORY VALUES AFTER UNCOMPLICATED INFANT OPEN-HEART CARDIAC SURGERY ON THE FIRST DAYS uncomplicated infant open-heart cardiac surgery, standard laboratory tests, clinical chemistry tests Objective: Cardiopulmonary bypass causes perturbation in laboratory values without adverse outcomes. The aim of this study was to investigate these changes in patients <1 year of age. Materials and methods: The two-year database of our pediatric cardiac intensive care unit was analyzed in regard of 0-24 h postoperative labor parameters and outcome. Uncomplicated case was defined as extubation <72 hours. Laboratory data were analyzed with independent t test and Man-Whitney U-test, as appropriate, a p value of 0.05 or less was considered as statistically significant. Mean values, standard deviation of labor parameters are shown. Results: 264 patients were younger than 1 year, 130 of them were extubated before the 72nd hour. In this group CPK (1277±700.66U/L), base excess (–5.53±2.73), hematokrit (30.66%±4.42), LDH (944.33 U/L±471.43) and clearance (47.84 ml/min±18.79) were abnormal on the day of surgery. On the first postoperative day base excess (–4.49±2.27), albumin (28.75 g/L±5.92) platelet count (113.24/ml±55.93), hematokrit (31.66%±3.25), maximum level of blood sugar (163.77 mg/dl±62.43) and CPK (632.29 U/l±326.81) were abnormal. Independent t test showed significant difference in base excess (p=0.022). clearance (p<0.001) and difference in clearance before and after operation (p<0.001) on the day of operation between long and short term intubation. On the day after operation BUN (p<0.001), creatinine (p<0.001), platelet count (p=0.02), maximum level of blood sugar (p<0.001), fluctuation of blood sugar level (p=0.003) and CRP (p=0.014) were significant different in the two groups. Conclusions: Certain laboratory values change substantially after uncomplicated open-heart pediatric cardiac surgery. Furthermore, renal function seems to have strong influence on the duration of mechanical ventilation.


Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology ECHO/MRI-VIZSGÁLATOK CSECSEMÕ- ÉS GYERMEKKORI NONCOMPACTED CARDIOMYOPATHIÁBAN Kádár Krisztina1, Tóth Attila2, Tóth Levente3 1 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 2 SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 3 PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs A noncompacted cardiomyopathia (ncCM) a myocardium fejlõdésének egy sajátos morfológiai rendellenessége és gyermekkorban extrém ritkán kerül felismerésre. Az irodalomban 50 gyermekkorú beteg szerepel. Célunk az elmúlt 22 évben, 13 echokardiográfiával (echo) korábban „spongiosus”, majd ncCM- nak tartott betegeinkben 1. felmérni az echo diagnosztikus értékét összevetve az MRI-vel. 2. értékelni a kamrafunkció egy új echos nongeometriai paraméter-TEI index mérése során talált eredményeket ebben a betegcsoportban. Betegek: életkor a diagnózis idején: 1 betegben intrauterin 28. hét, illetve 1 hó–6 év átlag 2 év. Nyomonkövetés: 6 hó–21 év átlag 8 év. 13 betegbõl 7-ben történt MRIvizsgálat. Módszer: 2D-echo, Doppler-TEI index mérési formula: (izovolumeriás kontrakciós+relaxációs idõ)/ejekciós idõ. MRI: MASS Medis program volumetria (enddiasztolés és endszisztolés volumen és EF mérésre). Eredmények: a ncCM echos morfológiai diagnózisa mindegyik MRI-vel vizsgált betegben megerõsítést nyert. Doppler-echo TEI-indexet: 0,22-0,32 átlag 0,29-et közöttinek találtuk, MRI-vel mért bal kamrai EF: 56-68% átlag: 60% volt. A két paraméter közötti összefüggés szignifikáns volt r=0,96, p<0,01. Csecsemõkben restriktív, míg gyermekekben relaxációs típusú funkciózavart találtunk. 2 beteg halt meg, mindkettõ 6 hónapnál fiatalabb volt. Konklúzió: az echo/MRI összevetésével az echo diagnosztikus értékûnek bizonyult ncCM-ban. Egy nongeometriai echos paraméterként ismert TEI-index mérése ajánlható a balkamra-funkció megítélésére ezen sajátos kamramorfológiai betegségben. A csecsemõkben észlelt restriktív funkciózavar magyarázhatja a súlyos prognózist ebben az életkorban. Hazánkban elõször végeztünk MRI-vizsgálatot gyermekekben ezen ritka betegségben, és így hangsúlyozni kívánjuk a vizsgálat hozzáférhetõségét is.

A GYERMEKKORI PULMONALIS HIPERTENZIÓBAN ALKALMAZOTT GYÓGYSZEREK HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA DOPPLER-ECHOKARDIOGRÁFIÁVAL Katona Márta1, Rácz Katalin1, Babik Barna2, Somoskövi Orsolya1, Bogáts Gábor3 Szegedi Tudományegyetem, 1Gyermekklinika, 2Aneszteziológiai Intézet, 3 Kardiológiai Centrum, Szívsebészeti Osztály, Szeged A csecsemõ-, illetve gyermekkorban kialakuló pulmonalis hipertenzió (PH) incidenciája nõ, amelynek oka a javuló diagnosztika mellett a morbiditás valódi emelkedése; a bal-jobb sönttel járó, illetve a multiplex kongenitális vitiumokban (CV) szívmûtét ellenére is kialakuló PH, autoimmun betegséghez társuló PH, illetve akut és krónikus hypoxia talaján kialakuló PH fordul elõ leggyakrabban. A gyógyszeres kezelés fejlõdése a PH-ban szenvedõ gyermekek életkilátásaiban is új perspektívát nyitott. Az elõadás célja: Megvizsgálni, vajon a Doppler-echokardiográfia (DE) elég érzékeny és precíz vizsgáló módszer-e a kisvérköri nyomás gyógyszeres kezelés hatására bekövetkezõ változásának a nyomonkövetésében. Betegek: Vizsgálati idõszak 5 év, 13 beteg, életkor 3 hó–15 év. Diagnózis: 8 CV (1 VSD, 1 TAPVD, 2 CAVC, 1 Ivemark-szindróma, 3 balszívfél-obstrukció), 2 bronchopulmonalis dysplasia, 1 cisztás fibrosis, 1 ventriculo-peritonealis sönt, 1 autoimmun-betegség. Módszerek: Mellkasröntgen, oxigénszaturáció, EKG, terheléses EKG, DE: jobb kamra (JK) morfológia, pulzatilis DE-vel mért JK-i szisztolés és diasztolés idõintervallumok (akcelerációs idõ – AT, pre-ejekciós periódus – PEP), folyamatos hullámú DE-vel a tricuspidalis inszufficienciából mért nyomásgrádiens (TIPG), szívkatéterezés, tüdõszcintigráfia, illetve MRI. Eredmények: A PH kezelését diuretikummal, ACE-gátlóval és kalciumantagonistával 8 betegnél, endothelin receptor antagonistával 2 betegnél, phosphodiesterasgátlóval 1 betegnél, iNO és phosphodiesteras-gátlóval 1 betegnél, illetve iNO-val és ACE-gátlóval 1 betegnél végeztük, 9 betegnél csökkent a PH és a klinikai tünetek is javultak, 4 beteg meghalt. Konklúzió: 1. A gyógyszeres kezelés hatására bekövetkezõ PH csökkenés mérésére a TIPG nem elég érzékeny módszer. 2. A JK AT és az AT/PEP jól korrelálnak a PH mértékének változásával, de ez szemikvantitatív módszer, ezért a szívkatéterezés nem mellõzhetõ a PH vizsgálatában. 3. A hagyományos szerekre nem reagáló esetekben a szelektív pulmonalis vazodilatátorok (iNO, endothelin receptor antagonista, phosphodiesteras-gátló) igen jó hatásúnak bizonyultak a PH kezelésében.

ECHO/MRI ASSESSMENT OF NONCOMPACTED CARDIOMYOPATHY IN INFANTS AND CHILDREN echocardiography, magnetic resonance imaging, cardiomyopathy Noncompaction of the ventricular myocardium represents an arrest in the normal process of myocardial compaction, and has only recently been recognized as a distinct form of cardiomyopathy (ncCM). It was previously termed “spongy” myocardium, and it is an extremely rare form of CM. To date ncCM has been reported in approximately 50 children. Between 1984–2006, 13 cases aged 1 months–6 yrs, mean 2 yrs were diagnosed with ncCM (previously “spongy” CM) based on echomorphological criteria in our Institute. In one patient CM was diagnosed prenatally. Follow-up: 6 months–21 yrs mean 8 yrs. Our purpose was to assess the diagnostic value of Echo compared to MRI and to evaluate the role of a nongeometric echo ventricular function parameter (myocardial performance or TEI index) in this patient population. Methods: 2DE, Doppler derivied TEI index(ICT+IRT)/ET, MRI (in 7 cases): MASS Medis programme was used for volumetric and EF measurements. Results: Echo/MRI diagnosis of ncCM was in agreement in all cases.Doppler derivied TEI index: 0.22–0.33 (mean 0.29) correlated with MRI EF: 56-68% mean 60% p<0.01, r=0.96. Our conclusions: Echo has a diagnostic value in the ncCM in this very rare type of CM. We recommend Doppler TEI index measurement as a nongeometric noninvasive, simple method for ventricular global function in this patient population. We introduced MRI investigation in pediatric ncCM patients in our country, so nowadays it has become an available, and preferable method after Echo diagnosis of ncCM in this very rare anomaly.

THE ROLE OF DOPPLER-ECHOCARDIOGRAPHY IN THE ASSESSMENT OF THERAPEUTIC EFFICACY OF DRUGS USED FOR TREATMENT OF PULMONARY HYPERTENSION IN CHILDREN pulmonary hypertension, Doppler-echocardiography, selective pulmonary vasodilator, children The incidence of pulmonary hypertension (PH) in infants and children is increasing which, besides an improvement in diagnostic methods, may be attributed to a real increase in morbidity. PH may be associated with congenital heart defects (CHD) with left-to-right shunt, complex CHD-s in spite of cardiac surgery, autoimmune diseases and acute or chronic hypoxia. Advances in medical therapy might result in a better outcome of children with PH. Aim of the study: Evaluation of the role of Doppler-echocardiography (DE) in the assessment of the therapeutic efficacy of drugs used in the treatment of pulmonary hypertension in children. Patients: 13 patients (pts), aged 3 months-15 years, study period 5 years. Diagnosis 8 CHD-s (1 pt with VSD, 1 pt with TAPVD, 2 pts with CAVC, 1 pt with Ivemark syndrome, 3 pts with left heart obstruction), 2 pts with bronchopulmonary dysplasia, 1 pt with cystic fibrosis, 1 pt with ventriculoatrial shunt, 1 pt with autoimmune disease. Methods: Chest X-ray, oxygen saturation, ECG, exercise ECG. DE: morphology of the right ventricle (RV), RV systolic and diastolic time intervals measured by pulsed DE [RV acceleration time (AT) and pre-ejection period (PEP)], pressure gradient derived from tricuspid insufficiency (TIPG) measured by continuous DE, heart catheterisation, pulmonary scintigraphy, lung MRI. Results: Medication of PH consisted of diuretics, ACE inhibitors and calcium channel blockers in 8 pts, endothelin receptor antagonist in 2 pts, phosphodiesterase inhibitor in 1 pt, inhalative nitric oxide (iNO) and phosphodiesterase inhibitor in 1 pt, iNO and ACE inhibitor in 1 pt. PH decreased in 9 pts along with an improvement of clinical symptoms; 4 pts died. Conclusions: 1. TIPG is not sensitive enough to detect the decrease in PH after drug therapy. 2. The RV AT and AT/PEP correlate well with changes in PH, but this is a semiquantitative method, therefore heart catheterisation cannot be avoided in the examination of PH. 3. Patients, who did not respond to conventional therapy, improved after the introduction of selective pulmonary vasodilator drugs (iNO, endothelin receptor antagonist, phosphodiesterase inhibitor).


Gyermekkardiológia/Pediatric cardiology AZ ANTITROMBOTIKUS KEZELÉS SAJÁTOSSÁGAI GYERMEKKORBAN Környei László, Ladányi Anikó, Szepesváry Eszter Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest A gyermekkori tromboembóliák (TE) napjainkban sokkal gyakrabban fordulnak elõ, mint korábban, ugyanakkor a felnõttkori antikoaguláns terápia irányelvei – bár azok gyakran evidenciaszintûek – nem alkalmazhatók/extrapolálhatók automatikusan a csecsemõ- és gyermekkorra. A gyakoribb elõfordulás hátterében többek között az szerepel, hogy az utóbbi években egyre fiatalabb életkorban (már koraszülött és újszülöttkorban) történnek olyan invazív vizsgálatok, eszközös beavatkozások, mûtétek melyek eredményeképpen olyan gyermekek maradhatnak életben, akik esetében a tromboembóliás szövõdmények megelõzésére indokolt antikoaguláns terápiát kezdeni. Ugyanakkor közismert, hogy gyermekkorban az újszülöttek trombózishajlama a legkifejezettebb az erre az életkorra fiziológiásan jellemzõ labilis prokoaguláns-antikoaguláns egyensúly miatt. Mindezek miatt a szerzõk részletesen ismertetik a gyermekkorra jellemzõ élettani/kórélettani sajátosságokat. Kitérnek a felnõttkortól eltérõ epidemiológiai vonatkozásokra, a véralvadási rendszer megszületés utáni dinamikusan változására, érésére, az antitrombotikus gyógyszerek gyermekkori farmakodinamikájára. Említést tesznek a gyermekkori terápiát megnehezítõ körülményekrõl: diagnosztikus beavatkozásokhoz szükséges általános anesztézia, gyermekkori adagoknak nem megfelelõ gyógyszerkiszerelések, étrendi specialitások. Mindezek után részletes ajánlást adnak a gyermekkorban leggyakrabban alkalmazott hatóanyagokról, adagolásukról speciális gyermekkardiológiai/gyermekgyógyászati javallatok esetén.

SZÍVMÛTÉTEK UTÁN ÉSZLELT PLEURÁLIS FOLYADÉKGYÜLEM KEZELÉSE INTENZÍV OSZTÁLYUNKON Rácz Katalin, Katona Márta, Kertész Erzsébet, Bogáts Gábor1, Túri Sándor SZTE, Gyermekklinika, 1Szívsebészet, Szeged Bevezetés: A gyermekkorban elvégzett szívmûtétek után a kialakuló mellkasi folyadékgyülemek képezik az egyik jelentõs problémát a posztoperatív idõszakban. Ez a folyadék lehet serosus, serosanguinolens és chylosus. A chylothorax elõfordulása ritka, de súlyos posztoperatív állapotot okozhat a veleszületett szívfejlõdési rendellenesség (VSZR) miatt operáltak között. Ha a chylothorax hosszú ideig fennáll és nem sikerül a diétás és étrendi kezeléssel megszüntetni, sikeresnek tûnik a kezelésben a somatostatin alkalmazása. Betegek és módszer: Áttekintettük az 1999 és 2006 között az SZTE Gyermekklinikán kongenitális vitium miatt palliatív vagy korrekciós szívmûtéten átesett, mellkasi folyadékgyülem miatt kezelt gyerekeket. Feldolgoztuk a betegek adatait, tüneteiket, vizsgálataikat, a szövõdményeket és a terápiás eljárásokat. Eredmények: 14 beteg adatát dolgoztuk föl (9 fiú, 5 lány). Életkoruk 4 nap és 15 év között változott. Diagnózisaik: Fallot-tetralógia (n=2), teljes nagyértranszpozíció (n=1), kamrai septumdefektus (n=2), coarctatio aortae (n=1), endocardialis párnadefektus (n=4) és komplex szívfejlõdési rendellenesség (n=4). Egyetlen betegnél sem került sor sebészeti beavatkozásra a konzervatív kezelés sikertelensége miatt. 7 betegnél alakult ki chylothorax. Zsírszegény diétát tartalmazó táplálást 6 gyereknél, teljes parenterális táplálást 8-nál és somatostatin kezelést 5 esetben alkalmaztunk az elõzõek kiegészítéseként. A somatostatint legkevesebb 10 és legtöbbet 35 napig adtuk, intravénásan, majd szubkután, amelyre betegeink gyógyultak. Következtetések: A betegeink közel egyharmadában alkalmazott somatostatin a szívmûtétek után hosszú ideig fennálló chylusos mellkasi folyadékok kezelésében sikeresnek volt mondható.

CHARACTERISTICS OF ANTITHROMBOTIC THERAPY IN CHILDREN pediatric cardiology, antithrombotic therapy Advances in tertiary care pediatrics resulted in rapidly increasing number of children requiring antithrombotic therapy. It is espesially true in the neonatal period when the disposition for thromboembolic (TE) complication is significantly high due to phisiologically labile procoagulant-anticoagulant balance. The recommendations for thromboembolic events in children can not be extrapolated automatically from recommendations for adults. Therefore the authors describes the important variables that make antithrombotic therapy different from antithrombotic therapy in adults: they refer to the differences in characteristics of hemostatic system in children, to differences in epidemiology of TE, to the dynamic evolving entity of hemostatic system, to the differences in pharmacodynamics of antithrombotic drugs. They mention the difficulties of inappropriate packaging, necessity of general anesthesia for diagnostic examinations and dietary problems. At the end detailed recommendation of antithrombotic drugs and dosages are given for special pediatric/pediatric cardiological indication.

POSTOPERATIVE PLEURAL EFFUSION IN CHILDREN AFTER CARDIAC SURGERY IN THE INTENSIVE CARE UNIT pleural effusion, chylothorax, somatostatin Background: Postoperative effusions in children after cardiac surgery with cardiopulmonary bypass constitute considerable clinical problems. The effusion may be serous, sanguineous and chylous. Chylothorax is a rare but serious postoperative condition with a high rate of morbidity in children with congenital heart defect (CHD). In children with persistent chylothorax who failed dietary treatment options (fat-free nutrition, parenteral nutrition) and to work out predictive factors for a successful therapy with somatostatin. Patients and methods: We retrospectively studied patients with CHD, who received palliative or corrective surgery and developed postoperative pleural effusion between 1999 and 2006 in the intensive care unit in Department of Pediatrics, University of Szeged. We reveiw the incidence symptoms, examinations, complications and therapy in children. Results: 14 patients (9 boys, 5 girls) were enrolled. Their ages ranged was from 4 days to 15 years. Diagnosis: tetralogy of Fallot (n=2), transposition of the great artery (n=1), ventricular septal defect (n=2), coarctation of the aorta (n=1), endocardial cushion defect (n=4) and complex heart defects (n=4). There was no patient, who required surgery because of unsuccessful conservative treatment. Seven from these patients had chylothorax. 6 could be treated with fat-free nutrition alone, 8 needed treatment with total parenteral nutrition and in 5 somatostatin was added to conservative treatment protocol to increase effectiveness of therapy. The duration of somatostatin therapy varied from 10 to 35 days. All cases of chylothorax were successfully treated with intravenous infusion and subcutan injection of somatostatin as an adjunctive treatment. Conclusions: Somatostatin, integrated in a treatment algorithm, was successful in resolving persistent chylothorax in around 1/3 of our patients. However, factors predicting successful therapy with somatostatin could not be elicited.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A DIABETES MELLITUS JELENTÕSÉGE A KOMBINÁLT TROMBOCITA AGGREGÁCIÓ GÁTLÓ KEZELÉS HATÉKONYSÁGÁRA STENT-IMPLANTÁCIÓ UTÁN Aradi Dániel, Pintér Tünde, Magyari Balázs, Kovács Erik, Kónyi Attila, Horváth Iván Gábor, Komócsi András PTE, Szívgyógyászati Klinika, Pécs Az aszpirin plusz thienopyridin kezelés a stentimplantáció utáni klinikai eredményesség egyik alapköve. Egyes betegeknél azonban az aszpirin és/vagy a thienopyridin szer esetében csökkent hatékonysággal kell számolni, amely szerepet játszik a jelentõs, nem kívánatos kardiális események (MACE) kialakulásában. Vizsgálatunkban a 2-es típusú diabetes mellitus (DM) jelentõségét elemeztük az aszpirin és thienopyridin kezelés hatékonyságára koronária stent implantáción átesett betegek körében. 79 2-es típusú DM-es, valamint 81 kor és nem szerint illesztett, nem-cukorbeteg kontroll esetében Carat TX4 optikai aggregométer segítségével 5 µM-os ADP (AD5), 10 µM-os ADP (AD10), 2 µg/ml-os kollagén (COLL), valamint 10 µMos adrenalin (ADR) induktorok használatával vizsgáltuk a trombocitaaggregációgátló kezelés hatékonyságát jelzõ maximális aggregációs (MA) értékeket. A cukorbetegeken belül a kezelés módja alapján inzulinnal (INS) és orális antidiabetikummal (OAD) kezelt betegeket különítettünk el, akiknél meghatároztuk a stentimplantációt követõ éhomi vércukorszintet. Eredményeink alapján a stentimplantáció utáni MA-értékek nem különböztek szignifikáns mértékben a cukorbetegek és nem-diabéteszesek között (AD5: p=0,32; AD10: p=0,47; COLL: p=0,76 és ADR: p=0,84). A DM-es betegeken belül az OAD-csoport MA-értékei alacsonyabbak voltak az INS-csoporthoz képest, azonban a különbség nem érte el a szignifikáns mértéket (AD5: p=0,07; AD10: p=0,06; COLL: p=0,81 és ADR: p=0,43). Ugyanakkor az inzulinnal kezelt és a nem-cukorbeteg stentimplantáltak között a thienopyridin kezelés hatékonyságát illetõen már szignifikáns különbség mutatkozott (AD5 és AD10: p<0,05). Az éhomi vércukorszint és az MA-értékek között nem találtunk szignifikáns korrelációt (Spearman r=0,14; p=0,31). Inzulinnal kezelt 2-es típusú diabéteszes betegek esetében stentimplantációt követõen a thienopyidin kezelés csökkent hatékonyságával kell számolni, amely nem korrelál az éhomi vércukorszint értékével.

A CSONTVELÕI EREDETÛ CD34+ ÕSSEJTEK HATÁSA A BALKAMRA-FUNKCIÓRA MIOKARDIÁLIS INFARKTUST KÖVETÕEN Balogh László1, Kristóf Éva2, Bódi Annamária1, Fülöp Tibor1, Vajda Gusztáv1, Édes István1 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen 2 Állami Kórház, Balatonfüred Az utóbbi évtized kísérletes és klinikai vizsgálatai szerint a csontvelõi eredetû õssejtek részt vesznek a miokardiális infarktus gyógyulási folyamatában. Számos kisebb klinikai vizsgálatban mutattak ki enyhe vagy mérsékelt fokú kedvezõ hatást a miokardiális infarktus után intra-koronáriásan beadott csontvelõi eredetû õssejtekkel. Mivel a legtöbb eddigi vizsgálatban mononukleáris frakciót használtak, a sejtpopuláció sokfélesége miatt nem volt ismert, hogy melyik a hatásos szubpopuláció. 8 miokardiális infarktust szenvedett, csökkent balkamra-funkciójú betegben vizsgáltuk az akut koronáriaesemény után 12±1 nappal intrakoronáriásan végzett CD34+ saját csontvelõi õssejt-beültetés biztonságosságát és hatékonyságát. A beültetés elõtt és 6 hónappal azt követõen 2D-echokardiográfia, FDG-PET és MIBISPECT-vizsgálatokat végeztünk. A 6 hónapos követés során szignifikánsan javult a globális balkamra-funkció (alap EF: 37,3±2,9%, sejtkezelés után 44,8±4,1%; p=0,0041) és a regionális viabilitás/metabolizmus (17,6±13,5%-kal, p<0,05). A szívizom elhalt részének perfúziójában nem szignifikáns tendenciózus növekedést észleltünk. Eredményeink elsõként mutatták ki, hogy a CD34+ csontvelõi sejt szubpopuláció javítja a balkamra-funkciót és a metabolizmust miokardiális infarktust követõen.

THE IMPACT OF DIABETES MELLITUS ON THE EFFICACY OF COMBINED ANTIPLATELET THERAPY AFTER CORONARY STENT IMPLANTATION antiplatelet therapy, stent implantation, aggregometry, diabetes mellitus Aspirin plus thienopyridine therapy is one of the foot-stones of clinical efficiency after coronary stent implantation. However, impaired response to aspirin and/or thienopyridines has been demonstrated and may contribute to the development of major adverse cardiac events (MACE) among these patients. In our study, we sought to evaluate the impact of type two diabetes mellitus (DM) on the efficacy of combined antiplatelet therapy in patients after coronary stent implantation. We measured the maximal aggregation (MA) values of 79 diabetic and 81 age and gender matched non-diabetic control with Carat TX4 optical aggregometer using ADP 5 µM (AD5), 10 µM (AD10), collagen 2 µg/ml (COLL) and adrenaline 10 µM (ADR) as inductors reflecting the efficacy of antiplatelet therapy after stent implantation. Among diabetics, we differentiated oral antidiabetic- (OAD), and insulin-treated (INS) patients in whom fasting plasma glucose was measured after stent implantation. On the basis of our results, MA values did not differ significantly between the DM and the non-diabetic group (AD5: p=0.32; AD10: p=0.47; COLL: p=0.76 and ADR: p=0.84). In the DM group, MA values of the OAD group was lower than the INS group, however, the difference did not reach the level of significance (AD5: p=0.07; AD10: p=0.06; COLL: p=0.81 and ADR: p=0.43). Meanwhile, the efficacy of thienopyridine therapy showed significant difference between insulin-treated and non-diabetic patients (AD5 and AD10: p<0.05). The level of fasting glucose did not show any correlation with the MA values (Spearman r=0.14 p=0.31). The efficacy of thienopyridine therapy is decreased among insulin-treated patients that is not in correlation with the fasting blood glucose after coronary stent implantation.

EFFECT OF BONE MARROW DERIVED CD34+ STEM CELLS ON LEFT VENTRICULAR FUNCTION AFTER MYOCARDIAL INFARCTION stem cell, myocardial infarction, left ventricular dysfunction Results of experimental and human clinical studies of the last decade suggested that bone marrow derived cells may participate in the myocardial healing process following myocardial infarction. A number of small-sized clinical trials indicated mild or moderate beneficial effects with intra-coronary administration of bone marrow derived stem cells following myocardial infarction. Most of the studies used the mononuclear cell fraction. However, due to the cellular heterogeneity of this cell population the exact type of the effective subpopulation has not been identified. This study investigated the safety and the functional effects of the autologous bone marrow CD34+ bone marrow stem cells after intracoronary administration in patients with recent myocardial infarction. 8 patients with impaired left ventricular function were transplanted with CD34+ bone marrow stem cells 12±1 day after the acute coronary event. 2D-echocardiography, FDG-PET and MIBI SPECT were performed before transplantation and 6 month later. During the 6 month follow-up period global left ventricular function (basal EF: 37.3±2.9%, after cell therapy 44.8±4.1%; p=0.0041) and regional viability/metabolism (17.6±13.5%, p<0.05) improved. The increase of myocardial perfusion in the infarct region was tendentious but not significant. Our results demonstrate for the first time that CD34+ subpopulation of bone marrow derived stem cells improves left ventricular function and viability after myocardial infarction.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A BÉTA-ADRENERG ÉS A SZEROTONIN 2A-RECEPTORMEDIÁLT SZIGNÁLÁTVITELI ÚTVONAL KÖZTI KÖLCSÖNHATÁS SZEREPE A KAMRAI SZÍVRITMUSZAVAROK LÉTREJÖTTÉBEN Barta Judit1, Santosh K. Sanganalmath2, Rajat Sethi2, Paramjit S. Tappia2, Édes István1, Naranjan S. Dhalla3 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen 2 Inst. of Cardiovasc. Sciences, St. Boniface General Hospital Research Centre and Univ. of Manitoba, Winnipeg, Canada; 3 Cardiovasc. Sciences, St. Boniface General Hospital Research Centre and Univ. of Manitoba, Winnipeg, Canada Nemrégiben azt a megfigyelést tettük, hogy az antitrombocita és vazodilatátor hatással bíró sarpogreláttal (SAR, 5-HT2A-receptor blokkoló) végzett tartós kezelés iszkémiás szívelégtelenségben csökkenti, míg a hasonló hatással bíró cilostazol (CIL, PDE-III inhibitor) kezelés növeli az összhalálozást. Jelenleg még nem egyértelmû, hogy nem aritmiás halálozással magyarázható-e az összhalálozásban észlelt különbség, és hogy a szerek rendelkeznek-e direkt miokardiális hatással. A gyógyszerek aritmogenitásának vizsgálatához egészséges patkányok 2 hetes fiziológiás sóoldat, SAR vagy CIL (5 mg/kg/nap) elõkezelést követõen vagy kumulatív dózisú epinephrin (Epi, 4, 8, 16, 32 and 64 µg iv. bólus) kezelésen vagy koszorúérlekötésen estek át 6-elvezetéses EKG-monitorozás mellett. Epi-kezelésnek, illetve koszorúér-lekötésnek ki nem tett kontroll és gyógyszerrel elõkezelt szívek bal kamrai myocardiumának cAMP-szintje, valamint PLC béta1 és béta3 aktivitása és expressziója szintén meghatározásra került. A SAR-elõkezelés csökkentette a kamrai aritmiák incidenciáját és súlyosságát (aritmia megjelenéséhez szükséges idõ, extraszisztolék, salvék, tachycardiák, fibrillációk), míg a CIL proaritmiásnak bizonyult a kísérletesen megnövelt aritmia-érzékenységû szíveken. A QTc-t egyik gyógyszer sem befolyásolta szignifikánsan. A PLC béta1 és béta3-aktivitást mindkét szer hasonló mértékben csökkentette, azonban a cAMP-szintet csak a CIL emelte kifejezetten (709±44 vs. 266±29 pmol/g), a SAR nem (341±22 vs. 266±29 pmol/g). Eredményeink arra utalnak, hogy SAR és CIL-kezelés során az aritmogenitás, legalábbis részben, cAMP-szint és PLC-aktivitás által meghatározott, mely egy kölcsönös adrenerg-szerotoninerg crosstalk szabályozás alatt áll. CIL-kezelés során a PLC-aktivitás gátlás antiaritmiás hatása nem képes ellensúlyozni a cAMP-szint emelkedés aritmogenitását, amely feltehetõleg az érintett állatok emelkedett halálozásával jár. Ez a munka a CIHR és a TACTICS Program támogatásával valósult meg.

ALKOHOLMENTES VÖRÖSBOR-KIVONAT HATÁSA AZ ISOPROTERENOL ÁLTAL KIVÁLTOTT MIOKARDIÁLIS REMODELLINGRE ÉS EGÉSZSÉGES PATKÁNYSZÍVRE Bartha Éva1, Pálfi Anita1, Márk László2, Kiss N. Gyöngyi2, Halmosi Róbert1, Szabados Eszter1, Sümegi Balázs2 Pécsi Tudományegyetem, 1I. Belgyógyászati Klinika, 2Biokémia és Orvosi Kémiai Intézet, Pécs Bevezetés: Számos kísérleti eredmény szól amellett, hogy a mérsékelt vörösbor-fogyasztás, amely nagy mennyiségben tartalmaz polifenolokat és antocianinokat csökkentheti a kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást. Kísérletünkben megvizsgáltuk egy alkoholmentes vörösbor-kivonatnak (AFRW) a kardiális remodellingre, illetve egészséges patkányok szívére gyakorolt hatását. Módszerek: A vörösbor polifenol és antocianin tartalmát (14 féle polifenol és 4 féle antocianin, n=10) reverz fázisú high pressure liquid kromatográfiával és tömeg spektrometriával elemeztük. Az alkohol eltávolításához a mintákat vákuum desztilláltuk míg az alkoholtartalmuk minimálisra csökkent, végül a minták polifenol és antocianin koncentrációját gázkromatográfiával ellenõriztük. Isoproterenolt (ISO) adtunk 300-350 g-os CFY hím patkányoknak, hogy kardiális remodellinget idézzünk elõ. Az állatokat csoportokba osztottuk, az 1. csoport: (n=8) kontroll, nem kaptak ISO-t és AFRW-t sem, 2. csoport (n=10) csak ISO-t kapott (2×80 mg/ttkg, sc.), a 3. csoport (n=10) ISO és AFRW kezelést, a 4. csoport (n=10) csak AFRW-t kapott. A kísérlet 8 hétig tartott. Megmértük a bal kamra tömegét, a bal kamra/testtömeg arányt, szívizomsejtek átmérõjét, illetve a PKC a/ß II, p38MAPK, ERK 1/2 és JNK, valamint az Akt foszforilációját Western-blot analízissel. Vizsgáltuk a kollagén III lerakódást immunhisztokémiai módszerrel, és a fibrotikus területek nagyságát picrosyrius red festéssel. Eredmények: Az összes vizsgált gravimetriás paraméter (balkamra-tömeg: p<0,05, bal kamra/testtömeg arány: p<0,01) és a szívizomsejtek átmérõje (p<0,05) csökkent AFRW hatására az isoproterenollal kezelt patkányokban, azonban egészséges szívekben ezen paramétereket nem befolyásolta az AFRW. Az AFRW-kezelés a 3. és a 4. csoportban csökkentette a PKC a/ß II foszforilációját (p<0,05), a p38MAPK aktivitása (p<0,05) és a JNK foszforilációja is csökkent (p<0,05), míg a p-Akt aktivitását fokozta (p<0,05) az AFRW a 3. és a 4. csoportban. Az ERK 1/2 aktivitása nem változott egyik csoportban sem. AFRW hatására a kollagén III mennyisége szintén csökkent a 3. csoportban, de ennek mennyiségét egészséges szívben nem befolyásolta. Következtetés: Vizsgálatunk azt igazolta, hogy az AFRW, mely 14 féle polifenolt és 4 féle antocianint tartalmaz, kedvezõ hatását mind posztinfarktusos kardiális remodellingben, mind egészséges patkányokban kifejti.

THE IMPACT OF CROSSTALKS BETWEEN THE BETAADRENERGIC AND SEROTONIN 2A RECEPTORMEDIATED SIGNALING PATHWAYS ON THE OCCURRENCES OF VENTRICULAR ARRHYTHMIA arrhythmias, cilostazol, cyclic-AMP, phospholipases, sarpogrelate Recently we have shown that long term use of the antiplatelet and vasodilatory agent sarpogrelate (SAR, 5-HT2A receptor antagonist) was associated with a decreased, while treatment with cilostazol (CIL, PDE-III inhibitor) with an increased all-cause mortality in ischemic heart failure. In order to reveal whether the difference in survival is related to a different arrhythmogenic potency of the drugs and if they can directly target cardiomyocytes, healthy rats were pretreated with either saline, SAR or CIL (5 mg/kg/day) for 2 weeks and subsequently either exposed to cumulative doses of epinephrine (Epi, 4, 8, 16, 32 and 64 µg iv. bolus) or subjected to coronary ligation under six-lead ECG monitoring. Left ventricular cAMP level and PLC beta1 and beta3 activity and expression were estimated in control and pretreated hearts before exposure to Epi or coronary ligation. SAR pretreatment decreased the incidence and severity of ventricular arrhythmias (time to onset of arrhythmias, premature ventricular contractions, salvos, tachycardias, fibrillations), while CIL was proarrhythmic in rats with experimentally increased susceptibility to ventricular arrhythmias. None of the drugs affected QTc significantly. Both drugs decreased PLC beta1 and beta3 activity and expression to a similar extent. However, only CIL (709±44 vs. 266±29 pmol/g) but not SAR (341±22 vs. 266±29 pmol/g) increased cAMP level significantly. Our data suggests that during SAR and CIL treatment the arrhythmia potency, at least in part, is determined by the cAMP level and PLC activity which are tuned by a reciprocal adrenergic-serotoninergic crosstalk. When treated with CIL, the beneficial antiarrhythmic effect of PLC inhibition fails to counterbalance the arrhythmogenicity of the increased cAMP level, which may contribute to an increased mortality in these animals. This work was supported by grants from CIHR and the TACTICS Program.

EFFECT OF ALCOHOL-FREE RED WINE EXTRACT ON ISOPROTERENEOL INDUCED CARDIAC REMODELING AND ON HEARTS OF HEALTHY RATS alcohol-free red wine extract, cardiac remodeling Introduction: There is increasing evidence that moderate consumption of red wines, containing high amount of polyphenols and anthocyanins, is associated with decreased incidence of cardiovascular morbidity and mortality. The aim of our study was to examine the effect of alcohol-free red wine extract (AFRW) on isoproterenol-induced heart failure and in healthy rats. Methods: Polyphenol and anthocyanin concentrations in red wine (14 types of polyphenols, 4 types of anthocyanins, n=10) were analyzed by reversed-phase high pressure liquid chromatography (HPLC) and mass spectrometer (MS). To obtain AFRW, the samples were vacuum distilled until the alcohol component was decreased at a minimal level, and finally the polyphenol and anthocyanin concentrations of the samples were controlled again by gas chromatography. Isoproterenol (ISO) was given to 300-350 g CFY male rats to induce cardiac remodeling. The animals were divided into groups, the first group (n=8) was the control group, they did not receive nor ISO neither AFRW, in the second group (n=10) only ISO was administered (2×80 mg/kg, sc.), in the third group (n=10) both ISO and AFRW were given, and in the fourth group (n=10) only AFRW was administered. Our experiment was held for 8 weeks. Heart weight, ventricles/body weight ratio, diameter of cardiomyocytes, the phosphorylation of PKC a/ß II, p38-MAPK, ERK1/2, JNK, Akt by Western-blot analysis and the deposition of collagen type III were determined. Deposition of collagen III was detected by immunhistochemistry and in order to detect the extent of fibrotic areas histologic samples were stained with picrosyrius red. Results: All the measured gravimetric parameters (heart weight: p<0.05, ventricles/body weight ratio: p<0.01) and cardiomyocyte diameter (p<0.05) decreased by AFRW treatment in case of cardiac remodeling, but in healthy hearts AFRW could not alter these parameters. The phosphorylation of PKC a/ß II (p<0.05), p38-MAPK (p<0.05) and JNK (p<0.05) was also reduced in group 3 and 4 by AFRW treatment, while it was increased of p-Akt (p<0.05) in group 3 and 4 by AFRW and remained unaltered of ERK 1/2 at their active sites in all groups. The amount of collagen type III was also diminished in group 3, but it was not influenced in healthy hearts (p<0.05). Conclusion: Our results suggest that AFRW extract, which contains 14 types of polyphenols and 4 types of anthocyanins, has a beneficial effect on both postinfarction cardiac remodeling and on hearts of healthy rats.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists ALACSONY POTENCIÁLÚ TERÜLETEK KITERJEDÉSÉNEK MEGHATÁROZÁSA CARTO XP-RENDSZER SEGÍTSÉGÉVEL

EVALUATION OF THE EXTENSION OF THE LOW VOLTAGE AREA WITH CARTO XP SYSTEM

Buga László1, Gellér László2, Szilágyi Szabolcs2, Kutyifa Valentina2, Srej Marianna2, Lanunga Károly3, Merkely Béla2 1 Toldy Ferenc Városi Kórház, Cegléd 2 SE, Szív- és Érsebészeti Klinika, CVC, Budapest 3 Biosense Webster

electroanatomical mapping, low voltage area Introduction: In recent years the improvement of the electroanatomical mapping systems opened new chances to evaluate the extension of the low voltage area (LVA). Aim: To evaluate the extension of the scar after myocardial infarction and the accuracy of the evaluation method. Moreover, to compare these data with left ventricular systolic ejection fraction (EF) measured by echocardiography. Method: We analyzed retrospectively those bipolar voltage maps (n=30) which were prepared for VT ablation. The CARTO XP Complex Arrhythmia Toolkit Area Surface Calculator was used to evaluate the extension of the low voltage area and to evaluate the proportion of this area to the whole left ventricular surface. We also estimated the left ventricular volume. We determined the standard deviation of the repetitionability and the reproducibility of this method to evaluate the accuracy of the surface and volume measurements. After this, we compared these data with the patient’s EF measured by transthoracal echocardiography using Simpson’s approach. Results: Measurement of the left ventricle volume could be done with 2.3% standard deviation in terms of repetitionability and with 6.6% standard deviation in terms of reproducibility. Standard deviation of the whole left ventricle surface measurement was 2.7% in terms of repetitionability, while standard deviation of reproducibility was 4.7%. These data are close to those we found in terms of standard deviation of reproducibility (2.9%) and in terms of standard deviation of repetitionability (6.2%) during the measurement of the LVA. Moreover significant correlation was found between the EF and the extension of the LVA (r= –0.75; p<0.05) as well as the EF and the proportion of the LVA compared to the whole surface of the left ventricle (r= –0.82; p <0.05). Conclusion: According to our data we can conclude that this method provides us with accurate surface and volume measurements. In addition, the value of the ejection fraction correlates significantly to the proportion of the scar area. Evaluation of the extension of the LVA can give some additional information about the mechanism of arrhythmogenesis.

Bevezetés: Az elektroanatómiai térképezõ rendszerek fejlesztése révén napjainkban már lehetõség nyílik az alacsony potenciálú területek (Low Voltage Area, LVA ) kiterjedésének meghatározására. Cél: A miokardiális infarktus utáni elhalt területek méretének, valamint a mérési módszer precizitásának a meghatározása, továbbá a mérési eredmények összevetése az ECHO-val mért ejectios frakcióval (EF). Módszer: Vizsgálatunkat VT-ablációhoz készült bipoláris feszültségtérképek retrospektív vizsgálatával végeztük (n=30). A CARTO XP Complex Arrhythmia Toolkit Area Surface Calculator segítségével meghatároztuk a LVA-terület kiterjedését, ezen területnek a kamra összfelületéhez viszonyított arányát, valamint a bal kamrai össztérfogatot. A felület- és a térfogatmérés precizitásának megállapításához a vizsgálat ismételhetõségének és reprodukálhatóságának relatív szórását határoztuk meg. Ezt követõen a kapott adatokat összehasonlítottuk a Simpsonmódszerrel mért EF-értékeivel. Eredmények: Balkamra-térfogat mérése 2,3% relatív szórású ismételhetõséggel és 6,6% relatív szórású reprodukálhatósággal kivitelezhetõ. A teljes kamrai endocardium felületi mérés ismételhetõségének relatív szórása 2,7%, reprodukálhatóságának relatív szórása 4,7%, amelyet megközelít az LVA-mérés ismételhetõségének relatív szórása 2,9%, valamint reprodukálhatóságának relatív szórása 6,2%. Az EF és az LVA nagysága (r= –0,75, p<0,05), valamint az EF és az LVA-nak az összfelülethez viszonyított aránya ( r= –0,82, p<0,05) között szignifikáns korrelációt találtunk. Következtetés: A kapott értékek alapján kimondható, hogy ez a módszer pontos terület és térfogat meghatározást tesz lehetõvé, az EF-értéke szorosan korrelál a heges terület összfelülethez viszonyított arányával. Az LVA kiterjedésének tanulmányozása késõbbiekben további információkkal szolgálhat a kamrai tachyarrhythmiák kialakulási mechanizmusának megértésével kapcsolatban.

RITMUSSZABÁLYOZÓ-BEÜLTETÉS UTÁN KIALAKULT INFEKTÍV ENDOCARDITIS – 2 ÉV TAPASZTALATAI KLINIKÁNKON

INFECTIVE ENDOCARDITIS AFTER PACEMAKER IMPLANTATION – OUR 2 YEAR EXPERIENCE

Friedrich Orsolya, Daróczy László, Veres Gábor, Ifj. Hartyánszky István, Merkely Béla, Szabolcs Zoltán SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest

pacemaker implantation, endocarditis, cardiac surgery Endocarditis is a rare but serious complication of pacemaker implantation caused by microorganism vegetation on the intravasal and/or intracardiac part of the leads. Effective treatment could not be achieved without total explantation of the pacemaker system, despite specific antibiotic regime. Recently the largest amount of implantations are made at our clinic in Hungary. It means 2474 operations between January 1. 2005 and December 31. 2006. There were 8 reoperations due to infected pacemakers in this period. In one case the infected lead was extracted via transvenous way, and we performed median sternotomy and great vessel and/or heart chamber opening in the other seven cases. There were 2 early and 5 late infections according to the onset of the disease after the last surgical manipulation. After explantation epicardial lead was implanted in four cases, and contralateral transvenous system in two. In the seventh case there was no need for further stimulation. During a mean 12 (4–24) months follow up period no recidiv endocarditis was detected. According to our experience and literature reports excellent results and prevention of reoccurrence could be achieved on low risk way of direct lead explosure method. It is important to keep asepsis and antisepsis rules to reduce frequency of endocarditis after pacemaker implantation.

A ritmusszabályozó rendszerek vezetékein az intravasalis, intracardialis szakaszon megtelepedõ kórokozók ritka, de igen súlyos szövõdményként infektív endocarditist okozhatnak, amelyeknek szanálódása, a fertõzõdött generátor és a hozzá kapcsolódó elektródák eltávolítása nélkül, a célzott antibiotikum-kezelés ellenére sem várható. A hazai centrumok között évek óta a legnagyobb számú tartós ritmusszabályozó beültetést klinikánkon végezzük. 2005. 01. 01. és 2006. 12. 31. között ehhez kapcsolódó tevékenységünk 2474 mûtétet jelentett. Ebben az idõszakban fertõzött ritmusszabályozó-rendszer miatt 8 mûtét történt, közülük egy esetben vezeték eltávolításra vénás úton került sor, míg median sternotomiából szívüreg, nagyér megnyitásával 7 esetben távolítottunk el endocarditist fenntartó vezetéket. PM beültetése, illetve cseréje, valamint az infektív endocarditis kialakulása között eltelt idõ alapján 2 korai és 5 késõi esetrõl beszélhetünk. A fertõzött PM-rendszerek szívsebészeti eltávolítása után négy betegnél miokardiális, kettõnél pedig ismételten, de ellenoldalról bevezetett intracardiális PM beültetésére került sor. A hetedik esetben további ritmusszabályozó kezelésre nem volt szükség. Betegeinket 4-24 (átlag 12) hónapja követve recidív endocarditis nem jelentkezett. Irodalmi adatokkal egybehangzóan saját tapasztalatunk is azt támasztja alá, hogy az endocarditist fenntartó vezetékek direkt feltárással végzett eltávolítása a gyógyulás leghatékonyabb – alacsony mûtéti kockázattal járó – elõsegítésén túl a recidíva megelõzésében is jó eredményt biztosít. Hasonló esetek elõfordulásának megelõzését csak a PM-beültetés/csere sebészi aszepszis, antiszepszis szabályainak maximális betartásától várhatjuk.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists AKUT ST-ELEVÁCIÓS INFARKTUS MIATT HELYSZÍNEN ÚJRAÉLESZTETT BETEGEK MORTALITÁSA PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓT KÖVETÕEN Horváth Anikó1, Husz András2, Horváth Ildikó2, Soós Pál1, Zima Endre1, Merkely Béla1 1 SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 2 Országos Mentõszolgálat, Budapest Klinikánkon 2004 óta vizsgáljuk a helyszínen STEMI kapcsán újraélesztett, majd akut koronária-intervención átesett betegek mortalitását, a mortalitást befolyásoló tényezõket. A betegek aránya az összes ST-elevációval járó miokardiális infarktus miatt akut PTCA-ra került betegeken belül 2-4% között alakult, átlagéletkoruk 60 év körül mozgott. Jellemzõen kétszer annyi a férfi, mint a nõi beteg. Az évek során egyre nagyobb százalékban érkeztek közvetlenül a helyszínrõl (50-81%), kerülve el ezzel a szekunder transzport okozta felesleges szállítási traumát és idõveszteséget. Beérkezéskor az átlagos idõablak 2004-ben 3 óra fölött volt, 2006-ra ez alá csökkent. 2004-ben az elsõ észlelt ritmus 68%-ban volt kamrafibrilláció és 32%-ban asystolia, 2006-ban minden dokumentált esetben kamrafibrillációt jegyeztek fel. Akiknél nemcsak a ritmuszavar defibrillálására és rövid mellkaskompresszióra volt szükség, hanem gyógyszeres terápia és intubáció is történt, azon paciensek 50%-a volt érkezéskor kardiogén sokkos. Ezen betegek intraaorticus ballonpumpa-kezelésben is részesültek. A 2004-es évben az esetek túlnyomó többségében a LAD-on lévõ lézió okozta a keringésmegállást, de 2005-ben és 2006-ban mind a LAD, mind az RCA egyenlõ arányban felelt a szívhalálért. A rövid- és hosszú távú túlélés az elsõ két évet tekintve szinte azonos (2004/2005): 5 napos mortalitás: 0%/7%; 30 napos mortalitás: 31%/29%; 30 napon túli mortalitás: 37,5%/36%. 2006-ra még nem áll rendelkezésre elegendõ adat.

A 2006-BAN INTRAOPERATÍVE ELVÉGZETT TEE-VIZSGÁLATAINKKAL SZERZETT TAPASZTALATAINK Ladányi Anikó, Szatmári András, Környei László Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Gyermekszív Centrum, Budapest Napjainkban az intraoperatív TEE már gyermekkorban is elfogadott vizsgálóeljárás, terápiás impaktja ennek ellenére mégis sokszor megkérdõjelezhetõ. Emiatt tettünk kísérletet saját gyakorlatunk áttekintésére. Módszer: retrospektív vizsgálatot végeztünk a 2006. január 1-tõl december 31-ig terjedõ idõszakra vonatkozóan. Elemeztük az IOP TEE gyakoriságát és az intraoperatív döntéshozatalra gyakorolt szerepét. A vizsgálatkérés indikációja a hemodinamikai instabilitás, valamint a sebészi döntést befolyásoló reziduum tisztázása volt ellentmondásos klinikai kép esetén. Eredmények: a GOKI Gyermekszívcentrum Csecsemõszívsebészeti osztályán 2006-ban összesen 310 motoros szívmûtétet végeztünk.186 esetben történt intraop. TEE-vizsgálat. Vizsgálatainkkal 13 esetben igazoltunk reoperációt igénylõ reziduumot, 23 esetben inotróp terápia bevezetését indokoló globálisan csökkent kamrakontraktilitást, 6 esetben szegmentális falmozgászavart (2 esetben koronária fistula, 4 esetben koronária-reimplantáció Ross, valamint artériás switch mûtét után). A TEE-vizsgálat 29 alkalommal nyújtott támpontot a posztoperatív terápia vezetéséhez a jobb kamra és pulmonalis nyomás kalkulálásával az invazív nyomásméréseket megerõsítve. Következtetés: A TEE hasznos eljárás az intraoperatív döntéshozatalban hemodinamikai instabilitás, „sebészi bizonytalanság” ellentmondásos klinikai kép esetén.

THE MORTALITY OF PATIENTS UNDERGOING PERCUTAN CORONARY INTERVENTION IN STEMI AFTER IN-FIELD RESUSCITATION prehospital resuscitation, STEMI, PCI Since 2004 we review annually the mortality and the relevant factors in our patients undergoing Percutan Coronary Intervention (PCI) arriving after in-field resuscitation due to ST elevation myocardial infarction (STEMI). These patients constitute the 2-4% of the PCI-STEMI group in our clinic. Characteristically the proportion of men is double to women, the mean age is around 60 years. In these years there was a shift toward direct transport from the field (50-81%) reducing delaying and harmful secunder transports. At arrival the average timeframe was over 3 hours in 2004 and within in 2006. The initial rhythm was ventricular fibrillation (VF) in 68% and asystole in 32% in 2004 and all documented cases were VF in 2006. Cardigenic shock were present in 50% of patients requiring prolonged resuscitation including endotracheal intubation and medication. All patients of the former group also required intraaortic ballon counterpulstion (IABP). The culprit lesion was mainly located in left anterior descendent coronary artery (LAD) in 2004, in 2005 and 2006 LAD and the rightly coronary artery (RCA) shared equal. The short and long term survival in the first two years showed no significant difference: 5 days mortality 0 vs. 7%, 30 days mortality 31 vs. 29%, over 30 days mortality 37.5 vs. 36%, for 2006 we don’t have enough data so far.

SUMMARY OF THE EXPERIENCES GATHERED IN THE FIELD OF TEE AT GOTTSEGEN PAEDIATRIC HEART CENTRE IN 2006 intraoperative TEE Background: Nowdays intraop. TEE is an acknowledged method of diagnostic treatment in paediatric cardiology although the therapeutic impact is often questioned. That’s why we have made an effort to overview our practice. Methods: The aim of this retrospective study was to overview our cases from the 1st of Jan. till the 31st of December 2006. We have examined the incidences of intraop. TEE and the role on intraoperative decision making. The indication of TEE was haemodynamic instability and the support of decision making of the surgeon in controversial clinical situation where postoperative residuum was suspected. Results: In Gottsegen Paediatric Heart Centre in 2006 we have performed 310 open heart surgery. Intraop. TEE was needed in 186 cases. In 13 cases we have found residuums that have had reoperative consequences. We have proved the occurrence of impaired myocardial contractility in 23 cases , segmental wall motion abnormality in 6 cases (2 coronari fistula, 6 after coron. Reimplantation). In 29 cases the TEE diagnosis and the calculation of the right ventricle and pulmonary pressure supporting the invasive pressure measurement, provided helpful guidelines for the postoperative therapy. Conclusion: TEE is a useful method in intraop. decision making in the cases of haemodynamic instability and surgical doubt on behalf of the surgeon in controversial clinical situation.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A CROMAKALIM VAZORELAXÁNS HATÁSÁNAK ELTÉRÉSEI HUMÁN, SERTÉS ÉS KUTYA KOSZORÚÉRMINTÁK KÖZÖTT KÜLÖNBÖZÕ EXTRACELLULÁRIS KALCIUMSZINTEK ESETÉBEN

ALTERED VASORELAXATION AT DIFFERENT EXTRACELLULAR CA2+ LEVELS IN HUMAN, PORCINE AND DOG CORONARY ARTERY SAMPLES

Márton Zoltán1, Pataricza János1, Krassói Irén2, Bitay Miklós3, Varró A2, Papp J. Gyula2 1 Szegedi Tudományegyetem, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 2 MTA, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport 3 Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged

coronary arteries, cromakalim, extracellular calcium Potassium channels of the arterial smooth muscles play important roles in coronary metabolic regulation and are targets for developing new coronary artery dilators. In the present study we compared the effect of cromakalim, the classical benzopyran potassium channel opener, in human, porcine and canine isolated coronary arteries in vitro. We also investigated the possible modulation of cromakaliminduced vasorelaxation at different extracellular calcium concentrations. The isometric tone of the blood vessels was detected by force displacement transducer. The tension of the arteries depolarized with potassium chloride was reduced by cromakalim (0.0125-10.0 µM) at low (1.5 mM) and high (7.5 mM) extracellular calcium concentration ([Ca2+]o). At 1.5 mM [Ca2+]o cromakalim (1 µM) relaxed the coronary arteries with the order of porcine>canine>human (porcine= 69.6±13.5%, canine=26.1±5.0%, human=8.6±5.2%, n=5-11). Potency values (50% effective concentrations) of cromakalim revealed the same order. 7.5 mM [Ca2+]o significantly enhanced the relaxing effect and increased the potency of cromakalim in porcine and especially in human arteries, thus the order of cromakalim (1 µM) induced relaxation was changed as follows: porcine>human~dog (porcine= 86.6±10.7%, human=46.8±9.6%, dog=40.2±6.3%, n=5-11). It appears that the coronary dilating effect of cromakalim largely depends on the species and is affected by the [Ca2+]o. The present study reveals inter-species differences in the action of the potassium channel opener cromakalim, and points at the privilege of human samples in the experimental investigation and development of drugs against coronary arterial vasospasm.

A simaizmok káliumcsatornái fontos szerepet játszanak a koszorúér-anyagcsere szabályozásában, ezért új típusú koszorúér-tágítók célpontjai is. Jelen kísérleteinkben a benzopyran típusú káliumcsatorna nyitó cromakalim hatását hasonlítottuk össze izolált humán, sertés és kutya koszorúereken. Szintén megvizsgáltuk az eltérõ extracelluláris kalciumszintek cromakalim-indukálta vazorelaxációt befolyásoló hatását. Az erek tónusának méréséhez izometriás erõmérõt használtunk. A cromakalim (0,0125-10,0 µM) csökkentette a kálium-kloriddal kontrahált artériák tónusát alacsony (1,5 mM) és magas (7,5 mM) extracelluláris kalciumkoncentráció ([Ca2+]o) esetében is. 1,5 mM [Ca2+]o mellett a cromakalim (1 µM) sertés>kutya>humán sorrendben relaxálta a koszorúereket (sertés=69,6±13,5%, kutya= 26,1±5,0%, humán=8,6±5,2%, n=5-11). A cromakalim affinitási paraméterei ugyanilyen sorrendet mutattak. 7,5 mM [Ca2+]o szignifikáns mértékben növelte a cromakalim relaxáns hatását és hatékonyságát sertés, és különösen humán koszorúerek esetében, így az 1 µM cromakalim adása után kialakuló relaxáció az alábbiak szerint változott: sertés>humán~kutya (sertés=86,6±10,7%, humán= 46,8±9,6%, kutya=40,2±6,3%, n=5-11). Kísérleteink alapján arra következtethetünk, hogy a cromakalim vazorelaxáns hatása nagymértékben függ a speciestõl, illetve a [Ca2+]o is befolyásolja. Jelen vizsgálatunk alapján elmondhatjuk, hogy a káliumcsatorna nyitó cromakalim hatásában speciesbeli eltérések vannak, ezért a koszorúérgörcs kezelésére szolgáló gyógyszerek fejlesztése, és ezek vizsgálata során a humán mintákon végzett vizsgálatoknak kiemelt jelentõségük van.

A KATÉTERES LABORATÓRIUMBAN ALKALMAZOTT AUTOMATIZÁLT, MECHANIKUS MELLKAS KOMPRIMÁLÓ ESZKÖZZEL VÉGZETT RESUSCITATIÓK EREDMÉNYEI

RESULTS OF RESUSCITATIONS WITH THE AUTOMATED CHEST COMPRESSION MECHANICAL DEVICE IN THE CATHETER LABORATORY

Molnár Levente, Fülöp Gábor, Gellér László, Hüttl Kálmán, Becker Dávid, Szabó György, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest

automated, CPR, resuscitation, A-CPR Introduction: The most predictive variables of successful cardiopulmonary resuscitation (CPR) is the maintanance of coronary perfusion pressure. This can be generated most effectively by the automated chest compression mechanical device. Methods: We have used the Auto-Pulse automated chest compression mechanical device during continuous resuscitation since July 2006 at the Cardiovascular Center in those cases where the manual resuscitation was ineffective on the short term or we began CPR before the intervention. In this period we performed 1126 percutaneous coronary intervetions (PCI), 26.9% in ST-elevation myocardial infarction and 36.6% in unstable angina/non-ST elevation myocardial infarction. During these interventions we performed Auto-Pulse cardiopulmonary resuscitation (A-CPR) in 20 cases. CPR was started before the intervention in 12 cases (60%) and during PCI in 8 cases (40%). The primary diagnosis was STelevation myocardial infarction in 13 cases (65%) and unstable angina/non-ST elevation myocardial infarction in 7 cases (35%). Left main or left main equivalent LAD intervention was performed in 18 cases; LAD and RCA PCI in 2 cases. Beside the use of Auto-Pulse we inserted in 15 cases (75%) an intraaortic balloon pump (IABP) in pressure control mode to reach maximal mechanical circulatory support. In our experience the most effective ventilation was reached after endotracheal intubation and manual respiration with a balloon. We defined the success of resuscitation with return of spontaneous circulation: in this period we reached this goal in 7 cases (35%). Conclusions: In cardiopulmonary resuscitations in the catheter laboratory and during transport, the application of the Auto-Pulse device proved to be safe and effective besides its effect in decreasing the work load of the staff and also by decreasing the radiation exposure.

Bevezetés: A resuscitatió sikerességének faktorai közül a legfontosabb a koronária perfúziós nyomásának fenntartása. Ezt a kardiopulmonalis resuscitatio (CPR) során a leghatékonyabban mechanikus mellkas kompressziót biztosító eszközzel lehet végezni. Módszerek: Klinikánkon 2006 júliusától alkalmazunk tartós resuscitatio során mechanikus mellkas kompressziót biztosító Auto-Pulse eszközt azokban az esetekben, amikor a manuálisan megkezdett resuscitatio rövidtávon hatástalannak bizonyult, illetve amikor a CPR-t a beavatkozás elõtt kezdtük meg. Az ebben az idõszakban végzett 1126 perkután koronária-intervencióból (PCI) ST-elevációval járó (26,9%) és instabil angina/nem ST-elevációs miokardiális infarktusos (36,6%) beteg PCI-je során 20 alkalommal végeztünk kardiopulmonalis resuscitatiot Auto-Pulse eszközzel (A-CPR). 12 esetben (60%) a beavatkozás megkezdése elõtt, 8 esetben (40%) a beavatkozás alatt kezdtük a CPR-t. A primer diagnózis 13 esetben (65%) ST-elevációs infarktus és 7 esetben (35%) instabil angina/nem ST-elevációs infarktus volt. Fõtörzs vagy fõtörzs ekvivalens LAD-tágítást 18 alkalommal, LAD és RCA-t PCI-t 2 alkalommal végeztünk. A mechanikus keringéstámogatás maximalizálása céljából az Auto-Pulse használata mellett 15 esetben (75%) nyomásvezérelt módban ballonpumpát (IABP) alkalmaztunk. Tapasztalataink szerint csak az endotrachealis intubációt követõ manuális, ballonos lélegeztetéssel lehetett effektív oxigenizálást elérni. A resuscitatio sikerességét a spontán keringés visszatérésével definiáltuk: a vizsgált idõszakban 7 alkalommal (35%) értük el. Következtetés: A katéteres laborban és a transzport alatt végzett kardiopulmonalis resuscitatiok során az Auto-Pulse alkalmazása a személyzet munkáját és sugárterhelését csökkentõ hatása mellett, biztonságosnak és hatékonynak bizonyult.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists LEVOSIMENDAN PROARITMIÁS HATÁSÁNAK RETROSPEKTÍV VIZSGÁLATA SZÍVELÉGTELENSÉG KEZELÉSE SORÁN Soltész Ádám, Szûcs Gábor, Becker Dávid, Fülöp Gábor, Soós Pál, Zima Endre, Merkely Béla SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, CVC, Budapest Bevezetés: Az akut és krónikus szívelégtelenség kezelésében a hagyományos inotróp kezelés mellett elõtérbe került egy új, hatásos inodilator szer, a levosimendan. A levosimendan pozitív inotrop hatása a myocardium Ca++ érzékenyítésén alapul. Katecholamin-kezeléssel együtt alkalmazott levosimendan terápia esetleges proaritmiás hatásáról kevés klinikai adattal rendelkezünk. Módszer: Retrospektív vizsgálatban 2006. január 1-tõl szeptember 30-ig 55 levosimendannal klinikánkon kezelt beteg adatait dolgoztuk fel. Az indikáció 30 esetben akut miokardiális infarktus kapcsán kialakult akut szívelégtelenség, illetve 25 esetben krónikus szívelégtelenség (NYHA III-IV) akut progressziója volt. A két csoportban 6, illetve 24 órás, 0,1 ¾ g/kg/min dózisú levosimendan terápiát alkalmaztunk. Vizsgáltuk, hogy a szer adását követõ 48 órán belül hány esetben alakul ki tartós ventricularis, illetve supraventricularis ritmuszavar. Eredmények: A vizsgált populációban (17 nõ, 38 férfi, átlagéletkor: 66 év, hipertónia 62%-ban, diabetes mellitus 29%-ban, korábbi miokardiális infarktus 35%-ban, ACBG-mûtét 15%-ban) – 3 ventricularis, 1 supraventricularis ritmuszavar jelentkezett a vizsgált idõintervallumon belül, minden esetben akut miokardiális infarktushoz társuló akut szívelégtelenségnél. Levosimendannal együtt 4 esetben alkalmaztunk katecholamint (noradrenalint és/vagy dopamint), ebbõl 1 alkalommal jelentkezett kamrai tachycardia, a terápia megkezdése után 3 órával. Krónikus szívelégtelenségben alkalmazott levosimendan terápia során egy esetben sem lépett fel tartós ritmuszavar. A levosimendan proaritmiás hatása a teljes vizsgálat populációban 7,27%-os, az akut infarktushoz társuló szívelégtelenségben pedig 13,3%-os volt. Következtetés: Eredményeink az akut miokardiális infarktushoz társuló akut szívelégtelenségben – különösen katecholaminnal együtt – alkalmazott levosimendan proaritmiás hatására hívják fel a figyelmet. A szer alkalmazása ebben, az intenzív osztályos ellátást igénylõ betegcsoportban még fokozottabb óvatosságot igényel, és további vizsgálatokra van szükség.

ÚJABB LEHETÕSÉG A KORONÁRIA RENDSZER MEGJELENÍTÉSÉRE: VALÓDI HÁROMDIMENZIÓS BEMUTATÁS CT-VIZSGÁLAT ALAPJÁN Szabó Gábor1, Veisz Richárd2, Stuber István3, Korom Csaba4, Kõszegi Zsolt1, Édes István1 1 DEOEC, Kardiológia Intézet, Debrecen 2 NEK, Debrecen 3 SE, Testnevelési és Sporttudományi Kar, Budapest 4 SE, ÁOK IV. Háttér: Invazív koronarográfia során a koronáriarendszer térbeli lefutását különbözõ nézetekbõl készült felvételek mentális rekonstrukciójával ítéljük meg. Noninvazív úton a CT háromdimenziós (3D) rekonstrukciót követõen kétdimenziós szeletekben vagy perspektivikus képeken mutatja be a koszorúereket. Merõben új megjelenítést, valódi 3D percepciót nyújt, ha a szögben álló két felvételbõl készült sztereóképet színszûrõs vagy polarizációs szemüveggel vizsgálunk. Cél: 1. Algoritmust létrehozni, amely a koronarográfia alapján megbízhatóan rekonstruálja a koszorúerek térbeli lefutását és azok balkamrai ellátási területeit, majd ezen módszer által meghatározott ellátási szegmentumok egybeesésének mérése a CT-felvételek alapján meghatározható ellátási területekkel. 2. A koronáriarendszer valódi 3D bemutatása a CT-felvételek alapján. Módszer 11 beteg koronarográfiás leletét dolgoztuk fel a DEOEC Kardiológiai Intézetben fejlesztett Holistic Coronary Care (HCC) program segítségével. A több nézetbõl készült felvételek elemzésével minden egyes koronáriaág vonatkozásában meghatároztuk az ellátott bal kamrai szegmentumokat a standard 17 szegmentumos poláris térképen. Az így kapott eredményeket hasonlítottuk össze 16 szeletes CT (GE Light Speed 16) vizsgálati eredményekkel. Eredmények: 1. A koronarográfia alapján 9,5±1,9 bal kamrai szegmentum ellátásában vett részt az LAD, 3,3±2,4 szegmentum esetében a CX és 4,2±2,5 szegmentum esetében az RCA. CT-vel vizsgálva az LAD ellátási területéhez 10,9±0,16, a CX-hez 2,6±1,6, és az RCA-hoz 2,7±1,2 bal kamrai szegmentum tartozott. A két vizsgálat eredményei jól korreláltak ezzel az összehasonlítási módszerrel (r=0,97, p<0,001); a LAD-nál 96%, a CX-nél 82% és az RCA esetében 83% volt az egyezés. 2. A CT-vizsgálatokból készült valódi 3D-bemutatás minden betegnél a hagyományos 2D-leletezéshez képest plusz térbeli információt és élményt nyújtott. Konklúzió: A CT-vel történõ validálás alapján elmondhatjuk, hogy a HCCprogram lehetõvé teszi a koszorúér-rendszer 3D rekonstrukcióját, alkalmassá téve további vizsgálóeljárások (SPECT, echokardiográfia) eredményeinek összevetésére is. A valódi 3D térbeli struktúra élethû vizualizálása növelheti a koronáriaintervenció biztonságát és eredményességét.

RETROSPECTIVE STUDY OF PROARRHYTHMIC EFFECTS OF LEVOSIMENDAN DURING THE THERAPY OF HEART FAILURE levosimendan, proarrhythmia, heart failure Introduction: Levosimendan is a new, effective inodilator agent, which is a new alternate drug beside conventional inotropic drugs in treatment of acute and chronic heart failure. Positive inotropic effects of levosimendan is based on myocardial Ca-sensitising. Few clinical data is available about occurrence of proarrhythmic effects of levosimendan, particularly administrated in parallel with catecholamines. Method: From the 1st of January 2006 until the 30th of September 55 levosimendan treated patient’s data were processed in our retrospective study. Indication of levosimendan therapy was acute heart failure due to myocardial infarction in 30 cases and acute progression of chronicle heart failure (NYHA III-IV) in 25 cases. After a 10 minute bolus levosimendan infusion was administered at rate of 0.1 ¾ g/ kg/min for 6 hours and 24 hours in each groups respectively. We investigated the occurrence of sustained ventricular or supraventricular arrhythmias for the first 48 hours from the beginning of infusion. Results: The ratio of hypertension, diabetes, earlier myocardial infarction and ACBG were 62%, 29%, 35% and 15%, respectively in the monitored population (17 female, 38 male; mean age: 66 years). Three ventricular and one supraventricular arrhythmia were observed during the 48 hours period, all of them occurred at acute heart failure patients with acute myocardial infarction. Parallel usage of catecholamines (noradrenalin and/or dopamine) and levosimendan therapy was observed in four cases, at one of them ventricular tachycardia was observed three hours after starting levosimendan infusion. No arrhythmia was observed at chronic heart failure patients. The incidence of proarrhythmic effects during levosimendan therapy was 7.27% at whole analysed population and was 13.3% at acute heart failure during acute myocardial infarction. Conclusion: Concluding these results authors would like to draw attention to the proarrhythmic effects of levosimendan during acute heart failure therapy, especially in case of parallel usage with catecholamin therapy.

NEW VISUALIZATION TECHNIQUE OF THE CORONARY SYSTEM: TRUE THREE-DIMENSIONAL PRESENTATION OF MULTISLICE CT IMAGING true three-dimensional coronary tree, left ventricular supplied segments, coronary angiograms, CT examination Background: The spatial run of the coronary tree is evaluated by mental reconstruction of different views obtained during invasive coronary angiography. Noninvasively, CT software converts the three-dimensional (3D) structure of coronary arteries into 2D views or perspective images. Using color filter or polarizing spectacles for examinate stereo-pictures generated from angular projection, enable us to percept true 3D feeling. Aims: 1. To create an algorithm to reconstruct the spatial run of coronary arteries and their respective left ventricular supplied areas based on coronary angiography, and to measure the overlap between the supplied left ventricular segments determined with the algorithm and the supplied segments found with CT-examination. 2. To present the true 3D coronary tree on the basis of the CT images. Method: The coronary angiograms of 11 patients were analyzed by the program called Holistic Coronary Care (HCC) developed in UDMHSC Cardiology Institute. The supplied left ventricular segments were rendered to each coronary branch on the standard 17-segment polar map on the basis of the angiograms from different views. These data were compared with the results of the 16-slice CT examination (GE Light Speed 16). Results: 1. The analysis of the angiograms showed the supply by the LAD in 9.5±1.9 left ventricular segments, 3.3±2.4 segments by the LCX and 4.2±2.5 segments by the RCA. On CT the numbers of the segments in association to the LAD were 10.9±0.16, 2.6±1.6 to the LCX and 2.7±1.2 to the RCA. Significant correlation was found between the angiographic and the CT determination (r=0.97, p<0.001), the overlap of segments between the two methods was found to be 96% in the area of LAD, 82% in LCX and 83% in RCA. 2. The true 3D presentations made of the CT examinations gave us extra spatial information and visual experience compared to the 2D report. Conclusion: According to the CT validation the HCC software allows 3D reconstruction of the coronary tree and it is suitable for the comparison of the results with other imaging modalities (SPECT, echocardiography). The safety and success rate of the coronary intervention may be increased by the realistic presentation of true 3D spatial structure.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists KORONÁRIA-KATÉTEREZÉST KÖVETÕ FEMORALIS PSZEUDOANEURIZMÁK ULTRAHANG-VEZÉRELT KOMPRESSZIÓS ELLÁTÁSA Szelid Zsolt, Dékány Péter, Hódi Gabriella SE, Kardiologiai Tanszék, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A koronária-intervenciók és a kombinált trombocitaaggregáció-gátló- és antikoaguláns kezelés elterjedése megnövelte az invazív eljárások szövõdményeinek számát. Hazánkban a katéterezést követõen a szúrás ellátása rendszerint kompressziós technikával történik. A pontos és hatékony kompresszió a vaszkuláris szövõdmények megelõzésének alapja. A leggyakoribb katéterezést követõ komplikáció a pseudoaneurysma kialakulása. A iatrogén pszeudoaneurizma (IPA) diagnosztikai elkülönítése a jóindulatú haematomától fizikális- és ultrahangvizsgálattal történik. Ez utóbbi, az elmúlt évek ultrahangvezérelt kompressziós technikájának (UVK) megjelenésével a pszeudoaneurizmák megszüntetésében is fontos segítséget nyújt. A módszer hatékonyságának validálása jelenleg folyamatban van. Módszer: Intézetünkben az elmúlt 12 hónap során ultrahangvizsgálattal diagnosztizált iatrogén pszeudoaneurizmák okait és azok kezelését dolgoztuk fel. Vizsgáltuk a szövõdmény kialakulása és a betegek antikoaguláns kezelése, valamint a katéterezés alatt, vagy azt követõen felmerülõ technikai nehézségek közti összefüggéseket. Eredmények: A vizsgált idõszakban a koronária katéteres vizsgálatok (n=4393) 98%-át intézetünkben arteria femoralis punkciójával végeztük. IPA kialakulását 74 betegben észleltük, döntõen a beavatkozást követõ 1-3 napon. Öt napon túl 3 antikoagulált betegben alakult ki nagy méretû (átm.>5,0 cm) pszeudoaneurizma. Két esetben sikertelen UVK-t követõen sebészi feltárásra került sor. IPA kialakulását nagy többségben koronária-intervenciót követõen észleltünk, diagnosztikus vizsgálatok esetén pedig a szövõdmény megjelenése összefüggött az antikoaguláns kezeléssel. Az Intézetünkben észlelt IPA-k 82%-át (n=61) elsõ UVK segítségével meg tudtuk szüntetni, a kompressziós idõ 10-40 perc volt. További szövõdmény kialakulását UVK-t követõen nem észleltünk. Következtetés: Intézetünkben a femoralis pszeudoaneurizma szövõdmény aránya a nemzetközi átlag alatt maradt. Tapasztalataink alapján az ultrahangvezérelt kompressziós technika az idõben felfedezett iatrogén pszeudoaneurizmák ellátásának hatékony non-invazív eszköze.

KATÉTERES ELEKTRÓDA REPOZÍCIÓ: ÚJ MÓDSZER PASSZÍV FIXÁCIÓS PITVARI ÉS SINUS CORONARIUS ELEKTRÓDÁK DISZLOKÁCIÓJÁNAK KEZELÉSÉRE Szilágyi Szabolcs, Róka Attila, Zima Endre, Merkely Béla, Gellér László SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest Irodalmi adatok szerint elektróda diszlokáció az elektróda típusától függõen a pacemakeres betegek 0,5-10%-ánál fordul elõ. Klinikánkon új, katéteres repozíciós eljárást alkalmaztunk passzív fixációs pitvari (PFP) elektróda és sinus coronarius (SC) elektróda diszlokációja esetén. Öt betegnél (4 nõ, 1 férfi, életkor: 71±7 év) észleltük a passzív fixációs pitvari elektróda diszlokációját 1,5±1,3 hónappal az implantáció után. A vena femoralis felõl ablációs katétert vezettünk fel a jobb pitvarba, majd a katétert, végét behajlítva, a kimozdult PFP-elektróda görbülete fölé pozícionáltuk. Az ablációs katétert visszahúzva a pitvari elektróda vége felszabadítható, az elektróda felveszi preformált „J” alakját, és vagy önmagában ettõl, vagy a katéter további mozgatásával megfelelõ elektróda pozíciót érhetünk el. Két biventricularis pacemakeres betegünknél a készülék átprogramozásával nem megszüntethetõ rekeszrángás jelentkezett 5, illetve 11 hónappal a beültetés után, a sinus coronarius lateralis oldalvénájában elhelyezett SC elektróda distalis irányú mikrodiszlokációja miatt. Ablációs katéterrel az elektródákat az optimális pozícióba húztuk vissza. Ezt követõen Amplatz guide katéterrel a vena femoralis felõl kanüláltuk a sinus coronariust és az optimális elektróda pozíciót az egyik betegnél a laterális oldalágban, a másiknál a SC-ban stent implantációjával stabilizáltuk. Minden esetben megfelelõ ingerlési és érzékelési paramétereket értünk el. A PFP csoportban a pitvari jel 2,3±1,8 mV, az ingerküszöb 1,5±1,1 V volt. A 3±1 hónapos utánkövetés alatt egy betegnél észleltünk mérsékelt ingerküszöb emelkedést (3 vs. 4 V), a másik négy esetben változást nem mértünk. A SC-csoportban 0,9 V, illetve 1,5 V-os ingerküszöb mellett rekeszrángást 10 V; 0,5 ms-os ingerlésnél sem találtunk. Két hónappal a beavatkozás után stabil ingerküszöböt és ingerlési impedanciát regisztráltunk, rekeszrángás továbbra sem jelentkezett. A katéteres elektróda repozíció biztonságos, a beteg számára a hagyományos repozíciós mûtéthez képest lényegesen kisebb megterheléssel járó beavatkozás, sikeresen alkalmazható passzív fixációs pitvari elektróda és sinus coronarius elektróda distalis irányú diszlokációjának kezelésére.

ULTRASOUND-GUIDED COMPRESSION REPAIR OF IATROGENIC FEMORAL PSEUDOANEURYSMS FOLLOWING CARDIAC CATHETERIZATION pseudoaneurysm, cardiac catheterization, ultrasound-guided compression repair Introduction: Number of vascular complications following cardiac catheterization has been increased parallel to the growing number of coronary interventions and introduction of combined anti-platelet and anti-coagulation therapies. Catheterization-linked vascular punctures are usually treated using compression methods in Hungary. Exact site of compression is a key element in the prevention of vascular complications, including pseudoaneurysms. Physical examination and vascular ultrasound are the most important diagnostic methods to differentiate high-risk iatrogenic pseudo aneurysms (IPA) and haematomas. Ultrasound-guided compression method (UGC) is a widely appreciated technique for the termination of IPA. Validation of this method is in progress. Method: In this presentation causes and treatment of iatrogenic pseudoaneurysms, including anticoagulation status of patients and difficulties during procedures have been evaluated retrospectively in the last 12 months in our Institute. Position and size have been determined using vascular ultrasound. Results: Majority (98%) of all coronary catheterizations (n=4393) during the period of interest was performed using femoral approach in our Institute. IPA was diagnosed in 74 patients, mainly on day 1-3 following catheterization. In 3 fully anticoagulated patients large (>5 cm in diameter) pseudoaneurysms developed over 5 days after catheterization. In 2 patients UGC was not successful and was followed by surgical repair. IPA mainly developed following interventions and its development was also related to the patient’s anti-coagulation status. In our Institute 82% (n=61) of diagnosed IPA was successfully treated using first-time UGC, with a compression time of 10-40 minutes. No UGC-related complications were observed. Discussion: Frequency of iatrogenic pseudoaneurysm remained under international average in our Institute. Our data confirm recent observations, that ultrasound-guided compression repair is an effective non-invasive method in the treatment of iatrogenic pseudoaneurysms.

ELECTRODE REPOSITION WITH A CATHETER: A NEW TECHNIQUE FOR THE TREATMENT OF PASSIVE FIXATION ATRIAL AND CORONARY SINUS LEAD DISLOCATION pacemaker, electrode dislocation, reposition Depending on the type of the electrode, dislocation occurs in 0.5-10% of pacemaker patients. In our clinic we applied a new reposition procedure with a catheter in cases of passive fixation atrial (PFA) or coronary sinus (CS) lead dislocation. Dislocation of the PFA lead was observed in five patients (4 female, 1 male, age 71±7 years) 1.5±1.3 months after the implantation. Ablation catheter was introduced into the right atrium through the femoral vein, and positioned above the curve of the dislocated PFA lead with bended tip. By pulling back the ablation catheter, the tip of the PFA lead could be released. The lead assumed its preformed „J” curve, and this itself or further movement of the catheter could help to reach the suitable lead position. Phrenic nerve stimulation was found in two biventricular pacemaker patients 5 and 11 months after the implantation because of distal microdislocation of the coronary sinus lead. It was not possible to stop the complaints with reprogramming the devices. After the electrodes have been pulled back into the optimal position with an ablation catheter, CS was cannulated with Amplatz type guiding catheter, and the optimal lead position was stabilized with stent implantation. The stent was implanted in the CS in one patient and in the lateral side branch in the other case. After lead repositioning, suitable pacing and sensing parameters were registered. In the PFA group the atrial signal was 2.3±1.8 mV, the pacing threshold was 1.5±1.1 V. During the follow-up (3±1 months) moderate increase of the pacing threshold was found in one patient (3 vs. 4 V), no changes were measured in the other 4 cases. In the CS group pacing threshold values were 0.9 V and 1.5 V, phrenic nerve stimulation was not found even using 10 V; 0.5 ms pacing. Two months after the procedure stable pacing threshold and impedance were measured and phrenic nerve stimulation was not present. Electrode reposition with a catheter is a safe procedure, it means lesser burden for the patient compared to the established reposition operation. The technique can be used successfully for the treatment of dislocation of passive fixation atrial leads and distal microdislocation of coronary sinus leads.


Ifjúsági szekció/Section of young cardiologists A REKOMBINÁNS APROTININ HATÁSA A POSZTOPERATÍV VÉRVESZTESÉGRE ÉS A VASZKULÁRIS FUNKCIÓRA KARDIOPULMONALIS BYPASS KUTYAMODELLJÉN Veres Gábor1, Radovits Tamás1, Schultz Holger2, Hütter Joachim3, Acsády György1, Szabolcs Zoltán1, Szabó Gábor2 1 SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 2 Kísérleti Kutató Laboratórium, University of Heidelberg, Department of Cardiac Surgery 3 Bayer HealthCare, Wuppertal, Germany Tárgy: A nem specifikus szerin proteáz gátló aprotinint széles körben alkalmazzák szívsebészeti mûtéteknél a posztoperatív vérzéses szövõdmények elkerülésére és a trombocitafunkció megõrzése érdekében. A klinikai gyakorlatban használt, szarvasmarha tüdejébõl elõállított aprotinin használata azonban akár halálos kimenetelû túlérzékenységi reakciót is indukálhat. Mindezek mellett az aprotinin koronáriafunkcióra gyakorolt hatásai is ellentmondásosak. Kísérleteinkben az újonnan kifejlesztett, rekombináns technológiával elõállított aprotinin vérzéscsökkentõ, valamint vaszkuláris hatásait vizsgáltuk egy klinikailag releváns kutyamodellen, kardiopulmonalis bypass alkalmazásával. Metódus: 24 kutyát operáltunk meg kardiopulmonalis bypass felhasználásával. A kontrollcsoport tagjai (n=8) placebót, a kezelt csoportok tagjai szarvasmarha tüdõbõl elõállított hagyományos (n=8), illetve rekombináns aprotinint (n=8) kaptak a Hammersmith séma szerint azonos dózisban. Elõre meghatározott idõpontokban került sor a véralvadási paraméterek és a vérveszteség meghatározására. A mûtét után izolált koronária-érgyûrûk endothelfüggõ és nem endothelfüggõ vazorelaxációját vizsgáltuk acetilkolin és bradikinin, valamint nátrium-nitroprusszid és adenozin hozzáadásával. Eredmények: A posztoperatív vérveszteség szignifikánsan csökkent az aprotininnel kezelt csoportokban a kontrollcsoporthoz képest, azonban nem volt szignifikáns különbség a két kezelt csoport között. Az acetilkolin és bradikinin által kiváltott endothelfüggõ koronária-vazorelaxációt egyik típusú aprotinin sem befolyásolta. Az adenozinra adott vazorelaxációs válasz mindkét típusú aprotinin esetében szignifikánsan emelkedett volt a kontrollcsoporthoz viszonyítva, de nem volt különbség nátrium nitroprusszid esetén. Következtetés: A rekombináns aprotinin vérzéscsökkentõ hatása megegyezett a szarvasmarha tüdejébõl elõállítottéval. Egyik típusú aprotinin sem befolyásolta a koronáriák endothelfunkcióját.

EFFECT OF RECOMBINANT APROTININ ON POSTOPERATIVE BLOOD LOSS AND VASCULAR FUNCTION IN A CANINE MODEL OF CARDIOPULMONARY BYPASS aprotinin, cardiopulmonary bypass, blood loss, coronary endothelial function, vasorelaxation Objective: Aprotinin is a widely used serine protease inhibitor during cardiopulmonary bypass to reduce blood loss and preserve platelet function. However, the bovine-derived aprotinin can induce hypersensitivity reaction with fatal complications. Furthermore, vascular effects of aprotinin are not completely elucidated. The current study is designed to investigate the effects of recently developed recombinant aprotinin on blood loss and coronary vascular function in a clinically relevant canine model of cardiopulmonary bypass. Methods: 24 dogs underwent cardiopulmonary bypass. Dogs were divided into three groups in a blinded fashion: control animals (n=8) received placebo, aprotinin treatment groups received bovine (n=8) or recombinant aprotinin (n=8) according to Hammersmith method. The doses of bovine and recombinant aprotinin were the same. Coagulation parameters and blood loss was measured regularly at different time points. Endothelium-dependent and -independent vasorelaxation were investigated in isolated left anterior descendent coronary arterial rings by using acetylcholine and bradykinin or sodium nitroprusside and adenosine, respectively. Results: Postoperative blood loss was significantly reduced in the aprotinin-treated groups in comparison to control and there was no significant difference between the two aprotinin-treated groups. Endothelium-dependent relaxation of coronary arteries to acetylcholine and bradykinin was unaffected in the aprotinin treatment groups. Both types of aprotinin significantly increased vasorelaxation to adenosine when compared with controls, but not affected that to sodium nitroprusside. Conclusions: Effectiveness of recombinant aprotinin on blood loss was equivalent with bovine-derived aprotinin. Neither types of aprotinin impaired endotheliumdependent relaxation in a canine model of cardiopulmonary bypass.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions A POLIMER ÉS NEM POLIMER BÁZISÚ PACLITAXEL BEVONATÚ STENTEK HATÉKONYSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA NEM SZELEKTÁLT „REAL LIFE” KORONÁRIA STENOSISOK KEZELÉSÉBEN Apró Dezsõ, Fogarassy György, Faluközy József, Bujáky Csaba, Posgay Balázs, Kõszegi Zsolt1, Veress Gábor Állami Szívkórház, Balatonfüred 1 DEOEC, Debrecen Bevezetés: Az elsõ generációs gyógyszerbevonatú stentek (DES) polimer bázisa lehetõvé teszi a pontos gyógyszerdozírozást, és a kibocsátási kinetika szabályozását, de potenciális mellékhatásokat – mint a késõi stenttrombózis – hordozhat magában. Tanulmányunkban a polimer bázisú (pPES) és a nem polimer bázisú (nPES) paclitaxel bevonatú stentek klinikai és angiográfiás eredményeit hasonlítottuk öszsze. Módszer: 74 egymást követõ beteget vontunk be a vizsgálatba, amelyet két csoportra osztottunk. Az elsõ 50 beteg esetében (29% de novo lézió és 71% in stent-restenosis) pPES (TAXUS, 1 mg/mm2 of paclitaxel; Boston Scientific Corp.) a második 24 beteg esetében pedig nPES (Axxion, 2,5 µg/mm2 of paclitaxel; Biosensors International) került beültetésrre. A demográfiai mutatók és az angiográfiás jellemzõk azonosak voltak mindkét csoportban. Eredmények: Hat hónapos klinikai és angiográfiás kontroll történt a pPES-csoportban 52 lézió és a nPES-csoportban 21 lézió esetében. Frakcionális áramlási rezervkapacitás-mérés történt az elsõ 11-11 esetben. A 6 hónapos utánkövetés során a polimer bázisú PES-csoportban szignifikánsan alacsonyabb bináris in-szegment restenosis ráta igazolódott (12 vs. 57%, p<0,001), a minimális lumen átmérõ (MLD) szignifikánsan magasabb volt a pPES, mint a nPES-csoportban (p <0,001). A célszûkület revaszkularizációjára (TLR) a polimer bázisú PES esetében 6%-ában, a non polimer bázisú stent esetében 57%-ban volt szükség, (p=0,0001), a jelentõs szövõdményráta (a TLR-t is bekalkulálva) a pPES-csoportban 16%, a nPES-csoportban 57%-nak adódott (p=0,032). Konklúzió: Nem szelektált populációban a polimer bázisú PES szignifikánsan jobb klinikai és angiológiai eredményt mutat. Komplex esetekben a nPES alkalmazása nem javasolt.

COMPARISON OF POLYMER-BASED PACLITAXELELUTING STENTS AND NONPOLYMER-BASED PACLITAXEL-ELUTING STENTS IN THE TREATMENT OF UNSELECTED CORONARY LESIONS invasive cardiology, stent, DES, paclitaxel, polymer Introduction: Although polymer coating of coronary stents enables sufficient loading and release of incorporated drugs, it has also been associated with potentially negative effects such as late stent thrombosis. This study compared the clinical, angiographic outcomes of patients treated with polymer (pPES) – versus nonpolymer (nPES) – based paclitaxel-eluting stents. Method: 50 consecutive patients (29% de novo lesions and 71% in stent restenosis) treated with pPES (TAXUS, 1 µg/mm2 of paclitaxel; Boston Scientific Corp.) and 24 consecutive patients (54% de novo lesions and 46% in stent restenosis) treated with nPES (Axxion, 2.5 µgram/mm2 of paclitaxel; Biosensors International) were enrolled in the study. Demographics and vessel characteristics were similar among the 2 groups. Result: Six-month angiographic follow-up was performed on 52 lesions of the polymer-based PES group and 21 lesions of the nonpolymer-based PES group. Fractional flow reserve measurement at angiographic follow-up was performed in 22 of the 60 included lesions. At 6-month follow-up, implantation of polymerbased PES resulted in significantly lower binary in-segment restenosis rate (12 vs. 57%, p<0.001), minimal luminal diameter (MLD) was significantly smaller in nPES versus pPES group (p <0.001). Target lesion revascularization rate (TLR) was 6% after implantation of polymer-based PES versus 57% after implantation of nonpolymer-based PES (p=0.0001), and the major adverse cardiac event rate (including TLR) was 16% versus 57%, respectively (p=0.032). In conclusion, polymer-based PES result in superior angiographic and clinical follow-up findings compared with nonpolymer-based PES.

PET-SPECT-CT-KORONÁRIA CT-VIZSGÁLATOK FÚZIÓS KÉPEINEK DIAGNOSZTIKUS ÉRTÉKE A MIOKARDIÁLIS INFARKTUS UTÁN VÉGZETT INVAZÍV BEAVATKOZÁSOK EREDMÉNYESSÉGÉNEK LEMÉRÉSÉBEN

WHAT IS THE IMPORTANCE OF FUSED IMAGES OF PET-SPECT-CT-CT CORONARY ANGIOGRAPHY AFTER AMI AND REVASCULARISATION IN MULTIVESSEL DISEASE?

Balogh Ildikó1, Lengyel Zsolt2, Kerecsen Gábor3, Németh Gábor4, Préda István3 Uzsoki utcai Kórház Nukleáris Medicina, Budapest 2 Pozitron Diagnosztika Kft. 3 Országos Gyógyintézeti Központ, Budapest 4 Mediso Kft.

revascularisation, PET, SPECT, CT, MSCT, fused images Objectives: We sought the diagnostic advantages of multimodality and fused images by PET/CT and SPECT and CT coronary angiography (MSCT) in pts with multivessel diseases after myocardial infarction (AMI) and revascularisation procedures (ACBG, PCI). What is the diagnostic importance of simultaneous physiological (perfusion-SPECT and metabolism-PET) and anatomical (MSCT) information 1) to decide the effectiveness of revascularisation (open or restenosed arteries), 2) to detect the „culprit lesion” i.e. which coronary artery is responsible for ischaemia? Patients, methods: In 10 cases after AMI and revascularisation procedure (5 pts with PCI, 5 pts with ACBG) in multivessel diseases were analysed the results of F18-FDG PET/CT (Siemens Biograph) and Tc-MIBI gated SPECT (MedisoCardioSPECT D90) examinations fused images. For image fusion PMOD 2.75, for 3D display MIP and volume rendering (VolView 2.0), for SPECT reconstruction InterWiew XP1.04 (Mediso Ltd.) were used. We evaluated the myocardial viability analysing PET-SPECT matching (non-viable) or mismatching (viable). Results: After PCI we could in one case (1/5 pts) find by SPECT-PET fused images a large „scare”, without ischaemia (SPECT-PET fused images, “matching”) and by MSCT open arteries without restenoses, in two cases (2/5 pts) restenosed arteries (MSCT) and severe ischaemia (SPECT-PET fused images, “mismatching”) in the field of restenosed arteries. After ACBG in 4/5cases the grafts were open, nonstenosed by MSCT and without ischaemia on SPECT-PET fused images. In the case of stenosed graft (1/5 pts) severe ischaemia (“mismatch”) was verified on SPECT-PET fused image. Conclusion: Our preliminary results by PET-SPECT-MSCT fused multimodality images could give through the simultaneous physiological (SPECT-PET) and anatomical (MSCT) informations about the effectiveness of revascularisation procedure, the most accurate diagnosis of restenosed arteries and their authentic place in AMI pts with multivessel disease after revascularisation procedures ie. PCI and ACBG.

1

Miokardiális infarktus (AMI) utáni állapotban revaszkularizációs beavatkozásban (PCI vagy ACBG) részesült, panaszos többér-betegnél kerestük a panasz okát PET (metabolizmus) – SPECT (perfúzió), azaz funkcionális módszerek és CT – koronária CT, azaz morfológiai módszerek fuzionált vizsgálati képeinek elemzésével. Betegek, módszerek: 10 beteget vizsgáltunk miokardiális infarktus utáni állapotban, 5 betegnél mûtéti (ACBG), 5 betegnél PCI-revaszkularizáció történt. F-18-FDG alkalmazásával, PET/CT hibrid mûszerrel (Siemens Biograph) PET-CT, PET/CT – mûszerrel koronária CT (MSCT) –, Tc-MIBI alkalmazásával EKG kapuzott SPECT (Mediso-CardioSPECT D90) vizsgálat készült, amelyeknek képeit fuzionáltuk. A fúziós képek 3D megjelenítésére MIP és volume rendering módszert alkalmaztunk. Eredmények: PCI után végzett vizsgálataink közül 1 esetben (1/5 beteg) találtunk a SPECT-PET fúziós képekkel nagy kiterjedésû nekrotikus területet, iszkémia nélkül (PET-SPECT „match”) és a koronária CT-vizsgálat során (MSCT) a panaszok ellenére ép artériát. 2 esetben (2/5 beteg) súlyos iszkémiát (SPECT-PET fúziós képeken „mismatch”) és az adott ér ellátási területében restenosist mutattunk ki. ACBG után 4 esetben (4/5 betegnél) a graftok vezettek, SPECT-PET fúziós képeken iszkémiát nem találtunk. 1 esetben az MSCT-vizsgálat graft szûkületet detektált (1/5 beteg), ennek megfelelõen a SPECT-PET fúziós képeken súlyos iszkémiát („mismatch”) észleltünk. Következtetés: Kezdeti vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy AMI után, invazív beavatkozáson (ACBG, PCI) átesett többér-betegeknél a PET-SPECT-CTMSCT fúziós képek nyújtotta funkcionális és anatómiai együttes információ a beavatkozás eredményességének igen pontos lemérésére alkalmas. Emellett biztonsággal megállapítható, hogy a panasz hátterében a) van-e és b) melyik éren szûkület, c) a szûkület okoz-e funkcionális eltérést (PET-SPECT „match”, „mismatch”).


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions ADATOK ÉS TRENDEK VÁLTOZÁSA – AKUT KORONÁRIA SZINDRÓMÁS BETEGEK PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓVAL TÖRTÉNÕ ELLÁTÁSA 2003-BAN ÉS 2006-BAN Bárczi György, Becker Dávid, Szabó György, Fülöp Gábor, Molnár Levente, Soós Pál, Merkely Béla SE, Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: Az SE Cardiovascularis Centrumában annak megnyitása (2003) óta mindenfajta akut koronária szindrómás beteg (STEMI/NSTEMI/IAP) sürgõs ellátását vállaljuk. Tekintettel arra, hogy az eltelt négy év alatt több mint 5000 (n=5343) ACS-s beteg részesült klinikánkon perkután koronária-intervencióban, fontosnak tarjuk, hogy folyamatosan kövessük az eredmények változását. Jelen munkánkban megvizsgáltuk a 2006-ban ellátott betegek adatait az elsõ, 2003-as év tükrében. Módszer: A 2006-ban PCI-ben részesült ACS-es betegek adatainak elemzése, öszszehasonlítva a 2003-as év adataival (2003 vs. 2006). Eredmények: (2003 vs. 2006): Jelentõsen nõtt az esetszám STEMI: n=549 vs. 676 (+23%), egyéb ACS: 463 vs. 815 (+76%). Idõsebbek a betegek (átlagéletkor: STEMI: 62,9 vs. 63,9 év, egyéb ACS: 63,5 vs. 66,4 év. Súlyosabb állapotú betegeket kezeltünk: STEMI: Killip 3-4 st.: 52/549 (9,5%) vs. 98/676 (14,5%) p<0,05. Magas rizikójú ACS: 151/463 (32,6%) vs. 534/816 (65,5%) p<0,001. Nõtt az IABP használata (STEMI: 35/549 (6,4%) vs. 91/676 (13,5%) p<0,001, egyéb ACS: 13/463 (2,8%) vs. 30/815 (3,7%) p=ns, és több beteg volt lélegeztetve STEMI: 47/549 (8,6%) vs. 70/676 (10,4%) p=ns, egyéb ACS: 16/463 (3,5%) vs. 36/815 (4,4%) p=ns. Kórházi halálozás: összes 12 órán belüli STEMI: 30/549 (5,5%) vs. 39/676 (5,7%) p=ns; STEMI kardiogén sokk nélkül: 11/497 (2,2%) vs. 10/578 (1,7%) p=NS; Magas rizikójú ACS: 3/151 (1,9%) vs. 16/534 (2,9%) p=ns. Következtetés: Az ACS-ben végzett perkután koronária-intervenció segítségével az egyre idõsebb, egyre súlyosabb állapotú betegek esetében is igen jó eredményeket lehetett elérni, jelentõsen javítva az amúgy igen rossz hazai mortalitási adatokat.

VÉDETLEN FÕTÖRZS PERKUTÁN KORONÁRIAINTERVENCIÓ A SEMMELWEIS EGYETEM ÉR- ÉS SZÍVSEBÉSZETI KLINIKA CARDIOVASCULARIS CENTRUMÁBAN 2006-BAN Becker Dávid, Fülöp Gábor, Szabó György, Gellér László, Molnár Levente, Bárczi György, Merkely Béla SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: a védetlen fõtörzs (LM) intervenció a perkután koronária-intervenció egyik legnehezebb, legnagyobb gyakorlatot igénylõ, legmagasabb kockázatú válfaja. Ugyanakkor az évente közel 1500 ACS-es beteget (2006-ban n=1491) ellátó centrumunkban nagy számban kényszerülünk fõtörzs PCI-re. Emellett egyre többször kerül sor elektív fõtörzs intervencióra, elsõsorban akkor, ha az ACBG mûtét magas kockázatú. Cél: Klinikánkon 2006-ban végzett 146 védetlen fõtörzs PCI adatainak elemzése, a beavatkozás indikációja és a kórházi mortalitás szempontjából. Külön vizsgáltuk a STEMI-s, egyéb ACS-es és az elektív LM PCI-s betegek adatait. Eredmények: 2006-ban összesen 2424 koronária-intervenciót végeztünk, ebbõl n=146 (6%) volt védetlen fõtörzs PCI. Eredmények: STEMI: n=39/146 (26,7%) – átlagéletkor: 69,5 év (39–81 év) – kardiogén sokkos: n=10/39 (26%). Halálozás: n=10/39 (26%). Nem kardiogén sokkos STEMI-s betegek halálozása: n=2/29 (6,9%). Egyéb ACS: n=67/146 (45,9%) – átlagéletkor: 70,4 év (47–86 év) kardiogén sokkos: 13/67 (19%). Halálozás: n=4/67 (6%). Nem kardiogén sokkos egyéb ACS-es betegek halálozása: 0. Elektív LM PCI: n=40/146 (27,4%) – átlagéletkor: 66,9 év (43–83 év). Halálozás: 0. Következtetés: Fentiek alapján nagy számú intervenciót végzõ, nagyforgalmú intervenciós centrumban a védetlen fõtörzs-intervenciónak is igen alacsony a halálozási rátája, még a legsúlyosabb, kardiogén sokkos esetekben is (amikor az egyetlen esély a túlélésre a sikeres LM PCI). Nem kardiogén sokkos, illetve elektív betegek védetlen fõtörzs PCI-jének kórházi halálozása igen jó eredményt mutat, elektív betegbõl egyet sem vesztettünk el.

CHANGES OF DATA AND TRENDS – TREATMENT OF ACUTE CORONARY SYNDROME WITH PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTIONS IN 2003 AND 2006 coronary intervention, acute coronary syndrome Introduction: In SE Cardiovascular Center, since opening doors (2003) we take on treating patients urgently who are suffering from Acute Coronary Syndrome (STEMI, NSTEMI, IAP). As we were treated more than 5000 patients (n=5343) with ACS we thought to compare the changes in results. Actually we compare the data of 2003 to 2006. Method: We evaluated the data of patients who were admitted with ACS in 2003 compare to those who were treated in 2006. Results (2003 vs. 2006): The number of cases increased notabily: (STEMI: n=549 vs. 676 (+23%), other ACS: 463 vs. 815 (+76%). Patients are older (mean age: STEMI: 62.9 vs. 63.9 years, other ACS: 63.5 vs. 66.4 years). Patients are more diseased: STEMI: Killip 3-4 st.: 52 vs. 549 (9.5%) vs. 98/676 (14.5%) p<0.05. Other ACS: 463 vs. 816 (+76.2%) High risk ACS: 151/463 (32.6%) vs. 534/816 (65.5%) p<0.001. Increased the number of IABP usage: (STEMI: 35/549 (6.4%) vs. 91/676 (13.5%) p<0.001, other ACS: 13/463 (2.8%) vs. 30/815 (3.7%) p=NS. More patients were treated with respirator: (STEMI: 47/549 (8.6%) vs. 70/676 (10.4%) p=NS, other ACS: 16/463 (3.5%) vs. 36/815 (4.4%) p=NS. In-hospital mortality: STEMI within 12 hours: 30/549 (5.5%) vs. 39/676 (5.7%) p=NS; STEMI without cardiogenic shock: 11/497 (2.2%) vs. 10/578 (1.7%) p=NS. High risk ACS: 3/151 (1.9%) vs. 16/534 (2.9%) p=NS. Conclusions: We could treat successfully patients with percutaneous coronary intervention in ACS, also those who are older and have a bad condition. We could improve significantly the mortality data in our Country.

UNPROTECTED LEFT MAIN CORONARY INTERVENTION IN 2006 AT SEMMELWEIS UNIVERSITY DEPT. OF CARDIVOVASCULAR SURGERY, CARDIOVASCULAR CENTER coronary intervention, left main, acute coronary syndrome Introduction: The unprotected left main intervention is the most challenging, the most risky type of coronary interventions and it calls for experience. We were pressed to do this procedure more frequently while we treated patients with Acute Coronary Syndrome (1496 ACS in 2006). On the other hand there was performed elective left main PCI more often among those patients who have high risk for CABG surgery. Aims: To evalute the indications and the in-hospital mortality among those patients who were treated with unprotected left main PCI (n=146) at our clinic in 2006. The STEMI, ACS and other interventions were analysed separately. Results: We performed 2424 PCI at our Clinic in 2006, n=146 (6%) were unprotected left main PCI. In STEMI 39/146 (26.7%) were performed. Mean age was 69.6 years (39–81 years) – cardiogenic shock at admission n=10/39 (26%) – all mortality 10/39 (26%). Mortality without cardiogenic shock n=2/29 (6.9%). In other ACS population n=6/146 (45.9%). Mean age was 70.4 years (47–86 years) – cardiogenic shock at admisson n=13/67 (19%) – all mortality 4/67 (6%). Nobody died among those who were admitted without cardiogenic shock. Elective left main PCI: n=40/146 (27.4%) – mean age was 66.9 years (43-83 years). Nobody died. Conclusions: The unprotected left main PCI is a safe procedure with low mortality also in those cases (cardiogenic shock) when the only chance to survive is to do this procedure successfully. The in-hospital mortality among ACS patients without cardiogenic shock is very low. We did not loose any patients from elective PCI subgroup.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions EMELKEDETT PLAZMA NORADRENALIN-SZINT ÉS TROMBOCITA P-SZELEKTIN, CD40 LIGAND POZITIVITÁS ÖSSZEFÜGGÉSE KETTÕS TROMBOCITAGÁTLÓ TERÁPIÁBAN RÉSZESÜLÕ STABIL KORONÁRIABETEGEKBEN Béres Bernát1, Tóth-Zsámboki Emese2, Husvéth Ágota3, László Ádám3, Masszi Tamás3, Préda István2, Kiss Róbert Gábor2 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest 2 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport és Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest 3 Országos Gyógyintézeti Központ, Hematológiai és Õssejttranszplantációs Osztály, Áramlási Citometria Labor, Budapest A keringõ katecholaminok szerepe szívelégtelenségben és ritmuszavarok területén jól ismert, azonban a trombociták adrenerg receptora révén fontos faktora lehet az aterotrombotikus folyamatoknak is. Mivel a szervezetben keringõ katecholaminok 80%-a noradrenalin (NA), célunk az NA-szint és a trombocita-reaktivitás összefüggésének vizsgálata volt olyan stabil koronáriabetegekben (n=21), akik másodlagos prevenciójuk során napi 100 mg acetil-szalicilsavat és 75 mg clopidogrelt kaptak. A trombocitaaktiválódást jól jelzi az áramlási citometriával meghatározott P-szelektin, illetve CD40 ligand pozitív trombociták aránya; az azonos idõpontban levett plazmából az NA-szintet kompetitív ELISA segítségével mértük. A trombocitákat nem aktiváltuk. Eredményeink: A betegek átlagos NA-szintje 627,6±319,2 pg/ml volt (M: 500,5 pg/ml, IQR: 425,8–845,5 pg/ml). Az NA-szint szerint a betegeket kvartilisekbe (<425; 425–500; 500–825; >825 pg/ml) osztottuk. A P-szelektin pozitív aktivált trombociták aránya (M1: 0,7% IQR: 0,37–1,22%; M2: 1,53% IQR: 1,39–2,16%; M3: 2,1% IQR: 1,6–7,98%; M4: 2,08% IQR: 2,03–4,77%) az 1. és 3., illetve az 1. és 4. csoport között jelentõsen különbözött (1-2: p=0,07; 1-3: p=0,047; 1-4: p=0,01). Az NA-szint és a P-szelektin pozitív aktivált trombociták aránya között jelentõs pozitív korrelációt találtunk (R=0,53). A CD40 ligand pozitív aktivált trombociták aránya (M1: 0,29% IQR: 0,25–0,29%; M2: 0,57% IQR: 0,21–1,09%; M3: 0,35% IQR: 0,295–0,575%; M4: 0,545% IQR: 0,36–0,86%) az 1. és a 3. csoport között jelentõsen különbözött (1-2: p=0,28; 1-3: p=0,029; 1-4: p=0,08). Összefoglalva, kettõs antitrombocita kezelésben részesülõ stabil koronáriabetegekben magas plazma NAszint esetén a nagyobb a P-szelektin és a CD40 ligand pozitív aktivált trombociták aránya. A keringõ NA a trombocita adrenerg receptorán át az intracelluláris cAMP-szint csökkentésével hoz létre aktivációt, ezért a gátlószerek mechanizmusait kikerülve trombocita hiperaktivitáshoz, aszpirin és/vagy clopidogrel rezisztenciához és az aterotrombotikus kockázat emelkedéséhez vezet.

RELATIONSHIP OF INCREASED PLASMA NOREPINEPHRINE LEVEL AND PLATELET P-SELECTIN, CD40 LIGAND POSITIVITY IN STABLE CORONARY HEART DISEASE PATIENTS ON DUAL ANTIPLATELET THERAPY catecholamines, activated platelets, flow cytometry Circulating catecholamines do play role in chronic heart failure and cardiac arrhythmias, but – through platelet’s adrenergic receptor – they contribute to atherothrombosis as well. In humans, 80% of circulating catecholamines is norepinephrine (NE) therefore our aim was to clarify the relationship of plasma NE level and platelet reactivity in stable coronary disease patients (n=21), on daily 100 mg acetylsalicilic acid and 75 mg clopidogrel for secondary prevention. Indicator of platelet activation was flow cytometry detected ratio of P-selectin and CD40 ligand positive platelets; we performed NE level measurement – from plasma withdrawn at the same time – with competitive ELISA. We did not activate platelets. Results: Mean NE level of patients was 627.6±319.2pg/ml (M:500.5pg/ml, IQR: 425.8–845.5 pg/ml). We divided our patients in quartiles by NE level (<425; 425500; 500-825; >825 pg/ml). Ratio of P-selectin positive activated platelets (M1: 0.7% IQR: 0.37–1.22%; M2: 1.53% IQR: 1.39–2.16%; M3: 2.1% IQR: 1.6–7.98%; M4: 2.08% IQR: 2.03–4.77%) was significantly different between 1.-3. and 1.-4. groups (1-2: p=0.07; 1-3: p=0.047; 1-4: p=0.01). We found significant positive correlation between plasma NE level and the ratio of P-selectin positive activated platelets (r=0.53). Ratio of CD40 ligand positive activated platelets was (M1: 0.29% IQR: 0.25–0.29%; M2: 0.57% IQR: 0.21–1.09%; M3: 0.35% IQR: 0.295–0.575%; M4: 0.545% IQR: 0.36–0.86%) significantly different between 1-3. groups as well (1-2: p=0.28; 1-3: p=0.029; 1-4: p=0.08). Discussion: In stable coronary heart disease patients on dual antilplatelet therapy, the higher norepinephrine level is associated with higher ratio of P-selectin and CD40 ligand positive activated platelets. Circulating norepinephrine – through platelet’s adrenergic receptor – activates platelets by decreasing intraplatelet cAMP level and therefore bypasses the pathways of antiplatelet drugs that leads to platelet hyperreactivity, aspirin and/or clopidogrel resistance and increased risk of atherothrombosis.

A RESVERATROL GÁTOLJA A TROMBOCITAAGGREGÁCIÓT ASZPIRINRE REZISZTENS MAGAS RIZIKÓJÚ KARDIOVASZKULÁRIS BETEGEKNÉL

RESVERATROL INHIBITS AGGREGATION OF PLATELETS FROM HIGH-RISK CARDIAC PATIENTS WITH ASPIRIN RESISTANCE

Bócsa Zoltán1, Stef György1, Csiszár Anna2, Lerea Kenneth2, Ungvári Zoltán2, Endersz Frigyes1, Veress Gábor1 1 Állami Szívkórház, Balatonfüred 2 New York Medical College, Dept. of Physiology

resveratrol, cardiovascular disease, platelet aggregation, aspirin resistance Up to 20% of serious vascular events in high risk vascular patients is attributable to a failure of aspirin (ASA) to suppress platelet aggregation. Resveratrol is a cardioprotective phytoestrogen that can inhibit platelet aggregation in animal models. We hypothesized that resveratrol can also inhibit aggregation of platelets from ASA resistant (ASA-R) patients. The present study included 50 high-risk non-invasive and/or invasive proven coronary heart disease patients. 46% of patients were female and 54% of them were male. Mean age of 31 ASA sensitive (ASA-S) and 19 ASA-R patients were 60±10 and 67±9 years. Platelet rich plasma was isolated from ASA sensitive (ASA-S) and ASA-R patients (aspirin) resistance was defined as higher than expected aggregation to collagen and epinephrin [³40%] after oral treatment with 100 mg/day ASA). Aggregartion to ADP (5 and 10 µmol/l), collagen (2 µg/ml) and epinephrine (10 µmol/l) in the absence and presence of resveratrol (10-5 mol/l) was measured by optical aggregometry. Maximal aggregation to 5 umol/l ADP was only slightly affected by resveratrol. Similar results were obtained using 10 umol/l ADP. Maximal aggregation of ASA-R platelets to collagen was significantly decreased by resveratrol (50 vs. 28%; p<0.05), whereas resveratrol had only marginal effects in ASA-S platelets. Similar results were obtained with epinephrine as well (54 vs. 30%; p<0.05). Collectively, resveratrol effectively inhibited collagen and epinephrine-induced aggregation of platelets from ASA-R patients, which may contribute to its cardioprotective effects in high risk cardiac patients.

Az aszpirinrezisztenciának tulajdonítható a bekövetkezõ vaszkuláris események több mint 20%-a magas rizikójú kardiovaszkuláris betegeknél. A resveratrol kardioprotektív phytoestrogen, amely állatkísérletekben gátolja a trombocitaaggregációt. Tanulmányunkban azt feltételeztük, hogy a resveratrol aszpirinrezisztens (ASA-R) betegek trombocitáin is aggregációt gátló hatást fejt ki. 50 magas rizikójú, non-invazív és/vagy invazív módon igazolt iszkémiás szívbeteget – 46% nõ, 54% férfi – vizsgáltunk. Az 31 ASA-szenzitív (ASA-S) beteg átlagéletkora 60±10 év, a 19 ASA-R betegé 67±9 év volt. Az ASA-S és ASA-R betegekbõl trombocitadús plazmát izoláltunk (aszpirinrezisztensnek tekintettük a beteget, ha a kollagén és adrenalin indukálta aggregáció [³40%] volt po. napi 100 mg ASA-terápia mellett). A méréseket optikai aggregométerrel végeztük. Az aggregációt ADP-vel (5 és 10 µmol/l), kollagénnel (2 µg/ml) és adrenalinnal (2 µg/ml) indukáltuk resveratrol (105 mol/l) jelenlétében és anélkül. Az 5 és 10 umol/l ADP-vel kiváltott maximális aggregációs értéket a resveratrol csak kis mértékben befolyásolta. ASA-R trombocitáknál a kollagén és adrenalin indukálta maximalis aggregáció szintjét a resveratrol szignifikánsan csökkentette (50 versus 28%; 54 versus 30%; p<0,05), míg az ASA-S trombocitáknál ez a változás nem volt számottevõ. Tanulmányunk alátámasztotta, hogy a resveratrol ASA-R-betegeknél a kollagén és adrenalin indukálta aggregáció mértékét hatásosan csökkenti és ez kardioprotektív hatást fejthet ki magas rizikójú kardiovaszkuláris betegeknél.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions PRIMER PCI-VEL KEZELT, 2- VAGY 3-ÉR BETEGEK NYOMONKÖVETÉSE REGISZTER ADATAINK ALAPJÁN Bujáky Csaba, Simon Attila, Fogarassy György, Posgay Balázs, Faluközy József, Apró Dezsõ, Veress Gábor Állami Szívkórház, Balatonfüred Napjainkban a primer PCI-vel kezelt posztinfarktusos betegek száma emelkedik, nagy részük igazoltan 2- vagy 3-ér beteg. A betegpopulációval kapcsolatban nagy randomizált vizsgálatok nem történtek és így a guideline-ok sem adnak egyértelmû útmutatást. Jelen munkánk célja ezen magas rizikójú betegek egyéves mortalitási és morbiditási adatainak feldolgozása, különös tekintettel az infarktust követõ kezelési stratégiára. Kórházi regiszterünk adatait felhasználva 92 posztinfarktusos, primer PCI-vel kezelt igazoltan szignifikáns 2- vagy 3-ér beteget vizsgáltuk. Két alcsoportot hoztunk létre. 22 beteget tervezetten visszahívtak intervenció céljából (tervezett PCI csoport). 70 beteget konzervatívan kezeltek, újabb PCI csak a klinikum vagy indukálható iszkémia függvényében történt (nem tervezett PCI csoport). Vizsgáltuk az egyéves halálozást, a reinfarktus, stroke, angina és szívelégtelenség miatti hospitalizáció, CABG-mûtét és az urgens PCI egyéves elõfordulását. A teljes populációban az irodalmi adatokhoz hasonlítva alacsony arányban, két betegnél fordult elõ halálozás és reinfarktus (2,2%), négy-négy betegnél pedig stroke, angina miatti és szívelégtelenség miatti hospitalizáció (4,4%). CABG-mûtétet 9, urgens PCI-t 8 esetben találtunk (9,9% és 8,8%). A tervezett PCI és a nem tervezett PCI-csoportok között nem találtunk szignifikáns különbséget reinfarktus, CABG-mûtét, mortalitás, stroke és szívelégtelenség, valamint angina miatti hospitalizáció tekintetében (4,3 vs. 1,4%, 17,4 vs. 7%, 0 vs. 2,9%, 0 vs. 5,6%, 0 vs. 5,6% és 0 vs. 5,6%), de az utóbbi négy végpontnál esemény csak a nem tervezett PCIcsoportban fordult elõ. A halálozás, stroke, reinfarktus, angina és szívelégtelenség miatti hospitalizáció és urgens PCI-bõl álló kombinált végpontot azonban 21 alkalommal a nem tervezett PCI és csak egy esetben a tervezett PCI csoportban találtunk, mely szignifikáns különbséget adott (29,6 vs. 4,3%, p<0,01). Vizsgálatunk alapján a fenti, magas rizikójú betegeink egy éves mortalitási és morbiditási adatai mindkét kezelési stratégiát használva kedvezõek, de kombinált végpont vizsgálata alapján a tervezett komplett revaszkularizáció jobb alternatívát jelenthet.

A GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENTEK HATÉKONYSÁGA A HAGYOMÁNYOS STENTEK RESTENOSISÁNAK KEZELÉSÉBEN SAJÁT REGISZTERÜNK ALAPJÁN Fogarassy György, Apró Dezsõ, Faluközy József, Posgay Balázs, Bujáky Csaba, Poós Gabriella, Veress Gábor Balatonfüredi Állami Szívkórház, Balatonfüred Háttér: A hagyományos stentek (BMS) restenosisa jelenleg is jelentõs terápiás kihívást jelent. A 6 hónapos bináris (>50%) restenosis ráta újabb BMS-beültetést, vagy ballontágítást követõen igen magas (38-40%). A gyógyszerkibocsátó stenteket (DES) gyakran alkalmazzák a BMS-restenosis kezelésére, bár ebben az indikációban még nem kaptak hivatalos befogadást. Errõl a terápiás módszerrõl még kevés adat áll rendelkezésre, csak 4 randomizált vizsgálatot publikáltak eddig a témáról, ezekben összesen 730 beteget kapott gyógyszerkibocsátó stentet. Ezen vizsgálatok eredménye szerint 9-12 hónapon belül a cél lézióban szükségessé váló revaszkularizáció (TLR) 8-19%-ban fordul elõ. Módszerek: A regisztert azzal a céllal hoztuk létre, hogy értékeljük a sirolimus- és a polimer-alapú paclitaxel-kibocsátó stentek alkalmazásának hatékonyságát a BMS restenosis kezelésében. Major kardiális eseménynek (MACE) a halálozást, a szívizominfarktust és a cél lézióban szükségessé váló revaszkularizációt tekintettük. 49 egymást követõ beteget vontunk be az analízisbe, akiknél BMS restenosis miatt DES-beültetés történt 2005. január és 2006. május között. A betegeket 6 hónapos ellenõrzõ koszorúérfestésre hívtuk vissza. A betegek további követésérõl a klinikai állapot alapján döntöttünk. A regiszter értékelésénél primer végpontnak a TLR-t tekintettük, másodlagos végpont a szegmentumon belüli bináris (>50%) restenosis volt. Az átlagos követési idõ 228 nap volt. Eredmények: 49 betegben 53 olyan léziót értékeltünk, ahol a BMS szignifikáns restenosisa miatt történt DES-beültetetés. A betegek 49%-ának volt cukorbetegsége. Az ellenõrzõ koszorúérfestés 48 betegnél (98%) történt meg (1 hirtelen szívhalál a vizsgálat elõtt). A bináris restenosis ráta 17%-nak adódott. TLR 12%-ban történt a követési idõ alatt (az érték az randomizált vizsgálatok tartományába esik), csak a léziók 6%-ában történt bypass mûtét. MACE a betegek 16%-ában jelentkezett (ebbõl 1 halálozás). Konklúzió: Középtávú, érfestéses és klinikai adatokat tartalmazó regiszterünk alapján a sirolimus- és a polimer-alapú paclitaxelkibocsátó stentek hatékonyan és biztonságosan használhatóak a BMS restenosis kezelésére.

REGISTRY OF MULTI VESSEL DISEASED PATIENTS, TREATED WITH PRIMARY PCI PCI, myocardial infarction, register Recently the number of postinfarcted patients treated with primer PCI is increasing. Majority of them have verified 2- or 3-vessel disease. Their further treatment propounds numerous new questions. In this situation randomised trials have not performed so the guidelines are not able to render adequate help. The aim of our work was to study the one-year mortality and morbidity data of this high risk patients especially focused on treatment strategy after myocardial infarction. We examinated 92 postinfarcted patients who were treated with primer PCI and had 2- or 3-vessel disease used our hospital register. We created two groups. 22 patients were called back for PCI obligatory (planned PCI group) while in 70 patients PCI were guided by symptoms or inducible ischaemia (non planned PCI group). We studied the one-year mortality and the occurrence of reinfarction, stroke, CABG, urgent PCI and hospitalization caused by angina or heart failure in the first year. In the whole population 2 deaths and 2 reinfarctions (2.2-2.2%), 4 strokes, 4 hospitalizations for angina, 4 for heart failure (4.4%) occurred. We observed CABG in 9 and urgent PCI in 8 cases (9.9% and 8.8%). We did not find a significant difference between the planned PCI and non planned PCI groups in the frequency of reinfarction, CABG, mortality, stroke and hospitalization caused by angina or heart failure (4.3 vs. 1.4%, 17.4 vs. 7%, 0 vs. 2.9%, 0 vs. 5.6%, 0 vs. 5.6%, 0 vs. 5.6%) but all the last four endpoint events occurred only in the non planned PCI group. However, in the combined endpoint which included the occurrence of the mortality, stroke, reinfarction, hospitalization caused by angina or heart failure and urgent PCI we found a strongly significant difference (p<0.01) between the non planned PCI and planned PCI groups (21 events vs. 1 event, 29.6% vs. 4.3 %). Our results show that mortality and morbidity data of our high risk patients are favourable using both treatment strategy, but planned PCI is more beneficial than symptoms and ischaemia guided treatment, if we examined a combined endpoint.

“REAL-WORLD” EFFECTIVENESS OF DRUG ELUTING STENTS IN BARE METAL STENT RESTENOSIS drug eluting stent, in-stent restenosis, target lesion revascularisation, registry Background: The bare metal stent (BMS) restenosis still constitutes a therapeutic challenge. The 6-month binary restenosis rate after restenting with BMS or after balloon redilatation is high (38-40%). Drug eluting stents (DES) are often used during the reinterventions for BMS in-stent restenosis (ISR), however they are not approved yet for this indication. Few data are available about this therapeutic modality, only 4 randomised trials have been published with 730 patients in the DES arms (8-12 month target lesion revascularisation rate: 8-19%). Methods: The objective of this registry database was to evaluate the “real-world” effectiveness of sirolimus- and polymer-based paclitaxel-eluting stent for the treatment of BMS ISR. Major adverse cardiac event (MACE) was defined as death, myocardial infarction, and the need for target lesion revascularization. 49 consecutive patients with BMS ISR treated with DES were enrolled in this analysis between January 2005 and May 2006. Patients were scheduled for 6-month angiographic follow-up. Afterwards the patients were followed as clinically indicated. The primary endpoint of this registry was target lesion revascularization (TLR). Secondary endpoint was the binary in-segment restenosis (>50%). Mean follow-up time was 228 days. Results: 49 patients with 53 BMS ISR lesions were evaluated, 49% of patients had diabetes mellitus. Follow-up angiography was performed in 48 (98%) of the patients (1 sudden cardiac death occurred before follow-up coronarography). The binary in-segment restenosis rate was 17%. The incidence of TLR was 12%, which is in the range of the randomised trials. Only 6% of the lesions were bypass grafted. We have found 16% MACE rate (1 death). Conclusions: In this cohort of patients with mid-term angiographic and clinical follow-up, sirolimus- and polymer-based paclitaxel-eluting stents are an effective and safe treatment for bare metal stent in-stent restenosis.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions KRÓNIKUS TOTÁL OKKLÚZIÓ (CTO) PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓJA KLINIKÁNKON Fülöp Gábor, Bárczy György, Becker Dávid, Gellér László, Molnár Levente, Szabó György, Merkely Béla SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest Bevezetés: A krónikus totál okklúzió technikailag az egyik legnagyobb kihívást jelentõ perkután koronária-intervenció, jellemzõen magasabb szövõdményaránnyal és alacsonyabb sikerrátával. Cél: Krónikus totál okklúzión végzett PCI-k indikációjának, technikai elemeinek, eredményeinek, szövõdményeinek vizsgálata. Módszer: Klinikánkon 2006-ban végzett perkután koronária-intervenciók adatainak elemzése. CTO-ként definiáltuk az 1 hónapnál régebbinek tekintett okklúziót. Vizsgáltuk a felhasznált eszközök típusait és mennyiségét. Analizáltuk a sikeres és sikertelen esetek lehetséges okait. Az intervenció indikációját viabilitás vagy iszkémia alapján állítottuk fel. Eredmények: 2006-ban 2424 PCI-t végeztünk, ebbõl 62 (2,5%) esetben krónikus totál okklúzión. Az utóbbi betegcsoport átlagéletkora 64 év volt. A koronarográfia indikációja STEMI volt 2 esetben (3,2%), IAP/NSTEMI 20 esetben (32,3%) és EAP/egyéb 40 esetben (64,5%). 41/62 esetben (66%) volt sikeres a CTO intervenció. A 21 sikertelen esetbõl 11 betegnél azonban más ágon sikeres PCI történt. 11 esetben helyeztünk be gyógyszerkibocsátó stentet (a sikeres CTO PCI-k 27%-a). Az esetek 10%-ában (6 beteg) alkalmaztunk kontralaterális festést. Az elsõként felhasznált vezetõdrót PT Graphics volt minden esetben, sikertelenség esetén Pilot (10 eset), majd egyes esetekben ezt követõen Crosswire drótot (6 eset) használtunk Kontrasztanyag kilépés 6 esetben, pericardialis tamponád nem volt a fenti betegcsoportban. Mortalitás a fenti csoportban 0 volt. Következtetés: A krónikus totál okklúziók perkután koronária-intervencióját nemzetközi adatoknak megfelelõ eredményességgel, alacsony szövõdményrátával végeztük klinikánkon.

PRIMER PERKUTÁN KORONÁRIA-ANGIOPLASZTIKA KAPCSÁN MÉRT TRANSZPORTIDÕK – EGY RÉGIÓ SAJÁTOSSÁGAI Horváth Tamás, Sepp Róbert, Ruzsa Zoltán, Zimmermann Zsolt, Rudas László, Ungi Imre1, Forster Tamás SZTE, Kardiológia Centrum, Szeged 1 SZTE, Belgyógyászati Intenzív Osztály, Szeged A primer perkután koronária-intervenció (PCI) bizonyítottan jobb ellátást biztosít az ST-elevációval járó szívizominfarktusban, mint a trombolízis (22 randomizált tanulmány). A legújabb ajánlások éppen ezért a primer PCI-t javasolják, amennyiben a beavatkozást gyakorlott szakember végzi, és amennyiben az elzáródott ér megfelelõ idõablakon belül kinyitható. Azonban a szívkatéteres laboratórium gyakran nem közvetlenül hozzáférhetõ, és a transzport számottevõ késlekedést okozhat a terápiában. Terápiás elõny elérése céljából törekednünk kell az „ajtó-ballon” idõ 90 percen belül tartására! 2004. 01. 01. és 2004. 12. 31. között vizsgáltuk a szívcentrumba ST-elevációval bekerülõ betegek adatait, a beszállítás körülményeit, különös tekintettel a transzportidõkre. 1 év alatt összesen 150 beteg (42 nõ és 108 férfi) került primer PCI-re, 120 beteget 13 intézménybõl referáltak, 30 beteget a mentõszolgálat direkt módon szállított a szívkatéteres laboratóriumunkba. Az „ajtó-ballon” idõt beutaló intézményenként külön-külön is vizsgáltuk, keresve az öszszefüggést a távolság és a transzport idõk között. A leggyorsabb beszállítást biztosító intézmény esetében az „ajtó-ballon” idõ medián 91 (69–113) perc volt, a leghosszabb transzport idõt elérõ intézménynél 190 (75–500) perc. A közvetlenül mentõvel történõ beszállítás esetén az „észlelés-ballon” idõ medián 60 (35–110) perc volt. 136 alkalommal sikerült biztosítani a TIMI 3 áramlást. Összesen 23 beteg kapott IIb/IIIa GP-blokkolót, 11 betegnél alakult ki kardiogén sokk, 2 esetben dokumentáltunk akut stenttrombózist. 4 exitus következett be a vizsgált betegcsoportban (kórházi mortalitás). Az adatok azt mutatják, hogy az „ajtó-ballon” idõk tekintetében jelentõs szórás van, még az egyes intézetek relációjában is. Ugyanakkor, az idõátlagokat elemezve elmondható, hogy rendkívül nehéz betartani a még ideálisnak tekinthetõ 90 perces határt. A legjobb transzport idõket a közvetlen mentõbeszállítás jelentette. Primer PCI-vel történõ gyors rekanalizációt csak a sürgõsségi betegellátás egyes elemeinek (mentõszolgálat, SBO) összehangolt, jól szervezett tevékenységével, és a szívkatéteres laboratóriumok megfelelõ elérhetõségével tudunk biztosítani.

PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION OF CHRONIC TOTAL OCCLUSION (CTO) AT OUR CLINIC CTO, PCI Introduction: Chronic total occlusion is technically one of the most challenging situation for percutaneous coronary intervention, with higher complication and lower success rate. Objective: Analysis of the indication, technical elements, results and complications of chronic total occlusion PCIs. Method: Assessment of the data of percutaneous coronary interventions at our clinic in 2006. CTO was defined as an occlusion thought to be present for more than 1 month. We analyzed the quantity and type of the devices used. We also assessed the possible causes of successful and unsuccessful cases. Prior to the intervention the indication was set by viability or ischemia. Results: We performed 2424 PCIs in 2006, in 62 (2.5%) cases for chronic total occlusion. The mean age of the above patient group was 64 years. Indication for the coronarography was STEMI in 2 (3.2%), IAP/NSTEMI in 20 (32.2%) and EAP/other in 40 (64.5%) cases. 41/62 (66%) of the cases were successful CTO interventions. Of the 21 unsuccessful cases in 11 cases successful PCI was performed on another vessel. Drug eluting stent was used in 11 cases (27% of successful CTO PCIs). We used contralateral contrast injection in 10% of the cases (6 patients). The guidewire used first was PT Graphics in all cases, if unsuccessful Pilot wire (10 cases), then in some cases Crosswire (6 cases) was used Contrast extravasation in 6 patients, no pericardial tampoinade in this patient group. Mortality was 0 in this group. Results: We performed chronic total occlusion percutaneous coronary interventions at our Clinic with results similar to international data and also with low complication rates.

TRANSPORT TIME ASSOCIATED WITH PRIMARY PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION – OBSERVATIONS WITHIN A REGION primary percutaneous coronary intervention, transport time Primary percutaneous coronary intervention (PCI) has been shown to achieve superior outcomes compared with thrombolytic therapy in the treatment of ST-segment elevation acute myocardial infarction (STEMI) – 22 randomized clinical trial, and recent guidelines have recommended primary PCI as the preferred reperfusion strategy when it can be performed by experienced operators in a timely fashion. However, primary PCI is often not immediately available, and frequently there are long treatment delays that could potentially impact outcomes. Door-to-balloon time should be less than 90 minutes to achieve treatment advantage. Authors examined patients with ST-segment elevation myocardial infarction between 01. 01. 2004. and 12. 31. 2004. treated in the Cardiology Center, the circumstances of transfer, especially transport time. 150 patients (42 female, 108 male) were treated by primary PCI during this period, 120 patients were referred from 13 hospitals, 30 patients were transferred directly to the cath lab by ambulance. Door-to-balloon time was examined in the relationship of every hospital, respectively. The shorter door-to-balloon time median was 91 (69–113) minutes, the longer one was 190 (75–500) minutes. In the case of direct ambulance transfer, the median time was 60 (35–110) minutes to the balloon inflation. TIMI 3 flow was achieved in 136 procedures. 23 patients were treated by IIb/IIIa GP blocker, 11 patients had cardiogenic shock, in 2 cases acute stent thrombosis was documented. 4 patients died (hospital mortality). According to the data, there is significant dispersion in he relationship of door-to-balloon time. At the same time, on he basis of time averages, it is very difficult to stay inside the 90 minute limit. The best transfer time was achieved by direct ambulance transport. Best results with primary PCI can be achieved if better protocols for the triage and transfer of patients from community hospitals to interventional facilities are developed by well organized emergency care systems.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions A NEGATÍV KORONAROGRÁFIÁK ARÁNYA ÉS INDIKÁCIÓJUK MEGALAPOZOTTSÁGA PCI CENTRUMUNKBAN

THE PORTION OF NEGATIVE CORONAROGRAPHIES AND THEIR INDICATION AT OUR PCI CENTRE

Horvatics Gábor, Chityil Dóra, Fehér Csaba, Zámolyi Károly Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest

coronarography, elective, indications, negative, non-invasive tests Introduction: According to international data, 10-30% of coronarographies done in order to reveal the origin of chest pain was negative. The higher portion seems to be the result of the inconsistent indication of the investigation, considering the misjudgement of the clinical signs and symptoms and the lack of or inaccurate noninvasive tests. Aims: In our study, the aims were to determine the indication and portion of the negative coronarographies from all ones performed electively by the invasive catheterisation lab of our hospital in 2006. Methods: The investigation was indicated by the referral cardiologist, and we did not revise their decision. From the patients catheterized electively in 2006 those were chosen whose coronarogram showed intact coronary arteries or uneven vessel walls only in a slight degree. We scanned through the case record of these patients for the results of non-invasive tests that suggest the underlying ischaemia and serve as the indication of coronarography. We did not count as negative those patients who suffered from dilated cardiomyopathy or was preparing for a cardiac operation because of heart valve disease. Results: 338 (22.2%) of 1524 elective coronarographies performed in 2006 were negative according to the conditions above. 49 (14.6%) of them was of patients living in District 10 or 17, Budapest, so previously checked up by us. In 30 (8.9%) cases the ischaemic origin was not backed up by any tests. 14 (4.1%) patients had abnormal EKG during angina. In 44 (13.6%) cases the abnormalities seen on the resting EKG or during echocardiography were not supported by performing any of the ischaemia-provoking tests, and in 21 (6.2%) cases, these were negative too. If – in accordance with the international statistics – we considered non-significant stenoses as negative in our study, the portion of the negative investigations must have been higher. Conclusions: The explanation for the unexpectedly high portion of the negative coronarographies is probably the inappropriate interpretation of the results of the non-invasive tests or the indications made without the proof of inducible ischaemia.

Bevezetés: A nemzetközi irodalom alapján a mellkasi fájdalom okának tisztázása céljából elvégzett koronarográfiák 10-30%-a negatív. A magasabb arány oka a beavatkozás indikálása során tapasztalható következetlenség lehet: a helytelen klinikai megítélés, a nem megfelelõen értékelt vagy el sem végzett non-invazív vizsgálatok. Célkitûzés: Jelen tanulmányunkban a cél az volt, hogy meghatározzuk a negatív koronarográfiák indikációjának megalapozottságát és arányukat a kórházunk invazív katéteres labororatóriumában 2006-ban elvégzett elektív vizsgálatok számához viszonyítva. Módszerek: A koronarográfiát a beutaló kardiológus indikálta, a döntését mi nem bíráltuk felül. A 2006-ban elektíven katéterezett betegek közül kiválogattuk azokat, akiknél a beavatkozás során teljesen ép koronáriarendszer vagy csak kismértékû érfal-egyenetlenség ábrázolódott, majd kerestük a katéterezés alapjául szolgáló, iszkémiás eredetre utaló non-invazív vizsgálati eredményeket. Nem számítottuk a negatívak közé a dilatatív cardiomyopathiában szenvedõ vagy billentyûbetegség miatt szívmûtét elõtt álló betegeket. Eredmények: 2006-ban 1524 elektív koronarográfiát végeztünk, amelybõl 338 (22,2%) bizonyult a fenti feltételeknek megfelelõen negatívnak. Ezek közül 49 (14,6%) volt az általunk elõzetesen kivizsgált területi beteg. 30 (8,9%) betegnél egy vizsgálat sem támasztotta alá az iszkémiás eredetet. 14 (4,1%) esetben volt panasz alatti EKG eltérés. 44 (13,6%) betegnél a nyugalmi EKG-n és/vagy az echokardiográfia alkalmával látott eltéréseket nem erõsítették meg egy provokációs teszt elvégzésével sem. 21 (6,2%) esetben pedig a provokációs tesztek eredménye is negatív volt. Amennyiben – a nemzetközi statisztikákhoz hasonlóan – a tanulmányunkban mi is negatívnak vesszük a nem-szignifikáns szûkületeket, a negatív koronarográfiák aránya még magasabb lehet a számított értéknél. Következtetések: A vártnál magasabb arányú negatív koronarográfiás vizsgálatok okaként elsõsorban a non-invazív vizsgálómódszerek eredményének nem megfelelõ interpretációja, illetve a provokálható iszkémia igazolása nélkül felállított indikáció valószínûsíthetõ.

A KORONÁRIA CT SZEREPE A KORONÁRIAANOMÁLIÁT MUTATÓ BETEGEK KIVIZSGÁLÁSÁBAN Katona András1, Thury Attila2, Séllei Ágnes3, Fedinecz Nikol3, Kaszás Imre3, Ungi Imre2, Forster Tamás1 1 SZTE ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 SZTE ÁOK, Invazív Kardiológiai Részleg, Szeged 3 SZTE ÁOK, Radiológiai Klinika, Szeged Háttér: A koronária-anomáliák (KA) nem ritka fejlõdési rendellenességek; egy részük hirtelen halálhoz is vezethet, ezek kiszûrése fontos. Ez nagy kihívás, hiszen relatíve fiatal és kevés kardiovaszkuláris rizikófaktorral rendelkezõ betegekrõl van szó, akiket kevésbé küldenek invazív koronária-angiográfiára (IKA). Ugyanakkor az IKA sokszor nem mutatja egyértelmûen az anomális koronária pontos térbeli lefutását. A koronáriák többszeletes komputertomográfiás (KCT) vizsgálata új, noninvazív lehetõséget teremtett e betegségek diagnosztikájában. Betegek és módszer: Egyetemünkön 2005 áprilisa óta végzünk rutinszerûen KCT-t, GE Lightspeed 16 készülékkel (420 ms rotációs idõ, 120 kV csõfeszültség, rekonstruált szeletvastagság: 0,625 mm) és 100-120 ml iohexol (350 mg/ml) kontrasztanyag adásával. A betegek klinikai adatait és IKA, valamint KCT eredményét prospektív adatbázisban gyûjtjük. Összesen 132 betegünk retrospektív analízisével kerestük a KCT szerepét a KA-k kivizsgálásában. Eredmények: Valamely fõ koronáriaág rendellenes eredését vagy lefutását 12 betegben (9,1%) találtuk. Ez 9 esetben kizárólag KCT-vel volt pontosítható, ebbõl 3 esetben az elõzetesen lehetetlen szelektív koronária-kanülálás vált kivitelezhetõvé. A jobb coronaria anomális eredését 3, míg a bal koronária jobb tasakból való eredését 2 betegben láttuk. A kiemelten veszélyes interarteriális lefutást 3 esetben sikerült bizonyítani és 3 dimenzióban ábrázolni KCT-vel. A rendellenes lefutás 2 beteg esetében a proximális koronáriaszakasz „megtöretését” okozta, amely a KCT-n jól, de IKA-val nem volt látható. Elsõdleges KCT után 2 esetben az IKA végzésétõl eltekintettünk. Következtetések: Centrumunk adataiból látható, hogy a relatíve gyakori KA-k pontos diagnosztikájában a KCT-nek hasznos, sokszor az IKA melletti komplementer szerepe van. Megjósolható, hogy az utóbbi években elérhetõvé vált többszeletes komputertomográfiával végzett KCT a KA-k kiszûrésének és diagnosztikájának fontos eszköze lesz.

USE OF CORONARY COMPUTED TOMOGRAPHY FOR THE DIAGNOSIS OF ANOMALOUS CORONARY ARTERIES anomalous coronary artery, coronary artery disease, cardiac computed tomography, coronary angiography Background: Coronary anomalies (CA) are not rare congenital abnormalities. In some cases CA are associated with sudden cardiac death; thus their prevention is considered crucial. It represents a major challenge because these patients with infrequent cardiovascular risk factors are not preferably referred for invasive coronary angiography (ICA). ICA can not unequivocally visualize the exact course of the anomalous coronary artery. Multislice coronary computed tomography (CCT) offers a novel, non-invasive modality for detection of these abnormalities. Patients and methods: In our institute CCT have been performing since April 2005 with GE Lightspeed 16 (420 ms rotation time, 120 kV tube voltage, reconstructed slice thickness 0.625 mm) with 100-120 ml iohexol (350 mg/ml) contrast agent. We prospectively collect the patient’s clinical data and results of ICA or CCT. In this retrospective analysis of our 132 CCT cases we aimed at establishing the usefulness of CCT in the diagnosis of CA. Results: Any kind of an anomalous origin or course of the main coronary arteries were detected in 12 cases (9.1%). 9 of these were exactly demonstrated only by CCT, and in 3 patients selective cannulation of arteries previously impossible to locate became feasible. The origin of the right coronary from the left cusp in 3 cases, while the left coronary from the right in 2 cases were observed. The extremely dangerous interarterial course were identified and shown by 3D in 3 cases. In 2 patients, the proximal coronary were torn due to this anomaly, which could be seen by CCT, not on ICA. After primary CCT, we decided to defer ICA in 2 patients. Conclusions: It seems that in investigation of CAs, what are relatively often present, has a role of CCT or often it complements ICA. It is predictable that examinations done by multislice CCT, what is nowadays become accessible in manz institutions, will be one of the most important diagnostic tool of coronary anomalies.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions GRANULOCITA AKTIVÁCIÓ VIZSGÁLATA KORONÁRIA-ANGIOPLASZTIKA SORÁN ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGEKBEN

GRANULOCYTE ACTIVATION DURING PCI IN PATIENTS WITH ISCHEMIC HEART DISEASE

Keresztes Margit1, Horváth Tamás2, Ruzsa Zoltán2, Thury Attila2, Ocsovszki Imre1, Gardi János3, Ungi Imre2 1 SZTE, Biokémia Intézet, Szeged 2 SZTE, Kardiológia Centrum, Szeged 3 SZTE, Endokrinológia, Szeged

percutaneous coronary intervention, inflammation, granulocyte activation Background: Nowadays atherosclerosis is generally accepted as an inflammatory disease. Coronary plaque injury provoked by coronary angioplasty (PCI) could trigger inflammatory response. Our goal was to investigate whether there could be a change in granulocyte activation during and/or following PCI in patients with stable angina (SA) or with acute coronary syndrome (ACS). Methods: In our study, cell surface appearances of three granulocyte activation markers: L-selectin, CD 15 and lactoferrin were examined directly before and after PCI, and on the next day in whole blood samples in the SA group (n=14) and in the ACS group (n=7). In addition, lactoferrin and stress hormones were also determined in blood plasma samples. Results: Following treatment, till next day, the ratio of lactoferrin-bearing granulocytes was reduced approx. to its half in the SA group (28.78–17.77%, p=0.004); in the ACS group this parameter showed a ~90% decreasing tendency (10.23–1.79%, p=0.085). In the case of both L-selectin and CD15, only minor changes could be observed. In both groups, blood plasma level of lactoferrin dropped to the half during the hours after PCI (ACS group: 188.34-85.49 ng/ml, p=0.016); besides, this concentration increased with 30% during treatment in the SA patients (152.14–200.64–102.91 ng/ml, p=0.024, p<0.001). Cortisol level did not show significant changes in the blood plasma samples, while the high ACTH levels observed right after the coronary treatment decreased substantially in both groups till the next day; however, this alteration was more pronounced in the ACS group (SA: 107.62-43.11, p=0.03; ACS: 150.58-25.54, p=0.05). Conclusions: Our results suggest that PCI does not lead to prompt significant granulocyte activation, however, activation shows considerable reduction relatively to the original values after 24 hours in both groups. The basic ACTH value increased substantially in the ACS group, 24 hours following PCI, however, a remarkable decrease was observed in both groups. The alterations of granulocyte activation could be explained by both unstable plaque and psychological factors.

Bevezetés: Gyulladásos mechanizmusok fontos szerepet játszanak az ateroszklerózis folyamatában. A koronária-angioplasztika (PCI) plakk sérülést okozva triggerelheti a gyulladásos reakciót. A vizsgálat során arra kerestünk választ, hogy stabil anginás (SA) és akut koronária szindrómás (ACS) betegekben észlelhetõ-e változás a granulocita aktiváltságban PCI után közvetlenül és 24 órával késõbb. Módszer: A SA-csoportban (n=14) és az ACS-csoportban (n=7) 3 granulocita aktiválódási marker: lactoferrin, L-selectin, és CD15 sejtfelszíni megjelenését vizsgáltuk flow-citometriával közvetlenül a PCI elõtt, közvetlenül a PCI után, és egy nappal a beavatkozást követõen levett vérmintákban. Kiegészítésképpen vérplazmából lactoferrin és stresszhormon-meghatározás is történt. Eredmények: A kezelés utáni 1 nap alatt a SA-csoportban a lactoferrint hordozó granulociták aránya közel a felére csökkent (28,78–17,77%, p=0,004). Az ACScsoportban e paraméter közel 90%-os csökkenési tendenciát mutatott (10,23–1,79%, p=0,085). Mind az L-selectin, mind a CD15 markerek esetében csak kisfokú változások voltak megfigyelhetõek. A lactoferrin vérplazmaszintje 30%kal nõtt a PCI során a SA-csoportban, majd 1 nappal késõbb a felére csökkent (152,14–200, 64-102,91 ng/ml, p=0,024, illetve p<0,001). Az ACS-csoportban ez az érték több, mint 100%-kal csökkent (188,34-85,49 ng/ml p=0,016). A kortizolszintje nem mutatott szignifikáns változásokat a levett vérmintákban, az ACTH koszorúér-kezelés alatti magas értéke azonban mindkét csoportban nagymértékben csökkent a beavatkozást követõ napra, amely változás az ACS-csoportban kifejezettebb volt (SA: 107,62-43,11, p=0,03; ACS: 150,58–25,54, p=0,05). Következtetés: Eredményeink azt jelzik, hogy a PCI nem okoz prompt jelentõs granulocita-aktivációt, azonban 24 óra múlva már jelentõs csökkenést mutat az aktiváltság a bázisértékhez képest is mindkét csoportban. ACS-ben az ACTH-alapérték is jelentõsen emelkedett, azonban PCI után 1 nappal már kifejezett a stressz szint csökkenés mindkét csoportban. A granulocita-aktiválódás változásait az instabil plakk és pszichés faktorok egyaránt magyarázhatják.

AZ ASZPIRIN IN VIVO ÉS IN VITRO TROMBOCITAGÁTLÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA: AZ ASZPIRINREZISZTENCIA LEHETSÉGES MECHANIZMUSAI

STUDY OF IN VIVO AND IN VITRO ADMINISTERED ASPIRIN’S ANTIPLATELET EFFECT: POSSIBLE MECHANISMS OF ASPIRIN RESISTANCE

Kiss Nóra1, Tóth-Zsámboki Emese2, Béres Bernát János1, Katarina Vargova1, Kerecsen Gábor2, Préda István2, Kiss Róbert Gábor2 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest 2 MTA-SE Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport és Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest

aspirin resistance, platelet aggregation, atherothrombosis Aspirin (ASA) treatment of cardiovascular patients is fundamental element of primary and secondary prevention. ASA’s antiplatelet capacity is different for each individual, therefore might influence the number of recidive cardiovascular events. Our aim was to define optimal in vitro platelet aggregation (PA) tests in order to measure the effect of ASA and categorize patients into risk groups. Thus we measured the effect of platelet agonists (arachidonic acid (AA), collagen, adrenaline, ADP, U46619) and antagonists (in vitro ASA and SQ29548) in patients receiving and not receiving ASA (n=22). 100 mg ASA per os daily significantly reduced AA- (M: 74%, IQR: 62–81% vs. M: 1% IQR: 0–7%, p<0.005), adrenaline(M: 28% IQR: 10–71% vs. M: 20% IQR: 5–26%, p<0.005), and collagen- (M: 75%, IQR: 60–83% vs. M: 44%, IQR: 33–53%, p<0.005) induced PA. Importantly, it had no effect on ADP and U46619-induced PAs (p=ns). When platelets were preincubated in vitro with a high dose of ASA (1 mg/ml), collagen-induced PA were further reduced to 19.% in patients not treated with ASA (p<0.005). In contrast, in ASA-treated patients, in vitro ASA reduced PA mildly, to 30%. The collageninduced PA in patients with clopidogrel (CLO) monotherapy was 74% (IQR: 61–82%), while when they were treated with ASA and CLO simultaneously, PA was reduced to 20% (IQR: 12–41%, p<0.005). This verifies the synergistic effect between the two compounds and indicates that collagen-induced PAs are not suitable to follow CLO monotherapy. SQ29548 significantly inhibited U46619induced PA. In summary, ASA significantly reduces AA-, collagen- and adrenalineinduced PA. In vitro ASA preincubation of ASA-treated patient’s platelets has only a partial inhibitory effect, in contrast to the explicit inhibition observed in patients not treated with ASA. These aggregation parameters can be used to follow ASA therapy and to screen for resistancy. The residual collagen-induced PA measured in ASA-treated patients might denote individual level of aspirin resistance and indicates that chronic ASA therapy leads to activation of alternative, COX-1 independent aggregation mechanisms.

A kardiovaszkuláris betegek aszpirin (ASA) kezelése a prevenció alapeleme. Az ASA trombocitaaggregáció-gátló képessége egyénenként különbözõ és befolyásolja a recidív kardiovaszkuláris események számát. Célunk olyan in vitro trombocitaaggregációs (TA) tesztek kidolgozása volt, amelyek segítségével az aszpirinhatás felmérhetõ, a rezisztens betegek rizikócsoportba sorolhatók. Ezért trombocitaagonisták (arachidonsav – AA), kollagén, adrenalin, ADP, U46619) és antagonisták (in vitro ASA, SQ29548) hatását vizsgáltuk ASA-t szedõ és nem szedõ betegekben (n=22). Napi 100 mg ASA per os szignifikánsan csökkentette az AA (M: 74%, IQR: 62–81% vs. M: 1% IQR: 0–7%, p<0,005), az adrenalin (M: 28% IQR: 10–71% vs. M: 20% IQR: 5–26%, p<0,005) és a kollagén (M: 75%, IQR: 60–83% vs. M: 44%, IQR: 33–53%, p<0,005) indukálta TA-t, míg az ADP és az U46619 indukálta TA-ra nem volt hatással (p=ns). Ha in vitro nagy dózisú aszpirinnel (1 mg/ml) preinkubáltuk a trombocitákat, ASA nem szedõkön a kollagén indukálta TA átlagosan 55%-kal csökkent tovább (p<0,005). Ezzel szemben, ASA-szedõkön az in vitro ASA csak parciális hatású, további 14%-kal csökkentette a TA-t (p=ns). Ezen betegek reziduális TA-ja is magasabb volt, mint ASA nem szedõké (30 vs. 19,5%). Clopidogrel (CLO) monoterápiában részesülõ betegek kollagén indukálta TA-ja 74% (IQR: 61–82%) volt, míg ha aszpirint is kaptak, TA-juk 20%-ra csökkent (IQR: 12–41%, p<0,005). Ez szinergista hatást bizonyít a vegyületek között és jelzi, hogy a kollagén indukálta TA-k a CLO monoterápia utánkövetésére alkalmatlanok. Az SQ29548 az U46619-indukálta TA-t szignifikánsan gátolta (p<0,05). Összefoglalva, az ASA szignifikánsan csökkenti az AA, kollagén és adrenalin indukálta TA-t. In vitro ASA hozzáadása aszpirinszedõkben parciális gátló hatású és magasabb reziduális TA-kat eredményez, ellentétben az aszpirint nem szedõkben megfigyelhetõ kifejezett gátlással. A fenti aggregációs paraméterek alkalmazhatóak az ASA-terápia utánkövetésére és a rezisztencia szûrésére. Az ASA-szedõkben mérhetõ magas reziduális kollagén-indukálta TA utal az aszpirin rezisztencia egyéni mértékére és jelzi a krónikus ASA-terápia COX-1-független aggregációs mechanizmusokat aktiváló hatását.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions AZ ADP EC50-ÉRTÉK TROMBOCITA AGGREGOMETRIÁVAL TÖRTÉNÕ MEGHATÁROZÁSÁNAK SZEREPE CLOPIDOGREL REZISZTENS BETEGEK KISZÛRÉSÉBEN Kiss Róbert Gábor1, Tóth Zsámboki Emese1, Béres Bernát2, Katarina Vargova2, Kiss Nóra2, Kerecsen Gábor1, Préda István1 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, és Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest 2 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest A P2Y12 ADP-receptor-gátló clopidogrel antitrombocita hatásának mérésére az egyéni variábilitás miatt klinikai igény van. Habár a P2Y12-receptor EC50 értéke kísérletes rendszerekben az alacsony mikromoláris tartományban van, a legtöbb humán trombocitavizsgálat magas, akár 20 µM koncentrációjú ADP-t használt. Ezért célunk az ADP EC50 értékének meghatározása (Born aggregometria) volt elektív koronária-intervencióra kerülõ kardiovaszkuláris betegeken (n=72). Széles ADPkoncentrációtartományt (0,32–10 µM) használva, az alap medián EC50-érték 1,37 µM (IQR: 0,98–1,68 µM) volt. A medián trombocitaaggregáció (TA) 61% (IQR: 71–50%) 2,5 µM-nál és 79% (IQR: 83–72%) 10 µM ADP-nél. Négy órával 300 mg clopidogrel bevétele után az EC50-értékek jelentõsen emelkedtek (2,22 µM; IQR: 1,8–2,55 µM, p<0,05); 24 órával késõbb kisfokú csökkenést figyeltünk meg (2,08 µM; IQR: 1,56–2,54 mM). Ezek után azonosítottuk a rezisztens egyéneket (TA vagy EC50 értéke kevesebb, mint 10%-ot változott a kiinduláshoz képest); számuk 10 µM ADP használatakor volt a legmagasabb (16%) és szignifikánsan csökkent alacsonyabb ADP-koncentrációk esetén (2,5 µM: 11,6%, 1,25 µM: 5,89%; p<0,05, Fisher exakt teszt). Az EC50-érték alapján a populáció 10,8%-a volt rezisztens. E betegcsoportban kiinduláskor emelkedett hsCRP, sCD40L és vWF-szinteket mértünk (reszponder versus rezisztens: hsCRP: 2,5 mg/l (IQR: 1,22–5,25 mg/l) vs. 3,62 mg/l (IQR: 3,42–12,51 mg/l); sCD40L: 174 pg/ml (IQR: 148,8–236,5 pg/ml) vs. 307,8 pg/ml (IQR: 220,1–395,5 pg/ml); vWF: 143,5% (IQR: 111,8–198,2%) vs. 178,8% (IQR: 131,1–261,8%). Eredményeink alátámasztják, hogy egybehangzóan a molekuláris biológiai kutatásokkal, stabil koronáriabetegekben is alacsony mikromoláris tartományban van az ADP EC50 értéke. Magas ADP-koncentrációk használatával az aggregometria során túlbecsüljük a nem megfelelõen reagáló, illetve terápiarezisztens egyének számát, ezért a clopidogrel hatásának vizsgálatakor ajánljuk az ADP EC50 értékének meghatározását. Az így azonosított clopidogrel rezisztens egyének magasabb hsCRP, sCD40L és vWF-szintekkel rendelkeznek, jelezve, hogy a clopidogrel hatását az aktív metabolit képzõdésének mértéke mellett befolyásolja a háttérben zajló ateroszklerotikus gyulladásos folyamat intenzitása is.

BARE ÉS DRUG ELUTING STENTTEL KEZELT BETEGEK HOSSZÚ TÁVÚ UTÁNKÖVETÉSE Merkely Béla, Becker Dávid, Berta Balázs, Soós Pál, Páli Szabolcs, Szabó György, Boncz Imre1 SE ÁOK, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Cardiovascularis Centrum, Budapest 1 Országos Egészségbiztosítási Pénztár, Budapest A drug eluting stentek (DES) alkalmazása jelentõsen csökkenti az ismételt intervenciók arányát. A stentek hosszú távú mortalitásra kifejtett hatását folyamatosan monitorozzák. Cél: a DES-sel kezelt betegek (n=200, Cypher 120, Taxus 80) utánkövetése, különös tekintettel a betegek túlélésére, illetve stenttrombózis elõfordulására az OEP és az implantáló centrum által szolgáltatott adatok segítségével. A follow up során a DES-es betegek kontrollját a konszekutívan következõ bare metal, illetve kobaltkróm stentekkel (BMS, n=200) ellátott betegek képezték. A 200-200 beteget beavatkozást követõ azonos intervallumban, 28,7±8,9 hónapon (max. 45,8; min. 24,3 hónapon) keresztül figyeltük meg. Eredmények: a DES és BMS beültetésben részesült betegek között megfelelõ trombocitaaggregáció-gátlás mellett a mortalitásban (p=0,21) (19 vs. 28) és a stenttrombózis elõfordulásában (p=0,75) (6 vs. 5) a vizsgálati periódus alatt nem mutatkozott szignifikáns különbség. Vizsgáltuk továbbá az akut koronária szindrómán (ACS) átesett betegek PCI utáni stenttrombózis elõfordulását, amely szignifikánsan nem különbözik az elektív betegekétõl (p=0,42) (8 vs. 3), emellett azonban a mortalitás nagyobb volt az akut betegek esetében (p<0,1) (34 vs. 13). A beültetett stentek számának a stenttrombózisra és a mortalitásra kifejtett hatását vizsgálva, az implantált stentek számának emelkedésével a halálozás szignifikánsan emelkedett (p<0,1), míg a stenttrombózis gyakorisága nem (p=0,28). Összefoglalás: a vizsgált betegcsoportokban (DES vs. BMS) nincs szignifikáns különbség a stenttrombózis gyakoriságában és a hosszú távú mortalitásban, annak ellenére, hogy a DES-implantátumot súlyosabb koronáriastátusú betegekben alkalmaztuk. A több stentet kapott betegek magasabb mortalitása alátámasztja a többérbetegek relatíve nagyobb kockázatát.

MEASUREMENT OF THE ADP EC50 VALUE VIA PLATELET AGGREGOMETRY IS USEFUL TO IDENTIFY CLOPIDOGREL RESISTANT CARDIOVASCULAR PATIENTS ischemic heart disease, clopidogrel therapy, platelet P2Y12 receptor, aggregometry, ADP, EC50, hsCRP, CD40L, vWF Monitoring the antiplatelet effect of the P2Y12 ADP receptor inhibitor clopidogrel – due to its documented individual variability – represents relevant, but still problematic question. In heterologous expression systems, EC50 value of the receptor is in the low micromolar range, while most clinical platelet studies used excessive ADP concentrations up to 20 µM. Therefore, our aim was to determine the ADP EC50 value in cardiovascular patients undergoing elective percutaneous intervention (PCI) and receiving clopidogrel (n=72). As measured by Born aggregometry using wide ADP concentrations (0.32–10 µM), median EC50 value at baseline was 1.37 µM (IQR: 0.98–1.68 µM). As expected, 4 hours after taking clopidogrel (300 mg), EC50 values were significantly increased (2.22 µM; IQR: 1.8–2.55 µM, p<0.05) with a slight decrease at 24 hours (75 mg maintenance dose, M: 2.08 µM; IQR: 1.56–2.54 mM). We determined the number of „non-responders” (platelet aggregation or EC50 changed less than 10% after clopidogrel); incidence of non-responders was the highest at 10 µM ADP (16% of the total population) and was significantly reduced at lower ADP concentrations (2.5 µM: 11.6%, 1.25 µM: 5.89%; p<0.05, Fisher exact test). The non-responder population identified by ADP EC50 was 10.8% of the total cohort. Within these patients, we observed increased baseline plasma hsCRP, sCD40L and vWF levels (responder vs non-responder: hsCRP: 2,5mg/l (IQR: 1.22–5,25 mg/l) vs. 3.62 mg/l (IQR: 3.42–12.51 mg/l); sCD40L: 174 pg/ml (IQR: 148.8–236.5 pg/ml) vs. 307.8 pg/ml (IQR: 220.1–395.5 pg/ml); vWF: 143.5% (IQR: 111.8–198.2%) vs. 178.8% (IQR: 131.1–261.8%)). In conclusion, ADP EC50 values in stable cardiovascular patients are in a low micromolar range, similarly to heterologous systems. Since use of excessive ADP concentrations significantly overestimates the number of low- or non-responder individuals, determination of the ADP EC50 value is recommended. Non-responders identified by EC50 measurements have increased baseline plasma hsCRP, CD40L and vWF levels, indicating that clopidogrel responsiveness – besides the active metabolite production rate – is influenced by the extent of ongoing atherosclerotic inflammatory process as well.

LONG-TERM FOLLOW UP OF PATIENTS TREATED WITH BARE METAL AND DRUG ELUTING STENT IMPLANTATION PCI, drug eluting stent, bare metal stent, stent thrombosis, mortality The application of drug eluting stents (DES) significantly decreases the ratio of repeat interventions. The effect of the stents on long-term mortality is continuously monitored. Objective: Follow-up of DES treated patients (n=200, Cypher 120, Taxus 80) especially mortality and the incidence of stent thrombosis with data from the National Health Insurance Fund and the interventional centers. The control group of the DES patients were consecutive BMS or cobalt-chromium stent treated patients (n=200). The 200-200 patients were observed for an identical 28.7±8.9 months (max. 45.8; min. 24.3) after the coronary intervention. Results: There was no significant difference in terms of mortality (p=0.21) (19 vs. 28) and the incidence of stent thrombosis (p=0.75) (6 vs. 5) during the follow up of DES and BMS treated patients with adequate thrombocyte aggregation inhibition. We also examined the incidence of stent thrombosis in acute coronary syndrome (ACS) patients treated with PCI. There was no significant difference compared to elective cases (p=0.42) (8 vs. 3), however mortality was higher in the acute cases (p<0.1) (34 vs. 13). If we analyze the effect of the number of stents implanted on stent thrombosis and mortality, we find that mortality increased significantly (p<0.1) by the number of stents implanted, but it had no effect on the incidence of stent thrombosis (p=0.28). Summary: In this study population (DES vs. BMS) these was no significant difference in the incidence of stent thrombosis and long term mortality, even though we implanted DES in patients with more severe coronary status. The higher mortality of patients who received more stents proves the relatively higher risk of patients with multivessel disease.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions A TAXUS-STENTTEL VÉGZETT PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓ ÉS A KORONÁRIA BYPASS MÛTÉT KÖLTSÉGHATÉKONYSÁGÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA TÖBBÉR-BETEGSÉGBEN Gyöngyösi Mariann1, Ignjatovic V.1, Lang I.1, Christ G.1, Kreiner G.1, Badr-Eslam R.1, Nyolczas N.1, Leisch F.2, Karnik R.3, Siostrzonek P.4, Harb S.5, Heigert M.6, Zenker G.7, Glogar D.1, Austrian Taxus Multivessel Registry Group 1 Dept. Cardiology, Medical University of Vienna, Austria 2 Allgem. Krankenhaus der Stadt Linz, Linz, Austria 3 Rudofstiftung, Vienna, Austria; 4KH Barmherzigen Schwestern, Linz, Austria; 5 Landeskrankenhaus Graz-West, Graz, Austria; 6 Landesklinik Salzburg; 7Landeskrankenhaus, Bruck an der Mur, Austria Háttér: A vizsgálat célja a gyógyszer-bevonatú TAXUS-stenttel végzett perkután koronária-intervenció (PCI) és a koronária bypass (CABG) mûtét költséghatékonyságának értékelése volt többér-betegségben az, „Austrian Multicenter Taxus Multivessel Registry” adatainak elemzésével. Módszer: A vizsgálatban 204 többér-etegségben szenvedõ páciens adatainak prospektív közgazdasági elemzése történt. Egy elõre meghatározott idõintervallumban (2004. június és 2005. június között) a 204 beteg közül 112-ben TAXUSstent PCI, míg 92 beteg esetében CABG-mûtét történt. Az egyéves követési idõ alatt minden beteg esetében prospektív módon értékeltük a klinikai eseményeket és a költségeket. Az összköltség (társadalmi perspektívából) magába foglalja a PCI és a CABG-mûtét, a szükséges klinikai és angiográfiás kontrollok, valamint a gyógyszeres kezelés költségeit. Az elsõdleges végpont az egyéves költséghatékonyság és a major kardiovaszkuláris és cerebrovaszkuláris események (MACCE) számának csökkenése volt. Eredmények: A betegek demográfiai adatai a PCI és a CABG-csoportban összehasonlíthatóak voltak. A kezelt erek átlagos száma 2,63±0,49 volt a PCI, és 2,66±1,3 volt a CABG-csoportban (nem szignifikáns). Átlagosan 3,3±2,7 TAXUS-stent került implantációra a PCI-csoportban. Klinikailag szükséges kontroll koronarográfia és reintervenció történt a PCI-csoportba tartozó betegek 28,6, illetve 8,7%-ában és a CABG-csoport betegeinek 11,6, illetve 4,3%-ában (p=0,06). Minimálisan magasabb halálozási és stroke arány volt megfigyelhetõ a CABG-csoportban. Az egyéves követési idõ végén a két csoportban hasonló MACCE-szám volt megfigyelhetõ (17,0% a PCI, és 14,1% a CABG-csoportban, nem szignifikáns). A beavatkozás átlagos költsége 11.542±6422 euró volt a PCI, míg 15.078±10.322 euró a CABG-csoportban (p<0,001). Az egyéves átlagos összköltség, beleértve a MACCE-k kezelési költségeit, valamint a klinikai és angiográfiás kontrollok költségeit is 12.648±6792 euró volt a PCI-csoportban és 16.522±10.034 euró volt a CABG-csoportban (p<0,001). Következtetés: A többér-betegség TAXUS-stenttel történõ kezelése a mindennapi klinikai gyakorlatban a MACCE-számot a CABG-mûtéthez hasonló mértékben csökkentette, míg a várhatóan magasabb reintervenciós arány a PCI-val kezelt csoportban csak mérsékelten növelte az egyéves költségeket.

COST-EFFECTIVENESS OF THE PERCUTANEOUS TREATMENT STRATEGY OF MULTIVESSEL DISEASE WITH TAXUS STENTS IN COMPARISON WITH BYPASS SURGERY drug-eluting stent, coronary bypass surgery, cost-effectiveness Background: The aim of the present study was to analyze the cost-effectiveness of the multiple stenting with solely drug-eluting stent (Taxus) compared to coronary bypass surgery in patients with multivessel disease included in the Austrian Multicenter Taxus Multivessel Registry in a real world setting. Methods: A prospective economic evaluation was performed among consecutively included 204 patients undergoing percutaneous coronary intervention (PCI) with Taxus stents (n=112) or coronary bypass surgery (CABG) (n=92) during a predefined time interval (June 2004. and June 2005.). Clinical outcomes, resource use and costs were assessed prospectively for all patients over a 1-year follow-up period. The total costs (from a societal perspective) included the primary costs of PCI or CABG, the mandatory clinical and angiographic controls and treatments. The primary endpoint was cost-effectiveness after 1 year, with effectiveness defined as reduction of major adverse cardiac and cerebrovascular events (MACCE). Results: The patient demographics were comparable between the PCI and the CABG groups. The average number of treated vessels was 2.63±0.49 in PCI and 2.66±1.3 in CABG group (nonsignificant). An average of 3.3±2.7 Taxus stents were implanted during index PCI. Clinically driven control coronary angiography and reintervention was performed in 28.6% vs. 8.7% (p<0.001) and 11.6% vs. 4.3% (p=0.06) in PCI vs. in CABG group, respectively. Slightly higher rate of death and stroke was observed in the CABG group. The composite MACCE at 1-year was similar in the groups (17.0% vs. 14.1% in patients with Taxus vs CABG, nonsignificant). The initial costs were 11542±6422 euro in PCI and 15078±10322 euro in CABG group (p<0.001). Total costs at 1 year including all treatment of MACCE and clinical and angiographic controls were 12648±6792 in PCI and 16522±10034 euro in CABG group (p<0.001). Conclusions: Multivessel treatment with Taxus stents in a real world setting led to a similar reduction of the composite MACCE as CABG while the expected higher reintervention rate in the PCI group increased the 1-year costs only modestly.

TROMBOCITAAGGREGÁCIÓ-GÁTLÁS VIZSGÁLATÁNAK SZEREPE STENTTROMBÓZISON ÁTESETT BETEGEKNÉL

THE ROLE OF AGGREGOMETRY IN PATIENTS WITH STENT THROMBOSIS

Pintér Tünde, Aradi Dániel, Magyari Balázs, Kovács Erik, Kónyi Attila, Horváth Iván Gábor, Komócsi András PTE, Szívgyógyászati Klinika, Pécs

stent implantation, antiplatelet drugs, thrombosis Stent thrombosis complicates the post-operative period of PCI-treated patients in 0.5-3%. It usually develops as an acute coronary syndrome with high mortality. Besides mechanical and technical factors its underlying causes may include premature discontinuation and impaired efficacy of antiplatelet therapy. In our study, we evaluated the value of thrombocyte aggregometry in patients with stent thrombosis. We collected data of 36 patients with stent thrombosis (STr) in whom optical aggregometry were performed with Carat TX4 aggregometer using ADP 5 µM (AD5), ADP 10 µM (AD10), collagen 2 µg/ml (COLL) and adrenalin 10 µM (ADR) reflecting the efficacy of aspirin and thienopyridine therapy. Maximal aggregation values were compared with a matched control group of 82 patients according to age and gender. We had 26 male and 10 female in the STr group with an average age of 61.4±11.8 years. Bare metal stent was implanted in 31, drug-eluting stent in 3 and PTFE-covered stent in 3 cases. Besides aspirin therapy, ticlopidine was administered in 4, and clopidogrel in 32 patients. 3 acute, 28 subacute, 4 late and one very late stent occlusion was registered, and 14 patients had complication (edge dissection, slow/no-flow phenomenon, malapposition) during the index PCI. The MA values of patients with stent thrombosis were significantly higher compared to controls (AD5, AD10, ADR: p<0.01), indicating impaired inhibition of platelet aggregation of ST patients. In three cases, premature discontinuation of AT resulted in high MA values. In the STr group, MA values of patients in whom technical complication during the previous intervention was discovered, were not significantly different compared to complication-free cases (AD5: p=0.15; AD10: p=0.22; COLL p=0.77 and ADR; p=0.82). Although stent thrombosis is thought to be a multicausal process, role of impaired efficacy of antiplatelet therapy should be suggested on the basis of our results.

A koronáriastent-implantáción (PCI) átesett betegek 0,5-3%-ában észlelhetõ a beültetett stent trombózisa, amely magas mortalitású akut koronária szindróma klinikai képében jelenik meg. Mechanikus és technikai tényezõk mellett létrejöttében szerepet játszhat a kombinált trombocitaaggregáció-gátló kezelés hatástalansága vagy önkényes, idõ elõtti elhagyása. Vizsgálatunkban a trombocitaaggregációs mérések szerepét vizsgáltuk stenttrombózison átesett betegek körében. 36 olyan esetet vizsgáltunk, melynél a stenttrombózist (STr) követõen Carat TX4 optikai aggregométer segítségével meghatároztuk az aszpirin és thienopyridin kezelés hatékonyságát 5 (AD5) és 10 µM-os ADP (AD10), 2 µg/ml-os kollagén (COLL), valamint 10 µM-os adrenalin (ADR) induktorok használatával. A betegek maximális aggregációs (MA) értékeit kor és nem szerint illesztett, 82 fõs kontrollcsoport mérési eredményeivel vetettük össze. A STr-csoporton belül 26 férfi és 10 nõ volt, átlagéletkoruk 61,4±11,8 évnek adódott. 31 esetben hagyományos fém stent, 3 esetben gyógyszerkibocsátó stent, 3 betegben pedig PTFE borítású stent került beültetésre. Aszpirin mellett ticlopidin terápiát alkalmaztunk 4, clopidogrelt pedig 32 esetben. 3 akut, 28 szubakut, 4 késõi és egy igen késõi stentokklúziós esetet találtunk, amelyek közül 14 beteg esetében találtunk a stentbeültetés során fellépõ szövõdményt (széli disszekció, slow/no-flow jelenség, malappozíció). A stenttrombózison átesett betegek MA-értékei szignifikánsan magasabbak voltak a kontrollcsoport értékeihez képest (AD5, AD10, ADR: p<0,01), amely a STr-csoport kevésbé hatékony aggregáció gátlását jelzi. A STr-csoporton belül a primer PCI során mechanikus szövõdményekkel bíró betegek MA-értékei nem különböztek szignifikáns mértékben a szövõdménymentes PCI-n átesett csoporthoz képest (AD5: p=0,15; AD10: p=0,22; COLL p=0,77 és ADR: p=0,82). Bár a stenttrombózis kialakulása több tényezõs folyamat lehet, vizsgálatunk alapján felmerül a csökkent aggregáció gátló hatékonyság kóroki szerepe.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions ISMÉTELT OKKLÚZIÓK PREKONDICIONÁLÓ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA ELEKTÍV KOSZORÚÉR-INTERVENCIÓ SORÁN Sasi Viktor1, Ungi Imre1, Bencsik Péter2, Csík Norbert3, Gingl Zoltán3, Ungi Tamás3, Ferdinándy Péter2 1 Szegedi Tudományegyetem, Kardiológiai Központ, Invazív Kardiológiai Részleg, Szeged 2 Szegedi Tudományegyetem, Biokémiai Intézet, Kardiovaszkuláris Kutatócsoport, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Kísérleti Fizikai Tanszék, Szeged Elõzmények: Iszkémiás prekondicionálás (IPC) során rövid iszkémiás epizódok ellenállóbbá teszik a szívizomzatot ezt követõ tartós iszkémia károsító hatása iránt. Emberben az IPC egyik modellje a koszorúér-intervenció (PCI) során ismételten elõidézett okklúzió. Különbözõ munkacsoportok eltérõ IPC-protokollokat és iszkémia-markereket alkalmaznak vizsgálataikban, feltehetõen ezen eltéréseknek tulajdonítható, hogy az emberi szívizomzat adaptációs készségérõl közölt adatok erõsen eltérõek. Célkitûzés: Azt vizsgáltuk, hogy egy 120 sec koszorúér-elzárás elegendõ prekondicionáló ingert jelent-e elektív PCI során, vagy IPC csak ismételt okklúziók után mutatható ki. Módszerek: Húsz betegben elektív PCI során ballonkatéteres tágítással három alkalommal végeztünk 120-120 sec okklúziót, köztük 300 sec reperfúziós idõt hagytunk. Az okklúziók során folyamatosan digitálisan rögzített intrakoronáriás EKG ütésenkénti analízisével az iszkémia mértékét a maximális (STmax; mV) és az átlagos (STmean; mV) ST-elevációval továbbá a STmax 50%-ának eléréséhez szükséges idõvel (T50%; sec) jellemeztük. Az egyes okklúziók során mért értékeket t-próbával hasonlítottuk össze. Eredményeink a 20 beteg átlagát és a standard hibát tartalmazzák. Eredmények: STmax: 1. okklúzió: 2,03±0,19; 2. okklúzió: 1,79±0,16 (p=0,034); 3. okklúzió: 1,66±0,16 (p=0,005) mV. STmean: 1. okkl.: 1,35±0,13; 2. okkl.: 1,21±0,11 (p=0,037); 3. okkl.: 1,10±0,11 (p=0,001) mV. T50%: 1. okkl.: 38,6±5,2; 2. okkl.: 36,8±2,6 (p=0,621); 3. okkl.: 42,1±3,0 (p=0,366) sec. IPC egyértelmû EKG-jelének azt tekintettük, ha ismételt okklúziók során csökkenõ STmax, STmean és növekvõ T50% együttesen fordul elõ. IPC az elsõ okklúzió hatására a 20 beteg közül csupán 5-ben (25%) következett be, két iszkémiás epizód után ezt 12 betegben (60%) észleltük. Következtetések: egyetlen 120 sec koszorúér-okklúzió szignifikáns mértékben csökkenti a második elzárás során kialakuló ST-eleváció mértékét, azonban ez a hatás egy második stimulussal tovább fokozható. Egy 120 sec okklúzió csak a betegek negyedében eredményez prekondicionált állapotot, így ez az egyetlen inger az IPC humán vizsgálatához önmagában nem elegendõ.

PRECONDITIONING EFFECT OF REPEATED OCCLUSIONS DURING ELECTIVE CORONARY INTERVENTION coronary angioplasty, ischemic preconditioning Background: During ischemic preconditioning (IPC) brief ischemic episodes enhance the ability of the heart to withstand a subsequent ischemic injury. One of the human model of IPC is repeated occlusion during percutaneous coronary intervention (PCI). Each working groups apply different IPC protocols and ischemic markers. The published data on the adaptation ability of human myocardium are divergent, probably due to these differences. Aim of the study: It has been investigated, whether one single 120 s coronary occlusion is a sufficient stimulus for IPC during elective PCI, or this effect can be detected after repeated occlusions, only. Methods: in 20 patients undergoing elective PCI three consecutive coronary occlusions were applied each lasting for 120 s with a 300 s reperfusion period. The measure of ischemia was characterized by continuous digital intracoronary ECG recording, calculating the maximum (STmax; mV) and mean (STmean; mV) STelevation, and the time needed to reach the half of STmax (T50%; s). Student’s t-test was applied for statistical analysis. Mean values±SEM are reported for twenty patients. Results: STmax: 1st occlusion: 2.03±0.19; 2nd occlusion: 1.79±0.16 (p=0.034); 3rd occlusion: 1.66±0.16 (p=0.005) mV. STmean: 1st occl.: 1.35±0.13; 2nd occl.: 1.21±0.11 (p=0.037); 3rd occl.: 1.10±0.11 (p=0.001) mV. T50%: 1st occl.: 38.6±5.2; 2nd occl.: 36.8±2.6 (p=0.621); 3rd occl.: 42.1±3.0 (p=0.366) s. Definite sign of IPC was regarded if all of decreasing STmax, STmean and increasing T50% occurred together during consecutive occlusions. IPC occurred after the 1st occlusion in 5 of 20 pts (25%), while this effect was detected following two ischemic episodes in 12 pts (60%). Conclusions: one single 120 s coronary occlusion significantly decreases the STsegment elevation during the second occlusion, however this effect can further be enhanced by a second stimulus. One 120 s occlusion results a preconditioned state in a quarter of the patients only, therefore this single stimulus is not sufficient for the human investigation of IPC.

A NAD(P)H-OXIDÁZ GÁTLÁSA MÉRSÉKLI A TROMBOCITAAGGREGÁCIÓT ASZPIRINRE REZISZTENS MAGAS RIZIKÓJÚ KARDIOVASZKULÁRIS BETEGEKNÉL

INHIBITION OF NAD(P)H OXIDASE ATTENUATES AGGREGATION OF PLATELETS FROM HIGH-RISK PATIENTS WITH ASPIRIN RESISTANCE

Stef Györgyi1, Bócsa Zoltán1, Csiszár Anna2, Ungvári Zoltán2, Endersz Frigyes1, Ferdinandy Péter3, Veress Gábor1 1 Állami Szívkórház, Balatonfüred 2 New York Medical College, Dept. of Physiology 3 Szegedi Tudományegyetem, Biokémiai Tanszék, Szeged

NAD(P)H oxidase inhibition, cardiovascular disease, platelet aggregation, aspirin resistance Up to 20% of vascular events in high risk vascular patients is attributable to a failure of aspirin (ASA) to suppress platelet aggregation. We hypothesized that inhibition of NAD(P)H oxidase may inhibit aggregation of platelets from ASA resistant (ASA-R) patients. We studied 50 high-risk non-invasive and/or invasive proven heart disease patients. 34% of patients were female and 66% of them were male. Mean age was 61 years. 36 patients were ASA-sensitive and 14 were ASA-R. Platelet rich plasma was isolated from patients (aspirin resistance was defined as higher than expected aggregation to collagen and epinephrine [³40%] after chronic oral treatment with 100 mg/day ASA). Aggregation to ADP (5 and 10 µmol/L), collagen (2 µg/ml) and epinephrine (10 µmol/L) in the absence and presence of the NAD(P)H oxidase inhibitors DPI (1 µmol/L), and apocynin (3×10-4 mol/l) was measured by optical aggregometry. Maximal aggregation af ASA-R platelets to collagen (56 vs. 45%; p<0.05) and epinephrine (49 vs. 35%; p<0.05) was significantly decreased by DPI and apocynin, whereas they had no effects in ASA-S platelets. Maximal aggregation to ADP was unaffected by NAD(P)H oxidase inhibition in either group. In ASA-R platelets both NAD(P)H-driven O2-production (lucigenin chemiluminescence assay) and expression of gp91phox and p67phox subunits of the NAD(P)H oxidase effectively inhibited collagen and epinephrineinduced aggregation of platelets from ASA-R patients, which may represent a novel pharmacological target for cardioprotection in high risk cardiac patients.

Magas rizikójú betegeknél a bekövetkezõ kardiovaszkuláris események több mint 20%-a az aszpirinrezisztenciának tulajdonítható. Tanulmányunkban azt feltételeztük, hogy a NAD(P)H-oxidáz enzim gátlása hozzájárulhat a trombocitaaggregáció mérsékléséhez ASA-rezisztens (ASA-R) betegeknél. 50 magas rizikójú, noninvazív és/vagy invazív módon igazolt iszkémiás szívbeteget – 34% nõ, 66% férfi – vizsgáltunk. Az átlagéletkor 61 év volt. A betegek közül 36 bizonyult ASA-szenzitívnek (ASA-S), 14 pedig ASA-R-nek. A betegekbõl trombocitadús plazmát izoláltunk (aszpirinrezisztensnek tekintettük a beteget, ha a kollagén és adrenalin indukálta aggregáció [³40%] felett volt rendszeresen szedett napi 100 mg po. ASAterápia mellett). A méréseket optikai aggregométerrel végeztük. Az aggregációt ADP-vel (5 és 10 µmol/l), kollagénnel (2 µg/ml) és adrenalinnal (10 µmol/l) végeztük NAD(P)H-oxidáz enzim inhibitorok – DPI (1 µmol/l) és apocynin (3×10-4 mol/l) – jelenlétében és anélkül. ASA-R-betegeknél a DPI és az apocynin a kollagén (56 versus 45%; p<0,05) és az adrenalin (49 versus 35%; p<0,05) indukálta maximalis aggregációs értéket egyenlõ mértékben, szignifikánsan csökkentette, míg az ASA-S trombociták aggregációs értékei érdemben nem változtak. A NAD(P)H-oxidáz enzim gátlása az ADP-indukálta aggregációt nem változtatta meg az ASA-R és az ASA-S-csoportban sem. Mindemellett az ASA-R trombocitákban a NAD(P)H vezérelte O2-képzõdés (lucigen chemiluminescens assay), valamint a gp91phox és p67phox NAD(P)H-oxidáz alegységek (Western blot) expressziójának fokozódását láttuk. Eredményeink alátámasztották, hogy a NAD(P)H-oxidáz gátlás hatékonyan csökkentette a kollagén és adrenalin indukálta aggregációt ASA-R-betegekben, ami új farmakológiai célpontot jelenthet a magas rizikójú betegek kardioprotekciójában.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions A HATÁRÉRTÉK-SZÛKÜLETEK FUNKCIONÁLIS JELENTÕSÉGÉNEK ÉS KVANTITATÍV ANGIOGRÁFIÁS JELLEMZÕINEK ÖSSZEHASONLÍTÓ VIZSGÁLATA Szûcsborus Tamás1, Thury Attila2, Ungi Imre2, Sasi Viktor2, Sepp Róbert1, Árvai Attila2, Forster Tamás1 1 SZTE ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 SZTE ÁOK, Kardiológiai Központ, Invazív Kardiológiai Részleg, Szeged Háttér: Az angiográfiás szûkületmérés kvantitatív úton (QCA) megbízhatóbb, jobban reprodukálható eredményû, mint a vizuális szûkületbecslés. Az angiográfiásan határérték koronáriaszûkületek funkcionális megítélésére a frakcionális flow rezerve (FFR) mérése prognosztikai szempontból is megbízható vizsgálat. Egy adott szûkület mértéke és funkcionális jelentõségének összefüggése nem kellõképpen tisztázott. Vizsgálatainkkal a koszorúér-szûkületek angiográfiás jellemzõinek és hemodinamikai paramétereinek összefüggését kívántuk tisztázni. Betegek és módszer: Stabil angina pectoris miatt koronarográfiával vizsgált 149 olyan beteg adatait dolgoztuk fel, akikben FFR-meghatározás is történt, mert vizuális becsléssel határérték-szûkületet (50-70% maximális lumenátmérõ-csökkenést) észleltünk. Off-line QCA módszerrel meghatároztuk a diametrikus szûkületet (DS), a lézió hosszát (LH) és az angiográfia numerikus paraméterei valamint az FFR közötti korrelációt vizsgáltuk. Eredmények: Az FFR és a DS között mérsékelt, de szignifikáns korreláció adódott, ugyanakkor az FFR és a LH között ennél gyengébb, de ugyancsak szignifikáns összefüggést találtunk. Ezután ROC (receiver operator characteristic) vizsgálattal a LH 6,25 mm-es „cut-off” értékét kaptuk, amely fölött a 0,75 FFR-értékre a következõ predikciós pontosság érvényes: szenzitivitás 94%, specificitás 11%, pozitív prediktív érték 23%, negatív prediktív érték 87%. A 6,25 mm-es LH alapján kettéválasztott csoportban az FFR és a DS között a 6,25 mm-nél hosszabb szûkületeknél szignifikáns korrelációt találtunk (r=–0,43, p<0,0001), míg a rövid szûkületeknél (<6,25 mm) nem volt kimutatható korreláció (r=–0,06, p=0,83). Következtetések: A határérték-szûkületek esetében a QCA-val mért DS-összefüggést mutat a mért FFR-értékkel. Ez azonban nagyon rövid szûkületekre nem érvényes, ezért e szûkületek klinikai jelentõségének megítélése a QCA-val pontosított angiográfiás méréssel nem megbízható. Tehát az FFR-vizsgálat elvégzése e léziók esetében kiemelt fontosságú.

HAZAI TAPASZTALATOK KOMPLEX LÉZIÓK INTERVENCIÓJÁBAN ALKALMAZOTT ZOTAROLIMUS-KIBOCSÁTÓ KORONÁRIA-STENTTEL Thury Attila1, Ungi Imre1, Horváth Tamás1, Sepp Róbert2, Zimmermann Zsolt1, Ruzsa Zoltán1, Forster Tamás1 1 SZTE, Kardiológiai Központ, Invazív Kardiológiai Részleg, Szeged 2 SZTE, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged Háttér: A zotarolimus-kibocsátó koronáriastentek alkalmazása randomizált vizsgálatokban kimagasló biztonságosság mellett a restenosis megelõzésére hatékonynak bizonyult. Ugyanakkor a nagy rizikójú betegek és komplex léziók esetében ezek további vizsgálata fontos. Ezért végeztük el hazai betegpopulációban a kardiovaszkuláris végpontok klinikai utánkövetéses prospektív vizsgálatát. Betegek és módszer: hat hazai intervenciós centrum bevonásával 128 betegbe összesen 150 EndeavorTM koronária-stentet implantáltunk elõzetes speciális kizárási kritérium nélkül, standard módszerek és eszközök használata mellett. A betegek klinikai és procedurális adatait, az 1, 6 és 12 hónapos klinikai és szükség esetén angiográfiás utánkövetést internetes rendszer segítségével rögzítettük. Eredmények: A 128 beteg 47%-át akut koronária szindróma miatt kezeltük, 41%uk cukorbeteg volt. Bifurkációt 33, komplex léziót 45%-ban (27% B2 és 18% Ctípusú) és restenosist 19%-ban kezeltünk EndeavorTM stent implantációjával. Az átlagos referencia-átmérõ 2,80±0,54 mm, a lézió hossz 19,9±8,3 mm, a teljes implantált stent hossz 26,4±11,5 mm volt. A stentek 98,7%-ot sikeresen implantáltuk (1 esetben stent-embolizáció lépett fel, másik 1 esetben sikertelen maradt). A korai (1 hónapos) eredmények alacsony klinikai szövõdmény-rátát igazoltak: összhalálozás 1,5%, korai re-intervencióra acut stent-thrombosis miatt 1 (0,7%), míg szubakut trombózis miatt 1 (0,7%) betegben volt szükség. Az 1 éves utánkövetés adatai jelenleg a betegek 90%-ában állnak rendelkezésre; bármilyen eredetû halálozás 6 esetben következett be (4,7%), az implantált stenttel összefüggés egyiknél sem volt bizonyítható. A tágított ér revaszkulárizációjára 14 (10,9%), a stentelt szakaszon belül 11 (8,6%) esetben került sor. Feltételezett késõi stenttrombózis 1 betegben (0,7%) lépett fel (a beteg halálához nem vezetett), amely ebben – a randomizált tanulmányokhoz viszonyítva nagyobb kockázatú – betegcsoportban egyéb gyógyszerkibocsátó stentekhez képest jó eredmény. Következtetések: A zotarolimus-kibocsátó koronáriastentek komplex léziók esetében is hatékonyak a restenosis megelõzésére. A késõi trombózis elõfordulása az e csoportban várható érték alatt maradt. E stentek alkalmazása a nagyfokú hatékonyság és biztonságosság révén indokolt.

COMPARATIVE ASSESSMENT OF FUNCTIONAL SIGNIFICANCE AND QUANTITATIVE CORONARY ANGIOGRAPHIC PARAMETERS IN INTERMEDIATE CORONARY LESIONS coronary artery disease, fractional flow reserve, quantitative coronary angiography, intermediate stenosis Background: The angiographic lesion severity assessed quantitative coronary angiography (QCA) is more reliable and reproducible than visual assessment. Fractional flow reserve (FFR) is a reliable prognostic method to assess the physiologic significance of intermediate lesions. Correlation between anatomical lesion severity and it’s functional significance has not been adequately assessed. We intended to examine the correlation between angiographic and hemodynamic parameters of coronary artery lesions of borderline angiographic severity. Methods: We enrolled 149 patients with stabil angina pectoris who underwent coronary angiography. In case of intermediate coronary lesions (50-70% lumen diameter stenosis by visual estimation) FFR measurements were performed. Diameter stenosis (DS), lesion length (LL) and angiographic parameters were determined by performing off-line QCA analysis and we analyzed the correlation between angiographic parameters and corresponding FFR. Results: There was moderate correlation between FFR and DS, in addition, there was a weak, but statistically significant correlation between FFR and LL. Using an ROC (receiver operator characteristic) curve analysis the cut-off value for LL of 6.25 mm was determined for predicting an FFR >0.75: senstitivity 94%, specificity 11%, positive predictive power 23%, and negative predictive power 87%. According to the cut-off value of 6.25 mm, two groups were dichotomized. In the long lesion group (LL>6.25 mm) we found correlation between FFR and DS (r=–0.43, p=0.0001), as compared with the short lesion group (LL<6.25 mm) where there was no correlation (r=–0.06, p=0.83). Conclusion: DS (assessed by QCA) show correlation with FFR measurements in intermediate coronary artery lesions. However there was no correlation for very short lesions. Our study shows that angiography, even when combined with QCA, is not reliable for the assessment of short lesions. Thus FFR measurements are extremely important in these cases.

HUNGARIAN EXPERIENCES WITH ZOTAROLIMUSELUTING STENT TREATMENT OF COMPLEX CORONARY ARTERY LESIONS drug-eluting stent, coronary artery disease, percutanous coronary intervention, restenosis, stent thrombosis Background: In randomized trials use of zotarolimus-eluting stents was shown effective in preventing restenosis with outstanding safety profile. However, further confirmation is crucial in complex lesions of high-risk patients. Therefore, we conducted a prosepective study of Hungarian patients with follow-up (FU) of major adverse clinical endpoints. Patients and methods: 150 EndeavorTM stents were implanted in 128 patients in 6 Hungarian interventional cardiology center without prespecified exclusion criteria applying standard methods and other devices. Baseline patient characteristics, procedural data and clinical FU at 1, 6 and 12 months together with angiographic FU were recorded through an internet-based system. Results: 47% of patients presented with acute coronary syndrome, 41% were diabetic. Bifurcational in 33%, complex in 45% (27% B and 18% C-type) and restenotic in 19% lesion was treated with implantation of 1 or more EndeavorTM stent. Average reference diameter was 2.80±0.54 mm, length of lesions was 19.9±8.3 mm and the implanted total length of stents was 26.4±11.5 mm. 98.7% of stents were successfully delivered (1 stent embolization occurred and 1 stent was not deliverable). Early (at 1 month) FU showed a low clinical complication rate: overall mortality 1.5%, reintervention was performed in 1 patient (0.7%) due to acute stent thrombosis and in 1 other (0.7%) due to subacute thrombosis. FU at 12 months is available in 90% of patients; 6 patients (4.7%) died of any cause, none were due to the implanted stent. Revascularization of the target vessel was performed in 14 (10.9%), target lesion revascularization in 11 (8.6%). Possible late stent-thrombosis occurred in 1 patient (not leading to death), which rate is favourable when comparing this high-risk population to that of randomized trials. Conclusions: Zotarolimus-eluting coronary stents are effective in preventing restenosis of complex lesions. Rate of late stent-thrombosis remaind lower than expected in this patient population. Therefore, implantation of these stents is recommended due to their outstanding efficacy and safety profile.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions A SZÍVIZOMINFARKTUS NAGYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA KRÓNIKUSAN ELZÁRT KOSZORÚSÉR-ELLÁTÁSI TERÜLETÉN SZÍV MRI-VEL

MRI MEASUREMENT OF INFARCT SIZE IN PATIENTS WITH CHRONIC CORONARY OCCLUSION

Tóth Levente, Horváth Iván, Varga-Szemes Ákos, Kántor Mariann, Repa Imre1, Papp Lajos, Simor Tamás PTE ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 1 Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár

coronary occlusion, cardiac MRI, myocardial viability Introduction: Infarct (MI) size is determined by the site, time frame, of coronary occlusion and the development of collaterals. The size of the infarct can be determined by high accuracy using cardiac MRI late enhancement (LE) technique. Aim: The measurement of infarct size in the territory of chronic occlusion of coronary arteries in the presence (CCp) and absence (CCa) of collateral circulation. Patients and methods: LE studies were performed in 40 (33 male, 7 female, mean age: 59.4±9.6 years) patients, by whom coronary angiography definitely showed coronary occlusion and CCp/CCa was identifiable. The segments in the territory of the occluded coronary arteries were categorized using the 17 segment model. Three categories (cat) were established, as the intramural extent of MI inside a segment was measured: LE I. 0-25%, LE II. 26-75% and LE III. 76-100%. Results: 219 segments were analyzed, CCp and CCa was established in 129 (59%) and 90 (41%) segments, respectively. In the group of CCp LE I, LE II and LE III categories were established in 57 (44%), 29 (23%) and 43 (33%) segments respectively. In the group of CCa LE I, LE II and LE III categories were established in 19 (21%), 33 (37%) and 38 (42%) segments respectively. c2 test showed statistically significant difference between the two groups (p<0.01). Conclusion: Our results clearly demonstrate, that the outcome of patients having collateral circulation results smaller size of MI and a larger size of the area, which can be succesfully revascularized (PCI, or CABG).

Bevezetés: A koszorúsér-elzáródás után a létrejövõ infarktus méretét az elzáródás helye, dinamikája és a kollaterális keringés kialakulása is befolyásolják. Szív MRI során a késõi típusú kontraszthalmozás (KTK) vizsgálata nagy pontossággal mutatja az infarktust szenvedett és az életképes szívizomzat méreteit. Cél: A krónikusan elzárt koszorúsér ellátási területében levõ infarktus kiterjedtségének vizsgálata a kollaterális keringés hiányának (KKh), vagy meglétének (KKm) függvényében. Betegek, módszer: 40 (33 férfi, 7 nõ, átlagéletkor: 59,4±9,6 év) betegnél végeztünk KTK-vizsgálatot, akiknél a koronarográfia elzárt koszorúseret igazolt (KKh vagy KKm egyértelmûen megítélhetõ). Az elzárt koszorúsér által ellátott szegmentumokat – a 17 szegmentumos modell alapján – három kategóriába (kat) soroltuk: I. KTK a falvastagság 0-25%-ában, II. 26-75%-ában valamint III. 76-100%-ában látszik. Eredmények: 219 szegmentumból 129 (59%) esetben KKm, 90 (41%) esetben KKh igazolódott. A KKm-csoport esetén az I. kat-ba 57 (44%), a II-ba 29 (23%), a IIIba 43 (33%) szegmentum került. A KKh-csoportnál pedig az I. kat-ba 19 (21%), a II-ba 33 (37%) a III-ba 38 (42%) szegmentum került. A két csoport között a különbség c2 próbával elemezve szignifikáns (p<0,01). Konklúzió: Eredményeink azt igazolják, hogy amennyiben a koszorúsér elzáródása mellett kollaterális keringés alakul ki, akkor az infarktus a falvastagság kisebb részét érinti, azaz a revaszkularizáció (PCI vagy bypass mûtét) során nagyobb tömegû izomzat vérellátása állítható helyre.

A TROMBOCITA P2Y1 ADP RECEPTOR FUNKCIÓJÁNAK ANALÍZISE CLOPIDOGREL KEZELT KARDIOVASZKULÁRIS BETEGEKBEN Tóth Zsámboki Emese1, Béres Bernát2, Katarina Vargova2, Kiss Nóra2, Kerecsen Gábor1, Préda István1, Kiss Róbert Gábor1 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport és Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest 2 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest A P2Y12 ADP-receptor gátló clopidogrel a terápia kötelezõ eleme PCI-ra kerülõ iszkémiás szívbetegekben. Mivel a trombociták két ADP-receptorának (clopidogrel-target P2Y12 és a P2Y1) együttes aktiválódása hozza létre az aggregációt, célunk a P2Y1-receptor egyéni variabilitásának és a receptor aggregációban játszott szerepének vizsgálata volt PCI-on átesett kettõs antitrombocita-kezelésben részesülõ betegekben (n=143). A trombocitaaggregáció mértékét ADP, kollagen, epinephrin induktorokat és specifikus P2Y1-gátlót (MRS2179) használva határoztuk meg; mértük a kizárólagosan P2Y1-függõ ADP-indukálta shape change (SC) reakció mértékét is. Az 5 µM ADP indukálta SC amplitúdója a kontroll (n=10) és a betegpopulációban azonos volt (M: –7,8%, IQR: –6 – –10%, vs. M: –8,43%, IQR: –10– –6%); 40 µM MRS2179 egészségesekben teljes, míg betegekben részleges gátlást alakított ki (M: –4,0%, IQR: –1 – –6%, p<0,05), alacsonyabb EC50-értékre utalva. Az SCérték alapján legalacsonyabb/legmagasabb kvartilisba esõ betegek között nem volt szignifikáns különbség az ADP (M: 58% vs. M: 52%), a kollagén (M: 22,8% vs. M: 22,8%) és az epinephrin-indukálta (M: 31,4% vs. M: 26,4%) aggregáció tekintetében. MRS2179 hatására mind az ADP (5 µM: 52,3%, IQR: 39-66% vs. M: 23%, IQR: 11–30%, p<0,05) és a kollagén-indukálta aggregációban (M: 24,6% IQR: 6–32% vs. M: 10,7%, IQR: 2–14%, p<0,05) szignifikáns gátlás alakult ki. Az ADPaggregációk alapján legmagasabb kvartilisbe tartozó, magas reaktivitású clopidogrel kezelt betegekben az MRS2179 hatékonysága szignifikánsan alacsonyabb volt a legalacsonyabb kvartlishez képest (átlagos gátló hatás: 1,25 µM ADP: 68% vs. 78,5%, p<0,005; 5 µM ADP: 50% vs. 70%, p<0,005). A fentiek alapján, a P2Y1receptor specifikus gátlása szignifikánsan csökkenti a trombocitaaggregációt, ezért a receptor potenciális új target lehet az antitrombocita kezelésben. A P2Y1-receptor elengedhetetlen az ADP-indukálta aggregációban, de egyéni aktivitása nem határozza meg alapvetõen a clopidogrel-kezelt betegek trombocita-reaktivitását, annak elsõdleges determinálója a P2Y12-receptor. A jövõben az ADP-indukálta shape change EC50 értékének meghatározása segíthet az egyéni P2Y1-variabilitás további felmérésében.

ANALYSIS OF THE PLATELET P2Y1 RECEPTOR FUNCTION IN CLOPIDOGREL-TREATED CARDIOVASCULAR PATIENTS ischemic heart disease, clopidogrel, platelet ADP receptors, P2Y1 receptor, shape change Clopidogrel, the inhibitor of the platelet P2Y12 ADP receptor is a key element of the therapy in ischemic heart disease patients with PCI. Since concomitant activation of the two platelet ADP receptors (the clopidogrel-target P2Y12 and the P2Y1) is required for platelet aggregation, our objective was to investigate contribution of the P2Y1 receptor to platelet reactivity in clopidogrel-treated cardiovascular patients (n=143). Platelet aggregation was induced by ADP, collagen and epinephrine; the specific P2Y1 inhibitor, MRS2179 was also used. The purely P2Y1-mediated shape change (SC) reaction was recorded as well. Amplitude of SC reaction was identical in healthy control (n=10) and in the patient cohort (M:-7.8%, IQR: –6 – –10%, vs. M: –8.43%, IQR: –10 – –6%); 40 µM MRS2179 in controls fully, while in patients only partially (M: –4.0%, IQR: –1 – –6%, p<0.05) inhibited SC, indicating lower EC50 values. We found no significant difference between the lowest/highest SC quartile patients in respect to ADP (M: 58% vs. M: 52%), collagen (M: 22.8% vs. M: 22.8%) and epinephrine-induced (M: 31.4% vs. M: 26.4%) aggregations. MRS2179 strongly inhibited both ADP (5 µM: M: 52.3%, IQR: 39-66% vs. M: 23%, IQR: 11–30%, p<0.05) and collagen-induced aggregations (M: 24.6% IQR: 6–32% vs. M: 10.7%, IQR: 2–14%, p<0.05). The inhibitory efficacy of MRS2179 was significantly reduced in patients in the highest ADP-aggregation quartile in contrast to the lowest quartile (average inhibitory effect: 1.25 µM ADP: 68% vs. 78.5%, p<0.005; 5 µM ADP: 50% vs. 70%, p<0.005). Based on these results, specific P2Y1 inhibitors reduce platelet aggregations significantly, indicating that the receptor might represent a new target in antiplatelet therapy. The P2Y1 receptor is prerequisite for ADP-induced aggregations; however, extent of activation is determined by the availability of the P2Y12 ADP receptor in clopidogrel-treated cardiovascular patients. In the future, measurement of the ADP-induced shape change EC50 value might help to identify the individual P2Y1 heterogeneity.


Iszkémiás szívbetegség, intervenciók/Ischaemic heart disease, interventions BAL KÖZÖS TÖRZS INTERVENCIÓK EREDMÉNYEINEK VÁLTOZÁSA GYÓGYSZERKIBOCSÁTÓ STENTEK ALKALMAZÁSÁVAL Ungi Imre, Sasi Viktor, Ruzsa Zoltán, Thury Attila, Horváth Tamás, Sepp Róbert, Zimmermann Zsolt Szegedi Tudományegyetem, Kardiológiai Központ, Szeged Elõzmények, célkitûzés: A bal közös törzs (BKT) szûkülete jelenleg bypass mûtét indikációját jelenti, de egyes nemzetközi ajánlások alapján bizonyos esetekben a védetlen bal közös törzs intervenciója elfogadott megoldás. Vizsgálatunk célja a Szegedi Kardiológiai Központban végzett BKT-intervenciók (PCI) adatainak analízise oly módon, hogy három idõszak (2003–2004 összevontan, 2005 és 2006) eredményeit hasonlítottuk össze klinikai és angiográfiás utánkövetési adatok alapján. Módszer: A klinikánkon 2003–2006 periódusban végzett BKT PCI-k közül az angiográfiával ellenõrzött betegekben vizsgáltuk a PCI sikere, a kórházi és késõi halálozás, a 30%-ot elérõ átmérõ szerinti restenosis (ISR), továbbá az ismételt revaszkularizáció (TLR) elõfordulási arányát. Adatainkat a fent említett idõszakok, illetve a hagyományos (BMS), valamint gyógyszerkibocsátó (DES) stent implantációja szerinti csoportosításban analizáltuk. Eredmények: A 2003–2004 éves idõszakban 27, 2005-ben 42, 2006-ban pedig 68 BKT PCI-t végeztünk. A technikailag sikeres beavatkozások aránya a következõképpen változott a vizsgált idõszakban: 2003–2004-ben 93%; 2005-ben 98%, 2006ban 99%. A szív eredetû halálozás 2003–2004-ben 7,4%, 2005-ben 4,8%, 2006-ban 8,8%-nak bizonyult. Az elveszített betegek mindegyikében akut koronária szindróma (ACS) volt a PCI indikációja, a halál az intervenció után a kórházi idõszakban történt. Az utánkövetési idõszakban nem veszítettünk el beteget, késõi stenttrombózisra utaló adatot nem kaptunk. A különbözõ típusú stentek felhasználása a következõképpen változott: 2003–2004-ben BMS: 72%, DES: 20%, BMS+DES: 8%. 2005-ben BMS: 46%, DES: 54%. 2006-ban BMS: 21%, DES: 76% BMS+DES: 3%. A BMS-csoportban a három idõszakban összességében 50%, míg a DES-csoportban 6% ISR-t észleltünk. TLR-t a klinikai és angiográfiás adatok együttes figyelembevételével a BMS-csoportban 22%-ban, a DES-csoportban 4%-ban végeztünk. Következtetések: A BKT PCI halálozási esélye ACS-ban lényegesen meghaladja az elektív beavatkozások kockázatát. A DES jelentõsen csökkenti a restenosis és a TLR arányát BKT PCI esetén BMS-hez viszonyítva. Tapasztalataink alapján a BKT intervenció DES implantációjával a bypass mûtét alternatívájaként a jövõben nagyobb szerephez juthat.

THE CHANGES OF OUR RESULTS OF LEFT MAIN CORONARY INTERVENTIONS BY USING DRUG-ELUTING STENTS left main coronary artery, percutaneous coronary intervention, in stent restenosis, target lesion revascularization, bare metal stent, drug eluting stent Background, aim: Coronary bypass surgery is still the gold standard of left main (LM) disease, but according to international guidelines certain cases of unprotected LM intervention (PCI) is an acceptible method to choose. Our objective was to analyze the data from the LM PCI-s in the Interventional Cardiology Unit of the Cardiology Center in Szeged by forming three groups of patients, from the period 2003-2004 together, 2005 and 2006 and compare the results of recoronarography and clinical visit. Method: We observed the period 2003-2006, we included patients who had undergone LM PCI and who already had a routine recoronarography. We examined the procedural success rate, the in hospital and late mortality, the restenosis (ISR) reaching 30% diametric stenosis by quantitative coronary angiography, target lesion revascularization (TLR) rate and the use of bare metal stents (BMS) and drug-eluting stents (DES). Results: In 2003–2004 we performed 27 LM PCI-s, in 2005 42 LM PCI-s and in 2006 68 LM PCI-s. The procedural success rate was 93% in 2003–2004, 98% in 2005, 99% in 2006. The number of cardiac deaths was 7.4% in 2003–2004, 4.8% in 2005 and 8.8% in 2006. All of the patients who died presented with acute coronary syndrome (ACS) and death occurred during the in hospital period. After exmission we did not loose patients and have no data to support late stent thrombosis. The use of the two subgroup of stents changed during the observed period: In 2003–2004 we used BMS in 72%, DES in 20%, BMS+DES in 8% of the cases. In 2005 we used BMS in 46%, DES in 54% of the patients. In 2006 BMS was implanted in 21%, DES in 76%, BMS+DES in 3% of the cases. Between 2003 and 2006 we observed ISR rate of 50% in the BMS group and 6% in the DES group. TLR was performed according to angiographic data and clinical setup in 22% of the BMS group and 4% in the DES group. Conclusions: LM PCI mortality is significantly higher in the ACS group, than the elective group. DES implantation significantly decreases ISR rate and TLR rate compared to BMS implantation in patients undergoing LM PCI. According to the growing experience of DES implantation in LM, it can be an alternative to CABG and is becoming to play a role in treating left main disease.

A KERINGÕ ENDOTHELSEJTEK SZÁMÁT BEFOLYÁSOLÓ KLINIKAI TÉNYEZÕK ÉS A GYÓGYSZERES KEZELÉS HATÁSA KORONAROGRÁFIÁVAL IGAZOLT STABIL ISZKÉMIÁS SZÍVBETEGEKBEN

QUANTIFICATION OF ENDOTHELIAL INJURY BY CEC COUNT IN PATIENTS WITH STABLE CORONARY ARTERY DISEASE: ROLE OF CARDIOVASCULAR RISK FACTORS AND CARDIOVASCULAR THERAPY

Vargová Katarina1, Tóth-Zsámboki Emese2, Gulácsi-Bárdos Petra2, Bencze Jusztina2, Béres Bernát János2, Kiss Róbert Gábor2, Préda István2 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest 2 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport és OGYK-Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest

circulating endothelial cells, stable angina, cardiovascular risk factors, percutaneous coronary intervention, clopidogrel Circulating endothelial cell (CEC) count serves as a specific marker indicating level of endothelial damage. The main aim of our study was the assessment of endothelial injury in patients with stable angina (SA) and to determine the impact of several cardiovascular risk factors (CVF), or focused cardiovascular therapy to endothelium using CEC count as an indicator. We enrolled 53 patients with SA (56.6% men, 43.4% women; age: 59±9.9 y) with proven coronary artery disease. Demographic data were the following: 81.1% had hypertension (HT), 50.9% hyperlipidaemia (HL), 32.1% had diabetes mellitus (DM), 67.9% of patients were smokers (S); body mass index was 24.9±0.35. We found significantly elevated CEC count in SA patients compared to healthy control group (median (M): 7.5/ml, IQR: 3.0–14.0 vs. M: 3.2/ml, IQR: 1.9–9.0, p=0.032). SA patients with hypertonia, hyperlipideamia, diabetes mellitus and smokers had elevated CEC count compared to those without CVF; thus the relationship between the assessed parameters wasn’t significant (HT: p=0.531, HL: p=0.61; DM: p=086, S: p=0.49, NS). Concerning cardiovascular therapy, we found significantly lower CEC count in SA patients taking clopidogrel (M: 3.0/ml, IQR: 2.0–13.0 vs. M: 8.7/ml, IQR: 4.0–20.0, p<0.015), moreover, regression analyses revealed, that from the qualitative parameters, CLO was the only significant predictor for CEC count (p=0.029) in SA patients. Similarly, patients with previous PCI in the anamnesis had significanly lower CEC count (M: 3.5/ml, IQR: 2.3–8.0 vs. M: 12.0/ml, IQR: 4.0–27.0, p<0.001); as they had been taking CLO before admission. We found similar tendency of CEC count in patients taking statins (M: 6.1/ml, IQR: 2.5–12.0 vs. 9.8/ml, IQR: 4.0–16.0, p=NS). Elevated circulating endothelial cell count in patients with stable angina confirmed the presence of endothelial injury; investigation of this interaction and impact of several cardiovascular risk factors needs enrollment of larger patient’s population. Clopidogrel treatment leads to significant decrease of CEC count and this effect is independent from cardiovascular risk factors; endothelial protective mechanism of CLO deserves further investigation.

A keringõ endothelsejtek (CEC) száma az endothelsérülés direkt markere. Vizsgálataink során arra kerestük a választ, hogy a kardiovaszkuláris kockázati tényezõk jelenléte, illetve a terápiás beavatkozások milyen hatást gyakorolnak az endothelre és a CEC számra stabil anginában szenvedõ betegekben. A vizsgálatainkba 53 koronarográfiával igazolt stabil angina pectorisban (AP) szenvedõ beteget (56,6% férfi, 43,4% nõ; átlagéletkor 59±9,9 év) vontunk be. Az ismert kardiovaszkuláris kockázati tényezõk elõfordulása a következõ volt: a betegek 81,1%-a hipertóniában (HT), 50,9%-a hiperlipidémiában (HL), 32,1%-a diabetes mellitusban (DM) szenvedett, 67,9%-a aktív dohányos (AD) volt. A CEC száma AP-betegekben szignifikánsan magasabb volt az egészséges egyénekhez képest (median – M – 7,5/ml, IQR: 3,0–14,0 vs. M: 3,2/ml, IQR: 1,9–9,0, p=0,032). Hipertóniában, hyperlipidaemiában, diabéteszben szenvedõ, illetve dohányzó betegekben emelkedett CEC számot találtunk; az összefüggés a szignifikáns mértéket azonban nem érte el (HT: p=0,531, HL: p=0,61; DM: p=086, AD: p=0,49, ns). A gyógyszeres kezelés hatásait illetõen, a clopidogrellel (CLO) kezelt betegekben szignifikánsan alacsonyabb CEC számot találtunk (M: 3,0/ml, IQR: 2,0–13,0 vs. M: 8,7/ml, IQR: 4,0–20,0, p<0,015). Többváltozós regressziós analízist alkalmazva a kvalitatív változók közül csak a CLO szedése bizonyult független prediktor paraméternek (p=0,029). Szignifikánsan alacsonyabb CEC számot találtunk azon betegekben is, akik korábban PCI-on estek át, mely jelenséget ezen betegek CLO kezelésével hozhatunk összefüggésbe (M: 3,5/ml, IQR: 2,3–8,0 vs. M: 12,0/ml, IQR: 4,0–27,0, p<0,001). A statinnal kezelt betegekben hasonló endothel protektív tendencia volt megfigyelhetõ (M: 6,1/ml, IQR: 2,5–12,0 vs. M: 9,8/ml, IQR: 4,0–16,0, p=ns). Stabil anginában szenvedõ betegekben az endothelsérülés mértékét az emelkedett keringõ endothelsejtszám jelzi; a kardiovaszkuláris rizikófaktorok szerepe további, nagyobb esetszámú beteganyagon még tisztázásra vár. A clopidogrel szignifikáns mértékben, az ismert kockázati tényezõktõl függetlenül csökkenti a keringõ endothelsejtszámot; az endothelprotektív hatás mechanizmusa további vizsgálatokat igényel.


Poszterek/Poster section CSAVARODÁS ÉS/VAGY STRAIN? KÜLSÕ VAGY BELSÕ REFERENCIARENDSZEREK TÜKRÖZIK-E KORÁBBAN A SZÍVELÉGTELENSÉGET? Asbót Richard, Sugár Katalin, Bor Katalin IMC, Nemzetközi Egészségügyi Központ, Budapest Az optimális szívmûködés az egész szív mellkason belüli, bonyolult, csak három dimenzióban jellemezhetõ elmozdulásával jár. Tomografikus, illetve irányfüggõ mérési módszereink a szíven belüli, illetve a szíven kívüli referenciapontok keverékét jelentik. Vizsgálatunkban a csak külsõ referenciapontokhoz igazodó méréseket kitüntetetten különválasztottuk a belsõ (üregméret, falvastagság, strain) referenciarendszer adataitól. Célunk a szívelégtelenség korai jellemzõinek azonosítása volt. Szívelégtelenség (NYHA II) tüneteivel jelentkezõ, megfelelõ akusztikus ablakkal rendelkezõ, nem iszkémiás és nem valvuláris szívbetegeket (n=12) vontunk be a vizsgálatba. M-mód, 2D és szöveti Doppler-adataikat 15, szûrõvizsgálaton résztvevõ és egészségesnek bizonyuló kontrollegyénével vetettük egybe. Az M-mód és 2D-echokardiogrammon a külsõ referenciapontokhoz viszonyítható elmozdulások reprodukálhatóságát (intra és interobserver variabilitás) vizsgáltuk. Vizsgáltuk a mitralis annulus koradiasztolés idõintervallumait, a mitralis annulus hossztengelyi sebességének és a mitrális beáramlás csúcssebességeinek viszonyát a kora- illetve késõdiasztolés idõ-diszkrepanciát (EDTE, illetve LDTD) is. A 2D és M-mód mérések közül elsõsorban a pitvar-kamrai határ mozgása vizsgálható a tér három síkjában. Olyan jellegzetes pontokat határoztunk meg, amelyek egymáshoz viszonyított elmozdulása a szív egészének megemelkedését és a kamra hossztengely felfelé fordulását kvantitatíve is jellemzi – a már általunk is vizsgált hossztengelyi csavarodás mellett. A parasternalis markerek jelzik a hossztengelyi elmozdulást és az emelkedési szög változását szívelégtelenségben. A kvantitatív értékelésnél az adatok jól reprodukálhatók voltak (var. coeff. M-mód <10%, 2D <15%) és a megtartott szisztolés funkciójú betegeknél is csökkenést mutattak (p=0,03 .... 0,05). A szívelégtelen betegeknél a tünetekkel elõbb az LTDT, majd az EDTD változása korrelált, utalva a fokozódó preload függõségre. A külsõ referenciarendszerhez viszonyított mérésekkel a balkamra-diszfunkció igen korai, a „diasztolés diszfunkciót” megelõzõ stádiumait lehet jellemezni. Az eredmények hozzájárulhatnak a megtartott ejekciós frakciójú szívelégtelenség jobb megismeréséhez.

MORTALITÁSI ADATAINK SZEKUNDER PREVENCIÓS CARDIOVERTER DEFIBRILLÁTOR IMPLANTÁCIÓ UTÁN A NAGY NEMZETKÖZI TANULMÁNYOK TÜKRÉBEN Clemens Marcell, Koszta György, Kovács Dóra, Herczku Csaba, Bene Orsolya, Csanádi Zoltán, Édes István DEOEC, Kardiológiai Klinika, Debrecen Bevezetés: Az implantálható cardioverter defibrillátorok (ICD) mortalitást csökkentõ hatását több, az 1990-es évek elején végzett szekunder prevenciós vizsgálat (AVID, CIDS, CASH) is megerõsítette. Az eltelt 10-15 év alatt a kardiológiai eszközös és farmakoterápia egyaránt sokat fejlõdött. Az alapbetegség hatékonyabb kezelésének köszönhetõen az akkori eredmények napjainkra várhatóan tovább javultak. Az említett nemzetközi vizsgálatokat történelmi kontrollként használva elemeztük az elmúlt két évben implantációra került betegeink rövid távú után követési adatait. Anyag, módszer: A vizsgálatba azok a betegeink kerültek, akiken 2004 szeptemberét követõen egy- vagy kétüregû ICD implantációt végeztünk szekunder prevencióként, beleegyezésüket adták a vizsgálatba és legalább 9 hónapos után követés adatai rendelkezésünkre álltak. A mortalitási adatokat 2006. december 27. és 2007. január 10. között elsõsorban életminõség felmérés céljából végzett telefon interjúk kapcsán aktualizáltuk. A saját beteganyagunk alapján készülõ Kaplan–Meier túlélési görbét, továbbá a klinikai alap paramétereket hasonlítottuk össze a nemzetközi vizsgálatok hasonló eredményeivel. Eredmények: A fentiekben vázolt kritériumok alapján 46 beteg (8 nõ, átlagéletkor: 60,5±14,1 év, EF: 38,3±11,4%) került a vizsgálatba, közülük 27 koronarográfiával igazolt koszorúérbeteg. 42 esetben együregû, 4 esetben kétüregû ICD-t implantáltunk. Az utánkövetés során 6 hónapnál 1 beteg esett ki a vizsgálatból biventricularis upgrade miatt. A 9 hónapnyi után követés alatt 4-en haltak meg, ami 8,7%os mortalitásnak felel meg. Beteganyagunk mind az indikációs kritériumokat illetõen, mind az egyéb paraméterek (férfi/nõ arány, átlagéletkor, átlagos ejekciós frakció, koronáriastátusz) alapján leginkább a CIDS-vizsgálattal mutat hasonlóságot, aminek ICD-s ágában 9 hónapnyi utánkövetés során a mortalitási ráta 8,5% körül volt. Konklúzió: Saját beteganyagunk rövid távú után követésének mortalitási adatai továbbra is az 1-1,5 évtizede végzett nagy tanulmányokban leírt mortalitási eredményeknek felelnek meg.

TWIST AND/OR STRAIN? APPLYING EXTERNAL AND/OR INTERNAL REFERENCE SYSTEMS TO DETECT EARLY STAGE HEART FAILURE left ventricular function The optimal function of the heart includes complicated, three-dimensional movements in the thorax. Our commonly used tomographic and direction-dependent methods are measuring points related to a mixture of intracardiac and extracardiac references. By the data of internal reference (cavity size, wall thickness, strain) and by measurements which are referring to external reference points, it is possible to characterise the spatial movement of the heart in health and disease and to define the role of the reference systems in detecting the early signs of heart failure. Nonischemic, non-valvular NYHA II heart failure patients (n=12) with appropriate acoustic window were included in the study. The control group consisted of 15 healthy subjects. M-mode, 2-D and TDI data were compared. Reproducibility of the measurements (M-mode and 2D) related to external reference points were tested by defining intra- and interobserver variability. The time intervals of the mitral anulus movement and mitral inflow were also studied, defining the values of early and late diastolic time discrepancies (EDTD and LTDT) respectively. Defining reference points e.g. along the atrio-ventricular border and at the apex, qualitative and quantitative data could be obtained in the parasternal long axis view characterising the long-axis displacement of the atrioventricular plane as well as the elevation of the left ventricular long axis itself. In the short axis the wellknown LV rotation could be observed. In heart failure qualitative and quantitative changes in the position and movement of these externally-related points, i.e. mostly a decrease in the displacement and elevation was found (var. coeff. M-mode <10%, 2-D <15%), even in patients with preserved LV systolic function (p=0,03 … 0,05). In heart failure LTDT and at later stages, EDTD correlated with clinical progression, reflecting increasing preload dependency. Measurements using external reference systems may detect early stages of heart failure, adding new insight in the pathophysiology of heart failure with preserved ejection fraction.

MORTALITY RATES OF PATIENTS WITH IMPLANTABLE CARDIOVERTER DEFIBRILLATOR AS A SECONDARY PROPHYLAXIS AND THEIR COMPARISON WITH THE RESULTS OF INTERNATIONAL STUDIES ICD, mortality Introduction: Mortality reducing effect of implantable cardioverter defibrillators (ICD) as a secondary prophylaxis was confirmed by several studies (AVID, CIDS, CASH) in the ’90-s. After 10-15 years invasive cardiology as well as pharmacotherapy improved a lot. Due to the modern treatment of the underlying disease those mortality results presumably improved further. Studies mentioned above were used as a historical control in analysing the short term mortality results of our ICD patients. Patient, method: Patients were included in our study who were operated after Sept. 2004, got a single or a dual chamber ICD as a secondary prophylaxis, signed the informed consent and had an at least 9 months follow-up period. Mortality results were updated between 27. Dec. 2006 and 10. Jan. 2007 with telephone interviews done basically measuring quality of life. Basic clinical parameters and a KaplanMeier survival curve based on our data were compared with the results of the international studies. Results: According to the criteria detailed above 46 patients (8 female, mean age: 60.5±14.1 years, EF: 38.3±11.4%) were included in our study, 27 had coronary artery disease justified by coronarography. 42 patients got a single chamber and 4 a dual chamber device. During the follow-up one patient was dropped out due to biventricular upgrade. In the course of the 9 months follow-up period 4 patients died (mortality rate 8.7%). Regarding patient characteristics (indication, male/female ratio, EF, coronary artery disease) our data resemble to CIDS study population, in which the mortality rate at 9 months was at about 8.5%. Conclusion: The short term mortality rates of our ICD population is still consistent with the results found in the great international studies 10-15 years ago.


Poszterek/Poster section AZ ST-ELEVÁCIÓVAL JÁRÓ AKUT SZÍVIZOMINFARKTUS KEZELÉSE PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓVAL 2005–2006 Csapó Kálmán1, Csengõ Erika2, Ondrejkó Zsolt2, Nagy Gábor2, Koós István2, Szokol Miklós1, Kalo Emil2 1 DE, Kardológiai Klinika, Debrecen 2 BAZ Megyei Kórház, Kardiológia, Miskolc Háttér: Az ST-elevációval járó akut szívizominfarktus (STEMI) kezelés célja az infarktusért felelõs érben minél korábbi, teljesebb coronaria áramlás visszaállítása. Cél: Jelen vizsgálatunkban a tünetek kezdetétõl a reperfúziós kezelésig eltelt idõ, az életkor, az infarktus lokalizáció és szívizom-károsodás közötti kapcsolatot elemeztük. Betegek és módszer: 2005. január 1. és 2006. december 31. között kórházunkban 3811 beteg került invazív kivizsgálásra. STEMI diagnózissal 290 (5,6%) esetben történt primer perkután koronária-intervenció (PPCI). A betegeket az intézetünkbe szállítás útja szerint csoportosítottuk. Az A-csoportban 141 (48,6%) esetben közvetlenül a helyszínrõl érkezett a beteg (primer transzport), míg a B-csoportban 149 (51,4%) alkalommal más intézmény vagy kórház érintésével (szekunder transzport) került az osztályunkra. A reperfúzióig eltelt idõt (a panaszok kezdete és az intrakoronáriás ballon felpumpálása közötti szakasz) négy csoportba osztottuk: a <3 órán belüli, 3–6, 6–9, és 9–12 óra közöttire. Eredmények: A nõk elõfordulása: Group A: 32,6% ; Group B: 34,5%. ³65 éves betegek aránya: 34,5%. Az anterior lokalizációjú infarktus gyakrabban fordult elõ a szekunder transzport csoportban (Group A: 41,8%; Group B: 56,4%). A tünetek kezdetétõl a ballon felpumpálásig eltelt idõ szignifikánsan rövidebb volt az A-csoportban, mint a B-csoportban (219 vs. 305 perc; p<0,05). A mechanikus reperfúzió sikere 94,1%. A maximális CK-szint átlagában is szignifikáns különbség figyelhetõ meg a két csoport között (Group A: 2270; Group B: 4225 U/ml; p <0,001). A kórházi halálozás jelentõsen magasabb a szekunder transzportcsoportban, mint primer transzportcsoportban (Group A: 0,7%; Group B: 7% p<0,01). Következtetés: Az ST-elevációval járó akut szívizominfarktusban szenvedõ betegek primer perkután koronária-intervenciós kezelése biztonságosan és hatékonyan elvégezhetõ. A fenti eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a reperfúzióig eltelt idõ növekedése súlyos szövõdmények kialakulásához vezet és további erõfeszítések szükségesek e idõtartam csökkentésére.

A FIZIKAI TERHELHETÕSÉG JAVULÁSA KORONÁRIA BYPASS MÛTÉT UTÁN A KORAI KARDIOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ SORÁN Csendes Éva, Simon Attila, Tiringer István1, Berényi István, Veress Gábor Állami Szívkórház, Balatonfüred 1 PTE ÁOK, Magatartástudományi Intézet, Pécs A fizikai teljesítõképesség meghatározása fontos feladat a rehabilitációban szívmûtétek után. A standard kerékpár és járószalag-terheléses tesztek nem végezhetõk el a mûtét utáni korai idõszakban. A 6 perces járásteszt (6 MWT) könnyen elvégezhetõ, jól tolerálható és jól tükrözi a funkcionális kapacitást. Koronária bypass mûtött (CABG) betegek fizikai kapacitásának javulását vizsgáltuk a korai rehabilitáció során prospektív tanulmányunkban. Azokat a tényezõket igyekeztünk meghatározni, amelyek szerepet játszanak a 6MWT-vel meghatározott teljesítõképesség javulásában. A vizsgálatba 59 CABG mûtött beteget vontunk be. Rehabilitációs programjuk elején (4-23 nappal a mûtét után) és végén standardizált körülmények között végeztük el a 6MWT-t. Az alábbi tényezõk szerepét vizsgáltuk a funkcionális kapacitás változásával kapcsolatban: életkor, nem, hemoglobin szint, bal kamra ejekciós frakció (EF), kísérõbetegségek, mûtéti hegek állapota, az operáció után eltelt idõ, mûtéti technika (ECC, off pump), a szûkült koronária erek száma, felhelyezett graftok száma. Vizsgáltuk a korai posztoperatív és rehabilitáció alatti szövõdményeket. Eredmények: A 6 MWT mért járástávolság számottevõen nõtt (253±118 m vs. 385±120 m, p<0,05). Negatív korrelációt találtunk az induló teszt és a javulás foka között (r=0,35, p<0,01). A járásteszt javulása független volt a kortól, a betegség súlyosságától, a Hgb-szinttõl, a bal kamrai EF-tõl, a kísérõbetegségektõl, a mûtéti hegek állapotától, a revaszkularizáció teljességétõl, a mûtéti technikától. Nem volt összefüggés az operációtól eltelt idõ és a 6 MWT javulása között. Következtetés: A 6 MWT-vel jól mérhetõ a funkcionális kapacitás CABG mûtét után a korai rehabilitációban. A kiinduláskor rosszabb fizikai kapacitással bíró betegek javulása nagyobb fokú volt. A férfiak terhelési kapacitása jelentõsebben javult, mint a nõké (148±97 vs. 103±69 m, p<0,05). A javulás mértékét nem befolyásolta a rehabilitációs program korai megkezdése.

PRIMARY PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION IN PATIENTS WITH ST-ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION 2005–2006 Interventional cardiology, PCI Background: The goal of reperfusion therapy in ST-elevation myocardial (STEMI) is to achieve early, full and sustained coronary blood flow in the infarct artery. The aim of the present study was to analyse a relationship between treatment delay, age, infarct location and myocardial damage. Patient, methods: Between 1. January 2005. and 31. December 2006. 3811 patients were admitted for coronarography to our hospital. Primary percutaneous coronary intervention (PPCI) was performed in 290 (5.6%) patients with diagnosis of STEMI. The patients were divided into two groups. In Group A (primary transport) 141 (48.6%) patients were transported directly to our hospital and in Group B (secondary transport) 149 (51.4%) patients were transferred from other hospitals. The time to reperfusion (defined as the time from symptom onset until potency of the infarc-related artery established with ballon inflation) was divided into 4 categories: <3 hours, 3 to 6 hours, 6 to 9 hours, and 9 to 12 hours. Results: Women had similar prevalence in Groups (Group A: 32.6%; Group B: 34.5%). Patients aged ³65 years: 34.5%. In Group B had more anterior infarctions (84 vs. 59) The duration from symptom onset and restoration of flow was significantly shorter in the Group A than in the Group B (219 vs. 305 min; p<0.05). The success rate of mechanical perfusion was 90,6 %. Significant difference was in the mean total peak CK value of the groups (Group A: 2270; Group B: 4225 U/ml; p<0.001). Significant in-hospital mortality difference existed between Groups (Group A: 0.7%; Group B: 7%; p<0.01). Conclusion: In patients with STEMI coronary intervention can be performed effectively and safely. Findings pointed to a negative impact of increasing reperfusion delay on outcomes and continued efforts aimed at reducing the time to therapy with PPCI.

IMPROVEMENT OF PHYSICAL CAPACITY OF PATIENTS DURING EARLY REHABILITATION AFTER CORONARY ARTERY BYPASS GRAFT OPERATION rehabilitation, functional capacity Physical capacity, measured as walking distance improves during early rehabilitation after coronary artery bypass graft (CABG) operation. In our prospective study, we wanted to determine the factors that influence the improvement, measured by the difference of 6 minutes walk test (6MWT) at the start and at the end of residential cardiac rehabilitation program. 59 consecutive patients after CABG operation were included in the investigation. The first 6MVT was carried out at their arrival (4-23 days after operation). At the end of rehabilitation program the 6MWT was repeated, 15.3±3.4 days later. Age, gender, initial hemoglobin, left ventricular ejection fraction, associated diseases, quantity and quality of wounds, left days from operation, off pump techniques, number of coronary with stenosis, number of grafts were evaluated as potential factors, that could influence the improvement. Results: The walking distance improved by 132±90 m (253±118 m vs. 385±120 m, p<0.05). We found a negative correlation between walking distance of the first test and the degree of improvement (r=0.35; p<0.01). Men improved better than women (148±97 vs. 103±69 m, p<0.05). The change in walking distance was independent from age, the number of coronary arteries diseased, initial hemoglobin level, left ventricular ejection fraction, associated diseases, localization and quality of wounds, the fact, that operation was complete, made by off pump techniques. There was no correlation between time left from operation till the start of mobilization and the improvement in walking capacity. Conclusion: The 6MWT is appropriate measure of functional capacity of patients early after CABG operation. There is no reason for delay of mobilization, patients starting the rehabilitation programs several days after operation improves as good as other patients.


Poszterek/Poster section AZ UROCORTIN EXPRESSZIÓ DINAMIKÁJÁNAK VÁLTOZÁSA IZOLÁLT SZÍVIZOMSEJTEKEN ISZKÉMIÁS PREKONDICIONÁLÁST KÖVETÕEN

DINAMISM OF UROCORTIN EXPRESSION AFTER ISCHAEMIC PRECONDITIONING IN CARDIAC CELLS

Cserepes Barbara, Jancsó Gábor, Gasz Balázs, Rácz Boglárka, Bertók Szabolcs, Balatonyi Borbála, Rõth Erzsébet PTE ÁOK, Sebészeti Oktató és Kutató Intézet, Pécs

ischaemic preconditioning, urocortin, cardioprotection, isolated cardiomyocytes Background: Urocortin, a member of the corticotropin-releasing factor family, expressed throughout the heart and vasculature, has potent effects on the cardiovascular system including vasodilation, increases in cardiac contractility and coronary blood flow, and induces protection against ischaemia/reperfusion damage. Recent studies reported that urocortin has similar cardioprotective effects as the ischaemic preconditioning (IPC) in both early and delayed phases. The aim of this study was to monitor the expression of urocortin after ischaemic preconditioning stress insult on cultured cardiomyocytes. Materials and methods: Cultured neonatal rat ventricular myocytes were separated into 6 groups. In group I. (control) cardiomyocytes were incubated in normal cell culture medium. In other groups cardiac cells were exposed to ischaemic buffer for 10 minutes, then medium was changed into normal medium as reperfusion period for 30 minutes in group II., 1 hour in group III., 2 hours in group IV., 18 h in group V. and for 24 h in group VI. After the different reperfusion periods cardiomyocytes were fixed and urocortin expression was monitored with fluorescein immunohistochemistry. Results: Our results show, that in the control group (group I.) urocortin like immunoreaction was to be seen in some cytoplasm of cardiac cells, which was similar after 30 minutes (group II.) and 1 h (group III.) reperfusion. However, following 2 h reperfusion period (group IV.) urocortin staining was more expressed in many cardiomyocytes. In group V. and VI. (after 18 and 24 h reperfusion) urocortin expression was similar as in control group. Conclusion: Our study suggests that urocortin might be an important mediator of ischaemic preconditioning, but more studies are required to proof the role of urocortin in the preconditioned heart to identify the specific conditions for its success. Furthermore, urocortin may exist in a presynthetic form in the cytoplasm of cardiomyocytes, from where it can transform to an active form to exert its cardioprotective effect. Supported by the Hungarian Scientific Research Foundation OTKA 048851 and ETT 168/2006.

A szívizomzat endogén adaptáció mechanizmusai közül jelentõs szerep tulajdonítható az iszkémiás prekondicionálásnak (IPC), melynek következményeként a szervezet különbözõ jelátviteli folyamatok révén kardioprotektív anyagok szintézisével védelmet nyújt a sejtet érõ károsodások ellen. A legújabb kutatások szerint a szívés érrendszerben termelõdõ urocortin endogén peptidnek vazodilatatív, antiapoptotikus, pozitív inotróp tulajdonságai mellett az IPC-hoz hasonló védõ hatást fejt ki. Kísérleteinkben az urocortin fehérje termelõdésének idõbeli lefolyását kívántuk monitorozni rövid iszkémiás ingerrel prekondicionált szívizomsejt-tenyészeteken. Újszülött patkányok kamrai szívizomzatából izolált sejteket 6 csoportra osztottuk. A kontrollcsoportban (I. csop.) normál sejtoldatban tartottuk a miokardiális sejteket. A többi csoportban 10 percig iszkémiás pufferben inkubáltuk a szívizomsejteket, majd a puffert normálmédiumra cserélve különbözõ ideig „reperfundáltuk” a sejttenyészeteket a következõk szerint: a II. csoportban 30 percig, a III. csoportban 1 óráig, a IV. csoportban 2 óráig, az V. csoportban 18 óráig, a VI. csoportban 24 óráig tartottuk a sejteket normál tápoldatban, majd fixálást követõen vizsgáltuk az urocortin fehérje expressziójának dinamikáját fluoreszcein immunhisztokémiai módszerrel. Eredményeink szerint az I. csoportban (kontroll) a stressz ingerrel nem kezelt szívizomsejteken megjelenik az urocortinra specifikus festõdés, mely hasonló mértékû 30 perces (II. csop.) és 1 órás (III. csop.) reperfúziót követõen. Azonban az iszkémiás stressz-ingert követõen a reperfúzió 2. órájában (IV. csop.) a sejtek citoplazmájában egy lényegesen markánsabb urocortin jelölõdés mutatható ki, amely a további vizsgált reperfúziós idõpontokban (V., VI. csop.) csökken és megegyezik a kontrollcsoport eredményével. Kísérleteink igazolták, hogy az urocortin stresszregulációs szerepén kívül valószínûleg a sejteket ért oxigénhiányos állapotokban is jelentõs szerepet játszik. Eredményeink alapján feltételezhetõ, hogy ez a fehérje már preszintetizált formában jelen van a szívizomsejtek citoplazmájában, ahonnan gyorsan átalakulva fejtheti ki kardioprotektív hatását, további kutatások szükségesek azonban tényleges funkciójának tisztázására. OTKA 048851 és ETT 168/2006.

SZÍVFREKVENCIA-VARIABILITÁS CIRKADIÁN VÁLTOZÁSA SPONTÁN KAMRAI TACHYARRHYTHMIÁK KIALAKULÁSÁT MEGELÕZÕEN

CIRCADIAN RHYTHM OF HEART RATE VARIABILITY REGISTERED IN ICD PATIENTS PRECEDING SPONTANEOUS VENTRICULAR TACHYARRHYTHMIAS

Gergely Mihály, Zima Endre, Gellér László, Kutyifa Valentina, Szilágyi Szabolcs, Szûcs Gábor, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, CVC, Budapest

heart rate variability, circadian rhythm, ICD Reduced heart rate variability (HRV) is a powerful predictor of malignant ventricular tachyarrhythmias (VTA). The tone and circadian rhythm of the autonomic nervous system can be investigated by HRV. The aim of the current study was to examine the circadian rhythm of short-term HRV parameters preceding spontaneous VTA stored in the memory of implantable cardioverter defibrillators (ICD). We analysed 80 spontaneous arrhythmias of 31 patients, excluding the episodes of atrial fibrillation, pacemaker rhythm, incessant ventricular arrhythmias. Time domain (MeanNN, SDNN, rMSSD, pNN50%) and spectral (LF/HF) HRV values of 5 minute periods 0, 10, 30 and 60 minutes before the onset of the VTA were statistically analyzed using General Linear Model. We distinguished three groups according the time of onset of arrhythmias (7-15 h: A-group, n=33; 15-23 h: P-group, n=31; 23-7 h: N-group, n=16). To exclude premature beats 100 ms interval filters were used. Results: The MeanNN was found significantly lower in group A-(732±126 ms) and P (768±208 ms) compared to group N (951±236 ms), and during the day the heart rate showed a significant increase in the periods immediately preceding the VTA. SDNN, rMSSD and pNN50% was also significantly reduced in group A and P. The LF/HF decreased significantly in group P before arrhythmias, but other spectral parameters has not showed circadian variation. Discussion: The changes in HRV values preceding VTAs show a circadian pattern, which can explain the higher incidence of malignant arrhythmias in the morning and during the daytime. The non-consistent results in this group of patients can refer to the adrenergic hyperactivity associated with beta receptor downregulation.

A beszûkült szívfrekvencia-variabilitás (HRV) a malignus kamrai tachyarrhythmiák kialakulásának bizonyított, önálló prediktora. Az autonóm idegrendszeri tónus, továbbá ennek intrinszik cirkadián ritmusa HRV segítségével vizsgálható. Munkánk során implantálható cardioverter defibrillátor (ICD) memóriájában tárolt holterek felhasználásával elemeztük spontán kamrafibrillációt, kamrai tachycardiát megelõzõ periódusok HRV-parametéreinek cirkadián változását. Módszerek: 31 beteg, 80 ritmuszavarát konszekutívan választottuk ki, kizárva a pitvarfibrilláló és a pacemaker-függõ betegek epizódjait. Az aritmiák indulása alapján 3 napszakot különböztettünk meg (7-15 h: A-csoport, n=33; 15-23 h: P-csoport, n=31; 23-7 h: N-csoport, n=16). A statisztikai analízist, az aritmiát 0, 10, 30 és 60 perccel megelõzõ 5 perces Holter-intervallumokon végeztük el Biotronik PDM2000 program segítségével. Idõtartományi (MeanNN, SDNN, rMSSD, pNN50%), és spektrális (LF/HF) paramétereket számoltunk. Az extraszisztolék kizárására 100 ms-os intervallumszûrõt alkalmaztunk. Eredmények: Az emelkedett szimpatikus tónusnak megfelelõen az átlagos ciklushossz az A- (732±126 ms), és a P-csoportban (768±208 ms) a ritmuszavar felé közeledve jelentõsen csökkent, továbbá az éjjeli csoporthoz (N: 951±236 ms) képest is szignifikánsan (p<0,05) alacsonyabbnak bizonyult. A nappali idõszakban induló aritmiákat megelõzõen az SDNN, az rMSSD és a pNN50% az irodalmi értékekhez, és az N-csoporthoz képest is jelentõsen alacsonyabb értékeket mutatott. Az LF/HF a P-csoportban szignifikánsan csökkent a ritmuszavarok elõtt, egyebekben a spektrális paraméterekben cirkadián ingadozást nem találtunk. Eredményeink alapján a malignus ritmuszavarok fellépése elõtt regisztrált HRV tükrözi az autonóm tónus cirkadián ingadozását, ami magyarázhatja ezen ritmuszavarok gyakori reggeli elõfordulását is. Az elütõ eredmények hátterében az ebben a betegcsoportban fennálló krónikus adrenerg hiperaktivitás és a következményes béta-receptor down-reguláció valószínûsíthetõ.


Poszterek/Poster section A MINIMALIZÁLT EXTRACORPORALIS KERINGÉS Göbölös László1, Hejjel László1, Lindenmayer-G. Réka2, Phillip Alois2, Imre Jenõ1, Sipos Elemér1, Gyõrimolnár Iván1 1 PTE, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Universitätsklinikum Regensburg Az újdonságnak számító minimalizált extracorporalis keringés egy említésre méltó alternatívája a hagyományos szívmotornak. Felépítése egyszerû; egy centrifugál pumpából, oxigenátorból, egy teljes hosszában heparinizált csõrendszerbõl és egy módosított cell saver-bõl áll. A zárt rendszerének és a redukált prime-nak köszönhetõen a hagyományos perfúzió elõnytelen következményei, mint a hemodilúció, a gyulladásos válasz, a mikrocirkuláció malperfúziója, a transzfúziós igény jelentõsen csökkenthetõk. Ezen eljárás rövid összefoglalójával vázoljuk a rendszer létjogosultságát a mindennapi terápiában.

KÜLÖNBSÉG A TERÜLETI ELLÁTÁS KERETÉBEN ÉS AZ ÜGYELETI IDÕBEN STEMI MIATT FELVETT BETEGEK ADATAI KÖZÖTT Heltai Krisztina, Zámolyi Károly Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Kardiológia, Budapest Budapesten a STEMI-ügyelet megszervezésével lehetõség nyílt a nap 24 órájában az ST-elevációs miokardiális infarktus primer PTCA-jára. Cél: A 2006-ban STEMI miatt osztályunkra érkezõ betegek adatait vizsgálva arra kerestük a választ, hogy számíthatóan bekerült-e minden ST-elevációs infarktust szenvedõ beteg a PCI-centrumba. Beteganyag és módszer: 2006. évben területi ellátás és a fõvárosi STEMI-ügyelet keretében a Bajcsy-Zsilinszky Kórház Kardiológiai Osztályára kerülõ betegek adatait dolgoztuk fel. Vizsgáltuk a felvétel idejét, a betegek nemét, korát, a területet, ahonnan a beteg beszállításra került. Eredmények: 2006-ban 2520 órát volt területi ellátási kötelezettségünk, 1050 órát volt STEMI-ügyelet. 8 és 18 óra között felvettünk STEMI miatt 194 beteget (124 férfit, akik közül 8, 40 évnél fiatalabb, 55, 40–60 év, 56, 60–80 év, 5, 80 év feletti) (70 nõt: 2, 40 évnél fiatalabb, 24, 40–60 év, 36, 60–80 év, 8, 80 évnél idõsebb). 102 beteg Budapest területérõl, ebbõl 68-at a X., XVII., XVIII. kerületbõl, 92 a fõvároson kívülrõl érkezett. Fõvárosi STEMI-ügyeletben 177 beteget vettünk fel 117 férfit (kor szerint: 7, 40 év alatt 7, 58 40–60 év, 45, 60–80 év, 80 év felett 7 fõ) és 60 nõt (40 év alatti 1, 14, 40–60 év, 35, 60–80 év, 80 év feletti 10 fõ). 106 beteg érkezett Budapest területérõl, 71 a fõvároson kívülrõl. Budapestrõl a XXII., XXIII. kerületbõl egy sem az I., V., VI., IX., XII, XIII., csak 1 vagy 2 beteg érkezett egész évben. Ha feltételezzük, hogy a X., XVII., XVIII. kerület együttesen megfelelõen reprezentálja Budapest lakosságát, így adatai átszámíthatók, és összehasonlítjuk az ügyeletben felvett betegek azonos felvételi idõre átszámított adataival, akkor azt találjuk, 8 és 18 óra között 0,18 infarktus alakult ki Budapesten óránként, míg 18 és 08 óra között 0,1. Következtetés: Az ügyeleti alacsonyabb infarktusincidencia okait elemezve felvetettük annak lehetõségét, hogy éjszaka és különösen néhány budapesti kerültbõl a betegek nem jelentkeznek orvosnál idõben, illetve nem jutnak az adott PCI centrumba. Megítélésünk szerint további vizsgálatot igényel ennek oka.

THE MINIMAL EXTRACORPOREAL CIRCULATION minimal extracorporeal circulation, heparin coated system, centrifugal pump, haemodilution, transfusion The freshly introduced minimal extracorporeal circulation system is a remarkable alternative to the conventional heart-lung machine in several cardiosurgical indications. It consists of a centrifugal pump, an oxygenator, a tip-to-tip heparin coated line set and a modified cell saver application. Due to its closed, blood – air interaction free construction and reduced priming volume, the haemodilution, inflammatory response, microcirculatory malperfusion, transfusion needs as the unfavourable effects of a perfusion can be effectively reduced. The following short summary shows the exceptional role of the system in the daily therapeutic routine.

DIFFERENCES IN THE INCIDENCE OF STEMI IN PATIENTS ADMITTED TO CORONARY CARE UNITS WITH PCI DURING WORKING HOURS AND IN DUTY PERIODS incidence of STEMI, PCI centre, working hours, duty periods With the organization of STEMI duty system in Budapest, primary PTCA became avaliable for the patients in 24 hours. Aim: to find out whether all patients with STEMI is admitted to the PCI centers in Budapest and from its neighborhood. Method: the data of patients with STEMI admitted to the PCI Center of Bajcsy Zsilinszky Hospital in 2006 were analysed, retrospectively. Admission times, age and gender of patients and the district form where the patient were sent to the hospital were processed. Results: In 2006, the total time for admission patients from the corresponding districts of the Bajcsy Hospital was 2520 hours, while the PCI center had 1050 hours for duty service. Altogether 194 patients were admitted with STEMI between 8 am and 6 pm (male 124, 8 under 40 years, 55 between 40–60 years, 56 between 60–80 years, 5 over 80 years. Female 70, 2 under 40 years, 24 between 40–60, 36 between 60–80 years, and 8 over 80 ys). Out of the 102 patients from Budapest, 68 arrived form districts No X., XVII., XVIII., while 92 from the neighborhood. In the duty service 177 patients were admitted (male 117, 7 under 40 years, 58 between 40–60 years, 45 between 60–80 years, 7 over 80 years. Female 60, 1 under 40 years, 14 between 40–60, 35 between 60–80 years, and 10 over 80 ys). Out of the 177 patients 106 arrived form Budapest, 71 out of the capital. No patients were admitted from districts No XXII., XXIII., and only 1 or 2 arrived from districts No I. V. VI. IX. XII, XIII. in this period. It may be assumed that the data in districts No X. XVII, XVIII represent the incidence of STEMI in the other districts, and the data can be extrapolated to whole Budapest. According to the results of calculations, based on the previous assumption, one can conclude that the incidences of STEMI between 8 am. and 6 pm is 0,18/hour, while it is only 0,1/hour between 6 p.m. and 8 am. Conclusion: The lower incidence of STEMI in the duty period might be due to several causes such as the patients do not call for medical help, or the patients are not referred to the PCI centers. This issue warrants further studies.


Poszterek/Poster section KÜLÖNBÖZÕ KAMRAI INGERLÉSI MINTÁK („COUPLED” AND „PAIRED” PACING) FREKVENCIAKONTROLLÁLÓ HATÁSÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA PITVARFIBRILLÁLÓ BETEGEKEN

COMPARISON OF COUPLED AND PAIRED PACING FOR RAPID RATE-CONTROL DURING ATRIAL FIBRILLATION

Kardos Attila, Berthold Stegeman, Földesi Csaba, Mihalcz Attila, Szili-Török Tamás Gootsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Bevezetés: A pitvarfibrilláció (PF) gyors és irreguláris kamrai frekvenciával járhat, a frekvenciakontroll javítja az életminõséget. Ha spontán érzékelt (senselt) („coupled pacing” CP) vagy elektromosan ingerelt („paired pacing” PP) kamrai ütést követõen extrastimulussal ingereljük a myocardiumot röviddel a kamra refrakter periódusa (ERP) után, a posztextraszisztolés potenciáció miatt az effektív perifériás pulzus lassul és regularizálódik. Jelen vizsgálatunkban a CP és PP akut frekvenciakontrolláló hatást vizsgáltuk paroxizmális vagy perzisztens, vena pulmonalis izolációra kerülõ pitvarfibrilláló betegeknél. Módszer: Prospektív vizsgálatunkba 16 beteget (12 férfi) vontunk be. Spontán, vagy indukált AF alatt a beavatkozás részeként a jobb kamra csúcsba felvezetett diagnosztikus katéteren keresztül a kamrai ERP meghatározása után CP és PPingerléseket végeztünk random módon minden betegnél. Az elért perifériás pulzusfrekvenciát (PPF) arteria radialisba helyezett kanül segítségével regisztráltuk. CP esetén a senselt ütés után leadott extrastimulus 20 ms-al az ERP után következett, az elért PPF-t 3 percig regisztráltuk. A PP 500 ms-os alaphajtással kezdtük, a pacelt ütést követõ extrastimulust szintén az ERP után 20 ms-mal adtuk le. Az alaphajtást 50 ms-onként emeltük, az elért PPF-t 3 percig regisztráltuk, amíg a legalacsonyabb reguláris perifériás pulzust el nem értük. Az ingerlés proaritmiás hatását a kiváltott kamrai extraszisztolék számával jellemeztük. Eredmények: A PF alatt mért PPF (113±9 /min) CP alkalmazásakor minden betegnél tartósan kontrollálható volt (58±4/min), de irreguláris (RR range: 896±24–1452±67 ms) maradt, kamrai ES-t nem észleltünk. PP alkalmazásával különbözõ alaphajtásokkal különbözõ reguláris PPF-át értünk el (Range 62±6–80±4 /min). Tartós PPF csak 7 betegnél volt elérhetõ, míg 9 esetben a PP kamrai ES-eket indukálva akadályozta ezt (56%) [mean 7 (range 1–72) PVC]. Megbeszélés: 1. A CP és PP egyaránt csökkenti a PPF-t magas frekvenciájú PF esetén. 2. A PP kevésbé jól alkalmazható tartósan, azonban a kívánt HR jobban beállítható. 3. PP-vel szemben CP-nél aritmogén hatást nem észleltünk.

pacing, atrial fibrillation Background: Delivering a premature electric stimulation to the heart above the effective refractory period (ERP) of a ventricular activation by a sensed (coupled pacing; CP) or a paced (paired pacing; PP) ventricular stimulation can rapidly decrease the mechanical pulse rate (MPR). Objective: The purpose of the present study was to compare the rate controlling effects of CP and PP during AF with high ventricular rates in patients scheduled for elective pulmonary vein isolation. Methods: 16 patients (12 males) with paroxysmal or persistent atrial fibrillation were included into this prospective single center study. During AF standard quadripolar diagnostic catheter was advanced to the apex of the right ventricle. Following determination of the ERP of the ventricle CP and PP was applied in random order. The mechanical effect of pacing was detected via arterial pressure tracing as mechanical pulse rate (MPR). During CP the coupling interval of 20 ms above the ERP after the sensed ventricular activation was used to reach optimal haemodynamic effect, MPR was recorded for 3 minutes. PP was started with a basic cycle length of 500 ms followed by an extra stimulus with a coupling interval of 20 ms after the ERP. The drive train was then changed at 50 ms increments the achieved MPR was recorded for 3 minutes at each increments until the lowest pulse frequency was reached. Proarrhythmic effects were characterised by the number of premature ventricular contractions (PVC’s). Results: The MPR during AF (113±9 /min) was successfully controlled using CP in all of the patients (58±4 /min). Using CP the controlled rhythm remained irregular, (RR range: 896±24–1452±67 ms) while no PVC’s were observed. With different drive trains PP resulted in different regular MPR’s (range 62±6–80±4 /min). The lowest MPR achieved was significantly higherin the PP group) p<0.05). Continuous MPR control was achieved only in 7 patients, while PP caused premature beats in 9 pts (56%) [mean 7 (range 1–72) PVC’s per patient], resulting in failure of continuous MPR control. Conclusions: 1. Both CP and PP can reduce the MPR during AF. 2. CP is more applicable, but PP has the advantage to achieve a predefined target heart rate. 3. PP has proarrhythmic effect vc CP.

ENDEAVOR STENT A MINDENNAPI GYAKORLATBAN

ENDEAVOR STENTS IN EVERYDAY PRACTICE

Kenéz András, Takács István, Németh Zoltán, Motyovszki Ákos, Németh Barnabás, Papp Elõd, Lupkovics Géza Zala Megyei Kórház, Zalaegerszeg Bevezetés: Az Endeavor egy króm-kobalt stent, amely foszforil-kolin polymerrel van bevonva, a polymerbõl egy új szintetikus sirolimus analóg gyógyszer szabadul fel, az így kialakított gyógyszerbevonatos stent rendszer a restenosis megelõzésére szolgál. Az Endeavor II vizsgálat kétéves követésének eredményei alapján a cél lézió revaszkularizációjának (TLR) aránya 6,5%, és Endeavor stent használata esetén a TLR-csökkenés 56%-os a bare metal Driver stenthez viszonyítva. Endeavor stentben a stenttrombózis gyakorisága 0,3%, késõi stenttrombózis ez idáig nem fordult elõ. Kétéves követés alatt az Endeavor stent használata esetén a halál/miokardiális infarktus összesített végpontja alacsonyabb (2,2%), mint a Driver stent esetén (3,1%). Módszerek, eredmények: 2005. október 1. és 2006. szeptember 30. között 101 betegbe (67 férfi, 34 nõ) 113 Endeavor stentet implantáltunk. A betegek 98%-ban a stentimplantáció sikeres volt (99/101). 6 beteg 2, 3 beteg 3 Endeavor stentet kapott. A 99 sikeres intervención átesett betegnél összesen 166 (Endeavor és más stent, 1,67 stent/beteg) stentet implantáltunk. Hozzávetõleg a betegek 74%-ánál a steneket ACC/AHA-beosztás szerinti B2/C típusú léziókba implantáltuk, az átlagos lézió hossz 23,2 mm volt. Az Endeavor stenteket magas rizikójú léziókba implantáltuk. (Közös fõtörzs: 3, proximális LAD: 25, bifurkáció: 29, CTO: 1, proximális RCA: 4, ISR: 4, Graft: 4). 29 beteg szenvedett diabetes mellitusban, 11 beteg korábban CABG-n, 24 koronária-intervención esett át és 59 betegnél több ér betegség igazolódott. A betegeket ergometriával és telefonon követtük. A követés alatt a betegek 30%-ánál történt elektív, vagy sürgõs koronarográfia. Minden beteg 12 hónapon keresztül clopidogrel és aszpirin/orális antikoaguláns kezelésben részesült. A követés alatt 2 beteg halt meg. Stenttrombózis két betegnél jelentkezett, az implantációt követõ 30 napon belül. Cél ér revaszkularizációjára (TVR) a betegek 10%-ánál volt szükség. A szignifikáns instent-restenosis 7%-ban alakult ki. Összefoglalás: Eredményeink az Endeavor II vizsgálathoz hasonlóak. Endeavor stentimplantáció biztonságos és hatékony kezelési módszer.

endeavor stent, restenosis, revascularisation Background: The Endeavor drug-eluting stent is made of cobalt alloy and is coated with a phosphorylcholine coating (PC) technology that has the capability to deliver ABT-578, a synthetic analogue of sirolimus, is a new antiproliferative that is being used in a drug-eluting stent system for the prevention of restenosis. In two-year follow-up of patients from the Endeavor II pivotal trial, Endeavor showed a Target Lesion Revascularisation (TLR) rate of 6.5 per cent, and Endeavor also demonstrated an overall TLR reduction of 56 per cent compared to the Driver bare metal stent. Endeavor had an overall thrombosis rate of 0.3 per cent, with zero late stent thrombosis. Endeavor had a lower composite death/MI rate (2.2 per cent) at two years compared to the Driver bare metal stent (3.1 per cent). Methods and results: Between October 1. 2005. and September 30. 2006. 113 Endeavor stents were implanted in 101 patients (67 men, 34 women). The procedure was successful in >98 per cent of patients (99/101). 6 patients received 2 and 3 patients received 3 Endeavor stents. 99 successfully implanted patients received total 166 stents (Endeavor and another stents, 1.67 stents/patients). Approximately 74 per cent of lesions were ACC/AHA Class B2/C and average lesion length was 23.2 mm. We implanted Endeavor stents into high risk lesions. (Left main: 3, proximal LAD: 25, bifurcation: 29, CTO: 1, proximal RCA: 4, ISR: 4, Graft: 4). 29 patients were diabetics, 11 patients had history of CABG, 24 patients had history of PCI and 59 patients had multi vessel disease. We followed patients with treadmill stress test and phone call. Routine or urgent coronarograpy has been made in approximately 30 per cent of patients during the follow-up period. Every patient got clopidogrel and aspirin/oral anticoagulant therapy for 12 month. 2 patients died during follow-up. The rate of stent thrombosis was 2 percent, which occurred during the first month post-intervention. TVR (target vessel revascularisation) was required for 10 per cent of patients. In-stent restenosis rate was 7 per cent. Conclusion: Our results are comparable with Endeavor II trial. The Endeavor stent is safe, effective, and a durable treatment option for patients undergoing intervention.


Poszterek/Poster section AZ ÁTLAGOS TROMBOCITAVOLUMEN (MPV) JELENTÕSÉGE ST-ELEVÁCIÓS MIOKARDÁLIS INFARKTUSBAN

IMPORTANCE OF MEAN PLATELET VOLUME (MPV) IN ST-ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION

Komka Zsolt, Piroth Zsolt, Keltai Mátyás Semmelweis Egyetem, Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

mean platelet volume, ST-elevation myocardial infarction Introduction: Many foreign research groups published results demonstrating that MPV correlates with the prognosis of several conditions. It has been postulated that MPV may be an independent risk factor in ST-elevation myocardial infarction. No Hungarian papers have been published on this subject. Aim: In the present study, we made a retrospective analysis of 309 patients (mean age 61.2 years) treated with acute ST-elevation myocardial infarction (STEMI) in 2003. We examined the relationship between MPV and the gender, age, hemoglobin (Hgb), body mass index (BMI), platelet number of the patients and the time from the beginning of symptoms to the taking of the blood sample, and the correlation between MPV and mortality and reinfarction rate. Results: The average MPV of all patients was 8.79 fl. Average MPV of male and female patients was 8.71 and 8.94 fl respectively. Average MPV´s in age groups in ten-year categories from 30-90 years were as follows: 8.51; 8.47; 8.73; 8.95; 8.95; 8.93 fl. Average MPV´s with respect to increasing Hgb levels (between 100 and 170 in 10 g/l intervals) were as follows: 9.17; 8.98; 8.76; 8.69; 8.66; 9.08; 9.03 fl. The average MPV´s in increasing BMI intervals (20-45 kg/m2 in 5 kg/m2 intervals): 8.73; 8.85; 9.01; 8.92; 8.05 fl. Average MPV´s plotted against platelet numbers (100-400 G/l, in fifty G/l intervals) were as follows: 9.56; 9.09; 8.83; 8.47; 8.28; 8.32 fl. Average MPV´s with respect to the time from symptom onset to blood sampling (devided hours from 2 to 12 h): 9.42; 8.72; 9.19; 8.46; 8.83; 8.7; 8.35; 8.31; 8.76; 9.06 fl. The MPVs of patients who died within 30 days or a year were 8.82 and 8.85, that of those suffering reinfarction was 9.04 fl. Conclusion: In the examined population, correlation could only be demonstrated between MPV and the platelet number; with increasing platelet numbers the MPV decreases. It can established, tha MPV as an independent risk factor does not play a role in infarct outcome or in reinfarct development.

Több külföldi munkacsoport közölt eredményeket, amelyek szerint az MPV összefüggést mutat különbözõ megbetegedések prognózisával. Ezek alapján felmerült az MPV szerepe, mint az ST-elevációs infarktus rizikófaktora. Hazai publikáció a témában ez idáig nincs. Módszer: Retrospektív felmérést végeztünk 309 betegnél, akik 2003-ban akut STelevációs miokardiális infarktussal kerültek be a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetbe. A vizsgálatunk a betegek MPV-jét a nem, kor, hemoglobin (Hgb) szint, BMI, trombocitaszám és az infarktusnál a panaszok kezdetétõl a vérvételig eltelt idõ függvényében, az MPV és a halál, illetve a reinfarktus összefüggését. Eredmények: Az összes vizsgált beteg átl. MPV-je 8,79 fl. Férfiak átlag MPV-je 8,71, nõké 8,94 fl. 10 éves korcsoportokra bontva (30 és 90 év között) az átl. MPV: 8,51; 8,47; 8,73; 8,95; 8,95; 8,93 fl. A Hgb-t 100 és 170 között tízes intervallumokra osztva az átlag MPV 9,17; 8,98; 8,76; 8,69; 8,66; 9,08; 9,03 fl. Az MPV a BMI függvényében (20–45 kg/m2, ötös intervallumokban): 8,73; 8,85; 9,01; 8,92; 8,05 fl. A trombocitaszám függvényében (100-400 G/l, ötvenes intervallumokban): 9,56; 9,09; 8,83; 8,47; 8,28; 8,32 fl. Az idõ függvényében (2-12 óráig, órákra bontva): 9,42; 8,72; 9,19; 8,46; 8,83; 8,7; 8,35; 8,31; 8,76; 9,06 fl. A 30 napon és az egy éven belül meghalt betegekben az átl. MPV 8,82; illetve 8,85, a reinfarktust szenvedettekben 9,04 fl. Következtetés: A vizsgált populációban szignifikáns összefüggés kizárólag a trombocitaszámmal mutatható ki: annak emelkedésével az MPV csökken. Megállapítható, hogy az MPV, mint önálló rizikótényezõ nem játszik szerepet az infarktus kimenetelében, illetve a reinfarktusok kialakulásában.

AKUT KORONÁRIA SZINDRÓMA IDÜLT VESEELÉGTELENSÉGBEN Kovács Enikõ1, Kóbor Krisztina2, Stefán János1, Ladányi Erzsébet2, Kalo Emil1 1 Borsod-A-Z megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, I. Belgyógyászat, Miskolc 2 FMC, Miskolci Nefrológiai Központ, Miskolc Bevezetés: A Troponin I és T biomarkerek fontos szerepet játszanak a diagnózisalkotásban, a rizikóbecslésben, amelyek széles körben elterjedtek az elmúlt években. Ezek a biomarkerek igen specifikusak és szenzitívek myocardium lézióra, de nemcsak a klasszikus infarktusban, akut koronária szindrómában (ACS) magas a szérumszintjük, hanem egyéb betegségekben is, mint például idült veseelégtelenségben kardiális panasz nélkül is. A koronáriabetegség igen gyakori vesebetegeknél, a krónikus veseelégtelenség önálló rizikófaktor kardiovaszkuláris megbetegedésre, de az emelkedett kardiális Troponin-érték akut kardiális tünet nélkül is. Cél: krónikus veseelégtelenségben (KVE) szenvedõ akut koronária szindrómás betegek retrospektív vizsgálata tünetek, eredményesség, halálozás, vonatkozásában, valamint a kardiális biomarkerek diagnosztikai használhatóságát illetõen KVE-ben. Metodika: Retrospektív feldolgozás: 2005. január 01. és 2006. május 31. között, egyszerû átlagszámításokkal. Adatok: 36 ACS+KVE-ben szenvedõ beteg, férfi: 21, nõ: 15, átlagéletkor: 66,6 év (50–85 év), végsõ diagnózis: STEMI: 24 (66,4%), NSTEMI: 4 (11%), instabil angina: 8 (22%). Eredmények: Elsõdleges bevezetõ tünetek: stenocardia: 25 (69,4%), fulladás: 16 (44%), hányinger, hányás: 9 (25%), palpitáció. 21 (61%), kollapszus, eszméletvesztés: 5 (13,8%), Koronarográfia: 15 (41,6%) betegnél, 9 esetben intervenció, 1 CABG. Féléves halálozás: átlagban 33% (12/36), dializáltak között 5 (31,2%), STEMI: 11(46%), NSTEMI: 1 (25%), IAP: nulla. Csúcs kardiális markerek átlaga STEMI-ben: CKMB: 85,2 U/L, Troponin-I: 65 ng/ml, NSTEMI: CKMB: 27 U/L, Troponin I. 10,5 ng/ml, Instabil angina: CKMB: 23 U/L, Troponin-I. 0,9 ng/ml. Dialízált, kardiális tünetek nélküli krónikus veseelégtelenségben szenvedõ betegek Troponon-I értékei: normálisak (átlag: 0,22 ng/ml). Összegzés: A mortalitás magas a krónikus veseelégtelenségben szenvedõ akut koronária szindrómás betegek között. A biomarkerek jól használhatóak voltak veseelégtelenségben az akut koronária szindróma diagnosztikájában.

ACUTE CORONARY SYNDROME IN PATIENTS WITH CHRONIC RENAL FAILURE acute coronary syndrome Introduction: In the diagnostic and in the risk stratification there are very important the cardiac Troponin I and T, which widely used in the clinic practice in the last years. These biomarkers highly specific and sensitive for myocardium laesions, but not only in the classic myocardial infarction, acute coronary syndrome (ACS) are elevated in the serum but in other diseases too, for example in renal failure (RF) without cardiac symptoms. The coronary artery disease is highly prevalent in patients with RF, and it is an independent risk factor for cardiovascular disease and elevated cardiac troponin also without acute cardiac complaint. Aim: to investigate the patients with RF and ACS for symptoms, result, mortality and the cardiac marker’s beneficial for establishing of correct diagnosis in RF. Method: retrospective: 01. 01. 2005–31. 05. 2006, simple calculation. Data: 36 patients: ACS+RF, male: 21, female: 15, average-year: 64.6 years (50–85 years). Final diagnosis: STEMI: 24 (66.6%), NSTEMI: 4 (11%), UAP: 8 (22%). Results: Primer introduction complaint: chest pain: 25 (69.4%), dyspnoea: 16 (44%), vomit: 9 (25%), collapse, Adams-Stokes sy: 5 (13.8%). Coronarography: 15 patients (41.6%), PTCA, STENT: 9 patients, CABG: 1 patient. Half year mortality: average: 33% (12/36), STEMI: 46%, NSTEMI: 25%, UAP: zero. Dialysated patient’s mortality: 5/16 (31.2%) Peak biomarkers: in STEMI: Troponin I: 65 ng/ml, CKMB: 85.2 U/L, NSTEMI: Troponin I: 10.5 ng/ml, CKMB: 27 U/L, UAP: Tropnin I: 0.9 ng/ml, CKMB: 23 U/L. Patients with chronic renal failure without cardiac symptoms Troponin I: 0.22 ng/ml. Summary: The acute coronary syndrome’s mortality is higher in patients with renal failure. The cardiac biomarkers are suitable for diagnosis of acute coronary syndrome in chronic renal failure.


Poszterek/Poster section A TRANZIENS KIFELÉ HALADÓ KÁLIUMÁRAM SZEREPE KUTYA KAMRAI SZÍVIZOMBAN Kristóf Attila1, Virág László2, Kovács Péter Pál2, Lengyel Csaba3, Horváth Zoltán2, Papp Gyula1, Varró András1 1 SZTE-MTA, Keringésfarmakológiai Kutatócsoport, Szeged 2 SZTE, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 3 SZTE, I. Belgyógyászati Klinika, Szeged Jelenlegi munkánk célja az volt, hogy tanulmányozzuk a tranziens kifelé haladó kálium áram (Ito) repolarizációban betöltött szerepét kutya kamrai szívizomban. Ebben a vizsgálatban felhasználtuk azt a megfigyelést, hogy a chromanol 293B nemcsak a késõi egyenirányító kálium áram lassú komponensét (IKs), hanem nagy koncentrációban (100 ¾M) az Ito áramot is nagymértékben gátolja. Így a teljes IKs-blokk jelenlétében (L-735,821) az akciós potenciál repolarizációjában és az ionáramokban chromanol 293B hatására létrejött változások a szer Ito-áramra gyakorolt hatásának tulajdoníthatók. Chromanol 293B (100 ¾ M) 100 nM L-735,821 jelenlétében (teljes IKs-blokk) endokardiális és epikardiális jobb kamrai preparátumokban is nyújtotta az akciós potenciál repolarizációját. Amennyiben a preparátum repolarizációs tartalékát 100 nM dofetilid és 1 ¾ M BayK 8644 alkalmazásával legyengítettük, a chromanol 293B jóval erõsebben nyújtotta meg az akciós potenciált, mint a szintén IKs-blokkoló HMR-1556, amelyet a chromanol 293B Ito-gátló hatásának tulajdoníthatunk. Izolált kutya kamrai myocytákon az áram inaktivációs kinetikája kétfázisú volt (gyors fázis: 3,89±0,13 ms, amplitúdó: 2222±239 pA; lassú fázis: 23,5±2,5 ms, amplitúdó: 172±33 pA; n=12, tesztpotenciál: 20 mV). A lassú fázis amplitúdója az akciós potenciál plató fázisa alatt jelentékeny nagyságú Ito-áramra utal. Az inaktivációs és aktivációs görbék kismértékû átfedése a 0 és –40 mV közötti potenciáltartományban felveti annak lehetõségét, hogy ezen ioncsatornák egy kis hányada ebben a potenciáltartományban reaktiválódhat (Ito „window” áram). Az Ito-áram lefutását az akciós potenciál plató és repolarizációs fázisa alatt úgy határoztuk meg, hogy megmértük a chromanol 293B szenzitív áramot kutyaszívbõl izolált bal kamrai myocytákon, egy akciós potenciál hullámformát alkalmazva parancsjelként. Megállapítottuk, hogy az Ito-áram a plató fázis alatt és a repolarizáció késõi szakaszában jelentékeny repolarizáló áramot szállít. Kísérleteink alapján arra következtettünk, hogy a tranziens kifelé haladó káliumáram nemcsak közvetett módon, a plató fázis potenciáljának modulálásával, hanem közvetlenül is befolyásolhatja a kamrai munkaizom repolarizációját emlõs szívben.

SPONTÁN BAROREFLEX-SZENZITIVITÁS VIZSGÁLATA CUKORBETEG ÉS NEM-CUKORBETEG HIPERTÓNIÁSOKBAN Légrády Péter, Bajcsi Dóra, Lengyel Csaba, Várkonyi Tamás, Rudas László1, Kempler Péter2, Ábrahám György SZTE, I. Belgyógyászati Klinika, Szeged 1 SZTE, Belgyógyászati Intenzív Osztály, Szeged 2 SE, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest Bevezetés: Cukorbetegséggel nem társuló hipertóniában is kialakulnak a diabéteszre jellemzõ mikrovaszkuláris szövõdmények. Célkitûzés: Jelen vizsgálat célja annak megállapítása volt, hogyan változik a spontán baroreflex-szenzitivitás (BRS) nyugalomban és felállást követõen cukorbeteg és nem-cukorbeteg hipertóniásokban. Módszerek: Kilenc 1-es típusú nem-hipertóniás cukorbeteg (DM1, kor: 46±4,01 év, átlag±SE), 7 kezelt hipertóniás 1-es típusú cukorbeteg (DM1HT, kor: 52,14±6,28 év, átlag±SE), 12 normotenzív anyagcsere-egészséges kontroll (K, kor: 44,92±2,02 év, átlag±SE), 6 kezelt hipertóniás 2-es típusú cukorbeteg (DM2HT, kor: 57,83±2,41 év, átlag±SE) és 13 nem-cukorbeteg hipertóniás (HT, kor: 54,77±2,69 év, átlag±SE) személyt vizsgáltunk. A folyamatos vérnyomásgörbét a K, DM1HT és DM1-csoportban Finapress 2300 (Ohmeda), az EKG-felvételt Sirecust 730 (Siemens) készülékkel rögzítettük. A DM2HT és HT-csoportokban a folyamatos vérnyomásgörbét a Finometer (FMS, Arnhem, Netherlands) eszközzel rögzítettük. Mindkét esetben off-line analízist végeztünk. A spontán BRS-t fekvõ testhelyzetben (BRSL) és aktív ortosztázis (BRSS) idején számítottuk. A kardiális autonóm neuropátia (CAN) jellemzésére az öt standard kardiovaszkuláris reflextesztet végeztük el, az idegkárosodás összesített mértékét 0-10 közötti score megadásával fejeztük ki. Eredmények: Minden betegcsoport autonóm neuropátiás volt, az CAN score a DM1HT-csoportban volt a legmagasabb. A BRSL és a BRSS egyaránt alacsonyabb volt az 1-es típusú cukorbeteg-csoportokban a kontrollhoz képest. Továbbá mindkettõ érték alacsonyabb volt DM2HT és HT-csoportokban is a normálértékekhez képest. A BRSS minden csoportban csökkent, de a csökkenés mértéke a DM1HT és DM2HT nem volt szignifikáns. A BRS hányados a DM1HT-csoportban volt a legkisebb. Következtetés: Hipertóniához társuló diabetes mellitus súlyosbítja a CAN mértékét, amely 1-es típusú cukorbetegség együttes fennállása esetén a legkifejezettebb. A cukorbetegség – elsõsorban az 1-es típusú – tovább rontja a gyors adaptációs mechanizmusokat hosszabb ideje fennálló kardiovaszkuláris betegségekben.

ROLE OF TRANSIENT OUTWARD POTASSIUM CURRENT IN DOG VENTRICLE electrophysiology, potassium currents, pharmacology The aim of the present study was to investigate the role of the transient outward potassium current (Ito) in ventricular repolarization in dog heart. In these experiments we took advantage of the observation that at high (100 ¾M) concentration of chromanol 293B blocks not only the slow component of the delayed rectifier potassium current (IKs), but also largely inhibits Ito. Therefore, in the presence of full IKs block (by L-735.821) the chromanol 293B induced change of action potential and of ionic currents can be attributed to its effect on Ito. Chromanol 293B (100 ¾ M), in the presence of full IKs block (100 nM L-735,821), lengthened the action potential repolarization in both endocardial and epicardial dog right ventricular preparations. In preparations where the repolarization reserve is attenuated by application of 100 nM dofetilide and 1 ¾ M BayK 8644, chromanol 293B excessively lengthened the action potential compared to that found after application of another IKs inhibitor, HMR-1556, which can be attributed to the Ito blocking effect of chromanol 293B. In single dog ventricular myocytes the inactivation kinetics of the current was biexponential (rapid phase: 3.89±0.13 ms, amplitude: 2222±239 pA; slow phase: 23.5±2.5 ms, amplitude: 172±33 pA; n=12, test potential: 20 mV). The amplitude of the slow phase implies a substantial Ito current during the plateau phase of the action potential. The little overlap of the inactivation and activation curves over the potential range 0 to –40 mV proposes that a small fraction of these ion channels may reactivate in this potential range (Ito “window current”). The Ito current during the action potential plateau and repolarization phases was measured as chromanol 293B sensitive current in left ventricular myocytes isolated from dog hearts using an action potential waveform for the command potential. It was found that Ito carries significant outward current in the plateau and the later phase of repolarization of the action potential. We concluded that the transient outward potassium current may influence not only indirectly by modulating the plateau potential, but also directly the ventricular repolarization in mammalian heart.

INVESTIGATION OF SPONTANEOUS BAROREFLEX SENSITIVITY IN DIABETIC AND NON-DIABETIC HYPERTENSIVE PATIENTS baroreflex sensitivity, autonomic neuropathy, hypertension Introduction: More and more data confirm that microvascular complications typical of diabetes mellitus can also occur in non-diabetic hypertensive patients. Objective: The aim of this study was to analyse the spontaneous baroreflex sensitivity (BRS) in the resting supine position and after standing up in diabetic and nondiabetic patients. Methods: We investigated 9 type 1 non-hypertensive diabetics (DM1, age: 46±4.01 years, mean±SEM), 7 treated hypertensive type 1 diabetics (DM1HT, age: 52.14±6.28 years, mean±SEM), 12 normotensive non-diabetic controls l (C, age: 44.92±2.02 years, mean±SEM), 6 treated hypertensive type 2 diabetics (DM2HT, age: 57.83±2.41 years, mean±SEM) and 13 non-diabetic hypertensives (HT, age: 54.77±2.69 years, mean±SEM). Blood pressure (BP) was measured continuously with non-invasive photoplethysmographic devices, in the group DM2HT and HT with Finometer (FMS, Arnhem, Netherlands) and in the group C, DM1HT and DM1 with the Finapres 2300 (Ohmeda) combined with Sirecust 730 (Siemens) ECG monitor. The plethysmographic signals were fed through an analog-digital converter into a computer. The data were analysed off line in all cases. The BRS was calculated in the resting supine position (BRSL) and after standing up (BRSS). The cardiac autonomic neuropathy (CAN) was assessed by means of five standard cardiovascular reflex tests and we counted a score from 0 to 10. Results: The CAN was high in all patient groups, but the autonomic neuropathy was most severe in DM1H group T. Both the BRSL and BRSS were lower in all type 1 diabetic groups compare to group C, and they were also lower than the normal range in DM2HT and HT groups. The BRSS decreased in all groups, but it was not significant in the DM1HT and DM2HT groups. The BRS ratio was the lowest in the DM1HT group. Conclusion: Diabetes mellitus associated with hypertension can worsen the CAN, which is most severe in type 1 hypertensive patients. Associated diabetes – primarily the type 1 – also can increase the impairment of the short-term cardiovascular regulatory mechanisms in all cardiovascular diseases.


Poszterek/Poster section HOSSZÚ TÁVÚ RIZIKÓBECSLÉS ISMERT VAGY FELTÉTELEZETT KOSZORÚÉR-BETEGSÉG ESETÉN, GYÓGYSZERESEN KEZELT BETEGEK KÖRÉBEN, KÉPALKOTÓ-VIZSGÁLATOK RÉVÉN: AZ ECHOKARDIOGRÁFIA ÉS A PERFÚZIÓS SZÍVIZOM-SZCINTIGRÁFIA ÖSSZEHASONLÍTÁSA

LONG TERM RISK STRATIFICATION WITH IMAGING TECHNIQUES IN MEDICALLY TREATED PATIENTS WITH KNOWN OR SUSPECTED CORONARY ARTERY DISEASE: HEAD TO HEAD COMPARISON OF NUCLEAR PERFUSION IMAGING AND ECHOCARDIOGRAPHY

Lupkovics Géza1, Pap Róbert2, Forster Tamás2, Pávics László3, Piros Györgyi4, Gruber Noémi2, Varga Albert2 1 Zalaegerszegi Megyei Kórház, Zalaegerszeg 2 Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 3 Szegedi Tudományegyetem, Nukleáris Medicina Intézet, Szeged 4 Városi Kórház, Szeged

echocardiography, perfusion scintigraphy, prognosis Objective: Our aim was to evaluate head to head the long term prognostic value of the 2 imaging modalities (nuclear and echo) in medically treated patients with known or suspected coronary artery disease. Patients and Methods: 565 patients underwent on different days and in random order resting echocardiography, pharmacological stress echocardiography and resting and stress perfusion scintigraphy. 149 patients subsequently underwent coronary artery revascularization and were excluded from the study. The remaining 416 patients (279 men, mean age 56±10 years) with a mean follow-up of 50±39 months entered the study. Results: during the follow-up period, there were 18 cardiac-related deaths, 18 acute nonfatal myocardial infarctions. There were 27 events in patients with abnormal and 9 events in those with normal baseline echo (16.2% vs. 3.6%, p=0.000). Considering stress echo, 12 events occurred in patients with positive and 26 in those with negative stress echo (12.4% vs. 8.2%, p=ns). Twenty-seven events occurred in the 186 patients with resting perfusion defect (14.5% vs. 3.9%, p=0.002) and 25 events in the 222 patients with positive stress perfusion imaging (12.9% vs. 4.9%, p=0.038). By multivariate analysis, abnormal baseline echocardiogram (chi-square 15.6, p=0.000) was the strongest predictor. When stress imaging information is considered in sequence, with stress echo first and perfusion scintigraphy second, nuclear testing added discriminatory power when stress echo was negative. Conclusion: Abnormal resting echocardiogram is the most powerful prognostic factor in medically treated patients with suspected or known coronary artery disease. Stress echocardiography and perfusion scintigraphy are useful predictors, with comparable prognostic value, of late cardiac events in patients with known or suspected coronary artery disease. The incremental prognostic value of perfusion scintigraphy over stress echo is detectable in patients with negative, not with positive stress echo.

Célkitûzés: két képalkotó módszer (perfúziós szívizom szcintigráfia és echokardiográfia) hosszú távú prognosztikai értékének összehasonlítása ismert, vagy feltételezett koszorúér-betegség gyógyszeres kezelése során. Betegek és módszer: Nyugalmi és gyógyszeres terheléses echokardiográfia, illetve perfúziós szívizom szcintigráfia történt 565 beteg esetében véletlenszerû sorrendben. A késõbbiekben koszorúér-revaszkularizációra kerülõ 149 beteget a vizsgálatból kizártuk. A megmaradó 416 beteget (279 férfi, átlagéletkor 56±10 év) átlagosan 50±39 hónapig követtük. Eredmények: a követés során 18 kardiális halál és 18 akut nem-fatális miokardiális infarktus fordult elõ. Huszonhét esemény történt kóros és 9 esemény szabályos nyugalmi echokardiográfia után (16,2% vs. 3,6%, p=0,000), 12 esemény pozitív és 26 esemény negatív terheléses echokardiográfiát követõen (12,4% vs. 8,2%, p=ns). Huszonhét esemény történt a 186 nyugalmi perfúziós defektussal bíró betegek esetén (14,5% vs. 3,9% defektus nélkül, p=0,002); 25 esemény történt a 222 pozitív terheléses perfúziós szcintigráfiával bíró betegben (12,9% vs. 4,9% normális perfúzió, p=0,038). Logisztikus regresszió során a kóros nyugalmi echokardiogram volt a legerõsebb prediktora a jövõbeni eseményeknek (chi-négyzet 15,6; p=0,000). Amikor a terheléses tesztek eredményét egymásután értékeltük, a terheléses echokardiográfiát követõ perfúziós vizsgálat csak abban az esetben bírt diszkriminatív értékkel, ha a terheléses echo negatív volt. Következtetés: a kóros nyugalmi echokardiogram a legerõsebb prognosztikus tényezõ az általunk vizsgált betegcsoportban. A terheléses echokardiográfia és szcintigráfia hasonló prediktív értékkel bírnak major események elõfordulását illetõen a gyógyszerrel kezelt betegek körében.

REHABILITÁCIÓS KEZELÉS HATÁSA A FIZIKAI TERHELÉSI TOLERANCIÁRA ICD-BEÜLTETÉST KÖVETÕEN

CARDIAC REHABILITATION OF PATIENTS WITH IMPLANTABLE CARDIOVERTER DEFIBRILLATOR

Masszi József, Faluközy József, Simon Attila, Dozzi Graciella, Mikesné Vári Gizella, Veress Gábor Állami Szívkórház, Balatonfüred

cardiac rehabilitation, implantable cardioverter defibrillator, exercise tolerance There is convincing evidence that the combination of regular exercise with interventions of life style changes and modification of risk factors favourable alter the clinical course of cardiovascular disease. To date the indications for cardiac rehabilitations are broadened. In our study we evaluate whether the residential rehabilitation treatment of patients with implantable cardioverter defibrillator (ICD) is also an effective and safe procedure. Between 2000 and 2006 we studied 80 patients with ICD who underwent residential comprehensive cardiac rehabilitation. The average age of the patients was 61.82±7.81 years, the average BMI was 28.78±5.09 kg/m2. The echocardiographic parameters: the left ventricular (LV) ejection fraction was 38.28±10.04%, the LV diastolic dimension was 64.46±7.93 mm, the LV systolic dimension was 53.13±9.07 mm, with an average of 1.75±1.10 degree of mitral valve regurgitation. The patient performed 71.74±20.26 W, and 4.56±1.34 MET on exercise test with 102.52±25.55/min. maximal heart rate and 12.42±4.69 ml/min/kg VO2 max. The average NYHA status was 2.53±0.55. During the rehabilitation the patients took part in medical, psychological, dietary education and regular low intensity (2-4 MET) exercise training (gymnastic and bicycle or treadmill training) with an average training pulse of 86±12/min. corresponding with the exercise test results. The physical condition of the patients improved, the six minutes walk test increased significantly from 352.70±90.14 m to 447.13±155.05 m (p<0.001). During the exercise training the patient did not experience ICD shock although 27.5% of the patients had experienced earlier ICD shocks or ATP. We conclude that the residential cardiac rehabilitation is an effective and safe procedure of patients with ICD.

Napjainkban számos bizonyíték igazolja, hogy a rendszeres fizikai tréning, a rizikófaktorok és életmód-változtatás kedvezõen befolyásolja a szívbetegek életkilátásait. A kardiológiai rehabilitáció indikációi kiszélesedtek. Tanulmányunkban értékeltük a rehabilitációs kezelés hatását ICD-beültetésen átesett betegeknél. 2000–2006 között intézeti rehabilitációban részt vevõ 80 beteg adatait értékeltük. A betegek átlagéletkora 61,82±7,81 év, az átlagos BMI 28,78±5,09 kg/m2 volt. Echokardiográfiás paraméterek: bal kamrai ejekciós frakció: 37,28±10,04%, bal kamrai diasztolés átmérõ: 64,46±7,93 mm, bal kamrai szisztolés átmérõ: 53,13±9,07 mm, a mitralis regurgitáció átlagos mértéke: 1,75±1,10. A betegek ergometriás vizsgálattal 71,74±20,26 W-ot, 4,56±1,34 MET teljesítettek 102,52±25,55/min maximális szívfrekvenciánál 12,42±4,69 ml/min/kg csúcs oxigénfogyasztással. Az átlagos NYHA-stádium 2,53±0,55 volt. Az intézeti rehabilitációs gyógykezelés alatt a betegek orvosi, diétás, pszichológiai oktatásban és rendszeres alacsony intenzitású (24 MET) fizikai tréningprogramban (gyógytorna, kerékpár vagy futószõnyeg-tréning) vettek részt. A tréningprogram alatt áltagos tréningpulzusuk 86±12/min volt. A 6 perces séta teszt alapján a betegek fizikai kondíciója szignifikánsan javult 352,70±90,14 méterrõl 447,13±155,05 méterre (p<0,001). Habár betegeink 27,5%ában a rehabilitációs kezelés elõtt sokk vagy ATP-leadás történt, az intézeti rehabilitációs tréning alatt ezt egy esetben sem észleltük. Az intézeti rehabilitációs kezelés az ICD-implantációban részesült betegeknél hatékony és biztonságos eljárás.


Poszterek/Poster section FRAMINGHAM-TANULMÁNY: A HASI VISCERALIS ÉS SZUBKUTÁN ZSÍRSZÖVET VOLUMETRIKUS MÉRÉSE MULTIDETEKTOROS SPIRÁL-CT-VEL Maurovich-Horvat Pál1, Soós Pál1, Tombor Bálint2, Christopher J. O’Donnell3, Caroline S. Fox3, Udo Hoffmann4, Merkely Béla1 1 Semmelweis Egyetem, Cardiovascularis Centrum, Budapest 2 Pozitron Diagnosztika Központ, Budapest 3 National Heart, Lung, and Blood Institute’s Framingham Heart Study, Framingham, Massachusetts 4 Medical School Bevezetés: A centrális típusú elhízás az inzulinrezisztencia fokozódásával és kardiovaszkuláris morbiditás és mortalitás jelentõs növekedésével jár. Célunk az abdominalis szubkután és visceralis zsírszöveti (SF és VF) raktárak volumetrikus és planimetrikus meghatározása, a zsírszöveti raktárak nem és a kor szerinti eloszlásának jellemzése, valamint a mérések reprodukálhatóságának vizsgálata volt multidetektoros spirál-CT-vel (MDCT). Módszerek: Vizsgálatunkat a Framingham-tanulmány II. generációs résztvevõibõl random módon választott 100 egyénen végeztük (kor: 37–83 év; 49% nõ) MDCTvel (szeletvastagság: 5 mm, gantry idõ: 500 ms). Speciális szoftver segítségével két vizsgáló mérte a szubkután és visceralis zsírraktárak térfogatát (SFV és VFV; cm3); a köldök magasságában a keresztmetszeti felszínét (SFA és VFA; cm2), továbbá a derék körfogatát (WL) és szagittális átmérõjét (SD). A zsírraktárak eloszlását a szubkután és visceralis raktárak térfogatainak és felszíneinek hányadosával (SFV/VFV és SFA/VFA) jellemeztük. Eredmények: A SFV=2930±1260 cm3 (x±SD) és a VFV=2032±1014 cm3 volt. A két vizsgáló mérései között jelentéktelen különbség mutatkozott (SFV: –9,1±12,0 cm3, r=0,99; VFV: 9,9±14,8 cm3; r=0,99). Az egy vizsgáló saját mérései között sem volt számottevõ különbség. A SFA/VFA és SFV/VFV között azonban szignifikáns különbséget találtunk (2,0±1,2 és 1,7±0,9; p<0,001). A zsírraktárak megoszlását jellemzõ SFV/VFV szignifikáns mértékben különbözött a 60 évnél fiatalabb illetve idõsebb (1,9±1,0 vs. 1,5±0,7; p<0.001) valamint a férfi és nõi (1,2±0,5 vs. 2,2±0,9; p<0,001) résztvevõk között. Következtetések: Az MDCT-n alapuló volumetrikus zsírszövetmérés jól reprodukálható módszer, amely képes lehet a kortól és nemtõl függõ zsírraktár eloszlás megjelenítésére. A volumetrikus módszer az elterjedt planimetrikus módszertõl eltérõ zsíreloszlást mutat, alkalmazása javíthatja az obesitashoz társuló kardiovaszkuláris betegségek kockázatának becslését.

VALÓBAN „ÁLPOZITÍV” SZCINTIGRÁFIA? POZITÍV MIOKARDIÁLIS PERFÚZIÓS SZCINTIGRÁFIÁVAL ÉS NEGATÍV KORONAROGÁFIÁS LELETTEL RENDELKEZÕ BETEGANYAGUNK FELDOLGOZÁSA Moravszki Mónika, Buga Klára, Nagy Zoltán, Varga Zsolt, Kiss Róbert Gábor, Szilvási István Országos Gyógyintézeti Központ, Nukleáris Medicina Osztály, Budapest Célunk: Iszkémiás szívbetegségben (ISZB) szenvedõ, pozitív miokardiális perfúziós szcintigráfiával (MPS), de negatív koronaro-angiográfiás (CAG) vizsgálattal rendelkezõ beteganyag feldolgozása, retrospektív értékeléssel. Beteganyag: Az OGYK-ban 2004. január 1-tõl 2005. december 31-ig ISZB klinikai diagnózisa miatt elvégzett, összesen 961 terheléses MPS-án (1 napos protokoll, 300+700 MBq Tc-99m-tetrofosmin) átesett betegek közül 618 betegnél történt CAG. Ebbõl a csoportból retrospektíve kiválasztottuk azokat, akiknél a MPS perfúziózavart mutatott, de a 2 hónapon belül elvégzett CAG nem mutatott szignifikáns coronaria stenosist. Összesen 53 ilyen beteg adatait dolgoztuk fel. Eredmény: Az 53 betegnél különbözõ mértékû, de egyértelmû perfúziózavart észleltünk. 35 beteg típusos, 15 beteg atípusos angina pectoris és 3 beteg szívelégtelenség indikációval került vizsgálatra. A betegcsoportból (n=53) 44 beteg hipertóniás volt, 14 beteg diabetes mellitusban (DM) szenvedett, 13 betegnél hipertónia és DM egyaránt elõfordult. A vizsgált beteganyagból 1 betegnél a klinikai „kiíró”, végleges diagnózis sine morbo volt, valóban álpozitív MPS igazolódott (1,8%). 36 esetben ISZB vagy angina pectoris szindróma szerepelt végleges diagnózisként. A fennmaradt 16 betegbõl 13 beteg hipertóniában, közülük 5 DM-ben is szenvedett, 1 esetben csak DM állt fent, 2 esetben hyperlipidaemia szerepelt kiíró diagnózisként. Következtetés: ISZB klinikai gyanúja esetén a terheléses MPS negatív CAG ellenére igazolhatja a myocardium keringésének károsodását, amelynek hátterében legtöbbször a DM és a hipertónia okozta kisérbetegség állhat.

FRAMINGHAM-STUDY: VOLUMETRIC QUANTIFICATION OF SUBCUTANEOUS AND VISCERAL FAT WITH MULTI DETECTOR COMPUTED TOMOGRAPHY Framingham-study, visceral fat, computed tomography Purpose: Quantitative measures of obesity predict the risk for cardiovascular diseases. Most studies have used CT based single slice fat area measurements to assess abdominal fat distribution. We evaluated the reproducibility and potential advantages of a new volumetric method to quantify abdominal fat depots. Methods and Materials: We evaluated a random subset of 100 subjects (age: 37–83 years; 49% female) of the Framingham Heart Study offspring cohort who underwent eight detector row computed tomography scanning (5 mm slice thickness, 120 kVp, 400 mA, 500 ms, 3:1). Two readers measured subcutaneous and visceral adipose tissue volumes (SFV and VFV; cm3) and areas (VFA and SFA; cm2) as well as abdominal sagital diameter (SD) and waist line (WL). The distribution was characterized by fat compartment ratios: SFV/VFV and SFA/VFA. Results: The mean SFV was 2929.8±1260.0 cm3 and the mean VFV was 2031.6±1013.7 cm3. The mean absolute inter-observer differences were small and non-significant for both measurements (SFV: –9.1±12.0 cm3, intra-class correlation ICC=0.99; VFV: 9.9±14.8 cm3; ICC=0.99). Similarly the intra-observer reproducibility was excellent (for all measurements ICC=0.99). The mean SFA/VFA was 2.0±1.2 and the mean SFV/VFV was 1.7±0.9. Although the volumetric and planimetric ratios demonstrated a good correlation (ICC=0.84) there was a significant mean difference of –0.3±0.5 (p<0.001). Conclusion: Measurements of VFV and SFV are highly reproducible and permit the characterization of fat distribution. Thus, volumetric quantification, especially of visceral fat, may improve the predictive value of obesity measures for cardiovascular diseases.

TRUE – FALSE POSITIVE – SCINTIGRAPHY? THE PROBLEM OF PATIENTS WITH POSITIVE MYOCARDIAL SCINTIGRAPHY AND NORMAL CORONARY ANGIOGRAPHY myocardial perfusion scintigraphy ischemic heart disease small vessel disease Aim: Data of patients with high clinical probability of ischemic heart disease (IHD) having perfusion defect on stress myocardial perfusion scintigraphy (MPS), but without significant coronary artery stenosis on coronary angiography (CAG) were retrospectively analysed. Patients and Methods: 618 patients with perfusion defect on MPS and sent to CAG were examined at the National Medical Center between January of 2004 and December of 2005. MPS and CAG were performed within two months. After a throughout clinical examination MPS was performed with Tc-99m-tetrofosmin (one-day protocol, 300+700 MBq) and double-headed SPECT and evaluated by two experienced nuclear medicine specialists using semiquantitative Emory tool box technique. 53 out of these 618 patients had no significant stenosis on CAG were selected. Correlation between clinical findings and abnormal MPS were analysed. Results: 35 patients had typical pectoral angina, 15 had atypical angina 3 had dilatative cardiomyopathy (DM). 44 out of 53 patients had hypertension disease (HD). 14 had non-insulin-dependent diabetes mellitus (DM). 13 had both HD and DM. Final clinical diagnoses were: 1 patient was without any organic disease, this patient had “true” false positive MPS. 36 patients had diagnosed IHD. 13 had HD 5 of them also had DM, 1 had DM, 2 had hyperlipidemia. Conclusion: If there is a high clinical probability based on demographic data and risk factors of IHD, positive stress MPS can reflect impairment of myocardial perfusion even if the CAG is negative. This impairment can be explained by the microangiopathy associated with DM and HD.


Poszterek/Poster section KÁBÍTÓSZER-FOGYASZTÁS, MINT AZ AKUT KORONÁRIA SZINDRÓMA EGYRE GYAKORIBB RIZIKÓFAKTORA Müller Balázs1, Mágel Ferenc1, Kónyi Attila2, Tóth Levente2 1 Kaposi Mór Megyei Kórház, Kaposvár 2 Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászat, Pécs A különbözõ kábítószerek számos kardiovaszkuláris mellékhatása régóta ismert, de mint az akut koronária szindróma rizikófaktorával ez idáig nem nagyon számoltunk. Coleman 1982-ben már közölt esetet kokainfogyasztás mellett észlelt miokardiális infarktusról. Elõször 2006-ban észleltünk osztályunkon kábítószerfogyasztás mellett kialakult miokardiális nekrózist. A 31 éves fiatal férfi kórházi észlelése elõtt egy héttel érzett órákig tartó mellkasi fájdalmat, de akkor orvoshoz nem fordult. Ezt követõen 6 nappal beszéd és egyensúlyzavar miatt ideggyógyászati szakrendelésen vizsgálták. Koponya MR-vizsgálata többgócú agyi infarktust véleményezett. Kardiális embóliaforrás kizárására kértek kardiológiai vizsgálatot, mely során lezajlott extenzív anterior miokardiális infarktust észleltünk. Koronarográfia a LAD proximális részének trombotikus elváltozását észlelte. Arterioszklerózisra utaló koronáriaszûkülete nem volt. Retrospektíve bizonyítható volt, hogy a mellkasi fájdalom elõtt az alkoholfogyasztás mellett a beteg kokaint használt. Ezt követõen még két alkalommal észleltünk szintén fiatal betegeknél definitív miokardiális infarktust, amelyek hátterében oki tényezõként kábítószer-fogyasztás volt bizonyítható. A szívkatéteres vizsgálatok egyik esetben sem igazoltak arterioszklerotikus koszorúsér-betegséget, de koronáriathrombus, illetve spazmus bizonyítható volt. A szerzõk felhívják a figyelmet az egyre gyakoribbá váló problémára.

DRUG-TAKING AS THE RISK-FACTOR OF ACUTE CORONARIA SYNDROME GETTING MORE AND MORE FREQUENT acute coronary syndrome, drug-taking Several cardiovascular side effects of drugs have been known for a long time, but we haven’t counted on it as the risk factor of acute coronary syndrome although Coleman in 1982 already reported about a case observed beside myocardial infarction. Firstly in 2006 we observed myocardial necrosis evolved beside drug-taking on our department. A 31 year-old man, one week before his observation in hospital, felt chest pain lasting for hours, but at that time he did not turn to a doctor. Six days after this he was examined because of balance and speech disturbance at neurological special consultation. His MR examination opinioned more-focused brain infarction and because of this, cardiological examination was solicited for excluding source of embolism whilst we observed extensive anterior myocardial infarction taken place. Coronarography observed thrombotic deformity of proximal part of the LAD. It was not artheriosclerotic coronaria disease. It was provable that before the appearance of the chest-pain the patient used cocain beside consuming alcohol. After this for more two times at young man patients we observed myocardial infarction whose background drug taking was provable as casual factor. In none of the cases cardiac catheterisation verified arteriosclerotic coronary disease but coronary-thrombus and spasmus was provable. The authors draw the attention to the problem getting more and more frequent.

METABOLIKUS SZINDRÓMÁRA JELLEMZÕ KARDIOVASZKULÁRIS KOCKÁZATI TÉNYEZÕK ELÕFORDULÁSA 1-ES TÍPUSÚ DIABÉTESZBEN SZENVEDÕ FELNÕTT CUKORBETEGEK KÖRÉBEN

CARDIOVASCULAR RISK FACTORS CHARACTERISTIC FOR THE METABOLIC SYNDROME IN PATIENTS WITH TYPE 1 DIABETES

Nádas Judit1, Putz Zsuzsanna1, Fövényi József2, Gaál Zsolt3, Gyimesi András4, Hídvégi Tibor5, Jermendy György1 1 Bajcsy-Zsilinszky Kórház, Budapest 2 Péterfy Sándor utcai Kórház, Budapest 3 Jósa András Kórház, Nyíregyháza 4 Réthy Pál Kórház, Békéscsaba 5 Petz Aladár Kórház, Gyõr

metabolic syndrome, cardiovascular risk factors, type 1 diabetes The metabolic syndrome is an important risk factor for cardiovascular disease and early mortality. The prevalence rate and the clinical significance of the metabolic syndrome in type 1 diabetic patients remain to be established. The aim of this study was to estimate the prevalence rate of the metabolic syndrome in Hungarian type 1 diabetic patients. Adult patients with type 1 diabetes (n=533; 256 men, 277 women; age: 35.6±11.6 years; duration of diabetes: 18.0±11.1 years; BMI: 25.3±4.3 kg/m2; x±SD) were consecutively enrolled from 11 diabetes outpatient departments. Data on medical history, actual treatment, anthropometric and laboratory parameters as well as actual blood pressure were registered while eating habits, education level and physical activity were evaluated by standardized questionnaires. The metabolic syndrome was defined according to the IDF and ATPIII criteria. The prevalence rate of the metabolic syndrome according to the ATPIII criteria was 31.1% while the prevalence rate was higher according to the IDF criteria (36.2%). Patients with the metabolic syndrome were significantly (p<0.01) older, had longer duration of diabetes, used higher daily insulin dose, had higher BMI than those without the metabolic syndrome. The HbA1c and GFR values did not differ significantly in patients with versus without the metabolic syndrome. The prevalence rate of the metabolic syndrome increased with increasing albuminuria, BMI and waist circumference (p<0.001). There was an inverse relationship between the prevalence rate of the metabolic syndrome and patient’s education level (p<0.001). According to the stepwise logistic regression analysis, the metabolic syndrome was associated in a decreasing tendency with waist circumference, serum triglycerides and antihypertensive medication. The metabolic syndrome is a frequent finding in Hungarian adult patients with type 1 diabetes. The prevalence rate of the metabolic syndrome is primarily associated with the higher waist circumference. In order to reduce cardiovascular risk in adult patients with type 1 diabetes, prevention of abdominal obesity is of great importance.

A metabolikus szindróma a 2-es típusú diabéteszben szenvedõk jól ismert kardiovaszkuláris és mortalitási kockázati tényezõje. A metabolikus szindrómára jellemzõ kardiovaszkuláris kockázati tényezõk elõfordulásáról 1-es típusú diabéteszben szenvedõ felnõtt cukorbetegek körében csak szórványos külföldi megfigyelések állnak rendelkezésre. Diabétesz-szakrendelésen ellenõrzés céljából megjelenõ, 1-es típusú diabéteszben szenvedõ felnõtt cukorbetegek körében adatokat gyûjtöttünk a metabolikus szindróma elõfordulásáról. Fél év alatt az ország 11 diabétesz centrumában egymást követõen megjelent 1-es típusú cukorbetegek (n=533; 256 férfi, 277 nõ; életkor: 35,6±11,6 év; diabétesztartam: 18,0±11,1 év; x±SD) ellenõrzésekor az elõzményi adatok felvételén túl antropometriai és laboratóriumi adatokat regisztráltunk. A metabolikus szindróma elõfordulását az ATP-III és az IDF-kritériumok alapján értékeltük. Metabolikus szindróma az ATP-III kritériumrendszer szerint a betegcsoport 31,3%-ában, míg az IDF-kritériumok szerint a betegcsoport 36,2%-ában volt igazolható. A metabolikus szindróma jellegzetességeit mutató betegek életkora, testtömeg-indexe magasabb, diabétesztartama hosszabb, az alkalmazott napi inzulindózis nagyobb volt, mint a szindróma jellegzetességeitõl mentes betegeké (p<0,01). A HbA1c és a glomerularis filtrációs ráta tekintetében nem volt szignifikáns különbség a két csoport között. Az albuminuria, a haskörfogat, a testtömeg-index emelkedõ értékével összefüggésben a metabolikus szindrómával rendelkezõk aránya növekedett (p<0,001). A betegek iskolázottsági szintje és a metabolikus szindróma elõfordulása között negatív összefüggés mutatkozott (p<0,001). A lépcsõzetes logisztikai regressziós analízis során a metabolikus szindróma – csökkenõ fontossági sorrendben – a haskörfogattal, a szérum trigliceridszinttel és a hipertónia miatti kezeléssel mutatott összefüggést (p<0,001). A metabolikus szindrómára jellemzõ kardiovaszkuláris kockázati tényezõk gyakran fordulnak elõ a hazai 1-es típusú, felnõtt cukorbetegek körében. A metabolikus szindróma elõfordulása a haskörfogattal mutatta a legszorosabb összefüggést, ezért az abdominalis típusú elhízás megelõzése a felnõtt, 1-es típusú cukorbetegek körében is nagy jelentõségû.


Poszterek/Poster section MECHANIKUS SZÖVÕDMÉNYEK ELÕFORDULÁSA ÉS KEZELÉSE AKUT ST-ELEVÁCIÓS MIOKARDIÁLIS INFARKTUS MIATT A GOTTSEGEN GYÖRGY ORSZÁGOS KARDIOLÓGIAI INTÉZETBEN 2006-BAN KEZELT BETEG KÖZÖTT

OCCURRENCE AND TREATMENT OF MECHANICAL COMPLICATIONS OF ACUTE ST-ELEVATION MYOCARDIAL INFARCTION AT THE HUNGARIAN INSTITUTE OF CARDIOLOGY IN 2006

Surányi Olga, Szüts Krisztina, Andréka Péter, Szõke Sándor, Böhm Tamás, Szegedi Margit, Piróth Zsolt Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest

ST-elevation myocardial infarction mechanical complication Introduction: Mechanical complications (MC) are grossly responsible for the mortality associated with ST-elevation myocardial infarction (STEMI) in the modern PCI era. The resulting cardiogenic shock (CS) increases the mortality manyfold. Aim: The aim of the present study is the analysis of the occurrence, treatment and outcome of the MC in patients (pts) treated with STEMI at the Coronary Care Unit of the Hungarian Institute of Cardiology (CCU) in 2006. Method: Data were prospectively collected using the database of our hospital and telephone enquiries. Results: In 2006, 331 pts (213 male, 118 female) were treated with STEMI at our CCU. The average age of pts was 62 years (24–93). 12 of these pts (3.6%) had a MC of MI. 9 had free wall rupture (FWR), 2 had ventricular septal rupture (VSR), 1 had papillary muscle rupture (PMR). 9 were female and 3 were male. The average age of these 12 pts was 70 years. In 6 cases, patients survived until the operation, the remaining 6 died before the surgery in spite of all the intensive care utilized. Intraaortic balloon pump (IABP) was used in 7 cases and mechanical ventillation (MV) in 11 cases. In pts with VSR and PMR, IABP and MV were used in all pts. In FWR, IABP and MV could not be used in some pts because of the rapid clinical progression and death. 5 pts with FWR were operated on, 4 pts died before the planned procedure. Of the 5 pts, 3 died early postoperatively (2 because of rerupture, 1 because of refractory arrhythmia), 2 pts survived in the long run. No pts with VSR survived until the operation, the pt with PMR died 3 hours after the surgery because of refractory CS. In all, the in-hospital mortality of pts with a MC of STEMI was 83%, as opposed to that of pts with STEMI without a MC and CS being 1.8%. Conclusion: Mechanical complications of STEMI greatly increase mortality. Survival is made possible only by successful reconstructive surgery and aggressive intensive care, mechanical circulatory support and ventilation employed early after the diagnosis is made. The mortality is high early after surgery, the long term prognosis of the survivors is good.

Bevezetés: Az akut ST-elevációs miokardiális infarktus (STEMI) halálozásáért a modern primer PCI érában a mechanikus szövõdmények nagyban felelõsek. Az ezekhez társuló kardiogén sokk (CS) a STEMI mortalitását többszörösére növeli. Célkitûzés: Jelen vizsgálatunk célja a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben (GOKI) 2006-ban STEMI miatt kezelt betegek körében a mechanikus szövõdmények elõfordulásának, kezelésének és kimenetelének elemzése. Módszer: Az intézeti betegadminisztrációs adatbázis használata, illetve telefonos betegkövetés prospektív módon. Eredmények: 2006-ban a GOKI-ban 331 beteget (213 ffi, 118 nõ) kezeltünk STEMI miatt. A betegek átlagos életkora 62 év volt (24-93). Közülük 12 esetben (9 nõ, 3 ffi, átlagéletkor 70 év) (3,6%) észleltünk mechanikus szövõdményt: 9 esetben szabadfali rupturát (SZFR, 2,7%), 2 esetben kamrai septum rupturát (VSR, 0,6%), 1 esetben mitralis papillaris izomrupturát (PR, 0,3%). 6 esetben végeztünk mûtétet, a többi beteg az alkalmazott intenzív kezelés ellenére sem jutott el a mûtõasztalig. 7 esetben (58%) alkalmaztunk intraaorticus ballonpumpát (IABP), 11 esetben (92%) respirátor kezelést (RK). VSR, illetve PR esetén minden betegnél mind IABP-, mind RK-re sor került, SZFR miatt néhány esetben ezek alkalmazására a gyors halálos kimenetel miatt nem volt lehetõség. SZFR miatt 5 beteg került mûtétre – 4 beteget az emergens mûtét elõtt elveszítettünk –, közülük 3 halt meg a posztoperatív szakban, 2 esetben reruptura, 1 esetben terápia refrakter ritmuszavar miatt; 2 beteg tartósan túlélt. A két VSR-t elszenvedõ beteget a tervezett mûtét elõtt-, a PR miatt akut opusra került beteget 3 órával a mûtét után, kardiogén sokk miatt vesztettük el. A mechanikus szövõdményt elszenvedõk mortalitása így 83% volt, szemben a mechanikus szövõdménnyel, illetve kardiogén sokkal nem szövõdött STEMI-n átesett betegeknél tapasztalt 1,8%-kal. Következtetések: A STEMI kapcsán kialakuló mechanikus szövõdmények a mortalitást igen jelentõsen fokozzák. Túlélésre kizárólag sikeres rekonstrukciós mûtét esetén van remény a diagnózis felállításakor azonnal bevetett maximális intenzív ápolás, mechanikus keringés- és légzéstámogatás mellett. A korai posztoperatív szak mortalitása magas, de a túlélõk tartós életkilátásai már jók.

RESZINKRONIZÁCIÓS TERÁPIA KONGENITÁLIS SZÍVBETEGSÉGBEN Szánthó Gergely1, Stuart Graham2, Martin Robin2, Coats Louise3, Andreka Peter4, Turner Mark5 1 SE, II. Belklinika, Budapest 2 Bristol Royal Infirmary, GUCH Unit, Bristol, UK 3 Great Ormond Street Hospital for Children, London, UK 4 Gottsegen György Országos Kardiologiai Intézet, Budapest 5 University of Bristol and Bristol Royal Infirmary, GUCH Unit, Bristol, UK A reszinkronizációs terápia (CRT) bizonyítottan morbiditás- és mortalitás-csökkentõ hatású az olyan megnyúlt QRS-idejû szívelégtelen betegekben, akik megfelelõ gyógyszeres kezelés mellett is súlyos tüneteteket mutatnak. Kevés tapasztalat áll rendelkezésre azonban e kezelés alkalmazhatóságáról veleszületett szívfejlõdési rendellenességekben. Biventrikuláris pacemakereket ültettünk be olyan szisztémás kamraelégtelenségtõl szenvedõ kongenitális szívbetegekbe, akik az echokardiográfia során szisztolés aszinkróniát mutattak. Különbözõ szívmalformációkkal született 21 beteget reszinkronizáltunk. 10 betegnek a jobb kamrája látta el a szisztémás keringést; heten közülük kongenitálisan korrigált nagyér-transzpozícióban, hárman Mustard vagy Senning-mûtéttel korrigált nagyér-transzpozícióban szenvedtek. 4 beteg helyreallított Fallot-tetralogiában, valamint 1 rekonstruált pulmonalis törzs atresiában szenvedett. A maradék 6 beteg heterogén malformációkkal rendelkezett. Ketten a 21 betegbõl nyitott mellkasi operáció közben – billentyûmûtét során – kapták pacemakerüket, epikardiálisan rögzített elektródákkal. Másik két beteg kombinált, transzvénás és sebészi elektródákat kapott. A többi 17 betegbe transzvénás technikával ültettünk pacemakert. A beavatkozásokkal összefüggésben jelentõs komplikációt nem észleltünk. A reszinkronizációs rendszer beültetése – a rendhagyó megoldásokat követelõ pato-anatómia mellett is – technikailag alkalmazhatónak bizonyult. A pacemaker optimalizálása során az interventrikuláris szinkrónia minden beteg esetében javítható volt. Ebben a nyílt tanulmányban a betegek jelentõs többségének csökkentek a tünetei, ahogy csökkent az átlagos NYHA-besorolásuk is. Nagyobb, randomizált vizsgálatok szükségesek még ahhoz, hogy a terápia hosszú távú klinikai hatékonyságát is elemezhessük.

CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY IN CONGENITAL HEART DISEASE heart failure, congenital heart disease, resynchronisation Cardiac resynchronisation therapy (CRT) has been shown to reduce morbidity and mortality in congestive heart failure patients with prolongation of the QRS duration who remain severely symptomatic despite optimal medical therapy. There is little experience of its application in patients with congenital heart malformation. We implanted biventricular pacemaker systems into congenital heart disease patients who had systemic ventricle failure and showed dyssynchrony on echocardiography. CRT has been undertaken in 21 patients with a wide variety of malformations. 10 patients had systemic right ventricle, 7 of them had congenitally corrected transposition of the great arteries and 3 had transposition of the great arteries with previous Mustard or Senning operation. 4 patients had repaired tetralogy of Fallot and one had repaired pulmonary atresia. The 6 remaining patients had heterogeneous anatomy. Two of the 21 patients got surgical (epicardial) systems, with valve surgery. Another two had combined transvenous plus surgical leads. The remaining 17 received complete transvenous systems. No major periprocedure complication occurred, and the delivery of the system has been proved to be technically feasible. Interventricle synchrony could be improved in all patients with the optimisation of the pacemaker. In this unblinded experience symptoms improved in the vast majority of patients, as did the average NYHA class. Larger randomized studies are needed to assess the clinical efficacy of this therapy.


Poszterek/Poster section RISPERIDON KERINGÉSI HATÁSAI ALTATOTT KUTYÁBAN Szécseyné Hegedûs Mária, Kovács Anikó, Wellmann János, Szúnyog József, Tóth Blanka1, Szénási Gábor EGIS Gyógyszergyár Nyrt., Budapest 1 BME, Farmakokinetikai Laboratórium, Budapest Fejlesztés alatt álló vegyületeket célszerû a klinikumban már bevált molekulákhoz hasonlítani. Az antipszichotikus hatású vegyületeink mellékhatásának értékeléséhez a risperidont választottuk referensként. A risperidon egy atípusos antipszichotikum, amely számos receptor- és ioncsatornagátló hatással rendelkezik: D2, 5HT2, alfa1, alfa2, H1, HERG. A risperidon az egyéni érzékenységek különbözõsége miatt néhány betegben vérnyomás (BP) csökkenést, szívfrekvencia (HR) emelkedést és az EKG QT-intervallumának megnyúlását okozta, ami a receptoriális és ioncsatorna hatások következménye lehet. A risperidon szív és keringési hatásait morfinnal elõkezelt (2 mg/kg sc.), pentobarbitállal altatott (30 mg/kg iv.), lélegeztetett, hím Beagle-kutyákon vizsgáltuk. A risperidon emelkedõ dózisait (0,01, 0,03, 0,1, 0,3 és 1 mg/kg, iv.) 6 kutyának adagoltuk 5 perces infúzióban. Oldószerrel (0,5 ml/kg) kezeltük a szintén 6 kutyából álló kontrollcsoportot. A keringési paraméterek változását a kezelések után 25 percen át követtük. A kísérleteinkben alkalmazott legkisebb dózis (0,01 mg/kg) nem befolyásolta sem a vérnyomás, sem a szívfrekvencia értékét, és nem nyújtotta szignifikáns mértékben az EKG QTc intervallumát sem. A risperidon dózis arányosan csökkentette a vérnyomást a 0,03 mg/kg dózistól kezdõdõen. A hipotónia maximális mértéke 22,8% volt az 1 mg/kg-os dózisban az oldószeres csoporthoz viszonyítva. Statisztikailag szignifikáns szívfrekvencia emelkedést a 0,3 mg/kg-os (29,3%) és 1 mg/kg-os (67,1%) dózisokban kaptunk. A risperidon kezelés dózis függõ módon növelte a II-es végtagi elvezetésben mért EKG-görbék Bazett-formula szerint számolt QTc intervallumát a 0,03 mg/kgos és annál nagyobb dózisokban. A legnagyobb megnyújtást (14,5%) az 1 mg/kg-os dózisban láttuk. A kutyakísérleteinkben a risperidon a terápiában tapasztaltakhoz hasonló paraméterekben okozott változást, de a mért keringési mellékhatások a terápiás plazma szintek felett jelentkeztek.

IKR-IONÁRAM ANALÍZISE (ALFA- ÉS BÉTA-ALEGYSÉGEK) HUMÁN- ÉS KUTYASZÍVBEN Szûts Viktória1, Virág László1, Jost Norbert1, Varga-Orvos Zoltán2, Seprényi György3, Papp Gyula4, Varró András1 1 SZTE AOK, Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet, Szeged 2 MTA, SZBK, Funkcionális Genomikai Laboratórium 3 SZTE ÁOK, Orvosi Biológiai Intézet, Szeged 4 MTA, Keringés Farmakológiai Kutatócsoport, Szeged Háttér: A humán ether-a-go-go-related gének (hERG) kódolják az IKr-ioncsatorna alegységeket, mely ioncsatorna áram fontos szerepet játszik a humánszív kamrai sejtjeiben kialakuló repolarizációban. Négy pórusalkotó hERG-fehérjéje kapcsolódik össze a MIRP1 és MIRP2 proteinekkel a fiziológiásan aktív ioncsatornákban. A hERG-fehérjékben létrejött mutációk okozzák a hosszú QT-szindrómát (LQTS), megnövelve a szív ingerelhetõségét, ami bizonyos esetekben aritmiákhoz, torsade de pointes kialakulásához és hirtelen szívhalálhoz vezethet. Célunk volt, hogy az IKr-áram funkcionális szerepét és a hERG-ioncsatorna expresszióját összehasonlítsuk kutya és humán kamrai szívszövetben. Módszer: Az IKr-áram amlitúdóját és kinetikáját vizsgáltuk konvencionális mikroelektród, illetve patch. clamp módszerrel, kutya és humán kamrai myocytákon. Meghatároztuk az IKr-áramot alkotó a-, valamint a ß-alegységek mRNS-einek, illetve fehérjéinek expresszióját, mennyiségi PCR (qPCR), Western blott, illetve immunohisztológiai technikákkal az egészséges szöveti mintákban. Eredmények: Az IKr-áram amplitúdóját at –40 mV-nál mérve a farok áram 1000 ms teszt pulzust követõen –20 és –50 mV között nem különbözött szignifikánsan a kutya és a humán szívsejtekben. Ámbár az IKr-áram aktivációs és deaktivációs kinetikája különbözött kutyában az emberétõl. A hERG és a MIRP2-csatorna fehérjék denzitása nem tér el a két faj egészséges kamrai szívszövetében. MIRP1-et kódoló mRNS (KCNE2) szintje alacsonyabb a MIRP2-t kódoló mRNS (KCNE3) expresszióhoz képest. Immunofestéssel bizonyítottuk az egyes alegységek azonos helyen való jelenlétét a myocyták plazmamembránján. Konklúzió: Elektrofiziológiai és molekuláris adatokkal bizonyítottuk, hogy nincs számottevõ különbség az IKr-áram amplitúdója és hERG-csatorna expresszióját illetõen kutyában és emberben. Ezért a kutya valószínû, hogy kiváló állat modell az IKr-áram és a kifejlesztett szelektív gyógyszerek tanulmányozására.

HAEMODYNAMIC EFFECTS OF RISPERIDONE IN ANAESTHETIZED DOGS pharmacology, risperidone, haemodynamic effects It is advisable to compare a compound under development to a drug well-known in the clinical practice. To evaluate the side effects our antipsychotic molecules we chose risperidone as a reference compound. Risperidone is an atypical antipsychotic with multiple receptor and ion channel effects: D2, 5HT2, alpha1, alpha2, H1, HERG. Risperidone can decrease arterial blood pressure, and can increase heart rate and prolong the QTc intervals of the ECG in few patients likely due to individual hypersensitivity, in part, and these effects are possibly the consequence of the receptor and ion channel effects of the compound. The cardiac and circulatory effects of risperidone were studied in morphine pre-treated (2 mg/kg sc.), pentobarbital (30 mg/kg iv.) anaesthetized, ventilated male beagle dogs. Increasing doses of risperidone (0.01, 0.03, 0.1, 0.3 and 1 mg/kg, iv.) were infused over 5 min to 6 dogs. The control group of 6 dogs was treated with the vehicle (0.5 ml/kg). Haemodynamic variables were followed for 25 min after treatments. The lowest dose of risperidone (0.01 mg/kg) did not alter either blood pressure or heart rate and did not induce a statistically significant prolongation in the QTc intervals of the ECG. Risperidone dose-dependently decreased blood pressure from the 0.03 mg/kg dose. Compared to the vehicle-treated group the maximal hypotonia was 22.8% at the dose of 1 mg/kg. The increase of the heart rate was statistically significant at doses of 0.3 mg/kg (29.3%) and 1 mg/kg (67.1%). Treatment with 0.03 mg/kg and higher doses of risperidone dose-dependently prolonged the QTc intervals of the ECG measured in lead II and corrected according to the Bazett formula. The QTc lengthening was the greatest at the dose of 1 mg/kg (14.5%). In conclusion, risperidone changed similar parameters in our dog experiments to those observed in the human therapy, but the circulatory side effects appeared above the human therapeutic plasma levels.

IKR CHANNEL ANALYSIS (ALPHA- AND BETA-SUBUNITS) IN HUMAN AND DOG HEART electrofisiology, pharmacology, K-ionchannel, hERG, MiRP1, MiRP2 Background: The human ether-a-go-go-related gene (hERG) encodes an ion channel subunit underlying IKr, a potassium current required for the normal repolarization of ventricular cells in the human heart. Four pore forming hERG proteins assemble with MIRP1 and MIRP2 proteins in physiological active ionchannels. Mutations in hERG cause long QT syndrome (LQTS) by disrupting IKr, increasing cardiac excitability and, in some cases, triggering torsades de pointes arrhythmias and sudden death. The aim of this study was to compare the functional role and expression of the hERG channel in ventricular muscle between human and dog. Methods: The amplitude and kinetics of the IKr currents were investigated by conventional microelectrode and patch clamp methods between human and dog ventricular myocytes. We have quantified the pore forming a- and auxiliary ß-subunit-coding mRNAs of IKr channels by real-time qPCR in these tissue samples. In human preparations a semi-quantitative immunoblotting and immunohistology supported the obtained results at the protein level. Results: The amplitude of IKr measured at -40 mV as tail current after 1000 ms test pulses between –20 and –50 mV did not significantly differ from each other in human and dog ventricular cells. Although the activation and deactivation kinetics of IKr in human and dog differ from each other. No significant hERG and MIRP2 channel protein density was detected by the Western blotting both in dog and undiseased human ventricular muscle. We observed a very low expression level for MIRP1-coding mRNA (KCNE2) and higher level of expression of MIRP2-coding mRNA (KCNE3). Immunostaining revealed the assembly of these subunits in the cardiomyocytes. Conclusion: Electrophysiology and molecular data suggest that it has not existed an important difference between the expression of ERG channel in dog and human myocardium. In this case the dog could be an excellent animal model for study the IKr current and drug selectivity.


Poszterek/Poster section SEBÉSZETI KORONÁRIA-REVASZKULARIZÁCIÓ ÉS PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVENCIÓ VISZONYA – 2006 Tarr Ferenc, Busman Csaba, Sugár Tamás, Somogyi András, Kayser Sándor, Dzsinich Máté, Dudás Gábor Országos Gyógyintézeti Központ, Szív- és Érsebészeti Osztály, Budapest Szerzõk részletezik és összehasonlítják a 25 éve standardizált sebészeti myocardium-revaszkularizáció (CABG) eredményeit az elektív perkután koronária-intervenció (PCI) sikerességével. Osztályuk elmúlt 5 év adatai: 2674 CABG-mûtét alapján. A CABG-k évenkénti számához képest az azokon belüli PCI-n átesettek aránya nõ: 2001: 526/25 (4,75%), 2002: 481/38 (7,9%), 2003: 373/57 (15,3%), 2004: 411/60 (14,5%), 2005: 487/64 (13,2%), 2006: 396/57 (14,3%) Míg a CABG utáni reintervenciós – redo mûtét, PCI – arány átlagban 0,8 –1%, addig az elektív PCI nyomán a re(re)PCI arány 21% átlagban, a DES-ek alkalmazásának emelkedése ellenére is. Multiplex PCI-k után mind több a CABG. Kimutatható, hogy a re(re)PCI alanyai az elsõ és „utolsó? PCI között – esetenként myocardiumvesztést könyvelhetnek el. Külön veszélyt jelent a DES-ek alkalmazása után – a megfelelõ alvadásgátló kezelés ellenére mind nagyobb számban észlelt és magas mortalitással járó akut stenttrombózis jelensége (WSC Konferencia, 2006, Barcelona). Szerzõk hitet tesznek három ér és bal fõtörzs érintettség esetén – elektív esetekben a klasszikus sebészeti myocardium-revaszkularizáció (szívmotor nélkül és/vagy azzal) alkalmazása mellett és sürgetik a két eljárás országos, összesítõ adatainak (reintervenció, PCICABG-szekvencia) mielõbbi gyûjtését.

INFLAMMATÓRIKUS CITOKINEK ÉS LIMFOCITA SZUBPOPULÁCIÓK (TH1/TH2 EGYENSÚLY) VIZSGÁLATA AKUT KORONÁRIA SZINDRÓMÁBAN (ACS), VALAMINT STABIL KORONÁRIABETEGEKBEN (CAD) Tímár Orsolya, Szodoray Péter, Veres Katalin, Britt Nakken, Aleksza Magdolna, Szegedi Gyula, Soltész Pál DEOEC, Debrecen A vizsgálatban egy akut koronária szindrómás (ACS, n=33) és egy stabilkoronária betegcsoporton (coronary arterial disease, CAD, n=62) tanulmányozzuk bizonyos immunológiai paraméterek változásait, valamint ezek összefüggését a betegség kimenetelével és a mortalitással. Módszerek: A betegcsoportokon általános gyulladásos markerként CRP-t és granulocyta aktivitást, limfocita szubpopulációkat és azok aktiváltságát, valamint szolubilis és intracitoplazmatikus citokinszinteket határoztunk meg, az eredményeket egy kontrollcsoporttal (n=58) vetettük össze. A perifériás vér limfocita alcsoportjait flow-citometriával, a szolubilis citokineket és autoantitesteket ELISA-val, míg az intracelluláris citokinszinteket flow-citometriával mértük ic. festést követõen. Eredmények: ACS-ben emelkedett CRP-szintet és fokozott granulocyta aktivitást észleltünk a stabil CAD-hez képest (p<0,001, illetve p=0,017). ACS-ben a (teljes limfocitaszámhoz viszonyított) NK-sejt arány emelkedett volt, míg a T-sejt arány a kontrollcsoporttal összevetve csökkent (p<0,0001, illetve p=0,012). HLA-DR3 és CD69+ aktivációs markereket vizsgálva azt figyeltük meg, hogy a koronáriaateroszklerózis mindkét formája az aktivált T-sejtek szignifikánsan magasabb arányát mutatta a kontrollhoz képest (ACS: p<0,0001, p=0,002, illetve CAD: p<0,0001, p=0,018). Az IL-1, IL-4 és IL-10 szint szignifikánsan magasabb volt ACS-ben a kontrollhoz képest (p=0,036, p=0,01, illetve p<0,0001). A Th1/Th2 arány a Th1 dominancia irányába tolódott mindkét betegcsoportban. Összefoglalva: koronária-artéria betegségben általános proinflammatorikus marker emelkedés mellett T-sejt aktiváció figyelhetõ meg, melyek alapján a gyulladásos kaszkád jelentõs szerepet játszik a betegség kialakulásában.

RELATION OF CORONARY ARTERY BYPASS GRAFTING AND PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTIONS – 2006 coronary artery bypass grafting, percutan coronary intervention Authors analyze and compare the results of standardized surgical revascularization (CABG) with the success rate of elective percutaneous coronary interventions (PCI) based on the data (2674 CABG) of the past 5 years. There is a steady increase of CABG patients with earlier PCI: 2001: 526/25, 2002: 481/38, 2003: 373/57, 2004: 411/60, 2005: 487/64, 2006: 396/57 While reintervention rate of redo operation or PCI in CABG patients is around 0.8-1%, this figure in elective PCI cases is 21%, despite the increased use of drug eluting stents (DES). Moreover, patients after multiple PCI are subjects of CABG in an increasing number. It is to note, that in patients with repeat PCI, there is a proved deterioration of left ventricular function (decreased ejection fraction) in time. A phenomenon with special danger, has been noticed after DES implantation, namely acute thrombosis requiring either emergency PCI or surgery – despite proper antiplatelet treatment, leading to occasional fatalities is also to note. Authors believe in the reliability of the classical myocardial revascularization procedure (with OPCAB or ECC) in elective cases of triple vessel disease and left main involvement and urge for a nationwide data collection of the targeted issues.

TH1/TH2 IMBALANCE, MEASURED BY CIRCULATING AND INTRACYTOPLASMIC INFLAMMATORY CYTOKINES- IMMUNOLOGICAL ALTERATIONS IN ACUTE CORONARY SYNDROME AND STABLE CORONARY ARTERY DISEASE circulating inflammatory cytokines, Th1/Th2 balance, acute coronary syndrome, stable coronary artery disease Aim: To describe how peripheral immune-parameters reflect the inflammatory alterations of the atherosclerotic plaques in coronary atherosclerosis. We measured general inflammatory markers CRP and granulocyte activity, lymphocyte subpopulations and their state of activation, evaluated circulating Th1/Th2-type cytokines, and specific intracytoplasmic cytokines. We investigated the association of immune parameters with disease outcome and mortality. Methods: 33 patients with acute coronary syndrome (ACS), 62 with stable coronary artery disease (CAD), and 58 healthy controls were studied. Peripheral blood lymphocyte subgroups were quantified by flow cytometry, soluble cytokines and autoantibodies were assessed using ELISA, while intracellular cytokine levels were measured by flow cytometry after intracellular staining. Results: We found elevated levels of CRP and granulocyte activity in ACS versus CAD (p<0.001, p=0.017, respectively). NK cell percentages were elevated, while percentage of T-cells to the total lymphocyte count was slightly decreased in ACS compared to controls (p<0.0001, p=0.012, respectively). Both forms of coronary atherosclerosis showed significantly higher percentages of activated T-cells than controls when stained for the activation markers HLA-DR3 and CD69+ (ACS: p<0.0001, p=0.002, CAD: p<0.0001, p=0.018, respectively). IL-1, IL-4 and IL-10 proved significantly higher in ACS versus controls (p=0.036, p=0.01, p<0.0001 respectively). Th1 to Th2 ratio shifted towards a Th1 dominance in both diseases. Conclusions: Both general proinflammatory markers and activated T-cells signify coronary artery diseases. The orchestrated pro-inflammatory cascade eventually leads to the development of the disease.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure A TUMOR NEKRÓZIS FAKTOR-ALFA ÉS AZ ERITROPOEZIS ÖSSZEFÜGGÉSE KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Förhécz Zsolt, Gombos Tímea, Pozsonyi Zoltán, Füst György, Prohászka Zoltán, Jánoskuti Lívia Semmelweis Egyetem, III. Belgyógyászati Klinika, Budapest Háttér: A krónikus szívelégtelenség egy olyan összetett, több szervrendszert érintõ kórkép, amelyben a szív pumpafunkciójának romlása során aktiválódik az immunrendszer, alulmûködik a máj, a csontvelõ és a vesék, károsodik az anyagcsere. A tumor nekrózis faktor-alfa (TNF-alfa) jelentõs szerepet játszhat ezen folyamatok kialakulásában, apoptotikus trigger-molekulaként a hemopoezisben részt vevõ sejteket is károsíthatja. Célunk annak vizsgálata, hogy van-e összefüggés a betegség súlyossága, a gyulladásos paraméterek és vérképeltérések között. Betegek: 121 beteget vontunk be a vizsgálatba (átlagéletkor 67,77 év, a betegek 74%a (n=90) férfi, NYHA-stádium I.: 16,5%, II.: 31,4%, III.: 38%, IV.: 14%), akinek az echokardiográfiával mért bal kamra ejekciós frakciója 45%-nál kisebb volt. Módszerek: vérvétel történt a gyulladásos paraméterek (C-reaktív protein (CRP), TNF-alfa, szolubilis TN- receptor I., illetve II. (TNF-RI és TNF-RII koncentráció) és a vérkép jellemzõinek meghatározására. Eredmények: a betegség súlyosságával szignifikánsan növekedett a szérumban mért TNF-alfa, TNF-RI és TNF-RII koncentráció, a CRP, a nagyobb értékek felé tolódott a vörösvértestek átmérõ szerinti eloszlása, nõtt a fehérvérsejtszám (Kruskal-Wallis ANOVA by Ranks, p<0,05). Súlyosabb szívelégtelenségben (NYHA III, IV) szignifikáns negatív korrelációt találtunk a TNF-alfa és a vörösvérsejtek MCV és MCH-értéke között, továbbá a CRP és a hemoglobin, hematokrit és a vörösvérsejtszám között (Spearman Rank Order Correlation, p<0,05). Enyhébb szívelégtelenségben (NYHA I, II) hasonló összefüggéseket nem találtunk. Következtetés: a szívelégtelenség súlyosbodásával fokozódik a gyulladás, és a betegek anemizálódnak. A szívelégtelenség progressziójával növekszik a betegség szisztémás jellege, feltételezhetõ a TNF-alfa szerepe a kóros hemopoezisben.

A PERKUTÁN TRANSLUMINALIS SEPTUMABLÁCIÓ HATÁSA A BAL KAMRAI SZISZTOLÉS ÉS DIASZTOLÉS FUNKCIÓRA HIPERTRÓFIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN Halmai László1, Sepp Róbert2, Nagy Viktória2, Pálinkás Attila3, Forster Tamás1, Varga Albert1 Szegedi Tudományegyetem ÁOK, 1AITI, Belgyógyászati Intenzív Osztály, 2 II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 3 Erzsébet Kórház, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely Bevezetés: A myocardium összehúzódása és relaxációja egyaránt károsodott lehet a hipertrófiás cardiomyopathiás (HCM) betegekben. A kiáramlási obstrukcióval járó esetekben (HOCM) a panaszok fokozódhatnak a maximális gyógyszeres kezelés ellenére is. Az echo-vezérelt perkután transluminalis septalis myocardium abláció (PTSMA) a sebészi kezelés hatékony alternatívája lehet az obstrukció és a tünetek csökkentésében. Célkitûzés: A PTSMA globális balkamrai szisztolés és diasztolés funkcióra gyakorolt hatásainak vizsgálata konvencionális 2D és szöveti Doppler-technikákkal. Módszerek: Az elsõ 9, terápia refrakter HOCM-betegünk adatait dolgoztuk fel (kor 38,5+8,6 év, 5 nõbeteg) PTSMA-beavatkozás elõtt és 3 hónappal azt követõen. Standard 2D (IVS, PW falvastagság, EF, LA-átmérõ) mérések, bal kamrai kiáramlási (LVOT) grádiens, transmitralis E-, A-sebesség, E/A, E-hullám decelerációs idõ (DT), IVRT és pulmonalis vénás (PV) beáramlás adatok (SFF, PVA-MVA) mellett meghatároztuk a septalis és laterális myocardium sebességeket PW-TDI-technikával (szisztolés: Sm, koradiasztolés: Em, késõ diasztolés: Am), számítottuk az E/Em-indexet. Eredmények: A septum abláció után 3 hónappal az LVOT-grádiens csökkent (73,3+30,9 vs. 46,4+31,1 Hgmm, p=0,08), a bal pitvari átmérõ kisebb lett (42,4+5,8 vs. 52,9+9,9 mm, p=0,02). Az E-sebesség és E/A hányados nõtt (p=ns), a DT (193,2+24,1 vs 219,2+84,7 ms) és IVRT rövidült (70,1+20,5 vs. 97,9+9,0 ms, p=0,03). A vena pulmonalis SFF csökkent (0,54+0,13 vs. 0,70+0,09, p=0,01), a PVA-MVA idõkülönbség rövidült (36,8+24,6 vs. 87,5+20,1 ms, p=0,03). A TDI mérések növekvõ miokardiális szisztolés (11,8+4,3 vs. 7,0+2,0 cm/s: Sm), korai és késõi diasztolés (16,0+5,6 vs. 5,7+2,3 cm/s: Em, 9,9+2,3 vs. 5,8+1,9 cm/s: Am, p=0,01) sebességeket mutattak a septalis oldalon, illetve a bal kamrai töltõnyomás csökkenésére utaltak (5,3+2,7 vs. 10,3+5,7 septalis E/Em, p=0,03) PTSMA után. Következtetések: A septum-ablációt követõ funkcionális javulás csak részben detektálható a konvencionális 2D- és transmitrális paraméterekkel. Ezt a limitációt csökkentheti a vena pulmonalis beáramlás adatainak használata. Ugyanakkor a szöveti Doppler-sebességértékek megbízható adatokat nyújthatnak a myocardium szisztolés és diasztolés funkció változásairól, amelyek a kiáramlási grádienstõl függetlenül tükrözik a PTSMA késõi hatásait.

CORRELATION BETWEEN TUMOR NECROSIS FACTOR-ALPHA AND ERYTHROPOESIS IN CHRONIC HEART FAILURE tumor necrosis factor-alfa, erythropoesis, heart failure Background: chronic heart failure is a complex disease, associated with myocardial dysfunction, activation of immune system, dysfunction of liver, bone marrow, kidney and metabolism. Tumor necrosis factor alpha (TNF-alpha) is an important factor of this action, leading to apoptotic cell death in haemopoesis, causing anemia. The aim of our study was to examine the correlation between the severity of heart failure and the clinical markers of haemopoesis and inflammation (C-reactive protein (CRP), serum TNF-alpha, solubile TNF-receptor I and II. (sTNF-RI, RII)). Patients: 121 patients (mean age 67.77 years, 74% male (n=90), NYHA Class I.: 16.5%, II.: 31.4%, III.: 38%, IV.: 14%.) with less than 45% ejection fraction measured by echocardiography were involved. Methods: blood samples were taken for measurement of the aforementioned markers of inflammation and haematopoesis. Results: there was a significant positive correlation between the severity of the heart failure and the level of serum TNF-alpha, TNF-RI and TNF-RII, CRP, leukocyte count. (Kruskal-Wallis ANOVA by ranks, p<0.05). In patients with NYHA Class III. and IV. a significant negative correlation was detected between the TNFalpha and the volume and haemoglobin concentration of red blood cells and between CRP and haemoglobin, haematocrit and red blood cell count (Spearman Rank Order Correlation, p<0.05) as well. Similar association were not found in patients with NYHA Class I. and II. Conclusion: progression of heart failure intensifies the inflammation and the patients become anemic, in which function of TNF-alpha is demonstrable

EVALUATION OF EFFECTS OF PERCUTANEOUS TRANSLUMINAL SEPTAL MYOCARDIAL ABLATION ON SYSTOLIC AND DIASTOLIC MYOCARDIAL FUNCTION IN PATIENTS WITH HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY hypertrophic cardiomyopathy, tissue Doppler imaging, transluminal septal myocardial ablation Background: Myocardial contraction and relaxation has been impaired in patients with hypertrophic cardiomyopathy (HCM). Some patients with outflow tract obstruction (HOCM) may become refractory to maximum medical management. The echo-guided percutaneous transluminal septal myocardial ablation (PTSMA) method has emerged as an alternative to surgical myectomy for relieving obstruction. Aim: To assess the effects of PTSMA procedure on changes of global left ventricular systolic and diastolic function by conventional 2D and tissue Doppler myocardial imaging. Methods: We studied our first 9 consecutive patients (age 38.5+8.6 years, 5 females) before and 3 months after PTSMA for refractory HOCM. We assessed standard 2D (IVS, PW thickness, EF, LA diameter), Doppler-derived LV-outflow (LVOT) gradient, transmitral flow patterns (E-, A-velocities and ratio, DT of E-velocity), IVRT, pulmonary venous (PV) flow data (SFF, PVA-MVA) and septal and lateral myocardial velocities measured by pulsed tissue Doppler (PW-TDI) examination (systolic: Sm, early diastolic: Em, late diastolic: Am peak velocities and their ratio, the mitral E/Em index as an estimate of LV filling pressure). Results: Following the PTSMA, the LVOT-gradient decreased from 73.3+30.9 to 46.4+31.1 mmHg (p=0.08), as well as LA-diameter (42.4+5.8 vs. 52.9+9.9 mm, p=0.02). The E-velocity and E/A-ratio increased (p=ns), the DT shortened from 219.2+84.7 to 193.2+24.1 ms and the IVRT decreased (70.1+20.5 vs. 97.9+9 ms, p=0.03). The PV-inflow data revealed diminished SFF (0.54+0.13 vs. 0.7+0.09, p=0.01) and PVA-MVA duration (36.8+24.6 vs. 87.5+20.1 ms, p=0.03). The TDI measurements showed improved systolic (11.8+4.3 vs. 7.0+2.0 cm/s for Sm), early (16.0+5.6 vs. 5.7+2.3 cm/s for Em) and late diastolic velocities (9.9+2.3 vs. 5.8+1.9 cm/s for Am, p=0.01, respectively) after PTSMA. Conclusions: The functional improvement after PTSMA could be partially detected by conventional 2D and transmitral inflow velocities. This limitation can be decreased by combining variables with PV-inflow data. However, the relatively load-independent tissue-velocity parameters could give accurate information on changes of systolic and diastolic myocardial properties and reflect late effects of PTSMA independently from outflow tract gradient.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure RÉS A PAJZSON: VÍRUSSZEKVENCIÁK KIMUTATÁSA PRIMER DCM-ES EXPLANTÁLT SZÍVEKBÕL, AVAGY MEGBÍZHATÓ-E AZ ENDOMIOKARDIÁLIS BIOPSZIA A PRIMER DCM DIAGNOSZTIKÁJÁBAN Hartyánszky István1, Tátrai Enikõ2, Lászik András2, Sótonyi Péter2, Bodor Elek1, Acsády György1, Szabolcs Zoltán1 1 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 2 Semmelweis Egyetem, Igazságügyi Orvostani Intézet, Budapest Az akut virális myocarditis gyakori diagnózis elsõsorban gyerekeknél, és fiatal felnõtteknél. Korábban igazolták DNS-vírusok és myocarditis összefüggését, amely esetleg dilatatív cardiomyopathiához vezethet. Tervünk volt lehetséges összefüggés keresése vírusinfekciók és dilatatív cardiomyopathia között. 14 szívtranszplantációra kerülõ betegbõl explantált szív 5 különbözõ területérõl (jobb kamra anterior, posterior, bal kamra anterior, posterior és apicalis régiók), valamint vérmintából Adenovirus 3 és Herpesvírus 6 szekvenciákat kerestünk PCR-technikával, majd az amplifikációt 8%-os polyacrylamid-gél elektroforézissel ellenõriztük. A vizsgálatra kerülõ betegeknél 3 esetben találtunk Adenovirus és 1 esetben Herpesvírusszekvenciákat, míg a vérminták vírusszekvenciákat nem tartalmaztak. A pozitív minták egy esetben sem voltak ugyanarról a területrõl. Egy betegnél mindkét vírusszekvencia kimutatható volt. Ennél a betegnél a DCM kialakulását megelõzõen 3 hónappal vírusos enteritis zajlott le. A vírusszekvenciák kimutatásával igazoltuk, hogy korábbi vírusinfekciók szerepet játszhatnak dilatatív cardiomyopathia kialakulásában. Eredményeink felvetik az endomiokardiális biopszia megbízhatatlanságát primer DCM és virális eredetû DCM differenciáldiagnosztikájában.

ÚJ TROPONIN-T MUTÁCIÓ AZONOSÍTÁSA HIPERTRÓFIÁS CARDIOMYOPATHIÁS BETEGBEN Losonczi László1, Kádár Krisztina2, Sepp Róbert3, Földesi Csaba2, Németh Krisztina1, Csanády Miklós3, Fekete György1 1 Semmelweis Egyetem ÁOK, II. Gyermekgyógyászati Klinika, Budapest 2 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 3 Szegedi Tudományegyetem ÁOK, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged A hipertrófiás cardiomyopathia (HCM) kialakulásában a genetikai kóreredet jelentõs. Ennek során a szívizomszövet strukturális és funkcionális elemeit, a szarkomer fehérjéket kódoló gének károsodnak. Mai ismereteink szerint 14 szarkomer gén mutációinak kóroki szerepe ismert. Leggyakrabban a miozinkötõ C-fehérje génje és a béta-miozin nehézlánc (MYH7) gén érintett. Ezek mellett a troponin-T (TNNT2) gén a 3. leggyakrabban mutálódó gén HCM-ben. Korábban a MYH7gént vizsgáltuk HCM-es betegeink körében, jelenlegi célunk a TNNT2-gén mutációanalízise volt. 26 HCM-es beteg DNS-ébõl a TNNT2-gén 8., 11., 14. és 15. exonjára specifikus primerekkel polimeráz láncreakciót végeztünk. A mutációanalízis denaturáló nagyfelbontású folyadék-kromatográfiával történt, a pozitív eltérést mutató kromatogrammokhoz tartozó mintákat szekvenáltuk. Vizsgálatunk az egyik betegnél a 11-es exonon a 165-168-as pozíciók valamelyikén egy glutaminsavdelécióját azonosította. E mutáció Magyarországon az elsõként azonosított troponin-T génmutáció, továbbá a nemzetközi irodalomban sem ismert. A beteg egy 19 éves HCM-es leány, akinek elsõ tünetei 12 éves korban jelentkeztek. Az echokardiográfiás vizsgálat közepes fokú szívizom-hipertrófiát ábrázolt (IVS/BK falvastagság: 19/16 mm). Kivizsgálása során kamrai tachycardia (VT) kapcsán reszuszcitációra is sor került. Cordaron terápia mellett 2 évi tünetmentesség után kis mértékû fizikai terhelést követõen újabb VT zajlott, ismét reanimálni kellett. Tekintettel a többször reszuszcitációt is igénylõ malignus kamrai ritmuszavarra, ICD-beültetésre került sor. A betegség családi halmozódása (mater fatális kimenetelû restriktív típusú HCM-je) vetette fel genetikai kóreredet lehetõségét. Az elvégzett molekuláris genetikai vizsgálat a fenti mutációt igazolta. Konklúzió: Irodalmi adatok alapján ugyan a troponin-T gén mutációihoz kis-, vagy közepes mértékû szívizom-hipertrófia társul, de a malignus aritmiák és a hirtelen szívhalál kockázata magas, ezért még enyhe vagy közepes fokú septumhipertrófia mellett is fontos a molekuláris genetikai vizsgálatok elvégzése, ezen belül a TNNT2-gén mutációanalízise. Vizsgálatunk során egy mind Magyarországon, mind a nemzetközi irodalom számára ismeretlen mutációt azonosítottunk.

LEAK IN THE SHIELD: VIRAL SEQUENCE DETECTION IN EXPLANTED PRIMER DCM HEARTS DURING TRANSPLANTATION – IS ENDOMYOCARDIAL BYOPSY RELIABLE IN DIAGNOSIS OF PRIMER DCM? dilatative cardiomyopathy, heart transplantation, viral cardiomyopathy Acute viral myocarditis ia a rather frequently diagnosed disease particularly in children and young adults. Previously connection between DNA viruses and myocarditis has been established. It is also well known, that myocarditis can lead to dilatative cardiomyopathy. Our aim was to find a direct link between viruses and cardiomyopathy leading to heart transplantation. 14 consecutive patients, who underwent heart transplantation were evaluated. Samples from the explanted heart’s 5 different part (right ventricle anterior, posterior, left ventricle anterior, posterior and apical regions), and blood samples were taken. PCR method was used to identify adenovirus type 3 hexon and human herpes virus type 6 alkalineexonuclease sequences. PCR amplifications were checked by 8% polyacrylamid-gel electrophoresis, using positive and negative control. We found Adenovirus type 3 hexon sequences in 3 patients, and Human Herpes Virus Type 6 in 1 patient. No viral sequences were found in blood samples. All positive samples were from different regions. In 1 patient both viral segments were detected. This patient had had viral enteritis 3 months prior his dilatative cardiomyopathy developed. Detecting viral segments, we proved that viral infections might play an important role in development of dilatative cardiomyopathy. Our results may suggest, that endomyocardial biopsy is not reliable in the differential diagnosis of primer and viral DCM.

IDENTIFICATION OF A NEW MUTATION IN THE TROPONIN-T GENE CAUSING HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY hypertrophic cardiomyopathy, molecular genetics, troponin-T Genetic origin is important in the development of hypertrophic cardiomyopathy (HCM). In the pathogenesis of HCM, genes encoding sarcomer proteins of the heart tissue are damaged. To date 14 sarcomer genes are known to have etiological role in causing HCM. The most common ones are myosin binding protein-C and beta-myosin heavy chain (MYH7). The third most frequent affected gene resulting in HCM is the troponin-T (TNNT2) gene. In our previous study the MYH7 gene was analyzed in patients with HCM. Our current aim was the mutation analysis of the TNNT2 gene. Polymerase chain reaction with primers specific to the exons 8, 11, 14 and 15 was carried out in HCM patients. Mutation analysis was performed using denaturing high performance liquid chromatography, then samples with positive chromatograms to the control ones were sequenced. One mutation was found in a patient, a deletion of a glutamic acid in exon 11, at one of the amino acid positions between 165-168. This is the first TNNT2 mutation published in Hungary, and hasn’t been presented in the literature. The patient is a 19 year-old girl, whose first symptoms emerged at the age of 12. Moderate heart muscle hypertrophy was detected by echocardiography (IVS/LVW: 19/16 mm). In the course of her examinations, ventricular tachycardia (VT) evolved, which needed resuscitation (CPR). After a two-year symptom-free period with Cordarone therapy, another VT occurred following moderate physical strain, and she needed CPR again. Regarding the malignant ventricular arrhythmias which even needed CPR, ICD implantation was necessary. The familial aggregation of the disease (mother of the patient died in HCM) suggested a genetic origin of HCM. Genetic analysis was performed, which confirmed the mutation mentioned above. Conclusion: Data in the literature show that mutations of the TNNT2 gene result in mild or moderate hypertrophy of the heart muscle. However the risk of malignant ventricular arrhythmias and sudden cardiac death is high, so the molecular genetic analysis including the TNNT2 gene is very important, even in mild or moderate septal hypertrophy. We have found a mutation of the TNNT2 gene, which hasn’t been described in the Hungarian or in the international literature yet.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure A BAL KAMRAI EJEKCIÓS FRAKCIÓ JAVULÁS ÉS A REVERZ REMODELLIZÁCIÓ TÚLÉLÉST BEFOLYÁSOLÓ HATÁSA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Nyolczas Noémi, Dékány Miklós, Szabó Barna, Borsányi Tünde, Bencze Jusztina, Marosi Eszter, Préda István, Kiss Róbert Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest Háttér: A bal kamrai ejekciós frakció (EF) javulás és a bal kamrai reverz remodellizáció (RR) (azaz az EF-javulás mellett megfigyelhetõ bal kamrai végdiasztolés átmérõ – EDD – csökkenés) kedvezõen befolyásolja a túlélést krónikus szívelégtelenségben. Az EF javulása és az RR azonban nem minden esetben jár együtt. Kevés adattal rendelkezünk azon betegek túlélésérõl, akiknél az EF javulása az EDD növekedése mellett jön létre. Cél: Jelen vizsgálatunk célja az EF javulása ellenére RR-t nem mutató betegek túlélésének vizsgálata volt. Betegek és módszerek: Szívelégtelenség ambulanciánkon gondozott 105 beteg (75 férfi, átlag életkor: 58,8±13,2 év, EF: 30,16±8,39%; EDD: 69,1±10,2 mm) adatait értékeltük, akiknél megfelelõ echokardiográfiás adatokkal rendelkeztünk az optimális gyógyszeres kezelés bevezetését megelõzõen és a kezelés optimalizálását követõen egy évvel. Az EF és az EDD egyéves változása alapján három csoportba (1. csoport: a EF javul, a EDD nõ, vagy nem változik; 2. csoport: a EF javul, a EDD csökken [RR], 3. csoport: az EF csökken, vagy nem változik) sorolt betegek túlélését Kaplan–Meier túlélési analízissel értékeltük, és a kumulatív túléléseket log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A 105 beteg közül 77 esetében javult a EF. A 77 EF javulást mutató beteg közül 49 esetében alakult ki RR (az EDD csökkenésével), míg a betegek 36%-ában az EF-javulás ellenére RR nem következett be. Az átlagos követési idõ 42,9±27,6 hónap volt. Az 5 éves kumulatív túlélés az 1. csoportban 58,2%, a 2. csoportban 77,4%, a 3. csoportban 40,8% volt. A túlélési görbék összehasonlítása alapján az 1. csoport túlélése szignifikánsan rosszabbak bizonyult a 2. csoport túlélésénél (p=0,024) és nem különbözött szignifikánsan a 3. csoport túlélésétõl (p=0,88). A 2. csoport túlélése szignifikánsan kedvezõbb volt, mint a 3. csoporté (p=0,01). Következtetés: Vizsgálati eredményeink azt mutatják, hogy az EF változása önmagában nem különíti el a jó és rossz prognózisú betegeket. Ha az EF javulás nem jár együtt a bal kamra méretének csökkenésével, a túlélés nem különbözik lényegesen a romló EF-jú betegek túlélésétõl. Kedvezõ prognózisra csak azokban az esetekben számíthatunk, ahol az EF-javulás mellett RR is létrejön.

THE EFFECT OF IMPROVEMENT OF LEFT VENTRICULAR EJECTION FRACTION AND REVERSE REMODELING ON SURVIVAL IN CHRONIC HEART FAILURE chronic heart failure, left ventricular reverse remodeling, prognosis Background: Improvement of left ventricular ejection fraction (LVEF) and reverse remodeling (LVRR) (i.e. improvement of LVEF with decrease of left ventricular end-diastolic diameter [LVEDD]) affect survival beneficially in chronic heart failure. However, improvement of LVEF and development of LVRR are not always parallel. Limited amount of survival data is available in patients with increasing LVEF and increasing LVEDD. Aim: Objective of the present study was to investigate the five-year survival of patients, whose LVEF improved without LVRR. Patients and methods: 105 patients (75 men, age: 58.8±13.2 years, LVEF: 30.16±8.39%; LVEDD: 69.1±10.2 mm) with available echocardiographic parameters at baseline and 1 year after treatment optimization were evaluated. Patients were classified into one of the three groups based on changes in LVEF and LVEDD at 1-year (Group 1.: LVEF increased and LVEDD increased or unchanged, Group 2.: LVEF increased and LVEDD decreased, Group 3.: LVEF decreased or unchanged). Survival rates in the three groups were evaluated by Kaplan-Meier survival analysis. Comparison of survival was performed by log-rank test. Results: In 77 of 105 patients LVEF improved. In 49 of 77 patients with improved LVEF, LVRR could also be observed (with decrease in LVEDD). The mean followup time was 42.9±27.6 months. Five-year cumulative survival was 58.2 % in Group 1., 77.4% in Group 2., and 40.8% in Group 3. Comparison of cumulative survival showed a significantly worse survival in Group 1. than in Group 2. (p=0.024) and the difference was non-significant between patients in Group 1. and 3. (p=0.88). Superior survival was observed in Group 2., than in Group 3. (p=0.01), as expected. Conclusion: Our results show that the changes of LVEF alone differentiate poorly between cases with favourable and unfavourable prognosis. Survival of patients with improving LVEF and without LVRR doesn’t differ significantly from survival of patients with decreased LVEF. Favourable prognosis can be expected in patients whose LVEF improvement is associated with LVRR.

HIPERTRÓFIÁS CARDIOMYOPATHIA MAGYARORSZÁGON: MORBIDITÁSI ÉS MORTALITÁSI ADATOK

HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY IN HUNGARY: MORBIDITY AND MORTALITY DATA

Orosz Andrea, Sepp Róbert, Nagy Viktória, Jebelovszki Éva, Hõgye Márta, Csanády Miklós, Forster Tamás Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged

hypertrophic cardiomyopathy, mortality, sudden cardiac death Hypertrophic cardiomyopathy is a primary disorder of the myocardium with reasonable morbidity and mortality. Morbidity and mortality data on the disease are not fully explored in Hungary. One-hundred-and-seventy-four patients with hypertrophic cardiomyopathy (99 males, 75 females, average age: 53±17 years) from the Szeged HCM Registry were evaluated. Maximal left ventricular thickness, determined by transthoracic echocardiography, was 23±6 mm; in 33 patients a left ventricular outflow tract gradient >30 mmHg was present (average resting peak gradient 55±31 mmHg). Apart of medical treatment, in 10 patients ICD implantation, in 8 patients percutaneous transluminal septal myocardium ablation (PTSMA), in 4 patients percutaneous coronary intervention (PCI), in 4 patients myectomy, in one patient ACBG and mitral valve replacement, and in 3 patients pacemaker implantation was performed. In the whole patient cohort 13 patients developed documented atrial fibrillation (11 males, average age 55±13 years), 3 patients developed stroke and 4 patients developed systolic heart failure. Follow up data was available on 138 patients (79%). During follow up 12 patients have died (8.7%, 8 males, 4 females, average age: 59±19 years). Survival time from diagnosis to death was 151±104 month (range 37–351 month). The cause of death was sudden cardiac death in 6 patients (50%, 5 males, average age 58±14 years), therapy refractory heart failure in 2 patients (17%, 1 male, average age 40±32 years), stroke in 2 patients (17%, 1 male, average age 56±5 years), and it was not cardiac death in 2 patients (1 gastric cancer, 1 pneumonia). In one more case heart transplantation was performed due to progressive systolic heart failure.

A hipertrófiás cardiomyopathia (HCM) jelentõs morbiditással és mortalitással járó primer szívizombetegség. A betegség magyarországi morbiditási és mortalitási adatai nem kellõen ismertek. A szegedi HCM regiszterben szereplõ 174 HCM-es beteg (99 férfi, 75 nõ, átlagéletkor: 53±17 év) adatait elemeztük. A transthoracalis echokardiográfiával meghatározott átlagos bal kamrai maximális falvastagság 23±6 mm volt, 33 fõben észleltünk 30 Hgmm feletti bal kamra kifolyótraktus obstrukciót (átlagos nyugalmi csúcsgrádiens 55±31 Hgmm). A gyógyszeres kezelés mellett tíz betegben ICD-implantáció, 8 betegben perkután transzluminális septalis myocardium abláció (PTSMA), 4 betegben perkután koronária-intervenció (PCI), 4 betegben myectomia, 1 betegben ACBG és mitralis mûbillentyû-implantáció, 3 betegben pacemaker implantáció történt. A teljes betegpopulációban 13 betegben észleltünk dokumentált pitvarfibrillációt (11 férfi, átlagéletkor 55±13 év), 3 betegben stroke-ot, illetve 4 betegben szívelégtelenség kifejlõdését. Százharmincnyolc betegrõl (79%) álltak rendelkezésre mortalitási adatok. Az utánkövetés alatt 12 beteg halt meg (8,7%, 8 férfi, 4 nõ, átlagéletkor: 59±19 év). A diagnózis felállításától a halálig átlagosan 151±104 hónap (37–351 hónap) telt el. A halál oka 6 betegben volt hirtelen szívhalál (50%, 5 férfi, átlagéletkor 58±14 év), 2 betegben refrakter szívelégtelenség (17%, 1 férfi, átlagéletkor 40±32 év), 2 betegben stroke (17%, 1 férfi, átlagéletkor 56±5 év), és 2 betegben nem kardiovaszkuláris ok szerepelt halálokként (1 gyomorrák, 1 pneumónia). Fentieken kívül 1 esetben szívtranszplantáció történt, progresszív szívelégtelenség miatt.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure A SZÉLES QRS, A KAMRAI DYSSYNCHRONIA, A BAL KAMRAI TÖLTÕ IDÕ ÉS NYOMÁS, A RAAS ÉS AZ ENOS GÉNEK POLIMORFIZMUSAI KÖZÖTTI KAPCSOLAT Palásti István, Kalina Ákos MÁV Kórház és Központi Rendelõintézet, Budapest

RELATIONSHIP BETWEEN THE WIDE QRS AND THE VENTRICULAR DYSSYNCHRONY, LEFT VENTRICULAR FILLING PRESSURE AND TIME, RAAS AND ENOS GENES POLYMORPHISMS IN HEART FAILURE PATIENTS

Cél: Összefüggést találni a széles QRS, a kamrai dyssynchronia (VD), a bal kamrai (LV) töltõ idõ és nyomás, az ACE I/D, az AT II type 1 receptor A1166C és az eNOS G894T gén polimorfizmusa között szívelégtelen betegeknél (NYHA II-III). Az LV ejekciós frakciója (EF) 35% alatt volt. Metodika: A miokardiális infarktuson átesett betegeket kizártuk. A LVEF-et Simpson-metodikával, az LV-tömeget a Devereux-egyenlettel vizsgáltuk. A VD és az LV töltõ idõt és nyomást TDI segítségével mértük (system VIVID 7, GE). A pomorfizmusokat PCR-technikával vizsgáltuk. A D, C és T-allélok magas kockázatot jelentenek szívelégtelenségre. A 28 beteget a QRS alapján normál (A<130 msec) és széles (B>130 msec) csoportra osztottuk. Eredmények: Nem volt szignifikáns különbség az A (11 beteg) és a B (17 beteg) csoportban a korban (72,1±5,7 év vs. 56,6±12,0; p=0,06), nemben (nõ: 2 vs. 4), a frekvenciában, a pitvarfibrillációban, a kezelésben, a szisztolés és diasztolés vérnyomásban, a BMI-ben, a diabéteszben, az NT-proBNP-ben (2229±1046 pg/ml vs. 2080±983), a mitralis regurgitáció jetben (6,9±3,5 cm2 vs. 8,0±4,0), a dp/dt-ben (707±216 Hgmm/sec vs. 618±211), a LV töltõ idõben (50,2±14,1% vs. 42,1±6,2), a LV töltõnyomásban (E/e?: 9,6±3,8 vs. 13,9±7,6). Azonban a LV mass indexben (162±37 g/m2 vs. 207±49; p=0,02)különbség volt a két csoport között. Az ACEgén esetében az I/D (2 vs. 11) és D/D (4 vs. 4) genotípusok elõfordulása gyakoribb volt a B-csoportban (p=0,04). Az inter-VD elõfordulása nem különbözött a két csoportban (36% vs. 64), de az intra-VD szignifikánsabb gyakoribb volt a széles QRS-csoportban (17% vs. 83; p=0,03). A széles QRS és az intra-VD közötti szignifikáns különbség az ACE-genotípusra adjusztált, többszörös logisztikus regressziós modell eredményei szerint szignifikáns volt (OR: 7,97; 1,06–59,78, 95% CI; p=0,04), azonban ez az összefüggés eltûnt, ha a modell az LV mass indexre is adjusztálva volt (OR: 5,39; 0,58–49,84, 95% CI; p=0,13). Ez a megfigyelés arra utal, hogy a három tényezõ között interakció van a QRS-sel mutatott összefüggés vonatkozásában. Következtetések: A széles QRS-csoportban a betegeknél az intra-VD és az ACEgén D-allélja gyakrabban fordult elõ és az életkor alacsonyabb volt. Így fontos, hogy ezek a mutáns allélt hordozó fiatalabb betegek az optimális kezelést mihamarabb megkapják.

wide QRS, ventricular dyssynchrony, RAAS, eNOS Purpose: To find out the relationship between wide QRS, ventricular dyssynchrony (VD), left ventricular (LV) filling time and pressure, and ACE I/D, AT II type 1 receptor A1166C and eNOS G894T gene polymorphisms in heart failure patients (NYHA II-III). All subjects’ left ventricular (LV) ejection fraction (EF) was below 35%. Methods: Subjects with previous myocardial infarction were excluded. The LVEF was measured by Simpson’s method and LV mass was calculated by the Devereux equation. The analysis of VD and LV filling pressure and time was estimated by TDI (system VIVID 7, GE). The polymorphisms were carried out by PCR. The D, C and T alleles mean high risk for heart failure. The 28 subjects were divided into normal (A<130 msec) and wide QRS (B>130 msec) patients. Results: There was no significant difference between group A (11 subjects) and B (17 subjects) in terms of age (72.1±5.7 years vs. 56.6±12.0; p=0.06), gender (females: 2 vs. 4), heart rate, atrial fibrillation, treatment, systolic and diastolic blood pressure, BMI, diabetes, NT-proBNP (2229±1046 pg/ml vs. 2080±983), mitral regurgitation (6.9±3.5 cm2 vs. 8.0±4.0), dp/dt (707±216 mmHg/sec vs. 618±211), LV filling time (50,2±14,1% vs. 42.1±6.2) and pressure(E/e’: 9.6±3.8 vs. 13.9±7.6). Whereas LV mass index (162±37 g/m2 vs. 207±49; p=0.02) was different from each other in the two groups. In the case of ACE gene the occurrence of I/D (2 vs. 11) and D/D (4 vs. 4) genotypes was more frequent in group B (p=0.04). The occurrence of inter-VD was not different in the two groups (36% vs. 64), but the intra-VD was more frequent in the wide QRS group (17% vs. 83; p=0.03). In an adjusted logistic regression model, the relationship between wide QRS and intraVD was independent from ACE genotypes (OR: 7.97; 1.06–59.78, 95%CI; p=0.04) but after further adjustment for LV mass index, this relationship disappeared(OR: 5.39; 0.58–49.84, 95%CI; p=0,13) indicating interaction between ACE polymorphism, intra-VD and LV mass index in the determination of QRS. Conclusions: In the case of subjects with wide QRS the intra-VD and the D allele prevalence of ACE gene is more frequent and the patients’ age is lower. Thus reaching the optimal therapy as soon as possible in these younger patients with this genetic status can be particularly important.

FEKVÕKERÉKPÁR STRESSZ ECHOKARDIOGRÁFIA HIPERTRÓFIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN

SUPINE BICYCLE STRESS ECHOCARDIOGRAPHY IN HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY

Pálinkás Attila1, Sepp Róbert2, Nagy Edit1, Nagy Viktória2, Ungi Imre2, Csanády Miklós2, Forster Tamás2 1 Erzsébet Kórház, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely 2 Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged A hipertrófiás cardiomyopathiás betegeknél terhelés hatására bekövetkezõ hemodinamikai változások jelentõs klinikai és prognosztikus korrelációval bírhatnak. Harmincnégy hipertrófiás cardiomyopathiás betegben (19 férfi, átlagéletkor: 45±12 év) végeztünk fekvõkerékpár stressz echokardiográfiás vizsgálatot. A vizsgálat során három idõpontban, nyugalomban, csúcsterhelésnél és a levezetõ szakban transthoracalis echokardiográfiával egyéb echokardiográfiás paraméterek mellett mértük a bal kamra kifolyótraktus csúcsgradienst (BKTCSG). Húsz betegben invazív hemodinamikai vizsgálat is történt. A terhelések során major komplikációt nem észleltünk. A betegek terhelhetõsége alacsony volt (medián: 90W, 95% CI: 75–100 W, terhelési idõ: 493±152 mp). A nyugalmi BKTCSG szignifikánsan nõtt csúcsterheléskor (40±38 vs. 74±62 Hgmm, p<0,0001), valamint a csúcsterheléshez viszonyítva a levezetõ szakban is (72±60 vs. 95±73 Hgmm, p=0,0004). Azon betegeknél, akikben a nyugalmi BKTCSG <30 Hgmm, csak a csúcsterhelésnél mért BKTCSG nõtt szignifikánsan (10±9 vs. 29±28 Hgmm, p=0,0035), a levezetõ szakban nem nõtt szignifikánsan tovább a BKTCSG (30±31 vs. 46±57 Hgmm, p=0,0880). A >30 Hgmm nyugalmi BKTCSG-û betegeknél mind a csúcsterhelésnél (71±32 vs. 119±54 Hgmm, p=0,0009), mind a levezetõ szakban szignifikánsan nõtt a BKTCSG (111±53 vs. 141±56 Hgmm, p=0,0014). A BKTCSG-növekedés mértéke szignifikánsan nagyobb volt a >30 Hgmm nyugalmi BKTCSG-csoportban (48±48 Hgmm vs. 19±22 Hgmm, p=0,0344). Csúcsterhelésnél mind a pulmonalis szisztolés csúcsnyomás (35±14 vs. 53±31 Hgmm, p=0,0420), mind a mitralis inszufficiencia (p=0,0001), mind a tricuspidalis inszufficiencia mértéke (p=0,0002) szignifikánsan nõtt a nyugalmi értékekhez képest. Az echokardiográfiával mért nyugalmi BKTCSG jól korrelált a hemodinamikai úton mért nyugalmi BKTCSGvel (r=0,6614, p=0,0015), valamint a csúcsterhelésnél és a levezetõ szakban mért BKTCSG is jó korrelációt mutatott a hemodinamikai úton mért post extrasystoles gradienssel (r=0,6093, p=0,0043 illetve r=0,6631, p=0,0097). A fekvõkerékpár stressz echokardiográfia biztonságosan alkalmazható és fontos hemodinamikai adatokat szolgáltat hipertrófiás cardiomyopathiás betegekben.

hypertrophic cardiomyopathy, stress echocardiography, left ventricular outflow tract gradient Haemodynamic changes during exercise may have important clinical and prognostic correlations in patients with hypertrophic cardiomyopathy. Supine exercise steress echocardiography was performed in 34 patients with hypertrophic cardiomyopathy (19 males, average age: 45±12 years). During the test echocardiographic parameters, including left ventricular outflow tract gradient (LVOTG) was measured at three time points: at baseline, at peak exercise and at recovery phase. In twenty patients invasive haemodynamic examination has been also done. No major complication occurred during the examinations. Exercise capacity of the patients was low (median: 90 W, 95% CI: 75-100 W, exercise time: 493±152 sec). Resting LVOTG increased significantly during peak exercise (40±38 vs. 74±62 mmHg, p<0.0001), and increased further during the recovery phase (72±60 vs. 95±73 mmHg, p=0.0004). In patients with resting LVOTG <30 mmHg only the LVOTG at peak exercise increased significantly (10±9 vs. 29±28 mmHg, p=0.0035), but LVOTG did not increase further during recovery phase (30±31 vs. 46±57 mmHg, p=0.0880). In patients with resting LVOTG >30 mmHg both the LVOTG at peak exercise (71±32 vs. 119±54 mmHg, p=0.0009), and during recovery was increased significantly (111±53 vs. 141±56 mmHg, p=0.0014). Increase of the LVOTG was significantly bigger in patients with resting LVOTG >30 mmHg (48±48 Hgmm vs. 19±22 mmHg, p=0.0344). At peak exercise both pulmonary systolic peak pressure (35±14 vs. 53±31 mmHg, p=0.0420), mitral insufficiency grade (p=0.0001), and tricuspid insufficiency grade (p=0.0002) was significantly increased compared to baseline. Resting LVOTG measured with echocardiography correlated well with resting LVOTG measured by invasive methods (r=0.6614, p=0.0015), and echocardiographic LVOTG measured during peak exercise or recovery phase correlated also well with post extrasystolic LVOTG measured during hemodinamic examination (r=0.6093, p=0.0043 and r=0.6631, p=0.0097). In conclusion, supine exercise stress echocardiography is a safe method and provides important hemodynamic information in patients with hypertrophic cardiomyopathy.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure PERKUTÁN TRANSZKORONÁRIÁS SEPTALIS MYOCARDIUM ABLÁCIÓ (PTSMA) HIPERTRÓFIÁS CARDIOMYOPATHIÁBAN: 3 HÓNAPOS ÉS EGYÉVES UTÁNKÖVETÉS EREDMÉNYEI Sepp Róbert1, Pálinkás Attila2, Nagy Viktória1, Rigopoulos Angelos3, Seggewiss Hubert4, Csanády Miklós1, Forster Tamás1 1 Szegedi Tudományegyetem, II. Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ, Szeged 2 Erzsébet Kórház, Belgyógyászati Osztály, Hódmezõvásárhely 3 nd 2 Department of Cardiology, University of Athens Medical School, Athén, Görögország 4 Medizinische Klinik 1, Leopoldina-Krankenhaus, Schweinfurt, Németország A perkután transzkoronáriás septalis myocardium abláció (PTSMA) a bal kamra kifolyótraktus csúcsgradiens csökkentésére kifejlesztett eljárás obstruktív hipertrófiás cardiomyopathiában (HCM). 2005 márciusa és 2006 decembere között 9 betegben (5 férfi, átlagéletkor 42±9 év) végeztünk PTSMA-t. Nyolc beteg (89%) volt NYHA III funkcionális stádiumban, 5 betegben (56%) terhelés indukálta syncope is fennállt. A maximális septumvastagság 21±5 mm volt, minden esetben SAM (systolic anterior motion) volt jelen. A beavatkozásokat ideiglenes pacemaker-védelemben, miokardiális kontraszt echokardiográfiával vezérelt módon végeztük. A betegeket a beavatkozás után 3 hónappal és egy évvel kontrolláltuk. A beavatkozás 8 esetben (89%) volt sikeres (a nyugalmi gradiens >75% csökkenése). Haláleset, major aritmia, új AV-blokk vagy szárblokk nem fordult elõ az utánkövetés (follow up, FU) alatt. A betegek funkcionális stádiuma szignifikánsan javult mind a 3 hónapos (NYHA III vs. NYHA I-II: p=0,002), mind az egyéves utánkövetésnél (p=0,047). Egy betegnek sem volt syncope-ja az utánkövetés alatt (p=0,015, 3 hónapos FU és p=0,047, egyéves FU). A terhelési kapacitás szintén szignifikánsan javult (67±14 vs. 108±29 W, p=0,038, 3 hónapos FU; 67±14 vs. 100±17 W, p=0,069, egy éves FU). Az echokardiográfiával meghatározott nyugalmi bal kamrai kifolyótraktus csúcsgradiens szignifikánsan csökkent mind a három hónapos (60±27 vs. 24±7 Hgmm, p=0,033) mind az egyéves utánkövetéskor (61±30 vs. 24±6 Hgmm, p=0,047). A fekvõkerékpár stressz echokardiográfia során mért terhelési csúcsgradiens szintén jelentõsen csökkent (162±40 vs. 56±27 Hgmm, p=0,078, 3 hónapos FU; 162±40 vs. 59±27 Hgmm, p=0,099, egyéves FU). Egyéb echokardiográfiás paraméterek tekintetében nem észleltünk szignifikáns változást (bal kamra végszisztolés és végdiasztolés átmérõ, ejekciós frakció, mitralis inszufficiencia foka, bal pitvari átmérõ). A perkután transzkoronáriás septalis myocardium abláció rövid és hosszú távon is hatásosan csökkenti mind a nyugalmi mind a terhelés indukálta bal kamrai kifolyótraktus gradienst, mellyel egyidejûleg a betegek klinikai tünetei is kifejezett javulást mutatnak.

A SZÉLES QRS-Û, RESZINKRONIZÁCIÓS KEZELÉSBEN RÉSZESÜLÕ, ÉS A KESKENY QRS-Û BETEGEK PROGNÓZISÁNAK ÖSSZEHASONLÍTÁSA KRÓNIKUS SZÍVELÉGTELENSÉGBEN Szabó Barna, Dékány Miklós, Nyolczas Noémi, Marosi Eszter, Borsányi Tünde, Bencze Jusztina, Ancsin Bettina, Szabó Albin Árpád, Préda István, Kiss Róbert Gábor Országos Gyógyintézeti Központ, Budapest Háttér: Krónikus szívelégtelenségben (SZE) számos vizsgálat igazolta a QRS-szélesség és a túlélés inverz összefüggését. Reszinkronizációs kezeléssel (CRT) a széles QRS-û betegekben a panaszok súlyossága, a balkamra-funkció, valamint a túlélés nagy fokban javítható. Cél: A széles QRS-û, CRT-kezelésben részesülõ, és a 120 ms-nál keskenyebb QRSû, CRT-kezelésben nem részesülõ szívelégtelen betegek kórlefolyásának összehasonlítása. Betegek: Szívelégtelenség ambulanciánkon gondozott betegek közül 29 CRT kezelésben részesülõ széles QRS-û (182,3±32,8 ms), valamint 62 keskeny QRS-û (92,2±11,6 ms), szívelégtelenségben szenvedõ beteg adatait elemeztük átlag 21,1±16,3 hónap követés során. A széles és keskeny QRS-û csoport között nem volt különbség a kiindulási ejekciós frakcióban (EF: 28,0±6,5% vs. 29,8±6,6%, p=0,22), az iszkémiás etiológia arányában (20,7% vs. 24,2%, p=0,60), a korban (60,2±12,7 vs. 57,4±14,2 év, p=0,35) és a nemben (férfi: 79,3% vs. 61,3%, p=0,09). A keskeny QRS-û csoportban a SZE klinikai súlyossága enyhébb (NYHA: 2,54±0,9 vs. 2,13±0,8, p<0,05), a bal kamrai végdiasztolés átmérõ (EDD) kisebb volt (76,1±8,6 mm vs. 65,7±6,8 mm, p<0,001). A CRT-csoportban 5 beteg ICD-terápiában is részesült, a követés során 1 esetben észleltünk ICD-mûködést. Minden beteg optimális gyógyszeres kezelésben részesült. Eredmények: Az EF javulásában a két csoport között nem volt szignifikáns különbség (+9,8±10,4% vs. +10,9±11,3%, p=0,36). A CRT-csoportban a NYHA-stádium nagyobb mértékben javult (–0,65 vs. –0,34, p=0,048), az EDD csökkenése jelentõsebb volt (–7,25±10,9 mm vs. –2,05±6,9 mm, p=0,032). A CRT-csoport kumulatív túlélése kedvezõbb volt a keskeny QRS-û csoporténál (3,5 éves túlélés: 86,8% vs. 56,8%, p=0,036). Következtetés: Optimális gyógyszeres kezelés mellett a széles QRS-û, CRT-kezelésben részesülõ, szívelégtelenségben szenvedõ betegek prognózisa kedvezõbb, a klinikai javulás, a bal kamrai végdiasztolés átmérõ csökkenése nagyobb fokú volt, mint a keskeny QRS-û, CRT-terápiában nem részesülõ betegeké. A különbséget a keskeny QRS-û csoportban is jelentõs arányban elõforduló, a gyógyszeres kezelés kedvezõ hatását csökkentõ mechanikus aszinkrónia magyarázhatja.

PERCUTANEOUS TRANSLUMINAL SEPTAL MYOCARDIUM ABLATION IN HYPERTROPHIC CARDIOMYOPATHY: 3-MONTH AND ONE-YEAR FOLLOW UP DATA hypertrophic cardiomyopathy, percutaneous transcoronary septal myocardium ablation, contrast echocardiography Percutaneous transluminal septal myocardium ablation (PTSMA) is a catheter based method to relieve the left ventricular outflow tract (LVOT) obstruction in hypertrophic cardiomyopathy (HCM). Between March 2005 and December 2006 PTSMA was performed in 9 patients (5 males, aged 42±9 years). 8 patients (89%) were in NYHA III functional class, in five patients (56%) exercise induced syncope was also present. Maximal septal thickness was 21±5 mm, and systolic anterior motion (SAM) of the mitral valve was present in every case. The procedures were guided by myocardial contrast echocardiography. Patients were followed up (FU) at 3 month and one year after the procedure. The procedure was successful (resting gradient reduction >75%) in 8 cases (89%). All the patients were alive during follow up and no patient had major arrhythmia, newly developed AV or bundle branch block. NYHA status of the patients was significantly improved both at 3month and one-year follow up (NYHA class III vs. NYHA class I-II: p=0.002 at 3-month FU; p=0.047 at one-year FU). None of the patients had syncope at 3month or one-year FU (p=0.015 and p=0.047, respectively, compared to baseline). Exercise capacity improved significantly (67±14 vs. 108±29 W, p=0.038, at 3month FU; 67±14 vs. 100±17 W, p=0.069, at one-year FU). The resting peak LVOT gradient decreased significantly both at 3-month FU (60±27 vs. 24±7 mmHg, p=0.033) and at one-year FU (61±30 vs. 24±6 mmHg, p=0.047). The provoked gradient measured at peak exercise during supine exercise stress echocardiography was also substantially decreased (162±40 vs. 56±27 mmHg, p=0.078 at 3-month FU; 162±40 vs. 59±27 mmHg, p=0.099, at one-year FU). No significant change was seen in other echocardiographic parameters (left ventricular end-systolic or end-diastolic diameter, ejection fraction, mitral insufficiency grade, left atrium diameter). Percutaneous transluminal septal myocardium ablation is a powerful method to decrease left ventricular outflow tract obstruction in hypertrophic cardiomyopathy. The procedure is effective also on the long term and subsequently leads to improvement of symptoms and exercise capacity of PTSMA treated patients.

COMPARISON OF THE PROGNOSIS OF HEART FAILURE PATIENTS WITH WIDE QRS RECEIVING CARDIAC RESYNCHRONISATION THERAPY, AND PATIENTS WITH NARROW QRS heart failure, cardiac resynchronisation therapy, prognosis Background: Many studies proved the inverse relationship between QRS width and survival length in chronic heart failure (HF). The severity of symptoms, the left ventricular function and survival can be improved greatly with cardiac resynchronisation therapy (CRT). Aim: To compare the prognosis of wide-QRS HF patients receiving CRT, and HF patients with QRS narrower than 120 ms, receiving no CRT. Patients: From patients followed at our HF outpatient clinic we selected 29 patients with wide QRS (182.3±32.8ms) receiving CRT, and 62 patients with narrow QRS (92.2±11.6 ms), and analyzed their data at a 21.1±16.3 months follow up. There was no difference in baseline ejection fraction (EF: 28.0±6.5% vs. 29.8±6.6%, p=0.22), the proportion of ischaemic etiology (20.7% vs. 24.2%, p=0.60), age (60.2±12.7 vs. 57.4±14.2 years, p=0.35) and sex (male: 79.3% vs. 61.3%, p=0.09). In the narrow QRS group the severity of HF symptoms was milder (NYHA: 2.54±0.9 vs. 2.13±0.8, p<0.05), left ventricular end diastolic diameter (EDD) was smaller (76.1±8.6 mm vs. 65.7±6.8 mm, p<0.001). In the CRT group 5 patients received ICD therapy with only 1 defibrillation event during follow up. Every patient received optimal medical therapy. Results: There was no significant difference in the improvement of the EF (+9.8±10.4% vs. +10.9±11.3%, p=0.36). In the CRT group NYHA class improved more pronounced (–0.65 vs. –0.34, p=0.048), the decrease of EDD was greater (–7.25±10.9mm vs. –2.05±6.9mm, p=0.032). The cumulative survival of the CRT group was more favourable than that of the narrow-QRS group (3,5 years survival: 86.8% vs. 56.8%, p=0.036). Conclusion: When applying optimal medical therapy, the prognosis of wide-QRS HF patients receiving CRT proved to be more favourable, the improvement of clinical signs and decrease of the left ventricular end diastolic diameter was more pronounced than that of the narrow-QRS group, receiving no CRT. This difference may be explained by the significant rate of mechanical asynchrony in the narrow QRS group, that can decrease the beneficial effect of medical therapy.


Szívelégtelenség/Chronic heart failure SZÍV MR-VIZSGÁLAT IZOLÁLT BAL KAMRAI NONKOMPAKT CARDIOMYOPATHIÁS BETEGEKEN Varga-Szemes Ákos1, Tóth Levente1, Faludi Réka1, Tóth Attila2, Repa Imre3, Papp Lajos1, Simor Tamás1 1 Pécsi Tudományegyetem, Szívgyógyászati Klinika, Pécs 2 Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 3 Kaposvári Egyetem, Egészségtudományi Centrum, Kaposvár Bevezetés: Az izolált bal kamrai nonkompakt cardiomyopathia (NK-KMP) a nem osztályozható cardiomyopathiák csoportjába tartozik, elõfordulási gyakorisága pontosan nem ismert. Célkitûzés: Elsõdleges célunk volt megállapítani a NK-KMP elõfordulási gyakoriságát a szív MR-vizsgálatra referált betegeknél, továbbá megvizsgálni, hogy milyen összefüggés van a nonkompaktáció kiterjedése és a BK funkcionális paraméterei között. Betegek, módszer: Magyarországon 2003 és 2005 között 2867 szív MR-vizsgálat során 39 esetben (1,4%, 26 férfi [49,8±16 év], 13 nõ [49,8±18 év]) volt NK-KMP a végleges diagnózis. 10 esetben diagnózis csak az MR-izsgálat után került megállapításra, a többi esetben az echokardiográfiás vizsgálat már felvetette, s az MR-vizsgálat megerõsítette azt. 10 esetben familiáris forma igazolódott. A nonkompaktáció kiterjedését a 17 szegmentumos szívmodell alapján határoztuk meg. Nonkompaktnak tekintettünk egy szegmentumot, amennyiben végszisztoléban a nonkompakt (NK) és kompakt (K) szívizomvastagság aránya nagyobb volt, mint 2. A BK végdiasztolés (EDV) és végszisztolés (ESV) térfogatát, a verõvolument (SV), az ejekciós frakciót (EF) és az izomtömeget (IT), valamint ezek testfelületre (BSA) vonatkoztatott paramétereit MASS 6.1 szoftverrel határoztuk meg. Eredmények: 4, 12 és 23 eset fordult elõ 2003, 2004 és 2005-ben. Átlagosan 6,8±2,5 (3–13) szegmentum volt érintett, mely a familiáris forma esetén magasabbnak (8,5±3,2) bizonyult. A NK/K arány 2,77±0,72 volt. Pozitív korrelációt találtunk a nonkompaktáció kiterjedése és az EDV/BSA (r=0,352), az ESV/BSA (r=0,346) és az IT/BSA (r=0,357) között, míg az EF tekintetében negatív korreláció (r=–0,343) igazolódott. Következtetés: Évente egyre több esetben került NK-KMP diagnosztizálásra a szív MR vizsgálatra küldött betegeknél. A szív MR érzékenyebb módszer a diagnózis felállítása tekintetében, mint az echokardiográfia. A nonkompakt szegmentumok számának növekedése a BK EDV és ESV növekedésével és az EF csökkenésével jár, ami a szívelégtelenség és a hirtelen szívhalál fokozott rizikóját jelentheti. A familiáris forma esetén a morfológiai eltérések kiterjedtebben fordulnak elõ, amely e forma rosszabb prognózisára utal.

MRI STUDY IN ISOLATED LEFT VENTRICULAR NONCOMPACTION ILVNC, MRI, LV function Introduction: Isolated left ventricular noncompaction (ILVNC) is still an unclassified cardiomyopathy having an unknown prevalence. Our first aim was to evaluate the occurrence of ILVNC in the population of patients (pts) referred for MRI in Hungary and our second aim was to determine the correlation between the extent of noncompaction and LV function parameters. Methods: Total number of cardiac MRI studies in Hungary from 2003 till 2005 was 2867. ILVNC was found only in 39 pts (1.4%, 26 male [49.8±16 y], 13 female [49.8±18 y]). The familial form was found in 10 pts. The diagnosis of ILVNC was already established in 29 pts (74.4%), while using echocardiography and the diagnosis was strengthened using MRI. In 10 pts (25,6%), however, the diagnosis was established only by MRI and not detected by ECHO. The extent of noncompaction was studied in the 17 segments model. Noncompaction was established if the ratio of noncompacted/compacted thickness in end-systole was larger, then 2. EDV, ESV, SV, LVM and their BSA normalised values and EF was measured using MASS 6.1 software. Results: 4, 12 and 23 ILVNC pts were studied in 2003, 2004 and 2005, respectively. The average number of noncompacted segments per pts was 6.8±2.5 (3–13), and an increased number was found in the cases having familial forms (8.5±3.2). The ratio of noncompacted and compacted thickness was 2.77±0.72. Positive correlation was found between the extent of noncompaction and EDV/BSA (r=0.321), ESV/BSA (r=0.346), IT/BSA (r=0.357) parameters. EF and the extent of noncompaction, however, showed a negative correlation (r= –0,343). Conclusions: Increased occurrence of ILVNC was found from 2003 till 2005. The sensitivity of cardiac MRI detecting noncompaction was higher as compared to ECHO. The number of noncompacted segments was increased in proportion with the values of EDV and ESV indicating the higher risk of increased number of heart failure and sudden cardiac death. The morphological extent of the disease in the LV wall was higher in the familial forms of ILVNC, and thus a worse prognosis might be indicated in this group.


Szívsebészet/Cardiac surgery EBSTEIN-BETEGSÉG SEBÉSZI KEZELÉSE ÚSZÜLÖTT-, CSECSEMÕ- ÉS GYERMEKKORBAN Hartyánszky István, Mihályi Sándor, Oprea Valéria, Székely Andrea, Székely Edgár, Szatmári András Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest Az Ebstein-anomália ritka, a veleszületett szívhibák 0,5%-ában fordul elõ. Újszülött-, csecsemõkorban sebészi beavatkozást azon ritka formája igényel, amikor a domináló cianózis okát a jobb kamra kis ûrtere (±kiáramlási obstrukció) okozza, amely nem tudja biztosítani a tüdõkeringést, és a jelentõs tricuspidalis inszufficiencia keringési elégtelenséget eredményez, mortalitása 90% feletti. Sebészi kezelésére több-lépcsõs megoldást alkalmaztunk: 1. szisztemo-pulmonalis sönt+pitvari septectomia újszülöttkorban. 2. tricuspidalis és pulmonalis billentyû zárása+bidirectionalis Glenn-mûtét csecsemõkorban. 3. teljes cavopulmonalis anasztomózis készítése kisdedkorban. Célunk vizsgálni a mûtéti megoldások korai és hosszú távú eredményeit. Betegek: 1997. 01. 01. és 2006. 12. 31. között 2 csecsemõn és gyermeken 6 szívmûtétet, illetve intervenciót végeztünk, mortalitás nélkül. A mûtétek legkritikusabb részét a jobb kamra lezárása után néhány napig jelentkezõ jobb kamra feszülés, széles QRS-tachyarrythmia jelentette. Utánkövetés: 1–10 év átl.: 5 év, a betegek panaszmentesek. Következtetés: A csecsemõkorban súlyos klinikai tünetekkel jelentkezõ, magas letalitású Ebstein-anomália sebészi kezelését több-lépcsõs megoldással sikeresen lehet megoldani, a korai és hosszú távú eredmények megegyeznek a többi „egy-kamrás” keringésû mûtétek eredményeivel.

TÉNYEK ÉS KÉRDÉSEK – 4 ÉV DOBOGÓ SZÍVEN VÉGZETT KOSZORÚÉRMÛTÉTEI SORÁN SZERZETT TAPASZTALATAINK Horkay Ferenc, Székely László, Juhász Boglárka, Szabó J. Zoltán, Koltai Csilla, Mészáros Rozália, Lonkay Eszter1 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Budapest 1 SE ÁOK, orvostanhallgató Bevezetõ: A dobogó szíven végzett koszorúér-mûtétek (off-pump coronary artery bypass surgery – OPCAB) egyre szélesebb körben elterjedt beavatkozások. Ennek ellenére elegendõ randomizált vizsgálat nem áll rendelkezésünkre az eredményesség megfelelõ értékeléséhez. Munkánkban magas rizikójú, idõs és elsõsorban többér-betegségben szenvedõ betegek OPCAB-technikával végzett mûtétei során nyert tapasztalatainkat tárgyaljuk. Alkalmazott módszerek: 2002. 01. 01 és 2006. 06. 30. között 3290 beteg esetben történt koszorúér mûtét az intézetben. Közülük 2097 (63,7%) mûtétet a szerzõk dobogó szíven végeztek. Az utóbbi két évben a koszorúérbetegek mûtétének 91,9% extracorporalis keringés nélkül történt. A koronaria-ágak kirekesztési ideje átlagosan 9 perc volt (5–25 perc). A férfi:nõ arány 2,8:1. Az átlagéletkor 63,02±0,5 év, a legfiatalabb páciens 19, a legidõsebb 86 éves volt. 70 év vagy annál idõsebb betegek 27,8% volt. A betegek között az átlagos Euroscore 3,8 (0–38), míg a Parsonett-score 10,3 (0–74). A beavatkozások 27%-a akutan vagy sürgõsen történt. Nem volt kizáró kritérium (például: szájadék-szûkület, intramiokardiális lefutású koszorúér vagy sürgõs operáció). Eredmények: Átlagosan 2,51±0,4 graft került felvarrásra (1-6 distalis anastomosis). A perioperatív szakban 6,9%-ban (145 beteg) használtunk intraaorticus ballonpumpát. A posztoperatív periódusban 6,7%-ban (140) fordult elõ vérzés, 14,8%-ban volt szükség transzfúzióra (311). Valamilyen neurológiai deficit 2%-ban (42), veseelégtelenség 2,2%-ban (47) jelentkezett. A perioperatív mortalitási ráta 1,1% (24) és a perioperatív miokardiális infarktus elõfordulása 2,9% (61). Intraoperatív konverzióra 12 esetben volt szükség (0,57%) hemodinamikai instabilitás miatt. Következtetések: Munkánkból megállapítható, hogy az OPCAB sebészet biztonságos és hatékony módszer a koszorúérbetegek kezelésében. Bár a posztoperatív intenzív osztályon eltöltött idõ és a kórházi tartózkodási idõ alig csökken, viszont szignifikáns csökkenést tapasztaltunk a morbiditásban és mortalitásban.

CARDIAC SURGERY IN NEWBORNS AND INFANTS WITH EBSTEIN’S ANOMALY paediatric cardiology, cardiovascular surgery Ebstein’s anomaly is a rare congenital heart defect, occurs in only 0.5% of all heart defects. In extreme cases the small volume of the right ventricle (and the obstruction of the outflow tract) will not be able to maintain pulmonary circulation in newborns. The lack of pulmonary circulation and the huge tricuspid insufficiency will cause congestive heart failure. In this case mortality is above 90%, and complex surgical therapy is needed. The steps of our surgical method are as follows: 1. systemo-pulmonary shunt and atrial septectomy in newborns, followed by 2. closure of tricuspid and pulmonary valves, and bidirectional Glenn procedure, in infants and 3. total cavopulmonary connection. Aim: The aim of our study was to control short and long-term results of these high mortality cases. Between 1997 and 2006 6 operations and interventions were done on 2 patients, without any mortality. The most critical part of the complex procedure was the closure of the right ventricle, followed by right ventricle wall stress and wide QRS tachycardia. Mean follow-up was 5 years (1-10 years). Both patients are without any complaints. Conclusion: Ebstein’s anomaly in newborns with severe clinical signs can be successfully managed with multiplex surgical therapy. Short and long-term results are similar to other one-ventricle heart circulation operations.

FACTS AND DEBATES – 4 YEARS EXPERIENCES WITH BEATING HEART CORONARY ARTERY BYPASS GRAFTING off-pump, CABG Objective: In the last few years, off-pump coronary artery bypass grafting (OPCAB) has gained widespread diffusion and being increasingly reported to show better outcomes compared with conventional on pump coronary artery bypass surgery, despite the lack of sufficient evidence from randomized trials. We detail our early experience with this technique mainly in high risk, elderly and multivessel coronary artery disease patients. Methods: Between 01. 01 2002. and 06. 30 2006., 3290 consecutive patients underwent isolated coronary artery bypass surgery at our institutions. 2097 (63.7%) of these procedures were operated by authors with off-pump technique. In the last two years, 91.9% of total coronary artery disease patients were performed without extracorporeal circulation. The target arterial occlusion time was about 9 min (ranging 5-25 min). The male: female ratio was 2.8:1. The mean age was 63.02 ±0.5 years, ranging from 19 to 86 years. 27.75% of the patients were aged 70 years and older. The average Euroscore of the patients were 3.8 (0–38) and the Parsonett Score were 10.3 (0–74). 27% of the procedures were performed as acute or urgent cases. There were no exlusion criterion (like LMS stenosis, intramyocardial coronary artery or emergency procedure ect.). Results: On average, 2.51±0.4 grafts per patient were completed in our OPCAB patients (ranging 1-6 distal anastomoses). The usage of IABP in the perioperative period were about 6.9% (145). In the postoperative course, the occurrence of bleeding was 6.7% (140 pts.), the need of blood transfusions were 14.8% (311 pts.), neurological deficits turned out in 2% (42), renal problems developed in 2.2% (47pts.). Perioperative mortality rates were 1.1% (24 pts.) and the perioperative myocardial infarction ratio was 2.9% (61). Intraopertaive conversion was neceserry in 12 cases (0.57%) because of hemodynamic instability or inadequate visualization. Conclusions: OPCAB surgery is safe and effective in patients with multivessel coronary artery disease. This type of coronary artery bypass surgery is associated with a slightly reduced postoperative length of ICU and hospital stay and there is a significant reduction in morbidity and mortality.


Szívsebészet/Cardiac surgery SZÍVSEBÉSZET 80 ÉVES ÉLETKOR FELETT – ÁBRÁND VAGY VALÓSÁG Székely László1, György Margit2, Juhász Boglárka1, Szudi László1, Paulovics Erzsébet1, Lonkay Eszter3, Horkay Ferenc1 1 Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Szívsebészeti Osztály, Budapest 2 SE, Kardiológiai Tanszék, Budapest 3 SE, orvostanhallgató Bevezetõ: A társadalom idõsödõ generációi fontos demográfiai változásokat eredményeznek a szívsebészeti palettán. Ezen betegek kezelése során kérdéses lehet, hogy a szívmûtét biztosíthatja-e életkilátásaik, de fõként életminõségük a megtartását. Módszerek és betegek: Munkánkban 2000. 01. 01 és 2006. 06. 30. között operált, 80 évnél idõsebb betegek adatbázisának retrospektív vizsgálatát tárgyaljuk. A hosszú távú követést közvetlen betegvizsgálat, telefoninterjú és levélben kapott válasz útján végeztük. A 105 operált betegnél az átlagéletkor 81,5 év (80–87), a férfi:nõ arány 1,69:1 (66 vs. 39) volt. Betegeink 67% (70) volt koszorúérbeteg (STEMI: 4,7%, NSTEMI: 31,4%, Instabil angina: 26,7%, Stabil angina: 18,6%). Szignifikáns, szimptómás aortastenosis (AVD) 31%-ban (34) fordult elõ. 16-nál önállóan, 17-nél koszorúér betegséggel kombinálva. Mitrális billentyû elégtelenség (MVD) 1 beteg esetében, míg AVD+MVD miatt szintén 1 beteget operáltunk. A mûtéti kockázati score Euroe 7,9 (4–38), míg a Parsonett 27,9 (12–76) volt. A beavatkozások 9,5%-a volt akut, 41,9%-a sürgõs, míg 48,6%-a elõre tervezett. Eredmények: A mûtétek átlagos ideje 149,1±22,3 perc, az aorta lefogás ideje 23,3±17,1 perc volt. Az izolált koszorúér betegség miatt végzett mûtéteknél 84,3%ban OPCAB technikát alkalmaztunk. Átlagosan 1,43±0,6 graft került felvarrásra betegenként. A perioperatív szakban 7%-ban (8) használtunk intraaortikus ballonpumpát. A posztoperatív periódusban 2,9%-ban (3) fordult elõ veseelégtelenség, 37,4%-ban volt szükség transzfúzióra (40), valamilyen neurológiai deficit 2,9%-ban (3) jelentkezett. A perioperatív miokardiális infarktus elõfordulása 5,6% (6) volt. A korai mortalitási ráta 3,7% (4), a késõi (>30 nap) mortalitás 12% (13), amelynek fele nem kardiális okból következett be. Az élõ betegek 80%-nál a mûtét elõtti szívpanaszok megszûntek, fizikailag aktívak, önellátók. 15% szorul segítségre a mindennapos életvitelben, 5% önellátásra képtelen. Következtetések: A 80 éven felülieknél a szívmûtétek elfogadható mortalitással végezhetõk. A betegek túlnyomó többségében a szívpanaszok megszûnnek és életminõségük is a nem szívbeteg kortársaikhoz lesz hasonlóvá.

PERKUTÁN KORONÁRIA-INTERVECIÓT KÖVETÕ SEBÉSZI MYOCARDIUM REVASZKULÁRIZÁCIÓ EREDEMÉNYEI A DEOEC KARDIOLÓGIAI INTÉZETÉBEN 2004–2006-BAN Szerafin Tamás1, Leny Andrij1, Vajda Gusztáv2, Kõszegi Zsolt2, Szûk Tibor2, Szokol Miklós2, Péterffy Árpád1 1 DEOEC, Kardiológiai Intézet Szívsebészeti Központ, Debrecen 2 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen Háttér: a perkután koronária-intervenció (PCI) a leggyakrabban alkalmazott módszer az ischaemiás myocardium revaszkularizációjára. Az elsõdlegesen sikeres PCI után az esetek 15-30%-ban reintervenció válik szükségessé. Cél: a koronáriaszklerózis miatt végzett sikeres PCI-t követõ CAGB-mûtétek elemzése. Beteganyag: A DEOEC Szívsebészeti Központjában 2004. 01. – 2006. 06. között 1892 izolált myocardium revaszkularizációs mûtét történt, amelyek közül 261 esetben (13,8%) korábban PCI történt. Ezek közül 18 betegnél „PCI failure”, 42 esetben sikertelen perkután intervenció, 61 betegnél a culprit lézió sikeres PCI-ja után a további koszorúér-szûkületek tervezett mûtéti megoldása, végül 140 esetben a PCI után kialakuló restenosisok és de-novo szûkületek képezték a mûtéti indikációt. A vizsgálat tárgyát képezõ utóbbi betegcsoport átlagéletkora 57±9,5 év (24–77) a férfiak és nõk aránya 98:42 volt. Eredmények: A betegek kórelõzményében hipertónia 72,9%, korábbi szívinfarktus 58,6%, diabétesz 23,6%, COPD 6,4%, szignifikáns a. carotis szûkület 2,9%-os gyakorisággal fordult elõ. A betegek preoperatív Euroscore-értéke átlag 4,2±3,1, NYHA-stádiumuk 3,0±0,6 volt. A betegek PCI elõtti átlagos ejekciós frakciója 53,9±8,3, míg a preoperatív EF 50,6±9,1 volt (p<0,05). A CABG-mûtétet megelõzõ PCI során betegenként átlagosan 2,3±1,6 PCI történt, amely során átlag 1,6±1,0 PTCA-ra és 1,8±1,1 stentbeültetésre került sor. Az elsõ PCI és a mûtét között átlag 16,8±21,5 hónap telt el. A CABG-mûtétet 125 esetben (89,3%) in-stent restenosis, illetve az alapbetegség progressziója tette szükségessé. A CABG-mûtétek során a perifériás anastomosisok száma átlag 3,0±1,1 volt. Az operált betegek között kórházi halálozás nem fordult elõ. Következtetések: Az eredmények alapján megállapítható, hogy a CABG-mûtétre kerülõ betegek között számos esetben történik elõzõleg perkután koronária-intervenció. A mûtétet megelõzõ PCI nem rontotta a betegek balkamra-funkcióját és a mûtét mortalitását. Ugyanakkor ezen betegek esetében a PCI és a mûtét között eltelt viszonylag rövid idõ és a többér-betegek magas aránya felhívják a figyelmet a perkután intervencióra kerülõ betegek kiválasztásának jelentõségére.

OPEN HEART SURGERY AMONG OCTOGENERIANS – FICTION OR REALITY octogenerians, cardiac surgery Objective: Along with aging of our generation, important demographic changes occur in cardiac surgical practice. Controversy exists as to whether treating of the elderly populations is meaningful in maintaining their appropriate life expectancy and quality of life. Patients and methods: In our work, we retrospectively analyzed 105 consecutive octogenarian patients underwent cardiac surgical procedures in our institutions, between 01. 01 2000. and 06. 30. 2006. The mean age was 81.5 years, ranging from 80 to 87 years. The male: female ratio was 1.69:1 (66 vs. 39). Regarding surgical indications, 67% (70 pts, CORON) had coronary sclerosis (STEMI: 4.7%, NSTEMI: 31.4%, Unstable angina: 26.7%, Stable angina: 18.6%). Thirty one % of the pts (34) had significant, symptomatic aortic valve stenosis (AVD). There were 16 pts isolated AVD and 17 pts combined with coronary sclerosis. Mitral valve insufficiency (MVD) and combined AVD and MVD were at 1 and 1 pts. The average Euroscore of the patients were 7.9 (4-38) and the Parsonett Score were 27.9 (12-76). Acute procedures were done in 9.5% of cases, while 41.9% and 48.6% were performed as urgent or chronic surgeries, respectively. Results: The average operating time was 149.1±22.3 min, the aortic cross clamp 23.3±17.1 min. OPCAB procedures were done in the 84.3% of coronary cases. On average, 1.43±0.6 grafts per patient were completed. The usage of IABP in the perioperative period was about 7% (8). In the postoperative course, the occurrence of renal problems was 2.9% (3), the need of blood transfusions were 37.4% (40), neurological deficits turned out in 2.9% (3). The perioperative myocardial infarction ratio was 5.6% (6). The perioperative mortality rates (<30 days) were 3.7% (4), while the late mortality was 12% (13) and the half of them were not resulted from cardiac illness. Concerning follow up, 80% of surviving pts are active, self-supporting without cardiac complains, 15% of them have minimal need for help and only 5% are unable of taking care of themselves. Conclusions: Among octogenarians, cardiac surgeries can be done in acceptable mortality. Cardiac complains are treated in the waste majority of the patients and their quality of life can reach the expectancies of the healthy age group.

SURGICAL MYOCARDIUM REVASCULARIZATION FOLLOWING PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION IN THE INSTITUTE OF CARDIOLOGY OF UNIVERSITY OF DEBRECEN 2004–2006 percutaneuos coronary intervention, coronary artery bypass grafting Background: Percutaneuos coronary intervention (PCI) is the most commonly used treatment option for revascularization of ischemic myocardium. Following successful PCI 15-30% of these patients require repeated coronary intervention. Aim: To evaluate the results of CABG operations following successful PCI. Material: Between 01. 2004 and 06. 2006 261 patients (13.8%) underwent PCI followed by CABG. Among these patients in 18 cases PCI failure, in 42 patients unsuccessful percutaneous intervention, in 61 cases planned surgical revascularization following successful PCI of the culprit laesion, while in 140 patients restenosis developed after PCI and/or progression of the CAD were the indication for CABG surgery. In the latest group the mean age was 57±9.5 (24–77) years of the 98 male and 42 female patients. Results: hypertension, previous AMI, diabetes, COPD and carotid artery stenosis occurred in 72.9%, 58.6%, 23.6%, 6.4% and 2.9% respectively of these patients. Average Euroscore was 4.2±3.1, mean NYHA class was 3.0±0.6. Mean ejection fraction before the first PCI and prior to the surgery was 53.9±8.3% and 50.6±9.1% (p>0.05). Before bypass operation on an average 2.3±1.6 PCI procedures/patient were performed. Over the course of PCI sessions the average number of balloon angioplasty and implanted stents were 1.6±1.0 and 1.8±1.1 per patient respectively. The average time interval between the first PCI and the operation was 16.8±21.5 months. The mean number of distal anastomoses was 3.0±1.1/patient. Hospital death did not occurred. Conclusions: in increasing number of patients PCI procedures have been performed before they are finally referred to CABG surgery. Previous PCI does not worsen the left ventricular function and the mortality. The relative short time interval between PCI and surgery, moreover the high rate of patients with multivessel disease emphasize the importance of proper patient selection before percutaneous coronary intervention.


Szívsebészet/Cardiac surgery INTRAAORTIKUS BALLONPUMPA ALKALMAZÁSA OFF-PUMP KORONÁRIA-REVASZKULARIZÁCIÓS MÛTÉTEK SORÁN – 2097 MÛTÉT TAPASZTALATA Szudi László, Székely László, Paulovich Erzsébet, Lonkay Eszter1, Horkay Ferenc Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézet, Szívsebészeti Osztály, Budapest 1 SE, orvostanhallható

GOKI EXPERIENCES WITH THE USAGE OF INTRAAORTIC BALLONPUMP DURING 2097 OFF-PUMP CORONARY BYPASS GRAFTING

Bevezetõ: Koszorúér-betegség miatt végzett mûtétek során az intraaortikus ballonpumpa (IABP) megfelelõ idõben történõ alkalmazása életmentõ lehet. Tanulmányunkban retrospektíven feldolgoztuk és összehasonlítottuk a preventív, illetve a keringésmegingáskor történõ alkalmazás kapcsán elért eredményeket. Módszer és betegek: 2002. 01. 01 és 2006. 06. 30. között 2097 off-pump koronáriamûtétnél 145 esetben alkalmaztunk IABP-t. 79 esetben preoperatívan (54,5%, Acsoport), míg 49 esetben intraoperatívan (33,8% B-csoport) és 17 esetben posztoperatívan (11,7% C-csoport) kezdtük alkalmazni. Az A-csoport preventíven, a B- és C-csoport azonban pozitív inotróp szerrel nem rendezhetõ keringés megingás miatt kapta a ballonpumpát. A betegek mûtét elõtti állapotának és a mûtét utáni eredmények adatait student-féle t-próbával hasonlítottuk össze, ahol p£0,03 esetében tekintettük szignifikánsnak. Az életkor az A-, B- és C-csoportban nem különbözött szignifikánsan (69,1; 64,5; 66,1 respektíven). A Euro és Parsonett score a következõen alakult: A csoport 11,7–24,7; B-csoport 5,9–13,8; a C-csoport 6,8–16,3. Itt az A-csoport szignifikánsan súlyosabb képet mutatott, míg a B- és C-csoport nem különbözött. A preoperatív EF szignifikánsan alacsonyabb volt (40,9%) az A-csoportban, mint a B-ben (48,8%), azonban A és C (45,3%), valamint B és C nem különbözött. Eredmények: A perioperatív miokardiális infarktus szignifikánsan ritkábban fordult elõ (7,6%) az A-csoportban, mint a C-ben (35,3%) és közel szignifikánsan de ritkábban, mint a B-csoportban (48,8%). A perioperatív mortalitás tekintetében az A (3,8%) és B (2,0%) csoport nem tért el, azonban a C-csoport (29,4%) halálozási aránya szignifikánsan rosszabb az elõzõeknél. Következtetések: Az A-csoport preoperatív állapota rosszabb volt, mint B- és Ccsoporté, mégis jobb eredményeket értünk el. Ezek alapján, amennyiben IABP szükségessége felmerül, azt már preventíven preoperatíve érdemes bevezetni, de még az elõ keringésmegingáskor intraoperatívan bevezetett IABP is szignifikánsan csökkentheti a mortalitást.

off-pump, CABG, IABP Introduction: The appropriate timing and management of intraaortic ballon pump (IABP) can be truly life saving during coronary bypass grafting (CABG). In our study, we retrospectively analyzed the differences among data of preventively applied IABP and such conditions when severe circulatory disturbances occurred. Patients and method: Between 01. 01 2002. and 06. 30 2006. 145 IABPs were employed during 2097 off-pump CABGs. The IABP was introduced preoperatively in 79 cases (54.5%, group A), while it was used during the operations in 49 cases (33.8% group B) and in 17 cases for the duration of the postoperative period (11.7% group C). The management strategies varied among groups. In the group A, IABP was applied preventively, but the group B and C received the IABP in cases of circulatory disturbances, when pharmacological medications were insufficient for the treatment of circulatory disturbance. Student-t analyses were done to evaluate the significant differences (p£0.03) in preoperative conditions and also postoperative data. Mean ages were similar in the three groups (A: 69.1; B: 64.5; C: 66.1). The Euro and Parsonett scores showed the following diversity: group A 11.7–24.7; group B 5.9–13.8; a group C 6.8–16.3, respectively. Preoperative conditions were significantly more severe in group A, however group B and C were similar in the way. The preoperative ejection factions were significantly lower in group A (7.6%), than in group B (48.8%), but group A and C (45.3%) as well as B (48.8%) and C turned out not significant. Results: The occurrence of perioperative myocardial infarction was significantly lower (7.6%) in the group A, than in the group C (35.3%) and it was almost significantly better when compared A to B group (48.8%). Regarding perioperative mortality, group A (3.8%) and B (2.0%) were comparable, however group C (29.4%) became significantly worse than the other two groups. Conclusions: The preoperative conditions of group A were much poorer that group B and C, however this group showed better outcome. Based on our work it can be concluded that in case of potential circulatory disturbances, IABP is recommended to use preoperatively, however the introperative introduction is still appropriate in decreasing mortality.

PERKUTÁN CAROTIS STENTELÉS KÖZVETLENÜL A SÜRGTETÕ SZÍVMÛTÉT ELÕTT

PERCUTANEOUS CAROTID ARTERY STENTING JUST BEFORE URGENT CARDIAC SURGERY

Vajda Gusztáv, Szokol Miklós, Varga István, Gyõry Ferenc, Bódi Annamária, Édes István, Csiba László1 DEOEC, Kardiológiai Intézet, Debrecen 1 DEOEC, Neurológiai Klinika, Debrecen A szerzõk 58 olyan esetrõl számolnak be, ahol sürgetõ szívmûtét (kritikus fõtörzsszûkület és/vagy 3 ér betegség, vagy súlyos aorta-stenosis) elõtt derült ki egy, vagy kétoldali súlyos carotis interna (ICA) szûkület. Bármelyik elváltozás operálása elsõnek, fokozott kockázatot jelent a kísérõ elváltozás miatt. A kombinált mûtét kockázata még nagyobb. Eseteinkben a sürgetõ szívmûtét elõtt 24-48 órával – részletes neurológiai konzílium után – perkután megstenteltük az adott ICA szûkületét, majd a beteget a szívmûtétig teljes dózisú Na-Heparinon tartottuk, hogy kivédjük a stent-trombózist, mivel a Clopidogrel alkalmazása szívmûtét elõtt nemkívánatos a vérzéses szövõdmények miatt. Az 58 esetbõl kétszer lépett fel szövõdmény: Egy esetben a beavatkozás során agyi embólia alakult ki, a másik esetben közvetlenül a szívmûtét elõtt következett be stenttrombózis. Szerencsére mindkét esetben a szívmûtét késõbb elvégezhetõ volt. A többi 56 esetben a szívsebészeti beavatkozás szövõdménymentesen zajlott le. Az utánkövetés szerint valamennyi beteg elfogadható állapotban van. Véleményünk szerint a módszer biztonságos és hatásos ezekben a kritikus esetekben.

carotis, stent, urgent cardiac surgery, left main trunk stenosis Authors report 58 cases in which prior to urgent cardiac surgery (e.g. for critical left main trunk stenosis and/or for 3 vessels disease or for severe aortic stenosis) unilateral or bilateral severe internal carotid artery (ICA) stenosis were also revealed. To operate whichever disease first, presents an increased risk for the patients. The risk for a simultaneous operation is even higher. In our cases- after thorough neurological consultations- stents were implanted percutaneously into the ICA 24-48 hours prior the urgent heart operation. After this procedure patients were held on full dose of Na-Heparin to avoid stent-thrombosis, since the administration of clopidogrel prior to heart operation is undesirable because of the risk of bleeding. Complications were noted in two of the 58 cases: in one case cerebral embolism occurred during the procedure, in the other case acute stent-thrombosis occurred just before the operation. Fortunately, both of these cases could be operated later. In the remaining 56 cases cardiac surgery was performed without additional complications. According to the follow up all the patients are doing well. We suggest, that our method is safe and effective in these severe cases.


Varia/Varia INTRACARDIALIS TUMORMASSZA-BIOPSZIA INTRACARDIALIS ECHOKARDIOGRÁFIA SEGÍTSÉGÉVEL – ÚJ MÓDSZER, ÚJ ALKALMAZÁSI TERÜLET

INTRACARDIAC TUMORMASS BIOPSY USING INTRACARDIAC ECHOCARDIOGRAPHY – NEW METHOD, NOVEL APPLICATION

Hosszú Krisztina, Kutyifa Valentina, Szilágyi Szabolcs, Pozsonyi Zoltán, Tóth Attila, Merkely Béla, Gellér László SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest

intracardiac echocardiography, intracardiac tumor mass, transvenous biopsy Introduction: primary malignant cardiac tumors are infrequent. Transthoracal, transoesophageal echocardiography, cardiac CT and MRI may be useful in assessing the tumor mass. However, biopsy and histological examination are crucial for early diagnosis and making critical treatment modality decisions. Case report: 57-year-old woman was admitted to hospital because of recurrent pericardial fluid, required pericardiocentesis. Sample of fluid contained neither bacteria, nor malignant cells, only red blood cells were found. Fluid was thought to be of autoimmune origin, steroid was given. To better determine any cardiac cause of recurrent fluid, cardiac MRI was performed, it described a mass, growing near the right atrium, with irregular surface and perhaps destructing the atrial wall. Large pleural and pericardial effusion was also confirmed. In the liver, multiple metastases were found. Cardiac surgery was not possible because of the atrial destruction. The planned chemotherapy should have been based on histological examination. To perform the cardiac mass biopsy and make a percutaneous pericardiac fenestration avoiding pericardial tamponade, the patient was sent to our centre. Percutaneous biopsy was performed with intracardiac ultrasound guidance (ACUSON AcunavTM, Siemens), ultrasound catheter was advanced through the right femoral vein. The total destruction, rupture of left atrium was found, the richly-vascularized tumor mass was in connection with the right atrium, but was also adherented with the pericardium, so acute haemopericardium couldn’t develop. Ultrasound biopsy was performed, bioptome was introduced through the left femoral vein. After the procedure, we examined the amount of pericardial effusion, which remained stable, no complication was found. Percutan pericardiac fenestration couldn’t be done because of small pericardial effusion near right ventricle, mini-thoracotomy was done. Pathohistological findings were compatible with a diagnosis of haemangiosarcoma. Conclusions: intracardiac echocardiography-guided transvenous intracardiac tumor mass biopsy is a useful method, safer, more accurate, complication can be early recognized.

Bevezetés: A szív daganatai ritkán elõforduló, az esetek egy részében azonban igen súlyos kórképek. A terápia elkezdéséhez meghatározó fontosságú a gyors és pontos diagnózis, mely a noninvazív képalkotó-eljárások mellett sokszor csak tumorbiopszia elvégzésével érhetõ el. Esetismertetés: az 57 éves nõbeteget recidív, pericardiocentesist igénylõ pericardialis folyadék miatt vizsgálták. A centesis során nyert véres folyadékból tumorsejtet, baktériumot nem tudtak kimutatni, a folyadékot autoimmun eredetûnek tartották, szteroid terápiát indítottak. A recidív pericardialis folyadék tisztázása céljából elvégzett szív MR-vizsgálat a jobb pitvar mellett növekvõ, a jobb pitvar falát valószínûleg destruáló, nagyméretû tumormasszát, jelentõs pericardialis, pleuralis folyadékot, a májban multiplex metasztázisokat mutatott. Szívsebészeti konzílium opus lehetõségét a jobb pitvarral nagyobb felületen összefüggõ tumor miatt elvetette. A tumor pontos szövettani meghatározása érdekében, valamint esetleges perkután pericardialis fenestratio elvégzése céljából a beteget centrumunkba küldték. A tervezett beavatkozást ACUSON AcunavTM, Siemens intracardialis ultrahangrendszer segítségével végeztük el. A jobb v. femoralison keresztül felvezettük az ultrahangkatétert a jobb pitvarba. A jobb pitvarban a pitvar falának teljes destrukciója, ruptúrája volt látható, a gazdagon vaszkularizált tumormassza közlekedett a jobb pitvar üregével, a pericardiummal azonban összenõtt, így megvédve a beteget akut haemopericardium kialakulásától. Ultrahang-vezérelten elvégeztük a biopsziát, a biopsziás katétert a bal v. femoralison keresztül vezettük fel. A beavatkozás végén az ultrahang segítségével kontrolláltuk a pericardiumban lévõ folyadék mennyiségét, amely változatlan volt. A perkután pericardialis fenestratio a jobb szívfél melletti kisebb mennyiségû pericardialis folyadék miatt nem volt kivitelezhetõ, így azt mini-thoracotomia során biztosítottuk. A szövettani vizsgálat során a tumormassza haemangiosarcomának bizonyult. Következtetés: Intracardialis ultrahang használatával az intracardialis tumormasszák biopsziája pontosabban és biztonságosabban elvégezhetõ, az esetleges szövõdmény kialakulása korán felismerésre kerülhet.

AZ EZETIMIB ÉS AZ ATORVASTATIN HOSSZÚ TÁVÚ HATÁSA PRIMER HYPERCHOLESTERINAEMIAS BETEGEK VASZKULÁRIS FUNKCIÓJÁRA ÉS INFLAMMATÓRIKUS FAKTORAIRA Kovács Imre1, Illyés Miklós2, Farkas Attila1, Koller Ákos3, Tóth János3, Császár Albert4, Horváth Judit1, Nagy Lajos1, Tarján Jenõ1 1 VEAB, Endothel Munkacsoport, Szombathely 2 TensioClinic, Budapest 3 SE, Kórélettani Intézet, Budapest 4 OGYIK, Belgyógyászati Osztály, Budapest A vizsgálat célja, hogy ezetimib, ezetimib+atorvastatin, atorvastatin milyen mértékben befolyásolja primer hypercholesterinaemias, organikus érbetegséggel nem rendelkezõ, kóros endothelfunkciójú betegek arteriográffal, és áramlásfüggõ dilatációval (FMD) mért vaszkuláris funkcióját, lipidparamétereit, TNF-alfa, C-reaktív protein (CRP) szintjét hosszú távú, 1,5 éves kezelés során, valamint a vizsgált faktorok közti korreláció meghatározása? Módszer és eredmények: a vizsgálatba 62 beteg került bevonásra, random módon, három terápiás csoportba sorolva (A, K, E). Az A-csoport (n:21) 10 mg atorvastatin, a K-csoport (n:21) 10 mg atorvastatin+10 mg ezetimib kezelést kapott, az E-csoport (n:20) 10 mg ezetimib terápiában részesült. A vaszkuláris funkciót tükrözõ FMD, valamint az arteriográfiás vizsgálattal meghatározott augmentációs index (AIx) és pulzushullám terjedési sebesség (PWV) az A (p<0,05) és K (p<0,001) csoportban szignifikáns javulást mutatott az ugyancsak szignifikáns csökkenést mutató CRP-vel korrelálva. Az E-csoportban a kezelés a szignifikáns lipidparaméter csökkenés ellenére sem okozott szignifikáns, csupán tendenciózus CRP, FMD, AIx és PWV változást. 1,5 éves kezelést követõen az A- és K-csoport betegeinek laborparaméterei és vaszkuláris funkciója a 8 hetes kezeléshez viszonyítva nem mutatott változást. Az E-csoportban 1,5 éves kezelés során a CRP (p<0,05) és az FMD (p<0,05), valamint az LDL-koleszterin mutattak szignifikáns javulást, az Alx, és a TNF csupán tendenciózus változást mutatott. A vaszkuláris funkciót tükrözõ paraméterek közül az FMD erõs korrelációt mutatott az AIx-szel valamennyi vizsgált csoportban, a két paraméter az LDL-koleszterinnel, TNF-fel és a CRP-vel korrelált. Következtetés: az ezetimib vizsgáltunkban rövid távon nem mutatott antiinflammatórikus, valamint vaszkuloprotektív hatást, viszont az atorvastatin antiinflammatórikus, vaszkuloprotektív hatását kifejezetten fokozta. Hosszú távú ezetimib kezelés javította az FMD- és a CRP-szintet, a háttérben a tartós lipidcsökkentõ hatás állhatott, amely antinflammatórikus hatású. Az érvédõ hatás rövidtávon elsõsorban az antiinflammatórikus, pleiotrop effektus következménye. Az arteriográffal meghatározott paraméterek közül az AIx mutatott korrelációt az endotheliális funkciót mutató FMD-vel.

LONG TERM EFFECT OF EZETIMIB AND ATORVASTATIN ON THE VASCULAR FUNCTION AND INFLAMMATORY FACTORS OF PATIENTS WITH PRIMARY HYPERCHOLESTEROLEMIA vascular function, ezetimib, atorvastatin Aim of the study was to evaluate how ezetimib, ezetimib+atorvastatin, atorvastatin influence the vascular function, lipid parameters, TNF-alpha, C reactive protein (CRP) level in patients with primary hypercholesterolemia without organic vessel disease but with pathological endothelial function during a long-term, 1.5 year treatment; further, to evaluate the correlation between the measured factors. Vascular function was measured by arteriography and flow mediated dilatation (FMD). Methods and results: 62 patients were randomly enrolled into the study and assigned to three therapeutic groups (A, K, E). Group A (n=21) was set on 10 mgs of atorvastatin, group K (n=21) on 10 mgs of atorvastatin and 10 mgs of ezetimib, group E (n=20) on 10 mgs of ezetimib. FMD representing vascular function, augmentation index (AIx) and pulse wave velocity (PWV) both measured by arteriography showed significant positive change in groups A (p<0.05) and K (p<0.001) correlating to CRP that showed a significant decrease. In group E, despite of significant lipid parameter decrease, no significant – only tendentious – changes in CRP, FMD, AIx and PWV could be observed. After 1.5 years of treatment, no changes could be observed in laboratory parameters and vascular function in groups A and K, compared to those after 8 weeks of treatment. In group E, CRP (p<0.05) and FMD (p<0.05) plus LDL-cholesterol showed a significant positive change, whilst Alx and TNF showed a tendentious change only. Out of the parameters representing vascular function, FMD showed a strong correlation to AIx in all groups, these two parameters again correlated to LDL-cholesterol, TNF and CRP. Conclusions: In our study, ezetimib showed no anti-inflammatory, nor vasculoprotective effect in a short term treatment, whilst it strongly enhanced the antiinflammatory and vasculo-protective effect of atorvastatin. A long term ezetimib treatment had a beneficiary effect on both FMD and CRP levels, most probably because of a long lasting lipid lowering effect that itself again has a anti-inflammatory effect. The short term vascular protection results primarily from the antiinflammatory, pleiotrop effect. Out of the parameters measured by arteriography, AIx showed correlation to FMD representing endothelial function.


Varia/Varia FOKOZOTT VASOVAGALIS REFLEX JELLEMZÕ EKG JELEI MÉG A SYNCOPE KIALAKULÁSA ELÕTT Nagy Kálmán, Maurer József, Zsámboki Endre, Rónaszéki Aladár Péterfy Kórház Erzsébet Kórháza, Budapest Célunk volt azon prodromális EKG-jelek meghatározása, amelyeket követõen a billenõasztal-teszt során a presyncope vagy syncope kialakulása várható. Vasovagalis syncope tisztázása céljából 177 betegnél (115 nõ, 62 férfi, átlagéletkor 44±19 év) végeztünk vizsgálatot billenõasztal-teszt segítségével. A vizsgálatot alapfázisa után a maximálisan 5 mg/min dózisban adott isoproterenollal tettük érzékenyebbé, Sheldon-szerinti protokollt alkalmazva. Az eredmény 45 esetben volt negatív, 50 esetben észleltünk típusos presyncopés tüneteket, és 82 esetben alakult ki komplett syncope. Presyncope vagy syncope kiválthatósága elõtt függõleges helyzetben az isoproterenolra adott frekvenciaválasz maximuma nem haladta meg a 130/perc értéket (122±14/perc, átlag±SD), sõt a mérsékelt frekvencianövekedést követõen jelentõs frekvencia csökkenés (legalább 30%) következett be (63±16/perc a syncopét, és 51±19/perc a presyncopét megelõzõen). A negatív eredményû vizsgálatoknál ugyanakkor függõleges helyzetben isoproterenol hatására 130/perc fölötti maximális frekvenciaválasz (149±23/perc) volt megfigyelhetõ késõbbi frekvenciacsökkenés nélkül. Presyncope és syncope kialakulása esetén prodromálisan 90%-ban (132-bõl 119 esetben) wandering pacemaker és/vagy junkcionális ritmus keletkezett. A negatív esetekben hasonló jelenséget egyetlen alkalommal sem észleltünk. A legutóbbi 81 betegünknél 61 pozitív esetben isoproterenol alatti frekvenciahullámzást (20%-nyi frekvenciacsökkenés, és 20 sec-on belül visszatérõ, minimum 2 alkalommal jelentkezõ) figyeltünk meg, mely a 20 negatív esetben egyszer sem fordult elõ. Konklúzió: 1. Biztosan állítható hogy az alábbiak a fokozott vasovagalis reflex jelei a. wandering pacemaker megjelenése b. az isoproterenol alatti fent leírt frekvenciahullámzás c. a minimum 30%-kal csökkenõ frekvencia 2. Valószínûsíti csak a fokozott vasovagalis reflexet a 130/min alatti frekvenciaválasz.

TYPICAL ECG SIGNS OF INCREASED VASOVAGAL REFLEX BEFORE SYNCOPE autonomic nervous system, cardiovascular physiology The aim was to define prodromal ECG signs indicating the expected development of presyncope or syncope during head up tilt table test (HUTT). HUTT was performed to diagnose vasovagal syncope in 177 patients (pts) (115 females, 62 males, mean age 44±19 years). After the baseline HUTT examination HUTT was sensitized by isoproterenol (max. 5 ìg/min) following the Sheldon protocol. No syncope was developed in 45 pts, presyncope in 50 pts and complete syncope in 82 pts. Before the provocation of presyncope and syncope the maximal rate (HR) response to isoproterenol in vertical position did not exceed 130 bpm (122±14 bpm, mean±SD), moreover the lower increase in HR (more than 30%) was followed by a significant decrease (63±16 bpm before syncope and 51±19 bpm befor presyncope). The maximal HR response to isoproterenol in vertical position was over 130 bpm (148±26 bpm) and not followed by a decrease in heart rate in cases with negative HUTT. In cases with presyncope and syncope prodromal wandering pacemaker and/or junctional rhythm occured in 90% (in 119 pts from 132 pts). No such arrhythmias was presented in the HUTT negative cases. In the last 81 pts we observed a frequency undulation during isoproterenol infusion (two times 20% decrease in HR, returning in 20sec) in the 61 positive pts. No such HR undulation has occurred in the 20 negative pts. Conclusion: 1. The permanent signs of the increased vasovagal reflex were the followings: a. wandering pacemaker and/or junctional rhythm b. the described HR undulation during isoproterenol infusion c. HR decrease minimum 30% 2. Probable sign of increased vasovagal syncope is the HR response lower than 130 bpm.

TRANSRADIALIS BEHATOLÁSBÓL VÉGZETT ARTERIA CAROTIS STENTELÉS CEREBRÁLIS PROTEKCIÓVAL – TECHNIKAI PROBLÉMÁK ÉS ESETBEMUTATÁS AZ ELSÕ 20 ESET UTÁN

TRANSRADIAL APPROACH FOR CAROTID ARTERY STENTING WITH CEREBRAL PROTECTION – TECHNICAL NOTES AND REPORT AFTER 20 CASES

Pintér László1, Ruzsa Zoltán2, Alpaslan Alter1, Wassiljew Sergej1, Forster Tamás2, Kolvenbach Ralf1 1 Düsseldorf, Auguszta Krankenhaus 2 SZOTE, II. Belgyógyászati Klinika, Szeged

carotid stenosis, carotid stenting, radial approach Purpose: Carotid artery stenting is emerging as an attractive alternative to surgical endarterectomy for the treatment of carotid artery disease. The purpose of this study is to report our initial experience using the radial artery as access for carotid stenting. Materials and methods: A retrospective study was performed in which twenty patients, high risk for carotid endarterectomy, underwent carotid stenting with cerebral protection via either radial artery under local anesthesia. All procedures were performed in the operating room from March 2006 – December 2006. Seven lesions were symptomatic with carotid stenosis (>70%) and 13 lesions were asymptomatic with stenosis (>80%). Patients were evaluated for access site complications, procedural completion, patient mobilization, need for intravenous analgesia and development of neurologic complications (stroke or transient ischemic attacks – TIAs). Results: Procedural success was achieved in 18 patients (90%). The 30-day incidence of stroke and death was 0%. There was one puncture related complication: it was a radial artery occlusion in a patient with vasospasm. One patient had persistent local pain requiring intravenous medication for relief. All patients were mobilized within 2 hours of intervention and were discharged on the first post-operative day. Conclusions: Carotid artery stenting with cerebral protection devices can be safely and effectively performed using radial access with acceptable morbidity and high technical success. Further study is needed prior to recommending that femoral access be replaced by radial access for carotid artery intervention.

Célkitûzés: Az arteria carotis perkután stentelése attraktív alternatívája a sebészi endarterectomiának. Klinikai tanulmányunk célja az volt, hogy megosszuk az arteria radialisból végzett carotis stenteléssel szerzett kezdeti tapasztalatainkat. Metódus: Húsz, carotis endarterectomia szempontjából magas rizikójú beteg adatait dolgoztuk fel retrospektív módon. A betegeknél lokális anesztézia mellett arteria radialis behatolásból, embólia protektív eszközvédelemben arteria carotis stentelés történt. A beavatkozások 2006 márciusa és 2006 decembere között történtek. Hét betegnek (35%) volt szimptomatikus arteria carotis szûkülete (Diameter stenosis >70%) és 13 betegnek (65%) volt aszimptomatikus carotis stenosisa (Diameter stenosis >80%). A beavatkozás kimenetelét, a betegek mobilizációját, intravénás analgézia iránti igényét és a neurológiai komplikációkat (stroke és tranzitórikus iszkémiás attak) vizsgáltuk. Eredmények: A beavatkozás 18 betegben (90%) volt sikeres. Harminc napon belül nem fordult elõ halál, illetve stroke (0%). Egy betegben (5%) arteria radialis spazmus fordult elõ, amelyet az arteria radialis tünetmentes elzáródása követett. Egy betegnél intravénás analgetikum adása vált szükségessé tartós fájdalom miatt. Minden beteget 2 órával a beavatkozás után mobilizáltunk és minden beteget a beavatkozás után másnap otthonába bocsátottuk. Konklúzió: Az aretria carotis stentelés cerebrális protekcióval biztonsággal és sikeresen elvégezhetõ arteria radialis behatolásból. A beavatkozás elfogadható morbiditással és technikailag magas sikeraránnyal jár. További vizsgálat indokolt annak eldöntése végett, hogy az arteria carotis interna stentelés arteria femoralisból történõ végzését felcserélheti-e az arteria radialisból végzett interveció vagy sem.


Varia/Varia PERKUTÁN KORONÁRIA-ANGIOPLASZTIKÁVAL KEZELT BETEGEK ISZKÉMIA MIATT VÉGZETT INVAZÍV UTÁNVIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI ÉS TÚLÉLÉSÜK ESÉLYEI

ISCHEMIA DRIVEN INVASIVE FOLLOW-UP OF PATIENTS AFTER PERCUTANEOUS CORONARY ANGIOPLASTY – THE CHANCE OF SURVIVAL

Szántó Veronika1, Molnár Ferenc2, Major László2, Kerecsen Gábor2, Béres Bernát János1, Préda István3, Kiss Róbert Gábor3 1 MTA-SE, Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest 2 Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály, Budapest 3 Országos Gyógyintézeti Központ, Kardiológiai és Belgyógyászati Osztály és MTA-SE Gyulladásbiológiai és Immungenomikai Kutatócsoport, Budapest

restenosis, percutaneous coronary angioplasty, long-term survival 575 patients (25,9% women and 74.1% men, mean age 58.4±9.7 y) followed after PCI for the median of 6.5 years. The mean age of women was higher: 61.2±9.6 vs. 57.4±9.6 years (p<0.005). Stent implantation was performed in 76% of cases. The overall mortality was 11.3%. Among the 254 patients in whom coronary angiography (CA) was performed during follow-up 10.23% died, while patients without invasive follow-up had 12.15% mortality (NS). Follow-up CA was performed in 254 patients because of spontaneous or provocable ischaemia, and revealed restenosis (R) in 101 (39.76%) cases. The mortality of the R-patients was 3.9% while non-Rpatients’s was 14.37% (p=0.007). The number of the revascularizations (target vessel/non-target vessel) of R and non-R-patients were 2.29±1.7 vs. 1.46±0.92 (p<0.001). The rate of R in stented patients during ischemia driven reangiography was 39.68%, while it was 40% (NS) balloon angioplasty patients. The mean length of stents was 17.73±6.17 mm; there were no significant difference between the two groups (p=0.19). The mean stent diameter was 3.17 mm. The stent diameter of the R-group (3.11±0.37 mm) was smaller than that of the non-R group (3.21±0.04 mm; p=0.044). Mean diameter of the balloons and stents were 2.85 vs. 3.17 mm (p<0.005). Neither clinical risk factors nor several combinations of them varied in the groups of R and non-R-patients. Age: 59 and 58.8 years; diabetes mellitus: 26.4 and 33.6%; hypercholesterolemia: 43 and 33.6%; hypertension: 76.4 and 71 %; smoking: 27.8 and 24.3%; myocardial infarction: 50 and 56%; previous CABG: 5.6 and 5.6%; LVEF: 58 and 53.8% (all NS). Authors conclude that long-term survival of PCI is 88.7%. They found restenosis rate of 40% during ischemia driven repeated CA. In spite of not differing technical and clinical factors in the R and nonR-patient groups at the first PCI, long-term survival of R-patients was 3.5 times better. This difference in survival can be explained in part by the greater number of late revascularizations in the R group, and also with the differences in progressive patient care. Ischemia without significant R may also play a role. Prognosis is worse when previously suspected R is not verified by CA.

Perkután koronária-intervencióval (PCI) elõször kezelt betegeink közül 575 fõt átlagosan 6,5 évig követtünk. A betegek átlagéletkora 58,4±9,7 év; férfi-nõ arány: 74,1%: 25,9%. A nõk átlagéletkora magasabb volt a férfiakénál: 61,2±9,6 versus 57,4±9,6 év (p<0,0005). Stent-beültetésre 76%-ban került sor. Az összhalálozás 11,3% volt. A rekoronarográfiával utánkövetett 254 betegbõl meghalt 10,23%, míg a nem rekatéterezett betegek halálozása 12,15% volt (NS). Rekoronarográfiára 254 beteg került spontán vagy provokábilis iszkémia miatt, közülük restenosis (R) 101 (39,76%) betegnél volt észlelhetõ. A R-betegek halálozása jelentõsen kisebbnek bizonyult a nemR-csoporténál: 3,9% versus 14,37% (p=0,007). A rekoronarográfiát követõ revaszkularizációk (target vessel és non-target vessel) száma az R és nemRbetegeknél: 2,29±1,7 versus 1,46±0,92 (p<0,0001). A stentet kapott betegeknél az R aránya 39,68%, a ballonnal tágított betegeknél 40% (NS). Az átlagos stent hossz 17,73±6,17mm, a R és nemR-csoport között nem különbözött (p=0,19). Az átlagos stentátmérõ 3,17mm. A R csoportra kisebb stent átmérõ volt jellemzõ 3,11±0,37 vs. 3,21±0,04mm (p=0,044). A POBA-ballonok átlagos átmérõje kisebb volt a stentekénél 2,85 versus 3,17 mm (p<0,05). A klinikai rizikófaktorok, és ezek különféle kombinációi nem különböztek a R és a nemR-csoport között. Kor: 59 és 58,8 év; diabétesz: 26,4 és 33,6%; hypercholesterinaemia: 43 és 33,6%; hipertónia: 76,4 és 71%; dohányzás: 27,8 és 24,3%; MI: 50 és 56%; elõzetes CABG: 5,6 és 5,6%; EF: 58 és 53,8% (NS). Szerzõk megállapítják, hogy anyagukban a PCI 6,5 éves túlélése 88,7%. Iszkémia miatt végzett rekoronarográfiával 40%-ban találtak restenosist. Annak ellenére, hogy az elsõ PCI-vel kapcsolatos technikai, valamint a klinikai faktorok szerint a R és nemR-csoport nem különbözött, az R-csoport túlélése hosszú távon 3,5-szer jobb volt. A különbséget részben magyarázhatja a több késõbbi revaszkularizáció az R-csoportban és a gondozási szintek közötti különbségek. A nemR-sal magyarázható iszkémia is felelhet a rosszabb túlélésért a nemRcsoportban. Rosszabb prognózist jelent, ha a valószínûsített R mégsem igazolódik a rekoronarográfia alkalmával.

A MAGYAR KARDIOLÓGUSOK KÖZLEMÉNYEI, KUTATÁSI EREDMÉNYEIKNEK HATÁSA A NEMZETKÖZI TUDOMÁNYOS ÉLETRE Szluka Péter, Vasas Lívia Semmelweis Egyetem, Központi Könyvtár, Budapest A szerzõk tájékoztatást adnak a különbözõ közlési formákról, jellemzik a különbözõ hagyományos és korszerû közlési módokat. Bemutatják a magyar és külföldi közlések fontosságát, hangsúlyait. Kiemelten tárgyalják a folyóiratokban megjelenõ közleménytípusokat, azok tudományos súlyát, hatását a felhasználókra. Kiemelik az online/kizárólag online közlési formák lehetõségeit, azok tudományos jelentõségét. Az utóbbi néhány év kiadói stílus változásai közül bemutatják az „open access” jelentõségét. Indokolják s tárgyalják a 2006 évben létrehozott „Kardiológusok Publikációs Adatbázisa- létrehozását, annak építését, használatát. Ezen adatbázis alapján bibliometriai és scientometriai mérõszámokkal jellemzik a magyar kardiológusok publikációs tevékenységének hatását a nemzetközi tudományos életre.

THE IMPACT OF HUNGARIAN CARDIOLOGISTS’ PUBLICATIONS AND RESEARCH RESULTS ON THE INTERNATIONAL SCIENTIFIC LIFE. publications, impact factors, bibliographic database The authors give information about the different publication types, and describe the different traditional and modern publication methods. The importance and emphasises of Hungarian and foreign publications are also analysed, along with their impact on users. The possibility and academic importance of e-only publications are emphasised by the authors. The changing publishing attitudes in the last few years give way to „open access”. Its significance is also subject of the presentation. The authors justify and deal with the Cardiologists – Publication Database founded in 2006. including its establishment, building and usage. Based on this database, the impact of Hungarian cardiologists – publications and research results on the international scientific life is analysed by bibliography and science metric standard.


Varia/Varia AZONNAL VÉGZETT PERICARDIOCENTESIS CSÖKKENTI AZ AKUT PERICARDIALIS TAMPONÁD MORTALITÁSÁT KORONÁRIA-INTERVENCIÓT KÖVETÕEN Szûcs Andrea, Bárczi György, Fülöp Gábor, Becker Dávid, Apor Astrid, Tóth Szabolcs1, Merkely Béla SE, Ér- és Szívsebészeti Klinika CVC, Budapest 1 SE, Transzplantációs Klinika, Budapest Perkután koronária-intervenciót (PCI) követõen a rapid lefolyású korai posztoperatív pericardialis tamponád hátterében többek között miokardiális infarktushoz (MI) kötõdõ szabad kamra fali ruptúra, ideiglenes pacemaker terápia vagy a koszorúerek sérülése állhat, elõfordulási gyakorisága irodalmi adatok szerint 0,43%. Centrumunkban 2006-ban 12 betegnél (0,49%; 5 férfi, 7 nõ, átlagéletkor 72±8év, átlagos EF: 40,6±10%) alakult ki tamponád ST és nem-ST-elevációs miokardiális infarktushoz (STEMI, NSTEMI), valamint elektív PCI-hez (8, 1 és 3 beteg) kapcsoltan. Hipertónia 8, diabétesz 5, korábbi MI 3 betegnél szerepelt az anamnézisben, 4 esetben kardiogén sokkal szövõdött az MI. Intervenciót követõen 2 betegnél volt szükség ideiglenes pacemakerre, 3 esetben alkalmaztunk gépi lélegeztetést, 4 alkalommal intraaortikus ballonpumpát. Az 1491 akut infarktushoz kapcsoltan 9 betegnél (0,6%) alakult ki azonnali pericardiocentesist igénylõ pericardialis tamponád. Ebbõl 2 alkalommal (0,1%) fordult elõ szabad fali ruptúra: a mindkét esetben azonnal elvégzett szívmûtét 1 betegnél sikeresnek bizonyult (féléves kontrollon is megjelent). Két betegnél ideiglenes pacemaker eltávolítást követõen jelent meg hemodinamikailag jelentõs pericardialis folyadék, melyet sürgõsséggel végzett pericardiocentesissel szüntettünk meg. A 2424 PCI kapcsán 1 betegnél történt coronaria ruptúra (0,04%): a megkísérelt borított stent elhelyezése nem járt sikerrel, a beteg exitált. A korai tamponádok egy részében nem lehet pontos etiológiát találni, kialakulásukban szerepet játszhat az idõs kor, az antikoaguláns kezelés és a MI nagysága. A korai észlelés, az idõben végzett szívultrahang és pericardiocentesis a legtöbb esetben definitív megoldása lehet az akut pericardialis tamponádnak PCI-t követõen.

AKUT MYOCARDITIS MR JELLEGZETESSÉGEI Vágó Hajnalka, Tóth Attila, Tóth Levente, Szûcs Andrea, Szabó György, Simor Tamás1, Merkely Béla Semmelweis Egyetem, Ér- és Szívsebészeti Klinika, Budapest 1 Pécsi Tudományegyetem ÁOK, Szívgyógyászati Klinika, Pécs A myocarditis változatos klinikai jellegzetességei megnehezítik a diagnózis felállítását a betegség kezdeti stádiumában, a jelenleg használt diagnosztikus eljárások korlátai miatt új stratégiák szükségesek. Post-mortem vizsgálatok eredményei alapján a myocarditis a fiataloknál fellépõ hirtelen halál egyik gyakori oka. Három fiatal férfibetegnél (életkoruk: 20, 20 illetve 19 év) tartós mellkasi fájdalom, típusos ST-eleváció (infero-lateralis, illetve két esetben anterior lokalizáció) és troponin-T pozitivitás miatt végzett koronarográfia organikus koszorúér-betegséget nem igazolt. A betegeknél fennálló felsõ légúti, illetve gaszrointesztinális infekció és láz felvetette akut myocarditis lehetõségét, ennek megerõsítésére szív MR vizsgálatot végeztünk. Rövid- és hossztengelyi síkokban EKG-szinkron FIESTA, valamint T2 súlyozott zsírelnyomásos (STIR) spin-echo, majd késõi típusú kontraszthalmozásos felvétel készült. A FIESTA-felvételek alapján a bal és jobb kamrai végdiasztolés, végszisztolés volumenek, ejekciós frakciók, izomtömegek, falmozgászavarok pontos meghatározása, a STIR-képeken az ödémás területek azonosítása történt. Késõi kontraszthalmozással a miokardiális károsodás kiterjedésének pontos meghatározását végeztük. Mindhárom esetben az MR-vizsgálat eredménye megerõsítette a myocarditis gyanúját, iszkémiás károsodás ellen szólt. A fõ jellegzetességek a következõk voltak: a falmozgászavart mutató területeken subepicardialis ödéma (két esetben) és késõi típusú kontraszthalmozás (három esetben). A szív MRvizsgálat mind a myocarditis klinikai gyanújának képalkotó vizsgálattal történõ megerõsítésére, mind a betegség utánkövetésére egyaránt alkalmas, miközben az iszkémiás károsodás biztonsággal kizárható. A késõi halmozásos MR-felvételeken lehetõvé válik a myocarditis okozta fokális miokardiális károsodás kimutatása, amely eltérések akut jellegének karakterizálását a szimultán szöveti ödéma kimutatásának lehetõsége teszi teljessé.

THE IMMEDIATE PERICARDIOCENTESIS DECREASES THE MORTALITY OF ACUTE PERICARDIAL TAMPONADE FOLLOWING PERCUTANEOUS CORONARY INTERVENTION pericardial tamponade, PCI Acute pericardial tamponade following percutaneous coronary intrvention can be caused by free wall rupture (in myocardial infarction), by transitory pacemaker therapy and by coronary artery injury. Its frequency according to the literature is 0.42%. In 2006 at our Center 12 cases were observed (0.49%, 5 male, 7 female, mean age: 72+8 years, mean ejection fraction: 40.6%+10%). We evalutaded patients who were admitted with STEMI (n=8), with NSTEMI (n=1) or for elective PCI (n=3). In 8 cases hypertension, in 5 cases diabetes mellitus, in 3 cases myocardial infarction were revealed in past medical history. 4 patients were admitted in cardiogenic shock as a complication of myocardial infarction. 2 patients were treated with transitory pacemaker, 4 patients were needed intra aortic balloon pump and 3 were treated with respirator therapy. We treated 1491 patients with acute myocardial infarction. From this 9 patients developed into acute pericardial tamponade, which called for pericardiocentesis. 2 cases were free wall rupture (in both cases acute heart surgery were performed and one of them survived [she was also presented at 6 months follow up]), 2 patients have haemodinamically relevant pericardial effusion following the extraction of transitory pacemaker which was dissolved with urgent pericardiocentesis. From 2424 PCI 1 patient suffered from coronary rupture (0.04%): the covered stent implantation was unsuccessful and the patient died. In early tamponade cases rarely possible to discover the exact etiology. The older age, the anticoagulant therapy and the extension of myocardial damage have possibly its role. The early diagnosis, the echocardiography in time and the urgent pericardiocentesis can give a definitive treatment for acute pericardial tamponade following percutaneous coronary intervention.

MAGNETIC RESONANCE IMAGING FEATURES OF ACUTE MYOCARDITIS acute myocarditis, magnetic resonance imaging Clinical features of myocarditis are varied, making diagnosis of myocarditis difficult in the initial phase. Currently applied diagnostic procedures suffer from limitations, therefore, new strategies are needed. Post-mortem studies suggest that myocarditis is a major cause of sudden death in adults less than 40 years of age. Three young male patients, at the age of 20, 20 and 19 years, underwent coronarography because of sustained chest pain, typical ST-elevation (infero-lateral localization in one case, anterior in two cases) and positive troponin T values. Coronarography failed to reveal organic coronary disease. Magnetic resonance imaging (MRI) was performed to confirm the suspicion of myocarditis, raised by upper respiratory tract or gastrointestinal infection and fever. In short and long axis planes ECG synchronized FIESTA and T2-weighted fat suppressed (STIR) spinecho and late contrast enhancement images were taken. Left and right ventricular end-diastolic and end-systolic volumes, ejection fractions, masses, wall motion disturbances were evaluated using FIESTA images. Regions with edema were identified on STIR images. On late enhancement images exact identification of extent of damaged myocardium was performed. Results of MRI examinations confirmed the suspicion of myocarditis in all cases, told against ischemic damage. Main MRI features were as follows, subepicardiac oedema in two cases, and delayed enhancement in three cases in regions showing wall motion disturbances. Cardiac MRI examination is suitable for confirmation of clinical suspicion of myocarditis, and for follow up of the disease, whereas ischemic damage can be ruled out safely. On delayed enhancement MRI images demonstration of focal myocardial damage caused by myocarditis is possible. Acute nature of these disturbances can be proved by identification of tissue edema.

számítógépes kivetítõ


Névmutató Ablonczy László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Ábrahám Pál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Acsády György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Andreka Peter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Apró Dezsõ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Aradi Dániel . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Árvai Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Asbót Richard. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Balogh Ildikó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 41 Balogh László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 33 Bányai Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 7 Bárczi György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 Barta Judit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Bartha Elektra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Bartha Éva. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 34 Bauernfeind Tamás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 1 Becker Dávid . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 42 Bencsik Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Béres Bernát János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Béres Bernát. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Berger Felix . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Bertók Szabolcs. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 12 Bócsa Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Borbély Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Borbola József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Breuer Tamás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Buga László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Bujáky Csaba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Clemens Marcell. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 54 Csanády Miklós . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Csapó Kálmán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Császár Albert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Csendes Éva. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 55 Cserép Zsuzsanna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 Cserepes Barbara . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Csont Tamás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 13 Dani Gyõzõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Dénes Mónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 8 Duray Gábor Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 2 Édes István Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 14 Erdei Nóra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Faludi Réka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Farkas András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 15 Farkas Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Farkasfalvi Klára . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 16 Ferencz Sándor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Fogarassy György . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 44 Földesi Csaba . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Förhécz Zsolt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Friedrich Orsolya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35

Fülöp Gábor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Gasz Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Gellér László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 3 Gergely Mihály . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 56 Göbölös László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 57 Guy Vassort . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Halmai László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 67 Halmosi Róbert. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Hartyánszky István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68, 73 Hertelendi Zita. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Horkay Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 73 Horváth Anikó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Horváth Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 18 Horváth Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 45 Horváth Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Horvatics Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Hosszú Krisztina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Jancsó Gábor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Kádár Krisztina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Kardos Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Karlócai Kristóf . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 9 Katona András. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 46 Katona Márta. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 31 Kenéz András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Keresztes Margit. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Kiss Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 19 Kiss Nóra. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Kiss Róbert Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 48 Kocsis Erzsébet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Kocsis F. Gabriella . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 20 Komka Zsolt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Kónyi Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Környei László. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Kovács Enikõ. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 59 Kovács Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Kristóf Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Kun Csaba. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4 Kutyifa Valentina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Ladányi Anikó. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36 Légrády Péter . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 60 Lengyel Mária . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 10 Losonczi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Lupkovics Géza . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Magyar János . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 21 Márton Zoltán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Masszi József . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Masszi Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 43 Maurovich-Horvat Pál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Merkely Béla . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 36, 48 Mihalcz Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 4


Névmutató Mikesné Vári Gizella. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 61 Miklósné Kovács Anikó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Molnár Levente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Moravszki Mónika. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 62 Moser Martin. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Müller Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Nádas Judit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 63 Nagy András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 11 Nagy Andrea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 22 Nagy Ferenc. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Nagy Kálmán . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Németh Barnabás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Németh Krisztina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 68 Nyolczas Noémi. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Ocsovszki Imre. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 47 Orosz Andrea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 69 Orosz Szabolcs. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 23 Palásti István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Pálinkás Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 70 Papp J. Gyula. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 37 Papp Lajos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Papp Rita . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Paulovics Erzsébet. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 Pávóné Gyöngyösi Mariann . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Pintér László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 77 Pintér Tünde . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 49 Prorok János. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 24 Rácz Katalin . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 32 Radovits Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Róka Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Rónaszéki Aladár. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Rudas László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Sasi Viktor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Sepp Róbert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Skoumal Réka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Soltész Ádám . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Soós Pál . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Srej Marianna . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 35 Stef Györgyi . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Sümegi Balázs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 17 Surányi Olga . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64

Szabó Barna. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 71 Szabó Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 38 Szabó Gergely . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 26 Szánthó Gergely. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Szántó Veronika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Szécseyné Hegedûs Mária. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Szegedi Margit . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 64 Székely László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 Szelid Zsolt . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 39 Szénási Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Szentandrássy Norbert . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 27 Szerafin Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 74 Szilágyi Szabolcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28, 39 Szilárd Mónika . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 28 Szili-Török Tamás. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 58 Szluka Péter. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 78 Szokodi István . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Szûcs Andrea . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Szûcs Gábor. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 5 Szûcsborus Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Szudi László . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Szûts Viktória . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Tarr Ferenc . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Thury Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Tímár Orsolya . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 66 Tóth Attila . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 76 Tóth Blanka . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 65 Tóth Levente . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Tóth Szabolcs . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Tóth Zsámboki Emese . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 52 Ungi Imre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Ungi Tamás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 50 Vágó Hajnalka. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 79 Vajda Gusztáv . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 75 Varga-Szemes Ákos . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 72 Vargová Katarina . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 53 Vereckei András . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6 Veres Gábor . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 40 Vincze Dóra . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 29 Zima Endre . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 6


1 Arrhythmia. 7 Echocardiography. 12 Experimental cardiology. 30 Pediatric cardiology. 33 Section of young cardiologists

Recommend Documents