2016 | Évfolyam V |#42
keresztény és [02] Egyszerre trendi FiatalOK ....................................
[02] 25 év, huszonöt jótanács A Te egészséged FiatalOK ....................................
[04]
Miért vagyunk egyre betegebbek?
A Te egészséged ....................................
a bizalom! De ha [06] Fő egyszer meginog?
A A Te Te családod családod ....................................
önmagának [08] Ellentmond Pál apostol?
Lelkünk ....................................
[10] Amire a bárka megtanított Lelkünk ....................................
[11] Miért nem hit a vallás?
Tudomány világában ....................................
egyszer egy [13] Volt reformáció
Történelem ....................................
[15] Koni és Blanka Gyereksarok
Jövőkép – mi lesz azután? Kezdjük azzal, hogy a jövőképünket alapvetően befolyásolja a világképünk. Vegyük a két legáltalánosabb világképet. Evolucionista-materialista világkép: A világ egy kezdetleges, rossz formából halad a tökéletesség felé. Mindig jobbnak kell lennie. Mivel a tapasztalat ezt nem igazolja, állandóan újabb emberi megoldások után kell nézni. Kereszténybibliai világkép: Isten tökéletesnek teremtette a világot, ami a bűn következtében elromlott. Jézus Krisztus által garanciát kaptunk a teljes helyreállításra. Bár most azt tapasztaljuk, hogy a világ egyre rosszabb, de végül újra tökéletes lesz. Isten helyreállítja a 2. advent után. Hogyan tudjuk kezelni a mindennapi életet az egyik, vagy a másik világkép hátterén? Mi az életünk igazi célja? Mit keres igazán az ember? Mitől vagyunk boldogok? Életünk igazi célja, hogy tökéletes kapcsolatokban éljünk. A bibliai történet az emberről szól, így nem más, mint egy dráma, amely a kapcsolatok történetéről beszél. Az élet lényege, értelmes kapcsolatok összessége. Az egész Biblia a kapcsolatok története. Beszél arról, hogy az ember kapcsolatokra lett teremtve, és bölcsességet kínál, hogy jól tudjunk élni ezekkel. Kezdetben Isten megteremtette a Földet, és élettel töltötte meg. Önmagából helyezett el valamit a Földön, azzal, hogy megteremtette az embert, a saját képmására. Magához hasonlóvá teremtette, és a saját leheletével adott neki életet. Az ember kezdetben harmonikus kapcsolatokban élt. Egy négydimenziós kapcsolat volt ez, hiszen harmonikus kapcsolatban élt a Teremtőjével, a társával, a természettel, és önmagával is. Azért élhetett megelégedett, teljes életet, mert mind a négy kapcsolata tökéletes volt. A dráma akkor kezdődött, amikor ezek a kapcsolatok elromlottak, az ember engedett a Kísértőnek, és szakított a fáról, egyik pillanatról a másikra minden megváltozott. Azóta is azt keressük, hogy miként állhatnak helyre ezek a megromlott kapcsolatok. Krisztus születése mindent megváltoztatott! Egy új perspektívát kaptunk Krisztus által, hogy a győzelem biztos, a győzelem számunkra is lehetséges. A kapcsolatokat Isten, Jézus által helyreállította, ill. véglegesen helyre fogja állítani. Ez a jövőkép teljesen más fényben mutatja be a mindennapi életet. Gyermekként megtervezzük, hogy milyen hivatást választunk, majd család, otthon, utazás, unokák, nyugdíjas élet… Mi lesz azután? A Biblia szerint az új Föld ez a négydimenziós kapcsolat tökéletes helyreállítása - lehet az ember végső célja, igazi jövőképe. Ha viszont a jövő egy biztos képként áll előttünk, akkor – az örökkévalóság szárnyain – felhőtlenül tudunk örülni a földi életnek. Bizalommal és reménységgel tekinthetünk a földi holnapra, mert az életünk végső célja Jézus Krisztusban tökéletesen meg van oldva.
EGYSZERRE KERESZTÉNY ÉS TRENDI? Egy olyan világban kell élnünk - lehetőleg boldogan, mely egy hitvalló keresztény számára egy csomó döntési helyzetet teremt. A keresztények hogyan verekedhetnék magukat keresztül az őket körülvevő kulturális hatások tengerén? Aközben, ahogy egyre inkább média kompatibilissé válnak, az őket körülvevő kultúra annál erőteljesebben formálja át a közönséget a végtelen mennyiségű posztmodern elvárások, gondolkodásmód és hiedelmek szerint. Ez a posztmodern ideológia pedig folyamatosan azt sugallja, hogy minden szubjektív, relatív és nem létezik abszolút igazság. «Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad.» (Ésaiás 40:8) Napjainkban a keresztények morálisan konfliktusba kerülnek azzal a feléjük megfogalmazott elvárással, hogy legyenek politikailag korrektek, toleránsak, hallgassanak és hasonuljanak meg a sokszínű világban. A probléma azzal van, ha minden, amit csinálunk, csendesen beleolvad a háttérbe, nem fogjuk tudni megmutatni az evangélium által bemutatott különbséget. Isten országának állampolgáraként Jelenések könyvében Jézus nyilvánvalóvá teszi, hogy a langymelegség számára visszataszító: «Tudok cselekedeteidről, hogy nem vagy sem hideg, sem forró. Bárcsak hideg volnál, vagy forró! Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen: tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss. Akit én szeretek, megfeddem és megfenyítem: igyekezz tehát, és térj meg!» (Jelenések 3:15-19) Talán a fenti igeszakasz keménynek hangzik, de igazán belegondolva ki akar magának egy langyos szeretőt? Egy szenvedélytől mentes partner minden korban közömbös volt a férfi vagy a nő számára. Az eredmény egy tisztátalan hit lenne, ami demonstrálja ugyan a szerelem formai jegyeit, de a szívében hazug marad. Dániel könyvében a harmadik fejezetben olvashatunk egy bibliai modellről, amely segít válaszolni a kulturális megalkuvásra, amelynek az eredménye nem kiszámítható. Sidrak, Misak és Abednégó történetében egy tárgyalásról, ítélethozatalról majd a túlélésről olvasunk. A történetüket olvasva egy olyan kulturális elvárás tanúi lehetünk, amely szöges ellentétben van azzal az igazsággal, amit képviseltek: «Király, örökké élj! Te, ó, király, megparancsoltad, hogy minden ember, aki meghallja a kürt, síp, citera, hárfa, lant, duda és mindenféle hangszer hangját, boruljon le, és hódoljon az aranyszobor előtt; ha pedig valaki nem borul le, és nem hódol előtte, azt dobják be az izzó tüzes kemencébe. Vannak itt zsidó férfiak, Sadrak, Mésak és Abédnegó, akiket Babilon városában állítottál szolgálatba, ezek a férfiak semmibe sem vesznek téged, ó, király, nem tisztelik isteneidet, és nem hódolnak az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál.» (Dániel 3:8-13) Hajlandóak voltak mind a fizikai, mind a szociális 2
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
túlélésüket kockára tenni a felszólításra adott válaszukkal: «Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is…» (Dániel 3:1618) Mi már tudjuk, hogy ezek az emberek megmenekültek, mert Isten megóvta őket a tűztől, de figyeljük meg azokat a szavakat, amely a hitük erejét nyilvánvalóvá tették, «még ha nem tenné is». Ennek a történetnek a bibliai ábrázolása emlékeztet a Jelenések könyvében említett esetre, amikor a Krisztus könyörög a hallgatóinak, hogy vegyenek tőle «tűzben megtisztított aranyat». Az arany pedig valójában az a kincs lehet, ami egy megalkuvást nem ismerő gondolkodás Isten és ember előtt. Ennek a három férfinak pedig, akik a hit úttörői voltak, a hitük ilyen tűzben megpróbált arany volt. Sidrakhoz, Misákhoz és Abednégóhoz hasonlóan a ma élő keresztényeknek is szenvedélyesen állást kell foglalnia, emellett pedig hajlandónak kell lenniük a gúny tűzének kitenni magukat ahelyett, hogy megalkudnának egy névleges keresztény életstílussal, amely végeredményét tekintve nem mást demonstrál a kívülállók felé, hogy a hűségük csak hazugság. Ennélfogva a keresztények lehetnek «trendik», de csak olyan mértékben, hogy az ne kerüljön ellentétbe az abszolút igazsággal.
25 év, huszonöt jótanács Jennifer és én a héten a 25. házassági évfordulónkat ünnepeljük. Ez az esemény pedig arra ösztönzött bennünket, hogy átgondoljuk, mit is tapasztaltunk meg negyed század óta házas emberként. Végig az úton elkísértek bennünket jó napok és rossz napok. De legyünk őszinték, inkább beszélhetünk jó évekről és rossz évekről. Voltak időszakok, melyek több kihívást jelentettek, mások pedig kevesebbet. Jennifer: 10 fontos tanulság a férjedről: 1. A férjed nem tud olvasni a gondolataidban. Mindegy, hogy 6 hónapja vagy 60 éve vagy a felesége, úgy tűnik, újra és újra emlékeztetned kell arra, hogy mi számodra a fontos. 2. A férjed gyakran érzi magát bénának. A férjed gyakran bizonytalan a világban való megjelenését illetően. Amennyire magabiztosnak tűnik kívülről, legalább annyira kérdőjelezi meg a képességeit. Ezért is nagyon fontos számára a bátorítás. 3. A tisztelet olyan fontos számára, mint a levegővétel. A férjednek is szüksége van szeretetre, csak valószínűleg más módon, mint neked. Mivel vágyik a ragaszkodásra, a felé érzett tiszteleted az, ami képes életben tartani. A legtöbb férfi számára a tisztelet egyenlő a szeretettel. 4. Vezetés közben nincs szüksége a segítségedre. A férjed tudja, hogyan kell vezetni és tökéletesen alkalmas a megfelelő parkolóhely kiválasztására. 5. Fontosak a szavak, amiket használsz, és a hangnem, ahogy használod őket. Hadd adjak egy egyszerű példát, amin keresztül lemérheted, hogyan beszélsz a férjeddel: Képzeld el a fiadat vagy a sógornődet,
FiatalOK
ahogy ugyanúgy beszél a férjeddel, ahogy néha te szoktál. Mit gondolsz, szerinted ez rendben van? 6. Lehet, hogy nem ő lesz a tökéletes szülő, amikor éjszakázni kell. Amikor csecsemő vagy kisgyermek van a családban, a férjed lehet, hogy nem tudja, mit is kellene csinálni. Ne légy ideges emiatt, hanem inkább türelmesen segíts neki tanulni. (Főleg ne légy mérges, ha esetleg ő valamit kicsit másképpen csinál, mint ahogy te szoktad.) 7. Lehet, hogy elégedett a külsőddel. Ellentétben azzal, amit a «pornográf» kultúránk sugall a számodra, a férjed nem akarja azt, hogy tökéletes tested legyen. Sokkal inkább arra vágyik, törődj a külsőddel, de nem kényszerít, hogy egy irreális elvárásnak felelj meg. Sokkal inkább szeretné azt, hogy szexuálisan vonzónak találd. 8. A férjed vágyik arra, hogy érdeklődj a munkája és a küzdelmei iránt. Tegyél fel kérdéseket a munkájával kapcsolatban, hogy amikor elkíséred a céges karácsonyi partira, képben legyél az aktuális projektjével, tudj miről beszélni és képes legyél jókat mondani róla ebben a környezetben is.
16. Ő egy érzelmes lény. Egy konfliktusban nem tudsz logikai alapon vitába szállni vele, amikor a vita már érzelmi síkra terelődött. (Csak megjegyzem, ha a feleségeddel vitatkozol, az érzelmeket sohasem tudod kizárni.) Ne próbáld meggyőzni, mert csak csalódást okozol. Figyelj. Légy empatikus. Helyeselj. 17. A feleséged másképpen közelít a szexhez, mint te. A legtöbb férfi azért szeretkezik, hogy kapcsolatba kerüljön, míg a legtöbb nő akkor, ha már létrejött a kapcsolat. Ez pedig nem jelent mást, hogy még jóval azelőtt ki kell fejezned a szerelmedet illetve táplálnod kell a kapcsolatot, mielőtt bebújnátok az ágyba. Nem engedheted meg magadnak a lustaságot. 18. A nő jóval bizonytalanabb, mint a férfi. Ennélfogva neked kell minden harc után a kapcsolatot megerősíteni. Emlékeztetned kell a feleséged arra, hogy együtt fogtok keresztülmenni mindenen és egymás nélkül nem juttok semmire sem. 19. A feleséged szeretné tudni, hogy gyönyörűnek gondolod. Mondd el neki gyakran. Ha megkérdezi tőled, hogy hogy néz ki, már mondod is. Olyan gyakran mondd, hogy csinos, amilyen gyakran csak tudod.
9. A férjednek egy olyan feleségre van szüksége, aki a bajait először Istennel osztja meg. Ha a férjed valami olyat tesz, ami rossz hatással van rád, nem kell rögtön előhozakodnod vele. Istennel oszd meg először a sérelmedet és hagyd, hogy megszűrje, mi az, amit tényleg szóvá kell tenned. (Meg azt is, hogy mikor és hogyan tálald a problémát.)
20. A nő szinte epekedik, hogy a férje szellemi vezető legyen a családban. A feleség mindig annak tudatában akar lenni, hogy a férje Istennel jár és a családját ennek megfelelően irányítja. Minél jobban szereted és szolgálod Őt, annál könnyebb lesz neki téged követni.
10. Légy figyelmes, amikor megosztja az álmait. Még akkor is, ha sohasem tesz semmit ezekért, akkor is szüksége van egy biztonságos helyre ahol beszélhet róluk. Ha pedig rögtön letorkollod, attól még nem fogja abbahagyni az álmodást, sőt, lehet, hogy egy másik nővel fogja majd azokat megosztani.
21. Légy a kedvesed tanítványa. Egy halálig tartó házasság építése megköveteli a partneredről való folyamatos tanulást. Mit szeret, mire van szüksége, mit akar? Soha ne hagyd abba.
Barrett: 10 fontos tanulság a feleségedről
11. Az apróságok is számítanak. Ugyanannyit kaphatsz egy odaillő és érzelmes gondolatokkal teli üzenettől, mint amennyit egy tucat rózsától. Miközben a látványos gesztusok alkalmanként nagyszerűen hatnak, a «minél drágább annál jobb» mottó egy szegényes házasságról tanúskodik. 12. Egy mozgó célpontot vettél el. Miközben a céljaid és igényeid valószínűleg 22-92 éves korodig ugyanazok, a feleségedéi tucatszor megváltoznak. Ez nemcsak a te feleségedre igaz, hanem mindenkiére, aki csak a földkerekségen él. Jobb, ha megbékülsz ezzel. 13. A feleséged igénye a romantikára nem egy múló dolog. Emlékszel azokra a dolgokra, amit megtettél azért, hogy szerelembe ejtsed? Ő továbbra is vágyik ezekre. Ha pedig felhagysz az udvarlással, örökké ideges lesz, hogy hülyét csináltál belőle. 14. Hajtsd le az ülőkét. Ez a dolog nem volt fontos a suliban, de nyilvánvalóan a házasságban fontossá vált. 15. A feleséged egy különleges hatodik érzékkel rendelkezik. A feleségednek a kapcsolataira vonatkozólag Isten adott egy olyan különleges hatodik érzéket, amit neked nem adott. Bölcsen teszed, ha figyelsz rá, amikor megosztja veled az érzéseid, lehet, hogy éppen Isten szól hozzád éppen arról a szituációról, amiben vagy. 3
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
Mi ketten: 5 fontos tanulság mindkettőnknek
22. Ne felejtsd el, hogy te is bűnös vagy és egy bűnös emberrel kötöttél házasságot. Ne légy meglepve (vagy frusztrálva) amikor a másik cserbenhagy. Az identitásod és célod Krisztusban találod meg, nem pedig a párodban. 23. Ne csinálj a bolhából elefántot. A házasságok rendszeresen csip-csup, buta dolgok miatt bomlanak fel. Ne csinálj egy kis problémából óriási vitát. Nem éri meg. 24. Hagyj fel a próbálkozással, hogy megváltoztasd a párodat. A feleséged sohasem fogja pontosan úgy látni a dolgokat, ahogy te. A férjed sohasem fog mindent úgy csinálni, ahogy te csinálnád. Inkább légy boldog a különbségek miatt. 25. Kötelezd el magad, hogy a házasságod képes legyen valamilyen örökséget hagyni az utókorra. Amikor a párok a saját komfortjukra és boldogságukra fókuszálnak ebben az életben, az olyan, mintha a napi háromszori étkezésük csak cukorkákból állna. Lehet, hogy az íze jó, de a végeredmény katasztrofális. Ehelyett kérd Istent, hogy adjon nektek egy olyan küldetést, célt, amivel közösen hatással lehettek a környezetetekre. Lehet, hogy ez gyakran majd nehézségekbe ütközik, de az az erő és kitartás, amit Isten ad az életetekbe és házasságotokba, majd bőven kárpótolni fog. Jennifer és Barett
FiatalOK
A civilizációs ártalmak főbb okai - Miért vagyunk egyre betegebbek? Az utóbbi időben – amint az korábban említésre is került – az ún. nem fertőző, civilizációs berendezkedéssel összefüggő megbetegedések terjedtek el a fejlett és fejlődő országokban. A korábbi fertőző, járványszerűen előforduló betegségek napjainkra visszaszorultak az orvostudomány rendkívüli fejlődése következtében. A korunkat jellemző egészségügyi helyzet tehát meglehetősen ellentmondásos: egyrészről egy igen korszerű orvosi háttér áll a jóléti társadalmak mögött, amely objektív tudományos ismereteket, széleskörű orvosi tapasztalatokat és fejlett gépparkot, műszerezettséget foglal magában. Másrészről azonban úgy tűnik, hogy mindez kevésnek bizonyul a jelen szakmai kihívásait illetően, hiszen emberek tömegei betegednek meg továbbra is. Kórházaink telve vannak keringési-, mozgásszervi-, daganatos-, légzőszervi betegekkel. A lelki zavarok miatt egyre többen veszítik el lábuk alól a talajt, és keresnek menekülést valamilyen –ideigóráig megnyugvást vagy felejtést nyújtó – szenvedélyben (cigaretta, alkohol, kábítószer). Mivel magyarázható, hogy az egyre fejlődő tudományos háttér mellett mégis egyre több a megbetegedés? Logikailag szemlélve éppen fordítva kellene történnie: a tudomány és orvoslás előrehaladásával egyre több egészséges embernek kellene élnie társadalmunkban. A válasz természetesen nem a tudományban vagy az orvosi szakmaiságban keresendő. Az orvos óriási energiákat mozgósít, minden tudását latba veti a betegség megállítása és megszüntetése érdekében. Életet ment minden nap. Egy valamit azonban ő sem tehet meg: nem jöhet velünk haza otthonainkba, nem figyelheti ételeinket, nem lehet ott a hétköznapjainkban, hogy minden percben tanácsoljon. Az orvos gyógyít, és amennyi hatalmában van, megteszi. Néhány elvet javasol, időnként kontrollra visszahív. Ez az ő munkája és az ő felelőssége. De ezzel a betegség nincs gyökeresen meggyógyítva. A mindennapi életünk határozza meg a teljes gyógyulás irányát és mértékét. A «modern» megbetegedések fő oka tehát az ember egyéni felelősségtudatának hiánya. Sokszor az orvosoktól, külső szakemberektől várjuk a segítséget, noha mi magunk is sokat tehettünk volna korábban az egészség megtartásáért. Az egészség akkor válik értékké, amikor már megbetegedtünk, és kevés esély van a gyógyulásra. Ilyenkor merül fel a kérdés – sajnos már későn: miért nem figyeltem jobban? Miért nem hallgattam a szakemberek tanácsára? Miért kezeltem ilyen könnyedén az egészségem kérdését? A kórházakban fekvő emberek mindent megadnának, hogy egészségesek legyenek, de talán már soha sem lesznek azok. Az egészséges fiatalok pedig mit sem törődnek az egészségvédelem elveivel. Ez is egy nagy paradoxon. Egészség csak a személyes odafigyelés és az orvosi szaktudás együttes munkájából adódhat. A mi feladatunk a megelőzés, amely során a betegség kialakulásának esélyét minimálisra csökkentjük. A rajtunk kívül álló okokból bekövetkező egészségromlást kezeli a szakember. A helyes szemléletmód tehát a egészségem 4
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
iránti elkötelezettségemet foglalja magában. Ennek hiánya miatt sajnos korunkban az egyéni – egyébként elkerülhető – egészségrontó tényezők hatásait is a külső szakemberek próbálják orvosolni, ezért a valóságban sokkal nagyobb teher hárul az orvosra, mint egészségtudatos szemlélet mellett. A civilizációs betegségek fő oka tehát az egészségvédelem szemléletének hiányához természetszerűen társuló helytelen életvitelben keresendő. Rossz életmódbeli szokásaink a megbetegedések mintegy 75-85 %-ért felelősek. Egy kis odafigyeléssel számos betegség megelőzhető – vagy legalábbis a megjelenési ideje kitolható- volna. A táplálkozás, a mozgáskultúra, a vízfogyasztás, a pihenés ritmusa, a napfényen tartózkodás ideje, a légzéstechnika, a mértékletesség és a lelki nyugalom mind olyan tényező, amely meghatározza szervezetünk folyamatait.
Tény az, hogy sok betegség kialakulásában genetikai, környezeti és egyéb tényezők is szerepet kapnak, amelyeket nem szabad lebecsülni. Ezek összességükben is azonban csak 25-40 %-ban játszanak szerepet a kórképek kifejlődésében. Kimondható, hogy helyes és rendszeres életvitellel a negatívnak mondható genetikai és környezeti tényezők is pozitív irányba mozdulhatnak el. Az életmód persze nem minden, de jelentős befolyásoló tényező egészségünket illetően. Önmagában nem mindig szerepel oki tényezőként, egyszerűen csak megerősíti vagy legyengíti a szervezetet, így az különböző hatásfokkal képes felvenni a harcot a kívülről érkező stresszhatásokkal szemben. Nem egyszer hallottam érvként: „Egyszer élünk, legalább ebben az egy életben hadd éljünk úgy, ahogy nekünk tetszik, mindenféle korlátok nélkül!”. Én is úgy hiszem, hogy ezen a Földön ezt az egy életet kaptuk, ebben a 60-70 esztendőben kell felelősséggel döntenünk, helytállnunk, és – ahogy a Biblia is írja- szabályszerűen küzdenünk. És bár sokan az előbb említett idézettel magyarázzák a helytelenségeket, én éppen ezért vigyázok az egészségemre: ha csak ez az egy életem adatott, akkor ezt jó minőségben kell leélnem. Nem fáradékonyságban, rossz felfogóképességgel, emésztőszervi és egyéb problémákkal, hanem tiszta gondolatokkal, jó vérkeringéssel, életerős szervezettel. Az egyetlent mindig jobban szoktuk becsülni, legyen ez így az egészségünkkel is!
Tóth Gábor, élelmiszeripari mérnök .
A Te egészséged
A rostok szerepe az étrendben Az élelmiszerek tárgyalásakor sok esetben a tápanyagokra helyeződik a hangsúly és a ballasztanyagok (rostok) szerepe háttérben marad. Ez némiképpen érthető is, hiszen szervezetünk számára gyakorlatilag a fehérjék, szénhidrátok, zsiradékok, vitaminok és ásványi anyagok képezik a működés, fennmaradás alapját. Nem szabad ugyanakkor elvonatkoztatni az emészthető tápanyagoktól a rostanyagokat, mivel ez utóbbiak is szerepet kapnak az emésztés és felszívódás folyamatában. A rost- vagy ballasztanyagok tulajdonképpen olyan szénhidrátok, amelyeket szervezetünk nem képes emészteni. Látszólag felesleges «hézagtöltő» komponenseknek tűnnek, valójában azonban szinte létfontosságúak. Részt vesznek a teltségérzés kialakításában, ezzel csökkentik a túltáplálkozás (hiperkalorizáció) valószínűségét. A teltségérzés – bizonyos fokig – még akkor is megmarad, amikor az elfogyasztott élelem nagy része már továbbhaladt a gyomorból a bélrendszerbe. Ez a rostok felszívódás- és vércukorszint szabályozó mechanizmusából fakad. Az éhségérzet összefüggésben van a vércukorszintünkkel. A rostanyagok egyenletessé teszik a cukrok felszívását, így az étkezés utáni vércukorszint emelkedés illetve csökkenés lassabb, elhúzódóbb görbét mutat. Emiatt még néhány óra múlva is viszonylag «jóllakottnak» érezzük magunkat, és a következő étkezés előtt jelentkező éhségérzet sem lesz váratlan és «remegésszerű». A rostok ilyen értelemben kiegyenlítik a felszívódáskor bekövetkező kilengéseket, és egyenletessé teszik az egyszerre nagyobb mennyiségben felszívódásra váró anyagok (cukrok) vérbe jutását. Amennyiben az étrend rostban szegény vagy rosthiányos, a felszívódáskor jelentkező cukortöbbletet a hasnyálmirigy által termelt inzulin osztja el, amely azonban jelentős többletmunkát ró az amúgy is «túlterhelt» emésztőszervre. A rost, ilyen megközelítésből, tehermentesíti a hasnyálmirigyet és kiegyensúlyozottabbá teszi a felszívódást. A teltségérzés és szabályozás mellett meg kell említeni a rostok megkötő képességét is. Jellegükből adódóan saját tömegükhöz mérten négyszeres menynyiségű vizet képesek megkötni. Ilyen módon segítik megelőzni a székrekedéses tüneteket, feltéve, ha a rostban gazdag étrend bevitele mellett megfelelő mennyiségű folyadékot is fogyasztunk. Ellenkező esetben (vízhiány esetén) a rost nem tud vizet felvenni, megduzzadni, így még rosszabb helyzet állhat elő, mint ami korábban volt. Sajnos «jó» példa volt erre a korábbi évtizedekre jellemző «kubai narancs láz». Akkoriban nagy szónak számított, ha ünnepekkor déli gyümölcsöt lehetett kapni, és sokan fogyasztottak ilyenkor rostban gazdag kubai narancsot. Mivel azonban ez a szokásos – és mai napig jellemző – elégtelen folyadékbevitelhez társult, így azután kellemetlen emésztőszervi tünetek (nehéz emésztés, gázképződés) alakultak ki, szélsőséges esetekben a bél teljes keresztmetszetének elzáródása is. A rostok nemcsak vizet képesek megkötni, hanem az emésztés során természetszerűen képződő káros termékeket is. Korunkban, amikor a nagymértékű fehérjefogyasztás különösen elterjedt, még fontosabb lenne a rostok megkötő hatásának előnyeit felhasználni. A fehérjék lebontásakor előálló nitrozo-vegyületek károsíthatják a bélfalat és megterhelhetik a kiválasztó szerveket. A rosthiányos étrend miatt sokkal több káros 5
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
komponenset kell semlegesítenie a szervezetnek. Amennyiben rost is jelen van, a lebontási termékek egy részét a ballasztanyag megköti, így tulajdonképpen már nem jelentenek veszélyt a bélfalra és nem is igényelnek különösebb kémiai transzformációt, méregtelenítést. Ilyenkor a kiválasztó szervek (máj, vese) is könnyebben tudnak dolgozni, és a vastagbél nyálkahártyája sincs kitéve kockázatnak (vastagbélgyulladás ill. – daganat). Megemlítendő, hogy az epesavak a vastagbélben káros, adott esetben karcinogén (rákkeltő) anyagokká alakulhat át a bélflóra tevékenysége által. A rostok ezeket is hatékonyan képesek megkötni, így ezek hatástalanná válnak. Külön kiemelendő a koleszterin megkötő funkció, ami a keringési rendszer működését befolyásolja. A rostanyagok nem engedik a koleszterint visszaszívódni a béltraktusban, ezáltal csökkentik a szérumkoleszterin szintet. Mindezekből adódóan a túlsúlyosak, cukorbetegek, emésztési problémákkal küzdők, aranyérbetegek és a keringési betegek számára is igen hasznos a rostban gazdag étrend. De milyen ételek tartalmaznak rostot? A teljes kiőrlésű lisztek, a barna kenyér, a natúr pelyhek (zabpehely, rozspehely), olajos magvak (dió, napraforgómag, mandula, tökmag), a lenmag, a lencse, sárgaborsó, a főzelékfélék (káposzta) és a nyers gyümölcs és zöldségfélék mind magas rosttartalommal bírnak. Párolás, főzés hatására a rostok egy része elveszíti értékét (megpuhul), ezért a nyers fogyasztás hasznosabb. (A finomított termékek, mint a fehérliszt, fehérkenyér, fehérrizs, tésztafélék, cukrászati készítmények, növényi olaj alig tartalmaznak élelmi rostot, a húsfélék és tejtermékek szintén rosthiányosak.) A rostok csoportján belül többféle alcsoport létezik. A pektin a vízoldható, míg a cellulóz a nem vízoldható rostok csoportjába tartozik. Idősebb korban a pektintartalmú élelmek (alma, almakompót, banán, narancs, zabkorpa, zabpehely, lenmag) hasznosabbak, mivel megduzzadva nem irritálják az érzékenyebb nyálkahártyát. A cellulóztartalmú búzakorpa, nyers zöldségfélék nagyobb mechanikai hatással vannak a bélfalra, így fokozhatják a már meglévő gyulladást vagy fekélyt. Az érzékenyebb emésztőrendszerrel rendelkezőknél emiatt sem javasolják a sok rostanyagot. (Pl.: gyomorfekély, bélgyulladások, bélrendszeri daganat, stb.) A túl sok rost fogyasztása hátrányos lehet. A korpatermékek elterjedésével sokan önmagában kezdték fogyasztani a búzakorpát, vagy egyéb termékeket. A sok rost puffadást, rossz közérzetet okozhat, mivel a bélbaktériumok több anyagcsereterméket képeznek ilyenkor. Megzavarhatja a felszívódást is a megkötő hatás révén, ugyanis a rostok tápanyagokat, ásványokat (kalcium, vas) is megköthetnek a káros anyagok mellett. Gyermek és fiatalkorban a fejlődés lelassulhat, a beépülés, növekedés elmaradhat a normálistól a sok rost miatt. Éppen ezért itt is a szélsőségmentes, józan szemléletmód kell érvényesüljön: ne túl keveset és ne túl sokat. Amennyi a teljes gabonamagban, gyümölcsben vagy zöldségben van, annyi éppen optimális. A hozzáadott korpa nem biztos, hogy mindig előnyös, hiszen – ne felejtsük el: jóból is megárt a sok!
Tóth Gábor, élelmiszeripari mérnök
A Te egészséged
Fő a bizalom! De ha egyszer meginog?
Amikor két ember összeköti az életét egymással, lényegében belehelyezik magukat egymás kezébe. Elindul egy növekedési folyamat, amelynek során egyre mélyebben rá tudják bízni magukat a másikra, egyre kevesebb fenntartással el tudják fogadni egymás döntését, értékítéletét. Ebben nagyon sokat segít a szerelem érzete, hiszen sokkal könnyebb bizalmat szavazni valakinek, aki közel áll a szívünkhöz, aki kellemes érzéseket vált ki bennünk, akinek a lényéből sugárzik, hogy fontosak vagyunk neki. Amikor az egyik horvátországi nemzeti parkban jártunk és a parkolótól busszal vittek bennünket a néhány kilométerrel odébb lévő vízeséshez, erőteljesen megtapasztalhattam a bizalom és a szimpátia összefonódását. Arrafelé egy kedves, vidám buszvezetőnk volt, aki egyenként köszöntötte a felszálló utasokat, fütyörészve vezetett és kedélyesen integetett a szembejövő buszok vezetőinek. Annak ellenére, hogy nagyon veszélyesen kanyargó, szerpentines úton mentünk, mellettünk szalagkorlát nélküli hatalmas mélység tátongott, valahogy mégis biztonságban tudtam magam érezni – a tériszonyom ellenére is. Visszafelé egy morcos vezetőt sikerült kifognunk, aki nem sokat foglalkozott az utasaival, vezetés közben telefonált és nem azt a benyomást keltette, mint akinek jó napja van. Annak ellenére, hogy ugyanazon az úton mentünk vissza, ugyanolyan buszban ültünk, és végső soron baleset nélkül elvitt bennünket a parkolóhoz, nekem azon az úton halálfélelmem volt. Mi is kell ahhoz, hogy meg tudjunk bízni valakiben? A téma szakértői szerint a bizalom kialakulásában olyan tényezők játszanak közre, mint a kompetencia (a tapasztalati meggyőződés, hogy az illető ért ahhoz amit tesz, képes dolgokat elintézni, megérti és átlátja a helyzeteket), az állandóság, (ismételten és hosszú távon bizonyította rátermettségét, megbízhatóságát, kiszamítható, így előre lehet következtetni, hogy egy adott helyzetre miként reagálna), a gondoskodás (empátia, a másikért való aktív cselekvés, az a megnyugtató tudat, hogy a mi oldalunkon áll, a javunkat akarja), a becsületesség (őszinteség és nyíltság, pozitív és negatív tartalmakat egyaránt képes bántó szándék nélkül, tiszteletel kifejezni, vitában a prókat és kontrákat is felsorolja, nemcsak azt, ami az ő álláspontját igazolja) és a hitelesség (amit mond és tesz, az összhangban áll azzal, amit gondol és érez). Az együttjárás során a legkülönfélébb helyzeteket éljük át a társunkkal, ezek alapján alakul ki bennünk az a nyugodt ráhagyatkozás-érzés, amely jelentősen beleszól abba a döntésünkbe, hogy vele akarjuk leélni az életünket, hozzá megyünk, vagy megkérjük a kezét. Megfigyeljük, hogyan találja fel magát egy idegen közegben, például egy külföldi kiránduláson. Tapasztalatot szerzünk azzal, ahogyan másokkal bánik, például a gyerekekkel a gyülekezetben, vagy az idősödő szüleivel egy családi rendezvényen. Megfigyelhetjük egy hivatali ügyintézés során és még sok-sok más helyzetben… Azután megszületik a döntés, összeházasodunk és elkezdjük berendezni a közös életteret. Az elvárásaink abból táplálkoznak, amit az együttjárás során tapasztaltunk egymásról, ám néha ezek az elvárások nem találkoznak a valósággal. Ilyenkor beszélünk a bizalom megingásáról. 6
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
Ez a megingás több síkon is bekövetkezhet. Bekövetkezhet a kompetencia síkján, amikor kiderül, hogy a partner nem is annyira ügyes, mint amilyennek a kapcsolat elején látszott. Döntési helyzetekben lefagy, vagy elhamarkodott, rossz döntéseket hoz. Esetleg elméleti dolgokban nagyon erős, megbecsült a munkájában, a gyakorlati készségek szintjén azonban esetlenebb. Így könnyen rádelegálódik a kapcsolat gyakorlati működtetése az egyik félre és a hatalmi egyensúly is könnyen kibillenhet. Egy ilyen helyzetben mondta egyszer egy feleség a párterápián: «Hat éve cipelem ezt az embert a hátamon. Szeretném, ha végre magától is megtanulna járni.» Történhet az állandóság terén. Amikor az igen nem mindig igen és a nem nem mindig nem. Amikor az ígéretet nem mindig követi a tett. Azért nagyon kellemetlen a bizalomvesztésnek ez a fajtája, mert a másik fejében állandó kételyeket ébreszt. «Biztosan eljön értem akkor, amikorra megígérte? Valóban építhetek rá, számolhatok vele?» Pedig a «cserbenhagyó» oldaláról nézve olyan apróságnak tűnik. Rá mindig lehetett számítani, csak két alkalommal hagyta cserben a társát. A társ viszont ez a két eset alapján hajlamos nagyon elbizonytalanodni és a magára hagyatottság érzése folyamatos éberségre készteti. A gondoskodás azért fontos összetevője a kapcsolatnak, mert a különlegesség érzetét kölcsönzi a feleknek. «Különleges és fontos vagyok a számára, mert ezt is megteszi értem.» Ennek az érzésnek az elvesztésével pontosan az az összetevő vész el a kapcsolatból, amely azt igazán különlegessé, minden más kapcsolattól megkülönböztetetté teszi. A megcsalás különösen fájdalmasan érinti a megcsalt felet a gondoskodás mentén, mert árulás a kapcsolat különlegességével szemben. Sokszor hallom a megcsalt felektől a panaszt: «Évekig mostam rá, a kedvenc ételeit főztem, és ő képes volt elmenni azzal a…» vagy: «Minden kívánságát lestem, megszakadtam a munkában, hogy egy ilyen életet biztosíthassak neki, ő meg lefeküdt a főnökével.» A becsületességben való bizalomvesztés hasonló az állandósághoz, csak még egy fokozattal negatívabb, erőteljesebb. Az állandóságban való csalódás lehet véletlen, figyelmetlenség, vagy a körülmények szerencsétlen összjátéka. A becsületesség mentén való cserbenhagyás azonban feltételez valamilyen szintű tudatosságot, szándékosságot. Tudta, mi lett volna a helyes, de ő más utat választott. Egy ilyen csalódás után mindig ott vannak a kérdőjelek: «Tényleg ott volt, ahol mondja? Biztosan azzal találkozott, akiről én tudok?» Ha a másik ember becsületességében való megingást egy magatartásformára korlátozzuk (például az ígéretei, pénzügyei, a kapcsolatai terén), akkor a hitelesség az egész személyiséget érinti. Ha valakinek a hitelességében csalódunk, úgy érezzük, az egész ember más, mint amit kifelé mutat és amit mi tudtunk eddig róla. Ez a fajta csalódás nagyon erős ellenszenvet válthat ki a másikkal szemben, és sok esetben az egész személy elutasítását is vonhatja maga után. Talán a bizalomvesztésnek erre a formájára gondolhat Jézus, amikor azt mondja, hogy a házasságtörés elég erőteljes indok lehet a házasság felbontására (Mt 19,9). Nem kell ennek törvényszerűen bekövetkeznie, hiszen sok pár vissza tudott már erről a pontról is jönni (általában megfelelő segítség mellett), de bekövetkezhet a bizalomvesztésnek olyan mélysége, amikor egyszerűen ellehetetlenül az együttélés.
A Te családod
Mit tegyünk, ha megingott a bizalmunk? 1. Nyerjünk időt! A bizalomvesztés nagyon sürgető krízis. Ha belekerülünk úgy érezzük, most azonnal meg kell oldanunk, mert különben szétfeszít bennünket. Pedig ez nem lehetséges. A bizalom kialakulása egy hosszú folyamat volt, heteket, hónapokat, olykor éveket vett igénybe. Hogyan lehetne akkor az elvesztett bizalom helyreállítása egy nap, vagy néhány óra műve? Ha a kapcsolat elején nulláról indultak, most ugyanazt a folyamatot kell végigjárni, azzal a különbséggel, hogy most mínuszból indulnak. 2. Kérjünk szakszerű segítséget! A bizalomvesztéshez gyakran társul a harag, csalódottság, fájdalom, megbántottság érzése. Ezek pedig köztudottan elveszik a tisztánlátást, torzítják az objektivitást. Nagy segítséget jelenthet ilyenkor, ha van valaki, aki egy külső, pártatlan nézőpontot tud képviselni a probléma feldolgozása során. Egy terapeuta nagyon sokat lendíthet ilyenkor a folyamaton. Ám vigyázat! A terapeuta értékrendje, világnézete sokszor erősen befolyásolja a végkimenetelt. A megcsalásos helyzeteknél különösen érdemes ezeket a kérdéseket előre tisztázni. Vannak ugyanis terapeuták, akik nem azon dolgoznak, hogy a
pár eljusson a megerősödött bizalmú, újra elköteleződött, monogám kapcsolatig, hanem abban próbálnak «segíteni» hogy a pár hogyan fogadja el a jövőben is társa külső kapcsolatait anélkül, hogy ez a házasság végét jelentené. Mivel ez a szemlélet alapvetően ellentdmond a keresztény értékrendnek, fontos a terapeuta “lecsekkolása” a terápiás folyamat megkezdése előtt. 3. Tegyünk dolgokat “csak úgy”! A megoldás kényszere nélkül, tegyünk dolgokat csak azért, hogy együtt legyünk. Pontosan úgy, mint a kapcsolat elején. Teremtsünk olyan helyzeteket, amelyekben a másikat újra, vagy más oldalról felfedezhetjük! A bizalomvesztés a kapcsolatunk tortájának egy szelete, ám van még mellette sok másik szelet is. Merjünk élni a 7
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
kapcsolat többi szeletével is! 4. Fektessünk le új játékszabályokat! A bizalmi krízis feloldását segítheti, ha új játékszabályokat fektet le a pár, amelyek nagyobb rálátást biztosítanak egymás életére, amelyek a csalódott félnek nagyobb biztonságérzetet kölcsönöznek, illetve szükség esetén “elszámoltatják” a csalódást okozó felet. Két dologra azonban nagyon figyelni kell: a dolog nem fajulhat odáig, hogy a kapcsolat vallató-vallatott, nyomozó-bűnöző, vagy szülő-gyerek kapcsolattá minősül át; emellett a játékszabályokat egy meghatározott időre állítsuk fel, hogy a bizalom helyreállítása után felül lehessen bírálni őket és új játékszabályokat lehessen alkotni. 5. Időnként beszélgessünk róla , “monitorozzuk” a változást! A bizalmában megingott fél hajlamos ezt a témát az első számú beszédtémává avanzsálni, ami a másikban azt fogja kiváltani, hogy egy idő után teljesen elkerül mindenfajta kontaktust, mert elege lesz abból, hogy mindig erről kell beszélnie. Ennél sokkal jobb, ha megállapodnak egy, a mindkét fél számára elfogadható gyakoriságban, amikor beszélgetnek a témáról, amikor mindketten készülhetnek rá (például minden csütörtök este 20 és 21 óra
között). 6. Vegyük észre a pozitívumokat! Krízishelyzetben mindenki hajlamos a látását leszűkíteni a negatív dolgokra. Ez ellen tudatosan fel kell lépni! Érdemes például egy naplót vezetni a feldolgozás időszakában, amelybe minden nap bejegyzik, hogy milyen dolgok történtek ma, amelyeket szeretnék, hogy megmaradjanak a kapcsolatukban. Érdemes ezeket időnként saját maguknak és egymásnak is felolvasni, mert ez tudatosítja, hogy mennyi erőforrás van ebben a kapcsolatban, amelyre támaszkodni, építeni lehet. Dr. Mihalec Gábor, párterapeuta www.mihalecgabor.hu
A Te családod
Ellentmond önmagának Pál apostol? Félreérthetetlenül világosan és meggyőzően hirdeti Pál a feltámadás üzenetét, mint a reménység egyetlen alapját. Azonban van a leveleiben egy néhány kijelentés, amelyekkel úgy látszik, hogy ellentmond önmagának. Ha azonban önmagának ellentmondana, az messzemenő következményekkel járna a kereszténység reménységének megbízhatóságára vonatkozóan. Mielőtt ilyen merész végkövetkeztetéshez csatlakoznánk, meg kell kérdezni magunkat, hogy mit akart Pál ezzel a néhány íráshellyel mondani, és hogy valóban ellentmondanak-e annak, amit ő más íráshelyeken félreérthetetlen világossággal vallott. Kezdjük el az egyik írás szakasszal, ami már sok bibliamagyarázónak nehézséget okozott, és amit egy nembiblikus gondolat alátámasztásának bizonyítékául hoztak fel. II. Kor. 5,1-9. verseiről van szó, amelyek így hangzanak a katolikus fordításban: «Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátorunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetköztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga az Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Azért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk Hozzá, akár távol járunk Tőle.» Pál szeret képekben beszélni. Mindjárt az 1. versben a mi földi létünket sátorban-lakozáshoz hasonlítja. A sátorkészítő Pálhoz közel állt egy ilyen hasonlat. Jól tudta, hogy állítanak fel egy sátrat, és hogyan bontanak le újra. De nem csak a sátor összedöléséről vagy összeomlásáról tud, hanem tud egy épületről is, vagy egy hajlékról, amely nem emberi kezekkel, hanem Isten által készíttetett. Már itt láthatóvá lesz, hogy itt egy hasonlatról van szó, mivelhogy az emberi testet nem emberek készítik, mint a sátrat. Az emberi test – természetét nézve a Teremtőnek egy csodaműve – a bűn által összeomlásra lett ítélve. Az Isten által készített építményt – ellentétben a földi sátorral – örök háznak nevezi a mennyben. Aztán mindjárt azzal a nagy szükséggel foglalkozik Pál, amely a földi sátorház lebontásával, vagyis lerontásával van összeköttetésben. Az ember halálára a 2-4-ig terjedő versekben ezeket a kifejezéseket használja: «... mezíteleneknek nem találtatunk», «levetkőztetni». Az 1. versben pedig a sátorház lerontásáról van szó. Pál számára ez sóhajtozásra és levertségre ad okot (2-4. vers). Ugyanakkor ez a válságos állapot egy nagy vágyat is ébreszt. A Rómaiakhoz írt levélben ugyanennek a vágynak hasonlóképpen kölcsönzött kifejezést: «Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mindidáig. Nem csak ez pedig, hanem maguk a Lélek zsengéjének bírtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.» (Róm. 8,22-23.) Majd a 24. és 25. versekben megadja, hogy miért tud ő így vágyódni 8
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
és reménykedni: «Mert reménységben tartatunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert amit lát valaki, miért reményli is azt? Ha pedig, amit nem látunk, azt reméljük, békességes tűréssel várjuk». II. Kor. 5-ben arról tesz tanúbizonyságot Pál, hogy ő még egy más megoldást is ismer, mint a halált, vagyis a «sátor lerombolását». Szembeállítja egymással a mezítelenné lételt (vagy levetkőztetést) a felöltöztetéssel. És ekkor újra kedvenc témájához érkezett: az átváltozáshoz. Pál kívánta, hogy felöltöztethetne már – az átváltozás által, az Úr visszajövetelekor. Remélte, hogy a halált (a levetkőztetést) nem kell megérnie, hanem a lelki testet (a mennyei hajlékot) mindjárt a Jézus visszatérésekor megkapja, anélkül, hogy meg kellene halnia (mezítelenné kellene válnia). Ez az így kifejezett várakozás teljes összhangban van Fil.3,20.21-gyel: «Mert a mi országunk a mennyekben van, ahonnét a megtartó Úr Jézus Krisztust is várjuk; Aki elváltoztatja a mi nyomorúságos testünket, hogy hasonló legyen az Ő dicsőséges testéhez, az Ő hatalmas munkája szerint, mely által maga alá is vethet mindeneket.» A korinthusiaknak már az első levelében írt az átváltozásnak erről a lehetőségéről, amit nem előz meg a halál: «Azt pedig állítom, atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. Íme, titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk, nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.» (I. Kor. 15,50-53.) És ezzel pontosan odaérkezett, amiről II. Kor. 5,4ben is írt: «Mert akik e sátorban vagyunk is, sóhajtozunk, megterheltetvén; mivelhogy nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet.» Miben reménykedett Pál? Pál reménységének csúcspontját az átváltozás képezi. Azt szerette volna megérni legszívesebben, amit egykor Énok (I. Móz. 5,24) és Illés kaptak ajándékul (II. Kir. 2,11.). Felvitettek a mennybe, anélkül, hogy előtte halált láttak volna. Ha azt hitte volna, hogy a halál rögtön elhozza a megváltottak számára az Úr jelenlétének boldogságát, akkor teljesen érthetetlen lett volna vágyakozása az átváltozás által nyert «mennyei öltözet» után. Számunkra is érvényes, még ma is, amit írt Pál e földi élet felől. Még mindig a vándorlás útján vagyunk, vendégek és idegenek vagyunk a földön. És mégis vigasszés bizalommalteljes lehet a keresztény. II. Kor. 5,5-ben azt világítja meg az apostol, hogy reménységünkre mi egy foglalót, vagy is egy zálogot kaptunk: a Szent Lelket. Ezért tudja a 6. versben ezekkel a szavakkal folytatni: «Azért mivelhogy mindenkor bízunk, és tudjuk, hogy e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól – mert hitben járunk, nem látásban». A Szent Lélek az, aki képessé teszi a hivőt, hogy örvendezve élje hitéletét, noha Urát nem láthatja szemtőlszemben. Az ő földi élete egy vándorsátorban való tartózkodás (1. vers), távol az Úrtól, vándorként (6. vers). «Mert most tükör által, homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem» (I. Kor. 13,12.).
Lelkünk
A keresztény hitben él, arra tekintve, ami neki vegye, akkor fognak ők az Úrnál lenni, és nem «távol az ígérve lett, de ami még láthatatlan (II. Kor. 4,18.). Boldog Úrtól». lehet mégis a jövőbeli dicsőség reménységében, mert az Csak az mondhatja Pálról, hogy ő azt várta, hogy örökké maradandó lakhely kilátásban van számára. A földi már a halálkor Isten jelenlétébe kerül, aki elfelejti azt, élet a keresztény számára azért is egy vándorlás, «távol az hogy milyen erősen hitt Pál a Jézus visszajövetelének Úrtól», mert a mennyei dicsőségbe bevonuló Urát, testben, közelségében. Szeretett Urának közeli visszatérésébe vetett a jelenben még nem láthatja. A jelenlegi testet Pál földi háznak nevezi, mivelhogy azt nem tarthatja meg, mert az «halálra szánt test» (Róm. 7,24. kf.), vagy más szóval: egy lebontásra szánt sátor. A maradandó ház, az a felöltöztetés, vagyis az átváltozás által kapott új test, vagy pedig az újjáteremtés által nekünk ajándékozott feltámadott, megdicsőült test (I. Thes. 4,15-17.). A levetkőzés Pál apostol a börtönben. Rembrandt. 1627 és felöltözés képének rendíthetetlen hite volt Pál apostol reménységének az használata Pál apostoltól alapja, hogy nem kell levetkőztetnie, hanem felöltöztetnem egy rendkívüliség. Ezt a kifejezést a megtérésre hettet, azaz nem kell meghalnia, hanem el fog változni. is felhasználja. Azt mondja Efé. 4,22-24-ben: «Hogy Azonban készen van, hogy az Úrnak tetszésére éljen, levetkőzzétek ama régi élet szerint való óembert, mely meg teljesen mindegy, hogy még a vándorlás közben van-e, vagy van romolva a csalárdság kívánságai miatt. Megújuljatok pedig már az Úrnál (II. Kor. 5,9.). Ugyanebben a fejezetben pedig a ti elméteknek lelke szerint, és felöltözzétek amaz a 10. vers így hangzik: «Mert nekünk mindnyájunknak új embert, mely Isten szerint teremtetett igazságban és meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki valóságos szentségben”. Kol. 3,9-10-ben is hasonlóan írja: “Ne megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, hazudjatok egymás ellen; mivelhogy levetkőztétek amaz vagy jót, vagy gonoszt.» Egyedül ez a vers elég volna arra, óembert az ő cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek amaz új hogy ledöntsön minden olyan gondolatot, amely szerint az embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való apostol egy olyan lélekre gondolna, amely a testet elhagyva ismeretre, Aki teremtette azt.» az Úrhoz lebbenne. Pál tudja, hogy az ember csak akkor Mindkét bibliaszövegben az óember levetkőzéséről nyeri el jutalmát, vagy büntetését – földi életében való és az új ember felöltözéséről van szó. Olyan meglepő az, cselekedeteinek megfelelően – miután Krisztus ítélőszéke hogy Pál II. Kor. 5-ben levetkőzést és felöltözést mond, előtt már megállt! A Biblia nem a testtől való megváltást amikor a test halandóságának halhatatlanságra való tanítja, hanem a testnek a megváltását, mégpedig átcseréléséről beszél? II. Kor. 5,8. versében mégegyszer az egész ember megváltását (Róm. 8,23.). Ugyanezek a visszatér Pál a vándorlás kifejezésre, és ugyanazt a képet gondolatok foglalkoztatták az apostolt akkor is, amikor használja, mint a fejezet elején. Legszívesebben e sátornak az evangélium miatt börtönben volt és elítéltettetéséveI lerontása nélkül, azaz halál nélkül szeretné elhagyni e kellett szembenéznie. Ki csodálkozna még afelett, hogy az halandó testet, és felöltözni az új házat, hogy mindenkor apostol latolgatta, hogy mi lenne jobb: életben maradni, az Úrnál lehessen. vagy meghalni? Ilyen körülmények között kérte a filippibeli Pál nem volt megfertőzve a görög filozófiától, gyülekezetet, hogy imádkozzon, hogy ez a nehéz próba is amire általában támaszkodnak, amikor azt gondolják, hogy a Krisztus megdicsőítésére szolgáljon (Fil. 1,19-20.). a hivő közvetlenül a halál után az Isten közelségébe kerül. Hogy ez azután élet vagy halál által történik? – Ő tudta, mikor lesz az, amikor a hívő «mindenkor az Úrnál a döntő Pál számára csak egyedül a Krisztus megdicsőítése lesz»: nem a halálkor, hanem a Jézus visszajövetelekor (I. volt. És Krisztust megdicsőítheti az apostol az Úrnak Thes. 4,17.). Ez a várakozás pedig teljesen egybecseng Jézus szentelt élete által, vagy pedig a mártírhalál bátorságos ígéretével, amit tanítványainak adott búcsúzásakor. Ott elviselése által. Egy ilyen halál megdicsőíti az Urat, és lehet elmagyarázta nekik, hogy elmegy, hogy helyet készítsen, az evangélium erejének egy bizonyítéka. Mindkét eset által de azt is megmondta, hogy ők ezeket a helyeket csak az Ő ki tudta volna fejezni tiszteletét Pál szeretett Mestere iránt visszajövetelekor vehetik birtokukba: «És ha majd elmegyek (Fil. 1,21.) Még egy további elgondolás is befolyásolhatta és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz Pál gondolatait. Tudta, hogy a meghalt ember nincs az idő veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És törvényszerűsége alatt. A halállal minden ki van kapcsolva. hogy hová megyek én, tudjátok, és az utat is tudjátok.” (Ján. Amikor a meghalt hívő új életre támad, nem tudja, hogy 14,3-4.). Csak amikor Jézus visszajön, hogy az övéit magához mennyi időt töltött a halál-alvásban. 9
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
Lelkünk
Az alvás és az ébredés között számára nem telik az idő, nem érzékeli az időt. A halál: “mint egy éjszakai alvás” (Luther) Luther Márton ezt a következő szavakkal fejezte ki: «Mihelyt szemeink lecsukódnak és sírba takaríttatunk, újból fel leszünk ébresztve, mert ezer év olyan lesz számunkra, mintha csak egy fél órát aludtunk volna a sírban. Ha éjszaka alszunk, nem halljuk az óra ketyegését, és nem tudjuk az időt és az órát, hogy milyen hosszan aludtunk. Hogyha ez a megállapításunk az alvásnál, mennyivel inkább úgy van az a halálban; tovatűnik ezer év, mint egy éjszakai alvás.» Az adott helyzetében Pál is hasonlóképpen érezhette. Mit választana, ha választhatna? Életet vagy halált? «De ha e testben való életem munkámat gyümölcsözteti, hogy melyiket válasszam: meg sem mondhatom.» (Fil. 1,22.) E latolgatás közben lett igazán tudatossá benne, hogy milyen nehéz is lenne a döntés, és ezért magyarázza aztán a címzetteknek : «szorongattatom e kettő között». Ott áll Pál e két lehetőség – élet vagy halál? – nyomása alatt. Oly keményen ütnek rajta ezek a kérdések, hogy nem tudja, melyik megoldásnál kellene döntenie. Ezért tör ki belőle az, amit a legjobban szeretne: «Mert szorongattatom e kettő között, kívánván elköltözni és a Krisztussal lenni; mert ez sokkal inkább jobb» (23. vers.). Ez sokkal jobbnak tűnik neki, mint tovább élni ezen a földön, mert így – nem érzékelve az alvás idejét –mehetne egyenesen az Úr színe elé. Itt is, mint II. Kor. 5-ben, szintén azt láthatjuk, hogy Pál legjobb megoldásként az átváltozásra gondol. De pontosan ebben a belső veszélyben mutatkozik meg Pál apostol benső nagysága és odaadása a Krisztus ügyéért. Ő nem csak magára gondol, hanem mindenekelőtt a gyülekezet jólétére. Tudja, hogy a gyülekezetnek az ő segítségére van még szüksége. És így, ebben a magával való párbeszédében, a saját érdekeit háttérbe helyezi. Ezért tudja olyan őszintén írni: «De e testben megmaradnom szükségesebb, ti érettetek. És ebben bízva tudom, hogy megmaradok, és együtt maradok mindnyájotokkal, a ti hitben való gyarapodástokra és örömötökre; hogy bőven dicsekedhessetek velem Krisztus Jézusban az én ti nálatok való újabb megjelenésem által.» (Fil. 1,24-26.). Személyes lelki életünket csak elősegítheti, ha többet foglalkozunk azokkal az előjogokkal, amik a mi megmentésünk érdekében adattak. A legfontosabb ügyünk ma az kell legyen, hogy Jézus viszszajövetelére felkészüljünk, és szabaddá tegyük magunkat minden kíforgatott írásmagyarázástól, amely az oly szükséges előkészületben akadályozna minket. Egy különös erőforrása annak, hogy a mindennapi élet kísértései között és a végidő viharaiban meg tudjunk állni, a keresztényreménység lényegének igazi megértésében áll.
AMIRE A BÁRKA MEGTANÍTOTT
Noé bárkája mindenre megtanított, amit az életről tudni kell. 1. Ne szalaszd el a hajót. 2. Ne felejtsd el, hogy mind egy hajóban evezünk! 3. Tervezz előre. Akkor sem esett az eső, amikor Noé elkezdte megépíteni a bárkát. 4. Maradj fitt! Még akkor is előfordulhat, hogy valaki valami igazán nagy feladatot bíz rád, amikor már idősebb leszel. 5. Ne törődj a kritikákkal. Csak csináld meg a munkát, amit meg kell csinálni. 6. A jövődet biztos talajon, egy magaslatra építsd! 7. A biztonság kedvéért legyen egy párod az úton! 8. A gyorsaság nem mindig előny. A csiga és a gepárd is ugyanazon a fedélzeten utazott. 9. Ha stresszes vagy, lebegj a felszínen egy ideig tétlenül. 10. Emlékezz: a Bárkát amatőrök, a Titanicot pedig profik építették. 11. Nem számít mekkora a vihar, ha Isten oldalán állsz,
végül mindig egy szivárvány vár rád.
Tobler Gusztáv: Nincs többé halál. Mikor kezdődik az örökélet
10
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
Lelkünk
Miért nem hit a vallás? Minnél több vallás van, annál kevesebb a hit.
A vallások száma gyorsan növekedik, miközben a hívő emberek száma csökken. Mennél több vallás hirdeti magát hangos propagandával, annál messzebb kerülünk Istentől, aki emberi létünk meghatározója. Minnél több vallás van, annál kevesebb a hit. Ez az értékválság nem csupán a vallási szervezetek hanyatlását jelenti, hanem emberi létünknek, kultúránknak, erkölcsünknek belső meggyengülését is. A nem keresztény vallások európai terjedése, új világhódítása is mutatja: baj van a kereszténységünkkel. Valamit elrontottunk. A kereszténység eredetileg krisztuskövetést jelentett, ma a vallásfelekezetek egy csoportjának gyűjtőneve, azoké, akik Jézus Krisztusra hivatkoznak, vallásuk alapjának a Bibliát tartják, bár annak tanításait nem mindenben követik. Megbotránkoznak azon, ha a muszlim napjában ötször imádkozik és felháborodik, ha szent könyvüket a Koránt valaki gyalázza. A keresztények lassan elfelejtik azt, hogy Krisztus Megváltót, Messiást jelent. A magukat keresztényeknek valló emberek legtöbbször csak múlt idő. ben keresztények. Sokszor mondják politikusok, a közélet szereplői is, hogy mi «kulturálisan» vagyunk keresztények, de ezt nem gyakoroljuk. A vallásszociológusok ma a keresztény társadalom legnagyobb részét a «maguk módján» vallásosak közé sorolják. A Bibliát még illik ismerni, de követni, vagy a benne elmondottak történelmi hitelét elfogadni nem divatos. Jó néhány Bibliát hamisító bestseller (nem árt a szó eredeti jelentésére figyelni: «jól eladható») hatására, ma már intelligensnek tartott szkepszissel kell gondolni a Jézusról szóló régi történetekre. «Jobb társaságokban» jószerivel ma már csak arról illik beszélni, hogy volt-e Jézusnak felesége, és hogy is van az a da Vinci kód. Így a velünk járó, élő Jézust lassan kizárjuk életünkből és elfeledjük. Esetleg van még vallásunk, vannak műemlék templomaink, de már régen eltűnt a hitünk. Megkopott a hitünk. Olyan, mint egy sokat használt inflálódó papírpénz. Mi, keresztények nem bízunk abban, akiről a nevünket kaptuk. Posztkrisztiánusz, vagyis kereszténység utáni korban élünk, szokták mondogatni a bölcs társadalomkutatók, hiszen a társadalom túlnyomó többsége szerint - még akkor is, ha ezt nem illik nyersen kimondani - elavult, ma már használhatatlan eszme lett a kereszténység, amit ugyan múzeumi tárgyként meg kell őrizni, de a gyakorlatban nem lehet használni. Ezzel a véleménnyel szemben sokan úgy érvelnek, hogy elmondják: a különböző vallások szervezeti élete virágzik, szavuknak súlya van a politikában és a közéletben. Minden valamirevaló társadalom arra törekszik, hogy az egyházak létét jogilag, anyagilag biztosítsa. Nem az egyház, mint szervezet kopott meg. 11
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
A műemlék templomokat gondosan restauráljuk, még akkor is, ha alig-alig téved be hívő ember a falaik közé, mert már inkább turista látványosság, mint Isten háza. De, ha a benne összegyülekezettek hite is megkopik, pénzügyi támogatásokkal, szervezeti fegyelemmel, kulturális, szociológiai eszközökkel sem lehet azt újrafényesíteni. Ma a hatalomtól duzzadó, virágzó egyházszervezetekben megkopott hitű emberek milliói vannak, akik maguk sem hiszik azt, amiről nevezik magukat. Ez a posztkrisztiánus állapot. A mindennapi szóhasználatunkban a hitet és a vallást eredeti tartalmától eltérően használjuk. Pedig a hit nem hiedelem. Nem a tudás, de nem is a tudás ellentéte. A hit nem ösztön, de nem is ösztöneink ellen való. A hit – bizalom, ami az embernek az egyik legegyedibb, a többi élőlénytől eltérő lehetősége. Nem materiális valóság, ami megmérhető, de valós jelenléte nélkül az életünk szegényebb, értelmetlenebb lesz. A hit nem csupán múló érzés, vagy egy olyan szubjektív állapot, amit könnyen ki lehet aludni. Az egész, mind a materiális, mind pedig a spirituális létünket meg-határozó valóság. Már a Biblia is így beszélt róla: «A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.» (Zsid 11:1). A mai emberek a hitet legtöbbször az elhívéssel azonosítják, pontosabban olyan elméletek elfogadásával, amit bizonyítani nem lehet. Ezért illik szkeptikusan fogadni. Pedig igazi hit nincsen bizonyosság, meggyőződés nélkül. Ugyanakkor a hit még nem tapasztalás, hanem reménység és bizalom, ami tapasztalás által válik meggyőződéssé. Nem tud az az ember hinni, aki nem reménykedik. Nem tud az reménykedni, aki soha nem tapasztalja a reménylett dolgok valóságát. De mi a hit tárgya? Miben hiszünk? Ma is sok keresztény ember abban akar hinni, amit szeretne, amit igaznak és jogosnak tart. Ezért van az, hogy az egyháztörténelem a dogmák és a különböző egymásnak feszülő igazságok háborúja. Ez ad lehetőséget arra, hogy elvi alapon lépjük át a szeretet nagy parancsát. Így a hit nem összeköt, hanem elválaszt. Ez az igazsággal való kapcsolatunkat is eltorzítja. Egyrészt azt kezdjük hinni, hogy sok egymásnak feszülő, egymásnak ellentmondó igazság létezhet. Ez a vulgáris pluralizmus. Mások meg azt kezdik vallani, hogy az igazság kisajátítható, privatizálható. Ezért lehet például «megkülönböztető» igazságról beszélni, ami csak egy szűk szekta magántulajdona. Ez a fundamentalizmus. Mindkettő a hit félreértése, ami oda vezet, hogy újra meg újra felvetjük magunkban a kérdést: egyáltalán van értelme a hitnek? Hiszen minden ember hisz valamiben, legyen hát a hite szerint - mondjuk. Azt gondoljuk, hogy a hit az jön magától, fontos, hogy az értelmünk ellenőrzése alatt működjön.
A Tudomány világában
Sokak szerint a hitek ütközése nem más, mint világunk tragédiája. Nincs szükség hitre, elég a józan értelem. De hit nélkül sivár lesz az életünk. A vallás valaminek a megvallása. Hit nélkül értelmetlen, de ez a hit több, mint elhívés. A Biblia arra tanít: «ahogyan a test halott lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül» (Jak 2:26). A hit tehát valaminek a megvallása szóval és élettel. Viszont a keresztény ember nem egyszerűen egy isteni parancs végrehajtója, hanem Valakinek a tanítványa, követője, aki megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ezért nem valamiben hisz, hanem Valakiben, aki a kezdet és a vég. Ő áll az életem elején, és ő áll meg utoljára porom felett. Ezért hitünk nem hiedelem, hanem gyakorlati krisztuskövetés. Ha ez megszűnik, vagy rövidzárlatos lesz a «vallás», mint felekezet, a szervezet haldokolni kezd, mert «a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában» (Jak 2:17). A kereszténység annak a naponkénti megvallása, hogy mit jelent az én számomra Krisztus. Hit nélkül nincsen élő vallás, de vallás nélkül a hit is halott önmagában. Nincs üdvözítő vallási szervezet, de a hit, mivel Istennel való közösségen alapszik, közösséget teremt az emberek között is. A hitet nem születésekor kapja az ember, hanem az újjászületés nyomán ébred fel a szívben. Ezért Jézusnak nincsenek unokái meg dédunokái, csak gyermekei vannak. Csak úgy él a hit, ha szóval és cselekedettel naponta készek vagyunk megvallani azt, amit hiszünk. A hitet nem birtokolhatja egy szuper vallási hatalom, csak az egyén bízhat Istenben, pontosabban egyénileg kell észrevennünk azt, hogy Isten bízik bennünk, és mindent elkövet azért, hogy a mi bizodalmunk, hitünk találkozzon az ő hitével mibennünk. Erről a találkozásról vall a vallás. Prof. Dr. Szigeti Jenő, egyetemi tanár
nem is gondolunk arra, hogy a teremtett rendet figyelmen kívül hagyjuk. Például az összegyűjtött falevelet, füvet elégetjük, arra számítva, hogy ezzel hasznot hajtunk. Pedig pontosan az ellenkezőjét tesszük ezzel. A megtermett növényi részek lebontására Teremtőnk a legjobb utat választotta: ezek a parányi lények olyan feladatot kaptak, hogy a talajba juttassák a levelet, füvet, hogy ott újból felhasználhatóvá váljanak. Ha ezt gyorsan akarjuk elérni, meggyújtjuk a fölöslegesnek tűnő növényi részeket, hogy így füstöt támasztva sokaknak kellemetlenséget okozzunk, miközben a munkára kész parányi lényeket elpusztítjuk. Legyünk tekintettel a Teremtő bölcs tervére: körforgást alkotott meg a természetben. Tervezői találékonyság Mennyi aprólékos finomság, gondosság és pontosság látható e lényeken! Némelyik egysejtű például ostor segítségével mozog, mások csillókkal tudnak helyet változtatni. Ezek a parányi „testrészek” igen finom felépítésűek. Vizsgáljunk meg egy csillót! Az elektronmikroszkópos felvételek nyomán készült rajzon jól szemlélhető egy csilló keresztmetszete. A hosszanti csillót két hosszanti mikrotubulus és kilenc perifériális mikrotubulus pár mozgatja. Micsoda elmés megoldás! S ha elgondoljuk, hogy egy papucsállatka testét kívülről borító csillók sokasága hogyan végez összerendezett mozgást! Értékeljük e parányokat! Emberi megfontolás alapján helyesnek látott eljárásokkal ne pusztítsuk ezeket a lényeket se! Inkább őrizzük! Legyünk azok, akik az építéssel, a teremtett világ rendjének megőrzésével is kifejezzük hálánkat Teremtőnknek! Fekete István, agrármérnök
Egysejtű élőlények Ritkábban jutunk el egy olyan állat- és növénykertbe, ahol parányi lények sorakoznak fel. Kiránduljunk a mikrovilágba! A nagyobb, szemmel jól látható élőlényekkel együtt élnek olyan parányi lények, amelyek csak mikroszkóppal láthatók, olykor több százszoros nagyítással. A talaj, az édesvizek, a tenger tele van ilyen nyüzsgő lényekkel. Tökéletes egyszerűség Az egysejtű lényekről sokan azt gondolták, hogy ezek egyszerű, primitív szervezetek. A gondosabb tanulmányozás azonban ámulatba ejti a felfedezésre éhes szemlélőt. Az egysejtű élőlény semmivel sem kezdetlegesebb egy soksejtű lénynél. Ugyanúgy élettevékenységet folytat, mint egy általunk jól ismert élőlény: táplálkozik, mozgást végez, szaporodik, alkalmazkodik az időjárás viszontagságaihoz – önálló életet él. Testében apró szervecskék vannak, amelyek tökéletesen működnek. Parányi lények szolgálatban Végső soron ezek a lények is az embert szolgálják, mint a nagyobb élőlények: «Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak» (Ésa 60:7) – mondja a Biblia. Vajon becsüljük-e ezeknek a parányi lényeknek a munkáját? Mivel szolgálnak bennünket? Egyes élőlények azzal foglalkoznak, hogy az elpusztult növényeket bontják le. A bomló szerves anyagok eltakarítása a feladatuk, amit kitartóan végeznek. Ez az Isten által teremtett rend. Olykor 12
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
A Tudomány világában
Volt egyszer egy reformáció Lassan fél évezrede annak, hogy Luther Márton ágostai szerzetesrendi egyetemi tanár kifüggesztette 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára. Akkor tán senki nem gondolta, hogy ezzel a tettével egy új korszakot nyit meg, nemcsak az európai egyháztörténelemben, hanem az ember Istenhez, egyházhoz és hithez való viszonyában. A «Sola Ecclesia» azaz «Egyedül az Egyház» elvével a «Sola Scriptura» azaz «Egyedül az Írás» elvét állította szembe, kiszabadítva ezzel a Bibliát − a kereszténység tiszta forrását −, az egyházi hagyományok és emberi magyarázatok börtönéből. De vajon ma, így félévezred távlatából milyen elképzelések és emlékek élnek még – vallásos és nem vallásos tömegekben − erről a kultúrtörténetileg és a bibliaismeret szempontjából különösen forradalmi korszakról. Vajon időszerűek-e ma is azok döntő felismerések, korszakalkotó eszmék, melyek szikrát gyújtottak Németországban, hogy aztán az ebből lobbant lángok Rómát − a pápaság székhelyét is − alaposan megperzseljék. Különös jelentőséget adhat írásunknak az a tény is, hogy 1999. október 31-én, a reformáció emléknapján, a Római Katolikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség képviselői közös nyilatkozatot írtak alá a megigazulás tanának értelmezéséről. Katolikus és protestáns részről is több jeles teológus tiltakozott az aláírás miatt. A protestánsok egy része egyenesen a reformáció elárulásának minősítette e lépést. Háromrészes írásunk segíthet „rendet vágni” e máig aktuális kérdések erdejében. A történelmi háttér Az úgynevezett reformzsinatok utáni évtizedekben a pápaság teljesen elvilágiasodott. A reneszánsz pápák uralkodása idején (1447−1521) már nem csak az elmélyültnek addig sem nevezhető hitélet hanyatlott még inkább, hanem a valláserkölcsi normák tekintetében is döbbenetes mértékűvé lett a romlás. A XV. század második felének pápái teljesen világi uralkodókként viselkedtek, inkább államférfiak és hadvezérek voltak, mint elhívott egyházfők. Politikai hatalmuk erősítésére és növelésére törekedtek, nemritkán pedig törvénytelen gyermekeik gazdagítása volt a fő céljuk. A diplomácia és az erőszak legerkölcstelenebb eszközeitől sem riadtak vissza. Nem meglepő tehát, hogy a reformáció előestéjén Rómában a legvisszataszítóbb vétkekkel kérkedtek, a szemérmetlen cinizmus, valamint a szinte teljesen leplezetlen hitetlenség, jobb esetben a kétely uralkodott. «Művészetpártolás, szépségimádat és erkölcstelenség, humanizmus és vad tivornyák éppúgy váltják egymást a pápák udvarában, mint a többi renaissance udvarokban.» «Erotikus költőből lett pápává II. Pius (Enea Silvio Piccolomini). VIII. Ince a legerkölcstelenebb életet élte, törvénytelen gyermekeit és unokáit nyilvánosan elismerte és azoknak menyegzőjét a Vatikánban tartotta meg... VI. Sándor (Rodrigo Borgia, 1492−1503) nemcsak hogy egészen a vérfertőzésig erkölcstelen életet élt, hanem még hírhedt gyermekei (Lucrezia és Cesare Borgia) számára az egyházi államot is világi fejedelemséggé, saját családi birtokká akarta átalakítani. II. Juliusban a papi lelkületből egy szemernyi sincsen, azonban annál kiválóbb hadvezér, akinek egész pápasága az egyházi állam önállóságáért vívott folytonos hadakozásban telik el...» A nagyfokú hitehagyás és erkölcstelenség természetesen nem csak a klérusra, hanem az egész egyházszervezetre is jellemző volt, egészen az alsópapságig. A korszak belső egyházi 13
Élet és Egészség
2016
| Évfolyam V
állapotai mélyponton voltak, reformok után kiáltottak. A főpapok élvezetekbe merülve hatalmas jövedelmeikből éltek, míg az alsópapság nagy része siralmas nyomorúságban, romlott erkölcsökben és szomorú tudatlanságban tengette mindennapjait. A korábban még viszonylag magasabb erkölcsi és tudományos szinten élő szerzetesség helyzete sem volt különb. Az elszigetelt és többnyire csak a felszínen járó reformkísérletek nem voltak képesek kiemelni a papságot és a szerzetességet ebből az állapotból. A teológiában «korszakalkotó» gondolatok már nem születtek, a skolasztika egyre inkább az értelmetlen és terméketlen spekulatív eszmefuttatások hálójában vergődött. Ezzel szemben ismét az egyházi miszticizmus egy bizonyos fajtájának (csodahit, boszorkányhit stb.) felerősödésének lehetünk tanúi. A reneszánsz pápák nem csak a művészetek szinte korlátlan mértékű támogatásában és a vad tivornyák kolosszális összegeket felemésztő pazarlásában jeleskedtek, politikai célokat is megfogalmaztak. A cselszövésben és ármánykodásban kedvüket lelő Borgiák bukása után a XVI. század első jelentős pápája II. Gyula volt. A pápai állam területének és hatalmának kiterjesztésére, Itália legnagyobb államának létrehozására, s ebből következően az itáliai francia jelenlét megszüntetésére törekedett. A háborúhoz persze hatalmas összegek felhalmozására, saját hadseregre és szövetségesre volt szüksége. Ekkor alakult meg a híres svájci gárda. A hegemonikus törekvések megvalósításához nélkülözhetetlen pénzt Róma a hívek adományaiból és az egyes államok által rendszeresen befizetett és egyre nagyobb összegeket kitevő adókból kívánta biztosítani. Az eredmény természetesen nem maradt el: „II. Gyula pontifikátusa alatt érte el az egyházi állam középkori története során legnagyobb kiterjedését, s aligha volt nála nagyobb reális hatalommal rendelkező római pápa. A jól szervezett állam valóban nagy jövedelmeket hozhatott, ha a pápa költséges háborúinak és hasonlóan nagyszabású mecénási működésének kiadásai után is 700 ezer aranyat hagyott utódára! A korábban még Cesare Borgiáért lelkesedő Machiavelli is elismerte, hogy II. Gyula több politikai sikert aratott ideáljánál.” Korabeli társadalmi feszültségek A Német-római Császárság ekkor már évszázadok óta a szinte teljes feudális széttagoltság állapotában vegetált, a nagy interregnum felszámolása (1273) csak részben orvosolta a problémát. A régióban a XIV-XV. században bekövetkező változások, a gyarapodó városok, a kereskedelem, az ipar fellendülése és a párhuzamosan fennálló gazdasági, valamint politikai szétforgácsoltság kiélezte a társadalmi ellentéteket. A német föld a XVI. század elején még mindig a különböző helyi hatalmak, világi és egyházi fejedelmek, önkormányzattal rendelkező városok, kisebb-nagyobb önállósággal felruházott grófságok laza szövetsége volt. A császár és a birodalmi gyűlés hatalma egyre formálisabbá vált. Ráadásul igen eltérő volt az ország különböző részeinek gazdasági fejlettsége, hiszen a déli városok, a kézműves- és bankárközpontok, valamint a kereskedelem révén virágzó északi területek gyorsabban fejlődtek. Az ország belső részein ugyanakkor jelentéktelenebb volt az árucsere, megmaradt a céhes iparszervezet és a jelentős mértékű politikai heterogenitás tovább nehezítette a gazdasági élet fölfelé ívelését.
Történelem
Az egyes területek fejedelmei «autonóm» uralkodókként függetlenítették magukat a császári hatalomtól. A köznemesség egy része már a polgárosodás útját kezdte járni, hivatalt vállalt a fejedelmi udvarok illetve birtokok igazgatásában, és fokozódó irigységgel szemlélte a telhetetlen papság életvitelét. A papság a német császárság területén is két, egymástól jól elhatárolható rétegre oszlott. A felső réteghez a főpapok tartoztak (érsekek, püspökök, rendfőnökök stb.), szociális helyzetét tekintve távol állt tőlük az alsópapság. Az egyház tekintélye Németországban is rohamosan süllyedt, hatalmas birtokai, feudális kiváltságai és fényűzése következtében mind több kritika érte. A polgárság érthető módon olcsóbb egyházat követelt. A német uralkodó osztály fokozottan nehezményezte az egyházi jövedelmek Itáliába áramlását. A szerzetesi közösségekben a terjedelmes földbirtokok jövedelméből hasznot húzó semmittevőket látták. Európa gazdaságilag fejlettebb s főleg egységesebb államainak uralkodói többnyire képesek voltak megvédeni országukat a pápaság túlzott követeléseitől, de a kisebb hatalommal rendelkező német fejedelmek sokkal kevésbé tudtak védekezni a pápák hatalmi és anyagi követeléseivel szemben. Az erősen differenciálódott német parasztság helyzete is tovább rosszabbodott, adófizetési kötelezettségeinek nem tudván eleget tenni, a létminimum alatt tengődött. A társadalmi feszültségek mellett tudati válságot okozott, hogy a kor vallásos emberének lelki igényeit az elvilágiasodott római egyház képtelen volt kielégíteni. Nem meglepő tehát, hogy a XVI. század elején a Németrómai Császárságban a társadalmi osztályok és rétegek közötti ellentét, valamint az egyházzal szembeni általános elégedetlenség először a reformációban, majd pedig a német parasztháborúban robbant ki. Az egyházi és a birodalmi reform körül folyó harc az 1510-es évek közepére fordulóponthoz érkezett. Az 1513ban megválasztott X. Leó pápa (1513−1521) uralmával a reneszánsz pápaság elérte lehetőségei csúcspontját, a hanyatlásnak törvényszerűen be kellett következnie, legfeljebb idő kérdése volt. Az új egyházfő beiktatásakor a következő kijelentést tette, amely jól tükrözi a római politika változatlanságát: «Élvezzük a pápaságot, amit Isten adott nekünk.» X. Leó elhatározta, hogy a római Szent Pétertemplom építési munkálatainak befejezéséhez ún. búcsúcédulákat bocsát ki. Annak, aki ezeket megvásárolja, a pápa teljes bűnbocsánatot ígért, sőt később a halottak több-kevesebb ideig tartó purgatóriumi szenvedéseinek megváltását is ígérte. Az egyház ezekből a bevételekből kívánta törleszteni a Fugger bankháztól korábban felvett hatalmas kölcsönöket. A búcsúárusító szerzeteseket Fugger ügynökök kísérték, s azon nyomban lefoglalták a kegyes adományok fele részét. A képzett teológusok közül e búcsúcédulák árusítása ellen emelte fel szavát Martin Luther (1483−1546) Ágoston-rendi szerzetes, a wittenbergi egyetem professzora. Luther 1517. október 31én megvitatás céljából 95 tételt függesztett ki a wittenbergi vártemplom kapujára. Wittenberg polgárai akkor még nem sejtették, hogy ez a nap az ő városukból kiinduló, majd lavinaszerűen európai méretűvé növekedő történelmi eseménysorozat elindítója lesz, amely a katolicizmusnak a kereszténység történetében betöltött, bő évezredes egyeduralmát is megingatja. 14
Élet és Egészség
2015
| Évfolyam IV
EGYKORÚ TANÚSÁGOK A népnek a búcsúkérdésről alkotott véleményét a következő anekdota mutatja. «Egy helységbe búcsúkereskedő érkezett, aki azt állította, hogy ő a legszentebb atyától, a pápától erre a célra kapott szentségével és búcsújával meg tudja menteni a lelkeket. Egy gyalogos katona ment hozzá és így szólt: »Uram, ha biztos lennék afelől, hogy hozzátartozóm lelke megváltható, van még két forintom, neked adnám.« Amaz így felelt: »Milyen ember volt az apád?« »Tisztességes, kegyes ember volt.« »Akkor nincs a pokolban. De nem tesz csodát a sírjában?« »Nem« − felelt a katona. »Akkor ő nem a mennyben van, hanem a tisztítótűzben« − mondá a pap. A katona pedig megváltotta őt egy négykrajcárossal. Ezután édesanyja iránt érdeklődött, hogy megváltható-e az is. Amaz ismét megkérdezte, hogy milyen asszony volt, és hasonló módon, mint az édesapjánál, arra a következtetésre jutott, hogy a tisztítótűzben van. Erre a harcos még egy négykrajcárost adott. Ez így ment tovább, míg 14 lelket 14 darab négykrajcárossal kiváltott a tisztítótűzből. Megjegyzendő, hogy 1 forint 60 krajcárt ért, tehát 15 darab 4 krajcárost. Ekkor így szólt a katona: »Uram, most már bizonyos lehetek abban, hogy ők üdvözültek.« A másik esküvel erősítette, hogy üdvözültek. »Rendben van − mondá a katona −, te szereted az aranyt; add vissza a 14 darab négykrajcárost, adok helyette egy aranyforintot.« Amikor a búcsúkereskedő a pénzt odaadta, a katona magához vette azt és így szólt: »A lelkek már a mennyországban vannak, onnan pedig nem tudnak kijönni. Nekem jobban kell a pénz, mint neked.« Ezzel eltávozott».(Virág Jenő: Dr. Luther Márton önmagáról, Ordass Lajos Baráti Kör,1991.) Luther Márton római útjáról (1510. december–1511. január) «1510-ben voltam Rómában... Csak négy hétig voltam ott, de megláttam ezalatt mindazt a babonát és hűtlenséget, ami csak lehetséges... Százezer forintért sem adnám, hogy Rómát láttam. Enélkül folyton aggódnom kellene, hogy a pápa ellen erőszakosan és jogtalanul lépek fel... Római utam legfőbb célja az volt, hogy teljes, ifjúságomra is kiterjedő gyónást végezzek, hogy istenfélő legyek. Ilyen gyónást Erfurtban már kétszer is tartottam. Rómában azonban teljesen tanulatlan emberekhez kerültem. Uram Isten, mit érthetnek a lelki dolgokhoz a bíbornokok, akik oly sok politikai munkával és megbízatással vannak túlterhelve!... Nem sokáig voltam ugyan Rómában, de sok misét tartottam és sokat láttam tartani, úgyhogy borzadok, ha csak rá is gondolok. Itt hallottam más durva élcelődés közben egyeseket nevetni és dicsekedni azzal, hogy a mise közben a kenyér és bor fölött ezt mondják: „Danis es et panis manebis» (kenyér vagy, és kenyér is maradsz) és így mutatják fel a szentségtartót a népnek. Én akkor fiatal és igazán jámbor szerzetes voltam, s az ilyen beszéd fájt nekem. Mit is gondolhattam volna? Mi más juthatott volna eszembe, mint ilyen gondolatok: Itt Rómában szabadon és nyíltan így beszélnek az asztalnál? Ha a pápa, a bíbornokok és a pápai udvar papjai mindnyájan így tartják a misét, hogy becsaptak engem, aki tőlük annyi misét hallgattam! Emellett erősen undorodtam attól is, hogy ők olyan gyorsan el tudták végezni a misét, mintha szemfényvesztő játékot űznének… Dr. Tonhaizer Tibor, egyetemi tanár
Koni és Blanka Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pólyás baba, úgy hívták, hogy Koni. Egy szalagos bölcsőben ringatózott, és egész nap sírt, aludt vagy nézelődött. A vendégek körbeállták és csodálták, akkor is, ha nem csinált semmit. Volt a kicsi Koninak egy óvodás nagytestvére, Blanka. Blanka egyszer már huszonöt métert úszott leállás nélkül a nagymedencében. Egyedül gondozta a pintyeket, amiket Nagytatától kapott, és ringatta Konit is, hogyha sírt. A vendégek dicsérték, hogy milyen ügyes, milyen nagy leányka ő, aztán mindjárt Koniról kérdezték: – Mit tud már a kistestvéred? Ugye milyen édes? Ennivaló! – Ennivaló, ennivaló – dörmögte magában Blanka. Egyik hétvégén meglátogatta őket Nagytata. Örült Anyu, örült Apu, de legjobban örült Blanka, mert ők ketten Nagytatával nagyon jól megértették egymást. – Gyere, Nagytatám! – fogadta már az ajtóban. – Nézd meg az érmemet, amit a huszonöt méteres úszásért kaptam! – és futva indult a szobája felé. – Követlek, királynőm! – intett Nagytata, ám ahelyett, hogy követte volna Blankát, egyenesen Koni bölcsőjéhez lépett. – Hódolatom, pólyás kisasszony! – hajolt a bölcső fölé. – Csókolom a csöpp kezét! Koni rányitotta a szemét. Nagytata boldogan elmosolyodott. – Akkor jössz, Nagytata? – szólalt meg kicsit bizonytalanul Blanka. – Máris, máris, királynőm! – Nagytata megringatta a bölcsőt, aztán Blanka után sietett a gyerekszobába. – Lássuk a híres bajnoki érmet! Blanka falán, az ágy fölött, piros-fehér-zöld szalagon egy egyszerű kis fémérem függött. – Egek! Egy valódi aranyérem! – csapta össze a kezét nagytata. – Úgy csillog, hogy megvakít. Jaj, hol egy napszemüveg? Blanka kacagva, büszkén akasztotta nyakába az érmet. Már éppen Nagytata ölébe akart fészkelődni, amikor odaát felsikít Koni. – Hallod? Ő is akarja az érmedet! Nagytata puszit nyomott Blanka fejére, fogta az érmet s a bölcsőhöz sietett vele: – Pólyás kisasszony, ne ríjon kérem, pólyás kisasszony, íme, az érem! Koni erre még hangosabb oázásba kezdett. – Ez ám a tüdő! – nézett Nagytata elismerően Anyára és Apára. – Még operaénekesnő lesz a lányotokból! – s ezen boldogan összenevettek.
– Operaénekesnő, operaénekesnő – dörmögte magára maradva Blanka. – A pintyeknél még nem is voltunk! Máskor, ha Nagytata vendégségbe jött, első útjuk mindig a pintyekhez vezetett. Lehet, hogy Nagytata ma elfelejti? – Na és hogy van Pinty úr meg a kedves felesége? – hallatszott ekkor Nagytata hangja. – Mutasd meg őket, királynőm, kérlek. Blanka arca menten felderült. Futott, fogta Nagytata kezét, s húzta a verandára, ahol a madárkalitka állt. Koni közben egyre bömbölt. – Ne légy féltékeny, pólyás kisasszony! – szólt neki Nagytata. – Féltékeny, féltékeny –dörmögte Blanka. A pintyek hangos pittyegéssel fogadták őket. – Tiszteletem, Pinty házaspár! – csapta össze a bokáját Nagytata. – Pirosabb a kendtek orra, mint a ribizli bogyója! Tán francia rúzst használnak? – De Nagytata, ők így születtek! – kuncogott Blanka. – Nagyon csinosak! Melyiket szereted jobban? – Mind a kettőt. Mind a kettőt jobban szeretem! – kacagott Blanka és újból Nagytata ölébe akart fészkelődni. Abban a pillanatban Koni még hangosabb bömbölésbe kezdett. – Hiányzunk neki – állapította meg Nagytata. Átkarolta Blankát s a bölcsőhöz táncolt vele. – Pólyás kisasszony, ne ríjon, kérem, pólyás kisasszony, aludjon szépen! – Látod, Koni, most teljesen kifárasztod Nagytatát! – szuszogta Blanka, de Nagytata tovább táncolt: – Pólyás kisasszony, ne ríjon, kérem, pólyás kisasszony, aludjon szépen! És csodák csodájára, Koni abbahagyta a sírást. Behunyta a szemét és elaludt. – Gyere, Nagytata, ülj a heverőre! – hívta Blanka. – Tudod, én is elfáradtam – magyarázta, és közben, végre, jó kényelmesen befészkelődött Nagytata ölébe. Nagytata megringatta, mint egy kisbabát, és azt mondta: – Hoztam ám neked valamit… A táskámban találsz egy könyvet! – Köszönöm, Nagytata! – ugrott fel Blanka, és meglobogtatta a könyvet a bölcső felé: – Látod, Koni? Nagytata könyvet hozott nekem! Mesélsz belőle, Nagytata? Blanka odabújt Nagytatához, aki halkan mesélni kezdett: „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű, sötét erdő…” Blanka úgy érezte, hogy egy hosszú nagy útra indulnak. Ketten mennek, Nagytata meg ő. Na és Anyu, Apu meg Koni. Blanka tudta, hogy Anyu, Apu, Koni és Nagytata, az összesen négy. S ha most valaki megkérdezte volna, hogy melyiküket szereti jobban, ezt válaszolta volna: – Mind a négyet! Mind a négyet jobban szeretem!
_____________________________________________________________________________________
15
www.eese.org.ua
Ifjúsági és családi havilap
Gyereksarok
Te meg ezt el is hiszed, ugye? Egy reggel a jó Isten különösen elém helyezett egy bibliai verset. „Egymást tiszta szívből, buzgón szeressétek!” Ízlelgettem a szavakat. „Egymást” És már soroltam is magamban a jó ismerőseimet, barátaimat, és nyugtáztam, szeretem őket. De valahogy mégsem lettem nyugodt. Valóban, tiszta szívből szeretek? És akkor rettenetes dolog történt. Sorban jöttek elém az én drága testvéreim a gyülekezetből, a régebbi és nem túl régi barátaim, sőt, még a rokonaim is, akiket bizony, Uram, te is tudod, nem lehet szeretni. Mert az egyik elhagyott a bajban, a másik melldöngető, a következő semmibe vesz téged, Uram, az azt követő meg lenéz engem. És hát megdöbbentem. Hogyan lehetséges az, hogy ennyi embert igaziból NEM is szeretek?! Mit tegyek, Uram? És mintha csak azonnal jött volna az agyamba egy nagyonnagyon halk válasz. Két dolgot kért tőlem az én Mesterem. Kezdjek értük imádkozni. Név szerint! Ne azért, hogy változzanak meg, hanem azért, hogy Isten árassza rájuk gazdagon az
Ő áldását! A másik, engedjem, hogy Isten rajtam keresztül szerethesse őket. Hogy egy csatorna legyek, a szeretet csatornája. Ne törődjem a jellemfogyatékosságukkal, hibájukkal. Csak engedjem el magamat, és figyeljem Isten átáramló szeretetét feléjük. És tudod, mi történt? Abban a percben, amikor elkezdtem név és személy szerint a nem nagyon szeretem barátaimért imádkozni, valami megváltozott. A szemüvegem foncsora. Már nemcsak szürkén láttam, hanem kezdett kivilágosodni; néhol kis narancssárga és halványzöld szín kúszott a látóterembe. A remény színei. Még nem tökéletes, de naponta megpróbálom. Odaállok a nevekkel Isten tárháza elé, hogy áldást kérjek. Aztán megyek az élőcsatorna-készítő angyalokhoz. Ott is sorban állok. Mert szeretném! Mert akarom! Mert szeretni akarok! Téged is hívlak. Gyere! Álljunk együtt a sorba! Mert tiszta szívből szeretlek!
Kedves olvasó, amennyiben ön még nem rendelte meg újságunkat akkor most lehetőséget adunk rá, mindössze annyit kell tennie, hogy megadja a nevét és a pontos postacímét. Az újságunk megrendelése és házhozszállítása továbbra is INGYENES.
Élet és Egészség™ Családi és ifjúsági havilap Felelős kiadó: Sevcsuk Valentin Főszerkesztő: Farkas Győző Szerkesztő: Gábor Norbert Grafika: Gábor Norbert Lektorálta: Sebestyén Ilona, Túri Klaudia Munkatársak: Bíró Róbert, Király Ildikó, Székely Edmond, Teremta János Szerkesztőség címe: 90202, Beregszász, Arany János u. 66 p/f 21 Tel. 095 56 92 212, e-mail:
[email protected], web: www.eese.org.ua Серія та номер свідоцтва: ЗТ 576/168Р 2013. Номер ISSN 2415-3419
Квітень- № 42
A havilap megjelenését támogatja a Hetednapi Adventista Egyház www.adventista.hu
www.adventist.org.ua www.adventist-beregovo.org
-levélben postacímünkre: 90202, Beregszász, Arany János u. 66, p/f 21 -telefonon (telefonhívás vagy SMS): 093 399 7539, 096 656 7174, 066 134 7072 -emailben:
[email protected]
www.bibliai-kincsestar.hu www.kegyelem.net www.johirmedia.hu
Bibliai Levelező Iskola www.bli.hu ТЕЛЕКАНАЛ
www.hope.ua
И ВА ВИ Р ТИ ТО СЯ !
www.edensad.jimdo.com
https://www.facebook.com/eese.org.ua
Ha kérdései vannak a testi-lelki egészséggel kapcsolatban, hívjon minket. Várjuk hívásaikat hétköznaponként 9 és 16 óra között.
Цілодобове
супутникове телебачення
Налаштування супутника: Канал: Nadiya TV Супутник: Astra-4A (Sirius), 5‘ с.д. Частота: 12,284 МГц Швидкість потоку (SR): 27.500 Поляризація: горизонтальна V, FEC: 3/4
Д
Ha ön is egészségesebben szeretne élni, akkor keresse fel az ÉDENKERT boltot (ЕДЕМСЬКИЙ САД). Itt megtalálhatja az egészségre hasznos, élelmiszereket és az egészséges életmódot bemutató könyvekbe is betekinthet. Szeretettel várjuk önt nálunk, Beregszászban, a Bohdan Hmelnickij (Bocskai) út 17. (a Beregszászi 4. sz. Kossuth Lajos Középiskolával szemben). Az üzlet szombat kivételével naponta nyitva tart: hétfőtől csütörtökig 9:00-tól 16:00-ig, pénteken és vasárnap 9:00-tól 13:00-ig.
ISSN 2415-3419
093 39 97 539 Farkas Győző 099 19 59 498 Székely Edmond 096 65 67 174 Bíró Róbert
9 772415 341009
