01 E-WAM KÖRNYEZETBARÁT VÍZGAZDÁLKODÁS SÍK TERÜLETEN (ENVIRONMENTALLY FRIENDLY WATER MANAGEMENT IN PLAIN AREAS)

HUSRB/1203/121/237/01 „E-WAM” KÖRNYEZETBARÁT VÍZGAZDÁLKODÁS SÍK TERÜLETEN (ENVIRONMENTALLY FRIENDLY WATER MANAGEMENT IN PLAIN AREAS)

A KURCA-FŐCSATORNA MONITORING JELENTÉSE 2013-2014.

Szolnok, 2014. május

Tartalomjegyzék

Bevezetés ............................................................................................................................ 3 Műszaki előzmények .......................................................................................................... 4 II.1. A meder-rehabilitáció technológiai lépései ................................................................. 4 II.2. Általános leírás, a terület bemutatása .......................................................................... 5 II.2.1. Éghajlati jellemzők ............................................................................................. 5 II.2.2. A vízgyűjtőterület elhelyezkedése: .................................................................... 5 II.2.3. A Kurca vízgyűjtőterület bemutatása: ................................................................ 5 II.3. A Kurca-főcsatornához kapcsolódó fontosabb mellékgyűjtő főcsatornák .................. 7 II.4. A Kurca-főcsatorna üzemrendje .................................................................................. 8 II.5. Üzemelési eltérések a 2013-2014-ben a Kurcán ......................................................... 9 II.6. Terhelések .................................................................................................................. 12 II.6.1. A terület ismert pontszerű szennyező forrásai ................................................. 14 III. A Kurca-főcsatorna víztömegének monitorozása 2013-2014. ......................................... 16 III.1. Általános vízkémiai paraméterek értékelése: ............................................................ 18 III.2. A felszíni vizeket szennyező elsőbbségi anyagok és egyéb specifikus szennyezőanyagok értékelése ............................................................................................... 24 III.2.1. A kotrás előtti állapot jellemzése: .................................................................... 24 III.2.2. A kotrás alatti állapot jellemzése: .................................................................... 25 III.2.3. Kotrás utáni állapot jellemzése: ....................................................................... 26 III.3. Üledék vizsgálatok: ................................................................................................... 27 III.4. Biológiai vizsgálatok ................................................................................................. 29 III.4.1. A Kurca-főcsatorna fitoplankton vizsgálati eredményei 2013-2014-ben ........ 29 III.4.2. A Kurca-főcsatorna makrofita vizsgálati eredményei 2013-2014-ben ............ 32 III.4.3. A Kurca-főcsatorna makroszkopikus vízi gerinctelen együtteseinek vizsgálati eredményei 2013-ban ....................................................................................... 38 III.4.4. A Kurca-főcsatorna halászati felmérése 2014. május 13. ................................ 46 AZ ELŐKERÜLT HALFAJOK: Adult egyedek száma ....................................................... 48 IV. Összefoglalás .................................................................................................................... 61 V. Javaslat ............................................................................................................................. 62 VI. Irodalmi hivatkozás .......................................................................................................... 62 I. II.

2

I.

BEVEZETÉS

A Kurca-főcsatorna teljes hossza 39,359 km. Vízgyűjtő területe 1135,3 km2, melyből 853,7 km2 mélyártéri rész 281,6 km2 fennsíki rész. A vidék az ország egyik legmélyebb fekvésű térrésze. Főbb mellékágai a Tőke-, Veker-, Kórógy-, Mágocs-, és Ludas- ér. Valaha a Körös élő szakasza volt, a szabályozások során vált holt mederré, majd különböző beavatkozások következtében ez a jellege is megváltozott. A Kurca-főcsatorna az üzemeltetési vízjogi engedély szerint elsősorban belvízelvezető csatorna, azonban nagy szelvénye miatt vízvisszatartásra is alkalmas. A befogadó Tiszába történő vízleadás a Tisza vízállásától függően gravitációs, vagy szivattyús. Jelentősebb hasznosítások: • belvíz elvezetés • öntözővíz szolgáltatás • turisztikai, városképet meghatározó funkció • horgászat A Kurca-főcsatorna vízterének minőségét meghatározzák a vízgyűjtőn végrehajtott és jelenleg is hatásukat éreztető antropogén beavatkozások, melyek közül a jelentősebbek a következők: • kommunális eredetű szennyvízterhelések • ipari eredetű szennyvízterhelések • termál csurgalékvizek • mezőgazdasági eredetű szennyvízterhelések (diffúz szennyezés, állattartó telepek) • a funkció szerinti vízkormányzások, ellentétes irányú vízáramlások kialakulása, duzzasztott vízterek A szennyezőforrások hatásainak következtében a Kurca-főcsatorna vízminőségében kedvezőtlen változások tapasztalhatóak. A terhelés következtében a Kurca teljes hosszában nagy mennyiségű, szennyezőanyagokat tartalmazó iszap rakódott le, amelyből a nyári kisvízi időszakokban jelentős tápanyag visszapótlódás valósul meg a víztérbe. Gyakorivá váltak az algavirágzások, a makrovegetáció túlburjánzása. Ezen jelenségeket az oxigén mennyiségének drasztikus csökkenése kíséri, amelynek következtében a vízi ökoszisztémák jelentős károsodásokat szenvedhetnek. A Kurca vízrendszer rehabilitációs programján belül, a korábbi időszakokban számos részleges és teljes mederkotrással javítottak a csatorna állapotán. A KÖTIVIZIG Regionális Laboratórium által végzett monitorozási tevékenység eredményére valószínűleg befolyással lehettek a Kurca-főcsatorna felső szakaszán futó projekt beavatkozási tevékenységei is, amelyek a következők:  A KURCA VÍZRENDSZER REHABILITÁCIÓJA 2. ütem DAOP-5.2.1/B-092010-0003 projekt, mely az Európai Unió Európai Regionális Fejlesztési Alap társfinanszírozásával valósult meg. A projekt költségvetése 685.245.041,- Ft volt. A projekt során a főcsatorna Szentes város feletti, 27+827-30+557 km szelvények közötti legszennyezettebb szakaszának teljes mederkotrása; Szentes és Szegvár között, a 12+347-19+097 km szelvények közötti szakaszának részleges mederkotrására került sor. A kotrással érintett csatornaszakaszt határoló két vízkormányzó műtárgy - a 19+097 és a 10+197 km szelvényben - elbontásra került, s helyükbe 2 nyílásos acélelzáró szerkezettel rendelkező vasbeton, tiltós műtárgyak épültek; valamint a főcsatorna alsó, legnagyobb vízkormányzó, az 1+857 km szelvényben meglévő 3



II.

műtárgy elbontásra került, s helyébe 3 nyílásos betétpallós és acélelzáró szerkezettel rendelkező vasbeton, tiltós műtárgy épült. A „Jószomszédok a közös jövőért program” az „Environmentally Friendly Water Management in plain areas – eWAM” pályázat keretében az ATI-VIZIG a DAOP projektben nem megvalósuló szakaszt, a Kurca-főcsatorna 1+857 - 4+847 km szakaszai között kotrási munkákat valósította meg.

MŰSZAKI ELŐZMÉNYEK

II.1. A meder-rehabilitáció technológiai lépései A Kurca rehabilitációjának kapcsán elsődleges cél a belvizek és az öntözővizek biztonságos elvezetését szolgáló feltételek megteremtése volt, melynek érdekében a mederszelvények kialakításánál a már meglévő medret és ennek jelenlegi benőttségét vették figyelembe. A rehabilitáció során alkalmazandó technológiával a mederben összegyűlt iszap eltávolítása volt a cél. A technológia során hidraulikus kotrógépek alkalmazásával került sor a mederanyag eltávolításra, a mederanyagot a mederben kialakított zagytérben helyezték el. A rehabilitáció által érintett területekre vonatkozóan iszapminőségi vizsgálatok készültek. A Kurca-főcsatorna 0+000 – 39+352 cskm közötti szelvényeiben a leülepedett iszap kitermelése az engedélyes terv alapján az üzemi engedélyes fenékszintig történt. A csatorna három pontjában üledék mintavétel történt, a Berki híd alsó szakaszán, a Ludas-éri főcsatorna torkolati pontja alatti részen (7+360 cskm), valamint a Veker-éri főcsatorna torkolati pontja alatti részen (30+347 cskm). A minták bevizsgálása során megállapítást nyert, hogy a csatornában található üledék, a Kurca 27+827 és 30+557 cskm szelvényei közötti szakasz kivételével, kevésbé szennyezett, míg a fent megnevezett szakaszon erőteljes szennyeződés mutatkozott. A Kurca-főcsatorna 1+857 – 4+750 cskm szakaszai között részleges mederkotrás valósult meg a kotort anyag jobbpartra történő elhelyezésével. A csatorna partján a mederanyagból egy 2 m koronaszélességű 1:2 rézsűs helyben kitermelt földanyagból egy töltés került kialakításra, amely mögé helyeztük el a kikotort iszap- és mederanyag mennyiséget. Ez a töltés egy iszapmentes, stabilizált földanyagú területre került; a töltés alá geotextíliát terítettünk. A rézsűhajlás kialakításánál figyelembe vettük, hogy idegen területet ne érintsünk, a munkálatok az ATIVIZIG vagyonkezelésében lévő területeken belül valósuljanak meg. A műtárgyak védelmét, a küszöbszint és a fenékszint közötti átmenetet murva terítésével biztosítottuk. A kotrási munkák technológiai lépései: 1. Birtokhatárok kitűzése, 2. Rézsűkön található fák és cserjék eltávolítása, 3. Elhelyező terület előkészítése:  humuszleszedés,  gát építése, 4. Kotrási munkák végrehajtása, 5. Rézsűképzés, 6. Rézsűk füvesítése.

4

II.2. Általános leírás, a terület bemutatása II.2.1.

Éghajlati jellemzők

A belvízrendszer mérsékelten meleg, meleg éghajlatú terület. A napsütéses órák száma évente meghaladja a 2000 órát, melynek 70-80 %-a a nyári félévben várható. Az évi középhőmérséklet 10,2 – 10,5ºC közötti, a tenyészidőszak középhőmérséklete 17,5ºC körüli, melynek hossza megközelíti a 200 napot. A legmagasabb nyári hőmérsékletek átlaga 34,434,8ºC, a legalacsonyabb téli hőmérsékletek átlaga -16-18ºC között változik. A terület átlagos évi csapadéka 500 és 620 mm között változik, eloszlását tekintve az ÉNy-i területek kapják a kevesebb csapadékot, míg DK-felé haladva a csapadékmennyiség fokozatosan nő. Legcsapadékosabb hónapnak a nyári hónapok tekinthetők (május-július), amikor nagy mennyiségű és intenzitású csapadék hullik, míg legszárazabbak a téli hónapok. Uralkodó szélirány az É-i, ÉNy-i, illetve a DK-i, mely a tavaszi hónapokban jelentkezik. II.2.2.

A vízgyűjtőterület elhelyezkedése:

A Kurcai belvízrendszer teljes területe 1124,8 km2, melynek 75,7 %-a Csongrád megyére, 18,6%-a Békés megyére és 5,7 %-a Jász-Nagykun-Szolnok megyére esik. A KörösMaros közén elhelyezkedő belvízrendszer alakjából adódik, hogy a Dél-Tisza völgy, a Békési-hát, a Csongrádi-sík, valamint a Körösszög elnevezésű kistájak találhatók a területen. A vizsgát terület ÉNy-i része a Körösszöghöz, a Mindszent vonalától K-re fekvő területek a Dél-Tisza-völgyhöz, a belvízredszer DK-i keskeny nyúlványa a Békési-háthoz, míg a központi rész a Csongrádi-síkhoz tartozik. A belvízrendszer fekvéséből eredően a táj igen változatos. II.2.3.

A Kurca vízgyűjtőterület bemutatása:

A. A domborzat kialakulása A földtörténet során, a különböző mértékben lesüllyedt medencealjzatra nagy vastagságú pannon üledéksor rakódott le, melyek közül a felső-pannon üledékek jól rétegzettek, magas mésztartalmúak, míg az alsó-pannon rétegek homokkő rétegeket is tartalmaznak. Mindkét emelet rétegei tengeri ülepedésűek. A Pannon-tó lassú feltöltődése után indult meg a vízhálózat kialakulása, mely a maitól lényegesen különbözött. A terület felszínfejlődését a pleisztocénban a folyóvízi akkumuláció határozta meg. Az Alföldre érkező folyók nagy kiterjedésű hordalékkúpokat építettek, melyeknek anyaga főként finomabb üledéket tartalmaz. A hordalékkúpok fejlődésének megfelelően, valamint a tektonikus mozgásfolyamatok hatására a folyók gyakran kényszerültek medrük változtatására, ennek megfelelően a terület egykori medrekkel igen tagolt. A Maros és a Körösök rendkívül sűrű vízhálózatot hoztak létre. A fluviális felszínformálást azonban az éghajlatváltozások módosították; az egykori sekélyebb folyómedrek feltöltődtek, kivéve a nedvesebb térszíneket. B. A terület mai képe A vizsgálati terület K-i (Tisza menti) része, kis relatív reliefű síkság, melyen a felszíni formák döntő többségben folyóvízi eredetűek. A Mindszent vonalától K-re fekvő területek tengerszint feletti magassága 78-84 m között változik, magasabb térszínek, ármentes kiemelkedések, övzátonyok teszik tagoltabbá a felszínt, továbbá jelentős geomorfológiai formák az egykori folyómedrek, morotvák. A kis tengerszint feletti magasságú térszínek a szabályozások előtt vízjárta területek voltak. A kistáj legfontosabb vízfolyása a Tisza, illetve a Mindszentnél beömlő Kurca. A legnagyobb területi részarányban a réti öntés és a réti talajok alakultak ki. 5

A belvízrendszer DK-i része keskeny sávban nyúlik a Békési-hát területére. A jellemző tengerszint feletti magassági értékek 85-95 m között változnak, melyek a hátsági területektől távolodva csökkennek, azaz a Tisza felé enyhe lejtés figyelhető meg. A felszínt felépítő morfológiai formák döntően fluviális eredetűek, hiszen a Maros egykor ezeken a területeken kanyargott, de ezeket némileg módosította a szél munkája, így tehát folyóvízi és eolikus formák határozzák meg a táj képét. Az érintett területen jelentős természetes vízfolyás nem található, a kettős működésű csatornák hálózata révén történik a terület többletvizeinek levezetése, illetve szükség esetén vízpótlása. Az egykori folyómedrek, melyek jelenleg is a vízhálózat vázát alkotják, sokszor módosított vonalakon a vízlevezető csatornákban fedezhetőek fel. A löszös alapkőzetű tájon a csernozjom talajtípusok változatai alakultak ki. A Kurcai belvízrendszer Ény-i része a Körösszöghöz tartozik. A domborzatra jellemző, hogy a Hármas-Körös völgyétől a Maros hordalékkúpja felé enyhén emelkedik, a terület tengerszint feletti magassága 80 és 96 m között változik. A táj vertikális tagoltsága kicsi (az átlagos relief érték 1,5 m/km2), a változatosságot az egykori medrek, morotvák és kunhalmok jelentik. A felszínformálást főként a Körös és a Maros végezte, melynek köszönhetően az elhagyott folyómedrek kusza hálózata követhető nyomon. A Hármas-Körös mellett a terület vízrajzában fontos szerepet játszik az egykori Körös meder, a Kurca felső szakasza 9 km hosszban, mely jelenleg kettős működésű csatornaként üzemel. A Körös völgyrendszerének környékén öntéstalajok, attól távolabbra löszön képződött réti csernozjom és mélyben sós réti csernozjom talajok alakultak ki. Kisebb területi arányban kedvezőtlen adottságú réti szolonyecek és sztyeppesedő réti szolonyecek fordulnak elő. A vizsgált terület központi része a Csongrádi-síkhoz tartozik, mely rendkívül kis relatív relieffel jellemezhető (1m/km2) tökéletes síkság. Ez, a mára ármentes síkság a Tisza és a Maros felszínformáló munkájának eredménye. Tengerszint feletti magassági értékei 80 és 101 méter között változnak, az alacsonyabb értékek a Tisza felé haladva jellemzőek, azaz a táj Kről haladva folyamatosan lejt a Tisza-völgy felé. Vertikális tagoltságot csupán az egykori folyómedrek maradványai (Tisza, Száraz-ér) jelentik, melyek a mai belvízrendszer alapjait képezik. A legjelentősebb „vízfolyás” a Kurca középső és alsó szakasza 25 km hosszban és a hozzá kapcsolódó csatornahálózat. A Kurca az Ér-Berettyó-Körös-völgyi ősfolyónak fennmaradt alsó szakasza, mely egészen a szabályozásokig élő mederként funkcionált. A töltések megépítése után a Kurcát elvágták a főmedertől, de a jól beágyazott medrének köszönhetően ma a környező területek fölös felszíni vizeinek elvezetését, öntözési célú vízpótlását innen látják el. A felszínen kialakult talajtakaró igen változatos, a csernozjom talajtípusok mellett megtalálhatóak a rossz termőképességű réti talajok és réti szolonyecek is. C. A terület jelenlegi hidrogeográfiája A Kurca eredetileg a Körös folyó élő szakasza volt, amely a Tiszába torkollott. A Tisza szabályozását követően a Körös – emberi beavatkozás nélkül - új betorkollást tört magának és így alakult ki a közel 40 km (39,352 km) hosszú és 1135 km2 vízgyűjtőjű holtág. A Kurca mai állapotában kettős működésű főcsatorna, amely egyrészt a vízgyűjtő területen összegyülekező belvizeket és használt vizeket vezeti el a Tiszába, másrészt a térségbe mezőgazdasági célokra (öntözéses gazdálkodás, halgazdálkodás) vizet szállít a Hármas-Körös vízkészletéből. A főcsatorna a Magyar Állam tulajdona, a vagyonkezelői jogokat az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság gyakorolja. A Kurca a kezdő és végszelvényében a Hármas-Körös és a Tisza folyóval összeköttetést biztosít. Elsősorban a térség belvízelvezető főcsatornájának szerepét tölti be, s csak e fő funkciója után szolgálhatja a társadalom egyéb igényeit (horgászat, turizmus). A főcsatorna vízgyűjtő területén jelentkező belvizek levezetését és az öntözővíz igények kielégítését 5 vízkormányzó műtárgy segítségével végzik (1+ 857 km Albertcsőszházi tiltó,

6

Szegvári, vagy T-3 tiltó 10+197 km, Talomi tiltó 19+097 km, Bikaistállói tiltó 27+827 km és a Zuhogói tiltó 30+557 km). A Kurca főcsatorna teljes hossza 39,352 km, a tiltók által határolt 4 főbb szakaszra (összesen hat szakaszra, tározóra osztható fel):  Alsó-Kurca: az első szakasz a Tisza bal parti árvízvédelmi töltéstől (a főcsatorna 0+000 km szelvényétől) az ún. Albert-csőszházi tiltóig (1+857 km) tart,  A Mindszenti szakasz 19,097 km hosszú (Albertcsőszházi tiltó – Talomi tiltó), átlagosan 68 m széles, 117 ha vízfelületű. A meder maximális telítettségénél 1,6 millió m3 víz befogadására képes: - az Albertcsőszházi tiltó és a Szegvári tiltó (10+197 km) közötti szakasz, - a Szegvári tiltó és az ún. Talomi tiltó (19+097 km) közötti csatornaszakasz,  A Talomi szakasz 11,5 km hosszú (Talomi tiltó – Zuhogói tiltó), átlagosan 60 m széles, 69 ha vízfelületű. A mederben maximális vízszintet tartva 0,8 millió m3 víz tárolható - a Talomi tiltó és Szentes város belterületén található ún. Bikaistállói tiltó (27+827 km) között helyezkedik el, - a Bikaistállói és a 30+557 km szelvényben található ún. Zuhogói tiltó között húzódik,  Felső-Kurca: A Zuhogói szakasz 8,755 km hosszú, átlagosan 61 m széles, vízfelületének nagysága közel azonos az előbb tárgyalt Talomi szakaszéval. A meder vízbefogadó képessége, telített állapotban, 1 millió m3. A Zuhogói tiltó és a Hármas-Körös bal parti árvízvédelmi töltése között található. A Kurca főcsatornába az ún. Felső-kurcai vízkivételen keresztül lehet a Hármas-Körösből 4,80 m3/s vízmennyiséget betáplálni. A főcsatorna vízbetáplálásának másik útvonala a Kurcába betorkolló Vekeréri, illetve a Kórógyéri főcsatornán keresztül lehetséges. A Kurca belvízrendszer vízszállító kapacitása 16,1 m3/s. A rendszer leürítését a Szentesi szivattyútelepnél – 5,00 m3/s kapacitással -, illetve a mindszenti szivattyútelepnél – 9,00 és 3,00 m3/s kapacitással – lehet biztosítani. A vízgyűjtőterület gerincét képező Kurca-főcsatornához kapcsolódó csatornák fontos szerepet játszanak a terület vízigényeinek kielégítésében és a kora tavaszi hónapokban jelentkező belvizek levezetésében. Ezek a kettős működésű csatornák kihasználva a felszín adottságait a korábbi folyók, erek elhagyott medreiben, a terep mélyebb vonulataiban alakultak ki.

II.3. A Kurca-főcsatornához kapcsolódó fontosabb mellékgyűjtő főcsatornák A Veker-éri főcsatorna a 30+347 km szelvényben, a Bikaistállói és a Zuhogói tiltó között torkollik a Kurcába. Ennek a kettősműködésű csatornának a vízgyűjtő területe 232 km 2, üzemelési vízjogi engedély szerinti névleges vízszállító képessége 5 m3/s. A csatornán keresztül gravitációsan történik a belvizek levezetése. A kettősműködésű csatorna teljes hossza 41,8 km, melybe az öntözővizet az alsó szakaszon a 7+964 km szelvényig, ill. a tiltó nyitásával - régebben akár a 21+000 km szelvényig is - a felső-kurcai szivattyútelepen keresztül a Kurcából, a felső szakaszon pedig a Hármas-Körösből a szarvasi holtágba szivornyázott vízkészletből a szarvas-kákai fővízkivételen keresztül a K-1 és K-11 jelű öntözőcsatornán keresztül lehet biztosítani.

7

A Kórógy-éri főcsatorna a Kurca 9+997 km szelvényében a T-3 tiltó alatt torkollik a befogadóba. A belvizek gravitációs levezetését és öntözővíz szolgáltatását biztosító csatorna vízgyűjtő területe 278,7 km2. A csatorna torkolati, vízjogi engedély szerinti névleges vízszállító képessége 9,5 m3/s. A kettősműködésű csatorna teljes hossza 49,8 km, melybe az öntözővizet az alsó szakaszon a 18+000 km szelvényig a „Kórógy alsó” szivattyútelepen keresztül a Kurcából, a felső szakaszon pedig a Hármas-Körösből a szarvasi holtágba szivornyázott vízkészletből a szarvas-kákai fővízkivételen, és a K-1 jelű öntözőcsatornán keresztül lehet biztosítani. A Ludas-éri főcsatorna a 7+360 km szelvényben torkollik a Kurcába. Vízgyűjtőterülete 82 km2, torkolati vízszállító képessége 1,6 m3/s. Eredetileg teljes hosszában (12,222 km) kettősműködésű volt, napjainkban már csak az Ördöngősi halastavakig, a SzentesHódmezővásárhely közút alatti áteresz után becsatlakozó csatornáig 8+700 km szelvényig történik vízszolgáltatás. A csatornából a belvizek gravitációsan kerülnek levezetésre. A főcsatorna a Téglás-éri csatornán keresztül kapcsolatban van a Mindszent-székkutasi kettősműködésű csatornával is, a tapasztalataink szerint ebből az irányból mértékadó belvízterhelés nem érkezik a rendszerbe (már a Téglás-ér és a Ludas-ér legfelső szakaszának jelenlegi fenntartottsági állapota miatt sem). A terület legjelentősebb állóvize a Veker-éri tározó, mely több szempontot figyelembe véve épült. A tározó vízminőség szabályozási funkciót lát el. A téli időszakban fűtési célból kitermelt és a későbbiekben használhatatlanná vált termálvíz elhelyezését oldják itt meg, melynek mennyisége idényenként hozzávetőlegesen 2.500.000 m3–t is kitesz. A tározóból a csurgalékvíz öntözési időszakon kívül a Patéi csatorna → Veker-éri főcsatorna → Kurca főcsatorna útvonalon gravitációsan kerül levezetésre a Tiszába. A levezetés következtében az érintett vízhálózati elemek iszapjában jelentős mértékben kimutatható a sótartalom megnövekedése, amely a vízminőséget károsan befolyásolja, így a jelenlegi gyakorlat környezetvédelmi és vízkészlet-gazdálkodási szempontból sem tartható fenn. A tározó teljes térfogata 2,4 millió m3, melyből a hűtőtó 1 millió m3-t tesz ki. A Veker-éri tározó területének (140,7 ha) 20 %-a (23 ha) szolgál a még meleg termálvíz hűtésére.

II.4. A Kurca-főcsatorna üzemrendje Minden év április 15-ig tartó időszakban (az április 15.- szeptember 30-ig tartó öntözési időszak) a vízszint lecsökken a 77,97 mBf szintre, mely 2,60 m vízmagasságot jelent (a mederben lévő mindenkori iszapvastagságot nem számítva). A vízminőség (pl. fajl. vez. kép.) ekkor még szinte sohasem éri el a megfelelő szintet, de ez az öntözési idény során általában fokozatosan javul. Az idény során normál esetben ezen a bögén keresztül nem folyik a víz, hanem a felülről gravitációsan érkező vizek szükség szerint a Kórógy-ér (9+997) és a Ludasér (7+360) torkolatában kerülnek kiemelésre. A torkolati szivattyús átemelők működése ilyenkor visszafordítja a vízáramlást. Ennek következtében a Mindszenti szakaszon tehát nem keresztül, hanem „oda-vissza” (feltöltés-átemelés) folyik a víz, ill. közben kisebb-nagyobb mértékű (5-20 cm) vízszintingadozás is tapasztalható. A jelentős szivattyúzási költségek miatt csak végszükség és hirtelen érkező csapadékos időjárás esetén - mikor a vízmegrendelések lecsökkennek – lehet némi víz keresztülvezetésével a békalencse, rucaöröm elengedésével a csatornaszakasz vízminőségén javítani és az átmelegedett vízteret frissíteni. Szeptember 30-át követően a csatornapartok és a parti élővilág védelmében lassú, fokozatos vízszintcsökkentés zajlik, és ha semmilyen zavaró tényező nem szól közbe, december első felére elérhető és folyamatosan tartható az ún. előürítési vízszint, ugyanis a mindszenti szakaszon az utóbbi években tapasztalt nagy iszapvastagság miatt a 77,32 mBf (1,94 cm vízoszlopmagasság) alá nem engedhető. 8

Belvízvédekezés időszakában természetesen az ettől 20-30 cm-rel alacsonyabb vízállás is előfordul, ilyenkor azonban már minden esetben szivattyús átemeléssel lehetséges a vizek kivezetése a Kurcából a Tisza magas vízállása miatt. Normál esetben az előürítési időszakban október-március között gravitációsan kb. 300-400 l/s mennyiséggel történik a vizek kivezetése a Kurcából. Amikor csapadékszegényebb a tél és nincs belvíz, akkor a Kurca ezen szakasza kizárólag termál csurgalékvíz, tisztított szennyvízből származó vizekkel telik meg, és míg nem érkezik csapadék vagy magasabb hármas-körösi vízállás, addig nincs is lehetőség vízfrissítésre. A tél végi kisebb hármas-körösi árhullámok adnak arra lehetőséget, hogy egy kis frissítővíz érkezzen gravitációsan a Kurcába és ezzel valamelyest javuljon a vízminőség, de ezek általában kisebb 4-500.000 m3 mennyiségek - hiszen a felső-kurcai gravitációs vízbeeresztési lehetőség általában 1-2 napra áll fenn, néha csak órákra – így ezek messze nem elegendőek ahhoz, hogy jelentősebb javulást okozzanak. Ráadásul ezek a vízfrissítések nemigen érinthetik a legalsó Kurca-szakaszt, ugyanis ezen esetekben a befogadó Tisza is magas vízállású, és egy esetleges vízszint túlemeléssel a tározókapacitás elfogyhat. A vizek kivezetése ebben az esetben már szivattyúzási költségeket hozna magával, mely gazdasági okokból kerülendő.

II.5. Üzemelési eltérések a 2013-2014-ben a Kurcán Térségünkben a 2013-as esztendő összességében csapadékhiányos év volt. Az év első hónapjaiban még belvízvédekezési tevékenység folyt a területen a tavaszi rendkívüli csapadéktevékenység által okozott elöntések miatt, addig 2013 második félévében ismét csapadékszegény, az átlagosnál melegebb volt az időjárás. Nyáron az Alsó-Tisza vidékét közepes erősségű aszály is sújtotta. Ennek következtében a hidrológiai év kezdetén, 2013. november elején a Tisza vízgyűjtőjére, és az igazgatóság területére is vízhiányos állapot volt a jellemző. A tavaszi belvizek „felhalmozási időszakában” összességében a november 1-től február 10-ig tartó időszakban, területi átlagban a Tisza völgyében 119 mm (a november-február időszak sokéves átlagánál 20 %-kal kevesebb), az ATI-VIZIG területén 85 mm (az átlagnál 38 %-kal kevesebb) csapadék jelentkezett. Így a „szokásos” tavaszi vízbőséggel járó belvizes időszak sem volt megfigyelhető.

9

1. ábra: Csapadék havi összegek a Kurca vízrendszerben 2013. január – 2014. április közötti időszakban a havi átlagokkal

2. ábra: ATIVIZIG csapadékeloszlás 2013. január 1. – 2014. április 30. között

A. Léghőmérséklet: Az 2013 őszén az átlagosnál melegebb időjárás volt a jellemző. A novemberi havi középhőmérséklet Szegeden 8,4 °C lett, jóval (2,6°C-kal) magasabb a sokévi átlagnál. Enyhe volt a december (1,9 °C középhőmérsékletű) és január első két dekádja is, ezekben az időszakokban több napon is 10°C-ot meghaladó maximumot mértek. Számottevő lehűlés csak december közepén, és január 24-e után fordult elő, az első időszakban -5°C, a másodikban 10°C alatti napi minimumokkal. A lehűlések ellenére a havi középhőmérséklet ezekben a 10

hónapokban is átlag felett maradt, januárban jelentősen, több mint 4°C-kal meghaladva az ilyenkor szokásos értéket. B. Talajhőmérséklet: A hidrológiai téli félévben talajfagy nem alakult ki. C. Összefoglalás A fentiek alapján 2013 év végén és 2014 elején az őszi-téli előürítési időszakban az ATIVIZIG területén az átlagosnál kevesebb volt a csapadék, nem volt belvíz, mely hígíthatta, kiöblíthette volna a téli időszakban a mederben felszaporodott rossz minőségű vizet. A Kurca projekt II. ütem keretében 3 db vízkormányzó műtárgy, közöttük az Albertcsőszházi tiltó is átépítésre került, mely miatt időszakosan korlátozottan volt csak lehetőség, ill. kisebb időszakokra meg is szűnt a gravitációs vízkivezetési lehetőség a Kurcán. Az előbb leírt körülmények miatt a szokásosnál később, december 23-án lehetett csak megkezdeni a Veker-éri tározó ürítését, mely 800-1000 l/s vízhozammal 2014. január 22-ig befejeződött. Ez időtartam alatt mindösszesen 2.588.200 m3 termál csurgalékvíz ürítése történt csak ebből a tározóból. Ezen felül folyamatosan érkeztek a rendszerből a Veker-éren és a Kórógy-éren is a termál csurgalékvizek. Az elmúlt tavasszal nem volt lehetőség gravitációs vízbehozatalra a Hármas-Körösből, de a 2014. január 17-20 között Szentes térségében tapasztalt halpusztulás miatt szivattyús vízbeemelésre került sor 2014. január 21-23 között, összesen 501.120 m3 mennyiségben, mely a teljes hosszban átöblítette a Kurcát. Február végén, majd márciusban is volt vízbehozatal, de ezek kisebb mennyiségük miatt nem kerültek végigvezetésre, a mindszenti szakaszra hatása tehát nem volt. A rendszer vízfrissítése 2014. április 7-től 25-ig zajlott a Veker-ér (300 l/s) és a Kórógy-ér (400 l/s) vonalán, ezen vizekből a Kurca alsó szakaszára is lejutott. Az év elejétől a Kurca vizének felkavarodott „tejeskávészerű” színezete teljes hosszon tapasztalható, nem csak a kotrással érintett, hanem a legfelsőbb felső-kurcai szakaszon is. Esztétikai szempontból legrosszabb helyzet a mindszenti szakaszon van, viszont pl. oldott oxigén tekintetében Szentes térségében volt néhány szakaszon kimérhető igen alacsony érték.

11

Vízállás a Kurca-főcsatornán 2013.06.01.-2014.05.30. időszakban

eWAM Kivitelezés időszaka: 2013.10.18-11.19

80,00

A DAOP projekt kivitelezési munkálatati szintén zavaró körülményként jelentkeznek a vízkormányzás és vizminőség tekintetében.

79,50

79,00

Vízállás m.Bf.

78,50

78,00

77,50

Albertcsőszházi tiltó A. Albertcsőszházi tiltó F.

77,00

T-3 tiltó A. T-3 tiltó F.

76,50

76,00

75,50

2014.05.31

2014.05.17

2014.05.03

2014.04.19

2014.04.05

2014.03.22

2014.03.08

2014.02.22

2014.02.08

2014.01.25

2014.01.11

2013.12.28

2013.12.14

2013.11.30

2013.11.16

2013.11.02

2013.10.19

2013.10.05

2013.09.21

2013.09.07

2013.08.24

2013.08.10

2013.07.27

2013.07.13

2013.06.29

2013.06.15

2013.06.01

75,00

2013-2014

3. ábra: A Kurcán mért vízállás értékek 2013-14-ben

II.6. Terhelések A Kurca főcsatorna vízterének minőségét meghatározzák a vízgyűjtőn végrehajtott és jelenleg is hatásukat éreztető antropogén beavatkozások, melyek közül a jelentősebbek a következők:  kommunális eredetű szennyvízterhelések: a vízgyűjtő nagyobb településeinek környezetében tekinthető relevánsnak. o Szentes város és Mindszent település városi szennyvíztisztítóra juttatja a települési szennyvizeket, ahonnan tisztítás után a Tisza folyóba kerül nyomócsövön keresztül. o A vízgyűjtőn Szegváron, Nagyszénáson, Nagymágocson, Gádoroson, Fábiánsebestyénen és Székkutason jelenleg megvalósulás alatt van a szennyvíztisztító telep, melynek határideje 2015. december 31. o A Kurca-főcsatorna mellékgyűjtőibe kisebb-nagyobb szennyvízbevezetések történnek. A fentiek alapján megállapítható, hogy a vizsgált területen jelentős a kommunális szennyvizek talajba, illetve talajvízbe történő elhelyezése, mely terhelés a most folyamatban lévő szennyvízcsatornázás-szennyvíztisztítási program megvalósulását követően jelentősen csökkenni fog.  ipari eredetű szennyvízterhelések: a Szentes városába koncentrálódott, főleg élelmiszeripari (húsfeldolgozás, gabonaipar) eredetű szennyvizeket a városi szennyvíztisztító telep fogadja és kezeli. A városban található Legrand Rt. a működése során keletkező szennyvizeket az általa működtetett szennyvíztisztítón keresztül juttatja közvetlenül a felszíni vizekbe.

12

 termál csurgalékvizek: a vízgyűjtőn főleg fűtési célokra használják fel. A termálvizeket 33 kútból nyerik. Ezzel kapcsolatban a használt termálvizek elhelyezése jelent nagy problémát. A termálvizekre az 1060-1820 mg/l-es sótartalom és a nagyon magas relatív nátrium-tartalom – 94-98 % - jellemző. A befogadókba kerülő csurgalékvizek sótartalmát döntő mértékben a nátrium-hidrogénkarbonát alkotja, ezért azok lúgos kémhatásúak. Ehhez járul még kora tavasszal a mezőgazdasági területekről összegyülekező belvizek hatása, s így növekszik az ammónium- és nitrát-ion koncentrációja a vizekben. A termálvizek kibocsátására jelenleg az időszakosság jellemző. A termál vízadó rétegből történő kitermelés és a tárolt hőmennyiség leadása után pihentetik tározókban, majd a lehűlt vizeket a tenyészidőszakon kívül leeresztik a befogadó Kurca-főcsatornába, ill. a Veker-főcsatornába a Veker-éri tározóból, és közvetlenül a Kórógy-főcsatornába. Jelenleg gravitációsan csak a Kurca teljes hosszán keresztül történő átvezetéssel juttathatók a termálvizek a Tiszába  mezőgazdasági eredetű szennyvízterhelések: főleg a vízgyűjtőn folytatott intenzív állattartás következtében jutnak a befogadókba. Az állattartásban a vízgyűjtőn a szárnyas tenyésztés és szarvasmarhatartás dominál. A mezőgazdaságból származó szennyvízterhelések másik jelentős forrása a szántóföldi kultúrák termesztése során felhasznált műtrágyák. A fentiekben részletezett szennyező források hatásainak eredményeként a Kurca-főcsatorna vízminőségében káros változások zajlottak le. Ezen változások következtében a Kurcafőcsatorna teljes hosszában nagy mennyiségű, szennyezőanyagokat tartalmazó iszap rakódott le, amelyből a nyári kisvízi időszakokban jelentős tápanyag visszapótlódás valósul meg a víztérbe. Ezen jelenséget az oxigén mennyiségének drasztikus csökkenése kíséri, amelynek következtében a vízi ökoszisztémák jelentős károsodásokat szenvednek.

13

II.6.1.

A terület ismert pontszerű szennyező forrásai

A területen található szennyező forrásokat a 1. sz. térképen tüntettük fel.

1. térkép:

A Kurca-főcsatorna vízgyűjtő területén található szennyezőforrások elhelyezkedése

A területen található szennyező források tekintetében megállapítható, hogy az állattartó telepekről származó szennyvizek és a térségben jelentős termálvíz hasznosítás következtében keletkező rendkívül magas sótartalmú vizek tekinthetők relevánsnak. A szennyező források harmadik csoportja a lakossági használtvizeket tisztító kommunális szennyvíztisztító telepek. A szennyező források működésének következtében a belvízrendszerben több alkalommal tapasztaltak halpusztulást, melyeknek kialakulásában mindig bizonyítható volt a területen lévő szennyezőforrások hatása.

14

Az állattartó telepek táblázatos összefoglalását a 1. táblázat tartalmazza: 1. táblázat:

A Kurca rendszer állattartó telepei

Engedélyes

befogadó csat.

szelv. sz. Bevezető csat.

Helység

Megjegyzés

Árpád Agrár Rt.

Kurca fcs.

jp. 27+100

Pankotai Agrár Rt.

Veker-ér

jp. 0+900

Kistőke

Sertéstelep

Árpád Agrár Rt.

Veker-ér

jp. 7+000

Szegi tanya

Tehenészet

Pankotai Agrár Rt.

Veker-ér

jp. 13+500

Tehenészet

Ecser-Donát Szöv.

Veker-ér

bp. 27+000 Debreceni cs.

Tehenészet

Veker-ér

bp. 29+000 Kerekéri cs.

Tehenészet

Libatelep

Csongr. Megyei Önk. Kórógy-ér

bp. 14+000

Kórógy-ér

bp. 22+000

Libatelep

Kórógy-ér

jp. 27+000 Fertői csat

Juh telep

Árpád Agrár Rt.

Kórógy-ér


Libatelep

Milkép Kft.

Kórógy-ér


Pankotai Agrár Rt.

Kórógy-ér

bp. 33+600

Sertéstelep

Kinizsi 2000 Rt.

Kórógy-ér

bp. 32+388

Libatelep

Kinizsi 2000 Rt.

Kórógy-ér

bp. 37+000

Birkalegelő

Török Zoltán

Kurca fcs.

bp. 17+600

Szentes-Berek Libatelep

Kurca fcs.

jp. 22+550

Ilonatelep

Tehenészet

Kurca fcs.

bp. 12+347 Kontra csat.

Szentes

Kendergyár

Kolos Agro

Derekegyháza Szoc. Otthon

Szentes

Tehenészet

Pankotai Agrár Rt.Kft Mágocséri fcs. bp. 8+033

Sertéstelep

Szentes Önkormányzat Kurca fcs.

Komm. Szennyvíz

bp. 21+000 Nagyvölgy cs.

Csongr. Megyei Önk. Mágocséri fcs. bp. 9+975

Nagymágocs Komm. Szennyvíz

A használt termálvizek bevezetését okozó szennyező források összefoglaló táblázatát a 2. táblázat tartalmazza: 2. táblázat:

Használt termálvíz-bevezetések

Engedélyes Termál Szöv. Rét-Berek Szöv Termál Szentes Termál Szentes Városi kórház F. Donát Kft. Árpád Szöv. Primőr Profit

Befogadó Szv. menny. Bevezeté Közbenső 3 si mód létesítmény part / km szelv m /év 125 000 Veker bp.25+500 grav. hűtőtó Nagyvölgyi 15 000 Kurca jp.21+597 grav. 1+600 Tisza bp. 63+882 Alsóréti fcs. → 250 000 sziv. fkm Nyomócső Tisza bp. 230+280 Alsóréti fcs. → 120 000 sziv. fkm Nyomócső 852 300 Kurca jp. 25+723 grav. Kurca Kórógy-ér 28+450 250 000 grav. 640 000 Kurca bp. 31+851 grav. hűtőtó 96 000 Kórógy-ér bp. grav.

15

Felhaszn-i mód Üvegház Üvegház Fűtés Fűtés Fűtés Fűtés Üvegház Üvegház

Engedélyes Szöv. Primőr Kft. Kinizsi Szöv. Pankota-Kórógy Kft. Árpád Szöv. Primőr Profit Kft. Szentes Szolgáltató Szendrei 2000 MgSz. Nagym-i strandfürdő Hámán Kató Lakótelep Nagyszénási Parkfürdő Szentesi Termálfürdő

III.

Befogadó Szv. menny. Bevezeté Közbenső 3 si mód létesítmény part / km szelv m /év 27+000 Mindszent-Elegei 50 000 grav. hűtőtó csat. Kórógy-ér 33+000 150 000 grav. hűtőtó Kórógy-ér 33+000 Veker-ér bp. 6+100 Kórógy-ér bp. 3+300

140 000

grav. hűtőtó Vekerpartitározó

Felhaszn-i mód

Üvegház Üvegház Üvegház

2 450 000

grav.

1 400 000

grav. hűtőtó

Üvegház

230 000

grav.

Fűtés

160 000

grav.

Fűtés

95 052

grav.

Fürdő

238 800

grav.

Fűtés

Kurca jp. 25+723

grav.

Fürdő

Kurca bp. 25+300

grav.

Fürdő

Kurca jp. 25+723 Mágocsér, Kórógy-ér Mágocsér bp. 10+633 Kurca jp. 25+723

Üvegház

A KURCA-FŐCSATORNA VÍZTÖMEGÉNEK MONITOROZÁSA 2013-2014.

A kotrás előtti állapot jellemzése: Mintavétel időpontja: 2013. 07. 03. Mintavételi pontok: Felszíni víz minta: FSZ/1 1.sz. mintavételi hely: 1+827 km FSZ/2 2.sz. mintavételi hely: 2+650 km FSZ/4 4.sz. mintavételi hely: 4+000 km FSZ/5 5.sz. mintavételi hely: 4+847 km

EOVX: 737109 EOVX: 737058 EOVX: 737398 EOVX: 737736

EOVY: 134117 EOVY: 134440 EOVY: 134937 EOVY: 135028

Üledék minta: Ü/1 Ü/2 Ü/3 Ü/4 Ü/5

1.sz. mintavételi hely: 1+827 km 2.sz. mintavételi hely: 2+650 km 3.sz. mintavételi hely: 3+500 km 4.sz. mintavételi hely: 4+000 km 5.sz. mintavételi hely: 4+847 km

EOVX: 737109 EOVX: 737058 EOVX: 737439 EOVX: 737398 EOVX: 737736

EOVY: 134117 EOVY: 134440: EOVY: 134534 EOVY: 134937 EOVY: 135028

Kotrás alatti állapot jellemzése: Mintavétel időpontja: 2013. 10. 28. Mintavételi pontok: Felszíni víz minta: FSZ/1 1.sz. mintavételi hely: 1+827 km FSZ/2 2.sz. mintavételi hely: 2+650 km FSZ/4 4.sz. mintavételi hely: 4+000 km FSZ/5 5.sz. mintavételi hely: 4+847 km



16

Kotrás utáni állapot jellemzése: Mintavétel időpontja: 2014. 04. 28. Mintavételi pontok: Felszíni víz minta: FSZ/1 1.sz. mintavételi hely: 1+827 km FSZ/2 2.sz. mintavételi hely: 2+650 km FSZ/4 4.sz. mintavételi hely: 4+000 km FSZ/5 5.sz. mintavételi hely: 4+847 km



Üledék minta: Ü/1 Ü/2 Ü/3 Ü/4 Ü/5

EOVX: 737109 EOVX: 737058 EOVX: 737439 EOVX: 737398 EOVX: 737736

EOVY: 134117 EOVY: 134440: EOVY: 134534 EOVY: 134937 EOVY: 135028

1.sz. mintavételi hely: 1+827 km 2.sz. mintavételi hely: 2+650 km 3.sz. mintavételi hely: 3+500 km 4.sz. mintavételi hely: 4+000 km 5.sz. mintavételi hely: 4+847 km

A mintavételi helyek pontos elhelyezkedését a 2. sz. térképen mutatjuk be.

FSZ/4

FSZ/5

FSZ/3 FSZ/2

FSZ/1

2. térkép:

A víz- és üledékkémiai vizsgálatok mintavételi helyei a Kurca-főcsatornán

17

III.1. Általános vízkémiai paraméterek értékelése A Víz Keretirányelv szempontrendszerének megfelelően minősítettük a víztestet komponens csoportok szerint. 3. táblázat:

Komponens csoportok képzése vízfolyásokra

Vízfolyás

Komponens csoport Oxigén háztartás, szerves anyagok

oldott oxigén, KOICr BOI5 NH4-N

Tápanyag kínálat

NO2-N NO3-N Összes N, PO4-P Összes P

Savasodási állapot

pH fajlagos vezetőképesség, klorid ion

Sótartalom

A biológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők szerinti víztípus specifikus minősítés vízfolyások esetén 5 osztályos (5-4-3-2-1), mely határértékeket az országos minősítés során alkalmaztak 2009-ben. A minősítés során itt az egy-egy alkalommal (kotrás előtt és kotrás alatt) mért értéket hasonlítottuk össze a minőségi határértékkel és az adott komponens ez alapján egy minősítési kódszámot kapott (5-4-3-2-1). A komponens csoport kódszámát a csoporton belüli fiziko-kémiai jellemző kódszám átlagának képzésével kaptuk. Integrált fizikai-kémiai minősítésként a mintavételi pont, a legrosszabb komponens csoport minősítését (kódszámát) kapta. A biológiát támogató fizikai-kémiai jellemzők minősítése tekintetében nincs különbség a természetes és az erősen módosított víztestek között. A VKI elveivel összhangban a jó ökológiai állapotnak megfelelő vízminőséget a potenciál esetében is el kell érni. 2009 óta rendeletileg a jó/közepes határértéket szabályozták a 10/2010. (VIII.18.) VM rendeletben. A minősítés során azonban maradtunk az 5 osztályos minősítésnél, annak érdekében, hogy a víztest jó potenciáltól való „távolságát” is szemléltessük, természetesen alkalmazva az említett rendeletben meghatározott jó/közepes határértéket is. A Kurcafőcsatorna (a VKI szerint) erősen módosított víztest, az RW17-típusba sorolt, síkvidékimeszes-közepesen finom-közepes és kis esésű vízgyűjtő.

18

4. táblázat:

Az RW17 víztípusnál alkalmazott határértékek

Minősítés komponensenként

kiváló / jó

jó / közepes

közepes / gyenge

gyenge / rossz

7

6,5

6

5,5

pH

(-log[+])

Fajlagos vezetés Klorid ion

(µs/cm) (mg/L)

800 1200 3000 5000 40 60 300 500

Oldott oxigén BOI5 KOICr Ammónium-N

(mg/L) (mg/L) (mg/L) (mg/L)

6 3 30 0,2

Nitrit-N Nitrát-N Összes-N Oldott ortofoszfát-P Összes-P

(mg/L) (mg/L) (mg/L) (µg/L) (µg/L)

5 4 40 0,4

4 15 50 2

3 25 75 5

0,03 0,06 0,3 1 0,5 1 25 50 1,5 3 30 55 150 200 700 1500 200 400 1000 2000

A kotrás előtti állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve Minősítés komponensenként víztest

10

8,19

8,31

8,25

5

1240 77,0

1424 103,0

1325 88,0

0 0

0 0

3 3

0 0

0 0



6 3 30 0,2

3 25 75 5

6,7 3,5 43,0 0,010

9,5 4,6 54,0 0,030

8,1 4,3 49,0 0,020

5 0 0 5

0 0 0

3 3 0

0 0 0 0

0 0 0



0,03 0,06 0,3 1 0,5 1 25 50 1,5 3 30 55 150 200 700 1500 200 400 1000 2000

0,003 0,100 1,100 360 490

0,003 0,100 1,500 590 840

0,003 0,100 1,275 503 605

5 5 5 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 3 3

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

5 4 40 0,4

4 15 50 2

Minősítés komponens csoportonként Minősítés

Komponens csoport neve

Átlag

savasodási állapot komponens csoport

5,000

kiváló potenciálú

sótartalom komponens csoport

3,000

közepes potenciálú

oxigén háztartás komponens csoport

4,000

jó potenciálú

tápanyagok komponens csoport

4,200

jó potenciálú

Osztályminimum:

3,000


MINŐSÍTÉS (A jó potenciált a sótartalom komponens csoport miatt nem éri el.)

19

rossz

közepes

9,5

gyenge

jó

9

800 1200 3000 5000 40 60 300 500

kiváló

8,5

(µs/cm) (mg/L)

átlag

gyenge / rossz

(-log[+])


minimum

közepes / gyenge

pH

dimenzió

jó / közepes

minősítés

kiváló / jó

maximum

határértékek

komponens

5. táblázat:

dimenzió

komponens

határértékek

0

A kiindulási állapotban alapvetően a sótartalom okozott problémát. A komponens csoportot a fajlagos elektromos vezetőképesség, valamint a klorid ion koncentrációja alapján minősítjük. Mindkét paraméter meghaladta a jó/közepes határértéket, mely a bevezetett termálvizek, illetve valószínűleg a tisztított kommunális szennyvizek hatására alakult így. Az oxigénháztartás összesített minősítése „jó” minősítésű volt, de a BOI5, valamint a KOIk koncentráció értéke meghaladta a jó/közepes határértéket, ami szervesanyag terhelésre utal. Ez szintén az állattartó telepek, valamint a kommunális szennyvizek hatását bizonyítja. A tápanyagok komponens csoport összesített minősítése szintén „jó” volt. Ezen belül azonban az oldott ortofoszfát foszfor és az összes foszfor koncentráció értékei meghaladták a jó/közepes határértéket. A Kurca főcsatorna vizsgált szakaszán a biológiát támogató fiziko-kémiai paraméterek tekintetében, a terhelhetőség szempontjából releváns komponensek: fajlagos elektromos vezetőképesség klorid ion BOI5 KOIk oldott ortofoszfát-P összes-P A kotrás alatti állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve Minősítés komponensenként víztest

9,5

10

8,11

8,19

8,16

5

1168 35,0

1211 41,0

1187 39,0

0 5

4 0

0 0

0 0

0 0



6 3 30 0,2

3 25 75 5

1,3 2,8 47,0 0,900

5,6 4,9 53,0 1,100

2,9 4,0 50,0 0,983

0 0 0 0

4 0 0

0 3 3

0 0 0 0

1 0 0 0



0,03 0,06 0,3 1 0,5 1 25 50 1,5 3 30 55 150 200 700 1500 200 400 1000 2000

0,059 0,170 1,900 170 190

0,077 0,490 2,300 220 220

0,066 0,280 2,100 185 203

0 5 0 0 0

0 0 4 4 4

3 0 0 0 0

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

5 4 40 0,4

4 15 50 2



Átlag


5,000



4,500



2,750



4,000

jó potenciálú

Osztályminimum:

2,750


MINŐSÍTÉS (A jó potenciált az oxigén háztartás komponens csoport miatt nem éri el.)

20

rossz

közepes

9

800 1200 3000 5000 40 60 300 500

gyenge

jó

8,5

(µs/cm) (mg/L)

kiváló

gyenge / rossz

(-log[+])


átlag

közepes / gyenge

pH

minimum

jó / közepes

minősítés

kiváló / jó

maximum

határértékek dimenzió

6. táblázat:

komponens

• • • • • •

0

A kotrás idején a sótartalom komponens csoport minősítése kiváló volt. A jó potenciált az oxigén háztartás komponens csoport miatt nem érte el. A kotrás következtében felszabaduló szerves anyag bomlása miatt az oldott oxigén tartalom kritikus értéket ért el. Megnövekedett az ammónium-N és a nitrit-N koncentrációja is, meghaladta a jó/közepes határértéket. 7. táblázat:

A kotrás utáni állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve

10

8,60

8,78

8,67

5

1441 34,0

1470 40,0

1451 36,5

0 5

0 0

3 0

0 0

0 0



6 3 30 0,2

3 25 75 5

5,4 5,2 48,0 0,090

11,0 8,5 54,0 0,110

7,8 6,3 52,3 0,095

5 0 0 5

0 0 0

3 0 0

0 0 2 0

0 0 0



0,03 0,06 0,3 1 0,5 1 25 50 1,5 3 30 55 150 200 700 1500 200 400 1000 2000

0,008 0,110 2,200 180 200

0,018 0,280 3,100 490 1000

0,012 0,167 2,575 368 743

5 5 0 0 0

0 0 4 0 0

0 0 0 3 3

0 0 0 0 0

0 0 0 0 0

5 4 40 0,4

4 15 50 2

rossz

közepes

9,5

gyenge

jó

9

800 1200 3000 5000 40 60 300 500

kiváló

8,5

(µs/cm) (mg/L)

átlag

(-log[+])


minimum

pH

dimenzió

gyenge / rossz

minősítés

közepes / gyenge

maximum

víztest

jó / közepes

határértékek kiváló / jó

komponens


0



Átlag


5,000



4,000

jó potenciálú


3,750

jó potenciálú


4,000

jó potenciálú

Osztályminimum:

3,750

jó potenciálú

MINŐSÍTÉS (A víztest a vizsgált mintavételi időpontban jó potenciálú.)

A kotrás után a víztest a vizsgált hossz-szelvényben elérte a jó potenciált. A fajlagos vezetőképesség érték ugyan magasabb volt, mint kotrás előtt, de a csoport minősítésében szerepet játszó klorid ion koncentrációja a kiváló/jó határérték alá csökkent, így a sótartalom komponens csoport jó minősítéssel jellemezhető. A kotrás idején megnövekedett ammónium-N koncentráció a beavatkozás előtti értékre csökkent. Az oldott oxigén koncentrációja kiváló értéket mutatott, de meg kell jegyezni, hogy ez a fotoszintetikus aktivitás következménye. A klorofill-a koncentráció értéke 50-102 µg/L között változott.

21

2013. Július

2013. Október

CO3--

CO3--

K+

HCO3-

Na+

Cl-

HCO3-

Na+

Cl-

Ca++

SO4--

K+

Ca++

SO4--

Mg++

Mg++

2014. Április CO3--

K+

HCO3-

Na+

Cl-

Ca++

SO4--

Mg++

4. ábra: A Kurca-főcsatorna iontípus meghatározása Maucha diagram alapján

Mindhárom mintavételi időpontban nátrium kation és hidrogénkarbonát anion típusú volt. A tavaszi mintavétel alkalmával mértük a legmagasabb fajlagos vezetőképesség értéket, ami a bevezetett termálvizek és az átöblítés hiánya miatt emelkedett. Az oxigénháztartás komponenseinek változása a monitorozás folyamán A kotrás idején megnövekedett az ammónium-N koncentrációja a kotrás előtti állapothoz képest, valamint kritikus értéket ért el az oldott oxigén tartalom, ami azonban a tavaszi mintavétel idejére rendeződött.

22

Ammónium-N (mg/L)

kiváló (<=0,2) 2013.07.03

jó (<=0,4) 2013.10.28

mérsékelt (<=2) 2014.04.25

1,2 1 0,8 0,6 0,4 0,2 0 4+800

4+000

2+650

1+827

5. ábra: Az ammónium-N vízben mért koncentrációjának alakulása a Kurca-főcsatornán 2013. 07.03 és 2014.04.28 között

Rossz <3 (mg/L) Jó >=6(mg/L) 2013.10.28

Gyenge >=3(mg/L) Kiváló >=7 (mg/L) 2014.04.25

oldott oxigén(mg/L)

Mérsékelt >=4 (mg/L) 2013.07.03 12,0 11,0 10,0 9,0 8,0 7,0 6,0 5,0 4,0 3,0 2,0 1,0 0,0 4+847

4+000

2+650

1+827

6. ábra: Az oldott oxigén változása a Kurca-főcsatornán 2013. 07.03 és 2014.04.28 között

23

III.2. A felszíni vizeket szennyező elsőbbségi anyagok és egyéb specifikus szennyezőanyagok értékelése III.2.1. 8. táblázat:

A kotrás előtti állapot jellemzése: A kotrás előtti állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve

(µg/L) (µg/L)

<0,1 <1,0 <0,04 2,6 12 <2 <2 <10 0,018 n.d. 0,003 n.d.

0,03

n.a n.d.

0,002

n.a n.d.

<0,1 1,100 <0,04 4,0 22 3,8 4,000 <10 0,046 0,001 0,004 0,001

<0,1 <1,0 <0,04 3,3 16 <2 <2 <10 0,035 0,001 0,004 0,001

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

0,001

0,001

1

0,001 n.d.

nem jó

jó

0,9 n.a 0,07 n.a n.a n.a n.a n.a n.a 0,4 1 0,1

átlag

0,15 7,2 0,05 80 20 20 10 75 2,4 0,1 0,1 0,05

maximum

MAC-EQS

(µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L) (µg/L)

minősítés

víztest minimum

AA-EQS

Kadmium Ólom Higany Nikkel Arzén Króm Réz Cink Naftalin Antracén Fluorantén Benz(a)pirén Benzo(b)fluorantén és benzo(k)fluorantén Indeno(1,2,3-cd)pirén és benzo(g,h,i)perilén


komponens

Minősítés: elsőbbségi és egyéb szennyezőanyagok alapján

1

Minősítés ÉÁ-EQS és MMK-EQS jó Jelmagyarázat: AA-EQS: éves átlagra vonatkozó érték MAC-EQS: maximálisan megengedhető érték n.a: nem alkalmazható MINŐSÍTÉS A vizsgált komponensek koncentrációi nem haladták meg a környezetminőségi határértékeket.

A kotrás megkezdése előtt sem a nehézfém koncentrációk, sem a PAH tartalom nem haladta meg a környezetminőségi határértékeket. Kémiai szempontból a vizsgált paraméterek tekintetében jó minősítésű volt a víztest a vizsgált szakaszon.

24

III.2.2. 9. táblázat:

A kotrás alatti állapot jellemzése: A kotrás alatti állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve

(µg/L) (µg/L)

0,03 0,002

<0,1 <1,0 <0,04 2,6 13 <2 <2 <10 0,071 0,001 0,010 0,003

n.a 0,007 n.a

0,008

<0,1 <1,0 <0,04 3,5 15 <2 2,3 <10 0,053 0,012 0,011 0,004

<0,1 <1,0 <0,04 2,9 14 <2 <2 <10 0,063 0,004 0,011 0,003

1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

0,012

0,009

1

0,015

0,011

nem jó

jó

0,9 n.a 0,07 n.a n.a n.a n.a n.a n.a 0,4 1 0,1

átlag

0,15 7,2 0,05 80 20 20 10 75 2,4 0,1 0,1 0,05

maximum

MAC-EQS


minősítés

víztest minimum

AA-EQS



komponens


0

Minősítés ÉÁ-EQS és MMK-EQS nem jó Jelmagyarázat: AA-EQS: éves átlagra vonatkozó érték MAC-EQS: maximálisan megengedhető érték n.a: nem alkalmazható MINŐSÍTÉS A vizsgált komponensek közül az indeno(1,2,3-cd)pirén és a benzo(g,h,i)perilén együttes koncentrációja meghaladta a környezetminőségi határértéket.

A kotrás alatt a PAH-ok koncentrációja megnövekedett a vízben. Az indeno(1,2,3-cd)pirén és a benzo(g,h,i)perilén együttes koncentrációja a környezetminőségi határértéket is meghaladta. Ez egyértelműen a kotrás következménye. A PAH-ok, -melyek feltehetően a termálvízzel kerülnek a Kurcába- alacsony vízoldhatóságúak és elsősorban a nagy fajlagos felületű (<1µm) részecskéken adszorbeálódnak. Az ülepedő részecskékre adszorbeálódott PAH-ok az üledékben rakódnak le és halmozódnak fel (Tonka, 2007.) Az üledék bolygatásával ezek a finom szemcsék a víztérbe kerültek. A nehézfémek koncentrációjában ez azért nem mutatkozik, mert a fémek esetében az oldott frakciót vizsgáljuk.

25

III.2.3.

Kotrás utáni állapot jellemzése:

10. táblázat:

A kotrás utáni állapot minősítése a 4 mintavételi hely koncentráció értékeinek átlagával minősítve

(µg/L) (µg/L)

0,03 0,002

<0,1 <1,0 <0,04 3,7 21 <2 4,7 <10 0,032 n.d 0,003 0,001

n.a 0,003 n.a

0,003

<0,1 <1,0 <0,04 4,1 22 <2 6,200 <10 0,039 0,001 0,004 0,001

1 1 1 1

0,003

0,003

1

0,004

nem jó

0,110 <1,0 <0,04 4,9 23 <2 10 12 0,047 0,001 0,004 0,001

jó

0,9 n.a 0,07 n.a n.a n.a n.a n.a n.a 0,4 1 0,1

átlag

0,15 7,2 0,05 80 20 20 10 75 2,4 0,1 0,1 0,05

maximum

MAC-EQS


minősítés

víztest minimum

AA-EQS



komponens


0 1 1 1 1 1 1 1

0,004

0

Minősítés ÉÁ-EQS és MMK-EQS nem jó Jelmagyarázat: AA-EQS: éves átlagra vonatkozó érték MAC-EQS: maximálisan megengedhető érték n.a: nem alkalmazható MINŐSÍTÉS A vizsgált komponensek közül az arzén és az indeno(1,2,3-cd)pirén, benzo(g,h,i)perilén együttes koncentrációja meghaladta a környezetminőségi határértéket.

A minősítés kémiai szempontból szintén nem jó. A PAH-ok koncentrációja csökkent a kotrás alattihoz képest, de az indeno(1,2,3-cd)pirén és a benzo(g,h,i)perilén együttes koncentrációja még mindig meghaladja a környezetminőségi határértéket (4 ábra). A lebegőanyag tartalom 130-161 mg/L között változott, ami jóval magasabb volt, mint a kotrás előtti. Az üledékből származó finom, kolloid részecskék nehezen ülepednek ki ismét. Egy alapos átöblítés ezt az állapotot megszüntetné. Az előbbiekben nem tapasztalt arzén koncentráció túllépés is jelentkezett, ami feltehetően szintén felszín alatti vízbevezetéssel magyarázható.

26

indeno(1,2,3-cd)pirén, benzo(g,h,i)perilén (µg/L)

jó (<=0,002)

nem jó (>0,002)

2013.07.03

2013.10.28

2014.04.25

0,014 0,012 0,01 0,008 0,006 0,004 0,002 0 4+800

4+000

2+650

1+827

7. ábra: Az indeno(1,2,3-cd)pirén, benzo(g,h,i)perilén koncentrációjának változása a Kurca-főcsatornán 2013. 07.03 és 2014.04.28 között

III.3. Üledék vizsgálatok 11. táblázat:

A Kurca-főcsatorna üledékének vizsgálati eredményei a kotrás előtt


3+500 km

6,1 6,9 8,3 105 147 155 0,16 0,21 0,24 0,23 0,34 0,34 45 61 63 54 68 69 34 46 47 29 34 31 141 175 187 1,18 0,614 0,547 131 112 127 3300 3900 4100 950 960 1820

4+847 km

mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü g/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü

4+000 km

arzén cink higany kadmium króm nikkel réz ólom TPH ÖsszesPAH KOIk Összes-N Összes-P

2+650 km

dimenzió

komponens

1+827 km

mért érték

2 146 0,17 0,34 63 66 43 32 171 0,445 120 3900 1430

7,9 132 0,27 0,24 53 63 40 31 149 0,42 108 3300 1860

határérték szennyvíziszapra vonatkozóan

határérték szennyvíziszap komposztra vonatkozóan

határérték földtani közegre vonatkozóan

75 2500 10 10 1000 200 1000 750 4000 10 -

25 2000 5 5 350 100 750 400 1000 5 -

15 200 0,5 1 75 40 75 100 100 1 -

A szennyvíziszapra és szennyvíziszap komposztra feltüntetett határérték az 50/2001.(IV.3.) Korm. rendelet 5. sz. melléklete által meghatározott határérték. A földtani közegre feltüntetett határérték a 6/2009. (IV.14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelete 1.sz. melléklet által megadott határérték. A mért értékek a mezőgazdasági kihelyezésre vonatkozó határértékeket nem haladták meg. A földtani közegre vonatkozó határértéket a nikkel, a TPH, valamint az 1+827 km szelvénynél az összes PAH tartalom haladta meg.

27

12. táblázat:

A Kurca-főcsatorna üledékének vizsgálati eredményei a kotrás után


4+000 km

4+847 km

mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü g/kg sz. ü mg/kg sz. ü mg/kg sz. ü

3+500 km

arzén cink higany kadmium króm nikkel réz ólom TPH ÖsszesPAH KOIk Összes-N Összes-P

2+650 km

dimenzió

komponens

1+827 km

mért érték

4,5 62 0,12 <0,2 20 34 18 33 48,4 0,345 44 3000 540

13 135 0,18 0,66 41 65 42 54 55,3 0,199 88 4600 640

10 134 0,15 0,58 40 64 43 54 42,5 0,237 91 5300 710

9 132 0,16 0,62 41 62 42 52 54,8 0,193 96 5100 840

8,5 120 0,19 0,49 37 60 37 51 46,9 0,218 82 4200 770

határérték szennyvíziszapra vonatkozóan

határérték szennyvíziszap komposztra vonatkozóan

határérték földtani közegre vonatkozóan

75 2500 10 10 1000 200 1000 750 4000 10 -

25 2000 5 5 350 100 750 400 1000 5 -

15 200 0,5 1 75 40 75 100 100 1 -

A mért értékek a mezőgazdasági kihelyezésre vonatkozó határértékeket nem haladták meg. A földtani közegre vonatkozó határértéket a kotrás előttihez képest csak a nikkel tartalom haladta meg. Az üledék összes PAH tartalma a kotrás után mintegy felére csökkent (5. ábra) és a TPH koncentrációja is a földtani közegre vonatkozó határérték alá csökkent.

Üledék összes PAH (mg/kg sz.ü.)

jó (<=1)

kifogásolt (>1)

2013.07.03

2014.04.25

1,2 1,1 1 0,9 0,8 0,7 0,6 0,5 0,4 0,3 0,2 0,1 0 4+800

4+000

3+500

2+650

1+827

8. ábra: Az összes PAH koncentrációjának változása a Kurca-főcsatorna üledékében 2013. 07.03 és 2014.04.28 között

28

Az üledék KOIk koncentrációja (g/kg sz. ü.) 150 140 130 120 110 100 90 80 70 60 50 40 30 20 10 0

2013.07.03 2014.04.28

4+847

4+000

3+500

2+650

1+827

9. ábra: Az üledék KOIk koncentrációjának változása a Kurca-főcsatornán 2013. 07.03 és 2014.04.28 között

A kb. 22 100 m3 üledék kihelyezésével kb. 28 000 kg nitrogént és kb. 11 000 kg foszfort távolítottak el a mederből.

III.4. Biológiai vizsgálatok III.4.1.

A Kurca-főcsatorna fitoplankton vizsgálati eredményei 2013-2014-ben

A. Anyag és módszer Az értékelést - a kémiai vizsgálatokkal megegyező - 4 mintavételi helyről (FSZ/1, FSZ/2, FSZ/4, FSZ/5), háromszori mintavételből származó minták alapján készítettük el. Összes algaszámot, alga fajlistát, valamint a domináns taxonok kiemelését és a főbb taxonok részarányát közöljük. Mintavételi időpontok: • 2013. július 03. (kotrás előtt) • 2013. október 28. (kotrás alatt) • 2014. április 28. (kotrás után) A mintavétel és a feldolgozás az MSZ EN 15204:2006 szabvány, valamint „Borics G.-Kiss K. T. (2011): Módszertani útmutató a fitoplankton élőlénycsoport vizsgálatához” alapján történt. A mintavételt követően a mintákat Lugol-oldattal konzerváltunk, azért, hogy a sejtalkotók (színtestek, sejtmag, tartalék tápanyagok, stb.) formáját, elhelyezkedését és számát tekintve fixálva, határozásra alkalmas állapotban maradjanak. A merített mintavétel az akkori, pillanatnyi állapotot jellemzi. A feldolgozás során a fitoplankton mennyiségi és minőségi vizsgálatára került sor. A behozott minták feldolgozása Leica DMIL fordított, illetve Olympus BX51 kutatómikroszkóppal történt. A fajok határozását a Süwasserflora von Mitteleuropa sorozat, a VTKV-sorozat, valamint a Sladkovodne Riasy kötetei alapján végeztük. A mennyiségi fitoplankton vizsgálat az alga egyedszám meghatározásán alapul, az eredmények megadása ind./l-ben történik. B. Eredmények A Kurca-főcsatornában a fitoplankton vizsgálatok alapján az algák mennyisége és taxonómiai összetétele a különböző időszakokban és mintavételi helyeken eltérő volt (Melléklet-fajlista). 2013 nyarán az a-klorofill mért értékei alapján a négy mintából három közepes, egy gyenge vízminőségi kategóriába sorolható. Főként kova- (Bacillariophyta) és kisebb 29

százalékban zöldalga (Chlorophyta) dominancia jellemezte a víztestet (1. táblázat és 1. ábra). A főbb uralkodó genusok: Cyclotella sp., Navicula ssp., Nitzschia sp., Scenedesmus ssp. A 2013. év őszi időszakában az FSZ/2 és az FSZ/4 szelvények algaflórája fajösszetétel és fajszám tekintetében kedvezőtlenebb képet mutatott, mint az FSZ/1 és az FSZ/3 szelvényeké. Feltűnő jelenség volt az ostoros (Euglenophyta) algafajok (Euglena ssp., Trachelomonas sp.) nagy tömegű előfordulása (1. táblázat és 1. ábra), ami a szervesanyagban gazdag, sekély, alaposan felmelegedő, eutrófikus és politrófikus vizek jellemzője. A kotrási munkálatok eredményeként jelen lévő nagy mennyiségű növényi tápanyag hozzájárult - a késő őszi időpont ellenére is - a viszonylag gazdag algavegetáció kialakulásához. Az a-klorofill mért értékei alapján a négy mintából kettő közepes, egy gyenge, valamint egy rossz vízminőségi kategóriákba sorolható (1. táblázat). 2014 áprilisában algológiai szempontból mind a négy mintavételi helyen kedvezőtlen eredményeket kaptunk. Viszonylag magas a-klorofill értékek (50-102 µg/l) mellett a magas szervesanyag tartalmat, az eutróf vízminőségi állapotot jelző alga-összetételt tapasztaltunk. A mért a-klorofill értékek alapján az FSZ/1, FSZ/2, FSZ/4, FSZ/5 mintavételi helyek esetében a rossz vízminőségi kategóriákba sorolható a víztér (1. táblázat). Megemlítendő, hogy az FSZ/5 mintapontnál kapott magas a-klorofill érték (102 µg/l) ellenére az algaszám nem mutatkozott magasnak. A mintavétel időszakában elsősorban a zöldalgák (Chlorophyta) és a barázdás algák (Chryptophyta) domináltak (1. táblázat és 1. ábra). A főbb uralkodó taxonok: Cryptomonas ssp., Euglena ssp., Chlorella sp., Scenedesmus ssp.. 13. táblázat:

A Kurca-főcsatornán végzett fitoplankton vizsgálatok eredményeinek bemutatása 2013. 07. 03.

2013. 10. 28.

2014. 04. 28.

a-klorofill a-klorofill a-klorofill algaszám algaszám algaszám domináns domináns domináns (millió (millió (millió algák algák algák minősítés minősítés minősítés ind./l) ind./l) ind./l) (µg/l) (µg/l) (µg/l)

1,24

kova- és zöldalgák

9,5

közepes

1,59

kovaalgák

19

gyenge

2,78

kovaalgák

50

rossz

0,946

kovaalgák

11

közepes

4,97

ostoros algák

34

rossz

3,25

barázdás és zöldalgák

52

rossz

4,14

kovaalgák

26

gyenge

5,41

kova- és ostoros algák

23

gyenge

18,77

barázdás és zöldalgák

85

rossz

0,955

kovaalgák

15

közepes

0,786

kovaalgák

14

közepes

4,7

zöldalgák

102

rossz

FSZ/1

FSZ/2

FSZ/4

FSZ/5

C. Összefoglalás A Kurca-főcsatorna 2013-2014. évi algológiai vizsgálatai alapján megállapítható, hogy a 2013. évihez képest 2014-ben (a kotrás után), valamennyi mintavételi helyen változatosabb fajkészletet, magasabb alga-produkciót tapasztaltunk. Eutróf víztérre, szervesanyagban igen gazdag mintavételi helyekre utaló algaflóra mutatkozott. Mindhárom mintavételi időpontban az FSZ/4 mintavételi helyen adódott a legmagasabb összes algaszám. Megfigyelhető, hogy 2014-ben jelentősen kevesebb volt a kovaalgák részaránya (Bacillariophyta). A 2014 tavaszára kialakult Chrytophyta taxonok dominanciája a hozzáférhető szervesanyag/szénforrás nagy mennyiségű jelenlétére utal. A zöldalgák (Chlorophyta) viszonylag nagyarányú jelenléte, a szokatlanul meleg tavaszi időjárásnak volt köszönhető. A 30

kapott eredmények arra utalnak, hogy a területen lévő tápanyagkészlet extrém meleg időjárási körülmények között akár számottevő vízvirágzást is eredményezhet. Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Kurca-főcsatorna fitoplanktonja az összes egyedszám (mennyiségi összetétel), valamint az alga-fajkészlet (minőségi összetétel) alapján valamennyi mintavételi pont esetében kedvezőtlen vízminőségi állapotot jelez. 2013. 07. 03.

2013. 10. 28.

2014. 04. 28.

FSZ/1

FSZ/1

FSZ/1

Bacillariophyta Chlorophyta

FSZ/2


FSZ/4


FSZ/5


Bacillariophyta Chlorophyta Cryptophyta Euglenophyta

FSZ/2


FSZ/4



FSZ/2


FSZ/4

Bacillariophyta Cryptophyta

Chlorophyta Euglenophyta

Chromophyta

Dinophyta

FSZ/5


10. ábra: A Kurca-főcsatorna fitoplanktonjának taxonómiai megoszlása a 3 mintavételi időpontban

31

III.4.2.

A Kurca-főcsatorna makrofita vizsgálati eredményei 2013-2014-ben

A. Anyag és módszer Az értékelést 2 mintavételi helyről (B/1, B/2), kétszeri felmérésből származó minták alapján készítettük el. Közöljük a két felmérés során fellelt makrofiton fajok listáját, abundanciáját (mennyiségi értékét), a domináns taxonok kiemelését, valamint a fajlista és a mennyiségi érték alapján kiszámított EQR minősítést. Mintavételi helyek: • B/1: Kurca-főcsatorna 2+650 tkm • B/2: Kurca-főcsatorna 3+500 tkm Mintavételi időpontok: • 2013. július 03. (kotrás előtt) • 2014. május 13. (kotrás után) A makrofita terepi felmérés Lukács-Baranyi (2011): Folyó- és állóvizek makrofita állományainak felmérési segédlete alapján történt. A módszertan kidolgozói figyelembe vették az EN 14184 és az EN 15460 szabványok előírásait, illetve a Víz Keretirányelv nemzetközi interkalibrációs előírásait is. A Kurca-főcsatorna makrofitonok alapján végzett minősítése Lukács-Papp (2011): Folyóés állóvizek makrofiton minősítési módszertana alapján történt, ami a német Referencia Index (RI) alapján került kidolgozásra. A RI számítása az alámerült, szabadon úszó, és gyökerező hínarak, illetve az iszap- és mocsári növények adatai alapján zajlott. A minősítés során a Kohler-módszeren alapuló gyűjtés során szerzett adatok kiértékelése történt. A fásszárúak a fajlistába feljegyzésre kerültek, de nem képezik részét a minősítésnek. A makrofita esetében EQR alapú minősítésre került sor. A módszertan szerint a főcsatornák esetében elegendő lenne az egyik kiválasztott part mentén a felmérés elvégzése, de jelen esetben – éppen az elvégzett műszaki beavatkozás jellegére való tekintettel – nem mellőzhettük a mindkét oldali felmérést, illetve azok összehasonlítását egymással, valamint a kotrás előtti állapottal. B. Eredmények 2013 júliusában, a makrofita vizsgálat időpontjában a Kurca-főcsatorna 2+650 tkm (B1) és 3+500 tkm (B2) szelvényére vonatkozóan (2. térkép) elmondható, hogy a vegetáció igen szegényes fajkészletű volt, növényi zónák nem jellemezték. Védett fajok előfordulását nem regisztráltuk (1. táblázat). A part mentén 1-3 méter széles nádsáv (Phragmites australis), és foltonkénti előfordulással gyékény (Typha angustifolia és Typha latifolia) tenyészett. A vizsgált meder-szakaszokat általában a vízi makrovegetáció hiánya jellemezte. A hínárvegetáció egyes rövidebb szakaszokon kis egyedszámban, szálankénti előfordulású volt (Lemna ssp., Ceratophyllum demersum). A B/1 mv. hely EQR=0,51 és a B/2 mv. hely EQR=0,50 (VKI minősítés) alapján mindkét szelvény minősítése jó. A csatornát szárazföldi gyomvegetáció, fák, facsoportok (akác, dió, szilva, juhar), illetve mezőgazdasági terület szegélyezte.

32

1-2. fotó: B/1 – 2013.

3-4. fotó: B/2 – 2013.

Megemlítendő, hogy a mintaterületünktől távol, a műtárgyhoz közeli nádas öblözetében tenyésző, néhány m2-nyi Nymphoides peltata (sárga tündérfátyol) foltra bukkantunk, amely védett növény.

5-6. fotó: sárga tündérfátyol – 2013.

33

14. táblázat:

A Kurca-főcsatorna B/1 és B/2 mintaterületeinek fajlistája és a fajok abundancia értéke (2013. év) Taxon_KURCA/B1 Acer negundo Amorpha fruticosa Calystegia sepium Carex elata Cladophora sp. Conium maculatum Lemna minor Lemna trisulca Lythrum salicaria Phragmites australis Prunus sp. Rubus sp. Rumex hydrolapatum Sambucus nigra Salix alba Typha angustifolia Typha latifolia Urtica dioica Taxon_KURCA/B2 Acer negundo Amorpha fruticosa Bidens tripartitus Calystegia sepium Ceratophyllum demersum Cladophora sp. Cornus sanguinea Lemna minor Lemna trisulca Lysimachia vulgaris Phragmites australis Prunus sp. Robinia pseudo-acacia Rosa sp. Rubus sp. Solanum dulcamara Stachys palustris Typha angustifolia Typha latifolia

Kőrislevelű/Zöld juhar Gyalogakác Sövényszulák Zsombéksás Bürök Apró békalencse Keresztes békalencse Réti füzény Nád Szilvafa Szeder Tavi lórom Fekete bodza Fehér fűz Keskenylevelű gyékény Bodnározó (széleslevelű) gyékény Nagy csalán Kőrislevelű/Zöld juhar Gyalogakác Subás farkasfog Sövényszulák Érdes tócsagaz Veresgyűrűs som Apró békalencse Keresztes békalencse Közönséges lizinka Nád Szilvafa Akác Rózsa Szeder Keserű csucsor Mocsári tisztesfű Keskenylevelű gyékény Bodnározó (széleslevelű) gyékény

Abundancia 2 1 1 1 2 1 2 1 1 4 2 1 1 1 1 2 1 1 Abundancia 1 1 1 1 1 1 1 2 1 1 5 2 1 1 2 1 1 1 2

A kotrás utáni felmérés alapján a B/1 és B/2 mintaterületekre egyaránt elmondható, hogy a jobb part kotrását követően az érintett partszakaszokon a tavalyihoz képest 2014 májusában jelentős változás történt. A bal parton továbbra is magas nádas sáv tenyészett, helyenként gyékény foltokkal, illetve bedőlt fákkal. A jobb parton növényzetmentes, illetve a kiemelt és a mederszélre rakott üledéken megjelent nád-újulattal bíró szakaszokat leltünk fel. A vegetáció a kotrás után szegényebb fajkészletű lett, növényi zónák (a nádas kivételével) nem jellemezték. Védett faj előfordulását nem regisztráltuk (2. táblázat). Ha csak külön a jobb partot tekintjük, akkor a kotrás miatt a jobb part esetében a makrovegetáció nem releváns. Keresztszelvény esetén a B/1 mintavételi térség EQR=0,61 és a B/2 mintavételi térség EQR=0,59 (VKI minősítés) értékei alapján mindkét szelvény minősítése jó. 34

7-8. fotó: B/1 bal part – 2014.

9-10. fotó: B/1 jobb part – 2014.

11-12. fotó: B/2 bal part – 2014.

13-14. fotó: B/2 jobb part – 2014.

35

15. táblázat:

A Kurca-főcsatorna B/1 és B/2 mintaterületeinek fajlistája és a fajok abundancia értéke (2014. év) Taxon_KURCA/B1 Acer negundo Amorpha fruticosa Calystegia sepium Carex elata Conium maculatum Phragmites australis Populus alba Prunus sp. Robinia pseudo-acacia Rosa sp. Rubus sp. Rumex hydrolapatum Salix alba Sambucus nigra Solanum dulcamara Typha angustifolia Typha latifolia Urtica dioica

Kőrislevelű/Zöld juhar Gyalogakác Sövényszulák Zsombéksás Bürök Nád Fehér nyár Szilvafa Akác Rózsa Szeder Tavi lórom Fehér fűz Fekete bodza Keserű csucsor Keskenylevelű gyékény Bodnározó (széleslevelű) gyékény Nagy csalán

Abundancia 1 2 2 1 1 4 2 3 2 1 2 1 1 2 2 2 1 3

Taxon_KURCA/B2 Acer negundo Bidens tripartitus Calystegia sepium Galium palustre Glechoma hederacea Glyceria maxima Iris pseudacorus Lysimachia vulgaris Phragmites australis Prunus sp. Robinia pseudo-acacia Rosa sp. Rubus sp. Rumex hydrolapatum Sambucus nigra Solanum dulcamara Typha angustifolia Typha latifolia Urtica dioica Urtica urens

Kőrislevelű/Zöld juhar Subás farkasfog Sövényszulák Mocsári galaj Kerek repkény Vízi harmatkása Sárga nőszirom Közönséges lizinka Nád Szilvafa Akác Rózsa Szeder Tavi lórom Fekete bodza Keserű csucsor Keskenylevelű gyékény Bodnározó (széleslevelű) gyékény Nagy csalán Kis csalán

Abundancia 1 1 1 3 4 3 3 1 4 2 1 1 2 1 1 1 2 1 1 1

36

C. Összefoglalás 2013 júliusában, a makrofita vizsgálat alapján a Kurca-főcsatorna 2+650 tkm (B1) és 3+500 tkm (B2) szelvényében a vegetáció szegényes fajkészletű volt, növényi zónák (a nádas kivételével) nem jellemezték. A mederre benőttség nem volt jellemző, a vízben hínárvegetáció nem tenyészett. A mintavételi helyektől távol egy védett faj (Nymphoides peltata - sárga nőszirom) előfordulását regisztráltuk. EQR-érték (VKI minősítés) alapján mindkét szelvény minősítése jó. A kotrást követően, 2014 májusában a jobb parton jelentős változást tapasztaltunk. Az előző évi magas, széles nádas állománya helyén nád- és hínármentes szakaszok váltakoztak nádújulattal benőtt partszakaszokkal. A főcsatorna teljes hosszában nyíltvizű, a meder hínármentes volt. A műszaki beavatkozás az EQR-érték (VKI minősítés) alapján történő minősítésben változást nem eredményezett, mindkét szelvény minősítése jó. A vízi és mocsári növényzet hosszabb távon jelző élőlénycsoport, kialakulása több éven át zajló folyamat. Mindezek alapján megállapítható, hogy a kotrás után néhány hónappal elvégzett makrofita felmérés még nem ad kellő választ a beavatkozás hatásaira. A növényzet ennyi idő alatt nem tud regenerálódni, megújulni, és az esetleges újabb fajok sem képesek a területen megjelenni és elszaporodni. A kotrás hosszabb távú hatásainak pontosabb megítélésére javasoljuk egy 2-3 év múlva megismételt vizsgálatsorozat elvégzését.

37

A Kurca-főcsatorna makroszkopikus vízi gerinctelen együtteseinek vizsgálati eredményei 2013-ban

III.4.3.

A. Anyag és módszer A makroszkopikus vízi gerinctelenek vizsgálatára a Kurca-főcsatornán két alkalommal: 2013. július 3-án (kotrás előtt) és 2014. május 13-án (kotrás után) került sor, a makrofita vizsgálatokkal azonos időpontban és mintavételi helyeken, a KURCA/B1 és KURCA/B2 jelölésű mintavételi szelvényekben (3. sz. térkép).

3. térkép:

A biológiai vizsgálatok mintavételi helyei a Kurca-főcsatornán 2013.07.03-án és 2014.05.13-án

A Kurca-főcsatorna vízi makroszkopikus gerinctelen élőlénycsoportjának vizsgálatát CSÁNYI és munkatársai (2012) mintavételi és módszertani útmutató valamint az alábbiakban felsorolt szabványok szerint végeztük: • •

MSZ EN 27828: 1998: Vízminőség. Biológiai mintavétel. A vízi bentikus makroszkopikus gerinctelenek kézihálós mintavételének irányelvei (ISO 7828:1985) MSZ EN ISO 9391: 2000: Vízminőség. Mélyvízi makroszkopikus gerinctelenek mintavétele. Útmutató a telepítéses, a minőségi és a mennyiségi mintavevők használatához (ISO 9391: 1993)

A témához kapcsolódó szakirodalom: (CSÁNYI (2007), BIOAQUA PRO KFT., 2005, AQEM (HERING et al., 2004), STAR), az MTA Kutatócsoportja által elvégzett szakértői munkák (BME VKKT, 2005), az EcoSurv zárójelentés (EcoSurv 2005). A határozáshoz sztereomikroszkópot használtunk. A fajok azonosítása a következő munkák alapján történt: ANDRIKOVICS és MURÁNYI (2002), ASKEW (1988), BAUERNFEIND (1994 a, b), BÍRÓ (1981), CSABAI (2000), CSABAI és munkatársai (2002), CSÁNYI és munkatársai (2001), FERENCZ (1979), KONTSCHÁN és munkatársai (2002), NESEMANN (1997), RICHNOVSZKY és PINTÉR (1979), SCHMEDTJE és KOHMANN (1992), SOÓS (1963), WARINGER és GRAF (1997), WIEDERHOLM (1983). A makrogerinctelen élőlény együttesek mintavételére, mindkét mintavételi időpontban a főcsatorna bal partján került sor 50-50 m-es partszakaszokon, amelyeket a műszaki beavatkozás közvetlenül nem érintett. A mintavétel során 16 almintával dolgoztunk, 8 38

nyíltvízi üledék, és 8 part menti nádas megoszlásban. A vizsgált partszakaszokon hínárvegetáció nem volt. A Kurca-főcsatorna RW17 tipológiai besorolású: síkvidéki meszes, közepesen finom mederanyagú közepes vízfolyás. A minősítéséhez a HMMI_sl indexet (Multimetrikus Makrozoobenton Index) alkalmaztuk, amely kiszámításához a következő képletet használtuk (CSÁNYI és mtsai. 2012):

16. táblázat: A HMMI_sl számítására használt képlet és a statisztikai elemzés eredményeként

kapott határértékei

HMMI _ sl 

SH EQR  TTEQR  ASPT EQR  Pr ed EQR 4

Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus:

Kiváló

Jó

Közepes

Gyenge

Normalizálási egyenlet

Shannon diverzitás (SH)

2,25

1,99

1,38

0,77

0,3849x - 0,1149

Összes taxon szám (TT)

24

17

12

7

0,0354x - 0,0316

ASPT

4,03

3,94

3,52

3,09

0,5797x - 1,613

Predátorok abundanciája (ind m-2) (Pred)

102

61

41

21

0,0073x + 0,088

A természetes vízfolyások minősítésére használt EQR osztályhatárok Minősítés

HMMI_sl

Kiváló

0,8≤

Jó

0,6≤

Közepes

0,4≤

Gyenge Rossz

0,2≤ <0,2

B. Eredmények: A vizsgálatok során összesen 769 vízi makrogerinctelen egyedet azonosítottunk, amelyeket 48 taxonba soroltunk be. A talált taxonok listáját, és a hozzá tartozó egyedszám értékeket a 17. sz. táblázatban tüntettük fel. 2013 júliusában mindkét mintavételi helyen 29 taxont azonosítottunk, de az abundancia értékekben jelentős eltéréseket tapasztaltunk a két mintavételi hely között (17. táblázat; 8. ábra). A B1 mintavételi hely összes abundanciája 222 ind/m2 volt, legnagyobb egyedszámban árvaszúnyogok (Chronomidae) és vízicsigák (Gastropoda) fordultak elő a mintában. A B2 mintavételi helyen az előfordult makrogerinctelenek összes budanciája 150 ind/m2 volt, az árvaszúnyogok dominanciája lényegesen kisebb volt az előző mintavételi helyen tapasztalt értéknél, a vízicsigák mellett a szitakötők (Odonata) és a vízipoloskák (Heteroptera) is nagy egyedszámban voltak jelen.

39

2014 tavaszán mind egyed-, mind taxonszám tekintetében nagy hasonlóságot tapasztaltunk (8. ábra). 17. táblázat:

A Kurca-főcsatornán végzett makroszkopikus vízi gerinctelenek vizsgálatának eredményei 2013-ban és 2014-ben. Taxon név

Rövid név

2013.07.03 2014.05.13 KURCA/B1 KURCA/B2 KURCA/B1 KURCA/B2 ind/m2

Oligochaeta egyedszám összesen: taxonszám összesen: Branchiura sowerbyi Beddard 1892 Limnodrilus claparedianus Ratzel 1869 Limnodrilus hoffmeisteri Claparede 1862 Hirudinae egyedszám összesen: taxonszám összesen: Erpobdella nigricollis (Brandes 1900) Gastropoda egyedszám összesen: taxonszám összesen: Bithynia (Bithynia) tentaculata (Linnaeus 1758) Haitia acuta (Draparnaud 1805) Radix peregra (Linnaeus 1758) Viviparus acerosus (Millet 1813) Malacostraca összesen: taxonszám összesen: Asellus aquaticus (Linnaeus 1758) Limnomysis benedeni Czerniavsky 1882 Ephemeroptera egyedszám összesen: taxonszám összesen: Caenis robusta Eaton 1884 Cloeon dipterum (Linnaeus 1761) Odonata egyedszám összesen: taxonszám összesen: Ischnura elegans (Vander Linden 1820) Ischnura pumilio (Charpentier 1825) Orthetrum cancellatum (Linneus 1758) Platycnemis pennipes (Pallas 1771) Megaloptera egyedszám összesen: taxonszám összesen: Sialis sp. Heteroptera egyedszám összesen: taxonszám összesen: Gerris lacustris (Linnaeus 1758) Ilyocoris cimicoides (Linnaeus 1758) Plea minutissima Leach 1817 Mesovelia furcata Mulsant & Rey 1852 Trichoptera egyedszám összesen: taxonszám összesen: Ecnomus tenellus (Rambur 1842) Coleoptera egyedszám összesen: taxonszám összesen: Bidessus minutissimus (Germar 1824) Chrisomelidae sp. Dytiscidae sp. (lárva)

30 3 Bra_sow Lim_cla Lim_hof 1 1 Erp_nig 93 4 Bit_ten Hai_acu Rad_per Viv_acer 127 1 Ase_aqu Lym_ben 11 2 Cae_rob Clo_dipt 74 4 Coe_pul Isc_ele Ort_can Pla_pen 14 1 Sia_sp 35 4 Ger_lac Ily_cim Ple_min Mes_fur 5 1 Ecn_ten 39 13 Bid_mi Chris_sp Dyt_sp-l

40

ind/m2

ind/m2

6 2 5 1

4 2 2 2

0

47 3

1 1 1 19 3

28 4 15 14 2 2 12 3 1 3

11 2 6 11 2 6 5 4 1 4

7 2 6

36 3 27 4

1 2 1 2 7 2

5 1 1 1 13 4 1 2 6 4 2 1 2 7 5 1

1 6 3 1 3 8 4 2

ind/m2 11 3 6 4 1 0

9 2 4 5

8 2

19 3

2

2 6

6 69 2 65 4 2 1 2 15 3 7

11 33 2 25 8 2 2 1 1 16 3 5

2 6 4 1 4 2 1

5 6 7 1 7 13 2

2

1 12

0 0

0 0

4 4

20 4

0

1 2

6

Taxon név

Rövid név

2013.07.03 2014.05.13 KURCA/B1 KURCA/B2 KURCA/B1 KURCA/B2 ind/m2

Enochrus (Lumetus) quadripunctatus (Herbst 1797) Graptodytes granularis (Linnaeus 1767) Haliplus obliquus (Fabricius 1787) Hydraenidae gen. sp. Hydrochara caraboides (Linnaeus 1758) Hydrovatus cuspidatus Kunze 1818 Laccophilus poecilus Klug,1834 Noterus clavicornis (De Geer 1774) Peltodytes caesus (Dutschmid, 1805) Scirtidae gen. sp. Chironomidae egyedszám összesen: taxonszám összesen: Cricotopus sylvestris (Kieffer, 1916) Cryptochironomus sp. Dicrotendipes nervosus (Stæger, 1839) Endochironomus albipennis (Meigen, 1830) Endochironomus tendens (Fabricius, 1775) Glyptotendipes pallens (Meigen, 1804) Microchironomus tener (Kieffer 1918) Paratanytarsus sp. Polypedilum nubeculosum (Meigen 1804) Polypedilum sordens (van der Wulp, 1874) Procladius (Holotanypus) sp. Synendotendipes sp. Zavreliella marmorata (van der Wulp 1859) Egyedszám mindösszesen (ind/m2) Taxonszám mindösszesen

ind/m2

ind/m2

ind/m2

Eno_qua Gra_gra Hal_obl Hyd_gs Hyd_car Hyd_cus Lac_poe Not_clav Pelt_cae Sci_gsp 340 13 Cri:syl Cry_sp. Dic_ner Ech_alb Ech_ten Gly_pal Mic_ten Par_sp Pol_nub Pol_sor Pro_Hsp Syn_sp. Zav_mar 769 48

2

2 1 7 1 2

2

1 2

125 11 36 1 4

52 6 2

2 40 3 4 24 7

2 21

5

20 2

1 3

5 1 1 119 10 77

44 4 18

1 1 2 25

1 19

2 5 1 3

6

2

222

150

234

163

29

29

27

23

Az összesített (nyári és tavaszi) vizsgálati eredmények alapján elmondható, hogy a Kurcafőcsatorna vízi makrogerinctelen faunája az alföldi kis vízfolyásokra jellemző képet mutatott. Mindkét mintavételi helyen a szitakötő lárvák (Odonata), vízicsigák (Gastropoda) és árvaszúnyog lárvák (Chironomidae) voltak jelen a legnagyobb faj és egyedszámban, de nagy fajszámban fordultak elő vízi bogarak (Coleoptera) is a mintákban. A teljes makrogerinctelen fauna közepesen fajgazdagnak mondható, de az egyedszám értékek – a szervesanyag terhelést jól tűrő fajoktól eltekintve – viszonylag alacsonyak voltak. A nagyobb rendszertani csoportok mennyiségi és százalékos megoszlását a vizsgált mintavételi helyeken, valamint a hozzájuk tartozó taxonszámok alakulását az 9-11. ábrán mutattuk be. A 9. ábrán jól látszik, hogy a B1 mintavételi helyen mind a nyári, mind a tavaszi mintavétel során jelentősen nagyobb abundancia értékeket tapasztaltunk, mint a B2 mintavételi helyen. A taxon számok mindkét mintavételi helyen és időpontban hasonlóan alakultak: legnagyobb fajszámban árvaszúnyogok (Chironomidae), vízibogarak (Coleoptra), vízicsigák (Gastropoda) és szitakötők (Odonata) kerültek elő a mintákból (10. ábra). Mindkét mintavételi helyen és időpontban az árvaszúnyogok voltak a makrozoobenton domináns faunaelemei, 2013 nyarán a vízicsigák és szitakötők, míg 2014 májusában a felsőbbrendű rákok (Asellus aquaticus) voltak szubdominánsak a vizsgált mintavételi helyeken (11. ábra).

41

120

30

100

25

80

20

60

15

40

10

20

5

0

0

Bra_sow Ase_aqu Ily_cim Hal_obl Cry_sp. Pro_Hsp

Lim_cla Cae_rob Ple_min Hyd_gs Dic_ner Syn_sp.

Lim_hof Clo_dipt Mes_fur Hyd_car Ech_alb Zav_mar

KURCA/B2 2013.07.03

Erp_nig Coe_pul Ecn_ten Hyd_cus Ech_ten Taxonszám

Bit_ten Isc_ele Bid_mi Lac_poe Gly_pal

KURCA/B1 2014.05.13

Hai_acu Ort_can Chris_sp Not_clav Mic_ten

Rad_per Pla_pen Dyt_sp-l Pelt_cae Par_sp

Heteroptera Trichoptera Coleoptera Chironomida

Heteroptera Trichoptera Coleoptera Chironomida Oligochaeta Hirudinae Gastropoda Amphipoda Malacostraca Ephemeropt Odonata Megaloptera



Oligochaeta Hirudinae Gastropoda Amphipoda Malacostraca Ephemeropt Odonata Megaloptera

KURCA/B1 2013.07.03

Taxonszám

35

2

Egyedszám (ind/m )

140

KURCA/B2 2014.05.13

Viv_acer Sia_sp Eno_qua Sci_gsp Pol_nub

Lym_ben Ger_lac Gra_gra Cri:syl Pol_sor

11. ábra: A vízi makrogerinctelenek egyed- és taxonszámának megoszlása nagyobb rendszertani csoportonkénti bontásba a Kurca-főcsatorna B1 és B2 mintavételi helyein

Összes egyedszám (ind/m 2)

250

Chironomidae Coleoptera

200

Trichoptera Heteroptera

150

Megaloptera Odonata

100

Ephemeroptera Malacostraca

50

Gastropoda

0

Hirudinae

KURCA/B1 2013.07.03

KURCA/B2 2013.07.03

KURCA/B1 2014.05.13

KURCA/B2 2014.05.13

Oligochaeta

12. ábra: A Kurca –főcsatorna vízi makrogerinctelen együtteseinek abundancia értékek szerinti megoszlása nagyobb rendszertani csoportok szerinti bontásban

42

Összes taxonszám

35

Chironomidae

30

Coleoptera

25

Trichoptera Heteroptera

20

Megaloptera

15

Odonata Ephemeroptera

10

Malacostraca

5

Gastropoda

0

Hirudinae

KURCA/B1 2013.07.03

KURCA/B2 2013.07.03

KURCA/B1 2014.05.13

KURCA/B2 2014.05.13

Oligochaeta

13. ábra: A Kurca –főcsatorna vízi makrogerinctelen együtteseinek taxonszám szerinti megoszlása nagyobb rendszertani csoportok szerinti bontásban

100%

Chironomidae

90%

Coleoptera

80%

Trichoptera

70%

Heteroptera

60%

Megaloptera

50% 40%

Odonata

30%

Ephemeroptera

20%

Malacostraca

10%

Gastropoda

0%

Hirudinae

KURCA/B1 2013.07.03

KURCA/B2 2013.07.03

KURCA/B1 2014.05.13

KURCA/B2 2014.05.13

Oligochaeta

14. ábra: A Kurca –főcsatorna vízi makrogerinctelen együttesei abundancia értékeinek %-os megoszlása nagyobb rendszertani csoportok szerinti bontásban

Az összesített egyedszám értékek alapján a Kurca-főcsatorna vízi makrogerinctelen faunáját 43 %-ban árvaszúnyog lárvák (Chironomidae), 17%-ban magasabbrendű rákok (Malacostraca), 12%-ban vízicsigák (Gastropoda), 10%-ban szitakötők (Odonata) alkották. (12. ábra)

43

0% 2% 1% 4%

1%

Hirudinae

5%

Trichoptera

5%

Ephemeroptera Megaloptera 43%

10%

Oligochaeta Heteroptera Coleoptera Odonata

12%

Gastropoda Malacostraca Chironomidae

17%

15. ábra: A Kurca-főcsatorna vízi makrogerinctelen együttesének dominancia viszonyai összesített egyedszám értékek alapján

A Kurca-főcsatorna RW17 tipológiai besorolású: síkvidéki meszes, közepesen finom mederanyagú közepes vízfolyás. Multimetrikus Makrozoobenton Index (HMMI_sl) alapján történt minősítését és a minősítéshez használt alapadatokat a 18. táblázatban foglaltuk össze. 18. táblázat:

A Kurca-főcsatorna minősítése HMMI_sl Multimetrikus Makrozoobenton index alapján

Multimetrikus Makrozoobenton síkvidéki kis és közepes vízfolyás típus: Shannon diverzitás (SH)

KURCA/B1 2013

KURCA/B2 2013

KURCA/B1 2014

KURCA/B2 2014

Érték

Érték

Érték

Érték

EQR

EQR

EQR

EQR

2,703

0,925

2,837

0,977

2,165

0,718

2,811

0,967

Összes taxon szám (TT)

29

10,2

29

10,2

27

9,5

23

8,1

ASPT

3,5

0,42

4

0,7058

3,2

0,24204

3,9

0,64783

Predátorok abundanciája (ind m-2) (Pred)

22

0,25

51

0,46

27

0,29

53

0,47

HMMI_sl

2,96

3,09

2,69

2,55

Minősítés

közepes

közepes

közepes

közepes

A táblázat adataiból kitűnik, hogy a Kurca-főcsatorna mindkét mintavételi helyén és időpontban közepes vízminőségű a makrozoobenton alapján történt minősítés szerint.

44

C. Összefoglalás 2013 júliusában, a makrozoobenton vizsgálat alapján a Kurca-főcsatorna 2+650 tkm (B1) és 3+500 tkm (B2) szelvényében a nyíltvízi üledék makrogerinctelen faunája rendkívül szegényes volt. A part menti régióban hínár növényzet nem, vagy csak nagyon kis területen volt fellelhető. A mintavételi területről előkerült vízi makrogerinctelenek túlnyomó többsége a part menti mocsári növényzet üledékéből, ill. a növényzetről, mint aljzatról került elő. A júliusi mintavétel alkalmával mindkét mintavételi területről 29 vízi makrogerinctelen taxon került azonosításra. A Kurca-főcsatorna Multimetrikus Makrozoobenton Index (HMMI_sl) alapján történt minősítése közepes volt. A kotrást követően, 2014 májusában a jobb parton a növényzet és az üledék eltávolítása következtében nem találtunk makrogerincteleneket. A jobb part 2014 májusában az előző évi állapothoz hasonló képet mutatott. Multimetrikus Makrozoobenton Index (HMMI_sl) alapján történt minősítése közepes vízminőségű volt. Mindkét mintavételi helyen és időpontban az árvaszúnyogok voltak a makrozoobenton domináns faunaelemei, 2013 nyarán a vízicsigák és szitakötők, míg 2014 májusában a felsőbbrendű rákok (Asellus aquaticus) voltak szubdominánsak a vizsgált mintavételi helyeken. A vízi és mocsári növényzethez hasonlóan, a makrozoobenton együttesek visszatelepülése a csatorna kotrással érintett területeire, hosszabb időt igénylő folyamat. Mivel a csatorna bal partján élő makrogerinctelen közösség összetételében a kotrás következtében jelentős változást nem tapasztaltunk, a jobb parti vízi- és mocsári növényzet visszatelepülését követően, az élőhelyek újrakolonizációja gyorsan megtörténhet a bal parti területekről. De ehhez a jobb parti vegetáció regenerációja szükséges, ami akár több évig is eltartó folyamat lehet.

45

III.4.4.

A Kurca-főcsatorna halászati felmérése 2014. május 13.

A. Anyag és módszer 2013 késő őszén, a Kurca-főcsatorna rehabilitáció keretében került sor az 1+8574+847 cskm közötti csatornaszakasz kotrására. Ennek kivitelezése előtt hajtottuk végre az érintett csatornaszakasz Víz Keretirányelvben rögzített fiziko-kémiai paramétereinek rögzítését, valamint különböző biológiai vizsgálatok elvégzését. (Az előbbi során helyszíni méréssorozatra, víz-, és üledékkémiai vizsgálatokra, míg az utóbbi esetben fitoplankton, makrozoobenton, illetve halfaunisztikai felmérésekre került sor).

16. ábra: A Kurca-főcsatorna vizsgált szakasza

A 2013. szeptember 19.-i halászati mintavétel során az előkerült halfajokat a vízből csak a meghatározás során bizonytalan esetekben emeltük ki, egyébként a pozitív szákkal kiemelt példány meghatározását a csónakban ülők egységes ítélete után azonnal, - kézbefogás nélkülvisszaengedtük. Ugyanígy, a fogott halak egynyaras, illetve idősebb (adult) korát is meghatároztuk. Pontos kormeghatározást a protokoll nem ír elő, ezért pikkely, vagy egyéb kormeghatározáshoz szükséges mintákat (operculum, kemény-lágy úszósugár, csigolyacsiszolat, stb.) nem vettünk. A megállapításokat digitális diktafonon rögzítettük, amelyen a helyszín jellemzői, az előforduló halfajok, ezek egyedeinek kora, illetve darabszáma szerepelt. Az esetlegesen nagy tömegben egyszerre előkerült halak faji identifikálását, a darabszámot, illetve a becsült korösszetételt a csónakban ülő munkatársakkal egyeztetetten közösen rögzítettük a diktafonon. A laboratóriumban került sor a helyszíni tapasztalatok és a rögzített adatok feldolgozására. (Bizonytalan határozás esetén 5 %-os formalinnal tartósítva szállítottuk a kifogott halmintát, amelynek pontos faji meghatározására a Regionális Laborban került sor. Bizonytalan faji identifikálás esetén, az adott halegyedről készült digitális fotók szakértőkhöz való elküldésével, szükség esetén személyes konzultációval azonosítottuk a kérdéses fajt.

46

17. ábra: 2013. szeptember 17.-i halászati felmérés nyomvonala, indulási és érkezési koordinátái

A felmérés során áramlást nem tapasztaltunk. A Kurca-főcsatorna 500 - 500 méteres hosszát vizsgáltuk mindkét part litorális zónájában. Ezzel két óra alatt végeztünk. (11 óra 00 perctől 12 óra 00 percig halásztunk a jobb parti 500 méteren, majd visszafelé a bal parton haladtunk, 12 óra 00-tól 13 00-ig.).

18. ábra: A Kurca-főcsatorna mindkét partját nádas, majd bokros-fás növénysáv szegélyezi

A Kurca vízfolyás átlagmélysége a vizsgált szakaszon 1,5-2,5 méter, a szélesség 25-30 méter körüli. A medertípus leginkább csésze-szelvénynek felelt meg, egyes szakaszokon kisebb-nagyobb partbeomlásokkal, szakadásokkal. A part mindkét oldalon meglehetősen magas, meredek rézsűjű, szinte függőleges, míg a litorális zóna enyhén, egyenletes lejtésű. Jelentős növényállományok szegélyezték a csatornát. A fák, bokrok, cserjék néhol teljesen a vízpartig húzódtak és értelemszerűen a bedőlt fák kitűnő búvóhelyet biztosítottak a halak 47

számára. A víztesten a növényborítottság a parti sávban nádas és gyékényes formájában volt jelen. A nyílt vizes területeken, illetve a parti zónában lebegő-úszó hínárnövények ritkán, elszórtan voltak jelen: békaszőlő (Potamogeton), fonalas zöldalga, békalencse (Lemna sp.), rucaöröm (Salvinia natans), süllőhínár (Myriophyllum), érdes tócsagaz (Ceratophyllum). A csatorna azon szakaszain, ahol a szél egy irányba tartósan fújt, összetorlódott a zöldalga. Ezeken a helyeken több tíz, vagy akár száz méteren át is sötétzöld, szinte „tintaszerű” volt a víz. A parton jelentős a horgászállások száma, néhol szinte hétvégi házikónak kialakított horgásztanyák találhatóak.

19. ábra: A partélbe építve néhol komplett horgásztanya található.

B. Eredmények AZ ELŐKERÜLT HALFAJOK: 

Adult egyedek száma

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) o Család: Pontyfélék (Cyprinidae)  Dévérkeszeg (Abramis brama)  Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus)  Balin (Aspius aspius)  Karika keszeg (Blicca bjoerkna)  Ezüstkárász (Carassius auratus)  Ponty (Cyprinus carpio)  Fehér busa (Hypophthalmichtys molitrix)  Pettyes busa (Hypophthalmichtys nobilis)  Jászkeszeg (Leuciscus idus)  Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)  Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus)  Bodorka (Rutilus rutilus)  Vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus)  Laposkeszeg (Abramis ballerus) 48

11 485 7 2 276 8 2 2 1 2 4 2 9 8







Rend: Csukaalakúak (Esociformes) o Család: Csukafélék (Esocidae)  Csuka (Esox lucius) Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes) o Család: Harcsafélék (Siluridae)  Harcsa (Silurus glanis) o Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)  Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)  Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) o Család: Alvógébfélék (Odontobutidae)  Amurgéb (Perccottus glehni) o Család: Sügérfélék (Percidae)  Csapósügér (Perca fluviatilis)  Süllő (Sander lucioperca)  Kősüllő (Sander volgensis) o Család: Díszsügérfélék (Centrachidae)  Naphal (Lepomis gibbosus)

3

1 23 542

2 4 27 1 6

20. ábra: Legnagyobb egyedszámban a törpeharcsa és az ezüstkárász került elő. A jászkeszegből csupán egy példány.

Az összes általunk fogott fajok száma 23. ( A felmérés idején a vízfolyáson tartózkodó horgászok beszámolója szerint ehhez bátran hozzávehetjük az amurt, mivel ennek egy példányát nem sokkal a felmérés előtt fogták ki horoggal).

49

19. táblázat:

A fogott fajok funkcionális, táplálkozási, reprodukciós guildjei

Fajnév

Omnivor Nyílt vízi Metafitikus Bentikus

Abramis brama Alburnus alburnus Blicca bjoerkna Aspius aspius Carassius gibelio Cyprinus carpio Hypophthalmichtys molitrix Hypophthalmichtys nobilis Leuciscus idus Pseudorasbora parva Rhodeus sericeus Rutilus rutilus Scardinius erythrophthalmus Abramis ballerus Esox lucius Silurus glanis Ameiurus melas Ameiurus nebulosus Perca fluviatilis Perccottus glehni Sander lucioperca Sander volgensis Lepomis gibbosus

11 485 2 0 276 0 0 0 1 2 4 2 9 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 485 0 7 0 0 2 2 0 0 0 0 0 8 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 0 276 0 0 0 1 2 4 2 9 0 3 0 0 0 4 2 0 0 6

11 0 2 0 0 8 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 23 542 0 0 27 1 0

21. ábra: Gyönyörű, egészséges nyurgaponty és naphal.

A nyílt vízi fajokat csupán a küsz képviselte a mintában. Zömében a bentikus fajok domináltak a Kurca felmérés során, és egyedszámban is az ebbe a csoportba tartozó törpeharcsa volt a legtöbb. A reprodukciós guildek között a fitofil fajok aránya a legmagasabb. A vízáramlást kedvelő reofil fajok közül az egy példányban előkerült

50

jászkeszeget említhetjük, míg a stagnofil, állóvizi fajok jóval nagyobb arányban képviseltetik magukat.

22. ábra: A vizsgált víztest csúcsragadozója a süllő.

Sajnos a halbiomassza nagy részét a nem őshonos, behurcolt fajok alkotják. Elsősorban a törpeharcsát kell kiemelni, de nagyon magas egyedszám jellemezte az ezüstkárászokat is. 20. táblázat:

Az előkerült fajok relatív gyakorisága és különböző habitatokba, guildekbe tartozása

Fajnév Scardinius erythrophthalmus Rhodeus sericeus Esox lucius Sander lucioperca Ameiurus nebulosus Ameiurus melas Carassius gibelio Alburnus alburnus Silurus glanis Ctenopharyngodon idella Hypophthalmichtys molitrix Aspius aspius Lepomis gibbosus Abramis brama Rutilus rutilus Leuciscus idus Cyprinus carpio Perca fluviatilis Misgurnus fossilis Perccottus glehni Proterorhinus marmoratus Pseudorasbora parva

Litofil

Fitofil 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

Stagnofil Specialista Őshonos

Reofil

0 0 29 0 0 0 113 0 2 0 0 0 0 0 0 0 11 12 2 2 0 0

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 3 0 0 0 0 0 0

18 40 29 0 11 26 0 0 0 0 0 0 16 0 0 0 0 0 2 0 0 6

18 40 0 24 0 0 0 0 0 0 0 3 0 0 0 3 0 0 2 0 3 0

18 40 29 24 0 0 0 250 2 0 0 3 0 10 25 3 11 12 2 0 0 0

A nem őshonos halak között előfordult a busa, az amur, a naphal, a kínai razbóra és az amurgéb. Érdekesség, hogy az ország egyéb víztereiben a kétféle törpeharcsa közül a fekete 51

törpeharcsa populációi az elterjedtebbek, míg itt a Kurca-főcsatornán a nebulosis volt a gyakoribb. Ivadék nagy számban fordult elő, ami a széles nád és gyékénysáv, valamint a jó ívási szubsztrátumot nyújtó kimosott gyökereknek köszönhető. (Az előfordult fajok zöme fitofil, növényre ívó halfaj). Közismert, hogy a ragadozók közül egy adott víztérben vagy a csuka, vagy a süllő válik domináns ragadozóvá. Esetünkben szerencsés módon a süllő jóval gyakrabban fordult elő (27 db), mint a csuka (3 példány). A Kurca-főcsatorna a halas tipológia szerint a 6-os csoportba tartozik (Alföldi kis és közepes folyók, csatornák). Ennek megfelelően az RSR egyedszám alapú értékelés szerint az összérték: 22, ezzel a 2es osztályba tartozik. 21. táblázat:

RSR egyedszám alapú értékelés

6 csoport omnivor nyílt víz metafitikus bentikus litofil fitofil reofil stagnofil specialista őshonos

22. táblázat:

guild oszt 4 1 4 4 2 1 3 3 2 2 2 2 1

4 1 0 2 1 0 2 0 2 1

0

ÖSSZ ÉRT.

22

OSZTÁLY

2

RSR fajszám alapú értékelés


1 1 3 2 1 3 2 1 2 1

52

0 0

0 0

guild oszt 1 1 3 2 1 3 2 1 2 1

ÖSSZ ÉRT.

17

OSZTÁLY

1

A kotrás kivitelezése után, 2014 májusában került sor a vizsgálatsorozat megismétlésére.

15. fotó: A kotrás utáni állapot a jobb parton.

16. fotó: Ugyanez a szakasz rehabilitáció előtti, öreg, avas náddal sűrűn benőve.

A kotrást követő halászati felmérésre 2014. május 13-án került sor, melyet az Albertcsőszházi tiltó közúti hídjától kezdtünk meg. A jobb parton három transzektet vizsgáltunk, míg visszafelé a bal parton két szakaszt halásztunk végig. A részegységek egyenként 300 méteres partszakaszt öleltek fel, így összesen 1500 métert halásztunk végig a rehabilitációval érintett mintegy 3000 méteres csatornaszakaszon.

53

4. térkép:

A 2014. május 13.-ai halászati felmérés nyomvonala

A csatorna vize magas vezetőképességű (a halászgép csak a felezett kimenőteljesítménnyel üzemelt), emellett magas, 8 feletti pH-t mértünk. A legszembetűnőbb volt a korábbi felméréshez képest a rendkívül magas lebegőanyag tartalom. A finom szemcséjű kolloid iszapfrakció a vizet szürkésbarna színűvé tette, és gyakorlatilag az átlátszóság néhány centiméternél nem volt több. (Az őszi felméréskor – a kotrás előtt - ez az érték 20-30 cm között váltakozott). Ugyanakkor a vízfelszínen elfogadható, 7-9 mg/l-es oldott oxigéntartalmat mértünk, ami azonban a vízmélységgel arányosan jelentősen csökkent, úgy, hogy a 2 méteres fenék-közeli mélységben már csak minimális oldott oxigént mértünk. A víztesten áramlást nem tapasztaltunk, kivéve a szél által keltett enyhe fodrozódást. Az egy héttel korábban végrehajtott kémiai mintázás során, és a május 13-i helyszíni tapasztalatok szerint – elsősorban a kotrással nem érintett bal parti megmaradt nádasokban - jelentős mennyiségű elhullott halat találtunk. A bomlás előrehaladott állapotában lévő tetemek vizsgálata során ezüstkárász, törpeharcsa, busa, dévérkeszeg és lesőharcsa egyedeket azonosítottunk. A pusztult halak széles fajspektruma bizonyítja, hogy nem valamilyen fajspecifikus kórokozó, élősködő okozta a halpusztulást, hanem valamilyen környezeti anomália áll a pusztulás oka mögött. A számításba vehető tényezők közül egyértelműen kijelenthető, hogy a Kurca csatornán tapasztalt halpusztulás nem a vizsgált kotrással érintett területen, illetve a kotrás hatására alakult ki. Ténylegesen, a felsőbb szakaszokon, elsősorban a normál üzemrendtől eltérő átöblítés elmaradásától, a tározott termálvíz levezetésétől és az

54

ipari- humán-mezőgazdasági terhelések hígulás nélküli bejutásától alakultak ki kedvezőtlen állapotok a tavaszi időszakra. A kotrás ugyanis 2013 októberében történt, a halpusztulások ettől térben és időben eltérően jelentkeztek a csatornában. Helyileg a felső szakaszon, időben pedig 2014 tavaszán. A 2014. május 13-i halászati mintavétel során az előkerült halfajokat a vízből csak a meghatározás során bizonytalan esetekben emeltük ki, egyébként a pozitív szákkal kiemelt példány meghatározását a csónakban ülők egységes ítélete után azonnal, - kézbefogás nélkülvisszaengedtük. Ugyan így, a fogott halak egynyaras, illetve idősebb (adult) korát is meghatároztuk. Pontos kormeghatározást a protokoll nem ír elő, ezért pikkely, vagy egyéb kormeghatározáshoz szükséges mintákat (operculum, kemény-lágy úszósugár, csigolyacsiszolat, stb.), nem vettünk. A megállapításokat diktafonon rögzítettük, amelyen a helyszín jellemzői, az előforduló halfajok, ezek egyedeinek kora, illetve darabszáma szerepelt. Az esetlegesen nagy tömegben egyszerre előkerült halak faji identifikálását, a darabszámot, illetve a becsült korösszetételt a csónakban ülő munkatársakkal egyeztetetten közösen rögzítettük a diktafonon. A Laboratóriumban került sor a helyszíni tapasztalatok és a rögzített adatok feldolgozására. (Bizonytalan határozás esetén 5 %-os formalinnal tartósítva szállítottuk a kifogott halmintát, amelynek pontos faji meghatározására, a Regionális Laborban került sor. Bizonytalan faji identifikálás esetén, az adott halegyedről készült digitális fotók szakértőkhöz való elküldésével, szükség esetén személyes konzultációval azonosítottuk a kérdéses fajt. A Kurca-főcsatorna átlagmélysége a vizsgált szakaszon 1,5-2,5 méter, a szélesség 55 - 65 méter körüli. A medertípus leginkább csésze-szelvénynek felelt meg, a bal parton, ahol nem történt mechanikai beavatkozás (kotrás). A kotrással érintett jobb parton gyakorlatilag minimális növényzetet találtunk. Elsősorban a nád rizómákból kihajtott sarjadék kíséri az új rézsűt. A beavatkozással nem érintett jobb parton vastag nád és gyékénysáv borítja a partszegélyt, amelyet a sűrű horgászállások, stégek szakítanak meg. A víztesten a növényborítottság a parti sávban nádas és gyékényes formájában volt jelen, de a halászati felmérésen a nyílt vizes területeken, illetve a parti zónában a korábban előforduló lebegő-úszó hínárnövények teljesen hiányoztak. A legszembetűnőbb a víz szürkés-barnás színe, rendkívül magas lebegőanyag tartalma. AZ ELŐKERÜLT HALFAJOK: 



Adult egyedek száma

Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes) o Család: Pontyfélék (Cyprinidae)  Dévérkeszeg (Abramis brama)  Szélhajtó küsz (Alburnus alburnus)  Balin (Aspius aspius)  Karika keszeg (Blicca bjoerkna)  Ezüstkárász (Carassius auratus)  Ponty (Cyprinus carpio)  Fehér busa (Hypophthalmichtys molitrix)  Pettyes busa (Hypophthalmichtys nobilis)  Kínai razbóra (Pseudorasbora parva)  Laposkeszeg (Abramis ballerus)  Amur (Ctenopharyngodon idella) Rend: Csukaalakúak (Esociformes) o Család: Csukafélék (Esocidae)  Csuka (Esox lucius)

55

6 23 6 1 137 3 5 5 2 2 1

2





Rend: Harcsaalakúak (Siluriformes) o Család: Harcsafélék (Siluridae)  Harcsa (Silurus glanis) o Család: Törpeharcsafélék (Ictaluridae)  Fekete törpeharcsa (Ameiurus melas)  Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus) Rend: Sügéralakúak (Perciformes) o Család: Sügérfélék (Percidae)  Csapósügér (Perca fluviatilis)  Süllő (Sander lucioperca) o Család: Díszsügérfélék (Centrachidae)  Naphal (Lepomis gibbosus) Összes egyedszám:

1 13 92

2 3 8 312

Az előkerült fajok száma: 18.(Az őszi felméréskor a fajszám 24 volt). Az egyedszám csupán negyede az őszi halászatkor megfogott halaknak. Az őszi felméréshez képest új fajt nem sikerült kimutatni, viszont nem került elő: karika keszeg (Blicca bjoerkna), jászkeszeg (Leuciscus idus) szivárványos ökle (Rhodeus sericeus), bodorka (Rutilus rutilus), vörösszárnyú keszeg (Scardinius erythrophthalmus), amurgéb (Perccottus glehni), kősüllő (Sander volgensis). Nem csak a fajszám kevesebb, de a megtalált fajok egyedszáma is kisebb, mint az őszi felméréskor. Sajnos a halbiomassza nagy részét most is a nem őshonos, behurcolt fajok alkotják. Elsősorban az ezüstkárászt (Carassius auratus) és a törpeharcsát kell kiemelni, de a nem endemikus behurcolt fajok között most is előkerült a busa (Hypophthalmichtys), az amur, a naphal (Lepomis gibbosus), a kínai razbóra (Pseudorasbora parva).

17. fotó: A naphal is a behurcolt fajokat képviselte

Érdekesség, hogy az ország egyéb víztereiben a kétféle törpeharcsa közül a fekete törpeharcsa (Ameiurus melas) populációi az elterjedtebbek, míg itt a Kurcán az Ameiurus nebulosis volt a gyakoribb.

56

18. fotó: Sajnos az egyik legnagyobb egyedszámban a törpeharcsa került elő

A helyi horgászok beszámolói szerint a közelmúltban 4000 kg piaci méretű pontyot telepített a horgászegyesület a vizsgált szakaszra. Ehhez képest minimális mennyiségben (3 db) került elő ponty. Viszont főként a busa és az amur minden bizonnyal a mostani telepítés során került a víztérbe. Legnagyobb meglepetésünkre ivadék szinte egyáltalán nem fordult elő. Ennek feltehető oka, hogy az ívási szubsztrátumnak számító nádas-gyékényes sáv a kotrás során eltávolításra került, így itt nem került sor ívásra, és értelemszerűen az ivadék számára szükséges búvóhely sem áll rendelkezésre. A ragadozók közül egy adott víztérben vagy a csuka, vagy a süllő válik domináns ragadozóvá. Ősszel szerencsés módon a süllő jóval gyakrabban fordult elő (27 db), mint a csuka (3 példány). A 2014. májusi felmérés során süllőből csupán hármat, csukából kettő példányt tudtunk megfogni. Nyilvánvaló, hogy a lesből való ragadozást is lehetetlenné teszi a parti nádsáv hiánya. Ennek megfelelően ezek a halak elhúzódtak a csatorna olyan szakaszára, ahol jobb ökológiai körülményeket találnak. A parti makrovegetáció újraéledése után várható a víztér ilyen irányú újrafoglalása.

19. fotó: Süllő

57

23. táblázat:

Az előkerült fajok relatív gyakorisága és különböző habitatokba, guildekbe tartozása

Fajnév Abramis brama Alburnus alburnus Blicca bjoerkna Aspius aspius Carassius gibelio Cyprinus carpio Hypophthalmichtys molitrix Hypophthalmichtys nobilis Pseudorasbora parva Abramis ballerus Esox lucius Silurus glanis Ameiurus melas Ameiurus nebulosus Perca fluviatilis Sander lucioperca Lepomis gibbosus

Omnivor

Fajnév Abramis brama Alburnus alburnus Blicca bjoerkna Aspius aspius Carassius gibelio Cyprinus carpio Hypophthalmichtys molitrix Hypophthalmichtys nobilis Pseudorasbora parva Abramis ballerus Esox lucius Silurus glanis Ameiurus melas Ameiurus nebulosus Perca fluviatilis Sander lucioperca Lepomis gibbosus

Fitofil

Nyílt vízi 1 1 1 0 1 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0

Metafitikus 0 1 0 1 0 0 1 1 0 1 0 0 0 0 0 0 0

Reofil 0 0 0 0 1 1 0 0 0 0 1 1 0 0 1 0 0

Stagnofil 0 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0

58

Bentikus 0 0 0 0 1 0 0 0 1 0 1 0 0 0 1 0 1

Litofil 1 0 1 0 0 1 0 0 0 0 0 1 1 1 0 1 0 Őshonos

Specialista 0 0 0 0 0 0 0 0 1 0 1 0 1 1 0 0 1

0 0 0 1 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0 0 0 0 0 1 0

1 1 1 1 0 1 0 0 0 1 1 1 0 0 1 1 0

24. táblázat:

A Kurca vízfolyás a halas tipológia szerint a 6-os csoportba tartozik (Alföldi kis és közepes folyók, csatornák)

A felmérési eredményeknek alapján az RSR egyedszám alapú értékelés szerint az egyedszám alapú érték: 18, ezzel a 1-es osztályba tartozik. (Az őszi felmérés idején ezek az értékek 22 és 2. osztály volt). 25. táblázat:

RSR egyedszám alapú értékelés


guild oszt 4 1 2 2 2 1 2 2 1 2 2 2 1

4 1 0 2 1 0 1 0 2 1

59

0

ÖSSZ ÉRT.

18

OSZTÁLY

1

26. táblázat:

RSR fajszám alapú értékelés


guild oszt 1 1 0 1 2 1 0 3 1 0 1 1 1

1 1 1 2 1 3 1 1 1 1

0

ÖSSZ ÉRT.

13

OSZTÁLY

1

Összességében a mért adatok alapján a VKI-s minősítés szerint 1-es értékelést kapott az 5ös skálán. Ez a halas értékelések alapján rossz állapotot jelez. C. Összefoglalás: A Kurca halászati állapotának őszi felmérése kissé kedvezőbb képet mutatott, mint a 2014. május 13-i kontroll felmérés. Mind a fajok, mind az egyedek számában csökkenést tapasztaltunk. Könnyen belátható, hogy a halak, mint a nekton életközösség tagjai, a számukra kedvezőtlen zavaró környezeti hatásokra (kotrás, zaj-rezgés terhelés, üledékfelkavarodás, minimális átlátszóság, lokális oxigénhiány, stb.) úgy válaszolnak, hogy a víztest olyan szakaszára vándorolnak, amely számukra kedvezőbb, nyugalmasabb élőhelyet biztosít. Az eredeti állapot visszaállásával természetesen újra visszatérnek, hiszen egy adott bögén belül zavartalan a hosszirányú vándorlásuk. A szaporodási, táplálkozási és telelési migráció során, ha újra azok az állapotok alakulnak ki, amelyek az adott faj, illetve egyed igényeit kielégítik, visszahódítják az életteret. A Kurca esetében az alapvető cél, a rendkívül vastag üledékréteg eltávolítása megtörtént, a part autogén regenerációja megindult. A kitermelt iszaptömeg miatt nagyobb víztér/élettér biztosítható a halak számára. A halászat időpontja csak a projekt zárása miatt került ilyen közel a kotrás végéhez. Sokkal objektívebb képet kaphatnánk, ha egy ellenőrző halászatot a műszaki beavatkozásokat követően hosszabb idő elteltével - legalább egy évvel később - hajthatnánk végre. A Kurca halállománya számára a 2013-14 év fordulója számos rendkívüli és kedvezőtlen ökológiai állapotot hozott. Az aszály, a téli csapadék elmaradása miatt nem lehetett kivitelezni a más években szokásos átöblítést. Ez az öblítés végzi a nagymennyiségű használt termálvíz Tiszába történő levezetését, valamint a számos mezőgazdasági, kommunális terhelő szennyvizének hígítását. Megállapítható, hogy a végrehajtott rehabilitációs kotrások hatékonysága jelentősen növelhető lenne, ha az említett terhelőket ki lehetne zárni a Kurca vízrendszeréből. Végül javasoljuk, hogy a valóban bekövetkező halas jellegű változásokat egy évvel később halászati felmérés során rögzítsük.

60

IV.

ÖSSZEFOGLALÁS

A „Jószomszédok a közös jövőért program” az „Environmentally Friendly Water Management in plain areas – eWAM” pályázat keretében az ATIVIZIG a Kurca-főcsatorna 1+857 - 4+847 km szakaszai között kotrási munkálatait valósította meg. A Kurca-főcsatorna rehabilitációjának kapcsán elsődleges cél a belvizek és az öntözővizek biztonságos elvezetését szolgáló feltételek megteremtése volt. A rehabilitáció során alkalmazandó technológiával a mederben összegyűlt iszap eltávolítása volt a cél. A rehabilitáció által érintett területekre vonatkozóan vízminőségi, iszapminőségi és biológiai vizsgálatok készültek a kotrás előtt és után. 2013. július 03. 2013. október 28. 2014. április 28. A Kurca főcsatorna vizsgált szakaszán a biológiát támogató fiziko-kémiai paraméterek tekintetében terhelhetőség szempontjából releváns komponensek a következőek: • fajlagos elektromos vezetőképesség • klorid ion • BOI5 • KOIk • oldott ortofoszfát-P • összes-P Az integrált fiziko-kémiai minősítés tekintetében normál (nem bolygatott) időszakban a sótartalom komponens csoport okoz alapvetően problémát, ami elsősorban a termálvíz terhelés következménye. A kotrás idején az oxigén háztartás komponens csoport miatt nem érte el a jó potenciált a víztest vizsgált szakasza. A kotrás következtében felszabaduló szerves anyag bomlása miatt az oldott oxigén tartalom kritikus értéket ért el. Megnövekedett az ammónium-N és a nitrit-N koncentrációja is, meghaladta a jó/közepes határértéket, ami azonban a kotrás utáni mintavételi időpontra rendeződött. A kotrás alatt a PAH-ok koncentrációja is megnövekedett a vízben. Az indeno(1,2,3cd)pirén és a benzo(g,h,i)perilén együttes koncentrációja a környezetminőségi határértéket is meghaladta. Ez egyértelműen a kotrás következménye. A PAH-ok, -melyek feltehetően a termálvízzel kerülnek a Kurcába- alacsony vízoldhatóságúak és elsősorban a nagy fajlagos felületű (<1µm) részecskéken adszorbeálódnak. Az ülepedő részecskékre adszorbeálódott PAH-ok az üledékben rakódnak le és halmozódnak fel. (Tonka, 2007.) Az üledék bolygatásával ezek a finom szemcsék a víztérbe kerültek. Az üledék minőségében mindenképpen pozitív változást jelentett a felső üledékréteg eltávolítása. Csökkent az üledékben feldúsult PAH-ok koncentrációja, a TPH tartalma, valamint a szerves anyagok mennyisége. A mederanyag a bevizsgálások eredményei alapján mezőgazdasági kihelyezésre alkalmas volna.

61

V.

JAVASLAT

- A termálvízből eredő terhelés mértékét csökkenteni szükséges. A folyóvíztípusok és a termálvíz bevezethetőség tekintetében probléma az 1., 4., 6., 8., 12., 13., 15., 16., 17., 18. és 21. víztípusoknál adódik, azaz olyan mértékű a termálvízterhelés, mely károsíthatja a befogadó élővilágát. A termálvízzel terhelt befogadók mintegy 30%-ánál nem megfelelően biztosított a hígulás a jelenlegi termálvíz bevezetések mellett. • A felszíni vizekbe történő termálvíz elhelyezés megfelelő feltételek között lehetséges a befogadó jelentős károsodása nélkül. • A terhelhetőség számításához figyelembe kell venni: • A termálvíz kémiai összetételét és a visszavezetéskor jellemző hőmérsékletét. • A befogadó (hígító víz) hozamát, az elkeveredés feltételeit. • A meglévő terheléseket (háttér). • A kedvezőtlen hatás csökkenthető a termálvíz betározásával és a leeresztés befogadó vízjárásához (kettős működésű csatornáknál a vízkormányzáshoz) igazított ütemezésével. • Nem megfelelő hígulási viszonyok esetén a szakaszos leeresztés ökológiai hatása kevésbé káros a befogadóra (Szilágyi F., Clement A., Tonkó Cs. 2010). - A kotrást követően- amennyiben lehetőség van rá- minél hamarabb szükséges a bolygatott szakasz átöblítése a laza kolloid állapotú, nehezen ülepedő üledék szemcsék eltávolítására. - A kotrás és az azt következő monitorozás időtartamát hosszabb időszakra célszerű betervezni, - amennyiben például nem megoldható az átöblítés- hogy a pozitív hatásokat egyértelműen ki lehessen mutatni. - Hasonló beavatkozásoknál célszerű egy 5 éves időtartamra szóló biomonitoringot kialakítani, hiszen a biológiai változásokra csak jóval később kaphatunk választ.

VI.

IRODALMI HIVATKOZÁS

Tonka-Nagy Péter Gábor: Többgyűrűs aromás szénhidrogének és alkil-fenolok koncentrációjának és eredetének meghatározása Duna vízben és üledékben (Ph.D. 2007) Szilágyi F.,Clement A., Tonkó Cs.,:Használt hévizek felszíni befogadóba történő bevezethetősége, hatások a vizek kémiai és ökológiai állapotára (2010).

62

01 E-WAM KÖRNYEZETBARÁT VÍZGAZDÁLKODÁS SÍK TERÜLETEN (ENVIRONMENTALLY FRIENDLY WATER MANAGEMENT IN PLAIN AREAS)

Recommend Documents