>-^' '.;>», ^V4. .-' .:H>»V*

«•-<:<

'.;>», >-^'

^V4

.-'<í>

.:H>»V*

RLIN n.az CHÖNH&USiRSTR.lOj

KATONA JÓZSEF ÉS 15ÁNK UÁNJA.

Katona József

BÁNK BÁNJA. IRTA

GYULAI PÁL.

BUDA-PEST.

FRANKLIN-TÁRSULAT UASVAR ntOD. niTKZET 1883.

K.8

XÖMTYinroIIDA.

DEC

i

2 1967

Ií?/?s;ty of

^

^ö^

FRANKLIN-TÁRSULAT NYOMDÁJA.

EL08Z(). E

müvet ezeltt huszonkét évvel írtam, mint

akadémiai

szt-kfoglalót.

tam az akadémia ülésen

8

Fbb

részeit föl is olvas-

18G<) október

:20-dikén tartott

meg azon évben kiadtam

a Csengery

Antal Budapesti Szevdíjéhen (XI. kötet 1860).

Ezeltt egy pár évvel a Kisfaludy-társaság szólított,

föl-

hogy immár nehezen hozzá férhet

müvemet engedjem

át kiadványai

számára.

Szí-

vesen engedtem e megtisztel felhívásnak, anynyival inkább, mert pótolni óhajtottam hézagait s

egyet-mást javítani rajta.

Huszonkét év sok

új

adatot hozott napfényre

nemcsak Katonát, hanem a kor irodalmi nyait illetleg

is.

tam meg Katona kritikai

müvem

írhat-

fsúlyt Bánk bán

fejtegetésére helyeztem

ifjúkori kísérleteit

hogy

Akkor csak hézagosan

életrajzát s a

viszo-

;

akkor Katona

sem ismerhettem

teljesen s

ne váljék oly terjedelmessé, a mi-

nem

nöt

fogadhatnak be egy folyóirat hasábjai,

kénytelen voltam mellzni sok olyat, a mi egy

monographiában bajosan mellzhet.

Most mindezt pótolni igyekeztem, azért mü-

vem

nagyobb terjedelmvé

kétszer

volt eredetileg.

ki,

mint

Legkevesebbet változtattam Bánk

bán kritikai fejtegetésén,

kedtem

vált,

st

arra

sem

terjesz-

a mit 1860-on túl írtak a tragédiáról,

bár a legnevezetesebb kritika róla ezeltt egy pár évvel jelent

meg Arany

dolgozatai, 1879).

Nem volt szándékom egészen

mvet írni, tom vala tát, s

ha errre

s

régi

mvem

is

Jánostól

{Prózai új

kiterjeszkedem, megi'on-

kiinduló pontját, hangula-

egészen letörlöm róla eredete bélyegét.

Arany akkor kezdett a maga

értekezésébe, a

En errl semmit sem

mikor én az enyémbe.

tudva, írtam neki Kolozsvárról

után tudakozódtam tle

s

:

életrajzi adatok

egyszersmind Bánk

bán els kiadásának megküldését kértem, a melyet Kolozsvárott

küldötte

hogy ról,

is

nem tudtam megszerezni. Meg-

könyvet

a

s

egyszersmind

értesített,

megkezdett egy értekezést Bánk bán-

de minthogy én életrajzot

hagj^'a az egészet székfoglalót,

és

is

írok,

nekem

Zrínyi eposzáról fog írni

mely inkább

is

illik

hozzá,

mint

epikushoz. így maradt töredék Bánk bánról

írt

VII

('rtekczéso, nit-lyet

kulun snlm ^.ni adott

ki, cHiik

IS7í)-l)on ÖBBZegyüjtött pio/.jii dolj^ozattti között.

A

ki

müvemet újabban

ismeri az ö értekezését vele

olvasni fogja, bizonyára is

és igy abban, a

miben

megegyezem, még inkább megersödik,

lkodig,

a miben eltérek

tle,

azt

annál könnyebben

ellenrizheti.

Müvem

bevezetésén és befejezésén

sem

vál-

toztattam semmit. Jól tudom, hogy Katona sírja többé

nem

bedlt, elhagyott,

st Kecskemét

ke-

is emelt nagyhír fia emlékének. De 1860-ban bizony nem gondolt vele senki, legalább ezt írta nekem Kecskemétrl Horváth

gyelete szobrot

Döme

úr,

a ki elször emelt szót síremléke és

szobra ügyében. Leányfalva, október 22-diken 1882.

Gyulai Pál.

a Tckintü-

Mi(l(")n iicini l)u/.<;!iliiiain jutalniáiil

tes

Akadoinia

Icvi'lczö

kö/ott szercncBéB

tanyai

Vívgj'ok helyi't fojílalni, alij; k'lietue

órtckezésem-

a kik

mint azon írók valamelyike, nemzeti nag}' intézetre annyi fényt árasz-

tottak.

E

nok méltóbb

t4Ü*{^ya,

terem képei és szobrai között a Kazin-

nem egy

czyén kezdve a Vörösmartyéig

a nemzeti dicsség

,

van, mely

keg^^elet és hála

nevében

hívja föl elmélkedésre az irodalmi tanulmányokkal foglalkozókat.

Es mégis

e koszorúsoktól egy

kofizoriitlanhoz fordulok, elismert

müvek

egy többé-kevésbbé kétség

veszek érteke-

alattit

zésem tárgyául. Katona József 6 korán elhalt s

fi(í/íA:

még korábban

íxíw ját

a

soi-s

értem,

elhallgatott

müvét, melyhez engem sok érdek vonz szülte részvét,

helyett

költ

a balsors mert Katona és tragédiája egyai'ánt

üldözöttéi

;

az a mély

liánk bán legjobb tragédiánk

:

meggyzdés, hogy ;

s

végre némi köte-

mert színbírálataimban nem egyszer hivatkoztam e mre, a nélkül, hogy bvebben lezettség,

fejtegettem volna. K*toua József és Bánk bánja.

1

I.

Katona életrajzának forrásai. Nemzetsége és szüléi. Gyermekeiéi és tanuló pályája. A gyermek és az ifjú jellemvonásai. Ifjúkori költeményei

és

búskomorsága. Színész és drámaíró akar lenni.

Egy önmagát

nagy tehetség, mely nyomát hagyja, egy félreismert mü, mely lassanként kivívja magát, de a melynek kés sikerét a tekintélyesb kritika máig sem igazolta derekasabban íme Katona pályája. Öt a legnagyobb csapás érte, mely költt sújthat, a meg nem hallgattatás és elnémulás az ö életét azon kínok emésztették föl, a melyek minden nagy tehetség, korán elnémult költt megrohannak a ki nem elégített becsvágy, a tévesztett élet, az eltemetett eszmék

kifejlett

szétzúzott

erejének csak egyetlen

:

;

:

és érzések fájdalmai,

a Géniusz kérlelhetetlen

boszúja, mely Erynnis- alakban szokta üldözni

htelen

Csak néhány évtizede, hogy tudunk valamit élete viszontagságairól. Ki érdekldött volna egy homályban él, megbukott költ iránt"? Az irodalom és kökegyeltjeit.

elhúnj^t s mégis alig

/oiisc;^ »»ly ko/,oiiviivr| Htt

i'llciiHi'^ci

UOi(«tt<>k,

t^'iiutii

\\i>ny

a kik

Ae irodalomtörténet

lu'k róla. kiitliolikiis

utalva,

luni

í(>;^iii|liik,

Imnitui,

hí-

iiic^(tiiil('ko//.(:-

irója

a kuc-Hkemóti

egyik dülodrzö BÍrkövéri! volt

mcilyct a kzüIöí

i-k

tcKtvéri kcpyelot

emelt

8 melynek moIioKodó lapján már alig lehetett elolvasni, hogy ott nyugHzik Katona József, Kecskomét városa íipkálisa, szülitott I7í):á-hen noviMubor íl-én, meghalt iSlJÜ-ban ápril 10-án,

életének Inirminczhetedik, hivatalának tizenegyedik esztendejeben.

Csak újabban tudhattunk meg róla vabimit. Mikor lS3í)-ben Bánk bán Pesten is diadalait ünnepelte, kíváncsian kérdezte jeles míívet, ki az a

költ? A legnagyobb meghalt. Egy

mindenki

Katona, hol rész azt

fiatal író,

él

:

ki írta o

az ismeretlen

sem

tudta,

hogy

Erdélyi János, mintegy a

közvéleményt tolmácsolva, szólalt föl, kérve mindazokat, a kik Katonával személyes \íigy hivatalos viszonyban állottak, hogy míg idejét életérl

,

haláláról

közöljenek. tisztttírsa,

,

munkáiról

nem

hiteles

múlja,

adatokat

Az elhunyt költ egyik barátja

Csányi János,

felelt e

és

fölhívásra s az

184()-ki Táraalkodóhíiu életrajzi töredékeket bo-

csátott

közre, ^

melyeket

késbb Vahot

Társalkodó. Pest, 1840. 170.

Magyar

1.

Thalia. Pest, 1853. 287—301.

Imre,"^

Döme

Horváth

^ ós Toldy Ferencz^ kiegészíteni Ezekhez járultak újabban: Déryné

törekedtek. naplója/^

mely több helyt megemlékezik Katoná-

Karács Teréz

emlékezései, Milecz János közleménye^ és Balog István kiadatlan Önéletrajza,^ melyek szintén megriztek egy pár

ról,

^

kézírati

adatot.

E

életére

vonatkoznak, de

lök,

hogy

gyér adatok inkább küls, mint bels

mégis kiérezni belöegy forrongó

e látszóan csendes élet

lélek küzdelmeit takarta s az egyszer, hallgatag

^

Bánk

bán.

A

szerz

életrajzával

Döme. Kecskemét, 1856. ^ A magyar höltészet

hézi

Ferencz. Pest, 1857.

359-364.

11. k.

kiadta Horváth

Jcönyve.

Kiadta Toldy

1.

Déryné naplója. Rendezte Tors Kálmán. Kiadja a Két kötet. Buda-Pest, 1879 8ü. I. kötet: 171., 18^^., 202., 243—45. 1. ^

—

Kisfaludy-társaság.

*

Fvárosi

^

Milecz

lapoh. 1880. 55. sz.

János

A

régi Pestrl. V.

1865-ben Arany Jánoshoz, mint a

Koszorú szerkesztjéhez, Katona József emlékezete czím alatt mintegy négy írott ívnyi dolgozatot küldött be, mely néhány új adatot foglal magában Katona nemzetségérl, szülirl, szíuészkedésérl, hívataloskodásáról ós végnapjairól. Milecz dolgozatához levelét csatolta másolatban,

Arany

12-ig.

e

kéziratot

Katona atyjának nyolcz

melyet ez fiának átadta

nekem

írt

1810

fölhasználás

végett. ^

Ez

önéletrajz

(1853-ból) bevégezetlen

;

egyes töre-

dékek megjelentek belle, de a Katonára vonatkozók nem. Jelenlét Feleki Miklós birtokában.

sokat Hzonvrdlu'lctt,

fórliii (Ijímhií,

öiibizaliiui

icIkcHulcsí' Iciiion-

ini^'

eHÜ<{{4('(li'HH<'

válva

liivataloH

,

foglalkozáHok kö/ó toinotte inagiU óh koroiikónt csüiidcR b()r()zá8])an kcrcsütt HZÓrakozáHt.

Katona

iicinzetHÓgc

ncmcH

volt Hozclött mint-

egy kft századdal egy nyírségi faluban, Vcrsegcn, lakott.

A XVII-dik

köv('tk('ztób(>n

Kzázad dcrokán török dúbÍH

Katona

JilnoB sziü'mazott

Koc'skeniétri", hol városi tanácsos lett s

hirtelen halállal múlt ki. Ó8 Mihály,

amaz

Két

1

(iGG-ban

maradt,

fia

Vérségi nevet vett

clf'iHzör

föl,

Ádám emez

maradt Katonának, a kurucz-világban kocsiskodó

ember

hogy a Katona-nemzetségben a hirtelen halál és hosszú volt és száz évet élt.

Úgy

látszik,

élet éles ellontétl)en váltakoztíik.

oly liirtelen halállal múlt

Költíink éj)en

mint öse János,

ki,

ellenben atyja József hetvennyolcz évével majd-

nem

utóiérte

egy leánya és

fia volt.

ket hagyott hátra. ez volt

Mihálynak négy gj'erme-

száz éves nagyatyját.

költnk

A

Tamás, a

ki

legifjabbat Józsefnek hívták,

atyja,

a ki négy latin osztályt

elvégezvén, takácsmesterséget tanúit

mesterré vergdött,

nül

vett

s

mihelji;

egy Borbók Ilona

nev

kecskeméti leányt. Összesen öt gy érme kök született, köztök költnk a második gyermek és

els

fiú. Az atya buzgó katholikus, s nem mindennapi mesterember volt; talán mint takács nem sokkal múlta fölül társait, de tudott valamit

latinul, szeretett olvasni és írni, söt

vében

verselgetett

is.

E

néha jó ked-

mellett ezermester volt,

értett az

órák igazításához,

gályozott

;

fúrt, faragott, eszter-

szerette a zenét, egy pár hangszeren

s a mulatságokban egy csizmadia bakettsben zenélve, vidítgaíta a társaságot. Késbb némi hivatalt is viselt, Kecskemét sáfárja volt. Mindenki ismerte a városban és szívesen köszöntötte. Bot nélkül, kezében baltával

játszott

is,

rátjával

lehetett látni az útczán

,

ezzel riasztotta el az

ugató kutyákat, ezzel veregette be úton-útfélen a

Egy

deszka-kerítésekbl kiálló vasszegeket.

szó-

val jó rendet tartott kinn és benn.

A

kedvencz

kis József

volt.

fia

Örvendett,

hogy mint elemi iskolás tehetséget és szorgalmat tanúsít. Eszébe jutott, hogy Kecskemétre szakadt

se

városi tanácsos volt, fájlalta nemzetsége le-

hanyatlását.

Fia talán újra fölemelheti, épen

azért elhatározta,

hogy a mennyiben szegénysége

engedi, mindent elkövet neveltetésére. 1802-ben

a pesti gymnasiumba vitte föl tanítót fogadott.

A

tíz

éves fiú

s

melléje magán-

az egyetemi könyv-

tár szolgájánál, Eocsnik Ignácznál, volt szállás-

ban

;

elbb mint gyermek, majd mint

ifjú

azon

épületben lakott, melynek olvasótermében, késbb

mint

juratust, annyiszor látta öt Bártfay

Katona

István történelmi nagy munkáját olvasgatva. Al-

kalmasint költségkímélés tekintetébl Kecskémé-

teli kí'llctt

folytullim »h

kozdt'ttc inog isiiH't

ft

j.',i

/,éiÍ«-

fizcgodi

}^\

liol

aztán cHakncni

iniiti-iiilni

lyccuniban

pliiloHopliiai taiifolynmot,

V( Ktrc jött,

mint nuíf-odcvcK

tött

\<

l.«

ISOSlmn a

tamiliiuiuvait;

1

tiz

BOÍI-bcn évet töl-

pliilosojilius, jo^jík/, jiirutiiK

ÓH ügyvód.

Méla, órzrkony, koiiuTett, de engedehneH,

jámbor gyornu'k

lehetett,

mint férfikorában kevés

pzavu, de Bzenvodélyes, áradó kedélyíí, de ön-

mérséklö.

Tanulás, szüli iránti figj'elem és

ábrándozás közt folytak napjai. Az

iskolai jegy-

zökönyvek jó tanulónak bizonyítják. Csányi különösen kiemeli fiúi kegyeletét. A szüli és fiúi kölcsönös szeretetnek számos emléke maradt reánk. Az atya gyakran fölkereste fiát Pesten személyesen vagy levelével, az anya pedig, ha szerét tehette, gjümölcsöt, élelmi szereket kül-

dött neki.

Az atyának

mányának hasznát levél czíraét: filio

mihi

Krisztusi)

jól esett,

ha

írhat s tudo-

Latin nyelven írja a

veheti.

«egregio juveni Josepho

dilectoi).

Katona

Belül :« dicsértessék a Jézus

fohászszal kezdi

meg a

levelét.

Híven

megírja tiának, mi történt otthon, kifogyhatatlan

a jó tanácsban

s

különösen szívére köti a

ügyeletet Jancsi öcscsére,

Pesten tanult

s

aki ISII óta

vele lakott.

nyás, dorgáló szó

sem

többször magát menti

fel-

szintén

Egyetlen szemrehá-

fordul elö leveleiben, söt ,

hogy nem tehet

fiaiért

mennyit óhajtana. Gyöngéd gondoskominden során, de néha megcsillan jó humora is. A disznóölést soha sem hagj'ja

annyit, a

dás árad

kedv

el

említetlenl

s

a hurka-küldést sem

Huuya (költnk kedvencz januárjában

—

meg

tölts reá.w

disznaja) —

letette testének

hetvenöt font szalonnája, told

felejti.

tíz

irja

romlandó

font hája

«A

kis

1810

sátorát,

lett,

kós-

hurkáját, jó íz-e, de egy itcze bort

Nem

egyszer panaszolja betegségét és

hogy nem mehet fiai látogatására. « Naponként várom javulásomat írja 1811 novemberében ha pedig most hozzátok elmentem volna, talán örökösön meggyógyúlhatatlan maradtam volna. Hanem legyetek jó reménységben, hiszem a jó Istent, hogy két hét múlva hurkával, sajnálja,

—

—

kolbászszal, véressel látogatlak

meg

benneteket.

Tisztelem Rosnyikné asszonyt ... Akis Jancsira viselj

neki, lesz.

»

egyre

gondot. Az egy forint a kis Jancsié, add hogy legyen kedve, hiszem, majd neked is

A

kis Jancsi íiagyon szívén fekszik,

mind-

—

((Szeressétek egymást írja most meg nem látogathatlak, semmit sem küldhetek gazdaasszonyotoknak, mert nem örömest viszi más, nem úgy mint én akárkinek, hanem ha fölmegyek, majd kipótolom az elmaradt fogyatkozást. Hogy' vagy te ? Hogy' a kis Jancsi ? A kis Maiika (legkisebb leánya) már gagyog, hogyha Sándor vagy Márton megrántják

emlegeti.

1812 elején

—

BZoknyiíjfU «MiyrlKÓHl»/ll, inindjúrt így büóI vji^íy

Mátó azaz Sándor

píiiy Sáixlor

niKt íh

ha több

pciizét,

liúsliaííyóra clküldötti! volna.

letek, éljetek

TánUt

A

sze-

kctt/itöknck tíz ^a-

fia)

(li'j^'kÍ8('l)li

küld, miiidtn

:

Mtírtoii ...

viij^y

cgészHrgbcn, az

lett

Iflt
volna

legyen ve-

Isttait féljétek!*

íuic a derék atya óh derék gyermekei. Költ/ink

korán

t'ri'zhi'tti',

szülinek

niivtl tartozik

Az

kezett liáláH lenni irántok.

h igye-

iskolai szünetek

idején folyvást atyja míilielyében dolgozott, agyi

ruháit

mind maga sztte, a vtíszonszövetek Pes-

ten látott szobb formáit lerajzolta

dába szerkesztette. Ugy bad óráit som foglalta Szeretett

lemen

rab

még házuk ablakába

zött

hazatér

az útczára

;

csordát,

otthon bor-

hogy kevés

látszik,

sza-

egészen a mulatság.

el

magába vonulni

Nézte a pusztán

s

és elmélázni esténként.

melybl egy

napot,

világit,

da-

a porfelleg kö-

mely hosszú árnyakat vet

a tó partján mosó leányt, a

napi ünnepre hosszú haját

fésüli

;

ki

a hol-

hallgatta a bo-

garak zümmögését, a dencvér-repdesést, az alunni

készül madarak sát,

csicsergését,

a lombok susogá-

a takarodóra konduló harangot, mely áhíta-

tos ámulattal szokta eltölteni a

Mindezt

maga

írja

giájában, költeményei

gyermeki lelket. Gyermekkor czímü ele-

ama

kis

melynek kéziratát a nemzeti rzik. Az els gyjteményi;

gyjteményében,

és erdélyi

maga

múzeum

írta

össze

10

1818-baii s Udvarhelyi Miklós ajándékozta a nemzeti múzeumnak, a másodikat atyja másolta 1842-ben s adta Horváth Dömének, a ki ezt az erdélyi múzeumnak ajánlotta föl. Mindkét gyjteményben a legnagyobb részt ugyanazon költeményeket találjuk ez utóbbiban úgy látszik itt;

versel atya s épen nem javító kézzel. Néhol hibásan másolt s egy pár oly költeményt is fölvett a gyjteménybe, melyeket más ott változtatott a

költbl két

kiírva találhatott fia iratai között.

gyjtemény

Mind

érdekes, mint adat, de széptani

szempontból, néhány szép versszakot kivéve, csekély becs.

Nagy

részt ifjúkori kísérletek, csak

két alkalmi vers van köztök, 1816- és 1818-ból.

Maga Katona sem

czímn

sokat tarthatott rólok, mei-t a

mely az 18:22-ki Auroiáhítn semmit sem adott ki s bevezet soraiban fanyar gyümölcsöknek nevezi ket. Az ifjú költ többet érez és gondol, mint a mennyit Fí/.rjfi/

kívül,

jelent meg^

ki tud fejezni.

Küzd

a nyelvvel, sok helyt erlte-

homályos egész az érthetetlenségig. Csak itt-ott csillan föl a tehetség némi nyoma, akkor is több zord er nyilatkozik, mint kellem és báj. Azonban néhány sorban már föltalálhatni a kétett és

sbbi drámaíró

nyelvét, a szenvedély szaggatott-

ságát és merész inversióit.

A

Gyermekkort 1811

— 12 körül

írhatta,

midn

mint jogász le-lerándúlt Pestrl szülihez. Mi

múskititt tüut fol neki

óveH

ifjú

ogéH7A*n

inoHt

H7.iilöföl(ljc.-

órzolini'k

iiiiíh

A

puHztán lomenö napot.

A hÚHZ

között nézi a

tó eltnt, hol oHtcnde

a U'ány inoHott,

azon a renden egy orórz kÍH

vároH emelkedik

;

tozott,

le

a kiirtott bozót Bzép HÍkká vál-

de eltte kietlen

az alunni készülrt

kiil-

;

a tölgy kidlt, a honnan

madarak

cHÍcHergÓHe hallatszott

hozzá, a kis csemeték, melyeket mint gjermek

már nagy fákká nve oltalmazzák a szüli ház mohos födelét. Minden megváltozott, de kedélye. Búsan sóhajtja vissza a leginkább az

ültetett,

boldog gyermekkort

oh

jüj

vissza,

bús hangjára

Nyögésemnek, a határra, Mely az elhervadt kelloniok K«5peit keres szemek

Eltt gj'öugén

Honnan

e

hajnallik.

búskomorság, mely ez és más

költeményein elömlik? Mi bú rág az szívén

'?

ifjú

nem költ

Képzelt szenvedés-e, melyet esengve szo-

semmi sem édemintáz ismeretlen fájdalom érdekessége?

kott keresni a fiatal szív, mei*t

sebb,

Viszonzatlan vagy megcsalt szerelem-e, mert ki látott ifjúköltöt kétségbeesett

szerelem nélkül

Alkalmasint egyik sem. Katona természet és sokkal

korábban

nem

?

volt lyrai

beköszöntöttek

hozzá a valódi szenvedések, mintsem képzeltekre

12

szorult Yolna. Szerelmi viszonyairól keveset tud-

hatni.

nem

Ntlen maradt

egész haláláig, bizonyára

a szív ridegsége miatt, mert a ki

gyöngéd

Bánk bán

és szenvedélyes szerelmét festette,

lehetett érzéketlen a

nk iránt,

nem

hanem talán azért,

hogy elaggott szüleire fordíthassa minden jövedelmét. Vers -gyjteményében egyébiránt egy pár szerelmi verset

is

találhatni, de

nem

igen lángol

bennök a szerelem heve és melancholiája, amely némi katasztrófát gyaníttatna. Egyik költeményében épen meghalt kedvesét siratja. Vajon mélyebb szenvedély volt-e vagy az egész viszony alig lehetett

több futó ismeretségnél, melynek inkább

csak váratlan megszakadása hatott reá fájdalma-

san? Ez utóbbi valóbbszínü. Ugyanezt mondhatni a Déryné iránti szerelmérl

is.

E

jeles

színészn följegyezte naplójába, bár évszám nélkül, de a körülmények összevetése szerint 1811 végén vagy 1812 elején történhetett, hogy Katona hozzá még mint leányhoz, K. J. aláírással a következ levelet írta: « Holnap jókor reggel haza kell utaznom. En magát véghetetlen szeretettel szeretem s lelkemben hordom képét, mióta a színpadon legelször megláttam játszani. Ezen szende képét fogom titkon keblembe zárva hordani végleheletemig.

Ha

meghallgat

s

hajlandó

hozzám, egy darabka rózsaszín szalagot; ha meg nem hallgat egy darabka fekete szalagot zárjon

ú'lclflrllr/,.

kit

l'i

ii';ga rlrltlii

^/,lll

imliMll Kol-

Kkz a jel, fél cv niulvii miuiyozni. Ha visHzatórck Poslro b akkor hövübbon fogok nyiakkor szívom örökre latkozni. Ila feki'to It'KZ ró/.BiiH/in

:

Déiynu

gyÚ8Zolni fog.»

nem

váliiHZolt

a lovélre,

mert egy kisHÓ illetlennek találta a dolgot, de különben íb a kezd ])etük egy más ifimerös ifjút is jelenthettek. Katonára nem is gondolt, mórt ez

—

a mint

irja

visszataszító, aztán

De

a niidön

nem

— mindig

oly mogorva, oly

még hármat sem

szólt vele.

soká azután férjhez ment,

s

az

útezáu találkozott Katonával, ez meglátva fökötöjét, így szólt

midn

:

«

Ezért

nem

hát levelemre,

felelt

Sok szerencsét Déryhez. » így tudta meg Déiyné, hogy Katona titkon szerette t. De, úgy látszik, hogy Katona hamar kigyógyult mámorából. Táplálékot nem szalagot kértem jelül.

nem

soká

színészn kaczérsága

visz-

szenvedélye elhamvadt,

nyelet

udvai'lüktól környezett

st

a

szatetszett neki.

Aligha a szerencsétlen szerelem volt fon'ása

búskomoi'ságának. Lehet, hogy ideig-óráig ez

is

hatott reá, de éveken át eg}' tai-tósabb szenvedély égette

:

a becsvágy szenvedélye.

lehetett az, a léssel és

mely az

fájdalommal

ifjn

szívét

töltötte el.

Min

becsvágy

annyi lelkesü-

Nem

vagj'onra,

befolyásra vagj' hivatalra vágj'ott. Minden*e

magába

már

vonultsága, szemérme, kevéssel megelé-

H gedése alkalmatlanná tették. Szabad és független

közpálya vonzotta ereje vív sikert.

lelkét,

hol egyedül a géniusz

Hazáját akarta szolgálni és

nem

mindennapi módon, a nemzeti dicsség pályája' ról álmodozott, hova egyaránt ragadta hazafi és költi lelkesülése. Azonban akkor Pest még volt,

mint késbb a

központja.

Azon

politikai és irodalmi

fiatal

részint az egyetemre

,

nem élet

emberek közül, a kik ide részint a királyi táblára

jöttek, senkinek sem jutott eszébe hivatal helyett

az író vagy publicista pályáját

tzni

ki óletczélúl.

Pest csak oly pontja volt az irodalomnak, mint

akár Bécs, Kassa vagy Kolozsvár. Az írók nagy részt a birtokos

nemes emberek, papok, tanárok

rendjébl teltek ki, a kik inkább csak becsületbl vagy unalomból dolgoztak, mint díjért, melyrl különben is alig lehetett szó. A politikai

tisztes

élet az lott,

1

7 90- ki zajos

országgylés után elhanyat-

a sajtó bölcsjében szendergett,

olcsó becsvágy törekvéseit

is

st még

joga vagy befolyása mozdíthatta el.

Egy

fvárosunkban akkor a némi életmódot szabad

és független

az

csak a születés el-

közpálya emberei

szóval

biztosító

nem

voltak

mások, mint egy vándor-csapat tagjai, néhány

magyar színész, a kik már két év óta játszódtak, midn Katona Pestre jött, hogy megkezdje egyetemi tanulmányait.

A

látogatta a színházat,

lelkes ifjú

hamar

szorgalmasan

barátságot kötött a

Hol

B'/ineHZuklal, H/inÓKZ óh (iráinairó akiirt lenni. t'gyikot,

hol niAHikat, vóf^ro

HÓrlütlo,

(lo

kottöt moKkí-

mind inkább

crtztc,

borul és álinai tiuícdrznck.

Innen

dött kötcloHKÓfíórzctcWol ho},'y

mind

vÍHHza-vÍHHZiu*ia(U; Hzenvedólye küz-

jövöjt'

B

bÚHkonioiHÁga, mely mi-g-mcglepi, ós szülöföld-

körében kótszores ervel

cHaládi

jón,

ragadja

meg.

A hogy

drámiii mtívészet oly benyomiíst tett reá, azt hv idö, bc CBalódjÍB

Még akkor

kitörölni.

denrl, a miért

tiz

az

szive

midn

évig oly

hü

megtörve

dött, kiábníndulva,

rosába,

is,

nem

ifjúkori

voltak képesek

lemondott min-

lelkesedéssel küz-

tért vissza

szülvá-

benyomások varázsa

Az ISi-ki Tudománi/os OijiijtcMi ményheví megjelent ily czimü értekezésén

alatt dobogott.

:

az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költlábra

vicsters(''g

nem tud kapni f mindenütt

az a szenvedélyes lelkesülés, a mely az lényét betöltötte.

ifjú

érzik

egész

Dicsíti a színpadot, küzd a

színészeket sújtó elítéletek ellen s a fvárosi

állandó színpad megalapítását sürgeti.

«Hol

ott

fájdalommal

a tanító játékszín

— hol

—

kiált föl hazafi

a nyelvnek tulajdon hazájá-

id

ban kóbor

életet kell élnie.

meg nem

tud telepedni és ha helylyel-helylyel

Annyi

óta sehogy

egy kis ideig megmaradhat, akkor az enyhelyért saját zselléreinek

zsellérévé kell lennie és a

ma-

lü

gyár pénzen épült német színekben bért

fizet,

hogy magyar hazájában magyarok eltt szólhasson Huszonnyolcz esztendk óta vezetik egynémely ifjú csoportok helyröl-helyre a szegény .

.

.

magyar nyelvet és haszontalan ercjökkel igyekeznek állandó szállást koldulni a zarándoknak. Föl is állottak néha egyes hazafiak, kik, mivel erszény ök nem vetekedhetett a sereptai özvegy korsójával, kiürítették azt a nélkül, hogy a czéka közelebb vitték volna.

Még nem

láttunk oly ha-

talmas egyesületet, mely virágzásának három-

négy esztend inát ne vetette volna ez az oka, hogy rettegve kell néznünk mindig a jövendnek elébe, mikor tapossa le a jelenvalót is. A kik ;

pedig csak a nevöket adták paizsúl és buzdításaikat eledelül, azok

még inkább kezökbe

adták a

játszóknak a zarándokbotot, mert a puszta nóvpaizs kevés enyhelyet, a dicsér buzdítás kevés

Mindig kedvetlen lesz az Magyarország törtenetkönyvében hogy midn egyes városok színeket építettek, akkor az egész

kövérséget szerez

.

. .

,

évi nógatás után sem mehete reá. Csaknem minden fvái'osban ezerek meg ezerek föláldozásával magyar nemesek tartják a német

haza annyi

theatrumot, a kik, ha csak esztendei csonkulásokat a haza és nyelvszeretet oltárára tennék, vagy

a mit olykor egyes magyar fitogatásból idegen játékasztalon hagy, ide fordítanák, ugy

nem

kel-

1/

lenúnuk UuKÍcHkoziiHok iirm, inikoiit kelljen a iiyrlvri' jilaniiz.siuiHkodni.i

LclkiH bcs/.fd, uj^yainizoii m)ndolatok, melye-

KölcHoy kÓHÖbl) néhány évvel

kéit

tolimícKolt,

Azonban

ö

teljcKÜltét.

(le

bizonyára

nem

élt

nu'lyebben érezve.

meg, mint KölcKey, vágyai

érlu-tU'

A míg

lu-ni

késbb szebben

az ország fvárosában, se-

hogy sem tudott gj'ökeret verni a magyar színészet. Megfordult ugyan benne koronként egy-egy vándor-i'sapat, de csak azért,

hogy ismét vidékre

meneküljön, hol a hagyományos vendégszeretet

élelmérl

legalább ideig-óráig

nem

gondoskodott.

Kecskemét

egyszer volt a tönkre jutott fvá-

rosi színészek ily

menedéke, kik mindig fölkeresmost pártfogójo-

ték Katonát, egykori barátjokat, kat.

A komor

kiderült,

és szótalan férfiú ju-cza ilyenkor

erélyes szószólójuk lön a viü'osnál és

Hányszor ülhetett az önfeledve, mélázva székében, az

látogatója eladásaiknak.

eladások alatt eltnt szép napokra, dolva,

midn még

ifjúkori

küzdelmeire gon-

annyit remélt

s

a színész és

drámaíró ketts koszorújáról álmodozott.

Katuna József és Bánk bánja.

II.

A magyar

—

századunk elején Pesten. 1807 181-j. I>. WesVida László, Mérey Sándor és Kulcsár Katona mkedvel színészkedése, egyetemi tanuló és juraszínészet

selényi és Pestmegye. István.

tus korában. Szerepei és sikere.

Küzdelme önmagával;

végkép

szakít a színészettel és 1816-ban leteszi az ügyvédi vizsgálatot.

Valóban Katona színész és drámaíró akart A fvárosban újra fölzsendülö magyar színészet öt is magával ragadta. II. József halálával, az alkotmány visszaállítása után, a lelkesebb hazafiak nemcsak politikai rendszabályokban kelenni.

resték a nemzetiség biztosítását,

hanem

társa-

Különösen két hö vágyok volt egy magyar akadémia s egy nemzeti színház megalapítása s úgy látszott, mintha legalább az utóbbi, nehezen ugyan, de lassanként dalmi intézményekben

is.

:

mégis teljesedéshez közelednék. Midn 1790-ben az országgylésen pendült a magyar színészet eszméje

s

László néhány társával megalakítá az

is

meg-

Kelemen els ma-

gyar színtársulatot, mily ellenszenvvel fogadta a

fvárosi hatóság, mily közönynyel nézte küzdel-

mét az

aristocratia,

mily lanyhán pártolta a hely-

lui

liiiiiit.-, .sut inii«,'a

tt)

IN'Hlmi'^'y.

i...

után 171)0 nyarán füloszlott tw

li'iu

Hzintiíisulat, oí^y részi-

része

a közöiiBÓg

..

mily liaimir kialudt! Hat cvi küzde-

ónlckWidt'Hi!

más pálya után

Kolozsvárra muiit,

poilig

szintén alakult v^y

oIh/í

magyar

magyar

látott, iinís

hol

17í)á-l)cn

színtíírsulat és sze-

rencsésebb köríilményi'k között. Ott a városi

lia-

és kornuínyszék tániogattiík, az aristoeratia

tóstig

részvéttel fordult hozzá, söt I7í>r)-ben az országgyttlós elhatiíi'ozta biztosítását, bizottságot neve-

egy állandó színház építésére, a színészek

zett ki

segélyezésére, a drámairók jutahnazására. zottsiíg

eddig

elnöke

is

Wesselényi Miklós

id. b.

E

volt,

bi-

a ki

pártfogója és figazgatója volt az erdélyi

színtársulatnak.

Azonban a közadakozás útján

begyült összeg alig volt elég a színészek némi színházi telek vásái-lására s az

segélyezésére,

lS03-ban megkezdett építésre. Ezért az 1811-ki orsziíggyülés adót vetett ki a nemességi'e s

els állandó színház

épült föl az

ebbl

Kolozsvtirott,

mely 1S21 márcz. \-én nagy ünnepélyességgel

meg *

láflil

is nyílott.^

A

magyar- )rszági

bvebben

—

:

özi'uészet

Mayyar

els évciuek

történetét

játchszin, Enilrdytöl

4. k.

Pest,

továbbá az országos, póstniegyei és városi levélaz erdélyiét: Emléhlapok a kolozsvtirl tárak iratait ors::áyo3 nemzeti színház megtiyUnsnnak fclszuzadus 179á

1>3,

;

öröniünncjpé re.

Kolozsvár

lS7J.

Idsb

b.

Wesselényi 2*

20

Ekkor már Wesselényi nem

élt,

de egész

1809 végén történt haláláig, ö volt az egyetlen magyar fúr, a ki pénzt, idt és buzgóságot áldo-

magyar

zott a

színészet oltárán.

Nemcsak

az az

nem engedte elhanyatmagyar színészetet, hanem az is, hogy

érdeme, hogy Erdélyben lani a

Magyarországon újra föléleszté. Már a múlt század végs éveiben ki -kiküldötte saját költségén a kolozsvári

színtársulat

egy

-

egy csapatát , hol

Debreczenbe hol Nagy- Váradra s némely vagyonosabb hazafiak ,

,

a hatóságok

pártfogásába

1806-ban egy nagyobb vállalatot tervea harmincz tagra szaporodott kolozsvári

ajánlva; zett

:

színtársulatból kiválasztott tizenkét tagot lettel,

s dísz-

ruha- és könyvtárral ellátva, Ernyi Mihály

vezetése alatt útnak indította Magyarországra,

hogy ébreszszenek részvétet a magyar mvészet iránt. A vándor csapat elször is Debreczenben ütött tanyát s május közepétl október közepéig maradt ott, innen Szegedre ment, hol a városi tanács különös pártfogásába vette

;

ingyen

szál-

számokra s tüzel fáról is gondoskonagy magyar város elször látott magyar

lást rendelt dott.

E

Miklós.

miai

Elet és korrajz. írta Szilágyi Ferencz.

értekezések

V. k. V.

sz.

a

történelmi

Buda-Pest,

1876

;

szággylések jegyzökönyveit 1790

Akadé-

tudományok körébl. továbbá az erdélyi

— 1811.

or-

21

flZÍnéHzt, H/.or^íaliuiiHiin júrtíi

a s/inlm

vendÓRHzeretctóví'l cljmisztotta Wí-Kst

a'. l«

ii\

a mint akkor ^íagyarorHZ^ÍKon

jíítHZÓit,

/.

szm-

i

fíket

ne-

Kiifícdvc a Kzívt-H iiniraBztáHnak,

vozni szokták.

hat lióiiapnál tovjU)b

íh

ott

maradtak volna, de

]3udán cptn nicj^nyilandó volt az

orszjííípyíílÓH h

WesHolényi akaratja Bzorint magában a

ban

'

•

Í8 föl kellett

fövííros-

emelni a magyar színészet lobo-

így el kellett indiilniok b 1807 máj. 1-én

góját,

cfiakiig}'an Pestre értek,

sem

hol távolról

kellett

annyi akadálylyal kiizdeniök, mint eldeiknek azeltt tizenöt évvel. budapesti német színházak bérlje most va-

A

lamivel szívesebb volt

;

megengedte nekik, hogy

szerdán és pénteken fölléphessenek a régi Posta-útcza duuaparti

sarkán állott úgy nevezett

rondellában, mely Pest városa színházául szol-

st

gált,

a budai várszínházban

oly föltétel

is

hogy a jövedelem neg^•ed De csakhamar elállott e föltételtl,

részét bérül

alatt,

fizessék.

gyen engedte

át

a hét két napját

s

tek használatáért kívánt valamit. hog}''

a közvélemény nyomásának

nie.

A

pár

Ugy kellett

látszik,

enged-

városi tanács kevés részvéttel viseltetett

ugyan most gye

in-

csak a díszle-

nem

is

a magj'ar színügy iránt, de a me-

elégedett

fölirattal

meg

most, mint hajdan egy

a helytartó-tanácshoz,

zottságot nevezett ki,

hanem

bi-

mely a fvárosi magyar

22

színészetet szellemileg és anyagilag támogassa.

Kulcsár István lapjában, a Hazai tudósításokhsin, erélyesen izgatott az ügy érdekében.

gylés

Az

ország-

szorgalmasan látogatták az eladásokat, söt egy küldöttségök fölkérte a nádort, tagjai

hogy a német színházak újabb bérbeadásakor a magyar színtársulat különös tekintetbe vétessék. Mindez oly hatással volt a helytartó-tanácsra, hogy midn 1808-ban továbbra is megadta a magyar színészeknek a játszhatás engedélyét, egyszersmind kényszeríteni akarta a német színházak bérljét, hogy vegye át a magyar színtái'sulatot is, ha ez beleegyezik. De Wesselényi, a ki távolban is megmaradt a társulat pártfogója és figazgatója, ezt nem engedte meg. Úgy látszik

nem

volt bizalma se a helytartó -tanácsban, se a

német színházak bérljében s a pestmegyei színügyi bizottság néhány tagját nevezve ki biztosainak továbbra is megtartotta a f igazgatást. Azonban így távolból, annyi kezek közt mind bonyolultabb, nehezebb lett az igazgatás mit ,

,

Wesselényi is belátván, végre 1808 végén Pestmegye gondjaira bízta a társulatát, saját kifejezése szerint,

mint nemes depositumot. Pestmegye

fogadta

azt,

el-

de se szellemi, se anyagi gyámolítása

volt elegend. A magyar furak közül senki sem találkozott, a ki részvéttel fordult volna a fvárosban létéért küzd magyar színmvészet-

nem

bcnnok

cfíyKZcr talultnk

bórKSik közt

Roik,

aristocratiu méj?

ólóro

,

i)Hrtfo<íót,

íh ott találjtik

nem

állott

maííávjil

r

ökel.

nóliány

moly a közóimomcfiség

A magyar

lelkefiebbjcit

nem fúr

liam-m ogy kö/.óp-

póldiiját,

birtokos pi'Ktmt'gyei nt-mos, Vida Láfizló, a ki olejóu fölajítnlotta

buzgóságát

s

igazgatását ^'ida

mére Pál

óta

óvti/.ííd

\fagyíU*országon

raííadta.

uláno/ta Wt^ssoh-nyi

n*

HÖt r^Hzvén^í-

a ncinzt-ti nioz^aloni

niolyot az irodalom

nuípnditott is

Vvnt lUMiict Hzinháziii

és

H«'CR

iioliii

li(>z,

1

SOÍí

a megyei Bzinügy-bizottságnak

erszényét és elvállalta a társulat

is.'

emlékét az irodalomban leginkább Szeés Kazinczy Ferenez költi levelei riz-

A

ték meg.

Szí'meréé,

mely

egA'aránt dicsíti a

bazaliassiíg áldozatkészségét s a

nemesít

drámai mvészet

mint a Kazinczyé, mely inkább csak a barátság emlékének áldoz. Lugossy közleménye Toldy UJ inafii/ar mfizcimiában,'^ mely Kazinczynak néhány hozzá írt levelét foglalja magában s Déryné naplója nyújtanak

még

hatását, híresebb volt,

egy pár adatot

nevezetes *

o férfiúról,

szerepet játszott a

Magyar

játéhazini

a ki minden esetre

magyar

zscbkönyvecsJce

ISOS-ik esztendire. Pesten.

az

színészet 1S07.

és

Magyar játékazini almának.

Készíté Beuke Pesten, ISIO. *

27+.

1S59. 1.

V — VI.

fz. Kazinczy Ferencé és Vida László.

24

történetében. Pestmegyében Törtelen lakott egy franczia ízlés kastélyban

;

meglehets szép

toka volt, mintegy háromezer hold

nem

bir-

gondtalan

becsülve, élvezve az irodalmat és

élte napjait,

szépmvészeteket kivel

s

és szeretve szép ifjú nejét,

rég kelt egybe.

Azonban egy

a

szeren-

csétlen szülés következtében egyszerre vesztette

Ez a század els éveiben

el nejét és fiát.

történt,

mikor már negyven év felé járó férfiú lehetett. Legalább Déryné úgy írja le naplójában, 1810 körül mint egy igen kedves fiatal,

baján, feledjen lett

arczú,

már nem

magas, derék termet urat. Hogy enyhítsen s

a köznek is szolgáljon, pártfogója

a fvárosi magyar színügynek. Sokoldalú

mveltség

s

volt. Szerette

egyszersmind adakozó természet a zenét, értett a képekhez

s törteli

kastélyába becses képtárt gyjtött, melyet Kazinczy igen dicsér.

Kazinczynak ós gyermekeinek

nemegyszer küldött ajándékot az apánnk egy szép olajfestményt, mely épen egy ágy fölé lévén :

függesztve, alatta szülte neje egyik

—

fiát,

—

Antonint.

Antoninnak írja Kazinczy hozzá «E képet fogom hagyni tartsa meg születése környlállá;

sainak emlékezetével ezt szívedet,

minden kit a

mely hajló

áldozatjaira

volt, s

jók szerettek.))

is,

ismerje és tisztelje

kész volt a barátság

örvendjen az atyának, a

A kezd

Dérynét, a kit

mint tizenhat éves leányt ö szerzdtetett a társu-

lathoz, valaluínvBzor kilüntottíi mapAt, ajííndók-

kal iirvcndc/tcttc

iiu'k'.

Miliflyt utvettc az i^az^'a-

u HzintárHU lat javára. AddÍK a rondellában cnak két napon játHzliattak a Hildán is nem a jövcdclnicH napokon. Vida új színlíjízat nyitott Hzámokra. Jjúrbo vctto a nyílt luindcn IrhctAt

tiíst

nu'i^Uitt

Hackorház clsö emeletének nagy termét

kcrtíi

(ma Károly-körút bonnc, díszlettel ttitte, li()}j:y

s

rz.),

színpadot emeltetett

minden

fizükségeHsel fölszerel-

7.

így, függetlenül

a német igazgatótól,

hetenkínt báromBzor játszbassanak

söt

,

Viísár

idjén négyszer, ötször is. Miü' a következ évben, febr. i21-ón

ISO'.)

itt

kezdhették

meg eladásaikat.

Ez nagy lendületet adott az ügynek, növekedett a jövedelem, s ha olykor a költség is növekedett, vagy rossz napok következtek, s hiány mutatkoVida

zott,

E

bkezsége

folyvást födözte.

mellett szellemileg

nészetet, ^faga

is

retett szavalgatni.

is

emelte a magyar

mért, drámaíró Midn Kazinczyt

szí-

volt és sze-

Szemerével

1811 nyarán meglátogatta, Kazinczy elragadtatiíssal

alatt

«Nem séamely

emlékszik a vele töltött órákra.

tálhatok úgy az

erdmben, hogy

azt áfát,

hova emlékezet

Vida és Szemere barátim ültek

mentünkben

a csodálást

érdeml

és a

Vida a Batthyány Aloiz beszédét elrecitálta, gyönyörséggel meg ne pillantsam. » Mintegy négy drámai mvet írt. Két drámát: Az erszak és sze-

26

A haza

relém áldozatja.

Nándorfehérvár ott

Az els egy

;

Hunyadi

énekes játékot

Andromeda, melyekhez zeneszerz, a társulat karmestere, Pacha

hajós, Perseus

ifjú

Gáspár,

írt

és

sem jelent meg nyomtasem maradt reánk, de az Els

zenét. Egyik

tásban, kéziratban hajósi

szeretete vagij

két kisebb

Déryné

följegj^ezte

naplójába, mint oly

müvet, melyben els sikerét aratta, a többiek nevét

is

föntartották

könyvek.^ Az

is

számunkra a színházi zseb-

jól hatott a

színügy fejldésére,

hogy Vida barátságos viszonyban

állott Pest iro-

dalmi köreivel és szorosabb kapcsolatba hozta a színészetet és irodalmat. Kazinczyval ez

idben

folyvást levelezett, s mcg-meglátogatták egymást

Helmeczy gyakran

volt vendége Pesten vagy Tör-

telen; Vitkovicsot reá vette,

hogy színmüveket

fordítson és írjon színészei számára vel,

t

is

óta

;

Szemeré-

a ki megénekelte, szoros barátságban

állott,

bevonta a sz;inészet ügyébe. Szemere ez

id

dramaturgiával kezdett foglalkozni, hozzá

fogott egy történelmi tragédiához, a mohácsi vész

utáni

idbl,

de ö egész életén át mindig készült

valamihez, semmi nagyobb

mvet nem

kán végezte be azt, a mihez sem írta meg, de jsathetikai

írt, s rit-

Drámáját és nyelvtani megjegyzésekkel szolgált a színészeknek, s mintegy *

Magyar

játéTiszini

kezdett.

almának. Pesten, 181 l-ben.

t7

Ha

a fövArosi kritika hiányát.

pótolta

volt, HZorí^'almaKaii

látof^atta

PuHtí-n

a próbákat és el-

állásokat ÓH udvarolt cf^y kclloincH Hzinószuönck,

a kit Anikó nóvcn cinlcfírt VitkovicH.' Kcílvcncz

költjének, Goethének

IVülielm Meiüterc lebo-

eltte; egy kis regényt akart játwzani

í^'ott

sztr'^tkzve

íróvá lenni, mint Goethe.

lifíyolmeztette

kívül

hogy Anikó a Hzínen Nehezen 8 csak akkor tapasztalta, hogy vele is játékot

Vitkovics

,

folyvást játszik.

is

midn

hitte ol,

z. Maga Vida

is,

az intendánsok szokása szerint,

gyönge színész-

beleszeretett eg}' igen szép, de

nbe, Bárány szokásos

hogy

óh

Hijál)a

,

Katalinba, de a

egyszei*8mind

mi már

nül

is

kevés])bé

vette.

Részint

családjának élhessen, részint pedig, mert

áldozatkészségével vagyona

nem

pénzügyeit zavar fenyegette

hai'madfél évi buzgó

:

volt

arányban

s

igazgatás után visszavonult falusi magányába.

Igazgatása alatt a közönség részvéte zódott.

A fbb nemesség

és

is

foko-

vagyonosabb polgár-

ság ugyan a német színházba járt, lenézte a magyart,

melynek nyelvét sem igen

érté,

de a Pesten

telel vagy átutazó középrendü nemesek, megyei

magyar voltak a ma-

tisztviselk, kir. táblai bírák, ügjnrédek,

mesteremberek szorgalmas látogatói

*

ki)t.

Vitkovics Mihiltj 160.

1.

munkái. Kiadja Szvorényi.

II.

28

A franczia háború, mely már Magyarország határait is érinté, nem kedvezett ugyan semmiféle mvészetnek, de a Pesten átvogyár eladásoknak.

nuló fölkel nemesség koronként megtöltötte a színházat, st a mint az 1811 -ki színházi zseb-

könyv kiemeli, még külön adományokkal is gyámolította a színházi pénztárt. Különösen az ifjúság

:

a juratusok és egyetemi tanulók lelkesültek

st

a magyar színészetért,

újonczok

is

belölök teltek

lójában érdekesen

írja

a színész és drámaíró ki.

le

Balog István nap-

mindezt. Megemlíti,

hogy Dugonics András egyetemi tanár, ki maga is drámaíró volt, nem egyszer mondotta eladása után: ((Fiaim, nektek ugyan theatrumba menni tilos,

de

már ma

csak elmehettek, igen szép dara-

maga

bot játszanak a magyarok*. És ilyenkor ö is

megjelent egy páholyban.

ratus vagy tanuló,

A

szegényebb ju-

ha pénze nem

volt s

mégis

színházba akart menni, szerepet másolt, színmüvet fordított vagy épen statisztáskodott. társulat személyzete rendesen alig

tizenöt-tizennyolcznál

s

ezek közül

A

szín-

ment többre is

az év foly-

tán egy-kett odébb állott s így egy-egy nagj'obb eladás alkalmával nemcsak statisztákra, hanem segédszínészekre

is

szükség volt. Ilyenkor juratu-

sok, egyetemi tanulók léptek föl álnév alatt,

kiket

mkedvel

a

vagy az akkori nyelven delec-

tans színészeknek neveztek.

A roiuiolla ogy korok luiHlyiMzor épült volt, uioly i'Hjik a színpadnak óh núzötónn-k jidhatott az öltöz HzobAk fgy niflUikt'iiülctbon mely ogÚHZun hozzá volt tapadva. Itt egy nagy szobába gyttltok föl déleltt olvtuíó

lu'lyut,

vollnk, tilgaH

próbára vagy este öltözni az egyoteini tanulókból

A

ujonczozott statiszták és segédszínészek. tiszta fízotése

egy estére tizenkét krajczár

segédszíuészoké havonként 10 látszik,

—

1:2

a

de úgy

forint,

hogy inkább kedvtelésbl, mint

sta-

volt,

fizetésért

Örömest teljesítettek holmi kisebb megbízásokat, mint dobolást, mennyköütést, tromszolgáltak.

bitálást,

a katonák

ki- és bevezetését,

a lánczok

leszedését a rabok lábairól, borral fölszolgálást s « éljen Hunyadi, éljen a magyar* kiabáFigyelemmel hallgatták a színészek utasí-

a zajos lást.

tásait és vitáit.

mond Balog

«

Már kezdettem ismerni

— úgy

naplójában, ki mint egyetemi

nuló, szintén ily

mkedvel

ta-

színész volt eleinte

— a római, török, altdeutseh vagy mások szerint spanyol, frank costumeket,

s

a színészek vitáiból

haliám, hogy nincs német öltözet a világon, ha-

nem czia;

a mit ón németnek hittem, az

hogy a

színészi

mvészet

után az olaszoktól terjedt

mind

fran-

a rómaiaktól, az-

Európában, de mi és a németek a francziákat utánozzuk inkább a külsségekben, mintáz olaszokat; hogy egy jó szíudai'abot költeni igen

el

nagy dolog, mert

ritka

így képzdött néhány némelyik egyetemi tanuló színésznövendékké az igazi gonialis elme.»)

;

egy pár hónap múlva, kivált ha belesült szerepébe, visszavonult ugyan, de némelyik végkép a

színpadon maradt, mint Balog István, Komlóssy Ferencz, Déry István, Köszegbi Alajos. S ha

a rondella

is

már

annyira vonzotta a tanuló ifjúságot,

még nagyobb

hatással volt reá a Hacker-terem,

hol szabadabban kezdett fejldni színészetünk

s

hova már színészn-növendékek is szegdtek, különösen két nagy tehetség fiatal leány, kikbl híres színésznk váltak Déryné és Káutorné. Katona 1809-ben jött a pesti egyetemre mint másodéves philosophus s úgy látszik színésznövendék tanulótársai hamar beavatták Thalia szolgálatába. A példa vonzotta, hajlama ösztönözte s a körülmények nem voltak visszariasztok. Színészkedhetett a nélkül, hogy tanárai és szüli megtudják. Hiszen társa Balog István, a ki szin:

tén színészkedik, eljár az egyetemi eladásokra,

egy hentes

nem

fiát

tanítja és se a hentes, se tanárai

tudják színészkedésót. Aztán

növendékre nincs a tanulásra lett

is.

is

színész-

mindég szükség, marad id

így nyugtathatta

mkedvel

ily

meg

magát, így

színész a nélkül, hogy elhagyta

volna az egyetemet. Szerzdésének fogalmazványa, mely megmaradt iratai közt, Milecz János

hü másolatában

így hangzik: «Az alúlírt a tekin-

..1

U^ivH játokHziiii i^iu^iitó urakU)l, ai'tor luvótt't/idvón,

iiiíiit

(l(lfct4UiH

tchctHc^o Hzerint aiiimk inin-

(Ini U'ilu'ihc'Ji (Békc'ssiiiüv alatt) rÓHzeHÜlni

kivan

azon lenni, lio^ha valaini remónyHÓg va^on frlölc, annak ('rrtlm erej HZerint mindenkor nu}j;fcleljen. A kívánt pont, moly Hzcrint, Iia én a

B

játekszini l)arátRá<{ról

lemondani szándékoznám,

ho«?y azt a tekintetes igazgató iirnak megjelent-

sem, szent lesz elttem.

E

nem

levén kelte,

nem

tudhatni: vajon Katona mindjiírt ISOO ben

lett-e

fogalmazványnak

mkedvel

színészszé vagy IS 10

II

lószín, hogy ez utóbbi években,

körül.

Va-

midn már

Ugy látszik, hogy egy évig ö is, mint Balog, minden szerzdés nélkül kezdett mükedvelsködni s csak késbb vált színmüveket

is

fordított.

,

rendesebbe. Csányi, Déryné, Balog, A'ahot, Toldy

Katona színészkedéséröl részint határozatlanok, részint egymásnak ellentmondók. Csányi tagadja Katona színészkedését s csak rendezségét ismeri el. Déryné naplójában szól ugyan

jegyzetei

Katona

mkedvel színészkedéséröl,

nem

van évmennyiben lehet, pótlását, a a elmulasztotta. Déryné az akkori színházi

említ.

szám,

s

kiadó

is

Általában

e

naplóban

de évszámot alig

annak

zsebkönyvek tanúsága szerint 1810-ben lépett föl elször Vida Els hajós czimü daljátékában, s 1811 végén vagy 181 á elején mehetett férjhez s

32

mégis azt

írja férjhez

«0 késbb

játszott a

rint 1812

— 13-ra

menetele után Katonáról

E

színpadon velünk ».

sze-

esnék Katona színészkedése.

Azonban lehet, hogy Déryné ez alatt azt érti, hogy Katona csak ekkor játszott nagyobb szerepeket

s

nem

azeltt legalább

mkedvel

színésznek.

Vahot

rendes

is tartotta

azt

1815-ben Vida László igazgatása

írja

alatt

,

hogy

mint ren-

mködött, s késbb mint mkedvel gyakran játszott nemcsak a fvárosi, hanem a vidéki színpadokon is. De Vida 1811 augusztusában már lemondott az igazgatásról s így 18l!2-ben Katona nem lehetett alatta rendez s különös is

dez

lett

is

volna, hogy

után színész

s

elbb legyen rendez,

nem

megfordítva.

csak az-

Toldy szerint

már Vida igazgatása alatt megkezdette volna mkedvel színészkedését 18I5-ön túl is színészke;

dett,

a mennyiben a

társaságnál

rendez

Hacker-terembe szorult

volt.

De hogyan rendezs-

ködhetett volna Katona 1815-ön túl

teremben,

midn 181í2-n

teremben játszottak

is

a Hacker-

már nem allackerszínészeink, hanem a német túl

színészektl elhagyott rondellában, 1815-ben pedig az egész társaság eltávozott Pestrl ?

Balog István naplója sem nyújt bvebb fölMindössze is ós minden évszám nélkül csak ennyit ír Katonáról ((Katona Józsival, kivel még els pesti napjaimban már megismer-

világosítást.

:

ÓH ki kcR/ihl) tán az ón

kiMltt'Hi

s/inós/H/ó,

(li!

a/.i

tartom, neki

íh

kcdvoniórt ltt oly liivatáHavolt

mint nckom, mert kÓHbb jtlos drámaíró ltt, i^(>n na;;>' ho^^'v

Mikor megtudta, hogy minótre tetti-m, 6 JK'dig meg-

l>arátHiigban oltom.

ón tánc/okat tudok,

tiiniUiiiám ni(»g, mit

meg

igm ík

kórt,

szolgálta azt HzalouDával, fÜKtölt kolbánzszal, mit

ódes anyja Kecskemétrl küldött.

Egykor nála

háltam; a Duna-útczában lakott egy igen kicsiny, sötét szobácskában, csak

szalmaágya volt ós kes-

keny, mégis elfértünk benne kettn

midn nuír

;

töprenkednénk, viiTad-e már,

reggel felé,

nem

kell-e

menni pralectióra, Jóska egy patkányt vesz

észre szobájában.

«

Pista

te,

nem

látod-e azt a

—

nagy patkányt ott?» « Dehogy látom* mondám én. «Csak csöndesen, itt a bot fejem fölött

— monda Jóska — én mint a vele,

te

villám reá csapok

pedig a székkel üsd, ha jól

nem

talál-

nám. » lU'á esünk ketten, ö oly szerencsésen találta, hogy meg sem nyikkant. flNyisd ki az ajtót* monda nekem, és a botjával kilökte. A mint az udvaron bámulnám a patkányt, akkor veszem észre, hogy csodálatos állat az. «Jer csak Jóska mondám nézd csak, ennek az állatnak se

—

—

—

füle, se farka.

leütöttem.)*

1)

De

«

Nincs

ám

—

monda

ö

— mert

a mint vizsgálnók, meii. az udva-

ron világosabb

volt, mint az ö kis czellájábíiu, akkor veszi észre Jóska, hogy a patkány az a Katona József és Bánk

b
3

34

szalonnadarab,

melybl

az este vacsoráltunk, s

mely valahogy leesett az asztalról.)) Mindent összevéve, kevés bizonyost tudhatni Katona színészkedésének körülményeirl. Annyi bizonyos, hogy 1810 1815 többé-kevésbbé szoros viszonyban élt a színészekkel, mint mked-

—

vel

színész és drámaíró.

Nem

egj^szer

lépett

színpadra, mint egyetemi tanuló leginkább szün-

idben, s mint joggyakornok a törvónyszüneteken. S nemcsak Pesten játszott, hanem vidékre is kirándult velk, Székes-Fehérvárra,Komáromba,midn nyár felé szkülni kezdett a kereset vagy a színházat megújítani, kicsinosítani készültek. Eendez is volt köztök négy hónapig, a mi mutatja, hogy az igazgatók és társulat méltánylatában részesült.

szet

Egy

minden

szóval átélte a pesti magj'ar színé-

viszontagságát, reményét, aggodal-

mát, emelkedését, hanyatlását egész addig, míg az újra vándorútra kelt.

mkedvelsködni, midn a s már állandó színházról kezdettek álmodozni. Azonban hü Vida

alatt kezdett

színügy oly szép emelkedést vön

maradt az ügyhöz akkor

is,

midn

egy pár év

múlva a remények tünedeztek. Vida 1811 derekán visszavonult,

s

bár az összes, sok költségbe ke-

rült fölszerelést a színtársulatnak ajándékozta, a

Pestmegyétl kinevezett

új igazgató,

Mérey SánMérey

dor, alatt hanyatlásnak indult minden.

ügy pár tín-dcti szintníívct irt m tobl) in-inot b/íÍinüvot foniitolt inagyarni h apL'HtiiicKyci HKÍiiíi^yí rvcii

magyar

út a

l)ÍK()lt8Hgl)aii

tohl)

tíiinogatíísííi'a

bogyült pénzek kezelje volt. Né-

liány

hónap

Isl-i

fcbr.

némot

liogy a/ igazgatjÍHt átvette,

niiilva,

!)-en,

Rzíiibáz,

h/íÍiu-kzcí

ünnepélyeiben megnyílt az új

Beethoven és Kotzebue egyéne-

Mérey

Hen e ezélra készült müveivel.

költHégkí-

meléH tekintetébl, visHzaköltöztette a szintárHU-

németektl elhagyott rondellába, melyet át. De az új német Bzínbáz fényes díszletei, emelked mvészete homályba borítottiik a rondella magyar eladásait. Mindenki a ]iémet színházba tódúlt, s a magyar latot a

a város ingyen engedett

színtjíi*sulat

majdnem s más

szek havi díjai

Úgy

tak.

látszik,

A

Ínséggel küzdött.

színé-

költségek fizetetlen marad-

Mérey nem tudott nagyobb

te-

vékenységet kifejteni. Pestmegye sem bízott többé a fvárosi magyar színészet jövjébe, 1

1

:2

s

társulatát

júliusában föloszlatni szándékozott. Azaristo-

cratiamost is részvétlenül nézte e küzdelmet. Ismét

közrend nemes

egy szet

vállalkozott a magyar színémegmentésére. Kulcsár István, pestmegyei

táblabíió, az egyetlen fvárosi politikai

lap szerkesztje, a ki addig

is

ptírtfogója volt a társulatnak, s

rében igazgatását

is

magjar

lapjában lelkes

ISH

szeptembe-

átvette.

Kulcsár kevesebbet értett a mvészethez, mint 3*

3G

Vida, saját vagyonából

de szóval és

tettel,

megyén senki sem színészetért.

is

kevesebbet áldozott reá,

lai)jában, társas

körben és a

többet a fvárosi magyar

tett

Igazgatása alatt a társulat ügyei

javulni kezdettek.

Indítványára Pestmegye ada-

kozásra szólította

a megyéket s ezek közííl némelyek Fehér-, Hont-, Gömör-, Veszprém- és Hevesmegyék páholyokat béreltek. Maga szeméföl

:

a vagyonosabb nemeseket és

lyesen fölkereste

polgárokat, söt egy pár mágnást járásra ösztönözte ket.

vonta

maga után

s

is s

a színházba

Egyik család a másikat

a társulat új színmvekkel és

gondosabb eladással igyekezett megtartani az újonnan megnyert közönséget. Kulcsár az eladások jövedelmébl s némi segélybl nemcsak kitartotta a társulatot, es könyvtárt

hanem

megújította

is

a

s

díszlet-,

folyvást és

siker nélkül izgatott egy állandó

ügyében

jelmez-

nem

magyar színház

Két röpiratot bocsátott közre ^ e czélból s izgatásai közben csakhamar nyolczvan építése

is.

ezer forintot írtak alá a lelkesebb hazafiak. Ahhoz,

a mit befizettek, a magáéból telket vett a

mai Szép-

és

is

téve valamit, tgy

Hatvani útcza sarkán,

a hol most a nemzeti kaszinó épülete

^

Hazafiúi javallás magyar nemzeti

iesérl. Pest, ]<S14. épitésére. Pest, 1815.

Buzdítás

áll

s

thcalrum a nemzeti thcafrom

azt

épi-

föl-

:$7

rt'Ht.m('í?yo

1814 jan.

20-áii tiirtott közfjj'ftlrHÓn

Azonbun

mint a mennyit

hcvííltlia-

ópilÓKÓn' iíjúiilottn

a

ífícrt,

tölíht't

k('/.»l(«t

tott.

A

telek iiiának csak

pénzbl, az zették be,

aláírt

Mv

ki

t<'lt

a hegyíílt

összegeknek nagy részét

nom

e miatt a telket el kellett adni.

járult még; az

bojíy a vái'os,

is,

Ide

szépít bizottsága

a rondella

elhatiírozta

javaslatlíra,

a

fol.

nuij^'vur Hzinljiíz

lerontását.

Kulosár késleltette egy darabig a végrehajtást, do

nem

föl

végre,

tartóztathatta

minthogy nem

s

,

a magyar színészek

volt hely, hol játszhassa-

nak, kénytelenek voltak 181 5-ben elhagyni Pestet B az

állandó színház terve

is

háttérbe szorult.

De

még sem mtu'adt következA mag el volt vetve a megyénél

Kuk'sár kezdeménye

mények

nélkül.

;

begy ültpénz lassanként növekedett s ez összeg volt alapja azon tökének,

els

melybl Pestmegye késbb

magyar színházat fölépítette, melyet aztán az 1 839 40-ki országgylés átvévén, nemaz

pesti

—

zetivé emelt és segélyérl gondoskodott.

Katona, úgy

látszik,

szerepekben lépett

Mérey

fordított;

föl s

Vida

alatt csak kisebb

egy pár német színmüvet

és Kulcsár alatt pedig

eredeti

nagyobb szerepeket is játszott. Arról is kevés adat maradt reánk, hogy mint színész min sikert vívott ki. Déryné ezt írja róla naplójában:^ « Katona igen különös egyéniség müveket

'

I.

is írt,

köt.

1S9.

s

1.

38

volt.

Nagy különcz, mint szokás mondani,

ször-

ny komoly

mindig és kevés beszéd. Egj^-egy szóval végzett mindent. Midn Bánk bánját írta, Peturt a maga számára írta. p]pen olyan volt az ö jelleme

Azt

is.

nem

engedte volna a világért

másnak játszani. késbben játszott a színpadon velünk is és igen jól játszott. Abellino czím játékban játszta Abellinót. Ez a játék három szakaszban van s három este játszódják, is

mindenik szakasza színész lenni, de

szeretett volna

öt fölvonás.

orgánuma nem

volt hozzá, igen

orrából beszélt. Alakja elég csinos volt, sugár termettel

;

de arcza

Dérynének

e félig-meddig

mindenesetre

rokonszenvvel

Gesztenyeszín

volt szép.

de az mindig úgy

volt a haja,

kozata

nem

állt,

érdekes,

viseltetett

mint a szög.»

méltányló nyilatmeii;

Katona

nem

sok

iránt, a ki visz-

udvarlója volt és szigorú bírálója

szautasított

kaczérságainak. 'Azonban abban téved, hogy Katona Petur szerepét magáról, magának írta s mindig maga játszta. Igaz ugyan, hogy Katona

1814-ben kezdhette

Bátik bánt fejezte be, a

hogy els

írni s

1815-ben

mikor aztán pályázatra küldötte, de

kidolgozásában

akár Pesten,

akár

másutt színpadra került volna, azt se a színházi

zsebkönyvek, bizonyítják, de

se

a színlap-gyjtemények

nem

is

nem

valószín. Dérynének

al-

kalmasint akkor jutott eszébe Petur hevességét a

Katonáólio/ lianonlitani

a

niid/Sii

,

nifí

kÓHÖbb

H/.inpadra került: örofí naiijaihan aztiin, niid/ln

naplóját lioj^y

irta,

lelkében ÖHHZcolvadt.

o két cinlrk

fiatal Katona heves mi kevós Bzavú omberuól nem

tanúja lehetett olykor a

kitöróseinek, a

ebbl

ritka CRet, az valÓKzíníí,(le

méfi nera követ-

kezik Katona és Petur bán jellemének u^van-

azonosKága. Kjiracs Teréz szintén

megemlékezik róla mint

színészrl, de csak annyit

mond, hogy Kotzebue-

nak magyarosított Szerelem gyermeke czímü drámájában az efjyik fszerepet játszta.' Balog István, kinek nyilatkozatát Vahot Imre és Toldy Ferencz jegyezték állítja

föl,

jó

színészi

tehetségnek

Katonát, a ki egyaránt játszott komoly és

víg szerepeket s különösen tetszést aratott, mint

Hamlet és Smolcnszk ostromáhíin, mint öreg kozák.2 Mindent összevéve, úgy látszik, hogy a kitnbb fiatal színészek közétartozott s ha cseng hanggal

nem

volt is megáldva, de a szenvedély

fölfogásához és kifejezéséhez értett. Mindenesetre

némi

sikert vívott ki.

Azonban

folyvást lángoló szenvedélye

*

*

1S53.

A

se a siker, se

nem

bírhatták reá.

regi Pestrl. Föv. L. 55. sz.

Magyar Timii a. Szerkeszti Vahot Imre. Pest, 1^91. 1. A magyar költészet kézihönyvf. Kiadta

Toliiv Ferencz.

Pest, 1857. 303.

1.

4Ü

Éveken mindig álnév

hogy a

társulat szerzdött tagja legyen.

át csak

mint

Mély

alatt.

mkedvel

érzései,

játszott és

heves szenvedélyei mellett

is,

kevés erély volt benne, minek oka aligha csak

méla, magába vonult természetében rejlhetett. Hányszor látunk csöndes és bátortalan embereket

bátrakká és erélyesekké válni, ha arról van szó,

mi szívöknek

drága, egyetlen.

Kölcseyben se a

csaknem leánydad szenem tudták elnyomni az erélyes kritikust

zajtalan magánélet, se a lídség

és bátor szónokot.

tndvé tették riadt

Katonát az akadályok hamar

és szigorú erkölcsi érzéke vissza-

mindentl, a mi másoknak némi igazságos

fájdalmat okozhatott. czot vívtak

Szíve és esze

egymással

s

erélye

kemény har-

lassanként

a

stoicismus és önkínzás vegyes hangulatába veszett,

mely hsies lemondással

tr

és

gyáván

emészti magát. Talán ezért szerette és játszta jól

Hamlet szerepét, talán ezért festhette oly találón Bánk bán pillanatait. Evek teltek el; 1813 derekán bevégezte az

tnd

egyetemen a jogi tanfolyamot, fölesküdött a ki1815 novemberéig két évnél tovább gyakornokoskodott Halász Bálint pesti

rályi táblára s egész

ügyvéd mellett, de azért a színészettel és színmírással nem hagyott föl. Se a színészettl egészen elszakadni, se valóságos színészszé lenni

nem

tudott.

Hogy szenvedélyének

áldozva, köte-

i\

IcBséRÓt noni ImnyaKoltA inni^

cl,

nyitványu, r('>iiykü(lett

iiu'ly ,

az

Bzcrint,

niiiit

jogf^^'akoriiok bc-

elmozdító

roinláHtU

ifjÚHiíg

Bem

kölcHtcltm helyeket Hoha

vr-

látogatta, líanem

a törvényHZÜnetekeii, niidcin üresebb ideje

inkiibl)

a maj^yar irodalmat óh a Hzéptant tanúlmíi-

volt,

KüzdeliiKí önrna}j;ával én bÚHkomorBií^a

iiyozta.'

Végre a sors

{gyakran ino^iijii Ihatott.

is

KcRÍtsé-

a Hzintszek 1815-ben elUívoztak Pestrl

gerti jött,

8

tammítja f/inökójick

ffUiiimradt H^íiln-/, birtoktUiun h-v/i bizo-

is

ö mintha el akarná

maga eltt vágni

az utat,

lSll)-ban letette az ügyvédi vizsgálatot s végkép

búcsút vett a színpadtól.

*

E

terjedelmében így

bizonyítvány eredetije egész

hang/ik

:

attestor

:

«Infra3criptu8

Egregiiini juvenora

initio statim

dernani

praesoutibiis

et

integros, et

S.

Stephani tennini anni dieni

iufrascriptani

quod

excodit,

facio

fideni

Joseplmm Katona , ,

181.T

adeoqno

et

ab

usqnc inoper

diios

annos apud, nio praxi jndica-

riae sedulo operára navasse, loco

distracbiouis

comip-

tiouem jxiventutis poat se traboutia nuuqnam frequentasse, sed tompora jiiristitiorum quando mágia vacabat, potius literatiimm bungaricam praeprimis aestbcticam rospicientem

cohiisse,

meque magna

singiilaii

monim

babeam pro semet boueste gerendi modo

probitate, ita aibi dovinxisse, nt finnain sjiem fiitiiro

etiam majoribus snis

exbibitxirum, iitilemqne patriae civem affutumm. Peatini tlie

Novembris anni

advocatiis.

1815.

Valeutinns

Halász m.

p.

42

Ez elhatározására nem annyira a magyar

szí-

nészi élet bizonytalan és szegényes volta folyhatott be,

mint inkább

szüléi iránti kegyelete.

Fön-

tebb idézett értekezésében elkeseredve emlegeti

ugyan a nyomor

mely alatt magában még

és elítélet súlyát,

színészetünk nyögött, de mindez

vissza nem tartóztatta volna. A legtisztább, a legszenvedélyesebb lelkesüléssel csüggött a színpadon, majdnem bálványozta. Innen várta a

nemzetiség erösbülését, a hazafiság terjedését, inkább, mint magától az irodalomtól. A holtak ítélöszékének, a nemzetek tanítójának, az erkölcs

templomának tartotta, mely a történelem és philosophia nagy tanításait a leghathatósban hh-deti.

Egy

ennyire lelkesült

meg

szokta

nélkülözni.

bizonyosan örömest tr

csak czéljának élhessen, kivált ha

és szenved,

nem

ifjú

a kényelmet

s

korán megtanult

Azonban Katona nem kevesebb

vedélylyel szerette pzüléit

is,

szen-

a kik erejökön fölül

gyöngéden bántak vele, benne hes mintegy támaszuknak nézték. Ez érte dobogó szíveket, e jó szülket kell vala a szeret fiúnak kétségbe ejteni, ha színeszszé lesz. Az atyja már megtudta, hogy néha neveltették,

lyezték büszkeségüket

a színpadra lép és összeütközés

is

volt köztök.

hogy 1 8 1 2-ben vagy 1 8 1 3-ban atyja egyenesen azért jött Pestre, mert azt hallotta, hogy fia színész lett. Kereste, de nem találta Karács Teréz

említi,

t

ottlion

a

.

Bzínluí/.ban

lia/a akarta vinni. atyját,

(Ír

néHZHzé

A

ópcn fin

jfítHZott.

,

Miíh luip

clvr^ín' inc^niyii^ittii

ha csakugyan hzíH a jöv neki niagfinak is igér-e

nii'^jnyugtathatja-e,

1(>RZ ?

nu'gnyugtatiist'.' ^fint HzínéHznt'k li-hetetlenné válik

ökrt ápolni,

híH

Kcgitni,

kedvo, elnyomorodva majd zájok folyamodni.

ügyvédet,

viii'osi

A

egykor elbeteges-

még

neki kell hoz-

reá annyira büszke

atya

tanácsost, fbírót remélt belölo

most lealacsonyítva, mint vándorszínész térvissza szülvárosába? El fogja-e viselhetni atyja átkát ós anyja könnyeit? Aztán ennyi áldozat ííi'án is vajon lesz-e belle jó színész, díszére, dicsségére fog-e válni hazájának ? Kétkedni kezdett magában, hogy szenvedélyét fékezs

jen-e

hesse, földúlni

igyekezett

mvészi

önbizalmát,

hogy visszanyerhesse már-már veszend íiui kegyeletét és midn visszanyerte, hiheten szerencsétlenebbnek érezte magát, mint azeltt. Katona visszavonuhísa a színpadtól nagy veszteség volt reá, s az reánk nézve is. Nem azért, mintha nagy színész vált volna belle, mert nagy színész és nagy drámaíró alig egyesülliet eg\' személyben legalább nincs reá példa hanem mert egyszersmind elveszett benne a drámaíró s épen akkor, midn tehetsége erösb fejldésnek indult. Ha Katona színésznek marad, a becsvágy és szükség okvetlen oly tévé-

—

—

44

kenységre buzdítják, mint a mily tétlenné tették az elkeseredés és elvonult élet.

Nem tnhetve

ki,

mint legjelesb színész, mint legjelesb drámaíró igyekezett volna

maga

A nyomorban

vidor és folyvást izgatott színészi

élet

nem

is

iránt figyelmet gerjeszteni.

engedte volna azon búskomorságba esni,

mely fölemésztette életét. Újabb meg újabb di'ámákkal igyekezett volna lekötelezni igazgatóját és közönségét. Meglehet, írt

napi

becs mveket,

volna elhamarkodott,

de a mint emelkedett a

szí-

dráma iránti részvét, fokozódott volna erélye, mgondja, tehetsége és szilárdan megveti vala nemzeti drámánk alapját, melyet Bánk bánnészet és

nal csak megkezdett.

A

tapasztalat azt bizonyítja,

hogy a színész-

drámaírók, ha nagy tehetségek, legjobb drámaírókká válnak, ép*en mint a csekély tehetségek

leginkább megronthatják a drámai mvészetet.

Mindez a helyzet természetébl

foly.

A

színész

legjobban ismerhetve a színpadot és közönséget, leginkább megfejtheti a dráma azon ketts

föl-

mely Lewes egyszer és találó kifejezése szerint nem egyéb, mint kielégíteni a közönséget, mely mulatni akar s eleget tenni a mvészetnek, mely a mulatságnál magasabb követelésekkel áll el. Azonban ez elny mindig nagy hátránynyá válik, ha nem fékezi a géniusz ereje vagy a adatát,

m-

vészet

cultusa.

A

színész-drámaírót számtalan

io

korültnúny

CHtibitja, kÓHzti, ho^)' vÍHHZUóljcn hely-

/.oU'Vdl, tapaB/.iulHUiivul

s

/iOiiKc^oi luaj^álio/. i'iiu'ljc,

aljaHul. Jól isinervéii

grscf^'i't,

minden

a

titkát,

a kö-

iniiuliiikábl) IcHÜlycd-

liatiÍH

tetszÓKt liajliász

fels elvévé. és

lioj^y

A

minden

oszkö/ct, a

a kzönséf^ minden K}'ön-

minden

KzórjtkoziÍRt ós mulatsáf^ot

tottiik 8

lírlyclt,

Papja holyctt laKKankónt CHclódjúvó

jon lioz/á.

K/iínpad

ii

ru*<»n b

emeli a

a puszta

mvészet

leg-

kik az újkor drámáját megalapí-

legmagasb tökélyre emelték, Shakspeare

Moliére, színészek voltak; a kik

drámából

kizték a

nagy részt szintén Katona alkalmasint mcglábolja i'Z örvényt, összeegyezteti azt a meghasonlást, mely színpadunk és irodalmunk között mind e mai napig tart. Legalább helyzete sokkal szerencsésebb volt, mint Kisfaludy Károlyé, e korés verscnytiii-sáé, a ki oly könny gA'özelmet vön a

költészetet,

színészekbl teltek

rajta. jét.

Híjába.

Midn

lenségei

.

ki.

Lassanként maga tépte szét jöv-

visszavonult a színpadtól, szerencsét-

els

lépését tette meg, s fiúi kegjelete

már-miír ragadta tehetsége megbénítására.

Vajon hibáztrtssuk-e érte ? Vádolj uk-e a szüfiút, mert nem volt meg benne az a hsies bátorság, mely a nagy ezél és siker nevében a legersebb erkölcsi kötelékeket is széttépi. Gyávának, korlátoltnak nevezzük-e, mert inkább szerette szülit, mint a dicsséget, inkább kímélt lit szeret

46

két öreg embert, mint egy egész nemzetet?

Iro-

dalmunkban is kezd terjedezni az a tan, mely a lángesz vagy nevezetes emberekre más morált alkalmaz, mint a közönségesekre. Nálunk is divatozik

már a lángész bizonyos

beteges cultusa,

mint az anya vásott, de eszes gyermekének

mely nemcsak mindent megbocsát, hanem a tévedést, hibát és bnt mintegy a nagy tehetség alkatrérészeinek, végzetszer szükségnek tekinti.

Való-

ban a kiváló vagy nagy ember bonyolultabb körülményei-, kivételes küzdelmeinél fogva min(hg inkább számithat mentségre, mint a közönséges, kinek

alkalma

is

alig lehet

nem

valóban a sok érdem

bnök

pes a tévedések és

nagy botlásokra ;

egyszer enyhíteni ké-

emlékét, de az erkölcsi

szempontot soha sem változtathatja meg, sem a lángész, sem a siker varázsa. Napóleon szegte -e

meg

esküjét vagy valamelyik kis város mah'je,

bn

lényegén. is semmit .sem változtat a Goethe könnyelmsége vagy nagyravágyása zúzta-e össze Friderika szívét vagy egy homályos elvégre

nev

jogtanulóé,

szintén

csak

egyre megy.

Igen, de Goethének, bármily szerelmes volt

éreznie kellett, áll,

mint a

is,

hogy eltte egészen más pálya

minn

ható társa lehetne

Friderika a világ eltt megáll;

aztán a

sége a házasságnak lelkész leányához köti

fiatal

géniusz ellen-

ha Goethe a sesenheimi sorsát, soha sem fog belle

s

17

oly nagy író válni

lán^ÓK/ l)o

niiii(l*-ii

nioiuljtik K<»kan,

tettet i^a/olni Kxokták.

Fridurika földúlt buldognága

ór annyit,

mint

a kik a

Meglehet.

minden

uBütre

(loetlu! lcgBzel)b költtíniónye.

Miért neveznök hát Katona

liui

kegyeU'tét gyá-

vasájínak, vagy korhítoltKágnak? Miért riívszszon

bennünket visHza a KzabudelvÜHég jezsuitÍKmusa,

hogy minden sajnáhitunk mellett ne méltányolíiút, a ki szüliért ily nagy áldozatra képes?

juk a

A

hiúság önzésének, a képzelödés hóbortjának,

a szenvelgés betegségének különben dáira találunk

hogy mindig föláldozás,

a költök és

annyi péléletében,

jól esik egy-egy tiszta érzés,

leplezett erény

godnunk, ha mindjárt sárolva.

is

mvészek

néma

emlékénél megnyu-

fölötte

drágán volt

is

vá-

IIL Katona mint drámaíró 1811—1815. Szlnész-dráinaírók. Fordított Az akkori msor. Eredeti kísérletei. Monostori Veronka. Lncza széke. István, a magyarok els királya. ZÍJika. Nyomok Bánk bánhoz. Auhiyny Clementia. A borzasztó torony. Jeruzsálem •pusztulása. Uj nyomok Bánk bánhoz. Elveszett müvei. Rózsa drátriái.

czímü vígjátéka

és

Déryné. Forduló pont Bálik bánba kezd.

Míg Katona

élete- és

költészetében.

vagy legalább a

színészkedett

színészekkel szorosb viszonyban volt, 1810

— 181 5,

nagy munkásságot fejtett ki a drámaírás terén. Eagadta lelkesülése és ösztönözték a körülmények. Nem volt mit játszani. Az a néhány eredeti és fordított mü, melyeket a múlt század drá-

mai mozgalma szült, épen nem elégítette ki a szükséget. Endrödy Magyar játékszíne s az Erdélyi játékos

gyjtemény, eredeti és fordított szín-

müveink e gyjteményei, rég megszntek, újabbak nem pótolták s általában kevés eredeti vagy fordított dráma jelent meg nyomtatásban. A régibb drámaírók, mint Bessenyei, Simái, Dugonics, Szentjóbi, Soos, Boér vagy meghaltak vagy kevesebbet írtak, vagy egészen elhallgattak,

s

ha-

bár néhány új drámaíró csatlakozott hozzájok,

mint Gorove, Lakos, Vitkovics

;

s

maga Kazinczy

iíí

c^y pár

íh rt'KÍI)l) //íim//'/-for(litÚHtili()z (to<
nagy rcH/.tniógÍHHZÍnigaxga' iiták, ilolgoztúk út vagy fordítot-

új (lanibjút ('Ktitoltii.

tók

KziiU'Kzck

i«H

ták a

li'gtöl)!) (liúuuit.

A

HZÍiitúrHulat kulo-

pi'sti

nÖHeu kitnt c tekintetben. Maga a pártfogó,

l)áró

Wesselényi, adta a jó példát, Vida és Mérey igaz-

gatók követték

színmüvekkel

aninz

;

A

is.

eredeti,

társulat

emez

elkel

fordított

tagjai,

Benke, Láng, Murányi, Andrád, Vandza

mint

nem egy

drámát írtak és számos idegent dolgoztak vagy fordítottak. Benke öt eredeti drámát írt

eredeti át

Láng

drámáinak száma Andrád a magyar történelem némely dicsséges mozzanatát vitézi drámává dolgozta föl. A fiatal színészek közül Déry és Balog tntek ki fordításaikkal, ez utóbbi csakhamar eredeti boliózatokat is kezdett írni. Nem esoda tehát, ha a fiatal Katona is követte

és tizet fordított.

eredeti

huszonhat, fordításaié százöt.

^

társai példáját.

Ilgy látszik, hogy egy pár tetszéssel fogadott

müve újabb munkásságra szek, a kik rendesen új

s

ösztönözte

s

a színé-

ha lehet, nemzeti tárgyú

drámát szerettek jutalomjátékúl választani, nem hagyták nyugodni tollát. Az alig húsz-huszonhá-

*

A komáromi

Szinuyei József.

nuigyar színészet története. Irta idsb

Komárom,

1882.

I.

füzet

25,

11. füzet

101 lap. Katona Jóssef és Búnk bánja.

*

50

rom

éves iíju néhány rövid év alatt mintegy tizen-

hét eredeti és öt fordított drámával gazdagította

az akkori szegény msort.

^

Fordításokkal kezdette drámaírói pályáját s

alkalmasint sokkal többet fordított, mint a meny-

nyirl tudomásunk van. Az 1813-ki Pesti játékelször fordított dráaz 1812-ben eladott drámák között, mái czímét, s minthogy mind a három mü január és márczius színi zsehkönyvhen találjuk

elején és april derekán adatott, bizonyosnak lát-

hogy mind a hármat vagy legalább az elst fordította. De valószín, hogy már

szik,

1811-ben 1810-ben

lsködött

is fordított,

mert akkor már mkedve-

ez év volt Vida igazgatásának fény-

s

pontja.

Fordított drámái a

következk

1

:

.

Jolantha,

Jeruzsálemi királyné. Szomorújáték négy fölvoná-

sban, írta Ziegler Vilmos. Adatott elször Pesten,

1812 január

12-.dikén. Elveszett. 2.

Szmolenszk

ostroma. Adatott elször Pesten, 1812 márczius 7-dikén. Elveszett.

3.

Üstökös csillag. Vígjáték

egy fölvonásban. Adatott elször Pesten, 1812 april 17-dikén. Elveszett. 4. tott

^

Medve

Albert.

Ada-

elször Pesten, 1813 február 17-én. Elve-

A mi

tásban

is

e

mvekbl

reánk maradt, nem rég nyomtaNemzeti Tiönyvtárá-

megjelent Abafi Lajos

ban: Katona összes miivei. I

— III. Buda-Pest, 1880—81.

Kzctt. kt'i.

5. M<)ntfnlli (ir<\fok nufti

K/uhtulon

k(szití

tütta irjú

Katona

IlaiiHHorcL'k,

színház

uciu/.cti

1.

ffifurmc-

!•*

KriiiicziiilK)!

luagyurm

l'atcrnuK

József.

onniia. ()vi
van a

ali/a

fiilvonÚHhan.

liHioin

Nczíijútí'k

az

1 !2.

amor

MtÍHoIata

könyvtiírában,

fordi-

víncit

mogAbafi

8

gyjteményében elször jelen meg nyomtatásbau. Abaü nu'gkét fordítást tulajdonít Katonának, nioht'k az akkori niüsoron gyakran megfordultak C'oiuocdüí

buetól

tcmpore

€X

czimtí

vagy Henslertöl

és

nem

meg

Zioglertöl, de

merített, s

izlese

a Pártosság dühéi

a forrást, alionnan minthogy más fornisok ez adatot nem jelöli

támogatják, az legalább

K

Kotze-

vígjátékot

is

fordítások mutatják eleinte

alatt állott.

egészen

kétségesnek látszik. ,

hogy az

ifjú

költ<)

befolyása

színésztjírsai

Színpadunkon akkor csak kivételkép

adták öhakspearenek egy-egy darabját, leginkább Ilanilctvt és Othellót.

A

franezia klassikai drámá-

nak majdnem egyetlen

kt-pviselöje

8imai

Zsutiori'}x\ volt.

által

magyarosított

Molierenek

A német

múzsa uralkodott színpadunkon, de nem

valódi

kegyenczei képében. Goethének csak a Testvérek

czimü

kis

müve

adatott elö gyakrabban, de

Te

sem fordított Götz von Berlichingene durva és lelnémet lovagdrámáknak,

ketlen utánzásainak, a

egész

raját

Schillernek

fordították

leginkább

es

játszták

Haramjái

magyarul.

tetszettek

4*

s

5á

német dráma, mely ebbl vett ihletet, A míg így egyfell a német Sturm mid Drang -korszak elfajulásából táplálkozott a magyar színpad, addig másfell Kotze-

minden

oly

szintén tetszést aratott.

biie

leleményes és köznapias szelleme egészen

megigézte közönségünket. Lessing Galotti Emikerült a msorra, de Kotzebuenak minden héten eladták egy-két komoly vagy víg mvét. A lovag- és érzékeny polgári drámák és bohózatos vígjátékok tetszettek legjobban. Nagy divatban voltak a szörny, de ostoba gazembeZiája ritkán

rek, az üldözött,

de gyámoltalan ártatlanok tör-

a kardcsörtet, történelmi episodok, kü-

ténetei,

bnvádi

lönösebb

esetek, az érzékenycsaládi bo-

nyodalmak, a megtért tévedk bocsátó talált

szenvedk

rajzai.

a könnyen meg-

s

Minden

fordítóra vagy átdolgozóra

;

ily

m hamar

egy-egy német

lovagdráma a magyar történelem eseményei közé tétetett át s a népiét érzelgés összeolvadt a magyar hazafias szónoklattal.

A

fordított és átülte-

német drámák szelleme megérzett eredeti drámaíróinkon is, de ha a magyar történelemhez

tett

olykor eredetiségök

fordultak,

is

fölcsillámlott.

Kedvelték a magyar történelem dicsséges ese-

ményeit

s

bár inkább epikai, mint drámai rajzokra

törekedtek,

s

oly helyzeteket kerestek,

melyekben

kifejezzék hazafias érzésöket és vágyukat, mind-

amellett a magyar jellem egy-egy vonását

is elta-

ItUtiik

ÓH a IiaznfínH Hzóiirban mcpjozdíilt nelia

valódi

lian^ii

t'VZt'H o^.y-t'K.V

a

íh.

Katona noincsak mint foiditó kedvelte a német lovagi-, érzékeny polgári en történelmi drámát,

hanem mint

eredeti iró

rekedett ejíy húsz éve.s vel.

ifjú

Kützehiiet Zinhiho/.

is.

UtánziÍHukra tö-

naiv könnyelmségé-

irt

egyik jeg}'zetében a

század egyik legjelesb írójának tartja s a Ilnssziták kis drámáját felséges míin«'k

Ndumhun/nál czimíi

nevezi. Kotzelme és Ziegler voltak eleinte pél-

dányai, söt az szett mtíve

sem

dráma magyaros peare és Schiller

müalkat

hogy némely

lelietetlen,

elve-

nem egyéb, mint valamely német lovagátdolgozása. is

és jellemrajz,

Azonban Shaks-

nem

annyira

mint hangulat

és dictio

hatottak

reá,

Moor Károly eget vívó pathosza és Hamlet világfájdalma korán elbvölték s itt-ott

tekintetében.

vissza

is

csillogtat belölök valamit.

Shakspeare

megmegvillantja néha, habár torz von ásókban. Katona pályája els felében nagy részt a színészek növendéke volt, ízlésök szerint, számukra és nógatásukra dolgozott s nem mondhatni, hogy haszon nélkül járt ez iskolába. Kísérletei ugyan

némely hseinek

csekély

becsek

nak oly áll

s

költötül,

fektelen szenvedélyeit is

mint kísérletek

is

többet várat-

a ki csak hamar Bánk bánn&l

el, de mutatják, hogy sokat tanúit, a minek liasznát vette. Ismerni tanulta s mégis-

késbb

54

merte a színpadot kori

mve

msoron. A

tartani a

ers

el

az oka, hogy egy pár

ifjú-

magát cselekvénynek nincs ugyan

alapja, de mégis cselekvény, nyelve nehéz-

mégis párbeszéd,

kes, de

nem

s ez

egész az újabb idig fönn tudta

a történelmi elemet

tudja költileg feldolgozni, de érzéket árul

a történelem drámai eseményei iránt.

A mvé-

még nem bírja, de technikája aránylag ers. Mindamellett nem elégszik meg az egyszeszi

formát

rbb

tárgyakon begyakorlott technikai készségé-

vel,

szövevényes tárgyakhoz

tud

uralkodni,

de

fog,

melyeken nem

küzdeni tanul

s

kicsikarja

egy-egy részlet drámaiságát. Mindent

legalább

költ munkássága különös kekülönböz s néha ellentétes ízlésnek és iránynak, a fejletlen és fejld tehetségnek. Agyermekes leleménybe néha egy-egy férfias részlet veösszevéve, az ifjú

veréke a

gyül, az

erszakos

és túlzott jellemrajzba egy-egy

találó vonás s a dargályos

lep

ötlet.

St

dictióba egy-egy

meg-

egy pár darabjában megtalálhatni

Bibik bán némely alakjának és pathoszának

csí-

ráját is.

Els

eredeti

mve

egy vígjáték

volt,

a Far-

sangi utazás, öt fölvonásban, melyet alkalmasint

1811-ben

írt,

de a mely csak

elször színre Kecskeméten gyöngesége miatt s

tartalmáról

nem

;

181:2-ben

került

Pesten valószínen

adták. Kézirata elveszett

sem tudunk semmit.

ftft

mftvo: •MonoKtori

AfiÍHodik

hdirz hiU fUrnhcsn játek 1

iifn/rrt.

folvoinislmn,

öt

Veronika vatfy a

Nemzeti

vitézi Hzoniorú-

Katona JózHef,

H/.erzette

81 2.» Eredetije a nemzeti Hzínház könyvtiíráhan.

Nem tudíii

:

vajon elöa
nem maradt

dií

az bizonyos, liogy

a míisor állandó darabja, zavaros óh

Mjíészen a német modorában van írva, bár a költ<) mindenkép ij^yekszik némi maf^yar mázzal vonni be. A török uralom olött, a közéi)korban játszik,

eselekvénye miatt.

vontatott

lova}j;drámák

midn még állottak és falvai,

a

Alpár és Szent-Lörincz várai

cselekvény szinbelyei, melyek

már

régóta puszták. Lélektani képtelenségek lialmaza e

mü,

Kot'áebuetól kölcsönzött kétes morál kísé-

retében.

Egy szörny gazember

intézi

a bonyo-

dalmat, a ki se czéljával, se szenvedélyével

nem

Tamásnak liivják és Szentlörinczi Lóránt fegyvernöke. Ez egy fiatal várúr, a ki világlátni indiil Tamás kíséretében. A tokaji szüreten jól tölti az idt ezalatt Tamás tud érdeket gerjeszteni. Kopár

;

beleszeret egy parasztleán^ba, Monostori Veron-

kába,

a

ki

nem

viszonozza szerelmét.

Lóránt

megszánja fegyvernökét, meglátogatja Veronkíít és atyját, bog}^ ajándékaival kieszközölje a liá-

maga szeret belé Veronkába, a ki nem parasztleány, lianem egy elszenemesember leánya. Nül is veszi, T

zasságot, de

tulajdonkép

gényedett

másnak pénzt adva

kárpótlásul.

Azonban

cs

56

hamar egy más nbe de megbánva

bnét

szeret, házasságtörövé válik,

és

nem

natát, elszökik Tokajból és

remélve neje bocsá-

haza indul. Az úton

rablók támadják meg, épen Alpár vára erdeje alatt, hol a várúr, Alpári Farkas húga, Katalin, vadász és

meghallva a

zajt,

megmenti a megsebzett Ló-

rántot, a ki így, akaratlan Alpár vára vendége

Katalin beleszeret az üdül Lorántba, a mit észrevevén Tamás, fölhasználja e körülményt Lóránt ellen rég táplált boszúterve megvalósitálesz.

sára. Azért elhiteti Katalinnal, reti öt, légyottot kér

megy

el s

hogy Lóránt

nevében, melyre csak

az urától ellopott

gyrvel

sze-

maga

a sötétben

Ez ostoba tervnek épen nem valószín sikere még több ostobaságra ragadja a cselszövöt, s még több képtelenségre a költt. Tamás bevádolja urát Katalin bátyjának. Farkaseljegyzi a leányt.

nak, mint csábítót,

s úgy intézi a dolgot, hogy ez egy este Katalinii együtt találja Loránttal. A felbszült bátya húga nül vételére kényszeríti Lórántot, de az vonakodik, mire mindketten még

jobban felbszülnek. Farkas elfogatja Lórántot, a szomszéd gvardiánért s a távolabb lakó püspökért küld, hogy velk a házassági szertartást végrehajtassa.

A

gvardian külön kikérdezi mind-

kettt. Katalin Lóránt csábítottjának vallja magát;

Lóránt ártatlanságát ersíti, elbeszéli egész tét, bevallja,

hogy

már

ns s csak

ele-

nejét szereti.

A

pvnrdiAn oyyo kijrlonti, hogy ÖHKZo

i')kvt

tani,

i'8

liof^y

C8kcttftln'ti

tud hizonyi-

K inintlio^'V ('Kvik fv\ Hctn

in
FiirkuK

nom

IhIcu itcleto dimtHÖii

Lóránt között. A bajvivÚH

ogí-HZ iiiino-

pclycscn inc^törtciiik. FiirkuH legyzi Lórántot,

mire a nicgórkezctt

Tamás egy

jjiispök,

a

ki

nem más, mint

öreg pÜHpöknck öltözve, megparan-

csolja a gvardiánnak,

hogy adja össze Katalint és

Lórántot, mrrt az Isten Ítélete a Lóránt vallomá-

hazugságnak hizonyította. adja ket, de Lóránt utjilattal sát

A

gvardián össze-

for
nejétl,

a ki ezért hiilálos hoszút esküszik ellene.

Ekközhen nyolítható

új

fordulat készül e nehezen kibo-

cselekvény kibonyolitására.

Az

sz

Monostori kiindul Tokajhói leányával, Veronkával,

hogy fölkeresse Szent-Lörinezen legjobb ba-

rátját,

A mint

Tóth Andrást, a az alpári

erdn

és elszunnyadnak,

ki

Lóránt nevelje

átutazva, a

volt.

fre ledülnek

Farkas egyik vendége, Orgo-

ványi, meglátja ket, megtetszik

neki

Veronka,

elragadja és Alpár várába viszi s Farkas gond-

míg haza vihetne mint menyaszDe ha nül akarta venni, miért rabolta el, miért nem kérte nül atyjától, hisz nem tudhatta, hogy férjes n? Majd minden fordulat ily

jaira bízza, a

szonyát.

gyönge alapon nyugszik az egész jól

mben. Farkas

bánik Yeronkával, söt belé szeret. Azonban

Lóránt és Veronka találkoznak, egymásra ismer-

58

nek, Veronka mindent megbocsát

bnbánó

férjé-

nek, épen mint Kotzebue Embergyülölés és meg-

bánás czimü drámájában Meinau Eulaliának. Farkas meggyzdvén, hogy Lóránt csakugyan nös, ellágyul és elhiszi, hogy

nem

csábította el

mintha nös férfi nem lehetne csábító. Nagylelkíísége Veronka iránti vonzalomból is egész odáig terjed, hogy Lórántot haza küldi népe fölfegyverzése s neje megvédése végett Orhúgát,

goványi ellen; pedig mindezt saját várában

maga

jobban megtehetné. Ezalatt Katalin, a ki minderrl semmit sem tud, kifzi boszútervét. Egy boros

pohárba

mérget

tölt

Lóránt

számára,

mintha bizony az asztalon hagyott poharat nem hamarább fölhajthatná bátyja, a ki mindig szomjas és folyvást iszik az egész darabban. Maga sem bízik e tervében eléggé, azért egy Benjámin nev nemes ifjat, a ki szerelmes belé, szerelmi ígéret árán reá vesz arra, tiogy Lórántot mérgezett karddal meggyilkolja. Ezt a mellékszobában meghallván Veronka, a gvardiánt Loránthoz küldi, hogy

A

értesítse a veszélyrl. ról

mit sem tud, azért

kast, a ki azt kiiszsza,

kétségbe esik.

E

mérgezett boros pohár-

nem

figyelmeztetheti Far-

mit meghallván Katalin,

[zavarban megérkezik Orgovánj-i

embereivel, hogy

magához vegye Veronkát, a

ki

vonakodik öt követni. Ekkor Orgoványi cselbez folyamodik,

s

azon szín

alatt,

hogy férjéhez

viszi,

mapíval

A^oiihan roHRzúI

cHalja.

láiit (isH/cf^yíljtött vitézivel viírjii

meginenti

H7,iímiU)tt.

l'gNanekkor nicgtiHlváii

X'eroiiluit.

gvardiántól Honjaiuin HZfin
dot rujíad

hadat

clvóitíti

kurdot, de inintli()«íy az egy

inérfjjezott

föl,

izeii

Lo-

Alpiír alatt h

/It

tölo

más

a a

kar-

nief?\iv volo, elejti 8 egyszerHiiund

az alpárinknak, mint olyanoknak, a

kik orgyilkost kiddöttek reá. Megkezdöíiik a két

között a liarez, melyben

fél

vesz.

részt

Ekkor a gvardian közbe •

maga Veronka

lép,

békességre inti ket.

Szentlörinczinek igaz ügye van

— de a derék

Alpári

is

—

úgy mond

ártatlan és két ártatlan

felekezet harczoljon-e egymással?* Pjzalatt

jelen a

is

Mindkét részrl néhányan elesnek.

méreg hatása

alatt

karddal tízve húgát, a kit

meg akar

elfogott

ölni az or-

Ekkor aztán

gyilkos terv miatt, de összerogy.

minden kiderül: az

meg-

dühössé vált Alpári,

Tamás bevallja egész

cselszövényét, mire Katalin átdöfi öt s haldokló

Mindnyájan térdre esnek,

testvérére borúi. szik

fövegöket

s

égre

leve-

emelt szemekkel imml-

koznak.

A

mily valósziniítlen mesterkélt a cselekvény,

épen oly önkényes, söt gyermekes a jellemrajz.

Egy

középkori

nélkül,

szilaj

hogy tudná

keverésen töri

hölgy, kit elesábítuak,

ki volt

fejét,

a

a csábító, a ki méreg-

pedig karddal

egy becsületere kényes várúr, a

ki

is

tud ölni

mindig részeg

60

8

mindegyre változik minden fejldés nélkül; egy

bnbánó

férj,

a ki

meg sem

kísérli kiengesztelni

nejét s vitéz lovag létére teljesen szenvedleges s

mintegy a véletlen játéka; egy megcsalt

n,

a ki-

nek nincs semmi erélye, méltósága, a kivel férje mindent tehet s a ki mégis amazon módjára a csatában

is

részt vesz

egy gonosz szolga, a ki

;

sehogy sem emelkedik a köznapiság

fölé,

mégis

íme a mü föalakjai. Közülök egyik sem tud a mü központjává emelkedni vagy lebilincselni részvétünket. Az ifjú költ inkább a színpadot tanulmányozta, mint az emberi szenvedélyeket, inkább a divatos ízlésbl merített, mint önkeblébl. Ott van müvében az

tervének minden sikerül

Isten-ítélet,

az

egymás

:

ellen

küzd

két vár, a

harczoló amazon, a jóakaró szerzetes, a gonosz

cselszöv, egy csoport érzékeny jelenet, de kevés

drámai

s

esemény

még kevesebb s

tragikai emelkedés.

nem

váratlan fordulat

A sok

tud egy kerek

cselekvénynyé alakulni, de kiemelkedik egy-egy színpadiasan hatásos jelenet

s

a kor obligát pa-

thosza, bár nagy ritkán, természetessé

is

válik.

Legtöbb eredetiség a Farkas jellemrajzában nyilatkozik. Ebben van némi élmény, tapasztalat. de nemes szív, elparlagia-

Katona a jelen

szilaj,

sodott, de jeles

tehetség

ifjat

át s bár torzalakot rajzolt, lált.

Heves

kitörései

a középkorba tette

de egy-két vonást elta-

durvák és szenvelgök, de

'.I

iniiithii

incfícsciuKíhuhrnnökoKy-CKy

kiS(")l)li

Petur Ixíiilmn

lliiniiiulik iiiiíve

:

i^iiz/jí

mely

«Lu<'za H:éle karíUsouii

Dráma három

Hzahijthi.

lian^í,

cs inüvrKzivé Víílik.

fölvonáHban. írta

éjt-

Katona

Másolata a nemzeti Kzínliáz könyvtárában. ElÖBZör adatott Pesten, 1S12 (leczoniher tJíi-án H azután többször, a nemzeti színházban

.IózHof.»

nicfj; ii

H negyvenes

években

is,

és vidéken egész

hatvanas évekig. Sikerének oka nemcsak bizo-

nyos alkalomszerségben keresend, rendesen karácsony hetében adatott,

ségében

is.

A

fiatal

hanem

szerkezete jeles-

költ sokat

hosszadalmasságot, czélra

siet,

tanúit, kerüli a

bizonyos drámai

arányosság- és takarékosságra törekszik.

A mü

több eredetiséget tanúsít, a mennyiben némi magyar genrerajzot találunk benne, bár tartalma

is

a frész Shakspearo és Kotzebue hatását árulja el.

E

két

költ hatása együtt egy kissé furcsának nem furcsább, mint az a tény, hogy

tetszik, de

épen Shakspearo hazájában ünnepelték legjobban

Kotzebue Emhcrgyülölés máját. Hihetetlen e

Fszemélye!

:

m

Meinau

és

megbánás czímü drá-

hatása a kor drámaíróira. és Eulalia másolatát

nem

egy miiben megtalálhatni. Katona második mü-

veben már ott szerepelnek,

itt e

harmadikban

is,

Gróf Vérhanti épen oly embár más bergylöl neje htlensége miatt, mint Meinau. változattal.

Eozina, a grófné, csak gyanúsított és ártatlan

•J9r

tíii

ugyan, de épen oly módon akar kibékülni vei,

férje-

mint Eulalia. Fiók, Lázár, már egészen

Hamlet, polgári viszonyok között. Anyja meghalván,

nem hisz természetes halálában,

nakszik

s

atyjára gya-

rültséget tettetve, nyomozza a

S valóban a dolog úgy

is

van, a mint

sejti.

titkot.'

Csak-

ugyan atyja a gyilkos házi orvosával megmérkirl azt hitte, hogy házasságtör, mert egy reggel egy katonatisztet látott kilépni ;

geztette nejét,

hálószobájából.

Azonban a

tiszt testvére volt,

n

ártatlan, a katona-

kinek hirtelen távozni kellett

egy perezre búcsúzni futott

s

E mnek ez

szintén

sem sokkal

meg van

a

föl testvéréhez.

maga cselszövje, de

eszesebb, mint az elbbi

mása. Az orvos

ez,

a ki

mü

Ta-

meg nem nyerhetvén

a

grófné szerelmét, férjét igyekszik tle elidegeníteni,

gyanúval

tölti el,

de

midn

gében elhatározza neje halálát

s

ez féltékenysé-

a gyilkossággal

öt bízza meg, neni mérget, csak álomitalt ad neki s

egy sírbolti üregben kenyéren

s

vízen tartja,

míg

elszöktetheti. Egy kissé hóbortos s nem valószín cselszöveny. De ha sikerülne is, mit nyerne az

orvos ? Vajon megnyerhetné-e az öt

szony szerelmét,

s

gylöl

asz-

ez kiszabadulva sü'bolti bör-

is, nem tehetné-e könnyen semmivé? Az orvos mindezzel nem gondol, s minthogy a fiú gyanakszik reá, az atya pedig összetz vele, siet elszökni áldozatával, noha

tönébl, elszöktetve

oka volt, h valóban fKodálkozcsak most jut cHZcbo. Kpeii karát'Hon-

crrt! o/.(>WHt íh

liatni, lio}»y

olrg

ht'HK'ííy

t'jjrlfii

HZükósro

hogy a grófnét a

Kirholtha,

"•

elöki'BzitHe.

Ug}'anokkor egy paraHzt,

Lurza Hzékó-

Körtt'H, s/.iiitón a tcinjjloinba tart, vt'l,

a

melyrl az a

buliona, lio^y n ki karácsoii-éjjel

tornáczáhan reá

ti'mi)loiii

ül,

mind megismeri

a nök közül a boszorkányokat. Meglátja a

sír-

boltba suhanó orvost, közli titkát a gróf szolgá-

a

jával, ez pedig az ifjú grólfal, a ki tüstént

sír-

boltba siet 8 ott elbúvik. Az orvos kihozza az

üregbl a grófnét a

elök'p

liii

A nem

,

és szökésre kényszeríti

lelövi

az

nre

orvost,

ekkor

;

megszabadítja

szenvedések várnak.

anyját.

szegény

Férje

akarja visszavenni a szerinte házas-

új

ságtör nt, bár maga a nö ostromolják.

E

jelenet egészen

s

egész háza népe MeinauésEulalia

végjelenetének másolata az Emhcrgi/iUölés és meg-

De Katona másolata még inkább

báíKíshól.

erkölcsi

érzésünket,

mint Kotzebue

sérti

eredetije.

Rozina, az ártatlan és elevenen eltemetett nö, rágalmazóját és gyilkosát kérleli a

bnös

Eulalia

fogásaival s nyomorult férje csak akkor bocsát

meg

neki,

midn

Körtés leánya Ágnes

s

ennek

kedvese Mártonka hírül hozzák, hogy az orvos haldokló szolgája

ártatlanságát

ekkor egyszersmind magát

is

bizonjátja,

meg

de

akarja ölni.

Szerencsére Mártonka elkapja a pisztolyt, min-

tii'

den jóra fordul, a gróf és grófné kibékülnek s boldogul élnek. Boldogul ? Vajon egy n, a ki ennyire megalázta magát, egy férj, a ki ily gyalázatosan bánt nejével, élhetnek-e boldogul ?

nem megoldása

a csomónak,

hanem

Ez

eröszakom

kettóvágása.

Egy

Katona e második müvében is inkább technikai mint költi fejldést tanúsit. Még mindig kora kedvencz darabjainak hatását szóval

dolgozza

föl,

elbb a

lovag-,

most a polgári drá-

mákét, de mind több ügyességgel. Már valóságos

mvet

tud írni a drámai mesterség készNémelyek hibásan ketts cselekvényt

színpadi ségével.

mvében:

vélnek föltalálni e jelenetét nézik

a Körtés és családja

egyik cselekvénynek,

pedig az

csak a cselekvénybe olvasztott epizód, mely elha-

van mind a bonyodalomra, is elször midn Körtés észreveszi az orvosnak a sírboltba menebefolyással

tározó

mind telét,

a kifej lésre, két ponton

mi

midn

;

az orvos tervét meghiúsítja, másodszor

Ágnes

és

Mártonka

értesítik a gi'ófot az

orvos haldokló szolgája vallomásairól. Katona ez episodot épen

nem

nyújtja hosszúra, röviden és

drámailag tárgyalja,

zn

tünteti

tebb,

föl.

E

s

alakjait élénken és jellem-

népies genrerajz sokkal sikerül-

mint a fbb személyeké. Ezek közül csak

Lázárnak, az

magán-

ifjú

grófnak expositiója ér valamit,

és párbeszédeiben

Hamlet szelleme

szik-

m/.ili itt-ott, (Ic

mennyit

ii

Hokkal tohltcrtlcktt

mej^tiirtani

kí-pcH,

m(><;n>mlik, midTtn atyjjíval

len

k

k(>lt fel,

mint

a végen épen

M/emhen

<'ííénzon tót-

marad.

Katona ncí^yctiik
l.Sl:{

júliusban. »

Másolata a nemzeti szinbáz

Elször

könyvtiiiában.

gusztus 19-dikén.

adatott Pesten 1813 au-

Némelyek azt

tartják,

bogy

Katona e míívét Kotzebue után dolgozta. Igaz ugyan, bogy Kotzebue epén az azeltti évben a pesti német szinbáz megnyitásának ünnepélyére Unfjertts crster

müvet szent

Wohlthdter czím alatt

Istvánról, de ez

írt

egy kis

nem dráma, banem

egy rövid dramatisált költemény karénekkel tárgyon kívül

müvével.

^

s

a

semmi rokonságban nincs a Katona

Kotzebue alkalmi költeménye inkább

csak nebány kép sorozata mint dráma. Az els

kép Istvánt mutatja

föl,

a mint hívei között a

Kotzebue müvének teljes ozíme: Ungerns erster Ein Vorspiel mit Chören. Zur Eröfl&nmg (les neuen Theaters in Pesth, verfasst von August Kotzebne, in Miisik gosetzt von Ludwig von Beethoven. Aufgefülirt (len 9. Febniar 1812. Pesth, 1812. Nemcsak külön kiadilsbau jelent meg, megtalálható Kotzebue *

Wohlth'iter.

összes

mvei

közt

is.

Katona József és Búnk

htinja.

O

66

trónon ül

s

elébe hozzák Gyulát, egy lázadó vi-

dék vezérét, a kinek megbocsát,

lelkség szellemileg

is

s a kit e nagylegyzvén, hséget eskü-

A második képben

szik neki és keresztj'énné lesz.

Gizella jelen meg, István menyasszonya, a kit ez

üdvözöl.

A harmadik

népéhez

s lelkére köti

képben István beszédet

tyén erkölcscsel egyesitve vényeit. vetség,

A

tart

az osi vitézséget a kereszs

átnyújtja neki új tör-

negyedik képben föllép a római kö-

mely

képben István

királyi

koronát

fejére teszi a

hoz.

koronát

Az ötödik s

lelkesü-

jövend századok, beaz Árpád- ház királyairól, megemlíti Nagy

lésében feltnnek eltte a szél

Lajos és Mátyás királyok dicsségét, a Habsburg-

ház oltalmát a török

ellen, Mária Terézia unokáinak a magyar nép iránti szeretetét. Mindebbl

van valami Katona müvében, azonban az lehetetlen, hogy t Kotzebue példája ösztönözte e dráma megírására. A magyar színészeknek is kellett egy dráma az els magyar királyról, alig

nem

melyet szent István napjakor eladjanak. Yolt-e a német színészeknek a Kotzebue ünnepi

mvén

kívül egy más, szintén szent Istvánról írt drá-

nem tudjuk, de az feltn, hogy Katona, mveit írtakníik hirdeti, ezt szabadon készítettnek mondja. Ez átdolgozást is jelenthet, májok,

a míg más

de jelentheti valamely történelmi rajz földolgozását

is.

»i7

Katona

o míívet ogóHzon

ii'ia. Iiikúltl)

színpadi

nn'i

ság VH kíTosztyónscf^,

a Hzínpoíl fizámára

a/, mint k(>itöi.

a/,

ó vh

Ixnnc

Ho költ(Ul(% Hü tra^ikailag nincH

Az

i'Ri'Sz

l)(")l

áll,

Boniogyi vezér,

könnyön

nicfjiliiúsnlnak.

kiilsölog István

öaszeesküvóst szervez ellene.

felé

Imjlók eltt

rül,

Kupa, a

Két dologba

veti

elször, hogy Yenczelint, István fve-

megbuktatja

vévén, tekintélyét megersíti

hiusul.

folfoí^va.

de titkon

liive,

hogy István mostoha anyját^

sodszor,

nül

:

híítlenséggol clvádolva,

zérét,

po^'ány-

cHolokvóny egy pár durva cselBZÖvóny-

nudyi'k

reményét

A

viláfí kiizdrlnic,

új

má-

;

Adclaiílot,

még

az István

De mindkét csolszövényomog-

is.

Venczdinnok ártatlansága nemcsak

hanem Kupa összeesküvését

is

kide-

fölfedezik;

miért aztán ez megszökik István udvarából anélkül,

hogy magával vihetne

Kkkor

Adi'laidot.

tan kitzi a lázadás zászlóját, de most bízik

azon eszmékben

és érzésekben,

is

nyíl-

kevésbbé

melyeknek

képviselje és újra cselszövényliez folyamodik. Az István udvarából kolostorba készül Adelaidot s

az öt kísér Boleszlávot, István sógorát, elfogják

a lázadók

s

Kupa

csak oly föltétel alatt ígéri kia-

dásukat, ha István átengedi az ország leegyez ik Adelaid gatja az

si

nül

vételébe, s

felét,

nem

be-

hábor-

vallás gj-akorlatát az általa bírt or-

szágrészben. István

mostoha anyja

nem

s

koczkáztatva

és Boleszláv tlt'tét,

Veszprémnél

áll

reá,

5*

68

megtámadja Kupát elesik,

leszláv

Maga Kupa

legyzi.

és

Venczelin kardja szúrja

le;

is

Adelaid és Bo-

megszabadulnak, Aba pedig

hogy

jelenti,

megérkezett a királyi korona Rómából Eszter-

gomba. ((Éljen István, a magyarok els királya, Esztergomba !» visszhangozza a nép.

— A jellemrajz h kifejezje

föl

sem emelkedik költi

ez

a cselekvénynek

színvonalig.

Kupa

s

hs

s

egész pártja inkább aljas cselszöv, mint

valamely nagy eszme képviselje. István

és kör-

nyezete a keresztyénség képviselje ugyan, élet és

emelkedettség nélkül.

zott.

Kupa si

nak

tisztelete,

vallása a

Mars

de

A

korrajz

és

Hercules szobrai-

is

elhibá-

melyeknek embervérrel áldoznak. Általában feltiin, hogy Katona, a ki a nemzeti

visszahatás képviselit itt

késbb

oly híven festette,

csak vadaknak és aljasoknak

festi.

Hog}' a ke-

resztyénség képviselinek fogja pártját, az természetes, de szükséges volt-e akár történelmi,

akár íBsthetikai szempontból az

si

hit és sza-

badság védit általában aljasoknak festeni? szonegy éves

ifjú

A

hu-

költ a történelmet még csak

külsségekben fogja föl, csak egy pár hatásos jelenetet keres bennök s nem emelkedik följebb a köznapi fölfogás színvonalán. Azonban azt

meg

kell adni,

hogy tárgyát kiváló technikával

dol-

gozta

A

dik,

föl.

cselekvény folyvást halad, emelke-

a katasztróf gyors

s

egyetlen

fölvonásban

hy

a

liiiiiiyuziiak

Kciii

Liicca

gzt'kt'y

íh

Kpen,

<>tncliiek.

az alkaltnÍKiii^on kívül

Hzurkezetént'k

melyüket

jolcneiek,

IihíjIkoh

poinpa

(1ÍK/itniény óh

köszöiiiicttc,

lio«íy

iiiitit

KziiipadiaH

oly

Bokáig'

a

niÜKoroii maradt. ()t()(lik

*Zisk(i

Zimkn

luíivi'

('(Kjifis


kct

hicHsziták

if.szix'ii

els

;

az

iKirtütcHe

t'JHÖ:

Csehor-

Eredeti nézöjáték négy fölvonásban, Katona József Testen, harmadik esztend-

szágban. írta

ben törvényt tanulván,

181IJ.»

Eredeti kezn-ata a

nemzeti színház könyvtárában. Színpadon adatott el,

legalább

nem

nem

találhatni nyomát,

hogy eladatott volna. De i'igy látszik, hogy maga Katona is inkább olvasmánynak szánta. Mintegy ezt bizonyltja zetés

nem

elszava

és bevezetése

is.

A

beve-

egyéb, mint egy kis értekezés Schulz

nyomán, mely Hussz életét s a hnsszita háború elzményeit adja el. Abaíi kiadásában ez értekeegészen hiányzik.

A költ úgy

hogy mindezt szükséges tudnia az olvasónak, mert a dramaturgia, fképen a censura nem engedi, hogy mindent a színre hozzon. Az elszóban engedelzés

met kér

az olvasótól,

idegent dolgoz séget

czélozza,

föl,

véli,

hogy hazai tárgy helyett

de ezzel

is

a nemzeti mvelt-

mert úgy tapasztalta, hogy a

magyar közönség. «0h magyar fejezi be az elszót neked szentelem minden betmet, neked mindazt, mit lelkem.

husszitákat alig ismeri a

—

—

70

bár ertlen szárnyakkal, kegyes megítélésed elébe röpíthet

:

ajándékozz'

meg engemet azon

szeren-

hogy midn munkámat olvasod, egy huszonegy azt képzelhessem tled hallani esztends iíju is igyekszik, hogy magyarnak is-

csés érzéssel,

:

mertessék és édes anyai nyelvét tehetsége szerint elömozdítni izzadoz».

Katona eddig egészen a színpad számára írt, most az irodalom is szeme eltt lebeg, eddig egészen a divatos ízlést követte, most másra is tekint, és saját ízlése szellemét is követi. Schiller Walleiisteinsi lebeghetett

küls formára nézve

és

szeme eltt, legalább a

Shakspearenek az angol

történelembl vett színmvei. Sok tárgyára vonatkozó történelmi munkát elolvasott

s

idéz is

bellök az illet helyeken. Egészben véve mindkét dráma épen oly kevéssé színpadi, mint költi de vannak bennök oly jelenetek, metyek

m,

mindkét tekintetben fölülmúlják eddigi müveit.

A

rajtok

sabb

s

elöml

szellem* is általában véve férfia-

páthoszában

is

több a természetesség és

önkény tesség. Egységes

és érdekes cselekvénye

egyiknek sincs, hajlanak az eposz nak, a

fhsnek

felé s

Ziská-

egysége tartja össze az epizodos

cselekvény szálait.

Az els

m

azt

rajzolja,

hogyan válik lázadóvá Ziska, a ki Venczel, cseh király kamarása és kegyencze. A költ a censura miatt egészen mellzi a vallásos indokot, inkább

71

csak politikai forrmlalotnniik

tiiiitoti fül

Hzitu ftilkcUst vH YAnkii íh mciu

valIásoH

zíWlcslxil, liiiiu'in iui^íyrHVHK.váHl>ól ch

fcló

Iiuh/.-

nu'>íK.V<)-

hoKZÚhól fog

VfiiczcUu'/. liúla köti, iiaííyraváíí3'áHa

fcfíyvi-rt.

nép

a

vonja.

E kett

között

in{,'a
a

midn

hírül liozzjík kolostorba vonult liiií^únak mof^í^ya-

Kkkor hoszút uHküszik, s a liUH.szitilk Majd ostromolni kezdi a kunradii'i várat, liova Venczel vonta mahlzását.

ülére áll és elfof^lalja Prágát.

gát s hol k'lkiisnieretfurdaláHai, boszús fölgerjedesei miatt hirtelen halál éri

várba hatol, zák.

A

midn

Ziska immár a

;

a király holt testét elébe hoz-

királyné békét köt a husszitákkal, a sza-

bad Víillásgyakorhit föltétele alatt; Ziska a király holt testére borúi, önvádat érez, megsiratja, majd összeszedve magát, így kiált elre,

mennykövek csapdosnak

Egyet léptem fogok, ha elttem. Utánam

föl

soha többé visszalépni is le

«

;

nem

hussziták, ismét Ziska vagyok*.

Katona a Ziska jellemzésére helyezte

a

f-

súlyt s a hála és nagyravágyás, a szeretet és bo-

szú összeütközéseit akarta rajzolni, azonban a különböz elemek, melyek Ziska tetteibl folynak, nincsenek kell arányban vegyítve és összeolvasztva.

Néha

alig értjük

Es mégis jellemrajzának

meg

lelki állapotát.

módja tetemes haladást tanúsít. Katona megkísérli a különböz indokok összevegyítését s a szenvedélyeknek neme

7i2

csak egy

való

színnel

fcsttset,

melyet

sikerrel használ. Ziska

tanban annyi

Bánk

még más

némi rokonságot mutat BánkkaU

tekintetben

is

kit szintén

ers

kötelékek csatolnak a

házhoz, kit szintén gyalázat ér

s

királyi

boszú sodor a

forradalomba. Mindamellett, hogy a költ egész erejét összepontosította a

fszemély rajzára, YenAz egykor kegyet-

czel jellemzése jobban sikerült. len,

most tehetetlen

és

megtört, de indulatos

királyt élénken emeli ki egy pár találó vonás, bár

néhol a groteszket

érinti.

nösen a király halála holt teste fölött,

Egy pár

jelenet, külö-

és Ziska ellágyulása a király

nem

közönséges drámai erre

mutatnak.

A

második részben kevesebb a drámaiság. Ziska további pályáját veszszük benne s a huszsziták küzdelmét egész Ziska haláláig. Ziska

már mindkét szemére

vak, csak névleg fvezér s

Prokop vezeti a hadakat. Bár egy pár harczias jelenet drámai mozgalmassággal foly le, a dráma központja, a mennyiben szó lehet errl, sem Ziska,

sem Prokop, hanem Ziska

leánya, a ki

mint dobos mindig atyja közelében van, a nélkül, hogy ez tudná Jaromir név

kilétét.

A

E

alatt férfiruhában

regényes leány csodadolgokat mivel.

csatában megmenti atyját,

O/

kit a császárpárti

Dube András agyon akar sújtani s ugyanakkor megmenti Dubét, a kire Prokox) mer halálos csa-

l.i

hiilic

Itilst.

kÍH/jil)H(litja,

jihjiít,

Ixirtoiilu-

mert

inidrui

Kerül,


Hzcriíti h ez

k'úny

ii

onnan

öt vÍHZont.

ez újra hcvom'il l'nÍKftlm,

liil/liaszállittjitja,

hol

na<íyii('nji!,

íh

Vcgrc

abba a

a Ziska Hzoron-

csotlon liúga, a ravatalon fekszik, a ki álruliál;aii

Kzintén részt vett a liadjáratbaii h a Dulxtól kapott sehheu halt meg. lik,

akkor a leány

A

kifáradt Ziska

fölfedi kilétét,

is

haldok-

a ravatalhoz

hogy hocHásson megDubénak s áldja meg frigyöket. Ziska megáldja ket, s a hiisszitáknak Prokopot ajánlja utódául. E megviteti atyját 8 kéri,

lehets gyönge leleménynek még jobb részei is inkíibl) dalmíiszerek, mint valóban drámai hatásnak. Azonban néhol valódi költi hangulat ömlik el a mvön, bizonyos melancholia, mely többet sejtet, mint a mennyit kifejez. Midn Ziska mélázva, a

múltra

es

jövre gondol, a hallgatag

Prokop csak néha szólal meg, a vén Voda iszik es elfecseg, mint gyermekies öreg emberek szokása s örvend Jaromirnak, a ki lanttal és énekkel mulattatja ket mindez együtt megható kep, melyen a különböz lelki állapotok, mint fény és árny egymást kiemelve, teljes összhangban olvadnak össze. Ily hangulattal B
Katona, de ezeket egeszén a színpad számára.

74

—

Az egyik

s

már hatodik

ez

eredeti

müve

—

nAuhigny Clementia vagyis a vallás miatt való zenebona

IV. Henrik alatt. négy szakaszban. Készítette Katona

Francziaországhan

Vitézi darab

József Pesten, harmadik esztendben tanulván,

törvényt

Másolata a nemzeti színház

1813.))

E mvet némelyek fordításnak minden bizonyíték nélkül. Legfeljebb

könyvtárában. tartják, de

átdolgozás lehet, valamely idegen beszély vagy

semmi

történelmi rajz át- vagy földolgozása, és esetre írta

sem

fordítás,

mert az ilyenhez mindig oda

Katona, hogy fordította. Középfajú, úgy neérzékeny dráma ez, mely tragikai ers

vezett

összeütközéseket könnyed

módon

hse, Clementia

valóságos

grófné,

A

békít ki.

hsn,

m

a ki

kardot köt és sergeket vezérel, IV. Henrik híve

midn vezére

s

megtudja, hogy gróf Chatre a ligue egyik lett és

vára ellen indul, rábírja

fiát,

a ki a

Chatre leányába, .Eozaliába, szerelmes, hogy szakítson mátkájával.

De

a leány, a ki épen a vár-

ban idzött, szintén atyja

ellen

nyilatkozik,

midn

ez fölkéri a várat, csak azért

hogy

lebeszélje

szándékáról.

megy

Chatre magánál

tartja leányát s ostromolja a várat

ugyan fiát,

be,

midn

de elfogja az

ifjú

s

hozzá,

;

grófot,

nem

veszi

Clementia

ez egy csapat élén a visszavert os-

tromlókat üldözbeveszi. Ekkor Chatre megizeni az anyának, hogy megöleti

fiát,

ha a várat

föl

nem

io

lulja.

A

VííWJrHtig, liogy

krs/,

a

f(>la(láHra,

incf»mcntHü az

do az aiiyáhan

a liÜKcg

legyüzi anyai fujdalinát

kiiályiihoz óh clvcihoz, i's

ifjú grófot,

v.ví')h\í

viHHzautaHÍtja a föltételt. Erre Clmtre új oHtro-

Clemuntia hÖHiescn vnli a várat, kard-

inot kezd;

már-már

jával viHHzasujtja a vár fokára

följutó

k'lianyatliísában kct zarándok fog

kit

vt'Zi'rt,

fol,

Ininya és Sorieour, a flovászmester, a kik álruvárták a^^strom eredményét. Chatro

liál)iin

akarja hajtatni határzatát, az

Azonhan Sericour

hségrl

iránti

s

fel()ltözik

ifjú

gróf kivégzését.

csendesíti, elniélkodik a király

a vallásos fanatismus hiúságá-

mikor meglágyította

ról, 8

nem

most már végre

halt meg, csak niegsebcHiUt, s

szívét, Rozáliával együtt

zarándokruhába,

s

mindketten elébe

térdelve az ifjú gróf életéért esdekelnek. Chatre

megmentit ismerve meg bennök, megkegyelmez az ifjú grófnak, st maga is a király hségére tér, mit a seregével közelg király igen kegyesen gad,

s

fo-

nem kegyelmet vele. A fiát visz-

hogy kímélje büszkeségét,

ad neki,

hanem

szövetséget köt

szanyert anya boldog

s

nem

kevésbbé az

ifjú

mátkapár.

A

m

vésbbé.

technikája jeles, de tartalma annál ke-

A cselekvény

színpadi csínyek lánczolata, a jellemrajz pedig chablonszer. Nincs benne elet,

elevenség

s

a lélektani fejlemény folyvást

erszakolt. Clementia hsködese, Chatre megté-

76

rése csak külsökép drámai s inkább a

zására vagy

elérzékenyitésére

A

megbatására és fölemelésére.

mus

nem

szövi

árulja

mégis bátrabb

épen mint Zis-

ha a jellemrajzba

a párbeszédekben legalább

is be,

nem

s

kín-

mint

vallásos fanatis-

rajzát is kerüli az ifjú költ,

A;ában, de itt

néz

számított,

el-

annyira személyei, mint a maga né-

—

«A vallásért harczoltál mond SericomChatrenak és a vallásért akarsz harczolni. Mi okból ? Hogy az embereket ervel kergesd a paradicsomba, a kik oda bemenni nem akarnak, vagy legalább azt hiteted el magaddal, hogy be nem mehetnek ?» «Hidd el nekem, Chatre folyzetét.

—

késbb

tatja

—

—

az emberek véleménye, melyet

isteni tiszteletnek

háznál, a hol

is

nevezünk,

nem

egyéb egy bál-

török, zsidó, indus, görög és ró-

mai maszkarák fordulnak el, senki sem láthatja, hogy melyik lárva rejtheti el a nagyobb szépséget.

A küls

festéket tekintvén, egyiknek ez, a

másiknak amaz

tetszik,

már most kardot von-

junk-e egy igaz szív ember ellen, mivel az örökkévaló ezt és kotta,

lunk

?

nem

beléje

azt a vágyakodást al-

melyet mi mindnyájok között elsnek Miért akarsz

te

másokat ervel

is

talá-

a te

a melytl mások undorodnak? Majd az éjfélnek órájában le fognak a lárvák hullani és mindenik a maga formájában áll a bíró eltt. » Alkalmasint ily elmélkedések ízlésedre kényszeríteni,

korült színpRilra o

miatt

n»>in

Hoin.

liOgiilúM) a

k()Vt'tk«'Z(it

nem

olvasliatni

H/al)ad.

nagyon

n'il

iienizoti :

mü, inóg a vidóken

Hzinhá/.

mÚKolatán a

wKzcn darahot eladni

nurt s/itkokkal

tele

vagyon, Uten-

illotlcnül szól óh régi vallásheli vil-

1831. Magyar Azonban lSlí)-t<")l fogva Ucdervári Czca magyar amazon vagi/is líedervár ostroma

longásokat clöho/. KaHsa, decz.

ii'.J.

JózsL'f.tt

czilia,

czimo

alatt

magyarosítva gyakran adatott. Sze-

melvei a követkoz(")kép magyarosodtak

meg

:

IV.

Jíenrikhöl lett III. András, Clementiából Heder-

Kent István leánya, Drugeth MikAubigny grófból Aladár, Cbatrcból

vári Czeczilia, lós özvegye,

rjlaki

Ugrin,

dalmatiai vicekirály,

Olivia és Sericourból Drágfi Lóránt.

vajon Katona magyarosította- e

Rozáliából

Az, hogy

meg müvét, nem

A nemzeti színház példányán a ngyan ez áll: 181 9-ben magyarosíttatott Katona József által, de a neveken kívül nincs más változtatás rajta, mint kihagyása mindannak, a mi a franczia viszonyokra és vallásos villongásokra vonatkozik. Katona bizonyosan többet változtatott volna. Lehet, hogy a színészek magok magyarosították meg, hogy eladhassák s koronként hazalias beszédeket szttek bele, mert a Honmvész^ 1833-ban megrója e mben ások

épen bizonyos.

czim

'

alatt

1S:í3.

II. félév. 71. az.

812

1.

78

hazaszeretet és nemzeti lelkesedés emlegetését,

bár más alkalommal és mások

mit magasztalja

s

mveiben

az ilyes-

híven följegyzi, hogy a haza-

szeretetrl, nemzeti nyelv megbecsülésérl, a hazai törvények megtartásáról szóló helyeket mily

lelkesen megtapsolták.

A «

A

^

másik mü, Katona hetedik eredeti drámája

borzasztó torony vagyis a gonosz talált gyermek.

Eredeti nézjáték öt fölvonásban; készítette Ka-

tona József Pesten.)) Eredeti kézirata a nemzeti színház könyvtárában. Eladatott Pesten, márczius 27-dikén 1814.

Ez

is

alkalmasint valamely

német lovagregény dramatizálása, ha nem is egészen, legalább részben. Van ebben minden, a mi a német lovagregényeket jellemzi egymás várát :

feldúló lovagok,

szörny gonosz cselszövk,

szök-

tetések, párbajok, titkos folyosók, iszonyú börtö-

nök, visiók, boszorkányok, sok és nagy erény, sok

nagy bn, ártatlanok üldözése, szerencsés vévégre a bn kudarcza s a nemes és érzékeny szívek diadala, boldogsága. Hogy valamely német regény lebeghetett a költ szeme eltt, az is mutatja, hogy cselekvénye sokat ölel fel s inkább regenyi, mint drámai compositió, bár egyes hatásos jelenetek vannak benne. A cselekvénynek és

letlen, s

^

315

1833. 1.

I.

félév.

90. sz. 72

1.

és 1833. II. félév. 39. sz.

71»

littroin íÍK"' is

van, s bár ÖHHZL'fonódnak, de

kt ág

folyvÚHt verHonyoz, liogy ojíyik a nuÍBiktól elvonja

az

cidttkt't.

nmiviil

A

Tj(">V('n8t('in-<"Kiil»(1

k(«/,(lo(lik

a dniiua. LovcnsU'in l'rokop

Svoi-tling novíí talált

gyormokot

nyába, Matildba, szeret,

idvel a várat

osotc hoiiVíMlal-

is

s

neve]t(;t,

bozzá.

A

ragadja

el

De Matild férj bez

me-

bálátlan és gaz Svertling csa-

lódva reményében, boszút esküszik

a szomszéd vár

t;<(y

leá-

a leány ktízével együtt

elnyerlietni reméli.

Ditniár Adolf lovagba szerelniessmár

nend

a ki

liatal

urát,

s

reá beszéli

a vad Tóbizt, bogy

a leányt, majd ö kezére játszik. Mindezt

abban a reményben

teszi,

bogy Tóbiztól aztán ö

fogja elszöktetbetni a leányt, akár ervel, akár

mint megmentje. A rablás els kísérlete nem sikerül, de a mikor Adolfnak még a nász eltt távozni kell, mert atyja várát megtámadták, Tóbiz Svertling segélyével a várat meglepi, Matildot elrabolja. Ezalatt Adolf szüléi halva,

szút

nvére

haza érkezik, de késn

:

elrabolva, vára feldúlva. Bo-

esküszik Gellhorn ellen, a ki ezt tette, de

hasztalan, mert Gellhorn emberei elfogyják, urok elébe vezetik, a ki csak oly föltétel alatt ígér ke-

gyelmet neki, ha minden jogáról lemond. Adolf visszautasítja e föltételt

s

ezért a «borzasztó» to-

hogy ott éhen haljon. De a torony alján mégis van egy rés, mel^-en megszabadulhat. Ugyanis e résen egy medve téved ronyba eresztik

le,

80 he, Adolf követi nj^omát,

ben

megszabadul

az erd-

s

hü fegyvernökét, a ki azalatt urát

találja

hoszúlandó, párhajra hívta

Gellhornt,

raeg-

mel3-re

most maga megy el. A legyzött és haldokló Gellhorntól megtudja azt is, hogy elrablott nvére

él,

szintén fogságban, egy

ben. Adolf kiszabadítására

más

siet,

s

vár börtönéitt

a cselek-

vénynek egy mellékága képzdik, mely Vülfinda és Hugó szerelmét tárgyazza. Most a cselekvény a Lövensteinok felé fordul. Adolf megtudja, hogy Tóbiz feldúlva Lövenstein várát és elrabolva Matildot,

nyen

egy csehországi várába vonult, hogy köny-

föl

ne találhassák. Keresésre indul

s

végre

csodálatos úton-módon megtalálja a várat,

épen nászra készülnek.

meg

hol

Svertling a nász eltt

akarja szöktetni Matildot,

még

pedig azon

ürügy alatt, hogy Adolfhoz viszi. Azonban Tóbiz, boszorkány mostohája segítségével, meghallja beszélgetésöket s 'leszúrja Svertlinget. Végre a várba hatol Adolf

is,

megszabadítja mátkáját

s

minden boldog véget ér, valamint Zabern Stanno bonyodalma is, a cselekvény harmadik ága, melyet mellztünk s mely szintén ily várföldúlást és rablást tárgyaz, de az Adolf zselekvényéhez igen

vékony szál köti. Mindamellett a mü tetszésben részesült nemcsak a fvárosban, hanem a vidéken is. Többször eladatott

;

a ketts,

st hármas

cselekvény von-

SÍ

tat(>ttH(ÍRÚt,

a joUümrnjz köznapi ürcBséKt't fudezc^ycH

tt'k H luuiyoiliiloin ino^'l('i)("» forduliitiii h

notfk (ImnniiHÚfía. Sziiii)a(lunk

inc^;

jeli*-

iuíikIÍíí

egy

pár klizcpK/orü iirinot író hefolyiÍHa alatt állott h

Kazinczy törekvése, a

ki (ioethe

ft-lé

irányozta a

íií^yclnict,

csak a lyrai költcszothen talált víksz-

A

színpad ogtísz Kisfaludy Károlyig érzé-

lian^'ni.

kotlon volt költészetünk újabb áramlatai iránt h

a nyclvújitiist

már

is

csak akkor fogadta

l)e,

midn

Katona hódolt de szelleme koronként mintegy föltá-

diadalát kezdette ininepelni.

ez ízlésnek,

madt ellene. Alig végezte be e legnémetebb müvét, már egy újba fogott, melynek semmi köze a német lovagdrámávál

s

közönség

a

öliakspeare felé fordult, az események

nyodalma helyett a benst

rajzolni s a szív örvényeit festeni.

különböz

is

s

De a

fiatal

a szenvedély

alkatrészeit,

kat egészszé olvasztani

bo-

kereste, jellemet akart

juratus szeme, ha észrevette mészetét,

ízlésével,

küls

nem

a tragikai

ter-

tudta azo-

emel-

felé

kedve, a borzalmasba tévedt.

E

nj'olczadik eredeti

drámájának ezíme:

*

Je-

ruzsálem pusztulása. Eredeti vitézi szomorújáték öt fölvonásban, Flavius

galileai igazgató

Josephus akkoriban volt

rég talált írásaiból

szerzetté

Katona József, hites jegyz, 1814.» Eredeti kézirata a nemzeti színház könyvtárában. Úgy látszik,

hogy eladatott, legalább a kéziraton két

Katona Józs«( én Bánk

6
^

82

censor engedélyét kelt,

is

olvashatni; az egjúk 1 81 i-ben

a másik 1833-ban. Azonban aligha maradt

msoron. A költ

sokáig a

mint

képes uralkodni rajtok.

ben de

törekvése nagyobb,

ereje, föl tudja idézni a szellemeket,

8

A

de

nem

cselekvény Jeruzsálem-

a várost ostromló római táborban játszik,

színhely személyei

a két

egymásra,

s

nem

igen hatnak

így a pusztuló város inkább

csak

háttere a római táborban vívó szenvedélyeknek.

három alak között

Itt

nice,

oszlik

meg

az érdek, Bere-

sem

Titus és Florus között, de egyiknek

jut elég tér szenvedélj'ök kifejtésére. Berenice és

Titus igénylik leginkább részvétünket, de a költött részvét

nem

emelkedik, söt alászáll

tragikai kifejlést. Egyikben

lel

pár

ers jellemz

s

fel-

nem

sem hiányzik egy

vonás, mindenik hallatja a szen-

vedély egy-egy igaz hangját, de a

különböz

in-

dokok, melyek vezérlik tetteiket, mintegy meg-

semmisítik egymást. Ezért képtelenek ersb tra-

bonyodalom alkotására s néhol érthetetlenek Katona ismét a bonyolult szenvedélyek rajzát

gikai is.

kísérti

meg

Bánk bán

s

bár sikertelenül, de egy lépést tesz

felé.

Berenice zsidó

királyok vérébl, a ki

rokonával

tilos

nem él

viszonyban.

n,

férjével,

Meg

a jeruzsálemi

hanem

egyik

akarja menteni

az ostromlott Jeruzsálemet, azért kiszökik belle a római táborba, hogy megölje Titust, a császárfit,

az ostromló sereg fvezérét. Florus, a zsidók

Ki

ostora, ezeltt joruzHÚlomi helytartó, mepfÍBinrri öt és Hzerolinet vall neki, do ez vÍHHzautaKitja.

Titus, a ki IJeronicot

l''kkí)r lé|) ki Hjítoráhól

még

Alcxiindriillniii iiu'ííHZtírcttt!, h öröininel iulvözli a

Hzép királynét. lieronico kaczérkodik vele, Floriis ellen iníícrli és mindent elkövet Jeruzsálem ostroma akadályozására és szerelme vissza is vonja Titust az ostromtól. Florus boszús, hogy Titus az ostromot halogatja. Neki ketts czélja van a város hevételekor kirabolni a kincses templomot és :

hirni Herenicet. Elhatározza hát Titust Berenicetöl elszakítani, ann^'ival inkább,

már nöííl

mert ezt amaz

akarja venni. Azért Titus eltt egy levelet

ad át Berenicenek férjétl, ki ebben szemrehányásokat tesz nejének.

A

levelet Titus

vassa, s megtudja belle, hogy Berenice el férjétl,

van.

mint eddig

t

hiteté, és

is

elol-

nem vált

szeretje

is

Titus fölgerjedésében szakít vele, mire ez

búba merül, nemcsak

már valóban

bele szeretett

natos és boszús s ráveszi

t

nnek

mert Titus haragia azért is, mert Titusba. Ekkor a bá-

azért,

vészt hozhat a zsidókra,

hanem

Florus ajánlja szövetségét,

Titus meggyilkolására, Berenice

nem

tudja azt végrehajtani, de Florussal csakugyan szövetkezik, szerelmét ígéri neki,

kíméli s Titus élete ellen

nem

tör.

ha Jeruzsálemet De Florus meg-

mert Jeruzsálem bevételekor Titus parancsa ellenére a templomot kiraboltatja, fölgj'újcsalja öt,

6'^

84

tatja,

mit Berenice Titus eltt kiderítvén,

megkötözteti és

elítéli

Florust

s

ez

Jeruzsálem rom-

jain bolyongva, Berenice barátságában keres eny-. hületet.

A mü

tulajdonkép inkább a Florus tragédiája,

mint Berenicelátszik,

czélozta,

sem

Katona azonban, úgy sem másik tragédiáját nem

és Titusé.

egyik,

hanem Jeruzsálem

pusztulásáét. Való-

ban a háttér tragikaibb, mint maga a cselekvény. A jeruzsálemi nép vezérei Simon, János, Eleá:

zár, a szenvedély óriási alakjai, s bár el-eltorzulva

ugyan ízlésünket, mindamellett sok ert tanúsítanak. Az elszántság, gylölet, keg^^etlensértik

ség,

bizonyos örült hazafiság képviseli ezek,

éle-

sen jelölt egyéni vonásokkal, kik véglelieletig védik Jeruzsálemet, az emberi jelenetei között.

De

egy enyhít vonás

nyomor legiszonyúbb

a sötét képen feltnik egy-

is.

Matathias és neje, e két

öreg ember, a kik szerették egymást egész életen át s

most együtt várják a

halált,

meghatják a

szí-

Egymást vigasztaló párbeszéd ök, naiv versenygésök mvészien van dolgozva. Nem mindenütt mvészi hatású ugyan, de tragikai erre mutat Mária rajza, egy ifjú né, ki megöli saját gyermekét, hogy megmentse az éhségtl és rabságtól és megrül bele. Nagyon megrontja a ha-

vet.

hogy Mária rültségében éhségtl gyötörve, báránynak nézi holt gyermekét, megfzi és eszik tást,

HÖt a rézodéiiyt a H/.iiipadra Iioz/.ák m ott

belöla,

Inizzákkí a gyermek tanait. Mintha Katona csak tnni

s

Nur Aut

De

HoratiuH tanácKait

isiuiiii.'

Modea

iMiiros loiaiii pninilo

az ízlés e tévedÓBei mellett

nem hiányoznak

Mi'{í-nu'}j;v illan

is

Mária

öriilt-

a valódi költi vonáBok.

benne ^rdinda alakja, mintha a

e kiserk't cmlrkciböl merített volna kcsöbb.

Titus elhibázott rajzában

késbb

Bátik bán

II.

is

van valami, a mi

Endréjében inkább sikerül

kétked ingado-

az önmérscklot és szenvedély, a

zás és is

trtícidet,

huniiiiia piilani coiiuat oxta nufariiiH Atreiis.

segében

költ

tartaná Hzeme

AminmiciiHÍú

Tilua

Sliukspi'iin'

eltt

fájdalmas megnyugvás

kifejezése.

A

nyelv

emelkedettebb és drámaibb, mint elbbi müst vannak egyes ötletek és gondolatok,

vt'ii)on,

melyeket Búnk bánhan Berenice

«

:

ber ajkára

Bánk:

«

is

jöhetsz ?»

Szent név, égi

szorosan

ha egy

ily

em-

fölvonás, 2. jelenet).

(I.

s

te,

földi

ers

mindenem

javát

láncz,

fölvonás, 4. jelenet.) Mária: «Igen, igen,

tott!>» (I.

már

is

lásának.w

hallom

megtalálhatni. Például

úgy elomla hogy abból a gazoknak is ju-

egybefoglaló

törhetetlen életed,

látom

is

Szent név, mi vagy

is

(II.

eszem összebomjelenet.) Bánk: «De

jöni hu*mondójiit fölvonás, 8.

közellétét

eszem

lerontatíísa bírküi-t-

jenek.» (III. fölvonás, 4. jelenet.)

86

Katonának még négy eredeti müvérl van tudomásunk, melyek azonban mindnyájan elvesztek. Ezek a következk Doboka vára, Nagyidai czigányok, Comurunna, római tárgyú komoly dráma, Rózsa vagy a tapasztalatlan légy a pókok között. Déryné még egy Pesíis czimüt is emleget, a melyet Katona fölolvasott ugyan a színészek:

nek, de visszavett

s

többé

nem

adott be.

E

m-

nek másutt nincs nyoma s lehetett fordítás is. Dohoka vára és a Nagyidai czigányok alkalmasint 1813 körül írattak; az els lovagdráma lehetett, a második vígjáték, Comurunnáiól Balog azt állítja,

hogy azt Katona Komáromban társasága írta 1815-ben. Az lehet, hogy akkor ad-

számára

ták legelször, de úgy látszik, hogy 1814-ben írta,

mert 1815-ben Bánk bánnal foglalkozott s ez évben csak egy vígjátékot írt Rózsát, meljTl Déryné naplójában a következket találjuk «A mi elútaz'ásunk Pestrl még mindig csak haladt. Egyszer Kulcsár István úr gylést hirdet. Összegyültünk. ,Most az uraknak azon kell igjekezni, hogy sok új darabot adjanak, hogy begyüjtsék a publicumot, hogy sok pénzök legyen az elutazáskor, s necsak hogy itt mindent tisztába hozzanak, hanem útravalójok is elég legyen, hogy :

szép hírökhöz méltókép és illenden jelenhesse-

nek meg, mert messze és idegenek közé menegy fiatal ember nek. Tegnap így folytatá

—

—

87

nálam s egy H/iiiidarahot ho/va, í^en adaKsam olö. Novét azonban cHak akkor

mv^i

jclriit

kórt, liof^y

mondja

Ne-

mc}^, lin ti'tHZÓHhcn rcHzeHÜl a diirnl).

kem nem

volt

A

olvasó prólfút.

clolvaHni

i(l(")ni

turtHunak bolölü

;

személyzet ntán oda van írva

a szerepek kiosztása

Itt

is.

be vélomén\(»k('t a

dju-iib

hagyom

önöket, adják

minemííscgéröl.tt Kul-

ur elment, a rendez olvassa a darabot.

csár

Midn Hii
vége volt, egy mellettom ülö színész azt

fülembe

:

,Nem

vett észre

maga van

a rózsa törtenete,

észre egy kis vonatkozást,

semmit, hiszen az

érdekelve'.

de hiszen én

,

Vettem

nem

va-

gyok kaczér, ez a nö pedig az egész játék alatt csui)a kaczérságból áll, aztán végül sül ki, hogy a kivel szerelmi viszonyt ,])e

— mondja

folytat, testvérbátyja.*

szomszédom

—

a nevek

hogy ez az egész társaságot személyek íme nézze a

bizonyítják,

azt

is

illeti,

:

Derosházi

..-

Deresháziné

Beuedeki Muraközi

...

Es

...

.-.

...

.._

...

... ._.

...

Benke.

...

Gy — ánfi.

...

...

...

Déryné.

.-.

._.

...

...

Gyergyoviczky Nyalóczi

Dóry

.-

.-.

... ... .._

Murányi.

...

...

Nagy.

így az egész társaság tagjai nevének

syllabái

mind

így vannak

kiírva,

denikünkre reá lehet ismerni.

els

úgy hogy minCsak Gy ánfi

—

88

neve

nem

volt kiírva, helyét

három csillag jelölte,

de mint gazdag gavallér volt kijegyezve.

czíme pedig ez volt lan

legyek

s

A

A

Én már

sületlennek találtam,

is

darab

rózsaharcz vagy az ártat-

szemtelen jJÓkok között.

a,

darab czímét szót

:

a

de egy

sem szóltam, csak oda mentem Benkéhez

mondám

:

,Adja csak ide azt a darabot, atyus,

akarom

lapozni, minthogy nekem van benne fszerepem.* De a szerepeket ki kell íratni belle' viszonzá atyus. ,Majd holnap' mondom s azzal egyenesen mentem Kulcsár István úrhoz a darabbal. Tekintetes úr, ezt a darabot

keresztül

,

— —

—

,

nem

adjuk el.'

mi okból

?'

,Itt

,

Nem-e?' ,De némám!' ,Hát

van, elhoztam

s

igen kérem, tes-

sék eltiltani és Örökre megsemmisíteni, mert en-

gem akarnak compromittálni kerül, én azonnal

vele és ha színre elhagyom a társaságot, s me-

gyek Debreczenbe.' ,A volna kiáltja

Kulcsár úr

még

a szép!

—

nem

lát

— no hát ez a darab

napvilágot többé.' Szépen megköszöntem

s haza mentem. Másnap csak bámulnak a tagok, hogy

nem

írhatnak szerei)eket, én

meg

fricskát

mutat-

tam nekik kaczagva, de egy szót sem szóltam. Nem mindenik tudott róla, hanem végre mégis tudtomra

esett,

hogy

Gy— áníi

ötven

forintot

adott Katona Józsefnek, hogy csak írjon egy da-

rabot azon estélyröl,

midn Gy —ánfinál

és a rózsa történetérl,

csak hogy

más

voltunk színben.

KhíoiuUóI

1')/,

Hoha Rvm

HZfj)

lU'iii

^i\v^^

Mindí'zt DriTiiénok kt'zirati h tott

ún vdo

volt,

toliln;

tuliilkoztani.»

Hok vannak

h

nem kinyoma-

melyben némi

i(U'/zi»k,

naplójiilH)!

kihaf^yú-

Gy— ánfi

hogy mep-rtlíesHÜk a

ka-

landját B a rózsa történetét, szükséges a napló

azon rcszét H

is

elmondanunk, mely

ezt tárgyazza

melyet a kinyomatott napló egészen

mellz.

Déryné 1815 elején még együtt élt ugyan férjével, de P- -y Samut szerette folyvást, kit Katona mutatott volt be neki es férjének, de a kit a

keny

férj

idötájt egy

gazdag úríicska

rynébe, (iy

—

ki

áníi,

is

félté-

Körülbelül ez

eltiltott a háztól.

kó.s()l)l)

bele szeretett Dé-

megismerkedvén Déryvel,

gyakran járt a házhoz. Hebeg cs ügyetlen ifjú volt, kit Déryné hidegen fogadott, de férje mint

nem

veszélyes udvarlót

vacsoráira adott,

is eljárt.

Gy

megtrt,

—

áníi

söt ebédéire és

egyszer nagy estélyt

meghívta az egész szüitársulatot, Déryt

nejét kitüntette,

rakkal,

amazt aranyzott

emezt egy drága shakkal

ajándékozta

Nem

meg, a melyen együtt játszottak. azután egy szép rózsát

is

volt, s

a

férj

nem

sokkal

küldött Dérynének,

melyet ez elfogadván, poharába után

és

kristály poha-

tett.

Épen

dél-

lévén otthon, Déryné há-

borítlanül válthatott szót Samuval, ki gyakran járt

egy a házban lakó ismerséhez

pár perezre találkozhattak az

s

ilyenkor egy

ajtóban vagy az

9(.

Samu

udvaron.

az ajtóból meglátván a rózsát,

így szólott: «Ej beh szép rózsája van az én ró-

zsámnak!" Déryné erre hirtelen kikapta a rózsát a pohárból,

s

megtörölve szárát, átnyújtá neki

—

Neked adom, Gy áníi küldötte, majd elbeszélek mindent, ha majd sétálni mehetünk. De most csak menj, mert jöni találnak.*) Samu távozta után Dérynének csakhamar eszébe jutott, hogy «

Gy — ánfi ö nem

s

megemlítheti férjének a küldött rózsát tud számot adni róla. Ezért a szoba-

leánynyal egy csomó rózsát hozatott

s a pohárba Csakugyan másnap Gy áníi meglátogatta Déryt s elbeszélte, hogy nejének mily szép rózsát küldött. Déry Gy ánfival bement neje szobájába s kérdezte nejétl, hogy hol van az a szép rózsa, melyet tegnap kapott, Déryné rámutatott a pohárra s azt mondotta ott van a többi között. De

—

tette.

—

:

Gy — áníi nem

találta

meg

az ö rózsáját a rózsák

mert abba egy pár sor mirl Déryné semmit sem tu-

között, annyival* inkább,

vers dott.

is

volt rejtve,

Déry elkomorult,

vallatta nejét, a ki végre

s

megvallotta, hogy a rózsát

az ajtóban találkozott. rult,

A

szóból szó támadt

Samunak adta, kivel még inkább elkomo-

férj ;

végre Déryné kiment a

szobából, hogy véget vessen a pörpatvarnak. Más-

nap Gy együtt.

—

áníi

«Itt

újra

megjelent a pörös rózsával

a rózsa — kiáltá

— elmentem

gyzelmes hangon Samuhoz, visszakértem tle a ró-

u\

nem

x.KÚt, si'innii iiroii

dottam, liogy Déryné

mitii,

de a mikor azt monvisHZHkérian.ZHát,

tÍHzt(;li 8

akkor mindjiirt id(Midta.» Déryné naK>'on moKlmraf^udoit,

a ro/siit

vitto

8

oddi^ mc'K

udvarlójiinak,

míf^ vÍHsza

lio;^'y ijíy

liocsátott luirj^yu

kijiítszták

Samunak

8 be

nem

nem nom

vallotta n(;ki

fidlcntesct.

ímo a rózKaliarcz története, melybl Katona melyben Déryné kaczérságát rajzolta, bár úgy látszik, hogy épen nem botrányosan. Déryné boszúsága érthet, de az már kevesbbé, hogy elhitte azt a mende-mondát, mely szerint Katona Gy ánfi ötven forintjáért írta vif^játekot írt 8

—

vohia

vig,ját('kát.

Egy bárgyú

udvarló boszújának

lett

volna Katona eszköze pénzért, az a Katona,

kit

maga Déryné

is

hallgatag, különcz, szigorú

erkölcs ifjúnak mond, gárnak nevez

?

Déryné

épen csodaboszeme hamar észre-

s kit férje

éles

ugyan a férfiak gyöngeségeit s nöi és színémindenütt belevegyíti naplójába, de látszik, hogy oly jellemhez, min Katona, úgy nem volt kulcsa, különben a vígjáték okát csak

veszi

szi hiúságát

is nem Gy — ánfi ötven forintjában, hanem Katona iránta való hajlamában kereste volna.

hiúságból

Ha

figyelemmel összevetjük mindazt, mit Déryné

naplójában Katonáról

ír,

igen valószínnek

lát-

hogy a vígjáték nem egyéb, mint Katona Déryné iránti hajlamának, érdekldésének utolsó szik,

'M

föllobbanása. Állítsuk össze az adatokat.

Katona

kezd mkedvel színész Dérynébe, a ki akkor még leány

azeltt négy évvel, mint bele szeretett

mvészetével egyaránt elbáhozzá K. J. aláírással, melyben

volt és kellemével és

Levelet

jolta.

írt

bevallotta szerelmét,

s feleletül

rózsaszín szalagot

ha viszonozza,

s feketét,

ha nem. Déryné

kért,

nem is sejtette, hogy kezdbetk más isme-

nem

válaszolt a levélre s

Katona írta, mert a rsét is jelenthettek. Mikor férjhez ment, kiderült a dolog, mert Katonával találkozva az útczán, azt

ez fkötöjére czélozva így szólott

:

«Ezért

nem

hát levelemre? Sok szerencsét Déryhez.w

felelt

Déryné Katona szerelmét csak szeszélynek, tréfának hitte, mert Katona többé soha sem emlegette s visszariadt minden udvarlástól, melyhez Déryné szokva volt, minden regényes

Úgy

látszik,

fogásoktól, melyeket e félig ábrándos, félig kaczér

színészn a szerelém csalhatatlan jeleinek tartott. Katona csakhamar kigyógyult mámorából, de a mint a mélyebb szívek szokása, bizonyos hajlamot, érdekldést megrzött Déryné iránt. Elítélte mint leánynak elhamarkodott férjhez menetelét,

mint

P

—y

nnek

kaczérkodását és

Samut, a

kivel

sajnálta.

már Déryné

a

Midn

színfalak

között megismerkedett, elviszi hozzá bemutatás végett

s

Déryné zavarba j, Katona gyanúsan pil-

lant mindkettjökre, hiszen ezek

már jól ismerik

<'j;}niHBt,

niógis általa

akarnak moRismerkcdni,

h

mU'in Déryné öszH/.t'/.önlíil ft'vjcvcl, Hííl akarja lia^vni, Katona egy i'Hto •/ártKZi'krhez lopózik, a mint Durynéirja, f«'l-

gúiiyniosoly vonul

el

ajkain

;

válira votott carhonari-köpenyéhen, s azt HÚgja

fülébe:

«

liajlaina

Szerencsétlen!*

— mindezt Déryné nem

luaradványainak vckzí, liancm

indulatnak

s

cblx)! itoli

meg

tillenfiéges

vigjiitékát

íh.

Pedig

vígjáték utolsó fejezete rövid szívregényének,

melyben a bajiam visszatetszéssé, az érdekldés gúnynyá vált. Katona ez idötájt nemcsak szerelme emlékeivel szakított végkép, banem mint drámaíró is fordulóponton

mány

volt.

állott.

Eddigi pályája csak eltanul-

Megkisérlette erejét a leggyakorlatibb

módon, tanulmányozta a színpadot, melyet büntetlen elbanyagolni sóba sem lebet. Azonban ez iskolánál semmi sincs veszélyesebb, ha a dráma még bölcsejébeu szendereg vagy némi virágzás után banyatló félben van.

mint menthetetlenül sérletté

Itt

megállapodni annyi,

elveszni.

Katona meg

is kí-

koronként a följebb emelkedést, de min-

dig bizonyos költi láz-álmokba tévedt. Erezte,

hogy még nem ménynyel volt

igazi drámaíró, s kísérletei fell,

líánk hónig egyetlen eg3'et alá s ezt elsszülöttjének

azt

is

belátta,

hogy az

hogy mily

mutatja

sem

az,

bocsátott

véle-

hogy sajtó

mondja. Alkalmasint termékenysége csak

94 s ha az ember akarva vagy akaratlan magát bizonyos korlátokon, gyorsan és

gyorsaság, túlteszi

sokat írhat. Elégületlenül vonulhatott

magába

s'

mindinkább igyekezett kivonni magát a színészek gyámsága alól, a kik untalan újabb meg újabb mért zaklatták. Legalább ilyesmit látszik bizonyítani az a körülmény, hogy 1814-ben két drá-

mát végzett be ugyan, de a reánk maradt Jeruzsálem

pusztulásáha.n

saját

szellemét

követte,

1815-ben csak egy vígjátékot rögtönzött: Rózsát.

Ugyanekkor vagy még elbb szüli kedvéért végkép szakít nemcsak a színészettel, kedvelösködéssel

is.

hanem

m-

a

Mily szerencsétlennek érezte

magát, mily küzdelmek között vált

meg a

szín-

mennyi fájdalmába került, míg széttéplegszebb álmait Azonban szíve még ekkor

padtól,

hette

!

gazdag volt reményekben, még deni,

még

eltte

állott

volt ereje küz-

a drámaírói pálya, mely

vigaszt és kárpótlást ígért. Lassanként

megnyu-

godott sorsában s az emberi szív természete szerint

vesztesége

fájdalmát

a remény örömeivel

enyhítgette.

Nyugalma

visszatértével egész

lelkesüléssel

megírandó drámai terveit. Hitte, hogy e szenvedélye soha sem jöhet öszszeütközésbe sem

érlelte

fiúi

írói

kegyeletével,

sem leend

hivatalos pályájával,

becsvágya tulajdonkép csak most ébredt

Az akart

lenni a drámairodalom terén, a

mi

föl.

Kis-

U-.t

faludy Sííiulor n lyrai kölWik között.

A dnímni

(S iaitiiloin ÖHszlianf^ja crlcl/Wlni kczrlctt

forinii

ízlrsc

h'Ikrhi'ii.

szeme

IKxlott,

tisztult,

clcscdott.

fogott Sliakspoaro vh a

kqizcliiH' cHÜla-

Kzilnj

Kettzött Hzorgalomnial

magyar

tíirténelem tanúl-

múuyozásálioz. Egyszerre mintegy férfin vergíidö

géniusza Bzáruyra

Eddig

kelt.

lett

s

mint

gyermek, csak a csörgedez patak habjaival

ját-

most a szenvedélyek viharos tengerére ért; eddig csak a színpad emlékeibl táplálkozott képzelme, most az életbl és önkebléböl merített; eddig a történelembl csak eseményeket tanúit, hogy szín})adi képeket készítsen bellök, most szott,

megelevenült eltte a múlt, megnyíltak a sírok,

romok a

és holtak árnyai zsibongtak körüle.

monda

S íme

és töi-ténelera szürkületeb(")l az idegen

befolyás és nemzeti visszahatás küzdelmei közepett kiemelkedett

Szelleme e

Bánk

tragikai alakja.

fordulópontjánál

lelkesülése

,

napjaiban érkezett Erdélybl az a erdélyi színház

hány

ifjú

pályadíjat tzött ki

hogy pályázni

fog, s

;

Katona

a költi becs-

vág}- és hazafi-érzés büszkeségével tekintett

dély

felé.

e

hogy az

megnyitásának ünnepélyére né-

mágnás

elhatározta,

hír,

Er-

IV. Az erdélyi viszo7iyok. Dobrentei. Az nErdélyi Múzeum*. Az ehö magyar drámai pályadíj kitzése. Katona mBánk bárm-nal pályázik. A pályázat eredménye. Tokody és Bolyai. Katona tragédiája szóba sem j. Kijatntásához fog. Bárány Boldizsár. A tragédia történeti és mondai alapja. A régi krónikák és újahb történetírók. Bánk külföldi feldolgozói. Katona czéljai szerint egyaránt feldolgozza a történelmi és mondai elemeket. Javításai részint saját helátása, részint Bárány »Bostája» alapján. A német kritika Katonára'. Grillparzer hasontárgyú tragédiája.

A magyar

földön csakugyan ez volt az els

drámai j)ályadíj, mert az, melyet Péczeli 1 789-ben

Mindenes Gyjtemény éhen megpendített, minden visszhang és

nyom

nélkül maradt.

Épen nem

cso-

dálkozhatni rajta, hogy erre Erdélyben inkább volt hajlam és pénz, mint Magyarországon. Bái- Erdély a múlt század végén és a jelen század elején a nemzeti visszahatás és

irodalmi újjászületés küzdel-

meiben aránylag szerény társadalmi élet

szere j)et játszott, de a

nemzetiességében fölülmulta Ma-

gyarországot. Erdélyben soha

sem

volt visszama-

gyarosodás, mert nem volt elnémetesedés. zeti

fejedelmek korszaka

még nem

A nem-

oly rég telt

hogy a családélet hagyományait idegen erkölcsök emészszék föl. Erdély aristocratiája

vala

el,

sokkal távolabb lakott az európai fvárosoktól, és

szegényebb

volt,

mintsem idegen földön

veszte-

'.t.

RORflc vaj^vonát öh

u^yan csak

ide

ejíy

nemzeti érzelmeit.

a métely, do kevés

is

dermedtsége mellett

lem

folyvjíst

is

s

köreibl

solia

sem

t)ly

szorult

aránylag Erdélyben olvastak leg-

több magyar könyvet. De a könyvírás volt

politikai

a ttirsadalmi közszel-

magyju- mai-adt, a mennyiben a köz-

ös miifíiinélet fensöi)!)

nyelvünk

A

cHalfídra szorítkozott.

j)Ȓr

élet

ki

JieHzivái'Rott

tért fo^'lalt, h

divatban. Senki

sem

már nem

találkozott, a ki a

szunnyadozó tebotséget ébreszsze, a c-üggedöt tá-

mogassa s valamely folyóirat köré gyjtse. Egy szóval Erdélynek nem volt Kazinezyja. Azonban miiga Kazinczy gondoskodott belyetteséröl ifjú írót ajánlott gr.

lül Lajos ki IS l::í-ben

mellé, Döbrentei Gábort, kit az

tia

erdélyi föuri

egy

;

Gyulai Fereneznének neve-

körök csakhamar megkedveltek

s

növendékével Kolozsvárra költözve,

izgatni kezdett az irodalom

smind a mozgalom

ügyében

s

egyszer-

élére állott.

El-

Döbrentei izgatása hármas irányú volt.

Kolozsvárott egy kis irodalmi kört alakí-

ször

is

tott,

melybe néhány mágnást is bevont. Hetenhónaponként egyszer összegyltek

ként vagy

szállásán Kolozsvár írói és tudósai eszmecserére,

egymás munkái meghallgatiísára, bírálatára.

E kör

anyagi és szellemi támogatiisával indította

Döbrentei az Erdélyi Múzeumot, e kor legjobb

meg iro-

dalmi folyóiratát, melyet Magyai'Oi-szág legkitüKatoiia József

éíi

Bánkbán'}ti.

•

98

—

nöbb írói is támogattak s melybl 1814 1818. fzet jelent meg. Mindezzel meg nem elégedve,

tíz

egy országos nyelvmlvelö társaság létrehozásán is

fáradozott.

Az

1

792-iki

mozgalmak

délyben egy nyelvmívelö társaság

is

között Eralakúit, de

minthogy szabályait a kormány soha sem ersítette meg, egy pár évi munkásság után lassanként elenyészett. Döbrentei ezt fölelevenítni törekedett; 1817-ben,

midn növendékét az erdélyi

királyi tábla székhelyére, Maros-Vásái-helyre, kísérte, új tervrajzot dolgozott ki,

melyet egy erre

gylés elfogadott s fölterjesztett a kormánynak megersítés végett. Ez megengedte az alakuló gylést, mely elnököket és titkárt választott, titkárul éjDen magát Döbrenteit. A társaság már meg is kezdette munkásságát, összehívott népes

midn

az ülések a királyi megersítésig felfüg-

gesztettek

s

így

minden újra enyészetnek

indult.

A harmadik

ügy, a melyet Döbrentei szintén nagy buzgalommal szolgált, a színészet ügye volt.

Örömmel szetet

tapasztalta, hogy Erdélyben a színénagyobb részvét karolja föl, mint Magyar-

már míg a pesti csak a jámbor óhajtások közé tartozik. Úgy hitte, hogy szítania kell országon,

épül

s

Kolozsvárott az állandó színház

félben van,

a lelkesülést

magyar

s

MúzeumÁhíin többször

felszólalt

a

színészet mellett hazafiúi és ajsthetikai

szempontból.

A dráma

történelmét és elméletét

ílft

in'in ('K.V <"/'ikk 117.

rrdólyi s/iinliáz épitÓHÓiu'k

dult az t'rdélyií'klu'Z

majíyar

magyju*,

oda

magyar urasiíg, kiknek van azt

«AH{^

jkh/-

koflorÜBéggel for-

illlliíiina

föl j(d)bjin

mint Kolozsvárott. Az cgÓKZ

jútí-ksziii,

lakosHíijj;

:

Ix-víj^/ck*!

némi

liiány miatt folyvíwt kcsctt,

miflftn

k

Uiriiyn/Mi f<)l\niiaiiil)fin

tiyü\

be télre a legtöbb

pénze is inkább mint eddig elé más pol-

nevoléfle és

érteni, Kogítcni,

magyar játéknzín neidvel megszaporodeladásokra születetteknek, kik

gári rendnek, ott teliát a

vel

iskolája lehetne azon,

ható játékszíni

utóbb

több városokban

jól elkészülve, a

ízléssel

jelennének meg. Hogy nálunk

is

is

jobb

lenné-

mint a francziáknál Lakain, a németeknél Schröder,

nek oly

színjátszók,

lléstier.

Báron, Larives

;

Echhof, Iffland, Lange, arra példát adott Kocsi

néhai feleségével,

s

Jancsó, kik

midn

a nem-

zetiségeért lángoló b. Wesselényi játékszínünket

áldozatokig segítette, úgy állottak el, hogj' ide-

gen földeken is méltó javalást nyertek volna. Most a mikor inkább csúfoltatnak, mint segíttetnének, más

felé fordul

a játékszíni tökéletes el-

adásra született talentum játékok íróiban törekedést.Be

is

s e

hidegség elfojtja a

az azok fbbje után való tüzes

nem végezve áll az

1

702-beli ország-

gylése végzésénél fogva elkezdett

s

az 181 1-beli

tovább épittetett erdélyi játékszín s igaz, hogy néhány mostoha esztendk nem engedték által

100

meg

a közre adakozhatást, de lehet-e reményle-

nünk jobb idkben azon épületnek egészen

föl-

állítását ?»

Döbrenteinek különösen szívén feküdt az színház

délyi

1813-ban,

fölépítése

midn

és

er-

Már

folyóirata megindításához ké-

gondolt a megnyitás

szült,

megnyitása.

ünnepélyére.

Úgy

hogy az els magyar állandó színházat csak egy új eredeti drámával nyithatni meg, ezért szükséges jó elre pályadíjjal ébresztgetni a drámaírókat. Adakozásra szólított föl néhány ifjú mághitte,

nást, a kik között b. Wesselényii Miklós és gr.

Kendeffy

Ádám késbb

a politikai színpadon ne-

vezetes szerepet játszottak. Mintegy ezer váltó forint ki

:

gylt

össze,

egy hétszáz

s

melybl

két pályadíj tzetett

egy háromszáz forintos. Döbren-

tei hirdette ki a pályázatot az Erdélyi Múzeumban egy Eredetiség s jutalovitétel ezím czikkben, mely egy kis dramaturgiai értekezést is foglalt magában, némi irányadásúl a pályázóknak. A föltételek a következk voltak a tárgynak történelminek kell lenni, egyébiránt a költ szabadon választhat akár a magyar, akár más nemzet történelmébl; a határid 1815 szeptemberének vége, de a pályázóknak szabadságában áll meghosszabbítani e határidt, ha névtelen levélben tudósítják a Múzeum szerkesztjét; a pályamü:

veket a

Múzeum

Kolozsvárott dolgozó társai fog-

101

ják mc^híráliií irtUtbun

a

:

jiitalinii/utt

nyoniatik óh

ü1 foi? játszatni

B/iinlul/.ban

a

adatik

;

a

ki,

i>iilya
kct

mü

ki-

a iiicKnyitandó erdélyi

cHak önálló Ikthíí niíin(;k

pályád íj

l)(.-umiu'a(lt

irodaliui

nitis

czulra fordittatik.

Katouííra v föltételek mindenike csak lelkcHÍtölej; hathatott.

rl

Müveit

még eddig

ítélni K

ízleHÍí írók

liallatlan

fognak müvé-

anyagi és szellemi

jutalomban részesül. Hétszáz váltó forint sok pénz volt abhan az idben, kivált egy drámáért, kivált oly

embernek, a kinek Kemmije sem

De mennyire

lemi mellett. Valahára

lomban

és

volt.

eltörpül az anyagi jutalom a szel-

els

már

föllépése

is

föllephet az iroda-

diadal lesz

müvével

:

els nagyobbszerü magyar színházat, oly közönség eltt, mely egyaránt magyar és müveit s melynek aristocratiája csak nem reg ült fejedelmi székben. Ily álmok derenghet-

fogják megnyitni az

tek az ifjú lelkében. Tehetsége egész erejével mint-

egy másfél évig dolgozott tragédiáján.

hogy utolsó müvén dolgozik lódását

A

nem

nem *

Nem tudta,

ez újabb nagj' csa-

fogja elbírni.

kitzött határidre

azonban

be,

s

tíz

pályam

hiíi'om pályázó jelentette,

érkezett

hogy

el

készülhetvén, a hirdetéshez tartja magát.

Múeeum

Erdiihji

11. füz.

174.

1.

Pest

18Ii.

I.

fz.

142-1(52.

1.

102

mely a hosszabb határidt

is

megengedi. így a midn a

pályázat csak 1817 elején záratott be,

három késedelmes pályázó közül kett beküldötte pályamvét, a harmadik pedig visszalépett. Ugyancsak ez év július 8-án döntetett

müvek szik,

tak,

a pálya-

el

Úgy

sorsa a bírálók utolsó ülésében.

lát-

hogy a kor nevezetesb költi nem pályáznoha Döbrentei minden költ barátját föl-

szólitotta volt. ((Szomorújáték

Döbrenteihez

válaszában

írt

— —

kiált fel

Kölcsey

hogyan jöhetsz

azon gondolatra, velem valami olyat próbáltatni. Én nagyon lyrikus vagyok s múzsám nem eléggé találós. S egy tragédiát vihetnék ki? Sumite

—

matériám viribus sequam úgy mond Horatius s ezen okos embernek sehol sem volt inkább igaza, mint mikor ezt monda. S aztán ki fogná megítélni? Gábor, Gábor! Bámulom a tüzet, mely a literaturáért benned ég. De nem hiszem, hogy Erdélyben nagyobb divatban volna az a stheíróink tikának stúdiuma, mint itten mi nálunk .

közt senkit

nem

csésen mehetne,

.

.

ismerek, ki ezen pályán szerens

nincsen

is

tárgy és körülmény,

mely a drámára hajlandóságot adjon valamelyiknek költink közül. » ^ Alkalmasint a többiek is így gondolkoztak. Kisfaludy Károly

*

köt.

még

ekkor

Kölcsey F. minden munkái. Kiadja Toldy F. VIII.

154—5.

1.

III.:

cHiik

nm^ának

Ijc^'iiikHl)l>

a kik

(*Kak

dolgoKviin, H%intén

kt'zdök

a

nem

luilyázliiittak

8/iii])a(l

s/áiiiára

pálydzott.

olyanok,

viifíy

nem

irvilii,

voltak iKuiereteRck az irodalomban.

A

igen

pályázat

eredményét végre 18IS-ban Döbrentei közzé tette egy újabb dramaturgiai órtokezÓH kíséretében.

Elször

Í8

eladta, hogy a pályázat csak

1<S17

mind a müvek

mind

elején ziíratvjín be,

bírálata,

az ítélet kimondása csak ez évben volt lehetséges.

«A drámák rendre olvastattak

Döbrentei — elébb

el

—

folytatja

egyik társunktól, azután az

egész g^'ülés eltt. Mindenik társ el volt telve a

haza szeretetétl, mindenik óhajtotta ezen id-

hogy

szaki írásnak azt a szép szerencsét,

egy klasszikái

becs drámánk

elé oly készen,

ból.

De midn

általa

serkentetett volna

mint Minerva Jupiter homlokánémely jele-

az egészekben csak

netek találtathattíik jóknak,

tnni

kezdett ezen

kedves arány reménye. Azonban következett a s

ennek els

felvonása mindnyájunkban új nagy

várakozást

PártusstU] tüze

czímü szomorújáték

Édes nyughatatlansággal várta a hazaíiság örömének tökéletes kifejldését s bár a következ felvonások bennünket el ne csüggesztettek volna. A magát nagy gondolatokban fest

gerjesztett.

talentum becsére nézve, legközelebb járt a juta-

'

Erdélyi Mnzeum. Pest iSlS. X. fz.

105—167.

1.

104

lomhoz a s

talán ez

PártosscKj tüze s

még elsbb

síz

Öt szomorújáték iró'yd

a mondott tulajdonságban

amannál, de a gondolatokat legtöbb dramaturgiához a Pártosság tüze írója tudta kötni. helyett,

hogy csak egy felvonás

találtassék

Ha

a

ebben

jónak, csak egy nézettethetett volna az öt között

hijánosnak

:

úgy az els jutalmat ennek

ítélhet-

tük volna, azt gyanítván, hogy az egyben csak

költi humora hagyta helyre hozná.

tz minden

A

el,

de azt egj^kor ismét jól

sok helytt fellobbanó genialis

fogyatkozások mellett

is

pedig, az

Öt szomorújáték írója részére hajlította volna a jutalmat azon feltétellel, hogy is több drámai

mvészséggel dolgozza újra darabjait.* Két pályázó között haboztak hát a bírálók, bár egyik sem elégítette ki teljesen várakozásukat. Elvégre egyiknek sem adták ki a jutalmat,

hanem egy

sajátságos

középutat

választottak.

Fölbontották a Pártosság tüze jeligés levélkéjét s a szerzhöz, Tokody János, biharmegyei szolgabíróhoz levelet intéztek, melyben fölszólították,

hogy

javítsa ki

mvét

az odazárt észrevételek sze-

küldje be újonnan

s akkor meglátják, hogy melyik jutalomra érdemesíthetik Engedett-e

rint,

.

Tokody

e fölhívásnak

.

vagy az egész

.

eljárást, sza-

bályellenesnek találva, visszautasította,

nem tud-

Az Erdélyi Múzevm loaegszimtéYei az egész pályázat ügye feledségbe ment. ügy látszik azonban.

juk.

ho^y

K/mpadra ku/.ött.

volt, liirü

került,

A máHÍk

akkori

az

tanár,

inarosváHiirhelyi

ahiit

iiiÜKor

(iráinairói

költ Bolyai FarkaH

kitüntotett

nuithciiuitikns,

iiiÚH cziin

Tokody névn; notn

legabil)b a

iahllunk,

i'^'yH/.or

koKÖbb

tiue

l'úrtoKHihf

11-

kÓHÖbb

európai

Kzcriut «a poesis olyan

ki

adó, uiint a Hzerelem b a halál, melyet mindenki

valamiként.* Mint

m(>};li'/('t

drámával OS

fizette le ez

fiatal férfiú

adót; PausanúiH,

Kemhiy Sinwn czlmü drámáival

elunva a hosszas várakozást, hozzájuk

irt

s

az egész

még

néhány

Mohamed

pályázott, de

két új drámát

gyjteményt IS 17-ben

névtelenül közrebocsátotta.^ Inkább költi természet volt,

mint költ, inkább philosoph, mint

iró,

a ki sokat érez és gondol, de képtelen alakítani,

még

söt

eléggé érthetvé

is

tenni magát.

Ember-

szeret és mélyen erkölcsös szíve néha elvonta mathematikai munkáitól, melyekkel bámulatra ragadta a külföld tudósait, költi álmodozásokba

merült

s

bár az elmélked költészet inkább

természetéhez,

nem

illett

tudni hogyan, a drámai köl-

Drámái soha sem juthattak színpadra, de az h'odalomban nem minden nyom nélkül enyésztek el. Kisfaludy Károly Mohamcdjébl merítette Irénéi s Kemény Sivwni&hól a tészet terére tévedt.

magáét. Bolyai

nem

is

a színpadnak

írt,

költi

dicsségre vagy anyagi jutalomra sem vágjott '

Öt szotnorújáték. írta egy hazafi. Szebeu, 1817.

s

106

a drámái

gyjteményébl befolyó jövedelmet a még pedig oly módon, hogy

szegényeknek szánta,

a töke kamatja minden évben, a magát Hunyadiért feláldozott

Kemény Simon tiszteletére Simon

napján osztassék ki Maros- Vásárhely tt a koldusok között.

A

pályabírák megdicsérték e nemes

szándékot, de azt rossz néven vették tle, hogy a

mint elszavában bevallja,

ti munkát

is

semmit s kölAddig egy dra-

kritikát

keveset olvasott.

«

maticusnak sem kellene

irni, míg a dráma regumaga általakitásaival nem egyesitette » jegyzi meg Döbrentei s egyszersmind hibáztatja láit

—

a

Bolyaiban, hogy

nem

gondolkodott a drámai bog

megkötésérl, hogy müveiben

nem

váltják föl

egymást gyorsan a várakozást, megelégedést vagy fájdalmat okozó tettek s e helyett személyei majd

mindenütt igen hosszan beszélnek. Azonban a gondolatok nagyságára nézve nem ismer jobb

munkát drámairodalmunkban, mint Bolyai tragédiáit és Kisfaludy Sándor Hunyadi Jánosát.

nem

meri átdolgozásra vagy javímint t, Tokodyt s azzal a nyilatkozattal vesz búcsút tle, hogy mvei füzetlen orientál gyöngyök. Ezek mellett még Kúti László és Losonczi

Mindamellett

tásra kéi-ni fel

Bánfy István czímü tragédiák

keltettek

némi

elsrl részletes bírálat is jelent meg. Katona Bánk üáuja, szóba sem jött. Nem figyelmet s az

Hl/

(Kodálkozliiitiii rajta.

mit

a/,

K

tmgcdiáliaii kcvÓK volt,

akkori divat kiválúaii krdvfltH a/táii

clöluuTZüB,

nagy

uyülvt'mlokcinknt^k

nem

dl'

jcli-R gyttjtíijo

kÓHÖbb

8

ós magyarázója,

volt az a ki-itikuK, a kiben valanit-ly hzo-

katlan jrlouKcg rórc találjon. ismori'ti'i, tel,

szerkeszt

órderuíl

I)()b-

buzgó

rontci adott irányt a bírálóknak h ö l»ár

min

l)ár

Nem

szenipontból

is,

onibe-

hiányzottak ugyan aKthctikai

meg

de inkább emlékét tömte

mint szemét és

elmélet-

gyakorolta a remek

fejét

mü-

veken. Jobban tudott elmélkedni a költészetrl,

mint megítélni valamely költeményt és

az

bonczolü szellem ízlés

e

a vizsgáló

s

hiányát nera pótolta nála

önkénytelen ösztöne. Munkásságában

rendesen az elméletet és gyakorlatot nagy hézag választotta el egymástól, s e vonás

nemcsak

kri-

hanem költeményeit és másnem Nem egyszer támadta meg Kazinczy

tikáit jellemzi,

munkáit

is.

és iskolája idegenszerségét, túlzó újításait, fe-

szességét, s ö

maga idegenszerbb,

szesb volt mindenkinél

Berzsenyi verseibe új

s

túlzóbb,

fe-

vádolta Kazinczyt, hogy

;

a költötöl

dott szókat csempészett be s ö

el

nem

maga

foga-

hallatlan

vakmerséggel csaknem meghamisította az egész kiadást; mint a németek tanítványa a lángész

h

korlátlan jogát hirdette

s

folyvást az iskolai sza-

bályok jjírmában nyögött; mindig az egészséges érzés önkéntességét, a természetességet sürgette

108

és

mind költeményeit, mind

prózáját leginkább

a mesterkéltség és szenvelgés jellemzik. Dramaturgiai értekezésében is

mint oly gére

több az általános jó tanács,

nem részletek,

némi átható

melyek a dráma lénye S mennyi •

világot vethetnének.

az ellenmondás e jól-rosszúl megállapított elvek

alkalmazásában. Nagy súlyt helyez, bár minden

bvebb kötésére

a cselekvény boga megmégis méltányolni képes a Pártosság

kifejtés nélkül, s

tüze cselekvényét, mely, a

mennyire a tartalom-

nem

ból ítélhetni, tulajdonkép

is

cselekvény;

óhajtja a lélektani mély vonásokat, az indulatok finom árnyalatait, mégis nagy gondolatoknak nevezi Bolyai dagályos párbeszédeit, melyekben soha sem személye, hanem mindig maga a költ

beszél; túlszigorúan rója

meg

a Pártosság tüze

anachronismusait és Mohaniedhen, Kemény Si-

mon- és Pausaniashskn denik

mét

hs

nem

veszi észre,

hogy min-

a XVIII-ik század fölvilágosúlt szelle-

árulja el; óhajtja a nemzetiség eredeti vo-

násait

s

Katona Bánk iáwjában nem

veszi észre

az élesen kifejezett nemzeti vonásokat.

mind

társai

Mind

,

egy szunnyadó nagy tehetséget kíván-

tak munkásságra ébreszteni, egy klasszikái

becs

drámát vártak: mind kett megjelent, elöttök állott, nem látták, elfordultak tle soha hazánkban drámai pályázás szebb eredményt nem mutatott föl és még sem volt eredeti mü. melylyel az ;

W\i

ISiM-lu'ii fölépült crdt'lyi sziiilni/at inegnyitlmi*Hjík.

Az

ülsö ina^yju* állandó H/ínliáz

«í/tjóvel nyílt nic^ Horviíth Dánit'l

Krtwr Zrí-

fordítiÍHában,

mintegy jóslatkóp, ho^jy Bzínpadunkon káig fognak uralkodni az idegen költök zeti

még 8

so-

a nem-

dicHÖHeg és hazaszeretet fényes, de drámaiat-

lan festményei.

A

pályázás eredményérl

legkevesebbet.

«

Ötödik éve

—

tudott Jit'mk

—

élbeszédében* bogy darabot, mikor az Erdélyi múzeum-

/xÍNJához 181í)-ben

készítettem e

maga Katona mondja

irt

hun a kolozsvári leend játékszíntl fölszólítás hirdettetett. Nem volt-e pénz vagy a mit szégyen volna Ilin ni nem találtatott valamire való munka és így a neszt csak az idvel akarták

—

—

meghalatni

,

de valójában

vagy legalább én

a híre

is

elnémult

nem tudok róla » E körülmény nem igen volt összekötte-

nyilván mutatja, hogj' tése az akkori

nevezetes!) írókkal

és

irodalmi

Az Erdélyi múzeum ismeretesb folyóirat volt s ez els drámai pályázás nagyobb íigyelmet költött, mintsem ne képezte volna az körökkel.

írók beszédtárgyát.

Katona segédkedett lerándult,

*

B
IV. lap.

nem biin.

Azon ügyvédi irodában, hol és Kecskeméten, hova néha

igen beszéltek ilyen dolgokról.

Szerzetté

Katona

József.

Pest,

1821.

110

A

színészek távozta után nagy részt oly körökben élt, hol inkább a leend ügyvéd képzdött, mint a fejld író. Ez isolált élet nem volt minden befolyás nélkül pályájára. Innen magyaráz-

semminem

hatni ki egy részben

hoz s

irodalmi párt-

nem tartozását, nyelvtani és verselési botlásait

azon olcsó dicsségben sem részesülését, hogy

valamelyik jó barátja megdicsérje. Ha történetesen vagy ajánlat útján megismerkedik Kazinczyval,

Szemerével vagy az akkori h'odalom valame-

bizonyosan bármelyikök

kijavít-

tatja vele nyelvtani és verselési botlásait s

emelni

lyik szóvivjével,

mve,

igyekszik,

ha nem

Azonban

az irodalmi pártfogás mindig

de törekvése érdemeiért.

némi

füg-

gést tesz föl. Kazinczy és Szemere, mint kiválóan

nyelvmvészek

nem

és lyrai

költk, alkalmasint oly

befolyással lettek volna reá,

mely aligha

jótékonyan hat vala drámaírói fejldésére. Talán

költvé válik, de talán a drámai nyelv s a drámai er árán. így magára hagyva, szabadon fejlett fény- és ái'nyoldalaival és szerencsétlenségében is volt némi általok csinosb íróvá, hiresb

szerencse.

Csak egyetlen író volt reá némi befolyássah Bárány Boldizsár egy korában sem igen ismert s

ma már

egészen elfeledett drámaíró.

együtt juratuskodtak gálatot

is,

s

s

Ügy

látszik

együtt tettek ügyvédi vizs-

Bárány, épen mint Katona, már

111

18l:M)an moRkí Bérletté erejét a

Ekkor

adiitott elft els/i

czíiiiíl, iii('ly<'t

Eziitíín

még

:

ls:{:{-i^'

két olyan

és lianninczas

mök A

cgÓHZ

Hurik

jútHztak színéH/eink.

mvet írt,

években töl)bBZÖr

szitti/ai

dráiimíríÍH terén.

(Iniinájii SitjdAr én

melyek a huHzas el/iadattak.

C'/Á-

vuuiyarok kijövetele Ázsiából a

UH

vuujyar kapitány alatt, vitézi játék öt fölvonás-

ban, továbbá liiihezahl az óriási zöld leányka,

lie
vagy a

romántos nézöjáték öt fölvonásban.

Az ii()(lal()iul)an is föllépett ls:{()-ban egyjambusban írt miivel, ArpáiH ház czím alatt,' mely színpadra sóba sem került, s az irodalomban is elbangzott. Fejldésében nem hogy emelkedett volna,

még

hanem inkább

volt

mvében

hanyatlott. E'sö

némi technikai ügyesség, utolsó nagy magasra tört minden erö nélkül és se

az irodalom, se a 8zini)ad

Zavaros és vontatott

majdnem

mveiben

nem

látta

cselekvényt,

hasznát.

bágyadt

s

érthetetlen jellemrajzot nyújt igen rossz

Ugy

hogy mint kritikusnak is korában kitüntette tt sthetikai mveltségét és éles szeme volt egy s mtís iránt de mennél többet olvasott. nyelven.

látszik,

hasonló fejldése

volt. Mjír fiatal

,

Arpiidi ház.

*

ban. írta

I.

A

király

11.

Bárány Boldizsár,

1836.

hs rajzolat. Két szakaszBoruslav vagy a viszontlátás.

Játéksziui éje.

hites

ügyvéd.

Székes-Fehérvár,

lu annál inkább megzavarodott

mvéhez

csatolt

elszava

,

legalább

utolsó

és jegyzetei ezt tanú-

sítják.

Katona megmutatta neki mellzött tragédiáját, melyet kijavítni s ha kell átdolgozni szándékozott. Maga is észre vett benne némi javitandókat,

más véleményét

de hallani akarta a

((Eészemrl

mond

elegend

hálát

nem

folytatólag fönnebb idézett

— hogy így

esett,

adhatok

is.

—

élbeszédében

mert megvallom, hogy gyön-

gét írtam, mindazáltal ezzel

nem

azt czélozom,

hogy most egy fenikszet mutatok el hanem csak jobbat. Éles szemek olvasgatták és figj'elmessé tettek a szépre úgy mint a rútra most is gyönyörködve olvasom Bárány Boldizsár úr akminkori barátomnak írásban adott Rostáját denkor szíves emlékezetem legyen köszönetül.') De mieltt kimutatnék, hogy Katona mily javí,

:

—

tásokat tett tragédiáján részint a

maga

oktából,

Bárány tanácsára vizsgáljuk magát a tragédia tárgyát, e mondával vegyes történelmi eseményt, nézzük hogyan ítélik meg történetíróink hogyan dolgozták föl a külföldi írók s hogyan maga Katona. n. Endre még bátyja, Imre király életében, mint Dalmát- és Horvátország herczege nül vette Gertrudot, Merania herczegének leánj'át. A meráni berezegek neve eredetét nem a Tirolrészint

,

,

ííi

liaii

k('l)k'/.(!ttM(«rant61

luuuMii

-

vcBzi— jogyzi racRSzalay

a (laliniU-all)ániai tciiíírrpartnak, hol

MiU'onia, hol Mcrania nevek alatt chifoniuló hü(ryes vidókótöl,

melynek rzése, mióta Kálmán a

iniilíyar

hirodalinat

Dachau

vh Andeelis,

az

A(h*iiii{^

Istiúáhan

is

terjesztette,

a

hirtokoH hajor

nemzetségekre, mint a magyar korona hbéreseire bízatott,

honnan Diix Meraniae ezimök

szár-

mazik, mely helyett a Dtur Dalmatiae czímmel mint egyjelentésüvel ík szerettek élni, mindaddig

míg Gertrúd Endrének, a valóságos dalmát berezegnek, hitvesévé válván, a Dnx MemniacnRk

Dux />(í/»/í/
fölhagytak. Gertrúd

mint herczegre is nagy befolyással volt s ennek bátyjával, a királylyal meg-megújuló villongásait az ö nagyravágyása szította. A mikor férjére,

Inn'e

piíi'tos

Gerti'udot

nem haza

a kheenei

öcscsét

nem trte meg többé kiildötte

szüléihez.

viíi'ba

záratta,

országában, ha-

Azonban beteges

lévén és érezvén közel halálát, kibékült öcscsével,

söt fiának, a

már megkoronázott,

Lászlónak, gyámjává

tette.

öt éves

Meghalt 1204 nov.

Endre gyámi tisztét igyekezett híven bea visszaút Gertrúd mindent fölforgaConstantia, E»«íeozvegye, kénytelen volt

)>0-án.

tölteni, de tott.

fiával és a

koronával Lipót ausztriai herezeghez

Mindkét fél de a gyermek király 1205-ben

futni s fegyveres oltalmát

hadra készült, Katona

JiSzset és

Bánit biínja.

kérni.

O

114

meghalván, Endre királynak kenetett s Gertrúd nagyravágyása törvényes úton érte el ez élj át.

A

férfias

asszony most mint királyné nyiltab-

ban avatkozott az ország ügyeibe, s rokonait és adományok- és hivatalokkal halmozta el, a mi csakhamar a furak visszatetszését keltette föl. Négy fiú testvére volt. Berthold, a legifjabb, mindjái-t Endre trónrajutásakor föltnik az udvarnál. Még nem teljes korú s meg-

kegyenczeit

lehets tudatlan, mégis Endre, Gertrúd ösztönzézésére, 1206-ban kalocsai érsekké választatta.

A

pápa nem akarta megersíteni, de Endre

sür-

nem

elé-

getésére végre engedett.

gedett és

meg

s

Gertrúd ezzel

három év múlva Bertholdot Dalmát-

Horvátországok bánjává neveztette

ki.

St

1212-ben az erdélyi vajdaság s bácsbodrogi föispánságokczímeivel is fölruházta, Bertholdot az ud-

nyomban követte a másik testvér, Eckbert, bambergi püspök, mint a pápa követe, hogy szerencsét kívánjon a királynak új don szülött fiához. Egy darabig ott maradt s a királytól terjedelmes varnál

adományul a Szepességben. ugyan Németországba, de minthogy 1208-ban a hohenstaufeni német csá-

földbirtokot nyert

Késbb szár

visszatért

megöletése miatt

és

testvére

Henrik,

gyanúba jöttek, nénje udvarában keresett menedéket és sok bajt okozott Endrének, hogy öt a pápa s a birodalmi rendek

isztriai határgróf,

li.>

v\l\U kimontflo.

liaiubcrí^bo tájt

,

Henrik

Csak liíll-bon moliotctt vJKHza

piiKpöki

szcklicl yóro

ralcsztimiba indult.

is

,

ug^'annkkor íny

llrJOS

Gcrtnnl Inü'om

ttíKtvére

tliolíl, l'lckbcrt,

Henrik. Ottóról, a negyedik

véiTÖl,

volt az udvju*nííl

Hl 7-ben van

csak

emlékezet,

:

óta

Bertest-

niidon

Endrét a szent földre követte.

nemcsak rokonai

(lertrud ezei

túlsilfíos

nníjíyarokat,

sával

is.

A

s

idegen kegj'en-

emelésével baragítottíi macára a

bancm nagy

miíb'Sn

fényíízésével és pazarlá-

Hl 2-ben

az országba érkeztek

Ilerniiinn tliiningini tartománygróf követei, liog^' Eisenacbba szállítsák a királyi pár négy éves

leányát, Erzsébetet, a ki a tartoraÁnygi-óf fiának,

Lajosnak volt jegyese, Gertrúd fényes ünnepélyt rendeztetett.

ben vették ékszert,

A

kisdedet tömérdek nép jelenlété-

át a követek s vele

nagy mennyiség

arany, ezüst edényeket, drága ruhákat

és bútorokat, köztök ezüst bölcsöt,

melyben Er-

zsébet arany, ezüst kelmékbe burkolva feküdt,

E

pazar fény

még inkább megersítette

a magj'a-

hogy a mit a királyné és testvérei az orszjígban erszakos úton összegyjtöttek, azt a rokonokhoz idegen földre szállíttatják. Ez volt a nemzet hangulata, midn Endre rokban azt a

Hl'.i-ban

a

bitet,

lodomeriai

és

galicziai

tartomá-

nyokba indult seregével. E hadjárat egy elbbinek volt következménye. Misztiszlavics Dániel, 8*

Í16

Galiczia és Lodomeria fejedelme, az oroszok és lengj^elek támadásai ellen

lyamodott 1

Endrének

magyar

segélyért fo-

és seregének

megjelenése 200-ban mind a lengyeleket, mind az oroszokat s

visszavonulásra bírta, de az oly kevéssé erélyes király alig

hogy Dánielt Lodomeria birtokában s Galiczia kormányával a szuszdali

megersítette orosz

fejedelem

fiát

megkínálta, haza tért, a

magyar felsbbségnek csak árnyékát hagyva a két tartományban, melyeknek neveit királyi czímei közé sorozta. Dániel nem sokáig tarthatta magát, kénytelen volt a lázadók dühe elöl Magyarországba menekülni. Endre dött visszahelyezésével, csak

trhetetlenné vált

más

s

nem

midn

igen tör-

a fejetlenség

a föllázadt galicziaiak két

fejedelmet, Vladimírt és

Románt

121:2-ben

megölték, gondolt a rend helyreállítására. indult

meg a második

elején

is

és

épen alkalmas

elégületlenek boszut

id

így

mely még 1214

távol tartotta Endrét országától.

rály távolléte

az

hadjárat,

volt arra,

álljanak

A

ki-

hogy

a királynén

az idegeneken, a kiket szívökbl gylöltek.

Néhány fúr

vezetése alatt megrohanták a ki-

rályné lakát és megölték.

Gyermekeit: Bélát, mert Kálmán atyjával volt Galicziában s Erzsébet Eisenachban, neveljök Salamon mester, Miska gróf fia, mentette meg a

Endrét

és Máriát,

végveszélytl.

117

A viszonyok éH esüinónyek o fö von(ÍHaiban a rc^ibl) iiazai iijh1)1>

krónikák, valamint az

úh külföldi

c^yniánt inrf^c^'yc/jick

törtónciirók

,

de

altban, ln)<;y a lappangó clcgületlmBcg kit()réHÓrc nií

adott okot, ki ölt

mog

a királynét, eltérk az

adatok ós vélemények, HÖt beiniök némi mondai roaziki't is nu'gkiilönböztetlu-tni.

gyar krónikák,

A

legrégibb

mink a Budai, a Ki'pes

ma-

(Márk kró-

nikája), a Pozsonyi krónika és a Thuróczié, a ki be-

lölók merített, úgy beszélik el az eseményt, bogy

udvaránál

vendégkép

nnilató testvérének kezére játszotta

Bánk bán

királyné

(iertriul

nejét,

egyik

a ki eröszakot

megölte a királynét.

a miért a

tett rajta,

E

krónikák

nem

férj

szívesen

beszélik el ez eseményt, söt a királynét annyibíin

mentik

is,

a mennyiben

tettét az

ördög sugalraa-

Muglen krónikája, e félfelnémet forrás, szintén Bánk bánt

ziísainak tulaj donítják.

magyar

és

tartja a királyné gyilkosának, a királynét testvére

hogy bambergi

ezélja elösegítöjónek, azzal a különbséggel,

a

merényl

testvért

meg

is

nevezi, a

püspöknek, tehát Eekbertnek mondva. Ugyanezt

Rímes króniká]mn is, azzal az eltéréserszak merényét Bertholdnak tulajdonítja. A tisztán német fon'ások közül némelyik Gertrúd halála okát egyedül csak a magyarok német gylöletében keresi, mint a Kölni évkönycek {Monumenta Germaniae T. XXIV.), de

találjuk a sel,

hogy

ez az

118

mely ek többé -kevésbbé egyeznek a magyar krónikákkal, megemlítik a merényt, azonban a merénylnek hol Eckbertet, hol

v
is,

Bertholdot tartják, a gyilkosnak pedig hol Pétert, hol Bánkot, mint Fundatores Monasterii Diesseu-

(Mon. Germ. XVII.) Chron. Alherici Triiim Fontium (U, o. XXIII.). Annales Marbacenses (U. o. XVIL). Anonymus Leohiensis Feznél, stb.

sis

A késbbi magyar történetírók szintén a régibb magyar krónikák szellemében beszélik el az eseményt egész a XVllI-ik századig. Bonfini egész költi beszély lyé alakítja át s arra az idre teszi, midn Endre Palesztinában táboroz. Öt követi Holtai is, a kinek magyarul írt munkájából tanulja meg a magyar nép e félig meddig mondává alakúit történeti eseményt. Bonfini elbeszélése Heltai átdolgozásában így hangzik «Lön azonközbe, hogy a római pápa az :

bulcsújával sok keresztyén fejedelmet fellezesz-

elmennének, hogy visszavennék Jeru-

tene, kik

zsálemet, és megszabadítanák a Krisztus koporsó-

És azok közükbe fhadnagy gyá választa a magyari András királyt. Mikoron ez okáért András király bement volna Konstaneziná-

ját a pogánoktól.

polba, ott kelletik neki egy üdéig mulatni, míg-

len

többi

társai

kedig az András

egy jeles

férfiút,

is

oda gyülének. Hattá vala

király helytartóul országában

Bánk bau ne vöt,

ki az

Baraknak

W'J

lU'inzotiióghöl való vala,

hogy az bírna addig a/ gondot visHclne.

i'gt'H/. (>rs/.á<ígal,

cs üiindcnckrc

Kniick hívscgo

allii

ajánlá a királnó asHonyt

íh

minden ö udvarával. Azouközbo juta NómctorHzágból a királnó asszonnak öc8C8e, hogy vigaKZtahui a nénjot niiort hogy távoly vala az ura. Vala kedig az Jiánk hilnnak a felesége

éjjel

nappal a

királué aKszonnál, ki igen szép szömély vala, és

igen jámbor

;

ch azért nyájaskodik vala a királnó

örömest vólle. Ezt igen kezdó a királnó asszonnak az öcscse szeretni, annyira, hogy jusKzon igen

meghal vala miatta. ezt,

A

királnó asszon megérté

de kedvezc az öcscsének ós mindennap azért

egymiissal nyájaskodnak vala ós egy

esznek vala: nómelykort ketten egymással.

is

asztalnál

szólnak vala csak

Annakutánna behívá a

királnó

asszon az Bánk bán feleségét egy rejtek házban és ott lön a királnó asszon öcscse

is

:

azonközbe

a királnó asszon kijve a házból ós csak ketten

maradának az házban. Mikoron az jámbor Bánk bánnak a felesége sokáig megoltalmazta volna beszédekkel az ö jámborságát, végre a királnó

asszonnak öcscse eröszakot tön

rajta.

De mikoron egj'nyihány nap múlva az Bánk bán játszadozni akarna a feleségével, sírni kezde és monda «Elhallgatá szegény a gonoszságot.

néki

:

ne uyulj hozzám,

Engemet

nem

feleségedhez nyúlsz...

királnó asszon mellé adtál, de ez enge-

120

met az öcscsének

ejtett

csalárdságával

;

ihol va-

gyok szerelmes uram vagy megversz, vagy megölesz szabad vagy vólle mert eröszakot tött rajtam. Bánk bán nagy bánatba és igen nagy haragba essék, de mindazáltal vigasztalni kezdé feleségét, mert igen sír vala és igen kére az asszont, !

;

;

hogy veszteg lönne, és senkinek nem szólana semmit ö akarna mind a kettért bsz út állani. :

Semmiképen e szörny boszúságot nem türheté Bánk bán hanem másod napon béméne a ki:

rálné asszon házába, mintha szólni akarna vélle és kirántá ahegyes^tört és aval általüté a kh-alué

Esa

asszont.

véres hegyes trrel kijve és

monda

Az Gertrúd megcsalta feleségemet és az öcscsének hajtotta, hogy eröszakot müveit rajta ám megölém érette még ma egynyéhány úrral a mü felséges urunk után indulaz udvarbelieknek

:

:

:

lok Konstanczinápolba

megyek

;

:

ám önmagam

kezébe

tegyen ö törvényt fellem. Ezt hallván

az udvarbeliek, minnyájan lecsendesedének.

És

mindjárt társaságot mellé vévén, hamai-sággal

beeméne Konstanczinápolba. És mikoron a kiment volna, monda Felséges király

rály eleibe

:

vagy az én bírám és felperesem is. Tehozzád jöttem, mert tudom hogy igaz bíró vagy ezért te

:

nem akartam te igaz

futásra venni dolgomat:

hanem

a

ítéletedbl vagy élni vagy halni akarok.

Ihol felséges uram, az véres tör, melylyel megöl-

IJl

tt

111

fvul ölj

Uf^yiin

Ila

(lerti'udot.

11/,

uu't*

méltatlan

iiiiiidjáráKt

cHflckfdU'in,

dr hu nu-ltón

;

luiniKiuUuin ch nu'^'öltciu ötut; konyör^ck Uúhv^('(lni'k,

póUla

hoii,y

h'jíyi'ii

iniiulcn

népeknek,

hogy tesKék minden eltt, hoztam ide fejemet a te igaz

nu'utw nu'^ enííemet, iicni

liof^'V

h('«úl>ii

iteU'te
:

ihol vagyok.

mind meghal Igatá az Bánk bánnak beszédét niigy állhatatosKiiggal és ingyen semmiben nem változék meg az orczája; és monda: «

A

kiróly

bán bizom én a te hívségedbe. Ha a dolog ugy vag,yon, a mint megbeszéled tehát térj hamar vissza az országba és híven eljárj te tisz-

J)áiik

!

:

tedben, melyet reád bíztam.

hadunkat

nem

véntetellel

;

kell

Ezt a

mü

megkéselnünk semmi

szent tör-

mikoron visszatérek Magyarországba,

akkor törvéut teszek fellied. Ks ezt mondván, visszabocsátá az embert;

maga

kedig elindítá a

hogy által menne vélek Mikoron kedig haza jött volna András király, nagy csendeszségben és békeségben találá az egész országot. És másod napon mindjárást törvényt üle. Es mikoron Bánk bán megbizonyította volna a megholt királné asszonnak a vétkét: a király olyan senteutiát monda ki, hogy méltán megöletett a királné asszon és mentséget ada sereget a tengerre,

.

.

.

Bánk bánnak. » *

Nemzeti könyvtúr. Harmadik folyam. Tizenhatodik

Iii2

A

XVIII-dik század kritikai történetírói: Ka-

tona, Pray

csakhamar

elvetették Bonfini költi

beszélyét, bebizonyítva, tése 1214-ben történt,

cziába vezette

s

hogy a királyné megöleEndre hadait Gali-

midn

nem

midn

1217-ben,

a szent

De a régibb krónikákban is kétkedni Mint egyházi férfiak nehezen tudták elhinni, hogy szent Erzsébet anyja, Gertrúd, oly gonosz asszony lett volna s Eckbert vagy Berthold püspökök ily bnt követhettek volna el. Mindkettt készek mentegetni, mert amaz visszatéteföldre indult.

kezdettek.

tett

püspökségébe, emez pedig 1 2 1 8-ban az aquile-

jai patriarchaságot

mond Pray

—

nyerte

az ily

vigyázni és kinek-kinek életét

kemény

—

-

vizsgálat

bven

elbb. Katona István

alá veszi ez

Az egyház

úgy dolgokban igen szokott el.

fejtegeti

eseményt, de a királyné megöletésén kívül

semmit sem tartja

Gertrudot

igen^ tart bizonyosnak.

hajlandó fölmenteni a vád

alól,

mert

bnét nem

megegyeztethetnek jellemével, sem leányá-

nak, Erzsébetnek annyira vallásos és erkölcsös neveltetésével. Eckbert vagy Berthold is elveti

s

szín okát

merényét

a királyné megöletésének legvalóbbaz idegenek túlságos kegyelésében s a

hazafiak mellzésében keresi.

A

régi krónikák-

magyar történetírók. Szerkeszté Tokly Ferencz. Heltai Gáspár magyar krónikája. Pest, ISSi. 204 207. 1.

századbeli

—

imk, moly szerint Biink lett volnn a gyilkoK,

ad

hitelt h

c^y

fispán

ho^'y l'otor (le

azt

krónikii iiyoiniiii

nciiict

volna

ölte

nu'jícniliti,

íh

Simon

meg

nem

tij^y liÍK/,i,

a királynét,

a Fridvulszky-félü

liof^y

Mihály bánok, teHtvérck nioiidatnak a királyné gyilkosainak s így többen

(lil)loniál>an

ós

voltak az összeesküvés és gyilkosság részesei.

Mindjárt a század elején Fessler és Engel nnis véleményt nyilvánítanak.

Fessler

nem

uta-

sítja a mesék közé a régibb magyar és német krónikák adatait Pétert tartja ugyan ö is a ki;

nilyné gj'ilkosáiuik, de valónak hiszi a királyné

bnét kikel

s

a liánk nején elkövetett eröszakot és

azok ellen, a kik Gertrudot azon okból

tartják ái'tatlannak, volt.

mert szent Erzsébet anyja

Elmondja, hogy Erzsébet nevelésének

deme nem

az anyjáé, mert

ban Eisenachba

vitték

és

szintén elismeri Gertrúd

már négy

ott nevelték.

bnét

s

ér-

éves korá-

Engel

gyilkosának

is

liánkot tartja. Virág Benedek megjeg}'zi, hog}' az

ujabb írók könnyen ítélnek,

midn

a régibb kró-

nikák adatait kétségbe vonják, mindamellett ö

sem mond határozott ítéletet, bár inkább a régibb magyar krónikák felé hajlik. Budai P]zsaiás mesének tartja a Bíínk nején tett eröszakot s Péter fispánt mondja a királyné gjdlkosának. Budai

Ferencz azt lázat

nem

bog}'

hiszi,

töi-tént

;

Bánk nején semmi gyamaga Bánk gondolta

ezt csak

124

ki,

hogy maga mellé több gyilkos

társat kaphas-

son

s

volt,

mert ennek ösztönzésére vette

gonosz cselekedetének mentsége legyen, melynek indoka tulajdonkép Gertrúd gylölete a dalmát-horvátországi bánságot

el s

tle Endre ruházta át

Bcrtholdra. De azt elfelejti Budai, hogy Endre Bánkot nádorrá tette, a mi nagyobb méltóság a bánénál. Budai azt is állítja s ezt már alajíosabban, hogy Bánk ha bocsánatot nyert is Endrétl, IV. Béla király alatt megbnhdött, mert egy 1 i:^()á-ben kelt diplomában, melyben Béla király

nev falvakat nem messze Sáros Merse nev vitéznek adományoz,

Újfalu és Jernye várától

egy

tisztán ki

vau

Bánk bánéi

fejezve,

hogy

e falvak

hajdan a

voltak s mint a htelenség

esettl a koronára szállottak.

bnébe

Péczely ellenkez-

magyar krónikáknak. Annál ersebben tagadja a királyné bnét, s a Bánk nején elkövetett merényt Majláth János a következ okokból a királyné halálát s a lázadást elég más ok magyarázza s nincs szükség ama leg egészen hitelt ad a régibb

:

gyalázatos tettre

;

a tizennégy krónika közül, a

melyek megemlítik a királyné halálát, csak hat van olyan, a melyek a gyalázatos merényt is megemlítik; ez a hat krónika késbbi

idbl

mint a nyolcz más s így a monda késbb keletkezett s nem egyidejleg a tettel. De Majláth való,

csalódik,

midn

csak tizennégy krónikát emleget,

l-'..

melyek ez (?Bcmónyt tárgy a/.ziik, liolott Hokkal nu-róiiyt oly krónikák íh följotöl)b van B cf^ykoruak

mi'lyck

^yoztók,

az

nin^'iival

cko-

nituiynycl.

A

Szalny

tiirtt'iu'tirók,

It'fítijal)!)

Oh

Jiászló

Horváth Mihály, mintegy középúton jimiak h kiejíyonliteni igyekeznek az ellentétes véleményeket.

Szalay a következkép beszéli

ményt: Kiulrét a Í8

távol

galieziai

tartották

még

ügyek

országától

a

8

az

el

1:211-

ese-

elején

közigazgatás

Bánkot gyakran Esztergomba, a királyné palotáIlyes alkalommal történhetett, hogy Berthold, kinek szerelmét a nádor hitvese

jába szólította.

visszautasította, buja vágyát a férjétl imádott

asszonyon

csel és

meiben

s

villáma

nem

erszak

a kh-ályné

által,

a kh-ályné tudtával késett leszállani

;

ter-

A boszú

töltötte.

lierthold valame-

ersségébe rejtzött s utóbb megszökött, a de Gertrudra kincseit magával vivc Bánk barátjai lialált mondottak. Szándékukba lyik

királyné

,

magát az esztergomi érseket érsek

nem

nyilatkozott ellene.

is

beavatták

A középkor

s

az

vala-

melyik elméncze ez oknál fogva a következ amphibologiai választ adja az érsek tollába: « Re-

— timere bonum — — ego non — contraAico «Kegiolvashatni melyet más fölosztással — timere — bonum nam occidere

ginam occidere nolite si omnes consentiunt

est

•

is

nolite

:

est

12íj

si

omnes consentiunt

— ego non contradico

összeesküdtek Péter bihari fispán és

Az Simon bán »

.

vezérlete alatt a királyné termeire törtek s udva-

ronczainak

és

szolgáinak közepette megölték.

Gyermekei megmenekültek.

Endre visszatérvén

Galicziából, Incze j)ápának

szintén bevallotta,

hogy Berthold miatt, mert mások fölébe emelte, majdnem az egész ország, nagyok és kicsinyek gylöletét vonta magára, s ez ok miatt maradhatott el kivált ha még hozzá adjuk, hogy a fbbek lengyel földre menekültek a tettesek büntetése. Szalay elveti a régi magyar krónikáknak azt az állítását, hogy Bánk ölte meg a királynét, mert az egykorú krónisták csak Pétert s Endrének egyik oklevele Simon bánt említik név szerint mint tetteseket s mi több Bánk, kiben a király alkalmasint épen úgy áldozatot látott, azontúl is fméltóságokat viselt, több oklevél

—

—

,

Bizonyos csak annyi

tanúsága szerint. egyesek

jószágai

elkoboztattak,

,

hogj'

valószínleg

azokéi, a kik megfutamodtak.

Horváth ugyanezt mondja, azzal a különbséggel, hogy nem Bertholdot tartja a merény elkövetjének, rályné többi

Berthold

testvéreinek

a

ki-

mert

miatt soha kérdre nem vobékében élt az országban s

ilyféle tett

natott,

utóbb

1215-ön

túl ismét

vét.

hanem

valamelyikét,

is

De Horváth

több oklevélen olvashatni neez állítását

nem

igazolja az a

ii>;

koríilinény, liogj' Bcrtliold nioK8zökÓ8o utAn Bokíl Ufírin lett a kalocsai ('rKck h nicfí('n^'('Kztil()(lött

Magyju'()i*HZití?()n

irántji,

fpapi

mid/iii

akkor Bcni

Rzékót,

nem

a pápa

foí^lalta fi

hanem

Iá 18-ban

Horvátli

is

Pétert tartja a királyné fíyilkofiának, de azt

is

neveztetett

a(iuil(jai palriarrliává

nie^jjegyzi, a

mit Szalay

ki.

nielliiz, ho{,'y

a föl)nÖKÖk

közül Póter csakugyan megbüntettetett. Szalay

,

mind

Pétert

Ilí^rviith

krónikákra liivatkozuuk

a

De mind

illetleg

cfiak

nem egyszersmind

a

ok-

van Fejérnél * IV. Bélámely szerint a nak egy eistercitáknnk adományozza Ugurdot, mely anyjálevélre

is,

pedig ilyen

is

li?l{7-ben kelt oklevele,

nak, a királynénak, megölésével felségsértés

b-

nébe esett Péternek javai közé tartozott, továbbá ugyancsak a cistercitákra szállítja a péterváradi uradalmat, mely szintén a felségsért Péteré volt.

Ez oklevélbl

azt

is

következtethetjük, hogy

Pétervárad Pétertl vette nevét, tragédiájában szólítja, ez,

Bánk

s

midn

Pétert egy helyt

Katona Vúránníik

ha nem a német JVardein, csak a

Petrus Vardanit^

i'<^9y

Varadinus magyarosítása.

Egj'ébiránt Horváth helyesen jegyzi meg, hogy-e véres jelenetet sáltalál)an ez

több tekintetben homály

idk

viszonyait

még

Vajon legújabb történetíróink fognak-e nemi fénji; vetni e homályra ? *

födi.

Codex diplomatwus Hungáriáé. Tomns IN.

68-r.9. p.

Vol.

I.

128

A magyar

és külföldi költök, a kik

Bánk esetét

mind Bonfini után S ez természetes volt. Bonfininek a humanisták modorában irt magyar történelme az olvasott könyvek közé tartozott külföldön; néföldolgozták, egész Katonáig

indultak.

metre

is

Magyarországon épen nagy

lefordították,

becsben tartották

nem

a kik

s

tudtak latinul,

a Haltai átdolgozásában olvashatták, a ki egész

Az els Hans Sachs volt, a hires nürnbergi aki 1561-ben egy ily czímü tragédiát

Ulászló koráig leginkább öt követi.

II.

földolgozó mester, írt

Eiii Tragedi, mit zivölf

:

Andreas der

ncni getreaem StattJialter.

hanem minden

merített,

Personen zu

spielen,

Kimig mit Bankhano

uru/erisch

^

sei-

Nemcsak Bonfiniböl

új lelemén}'^

nélkül kö-

nyomról nyomra. Egyet-mást a maga módja megékesít ugyan, magán- és párbeszédeiben is van némi költi csillám de vette

szerint kifest és

,

se a

cselekvényt,

se

a jellemrajzot

nem

teszi

indokokat sem használ, úgy anynyira, hogy az egész tragédia alig több , mint

drámaibbá,

kh'ály és a

*

párbeszédbe szedése. nádor neveit meghagyja, a Bánk

elbeszélésének

Bonfini

A

új

Nürnberg 1558

más német

Heinricli Gusztáv

mvében.

— 79.

E mrl,

földolgozóiról

bven

valamint Bánk bán

ós

Bank bán a német

Bntbi-Pest, 1870.

jelesen

értekezett

höltészefben

czím

I."»

merényl

nejót Rosinának nevezi, n

lierczogot

Kri^yosnok, a kit efj^'RZcrHniiiul ngy rajzol, ho^y nu'f^liánja Itttót 8

koldusruliálmn Vízckclvt* víhz-

E

BzabujdoHJk Nénietorszíígba.

mélyt léptet

föl,

Ifitván ós Albert

kiket

nem

mellett hét új szetalált

Honfmiben

:

kamanísokat, a kik tanácsadó- és

tanukép szerepelnek

s

két

fejedelmet,

niaf^yiu*

Vonczelt ós Ljíszlót, a kik Palesztinába kísérik a királyt; Fri}j:ye8 berczefínek

birnököt és levólbordót

gozta

egy magyju* költ, Valkai András

érdeme

is,

mint Hans Sachsó,

hanem

nem

évvel '

E

szintén Boníiiii uttíu.

föl e tárgyat,

eg>'

de ezek mindnyájan

Hans Sacbs után hót

mellekszemélyek. irj()7-ben

,

egy szolgáját,

az

dol-

m

alakí-

eladásban áll. Mindenik hogy líonfini szerint hn elbeszélje a történteket Endre elindulásától Palesztinába, egész hnzajöveteléig, de mindenik tásban

,

az

megelégszik azzal,

egyszei"smind erkölcsi tanúisággal bocsátja el olvasóit.

Jobb mindezeknél egy angol dráma, Elmerick vapy az igazság gyzedelme czím,'^ melyet Lillo

*

Az nagyságos

litinTi

hátmak hisfóruija

stb.

Debreczen

1574. Kolozsvár, 15S0 és ismét Debreczen 158(). " Lillo 8 Dramntic WorJcs. London, 1810. IT. V. Lásd bvebben Csiky Gergely Egy angol BánTi hun értekezését. Kisfalitdy-társaság évlapjai. XV. köt. 213. 1.

Katona JÓTset

6s

Bánk

btinja.

"

130

György

írt

1

739-ben, kevéssel halála eltt,

s

ba-

Gray János, adatott el a Dmry Lane színházban nagy tetszés között. A személyek nevei közül csak Endre király nevét tartotta meg, a királynét Matildának nevezi, Bánkot Elmericknek, nejét Isménának, a meráni herczeget morva herczeggé teszi Konrád névvel. A többi személyek Báthori Isména atyja, Zenomira a királyné hölgye, Belus Elmerick titkárja. A dráma színhelye a királyi palota Budán. Lillo is Bonfini után rátja,

indul, de új leleménynyel s a szenvedélyek új

indokaival egészen átalakítja az elbeszélést saját

drámai

czéljai szerint.

E

mellett kiérzi az angol

magyar alkotmány rokonságát, Földetlen János angol király s az arany bullát kiadó Endre korának érintkez pontjait. Endrét úgy tünteti föl, mint a legegzményibb alkotmányos kh'ályt, a ki a királyok törvénytelen rendeleteivel szemben fölruházza a nemzetet az ellenállás jogával, hogy a törvényszeg királyt letegye s más fejére heés

iránt

m hse

A nem Elmerick-Bánk, hanem

lyezze szent István koronáját,

intézi a cselekvény

;

ez

bonyodalmát, benne közpon-

tosul a tragikai érdek.

lyétl elragadtatott

egyéb-

a királyné

Elmerick

férfiú,

hanem

nem

szenvedé-

erélyes királyi

helytartó, szigorú bíró, a reszrehajlatlan igazsá-

gosság szükségének képviselje, a ki a rálynét

nem

öli

bnös

meg, hanem bakóval végezteti

ki-

ki

181

ti-ljhaUilnuínál foRva,

melyet a

kirííly e Bzavakkjil

ruhiizott reá Vo(l
S ne hordd

kardot,

liiúban. Bárki iiuirju

l^nt^han vagy szülotÓHben rolKÚriiiiii

No

t>i/.iJcodva,

nyitjáimat nic^/avarni kozcdot;

tartrta Koninii víhh/.u

Felelni fogit/ a/ ógnok éa

nekem.

Ellenben a királyné tele szenvedólylyel, küzd e«jnt'ik hünböl a másikba sodródik, mig

ellene és

végi-e eléri a

nemesis.

El ménekért lángol

Nem

szereti férjét, titkon

s testvére

Konrád

czéljait is

bogy ba Isména bütlen lenne férjébez, ez elfordulna tle s ö nyerbetné meg szerelmét. De az erényes Isména megvetéssel, majd irtózattal fogadja Konrád vallomásait s férje boszújával ftnyegeti, ba még tovább is üldözi s egj'szi'i'smind el akarja bagyni az udvart, míg a berezeg az országban marad. Az rjöng szerelmes a királynéboz roban. Megtudta, bogy Isména csakugyan készül elbagyni az udvart. Segítségre szólítja föl testvérét, mert különben erszakkal is kész elrabolni Isménát. A királyné óvatosságra inti s megígéri, bogy Isménát elutacsak azért segíti

elfí,

zása eltt látni fogja a palotában.

E

czélból

meg-

bízza megbitt bölgyét Zenomirát, Elmerick titká-

rának, Belusnak kedvesét, bogy ez által bivassa

Isménát a palotába, mintba

férje rendelte

9*

volna

132

oda. Alig adja ki parancsát,

szándékától. Vajon

nem

már

visszaborzad

nyerhetné-e

meg Elme-

szerelmét Isména föláldozása nélkül is? Hátha megvallaná szerelmét Elmericknek? De rick

ekkor fölébred nöi méltósága és királyi büszkesége

— és mégis bevallja szerelmét Elmericknek,

elébb szemérmesen, félénken, majd nyíltabban és

Elmerick

szenvedélylyel.

nem

érti,

nem

elképed

töjök kötelességére és végre

szerelmére.

,

visszariad,

akarja érteni, hivatkozik mindket-

Ez

Isména

iránt érzett

lesújtja a királynét s kétségbeesve

megragadja Elmerick kardját, hogy eltte

meg

magát.

ölje

Elmerick visszatartja a királynét,

hogy meggátolja öngyilkosságát; ekkor berohan Konrád s vádolja Elmericket, hogy erszakoskodik nénjével. Ez eszméletre hozza a királynét s kész boszi'iterve.

herczeg kardot

is

rájit.

vádolja Elmericket,

Azonban Elmerick

kii-e

a

lefegy-

verzi a herczeget s visszautasítja a vádakat.

Tá-

vozása után ismét a düh és szégyen vesz ert a

midn jelentik,

hogy Isména a hívásra megjelent, a mellékszobába küldi Konrádot királynén, s

s

bebocsáttatja Isménát, a ki férjét keresve

A

szegény áldozat látása

még

j.

egyszer fölkelti a

királynéban jobb érzését, egy pillanatig haboz, de visszautasított szerelme, megalázott büszke-

boszúvágya magokkal ragadják, s a mellékszobába küldi Isménát, hol Konrád vár reá. Ez-

sége,

í:í.í

titaii

a

kinilyiu'

Konníilot, ho^y alig órk'

(»1

luiiulinkiibb HÜlyed

megbízza

SzókoH-Fehérviü-at b vádolja

így lia Isméiia

nuTÍt'kot.

;

a király utón, a ki

HioKHt'ii

késbb panaszt

még El-

l)e

tosz

íh,

az egész csak tettetésnek, férjo védelmére kigondolt C8((bu'k fog látszani.

a királyné bosziija czélt

Ila Elmerick elbukott,

ér, s

Konrád

nül

velieti

Isménát, kibe balálosan szerebncH. Ezalatt Elmerick

niigtudja

nejétl esetét

s

a kii'álynéboz

meg}', a ki kegyetlen gj'önyöiTel nézi fájdalmát.

«To visszautasitád szerelmemet és én megsemmisítem

ndet

fölkiált:

«

— mond

Magad

a királyné, mire Elmerick

vallád

Ik?,

nincs szükség

bizonyításra, ügyed el van döntve ».

mondva rálynét,

Ítéletét,

8

az

más

Aztán

ki-

bakót hívat, megfojtatja a

ki-

összegyjtött

országiiagyoknak

megmutatja a holt testet. Mindnyájan megdöbbennek és viü'ják a királyt, a ki Konrád vádjára csakugyan visszatért Budái'a s kihallgatja Elmericket, s a tanúkat. Ekkor egy hírnök lép be s jelenti Isména halálát. Megölte a szégyen és fájdalom. Konrád e hírre tört üt szívébe. •Isména meg vau boszúlva kiált Elmerick hadd leg}'ek én most nyomorult De a király helyesli Elmerick tettét

—

—

•>.

Oh Elmerick

mit tevéi, kezedben

Uiigy volt a

Maa'acljüu továbbra Í3

134 Királyi pálczám,

A

míg

visszatérek

szent Sionról, Jordán partiról.

íme mivé vált Lillo kezében Bonfini egyszer Egymást fokozó drámai fordulatok s

elbeszélése.

a szenvedélyek árjai ragadják a cselekvényt

s

bár

a királyné sokban hasonlít Eacine Phaedrájához s

a jellemrajz ellen

Konrád

is

lehet kifogást tenni, kivált

egészben véve a tragédia elevenebb

ellen,

mint Katonáén kivül minden költ

és költibb,

mve, A

XVIII-dik században

költ

fogott

a ki e tárgyat földolgozta.

még három német mindenik Bonfini nyomán. Egyik, kit Katona Müllernek nevez, regényt írt belle, melyet Cséry Péter 1821-ben magyarra fordított vagy inkább átdolgozott, a nélkül, hogy megnevezné íróját.^ A regény eredetije nem található könyvtárainkban, azonban Heinrich Guszbele,'

táv egy egykorú bírálat hiszi,

hogy az

eredeti

nyomán nem

czíme

:

alaptalanul

Leithold, ein Fray-

ment aus der Geschichte farstlicher Leidenschaften.

(Wien,

1

782.)

regény meséjét 8

úgy

^

látszik,

s

A

bírálat röviden

elmondja a

ez talál a Cséry átdolgozásával

hogy a czímen kívül nem sokat

Ottó vagy a zabolátlan indulatok áldozatja. Jeru-

zsálemi András király idejébl, Cséry Péter 1822.

által.

Pest,

i;{f.

válto/tatott rajU. tlioltMiil,

Liithold ulkiiliniiHiut egy Ber-

a királyné

niiÍHÍk tcntvérével 8 ezt

Cséry

Ottóval ln'lyrttcsitcttc. Honfini cííyHzorü clbcAzé\vHv bonyoluliabliá válik uj^yan, de (^í^yszcrnniind

oiuelygÖHon órzolgftvó. ellrn, király

tönbe

Ottó

itt

András

föllázad

akar lenni, azonban legyzik és bör-

vetik.

Három

Midn

évig sinb'idik ott.

u

király JeruzKálenibe indul, nénje, a királyné és

A

liánk kérésére, visszaadja szabadságát.

badult Ottó

nem

tudja

megszereti Bánk nejét, kinek

kisza-

szenvedélyét,

fékezni

neve Melinda

s

vallomást tesz neki, a melyet ez visszautasít,

s

itt

bogy ne ostromolbassa, elbagyja az udvart. Ottó beteg bánatában s végre bevallja szenvedése okát. A királyné inti, bogy lebetetlent ne kivánjon. Erre Ottó kijelenti, hogy kész az udvart elhagyni s haza menni, csak aiTa az egyre kéri nénjét, hogy hívja vissza Melindát, mert tle búcsút íikar venni s bocsánatát kérni. Melinda visszatér s a királyné magokra hagyja ket. Ottó újra szerelmével ostromolja Melindát, s ez újra visszautaszenvedélye

Ottó

sítja.

nem

ismer korlátot

hogy a regény szavaival éljünk, nius hágja által a törvénj'eket tiának szerencsétlenségét*.

Bánk

azt hiszik,

Ottó megszökött,

megöli

öt.

A

s

Mind Melinda, mind

hogy a királyné a

bnös

Bánk a királynén

királynét nagy

s

egy -új Tarquiújítja meg Lucre«

áll

pompával

s

mivel

boszút s

eltemetik,

136

Bánk

és neje pedig Konstantinápolyba indulnak

a királyhoz.

Ottó lelkiismeretétl furdalva, szin-

tén Konstantináj)olyba megy, hol idegen lovag

álruhájában Bánkot párbajra hívja. csak színleg védelmezi magát besül.

Ekkor Bánk a

elbeszéli a

Budán

s

A

párbajban

halálosan megse-

király elébe járul nejével s

történteket.

haldokló vitézt tesznek

le

Ugyanakkor egy

a király lábaihoz. Ottó

az, a ki bevallja bünót, kétségen fölül helyezi

A

a

megbocsát Bánknak s nejével együtt haza küldi ket. Még két német költ birkózott meg e tárgy-

királyné ártatlanságát

gyal

:

s

meghal.

Nicolay L. Henrik, a ki

1

bán czím alatt balladává dolgozta J.

F.

Ern,

király

795 körül Bánk föl

^

és Albrecht

a ki 1797-ben Der gerechte Andreas

czímü drámai költeménynyé.^ Mind ketten a regény után indultak, de úgy látszik, hogy Bonfinit is ismerték. A balladában a meráni berezeg neve Henrik, a Bánk nejéé Hedvig, míg a drámai költeményben ez Buria, amaz Ottó nevet nyert. Mind kett csekély érték költemény, de mégis jobb a regénynél.

^

A

ballada egy kissé

Nicolay összegyjtött müvei 1792

és Stettinben jelentek

frivol,

— 1804

de a

Berlinben

meg.

Trmniner der Vergangenheif, aus ihren Ruinen ans Licht gebracht. Von Albrecht. Hamburg, 1796. Fünfte Trümmer (236—260). '^

lay

hoiTzeg jflIomzifHÓboii tiihUó voiuÍHok vannak; a ílnímai ktiltfiiK'ny a licrczííg merényt" után kez(löílik,

a királyn

Korban

tiU'gyalja,

csak

néhány

a fösnlyt Háiik óh ntje iunv.o-

a király naííylolküségóro helyezi.

láHjíi-a 8

hogy nuir

kes,

nu'g^^'yilkoliÍKát h

hogy a

r

királynt"

külföldi

földolgozók

is

lOnle-

érzik,

bünÖHSógc vagy ártatlansága

szerint a cHelokvony központjának változni kell.

Lillo tragédiájában a királyné a föbünös s egy-

szersmind a niü lan a királyné

hse s

a német regényben

:

Ottó emelkedik a

mü

ártat-

központ-

körülménynek a Bánk bukását is magával kellene hozni. Mind e kísérletek csak azt mutatják, hogy Katona fölfogása, a ki Bánkot

noha

jává,

e

válnsztá hsül, s a királynét lírtatlanná, de egy-

szersmind annyira gyanússá

tette,

hogy Bánk

boszúja ellene fordulhat, nemcsak legeredetibb,

lianem a legtragikaibb fölfogás a

is.

Minden

sok tragikai elemet rejt magában

tiírgy

csodálkozhatni, hogy egy Edujíi-d,

magyar

Sopronból 1793-ban

ifjú,

esetre s

nem

Lakfalvy

fölszólította Schil-

hogy dolgozza föl Bankot tragédiává.^ Katona nem ismerte Bánk külföldi földolgozóit s a német regényt is csak akkor, midn már

lert,

'

E

levelet

1877-ben. czliii

elöszöu

Heiurich G.

mvében,

a

bécsi

Neue Presse közölte

Bánk bán a német

höltészeiben

szintén egész terjedelmében közli.

138

megírta

mvét

és

javításához

De

fogott.

jól

ismerte a krónikákat és történetírókat, a kiket,

akkor ismerni

mondai

része

zonytalan

épen

lehetett.

Tudta

,

mi tárgyának

vagy benne többé-kevésbbé

bi-

mi megállapítható történelmi tény, mert homály lebegett az egész esemé-

s

azért,

nyen, igen liáladatosnak tartotta földolgozását,

mert

mind a mondát,

czéljai szerint használhatta

mind a

E

történelmet.

két elem összhangzata

szülte tragédiája alapeszméjét, a

mind maga

a nemzeti fájdalom húrjait

kora,

halála

hogy

a kor

is

egj^szers-

így vonzotta Katonát, az arany bulla

melynek miniegy elzménye a s

az idegen befolyás megtörése.

hazafi érzését követi,

emlékét idézi

ha

e

kii'ályné

Úgy

hitte,

küzdelmes kor

egy csöndes korban, mely már

föl

magáról az alkotmányról az

mely

is érintette.

is

megfeledkezett, ha

idegen befolyás és nemzeti visszahatás, az

alattvalói

hség

és ellenzéki kötelesség összeüt-

nemzedéknek

közéseit rajzolja oly

mind ettl

elszokni.

érzés szülötte

A

Katona

,

mely kezd

költi lelkesülés és hazafi tragédiája, de

nem

dráma, mert elemei mérséklik egymást

másba olvadnak. Az esemény idejére nézve épen nem Bonfini mondáját

s

nem

a jeruzsálemi,,

galicziai hadjárat alatt foly le a tragédia,

1

irány-

és egy-

követi

hanem

a

2 1 3-ban.

De Bánkra nézve a hagyományt fogadja el s nem

a

I ;{'.»

töi-tónülmct.

A

inü hÖRe IJánk h hogy ti'iigikaivá

vállíHHHÓk, szüksóges ti}^

jii-tutlansiíf^a,

nyrk

mi

a királynénak bizonyos pona külíMibözö vólcmé-

által

Katona niog

ininU'j^y kifjíyciililti'tní'k.

gyözödvo

teljes

volt

bnÖHKégéröl, de költi czélja

nónii kcj^yolet, Irgalább

h

magára a merényrt' nézve, «üly öcsék között

ártatlanságát javuHolták.

—

mond elszavában Katona méljük igen íingyalnak, nem

—

Gertinidist se re-

szolgálhat nagy hogy ö anyja egy szent sztízuek (Erzsébetnek), mert ez nem neki köszönheti nevelését, a midn még kicsiny korában i'lvitték a thüringiai berezeg számára és egy klastromban neveldött. Csak mély tiszteletre méltó állapotja az mely engem valamennyire

védelmére az

is

,

,

mentségére kényszerített. »

A merényl

nézve azt a véleményt fogadtíi

el,

herczegre

hogy az Ber-

thold volt, mert Eckbert és Ottó követték Endrét

jeruzsálemi útjára s ha ezek lettek volna a merény-

lk, I^ndre bizonyosan nem trte volna meg ket

maga

mellett.

ban —

«I)e

bezzeg

a sima Bertliold

mátkáját

azt hírlelte,

s

— folytatja elszavá-

Ez elször megcsalta hogy neki a szfíz Mária !

megjelent álmában és a szüzességre mtvén (ha

nem késn)

papságot javasolt. Mihelyest Gertra-

dison a szerencsétlenség megesett, senki sem tudta

hova

lett

;

András keservesen panaszkodott ellene

a pápánál, mert útiköltségre meglopta a kh'ályné

140

Többé be sem bocsáttatott az országba múlva már Ugrin lett kalocsai érsek. Öt esztend múlva megengeszteldvén a jjápa,

kasszáját.

és kevés idö

fpapnak

ötét aquiléjai

meg. Katona ide üt

ki.))

vinni

s

vitatása

is

tette (Iá 18) és ott is holt

(Hist. Crit. T. V., p. 314)

Mindamellett egy érseket színpadra

épen

eltte, mert e

ily

szerepben, ízetlennek tetszett

minden

czélzás nélküli adat köny-

nyen mint egyház -ellenes

izgatás, az egyes sze-

mély, mint az egész rend képviselje tnhetnek vala

nek

E

föl,

mi

távolról

sem

tartozott a cselekvény-

se alapeszméjéhez, se történelmi hátteréhez.

mellett se Berthold, se Ottó

nem

voltak törté-

nelmileg nevezetes egyéniségek, jellemre nézve

sem sokat különbözhettek egymástól, s évkönyveink sem egyeznek meg, hogy a testvérek közül melyik követte el a gonoszságot. Ez okból Katona megengedhetnek tartotta az Ottó nevéhez kötni öcscse esztelenségét.

A

hatta Benedeknek, a többit szerint írta és

nem írrégi mód

nevekre nézve, minthogy Bánkot

nem

:

Petur, Endre,

is

mind a

Soma, Mikhál, Solom

András, Sámuel, Mihál, Salamon.

A

hi-

változandók lévén, a bán név mindeniken rajta maradt s a mostani gróf vagy báró nevet pótolta. Azonban az meglep, hogy Katona, vatalok

is

a ki tárgyára nézve annyi krónikát és oklevelet fölkutatott,

müve els

kidolgozásakor semmit

lil

8em

tudott

sAról,

Simon

és

Mikhál spanyol származá-

valamint arról som, hogy Bánk neje ezek VviVv^

liú^Mi.

Kt'/.aibiin

mindc/t

nicfítalálliatta

volna, a ki krónikájál»an ('Ihall^atja ugyan Jiánk

de a függelékben a jövevény nemesekrl

esetét,

fejezetben,

K a

szerint kiki't

bven

elóg

Simon

és testvére

Martinsdorferoknt'k

gyei Nagy-Márton,

nél

emlékszik

is

meg

írt

rólok.

Mihály nemzetsége, hivnak (Sopronmo-

Ma rtensdorf helynévtl, Fejér-

némely okU'vélben riHa Mortun) Imre király

idejél)en az lu-ragoniai Constantia királynéval, a ki

Imre király felesége

volt, jött

be Magyaror-

szágba, nijigokkal di-rék vitézeket s igen díszes kiséreti>t

hozván. Spanyoloi-szágban atyjok Simon

nagybátyjok Bertran egy hatalmas föúiTal viszályba keveredtek, egy csatában legyzték, és

elfogták, megölték,

mi

által ellenségeskedést

von-

ván magokra, Constantia királynéval örömest Imre király szívesen fo-

jöttek Magyarországra.

gadta ket, széles és

b

hbéri jószágokkal ado-

mányozá meg Magyarország különböz részeiben. Mivel pedig e nemzetség Spanyolországban több várat

nev

bírt,

melyekben azonban egy Bojót

a f, azért Magvar országon legels szállá-

snkat Nyergedszeg körül (ma Nyerges- Újfalu Esz-

tergommegyében) ^o/ó/nak nevezték (ma Bajót falu szintén Esztergommegv'ében).

Elhozta volt

Constantia királyné maííával Simon és Bertran

142

nevezet húgát is, oly szép

gróf Tota

leányt, a kinek párja alig volt.

(Bánk) herczeggel, Konrád

Martinsdorf faluval együtt

kapván Imre

E

és

gyönyör

leány Benedek

fiával,

kelt

egybe,

már jegyajándékot

is

királytól és Constantia királynétól.

Fejérnél két diplomában is elfordul Bánk nejének neve mint Tota vagy Thota. Katona ezt nem tudta, de ha talán tudja vala mellzi e szokatlan nnevet. Azonban az is, els kidolgozásban nem a Melinda nevet használja. «Bánk feleségét Adelajdúgy mond nak neveztem. Cséry úr Ottója, még akkor nem jött kezemhez. Azután akadt egy iromány is kezembe melyben az van hogy Michael és Simon Micz bán sj)anyol testvéreknek volt egj'' világszerte híres szépség húgok, kit Benedictus (Bánk bán), Konrád grófnak a fia, vett el, elisme-

—

—

,

rem

,

tehát Melindát síDanj^olabbnak és hiszem,

hogy Müller úr regény

írója)

lásában. dálkozni,

(a

Cséry

által

fordított

német

szerencsésebb volt nevének föltalá-

Nem gyzök a véletlenségen eléggé csomidn Mikhált és Simont ide kevertem,

a nélkül, hogy a vérséget gyaníthattam volna is.»)

Az els

dása volt

;

javítás tehát a

Simon Micz bán betoldása

beni

;

Melinda név elfoga-

a második a spanyol származás és hét gyermekérl szóló

a negyedik a prológ kihagyása.

munkámban

monda Elb«

— mond Katona — annak ro-

143

vására

líogy

,

a német berezegek közül miórt irtain, mely tíih; ,

vettem Ottót, egy elöversengést

van A/,

ifjú VíTeiii gfízevol,

okot

nék,

itt is

jelenteni,

hanem mintegy

negt'ddí'l óh fcHzclgÓHHpl.

nem mintha

oktatni akar-

csak emlékezetébe liozni az

olvasónak ». Magánbeszéd volt-e a prológ, a

valamely személye

m

által eladva, vagy piu-hcszéd

a közönséget és költt képvisel allegóriái sze-

mélyek között, mindezt nem tudhatni. /ífw/ríjában említ ugyan egy a prologban

Mtntor

nev

]íiíi*ány szerej)!/')

személyt, de hogy egyedül mon-

dotta-e ez a prologot, vagy mással vitatkozva, azt egészen elhallgatja. Ug>' látszik,

a bevezet jelenetet

is

hogy Katona

Ottó és ]3iberacli között a

másodszori átdolgozáskor

írta.

Legalább a

szerint a tragédia a királyné báljával

A

Rostti

kezddött.

többi változtatások- és javításoki-a nagy

A eselekvényen nem változtatott

részt Bárán}- bírálata serkentette. és szerkezeten

valami lényegest

hanem mint a képíró bevégzett müvén, egy-egy vonást még inkább kiemelt, ide több

ugyan,

fényt,

oda több árnyat vegyített, s töprengve is. Bárány legtöbb

vizsgálta a legapróbb részletet

megrovása a kifejezések határvagy durvaságára, a nyelvtani vagy verselési hibákra vonatkozik. Katona nem elégedett meg azzal, liogy majd mindligyelmoztetése,

zatlauságííra, köznapiságára

azt kijavítsa,

a

min

l);u'átja

megbotránkozott,

14t

hanem maga dókat

ban val,

is.

Ha

is

keresett és talált

idézett helyeket a látjuk,

még más javítan-

összehasonlítjuk a Bárány bírálatá-

hogy

m

nyomtatott példányá-

tekintetében némely rész

stíl

ment át s az eredeti gondola nemesebb s általában hangzatosabb ki-

tetemes javításon erélyesb,

Bárány egy pár lényegbe vágó Különösen megrótta Alelinda esetének homályosságát, azt állította, hogy az

fejezést nyert.

kifogást

nem

is

eléggé

tett.

átlátszó

,

s

nem

tudhatni

vajon

:

Ottó elkövette-e a merényt vag}^ csak akarta. Katonának igaza volt, hogy nem fogadta el e megrovást. A merény elég világosan ki van fejezve a mben s a nagyobb világosság csak az Bárány azt is hibáztatta, hogy ízlést sértené. Katona bizonyos pontig ártatlanná tette a királynét.

Ezt kétszer

is

megrója, de megrovását a

m

harmadszori átolvasása után visszaveszi. Azon))an az okot, a

mely

ezt szükségessé teszi

tragikumára nézve, épen

nem

fogja

dik fölvonás nagy jelenetében,

föl.

A

melyben Bánk

megöli a királynét, szintén hibáztatja

e sorokat:

Már úgy születtünk mint a szegény Emberbarátink kárán tapsolók Hiszen, ha hét az útczán hétszer elEsett, azon szint' annyiszor kaczagjnk Magunkat el. A szánás akkoron Jön csak, mifln látjuk, hogy egyike Többé

felállani

nem

tud

!

Bánk

negye-

li.-,

jellemz ugyan Gertrudra, de

Szcrinto e beflzéd

nézve

lijínk iiKlulatjiiimk ciiM'lkí'déHcre oh/S h

kai éH par<^íliai.

oda

,

de a félreértés

sorokat,

rótt

lépkell,

nem tra«íikai, hanem komiKatona megluif^yta ugyan a meg-

nem mc^nízó

ez

nem

mintliogy a kinilyncnak ekkor nevetni

kikerüléKe végett

a Hzinészn/i utasiíjísába, llog^ Gertrúd

tette

komoran néz

]3ánkra.

Nevezeteflel)l)ek

alaposabbak

és

is

azok

a

megjegyzések, melyeket litU'ány egy pár jelenet

nem

elég színpadiasságára vag}' némelj' a han-

zavíU'ó mellékkörülményekre tesz. így mindjárt a harmadik fölvonásban hibáztatja mint

gulatot

alantjáró mozzanatot, hogy a l)ezárt Izidora dö-

römböl

s

a mély búskomorságba sülyedt

nyitja ki neki az ajtót.

A

kijavított

szakítja föl az oldalajtót s

A

nem

Bánk

mtíben Izidora

liiíuk nyitja ki.

negyet\ik fölvonás végén úgy látszik

Myska bán míg

a királyné siránkozó gyermekeit védte, a Solora segítségére díi'sérte

s

fölvonás

is

jött.

E

rövid jelenetet Bái-ány

csak azt hibáztatta, hogy a harmadik

Myska bán megjelenémi egyhangúnak látszik. Katona

gj'ilkolással és

sével végzdik, a

kihagyta az egész jelenetet, bár

mal

elbeszélteti

s

a királyfiak

kopoi-sójánál jelennek meg.

fölvonásra

Katona Katona

tett

föl

is

JtSzsef ús

késbb Solomis

csak anyjok

Különösen az ötödik

megjegyzései alaposak, melyeket használt. Bink

híhíjíL.

Tgy

látszik,

az ötödik '^

140

föl vonásnak

elején

hosszabb volt

Simon

és

Mikhál jelenete

mindketten kegyelmet nyernek.

s

Bárány megrója e jelenetek hosszadalmasságát, mert mind Simon, mind Mikhál ügye csekély a királyé- és Bánkéhoz képest s a királynak némely kifejezését is hibáztatja. Katona megrövidítette e jelenetet,

módosította a király beszédét

s

kegyelmet sem ad egj^elöre a két testvérnek.

Azonban igen helyesen Báránynak azt a tanácsát nem fogadja el, hogy Mikhál Bánk gyermekével csak Bánk megjelenése után lépjen föl, mert akkor nem kaphatta volna el az elszántan megjelen Bánk a király melll gyermekét a sejtelem fájdalmas fölkiáltásával, mely oly jól illik a jelenethez. Az els kidolgozás szerint Petur is megBánk vezeti föl mint jelen e fölvonásban. kínzástól összeroncsolt megvagdalt, vérz s a ,

haldoklót. Ezt rosszalja,

st

kigúnyolja Bárány;

részint azért, mert Bánktól a figyelmet elvonja, ré-

^"

szint pedig azért,

mert bajos a színpadra hozni egy

vérz, megkínzott test embert.

«

Ezzel

?

folytatja — több halott leg^^en a színen

p

és

r J;^

Bánk bánné

elég.

Ha

tételül Petur életének

!

is

—

Gertrúd

a boszií álló sorsnak elég-

elmúlni

kell,

elég vala ezt

per narrativum említeni. Atkozódásai és sokáig

kimúlása épen helytelen és a ráuberjátékban jól

iánban nem. «Az els kidolgozás szerint Izidorának is nagyobb szerepe volt az

állana, de

íl

2?á?í/c

w, (itödik

fölvonásban. Ezt

Katona ós

dosította

is

szomn'hányást

Izidora indulatos

(Ictilt'g

Bárány tanácttára móEro-

szint* oly tapintatosan.

tesz

a

királynak, hopy (iertrud gyilkosiínak niegkcgyelniczott.

«Efíy asszonynak bolcpörlcse csakufjyan

kidlenu'tli'n

— mond liárány —

itt

a szép

s

fo-

lyást elrontja, a nyn/^pontot a játókban confun-

Ezen dolog csaknem olyan, mintha valaki ügyét a hétszeniólyos táblán nálnnk t'lvesztvón,

dálja.

Izidorának

ismét a királyi tábhü'a appellálná. sebes könnyeket, egy

végs

kihangzást fájdalmá-

nak, csöndes, de mellékes panaszt lehetett volna

még

adni, de iigy

nem, hogy minden

ott állókat

isniet megzavarjon, a királytól pedig vi executivse

potestatis

:

«E1 a dühössel!*

még

el

páran

is

csoltassék.

De Bárány nem magasztal és lyesli,

hanem

csak hibáztat, gáncsol,

bámnl

is.

A

tárgy választását he-

a tervet jól átgondoltnak és mestermódon

kivittnek nevezi.

Különösen magasztalja a máso-

A

dik föl vonást s a negyedik nagy jelenetét.

lemrajz szépségérl egész lapokat helyt

ír

s

jel-

egy pár

Ks mily szeszélye, gúnya a Ez az ember, a ki Bánk bánt korában

behatóan.

sorsnak egyedííl

múlva,

!

méltányolja Magyarországon, húsz

midn

a közönség

is

fordul s hirdeti, hogy Grillparzernek e tárgj'ú

gédiája sokkal

sikerültebb.

év

méltányolja, ellene

Ugyanis

ti*a-

1836-ban 10*

148

megjelent Árpádház czimií drámájához

ban így sóhajt

föl

les viszontagsága

szorult,

írt

elszó-

«Maga J3ánk bánunk, a

:

je-

honi hös, Grillparzer kezére

hogy eposz vagy dráma alakjában

jól

léphessen ki a feledségböl, valamint Zsigmond király álmát a sléz Börnstein adta».

Aztán a

m

magát a jeg^^zetek között: «Nem feledve a boldogult Katona József úr Bánk bán mvét, mely több évekkel, mint amaz kijött, de a történeti cselekvény bökkenje, eltere, titka kerülve s mintegy homályba leplezve végén így magyarázza

s

úgy

zve

ki

látszik a shakspeari

humoristika aífectáltan

van. Grillparz értl 1830-ban kiadott: Bavc-

hanua, der

treiie

Diener seines

Flerrii.

Traiiersjnel

5 Akt. Halirschtöl megrostálva, a mennyire regényesb, a történeti cselekvény ingeréhez vagy

kához közelb

tit-

jár.»)

Szegény Bárány húsz év múlva az

nem

sejtette,

hogy

újal)b

Grillparzer-mániája ellené-

ben a német kritikusok

is

elismerik Katona tra-

gédiájának fensöségét a Grillparzeré fölött legalább egy pontban, tudniillik a tragikai és drámai fölfogásra nézve.

németre

Valóban a mióta Katona a német kritikusok

fordították,^

mvét Grill-

parzerröl szólva, ritkán hagyják azt említetlenl.

^

J.

Der Baniis Bank. Tragoedie

Katona. Dentseh von

A(le)lf

in füuf Aktén,

Dux. Leipzig, 18ö6.

von

\vu

Miilön iSíKl-luin

ijh

ISSl-hon (irillparxcr trago-

újra színpadra korült, a Neue Freie

(liuja liccHbtMi

PrcHsc HzinkritikuHa Speidl LajoH két ízben róla, H at()l>l)i>k között rzcket liáitk

írva,

nem

biíiijii

hogy mint

nyörködtt'KBc a

íh írt

mondotta: "Katona

puszta költemény, csak azért

cHÍlIogó jtsthetikai tzijáték g}'ö-

nézk

nem

szemét,

mü

c

az ö

rlietor-költöi jelleménél fogva az érzületre hat s

a lélekben tövist hagy

nyegesen

népe szelleme

költ("»t

háti-a,

gyakorlati czélt

sugalmaira

s

nem

mely ingerével

mozdít

szállotta

csoda,

meg

lé-

A magyar

elö. ,

hallgatott

hogy a nép magára

is-

mert benne. Katona tragédiájnak, bár más tekintetben mélyen alatta áll GrillpíU'zer költeményének, az az elnye mégis megvan, hogy hse (U'ámai

követ

s

el,

minthogy a királyné megölésével

bnt

az erkölcsi hatalmak körébe esik, melyek

büntetnek és kiegyenlítenek, egyszersmind tragikai

is.

Bánkja egészen epikai alak, a eltalált regeszer hangon eladott

Grillparzer

ki csak egy jól

elbeszélésben indíthatja

De vajon

meg

Grillparzer

szívünket.

Bánkja

megállhat-e

mint epikai alak is? Bajosan, meii; a mi költöietlen, épen oly kevéssé van helye az eposzban, mint a drámában. Ez a Bánk a kötelesség- és hségnek nem hse, martyrja, mint némelyek hiszik,

hanem

valóságos torzképe,

reánk a servilismus hatását.

A.

s

ezért teszi

költ bizonyára

150

nem

ezt czélozta, de annál rosszabb reá nézve s

épen azért elhibázott alak nemcsak a dráma, is. A német nagy eposzban Eüdiger szintén a hség képviselje, de nem úgy mint Grillparzer Bánkja. Ez küzd magával és legyzi magát. Grillparzer hse nem küzd, neki nincs szíve, ez egy abstract ember 8 e mellett nevetséges. Nem német hs, hanem egy német kicsinyes bureaucrata, a ki betölti a

hanem bármely mfaj szempontjából

kötelesség formáit, de ész és szív nélkül. is

mvel

ez a

Bánk bán? Mindjárt

midn

netben,

az

De mit

els

útczán gúnydalokat énekelnek reá, mint vén Ottó emberei

s

jele-

az elutazó királyhoz készül, az

Ottó

reá, szolgáját leszidja,

férjre,

köztök van. Mit sem hajt

is

hogy

a király sógo-

Ottót,

rát, észre venni merte a gúnyolódok csoportjá-

ban, neje boszankodását királyt

sem

pedig a téig.

is

rossz néven veszi s a

figyelmezteti Ottó

szemtelenségére,

helytartójává nevezi ki visszatér-

kii'ály

Összeütköznék-e mindez alattvalói köteles-

ségével?

A

királyné tanácsot tart

s

Bánk eladja

az ügyeket, a királyné unja, gúnyolódik vele,

tánczünnepélyre készül kihallgatását.

javában

f oly,

Bánk

reá bízza a folyamodók

az ünnepély

rokonai figyelmeztetik Bánkot, hogy

föltnen nem baj, maga Ottó

s

teljesíti is ezt;

udvarol táncz közben nejének; neje

j

mintegy oltalmát kérve,

visszautasítja a tánczhoz, neki dolga van, a fo-

151

lyaiiiodokal kell Kiliallgiitnij

ÖHHZcvcHZctt ckc-

'iiz

ItMlrki't kilx'kilni. "\Tij()n níliKlczt

kivánja-o K'RHrgót,

íiz

alattvalói

ha dolgát

ha jelcnlétévol az

o^'v

okvctctlen incg-

hÜBÓg? Megszegné kötepiír

óráig

inincpi'lyt'n

félbi'

hagyná,

oltalmazná nejét

vagy ópon haza vezetné? Menjünk tovább.

]ijink

Ottó szobiíjába csalva, hogy az crÖKzakot kike-

nejt>

rülje,

megöli magjít. Péter és Simon rokonai Ottó

letai'tóztatását követelik.

ket 8 midn

Bánk lázadóknak nevezi

csakugj'an föllázadva ostromolják a

maga menti meg nemcsak a kigyermekét, hanem Ottót is. Azonban

királyi palotiít,

rálynét és

véletlenségbl Péter elhajított tre, melyet Ottó-

nak

szánt, a királynét éri. így hal

Vajon

nem jobban

meg a

királyné.

megegyezett volna-e Bánk

alattvalói és helytartói kötelességével,

ha a király

hazajöttéig Ottót letartóztatja s ezzel a lázadást lecsöndesítve, egyszersmind a kii'álynénak szolgálatot tesz ?

is

jó

Egy szóval Ottó épen ugy nem

való epikai alaknak, mint drámainak s híisztalau

a bécsi kritikusok erlködése.

Egy másik német nél

s

ki'itikus, ki jelesb

Speidl-

egyszersmind irodalomtörténetú'ó, Scherer

Vilmos, szintén megemlékszik Katonáról.*

is

* Vor/nííje und Aiifsuize zur Gcschichfe des geistigen Lcbcns in Deutschland und Oeaterreich. Von Wil-

helm Scherer.

Berlin, 1874. 247. S.

152

di'ámaibb- és tragikaibbnak találja Katona Bánk-

—

—

mint a Grillparzerét, bár a mint mondja örömestebb fogná pártját a német és nagyobb költnek. Azt is kiemeli, hogy a két dráma igen

ját,

jellemzi a Lajthán túli és inneni érzületet és cse-

lekvésmódot. ((Katona tragédiája

— folytatja —

A magyarok legjobb drámáj oknak valóban egyes nagy szépségei vannak,

nevezetes mtí. tartják s

melyek sejtetik, hogy egy nagy, föl nem használt ervel állunk szemben. De egyszersmind ki kell mondanunk, hogy a mü technikája különösen ügyetlen, minden sejtelme nélkül a jellemzésnek, jelenetezésnek és következetesen sztt cse-

A személyek benne örökösen jnekmennek, a hogy épen a költnek tetszik és szigorú indokolásnak semmi nyoma. Épen nem csoda, ha a gazdag ii-odalmú német író fitymálja *a szegény magyar irodalmat, épen oly kevéssé, mint ha a még gazdagabb angol lenézi a németet. Carlyl a Német dráma kovácsok czímü tanulmányában szintén így nyilatkozik lekvénynek.

Grillparzerrl, a kit félig-meddig a német dráma-

kovácsok közé soroz. ((Személyei

— úgymond —

színpadi automaták, a kiknek csak mechanikai életök van. Tulaj donkép Grillparzer képtelen va-

lamely jellemnek

is,

elárulja

vagy tárgynak költi

életet

ha más módon nem tenné tehetségének prózai lényegét. Szemé-

kölcsönözni

s ez által,

I5:{

lyi'ihmi

vun ugyan bizonyos njórtckíi inetupli^HÍ-

kui iga/isájí, Hzaz Hzervfzi'tók

jól

megy, de

goknak

ólö

tudományoH és emberre alakittisa e

kovács föladata,

része hílektuni

o{,
tekintetben megfelel a mtÍKiknak

k

eddig minden

éhittclcn sajátsá,

nem

a dráma-

hanem a drámaköltöó».

Bizo-

nyára szigorú és ha Grillparzer összes müveit tekintjük, igazságtalan ítélet

is,

de tíivolról

sem

oly igazságtjilan, mint a Schereré Katonáról és

semmi esetre oly értelmetlen s önmagának mondó. Sc'lierer nagy drámai tehetségnek

ellentartja

Katonát, nagy szépségeket talál tragédiájában, s

mégis megtagad tle mindent, a mi cselekvény és jellemrajz tekintetében figyelemre méltóvá tehet

Yan-e ennek értelme,

logi-

Grillpai'zer tragédiájában csak

Bánk mi

valamely drámát. ka-e ez?

Ks vajon

alakja elhibázott jogosítja föl

sa

többi sikerült-e? Vajon

ama másik német

kritikust, Speidlt,

hogy a föalakon kívpl minden tekintetben sikerültebbnek tartsa Grillparzer müvét a Katonáénál ? Ottó jellemrajza épen oly elhibázott, mint a Bánké. E berezeg ggös, makacs an-a,

és elhatárzott ifjú s

mégis a

midn

veszélybe döuti, gyáva, tehetetlen

furdalva

félrültté

válik,

s

majdnem

a kii-álynét az önvádtól

Opheliává.

Vajon értjük-e a Bánk és neje közötti viszonyt? Vau-e igazság és élet a többi alakokban is ? A

154

nem nem a

cselekvény

vész-e posványba? Van-e benne

korrajz,

középkori magyar

életé,

hanem

általában az európai középkoré?

Valóban Grillparzer

írt jelenet,

technikai készség és szép verselés.

németeknek Grillparzerjöket életrajzát.

van nagy

e tragédiájának alig

több érdeme, mint egy pár jól s

De hagyjuk

a

folytassuk Katona

V. h'iilinia

Itiiiik

hón j'iritdsnn

tlohjKzik.

S:itii>ii(lni

tihorjti

riniii.

Kiiittják. Kikfh'Kf a cniKiira rlhn. 'lortnulmi rs írsUu'tiktti tmtúlviánijiii.

Kicknnftrf

m<-;iy tn nírosi ahii/ijrfd

IhíiU kiniii>miitj
]'i>i:iinija

tatik.

akur Inmi. Udiik

várDHu lanti.cMnii4i ajánlja. TixztflH-

Kúfaliidy Karol íjhoz.

]'dri)»i aliiijijirMt'

rála^z-

liirataUmkodim 1820—1630. Halála.

Katona, úgy látszik, hónapokig javítgatta müvét; mert semmit sem akart elmulasztani, a mi

tle

telhetett.

A

becsvágy és sértett önérzet egy-

aránt szenvedélyessé tették. Elégtételt óhajtott

venni mellöztetéseért, elö akarta adatni müvét,

hogy a közönségtl nyerje lyeket

bírálói

ki

megtagadtak.

azon tapsokat, meSzerénysége

nem

zárta ki önérzetét s valahányszor kiemelkedett

csüggedéséböl, bár habozva, mindig bizonyos ne-

mes büszkeséget szegezett a csalódás és balsors ellenében. Ez s a hazafiság tartották fönn, a meddig föntarthatták, és semmi más azon számos tényezk közül, melyek befolynak az írók Élbeszédében szégyen nélkül hogy müve figyelmet sem keltett. E nyi-

tevékenységére. vallja be,

latkozatában több a büszkeség, mint a szemre-

hányás; mintha mondaná:

müvem

ért valamit.

156

ti

eldobtátok, köszönöm,

most többet

alkalmat adtatok jobbá tennem.

tevékenység

pillanataira

e

a

De

ér,

mert

az önérzet és

csüggedés napjai

következtek, melyek inkább szokták látogatni a

nagy, mint a csekély tehetség irókat.

azon csapásokat,

önmaga

midn

is

érezte

a tehetség egész erejével

ellen fordul s a kétely

minden

áldást

átokká változtat. Azonban ekkor csak néha lepte

meg

e betegség: az erö és tehetetlenség, a

hö vágy

és eltompúltság, a megalázódás és kevélység sivár

melancholiája.

Késbb

Most csak közeledett

egészen martaléka lön.

feléje a

remények ösvényén.

Sorsa és önmaga akarták úgy, hogy darabonként törjék meg hite, büszkesége, erélye, mert kevés

támadó er és semmi abból a szilaj mely óhajtani szokta az akadályokat, hogy gyzedelmeskedjék rajtok. Az 1810-dik év elején már egészen készen volt benne a

elszántságból,

volt kijavitotfc tragédiájával, épen akkor,

midn

gróf Brunszvik Ferencz, a pestvárosi szinház ha-

szonbérlje, a székesfehérvári színtársulatot Pestre

magyar eladással magyarság barátait. Az ela adások sora május 3-kán a Kisfaludy Károly 'Tatáraival nyilott meg. A fvárosban újra megszólaló magyar Thalia minden eddiginél nagyobb lelkesülést idézett el. Mintha mind a színtársulat, mind a közönség megváltoztak volna. Amaz hivta meg, hogy hetenkint két

örvendeztesse

meg

irw

líítazott, omez buzgóbh lön. A színminden zugában megtelt s íiz új színm rop-

mttvésziebbnok híiz

pant tetszésben részesült. Kisfaludyt a színpadra akarta vonszolni a nép, liogy nn'gkoszorúzza

benne az egyetlen dnituaírót, ki nemzetét lelkesíteni kt'pes. Katonára nagy liatiissal lebetett o jelenet. Senki sem örvendett nála jobban e szokatlan részvétnek a drámai

mvészet

iránt,

bizonyára fájdalmas érzések borongbattak íme, a miért

IS

éveken

de

lelkén,

biába küzd, egy más

át

mi tül)b, egy csekély hogy mve színremelynek tagjai színtársulat, bozatnlát siettesse. A közt sok régi barátjára és ismersére talált, örömegy pár bet alatt kivívja,

becs mvel. Ez

mel fogadta az

is

egy ok

s a

volt,

de a legjobb akarat-

új tragédiát,

sem adhatta elö. A censura mond a Tudományos bánom tal

—

megjelent

meg

értekezésében

az eladásra,

Miért?

—

*

hanem

betiltá.

•Bánh

Gyiíjtcménjihen

nem

engedödött

csak a nyomtatásra.

Királyné-gyilkolás

Vagy hogy

miatt?

érz ember keseren fölszócsak mivel Bánk bán nagysága ? Nem azért, lal meghomá'yosítja a királyi házét. Teszem már helylyel-helylyel az !

most (noha

ez inkább a reeensióra,

mint a cen-

suráni tartoznék), hogy Bánk, kinek lépései alatt

reng Magyarország, sokkal csekélyebb volna:

'

Tndnmi'imjoft Gyííjfemt

uij.

1S31. IV.

1;.

nem

17. lap.

158

a másik extrémbe esnék-e az ember és a censura, ha azt hengerítené elé, hogy egy hitvány jobbágy mikép döfhet egy koronás fbe ? Holott így egy hatalmas, egy királyi Bánk nem mint jobbágy öl,

hanem mint

élet-halál

ura hazájának és becsüle-

tének teszi meg, mint vetélked vetélkedjén, a

maga erszakos

E

áldozatját.

csapást nehezebben trte, mint azt, mely

bírálóitól jött. Szenvedélyes

censura ellen

s

élességgel kel ki a

drámairodalmunk fejldése egyik

— — ha valahol, úgy bizonyára

föakadályának nevezi. «A censura idézett helyen

folytatja az

Ma-

gyarországban nyakát szegi minden szépnek és

nagynak (drámákról szólunk). Annyira határok közé tétetve véli magát a censor, hogy maga ezek köri határozatlanságba esik. Az elöljáróság kiadja ugyan neki a zsinórmértéket, moly mintegy ezen épülhet: hi.t, felsöség és szemérem, de tartván attól, nehogy lábát megüsse, félelembl irgalmatlanul kaszabol. Nem azon sopánkodom én, és

hogy egy agyafúrt ficzkónak vallás, fejedelem ellen való hánykódása meg-

fkép a papság

zaboláztatik és játékában egy útczabeli korcsot

hajat borzasztó káromkodásokkal zálhat,

caracteri-

vagy egy buja metsz a szemérmet

lengérre

nem

mattatnak

hívség

nem

le,

író

pel-

kötheti, de a századok lelkei nyo-

ha azokra az egyébként legigazabb mostani körülmények köntösét

a

ir/j

kónytelon ORRatni. gí't

Midn

én egy erkölcstelensé-

utáló Ki'licy.iamist indiiliitjának ill polczáni

niidön ogy Jiiink bánt megölt Ixicsületcnok

viflzok,

hogyan BZodlioBsem én kiÉn vagyok Bánk, mikép lehessek Fcliczián, én csak trón vagyok het mértékben is az, ha minden harmadik föl-

omludokini

fölállítok,

szabott kótára fájdalmamat?

kiáltjísmil

a gondolat, hogy csak író vagyok, kiver

énembl ? Ez nem história, hol az érzéketlen toll beszel, ez én magam vagyok, én a Xlll-dik században

élö,

hatalmas Bánk, kinek tenyerére ko-

ronák tétettek

le,

én Zách Feliczián, a ki megfer-

magyar becsületéért egy királyi háznépet akar eltörölni. A censor nem a századok lelkét,

tztetett

hanem a

jelenhez való hasonlatot (correlatiót)

tekinti; igy Petur bán,

mondhatja: zsidó,

«

aki 1213-dik évben

ezt

Görög, gubás, bojér, olasz, német,

nekem mihelyest a fejét a korona díszesíti, az, mert szent elttem a királyom és az

mindegy

asszonyt becsülöm,

de annak engedelmeskedni

nem tudok », most midn a Pragmatica Sanctio

az asszonyörökösödés,

föláll,

mit szóljon? pedig

szólani kell neki, mert az egész háborúságnak

oka a magyarok jussaiba belemarkoló és férje pálczájához nyúló királyné. Egy idszakaszból,

melyben minden magyar nemes, ekéje mellett is, ha kardját fölköté, már oly érettnek vélte magát a királyságra, mint Árpád vére, mely csak az

ir,o

eldei

sem

által tartá

az elsséget ajándékba, koránt

lehet a megtörtént valóságot a mostani kö-

—

rülmények rámájára vonni, épen azon magyar nemesség, mely hajdanában véres fogakkal, mint megannyi tribunus plebis az dörg vétójával királya elébe toppant és ügyetlen nyak-

tisztes

monda: «Nem úgy megy

rántással azt

az király

uram», most nem állíttathatik ki nevetséges nyögéssel, ha szinte késbben ezen igen veszedelmes is. No hát épen csak ezért annyi szép bájaik a régi idknek a puszta históriákban penészedjenek meg ? Igaz, hogy a példa

fogaktól megfosztatott

rossz és rosszat szülhet. Jaj Istenem

ha nem

vetik

is kikél.

soha komédiát

nem

a rosszat

ha

látnának, mégis megtennék

fertelmes munkájokat. tön,

!

Ravaillac, Louvel stb.,

ha az önszeretet

A és

példa igen szegény ösz-

magamegtorlás zaboláz-

zák az eml)ert. Avagy hát kevesebb volna a példa,

khám

ha egy

tatár

által?

Mikor Hamlet Angliában

ölettetnék

meg

saját

jobbágya

ledöflieti a

meg-

koronázott koronatolvajt, akkor P'orgács ne vág-

hassa agyon a megkoronázott hitszegettet (Kis Károly) ? Mikor a német színeken egy sváb herczeg,

Johann von Schwaben, megölheti

tatott jussáért tulajdon vérét,

eltartóz-

koronás császárát,

vagy Macbeth Angliában koronára való vágyakodásból Duncant halálos ágyba fekteti

:

akkor Ma-

gyarországban Béla ne kívánhassa fegyveres kéz-

1«1

jussíít

zcl

olflö

vagy Arl)ucz Bzinte

Andrástól,

macbothi nagyravágyásból

Kún Lászlót el ne alnem boszúlhaiják az

tathassa? iUnk és Foliczián

asszonyi becsületet és niegtiportatott jussát az

emberiségnek

?

Egy

Hunnia

Attila pedig szinte

királya az asszonyi becsületért, aluva,

vánságosan ölettetik

meg

hogy csak eszeágában

is

a

néz

éjjel, nyil-

eltt, a nélkül,

volna valakinek, liogy a

világnak legnagyobb felsége ölettetek meg. Tiltsuk

a morálsértést; ez minden gazt eltemet!"

E zett

nyilatkozat több tekintetben érdekes.

költ

azt a szabadságot követelve

A

seb-

magának,

mely nélkül valóban nemzeti dráma nem tenyészhet,

egyszersmind be enged pillantanunk költi

természetébe.

Midn azt mondja:

én vagyok Feliczián,

s

én vagyok Bánk,

hogyan lehessek

az,

ha

e

énembl, beleélte magát a letnt

gondolat, hogy csak író vagyok, kiver

elttünk

áll

a drámaíró, ki

korok, az idegen helyzetek és szenvedélyek szö-

vedékeibe

Valóban

s

lelkesülése,

idkhöz

együtt érez,

szenved személyeivel.

Katona a múltban szól.

raelylyel

ezt

Soha sem

él,

de

megeleVeníti,

lépi át

eszményi

minden

azon határvonalt,

mindig megtalálja azon pontot, mely épen úgy kizárja a múlt modernizálását, mint nem engedi, hogy csak régiségbúvári érdekvé váljék. Tragédiája

h rajza a XlII-ik

század Magyarországá-

nak, de a XlX-ik század magyarjainak van írva. Katona 36zmt

és Biink h
1

162

Személyei semmit sem mondanak, a mi a korellenkeznék, de mind olyat mondanak, a

ral

mi most

A Bánk

is

viszhangra

talál

minden szívben.

századja más, mint a Katonáé, de némi

analóg viszonyok

által érintkezésbe jö

a kett,

nem

csak az általános emberi, de a nemzeti és egyéni viszonyokra nézve is. A múlt és jelen, az

egyéni és eszményi bámulatos öszhangja olvaszt

mben

össze a

minden

részt, s képezi szervezete

alapját.

Bizonyára mindezt maga a tragédia jobban megmagyarázza, mint a költ eme odavetett nyilatkozata, melylyel se elméletet fölállítni, se íEstlietikai

elveirl számot adni

nem mellzhet,

mert. adat

nem

akart

;

de

arra nézve, hogy

Katona tudta mit ír s nem volt oly öntudat nélküli költ, mint a milyennek némelyek tartják. Egyébiránt ily költk tulajdonkép nincsenek is. Igaz, ritkán állanak el ugyan egy korszakban nagyszer költemények s kitn aesthetikai munkák, az sem szenved kétséget, hogy rendesen nem a költ az, ki azon nemnek, melyben dolgozik, legjobb elméletét tudja megírni, de következik, hogy a valódi

denek

fölött

költ ne

ne érezze mvészetét,

csak esetleges legyen vagy oly

nem

ebbl nem értse, s

ösztön mint

a madarak éneke. Ez elméletet oly költök ták

föl,

kik

min-

alkotása

talál-

minden felelsséget elhárítván ma-

ir.M

gokról, mintcííy intoni kijelentésnek íikMijiík tartani H/ioUcniök inindi'U nyiliitko/.jitiít h oly kritikiiHok fogadták

el,

kik betöltve hiszik hivatiUukiit,

ha a költök udvaronczai. Mind a költ, mind az icstheticus a szépre törekszik

a különbsép; köz-

;

tök csak az, hoj^y epyik az analysis és elmélet, a

másik a synthesis ós gyakorlat útján jut el oda, vagy jobban mondva: egyik bonczol, a másik alkot, egyik abstract, a másik concret alakban igyekszik feltüntetni a szépet.

Bizonyára két különböz

tehetség és eljárás, de bizonyos pontig egyik a

másiknak nélkülözhetetlen segéde, s a mint nem lehet képzelni valódi kritikust némi költi fogékonyság,

st er

nélkül, épen

úgy nincs valódi

költ, kiben teljesen hiányozhatnék a kritikai eszmélet.

Katonában nem hiányzott, st jobban értette a tragikai mvészetet, mint az akkori lesthetikusok bármelyike.

A

színpadon

élt és

ntt

föl s

a

mindennapi gyakorlat verítékével, a sokszoros tévedések árán vásiírolta dramaturgiai ismeretei

Shakspeare német és magyar fordítmányai forogtak kezén s e nagy költ hatását költi pályájának második korszakában meg is

jó részét.

érezni rajta. núsítják.

A

Mgondját már censura ellen

kai szempontból kel irány,

hanem a

ki,

történeti

is

javítgatásai is ta-

leginkább

ffistheti-

nem annyira a politikai hség és tragikai hatás 11*

164

A történelmet els ifjúságától fogva nemcsak az elbeszél, de a kutató tör-

érdekében. tanulta, s

mveiben

ténelemírók

meg

gedett vel,

búvárkodott.

is

Nem

elé-

a nevek és tények puszta ismereté-

a dolgok és emberek ismeretére törekedett.

Tudta, hogy a képzelem lékezet

nem

nem

alkothat,

ha az em-

nyújt elegend anyagot. Általában

történelmi tanulmányai költi lelkesülése egyik

fforrását képezték. Máskép

látott elég

kat talált

volt

meggyzdve,

magyar történelemben nem alkalmas drámai tárgyat. Katona so-

mint Kölcsey,

ki a

nem

8

egy tragédia csíráját hordozta

lelkében. Legalább idézett nyilatkozatából ilyes-

mit vehetni

ki.

Midn Kún

Lászlót és Arboczot,

Bélát és Andrást, Forgáchot és Kis Károlyt, Zách Felicziánt és az Anjouházat emlegeti, alkalmasint

dráma-terveire gondol, mintegy atyai fájdalom-

mal

ím§ gyermekeim, kiket a censura

kiáltva:

már bölcsjökben megölt S csakugyan Katona Btoik Mwja után fölhagyott terveivel

s

betiltása

általában az egész

kedtek reá az élet gondjai.

már súlyosan nehézAgg és szegényed szü-

linek gyámol

csak

Különben

drámaírással.

kellett s ez

többé

semmi sem

barát

s

az

is

egyetemi

könyvtár

Mindenünnen csak csalódások álmai foszladoztak

lehetett.

Pesthez

kötötte, legföljebb egy pár jó

s

olvasószobája.

intettek feléje. írói

jövedelme sem igen

volt.

i<;6

Nem

tartoKott a kuroB(ttt ügyvédek köxú b inkább

csak mint miÍHok Hcgi'de dolí^ozj^atott. Vó^re bzülöi iiügattisúra lS:2()-ban mogláioi^atií s/iilöföldct,

hol némi

kilátáfl

mutatkozott a városi alügyvódi

Azonban az élet és hívatalközött sem feledkezett meg annyi

hivatal elnyerhetéséro. keri'808 fíondjai

szeretettel ápolt tragédiájáról.

Használni akarván

a censura kegyelmét, óhajtotta volna kinyomatni. volt

PjZ

mindene,

érezte,

hogy ér valamit, meg egy em-

kell jnentonic az elveszéstl s legalább

lékkövet állitnia drámaírói pályája sirjához. Aztán

a kecskemétiek jó indulatát

is

ill volt meghálálni,

kik részvétet tanúsítottak sorsa iránt. Ajánlást irt

müve

elé,

versekben, földiéi képviseljéhez, a vá-

Egyszer sorok, nincs bennök sem affectatio, mi mutatná, hogy

rosi tanácshoz.

sem

hízelgés,

ajánlása csak hivatal-haj hászatból eredt.

érzelmeiben

szülföldjét

szólítja

meg a

Áradó hálás

szülött

Te

!

mely uekein oly sokat

osztogatál,

Auyiis kebeled, boI a boltozat

áll,

Melyben gyenge Bölcsöm renge Te veiUl is ez els szülöttemet el, Arass, noha szken is így, ha vetél

—

A

tanács szívesen fogadta az ajánlást, 'száz

forint tiszteletdíjjal jutalmazta

még azon

meg a költt

s

év november -I-rh városi alügyvédnek

lüö

íme

választotta.

az egyetlen kitüntetés, melyben

életében részesült!

keser

utóíz nélkül.

mint

De ez örömcsepp sem volt Müve kinyomtatásával többre

hogy csak ki legyen nyomva. Mintegy föllebbezte müvét a pályabíráktól és cenczélzott,

arra,

surától az irodalomhoz és közönséghez. Hallani

vágyott a kritika és közönség véleményét, hogy izgalmat, ösztönt merítsen belle, melyekre oly

nagy szüksége volt évödö természetének. Csalódott. Az 1821-ben Trattner költségén megjelent müböl alig kelt el néhány példány, az irodalom pedig teljes közönynyel fogadta. Mind az ex professo,

mind a

dilettáns kritika hallgatott.

sem

rövid czikkecskét

találni róla e korból

Egy ma-

radt hírlapok és folyóiratokban. Annyi mindenesetre bizonyos,

hogy Bánk bán megjelentékor

csekély figyelmet költött s alig olvasta valaki.

Katonának nem u lyatársának,

kritika

hanem

fájt,

mint oly sok pá-

a kritika hiánya.

«A

ki a

— már — említett értekezésében az arra többször szándékozik, hogy munkájának jósága a nemzet — oh de gatása a becsületes

recensiótól

irtózik

kiált

föl

hall-

által

érje el

praescriptio idejét

ez nem megy, elbb-utóbb megtörténik azw. Valóban nem hiában hivatkozott az idre, az emberek és mveik legigazságosabb bírájára; az id ítélt s az egykor számba sem vett mü, ma leg-

jobb tragédiánk.

1(.7

V,

fsa|i!isiik IcsiijtiiltaL

t'Hkiidni,

kö/.ön8éK

Minden

clli-iic

liil.'-/.(itt

vcistiiyliinik, a ccnsura, az irodalom, a

II

ogyhangúan dörögték fülébe

V(>hb; Inifívjad

ináHuak az áldozatot.

szánts és

:

Hogy mily

fáj-

dalmak közt vouúlt vissza a költi pályától, tanúsitja azon már többször idézett értekezése, mely nem egyéb, mint ingerült panasz, a legsubjectivebb munka objectiv alakban. Tragédiája megjelenése

után

nem sokára

írta lS:2l-ik év végén.

Drámai költészetünk akadályairól

értekezik,

tulajdonkép saját szenvedéseit beszéli

el.

s

Föl-

hozza, mint legnagyobb akadályt, az állandó szín-

nem

ház

létét,

meg

volt

gyzdve, hogy drámánk

a színpad és közönség közrehatása nélkül csak

üvegházi növény marad

s

hiányozni fog a dráma-

író legerösb ösztöne, melyet,

sem

pótolhat.

n3'omtatásban

tönszeren mintegy

el

Emlegeti

meg nem

mint nála

is,

semmi

továbbá drámáinknak jelonhetését,

mert ösz-

érezte, mily veszélyes, ha a dráma van szakítva az irodalomtól. « Nálunk

— mond többek közt — legyen

bár haszonkere-

sésböl vagy kártól való örizkedésböl, de nemzete

rovására játékokat venni mindig vonakodik a

nyomtató, elég áldozat az tle, ha az ingyen kapott darabot kinyomatja és az esztendkig izza-

dozó írót egy-két uyomtatványnyal Saját

úgy

müvének sorsa

kifizeti*.

lebeghetett szeme eltt;

látszik Trattner egy pár tisztelet-példány nyal

1G8

Harmadik akadálynak a nemzeti dicsemely alatt közönségünk azon érti, hogy nem a jó alkotású, hanem a

fizette ki.

kedést mondja, ízlését

teljes drámákat kedveli, mintha mondani akarná nektek nem tetszik az én tragédiám, mert Bánk nem a hazáért hal meg, söt ellenkezen, erszakos szenvedélyeinek lesz

nemzeti dicsekedéssel

:

áldozata,

Kemény Simon

ti

és Zrínyi hazafiúi

föláldozását szeretitek, nektek kell a

kában

nem

a tragikum

drámában, hanem a lyrában vagy rhetorifölolvasztott epikumféle.

A

censura elleni

és a kritika hiánya miatti kikeléseit

már

említet-

tük. Hatodik akadályul a jutalom hiányát akarja említeni.

«

Mindazáltal

gyeivé szándékát

—

— sokkal

mond, mintegy

sze-

büszkébbek vagyunk

nemes nemzetünkkel, mintsem azt az akadályok közé tegyük. A jutalom az érdemnek következése. Az író mutassa meg elbb mit ér, a haza meg fogja mutatni miként jutalmaztasson.*

követelnek

látszani,

Nem akar

gylöli az irodalmi nyegle-

séget és üzérkedést, de saját szenvedéseit irodal-

munk

lelánczolt Prome«Csak egy órát a mindenhatóságból és semmi mást nem csinálnánk, mint egy új Babylon tornyát, melynek els talpkövé-

balsorsába

theusként kiált

nél a világnak

olvasztva,

föl:

minden nyelvei egybe, beléd ma-

gyarba, zavarodnának

E

!

hol lelkesült, hol bánatos hangulatba némi

H.'j

bár

opi'8,

loplo/.ott

boBzankodáH vegyül ^yözolmes

vetflytárHn, KÍHfaliuly

Károly

ÍHinertek egyniáHt, söt

Bánk

ellen.

Kiitonii,

bánhíÁ ajándék példányt

önkezével irva reá:

I'^y látszik

Toldy íb

szerint,'

küldött neki,

«Kisfaludi Kisfaludy Károly-

nak, szíves tisztelete és állandó hurátsáf^'a jeléül,

a szorzö*.

Nem

tudjuk mennyiben viszonozta Kisfaludy

ez elözekenysé<^et, annyi

azonban bizonyos, hogy

az ilyen ismeretség, melyet rendesen barátságnak

szoktunk nevezm',

nem

zárja ki, kivált az ugyan-

azon egy pályán küzdök közt, se a féltékenysélenézését. Katona nem nézte le hiheten jeles tehetségnek tartotta, -de fájt neki, hogy míg a Tatárok&i, Ilkát mindenki dicsíti, Bánk bánjn figyelmet sem éb-

se

get,

egymás

Kisfaludyt, söt

Kisfaludy tói

reszt.

a

kivált

komikum

alkalmasint sokat várt,

terén, de föingerelte a közön-

ség és irodalom ízlése, mely a tragédia jogait tör-

ténelmi rajzok és hazafias szónoklat által engedi

porba

tipratni.

kesersége önkénytelen kiáradt s bár minden körülmény oda mutat, hogy e következ helyen reá czéloz oMost hát támadjon egy, a ki e mód (t. i. a nemzeti diTitkolt

nem

említi Kisfaludyt, de

:

csekedés) szerint írjon, már Magyarország mindjárt

^

Magyar

höltéazeti kézikönyv

ü.

köt. 363. lap.

170

megtalálta Fénikszét egy,

föláll

a

— az egész nemzet nevében

ki kötelességének tartja hazája di-

csítésére a nagy lelket, a szép ízlést dobolni a nélkül,

hogy még lenne valahol egy csekélyebb

valami, melylyel amazt összehasonlítva lehetne

nagynak

mondani. Visszarezzenti ez erszakos föllépése egynek, a másikat induló szándékától; mert teljességgel meg lehet gyzdve, hogy soha el nem téi)heti annak kizáró privilégiumát, és mivel az ember oly gyáva, hogy mindenekeltt szebbnek tetszik öntökéletessége, mint azé, a kit ily Deus ex maés szépnek

az egyszerre való

china

módon maga

eleibe hágni szemlél,

inkább

— a dramaturgiáról szólunk — szándokától, mellett második mintsem egy csekélyebbnek — balgatag magát megeléggé személylyé tétessék mikép egyik midn sértettnek — a másik magyar K — a egyszerre magyar harmadik magyar C — a nélkül, hogy még láthavolna magyar X — magyar Y — vagy mael áll

vélt

érezni,

lesz

látja,

tott

gyar

ket

Z-t,

kiben amazok a gyzelmet megvevén,

e polczra az

egybevetés (correlatio) emelte

volna. Magyarország az ilyenek által kénytelen elismerni,

hogy küls ember

tehetségemnek sommája.

A

!

ide nézz,

jobb

itt

van

ízlés neheztelve

somfordál, az agyargó jövevény pedig, miután

csakugyan megszemlélte a Fénikszét, hahotával kaczag, és a nemzetnek ily ostoba kedveskedés-

171

geniuBza olpirúlva fordul

8el mtígHZÓfíycnittetett el

éfl

AviÁn, uiintha hzc-

l)08zank()
gyelnó opóssógót, önina<íH

fordul va nicrlc-

clloii

"Minthogy az ember csakugyaii oly embertelen, liogy örömest szeretné a

getözve így folytatja:

dicsség

pahifitjút

a

más nyakáról

lerántani,

noha mely

épen ez a votekedéssel bélyegzett érzés az, mindent elmozdít, jobban kellene a dicsérettel egynek

gazdálkodni és soha nélkül

nem

adakozni

;

a

áldozzon az ertlennek

meg nem

ki is

egyszerre

csorba

a szép észnek áldoz, akkor,

midn

a soha

fojtható titkos szózatnak, a kárörven-

dezésnek egy kis rostálgatással tömjént gyújt

— még

dramaturgiai kezdvoltunkkal úgy kell

bánni, mint a csecsemvel. ízlésbe kell hozni,

A nézt

hogy nem

és olvasót is

mindig a magyarok,

mi magyarok a szép. Ha ezeket föl nem egy munkában, az még akkor is tökéletes !

leli is

lehet,

midn ezeknek hiányossága miatt elalszik rajta Ez

volt utolsó föllobbanása.

! !

A mellzött, a

nem hallgatott költ, örökre elnémult. Ezután még csak egy pár történelmi értekezés került

ki

ki tolla alól,

mint töredékei Kecskemét történelmé-

nek, melyet földiéi kérésére megírni készült, de

késbb abban hagyott.^ Egészen szülinek

kezdett

* A hecsheméli pusztákról. Tud. Gyjt. 18á3. IV, Szabados Kecskemét, Alsómagyarország mezvárosa tör-

ténetei, l'est ISSt.

Csonka

m, halála ut;in atyja ailta ki

172

élni, kiket

magához vön

és hivatalának, hol any-

nyira kitnt, hogy 18^6-ban föügy védnek válasz-

Az egykor dicsségrl álmadozó ifjú homályban él férfiú lön, kinek híre nem hatott túl Kecskemét határain. De itt szeretet és tisztelet ták.

övezte. A szülék vágya végre betelt, egyetlen gyámolukat karjaik közé szoríthatták. A hálás fiú

megfelelt a benne vetett reménynek. Hivata-

lába lépte óta

minden megtakarított keresményét

atyja adósságai letörlesztésére és testvérei sege-

delmezésére fordította. Boldog környezetet

te-

remte maga körül, melyben csak önmaga volt boldogtalan. Kedélye mindinkább sötétült, mind lett s ha szólott, mint Csányi állítja, csaknem a különczségig laconicus és szenvedélyes

hallgatagabb

volt.

Mindemellett pontosan

teljesítette hivatalos

kötelességeit, söt egy-egy bonyolult per, egy-egy

elnyomott

ártatlail

védelme kikapta búskomor-

ságából. Ilyenkor egész lelkesülés szállotta meg,

mintha tragédián dolgoznék s a küzd szenvedélyeknek akarna költi igazságot szolgáltatni. Szózatos, ékesszóló ln s igazságos hevében gyakran kíméletlen is. Szóval vagy írásban bárkinek megmondotta, mi szívén feküdt. A nép perczegs pennájú Katonának nevezte. Tódultak hozzá a szegények, mert pártfogójokat látták benne, kedvébe jártak sel,

se

el

pénzzel

a hatalmasok, bár se hízelgés-

nem

lehetett lekötelezni. Külö-

]V\

nöson a

Múr

bíínvútli ü^jyokro fordított iuirv li^'yclnict.

liiviiijiliilui

tathinul Hzcuvedöt:

zökönyvében

iSiiO.

«

nov. 2-án —

— szabadítottam

ki

írja jegy-

a fogRágból egy

Kbönni' asszonyt, ártatlanul szenvedt na;;yol)l»

porcoptióm*.

s ez leg-

meg

Noni elégedett

hanem maga

eladott próbákkal, földeríteni a

c^y ár-

lópi'flokor mofíszabíulitott

az

igyekezett

is

bün szövedékeit, azonban csupán

gyanúból a kegyetlen vallatásokat soha sem gyakorolta, söt egész eröböl ellenök dolgozott. Tekin-

télyes ügyvéddé emelkedett, kitl féltek, de

gylölték, kit szerettek, de egyszersmind tek

nem

tisztel-

is.

Azonban boldogsága

a tekintélyes

se

nem

szüli

se

állás,

tudták elfeledtetni vele ifjúkori

álmait, a színpad tündérvilágát, küzdelmeit és a

mely minél zajtalanabb volt, annál hervasztóbban hatott kedélyére. Hol az író, ki elvetett tolláért kárpótlást talál ? Hol a költ, ki bo-

bukást,

szulatlan fojthatja

Katona

érezte,

el

a kebelében

hogy költnek

él

géniuszt

a közön-

született,

ség és irodalom egj'hangú ítélete ellenére

is,

de

önérzetébl már kipárolgott a szenvedély terméke-

nyít melege. Természetében semmi sem föl

volt,

mi

szokta tartani az emberi szellemet az elhagya-

tásban, a balsors csapásai közt, csétlenséggel

küzd

nem

a szeren-

büszkeség azon lázas ereje,

mely keser gúnyban vesz magának

elégtételt

a

174

szenvedésekért,

nem azon

s

a daczban talál támaszpontot;

fönséges türelem, melyet

semmi sem

képes fölzavarni, mely fölemelt fvel, nyugodt mosolylyal

vérz

ers

s

tövisek közt

hittel is,

halad az élet útain, a

czélja felé

;

nem azon

ifjú

rugékonyság, mely a remények sírján új reményeket növeszt,

nem

s

az akadályokon csak erejét edzi

a szilárd akarat, vagy mély vallásosság azon

lemondása, mely elég ers

bármin

csalódást

el-

nyugalmat teremteni a boldogtalanságban is. Katona csöndesebb, érzékenyebb, kétkedbb és szenvedlegesb természet volt, mintsem daczos, türelmes, tevékeny vagy nyugodt lehessen. Géniusza folyvást drámaírói pályára ösztönözte, de Bánk bán bukásának emléke visszaviselni s

riasztotta; be-beköszöntöttek hozzá a lelkesülés órái, de legyzhetetlen undor vett ert rajta, mint valamely beteges idegzet nn. A meggyilkolt eszmék és érzések kínjai üldözték, s hogy meneküljön tlök, a hivatalos ügyekben és borban keresett vigaszt. De ez csak szomorúbbá

tévé,

nem

amazok csak fáraszták. Szüléi és barátai ha érthetik vala is, zárkózottsága

értették, s

nem

enyhíthették volna részvétökkel. Mint némán, eltompulva ment sorsa elébe. Mégis mintha néha földerit volna szüléi és testvérei körében, kiket nagyon szeretett s kikkel együtt lakott, mintha házasságról is kezdett volna

miatt az

elítélt,

J75

pondolkozni, olHivariiló

h

ki

dósei, hivatalos terhe h

módja

volna niRaflni maciit

ukiirta

ki'drlyiillapotálx'il.

aláústjík

nem

egészséfjiét.

A/.onlum cnu'Hztnegéflzen rendes élet-

Szívfájásról panasz-

kodott, ol)ód közben gyakran szívóhoz kapott s

nem

egyszer mondotta testvéreinek

lesz,

:

«Ez évben

fog érni, vagy sok

(1830) engem valami

pénzem

vagy mogníisülök, vagy meglialokw. Ugyanez

év február havában egy levelet társa 8 legmeghittebb

nev

pesti ügyvédnek,

irt

egykori tanuló-

barátja Elszánt Ferencz

melyben

fölkérte,

hogyha

megtalálna halni, meghidegült ujjairól húzza gyíirüjt't 8

adja át szíve választottjának, a

lönben soha sem árult jának

,

el.

vagy ha ez már

czimezve, lepecsételte bája asztalfiókjába

A megirt nem élne

le

kit kü-

levelet barát,

özvegyének

városházi hivatalos szo-

s

rejté.

Sejtelme csakugyan teljesült. 1830 april IG án úri szók tartatott Kecskeméten, meg lévén még akkor a Koburg-Kohári nemzetség fúri joga a

épen

város fölött

s

ennek kiküldött képviselje jelen-

létében intéztettek

el

a város és alárendeltek

A tanácsülés után nagy ebédet adott a vámelyen Katonának is, mint fügyvédnek jelen kellett lenni. Az ebéd hosszúra nyúlt, a mint ily alkalommal szokás s Katona csak négy óra tájban mehetett haza. Szokatlanul jó kedve volt, söt tréfálkozni is kezdett Sándor testvérével, a ki

ügyei. ros,

176

épen szövögetett. Egy kis idö múlva egyik városi tanácsos barátja látogatta meg, a kivel elment

egy közmulató helyre, hogy kiszellözhesse magát.

Már

midn

öt óra volt,

visszaindult a városház-

hoz hivatala folytatására. Azonban a bejárás küszöbén egyszer csak hirtelen megragadja barátja karját, eljajdul és összerogy.

Szélhdés

érte s ab-

ban a perczben meghalt.

A

tanács

lezároltatta

hivatalos

szobáját

s

az asztalfiókban megtalálván Elszánt ügyvédhez

czímzett levelét, tüstént elküldöttek hozzá Elszánt .

is

haladéktalanul értesítette a szülket fiók óhaj-

tásáról, a kik a

gyrt

csakhamar elküldöttek

levonván hideg neki.

ujjáról,

Azonban Katona sem

szíve választottja, kinek nevét Elszánt soha

mondotta meg, visszaküldötte a gyrt, azt izenve « Van az elhunytnak elég testvére, a kik jobban fogják azt használni, 'mint ». Katona nemcsak fiatal, hanem férfi korában is szerencsétlen volt a szere:

lemben. Az a emlékét sem vett

n,

a kit utolszor szeretett,

tisztelte.

A

pénzen temettették

fizetését csak egy félév

nács. Halálát

nem

nem

el fiokat,

múlva

mert benmaradt

tette folyóvá a ta-

hirdették a lapok, koporsóját

nemzet nem hogy legnagyobb drámaíróját vesztette el.

kísérte pályatársai részvéte s a

tudta,

még

szegény szülök kölcsön-

VI. Hiiiili Ixiti nifllözi'iinirk

pnvljdi

:

okoi.

níjflrmirrlrK


»

iiz

A nuiíHjar áramai riMlnhnn kiinduló ni dicHtluéjt ; Kntttna nijelvf vfr<•'«

KinfuhuUj Kárnhj drámái. Dramatiirijiáuk rn n triitiikum. Kii:ini':y kiltöi iskoláin. A pUitikai közitzi-llrm. Ilánk lián kt'níi »ikcrtn<'k okai. IrmUtlmi rx politikai fi^zoiujok. A kritika reléméniff lKt4 60. ]'
—

Honnan

különös jelenség? Mi az oka, hogy

e

Katonát annyira mellzték e korban, melyben

minden csak valamennyire tehetséges író is oly nagy figj^elmet gerjesztett s gyakran a jóakaratot is érdemnek vették. Ez önkénytelen kérdésre miíi"

évek eltt felelni igyekezett egyik folyóira-

tunk

^

s

a szenvedélyes pártoskodást, a személyes

féltékenységet hozta

föl.

«A hivatalos magyar

litteratiirában, a jó barátokkal fratemizáló kriti-

kában

— monda a többek közt — nem volt annyi

méltányérzet,

nem

Katona Bánk

h(hi]ú,i

csak rövid említésre

is

hogy mél-

E

vélemény meg nem állhat, nem mintha az akkor uralkodott irodalmi pár-

tatta volna ». azért,

volt annyi szemérem,

tok igazságosbak lettek volna a mostaniaknál,

*

Életh-pel- 1845. II. félív, 20. sz.

Katona

Ji)7.»et

és

Búnk

h<ínja.

12

178

vagy általában az irodalmi és politikai pártok képzelhetk volnának némi, részint a helyzet terr mészetéböl, részint egyesek lelkiismeretlenségéböl folyó igazságtalanságok

midn

valamely

mvet

Azonban

nélkül.

teljes

közönynyel fogad

a közönség és kritika egyaránt,

midn

az írónak

sem barátjai sem ellenségei nincsenek, akkor a mellzés okát soha sem a pártok cselszövényeiben

kell keresnünk,

hanem vagy

az író lelketlen-

ségében vagy a korviszonyokban. Hogy a legnagyobb példákat hozzam föl, Milton Elveszett

nem

paradicsomának vagy

hallgatása

alatti politikai és

a

kritika

ártott,

hanem

II.

Károly

vallásos visszahatás;

Shaks-

pearet egy darab ideig feledésbe,

eselszövénye

hanem majd

nem

a

az irigység süly észté

a puritanismus, majd az

utolsó Stuartok alatt lábra kapott franczia ízlés.

Hasonló tényezk folytak be Katona tragédiáis. A Bánk hán iránti közöny nem Kazinczy

jára

Kölcsey igazságtalanságában, sem Kisfaludy Károly irigységében rejlett, hanem magában a és

korban s leginkább dramaturgiai viszonyainkban. Nálunk a múlt század végén a színház nem anynyira bens szükségbl fejlett, mint inkább a nemzeti visszahatás egyik mesterséges eszközeként, nem hagyományos és naiv mulatság volt,

hanem

a nyelvmívelés és hazafiasság czélzatos

iskolája.

Midn

1

790-ben az ország rendéi a

föl-

ílllítiindA

akadómia

vitatkoztak

íi'Aöti

,

t4))>l»<;n

H/.on voN'iut'nyt fcju/tt-k ki, lio^v a niiií^yar ny<'lv

uiivcK'sót

jobban

intézotuól

ily

flftsegélnó

a

Néhány lelküs ifjú kapvaelállott az els színtársulat, né-

nemzeti játékszín. kapott a Hzón

hány írt,

8

iró követte

az ifjak példáját, fordított és

részint ho}?}' niaj^yar szó

hangozzék a szín-

padon, részint hogy seink dics emléke például ragyogjon a már fajuló nemzet eltt. A nyelvmívelés és az

si dicsség

iránti kegyelet

szempont-

jából indult ki drámairodalmunk, tehát oly szem-

mvészetben

alá-

Mindez természetes

volt,

pontokból, melyek a drámai rendelt fontosstígúak.

valamint az

is,

midn

hogy a

megkezddött a

nyelvújítás harcza, a nyelvújítók alig kívántak

többet a drámától

mint újításaik elfogadását.

,

Megtisztítni és fordul atosbbá tenni a nyelvet,

fonuai érzéket költeni volt

a mindennél

Általában e

föl

fbb

s

ers

versben és prózában,, szükségesb törekvés.

korban kelleténél többet adtak a

külsre s csaknem lényegesb volt a kifejezés, mint a gondolat általában e mozgalom vezéreinek legtöbb tehetségök és érzékök volt a lyrára, legkevesebb a drámára; nem is igen beszéltek ,

;

róla, annyira,

hog}' Kölcsey 18láG-ban megjelent

driimaturgiai ezikkeiig alig jelent

meg

e

nemben

valami ligyelemre méltó. Kazinczynak csak a stylusra volt gondja.

Goethétl

is

leginkább ezért 12*

18Ü

fordított

egy pár darabot, ezt kötötte a színház-

igazgatók és költök lelkére

is.

Guláesit, a debre-

czeni színház igazgatóját, kérve kéri, hogy addig

ne adasson elö se fordított, se eredeti darabot, míg Szemere a grammaticalis vétkektl meg nem tisztítja.^ Kisfaludy Károlyhoz írt levelében is csak a nyelvre és verselésre nézve tesz megjegyzést, ((ítéletemet kívánod úgy mond — dramaturgiai dolgozásaid felöl. Én e mezben soha sem mertem vágtatni, érzem kevés ermet, s ez legalább szerénységem bizonyítványa. Engedd tehát, hogy csak jambusaidra mondjak egy pár szót.»^ Ily körülmények között Katona, a ki épen nem volt nyelvújító ha sokkal nagyobb tehet-

—

,

ség tett

drámaíró lesz vala

is

,

bajosan

volna elismerést oly mübíráktól, kik

igen foglalkoztak a dramaturgiával •a

s

semminem

nyelvújítókhoz,

nem

mindnyájan

nyelvújítók páítjához tartoztak.

kép

nyerhe-

tulajdon-

párthoz sem tartozott, sem a

sem a régihez ragaszkodókhoz,

s

épen oly kevéssé tanulta Révait, mint a Debreczeni grammatikát és Verseghyt. Ügy írt, a mint beszélt, egész nyelvtudományát csak a néptl vette s más

^

Új

magyar múzeum.

Vidával 271.

8

1859.

Kazinczy

levelezése

1.

^ Kazinczy Ferencz levelezése Kisfaludy Károlylyal ennek löWvel. Kiadta Kazinczy Gábor. Pest. Í860. 5. 1.

IM luiii

(/,('l

U4)(>gett flötto,

Az

(Iruinai kiftjezüHC.

a

a«nilifok-\nik,

mint a HKcnvedólyck

<'ffif-vic(ji(j-i\vk,a,(Hotitj<>k-ni

szánj-t

H2(ínif-niik,

bár riikábbau, szókötési hibákat új szót liasznál

eííyctlciu'fjry

goii fordulatok átültetésével

nem

írhatta

Károlynak

ségeket'i.

nem

irt:

«Ei*öt szerezvén

követ

el,

bajlódik.

CHak idc-

Neki

a franczia és né-

annál inkább

is,

meg

fogod ne-

a honit, általhozván azoknak kényes-

A

nyelvújítók

nem

szánó mosoly nélkül

diáját

íh

semminoniü

volna Kazinczy, a mit Kisfaludy

met nyelvekben mesitlictjii

t-a

a vérescu-i

ígókct, iiólia,

iioiu iHiuir íA-es

véresficn-inik írja,

olvashatták tragé,

ha

történetesen

kezökbe akadt, a régihez ragaszkodók pedig alkalmasint

még hamai'ább dobták

félre, mei-t

nem

volt áradozó jelzkkel rakott, köznajjilag folyé-

kony

és jellem

nélküli,

mi aimyira

sajátja

a

Kazinczy-ellenes íróknak; söt ellenkezleg Katona

erre, rövidségre, latokat

is

az egyéni legfinomabb árnya-

s

kifejez

j

ellem zetességi-e

invei*siós, szaggatott s

lyos

törekedett,

épen azért olykor homá-

is.

Általában az I8j 1-tl IS:iO-ig terjed koi-szak-

ban senki sem foglal el oly isolált állást, mint ö. Az érzemény szót kivéve, nem használ új szókat, de a pólus, chaos, Jus,

virtiis

és ritter

szókon

Hiányzik müvében az öntudatos latinismus, germanisnuis és gallicis-

kívül

idegeneket

sem.

18i>

mus, de igen a köznapi hungarismus az útczák

se

írók,

nyelvét

nem

Se az

is.

vitte

a szin-

amaz igen ertlennek és mesterkéltnek, emez igen egyszernek és alantjárónak látszott eltte. Maga teremtett magának nyelvet, mely

padra,

nyelvtanilag leg.

A

nem

szabatos ugyan, de az költi-

szók és szófüzések közt

nem

válogatott a

ha a

csín és hangzatosság kedveért, de igen,

drámai helyzet és szenvedély úgy kívánta. Kedveli a jellemz kifejezéseket, még ha nyersek is s inkább eszménye az er, mint a néhol erltetettek

s

báj.

Jambusai

ritkán oly tiszták és gördülé-

kenyek, mint a Kazinczy vagy Berzsenyiéi, de a

színpadon jobban szavaihatók Vörösmarty

gyönyörbben hangzó

ts

és

lölök,

helyeinél.

Kevés

leg-

tetsze-

hangzatos mondatot válogathatni ki bede a

maga

helyén, a helyzetek és indu-

latok körülményei közt, fejezi ki,

majd mindenik épen

a mit kell. Pathosz ömlik

el rajtok,

azt

nem

könnyen megcsalja az embert, hanem ama drámai, mely a jó színész ajkain annyira megrázó. Szóval Katona nyelve valóságos drámai nyelv, melynek csak az a hibája van, hogy néhol többet akar kifejezni, mint a mennyit érez, vagy pedig küzdeni látszik önmagával és a nyelvvel, hogy mindent kifejezhessen. Épen e drámaiság, épen ez isolált állás az a rhetorikai, mely olvasva oly

miatt

nem

víhatott ki tetszést. Talán igazi helyé-

ib:.

n")l

a

K/iin])ii
hullva,

ragaH/kodók

rrf;ilic/j

a jjapíron óh

íjjjy

mind

a/

iijit4'>k,

tíihbct tuláltak

c'lf()[;ulLau

mind a

volna benne,

ulvanva,

uem

igen

tílnlu'tU'k ki bájai.

A magyar dráma ííkí

nuísik kiinduló pontja, az

dicsség, som igen kedvezett Katona szelle-

nient'k,

mely, mint minden valóságos tragédia-

költé, leginkíibb az emberi tévedésekbl vette táplálékát.

«

Századok óta hamvadó nagyapáink

joU'K tetteit követésül a

méltó unokáknak

meikböl mintegy elvarázslani

s

sírter-

a régi omlado-

zott viírak emlékeit fölelevenitni fczélja a zeti színészetnek »,

korszak végén

kodó

ízlést.

^

s

— mondja

nem-

egy színczédula e

elég találóan jellemzi az m*al-

Az si dicsség képeit óhajtottuk

melyeket betemetett a sivatag jelen, a ha-

látni,

zaliság és föláldozás fölinduhísait vágytuk érezni,

melyeket már-már elvesztettünk. Innen magyaráz-

hogy Korner Zrínyije két fordításban meg, Kemény Simont ketten dolgozták föl Hunyadi Jánost és Mátyást annyi drámaíró vá-

ható

ki,

jelent s

lasztotta tárgyúl.

nevek

és

Már magok a történelmi nagy

tények meghatották a közönséget.

Em-

dics múlt dijában lelkesüljön egy jobb jövért. A magyar dráma ez iránya nevezetes hatással volt a hazafilékezni és remélni tanították, hogj' a

'

Honmvész

1833. II. félév 65. szám.

\t>i

érzések ébresztésére, mit

nem

lehet eléggé mél-

azonban az is bizonyos, hogy nem igen kedvezett a drámai mvészet magasb fejldésének, mi mint tény, szintén nem mai'adhat megjegyzés nélkül. S épen azért nem lehet rossz néven venni Katonától, ki annyira lelkén hortányolni,

dozta

mvészete

érdekeit,

dicsekedésnek bélyegzé. igen nézi azt a magyar,

hogy ez irányt nemzeti nMost a játékban sem

—

—

gúnyosan hogy mint van a kidolgozás, hanem mint van a morál; ö eltte az a szép, melyben több-több jeles mondások vannak, annyival inkább, ha azok kiált föl

nemzetét érdeklik,

teli torokkal s botokkal való dörömbözéssel adja ki megelégedését; igaz, hogy

itt

csak a hebehurgya ifjúságot vagy a bárdolat-

lan köznépet értjük, de mivel épen ezek miatt a

jobb ízlés abban hagyja a játékszínben való járdogálást

,

a döVömbözés

idegen nevetve beszél

el

,

melyet az agyargó

hazájában, lesz az

nak útmutatója, hogy ha dicsséget akar

nem jóalkotású, hanem csak hazai drámát kell írni, még a

író-

aratni,

dicsekedéssel teljes

szép tettek

is

elma-

radhatnak, elegend az, ha tele tömetik a darab

azoknak dicseked emlegetésével.)) Vajon túlzott-e ez a rajz, midn még mostani viszonyainkra is illik, habár nem is oly nagy mértékben, mint azeltt? Katona tragikai érdekre, drámai hatásra törekedett s épen azért nem tet-

lh.»

H/iCtt. }^'('i

A

hol a Tatárok oly ruiidkivüli IflkcHcdiKt

jcH/tolti'k. ott

táiiylat.

hánnxnvm

liánU

várhatott mól-

Károly

Kisfahidv

N'tiloliHii

egy részét hiháinak köszöni. Bizonyára nirrloiidö o nevezetes író, ki oly

szépirodalmunk

volt

hatiÍHának

nem

bccB-

nagy hefolyáKMal

fcíjlödésére,

de

lehetetlen

érintetlenül hagyni drámái- és tragédiáinak ko-

szorúit épen akkor,

midn

egy oly költnek kell

igazságot szolgáltatni, kit mellette annyira mel-

lztek, hogy észre

sem

vették.

Kisfaludy Károly

mindenesetre nevezetes egyéniség a drámairoda-

lomban

is.

Komédiánknak

részint irányával, ré-

müvével úgjszólva alapját vetette meg, st a szorosb értelemben vett drámában is meg vannak érdemei. Megbuktatta a színpad durva nyilvet s az uralkodó drámai ízlésnek eldeinél nemesb kifejezést adott. Mindez tagadszint egy pár sikerült

hatatlan tény, de az

kább

is

bizonyos, hogy érdeme in-

mint absolut, épen nem sikerült müvek. relatív

Els müve

s

drámái és tragédiái

a Tatárok Magyarországon, melyet

nagy tetszéssel fogadtak, alig érdemel kriAlapeszméje az, hogy a magyar még tikát. ellenségeit is tiszteletre és részvétre bíi'ja. Haoly

zaíi

föláldozásou, az adott szó szentségén és vi-

meg a dolog, melyek szomorú körülmények között fejldnek ki ugyan, de sokkal dicsbb tulajdonok, mintsem elég tragikai alapot

tézségen fordul

!«()

képezhetnének. központja

A

zik.

A

cselekvénynek nincs drámai

a drámai indokolás mindenütt hiány-

s

boszús Kajuk kiengesztelödése, Orangzeh

megtérése mind érthetetlen és erltetett jelenetek.

Kobut cselszövénye lehetne még valamennyire drámailag érdekes, ha a költ értene a szenvedélyek festéséhez vagy legalább tudna némi ügj^ességgel bonyolítani. Azonban a hazafias alapeszme elég volt a közönség részvétét fölébreszteni s a

német színpadról lehangzó magyar szó, nemzetiségünk diadalaként tnt föl, mi a drámát is mintegy megdicsöíté. Ilka szintén

magyar •sincs

vitézség rajza.

nem

egyéb, mint a

Egyetlen drámai személy

benne, leginkább Alexis látszik annak, de

nélküle majd épen úgy megtörténhetnék minden,

legalább föláldozása a cselekvény kifejldésére

semminem

lényeges hatással sincs. Az egész magyar amazon dicsítéseért van írva, ki fölgyújtja Nándor-Fehérvárat s hazafiait gyzelemre segíti, a mi rendesen elég ok szokott lenni tapsra. Kemény Simon, melyet azeltt Bolyai is kidolgozott már tárgyánál fogva nem lehet

m

a

,

Kisfaludy annyiban szerencsésben dol-

dráma. gozta

ki,

hogy nála Kemény nem Hunyadi meg-

mi Bolyainál anyAzonban egyik sem

egyezésével áldozza föl magát,

nyira

eltörpíti

Hunyadit.

tudott belle egyebet alkotni történelmi rajznál. Szécsi Mária, Szilágyi szabadulása, Barátság és

1«7

\'(t(i!lh'llaiség

minden

Hzintón

egyebek

,

mint

(Irtiiiiúk.

Leginkább

Stibor,

Zách Kláru, Jrene

ü'agédiái

érdemelnek figyelmet, de mindenik azon organi(UH bibában szenved, hogy a meg-meginduló trajíikai l)or\n\\\

érdek mintegy a

el

liös bukjÍHjínak

van a

fojtva

bennök. Sii-

fiával való

megbaHon-

úgy is indul egy pár helyt, de elvégre is egy mérges kígyó lép föl nemesisként, kirágja Stibor szemeit, mire ez megörül s a melységbe roban. Legenda- vagy népmondábisból kellene folyni,

ban, mint az Isten csodálatos büntetése, megáll-

bató kifejlés volna, de drámában a legviszásabb valami. Zách Kláráhan az atya és leány egyaránt

csak szánalmat gerjesztenek.

Ha

Klárának egy

gondatlan szavából vagy ártatlan tetszelgéséböl merítene bátorságot

Kázmér a merényre, vagy

az

atya nagjravtígyiísa vonna leányára gyászt és

öumagái'a bukást,

e

pusztán szomorú történet

közelednék valamennyire a tragédia

felé.

Ircnc-

mely egyébiránt legjobb müve, épen arra nincs elég súly helyezve, minek alapúi kellene szolgálni. A görög leány teljesen szenvedleges alak, s inkább az esetlegességnek, mint a szabad akai'at tévedésének áldozata. Neki egész cselekv szenvedélyességgel kellene csüggni azon eszmén,

ben

is,

lu^gy hazája javáért

mintegy kötelessége a szul-

tán hiíiem-hölg}évé lenni,

s

azon csalódásban

iNS

szotta,

hogy mind szívét és becsületét eljátmind hazájának nem használt. Csák Má-

iája

mint tragédia, aligha

bukni

el,

is,

alább a fönmaradt

sikerült volna. Leg-

töredék ilyesmit bizonyít.

Nagy haladás van ugyan benne a jellem rajz tekintetében, 8

és kor-

de cselekvénye kettsen indul

a Csák Máté viszonyából kevés tragikai érdek

látszik fejldni.

Ezek voltak azon kor ünnej^elt tragédiái, meBánk bánt észre sem vették. S vajon az irodalomban több érzék volt-e a tragikum iránt, mint a közönségben. Nem sokkal. Azon egy pár dramaturgiai értekezésben, melyek e tájt lyek mellett

megjelentek,

mindenrl

kumról nem, st kivétel, e

e

volt szó,

csak a tragi-

tekintetben

Kölcsey sem

kor legnevezetesb kritikusa. Az ö dra-

maturgiai czikkei máig

Nem

is

irodalmunk gyöngyei.

hódolt az ui'alkodó ízlésnek,

Kisfaludy dicsíti közé méltányolni. tartalomra,

A

állott

a

Z rÍ7iyijéröl

írt,

mind

mind formára nézve, egész mostanig

S mégis

midn

minden

oldalról

s

nem

csak vígjátékait tudta

mit Korner

irodalmunkban

alapot

s

nem

fölül

nem múlt

drámabírálat.

Zrínyit a legélesebb analysissal

megtámadja,

látszik érezni,

feledi vizsgálni az

hogy Zrínyi, mint

nem lehet tragikai hs. minden magyar kritikusnál jobban ismerte a görög drámákat s tudhatta volna, hogy a görögöknek

történelmi alak,

1SI»

Rom

Hohii

jutott eszökbo LconidjÍHt tniRikai IiííhüI

ncin a

vi'uni föl.

AisclnloKZ PcrMÓimik

PVí^zclnioH

vagy dicsck'U ilcHctt RÖrög, hanoin a

büszko XiTxoR,

ki az epész

ijíázni,

az

f()li(l('/,i

íh

Ii/'íhc

világot nicf? akruja

istenek hamjiját b

nief^tíirik

maroknyi nép erkölcsi erején. Oly férliu halála, ki hívini teljesiti kötelességeit, örömest

i'jíy

íildozza föl

magát hazájáért, nem lehet

lag niegní/.ó.

A néz

tragikai-

és olvasó szintén íirömest

kivánna vele együtt meghalni s c fölindulás a rajongó lelkesülésé, s nem a részvét és félelem, a szánalom és megnyugviís azon lyet hiszi,

föl in dúlása,

me-

a tragikumtól szoktunk várni. Kölcsey azt hogy Zrínyit tragikai alakká tehette volna

Korner, ha olyannak rajzolja, ki küzd és szaba-

mig végre reményei füstbe mennek. Annyi bizonyos hogy így drámailag érdekesb

dulni akar,

,

illák vált

így

is

volna belle, de aligha tragikaibb. Mert

mi lehetne azon

tragikai tévedés

melyért Zrínyinek bukni

kell, s

vagy

btin,

vajon dics halála

hathat-c reánk tragikai bukásként? Teljességgel

hogyan vélekedik is, hogy kinek más tekintetben a dráma iránt oly élénk

nem. íme a legjelesebb a tragikai alapról

,

!

S

kritikus

nem

jellemzö-e az

érzéke volt, így kiáltott föl 18á7-ben, tehát hat évvel Bánk bún megjelenése után: « Drámai pró-

báink közöl a komoly nemben föl,

még egy sem tnt

mely a kritikusnak, mint kritikusnak

fig^'el-

190

mét megérdemelné ».^ Vajon

Ha

igen,

olvasta-e fíánkbánt?

akkor bizonyosan a szenvedély ers

festése és a határzott jellemzetességre való törek-

vés tetszhettek vissza neki, mint oly dolgok, me-

lyek ellenkeztek akkor költészetünk egyoldalú

eszményiességével.

A

Kazinczy költi oskolájának egyik fjelleme

az úgy nevezett

klassikai

eszményiesség

volt.

Valóban akkori költészetünk részint görög és római alapokon nyugodott, részint Goethe és Schiller költészetének ez alapokkal rokon sajátságaiból vette táplálékát. Az ideál volt a jelszó, a görögök és Goethe voltak Kazinczy és Kölcsey kedvenczei. A mint e nagy költk mind inkább kezdettek távozni a német élettl, hogy úgy érezzenek és szóljanak, mint Görögország derült gyermekei, annál jobban tetszettek a mieinknek. Kazinczyt nem Faust ragadja meg, hanem Iphigenia, nem annyira a német balladák tetszenek neki, mint inkább a római elégiák, melyeken Propertius hatása érzik. Ez irány nálunk is, mint mindenütt többé-kevésbbé elnyomta a tisztán ,

keresztyén és nemzeti elemet,

s

nem

kedvezett a

jellemzetesnek, a képzelem szabadságának, lyek

*

tett

ama

két

elem

h

Kölcsey Ferencz minden kiadás Toldy Ferencz

me-

kíséri szoktak lenni

munhái.

Második bví-

által. III. k. ii. lap.

I'O

iniudon

ourópai

ktrrsztvt'ii ir)(lliot(tt

köUrszotbcn.

k(')ltósz('t

volnii

a

kliiHsikiii

Való,

hogy

a

nclkííl inni foj-

oda a hol van, a roiiaiKKanctiiak

Az is kotsc^költibben és tt'lon, lioKy (^'Ornoilli' ós Racino i{:íay.abban frjozik ki a franczia szellemet, mint Hugó, DumaH; hogy Schiller és Goethétl tisztán nemzeti szempontból is messze állanak a német st nálunk is IJerzsenyi sokkal romanticusok nemzetibb költ, mint sok tettl talpig magyar ('}^ÓBZ

polííiíriHodiÍHunk sokat köszön.

,

lyricus. A fönnebbiek nem is egyébre czéloznak, mint megjelölni a különbsi'get, jellemezni arendfizei-t, mely, kivált a mint nálunk fejldött, szigorúbb és merevebb volt, mintsem befogadhatta volna Katona szellemét, mely a klassikaiatlan Shakspcai'ebl táplálkozott. Ha Kazinczy drámával foglalkozik és Katona barátja, bizonyosan

épen oly rosszul dolgozza újra Bánk bán els jeleneteit,

mint Goethe a Romeo

csey épen úgy meggyöngítette tragédiát,

és Júliáéit,

Köl-

volna az egész

mint Schiller Macbethet.

De a mi

költink nem foglalkoztak drámával, a IjTa, tanköltemény, epigram s ritkábban a ballada és romáiiez volt f elemök. A költi tartalmat a mi illeti

— mond

Erdélyi e korra vonatkozólag

gyöngéd érzelmek, az ersbek gondos és válogatott. szenvedély alig ecsetelve, st g}'akran meg-

tetszettek a szelíd,

ritkán. Ttíi'gy és kidolgoziís

A

—

1!»2

halva, mint a görög szobrok legtöbbjein.

Egy-

szerség, mint a három húrú lanton, szemérem,

min E

a múzsáké.^

gyöngéd, egyszer és gondos lyra összhang-

ját kellemetlenül zavarta ereje, söt

vadsága,

hangzik.

Nem

meg

a szenvedély

mi Katona

amaz

tragédiájából ki-

tetszhettek ez élesen jellemzetes

magyar alakok, melyeknek elképeit sem Schillersem Goetheben nem lehetett föltalálni. Min-

ben,

den klassikailag fegyelmezett ízlésnek vissza lett

döbbenni azon jelenetektl,

kétségbeesésében

földhöz

fejét

midn

nyomva

kel-

Bánk

görgeti,

vagy Petur véres karddal rohan be a királyi palotába s nem épen szabatos jambusokban és szókötési hibával riad Ottó herezegre: (IV. Fel inuen ördög! úgy

Tórdeple sírva

;

—

12. jel.)

számtalanszor

az emberi

itt

sem

Szeretet, de senki

Ajtót

is

f.

nyitott neki

keresztyének valának

k,

Kik csak tanúságul szemléltek az Imádtatott keresztre látni, hogy Ok is mikép feszegethessék az embert,

—

Elször elrabolván mindenét.

S ha még nésekor

^

ide vesszük,

még

hogy Bánk bán megjele-

alélt volt a közszellem,

Pesti Napló 1855.

II,

félév, 74. sz.

negyed a magyar szépirodalomból.

melyet az

Egy

század-

ÜC!

isíá-iki orHzáííKyíUóB iAtrvH'AMÍ öntudatra, keve-

Kcn crc/trk

a kö/iönHcguuk InítttTÓhez,

politikai

liaziiiik

nem

sok crzi'ku

— mely

li

anyát ásat,

h

1

Iclictt-tt

az arany bulla korszaka

Hom liánk bukáwának

ífj^y

e tragédia

—

melyek

tragikai indokaihoz,

ahazaliság és köteleKKcg, a monarcliiai érzület éH fi'lsi'gsértoB

láltuk

Hajátszerü vegyületei

;

mind elszám-

azon okokat, melyek miatt e

korában

nem

mü

maga

a

tetszhetett.

S csakugyan

okok enyészte- vagy gyöngííl-

ez

tével kezdett ébredezni iránta a részvét. Tisztán

dramaturgiai viszonyaink ugyan keveset javulés politikai élet nagy váltoVörösmarty géniusza a képze-

tak, de az irodalmi

ziUsokon

ment

át.

lem szabadságát hirdette s ismeretlen tartományok felé nyitott utat. Hiába siratta Berzsenyi az ízlés romlását s nevezte a Vörösmarty Két szomszédváréki kannibali mnek, a merev klassi-

nem

kai eszményt

A

lehetett többé

visszaállítani.

görög istenek tünedezni kezdettek, a szép

galma szélesb körvé

vált,

s

fo-

a nemzeti szellem

már a

kezdé áthatni egész költészetünket. Söt

költi nyelv sem vala többé a Kazinczy megújított nyelve.

nyitl

és

Vörösnuurty épen annyit tanúit Zrí-

Mikes Kelementl, mint tle,

új vegyületébl alkotta és

régihez

meg

ragaszkodót

nyelvét,

egyaránt

s

a régi és

mely

újítót

elragadott.

Shakspeare lön a magyar színpad kü-álya, Katoua Józuví

és

Bank

biinja.

'

i'

s

a

l'JÍ-

nagy

franczia irodalmi

mely

változás^

lerázta a

klassicismus békóit, fiatal költink rokonszenvével találkozott.

A

kritika

nem

igen bajlódott

többé az eszménynyel, az egyéni és jellemzetes lön jelszava, mit azután egész a túlságig

A

vitt.

nemzeti szellem mind nagyobb hódításokat

tön, 8 a

gyzelmi zajban Petfi

hallatta szavát.

A

szilaj

politikai életben

tén hasonló forrongás

múzsája

1825 óta szin-

mutatkozott. Ébredezni

kezdtünk a veszély zajára, amegalázás visszaadta önérzetünket. Az eddigi üres hazafiság tartalmat nyert,

s

a nemzeti szellem mind alakítóbban

E

levegben, e sugarak melegén nyiladozni indult Katona eltapodott költészete. Vörösmarty után, Petfi megjelenésével többé nem látszhatott tragédiája durva hatott politikai viszonyainkra

és prózai

épen

mnek, st

beillett ez új

is.

egy és más szempontból

A fejld politisikerét. Midn az

mozgalomba.

kai élet szintén elsegítette

1825-ki országgylés szónokai a nemzet tapsai közt követelték vissza az elvett jogokat, érthetbb

lön Petur, ki monarchiái szenvedélylyel dörgi

Meg Els

:

érzelm

s

mégis egész

(II. felv. 2. jel.)

kell ersíteni régi szent

királyunktól kitett szabadság-

Beli jussainkat, vagy

Hogy

a

ha

luegnnitatja,

hazám boldogságán

Ezen szabadság

eltöiiése

—

segít

egy szót

195 hu' H/.óluk

:

E

Arpiut

Hy.ily.ad,

iii»gyar

]*ir/.i*H,

Mind

úiikIk iih'k vi'>t-«>,

u

*'/ ii

javuk virá^'/Hniik

luldig ii/t f«>Ku>n kiállni

Orrát magyar, ki Inintja a

Midn

H/.okiVrt

iim^yiir

politikai

:

:

und az

tiod.

mozgalmaink néhol fölzavarnagyobb rész-

ták a családi ós baráti viszonyokat, vótri'

számíthatott liilnk

is,

kiben a hazafi össze-

ütközt'sbe jö a magánemberrel, s a szenvedély

erszaka a

politikai elv ollcn tiímadt.

A

tnigédia

végjelenése pedig, melyben a király kibékííl a már-miíi' lázadozó nemzettel s neje

borulva, így szól hódoló alattvalóihoz

ravatahíra (V. felv.

:

7. jel.)

Magyarok igen Enyimok Hogy !

!

Fórkezui

nem

jól ily

ismerem, szeretnek,

nemes szívekkel egybe

tudtál Gertrudisom

csaknem a közelmúlt másolatának tetszett s így a politikai fogékonyság némi vezetje lön az sesthetikainak.

Az

életre

ébred

18:2(')-ban került

tragédia Yahot

^

szerint

volna elször színpadra Pécsett,

azután 18:28-ban Kassiín; mind két helyt sikerrel.

Ugy

lom nem '

a még ólö költ, se az irodatudomást ez eseményrl. Általában

látszik, se

vett

Magyar

Tlialia 1853. 101. lap.

13*

196

ez adathoz kétség

van,

midn

jutalomjátékáúl.

zje

fér.

Els biztos adatunk

834- röl

1

Kolozsvárott Egressy Gábor választá

A

sikerrl a

Honmvész^

levele-

csak annyit jegyez meg, hogy szerz helye-

sen találta

el

föltn

a

hol középszer

charachtereket

eredeti

darabot

s

nálunk,

oly gyéren

is

marad a jobbak közöl. Az ország fvárosában, Budán, 1835-ben adták elször. Inírnak, egy

kább a közönségnek

tetszett,

mint a kritikának.

E darab — mond a Honmvész ^ — eredeti színmveink közt bizonyára egyik fhelyet érdemelne «

színi hatásra nézve,

ha azok belle kihagyatná-

nak, melyek untatok és

nem

mívelt színpadra

valók, nevezetesen a hosszú elmélkedések, ellen-

beszélések

,

asszonybecsmérlések

,

s

több

más

nyerseségek, melyeket a míveltebb érzések megs némi sziszegés nélkül nem Ez utóbbi czikkelyek csak durva nem-

döbbenés, kaczagás, hallhattak.

zetek

erkölcseihez

,

aljasabb

aljasabb néposztály hoz

is

színpadra

illk, s a

s

így

nemesebb

publikum eltt soha tetszést nem nyerhetnek)). Csodálhatni-e, hogy 1821-ben hallgatott a kritika, midn 1834-ben is így szól. Általában minél inkább fejldött az új szellem az irodalmi és

politikai életben,

annál jobban ersödött a tragé-

dia iránti részvét. ^

Honmiivész 1834.

78. sz. 621. lap.

^

Honmvész

I.

1835.

félév.

19. sz.

146. lap.

197

Az

évben

lS:{0-ik

diailalait kezdi

ekkor raár romck

ünnepelni.

A Ilnnmiivt's: uak nevezi, h TIu^o N'ietor {IraniaturRiai elvei Hzerint ítéli meg, jeléül, hojíy nem csak széttörtük a merev klassicismust, hanem a franczia romantieisinus szélsségei felé is hajlunk, melyekkel *

szoinorújiiték-

egyébiránt Katonának csak annyi köze van, hogy

mind

reá, n)ind

peare.

A

Hugóra

Rajzolatok

'^

befolyással volt Shaks-

szintén dicséretekben ára-

darabnak nevezi, melyet a legnagyobb drámákkal mérlegbe vethetni. Az Athenaeum ^ már sokkal tartózkodóbb. «Sok tekintetben

doz. s oly

—

mond ^'örÖ8marty — hiányos

és

némileg vad, de

ervel teljes színm, els és utolsó müve e nemben a korán elhunytnak. Legkevésbbé sikerült Bánk bán charachtere, kiben nem látjuk azon szilárdságot, mely az általa elkövetett merész és nagy felelsség tetthez kívántatik. Tökéletesbek Petur, Biberach,

Tiborcz;

Ottó,

Gertrúd

nem

egészen érthet. Melinda a legnehezebb föladat az egészben, talán is,

de helyenként

nem minden részben meglepen szerencsés

kal van ábrázolva.

^

Honmiivi'sz 1839.

«

Rajzolafok. 1839. 25.

=«

1S39.

I.

I.

s

vonások-

mü

minden eseti-e nem htlen másolata

Az egész

magasb tehetségre mutat

tökéletes

félév. 20. sz. 205. lap. sz.

félév. 4.18. lap.

198

a kórnak, mely noha hanyatlásnak indult bír a férfiasságnak s

s

fajúit,

söt színi hatás tekintetében végre

a

mü

ritka

tünemény, ha meggondoljuk, hogy akkor tott

,

volt,

midn 8

a

mégis sok jelével lovagi szellemnek. Drámai,

hajdani eröböl vadságra

íra-

dráma kevés a színház bujdosó hogy a szerznek ez els munkája. Csu,

pán a negyedik fölvonást kívánnék kiigazíttatni, mely lassíí és fárasztó s kihagyatni azt, midn Bánk bán együtt találja Melindával Ottót, ha egyébiránt ezen megjelenés dése volt

s

rohanja, visszamegy en.

mond

kat

nem

a színész téve-

a helyett, hogy mint valószín, meg»

Vörösmarty oly dolgo-

hibáknak, melyek részint a tragikai

alap szükséges következményei, részint a helyzet és jellembl folyó mozzanatok. Toldy magánkörökben szint' úgy nyilatkozott, mint Vörösmarty" s

késbb

Irodalomtörténetéhen

még bvebben

formulázta ítéletét a következkben «

Egy tragédiánkban sem egyesülnek nagy

hi-

bákkal oly nagy erények, mint Bánk bánhaii.

Egyfell ketts cselekvény

:

Petur összeesküvése,

Bánk családi szerencsétlensége, melyek egymásba játszanak ugyan, de a nélkül, hogy egyik s

a

szükségképen támogatná a másikat, mindenik függetlenül magára bonyolódván

Másfell a

fbb

s

fejldvén

jellemek hibás conceptiója

érthetetlen Gertrúd

;

:

ki.

az

az örökké habozó Bánk, ki

iuu

nu'g fcloBÓfíónok

Hom

Iiírz,

kit ("lliaiái'o/iiMiMiHá^H

ogy politikai Hamlet,

ön'ikös piiHHivitÍRrakíiilio/,-

tat, H kiiu'k bosziitettt!

íh

önvédelemuok

csak a perez által

i)a-

a gyanÚKKágig HZünvodölegcs Melinda, ki mógis egyetlen odavetett Hzótól rögtön megörül; a vízesztt s mógis I

luicsolt

ttíník föl

szerencsés csábító, gyáva

még

Ottó, ki

tolvajjá

gáns Bibcrach, elveszti

De

;

ki

is

s

;

mógis hármas gyilkos

tétetik

;

az ostoba intri-

magamagát minden ok

nélkííl

a szánalomig gyönge Endre király stb.

másfelöl

néhány

éles és hattírozott egj'éni

jellem (az összeesküdtekó) mellett, a szenvedélyek erteljes kibólycgezése, a lélektani fejlesztések szigora egyes

nálunk lást

piíi-atlanúl

momentumokban, drámai

dictió,

érdemel, bár ez a dictió

tetlenségig szaggatott és

mind

liibátlanság,

mind

is

s

teljes

a valódi,

méltány-

gyaki*an az érthe-

homályos

;

míg a nyelv

csín tekintetében

még

korától is elmarad; a vers pedig kortársaiénál semmivel sem jobb. Bánk bán, egészben, kétség kívül nagy tehetséget bizonyít, de inkább meg-

rázkódtató mint vonzó, mert fönség nélküli,

mü

hiányozván benne azon emel hatás, melyet a tragikum a külsleg bukó, de erkölcsileg g>'özö, erény

*

által

hoz

A magyar

elö.»

^

nemzeti irodalom

F. Biula-reVt, 1878. 220.

1.

törtétiete. írta

Toldy

200

Midn

1

845-ben a

m

zajosb elismerést

nyeii;,

az Eletkéjiekhen^ Sebeshelyitöl (Gyurraán Adolf)

egy igen kedvez birálat jelent meg, de amely

mégis minden nyomon elárulja a tragikai alap

ersségében való kétkedést müvésziességének

adózik

s

csak a jellemzés

teljes

méltánylattal.

Endre korának

polihogy Katona a nagy fontosságú tényeit csak hátterül hasz-

Sajnálja, tikai

nálja 8

II.

nem

abból szövi ki cselekvényeit. Ugj^an-

azon vád, melylyel némely kritikus Shakspeare János királyai vádolja. Azonban a mi kritiku-

sunk menti

is

Katonát,

még pedig azzal, hogy mvét, mért máskéj) az

kénytelen volt így írni nem láthatott volna világot.

E

félhibáztatás és

félmentegetés nagyon ingadozóvá teszi az egész bírálatot s inkább a lette.

«Nem

egyik jó

költ

egészen

ellen szól,

alaptalanul

barátom — mond

mint mel-

jegyzé

meg

a többek közt — mi-

ként Bátik hánraj nézve a tragédia a kárpit utolsó legördülése után kezddik,

Bánk bán

ügy de miért

lakol

oly tettéért, melyet hasonló helyzetben

akárki, talán

még kevesebb

küzdéssel és

minden

megbánás nélkül követett volna el. E kérdést több ízben hallottam, s ha a közmorálhoz illesztjük e drámai cselekvényt, úgy kétségkívül több ily megfejthetetlenségekre bukkanhatunk. De ÉletUpeTi 1845.

II. félév, 20. sz.

;.'l»l

fölebb említóin már, hogy a királyi fólség enilurfcUöttiKÓj^i' (''saz ÍHtnni hataloniiufil rokonHií^a,

valamint a valhÍMszcríi johbilgyi lindolat,

iiíiml-

annyi orkölcHi dogma, moly az ogéHZ darabon vó<j;ig vonul, a kinílync továbbá a Melindán el-

— legalább

követett gaztettre nózvi; ártatlan

költ akarja

— két

a

fontoH ok, bogy a királyok

örködö gondviselés a gyilkost súlyosan büntesse és egész életén át sajgó fájdalommal ostorozza. E drámai nézet új s Bánk bán egész

feje fölött

szerkezetébl természetesen következik.*

nem

tragédiát

leliet

Ha

egy

a közmorállioz mérnünk,

megsznt tragédia lenni, ha a költi igazságszolgáltatiís nem az erkölcsi világrenden alapszik, hanem csak holmi politikai fictión, mely már hatását a kedélyekre,

elvesztette

elégületlenül

odahagynunk a színházat. Gyurmán elég gondosan igyekezett ugyan vizsgálni a tragédia

kell

alapját, de a részletek miatt s

nem

látta az egészet,

a mellékindok feledtette vele a ft. Ily egyoldalúságba esik

szentelt

vezi

Greguss

is,

ki a Pesti

néhány év eltt egy pár hasábot Katona emlékének. remekmnek ne-

Naplóhíin

Bánk

^

báni, kikél, igen helyesen,

azok

ellen,

kik tisztán politikai szempontból méltányolják,

de az alapeszme h'ánt szintén ö sincs tisztában.

»

1854. 174. sz.

202

—

—

«S ha azok kik oly különös úgy mond mérvvel kezökben járulnak a szóban lev re-

mekmhöz,

logikai következetességgel vizsgálják

bizonyosan egészen más,

söt ellenkez eredményre jutnak, mint mint magoknak egyelié ígérnek; mert a politikai szellem, ha már errl szólanunk kell, mely Bánk bánt átlengi,

azt,

tökéletesen monarchiko-aristokratikus, a föllép-

fbb személyeknek m'alkodó irányelve törhetetlen hség a fejedelem iránt, s a nádor ertetett

szakos kitörése olyannyira törvénytelennek van eltntetve, hogy a szerz kézzel fogható erlködéssel

igyekszik

arra

elkészíteni;

s

megtörtént, csak kegyelmi úton képes igazságtételnek igazságtétel ?

eleget

tenni.

Bánk megbukik

miután a költi

S miben áll ez miután magát

,

megboszulá kínos örömtelen élet nyílik eltte. Tehát amaz erszakos tett csak némi erltetéssel folyhat Bánk bán jellemébl, tehát a költi igaz:

nem

teljes s a Bánk bukása csak azon hogy a boszú mindig semmivé teszi a boszúállót is. Ha mindez így volna, e tragédia sokkal csekélyebb mértékben igényelhetné méltánylatunkat, kivált a Gregussét, ki a magyar

ságtétel

fordul meg,

kritikusok közt

még eddig legszintébb

dicsítje.

Ennyi mindaz mit kritikánk e tragédiáról összeírt. Inkább az ifjú irodalom méltányolta, mint a régi, inkább a kezd kritikusok állottak ,

mint a tc^kintólyosok. Boliatóbb bonczoI;ililba a/onban se egyik, so iiiaHik f<'l nem bocsiitkozott. I'kv H'/,6lva niinden vita nólkttl a parijára,

lof^jtlcsb

majjiyar

tragcditívá

póldáiiyai elkeltok 8

iijabb

oinelkedett.

meg

Ilógi

újabl) kiadásban

meg. Elször Nagy Ignáez adta ki,' újabban kötszer Horvátb Döme." A Toldyé liároni

ji'lont

kiadjíst

metre

ért.*''

Abaíi Bzintón kiadta.*

is leforditottiík.

Egész

1

Nem

rég né-

8i8-ig legkedven-

endoti darabja volt a föviírosi és vidéki színpadoknak. Színészeink különös szorgalommal adták, babái- a Bánk jellemét teljesen soha cze})b

Kom fogták

föl,

mi a

forradalom után

batitst

némikép gyöngítette

betiltatott, s

csak lS57-ben ke-

rülbetett újra színpadra megcsonkítva, s

hanyagul

eladva. Némi visszabatás kezdett ellene muüitkozui, inkább az irodalom, mint a közönség részérl. Szépirodalmi lapjaink, melyek a kritikát bazaíiatlanságuak bélyegzik, hazafias kötelessé-

göknek

néhány kritikai oldaldöfést adui vergdött mnek. Elmondották,

tíU'tották

a nagy liirre hogy egj'edül színészek leheltek bele *

Szinmütár 1840. XI.

«

Kecskemét. 1856. Ugyanott 1860.

*

Magyar

18-.7,

rcmekiról:

életet,

s

fíizet.

Gyémánt

kiatlila.

Pest, 1861,

1881.

* Nemzeti könyvtár. Katona összes müvei. Buda-Pest, 1879—80.

i>Ü4

épen azért most, midn régibb jó színészeink közöl néhány meghalt, hatása is csökkent. Fölhozták, hogy inkább a politikai rokonszenv, mint a-sthetikai érdek volt

gének.

Söt egy pár

oka rendkívüli népszerséírói körben azt is lehetett

Bánk

hallani, kár bántani

meg

bánt, a

magyar

elhi-

magával, hogy van egy kitünö tragédiája,

tette

kell

hagyni hitében, vannak nemzeti hum-

bugok, melyeket kímélni

mélni

s

kell.

De nem

kell kí-

nem nem pályakoszorús nem az irodalom, csak

legkevésbbé az irodalomban. Katona

szorult kíméletre. Tragédiája

színm, melylyel rendesen

sem úgj^nevemelyet egy néhány színpadi

az író szokott nyerni száz aranyat, zett kasszadarab,

csíny, s egy pár színész egyénisége tart föl ideig-

óráig színpadunkon.

Katona valódi költ

mve

s

egyetlen drámairodalmunkban, melyet a külföld

jobb drámáival szembe sége,

elnémulása

egyéniséggé

nem

állíthatni. Szerencsétlen-

engedték, hogy nagy költi

emelkedjék.

Fejld

szellemének

csak egyetlen emlékét hagyta hátra lehet összehasonlítani a külföld val,

kik hosszú

Schiller vagy Goethe drámáit

hanem

nem

fog

bánhsLB.

így

nem

pályájokat kifejlett szellemök

egész gazdagságával jelölték meg.

szük,

s

nagy drámaírói-

nem

S még

is,

ha

összesen vesz-

Bákn bánva nézve kedveztlenül kiütni a verseny. Bánk külön, egyenként,

több a tragikai er, mint Faustot kivéve.

áü5

moly Rzoros értelemben nem (Soí-llic

biíniiolyik

U'Uiraj/.ai lU'k,

íh

(Irrmiiijában.

naj^y ruszt typUHok,

m—

(Iramai

A

Schiller jel-

u Katonáéi cgyó-

a nólkül, hogy a genrekép

felé

hajlanának

E

zavarmík a tragédia emolkedettségét.

vaj^y

lajdonok

már magokban

raaj^aK polczra

tu-

emelik

Katonát.

E

mellett valódi nemzeti költ,

iróink közül egyi'dül vetett

a niafíjar történelembe valódi

8

ki

mélyebb

dráma-

pillantást

rajzolt a tiMgédiában

magyar alakokat. Mái* müvének háttere

s

a fejlemény egyik indoka az idegen befolyás és

nemzeti visszahatás közti küzdelem, egész

törté-

nelmünket annyira jellemz vonás, hogy minden magyar szívben bizonyos elégiái hangulatot ébreszt, mely oly jól illik a tragédiához. A nemzeti

fájdalom levegje veszi körül a

küzd

szen-

meg-meglebben a gyászfátyol, mely a szenved haza képét takarja. A finom, de romlott udvar, a nyei-s, de ép erkölcs magyar nép,

vedélyeket, s

a,

zsarnok és ravasz idegen befolyás, a szabad-

ságért

küzd és

oly dolgok,

elvakult nemzeti lelkesülés, mind melyek Szent István óta sokszor is-

métldtek nemzeti életünkben

!

Hány Bánk

volt

nálunk, ki akaratlan lön a forradalom megindí-

Mikor nem voltak Magj'arorszíígon Peturok, kik mélyen tisztelték királyukat, örömest ontották érte verket, de egyszei-smind, ha kellett,

tója!

206

fogtak az

fegyvert

is

Bánktól

Tiborczig,

a

alkotmány

védelmeért!

királynétól

Biberachig,

mind ismers alakokkal találkozunk, melyek leginkább csak a mi körülményeink közt állhatnak elö. Katona egy pillanatra sem engedi kisiklani lába alól a földet, a haza szent földjét, de

szemeivel folyvást az égre tekint. Az idealismus és realismus testvéries vegyülete e

mü, melyhez

hasonlót drámáink közt egyet sem találunk, söt költészetünk

más nemében

is alig

egy párt. Mind-

nem azt teszi, hogy Katona tragéminden hibától ment. Nyelvéhez, drámaisága

amellett ez diája

mellett is, sok szó férhet, a jellemrajznak és szer-

kezetnek

is

vannak

épen oly kevéssé

hibái,

tiszte

azonban a kritikának

méltányolni az alapj ok-

ban elhibázott müvek egyes szépségeit, mint elitélni a valóban sikerült müveket egyes hibák miatt.

VII. /i'(ÍhA tnijiikiimti. lioitijnlúlt

iiuUilmk. Klh-nrctéttck cztifuloUt. lUink

itllfmrnjzii n a rsrli-krrny

l'i">iioittjiii.

A

vádak,

nyíltan,

A kitln csflt-kn-ny rúdja. Hank hlinr i'x Itnhötli'iif.

hrhfi'k iiu'orihiiiitti.sn.

Iliiiiiiiliios

melyeket kritikusaink eddig hol

hol l^lezve e tragédia ellen emeltek,

mind elenyésznek, ha mélyebben vizsgáljuk a tragikai ahipot. Gyurmáu bírálata Bánk bukását egészen a felségsértésböl

szármnztatja,

s

nem

igen látszik hinni a királyné ártatlanságában a

Melinda esetét illetleg.

E

szerint egyedül a kirá-

lyok feje fölött örködö gondviselés sújtja a gyilkost.

Az

igaz,

hogy Bánk monarchiái érzelm,

valamint a királj'né egész ellenzéke, bejátszik a

m

s

e

vonás

szövedékébe; de ha a királyné

magában a tényben is bnös, a Bánk tette már föl oly erszakosnak s bukása inkább csak külsökép indokolható, mi sokat levonna a

nem tnik

tragédia erejébl. Hasonló

nyére nézve

is.

Ha Bánk

áll

Greguss vélemé-

nemesise a kielégített

boszú sivár érzelme és kínos önvádja, Bánk

jel-

208

lemrajza elhibázott ós Gregussnak igaza van,

hogy a költ kézzelfogható erlködéssel igyekszik hsét erszakos tettére elkészíteni. E mü alapeszméjét

nem

kimagyarázni.

lehet egy uralkodó szenvedélybl

Némi

fölvilágosításúl

szolgálhat

Shakspeare Hamletje. Vajon Hamlet tragikuma az atyjáért az anyján és nagybátyján boszútálló

Akkor Shakspeare máskép alkotta volna müvét s valami olyast írt volna, min Sophokles fiú?

Shakspeare oly jellemet akart rajmely mint Goethe mondja, nem termett arra a tettre, melyet véghez akar vinni. Hamletben a fontolgatás, és beteges lelkiismeretesség megöl minden tettert, s midn a körülmények

Elektrája,.

zolni,

cselekvésre sodorják, a legfontolatlanabb és leg-

lelkiismeretlenebb tetteket követi

nem

el.

Bánkban

is

a puszta felségsértés és boszú a tragikum

alapja.

Ki tulajdonkép

Bánk? Nádor, a távollev

király helytartója, a törvény

szik?

Elégtételt vesz

re. S mit

sérelmeért,

cselek-

bíráskodik a

maga ügyében s megsérti a társadalmi rendet, mely bármin kormányforma alatt változatlan, mert az önbíráskodás mindig bün, s kétszeresen az, ha olyan követi el, ki a törvények re. S vajon a bnöst bünteti-e ? A királyné a tényben nem bnös, csak gyanúra ad alkalmat, s mégis a lelkiismeretes bán leginkább Izidorának, neje vetély-

2*)\l

egy pár kétesun

túrsúnuk, py/izödik

szavára meg-

ojtett

l)ünÖH8ége felöl b érni kezd bonne a

gyilkoBsá^ gondolata. Aztán ö lovag

íh

cg^'Hzera-

mind, nötisztelö lovag a bzó legnemesebb órtelraóbon. A mogahizott Molindábiin is tiszteli hajdimi nejét,

gyermeke anyját, söt a szegény nö bomlott

kedélyét

enyhülni, hegedni reméli,

is

holttetemét hozzák, kétségbeesve kiált

s

midn

föl (V. felv.

7. jel.)

Nincs a

tererat<'>slx)n

Nincs úrva más

Jellemének e vonása e

szavaiban (IV.

Oh

tiibb,

még

vesztes csuk ón,

csak a/

rii 'rvoriiií-kcni.

tisztábban mutatkozik

folv. G. jel.)

:

seniiui sincsen oly gyahlzatos,

Mint visszaélni az asszonyi gyöngeséggel

Az alkotónak szentségébe Törés ez

A

— és

be-

kigúuyolása, hogy

legcsekélj'ebb férgecskének

is

Teremte oltalom-fegyvert, csupán

Az asszony lUlatról

S mégis kit

e

férfiú

felejtkezett el.

egy asszonyt

öl,

oly asszonyt,

védelmezni mind nádori, mind lovagi köteles-

sége.

még lev

E

mellett

Bánk monarchiái szellem, mit

erösbbé tesz az a körülmény, hogy a távolkirály helytartója.

A korona

úgyszólva vallásos hitágazata. Katona Júxscf és Búnk

{i
iránti tisztelet

Midn

Petur er1*

L>10

szakoskodik, a mély

a békétleneknek

meggyzdés hangján mondja

(II. fölv. 2. jel.)

Emberek «

Elbb

jertek velem

való a hit parancsolatja

:

Istennek a kenettje egy királyi felség

ügy

szintén ugyanott alább,

midn

Peturt

is le

akarja beszélni szándékáról

Hát Pártján valál

még

jut-e eszedbe

Testvéri báboni?

—

Te

ott is

midn

s

a

Endre

jószágidat

Elszedte Elmerik király

....

Hozzám jövel szökésed Még egyszer elmentünk

éjjelén,

a czinterembe

— lerogytál atyádnak a Sírjára azt mondtad igazad vala Atyám, — az Isten nem soha Együtt

ott

s

:

segít

Felkent királyok ellen

St

a királynéra

is átviszi

....

ez érzelmet s a Gertru-

dot meggyilkolni szándékozó békétlenekhez ugyan-

akkor egész szintén intézi e szavakat Es így hazátok

elbúsúltjait

Játszani akarjátok

Ügy

s

királytokat

tenni a királyi székre, hogy

Gertrúdis estén szíve megrepedjen ? Fájdalmiban megölni érzeményit, Hogy táraitoknak könnyeit soha Se lássa többé, egyszersmind szeretni

—

_'ll

ölni

Ih,

S

nu'i^iB

HKáiii]«'k(i/.tok

íh

(M
t'poii

;

mivel

H király mapi.

a királynéra

ö az, ki

oiiu-li

kc/.íft,

h

a

liazajövö királyt, iiyaklánczát eldobva, o Bzavukkai foj^adja (V. fölv. 5. jel.) Király

!

:

Gertrudisod kopursó

V

Aljára vá<^oni u hatalom jelét,

Ott van. Vereslik

is

méfí vcro rajta.

Bánk még

liazaü

Mélyen

hazája szenvedését, orvosolni

szik,

érzi

is,

kinek szilárd elvei vannak. is

törek-

de csak alkotmányos úton, a forradalomtól

semmit sem

Nem Meg

(1.

vélik

Bánk a is

fölv.

k

11-.

a zeudülést, mivel

király személye

—

esküszöm,

fogok felelni ennek, és is

békeségetek virágzani.

Hasonlókép (II. fölv.

egyszer

jel.):

Habár tulajdon síromon fog

A

Nem

söt irtózik tle.

vár,

szól e szellemben

a

± jel.)

békétlenekkel

való

jelenetben

:

A

zendülésbe'

nem

Fog-e kiömleni az ártatlanok,

A

felebarátjaiuknak vére

is,

Bugygása közben, fogja a Jajos tüzét átkozni

Es

—

mely

szabadsi'ig

liörgeui ?

tagja legyek e rossz társaságnak 14-=

21i>

Itt

én

iö ?

Ártatlan vért ontani

Segítsek ? és abban eszköz legyek, hogy

Jajgasson a szabadságunk miatt

Szegény magyar hazám?

Alább ismét Való, hogy engem Az emberek bolondozása megMulattat, oh de a verkbe éa Az életekbe foiTÓ ösztönöm

Markolni

S mi borzasztó

nem

kivan,

színben

se' játszani.

látja

a

forradalmat

(III. fölv. 3. jel.):

Kirontjuk a korlátokat, lezúzzuk

A

jó barátot, ellenséget, és

Aztán, ha czélra értünk, sírni keU csak.

S mégis épen ö

az,

a ki a lappangó forradalom-

mal, melyet elfojtani igyekezett, többé dol

;

kitörni engedi, söt

erszakos

nem

tettével

gon-

maga

ad rá példát. Bánk továbbá büszke oligarcha a Bór nemzetségébl. Egyaránt érzi világi és erkölcsi méltóságát.

még

Becsületén, jóhirén a szennynek

árnyékát sem képes trni.

Egy menykcsapás ugyan letépheti Rólam halandóságom köntösét, de Jó híremet ki

Kiált föl büszke

nem

törölheti.

önbizalommal

(I. fölv.

mégis alattomos gyilkossá sülyed,

kit

15. jel.)

Petur, a

213

királynó lof:[naRyol)b ellensége,

megátkoz, kivel

íb

Hcnki Boin akar párbajt vini, kinek a király ke-

csak nu'«íalázáH,

}^'y<'lni(>

romján,

f ki

móltÓRíUía, becHÜleto

totomo fölött könvíiröt'vc

noji'

királyboz (V. fölv.

súliiijt

a

7. jel.):

Kii^^tMld xueiff illeiulAen el temettetnem.

íino

Bánk

önmagának

erkölcsi

nio<í«?yalázott

nemhanem

trajjikuma, ki önbíráskodva

csak a társadalmi rend ellen támad ellen

létalapja

becsületeért boszút

föl, is.

AFidön egyszer-

áll,

smind meggyalázza mindazt, min becsülete nyugszik, méltóságát, hitét, politikai elveit, büszkeségét.

A

nádorból törvény tapodó, a király kegyelt-

jébl felségsért, az alkotmányos államférfiúból forradalmár, lovagból nögyilkos, a büszke úrból

megalázott szerencsétlen egyaránt elbukik.

lesz.

A költi

Küls-

és

belskép

igazságszolgáltatás

teljes,

a tragikum oly ers, minél erösebb alig

lehet.

Nincs ugyan

de erkölcsileg

gyz

meg benne

a külsleg bukó,

erény, melyet Toldy

tragédiától megkíván, de vajon

megvan-e

bethhen, Othellóhfin, P//aedr(/ban?

Vannak

minden Mac-

ez

oly tra-

hsök is, minket Toldy kíván, de a tragikum lényege nem ettl függ. S vajon így fölfogva e tragédiát, nem enyészik-e el Vörösmarty vádja, hogy Bánkban nincs meg az a szilárdság, mely az álgikai

tala elkövetett

merész és nagy felelsség tetthez

214

kívántatik? Megállhat-e Toldy ellenvetése, hogy

Báuk örökösen haboz, kinek boszútette

is

Hamlet,

egész politikai

csak a perez által parancsolt

önvédelem? Min szilárdságot követel Vörösmarty ? min tevékenységet Toldy ? Ha Bánk szilárdan ragaszkodik elveihez, melyek jelleme alap-

nem

jául szolgálnak,

ölheti

meg

a királynét.

Ha

hirtelen szakít egész múltjával, mint egy indulatos ifjú,

merészen rohan a

tettre,

jellemének

fejlesz-

Vörösmarty szintoly jogosan hibáztathatná Macbethet is, ki nagyra-

tése egészen elhibázott.

mégis

vágyó,

unszolására

egészen

vontatva

meg

el kell ítélnie

akkor sem

öli

söt Brutust öli

oly

öli

meg,

is,

Hamletet, a ki nagybátyját

midn legyen

és elhatározású 'Coriolan,

tüeknek lázában

leginkább neje

könnyen megölhetné,

a ki sokáig tépeldik, a míg meg-

Caesart. Miért

a tragikai

és

a királyt, Toldynak pedig

Bánk

hirtelen haragú

midn nem

az ?

hsöknek mind ugyanazon

lenniök? Bánknak szenvedélye

kell-e is,

Avagy

természe-

bár öntudatlan, folyvást múltja befo-

mélyedése, kételked küzdelme,

magába még akkor is,

midn már

tettre.

lyása alatt kell állani. Innen önkínzó

megy

van határozva a

el

Azzal a

a királynéhoz, hogy megölje,

s mégis ennek távozást int parancsára mélyen meghajtva magát, így szól ((Jobbágyaid vagyunk ». A királyi

czéllal

:

felség sérthetetlenségében való hitnek

még

oly

21&

varázsa van ked^lyóro, hogy önkónytelon tétlen-

ségbe esik vissza, s inid/Sn a királyné marasztja, a fallioz tántorodik, s a tettl mintegy moRbor-

zadva

kiált föl

4. jel.)

:

«Vége, vége

S ekkor

is

már

ncki». (IV. fölv.

mennyi körülménynek

kell

közbejönni, liogy fájdalma, szenvedélye a tettre rngadja.

De még értbetöbbé

válik

Bánk

jelleme,

ba fejldésének egész folyamát figyelemmel

kí-

sérjük.

Bánk elször útirubában, zavarodva, a királyi palota egyik rejtekajtóján lép be. A költ a színésznek ezt az utasítást adja: «nemes méltóság, mindenben gyanakvó tekintet, fojtott tz, mely minden pillanatban kitörni látszik és minden környülállás azt árulja el, hogy mindenkor nagyobb indulat dühösködik belülrl t.

Nem

határozott szenvedély izgatja Bánkot,

valami

hanem

a

bizonytalanság és a sejtelem. Bár híve a királyi

háznak, de az udvar romlottsága nincs ínyére. Ezért némi vonakodás után, csak az illemsértés kikerüléseért hozta volt föl nejét az udvarhoz. Kitetszik Melinda szavaiból, ki fölindulva

a királynénak

(I. fölv.

mondja

12. jel.)

Köszönöm nagj'asszonyom Hogy oly kegyes valál s átláttad azt, Hogy a bojothi Melindának nem illik Falun, magányban lakni, mert nag^'iírné.

Továbbá Biberach elbeszélésébl

(II. felv. 3. jel.)

210

Nagyúr,

Nem

ej,

illik,

Bánk bán, így meg így ország els nagyja, hogy

—

így meg így. Felhozta hát ide Szép együgy feleségét a nagyiir. Bár mint dörömbözött szerelemfélt

Nagy

szíve.

nem

Biberach gúnyosan beszél. Bánk lemféltö, csak

nem

volt szere-

akarta szép és ártatlan nejét

az udvar romlott levegjének kitenni. Ide járult

még

a meglehets nagy korkülönbség

neje között. Tiborcz egy helyt emliti,

midn Bánk

huszonhat évvel,

még

Bánk

és

hogy azeltt

atyja élt s

Bánk

meg Ez e szerint III. Béla idejében történt 1184-ben, a dráma pedig 121 3-ban játszik s így Bánk mintegy negyvenifjoncz volt,

akarta

ket

egy

ölni s ö megmentette.

két éves. Mikhál

bán szintén elmondja a

nénak, hogy Bánk atyja, Konrád,

országban

Jadránál

velenezei

király-

midn Spanyol-

mint Imre királynak a spanyol követség tagja (1109), t, Simont s a gyermek Melindát, mint üldözötteket, Magyarországba hozta. Tehát ekkor Melinda mintegy 7 8 éves volt s így 1213-ban, a tragédia járt,

Constantiát

—

idejében, 22

nül viv

— 23

éves lehetett.

E

korkülönbség

nem zavarta ugyan boldogságukat, boldogan éltek, de természetes, hogy óvatossá tette a

férjet,

s

ennyiben a gyanú alapja már jó elre le van téve. Azonban míg Bánk országos ügyekben utazik,

nejének udvarolni kezd Ottó

mind

adat, hof»y

Ez

tottjával.

töl)bHZ<)r

8

nénjével bált bálra

találkozbasRék válasz-

nyilt titok az udvarnál.

IVtur, ki

olcfíülctlcn társaival niep; akarja törni az idegen

befolyást H elzni a királynét, azt biszi, hofry a fcltékenyséfí által fölbasználbatja czéljára Bánkot. FiZcrt titkon

baza bivatja. Az álrubában bazatérö

Bánk nem tudja a bivás fülindúlása,

okát.

innen sejtelmes

batározatlan aRKályn, mi oly fogé-

konynyá teszi a kedélyt minden benyomásra. S valóban elször is a szenved ország és vígadó udvar ellentéte tnik szemébe, mit máskor talán észre

sem

vett.

ITa/ánk külön-kiilíin vidt'koin Jajt

8

bánatot találtam

EUenkei^t

találok, s

r itt inie

nem tudom,

Melyik tehet réuiitbbé.

Aztán egyik eszmérl a másikra ugorva, birtelen kérdi Petnr, miért hivattál

Te engem

S

midn

vissza,

ez ismétli

:

«

még

pedig titokban

?

Titokban, bán, titokban*,

már maga a titok szó fölindítja. Petur e szavaira • Úgy van, titok, még pedig sötétben*, megijedve kiált föl

:

«Bán

!»

s

bele van keverve és

azon nyilatkozatra, bogy

ba veszteségre

j

is

a dolog, az

218

Övé lesz legnagyobb, hevesen unszolja

hamar

beszélj

De Petur nem

!»

:

«Bán, bán

tartja helyesnek a

királyi palotában nyilatkozni.

Jj még

ez éjjel,

A

Házamhoz.

Ez a

féltés

seb becsületén.

itt

ha oszlanak,

jelszónk lészen Melinda.

els szúrása szívében,

A

titok és

moni eszmévé olvadva

ez az

els

Melinda szók egy dé-

üldözik. Melinda

!

ismétli

Petur végszavát egy önkénytelen fölkiáltásban

egy darabig

nem

s

tud szóhoz jutni.

Az

—

Melinda

— jelszavok

Melinda szép mocsoktalan neve Ma szemfedélül szolgál egy sötétben Ólálkodó csoport között. Titoknak Lett zára a Melinda szabad neve.

A

hang, az eszme mindegyre üldözik Melinda és mindig Melinda

!

mindenem Szorosan egybefoglaló ers

Név

!

égi és földi

Szent javát

Láncz, úgy elomla törhetetlen élted abból a gazoknak is jutott ?

Hogy

Föllobban, tudni akarja a rálynéra fordul gyanúja

titkot,

elször

?

.... Talán Ez a

királyos asszony azért tetéz

is

a

ki-

219

Miinkúknt a munkákra, lutgy 8s>!oiiieiii KlkiibiilÚHakiir K/.{vriiil>on, a boiiii

Lakó

bccHÜlfU't iiif^olju

Majd kétkedik Peturban, irÍRyt>i

bo<íy

akarták

Jaj

*.'

azt

Ijíbzí,

kópés.

csak

lio^y

Mogíjed

megdöbbontoni.

mofídöbbcniii

I

Keszketve

attól,

mondja

Bánk bán!» Majd fejét küls fájdalommal igyekszik

ki: «a szorelemfeltö

kezei

közé szorítva,

elné-

mítani a belst és kaczajba fojtja kétségeit: «Tüdö, bazudsz, hazudsz!* szégyenli alázva.

önmaga

Félti nejét és féltékenységét

eltt.

hogy meg van s újra oda esik

Érzi,

Menekülni akar kétségeitl

vissza ^íit

nyughatatlanítaz sötáten áloni-

Kóp. Mit gj'ötörsz incselked cliiinaera

!

?

Hát a világnak egyik pólusától a Más pólusig, szerelmeimben, én ? Mért Mindent? Miért te benned oh Melinda! S egy ember, egy haszontalan por, az Ütné ki tet karjaim közül,

Miért öleltem mindent egj'be

Ötét.

S mert nem tudja még, hogy

ki vetélytársa, a fél-

tés és bizonytalanság kitörésével kiáltja:

... Ki lenne

az, ki

világot!

....

Világot,

itt,

S mintegy öntudatlan az

éji

lenne az ?

találkozásra indúi.

iJi'O

A

jellem ez expositiójában

indok van letéve

:

már egy csoport

némi homályos gyanú a

király-

néra, szenvedélyes szerelem neje iránt, kiben

kétkedik ugyan, de a kit

nem

félt ifjúsága tapasztalat-

lansága miatt, szemben az udvari ármányokkal,

kényes becsületérzés, melynek a sejtelem

is fáj,

áradó kedély és ideges természet, mely minden

benyomást kétszeresen érez, ers lelkiismeretesség, de a melynek kétségei inkább fokozzák, mint csöndesitik szenvedélyét. Mindjárt els megjelenésekor részvétet érzünk a hü hazafi, a nemes lovag és szeret férj iránt, de féltjük is, mert érezzük, hogy sebhedt kedélye már ragadja az örvény felé. A titok miatti aggodalom és a Melinda jel-

már

szó

ban

földúlták egész nyugalmát. Fölindulásá-

alig tudja,

mit cselekszik, Peturhoz indult,

pedig a találkozás órája

vége és neje ott

van".

még távol,

a bálnak nincs

Ez utóbbi körülmény

vissza-

téríti.

Vad

indulat,

mért kergetsz vissza ismét!

szavakkal lép be újra a rejtekajtón,

s

Ottót, a mint neje lábainál szerelmet

vall.

Oh kiált föl s

véghetetlen szent könyörületesség

megijedve szédeleg vissza az ajtón.

E jelenetet rinte

meglátván

Vörösmarty hibásnak

Bánknak meg

találja

kellene rohanni Ottót,

:

sze-

nem

;.'i

lniiVm viKRzatúrni.

poH

kiilHÖ

ós

K

CHak látRzóloK

vá
bels okok igazolják

c

íj^az.

Ala*

jelenetet,

liánk sötét folyosóról lép be a fényesen világított palotába,

királyi

mi a

beléptekor

ers zene

riadoz,

Már az ers. fény és ers Bánk fölizgatott idegeire. De

bál végét jelenti.

zene kábítóan bat

másfelöl Ottót látván vetélytársának, ö a király

magát engesztelheegyedül látván Ottóval Me-

híve, a királyi udvarral látja tetlen ellenkezésben

htlennek

lindát,

kétkedett.

E

;

hiszi

nejét,

kiben eddig

nem

váratlan s egy pillanat alatti tapasz-

talata épen váratlanságánál fogva lesújtó villám-

ként hat reá. Physikai és erkölcsi okok egyaránt

megzavarják egy pillanatra eszméletét,

s

midn

magához tér, kardot húz, hogy megrohanja Ottót; már akaratlanul, a nélkül, hogy hallgatózni lett volna

czelja,

tanúja lesz Melinda boszús fölindu-

lásának, ki visszautasítja Ottót.

Ez megnyugtatja,

elenyészik az ok, miért megrohanhatná vetélytársát. 1

Megcsöndesedik

i. jel.)

s

midn késbb

(I. fölv.

meztelen fegyverrel és magánkívül

j ki

rejtekébl, a fegyver nincs senki ellen irányozva,

csak feledte visszadugni,

s

nagy fölindulása, az

Ottó és a királyné közti párbeszédre vonatkozik,

mely szerint a királyné azért is haragszik Ottóra, hogy oly botrányosan üldözi Melindát, azért is, hogy nem tud elcsábitni egy oly együgy szívet.

2áí2

Hogy e tetem fagyos, hogy e szemek Vakok, hogy e fülek dugulva nem Melinda Valának. Egy királyné és

—

E

kitörés

nem

a féltékenységé,

hanem Bánk

fájdalomé és aggodalomé.

laté,

!

a bámuelképed,

hogy a királyné oly asszony Kit hogy ördögi

Erzésiben

meg ne

lephessen a

Jobb ember, érthetetlenül beszéli Kétféleképen gondolatjait.

Ö

megértette

tri, de azt

s

tudja,

nem

elcsábítsa nejét. Érzi,

sága ideig-óráig

hogy csak a botrányt nem

bánja, söt óhajtja, hogy Ottó

hogy becsülete

és boldog-

ugyan, de fölöttök

biztosítvák

vészterhes felhk boronganak. Megint lehelhetek, megint, És érzem azt, hogy élek. A homály Eloszla, megvirradt

—

Irtóztató kilátás a

jöv

fölébredek.

Nappalra.

Már* a csöndesedés mozzanata s az irtóztató kilátás a jöv nappalra csak képletes kifejezés s a holnapi napra vonatkozik. Mintha mondaná hála Istennek, tudom hányadán vagyok, a

nem

:

titok

homálya

eloszlott, de

a

jöv

kilátásai olya-

nok, melyek becsületemet és boldogságomat nyegethetik.

E

szavainál

fe-

l'l'.j

SkoíM ronilbo

lóink

Sx.ót iiiiudazun

intiK't'l'^t

óm H/aluMzd

tüiulúri láncicukat,

Melyekkel a királyi gzökbez 6»

A

hitvoHtMlhe/, gyemiekidhc?: oly

meg

Ij^m keniónyuti

egeszén a higgadt

férfiú

sógónek tartja többé

val&l köU°>zvo

áll

nem

egyszersmind neje miatt

elttünk,

ki köteles*

bízni a királynéban, de

nom

feledni

a királyi

hséget, a szenved hazát s a lappangó forradniinat. Az egész magánbeszéd távolról sem

hú/, iránti

boszúfogadás, a mint némelyek fölfogják.

Bánk

magát rködni hazája és becsülete fölött, meghalni értök, ha kell, de minden határozott

elszánja B

czél nélkül.

Nem

nejéhez indul, kinek

hségérl

már különben is megbizonyosodott, kit közel veszély úgy sem érhet, sem a királynéhoz, mert titkos hazatérte és

kés

látogatása botrányt okoz-

mitl óvakodnia kell, hanem az összeesküdtekhez, mi mindennél sietsebb ügy, s kiket

hatnának,

lecsöndesitni nádori, hazafiúi ós rokoni kötelessége.

—

Az összeesküdtek jelenete (II. fölv. 1 í2. jel.) mélyen bevág az egész alkatába. Toldy mind a mellett ketts cselek vény nek tartja e tragédiát, mert szerinte Petur összeesküvése és Bánk csa-

m

ládi szerencsétlensége

egymásba játszanak ugyan,

de a nélkül, hogy egyik a másikat szükségeskép

támogatná, mindenik függetlenül magára bonyo-

áü4

lódván és fejldvén

Abban

ki.

igaza van Toldy-

nak, hogy Bánk nem áll az összeesküdtek élére, nem velk li meg a királynét. De vajon annak, hogy a lázadás kitört, nem Bánk-e az oka, ki szerencsétlensége és boszúterve miatt nem gondol többé az összeesküdtekre, kiket csak az imént csillapított le ? S maga az összeesküvés nem foly-e be elhatározón az egész cselekvényre ? Bánk s az

összeesküvk sorsa nem támogatják-e szükségesképen egymást Bánk Petur hívása nélkül nem '?

térne vissza az udvarhoz

nem menne

ben

;

ha Bánk a haza ügyé-

az összeesküdtekhez, bajosan

sikerit volna Ottó merénye. Szerencsétlensége elvonja ugyan az összeesküdtektl,

de Mikhál

meghiúsult követsége, rokonai elfogatása,

még

inkább ingerli boszúját. Petur kegyetlen halála, kit

mint a királyné gyilkosát végeztek

ki s ki

megátkozta az alattomos gyilkost, súlyosbítja ön-

A

vádját.

király kibékülése az összeesküdtekkel s

az egész lázongó nemzettel, csak megalázására szol-

mert

gál, 8

nem

a haza nevében fogott fegyvert

csak egyszer gyilkos.

lat-e

mindez

kül se

s

nem

E

elég

bens

a bonyodalom se a kifejlés

teljes ?

élettel,

Nem

fölvonás a

m

mozgalommal,

fordulattal.

kapcso-

oly események-e, melyek nél-

nem

lehet

egyik legszebb része, tele ellentéttel s gyors

Végre látjuk magát Bánkot

is

drámai a

maga

n:,

vulÓHH^MÍltHii,

rályi

litihorK^

luÍ7. iiu'llt'tt

Rzmvcdólyük

nclktíl,

a

ki-

CH fornidiiloin ellen HZÓnokolva,

épen u/on peiv/lien, luidön bccHÜlotén 08 boldogflá^^'íin

liiilúloH

czege.

E

liánkot.

Hobet ejt a királyi ház egyik her-

jelenet a legszebb fényben tünteti föl

A

liös,

a lovag, az államférfiú

áll

elt-

tünk, ki épen annyi erelylyel, mint tai)intattal csömlesiti

le

az összeesküdteket. Erezzük befolyá-

sát, tekintélyét, laj

jelleme varázsát, mely alól a

szi-

Petur sem menekülhet, llészvétünk iránta

nöttöu nö, hogy félelmünk érte annál élénkebb

késbb megnyílik

legyen, midfín

a mélység, hova

a körülmonyek és szenvedélye egyjiránt ragadják.

A költ

mvészetet

niigy

fejt ki

cs

rajzban, s épen

azért annál felötlöbbek e hibás vagy legalább is

nem

eléggé érthet sorok: Hofjy Jiáuk leüljön a sötét szövetség

ahhoz uciu csekélyebb, Mint liánki sértdés kívántatik. (iyászasztalí'üio/,

nem mondhatja, ez igen öntudatos czéljöv eseményekre, melyeket nem sejthet,

Ezt Bánk zás a

míg másfelöl

ellenkezik

melyet a jelen perczben tettével

az

is,

nemcsak azon el

czéllal,

akar érni, de késbbi

mert Bánk még akkor sem folyamodik

összeesküdtekhez,

csakugyan megtörtént.

midn E hely

a banki

állhatna meg, ha azt jelentené, hogy Katoua József

ós

Bank

&u»ja.

sértdés

csupán csak akkor

Bánk csak lö

226

midn már minden másnem eszköz ki van merítve, s így meg van sértve benne a nádori közbenjárás teakkor akar a forradalom híve lenni,

kintélye

is.

De

fejezni; így a

Bánk

ezt világosabban kellett volna ki-

magyarázat kissé erltetett.

kiengesztelve

az

összeesküdteket,

a

diadal lelkesülésével kiált föl

Oh Endre gyzedelmeskedj'

te bár Országokon, de ilyen gyzedelmet,

nem

Mint Bánk neked nyert most,

nyersz soha.

r

Epén

perczben hallik újra a Melinda szó

e

s

Biberachlép be. Melinda kiált

Bánk,

!

olr ki

nem

gyógyít engemet

meg

annyira féltékenységbl, mint a

szégyen azon élénk érzésébl, hogy Melinda ne-

mindenki ajka szennyezi. Biberach tudja, hogy Bánk haza jött, hogy az összeesküdtek kel találkozni fog, mert kihallgatta a Bánk és Petur

vét

közti

párbeszédet a királyi palotában

6. jel.)

;

Ottó tervét

is

tudja,

st

ö

neki tanácsot a következ szavakkal Eredj utána, mutass eltte kiDerült tekintetet

— kérj

Mondd, hogy sokat

engedelmet

hallottál a

Feleségek állhatatosságáról

Csak próba

volt.

—

(I.

maga

—

magyar ez

Ürömében még maga

fölv.

adott

Koj;

S a

kinilynr

II

clvíi/.ptni

n'H/.vuvt'HJK

Mcliiula tán ölolÓHHol

El

iioiii

mboU

Iki/./.ú

iiiit^|)uliiiit

ím

úfí.v

íh

köHicöii,

l)iziiliiia('
Kikórsz

Elutiw.t'kHod vÚKpillantiitáii

Kffy .Ián()8-áltlá«át ürítnii.

Ott

i'iii

Vagy

loHzt'k luajcl

a poliárnok, a-

légy magad, no

ogy kia

itt

lievitÖ,

(porokat ad állal)

Euiez podig uén<j(lnok

Ha

altató.

álom elszóHtja onnan, Te vissza is mehetsz Mclindálioz megint. ezt az

(I. fölv. 6. jel.)

E

tanács után jobbnak látja a magyarsággal tar-

mintbogy különben sem igen hiszi, hogy a gyáva berezeg boldoguljon, a titokból el akar

tani, s

árulni annyit, a

mennyibl hasznot húzhat.

— Tjett

Csak ezen éjtszakát

volna szük-íóg

el

nem

Nagv'irtól és hogy addig,

Vclo vagytok

—

lopni

míg

ti

otthon Ottó ós

Bánk bán itt

Mehuda

—

Biberach e szavaira Bánk újra a kétely és szenvedély martaléka.

A

csak egy pillanattal elbb

oly szilárd és eszélyes férfiú elveszti lelke

minden

segélyforrását s indulatja hánykódásai közt ide s

oda kapkod.

—

Pokolbeli

Irtóztatóság büntetései

Földünkre jöttetek hát már? Hiszen 15*

^2-2H

Ni itt viláj^oH egészen, a mit én Üresfej ki nem tudtam találni El a királyhoz, a csáözárLoz, a Pápához elmegyek, s hogy elpiruljon, Lerántom e parázna biborosról,

A

szép álarczáját kaczagtatón.

Tehát csak törvényes elégtételt akar venni,

még

van az elbbi jelenet monarchiái és alkotmányos benyomásainak. Hidegvérüen akar eljárni alatta

a dologban, a mint

már elÖbb

is

(I.

fölv. 14. jel.)

elhatározta.

Oh Ne

légy velem hidegvér, légy velem

el állhatatosság, hogy Nézvén szemek közé, becsületes Tekéntetemuél elvakuljon a

hagyj

meren

Szentségtör.

De a hidegvér

Bsz

és állhatatosság csak puszta szavak.

dühében már gyilkosságról gondolkozik

— A

Meggyilkolom

biboros gazembert s

ott

eltte

ha a

Vesztpiaczra hurczolnak, kiáltom Azért jutott hóhér kezére Bánk, mert Hitvese virtusát boszúlta meg.

Majd megint mást gondol

—

Nem

Szeget szeggel, hisz a tilalmas és

Megengedödhetö ravaszkodás Úgy állnak el, mint a hazug

és igaz.

i{25»

minden czél nélküli bánykódji8ft, a sebzett kedély omló vére, a kétség és telietctlpiiHÓf; percze. S e bánykodások közt mily örömmol kiip azon a gondolaton, bogy ^fflindíít. Minz indtilatúnak

ttibin

még meg

lebetne menteni.

Mograontliotoin tolún in<'^ SztMj r5il)oracli,

Meggátliiuunk

lhetne

— nemde

? oli

ni«5g talán

? szólj, szólj

!

S midiin líibcracb azt mondja « Talán, gyerünk már az öröm os remény aggodalmai közt báii}'!

:

kódik

Ember

!

lia

nem

n^ég kéaö

volna

mondja Biberacbnak a bála önkénytelen árnyalatával.

Angyal, szerezd

meg

üdvösségemet,

sobajt védangyaláboz vallásos iblettel.

Ne menjetek széjjel mindjárt barátim. Hogy megtaláljalak, liahogy talán Lehetne szükség rátok. szólítja

meg

az összeesküdteket,

miért, de jól esik lelkének

megmentésére.

— sz

remélj

Egy nyugodalmas

maga sem

tudja

mindent elkövetni neje

éjtszakát;

230

búcsúzik

el

a nyugalmat szeret Mikháltól,

s tu-

lajdonkép magának remél nyugalmat. Mi jól lemzi e néhány sor Bánkot

jel-

mennyire meg van Katonában az a drámaírói sajátság, mely töres

dékesség és szaggatottságban kerekíti ki a

föl-

zavart lélekállapot rajzát. Jó színésztl játszva az ily helyek

nagy hatásúak, míg olvasva könnyen

elfutják a figyelmet.

Bánk késn

érkezett, a berezeg

boldogságát, becsületét, rát találta,

ki

s

már

földúlta

Melindánál csak Izido-

Ottó herczegbe szerelmes levén,

mindenütt nyomában

volt.

Körülményesen

kitet-

szik ez Izidorának a királynéhoz intézett elbeszé-

lésébl

:

Szemérmemet meggyzve, mindenütt Nyomában voltam estve óta. — Hogy Téged nagyasszonyom, Melinda mellett Az álom elfogván, feküdni mentél

—

Élmbe jött lihegve Biberach S midn lefektedet megtudta, Hogy menjek Italt adott

el

kért

Melindához, mivel

mindketttöknek Ottó

.

Én

futottam,

Ez

altató volt csak, futottam Ottó

nem

.

.

hozzád, mivel

Herczeghez és Melindához hamar. Eendetlenl láttam kifutni onnét

A herczeget. Szemmel tartván alig Ertem Melinda ajtajához, a midn Egy durva lábdobogás riaszta fel. .... Vállamat ragadta eerv ers

—

r.n Kéli,

S

bo 'lökött Melinda

(•lAttoiii

iillott.

IVmk

njtAJ/in

....

Ixin

Moliiida felsikoltva t'lliunyiitlott.

En

fii|;yva

Az

íjíiiek í»1h (lönlillÚHükor.

Mindont

álltam,

nem

o^y utazó

kivallottaiii, niolyórt bez&rt

Oldalszobába.

]^ánk

iiiiiit

se

liisz

(IV.

egy

2. jel.)

fíilv.

Izidorának, se nejének s elsö

dühében maííánkivül van.

A költ

igen jó tapin-

bsz családi jelenetnek csak a véf;ét hozza néz elé. A harmadik fölvonás azzal kezddik,

tattal

a

hogy Bánk egy némi csillapodó

asztalnál

kezére bókolva,

indulattal, de

már

bell annál mé-

lyebben megtörve, kiáltja lábainál térdepl nejéhez:

«

Hazudsz*. Neje hiába mentegetzik. Bánk

egy-egy pillanatra ellágyul ugyan, de ismét megkeméiiyiti mngát:

Még aem Ottó

a

Toldy hibáztatja

e jelenetet,

örökké habozó Bánk, ki

De melyik

szen.

hiszek,

Melinda egyaránt örültek.

még

férjben

megjegyezve feleségének

nem

fog ily

ím az sem hi:

esetben

mint Bánk, ki kénytelen-kelletlen vitte az udvarhoz szép s magánál sokkal ifjabb nejét. Bánk valóban gyana-

gyanú ébredni;

kodik testi

s

midn

kivált oly férjben,

neje térdeit

kulcsolva, mintegy

büntetést óhajt, hogy a lelkitl meneküljön:

232

Bánk, Bánk, taposs

En bntelen

vagyok.

Testvéreimnek

nem

:

meg legalább engemet, Oh ne mondd meg ezt feleség

—

anya,

eszébe jut az oldalszobában alvó gyermeke

s rá-

«Te átkozott kis alvó, mit mosolyogsz*.

kiált:

Melinda sikoltva ugrik

hogy Bánk tudja mit

föl, s

mintha nem hinné,

beszél, kétségbeesve kérdi

Ember, tndod te mit mondtál fiadnak Átkozott .... Most?

—

Bánk

nem

hallgat és

vonja vissza átkát.

«

Atya-

átok egy anyáért!)) suttogja Melinda és ez eszme

Bánk nem szól hozzá s ez magában mond, az olyan, mi

kezdi megörjitni. lyes,

de a mit

jességgel

nem

fejezi ki lélekállapotát

Mint vándor a hófúvásokban,

Lelkem

R

eszem egy nagy oczeánban

Lebeg, veszejtve minden

csillagot.

egész kikerekített körmondat, egész lyrai

versszak,

mintha

kik ódákban

E

lígy

inga,doz határtalan

Kétség között,

Ez egy

hetel-

,

lyrai

czifra képletnél

egyetlen

szó:

drámaíróink írták volna,

elegiákban beszéltetik

mennyivel többet

((Boldogtalan

!»

hseiket. fejez ki ez

melyet

késbb

Melindára tekintvén, elfásúlva mond. Neje eltávozta után ismét fölébrednek kétségei, B fölkorbácsolt szenvedélye zavart kitöré-

2:i:í

Ottó-e bttnös vagy a HÍH7.on

Melinda

i'igy

I'Ih

ho'

í'lff

87.egány

lio>»j'

ír,

nom

tudja

kiríilynó.

l?P8Z('lo

Okii,

nom

nojóhe/

seit Imlljuk. TTírzcii is

ÓH

nem

tudja mit fiild

!

de

li4t ki

a/.

tudja mit boHT-y-l?!

a kirúlynó álmos volt?t

Hinni kozdi, hogy a királyné bátorította

föl

és

Bogélto Ottót a nuarnyre, s föoka gA'alázatának.

«Nt'm-e?» ismétli niintofíy ersítve sét, s

kell

meggyzdé-

bár megijed a gondolattól, hogj- a királynén

boszút állnia, de

])átorítja

Hah yioW gondolat

lesz

magát.

!

agyvolnibon els

Zsciifíójekor mái' mojrliatározils. fiil,

Veled

ópiil

Felett,

Ez

az

izmosodj' me<í p^ondolat,

Kpillj

ismét csak

megéled

fel,

örök lenyu<ítom

becsületem.

els határozott szándék, a gyilkossági eszme

megfognmzása, mely egészen elfoglalván, natra csak elébe,

a

Izidorára

nem

félörültté teszi.

belép

nem

Meren

és bezáratásáért

néz maga

t kérdre vonó

figyel.

ITa engemet Pi'ometheuszom csak eg}-

Hangyának

Még abba

is

és az égi tüzet talán

sajnálva, egj- bideg

Szei*számnak alkotott volna

pilla-

i>34

Mintha mondani akarná folytatásul úgy is meg kellene ölnöm a királynét, de észrevevén Izidorát, :

elnyeli e szavakat s hozzá fordulva, így végzi be

a mondatot

^

Szolgálatodra

Úgy még lehetne hangom.

Hasonló fordulatot találunk Shakspeare Hamletjében is, midn Hamlet az atyja szellemével való találkozás után, az öt faggató Horatiónak ezt mondja: «Nincs oly gazember széles Dániában ki megrögzött czinkos ne volna ». Azt akarja mondani, mint a király, de meggondolkozik s hirtelen másra csapja a beszédet. Bánknál is e hely csak így érthet, különben érthetetlen, épen mint Izidorának, ki gúnynak véli és a ki-

—

rálynéval fenyegetzik, ki barátnéja, Nézd, nézd az árnyékot

Az a királyné feleli

—

—

hallgass oroszlán,

oh hazug, csak árnyék,

rá Bánk, kinek lelkében a királyné

meg van

már

halva, csak árnyék. Hallgatást parancsol

oroszláni dühének, hazugnak nevezi Izidorát, a

mint élrl beszél. íme mennyire kiforgatá Bánkot egész lényébl a gyilkosság gondolata. Földúlta kedélyét, széttörte monarchiái

ki a királynéról

hitét,

lovagiságát, nádori kötelességét, politikai

meggyzdéseit, mégis

e

romokon, egész múltja

Í35

még

roiujiiin,

utoljára

lolkÜHmorete.

fölszólal

Tudni akarja vajon isazán bttnÖR-e a királyné, az a királyné, kit már gondolatban megölt. K|^

87.ót

csak ir^linaH lólck

A/, éjjol ()tt<')val

iTii't^

:

hiszen,

a inulat8/l^ után

SokA boHzíle a királyné? kérdi Izidorától, ki a vetélytárs boBzújilval felel

a kofíyolinébfil

l'iS

Do majd Melinda

•

Kígyói nyelv » Izidora

Izidorát.

rint igazat

juk,

liog>'

—

csaknem

kijött

megb6k<51teté.

susogja

ugyan

is

— de

Bánk a maga

mondott, bár gúnyos

félreérti

fölfogása sze-

czélzattal.

Tud-

Ottó Biberach tanácsára azt színlelte

Melinda eltt, hogy csak próbára akarta tenni hségét s elutazása eltt egy búcsupoliarat akar vele üríteni. Ezt tudja Izidora, mert este óta folyvást figyelemmel kíséri Ottót s azt hiszi, hogy az Ottóra boszús királynét csakugj'an

Bánk nem békélt,

dás

Melinda

a királynéval a búesupohái-iiál.

békéltette ki

De

tudja megegyeztetni a dolgokat, •Meg-

álmos

is volt))

—

folytatja.

még inkább megersíti

Ez ellenmon-

gj'anújában, hogy a

királyné ármánykodott. Azt hiszi, hogy a királyné

Ottóval

merény tervét, csak álmos, hogy Ottó merénye sikerül-

együtt fzte ki a

színleg volt

i>:ití

hessen

s

ö ártatlannak látszassék az egészben.

—

((Szépen kidolgozott csalárdkodás

!» veti utána elször tör ki a királyné ellen a határzott boszú, gylölet és utálat hangján

8

:

így megesalatva egy pokolbeli Kísértet által, a kitl levésékor

Már megundorodott az alkotó, Hogy fólbeliagyni dolgát kénytelen Ily fontos az Izidora jelenete, na án szükségfölöttinek tart.

volt.

melyet Gyúr-

Bánkban

e

nö aka-

még inkább megersíti a gyilkosság szándékát, de a tett nem követheti ezt egj'szerre. Bánk folyvást múltja befolyása alatt áll, s ers ratlanul

küzdelem fejlik ki lelkében, a mint ezt a mindjárt következ jelenetbl látjuk. ((Útonálló!*) így fogadja Tiborczot, de tulajdonkép magát érti

—

alatta.

Minek

is

—

becsület az

emberek között

?

ismétli újra s mintegy folyvást éber lelkiismeretét

akarja elhallgattatni, majdTiborcz e szavaira

Idom

eljárt jaj és

így sóhajt föl:

«

panasz közt.

Azért teremtettem

!»

amivel hely-

zete végzetszerüségét fejezi ki.

Munkálkodó

légy,

nem

panaszkodó.

kiiUtjii

újra Tii)oiT/.niik h ttilujdonküi) ímnet cKiik

inatíiít iiiKorli

a

I)»y foly

tiíttrc.

a Tiltoicz pHiiasza én

az eí;»HZ

j<»l(!net,

küzdelme ininte^

JJáiik

paivonalltan, do rj^yniáHt mindegyre érintve.

Mü-

melyben csak a következ

vcszii'ii kivitt jí'lfiiot,

sorok iont jak a hanf^ulatot. Tinoiuz.

Oh

inint ürtUtoin, liogy

s/abod lóvék!

iiAnk.

Mikép ürültem én bilinoseimnek

mi

nagyon

kissé mesterkélt,

ellentéttel.

Azonban

is

e jelenet

öntudatos játék az

nemcsak Bank küz-

delmét tünteti el, de ersíti egyszersmind kossági szándékát

is;

Tiborcz

gyil-

a nép nevében

panaszol, az ország nyomorát rajzolja egyszer és naiv fölfogással s

épen azért annál meglia-

Bánk küzdelmei közé a haza fájdalma vegyül. « Magyar hazám !» sóhajtja, búsan nézve ki az ablakon. «Hogy úgy van!» ismétli megint: nOh buzogj vér, csak buzogj !» folytatja nagyobb szenvedélylyel. Ez is egy okkal több, tóbban.

hogy a királynét megölje, nem csak becsületeért fog boszút állani,

hanem hónáért

is.

A

forrada-

lomhoz ugyan most sem szegdik, st Tiborcznak isaztmondja: « Trj békességgel », de mintegy jól

á3S esik neki, hogy átadhatja magát a hazafi fájdalomnak, enyhítheti háborgó lelkiismeretét s egy újabb indokot találhat a tettre. Elhatározása

ersbült, egy lépést

magával

viszi

tett

a

tett felé,

épen azért

gyermekét, hogy minden eshet-

ségre biztosítsa.

Ezután egész a negyedik fölvonás közepéig, mely, a mint a királyné szavaiból kivenni,

konyban történik, nem Miért

nem

siet

al-

találkozunk Bánkkal.

végrehajtani szándékát, mit

csi-

nált, hol volt eddig ?

teket

nem

ugyanis se az összeesküdkereste föl, mert ezek újabb mozgal-

máról csak a királynéhoz indulásakor értesül, fiát se helyezte el, mert azt belépte eltt Mikhálnak adja át, nejével se volt, mert ez még reggel a királynéhoz futott, de a kit

úgy

látszik az

nem bocsátottak hozzá. Azt érteni, hogy Bánk még mindig haboz küzd magával, st múltjának befolyása alatt pillanatra visszaesik tehetetlenségébe, mit késbb magának a gyilkosságnak körülményei is tanúsítanak. De udvarhölgyek

,

mi szükség

volt a

költnek Bánk

királynéval alkonyra tenni ? hatott volna az

id

A

találkozását a

cselekvény foly-

megjelölése nélkül

is.

találgatnunk kell a mellékkörülményeket

s

Most végre

abban megnyugodnunk, hogy Bánk lelki küzdelmek között és neje keresésével töltötte az idt.

is

A

harmadik fölvonásban ugyanis,

midn

a

j:íu

hoKZÚ CHznugo

vUShh gon-

nH'fjfofjani/.dtt U'lkóluüi,

Amazt

(lonkodni akargyciMickóWW ih Meliiidilról.

magúval

viszi

ciinuk

,

Tiborczot

fölkerosÓHéro

küldi c Hzavakkal Monj, uienj Tiilúltiid,

korosd

;

úgy

Iln/a ini^gytok

De Tiborcz nem

.

uBB/,onyomat,

fül

s

ba

tiiog>

H viirakozz' roúiii.

j(ij .

.

találja

Melindát

csak annyit

s

tud róla, hogy talán a királynénál van. Ide indul

Bánk, de egyszei-smind a királyné is hivatta. «Itt van Melinda, azt mondád Tiborcz » szavakkal

—

lep be a királynéhoz. Gyilkos szándékkal jött, de

nem

mutatja,

különben

akar Melindiíi-ól.

is

A bels

elbb gondoskodni

küzdelem

és elfojtott

düh egészen zavarba ejtik. A királyné megdöbben s elfelejti, hogy maga hívatta Bánkot. De midn Bánk alázatosan azt mondja: « Parancsolj !» öszszedi magát s Melindáról akar szólni, a kirl az imént épen maga Bánk kérdezsködött Tiborcztól.

«A hitvesed*

közbe vág

s

— mond

a királyné, de Bánk

kipattan elfojtott dühének egy szik-

rája. Miféle hitvesem?

.... Való, hogy éu háziis De hitvesein uincsen.

A

királyné egy ideig nézi,

feleletet,

hiszen

Bánk

nem

vagyok,

tudja mire vélni e

az elébb hitvesérl kérde-

Mi)

zösködött Tiborcztól. Félre

érti feleletét, azt hiszi,

hogy Bánk talán elveszettnek, halottnak véli hitvesét, minthogy nem látja a teremben. Épen azért elsiet, hogy hozzá vezesse Melindát és megnyugtassa.

«

Jó angyalod susogta eztw

—

kiáltja félig

kirántva kardját, tudniillik, hogy elmentél, Tiborcz

pedig fölsóhajt: «Uram gadviselete

a

»

!

iszonyú ezen hideg mami nem arra vonatkozik, hogy !

Bánk hideg magaviseletet tanúsít a királyné hanem arra, hogy megtagadta hitvesét. Itt

iránt,

Bánknak csaknem egy lapnyi magánbe-

széde következik, mely részben indokául szolgál a következ jelenet elején mutatkozó méi-sékeltebb,

némikép csillapodott hangulatának. Ugyanis

kidühöngi magát, vádakat szór a királyné ellen, fenyegetzik, de a sok beszéd ellenkibeszéli,

sége a tettnek

s

Bánk magánbeszéde után már

valóban enyhltebb. Ide járul a királyné bevezet.

Bánk

még

Melinda, kit

ellágyul, meglátva öt,

vigasztalja, Tiborcz gondjaira bízza,

maga

is elkí-

sérné egy darabig, elmenne vele, máról elhalasz-

ha a királyné nem marasztaná. íme s mégis egy csoport ingerl körülmény szükséges, hogy azt végrehajtsa. A kitaná a a

tett

tettet,

kezdetéhez ért

rályné látva Bánk csillapodott hangulatát,

st alá-

zatosságát, valahányszor parancsolva szól neki, de

különben

is

a

merény tényében ártatlannak

ván magát, visszanyeri egész erélyét

és

tud-

szemére

•ül

luiiiyjii,

niiórt jött,

nádori

liivatiil

tolvaj, titkon

méltÓKágát, miórt zárta be iidvar-

hölf^'yi^t? "Ik'isülct-c

csült'tröl,

vz?» vi'gzi a királyné. 13ánk,

magát, elmólküdní kezd a hc-

ki i'ddig ttu'tóztatta

Bi'g

mint ogyóji

miért Hzennyi'Zto be o tettével az udvar ch

liii/.a, 11

hogy

de e látszóljigoH clniólkedéH azingcrtílt-

hogy a királyné rcmííltcn

oly orÖH kifejozÓBc,

kiáltja: Blstontelon, távozz'!*

Nüiii.

Aviigy azt

Hiszed, hogy uoin iiianultuiu vulnu

itt

l*uriuic8uliMi>il uélkiil ?

fflcl

közelebb lépve Bánk,

czig ingadozva, így szól

Táu uoui

s

még most

magában

luai'udtaiu volna

is

egy per-

:

mégis

itt.

Majd megkeményítvén magát, gúnyosan es dühvel rivalg

Nagyasszonyom

!

Melinda helyett köszönni

OERTRÜDIS.

Jobbágy BÁNK.

Nem

úgy van asszonyom Én urad, S bírád vagj'ok míg a király oda !

;

Loszeu, királyod Katoua József és Bánk

is

b
vagj'ok

—

lo

kell.

^24;'-2

GERTRUDIS (a csengetyhöz akar nyúlni).

BÁNK (elkajyja, zsebébe teszi).

GERTKUDIS

Udvor

Szót

—

Mert

nem

Is,

Ülj le

—

.

.

.

Egy hasztalan kiáltsz te most,

szabad bejöni senkinek

úgy parancsolá Bánk bán, Magyai'-

Ország királya

Itt

a nádor, a királyi helytartó

sértett férj

áll

elttünk,

kit

a

szenvedélye forradalmárrá alakított

Ugyanazt mondja a királynénak, mit Petur az összeesküdtek között. Kajzolja a haza szenvedését, elmondja, hogy eddig ö is vak volt, de most át.

lát.

Mintegy önkénytelen igazolni kívánja

merete eltt a merényt, a melyet s

a hazafi fájdalmával

éleszti

el

lelkiis-

akar követni,

a sértett

férj

boszú-

mert a két indok már egy szenvedélylyé olvadt lelkében. De elfojtott keserségének kiöm-

ját,

lése,

mely mindig könnyítni szokta az embert,

ismét elnyomja benne egy pillanatra a tettert újra a királynénak kell öt ingerelni.

s

343 IIh a

n

Királyiiikk

íh

bccHfílotoH inaga-

Alnttv)ilóJHt«'»l

Vinolotot,

nyer

hitvoHt) noiii

luM

luoi; lut

leventa egy

ABHzoiiyHzoiiit'tlynuk.

A s

királyiit' o Bzaviiira kitör btlöli'

a

foij

a KÓrtett lovag,

gyalázata lángra lobbautja szenvedélyét.

Oly nö követel tle

nem

tiszteletet, ki

tiszteli

a

nöi erényt.

A Hogy a

ki

nem

érdemes,

Bzerette jó királyom áldott

Szívét kezébeu tartja

Ad

:

a

ki lábat

a biijiUkodóuak és tovább

Az áldozatra Holott

nem

így tokiut le

—,

érdemes, hogy a saru-

mert kencsli

Szíjját megoldja,

testét

Lelkét

A

kapcsok, melyek Bánk erkölcsi lényének alkat-

részeit

már nemcsak gyöngülnek,

öss?efuzték,

hanem töredeznek

is.

benne a monarchiái legromlottabb

Hazafi fájdalma megtörte

hitet,

nnek

a királyné pedig, kit a

s gj'alázata

fokának

összedúlta utisztelö lovagi érzületét.

szenvedélye letiprott

mind

A

hisz,

boszú

óriásibb alakban emelkedik a

meggyzdések

romján. Már sokkal ke-

vesebbet beszél, kitörései szenvedélyesbek, vala-

mint a királynééi

is.

Egj^mást mindinkább inger-

l*

2U

A

lik.

hiúságában megsértett királyné

egész

dühvel kiáltja Gonosz hazug

Légy átkozott

ki tette azt

!

Örökre átkozott az a kölyök, Gyalázatomra szült Meránia

Bánk

*?

Melindádtlal, legyen kit

szintén dühvel felel Melinda jó nevét

te

hagytad az

Udvarnak nyelvére tenni Isten, s hitesd el vélek,

Bánk bánra érdemes S imádlak,

én, kit

:

úgy letérdelek

;

k

légy most hogy Melinda

nevetnek.

Gertriid erre keseren jegyzi meg hadd nevessenek az emberek, hiszen a káröröm emberi tulajdon azon is nevetünk, ha valaki az útczán elesik, és Melindára czélozva, részvéttel hozzá teszi, hogy a szánalom csak akkor ébred föl bennünk, ha :

;

többé

nem

hiszi,

hogy ö

tud fölkelni. is

Szörnyeteg

Lennél

Bánk már a kiált s

De Bánk

félreérti,

azt

nevet Melindán, áldozatján.

te is

!

kész

kaczagni?

tettnél van.

A

megjelen Ottó. Épen

királyné segítségért

még

csak ez kellett.

Ekkor Bánk dühe a legfbb pontra hág, a

vissza-

szaladó Ottó után rohan, be akarja törni a zárt

rémít

ajtót,

átkot Bzór utána, melynek e végsza-

vaim: És

&tko}:ott a lioly, inelyhon H/.(iluttél

t

a királyné tigrisként nekidühödve tört raKa
tKn? Kerít?*

akarja ütni.

kiáltja

s

v.

Bánkha

Bánk megfor-

dulva, kitekeri kezéhöl a g^ilkot, az asztalig kergeti és leszúrja. Sziszegj, sziszegj kfgyó, te itt maradtál

Aztán síti

meren

Vége Ni

!

—

A

áll

egy darabig, reszketve egyene-

a tör kiesik kezébl és zördülésére

ki ujjait,

volt, nincB

!

tle

ne tapsolj hazáin

reszket a boszúálló

tör zördülésére lelkiismerete ébred föl, a régi

Bánk

szólal

meg benne a

Bánkhoz. Kívülrl ablak

felé,

zaj

forradalmi és gyilkos

támad, rémülve néz az

majd mintegy elnyomni akarva

ismerete hangiját, becsületére

hivatkozik,

boszüt kívánt örvendj

A

de az önvád Ki

becsülettMii,

lemosta mocskod

vérkeresztség

!

a

nem

akar elhallgatni

tet mindjárt reám szakad

lelki-

mely

246

E jelenet ervel van

a tragédia tetpontja

A

írva.

fokozza az érdeket

küzd

nagy drámai

s

fokozódó szenvedély folyvást s

a fokozatok lépcsin a két

személy szenvedélyének legjellemzbb vo-

násai villannak

ki.

Toldy mégis hibáztatja, mert

— úgy mond — Bánk folyvást haboz

s

boszútette

csak a perez által parancsolt önvédelemnek

is

tnik föl. De vajon a habozás nem küzdelem-e s a drámában csak a tett drámai-e s nem egyszersmind, st még inkább a küzdelem ? Othello hevesebb és kevésbbé fontolgató természet mint Bánk s

mégis két fölvonáson

át

küzd önmagával, míg Az sem áll,

az ötödikben megöli Desdemonát.

hogy Bánk csak önvédelembl nét,

nincs veszélyben élete.

szüksége

nélkül

is

öli

meg

a király-

a gyilkot kezébl, többé

hiszen kitekerte

Bizonyára az önvédelem

megölte volna áldozatját,

hiszen Ottó belépésekor

már a

tettnél van, s

a

királyné támadása csak annak föltüntetésére szolgál,

hogy

e

n mennyire

elvesztette

önuralmát és

büszkesége, férfias természete mennyire magával ragadja, mert most elfuthatna, megszabadulhatna,

de

magán

kívül van és

dühe sodorja, gyilkot

ragadtat vele.

Bánk

az ötödik fölvonás vége feléig többé

nem nyughatatlan, kétked, indulatos. A tett meg van téve, a boszú szenvedélye kitombolta magát, az önvád kínjai elviharzottak,

s

a fáradt

247

lélek bizonyoH HÍvár

van

liitc,

mint

a

mely oly olH/ántwígot kölcHÖnöz

tett

elrttt

lehetetlenné tettek.

már

neki,

kétségei és küzdelmei

Nem

daezolni a királylyal,

hanem

monektílt.

politikai

kcdelyéiu'k niindrn kincse, radt meg,

Oda meggy öz/idÓHC, vnak bÜHzkoBÓgo ma-

nyugalomba

ItoldofíHiif^ii,

menekülni

nem

óhajt,

is

hunem

tagadni akiU'ja

tettét,

nyíltan bevallani, h bátran szemébe nézni

a következményeknek. Ez

van gyözíklve Goi*trud

illik

bnös

hozzá. Aztán

meg

volta felöl, tudja,

hogy a nemzet gylöli a királynét, mind oly körülmények, melyek büszkeségét és elszántságát egyaránt támogatják. Azonban lelkének e végtá-

masza

is

Már

lassan-lassan eltöredezik.

belépte-

kor megrendülni látjuk. Gyermekét pillantja a király mellett, magához ragadja

mas atya fájdalmával Gyermekem,

s

meg

az aggodal-

kiált föl

szerette

gj'ermekem

mert tudja, hogy a törvények az atya vétkeért a fiút is

lását,

büntetni szokták. Majd elnyomva fölindu-

nem

csak büszkén,

hanem

tettével

mintegy

kérkedve veti a hatalom jelét, a királyné vérétl

még vörösl

nyaklánozát, királya lábaihoz. Büsz-

keségébe némi durvaság vegyült, mi a gyilkosság

következménye, többé királyát sem

tiszteli,

mi

önként foly monarchiái érzülete megromlásából.

A nagy

zúgás,

mely a teremben támad, a székébe

MS roskadó király, ki kezével födi ják egy pillanatra. gyét,

mind a nemzet

tiszteletét,

tóságát elvesztette.

mondani akarná Azonban épen a gét,

kitör

:

el arczát,

hogy mind a

Érzi,

«Vége!))

mind

kiált

meghat-

király ke-

állása mél-

föl,

mintha

eljátszottam életem szerepét.

sivár érzés visszaadja büszkesé-

belle a forradalmár

vádolni kezdi a

s

királynét és udvarát Szükségtelen beszélni

tetteit:

Felért az égre a sanyargatott

Nép

jajgatása, s el kellett neki

Akármikép

Ne

essen

is

el

esni,

hogy hazánk

polgári háboniban.

Továbbá Zendülés

Lappanga mindenütt

s

A

;

csak

vala

gylöletnek tárgya a legels Magyar, ki a* hazáját kedveli, Megtette volna rajta áldozatját.

Aztán mintegy

átallva,

hogy

tette egyedüli indo-

kául csak a haza szenvedését említi, nyíltabban szól,

gyalázatára hivatkozik, mely boszút kívánt,

de egyszersmind a azonítja,

Ha

Ha

maga

becsületével a nemzetét

a mint a gyilkosság perczében tízszer,

harminczszor megölt,

kincsemet rabolta

el,

ha

széjjel-

Szaggatta gyermekimet, feleségemet

is

tévé

:

•IVJ

Mf'g Uin incffcuK^dliettoin volna; do ()

j('t

\wvíd

Ik'csrtlotrt

A itt

ölíí

öcHCHo

Hi'it

nomzctomnok

inejf

a föláldozott

áltjil,

kizte udvaráh/d.

király luiriigja CHjik

hüszkébbó

olviti'tni piu'aiu'solja,

tcBzi,

midn

Cf^ész oligarcliai

ez

méltó-

szólal föl

Bá^'jíal

Árpád

<58

Bór vére közt

Folyó dologban bíró csak MagyarOrszág leliot. Jobban be van neved Mocskcdva, mint az enyém.

Majd

inagiít

ablakon

a királyt

is

megtámadja, kimutat az

mondja, hogy

mint a pártosok a kii'álynó gyilkosát egész házanépével együtt a király nevében lófarkon hurczolják, pes

Petui-t,

fejét s

dig csak ö ölte

meg

szemrehányiísra szór

a királynét. s

még

Pedig csak én öltem

Szemrehányjíst

egyszer ismétli

meg

a királynét.

Azonban e szavak után a büszke és elszánt bán hanyatlani kezd. Az els csapás Solom részérl éri, ki elmondja, hogy a túlbuzgó királyiak által kivégzett

néra

s az

Petur egy átkot nyögött a király-

alattomos gyilkosra, a királyt és hazát

pedig áldotta

:

Petur engem átkozott alattomos

Gyilkosnak

!

?

250

szólal

meg Bánkban

az önvád

;

az az

ember ne-

vezte öt alattomos gyilkosnak, ki legjobban lölte

a királynét.

A mámor

oszlani kezd, de

«Amde

vigasztalni tudja magát.

gymég

öt is átkozá»

susogja halkan és ismét önérzettel emeli föl fejét;

azonban

midn

a király fölszólítja a leventéket

megvívni neje becsületéért

s

habozása után maga

némi meghatottság-

áll ki,

ezek

tiszteletteljes

gal közeledik királya szent személyéhez

:

Királyom én veled nem harczolok Szent vagy te én elttem Istenem !

S hazám után a legszentebb (Kardját leoldván, elébe teszi)

Megölhetsz

Az Önvád meglágyította kedélyét, a chiái érzelem

akaratlan

lat királya iránt újra

ert

nem

egy újabb nyilatkozata. az udvarral

még

akaró Solomnak

monar-

vett rajta s e hódo-

egyéb, mint az önvád

Mindamellett szemben

folyvást büszke.

megvet

régi

A

vele vívni

kicsinyléssel

mondja

Kedves fiú, miért Akarod fejed bezúzni egy gonosz Asszony miatt? Szánd e tüzet hazánknak. Kétségbe kéne esnem, hogyha egy Meráni asszonyért hasítanék Ilyen nemes szívet ketté. Eredj !

Ekkor a belép Myska bán fiát

visszatartóztatja

a párbajtól, orgyilkosnak nevezve Bánkot,

251

kivel

lovag

nem

víhat.

«

Orozva*

UK önvjíd azon éles BzúnÍHát érezve nt in volt

lovíigiaH.

Myska bán

Bánk, hogy boszúja

kiált föl :

elbeszéli, a

mit a

hogy a királyné merényébon. erszakos részes Ottó nom volt Solom most nem akar víni Bánkkal, kit alattohaldokló Biberachtól hallott

moH gyilkosnak

,

Bánk

nevez.

mekkel sokáig szótlanul

Nem

földre szegzett sze-

áll.

Lelkének utolsó

minden szó csak mámorából már valóra ébredt, mi földig alázta. íme a királyné az Ottó m erényében ártatlan, pedig ö abban is bnösnek tánuisza

is

eltört.

megalázná, de különben

hitte,

íme

fí

t'gy lii'tatlan

szólhat, is

nem csak alattomos nftgjilkos, hanem nö gyilkosa. A közvélemény ellene

Hova slyedt a nádor, a lovag, a forradalom ellensége ? Még a boszúálló férj és a merész forradalmár szerepébl is kiesett. Csak puszta gyilkos, és semmi egyéb. Az erkölcsi megsemmisülés e mélájából a király azon parancsa ébreszti föl, hogy a Bánk gyermekéért könyörg Mikhált fordult.

a gyermekkel egj'ütt vigyék

félre.

Hirtelen

kapja kardját: «Ki!Mit?» kiált megijedve,

hanem gyermekéért.

A

föl-

nem

Bánkból csak a szerencsétlen atya és férj maradt még meg, s íme, hogy a szenvedés pohara csordultig

magáért,

teljék, az Ottó

emberei

hozza Tiborcz

;

födelet,

nem

régi

által meggj'ilkolt

reszket kézzel vonja

Melindát

le

a szem-

hisz szemeinek, elcsukló inain

ersen

252

akar megállani

s

kitör

belle a fájdalom, oly mé-

lyen és igazán, mint soha.

Oh hogy neked Volt életed, te

is

csak egy

hogy sebhetö Valál Hol a könny, a mely ennyi kárt Föl tudna olvasztani ? Szaggassatok is

!

Homlokotokon sebet

s

vért sírjatok

;

Letépetett az Istennek remekje.

(Somát,

Tíi

anyja fejénél

Gyermek

te sírsz ?

térdel,

könny

magához vonja)

a te könnyed,

Mint egy határtalanságban repül Porszem te kis szegény, hiszen nem is Tudod, mitl fosztottak meg nem. Oh Melinda sei-kenj fel hisz' ismered Te Bánkodat nem ezt akartam én, Nem ezt siket fi'ü — szem homályosulj Hasadj ki szív. (Fejét a földhöz nyom.va görgeti.) :

—

;

—

—

—

Még egyszer üemes oldaláról tünteti föl a költ hsét. Bánk feled minden gyalázatot, csak szerelmére emlékszik. Melinda neki újra a

a szeretett

n,

kivel boldog volt, újra

tiszta,

gyermeké-

nek anyja, kit senki ki nem pótolhat. Mily mvéAz els szien van festve a fájdalom e kitörése roham után magához ragadja gyermekét, mintha enyhülni kívánna általa, de a gyermek csak vesztesége nagyságára emlékezteti. Fájdalma zajosban !

tör ki, költögeti a halottat,

mind

örökre elnémitá a gyilkos kéz,

híjába, Melindát

épen mint az övé

(icrtrudot.

a

f«)l(lli()X!

EgyoK

B/iiikiido/iOlt

nyomva

szókat rebeg s fejét

görgeti, iiirrt a Aíelinda

tcfitc

Majd HZtmei eltt kai)kodva viliig !» mórt a könnyük miatt nem láthat, nem látliatja Melinda arczát. Végre fájdalma önmagára fordul vissza is

a

füleln

kiáltja

:

tltt

Az üg

van.

. . .

itt itt

.

.

.

siket t'ájdHliiiiiiinru

VégHommiHi'g az ón

—

íU'lctviii,

A/ Istcu engem büntetésre nem Tart érdemeanck.

Ez a kétscgbcoséH legmagash

foka, szeretne

meg-

halni a vérpadon, a pokol tüzén égni, csak azt

nom

erezni, a mit érez. S íme a király, kinek fájdalma a gyilkos fájdalmán enyhülni kezd, ki

nem

akar büntetni

ott,

hol

már az

Isten büntetett,

kegyelmet ad neki. Ez ujabb megalázás, kétségs végkép Eltompulva áll neje holtteste mellett s alig értheten rebegi « Engedd illenden eltemet-

beesésének ez újabb tetézése elnémítja összetöri.

:

tetnem »

VIII. Mennyiben homályos Katona és mennyiben nem ? Miben titánozza Shakspearet ? Jellemrajzi módszere. Gertrúd, Ottó, Biberach jellemrajzai. Az idegen befolyás és nemzeti visszaJuUás képviseli.

Endre

és

Melinda jellemrajzai.

Talán mindez kelleténél részletesb magyarázata

Bánk jellemrajzának s talán még sem eléggé Katonánál majd minden mondat egy-

részletes.

egy lélektani mozzanat

s

a

nem

eléggé figyelmes

olvasó eltt könnyen érthetetlenné válhatik

X

csak a jellem,

hanem

Innen magyarázható nek nem gálni

e

ki,

az egész

nem

cselekvény

hogy kritikusaink,

is.

kik-

volt elég türelmök részletesben vizs-

jellemet, többé-kevésbbé

elhibázottnak

Egyik a féltékenységben, másik a boszúállásban, harmadik a monarchiái érzületben, negyedik a kételked határozatlanságban kereste a találták.

Hallottunk olynemü nyilatkozatot hogy Bánk jelleme nem egyéb, mint Hamlet és Othello vegyülete, hogy Katona nem minden szenvelgés nélkül utánozza Shakspearet, st épen vadászsza a homályt shakspearei mélység ürügye rejtély kulcsát. is,

'2bb

alatt.

Hogy nem

böbeszédtt,

hogy nem aA

Hze-

vurBBzakokat, hogy

inclyci ajkára, H/ájába lyrai

gyakran a BzcnveíU'ly tördelt mondatait óh merész BzökelléBeit hallatja; az

nem homály, hanem

kiválóan drámai nyelvének HajátHiíga. Annyi azon-

ban

igaz,

hogy néhol

világosb lehetne.

is

Baját

drámai szempontjából

Vannak a tragédiában

lielyek,

melyeket csak figyelmes összevetés magyarázhat

néhány szó vagy egy pár szabatosabb könnyen eloszlatott volna minden homályt. Katona tragédiájában is, mint az életben, szenvedélyes és laconicus volt s azt hitte, hogy a mit olyan mélyen átérzett vagy gondolt, épen oly világos mások eltt is, mint eltte. Néha igen sokat biz képzelmünkre s inkább az olvasót tartja szeme eltt, a ki nyugodtan elmélkedhetik s nem a nézt, a ki az eladás izgató befolyása alatt ezt kevésbbé teheti. A mozgalomba hozott képzelem akár az olvasóé, akár a nézé, sokra képes ugyan, ki,

holdtt

kifejezés

de csak a megadott irányban

s

biztosan vezetve.

Katona nem mindig adja meg ez irányt

nem

is

s itt-ott

vezet biztosan. Találgatnunk kell például

hogy mit csinál Bánk reggeltl alkonyig; ki kell okoskodnunk, hogy mi az oka, hogy Melinda, a ki,

Ottó elbeszélése szerint,

még

jó reggel a ki-

rálynéhoz szaladt, csak alkonyban találkozik vele, s

hogy a királyné Ottó

éjjeli

merényérl szintén ? S csakugyan

csak alkony felé értesül Izidorától

2:>r,

hogy a királyné az álomital

kiokoskodhatjuk,

késn

miatt

udvarhölgyek

magoknál

kelt föl, a tébolyodott Melindát az

nem

bocsátották a királyné elébe s

tartották, a rossz hírt senki

megmondani a

szintén idö kellett, 8

sem merte

királynénak, csak Izidora, a kinek

míg kipihenve

éji fölindulását,

újra átöltözve, a királyné eltt megjelenhetett.

Még

több példát

is

hozhatunk

föl.

A

fölvonás elején a királyné az asztalnál

negyedik

l, mély

gondolatokba merülve. Az asztalnok, a ki az asztal

mögött

áll,

egyik kezében egy

sott levelet tart, a

másikban pedig egy

könyvet kinyitva.

téneti

kiveszi kezébl, föláll, asztalra, s

már megolva-

A

királyné

megnézi

világtör-

a levelet

és visszaveti az

azután így szól

Csak szúnyogok, csak sznyeget nekik.

De mit alatt

'?

értsünk

*e

különben szép, betürímes sor

Méltán kérdhetjük, kikre czéloz a királyné,

szúnyogoknak ? Az ötödik fölvonásban megtudjuk, a midn a király eltt egy levelet kiket nevez

olvasnak

föl,

melyet a királyné asztalán találtak,

illír helytartótól, melyben ez inti a hogy kormányozzon máskép, mert pártütéstl tarthatni. E lappangó pártütkre mondja a királyné, hogy szúnyogok, a kik ellen elég a sz-

Pontio

di

Cruce

királynét,

nyeg (szúnyogháló)

is.

Az olvasó késbb

vetés útján megérti, de a

néz

össze-

az ötödik felvonás

iz^alnuii alatt

nem

fog az

elbb nem

értett Bu-

rokra viHBzaemlékezni. Ugyanabban a jelenetben

csakhamar az asztalhoz me«y

s

fíilvévo

a melyet az elment ud vamok

vet,

a köny-

letett,

végig

pergeti ujjain, ismét leveti és így szól

Hogy nem

lehet Solon, s Lycurgus

—

asszony!

hogy ez a világtörténet könycsuk az imént olvasott föl neki az udvarnok egy szakaszt, de hogy értse meg a néz, a ki csak egy könyvet lát, melyet a ját-

Az olvasó

értheti,

vere vonatkozik,

melybl

szó személyek egyike

sem nevez meg, csak a zárjel

utasítás? Szintén a negyedik fölvonás-

közé

tett

ban,

midn Bánk

vádolja a királynét, hogy az

ország javait kegyenczeire pazarolja

gúnyosan, hogy hangzik a

bkez

föl:

het.

«

is

s

utána veti

az ország dicséretétl

adakozónak, a királyné elbámulva

Talán úgy?» Jelentheti,

E

kiált

fölkiáltás kétfélekép is ért-

hogy a királyné talán Bánkot

részeltette elég kegyben, adományban s Bánk errl panaszkodik, de jelentheti azt is, hogy Bánkot a királyné pártütnek véli s azon bámul. Az is tagadhatatlan, hogy meglátszik rajta Shakspearebl taShakspeare hatása, de a mit nult, az olyan, mi minden költt eredetiségre vezet. És ez a jellemrajz módszere. Bánkban alig van valami Otliellóból vagy Hamletbl kételye

nem

;

nem

hasonló a túlmüvelt dán herczegéhez, a

Eatona József ée Bánk bdnja.

1^

fél-

X

i258

tékenység jellemében csak halvány vonás, mely-

nek nincs érintkez pontja Othello óriási szenvedélyével. Bánk a XIII. század magyar oligarchája, élesen jelzett nemzeti és egyéni vonásokkal. Csak

annyiban hasonlít Shakspeare jellemeihez, hogy nincs benne oly uralkodó szenvedély, melyet ha

megismertünk, már értjük tetteinek minden indoö

kát;

a szenvedélyek egész szövedékébl van

összeállítva,

melyek egymással hol küzdenek, hol

összeolvadnak, most egyik kap másik, X.

s

tettei

összegét fejezik

túlsúlj^rti, majd a úgy szólva a különböz hatások ki. A mily méltán kérdi Macaulay

Shakspearerl szóltában ((Vajon annyira pénzvágyó-e Shylock, hogy a boszú iránt közönyössé válhassék ? vajon annyira boszúvágyó e, hogy a pénz ne érdekelje, vagy annyira boszú- és pénzvágyó egyszerre, hoyy nemzete becsülete és Mó:

zes törvénye iráút teljesen érzéketlen lehessen?*

szintén oly méltán kérdhetjük

:

vajon annyira

Bánk, hogy az udvar iránti kötelességei közönyösnek kell lennie? vajon annyira és a király híve-e egyszerre, hogy a haza

férj-e

iránt férj

szenvedéseit

ne érezze?

tovább szhetjük

:

s

e

kérdéseket

még

vajon annyira túlheves-e Bánk,

hogy a lelkiismeret

és lovagiasság intéseit

ne

vajon annyira lelkiismeretes és lova-

hallja,

s

gias-e,

hogy szenvedélye ne ragadhassa megfonerszakos tettekre? vajon túlheves-

tolatlan és

:i.V.J

Bégé és lelkiismeretessége úgy vannak-e vegyítve, liogy

a

tettre

képtelen

legyen

csnk

s

KViíváu

magát? Lám a jellom körvonalait mennyi árnyéklat módosítja, a tettekben mennyi indok olvad együvé! Valóban nem csodálbatni,

(inészsze

hogy a költ egy pár helyt megbotlott; a jellem-

módja a költészet egyik legnehezel>b föladata. A többnemü indokok könynyen paraly/áihatják egymást, ha a költnek nincs ereje egymásba olvasztani a küzd elemeket, hamar a bár fáradságos mozaik-müreflexió élettelen,

alkotás e

veivé törpülhetnek, ha az alakító a vegyítés arányát és módjait.

er

elhibázzji

Azonban az

ily

alkatú jellemek, ha sikerülnek, sokkal életteljes-

melyek csak egy uralkodó tagadhatni, hogy többé-ke-

bek, igazabbak azoknál,

szenvedély rajzai.

Nem

.

/

^

jellem emberekkel is találkozunk az mvészet méltó föladatai, de bizonyára nem a legnehezebb és els rangú föladrttai. Több szenvedélybl olvasztani egyöntet jellemet, helyes arányban vegyített többnemü indokokból fejleszteni ki a cselekvényt, ez az, mi

vésbbé

ily

életben s így a

Shakspeare

új

irodalomban, ez

az,

által

korszakot nyitott a drámami drámaíróink közt egyedül

Katonának sikerült. Nemcsak Bánk van

ily

módon

alkotva,

többé-kevésbbé az egész személyzet. alkalmasint azért nevezte Vörösmarty

hanem

Gertrudot

nem

eléggé

17*

7^

2f)0

érthet jellemnek, mert több, mint pusztán zsarnok és férfias királyné. Katona ugyan híven követte

Theodoriknak Gertrudról

thüringiai

szavait:

«

írt

e

regina, mulier virtuosa et fortis, qusB

foeminese cogitationi virilem

regni tractabat negotia*, de

animum inserens, még mennyi más

szenvedélyt olvasztott e szenvedélybe, annyira,

hogy

alig

dóbb.

A

mondhatjuk meg, melyik az uralko-

királyné zsarnok, de mégis sokat tart

a közvéleményre, vagy legalább a látszatra, söt mint nö, az illemre is. «A czélod nem, de módjaid utálhatom)), mondja Ottónak, ki nem tudja elszédíteni Melindát. Kész testvérét országából kizni, ha botrányt követ el, mégis azt, hogy

nem tudja nem becsüli

öcscse kontár egy nö elszédítésében, elviselni.

maga nem

Mivel

erényes,

nö és királyné, gylöli a botrányt és mások erszakos tetteit. Nemcsak hatalommal akar uralkodni, hanem észszel is, a félelem mellé tiszteletet is kíván alattvalóitól, s nemcsak

az erényt, mivel

hanem

születése,

tehetségei fensöségét

velk. Kedveli Ottót, testvére,

nem

hanem mert a

mesterségéhez, hogy egy

annyira azért, hogy

királyi

de megveti, mert annyira

sem

nt

ház egyik tagja, ért az

Meráni herczeg, férfiii

nem

uralkodás

megigázzon

12. jel.):

Egy

is érezteti

tud kifogni egy

(I.

fölv.

ihí

Ansxony «Koniélyen,

egy Gertrudis, egy

8

Anazony, tud oraz&gok

Mily

midn

iiiííorült,

Ottó

mily (Uihbe

jö,

Mt'Iiuda elszéditésére.

A

liiuláról, s

felett

le

uiegáUaui.

akar mondani Me-

mid/m tanácsot kér

t«ile

épen oly

királyi bíbor

szennyének tartja Ottó visszautasított udvarlását, mint a nyilt eröszakot Melinda ellen s épen ez utóbbira czeloz e szavaival

Most fajtalan véred, tilalmas úton, Melinda bírására csörgedez.

Már els

föllépte

jellemz. Udvarhölgyei hol a boszús

séretében jelen meg,

s

hol a magát föltalálni

nem

kí-

Melindát,

tudó Ottót nézi, egy

ideig megáll s végre szúrósan fölszólal

Hogy

sokszor oly hívatlan érkezik

Az ember

és (indulattal)

mi

volt ez

itt

Melinda?

Jól tudja, hogy Ottó Melinda után vetette s

épen

nem

magát

bánná, ha elcsábítaná, de éles szeme

mindjárt észre veszi, hogy Melinda

mot nem mutat a

semmi

hajla-

szeretkezésre, söt visszautasítja

mintha mindezt nem tudná 8 udvarhölgyei eltt megbotránkozást mutat, hogy mintegy légyotton találta Melindát s ezért gúnyos és szigorú irányában. De mihelyt Melinda és az

udvarlását. Tetteti,

udvarhölgyek eltávoztak, uyiltan szól és kiönti mérsret Ottóra.

Az

elcsábított Melinda, kinek

tit-

2(i-2

kát

a

se

világ,

se

részesülne, de az el

nem

férje

nem

kegyében

tudja,

csábított,

hanem

csak

megkísérlett, ki ezt haragjában a világnak és fér-

jének

elbeszélheti, boszantja, ingerli, söt

is

félemlíti.

Ezért óhajtja újabban

Melinda

megelcsá-

minden erszak

bítását, de

Ottóra,

is

midn

ez föl akar

nélkül, ezért boszús hagyni további udvar-

lásával s ezért békül ki végre a búcsuvacsorán

midn ez Biberach tanácsát követve, Melinda eltt csak próbának hazudja heves udvarlását, mi által az egész mintegy magától elOttóval,

A

királyné

els jelenetében hát nincs

semmi ellenmondás,

söt jellemének igen sikerült

enyész.

mely eldönt befolyást gyakorol a cselekvény folyamára. Az összeszidott Ottó, a ki

nyilatkozata,

egyébiránt csak félig-meddig

érti nénjét,

kább fölbátorodik az erszakos

mindent nét,

tettre

;

még Bánk,

A

ki

annyira gyanúba veszi a király-

jól ért,

hogy késbb magában a merényben

szesnek

in-

is

ré-

hiszi.

királyné

tényezjére férfias

Galicziát

is

n,

uralkodó szenvedélyének másik

hasonló megjegyzéseket tehetni. kinek nagy becsszomja van. ^lost

hódoltatja

férjével,

aztán Velenczét,

Európa harmadán akar uralkodni. Egész szenvedélylyel csüng az uralkodáson (IV. fölv. 3.

Törvényt kiszabni és úgy lenni e felett, Miképen a nap sok világokon. Csak ez

jel.)

203 Ih clf»IojU>thoti vt'lünk h'ivid

Kltllnknck áliimtlati Hok Ntíin

fél

a

(''jtHiíukúit.

szembe

liizadá.stól,

száll

a

fcrfiakkiii,

BÖt foayvíTt, tört nií^ná Biínk ellen. Mégis, vajon

lovetkezte-e nöÍ8é<;et, vajon hihetünk-e egészen

feríiassÚRában

'?

Marázzál, ho{?y Ottó szerelmes-

inint annyi

kedt'so

érdekkel

viseltetik,

elárulja

mások szerelmi viszonyaimint niMJd minden nö. Söt némi nöi

nöi hajlamát. Szeret a val bajlódni,

irigység

is

van benne Melinda szépségére, ártat-

lanságára, s bár lenézi, titkon boszankodni látszik reá. is

Aztán nöi hiúsága a legválságosb perczben

nyilatkozik.

Midn Bánk

mondja

azt

neki,

hogy kenöcsli testét lelkét, diihvel ugrik föl e sértés jobban fáj neki, mint rossz kormánya miatt tett minden szemrehányás. Halála perczében is ;

más

nöiségét látjuk kivillanni, bár

oldalról.

szélén eltnik a nagyravágyó királyné s az szólal

meg benne

(IV. fölv.

10

A

sír

anya

jel.)

Gyermekek Hol vaunak a gyermekeim ? Még ne is Láthassam ket Endre gyermekek '?

kiáltja haldokolva,

mintegy büntetése

s

—

!

az anyui érzés e fájdalma

nnek,

gondok miatt elhanyagolta gyermekeit, de egyszersmind a királyné is bnhdik. Maga idézi fejére a

halált. Ottó

e

ki az uralkodói

erszakos botránya

fölmgerli, sok-

264

mintsem ne tartson a következmé-

kai eszesb,

nyektl,

Bánktól

fél

balsejtelmei

nem

innen szórakozottsága,

is,

Bánk

de bogy

;

öt megölbetné, arra

gondol. Magát ártatlannak tartja Ottó meré-

nyében

s bízik

nöisége és királyi méltósága tekin-

Bánknak

télyében, melyet épen

De

kell

leginkább

hogy az öcscsétöl megsértett Bánk, a hatalmas nádor, a nagy tekintély férfiú tisztelnie.

fél,

a forradalom élére

áll s

a királyi ház ellen

for-

dul. Azonban büszkesége nem engedi, hogy irányában oly rendszabályokhoz folyamodjék, meel. Bízik eszében, mely bonyodalmat is meg képes oldani, bízik hatalmában, melynek épen most

lyek félelmét árulhatnák

mint smnji mást,

adta

jelét,

Bánkot,

8

midn

e

Mikhált elfogatta.

sök szokása,

még

neki

áll

Bánk kezébe

kell véreznie.

életczélját;

ságában,

hívatja

bnö-

följebb, ö tesz szemre-

hányásokat Bánk"hak, söt az gad, ö ad

Maga

mint a megrögzött és ármányos által,

fegyvert

is,

hogy tört ramely alatt el

Meglakolt mint nö, ki eltévesztette

mint királyné,

büszke

ki zsarnoki

szívtelenségével

elvakúlt-

maga

ellen

minden szenvedélyt; de mindig, egész végperczéig megdöbbent, félelmes alak, ki folylázaszt

vást igénybe veszi érdekldésünket.

Gertrúd hatalmas alakja mellett Ottó egészen eltörpül.

Bánk

Ez

így van jól, így inkább érthetjük

gyanúját, természetesbnek találjuk, hogy

2«5

Ottó eltte Bommi, Gertrúd minden s egész bo-

Már

8/ujii ez iitól>l)i ellen fordul. iue^;cziifolja ti

királynén,

hoBZÚlni.

körülmény

e

azon ellenvetést, hogy Bánknak

hanem Ottón

Bánkban az Ottó

beszéd oly gyanút kelt

Í8

nem

magát meg-

kellene

és királyné közti pár-

melyet a körülmények

föl,

Bánk hevessége ers meggyzdéssé érlelnek. Bánk nem is képzelheti, hogy a gyáva Ottó nénje és

akaratja ellen tehessen valamit. Aztán

állott,

mig Ottót mindig megvetette,

mindig hevesb az

egykor

vagy legalább befolyása

tisztelte a királynét

iránt,

s

alatt

gylöletünk

valaha tiszteltünk

kit

/-

mint a kit nem is vettünk számba. Egyébiránt e törpe alak jól van rajzolva

vasy szerettünk,

és jellemét szintén

oldalú vonása.

nem

se Biberach

finom

esz

is,

mint csaknem

elég ravasz,

hogy másokat

korlátolt

minden g3'áva s mégis otrombán megcsaljon.

a gyávaság egy-

fejezi ki

Nem

eszét,

fogja

föl se

nénje,

épen azért szerfölött

hódol tekiutélyöknek, de nincs irántok valódi ragaszkodással

s

csak eszközöknek tekinti ket.

Nincs benne semmi nemes büszkeség, de van sok

gg, a álló,

születés és szerencse

ggje. Soha sem ön-

csak akkor, ha az érzékiség vagy félelem

láza ragadja

el,

bármely gonosz

st

ekkor bátor

tettet.

E

Biberachot mindig rosszul

ben sem vetkzi

le

is

véghez vinni

mellett fösvény fizette,

kapzsiságát

;

st

is,

ki

a veszély-

szökésekor meg-

X^

'lihi

lopja nénjét. Szerelme Melinda iránt csak pusztü. érzékiség,

melj^et

némi eszményies mázzal akar

bevonni, hogy érdekesebb legyen. Innen a sok betanult szóvirág, hamis pathosz, melylyel

jel-

lemzi öt a költ, valahányszor Melindáról vagy

Melindával beszélteti fél

de csak addig, míg eltte van.

lovagias,

ség gyáva átkaiban tör

a veszélybl,

st

ki,

i

e jellemet,

a ravasz Biberachot

nem

De vajon

min

is

rászedi,

tudja ezt megaz orgyilkosság

másnemvé

teszi

a Shakspeare Rodrigója,

kivel összehasonlitni szeretik.

Biberach sem

.

ják össze.

szöv ,/

mint a

a ki-

mégis mindig kisiklik

orozva meggyilkolja. Toldy egyeztetni gyávaságával.

vitéz és is,

eltt a tehetetlen-

bátorság jele-e? Mindez egészen

V

Nem

megijed a Biberach kardjától

rályi palotába betört pártütök

''^^

ügy

föiv. 1. és 10. jel.),

nénjétl, mint a vásott gyermek szigorú any-

jától, ^

(I.

Ha

*Jago,

bár öt

is

ezzel hasonlítgat-

Biberach Jago, akkor minden

csel-

Jago, csak azért mert cselszöv. Jagóban

boszú lángol Othello

ellen, a sértett

becsvágy bo-

szúja, elégületlensége és irigysége ördögi játékra

ingerlik; gylöli Othellót, érfc,

mert mellzte Cassio-

gylöli Desdemonát, mert

erényben.

De

nem

hisz a

ni

miért elszámlálni Jago jellemé-

nek még több alkatrészét? Mindenikbl majd semmi sincs Biberachban. Neki nincs hazája, hivatala, és semmi oly nem viszonya, mely becs-

2t,l

vá^yó szenvedélyt kelt 1)011.

föl vtifry táplál

az ember-

sokkal hidoííoM) Jaííónál és kevésbbé rossz.

A csapások és a s/üksé;^ fojtik ki benne a rossz indulatot. Már pyermekkorától fogva üldözi a szerencsétlenség. A mint maga mondja (III. fölv.

. jel.) Klsö bejöttöm a világra megölt

Már egy

anyát, s bús ti^kuzló

(iylöliii ko/.dott, én

is

rajta

atyám kezdtem

Gylölni minden embert. Nólia jól Megöklözém. Egyszer végre feladott, línöni bocsánatjáórt, ölni, a Szent földre kellett volna

mennem

;

és

Az atyám megitta volua addig otthon Minden vag5'onkámat. Nem mentem. Akkor Hedngtak egy klastromba, hogy pedig Még életemben szentté lenni kedvem Nem volt, kiszöktem a falak közül. Minden vagyon nélkül, köszönhetem. Hogy ott tannltam s így az emberi ;

^'aksáíIból éltem

....

Gylöli az embereket vagyis inkább nem becsüli. Magáról sem tart sokat; de belátására, eszére büszke, mert az emberek vakságából él. Legokosabbuak biszi magát az egész udvarban megveti :

Ottót,

mert berezeg

s

nincs elég esze; gúnyolódik

Izidorával, mert szép és üres fej; szánakozik

kon, mert batalmas és szenvedélyek rabja.

Bán-

E for-

Í68

rásból buzog leginkább iróniája, melyet

maga ellen. Már bajlott korú,

ritkán

fordít

bn

kifárasztott a szenve-

kit

Szeretne kényelmesen hogy így élhessen, szívesen megtesz bárkinek minden becsületes és nem becsületes szolgálatot. ((Ott van a haza, hol a haszon* (I. fölv. 8. jel.) mondja többek közt. Egyike azon idegen szerencselovagoknak, kiknek dély, a

és

és a csalódás.

bségben

élni,

s

—

híjával soha

sem

volt hazánk, söt sajátságos vi-

szonyainál fogva épen magához csdítette.

nem

Biberach

a legszerencsésb

De

szerencselovag.

fizeti, mit szintén is nem a leghbb szolgálattal hálál meg. Boszús reá, s ez az egyetlen érzés, mi néha hevületbe hozza.

Kegyura, Ottó, rosszul

Hogyha bkezbb Lettél s fizettél volna, jobb tanácsot Is

adhaték*

(I.

fölv.

13. jel.)

mondja Ottóra vonatkozólag, azután utána

veti:

<(most jobb lesz tartani a magyarsággal*. Talán itt

több haszna

lesz,

aztán a pártütk az idegene-

ket akarják elzni, ezért jobb lesz elre biztosítni

a jövendt. Se Melinda, se Bánk iránt tetik rossz

örömbl

indulattal,

nem

cselszövsködik,

nem

visel-

boszúból vagy kár-

hanem

a haszon

fejé-

Nem hiszi, hogy Ottónak adott terve sikerülhessen, nem is akarja. Ezért elbeszéli a dolgot a ben.

2t/J

fc'ltükeny

mél,

ol

Izidorának, hiszen ettl

is

hasznot re-

még nagyobb hasznára

liiinknak. ez

lehet.

ligj', a mint maga mondja, hogy az megint mást legyen kénytelen

Czelja megzavarni másokat, de

megzavarni,

s így ö

hideg és ravasz

a zavarban halászhasson. S e

férfiú

épen hevessége és eszélyte-

lensege miatt pusztul

el.

Midn

veszélyt érezve,

visszavonul Ottótól, egyszersmind kiönti ellene

A

egész epéjét.

rossz fizetés, kevés haszon

s

meg

hozzá a veszély, ingerlékenynyé tették. Boszantás kedveért elmondja, hogy elárulta Bánknak az egész titkot, megemlíti Fülöp király meggyilkolását

is,

melyben mindketten részesek,

ellene Ottó

önmaga

s

a miért

veszélyeztetése nélkül sem-

mit sem tehet. Mire e heveskedés, melybl nem húzhatni hasznot? Miért ez szinte beszéd oly

embertl, is el,

kit

csak a ravaszság tarthat fönn"?

Meg

lakol érte. Eszélye csak egy pillanatra hagyta

csak kissé engedett a szív fölindulásának s

íme

életével fizet.

miért

Bntársa

nem bnhdik,

öli

hiszen

meg. De hát Ottó a legbnösb az

egész tragédiában, miért áldozza föl Katona tör-

ténelmi hségért a költi igazságot? tés is csak látszólag igaz. Ottó elkergeti,

a király

számzi

s

is

ellenve-

épen a haldokló

Biberach vallomása nyomán, aztán

különben

Ez

bnhdik. A nep ez

ifjoncz

annyira a mások eszközének van

rajzolva, annyira el

van róla vonva a figyelem.

270

hogy fölöslegessé

minden csattanósb

válik

igaz-

ságszolgáltatás. Ottó, Gertrúd, Biberacb együtt képezik

udvarában azon idegen befolyást, mely

Endre

ellen a

nemzeti visszahatás élethalálra küzd. Egyik az érzékiség és a korlátoltság, a másik a zsarnokság

a harmadik a cselszövény és ha-

és kevélység,

szonhajhászat képviselje. Hozzájok járul

még

Izidora, ki részint rangoskodásával, részint irigy-

ségével egészíti ki a képet

;

mert Ottóba inkább

képzelgésbl szerelmes, mint valódibig, inkább rangjába, mint személyébe; mert folyvást kém-

kedik nemcsak

Azonban neki

hanem Melinda után

Eagaszkodás van benne a királyné

délye.

királyné nézi,

Ottó,

is

is.

sincs csak egy uralkodó szenveiránt, a

ragaszkodik hozzá, mintegy leányának

mert cserébe maradt nála,

midn

thüringiai követség elvitte Eisenachba.

leányát a

De Izidora

nem zárja ki, hogy el ne ismerje a nem épen kedves modorát. E mellett

ragaszkodása királynénak

könnyen haragra lobban s ilyenkor aztán dicseked és éles nyelv mint német leány kissé érzelgö is sokat tart az illemre, de nem annyit, hogy át ne hágja követel és nyughatatlan, egyébiránt nem romlott szív s inkább csak az udvar romlott levegjének hatása érzik rajta. E szerepet színész;

;

nink

rendesen

elejtik, s kivált

násban nem emelik

ki a

az utolsó fölvo-

boszút szomjazó udvar-

liolgy.

a

a Bzerelme táríiyábnn csalatkozott leány,

kárörvondö

változatos

vetólytára

fölindulá-

molyok oly jól illenek a vójícsatát küzd szonvodolyok azon búskomor hiirmouinjához,mely Hait,

az utolsó fölvonást jellemzi.

A nemzeti

visszahatás

flzomólyzote Bánk. ^^olinda, Potur. Afikbál, ós Tiborcz siig,

:

a béke,

a ft

li. Tetteiket

becsiilot,

iiz

Simon

ártatlanság, a szabad-

hség képvisenem bélyegzi, se

lelkiismeretesség, a se

romlottság

,

a túlmivelt ész finomsága; nemes, de eszélytelen,

rös, de féktelen szenvedélyek vezérlik ket, melyek küzdelmeikben vagy

bnösökké válnak vagy

gyöngeségeikbe temetkeznek.

E

két

küzd

bnös, sem

nem annyira

párt között

áll

a király, ki

sem

erényes, csak gyönge. Szereti nejét,

a szerelem szenvedélyével, mint in-

kább azon némi korlátoltsággal vegyes bámulattal, melyet szépsége és fensösége gyakorol reá.

Innen fájdalma nem fojtja el józanságát. Néha rösben tör ugyan ki, de mindjárt mérsékli magát, nem az illemért, hanem mert talán tettre ragadtatnék. Fél alattvalóitól, mert lázadás vagy elégületlenség mindenütt, tri Bánk szemrehányásait, mert nem tudja ártatlan-e a merényben Gertrúd. Csak akkor kezd szabadabban leiekzeni,

midn meggyzdik látja

neje ártatlanságáról,

midn

büszke ellenfele, a hatalmas Bánk összeros-

kadását.

Most fölébredt benne a büszkeség és

i27->

boszúvágy, egész kiráhi tekintélylyel akar lépni, de nincs

hozzá elég

ereje.

A korona

föl-

becsü-

letébl annyi, a mennyi menthet, úgy is már mentve van. Tanácsos mentére hagyni a dolgokat 8 engedni az árnak, mely ert vett a kedélyeken. Megkegyelmez Bánknak, kit az Isten úgy is eléggé megbüntetett, elégtételt ad a sértett

zetnek, így kiáltván föl

nem-

:

.... Mintsem magyar hazánk: Elbb esett el méltán a királyné!

Félelembl a nagylelkt kegyeimest

s

játszsza, gyöngeségböl a mindezt az emelkedettség bizonyos

öncsaló hangulatában. Alig volt valami nehezebb a költre nézve, mint e személyt, ki különben

csak

a végjelenetekben szere j)el,

úgy

is

rajzolni,

hogy elég érdekes legyen s ne zavarja a végkifejés eugeszteldés megható pillanatait. Nagy

lés

részben sikerit

is,

de

nem

mindenütt. Például

a hely Irtóztatón büntettél Istenem .Jól

értelek

;

kivetted a

kezembl

Pálczámat, én imádlak. így magam Büntetni nem tudtam, (magában)

nem mertem jól

van gondolva, de

nem

is.

elég jól kivivé. El

hibázva a vegyítés aránya.

A «nem mertem

van isw

iTá

némi komikai hatást idéz min talán a Bzinész sepithetne valamit. E^y pár ily hiba olöfordul Melinda jellemraj-

kifojezéa igen éles a elö,

zában

Í8,

mely különben alapjában igen

Gyurmán

sikerült.

és Toldy elhibázottnak tartják e jelle-

met. Toldy a gyanússágifí szenvedlegesnek nevezi,

sem

Gyurinán pedig így nyilatkozik róla: «Benne hogy Ottót magától kell tá-

elég méltóság,

sem

er, hogy az udvar ármányai közt magát súlyegyenben tartsa, s ámbár nem akarom a kelletén túl szelíd Melinda erényes volvolságban,

elég

kétségbe hozni, annyit mindenesetre

tát

meg

kell

jegyeznem, hogy Ottó szerelmes faggatásai sokkal inkább látszanak öt megilletni, mint hez

illik ».

Bánk

nejé-

Toldy és Gyurmán azt támadják

meg

tulajdonkép, mit dícsémiök kellene. Katona se

méltóságos, se ers, se tevékeny

nt nem

akart

Akkor Melinda bajosan eshetett volna oly könnyen az ármány és erszak áldozatául. Katona egy ártatlan és tapasztalatlan nt rajzol, ezt kell rajzolnia, kinek a romlott udvarban épen rajzolni.

ártatlansága

és

tapasztalatlansága

miatt

kell

bukni. Tapasztalatlansága mintegy tragikai téve-

déssé válik.

Maga

idézi föl

minél jobb, ártatlanabb és

magára a veszélyt

hbb,

s

annál eszélyte-

lenebb egyszersmind, annál inkább közeledik az

örvény

nagy

felé.

erejét,

Épen az mutatja Katona tragikai hog}' soha sem veszi igénybe pusztán

Katona József és Bánk bánja.

1^

'27 i

szánalom-érzésünket, mindenütt a szenvedélyek \

'

összeütközését rajzolja, mindig a gyöngeségböl,

tévedésbl,

bnbl

sem a

séget, és

származtatja a szerencsétlen-

bnt nem

festi

er, sem az erényt

gyöngeség nélkül. Melinda falun növekedett és élt, nincs fogalma az udvari ármányokról, soha

sem

voltak udvarlói, csak férjét ismeri, kit bálvá-

nyoz. iVrtatlan minden tapasztalat, szelid minden

minden

határozottság, naiv

képmutató

csábítója, a

Midn

erély nélkül.

Fülöp király meggyilko-

lása miatti igazságtalan szenvedését panaszolja

mint jószív érzékeny asszony, oly részvéttel könnyez sorsán, hogy azt másra is magyarázhatni midn a fölizgatott Ottó Biberach által el

neki,

;

a bálba kéreti, egész naiv öntudatlansággal csak-

nem

légyottra

mind ebbl

j midn ;

a fölbátorított berezeg

azt következteti,

hogy már merhet

is,

haragja inkább *csak sírás, st ártatlan jó szíve még ekkor is szánalomra lágyul s kezét a szenvedést

színlö

Ottóéban

feledi.

csak a szánalom indokolja,

Ez

önfeledést

hanem azon

nem

körül-

vezi,

hogy Ottó Bánkot boldog embernek nemi jól esik Melindának. Csak akkor ijed

meg

valósággal,

mény

is,

midn

Ottó térdepel

11. jel.):

S ö térdepel Bánk, Bánk emlékezek Szavadra .... !

Midn

kezem megkérte, nem rogyott

(I.

fölv.

S75 <)

tcírdro

axép

!

AlphoiiHttfl, 0K>'

S/n, kúx.bu kéz éa

Bsabad

Kct<Jr(U*l,

E

mi iiúlunk

87.om,

a ki

:

itt

az vagy imádkozik vagy

nunulta

núiik

de egy

8/Jv, H/.abail

gzembe

I^y H/.okta a szereliuea

()

;

Caesar állott elöttom

tokintet,

tS/.iil)titl

igeu

se* volt

nom hazud

s

ámít*

bizon

ozt, i'unit<^, és

ezért

megvet Melinda.

visszautaBÍtáshau menuyi szerelem nyilat-

kozik

Bánk

viláfí

dolgaiban

iránt, ,

mennyi tapasztalatlanság a mennyi inger Ottóra nézve,

hogy ne hagyjon föl terveivel. Csodálkozhalni-e hogy Melinda oly könnyen megbékél Ottóval midn ez csak próbának mondja az egészet, hogy oly könnyen sikerül azon otromba cselszövény, :

—

melynek áldozatául

A harmadik

esik.

fölvonás

els jelenetében szenvedése és kétségbeesése

még

inkább

Nem

fölleplezik

kedélye

tudja férjét fölvilágosítni

Nem

s

ártatlanságát.

mentsége inkább vád.

jut eszébe se méltatlankodás, se

boszú, a

gyalázat és szenvedés tehetetlen martaléka.

zudsz

»

szóra csak annyit

A

«

ha-

felel

Igen, mióta hitvesed

Megszíínt Melinda leuui, mindenik

Vétek lehetséges. Hazudni

Oh Érzi,

!

hogy ha a nö

nem érdemel

?

Oh,

vajha angyalom lehetne

az.

elveszti legdrágább kincsét,

többé se

hitelt,

se becsültetést, 18*

27ü

minden vétekre képes. Örömest hazudna, nem tartaná bnnek, de nincs ereje hozzá. Mély lélektani vonás, valamint az

jéhez

midn

is,

így szól fér-

:

Nem, azt ne mondja az udvar, mert hazud Mindenkor, ez ne mondjon engem annak.

Nem

meri kimondani azt a gyalázatos

hagyta

szabaduljon.

g vé

a

Szeretne a föld alá bújni, összetapos-

el.

tatni férjétl, testi kínt szenvedni,

csapás

szót,

még most sem

mivel vádolják, szzi szemérme

kell.

teszi.

hogy a lelkitl

A kétségbeesett nnek még csak egy A gyermekére kimondott átok rjön-

Melinda rjöngését színésznink ren-

desen rosszul fogják

föl.

Elször

fogva egész végig folyvást

is e

pillanattól

rjöngnek

pedig csak koronként vannak

rjöng

játszák,

rohamai

s

inkább csak félrült, mit a költ több helyt igen

nem helyeznek kell mely az atyaátok az anyáért. Kitetszik ez abból is, hogy midn Bánk megnyugtatja nejét gyermeke iránt (IV. fölv.

világosan kitüntet. Aztán súlyt rögeszméjére sem,

8.

jel.)

ez így szól:

«Kiholt az atyaátok;), és

mintegy megenyhülve kérdi tle megint?*) rjöng beszédében

:

«

Bánk

látlak-e

mindig van annyi kapcsolat, a mennyi szükséges. Mindig vagy rögeszméjére vagy szerencsétlenségére tér vissza.

A

is,

hold a végzetes éjét jelenti, a menyegz.

lakodalom a hüuá^yat, a k(H nyillövésnyi az ö ós

Bánk

man

olotct os boldoKsú^át.

A

köItÖ igen fino-

árnyalja e gyöngéd kedély földúltságát. Me-

sem viharos vagy boszúvágyó. vádban vagy keserségben tör ki,

linda örjöngesében

Ha más

tdlen

mindjárt ellágyul és sírással végzi. Múltja és jelene, ép lelke és

rjöngése közt teljes összhangzás

van. Csak egy pár hely van olyan, melyek folynak

Melinda jellemébl. Például (IV.

nem folv.

4. jel.):

Koronák bemocskolója, a ki megLoptad királjT férjedet, kitépted

Kezébl a jobbágyi Árúba

sziveket,

iiyomád a Nyomorultakat, martirrá tetted az tetted a tön-ényt,

Erkölcsöt

....

Ezt Melinda nem mondhatja. Miért emlegetne ö az ország dolgait a pohtikai viszonyokat, melyekkel azeltt teljességgel nem foglalkozott. Itt

a költ beszél és nem személye föl van áldozva a lélektani igazság, bizonyosan nem hatásvadászatból, hanem mert a még nem eléggé fegj'elmezett költ néha túlcsap a korlátokon. Nehéz helyzeteket, lélektani mély bonyodalmakat rajzolván, nem csoda, ha olykor elsiklik keze, egy;

egy vonást kirivóbban árnyal vagy halványabban, mint a hogy szükséges. Azonban az alaprajz

mindig

biztos,

st

a finomabb árnyalatok

is

nagy

278 részt sikerülnek. Ily sikerült

Melinda végjelenete

(IV. fölv. 8 jel.)

—

Igen megént mély síromon Túl a halál szép halvány angyala Meg fog mutatni megént. !

Szól búcsúzva férjétl, kinek gyöngédsége mint-

egy elringatta örjöngését. Teljes öntudata nyilatkozik, de a csendes és

latában.

A

mély búskomorság hanguangyalként tnik

halál jóltevö

föl

hogy úgy, mint egykor, csak a túlvilágban lehet az övé Bánk, de az övé lesz, s e gondolat megenyhíti. Ekkor a királynéra esnek eltte. Érzi,

szemei és visszatér rjöngése, de ez

nem

egyéb,

mint ersb rohama azon elbbi búskomor hangulatnak, mely a halál sejtelmével vigasztalta. ííevetsz te kis

Ártatlan

Öröm

?

oh vesd

koszonidat

el

!

az

csak egy pillantatnak szülöttje,

S anyjával együtt meghal,

élj

!

az Isten

Bocsássa meg, mit oly istentelen Cselekedtetek velem.

Nem

volt italtok

Méreg, de elszárítá lelkemet.

Bánk,

jöjj

hamar

Mily finom árnyalatok! «A

gúnyos vád

és

kis ártatlan)) kifejezés

mély fájdalom egyszersmind,

vá-

dolja a királynét, kit szerencsétlensége okozójának hisz, siratja ártatlanságát,

melytl megfosztották.

27!)

mulandó örömét mngáét érti alatta, melyet a királyné Mintha mondaná ne örvendj, még te is igy, de vn ni'Ui kivánom, bocsássa meg

A királyné

széttépett koszorúját,

emlegeti, 8 a dúlt

foI.

jarltatsz

:

az Isten btínödet.

Nem

óhajt boszút, vallásos ér-

zülete elfojtja átkát, csak szerencsétlensége emlé-

ket ital

nem. Eszébe jut a végzetes éjtszaka, a pokoli 8 mintha Bánkot segítségül akarná hívni,

kiáltja

búcsú,

:

Bánk,

még

jöjj

hamar E s

mélete mindinkább sötétül liiüik jDJ hainnr,

Két nj-íllövésnyi

kiáltás

!

egyszer ismétli

—

;

egyszersmind

a mint távozik, esz-

háborodva rebegi

csak egy-

jöj liaiuar

IX. Simon, Mikhál

Petur jellemrajzai. Altalános érzések egyénítve. A cselekvénynek némely látszólagos és valódi hibái. Töiténelmi hség. A mii technikája. Befejezés.

Tiborcz.

A

és

mellékszeinélyek.

Melinda

bátyjai,

Simon

és

Mikhál,

méltók

húgokhoz. Simon oly jó ember, hogy csak magának árthat s annyira lelkiismeretes, hogy e miatt képtelen a

tettre.

Epén

azért az egész cselekvény-

ben szenvedleges szerepet kell játszania.

A költ

inkább csak arra használja, hogy kétségeivel ingerelje a heves Peturt, hogy fölvilágosítást adjon a királynak

a pártütk második gylésérl, a

s hogy Ottó mikép rabolta lelkiösmeretességének Azonban meg forrása nem félelem, sem önzés, mert bátor, vitéz, önérz férfiú, ki mind becsületére, mind családjára büszke. Ö csak túlaggodalmas, fél, nehogy igazságtalanságot kövessen el másokon, nehogy a kis rosszból nagyobb rossz származzék, de ha

13alota

ostromáról,

a királynét.

csak személyérl van szó

magát,

st

,

örömest föláldozza

a jó barátság kedvéért követi Peturt a

381

fon-adalombu

is,

melyet

nem

helyesel. Laseú, két*

kedö természutti, Rzavajárána l(>hotno,

talán.

Kpcn

:

mégis úgy

liátba

azért a tiilheveBség miatt

hibás azon hely, hol Petur kérdésére, hogy miért

nem maradt Ember

!

Ott élni

Spa-

bátyjiival együtt ösi hazájában,

nyolországban, igy

felel (I. fölv. 4. jel.):

belled a roaaz

uem

lelek ordít.

lebet nekiiuk.

Lgy szintén Mikhálban is túlzás az, midn (II. mngát mellénél fogva rázza, mintha nem hinné, hogy álmából fölébredt. Máskép e jellem úgy vau kivivé, hogy a legnagyobb di-ámaíró is örömest vallhatná a magáénak. Mikhál fölv. 1. jel.)

az

öregség megtestesült

tehetetlensége; 8

már

nyugalomszeretete és

alig bírja örömét, fájdalmát,

mindkettben van valami naiv

haja es nyugodt lelkiismerete sokat hajt a világ gúnyaira.

hamar elszuuyad, de

és

megható. Osz

van,

Nem

nem

azért

szereti

a

zajt,

azért mindenütt ott akar

lenni, a hol rokonai és bai'átai.

A múltban

él,

és

szeret régi dolgokat emlegetni s ugyanazt kétszer is

elmondja. 8ok benne a kegyeletes érzés, külö-

nös elszeretete van a gyermekek egyetlenegy gyermekét vesztette

iránt, el

mindjtírt reá emlékszik és sírni kezd.

,

egykor

mindjárt-

Melindához

több köti testvéri szeretetnél, valóságos atyai érzés,

Simon neki több mint

öcsese, jóltevje, ki

28^

Erélyét fölindulás-

iránt háláját akarja lefizetni. sal pótolja, rábeszélését

könnyekkel, békéltet, en-

gesztel, de szórakozottságból

néha épen

azt rontja

el,

Y&gy fölindulásában

a mit ki akar vinni. Ilyen

a királynéval való jelenete (IV. fölv. igen szép jelenet. Az a hely,

midn

5. jel.).

Ez

Mikhál elbe-

széli szerencsétlenségét, fia halálát s

akaratlanul

mint a pártütök egyikét, épen oly jellemz, mint mvészi. Végjelenetét a költ elárulja Simont,

Bánk

alázására használja

börtön gyalázata

s

A

föl.

azon csapás

szegény öreg a alatt,

ládját érte, egészen összeroskadt.

gyermeke hiszen úgy

iránti

aggodalom

csa-

Csak a Bánk

tartja

ö tuflja legjobban,

is

mely

még

fönn,

hogy mi

gyermeket vesztem. Szózatosb, erélyesb és dúltabb, mint valaha.

az,

fölin-

Ez szegény nem vétkezett, mint Az atyja, ezt fogom kiáltani Magyarok nem ez ölte meg a királynét, Nem pártüt ez, mint az atyja oli :

!

;

Engedjetek csak egy arasz helyet Ez árva gyermeknek, hová fejét Hajthassa

!

Kórlek adakozzatok

Ezen kicsiny martymak, oh

E

gyöngéd szeretet a gyermek iránt, sebz gyaláMennyire fájhat a különben megalázott Bánknak, hogy Mikhál is így beszél

zat az atyára nézve. is

ÍÍ83

hogy nzon egyetlen

róla,

is

ellene fordul, ki a

Icgföláldozóbb indulattal viseltetik hozzá.

Petur épen

Mikliálnak,

ellentéte

erteljes,

Soha uiagjar költ elégedetlen magyar nemest ily jellemzen nem rajzolt. typus és egyén egyszersmind. Monar-

tevékeny, erszakos

érzolra és

chiái

fórtiú.

tele

forradalmi szenvedélylyel,

kormánya ellen, de a magyar szent korona nevében,

fegyvert ragad a királyné király javáért, a

melynek ö

is

eg\'ik

tagja. Lelkesedve

alkotmányért, de a küzdelem hevében dol vele,

ássa

is

ha megsérti

is

küzd az

nem

gon-

az alkotmányt, ha alá-

a törvények tekintélyét. Törvényes forra-

dalmán, büszke aristocrata.

meghatják ugyan

jó szívét,

A nép enyhítni

szenvedései is

hajlandó,

de mégis leginkább csak eljogaiért küzd és sértett

büszkeségét boszúlja meg. Nemzeti önérzete

ntigy, az

idegenek iránti gylölete szertelen. Mo-

dorában a lovagiasság és

szilajság,

a gyöngédség

ábránd és józanész olvadnak össze. gondol a következményekkel, a mit igaznak

és vadság,

Nem

egyszersmind kivihetnek is Az okokra nem igen hallgat, a kételytl ösztöupzeríien rizkedik mindig kész a tettre,

es helyesnek tart, hiszi.

,

szenvedélyes és makacs, de gyöngeségénél vagy

hiúságánál fogva könnyen hajlítható. Eszének

nem

sok finomsága van, ezt másban sem becsüli,

valami országos nagy dolgot

nem

tud sikerrel

284

kés

végrehajtani, de azért a

háborgatja.

E

typicus vonásokba számos egyéni

Az idegenek

járul.

bánat soha sem

iránti

gylölete csaknem mo-

nománia, hevessége csaknem betegség. délyességének egyik alkatrésze

a

Szenve-

szakadatlan

sem magát nem hagyja nyugton, eem mást. Már els föllépte ilyen. Yadon néz körül és Simon mellé egy székre veti magát. Nem találja helyét, majd fölugrik és ismét leül, egyszer hangosan kiált, máskor magában dörmög, most a merániak ellen kel ki, kik képmutatásból sem járnak a magyar kedvébe, majd a magyarok ellen, öningerlés

;

kik elég gyávák békén viselni rablánczukat. Vak-

mer

még sem mer

és szenvedélyes, és

lom vezéréül

föllépni.

Nem

tartja

a forrada-

magát

tekintélyes embernek, nincs elég önbizalma,

elég s

ez

a másik alkatrésze nyugtalan hevességének. Pártjára akarja vonni Éánkot, a nádort, a király után

legnagyobb tekintélyt,

és nejénél fogva,

cselszövényhez folyamodik. oly egyszer, hogy

nem

De

érdemli

Haza

hivatja Bánkot,

hogy

hallja a sok kósza hírt,

ellen

Bánk tatja

vannak

hogy

intézve.

s így az ö cselszövénye

meg

a nevet.

lássa Ottó udvarlását,

melyek becsülete Ennyi az egész. Midn

nem folynem hivatkozik Bánk

a forradalom ellen nyilatkozik, ö

tovább a cselszövényt,

nejére,

nem

ingerli

legsebhetöbb oldalánál.

Ez

^yöngódtolensóg, lovagiatlanRág, söt becsületBértÓH volna,

megelégszik e fölkiáltáHHal Iliiért V

Axt bán

?

tr kc'nlod

ini/trl ?

S/ogéuy

lölck,

sajuálbatom

Szép gyöngetégcd.

Tulajdon kép

uttílj a

a cselszövényt és sokkal szin-

tébb, szenvedélyesb,

mintsem értene hozzá.

összeesküdtek izgatását

de

hamar

is

Hogy ne ijedjenek ket belevinni. Elbb

kiesik szerepébl.

vissza, csak lassan akarja

azt

Az

eselszövénynyel kezdi,

mondja

nekik,

sát kivánja,

hogy csak a királyné elfogatá-

késbb már megsyilkolására

izgat.

Az összeesküdtek visszahökkennek, mire aztán összeszidja ket, gyáváknak nevezi. így ért a

megnyer modora. Nem

csclszövéuyhez, ez az

tehet miískép, mert folyvást a fölindulások roha-

mai uralkodnak

rajta.

Bánk

okaira

sem

hallgat,

türelmetlenül szavaiba vág, mint oly ember, kit

nem

lehet fölvilágositni.

De midn Bánk

szívé-

hez, legszentebb emlékeihez folyamodik, ellágyul,

azonban ellágyúlása nem a meggyzdés eredménye, hanem csak hogy egyik ers szenvedélye pillanatra elnyomta a másikat; le van fegyverezve, de nem legyzve, tehetetlen, de csak egy újabb fölindulásra van szüksége, hogy szégj'elje

mi Biberach beléptével be is követkeMérges kaczajjal emeli föl ökleit s így tör ki:

elhígj'úlását, zik.

286 Gyalázat, ellágyulhattam

Végperczeiben

No Bánk,

!

Hát nem kaczagsz velem

?

azon boszús fölindulás, hogy

is

öt

a királyné alattomos gyilkosának tartják, feledteti

meg az Bánk

vele a halált, megátkozza a királynét,

alattomos gyilkost, mit aztán a költ szintén alázására használ.

Ez

indulatos pártember be-

szédmódja is mindenütt öszhangzik természetével. Mindent túloz s mindig a legerösb kifejezéseket halljuk tle. Például

(I.

fölv. 4. jel.):

Maga Epét okádna

itt

Türés, kiáltva

:

a békeséges-

ördög és pokol

Ugyanott Jó éjtszakát

?

Igen

—

Majd a midn egy nemzetség kipusztul. Vagy csontjaimmal a meráni gyermekek Fognak tekézni. (11. fölv. '± jel.)

Szintén

Kilioltak szabadítóid, oh Te vasra vert hazám! No, nyeld le a Jajgatva s edd magadnak a halált.

bilincsed

Söt a költ által utasításba adott némely taglejtései

is

nagyon jellemzk. Midn Myska bán «A mi nagy királynénk éljen Petur vad tekintettel ugrik föl, süvegét

poharat köszönt sokáig

!

»

:

áH7

fejére

nyomva, nem

iua«í\iir szabadBiíj;

!

kiáltja, »

midn

hanem

ordítja

\

:

líánk mzciiktc

vt ti,

nagy hivatalt víhoI, diiH adományozánhan rcnzosül, ajkába harap, egy kancsót maRÓ|»ora

liof^y

gasra emel, aztán kiönti a földre, így kiáltva «

Sokáig éljen

kíiliii

föl

EUágyiilásának kezdetén mene-

!•

akar Hánk beszédének befolyiísa

alól,

de

szégyene, haragja és nemes szíve föliudiilásában

nem

tud tgyebet kiáltani, mint: «Ere8zsz!»

Általában Katona a legáltaláuosb érzéseket egj'énítve

Tiborcz

,

kifejezni.

igj'ekszik

különböz módon

mily

adnak

ugyanegy dolgot, a haza sérelmeit. szól (II. fölv.

I.

nem

ez

Hazája, czinteremjeinkben a

Kinek lenyugodott szüli nem Tevék le csontjokat, ki gyermeki Játékainkban

nem

is

osztozott volt,

Bennünket az vájjon szerethet-e

Más

helyt

?

(II. fölv. 2. jel.)

Tnlajtlonimkat

Vevé

s

el-

od'adta a hazájabéli

Czinkosainak,

s

kihúzta a szegény

Magyarnak a kezébl a kényért, Megette a meráni fegyveres. Lerontatá atyáink várait,

S meráni fegyverest rakott oda.

s

% azt

el

Petur így

jel.):

Egj' oly teremtés, a kinek

is

Petur, Mikhál,

288 Elszedte hívataljainkat és

A

pnszta bán névvel czifráza

fel.

Eckbert, az öcscse, alig törölte

le

Fülöp királynak a vérét kezérl, S itt a scepiísi földet elnyeré. Berchtold az üstökét Befonni,

s

már

se'

tudja

még

érsek, bán, vajda s Bács-

Bodrogmegyékben fispán

leve.

Bánáti Bertalan kihal fimag Nélkül, s ez asszony egy jött-ment Jerindo Di Vegliát atyafiává teremt.

Ez a nemzeti önérzetében eljogaiért

küzd

az idegen befolyást és sérelmeért. föl

sértett

magyar

s

az

gylöli kardot ránt az alkotmány

aristocrata panasza, ki

Mikhál csaknem könyörögve sóhajt

a királyné eltt (IV. fölv.

5. jel.)

Oh add vissza híveidnek Azt a mit elraboltál A nyugodalmat, bókeséget és Az

A

életen való gyönyörködést, volt vagyont, a testi lelki

Elégedést, fazékok Fát, ételekbl a

meg-

melll a

hi'xst

és

ágyokból a

Szalmát. Itt

a békét és nyugalmat szeret öreg beszél, ki

mindent az

hajlott kora és atyai érzése szem-

ítél meg. nem az alkotmány sérelmeinek orvoslását követeli, hanem csak általában

pontjából

a békességet és megelégedést,

nem

a zsarnok-

•Í8Ü

ellen kel ki

kirjílynó

hanem

,

az ország anyját

vádolja, kiiu'k a uv\wi gycrnuktkóiit kellene Rzeretni.

Tiboir/ vádia

U

crtiinlii

S/.olf^áit,

s.

(111. föl.

íl^- liiuii,'/,il<

iipi

'

!

i'|i<

HaJH/.iUii o^'y in/.l

^'viiicví's/,

minden

iiiintliii

' '

;5.

kivánna; sok

ember,

MtTiinit, olykor azt liinn^ az

Hogy tán akasztani viszik, úgy köri Van véve a léliütöktl, 8 mi egy Kússz csÖHzt

fíUfr

tiuhuik heten fogadni.

ttuic/.mulatsá<^okat

()

lid

szüntelen,

mintha mind(5g vagy lakodalma vagy Keresztelje volna: és nekünk Szivünk dobog, ha egy csaplárlegény az Utczán élnkbe bnkkanik, mivelhogy l'gy

A A

tartoziis

mindjárt eszünkbe

jut.

jó merániak legszebb lovon

Ficzánkolódnak

Ma

;

tegnap egy kesely,

szürke, holnap egy fakó

Feleség

s

:

nekünk

porontyainkat kell be!'ogai.

Ha

veszni éhen

Ük

játszanak, zabálnak szüntelen,

nem

kívánkozunk.

Vgy, mintha mindenik tagocska bennek Egy-egy gyomorral volna áldva nékünk :

Kéményeinkrl elpusztulnak a Gólyák, mivel

A

hulladékot

magimk emésztjük is.

el

Szép földeinkbl

Vadászni berkeket csinálnak, a

Hová nekünk

belépni

sem

szabad,

S ha egy beteg feleség vagy egy szegény Himls gyerek megkivánván, lesújtunk

Egy

rossz galambíiat, tüstént kikötnek.

Katona Jóssef és Bánk bánja.

' •^

jel.)

"lih)

És

a

ki száz

meg

száz ezért rabol

Bírája lészen annak, a kit a

Szükség garast rabolni

kénj'szerített.

az elnyomott nép panasza, mely kívül van az alkotmány sánezain, nincs joga s csak kegyelmet és emberi érzést követel, mely nem tördik az ország dolgával, de annál élénkebben érzi nyo-

Ez

morát s bár nem fenyegetzik, de kétségbeesett kesersége fenyegetbb mindennél. Tiborcz panasza még más tekintetben is íigyelemreméltó. Nemcsak nálunk,

lomban is jellemzn,

hanem más

iroda-

aligha rajzolt drámaíró parasztot, ki ily s

mégis

ily

emelkedetten tudjon be-

Egyetlen gondolata sincs, melyet paraszt mondhat, mégis mindenik költileg, st a hol

szélni.

nem

szükséges, pathoszszal van kifejezve. e

jellem

Egyébmlnt

legáltalánosban van tartva.

Hasonlít

valamit a görög tragédiák chorusához, mely részvétével kíséri a küzd szenvedélyeket, tanácsokat osztogat s imádkozik az Istenhez. Tiborcz

is,

mint

az árnyék kíséri Bánkot, kíséri Melindát, velk

aggódik, remél,

sír,

de siratja önmagát és az

el-

nyomott népet is, siralma bvös elégiái hangként zendl meg koronként a tragédia elejétl egész végéig. Mindemellett benne sem hiányzanak némi egyéni vonások. Egykor a csatában a

,

ezért

életét

Bánk fölszabadította mondja egy helyt (III.

mentette meg, miért aztán a jobbágyságból

Bánk

avl

fölv.

a

jel.):

:s.

U
«0h mint örültöm, hogy Rzabad

Azonbiunuint HZofíény

jobbiigyt'iiál

íh

roHszabb

b'ni

zHarohisa miatt. Világon ez

hzhIiikI finbi-niiík,

dolpi az i(K!gonek

következ Hzavaiból

Mt'rt valék becHUleteH,

Holott

Tird

Azaz

^ii'/.cinber

levén,

mostan

íh

lelu-tlirk.

jol)i>ujíyo(l.

Li'iiioiul arról,

bojíy l)ecsiiloU'-

megkereshesse eleimét. Elvesztette hitét a

«eii

becsületességben. Örömest lenne gazember, de

nem

tud

s ereje

sincs hozzá.

Lopni akar, azért

indul a királyi palotába, de csak ácsorog körülte. lg\'

találkozik a titkon visszatér Bánkkal, követi,

újra jobbágya, söt meghittje lesz.

Mint szabad

ember hozzá szokott a szabad szóhoz, de még

nem

tudta levetkzni a jobbágyi alázatosságot. Innen magyarázhatni ki azon keser kitörését, melj' ma<íát Bánkot sem kíméli, úgy szintén azt is,

hogy Bánk eg;^^etlen keményebb szavái*a térdre vallásos, nem meri magát megölni, mert

rogy fél

;

az Isten haragjától, de kétségbeesésében

nagyon

féli

a poklot s a mennyország

nem

sem jöhet

szép színnel elébe. Beáll az összeesküdtek közé,

tle ne vái-janak vitézkedést, de háborúban szabad fosztani s a zavarban, a kinek semmije sincs, mindig csak nyerhet. Már öreg ember, « sz f, kisziíi'adt

kar*, tehetetlenné vált s így épen illik 19*

292

hozzá a tétlen panaszkodás. Becsületességében

van valami gyámoltalanság, hasznosb másnak, mint magának. Eészvéte Bánk és Melinda iránt

nem

csak jobbágyi

hség

hanem

és hála,

egy-

szersmind a szerencsétlen ember rokonszenve, ki sokat szenvedvén, leginkább érti és érzi a mások szerencsétlenségét.

árnyalat

is,

taglejtésekig.

Nem

hiányzik egy pár finom

egész az utasításba adott

Katona

jellemz

ez alakot sokkép használja,

egyszer a korrajz szempontjából, mint az elnyo-

mott nép képviseljét, másszor

arra,

hogy Bánk

hosszas magánbeszédek helyett a vele való szag-

bens

gatott párbeszédben fejezze ki

mi

által

küzdelmét,

a jelenetek drámaibbakká válnak. Aztán

a mit elször kell vala

mondanunk, a

cselek-

ha nem is elhatározóan, de mintegy segédkép. Egyik ily jelenete az, midn vényre

is

befoly,

panaszaival öntudatlan éleszti

mát

és

boszútervét,

holtteste behozatalával,

tpontra emeli

,

Bánk

Bánk

Melinda

kétségbeesését

a harmadik

kegyelmet könyörög a

hazafifájdal-

midn

a másik,

királytól,

,

midn

te-

urának

mi Bánkra nézve

épen oly megalázás, mint Petur átka, Mikhál túlbuzgósága és Solom vonakodása a párbajtól. Hasonlóan folynak be a cselekvónyre a többi mellékszemélyek is. Nincsenek szükségtelen sze-

replk; hogy a kevésbbé jelentékenyek is, mint Myska bán és Solom mester, mily nevezetes részt

'ill3

Azonban

iiubb láttuk.

Kintit len

már

cBcniények folyamában,

az

vi'Hzuek

ez

nélkül

t'Uilítt's

fon-

utóbbinak Hzerepébcn liHgyni

ogy botlánt,

hogy uligha nem toll- vngy nyonitatjífii hiba. Igyauis Solom az ötödik fölvon«ÍK második jelenetében így szól a királyhoz oly

nK'ly

kirívó,

Kiigeszteldjél sorsodilal, kir&lyoni, Elérte

lioszúálli**

Karom

áltiil

fegyvero«l

a gyilkost,

mi alatt Petm-t érti, kit megsebesített; mégis ugyanazon jelenetben, midn a király a zászlós úruak azt mondja, hogy Gertrudnak hibásnak kell lennie, mert különben nem ölte volna meg önmagának ellenmondva ily szavamagyar ,

kat

ej

t

Az Istenemre,

Atyám El

uem

fejére

kit

imádok,

s

sz

esküszöm, maofj'arról

hiszem, mert az elébb a világ

Láttára termé, raint alattomosan.

Hiszen ö határozottan Peturt tartja a királyné gyilkosának, ki magyar, legalább úgy tudjuk,

mben

s

a

sehol sincs adat aiTa, hogy Mikhál spa-

nyol származású családjával atyatiságban volna.

Ez nem a Solom

felelete,

hanem a

zászlós úré,

annyival inkább, mert épen ennek kérdése ad

alkalmat a király

ama

nyilatkozatára,

s ígv*

e

2í)i

vigasztalás

a színpadon

De

e

mintegy

is

öt

illeti.

így kellene

következ kiadásokban

kijavítni a

s

ezfc

így játszani

is.

csekély s alkalmasint tollhibánál na-

gyobb hibák

is

tnnek

föl,

ha

jól

szemügyre vesz-

szük a cselekvényt. Minden esetre néhány pont-

habár a könnyen emelhet vádak nem oly könnyen bebizonyíthatók. Az els pont Simon bán azon elbeszélése, hogy hét fia született, kik közöl neje hatot a feslettség gyanúja

hoz szó

férhet,

erdre tétetett Ez ismeretes monda nem

elkerülése miatt az 2.

jel.)

els kidolgozásban költ,

midn

s

csak

késbb

ki.

volt

(I.

fölv.

meg az

szúrta be

a

a mint élbeszédében mondja, egy

irományból nyomára jött, hogy Mikhál és Simon bátyjai voltak Melindának s ez utóbbi ugyanegy a mondában elforduló Micz bánnal.

régi

Örömében a véletlen találkozáson jónak látta e mondával is érdekesíteni mvét. Sokkal jobban teszi vala, ha elhagyja, mert ez elbeszélés nem foly be a cselekvénynek se menetére, se fölvilá-

gositására,

st még

a jellemzésre sem. Csak any-

nyiban elnézhet hiba, a mennyiben az expositiónak épen elején fordulván el, a cselekvény menetét nem akadályozza. A második pont Bánk és

Biberach hallgatózása, mely

dönt

befolyást

gyakorol a bonyodalomra. Sokan a hallgatózás eszközével sztt cselekvényt inkább vígjáték-

•2ii:

mint tmgediába valónak

oda való, bár az

meg

nviu

Unitunk

ál

dosulnak.

ily

l)i>

l»uvik-e el ?

Vajon

a körühncnytk Hzerint mó-

Hánk

nem

ntiikül

végett

hallgatózás

termeszetes-e, hogy, a

ruhában haza

akar találkozni,

nem mehet a hogy Peturral

jö,

mulatság vendégei közé

kinilyi

tanuk

h

vajon

niid/hi titkon, úti

Vnlóbnn inkább

tartják.

általánoH Bzabályok mereven

k

;

midn

nyugta-

lansága, féltékenysége újra az elhagyott terembe

zi, hol most neje eltt Ottó terdeptd, vissza tántorog

s

,

mintegj'

önkénytelen

hallgatja

meg

Melinda, Ottó sakii'ályné párbeszédét? liiberach hallgatózása

O egyszeren

még

ennyi mentaégre sem szorul.

keres valakit

s

meglátva Bánkot,

megijedve vonul egy pár perezre a szögletbe

s

meghallván az éji találkozás jelszavát, azt haszmü'a fordítja. Egv'ébiránt az ö jellemével összeillnek a szándékos hallgatózás is, hiszen kenyere nz udvari ármány. Sokkal fontosabb a harmadik pont, melyet különben épen nem szoktak gáncsolni. Ez Ottó és (5.

Biberach jelenete a harmadik fölvonásban. jel.)

ugyan

Biberach azt kérdi Ottótól, hogy csak-

volt-e

lelke elkövetni

a merényt'?

Ottó

Ez elég világos s nincs igaza Báránynak, a ki homályosnak tartja a jelenetet s azt hiszi, hogy Ottó csak megkísérelte a merényt. De van a dolognak egy más oldala is. Ottó Biberach taiginli.

29(i

nácsát követte, a ki azt ajánlotta neki, hogy men-

jen boszús nénje után, kérjen tle bocsánatot,

mondja

el,

hogy sokat

hallott a

magyar nök

hatatosságáról, udvarlása csak próba volt

;

a

áll-

ki-

rályné örülni fog, hogy e mentség ürügye alatt elsimithatja a dolgot,

maga

vezeti

majd Melindá-

hogy öt megkérlelje ki ártatlanságában könnyen megbocsát, nyájassággal köszöni meg hoz,

el

,

nem

rabolt bizalmát, Ottó elutazása végj^er-

czében egy búcsúpoharat üríthet

ki,

s

nénjének

Melindának hevít port adhat. Ügy látszik, hogy a tanácsot híven követte Ottó, de minthogy a tragikai alapjára nézve kiválóan fontos, hogy magában a merényben a királyné teljesen ártatlan, épen nem lett volna fölösleges, altatót

s

m

ha Ottó egy pár szóval elbeszéli Biberachnak, hogy a királyné csakugyan örvendett a mentségnek, melylyel elsimíthatni a botrányt, csakugyan

maga hetett

vezette Melindához, s így

neki

a

búcsupohárnál

mind Melindának

könnyen

sikerül-

mind nénjének,

rászedése. Izidora, söt Melinda

ugyan Bánknak a tényt, de ök nem tudnak mindent, mindenik saját fölfogása szerint beszél, a mi helyes arra nézve, hogy Bánkot az ellenmondások megzavarják, de a királynét illet

is,

elbeszélik

részleteket magától Ottótól

is

hallani kellene a

közönségnek, hogy legkisebb kétsége se merül-

í»7

jön

föl.

Katona Hokkal

a

tö))bot bíz az olvnHÓ,

uózö kópzoletóre, mint a mennyit kellene.

A ncRVi-dik nem hclyeson.

pontot már liárany mc%a*ótta,

dt*

liilxÍKtattii, hogy a harmadik fölvonásban a Melinda nzobájába rohan Ottó, b ott Bibenirhot megöli h aztán Mvuka bán íb minden

ok nélkül oda vetdik.

A költ nem mondja

ugyan világosan, de a körülmények összevetéBékivéve a böl önkényt foly, hogy a tragédia második fölvonást a kii-ályi palotában foly le s Melinda is, mint a királyné udviu-hölgj^e, ott lakik s nem külön házban. Mi természetesebb, minthogy Biberach itt látogatja meg Bánkot, kinek csak az elébb tett jó szolgálatot? Mi ter-

—

—

mészetesebb, mint hog\' Ottó keresi Biberaehot

s

hogy Melinda szobájában van, oda jö, mert már tudja, látta, hogy Melinda a kii'ályuéhoz szaladt, Bánk pedig eltávozott Mi természetesebb, mint hogy Myska, a ki a kiráhiié parancsából keresi Ottót, szintén oda megj^, a hol megtalálja, hova az udvari szolgák utasíthatták? Az ötödik pont sem hiba. Gyurmán megrója, hogy a negj'edik fölvonás végét, a királyi jialota hallva,

'?

megtámadását, Petur legyzését miért beszélteti el

a

költ az ötödik fölvomisban

ezért a negyedik fölvonás

ama

is.

Szerinte épen

harczias vége egé-

szen elmaradhatna. Igen, de akkor

nem látnók a nem akíu*

forradalom kitörését, melyet Bánk

í>y:s

elidézni

s

mégis elidéz, sem legyzését, mely

szükséges a végfejleményre. Aztán az ötödik

föl-

vonás elbeszéléséi en csak kiinduló pontúi van

ama

fölvéve

melyek azután

A

smind oly dolgokat hallunk, nem szemünk eltt történtek.

jelenet, s

hatodik pont talán

nem

ereje a tragédiá-

nak, de bizonyára gyöngesége sem. Némelyek fölhozzák, hogy az ötödik fölvonásban a cselekvény lankadtabb, legkevésbbé drámai, holott épen itt

kellene leghevesebbnek, legdrámailjbnak len-

E

vád sokkal inkább

illik Sophokles egyik mint Bánk bánr^. Ugyanis itt Ajax halálával a cselekvény be van végezve s mégis csaknem egy fölvonásra nyúlik az Ajax temetése fölötti vita Teukros, Menelaos és Agamemnon között, míg végre Odysseus eldönti. Vajon hiba ez Nem, vagy legalább olyan, mi nélkül a mtt gyöngébbé válnék, mert szorosan bens alkatából foly. Ajaxnak bukni kell, de ellenségei sokkal igazságtalanabban és bszültebben gylölik, mintsem ne volna szükség valamennyire megalázni ket a teljes kiengesztel-

nie.

remekmvére

Ajaxia,,

'?

dés végett. Ezt eszközli testvére Teukros, mikor

szembe

száll ellenségeivel, kik eltemettetni

engedik, sége, ki

ezt

len hst.

Odysseus, Ajax legnagyobb ellen-

Teukros

Agamemnon

sem

pártját

ellenére

Bánk

is

fogja

s

Menelaos és

eltemetteti a szerencsét-

kí/íban az ötödik fölvonás

nem

•2'MI

ilven, itt vMii.

a cBelekvény

a hÖH nióg

nem

még

folyviíst

emflkedéHben

bukott meg, vagyis tulaj-

(lonkóp HZ cgÓHZ ötödik fölvonás noin eg\'éb. mint Iliink

fokozatos bnkiisa.

{{fink

a fölvomía elojón

ji'U'netben

I

Mily bÜRzkén h

mivé

A drámai érdek

víílik

lép

föl

az utoJHÓ

folyvást élénk s a

fölvonás csnk azéd tetszik Innkadtabbnak, hogy a negyedik ftilvonásban a drániai érdek kiilsökép is

ers tényekben

njálatkozik, a

mig

itt

Melinda

fzyászmenetét kivéve, hiányzik minden csattanósb

fejlemény

s

van elénk

E mvet

a Bánk bukása leginkább bensöleg állítva.

De

várhat csattanósb véget, ki iszniéjét, a

kezében

nem

ez

lehet

csak igy lehetett bevégezni.

nem

érti

Bánk tragikumát. Bánk

nem

gezheti életét

e

máskép. Csak az

mü

alap-

se karddal

el, se a vérpadon nem vémert e leginkább önmaga ellen

eshetik ,

támadt jellemnek önmagában sülni, s a történelmi

ne haljon meg. Azonban ne

hség

is

kell

vélje senki, hog;v'

történelmi hségnek,

s

megsemmihogy

azt kívánja,

Katona rabja a

oly költ, ki lemondott a

minden idk szentesítette költi szabadságról. A különbség közte és mások közt csak az, hogy ö a történelmi tényekbl szövi ki költi conceptióját 8 nem ezt erlteti amarra. Költi érdek és történelmi hség karöltve jár nála, s ha a szükség úgy kívánja, emezt mindig föláldozza aman-

30()

nak, a mennyiben szabadon alakítja. így a történelmi tények szerint Bánk nem csak hogy nenl

bnhdik, hanem még visel.

Ez utóbbi tény

czéljával, azért

nelem

nem

azután

is

ellenkezett

vette föl

föhívatalokat

Katona költi

drámájába.

A

törté-

szerint a királyné tudtával történt testvé-

rének merénye Bánk neje

ellen.

Katona így nem

hanem

azért még sem ment vele egyenesen szembe. Bnösnek rajzolja ugyan a királynét, de nem közvetlenül, nem anynyira, mint Bánk hiszi, s így eleget tesz költi czéljának a nélkül, hogy gorombán megsértse a történelmet. S ez így megy egész végig. Katona érti mvészetét s nem zavarja össze a költ kötelességét a történetíróéval, de azt sem feledi, hogy

használhatta ez adatot,

a költi

illusio

nem

nagyjában nincsenek

lehet teljes,

ha legalább

tisztelve a történelmi té-

nyek. Mindent fölhasznált történelmi tanulmányaiból, mit használni lehetett, s néhány merész,

nagy vonásban oly képét azt

ily

erteljesen és

rajzolta e kornak,

hn

nem

találjuk

hogy

meg

S ez annjdval bámulatosb, mert Katona korában a történelmi búvárlat nem történetíróinkban.

járt egy

nyomon

a történelmi érzékkel

s

költé-

szetünk mindenben erösb volt, mint a történelmi

tények költi földolgozásában. Hasonlítsuk csak össze korrajzi szempontból az akkori drámákat és

mai költi mveket az

övével, s óriási különb-

:t<M

HÓg fog föltnni.

H vajon moHUini drámairóink Kiitonúval? Nom, podig

iííyt'koznck vi'i-Hciiyczni iiz(')ta

sok ÍHnu'ivtlen történclnii forrÓHunk nyílott

n\v^, ini'lyi'k közoU'bb hozták u multat, s a közeli'bbi

évtizedek alatt izgatottabb politikai életet

mintsem fogékonyabbak ne lehetnénk a magasb fölfogására. Ujabb drámáinkban nem annyira történelmi egyénekkel találkozunk, mint történelmi nevekkel. Az államferliak, a hsök alig emelkednek fölül egj'-egy eszményi alispán vagy juratus alakján, s a kor-

eltünk,

történelmi nagy tények

rajzot rendesen háttérbe szorítja a jelen politikai

viszonyaival való kaczérkodás.

Nem is,

kevésbbé bámulatos Katona technikája

annyival inkább, mert Shakspeare tanítványa

volt,

kitl az

ifjú

költök elször

is

bizonyos

for-

mintha az ers szenvedélyek, a nagy gondolatok nem trhetnék meg a szigorúbb formát. Shakspeareben nincs formátlanság, bens formája tökélyes, de a küls, a technikája nem mindig kielégít, kivált a mai

mátlanságot sajátitnak

el,

színpad szempontjából. Shakspearet

már a

ko-

rabeli színpad szegény egyszeríisége fölmentette

egy csoport oly követeléstl, melyek most elutasítliatatlanok.

Az

idejében a változásokat csak

szóval adták tudtára a közönségnek, s így egy

fölvonás három-négy helyt történhetett a nélkül,

hogy a figvelemre zavaróan hatott volna. Némely

302

eszközt bízvást használatlanul hagyhatott, mert

nem vdt

minden töprengés nélis, melyek most nem meg a kell hatást. Minden esetre a

reá szüksége, és

kül nyúlhatott olyanokhoz

nem

teszik

cselekvényt illetleg néhol

hetne

összpontositóbb

a küls eszközökre nézve

s

le-

választékosb.

Tagadhatatlan, hogy egy pár formai szempontból a görög és ó franczia tragédiák följebb állanak az övéinél.

Nem

tudjuk, a görög vagy franczia

költktl

tanúlt-e Katona, vagy csak ösztönét kö-

vette, de

annyi bizonyos, hogy formai tekintetben

nem

követte Shakspearet.

Bánk bánhím

fölvonásban sincs változás,

vény csak a

egj'etlen

az egész cselek-

királyi palotában és Petur házánál

foly le, így egy városban s

id-

st

három nap

Nem

alatt.

Katona épen úgy rizkedett a franczia klassikai oskola pedansságától, mint kerülte a Shakspeare -utánzók korlátlanságát. Az újabb színpad mély ismerete az

és heiyegység lánczai ezek.

vezérletté mindenütt.

czolatot képeznek, s a '"'ztani igyekszik a

Jelenetei szakadatlan lán-

küls eszközöket

összeol-

benskkel. Schmidt Julián a

diama jövjérl elmélkedvén, igen helyesen ezt jegyzi meg: «Ha egykor valamelyik költnek sikeri Shakspeare szenvedélyének erejét

,

er-

kölcsi törvényeinek mélységét és hatalmát, jel-

lemrajzainak plastikáját egyszerbb és a tisztább

mstylussal megegyezbb eszközökkel

elérni, bi-

/onyjím

uj

korHzakot fog alkotni a
uvm

loinban." Katona kot, is

(If

töivkodt

tt

alkottu

meg

ez nj korsza-

ffh'je k tragédiája e HZí'UipíintlxM

a k'Kiiovezott'sb jelensé^i^k egyike.

Mind indult,

i'

ffjtí^getés

oda

tt-r

vissza, a

honnan

liogy liiink bán valódi tnigédia,

johl) tragi'diáuk.

Idvel

8

hogy

mint

fog.

divatból,

le-

sem

nem aviil el, ha mindjárt kimegy* is sennninemü költi mü, melyeta géniusz

egy-egy szerencsésb órában teremtett.

nem

leg-

adja Isten mielbb,

ezorulhat ug>an e i)olczról,do elavulni soha

ki-

Még

eddig

ugyan az úgynevezett klassikus müveink gyjteményeibe bívatjilosan beiktatva, de a közvélemény klasszikaibb di'ámának tartja azoknál, melyek oda ikártott neki az

tatviik.

mü

id,

söt használt. Nincs

Megjelenése óta sok idö

bukott

el mellette,

tölt el.

Mennyi

melyet a közönség meg-

mennyi koszorú míg az övé frissebben zöldéi, mint valaha. Mennyi különböz elvet és rendszert követtünk és dobtunk félre di'amaturgiai küzdelmeinkben, míg az övi túlélte mindeni|í*>/ Most epikai és lyrai törekvéssel tiportuk ^-^ a dráma jogát, s midn ez megboszulta magát, keserségünkben megvetettük a színpadot, mint a költi szellem uyfígét. Majd a színpad volt minden, s a könny hatás díadaimámorában kinevettük a könnyez múzsák aggodalmait. Voltapsolt s a kritika megvédett,

hervadt

el azóta,

304

tunk németek és francziák, s ha magyarok akartunk maradni, adtunk történelmi tableaukat a hazafiaskodás görögtüzénél.

Minden volna.

esetre Katonától többet tanúihattunk

jobban megmagyarázza vala nekünk

Shakspearet, mint

Hugó

Viktor, ki az ellentét és ki-

vételes szenvedélyek természetlen rendszerét vonta le az

emberi szenvedélyek legtermészethübb köl-

tjébl.

megtanított volna bennünket becsülni

a színpadot túlbecsülés nélkül,

s

nem

azért tisz-

leginkább Schillert és Goethét, mert nem mindenkor becsülték annyira a színpadot a mennyire minden drámakölt kötelessége. igazabb fölvilágosítást ad vala nekünk a történelmi hségrl, mint Lessing, ki feledte, hogy egy bizotelni

,

zonyos pontig a történelmi

hség

is

egy része a

jobban éreztette volna velünk, hogy mi a nemzeti elem és hazafi szempont a drámában, mint a karzat vagy földszint ifjúsága, s

költi hatásnak.

visszatartóztatott

volna bennünket azon olcsó

hatáshaj hászattól, mely a haza és nemzet nevével oly

könnyelmen vagy

játszik.

Nem

foglíilkozik e tel

viseltetik

nélkül,

legalább müvészietlenl

ha az irodalom, a kritika többet müvei, ha legalább is oly kegyeletiránta, mint a közönség, mely a

árt,

hogy nógatták volna, újabb meg újabb

kiadásban olvassa.

De Katona emléke még más szempontból

is

305 ttmulHágoH.

()

költészetünk azon koivzakának volt

k'K'iiostohább gyermeke, iinvajíi jiitaiinat,

melyben nem remélve

cíívcdl dicKíisé^ért dolgoztak a

költök, liazaÜKágból, lolkosüleHböl.

midn

Most,

hála Istonnok, kezdenek jobbra fordulni viszonyaink, fájdalom, mind ritkább kezd lenni az ily

A költi idealismns prózai inAzon jövedelem után kezdjük osztiilyozni az írókat, melyet müveikbl vesznek be, s minden pillanatnyi siker koszorút követel vagy aggat homlokára. íme egy m, melyért szerzjének egy fillért sem fizetett könyviieniü Itlktsülés.

dustrialisnuissá fajulgat.

árus, színház, s mégis többet ér azoknál,

ezreket jövedelmeztek;

íme

egj'

melyek

költ, ki életében

nem rtszesült tapsban, ovatióban,s ma mégis egyik büszkeségünk. Az a koszorú, mely Katona bedlt sii;ján zöldéi,

szolgáljon vígaszúi a

kesülésnek, mely hitet keres

nem mindig

s

csügged

intjelül,

lel-

hogy

a legdivatosb költk egyszersmind a

legjobbak.

Eatoua József és Bánk

6
20

Á

TARTALOM. Lnp

Klszó

.

I'

.

I.

Katoitti

mtkevei roiuÍMti. )-.i

fornimi. SenizftiD'gf

t'lt'trajzótiak t's

tanuló pályája.

A gyermek

Gijer-

/» gzül^i.

ét az

ifjú jellem

Ifjúkori költeményei ét bútkomortága, Szinétz

ilii'iiiiiiln'i

iikiir Iriiiii

_.

'J

n.

A

mtKjytír nzinészet századunk

B. éx

]\'esselényi én

Pistmeaye.

elején Petten.

— 1815.

1807

Vida László, Mérey Sándor

KulcMÍr iKtrán. Katona mükidrelö szinészkedése, egye-

Küz-

temi tanuló és juratus korában. Szerepei és sikere.

delme önmagával leteszi

;

végkép szakit a nzinésztttel

<•'.<

lS16-ban

az ügyvédi vizsgálatot

. .

7A

m. Katona mint drámaira li>ll—I815. Szlnész-drámairók. Fordított drámái. Az akkori msor. Eredeti kísérletei. Mofíosfon Veronka. Lucza széke. István, a magyarok els királya. Ziska.

A

tia.

Xyomok Bánk

mok Bánk bánhoz. é.i

bánhoz. .Aubigny Clemen-

borzasztó torony. Jeruzsálem pusztulása.

Elveszett müvei. Rózsa

Déryné. Forduló pont

bánba kezd

élete-

czim

Ij nyovígjátéka

és költészetében.

Bánk

...

20*

...

48

3'OS

Lap IV.

Az

Az * Erdélyi Múzeumt. Az els magyar drámai pályadíj kitzése. Katona *Bánk bánn-nal pályázik. A pályázat eredménye. Tokody és Bolyai. Katona tragédiája szóba sem j. Kijavításához fog. Bárány Boldizsár. A tragédia történeti és mondai erdélyi viszonyok. Döhrentei.

A

alapja.

régi krónikák és újabb történetírók.

földi feldolgozói.

Katona

ezéljai szerint

Bánk

kül-

egyaránt feldol-

gozza a történelmi és mondai elemeket. Javításai részint saját belátása, részint

Bárány

Anémet

uRosiájart alapján.

kritika Katonáról. Grillparzer Ivisontárgyú tragédiája ^_.

96

V.

Katona Bánk bán javításán

dolgozik. Színpadra akarja vinni.

a censura

Betiltják. Kikelése

Történelmi és wstheti-

ellen.

kai tanulmányai. Kecskemétre

megy

és városi alügyvéd akar lenni. Bánk bánt kinyomatja s Kecskemét városa tanácsának ajánlja. Tiszteletdija. Viszonya Kisfaludy Ká-

rolyhoz. Városi alügyvéddé választatik. Hívataloskodisa

18-20— 1830.

Halála

...

_„

._.

___

__.

....

_

_

155

VI.

Bánk bán mellzésének duló pontjai

:

okai.

A magyar

a nyelvmivelés

s

az

drámairodalom kiin-

si dicsség

Katona

;

nyelve és verselése. Kisfaludy Károly drámái. Dramatur-

giánk

és

a tragikum. Kazinczy költi iskolája. A politikai Bánk bán kés sikeré7iek okai. Irodalmi és po-

közszellem. litikai

viszonyok.

marty. Toldy.

A

kritika véleménye 183i

Gyúr mán.

Greguss.

— 60.

Vörös-

Ujabb vélemények

__.

177

vn. Bánk tragikuma. Bonyolult indokok. Ellenvetések czáfolata. Bánk jellemrajza s a cselekvény fpontjai. A ketts cselekvény vádja. Homályos helyek megvilágítása. Bánk bne és

bnhdése

...

.._

...

...

.__

___

._.

._

...

207

309 Lap

VIU. Mrnntjibrn homályon Ktilotm noita Shaktpraret

1

h

mrnnyiben nem

f

Mibrn uld-

JeHemrajti mód$terr, Gertrúd, Ottó,

liibfrüch jfllrmrajtai. viliiizohaliU ki'pi'iiteltii.

Át ideijén befolydt ét nenueti "'/ Kndrr e* Melindn jillemrajzni

IX. Simon,

^]lkhitl en l'etiir Jrllrmnijzni. Allnlaiio* érzetek egyé-

nitre.

mely

TUMrc:. A weUéki>:emélyek. liit>':ól(t(j<)«

A

cselekvénynek né'

ét ralódi hibái. Történelmi hUtég.

technikája. Uefejetét

A mü idO

Ugyanazon szerztl

niegjelentek:

GYULAI PAL KÖl/l'EMÉNYEl MÁSODIK bvített KIADÁS. A

Fzve 4

SZERZ

ABCZKfiPÉVEL.

forint, díszkötéshen

5

forint

50

kr.

VÁZLATOK ÉS KÉPEK. (BESZÉLYOYÜJTEMÉNY.).

Irta

GYULAI

PÁL.

Két kötet.

Az

Is kötet tartalma

tükör eltt.

A

:

Il-ik köt^t tartalma kus.

Egy

anya.

—

A nk

a

— A fösvény halála.

— Glück-Szerencse

úr.

:

Az els magyar komi-

— Egy régi udvarház utolsó

gazdája.

A

két hötet

ára fzve 2 forint 40 hr. Díszes vász önkötésben 3 forin t 80 kr.

Ugyanazon szerztl megjelentek

VÖRÖSMARTY ÉLETRAJZA. IRTA

GYULAI

PÁL.

MÁSODIK javított KIADÁS. Ara fzve

2 frt.

EMLÉKBESZÉDEK. IHTA

^

GYULAI PÁL. Ara 2

frt.

— Pákli Albert. — B. Eötvös József. — — Kriza János. — Szigligeti Ede. —

Kazinczy Ferencz.

Toldy Ferencz. B.

Kemény Zsigmond.

évei.

—

Gróf Széchenyi István utolsó

— B. Jósika Miklós. — Mészáros Lázár. — Kossuth

Lajos levele Deák halálakor.

—

A

«

Vasárnapi üjság»

huszonötödik évfordulóján.

mui fS";

PH 3281

K21B32A

Gyulai, Pál Katona József ée Bánk Bánja

PLEASE

CARDS OR

DO NOT REMOVE

SLIPS

UNIVERSITY

FROM

POCKET

THIS

OF TORONTO

LIBRARY

•^-^^v^ú y

V •7

*f

M^^ >- * •*%-;*?

•i'*^: