;> «^^M- ^:.ám^ ^W?W

.;>

«^^M-

^:.áM^

^W?W i

Presented to the

LiBRARY ofthe UNIVERSITY OF

TORONTO

hy Profé s sor Bisztray

o6

/
IRODALMI

TANULMÁNYOK. SALAMON FEKENCZ. MÁSODIK KÖTET. KIADJA A KISFALUDY-TARSASAG. KASSELIK

JEN

ALAPÍTVÁNYÁBÓL.

BUDAPEST.

FRANKLIN-TÁESUt MAOYAE IRODALMI INTÉZET ÉS KÖNYVNYOMDA. 1889.

3^^TAvt'»

FRANKLIN-TÁRSULAT

NVOMDÁJA.

^

Lap 1

Lap Vacliott Sándor (Necrolog) {Szépirodalmi Figyel,

1860/1.)I3^L^-VL'^'45Í^"'--^.

A

í^^^-í^y

...

...

Kisfaludy-Társasági-ól {Pesti Napló, 1860.)—

281

285

Vörösmarty Miliály (Necrolog) {Budapesti Hírlap, 1855.)

...

...

...

...

...

...

...

...

...

296

Berzsenyi eddig ismeretlen levelei {Szépirodalmi

Figyel,

1860.)-

Lóf .L rf^..^J

Báró Kemény Zsigmond 1876.)..-

—

...

...

l:.-'' ''L.^

emlékezete ...

__.

...

•

i: ^l._ 304

{Századok, ...

...

308

SHAKSPEliE. 1864.

A nagy angol költ emlékünnepéhez legméltóbb lenne^ egy emlékbeszéd.

De emlékbeszédet

tartani oly író felett, kinek

életérl oly keveset tudmik mint SnAKSPERErl, nem

lenne sikeres vállalat. Elég legyen egy kis irodalomtörténeti tanúiság, melyet korának és nemzeté-

nek

öt

megelzött

és

egykorú irodalmából elvon-

hatunk a magunk hasznára.

Shakspere a közép-

költk közt a

és újkori

legelsörendüek közé tartozik,

s

mint drámakölt-

nek nincsen versenytársa a világirodalomban.

—

Méltán ünneplik nemcsak az angol, hanem más is

születésének háromszázados év-

Mind

a mellett, ha szükséges volna bi-

színpadokon ünnei^ét.

zonyítgatni,

nemzeti,

hogy minden nagy költ

alig

ÖHAKSPEREt.

találnánk

Nem

csoda,

rá

jobb

hogy

ily

kiválóai:

példát

mint

nagy lángész, a 1*

újkori dráma iijjáteremtöje, az angol az a legternemzet kebelében születhetett, mészetesebb. Sehol sem volt Európában annyira

valóban

—

elkészítve a közszellem a tragoediára és épen egy

Shakspere számára, mint Angliában a száz második felében.

XVL

év-

Az angolra, a kik jelenleg s nem elég jól ismekönnyen ruházzák a (fkalmára nép nevet, mi kizárja a költészetet. Azonban ha az újkori Anglia rik,

is

dicsséggel kiállja a versenyt a széi)irodalom

terén

is

bármely európai nemzettel a közéijkorbeli :

Angliában nagyobb becsületben állott a költészet,

mint tán akármely más európai nemzetnél. Németes Francziaországban megvoltak a minnesángerek és troubadourok, a minket Magyarországon hegedsöknek neveztek; de eme dalnokok nagyon korán váltak csupán a felsbb társadalmi körök mulattatóivá, hogy nemsokára elenyészszenek.

angol

keresztül

történetét

elismeri, rólok,

Az

«minstrel»-ek a nemzet egész középkori

a

ket

élik,

a társadalom

mindig

kormányrendeletek megemlékeznek

illet szabályokat tartalmazván. Valódi

czéh és testület a minstreleké, mely egyaránt részt

népüunepeken és a furak lakomáin. Már azeltt sem volt Nagy-Britannia annyira kitéve a római befolyásnak, mint Gallia. A rómaiak késbb száliák meg s elbb hag^'ák oda. A keresztyén egyház sem volt oly nagyhatalmú a szigetország-

vesz a

A

ban.

francziák,

midn

keresztyénekké kitértek,

már gazdag és tekintélyes római készen, mi által a hódítók erkölcsei

a régi Galliában clerust találtak

ment

és életmódja tetemesb változáson

keresztül.

Britanniában a bretonokat a saxok és anglok hóditák

meg

franczia

;

aztán ezeket a dánok

s

mindezeket a

normannok. Összeolvadásuk észrevétlenül

és természetesen történt egy nemzetté.

keresztyén papsága alig

maga

is

kevésbbé barbár mint a nép

tiszteletben

a régi

tartá

A

saxok

saxon eredet s

emlékeket

volt,

kétségkívül ós

hagyo-

mányokat, így az

angol mveltség,

vett a francziáktól,

jobban megmaradt a maga

nemzeti eredetiségében, költészetére

volt s

is.

a mi

Ily néjj

bár

tápot

nagy befolyással

büszke önmagára,

költi, kik csupán saját tetteit és szokásait ének-

lik

és festik,

kész hallgatóságot

találnak

vala-

mint a kunyhókban, úgy a palotákban is. Nincs Európában nemzet, melynél a költészet nagyobb mértékben földolgozta volna a történet minden fontosabb

eseményeit,

mint a középkori

ango-

loknál.

A

minstrelek mindenütt, hol több ember gyü-

lekezett össze, valamint kolostorokban

ügy a vásá-

rokon, a piaczon ép úgy, mint a j)alotákban

:

gyö-

nyörködtették elbeszéléseikkel és dalaikkal a faluk és városok lakosságát, gazdagot és szegényt, a kis-

birtokost, a barátokat és furakat.

A

társadalom

fényzései

egyszersmind életszükségei voltak,

s

mint a mai Magyarországon a czigány.

min

S

mat

gyülekezések adhattak gyakori alkal-

az angol minstreleknek müvészetök ember-

nyomról- emberu^'omra való oly hosszas életben

maradására

Érthet, hogy a

?

alatt az egykori Hellas népe,

déli

égalj

szelíd

mely munkáit rab-

szolgákra bízta, házi életet alig ismert, útczákon

gyönyörködött

sbb

a szini

:

a népköltök elbeszéléseiben

eladásokon a theatrnmokban

;

s

ké-

hogy

a dologtalan arabok egy körbe gyíílve oly türelem-

mel hallgatják a csodás meséket. De hogy a zordon éjszaki égaljú s egy részben feudális Angliában, hol nehéz munka közt foly a nép élete, az angol minstrelnek mindegyre alkalma volt egész tömeg kíváncsi hallgatót látni

különösnek tnik

maga

körül,

els

tekintetre

föl.

Ezen különös tünemén}' oka az, hogy Angliában már kezdet óta, ugyanazon tényezk által, meljêk politikai életét szülték, az elet oly nyilvá-

nos és élénk jellemet

öltött,

mint

csak kívánhat

a népköltészet vmíg^ása. Eurói)a más részeilien minden arra mködött, hogy elválaszsza egymástól a társadalom különféle osztályait, st még az egyeseket is. Angliában minden alkalmas volt arra, hogy közel és folytonos érintkezésbe hozza. Angha

intézményeiben uralkodó elv volt régóta a közös

ügyek

feletti

közös együtt-tanácskozás. Faluk és

városok szabad emberei mindig magok intézték

A mindennem

ügj'eiket s együtt határoztak felettök.

megyei

törvényszékek, juryk, czébek,

válasz-

tott testületek szaporították

a gyülekezési alkalma-

minden irányban elterjesztek a nyilvános Európa sok országában a feudalismus különböz rangfokozatokra merevül levén osztva, minden törekvést arra pontosított össze, kat

s

élet szokását.

hogy kiki egy felsbb rangba juthasson fel. Angliában ez soha sem volt meg oly nagy mértékben, mint másutt. A másodrend aristokratia, a nemesség, külön válván a báróktól, hogy a községek-

els

ben

foglalja el az

tért

a nemzet kebelébe

kásaü'a

mind

cselédei közt

népével.

Míg

helyet, úgy/szólván visszas

egyesit vele mind szo-

jogaira nézve. Saját birtokán, bérli, élt,

folytonos érintkezésben a föld

tehát az

egyenl jogok gyakran

össze-

gjáíjték a nemességet, a vidéki élet közelebb vitte

a felsbbet az alsóbb rendhez.

Nyílt,

bizalmas

viszon}' fejlett ki, s ezzel együtt jár az együtt élve-

Az ügyek elintézésére összegylni szokottak összegylnek közös vigalmakra is. Mikor Európában mindenütt megvolt a jobbágyság, Anzés vágya

is.

gliában rég elenyészett

volt,

még

j)edig lassankint,

úgy hogy a történetnyomozás sem képes megmondani a

A

megsznés

éveit.

hajdani Anglia földjén nagyon gyakoriak vol-

tak a nyilvános vigalmak. Legnevezetesebbek vol-

A

tak a karácsonyiak.

falu néjje a földesúr palo-

tájába gyillt össze, a családi czímert paizsán visel

Nagj lakoma, táncz s a tánczban való kimerülés után a minstrel éneke s bohó játékok követték egymást, A karácsonyi vigalmak kikiáltó fölbivására.

tizenkét egész napig tartottak, s

ták az

köszöntést

újévi

s

magokba

vízkeresztet

is,

De nem sokára következett az munka kezdetének jeléül. Volt

befejezte.

foglal-

mely «

eke-

ünnep » a orsóünnep is. Az aratási ünnep az egyenlségé volt, mi üteg}' a közös szükség kifejezéséül. Az nap egy asztalnál evett az úr a folytatott vele,

nem

kás törvényénél fogva,

A

tett tekiutélj-ébl.

munkák

mezei

munkással

mi

minden

volt összekötve.

május

és

elseje

már

mezn

s

a szo-

által

semmit sem

veszí-

De

egyik

napja

S

a

ünneppel,

sem

volt ha-

ünnepéhez. Az egész nép

napfeljötte eltt

künn

volt

az

muzsikaszónál szedte a tavaszi

Minden

virágokat.

hanem

fontosabbja

sonlítható

erdn

egy társalgást

vetés, a juhnyirás

lakomával

fiatala vénje

s

leereszkedéskép,

ház,

minden ablak zöldággal

Maga a földesúri kastély sem volt valamint nem maradt honn, hanem szin-

volt díszítve. kivétel,

tén a virág- és zöldágszedk közt volt a földesúr és családja

is.

Mindezen ünnepeken a játékok, versenyek, küzdések minden neme elfordult koskodás

is,

midn

s

olykor az ala-

a ruházaton felül vett ingben

s

korommal

az arcz

egész maskara. ról

Itt

való bekenésében állott az

énekelték a híres zsiványok-

és nevezetes vitézekrl szóló

balladákat.

lg}''

támogaták a nyilvános szokások a költészetet s egyesült a költészet a nép minden szükségeivel,

mely már megszokta a közös tanácskozást, közös cselekvést

s

közös élvezetet.

Hogyan maradhatott volna kizárva ily kedély 8 oly gyakran gyülekez nép közül a drámai mvészet'.^ Minden arra mutat, hogy a minstrclek tettek is

benne gyakori

kísérletet.

A

régi íróknál

el

fordulnak e szinészkedök «mimi», «joculatores»

vagy

nk

név

«histriones)) is

voltak,

s

hogy a beunök

alatt.

Ezek társaságában

sok balladájuk azt gyaníttatja,

foglalt párbeszédet két

felesel egyén adta el.

A

egymással

furak, az udvar ünne-

pélyein a bohóczok kimaradhatlanok voltak

sbb színi

s

ké-

kimaradhatlanok a rendszeresebb

szintoly

eladásokban.

Azonban a minstrelek korántsem alapították a mit meg az angol színészetet és drámát ;

e részben tettek, annyi

nemzeti

ízlést

volt,

—

hogy elkészítek a

a drámára és színházi eladásokra,

elkészítek különösen a színmvészet számára a közönséget.

hatásban

A

drámai mvészet a tömegekre való csak ott támad az természedráma a nép ünnepeivel egyesül.

leli erejét, s

tesen, a hol a

Görögországban, a középkori Európában, épen a

10

vallásos ünüepelikel

A

dráma.

van elejénte kapcsolatban a

közéijkorbau

mintán a római színházak

elenyésztek,

is

személyesíté

meg

a

katholikus

civil isatióval

együtt,

egyház,

római

a

már korán drámailag

a passió és föltámadás ünnepeit,

mjistcnumnak nevezvén az egyházban tartott eme eladást. A dráma elkészíti Ánghában a minstreleken kívül a papok valának. Em'ójjaszerte mindenütt divatoztak"

s

a

fejlés

bizonyos fokán átmentek a nevezett mj'steriumok.

Eme kái

fejlésökben nagyon eltértek a görög klasszi-

drámától.

Töljbnyire

párbeszédekbe szedett

eposzi tárg3'ak voltak, melyekben teljes mértékben fölhasználtattak idvel az ó testamentum tárgj'ai. j\rásik

még

jellemvonásuk, hogy a szentírásnak

Itetüihez

is

ragaszkodván, egyfell a históriai és

mondai adatokhoz ragaszkodást

alapították meg,

másfelöl rendkívül sok tárgyat öleltek magokba,

melyeket a szerfölött egyszersített klasszikái forma

nem

vett

föl.

— Idvel

•

dráma

alakíttatott

csupa

erkölcsi allegóriákból, hol a hit, kegyesség, stb.

elvont fogalma testesült

m

meg

bn

egy személy-

egy morális igazság gyzelmét foglalta s a magában. Ezen mveket nevezték « moralitás "-oknak. Mindezeknél tán sajátságosabb jellemvonás, ben,

eladásokban a komoly, fenséges és tankölteményi elem a komikus és bohóczos részhogy

ily

letekkel

vegyült.

Már korán kezdték

a

szerfe-

11

vallásos

lett hosszii

mveket, melyek némelyiké-

nek eladása napokig

eltartott,

úgyszólván fölvo-

nások közötti víg jelenetekkel fszerezni, az egyház

buzdítá e szellemet.

is

megengedte a carnevalokat,

b

A

s

maga

böjt mellett

a templomokban a

komoly áhítatot bohóczos jelenetek válták fel, hol kiparodiázták a komoly szertartásokat, s a nép a legnag3"obb

bohóczot kikiáltotta a

«

bolondok

pápája)) -nak. •

Angliában már korán,

még

a tizenkettedik év-

százban, nag}' divatban vannak a mysteriumok. Nemsokára a templomból az útczára is kikerülnek 8 a papok mellett világiak is, mindenek eltt pedig az iparos czéhek adják elö, hogy aztán professio-

natus színészek és komédiások vegyék jénte az ilyenek latin

tak

de kivált

elö,

s

franczia nyelven

késbb míndinkábl)

Ele-

át. is

adat-

a nemzeti

nyelven.

A fbb

iskolákon tanítók és tanítványok

már

korán adtak elö vallásos tárgyú

mveket

lönösen a morális tanmüvek

szülemlettek és

fejlettek,

s

másutt a

itt

s

kü-

megkülönböztet jellemök, hogy míg latin

volt

uralkodó bennök,

ban a nemzeti nyelvnek legalább

is

Angliá-

egyenl

jogot

adtak.

Mindezen színmvészek egjanás mellett gyarapodtak

s

nem

állanak egymással ellenkezésben.

Francziaországban a clerus, mely elejénte

—

maga

12

adott életet a mysteriumok által a színmvészetnek, nemsokára az e

mvészetbe

csúszott vissza-

élések miatt gátlója s tilalmazója, végre elnyomója

a színmvészet

lett

ama kezdeményeinek.

Ott a

színmvészet traditioinak fonala megszakadt, hogy

késbb, a XVII. században kezdje újra a költészet, a római classikusok utánzásával. Ellenkez történt Angliában. Ott a clerus mindig közelebb állott a nemzethez, s a helyett, hogy a szicsak

nészkedést

elnyomta volna, jobbnak

látta

félig

engedni az árnak, hogy annál biztosabban el-

mozdítsa a vallás érdekeit,

s

nemesebb irányt

adjon magának a kezdetleges színmvészetnek, így ln, hogy se az angol népiesen vallásos dráma

nem

fajúit el annyira,

iskola jogait

mint másutt,

se a clerus és

meg nem sznt fenntartani hagyományos eme mvészethez, mely általa ment át leg-

biztosabban és közvetlenebbül a nép vérébe.

An-

gliában a clerus és iskolák szinészkedése a XVI.

évszázban

is,

Shakspere koráig

tartott.

Habár a

reformatio kezdetével, VIII. Henrik idejében megszoríttatott éledett, s

mködésök, mindjárt utóda

alatt föl-

a vallásos pártviszályok közt az egyházi

színpad hol a i)rotestánsok, hol a katholikusok ellen intézte gúnyjait. Ily sokoldalú részvét mellett

már korán elállanak

a színtársulatok

a britt földön,

s

a nép, mely-

nek a gylések, együttes ünnepek, bennök a

költé-

13

szet és látvány

gévé

vált,

melynél a papság maga

s

a nép

fölhasználni

sztint s

a lakmározáson kívül életszüksé-

:

ünneplési

meg nem hajlamait,

mulatság szellemíebb kellékei-

eleget tenni a

nek, korán talált kielégítést a szini eladásokban,

mieltt

tulaj donképi

színirodalma

Említem, hogy a vallásos adták el.

i:)aj3ok

lett

volna.

mveket nemcsak

Már 1400-on innen

egészen

a j)olgárok és mesteremberek kezébe került el-

—

adásuk.

Ugyanazon század vége felé, I. Mátyás magyar

chárd alatt (körülbelül

II.

Ri-

király

korában) már voltak angol sziutársaságok, a hatalmasabb angol lordok szolgalatjában, kik a várak

nagy termeiben mulattaták a vendégeket azon moralitásokkal, melyek szüneteiben a bohóczok tették

változatossá az

eladást. Ezen színészek

úgyszólván cselédei voltak a f-

fizetett szolgái,

uraknak; de engedély mellett bevándorolták az országot,

hanem ben

is

s

nemcsak más nagy

urak váraiban,

a városok tanács- és czéh-házainak termeitártának olykor eladásokat.

Gyakran egy-

egy minden oldalról körülvett négj^szögü udvaron, szabad ég alatt játsztak, melyen a színpadot a

nem

alantabb áUó nézhelyektl csak egy kis korlát választotta el

;

s

az aristokratia által fényzési di-

vatból tartott színészek a vásári néi)tömeget lattaták,

szanak.

— hogy

máskor meg a

mu-

király eltt ját-

14

Még azonban állandó

színház

1570 körül

bet királyn idejéig.

nem

volt,

állítják

Erzsé-

London-

ban az els állandó színpadot Leícester lord színészei egy világivá tett kolostorban, mely egykor a Domokos-rendbeli

hol közelebbi

ott

volt,

fekete barátoké* (black friars)

«

Tímes-t nyomtatják.

lábán rult

állott s

más

A

idben

a világhírlajíot, a

színészet

ekkor a

maga

a közönség részvételén kívül alig szo-

pártfogásra,

mi azonban szintén megvolt a

nagyok részérl. 1578-ban már nyolcz színház volt Londonban, melyek száma IGlO-íg tizenegyre emelkedett,

mi mutatja, mily életszükseggé

vált

a

dráma.

Az angol színmvészet csaknem egészen az angol nemzeti életbl ntte ki magát, a drámairodalom kísérleteit.

— Már

közben eladott

a mysteriumok és moralitások

kis

sztt játékoknak

— valamint

ez alapon tette nevezetesebb

is

mutatványok (melyeket közbe-

—

interlude

—

neveztek)

angol leleményességnek nyitának tért

s

az

különösen

a bohóczkodások (melyek neve «jíg» volt), angol trül szakasztott, bár durva eladások voltak. E bohózati elem elválhatlan volt már régi idk óta a legkomolyabb eladásoktól.

—

De

nevezetes

kezdemény

nemzeti drámah'ásra

müvekké kezdtek

is.

A

az

történt

önálló

nemzeti balladák szín-

alakulni.

A

rabló

hs,

llood és a Szép Marianna, valamint

a

Bobiii

Fa-l

15

(Hohhji-horsc) kedves darabjai nek, s átalában

más müveket

is

lnek

a közönség-

gyakran kevertek

angol népballadákkal.

Míg némely más, gazdag költi

er

nemzetek-

az egyes regék, melyeket a rba-

nél a balladák,

psodok eladnak, nagy eposzokká idomúinak

az

:

angoloknál egyenesen a drámának szolgáltattak

nemzeti tárgyat és nemzeties inspiratiót.

Azonban még Erzsébet

idejéig

csak oly szini

vészi di'áma,

nem

volt

m-

eladások, melyek-

ben egyfell a komoly erkölcsi leczkézési irány, másfell a bobóczkodás egymástól különválva tarka és

változatos

látványok vegyülete

volt.

Mieltt

a nemzeti dráma elemei megfelel formát nyer-

komoly veszély látszott fenyegetni a kifejldbetést. VIII. Henrik udvarában s még inkább késbb Erzsébetében a latinos izlés komoly

hettek volna,

invasiót tett a felsbb körök mveltségére.

Az

pásztori költemények, PETRAECÁt

olaszos

utánzó sonettek

s

BocAccio-féle novellák lettek

divatosakká az udvarnál, a felsbb körökben, ilyenek által nyertek koszorút a költk.

A

s

])ompa-

szeret VIII. Henrik kedvelte a látványokat

is

;

de

az ünnepélyeken a görög mythologia és az idyllek

pásztorainak ruhájába öltöztek az ünnep szerepli.

1520-bau VIII. Henrik eltt Plautus egy vígjátékát játszták és

el.

Euripides

Erzsébet királyn alatt Terentius

mvei

i

kerülnek színre

s

Seneca

16

minden

angolra

tragoediáját

Shakspere

végett. Kevéssel

fordítják

eladás

föllépte eltt, 1568-tól

1580-ig tizennyolcz mytbologiai tárgyú és klaszszikai

színmüvet játszanak

el

Erzsébet

udva-

ránál.

Támadtak már klasszikái modorban író eredeti drámaszerzk is, kik nemcsak tárgyukat, banem a formát is, a mennyire tudták, a bajdankortól kölcsönözték.

Azonban habár az udvar

igyekezett klasszikái

mveltség lenni, a népnek egykori kedvelt mveit nem hogy le bírta volna szorítni, banem maga az udvar

is

a klasszikái élveket gyakran váltogatta

a nép eltt játszott látványokkal

meg nem sznt Camhyscs

s

Bohin Hood

mellett a színtársula-

A klasszikái formák mely Francziaországban a nemzeti

tok repertoirejában maradni. és finnyás izlés,

költészetet helyettesíté, arra,

késn

érkeztek Angliába

bogy diadalmaskodbassanak.

drámák befolyása nem

tett kárt.

A

klasszikái

A SuAKSPEREt köz-

vetlenül megelzött di'ámaírók használnak ugyan

hajdankori tárgyakat, némileg engednek a nyelvnek és

külformának

;

de egészen mássá alakítják ket,

ama forma hozza magával. Az id- és helyegységet nem tartják meg. A mvekbe a legnagyobb anachronismusokat szövik. A közönség nem hogy megbotránkozott volna, hanem saját ízlésével megmint

egyeznek

találta,

hogy a syracusai

Dámon

egy

17

ismert angol balladát énekeljen csítésére, hogy

bohócz

és

Venus

el

a barátság di-

és Cu2)ido mellett az

angol

bakó szerepeljen.

nem a küls valószínküls forma kerekdedsége, hanem már

Közönségnél és íróknál ség, nem is

a

a változatosság

s

a jellemek

h

rajza volt az

uralkodó szabály.

De mindazon

elem, mely az angol színpadot

nem volt képes magában formát adni neki. A nemzeti mvészetnek és költészetnek, hogy a tökély magasb fokára emelkedhessek, szüksége van idegen érintkezésre és irodalmat nemzetivé tette,

is.

Az angol drámának pedig az idegen érintkemi a francziáknál és ola-

zésre az adott alkalmat,

szoknál eluyomá a valódi nemzeti és népi költészet elemeit.

A

klasszikus tragoediák,

melyeknek a

angoloknál

francziák

utánzóivá lettek,

szolgáltak,

hogy megtanítsák a nemzeti költket,

az

arra

miként lehet kerekebb formát, nagyobb egységet, több emelkedést adni azon nyers drámai anyagoknak, melyekben a költészet és drámaiság oly sok

eleme mintegy készen kínálkozott. Volt egy másik idegen példa

mely befolyást gyakorolt az angol

is,

szinirodalomra

:

a spanyol

dráma, mely a cso-

dás és kalandos által kívánt tetszeni,

dottabb

nevezett intrigás

A

s

bonyoló-

meséjével mintegy sapja a mai

úgy-

vígjátéknak és drámának.

—

csodás és kalandos Angliában a históriai adatoSalamon F.

:

Irodalmi tauulniáayok.

II.

2

;

18

kon épült elemek mellett szintén befogadtatást nyert.

Már Shakspere logiából

eltt, a görög és római

mytho-

történetirókból vett tárgyakon kívül,

s

kezdik földolgozni az angol krónikák némely epi-

egy-egy romance-ot vagy ismert balladát;

sodjait,

már

ö eltte megalakul bizonjôs drámaírói

stil,

germán nyelvek a jambus föl kez-

divatba jön római mintára, de a

természetével egj'ezöleg

is,

;

dik dolgozni az olaszos novellákat, a bohózatok

vígjátékok számára a közélet festésére adják

és

magokat,

élénk drámairodalom

s

kezddik;

—

de a nélkül, hogy a valódi tragoedia és vígjáték

—

ugy mint Shakspere megteremte

— meg

volna még.

Shakspere, mint mag3'arázói mondják, kevés jót tanulhatott

emelésében, nyilvánvaló,

mind s

;

a színészetben,

valamint

tárgyukat s

eldeitl a drámaírás oly tökélyre

minre keze alatt emelkedett hogy meg volt törve számára az

mveinek

félig

de út

mind a drámairodalomban áll,

hogy

költi átdolgozásban másoktól

vette,

egy részére nézve

csak mesteri kézzel újjá alkotá, úgy müvei

formájára nézve ízlésben

s

is

kétségtelen,

hogy már a köz-

a nemzeti költészet irányaiban, a szín-

padi divatban készek voltak mindazok az elemek,

meg

voltak téve az elleges kísérletek,

melyekbl

helyes megválogatás útján a világirodalom szá-

.

19

mára merben

formákat

új

melynek

Az angol

alkotott.

meg nem

színpad

az,

ditióiból

a keresztyén civilisatiónak a görögétl

szakadt

tra-

formára, szellemre és tartalomra nézve elüt drá-

mája

elállott.

A civilisatio mindennem eleme s vele a szet mindennem formája egy jôntban folyt

költéössze,

Erzsébet királyn alatt Angolországban. Az emel-

ked

jólét,

mely akkor egy embernyom

az alsóbb néposztályok közt

is

alatt

soha sem

még

sejtett

haladást tön, a Spanyolország elleni nagy küzdelemben való mérkzés, mely az angol nemzetnek egy fiatal óriás elérzetét adta meg, a szellemi téren

A

is

jólétet

és

hatalomérzetet

újkor nagyszer

el.

állított

középkor küzdelmeinek választó vonalán reformjának korában,

az

s

a többi

európai államokhoz hasonlítva bels békében, az

angol nemzet a virágzás korát ben,

a nemzeti

civilisatio

élte,

s

föld-

ily

szellem tenyészt melegén

s

a

annyifélekép termékenyít hatása alatt

természetesebb, hogy épen Angliában állott újkori civilisatio legnagyobb és

el

az

ennek szellemét

legjobban kifejez költje, mint Európa bármely

népének kebelében.

Shakspere annyiféle hatások közepette is, melyek müvein is megismerszenek, önálló, senkit

sem utánzó

mveiben

szellem maradt. Úgynevezett históriai

az angol

drámának egy régibb formáját 2-

-

20

nemesíté

meg

és kerekítette ki

;

a tragikum mellett

a víg elemek, s átalán a tragikum és

nem nem

komikum külön

választása megvolt, durvább alakban és egybe

már

olvasztva,

bohóczai

és

tréfásan

angol termények, ügyességgel szö

dráma

a mysteriumok és moralitások

bohóságokban. Átalán Shakspere

közébe sztt

hatását.

elmés párbeszédei eredeti

melyeket azonban ö

mveibe

s

emeK

mvészi

általok az egész

Olykor bombastikus deklamatiói

a kor divatját jellemzik, valamint némely sikamlós helyek,

melyeket

ma nem

szoktak elszavalni.

Utóbbiakat az magyarázza, hogy azon idkben

asszonyoknak színházba járni kívül e részben

is

nem

illett.

Kétség-

válogatósabb lehet Shakspere,

mint eldei. Használja néhány vígjátékában a spanyolos romantikát, szeszélyességet és csodás-

mvészi értelemmel vagy ösztön dráma megalkotásában sok de mvészi érzékkel járt el,

ságot; de szintén

szerséggel. Az újkori oldalról tanúit, s

—

innen van, hogy bármely oldalról vizsgálják,

mindennem

költi iskola

talál

magáéból, a nélkül, hogy egyik vezhetné.

benne valamit a

is

a

magáénak ne-

Gervinus helyesen jegyzi

meg

róla,

hogy a középkori kalandos, csodás romantikával összehasonlítva

— antik költ, az ókori klassziku-

sokkal szemben modern, a franczia drámaírókkal

szemben a természet, egj^korú

és

elbbi angolok-

kal összehasonlítva a kultúra embere, a spanyol

21

tündéres és lovagias illemet megtartó költök

nében

realistikus, az angol

idealistikiis.

ból hiszszük

kor

teljes

nök.

Müveit egyszer öntudatlan sugallatszármazóknak mint a népdalokat, más-

öntudatú müköltészetre ismerünk ben-

Látván, hogy tárgyait a tapasztalásból veszi

természethiven

s

elle-

humoristákhoz képest

naiv költnek tartjuk;

festi,

de látván, mennyire áthatja a költ saját érzelme sentimentalis költnek vólnk.

nembl

és fajból a jó

Mindennem

megvan

nála,

s

:

költi

mindenik

hibáit kizárja.

Annyiféle

költ sem

oldalról

festette

s

oly

mélyrehatólag egy

tán az embert,

s

elfogulatlan-

sága és úgyszólván pártatlansága mellett határo-

meggyzdés nem

zottabb erkölcsi

költnél

a

is.

bnt,

erényt a

található egy

maga

nyelvén,

hogy mint nézk a rokon- és ellenszenv dolgában egy pillanatig sem vagyunk ingadozók, nem is említvén a végs elégtétel mély igazságát s a nemezis

leplezetlenül

s

oly erteljesen állítja elénk,

kérlelhetlen következetességét.

Az ember

titka jellemében rejlik, s az erkölcsi el (I

sorsát

:

ime

dönti

ez az elv, melyet a görög tragoedia

fátuma » helyett alkalmaz müvei alkotásában,

gikus cselekvényeiben.

a

életének

minség

maga valóságában

— Az

tra-

emberi természetet

festvén, teljes igazságot tett

uralkodóvá megragadó rajzaiban. Ily önálló lélek, ily

teremt er elállása annyi-

22

nagy ember életérl igen majd semmi lényegbe vágót

val titokszerbb, mivel a

kevés külsséget

nem

s

tudunk. Mint Guizot megjegyzi, olyan e

szel-

lem ránk nézve, mint sötét éjjel a gító torony, melynek csak fényét látjuk, de nem az tengerparti vilá-

melyen emelkedik. Számos életírói más-más conjecturákat hoznak tényt minél kevesebbet. föl Shakspere életérl, Hogy 1 5G4-ben született, fiatal korában megnsült alapot,

—

s

szintén fiatal korában odahagj^á szülötte földét

Avon-Stratfordot, hogy

Londonban színésznek

jon be a blackfriarsi állandó színházhoz 1585-ben,

vagy

s

ott

1

áll-

584-ben,

másodrend szerepekben

hogy nemsokára a felsbb körök által kedvelt irodalmi nemben, a sonettekben próbálta

játszott;

nem

mások drámáinak átdolgozásával tett kísérletet, melyeket kezdi tehetsége nem volt képes megmen-

meg

erejét s

szerzett

teni a feledéstl, teszik

említik

fiatalkori

Venus

— ezen

s

kis írói hímevet, s

ezekhez hasonló tények

életrajzát. és

Adonis,

Eredeti

mvei

valamint

czímü költi beszélyét. Mindezek írásának bizonytalan korbeli

s életírói

közt

Lucretia ideje

meghasonlanak némely els

drámáinak hitelességén

is,

egyik neki,

másik másnak tulajdonítván a müvet. Többnyire tagadják, hogy Perikles az

mve

volna, s né-

melyek kétségbe vonják, hogy Vl-ik Henrik-nek mindhárom részét írta. Bizonyosnak álHtják,

hogy

1595-tÖl

Hamlet-et,

1599-ig

János

IV. Henrik- et és

két

egy-két

vígjátékát.

mnek

V.

Julia-i,

és

Richard-oi,

II.

a

Henrik-et,

valamint

1605-ig

többnyire

1599-töl

vígjátékokat szerzett

alkalmi

Eomco

írta

kinUy-t,

VIII. Hmrik-et, melyet

s

tartanak. lG05-töl kezdve írja leg-

nagyobb tragoediái

nagy részét Lear-t, MacAntonius és Cleopatra-t, OÚidlo-i. Az els korszakban több:

beth-et, Július Cacsar-t,

Coriolan-t és nyire históriai

mveket

ír,

utolsó egt^zen a

az

tulajdonképi tragoediáknak van szentelve.

A «

históriai

mvek,

melyeket akkor egyszeren

históriák D-nak neveztek

vettek,

még

s

az angol krónikákból

pedig azon kérkedéssel, hogy a szín-

pad bennök mindent a történethez híven mutat már húsz évvel Shakspere eltt divatoztak.

nem

fel,

a

formán kezdi, engedve a közámbár e részben is kitnik alkotó

elég szabatos

ízlésnek, ereje,

s

csak az utolsó korszakban emelkedik a valódi

tragoediáig.

Shakspere idejében, s

mvei

roppant hatást tettek a maga

a közös nyereségre és veszteségre

fenntartott állandó színháznak

vagyonos emberré

vált.

is

részvényese levén,

Habár voltak a furak

közt hatalmas pártfogói és barátai, a színészet

megvetettebb foglalkozás

volt,

hogysem a

merés társadalmi kitüntetésben volna.

is

közelis-

részesíthette

24

vagy

1613-ban okból,

vonul, hol

már

nem

1614-ben,

odahagjga Londont

s

az ösi kis birtokhoz,

ményébl, újabb fekvöségeket

áll

máig

is, s

—

ki,

Emlékszobra

mi

városába

maga

vásárol.

napján, ápril 23-án 1616-ban múlt rövid betegség után.

tudni

szülötte

keres-

Születése

úgy sirja

látszik felett

mivel kövére azt vésték, álhtólag saját

végrendeletébl, hogy

«

átkozott legyen, ki e

vakat háborítni merészli»,

nem

ham-

költöztették

át

Westminster-be, az angol nemzet elhunyt nagyjainak Pantheouába.

Shakspeee példája nagy irodalomtörténeti

ta-

núságot foglal magában, melyet a fentebbiekben ki

akaránk tüntetni. Azt, hogy a nemzeti költészet

csak saját kebelébl, saját fejldése folytán teremthet valóban nemzetit és nagyot, mely a világirodalomban is számot tesz. De hogy egyszersmind az önállóan fejl nemzeti költészet bármely ágára nézve nemhogy fölösleges volna a külföldi irodalmak némi befolyása,

hanem épen termékenyítleg teremt

hat, s

még

oly uagj"

mint Shakspeee, a nemzeti szellemre nézve a nemzeti szellembl, a formára nézve lélek

is

egyrészben a külföldi formákból vett inspiratiót és oktatást.

A mvelt világ minden nemzete méltán ünnepli az európai új eivilisatio tán legnagj'obb költjét,

méltán igyekszik tanulni a nagy mestertl; de

25

hiba volna azon túlságba esni, hogy öt oly mér-

tékben akarjuk magunkévá tenni és magunkénak nevezni, mint a szomszéd németek egy része akarja.

Ok

szójátékot

zve

a «german» elnevezéssel,

félig

magokénak tartják. Azt hiszszük, nem inkább övék Shakspere, mint

lesz

a mienk,

midn

oly

ki-

elégít fordításban részesül, mint a ScHLEOELé (kinek fordítását különben hiba közel ktineli tartani áz eredetivel) és

nézve ezutánra

pere marad.

is

egyenl

érfcé-

drámairodalmunkra

a legüdvösebb tanulmány Shaks-

BALZAC.

BALZAC ÖSSZES MUNKAI. 1858.

müve közül

Balzac számos

tudtunkkal magyarra fordítva, regénye a

sebb

s

csak

egy van

épen

ez

legjele-

Külföldi Bcgcnytár-ha,u kiadott

Grandét Eugema. így a magyar közönség legoldalról ismerné öt, ha eredetiben vagy

jobb

idegen fordításban

nem

franczia regényeket.

A

lipcsei

szokta volna olvasni a

franczia nyelven olvasók, a

regénytárak fogyasztói és a kölcsön-könyv-

tárak elfizeti

még

tán

ma

is

találnak ujat azon

egész kis könyvtárban, melynek kötetein Balzac összes

munkái

olvasható.

A

franczia regény-

európai kiváltsággal bírnak, jó

írók

hatásuk általános, veit közönsége, ról,

—

SuEröl

A

s

nincs talán

vagy rossz

Európának mü-

mely eltt egy ÖANDról, Balzac-

stb. szólani

helyén ne volna.

regényolvasást közönségesen

nem

tekintik

egyébnek kellemes idtöltésnél. Az olvasók nagy

30

nem

serege

veszi

is

mily hatású ez az

észre,

ártatlannak nevezett mulatság; mennyi erkölcstani, társadalmi

és lélektani

fogalom áradt szét

Ujabb korban a

a kellemes elbeszélések révén.

regényirodalom valódi hatalommá nag}'

fejlett;

s

a

hatalom meghozta szokott következéseit, a

visszaéléseket.

A múlt tizedek

regényírói müveiket

bizonyos társadalmi rendszerek

s

új

erkölcstan

néha túlmenvén a költi forma határán, hosszú elmélkedéseket, egjês rövid maximákat szttek elbeszéléseikbe, melyek ferde hirdetésére írták,

s

fogalmakat, csalékony életbölcsességet terjesztettek.

Sokszor az

élet festésének

szavakban nem, a rajzokban eszme,

vagy a helytelen világnézet.

sem

regényírók

más

álarcza alatt,

czéljok

tagadták,

van,

mint a

ha

lappangott a téves

hogy

Magok

e

regényeikkel

közönség mulatta-

hogy czéljok társadalmi vagy bölcsészeti reform s nem a létezbl akarnak teremteni, tása,

k

hanem hogy

a világ rendét megváltoztatni. Divattá vált

Sb

költ

apostolnak,

újítónak

kiáltsa

ki

magát. Ily modern apostolok egyik legkitnbb példája Balzac volt, kinek az élet és az ember festése

némi részben bámulatosan

nem

sikerült

;

de ezzel be

érvén, új philosophia és új erkölcstan hir-

detésében

csséget.

keresett

valami magasabb

rend

di-

ól

Hogy Balzac

irodalmi

jobban megítélhessük

s

mvész

különböztetnünk a

kell

losophiai

ábrándokat

egyéniségét, hatását

méltányosak legyünk, meg

hirdet

BALZACot a phiBALZActól.

Éles

határvonalat kell vonnunk Balzac festi tehetsége s

azon elbizakodása közt, hogy

jéül kiáltotta ki magát.

Mi

e

új

tanok hirdet-

sorokban egy fran-

s ha oly kimerítk nem lehetünk, mint azon ismertetés

czia terjedelmes ismertetést

írója

:

Poitou, igyekszünk az igen

lemz fvonásokat rajzolója,

alatt,

sorra festette a

meggyzdés

találóan jel-

feltüntetni.

Balzac azon szín és

követünk,

hogy az emberi

élet

legkülönbözbb nézet s illetleg gúny tár-

egyéneket,

csaknem valamennyit. E változatos kitudni, mi volt sok tárgyban meggyzdése és elve. Az egyszer kimondott elvekhez nem volt és következetes. De a nagy

gyává

tette

tömegbl nehéz

h

ellenmondások közt van egy-két

f

eszme, mely-

ha figyelemmel kisérjük, mindig hnek találjuk: ez eszme a materialismus szüleménye, mely szerint az emberi élet egyedüli czélja az élvezet. Ellenmondásnak látszik nála, h"gy , mint az anyagiság embere, a mysticísmus apostolának vallotta magát; de az ellenmondás csak látszó. Ily czím munkájának A míjsticus könyv (Le livre mystique) két része van Loiiís Lambert és Seraphita. Az elsben azt olvassuk. hez,

—

:

:

32

hogy az egész világ egyetlen aetheri anyag. Ebbl áll, úgymond, mindaz, a mit világosság, meleg, villany stb. név alatt ismerünk, s az emberi akarat is

csak módosulata e rejtélyes anyagnak.

tehát a gondolat

anyag

is

!

E szerint

Lehet-e ennél nyíl-

tabban bevallott materi alismus? Hogy hirdetheti ezt mysticus

könyvében, megfejthetetlen volna

hiszen a mysticismus

mert

nemcsak különböz, kizáró fogalmak

épen

;

hanem egymást merben munkában

de Balzac a nevezett

kettt szándékozik kiegyeztetni

e

ságukat bebizonyítni. materialismust

Ha Louis

hirdette,

és lélek

s

azonos-

Lanihert-hen a

Scrapliita a

magasabb

S ebben a gondolat

könyve akar lenni. legmagasabb regióiba akar hatni. Azonban

ihletettség

az egjêtlen anyagiba

anyag

materialismus

és

a mozgás

itt

!

itt is

A

visszatér.

Ez egyetlen

láthatatlan erkölcsi min-

s a látható physicai mindenség ugyanazon anyag; de az an5'ag szüntelen

denség, úgymond,

egy és

módosulván s vég nélkül finomulván, á természeten felül van egy lelki, st isteni világ, s némely esetben meg van adva az emberi léleknek, hogy e

«sublim» világba hasson a látnoki tehetség és

lelkesedés Begedelmével.

A nak

nem

tartotta komolj'-

e philosophiai ábrándozást.

Csak annyiban

ki

BALZACot ismerte,

komoly, hogy eszméinek

mus

teszi,

alját

maga

a materialis-

mely nyiltan vagy elburkolva minden

33

könyvébl

kiüti

Egyik munkájában az

magát.

emberi akaratot a gzerhöz hasoulitja; másutt az

gyanánt mutatja be.

villanyos csapás

ijedtséget

Egy harmadikban a

fennevezett egyetemes anyag

er nem egyéb, mint az állati magnetismus. Ebbl magyarázza meg , hogy Swedenborg vagy

csakugyan társalgott a halottakkal tételeirl pedig ezt írja

ves

«

:

A

;

tudománya, róla az apostolokra

tanok emez egyike, vala (míg

lígy látszik

Mesmer el nem

a Jézus csoda-

delejtan, Jézus e kedszállott isteni

épen oly váratlan

állott)

az egyháziakra,

és Locke tanítványaira Mi volna hát egyéb a keresztyénség, mint

mint PioussEAu, Voltaire nézve ».

tudománya! Gyakran mikor szól, a helyett hogy festené, ki akarja magyarázni materialista tudománya segedelmével Ser apiiit 0-1)0,11 a hirtelen támadó az állati delejesség

emberi érzelmekrl

szerelmet rajzolni,

—

nem igyekszik hasonlatokkal, képekkel hanem kétségbevonhatlaniíl fejti meg

a talányt «azon simpathiábol, mely mióta a delej-

folyam ismeretes, világosan kimagyarázható.*)

Nem

azért hoztuk föl ezeket,

mintha tudomá-

nyos tekintetben legkevesebb figyelmet érdemelnének,

hanem

jellemzésére.

csupán se

nem

Balzac

likus (mint gyakran állítá),

mysticus philosoph, ticus

:

DiBERot

Salamon F.

:

és

philosoiDhiája

keresztyén, se

hanem

sem

nem

katho-

spiritualista,

Helvetius tanítványa.

Irodalmi tanulmányok.

sem

materialista és scep-

II.

o

u Politikai és társadalmi

nem józanabbak

elvei

sem végzett müve, elszavában ezt írja « a mona Comcdie Humainc

mint

philosoj)biája. Utolsó, be

:

archia és vallás világánál hönyii írójának vallásos tett,

a fennebbiekben,

ir»).

Hog}' a Míjsticus

meggyzdése nem

bár

röviden,

olvasó. Politikai elve éjjen oly ingatag,

Midn

lásos. lett

gári

lehe-

láthatta

mint a

a restauratio megbukott, ellensége

a Lajos Fülöp kormányának. Gylölte a rendet,

az val-

gyakran

róla

festett

j)ol-

torzkéjjeket,

sokszor kigúnyolta. Azután a legitimisták pártjától

a császári párthoz szegdött. Mint föltétlen

I.

Napóleon

bámulója, csak az eröszakot ismerte

el

hatalomnak. Véleménye szerint a szabadelv ség,

alkotmányosság végrombolással

De

dalmat. (Paisans)

korán.

A

itt

sem

állajôdik

Napóleon és az

tizedet, robotot,

mond, azóta Mindamellett

meg.

A

-pórok

regényében túlmegy Napóleon

czimti

kor bámulójává

fenj'egeti a társa-

lesz.

1

7 89- ki

forrodalom eltt

Helyre szeretné

állítni

a

a nép tudatlanságát, mely, úgy-

szerencsétlen,

nem

mióta olvasni tud.

egy helyen találni regényeiben

Honorine czimti regényében wA társadalom nekünk boldogítással tartozik. A társadalom vétkes minden vétekben. Jogunk van a társadalomtól boldogságunkat követelni, s ha nem adja meg, jogunk socialista eszméket.

egy pappal ezt mondatja:

van erszakhoz folyamodni)).

—

Ezek nem

elszi-

!

35

Balzac igen sok regényében fordulgyakran elforduló eszméi, hogy a társadalom egészen megromlott s gyökeres javításokat kivan hogy a hatalom és gazdagság min-

getelt

nak

eszmék

elö.

;

Épen

ily

;

den birtokosa meg van romolva, csupán a szegénynél találsz erényeket. Ennyi elég annak kimutatására, mily szilárd rheggyözödés volt Balzac a politikában

Mint philosophiai és társadalmi ujitó elmélkes az ellenmondások daczára az igazság

désekben

komolyságával hirdette

tanait.

Erkölcstani téve-

már nem okoskodások, paradoxonok tnteföl, hanem egyénei és eladása közvetve hirde-

déseit tik tik.

Balzac

a morált

A

s

nem

megtámadni ebben vakmer maximákat hirdetni. tartja tanácsosnak

mit az erkölcstan ellen

hogy palástolja a

ment

bnt

s

tesz, legfölebb

abból

áll,

enyhitö körülményekkel,

okokkal veszi körül. Ez részrehaj latlauság-

nak, mérsékletnek

st

emberszeretetnek látszik

els tekintetre. De e látszó mérséklet alját a legnagyobb közöny teszi. Balzac semmit sem rosszal, semmit sem kárhoztat, hanem egyaránt gúnyt üz mindenbl. Elméletben helyesel minden eljárást, akár erkölcstani, akár társadalmi szempontból, hogy a gyakorlatban annál kevésbbé tartsa magát egyikhez is. «Ez tény; úgymond, esztelen, a ki ernek-erejével belebotlik, legjobb szépen kitérni elle.

»

Egy

szó-

H6

val nincs morál;

minden ember maga

eljárása törvényeit

mények

;

és szokások

gényhösei, kik

szabja

meg

nincsenek elvek, csupán véle-

Legörömestebb

!

munkáiban

rajzolt re-

az életphilosophiát, a

tapasztalás- és csalódás-edzetté világnézeteket sze-

mélyesítik, többnyire ezt bii'detik: nos, nincs absolut,

Nincs általá-

«

csupán körülmények

erény ». «A boldogság, az erény,

szerinti

bn

valamint a

csak relatív fogalom.)) Ezek Balzac regényhösei-

nek axiómái. Erkölcstanuk

alajDelve az élvezd

siker, és e

és

morál szellemdus mondatokban, rövid gunyoros megjegyzésekben minden részét beszívott

méreg az

ereket.

mint a

átjárja,

Nem más

ez,

mint

Candidi! erkölcstana századunk divatos köntösé-

ben tése

:

az irónia, scepticismus s az

emberek megve-

ugyanaz. Söt a múlt századbeli scepticismus

és materialismus

nem

volt oly veszélyes.

Akkor

elméletet, tant csináltak belle a pbilosopbok.

már

gj'akorlatban látjuk e tant,

bl

az életbe

ment

át.

Ma

mely a könyvekScepticusok vagyunk kis-

lelküségbl, szellemi restségbl, bizonyos erkölcsi

nem pedig okoskodás útján meggyzdésbl. Balzac mvei is nem bevallott tanai miatt veszélyesek, hanem

hajlamból,

gyakorlatba átvitt scepticismusa miatt, s

és

szerzett

annyira világi,

a

anyagisága

mely személyeinél, rajzaiban önkéntelenül

mint a valónak hü képe tnik

fel.

A

franczia

37

fiatalság nag3"on Id volt téve

Azon

sának.

megismerni az

életet,

Balzac rossz befolyáregényeibl fogják

bogy

hitben,

ezektl kérdeztek tanácsot.

S min képet láttak ? Minden mvébl lehangoló pessimismus rí ki. Mintha az egész társadalom a vétkek özönébe volna merülve mintha mindenütt ;

a

bn

alatt.

uralkodnék, az erény és becsület álneve Szerinte az életben üres szó az erény, bár-

hség

gyúság a

A

esztelenség az önmegtagadás.

s

törvény a gonosztevk czinkosa

s

legalkalmasabb

önz

köpeny a vétkek eltakarására,

íigy

társadalomban, e csalókból

s

rászedettekbl

világban, melyben az erény

semmi

hogy ez

s

álló

a ravaszság

minden, balgatag, a kinek kezeben sem pénz sem hatalom,

s

nem

kój)es saját

vagy ámítást használni

fel

!

elmenetelére

A

bn

cselt

diadala, tud-

juk, kedveucz tárgya volt több franczia írónak,

min

SuE

és

utána Souijé, kik hosszú, sötét

netekben fejtették

törté-

De Balzac mvei nagyobb

ki.

szolgálatot tettek az elszomorító világnézeteknek.

a mindennapi polgári életbe, melyet sokszor oly nagy hséggel, annyi valószínséget mutató körül-

ményességgel tudott

festeni,

mintegy észrevétlenül

csempészte be ferde és valótlan világnézetét, ngy

hogy a tévedéseket az

élet

h képe gyanánt fogad-

tatta el az olvasóval.

Nem

kívánjuk, hogy a regény erkölcsi felolva-

sás legyen.

Czélja,

hogy meghassa, érdekelje a

38

lelket, s

tudva van, hogy a leczkézés és sok okos-

De

kodás megöli a regényt.

igen szép kiváltsága

minden mvészetnek, hogy a jeles m, már annál fogva, bogy szép, magasabb rend, nemes eszméket ébreszt; annálfogva, bogy a valódi lelkesedés

gyermeke, emeli a lelket

s

így közvetítöleg erkölcsi

buzdítást és tanulságot foglal magában.

kor bölcsei

az újabb kor neveli

s

tulaj donítnak

A

hajdan-

nem ok

nélkül

nagy befolyást a képzmvészetnek

Az

és költészetnek az ifjak erkölcsi növelésére.

eszme lényeges, nélkülözhetlen eleme a mvészi és költi szépségnek. Nem túlzás a mit erkölcsi

La-Brüiére mond kedet, ne kutass

«Ha az olvasmány emeli más szemjjontot megítélésére :

az kétségtelenül és írója mester ». zik viszont, él)reszt és

hogy nem lehet

így

fejezte ki

szólt:

«a jó

;

jó

követke-

ha rossz érzelmeket

a helyett hogy emelné, leveri a

Ugyanez eszmét

midn

jó,

Ebbl

lel-

lelket.

egy másik franczia

író,

ízléshez romlatlan szív

kell.).

A ép,

költtl mcghii-ánjüh,

lioíjji

erkölcsi érzete

meggyzdése romlatlan legyen. Nem hogy a mben elvont erkölcsi maximák legye-

erkölcsi

elég,

nek elhintve meséje, azzal

;

nem elég, hogy

erkölcsi

tanúiságon

a

m, mint Phíedrus végzdjék;

—

st

sem elégszünk meg, ha az utolsó szakaszban

a jóság és becsület bármily fényes diadalt nyer

s

a

gonosz bármily rettenten lakol. Az igazságszol-

39

gáltatás

Paul de Kock regényeiben

is

megvan

s

mennjdre nevetségesek volnának azok, kik ebbl kiindulva ez író

Az

mveit

erkölcsösöknek tartanák

!

megkívánjuk, hogy ugy fesse az emberi a jellemek es szenvedéa min, legyen

írótól

lelket,

h

lyek rajzolásában és fejlesztésében

tannak sem

semmi

lesz ellene

lyes erkölcsi

elvektl e

SHAKSPEREt

és

kezddik, hol az

író

festése

az

írót

MoLiÉKEt,

nem

veszé-

mint meg-

,

A

eltorzítja

tévedés

ott

veszi számításba,

az érzelmek

;

és az indulatokat

által ezeket

kivetkzteti természetességökböl retet

A

az emberi természetet ki-

veszi eredeti alakjából és

túlhajtott

kifogása.

szabály folytonos szem-

meltartása fogja megóvni óvta

így az erkölcs-

:

s

a lelkiisme-

vagy szavát

meg-

gyöngíti.

Balzac egyik regényében (^ Páré Goriot) az apai szeretet eszményképét akarta festeni. A kez-

m

detén a keresked, ki leányát bálványozza, érde-

De csakhamar a túlzás eltorzítja Az édes apa azért adja el vagyonának maradványát, hogy leánya kedvesének

kes egyéniség.

a jellemet. legutolsó

kényelmet szerezzen könnyítse.

Ha

s

törvénytelen viszonyukat

az apa szemet

búny

detlenségére, igen visszataszító,

társává

meg van

aljasúJ.

alázva.

is

leánya ren-

hogy leánya

bn-

Az apai méltóság itt egészen Szerz mindamellett az apát, ki

gyermeke szégyenletes életének eszközévé

aljasult.

40

minden lapon nagy, hsi, magasztos jellemnek,

midn

s

meg,

(laz

az

elhagyatva és kétségbeesetten hal

atyai szeretet Krisztusa »-nak nevezi!

Egy helyen

azt beszéli az író: «Goriot atya, úgy-

mond, leánya lábához hassa

sokáig

;

mint a

szott vele,

relmes ».

vannak

Itt

hogy azt

feküdt,

szemébe,

nézett

a leány ruhájához

fejét

—

úgy

s

legfiatalabb,

enyelgett,

úgy

leggyöngédebb

az eszmék és érzelmek

tévesztve,

csókol-

hozzá dörzsölte ját-

sze-

úgy össze

hogy az olvasónak meg

kell bot-

ránkoznia. Az erkölcsi érzet van megsértve a sze-

reti és apai szeretet ez összetévesztésével. Az apai szeretet oly szent, oly nemes, hogy érzelmet,

hanem

nem

itt

csak a tehetetlen dreséget

s

egy

nevetséges rögeszmét láthatunk megszemélyesítve.

A

Két

testvér

czím

regényben szerz az anyai

Az anyai szereteannpra undorító színekkel,

szeretet gj^öngéit akarta leírni. tet

nem

mint az retet

festi

ug^ân

apait, de

nem

festi

hívebben sem.

E

sze-

inkább mániához hasonlít, mint szívbeli érze-

lemhez. Inkább vak és megfejthetlen ösztön, mint ezen túlzott, de megható érzelmek ket rosszalva retet itt is téve.

ban

is

tiszteletben tartunk.

kény szerint van elrontva

— A szerelmi is

lálunk.

egj'ike,

melye-

Az anyai

sze-

és valótlanná

és házassági viszony rajzolásá-

hasonló tévedéseket, htlen vonásokat ta-

A

franczia vígjáték-írók

nevetségessé a házasságot

;

többször tették

de vannak

itt is

hatá-

41

rok, melj-eken túlmemii író a becsületérzést

gúny tárgyává

tesz

nem

Mihelyt az

lehet.

nera veszi számításba, mihetyt

némely nemes érzelmeket, me-

lyek a családi élet alapját teszik, túlment a hatá-

Balzac ezeket nem tartottá tiszteletben, s azon könyve, melyben épen a házasságról elmélkedik, s mely oly nagy hatással volt a közönségre, szigorú megrovást érdemel. Ez a Balzac hírnevé-

ron.

nek megszerzését oly nagy mértékben elsegít Házasság phiisiolofiiája, melyet sokan kiáltottak ki legjobb mvének. Azonban tisztán irodalmi szempontból rendetlen

sok kifogást tehetni ellene. Hosszú,

is

munka; szellemdús ugyan, de minden

kellem és

ízlés

Okoskodó

nélkül.

csodásabb tanokat és állítmányokat eszméje

nem

is

eredeti;

Stendhal

könyvet a szerelemrl, melyet a

csodásnál

és

E

fejteget.

míí

egy

volt

írt

Phy-

szerelem

siologiája-nak nevezett. Egyiránt tudákos és pe-

dáns mind a két ságot.

mü

s

egyenlen

keresik a bizarr-

mvében

több a cynismus

Csakhogy Balzac

és kevesebb

társalgásba

az elegantia,

sem

a

mvelt

el

benne.

st gyakran

ill helyek fordulnak

Egyedüli érdeme, hogy Balzac

itt

magát. Egész szinteséggel tárja

egészen itt

fel

hajlamait, a tisztátalan iránti vonzalmát

lefesti

pórias s

fleg

pessimismusát, mely az emberben kicsinyességnél és

nyomorúságnál egyebet

juk

minden

mvén

látni

nem

bír.

Ezt

lát-

kisebb-nagyobb mértékben.

•

42

Bármint igyekszik olykor érzelgéssel és mysticismussal takarni e tulajdonait, mindenütt feltalálhatók, a nélkül, hogy kutatnék, úgy hogy elmondhatjuk Balzac múzsája rossz helyek gyer:

meke

s

a legnagyobb igyekezet mellett sem volt

képes a trágár visszaemlékezésektl és

illetlen sza-

vaktól megválni.

Azon könyvében

melynek hangja a legko-

is,

molyabb, melyben egész ságról,

minden

aphorismákat

s

tisztelettel szól

a házas-

lépten-nyomon találunk

sért

egy-egy összhangzavaró vonást.

nt

Egyik regényében,

midn

vonásokkal

egyszerre a házas élet titkait

rajzol,

a legfinomabb

Ursule Mirout-ha.n, melyet

kezdi elbeszélni. fiatal

egy

leánynak ajánl,

s

egy

mely leányok számára van

minden habozás nélkül tart értekezést a nemzés mogfejthetlen tüneményérl ». De e hibája sem tnik fel oly kirívó módon, mint a Fiatal házaspár emlékirat a í-\)Mí, melyben az érzelmek

írva, (I

testi

vágyakká, a szerelem érzéki gyönyörré

s

a

házasság a «törvényes kéjek eszközévé* van alázva.

A

fiatal

n

ajkairól oly nyilatkozatokat hallani,

melyek mind tudákos komolyságukkal, mind lepleBalzac nem zetlenségökkel meglepik az olvasót.

—

hiszen a házaséleti szerelemben. nyítni akarja

is,

vagy

Balzac soha sem szerette a

nket.

eltorzítja

Midn

vagy

tisztelte s valódilag

Nem

eszmé-

elaljasítja.

tán

nem

—

is

az erkölcstan és költészet,

43

hanem a

materialista és kéjencz

ket. Habár többször

fogalma az eszményi,

volt

szemüvegén nézte

meg

kisérti

tiszta

festeni,

Mindamellett, azt mondják, Balzac a szönhette népszerségét, igazságot bizonyítja

a

nk jobban azt,

kül.

Balzac csak

a ki becsüli

nknek

—

kö-

újra csak azon régi

hogy az emberek,

l)e,

szeretik

mint

mi

sohasem

szerelemrl.

s

fként

a becsülés nélküli hízelgt,

ket minden

hízelgett a

hízelgés nél-

nknek, de sohasem

becsülte.

Sajátságos, rajzolni

a

hogy sohasem

fiatal

leányokat,

volt képes

híven

pedig a regényírók

nagy részét ez szokta leginkább lelkesítni. Mellékesen, mintegy a háttérben sikerinek ugyan, de valahányszor az eltérbe

E

rajzokra

igen

találó

a

állítja, eltorzítja

ket.

mit Rochefolicauld

mond: «A szellem nem sokáig bírja vinni a szív a mi ép oly igaz a szerelemben, mint az

szerepét)),

irodalomban.

Azonban igaztalanság volna azt állítni, hogy Balzac sohasem tudta festeni az emberi szív érzelmeit. Mindenki tudja, mily vonzóan festi Grandét Eufiéniá-han a gyermeki szeretetet. Hasonló dicséretet

érdemel Gláes Mária és a Gránátkert,

mely utóbbiban az anj'ai szeretet van rajzolva, s ha nem is a szzies, de a valódi szerelmet látjuk az

Elhariyott

nö

és a

Harmincz

éves

n

stb.

czímü müvekben. Hogy írhat ugyanazon szerz

44 ? Hogy lehetnek ama szörnymvek édes

egymástól annjára elüt müveket ily

szép és kedves szülöttek

Ez könnyen kimagyarázható

testvérei?

abból, a

mit elörebocsátottunk. Balzac két ember ugyan-

azon egy személyben

költ vagy ha úgy

:

fest, aztán moralista és philosoph.

azaz költ

úgy

s

fest

átengedi magát a naiv ihlettségnek és

az embert,

festi

tetszik

Midn

minnek

a

a természetben

látja,

a nélkül, hogy valamely philosophiai elmé-

letet

tartana szem eltt, mindig hü

vonásokat,

De

eleven és megragadó színeket talál képeihez.

ha a philosoph

,

magjâráz

typiisokat

,

Balzac

vette át a

a helyett, hogy elbeszélne,

értekezik,

ki

tollat,

elemez

és moralista

a helyett ,

hog}^

festene, új

különbnél különbféle egyéne-

keres,

ket akar teremteni, mindig elhibázott, bizarr

vek kerülnek ki

tolla

alól.

Ebben

mü-

találjuk

fel

Balzac juk

írói jelleme kulcsát. Innen magyarázhatmint lehet egy tehetségnek két ily különarcza, egyfell sötét, másfell sugárzó, mely-

ki,

böz

ben a valódi és

ál,

a jó és rossz elve oly csodá-

mely egyszer mély, kellemdús, megható, másszor durva és kicsapongó, vagy szenvelg és visszataszító. Balzac nagy tehet-

latosan vegyült

ség

fest,

hánj'szor

de

;

s

ál

és

veszélyes moralista.

megelégszik a természet hü

gálat utáni

rajzával,

jeles

író,

de

és

Valavizs-

valahányszor

eszményítni igyekszik, finomabb érzelmeket akar

45 rajzolni

metaphisikába bocsátkozik,

és

kiállha-

tatlan.

Balzac valódi

s

kétségbevonhatlan dicssége a

közönséges élet és a mindennap embereinek hü tésében sége.

áll

Nem

erre volt hivatva s

;

volt kéi:)essége a

ebben

fes-

tnt ki tehet-

nagy szenvedélynek

zi-

vatarát ecsetelni, patheticus jeleneteket teremteni, s

De kitünö azon

ellenállhatlanúl megragadni.

ki-

sebb indulatoknak, melyek a közéletben szerepel-

memelyek ezerfeleképen

nek, azon finom és változékony árnyalatoknak,

lyekben azok mutatkoznak,

jönnek súrlódásba

s

s

végre azon rejtett harczoknak

festésében, melj'eket elidéznek és

amelyek mint-

egy alig érezhet és mélyen rejl mozgalmai a társa-

dalomnak. Bámulatosan sikerül papirra tennie azon sajátságos egyhangú komikus vagy fájdalmas jeleneteket, s

melyek a salonokban, polgári lakokban

a házi tzhely körül folynak

ez író ritka, észt

meglep

mondanánk, ha

le.

Ily rajzokban

tehetséget mutat e szó

nem

st

:

foglalná

láng-

magában

a felsbb lelki tehetségek bizonyos összhangját,

a mi benne hiányzik,

s

ha továbbá az

tehetsége oly széleskör

mint a áll,

min

s

oly

vizsgáló észre mutat.

hogy eltte tán senki sem

író

kiváló

emelkedett volna,

Mind a

mellett

bírt oly erteljes és

változatos tulajdonokkal, annyi elevenséggel, érte-

lemmel

s

ueha mélységgel a magán és polgári élet Csodálatos, hogy e tüzes és többnyire

festésében.

46

határt

nem ismer

képzelödésü ember, oly bámu-

latos fogékonysággal volt

den iárgy a melyet

megáldva, hogy tán min-

látott,

a részletek legkisebb

vonásaival együtt oly híven nyomódott lelkébe, miiit a dagnerotyi)

érczlapjára.

Eegényeinek szá-

mintha a részletekre fordított legnagonddal a természetbl szolgailag másolta gyobb volna le. Illiisiónk gjâkran oly teljes, hogy magát

mos

jelenete,

a természetet véljük szemünk eltt állani. Ily festésekhez több kell az éles vizsgáló és dús

emlékez

Mindez csak holt tárgyat Bal-

tehetségnél.

szolgáltat eleven és életadó képzelet nélkül.

zac rajzaiban éjjen az életadó tehetség érdemli

leginkább

bámiatimkat.

Jobb mveiben

valódi,

Rajzai

csonttal

igen és

elevenek.

hiissal

biró

embereket látunk mozogni, kik sokszor úgy el vannak találva, hogy ráismerünk benuök azoki-a, kiknek az útczán csak az imént emeltünk kalapot.

Ugyanez

áll

tájképeire

összeállított rajzaira

nézve

lakok külsejét, belsejét

élettelen

és

is.

leírja,

A

tárgyakból

mint a polgári

képei eszméket, han-

gokat fejeznek ki és sajátságos varázshatalommal

vagy vidámító vagy szomorító eszméket ébreszt, nevetésre vagy csaknem

8

sírásra indítja olvasóit.

Mindez kétségtelen s valódi mvészet s a közönségesnél nagyobb költi erre mutat. Ha Balzac mindig e téren marad, soha sem teszi ki magát az tört utat az anyaérdemelt megrovásnak, hogy

47

giságnak és realismusnak, mert a realismus épen lényegileg abban érzelmet,

áll,

hanem

födolognak. tartoznék,

a

ha

hogy nem az eszmét

és az

a külst, az anyagi burkot tartja

legkitnbb

mvei

genrefestk

nagy részében hatalmas

közé leirói

nem esett volna. Mint mvészek közül, nem ismerte saját

tehetsége az érintett hibába

igen sokan a erejét.

Lenézte azon kisebb mveit, melyek egyebecscsel s olyakra

dül dicsekedhetnek irodalmi pazarlotta erejét, melyelihez

nem

volt tehetsége.

Szerencsétlen gondolat volt tle, hogy terjedelme-

sebbekké tegye képeit. Azt mondják, rossz néven vette élete vége felé,

gasztalta 8

nem

ha

valaki kisebb

mveit ma-

több kötetes bölcselked regényeit,

holott beszélyei a legbecsesebbek. képei*) igen szépek,

nagy

mvei

Kis «csöndéleti

visszataszítók. Te-

hetségének e tnlerltetésébl származik ferdeségeinek és torzításainak igen nagy része.

Balzac az emberi

élet és

látta és festette az embereket.

és vétkek,

természet kisszer

mindig kicsinyeknek

oldalait tanulmányozta.

A

kisszer hibák

irigykedések, a boszú és

más közönsé-

ges indulatok részletes ismeretében és leírásában

tnik ki ezeket az utolsó redig kitárja elttünk. Ez gazdag, kimeríthetetlen forrása lehete költésze;

tének,

habár

igaz,

hogy

e

téren

volna a nagymesterek sorába.

nem

mveiben

az igazság és

nem

juthatott

Legjobb említett

mvészet csak egy

48 részét látjuk, de

Az

szetet.

nem

a teljes igazságot és

mvé-

emlieri természet egyik oldalát híven

tudta ecsetelni, de

nem

volt képes az

emberi

ter-

mészetet egészben és részrehajlatlanúl visszatükrözni.

midn

a

utánozni,

a

Mily rosszul ismerte önmagát,

Dante IHvina Gomcdiá-yÁi akarta

Comedie Humaine czím alatt, utolsó be sem fejezett müvében a XIX. század embereinek és társadalmának nagyszer kéjéét akarta elkészíteni.

nem tudott

embert,

egész rajzolni.

csupán emberi alakokat

Mveiben

sajátságos

találunk, de az emberi természetet a teljében, általános

^

és

typusokat

maga

egész

leglényegesebb vonásaiban

hiába keressük. Arczképei elevenek, de többnyire kivételesek és bizarrok. Alakokat, melyek oly egy-

szerek

és

összhangzók legjênek, mint maga a

természet, soha

sem

bírfc

elénk

állítani.

Az

említett

Comedie Hümaine elszavában elég világosan jel« A társadalom, úgymond, a közeghez képest, a melyben az egyén tevékenysége mozog, nem ugyanannyi különböz embert teremt-e, a hány állattani faj van ? A különbség

lemzi magát e részben.

egy katona, kézmíves, hivatalnok, ügyvéd, tudós, henye, gazdag, államférfiú, keresked, tengerész,

költ, szegény és pap között néha oly nagy, mint a farkas, stb.

oroszlány, szamár, varjú, fóka, birka,

között.')

Lehet-e ennél ferdébb fogalom az

emberi természetrl"? Lehet-e nagyobb mértékben

49

megfeledkezni arról, mennyi változhatlan örökké

különböz alabár annak köszön-

való és közös van e látszólag oly

kokban? Ez eszméje

miatt,

marad oly MoLiÉRE mögött,

heti legjobb müveit,

Shakspeke

és

végtelen messze kikkel föltétlen

bálványozol, kivált halála után, összehasonlították, söt

oly

magasan sem

élesebb vizsgáló

A

s

áll

mint Lesage, pedig

elevenebb szinezö tehetsége volt.

való festésében, mely, mint láttuk, föérdeme,

azon hibába

napiabbnak

hogy az eletet még mindenszomorúbbnak festi, mint a min.

esik, s

Meglátszik rajzain az erkölcsi érzet hiánya.

Hofjy

jól fesílu'ssük az cvihcrt, egy kissé szeniuiink

nagy mcrtékhm

kell

ostorozzuk gyöngéit,

s

Bármennyire ismernünk az erkölcsi

hccsillnünk.

el kell

nagyságot, lelkesednünk kell az önmegtagadáson s

Ha

szeretnünk az erényeket, melyekre képes.

a

bün diadalát hirdetjük, sohasem leszünk képesek oly müveket hagyni magunk után, minkkel a nagy mesterek ajándékozták meg az emberiséget annak nemesítésére.

minden életben.

E

illusiót

Ha

nagy mesterek törekvése sokszor ugy tntetni

fel,

mint a

min

az

kérlelhetetlenek a pyöngeségek kigú-

nem tesznek kétkedkké az erényben. nem fajúi gylöletté vagy megvetéssé; nem ejtik kétségbe a lelket, nem vesztegetik meg a lelkiismeretet és nem szennyezik be a képzeletet. Az ember javulni érzi magát mveik olvasása által. uyolásában,

Szigoruk

Salamon F.: Irodalmi tanulmányok.

II.

*

50

Balzac olvasásakor az ember rosszabbá

lett s

gyöngébbé az

attól

önz

tart,

liogy

sugallatok elle-

MoLiÉRE komikumát gyógyító batásimak

nében.

érezzük, a Balzacó lehangoló.

Az erkölcsi érzet hiányánál nagyobb hiba Balzac rajzaiban, hogy nem tud mértéket tartani. Meséi rendesen jól kezddnek s csaknem mindig rossz kimenetelek. Ezt lehet jellemeirl is monEleinte tiszta, finom vonásokkal, természe-

dani.

idomokban állanak elttünk; de e vonások aztán mindinkább durvábbak, kuszáltabbak, a színek vastagabbakká lesznek s a kéj) torzképpé válik. Hogy Balzac nagy részint torzkéj)eket tes

s kivételes

bizarr egyéneket fest, összefügg azzal,

a mit a moralista és philosoph BALZAcról dánk.

Valameddig a természet

mon-

festésével beéri,

mindig bájoló és mvész, de mihelyt tanait akarja megtestesítni és hh-detni, kivételes, bizarr egyéneket hoz a játékba és rajzai sohasem igazak. Képei

torzképekké válnak, mihelyt egyfell a valóra

nem

mely képzeletének oly gazdag másfell az erkölcsi szövétnek sem

támaszkodhatik, tárháza volt

s

mely nélkül cszmcnijitni lehetetlen. Ezen tulajdonainak ismerete után elképzelhet-

vezérli,

jük, mily sikertelenül tett kísérletet a tlrámaírással.

nek

Színpadon a hatást,

itt

a jellemeket.

kis, részletes

vonások

nem

tesz-

ers, nagy vonásokban kell rajzolni

Ezen kívül nem

volt

meg benne

51

a tehetség

e

szenvedélyek játékbahozatalára, sem

hogy ezeket önmagok

arra,

fejleszsze.

mint

magyarázza és Az ö tehetsége sokkal inkább elbeszéli, által

drámai. Értett az aprólékos vizsgálathoz,

hosszadalmas fejlesztéshez, de

nem

a színpadi cse-

lekvény mozgalmasságához és gyors kifejtéséhez.

Színmveiben jó feltnbbek hibái.

tulajdonai elenyésznek Itt

s

annál

jobban szembetnik a józan-

természetesség, mértéktartás hiánya, a túl-

ság,

Színmvei nagyobb mértékben éreztetik velünk, semmint regényei, zás s a jellemek cynismusa.

hogy a bnöket

nem

és kigúnyoló nevetés

helyesl,

illeti,

hanem

rosszaló

mint Moliére színm-

veiben.

Eegényeiben épen legszebb tulajdona, a mészet részletes leírásának képessége ságba.

A

viszi

ter-

túl-

legszebben megelevenített és színezett

leírások gyakran válnak tolla alatt bútorlajstro-

mokká. Az arczképeket néha egy-két vonással meglejíöen tudja elevenekké tenni

;

de sokszor a

túlzott részletezés miatt rendkívül hosszadalmas.

A

részletek és

veit

külsségek felhalmozása

mindennajjiakká.

F

teszi

mü-

tévedése volt neki és

utánzóínak, hogy az arczképfestkkel akart versenyezni.

Mind a mellett, hogy Horatius

azt

mondja,

legyen a költészet olyan, mint a kéjjírás, soha

költ e

és

regényíró

vakmer

harczot.

nem

A

lesz

képes megállani

költnek ínkahb a

lelket,

4*

5-2

az indulatokat kell festenie

a külst egy-két

s.

vo-

De Balzac megfeledkezik arról, még a mvész is az anyagi hséget

nással vázolnia.

hogy a költ

s

csak eszköznek és

nem

czélnak tekinti. Igaz, hogy

az arcz bámulatos tükre az emberi hajlamoknak

de

nem

lelket

a tükröt,

hanem

Balzac költészete minden

rajzolni.

kell

;

az abban visszasugárzó

részben a materialismus bélyegét

viseli

uralkodik költészetében és styljét

nem mint

Valamint az arczképet inkább mint anatom

is

magán,

ez

ez hatja át.

költ,

hanem

úgy az örömet és fájdalmat inkább physiologként festi. Igaz, hogy ez is mvészet. Sok jelenetben az egyének lelki rajzolja,

állapota helj'ett a leghívebben és részletesebben írja le testi

állapotukat

kán tud a

így

nem

csoda,

ha

volt

megáldva, de kevés

Ritkán történik, hogy megindítson

érzelemmel.

könyeket facsarjon olvasóiból. Valamint

mei, úgy eszményei

eszményei

hogy

rit-

Balzac sok szellemmel,

szívre hatni.

nagy kéjDzelötehetséggel 8

s

;

—

midn

a

sincsenek,

legalább

érzel-

valódi

mi egyre megy. Innen

van,

a mysticismusig akar emelkedni és

ábrándos lenni,

nevetséges dagálylyá válik.

st^dje

Altalán styljében

is

tajâsztaljuk

Balzac

lelké-

nek összhangtalanságát, önmeghasonlását, a mészetes korlátok számba

nem

vételét;

st

ter-

vala-

mint a morális emberben hiányzik az erkölcsi érzet,

az

Íróban

az

ízlés

hiányát tapasztaljuk.

Bármily jellem legyen a

ny,

styl,

komoly vagy köny-

kellemdús vagy szigorú, els

feltétele

a he-

és a hang egysége. Mindezek többnyire hiányzanak Balzac müveiben. A túlmerészkedés, a homály és erltetés gyakran teszi

lyesség, a

styljét

harmónia

élvezhetetlenné.

Styljén az

csaknem

mindenütt

önküzdelmet

Nem

oly

fára

emlékeztet

az,

erltetést,

mely egyenesre,

magasra nvén, szabadon és dúsan ágait

és

lombjait,

az

megérezzük.

terjeszti

ki

hanem azon hatalmas ugyan,

de össze-vissza csavarodott formátlan törzsre, mely sziklába bocsátván gyökerét, ezer akadálylyal kény-

míg kuszált tüskés ágbogait ide Ez mind compositióira, mind nj'elvére nézve áll. Nála az eszme sohasem ugrik el kész fegyverzetben, mint Minerva, hanem részenként, darabonként jön a világra. Balzac

telen s

küzdeni,

tova kihajthatja.

nehezen, küzködve és zaklatva írt teljes életében. Eszméi nehezen bontakoztak ki az azokat kör-

nyez

homályból. Kézirata csak rendkívül

gyors lejegyzés

volt.

Javítások

kinyomott próbaíven sokszor

ürügye

merben

elsietett alatt,

a

átdolgozta

Ez kétcsaknem tönkre juttatá. tollat ragadott az eszme els határozatlan fellobanására s úgy ment tovább habozva és átidomította sietve odavetett eszméit.

ségbeejtette nyomtatóit,

és tapogatózva, igen

s

kiadóit

gyakran a nélkül, hogy tudná

hová szándékozik. Gyakran

jutott

oly helyekre.

54

melyekbl csak minden

ereje összeszedésével tu-

úgy a hogy kivergödni. Ez egész írói pályáján át

dott

második természetévé dete közt igen

követett

s

feltn

Balzac igen Csaknem tíz

a hasonlat.

sokáig kereste a végre feltalált utat. évig tapogatózott,

sok

Ily

kitörje

id és

míg határozottabb

kellett

szárnjâit

mondhatni

vált szokás és pályája kez-

irányt vett.

tehetségnek, hogy burkát

e

kiterjeszthesse.

—

1820-tól

1828-ig kötetet kötetre, regényt regényre

mos

írt,

szá-

önma-

nélkülözés közepett, mitsem kétkedve

gában, mitsem tördve a közönség hidegségével.

Müvei nem ébresztettek és nem is érdemeltek figyelmet. Akkor írt müveiben semmi legkise])b

nyoma

az eredetiségnek, színtelen középszerség,

medd bség

jellemzik

Nincs egy

melybl

jel,

e

a

korl)eli

leend

munkásságát.

írót

meg

lehete

jósolni.

Egy 1829-ben megjelent müvén

látszott

elször

Le

dcrnémi elbeszél s egyéni tehetség. Czíme nicre Chuan, melyben ScoTx-WALTERt utánozta. De valódi hatást csak 1830-ban tett a már említett Physiologic dii mariagc-zssá. Ebben elég sok :

szellem volt arra, hogy az olvasóval elnézéssé ferdeségeit és cynismusát.

Két évvel késbb bocsát

közre egy beszélygyjtemény t (Contcs drlatiques),

mely ugyanazon féktelen nemben volt írva, mint a fentebbi értekez munka. Nagy részök trágár

styljök

és

1831-ben

igen

lett

:

akkor hagyta

Valóban hírneves íróvá

nyers.

Le Feau

el

a

de Ghagrin

czím regénye

sajtót.

HoFFMANNt utánozta

l)enne,

söt elrontotta

szónoklással, az ál-lyrai íollengéssel.

késbb

a

Munkájával

nagy zajt ütöttek, naBalzac elismert íróvá két újabb mvel szilárdítá meg. Ezek

megjelenésekor és

is

gyobbat mint érdemelte. lett s hitelét

a Magánélet jelenetei (Scénes de a Vidéki

élet jelenetei

la vie privée) és

(Scénes de la vie de pro-

vince).*

E mvek máig dicssége

:

Balzac

teljesebb fényében. tért

be. vei

A

pályája legnagyobb

írói

is

neve

ekkor tündöklött

korszak rövid volt

s

leg-

nem

Utána a hanyatlás kora állott Vannak késbb is nagy tetszéssel fogadott több nagy mve mutat tanulmányra, regényeitöbbé vissza.

m-

;

nek egy-egy szakaszát,

eg}'

egy töredékét méltán

bámulták; de mindenikbe vegj^l valami, a mi

mélvet megrontja s az összhangot megzavarja. Az író tulajdonai túlzásba menvén, elfajulnak s a

mértéket tartani bítja

t

Meg *

La

}>atairr>i s

mve,

tudó hiúsága gyakran csá-

kell jegyeznünk,

Ezen czímek

donnee.

nem

sikertelen kísérletekre.

hogy Balzac igen sokat

végre

a

meg La femme La r/renadiere, Les

alatt jelentek

femine de trente ans,

nyelvünkre

(irandit Eiiíjcnia.

is lefordított

ahace'li-

legjelesebb

-

tartott eredetiségére,

pedig egész életében, igen

kevés kivétellel, idegen befolyás alatt adjuk, hogy övé a forma.

Egészen

zott be a regényirodalomba.

ban

a lélek

s

zásában

áll.

állott.

Meg-

új genrét ho-

Ez újság a

bels életének rajzában

és

leírások-

magyará-

De a föeszméket gyakran vette másoktól

és sokszor utánozott.

Képzelete sokszor a túlzásig

gazdag a részletek föltalálásában. Szk körben forog

csaknem mindig ugyanazon typusokat állítja eszméit iminnen-amonnan vette s a divat minden szeszélyének engedett. Ügyessége leginkább abl)an állt, hogy meg tudott ragadni minden eszmét, mely az irodalomban feltnt. Minden génre ben kísérletet tett s többnyire pillanati tetszést s

elénk.

vadászott.

Az angolok után a német phantastikus sopháló regényeket utánozta.

czím

mve

Magánélet jeloictei

után oly eszmékre ment

lelke természetes új

A

hajlamával

nem

sereg új Messiás és próféta állott

A

Ez az

midn

egész

el Balzac ;

is

lett.

Ez egészen

akará kifejteni Louis Lamhcrt és Seraphita

czím müvében. Nem mus

melyek

mysticismus és materia-

lismus egyesítésének hirdetjévé új tant

át,

egyeztek.

hitvallások korszakában történt,

fölcsapott ezek közé.

és philo-

sokára az

vonta magára figyelmét

Mesmer

s

állati

magnetis-

Balzac hittanná

állításait.

Ez egész lényéig mate-

rialista és sensualista lélek

elbizakodásábau azt hir-

emelte

57

dette,

hogy a költészet

és

meg. Balzac utánzási és több példáját hozhatnók

emberi lélek legtitkosabb

rejtélyeit fejtette

hajlamának

elsajátítási fel.

Elég azonban fölem-

lítnüuk, hogy a Párisi titkok megjelenése idejében

ö

is

a rémregények írói közé állott.

E

korban

írta

többek közt az ürdöff naplója és a Pórok (Paysans)

czímü regényeit, melyekben a legundokabb vétkeket

s

legnagyobb nyomorokat

emberi természet képes,

s

festi,

melyekre az

melyek a társadalomban

elfordulhatnak.

E

rövid és hézagos rajz által tán sikerült némi-

leg éreztetni olvasóinkkal,

hogy Balzac irodalmi

pályáján hiába keresünk határozott irányt, hogy életében az egység és uralkodó eszme hiányzik.

Minden kis szellre más-más irányt vett. Gyakran egymásután a legellenkezöbb befolyásoknak hódolt meg. Le! két folyvást az foglalta el legnagyobb mértékben, hogy féltett s ingadozó népszerségét föntartsa.

A müveiben tapasztalt rendetlenség és zavar, mindazoknak tanúsága szerint, kik t ismerték, magaviseletében salgása

s

is

uralkodó jellemvonás

szelleméhez, hogy a ki egyszer látta, az

megismerhette müveit.

A

nem

tartó, rendetlen,

Tár-

müvei

emberbl

Peu de Chagrin

zje jóindulatú, eleven képzeldésü, ket

volt.

egész lénye annyira hasonló volt

szer-

tüzes, mérté-

phantastikus ember

volt.

58

Feje örökösen forrongott. Száz eszme és terv, képtelen ál)ránd fött benne. Regény, dráma, vígjáték,

irodalmi vita, tudományos, politikai rendszer, iro-

dalmi és kereskedelmi

mind képes

vállalat,

meg

játságos lélek

beteges

len,

kezdve, hogy

nála egj^szerre

volt

mindannyival

Magaviselete kiilönczös

fölliagj'jon és

bizarr

mindig

s

E

sa-

volt a telhetet-

melyet külseje

hiúság,

is

másnap

újhoz kezdjen.

legfeltnbb vonása

volt ot

munka

Tiz

egyszerre érdekelni és elfoglalni.

is

elárult.

életmódja

túlzott,

öltözetében a hiúság gyakran gyer-

s

mekes volt. Igen szeretett elkelnek látszani. Mint polgári származású 1 830-ig egyszeren Honoké BALZAcnak írta magát. Azután mindig odatette

az aristokratikus

«de»-t

s

e

részben

nem

trte a tréfát. Pedig ferde ízlése a vélt elegantiában s fleg müveit társaságokba épen nem ill magaviselete és beszédmódja e követeléseit meghazudtolták.

mindenben ki akart tnni. El bizakodásában mindent átölelhet és mindenre képes.

azt hitte,

Nem ú'ó

érte

l)e

az egj'szerü dicsséggel, hogy regény-

Mint

és a társadalmi élet festje legyen.

minden stylben elsajátítní.

ki akart

Elhitette

tnni

s

író

minden formát

magával, hogy költ, phi-

losoph, erkölcstani tudós

,

vallásújító

,

rabelaisi

elbeszél, epikus, lantos, drámaíró és törvényhozó lehet egy személyben. ]\[indeu

tudományban,

m-

59

vészeiben

magát.

A

szakembernek képzelte

iparágban

és

legkényesebb kérdések kettévágásában

oly bátorságot mutatott, minöliez csak tudatlan-

sága

basonlítliató.

Pbysiolognak, pbrenolognak,

diplomatának vallotta magát, fest, zenész, keres-

ked, könyvnyomdász is

folytatott.

volt s

is

Hírlapíró

is

mint ügyvéd pert

akart lenni és megírni

a Konnúnijzás holióznt-ái. Neki

is

kedve

telt

volna

a miniszterek kényszerinti lerántásában. Irodalmi vállalatokba lialva születtek,

s

is

avatkozott,

szinbázi baszonbérlö

Egy alkalommal egy színdarab kérte ki

s

is

Napóleont

s

elbitette

Hogy

játszbassék, egyszer választási

körleveleket bocsátott I.

volt.

is

egész elrendezését

jegyeket osztogatott a tapsolóknak.

politikai szerepet

jét

melyek

ki.

istenítette,

mint az

er képvisel-

magával, liogy a mit

ember karddal megkezdett,

tollal

ama nagy fogja

be-

végezni.

Balzac szellemdús, elmés, de gyönge itéltebetség ember volt. Eszméiben nem volt meg a határozottság, st gyakran józan észre sem mutattak. Mint sok skeptikus, könnyenhivö volt, s könnyen ámítá el mind más, mind maga. Gyakran a legképtelenebb rögeszméket táplálta.

Saját esz-

méi elegendk voltak elragadtatására s gyakran bámulta saját szavait. Egyik ismerse írja: «néba, midn terveit vagy helyesebben ábrándjait eladta,

60

maga

eszeveszettnek, hallgatói együgj^tieknek lát-

szottak

!

»

Mint a

ferde gondolkozásúakkal történik, kik

eleven képzclötehetscggcl hirnak, könnyen tévesztette

a szépet a szokatlannal, a rendkívülit a

össze

nagyszervel, a csodást a költivel. Eletírói sok

adomát beszélnek és

melyek épen az eredetiség józan ész hiányára mutatnak. A bizarrság miatt róla,

társalgása legjobb barátjaira nézve

is

fárasztó volt.

Lelke, mely az erltetett költésben ki volt merülve s

a túlságos

munka

és a

kávé méitéktelen haszná-

lása által folytonos izgalomban tartva,

ragadta öt képtelen beszédekre

s

gjâkran

ábrándjainak za-

varos eladására. Páratlan hiúsága, naiv önteltsége s

szinte önzése

teljes

szabadsággal nyilatkozott,

Fesztelenségében oly kevéssé válogatta zéseit,

meg kifeje-

hogy gyakran a kevésbbé szemérmesek

is

megljotránkoztak azokban. Erkölcsi tanai hasonló

A

cynismus bélyegét viselték magukon.

köteles-

ségekre néz\e sceptikus lévén, legkisebb hite volt se a férfiak se a

nk

erényében

s

sem

általában

elszomorító megvetést mutatott az egész emberi

nem

Mindez nem gátolá meg, hogy köny-

iránt.

veiben olykor igen határozott vallásos eszméket ne hirdessen,

st

erkölcsiséget

egy izben a franczia akadémiától az terjeszt

könj^vekre

kitzött Mon-

thion-féle jutalomért pályázott Falusi orros-ával.

Ifjúságában kereskedelmi vállalatokkal foglal-

61

kozván, az irodalmi pályára

is átcittc

a kereske-

a mi ismét nem fér össze az irodalom méltóságával. Kezdetben az önfeutartás,, aztán

dési szellmet,

fényzés ösztönözte öt az irodalmi kereskedésre. Ezt nem hogy tagadta volna, hanem rendszeres tant csinált belle, melynek czíme « irodalmi ipar* volt. Ebben azt hirdette, hogy tíz, tizenkét írónak, mint az uralkodónak, az állam szavazzon a

meg

«czivillistát».

A

választottak

aaz irodalom táboruafiyai».

neve volna:

Bevallott elvei közé

hogy az írónak egy részben mindig kereskednek kell lennie, hogy árúczikkét árulni tartozott,

tudja.

Pénzt, minél több pénzt keresni, ez foglalkoztatá szüntelen.

Milliomossá lenni, berezegi életet

élni az irodalmi

jövedelembl

melyet

életében

teljes

:

ez volt az ábránd,

Versenyezni

hajhászott.

egy akkori regényíróval és költvel,

akart

kik

akkor vesztegetésekrl és fényüzésökröl híresek voltak.

«A mvésznek fényesen

mondani. latra,

A

kell élnie » szokta

jiénzkeresési láz vitte öt azon gondo-

hogy a szinmüírást

is

megkísértse

;

mert a

színpad Francziaországban a legjövedelmesebb

dalmi ág.

Az

ii'odalmi

másodrend volt Tudva nem boldogult. üzérkedése által rossz szellemet.

szempont

e

iro-

kísérletben

van, hogy a színpaddal

terjesztette

az irodalomban a

Nemcsak/ példája, hanem az iroda-

62

lom móltóságát megalázó tau efijiik

elmozdítója

volt

nyilt hirdetése által

a szellemi

munka

kereske-

delmi czikké alázásdnak, melyre a jelen századon kívül hiáha keresünk példát a viláfjtörtcnelemhen.

Ha

hiányzik az erkölcsi érzet, minden dologból

kiüti

magát: az

író

méllósáfja sokkal natjjiohb

mértékben füfjg az ember erkölcsi megcjijözödésétl, mint álicdánosan hiszik.

Hogy sal volt

Bat>zac

más

tekintetben

is

rossz befolyás-

kora irodalmára és erkölcseire, a

után senki sem vonhatja kétségbe.

E

mivel Balzac a híresebb és olvasottabb •tartozik.

Ha

áltanait

nem

hirdette

is

í'enteljbiek

hatás nagy, íi'ók

közé

oly nyíltan,

mint némely más regényíró, a müvei sugalta rossz érzelmek, hajlamok és ferde eszmék által kárté-

kony befolyással

hanem

volt.

kedvteléssel

rialismus

is,

A

festi.

vétkeket

A

nem

satirával,

scepticismus és mate-

melyet kimutattunk,

nem

annyira

tanaiban, elméletében, mint müvei általános szel-

A

lemében nyilatkozik. kitagadva azokban,

emelve

;

az

szellem,

hanem

erkölcsi

a lélek

nincs

a test van kultussá

törvényeket

nem támadja

meg, hanem az önzés életszabályul van felmutatva, szóval,

ha a sensualismust nem

minden eszméje tételei közt

kell

hirdeti

is

nyíltan,

— Ii'odalmi kár-

említenünk, hogy a nyelvet

abba kénye szerint hozott be új szavakat a legpedánsabb kifejezésmódok által kivetkztette

elrontotta, s

meg

alaj)ját az teszi.

63

eredetiségébl.

iránya

De

legveszélyesebb volt realistikus

ö a költészetben az anjâgi

:

minden válogatás

elemnek adott

elsséget

s

kül

a szép vagj' rút, vonzó vagj- undorító

festi

— nemcsak,

valót;

hanem

és megfontolás nél-

a rútat rútabbnak, az

undokabbnak festvén, mint a min, tényez volt a költészet hanyatlásában.

az undokot

egyik

Balzac,

De

magasztalói

szerint,

kitnen

ez állításban eszmezavar van.

jobban

festette

kitünbben mint bármely más regényíró.

a valót,

festi,

mint bárki más, az

Balzac, igaz,

élet

közönséges

szokásait, a részletes és részleges természet utáni

rajzolásban jeles; de a valót fel

sem

bírta fogni.

teljes, absolut,

általános

Az eml)erben az

esetle-

ges tulajdonok, egyéni sajátságok, változékony vo-

nások tnnek szemébe; de nem érti azt, a mi benne örök, változhatatlan s bizonyos értelemben Kétségtelen, hogy a mvészetben annak is van helye, a mit külsnek, esetlegesnek nevezünk s a reál méltó joggal vétetik fel, de csupán úgy, ha nem els, hanem másodrend elem. Az eszmény teszi a mvészet lelkét és csak általa

szükségképeni.

BALZAcban. Ezért lehet t a mvészetbeli realismus egyik f elsegítjének neél.

E

lélek hiányzik

veznünk,

s ismételnünk kell, hogy befolyása által nagy mértékben sietteté a költészet hanyatlását.

VILÁGIRODALOM.

Salamon F.

:

Irodalmi tanulnlányok.

II.

VILAGIEODALOM. 1855.

Ampere

J.

egy épen oly rövid, mint igen szép

értekezésében eleven képet ád a

tebb irodalmakról.

Nem

különböz ismer-

azért igtatjuk ide leírását,

mivel ö afranczia tudományos intézet tagja,

mivel egyfell

meggyzödtünk

arról,

hogy

hanem

e tárgy-

ban, némely hézagok daczára, teljesen otthonos,

másfell

azt igen találó

képben mintegy megtes-

tesítve s egészszé öntve találtuk.

A

egy nagyszer amphithe-

világirodalmat

atrumnak

tekinti,

s

az egyes irodalmakat a hegy-

hogyan melyekben hegy,

lánczolatokkal hasonlítja össze. Lássuk, adja e hegysorok körvonalait, völgy,

lapály,

csúcsok,

feunlapályok váltogatják

egymást.*

*

A közlemény

olvasását

foglalja

a derék tudósnak két egyetemi

magában

a Collége

de

fel-

Frauce-ban,

hol az irodalmak ujj ászul etésérl (Les renaissances) ér-

5*

68

«

naphoz,

Gyakran

a hasonlat

s

basonlíták

nem

a

rossz

;

civilisatiót

a

de valamint a

nap az esztend folytán most rövidebb majd boszszabb napj)alt okoz a földön, épen úgy a civilisatió a népekre most rövidebb majd hosszabb nappalokat és

éjeket

hoz

;

söt

e

tekintetben

nem

annyh"a saját égaljunk napjához hasonlítható, mely

különben eléggé érezhet változékonyságot mutat a világossság és sötétség tartamában, mint inkább éjszak napjához, mely, mint tudva van, több havi

szakadatlan éjét és napjjalt hoz annak vidékeire. igy van a mveldés történetében is, melyben több százados éjtszakát és több százados nap-

Épen

palokat látunk.

A nem

kelet

is

átment

e viszontagságokon.

mozdulatlan, mint el-elmondogatják

A

kelet foiTa-

;

dalmakon és átalakulásokon ment keresztül olyan ha szabad hasonlattal élnem, mint a homoksivatag, mely egész terjedelmében véve beláthatlan ;

az,

rónaság;

de felületén a vándor szelek gyakran

emelnek homokdombokat;

e

homokdombok

hirte-

Eladásain roppant nagy számú közönség volt mely zajos tapsokkal fogadta azokat. A tárgyunkat egészen magába ölel értekezést, a bevezetés kivételével, egész terjedelmében adjuk. Mi csak saját irodalmunkat fogjuk beilleszteni rendszerébe. Azt, mi szotekezett.

jelen,

rosan

mak

nem

tartozik

történetének

tárgyunkhoz, rajzát

is

t.

szívesen

i.

a hajdani irodal-

veendik olvasóink.

69

len keletkeznek

De a

s

épen oly hirtelen enyésznek

el.

még nem készültek történelmi nem tudnók pontosan mutatni ki ez

keleti tájakról

térképek

;

emelkedések és sülyedések sorozatát. Látunk ugyan

néhány dombot a történelem

e sivatagjainak lát-

körén, melyeket a századok szele hordott, de csak

homályosan kivehetk,

s

azért ne állapodjunk

meg

hosszas szemlélésükre.

Hellashoz érkezvén, egy, a

mveldés

dalom történelmében hallatlan

s

és iro-

valamint els

úgy utolsó jelenetnek vagyunk tanúi. Egy merben epyenes vonalú hegyláncz ttínik szemeinkbe,

mely kezdettl végig nem mutat föltn sülyedéseket. A költészetben HoMÉRtól, prózában Heeo-

ÜEMOSTHÉNÍg e SziuVOUal és ha e bérezés tömegekben körvonalat keresünk, mely által ez irodalom

DOl'tÓl,

PlNDAR-

és

ugyanazon magasságú, oly

alakzatát érzékelhetvé tegyük, eg}^ oly hosszan

nyúló hegylánczot kellene mintául választanunk, mely, mint

pl.

a f/7í7Y/-hegy]áncz, minden mély

bevágás nélkül hosszan és vízirányosan nyúlik a látkörön

;

csakhogy

e vonal sötét, s a

el

Jura feny-

vesboritotta háta helyett sugárzó tett kell kép-

zelnünk, melyet egyik végétl másikig Görögország

ragyogó napja világit be.

Ha más

a latin irodalomra

alaklian

tnik

föl.

megyünk

A

át,

az egészen

római irodalom

mutat egyenes vizirányos vonalat, hanem egy

nem sza-

70

bályos görbét,

mely Lucréc

Cicero idejében

és

kezd emelkedni, Virgil és Titus-Livius korában

tetpontját

éri

el

s

lenül lejt SENECÁig.

LucANUstól kezdve

Ez tehát egy

észrevét-

teljesen szabályos

görbevonal, mely a köztársaság hanyatlása korá-

ban kezd emelkedni, kezd.

Ha

A

mely AiUjUstus százada

a hegyláuczok közt ehhez hasonló ido-

mulást keresünk, tól.

s

a császárság kezdetén szállani

fölött elhaladván,

nem kell messze mennünk RómáRóma közelében van,

Monté- Albano, mely

méltósággal

emelkedik

kezdve lassankint

száll

magasra,

csúcsától

és

mindig alább, míg végre a

síkságba vész.

A

római irodalom

mely onnan ismét

e szabátyos fejlóséböl,

addig emelkedik, míg tetpontját

éri,

végképen lehanyatlik, sokan következtetik, hogy minden irodalom számára hasonló menet, sors és görbe vonal van kiszabva de ez épen nem alá és

:

áll.

Már

menetet,

a görög irodalom sem mutatott hasonló s

az újabb kor irodalmai ettl

eltér alakzatot mutatnak

méhoz hasonló

;

merben

ezek se a görög irodalo-

vízirányos vonallal, se a latinéhoz

hasonló görbével

föl

nem tüntethetk;

fejlésük

sokkal szabálytalanabb, mely úgy szólva több kiálló

csúcsok és mélységek sorozatából

áll

;

hullá-

mos vagy rovátkos körvonalat mutatnak; emelkednek

nem

és sülyednek,

tapasztalunk

;

mit a görög irodalomban

de miután lesülyedtek, újra

71

fölemelkednek,

nem

mit a római irodalomban ismét

tapasztalunk.

Ez onnan van, hogy

az újkori

irodalmak más elveken alapúinak.

A

modern irodalmakat az újabb kor

tiójának elve, a keresztyénség,

haladásban

áll,

lelkesíti,

civilisa-

mely a

tapasztaljuk az újabb kor

s ezért

irodalmaiban, hogy a hanyatlás után újabb emel-

A

kedés következik ...

midn

topographia e nemében,

azt folytatjuk, csak a legáltalánosabb voná-

sokban rajzolunk

Min

s

kinézés

a részleteket mellzzük. e tekintetben az olasz

irodalom?

Elször is egy különvált magas hegycsúcs ötlik szemünkbe melyet semmi sem jelent, semmi sem készít elre, a legcsekélyebb halom sem elz meg, hanem meredeken tör ki a földbl s emelkedik ég felé. Ez elszigetelt, e földbl kitör és ég ,

emelked hegy, Dante költészete, s müve leghbb képét adja annyira, mikép Dante költi tárgya pl. a íiórenczi ftemplomban egy felé

annali

;

melynek aljában a pokol mélységei nyílnak meg, a meredek hegy köri egy ösvény kanyarog fölfelé ez a purgatórium útja, melyen a lélek folyvást tisztulva halad hegy képében van lerajzolva

;

—

az ég felé

hanem kedik

;

Dante nem

állapodik

meg a hegytetn,

Beatrice által elragadtatva, körben emel-

fölfelé

az ég legutolsó sugaráig.

Ez Dante hegye,

s

ez egyszersmind az olasz

irodalom legels és legmagasabb csúcsa.

72

Csekélyebb magasságban, ugjânazon hegA'ség lejtjén Petrarca völgyét látjuk, azon belyet, me-

úgy kéjízelhetünk magunknak, mint Vaucluse

lyet

E

völgj'ét,

mok

völgy ölén énekli dalait a

kiistálj' folya-

mely azonban alábbad, a csúcsról visszaverd sugarak által van derítve. Ennél is alább fekszik azon kellemes bely, bol Boccaccio egy sereg leány és fiatal ember körében regél a szerelemrl. Minden oly bájos, de távol áll a tettl, s itt a mennjêi világosságot, mely azon partjain,

nem

rag}"og,

látjuk többé.

Ezután meglehets kopár síkon nünk, melyen az olasz irodalom

maga

is

leszállott a

ismét hegy

áll

az elbbivel dett, s

is

kell

átmen-

átment, miután

nagy magasságokból. Ezen

túl

elttünk, mely ha magasságra nézve

nem

versenyezhet, de elég emelke-

a hajdankor Parnassusánah folytatása. Ez

XVI. századbeli irodalomnak színpadnagy fensík, mely úg}' néz ki mint a görög heg3"ség, a hajdankor mintái szerint készült villák és csarnokokkal van népesítve itt terül el az olasz

szolgált a

jául

;

e

;

újjászületés birodalma. Ariosto a lovagkor min-

den egyéneit

és emlékeit elszólítja,

és általuk mulattat. Tasso kertjeit

;

s

itt

velük mulat

varázsolja

el Armida

aztán oly szerencsétlen és megható sorsa

által kényszerítve, eltávozni, és

áthaladván,

a

az rültek házán

Capitolíum átellenében, melj'nek

tetjét bejárta, egj zárdában kimúlni látjuk.

73

Ugyané fennsíkon látom Machiavellií, a hajdankorra^ majd saját korára tekint

:

ki

most

midn

a hajdankorra néz, a római köztársasági szellem által

átlengett Decad-okíít és Liviusról való

gyarázatait írja;

midn

s

Fejedelmek hönyrét

írja

saját korára

ma-

tekint,

a

meg.

Áthaladván a XVI. század fennsíkján, hol

nem

ÜANTEt, de legaláhb AmosTot, TASsot és MachiavELLit találtuk, folyvást alább kell lejtenünk.

Olaszországnak

azon

lejtön,

melyeket

ma

folyvást

alább

kell

szállnia

míg azon szomorú vidékekre

érkezik,

elfoglal, s

melyek oly távol állanak a

középkor és a XVI. század magaslataitól. Mert kivétel mellett — nem szólunk kivé— kérdjük, a XVI. század óta mi nevezetest

néhány telrl

s itt

tud fölmutatni az olasz irodalom sek mutatkoznak

A

jelen

e

?

lépést,

emelje oda, sülyed; jutni,

törekvé?

század elején néhány férfiú erélyes és

Monti

tett

hogy az olasz irodalmat újra

föl-

merész kísérleteket tön; Alfieri

néhány

min

magaslatok újra elérésére

honnan

söt

midn

és

két század óta folyvást alább

Dante nagy hegyére

is

föl

akartak

a hasonlíthatlan költ nyelvét nyo-

mozták de csak jelenben maradtak, s fként mióta Manzoni elhallgatott, az olasz irodalom nem egyéb ;

sivatagnál. is volt a középkorban egy melyen nem laknak ugyan oly

Spanyolországnak elszigetelt csúcsa,

74

nagy költök, mÍDt Dante, de nagy költészet fogazt, a bös romance-ok költészete, a Cici mondaköre. E csúcs olyan, mint Cid ódon vára.* Spanyol- mint Olaszországban, miután a középkori lalta el

magaslatot elbagytuk, kopár és alant

fekv

téren

átbaladnunk, míg egy másik, az újjászületés

kell

begyeit elérjük. Boscan és Garcilasso az idyllek

ösvényén baladva, melyben mestereik az olaszok

nyomdokait

követték,

elérek

a

XVI-ik

század

hegyeit. Itt,

mint Olaszországban roppant terjedelm

fennsík teri el szemeink eltt.

E

fennsík sok ha-

mely Spanyolország fölroppant térségek közepett, melyek

sonlatossággal bír ahhoz, dét kéjDezi

:

e

képzeletemben a la-manchai,

a Madridtól Cor-

dováig terjed végetlen síksággal folynak össze, két

tnik föl elttem: egyik a « szomorú kinézés lovagw sovány Rosinankján, ki, maga is oly sovány, mint Eosinantéja, kalandooldalán a nyergében keményen kat vadász; csodálatos egyén

—

ül

Sancho Fansa,

lovag mellett halad.

*

lyek

Nálunk a közül

(

egyik

ki

E

kövér testével ura, az ávnjkét komikus alak,

mond-

három fordítása létezik, mesem igeu bírt közöuségünkuél nagy

V(/-nek

népszerségre vergdni. Egyik Szarvason jött ki, fordíGerö a másik egy régibb, fordította Kelepcséxyi a harmadikat, mely szintén régi, csak hírébl ismerjük.

totta

;

;

75

hatni az emberiség történetét képviseli

van bennük a képzelet és próza

;

és józan ész

a regényes és köznapi

;

:

egyesítve

a költészet

;

az eszményi

és való.

Kissé távolabb ugyanazon fennsíkon, egy töm-

melyben számos egyéniség

keleget látunk,

találko-

vegyül össze, vágja át egyik a másik

zik,

hol a párviadal, szerelem, kaland

s

útját,

mindennem

cselszövény élénkíti és zavarja össze a gyülekeze-

melyet bizarr és elegáns alakok képeznek

tet,

LopE DE Vega szerepli, kiket

:

ez

ezen alakok az ö

színtársulata;

1500 végetlen változatosságú és

kedves színmveiben léptet

föl és

enged szemeink

eltt tévedezni.

Egy másik költ ugyané színjátékot mutatja ez is maga körül gytijté a sjânyol lovagkor minden személyét, kik mintha egy lovagjátékból tolonganának el. De e személyzetben többen vanföl;

nak, kik inkább viselnek hsies alakot,

LopE DE Vega

Hogy a XVI-ík

fel.

képe

teljes legyen,

századbeli spanyol irodalom

nemcsak Lope de Vega töm-

kelege- és kalandjaínak,

nek ezt

is is

mai

semmint

személyei. Itt CALDERONt ismerjük

hanem

a keresztyén

bele kellett e játékba vegyíilnie.

belevegyíté müveibe, de

nem

hit-

Calderon

akarván a drá-

költészet terérl lelépni,

számos drámáiban a keresztyén vallás mysterumait dicsilé, oltalmazá és személyesíté

meg.

Ily

drámák

sehol

sem

lehet-

IC

nek

inkább helyükön,

tehát

e

fensikra,

mint

a XVI-ik

templomban,

eg}^

századbeli

irodalomba méltó, hogy egyházat

spanyol

képzeljünk

is

magunknak. Mint az olasz irodalom, épen úgy a spanyol, mely amannak átalakulásait sok tekintetben követte, miután e magaslaton, e fensíkon áthaladott,

folyvást sülyedett, s

még

Elbb

kedett többé, mint az olasz. keze, azután utódaié dett reá;

annyira sem emel-

Fülöp

II.

vas-

mind súlyosabban nehézke-

most újra emelkedni akar, de kérdés,

lesz e sikere erfeszítéseinek?

Menjünk

át Portugálra,

tszomszédja, de történetegetelve állott.

A

mely Spanyolország

és sorsára

portugali irodalmat

hetjük hegylánczolat képében,

nézve

nem

elszi-

képzel-

hanem mint azon

hegyes csúcsot, mely meredeken és magánosan

emelkedik az oczeán kebelébl. Portugálban egy hasonlíthatlan

meg

nagyságú pillanatot semmi sem

semmi sem

és követett. Ez azon rövid melyben Portugál minden tengeren, a világ minden kontinensén nagy volt, szóval Camoéns

elzött kor,

korszaka.

Ugyané képpel fogok önök szeme egy másik, ettl igen távol

es

elé

irodalmat,

állítni t. i.

a

hollandit, melynek nem vala CAMoiíNse, hanem történetének legnagyobl) korszakát (mely nálunk

Schiller

leírása

után legismeretesebbj irodalmilag

is

egy magas, elszigetelt csúcshoz hasonlithatjuk.

E

két utóbbi irodalmat úgy

gunknak, mint

is

képzelhetjük ma-

oly szigeteket,

melyek épen oly

rögtön sülyednek

mint a mily rögtön kiemel-

alá,

Néhány

kedtek a tengerbl.

évvel ezeltt egy szi-

get emelkedett ki Afrika és Sziczilia közt,

járhatni elég szerencsés valék,

nem

létezik.

Epén

feltn mert nem

melyen

de a sziget többé

így kell sietnünk,

midn

ily

pillanatra

irodalmakat látunk, azokat be-

járni,

sokára a feledés tengere fogja

eltemetni.

A dél, E

melyet elhagyánk

s

az éjszak között, mely

haladunk, a szláv nemzetek oczeánja terül

felé

nemzetek épen annyit tartoznak a

dél-

el.

mint az

éjszakhoz: az éjszakhoz lakhelyükért, a délhez fajuk

E népek irodalmai mint csak most kiemelked szigetcsojjort a szláv oczeán színe fölött. Egyik közlök, a leiuiycl irodalom már meglehets magassá-

bizonyos sajátságainál fogva.

úgy ttínnek

gúvá ntte

De

föl,

ki

magát.

a többi szláv irodalomról ezt

nem mond-

el. így pl. az orosz irodalom mer utánhajdan a francziák szolgáltak mintákul jelen

hatnók zás

;

;

században az orosz szerzk az angol irodalomban keresték példányképeiket. kin,

Az

oly ifjan elhalt Pus-

bármi nagy költi tehetséggel

BYRONt utánozta. Ugy

látszik,

volt

az orosz

megáldva,

nem

sok

képességgel bír eredetiségre. Irodalmát épen úgy

;

78

mint

civilisatióját

Európa más nemzeteitl

köl-

csönözte, söt mondhatni, koldulta.*

Menjünk

a germán népek irodalmára,

át

s

elször az angolra.

Az angol irodalom nem képes a középkorból oly magaslatokat mutatni

sonlót azokhoz, s e

domb

által oly

fegj'ház

fölfelé

fele tartanak,

s

haladni,

útközben

modorában kellemes regéket monszép, de semmi ahhoz

mindez kellemdús,

hasonló nagyságot *

Olasz- és

halmot, ha-

melyek Augha mosolj'gó ékességei, különböz és Chaucer

élénken rajzolt alakokat

kissé Boccaccio :

eg}' kis

körül látjuk az oly

k a hajdani danak

minket

föl,

Spanj'olország mutat, de igen

Ampere

itt

nem

mutat,

a korábbi

min

azon hegy,

orosz irodalomról

beszél

mint késbb kimutatandjuk, annyi jele mutatkozott az eredetiségre törekvésnek, mikép a jelenkori orosz irodalomban az általmios iránjTiak látszik. Az orosz költk mindinkább kezdik az általuk részletesen tanulmányozott orosz életet venni föl regéuytái'gyul, s ha igaz az, hogy maga a tárgy, ha az azt képez újabb korban,

de

részletekkel föl,

együtt

hiven

sajátszer külformát

orosz újabbkori irodalmat nevezni. Egyébiránt

és

és

mvésziesen dolgoztatik

színezetet

nem

Ampere csak legnagyobb

ságban beszélvén, a jelenkori egy-két is

valami

akkor az

írót,

általános-

kik különben

új \aláguézetet,

mint Dante, Sh.\kspere, nem

nem

világirodalmi nevezetességnek

képviselnek, egj'fell (e

nyer,

lebet csupa utánzásnak

dicsséget

nem

is

érdemlik),

számba nem vehet kivételnek

másfelöl

tekinthette.

egyes,

itt

;

79

melynek tetején Dante áll, se a min az ösi Castilia sziklája, melyen Cid vára emelkedik. A XVI-ik század, Angliában mint Em'ópa államainak többségében, nagy század volt, s csaknem

Európában mindenütt,

egész

is

meg

volt e

nem

bámulandó, változatos, fáradhatlan

emberi érzelmeknek, egyet csaknem

az

merben

s

magasra ég felé, nem távozik oly messze a földtl oly

vettek eléggé észre eddigelé, de Shaks-

PERE ez oly festje

mert Shakspeke hatalmas

De tán nem nyúlik

mint DANTEé tán

magasra

században saját irodalmi magaslata,

és ez igen emelkedett,

hegyfoka.

e századot

képzelhetjük. Angliának

emelkedett hegyhátnak

elfelejtett, s

ez a vallásos

érzelem; ez

legfennebb futólagosan szerepel drámáiban

;

ellen-

ben Dante szelleme épen az érzelembl meriti lelkesedését.

De ha e hegység, dalma terül el, nem áll

melyen Shakspere biromagasan, mint Danteó,

oly

igen széles, beláthatlanabb, változatosabb, lálhatók

benne

teremtményei

s

az

emberi

alakzatai, és

természet

s

fölta-

minden

Shakspere drámái-

ban nemcsak hogy minden szenvedély, minden érzelem, kivéve az említettet (mely igaz, nagy kivétel), nemcsak hogy az emberi társadalom minden osztálya meg vau személyesítve, hanem az emberi teremtményeknél alsóbb fokon félig

állat,

félig

ember Calibant,

s

állítá

el

a

ugyanazon

::

80

Vihar czímü darabban a

fél

ember,

fél

angyal

Ariel aetheri alakját.

melyhez

Anglia,

hasonlítható

csupán

Francziaország

részben

e

az újabbkori

(s

irodalmak közül

hozhatjuk

e két példát

föl),

Anglia

nem

jutott Olasz- és Spanyolország sorsára, merfc mi-

után a XVI-ik század magaslataira

mai

sem

naj)ig

azért,

Az

szállott le többé, s

fölért,

ha

azokról

igen, csak

hogy újra fölemelkedjék. angol, valamint a franczia irodalomban

képekben szólván

-

—

legalább három

•

Az angol valamint a

franczia

—

csúcs van.

irodalom három

nagy századdal és egy fél századdal dicsekedhetik, melynek hasonlókép megvan a maga nagysága. Azon hegység átellenében, melyen Shakspere alakját mutattuk föl, Milton tnik föl teljes mél-

Ha

tóságában.

a XVI.

századnak SnAKSPEREJe

MiLTONJa volt, s azon magaslatok, melyeken a két nagy költ lakik, épen nem egyenltlenek. Milton a magas Sinai hegyen áll, melyre a XVII-nek

ö

maga

helyezé múzsáját; innen, e szent

tekint le e világtalan

áthatok, ott

;

s

e világtalan

tetrl

szemei oly

mikép fölnyílnak eltte a pokol mélyei

látja,

láttatja

ott

azon bukott szellemeket,

melyek a mindenható által ban hevernek innen a nap ;

lesvíjtva,

fölé

tüzes iszaij-

emelkedvén, az

emberi nemzet gyermekkorából a biblia regéível találkozik,

s

Ádám

és

Éva szzies szerelmében

81

örömét;

találja látja

e

szem megnyitja az eget

a hü és elpártolt angyalok csatáját;

s

s"

ott

végre

ugyané szem, melynek költi, de egyszersmind

maga a Szent-Háromság mer szemléldni.

hittndósi látnoksága van, és az ige titkai fölött

Említem, mikép az angol irodalom térténetón végig haladván, ha szállunk, az csak azért van,

hogy újra fölemelkedjünk. A XVI-ik században SnAKSPEREt, a XVII-ikben MiLTONt láttuk. Ezután a XVIII-ik század következik, az angol alkot-

mány

százada,

mind szónoki

mely mind irodalmi mveltséget, lángészt

ban gazdag. Ezt

is

illetleg

kitn

férfiak-

magas fensíknak nevezhetjük.

Spanyolország fensíkján egyházat látunk, Angolországén egy magasan álló szónoki széket.

De

elmondottunk-e mindent? Nem. A XlX-ik század kezdete, mint mindenki tudja, nem vala medd Anglia irodal-

mára

ezzel befejeztük-e a képet,

nézve. Itt

melyek ha

nem

is is

magaslatokat kell kiemelnünk, oly emelkedettek,

mint Shaks-

PEREÓ és MiLTONé, de elég hatalmasak

;

itt lát-

juk a csúcsot, melyen Walter Scott hbéri legvára emelkedik

föl s

melynek hátteréül Skót-

ország nagy hegysége szolgál sziklát,

fel-

végre

;

itt

látjuk azon

mely most az Aegeum-tenger hullámainak kalózok menhelyéül szolgál, majd az

közepette

Alpok völgyeiben rejtzködik gál lakúi

— ez Byron

Salamon F.

:

s

MANFREo-nek

sziklája.

Irodalmi tanulmányok. II.

O

szol-

82

Németország a középkorban gazdagabb volt, mint Anglia; mert emez nem volt képes egyebet mutatni föl, mint azon kellemes halmot, melyre

Chaucee

vezeti a canterbury-i

gét.

Németország

—

dek hegyet mutathat

föl,

melyet a Nibclungen

hsei népesítnek meg, kik a megtartják

mellett

Ezekben

látja

hskölteményét. ország

nem

volt

zarándokok sere-

korból egy vad mere-

e

barbár

Németország

lovagias szokások ösztönszertiségüket.

középkori

nemzeti

A

következ korszakban Németoly szerencsés, mint Európa leg-

több államai; igen hosszú utat kell tennie középkori

hskölteményének magaslataitól

addig,

mig

egy puszta téren át a legközelebbi hegyig érkezik,

mely a XVIII. századbeli ú'odalmi kerülte el figyelmemet, mikép e

életet jelöli.

Nem

sik a reformatió-

hogy ez a német szellemnek nagy s hogy Luther a biblia fordítása megteremte a német prózát. De e mozgalom

nál emelkedik,

lendületet adott, által

nem

tart

sokáig, s ez

emelkedés, mely Német-

ország irodalmának a XVI- dik század elég szo-

morú

síkján mutatkozik,

semmivel sincs kapcso-

latban: pusztáról pusztára haladunk a XVIII-ik századig a nélkül, hogy érezhetleg emelkednénk.

Ez idk

legnagj'obb költje

költ.

a bourgeoisie-hez tartozik, valóban és a

szó kedveztlen értelmében

kal s

néha

derültséggel.

De

Híns Sachs

;

tele

vele

van

polgári

jó tanácsok-

sohasem emelke-

83

dünk igen magasra. Ö csizmadia volt, s midn magasabb, patbeticusabb vagy komolyabb tárgyakig akar emelkedni, önkénytelenül eszünkbe jut

:

Ne

sutor ultra erepidam.

Ilyen, egészben véve, számos, de csekély kivétellel,

melj'ek

itt

tekintetbe

nem

jölietnek,

a

XVI- ik század Németországon, nem áll oly magasan, mint ugyanazon század Európa nagyobb részében. Ezután a XVII-ik századon kell átbaladnunk. Ez még szomorúbb és pusztább az elbbinél

is.

E

században

folyt le a

barmincz

tends báború. Németország vérben gázolva dott át egy

abboz basonló végetlen

Cseh- és Bajorország közt terjed

el, s

esz-

bala-

min

tért,

melyen 30

éven át folytonos barcz dühöngött, városok és a romjain kellé átbaladnia; és nagy fáradalmak után érkezett a XVIII-ik századig. Ennek civilisatio

körülbelöl közepén mintegy hirteleni rázkódásra

a sivatagból rögtön egy hegy ütötte

fel

magát,

mint egykor a Monté nuovo Nápoly vidékén. A német irodalom ez új hegyéiiek tetjén

állt

germán cserfa, mely alatt Klopstock foglalt helyet. Klopstock keresztyéni és nemzeti dalt zengett. Megénekelte a germán nemzeti dicsséget a

s

a franczia forradalmat.

Klopstock körében egy egész költi nemzedék csoportosul össze, kik ötven év alatt, egész irodal-

mat teremtenek. E dics tömegben, mint mindenki 6*

8Í-

Shiller

tudja,

és

Göthe

a legnevezetesebb egyéni-

ScHiLLEE lelkesül, heves szellem

ség.

éveiben e hévhez vad és durva elem

költi tehetsége

önmaga

s

Haramiák szomorú

is

ifjúsága

;

vegyül

;

de

folytonosan tisztul; a

erdején kezdi pályáját, de foly-

tonosan magasb tájakra emelkedvén, Teli Vilmos-

hoz érkezik az Alpok közé, mel3'eket egész nagy-

méltóságuk

ságuk,

nyugalmukban

és

varázsol

elénk.

Schiller mellett Göthe

magam

eltt látnám e

ismertem. Az általam fennállva,

kával

.

.

.

olympi Ott

kijelölt

fejjel s

áll

!

áll

.

;

férfiút,

.

.

s

mintha most

kit

is

személyesen

hegyen képzelem

öt

nagy homlomindenre figyel, tud-

szertelen

vágyó tekintetét nyugodtan jártatja körül

:

most a

világosságot tanulmányozza, melyre nézve sikertelenül igyekszik új elméletet fedezni föl

növényrendszert

:

itt

;

majd a

szerencsésebb, mert oly esz-

méket hozott be a tudományba, melyek abban el * aztán kérdre vonván, átértvén minden kort, azokat szemünk elé akarta állitni; de ez igyekezetében, mely egy emberre nézve tán igen is nagy dícsvágy vala, ki mindent állandó helyet foglaltak

*

Ö

minden a

állítá föl

;

azon theoríát, mely szerint a növény másiknak csak metamorphosisa,

része egyik a

rüg}-, levél, vii"ág, g;\-ümölcs,

nak csupa módosulata.

ág stb

egyik a másik-

Göthe

tudni akar, mindent átölelni és elöállítni,

szomorú indifferentismusba sülyedett. Csak isten tudhat így mindent átölelni

sorsa

;

midn

ember akarja hogy idöröl-idöre

az,

felfogni,

e szerepet játszani,

a legkülönbözbb

véleményeket kénytelen elfogadni. így járt Göthe a szellem éle eltompul s az erkölcstant ille-

is;

tleg

azon

oly

megy,

a mely

Göthe

utoljára

részrehaj latlanságig

rendszeresített

közönynyé

magas fokra

roppant látköre

jutott

fel,

de

volt,

fajúi.

e

honnan,

igaz,

hogy

csúcson

fagy

ural-

kodott.

Azóta a német irodalom

nem

tartja

magaslaton. Azonban a hegy oldaláról

magát

e

még nemes,

habár olykor bizonytalan hangok hallhatók, melyek izgalmas napokban élénkebbek

s

az azokat köve-

tökben gyakran mindennapiakká válnak. Most, uraim, mieltt Francziaországra men-

nénk

át, s

miután nagyobb vonásokban irodalma

alakulását rajzolnám, egy tekintetet kell vetnem az új világra.

lomról

Ez nem

állítottam

mely a tengerbl fiatal s

irodalma

sziget,

hanem

:

fölmerült. is

az;

mint a szláv iroda-

egész egy continens,

Ez

új

világ

nagyon

de civihsatiója, valamint

irodalma, mindjárt bölcsjében

egyfell

vallási,

másfell a nemzetiségi hatalmas érzelmek befos ezeknek köszönheti, hogy lyása alatt állott :

daczára azon anyagi iránynak, melyet e kiválóan

86

keresked szellem nemzet követ, s mindaddig, míg a nevezett érzelmek ennek belolyása alatt ki

nem

alusznak, az Egyesült-Államok irodalma

élni fog.

kezd

Ez irodalom már emelkedett fokon

fölfelé

él és

áll és

haladni magaslatára.

Térjünk most a franczia irodalomra;

s

itt

mindenekeltt kijelentem, hogy nemzeti hiúságból

semminem

csalódásnak

nem

tosan; úgy hiszem, méltányos

irodalmak iránt ságukból.

s

De nem

nem vontam ha mely

tévedek,

irodalmak közül egy sincs,

engedek tuda-

valék le

az

idegen

semmit nagymikép az

állítom,

oly kitartóan bírt

volna tetemes magasságán megállani, mint a franczia irodalom.

Mi a középkort

nem mutathat csak egy hetik,

föl

Dante

illeti,

egy DANTEt

volt;

melyet ha egy név

meríthetünk

is,

Francziaország az idsb, :

egész

Európában

de irodalommal dicsekeds

egy

remekm által ki nem

gazdag, habár hiányos de termé-

keny müvek dolgában, mert ezek termékenyítek

meg Európát a lovagkori elbeszélések egy mvészi hsköltemény is, de sok :

közt nincs vau, mely

nagy epikai szépségekkel, az epikai tehetség bámulatos kifejtése által vonja magára a figyelmet. Egész Európa megtelt velük. Angliában, Németországban átvették, s nyomról-nyomra lehet követni befolj^ásukat Spanyolországban a román-

87

czokig és Olaszországban Ariostóig, ki

el volt telve

azokkal.

Francziaország a középkorból nagy költészeti

Nem

úgy

a lovagi

dicsekszik

tüzhelylyel

pontosított

egyetlen

elbeszélésekben.

magunknak, mint

képzelb etjük azt

lángoszlopot,

össz-

hanem mint

egy kiterjesztett izzó parázs tömeget, mely minden

más európai irodalmat

fölmelegít.

S hogy

vissza-

azon hasonlat-körbe, melybe a többi irodal-

térjek

makat

a

beillesztettem,

lovagköltészet úgy

nem

hegy tömeg, melybl gel egyetlen csúcs

is

;

föl

elttem, mint nagy

vál ki különös festiség-

de a hegység hatalmas,

tömege egész Eurójjában és keletre

középkorbeli

franczia

tnik

délre, éjszaki-a,

nagy hegylánczokat bocsát

középkori franczia irodalom.

A

s

nyugatra Ilyen a

ki.

középkor után, a

XlV-ik és XV-ik században, mint európaszerte mindenütt, róla,

lefelé kell szállanunk, s

hogy kopár síkon

nem

tehetünk

a XVI-ik századot Francziaországra nézve nevezhetjük középszernek bel- és vallásos

De sem

kell folytatni utunkat.

;

egymást érte a vihar,

háború és a rendetlenség. Fran-

cziaország fölnyitja szemeit, Olaszországra

s

onnan

az azon átszivárgó hajdankor emlékeire veti azo-

kat «

;

ekkor tnik

föl

a szép franczia építészet

újjászületés*) szobrászata.

kozik

ily

A

költészet

nem

kedvez fényben. EoNSARDot

hajdankor fénye, egészen arra

s

az

mutat-

elvakítja a

felé fordul,

de csak

88 viszfényét fogja

Eabelais

és

a

föl. Késölib a gúnyosan nevet mosolygó Montaigne tnik föl.

E három s

sok

alak, a hajdankoriak utánzása daczára, mások, kik köröttük állanak elég szép

csoportozatot képeznek azon nagy hegyen, melyre

emelkedtek.

A mi Francziaországban

a XVII- ik századot

nagysága példabeszéddé

Csak Anglia irodalmában látunk XVII- ik századot, hol az Mtlilleti,

TONával dicsekszik

:

vált

MiLTONnal,

.

.

ki

.

egymaga

is

A francziák egy MiLTONéhoz hasonlítható mvet sem mutathatnak föl de öt kivéve, aligha

sok.

;

képesek volnának az angolok más írót mutatni a francziák e korbeli nagy embereivel mérkzhetnék. S ha a XVII-ik század második felében élt DRYDExt veszszük is, ez tragoediáiban több-

föl, ki

nem

nyire a franczia írókat utánozza, és pedig

nagy

szerencsével.

így Milton nagysága daczái-a, a francziák XVII-ik százada nafiynak marad. Olasz- és Spanyolország nem is versenyez; Németország hallgat

;

ellenben Francziaország e századra, e ketts

századra büszkén tekinthet, mert abban

ketts

tett, ysigy a tizenhetedik század nyelvén szólva,

ketts Parnassust láthatunk egyik a Richelieu, másik a XlV-ik Lajos dicssege. Egyikben azok :

állanak, kik jellemükkel és tehetségükkel a század

els

felét;

másikon azok, kik annak másik

felét

::

89

be.

töltik

Eacine

E a

áll./

embere

"e

tet egyikén Corneille, másikán XVII-ik század minden más nagy líét dics egyén körül csoportosul

össze; de az

id

rövidsége és e férfiak dicssége

hogy ket elsoroljam. ki magasan és kényelemmel jár az emberiség felett s annak gyönfeloldoz a kötelesség alól,

Nem mutatom

föl

sem MoLiÉREt,

LAFONTAinet, ki Versailles

geségeit figyelve nézi,

mesterkélt árnyaiban a természet költészetét keresi.

Csak két férfiú iránt akarok figyelmet ébreszteni egyik Pascal, ki a legmagasb liegyfokról legmé-

lyebbre

úgy is, mint mondják, mélységbe félelmesen

tekint, lábainál

tátongó mélység pillantott

állt

e

s

E

idrl-idre.

mélységtl nem tud

megválni, néha szédülés fogja

el s

már alábuk-

ha a közel lev hit szikláját nem ölelné át, másik tetn derülten nyugodt alakot látunk

nék,

A

ez BossuET, ki egy hasonló magasságú, de

oly viharos

emberi nemzet útjára függeszti lábainál látja elhaladni

—ö

írja

tekintetét,

meg

Francziaországban a történelem

E alább

két kell

nem

tetrl nem a mélységekre, hanem

csúcsú

;

de

nem

legelször

philosophiáját.

magas XYII-ik

szállanunk

az azt

század

után

helyeselhetem a

kegyvesztés azon nemét, melybe a XYIII-ik század

kezd

esni.

törekedni,

Soha sem kell annak megalázására mi valóban nagy, pedig a XVIII-ik

század, tévedései daczára

is,

igen nagy volt. Ezt

is

90

magas nagy

csúcscsal jelképezhetjük. Népessége

és

is

elég

szép társaság lakja. Megengedem,

elég

hogy e társaság néha vegyes, s hogy az égö és gyanús vidéken számos apró ház és sálon van,

mely hasonló hozzájok; de e XYIII-ik században vannak köztiszteletre méltó házak is. Három várat fedezünk föl azon, melyek tulajdonosa három nagy, valóban nagy ember egyik Montesquieu, ki húsz :

tanulmány után a kormányformákat hasonlítja össze, s bámulatos részrehajlatlansággal, mely ritkaság azon században, vonván következtetéseit, évi

végre Aristoteles és Polybius

meggyzdésén találja

megnyugvását.

A másik tet, leirja

ját,

mint azt eltte senki

szellemével, föld ját,

várban Buffon vizsgálja a természe-

az élö lények szokásait, életét, külalak-

bens

mely mindig

rétegeibe

s

jó

sem

ú'ta

elre

le;

járt,

átható

behat a

megveti azon földtan alap-

mely mai fejlett állapotjában is elismeri, annak ö épen oly nagy természetvizsgáló, mint

erejét;

remekíró.

A tet lyal

harmadik vár ablakában egy átható tekincsaknem kárörvend mosoly-

öreget látunk, ki

néz az emberiség tévedéseire

;

ki szerencsét-

lenségre csak Yára ablakáról nézvén alá, elég tisztán,

mi közelében

van,

s

nem

gyakran

látja

nem

veszi észre az élet valódi oldalát, ki igen elvonul-

tan

él

a nsigy tömegtl, igen nagy úr arra, ha

91

szabad így fejeznem ki magamat, hogy a történetet Voltaire szánakozással

helyesen bírja fölfogni.

mindazon korokat, melyekben a mveloly túlfinom, mint azon korban, melyben él; s sokkal kevélyebb, semhogy ismerni óhajtaná az emberi dolgok nagy részét. Szerencsére azonban becsukja ablakát, hogy Zaire vagy Calais véddméhöl egy-egy jelenetet írjon meg. nézi le

dés

nem

De van

e

hegyen más egyén,

gazdag, hogy vára volna

ez

:

ki

nem

maga-

eltéved a sziklák tömkelegeben, de folyvást

sabbra kivan emelkedni testi,

mind

lelki

;

oly

Rousseau. Gyakran

gyöngesége (értve mind

gyöngeségeit), a

hség

évei

és

súlya, a csalódások és betegségek daczára fárad-

hatlanúl

megy tovább

és

mindig

fölfelé

;

néha

megáll, hogy egy-egy virágot szakítson, a következ

pillanatban posványba lép, de útját mindig folytatva emelkedik

halhatlanná

A

s

végre azon tetre érkezik, melyet

tett.

XVIII-ik

század e magas hegyen, be kell

vallanunk, hogy nagyrészben azok hibája miatt, kik lakták és mívelték, gyakran nyira,

tének.

hogy végre rajok omlott

E

s

ln

aláásva auy-

mélyébe temette-

mélység a franczia forradalom, mely a

XVIII-ik századot a XlX-iktl elválasztja.

A

XlX-ik század Francziaországbau, ha

csalódom,

már azon magaslatokhoz

tartozik,

nem me-

lyek messze emelkednek ki a térség fölött. Nekünk,

92

e század embereinek,

kötelességünk a lehet leg-

magasbra emelkednünk,

meg

ha arra

s

születtünk,

nevünket valamelyik zugba a sziklába vésni. Most, midn a századnak épen fele kell

kisérteni,

útján

vagyunk,

irányt,

mely

tetöjét,

felé

megmondanunk

lehetetlen

haladunk,

kijelölni a

s

az

magaslat

melyre följutni rendeltetésünk.))

Ezzel bevégezzük Ampere rövid vonásokban adott rajzát, mely sége,

mint a

nem

annyira a vizsgálat mély-

f jelenségek megtestesítésének érde-

mével dicsekedhetik.

-

—

Ha

irodalmunkat ismeri,

kétségkívül bele foglalta volna rendszerébe, s

magas szempontjánál fogva

oly hosszan

habár

nem

is

értekezendett felöle, mint más, nagyobb irodalmak-

valószín,

ról,

legalább általánosságban érintette

volna.

De ha

szintén ismerte volna

minben

rövid megemlítésnél, érinté, eg)"ébbel

nek.

nem

tán egy oly

a szláv irodalmakat

hízeleg vala büszkeségünk-

az újabb kor egyes irodalmi termékeit in-

kább azon bölcseimi ismertet,

rend

is azt,

honnan

világnézletek

és erkölcstani

az

azokl)an

szempontból

feltn

fensöbb

magasságát lehet mérni,

s

honnan s a mozgató bels erk, az érzelmek fenségébl Ítéljük meg. azon magasból néz szét, hova Dantéí és Mila költök eg3'éniségeit eszméik

TONt helyezi. Miért tartanok csonkának eladását azért, mi-

93

az oroszról kicsinylöen beszélt,

TONt Shakspere magasságára

meg sem

emlékezett

hü maradt

jához

következetlenség

a

mely nem világra

Nibeliinfitnt,

leteket,

hanem egy nemzet hajdani

egyszerséggel foglalja magában, az

magas

ö

szólt,

míg MilOssiANról

mindezekben szempont-

'?

;

s

emelte,

hogy a

Ha

nem

magyar, se a svéd irodalomról

vei se a

midn

állásjôntján

csak az, szóló néz-

életét egész

megemlítette.

maradnánk, igen

rövidbe foglalhatnék össze a jelenkor irodalmainak ismertetését,

dottakhoz

mikéjí az általa elmon-

s valószinti,

igen

kevés

hozzátenni

radna. Irodalmunkban Vörösmarty,

valónk

Petfi

ma-

csúcsa

mellett Arany Jánosról ép úgy kellene hallgatnunk, mint Ampere hallgatott OssiANról, s kell

vala

hallgatnia

Walter

a

ScoTTról

az Alj) hegységek,

Nihclumjcn-x'ól is.

és

tán

még

Költink csoportozata nem

hanem

a

másodrend Kárpá-

tokhoz volna hasonhtható, melyeknek aljában és öblében csak egy maroknyi testvértelen nép lakik.

Zalán futása minden rémeivel együtt inkább mint magaslat, mert se a néphitben se skori mondáinkban nincs annyi alapja, hogy chaos,

szikiázatnak vehetnk.

Azon

ázsiai

jellem tüne-

mények, melyeket költeményeiben gyakran látunk, széjjek,

de csak tündéries délibábok. Legmagasb

s

szüárdabb tetje Cserhalom és Eger, melyekben elejétl végig a nemzeti büszkeség kardcsörgetését

;

94 halljuk

a daliás leventék határozatlan körvona-

s

lait látjuk és itt-ott

egy-egy

ségü virágbokrétát. bájjal,

A

gyönyör

eleven frisse-

szerelem kimondhatatlan

gyöngédséggel és gazdagon van ecsetelve

de általános világnézlet tekintetében Yörömarty alább állana, mint Camoens. Petfi haragos vulkán,

mely nem egy nagyobbszerü mben, hanem apró lyrai mveivel azon amerikai vulkánokhoz hasonlítható, melyek számos kisebb kráterükön nem tiszta lángot,

Ampere

hanem

azzal együtt füstöt

is

szórnak

irodalmunkban azon bérezés meredek sziklákhoz hasonlította volna, melyek a hegy-

ki.

aljáról

öt

az alföld tengersík vidékeire tekintenek,

honnan Petfi

sas-lelke azt beszárnyalja.

Ennyiben, a franczia tudós modorában készen volnánk amagyar irodalom topographiájával.Lássuk saját szem-pontunkból

Mi a

irodalmunk

munkat. Még VöRÖsMARTYn és

fejlési

menetét.

külföldiek utánzásával kezdettük irodalis

meglátszik a görög

római klassikusok utánzása, habár jânaszai

nem Endymionhoz,

szerelme

Nymphákhoz ln többé intézve. tunkba,

s

nem Daphne

és

a

visszament mul-

több lelkesedéssel, mint egyszerség és

hséggel, több jâthossal mint alakító tehetséggel énekelte a orégi dicsség » napjait és hseit.

Petfi

egészen meg\'eté a classicusok utánzását,

részint

s

ösztönszerleg, részint a jelenkor nemzeti költi-

nek

j)éldájára,

saját

népünk gondolkodása,

érzü-

95 léte kifejezésében kereste

a valódi költi nagysá-

Az út tulajdonképen költink

got.

némileg számára

jelölve,

sével s az ifjú hevével

úttá

nem

s

által

ki volt

is

ö a férfiú megg3'özdé-

merészen indult meg a még

Petfi azonban multunk-

vert csapáson.

sem teremtett, s általánvéve népdalaink és népmondáink mai napi állását képviselte, lyrájában és János vitéz- éhen a néprege, melyet nálunk Tompa bányász ki költészete számára, még többet ból mit

;

is

várhatott volna tán PExÖFitl,

de balladákat és

mondáinkból vett nagyobb költeményeket, nem tudjuk várhattunk volna-e tle, annyi

történeti

—

bizonyos, hogy fennmaradt költeményeibl ezek

hiányzanak.

Arany nem használja mveiben azon eleven színezetet, melyet Vörösmarty használt; de midn népünk mondáit dolgozza föl, a természetesség, a

hség

utánozhatlan színével

fest;

nem

oly pazar a hasonlatokban, de alakjai plastikailag,

megtestesítve állanak, és szetes is él

nem

szinj)adi,

hasonlatokkal, képekkel, de azokat vagy azok-

hoz hasonlókat liusban.

nem

találsz

Nyelve eredetiség

fölülmúlja PETÖFiét,

s

Homérban

amaz

jóval

mvészi

nem

mi a

illeti,

s

magasan

mindkét említett költtl, st költinktl, nyelvmaradványainktól és

fölött.

összes régi

és Virgi-

tekintetében

csupán ösztönszer fölhasználást áll

de termé-

mozdulatokkal mozognak elttünk; Arany

96

a néptl örökölte emelheti.

A

mind

mi nyelvének

azt,

erejét

két Toldi és balladái ezenkívül

m-

vészi kompositióra nézve kétségtelenül verseny-

társak nélkül állanak irodalmunkban. Végre, mit

legfbb szemj)outúl tekintendünk, népünk tét,

PETFin

gondolkodásmódját,

sem

annyira lelkében, és azt senki sem képes

bírja

annyira megtesítve

állítni

elénk minden szóban,

mve

minden fordulatában

Hogy

e részben tetpontot értünk-e,

juk,

érzüle-

kívül senki

— annyi bizonyos,

és

minden

ízében.

nem

tud-

hogy j^rózában, habár a

verses költészet átalakulásait nagyjában követtük,

nem

állunk távolról

mikép jelen életünk

ott,

is

vagy múltunk oly hatalmasan legyen rajzolva,

mint versben. Fáy Antkás Kisfaludy Sándor, Jósika, pályája kezdetén Vörösmarty korát kép:

viselé regényeiben.

Eötvös Falujefjyzöje a legjobb

maga

de

rajz közelebbi életünkre,

e

m

ü'ójának

költészeti szelleme nincs annyira áthatva néjjünk

szellemétl, mint

Petfi

és

Arany Kemény híven

ecsetel történetünk életébl,

;

de tán nyelve ellen

tehetünk kifogást; Jókai néjmnk szellemébe mélyebben van avatva,

s

leginkább volna tán hivatása

prózában követni az irányt, melyet az elbeszél verses

nemben Arany

képvisel;

tastikus rajzai, másfell,

hoz nyúl, a eltévesztett

de egj^fell phan-

midn történeti tárgyaink-

könnyelm velebánás által elhibázott, mveket ad. Ha híven és igazán raj-

07

zolná jelen ós múlt életünket,

mvei

valódi bel-

becscsel 8 világirodalmi érdekkel fognának' bírni.

Ez egész legni,

fölötte rövid rajzzal

senkinek híze-

senkinek érdemeire árnyat vetni

nem

akar-

tam hanem csak a szempontot akartam kijelölni, melybl a jelenkor irodalmainak fejlése tekinthet. Látni való, hogy szempontunkból az, mi Ampéee ;

szempontjából alsóbb fokon

állt,

legfölül került.

Minden ma él nemzet irodalmának ftörekvése, annak szkebb körébe vonulván, életét érzelmekben, tettekben és alakokban állítni elénk. Mi népünk érzületének visszatükrözésére népdalainkon és népregéinken kívül, több költ müveit melyek azt kisebb-nagyobb terjehséggel rajzolják a jelenben, vagy teljesen igazat szólva, a közel múltban. A mi történetünket és skori mondáinkat illeti, amaz a mutathatjuk

delemben

föl,

és

regénytl, ezek verses költeményeinktl várják dolgoztatásukat,

s

miután haj dánkor unk még

ladákat sem hagyott fenn,

föl-

bal-

a verses költészet e

részben sok nehézségekkel küzd.

Mind

ballada- és

költi beszély-, mind regényíróink, ha multunkból veszik

tárgyaikat,

nemcsak egy

történetíró

fáradhatlanságával kell önerejükön, csaknem min-

den kalauz nélkül, felkutatni krónikáinkat, hanem

mi

töb^, nekik kell a színezetet, a

got

is

által

megfelel han-

költi ösztönszerüséggel feltalálniuk, mely

annak jellemet

Salamon F.

:

és

költi


II.

életet

adhatnak. '

98

Arany s

föl,

e részben

már

több

mestermvet mutathat

remélhetleg többet

fog fölmutatni. Ke-

is

gényt illetleg Kemény nagy krónika-ismerete

mvészi n^'el

s

földolgozása több becses történeti regény-

gazdagíthatja irodalmunkat.

Egész Európa irodalma a görögök és rómaiak utánzásával

született

Késbb

újjá.

irodalom a másikat utánozta.

E

egyik újkori

kölcsönös és több-

szörös összetett hatásokat vizsgálni óriási föladat volna.

A

kölcsönös hatásoknak, mint els pilla-

natra hajlandók volnánk hinni, mindig többszörö-

zdniök

kellene,

miután egyfell az eurój)ai irodalkezdenek fölmejrln i,

mak mindig számosabban

másfell mindegyik közelebbrl kezdi ismerni egymást. E számtalan különböz elem vegyülete valódi chaost állítna elénk.

De ha közelebbrl nézzük

a tárgyat, úgy látmikép a kölcsönös egymásba vegyülés tüneményei helyett az egész mindig nagyobb tisztaságban áll elttünk. Mert minden néj) költinél

juk,

általánossá vált a törekvés saját egyéni kül- és beléletét testesítni

meg,

s

a világirodalmi mübiró-

ság eltt a nagyobb költknek

is

azon müvei be-

csültetnek leginkább, melyek egyes népek érzületét,

gondolkodásmódját legjobban tükrözik el. így a világbölcs

GöTHÉt a francziák nem a philosophiánagyobb gonddal írt Meister

val teljes és tízszerte

Wilhelm,

hanem

IVerthcr

szerzjének nevezik;

99

mi benne híven mely nagyobb értéknek tartják, mint

Faustot Gretcheii -ért és a német

festi

történeti kép,

klassikus Ipldgeniája

A

azért,

vagy

Békanger

francziáknál

a

h

becsülik; Egmontot,

életet,

Torquato Tasso-ját jóval

nagyobb, mint

Lamartine, habár ez utóbbi nagyobb világszellem-

nek

látszik.

Mindezen példákban nem egyesekrl akartam szólni,

hanem inkább

az általános irányt kijelölni.

A

nagyobb költök nem csui^án nemzeti tárgyat

is

állithatnak elö,

lett

de egészben véve azon irány

túlnyomóvá, mely a költészetben az ideál he-

lyett valót követel tartalmúi.

Nem

kellenek

nekünk

egyik vagy másik bölcsel költ kényleges maxi-

nem

mái, tásai

:

kellenek ez vagy

mi minél több

amaz érzelemre buzdíkülönböz

eredeti alakokat, a

népeknél oly nagy változa-

égaljak, viszonyok és

tosságban mutatkozó érzületet, gondolkodásmódokat akarunk látni,

s

minél inkább saját népére és

érzületére szorítkozik a költ, minél jobban állítja

el

népét, annál több világirodalmi becscsel bír-

nak munkái.

Nem

kívánjuk, hogy a költ az egész

világhoz szóló próféta legyen, hogy nézeteit papolja. Állítson

egy nép életét

el

—

egyéneket, mutassa s

érzelmeknél sokkal becsesebb dolgot

mind nak,

saját nejéének, ki kilépett

hiven

fel

az egyéni maximáknál, vagy

ad

kezébe

mind pedig a philosoph-

az elvontság kopasz

négy 7-

fala

100

közül

s

a \ilágon

tatkozó nemzeti és

meg

ezer

leteket kezdi vizsgálni.

ezer alakban

eszmeköröket

faji

mu-

és világnéz-

Az irodalmakból többé nem

csak egy Dante, Milton csúcsát akarjuk mcghá-

múlni,

hanem

tanulmányozni.

a népek bel- és küléletét akarjuk így

a vücKinézlctet

készen megadva tlük,

hanem

nem

csak

várunk, melyek összefoglalva magasb

várjuk

anj-agokat

rend

világ-

mint melyek egy költ vagy elvontan gondolkodó agyában születhetnek. Mi, ha képekben akarnánk beszélni, nem henézletekre vezetnek,

gyekhez hasonlltnók az irodalmakat, hanem a növényzethez. Minden vidéken

nem

azon növé-

nyeket keresi a vizsgáló, melyek idegen égaljról

hanem melyek ott a föld, az más viszonyokhoz képest nnek, a vidék

ültettettek át,

égalj s

valódi

bennszülöttei. Legszebb része e növénytannak

mely a növényekbl a

föld

légre következtet vissza.

is,

minségére, a környez

KÖNYVISMERTETÉSEK.

BÉLA.* 1854.

BuLWER könyvet

ír,

szerint

«ki

egy

maradandó

becs

az emberiség legnagyobb jóltevoi közé

számítandó)).

És ez épen nem túlmerész állítás. Oly könyv, melyben egy szellemi élet egész belvilága, a valóból és gondolkodásból fogamzott világító

eszmék,

mvészetben ragyogó képmintegy tüzjjontba vannak összeszorítva, a

a szív melege, vagy a zelet

naphoz hasonlítható, melyet a

sajtó által

minde-

nütt láthatóvá tévén, egy egész nemzet jelenkorát

vagy elbájolja. könyvek egy nemzet nevelésének lényeges

bevilágítja, fölmelegíti

A

kiegészít részei. Korunkban nemcsak az élet bír fejleszt

'•'

Két

hatalommal a

Ii'ta

kötet.

lélekre.

Bármelyik müvel-

Irínyi József. Pest, IMiüler Gynla bizománya.

104

tebb egyén szellemi életében a könj-vek nevezetes szerepet játszanak,

kör

sebb

belélet e

A

s

a magasb eszméket, a széle-

érzelmeket csaknem kirekesztöleg

tzpontjai élesztik és gyújtják meg.

könyvek a köz-

kozásait

a

csaknem

és

állapotját

s

magánélet számos

helyettesítik.

Sok

foglal-

tanban

mert

fölöslegessé tették a tanszékeket,

tanítóink.

Az

erkölcs- és jellemtisztaságban a leg-

jobb tanácsokat adják

:

gyakrabban folyamodunk

hozzájok, mint apáink vagy barátainkhoz. Bánat-

ban nem hasztalan keresünk bennük rokonérzetet vigasztalást, midn anyát vagy gyöngéd

vagy

tlünk a

testvért

sors ekagadott;

ki

a

kedély

vagy szenvedélyek megtestesítésében keres kozást vagy lelki tápot,

bennük

föltalálja

szóra-

a szín-

padot.

De sok lenne mindent elsorolnunk, mi hü

adhatnánk azok

fogalmat

által

hatá-

általános

sáról.

E mukra

hatás

nem

enyészik

el

a jelenkorral, szá-

örök életet biztosít ugyanazon

mindenütt láthatókká hoz tartoznak, a

teszi.

ttíplálás

veszítenek magukból.

sajtó,

mely

Mivel a szellemi világkövetkeztében mitsem

Az anyagi világban csak a

lánghoz hasoulítnak, metynél bármennyi egyes világ gyújtassék,

Történelmi ságúak.

nem

homályosul.

szempontból

rendkívüli

fontos-

105

Nagy könyvtáraink hasonlók földünk átalaku-

A

lási rétegeihez.

jára

történész a földvizsgáló példá-

sorban vizsgálhatja minden kornak hátra-

itt

hagyott emlékeit, melyek fokából,

nyomán annak

az irányeszmékböl,

fejlési

valamint az akkor

tenyészett életbl eleven képet bír alkotni

ma-

gának.

De valamint a

maradványok közül azok legérdekesbek s tanulságosabbak, föld rétegeibe rejtett

ipelyek a legfejlettebb teremtmények testidomait

mutatják ejtik

föl,

melyek nemcsak az avatatlanokat hanem a szakértnek legtöbb s

ámulatba,

biztosabb fogalmakat adnak lettebb

élet

— mivel — úgy az

minél

fej-

volt a lény, létele annál több mellék-

körülményeket

föltételezett

emberiség

múltjával foglalkozó inkább a bizonyos tekintetben kiváló

jellem

és

ép fejlésü

mveket

melyek a kor eszméibl táplálkoztak tára forrott vagy lelkesült szellemi

és

keresendi,

egy

ertl

tisz-

nyerték

idomzatukat.

mveket fog valódi könyveiknek isA többit másod fokú tanúknak tekinti. Az

Csak üy

merni

el.

irodalom nagy része hasonlít a földtan mészrétegeihez,

melyekrl tudva van, hogy csupa éllények

maradványai. Apró csigaházak milliárdjai képezik azokat,

melyek

azonban úgy összetömbösitvék

(conglomeráltak), hogy fejlett példányt

nem

bír megkülönböztetni.

A

nagybani

szemünk

mködés

!

106

itt

bámulatra ragadhat ugyan, de inkább az

telen,

mint az érz

Az

lyesítik.

és

mozgékony

egymáson

szintúgy hegyekké tornyosulnak, egy

teremtés tüneményei

s

melyek

polypok,

élödö

élet-

világot szemé-

alsól)l)

életrl, virulatról

rend semmi

fogalmat sem kéjDesek adni.

De

hagj-juk

a hasonlatokat

el

Elég hozzátennünk

,

hogy mi az élsdi

elmeszüleményeket

fejletlen

nem

és

tekintjük köny-

veknek.

Mi

tisztán

kinyomott jellem, tenyészet- és

gyümölcsökben gazdag mveknek adjuk e nevet, melyek a jelenkor elevenítésére s az utókornak érdekes tanulmányúi szolgálhatnak.

Sokan fogják ezt túlzott követelésnek tartani. Sokan fogják mindezt úgy érteni, hogy mi csak a

mveit

lángész

Nem fokait

akarjuk elismerni.

szeretjük az emberi tehetség

akarnók eldönteni: mi a lángész

s

különböz

Ha

osztályozgatni és elnevezni.

mi

csak azt

a tehetség"}

soha sem volnánk képesek a hatán'onalat vonni, vagy

közbees

osztályzással

segítni

el-

ma-

gunkon.

E

kérdést hagyjuk másoknak.

meggyzdésünket sokkal nagyobb

mondjuk

ki

részében van

,

Mi csak azon hogy az írók

meg

a képesség

valami maradandó becst, valódi könyvet

mint sokan

hiszik.

írni,

107

Nem

képesség,

hanem föltéve a kitartó munkát,

egyéb hiányzik náluk,

s ez

az önismeret.

Tehetségeik és fejldésüktl idegen téren ter-

mészetesen csak sínl élet veket képesek elállítani

;

s alig középszer mmíg ha oda fordítanák

munkásságukat, hol szellemi vagyonuk

által

a hivatás kedves érzete

föld elkészíttetek s

a

által

éltet lég környezné, dús termékenységnek indul-

nának.

Ez önismeret,

nem könny

saját

e

föladat

;

út föllelése

általában

de a köz-, valamint önérdek

tekintetébl oly fontos, hogy annak keresésében áldozatoktól

nem

kell visszaijednünk.

A

jelen és

múlt számos férfiai késn lelek föl valódi hivatásuk pályáját. Hogy hosszadalmasak ne legyünk, csak pár példát hozunk föl Cromwell negyvenkét éves :

korában kezdi hadi pályáját, Cooper (egy

kitn

angol költ) ötven éves korában, Kousseau szintén

késn

kezd

írni.

Az egyszer

föltalált

úton a haladás, valamint a

nem nehéz, st nevezetes, mivel a siker és új meg új diadalok az ert lankadni s a kedvet közönyuyé válni nem engedik. Ez utat kísérletek nélkül föllelni gyakran nem

kitartás

sikeri. Ki kísérletet tesz, csak azért teheti, hogy

okuljon belle.

De

a kísérlet hogy szolgáljon tanúiság gya-

108

nánt,

ha ez szinte igyekezet nincs szinteséggel

viszonozva? ha nincs az irodalomnak egjênes-

sziv

mindent elmondjon, a mit meglát, s semmit se hallgasson mi a nagy érdek elmozdítására szolgálhat? barátja, ki

fontolás után igaznak el,

E barát a józan, egyenes kritika. Ha ez és az irodalom között nincs meg bensbb

solidaritas,

ben tapogatódznak, úgy a közvélemény ként

útra vezettetik

....

Az elttünk fekv kisérlettev egyenlen valamint a

nem

Ez utóbbi épen

nem

könnyelmvé

méltóságát,

elfelejti

a leg-

valamint az írók örökös sötét-

m el

is

lassan-

lesz s tév-

nyilván kísérlet.

Minden

lehet készülve a sikerre,

sikerlésre.

eset a hatni és tanulni akaró eltt

lehet csüggeszt.

Ez épen

annyi,

st

gyakran több tanulságul szolgálhat neki, mint a sokszor elbizakodásra csábító tapsok és koszorúk. Mi, kik az igazat eltitkolni vagy palástolni

minden esetben károsnak tartjuk, nem vonakosikeretdunk kimondani, hogy a feutczímzett

m

ien kísérlet.

Ez oly mondanánk

tárgyilagos

közvélemény

E

maga

is,

is

igazság, mit

a dolog

elég világosan

s

ha

ki

nem

ezen esetben a

kimondana.

kimondás azonban elttünk, valamint a

gondolkodó

író

eltt,

közönynj'el tekintend.

csak

mellékes

dolog

s

109

Egy késbbi mü, mit várnunk a szerz

irói

könnyen feledette teendi az els kisérletet, és ha föltalálandja azon tért, melyen szelleme biztos utat vehet magának, kétségkívül megírhatja saját könyvét. De, ha részreszorgalma

följogosít,

meggyzdésünk nem mer csalódás, e könyv nem leend regény, vagy akármely kölhaj latlan

m.

ti

Szerz Béláj áha,n tehetségétl idegen téren á\l. Az alakító tehetség, mi az eszméket megtestesíti,

csonttal,

mokba, az írói

izmokkal

élet

látja el,

tehetségben

is

Az tét

mi egy

állítja

történet-

—

létezik

jele-

el, sehol sem

mvében.

elbeszélés

valamint

okoskodásait ido-

nagy adagban

netekben, csojjortozatokban

mutatkozik

—

tüneményeit

a

varázsa

bonyolítás

és

sem.

Az érzelem,

e

nem

titkát

minden költi

m

bírja,

mvésze-

fejlesztés

lelke,

még

helyenként sem ragad meg.

Mindez

és

még számos

egyéb hiány

is

fentebbi állításunkat, mit hasztalan lenne

igazolja

elszám-

lálnunk.

E

m

azt mutatja,

mikép szerznek az eszmék

mezején van valódi hazája

—

s

ezen

mködve

kell

valaha megírnia könyvét.

E

mbl tisztán kitnik az okoskodások iránti

elszeretet.

—

Hogy

az untató hosszadalmasság.

110

melyre nyújtatnak, egy regényben helyén kívül

van

s

épen

ezt

nem

ajánlatossá,

teszi

csak

érintjük.

De bvebben kell szólanunk az okoskodások minségérl, mint melyek iránt szerz különös hajlamot árúi

el.

Mi azokban elismerjük újkorunk azon szellemét, mely az élet minden jelenetét, st százados szokásainkat

is

elemezni bátorkodik. Okoskodásai-

ban gyakran merész függetlenség

s

önálló gondol-

kodás nyilatkozik.

De ugyancsak jelenkorunk jába

Gondolatai

esik.

Ha mások önmagáé

A nek

nem

egy másik hibá-

tartanak egyensúlyt.

Ítéletétl független, gyakran

elfogult

mellett.

merész állítások önkényesekké válnak, mik-

szilárd alapjok nincs.

újdonságán, semmint

Az eszméknek inkább

azok

igazságában

szeret

gyönyörködni.

Ez irány a másikkal, mi nyilvánul

s

e

mben

a vizsgálási hajlamban

több helyt

áll,

merben

ellenkezik.

Az író nagy hajlamot mutat a mysticismusra. Több helyt fordul el müvében, st a mesében fontos szerepet játszik a delejezés.

ben mily szerepet játszik vagy

kivételes,

azt

megállapított tények

nem

s

Hogy

mennyiben

az élet-

általános

annyira hely, mint a

szkében nem

vitatjuk.

111

De szükségesnek

hogy

tartjuk megjegyezni,

sem a költ sem a gondolkozó nem

szorult e cso-

dák fölhasználása és tárgyalására.

Mi a költt illeti, bebizonyult, hogy magas mvészete nem szorult bármin machinákra, hogy hatását vagy önméltóságát emelje.

A

gondolkozó, ha figyelmezett korunknak az

igazság útján való folytonos és biztos haladására,

minden nyomon beláthatá annak titkát. Az egész igen egyszer és abban áll, hogy a legnagyobb gondolkozók és vizsgálók nem nagy ugrásokban és távolban keresik a haladást.

A

nem

lan rengetegének titkait

szen kitalálni. Az említett, épen sereg lépésrl-lépésre

készíti

eltt az utat a föllegeken sekre.

A

természet járat-

igyekeznek meré-

s

felül

nem gyáva

had-

egyengeti

maga

emelked Alpe-

haladás lassúnak tetszik, de gyakran

egyetlen lépés a legnagyobbszer és mosolygóbb kilátást

meg, honnan egész eszmebiroda-

nyitja

lom egyetlen

pillanattal belátható.

addig haladnak, míg csak benne végeztével kevéssel

E

vissza

látunk

siker

óriási

szilárd

öntudata

s

annak azt egy

megépítni.

biztosabban

gyakran

melytl a

nem

kész úton

más teendt, mint

tovább minél

továbbépítés

igényel,

zik

nem

A

tart,

s

munkát

a kitartás

ijed.

Annyi érdekes, a természet annyi csodája léteközelünkben, hogy nincs miért kalandokra

11-2

indulni

ki,

s

mindig gyanús az oly kutatónak

egyedül az igazság iránti lelkesülése, a

ki

azokat

keresi.

Nemcsak a delejezésnek fölbozásában, hanem a szerz egy másik kedvencz tárgyában

látszik a

is

meg nem engedhet

tévesztett és jelenkorunkban

gondolkozási irány.

Az elttünk fekv

mben

azon eszme

getve van, hogy nemcsak az ész, is

föltárja

sejtelem is

hanem

is fejte-

az érzet

elttünk az igazságokat. így szerinte a

más mystikus

s

érzeteink

támaszkodhatunk. Kevés

józan,

vezetésére

kevés

valamennyire gondolkozó ember van, tan ferdeségét,

lássa

e

Azért

annak

s

ki

csak

be ne

mer

alaptalanságát.

nem

bocsátkozunk,

tárgyalásába

csak annyit jegyzünk meg, mikép ez irány szerfölött veszélyes.

szavezetni a eloszlatni

Ez legegyenesebben igyekszik viszmelynek ködét némileg

babonái*a,

századok

közelebbi

a

aunyi értelmi

napjára volt szükség; behálóz azon lánczok közé,

melyeket széttépni annyi küzdésbe

s

áldozatba

került.

De

az igazság

hála

nek, ott állunk, mikéj) oly

más ily

tekintetben

merben ú"ó

ilv

—

sem képes hatást

kényleges vagy

tanokat hirdet, ezek

Az

mindennapi gyzelmeikönw, fként ha az

által

tanok

tenni,

—

meg nem

mely

alapított

önbecset rontja.

által

minden gondolkozó

113

ember eltt veszt hitelébl, míg a közönség

nem

föl

világosúlt részét tévútakra vezetheti.

Valamint az eszmék terén

mköd

szerz,

úgy az igazság érdekében e megjegyzést kötelességünknek véltük. Vajha e szk körben csak megpendített eszmék legalább némi megfontolásra buzdíthatná-

Nem

nak.

azok elsorolása,

hanem

az ügy fontos-

ságára akarjuk vonni a figyelmet.

Nem

bölcseimi tanokat akarunk hirdetni.

új

Egyszeren a közönség azon részéhez kívánunk számíttatni, föllelkesedni,

tapsolni,

—

mely mindig kész a mindig kész a jót

—

8

csak az

fáj,

jeles

mvekre

és szépet

mely az öröm nyilvánítására gyakran adjon

mat

meg-

ha nincs elég tárgy, alkal-

így az olvasók többségével teljesen együttérzünk. !

Óhajtva várjuk azon írókat, kikrl hassuk, hogy megírták könyvüket.

Salamon F.

:


II.

elmond-

FANCSY- ALBUM.* 1856.

Ez irodalmi termékrl szólván, a napi és heti els kötelessége a kegyeletrl szólni, melylyel

sajtó

jeleseinknek tartozunk.

A

kegyelet nevében szerkesztették, a kegyelet

nevében voltak kiadva az elfizetési

ivek, s a lel-

kesedni, jót tenni mindig kész közönség a kegyelet tölte be azokat. Mi természetesebb mint hogy az ismertet is mindenekeltt a kegyeletrl szóljon. Tudjuk, hogy az olvasó már is olvasat-

nevében az,

néhány kikezdését, mintha csak hallgatást intene, mikép elre és látatlanra el tudja mondani mindazon czifra szalanul akarja átfutni czikkünk

'•

Kiadja Szilágyi Virgil. írták

csú K., Császár

LÉVAI

J.,

F.,

LiszNYAi K.,

Tompa M., Tóth

:

Bernáth

G.,

Bul-

Éjszaki K., Kempelen Eiza, Lauka

E.,

Sal

Tóth

K.,

Ferencz, Thaly

Vadnai

K.,

G.,

Kálmán, Vahot Imre.

;

115

már

vakat, melyeket egy kis variatióval

leszállí-

tott áron, hírlapokban és kalendáriumokban ezer-

szer

fennhangon árultak. Azonban kérjük, ne mert könnyen megeshetik, hogy az

tegye azt,

irodalmi kegyeletre nézve valami új és rövid változattal szolgálhatunk,

Azzal

még semmi

mely tán a Nr. 100-dik. újat sem mondtunk, hogy a

kegyelet a legszebb lelki tulajdonok közé tartozik

hogy közönségünk, hála az égnek! bven vau megáldva e tulajdonnal, hogy akárki forduljon hozzá e szép szóval (mei-t

hangzik

De el

el

szónak

is széjD),

az sohasem

a pusztában.

tán egészen új

akarunk mondani

az, s

mit íróinkhoz fordulván,

ket

figyelmeztetni,

hogy

a közönség e legszebb tulajdona éjien oly tiszteletet,

den

kegyeletet érdemel, mint a milyennel az minjó és szép iránt viseltetik.

Ha

valamelyik író elhunyt jelesünk fölött egy

verset rögtönöz, elnézésre számíthat; tárja érzelmeit,

virágokat, Ízléssel

midn

föl-

elmond néhány eszmét: csak egyes kisebb nagyobb jól, rosszul,

egy-egy

összerakott bokrétát vet a sírhantra,

s ki-

nek jutna eszébe azokat bírálgatni és elemezni? Egészen máskép

áll

a

dolog,

ha a

keg}'elet

összegyjtött adományaiból szobrot állítunk

föl

az

Nemde megkivánnók, mikép emlék a legjelesebb szobrász vésje alól kerüljön ki, hogy az ne legyen kontár munka, de elhunyt emlékének. ez

h

8-

íKi

kin3'omata a közönség részvétének és

méltó az

elhunyt éleleméihez.

emléknek nézhetjük a színházunk elhnnyt FÁNcsYnak arczképével díszített ezen Albumot is, melynek küls kiállításáról csak dicséIly

tagjának,

rettel

A

szólhatunk.

legszebh saloni asztalra

is

odaillík diszítménytil, s a fö rangúak közt is szá-

mosan fogják Magában

e kitüntetésben részesíteni.

gondolat egy könyvben ha valódi és belbecse van, maradandóbb a márványoszlopoknál s e fölött még azon érdeme is van, hogy nincs hetyhez kötve, szerencsés

áUítni emléket, mely,

hanem

minden részében

az ország

bírhatják.

Ha

a Fáncsy-Álbum belbecsét tekintjük, úgy találjuk, mikép az rendkívül csekély tartósságot

ígér emlék, és épen nem lehet ugy tekinteni, mint a mely irodalmunk jelenlegi állásáról csak távoli fogalmat

hajdani

adna.

is

A uroráki'n,

A

ki emlékszik

még

a

tudni fogja, mikéj) ez aranyos

szegély könyvek az akkori legjobb irodalmi erket egyesítek magukban, s fö czéljok volt, hogy a salonok asztalára kerülvén,

ne csak aranyos

szegélyük és selyem kötésükért díszelegjenek

ott,

hanem mintegy példány-gyjtemények legyenek irodalmunk akkori állásához képest.

Miután a Fán csy- Album elfizetés utján kiadva tól

s

így

tartanunk

a

nem

ln

vállalatnak anyagi kárvaUásálehet,

kimondhatjuk, hogy

e

117

gyjtemény szomorún néz ki abban az aranyos Könnyen vigasztalhatnók magunkat, ha csak ez volna a baj. Az az aranyozás, szép köntösben.

papir,

Simon

még nem

nagy dolog

oly

— ha

könyvére vesztegetnék

Pista

is;

mindjárt sokkal

hogy bírálói tisztünk kényszerit kimondani, mikép a tartalom se a közönség kenagyobb

baj

az,

gyeletéhez, se a czélhoz,

hoz épen

nem

méltó

;

se jelenlegi

és

fájdalom

!

irodalmunk-

nem els

hogy ha valaki kegyelethiánynyal vádolható, a közönség az,

hanem

ember, egy vagy több

eset,

nem

egyik vagy másik irodalmi író,

a szerkeszt és

munka-

társak.

Egy adatteljes életrajz nyitja meg az albumot Vahot Imrétl, mi a maga helyén van és kérjük az

olvasót,

versre

hogy

valamint egy-két kisebb

erre,

nézve kivételt tegyen. Nemcsak kivételt,

hanem különös

kiemelést érdemel a legeiül álló

Tompa Mihálytól. Czíme A költ fidhoz (levél). A költészet benne eszmedúsan és mvé-

vers

:

szien van megénekelve.

formájáért álló

is

beillett

E

költemény csak szép

volna egy

mremekekbl

AlmanachhsL. Van két nagyobb verses költe-

mény, egyik fordítás Császár F.-tl, másik Kéme Tuba Bulcsú Károlytól (költi beszély).

Ha az elsbbik fordítmányról véleményt akarunk mondani, nem szükség azt összehasonlitni az eredetivel. Csak kérdésképen intézzük szerz-

!

!

:

118

höz

:

«Jer,

megértené-e, ha valahol ilyesmit olvasna Foscoló, jer!

reája))

:

térve én honfi-

társim jobb nyugalmat adnak halottaiknak föld alatt

is

bven

velem jácziutot

szórj

«önmagimkba

(egy sírra),

mindenki hat már nijuglahot

;

hiriii

sajátul,

hamvain pihenhet ». Ez igen szép nyelv lehet, csak az a kis hibája van, hogy semmi nemzetbeli, bármin éles észszel megáldott ember egy szót sem ért belle. Képzelje már az olvasó, hogy ez így megy elejétl s

Eliza önön

a 10-ik lapig. Mért szólunk aztán kegyeletrl, ha

még nyelvünknek

is

il}^

kevéssé irgalmazunk

Bulcsú K. költi beszélye neki,

eleinte szépen indul

csinos verselést látunk benne,

szenvedélyeket, se az érzelmeket

lóan

kifejezni.

A mese úgy

valami drámai vagy tragikai elpárolognak.

szórói-szóra

Nem

se a

tudja talá-

kezddik, mintha várhatnánk

kifejlést

de mire a beszély végére érünk, a szó

mében

habár

nem

;

teljes értel-

hinné az olvasó, pedig

úgy van; a személyek holdvilággá

változnak ((Istenn, szellemtest holdvilág,

A

szei-elem legszzebb asszonya Fényes karján emeli fel a hst, Melyet rokon-derekán átfonax .

E

.

.

stb.

holdvilággá sulílimált költészet a föld min-

den lakói eltt legalább

is

megfoghatlan.

tam BYRONt angolul (nem

dicsekvés,

Én olvas-

mert min-

119 flenki

teheti,

ki e nyelvet

érti)

legalább azon

;

hitben voltam, hogy értem a mit olvasok

;

•

de e

költemény végét legjobb akarat mellett se értem.

Ha

szerz BYRONt akarja utánozni, utánozza abban hogy fejezze ki magát tisztán, állítsa elénk ers, határozott és biztos vonásokban költi képeit, is,

hogy más is gyönyörködhessék bennük. Ki elég merész oly bravour-mhöz fogni, min egy költi

hogy mindazon bármi fáradsággal vagy látszó ihlettel összerímelt helyeket, melyek a mü egészét megrontják. Különben e mü hibái közé tartozik még, hogy a régi pogánj^ság beszély, kellene annyi önfeláldozással bírnia,

müvébl

kitörülje

és keresztyénség harczát akarja csak úgy elöállítni, mint azt egy túlcsigázott képzelet elállíthatja,

minden históriai vagy mondai alap nélkül. Ha BvRONnak is szemére vetik, hogy alakjai a phantasia szüleményei, legalább annyi és földi lények, kik

élnek,

még

áll,

hogy alakok

pedig tevékenyen

hogy legalább létezhettek. Mennyivel szomorúbb azonban, hogy a prózá-

élnek,

s látjuk,

ban írt beszélyekben is, melyeknek még nagyobb mértékben kellene az életet tükrözniök, csak képzeletbl vett

életet

és

Novella-szerzink, kik

dort és külformát utánoznák, ;

de

midn

festve.

köztünk élnek, többnyire

a franczia regényírók utánzói.

volna

látunk

alakokat

a franczia

Ha

csupán a mo-

még

az csekély hiba

életet

vagy helyeseb-

120

ben a franczia regényírók képzeletében teremtett

mi életünkkel majmoltatják, az

franczia életet a

már

nem

csakug}âu

Vadnai K.

ltt beszélyeikben,

s

így járnak

tréfadolog.

Kempelen Eiza

és

ez

el

Album-han köz-

így járt el Éjszaki K. drámai

beszélyében, azzal a különbséggel, hogy ö a görög életet

akará képzeletbl megteremteni, Kempelen

Eiza igen nagyon szereti a borzasztót, a mi hölgy-

tünemény

írónál csodás

mindenben, a mit

--ha

egész költészete szó lehet

volna, ha a mesterkéltség

nem

tisztán

ír,

ugyan

— kölcsönzött.

mutatná, hogy

en-öl legkevésbbé is

minden n-írónak ellenségei, sokan Mi közép úton állunk,

Sokan

nagj'on elnézök irányukban. s

a kék harisnyának se g}'lölivé, se imádóivá

szegdtünk. a

A

n

férfi és

között.

mint a férfi és

nem minden

a

A

n

épen úgy lehet költ,

maga nemében

férfiú,

;

de

n lehet költ. — szenvedélj'

nem minden Sokkal köny-

nyebben lehet akárki tudós, mihez csak és tárgy iránti

gyzdve,

kell.

más

téren

E

udva-

de fontolja meg, hogy

állunk

támadhatók vagjTink,

,

mint

helyen

a

nem

hol

meg-

lehet szó

mert nem kötelességünk bóhanem igen is kötelességünk kimondani telmeggyzdésünket. A tehetség egyik lényeges

udvariatlanságról, kolni,

jes

;

kitartás

Meg vagyunk

hölgy minket

az igen tisztelt

riatlansággal fog vádolni

egészen

nem

szellem világában nincs különbség

121

bélyege a természetesség, mit találunk,

tünk

fájdalom

és,

!

mveiben

se ö, se

sehol

sem

mi nem tehe-

róla.

Lauka G. és Bernáth G. életképei a nagyobb müvek, melyeket megemlithetünk de irodalmi szempontból most az egyszer nem akarunk többet mondani róluk, mint azt, hogy nálunk tán még máig is a hiünort és cynismust összetévesztik. ;

Általában az Albu7n tartalma olyan,

nem

lehet

mveltebb ember,

ki tizedrészét

mikép is

una-

lom nélkül olvashatná. Aztán ez azon könyv, melyet a kegyelet nevében ajánlotok a közönségnek

nyoma van

s

melyben oly kevés

a kegyeletnek az irodalom ügye iránt

?

könyvek az irodalom iránti részvét firmája alatt adatnak ki; s nem gondoljuk meg, hogy ezek rontják meg annak ügyét. Az által, hogy ha bármi más ürügy alatt, mint maga a könyv Ily

—

érdekessége vagy tartalmassága,

munkákat adunk

hozzá szokik közönségünk úgy tekinteni irodalmi termékeinket, mint melyekért Isten fizesse

ki,

fejében

kell

kiadni

a pénzt

kony czélú könyvekben termékeink az

nem

;

olvasni

hasznot

;

midn

valók,

elfizetési ívek Ígéreteiben.

czélu, de rossz

s

azt látja,

Az

a jóté-

hogy irodalmi kétkedni ily

fog

jótékony

könyvek több kárt tesznek, mint

mert míg egyeseknek ideiglenesen hasz-

nálhatnak

(e

használást

más utou épen

oly jól el

122

magasabb ügynek ártanak. Ii-odalmunk tekintélyét tetemesen rontják, míg a magánosok ügyében péuzgyjtési eszköz gyanánt lehet érni), sokkal

használtatnak.

Vajha megsznnék hát minden, ezeltt oly gyakori, csupán kegyelet és részvét nevében rendezett könyvkiadás

pártolás a el

maga

!

Hadd

találja fel az

természetes mech'ét

minden könyv belbecse

képest,

nem

és

pedig akármely

tetbl. Nincs oly magánérdek, lékes dolog, melyért az

nyit

is

;

irodalom-

hadd keljen

tartalmasságához

más mellékes

nem

ügybl

tekin-

lehet az a mel-

csak egy hajszál-

szabad volna föláldoznunk.

Ha Albumot

adunk, legyen annak tartalma olyan, hogy közle-

ményei irodalmunk jelen állásában példányképül legyenek felmutathatok, hogy ne részesüljön egy

mindegy akár kimondott, akár ki nem mondott, de mindenki által tett szemrehányásban: alamizsnaként adám érette ily

irodalmi vállalat,

pénzemet.

Mindezek igen kellemetlen dolgok lehetnek midn látjuk, hogy ;

de szükség volt elmondanunk,

azon könyveket, melyek irodalmunk valódi a

közönség gjâkran figyelemre

A könywétel

sem

díszei,

méltatja.

csak adakozássá vált az írók szá-

midn látjuk, hogy oly müvek, min Teleki Józsefé, mely hazánk egyik legszebb korának történetét tárgyalja, és min Szalay mára; de gr.

:

!

12?

Magyarország

története,

a könj^'ámsok polczain

hevernek, ellenben a nagy zajjal és jótékony czélokra hirdetett gyenge get, iigy hiszszük,

munkák

vau okunk

találnak közönsé-

szót emelni az iro-

dalom érdekében. Olvasóink eltt sajnálatunkat kell kifejezni a fölött,

hogy jelen

szalásokkal

s

évi

bírálataink sorozatát rosz-

a szigor e komolyságával nyitjuk

meg, de az ügyek

nem

szokták megtartani se az

más ünnepnapokat mi pedig errl nem tehetünk. Nekünk a tényekhez kell ragaszkodúj évet, se

nunk,

s

;

habár az

új év ily bajlóslatúau látszik kez-

ddni, meg vagyunk

gyzdve

és reméljük,

hogy

az év folytán sokszor lesz alkalmunk dicsérleg és

derültebb hangon szólani

!

Zárjuk be mai czikkünket Tompa fentemlített levelébl egy, ezen egész ügyhöz ill verssel, mely-

ben a költi

méltóságról

szól

;

mi

munkra alkalmazhatjuk Megsért ki ránk sajnál ra utal,

S a részvétnek bemutogat;

Bennünk a nép jár koszorúval, Vagv hord czondrát és foltokat

azt irodal-

A MAGYAE NEP KÖNYVE. 1856.

E

vállalatról többször szólánk,

méltánylólag.

Kiemeltük,

érdeme

szerint,

a régibb fol3'amokról

szólván, példátlan olcsósága mellett belbecsét, mire

nézve folyóirataink közt versenytárs nélkül

Lássuk az

folyamot,

új

mondják, hogy az a

vállalat

Az elttünk fekv

füzet

áll.

melyrl szerkesztk próbaéve

azt

lesz.

mindenben megfel azon

mértéknek, mely szerint az eddigi füzeteket Szerkesztk, igen helyesen «nép» alatt

Ítéltük.

nem

a

nép legalsó osztályát értik. Annak egy irodalomban sem Írnak, vagy csak oly mveket írnak, melyek kívül esnek az irodalmon. Minden müveit népnél azon értelemben veszik a népiest, a mely-

* Szerkesztik

mond. Új folyam. Gusztáv.

:

I.

Csengery Antal és Kemény Zsigfüzet. Pest, 1856. Kiadja Heckenast

;

125

beu szerkesztk, kik prograramjokban többször kimondák nem szükség a nép számára liülön :

irodalmat teremteni

;

mert a

néj)

— a nagy közön-

Az irodalom föladata nem leereszkedni

ség.

bizo-

nyos sért hanggal, mely érezteti az olvasókkal, bog}' gyermekekkel, tudatlanokkal

lékszem egy úri emberre,

ki

kendezett. Azt hiszszük ez

is

a

«néj)iest»)

van dolga.

Em-

mindenkit egyaránt helyesebben fogta

föl

mint azok, kik kétféle irodalmat akarnak másikat a « hallják ki« uraim

alkotni, egyiket az

»>,

gyelmetektt számára. Szerkesztk már ildomosságból is

óvakodnának kasztokat

midn

állítni föl az

irodalomban,

már megszntek. Nem fogják mit bráhmánok országában, hogy az mondani, a a a kétszerszülöttek-, ez meg az egy szerszülötteknek szól.

a politikában

A

keresztyénség ez osztályozást

a szent könyv csak azt mondja

:

nem

elvész az

pem, mivel hogy tudomány nélkül van. alatt egész Izraelt értették a próféták.

népies irodalmat mveli,

nem

mint a mit az elttünk fekv

ismeri

én né-

E

S a

nép ki a

tehet okosabbat,

vállalat szerkeszti

egyszeren s ez egyszerségben helyezni a népiest 2. a nagy közönségnek nem a legmü véletlenebb részét tartani szem eltt, mert kitztek

:

1

.

írni

;

így

nem

fogunk taníthatni. Tudja ezt a

gogiával foglalkozik. Azt

is

tudja

3.

ki paeda-

hogy a nagy

közönséget közelebbrl érdekl dolgokról kell át-

menni a

távolabbiakra.

120

íme a

népies eladás

három

melyet az

fö elve,

Ok nem csak nagnhecsü dolgozatokat nyújtottak, hanem ismereteket és jó ízlést terjesztettek. De nem kevesebb érdemük, hogy a népies fogalmát elttünk fekv

vállalat

szerkeszti kitztek.

ennélfogva

meghatározták, határozott elvekre fektették, dányt, módszei-t állítottak

föl

s pél-

a szerkesztésben.

Sajnos dolog, hogy vannak, a kik e tények eltt szemet hunynak.

A journalisztika

pedig azokat elismerni

s

merése végett

már

csak a

«

kötelessége

módszer*

elis-

kívánni, hogy e vállalat soká fenn-

is

maradjon.

De tartalma verseket,

is

megérdemli

azt.

Szerkesztk

költi müveket csak legjelesb íróinktól

adnak. Kiindulási jíontjok

:

hogy a szép csak

becsében, ha egyetemivé teszik,

nem

s

nj'er

azzá akarván

Elttük elégnek tai*ták, ha legfölebb « erkölcsi maggal » bírt a mti, melyet a nagy közönségnek, a népnek írtak. Innen aztán, hogy minden hívatlan hivatottnak érezte magát mvelni ez irodalmi ágat, hol, a mintenni,

szabad változtatni

föltételeit.

ták után ítélve, oly köunyíí szerrel lehetett aratni

a dicsséget. tottak is

fel.

E

vállalat szerkeszti

Ok kimondák, hogy

követelnek

s

más

elvet áhí-

a fölött mübecset

példányt adtak ARANYtól és Petöfi-

tl, ToMPÁtól és ERDÉLYitl a versnemben,

s

B.

EÖTvöstl, GYULAitól és JóKAitól az elbeszélésben.

E

vállalat a

Jíöltöi

mbecs

követelése

által

127

mond-

szintén szolgálatot tett az irodalomnak, elvet

mely nem engedi, hogy a népirodalom ván ponyvairodalommá sülyedjen. Az újabb füzetben ki,

szintén jeles

költeményeket adnak a szerkesztk

AEANYtÓl, ToMPÁtól.

De dítás

!

az elbeszél rész

halljuk

'?

mondani

:

ez for-

részben sülyedést mutat a vállalat az

s e

újabb füzetben.

Ellenkezleg, mi e részben

Ismervén a szerkesztk

elveit,

is

haladást látunk.

nem kétkedünk

ki-

mondani, hogy ök bizonyosan azon elvbl indultak

ki,

de ide

nem ugyan

melyet Brassai,

e

vállalatra,

alkalmazliatólag és helyesen

teljes joggal

mondott: miszerint inkább akarják a szerkesztk,

hogy azt kérdezzék, miért ezúttal fordításból,

állították ki eredetibl.

jó fordítást

is

állították ki e rovatot

mint hogy azt kérdjék

Mi a

nyereségnek tartjuk

a világ minden irodalma

—

:

miért

jó eredeti mellett a

s

—

annak

tartja

a rossz eredetinél

sokkal de sokkal többre becsüljük. Avagy mennyivel

eredetiebbek azon franczia kaptára készült,

franczia

regény és

drámai reminisczencziákból

egybeférczeit eredeti novellák, melyekkel divatlapjaink és all)umaink telvék

Eötvös, egy Gyulai

s

?

Valóban különös

mások

!

Egy

legjelesbjeink közül

valódi nyereségnek tartják a fordításokat. Külföl-

dön BuLWER maga

fordítá le ScHiLLERt és GöTuÉt,

LoNGFELLow Amerika legnagyobb költje számos

128

fordítással gazdagítá irodalmát. kit fiatal

ész,

Maga Schiller

kat fordított.

Byron nagy

Petfi

a

kitn

so-

a németeknél, Vörös-

marty nálunk, nem tárták megalázónak söt

láng-

költink kétségkívül bámulnak,

lyrikus

is

fordítni,

A

fordított.

Kis-

Jaludíj Társaság külföldi regénytárt indított meg,

melybe Petfi

sem vonakodott fordítani. Az Atheneum talán többet tn egy Colomha s más

idegen jeles

kritikái által.

nek jobb

fordítása által, a jó ízlés ter-

az eredeti novellairodalom kifejtésére,

jesztésére,

mint

müvek

Mert azon

volt ízlése,

folyóirat szerkeszti-

mint a mily alaposság

egyszer és másszor lu'itikáiban, melyek

véve

—

volt

általán

— szintén üdvös batást gyakoroltak korukra.

Valóban nekünk nagyon

is

gyanúsnak

tetszik az

az irodalmunkban itt-ott mutatkozó izgatás a for-

dítmányok eredeti) ök

ellen.

Talán félnek némelyek, hogy

sülyed becsében

jeles külföldi

a közönség eltt,

példányok mellett ?

Nem

a

gondolha-

tunk egyebet. Piészünkrl fölszólítjuk a vállalat szerkesztit, ne tördjenek e fészkeldéssel adjanak ;

egy DicKENstl s más a jelenkor is, legkitnbb költitl, gazdagítsák irodalmunkat

több fordítást

több oly

fekv nete,

kitn

elbeszéléssel,

min

az elttünk

füzetben a nevezett írótól Ecjij katona törté-

melyet a közönség a legnagyobb részvéttel és

köszönettel fogadand.

Még

csodálatosabb azonban, a mint a John-

129

STON,

maga nemében

sok ? Korántsem

munkája

páratlan

De

zását fogadják némelyek.

mert ök igen

;

átdolgo-

kik ? Természettudójól tudják,

ki volt

az a JoHNSTON, ismerik ropjânt tudományos érdemeit,

melyek különösen a mezgazdasági vegytan A német irodalom tele ere-

körül oly számosak. deti néjjszerü

jelent

meg

müvekkel,

s

még

is

már több

fordítás

az angol végy tudós munkájából, melyet

a közönség úgyszólván

mohón

kapdosott

Miért

el.

volna bün e szakban épen a legjelesebb népszer

mü

átdolgozásával gazdagítni irodalmunkat

rapítani a közönség ismereteit ? tagadni, hogy

Nem

Csengery úr szolgálatot

dalomnak, ha egy Johnston müvének

—

gya-

s

lehet azért tett

az iro-

nem

csupán

—

mi magában is jó lett volna, hanem, a mi még nagyobb köszönetet érdemel, átdolgozására vállalkozott. S ha ez átdolgozás

fordítására,

folytán

már

a légrl, vízrl, földrl, növény-

szólt

rl, kenyérrl, húsról fejezeteket theáról,

se

:

hagyja

engedjétek meg, hogy azon ki,

melyekben a kávéról,

csokoládéról értekezik a tudós angol. Hi-

szen ha a nép legalsó osztályát értenk alatt,

jól

monda

a Pesti Napló közelebbrl

is :

jetek az alföldi városokba; láthatjátok, hogy

a piaczon a kofák

is

árulják ez

újságírókat

nem

errl

Johnston nem

se dr.

italt.

Hogy

nép

men-

már

titeket,

érdekel, mit isztok, mit esztek; tehet, se a

Magyar nép

könyve szerkeszti. Johnston könyvét Csengery Salamon F.: Irodalmi tanulmányok.

II.

J

130

úr egész terjedelmében akarja átdolgozni

—

s

így

mért is, ha nem hasztalan

az elfizet csupán ezen egyetlen

egyéb e füzetekben

adná

vállalat többi részei iránt általánosan egy

értelem uralkodik sáról,

:

Kemény

czikkeit a világ állá-

mindenki jeleseknek ismeri.

Nem két

volna,

ki pénzét.

A

s

nem

hagyhatjuk említetlen, hogy Jánosi czik-

a Gazdasáfji

Lapok

jeles

szerkesztségének

sem tartá méltókEz mutatja, mikép újdondászaink nagy része nincs tisztában azzal, mi a közönség s mi érczikkeit a legtöbb lap említésre

nak.

dekli azt.

Mi a Magyar nép

kömjce. nevezett czikkeinek

olvasását lelkiismeretességgel ajánlhatjuk

mind-

azoknak, kik a verseken és novellákon kívül egye-

bek iránt

is

érdekldnek.

Ajánljuk a füzetet, valamint az egész vállalatot,

mely

betölti

—

maga szerénységében

a

népies irodalmunkban,

s

—

helyét

valóban sokkal

nagyobb pártolásra volna érdemes, mint a minvel eddig találkozott.

Óhajtandó,

hogy ez oly gyakran pengetett

phrázis ((pártoljátok az irodalmat » csupán lalatok helyett,

tetnek.

ily vál-

számára legyen föntartva irodalmunkban, a

hogy azok ellen gyanúsító czélzások

té-

A MAGYAR TARSAS ELET.* 1856.

Ki az elttünk fekv könyvet átolvassa, öröm-

mel fogja Íróasztalára tenni, hogy még egyszer olvassa el, s az tán könyvtárában is kitn helyet foglaland

el,

mint olyan, mely nem csak a jelenre

nézve ad sok helyes irány eszmét, is

hü képeként

hanem jövben

fog tekintetni jelen

viszonyainknak. Szerz röj)iratot akart

társadalmi írni,

s

tán

sem vette, hogy csaknem könyvet írt. Szerz nemcsak szerény tanácsadóként lép füzetével a

észre

nyilvánosság terére, hogy beteges társadalmunknak önámítás és üres vigasztalás helyett édes enyhít szereket ajánljon, hanem meg is akarja gyzni

a beteget a fell, mikép szereire valóban nagy szükség van. Bajainkat éles belátása

* Irta

ba. Ára

1

nem

csak

MocsÁKY Lajos. Müller Emil könyvnyomdáfrt p. p.

9*

;

13a

fölfejti,

hanem

hogy mindazok igen

ki is mutatja,

szükségképi következményei a rég és közel múlt

Nemcsak felvilágosít, hanem sokban védként lép föl. Ez elemzés, e vizsgálódás folytán társadalmunk elég híven van jellemezve. Szerz arra törekedett, hogy ne egyéni felfogásból gj ak-

viszonyainak.

ran szépíthet vagy torzítható képet adjon,

hanem

egy részrehajlatlan tükröt tartson az olvasó

E

htiség,

mely

éles vizsgálat

könyvnek érdeket,

eredménye,

e

úgy mondjuk, könyvtári

hog;y'

becset ád, daczára annak, hogy az egész

mind

elé.

mi

az,

mind

kül-

belformára nézve röpirat jellemet visel

daczára annak, hogy a szónoki elemnek, mint a röpirat természete engedi,

De

e szónoki

modor

alatt

benne nagy része van.

nem

kell üres szóvirá-

gokat érteni, melyek a képzeldést ébresztik, ha-

nem tot,

tud

azon egyszersmind józan és meleg szónokla-

mely az

észre,

s

a hol

kell,

— szóval nem a ragyogó,

a szívre

is

hatni

hanem a meggyz

szónoklatot.

Nemcsak

ez említett tulajdonokért ébreszti föl

e füzet az olvasó

élénkebb figyelmét;

lános irodalmi szempontból

is.

hanem

álta-

Az eszméket, a tár-

sadalmi kérdéseket évek óta csupán a napi sajtó tárgyalta, s

még

napi sajtó köre

tárgyaló röpiratok ból,

s

sem

az is

oly tüzetességgel,

megenged.

A

merben kimentek

az elttünk

mint a

napi kérdéseket volt divat-

fekvnek szerzjét örömmel

133

üdvözöljük, mint

és reméljük példája által buz-

íij

dító kezdeménj'ezöt e téren.

legfeljebb

Társadalmi kérdéseket

regényekben láttunk

itt-ott

megpendítve,

az elhanyagolt, árván maradt eszmék ügyét a köl-

tök fogták

fel

e sajátságos földi

—

s

Isten látja,

gyámság

regényírók

is

alatt

!

hogyan élnek azok

Még a leghíresebb

kül-

társadalmi igazságok gyanánt

azt, mi nem egyéb egy képzeletszülte mese vagy jellem támogatására szükséges paradoxonnál. Gyakran találnak helyet alapos eszmék

adják ki

is,

de azoknak, a tapasztalásból okúiván, vagy

adhatunk sége

nem

hitelt

vagy maga a

engedi meg, hogy

sebben kifejtessenek.

Ha

m

nem

tárgya és egy-

bvebben

a kezünknél

és tüzete-

lev

füzet

szerzje a legjelesb regényírói tehetség volna azt

mondanók

:

társadalmi eszméit

azok az

is,

hogy adja elénk, úgy mint

köszönettel tartozunk neki, ily tisztán

élet részrehajlatlan vizsgálatából közvet-

lenül támadtak, a helyett, hogy a gyakran csalé-

kony képzelethez folyamodván, azokat az eszmék alapján igen könnyen alakítható irányregénybe sztte volna.

Könyve bár nem regény, még is érdekes olvasmány, stylje kellemes, egyszer, melegségre mutat, nyelve világos és elég hibátlan. Pedig, mint tudjuk, szerznek ez legels mve újabb igazolása annak, mikép hazánkban számos író létezik, ki magát nem nevezi írónak, s sok ismeretlen tehet;

»

134

ség létezhetik még, kit vagy hanyagság, álszerény-

semmikép nem menthet úgynevezett vissza annyi mondandótól és teendtl a

ség vagy elv tart

nyilvánosság terén.

Szerz, mint érintettük, mindenütt szorosan

Nem

az élethez, a tényekhez tartja magát.

magas elméletek Bizalmasan

fitogtatni

által

képzel

akarja

tehetsé-

mint egy család tagja szólana a házi dolgokról, melyek csupán azt illetik. « Soha gét.

sem

szól,

árt egy két bizalmas szó a

detén.

—

maga

«Az ember a

bajt,

a bút

is

könnyebben

tri, ha meghitt emberének elpanaszolhatja. oly rég társalogtunk

nak

s

mondjuk

el,

.

.

.

Úgy is

legalább írjunk egymás-

hogy mi még folyvást a régi

jó barátok vagyunk. »

zánkban irodalmunk az anyagi téren

nem

helyén,

— mondja ö munkája kez-

árt egy kis társalgás*)

Szerz munkásságot

ha-

lát

Szép munkásságot

terén.

habár

is kifejteni,

e részben

lát

még

igen sok a teend. Ellenben társadalmi viszonyaink

szomorú képet mutatnak. (iNincs ország», mond szerz, « melyben a társaság oly szétzilált, oly szertehúzó állapotban volna, mint hazánkban. Helyzetünk

e tekintetben aggasztó.

A

socialis tér

most legfbb munkássági terünk. Legnagj'obb bajunk itt van. Itt kísértsük meg a segélyt. Társadalmi viszonyainkat, igen rövidbe foglalva,

így jellemzi a

ved, hogy nálunk

szerz

:

wKétséget

nem

szen-

az aristokraták (ezek alatt a

135

mágnásokat képezik.

A

értve) a

társalgási

legmveltebb társadalmi kört

mvelt

hang, az

ízlés ez osz-

tásnál van meg legnagyobb mértékben. Mivel a szép

vonzalom minden idben föltnen uralkodó, természetes, bogy mindenki vágyik a magasb rendek körébe, mint a mely nálunk a szépet ké]3viseli. Aristokratáink hazánkban a közmveliránt a

hang nemesítésére ha kevésbbé zárnák el magokat a társadalom más rétegeitl. Az alsóbb osztályok örömest ismerik el vezérükül mindenben, mi szép és jó a társalgás körében úgy, mint más hatáskörökben, ha e vezéri szerepet önmagok nem vetnék meg. A magyar népnél, mely aristokratikus, nemcsak a magasb mveltségnek, hanem a magasb születésnek is van tekintélye. Azonban a frangúak a dolog természetébl folyó tiszteletet idegenked magokviselete által sokszor magok hiúsítják meg. Magasb társadalmi köreink sok désre,

az

ízlés

és

társalgási

igen sokat tehetnének,

—

tekintetben mveltek, de a

nézve kételkednünk

kell,

mveltség valódiságára

midn

látjuk,

magasb körben egész tanulmáuynyá

hogy sok

vált,

hogyan

lehet az alsóbb születéseket eg}'-két szóval,

hanglejtéssel, egyetlen mozdulattal megalázni.

egy

Ez

maga társadalomban, mi

önkénytes elszigeteltség azt mutatja, hogy

külön kasztot akar képezni a

annyival feltnbb, mivel a törvény eltti megkülönböztetés

megsznt

;

és elmúlt

azon id, mikor

136

csak születni kellett, hogy valakinek a törvényekben eljogok legyenek adva. Ez eljogok nem rég töröltettek

el,

s

megfejthet, hogy aristokratáink

még, a szokásnál fogva, magokat felsbb rend lényeknek képzelik. Mivel mindenki tudja, hogy e követelésnek nincs alapja, annál több ellenszenvet

támaszt az alsóbb rangúak közt. séget senki

sem akarja

állítják, mikéj) azért

nem

hoz, kik

elvitázni

nem

A magasb mvelttlük

;

ereszkedhetnek

;

le

azok-

tartoznak osztályukhoz, mert azok

alsóbb müveltségek levén, társalgásuk

hat élvet

de ha azt

ha mveltségükbl

nem

nem

nyújt-

csak a humani-

tás, hanem azon néjD iránti vonzalom is hiányzik, melynek tagjai társaságunkról méltán elmondhatjuk, hogy zilált állapotban van. » Szerz ajánlja a magasb rend éknek az úgy mondható kaszt-szellem :

mellzését, ajánlja a külföldre utazást

ha gj'lhelyüknek (e

választják,

nem

;

Pest ellen,

lehet kifogásuk

fvárost a magyar aristokratia soha sem pár-

tolta úgy, falak,

mint megérdemelte volna), mert

de a társaság

teszi

nem

a

a helyet kellemessé.

Igyekezzenek vezéri szerepet játszani azon nemzetnél, által

melynek tagjai, metyre hivatva vannak, ez nemcsak a közjónak tesznek szolgálatot,

hanem egyszersmind magok

Nem znek

érdekét mozdítják el.

kevésbbé érdekes továbbá es szinte szer-

a hajdani táblabíró-osztályról szóló szakasza.

Ez igen nagy

osztályt

nehezebb jellemezni, mint

137

nem

képez egyetlen zárt

A hány megye,

tán annyiféle a tábla-

az aristokratiát, mivel kört,

mint ez.

bíró.

Ez

osztály,

ldésben. Mert

úgymond, még hátra

mveldés nem

áll

annyit

a

mve-

tesz,

a fényzésben a mágnásokat utánozni,

magaviseletben és társalgási modorban.

mint

hanem

a

E mvelt-

ség lehet alapos, lehet tökéletes a nélkül, hogy

magasabb körök hibáit is utánozni. A társalgási modorban mindig fela rosszul felfogott utánzás s a feszes magaviselet. E ferdeségek oka abban kereshet, hogy kénytelenek legyünk

a

tn

a táblabú'ó keveset mozog, keveset utazik, keveset lát-hall.

Kár, hogy középosztályunk annyira kerüli

a nagyobb városi mond szerz

életet.

—

«

Pestet ajánlottam))

wmagaslj

oda szeretném idézni a jobb a

aristokratiánknak,

módú

táblabírói csa-

mveltség gyarapodásának

ládokat

is

okáért.

Ha számosban

társas

telenkint ez osztályból,

meg

látogatnák

itt

magoknak

hatnának, mely fennállhatna igen

Pestet

kört alakit-

jól, s

ezen összes

osztálynak középpontja, irányadója, gyülhelye

Hogy

hetne.

az oka

els,

;

ez

nem

—

történik,

le-

nagy részben hiúság

mert mindenik inkább akar saját körében

mint Pesten második

miatt fosztja és sokféle

meg magát

lenni.

E

gyengeség

a városi élet kellemeitl

hasznaitól. Azért, mivel a

mágnásokkal

fényzésben mindenik nem vetélkedhetik,

foglal-

körében oly tiszteletreméltó

állást.

hat

el

saját

138

melytl senki sem tagadja meg a méltó elismerést.

»

Érdekes czikkei

rl »,

még

e

könyvnek a

a wfertálj'mágnásokrólw

kratiáról*

szóló

«

fényzés-

«az erdélyi aristo-

melyek

czikkei,

mintegy természetes

s

értekezésének

ei:)isodjait teszik.

terjeszkedhetünk ki azokra. Az egész

itt

nem

mnek

alap-

Mi

eszméjét és rövid jellemzését akartuk adni.

Eszmékrl, elvekrl és egy egész könyvrl beszélvén, kicsinyesnek látszik ug3ân, de egy igen cse-

«A nyelv

kély szó fölött kell vitáznunk a szerzvel.

nemzeti kincs »,

nem oly

monda minap egy

—

kell kénylegesen bánni. »

könnyen fölvenni minden

azzal

valaki,

'<s

Nem

kell

szót,

fként akkor,

midn semmi szükség sincs reá.

Valamelyik lap

kezdte nemrég a népet, nemzetet

«/<:/;

s

habár íróink józanságának

mindez

ideig

nem

el-

»-nak nevezni,

dicséretére,

e

szó

jött közhasználatba, Mocsáry

úr könyvében

e szó széltiben

nem

Elször

helyes.

hát

is

:

Ha

használtatik. ujítni

E

szó

akarunk, a

nyelvben, an*a kell törekedni, hogy a nyelvbl a

fogalomzavart eltávolítsuk, nem pedig hogy azt elmozdítsuk. Faj tudományilag és a közfelfogás szerint annyit tesz,

mint

species, és

csupán csak

ásványok, növények és fként állatokra alkalmaztatik.

Ha

A

áUattani szempontból szólunk

is

az em-

emherkég képez egy külön fajt. nemzet szó alatt különben sem értünk valamely

berrl, az

efiész

139

emberi társaságot,

politikailag különvált

emberek

hanem

ugyanazon nyelvet beszélik 8 közös származásuk van. Minek tehát népünket épen oly illetlenül, mint helytelenül ((fajáoly

kik

összegét,

nak nevezni ? Mondta-e valaha magyar ember helyett

:

nemzetségem,

Hagyjunk

még nem nek

nem

e

fel e is

:

fajom vagy fajzatom

szükségtelen szóval.

race,

harmadik

e ?

A magyar nép

hanem nép vagy nemzet. Mi-

kifejezés ?

E

szó

de ez

is

elösegítné nyelvünk

tesz faujltakká,

fajuldsát.

ezt

ugyan magában

MADAEAK

PAJTÁSA.*

1856.

B. Eötvös József monda egj^kor Petfi dalaira, hogy az mindenik megannyi virág, s ö azok közé tartozik,

kik

nem

szeretik

egyenként szétszedni

s

a virágnak szirmait

hideg észszel minden ré-

szeiben elemezni, csak egészben, színével és

illatá-

val együtt kivanja élvezni.

A szép bírálat vag}^ védelem egyes szavaira nem emlékszünk de annyi bizonyos, hogy míg Petfi költeményeire nézve e virági'ól vett hason;

latot

—

megengedjük, bírálatainkban lehetetlen min-

dig azt követnünk, mindig azt használnunk.

Petfi-

nél az eszme úgy szólva mindig együtt született

a formával, az eszme vagj^ érzelem adta

meg

az

idömértéket és zenét. Természetes, hogj" költemé-

* LiszNYAi

Gyulánál.

Kálmán költeményei.

Pesten,

Müller

141

mind mremekek),

nyeiben (melyek koránt sem

mint minden nagyobb mvészéiben, az egész összhangzatában látjuk a tökélyt s ismerjük föl a mesTeljes joggal

tert.

mondhatta hát Petfi méltá-

nyos mübírája, mikép PETÖFinek minden költe-

ményét úgy

tekinti,

mint csujDán egészben véve

szép virágokat.

Azonban

péld. Lisznyai költeményeinek

meg-

minden szépsége mellett sem használhatjuk. Mind azon elemekben, melyek

ítélésében e hasonlatot

együttvéve a valódi költészetet, az emberi lélek virágait alkotják, hiányokat látunk.

S mivel hiányosak az elemek, összbangzatos ép egészet nem látunk sehol az elttünk fekv költemények közt.

Bár hiányosak

e költemények, s egyiket

nevezhetjük egész virágnak,

nem

sem

akarjuk magu-

kért elemezgetni, liossz foglalkodás volna egy író

müveiben csak azért keresni hibákat, hogy neki rossz órát szerezzünk. Az irodalomban minden ielenetnek valamint

nyei

is

nem

vaunak

elde

volt,

csak hogy lehetnek,

is.

A

figyelmeztetni

netaláni s

úgy következmé-

hanem szükségkép

rossz következményekre

a jó jelenségeket hirdetni, irántuk

Mi csupán annyiban vizsgáljuk Lisznyai verseit, mennyiben csaknem általános irodalmi irányt látunk bennük. részvétet kelteni, ez az itészet hivatása.

A

legfbb, mit ki kell jelölnünk, az eszmesze-

génység.

—

Nem

akarjuk mondani, hogy lyrai

»

142

költink egy része eszmeszegény; de mondhatjuk, hogy lyrai költeményeink nagy része naponkint kevesebb eszmealapot mutat. Legáltalánosabb tü-

nemény, hogy elégnek

hiszik az újabb versírók

egy-egy hasonlatocskát venni

föl

a költemény alap-

szív,

Ehhez nem kell nagy kedélymélység, tele ers meggyzdés, csupán egy kis elmésség.

Ha

LiszNYAi

jául.

vele,

elmondja kedvesének, úgy van «mint a szem a vágyott messzeséggel, s a

messzeség van a hozzá simulni látszó éggel, » ezzel azt hiszi,

hogy egy költemény be van

fejezve.

Más

helyen felszólítja a harmatot, essék rózsája kebelére. Minden csépben vissza Tükrözdik a nap

«

H

;

szerelmem napja,

Mely

lelkedtöl kapja

Fényét

Midn

egy

ily

s

reád olvad.

czikomyás hasonlatot általáno-

nem

san elfogadunk költészetnek, akkor

mondani

,

hogy ha

ezt

ári ki-

tovább igy folytatjuk,

mindig jobban-jobban eltávozunk a valódi

költé-

szettl, a valóban széptl.

Látunk

e

gyjteményben, valamint más újabb

költeményeink közt olyakat, melyekben se hasonlat,

se általában

semmi költi eszme

nincs kife-

jezve. Többnyire ott kezdi a költ, a hol neki tetszik,

ott végzi, hol

kedve tartja

s

elejétl végig

143

mindent bele szö, a mi tolla alá jö. Ez irás minden eszme nélkül, s azon üres beszédüség, melyet az életben is

csak azoknál tapasztalunk, kik akkor

is

szükségesnek tartják beszélni,

mondaniok, szét

az,

mi

lyrai

midn

nincs mit

költeményeink nagy

minden hasonlat-arabeszkjeik

ré-

mellett prózaivá

teszi.

bogy a legprózaibb prózát, egy

Csodálatos,

egyszer senki

levelet

sem

ír,

üres beszédet

nagy

valami tárgy vagy eszme nélkül

csak versben tartjuk lehetnek az !

titka az,

Holott épen a valódi lyra egyik

hogy pár

szóval,

vonással egész képet elevenít

föl,

mondhatni egy egész eszmekört

tár föl elttünk.

Eszme

és érzelem a költészetben

s

különösen

a lyrában csaknem elválhatatlan, úgy hogy

midn

költi eszmérl szóltunk, szóltunk az érzelemrl is.

Midn

kimondtuk, hogy Lisznyai verseiben

s

legújabb költeményeink nagyobb részében az eszme-

mi mindenek eltt feltn, kimondtuk hogy érzelmeket azokban hiában keresünk. Az érzelmeket nem pótolhatja semminem merész hasonlat. Hiában hasonlítja magát a költ alvajáróhoz, a szép kék szemeket a holdhiány

az,

egyszersmind,

hoz

—

az érzelem

nem

ezekben nyilatkozik; ez

leggyakrabban épen minden hasonlat nélkül, a

lehet legegyszerbb szavakban tükrözi magát. Byron, kinek ragyogó képzeletét mindenki bá-

Í44

múlja, nemcsak hogy hasonlatra

egy egész költeményt,

nem

alapít egy-

hanem költeményei

folytá-

ban sem a hasonlatok azok, melyek meglepnek

és

meghatnak.

A

lyrában úgy mint bármely más költészeti nemben, söt még a szónoklatban és színészetben is a megindítás titka mindig az szinteségben

rejlik.

Mindeniknek az említett mvészek közül sokra van szüksége, hogy magát kifejezni tudja, de fdo-

meggyzdés

log,

hogy

mit

kifejez,

Mivel

érzelem legyen az a

és

máskép sohasem

általánosságban

fog hatni.

szóltunk

újabb

lyrai

tennünk, hogy né-

költészetünkrl, szükség ide

hány szép kivételt hozhatnánk fel. De elég annyit mondanunk, mikéj) e kivételek épen legjobb költink, kiket mindenki ismer,

nak mind

az itészet,

merve, mivel

gyzdést

kik épen azért van-

s

mind a közönség

mveikben

által

valódi érzelmeket,

látunk nyilatkozni

;

s

elis-

meg-

innen van

az,

hogy ismerik az utat, melyen legegyenesebben lehet jutni az emberi szívhez. Szabadjon e helyen, hogy

magunkat egyszersmind jobban kimagyarázhassuk, jobbjaink sorában egy, tán kevésbbé ismert nevet,

lüUNÁét említnünk meg. Azon véghetlen egyszerség mellett, melyet költeményeiben látunk, alig lehet oly kevés lapon több költészetet összpontosítva felmutatnunk,

mint azon

egyedüli véghagyománya.

kis füzetben,

mely

Mi nem kívánjuk min-

145

den

költötöl,

legyen,

hogy

minvel

e

szíve oly gyöngéd,

oly teljes

hattyúdalok nöi szerzje bírt;

csak azt akartuk kimutatni, hogy a valódi költészetet kell

nem

a hasonlatokban

hanem

keresnünk,

szer

nyilatkozataiban.

költészet

közt

eszmeürességekben

s

az érzelmek szinte egy-

Hogy

Lisznyai és a valódi

mily nagy félreértés uralkodott

mindez ideig, bizonyítja Camocns czímü költeménye, melyben ez épen rendkívüli egyszersége által oly nagy költnek ily szavakat ad szájába: birkózik a lelkem,

((Forrong,

érzelmeim lángoló

habok, 8 fejemben, az eszmék vulkánjában egymást gyújtják a gondolatok)*,

s ez

mind

így foly

végig.

Hogy Lisznyai ismeri CAMOENsLza'sfáátíját

s China számzetése alatt írt oly megható dalait, melyekben ha fordításban olvassuk is, oly egyszeren, oly tisztán, minden hiú czifrázat és bombaszt nélkül nyilatkozik az érzelem, nem kétkedünk de kétkednünk kell abban, hogy CAMOENstvalódi költnek tartja; mert vagy Camoens és számos más egyszerségük által világirodalmi

határszélén,

—

;

nevezetesség írók

Camoense

s

nem

számos más

voltak költk, vagy az ö versei

nem

LiszNYAinak egyes hasonlatai és

jellemzk.

is

olvadása, melyre

az

mvek.

hasonlataiban a bizarrságra nézve

tán páratlan. Nála a pacsirta dala

elsáppad

költi

ritkán találók

est

meging az s

hajnal orczája

Salavion F.: Irodalmi tanulinánvok.

«

forró bánat

óriási cser gyökerén,

II.

s

a szomorú 10

:

.

146

fzfa

keresztes pók szívmetsz smondát szö. Máshelyen azt írja: ((vonzalmam .... melyhez mint a fény a gyöngyhöz ntt lelked lehellete, a zsendül fiatalka szív szent is sír,

szegény

!

»

hímti költészete

Nála a

»

LiszNYAinak általán csak caprice-ei vannak, s

gyermekes szeszélye

nem

ismer szabályozó korlá-

költeményei conceptiójában és azok

tokat.

kivi-

telében a szabálytalan úton járkál,

— egész ottho-

st

egész pongyo-

—

nossággal és kényelemmel, lasággal

A

is.

formákra mit sem ad. Verselésében semmi

er, hangzatosság sincs igen gj'akori a rím, st a mérték elhanyagolása is. Azonban ha szeszélye úgy :

hozza magával, csak a rímért és cseng-peng hangzatosságért ily

ír

Mi

verset.

rím- és hangzatkergetés

az Nyáréje mint melyben költészetnek

?

tartja az ilyforma sorokat

Szin sziu szia

Cin cin cin Intyimpinty

Lityim binty

Dümmögéa Mümmögés Kígyó Békát

«8zissz» visz

.

.

Lityi hütty

Kigyó fütty

stb.

:

!

147

Midn lyen a

sorokat olvasunk

ily

nmek-

és

s

midn más

he-

mértékben pongyolaságot látunk,

nem azt mondjuk, hogy e költészet a természetnek vadvirága, hanem hogy a szeszélyes képzelet csinált virága minden hség és életfrisseség nélkül. Úgy bánik a költészettel, mint gyermek a bábmelyet a legphantastikusabb és rendetlenebb

bal,

ruhába

öltöztet,

Mindent

gyermekek mulattatására.

összefoglalva.,

az eszme- és érzelem-

hiány, a hasonlathajhászat, a szeszély uralma, a

pongyolaság mind Lisznyai müveit jellemz vonások.

Ha

ezen hiányok csak öt jellemeznék, tán

fölöslegesnek tartanok e versgyjtemény megjele-

nésekor felhasználni az alkalmat egy-két eszme

elmondására

;

de azok közül egyiket vagy másikat

több lantos költinkre alkalmazhatjuk. Aztán f-

ként a hasonlatokat

s

a képzelet visszaéléseit nála

sokkal nagyobb mértékben tajâsz táljuk, semmint

szükségesnek ne tartanék iránta figyelmet ébresz-

A visszaélések csak akkor szoktak megsznni, midn túlságokra mennek. Nem káröröm, hanem

teni.

elrelátás mondatja velünk, hogy igen óhajtandó volna,

hogy még néhány ily kötet meg minél elbb;

mény

jelenjen

fogja

a közvélemény

is

egyhangúan

hogy a gyermekeskedés kora sekbe7i is

cajjrice- szüle-

—

lejárt,

s

csak akkor kikiáltani ínég

a

csak a valódiságot keressük

10-

ver-

A ROM

TITKAI.

1856.

Egyik felfedezés oly természetesen sikat,

szüli a

má-

mint egyik eszme a másikat. Egy laptársunk

valamelyik közelebbi szép reggelen azon új hírt hozta nekünk több mint 30 német mérfölclnyiröl,

hogy Pesten egy

titkos társulat,

kos társulat létezik, hirlajíolvasó

E

egy irodalmi

tit-

nagy fölfedezésrl az egész

közönség értesülve van, csak épen

itt

helyben Pesten oly hitetlenek az emberek, hogy az egész társulatról senkinek

még csak

Egyik tag mint korypbeus neve ez a Kritikai

Lapok

ki

sejtelme sincs.

van kürtölve,

s

szerkesztje, a többinek se ö

maga, se más még csak neve kezdbetjét sem tudta. A mi fölfedezésünk tán nem épen oly nagy fontosságú és titokszerü,

s

legalább

nem

vádol-

* Regény. Esztiiét; Tinlós ledni/a szerzjétl két kötetben. Pest,

Heckenast G. 1856.

149

hatja senki szerzjét, mint amazét, anarchronis-

mussal.

Ama

találmány hát ez volt

:

létezik Pesten egy

irodalmi titkos társulat.

A mi fölfedezésünk az, hogy léteznek irodalmi Bodónék s illetleg irodalmi Bodók, kik mindig valami egyébrl beszélnek, mint a mirl tulajdonkép szó van. E Bodók fölfedezésére épen laptársunk hajborzasztó találmánya vezetett. Igen,

Bodónak

(a d-t

keményen

kell

mondani,

nehogy valaki h bett értsen helyette) nevezhetjük irodalmunkban azt, ki akármily irodalmi termék-

rl

lévén szó, szigorú és tárgyilagos vizsgálatnál

egyébre kívánja vonni a figyelinet. Ki akármely

mvészetben a szerz puszta nevére kalapot emel, a helyett, hogy fontosnak, tanulságosnak tartaná

m

a egyszer elemzését, magyarázatát, vétkezik, ha kalapja helyett tollat fog kezébe arra, hogy irodalmi dolgokba avatkozzék. Kegyeletet követeltek

— helyes

!

De ha

az okok, a szabad, vizsgádat,

az elvek iránt nincs bennetek kegyelet el

midn

kegyelésérl

a személyek

magatoknak követelitek azon

toljátok meg, hogy az irodalom,

józan elvek kihalnak,

kiáltásaitok daczára

:

ki higyje

«

beszéltek?

kiváltságot,

irodalom egyedüli barátai legyetek

8

:

mintha szinte szó volna,

puszta szavatokra,

;

de

nem

melybl

önmaga alatt

Ti

hogy az

ás, és

fon-

az ízlés

örökös

pártoljátok az irodalmat

!»

;

150

folj'tonosan

A

síil^'edni fog.

kritika hivatása az

elemzés, vizsgálat, fejtegetés, hogy a valódi müélvet,

müvek

az irodalmi

körüli gondolkodást el-

mozdítsa mind az írókban, mind a közönségben

nem

pedig az, hogy ezerszer elkoptatott, megunt, egyhangú hymniisokat énekeljen, melyek az ég alatt senkiijen

sem ébresztenek egyetlen egy gon-

Ha

legalább nevüket írnák alá e rejté-

dolatot

is.

lyes dícsénekesek, bírhatnánk egy felfogható okot,

metyért fáradnak,

s

névtelenségük miatt

ez a

népszerség keresése

nem

tudjuk

mi

;

de

czéljok van,

pedig a névtelenség igen jó paizs oly esetben, mi-

dn

titkos

szúrásokban gyakorolják magokat.

Igen fontosnak tartom, hogy jöjjünk tisztába egymással bizonyos irodalmi kérdésekre nézve,

melyek már annyi, s épen oly keser, mint medd Irodalmunkban, polémiára adnak alkalmat. hála istennek, sok név van már, melyek eltt méltó kegyelettel hajolni meg, melyeknek viseli saját korukban megtették s most is megteszik némi te-

—

kintetben hatásukat. Azonban az érdemek

de puszta elismerése, a nevek tömjénezése elég. s

Az

író

müvei nem halnak

nemcsak a múltra, hanem a

Csak

meg

félig tettek

let phrasisainál

len számára.

el,

egyebet

nem

is

tárgjâ, s

szólnak.

ha az ál-kegye-

képesek szülni a je-

— Minden szépészeti tárgy

mind tanulmány

nem

mint maga,

jelenre

a szolgálatot,

teljes,

egj^szers-

csak a tanulmány teszi

151

A ta-

valóban tennékenyítövé a mvészetre nézve.

nulmánynak ki kell emelni a szépségeket, hiányokat minden hiú tömjénezés, minden melléktekina valódi kritikát, mint minden más tet nélkül valódit, fként az szinteség jellemzi. Szomorú dolog, ha még nem értünk meg oda, mikép a he-

—

akarnánk

lyett,

hogy az

nem

igyekszünk magát a szóban forgó tárgyat

itész veséjébe

pillantani,

keresünk, hol csu-

vizsgálni, s ott is szenvedélyt

pán elvekrl és eszmékrl lehet szó. Azonban nem fzöm tovább az eszméket, nehogy én is Bodóné gyöngeségével vádoltassam. E vádat annyival könnyebben vonhatom magamra, mivel az egész elbeszéd tulajdonkép

nem

a Rom titkai bírálatát érdekli, mint inkább némely szüntelen kegyeletet, hazafiságot, s más a szigorú mitészet körén kívül es tárgyakat pengetök

megtérítésére íratott

jámborságával. Oly

nek

a

«jóhiszem))

egész

mrl akarok beszélni,

mely-

((regényirodalmunk teremtje »)-nek ne-

írója

Semmi gondom

veztetett.

arra,

az érdemet mindnyájunk elismeri

mit s

írt

ezeltt,

nem

szükség

azon olcsó dicsséget vadászni, hogy kegyeletünket mutogassuk, melynél könnyebb

munkát

alig

képzelek.

Hogy írta

a

a Csehek szerzje

Rom

dezése.

Az

titkait,

nem nagy mgonddal

bizonyítja a jelenetek

elbeszélés

gyakran szakad

elren-

félben,

hogy

152

szerz valamely régebbi eseményre térjen vissza, mely a már leírt jelenetnek magyarázatául szolgál. Azonban a látszó rendetlenség közepett szerz gyakorlott tapintattal tudja átvezetni az olvasót

A

elbeszélésén.

dékos

sok helyen

rendetlenség

szán-

arra szolgál, hogy az olvasót valami várat-

s

lannal lepje

meg

:

— mit ha sokan szeretnek

is

a

higgadtabb olvasó gyermekesnek találhat. Oly fogás ez,

még

melyet

épen

kik arra

szerzjére

is

oly regényírók

nem

sem vetnek meg,

A Rom

szorultak.

titkainak

elmondhatjuk, hogy tehetsége bátran

nélkülözhetné

s

egyéb becsesebbel ébreszthetne

érdeket.

De nem

mintha a

kell azt hinni,

tzte

kíváncsiság fölébresztését

Rom

titkai

nem csupán

olvasása üres idtöltés volna. írója ki

czélul,

a

mint

annyian az újabbkori regényírók közül. Az egész

mvön

nemesebb elemeket, melyekben feltünedezik a gondolkodó, st a költ is. E történeti regényben nagy tér van engedve a lélektani mozzanatnak, az érzelmek elemzésének s minden esemény, bár néha kissé erltetett

keresztül

találunk

valószínséggel, az egyének jelleme és érzel-

meibl

ered.

Szerz számos

részletet

század elejébl elénk rajzolni nyes,

lovagias

teni,

s

kalandokat

különös

csökkent a

színezni;

most

elszeretete

rejtett ajtók,

s

tud a múlt

is

— regé-

tud terem-

legkevésbbé

sem

mélységbe vezet csiga-

;

153

lépcsk, barlangok, földalatti menedékek iránt a mily gyakran vezet a rejtekekbe,

gyakran nyitja

a szív titkos

fel

;

de

épen olyan

ajtajit,

melyek

gyakran egyetlen érintésre fölpattannak, a lélek gondolatok tömkelegét, melyben ne-

rejtélyeit s a

héz tekervényes utakon vezet

els negyedében vagyunk,

el.

midn

a

A múlt század ma már kihalt

Czobor család igen tekintélyes, hatalmas volt az országban.

különcz

A

volt.

Czoborok apraja- nag^'j a megannyi

A

fiatal

hst,

kit

Czobor Elemérnek

neveznek, mindenki elveszettnek bor- család

s

két Czo-

fölött.

Hiteles

hitte,

megosztozott vagyona

bizonyítvánj'ok szerint Belgrád alatt csatában veszett el Eiigen

berezeg mellett. Elemér atyja rég

meghalt.

Mostoha anyja, a szerette

a

vásott

dott elvesztésén

;

«

haragos Ilona » sohasem

fiút

st

nem

s

rá nézve, hogy a fiú

nem

vagyona

Márk

szállt,

igen közel

állt

Bécsben fényes házat

búslako-

fog osztozni édes leá-

nyával, Aureliával a birtokban. fiú

sokat

több mint vigasztalás volt

A

Czobor Márk az

másik, kire a vala.

Czobor

udvarhoz; Pozsonyban,

tartott s neje és

gasabb társasági körök dísze

leánya a ma-

volt.

Czobor Ilma, Márk tizenhét éves leánya, szellem-

st azon hírben állt, hogy sok ismeretekkel Azonban mindezen tulajdon csak a világ szemében létezett, valóban megannyi álgj'émánt volt dús bír.

volt,

154

volt

Ilma egyetlen szava sem

;

jött

szívbl és meg-

gyzdésbl.

Midn kán

Elemér egy nagy kardvágással homloCzobor Márk fényes lako-

és koldusöltönyben

máján bemutatja magát, ismeri kiket

el

— csak egy-két barátja

mint a valódi Elemért.

íikedves

bátyám »

végre Ilma, kit

«

A

házi úr és neje,

néném »-nek, húgom ))-nak szólít, ma-

és

kedves

wkedves

kacsul tagadják, mintha a koldus a valódi Czobor

Elemér lehetne. Ilma késbb is találkozik Elemérrel Bécsben egy fényes lakomán, hol az ifjú egy gazdag távolabbi rokonától, Czobor Páltól segítve és

bemutatva megjelen

vetleg bánik

vele.

E

;

de alany gúnyosan, meg-

gylölet, e megvetés,

jeUeme úgy van a darab

elején föltntetve,

s

Ilma

hogy

az olvasó alig jöhet azon gondolatra, hogy e két

egyén közt valaha szerelmi viszony támadhat. Pedig szerz lélektanilag megmutatja késbb, hogy

Elemér és Ilma találkozása egy sétalovaglás közben, nagyon regéez lehetséges és keresztül

nyes

s

;

még

regényesebb (st már csodás

találkozás,

éjjeli

kélyre megy.

is viszi.

midn

is)

az

Ilma álomtalauúl az

er-

Elemér pedig,

ki tudja

hány mér-

földnyiröl épen azon órában a kastély kertjébe ér-

kezik

nek

;

— de ha az anyagi gépezet nem elég ers-

látszik

is,

a szerz a szellemi részre nagy gon-

dot fordított. Többnyh'e a lélek könyvét igyekszik föltárni elttünk, s azok eltt,

kik e

könyvben

ol-

I5r

vásni szeretnek, Ilma jelleme és átalakulása a szerészét teendi

a

Eom

Elemért mostoha anyja sem ismeri

el,

mint

relem

által,

legérdekesebb

titkai-nak.

gyermekét. Tagadja, hogy Elemér életben volna a fásult hölgy róla csaló-ró].

nem

beszél másként,

s

mint

Édes leánya Czobor Aurelia, az egyszer,

eddig kolostorban nevelt leányka, ráismer mostoha testvérére sét

;

de az anya

hogy

tiltja,

e

meggyzdé-

társaságban vag}^ szükség esetében a törvény-

szék eltt nyilvánítsa.

Elemér megindította perét rokonai ellen, s ki van tzve a határid, melyen a szembesítés Elemér és rokonai közt Budán, törvény eltt megtörténjék. A mostoha anya egy cselszöv se-

már

gedelmével Elemért saját puszta várába sikkasztja,

hogy a kitzött határidre meg ne jelenhessék. (Csekély változtatást teszünk

itt

az elbeszélésen,

hogy rövidebbek lehessünk.) Elemér fogva van s saját si várában mostoha anyja kenyéren és vízen tartja.

Aureliának egy

éjjel

sikeri megszerezni a

börtön kulcsát. Elemért megszabadítandó.

E anya

szabadítás úgy történik,

nem

tudja

meg

s

nem

is

hogy a mostoha képzeli,

hogy

fia

a

törvényszék eltt a kitzött határnapon megjelenhessen.

A

szembesítéskor azonban Elemér várat-

lanul megjelen. Czobor

Márk

és neje,

mostoha makacsul tagadják, hogy

valamint a

ez a valódi Ele-

156

mér

volna.

líttatik föl

sem

föl.

Most Aurelia a mostoha

E

teszi,

szelíd,

testvér szó-

engedelmes leányról

a\iyja

hogy Elemér mellett nyilatkozik, de

Aurelia elismeri mostoha testvérét, ki többek közt legjobb barátja a leány szerelmesének Adelfinck.

Azután a Czobor Márk leányára, Ilmára kerül a sor. Ez, Elemér els megjelenésekor Pozsonyban, oly határozottan uevezé kalandornak az ifjat, s azután,

hogy szerelmét megnyerte, oly ritkán mikép Czobor Márkék rendmeglepettek, midn Ilma is elismerte

vette nevét ajkaira,

kívül

Elemért.

Elemér megnyeri a

port,

—

a rokonok most

kénytelenek kiadni birtokait. Czobor Márkék, mi-

már említett távoli rokon is, kinek neve Czobor Pál, Elemért most fiává fögadja, a gazdag Mosfiatalnak szívesen odaadják leánjnikat. után a

—

toha anyja halála után Aurelia

is

összekelhet

Adelfivel.

Nagyjában ez a mií meséje, melyben az egymástól igen különböz jellemek, különböz szenvedélyek, szóval a lélektani tünemények képezik a kiindulási pontokat s motívumokat.

A

szerkezetben, a tárgy mechanikai kezelésé-

ben vannak a

fö

hiányok. Az

elsietés,

a mai

iro-

dalmak ezen egyik legföbb ellensége, e mben is mutatkozik. Az átgondolás, a tárgy elre elrendezése mindig ritkább tünemény kezd lenni mind

157

mind a külföldön

nálunk,

ha

s

;

hogy az

igaz,

tehetségek oly tömege soha egy korban

írói

sem

mutatkozott, mint a közelebbi idkben, igaz az

hogy a mgond, az rendkívül

képest

mvészete

irás

arányban

csekély

is,

tömeghez

e

van

kép-

viselve.

A Rom

titkai

szerzjének

teljes igazságot szol-

gáltatunk egy lényeges pontra nézve, miszerint a

mvében

elforduló események lélektani közpon-

tok felé gravitálnak

;

müve igen kevés mvészi feldolgoMagával a nyelvvel sem

de pongyola

tanulmányost nyújt annak, zásban élvet

talál.

—

ki a

nem elég természeNem vitatjuk el attól a

lehetünk megelégedve. Stylje tes és

nem

elég tartalmas.

világosságot, folyékony ságot. Az, ki sokat gyakorolta

magát az elbeszél nemben, megszerzi

A

mit routine-nak nevezünk.

styit

találjuk kevésbbé pongyolának, hol

még

szerz

ott

azt,

sem

lélektani

bonczolásokba ereszkedik, vagy költibb mozzanatokat

nem

fest.

Azon csak

általa használt új szavak

homályosítják ugyan

el

a tárgyat, de az elbe-

szélésnek a mesterkéltség színét kölcsönzik.

müvek legkevésbbé alkalmasak nákul szolgáljanak az

A költi

arra,

hogy csator-

új kifejezések

forgalomba-

hozására, különösen akkor,

midn már

az iro-

meg van állapítva, s nemcsak prózaírók, hanem merész képzelet lyrikusok is megmutatták, mikép Eszthcr szerzjének dalmi nyelv valamennyire

-

158 is a magyar nyelv elég gazdag és Az egész közönség tudja ezt, s azért

új szavai nélkül

változatos.

lelietetlen,hogy njêreséget lásson némely « kiváncs » féle

s

legkitnbb

eltérni

igyekeznék

szavakban. Költink legnagyobb

része újabb

idben nemhogy az

kifejezéseiben

élet

hanem inkább

nyelvétl,

minél többet igyekszik kölcsönözni

mim k

közelebbrl minden

új

res s ez által gazdagitja valóban a

csak,

hanem

által

természetesebb színt ád a

titkaiha.n

s

(s

styl

rosszul illenek

Ha

e

és

m

szerkezet pongyolaságához

a mesterségesen faragott szavak. a

szépirodalmi

arra valók, hogy általuk a csinálva

csinált szavakat terjeszszük,

ges

nem-

mveknek. A Eom szerzjének más újabb

egyfell azt mondtuk,

mvek nem

nyelvet,

ez szépészeti tekintetben fontos) ez

ugyan

regényeiben a

Irodal-

attól.

elemet a népnél ke-

másfelöl igen lénye-

hogy az irodalmi nyelv tisztaelmozdítsák és az

hivatásuk,

ságát, nemességét, elegautiáját ízlést

e

tekintetben

is

nemesítsék.

A

Kritikai

Lapok a Tudós leánya bírálatában számos nyelvhibát, nem magyar szórakást idézett s megemlíti, mikép szerz Ott elég volt

hibái

mondva

mi fleg a stylrl a nyelv feledése

egy része feledésbl a nyelvtani hibákról

szólunk,

nem

;

ered.

— de

melynek pongyolaságát

mentheti.

KET UJ ZSEBKÖNYV. 1858.

'

'

"-

I.

Nincs egy formája vállalatoknak,

is

'

a hazai szépirodalmi

mely kedvesebi)

emlék

volna,

mint az irodalmi zsebkönyvek. Ki ne emlékeznék és kegyelettel azon zsebkönyvre, mely irodalmunknak egy egész átalakulási, ujjászüle-

örömmel tesi

korszakát fogbi Íj a

magában?

— Költészetünk

mely egész nemzetünket átjárta, e század második és harmadik évtizedében élte reményteljes kitavaszodását. Kisfaludy Karoly, VöRÖSMATY, Bajza, Czuczor és mások valának a és az új szellem,

fiatal

bajnokok, kik Kazinczy

nyomába

léptek, s

a régiek közül Kölcsey ekkor irta legbecsesebb

mveit.

A

wszép

tavasznak

e

kedves

fecskéi*)

egyenként jöttek elö és csoportosultak a szintén fiatal

Kisfaludy Károly körébe,

kezdé

meg

teljes

ki

1822-ben

irodalmi tevékenységét; Kis-

1(1(1

FALUDY Károly

durva papirra nj-omott

volt, ki a

mellett a csinos Aurorát megindítá,

Muzárion

mintegy a küls által is megifjodást jelentvén és csábervel hatván az olvasó közönségre. A tartalom meg is érdemli a díszes kiállítást, ha egye-

nem emiitünk

bet

is,

mint Vörösmarty szép lyrai költi beszélyeit, melyek

költeményeit és legszebb az

Auroráhan

A

látlak napvilágot.

Kisfaludy Károly

/ÍMroíájáuak

10 évi

folyama (1832-ig) csaknem egészen magában lalja

szépirodalmunk 10

Irodalmunknak, mely

fejldését. sztik

evi folytonos

medrébe

a

fog-

haladását,

zsebkönyv

volt szorítva, de intensiv

ervel

haladott, fejlesét hiven tükrözi vissza az Aurora.

E zsebkönyv irodalmi becsét eléggé mutatja, hogy nagytehetség, csupán a genius, a meleg hazaszeretet kesült irók,

termékeit fordított

adták át számára.

míígond

vekkel tölték

meg

volt annak, a

kori

idk

a magasbrendti dícsvágy által

s

lel-

muzsájoknak tlök kitelhet legjobb s

A

nyelvre, stylre

az iuspiratio válogatott

azt.

Az Aurora mintegy

mi legjobbat

mü-

tárlata

és legszebbet az ak-

termettek a költészet mezejen. Az

Au-

rora növendékei valának késbb, Kisfaludy K. halála után az

Athenacum megalapítói

és

benne

irodalmunk bajnokai. A múltra való oly kedves emlékezet csábításán kivül mintegy

tanúiságul

hoztam

fel

az

161

Aurorái, ugy hiszem, a

maga

Érinteni

helyén.

hogy irodalmuokban a helletristikai zsebkönyv jól ismert, söt mondhatjuk szentesített forma. Az els Aurora szerkesztjének halála után, az egykori munkatársak, mint Attila fiai és utódai, megoszták a birodalmat. Többféle czimü zsebkönyv keletkezett. Emlény, Hajnal, új Auakartam,

rora, á\- Aurora

Késbb

;

de mindezek idvel elhanyat-

a díszre és pompára minden elbbi zsebkönyveket elhomályosított Ahnanach-ok, veres bársony kötésben, gazdag aranyozással, pompás metszvényekkel de kevesebb irodalmi becs mvekkel. A bels nem felelt meg a külsnek, az Aurorá-hoz hasonlítva. Mindamellett az Almanach szép vállalat 8 a magyar salonok asztalán otthonos volt. lottak.

jöttek

;

—

—

De hevenyében nem tudjuk

s

egyáltalában

nem

is akarjuk elszámlálni azon zsebkönyveket, melyek az 1818. évet közvetlenül megelzött s

követett

évek alatt tünedeztek

nyos, egyik cses évi

sem

vállalat,

foljâm

volt

Annyi

bizo-

mint Kisfaludy Károlyó. Egy-két

után abban hagyattak

csak bizonyos jótékonysági

min

fel.

volt többé oly tartós és oly be-

czélra

s

többnyire

adattak

ki,

Arvízkönyv, Kliegl-könyv, Losonczi

Phó'nix,'N.-Emjedi Alhiim

stb.

egészen a mostani

korig.

Az irodalom Salamon F.:

ez ágával

hova tovább, jobban

Ii-odalmi tauulniánvok. II.

11

162

felhagytak a vállalkozók. Szépirodalmunk kiszélesedett s

nem fér meg többé egy zsebkönyv szk E kiszélesedéssel nem nyertünk ugj-an,

medrében.

mert minél jobban kiszélesedett lyebb

de ezt

;

minségének

nem

,

annál seké-

akarjuk csupán a közlönyök

mennyiségének róni fel, habár Csak mintegy emlékeztetésü) soroltuk elö, elmondandók, hogy e szétágazás daczára a zsebkönyvek még máig is föl-föltüneez

is

sokat

deznek.

Hogy

és

tesz.

létezésöknek a korábbi zsebköny-

vek mintegy históriai jogot

és

hitelt szereztek,

melyben a közönség részelteti. Vajha a historÍRÍ jogot nemcsak a formában, külsségekben használnék fel, hanem visszaemlékezvén a zsebkönyvirodalom els megindulása korára és embereire, ket a belsben is, a lényegben utánoznék. Az Aurora korában inkább menthet lett volna, ha a szerkeszt válogatás mutatja a

j)ártolás,

—

nélkül adja a

mveket; ma már épen a

szépiro-

dalmi közlönyök sokasága kivánja meg, hogy egy

zsebkönyv válogatottabb müveket foglaljon magában, mint heti lapjaink. Az egy heti élet keve-

sebb maradandóságot kivan, mint egy zsebkönyv

müvei, melyek legalább

is

egy évig kívánják mu-

lattatni az olvasót.

Jelen helyzetünkben az oly zsebkönyv, mely legjobb müveit adná át a közönségnek egy bokré-

tába fzve, csaknem oly szükséges volna, mint a

I(i3

Kisfaludy Károly idejében. Épen mivel szépirodalmi lapjaink nem lehetnek igen válogatósak, egy zsebkönyv által lehetne legjobban összepontositni az évi legjobb termékeket, annyival inkább, mivel a regényeket kivéve, aligha bele

mi valóban

férne a

nem

becses terem egy év

és

jó

alatt.

Volt

szó ezeltt egy-két évvel jelesebb íróink

is

—

közt ily vállalatról

s

csak azért

hozom

nyilvá-

e titkot, hogy igy tán újra felserVagy ha e gyönge ken a vállalkozási kedv szózatnak nincs jövendje, maga a puszta eszme is megérdemli, hogy nyomtatásban meg-

nosság elé

!

—

jelenjék.

Ennek megpendítését

elég jó mentségnek tar-

tom, egyszersmind az olvasó eltt e hosszú beve-

Szükséges volt annak kimutatására

zetésért.

a

czélra

adassanak

múltjánál fogva leéltek,

is,

zsebkönyvek megítélésében, akármely

hogy

ki,

is,

már

e

zsebkönyvek fényes

melyet a magyar irodalomban

csupán az irodalmi belbecs szempontjá-

ból indulhatunk

Nem

ki.

szólhatunk a két

új

zsebkönyv minden

egyes darabjáról. Csak azokról adunk rövid ismertetést,

melyek egy vagy más tekintetben nagyobb

irodalmi jelentséggel bírnak.

A

Szépirodalmi Közlöny ígéretéhez képest,

melyet elfizetinek

tett,

egy Szépirodalmi 11*

Al-

lo.i

humot * ad át újévi ajándékul, s mint ilyenért a megköszönések ideje jóformán lejárván, szóljunk röviden a tartalom minségérl. Altalán véve a tartalom

nem különb akárme-

minden héten egyezer vagy többször megjelen szépirodalmi lapunk tartalmánál nem áll szemen szedett termékekbl. Leghíresebb elbeszél íróink egyike, Jókai Móe ugy szólván csak szép hangzású nevével kölcsönöz elleges hitelt a gyjteménynek. Az áruló (jijürü czímü keleti elbeszélés, költnknek oly müve, mely még csak a lyik,

—

:

különben igen gazdag képzelet

író

ragyogó

szí-

nezésével, a különben merész és erteljes nyelv bájaival,

az

dicsekedhetik. akai;ja

eladás meglep fordulataival sem Ámbár az arab regék modorát

benne költnk utánozni, a tények

száraz,

naivitás nélkül való elmondására szorítkozik. Va-

lami akár komoly megilletdést okozó, akár humoros, akár komikus költi hangulatot

lunk benne,

s

vagy meglep

nem

talá-

annál kevésbbé valami mélyebb

hség

lélektani vonást.

A

keleti

csodás poesiskivan vetkztetve mysticismusából.

Az álomlátás materialis módon van megfejtve, a megfejtés pedig, mely bölcs komolysággal van

* Czíme

:

Szejnrodahm Alhuw, a Szejnrodaloii Köz-

els köiiyvilletménje, szerkesztette Szelestev László. Pest, 1S58. Müller Emil könyvnyomdája. lijny

IG.j

adva, kétséges.

Ha á Muhzin

(fszemély) álmában

egy emberfeletti látvány jelenik

meg

a költ

s

festi

azt

képzeletünk elé

magyarázza, hogyan

állt

el

élénk színekkel

teljesebb lett volna,

csoda

s

nem

:

az illusio

mint igy a mint

e látvány

e

megfejtetik. Ali Hodzsia rá akarja szedni jó barátját

Muhzint. Egy

éjjel

phosphorral, hogy egész

nik öt,

meg Muhzinnál,

szakálát, fejét bekeni

feje világoljon.

így jele-

mint kisértet igy beszéli rá hogy vándoroljon Mekkába. Az oly tárgynál,

min

s

a JóKAié, többet ér a képzeletre elevenen

ható mysticismus, mint a legelfogadhatóbb materialis bizonyítás,

mely csak annál jobban rontja

illusiónkat az elbeszélés csodálatos részeire nézve.

A

beszély végéti

tiességet.

A

nem

tagadjuk

Szolimán szultán. Egy

óriási

mozsárba

tán négy bosztandzsi megfogá a

emelé négy nyelénél fogva, a mozsárba.

meg

a kele-

csalót sepoy kegyetlenséggel bünteti

«Egy

s

tették, az-

tör sulykot

s fel-

egy intésre leejtek a

irtóztató ordítás hangzott fel

abból, névtelen szótagolatlan üvöltéssé nyúlva; a

fölemelik a kallót; mámost már csak egy fuldokló hörgés hangzott a zuhanat után harmadszor már csak rémes nyögés; és azután semmi egyéb, mint a csontok ropogása. » Igy van leírva

bosztandzsik másodszor sodszor

is

lezuhantják

is

;

;

az a kegyetlen operatio

wEs azután,

— de még

itt

sincs vége.

folytatja egy kikezdésben,

addig zúz-

;

166

míg ki nem fáradtak mi akkor ott maradt, az csak egy (nem alaktalan tömeg volt, vér és csont, és se-

tak a sulyokkal a mozsárba,

bele és a

több

?)

lyem- és aranypillangók egy összedagasztott ba-

A költ

lomban."

kegyetlenségének

részletes

e

leírásból kitünö kéj érzetében, aligba osztozik az

olvasó.

A költ

azonban

itt

színségre figyelmeztetni liistoriai

évvel*)

a materiális való-

is

el

nem

mulaszt.

Söt

tekintélyre hivatkozik. «Ez eltt hetven

— így

rekeszti be

tanulságképen,

— «még

mintegj'

elbeszélését,

ott látta

Taverníer franczia

utazó a díván terem ajtajában azt a mozsarat, ret-

tent példáját az ozmán igazságtételnek. » Ez elég komolyan és tudós modorban van elmondva. Mennyivel inkább helyén van a népmese-mondáknak ily forma utószava: «a király lakodalmán magam is ott voltam, s lábamat ugy megütötték egy csonttal, hogy mindjárt eltört. Ha nem hiszitek, nézzétek máig is sánta vagyok bele » Az ilyféle bizonyítás csak komikus hatásra van számítva, de komolyabb elbeszélésben csak ízetlen :

lehet.

Ha mind

igazkép fogadjuk

mozsarat

tekintélye

is

E

el

a Jókai

látta,

meg

általunk kétségbe

nem

vont

támogat, az egész beszélyt, minden

rövidsége mellett

a végén

is

melyeket Taverníer franczia utazónak,

leírásait,

ki a

.

is

beszélyrl

nemcsak megelégeljük, hanem

sokaljuk.

nem

szóltunk volna

ily

hossza-

167

ha irodalmi tekintetben azon fontossággal hogy Jókai neve áll alatta, ki megad-

san,

nem juk,

bírna,

hogy rendkívül sokat tud

siája,

sága

nem

fájdalom,

nem

munkás-

s

kifáradhatatlau, mint hízelgi szeretnék

vele és az olvasókkal elhitetni.

írónk e

de phantá-

írni,

kimeríthetetlen

mve

gyengébb

lent novellájánál

sok,

— Kitünö beszély-

divatlapban megje-

az elttünk

s

fekv zsebkönyv

tartalmának akármelyik divatlap tartalmától való megkülönböztetésére

nem

igen

bülenti

meg

a

mérleget.

Ugyanezt mondhatjuk Kövér Lajos Kék HorVadnai Károly Az én Marim czímü vlo%

tensia s

vellájáról.

Egyik sem emelkedik

dalmi lapjaink

által

felül a szépiro-

mostanság közzétett beszélyek

színvonalán. Vadnai beszélyének rámáját, alaptervét dicsérettel kell

nincs megtöltve

él

megemlítnünk

;

de a ráma

alakokkal, kiknek fájdalma,

ma-

élettörténete hatást tehessen, képzeletünket

gába csábítsa. Dologtalan

fiatal

elmulathatnak rajta egy rövid

hölgyek és ifjak

órát,

de mély be-

nyomást nem tesz, mint a ködfátyolképek. Azonban elbeszélésbeli rend, st nyelv dolgában is, habár

Kövér

er

nincs

e

nyelvben,

jóval

felül

áll

beszélyén, mely összevissza van kuszálva,

nyelve általán pongyola, kifejezései néhol

nem

magyarosak.

Van még

e

füzetben egy, a fentebbiek róva-

168

tába esö prózai dolgozat. Történeti életrajz akar lenni; de formája ellen számos kifogásunk van.

Bornemiszsza

Anna

lem

rajz

neje)

a

(Apafi Mihály erdélyi fejede-

czime.

De

a fszemély egé-

hogy bamegmondani, ki tulajdonkép a fszemély. Az eladás ugráló szakgatott, sem a kor, sem az jemberek rajza nem teljes, a mi pedig kis mérvben sem lehetetlen. Alakjait nem bírta az író megeleveníteni. A kapkodás és sietség sokkal jobban érezhet, semhogy az elbeszélés árja magával ragadna. Természetes, hogy a történeti tények bírászrül

szen háttérbe

Teleki megett,

jos

latába dalra

itt

nem

tartók

ereszkedünk, csak a

mvészi

ol-

szükségesnek ez egy-két jellemz

vonást felhozni.

Nem

ereszkedünk e helyen a versek bírálatába

nem mintha

sem,

egy-két kielégít költeményre

nem akadnánk, hanem jegyezni,

hogy

mivel elégnek tartjuk meg-

e részben a

lapjaink tartalmát

tartalom szépirodalmi

nem múlja

felül.

A verses

részt

CsEPELY Sándor, Dalmady Gyz, Lévai József, Ltsznyai Kálmán, Mentovich Ferencz, Nyilas Samu, Pájer Antal, Szász Károly, Szelestey László, Székely József, Thali Kálmán, Tarkányi

Béla, Tóth Endre, Zalár, Vajda János költemé-

nye

tölti be.

A

zsebkönyv prózai részére visszatérve, abban

legbecsesebbnek tartjuk a

Gyulai Pál

rajzát,

ir,!;

Mafiyar bál Berlinben. Ahhoz a beszélynél szerényebb igényeket formáló irodalmi nemhez tartozik, melyet nálunk életképnek, az

melynek czíme

:

angoloknál sketchnek (vázlat vagy rajz) neveznek.

E

kis

mü

tegyen

;

nincs arra számítva, hogy nagy hatást

—

de a tiszta eladás, a vonások kevés

volta mellett azok határozottsága, a nyelv szaba-

hanem

tossága nemcsak kellemes olvasmánynyá,

mvészi hatásúvá szóval, de veszti

el.

melegen

Az érzelmeket kevés

teszik. festi

hatását nem témeg bírja nyerni hogy megsznnénk rajta az

író,

s

Eajzolt személye iránt

részvétünket a nélkül,

mosolyogni.

A komoly

megindulás

rencsés összeolvadásban teszi az

hangulatát,

s

és nevetés sze-

eladás általános

habár a tárgy úgy látszik az élet e hangulat adja meg azon köl-

után van rajzolva,

tiséget, melyben az eszményítés titka rejlik.

Az

említett elemek egy hangulattá végy ülését nevez-

zük humornak,

A

komikai vagy bohóczos hatást

gyakran nevezték nálunk nül.

ben,

Gyulai

e beszélye

e néven,

pedig helytele-

egy példát mutat

fel kicsi-

mit nevezhetünk jogosan humornak. Meg-

jegyezvén, Gyulai írói egyéniségének jellemzésére,

hogy humorában mindig több a komoly hatni sentimentalis elem a satirainál, a

mit sem von thia,

le

mondmi sem-

s

a hatásból. Több benne a sympa-

mint a gunyolási hajlam az emberek iránt

gyengéik közül, csak a kisebbeken nevet,

s

A humo-

170

nagy részéhez hasonlítva nagyon jámbor s inkább enyelegve faggatódzó barátja, mint szen-

risták

kigunyolója a

vedélyes

A

leirt

személyeknek.

—

humoristák nagy része halálos ellenséggé tenné

azt,

az

kit

élet

után

öt

kiengesztelnie a

róla

Azt

lefestene.

GYULAinak, ha Glück létez

hiszem

személy, sikerülne

adott mulatságos

rajz

iránt.

A

rajz

Berlinben letelepedett magyar mester-

emberek életébe enged egy

pillantást vetnünk.

Leírja azon csak fele részben sist,

melyen átmentek,

mester

—

lev metamorpho-

A fszemély

— egy szcs-

vitatja, hogy ö magyar, ha nyilatkozásuk felszabadulhat, csakugyan magyarok is, de a küls, a szokás és életmód berlini emberré tette. Folytonos hivatkozása, hogy ö magyar, némileg megfelel azon

folyvást

azt

eredeti hajlamai,

mámoros

állapotban tett gyakori nyilatkozatának,

hogy neki a bor meg zeti

nem

árt.

A

balul értett

nem-

midn

arról

büszkeség kigunyolása mellett,

támad heves

vita,

melyik különb, a mag}'ar vagy

midn a szcs abban vélte fenmagyar név becsületét, hogy a dulakodásban, ivásban gyzedelmes legyen, hogy ma-

a porosz huszár, tartani a

gyarosan tud vigadni

vágy hü

és

stb.

ezek mellett a hon-

sokszor megindító rajza ott van a

háttérben.

«A (magyar) zene mindenkiben

felkölté

—

171

írja

szerz az

föld és

elbeszélés elején

drága haza emlékét

:

— az

édes szül-

a délibábos pusztákat,

a vadregényes bérczeket, a négy folyam tündérvölg}'eit,

melyeket talán sohasem láthatnak többé;

a templom tornyát, a nádfedelü kis házat, a kerítésnélküli udvart,

melyek mintha most

elöttök

is

állanának; az útszéli csárdákat, vagy a falu korcsmáját,

honnan még

czimbalom-szó

s

füleikbe hangzik a

nyi mindent, mit képzelni érezni.

Reám

is

heged-

a szép leány mosolygását,

és

any-

s

nem tudnak már, csak

elragadt e hangulat, én

is

elszo-

morodtam s azon tndtem vájjon eljön-e valaha az az id, mikor otthon Maiiifarországon is igy :

—

fogunk vigadni /» komoly alapeszméje.

E

szavakban

a

rejlik

m

II.

A második új zsebkönyv, melyet a lap olvasóinak be akarok mutatni, Remény czímet visel.* A

kiállítás csínja s

az aezélmetszvények

irodalmi szempontot választánk,

itt,

hol

nem nyomhat-

nák le a mérleget e zsebkönyv részére. Tartalmának nagyobb választékossága különbözteti meg s

"'

Bem enij. Zsebkönyv

SÁNDORNÉ. (Négy

az 1858. évre. Szerkeszti

aczélruetszettel).

Kerdinand. 1858. (Ára 2

frt.)

Pest.

Vachot

Kiadja Pfeifer

-

172

a szerkesztnek köszönettel tartozunk töleg szól e zsebkönyv mellett,

érette.

hogy egyik

Dön-

kitn

írónk minden lyrai költeményét foglalja magában. Br. Eötvös József összes, számszerint huszonegy,

kiadatlan

egyrészt

másrészt elszórva megjelent

,

versére nyitunk, mindjárt a kötet elején,

E

valódi költnket lantos

müveibl

Ítélni

meg,

egyoldalúság volna. Arczképe, egész szíve-lelke

s

eszméi prózai költeményeiben, regényeiben van-

nak örökélettiekké miniaturában adta

át

Ezekbl

is

verseivel.

téve.

Mind

nem

csak kicsiben,

rá lehet ismerni

szellemet egész mélyében föl

ezt

a nemzetnek csekély számú

s

;

— de e

egész terjedelmében

foghatjuk. Verse egy-egy kis virág a dús

termékenységbl, egy-egy felsohajtás az oly sok ezer szenved iránt érzett sympathikus fájdalomból.

A

lant

meinek, a

nem elég terjedelmes hangszer érzelvers nem enged elég széles határt esz-

méinek. Prózáját

kell

olvasnunk, hogy eszünkbe

jusson a képzelet gazdagságáról a tropikus égalj

nak kimeríthetetlen fris színezet,

tenyészete,

mely tömöttség,

fény és változatosság által bájol

el, s

az eszméket, költi képeket egész nagy csoporto-

zatokban telenül

állítja lelki

elé,

hogy önkény-

széles

mederben ha-

szemünk

magával ragadjon a

ladó ékesenszólás árja. Lelke a nagyobb conceptiókhoz van szokva, egy-egy eszmét egész terje-

delmében szeret

felfogni s azt a

végs

lánczolatig

173

valamint politikai mveiben, úgy nagyobb költi mttveiljen, a regényekben. Ez annyikövetni,

val

feltnbb tulajdona

lelkének, mivel

sem

poli-

könyveiben a phantasia gazdagságát sem regényeiben a nagy elméleti és gyakorlati rendtikai

szerek fejtegetése iránti elszeretet

nem

engedi

sejtenünk.

Eleven képzeletén kivl, fleg a nagyon fogékony szív teszi t kiváltságolt lélekké, valódi költvé. Mily megragadóan, hiven festi regényeiben a szív szenvedéseit! teti

meg költi

— Ha

tehetségét.

valami, ez különböz-

St

gyakran kegyetlen-

nek, vigasztalás nélkülinek találjuk e költészetet,

kivéve azon vigasztalást, melyet a költészet, mint költészet

magában

hord. Ritka költ, ki annyira

értené azon költészet titkát, hogy a részvétünket

mértékben megnyert regényhs, mint Jób, azt hiszszük is, hogy elérte a szenvedések netovábbját, nagyobb fájdalmakkal halmoztassék, E szenvedések regényeiben mindig lelkiek, így annál mélyebben hatnak s egyszersmind annál nagyobb mvészi érdem megtestesítésök. Köl-

teljes

még miután

tészetének e legkiválóbb tulajdonánál zott

is

határo-

hajlamot látunk benne a hosszasabb

fejlesz-

tésekre.

Neki az

élet

számos viszontagságaira, a

társadalmi viszonyokra sége,

s

életrajzokra van szük-

hogy szívének oly sokakat magában ölel

sympathiáját egész terjedelmében éreztesse.

174

Mint oly ember,

ki fiatalsága óta a

ket szivén viselte, mint ki sokat kodott!),

nosan

mint

ki

«

nemcsak az emberi

szívet

hanem egyszersmind megszokta

emberi viszonyokat magasabb,

az

közügye-

érzett és gondol-

értelme és érzelme körét folyto-

szélesítette",

ismeri közelrl,

«

philosophiai

szempontból tekinteni. Innen az emelkedett lágnézlet, s azon szép eszmék,

melyek mint

vi-

keleti

gyöngyök, néha keleties pazarlással vannak

el-

szórva regényeiben.

íme néhány oly költi,

fövonás, mely öt kitünö és épen

mint philosoph regényíróvá

teszi.

Lyrában nincs helye a képekkel csojôrtosan elhalmozott,

a természetet, emberi viszonyokat,

nagyban átölel eladásnak, a terjedelmes és kimerít ékesenszólásnak. Az élettajâsztalásból folyó maximák számára sem nyílik annyi alkalom. St a lelki fájdalmak e hü s részvétteljes festje, oly

sem tnik

föl

dicsséggel.

verseiben oly nagyságban

Pedig IjTájában

s

annyi

keressük legalább

néhány töredékét azon naplónak, melyben saját fájdalmai vannak közvetlenül följegyezve de hiában keressük. Azok közé tartozik, kik saját szenvedéseiket eltitkolják, s csak a másokéin ér;

zett

rendkivüH sympathíából sejtjük az öntapasz-

talás egész hosszú iskoláját;

költ mondja, csak adni el, a min

mert a mint a német

azt bírjuk szépen és híven

magunk

is

némileg keresztül men-

175

tünk

;

s

csak azon szenvedések iránt lehetünk oly

nagy sympathiával, min az Eöxvösé, melyeket ismerünk. Kegényei mutatják, hogy sok érzelmen

ment

és csalódáson

kat

nem

át, versei

mutatják, hogy azo-

szereti közvetlenül tárni föl.

Eötvös zet szelid

versei, egyet-kettt kivéve, az

viszfényénél születtek.

emléke-

Lantja a sziv

múltjáról zengedez. Kedvencz eszméje, hogy a szív

csak a fájdalmakat

nem

felejtheti.

A

multat el nem törli Boldog jelen soha: Az is fáj, a mit elvett, Az is, mit meghagya.

Még abban mekrl szól,

—

a versében a2,

visszatér a múltra,

is,

mely jelen

érzel-

Elvirához czimü költemény

st még

ott

is,

hol a

—

jövrl

beszél, emlékezetet kér.

De habár

az emlékezet poezisa sohasem lehet

oly eleven, oly meleg,

mint

az,

melyet a költ

az érzelmek forrongásának óráiban teremt; habár

az utóbbi esetben a költ, mint drámai személy,

dalának nagyobb közvetlenséget ad, az élbbem-

ben pedig csak elbeszél

;

habár az utóbbi nemet

a naphoz, az elbbit a csak viszfényt adó holdhoz hasonlíthatjuk

:

megvan

godtabb elbeszélésnek és vai'ázsa.

s

az emlékezetnek

a holdnak

is

,

nyu-

saját kelleme

l/G

eltnt vihart emleget hangon e lant. Eötvös verseit a szelídség, egyszerség jellemzi. Sehol sem találsz költeméLefolyt küzdelmeket,

szelíd

nyeiben kirívó kepéket, dm*va vonást, túlzott me-

Nem

részkedést. s

akar sehol virtuozitást mutatni,

mint némely gyakorlott mvész, a hangszeren

való jártasságot fitogtatni; csupán eszméjét érzel-

meit akarja tolmácsolni,

mond mint

sokat.

s

tán inkább

keveset

Valamint sem polKikai köny-

veiben a regényíró költt, sem regényeiben a politikai

nem

rendszereket

sejteti

:

úgy

búvárló ós

lyrai

fejteget

költeményeiben sem

a phantasia azon nagy gazdagságát, dictio

bségét

s

Csupán egy-egy

lelket.

költi eszme kifejezésére szorítkozik

s

a formákat

zavarja össze. Versei egyszerek, mint egy-

egy kis virág

nem

sejteti

az áradozó

a politikai és philosophiai esz-

mékben annyira gazdag

nem

tudóst

s oly

szerények

találunk vakmerséget,

—

is.

Verselésében

sem eszmékben sem

Ha

néha lazaságot hibáztathatunk bennök, ez nem afi'ectatío, mint némely újabb költnknél, kik a pongyolaságot genialításnak tartják. a formában.

Eötvös, mint szinte IjTai költ néha inkább a formát, a külst hanyagolja veért,

el

az eszme ked-

soha megfordítva, az eszmét a küls ked-

veért.

A

Búcsú nemcsak legtömöttebb

verse EöTvösnek,

hanem még

és legszebb

fentebb kell vala

177

említenünk, mint oly kivételt, mely úgy lászik, nem az emlékezet viszíenyénél, s nem a nyugalom, de forrongás óráiban született.

E

költemény-

nek, mely 1836-ban íratott, rendkívüli és tartós

hatása

volt.

EöTvöst tán többen ismerték errl,

mint Karthausijáról. Hány példányban nyomták Búcsút,

a

ki

ezerén

meg

nem

s

A

készített a

ebbe a legszebb verseket

BAJzÁtól, KöLcsEYtöl s

hogy

de bizonyos,

tanuló ifjúság, melynek nagy

versgyjteményt

sorozta be

,

ezerén tudták könyvnélkül vagy bír-

ták kéziratban. része

tudjuk

írta

stb.,

maga számára,

be VöRÖSMARTYtól,

a Búcsút az elsk közé

a telhet legczifrább kalligraphiával és

sokszor oly hibás orthographiával írta

hogy

le,

e

példányok, nagy része az igen számos kéziratból kéziratba másolásnak csalhatatlan

valának.

A

documentumai

Búcsút az utolsó gyermek

is

ismerte.

Az, hogy Szemere a Kisfaludy-Társaságban e vers-

rl

oly külön értekezést

írt,

melyben mint Heine

a régi klassikusok müveit, sorról-sorra

mutatja, hogy az akkori

dalmi

férfiak is

költeményt,

s

idben

mennyire

magyarázá,

a tekintélyes iro-

kitnnek

találták

másfelöl minket fölment a

e

Búcsú

ismertetése alól, melyre különben érdemes volna. Csak azt jegyezzük meg, hogy a

részletesebb

hazaszeretet megéneklésére e versben

motívum ezen idben

a

is

már maga

mint sok másban, mely az szinteség, mélyen érzett

erösebb,

kelt,

s


II.

12

178

valóság, mélyebb költiséget ad száj) stropháinak.

Mikor van inkább helyén a hazáról énekelni, melyik költibb momentum, mint midn a hazától búcsút veszünk ? A másik, mit meg akarok je-

—

gyezni,

hogy habár

is

itt

fölmerül kedvencz esz-

méje, hogy a legszenteltebb

emlék a fájdalom,

mindamellett mint hazafi, valamint ezen versé-

ben úgy másokban hajlandó,

nem

is,

hangja, melyre oly

elégiái

annyira

föl

múltat, mint fátyolt vetni rá.

akarja elevenítni

Nem

a

az egykori éle-

hanem a temet képét tünteti fel, annak néma és puszta voltát juttatja eszünkbe.

tet,

Hallgatva Ali,

S az

Az

áll

Rákosnak szent határa,

régen hallgat

sök

esti

immár

elenyészett

a magyar,

nyomdokára

szell uj fövényt takar.

Egy másik versében Mohácsot énekli meg, hol szintén a friss füvei bentt temet képét állítja

—

elénk.

bl

is

Kevés hazafias verset

irt;

de versei-

láthatjuk, lelkének, gondolkodásának régibb

irányát, jelene,

hogy tudniilhk jobban érdekelte t a haza mint a múltja. A közdolgokban forogván,

részvékeny szive megesett a jelen szenvedéseken,

nagy eszmékkel küzdvén, ezek

Ez iránynak hogy

verseiben

is

foglalták el lelkét.

látjuk nyomait.

ezt dalolja egy helyen

:

Nemcsak

179

Márvány szobor

helyébe,

Ha

fenmarad neveni, Eszméim f/i/ó'zedeJine Legyen enilékjelem ;

hanem

—

egészen tisztán látjuk az irányt igy kez-

dödö versében

Én

is

:

szeretném lángoló szavakicai sz Tokajnak tz liorát,

Dicsérni

Szahdly szerint kimert snniklian Mei/enekehii a mat/yar hazát.

De engem felver Komoly valónak

Nemem Dalom

kesei-ve

7iehéz

nyájas képzetimböl súlyos érczkara,

hangzik énekimböl,

koromnak jajszava.

Mit ezrek némán törve érezének Eltölti

ég

kinnal lelkemet.

S ismét ; Mig gyáva kor borúi hazám fölébe, Én szehb emlékicel nem i/unyohim.

A

szelíd satira azokra, kik

szabály szerint ki-

mért sorokban azon idben sokszor kontárul énekeltek a hazáról

;

a szebb emlékekkel való gunyo-

lás, elég

keser

igazolja,

mit elre bocsátánk, hogy

érzésre

mutat

;

de egyszersmind

egj'éni életének csak múltját szereti

e

költnk, ki

megénekelni,

hazafias dalaiban többnyire a jelen iránt érez leg-

nagyobb

részvétet.

12*

ISO Kit

nem

bevit koráuak érzeménye,

Szakítsa ketté lantja Lurjait.

Ezt találjuk egy másik helyen.

Eszméinek ezen

feltn

itt

iránya határozot-

tan igazolja, hogy Eöxvöst csakugyan legjobban a «kor érzeménye") hevítette.

Legyen bár helyeslendö vagy rosszalandó ez nem csupán egyéni volt, hanem az egész kort jellemzi, melyben írt. E század múlt

irány, EöTvösnél

tizedében,

habár

vádként

hozták

hogy a

históriát

nem

a

szembeállók

a

nem

tanulják

úgy, mint kelleue,

mondom

tizedében voltakép

olykor

jiártvezérek

fel

nem

sul^-os

ellenében,

vagy legalább

,

e

a história,

század elmúlt

hanem

az újí-

eljogok megszüneszmék tették a kor

tások, a régi, visszaéléssé vált tetése s a jelszavát.

múlt helyett az

A

új

conserválók a történetet többnyire

csak lexicon gyanánt használták, melyben bizonyos fenforgó lálni, s

kérdésekre

nem

bizonyítékokat lehet felta-

annyira a szellemet, mint az egyes

A

adatokat fürkészték.

haladók a szónoklatban,

de fleg a költészetben a «régi dicsség»-et említek buzdításul,

s

k

is

bizonyos fenforgó kérdések-

ben a multat vévén el, a történetet eszméik köntösébe öltöztették.

A

saját irány-

történet objectiv

felfogásának és részrehajlatlan vizsgálatának elha-

nyagolását igazolja, hogy tán húsz év alatt történeti

181

irodalmunk nem bír annyit mutatni fel, mint 1849 óta napjainkig. A költészetben, az egyszer balladától a regényig és drámáig,

meglátszott a

históriának bizonyos irányeszmék szerinti feldolgozása.

A

ki összehasonlítja az akkori balladákat

meg

ARANYéival, is

fogja érteni, hogy költészetünk

a történetirodalommal

lépést tárta a história

objectiv felfogásában.

Azonban kevesebbet

sem többet sem

e tárgyat érintvén,

nem akarunk mondani, mint

hogy

azt,

a kor, melyben Eötvös versei keletkeztek, némileg háttérbe szorítá irodalmilag

is

a történetet,

s

az

eszmék vettek igénybe minden ert s minden is, s hogy végre az Eötvös verseiben feltn irányt azon kornak kell érdemül vagy hibául felrónunk, a melyben születtek. új

szívet

Az irányeszméket magokban nem tatni

eszme elénk

állítva,

lehet hibáz-

Csak költileg legyen az

a költészetben.

ne a

s

költészet

rovására

hízelegjen a közönség kedvencz eszméinek, a roszszalás

mindig helytelen.

Eötvös báztatás.

sem volna helyén

verseire nézve

Eszméit

politikai könyvei

nem

tárgyalja verseiben

számára

e hi-

—

tartja fenn, hol

ezt

rend-

szerét kifejtheti.

Olvassa

fel

fogja

bárki

el

melynek ezíme

ugyan

:

Vár találni

azon szép és

költi beszélyt,

kunyhó, az irányeszmét

benne

;

de az egész

még

182

sem egyéb egy g}^ÖDgédeu netnél,

A

mit a

i3araszt

érzékeny törté-

kivitt felel

a várúrnak,

nem

hanem oly igazság, melyet a költ bármely idben szolgáltathat a társadalmi conokoskodás,

ventiók ellenében.

A

költi igazságszolgáltatásban

hanem nem lehet

a szív tiszta hajlamai nemcsak joggal,

—

kiváltsággal bírnak.

Mindamellett

kétségbe vonni, hogy azon nagy hatás, melyet az itt

említett költemény tett korára,

költészetnek

A

tulajdonítandó.

nem

paraszt

csupán a és

föur

szembeállításában óvást látott a közönség a kiváltságok ellen, bíi't,

mivel

nem

s ez

annyival nagyobb súlylyal

egy közrend

fúr

tollából került.

volt,

mint a Búcsú,

E s

vers

író,

hanem egy

épen oly ismeretes

habár a mai kor kétségtele-

nül ez utóbbinak nyújtja a koszorút, alig hiszszük,

hogy mai nap egy-egy költemény oly hatást tegyen, mint a maga idejében a Vár és huiuihó tett.

A

kor sohasem hálátlan a költ iránt, ki a kor

érzeményét tolmácsolja.

Elre

bocsátottuk, hogy Eötvös egész költé-

szetét, teljes szellemi

arczképét

nem

bírjuk e ver-

sekben; elmondtuk, hogy valódi költ levén, zavarja

össze

a formákat;

akartuk mutatni, hogy

de

versei,

nem

egyszersmind

fel

az egj'szerü virá-

gok, némileg kiegészítik az arczképét

s

mivel össz-

hangoztak korábbi irodalmi tevékenységével, életével, ez oldalról is meggyznek költészete szinte-

183

— ToLDY

ségéröl.

Ferencz

úrral,

EöTvöst

ki

ki-

hagyta a magyar lyrikusok sorozatából, annyiban

hogy Eötvös nagyobb költ pró-

egyetértenénk,

zában, mint

versben

;

— de

tjének

e versek közléseért,

nettel

tartozunk,

mulasztást nál,

a

szerkeszis

köszö-

hogy nemileg helyrehozta a mert Eötvös mind költ tulajdoná-

;

mind hatásánál fogva kora

kitn állást A kitn vonatkozó

Bemény

annálfogva

foglal

lyrai

életére, jellemére

író

irodalmában

el.

s

mködésére

legkisebb levél, egynéhány sor

is

ke-

fenmaradást érdemel, mennyivel inkább

gyeletet,

Eötvös

versei,

melyeket a Remény összegyjtve

ad át az olvasó közönségnek.

A

licmény ezenkívül

VöRösMARTYtól három

kiadatlan verset közöl, PETÖFitl egy kevesek által

A

ismert költeményt,

Balzsamcsepp

egy dalt

hold elegiáját,

czím

alatt.

ARANvtól Ezenkívül

VaCHOT SÁNDORVaCHOT SÁNDORNÉtÓl, BÉRCZitl, FLÓRÁtÓl, BEREcztl, Tóth KÁLMÁNtól és ENDRÉtl, Szász KÁROLYtól, SzELESTEYtl,/ Székely JózsEFtöl, Tóth LÖRiNCztöl, Thaly KÁLMÁNtól, GREGUSstól s végre veterán írónk Szemere PálíóI. A prózai részt teszi Fáy András egy a Van Dyck, világhír GvULAltÓl, ERDÉLYltl, LÉVAltÓl,

tÓl,

:

mvész

életébl vett beszélye,

gyógyít

czím

dorok

czím

kép

;

A

hhiság sebz

és

szerkesztntl a Vánegy vígjáték Kövér LAJostól

alatt;

a

:

184

Meg akar halni. — A kis beszéljnröl, melyet Jókai itt közöl, nem szólunk bvebben. Czíme Bizehán :

8

a keleti életbl van merítve.

A

tárgy annyira

hogy a Szépirodalmi közlöny albiimáha.n közzétett beszélyénél csekély, formája annyira nincs,

még

kevésbbé

lendnek

tartjuk az

emlékbeszéd, e

felett

az

prózai részben kieme-

árt a

eszmék

czlmü

emlékezete

félig életképféle

meghasonlása

mgond,

A Apám

elégít ki.

mnek

olj'kori

;

mvet. Bár

félig

a forma

de a stylre fordított

szépsége, s

azon helyek, hol az író csak

mindenek

fest és

E

elmélkedik, elég kárpótlást nyújtanak.

m

nem (szer-

zje Szemere Bertalan) nem költemény, hanem valóban egy apa emléke.

A

legszeretetreméltóbb

magyar nyíltság, szeretet és patriarchális tulajdonok határozott vonásokkal s eleven színezéssel vannak ez apában elénk rajzolva. Egész B. megye énekelte róla

A Szemere szeme, szája Többet ér mint Tokaj tája. Szeretettel és ihlettséggel rajzolt

mindenki

élvezettel fog

olvasni

s

kép, melyet

meggyzdni,

hogy az eredeti a gyermeki emlékezetbl híven van eltalálva oly sok év után is.

:

BESZELTEK/ 1860.

Mi könnyebb, ban beszélyeket?

lyrai verset írni-e

—

E

vagy prózá-

kérdés alkalmasint

el

van

már döntve szépirodalmunkban. A mindennapi gyakorlat mutatja, bogy egyiket ép oly könnynek

tartjuk,

meg

mint a másikat. Kötet számra jelen

a lyrai vers

s

a novella és regény lietenkiut.

Egészen más kérdés, de hasonlókép

mi könnyebb látszik, ez

juk

;

utóV)bit

mai formát

is

ügy

tagadni, hogy a drá-

nagy mértékben könnyvé tették

A dráma Itt az

nem küls formája hanem egy lényegbe vágó

ugyanis

miatt tetszett nehéznek,

oknál fogva.

van döntve

átalánvéve nehezebbnek tart-

— habár azt sem lehet

napjainkban.

el

novellát írni-e vagy drámát ?

:

egyéneket jellemökhez és érzel-

* írta Ejiilia. (Két kötetben.) Pest, Engel és :Man(lello

tulajdona.

186

meikhez képest a magok személyében

kell beszél-

egyéb semmi sem vegyülhet a

mtibe, mint

tetni, s

az ember

s

az

embernek

indulatjai és jelleme.

Ez

fleg a mi nehézzé tette a drámaírást. Ezen sanyarú törvényt azonban, mivel eltörülni lehevolt

tetlen,

sokfélekép próbálják kijátszani.

meglej)ö

hség

A

jellem

njdlatkozatai helyett az esemé-

nyek véletlen-váratlan fordulataira áll el szeme szája a néznek. Az emberek, szenvedélyek és erkölcsi motívumok kissé közönségesek, a párbeszédek

kissé kopottak

;

de az életviszonyok, kalandok és

események mellett hangyabolylyá törpül az oly mese, min Maclihcthé Othelloé nem is említve az ókori klassikusokat. Ezen kibúvó ajtó el,

,

melyen valóban kibújtak a színházból a megmaradt a jârancsoló szükség,' hog}' az író a cselekv személyeknek bizo-

lenére,

korlátlan végtelenségbe,

nyos jellemet adjon, bizonyos érzelmekkel és szándékokkal ruházza

fel, s

azok szerint beszéltesse,

legalább megközelítleg, legalább olyan formán

;

mert különben a legbonjôlúltabb mese sem nyert eletet; mert belátták, hogy a néz is a sikerit jellem és érzelem-nyilatkozatoknak adja tetszését legcsalhatatlanabbúl.

—

Az

emberek utánzása

szóban és cselekvésben mindig a legnagyobb sikert

ma is, mint bármikor. A surrogatumok máig sem helyettesítik a lélek szükségeit eléggé s mindig megkívánják, hogy a valódi, a termébiztosítja

—

187

szetszerü anyagból minél több vegyi ttessék hozzájok,

így vagyunk elbeszél költeményeinkkel, a nois. Az elbeszél forma

vellákkal és regényekkel

nem menti

az írót, liogy költött egyéneket ne

fel

beszéltessen és cselekedtessen elttünk a csalódásig vitt életbséggel.

A

regénynek és novellának

nem

kisebb a föladata, mint a

ben.

Az emberi jellem

liü és

drámának

e rész-

a képzeletet megra-

gadó ábrázolása a leglényegesebb, nélkülözlietetlen kellék.

A

beszélyírás e szempotból

sem könnyebb veszítliet

a drámairásnál.

sanyarú ságából

;

A

semmivel

törvény

de az elbeszél

itt sem nemben

sokkép játszszák ki azt, st nagyobb mértékben, mint a színmveknél tapasztaljuk, mivel a forma is

szélesb csapongást enged.

A

regényírók

fkép

hogy az emberi jellem

azok, kik divatba bozták, és szenvedélyek eleven fes-

nagyobb része rendkívüli kalandok, rendkívüli események és véletleuségek annyira, hogy már regényes tárháza legyen, alatt nem értünk egyebet, mint véletlenségekben

tése helyett a költészet

—

gazdag eseményeket. Ezen regényesség ment át a

drámába

is, s

annál inkább a beszélyirodalomba,

hü festése rováminél többet foglaljanak a küls események.

hogy a lényeges sára

A

kellék, a jellem

franczia regényírók

1

830-tól mintegy

legfels fokra vitték ezen álmüvészetet,

1

850-ig a s

Sue

és

18S

Dumas

képzelete

tekben merült

ment

—

ki.

nagy tehetsége

kétségtelen

b

ütköz nagy

ilyen, a dolog természetébe

A

— mert a visszaélés

kísérle-

divat üdvös túlságokra

túlságát üdvösnek ne-

maga buktatja meg magát minden küls ellenség nélkül. Még vannak írók e régi iskolából de már

vezhetjük azon tekintetben, hogy

;

—

nagy hatást nem tesz tán egyetlen egy is. Magában a íranczia irodalomban örvendetes jeleit látjuk, hogy a közönség azon regényíróit kedveli leginkább, kik az eseményekkel való túlhalmozást

mellzve,

alakokat,

sikertilt

egyszerbb érzelme-

ket festenek, kikben mintegy ismersöket látunk, s

— Azonban, még csak

ott, s

nem tnt

fel

az átmeneti kort élik

az új irány valódi Mózese, ha-

vannak nagy kedvességben

bár

A

magun-

kik között bizalmasan, otthon érezzük

kat.

álló

helyes útra térni annyival könnyebb,

ma

angol irodalom

hirdeti.

mivel az

fényes példákat mutat föl

is

az elbeszéli nemijén, a hol az emberi jellem festése

ma

nek

és regénynek.

Mi

is,

mint ezeltt, legels kelléke a beszély-

jelenleg

is,

zetben vagj'unk.

mint ezeltt, mostohább hely-

A

közönség benne van

még

rendkívüli események iránti elszeretetben a

a regényt és beszélyt

illeti

zoló, s véletlenségekkel

nem

terhelt

;

a jellemet híven raj-

és hallatlan

regényekben

a

mi

nem

kalandokkal

igen gyönyörkö-

Í80

dik,

— míg más

bvelked mü-

ezekben

részt az

vek sem okoznak nagy sensatiót.

—

A

de blazírttá tesz idmultával.

vetel,

nem

idtöltési inger

valódi érdekeltség

szokás kö-

A

pusztán

— töszom-

szédja a közönyösségnek.

Ezen állapotunkból csak

nagy tehetség regény-

és

nek

beszélyirók emelhet-

a kik az emberi lélek festésében keresik az

ki,

elbeszél költészet föladatát.

juk azon müveket, melyek ják az

ízlést.

e

—

Türelemmel

vár-

jobb irányba indít-

Annyival nagyobb türelemmel, miévek alatt föltnt

vel a közelebbi

Ijeszély- és re-

gényírók közt hiában keressük azokat, a kik az utat elkészítenék.

Ez elkészítéshez a tehetségen

kívül buzgalmas törekvés, szilárd kitartás

s

ko-

moly gondolkodás kívántatik meg. Ezen törekvés, ezen komoly gondolkodás hiánya igen feltn regény- és beszélyirodalmunkban.

csaknem íróink

mindennap,

mily

nem egy, hanem számos

Nem

látjuk-e

könnynek beszólyt

s

tartják

a mellett

néha egy-egy regényt bocsátni az irodalompártoló Annyival kevésbbé szólok egyeközönség elé ?

—

sekrl, mivel találunk olykor kivételeket; de a kivételek

Vannak

nem

változtatnak az általános irányon.

m-

nagyobb tömegében, kiknek veiben aránylag több jót találunk, mint másokéban, s ezekre nem hunyhatunk szemet. De az írók

—

lehetetlen és a

akármely költi müvet

nem

természete

mvészet leglényegesebb szempontja

szerint

190

Épen a

Ítélnünk.

legels, épen a leglényegesb az,

mben

mit minden

keresünk,

nag}'obb mértékétl függ a

m

s

minek

kisebb-

A

lénjêg-

becse.

telenekben való kitués egészen alárendelt szempont.

A

költészetben leglényegesb kellék a lélektani

igazság és

bség;

—

a költi telietség legcsalba-

tatlanabb jele az emberi lélek találó utánzása szó-

ban

és cselekedetben

igazság határozza részletek,

melyek

el,

a

;

m

mely

becsét azon lélektani

alai)jául szolgál, s

azon

e lélektani igazság fejlesztései a

mert magától értetik, hogy a költ, mint a fest, mindig a képzelethez megtestesített egyénekben

s

nem

ben

;

az értelemhez szól, megtestesített képek-

állítja

elénk az eszmét.

A regényben,

ben, mint a drámában tehát elször el,

is

beszély-

az dönti

méltó-e feldolgozni valamely tárgyat, ha vajon s különösen a szív és erkölcsi mélyebb igazságának lehet-e tükre,

az emberi lélek, világ egy-egy

—

s

a költi tehetséget, phantasiát

metaphorákból,

ömledez plasticai

nem

érzelgésbl,

hanem

meg-termettségébl

Azért említem

föl

nem

felleng

az ábrándos eszmékbl, vagy

az emberi

alakok

ítéljük.

bár röviden mindezeket, mi-

midn

hogy igen magas világos-e, hogy épen csak az elemi kelléket kívánom, a kö-

vetelés

nem

vel

újra

feltámadhat a vád,

szempontból

ítélek.

Pedig

túlcsíffázott.

nem

Jellemfestés nélkül írni

191

elbeszél müvet^ anuyi mint katonák nélkül akarni

háborút alap

folytatni.

s szilárd

sége, a

Az

anyag

mvészi

ízlés,

a

stil

A

lelett

külforma kerekded-

tapintat a cselekvény elrendezésé-

ben már jóval magasb tökélye az, a

mindenek

éjKÍletliez

kell.

mi a

rend

A

követelés.

jó vezérlés a hadban,

forma

vagy az

az építészetben.

Emília beszélyeit csak dicsérhetjük, hogy meséjök oly egyszer, a

mint csak

Nem

lehet.

haj-

hászsza a rendkívüli viszonyokat. Eendkívüli ka-

landokkal s

nem akarja felcsigázni a nem küls eszközeit

a hatásnak

kíváncsiságot,

használja

fel.

Ezért korántsem tartanok rossz jelnek, ha ez egy-

szer beszélyek legalább nak,

oly tetszéssel fogadtatná-

mint a milyenben kalandosb, zajosabb és

erszakosabb regényeink szoktak

részesülni, kü-

lönben egyenl, sokszor kisebb tehetség mellett. Emília azon beszély- és regényírók iskolájához látszik

nk

szegdni, kik a házi

életét szeretik rajzolni.

életet,

s

Az irány

különösen a dicséretes, s

ha egyszersmind sikerülne is, csak magasztalva szólanánk a szóban forgó müvekrl. De dicséretünk mellett

nem

egy kifogást leszünk kénytele-

nek elmondani, különösen a jellemfestés szempontjából.

Az els beszélyben, melynek czíme világ nevet, két vén leány iránt akarja felkölteni részvétünket.

A

:

A

kit

a

szerznö

világ által kinevetett

1!)2

vén kisasszonyok egyikét egy iparlovag vén,

már

a lakodalomhoz minden kész,

vlegény menyasszonyának pénzét szökik.

A

nül

elloi^va,

vén leány barmincz év múlva

letesen hiszi,

hogy vlegénye megjön,

s

kér-

midn is

a

megtöké-

minden-

nap a legteljesebb hittel várja megérkeztét. Húgának is volt kérje fiatal korában; de ez nénje csalódásán okulva, soha sem mond le határozatáról, hogy leányként akar meghalni, pedig kérje most barmincz év múlva, mindennap eljár a vén is, kisasszony boz, s még mindig rá akarja beszélni a férjhezmenetelre.

nem

Ily

különcz

lelkibetegségeket

tartunk ugyan egészen alkalmasoknak, kivált

komoly alakban, költi tárgyakúl; de éjên megcsak a kivitel elégítse ki az rovandóknak sem, olvasót. Különösen az öreg kisasszony jelleme nincs eléggé részletezve arra, hogy valószíntlen-

—

nek ne tartanok hóbortos reményeit. A kft leány életének katastrophája rég elmúlt idkre esik, s egy vén cseléd beszéli

el.

De épen

e

katastropba

leírásában óhajtottunk volna több elevenséget és

melyek jobban megismertessenek a hogy érzelmeikbl, gondol-

részleteket,

szerepl egj'énekkel,

kodásukból az olvasó

tetteik világosabbak legyenek.

nem

így pl. hajlandó elhinni, hogy a meny-

asszony, anyja tudta nélkül, oly könnyen odaadja,

még menyegz ürüg}a-e,

min

eltt, a hozományt, oly felületes

a vlegényé

volt.

Hihetetlenség

193

nincs a dologban

szünk

meg

—

;

ennyivel.

nem

de ilyenekben

A <3selekedet

elég-

okainak nagyon

világosan kell mindig elttünk állaniok, ugy, hogy

egészen

természeteseknek

ruhán kívül

alig jellemzi

A

találjuk.

kisasszonyt a könyezö jószívségen

s

két

vén

a különczös

Az olvasó szánja

egyéb.

ket, de utoljára sem mondhatja

hogy ismersei volnának. Mindez alkalmasint jobban sikerül vala, ha nem a vén cseléd beszéli el a leányok sorsát.

el,

A

szélés kétszeres

költött jellemen átszrt ily elbeérdek, ha sikeri egyszerre

—

mutatja mind az elbeszél felfogását és jellemét,

mind

elbeszélése tárgyát.

a

f tárgy legyen

e

mással való

világos,

A fdolog

—

elbeszéltetést,

s

azonban, hogy

a ki nehéznek tartja

jobban

teszi,

veszi át a szót és beszél el mindent.

A

ellentétes lelkibetegségét az öreg cseléd

úgy s

festeni,

nem

képes

hogy a képzeletet eléggé megragadja

elhitesse az olvasóval.

Szerznö

ha maga

két testvér

ezt

nem

fejti

Pedig ez volt a ffeladat.

meg

kielégíten;

—

de

annál több gondot fordít a mellékes személyekre, s

olykor

fölösleges,

magától

érthet körülmé-

nyekre. Mellék személy az öreg elbeszél cseléd,

még annál inkább azon

fiatal,

örökben

s

tartott leány,

kinek az öreg asszony a vén kisasszonyok sorsát elbeszéli.

tenni,

meg

E

nem nála,

leányt

nem

kell

volt szükség oly

mintha

vala oly érdekessé fejlés

válnék majd

Salamon F.: Irodalmi tauulmiluyok. H.

alapját vetni f

szem élylyé. Iá

;

194

Az olvasó a van

várakozásra

részletes rajznál fogva e

feljogosítva,

nem

—

és

fleg

ez az oka,

hogy a be-

Egy fejlésnek indított tárgy a végén függben marad s mintegy ketté vágatik. A második beszély Mennybe szállt csillag. Egy szély ki

elégít.

igen fiatal leányka és egy igen fiatal

— több egységgel,

férfi

közt foly

belsbb kapcsolattal, mint az elbbi. Be nem vallott, de ersen hitt szerelem él mindkettben. Az ifjúnak több évre távozni kell, hogy orvossá képezze magát, s több évig nem látogatja meg szülföldét és kedvesét. Az ifjú nem le,

és

akarván a leány jövendjének útjába táplál

benne levelek

hiszi, az ifjú

által

állani,

A

reményeket.

megfeledkezett róla,

s

szülei kívánsá-

gára egy becsületes orvosnak ígéri kezét, bár szereti,

nem

leány azt

csak becsüli. Azonban mikor

beteg lesz a lelki szenvedés miatt

nem

már jegyben s

az orvos,

fölvilágosodván jegyesének szíve hajlama

felöl, elég

jár,

becsületes,

hogy

késn

visszalép.

Az

ifjú,

;

kit

a leány

Mikor mind a két ifjú megtudja, hogy egymáshoz mily hívek maradtak, már kés, mert a leány halálán van s meg is hal A tárgy nagyon sentimenkedvese karjai közt. szeretett,

látja

öt.

—

talis,

a mint a vázlatból látjuk,

s

nem

is

igen új

magában nem lehet kifogásunk. A kivitelre inkább. Az alakok, bár nem egész elevenségben, de némi homály lágymeleg ködén át eléggé de ez ellen

kivehetk. Azonban

lelki

állapotukat gyakran

nem

;

195

értjük, s

van oly jelenet

Nem

tetlennek tartunk.

már a leány jegyben

is,

melyet csaknem hihe-

hogy mikor

értjük eléggé,

az

jár,

a kit szeret, négy

ifju,

hogyan nem akarják nyilatkozatra bírni egymást. Egy-egy ibolyát adnak emléki egymásnak, különben csaknem siket-némák találkozása e jelenet. Mind szem

közt, bizalmasan beszél

vele,

—

lehetséges,

niok s

de

;

hogy ers ez

nem

ok

okuk

lelki

volt tartózkod-

az

világos

olvasó

mintegy novellaírói cselnek tnik

hogy a

fel,

beszély tovább folyhasson. Egyátalában

eltt,

nem

tart-

juk pedig hihetnek, hogy a leány az idegen

je-

gyes iránt oly rendkívüli szívességet és vidámságot

mutasson annak jelenlétében, a állapot festését

kit szeret.

mintegy kerülni

látszik a

A

lelki-

szerz.

Hogy a szerelmesek kölcsönösen félremagyarázzák

egymást,

lét alatt itt

a távollét

mindkét

okozta;

—

felet érthetjük

—

általános okokkal, részletezés nélkül

hatóvá tenni a gondolatmenetet

de ez

;

részletes képet, csak magyarázatot.

távol-

e

könny

A

volt

is felfog-

sem ád

lelkiállapot

festésére ott kínálkozott szép alkalom, a hol a két

szerelmes találkozik

—a

jelenet egészen drámai jellemvé válhatott volna de majd semmi ilyest sem találunk. Fukarok a szóban a szerzöno sze;

;

mélj'ei,

s

alakjok

az

ily

ban még homályosabban gokra hagyva.

De

ellentétes

áll

találkozás-

elttünk, mint ma-

tán fölösleges

is

e

megrovás 13*

196

mert

kezdenünk, hogy

ott kell

párbeszédnek tárgya sem

e találkozásban a

Egy párbeszédnek

volt.

akkor lehet tárgya, ha valamiben meghasonlott szívek és jellemek vitája foly. Itt pedig a beszél-

harmadik szónál talán azon fölegyenlen szeretik egy-

getés mindjárt a

fedezésre vezet vala, hogy

sem

mást. Mert jellemekben azaz nincsenek angyali

más

is

leiköknél

fogva, kivéve,

mányokat.

igen különböznek,

oldalról jellemezve,

önfeláldozó

és

hogy az

nagyon

ifjú

meg

Jegyezzük

itt,

mint

szerelmüknél szereti a tudo-

hogy szerzönö

egyéneit, férfiút és nöt, az angyali szívjóságon kí-

vül alig jellemzi az erkölcsi lete.

még a vérmérséklet

is

— nemhogy

mélyebb tulajdonok különbféle vegjü-

Alakjai

többnyire bálványok;

a jellemzés

egyoldalú és hiányos.

A harmadik foglal

beszély több

keresztül és

megy

végig, s

mindkett

kivitelben találunk hiányt.

mondja meg miért most férjhez ment

nem érdemes tenni,

lélektani anj-agot

magában. Ketts fejlemény húzódik

.^

fiatal,

teszi

s

t.

nem

A

míg a

magát. Azonban

zelmek

és

n

itt

:

Ki

csak

hogy

ö-

tudja oly boldoggá

fiatal

nyának sok tér van szentelve, petiája van,

beszély czíme

— Egyfell egy n azon töprenkedik,

férjére,

mint az

E

rajta

ellen csak a

s

házaspár viszo-

a dolognak peri-

egészen megnyugtatva érzi

sincs kifejtve azon út, az ér-

gondolatok azon lánczolata, melyeknél

1!>7

Az olvasó azt sejti, hogy a kibékülést az hozza meg, hogy a nö anyává lett de az egész dolog felöl egy barátnhöz írt levelek

fogva a nö megnyugszik.

;

töredékesen szólván, a levelek sok hézagot hagynak,

az olvasó

s

nincs

a

tisztában

fejlemény-

nyel.

Egyszer csak arra érkezünk a

höz,

hogy

A

gyermeke

születésekor

n-

fiatal

meghalt.

másik fejlemény a meghalt nö anyja

—

és apjá-

nak fájdalma e halálon. Az anya, kinek szenvedélye mindig a sütemény-készítés volt, egyetlen leánya halálán megtébolyodik,

s

nem

tesz egye-

mint folyvást a konyhán süt, föz, mint leánya lakodalmán tévé. E beszólyek között talán ez a bet,

legsikerültebb jellemrajzbeli részlet.

Még hívebben

van rajzolva a férj, ki eleinte észre sem el

sem akarja

állapotát.

kedvencz tárgyáról beszél

—

mond

vidám

kifejezést erltetve arczára,

szeret

gazdasszonykodni

Aztán

feleségem.')

fzésrl

nek akarata egészen

....

öreg

az

beszélni.

És

ugy-e bár, édes

maga e

az öreg úr,

"Feleségem úgy kezdett a sü-

közben a jó öreg-

Azonban

ellen kicsordultak könnj'ei.

váratlan,

bánatában

hogy az

meghal. Altalán

hogy a bánatot a maga tudná

aztán

«Ugy-e bár, semmi baja sincs? Csak

az öreg úr:

tésrl,

vette,

magával neje borzasztó lelkiSzépen mondja a jelenvolt idegenhez hitetni

igazi

öreg úr

szerzn

azon a

éjjel

nélkül,

nagyságában mindig

rajzolni, hatását és következéseit

majd min-

198

dig túlozza.

nak

Különös neme a sentimentalismiis-

— Az öreg úrnak egyébiránt merben asszo-

!

nyi gyengédség szive volt. Fö szenvedélye vala,

hogy a nyomorék és elhagyatott mezei madárfiakat összegyííjté s külön szálláson tartva egészen magához szoktatta. Ezen különcz vonásra aligha volt szükség; mert jó szíve különben

egyszerbb módon

is

kitnhetett,

Attól tartunk, hogy sokan

is.

élnek oly hitben, mintha a jellemfestés

kü-

ily

löncz tulajdonok és hallatlan szokások festésében

— Ezen beszélyben

állana.

sem találunk egyebet

az embereket elérzékenyítö jó szívnél. líjak, öregek,

nök

és férfiak csak jó szívöknél fogva ismere-

tesek és egyik túl tesz a másikon érzékenység dol-

gában, ha ugyan túl lehet tenni.

A utolsó

— a két kötetes gyöjteményben — beszély az Áldozat, még tán érzékenyebb

negyedik

az elbbieknél. fia titkos

és

Egy gazdag

pesti házi úr egyetlen

szerelmi viszonyban él egy pár évig egy

szegény leánynyal, a ki a külvárosban meghúzódva él

öreg anyjával és egy kisdeddel. Az úrfi azonban

e viszonyi'ól

mitsem

nem

egyezik,

az bele

meg

szól apjának, tudván, s

ha apja

kedvesével, apja képes lesz kitagadni.

mindezt elmondja az

hogy apja egy tetni.

A

n

föláldozza

fiatal

ifjú

nnek,

hogy

ellenére esküszik

s

Az

iíjú

hozzáteszi még,

leányrokonát akarja vele elvé-

épen mivel nagyon szereti az ifjút, magát annak vélt boldogságáért. Egy-

1!)0

eltnik anyjostúl gyermekesti

szer

s

az ifjú nyo

Budán egy szegény ember házában vonja meg magát s ott hal meg három évi szenvedés után. Az iíjú s annak leend neje haldokolva találják. Az áldozat halála után az ifjú s azon mát

veszti.

gyöngéd leány,

uek

A

s

ki az iíjúnak volt szánva, összekel-

az elbbi kedves árváját

megholtnak anyja sem

meg

órában hal

éli

magokhoz

vele a bánat miatt.

—

veszik,

—

egy

Nem

ta-

túl leányát

gadhatjuk, hogy a szív érzékenysége dolgában e

személyek

nem épen mindennapiak, st

ságosan érzékenyek. Azon szegény férfi,

a

ki

Budán házába

fogadja a

s

talán túl-

munkaedzett

nt, nem egyszer

fakad könnyekre, «és az udvarról behallatszott a jó

ember

Nagy gyöngédséggel van

bó'rj sirása».

festve a karácsoneste a szegény hajlékban de, mint ;

más helyen

is

tapasztaljuk,

itt

is

igen

könnyen

gyöngélkednek a személyek az érzelmek miatt, hol alig tudnak lábukon állani megindulásukban, hol egyszerre elsáppadnak, hol pedig sírnak a nélkül,

hogy a szavaikból eléggé éreznk a megindu-

lást.—

A

személyek ez Aldozat-hü,n könnyen adják

meg magokat sérli

a sorsnak

:

az iíjú

még meg sem

kí-

a komoly, határozott lépést a frigy megszente-

Egyetlen egy párbeszédnek sem vagyunk melyben apjával legalább kerülve összetzne e tárgyban. A leány merész elszántsága pedig, természetesen, hallgatag önmegadással s legnagyobb

sítésére.

tanúi,

200

titokban történik.

A

lelki harcz,

nem

emberrel való küzdése

vagy embernek

minden

fordul elö,

egy-egy érzés feltétlen parancsára történik.

Atalán mind a négy beszélyt összefoglalva, azt tapasztaljuk,

hogy szerzönö

fö

czélja az

olvasó

elérzékenyitése személyeinek rendkivtil érzékeny, által. De ez érzékenység meglep, túlküls nyilatkozatokban mutatkozik. Nem az az eped és ábrándozó sentimentalismus, hanem a mely mintegy némán, csak tényekben mutatkozik. Az eladás hangjában sem tapasztaljuk a megilletdés

lágy szíve zott

pathoszát.

A szívnek,

melyet festeni

vél,

csak katas-

tropháit láttatja velünk a nélkül, hogy fejledezni

látnók az érzelmeket. Az els beszélyben a vén

leány érzelmei mitsem változnak harmincz éven

megmarad mind a mind a tudománynak él eltávozott ifjúban a szerelem, s csak küls viszonyok változnak, de bels katastrophája nincs a harmadikban a át

;

a másodikban hasonlókép

leányban,

;

félreértés két fiatal házaspár közt, habár szépen

volna fejleszhet, mint áll

elttünk

;

mondám,

csak töredékben

a negyedikben évekig eláll a gyöngéd

szív ápolta szerelem.

Mint

látjuk,

a második és

a harmadik beszélyben volna helye a félreértés

okozta kétségek bels küzdelmét festeni értjük

is,

Feltn kül

;

de ha

nincsenek rajzolva csak magyarázgatva. továbbá, hogy a személyek kivétel nél-

mind igen jólelk,

jó

szív

s

erkölcsös

em-

;

201

Mintha csak születésüknél fogva volnának Mégis épen az erkölcs szempontjából van ellenök kifogásunk. A költ által rajzolt egyének berek.

ilyenek.

mind

egyszer sugallatára. Már

jót tesznek szívok

pedig akár oly angyali természetek, hogy

ismeretök mindenre lelkesült igennel

felel,

lelki-

akár oly

ördögiek, hogy a «nem»-re siketek, egyaránt

nem

hogy alatti

emberi,

hanem

lényeket festünk

;

áll,

emberfeletti vagy ember-

de

nem

embert,

kinek

belsöéletében és sorsában a lelkiismeret képezi a

A mer

legérdeklöbb és legmélyebben ható elemet.

angyalok, kivált szárny nélkül, azaz, ha magokkal jótehetetlenek,

vagy

legalább

ellenök

harczoló

daemonok nélkül uem igen nagy hatásúak a költészetben. Az erkölcsi oldalhoz tartozik az is, hogy a személyek akár jót, akár rosszat, de határozottan

akarjanak és tehetetlenül ne szenvedjenek.

E

be-

szélyekben feltn, hogy az egyének oly könnyen

megadják magokat, ugy szólván kardcsajjás nélkül. Igaz, hogy szép érzelmeik vannak, de ezeknek és a viszonyoknak feltétlenül engedelmeskednek.

Nagyon feltn majd minden személy passiAz els beszély ben, a vén leányok rajzában,

vitása.

alig

lehet szó egyébrl, mit

teljes

p assi vitásról

a másodikban, a hol egymást félreértett szerelmesek találkoznak a nélkül, hogy egyik mit, sajnálatos gyengeséget látunk

ban a

fiatal

;

is

merne vala-

a harmadik-

házaspár sem egyik sem másik felérl

202

nem

tudjuk, mit követett

gülni

kezd

tettlegesen a hide-

el

viszony helyreállítására

nézve megjegyeztük az

;

a negyedikre

ifjú és

a szerencsétlen leány

passivitását. Szerzönö alakjai

fleg azért gyengék

és

hatnak oly kevéssé a képzeletre, mivel a

mek

zanak bennök a cselekvésre. és

jelle-

leglényegesebb, épen fö mozgató rugói hiány-

A

csupán csak érz

jószív egyén mindig félszeg marad,

s

az ilye-

nekbl sztt cselekvény nem ád alkalmat sem a bels küzdelmekre, a lélek erteljes monológjaira, sem drámaivá emelked jelenetekre, sem pedig nem alkot egy-egy mélyebb lélektani igazságot magában foglaló cselekvényt. Szerzönö képességérl, mely igen sok részben kerüli a túlzásokat,

s

inkább egyszer,

a

sze-

lídebb érzelmeket költ és találó rajzok felé hajlik,

nem vagyunk rossz véleménynyel. A zítás nem tartozik írói hajlamai közé jelnek veszszük.

s

és

nem

ezt jó

és

nem

elég

er-

Az alaj)vonások szerények

hibásak, csakhogy a rajz halavány teljes.

túlzás, tor-

—

Ha a valódi költészetet nem egyébben, hanem

az alakok plastíkai teljében

(honnan a lelkiisme-

retnek és akaratnak hiányozni

nem

szabad),

nem

pedig az érzelg könnyekben keresi, nagyobb hatást fog tenni közönségére.

cselekvényeit renkivüli venítse.

—

Nem

kívánatos, hogy

küls bonyolításokkal

ele-

Elevenekké lesznek azok, mihelyt a szív

és lelkiismeret

bels harcza, az akarattal felruhá-

ii03

zott

jellemek összeütközése érdekl lélektani

fej-

lesztéseket állít elénk.

Ezen lényegbevágó megjegyzések után csak néhány szót az eladásról és nyelvrl. Az egyszer és világos, ritkán erltetett, csak néhol épen ama

nem

túlságos egyszerségre törekvés

látszik termé-

szetesnek. Az eladás gyakran emlékeztet JóKAira, kivált mikor ismétl s mintegy refrain-es modorát veszi

föl.

De

az eladás

nem

elég jellemzetes és

vels.

Könny, nem

gend

fordulatosság és hangbeli változatok nélkül.

nehézkes olvasmány; de

ele-

Korántsem hibáztatom az egyszer, természetes Írásmódot; de a költi mvekben, ha prózában vannak

E

is írva,

több

mvészi

fogást óhajtunk látni.

részben idézetekkel, ha akarnánk sem szolgál-

hatnánk. Az eladás menetét sem idézhetjük. Végül, a mú'e nézve idézetekkel

szolgálha-

is

tunk, több helyen látunk a magyar nyelv természetével ellenkez kifejezést és szórakást, melyeket

nem

lehet

mellznünk, mert fájdalom, nagyon

elharapóztak irodalmunkban.

midn

az öreg

rakás helytelen

haliam

nt ;

«

Elszorult a szívem,

igy beszélni liallám.n

A

mert igy szoktuk mondani

beszélni)) (2. köt. 71. l.).Több

:

helyen

szó-

«igy for-

el e germanismus « elvoltam », e helyett távol vagy nem voltam hon, vagy nem voltam jelen. Helytelen s nem magyaros «En a mamához dul

:

voltam,

:

akarok)) (3. köt. 174.

1.).

Az akarok után a ma-

204

—

Akarok menni » Hiba azt mondani magyar. azt a mondja így régen, hogy « Tudtam pl « kenyeret akarok » gyárban mindig ige szükséges.

:

«

—

.

az igy fog jöni)) azaz történni, szintén germanis-

mus

(í2.

145.

köt.

(2.

köt. 144.

1.).

többé magával)) jótehetetlenröl,

mus,

e helyett

:

118.

1.).

költnek le e

m

De ;

helyre hozza az egészséget

«01y gyönge (2. köt.

hanem

mondani. «Fell reá» visszataszított"

Az orvosság továbbá nem

1.).

hanem

«üti helyre »,

137.

volt, 1.).

nem

hogy

Nem

bírt

a magával

az indulatosról szoktuk ezt (2. köt.

azon kivül.

131

1.)

germanis-

wNem vonzott, sem nem

ismét szórakásbeli hiba

elég legyen ennyi.

A

(2.

köt.

nyelv eszköze a

de a rosszul használt eszköz többet von

hatásából, mint gondolnók.

CSOKONAI- ALBUM.* 1861.

Mindennek megvan

a

maga

Csokonai emlékszobrának t.

i.

is.

története

A

:

megvan

legrégibb idkig,

a költ szomorú haláláig lehet visszavinni,

mely 1805-ben január 20-án esett. Mint sok egyébnek, ugy ezen emlékszobornak története is nagyon primitív állapoton kezddött. Egyszer fejfa, egy rá szögezett deszkadarab, s e deszkadarabon si szokás szokás szerint latin epitaphinm. állt,

hagyományaink

ügye kezdetben. Ezt

szerint, is

Ennyibl

a Csokonai

emlék

Dombi MÁETONnak, Cso-

konai igen érdemes barátjának köszönhetjük, kinek

ha módja nem

volt

kbe,

érczbe vésetni a haza

egyik jelesét szépen magasztaló latin sorait, leg-

* Szerkeszti és kiadja Kulini

Nagy Ben. (Ára

3 frt

Rátb Mór bizománya. Nyomatott Debreczenben, a város nyomdájában, 1861. a. é.)

Pest,

206

alább bolt fára

irta

a Hic jacet Ovidius, Virgilms,

Horatius, in Michacle Vitéz Csokonai-i,

még

s

mely már ma mert a deszka csak papíron van megörökítve régóta eltnt a szép sorokkal együtt, melyeknek föbecsét az alattok nyugvó adta meg. A költnek, ki már életében a nemzet kedvencze volt, számos évig csak ily múlékony emléke állott a valóságban. De az emlékek dolgában való részvétlenség még szomorúbb példáját hozhatjuk föl. A költ halála után kevéssel, még szava1806-ban, Kazinczy nemcsak buzdító kat intézett a nemzethez egy Csokonai-emlék ügyében, hanem, mint a Dessewffy József grófsok

más

antitbesises magasztalást, ;

fal folytatott levelezés

maga

sággal fáradozott s

is

a gyjtésben e czélra

—

fáradozásának nem lön sikere. Az egész eredmény

egy éles polémia s

bizonyítja, szokott buzgó-

már

"czeni

— a sírknek még híre sem

:

volt,

az epitaphium kérdése fölingerié a debrekört.

A

tervezett

végzdött volna

:

síi'irat

magyarul

Árkádiában éltem én

is,

e

—

soron e sor

adott okot a polémiára.

Es valóban nincs-e e sorban irónia? kire kevésbbé volt tán magyar költ ,

nék az a

medd sult

sor.

—

fáradozás

líju

Nem ille-

korában üldözés, késbb

munkái kiadásában,

s

meghiú-

szerelmi viszony, szegénység, élte vége felé

207

félrevonult ridegség, melyek siettetek kora halálát

—

ez-e az warcádiai élet» ?

De nem CsoKONAira, hanem Debreczenre látmi miatt 1806 és 7-ben tak benne iróniát, elhúzódott a polémia, mig se latin, se magyar, se

—

«arcádiai élet » -tel,

vagy érez emlék

el

se a nélkül való felirású

nem

kö

abban

készült, s a terv

maradt. Szomorúan jellemz ama tettekben szegény kor nemzeti közszellemére névé, melynek epitaphiuma nem sok olyat foglal magában, min hogy az egyes szép az utókor lelkesedhessék,

—

kivételek sírirata annál

feltnbb

legyen

!

Egyszerbb, de legalább végrehajtott emlékterv született meg 1818-ban, Keszthelyen. Azon év februárja H-ik napján a ((keszthelyi Helicon» ünnepélyén az írói sereg és gr. Festetics György, személyesen ismerte, egy élfát

ki CsoKONAit

ültet-

Ugyanekkor Ferenczy szobrászunk carrarai márványból a költ mellszob-

tek a Georgicon kertjében.

rát készítette

el,

mely József nádor pártfogása

alatt

Debreczenbe küldetvén, 1823-ban mart 11-ikén a collegium könyvtárában ünnepélyesen fölállíttatott.

Ezután a

eltelt

ismét vagy tizennyolcz év, míg

Csokonai-emlék

ügye

újra

pedig Debreczen városában, dén.

—

A

halhatatlan lajdonítá

a

a

föléledett

költ

városnak becsületére válik, fia

iránti

kegyeletben

kiváltságot,

hogy

,

hogy a

magának

els

még

szülföl-

tu-

lehessen.

208

Ilyenekben csak magasztalólag szólhatunk a kü-

lönben

szkkebl

triotismusról. állított

érez

fiai emelték

Debreczen hazáé

nem

:

részt.

1836,

fiai

hazafiai alatt alkalmasint

s

értetnek, holott Csokonai az egész

nem Debreczennek

kör

a hazai szélesb

kedvelt

ekkor nevetséges helyi pa-

es

Bár a debreczeni temetben felsíremlék irata így végzdik Haza-

emléke

költje

min

S általán

iránti részvét

ha-

kell ezt röstellnie,

közönségnek, mely

még

nem

vett

fölállításában

csekély

az

volt

még 1835— 36 köri! Az

ilyesek

egész

emlékre csak mintegy kétezer forint gylt be az

is

sír-

—

váltó pénzben.

Ezen 30 éven

meg-megujúlt ügyben

át

ott

vag}"unk mégis, hogy CsoKONAinak nevéhez, érde-

meihez méltó emléke nincs. Méltó emlék pedig csak országos lehet az egész nemzet költjének

Egy negyed század csak egy temeti egyszer pyramist tudott elövajudni, hogy tisztes-

tiszteletére.

ségesen álljon a sírkövei között.

25

sír

—

év, folyt le azóta,

Debreczen temetjének többi

Egy másik

—

s

negjêd

most újra

század,

fölelevenít-

tetik a Csokonai- emlék eszméje. A hozzáfogásban, mint az ügy története mutatja, nem nagy a dicsaz, ség, mert valóban elégszer láttuk már. hogy sikerrel hajtassék végre. Az ujabb 1861-iki

F

kezdet pedig ismét

nem

sokat ígér,

egészen méltónak CsoKONAihoz.

s

nem

tartjuk

:

209

Legméltóbbnak tartanok az országos fölkaroerre nem legsikeresebb mód, hogy Debreczen vegye kezébe az ügyet. Az országos emléknek Pesten, az ország szívében, kellene állania, hogy lást, s

Az

méltó helyét elfoglalhassa. pedig

itt

emlékszobornak

méltónak kellene lennie a költhöz

szeretett nemzetéhez.

E

czélra pedig

nem

alkalmasb módott, mint az egyes adakozás

és

látunk

útját,

—

mely legközvetlenebbül bizonyltja a részvétet, legbiztosabban és gyorsabban vezet czélhoz.

mondjuk

s

Nem

mintha indítványt akarnánk tenni e részben mert egészen más kérdés, vajon idöszerinti-e fellépni vele s komolyan sürgetni azért

ezt,

;

megkezdését és végrehajtását ?

Minden módok közt legkevésbbé tartjuk czélra vezetnek ós méltónak azt, hogy irodalmi müvek tétessenek vásári czikké

Egyáltalában

nem

a

elmozdítására.

czél

emeli irodalmunkat, ha a kö-

zönséget akármivel arra szoktatjuk, hogy ne a belbecsért, vagy szellemi szükségeihez képest,

hanem

bármi más czélból vásároljon könyveket. Különösen pedig nem méltó egy költ emlékéhez, ki oly buzgón

s

sikerrel fáradott az

ben, hogy épen az irodalmi

irodalom emelésé-

mvek

tosságúvá tételével sülyeszszük

alárendelt fon-

az irodalmat az

ö nevének palástja alatt. Csupán csak egy mentheti az ilyen vállalatokat ha vagy a jeles költ szükségessé vált új kiadása Salamon F.: Irodalmi tannlmányok.

il.

14?

210

által

vonatván be a közönség az adakozásba, egy-

szersmind a költnek mintegy házi emlékét nyeri

mindenki a becses mvekben, vagy a mi már nem oly méltó, de mindenesetre menthet gyjtési mód,

ha

legjelesb

él

lehet legszebb

írók

mveikbl

fonnak egy koszorút, melyet egyszersmind a közönség

A

is

örömmel

fogad.

Csokonai Album, melynek jövedelme a költ

felállítására fog fordíttatni, nem meg e kívánalomnak. Mint irodalmi gyjtemény nem oly becses, hogy irodalmunkban, még

érczszobrának

felel

a mostani szegény állapotban

is,

nyereségnek,

a

költ nevéhez csak némi arányban állónak tekinIsmertebb s ismeretlenebb írók nevét tenk. látjuk a számos vers és néhány beszély alatt, a mvek magok egymáshoz arányítva kisebb-na-

—

—

gyobb értékkel bírnak vét s a jeles

részben.

A

;

mveket

— de

legjelesb íróink ne-

hiában keressük a költi

szerkeszt, Kulini

Ben

Nagy

úr, föl-

említi «azon hidefiséget, melylyel a jelenkor jelesb

a nagy költ iránt,

írói viseltettek

midn

a terve-

zett érczszobor létesíthetése czéljából szerkesztett

jelen

album

részére közremunkálásukat

megta-

gadták ».

Kulini Nagy

Ben

úr ítélszéke eltt

ily

vád-

dal illettetnek jelesebb íróink. Lehet-e szó hideg-

ségrl jelesb íróinknál Csokonai

költink

iránt"?

Minél jelesb az

más

és

író,

kitn

annál többre

211

ha egyebet tán nem, a nagy tehetség költt s a nagy tehetséget még legsiîgorúbb birái, Kölcsey és Kazinczy is, megadták neki. Már pedig a mai néhány jeles író közt alig

becsüli CsoKONAiban,

van, ki több elismeréssel ne volna iránta, "mint

irodalmunknak említett nagy tekintélyei. Ha más utakon nem remélve sikert, egy érezszobor állítCsokonai

hatására ször kell

íróink

jeles

lennünk,

csak

,

s

azután

meg

fújnunk

azután

Elször készen

trombitát.

iratoknak

s

Albumot szerkesztünk, elközremködésérl biztosítva kell lenniök

fogunk

a

a

a

kéz-

nyomtatáshoz.

Elször munkatársaink legyenek, s csak azután mondjuk el, hogy szerkesztünk és kiadunk. Ezen egyszer igazságokat szükséges elmondanunk már csak azért is, mivel mai nap számos kezd, kinek alig hallottuk még hírét, mind-

—

járt

mint szerkeszt lép

fel.

Talán mert az

valóságot kezdjük fkelléknek

életre-

tartani az iroda-

lomban.

Ha Nagy Ben

úr a jelesb

választ kapott, a helyett,

íróktól tagadó

hogy viszonyaikat

egész ügyben való nézeteiket

nem

valótlan és igazságtalan váddal lépne íróink

részvétlenek

dolgában

ez

fel,

mintha

volnának Csokonai emléke

— teendje csak egy

lett

volna

:

a

jó

czél-

nem tenni mvek nélkül nem ütni

hoz megkívántató munkatársak nélkül

magát szerkesztvé,

s

tudván, azon

14*

212

min

össze egy akár

Albumot,

fölhagyni mos-

s

tanra tervével.

Ha

az

Albwm-nok többnyire

mukatársai

ifjú

nem, a közönség hiheten készséggel ment nünk'et a

föl

ben-

mvek egyenkint és külön-külön való bonA mit

czolgatása alól.

egyetlen egy írónak összegyj-

—

bár az is müvei tekintetében megtehetünk, nehezen tehetjük oly száhosszúra nyúló munka,

tött

—

mos író közremködésével létesített Albumra nézve. Kimutathatnék részletesen, hogy Kadakcsi versei teljesek reminiscentiákkal, s a mellett

séggel és egy kis költi

még

ügyes-

avatottsággal sincsenek

GÉzÁnak Csokonai Mihály hordója czím s a költ életébl vett egy adomán épült verse humoros akar lenni 8 a helyett ízetlen. Ugyanezt mondhatjuk Oláh KÁROLYnak Csokonai háza czím versérl, mely egybeállítva;

hogy Stépán

Vitéz

a költi eszközökkel való bánásban gyakorlatlanságot árúi

el, s

már

csak ennél fogva

heti az olvasót. Kimutassuk-e, mily

dalok a BoNYHAi Benjáminé

Endre

?

sem

érdekel-

gyenge nép-

hogy Nagy Ferencz események szá-

királyról szóló balladája az

meolvasóban sem ébreszt? hogy

raz elbeszélése, az emberi érzések mellzésével, lyeket ennélfogva az

a Fájó vigasz CsERMELvitöl

nem

világos,

részletekben csak közhelyeket látunk ? jól esik,

midn

dabban

folyó

pedig a

—

Szinte

egy-egy oly lendületesebb, szabadalra

akadunk,

min

az

Illésy

;

213

György Te tudod nagy

czímü egyszer verse

ég

vagy Nyilas Samu Fecskéje,

holott ez ntóbibban,

ha gyakorlott versíró keze nyomát látjuk is, a compositio meglehets üres. Ilynem, aránylag jobban esö költemények vannak még e gyjteményben, de általán szabad legyen elmondanunk, hogy a magyar lyrai irodalom legkevésbbé sem erltette meg magát e sok vers kiállításával.

A

novella-irodalom

is

képviselve van.

korára

a tehetség zsenge

mutat,

dicsó'hb élvezet történeti beszély

ki dagályos s a tárgyat

cseng phrasisokban beszélne.

a Leg-

Ábeai KÁROLYtól,

szemünk

ír, s

Egy része

min

elé ritkán

állító

rajong a helyett, hogy

— Almási Tihamér Bál eltt

és

el-

bál utániü,

olvashatóbb, de a képzeletnek kevés ereje mutat-

kozik e beszélyben. Az egész egy alakok nélküli

esemény, melynek bevégzésében az eredetiséget egy undorító jelenet képviseli vezet az író, kisérte

t.

MóRtól,

—

nem

:

—

egy bonczterembe

ember megbánja, hogy eddig is A Kora öröm és kés bávát Kelemen

s

az

hoz

föl

az egész igen prózai

s

motiválatlan tényeket; de az élet

mindennapi

jelene-

teihez ragadtabb, semhogy volna benne valami olyas, mi a képzeletet megragadja.

E gyjteménynek szepirodalmi

munkák

legérdekesebb részét a nemteszik.

Görögország felsza-

badulását Ladányi GEDEONtól érdekkel fogja vasni a közönség

;

kevésbbé tanulságos, mert

ol-

már

214

kimerítbb források után ismeretesebb s egyszersmind gyengébben van írva is Emjingi Török Bálint (történeti rajz) Sárváky ELExtöl. Azonban ezeket csak mellékesen említk, mert a i^rózai dolgozatok közt a Csokonai Albiimhíi illbb s egyszersmind érdeklöbb dolgozatok

ama három

ezikk,

mely Csokonai életrajzára vonatkozik. Nem mintha a felhozott adatok újak volnának. Van bennök egy-egy új részlet is de kevés, a mit ToLDY Feeencz úr meg ne írt volna a költrl ;

Nem

adott kimerít életrajzában.

érdekeseknek

e czikkeket,

önállóságot találnánk

itéletbeli

is

azért

mondjuk

mintha új szempontokat, az egyes tények

mcgbh'álásában. Valóban se életismereti, se íesthetikai

nem

vélemények dolgában

nemcsak az adatok nem mindenütt

nem is, de

ujak,

újak

e rajzok

;

—

hanem, ha épen Toldt

igen kevés kivétellel a

szemüvegén nézik szerzk CsoKONAit, életét, korát és munkáit. A feldolgozás sem ád nagy ujdonsági

Csaknem ugyanazt mondani más szavakkal, a mit már elmondtak ingert ez életrajzi czikkeknek.

mások, az e zott kái,

nem

is

teheti újjá a

mvet. Mindamellett

néhány új adat beszövése, maga a tárgy, mely egy kedvencz költ élete oly

szünk

nem

fel

és folytatunk,

Csokonai

és

mun-

olvasmány, melyet részvéttel ve-

ismételve találjuk

A

feldolgo-

is,

ha mindjárt körülbelöl

a mit

már hallottunk. három czikk, me-

életét tárgyazó

215 lyet említénk

Csokonai életrajza Kulini Nagy

:

BENÖtöl; Csokonai kora Ko\Áca GYULÁtól; AdaVitéz Mihály életrajzához K. Nagy Az elsben Csokonai diákkorára találunk néhány adatot, s többek közt a költ azon levelét,

Csokonai

lék

BENÖtöl.

melyben búcsút vesz tanulótársaitól, iskolából távoznia kellé.

E

levél

midn

nagy része

az

érzé-

keny ömiedezes, de az ifjúi gondolkodás jelei melkivehetjük belle a jellem néhány alapvonását s néhány adatot tanulókori életére. Nem értjük lett

eléggé, miért közié

szerz az

életrajz végén,

— mely

különben sokkal vázlatosabb mint a Toldyó, s nagy része ennek kivonata, Csokonai összes

—

mveinek

száraz lajstromát. Csokonai összes

kiadásában,

vei

használatra

írt

mely

egyszersmind

mü-

közvetlen

kézikönyv, az életrajz-író köteles-

sége megtenni e fáradságot; de olvasmányul adni lajstromot,

nem mutat írói taj)intatra.

— Csokonai

kora töredékes, egyenetlen munka. Fellengzö, mesterkélt phrasisok és száraz adatok

Sem

sem a költt nem

a kort

e

rajzban

Egyes elszórt vonások gyjteménye Kovács OvuLÁnak az adatok gyj-

jellemezve.

még nem

gyjteménye.

találjuk

rajz.

tésére, a tárgyra tartozók olvasására tett fáradsá-

gát

nem vonjuk

kétségbe

;

de

mve

kétkednünk

enged a gondolkodásra, megítélésre fordított radtságban

hanem

;

továbbá

fá-

már nem csak kétkedünk,

határozottan kimondjuk,

hogy a tárgya

216

rendszeres összealkotására, az eladás mestersé-

gének

e

gondot

titkára, kevés

A

fordított.

gon-

ha közönségesek is, az Ítélet, ha mások után mondatik is, a jellemz helyett ha csak ál-

dolatok,

talánosságokat

mondunk is,

a rendszeresség, a gon-

dolatok csoportosítása nagy érdeket adhat az

ol-

vasmánynak, a tárgy bels érdekességét nem tekintve is. Az Adalékban K. Nagy Ben úr nem közöl egyebet, mint Csokonai utolsó levelét Lillá-

—

s ha egy életiróra nézve, ki jellemezni akarja a költt, egy ily ömledez levél nem

jához 1798-ból,

igen foglal

magában más

felhasználható vonáso-

mint a melyeket más leveleibl

kat,

munkáiból

s

ismer, egy élettörténeti forduló pontot jelöl levél s

egy szabatos dátumot

ért közzétételre méltó, s

szolgáltat,

—

meg

e

mely-

eszközlje köszönetet ér-

demel.

Végül szólanunk rövid

ténetének kiadótól,

egy nagy fáradsággal

kell

összeállított czikkröl, ez a

Debreczen irodalomtör-

áttekintése,

KüLiNi Nagy

ismét a szerkeszt

BENtl. Az

egész

nem

egyéb, igen hosszú bibliographiai lajstromnál. Az

irodalomtörténet írója,

st

általán a

magyar

tör-

ténetíró hasznát veheti ily kalauzoló lajstromok-

Szerz azonban nagy tévedést követ el a czímre nézve. Egy városnak soha sem lehet ironak.

dalomtörténete, hacsak

min

most

Pest,

min

nem

oly központ a város,

külföldön

London

és Paris,

— ;

217

a hol ezek irodalma úgy szólván elnyeli az egész

egész

Egy másodrend város irodalma nem nem annyira magában kifejlö, hogy lehessen. Egy ág, nem pedig egy organikus

lény.

Egy-egy

nemzetét.

oly önálló,

nem

liographiája lehet

minden

történet az

nyek kapcsolatos áll,

s

központi városnak csak bib-

nem

irodalomtörténete. Mert

események, tettek és tünemé-

és

egymást indokoló sorozatában

és lehet-e egy debreczeni irodalmat ily

szempontból összeállítani ? K. Nagy egyebet alig tehetett,

könyvek

is

magasb úr tehát

mint idrendbe szedte a

és írók névlajstromát.

van különben

Ben

hajlama

;

mert

E

lajstromozásra

ítéleteiben

nem

oly

szabatos.

Nem

st 1 848

után az a helyi patriotismus, mely abból

is kirí,

nevetséges elfogultság- e Kazinczy,

hogy a most él Orbán

PETt jeles

beszély-

irónak mondja. 'Tóth Ferencz a lefijobb novellista.

Tán csak Debreczenben ? mint Illésy György,

ki

a jelenlegi debreczeni lyricusok királya (241.1.).

íme KuLiNi Nagy

Ben

úr az íesthetikában

szen debreczeni szempontot követ,

—

s

is

nem

egé-

gon-

dol sokat olcsó ítéleteivel.

Magáról hallgat ugyan irodalomtörténetében de képzeljük, hogy debreczeni szempontból

ítéli

meg Albumát, a hol ilyen sem jelent meg közelebbrl. Mi nem értünk vele egyet mi nem is;

merünk más irodalmat, mint magyarul a magyart. Mi annyira magunkénak valljuk CsoKONAit,

218

mintha Pesten

úgy szólunk mintha nem a debreczeni,

született volna, s ép

K. Nagy

Ben

hanem a

sárosjiataki, erdélyi

köriw

úrról,

ii'odalomhoz

pesti

nemzeti

Csokonai

emléke

vagy

tartoznék.

«

mindnyájunkat érdekel, kik debreczeniek nem vadebreczeni volta nem enyhít körülgyunk is,

—

mény

ez Albumra, nézve.

A RÉSZVÉT KÖNYVE.* 1863.

Nem

sok történik nálunk oly kevés zajjal

szép sikerrel, mint az

Hírlapokban tán kevesebb volt mellette az tió,

mint az akadémia

fölsegítése

czélok dolgában

és jó érteni.

Az

egylet

töntl vart díszlik az,

s

be

fkép

is

érdekében

már kevés a

magyar jótékonysági

mi

«charité»),

rokonszenvében. Ez erény

*

sünk tnt

ki

benne

s

typust e nélkül képzelni

A magyar 1863.

által

mvelt

nálunk sem

ösz-

új.

jel-

fleg világ

Már

masem tudnók. az ódon

irók segélyegylete megbízásából az alap-

töke javára szerkeszti Gyulai Pál. Pest,

mánya

szép

:

szóból tudunk

a honleányok emelik a nemzetet a

ni

agita-

mint a francziákiiál a már nemzeti

régen számos

oly

bizonyult, hogy nálunk annyira

lemvonásként magasztalt

gyar

s

segélyegylet fölállítása.

irói

Ára fzve 4

frt,

Pi-átb

díszkötésben 5

Mór írt.

bizo-

220

Minteg}' hozzá tartozott az ösi

azon úrhölgyek

kéjê,

hagyományos

vigasztalói voltak jobbágyaiknak

nyék szegénységének lönbség nélkül.

mos képviselje

s

vallás és nemzetiségbeli küis

szá-

van, hogy mindig nj

maga

volna az alkalmon, hogy a :

és

az egész kör-

— A hajdani erénynek ma

az írói segélyegylet fölállításánál,

latkozzék

életbe

kik orvosai, fölsegítöi

maradjon s mintha kapott

tisztaságában nyi-

a legnagyobb készség mutatkozott oly

kérkedés nélkül, mely a szent könyv eme jóté-

konysági szabályára emlékeztetett: cBal kezed ne tudja, mit cselekszik a te jobb kezed». Az irói

midn meg

segélyegylet alig alakúit meg,

is

kezd-

heté mködését, ínségbe jutott, aggság vagy betegség által tétlenségre kárhoztatott írókat, írók

özvegyeit és árváit részeltetvén tettleges segélyben.

E

gyors lábra állás bizonyítá talán azon belátá-

sunkat

munk

is,

hogy minél kisebb a mi nemzeti

irodal-

sok másokhoz képest, annál jobban rászo-

rult,

hogy rendkívüli utakon

Elég

az,

az egylet,

is

ha még nem

gyámohttassék. érte is el

pontot, hol viszonyaink közt állania kellene,

jótékony, üdvös

mködésben

azon

már

van, annyival inkább,

mivel az ügyet épen a legalkalmasabb férfiak vezetik

— mi nálunk nem

mindig szokott történni.

Hol jótékonyságról van szó, lehet-e hazánkban vezetket találni gr. Károlyi Istvánnál és

jobb b,

Eötvös Józsefnél, kik

el

példái,

mi sok erény

221

kíséretében jár a valódi hazafiság,

s

mily szépen

egyesülhet épen a jótékonysággal, mely hazánk földjén

is

kozásra

oly sok tért és alkalmat talál a nyilat-

?

De nem akarok

az egylet tagjaival, se ve-

se

zetivel szemben a közelismerés tolmácsa lenni.

Különösen a jótékonyság

nem

feldicsekvés tárgya

vagy jutalmul elismerést váró erény. Csak annyit

— mint

akartam mondani a föntebbiekben, hogy tények bizonyítják a közönség jobban

—

érzi az irói segélyegylet

czélját,

érti és

hogysem rá

szo-

rulna a journalistika buzdításaira.

^'Ezeknél fogva bízvást felmentve érzem ma-

gam, hogy a Részvét könyvét, mely egy jótékony czél

elmozdítására adatott

ki,

a

szempontjából ajánlgassam. Értelmes,

ségünk

nem

jótékonyság

érz

közön-

szorult e részben buzdító szónoklatra:-

Nem is szólanék bvebben ama könyvrl, ha csupán a jótékony egylet anyagi tkéjét gyarapítaná. De mint Koszorú laptársunk közelebbrl megkönyv és egy jó szempont közül én a jó könyv

jegyzé, a ((Részvét könyve egy jó tett

kérdése »

.

E ketts

kérdését választom.

Az kon

és

irói

segélyegylet az egyenes alapítványo-

adakozásokon kívül sorsjátékokat, hang-

versenyeket

is

rendez tkéje gyarapítására;

de

alapszabályaiban ki van téve, hogy megkísérli egy irodalmi vállalat útján

is

szaporítani azon anyagi

222

melynek kamataiból árvákat, özvegyeket minden közvetett módok közt, melyek czéljait elmozdítják, bár mindenik teljesen igazolt és sikeres is, legjobban van kigondolva egy évkönyv kiadása, melyben magok az írók legmegfelelbb erejét,

segél és szenvedéseket enyhít, és valóban

—

—

módon vehetnek

részt,

vélhet általa csupán

míg a

s

a közönség legkevésbbé

alamizsnát nyújtani, mely

sors csapása vagy a kor által tétlenségre

kárhoztatott írók érdekében adatik ségre nyit

líj

tért

;

mely a halottak

ki,

a tevékeny-

iránti kegyelet

tettleges bizonyítékán kívül az élö irodalmat gaz-

dagítja.

Egy évenkint megjelen költeményfüzér költink válogatott müveibl becses adalék az él irodalomban. Habár szépirodalmi és divatlapjainkban

széles tér

van nyitva költi miivek kiadására, mint Kisfaludy Károly évenkinti

jóval szélesebb,

^Mroníinak korában, ma sem fölöslegesek az ily A lapok mintegy az írók köz- és min-

évkönyvek.

dennapi tevékenységét mutatják

föl,

az évkönyvek

arra bivatvák, hogy évenkinti ünnepélyes kiállítá-

sok legyenek, hol a költi tehetségek legjobbjai

s

átalán a költi termékenység kiváló gj^ümölcsei

gyjtessenek

össze.

Ezenkívül vannak

melyeket a terjedelem épen való közlésre

utal

;

ily

mvek,

gyjteményekben

könyvnek kicsinyek, lapban

csak megszakításokkal közölhetk. Ide tartoznak

a hosszabb

dráma,

s

verses és .prózai beszéljek, egy-egy

mily

jól

Vökösmarty kisebb bös míg lapokban

illettek

költeményei épen az Aurorákhaj

!

több számon át közölve vesztenek vala hatásukból.

A föl e

Eészvét könyve szerkesztje helyesen fogta

külsségre nézve

a könyv föladatát. Két

is

terjedelmesebb verses elbeszélést találunk benne

:

Bolond Istók els énekét Arany JÁNOstól s Zrínyi a költ czím költi beszélyt SzÁsz KÁROLYtól. Prózai beszélyt közöl JóKAitól, Jósika MiKLÓstól,

Degré ALAJostól drámairodalom

is

és

Bérczy KÁROLYtól

;

s

hogy a

képviselve legyen, SzioLiGETitöl

a Nöíiralom czímtí vígjátékot, mely e nembeli

irodalmunknak

három év

Hosszas ként

terméke a

legj óbbik

elemz

fölösleges volna

mindezekrl egyen-

bírálatot közleni.

Csak rövid átalános

s

ismertetésre szorítkozom,

nem

lefolyt két-

alatt.

s

az ismertetés

czélja

lévén a könyv olvasásának fölöslegessé

té-

— mi elolvasásra méltó mveknél nagyon hiú — tudva és akarva hagyok fenn sokat törekvés

tele

is

az olvasó kíváncsiságának.

Csak azt emelem

ki,

mit legjelesebbnek tartok ez oly változatos gyjte-

ményben, melynek

mködött

kiállítására

harminczegy írónk

közre.

Habár Bolond Istókhói

itt

egy nagyobb

jedelm humorisztikus eposznak veszszük, e töredék egy ép

fej,

ter-

csak töredékét

egy egész els ének.

224

A

görög szobrászat remekeibl a

emiél csonkább (itorsókat»-kat

nak az alsóbb

rend mvészek

— Tudjuk,

nál.

mértk gyakran szebbnek tarta-

egész compositioi-

mit várhatunk AKANYtól,

mrl van szó.

epikai

is

Az

midn

elbeszélés varázsa, vál-

tozatos menete, a rajzok teljes plasticitása, erteljes

jellemz vonásaik,

s

a színezés elevensége mellett

— a mvészeti öntudat mel-

a rbythmus és hangzat lett

azon valódi érzelem, mely egyszer szinte-

ségével

meghat

—

az egészben azon

s

magyar

szellem és gondolkodás, mely a magyar nyelv oly teljesen avatott használásában a legillbb kifejezést nyeri,

— mind

oly dolgok, melyeket jól ismer kö-

zönségünk a költ más

mveibl.

Mindamellett, hogy a tulajdonok nagy mérték-

ben egyesülnek Bolond eposzaiból távolról

A

Istókho^n,

a költ

sem lenne fogalmunk

róla.

—

többi hangjánál és egész szelleménél fogva a

— tán egy — mig ez egészen humorisztikus.

naiv eposzok közé szorozandó lel,

más

kivétel-

A

humor, mind a mellett, hogy sok prózai és verses mben vélik némelyek fölfedezni, igen ritka a mi irodalmunkban. E nevet sokan adják a komikumnak, adomái és epigrammai élnek, st olykor a csupa elmés szójátéknak valami.

is,

— A kedélyben van

holott a

az, s az

humor más

érzelmek

bi-

mely az édessel keseszomorú könnyelmséget, rt, a mélységgel bizonyos zonyos disharmoniája

szüli,

:

eseményekkel komikumot, a gyít.

és

A költ

sírással

nevetést ve-

gyakran egy személyben játsza Lear

bohócza szerepét,

egyik titka abban

áll,

s

jóságának és hatásának

hogy a bohócz szerepén

nagy atlaga legyen a józan észnek és erkölcsi

is

ér-

zéknek, különben frivollá válik az egész. Shaks-

PERE bohóczai külsleg a bajazzok mezét de

k

tulaj donkép

okosabbak

s

viselik,

gyakran élénkebb

érzékök van a világ ferdeségei iránt, mint a komoly

szerep egyéneknek. kifejezi

átvonul,

sében

maga azon

midn

— Azonban

a költ jobban

hangulatot, mely költeményén

igy szól a

Bolond Istók bevezeté-

:

Szeretem én langy május reggelen permet-est, mely gyéren aláhnll,

A

Csillámfonalkóut a dörgéstelen, Naiiszürte

felhk

tiszta fátyolárnl,

Midn a tájnak élénk zöldje lenn A szke fény légbl vissza hánil És sárgazölddé lesznek a sngárok, Melyekben a kel nap átszivárog. Szeretem a hölgy szép szemét,

midn

Egyszerre könnyet hullat és mosolyg,

S a még le nem simult bánatredu Félénk örömnek kétes lángja bolyg.

— —

Szeretem, hogyha mint tavaszmezn Árnyékot napfény tréfa üz komolyt Ez a hullámos emberszív nedélye Halandó létünk czukrozott epéje. Saltimon F.: Irodalmi tanulmányok.

11.

1«J

;

:

226

Szeretem néziii, (bái' lábam ügyetlen) Komoly-vig tánczod, keleti fajom Mikor feljajdul rátermett kezekben A heged s méláz a c&imbalom És olykor a bu fátyola lelebben S kiront a jó kedv tánczban és dalon: Egy élet e táncz, melyben lélek a dal Kevés öröm nr/yitre sok hánattaí. :

így készíti elö a költ az olvasó hangulatát elbeszéléséhez,

s

a

humor

természetét elég világo-

san adja e leírásokban. Az erösebb humoros érzést

ugyancsak költnk, Bolond Istóknak a Ko-

szorú hasábjain megjelent folytatásában

még

tikusabb, és igen találó képben igy írja le

És engem

A

alckor oly érzés fogott el ...

szölösoazda

is,

dras-

:

•

az egyszeri,

Magánkívül s ijöngve kaczagott fel, Látván, hogy szöllejét a jég veri, is hirtelen kapott fel, Dorongot Paskolni kezdé, hullva könnyei :

«No csak

no!)) igy kiált «én

uram

Isten!

Csak rajta! hadd lám, mire megj'ünk ketten!"

Arany maga lemzésére,

s

találta ki e példát

a

humor

jel-

valóban alig lehet ennél jobbat ta-

is. Bolond Istókha.n, mint humoros költeményben, tehát ne várjunk valami csupán komikus, vagy víg beszély-forma müvet. Van benne elég komikus, elég nevettet is, de van e mellett meg-

lálni

227

néhol magasztos, lyrailag ömleng, másutt

indító,

söt

elégiái,

tragikumra hajló melyik

bajos elhatározni,

alapjában

s

is,

több, a

vagy világfájdalmasan bús elem. Bo-

komikus,

hsének

lond Istók, egy magyar közpéldabeszéd

mely

élettörténe,

maga

a

is

az

szánakozó

meg

mindjárt

atyja

kezddik,

énekben

komikus

részvét mellett is

egészen humoros. egyszerre

születésekor

anyja

és

els

A mese

érzelmet támaszt.

Istóknak

is

szeszélyesen

egy

cssz

halt

kunyhóban.

Anyja temetésekor egészen megzavarja a

szertar-

tást rívásával. Keresztelése sincs rendén.

Fiú

tére leánynevet

Aztán

czigáuyok lopják

elvész,

család fiává

lé-

kap a komaasszony tévedésébl.

lesz.

Már

el

s

születésével

egy orgazda

Bolond Istók

úgy bukkan be a világba, mint késbb Debreczenbe. Mese, hang, eladás, kifejezés, selés

smég

a ver-

rhythmusa is, melyben öntudatosan van némi

szabad pongyolaság, a legszeszélyesebb fordulatok és átmenetek,

mind

máshoz, mint csak látjuk. kal,

oly tökéletesen illenek egy-

sikerült, azaz

mestermvekben

S mindezeken kivül egészen magyar alakok-

egészen magyar légkörben játszik a cselek-

vény,

s

magyar

a mennyire az els élet

énekbl

sejthetjük, a

több oldalról lenne egész eredetiség-

Az els énekben csak egy csszkunyhó s egy czigánysátorbeli életet látunk; de Bolond Istóknak, viszontagságos kalandjai közben,

gel festve benne.

15*

i>2S

számos életviszonyok közt kellvéu forognia, hetjük,

hogy a késbbi énekben bár

alakjában hü rajzát oldalainak.

vennk

eltorzított,

magyar

a

fölte-

de

élet sokféle

Vajha költnk folytathatná

s

idvel

minden hason-

befejezhetné ezen irodalmunkban

más nélkül álló s oly jeles müvet A prózai beszélyek közül megemlítem JóKAiét, melynek czime Kard és villám, mely Timur!

khán

és Bajezid török

alapúit beszély.

szultán érdekes történetén

Vonzó olvasmány költnk

merész képzeldésével

s

eleven,

ügyességével

elbeszéli

nemben különösen kiemelendnek tartom Bérczt Károly novelláját, melynek

De

levén eladva.

czlme

A

(}y<^fllliilt

e

seb.

Egészen

beleillik oly

gyjte-

ménybe, melynek rendeltetése, hogy a viszonyaink közt lehet legjobb termékeket közölje. ban, habár

nem akarom

E

emelni, melyekben a költi megragadó

nagyobb

ereje,

foka tündöklik,

az eladásbeli eredetiség

képzelet

magasb

— de a tárgy átgondolása, a súlynak

a lélektani festésekre helyezése telre fordított

novellá-

azon remekmüvek sorába

mgond,

ezekhez a kivi-

s

a jellemfestés

s

lektani mozzanatokat ábrázoló néhány

tulajdonok, melyek e

müvet

fölül

beszélyirodalmunk színvonalán,

s

helyes

lé-

jelenet, oly

emelik rendes egy

beszély-

versenyben alighanem állana a legelsk sorában a közelebbi idbeliek között.

Mellékes dolognak

tartom azt dicséretében, hogy a felsbb körökbl.

-I'-IU

vagy mint szerz mondaná, talán a vétetett a tárgy

hogy jobban

azonban

;

e

flhigh lií'ew-ból

tekintetbl

érdem,

is

melybl

látszik ismerni a kört,

tár-

gyát veszi, mint rendesen az aristokratiánkat fest novellaírók szokták. Csakhogy e kör jellemzésében

nem

árt vala kevesebbet fölvenni a

különben

is

csak külsleg jellemz «sport)) és lovász-körülmé-

nyekbl, mi

szép beszély elején

e

szint önt el az

helye, de akkor,

komoly az gei

E

is

affektált

van ugyan

ha komikus vagy satirikus s nem Bármely osztály különczsé-

elbeszélés.

másként az

különczsógeiként

író

zavarja illusiónkat,

tnnek

nem

hibát azonban, mely különben

nem

némi

eladáson. Az ilyennek

föl.

lényeges

más részrl menteni

s

lehet.

nem állunk úgy, hogy vígjátékban, humoros költeményekben, beszélyekben bármely osztály ferdeségeit bántogatni ne

Fájdalom

!

satirában, egyes,

sajnálnék.

E

részben

vésbbé szabaddá a

De (hogy egy lalt lyrai

magunk

teszszük sokkal ke-

min

mint a

sajtót,

Angliában.

ugrással a Piészvét könyvében fog-

költeményekre menjek

által)

találunk e

kötetben egy kísérletet, mely egyenesen éles satirával s

mer

kilépni.

A

satira

szerzje Gyulai Pál.

csupán kísérletnél,

czíme Széchenyieskedó'k,

Ha nem

meg

volna

is

egyéb

volna érdeme. Valóban

elmondhatjuk, hogy a satira torka nálunk elrekedt a hosszú hallgatásban, volt

s

igazság szerint

nem

is

irodalmunkban a költészet ezen fajának na-

->3()

gyobb képviselje. 48 eltt a Kisfaludy-Társaság aranyakat tzött ki satirákra s habár ily mesteris termett néhány figyelemre méltó m, Arany egy-két ilynem versén kivl ahg

séges úton

Petfi

és

tudok valami jelesebb költeményt.

Azonban Gyulai Pál satiráját sikerültnek is s semmi sem bizonyítja jobban, mennyire

tartom új,

szokatlan

némelyek

egyszersmind

s

nemcsak

bírálója

találó,

feljajdultak miatta,

s

hoznom, hogy

tünemény

is

kat?), mások,

ts

hogy

nem

Horatius

sati-

részint azt vetek szemére,

hogy nem az

Arany írt

hanem

hogy a költészet

nevettek- e, kivált kik találva érezték

tozik a távgy.

hogy

eltte. Elég legyen fel-

lehet rajta nagyot kaczagni (vájjon

ráin

az,

kiváló figyelemre méltatta,

ferde elméletekkel bizonîtá be, e faja szokatlan

mint

a könyv némely

magu-

aesthetika körébe tar-

volt egy annyira

meglehe-

ódát Széchenyire, hogy irodalmunknak díszére

válik, s írtak

mások

epigrammokat.

Ha

is politikai

emberekre verseket,

valaki Széchenyi követire írt

volna dicsér ódát Pindar modorában, a most pa

uaszkodók

nem tettek volna szót, pedig ugyanaz volt

mi most a Gyulaió. A iânasz alajiján nem lehet más, mint az, hogy vannak nálunk, kik nem értik, s vannak néhányan, kik nem szeretik asatirát. volna, a

mbl

Ítélve is, költjének élénk erkölcsi Csak egy érzete van oly fonákságokra, melyeknek osztályába

a nyegleség

is tartozik,

s

szintoly tárgya lehet a

:

231

satirának,

mint akármely más hiba. Bírja továbbá

azon ügyességet, mely

élt

ad a gondolatnak. Erde-

meit nagyon emelné, ha ez ill

nemben több

ily

irói

egyéniségéhez jól

kísérlettel

mívelné költésze-

tünk ez elhanyagolt fajának Apollóhoz

terét.

Szemere Miklós-

egy satirikus jellem

tól is találunk

czím

alatt,

ugy

s

költeményt Sz.

látszik,

is

sok

részben rá volna születve a költészet e fajára.

A

lyrai

költemények közt

e

PETÖFinek két eddig kiadatlan Júliához (1846), másiké (1847). gása,

A

:

kötetben találjuk

Egyik czime

versét.

Mint megfogamzott átok

képzelet és gondolat azon biztos csapon-

mely költeményeiben mindenütt mintegy az

emberi lélek szabadságát

hirdeti, csekély tárgyak-

ban is, mindkettben megvan. De aJidiához írt szerelmi dalban

Petfi kedélyéének azon legszeretetre-

méltóbb változatait látom, mely csendesebb állapotában utánozhatlan kedvességti,

s

egyik szép példája csak az utolsó versszak

lm

lelki-

melynek is

letérdelek eltted,

ö esdve nyújtom

engem

föl

Vonj

föl

Vagy

borulj rám,

Mondanom sem

karom,

kebeledre,

angyalom

kell talán,

versszakok teljesebbé teszik

e

!

hogy a megelzött

sorok értelmét.

Tompa MmÁLYtól három szép nej)dalt s egy közöl a Részvét könyve; különösen ki-

elegiát

!232

emeljük a népdalokat

nek czíme

:

s

köztük a

11.

számút, mely-

Bujdosom a kerek földön ; kétségkívül

közkedveltségben fog részeszlni. Erdélyi, Lévai,

Madách

is

költeményeket küldtek a lyrai

szép

mely összesen mintegy negyvenöt mvel van képviselve, hogy a Részvét könyve mintegy

részbe,

tükre legyen mostani szépirodalmunknak.

Végül csak még egyet emelek ki, mi e gyjtemény legszebb gyöngyei közé tartozik ez egy ó-szé:

kely ballada, közli Kriza János.

hogy a népballadák átalán lyektl Kriza

s

által közlöttek

tudjuk

azt>

különösen a székekölti lélek és

magas fokon

szet dolgában mily

Ha

mvé-

állanak, el kell

ismernünk, hogy egy Fofjarasi Istvánt, az

e

nem-

ben egyik legkitnbbet megmenteni az enyészettl nagyobb érdem, mint egész kötet középszer eredeti dalt írni

tánylattal föl

ballada, s

;

lehetetlen az ily

nem

gyjtk

nevét mél-

— Foyarasí

mint bizonyítja, legalább

is

István

kétszáz éves,

mint mutatja az a rendkívül naivság, melylyel

a pathetikus eset

det

költemény.

kívüli

a

említünk.

el

A

van regélve, valódi népi

egyszerség mellett

magyar

ere-

rímtelenség, e régiség és e rendis

dicsséggel

költészet legszebb balladái közt.

áll

meg

GONDOLATOK. 1864.

Elég ezen könyv lapjait csak forgatnunk, hogy

A mik tudományos és

azonnal megtudjuk keletkezése módját.

magán és mozgalmak

szerzjét a

közéletben, a

irodalmi

közt, utazása és sétái alatt,

elvonúltságában vagy társadalmi érintkezéseiben legjobban érdekelték, alkalom szerint í'eljegyezgeté

maga számára

egy-egy szelet papirra, hogy feledés veszendbe ne menjenek. Mai nap, midn kivált a közkedvességben álló írók ha többet nem, legalább is annyit kinyomtatnak holnap, a mennyit ma átgondoltak, s a szed alig engedi megszáradni a leirt bett, némi érdem, némi szellemi vagijonossácj az olyan asztalfia, melyáltal

ben a birtokos éveken át tartogatja méje szüleményeit. Higyjétek

'''•

Irta báró

Eötvös József.

el,

és

gyjti

el-

a szellemi tke-

234

sem

szerzésben

utolsó a takarékosság, és sokszor

épen azok gyakorolják legkiválóbban, Ítélete szerint,

kik, a világ

legkevesbbé szorultak rá

a

:

diis-

gazdagok. Szerznk mindig megbecslüte a gondola-

Maximákban,

tokat.

lélektani

megjegyzésekben,

erkölcsi reflexiókban, szép hasonlatokban és ötle-

tekben gazdag

volt,

mióta fényes irodalmi pályáját

—

megkezdé. Eszméi által ví\i;a ki a tiszteletet maga van legnagyobb tisztelettel a szép és emelke;

dett gondolatok iránt.

S

min

gondolatok azok, melyeket az elttem

fekv könyv magában

foglal?

— Többnyire a

életbevágóbb tárgynak, mint átalán az latok)) -at

ben az

nem mék

A

tartalmazó nevezetes könyvek.

ily

leg-

ily ((gondo-

mennyi-

nem könyvekrl tudomásom van, csak-

kizárólag az ember-re\ foglalkoznak lélektaniak, s különösen erkölcsiek.

ennél átalánosabb érdek tárgy,

—

— senki

ne foglalkoznék vele gyermekévei

az esz-

:

Nincs

sincs, ki

Magunk

óta.

s

embertársaink: fögondja és ábrándja életünknek.

Mindazoknak, mik a

lelket

mélyebben

érdeklik, a

mik ers szenvedélyek, mély érzelmek és indulatok forrásai mind annak, mi a legmagasztosabb ;

erényeket és legnagyobb gyengeségeket rása és czélja a lélek,

s

az a viszony,

szüli,

for-

melyben em-

bertársainkkal vagyunk. Valameddig élünk és cse-

lekszünk,

minden

pillanat kérdése az

hajlam, a kötelesség es élvezet kérdése.

akarat és

E

kisebb

e

235

Ezek meghat es emel

nagyobb liüzdelmek alkotják a bels körül forog minden, a mi rendkivtil

—

az életben,

a költészet csak akkor hatalmas

s

és ellenállhatatlan,

midn

az embert

dalról tudja hiven elöállítni.

ilynem nek

életet.

erkölcsi ol-

— Oly könyvnek, mely

tárgyakkal foglalkozik, nagy közönségé-

kell lennie, s

valóban, a néhány héttel ezeltt

megjelent Gondolatok átalános részvéttel fogadtatának,

st

földi sajtó

idegen nyelvre

kedvez

ítélete

lefordíttatván, a kül-

is

folytán

terjedést lehet jóslanunk külföldön

De épen a mondottaknál

nem is

kisebb

el-

a könyvnek.

fogva nagy munka-

ilyen könyvet írni? Nincsenek-e

minden embernek

eszméi, ötletei a természet és emberi élet szemléletére

nincsenek-e bels életének tapasztalásai, ér-

;

zései? Van-e

más érdem

ily

könyv

összeállításá-

ban, mint azon papírszeletek és piUanatok

nem

sajnálása, melyeket gondolataink lejegyzése kíván ?

Nem írói

a legköunyebb-e ilyen könyv által szereznünk

nevet?

ügy

látszik

nem

a legkönnyebb. Az ú-odalom

bármely formájában többen

lettek tán nevezete-

sekké, mint ebben; az irodalom

nagyobb a versenyzk téren.

Azok

legnagyobb

utánzók száma, mint eme

pedig, kik nevezetesekké lettek, a világ írói és

mi magában

kitnt

és

bármely terén

gondolkodói közé soroztatnak,

bizonyítja,

teremteni, mint

hogy

e téren is oly

más

terén.

Nem

nehéz

említve

236

egy két hajdankorbeli

«

gondolat"

FOUCAULT és Pascal

nem

lanokká gondolataik

által,

itt

irót,

La-Roche-

lettek volna halhatat-

ha oly

könny

volna

babért aratni.

Bármely érdekkel fogadta hát közönség a Gonminden látszó könnytiség mellett sem száll meg az a töprenkedés, hogy bekövetkezzék az a gyakran ismétld baj, hogy a tetszést nyert dolatok£it>

író

nyomába

Nem

is

egész egy utánzó sereg fog tolakodni.

merném soknak

tanácsolni,

hogy

sze-

rencsét próbáljon e téren, bár mily követésre méltó

példa

is,

hogy

jó gondolatait, észrevételeit,

s

az

emberi igazságoknak morális életében elfordult

némely

illustratioját lejegyezze.

Vannak

az irodalom

eme fajának

sajátságos

nehézségei, melyeknél fogva kevesen születnek rá, s

kevesen gyakorolják.

—A

dés és eszmélés szüleménye.

pillanatban

elfordul,

s

mint mondám,

tárgy,

a leggyakorlatiabbak közé tartozik

;

de az elmélke-

Épen mivel minden

gyakran a legmélyebb

érdekkel, kevesen vannak, kik a folytonos cselek-

vés vagy harcz közben ráérnek, hogy cselekvésök

módját

bírálják és okait

mélyebben

vizsgálják.

Legtöbben beérik néhány általánosan elfogadott,

hagyományos

elvvel,

melyet a gyakorlat szokássá

állandósít.

Atalános igazság, hogy épen a leggyakorlatiabb tárgyaknál képes az ember legkevésbbé visszamenni

az okokra,

hozzá legközelebb

a

s

esk

vonják

magokra legritkábban az elmekedést. Áll ez mind a kézi mesterségekre, mind az életphilosphiára. Aztán bajos ebben a tárgyban

Akármi végtelen az a lélektani

s

és

mondani.

ujat

kimeríthetlen a tárgy,

mi lenne

morális igazság, melyet szent

könyvünk, a föld minden vallásának prófétái, min-

den lehetséges philosojjhiai iskola bölcsei ti, el ne

mondtak volna

oly helyesen es

és

köl-

szépen,

hogy az utánozni akarók méltán kétségbeeshetnek? Mégis eredetiséget követelünk, s tulajdonkép

nem

is

azt követeljük,

hogy magában egészen

új

legyen a gondolat, mint inkább igaz, találó és közvetlen, önálló felfogás szüleménye.

Ügy vagyunk

sok tekintetben a morális eszmékkel, mint a lyraiakkal.

Nincs oly érzés, melyek a költök számtalanszor

meg ne

énekeltek volna,

tökélyig vitt mvészettel. ség,

s

mennyi a

közvetlen átérzés,

St nem

is

se egyik se

vumok

kétségtelen s

meg

kifejezés legyen

még

eredetiség!

a megfelel

—

pedig csaknem a

— De mekkora a különb,

-

friss és

Csak a hathatós

újnak tetszik az eszme.

kívánjuk az eszme mcrö újdonságát

másik nemben. Valamint a

lyrai motí-

közül az tesz legátalánosabb és legbizonyo-

sabb hatást, mely a legátalánosabb és ismeretesebb

úgy a morális eszmék közt azok érdekelnek legjobban, melyek saját eszmekörünkemberi érzelem

:

;

238

ben, élettapasztalásaink közt feltntek, vagy sej-

telemként lappangottak. Br. Eötvös József Gondolatai közt egyik ol-

más gondolatot

vasó egy, másik

fog kétségkivül,

mint legszebbet és legtalálóbbat magának megjegyezni de ha végére járnánk, azt fognók tapasztalni, hogy a különbözés átalános törvénye nem egyébben rejlik, mint abban, hogy az ragadja meg leginkább mindenik figyelmét, a mi mint;

egy eltalálta gondolatát, élményeiben szerzett tapasztalását

künkben

s

csak világosan formulázza, a

mi

lel-

is élt.

Növeli továbbá az ilyféle irodalom nehézségét az, ,

hogy az

a. kötött

író

lemond az

elbeszélés, a fejtegetés s

beszéd számos elnyérl. Arhythmiis és rím

gyakran üres gondolat mellett a gondolatok, maximák,

is talál

közönséget

reflexióTi Cfiif-cgy beszédbe

egy-egy regénybe szve, gyakran nyernek a helyén, fejlés,

s

egy elméleti fejtegetésben

is

mi kellemesebbé, könnyebbé

teszi az olvasást,

mint

ily

magok

van haladás, és

vonzóbbá

gyjteményét, hol csak

nagyából vannak csoportosítva az eszmék, de kü-

mvészet

egyik

nevezetes hatási eszközérl, a compositioról

mond

lönvált töredék mindenik, szóval a

le áll,

az író.

A

mintegy csak magában kivl nem támaszkodhaS mennyirl mondott le br. Eötvös Nagy hatást tett mveiben az olvasót gondolat,

és saját belbecsén

tik egyéln-e.

.József ?

—

239

magával ragadta a mély és széles mederben gazdag árja. Többnyire széles

ékesszólás

hogy

szüksége,

volt

eszméinek

egész

folyó térre

hatalmát

A

Gondolatokban szerz lemondot a hatás ezen tulajdonának nevezhet eszközérl. kifejleszthesse,

Végül az irodalom

nyom

sége

legtöbbet.

ily

nemében az

Nem

író

egyéni-

értem alatta a puszta

nevet, melyet a közönség gyakran képzeletébl ru-

ház

fel

becset

—

Azt a beiminden tetszets tulajdonnal. értem az egyéniségben, mely tapasztalásai-

ban, önálló gondolkodásában és lelki emelkedett-

ségében

áll.

Alig van magyar

kinek bels és küls

író,

élményeit jobban ismerné a közönség

dekelné mindez. — s

jobban

mindig gondolatok

ér-

írója volt,

gondolatai által az irodalmi hatások legnagyobb-

jait vívta ki, is

s

— úgyszólván,

az olvasó közönséget

mindazon eszme- és érzelemkörön, maga általment. A Karthausihan Cha-

keresztül vitte

melyen

teaubriand világfájdalmával hite s a kor

A

zést.

radt

s

Chateaubriand

ers

szabadelvüsége talált erteljes kifeje-

világfájdalom elenyészett, a hit épen

ma-

a szabadelvség a hazai reformok és demo-

craticus

eszmék szónokává

szülte a Búcsút,

tette.

— Hazaszeretete

demokratikus irányú eszméi a

Vár és kunyhói, s reformáló buzgalma a Falu jegyNem volt regényirodalmunkban, mely

zjét.

m

nagyobb, és a gyakorlati

életre

irányadóbb hatást

^40 tett volna,

mint az utóbbi.

— Még meg

is

sokallták

annak idejében e hatást de egy ffstheticai mszó kikiáltása, hogy « irány-regény ». aligha kisebbité hatását. Csakugyan irány-regény az, de irányát az emberi szív mélyébl vette, s kevés van, mely több fájdalmas, s közvetlenül megható érzelmeket ;

m

támasztana egy-egy társadalom kozásai

felett.

—

Itt

detten gondolkodó tette

meg

közélet, a

hatását.

s

is

és közélet fogyat-

a mélyen érz, emelke-

ers

meggyzdés

— Neki a természet,

nagy poHtikai események,

s

ember

magán

és

az európai

szellemi irányok egyaránt elmélkedésre adnak anyagot.

Bármi különböznek lássanak regényei nagy

mvétl,

a

XIX. század uralkodó

rokonságot igazolja a szellemi

ben a

lelket,

keresi.

—

a

eszméitl,

mely minden-

az erkölcsi tartalmat és valóságot

Hitét, philanthropiáját,

eszméit hirdette minden

A

irán}',

keresztyénségi

mve.

társadalom, politikai és magánélet, a szív és

ismeretek emberével találkozunk a Gondolatok-

ban

is,

— ugyanazon lélek gondolataival, melyet

e

részben oly gazdagnak és nemesinek ismerünk.

Müve leginkább hasonht Pascal Valamint

e

halhatatlan

íi-ó

Pensée-ihoz.

gondolatainak

egy

nagy része nem ölti a megtestesítés azon formáját, melybe sok erkölcstanító szokta az erkölcsi igazságokat öltöztetni, s mely rövid közmondássá válható példabeszédekben

áll,

hanem

az író

néha rövidebb

Ul fejtegetésekbe bocsátkozik, annyiraîiogy Pascal

némely gondolata gyakran emlékeztet|egy-egy geometriai bizonyításra, úgy báró Eötvös József könyvében is kevés a közmodás és példabeszéd, gyakran veszünk egy-egy rövidebb

logicai követ-

mely egyszer menete és fordulatai által sokszor lep meg. Vannak azonban rövid ötletek, keztetést,

apborismák, mintegy prózában eladott epigram-

mák, mint

és egy-egy

—

igaz.

basonlat, mely ép oly eredeti

Lélek és erkölcstani apborismák

képezik a könyv egy részét, mint megjegyzem. De

van számos aphorisma, mely látszólag más szakba tartozik. Azonban ezek is majd mind erkölcstani oldalról tárgyaltatnak.

Hasonlít a könyv némileg czéljára nézve

Pascal

Gondolataihoz.

A

franczia gondolkodó

töredék eszméket, egyes fejtegetéseket jegyzett

magának, melyek

mvet

akart összeállítani az atheismus ellen.

munka

le

összeállításából egy organikus

Báró Eötvös könyve tans

is

is

—

bizonyos tekintetben mili-

a materiaUsmus ellen.

Ha

egy, any-

nyiféle eszméket magába ölel könyvben szabad

a minden

más

fölött

uralkodó gondolatot keres-

nünk, az alig egyéb e könyvben az emberi lélek

szabadságának védelménél.

A

Gondolatoknak különösen els felében egye-

nesen van megtámadva a materialismus, és sok szép eszmét találunk a természetvizsgálat némely Salamon F.: Irodalmi tanulmányok.

II.

^D

:242

túlságos követelései ellen.

— Egy másik nagy gon-

dolatcsoport a történelem tanulmánya és a poli-

eszmék feletti vizsgálódásból támadt; egy harmadik gondolatcsoport az egyéni és társadalmi életre vonatkozik, s különösen erkölcsi igazságo-

tikai

kat foglal magában.

De szerz mindezekben a leg-

nagyobb következetességet és összhangot tartja meg. Szoros kapcsolatban

mely

áll

nála a természettudósok né-

túlzói által képviselt materialismus a politikai

és egyéni szolgasággal

valamint a természetben

:

spiritualista, úgy a politikában a nép- és egyéni

szabadság szószólója.

«Nem bámulatos

következetlenség- e,

szerznk, hogy éppen korunkban,

midn

nevében általános szabadságot

szet

s

mond

a termé-

egyenlséget

követelünk, a természettudományok körében oly elméleteket állítunk

fel,

nes ellentétben állnak lehetne,

melyek ezen elvekkel egye-

?

ha minden, mi

mködésének

Mintha szahadsdgról eló'hh

tulajdoníttatott,

szó

a halhatatlan lélek

csakugyan az idegek

tevékenységének szükséges következése lenne; vagy szó lehetne

egyenlségrl, ha az egyes fajok képes-

ségében csakugyan oly lényeges különbségeket

is-

merünk el, minkrl ethnographiánk beszél.))* Más helyen az egyenlségrl szólván, megjegyzi,

*

hogy a franczia forradalom lerontá az

Gmdolatoh

157.

1.

osz-

»

:

tályok közötti különbségeket, de annál föltünöbbé lett

az egj'esek közti különbség,

adhat okot.

ez új

s

liarczra

Meg vau gyzdve róla, hogy az egjênlömely egyenlség

ség elve, mely azon vallásban van kimondva, civilisationk alapja, csak az isten eltti

érzete által létesülhet,

hogy ne csak elismerve, de hogy «a keresz-

életbeléptetve isiegyen; hiszi azt,

tyén polgárosodás eszméi

nem

létesíthetk keresztyé-

nek nélkül.

Szerz a morál

a politikában,

elveit követeli

igy szólván többek közt

«Hogy a morál elveinek a politikában nincsen hogy az, ki e mezn magas czélok után ez azon tan, fárad, minden eszközhöz nyúlhat mely által Machiavelli neve századokon át közgyülölet, st csaknem undor tárgyává vált. Ujabb helye,

:

írók megmutatták,

hogy miután a hires

florenczi

korában minden nemzet állása fejedelmének hatalmától függött, Machiavelli az olasz népnek függetlenségét és nagyságát czélzá,

mely akkor egye-

dül az által vala elérhet, ha fejedelmei közül egy válik. De az emberek nagy többsége, Macaulay fényes védelmének daczára, most sem

hatalmassá változtatta

meg

Ítéletét, s

nincs logika és nincsen

mely a machiavellismust hatná. Az Ítélet, melyet az emberek ékesszólás,

rehabilitále tanokról

hoztak, velünk született morális érzetünk kifolyása.

Napjainkban,

midn

a népek állása

nem

kizárólag 16=^

344

fejedelmeik hatalmától függ, és sorsuk felett a nép-

nek választottai határoznak, oly ember, ki Machiama irná, rültnek tartatnék. De

velli Fejedelmét

vajon azok, kik könyvekben

hírlapokban újra

s

hogy a népképviselk, addig mig nemzetüknek érdekeit bármily eszközökkel

hirdetik a tant, saját

elmozdítják, helyesen járnak

el

melyek

felett

mondta kárhoztatását ? Ha

igaz,

ugyanazon

elveket,

:

nem

követik-e

három század kihogy az, mi által

az egyes gylöletnek és megvetésnek teszi magát,

nem

válik szebbé,

ha

azt többen követik el

;

s

ha

az önzés, mely saját érdekeinek mindent feláldoz,

midn

nem kevésbbé

embertelen,

midn egyesek

által követtetik

napjainkban látunk

s

:

tömegek, mint

akkor valóban, mit

olvasunk,

nem

más, mint

Machiavelli tanainak ujabb, korszer kiadása, s az id jni fog, mely azokról, kik e tanokat hirdetik, szintúgy fog Ítélni, mint

mi a szerencsétlen

floren-

czi titkárról.))

A és «

morál

meglep

szebben

és politika közötti kapcsolat

igazsággal van kifejtve egy

következ

gondolat «-ban.

«Az ó világban, úgymond, a férdek az állam Ennélfogva az ó világ moráljára elhatározó

volt.

befolyással volt az államra való tekintet létezett az egyesekre

:

s

nem

nézve oly morális kötelesség,

—

mely nz állam érdekeivel ellentétben áll vala. Az ethika és a politika közt most is megvan az

245

Összeköttetés.

csak abban

A

különbség a régi és

ál],

új

kor közt

hogy a keresztyénség eszméinél áll els helyen, s az egye-

fogva most az egyediség

diség morális jogaiból és kötelességeibl kell kiindulni,

ha az államról szólunk. Valamint az

6 világ-

ban oly morál, mely az állam érdekeivel ellentétben áll, képtelenségnek tartatott volna, ügy most oly államtan, mely a morállal ellentében áll, nem egyéb kéj)telenségnél, mit csak azért észre,

mert az

ó világ

nem veszünk

eszméin alapítva meg újabb

tudományunkat, még mindig az ó világ felfogásaiban élünk. Miután újabb korunk elfogadta az elveti hogy az államnak fó'czélja a többség jólétében keresend ; miután e szerint az egyednek jóléte a f, el kell fogadni azt is, hogy a politikának legfbb

nem egyéb, mint a morál elveinek alkalmazása az államra, s ebbl világos, hogy oly politika, mely czéljainak elérésére erkölcstelen

feladata

eszközökkel lentétben

él,

a politika ffeladatával egyenes

el-

áll.w

Szerz meg van gyzdve, hogy a keresztyén eszmék csak ezután fognak teljesebb hatással lenni az államra, s innen származik oj)timismusa, mely-

jövjébe tekint. «Az ó világ alapúgymond, az egyediség teljes alávetése

lyel civilisationk

eszméje,

volt az állam alá.

mentek

át,

Hogy a régi államok despotiákba

csak azt bizonyltja, hogy minden eszme

a társaságot, mely

felett

uralkodott, végre

azon

::

246

formákhoz

szerz «

ily

melyek

vezeti,

tökéletesebben

eszme

alatt ezen

— Ebbl

létesíthet.))

leg-

kiindulva,

következtést von az új kori államokra

Polgárosodásunk, melynek uralkodó eszméje az

egyéni szabadság, szintúgy

mákat, melyek

alatt

el

fogja

azon for-

ériii

az egyéni szabadság eszméje a

mint az

legtökéletesebben létesíthet,

ó világ polgá-

rosodása végre saját uralkodó eszméjének, azaz az állam korlátlan hatalmának, létesítéséhez vezetett.

»

Mindamellett, hogy bármit tárgyazzanak szerz eszméi, a moraHs oldalt tartja különösen szem eltt,

nem úgy

ismerjük t, mint zordon erkölcsbirót,

vagy, mint

maga

kifejezi:

vel látszik ez ellenkezni.

Nem

lelkesedik a jón és szépen.

érzelmei iránt,

nem

«rigoristá»)-t.

tartja

annyira

Kedélyé-

bírál,

mint

Gyöngéd a szív tisztább megvetendknek az élet

ártatlan örömeit, mint Pascal,

társadalmi kellemek dolgában.

s

engedékeny a

— Számos

gondo-

lat bizonyítja ezt.

Becsülni a szív érzelmeit, mint

,

s

az erkölcsi

elveket tartani az emberi lét ftörvényének, annyi,

mint

szeretettel és rokonszenvvel lenni az

iránt

s

Szerz

emberek

hinni az ember magasb rendeltetésében. valódi philanthrop,

s

tékben rokonszenves íróvá

ez az,

mi oly nagy mér-

teszi.

Ha

az emberi

tehetségek valamelyike ellen küzd, az inkább a túlságokra és elbizottságra hajló büszke ész

—

a

»

:

247

mennyiben ez a

szív és

erkölcsi világ rovására

akar terjeszkedni — habár sikertelenül

is. Az ész mi a materialismus elleni gondolatokban meg van róva. Szerz ennélfogva találó jeligót választott könyvének

elbizakodása az,

«Ne

liigyj oly

E mes

gondolatnak, melynek szíved ellent mond.

oly józanész-szer,

mint ne-

meggy özödésteljes gondolkodás

teszi ér-

könyvet az és

éj)

dekessé és eredetivé.

A

kedveltjét, s dicséretéül

tem,

s

embert

közönség

feltalálja

benne

elmondhatja: «Irót keres-

találtam*).

CSALÁDÉLET. 1862.

Sokan, kik ngy küldenek a boltba regényért,

mint kedvderít

italért, izgató borsért

narkotikus szerért,

meg nem

mert mint a boro tikára

írt

vagy bódító

veszik a Családéletet,

czím kívülrl

is

mu-

jóíz czukros csemegét foglal magában. S nincs különben. Miután e regényt feltatja, legfeljebb

vágtuk, aprólékoskodó figyelemmel bonczoltuk és

elemeztük, elmondhatjuk jó lélekkel, hogy annyi

méreg

sincs benne,

mint az édes tejben, annyi

serséget sem tartalmaz, mint a czukor

enyhít mint

izgató eledel, ha

ke-

inkább

s

már csakugyan

táp-

lálékhoz hasonlítjuk.

Vaunak, kik

f

ingredientiának tartják az ér-

dekes regényben a soha

*

Eegéuy két kötetben.

nem

is

álmodott alakokat,

Irta Józsika Jiüia.

-

249

a

csodálatos jellemeket,

lehetetlenségig

aztán

semmi sem

lehetetlen

nek löportárszer

vakmer

;

kiknek

a nagy események-

explosióját, kegyetlen scénákat,

kalandokat. Ki hinné^ hogy az olvasóknak

épen leggyöngébb idegzet, vagy legtapasztalatlanabb része szokott az ilyeseken kapva kapni? Ki hinné, hogy van példa rá, hogy a nöi írók olykor

nem

kisebb hösiséget fejtenek ki

mint a

inventiókban,

férfi

mindezt

dig elhihetitek

s

ilynem merész

regényköltök ? egyúttal

azt

— is,

Pe-

hogy

költ rendkívüli jellemeket, nagy szenvedélyeket kitnen festhet nagy eseményekben káros tévedés regény- és novella-

habár egy-egy

jeles

:

íróink egy részétl tályától,

hogy

s

olvasó közönségünk egy osz-

ezeket tartja

lényegesnek a

re-

gényben.

Nem

is

hiszem, hogy ki bírná mutatni magyar

származását az az tályánál

iránt

azon

s

mvét

mely közönségünk egy oszszörnységes regények

ily

mely

kezd

ily

mvek

Írására csábít-

novella- és regényírónkat,

méltán nevezhetnök angolból fran-

cziára fordított

A

az

divat,

gatja némelyik

kiknek

ízlés,

megvan

magyar kiadásnak.

franczia regényirodalom

úgy

tett

Waltek

ScoTTal, mint a franczia drámairodalom Shaks-

PERErel

:

átvette

esetre

külsségeiket a lényeg nélkül,

hogy így valami jobbat, de minden valami ujabbat teremt az eredetinél. Hugó

azt hívén,

250

Viktor SnAKSPEREre támaszkodva,

kiáltá ki a sza-

kítást a franczia klassikus drámával, Dumas és tár-

Walter ScottóI azon kalandosságot, és néphagyomány szelleméhez híven vitt be a regénybe de nem követték öt sem a hü jellemzésben, sem az élet, sem a lelkiállapo-

sai eltanulták

melyet ö a történet

;

tok festésében, melyek Scott müveinek halhatatlan becset adnak,

nagy

s

melyek

nyomán

részt

nem

fel

indult,

de

találhatók a

egészen

más

irányba tévedt, utódokban. Valóban minden egyéb található ezek müveiben, csak

hü

jellemrajz

a korrajznak pedig híre sincs. Nálunk velte

mind

a közönség

mind

az n*ók egy része a

párisi divatot a regényirodalomra nézve

melyek az emberi jellemet, az sadalmi rendet s az életet hü képben

rajzok,

denek épen annálfogva

némely

része

maga

nem

is elhitte,

nem;

megked-

is

is.

Azon

erkölcsi, tár-

festék, kez-

tetszeni,

s

az írók

hogy ember helyett

kivételes csodaszülötteket kell rajzolni, s indokolt

cselekvés

helyett

meg nem eshet eseményekre

van szükség a regényben. E meggyzdés egészen formulázta magát azon hitben, mely szerint a magyar jelen élet nem ad tárgyat a regénprónak. Kétfélekép

iparkodnak segíteni

e

képzelt bajon.

Néha a jelen magyar életbe hoznak be idegen regényekbl vett alakokat, egy-egy álfrancziát, hamisított kiadású angolt Parist áthozzák Pestre, s ernek ;

erejével idegen szokást, erkölcsöt,

gondolkodásmó-

251

dot adnak rá a

magyar emberre

és életre,

hogy ép

oly szokatlan kalandokat lehessen elbeszélni,

nkkel az irigylésre méltó franczia

mi-

novellisták szok-

ták volt jól tartani olvasóikat. Mások, a rendkívüli-

ségek szabadabb használhatása végett, úgynevezett történeti regények és novellák Írásához fognak, a hol

a lovagi kalandok, a várak rejtett ajtai érdekfeszít

mesét tesznek lehetségessé,

a hol kevesebben

s

veszik észre, mennyire valótlan a kor és rajza, s

mennyire járatlanok magok

világ titkos ajtain s a bonyolult

is

emberek

az erkölcsi

motívumok

teker-

vényes grádicsain.

Azonban mind ez íróink- s közönségünknek csak egy részére nézve

mintha

áll,

s

nem gyz meg

a

felöl,

nemzet valódi ízlése s a magyar regény nemzeti formája, mely tulajdonkép nem is ez volna a

állandó formája sehol a világon, legfeljebb a divat

mely félre is szokta vetni idn, a minthogy, úgy látszik, Francziaország

szeszélye hozta magával,

rövid

félre is kezdi vetni.

A magyar

regényirodalom,

meg vagyok gy-

zdve, tárgyainak nagy részét legméltóbban merítheti

az

egyszer,

falusi

családéletbl,

mely

igen kevés rendkívüliséget enged meg. Mihelyt a

magyar

életet

akarjuk rajzolni, a

maga lényegében

hogy a házi tzbenne, s játszszék ne szerepet nagy hely f- vagy ha újkori regényirodalmunk történetén végig teés valódi szellemében, lehetetlen,

252

kintünk

— a mi nem

mert nem

bajos,

—

az egész irodalmunk

felette

nagy

kiválóbb terményeinek

nagy részében valóban feltnen mutatkozik a házi csendes élet festésére való hajlam. Ezen új irodalmunknak kezdje úgyszólván Fáy Andkás, ki egészen az egyszer falusi élet rajzolásával vivott ki tetszést annak idejében. B. Eötvös, Kemény, Jósika müvei közül azok, melyek társadalmunkat s benne a családi életet híven mutatják,

nem

a legkevésbbé tetsz

a múltba vissza menve

is,

müvek

midn

valának.

St

a magyar nem-

zeti királyok s az erdélyi

nemzeti fejedelmek udvart

tártának, a családi élet

csaknem minden korban

túluralkodó volt a nyilvánosabb nagy társadalmi élet felett, s

tetben

is

Kemény Zsigmond több

— más tekin-

—

regényirodalmunk legjelesebb

törté-

neti regényében a korfestésnél a színt, a valóságot és bensöséget élet

épen az adja meg, hogy a családi szerepet játszik bennök. Ez

oly nevezetes

okozza, hogy az ember oly otthon érzi magát saját

nemzetének múltjában Eegény-,

nézve helyett,

novella-

jobb lenne,

hogy a

is,

e

regényeket olvasva.

és

vígjátékú-odalmunkra

ha íróink bizonyos

pesti

életet párisivá

travestálni (némelyek Isten bocsássa

házzal s több

efféle új

meg

intézményekkel

is

!

lelencz-

megaján-

hogy a franczia regényekbl. Pesten

dékozzák Budapestet), a helyett, salonokat kivágván a párisi

része, a

igyekeznek

^53

papir salonokat állítnak

nem

lovagokkal jossá

fel. s

a

nem

igen nagy és

igen változatos élet várost rendkívüli iparés

— jobb

hallatlan

lenne,

kalandokkal teszik za-

mondom,

költi centrali-

e

nagyobb mértékben keresvárosainkban, falun és vidéki s ha salonok kedni helyett a családot, nagy kalandok helyett a családi satio

helyett sokkal

bels életet igyekeznének festeni. Sokat nyernénk e változással új haladás lenne az. A magyar életet a maga eredetiségében kezdenök fess ebben be van foglalva minden. Megmeteni, nekednénk az idegen szolgai utánzásától szinezet, szokások, nyelv, észjárás magyarossá változnék, s a magyar regényirodalom maga jobban megtarés

—

—

;

taná azon nemzeti jellemet, melyet Európaminden

nagyobb nemzetének regényirodalmán tapasztalunk.

St

e változás

jótékony hatással lenne regé-

nyeink, novelláink erkölcsének tisztaságára, mely-

rl ezen irodalmunk bizonyos részében nem mondhatunk

dicséretet.

A költészet egyik

közvetve javítsa az élet erkölcseit

hivatása,

—

hogy

nálunk

nem

hogy a novellák, regények, vígjátékok erkölcse sokkal rosszabb a magyar élet erkölcseinél. Haladás lenne hát, ha e rész a magyar élettl

ritka eset,

tanúina erkölcsöket.

Ujabb korban Európa minden nemzeteinél lános

a regényírók

tendentiája

az

áta-

egyszerbb

mesék, életbl vett természetesebb alakok

elöállí-

254

tása felé

:

a társadalmat felforgatni akaró nagy

s

conceptiók helyett mindinkább az egyéni és családi kisebb rajzával igyekeznek,

élet

megrázni,

hanem

nem meglepni

és

vonzani, bájolni és jótékonyan

Az oroszok, svédek és angolok mestermüveket mutatnak fel az egyszer nemben, melyek már is tovább éltek, mint némely híres franezia monstre-regény. A németeknél a « falusi históriák)) egy-két irója jobban megalapítá halhatatlanságát, s nagyobb dicssége a német népnek, mint a Ritter rom Geiste-íéle nagy regények írói. hatni.

S magoknál a francziáknál divatossá kezdenek

mind a színpadon, mind a regényekben,

válni,

egyszerbb

rajzok. Parist el kezdik hagyni,

az

hogy

s maga Sand száegyszer falusi élet rajzásem tudja megtagadni kóros bizarr-

regényre való tárgyat kapjanak,

mos val,

kísérletet tön az

habár

itt

ságait.

Nálunk, hol a falusi

élet

nagyobb mértékben

túluralkodó, mint az elsorolt nemzetek többségénél,

volna

közelebbrl nem vettük észre, hogy feltn ama tendentía. Aránylag kevés a tisztán ma-

gyar családi életbl vett tárgjm elbeszélés,

épen ez

az,

miért a .Jósika Júlia

—

mvét nem

s

kö-

zönséges érdekldéssel vettem kezembe. Angoloknál, svédeknél több élet

megragadó,

h

n regényíró tnt

ki

a családi

festésében, gondolám,

egy magyar írón, ki helyesen

fogván

föl

— ime, a

maga

255

legtermészetesebb irodalmi körét, azt adja egyszer-

smind, a minek szkében vagyunk újabb idkben.

Lássuk most, mennyiben

meg maga

felel

a

regény a felettébb dicséretes intentiónak.

Midn mek

annyi a szenvelgett

költészetünkben

érzés, elkényszergetett

eszme, méltán az

írói

érde-

közé sorozhatjuk, ha valaki megelégszik az

érzelmek azon terjedelmével, melyekre képes azon

mely vonzalma, közelebbi ismerete körét meg nem haladja s azon reflexiókkal, melyek természetesen folynak gondolkodása, érzése módjából és a fölvett tárgyból. Ezen érdem meg van Jósika tárgygyal,

müvébl

Júlia regényében. Csupán

más adatunk nincs

s

nem

is

Ítélve

(mert

sziikség keresnünk),

bizalmas ismeretségben van azon társadalmi körrel,

azon családi

Elttünk reit,

is

élettel,

melyet elttünk

sikeri ismerssé tenni

e köi*t és

föltár.

embe-

bevonni olvasóit azon athmosphaerába, mely-

minden családi élettel minden családban van némi külön sajátsága is. Egy kisvárosi, középosztálybeli háztáj van elttünk, mely a mellett, hogy csendes életet s él, a valódi mveltség magas fokán áll; nemcsak a takarékosság, hanem az egész családnek, a mellett hogy vannak

közös vonásai,

—

ban uralkodó szellem

is

épen meg látszik

azon körülménynek, hogy a család korabeli kiszolgált lépve,

csekély

si

katonatiszt,

birtokából

s

feje I.

ki

felelni

Napóleon

magánéletbe

még

csekélyebb

256

nyugdijából, elvonulva

él.

Mintha mind

ez

nem

is

lehetne máskép, oly természetesen talál a család életével,

összeköttetésivel és

sorsával.

A

család

semmiben sem tagadja meg magyarságát, s e század els negyedébl ismerünk elég lelkes hazafit ez osztályból de szelleménél s mveltsége természeténél fogva nem tartozik a tsgyökeres ma;

gyarok közé,

mink

ötven évvel ez eltt

lehettek,

mint napjainkban a

olyan,

nagyobb számmal müveitek között.

—

E

család hat gyermekének

különböz

különféle jelleme és ép oly

sorsra nevel-

kedése képezi a mesét.

Azonban még maga a tárgy csak egy részben tenné családivá felel,

e regényt.

Hogy czímének meg-

sokkal nagyobb mértékben köszönheti azon

családi

érzelemnek,

sége, jótékony részét.

Nem

nem vennénk

melynek egyszer szinte-

melege belengi a

mulatnánk

oly

mnek

örömest

e

minden körben,

oly részt e család szerencséjében és

szerencsétlenségeiben, azon

nem

szóval mondott,

a hangból kivehet varázs nélkül, mely vonz, a

hogy számot tudnánk adni róla. A jó szív egyszer pathosa a f költi elem e mben, s ebben áll fleg mvészetének titka, melylyel hatni tud ez fogja élvezhet olvasmánynyá tenni alkalnélkül,

:

masint az olvasók tetemes része eltt ezen elbeszélést, melyet különben alig tart össze egyéb a hang egységénél.

Nem

emelkedik ugyan sehol a nagyobb

I

257 s nem hogy öröm vagy fájdalom felkiáltásait, de magasb hangjait sem halljuk. Azonban sokan örömestebb veszik e különben könnyen meginduló érzékeny-

emotiókig, legfeljebb az ellágyúlásig, az

séggel a mérsékletet, mint a kelletlen, de nagy

megindulást szenvelg ers hangokat. Igaz, hogy ez

egyszer érzelmek, melyek ép oly

távol állanak

a szó szorosabb értelmében vett pathostól, szónok-

ömleng

lati

hevülettl, vagy

tól,

mint a keserbb humortól, távol vannak

is,

sentimentalismus-

hogy nagyobb sensatiót idézzenek el

igénytelen

szerénységök

Nincsenek

e

mben

által

attól

de épen

;

vonzók.

lehetnek

ragyogó lapok, de az egész

könnyen folyó és annál összhangzóbb. Az írón Ízlése, erkölcsi érzete és gondolkodása is szerves összhangzásban van érzési módjával. Nem találjuk ugyan benne azon magas fejlettség és tulajdonképi mízlést, mely Goethe classicismusára csak némileg is emlékeztetne de találjuk azt az életbéli Ízlést, mely ösztönszerleg kerüli mind azt, a mi nagyon kirívó, fülsért és kellemetlenül hat a lelki érzékekre. És ez oldalról csakugyan azon goethei lelkek osztályába tartozik, kik a nagyobb fokú izgalmak és fölhevlések kerülé;

sében, a szelídebb kellemes érzésekben keresik az élet

boldogságát

s

hirdetik

mveikben

,

kik az

arany középszerséget magasztalják HoRATiussal.

Ezen

ízlés

tán

épen

Salamon F,: Irodalmi taniilmányok.

annálfogva II.

vonzóbb, 17

258

mivel mintegy öntudatlannak és ösztönszernek látszik

mint az

e

mben

nyilatkozó morál, mely

szintoly természetesen irtózik

minden

büntöl, mint az izlés a rúttól.

A

aljastól és

tisztaság és

habozó kötelesség-érzet mint magában kérdésen felül

álló

Összhangban van

nem

értödö,

dolog mutatkozik e regényben. ezzel

egyszer

az

phia és gondolkodás, mely

itt

túl

életphiloso-

nem

terjed

a

családi élet korlátozott határain; kevés erkölcsi, lélektani reflexiót találunk a

mben. A mi

oly egyszer, hogy banálisnak

nem e

van

is,

mondhatnók, ha

volna azon keresetlenséggel elmondva, mint

mben. Gyakran «

történik az életben,"

szerzönö valahol elbeszélése

elején,

mond

a

«hogy akár-

kinek vag}' minek valódi becsét csak akkor tudjuk egész mértékben felfogni, azt.i)

Kevés számú

midn nélkülöznünk kell

reflexiói

nem emelkednek

felül

e színvonalon. Eletphilosophiája a családi élet leg-

gyakorlatibb

s

legáltalánosabban bevett

maxim ál-

ban határozódik.

Mind

ez bár középszínvoualon

áll, e lelki

hang kellemesen ható tünemény magában különösen épen oly

élet festéséhez való,

regényben találunk. Azonl)au ugyan

is

ösz;

mint

de e

e tulajdonok,

melyek a mvet érdekl olvasmáuynyá teszik, magokban foglalják hibáinak is magyarázatát. Szóltam fentebl) azon érzelmi szelidségröl,

mely a langyosan kellemes, nj'ugodt élveket adó

á59

tzhely körébe igen jól odaillik. De sok nagyon helyén valónak találnék az érzelmek

családi

helyt

hathatósabb kifejezését. lelkiállapot

merészebb

tesz is szükségessé, az

Még

a hol a helyzet és

fölkiáltást

enged meg, vagy

egyének igen halkan, mond-

hatni félig suttogva beszélnek. Csak nagyjából g}'akran kevés megközelítéssel találják

midn

got,

el

szerz magokat személyeit

meg. Altalán jól vannak gondolva

s

szólaltatja

elég változatos

sokféleségben elállítva e regény alakjai testvér közt

egy

kett

korukban

is

sincs oly egyforma,

összetéveszthetnk

pillanatra

s

a han-

— a hat

hogy csak

még

kisded

de a nyelv, melyen megszólalnak,

;

valamennyi személynél nagyon is egyforma. A gyerek és felntt is csaknem egyképen nyilatkoznak, s

szerz nem

sokat beszélteti a szereplket.

is

azt óhajtanok,

Nem

hogy az érzelmek magok túlozva

legyenek, vagy kifejezéseik erlködést áruljanak

el,

csakhogy a természetes érzelemnek és indulatnak

meg

legyen adva természetes hangja.

árúi

el,

Ámbár

elis-

nagyobb gyöngeséget aki kelleténél többet tesz, mint a ki kelleté-

merjük, hogy e részben

is

nél valamivel kevesebbet

sok helyen éreztük e

:

regény olvasása közben, hogy a jelenet és

lelkiálla-

pot természete erteljesebb kifejezést követehie.

Említem kérdésen

azt

is,

felül álló.

hogy

Az

e

m

életbéli,

morálja minden gyakorlati köte-

lességérzet mindenütt tiszteletiben tartatik, s oly 17*

260

könyv, hogy bármely növendék e gyermek kezébe bízvást oda lehet adni olvasmánjal. A morális érzet sehol sem tántorodik el de szennytelen

;

másfelöl

nem

találjuk

gort, melj^ az erkölcsi í'oly.

benne azon kérlelhetlen

szi-

törvények hajthatlanságából

Szerz megbünteti

ngj'an a tévedést, a csalá-

végkép Ínségre jutott Ninában,

dot odahagyott

s

de fátyolt borít

az intensiv

fájdalmakra, melye-

bntudat, rossz lelkiismeret szokott okozni.

ket a

St még attól

is

tartózkodik,

hogy a küzdelmeket,

a csábítások és kötelességérzet között elénk raj-

Nina

zolja.

és

kül követnek

len

Gábor, a család két keresztje, a nélel

hogy az olvasó

ballépéseket,

elö volna rá készítve,

s

habozásnak, mely a szándéktól a állani.

elre

Csak

nem

késn

8

kel-

tanúja volna azon

meglepetve

tettig

be szokott

érzi az olvasó eg}^

gyanított ballépés végrehajtását s Ni-

nára nézve csak küls marad a

tudunk meg, hogy véginségre

bnhdés. Annyit

és boldogtalanságra

jutott.

Altalán véve azért örülnénk fleg a családi regé-

nyeknek, mivel azt várnók tlök, hogy a nagy ])onyolódott meséket, csak a kíváncsiságot felcsi-

gázó eseményeket mellzve, annál több tér juthatna

bennök a bensbb viszonyoknak lélek

A

részletesebb rajzolásának

Családi élethen pedig,

csaknem

s

velk

és

az emberi

analysisének.

mely elttem fekszik, mindezekbl, mint

oly keveset találtam

261

azon regényekben, melyek alig egyebek rendkívüli

események krónikáinál. A fenebbi episodokon kívül van egy nagyobb s több peripetiával elénk mely az egyik kisebb testvér, állított episod, áll. Valamint maga elbeszélésében Nelli sorsának egészen kiüt a családból

már

ngy férjhezmenetelének

esete,

hat éves korában, az

a betyáros Tamásfalvival, azaz a együtt, kiüt

azt

környez

a férfias nagynénével,

esetekkel és személyekkel,

leend

férjjel

mintegy a regény általános jellemébl.

A három személy közül egyik bizarrabb, különczebb a másiknál. Ez

magában nem

baj,

st

ez episod

érdekesen teszi változatossá a különben igen egy-

hangúvá válandott mesét. A baj az, hogy se Tamásfalvi, se Niua lelkiállapota nincs érthetvé téve a válságosabb perczekben. Csak igen általános vallo-

másokat találunk arra nézve, mint történhetett, hogy Nina, e fiatal leány, bármily férfias, söt

csaknem betyáros maga is, párbajra liijja Tamásfalvit, ki makacsul üldözi mindenfelé e kalandos leányt, s nem eléggé elhitetöen van eladva, hogyan lövi

meg

Tamásfalvit.

Nem

vagyunk eléggé

tisztá-

ban Ninával, valóban gylöli-e Tamásfalvit jénte.

Ügy látszik,

gylöli,

szerelemmé változik

mény

—

— de

s ez

e

ele-

gylölet késbb

érdekes lélektani tüne-

nincs elég részletes fejlesztéssel világossá

téve az olvasó eltt.

A

regény ezen fogyatkozásai azonban érthetk

262

azon túlságos érzékenj^ségböl, azon tán kissé igen

kényes Ízlésbl, melyet fentebb kiemeltünk.

írón nem

Az

szereti az intensivebb fájdalom, erösebb

szenvedély és mélyebb erkölcsi sütyedés rajzait.

Nag}jában

érinti

de részletezni iszonyodik, mint

;

valamely vérengz vagj' nagyon erszakos

jele-

Az elbeszélés könnyen ugrik át egyik mélyrl a másikra a nélkül, bogy egyiknek is netet.

leme vagy érzelmei

szejel-

volnának merítve. Altalán

ki

az elforduló személyek kisebb-nagyobb határozottsággal

egy

is,

benyomulnak ugyan képzeletünkbe, de nincs kinek jelleme be volna fejezve,

s tiszta vilá-

gításban állana elttünk.

Szerz egyszer,

gyakorlati életphilosoi^liiája

beéri azon fogalmakkal, melyeket a jók és becsüle-

tesek a közönséges életben elfogadottaknak tekin-

tenek; de a mélyebb lélektani és erkölcsi igazsá-

nem

Nem

vét

ugyan a

morális és lélektani szabályok ellen, (a

mi nagy

gok körül

búvárkodik.

érdem, kivált regény- és novella-irodalmunk pulyább terményeinek tömegét tekintve, hol az vétségek szokottak)

;

de

nem

is

deríti föl az

szív és erkölcsi világ mélyebb igazságait.

érdekes olvasmányban

ily

A különben

igazságoknak igen kevés

nem nagy érték szemeit találjuk ízlése sága nem engedné, hogy álgyöngyökkel s

;

és józan-

díszeleg-

jen, de a színarany igazságok fölkeresésére

ösztönzi ambitiója.

ily

emberi

sem

;

263

Ezen nagyon

is

gyakorlati

s

a mindennapi,

közkézen forgó fogalmakkal megeléged

életpliilo-

sophia kitnik az egész mese alkatából

A compo-

sitio

is.

sem épül mély, vagy magasbrendti

igazság-

mint négy leány férjhezadása és két fiú kiházasitása, a lehet legtiszteségesebb módon, kett kivételével. Megengedjük, hogy annyi tételen. Alig több az,

tanúiság van benne, hogy a jó és müveit nevelés

megnyeri jutalmát az életben

még nem

de annyi tanúiság

s fölér

elég

a vagyonnal

ers

arra,

hogy

egy terjedelmesebb mese, egy egész regény, egy

könyv

felett

domináljon, sem hogy hat egyén külön-

külön sorsából

tik,

Azon mely

álló episodjait összetartsa.

olvasókat, kik csak az oly regényt szerejól

végzdik,

kielégítheti,

osztálybeli leányok egyrésze férjet kap, s átalán a

felette

melyet

compositio

st frangú

nagyobb résznek a szerencse

nagy mértékben ily

hogy a közép-

gazdag,

szolgál

tesz,

;

nem

— de a benyomás, lehet se mély, se

maradandó. Jó tapintatra mutat, hogy az egyik jól férjhez adott leányt

ságban

is

;

nem

részesiti

szerz szellemi boldog-

különben az egész mese még nagyobb

mértékben magán

viselte

volna azon morál szinét,

mintha a középosztálybeli családok mveltségének f jutalma és boldogsága abban állna, hogy vagyonos grófokhoz és bárókhoz adják nül leányaikat.

Azon

szerencsés, de

örök gyászszal párosult

264

házasság a Katáé, kivel szerz az egész regényt elbeszélteti,

—

s

csak ennyiben szolgál központul

a többi testvév között, különben a

gos föh amely nincsen,

azonbai

d.

—

mben

valósá-

pongyola mü, melyet

hány mindig kellemes,

ártatlan termé-

szet báj tesz vonzóvá. Habár az egész a regény- és novella-irodamivelt tért foglal el, nem eléggé mezején lom korántsem tartozik az elsörendüek közé, melyek forradalmat idézhetnek elö, s melyek a költészet

m

országában számot tesznek let

már

de mint önálló kísér-

;

fajánál fogva figyelmet érdemel

;

vannak

utánzandó tulajdonai azon kerülend hibák mellett,

melyeket kiemeltem

;

s

végre miután a regény-

olvasást a közönség egyi'észe

nem lelki ismeretet

élvezetet,

tartalmazó

nem mint magasb-

szívemel lelki

egyszeren idtöltésbl zi,

és

mélyebb ember-

táplálkozást, e

hanem

regény olvasása

nem

tartozik se az egészségtelen csemegék, se az untató

mulatságok közé.

ALKALMI C/JKKKK.

BAJZA JÓZSEF EMLÉKEZETE. (Necrokxj.)

1858.

Márczius 5 -kén tették örök nyugalomra egy jelesünk tetemeit. Bajza József neve állott ezút-

a halál

tal

nem got. bel,

egy

mve

mvön,

felett,

de ugyan e név ragyog

melyre a halhatatlanság

nézve ezeltt több évvel veszett

tunk a fájdalomra nézve kat

«

s

!

Még

felöl.

Meglepeté:

Még

e becses életpályának

irodalmunk számára fenhagyta. Mintegy

lencz évig volt

állapotban,

míg neve

ez

köszönettel tartozunk mosto-

hánknak, a sorsnak, hogy felét

el is fásul-

szavakban foglalható össze

e

hátra volt

Aztán

el.

megszoktuk a panaszo-

jeleseink korán elhunyta »

sünk csak is

tart jo-

Az esemény nem volt váratlan. A nemes kea szilárd jeHem és kitünö ész irodalmunkra

mind

testi,

tizennyolcz

mind

évet

töltött el

az irodalmi pályán feltnt

;

ki-

tehetetlen

lelki

s

életébl, ez ötven-

!

268

négy évbl huszonhatot az irodalmi tevékenység foglal el. Pályáját dicsén futotta meg, mködését siker s a

nemzet közbecsülése

követte,

s

e

kalmári

számítás után mit kívánjon tlünk sírjára és emlékezetére ?

A maga

kora gazdagon jutalmazta

öt.

Mert az igazság, a nemzeti irodalom ügyében oly ékesen szólt, a haza megjutalmazta öt a figyelemmel, melylyel mint valamely oraculum szavain csüngött,

s

szavaiból közvéleményt csinált; iro-

dalmi táborozásaiban elég nagylelk volt a közönség, hogy mindig neki adjon igazat; szilárd jelle-

mének, szép lelkének jutalmazásában sem

volt

koszorút, eszméiért közbecsülést

fukar,

dalaiért

nyert.

Vagy szorgalmát,

kitartását kérditek?

hisz ö csak kötelességét teljesítette

s

a

—

munka maga

jutalmazza magát

De bármennyi elismerés, közbecsülés jutalmazta t eletében, az ujal)b kor nem fogta fel Bajza mködésének egész fontosságát. Nem tudták, hogy irodalmunkban oly fontos szerep jutott egyike irodalneki, mint bárki másnak, s hogy munk alapítóinak. Csak a bevégzéskor tarthatunk egész szemlét a pálya felett az egykorúaknak erre ;

igen

szk

látkörük van. Bajza pályája

felett

nem

hogy szokásos hízelg emlékbeszészorultunk det tartsunk. Azon ritka emberek közé tartozik, kikre a szigorú bírálat dicsér beszéd, s kik iránt, rá,

ha sokban igazságtalan volna

is,

maga

az irigy-

269

sem volna képes néhán}" nagy érdemet

ség

elvi-

tatni.

Legyünk

hát

igazságosan

iránta

szigorúak,

iránta, ki egész pálj^áján az igazságot rettegte volna,

hanem mindig

nem

lenek volnánk emlékéhez, ha

föérdemként, ha

nem

hog}'

azt követelte. Hüte-

magasztalás

azt

által

emelnök

ki

életét

és

öt

helytelen világításban állitnók a közönség elé.

Igen fiatalon, 18 éves korában (1822 pett

^4zíro)YÍjában kerültek

ránk haladását éneklés.

— 23)

lé-

elször verseivel, melyek a Kisfaludy

fel

De

a közönség elé. Dalai ly-

Több verse

jelölték.

lett

«inlági

a mély érzés, csinos, elegáns forma, a

könnyüség és szabatosság daczára tévedés Bajzának föérdemét lyrai költeményeiben keresni. Csak kis mértékben

volt

testesít tehetséggel. vést ságot,

látunk s

dalaiban

megáldva a költi megépen ellenkez törek-

St

—

elmosódó bizonytalanSzerette az új

körrajz helyett színeket.

—

szavakat, az új összetételeket

gyakran használja csak ritkán.

verseiben,

Neologismusi

verseiben

tnnek

többnyire

elvont

—

ezeket

j)rózájában

hajlamai

Az

feltn pedig

leginkább

szavakat

pedig

fogalmakra készítettük.

Nyel-

ki.

új

vünknek nagyobb szabatosságot igyekeztünk

adni,

hogy a tudományos, elvont fogalmak nicfihatározására alkalmasb legyen.

A

minden nemzetnek vannak

konkrét fogalmakra

szavai.

A

költi nyelv

;

'270

tökélyesítésére mit

sem liasználnak

az új szavak

mert a költészetben abstraktio helyett konkrét fogalmak kellenek és körülírás vagy defiuitio helyett

A

képch. és

nem

költi epithetonok deíinitióra valók.

s

összetételek festésre,

Bajza verseiben azon

melyeket tájakról

diluált képek,

ról ad, e megfordított

s

lelkiállaiôtok-

használatból veszik bizony-

talanságukat.

A mi hiba

van

versei styljében,

iigy

innen származik. Versei, a magok korában

egyszerek valának

hiszszük.

könny-

könnyen terjedtek el. De a könnyedség sokkal nagyobb világossággal dek,

s

párosul prózájában, fejtegetéseiben.

Bajzáí igen

mérsékelt és józan nyelvújítónak ismerjük prózai

mveiben. A gyors folyékonysággal hibátlanság és szabatosság, a könnységgel határozottság párosul. Stylje oly világos, mint az ész, mely napként világítja

meg

tárgyát. Prózája

jóval meghaladja

kortársaiét, söt egj'es olykori idegen kifejezést be

nem

számítva,

ma

is

példányul szolgálhat.

s néhány történeti Ezekben eladása feszesebbnek, keresettebbnek tetszik, mint fejteget eladásaiban. Továbbá életrajzaiban eszményítésre törekedett. Ez eszményiséget pedig nemcsak a formában ke-

írt

két prózai elbeszélést

életrajzot.

reste,

hanem

hogy nem

nem

is

átvitte a históriai tárgyra, elannyira,

eszményileg felfogott arezképet, ha-

csak általános körvonalakat látunk l)ennök.

271

természet

Két, egymástól igen különl)özö

hiánj't

veszünk észre azokl)an. Egyik, hogy azon erösebb árnyalatokat, határozott jellemvonásokat

nem

ta-

melyek a szellemi alakot a maga valóságában állítják elénk másik, hogy ez életláljuk bennök,

;

rajzok

nem

annyira lélektani tanulmány szem-

pontjából készültek, mint inkább buzdító példá-

nyokul. Ez utóbbi hiányt szándékosnak kell hins nem annyira a tehetségnek rónunk fel, mint egy uralkodó irodalmi eszmének. Ezen eszme tan volt 1830 körül és azután sokáig. Plutarch görög és római hsei voltak a példányok, melyek tógáját a közéin- és újkor h-

nünk,

seire adták.

Bajza nem hagyott fenn mélyebbre ható elemzéseket, terjedelmes oesthetikai értekezéseket.

De

analysáló

tehetsége

és

nem

szélesen

—

kiter-

jed, de alapos ismeretei számtalan tollharczaiban mindenütt kitnnek. Két a^sthetikai tanulmányát azonban meg theorija,,

kell

említnünk. Egyik az Epiijramm

mely els

kísérlete volt a kritika terén,

másik Töredékeszmék a regényrl. E kivételek közül az elbbi, mely az 1828-diki

Tudományt árhí\,n

jelent

kortársaira, gerjesztett,

habár

e

meg,

nem

annyira

ala-

nagy benyomást teldntetbeu is nagy figyelmet

possága és helyessége

által tett

mint inkább azon függetlenség

melylyel a fiatal 24 éves író saját neve

alatt,

által,

minden

272

hímezés nélkül

ki

merte mondani

A

nagy tekintély ellenében.

Ítéletét

szerénynek fogja azon értekezést találni jebb stylje lepi

meg;

—

némely

mostani olvasó elég

—

legfel-

de az irodalom akkori

tnt

állapotában túl szigorúnak

toUharcz

s

fel

lett

a következése.

Bajza a Lessing iskolájában képezte magát a költészet

elméletében,

s

a német és a szokásos

irodalmon kivül, úgy látszik, csak hazánknak saját korabeli irodalmát ismerte. A magyar nyelv

latin

elméletével

s

széptani ismeretekkel fölfegyverkezve

indult az irodalmi tevékenyebb pályára. Gyakor-

Kisfaludy Károly baráti köre, els föllépésével be lön avatva. E körben az a szokás lett uralkodóvá, bogy tagjai egymás müveit teljes szinteséggel és gyakran nagy szigorral birálták. Maga Kisfaludy Károly a leglati

iskola volt neki

meljdie mindjárt

jobb példát adta, Ítéleteket

mondott

Ez magában patriarchális

ki

saját

müveire

is

kíméletlen

ki.

sok,

irodalmi

igen

sok

volt

korban, melyet

az

akkori

megelz

években Berzsenyi örökre sebezve érzé magát a

Kölcsey

kritikájával.

Kazinczy, a fáradhatatlan

ébreszt, inkább buzdítni szerette a kisebb-nagyobb

mértékben országszerte

S

nem

hivatottakat.

egy

irodalmi

Ujonczokat sereg

toborzott

létrehozására.

volt igen válogatós.

De habár Kisfaludy köre

továl)b

ment a

szi-

273

gorban, gatás

s

még mindig

csak zárt körben folyt a birál-

csak olykor-olykor jelent

meg

elszórva egy-

egy tüzetes bírálat.

Kisfaludy Károly az Aurora és vele szépirodal-

munk

egy új korszakának alapítója,

pítni a kritikát

is.

meg akarta ala-

E czélra fként KÖLcsEYvel szövet-

kezett s 1826-ban volt megindítandó a Kritikai La-

pohsá. lített

De

a terv kivitele késbbre maradt. Az em-

Ekt

évben

és liter at ura

czím

alatt

Szemere

adott ki egy új folyóiratot, melyben Kölcsey tete-

mes részt vett. Több egyes

meg

kritikai czikk jelent

1830-ig,

de egy folyóirat se volt, mely határozott elveket képviselvén,

határozott jellemmel

bírt

volna a

kritika sikeres vitelére.

Az irodalom azonban

delm

kezdett

lenni;

folyvást

nagyobb

hivatottak

és

terje-

hívatlanok

nagyobb számmal kezdek magokat könyv-

és czikk-

vélemény és elegendk a kritika

irásra adni, s a patriarchális baráti

gyér czikkek többé képviselésére.

nem

voltak

Mindenki

érezte a rendszeres kritika

szükségét,

de azok közt, kik legjobban érezték,

érezték azt

is,

mennyi kellemetlenséggel

fog járni.

Egyrészt a túlzó újítókkal, másreszt a tekintélyök-

ben elbizakodottakkal,

s

mindkét esetben az

elv-

telenséggel. a hanyagsággal kellett harczot vívni.

Bajza József

volt, ki e

nagy munkára

vállal-

kozott. Salamon F.: Irodalmi tanulmányok.

II.

lo

274

Ö

volt, ki

több barátja közremunkálása mellett

1830-ban mint az

Lapok

18:2ri-ban

kiadó-szerkesztöje lépett

flKi'itika

kell közöttünk,

tervezett

Kritikai

fel.

úgy mond, meg nem

kérlelhet és kemény kritika, de részrehajlatlan, de igazságos. Nemzetünk tudománj'i pályáját mindeddig a hálváiniozók felekezete bírja.

Mi rettegünk

a tudományos tribunaltól, utáljuk és gylöljük

Nem tudjuk feláldozni az önfényt A Kritikai Lapok hét éven

azt.

a közfényért. át

i

»

836-ig vas

következetességgel függetlenül járták pályájokat.

Mindjárt megindulásakor kimondatott, hogy e lap

«A kiadó örömmel és valódi gyönyörííséggel látja azt, hogy a magyar írók pártokra, felekezetekre kezdenek szakadni. Kívánja, hogy a Kritikai

pártot akar képviselni az irodalomban.

(Bajza)

Lapok

által

élesztessék a pártok

is

pártokat óhajt az irodalomban, részrehajlásból,

más közt,

hanem elvekbl

szóval súrlódást a

melyek

által

nem

szelleme.*)

személyes

kiinduló pártokat,

különböz nézetek

és elvek

csak az igazság nyerhet.

«En

párt embere vagyok, mond Bajza az Atheruntm másod évi egyik számában, az elvek pártjáé és

szégyenleném, ha jáé

azonban nem

nem

az. Személyek pártTegyük hozzá, hogyha

volnék

vag}ôk.»

nem lett volna párt embere, nem volna kitnbb journalistáink és szerkesztink Elvekre nézve egjêzö

írói

a legegyike.

kör nélkül soha sem

275

szerkeszthet vala határozott irányú és jellem folyóiratot.

Határozottan megtartott irány mellett sem

lehet vala közönsége,

ha a lap

elvei

nincsenek némi

összhangzásban az övéivel. Határozott irányú

és

színezet folyóirat mindig pártot képvisel, vagy pártot föltételez, söt teremt, ha addig

nem

volt.

Bajza els föllépését a Kritikai Lcqjokkal a határozottság és fleg,

az

nagy bátorság

tekintve,

irodalmi viszonyokat

melyet

jellemzi,

akkor

sokan vakmerségnek neveztek. Mindamellett, hogy párt emberének vallotta

magát,

nem

kemény

volt lapjában személyválogatás.

Igen

fként az .elismert tekintélyek elköTöbbek közt Dessewffy József, DöBRENTEY, HoRvÁT IsTvÁN, dr. RuMY ellen igazsága érzetében, minden legkisebb kimélet nélkül szólt. Kazinczy csakhamar keser panaszra fakadt volt,

vetett hibái ellen.

a folyóirat hangja ellen, ki

maga

nem

sokára Kölcsey, a

miitogatá a Kritikai Lapokhsin a kritika

szükségét,

túlszigorúnak

fényi'e hozott

ban

s

nyilvánította

magánlevélben Bajza

tántoríthatatlanul

egy nap-

eljárását.

Azon-

ment tovább a maga

út-

ján, a nyelv ügyét, az irodalmi józan elveket s a

hazafiságot diadallal lobogtatván zászlaján. Folyvást ki volt téve a támadásoknak.

A

megsértett

hiúság, érdek gyakran irodalmi illedelmet

mer

támadásokat intézett

soha sem volt

rost.

ellene,

nem

melyekre

is-

felelni

Végig folytatta az egyszer meg18*

;

276

kezdett harczot.

Gyzedelmet a

rendnek, higgadt

s

fejtö

világos

eladásának köszönte.

A

is

menetét.

tiszta-

legersebb fegyvere. Leghosz-

szabb periódusai sem fárasztók.

sekben

föl-

Stylje a tollharczokban

és fejtegetésekben tündöklik leginkább. ság, logikai rend, a

logikai

a kérdés lényegét teljesen

A bonyolult kérdé-

a legkönnyebben kisérhetni okoskodása

A

simaság mellett igen éles tud lenni

A

folyékonyság mellett gyakran lep meg. kérdéseket a legnagyobb könnységgel

nehéz

gyakran

s

igen röviden változtatja át Columbus-tojásokká.

Gyakran

volt éles, szigorú, olykor,

megkívánta,

midn

az ügy

az ellenfél irodalmi eljárása

s

nem

személyétl elválasztható, személyesked

volt

csakhogy

nem

becsületben járó,

hanem

is,

ész ésizlés

dolgában. Gyzelmeit, melyeket egyébiránt mindig kivívott,

elösegíté

volt.

hogy azon

az,

párt,

melyhez

a haza fiatalabb értelmiségének pái*tja

tartozott,

Elpostája a

politikai mérsékelt

pártnak. Szépirodalom

és

szabadelv

mvészet gyakran

hir-

detik elre a politikai átalakulásokat. Bajza veletartó olvasóiból alakúit

szabadev

azon nemzedék politikai

jjártja.

Polémiái, melyek a Kritikai részét foglalják

Nemcsak zök,

el,

elevenek, folyékonyak, simák és

hanem több bennük mind

nemzeti

Lapoknak nagy

styl tekintetében a legszebbek.

eredetiség.

E

meggy-

az egyéni,

században

az

mind

a

koráig

'±11

sem írt prózát ennyi magyarsággal. Polémiáiban igen sok józan irodalmi elv van elhintve, s munkái közül ezek legméltóbbak a tanulmányra. senki

Bajza született journalista szerleg

volt, s

nem

czikkeiben,

írt

alkalom- és kor-

pedig nagy elméleti

fejtegetésekben, vagy kis részletekig

sekben rakta csak

kik

le

men elemzé-

ismereteit s tünteté ki elveit. Azok,

185f^-ben

úgynevezett összes

kiadott

müveirl ismerik, még nem tudják érdemeit.* nemcsak született journalista, hanem volt a szoros értelemben vett journalistika megalapítója

hazánkban, az els valódi journalista. Eévay a nyelvtant, Kazinczy az irodalmi

Károly az irodalomnak nyal való párosítását,

mat

alapítá

tikát, s vele

s

Kisfaludy

stylt,

az aesthetikai tanulmány-

a tulaj donképi szépirodal-

meg nálunk Bajza ;

pedig a journalis-

együtt a szabad véleménynyilatkoza-

tot s vele a gyakorlati kritikát.

A

kritikában

ma

is

egyedül állanak az ö válla-

Van-e irodalmunkban csak a Kritikai Lapokhoz hasonló folyóirat, mely hét éven keresztül halad-

latai.

jon egy ugyanazon irányban?**

* ki B.

Ezek

kiadója, Toldy F.

polémiáit,

mivel

nem

De a Kritikai

kétségkívül azért hagyta, értette

becsüket.

jegyzend, hogy utóbbi észrevétel 1858-ból '''''•

Még

1858-ban,

midn e sorokat írtuk, nem

se a Budapesti Szemle, se

Arany

Fii/ijeli'í-je

—

Meg-

való.

volt

meg

és Kuszorá-ja

.

278

Lapok után

Athcnacum következett 1837-ben,

az

mely irányára

s

szellemére, irodalmi elveire nézve

csak folytatása volt az elbb említett vállalatnak

E

tizennégy évi fáradhatatlan, látszólag elapró-

munkásság

zott

kozta

két oly folyóirattal ajándé-

által

meg Bajza

irodalmunkat, melynek nemcsak

hogy nincs versenytársa, hanem minden magyar mindig hasznos tanulmányt

írónak

fog

nyúj-

tani.

Mind a két folyóirat szerkesztési terhét Bajza egymaga vitte, habár az Athén aeum czímlapján az els években Vörösmarty és Schedel neve állt mint fszerkesztké.*

BAjzÁnak

az irodalmi szabadszólás meghonosí-

tásával

majdnem

kitn

hazánkfiának, ki vele egy

politikai

oly sorsa volt,

röpirataival,

ellene, kik

t.

i.

mint egy másik

idben

lépett fel

ugyanazok támadtak

tle vették az impulsust. Bajza a jom-elször is egy-két tekin-

nalistika megalapításával tély ellen fordulván,

azonnal gyakorlatba vette a

szabadszólás elvét. Egypár év múlva épen e példán okult fiatal írókkal

természetébl

gylt meg a

folyt, s

baja.

Ez a dolog

Bajza csak örülhetett volna

a vitáknak, ha ez írók egjTésze a tekintélyek számba

nem *

vétele mellett legalább józan elveket, tiszta

Schedel az

mezó'-t szerkesztette.

Athtiiaeuin

melléklapját

a

Figyel-

279

szándékot választott volna kalauzul.

De

ez

nem

történt mindig. Fáradhatatlan BAjzÁNk többnyire nem restelte fölvenni a keztyüt s ritkán úgy, hogy a vita eszmékben medd lett volna. Az Athenaeiitn-

ban mintegy másfél évi szünetet kiVéve, folyvást nagy hely jutott a színházi ügyeknek és az ezekbl támadt tollharczoknak. Mennyire megalapitá tekintélyét irodalmi mködése, mutatja, hogy a pesti állandó szinház megnyitásakor gatóul.

Azonban a szinház

t nevezték ki igaz-

szellemi és anyagi mos-

toha kiállítása miatt, hivataláról nemsokára lemondott.

Tizennégy évi leginkább journalistikai munkálkodás után,

nem

részvéthiányból,

hanem

radva a nagy teher viselésébe Bajza

belefá-

1843-ban

s e lap irodalmunk nagy kárára, máig sincs pótolva. Bajza azután

fölhagyott az At]u'naeu7nm.a.\,

történelmi

tanulmányokra

1848-ban egy nalistává

magát,

adta

politikai lap vezetésével

míg

ismét jour-

lett.

Meglehet, hogy ha a sors megkímélte volna öt

számunkra, több becses történeti

mvel

gazdagítá

De föérdeme ekkor is journalisvala, mely már be volt fejezve.

vala irodalmunkat. tai

pályája lesz

Számos

hü'lapíró

nem

valódi

hirlapirás

és

éli

túl korát;

szerkesztés

de Bajza a

meghonosítója,

egyszersmind példányul szolgálhat az utókornak is.

Azonkívül, hogy korának eleget

tett,

journalis-

280

tikánk jövjére

is

hatással volt, és óhajtandó, hogy

minél nagyobb hatással legyen. Öt

nem

szabad

felednünk, ki tiszta kebel és tiszta értelem tekintetében mint egyszer polgár

elismerésünket, tozik,

hogy tán

megérdemlé vala

is

kinek legnagyobb hibái közé tar-

s

túlfeszíté erejét

keble túlságosan tudott érezni.

a

munkában

s

Ezért büntette öt

a sors oly kérlelhetetlenül. Van-e irányában leróni valónk, azt mindenki

mvei meg

maga

döntheti

és példája kincsünk es

hosszas ideig

el

;

de hogy

büszkeségünk lehet

— nem jöhet kérdés

alá.

!

YACHOTT SÁNDOR. (

Necrolui/J

1861. Ápril

1 1

-ikén nagy

tömeg

kisérte ki halottun-

kat Budáról a kerepesi temetig. Mily buzdító az

érdemre egy

ily

temetés,

s

mily lelkesít a köz-

mely a hazafit megragadja, látván, hogy az érdem magas születés nélkül is mily ran-

részvét,

A

volt, mint a kiha ugyan szépnek nevezhetünk akármely temetést, ha ugyan szépnek nevezhetjük a martyrok életét Vachott Sándoe évek óta azon élhalottaink közé tartozott, kik a lelkökbl szeretett hazának romlásában nem a testi, hanem a sokkal fájdal-

got foglal

el.

multnak

élete

masabb

temetés oly szép

;

lelki halál

tragicumával végzik dics és

becsületes pályájokat. Szomorú, mindig

látvány

'

A

ily

alkonyat oly tiszta

szomorú fenyü nap után,

Scliwarzer-í'éle tébolytlábau halt

meg.

:

2Si2

bármennyiszer láttuk példáját a közelebbi alatt.

A

történet

meg

nemcsak harczban

fog emlékezni a

elesett,

hanem

oly sokat szenvedett fiairól

annyira a költ szakadt

kebel

is.

szava:

meg

«

tiz

év

hazának

a haza ügyében

Egy korra sem

illett

Keservben annyi hü

a honért, » mint a közelebbi

évekre.

sem

Senki

látszott

kevésbbe martyrnak

te-

mint azon egyszeren gyöngéd költ, kinek kellemes dalaiban oly szelid, mint a min teljes a harmónia. A kedves bájt egy erszakos felremtve,

kiáltás,

a képet egyetlen durva vonás sem zavarja

meg. Olvassátok

A hang

el

és tárgy

újra verseit

egyaránt

— megérdemlik. —

meggyz

lelke valódi

szerénységérl b finom gyöngédségrl.

beér

szív és lélek

szetesek.

A

Kevéssel

vágyai egyszerek és termé-

zajtalan családi életre látszott születve,

melyet oly szépen

«

;

fest ez

Áldott a liajlék, luelyet

epigrammjában

h

uö keze reudez,

S melyben a rendet földúlja piczinyke

gyerek.))

Ki ne emlékeznék költnk azon patriarchális öregére, a kit

«

György úr»-nak nevez. Mintha csak

ezen békés öreg volna ideálja set ír róla, s lálát

:

!

Három-négy

mily gyöngéd egyszerséggel

festi

ver-

ha-

:

283

((Midn utószor mentél

íigyadig.

Szép rendesen, mint véredben vala.

Az ágy eltti S

nem

székre vetkezel,

gondolád, hogy mindegy

már

neked,

Akár a földre hányd ruháidat, Avvagy kidobd a keskeny ablakon.))

Dalai mutatják, hogy költnknek

is

ez lett volna

legtermészetesb kimiilta. Lelkületéhez, vágyaihoz oly jól illett volna a csendes átszenderlés hetven

boldog év után, a helyett, hogy legszebb korában élhalottként rejtzzék

el, s

"koporsójára

is

csak

negyvenhárom év legyen írva. De ez egyszer lelkület szinte volt, s az álsáa mit mondott, got gylölte mindenek fölött erezte is A szelidség, mely dalaiban van, mélységgel párosul. Költnk igazat mondott, s talán magá;

midn

ról szólt,

—

ezt írta a szívrl

Es mint a lázadt tenger, oly hatalmas, Es akkor is mély, a midn nyugalmas.

E

mélységrl tanúskodnak azon valódi gyöngyök, melyek verseiben srn tnnek el, s melyeszív talál. Gyakran lep meg egy-egy mely bár ismeretesnek látszik, egészen hangot nem lehet tanulni vagy utánozni a

ket csak

érz

oly hang, uj.

E

:

természetességben van ereje. Hazafias verseiben

ugyanazon mély szinte

érzés,

mint szerelmi

is

dalai-

284

ban,

melyek néha rajongók, de épen oly

szelí-

dek, mint komolyak. Szabadság a másik bálványa,

melyet számos dalaiban annyira kifejezve találunk, mintha költi lelkében nagyobb életszükség volna írója az, mint másnál s a Külföld rahjánRk És ö mély borzalommal festi elénk a börtönt. elvesztette érzelmeinek csaknem minden tárgyát. 1849 a haza jövjét tette kétségessé. 1853-ban a ,

—

fogság elzárta családjától, kedveseitl, megfosztotta szabadságától.

—

De

ki

letrl az ember végzetét

hogy a hatni?

szív

A

tudná leolvasni a ?

ki

lelkü-

volna oly vakmer,

fenekén rejl titkok mélyébe akarjon szerencsétlenséget

nagyságában

egész

A

rokonszenv

legsymphatheticusabb költi egyéniség

— a rokon-

tudjuk érezni, de magyarázni nem. az,

mely mveit, kedvesekké

tévé,

—

s

ö egyik

szenv az, mely kojôrsóját környezi, pesi

temetben, hol annyi

fogja koszorúzni sírkövét. és

költ

sírját

jeles

s mely a kereköltnk sírja áll,

Környezzék a vértanú

a hála és kegyelet jelei

!

A KISFALUDY-TAESASAGROL. 1860.

I.

íme, hazám társaság,

tzte

fiai és leányai, az egyetlen magyar mely nem a hasznost, hanem a szépet

ki lobogójára

!

— A Kisfaludj^-Társaság csak

a képzelet munkáinak, a költészetnek érdekében áll

fönn. Mit

mondanak

rá a gyakorlat emberei?

melynek ma csaknem mindenik tagja egy-egy gazdasági egyesület buzgó pártfogója, s megszokta csak a gyümölcsöt s a magvat számítni, és egész munkálkodásában a tiszta hasznot tartani szem eltt ? A gyakorlatiság iránti érzék mind jobban fejlik közöttünk, s nem lehet-e attól tartanunk, hogy a képzelet mveit értelmiségünk ma-holnap mulatságnak, vagy

Mit

mond

rá azon tisztes osztály,

épen idövesztegetési eszköznek fogja tekinteni keveset ád többé a hazai költészetre?

s

286

Ez egyik legszomorúbb tünemény tészet a nemzeti életernek s

nem

volna.

nem gyümölcse

A

köl-

ugyan,

amâgi hasznot hajtó termés, de a nemzeti

életernek legszebb virágzása

;

—

s

hol van az a

gyakorlati kertész, a ki megvetéssel tekintené gyü-

mölcsfája minél gazdagabi) virágzását?

A

halhatatlan költk és

hatalmának

és

pezsg

szoktak elöállani.

mvészek

a nemzetek

tetpontján

életerejének

A hsök

bátorsága, a polgárok

önfeláldozása, az államférfiak lelki ereje, az emel-

kedett érzelmek és nagy gondolatok ott zengenek a lyra isteni származású harmóniájában

s

ott tün-

döklenek hatalmas vonásokkal az eposz és dráma jellemeinek nagyságában.

—

Pindarus ódáinak

egy-egy töredéke, egy-egy darab szobor vagy gédia

tra-

nemcsak az alkotó lángésznek, hanem a

görög nemzeti szellemnek a megszólalásig eleven

képmása. Ki hirdette elbb a középkor vad és

setét éjjele

után az ujabb kort, a világ szellemének újraébredését, ki köszöntötte a széj) hajnalt"?

olasz nagy költ mvészek.

Fleg

ha nem az

és egész sereg halhatatlan olasz

ezekre hivatkozhatik,

máig

is

az oly so-

hat szenvedett olasz nemzet, mint jogosultságára

hogy méltó helyet foglalhasson

el

Európa nagy

nemzetei között. Ug^-anakkor,

midn mi

a török

hatalommal

287

élethalál-harczot

küzdenk, Európa legnyugatibb

pontján egy maroknyi nép világrészek fölfedezé-

megy.

sére

— Arany szomjnak,

szellemnek

csupa kereskedési

tulajdoníthatnék a bámulatos erélyt,

melyet a jjortugal nép

ha egy Camoens szellem min-

kifejtett,

müve nem bizonyítná, hogy a nemzeti

den erének egy hatalmasabb lüktetése, a történeti

magasb rendeltetés

E

ösztönszer

érzete

volt

a

még

anyagilag sem lehet

nagygyá a nemzet,

s ez az,

a mi a nagy költök

mveil)en leghívebb

kifejezést talál.

mozgató

Ha zeti

erö.

nélkül

valaki kétségbe

jellem nagyságát,

merné vonni az angol nem-

nem

volna szükség roppant

gazdagságára, rengeteg hajóhadára, birodalmakat

tev

gyarmataira, söt

még példányul

szolgáló sza-

bad alkotmányára sem hivatkoznia; Shakspere és Milton két oly elsrend nagyság, kiknek csak egyike

is

melynek

ékesen szól a mellett, hogy a nemzet, fiai

voltak, a világ egyik legválasztottabb

népei közé tartozik, melynek legfeljebb csak párja volt.

Mit mondjunk saját nemzeti költinkrl ? Európa kevéssé ismeri még ket de mennyire ismeri, elsrend dicsségünk közé számítja. A nemzeti lélek és jellem kifejezését mindenekeltt ezekben keresi. És valóban, a ki a szónoki Vörös;

h

s csaknem vakmer huszámagyar férfias kedélyt legjob-

MARTYból, az elszánt ros

PETFibl

és a

288

ban kifejez ARANYból nem képes helyes fogalmat szerezni a magyar nemzeti jellemrl, hasztalan fogja olvasni történetünket

is.

Költink voltak az elsk, kik a nemzeti életet Midn Berzsenyi, mint egy költ Demosthenes, nem annyira egy Filep, mint a nemzet részvétlensége és korcsosodása ellen a meggyzdés mély hangján még kevesek által értve zengette ódáit, midn Kölcsey és a KisFALüDYak st Vörösmarty buzdító ékes szavai

fölrázták halottaiból.

,

hangzottak, többnyire csak iskolás ifjak valának

késbbi nagy szónokaink és államférfiaink, és még csak gyermekek késbbi rettenthetetlen vitézeink. Ki számíthatná ki a hatást, melyet a képzelet amaz emberei tettek, s ki tudja, a magyar gyakorlati közélet jutott volna-e nélkülök a fejlés

ama fokára, közé

a hol a nemzet történetében a legszebbek tartozó egy-két évtizedét élte

A

?

költök ugyanis nemcsak arra jók, hogy

más

költket buzdítsanak szép müvek írására. Haszontalan, csak és sikerének

magának él mesterség volna nagy része elveszne

lángeszek példája eszeket.

A

még nem

;

az

—

mert a költi

teremt hasonló láng-

"

költészet fontossága nagyobb. Hatással

van a

nemzeti szellemre. A nemzet dics koraiban elállott költ csak azért szívja magába annak verfényes sugarait,

hogy azokat

mvében

összpontosítván,

289

megtartsa a sötétebb korok éjjelén keresztül

is.

Hatással van a nemzet összes lelkületére és gon-

dolkodására

mekre,

hatással az

:

erkölcsiségre

— mert épen a legbehizelgöbb

s

és

jelle-

a lélekbe

legmélyebben ható úton, a képzelet és szív útján teszi

pedig

meg

kitörtílhetetlen

mitl függenek

határozatok, ha

benyomásait.

—

Már

a cselekvési mód, a tettek,

nem

az érzési és gondolkodási

módtól, és az eszmék, fölfogások kis- vagy nagy-

szerségétl ?

— És nem épen a

^

tett az,

korlat emberei méltán nagyrabecsülnek

mit a gya'?

—A

köl-

tészet kiszámíthatatlan befolyást gyakorol a politikai, el,

magán életre s tényt tagad a költészetnek elsrend fontosságot nem

társadalmi és

a ki

;

tulajdonít.

És különösen azon magyar költészet, mely álmunkból fölébresztett, s timyaságunkban dorgált, mely egy szebb jöv és a nagyság reményével buzdított, mely tettekre ösztönzött és végre a legszovigasztamorúbb napokban együtt sírt velünk s lónk volt, ma már elsrend szükség. Politikai, tár-

h

sadalmi és erkölcsi életünkre nézve oly fontos

nyez, hogy

ápolása,

helyes

irányban

té-

vezetése

gyakorlati fontosságú közügy.

Ezen közügy elmozdítására faludy - Tár saság.

Siitamun F.

:

Irodalmi tunuliiiányul;.

II.

áll

fönn a Kis-

2ÖÓ

n.

A

Kisfaludv-Társaságnak komoly és nagy a

föladata költészetünkben, azon költészetben, mely-

nek hivatása jótékonyan hatni a közszellemre,

s

mely a nép minden osztályának nevelésére annyival biztosab]:)an hat, minél inkább kívül esik ha-

tárán

minden

iskolai szín,

minden

leczkézési pe-

dántság.

A

Kisfaludy-Társaság fö feladata azon költé-

szetet bnzdítni,

mely leginkább megfelel e czélföladata, hogy csupán idövesz-

— Nem lehet

nak.

tegetö mulattatás játékszerévé tegye költészetün-

—

ket.

E

részben sokat tesz, ha föntartja eddigi

költészetünk traditióit

;

mert

van ujabbkori

alig

irodalom, melyben a gondolkodás

s

érzés nemes-

sége, a jellemtisztaság és emelkedettség oly általá-

nosan nyilatkoznék jelei

s

a con-uptiónak oly .kevés

mutatkoznának, mint az elmúlt félszázadbeH

magyar

költészet.

A

társaság tudja, hogy csak a

valódi lelkesedés, az emelkedett gondolkodás bírja

a költészetnek varázserejét.

A

A

költészet egyetlen tárg}'a az emberi

dalban,

érzések

lélek.

eposzban és a drámában az emberi

ábrázoltatnak.

A

remeklés

tetpontja

ember érzékeny és morális oldalát meglep hséggel testesítni meg. Minden, a mi a kölaz

291

tészetben mély hatású, megragadó,

kellemdús, minden, a mi tes,

az emberi jellem e

fönséges

és

oly tanulságosan élveze-

h

ábrázolásában

Különösen a mi a jellem erkölcsi

rejlik.

oldala, az szokott

lélekre. Egy Dante, egy Shakspere ebbeli tehetségének köszönheti a világ költészetének legmegragadóbb képeit. A ma-

legmélyebb hatást tenni a

—

Bánk

gyar irodalom

Arany

balladái

túlszárnyalják

A

bánjíi e részben áll hasonlit-

magasságban

hatatlan

többi

drámáink

fölött;

ennek köszönhetik leginkább, hogy

minden addigi

kísérleteinket e téren.

Kisfaludy- Társaság czélja a költészet terén

az igaz utakat mutatni ki

mely hinárba

irányt,

E

czelját

s

fölfedezni a helytelen

vezet.

nagyon elmozdítja már maga az mely minden téren annyi üd-

egyesületi szellem, vöst hoza létre.

sülnek

is

Ha

csak félakaratú emberek egye-

valamire, többet tehetnek mint külön az

egész akaratúak.

A legelszántabb

és

csodatev had-

seregek oly ujonczokból kerülnek össze, a kik külön-

külön gyönge vitézek lettek volna. A testületi szellem egyesíti

magában mindazon kisebb-nagyobb

lemi és morális ert, mely az egyesekben szórva talmát.

s

el

szel-

van

nagyszer eredményekben mutatja ki haAz önérzet, vetélkedés s a közremködés

érzete az összes testületrl visszahat az egyesekre is.

Ezért lehetünk

tünkben a

meggyzdve, hogy

jó szellem, a

költésze-

magasra törekvés ösztöne 19-

295

más utón

semDii és

tovább

A kívül

nem

társaság is

oly sikeresen

fejleszthet,

meg nem

mködése

buzdító

tartható

mint egyesületi úton. körén

saját

nagy horderej. Körén kívül ismert

tehet-

ségeket buzdíthat új munkássági'a és ismeretleneket szólíthat ki a homáh'ból, mint elöszólítá Toldi

koszorús szerzjét. Csak egy teszi

ily

érdem

is

A

társaság mindezen munkálkodásában a kö-

zönségnek vau legtöbb szellemi haszna. ság

A

méltóvá

a társaságot a közrészvétre.

nem

tartja levéltárában

A

társa-

munkája eredményeit.

kebelében és azon kívül keletkezett jelesb ere-

deti

mukákat

kiadja vagy kiadásukat elsegíti.

értekezéseket,

munkáit

mányul

közrebocsájtja.

A

nem

életét és

világ

A

közönség olvasási vágya

szorítkozik csak az eredeti

mun-

irodalmának legkitnbb termékeit

igyekszik meghouosltni. Oly

lyek

Azon

tárgjâzzák, élvezetes és tanulságos olvas-

kielégítésére

kákra.

melyek irodalmi jeleseink

müveket ád

ki,

me-

minden nemzetnél a széjmek, fenségesnek

és

igaznak örökös példányai maradnak. Azon valódi költészet, latai

melyben az emberi

lélek

minden indu-

legfenségesebben és mesteri kézzel vannak

Momvei, melyek kiadását a társaság mielbb megkezdi, míg példányul szolgálnak a hazai költnek, a legérdeklöbb s mélyebben ható olvasmányt adják a közönségnek. A társaság külföldi

rajzolva, egy liére

Shakspere

és a fölülmúlhatatlan

293

regényeket

is

ád

ki

;

de csak olyakat^ melyekben

a lélek valódi örömet találhat, idö elölésére szolgálnak, és szív

nek a

hü

rajzolásával

melyek nem az

s

hanem

az emberi jellem

maradandóbb hatást

tesz-

lélekre.

A

Kisfaludy- Társaság

valódi

tenni a magyar költészetnek,

lemnek

és

közmívelödésnek.

s

akar

hasznot

ez által a közszel-

Ha szem

elöl tévesz-

tene a költészetnek e szellemi hivatását, ha igazat

adna az úgynevezett gyakorlatiság embereinek, kik bábnak vagy bohózatnak tekintik a képzelet

mveit lást,

:

valóban

nem érdem lene melegebb

párto-

mint megvetéssel kidobott alamizsnát.

Vannak

e

társaságnak oly teendi, melyek a

nagy közönség minden osztályát kevéssé érdeklik,

nem

de azért

kevésbbé fontosak. Bármennyire

czél a költészetben a lélek, eszközeire nézve,

fö

mint

minden más mvészet, a

professio mesterségi olda-

lainak ismeretét kívánja

meg

:

ilyen a költi nyelv,

a compositio titkai és a költi formák, melyek senkivel

sem

születnek,

hanem

a tanulmány és gya-

korlat utján fejtetnek ki. Kicsinyes foglalkozásnak látszik,

mint az

de nélküle oly kevéssé lehet nagyra menni, építészeti lángésznek geometria nélkül.

Sokan mosolyogva olvashatják, hogy míg e század elején I. Napóleon világrendít harczai töltötték be a lelkeket, egyik legnagyobb emberünk eseményként jelenti barátjának, hogy sikerit meg-

294

els magyar sonettet. Kazinczy Míg mások egy nagy krízis hideglázában

írnia az

lános bölcs

insurrectióval

foglalkoznak

SaUust fordításában

,

cserélgeti

volt az.

az álta-

a széphalmi a szavakat

s

igyekszik egy-egy tollvonással több ert, határozottságot és

csint

adni mondatainak.

sem tudta jobban mint hazájának, s

ha

,

nyelvünket

nagy gondolatok

— Senki

mily szolgálatot tesz költi lelkesedés

a

kifejezésére hajlékonynyá

jóhangzásúvá igyekszik tenni. Tudta, mint a

és

türel-

mes bányász,

hog}' épen a legnagyobb kövek megmozgatása kívánja meg a legaprólékabb munkál-

kodást.

A e

költi nyelv és a formák mvelése dolgában

nagy szellem örökösének

tekinti

magát az

itt

szóban forgó társaság, habár egy másik irodalmi

—

hsünk s nem az dics nevére van keresztelve. E részben annyival nagyobb föladat jutott neki, hogy a költi formák és költi nyelv tisztelete irodalmunk nagy részében nevezetes csökkenést szenvedett.

A

költés

mvészetének gyakorlata

és

ismerete visszafelé ment.

Pedig a forma és nyelv sokkal közelebbrl

dekh a lényeget, mint gondolnók.

A

ér-

formátlanság

többnyire szellemtelenség a költészetben.

A valódi

lelkesedés szokta legbuzgóbban keresni a leghbl) kifejezést és legtisztább formákat. lat

megsznt

A fenséges gondo-

lenni a kifejezés mindennapiságá-

:

205

ban, a kellemes érzés elenyészik a összhatigtalan-

— A kidolgozás pougyolasága, a kontár alkotás nem mutat lélek erélytelenségére. — egyébre, mint az eszme ságban,

s kit

buzdíthat az ertlenség

"?

és

Midn

tehát a társaság a nyelv es forma törvé-

njêivel foglalkozik, csak látszólag

ségekkel.

E

részben

is

bíbeldik küls-

az átgondolás es átérzés

gyakorlatára akar buzdítólag hatni.

A

kifejezés el-

válhatatlan levén az eszmétl, az arra fordított

gond az eszme tisztázását is maga után vonja. Míg oly társaság lesz hazánkban, mely Kazinczy szellemét örökölve, mindezek fölött folytonosan rködik,

meg

új egyes

nem lesz

szüksége költészünknek

megváltókra, mint

vala

:

új

egy tár-

saság örök élet és munkálkodása, ha tán olykor lassú, de folytonos.

szetben

is

Tudjuk pedig, hogy a termé-

a bár kicsiny, de folytonosan ható

erk

nagyobb csodákat mívelnek, mint a rögtönös

s

csak ideiglen tartó kilobbanások.

A

mondottakban

foglaltatik e társaság czélja

a siker, jó akaratján kívül, Isten és közönség kezé-

ben van. Mi bízunk mind a kettben.

VÖRÖSMARTY MIHÁLY. (Necroloíj.)

1855.

November il-én délután temettük

el öt!

Meg-

számlálhatlan sokaság volt jelen temetésén.

Nem-

csak a Váczi-utcza, melyben az emlékezetes ház fekszik,

hanem a városháztér,

a kigyó- és

más mellék-

tömve voltak a részvevk, a gj'ászolók ezreivel. Csendesen vonult végig a menet a vácziés úri-iitczán, s a tömérdek sokaság megoszlott más mellékiitczákra, hogy megelzvén a szomo-

utczák

rúan

is

díszes

menetet,

még

egyszer emelhesse

eltte kalapját. Az egész tanuló ifjúság jelen

le

volt,

láttunk nönevelö intézetet, melynek gyöngéd nö-

vendékei az utczán sorban állva nézek a hazafiak sokaságát elhaladni,

mely minden rend-

rangkülönbség nélkül vonult

el.

íróink

és

serege

gyászban és fáklyákkal haladott a fekete koporsó mellett,

melyen ezüst betkkel tündökölt a halha-

tatlan név ós a és évszáma.

végs

lehellet emlékezetes

napja

297

Oli

mindez csak álom, mind csak a képzelet

I

maga

játéka volt, csalódtak érzékeink, csalódott az értelem

a

mit

is

Egy lázbetegnek álma

!

özvegy

Gyászoló

szenvedénk.

volt

mind,

kiséri

a

három árva gyermekével szomorúbban soha sem hangzott a harang és a zene. Az koporsót

;

utczák tele

néma

sokasággal, mely búsan kisér

egy koporsót, melyen egy egész ország által szere-

sr

bámult név ragyog a fáklyavilágnál, ködben vonul a tömeg tovább -tovább. Egy nemzet

tett és

legkitnbb

férfiai

bánattal haladnak

hölgyei

és

vigasztalhatlan

Megérkeznek azon névtelen

el.

városok egyikébe, mely keresztek, emlékszobrok és halottakkal nyílt,

van népesítve

készen várja öt ölébe.

;

a föld keble meg-

A

vallás vigasztaló

temetnek. A koporsó tompa dobbanása az utolsó jel, hogy a temet újra egy

szavai adják át a

lakossal gazdagodott.

való

!

A költ

zalmain

utolszor

vitte át

E

síri

is

a Túlvilági képek

miután

e

törli le izzadt

a

férj szeretett

virasztani,

kedves hölgyet elveszettnek

ki

azt,

mit

bor-

nejét látja

gyöngéd

hitte,

meg

t,

s

s

hb-

Vöeösmarty él,

miután egy pillanatra halottnak hittük,

szorta jobban szeretjük

rizzük

lehet

homlokáról a verítéket,

ben, forróbban szereti mint azeltt. s

nem

képzeletünket; melj'ben az ijeszt,

megdöbbent képek után maga mellett csöndesen kezekkel

jelenet

száz-

nagyobb kegyelettel

éltében örök emlékül adott

298

nekünk. Csalódás, hogy árvákat hagyott vohia maga után ; minden, ki nevét viseH,

a

nemzet édes gyer-

meke. Csalódás, hogy ö a temeté, mely csak kélyebb részét, porait

dagabbá

A

rejti.

hanem

e halottal,

Nem

a

temet

legcse-

lett gaz-

történetünk.

történet rég bejegyezte nevét

az

örökké-

valóság könyvébe, följegj'ezte azon napot, melyen született

:

a XlX-ik század legels évében deczem-

ber 1-sö napját; följegyezte azon éveket, melyek-

ben

mvei

megjelentek

:

ezek irodalmunk és nyel-

vünk újjászületésének is emlékezetes évnapjai valának; de mindez nem volt elég: be kellé jegyeznie azon gyásznapot is, melyben egészen magáénak mondhatja öt. így a történet nem egy évszámmal, hanem egy nagy emberünk befejezett életrajzával lön gazdagabbá. Elvitte karjaink közül öt,

hogy próbára tegyen minket,

a lélek, a szellem, melj-et

él-e

még bennünk

ébresztett és rázott föl

szendergésébl buzditó, keserg

és

harsány da-

mindennek, melynek körében

volt és lesz,

laival.

dicsségére

válik

s

minden dicsvé

lesz

általa.

Mint azon halhatatlan uralkodók, kik meg nem szenvedik, hogy körükben valami mindennapi legyen, j

hanem mindent

saját fényükkel és jíomi^á-

okkal ékítenek föl: úgy Vörösmarty megdicsöité

nemzetünket melyet ajkaira

és

századát,

melyben

vett, dicsövé tette

élt,

a

szót,

magát a temett.

2í)í)

dicsbbé teendi a történet azon

melybe

szállt, s

lapjait,

melyekre születése, örök munkái és pályája

vége van bejegyezve. Érzelmeinket

emlékét rizzük,

is,

melyekkel

nemesítette ennyire. Neki kö-

szönhetjük a könyek tisztaságát, a fájdalom szin-

egy nagy halott körül magunkat

teségét, melylyel

tiszteljük

adá

meg.

e

gyöngyöket nekünk, hogy

a nemzeti ünnepélyeken

meg.

meg

tanított

méltóan

jelenhessünk

visszaemlékezni régi dics-

ségünkre, ö vezetett be a dicsség templomába,

seink

hol

örök lámpák

sírjain

égnek. Emel-

mely ko-

jétek föl hát szemeiteket azon klapról, porsóját eltakará

Nézzetek e templomba

!

!

Mond-

játok meg, kialudt-e abban egyetlen lámpa,

meg

ha a kegyelet vestáljai egész nemzetükkel együtt kihaltak? Számos van azok közt, mely az évezredek éjen át meg nem sznt egyenl fénynyel akkor

is,

ragyogni

s

nem sznik meg

messze századokba

;

mint az

sugarakat küldeni a álló

csillag,

melyrl

tudósaink azt mondják, mikép azon sugaruk, me-

most

lyet

látsz,

századokkal ezeltt indult a vég-

telenség útjára.

dn

VÖRÖSMAKTY ucm volt liulló csillag, mely mia föld mélyébe száll, pillanatnyi fénye is oda-

lesz,

hanem akkor

is,

feketednek az ormok

ha «megjön s

a

az

éj,

szomorún

fél föld lesz nyoszolyáját),

tnik föl e fekete ormok fölött. Véghagyománya gazdag, s még éltében osztá

örök fénynyel

!

:

;

300

ki

köztünk nagy lelke egész birodalmát,

elidegenithetlenül a

A leglázasabb és

s

mindez

mienk

szenvedélyek barczától a Rabló

Két szomszéd-várh&n a leggyöngédebb

érzel-

mekig a liliomszeren hervadó Szép Ilonkáhan s szerelmi dalaiban, minden festve van s megénekelve.

bir,

Müveiben mindenki egy hatalmas hangszert melytl sohasem kérdi hiában Vau-e hangod szív háborgatója Van-e hangod bánat alkotója '?

E

hangszer most a vész zongorája, melyben

a harcz mennj'dörgése szól; majd bánat leng a vont húrokon és hangja

.... Szeük

fuvolája,

Mely keserg az szi lombokon.

Müvei harczok-

és

diadalmas

legnagyobbszer képcsarnoka. imokákra nézve a szép legnagyobb iskolája

és

E

nagy

vezéreknek a

képcsarnok az iránti lelkesedés

lesz.

Nemzetünk továbbá

nem

mint

kevesebbet,

nyelvét köszönheti neki, melyen az érzelmek és képzelet

minden árnyalatait

lését festeni és kisérni tudá.

és

legmerészebb röpü-

uemzeti nyelvünk-

nek csupán koszorúval képzelhet ÜANTEJa

Nemcsak

a nemzetet,

hanem mmden

volt.

egyest,

!

301

most a férfikort éli, hálára kötelezte. Ö táplálta fel a nemzedéket érzelmeivel. Nem lehet mveltebb férfiú, ki boldog ifjúsága els éveinek emléki

két Vörösmarty nevétl elválaszthatná.

els ifjúság költje, megkettztet annak éveit és nemes élveit egy egész nemzedék fiatalságában. Neki köszönhetjük nagy részben azt,

Ö

az

mit akkor a meleg érzelmek napjaiban élvezénk.

korban

nem

a tündéri képzelet

s

— Byron

találván

költészete a

férfi-

örömet, azon elkeseredett

mely a lehetetlennel küzd, óhajtozza vissza a megtérhetlen ifjúságot. Vörösmarty kétségbeeséssel,

költeményeiben az örökzöld, nagyratörö és édes-

szerelm kor van a

keleties szinezés egész pom-,

pájával, a tavaszi virág és és gazdagságával,

gédsége-

szersége s

8

harmat egész gyöna lelkesedés

ösztön-

merészségével rajzolva és énekelve,

valamint ifjnság volt költészete, ugy költészete

az ifjúságé volt. Ezért tévé

lantját a férfi- és

le

aggkor napjaiban.

Hazánk

ifjú

leányai és

kik legjobban értetik vele; a

ti

tiszta

t

s

fiai,

ti

vagytok azok,

kik legjobban éreztek

könyeitek és virágaitok lesznek

legékesenszólóbb emlékek sírja fölött

Miért elszámlálni érdemeit,

melyek irodal-

munkra nézve dicsségek, miért munkáit, melyek ugyanazon

lélek kisugárzásai;

sok a tiszta nap ragyogó

elemezzék a tudó-

fényét,

adjanak nevet

302

mindeniknek; elég mondanunk, hogy az emberi szív e

napjába minden érzelem együvé van fog-

lalva.

A

mu-

világirodalom tán nagyobb szellemeket

tathat

föl,

de szebbet, ragyogóbbat, tisztábbat bizo-

—

s mindenek fölött azon végtelen nem elnye van, hogy ö a mienk, csak mi tudjuk minden egyes szavát, minden lehelletét, minden szív-

nyosan

dobbanását a legtökéletesebben ö érzé szívünk legmélyebb titkát,

Az idegenek

nem

öt

fognák

érteni. Szavai

elttük puszta szavak maradnak

nem

A

mint

épen úgy

érezzük minden legcsekélyebb

jük és

sze

érteni.

;

ért-

hangját.

egy

ré-

de mi e sza-

hanem szívünkkel és képzeletünkkel olvassuk. Csak a mi lelki mszereink vannak úgy alkotva, hog}* minden szóvakat

ban

szemeinkkel,

testi

lelket lássunk

es az eletütér és szív verését

érezzük.

Legyen

áldott a bölcs,

anyai bölcsdal emléke

ház ablakán besütött

;

melyben ringatták, s az

azon sugár, mely az

atj-ai

azon lombok, azon virágok,

;

a folyam, az erd, melyek benne a költi lelek els

hangjait ébresztették dallani taníták

;

relmet ébreszté, sejtetek vele

!

;

azon nagy szellemek, kik

azon lény, a s

ki

benne az els

sze-

mindazok, kik népünk geniusát

S legyen áldott mindenek

fölött

az

ég Ura, ki oly boldogságot tud adni egy földi lénynek,

min

volt az

iíjusága, a

leggyöngédebb

ér-

!

3Ó3

— és a

zelmek tavaszi légköre

Minden,

teljes érzetében.

bl

származó l)oldogságot,

nem

dicsség napjainak

ki érzi a szellemi élvek-

nem

a gazdagokat, ha-

irigyelni fogja azokat, kik egy szívdobbanás,

egy ütérverés, egy pillanat alatt többet élnek, érez-

nek

és élveznek,

mint a puha kényelem emberei

életük legboldogabb napjai alatt

ban

is

kiknek fájdalmá-

;

több édesség van, mint az ö

élvükben,[mei't kiöntvén azt, szív fog

velük

együtt

mértéket verendi adott dalaiknak.

tudják,

érezni,

s

legnagyobb

hogy ezer

epén azon idö-

melyet saját szívdobbanásuk

,

— Oh

!

mily boldog, mily magas

a szellem, mely egy egész nép

minden nemes

szí-

vének fiatalságát gazdagítni bírja érzelmekben és gondolatokban

Nem

!

szükség

kegyeletre,

együttérzésre

hínunk mindazokat, kik hazánkban születtek ki ismeri e szellemet, az

tán sért lenne

;

—

kik

fel;

—

eltt hangunk csekély és

nem

értik

t, azok sok-

kal kevésbbé fogják érteni e szavakat, melyek oly

hangzásnélküliek, oly tompák az övéhez képest,

s

ki nem fejeznem megnyugtatók ....

melyek sem a gyász nagyszerségét hetik, se vigasztalásra

Ti koszorúkkal fogjátok övezni, részvéttel ölelni

mind igaz,

azt,

mi

rá emlékeztet

hogy tle

!

másként nem volna

érezni, lelkesedni

tanúltunk

BERZSENYI EDDIG ISMERETLEN LEVELEI. 1860.

Az Üj Magijar Múzeum tusi)

ez évi YlII-ik (augusz-

füzetében, a kiadó, szerkeszt, irodalmunk

történetének fáradhatlan búvára, Toldy Ferekcz, nag3'on érdekes tizenkét levelet ád ki BERZSENVitöl. Kiséi-tsük

meg csupán

e

levelekbl állítani

legfeltnbb jellemvonásokat, mellzve az élet emberét, s csak a költt tartva szem eltt. Berzsenyi nem vallja magát ex-professo költnek. A gazdálkodás s családi gondok veszik igénybe férfiúi korát. Arra, hogy költ legyen, a mint maga össze a

—

mondja, vagy gazdagabbnak, vagy szegénjêbbnek

Az én hazafiúi énekeim nem egyebek, írja 1811-ben, mint ifjúi hevem ömleményei, melyeket én már most gyermekségem gyengeségei közé ámbár nemes gyengeségei közé számkellene lennie.

—

lálok.))

—

uramnak

«

—

1809-ben Kis JÁNOshoz, szólít,

küldvén

fel

kit

komám

kéziratban gyjtött

305

verseit, kéri, liogy

maga

meg

Ítélje

mmi-

diletfánsi

káit,

melyek lesznek méltók a kiadásra, melyek

nem,

s

ne kedvének,

hanem

becsületének legyen

barátja.

Ezen

látszó önkicsinylés s

azon dilettantismus

daczára,

mely csak mellékes idtöltésének

költést,

ez érzékeny sziv

István tömjénez levelének, vallja verseit.
vallja

a

mennyire örül Horvát

mely tökéletesnek

nem kérgét, hanem lelkét

tekin-

ha van valami érdeme, felfedezted. Azokat oly igazán, oly helyesen, mint te, még senki sem dicsérte." Ugyanazon levélben áll ez, melyben gyermekségi kedvtelésnek ted, válaszolja

Berzsenyi,

s

—

nevezi költi mnnkáit.

hogy

versei

ugyanakkor azon

mi

Nagy öröme

telik

benne,

tetszenek a nagy közönségnek; reflexió él)red föl

de

benne, hogy a

a közönségnek annyira tetszik, jeles és jó

nem

lehet.

E

látszó

ellenmondások mindazon embereknél

elfordulhatnak, kiknél a valódi tehetség és hivatás érzetével

valódi

a magasbra törekvés ösztöne

dicsvágy párosul,

tökéletes volta elógit

Az

s

azon

melyet csak munkájok

ki.

önérzet, azon sértett önérzet kitörésének,

melyet a kritika idézett el, e levelekben juk nyomát.

A

kifakad.

volt

is talál-

sonettek és sonettisták ellen az,

létániás világnak az

kiált

ódái

fel stilt


II.

egy helyen,

itt

is

ki a

megmutatta. Ezen 20

;

306

Önérzet

nem azon

hetvenkedés, mely csupán vele kérkedik. Elvei,

született tehetségével

meggyz-

dései voltak a költészetben. Egész elméletet alko-

magának

tott

az általa kedvelt nagy költök

káiból. S eljárását okokkal tudta védeni.

szer fellobbanásra

írta dalait,

hanem

mun-

Nem

egy-

átérzés

s

gondolkodás után. Kitetszik ez azon tanácsaiból is, melyeket Bárány BoLDizsÁRnak ád ez új leve«Jó verset

egyikében:

lek

nagy erlködést kíván.

A

írni,

nagy munkát,

egy ódán hétszámra

ki

nem tud, az poéta soha sem lesz. A mely hamar készül, rövid élet az, mint a Varga

dolgozni vers

Péter bocskora)).

Igen szép a hoz

levél,

melyet Dukai Takács JumT-

melyben mindenek

ír s

HiMFY követését hagyja dal és ének tást,

nem

el,

felett

mert az a sok himfys

A

szónak sem

.

.

.

Nem

igyekezni a poétának, hogy a kicsiny és

azon

kell

matériáról sokat írhasson,

adja

leg-

versben egy

szabad lenni

szk

latokat

hogy

mely a poétának

és üres hangicsálást,

nagyobb

«

szülhet egyebet, mint szószaporí-

szenvedhetetlenebb hibája szükségtelen

arra kéri,

s

hanem hogy a

leg-

legmesszebb terjed tárgyakat és gondo-

minden lehetséges rövidséggel s tömöttséggel mint a trombita az összeszorított hangot

ki,

mert csak így hat szívre,

Hogy

ezt

nemcsak

mutatja a Magyarokhoz

és ez

a poésis».

tanácsolta, de követte írt

is,

óda szerzjének minden

!

307

jelesebb

mve. A

fentebbi sorokban

szen jellemezte magát, mint

csaknem egé-

írót.

Ennj'it futólag a kiadott levelekrl, melyeket

csak az használhat teljesen, a ki az örök emléke-

zet

8

a nemzet hálájára oly érdemes költ

és jellemrajzát írja

meg. Köszönet

élet-

e becses adalé-

kokért a kiadónak

!áO*

BÁRÓ KEMÉNY ZSIGMOND EMLÉKEZETE. 1876.

Nemzeti irodalmunk

és közéletünk a miilt de-

czember 22-kén elhunyt

br.

Kemény ZsiGMONDban Egy

egyik legkiválóbb nevezetességét gyászolja.

nagytehetség originalitás, a milyen ö volt, Európa bármely gazdag irodalmában ritkább tünemény, hogysem nagy veszteségnek ne számítanák letntét.

A mveik

által tett szolgálatokon kívül az ily

eredetiségek a legnagyobb

becs monumentumok

melyben eltek, a jövend történész eltt. Mert mentül nagyobb, mentül eredetibb a tehetség, annálinkább rej^riesentálja a

maradnak a

maga

korból,

korát szellemben

s

uralkodó irányokban,

—

míg a kisebb tehetségek csak küls formákban hordják magukon a kor bélyegét.

Közéletünk egész egy külön korszaka az, melyben báró Kemény Zsigmond nevelkedett és kezdte

30!)

élete pályáját.

Értem az 1835

— 1845-diki

kevés

számú éveket. Habár nincs ok nagy reménynyel nem lennünk az újabb nemzedék iránt de igen feltn a külömbség a mai közszellem és ama korábbi közt, mely a fiatalság színét lelkesíti. Az irodalmi és politikai pályára komolyabb tanulmányokkal ké:

még

szültek,

mint

ma

pedig

magok

erején (aiitodidaxissal),

a doctori üres czím elnyerésére.

belöl a nevezett

Körl-

években kezdik fényes pályájokat

Eötvös és Szemeke, Szál üy és Csengery, Dessewffy Aurél, Horváth M., Lónyay, Kazinczy G. sPulszky több más jelessel együtt.

mának

java

készltség

A

negyvenes évek irodal-

majdnem csupa fiatalokból

áll.

fiatalokból, de

komoly

Midn Csengery a Pesti

Hírlapot átvette a vezértl az újdonságíró közlegényig (az oly

kitn

tehetség Pákh

volt az)

a

szerkesztség egyik tagja sem volt több 22 évesnél.

Pedig a P. Hírlapot a tudósságig, doctrinairségig

komoly lapnak

tartották.

A

szintén

komoly

Arvízkönyv hasonlókép az Eötvös féle fiatal csoport mve volt nagy részben. A komoly törekvések ezen fiatal erély korába esik báró

Zsigmond magasb irodalmi nevelkedése is,

ki egyike volt a legalaposabb

nak.

Kemény

és föllépte

készltség

ifjak-

Azon kor politikusai többnyire írókká lettek míg mai nagyjaink mintegy megalázko-

elször,

dásnak tartják egy Széchenyi, Kossuth, Eötvös,

!

310

Kemény látszik

De

fegyverét, a tollat, venni kezökbe.

Meg

is

mai journalistikánkon az ismeretek kincseinél, melyet az akkori

színe-java szerzett, s irói hajlamuknál magasabbra helyezzük azt az erkölcsi motivumot, mely lelkesítette, s majd mindnyáját kitüntetöleg fiatalság

jellemzi.

Nem

véletlen vitte

szánt akarat, sára

A

az írói irályára

keresztül

kor az elszántság korszaka tisztaságban,

Kölcsey tetje.

A

:

— szent fogadás, melynek megtartá-

minden akadályon

ideális

nem a hanem ers, el-

kenyérkereseti kémi;elenség,

ket

mint

A

is.

kellett

törni.

hazafiság azon

Vörösmarty

azt

és

kifejezték, volt a törekvések rugója és él-

hatás

minsége már csak abból is kétama korbeli jeleseinknek

ségbevonhatlan, hogy

csaknem mindenike a kitnni,

A

komoly törekvések

hálátlan

mellett,

oly varázsszínben

tér,

költészet terén is próbát tett

nálunk akkor inkább mint ma,

tnt

belletristikai

a tehetséges fiata-

föl

lok eltt, mint az ugyanazon

idben hatalmas

dületet nyert színjâd, melyre jjéldátlan

ban

tett szó,

e téren is szintoly

mint az irodalom

Az egész kor

len-

nagy szám-

szülte a kor a jelesnél jelesbeket,

anyagi jutalomról

kivált

—

pedig

kevéssé lehe-

terén.

styljében hathatósan nyilatkozik

a lelkesít közszellem,

— se

styl nag}"on

külön-

bözik a mostan divatozótól.

Az

író

modorán nem

volt

szabad akkor

fel-

311

tnni,

liogy

A

iránt.

toll

megindulás a költi

zában helt,

Egyszersmind

és hevület eszköze volt.

mvészi formára

törekvés

tnik

föl

a pró-

Inkább a sallangos czifrázásokkal túltermint az ornamentiimokat merben nélkülöz

forma

A

maga is közömbös a kifejezett eszme az ers meggyzdés, vagy legalább a

is.

volt szokásban, a

kevésbbe tehetségeseknél.

pongyolaság, esetlenség o]y hiba

lett

volna, mint

a közömbös beszédek.

Kemény Zsigmond

styl tekintetében talán

kiválóbb gyermeke a nevezett kornak.

leg-

— Széchenyi

hatalmas styljén kívül nincs újkori irodalmunkban

melyben annyi er volna egygyé tömörülve. Az egyén minden lelki tehetségei vannak concenpróza,

trálva irataiban,

ságai

is.

—

s

következleg egyéni

Kevés jártasság

kiszakasztott sorból ép oly biztosan ezt

Kemény

írta,

saját-

hogy néhány

kell hozzá,

rámondjuk

:

mint egyetlen egy periódusból

Az a sajátságos némi különczseget ad modo-

rá ismerünk Széchenyi tollára. választékosság, mely

rának,

s

mely nem sorolható az érdemek rovatába,

magában

is

bizonyítja a törekvést a mindennapias-

ság kerülésére. Ezen fogyatkozás a

mvészi forma

keresésének, tehát érdemének túlságából eredt.

Kemény kissé

stylje

soha sem pongyola. Lehet azt

nehézkesnek,

egyenetlennek,

kissé szakadozottaknak

eompositióit

nevezni, de íu'esnek, kö-

zömbösnek, pongyolának soha. Habár némely kül-

312

Bségekben, egy-egy mondat alkatában,

még

az orthogi-apbiában

is

feltünék

s néha némi elhanya-

inkább a mélyen gondolkodó fnek a

goltság, ez

külsségekben való szórakozottsága. Mintegy a kéz, s

nem

a lélek pillanatnyi megreszketései.

Kemény a gondolkozók, mélyebben észlelk és érzk írója és költje volt. Maga sem volt soha csalódásban arra nézve, hogy szélesb körben köz-

kedvességvé nem lesznek munkái. Els fellépte óta mind végig sem mint regény-, sem mint hír-

nem

lapíró

volt dicatban.

—

Talán soha sem

is

vágyott ezen dicsségre. Azon kevesek közé tartozott,

kik

természetöknél fogva idegenkednek a

((profanum gyelte

viilgus*)

tapsaitól.

—

másoknak valamint egyéb

Soha sem

iri-

tulajdonát,

úgy

népszerségét sem, st (bizonyos humorral) gratulálni

is

tudott nekik

:

de,

valamint személyére

nézve semmi kiállhatlanabbat roztatásnál,

nem

úgy az irodalomban

nagy népszerség talán kétkedvé dalmi értéke iránt.

E részben igen

képzelt a is

a

tette

féti-

szerfölött

volna

különbözik

iro-

nem

egy kortársától, kikben több jele mutatkozik

a

népszerséggel való kaczérkodásnak.

Ha Kemény melyben

stylje

fiatalkori

maga

is

jellemzi a

kort,

nevelkedése történt, szintoly

jellemzk a szakok, melyekre munkásságát fordította. Egy személyben költ és politikai férfiú, mint a vele egykorú Eötvös,

s

mint, legalább igye-

313

kezetben, Szemere Bertalan. S ezen szempont az,

mely nekünk historikusoknak figyelmünket

legin-

kább magára vonhatja. 1825 óta míg a politikában elkezddik a múlt institutiói elleni hadjárat,

egyszersmind a közfigye-

lem neveked részvéttel fordul a nemzet fényesebb múltja felé. Es ezen múltat a nagy közönség eltt csak kis mértékben tárták föl a kor történetírói a költk vették ki a tollat a történész kezébl. Elször ódák, majd hsköltemények, balladák s

—

végre históriai regények írására

hazafias dalok,

adják magukat a nagyobb tehetségek vagy nagyobb ambitiók,

s

ezek

— kevés

nagyobb sensatiót

A mai

kivétellel

—

a kor leg-

keltett irodalmi termékei.

kor históriai irodalmának hálával

kell

megemlékeznie a forradalom eltti költkrl, kik akkor tárták fel a múlt századokat s azok nagy dicsségét és szenvedéseit, mikor a mi latin históriai

irodalmunk megsznt közérthetöségü

a magyar

nyelv

történetírásnak

oly fokra fejldnie,

nem

lenni,

s

volt ideje

hogy a nagy közönségre has-

Mentül kevesebbet hangzott az iskolák tantermeiben Árpád és a Hunyadiak neve, annál nagyobb

son.

lelkesedéssel

szavalta

és

énekelte a fiatalság a

tantermen kívül a nemzet regi dicsségeit. Ezek közt volt

Kemény Zsigmond

legiumban a

Virgilbl

is,

ki

hagyott

az enyedi colleczke

helyett

Vörösmarty Zalán futását tanulta könyvnélkül a

314

gyermek kora

folyosókon. Úgj'szólván

benne a történelem tanulása

iránti

óta megvolt

vonzalom, de

egyszersmind a történelem költi formába tésének elszeretete

— a kor ízlésének

s

öltözte-

irodalmi

viszonyainak hatása, ez utóbbi részben, mint a talkori

mind

hajlamok szoktak, megmaradt

fia-

lelkében

végig.

Pedig Kemény azon kivételes helyzetben

hogy gj'ermekböl

fiatallá

ténelmet reálisabb

volt,

fejldvén, a magyar tör-

oldalról

mint

ismerje,

is

a

mennyire Vörösmarty, Kölcsey, Berzsenyi müvei-

bl

lehet.

A

mit Kemény elmondott akadémiai emlék-

beszédében egykori tanára. Szász Károly az egyszersmind

Kemény

fölött,

életrajzának egyik legfon-

tosabb darabja. Ezen emlékbeszéd azon mélyen pathetikus mondattal

végzdik,

hogy

e

földön

nincs senki, kinek, szülin kívül többet köszönne,

mint Szász KÁROLvnak.

nok

Ezen tanár rendkívüli tehetség s kitn volt. Imposans s mégis szeretetre méltó

szósze-

mélyisége, genialis, szikrázó elméje, ellenállhatla-

núl magával ragadó ékesszólása által hatást tett a fiatalságra,

hanem

gásba hozta. Az eladott tárgy jogi abstract részei,

hanem

nem csupán

izgalomba, foiTon-

a specifikus

volt,

— de nem

magyar

délyi közjog által tett oly renkívüli hatást.

és er-

A ma-

gyar jog históriai alapon nyugodván, hazánk

tör-

315

ténetének igen fontos részei nyertek Szász Károly-

ban avatott tes,

és ékesszóló magyarázót,

— természe-

oppositionalis szellemben.

Eladásai beváltak volna országgylési hatalmas beszédeknek. Ily tanár mellett, volt

gyar

annak

is,

hogy

egyik föeszközlöje

ki

a latin helyett

Enyeden a ma-

a tanítás nyelvévé, a nemzeties iránynyal

lett

együtt a KEMÉNvnél kevésbbé fogékony lelkek

is

mélyen fölfoghatták, hogy a hazai történelemnek, kivált nálunk, mily nagy gyakorlati jelentsége is van minden közpályára készül emberre nézve.

—

Kemény

tehát abban a kivételes szerencsében ré-

szesült,

hogy ha

nem

is

az akadémiai termekben a történelem iránt.

—

épen az is

iskolai,

hanem

érdekldést nyerhetett

Ezen kívül nem

lehetett

hatás nélkül lelkére családjának fényes múltja, s

elsegítette hajlamait

maga

—

a környezet. Erdély-

ben a régi nemzeti szokások sok részben jobban megmaradtak, mint a haza többi vidékein. Furakat és úri asszonyokat lehetett

még

látni,

kik

Bethlen és a Rákócziak korára emlékeztettek patriarchális

egyszerüségök és calvinistikus

kegyességök

által.

Az emlékek

sokban, írott krónikákban hatók, mint másutt. kézirati és

másolatokban

mások

mányok

A

várakban, váro-

srbben

nemesi

s

voltak talál-

fúri családoknál

srn lehetett találni Cserey

melyek csaknem rendes olvasMár pedig semmi sem alkalma-

krónikáit,

voltak.

is,

szinte

316

sabb fölkelteni a fiatalokban a történelem iránti érdeket, mint ily részletes egykorú

vasása,

s

Kemény már

mémoireok

nyilvános pályára

eltt ezekbl, valamint Bethlen FARKAsnak

soknak kinyomtatott

mveibl

ol-

lépte s

má-

részletesen ismerte

legalább Erdély történeteit.

Kétségkívül ezen fiatalkori köszönhetjük, hogy 185:2

olvasmányoknak

Kemény tevékeny

részt vett az

ben megindult nemzeti vállalatban, az Ujabb

—

mely vállalatban neki köszönhetjük Szaláedy Krónikájának 18o3-ban történt megjelenését. 0, mint éles kriNemzeti Könyvtár kiadásában

tikai ész a

korában,

fiatal

hanem

nem úgy

múlt krónikáit mint

száraz

már

olvasta

adatok

halmazát,

a krónikaírók lelkülete, gondolkodása

s

a

kor szellemét tükröz részek érdekelték leginkább.

Mindezen

Kemény

elkészületek

a legjobb útban volt,

nyomán

legyen, és csakugyan legels irodalmi

nem

a

mve, ha

csalódunk, történelmi tárgyú volt

luicsi

fiatal

hogy történetkóvá

:

A

mo-

veszedelem okairól. Megjelent 1839-ben a

Hasznos Mulatságokho^n. Aligha nem Bethlen Farkas mvébl merítette az impulsust, mely mint tudva van ezen thémáu kezddik. Habár az eml)erek megítélésén e

mvében

pasztalatlansága a világi tolhat

még

a lángész

se,

meglátszik az ifjú ta-

dolgokban, mit

nem

pó-

de mély fölfogással tár-

gyalja a politikai intézmények hanyatlását. Egy-

317

szersmind a

lelki

nem

jrány

ságára mutat, hogy egy

midn

•2'2

nemzeti önbizalom és a

remény a tetpontja

szín

dés óva «régi

közönséges komoly-

— 23

I)

jöv

felé volt

int képét mutatja

dicsség

éves

föl,

akkor,

ifjú,

iránti rózsa-

a nemzeti sülye-

a helyett, hogy a

fényes tableaujával akarná lelke-

sedésre ragadni közönségét.

És bármily egyszernek

nem épen mindennapi

legtöbbnjáre elmondják

nagy

ritkaság,

történt.

látszik,

maga

a czím

történetírásunk terén, hol

nekünk mi

történt,

íme Kemény egyszerre a történelmet

leglényegesebb és nehezebb oldaláról tárgyalja az

de

hogy meg lenne magyarázva, miért a

—

esemény okoit magyarázván.

A

történetírásra

nem

hiányzott

sem.

A

szükséges

KEMÉNYben

az

tehetségek

emlékez

közül

tehetség

mily feledékeny, vagy inkább szórakozott

volt az élet

apróbb üg3êiben, oly

jól

emlékezett

élettapasztalásai és olvasmányai tanulságos részleteire.

Megvolt benne fiatalabb éveiben az adatok

gyjtésében való buzgalom

is.

Messze földrl utazott a negyvenes években egy régi várba, melynek kapuját pár sorban volt leírandó történelmi

regényébe.

A

mily kevéssé

lényeges ez egy regényben, annyira bizonyítja egy szenvedélyes történetbuvár aprólékosságig

dekldését

men ér-

és scrupuloaitását.

De megvolt benne azon magasb rend

tehet-

318

ség

is,

hogy a történelembl nagy

politikai tanulsá-

gokat vonjon. Tudott biztos következtetést vonni a jelenbl a múltra

a múltról a jelenre. Politikai

s

mindig megvan a

irataiban

históriai

háttér,

egész gondolkodását a poHtikában a históriai irányozta, minélfogva

ldés szemmeltartása volt nála

s

fej-

nem

kevésbbé forradalmi ember az egész or-

— némely becses ajándé— egyetlen egy, maga választotta kép — ez fejedelmi sének, Kemény János-

szágban. Lakása falait

kon kívül díszítette

nak, olajfestés arczképe dig a

maga korában

embere

;

—

jeles

mélyebb jelentése

volt.

Kemény János

pe-

az Ausztriával való kiegyezés

és

humoros utóda

volt,

mivel a minta

falán annál

ama

poli-

tika martyrja lön.

Végre legkitnbb volt Kemény, mint történet-

ismer

a legnehezebl) szakban, a múlt korok szel-

lemének fölfogásában.

külsségek

is,

min

Neki azon régiségbúvári

öltözet,

bútorzat,

melyekben

Walter Scott az untatásig men részleteket halmoz föl, csak annyiban bírtak értékkel, a mennyiben a múlt embereinek szenvedélyeit és gondolKemény a bens, a lélek kodását ábrázolják. titkait igyekszik megfejteni. Eegényeiben nemcsak ódon zománezul van meg a históriai színezet, hogy

—

aztán modern gondolkodást és érzületet bújtasson bele, egész poétái szabadsággal,

— hanem ftörek-

vése a múlt embereinek szellemébe hatni. És

nem

319

hanem

a felületesebb érzelmeket szerepelteti,

müízlés

mek

s

a

a lelkiismeret mélyeit és a vallásos érzel-

magasi) regióit szereti fölkeresni. Es ezen

ol-

dalát a kornak, melyet a történelem transcendenialis

részének nevezhetnénk, hová a közönséges

elemi segédeszközökkel

mveiben

költi

nem

a

:

Emlékbeszédei

Wesselényi

czikkei

is

Kemény

Ha

A költ

h voltában mindenütt

túlzásai mellett

föltaláljuk az ava-

gondolkodó törtenészt.

tott és

(a két

hogy

képest

de azok a költi eszményí-

tés elkerülhetlen kellékei.

az alap

Igaz,

realitáshoz

históriai

nagyításokat találunk

mélyebb

lehet följutni,

mint bárki más.

igazsággal festette,

s

emlékbeszédszer

és

Széchenyi),

st

életrajzai

több hírlapi

tanúsítják, mily mesterien avatott volt

a jellemek fölfogásában és rajzolásában.

hozzá veszszük azt a magvas, erteljes pró-

— mely SzÉCHENYién kívül páratlan dalmunkban, — elmondjuk, hogy benne egy elszát

áll

rend

történetírói, talán egy

iro-

Tacitus-szer tehet-

séget vesztettünk.

De nem volt s halála

!

Ez

is munkás meg munkás lenni.

a tehetség életében

után sem sznik

Habár képes lesz vala a világ legnagyobb irodalmaiban kiváló helyet elfoglaló történelmi megírására regényeiben és politikai mveiben, históriai ismeretei és talentumai nagy értékek voltak es maradnak, s egv historikus szakbeli önzése nem

—

m

320

mehet annyira^ hogy elismeréssel ne adózzék annak, kinek majdnem minden müvét valódi történetírói szellem lengi át és ha méltó helyet engedünk történetírásunk fejldésének leírásában

—

általán az 1825-töl 1848-ig írt költknek,

meny-

nyivel méltóbb, hogy a történész megkoszorazza

annak

sírját,

ki

kortársa fölött

épen ezen nemben valamennyi

áll.

Habár

gyobb részét Kemény

1

már

nevelkedése azon év eltt

habár iskolája

históriai regényei na-

848 után

írta,

de irodalmi

be volt fejezve,

s

publicistikai állandó foglalkozása

s

a politika és történet reálisabb, gyakorlatiabb tárgyaira vonták figyelmét,

ama kor

szelleme és ízlése

a költi forma iránti elszeretetet állandósította lelkében,

annyira, hogy öt a

anyagi haszon,

s

regényírásra

még kevésbbé népszerségi

nem ösz-

tön vagy ambitio vezette. Neki az lelkiszükség, az szellemi élvezet

mámora

volt.

venni kezébe a nélkül, hogy

munkába ne

szült

jöjjenek.

Nem

lelki

Ezen

tudott tollat

tehetségei túlfefelindulás,

mely

az élvezeteknek legnemesebbjei közé tartozik, te-

tpontot ér a költi és mvészi alkotásoknál. Kemény, kinél a közönséges életben gyakran fel-

tnt

a szórakozottság, érdekletlenseg, lehangoltság,

szóval lelki

mindannak

ejjen ellenkezje,

munkásság, melyrl

kíván

— nem

ság embere,

volt a

mint

iratai

mit azon élénk

tanúskodnak, meg-

mindennapi egyenl munkás-

a szaktudományok követelnek.

321

erej munkásságát

Túlfeszített

vagy költi foglalkozás dönthetjük

el;

kapcsolatban

-

—

veszteglés

teljes

Természetében volt-e

váltogatta.

ez

eredetileg,

által lett szokásává,

nem

de bizonyos az, liogy szoros

állott regényírói hajlamaival.

Ismersei

tudták

Kemény Zsigmond a politikai életet s a

mint

fváros

magának

képzelte

— hagyni a — megvonni ma-

boldogságot. zaját,

t

gát Jánosnál, az ö öcscsénél, s

Itt

legjobban szeret

barátjánál, ki a testvéri szeretet megtestesülése, ott

Erdély egy félrees falujában

írni

a regényeket

továbbja, és

— ez

volt neki a

komoly terve

élete

kés

boldogság ne-

végs

lyet teljesítni csak azért halogatott,

módon

teljesítette,

tékét veszítette

el.

éveire,

me-

mert nem gon-

dolta oly közeli végét. Vágyait, a sors oly

s

vénségig

mint szokta,

hogy az ajándék épen fér-

Ott töltötte a rég óhajtott falusi

magányban, a szeretett testver mellett utolsó éveit, de minden szellemi munkára képtelenül, s meg fosztva annak világos tudatától is, hogy vágyai mily hiányosan mentek teljesedésbe. Nem szándékom Kemény politikai pályáját részletesen ismertetni. Annak súlya a lS50-tl 67-ig terjed legmostohább idkre alig

esik. Visszásabb helyzet

képzelhet, mint a melyben szerepét

játszania.

0,

a személyére

nézve

vitéz

le kellett

seihez

méltó bátorságú, de a politikában nagyon körül-

tekint

s

aggodalmas ember, a kinek minden haj-

Salamon F.

:

Irodalmi tanulmáuvok.

II.

-^l

322

láma, söt tehetségeinek vegyülete a mérséklet és óvatosság szerepét szabta

ki,

ügy harczának vezérévé

egyszerre a nemzeti

mint

lesz

a

hangadó

Pesti JSlapl szerkesztje. Oly hajónak vezetését vállalta

el,

mely minden pillanatban

sziklák és zá-

tonyok közt küzdött a kedveztlen szelekkel

mégis neki

kellett a

kozott a jobb

s

magasan éveiben sem

buzdítás zászlóját

lobogtatni. Oly férfiú, ki tán fiatal szeretett rózsaszín

—

reményekben ringatózni, vállaliránti remények örökös

jövend

ébrentartására.

Csak egy hozzá hasonló tehetség biograph s

benne az egyén

e

nehéz föladatot,

képes leírni a viszonyokat,

lesz

küzdelmeit. Ily

hivatottabbakra bízván

csak azt tartom kiemelendönek, hogy

Kemény

m-

ködését a sikerek legfényesbike koszorúzta. Mert legkisebb az, hogy a Festi

Napló

hajóját eszélye,

— hanem

óvatossága és mérséklete megmentette,

hogy minden

esel nélkül,

a legnemesebb

köpenyeg-forgatás nélkül

nem

ment

módon

Minden legkisebb

jutott el vele a biztos revpartra.

a

maga

útján

—

próbálva olyat, a mit az ellenséges hatalom

mint gyenge oldalt fölhasználhatna, de

semmit

szolgálatára.

A

hatalom

nem

is

téve

által fölhasznál-

ható eszélytelenségnek ép oly határozottan útját állta, is

a mily kevéssé engedte volna csak gyanúját

közel férni

magához a köj)enyeg-fogatásnak. Ha

323

bármily idben dicsség elmondani egy lapról, hogy nincs nála becsületesebb orgánum, százszo-

érdem elmondani Kemény Pesti Naplójáiól, hogy az egész continensen minden tekintetben beros

sem

csületesebb lap egy

volt nála.

Gáncsok, a kimaradhatlan gáncsok daczára ezt el kell

ismerni róla, a nélkül, hogy

mok bántónak Kemény

más orgánu-

vehetnék.

nevezetes hivatást teljesített a nemzet

politikájában.

Mikor a szónoklat 1849 után lehe-

tetlenné, leszerelt

fegyvernemmé

vált,

az írónak

még maradtak rései a hatásra a vas korlátok ellenére is. A gondviselés müvének látszik, hogy nevezetes férfiaink

1848 eltt kiváló elszeretettel mí-

velték az irodalmat.

Mi

lett

volna bellünk az ide-

gen kényuralom idejében, ha egy egész csoport

tn

8

számos alsóbbrend tehetség

ki-

nem marad

elbbi nevezetes írók korszakából? Azonban tagadhatlan az, hogy az 50-tl 67-ig

fenn

a^z

terjed korszak rendkívül dej)rimáló hatást folyton

él

és

munkás irodalomra

is.

tett

a

Nemcsak

hogy nagyobb új tehetségek elállását gátolta, hanem ólom súlylyal nehézkedett magukra a kifejlett

tehetségekre

is.

Atalán véve összes lán leginkább azt

iôlitikai

sinli,

év legnagyobb részében oly

nemesebb ambitiók

közéletünk

hogy a

nem

volt

lefolyt

is

ta-

huszonöt

alkalom és

érvényesítésére,

mód

mink

21*

324

1848 eltt támadtak, kor derekán,

meg lati

s

munkás

a régibb bajnokok a

férfi-

életök fele részén át, szintén

voltak fosztva a politikai életben való gyakor-

—

részvételtl.

ha ezen gyakorlati

Csaknem bizonyos élet folytonossága

meg nem

és 49-czel rögtön

szakadt,

az,

hog}'

1848-czal

ama kitn,

szellemi képességekben gazdag generatio közre-

mködése És

szebb jelent készített volna számunkra.

mint Kemény, kinél többet

oly tehetség,

1849 után aligha

szolgált valaki a

—

hazának,

mindamellett más, erteljesebb kifejldést nyer vala kétségkívül,

kedvezbb

politikai

viszonyok

közt. Talán kevesbbé vágyik a politikai élet zajából

a regényírás magányába,

s

bár mindvégig a

embere maradt volna, de dönt

toll

hatású a legfonto-

tosabb politikai kérdésekben.

Azonban

mint a történelem tárgya, kiváló

helyet biztosított

mi

magának közéletünk

évlapjain,

—

ez úttal és e helyen a hazai történetírás jelen-

kora nevében áldozzunk az elköltözött történetírói szellem emlékének,

s

vessünk részünkrl

koszorút elhunyt jelesünk sírjára

!

is

egy

V

PLEASE DO NOT REMOVE

CARDS OR SLIPS FROM THIS POCKET UNiVERSITY OF

TORONTO LIBRARY

'^^^fi

'*-

s-'^^-

.'^ k

"^^T

;> «^^M- ^:.ám^ ^W?W

Recommend Documents