K O M Á R O M
A
R U T É N
N É P K Ö L T É S Z E T B E N .
Lánczos Zoltán.
- Kézirat. Budapest, 1 9 7 7 .
K O M Á R O M
A
R U T É N
Lánczos
N É P K Ö L T É S Z E T B E N .
Zoltán.
- Kézirat. Budapest,
1977.
-
-
1
-
A z oroszok alkotják az északi szlávság legnépesebb tör zsét, mely Európai- és Ázsiai-Oroszország unió -
- a mai Szovjet
lakosságának zömét alkotja, azonkívül Galicia keleti
felében és a hajdani Magyarország északkeleti hegyvidékén la kik nagyobb számban. Valójában három fő törzsre oszlanak : 1./ a nagyoroszokra /Oroszország északi és középső részein/ 2./ a fehéroroszokra /Oroszország nyugati szélén/ és 3./ a kis-oroszokra /Oroszország délnyugati részében./ Az utóbbiakhoz tartoznak a hazánkban élt rutének
/rusznyákok/.
Ezek nagy része Nagy Lajos királyunk uralkodása alatt telepe dett be hazánkba a 1 7 . század vége felé. A görög keleti vallás ról a római egyházhoz tartozó görög katolikus vallásra tértek át, régi szokásaiknak és egyházi nyelvüknek megtartása
mellett.
A hazai ruténség Bocskai óta állandóan részt vett a magyar ság nemzeti mozgalmaiban. / 1 . / Ennek fő oka az volt, hogy a r u ténlakta vármegyék jobb sorsa az önálló magyar Erdélytől függött. A másik jelentős ok ezeknek a megyéknek, melyeket többségben ruténjaink laktak, földrajzi helyzetéből adódott. A hatalmas hegyek és rengeteg erdőségek gazdasági és művelődési tekintet ben elszakították őket a Galiciában és Bukovina északi részé ben lakó fajtestvéreiktől, életük teljesen magyar irányt vett. "Amerre a vizek aláfolynak, arrafelé vezetődik a népek gazda sági, művelődési érdeke." A ruténlakta megyék lakossága a M a gyar Medencére volt utalva. Ide úsztatta le erdőségeinek kiter melt fáit, ide jártak aratni. Vállalkozóbb szellemű, módosabb, fejlődésre törekvőbb részük igyekezett lehúzódni a Magyar A l föld felé és ott gyökeret verni /Hajdu-, Szabolcs- Szatmár m e gyék/. Ezek öntudatlanul, minden célzatos ráhatás nélkül is elmagyarosodtak. / 2 . / A hegyvidéken maradt ruténség, ez a szelid, alázatos, becsületes és erkölcsös nép a maga nyomorult szegénységébe
sülyedten képtelen volt önálló nemzetiségi éle
tet élni és magát a magyar befolyás alól emancipálni. / 3 . /
- 2-
A magyarsággal érző, a magyar nemzeti mozgalmakban - mint azt mór említettük megsegítése
mindég résztvevő ruszin nép szociális
érdekében hajdani, szocialistának nem nevezhető kormá-
nyaink sok tekintetben többet tettek, mint egyes nyomorgó magyar vidékek érdekében /Ruszin akció, stb./. "A rutén nép felsegélye zése nemzetünknek egyik legköltségesebb és leghálátlanabb v á l lalkozása volt" - irta Kalmár Gusztáv. / 4 . / Az osztrákok és oroszok magyar-ellenes propagandája a magyar állam területén élt ruténokra nem is volt különösebben hatásos. Annál jobban hatott a Kárpátokon túl élő, galiciai és bukovi nai ruténekre. A köztük folyt propaganda szülte 1848-ban
az
alábbi, Galiciából ismert rutén népdalt : "Levelet küld a császár a rusznákok közé, Hogy mindenki a faluját vigyázná, őrizné. Az erdőben őrködjenek torlaszaik mellett, Mert a császár a magyarra küld
fenyítő
sereget." / 5 . /
De nem csak a magyarok, hanem a lengyelek elleni gyűlölet szi tására is törekedtek a Habsburgok bérencei. A lengyel szabad csapatoknak az 1848-as szabadságharcban való részvétele és az a nagy rokonszenv, melyet az egész lengyel nép
tanúsított
az
élet-halál harcát vívó magyarság iránt, fokozott cselekvésre késztette az orosz propagandát is és arra bírta I.Miklós orosz cárt /1825-1855/, hogy mint Ausztria régi szövetségese, / 6 . / belépjen a háborúba,
megsegítse
szövetségesét. Ez a lépése
a már-már térdrekényszerült
- a felszabadításukat az orosztól
váró galiciai rutének között -
nagy lelkesedést váltott k i .
Akkor születtek a hasonló szövegű népdalaik : "Im, megrémült Lengyelország s Varsó város vele; de talán csak megment minket a muszka ereje. Nem félt magyar a muszkától, nem is gondolt rája, Holló lován hogy jő rája számos katonája. Nem is olyan nagy ez a had, csak három milliónyi; Ahogy bement magyar földre, kezdett rikoltozni; De alig hogy megpillantá a nagy muszka hadat, Megforrázta jól a magyar őt a kertek alatt.
- 3 -
De a muszka erőhöz kap, ágyúival menten Úgy megverte a magyar hont, hogy az Isten mentsen ! Úgy megverte ott a magyart, csak úgy zúgott belé : Kicsi haddal szalad Kossuth Törökország
felé.
Mi újságot nem olvasunk, nem tudjuk hát máma : Kiadta-e őt a török, vagy ott ül még nála." / 7 . / No de a jelen kis dolgozatnak nem az a célja, hogy a rutén nép költészetének az 1848-1849-es szabadságharcunkkal kapcsolatos dalait ismertesse. A kizárólagos cél, hogy
- Sztripszky Hia-
dor "Kossuth Lajos a rutén népköltészetben" című rutén nyelvű dalgyűjteményéből /Ethnographia. XVIII. évf. / 1 9 0 7 / 157, 235, 299. old./ kiemeljük az osztrák illetve orosz befolyás alatt született galiciai ruténség körében énekelt azokat a dalokat, melyek Komárom városának a szabadságharc alatti fontos szere pét és hősies magatartását
bizonyítják.
Tekintettel
arra, hogy
cirill-betüs írógép nem áll rendelkezésre, e daloknak csak szó szerinti magyar fordítását adjuk. A rutén nyelvű szövegek
a
fent jelzett helyen megtalálhatók. Meg kell jegyeznünk, hogy az 1848.-i szabadságharcunk idején az osztrák hadvezetőség bevetette a galiciai ruténekből álló, rutén nyelvű ezredeit is, nevezetesen a Nassau, a Parma, a Hartmann ezredeket és a svalizséreket. Az alábbi dal szövege, melyet 1849-ben cirill betűs szöveggel és latin betűs lengyel helyes írással röplapokon is terjesztettek, arra enged következtetni, hogy "megrendelésre" készült. Jellemzően az osztrákokra, el hallgatja az oroszok érdemeit, a magyar honvédeken aratott győ zelmet kizárólag az osztrák hadseregnek és hadvezetésnek vin dikálja: "Lótnak-futnak a faluban, összesereglenek : - Veres hajtókás katona, hová való kelmed ? - Nassau vagyok, mond a baka, ha még
kíváncsi
vagy,
Eredj Bécsbe, tudakold meg, ott többet is mondanak. A magyar is ösmert minket, jól megösmerhetett, Mi ott voltunk, hol az ágyuk dörögve
beszélgettek.
Jön a császár, harcban-vészben Nassau előtt megáll, Ott ösmert meg ő bennünket Komárom váránál.
- 4 -
Komáromi erőd alól volt mit nézni ugyan, Sötét felhő : a magyar had a bástyákra rohan. Nem hiába küldtek minket Braummal a bástyákra, Háromszor ront ránk a magyar, háromszor fut hátra. Schlick is megjött védelmünkre nagy sokad magával, A szemeit dörzsölgeti, int a kalapjával. Mindenki, h a j , ki épkézláb nyomakodik hozzá; Csákót lenget, éljent kiélt, mert volt biz ott miért."
E dalnak különben egy másik változatát is felkutatta Sztripszky. E második változat minden jel szerint az előbb közöltnél később keletkezett, s a kossovi kerületben forgott közszájon. Ott jegyezte fel Knyhynycskyj A . és közölte a "Halicanyn" c. lap 1863. évi I. k t . 3. füzetében : C s á s z á r ellen Itália gonoszságot
tervelt.
Gyutacsokkal felszerelni akart minden fegyvert. Ahogy megjött Radeczki úr, nem sokat habozott, Rövidesen taljánoknál mindent rendbe
hozott.
Ment mendegélt a császár úr Kromerizs városból, A szivében szegénykének rágódás, bánat d ú l . Nem is azon bánkódik, hogy nem vón' mit enni, Hanem azért háporkodik : nincs hol megpihenni. Bőségben él minden felől, mégis csak bajba' van, Levelet ír a muszkának : segíts meg bajomban ! A muszka meg azt üzeni : menni én elmegyek, Úgy elverem én a magyart, híre sem marad meg. Mit csinált vón' szegény császár híres hadserege, Ha a muszkák ágyúikkal nem jön
segítségére
?
Csak akkor lett könnyebbségük a mi pajtásainknak, Hogy a muszkák ágyúikkal hozzánk
masíroztak.
Micsoda szép város volt a z , mily erős a vára ! Szétrontani ki se bírta, csak a muszkák cára. Hogy is hívták csak a várost ? Tán Komárom volt a' ; A sok bástya minden felől szinte átkarolta. Hogy megkezdték Komáromnál az ágyú-szóváltást, Öreg, ifjú csak hullatta kínos könnyét
folyvást.
— 5 —
Bömböl, sivít, zúg az ágyú Komárom falánál, A sok kemény erős bástya, szerte hull, szerte száll. Öreg templom s a nagy kapu bedőlt nemsokára, Fehér zászlót tűztek rögtön ím a vár fokára. Öreg magyar állott elő város kapujába : - Haj kegyelem
! Vért ne ontsunk jó lelkek hiába !
Öreg magyar kijött hozzánk, térdreborult ottan : - Haj kegyelem
! Jó emberek, bort adok legottan !
- Nem jöttünk mi Kossuth Lajos, borod ivására, Hanem jöttünk életedért, készülj a halálra ! Megvertük mi Kossuthékat, bár Bemet is látnók; Akkor volna csak jó dolgunk kedves kamerádok ! Megvertük mi Kossuthékat, bár a törököt is ! Futott Kossuth hanyat-homlok, mint megriadt h a r i s .
Ennek a népdalnak egy változatát jegyezte fel 1863 júliusában Revakovic Titusz a drohobici
kerületben.
E dalba a rutén nép
képzelete beleszőtte Ausztria Lengyelország elleni háborúját is. Hogy miért, azt Sztripszky Hiador így magyarázza : "Éppen 1863-ban tört ki az utolsó lengyel szabadságharc. A drohobici kerületben igen sok bocskoros nemes él ma i s , akik akkor igen élénken vettek részt az utolsó lengyel felkelésben és itt-ott még ingerelték is a rutén parasztságot, úgy hogy ezek attól tartottak, hogy "visszatér a régi Lengyelország". Ez adhatott alkalmat arra, hogy a lengyeleknek az osztrák császárral való baját a rutén népdal beleszőtte a magyar forradalom történe tébe." / 8 . / "Hadat üzent Itália a mi királyunknak, Régi kicsi puskáikkal h a j , nem boldogultak. Ahogy megjött Radeczki úr, nem sokat habozott : Taljánoknál rövidesen mindent rendbe
hozott.
Várjatok csak jó emberek, mondok egy újságot ! Császárunkra erős haddal törtek a polyákok. Nézi, nézi jó császárunk, eszi, h a j , a méreg : Gyilkos tűzben hogy pusztulnak szegény svalizsérek !
- 6 -
- Svalizsérek, glédátokba hátra vonuljatok, Helyetekbe jöjjenek a négyes
ulánusok.
Megjöttek az ulánusok, s míg amazok várnak, Meghódítják Lengyelföldet maguk
császárának.
S hogy elkezdtek jobbra-balra golyók süvíteni, Följajdultak Komáromban Kossuth gyermekei. Kovakővel, h a j , kirakva Komáromnak vára, Szétrontani ki sem bírta csak a muszkák cárja. Ím fölbukkan Kossuth Lajos a vár kapujában, Hosszú fehér békezászlót lenget a markában. Térdre borult Kossuth Lajos könyörögve nyomba' : Szépen kérlek, jó vitézek egy pohárka borra ! Nem jöttünk mi öreg Kossuth borod ivására, Hanem jöttünk életedért, készülj a halálra !
Egy másik változatot Rozdilskyj Osip jegyzett fel Stanislau mellett 1893-ben Navrockyj Mykolától. Ez így hangzik : "Felhő módján hogy elterült a nagy muszka sereg, Elöntötte Lengyelföldet, s mind nem is nyert helyet. Hogy megkezdték az ágyúszót, s a golyók röpködtek, Császárunknak minden zászlók bólogatni kezdtek."
Ezek a dalok a Kárpátokon túlról - főleg a galíciai és a bukovinai huculok / 9 . / révén -
némi módosítással átszivárog
tak a hazai rutének körébe i s . Figyelemre méltó, hogy míg a határainkon túli rutének a lengyeleket keverik bele a mi 1848-49-es szabadságharcunk eseményeibe, a hazai rutének a törököt. Sztripszky 1903-ban Kőrösmezőn /Mármaros megyében/, egy Kapcsuk Vaszily nevű rutén paraszttól hallotta e dalt : "Havas tájról, magas hátról szellőcske lengedez, Asztalánál ül a császár, tétova révedez. Nem is arról gondolkodik, honnan vesz eledelt, Hanem arról, a törököt hogyan-mint verje m e g . Ül, üldögél, levelet ír sötét éjszakába' : Jer, segíts meg, te muszkáknak hatalmas királya ! A muszka meg visszaizen : szívesen megyek e l ; Reggeltől én délebédig végzek a törökkel.
- 7
-
El is küldé seregeit
szíves
segítségnek;
Magas hegyen állottak fel a muszka tüzérek, S hogy rákezdett a sok ágyú bömbölni, döngeni, Följajdultak Komáromban Kossuth
gyermekei.
S hogy még jobban dörg az ágyú, mit cselekedének ? Török ifjak neki futnak a Duna vizének. Egyik ugrott, általugrott, másik vízbe merült; A harmadik nem jól ugrott, szuronyhegyre került."
— o —
Sztripszky közreadott gyűjteményéből ennyi máromi várat említő -
- Komáromot, a ko
rutén népdalt tudtam kijegyezni. Azok
a kutatók, akik e dalok rutén nyelvű szövege és kottái iránt is érdeklődést tanúsítanak, az Ethnographia 1907. évfolyamá nak 1 5 7 - , 235- és 299. oldalain megtalálhatják.
J e g y z e t e k
1./ Duliskovics János : Istoriceskija certy ugro-russkich. Ungvár. 1874-1877. I.-III. k t . 2./ Számos ilyen izzig-vérig magyarrá vált családra utalhatunk, ígypl.a Gulovics, Rojkovics, Petrasevics családokra, melyeknek számos tagja a magyar közéletnek kiváló, művelő désünk érdemdús alakjává vált. Nemzeti függetlenségünkért folytatott harcainkból is mindenkor kivették részüket. 3./ Hogy a magyar nyelvnek is milyen alakító hatása volt a ha zai rutének /ruszinok/ nyelvére, hogy a magyaros ritmus is mennyire közel férkőzött a lelkükhöz, bizonyítják Deskó Pé ter beregvármegyei gör. kat. lelkésznek az Orosz Földrajzi Társaság által 1867-ben kiadott könyve : "Narodnyja pjesni, poslovicy i pogovorki Ugorskoj Rusi. - Zapiski russk. geogr. po. old. etnogr. 1867.", melyet De Vollan, volt budapesti orosz konzul igyekezett félremagyarázni. - - Továbbá : Vrabeli M. "Uhro-ruski narodni spivanky. Budapest,1900. c. munkája. Szabó Eumén "Chresmatija"-ja /Ungvár,1893/ - - Duliskovics János fent említett munkája, valamint a XVII.-XVIII. századi
- 8 -
egyházi és világi oklevelek. A z utóbbiakban lépten nyomon cirill betűkbe bujtatott magyar szavakkal találkozunk. 4./ A Föld és lakói. Budapest, 1939.évi kiad. 120. old. 5./ Golovackij J.T. : Narodnyja pjesni Galickoj i Ugorskoj R u s i . Moszkva, 1878. I I . 4 6 1 . p . 6./ 1815 után Oroszország egyik vezérállama volt a Szent Szö vetségnek. 7./ Golovackij J.T. i.m. I I . k t . 460-461. p. 8./ Sztripszky Hiador i.m. 245. old. 9./ A huculok az osztrák ruténségnek legkeletibb á g a . A ruté nekhez való kapcsolatuk a magyar és palóc kapcsolathoz hasonlítható. Legnagyobb részük a hajdani magyar határ mentén, Galicia keleti részében é l , de Bukovinában is vannak szórványaik. Főleg havasi jellegű hegységekben laknak, majdnem kivétel nélkül barnák, erősek, tehetsé gesek. Nagyon értenek a kupeckedéshez, kifejezetten állat tenyésztők és pásztorok.
