2006. 12. 18.
10:03
Page 2
NAPTÁR December 24. Karácsonyi pásztorjáték Éjféli szentmise (esti szentmise nincs!) 25. Karácsony, Jézus születése (kötelezõ ünnep!) Misék: 7, 1/2 10, 18 órakor 26. István diakonus ünnepe (ünnepi miserend) 28. Aprószentek ünnepe (az abortuszok áldozataira is gondolunk… Ima az élet vállalásáért!) 31. A Szent Család ünnepe 1/2 10: családok miséje, megáldása és a szilveszteri hálaadás
ELED ÉS ELÉD
A SZENTATYA JANUÁRI IMASZÁNDÉKA
Hogy korunkban, amelyet sajnos, az erõszak nem kisszámú epizódja jellemez, az Egyház pásztorai továbbra is jelezzék minden embernek a béke és a népek közötti egyetértés útját. SZENTMISÉK TEMPLOMUNKBAN
Vasárnap: 7, 1/2 10, 18 óra Hétköznap: 7, 18 óra Csütörtök, szombat: csak reggel 7 Szentségimádás: kedden egész nap, pénteken 21-22 ó
Január 1. Szûz Mária, Isten anyja (kötelezõ ünnep!) A Béke Világnapja IRODAI SZOLGÁLAT 5. Elsõpéntek - Közös hittan PLÉBÁNIÁNKON 6. Téli túra hétfõ és péntek 16-18 7. Urunk megjelenése (Vízkereszt!) ünneplése kedd és szerda 9-11 (Lakásszenteléseket lehet kérni!) 14. Az Elvándorlók és Menekültek világnapja JANUÁRI ÉLETIGE 18. Árpádházi Szent Margit ünnepe “Mindent jól tesz: a süketeknek 21-28. Ökumenikus imanyolcad visszaadja hallásukat, a némáknak 25. Szent Pál apostol megtérése (Pál-forduló!) beszédjüket.” (Mk 7,37) 28. Családok délutánja Köszönjük, hogy anyagilag is támogatja templomunkat, plébániánkat, közösségünket! Személyesen is megteheti az irodában, csekket is kérhet, vagy átutalással... Plébániánk számlaszáma: IEB 11100104-19819246-36000001 KÖSZÖNJÜK, hogy adója 1%-ával is támogat bennünket! Szent László Plébániatemplom Alapítvány Adószámunk: 19702786-1-43
A Szent László Plébánia lapja
Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep
- KARÁCSONY -
VefBor151.qxd
VELED ÉS FELÉD - A Szent László Plébánia lapja Bp. XVIII. Pestszentlõrinc - Havanna lakótelep 1181 Budapest, Kondor Béla sétány 6. Tel/fax: 291-1926 Honlapunk: www.szentlaszlo-havanna.hu Felelõs kiadó: Nagy Károly plébános (
[email protected]) Szerkesztõ: Daróczi Rita - Nyomdai elõkészítés: Molics Ferenc Munkatársak: Kanyurszkyné F. Lívia, Laczovics Marika, Szõcs Éva, Zoltay Kati
XVI./9. (151.sz.) 2006. december
Dicsõség a magasságban Istennek! - Karácsonyi gondolatok - Aprószentek ünnepére - Adventi visszatekintõ - Szent Erzsébet koncert - Életünkbõl, örömeinkbõl - Nemcsak gyerekeknek
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 2
KARÁCSONYI GONDOLATOK Madeleine L'Engle
MEGSZÜLETETT!
Az elsõ eljövetel Karácsonykor újra és újra ünnepeljük, hogy megszületett Jézus, köNem várta meg, hogy a világ kész legyen, zénk jött az Isten! Népek és emberek békében várják: “Csak” ünnepeljük, mert valójáMikor jött, vihar ült fenn a mennyeken ban nemcsak Karácsonykor, hanem S foglyok feszítették börtönük zárját. - akár - minden nap meg tud születni bennünk, köztünk. És hála IstenNem várta ki a legtisztább percet, nek ezt sokszor tapasztalhatjuk. A legnagyobb szükségben jött le hozzánk. Elég hozzá pl. 2-3 személy, akik az Leült és evett a bûnösök mellett, Õ nevében jönnek össze, a kölcsöBorrá változtatta a vizet, s nem várt nös szeretetben. S akkor Õ ott van, kézzel fogható módon tapasztalva. Míg mindenki szíve tiszta. Boldogan És nem üres kézzel jön! KegyelmeJött e kétség és bûn lepte földre, ivel hozza a boldogságot, a reményt, A szégyenhez: tudta, dolga van az útmutatást... Jött, hogy a fény ne hunyjon ki örökre. Ugye meg szoktuk tapasztalni? Csakis rajtunk múlik, hogy elkezdTépett világba jött, hogy enyhítsen jük-e ketten-hárman megszülni, Kínunkon, s meglégyen az ígéret: magunk közt tartani - újra és újra! A csillagok teremtõje közénk jöhessen, De megszülethet bennünk egy alapos, õszinte szentgyónás és a S lássuk, az Ige valóban Testté lett. szentáldozás kapcsán is, egy elcsendesedésben, imádságban, szentségMi sem várhatunk, míg józan a világ, imádáson, szentírást olvasgatva... Hogy boldogan hálaéneket zengjünk, Jézus itt él köztünk, éljünk vele és Mert eljött, és kínunkban is sokkal szebb lesz az életünk! hozzánk talált, És gyógyírt hozott: Örvendjünk! ÖrvendKároly atya
KA R Á C S O N Y (SZENTESTE A CSALÁDBAN) Megszülethet Jézus a családunkban is! Az ünnepi forgatagban nem könynyû helyet szorítani neki, de ha tudatosan készülünk, figyelünk rá - már napokkal elõbb, de legalább a szentestét megelõzõ órákban, - akkor megvalósulhat. Jobban oda fogok figyelni családtagjaimra, nem a magam akaratát keresem, hanem azt, hogy mivel tudnék örömet szerezni nekik, nem kapni akarok, hanem adni... A rohanásban megállok, szakítok idõt rájuk, akár még játszom is velük, türelmesebb leszek, nem csinálok ügyet az apróbb hibákból... Az estét nem az ajándékok osztásával kezdjük, hanem érdemes csinálni egy kis szertartást! Pl.: - Elénekeljük (meghallgatjuk) a Mennybõl az angyalt (Imakönyv 25. ének) - A család egyik tagja (édesapa) felolvassa a Szentírásból, Lukács evangéliumából a 2. fejezet 1-20-ig tartó részt, a születés történetét. - Következhet ismét egy ének (Dicsõség... 21.) - A sok szép karácsonyi versbõl is elhangozhat 1-2. Ezeket már elõre ki lehet keresni. - Következhet egy kis imádság. Ki, mit köszön meg a Jóistennek... Mit szeretnénk kérni egyéni és családi életünk számára... - Ismét jöhet egy karácsonyi ének (Válogassunk az imakönyvbõl! Ha énekelve nem megy, fel is szabad olvasni!) - Ünnepélyesen, szeretettel átadjuk az ajándékokat, örülünk egymásnak, játszhatunk, beszélgethetünk, és jöhet a közös vacsora is... - Ehhez hasonló “szertartást” a következõ napokban is érdemes beiktatni!
“Add, hogy a tûz, amit meggyújtottál a földön, lángra lobbantsa a mi szívünket is, és úgy szeressük egymást, ahogy Te akarod. Akkor közöttünk leszel. Ha szeretjük egymást, minden nap karácsony lehet.” Chiara Lubich Veled és Feléd 2
Veled és Feléd 3
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 4
APRÓSZENTEKRE EMLÉKEZVE... GYERMEKVÁLLALÁS - ISTEN VÁLASZTÁSA Nehéz szavakba önteni kis történetünket, és megfogalmazni mindazt, amit átéltünk a várakozás és reménykedés hónapjai alatt, de megpróbáljuk, így talán más családokat is megerõsíthetünk az Istenbe vetett hit fontosságában és az imádság erejében. Férjemmel és kislányunkkal egy falucskában éltünk nagy-nagy örömben és békességben. Mivel kicsi leánykánk szépen cseperedett, nagyon vágyakoztunk egy második baba után. Pár hónap elteltével valóra vált álmunk, és egy újabb élet fejlõdött szívem alatt. Az elsõ három hónap korábbi várandósságomhoz hasonlóan telt el, jól éreztem magam. Ekkor következett az elsõ ultrahangos vizsgálat, amin nagy nyugalommal jelentem meg, természetesnek véve, hogy minden rendben lesz. A vizsgálatot végzõ hölgy azonban aggodalommal figyelte a gép monitorját, majd közölte, hogy szeretné, ha megvizsgálna a kórház ultrahangos fõorvosa is, mivel egy kicsit nagyobb a baba húgyhólyagja az átlagosnál. Lassan teltek a várakozás órái, miközben folyamatosan fohászkodtam, az aggodalom és a bizakodás hullámzott bennem felváltva. Miután fogadott a fõorvos, hosszú vizsgálat következett. Meredten a monitort fürkészte, és egymás után nyomtatta ki a felvételeket babánkról. Kértem, árulja el végre, mit lát? Erre õ rám nézett és rezzenéstelen arccal közölte, hogy az lenne a legjobb - szavait idézve -, ha a terhességet minél elõbb megszakítanám, és ha gondolom, most megbeszélhetjük a kórházi felvételem idõpontját! Mintha csak egy kést döftek volna belém, szívemetlelkemet elborította a fájdalom. Azzal vígasztalt, hogy fiatal vagyok, lesz még idõm elég gyermeket vállalni, majd kérésemre elkezdte részletezni a vizsgálat eredményét. Magzatunk húgyhólyagja meg volt nagyobbodva, ami azt jelentette, hogy nem mûködött normálisan, nem tudott kiürülni, feltételezte, hogy el van záródva. Az idõ elõrehaladtával, egyre jobban kitágult volna, ezzel gátolva a többi belsõ szerv növekedését, késõbbiekben a
Veled és Feléd 4
kis végtagok eldeformálódását okozva, és az agy fejlõdését is megakadályozva. Röviden testi- és szellemi fogyatékosságot eredményez ez a rendellenes folyamat, aminek az elkerülésére 1-2 % esélyt adott a fõorvos. Megoldást csak az õ verziójában látott, mivel az orvostudomány jelenlegi tudása szerint semmit sem tudtak volna tenni. Végighallgattam, majd miután egybõl elutasítottam az abortuszt, mint kizárólagos és borzalmas lehetõséget, kérte, beszéljük át ezt a férjemmel is, és feltétlenül menjek vissza hozzá válaszunkkal. Nagyon fájt a szívem elmondani a hallottakat drága páromnak, majd vele együtt közösen elmesélni kis családunknak, hogy a kezdeti öröm után milyen komplikációk léptek fel, és hogy milyen szörnyû tett elkövetésére akarnak rábeszélni. A döbbenet leírhatatlan volt! Ahogy kislányunk boldogan szaladt elénk üdvözlésünkre, egyszerûen csak sírtunk férjemmel, hogy születendõ gyermekünk talán soha nem lesz képes így hozzánk szaladni, a nagy tudású fõorvos azonnal lemondott róla. Mi azonban életem párjával nem! Képtelen lettem volna meggyilkoltatni a szívem alatt fejlõdõ, ártatlan kis életet, és ebben az elhatározásomban - egy személyes beszélgetés során - templomunk lelkipásztora is megerõsített. Drága jó szüleink és testvéreink is mellénk álltak, és a keresztény ember legerõsebb fegyveréhez nyúltunk, az imádsághoz. Más utunk egyszerûen nem létezett! Mondanom sem kell, hogy a fõorvos mennyire meglepõdött sziklaszilárd választásunkon, kicsi babámmal mi lettünk a hírhedt páciensei. Hónapról-hónapra látni akart, merre fejlõdünk. A nevemet soha nem jegyezte meg, egyszerûen csak a húgyhólyagos kismama voltam. Erõnket, reményünket a Gondviselésbe vetett hitbõl vettük, rendületlenül imádkoztunk gyermekünkért, hogyha lehetséges, rendezõdjön a kis húgyhólyagja, és ne játszódjon le a rendellenes folyamat szervezetében. Persze a szomorú diagnózis híre idõvel bejárta ismeretségi körünket, hallottak róla rokonok, ismerõsök, barátok is. Idõs nénikék, akiket csak látásból ismertem
Veled és Feléd 5
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 6
APRÓSZENTEKRE EMLÉKEZVE... templomunkban, odajöttek vigasztalólag hozzánk és biztosítottak róla, hogy folyamatosan imádkozni fognak értünk. Egy kedves barátunk pedig megadta egy természetgyógyász telefonszámát, akivel rövid idõn belül találkozót beszéltünk meg. Õ is megerõsítette a fõorvos által látottakat, majd megbeszéltük, hogy kezelni fogja magzatunkat, és majd idõvel kiderül, hogyan reagál rá kicsi babánk. Reménykedtünk, és szüntelenül imádkoztunk. Ezek az emberpróbáló hónapok, ha lehet, még közelebb vittek bennünket az Úrhoz és egymáshoz is férjemmel. Az Õ irgalmába ajánlottuk magunkat, és gondoskodó szeretetébe kapaszkodtunk rendületlenül. És egyszer csak felcsillant a reménysugár, a természetgyógyászunk szerint a baba nagyon jól reagált a kezelésekre, és pozitív fordulatot vett fejlõdése. A kötelezõ vizsgálatok is ezt látszottak megerõsíteni, egymás után születtek a jó eredmények. Végre elérkezett szeptember, a szülés várható idõpontja. Kicsi babánk napra pontosan kopogtatott, és viszonylag gyors, komplikációmentes vajúdás után megszületett kisfiúnk. Elvégeztek rajta mindenféle vizsgálatot, és nem találtak semmi problémát, 10/10-es lett az Apgar-értéke, makkegészséges volt. Ennek a boldog végkifejletnek lassan már négy éve. Azóta ebbõl a kicsi babából egy mosolygós, huncut szemû, kedves kis legényke cseperedett, akiben nagyon sok örömünk telik, nem lehetünk elég hálásak érte. Most, amikor történetünk elmesélésekor szinte újraelevenedett a múlt, elmondhatjuk, hogy nagyon megtapasztalhattuk a Szentlélek jelenlétét, akitõl az erõsség ajándékát kaptuk. Csakis így mondhattuk ki szilárdan a nemet az abortuszra, és tettük, amit tenni kellett. Köszönjük Neki, hogy olyan emberhez küldött bennünket, akinek megengedte, hogy segítsen kisfiúnkon! Köszönjük, hogy a sok-sok ima és fohász, meghallgatásra talált! - G -
Egy abortusztúlélõ vallomása Az orvosok azt jósolták, hogy csak vegetálni fog, a lány azonban énekes és író lett. A részleges agyi bénulásban szenvedõ 29 éves Gianna Jessen túlélte anyja abortuszkísérletét, és az életvédelem ügyének szentelte magát. Egy interjúban így fogalmazott: "Szeretek élni. El akartak vetetni, de nem haltam meg. 18 órán át égtem anyám méhében, de túléltem. Az abortusz következményeként szerzett agyi bénulást ajándéknak tekintem, amibõl tanulhatok. Anyám döntésének emlékét viselem magamon. De boldog vagyok, hogy itt lehetek…Ha valaki hallja az én történetemet, megkérdõjelezheti az anya jogát az abortuszhoz. De mi van a gyermek jogaival, az én jogaimmal? Ha az abortuszt végzõ orvos születésem idején még a kórház épületében tartózkodott volna, biztosan tett volna róla, hogy ne éljem túl a szülést, és nem érdekelték volna az én jogaim." 1977. április 6-án Gianna 17 éves anyján a sómérgezéses abortuszt hajtották végre Kaliforniában, amikor a magzat hét és fél hónapos volt. Az injekció után egy halott test kilökõdését várták, ehelyett egy élõ kislány jött a világra. Az orvos akkorra már hazament, így az ügyeletes nõvér hívta a mentõket, hogy a kicsit a helyi kórházba szállítsák - az abortuszklinikákon ugyanis nem adottak a feltételek élõ gyermekek gondozásához. Az alig egykilós csecsemõt anyja hazavitte, de nemsokára újra kórházba került. 17 hó-naposan pedig egy gondozónõ lánya örökbe fogadta. Gianna ma Tennessee államban él, s azt vallja: küldetése a gyengék - a gyerekek, a sérültek, az idõsek - védelme. "Nem lehet, hogy a gyengék mindig az erõsek irgalmától függjenek. Ezt soha nem fogadom el" - fogalmazott egyszer egy életvédõ szervezet rendezvényén. Gianna megbocsátott biológiai anyjának, akivel azonban eddig nem kívánt találkozni. Hasonlóképpen apja felderítésére sem tett lépéseket. A lány kereszténynek vallja magát, és megérti, ha nemhívõk rosszuk érzik magukat, amikor hívõk Istenrõl beszélnek az abortusszal kapcsolatban: "tiszteletben tartom a vallásról hozott döntésüket, de szerintem nem kell kereszténynek lenni ahhoz, hogy megértsük: az abortusz gyilkosság. Ezt senki sem vitathatja. Nem hiszek az abortuszban semmilyen körülmények között, semmilyen indokból. Az orvostudo-mány mindennap újabb bizonyítékot hoz arra, hogy az emberi tulajdonságok a fogantatástól kezdve érzékelhetõek. De még ha nem is így lenne: kik vagyunk mi, hogy úgy döntsünk: ez a gyermek nem élhet?" MK
Veled és Feléd 6
Veled és Feléd 7
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 8
I FJÚSÁGI LELKIGYAKORLAT Mit kaptam? - Hálát adok az itt kapott kegyelmekért és szeretetért, amit itt kaptam. Köszönöm, hogy az imaéletem gazdagodhatott... Örülök, hogy testem és lelkem megújult, erõt kaphatott és így térhetek haza, hogy otthon is így élhessem a mindennapi életet! Az is jó, hogy sikerült ráébrednem, hogy mindig és mindenhol Isten akaratát keressem és ne a saját fejem után menjek!
- Csönd, szeretet, útmutatás, odafigyelés, játék, mosoly, megnyugvás, gyónnom kellene..., megvizsgálni magamat - jobban, több idõt szentelve rá. És “ma jobban, mint tegnap”! - Mit adott nekem Isten ebben a három napban? Egy kis ízelítõt abból,
Veled és Feléd 8
milyen is, ha nem zárom ki Istent az életembõl (Nagyon jó!). Elhatározást, célt, erõt, rengeteg szeretetet, figyelmeztetést (valamit másképp kell csinálni). - Számomra a legtöbbet talán az utolsó témakör, a szent-gyónásra való készülés, illetve még inkább az imaélet, a napi imádságok átbeszélgetése adta, mivel ezeken a területeken sok hiányossággal küzdök, és most végre születtek konkrét el-határozások! - Köszönöm, hogy lelkiatyámon keresztül szóltál hozzám... Hogy meghívtál arra, hogy tudjak nemet mondani... Útmutatást és támogatást kaptam a házasságra való készülõdésben... - Köszönöm ezt a közösséget, hogy idetartozhatok! Köszönet a témákért, a közös imádságokért, hogy együtt formálódhattunk. Mit kaptam? Bátorítást, vigaszt, szeretetet, célokat, idõt a magamba nézéshez. - Köszönöm az elvonulást! Jó érzés volt elcsendesedni egy hétvégére, és végig gondolni, hogy hól tartok a Krisztus követésében, és még milyen feladatok várnak rám... - Meghívást kaptam egy alapos gyónásra, majd kapcsolataim rendezésére. Felhívás: meg kell ismernem magam, csak akkor ismerhetem meg Istent... Sok erõt kaptam az újrakezdéshez. Sok mindent tudtam meg és sok mindenben kaptam megerõsítést... Teljesen biztosan ki merem mondani: jó hívõnek lenni, jó közösségben lenni! - Mit kaptam? Gondolatokat és tapasztalatokat... Örömet! Itt van tizenvalahány ember, akik szeretetben, Jézusban akarnak élni egymás között (is)... - Szükségem van az Úr kezére, támogatására. Helyre kell vele állítanom kapcsolatom. Nyitnom kell az emberek felé! Megismerkedhettem valakivel: rájöttem, hogy már régóta egy hittanra járok vele és még nem is beszéltem vele. Szeretnem kell és megoldódnak a problémáim! - Rengeteget kaptam, ami értékesebb volt mint akármilyen kincs! Olyan társaság vett körül, akik összetartóak és szeretetteljesek... Olyan volt, mintha tényleg Isten közösségében lennénk, ahol nincs gyûlölet, megvetés, megalázás... - Végre rászánhattam egy hétvégét Istenre és kiléphettem a hétköznapokból! Sok tapasztalatot kaptam a vallásos élettel kapcsolatban. Jókat elmélkedtem, elgondolkodhattam a világ dolgain... - Nagyon sok kegyelmet, szeretetet és gondolatot kaptam... Miért van vége?!
Veled és Feléd 9
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 10
A DVENTI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ Amikor hittanon elõször szóba került az ADIT, vagyis a kerületi adventi ifjúsági találkozó, akkor elõször arra gondoltam: Te jó ég, még egyel több program Adventben! Hát kell ez nekem? Aztán eszembe jutott, hogy az elõzõ találkozó is milyen jól sikerült és mennyi értékes ajándékot kaptam ott, ezek után pedig már másképp álltam hozzá. Aztán Károly atya felvetette, hogy valamivel készülni kellene rá, mert a különbözõ plébániák különbözõ 'demonstrációkat' fognak elõadni. Végül úgy döntöttünk, hogy Pilinszky Jánostól A Nap Születését fogjuk elõadni. Az elõkészület kicsit érdekesnek ígérkezett, mert már alig volt idõnk, és mindössze egyszer, a találkozót megelõzõ este tudtuk elpróbálni a darabot. Néha úgy tûnt, nehéz lesz kivitelezni, mert nem vagyunk elegen, de végül mindig sikerült megoldani a dolgot. A többiek úgy gondolták, hogy nekem kellene felolvasni a szöveget, õk pedig majd megjelenítik az eseménysort. Ez nekem is tetszett, és végül egy kis humort is sikerült belecsempészni a jelenetbe, úgyhogy derûsen és bizakodva vártuk a találkozó napját.
egyet, és így õ is õrizhette tovább a szeretet lángját. A szentmise után vendéglátóink egy kis agapéval kedveskedtek nekünk, vagyis vendégül láttak némi élelemmel és forró teával.
Csütörtökön elsõként mi érkeztünk a helyszínre az egyházkerület plébániai közösségei közül, és ez azért volt jó, mert így itt is tudtunk segíteni az elõkészületekben. Például mi rendeztük be a termet - egymás után háromszor, mert idõ közben kiderült, hogy a találkozó kezdetén másfajta elrendezésre lesz szükség, de örömmel csináltuk. Rögtön a találkozó kezdete után egy vetítést nézhettünk meg, ami engem nagyon megfogott. Eleinte nem nagyon értettem, mit is akar üzenni, de késõbb kiderült, hogy az egész bemutató alapvetõen a keresztény élet különbözõ fontos állomásait mutatja be a gyermekkortól egészen a felnõtté válásig. Köszönet érte!
Fiataljaink imádkozták az Oltáriszentség elõtt:
A demonstrációk igen jól sikerültek. Engem talán a legjobban az a jelenet érintett meg, amelyben egy keresztény családba született, de élete során számtalan rossz döntést hozó ifjú és egy csonka családba született, keresztény nevelésben egyáltalán nem részesülõ, de alapvetõen nagyon emberséges fiatal sorsát jelenítette meg az egyik csapat. Mellbevágó felismerés forrása lehet: "Ember! Attól, hogy te kereszténynek tartod magad, lehet, hogy az az ember akit te lenézel, sokkal többet ér nálad!" Az utolsó demonstráció végén mindenki kapott egy-egy mécsest, amit rögvest meg is gyújtottunk. Én ráadásul kettõt is kaptam, mert az egyik atya a szentmise elõtt rám bízta a sajátját. A mécsesek az egész szentmise alatt világítottak, ami különös, meghitt hangulatot kölcsönzött Jézus értünk vállalt szenvedéséhez. Külön öröm volt számomra, hogy - mivel nekem kettõ volt belõle - amikor egyik szomszédomnak kialudt a mécsese, neki tudtam adni
Veled és Feléd 10
Úgy alakult, hogy a szentmise után elég hamar el kellett jönnöm, és úgy tûnt, egyedül kell hazautaznom. Tudtam, hogy néhányan a közösségünkbõl már elõttem elindultak, de nem számítottam rá, hogy találkozom velük. Azonban õk felfigyeltek rám és megvártak, így nem kellett egyedül hazabaktatnom, hanem hármasban beszélgethettünk még jó hosszan. Összességében azt kell, hogy mondjam: nem csalódtam! Ez az adventi ifjúsági találkozó megint rengeteg élménnyel, gondolattal, kapcsolatokkal ajándékozott meg, ezért egyáltalán nem bántam meg, hogy némi idõt kellett fordítani az elõkészületekre. Hogy legközelebb, ha lesz rá alkalmam, elmegyek-e? Ezek után nem lehet kérdéses! ;-) F.I.
Istenem, tudom, hogy bûneimmel, mulasztásaimmal számtalanszor megbántottalak Téged és embertársaimat, ezért most - elõtted térdelve - arra kérlek: hogy bûneimbõl fel tudjak állni, és ki tudjam javítani hibáimat. A kísértés mindig körbevesz, kérlek, adj erõt az ellenállásra. Add, hogy ne egyedül akarjak küzdeni hibáim ellen, hanem Hozzád tudjak fordulni segítségért, bátorításért. Bocsásd meg Uram, hogy sokszor inkább az önzést, és nem a mindent odaadó szeretetet választottam. Segíts, Urunk, hogy életünk keresztútját járva sose feledjük: van valaki, aki minden lehetséges emberi fájdalmat Istenemberként vállára véve megváltott bennünket, és akit ezáltal minden gondunkban, bánatunkban felfedezhetünk, erõt és kegyelmet merítve a folytatáshoz! Urunk, kérünk téged, hogy döntéseink hatása ne ártson azoknak, akiket szeretünk. Kérlek Uram, bocsáss meg nekünk szeretetlenségünkért, indulatosságunkért, a szétszakadásokért. Add, hogy ismét szeressük egymást és merjük megmondani, hogy sebet adni fáj, és sebet kapni fáj! Szeretnék megváltozni, jobb lenni. Kérlek Te légy pajzsom, veled vívhassam meg a mindennapos gyõzelmeket a kísértések, és a gonosz ellen. Ámen
Veled és Feléd 11
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 12
ER Z S É B E T N A P I K O N C E R T “Köszönjük, Urunk, plébániánk nagy családját és köszönjük azt a családot is, ahol a hétköznapok során élhetünk! Köszönöm feleségemet/férjemet és gyermekeimet, akiket mindig alkalmam van szeretni! Köszönjük, hogy gondviselõ szeretetedet még ebben a formában is megtapasztalhatjuk! Hála keresztjeinkért, melyeket együtt hordhatunk, mert ezek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Hozzád eljuthassunk! Az ének is imádság, halljuk hát, s lélekben imádkozzunk mi is!” (Részlet a köszöntõbõl)
Az egyik résztvevõ lányt megkérdezték a koncert után, minden rendben volt-e, jól érezte magát a kórusban? Válasz: “Én nem voltam ott, egész koncerten úgy éreztem, az Atyánál vagyok. Az Õ országában jártam.”
"Tetszett a koncert nekem is nagyon! Volt egy íve a szenvedéstõl, amely Jézushoz vonz - az öröm hirdetéséig... és nagyon jó volt a házaspárok meg-nyilatkozását beleszõni! Szerintem ez az est igazán méltó volt a Szt. Erzsébet év ünnepi megnyitásához plébániánkon. Istennek legyen hála minden ajándékáért, és köszönet az ifjaknak a sok fáradozásért!!"
Veled és Feléd 12
Veled és Feléd 13
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 14
HÁZASPÁROK MISÉJE Nagyon megörültem, hogy vasárnapra esett a házaspárok miséje felcsillant a remény bennem, hogy a férjem is eljön, mert olyan jó együtt dicsõíteni, hálát adni az Úrnak. Megadatott, hogy az egész család együtt ünnepelt és együtt emelkedett fel a lelkünk és megpihent az Úrnál. Mégis fájdalmakkal tele érkeztem a misére. Már az indulás nehéz volt, a mise közeledtével férjem egyre lassabban készült. Szerettem volna idõben odaérni, hogy felkészülten és össze-szedetten várjuk az Urat. Mondtam a férjemnek, hogy induljunk, de legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy menjek elõre. Mint villám, hasított belém a fájdalom, szorongással és aggódással indultam el, s egyre jobban elnehezedett a szívem. Ahogy beléptem a templomba, felnéztem a keresztre, fájdalmamat és sebeimet felajánlottam, az Úr irgalmába helyeztem, leborulva az Õ nagysága elõtt. Az Úr arcának szemlélése megszabadított fájdalmaimtól, úgy éreztem, hogy körülöttem megszûnt a világ, s csak Õ, meg én vagyunk, a bennem lévõ zajok lecsendesültek. Szívem csendjében egyre mélyebb párbeszéd alakult ki az Elhagyott Jézussal, ami csodálatos érzés volt, mert kezdtem meghallani az Õ hangját. Köszönet, hála érte, hogy súgta: üresítsem ki magamat, hogy tudjak lépni, nyitni férjem felé, s induljak szeretni Õt. Mise kezdetére sikerült visszanyerni lelki békémet. Köszönet, hála az Úrnak, hogy kinyújtotta felém segítõ és gyógyító kezét. Tied a dicsõség és imádás…. Átértékelõdött a fájdalom, már csak öröm volt bennem, hogy együtt ünnepelünk Testvéreimmel, hálát adva az Úr és jóságáért, gondviselõ szeretetéért. Csodálatos az Úr áldásával, a megszentelt házastársi szeretet értékeit õrizve élni. Köszönjük Urunk, nagy irgalmadat és oltalmazó szeretetedet, mert Tied a dicsõség… A mise közepén jött mellém a férjem, amikor a házaspárok felsorakoztak az áldásra. Kedvesem kimenetel közben fülembe súgott valamit, ami fájdalommal töltött el, de meghalva akaratomnak, engedelmesen követtem, hisz a belsõ hang súgta: a meghalásokból lesz a feltámadás. Az áldás nagy ajándék és kegyelem volt. Megkaptuk az erõt a további küzdelmek folytatásához, a kenyérosztás pedig melegséggel öntötte el szívemet, mert az utolsó vacsora emlékét idézte és felemelte lelkemet az Úrhoz. Jézussal, Jézusért, iránta való szeretetbõl, az Õ dicsõségére induljunk szolgálni és szeretni egymást, még akkor is, ha száz sebbõl vérzik a szívünk. Örömmel töltött el a házaspárok felsorakozása, de ugyanakkor megható volt felfedezni, hogy milyen sok özvegy van egyházközségünkben. De máris folytatódott bennem a gondolat: nincsenek egyedül, hisz az Úr állandóan ve-
Veled és Feléd 14
lünk van és segít, hogy egy szívvellélekkel szeressük egymást. Arról ismerjenek, hogy az Örömhírt visszük a világnak, hogy szeretitek egymást. A mise csúcspontja az Eucharisztikus Jézussal való találkozás és egyesülés volt. Köszönet, hála, dicsõség, hódolat az Úrnak, hogy Testével táplál, felemel, alakít, formál, tisztít és erõt ad, hogy hordozzuk Õt, és adjuk a világnak, hogy mindenki megismerje az Evangélium öröm-hírét. Olyan jó áldani az Urat! Növekedjünk a kölcsönös testvéri szeretetben, közöttünk Isten országának építésében, hogy Jézus arcát szemlélve, akaratát fürkészve elfogadjuk, amit az Úr küld, odaadjuk, amit kér, és derûsen igent mondjunk Jézusnak. Tekintsünk a keresztre, vállaljuk az élet mindennapi szeretetáldozatait együtt, egymásért, ahogy az Úr szeret minket, adjuk oda életünket Jézusnak, hogy benne induljunk szeretni és szolgálni testvéreinket az Atyaisten dicsõségére, s vigyük az Örömhírt a világnak. Ebben csodálatos példaképünk Erzsébet bátorsága, hûsége és házastársi szeretete, elkötelezett élete. Az élet rövid, a szeretet örök mindkettõ alapja a szelíd alázat.
Veled és Feléd 15
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 16
S ZENT ERZSÉBET-LITÁNIA Uram, irgalmazz nekünk Krisztus, kegyelmezz nekünk Uram, irgalmazz nekünk Krisztus, hallgass minket Krisztus, hallgass meg minket Mennyei Atyaisten - Irgalmazz nekünk! Fiúisten, a világ Megváltója Szentlélek Isten Szentháromság egy Isten Szûz Mária, az irgalmasság Anyja, Könyörögj érettünk! Szt. Erzsébet, aki gyermekkorodtól Istennek szolgáltál Szt. Erzsébet, aki magadat állandóan a Szûzanyának ajánlottad Szt. Erzsébet, aki a királyi udvarban is Istennek éltél Szt. Erzsébet, aki kiválasztott vagy erényeidnél fogva Szt. Erzsébet, aki egész éjszakákat átimádkoztál Szt. Erzsébet, akit Isten sokszor csodás módon vigasztalt Te, a keresztény élet tanítómestere Te, a jó erkölcsnek fönséges példája Te, a világi hívság megvetõje Te, a szegénység kedvelõje Te, tiszta lélek Te, az alázatosság illatos virága Te, a szeretet csodálatos rózsája Te, az engedelmesség tökéletes példaképe Te, a türelem angyala Te, a keresztény lemondás és önmegtagadás megvalósítója Te, készséges kereszthordozó Szt. Erzsébet, akit rokonsága elhagyott és üldözött Szt. Erzsébet, aki alattvalóid gyalázását türelemmel fogadta Szt. Erzsébet, aki a Megfeszített sebeibe menekültél Szt. Erzsébet, aki vagyonodat a szegényeknek adtad
Veled és Feléd 16
Szt. Erzsébet, aki mindenkivel szelíd és szeretetre méltó voltál Szt. Erzsébet aki a szomorúaknak vigasztalója vagy Te, a szegények anyja Te, az árvák nevelõje Te, a szükséget szenvedõk menedéke Te, a betegek szorgalmas ápolója Te, a nélkülözõk és szorongatottak vigasztalója Te, Krisztus jegyese Te, a házasok példaképe, Te, az özvegyek tüköre Te, a gyermeknevelõ szülõk útmutatója Te, a vakok világossága Te, a gonoszlélek megfélemlítõje Te, aki az égben különleges dicsõségnek örvendesz Te, aki közbenjárónk vagy az Isten trónjánál Te, Magyarország éke Te, a keresztény nõk példaképe Szt. Erzsébet, a téged tisztelõk hûséges védõje Szt. Erzsébet, hûséges pártfogónk Szt. Erzsébet, a mi jó anyánk Isten Báránya, ki elveszed a világ bûneit, Kegyelmezz nekünk. Isten Báránya, ki elveszed a világ bûneit, Hallgass meg minket. Isten Báránya, ki elveszed a világ bûneit, Irgalmazz nekünk. P: Imádkozzál érettünk, Árpád-házi Szt. Erzsébet! H: Hogy méltók lehessünk Krisztus ígéreteire! P: Könyörögjünk! Irgalmas Isten, világosítsd meg híveid szívét, és Szent Erzsébet dicsõ könyörgésére tégy minket a világ javainak megvetõivé és a mennyei vigasztalás szüntelen élvezõivé. A mi Urunk, Jézus Krisztus a te Fiad által, aki veled és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. H: Ámen.
Veled és Feléd 17
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 18
TUDNIVALÓK
RÓZSAFÜZÉR CSOPORTJAINK - II. Jézus Szíve rózsafüzér csoport: “1992-ben alakult, templomunk és egyházközségünk védõ-szentjének, Szent Lászlónak ünnepén. Fogadalmat tettünk 1992. december 8-án, Szûz Mária szeplõtelen fogantatásának ünnepén. Sokat változott eredeti csoportunk. Más rózsafüzér társulatba léptek át egy páran, többen meghaltak közülünk, de mindig támadtak új imádkozók. Sok kegyelmet kaptunk a közös összejövetelek által, mert ha nem is voltunk mindig sokan, a Szûzanya, a szentek és az angyalok velünk imádkoztak. Máriaénekkel kezdjük, ismertetjük az imaszándékokat, amit egy testvérünk elõre elkészít nekünk számítógéppel, majd szentírási olvasmányt hallgatunk, egy tized rózsafüzért imádkozunk. Ezek után megbeszéljük azokat a plébánia életében következõ programokat, amik a FEFO-n elhangzanak. Majd kis beszélgetés következik, amely által igyekszünk megismerni egymás gondjait. Betegekért is imádkozunk, a Magnificattal fejezzük be együttlétünket.”
Szent Domonkos rózsafüzér csoport: 18 fõs csoport, Siroki István vezetésével. 12 éve alakultak, 1994-ben. Minden hónap utolsó szerdáján jönnek össze. Az összejövetelek fõ célja, hogy szeretet-légkör alakuljon ki közöttük. Jobban megismerni egymás családját, örömeit és gondjait. Így jobban tudják egymást hordozni mindennapjaikban. Alkalmanként - az Adoremus alapján - egy-egy szentnek az életérõl szoktak beszélgetni. A rózsafüzér imádságot a Szentatya javaslata alapján végzik: elmélkedve, átgondolva. (Nagyon szép és nagyon komoly imádság, ha ezt jól végezzük.) A titkokat húzni szokták. Elköszönve egymástól a Miatyánkot imádkozzák. A csoportból többen már meghaltak, jelen tagjai is zömével idõsek. A közösség imáit kérik, hogy ott fenn az örök hazában találkozzunk.
Szent Erzsébet Rózsafüzér csoport Örömmel tudatjuk, hogy december 8-án, a Szeplõtelen Fogantatás ünnepén megalakult plébániánkon a 8. rózsafüzér csoport! Általános iskolásokból áll. Szent Erzsébet évében a Szent Erzsébet nevét vették fel. Kedves szülõk! Milyen szép, ha a családokban közösen is imádkozzuk a rózsafüzért. Vezetgessük gyermekeinket ebbe az irányba is! Biztassuk õket az egyéni imára is. Gyerekek! Még lehet jelentkezni! Vállalás: naponta egy tizedet elimádkozom! A rózsafüzér csoportokat bemutatta: Fazekas Lívia
Veled és Feléd 18
Keresztelést, esküvõt legalább 3 hónappal elõre kérjük bejelenteni, de szabad elõbb is érdeklõdni.
Gyóntatás a templomban általában minden szentmise elõtt van, de bármikor megszólíthatók az atyák!
Szentségimádások templomunkban Kedden egész nap, péntek estéken 9-10-ig, és minden hónap elsõ vasárnapján du. 5-6-ig.
HITTANOK - FELNÕTTEKNEK Gyeses-gyedes anyukák minden kedden de. 10-12-ig. Ifjúsági péntek este 7-kor. Felnõtt “kezdõk” a hónap 2. kedd e. 7-tõl. Felnõtt “haladók” a hónap 3. kedd e. 7-tõl. Nyugdíjasok a hónap 2. és 3. péntek r. 8-tól. Közös hittan a hónap 1. péntek e. 7-tõl. Biblia óra a hónap 2. péntek e. 7-tõl. Családok délutánja a hónap utolsó vasárnapján 16-tól. Gitáros ifjúsági énekkar szerda e. 1/2 7-tõl. Köszöntjük õket Egyházunk tagjai között! A keresztség szentségében részesültek: Draskóczy Balázs - Bíró Tímea Kupai Éva - Horváth Antónió Horváth Viktória - Göbölyös Dorina
Nem gyónhat, nem áldozhat Ugye tudjuk, hogy az egyház törvényei szerint, akik csak együtt élnek, vagy csak polgári kötésük van - nem egyházi házasságban élnek nem járulhatnak szentségekhez. Többször elõkerül a téma, “nem tudtam” címmel. - Tehát, aki rendezheti házasságát, jöjjön! Aki nem rendezheti, az is jöjjön, megbeszéljük, hogy mit lehet tenni! Istenünk és az Egyház szeretete mindenkit vár!
Veled és Feléd 19
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 20
E LTÁVOZTAK... Búcsúzunk Vera nénitõl... Tóth Vera néni temetési miséjén a szentbeszédben Károly atya felsorolta Vera nénivel kapcsolatos emlékeit. A sok szentmisét, szentségimádást, a gyalogtúrákat, a sokak számára emlékezetes Batthyány-Strattmann zarándoklatot, amikor gyógyulásáról mesélt, az idei nyári lelkigyakorlatot… Amíg beszélt, bennem is megéledt két emlék. Elsõként az idei péliföldi lelkigyakorlaton az a tiszta gyermeki öröm, amellyel a színes esten eljátszotta a talentumok példabeszédében az Úr szerepét. Amikor kiscsoportunk készülõdött, nem mindenki éppen ezt a jelenetet szerette volna elõadni, de "korelnökként" végül szívesen teljesítettük kívánságát. Teljes átéléssel osztotta ki és szedte be a talentumokat, szigorúan ítélkezett a lusta szolga felett de annál nagyobb örömmel vezényelte jobbjára a szorgalmasokat. Látszott, barátságban van a mennyország szabályaival és "Fõnökével"… A másik emlék, ami a temetési misén eszembe jutott, egy egészen személyes élmény, egy pünkösdi találkozás. Akkoriban így írtam errõl (talán még a Veled és Felédben is megjelent): "Megláttam hogy az elõttem menõ nénike, akit a templomból ismertem, nagy csomagokat cipel. Mindjárt éreztem, hogy segítnem kellene, de elég nehezen léptem oda hozzá, mert tudtam, hogy nem is egyfelé megyünk, meg nehezen is jár, én viszont nem szívesen "tipegek", de aztán legyõztem magam, és felajánlottam a segítségem. Mivel épp elment elõttünk egy busz, megvártam vele a következõt, bár nem könnyen döntöttem így, mert tartottam tõle, hogy el fogok késni egy ebédmeghívásról. Várakozás közben egy kirándulásról kezdett mesélni, ahol egy fiatal lányt gyõzködtek, nem szabad azt gondolnia, semmi értelme az életének, és ilyen fiatalon még nem mondhatja azt sem, hogy õ "mennyit szenved"... Úgy éreztem, ezek a mondatok pontosan nekem szólnak! Hiszen milyen igaz, hol vagyok én még a 70-80 évesekhez képest! Õk mi mindent átéltek már, és mégis gyõzik még mindig kitartással, bizakodással... A néni szemébe nézve úgy éreztem, Jézus néz vissza rám! Miket mond, miközben fogalma sem lehet arról, bennem mi zajlik, semmit sem tud az elõzményekrõl, a gondolataim nincsenek a homlokomra írva! Jézus csak mosolygott: "Látod, én tényleg veled vagyok minden nap! Ha
Veled és Feléd 20
szükséged van rám, eljövök hozzád! Ha mersz szeretni, mindig találkozhatsz velem. Ismerem a problémáid, és nem hagylak egyedül velük!" Elbúcsúzva a nénitõl, még az is eszembe jutott, hogy ma pünkösd van, én pedig éppen az egyik Szentlélek elleni bûnt készülök elkövetni! Aki kételkedik Isten irgalmasságában - szeretetében…" Milyen érdekes így visszamenõleg újragondolni! Vera néni, a Szentlélek buzgó tisztelõje, a másokért oly sokszor imádkozó, engesztelõ lélek - vajon hányan köszönhetnek neki hasonló lelki megerõsítést, beszélgetést, odafigyelést, szentlelkes Isten-élményeket? Vera néni, köszönjük! Te már nem vagy közöttünk, de példádat követve mi is lehetünk egymás támaszai… -T -
Elvirára emlékezünk Egyszerre van fájdalom és öröm bennünk. Fájdalom, hogy elveszítettünk egy szeretõ jó testvért, és barátot. Öröm, mert tudjuk, hogy számára véget ért a megpróbáltatás ideje, és hisszük, hogy Jézus a megígért Országba helyezte õt. Minden reményünk megvan erre, mert Elvira egyszerû, alázatos élete elkötelezett, hûségben megélt kereszténységgel párosult. Plébániai közösségünkben, családjában és a munkahelyén is egyformán helyt állt a krisztusi tanítás szerint. Szeretettel gondolunk rá úgy is, mint a Szivárvány családközösség egyik alapító tagjára, akivel összekötnek minket a megélt tapasztalatok, meghitt beszélgetések és imák. Együtt vehettük az 1998-ban tartott római pünkösdi találkozón, családközösségünk több tagjával együtt, ami mindnyájunkban maradandó nyomott hagyott. Életének vége felé, mikor betegsége alatt otthon több alkalommal meglátogattuk, s Jézus Testét vihettük el neki, öröm és békesség tükrözõdött arcán és gyermekei hittel imádkozott velünk. Jó volt látni õt ilyenkor. És most álljon itt egy idézet családközösségünk naplójából (amelyet õ vezetett). "Az ember már itt a földön építhet valami olyat, ami nem múlik el, mert fáradozásával, munkájával hozzájárulhat az új ég és az új föld születéséhez. Chiara Lubich" Hisszük, hogy a szeretet szivárványa - amely a földet és az eget összeköti összeköt minket is. "A léleknek nem lenne szivárványa, ha a szemünk nem sírna." - S -
Veled és Feléd 21
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 22
ADVENTI LELKINAP Gondolatok a lelkinapról
A délelõtti Szent Erzsébet c. videóból: -Isten szeretetében találjuk meg a szeretet teljességét -Erzsébet királyi ékszereit letette a szentmise alatt, mert számára Jézus és Mária jelentette a királyságot -Férjében igazi védelmezõre talált, mély és tiszta szerelmi házasságukat a hûség jellemezte -Erzsébet az általa alapított kórházban beállt a betegeket ápolni, népének is anyja volt, fejkendõben járt közöttük és a kunyhóikat is kitakarította (!királynõ létére!) A Szent Erzsébet Év nyitó körlevelébõl is kiemelt pár dolgot Károly atya, ez olvasható az újságunk elõzõ számában. Három csoportra oszlottunk szét, hogy mindenki elmondhassa, mi érintette meg: Házasságban élõk csoportja, egyedül élõk csoportja, ifjak csoportja egy-egy külön termet kapott. Ezután, a fórumon pár gondolatot megosztottak a csoportok egymással. Azt hallottam, hogy: -házasságban alkalmazkodni kell egymáshoz, egyet akarni csak úgy lehet, ha az egyik enged
Veled és Feléd 22
-küszködünk a kamasz fiainkkal, lázadnak …, imádkozom értük, hitükért, ezenkívül hetente 1x segítek egy háromgyerekes mamának, és hetente 1x egy öreg nénihez járok … -a filmbõl Erzsébet és Lajos kapcsolatát hallottam ki, de jó lenne nálunk is közös ima a családban … -Erzsébetnek REND volt az életében, egy külsõbelsõ harmónia, ezt kellene kialakítani … -bérmanevem Erzsébet, a név kötelez, egész életem betegek közt zajlik …, a társamat úgy imádkoztam ki magamnak … -Erzsébet élete olyan mérce, amit talán nem is lehet elérni … -Az ideális házasság képét láttam a filmben, Isten nélkül ezt lehetetlen vállalkozás, türelem, alázat, egyszerû szolgáló szeretet kell hozzá … -elkezdett böjtölni közülünk valaki egy barátjáért, én is kipróbálom … -a gyerek lehet békességszerzõ: a szülei közti konfliktust levezetheti … -nem bûn kérni Istentõl, de vannak, akik mindenért hálát adnak … -úgy kezdjük a napot, hogy megöleljük egymást … Délután a Városmisszió elõkészítéseként lelkesítõ elõadást hallgattunk … Számomra az tûnt föl, hogy a családban megélt szeretetnek, a családban-rokonságban végzett missziónak a legnagyobb a hatása a környezetre. Feladatként elsõsorban azt tartom, hogy minden családban legyen közös ima, együtt menjen a család szentmisére, sõt: egyetértve vállalhatnak kifelé is szeretetszolgálatot - ez már igazi misszió is! Add Uram, hogy családjaink igazi keresztény családok legyenek! Ámen. - E -
Veled és Feléd 23
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 24
FE L N Õ T T H I T T A N Gondolatok a szentségekrõl Az olvasó elsõ kérdése biztosan ez: mi a csoda ez a térképszerû rajz a cikk mellett? Mintha egy tehetségtelen kétbalkéz próbálta volna meg lemásolni Földünk atlaszát… A tehetségtelen két-balkéz stimmel (jól megszenvedtem a számítógéppel), a térkép is hellyel-közzel rendben van, csak nem látható világot ábrázol: Isten Országát. A képet a legutóbbi felnõtt hittan inspirálta, ahol a szentségek hatásáról, "hatékonyságáról" volt szó. Meglepõ, mekkora eltérés van a "régi" (hagyományos), és a modern teológiai felfogás között! Még megdöbbentõbb volt számomra, hogy mindez mennyire érinti a saját, személyes életemet, sõt mindannyiunk életét. A hagyományos felfogás szerint az emberiség Istenhez való viszonya szerint úgy helyezkedik el, mint egy lõlap, koncentrikus körökben. A legnagyobb kör mindenkit magában foglal, a következõ már csak az istenhívõket, majd a keresztények és azon belül is a katolikusok következnek, akik a legközelebb állnak Istenhez, õk Isten népe, az üdvösség biztos birtokosai. Ez az elképzelés, amely sokszor tudattalanul is ott van bennünk, könnyen egyfajta elkényelmesedéshez vagy felsõbbrendûségi érzéshez vezethet. Ezzel szemben az evangéliumok igazsága szerint ("az utcanõk megelõznek benneteket Isten Országában") a keresztség vagy a szentségi élet semmire sem biztosíték! Az üdvösségre hívott Isten népe úgy helyezkedik el az emberiség többi tagja között, mint fénylõ csillagok az égen, és nemcsak a legbelsõbb, hanem valamennyi körben megtalálhatóak (ld. "só", "kovász"…). Ráadásul a belsõ kör nem minden tagja tartozik közéjük! Lehetséges olyan, hogy gyakran áldozom, rendszeres gyónok és mégsem élek Isten Országában, amely közöttünk van? Már megtapasztaltam párszor, hogy sajnos - nagyon is elõfordulhat… A hittanon végre azt is megértettem, miért. Bár a szentségekben mindig benne van a kegyelem (Isten mindig "adja magát"), ha nekem nem élõ a hitem (pl. nem szeretek, haragszom, lázadok, stb.), alaposan elronthatom a szentségek hatásait. Hiába élek velük, nem lesznek gyümölcsözõek számomra. Olyan, mintha szednék egy gyógyszert, de a hozzá tartozó utasításokat nem tartanám be (pl. hogy ne igyak vagy egyek ezt-
Veled és Feléd 24
azt). Ennek még mérgezés is lehet a következménye! Persze minderre az egyház nem azért hívja fel a figyelmünket, hogy ijedten elforduljunk a szentségek vételétõl! Ellenkezõleg! Csak arra int, hogy tegyünk meg mindent a mi oldalunkról azért, hogy - ha már katolikusként azon kevesek közé tartozhatunk, akik élhetnek a szentségekkel - ne pazaroljuk el ezt a felfoghatatlanul sok kegyelmet és ajándékot. Hiszen a szentségeknek köszönhetõ, hogy a "csillagok" sûrûsége a belsõ körben mégiscsak nagyobb (nekünk sokkal több segítségünk van az üdvösség eléréshez, mint azoknak, akik nem élnek - nem élhetnek a szentségekkel).
“Dicsõség a magasságban Istennek... ...és a földön békesség a jóakaratú embereknek!” Valamennyi kedves Olvasónknak békés, boldog, Istentõl megáldott karácsonyi ünnepeket, és reményteljes, kegyelmekben gazdag új esztendõt kívánunk: a VELED ÉS FELÉD szerkesztõsége Veled és Feléd 25
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 26
N emcsak GYEREKEKNEK A cica Julcsi tízéves, vörös hajú, nevetõ szemû kislány volt. Testvérével együtt egyedül nevelte anyukája. Isten szeretetére is tanítgatta õket: hittanra, vasárnaponként pedig templomba jártak. Épp a templommal szemben lévõ házban lakott Julcsi egyik osztálytársa, Amanda. Jómódú család gyermeke volt, így kissé lenézte a többi gyereket, különösen Julcsit. Nem mulasztotta el, hogy gúnyos megjegyzéseket tegyen vallásosságukkal kapcsolatban. "Minden értelmes gyerek tudja, hogy sem Mikulás, sem Húsvéti Nyuszi, sem Jézuska nincs! Te, úgy látszik, nem tartozol közéjük. Nem is értem, hogy kerültél iskolába… ennyi ésszel…?" Aztán látványosan megrázta szõke fürtjeit, jelezvén, hogy neki még a haja is sokkal szebb, mint Julcsié. Amanda a többieket sem kímélte, mindenkinél különbnek tartotta saját magát. Különösen szeretett dicsekedni vele, hogy zongorázni tanul, s már többször fel is lépett. Julcsiban sokszor feltört a vágy, hogy bárcsak õ is megkaphatná mindazt, amit Amanda. Bárcsak neki is szép szobája lenne, zongorája, és sok-sok játéka. De õk, mióta apa meghalt, eléggé szûkösen éltek, és minden fillért gondosan be kellett osztani. Csak a szükséges dolgokra futotta, ajándékokra meg csak jeles ünnepeken. Egyik nap Amanda egy gyönyörû játékcicát hozott be az iskolába. "Az apukámtól kaptam, csak úgy… nézzétek, be is lehet kapcsolni! Dorombol, ha simogatom, nyávogni is tud, és tisztára olyan, mint egy igazi!" Julcsi vágyakozva bámulta a cicát. Mennyire szeretne õ is egy ilyet! Hazaérve reménykedve újságolta anyukájának, hogy milyen csodás játékot látott és mennyire örülne egy ilyennek karácsonyra. "Meglátjuk" - volt a válasz. "Attól függ, mennyibe kerül." Hozzáfûzte: "Tudod, hogy nem könnyû nekünk." Pár nappal késõbb egy áruházban nézelõdtek, Julcsi bátyjának volt szüksége télikabátra. A kislány közben átsétált a játékosztályra. Hogy-hogy nem, egy szakasztott olyan cicát pillantott meg, mint amilyennel Amanda dicsekedett. Anyukája azonban felszisszent, meglátva a cica árcéduláját. "Kislányom mondta - verd ki a cicát a fejedbõl. Azt beszéltük meg, hogy egy magnót kapsz karácsonyra, fõleg az angol szavak gyakorlása miatt. Ez fontosabb. A kettõ együtt nem megy. Sajnálom." Julcsi pityeregve lehajtotta a fejét. "Igen, értem, anyu…" Éjszaka a cicáról álmodott, simogatta selymes szõrét. Olyan jó volt! Ez azonban nem tudott vigaszt adni, sõt felébredve még jobban nekikeseredett. Már elkezdõdött az Advent. Julcsi a hittanórán ücsörgött, és hallgatta Sanyi bácsit, a kedélyes, mindig mosolygó hitoktatót. Most arról beszélgettek, ki hogyan tudna ezekben a hetekben örömet szerezni másoknak. "Például, ha megbetegszik egy osztálytársatok, elvihetitek neki a leckét. Felvidíthatjátok, sõt
Veled és Feléd 26
imádkozhattok érte. Jézusunk gyönyörködik az ilyen jótettekben" - javasolta Sanyi bácsi, közben - véletlen volt? - Julcsi szemébe nézett. A kislánynak nagyon kényelmetlen érzése támadt ettõl, ugyanis Amanda már egy hete beteg volt. Egy balesetben eltört a karja, és két ujja. Az egyik törés olyan szerencsétlen volt, hogy azt beszélték: talán a zongorázást is abba kell hagynia emiatt. Julcsi - szégyen ide, vagy oda - bevallotta önmagának, hogy bizony nem sajnálja Amandát. Megérdemli, amit kapott, gondolta. Hiszen olyan beképzelt és undok. Ám éjszaka álmatlanul forgolódott az ágyában. Egy halk, szelíd hang azt suttogta a szívében: menj, látogasd meg, és szeresd õt. Egy másik hang azonban ezt felelte rá: csak csúfolt és nevetségessé tett, semmivel sem tartozol neki! De az elsõ hang egyre határozottabb lett, és Julcsi karácsony elõtt két nappal végre rászánta magát, hogy Amandáék háza felé kanyarodjon. Nagyot sóhajtva megnyomta a díszes csengõt. Egy kedves arcú, szép ruhás néni jött ki. Egyáltalán nem hasonlított Amandára. "Szervusz! Gyere csak be, biztosan Amanda osztálytársa vagy! Úgy örülök neked! Képzeld, még idáig senki sem látogatta meg. Nagyon szomorú, még enni is alig akar." Julcsi elfogódottan lépett be a szép, drága bútorokkal berendezett, tágas gyerekszobába. A középpontban a zongora állt, az egyik fal mellett a rózsaszín selyemtakarós ágyon Amanda gubbasztott. Kék szemeit csodálkozva meresztette Julcsira. "Teee… te jöttél el? Hogyhogy?" Julcsi lehajtotta a fejét. "Csak mert… Jézus küldött." Amanda anyukája tapintatosan rájuk csukta az ajtót, és csak két óra elteltével kopogott be egy tányér meggyes süteménnyel és teával. A két lányt a zongora elõtt találta; Julcsi izgatottan pötyögtette a "Hull a pelyhes" c. dalt. Amanda tanította meg rá, szemlátomást megelevenedve. Már estére járt az idõ, amikor Julcsi elköszönt. "Imádkozni fogok érted, hogy hamar meggyógyulj és tudjál megint zongorázni" - ígérte Julcsi, szívében ezúttal már teljes õszinteséggel és szeretettel. Magában pedig ezt gondolta: "Nem is olyan rossz lány ez az Amanda." Már az ajtónál volt, amikor Amanda utána szólt: "Várj csak! Valamit elfelejtettem." A játékos polchoz lépett, és a gyönyörû, dorombolós-nyávogós cicáját nyújtotta felé. "Tessék. Legyen a tiéd, a barátságkötésünk emlékére." Julcsi kinyitotta a száját, hogy mondjon valamit, de végül egy hang sem jött ki a torkán. Félénken Amanda anyukájára nézett. Õ mosolyogva bólintott: "Megérdemled." Julcsi késõbb arra sem emlékezett, hogy került ki az utcára a szép házból. Mintha álmodott volna, és még mindig álmodna. Csak a második sarkon mert lepillantani a kezében szorongatott cicára. Miközben magához ölelte, érezte, hogy a szemét elönti a könny. Mint akkor, az áruházban. Csakhogy ezek most egészen más könnyek voltak! "Köszönöm, Jézusom" - suttogta bele a sötétbe. "Köszönöm, hogy ennyire szeretsz!"
Veled és Feléd 27
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 28
M EGSZÍVLELENDÕ Egyetlen napod sem múljék el Isten szeretetének továbbadása nélkül. Így magad is részesülsz Isten szeretetében mind itt, mind az örökkévalóságban. Leltározás - év végére különösen ajánlott! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, nekem az igeélés miatt a hó vége mindig a leltározás ideje (októberre vonatkozott, de nagyon aktuális év végére is, sõt minden napunkra! Ezért közöljük! - szerk.) “Aki csak egy pohár friss vizet...” Adhattam - odafigyelést azokra, akiket elhanyagoltam az utóbbi idõben - egy-egy sms-t, emailt, õszinte érdeklõdésû hogyvagyot, látogatást, beszélgetéseket - jobb érzésû mondatokat, ha valaki hibázott vagy szomorúnak tûnt - gyorsabb, feltételek nélküli megbocsátást - karitász-fejezetet egy teológiai jegyzetbe - biztatást és bátorítást - a gépkocsivezetõ-oktatóm telefonszámát Gyengeségbõl nem adtam - elfogadást és kapcsolatot valakinek, aki már sokszor megbántott - meghallgatást annak, aki idegesített - tiszta lapot a "régi ellenlábasoknak" - anyagi támogatást egy ügynek aminek a hogyanjával nem tudtam teljesen egyetérteni - sértõdésmentes megértést - biztonságot a körülöttem lévõknek, hogy számíthatnak rám... Nem jól adtam - támogatást, amikor nem megtisztelve éreztem magam, amiért elfogadják, hanem magamnál kisebbnek gondoltam a "rászorulót" - szeretetet, amikor viszonzást vártam cserébe... Nektek is szép leltározást kívánok!
Veled és Feléd 28
Jönnek a megszorító intézkedések , Egy idõs, nyugdíjas testvérünk keresett fel: "Atya, jönnek a megszorító intézkedések! Nem tudom mi lesz velem, velünk is… (És beszélt betegségrõl, mûtétekrõl, gyógyulásokról - nagy hálával Istennek!) Nem tudom, hogy tudok-e még adni… Most még van egy kicsi, elhoztam, tessék jó célra fordítani…" És a borítékban átadott egy igen komoly összeget! Hála az ilyen lelkületért, gondolkodásért! Isten fizesse meg! o o o Egyik templomban építkezés zajlik. Kihirdették, hogy családonként 30 ezer Ft adományra lenne szükség. Jelentkezett egy fiatal család, hogy most költöznek, anyagi gondjaik vannak, ezért csak 10 ezer Ft-ot tudnak adni… Két nap múlva újra jelentkeztek, hogy mégiscsak a 30-nál maradnak. Rábízzák a jó Istenre… Ezek után hívatja munkahelyi fõnöke a férjet. Beszéltünk személyedrõl (azt hitte elbocsátás lesz!), és úgy döntöttünk, hogy havi 20 ezerrel megemeljük fizetésed… o o o Egy nyolcadikos gyerek is hallotta ezt a hirdetést. Hazament és bejelentette szüleinek, hogy a két nyáron munkával összegyûjtött zsebpénzébõl (huszonezer Ft) szeretne tízezret felajánlani a templomnak. Szülei mondták neki, hogy még várj, imádkozd át, aludj rá egyet… A gyerek döntött, vitte a tízezret! o o o Örülök, hogy elõjön az õszinte gyónásokban: nem fizettem az egyházi adót, nem raktam a perselybe… Hát igen! Egy egészséges családban közös a teherviselés… Az egyházi adó püspöki karunk megállapítása szerint a jövedelem 1%-a. Ugye minden család ki tudja számolni, mennyi családi bevételük 1 %-a!?… És az Egyház öt parancsolatában is benne van! AZ EGYHÁZ ÖT PARANCSA 1. Vasárnap és parancsolt ünnepeken vegyél részt a szentmisén és tartózkodj a munkától és az olyan tevékenységektõl, amelyek akadályozhatják e napok megszentelését. 2. Bûneidet legalább évente egyszer gyónd meg. 3. Az Eucharisztiát legalább Húsvétkor vedd magadhoz. 4. Az Egyház által meghatározott napokon tartózkodj a húseledeltõl és tartsd meg a böjtöt. 5. Lehetõséged szerint segítsd az Egyházat anyagi szükségleteiben.
- B. -
Veled és Feléd 29
VEF 151.qxd
2006. 12. 18.
10:11
Page 30
ÉL E T Ü N K , Ö R Ö M E I N K
LEVELESLÁDA Gyalogtúra A gyönyörû szép novemberi "tavaszi napon" a dömösi kápolnánál kezdtük túránkat, ahol egy aranyos néni "idegenvezetésében" részesülhettünk. Mesélt a kápolna történetérõl és sok érdekességrõl… A Pilis csodálatos! Vadálló kövek, Prédikáló szék… Jó levegõ, meseszép táj, jó hangulat, szeretetben való együttlét… Köszönjük Istenünk!
Szeretném megköszönni azt az élményt amit a múlt héten kaptam egész hétvégén. Emlékezetes volt számomra. A koncert valami igazán fantasztikus élmény volt. Nem is ilyenre számítottam. Nagyon jól csinálták. Olyan örömmel énekeltek. A másik élményem a vasárnapi szentmise volt (Erzsébet napi). Teljesen meg voltam hatódva. Elõször jó volt nézni, hogy ennyi házas ember van ebben a közösségben, de amikor felálltak az özvegyek teljesen meg voltunk lepõdve, hogy szinte többen voltak, mint házasok. És sok emberrõl nem is gondoltuk volna hogy egyedül vannak. Még egyszer köszönjük az élményeket. Megyeri Diána Férfiest után Nagyszerû estet tartottunk mintegy 25 férfitestvérünk és atyáink részvételével. Mély és tartalmas gondolatokat közvetítettek egymásnak a megszólalók az apa szerepérõl, a keresztény család értékeirõl. Összecsengett a megszólalók véleményében a családi egység, a harmónia és legfõképp a hit fontossága. Átéreztük jelentõségét, hogy korunkban a keresztény család lehetõvé teszi, hogy a hitünk által biztosított keretek között, kizárhassuk a világ káros hatásainak jó részét. (K.R.)
Veled és Feléd 30
Hókifli Hozzávalók: 60 dkg liszt, 50 dkg Rama margarin, 2 dl tejföl, bármilyen pikáns ízû lekvár 35 dkg margarint a liszttel elmorzsolunk, majd a tejföllel összeállítjuk. A tésztát hidegen tartjuk, hûtõszekrényben legalább egy óra hosszáig. Kinyújtjuk, megkenjük 5 dkg margarinnal. Újra a hûtõbe tesszük 20 percig. Majd kinyújtjuk kb. 1,5 cm vastagra és újra megkenjük 5 dkg margarinnal. Ismét a hûtõbe tesszük, újabb 20 percre, majd nyújtás, és megkenjük. Ezután összehajtogatva, letakarva még 20 percig hûtjük. Fél centi vastagra nyújtjuk ki végül és 4-5 cm átmérõjû pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Pikáns lekvárt teszünk a közepébe és összehajtjuk (vigyázat, a zselésített lekvár sütés közben kifolyik!). Forró sütõben sütjük. Jó étvágyat kíván: Kálmánné PanSzent Miklós ünnepén pár testvérünk Szent Miklósnak, illetve angyalnak öltözve kisétált a lakótelepre, hogy pár szem szaloncukorral, illetve egy-egy meghívóval megajándékozza az arra járókat. Nem kis sikert arattak a gyerekek körében, akik közül nagyon jó volt néhányukat viszontlátni másnap a plébánia Mikulás ünnepségén, templomunkban. Itt is szép számmal gyûltek össze a cukorkára és áldásra váró kisebb-nagyobb gyermekek. Köszönet a szép legenda felelevenítéséért “Szent Miklósunknak”, az õt kísérõ ministránsoknak, valamint a mûsorról gondoskodó felnõtteknek és gyermekeknek egyaránt!
Veled és Feléd 31
