,-, f

,-, '.

--s^xjsjm'^i^m'mm^ f<2r

S:.

?

<"ií

'ifM

^f^rÁ&'

MOR

JÓKAI

ÖSSZES

MVEI

NEMZETI KIADÁS

XCVI.

KÖTET

ÉLETEMBL.

I.

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1898

ÉLETEMBL IGAZ TÖKTÉNETEK. ÖRÖK EMLÉKEK. HUMOR. ÚTLEÍRÁS.

IRTA

JÓKAI MOR

I.

RÉSZ

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK TULAJDONA 1898

\ii

^''i/ /í

A MAECZIUSI FIATALSÁG. (Visszaemlékezés.)

Ötven év múlt

A

el azóta.

kik abban az évben születtek, azok

mind vén embe-

rek már.

Egy egész

A

kik

új

ama

emberölt támadt nyomukban.

napforditó év cselekményeiben résztvettek,

kevesen élnek már,

s

a kik

még

életben vannak, azok

is

mieltt álomra hajtatudhatják, hogy lesz-e még annak

mindennap leszámolnak az

élettel,

nák fejüket, mert nem az álomnak fölébredése'? A kinek a régi emberek közül még van valami elmondani valója, siessen vele, a míg a nap süti az arczát. Én is e régi emberek közül való vagyok.

Hadd mondjam

el,

a mit ez emlékezetes napról

föl-

jegyeztem.

Más Magyarország volt az, mint a mostani. A magyar nemzetet félmilliónyi nemes ember

képezte.

Az

választott megyei tisztviselket és az országgylés alsó liázába követeket, megyénkint kettt. Ezeknek a megyei

rendek utasításokat adtak

s

ha követeik ez utasítások

ellenére szóltak és szavaztak, visszahívhatták ket.

A A

polgári osztály

is

képviselve volt az országgylésen.

királyi városok egy-egy követet küldtek.

város

királ}i

adott

ki.

Ez

S valamennyi

követeinek a szavazata «egy»

szavazatot

volt a polgárság részvevése a törvényhozás

mveletében. Jókai

:

Kleteuibül. I.

1

Hát a

tr)l)hi?

tizenöt uiillió lakosa az országnak'/

A

A földmivel, a munkaviselö nép? A jobbágysá;^' Animk semmi szava nem volt. A «'niiseia plehs coutiilmensM, a «glel)íP nxlstrictusi) jogokkal nem birt, csak kötelességekkel. Ö viselte az adó terhét, sokféle czímen, ö adta az ujon'.*

czokat a rendes hadsereghez, deig,

szabadságolás nélkül

azok szolgáltak

s

tiz

eszten-

nemesség csak a haza

a

:

határán betör ellenség ellen tartozott harczolni.

A

jol)-

bágy szolgált a földesúrnak ingyen, szántott, vetett, aratott, robotolt,

forspontozott

;

termése után a dézs-

fizette

mát, kéménye után a füstpénzt

;

csinálta az országutat,

birája volt az «uriszék»>, törvénye az volt

<'

urbárium ».

rangkülömbség jelképe a nemes

a

és

A

bot

a jobbágy

között.

Tizenöt

millió

lakosnak

nem

volt

hazája

Magyar-

ország.

S talán a nemesi rend élvezte a szabadságot? ha a szabadság a tétlenségben, a tagadásban

Igen

:

volna megvalósitva.

Nem tenni semmit, nem engedelmeskedni senkinek, nem fizetni sehová, nem haladni semmi irányban, erro nemesi szabadság; de alkotni, kezdeményezni, elre haladni, a jövend javára beruházni, ehhez minden

volt elég

út el volt zárva.

Magyarország volt az európai országok között a

leg-

liátramaradottabb. Hitel nélkül, mívelödés nélkül, létezési czél nélkül.

Jövend

prédája bármely idegen hódítónak

:

jelen prédája a szövetségesének.

Az országgylésen voltak

kitn

államférfiak, kik az

életbevágó reformok szükségét belátták, fényes szónoklatokat tartottak

vergdtek

is,

:

azok mellett

a conservativ fels tábla visszautasította

határozataikat s felels

végrehajtsa

;

s

de ha nézeteik többségre

kormány nem

volt,

mely azokat

helytartótanács, udvari kanczellária, dika-

bteriumok intézték az ország ügyeit, administrátorok úr-

:

kodtak a vármegyéken,

r

valamennyi

fölött

kormányzott

a mindent intéz Metternich.

A magyar

nemzeti politkusoknak eszményképe volt a

vármegye. Ötvenkét parlamentben lehetett ismételni a

gravameneket, a mik a pozsonyi disetán

A

elhangzottak.

vármegyét nevezték az alkotmány bástyájának. Csak-

hogy a bástya ellenáll; de elre nem mozdul. Ekkor támadt a magyar politikai világban egy port,

mely

új

programmal

kis cso-

ket

lépett fel: nevezték

doc-

trinaireknek, centralistáknak. Vezértehetségek voltak kö-

zöttük báró Eötvös József, Csengery Antal, Szalay László,

Kemény Zsigmond,

Irinyi József, Irányi Dániel.

1846-ban találkoztam legelször báró Eötvös a mikor ezt

Józseffel,

monda elttem

.... a többi pártoknak nincs semmi programmjuk, a mienk világos, érthet. Négy szóból áll « felels kormány, «

:

népképviseleti parlament*). Igaz,

jon,

hogy ez csak négy szó

elbb romba

kell

az utasításos követi

dlni a

de hogy az ige testté vál-

;

régi rendi

országgylésnek

születni egy népnek, egy

s

alkotmánynak,

meg

kell

elbb

magyar népnek, mely képvisel-

ket válaszszon.

Lehet-e ezt szavakkal elérni

?

Hogy

a rendi ország-

önmagát megsemmisítse, hogy a földesurakból álló frend a jobbágyságot szolgaságából fölszabadítsa, az úrbériséget eltörülje, hogy a szz vállaira büszke nemesség a jogegyenlséget kitérj eszsze a parasztra, a közteherviselést elvállalja? S ha megtörténnék

gylés

alsó és fels háza

az a csoda, hogy a régi alapon álló országgylés mindezt elfogadja a rábeszél ékesszólás, lelkesít irói befolyás mellett: elfogadja-e azt Metternich: Magyarország újjá

születésének hatalmas akadályozója?

De hát

nemzet lelkületére irott szóval, mikor itt nehezedik ránk az új eszmék Herodese, a censura? Mindenkinek van itt m-a mágnásnak a királyi jogar. lehet-e hatni a

nyomtatással,

;

parasztnak, katonának a káplárpálcza, Írónak, költnek a censori veres plajbász.

Csodák csodájának kelleile történni, ha a népszabadság napja mégis felvirradna. Felvirradt.

Márczius

1.5-ike volt

1848.

annak

évfordulója

Tizedik

nagy katasztrófának,

a

melylj'el a korszellem óriás keze a régi Budapestet u föld

színérl eltörölte a jeges árvízzel, hogy helyet csináljon az újan

emelked dics fváros számára.

Másodszor követelte a korszellem azt a csodát, mely eltörölje a régi, korhadt Magyarországot s alapot teremtsen az új, az Európában számot vet, szabad Magyarországnak.

Nem jött A míg az

e

követelés

1846

megelz

intés nélkül.

— 47-iki

országgylésen az ország legjobbjai fáradtak a reformok sisyphus-sziklájának felgördítésével a soha el nem érhet hegj^tetre, egyszerre csak megjelent az országház termében az a láthatatlan kéz,

mely Belzázár palotájának falára felkarczolta a «mene, tekel, ufarsin»-t. A szomszéd Gallicziában kiütött a forradalom.

A

lengyel

uralom

ellen.

nemesség forradalma volt az az idegen Ennek az elnyomására támadt az ellen-

forradalom, a pórlázadás.

A

lengyel nemesség szabadság-

harczot kezdett; de elmulasztotta

ságának

felszabadítását.

elbb

S a ketts

a saját jobbágy-

forradalomnak a

lengyel nemesség esett áldozatul. Azok a rettent kegyet-

lenkedések, a miknek híreit, ha a hírlapokban elnyomta is

a cenzúra, a magyar országgylés vezérszónoka által

annál megrendítbb írott izenet voltak

alakban lettek

felmutatva; vérrel

a magyar nemzethez. Az irtóztató pél-

dából kellett megtanulnia a magyar nemességnek, hogy a

szabadság

nem

osztályok kiváltsága,

hanem

köztulajdon;

hogy az a régi privilégiumok zászlója alatt halálba vezet: életet csak akkor ád a nemzetnek, ha annak a neve cnép-

!

szabadság*. S a vésztüz világszellem

nem ád

Értette azt

itt

!

dühöng a szomszédban: a

idöhaladékot.

minden gondolkozó ember, hogy

lengyel nemesség után rajtunk a sor

;

s

az eltiport

a kíméletlen hata-

lom ellenében nincs más módja a nemzeti

lét fentartásá-

munkás köznép bebocsátása

az alkotmány

nak, mint a

mentsvárába, nincs más

mód

a hazát megmenteni, mint

hazájává tenni az országot azoknak a népmillióknak, a kik eddig csak verítékükkel, vérükkel öntözték ezt a földet,

de

magukénak nem nevezhették. Tisztelet, becsület mindazoknak

a bölcs államférfiak-

nak, a kik rendes utakon, szokott eszközökkel igyekeztek a törvényhozás visszhangtompító termében a jobbágyság szolgai állapotán javítani; de eszményi czéljaíknak

csak

a

korniány ellenszenve képezte akadályát,

inkább az érdekelt birtokos szavazók önzése rossz üt,

;

nemmint

ez volt az a

melynek feneketlen kátyúiban a reformok

sze-

kere fennakadt.

Egykorú jegyzeteimben egy adatot

találok,

mely némi

világot vet az akkori állapotokra.

Az indítványoztatott, hogy a meg az erdei vadgyümölcs szabad szedése. Hát mi az az erdei vadgyümölcs? Szamócza, gomba, som, mogyoró, vadalma. Paraszt nk, gyermekek szüretje. Ugyan ki irigyelné tlük ? De az Csekélységrl volt

szó.

jobbágyoknak engedtessék

indítvány mégis a leghevesebb ellenállásra talált

s

végül

hogy a vezérszónoknak, ki a phílippícát tartotta, nagy kiterjedés erdei után a jobbágyai ötven ezer forint

kiderült,

vadgyümölcs szedéseért Hát még ha a dézsma és robot megszüntetésérl leend szó, a mely az egész eddigi gazdálkodási rendszert gyökeévi bérletet fizetnek az erdei

resen

meg

fogja változtatni

Az országgylés 1848 els hónapjaiban szép csendesen tanácskozott, úgy a tekintetes Karok és Kendek, mint a méltóságos F-Eendek tábláin kimerít tárgyalások foly:

tak a közös teherviselés, a városi törvény, a honosság és

i\7.

administnítori

között

ezek

rendszer fölött:

három

sürgets reform, egy pedig még sürgetsebb gravamen. Nag5' viták folytak, névszerinti

hogy a fpolgármester

szavazásokkal a

600

fizetése

évi

fölött,

forint legyen-e

vagj' ir)00?

Ekkor kiütött a franczia forradalom. A párisi fölkel nép összetörte a trónt. Egy fiatal irótársunk, Dobsa Lajos egy darab rongyot a széttépett trónkárpitból dicsekedve

mutogatott elttünk

:

maga

is

részt vett a világtörténelmi

barrikadharczokban.

S e forradalmi kitöréssel egyidejleg keletkezett Olaszországban a lombard-velenczei mozgalom. A szard vezetkörök a magyar nemzethez buzdító felhivást intéztek (latin nyelven) szabadságának kivivására.

Közeled vihar dörgése nyugtalanítá Közép-Európát. A megdöbbent politikai esemény a magj^ar szónokokat is

elhatározó lépésre ösztönzé. Márczius 3-án Pestmegye

Kossuth Lajos,

követe,

iránti

Rendek

felirati

javaslatot

terjesztett

a

melyben a törvényhozás a dynastia törhetlen hséget hangsúlyozva, kéri a tróntól a

Iparok és

elé,

felels ministerium kinevezését, a szellem szabadságát, a

honvédelem rendezését

a jobbágj'ok

s

felszabadítását,

országos kárpótlás mellett. Az alsó tábla egyhangúlag elfogadta a felirati javaslatot.

A méltsás frendek azonban igen egyszeren segítettek magukon, hogy ez a felirat általuk ne tárgy altassék. Összes elnökeik, a kiválóbb

frend

rándultak Bécsbe. És így öt napig

A

alá a felirati javaslat.

már türelmetlenkedtek

márczius

tagokkal együtt

nem

7-iki alsóházi

van

országgylés

!

Dénes, finom iróniával

ülésben

a követek, hogy mit absentálnak

annyit a frendek? Mit keresnek Bécsben az

föl-

került tárgyalás

—

?

Nem

Bécsben

Komárom követe Pázmándy magyarázta meg az állapotot.

—

Bécsben a csehek

és lengyelek szláv bált rendeztek most ennek az ellensúlyozására tartottak a magyar furak Bécsben egy magyar bált különbség a kett között az ;

:

hogy a szláv bálban szláv nyelven beszéltek, a magyar bálban pedig némítül. Kossuth erre méltó haraggal jegyzé meg, hogy nem tánczolás az els kötelessége a fvolt,

rendeknek,

hanem a haza íigyei feletti tanácskozás. Követmég tovább ment s vád alá kivánta

Szentkirályi,

társa,

fogatni a kötelességmulasztó elnököket. Erre a radikális

egyszerre felemelte az alsóházban lehunyt

indítványra fejét

a

conservativ

Komárom val,

reactio

s

a mérges

hogy a farsang utolsó napján

komoly

ismét

vitának

követe szakította szét a gubanczát azzal a szó-

nem

tanácsos ilyen

ügj^eket tárgyalni, halaszszuk ezt a nagA'bjtre. esett.) A humoros Átmentünk a nagy-

(Márczius 7-ike épen húshagyó keddre ötlet véget

vetett a kén3'es vitának.

böjtbe.

aztán

Eíívszer

a

tánczoló

kirántotta a csiszolt

A

forradalom.

frendeknek a lába

parkettet a Bécsben

utczai

bécsi intelligens fiatalság kezébe ragadta

az alkotmányos szabadság zászlóját.

még

kitört

alól

egy szabadelv tábor

A

bécsi nép akkor

volt, csatlakozott

a fiatalsághoz,

véres összeütközés történt a nép és katonaság között az

utczán

;

melynek az uralkodó V. Ferdinánd atyai jó szive elbocsátva a kormányról az absolutismus

vetett véget,

fnökét, Metternichet.

A pesti

nem

bécsi ifjúság szabadságharcza valóban

mozgalmat

s

megelzte a

diadalmas zászlójától a koszorú

meg

tagadható.

Csupán azt a körülményt akarom felderíteni, hogy a pesti mozgalomnak mégsem a bécsi forradalom volt a keresztanyja.

A mai

világ villanytáviratos,

telefonos, gyorsvonatos

még aznap Ámde 1848-ban még A ki nagyon sietve

szokásai szerint ily országra szóló eseményt

meg nem

kellett

volna tudni Budapesten.

volt se vasút, se villanytáviró.

akart Bécsbe eljutni, az nyergesúj falusi gyorsparasztokkal

ugyanazon év októberében), a postai küldeményeket ellenben a gzhajó hozta, melynek Bécsutazott (mint én

is

l)öl ifláig

czius

napi út volt.

Ggtís/

17-iki

számában

A

Pesti Hírlap ugj^an

azt írja, hogy márczius

mái-

14-ikén

a bécsi forradalomnak a híre Pestre. En azonban lehetetlennek tartom, hogy egy hírlapíró márczius 14-én ily világesemény hírét megkapja, azt a fiókjába elzárja s csak három nap múlva közölje. A márczius 13-án támadt bécsi forradalomnak nem is volt sem aznap, sem a következ márczius 14-ikén befeje-

már megérkezett

zése

:

folytonos kitartó harczok között, melyben a legki-

válóbb államférfiak dött

els sorban a

15-ikén

dönt

által vezetett

egyetemi fiatalság küz-

bécsi népsereg élén, jutott az márczius

diadalra, a

midn

a népakaratáról felvilá-

gosult uralkodó az alkotmányt, a sajtószabadságot, a fele-

ls kormányt,

a nemzetrség és az aula felfegyverzését

aláirta s az líjjongó

Bécs utczáin, testvérével és annak

Ferencz Józseffel egy kocsin végig vonult. Ugyanezen a napon érkezett meg Pozsonyból a gzhajóval a magyar fia,

országgylés küldöttsége, István fherczeg nádor vezet(s( alatt, Kossuth Lajossal és követtársaival, a bécsi nép ovácziói mellett, a király által kegyelmesen fogadott iratával az országgj'lésnek.

Ez

is

márczius 15-íkén történt

fel-

— Bécsben.

De errl Budapesten senkinek tudomása nem lehetett. Egy tenger választott el még akkor bennünket. A budapesti márczius 15-ikének indító oka nem a bécsi forradalom volt; hanem, a mit nyomtatott adatok igazolnak, a «Pesti Körnek* az a határozata, hogy a «magyar

nemzet tizenkét pontban formulázott kívánatait» ne zük egyenesen az országgyléshez

:

hanem

intéz-

elébb köröz-

tessük azokat az országban vidékszerte.

Ez Ez

lett

volna az eszmefolyás elmocsárosodása.

ellen indítottuk

meg

mi, márcziusi fiatalok, a népre

való hivatkozást.

Márczius 14-íkén este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petfiékkel osz-

toztunk.

Másnap

reggel négyen jöttünk össze, a kitzött talál-

kozó helyen társaink Albert,

:

Petfi, Vasváry, Biilyovszky és én

Degré,

Vajda

Bozzay,

Emödy, Oroszhegyi, Dobsa

János,

;

de többi

Sükey,

Pálffy

a Pillwax- kávéházban

vártak reánk, az úgynevezt^tt ((közvéleménj' asztalánál)).

Korán reggel

volt: borús,

Petfi az elmúlt magyar, hí a haza

éjjel

ess id.

megírta költeményét:

((Talpra

!«

Én pedig a pesti tizenkét pontját a fiatal Magyarországnak: «mit kíván a magyar nemzet?" a nép által megérthet

magyarázattal alakítottam

állítása Irinyi József

mve

át.

A

tizenkét pont össze-

volt, ki azt

a Pesti Kör elé ter-

jeszté.

A

kérdés csak az volt márczius 15-ikének reggelén,

hogy mi történjék

e tizenkét

Appelláljunk a népre

Ez

pontos petitióval. volt közös

megegyezésünk. kezében elefántcsont-fogantyús botjával oly hevesen hadonázott, hogy a pálczatr kirepült a botVasváry

jából

8

!

Pál,

az én falam szögletében állt

meg

a hegyével.

óm«n !» Elre a vassal! ((Jó

ezzel a szóval

kezddött meg az örökké emlékezetes

1848-iki márczius

15-ike: a sajtószabadságnak, a nép-

S

szabadságnak örökké emlékezetes napja.

E nap dicsítésében szabad nekem is részt vennem, a kinek a fejére ennek a dicsségnek csak a visszfényébl jut egy eltévedt sugár.

A

népszabadság vezérférfiai

ott

keresendk a pozsonyi országgylésen, a pesti eldönt mozgalomnak a lelke maga volt Petfi. Az ö hazaszeretettl lángoló, szabadságérzettl áthatott költeményei voltak azok az elhírnökei az új korszaknak, melyek évekkel elébb szórták a szikráit a szabad eszmék-

nek a közvéleménybe. Az lelke volt a korszellem vezet fáklyája. Mint költ is a világköltészet színvonalán álló lángész, a ki egy lustrum alatt egy üstököspályát futott meg az égen s mvei összeségében magának halhatatlan-

in

nemzetének clismercRt vírott ki kés Kzázadokni. Mint bajnoka, vértanúja a liirdetett népHzabadságnak, kinek alakját érczbe öntjük, hogy mindig maga eltt lásHa, ságot,

soha

el

ne

felejtse az utókor.

Márczius 15-ikének minden hulló loka gyjté

Mi

maga

csillagait

Petfi hom-

körül egy csillagkoszorúba. felhívó szavára léptünk ki a küzd-

többiek, kik az

csak az ö hü harczosai voltunk. Hnnek a becsületes hazafi phalanxnak a tagjairól kívánok én e mai napon megemlékezni, a ki ket márczius 15-ikén a küzdelem színhelyén láttam. térre,

Kéziratomban itt kitörült sorok következnek. Öt sor. Ezekben soroltam el azoknak neveit, a kik a márcziusi napok ifjai közül még élnek. Még most is nevezetes, kiváló tényezi a társadalomnak, a vallásnak, az irodalomnak.

Másnap rá a sors keze, ez a rettenetes censor, kitörülte az els sort a feljegyzésembl, Márczius 15-ikének a szerkesztje a ravatalon feküdt. sorokat.

Én

A mesterségemhez

aztán kitörültem a többi

illik,

hogy az ómenekben

higyjek.

Nem merem már dül

maradtam már a

«

megszámlálni tizek » közül.

az

Két év

Egye-

élket.

alatt az utolsó

háromból kett elhagyott. Petfi születésnapjától a szabadsajtó születésnapjáig háromszor fogy el a hold addig még mi is elfogyhatunk. :

Következzék kik

már

ama

hosszú

—

sora a szellemalakoknak, a

csak a lélekidézés szavára vonulnak végig látó

lelkem eltt: legeli Petfi, utána Vasváry Pál, Irinyi József, Degré Alajos, Bozzay, Egressy Gábor, Vidacs János, Vajda János, Csengery Antal, Sükey Károly,

Emdy

Dániel,

Bulyovszky

Gyula,

Oroszhegyi Józsa,

Irányi Dániel, Vas Gereben (Radákovics), Ludassy l'app Gábor, Lisznyai Kálmán, Bérczy Károly,

Mihály,

M('»r,

Tompa

Arany János, Helfy Ignácz, Kerényi Frigyes;

utolsónak

Pálflfy

Albert és a kiket, bár korukra nézve

nem, de szellemükre tekintve

a'fiatalok

sorába kell számi-

!

tanom, Nyáry Pál Pestmegye alispánja ós Eottcnbiller, Pest város polgármestere.

Min felvonulása 4iadak

útját")

éjjeli

!

Mintha Csaba vezér

égen megrémledezni

alakjairól akarok tinektek beszélni,

Ezeknek az ifjú,

a szellemeknek

látnám az

ti

szép,

reményteljes, kötelességterhes új nemzedék.

Költök, hirlapírók voltak mindannyian. Neveiket elsorolásával együtt

veik

m-

mind megtalálhatjuk a hazai

lexikonokban: egy sem múlt

el

úgy, hogy irodalmunk

gyarapította volna. Egy, szorosan összetartó

múzeumát ne

irodalmi társaságot képeztünk valamennyien.

Nyáry Pál ugyan nem

tartozott az írók közé

;

de külö-

nösen rám nézve valóságos kútforrást képezett az ö gazdag ismerete, melybl a régi táblabíró világ és a szabadságliarcz leírásának adatait merítettem. A magyar humorban,

mely eladásait jellemezte, igazán mesterem

volt.

Ers

kiméletknl gyakorolta ellenem, Petfi és még a legnagyobb emberek ellenében is. ellenében Alakja, arcza igazi magyar typus volt, amaz erteljes, emez kissé ragyás nem volt ideálszép de szeretetreméltó

kritikája volt

s

azt

—

;

:

láttam

Hogy ban

t

több ízben halálveszély eltt

:

is

mosolyogni.

a legnagyobb kétségbeesés halálbacsalogató napjai-

élve

maradtam, azt

is

neki köszönhetem.

— Aztán

márczius 15-ikén reggel, amikor egy ember azzal a képtelen követeléssel állt el, hogy legyen egész Magyarország fiatal. Nyáry Pál megmegjelenése közöttünk azt bizonyítá, hogy ez lehet, volt közöttünk

is ott

csoport fiatal

lesz,

— meg

—

kell lennie

Társaink egyike

elz

nem

!

tudta ezt a napot bevárni.

A meg-

évben mindennapos látogatója volt társas összejöve-

teleinknek Czakó Zsigmond, fényes nagy tehetség, eredeti

úttör a színmirodalom országában [már az arczképe is megjelent, Barabás rajzónjától megörökítve). Mért hagyott

bennünket? annak az okát soha meg nem tudtuk. Nem jövendben, nemzetében, önmagában. Gsengery Antal lakásán, vidám társalgás közepett, szájába itt

bízott tán a

:

1_>

vette eg>' pisztolynak a csövét h ezzel a halálcsókkal át-

magát a

küldte

túlvilágba.

J'lrdélyországban,

Szegény özvegy anyja

összegyjtött

vagyonkájából

szándékozott dics íiának késziteni

ott

sirkövet

de mire az összeg

;

egybegylt, bekövetkeztek a nemzeti felszabadulás napjai 8

megvéd

a szabadságra rögtön elötámadtak a

lemé

:

küzde-

a küzdelemhez honvéd kellett, annak fegyver és

ruházat, ahhoz pénzre volt szükség; hogy a

magyar pénz-

jeg3^eknek hitele legyen, érczalapot kellett elteremteni felhívtuk az egész országot,

hogy

tegye

kiki

oltárára az otthon takargatott ezüstjét, aranyát

követte a felhívást,

furak

a haza

le ;

a nemzet

ezüst servicéi, polgárok ezüst

kanalai, szép asszonyok, hajadonok

arany függi, kar-

jámbor földmívesek rejtegetett tallérkái halomra gyltek a szent oltáron. Czakó Zsigmond édes anyja is pereczei,

odatette ez áldozatok közé a bibliai özvegyasszony rét

:

szeretett egyetlen fia sírkövének az árát.

fillé-

S most csak

szi kökörcsinek tudják, melyik hant alatt nyugszik a költ? Fejfáját feltüzelték azon a télen a táborozó hadaz

csapatok.

másutt l)ól

is

Ha tudott volna várni egy esztendeig, talán megkaphatta volna ezeket az ismeretlen sírok-

kibúvó kökörcsineket, a hogy megtalálták a magukéit

Petfi és Vasvári.

Petfinek arcza és alakja nem volt az, a mit daliásnak arczkifejezése komor, rideg volt, termete szkvállú, járása nagy lépés mint a távgyaloglóké hangja

nevezünk

:

;

tompa, de mikor az ihlet lángja átmelegítette, ez a mozdulatlan arcz ragyogott, ezek a csapott vállak földgömb-

midn

lelkesít költemé-

nyeit szavalta, hangja az indulatoknak

minden változatait

emel

Atlasz vállalva

zengte, sirta,

nttek

s

mennydörögte. S ha lóra kaphatott, akkor

egész daliává alakúit át: úgy ült a lovon, mintha teljes életében azt tanulta volna. Bár sohase

is

vált volna

meg

a lovától a végzetes napokban.

Ha Bem

hadsegéde, követi, a végzetes

ütközet után vele együtt

tábornokot, mint

menekülhetett volna azon a mocsári ösvényen, melynek

hs

Zeyk Domokos egymagában védte mindhalálig az egész szotnia kozák üldözése ellen. Miért kellett neki nézül elmenni abba a magára hívott végs csatába: <«ott essem el én, a harcz mezején!" Ahogy meg-

bejáratát a

kívánta, a hogy megjósolta, a fölötte elszáguldó paripák ott \

hagyták holttestét összetaposva. Hol omlott

ére

"?

Hol van eltemetve ? Azt senkisem

tudja.

A

ki

mennyire

mind Petfi

a láthatár terjed Fehéregyház táján, az

drága

sírja.

Sírnak elég nagy.

Azt

monda Petfi hozzám

megmaradt

fele!»

— A megmaradt

elvesztett felét siratni soha.

«Te, lelkem

versében:

írt

fél

nem sznt meg még

Talán összetalálkoznak

valahol.

A

márcziusi napoknak második

Hatalmas büszkélked

hse

ifjú férfialak, nyílt tekintet,

arczczal,

volt Vasvári Pál.

nemes vonásokkal

sr gesztenye-

nagy kék szemekkel,

Bálványa volt a fiatalságnak, vezére, lelke a néptömegnek, mely tartalomdús cseng szózatára ment utána, a merre hívta, s megállt, a hol megszín haj fürtökkel.

állítá.

Ö

is

kardot fogott, mikor a tollnak és szónak a sikere

megsznt. Maga

szervezett egy szabadcsapatot, Eákóczy-

csapat czím alatt. Csapatja élén esett sok közt. Társait

Biharhegy

is leölték.

gerinczén,

De még akkor nem

a

Tíz évvel

hol

e

el

az erdélyi hava-

késbb

siralmas

ott

jártam a

harcz

lefolyt.

hogy megkérdhettem volna tlük, melyikük rzi a délczeg népszónok álmait. Kísérm, egy derék oláh nemes, tíz év eltt ellenség, most jó barát, megmutatta az út mellett felmered sziklatornyot, mely melll a csapatja élén lovagló vezért lesbl leltték. Az elesettnek piros bársony mellényét is nyíltak a kökörcsinek,

megmutatta, mit ereklyéül megtartott. Eáismertem a szép asszony keze hímzetté virágokról. A hímzjét is ismertem valaha.

De

a sírját a

kísérm sem

tudta megmutatni. Kö-

halmaz, borókabozót nagy messzeségben.

Megelzte mind a

két vértanúját a népszabadságnak a

14

közöttünk logifjabl) költ, a szép tohetaógü Bozzay,

harczok alatt esett

az aldunai

inóí?

éveK, Vasvári volt

Imszoukett,

A márcziusi

közül

ifjak

cl.

volt

ki

liÚ8z

Petöli volt huszonöt.

még többen

csatatér babérait tépni. Degré Alajos

sebet

Alifj;

elmentek

is

ii

mint huszártiszt

kapott az isaszeghi ütközetben, Úrházi György

is

liirlapiró

egy kozák lándzsadöfés sebhelyét viselte boltig

a homlokán, Ballagi Károly írónak Budavár ostrománál a karját ltték keresztül, Sárossy Gyula, az i)itai>

Táncsics Mihály, a socialista

írója, s

Arany

«

író,

trora-

az in efiigic

felmagasztaltatásban részesült. Vajda János zászlótartó

Sükei Károly

is végig szolgálta a hadjáratot, mint hadtermet, de nagy erély emberke, kinek niárczius tizenötödikén dadogó hangjával kiejtett szava röpke mondásul maradt fenn: «nem kkkell ilyenkkkor hallgatni az okokokos emberekre Azután Dobsa Lajos, Lisznyai Kálmán, Balázs Sándor, majd Vadnay Károly, Tóth Kálmán, kik még a márcziusi napokban fiatal diákok

volt

;

nagy

oz a kis

!

I)

mieltt a költi babért kivívták volna, a legnehezebb idk harczi babérjait szerezték meg homlo-

voltak, de

kukra. Egressi Béni, a kedves dalkölt, Petíi verseinek dalla-

mint honvédszázados harczolt számos csataaz utolérhetlen szavalómvész, mint kormánybiztos és szabadcsapatvezér játszotta a legszebb hsszerepet a Kárpátok között, A magyar hadsereg

raositója,

téren

;

Egi-essy Gábor,

romjaival ö a

is

kivándorolt Törökországba

számkivetésben.

A

király

Hónába

hazája határát, visszatérhetett hónába.

nem

a

maga

éveket töltött

s

kegyelme megnyitá eltte igen, de

országába, a színpadra. Az intendáns

amnestiát. Ekkor aztán a

nem

ád

mügyar közönség gyjtés útján

adta össze a páratlan nagy

mvész

fizetését,

elfoglalhassa a helyét a színpadon. Ott

színpadon, a saját csataterén, a hogy

is

illik

hogy az újra halt

meg, a

a szellem har-

czosához, egy mesterszerepe közepén.

Oroszheg^i Józsa alacsonytermet,

czingár

emberke

-

!

tökéletes khinai areztypus,

volt,

még

a sárgaszínnel

ellátva. Hírlapíró volt és költészettanára

A

leánynevel-intézetnek. tot alakított,

melynek

A végén

megörökíté.

Orvosi diplomája nyert vitte.

is

szabadcsapa-

a liivatalos Közlöny

is

átmenekült Törökországba.

is

az

volt,

egy pesti felsbb

badjárat alatt

viselt dolgait

is

ozmán hadseregnél alkalmazást

abban meg is maradt utóbb tábori forvosi rangra Hét nyelven beszélt és írt tökéletesen. A hatvanas ;

;

évek vége

meg

felé

házasodott, török leányt vett

is

el.

Sokoldalú tudományáért, különösen nyelvismereteért a törökök nagyon megbecsülték. Egy ebéd után hirtelen felhajtott egy

pohár arakot

s attól

kapott a fejére a denevér-

szárnyú angyaltól egy olyan legyintést, hogy a hét nyelv közül hatot egyszerre elfelejtett, csak a hetedik maradt

magyar anyanyelv. Ekkor kénytelen volt hazajönni Magyarországra; itt azután a magyar kormányelnök gondoskodott a kegydíjáról, mely életét fentartsa a halálangyal szárnyának második szell

meg

a nyelve hegyén

a

:

—

csapásáig.

Mozgalmas

életet végzett

;

pedig milyen nyugo-

dalmasat kezdett

Vas Gereben

(családi

néven Radakovics József) szintén

a márcziusi fiatalság közé tartozott. Irodalmi munkássága a legkedveltebb elbeszélk közé érdemesíti.

harcz alatt a kormány kesztette, s a

volt

a

által

A

szabadság-

gyámolított Néplapot szer-

késbbi évtizedekben tehetséges munkása

nemzeti irányzatnak. Vidám,

eleven,

arczú fiatal ember volt, a kinek a feje viszontagságai nyomtalanul múltak

mindannyiszor eszményi szép

nt

el.

életpiros

fölött

az

idk

Kétszer házasodott,

vett feleségül.

Egyszer

Bécsbe utazott, a hol ügyvédi praxisa után volt valami

Az utczán valami baját érezte. Máskor is el szoEgy kis szívdobogás. Ismei-te már a csalhatlan gyógyszerét: Digitális. Útjában volt a Burg melletti gyógyszertár. Oda tartott apanaceát megrendelni. dolga.

kott az nála fordulni.

Mikor a gyógyszertár ezen a

ajtaját kinyitotta

földi világon volt;

maga

mikor betette az

ajtót

eltt, még maga mö.

;

gött,

már akkor a másik világon

a vége.

A

.\

természet

mondja

A

tliktálja, bog}'

A

legtöbb irónak ez

szivüukkel dolgozunk.

az elhasznált életmüszer

fel-

Egész lajstromát az írótársaimuak a kiket ugyanez a gyorsposta szállított

a szolgálatot.

számlálhatnám el

járt.

jótékouy szívszélhdés.

el,

boldogabb hazába. Irinyi Józsefre kerül a sor.

Ez a kiváló alakja magyar

társadalmunknak volt a legszebb férfi, a kit valaha ismertem. Termete Antoniusi, arcza klasszikus idomzatú, feje

mint Achillese,

ajkai

megcsattanók,

pirosak,

beszéde

mint a magyarhoz. Francziához hasonlított az egész modora, viselkedése, szogyors, a francziához inkább hasonló,

társadalmi

kásai,

fogalmai. Tökéletesebb párisi alakot

nem

lehetett képzelni Irinyinél, ki

zója

is

mindenben hü utánmely közt ne-

volt a franczia arany fiatalságnak,

velkedett. Senkit

sem

mindenkivel komázott. Egyszer Deák Ferencz azt kérdezé tle, hogy mit adnak ma a nemzeti színházban? A Hunyady Laczit fe-

—

lelte Irinyi.

monda Deák. állítója,

—

ügy

?

—

A Hunyady Mukinak

— Irinyi volt

a íiát ?

—

a pesti tizenkét pont össze-

ö volt, a ki e pontokat kinyomatva a Landerer és

Heckenast

A

respektált,

nyomda

a közönség közé szórta.

ajtajából

szabadság éve alatt tagja volt a képviselháznak. Kiváló

alakja

meg van

örökítve az országgylés megnyitását áb-

rázoló nagy képcsoportozaton. visszatért az

sége

ott

sága

volt,

irodalmi

A Bach-korszak

pályára.

Ismeretei,

hogy télen sem

viselt

soha meleg felöltt. Csi-

idben találkoztam

vele

Hzétgombolt frakkban (mindig frakkot alatt is)

Parisban

tehet-

ismét nagy elismerésre jutottak. Az a saját-

korgó januári

dalom

alatt ismét

nagy

nem

és

gyakran az utczán, viselt,

még

a forra-

fehér mellényben. Azt mondta, hogy

ismerik a hideget.

Egyszer aztán alaposan meghtötte magát

:

gj'omor-

gyuUadást kapott. Orvosa, jó pajtása, félreismerte a baját gyomorkatarhusst konstatált s erometicát rendelt neki s :

azzal

magára hagyta.

:

17

Irinyi József

ntlen

volt;

nem

rizte se jó barát, se sze-

ret, se zetett ápoló.

Másnap

reggel ott találták a szobája közepén meghalva,

bútorai összehányva, szobájának falai, pacUata vérrel befecskendezve, l-'ivérzett, a nélkül, hogy valaki segélyérc sietett volna.

Vele együtt miüt ki az utolsó frauczia- magyar. l(iézzek-e

még

több kísértetet

?

meuekül-e még a hallgatóság kegyetlen eladásom Hisz magamnak is megreszket a szivem a szellem-

Nem elöl.

idézés közben.

Pedig

még

többen vannak, a kik a földalatti induló zene-

accordjaira, halotti

lepedikbe burkolva elttem végig ha-

ladnak.

magyar emigratió

Ott jön a «Kegyencz)) drámaírója, a

szemfedvel. Megszólítom "miért volt ez ?» Felemelt csontkeze ujjával int «ha megmondanám, te is utánam jönnél. » Megsemmisíteni ma-

vezére, átltt szivét takarva

:

gunkat, mikor

jában

áll a

meggyzdtünk

róla,

hogy él alakunk

út-

nemzet jövendjének.

Majd Vidacs János alakja vonul el lelkem eltt. Milyen magyar fiú volt 1848 márcziusában, mikor az Egyetem-téren összetalálkoztunk. Emelvényünk volt a lelkesült igazi

fiatalság válla. Karcsú,

tenger

izmos termet

fekete göndör mozgásba jött a a tengert hullámba

ifjú,

tüzes szemekkel, harsagó szavára

liajjal,

:

a néptenger.

S

szerette ezt

verni, partot ostromoltatni vele. Értett hozzá.

len valódi forradalmi jellem volt

a magyarok

Talán egyetközt.

A had-

De azután sem nyugoFeszít rugója volt minden mozgalomnak,

járatot végig szolgálta fegyverrel. dott

el

soha.

mely az idegen absolat uralom megtörésére támadt itthon s fentartá az összeköttetéseket ott künn. A börtönoduk penésze

nem

tudta kigyógyítani belle.

És a mellett a legkomolyabb magyar iparos volt. Gépgyárat alapított, mely kiváló sikerrel mködött, s e sikert

nem

támogatta semmi reklám, dicsekedés.

Jókai: ÉleUiuljöl.

I.

A

Vidacs-ekék "^

IS

híresek voltak a hazában

a külföldön mindenütt, a hol

i's

az édes mindnyájunkat éltet kenyeret terraeHztik. Együtt

Kora hajnalban

dolgozott a munkúsnivnl. zöttük,

a muiikiisok

H

hosszúsága

s

;i

tVkctc

Isiiiyi r

gyártulajdonosuk maga

is

ott volt

panaszkodtak a

iiern

miatt,

ott veri

mikor azt

már kö-

munkaid láttál\, Iio^y

a vasat az ülln

velük

ugyanabból a fekete kenyérbl szeg magának és a családjának, a mely a munkásoké. Magánéletében a puritán egj'szerüséget követte. A pénzügyekben pontos, az együtt, s

üzleti

ügyekben lelkiismeretes

volt

:

ezért fordult hozzá

minden olyan közügyek kezelésében az ország közbizalma, melyek titoktartást követeltek. Az alkotmányos korszak alatt azután alakult egy részvénytársaság Budapesten, mely milliónyi tke mellett egy nag}'szabású gépgyár megalakítását tzte ki feladatául. ,

Igazgató elnöke

lett

a szabadságharcz egyik legnépszerbb

tábornoka. Munkásokul behozták a külföldön leghirhedet-

tebb izgatókat

s

azokat háromszorosan nagyobb bérüze-

téssel alkalmazták,

mint a milyent a Vidacs-gépgyár mun-

kásai kaptak.

Ez

volt a

megöl

fátum.

Vidacs János nekem többszörös találkozásunknál elpanaszolta, hogy ez az rületes verseny semmivé teszi. Az gépgyára háromszoros munkabérfölemelést el nem bir.

munkásai is fel vannak izgatva. Pedig most már az A részvényes -gépgyár aztán néhány esztend alatt elvesztegette amiilióját; leszámolt:

de a közben

madt Vidacs

maradtak a puszta falak;

a földig verte az életképes, szorgalomból tágyárat. Alapítója, a

még mindig

íiatal

nép-

képvisel egy rósz napon egy kigyó-utczai ház negyedik emeletérl a földre vetette magát. Földanya megölte.

De

a kezelésére bízott

ányzott.

közpénzekbl egy

A honvédmenház

fillér

sem

hi-

alapjára begyült összegeket ha-

napon az utolsó forintig leszámolta az épít bizottságnak. Egy homályfolt sem maradt a nevén. A szak-

lála eltti

ismeretlen vállalkozás egészségtelen versenye ölte meg.

1!)

Hasonló

mének

lialált választott

a szabadság hosszú küzdel-

ogyik legkiválóbb vezéralakja, Nyáry Pál. Végzetes

elhatározásának indító oka sohasem jött nyilvánosságra.

Kongált vagyoni állapot igen szép összeget

ér

nem

lehetett az,

mert rokonai

vagyont örököltek utána, mely az

egyszer magányosan élö urát bven eltarthatta. Halálának titka csak sejthet rendkivüli helyzetekbl, lélektani kényszerségekbl összebonyolult oly kinzó szövevény támadt, melyet egy lágy ember félkézzel letépett volna magáról de mely a vasembert agyonfojtotta. Nyáry Pál életének regényét én jól ismerem, de leirni nem fogom elrettent például mindazoknak, a kiket valami soha, végzet arra ösztönöz, hogy ezért a szegény Magyarország;

;

—

ért feláldozzák a saját boldogságukat,

lelküket,

minde-

nüket.

És

ezzel

bezárom a

kriptaajtót.

esöndesen, a míg majd én

akkor zúgjátok, hogy

d

szabad

is !»

nem

Ti többiek aludjatok

kopogtatok az ajtón

:

A LÁTHATÓ

ISTEN.

Jól tudom én azt, hogy e két szó liadizenet tlem minden eddigi uralkodó fogalomnak, elkezdve a Brahma, a l^udha imádójától, a ki azt mondja: «az envim az!)) :i

mohamedánig

kcrt's/tyónig,

HKtiulja:

mondja:

«i

«

láthatatlan

nincsen

az!»

izraelitáig,

és

a

és

ko'/ik lát'itt

cs sokat átérzett.

;

Voltam egy ráig,

elhatoltam az

ki

azt

ki

azt

ki

i'ij

scktát s/ándc'-

a ki sokat

a

is.

átélt,

ki

a

sokat

Kosmos

cnil)cii tudiis \i ^liaia-

a csillagködképletekig, a miket a távcs szabálytala-

nul kering fénytömegekre hont a

a

kissé természeti )n vár

nyomán

írója

u

az!))

nem vagyok próféta, alapítani hanem csak költ,

Azonl)an én

nagy

a

nihilistáig,

kezdd

teremtés müvét

fel, s e

sejteti

fényes

elia()s/,])an

velünk.

Ki az ott?

A

tudósok azt mondják

rá,

hogy az egy olyan nagy nem fér, s melyet

eszme, mely emberi fogalmakba bele

Istennek nevezni, a ki emberi dolgokkal tördik, antro-

a

\

ilágegyetemben,

s

maga egy

láthatatlan

porszem

a napok összesége, a miket

eszten-

pomorphismus. Hisz a

föld

dejének, századának, évezredének, seocenejének, plyocene-

jének nevez, egy eloszthatlan perez a nagy mindenségbcii.

Ki

tördnek

ügyelne ennek a percznek a történet( lo

.'

Ki

az ázalagokkal, a kik egy eczetcseppnek spha-r.is magukat embernek, s nemzetmég azoknak az apró bajaikkal is? s lat-

ján egymással küzdenek,

nek

iH \< /jk

luilatlan

.'

s

Iclkiik

kimondhatatlan érzéseivel? a

ki Ítéletet

21

bn

liozzon erény és

fölött? tanítson szeretni felebarátot,

hazát? odakölcsönözze teremt lelkét a sárdarabnak? holott annak az egész planétája csak egy porszemnyi töredéke

— nem

a ragyogó

is

minden ségnek, hanem

—a

maga is egy « nihil » st maguk az üranus

láthatatlan semminek. Hisz ez a föld

:

a legközelebbi naprendszer lakói, lakói már nem tudnak róla, hogy «van».

Azonban én egy

kissé kertész is voltam.

Evröl-évre

el-

néztem azt a közönséges sárga pillangót, mely derék nyárban millió számra repked a gyümölcsös kertekben s petéit leginkább az almafák leveleire rakja le. Két hét múlva a forró kánikulai nap kikölti az apró hernyókat, a mik oly kicsinyek, hogy alig lehet ket puszta szemmel észre-

És ennek a górcsövi paránynak már van tudata hogy a mostani forró napok után jönni fog a tél, jég és zúzmara, hogy ez a falevél le fog esni a fáról s akkor elvész. És van tudata arról, hogy neki élni kell, venni. arról,

és egy új tavaszszal mint pillangónak szállói fel a légbe. annak a falevélnek, a És van tudata arról, hogy ha epidermisét lerágja, akkor fényes született, a fels melyen az össze fog zsugorodni és t az alsó molyhos borékjával

be fogja göngyölíteni,

s

akkor ö a

tél

hidegét bizton kiállja

És van együttérz értelmisége, hogy valamennyi társával együtt egy-egy vékony selyemszállal oda kösse a fa ágához azt a levelet, a mely neki hazája fog lenni, hogy mikor eljön a tél, le ne hullhasson róla, megmaradtavaszig.

jon a jövendnek.

Ki az

ott ?

Ki tanít ennek a paránynak, mely

nem nagyobb, mint

az irónom letört hegye, meteorológiát, technikát, társulási egyetértést, elrelátást, hazaszeretetet a ii

fah;vél iránt ?

lan csillagképlet

— S aztán mikor s

a szélben

leng

gig gondolok a saját életemen

Nem mondhatom,

maga szülfölde,

ott állok a téli

megoldhat-

falevél közt, s vé-

!

hogy sok szenvedés, megpról)áltatá8,

viszontagság ne ért volna.

Hanem

azt

mind magam

keres-

tciu.

Ha

iiu'^lni/-t;un

volna magamat, talán nukcm som

mint máfsnak; de mindig szembe menni zött a vágy a nehéz idkkel, néha még baljóslatok, elleiiálló akadályok daczára is.

jutott volna belle több osztalék,

Ifjúságomban festnek készültem, volt tehetségem hozzá s

Ha

kezdetben biztató szerencsém.

ott

maradtam

volna,

most talán az egész világ volna hazám s senki sem neheztelne érette. En azt egyszerre elhagytam s választottam hetyette az irodalmi pályát, melynek koszorúi tövisbl vannak fonva s nimbusza nem világít, hanem éget. És mégis Ot látom e sorsfordulatban mert nekem ez a ;

pálya minden szenvedéseivel, küzdelmeivel, nehézségei-

gyönyörök végtelensége

vel együtt a

volt

;

menedékem

országos viharokban, vigasztalóm az elcsüggedésben

;

az

har-

niinczhárom év óta az egyetlen hely, a hol mindig megtaláltam mindazt, a mit a nagy világban és a kis világban elvesztettem, volt az íróasztal.

Majd szólok még az íróasztalról késbb. A márcziusi napokban Petfivel együtt én voltam ki a

népszabadságot kikiáltottam a szabad ég

az,

alatt.

a

Az

els szó kimondója fejével játszott; mert ha az egész nemzet nem visszhangoztatja azt, az a IVj cheszctt. Ki

meg

költé fel e visszhangot? Ki örzé

Hát azután, hányszor álltam a tereken, ellenséges táborokon

molt városokig, bombazápor raktár robbant beteríté

föl

romokkal

'?

keresztül hatolva,

ostro-

Szegeden a lporos körültem az egész tért

alatt. s

én érintetlen maradtam.

;

Világosnál az

mellettem,

femjeinket

nyitott sír szélén? Csata-

utolsó » napon egy olyan társasággal melynek minden tagja tudta már, hogy s nekem s( ni volt semmi okom a ma-

«

ebédeltem együtt, a fejét eljátszotta,

gamét jobbnak hinni a többiekénél. Csak egy választás lehetett még az, a mit egykori ügyvédi fníiköm tett, a :

ki

szemem

láttára

hogy melyik

lesz

ltte

jnliir.'

fbe magát. Azon gondolkoztam,

Mol

olj'an jól be voit ott végezve,

Ki/.onyára az én életem

mint a többieké.

is

— Ekkor

:;

!

egyike a legelkeseredettebb politikai ellenségeimnek oda-

toppan elém, paraszt kocsisnak átöltözve, s azt mondja «a szomszéd városban van a feleséged, a ki utánad jött Pestrl,

ülj fel

az ember, a ki

a szekeremre, viszlek*),

nem

muszka táboron

s

ezzel a szóval ez

szeretett, kiragad a halál torkából

s

a

keresztül hatolva, megszabadít.

Ki küldte ezt oda

?

Fél évig bujdostam erdkben, ismeretlen emberek között.

Azok, a kiknek hivataluk

volna,

lett

hogy üldöz-

komáromi kapitulátió menlevele általi megszabadulásom nem költemény. Hanem hát ezek mind materiális csodák. Jók egy zenek, segítek

el menekülésemet,

a

s

magánélet regényééhez sensationális fordulatoknak

;

de a

kitzött jelmondathoz nem adnak semmi Te «egy» ember vagy, a ki azt mondod «Láttam az Istent, mikor megszabadított » de hol volt az Isten akkor, a mikor a többiek halálra mentek a kik voltak olyan jók, bizonyítékot.

:

!

:

mint

te

vagy

Tudom. s

—

De nem ismerem el mind

az életet jutalomnak. Missió

a halált büntetésnek a kett. Egyikünknél

az az áldozat, hogy meghal, a másikunknál az, hogy élve

marad. Hányszor irigyeltem én azokat, a kik már dolgukat jól végezve, pihennek: hányszor évtizedeken keresztül

'?

De a holtak

és

élk

áldozata egy czélra szolgált

mint egy emberi boldogság e nemzet ellenálló erejének megszilárdítására. S a kik e czélért meghaltak, többet tettek, mint mi, a kik e czélért élve maradtunk.

nagyobb

czélra,

Ha akkor ellágyul A csillagképletek,

;

a nemzet, most nincs Magyarország. a téli falevél,

az egyes

emberélet

történetén túl ott van «0») a nemzetek nagy életének fordulataiban.

Minden nemzet addig azon

túl

támad

A

megy, elmúlik,

él,

s

a míg missióját betölti; ha

ha

új missiót talál, új

alakban

fel.

klasszikus korszak mythosza szerint a fátum fölötte

;;

21 állt

még

az isteneknek

íh

;

a bölcsészet ezt tagadja

;

de

hogy az emberi szabad akarat egyenl tényez az isteni hatalommal mert e nélkül a lélek nem volna lélek s az a Teremt, a ki az embernek lelket adott, a hatalmát osztotta meg vele. Es itt találunk rá a látható Istenre: a midn az emazt el kell ismernie,

;

;

beri

szabad akarat valamit elront, hogy fordítja csoda-

módon

ismét jóra.

miknek

Néha

óriási szenvedések,

áldozatok

mindig túlhaladja. Ne szóljunk a zsidó nemzetrl, mely Jehova választott népének vallva magát, Istenétl mégis hazájából kizetni árán, de a

—

hagyatott.

Ha

díja az árát

maradt volna, most a drúzokkal

ott

együtt juhokat, tevéket rizne kis hazája legelin

volna több egy les világba,

nomád

népfajnál

nevezetes tényez

De keressük mi

lett

s

míg szétküldve a

;

nem szé-

a népek között.

csak a saját nemzetünk történetében a

látható Istent.

Eltámad,

senki

sem tudja honnan, Ázsiából-e vagy a

volgavidéki Éjszak-Európából egy néptörzs,

s

helyet fog-

Európának egy olyan országában, melynek népzagyvalékát se Róma, se Attila, se Nagy Károly hatalma nem birta egy összetartó birodalommá alakítani. lal

Ki vezette ket ide ? Ki adta neki a súlyos megintést a Lech

ne vesztegesse

el

mezn, hogy

magát, mint eldei, a hunnok, avarok

hanem maradjon

otthon földet és emberszivet mvelni,

országot alkotni. Csapásnak látszott;

megment intés volt. midn két vallás

Ki adott világot a lelkének, hogy a között kellett választania,

mely siti?

öt kelet fflé vonja,

Nem

a

do^^inii

itt

ne annál állapodjék meg, a

hanem

a mely a nyugottal egye-

a kérdés, liMtinu

n

cyrillbet, ezek

a rabszolgaság lánczszemei, a mikkel a moszkvai egyedúr

minden népet, a mely azt fölvette, magához kötöz. Mi a nemzetek története? Küzdelem az istener és az emberakarat között. Néha együtt halad mind a kett az a nemzet nagy lesz.

;

Nclia

gyz

az

«al\arat»

az isténer

fölött,

hanem

az

ember, a nemzet elvész.

Néha egy ers csapása az akaratot; csapásnak

Mikor az ember,

a

a világteremtö kéznek megtöri

látszik,

de

ment

intés volt az.

nemzet önmagával meghasonlott

s

önbnével ássa sírját. Megkaptuk ez intést a mohi pusztán, megkaptuk a Csele pataknál.

A nemzet

halála látszott az lenni. Csak

tisztító tüze volt.

Hisz ez a nemzet önmagát akarta meggyilkolni akkor.

Nézzük végig

a

tenetes törvényeit

mohácsi vészt megelzött korszak reta jobbágy nép millióinak elnyomá;

megkinzására kigondolt czikkelyek egész sorozatát

sára,

az egész

megyék nemességét proskribáló határozatokat,

mert a szegény jobbágygyal rokonszenveztek; az embernek, a saját magunk vérének állattá lealjasítására

azért,

czélzó végzéseket, egész addig a hahotával vegyült átko-

hogy «lutherani comburantur!» aztán kérdezzük, hogy nem kellett-e ide egy vérözön, mely szennyeinket letörülje, hogy aztán kezdjünk a tiszta lapra egy új, fényesebb, dicsbb történetet írni. Mikor a magyar önmagának lett legrosszabb ellensézódásig,

gévé, adott neki az Isten egy jobb ellenséget.

Mert ez ellenség barbár közönye mellett verhetett gyöhazánkban a reformátió, virulhatott fel a nemzeti tudomány, ersödhetett meg a szabadságérzet, emelkedkeret

hetett föl

E

templomi szentséggé a hazaszeretet.

nagy csapása nélkül az Istenkéznek

ma

ez a

nemzet

csak gylölt zsarnokokból és nyomorult helotákból állna

;

rég elpusztította volna önmagát.

Mikor a leczke megfogant, akkor

az,

vaskezét, ismét visszavonta azt rólunk.

a ki ránk bocsátá

Nem

maradtak-e

nyomai rajtunk ? Akkor aztán átestünk a másik végletbe. Az Istenervel küzd emberakarat helyett úrrá lett nemzetünk fölött a sors eltt lefekv álmatag közöny. A világ látott volna eg}' e kéz ujjainak a

:

tünemén}*t, hogy múlik

Nem

el

egy nemzet, csupa óietunalom-

úgy elmúlik magától, a beolvad a tótba, jobbágyság frend átalakul németté, a oláhba csak a köznemesség és a pai)ság marad meg ból.

jjusztitja ellenség, csak

—

;

latinnak, magyart csak a nagy alföldi városokban találni

már. Nincs költ, nincs tudós, nincs országgylési szónok, a ki a magyart képviselje többé.

Ekkor ismét alatti

jött az

int

vaskéz. Jött a József császár

germanizáló korszak. Végveszedelmünknek

látszott,

pedig újjászületésünk volt az. Mindenki ismeri a genesisét.

A

nak

beszélj magyarul, hozz törvényt, tanácskozz, birás-

:

koronázatlan uralkodó azt parancsolá a magyar-

A magyar vármegyék azt felelték vissza mi latinul akarunk beszélni ez kell nekünk, a magyar nem alkalmas arra. Akkor aztán azt mondta

kodj magyarul.

nem

;

!

nekik, hogy:

«no hát beszéljetek és kormányozzatok né-

metül*).

S ból.

e szó fölrázott

Ernk

bennünket öngyilkos mákonyálmunk-

tudatára ébredtünk. Kincs

mit eddig lábbal tapostunk.

A

ki

megnézi azt az üres

ben Mária Terézia

A

lett

ránk nézve, a

veszély szabadított meg.

lapot,

mely törvénj'köny vünk-

és II. Lipót nevei közé szorult, ezen a

fehér lapon ott találhatja az istenkéz látható írását.

a mik

Akarjátok újabb csodáit hallani,

már él

sze-

meink eltt nyilvánultak? A min egy századon keresztül hasztalan fáradozott anynyi nagy szellem, a népszabadság nagy mvén, ezt a lehetetlen, óriásnak való feladatot egy márcziusi napon megoldja egy csoport

fiatal

tanuló, s arra az egy szóra,

költ, újságíró és egyetemi

hogy

<'ezt

kívánja a nemzet!"

felszabadul a nép, a föld és a szellem.

Én

láttam e nap-

nak istenarczát s fényétl még most is elvakul szemem, ha visszatekintek rá. Ott járt elttünk, tzoszlop képében, mint a szolgaság házából menekül Izrael eltt. Láttam ezredévek bálványait egyszerre összeomlani, egyes embereket a tegnapi énjükkel ellenkezvé teremtdni, lát-

!

tam egy korszakot egy perez

láttam

alatt megszületni,

egy szolganépet egy varázsszóra szabad nemzetté átala-

Láttam az Istent Es azután láttam egy nemzetet, melynek egész egy

kulni.

emberölt ivadéka nem tanult fegyverrel bánni, melyrl azt énekelte költ és történetíró, hogy el van már puhulva, mint egy óriást fölkelni fektébl

puszta kézzel

s

megvívni kilencz oldalról rátámadó fegyveres légióival

ellenség

diadalmaskodni valamennyin.

s

És ismét

láttuk küzdelemre kelni az emberakaratot az

istenervel. Diadalunkra, melyrl azt hittük, hogy hazánkat újjá teremti, jött a csapás,

melyrl

azt hittük,

hogy

hazánkat megsemmisíté.

És ime, újra élünk. Nemzetünk ismét úr ban, nyelvünk elfoglalta hatáskörét,

nem

bírt;

nev

országunkat mint saját

rek föld elismeri

végzetében

s

szavunk

dönt

saját hazájá-

minvel még soha monarchiát a kea világrész

súl3d3'al bir

hitelünk szilárd, területünk vasutakkal van

;

odaszve Európa czivilizált régiójához, irodalmunk vimvészetünk elismert, tudományunk kezdeményez, és jövendnk egy uralkodó kezében van, a ki több, rágzó,

mint atyánk

:

— jó barátunk.

Talán, ha az emberakarat gyzött volna,

nom

lenne

jobb.

Annyi bizonyos, hogy abban az esetben most Magyarország köröskörül volna véve ellenséges nagyhatalmaktól, egyetlen egy szövetséges nélkül.

volna

meg?

e

nemzetnek

itt

•

—

határain belül

S hogy ?

min

sorsa

mondhatja

azt ki

Irtó harczot folytatva annyiféle nemzetiséggel,

miket minden szomszéd ráuszíthat és kényszerítve az újabbkori hadászat által elviselhetetlen hadikészüldcsekre,

nem

roskadt volna-e

Aztán ismerjük magunkat.

szinte békét kötni; de ellenséget,

a

s

azóta össze terhei alatt?

Külellenséggel

ki békítheti

kielégítetlen

harczül a fennálló ellen

már

ki

nagyravágyást,

fegyverszünetet

még

lehet

valaha a bels

mely örökké

nem

köt soha,

s

ha gyzött, nem pihen meg, csak tábort cserél? Hány-

szor megljurczoltuk volna azóta annak a nagy magyar-

nak minden szál

sz

haját

a sárban, kinek históriai

nymbiisából most egy sugár sincs elhomályosulva

!

— És

íme, a rault és a jelen át van hidalva.

Hanem

a két korszakalkotó perez között tizennyolcz év

(1849—1867.) És e tizennyolcz évnek van története. Történet, mely soha sem lesz megirva.

fekszik.

Igen

is,

megkísérték az elbukottak mindenféle mód-

ját a szabadulásnak, a lesújtó végzet alól.

— Küzdöttek

Istennel.

Ezerén meg ezerén vannak, a kik közül az egyik az egyik részét, a másik a másikát ismeri e csendes, de

erködésnek,

e

lázas

töprengésnek,

ezerén

és

ezerén mind a sírba fogják vinni magukkal

azt,

hsi meg

a mit

tudnak.

Maga a legkiválóbb alakja a magyar Ampliyktionoknak nem azt jelenté-e ki most legközelebb: semmit sem «

írtam

A

az utókor számára abból, a mit tudok*).

fel

magj'ar nemzet ((meg

e nyomtíilanul

nem

történt történetének)) kell

elmúlt és mégis teljes siker küzdelmet

neveznem.

E meg nem törült lapját

mely

teleírta,

mennyi teleirt és kiIsmerem az emberkezet, a kezet ne ismerném, mely ki-

történt történetnek

látom

magam

hát azt

eltt.

törülte ?

—

E nehéz korszak számzött engem íróasztalomlioz. De nem Nem exiliumom, asylumom volt az. Nem is ott kezddik, kicsi gyermekkoromnál kezd!

dik az.

Nem írom

le

adomázási vágyból, ezeket;

nem

hanem hogy

is

önéletieírási

ösztönbl

Uitliatóvá tegyem,

hogyan

fejldött ez ki csirájából?

Nekem gyermekkori játékszerem meg az iral.

palatábla,

sejn volt más,

mint a

:

2U

A mit Írtam, ahhoz rajzoltam is, s a mit rajzoltam, ahhoz valami történetet is irtam. A legels pikturám hat esztends koromban egy farkas volt, <(

alá ez

s

történetesen alkaikus, vers volt irva

a,

búsulást hallata bokrokban egy farkas*. Hog}^ mi búsí-

totta el olyan

mam

nagyon azt a

Hanem

sincs.

farkast, arról

a farkas

meg

most már

a vers most

is

fogal-

meg van

nagy palatáblába. Második mvészi kísérletem egy szörnyeteg vers mellékletében a hírhedett Rth-féle család gyilkosának arczvalahol, mert késsel volt belekarczolva a

képe

Ekkor már hét esztends voltam. Jó apám

volt.

dicsekedve mutogatta azt az ismerseinek,

láttam

már

bibliába

a

azt

két versem jelent

eltéve.

meg

a

«

Kilencz

s

sokáig ott

éves

koromban

Regél)) -ben,

meg

a

«

Tár-

salkodó D-ban; az egyik valami négerrel bajlódik, a másik azon])an egy

ismers

meg alányomtatva ;

korommal

Ez els

együtt.

a város bolondját énekli

alakot,

a nevem, szülöttevárosommal és életsiker által elkapatva, rögtön

egyenesen a drámaíráshoz fogtam. Tíz esztends vol-

és

tam már,

El

ez elég indok rá.

kortársaimmal.

Hanem

is

adtuk azt a darabot

az irigy kritika agyonhallgatta.

S én ennek következtében elég jókor rájöttem arra a ha az ember író és fest akar lenni, elébb

tudatra, hogy

talán jó lesz iskolába járni.

Azóta mindig iskolába járok. Sokat éltem, sokat tapasztaltam, sokat olvastam.

És

az,

a mi

nekem

parány az összeségben,

Az két

élet és

sok,

még mindig olyan elenyész

min

a föld a világrendszerben.

a könyvtár két nagy iskola.

A

teremtésnek

nagy universuma.

Mik a

csillagos

ég

minden csodái egy könyvtárhoz

képest ?

Ez a tünemény,

ez a plujenomenon,

melyben látható a

lélek. Isten.

A nagy

szellemek összeségének hagyománya. Az esz-

mék, a gondolatok

álló csillagai.

A minden

materiális

inozderö fölött

a

álló.

sommi anyagra nom redukálható

(-mber iiu4o
tejútjainál

;

mely magát mindennai)

i'ijra

meg

újra teremti és nejn

ismétli soha.

Harmincz év kis könyvecskét, élet

egy-egy

a mibe mindazt följegyzem, a mit az

könyvtárak tanítanak. Egy kis gyjtemény már

és

maga

magammal

óta mindig hordok

ez a könyvecskéim

gyak tömege

nem

halmaza

a belejegj^zett tár-

s

egy, de tíz emberélet

munkásságának

De azoknak soha sem fogja hasznát venni magam sem valamennyinek. Mert az alkotáshoz

alapot adna. senki,

nem

elég az akarat,

nem

elég a tehetség:

oda inspirátió

kell.

Lehet valakinek a leghálásabb költi tárgy a kezében, bírhatja az írói nyelvet, a rag^'ogó tollat, merész phan-

ha nem tudta megtalálni a sugallatot, mely tárgya mely annak rejtélyeit eltte feltárja: veszdni fog, kínnal alkot és belefárad, s mikor elkészült vele, bánja, hogy megteremte. Ellenben min földöntúli gyönyör az az önkénytelen sugallattól átmelegülve dolgozni egy munkán, melybe táziát

;

iránt átmelegítse,

:

alkotója bele tudott mélyedni lelke egész szeretetével, azt

az els megfogamzás perczében készen látja s

nem Én éreztem mind

tud tle megválni, míg be a kínjait,

nem

maga

eltt,

fejezte.

mind az örömeit ennek a

munkának. Ki tanúskodjék a látható Istenrl, ha a költ nem, a ki

ugyanazzal a

tollal írhat jót, írhat rosszat.

szikus kor költi vallották

S az

«

in vita

zéknek.

Minerva » kriteriona

volt

Ezt a klasz-

in nobis!»

—

náluk a költi

ér-

már: «Est Deus

!

31

Azokat a munkáimat, a miket az olvashatók közé soroznak, mindig egy pillanatnyi ötlet teremte meg; másokhoz évekig készültem,

most bánom, hogy a tzhe nem

s

dobtam.

Vannak munkáim, a melyeknek nagy csapás idézte

Például

elö.

keletkezését egy-egy

az

«

czimü

Üstökös »

humoristikus vállalatom úgy keletkezett, hogy egyszer egy harátom hihája miatt nagy bajba kerültem s gondterhesen

járkáltam künn a kertemben, akkor

még

fácskáim

fiatal

között s ime, mint Mózesnek a csipkebokor, nekem a ribiszkebokor súgta meg, hogy kezdjek meg egy müvet, a mihez akkor még minden hiányzott, humorisztikus író, rajzoló és olvasó közönség, csak egy volt meg, a mi nem kellett

osztrák censura. S ez a sugallat szülte azt a vál-

:

lalatot,

melynek huszonkét évfolyamában a magyar népösszesítve s mely rám nézve is egy új for-

humor van

képezett

dulópontot

szabadulást

és

nyitott

önerm

útján.

Mennyi gondnak, mennyi aggodalomnak, mennyi keserségnek volt eloszlató) a rám nézve az íróasztal Az !

íróasztal

még

a börtönt

is

otthonná tudta változtatni rám

bástyám volt, a hol ellenségeim el nem értek, bvköröm volt, mely eltt balsorsom rám nem talált. Azért írok olyan sokat. Volt id, azt mondják, a mikor nézve,

s

rá, hogy a nemzeti önérzet ébrentartásáért most már nincs rá szükség: most már csak

szükség volt írjak;

—

magamnak

írok.

S hogy magyarul zetem legyek,

írok, azt

azért teszem,

kötelességem kényszerít,

iránti

— hanem

azért,

találó nyelvet

nem

Ha

ezt

hogy

mert nem-

h

hazafi

mert én olyan szép, kifejezések-

ben gazdag, mondataiban világnyelv ?

nem

tökéletes, a

gondolatokhoz oda-

ismerek, mint a magyar. Miért

más nemzetek nagy

is

nem

szellemei tudnák

Hiszen magyar nyelven költeni, olyan, mint a heged-

játszani! — Miért nem beszéli — Sokszor kérdezem magamban,

mvésznek a straduarión ezt a mvelt nagy világ?

!

hát

már

magyar nyelvet csak a

az Isten a

saját

gyönyör-

ségére teremtette?

De én nyelvül ('n

;

hálát adok neki, hogy ezt nekoni adta anyahogy ezen a nyelven mondhatom meg neki, hogy

látom öt a esillugtejutakhan, látom az aszú falevél látom saját sorsoni rejtélyes fordula-

férgeinek életéhen taiban, látom

;

nemzetem

csodateljes történetében, látom

az emberi lángész remekeiben, látom az üres papírlapon

elttem. Nincs olyan nagy és nincs olyan kicsiny, a hol öt ne látnám.

S nem

félek

a ki középen

kimondani, hogy a nagy és kicsiny között,

áll,

az az ember.

Nem a csillagos ég, az ember az istenség tanúja. A nap csak eszköz, a föld a czél, bárha ez forog is amaz körül

;

s

a mindenség közepe

eml)eri szív,

nem

mely megtolt Istennel

a Syrius,

hanem

az

ELETEM LEGSZOMOKUBB

NAPJAI.

(Naplótöredékek.)

L 1849-ik augusztus 8-án titkos értekezletet tartottak a

számra igen meggyérült országgylés

A kormány

azzal a hírrel lepte

tagjai x\radon.

meg

a képviseli testü-

hogy többé biztosításukról gondoskodni nem tud, mert a szöregi vesztett csata után Arad fedetlenül áll. letet,

Kossuth maga bevonult a várba azzal a határozattal,

hogy

ott bezárja

magát

s

védi

annak

erödjeit, a

míg a

sere-

gek a harczot tovább folytatják.

Ugyanazon

lakrészt foglalta

el,

melyben a vár elbbi

parancsnoka, Bérger, tizenegy hónapig tartotta ki a ma-

gyar fegyverek ostromát boltozatok

alatt,

;

A

szk

lyuk az a sánez-

az is ers vasrudakkal elrámég akkor is láthatók voltak kívülrl beltt bomba szétszakadt

gyér világot az ajtó fölött csolva.

két kis

melyek egyikébe keskeny ablak juttat ;

vasajtó lemezein

a horpadások, miket a darabjai okoztak rajta.

A kormányzó

családja ez alatt Világosra menekült, de

sem maradt sokáig. Az érkez tudósítások óráról-órára nyugtalanítóbb híreket hoztak minden oldalról. Dembinszky elhagyta Szreget, s a helyett, hogy Aradott

nak vonult volna, az ellenséges Temesvárnak

vetette

magát.

Bem Jókai

:

moldvaországi gyzelmes elhaladásának Életembl.

I.

híreit 3

móg

u falragaszokon, midöii az

olvasni

li'hcte

érkez

futárok csüggeteg arczczal jelenték a kormánynak, hogy

az eddig oly gyözhetlen sereg Segesvár alatt tökéletesen szétveretett.

Görgeirl semmi bizonyost sem lehete hallani. Kossuth ugyan elment eléje Madarasig, de elre küldött futárai álrémekkel addig unszolták,

míg

hallgatott rájuk

és visszafordult.

A

város tele volt menekültekkel; minden osztályból

lev kompromittáltak

itt

gyülekeztek össze

mánybiztosok, hivatalnokok személyzetei kiáltványai

;

követek, kor-

;

fegyvergyárak, felszerelések

;

hírlapírók, papok, kiket

s

a szibériai éjszakákróli

Haynau vérboszús hagyomány a két-

ségbeesés e végpontján összehozott.

S

midn

végre csak egy hely volt még, hol a menekül-

tek megpihenhetének, kimondatott, hogy e pont huszon-

négy óráig sem biztos többé, menjen mindenki, a hova

Duscheknek parancs

hogy a pénznyomdát és államkincstárt szállítsa a várba; ahhoz kétszáz szekér kellett, és szekér nem volt kapható többé. Menekülök lefoglalták valamennyit.

jobbnak

A

láttja.

hivatalnokokat

fogva hitele

nem

adatott,

szétbocsátották,

igényelhetett

senki,

fizetést

az

naptól

a bankjegyek kétséges

mesés drágaságot idézett el.

A kormányzó

Láttam

az utczán. osztá vele

tulajdon titkára egy

;

midn K

.

.

.

J.

fillér

nélkül maradt

utolsó forintjait

meg-

azután egymás nyakába borultak, rábízva egy-

másra, hogy a melyik

még

találkozni fog a másik családnem tudom már mit? hogy annyit tudok, hogy több volt benne a köny, mint a szó. Azzal aztán oszlott mindenki széjjel senki sem mondta hová? Senki sem akarta, hogj' az elre kiszemelt men-

jával,

mondja meg

neki,

—

;

mások is megtudják. Némelyek Erdélynek tartottak, mások Világos felé, legtöbben Lúgosnak vették az utat, onnan aztán lehetett Mehádia, Orsova és Törökország felé haladni míg egy

helyet

:

nagy rész inkább óhajtva a csatamezt, mint

szórnom

e

felbomlás látványát, megindult felkeresni Görgei hadseregét,

melyrl

egj^edül hitte

még mindenki, hogy

egy dics-

séges csatában megállni képes.

Így indult

meg 8-án

alkonyatfelé egy csoport

és státusférfiúi) Váradnak.

maradt

A várban csupán

«

szónok

a kormányzó

és Palóczy, az öreg korelnök.

II.

A

simándi úton szekér szekeret

sabb futtában elkerülte a többit

:

ért

;

s

ha egy-egy gyor-

a bennülök

— nem akar-

tak egymásra ismerni.

Megdöbbent volt ez. Más idkben mindenki

tegezte egymást, messzirl kömost nem akar a másikra ismerni, mintha azt rá se ismerjenek. kivánná, hogy Mintha az augusztus 8-án lemen nap veres fénye már az autodafé viszsugára volna, mely eltt a vádlottak meg-

szönt

;

és

tagadják eg\T2iást.

Sok arcz

ki is volt véve rendes

alakjából

leborotválva, bajuszok rövidre nyírva

;

;

szakállak

ruhákról sok zsinór

letépve.

Engem Nyáry vitt szekéren ugyan az, ki nekem már két hó eltt mosolyogva jövendié meg; ;

sorsot feje

legmagasabban

csapás

;

ki

állt

a

mennyi egy

s

kinek

arra nézve, hogy legelébb érje a

azután nagyon

igen sokáig a halállal,

e bal-

is

szemközt találta magát és

szenvedett

halállal felér; és a ki

ers lelkeért annyit, még most is ugyanaz

maradt, a ki volt 11 év eltt: bátor ellenfele a veszély-

nek; akár

alulról,

érczmosolygás

is

akár felülrl jöjjön

meg van

is

az:

még

az az

arczán, valahányszor a baj nö-

vekedik. (Ez 1861-ben volt írva.)

Egy feketefödelü szekér

is

haladt a többi között, két

szürke ló volt eléje fogva. Nyáry messzirl ráismert lovakra. «Ez

mind a kett

j)egazus»,

monda

tréfálózva. 3*

?.,

Miért az?

—

— Mert költök

lovai.

Valóban, honunk két els ült a szekéren.

vári

hantok

Költink

nem

Hzuk

Írója,

Bajza és VörÖHmarty

már akkor

(A harmadik, Petfi,

a seges-

alatt feküdt.)

dicséretére

mondhatom, hogy

szakálluk, baju-

volt levágva.

Alig eredtünk velük szóba,

találkozánk szembe.

kérdésünkre, honnan

A

midn

egy terhes szekérrel

szekér mellett ballagó kocsis azon

j?

mogorván

feleié

Váradról.

:

— Ott van-e már a magyar sereg? — Nincsen egész bizonyossággal

feleié el van fogva mindenestl; egy ember sem szabadult meg belle mind ;

:

;

ott vesztek.

És

nyugodt faképpel monda, mintha az egészegyéb, mint az, hogy az sze-

ezt olyan

semmi sem érdekelné kere megmaradt. Ez rossz V)öl

debreczeni ütközetrl teste a

E

muszkák

nem

vigasztalás volt.

érkezett hír.

Még akkor

ellen csatát vesztett ott.

hadtest tisztei a legjobbak közé tartoztak,

kitn

volt.

a

Nagy Sándor hads

tüzérsége

Szerencsétlen gondolat volt, épen akkor lako-

mát rendezni számukra, midn az oroszok félórányi távolban álltak. A megrohanás véletlenül jött; az ellenállás hsies volt,* hanem a lovasság túlnyomó ereje eldönté a csatát, 8 azt

mi

vesztettük

el.

Görgei alig két órányi távolból hallgatá a derék haddal az ágyúzást; azonban úgy vélve, hogy intézkedései követ-

keztében az utócsapat ágyú csata közt vonul utána, meg sem mozdult, s csak akkor értesült az ütközetrl, mikor

már

a csata

el

volt veszve.

számú huszárezred néhány legénye egész Váradig vágtatott még az nap, s elhíresztelé, hogy az egész magyar seregbl rajtok kívül senki sem menekült meg.

Az

I.

A nem

harczoló rend forradalmi férfia közül igen sokan

* Skarjatiii

vár mellett).

Erdélyben osett

ol

;

ott is viui a sírcnilóko (Sejícs-

;;;

!

37

még

akkor,

midn a képviselház Szeged elhagyására hatá-

rozta magát, Arad helyett Váradot választák nyughelyül

ezek tehát azon rémhírre, hogy a magyar sereg Debreezen alatt

semmivé van

Arad Ez

felé.

szekérre kaptak

téve, hirtelen

s

jöttek

ugyanaz nap, hogy Aradon kimondták, miként a város huszonnégy órára sincs biztosítva a megtörtént

lepetés ellen.

Váradról menekvök tehát siettek Aradra, az Aradról

A

jövök Várad

felé, s

— Hová

?

szembe a két menekül

így találkozott

csapat Simándon. Ez volt a siralmas óra

kérdezk mi.

— Hová

?

kérdezek a szemközt

jövk. Mi Aradra megyünk, és ti ? Mi pedig Váradra. — Csak vissza, vissza Váradon ezóta Paskevics ott lehet. iVrad alatt pedig Haynau. Ök a debreczeni csatáról beszéltek, mi a szregiröl

— — —

!

amarról mi, emeiTrl

k

nem

tudhattak semmit. Mi az

reményeiket törtük össze, ök a mienket

;

pedig mind-

egyikünknek kevés volt már.

Tanakodtunk, latolgattuk a veszedelmet, térképeinket, iparkodtunk

egymás

tetlennek bizonyítani; elvégre találta azt a bajt, a

megy,

s

mely ell

elszedtük

híreit megczáfolni, lehe-

mindenki nagyobbnak

is

mint a melynek

fut,

eléje

indult megkezdett iránya felé.

•A csapat a simándi fogadónál kétfelé szakadt; egyik tartott

Váradnak, másik Aradnak

;

a határozatlanabbak,

hol az egyik, hol a másik irányt követve,

majd

a

jövk-

majd a menkhöz csatlakoztak; voltak olyan ismerseim, kikkel egy nap alatt háromszor is találkoztam hol elhagytak, hol szemközt jöttek, megint utolértek maguk is megvallva, hogy már két nap óta utaznak majd dél, majd éjszak felé s soha sem tudnak bejutni sem höz,

Aradra,

sem Váradra.

!

I\,

'_;\

Ntriiem

(Illír-

!

Mi

i'kl<()r

iiciii

tnhiltiiiik

clilxni

si'iiimi liiiiiioii^l ikuiuot.

N\;ir\ (Iciic.'-cl

(

<

(11

;i/onl)!iii,

IC l'dlkcicsiii.

li;i

l
uu'í;

clliíitíiroztiik, (io\-<^u-\\

valahol tVlIlahilliato

:

min-

fliiidul-

tuiik kcsö (sto Zciiiid felé.

III.

Azon

éjjel

Szalonta

A velünk

j

seregével testet

Zerinden háltunk,

s

másnap mentünk

t()vál»h

felé.

találkozóktól megértölc,

Várad

felöl,

hogy

(lí'iicci

cucs/.

a Debrcczennél megvert had-

most már elreküldve.

Dél tájon

már

találkozánk a hosszú sorban vonuló pod-

gyászos szekerekkel,

s

kiérve a szalontai erdöhol, meg-

láttuk a távolból a város eltt letelepült tábort.

Ez

volt

Nagy Sándor hadosztálya.

A mint a katonaság közt végig haladtunk, egy isnicrös rnagy odaugrott szekerünkhöz. Zakó István, hajdan képviselházi tag, késbb igen jó katona. Ö tudatta velünk a debreczeni csata részleteit; szerinte a lényeges veszteség nem ment olyan sokra, mint gondolok,

— Mennyien vagytok most mindössze kérdezk tle. — Mintegy huszonhárom ezerén de verekszünk ötven?

;

ha Görgei vezet. Nagy volt akkor a ragaszkodás Görgei iránt Innen betértünk a városba, a fvezért ott bevárandók.

ezerrel,

Házi gazdánk igen jól fogadott bennünket; augusztus *J-éii derék kánikulában úgy ránk füttette a szobát, a juiiit csak tehetségei engedek de se baj az, a honvédeknek ;

kellett kenyeret sütni, azért füttetett olyan

nagyon.

Pár óra múlva találkozánk Nagy Sándorral.

A

tábornok elbeszélte a váczi és vadkerti csata

leteit,

a

a hol az ö hu
midn

i*

üz-

miii- k()rülfogták,

a í\ezur, u veszélyrl értesülve, hirtelen kiürít-

tété a

podgyászszekereket, a mennyi gyalog honvéd rájuk

azokat annyival megrakta,

fért,

s

ezekkel és a lovassággal

gyorsan visszafordult, az ellenségre liíidosztályát,

ütött, s

Nagy Sándor

podgyászaival és ágyúival együtt kivágta az Általában

oroszok közül.

az egész visszavonulási utat

Komáromtól a Tiszáig a hadmüködés remekének tábornok,

a kin

gylölködést,

nem

épen

lehete

fvezér

a mit a közhír a

állitá

a

azt

a

észrevenni

irányában

rá-

fogott. Itt

kezdett elször az a

oroszoktól senki

sem

tünemény meglepni, hogy az úgy a táborban, mint a pol-

retteg

st igen sokan dicsérik ket, és szoktatmagukat azon eszméhez, hogy az orosz seregek a

gári osztálynál,

ják

magyarokkal rokonszenveznek.

Késbb alkalmam volt meggyzdni róla, hogy ez a nem valami mesterségesen élesztett propaganda követ-

hit

kezménye, hanem természetes állapota az emberi kedély-

midn reményei' mind meghiúsultak, a minden eljöhet esetek leglehetlenebbikéhez szokott ra-

nek, mely akkor,

gaszkodni.

Még

az nap meglátogattam

Szalontán Arany Jánost.

Ürültünk-e nagyon egymás láthatásának

?

Csak úgy, mint

az a vendég és az a házigazda örülhet, a ki tudja bizonyo-

hogy holnapután ellenségnek fog helyt adni a hajlékban. Azeltt kevés idvel távozott el onnan Petfi. Arany beszélte róla, hogy mikor utolsó este ott mulatott, egy san,

szép ezüst veretes török pisztolyt mutatott neki, melyet

Erdélyben kapott ajándékul;

nk

és

gyermekek

is

voltak

a szobában, és sok ismerje Aranynak; a pisztoly kézrl-

kézre járt, mindenki megnézte azt, lássák,

tesen soha

sem

volt megtöltve,

ereklyéül tartogatta azt is

és

s el is

csettenték,

hogy

milyen szépen szikrázik a kova; a pisztoly természe-

kezébe vette

mint Petfi monda

:

csak

bröndje fenekén; egyszer aztán

azt, s elcsattanta

a lportalan sárkányt

akkor elsült a pisztoly, két golyó fúródott a falba, egy

arusí-njMra Petfi fejétl.

Abban

az órában

minden

jelen-

lev megkerülte

tulajdon megásott

sírját.

Isten cBOflája,

som esett bele. Még az nap éjjel Nagy Sándor hadteste

liogy egy

isnu't

tova-

vonult.

Másnap,

sz;ik;id('»

csben,

meg

jött

helyette

Görgei

derék hada.

Máig is fülemben cseng az a trombita dallam, a mi az utászok indulója volt, egészen a forradalmi sereg számára készítve sokáig úgy tetszett még évek után is, mintha hallanám e sajátszer hangot, s várnám, hogy jönnek utána a szürkekabátos utászok ásókkal, csákányokkal vál;

lukon, utánuk a barnaruhás honvédek nemzeti szín rózsák-

huszárok zöld és piros kalpagokkal, és a

kal, és a délczeg

piros sipkás zászlóalj, és a szép fényes ágyúk hosszú sora,

a hogy az akkor elttem végig vonult.

Hogy bámultuk akkor a

szép rendet és fegyelmet, mely

oly hosszú útveszély mellett

hiányzottak sehol

;

is

megmaradt. A tisztek nem végén mindegyik

ott gyalogolt a sorok

ér

sárban, a vezényl tisztek víztl csurgó gubában lovagoltak a zászlóaljuk eltt.

a térdig

A

zászlóaljak

sorok

nem

zottak, de

Annyi

meg

voltak fogyva nagyon, de azért a

szétzilálva; az egyes

nem

csüggedtek,

nem

katonák sárosak, elcsigátámolygók.

csata, nélkülözés, betegség,

a sereget, de

nem

erkölcsteleníté

nyomor, megtizedelte Harag, rossz kedv,

el.

minden arczon de nem levertség, nem aggomely hátráló seregek arczkifejezése. dalom, A honvédek egy része elszállásoltatott a városban, a düh

látszott

;

mezn ütött tábort a folyton szakadó esben. Ekkor találkozánk ismerseinkkel. Egy alezredes barátom Gózon, ki, mint ügyvéd, köz-

többi a

legénységen

kezd

rangját, odajött

a katonáskodást

hozzám

s

kért,

találkozom, kit szintén jól ismerek,

—

hogy fia elesett. Azt hittem, hogy

tréfál

;

s

érdemeiért kapta

hogy ha majd atyjával

mondjam meg

neki,

aztán elbeszélte, hogy a sereg

ÍI

min

helyzetben van, e szavakat jól feljegyzem akkor em-

lékembe

:

«azok

ugyan,

míg mást nem parancsolnak

nekik, csatázni fognak, de azért még sem lesz belle egyéb eredmény, mint hog}' elvesznek az elstl az utolsóig I).

Panaszkodott, hogy a hadsereg fizetéseit csupa

mer

százasokban küldték meg, a katonák úgy vagdaltak

el

egyet-egyet tízfelé, hogy megosztozhassanak rajtuk, míg a tömérdek 30 és 15 krajczáros bankjegyeket a hivatalnokok

Úgy, hogy már egyszer azon tanakodtak nagy szorultságukban, hogy apró guerillacsapatokra oszoljanak, s úgy folytassák a háborút szanaszét az fizetésére osztogatják.

országban.

a

Ezzel röviden búcsút vettünk. Gózon Lajos visszament tanyázó seregéhez, az éjét ponyva alatt töltend,

mezn

a hogy ezt azon hadtest minden tisztének kötelessége volt tenni.

IV.

Görgei táborában az utóbbi napokban többen fordultak

meg

a képviselházi pártok és a magyar minisztérium

emberei közül, a kik mind azzal a hírrel tértek vissza, hogy a hadsereg általában igen rosszul van hangolva a nem-

harczos hazafi osztályok iránt.

Most nincs itt az ideje annak okairól beszélnem. Ennek az eredménye bizonyos nyomasztó bizalmatlanság, kétkedés,

mi gonosz

szinteség-hiány volt mind a két részrl, a

álomnyomásként nehezedett a kedélyekre.

Görgei volt az a pont, a hol a félelem és a bizalom egy-

mással érintkezének.

Az elbbeni napokban különös

összejövetelei voltak

a rejtélyes emberrel néhány politikai nevezetes embe-

rünknek.

Akármi eshetséget kérdeztek tle, mindenre azt felelte, « természetes, » ez «úgy fog lenni »; semmit sem

hogy az

tudhattak ki tle.

iá

Végre Szcincic taiiuljn

lini^f\

jeli

i(')]

Iflkcic

;i

küldc.

Icrfliu'tk

Sü

.

.

l\i

.

gli

cll^íildlí

xizci

;i

ti

iizoiiiciii

:

iiirrt

lio/.z:!

;ik;ir;it;it

nklvoi'

iic

s

Sz

.

.

l\(''|>visclut,

l;1i

.

szükség cscicii luszcl-

hogy

i'irulja.

öl

íi

ininisz-

lesz.

t;trti'izk
egyike a legnemesebb lelk, Bzinte embe-

reknek, ki tettetni egyáltalában

nem

tud, ki ennél fogva

azon kezdte a beszédet a vezérrel, hogy öt Szemere kii Ide 8 elmondott aztán mindent szintén, nyiltan, a mire viilaszt akart nyerni.

És

mód. A kinek a kabbalisztikns az alattomos fürkésznek lehetetlen volt eliga-

ez volt a legsikeresebb

válaszaibc)!

zodni, az a becsületes szinteséggel, és szigorúan hazafi eltt nyílt, szinte

lett, s

kérdez

elmondott neki mindent,

mit ez tudni akart.

Másnap megérkezik hozzá Szemere:

fölkeresi

t;

a

vezér a mint meglátja, azon kezdi, hogy ((tegnap beszéltem

Sz

.

.

.

ghgali).

— Melyik Sz ghgal kérdi nagy csodálkozást a miniszter. — A képviselvel. — Ugy? Igen. Ismerem. Derék ember. — Mit akart EiTe Görgei végig nézett hideg, fagyos — azzal egy sem .

.

?

.

tet-

tetve

itt?

tekintett'vel

rajta

elfordult

s

és

szólt

sz()t

lioz/.ii

többet.

Szemere tehát méltán, és egész ártatlan, semmit sem sejtéssel állithatá, hogy ez olyan eszeveszett ember, a kivel

már

beszélni

sem

lehet.

Növelte a keserséget az, hogy néhány kormánybiztos teledicsekedte vele a környéket, hogy

meg van

bízvu

a

kormánytól Görgeit elfogni. Az absurdumoknak mindig legtöbb hivje akad. Annyi bizonyos, hogy a kardiiélkül járó emberre nagyon kevés becsüléssel néztek a táborban, a melybe utolsó reménységünket vetettük.

Augusztus 10-én találkozott Ny.iiy

nem

egy héttel (döbb

iíitot

vcende ükkor.

?

Talán

Giirgcivt

niiiidcii cgcsztii

1.

Miért

luas fordii-

:

Görgei szenveire

el :

volt keserítve s a

mi legjobban

hatott ellen-

ez kormányféríiaink öszintétlensége volt. Ezért

nagy hatással rá egy olyan férfival találkozása, ki, mint ismerjük, egész a kíméletlenségig szinte ki életét nem félti, vagA^ou után nem vágyik, hatalomra nem féllett

;

tékeny, dicsségre

nem

becsületes hazafi,

a

s

nem

vetélytársa,

meg

nyíltan, van-e

hiú, és a mellett minden ízében mi fdolog, neki semmi tekintetben

vagy elöljárója.

— Legyen ön szinte irántam, monda Nyári és mondja A

még reménye valamit

vezér komolyan helyt

állt

kivihetni ?

a kérdeznek és válaszolt

— Abból, a mit önnek mondani fogok, látni

fogja, hogy szintén beszélek. Keményem van, de az nem a magyar

respublika fölállítása,

nem

is

egy európai háború,

egy ((becsületes békekötés)). Harczolok,

hanem

lemért többé,

a békességért.

nem

de

A nyomor

hanem

a gyze-

az ország-

ban iszonyatos a katonaság el van csigázva ez így sokáig nem tarthat; mikor az oroszok a váczi-csata után parlamentairt küldtek hozzám, mindenki azt kérdezte tán ;

:

:

békét ajánlanak

— Szegeden

—

? is

ez a hír járt;

— és mit ajánlottak?

Semmiségeket. Határozatlan alkudozásokba akartak

velem elegyedni, s e végett 48 órai fegyverszünetet engedtek de mire én azt feleltem, hogy fegyverszünetet se nem ;

kérek, se

nem

adok.

Itt

egyszerre azt a hírt kezdte valaki

hogy a tiszteknek az orosz seregbe való

átáll-

hatás volna megajánlva, rángj ok megtartása mellett.

E hír

terjeszteni,

kútfeje

elttem ismeretlen, én siettem azt megczáfolni,

mert az

nem

igaz,

nem

lehet és

nem

is

fogadná

el

derék

ember.

— S miért — Mert azalatt

utasította

összevonni,

s

ön vissza a fegj'verszünetet ? lett volna seregeiket körülem

idejük

úgy hiszem, az alkudozás

is

csak

e czélból

volt megajánlva.

—S

pathia ?

mi volna

tehát az annyit emlegetett orosz sym-

;

— Az, mit jó katona érez jó katona és

iránt.

kozákok az elrsökön egymást kulacsból

A

huszárok

itatják,

tek fratornizálnak, a foglyok barátságot kötnek;

ebbl

a

tisz-

hanem

senki se következtesse azt, hog>^ az orosz miniszter-

tanács a

mi kedvünkért európai háborút idézzen el.

— Önnek mindenesetre addig kellene lépéseket a míg tekintélyes hadserege van, háborút csinálhatni. — Azt én nem tehetem. Kormány én nem vagyok.

tenni,

is

A mostani kormánynyal pedig ezek nem akarnak beszélni magam részérl azt válaszolni, hog}'

kénytelen voltam a

még csak a kormány által kinevezett fvezér sem vagyok, csupán többség által választott hadparancsnok.

én jelenleg

(Mint tudjuk: Szegeden az országgylés többsége nevezte ki Görgeit az összes magyar hadak fvezérének.)

— S mibl tudja ön azt, hogy a mostani kormánynyal nem akarnak beszélni ? Meg volt próbálva. Mikor ezeltt néhány nappal

—

—

Szemerével beszéltem, azt monda, hogy a forradalom ügyét csak a diktátori hatalom mentheti meg. Szükség azonban, hogy két diktátor legyen

Ez utóbbi természetesen diktátort egyszerre

nem

egy katonai és egy polgári. Azt feleltem neki, hogy én két tudok képzelni. A diktatúra esz:

ö.

méje kizárja az osztakozást. Polgári diktátort pedig épen

nem

—

—

ismerek.

S ha ön maga lenne Azt

aratni,

nem

hanem

az,

Ígérem, hogy azt igen,

mit fogna tenni

?

gyzelmeket fogok hogy ha az összes magyar serefényes

geket egyesithetem, azokkal oly tekintélyes pozicziót foglalhatok el, a hol a világ két els hatalmasságának sem

váland szégyenére, velem alkuba bocsátkozni.

— És ha még sem akarnák azt tenni

?

— Akkor megverekszem velük. Tud még az verekedni, kivált ha a

téli

ellenséget látja

én katonám majd maga eltt.

Ha nem gyzök is, de rendben visszavonulok, újra álláspontot foglalok, mindaddig, a míg békére nem hajolnak. Azt már csak láthatják, hogj' el nem tudnak fogni.

— Ha ez a szándéSa önnek, miért nem gekkel egyesülni

— Eá

a déli sere-

siet

?

nem

érünk. Az orosz

fog

bennünket üldözni

többé.

Ez igen nevezetes mondás; dolkozni, egy kicsit a térképet

lontán volt

jó lesz, rajta hosszan gonis

mintegy 25 ezer

kézbevenni. Görgei Sza-

Dembinszky

emberrel;

40 ezerrel vele szemközt Haynau nem sokkal többel. Váradon volt Paskevics Gorgeitl három

Temesvár

alatt

;

katonai napi járatra hogy mi történhetett volna akkor, ha Dembinszky az ellenséges Temesvár helyett Arad felé ;

j,

a bárom sereg találkozik, míg a negyedik (az három állomásnyira elmarad tlük? Azonban ez illúzióját a vezérnek hamar lerontá Nyáry. s

ott

orosz)

—

Ámde

a

sereg

déli

ezalatt

folyvást

távozik

és

pusztul.

—

Az én intézkedéseim

szerint

Egyébiránt, ha én sietek, ismét

közelednie

nem érünk

czélt.

kellene.

Mihelyt

egy kis lélekzethez jövünk, megint elbizottak fogunk lenni.

A*mi uraink nincsenek még eléggé megijedve. Az ön megérkezte határozó lenne. Miért idzött

—

annyit Tokajnál

?

miért

nem jött mindjárt

Tisza-Fürednél

keresztül ?

— testét

Azért kerültem

Tokaj

vonjam magamhoz.

A

felé, hogy Kazinczy hadmint az országgylés fve-

zérnek kinevezett, rögtön intézkedtem, hogy a szélyly el-

hányt hadseregek, a mik együtt 110 ezer fre mennének még, siessenek velem csatlakozni, és még eddig egyetlen egy dandár sem jutott

el

hozzám

;

úgy

látszik,

mintha

másfelül valaki az én parancsaimmal épen ellenkezket osztogatna. Kazinczyra két napig vártam,

emberrel elmaradt,

s

;

pedig 40 ezer emberrel oly irányt vett,

hogy inkább tlem

tizenötezer

én vesztettem két napot Dembinszky

siet,

mint felém.

melybl

azt látom,

V.

Estebédncl együtt találtam Grgeit egész táborkíirával. Sebesült fején keresztül fehér pontos kék selyem

kend

volt kötve. Voltak, a kik

késbb

ezt is árulási jelenségül

számíták be neki, mert e

kend

a pétervári udvar szineit

viselte.

Ott ült az

egyik

asztal

jutott számára, körnj^ezete

szegletén, a

hol

hely

éj)en

demokrát rangtalanságban

ülte

az asztalt körül. Ott volt

Pillér,

még Komáromból ismertem, mint

kit

Bakonyi segédét, most szakállától arcz.

ott ült

;

Izmos,

alig

ismertem

rá,

övig

ér

fekete

Leiningen, szép szke, komoly ifjúdad

életers termetébl

még

félszázados

élet

reménye igérkezék. Görgei

mitl

maga mellé ültetett, s tréfálva kérdezé, hogy meg az uraságok olyan igen Aradon'?

ijedtek

— Úgy gondolom, hogy vagy az osztrák, vagy az orosz seregek közeledésétl. — Ha az oroszok volnának régen elfogták volna közel,

ket, az orosz ravasz. Megbocsát ön, ha kíváncsiságom indiskrétté tesz. Azt hallottam, hogy ön a zsolczai csata után egy pár

—

pisztolyt kapott emlékül,

vitézséggel

melyek egyikére az volna

midn

(•Görgei Arthurnak,

körülfogott

megmenté, emlékül, halálos

felírva

seregeit

:

csodás

ellensége, Pas-

kievics.w

—

A

tárgy igaz

;

hanem már

látszik,

hogy sok

kezén ment keresztül. Pisztolyokat kaptam

semmi S

verseket hozzá

;

nem

is

(

])oét

iiaiion,

i

de

Paskievics herczegtl.

ezzel inte egyik segédének,

hogy mutassa el a hozott

fegyvereket.

Három

pisztoly volt, antikszerü ezüst veretes agygyal,

egyik drótcb, franczia

m,

a másik kett Lazzarino.

:

-

— Azért, ha a csatában találkozunk, saját kal megöljük egymást, — Görgei, ismét

pi'-ztolyaink-

szólt

is

tetve a halálos ajándékot.

— Mennyi

lehet a seregek létszáma,

telreté-

— kérdezem, —

mik most közvetlen az ön vezénylete alatt vannak ? válaszolt erre elkomorultan Nagyon megfogyott,

—

— — Csaták és szökések igen leapaszták. Görgei. — Szöknek az ön táborából — Kérdem elbámulva. ?

is

E esudálkozásomra Leiningen

— Mit gondol ön, mennyi Komáromot elhagytuk

közbeszólt.

maradozott

el

tlünk, mióta

?

Nagyot akartam mondani:

((ezer?i>

— Nyolczezer. —

Hallatlan

!

mi

növelte ennyire e számot

?

— Sanyarúság, éhség, elkcnyszeredés. Egy ezredes

vágott

közbe

itt

— Hallgasson ön meg egy esetet — Miskolczon innen :

egy krumpliföldben két közvitézt látok meglapulva, mind-

kett az elttünk zászlóaljukat

:

men

hadtesttl maradt

másik guggolt

földön, a

el.

Ismertem a

— Egyik feküdt a foghegyen rágta — a nyers

derék verekedk voltak. és

burgonyát, mit akkor tépett

fel

a földbl.

Én

rájuk kiálték,

hogy csatlakozzanak a sereghez. A melyik feküdt, annak nagy okai voltak, parancsomra nem ügyelni, a másik vad,

rám s nyöszörögve monda whagyjon itt, ezredes úr, úgy sem messze mehetnék már.» Én nem hajtottam kértére, hanem újból ráriadelkényszeredett tekintettel néze

fel

:

—

tam, hogy költse

fel

«Költhetem már

ezt

véd,

-

a másikat :

is,

— válaszolt

és álljon erre

a sorba!

—

keseren a hon-

egy órája, hogy meghalt éhen, én

is

mindjárt

A földön fekv már élnek odaadtam megmaradt profuntom

mellé fekszem.*) Leszálltam hozzá. hulla volt, az darabját,

s

lovagoltam odább.

— Ilyen ellenség

is

van

ám

a csatában.

— Valót beszél. — Monda rá a vezér. Néhány perez múlva egy

szalontai gazda jött a vezér-

•is

panaszkodva, hogy a katonák elhordták a kerítését

hez,

tüzelnek.

— ez

«Elhordták»,

nagy disciplina

a hol találták

— kérdé a vezér volt

tlük

keser

másutt

iróniával;

—

ott gyújtották

meg, úgy feküdtek mellé. Ne haragudjék érte, három nap óta veri már ket az es, s

s

;

jámbor hazafi, még « ebben az esztendben » nem háltak fedél alatt. A panaszttev elkotródott. Fogalma sincs arról békés tzhelye mellett ül embernek, hogy a nyomor nem tanult loyalis lenni. fiatal mvész, kit Görgei nagyon szemindig magával hordott, vette el nyirettyüjét, hatalmas varázs hangokon húzta el az akkor legked-

Vacsora után egy

retett, s s

veltebb népdalokat:

«

Talpra magyar

!» «Ég a kunyhó, melynek az a refrainje,

ropog a nád»,

— azután még

hogy

magyar ». Olyan szépen

«

Éljen a

a szivem facsarodott

el

azt,

húzta, hogy

a gondolatnál,

hónap múlva már a dalokat majd nem kelni

;

keményszív urak megbüntetik

nekem

hogy talán egy lesz

érte

szabad éne-

még

azt

is,

a ki

dallamaikat az utczán fütyörészi.

— Hiszi-e ön — ?

szólt

emélázásom közben Görgei,

—

hogy ez a gyerek valaha európai hír mvész fog lenni Olyan kedvem volt akkor, hogy semmit sem hittem. fiú

?

Pedig ebben igaza volt Görgeinek, mert az a nyirettyüs abban a piros bársony blúzban Reményi Ede volt.

Az orvos jónak

látta figyelmeztetni

Görgeit, hogy ideje

volna sebét beköttetni.

Mintha most

látnám azt a hosszú mély sebet. Valahányszor kísértetbe jövök, hogy a kárhoztatás kövét felis

emeljem az egykori fvezér

feje ellen,

mintha mindannyi-

szor e sebet látnám, e meg-megnyiló, vércseppekben felel sebet, és a vezér

fájdalomtalan, csukott

ajkát mellé, ós

mintha elttem állana az a kemény tekintet szempár most is és mondaná: «látod, neked ez jobban fáj, a ki nézed, mint nekem, a ki érzem ». Orvosa Orzsovenszky, egy magas baniu fiatal l'urli.

Í-'J

nagy gonddal ápolá a tokat

is

vetett ki,

Görgeinek még

Be

s

mely még alikor tört csonmondta nekünk, hogy az a sebe

sebet,

azt

nem sznt meg

halálos lenni.

jól járt volna vele!

VL Másnap délben

Görgei hadteste. Az esö

indult tova

folytonosan szakadt, a ki az ottani utakat ismeri, képzel-

mivé

heti,

A

lettek azok,

három napi eszés után ?

városból pusztult a nép jobbra-balra a szertees

fal-

már semmi, de semmi élelmi szert sem még kenyeret sem a lakosok elrejtek azt, nyomban lev orosz seregnek legyen mit eladni,

vakba. Az nap lehete kapni,

hogy a

;

nehog}' a várost boszúból elpusztítsák.

Egy muszka költ))

hadi-fogolylyal találkozám, kit egy «hadi

A

barátom vezetgetett karon fogva.

herczeg

fia

volt (van az oroszoknál elég)

cziául, értett

pacsirta

németül

szokott

is.

fogoly valami

s jól

Csak mosolygott,

beszélt fran-

midn

a hadi-

enthuziasmusával hegyestül-völgyestl

odaajánlotta Muszkaországnak Magyarországot és a forra-

dalmi seregeket.

—

gel,

Nekünk

— nem

ti

nem

—

kelletek,

kell országotok

;

ha

ti

nagy szinteség-

felelt

még most sem

tudjátok,

hogy miért jöttünk ide ? az rátok nézve szomorú dolog. Poéta barátom odasúgta fülembe hogy ne igen hall:

gassunk a

fiatal

emberre, a ki külömben jó

hiszen arról ö muszkalétére ból egy szót

A

sem

nem

tehet,

fiú,

hogy a

—

de

politiká-

ért.

hadtest tova

vonult

Arad

felé.

Az egész magyar

seregben ez volt a legszebb, hadtest, a Ill-ik és a Vll-dik.

Semmi sem mutatta

rajta az ellenség

Kendben, tömegben vonult ágyú, a

elöl a

ell futó

huszárság

;

sereget.

utána hét

nyolczadik vetágyú, azután a gyalogság, oldalt

egy-egy markotányosn kétkerek talyigájával, utána ismét

egy lovas

üteg,

Jókai: Életembl.

I.

a tüzérek

ötével

sorban fennültek az 4

;

ágyúszekéren, a kanócz kézben volt; jöttek a vörös sipkások, megfogyott, de mindig hös csapat; utánuk ismét

huszárok fehér csákókkal

ágyúk, az ágyúk után

;

ismét

daezosképü, robogó gyalogság, a manpzwörthi viadorok, a

hatvanharmadik zászlóalj; leghátul a legjobb lovasütegek, és a Hunyady-huszárok kerek, vörös szalagos és tollas kalapokkal azt beszélték róluk, hogy ezeknek van legtöbb szenvedélyük a kozák lándsákkal vitába keveredni. Fede;

zetnek voltak hagyva.

Követte a sereg vonulását, oldalt és utána a minden

rend menekvk és maradozók szomorú csapata, tömegben lepve

erdket, mezket,

el

rendetlen

bujkálva szerte a

s

kukoriczaföldeken.

A dinnye

akkor ért

;

zagyva

a rendetlen, kiéhezett

csoportok neki estek az egészségtelen tápláléknak, a környék, melyen átvonultunk, úgy elszórt

tnt el

a felszeldelt és

dinnyéktl, mint valami csatatér, a hol iszonyú

emberf van elszórva. Másnap érkezett meg a sereg Aradra. Egy és ugyanazon szálláson voltam Nyáryval Aradon,

sok lekaszabolt

melyben Csányi és Görgei nyílt,

voltak. Csányi szobája

Nyáryéra

Görgei az emeleten lakott.

Semmi hang, semmi szó el nem kerülheté figyelmemet, a mi az utolsó napok alatt, e szobákban mondatott most e

is

soha

oly rettenetesen jelen ki

lenni soha

nem törülhet nem bírna.

Az általános

melyben katona

hit,

állapodott, ez volt

van elttem minden alakja

emléknek, mintha az múlttá

:

és

nem

katona meg-

visszavonulni a Dunántúlra

s

Komá-

Klapka diadala már ekkor tudva volt a hid még a mienk volt, melyen Kmetty átjött a Dunán, külömben is volt a sereggel egy teljesen felszerelt hídkészlet. Egyébre nem gondolt senki. Még azon este, hogy Aradra érkezénk, jött Görgeinek egy futárja Debreczenbl, az orosz fvezértl. Beszélte,

rom eltt

foglalni újra állást. ;

mily kitüntetéssel fogadták az oroszok

eleinte, a vele volt

huszárokat aranyakkal, rubelekkel ajándékozák meg,

st

maga Küdiger tábornok kisérte el az elrsökig, s ez így egész a fvezér, Paskievics hadiszállásáig, ott azonment ban már igen hidegen bántak vele és semmi jóval sem bíztat-

—

Pöltenberg tábornok, ki szintén parlamentairel kül-

ták.

detett,

még nem

érkezett vissza.

11-én reggel a magyar

kormány férfiai egy okiratot mely felszólítás volt a

szerkesztettek Csányi szobájában,

kormányzóhoz, hogy a hatalmat tegye

le

Görgei kezébe.

Az okiratot múlva Aulich.

s

egy óranegyed

A

aláírta legeli

többi minisztereket

is

Csányi,

hivatták.

Megjelent nemsokára Vukovics

mivel késbben

arczán

Csak az

mitl bennem majd

s

szintén aláírta. Vala-

Szemere.

jött

nem

meg

látszott

az a gondolat, a

szétszakadt a szív.

Eléje adták az iratot: «mi ez?» kérdezé.

— Olvasd A

és írd alá.

— Szólt

hozzá Csányi.

miniszterelnök olvasá és mosolygott de oly keseren ;

és fagyosan.

—

már

Nincs rá szükség, hogy aláírjam, hárman vagytok alatta, az okirat érvényes, elküldhetitek.

És nem

A

csételték

A

írta alá.

felszólítási s

oklevelet azután összehajtogatták, lepe-

beküldték a várba.

közömbös tárgyakra tért át. Hideg vérrel mondogatta minden ember, hogy holnap talán sokkal kevesebben leszünk, hogy most már igazán szemközt áll mindenki a halállal. Még ekkor a « halál » neve alatt minbeszélgetés

denki a csatát értette.

Csányi sajnálkozott azon, hogy az utóbbi napok esemé-

nyeirl

nem

vitt naplót.

— kérdezé Szemere. — Még pedig kommentárokkal — viszonzá Csányi, szúró-tekintettel Szemerére, kivel sok ellenkezée — Én magam nem írtam naplót — Szemere — Tehát az elbbiekrl vittél?

!

volt.

;

szólt

;

eseményekre

ftz

!iz(''ri

li-ztini

ciiilf'l:!'/!'!!!,

iuni

ii>

nnh'kc/.ö-

tehetsépiem van.

Azzal vptte kalapját; Isten liozzádot

sagnak

Én

s

mondotta

társa-

indult kifelé.

az ajtó mellett álltam; mikor mellettem elliilndt.

hozzám

odafordult

s olóp;

fennhangon

ezt

monda:

«Bizonv ehn'sziottf Görgi Magyarországot."

Most is elttem áll a mosolygó arcz, mely e szavald után egy perez mul\a cUünt olölcni niai.íj; is ciiilókczcni e keser mosolyra, cg}- érü mosolyara, ki azon pcrczl»cn ;

hazát, vagyont, családot,

jövendt

elveszített,

kinek

még

csak útlevele sem volt, hogy meneküljön, sem félretett pénze, hogy másutt megéljen,

sem

családja jelen, hogy

attól búcsút vegyen, csak mérhetetlen büszkesége

sírni akkor,

midn

:

nem

«ennyit» elveszített.

VII.

A következ nap

egy perezre sem találkoztam Görgei-

vel; csak annyit hallottam,

hogy Csányival együtt a vár-

ban vannak, a kormányzóval értekezni. Délben Dániel képviselnél voltunk ebéden Nyáryval

Ernvel,

és Kiss

dett hallatszani

midn

Uj-Arad fell ers ágyúzás kez-

arra átmentünk

;

láttuk a csata végét,

mind

a Maroson,

mely Nagy Sándor hadteste

s

még és a

császári hadseregek között kifejldött. Egyes kiáltások az

ellentáborból, mint « vivát Jellasich)) áthatottak hozzánk, hogy az ágyúzás megsznt. Estefelé a másik két hadtest is megkezdte átvonulását a Maroson honvédtisztek, asztalraterített térképrl értekeztek a holnap reggeli csataterv fell, mely Haynau seregét Görgei és Dembinszky seregei által két tz közé ;

szorítandja.

Kés óra

este

volt.

teumek

jött

vissza

Csányi

Kossuthtól.

Tizenegy

Azért tudom ilyen pontosan az órát, mert éle-

ez volt legrettentesebb forduló pontja.

!

!

!

53

Monda, letette

mindennem

hogy a kormányzó

Görgei kezébe,

már

a fvezér, ki most

s

hatalmát diktátor,

azonnal rendelkezéseket tn, hogy csapatai induljanak

Dembinszky seregével egyesülni, a mi kezdete oly

talán

hosszú csatának,

a milyen

Iszaszeg közötti. Tehát holnap)

volt

a

lesz egy

Hort

és

kezddik a végs eldönt

harcz.

A végs eldönt Ez

volt az

harcz

!

els megnyugtató eszme, a min lelkem

két

hónapi hánykódás után megnyugodott.

Tehát holnap kezddni

fog.

Mindenki lefeküdt a háznál, a gyertyákat eloltogatták, én a földön feküdtem

ablakunk

leterített

gubámon

hallgattam az

s

szakadatlanul folyó robajt; a csendben,

alatt

dobszó nélkül vonuló hadsereg lépteinek moraját. Nincs dajkamese, nincs dallam ennél altatóbb!

A hs

fiúk indulnak a csatába

így gondolám ki

magamban: most

léptek moraján csendesen elalszom

jönnek a nehéz egy kard

ágj^úk,

;

e halk,

együtésü

majd mikor aztán

azoknak dübörgésére fölébredek;

van a fejem mögé támasztva, azt felkötöm,

felöltöm köpenyemet,

s

észrevétlenül kisuhanok az alvó

házból, odasorakozom a tüzérség közé;

—

ott is érek

még

valamit.

Ez oly boldog, olyan nyugalmas gondolat a

kemény földön elszenderedtem rajta. ... De mieltt e nehéz, dübörg ágyúk

egy kéz ébreszt

Nyáryt láttam

fel,

mely vállamat

magam

eltt,

érinté.

felöltözve

égett a szobában.

—

Öcsém, be édesdeden alszol

Dembinszky serege

szét van verve Milyen álom, és milyen ébredés

A

halálra

ítélt

ébredése ennél

ládja körében álmodta magát,

hogy vár a halottas szekér

!

;

;

hogy

ott

jöttek volna,

Feltekintek,

s

a gyertya ismét

— monda Nyáry, — —

nem

s kit

;

volt,

vége mindennek

iszonyúbb, ki csa-

azzal ébresztenek

fel,

«

:

64

E

tlem a

pillanat emlékeinek leírását megtagadja

megtagadja u kéz "k(')st()l(')ii!ik

;

annyit mondhatok,

az (M-ök kárhozatból

hogy ez

rzív,

beillik

!

VIII.

Egy

sebesült tiszt érkezett a temesvári csatából, ki e

melyet késbb Guyon tudósitása megersített. Guyou, ki a rossz híreket nem szokta nagyítani, tudósítá a kormányt, hogy Dembinszky serege tökéletesen szétveretett. Kmetty Lúgoson védte túlnyomó er ellen a sereg maradványainak menekültét. Mészáros és Vetter törökhírt hozta,

földre indultak, segédeik visszajöttek Aradra.

Ütközetrl e percztöl fogva senki sem beszélt. Csak az volt a kérdés merre lehet még menekülni ? Nyáry azt monda barátainak, hogy maradjanak együtt :

várják be nyílt homlokkal, a minek

meg kell

s

történni, leg-

alább ne essék rajtuk az a szégyen, hogy a nemzet képvi-

selit kukoriczák közt, mocsárokban fogdossák össze, mint

egy szétszala.dt guerilla csapatot. Csányi hidegvérrel ajándékozá

el

értékesebb holmiait,

könyveit, pisztolyait olyan embereknek, a kikrl azt hitte,

hogy sal

túl fogják élni.

monda eltte

fejüktl

?

Midn Nagy

Sándor

fájó

sarkasmus-

vájjon közölünk hányan válnak

«Mi ketten bizonyosam)

komolyan, hideg

Mikor

:

feleié rá az

meg

a

öreg honfi,

vérrel.

i)isztolyait

osztogatta,

én kértem, hogy adjon

nekem is egyet. Szemembe nézett, s azzal haragosan « Tedd, de ne mondd ...»

elutasított

—

Én nagyon elárulta,

Ern

magamat, hogy arczom kimentem a szobából.

elszégyenlettem

mire gondolok

s

utánam jött s megfogva karomat addig míg kibeszélte fejembl azt a sötét gondolatot, a mit már homlokomon lehetett olvasni. volt az, a ki rábeszélt, hogy kedvem legyen, újra kezKiss

beszélt hozzám,

»

55

deni azt a megsiratott drámát, a minek élet a neve

;

ö

hogy meg ne adjam magamat sem a sorsnak, sem embernek, sem a halálnak, s nem bántam meg, hog}' ezt tettem és köszönöm neki a föld porában azt a szót, a mi sorsomon határozott. volt az, a ki arra a határozatra

— Önnek neje van Nm Gyulán maradt is

ságon átkisért

;

.

.

l)irt,

.

tlem, odáig minden nyomorúelhatározám, hogy visszajutok hozzá, ha el

lehet.

Este nyolcz vicstöl.

Az

órakor érkezett

meg

Pöltenberg Paskie-

orosz fvezér utolsó válasza volt:

«

Föltétlen

megadás.

Ez

volt az utolsó elvesztett reménység.

S mintha a sors

tréfát akart

volna

zni

az eltiportak-

épen akkor érkezett meg a ((Messengert) angol lap azon száma, mely a britt országgylésen tartott beszéde-

kal,

ket közli a

magyar ügyek

fölött.

Csalhatatlan gyógyszer,

— egy halott számára. IX.

Az aztán következ jelenetek csak másolatai a negyednap elttieknek. Ugyanazon tanácstalan készüldés, csak hogy nem azon

tréfás alakok többé,

hanem

a szomorúság, a kétség-

beesés tragikus képei.

A

férfiak,

kik találkoztak

elmásított arczczal,

nem

egymással,

álöltözetekben,

nevettek most egymásra,

hanem

egymásra borultak, úgy váltak el. Sokan nem is látták egymást többet. Az utczáu mindenki búcsúzott egymástól. Legnagyobb ellenségek, politikai antagonisták, egymást sirva fakadtak,

föltalálva, kiengesztelten

egy elsülyed hajón. ott

maradni,

ott ültek

—

nyújtanak kezet,

A

—

épen mint

képviselk, kik elhatározák

sorban a piaczon, a

fal

niellett,

boltok lépcsin, a puszta földön, búsan, szótlanul.

a

;

56

Nekem

a római senatus jutott eszembe, mely a Gal-

lusok jöttekor a fórumon sorban

íilvo

várta ]>eaz ellenség

bosszúját.

Este felé kiszedték a Maros

hídját,

rael^y

a várat a

várossal összekötve tartá, az egész hadsereg visszavonatott

a vár védelmére rendelt sugárágyúk, miknek Temesvár alul kellett volna

hattak.

Másnap

megérkezniök, ezentúl oda be

nem jut-

az útban találkoztunk velk.

Hajnal eltt nem lehetett a hadseregnek megindulni, mert a menekvök szekerei oly tömegben torlottak

sr

meg

a városból kivezet széles futczán, hogy azok közt

utat nyitni teljes lehetetlenség volt.

E

várakozás alatt találgatta mindenki

jövend

Ijegtöbben azt hivék, hogy az Szibériában

Csányi nagy lemondással jegyzé

— Bizony el,

s

Ez

:

hogy megkancsukázzák.

rokona járt

fiatal

ne kisérje tovább

vele

sorsát.

végzdni.

nehéz lesz már ilyen öreg embernek, mint

én, hozzászokni ahhoz,

Egy

meg

fog

vele, azt bíztatta,

balsor.-a elé.

nem tudom hová

Hanem

hogy hagyja

az ott maradt

lett.

utolsó estén családapák leveleket írtak otthon

szeretteiknek,

s

azokat menekülni

lev

készül fiataloknak

átadták; némely levél soká nedves maradt. iratokat, mik másokat bajba keverhetnének, mindent akép, ahogy egy öngyilkolásra készül

Aztán az égették el

;

szokta tenni. Éjfél után két órakor jelenté a vezérnek a

huszárok egyik ültek mind,

s

tisztje,

Hunyady-

hogy az út megnyílt, azzal szekérre

indultak Világos

felé.

Túl a Maroson látszottak az osztrák seregek elszórva csillámló rtüzei.

Simánd orosz

fell, a szürkület ködében,

elrsök

dárdahegyei.

kivehetk voltak az

57

X.

Még azon

éjjel

az egész hadsereg átvonult Világos alá.

Annyi fájdalom közt legjobban fájt az ellenszenv, a mit honvédeink nyiltan mutattak a polgári osztály bajtársai

iránt.

Nem mondhatom, hogy az ellenszenv A jó katona, ki annyi csatában tette

igaztalan volt. ki

magát a

halál-

nak, ki azzal a tudattal pazarolta vérét, trt nyomort,

sanyarúságot, hogy mindezen áldozatot hona boldogsá-

—

most minket

hogy ez áldozatok eredményét belviszálkodásaink, egymás iránti féltékenységünk porba ejté.

gáért hozza;

okolt,

Úgy szégyenlettem magamat a porfedett vitézek eltt. napot már nem vártam be Világoson. Még egy szomorú emlékkel nehezebben jöttem el onnan,

A következ mint mások.

Ottlétem néhány órája alatt egyike legjobb barátaimnak, a pesti vészbiróság elnöke, ki

hanem

legmagasabb szellemeknek, letes

nem

bölcs kegyelmezessél tünteté

ember Molnár :

dulásnak

A mik

!

— fbe ltte magát.

tle

el

sietnem kellett

véritéletekkel,

magát, egyike a

tiszta fö, igaz hazafi és becsü-

József,

És senkisem kivánta

ki

ezt az útját a férfias szaba-

helyrl.

e

ezután történtek Világoson és Aradnál, azoknak

körülményei ismeretlenek elttem.

Mint történt

az,

nem

volt képes legjobb

viselte

magát hozzá, mint

nem

vonult Világos he-

hogy Görgei

barátait, köztük Csányit, ki

édes apja, megmenteni?

úgy

.

Azt sem teszem kérdésbe, hogy lyett

inkább

Komárom

lehetett az útja,

felé ?

a merre nagyon elzárva

midn Haynau Lúgoson,

nem

Paskievics Vára-

Komáromban legalább emelt homlokkal beszélnem a czár lábainál fekve. Ez hadtudományi kérdés, s ahhoz én nem értek. don

volt.

hetett volna,

!

58

Nem volt czélom Görgeit sem A világosi katastropha nem

menteni, sem vádolni. a mi ügyünk,

hanom

Európa feleljen arról; nem mi Ha volna törvényszék, mely e kérdésben Ítéljen, kellene mentenem, kit kellene vádolnom ?

a

világhistíhiáé. Egész

kit

Azokat a honfiakat-e, kik évtizedek nyomorát, csalóepeszt vágyát hordozzák szivükben a hontalanság

dásait,

üldöz

A

kínja melletti^

hadvezéreket- c, kiknek

még

síremlékkel

adósok

is

maradtunk ?

A

lengyel vezéi-t-e, ki csak dicsséget

jaira, s

csak sebeket

Azt a

férfit-e,

ját tegye

vitt el

kinek nagyravágyása az

Vagy azokat, kik kimondott

meg nem

volt,

hogy hazá-

azt a népet,

elveikért férfiakként kiszen-

törtek ?

mely áldozni meg nem sznt,

lyet a szenvedés hónától el

Vagy

hazánk évlap?

nagygyá?

vedtek, de

Vagy

írt

innen magával

nem

s

me-

tántorított ?

azt a közkatonát, ki húszszor rohant a halálba e

midn

s kiejté kezébl fegyverét, mondták neki, hogy « meghalt a haza"?» Van-e nekünk szükségünk e vádakra? kell-e itt

szóval: éljen a haza

!

azt

Ítéletet

kérnünk ? Nincs-e igazolva a történet eltt sorsunk fordulata e

szókban:

vesen

wkét világhatalom keze súlyosúlt rájuk,

s

k ke-

voltak)).

Csak egyikét

is

e

világhatalmaknak azóta sem bírta

leverni két másik hatalom

:

csoda-e, ha a

mi

ifjú

ernk

összetört egy óriás eltt ?

Szorúlt-e a

magyar név dicssége

arra,

hogy

ily kétség-

beesett harcz kimeneteleért egy embert áldozzon föl

embert, ki legjobb vitézeinek egyike és

volt,

'í

Egy

mint hadvezér

mint közkatona.

En nem

találok

semmi gyönyört, annak, mi nagy

elgázolásában. Fáj rálépnem arra, a ki elesett magasr('»l esett.

volt,

- és olyan

;

!

59

Ha valaha, úgy ma nincs ideje a rekriminátióknak. Ha kimondta a magyar nemzet azt, hogy ez évében Úrnak, a magyar nemzet

fiai

között nincsen

testvérkülömbség, nincs osztálybüszkeség

;

pái-t,

az

nincs

nincs elvviszál-

kodás, nincs fajgylölet; (1861.)

Ha

a magyar nemzetben volt bátorság kimondani

hogy 1861-ben

nem

azt,

ismer a magyar nemzet a multak

miatt számüzöttet, fölségsértt, elitéltet

Akkor legyen a magyar nemzetben szív és ész, kimonis, hogy 1861-ben a magyar nemzetbl a multak

dani azt

miatt nincs vádlott, nincs

elitélt,

nincs hazaáruló

:

FELTÁMADUNK. Legmagasabb, legédesebb gondolatja az emberi szívnek feltámadás Istentl adott vigasztalásunk, halálfö:

lötti

!

gyzelmünk, hadd pihenjen meg

rajtad o

napon az

én lelkem.

Egy mulandó ember akarja magát oltalmadba ki eltemetett sokat,

a mi rá nézve drága

nagyon megsiratott halottakat

s

volt,

ajánlani,

igen sok és

gondol az Idvezítnek

példájára, valahányszor halottaira gondol.

Jöjjön ide az, kinek megsiratott halottja volt, (kinek no lett

volna

?) és nézzen velem együtt az égbe, annak végtelenségébl.

olvasni

és tanuljon

Jöjjön ide az, kinek az elmúlt évek emlékeiben gyásznapjai vannak eltéve, kinek bánat nyomja szivét, ki vissza-

hozhatlanok után sóhajt és mondja

el

áhitatos lélekkel

magában «

Egy

Feltámadunk*).

szép, egy vigasztaló példáját

mondom

el

elttetek

a feltámadásnak.

Nem k<")ltöje

mondta

igen régen történt, hogy a nemzetnek egy nagy

t tlünk, mintha minek tinektek a dicsség dalnoka többé ?

meghalálozott, az ég visszavette volna,

a költt eltemettük, megsirattuk, sírján megtapostuk a det, és azt

l)an

özvegy, árvái valóban árvák, de senki

sem annyira

maga azon nemzet, mely dalnokát tudta feledni és érte nem hevült. Es inie, a sírban fekv dalnok kinyújtá j<»lil> k''/»'t

özvegy és árva, mint el

föl-

mondtuk, hogy meg van halva. Özvegye való-

:

koporsója

alól,

hogy

zetét,

hogy megvédje

felköltse az elkésett lelkesülést a szivekben, s

ihletés szava reszket által sziveinken

A költ

hogy megáldja nem-

árváit,

:

«

feltámadunk)).

hír nevelintézetbe

árva leányát egy jó

A nevel nem fogadhatá öt el, mert

ták adni.

már nála

akar-

a növendékek

És ekkor az intézet növendékei, a kis .gyermeteg leánykák oda mentek neveljükhöz és sírva ajánlák neki, hogy megosztják lakásukat, ágyaikat, falatjukat a költ árva gyerme-

száma be

határozott

kével

;

viselni

testvérei, édesei lesznek .

.

töltve.

annak, és gondját fogják

.

Nagy tanúság,

A

volt

biztató jel

van

e

szóban.

g3^ermekek, a leánykák gyenge szava hirdeté miné-

künk, hogy jobb, nemesebb ivadék következik mi utánunk, mint mi voltunk; gunyhókban és palotákban jó keresz-

honleányt nevelnek mindenütt

tyént, jó hazafit, jó

.

.

.

Feltámadunk.

Az én szivemet

is

Mindenhatónak szent aka-

tetszett a

rata próbakövéül kiválasztani.

A

csendes családi életben kerestem boldogságomat min-

dig és mindig

meg

is

találtam azt

ott.

A

sorsnak tetszett

családunkat úgy szét szórni, hogy minden testvérem külön városba jusson. Szétvált érdekek, újra kezdett élet

még messzebb mértföldek. De latunk, a

A midn

távolítottak

bennünket, mint a hosszú

volt egy közös helyünk, egy közös

gondo-

melyben mindig találkoztunk: egy jó édes anyánk. hivatal, leköt munkakör, nehéz körülmények

megengedik, itten szoktunk összejönni az

si

födél alatt,

melynek minden zuga gyermekboldogságunkra emlékeztet vissza. Az ilyen találkozásokat hónapokkal elébb szoktuk tervezgetni s örültünk elre neki, úgy számítgattuk elre a napokat, úgy készültünk reá. ;

A

feltámadás boldog ünnepére tztük ki azt ez évben

a mint a határid közeledett,

megsrdtek

leveleink, ize-

neteink egymáshoz, nehogy elfelejtse, ne hogy elmulaszsza

valamelyikünk azt a napot, melyen találkoznunk

kell

.

.

.

!

találkoztunk

valóban

és

is

.

.

anyánk

.

koporsója

mellett.

A mi óhajtva várt örömnapunkat választá ki a/ Ur fájdalmas látogatása napjául. A boldog, életvidám, mosolygó ajk helyett egy hallgató, hideg arcz fogadta csókjainkat, s

ezentúl nincs többé helye találkozásunknak, mint két egy-

más

mellett

lev

Feltámadunk

De én

!

sírhalom.

bizony feltámadunk

még

úgy szeretnék ott azon két sír között arczra borulni, és kisírni magamat, és ne tudna arról senki semmit csak az Ur, az örökkéél Úr, a ki minden tavaszi fszálban azt suttogja nekünk « Feltámadunk, bizony feltámadunk.") azért

is

;

:

AZ EN SZÍNPADI ELETEM. Minthog}^ tartok tle, bogy ezt a részét a biográfiámnak senki

sem

Nekem

fogja megírni, hát is

elfüggöny

A

volt életem a

«

megírom magam.

deszkákon », én

is

rajongtam az

titkaiért.

legels színi eladást kicsiny

tends koromban nem

híja,

hogy három

esz-

láttam.

Kis diákok rendeztek eladást, ha jól emlékezem

rá,

a

bátyám is köztük volt mert a produktiónak épen a mi szobánkban kellett volna végbemenni. Vitézi darab lett nem is a vége, de volna az de siralmas lett annak ;

—

;

mindjárt a kezdete.

A

kurtina két egymással szemközt

almáriom sarkaira volt keresztül kötve, azok közül az egyik olyan ketts pohárszék volt, a melyiknek a fels álló

része lejár: az pedig felül tele volt rakva eczetes és tintás

üvegekkel. Hát a mint a kurtinát a zsineggel felhúzták, a

nagy igyekezetben bumszti be a színpadra

:

!

lefordult az egész pohárszék,

eczetes üveg, tintás üveg a theatristák

nyaka közé. Persze, hogy ezzel a csattanós kezdettel vége eladásnak. Hanem a kritika, azt hiszem, hogy

volt az

nem maradt

el.

Ez a scéna mindig eszembe jut, mikor a « Szigetvári vértanuk)) utolsó jelenetét várom: no most jön az almáriom-esés, eczetes üveg, tintás üveg hullás azt jobban rendeztem,

Csak hogy én mint a bátyám; mert a végére csi!

náltam a darabnak az almáriom-beesést, nem az elejére. így múlt el egy hajszálon, azaz hogy egy zsinegen, hogy

nem három esztends koromban eladást.

láttam

meg

az

els

szini

»

(il-

Hauom

negyedfél esztends koromban.

Már ekkor csakugyan elvittek a szinházba. Muszáj volt, nem maradtam el a kedves édes anyámtól, akárhova ment színházba is el kellett vinnie. Víg darab volt az, de még vígabb lett attól, hogy én belekiabáltam a darabba, s a mi megtetszett a beszédbl, mind utána mondtam. Egy ;

felkiáltásomra jól emlékezem.

Furcsa

az,

hogy

ez

még most

«

Oh

asszonyok! asszonj'ok!**

eszembe

is

jut.

Még

az

is,

hogy valaki egy pogácsát akart adni, hogy elhallgattasson; de én nem engedtem a véleményem szabad kimondását egy pogácsával megvásároltatni; a mi elég fontos adat megvesztegethetlenségem

nem

többször

vittek el a

—

bebizonyítására.

Hanem

theatrumba.

Csak késbb, mikor már iskolába jártam, jutott az a hogy elmehettem

feledhetlen élvezet osztályrészemi,

arra az eladásra, a mit a kollégium nagy termében ren-

bels emberek*). Csokonainak «Gerson du Malczím darabját adták. Pápay uram, a káplán volt a tiszt, Harmati uram, a kántor, volt a kisért lélek, s Szarka János urambátyám (akkoriban a legszeretetreméltóbb fiatal kedély úr Komáromban) volt a tréfás czigány. A közönség tet tapsolta el legtöbbször Pápay urammal pedig nem volt megelégedve, azt mondták róla, hogy akkurát úgy játszik, mintha prédikálna. A harmadik színpadi eladás már a sajátom volt. deztek a

«

heureux*

—

;

—

Sajátom a színpad, a diákok voltunk

Vörös

Ben

;

színm

és a társaság. Conjugista

Benke Kálmán (meghalt a múlt

(most ügyvéd), Goda Sándor

huszár). Szikra Ferkó (meghalt élte virágában),

gam. Ez gebb. is

A

volt a társaság. Tíz éves

festettünk.

«Hohenheimi

A

mint

meg ma-

köztünk a legöre-

színpadot kocsiszínben állítottuk

magunk

volt

volt

évben).

(elesett

fel;

kulisszákat

színdarabot én irtam.

A

czíme

Fridrik, vagy a meggátolt gyilkosság

Meg akarja abban egy módon gyilkoltatni az unoka-

szomorújáték öt felvonásban.

gonosz nagybátya minden öcscsét,

hogy vagyonát örökölje

;

de rködik a

fölött

;

65

egy kegyes remete, s végre kiderül, hogy az a meggyilkolandónak elveszett apja, a gonoszság kiderül, az ártatlanság diadalmaskodik, a gonosz intrikus maga eszi meg a megmérgezett

ételt,

a mivel az öcscsét

el

akarta veszí-

Mind benne volt ez abban a darabban. El is játmi azt szépen. Nem is volt semmi egyéb baj,

teni.

szottuk

mint ben,

Vörös Béni a remete szerepét, egy

hogj'^

mind az

még

aztán

lett baj;

álló helyé-

öt felvonásra valót végig elmondta.

egyszer

el

Az

neki mondani

kellett

se

—

felaprózva.

Minket aztán megdicsértek Innentül aztán" hosszú

—

s

id

nem

vertek meg.

telt bele,

míg újra színpa-

Kecskeméten jogász voltam már akkor. társaságot ütöttünk össze eladtuk a fiskolai Mkedvel kön3'vtár javára elször a « Szerelem és chamj)agneit)>, azdot láttam.

;

után egy másik darabot, minek a neve nincs ben,

hanem

már

vánt játszottam benne. Igazán

mondom,

Olyan pompás komikust, mint Sas

volt,

a fejem-

nev

tudom, hogy én egy Selicour

azt

bonvi-

jól játszottunk!

olyan ügyes sze-

relmest, mint Zabolay Pista, olyan szeleburdit, mint Hart-

man (késbb Keményfy), magamat nem

igazi színészeknél is ritkán látni

dicsérem, mert az

jak primadonnáinkról

?

Az

nem

illik

egyiket, egy

;

de mit szól-

gyönyör festi

mintaképnek való karcsú alakot, a ki a menyasszonyt kellemmel és ni finomsággal, az eladás

játszotta, kiváló

nül kérette gróf B. olasz nev chevauxlegers nem adhattuk hozzá, mert a szép hölgyalak jogász pajtásunk volt. Szegény Gál Józsi! Ha

után rögtön kapitány szinte

;

de

leánynak született volna, milyen hamar úrrá

lett

volna;

de mert férfinak született, nagy észszel, leleményes mecha-

még most is más szolgálatában keresi harmadik eladásunk Kotzebue ((Zrzavara)) volt. Ott már én voltam a primo amoroso. És abban már igazi delnk voltak primadonnáink. Az ón hódolatom tárgya Simonyi Antal nagyhír pesti fényképész

nikai talentummal,

kenyerét.

nvére Jókai

—A

volt. Tele színház, taps és :

Eletembl.

I.

koszorú volt elég. Mire O

66

—

nézve saját magunk hetilapot nélkül

—

I

s

is adtunk ki elfizetés abban magunk iránt kell elismeréssel visel-

tettünk.

Mily nagy lehetett a siker, a melyet kecskeméti színpadi szerepléseimmel arattam, azt onnan

meg

is

hogy mikor a «Hahü tekintetes karok

Ítélni,

lehet

és rendek*

czímü hires kortes verset elszavaltam, a hallgatóság közt hogy ezt a verset rajtam kívül csak egy ember tudja még jobban

jelen volt Petfi többek eltt kinyilatkoztatá,

szavalni az egész országban

:

—

maga. S nem

ö saját

rég találkoztam egy kecskeméti polgártárssal, a ki egyszerre visszaemlékezett a nevemre

;

«Ahán, az a

ki

a

«Hahó

tekintetes karok és rendek !»-et szavalta 1841-ben».

—

nem hallott fellem semmit. Negyedik színpadi föllépésemnek már a pesti nemzeti

Azóta

színház volt tanúja.

Ah

az nagyszer eladás volt. Olyan drámát sem azeltt nem adtak soha, sem ezután nem fognak adni soha. 1848. márczius tizenötödike volt. !

A nép széttörte lánczait, a nemzet felszabadítá a és a szellemet. A minden halottak föltámadásának volt ez

!

Cenzúra nélkül jelentek meg a lapok

mány

vette át a közrendre felügyelést

óriási

tömegben vonult

bl

át

napja

népbizott-

s a souverain nép Budára, kiszabadítani börtöné-

a sajtó martyrját Táncsicsot,

nagj' diadallal,

;

földet

;

úgy hozta haza Pestre

s

mint egy hst.

A friss szabadság új borától mámoros volt minden lélek. A nemzeti színház is kitett e napon magért. Színre hoznagyszer Bánkbánt

ták a cenzúra által rég eltemetett

s

ingyen eladást nyitottak a közönségnek. Képzeljen valaki ilyen látványt Ingyen eladás, Bánk!

bán, szabadságtól idvezült,

minden zuga tömve

;

örömtl

ittas

nép, a színház

szép hölgyek és kufárnk, elegáns

úrfiak és mesterlegények összekeveredve, és

valamennyien

oly sárosak, mint a kik egész nap barrikádokat ostromoltak.

:

(j7

Aztán megzendült a Rákóczy incluló. Még csak ez hiányzott az embernek kedve támadt az egész publikumot sorba csókolni. Aztán felhúzták a függönyt a nemzeti !

;

színház egész személyzete teljes díszben

a színen

állt

s

rá kezdé a « Hazádnak rendületlenül o-t. Drámai tagok is énekeltek, ki hogy tudta. Utoljára a publikum is együtt énekelt velük. Végig az egész szózatot. Dehogy lehetett

Elébb kívánhatott volna egy két-

aztán szó Bánkbánról.

ségbeesett népszónok csendet a Niagara zuhatagtól, mint

ettl a lelkesedésében határt

Nem

kellett

ket

annak

nem ismer

Bánkbán,

se

se

közönségtl-

Peturbán

nem

;

volt

Abba kellett hagyni a darabot. Ekkor Egressy Gábor, a nagy nap egyik hse, arra az ötletre jött, hogy kiállt a színpadra, fekete attilában, görbe

türelme

kihallgatni.

karddal az oldalán versét:

«

elkezdé szavalni a Petfi lángszavú

s

Talpra magyar, hí a haza

csendesültek a karzatok

;

!

»

Erre egy kicsit

el-

de mikor oda ért Egressy, hogy

lekiált egy hang a kakasülrl maradjanak a pokolban ». S azontúl nem tudom én mit szavalt Egi-essy Gábor, csak azt tudom, hogy minden ember kiabált, én is kiabáltam de a magam szavát sem hallottam. Végre kitalálta a felizgatott « Lássuk Táncsicsot!» S közönség, hog3' mi kell neki?

(•kárhozottak

sapáink

!»>

«ha kárhozottak,

;

—

azzal elkezdte a lelkesült nép hangoztatni Táncsics nevét.

Táncsicsot akarták a színpadon látni. Hasztalan volt min-

hogy szegény Táncsics most odahaza van a családjánál, pihen, ne háborgassuk; nem is illik, hogy egy nemzeti martyrt most ide a színpadra czepelden józan ellenvetés

;

jünk, mint valami híres koncertistát

—

s

az

itt

hajtogassa

—

magát a publikumnak. Nem használt semmit. A nép Táncsicsot akarta, s addig nem mozdult a helyérl, míg azt meg nem kapja; a zaj egyve növekedett. A nép vezérei zavarban voltak, hogy mint szabaduljanak meg az ünnepélyes napnak e derültté lenni fenyeget befejezésétl

?

Hasztalan szónokolt Petfi a záiiszék tetejérl; hasz-

!

!

(-18

tiiUin

Iriiivi

ki

iillt

;i

népet haran^;ii in )/iii

páholyának

tiidi'isok

;

m('ll\

még VaHváiy

elveszett

tdcn'

s/.;i\;i

i>

;i

;i

pedig a legfels kakaHÜlövöl kisértf nuig a teiigcr-

/ajbaii,

oillapiio szónoklatot.

A

közönség a szinliázat .szétbontani

készült.

Sokan már arra a gondolatra fel kell öltöztetni

Táncsicsnak

padon, a mi nagy sérelem

s

jöttek,

hog;^'

valakit

bemutatni helyette a színvolna a nép jóhiszem-

lett

ségén.

ment

Ekkor nekem egy gyek a színpadra,

S azzal

s

gondolatom támadt. Felme-

szólok a néphez a prosceniumból.

térdig sárosan,

mint más, vállamon a karbonári

köpönyeggel, behorpadt czilinder kalapom mellett óriási

veres

tollal,

oldalamon

egy jurátus karddal

egy fel-

rontok a színpadra. Ott találkoztam legelször

is

szín kokárdáját

saját nemzeti

tzte, azzal léptem a publikum

Hanem

Laborfalvy Rózával, ki vette le s azt

keblemre

elé.

ez aztán hatás volt

Mit beszéltem, azt

nem tudom

;

hanem, hogy

kihall-

hogy azután szép csendesen és lelkesülten haza oszlott a publikum, nem követelte többé, gattak,

az áll

;

s

hogy Táncsicsot a színpadra hurczoljuk, az Tehát ezen színpadi föllépésem Föllépti dijam volt

is igaz.

teljes sikert aratott.

amaz emlékezetes nemzeti szín

kokárda.

Azontúl aztán megint sok ideig visszavonultam a

m-

vészi pályáról.

Nem jó

világ járt akkor ott,

igazgató Simoncsics Szigetinek,

is

hogy «jobb

mikor még az öreg színpanaszkodó

azt a vigasztalást adta a

már, ha maguk végkép

is lesz

hagynak azzal a szinészetytyel » A hatvanas évek mozgalmas napjai

szólítottak

fel-

ismét

vissza.

Horvát testvéreink éheztek ezúttal iicm mi vAwk. A magyar frend megemlékezett a luagyar irodalom;

69 ról

ezúttal

;

nem

a hírlapkauczió eltörlésének leszavazása

által.

A

hogy

és asszonyságok elhatározták,

frendi urak

fé-

nyes színpadi eladást fognak tartani horvát testvéreink fölsegitésére a nemzeti színpadon, képletekkel, énekkel és

szavalmányokkal, mikben csak urak és úrhölgyek és

veendnek

írók

részt.

Volt biz abban egy kis politikai demonstráczió

budai

utolsó

basa

azt

monda

gesponnene Intrigue

fein

lyozni

;

!

»

mert horvát testvéreink valóban éheztek

ban fel voltunk értük lelkesülve. Minden szerepl gróf, berezeg, grófn volt;

csak egy

is.

Az

hogy «das war eine de nem lehetett megakadárá,

és

mi

s

való-

herczegnö

magam

csizmadia volt a társaságban,

egyedül.

Képzelhetni, milyen nehéz dolog lehet egy ilyen

f-

rendü színész társaságnál rendeznek lenni. Eleinte én kisértettem meg de nagyon hamar átláttam, hogy nem ;

értek hozzá. Akkor erélyesebb kezek birkóztak feladattal

;

Manó

gróf Andrássy

meg

a

vette át a rendezést és oly

erélylyel kezdte dirigálni a méltóságos

furakat

és úrhöl-

még Ürményi Miksa barátom is meg elégedve, a ki pedig kétszáz huszárt komman-

gyeket, hogy azzal lett

volna

dírozván egy idben, nagyon jól tudja, hogyan kell egy

Hanem

színtársulatot eldírigální.

nak meg épen nem fogadtak háztól kellett egy ahoz

ért

aztán Andrássy Manó-

szót.

— Elvégre

is

a szín-

színész embert felkérnünk,

hogy jöjjön oda parancsolni annak aztán szót fogadtunk valamennyien, s lett ng^gyszer eladásunk, közkívánatra ismételve rangunkhoz illen felemelt belépti díjak mellett. Én szavaltam Szilágyit és Haj másít. Ennél nagyobb ka:

liber szavalmányt

nem

engedett a censura a budai várlak

magyaráztam Zrínyi melyben gróf Zichy tableaut, verseível a költ Miklós a Manó, mint Zrínyi, megesküdteti a magyar aristokracziát, hogy az utolsó csepp vérig nem fognak ezentúl máskép és czitadella ellenében elsüttetní, és

!

!

7(t

mint magyarul. Olyat sem

beszélni,

látott a

publikum

sóba, ezután ko fog látni soha.

Azonban horvát kielégítve

;

testvéreink

még nem

voltak egészen

ök soha sincsenek egészen kielégítve

n

;

vidé-

ken is kellett a számukra rendezni jótékony eladásokat. Ugyanazon év nyár elején Székely Imre hírhedett zongoramvész és Várady Antal barátaimmal Kazinczy

Gábor látogatására indultunk el. Els este Tarnaörsön szálltunk meg báró Orczy vendégszeret házánál, kinek fia, s

kitn mvészi

bájos leánya az esti társalgást

terajátékukkal tették

még

élvezetesebbé.

Másnap

czi-

együtt

mind felmentünk Egerbe. Hát a mit legelször meglátok Egerben, színlap,

azon olvasható

szer színieladás pásztort »

Tudtom

.

az egy nagy Horvát testvéreink javára nagy-

a sok

;

feketével a fehéren

:

:

és

Jókai

énekl és szavaló között ott áll Mór szavalja az «Egy akol egy

hirem nélkül

Hisz ez valóságos orozva felléptetés

Ez persze Orczy Bódog munkája volt, a ki ezúttal nem bennem Macsivánszkyt, hanem kaptam tapsot és bukétot sokat, a mit hajlandó vagyok mvészi eladásomnak beszámítni, mert a mi magát a verset illeti, az va-

fogott

lami hallatlan ostobaság: az van benne, hogy Magyarországon minden

minden nemzetiség kezet minden vallásfelekezet egymást gyámolítja. Próbálja most ezt valaki eldeklafog,

minden

pái*t egyetért,

osztály egybeolvadt,

málni, tudom, hogy kifütyölík

!

Nekem pedig még

az érsek

Majd adna most a pásztorbottal, csak beszélnék neki az «Egy akolrólo. Azután még egyszer debutiroztam a színpadon, még az írói segély-egypedig Gyulai Pál barátommal együtt let javára. Valami regény- félét olvastam fel, s ismét csak is

tapsolt

!

—

jeles

eladásomnak tulajdoníthatom, hogy Pál barátom a

felolvasásom után a helyett a vers helyett, a mit lett

szavalnia,

nem

el kel-

egy kriminális kritikát rántott

el

ellenem a zsebébl, a mit elismerem, hogy megérdemlet-

71 teiii

Hanem

volna.

Ferencz

mint

azzal,

eladásom

szép

liát

Gyiüay nem

elismeri.

is

hogy a feleségem

tanít

is

van, azt Toldy

tud mással levágni,

meg

szavalni

;

ha pe-

dig Jókainé játszik, olyankor azt mondja, hogy a baloldal

rendezte az ovácziót.

Nem

akarok dicsekedni balatonfüredi vendégszereplé-

semmel a Szeretetház

javára.

gorombaságokat mondtam

köszönöm.

zett érte,

A

Jótékony czél volt:

én

a publikumnak, az megélj en-

mit a jobb kéz

tesz,

ne tudja

meg

a bal.

S minthogy ez a jobboldali intézmény javára történt, nem tanácsos vele a baloldal eltt dicsekedni. Utolsó színpadi föllépésem most volt Budán, egészen

tudtomon

kívül.

Minden gáz egyszerre kialudt; nekem

csak az jutott eszembe, hogy a néztér sötétben maradt, ott két fiatal

n-rokonom

kétségbe vannak esve, tartót

s

s

ül a zártszék sorban, s azok

azzal

kaptam a legels gyertya-

kiléptem vele, hogy világosságot csináljak.

is megtapsoltak. Hiába: a világosság mindenkor föfeladatomnak tartottam.

Azért

Hanem

s

most

ez volt utolsó fellépésem

s

—

terjesztését

már most

vissza-

lépve a megérdemelt nyugalomba, ezentúl pihenek babé-

raimon.

A CSENDES EVEK TÖRTENETE. Azokról az évekrl fogok megemlékezni, a miket He költ, se történetíró

nem

méltat figyelmére, a

professzorok a kathedrából

nem

mikrl

a

prelagálnak hallgatóik

az apák a kandalló mellett nem mesélnek Mert a fényes, hs tettekkel teli, pánczélban és lovon járó esztendknek akad elég történetirója, hs költje hanem azokkal az alázatos, rongyokban és mezitláb eltt, a

mikrl

fiaiknak.

;

járó esztendkkel, a

mikben nem történik semmi nagy

nem

örömest foglalkozik valaki. Kell ahhoz valami undor a ragyogás iránt, a hogy Hugó Viktornak egy hse dolog,

mondja: « annyit láttam a dicsségbl, hogy vágyom már a szemétre ». íme a história nélküli évek szemétdombjáról egy bátyú rongyot szedtem össze. Mit akarok vele csinálni ? a ('Századok legendájában*

Azt, a mit a rongyokból szoktak

:

tiszta papirt

— kimon-

datlan igazságok számára.

Mi

vezetett erre az eszmére ?

politikai

Egy eszme

mérv Nem

A legközelebb

lefolyt

volt

népszer Magyarországon, egy nagy-

háborií megkezdése a keleti kérdésben. titkolom, hogy én egyáltalában békebarát vagyok

de különösen óhajtom a békét az osztrák-magyar archia

számára,

még

okokon hogy legalább keresztül engedjen magának megés bölcsészeti

saját különös érdekei vannak,

egy emberölt pihenést.

mon-

legeslegkülönösebben pedig a magyar

nemzetnek, melynek a rendes emberi kívül

idk

küzdelme.

idn

73

Mint a közzé tett adatok bizonyítják, a legközelebbi Oroszországnak kétszázezer halottjába került

hadjárat

eddigelé,

azok között tizennyoicizezer csak, a ki a

táborozásban megfagyott; sha a kiket

el lehet

temetni

;

téli

még csak halottak volnának,

de azonkívül kétezerötszáz millió

mi megmaradt él adósságnak és enni kér. Ennyi halottba nekünk is került volna ily mérv hadjárat, 8 a mi a péuzáldozatot illeti, ha az osztrák-magyar szálrubelébe, a

lítmányosok önzetlenségét számításba veszszük, legalább

annyi forintunkba, a hány rubelébe az orosznak. Valljuk

meg

nem

az igazat, hogy

volna irigylésre méltó helyze-

tük azoknak az osztrák és magj^ar pénzügyminisztereknek, a kik most egy kétezerötszáz milliós új teher

tisztelt

házakat.

Azonban közt, a lét és se

kama-

megöregbült költségvetéssel jönnének elektrizální a

taival

pénzzel,

hát a háború

nem

lét fölötti

se vérrel

alatt,

a

küzdelem

nem tördik

dicsség

senki.

mámora

Izgalmaiban

óriási

A

parlament,

a közvélemény, mely béke idején a zsugori apa szerepét viszi

a jólnevelt kormány ellenében, háború idején

tékozló fiú szerepét veszi

a bankóprés rúdját, a melyen a távirat

ember

s

a

kezébe adja a kormányának

elveszettnek tartja azt a hónapot,

nem

elesett valahol.

át,

A

hozott olyan hírt, hogy tízezer

dicsségért semmi ár sem elég

magas.

S ha benne volnánk a harczban, bizonyára én között lennék, a kik szóval és cseppjével és vagyonuk

tettel,

is

azok

a kik vérük utolsó

végs maradványával

is

diadalra

törekesznek juttatni a zászlóra kitzött ügyet.

— hazaárulás.

Háború

alatt bölcsnek lenni

Hanem

a háború eltt beszélni arról, a

után következik,

— ez még talán nem

az.

mi a háború

71

Két koi*8zakot

tekintettem

keresztül,

mely

az osztrák-magyar monarchiára nézve fényes

egy-egy

eredmény

nagy hadjáratra következett. Az egyik a hét éves háhorú, a másik az els napóleoni hadjárat nyomában

érkez

kor.

nem

Értekezésem

históriai

czélzatos elmélkedés

halmaz nem

m,

azért ez

;

csak társadalmi irányú

összevissza hányt adat-

formál nagyobb igényeket, mint annak a

is

bebizonyítását, hogy a nagy hisztérikus éveknek a dicsségét az utánok

következ csendes esztendk mily

szerte-

len nagy hanyatlással szokták fizetni.

Hogy

ezt a hanyatlást felfoghatóvá tegyem, a

megelz A

szatmári békekötésre következett tartós békekorszak

alatt

Magyarországon

bség

jóllét és

Tanúskodnak errl az azon összeírások

téki

pompát

ságot,

a

ki,

háborút

korszaknál kell kezdenem.

mint

uralkodott.

idbl

fenmaradt hagya-

mik

végrendeletek,

és

oly

gazdag-

hever készpénztömeget mutatnak

és

a szomszéd Németországban lehetett csak

találni.

S ez a meg.

jóllét

nemcsak az elkel

nemesi rendnél

volt

Azon idben egy Batthyányi gróf

azzal dicsekedhetett,

hogy van neki ezer olyan jobbágya, a melyiknek mindegyike képes ezer forintot készpénzben lefizetni. Az érczpénzen kivül azonban még nagyobb gazdagsága feküdt a magyar falusi gazdának a marhaállományban. Ez volt az kincstára a mez volt a takarékpénztára. Az ökör készpénz számba ment s reálisabb számtani ábra ;

volt,

mint az angol font

sterling,

s

az indus lak rúpia;

a hazai törvény meghatározta az ökör és arany közötti viszonyt, mert

némely büntetés ökörszámba ment.

rabló bírsága volt

tiz

ökör.

Jómódú

A n-

gazdák, kik fiaikat

a németországi egyetemekre küldték ki theologiát tanulni, a

szükséges

tartáspénzt

hanem gbölyökben

és

küldték

tandijt

meg

nem

nekik,

tallérokban, s

ez

nagj^on

!

75

czélszerü volt, mert ilyen négylábú pénznek, mire Aug.s-

burgba megérkezett, már ázsiója tett

volna ezt a

«

peng

Azért bátran lehe-

volt.

mintájára

pénzt)

«bög

pénz»-

nek nevezni. Azonban a magyar épenséggel megfordította az elnevezést: neki a omarhaw szó volt a kedvencze; 8

épen az arany és ezüst ékszereit nevezte

«

arany és

ezüst marhának*).

Egy krónikás adoma legjobban meg

fogja világítani ezt

a boldog korszakot.

A

Magyarországnak akkori

szatmári békekötés után

egyik legnagyobb jobbágyközségét,

Hód-Mez- Vásárhelyt,

Schlick osztrák tábornok kapta donáczióba a koronától.

nagy község harminczezer lakossal, mely bir, mint egy kis herczegség, a magyar alföldi rónán, melynek földje egy ölnyi mély televény s trágyázatlanul is Imsz magot ád a legszebb aczélos biizából.

Egy

óriási

akkora területtel

még nem volt a Hód vize kiszárasztva, Hód minden esztendben eláraszták a rónát, azért gabona-termelésre, a mibl a földesúr dézsmát szedhet, nem volt az annyira alkalmas, mint marha-

Hanem

akkor

Tisza és

tenyésztésre.

hogy ez az

A

derék Schlick tábornok rájött rövid idn,

roppant urodalma neki semmit sem jöve-

nem

delmez. Pörlekedni pedig

szeretett a jobbágyaival.

ket negyvenezer megvegye. A város

Azt mondta nekik, hogy szívesen eladná forintért,

ha találnának

valakit, a ki

elöljárói erre fölkeresték az

grófot.

ket

Károlyi Sándort,

s

akkor legnépszerbb magyar felszólíták,

negyvenezer forintom!))

monda

adjuk hozzá a grófnak a pénzt «

hogy vegye meg

Schlick tábornoktól a kinált áron. «De

De hát akkor inkább

—

váltsátok

nekem nincs mi

a gróf. «Hát hiszen

mondának a küldöttek. meg magatok számára ma»

((Hogyan? hogy mi nekünk ne legyen földesurunk? ne legyen, a ki pártunkat fogja, ha valami bajba jutunk? Nekünk földesúr kell.») S megvetették magukat a saját negyvenezer forintjukon Károlyi Sándor gróffal. Száz év múlva a mezváros aztán ugyanazon grófi családtól gatokat!))

»

:

70

másfél

Az

millió

váltotta

forinttal

földesúr azonban rövid

új

idn

az úrbéri-

ugyanazt a tapasz-

hogy az ö nagy uradalma jövedelmez. Mert ajándékozni, azt

talatot tette, a

mit Scblick gróf

neki semmit

sem

magyar; de

szeretett a régi

meg magát

:

fizetni:

nem

ez

volt kelle-

metes szó eltte. Kivált rendesen, minden évben, bizonyos

napon fizetni ezt a legkeservesebb ünnepnapnak mi a kalendáriumban elfordul. :

Sándor

A

vásárhelyiek nagy lakomát rendeztek a

nem

hiányzott abból a híres vásárhelyi lencse-

gróf.

tiszteletére

:

a

lement hozzájuk látogatóba Károlyi

aztán

Eg}'szer

tartá,

étek sem, melybe csak azt a részét teszik a sertésnek, a

mi

a

§-hoz hasonlít. Az vplt pedig a szokás, hogy asztal

fölött az

elkelk

a társaság

sorba eldalolták a

mind utánuk

maguk

nótáját, s azt

tartozott dalolni.

Végre a grófra került a sor: «Kend

is

danolja

el

a

maga

nótáját gróf uram».

poharat emelt,

Megtette,

szép

s

cseng

hangjával

rázendíté «

Minden gazda ád egy ökröt!

Biró

uram kettt

!

Utána énekelték szépen. S pergamenre lett volna írva, hét tartották volna

meg

;

annak aztán urának

ez volt a kontraktus.

pecséttel ellátva, tán

Ha

nem

de a mit egyszer utána énekeltek, is

álltak.

Másnap

ötezer tulok volt

összehajtva az új földesúr számára. Mai világban egy

kerek millió el

!

De

hol van az a Wertheim-láda, a mibe ezt

lehet tenni ? Arról

is

gondoskodtak a jó vásárhelyiek.

Kiszakítottak a határukból egy tízezer holdas parczellács-

kát az új földesúr gulyájának legelül, azt

is

odaajándé-

kozták hozzá. Jelenleg e helyen van Magyarországnak egyik legszebb mintagazdasága.

Ez volt a legmagasabb tiszteletdíj, a mit valaha énekhangért fizettek a világon. S hogy ezt Magyarországon

77 fizették, bizonyítja,

hogy apáink gazdagok voltak

s

— tud-

tak élni.

Az ökörrel való adózás különben

A

volt.

régi

magyar szokás

székelyeknél királyfi születésekor fordult az el,

a mikor

«

ökörsütés »-nek nevezték azt.

Minden székely

gazda egy ökröt adott ajándékba a királynak,

s

a királyfi

nevét odasütötték az ajándék oldalára.

Az

emiitett kor öltözködési

pompáját nemcsak a ma-

gyar fönemességnél, de a magyar földmíves népnél

mos egykorú

is

szá-

feljegyzések bizonyítják. Étkezésük pazar

volt és ízletes.

Egy parasztlakodalom

leírásánál két tele

oldal alexandrinusok megírására lelkesíté fel az egy beli

id-

magyar poétát a népies konyhamvészet.

Mária Terézia trónraléptével egyszerre vége

lett

az

országos idillnek.

Soha

háborúval

igazságtalanabb

ország

meg nem

támadtatott a czívilízált Európában, mint monarchiánk

Európa indított hosszú, eröfeszített hadjáratot egy ország ellen, mely századokon védbástyája volt Európának, a czívilizácziónak, a keresztyénségnek, mely elöakkor. Fél

harczosa volt a szabadságnak, a reformácziónak, a felvilá-

gosodásnak, a melyet, a míg szét volt darabolva, egyesült

ervel törekedett Európa

helyreállítani, s melyet, a

midn

Egy vezéreszme melyben monarchiánk népei,

helyre volt állítva, ismét össze akart törni. nélküli hadjárat volt az,

midn

a trónt védték, az örök igazságot

emberi jogokat védték meg. Hét esztendeig viselés s

fenmaradásunk

tanúsítja,

s

a legszebb

tartott a had-

hogy ránk nézve dics-

ségesen,

A

történetíró krónikánk legfényesebb lapjainak nevezi

mik e hét évet örökítek. Mi azonban lapozzunk tovább

azokat, a

e

méltán kivívott,

e

s

kérdezzük meg, hogy

hsi módon megérdemelt,

ez elkerül-

hetlenül reánk erszakolt dicsség mibe került?

!

7s

A

ht't

óvps

liáború

bevégezte

után a azoroBan vett

Magyarország népessége lefogyott hét millió kétszáznyolczvan ezorro, tehát

Ebbl

felénél kevesebb a

mostani lélekszámnak.

magyar ajkú nép tett két millió ötszázmagyar nemesség lélekszáma volt ebbl í)2 ezer. Volt ezerkétszáz elhagyott falu, a mi pusztává sülyedt le. A «vitam et sanguinem pro rege noatro» komolyan lett a valódi

ezerét, a

1

beváltva.

S a megfogyott nép szegény

volt.

Magyarország összes adója három millió kétszázezer forint volt.

Az állandó hadseregtartás miatt azt Mária Terézia koraz 1764-iki országgylésen fel akarta emeltetni négy millióra.

mánya

Egy kicsiny kis milliócska, még nem is egész millió Mi az? Mai nap még csak arra sem volna elég, hogy !

egy ellenzéki szónokot kis negyed óráig érdekessé tegyen.

Akkor négy hónapig elharczoltak fölötte, s nem volt kormánypárti, egyet kivéve, mind ellenzéki szónok volt. Az alsó tábla követei egymással versenyeztek a nép nyomorának rémséges leírásában, s a kik még fölülmúlták ket, azok a papi követek voltak. A nép már templomba sem tud járni, mert nincs ruha a testén minden szónok a háború miatti általános kimerültséget adta a nyomor indo;

kául

;

a királyi leiratok

Ínséget,

de viszont azok

adófelemelés

is

is

elismerik az országos

a háborúval indokolták az

kényszerségét,

200 millió államadósság égre

maguk

minthogy a hadviselésre

lett fölvéve.

Utoljára a követek

emelt kézzel esküvének meg, hogy az ország népe

egy forinttal több adót sem bir elviselni, úgy, hogy mikor elvégre a fels tábla közbenjárásával a kormány leszállt egész háromszázezer forintig a követelésével, hogy ezt az összeget

is

elfogadhassa az alsó tábla, kénytelenek voltak

a papi követek az országgylésen ünnepélyesen felmenteni

a követeket a kimondott esküjök forint miatt

alól.

Háromszázezer

7!»

De hát csakugyan nagy pénz is volt az akkor. Egy mér biiza ára volt két forint, egy akó jó l)oré egy forint s minthogy itt magyar forintot kell mindig érteni, a mi a mostani számítás szerint harminczöt krajczárt tesz, tehát hetven krajczárért vesztegették a bánsági búzát

harminczötért a budai bort. 1787-ben

még

s

alá))b szállt

a

1 forint 80 krra. S milyen volt maga a forgalomban lev pénz is? Terézia tallérok és a körmöczi aranyok, a byzantinusok

búza ára:

A

és az erdélyi farkasfogas

aranyok külföldön vándoroltak,

idebenn maradt a mindenféle alakú és érték réz és kevert érczpénz, az apró fillér,

babka, dénár,

ezüst szin, kopott korában veres;

srn

garas,

bécsi

poltura,

a mik között nagy úr volt a greschli, fiatal korában s

mindez a pénznem

keverve hamisított pénzekkel, mert hiszen sokkal

jutalmazóbb fáradság volt a pénzt csinálni, mint keservesen megérdemelni

verte

;

is

boldog, boldogtalan, laka-

s máig is eldöntetlen hogy a nagj'krösi kolompáros czigánynak a pénzei hamisaknak tekintessenek-e, miután

tos,

czizmadia, juhász,

rézönt,

jogi kérdés maradt,

nem a csámeg a piaczon,

azokat a saját képére és nevére készítette, száréra.

Késbb bankó

minden érczalap

czédulák

is

jelentek

nélkül. Ezeknél

még

a hamis pénzt

is

szivesebben látták.

De

legalább hát, ha ilyen olcsó volt a búza, bor,

kevés a nép, annak a kevésnek ugyan volt

bsége

s

ilyen

ételben,

italban ?

Dehogy

volt

!

Épen ellenkezleg következett. A munkás Kánaán is meddvé lett.

kéz megfogytával a dúsgazdag

Egyik Ínséges év a másikat követte, Ausztriában úgy mint Magyarországon. A míg Bécsben napirenden voltak a

míg a sok evést-ivást a szószékrl germanorum» czímmel bélyegezték meg, a míg páter Tarhemmer nem csak a szószékrl prédikálta

(•kenyér rebelliók», a (ipeccata

a jó

a

bécsi

népnek az

példaadásul ki

ételtöl-italtól

is vitette

magának

való

a

tartókodást,

temetbe

de

az ebédjét,"

so

vizbeu ftt gomhóczot, hogy lássa a nép, a papja is hogy böjtöl addig Magyarországon az Ínséges esztendre

a

:

egy rémületes

emberevök

hoszorkányvilágítást

a tornamegyei

vet

Sokáig hire

elleni proczessziis.

volt,

hogy

itt

laknak az európai kannibálok.

A mellett az elnyomorodott föld népét Magyarországon nem csak a csekélynek látszó államadó nyomta. Nem számítva a földesúri szolgalmakat, robotot, dézsmát, pénzt, az egyháznak fizetett kilenczedet

még

:

füst-

ott volt rajta

a mindenféle czímen szedett subsidium, dica, datia

contributio, annonariura, trigesima, domestica és bellica

lucrum camerae, a hol még

cassa, katonatartás, a terhes

nyest volt, ott fennállt a «mardurina», a hol bort termesza «zuluzma») és végre a sexagesima. Ez utóbbi

tettek,

igen mulatságos megadóztatási forma volt.

bernek

nemesnek

:

ingó birtokát,

Minden em-

és parasztnak megbecsülték az összes

a kinek az értéke a hat rénes forintot

s

meghaladta, az annak egy hatvanadrészét tartozott az

államnak készpénzül

Volt olyan község, a hol

lefizetni.

a telkesgazda az államadójához hatszorta nagyobb pótadót fizetett

mindenféle czímeken, a mi pedig mind

az ország, a község, az emberiség javára,

nem

fordult

hanem

szét-

olvadt az elöljárók kezei között. Mert mikor legnagyobb

az Ínség a népen, olyankor legszabadabb az erkölcstelenség,

a huzavona.

lopni.

A

koldustarisznyából legjobban lehet

S ez az erkölcstelenedés a

falusi bírótól elkezdve

felment egész a legfelsbb hivatalkörökíg.

Hanem

rjöng zett

azért volt eszeveszett

divat, a

nk léghajó

fényzés a fvárosokban.

nagyságú, bufándlinak neve-

szoknyákkal, drótból font vertugadinokkal, messze

úszó selyem szalupokkal pánczél alakú

maguk

is

liszttel s

;

toronymagasságú haj fonadékok, férfiak tarka selyemruhákban,

kifestve fehérre, pirosra, a hajuk befehéritve

hátul táskába fonva

tallérért egy

gavallér

;

vállfzk a

nem

uradalmat

;

s

míg Magyarországon ötven

lehetett venni falustól, a bécsi

sajnált ötven tallért egy szép hollandi túli-

81

l)ánért szívbölgye

maradjon

se

el

:

nevenapjára kidobni divatba jött a

kiküszöbölt aranycsinálás rjöngése.

s hog}^

;

más

a szédelgés

országból

Magas

már rég furak

állású

vesztegették a rájuk bizott közpéuztárakat alchymiai

belyek

s

az azokat kezel csalók fentartására.

A

m-

magj^ar

testrség pénztárnoka 86 ezer forintot változtatott így füstté a rábizott pénzbl aranycsináló mhelyekben.

Ekkor emelkedett fényesebb alakja,

Nem

11.

ki

e

ködlepte világból korának leg-

József császár.

szólok róla, mint uralkodóról

;

a politika ki van

és nagy eszméinek egy része rekesztve értekezésembl. (nem mindannyi) egy századdal megelzték a maguk korát; de mint nemzetgazdász épen jókor érkezett.

Ez a csodálatra méltó

a

alak,

ki

kölcsönzött

elutasítva, mint az álló csillag, önmagától ragyogott

fényt :

küls

megjelenésével saját eszméinek megtestesült alakja. Egy-

szer, bimzéstelen, paszománnélküli zöld kabátjában, latlan kalapjában, közönséges vadászhoz

tol-

hasonló, csak

szemeinek tekintete árulta el benne az uralkodót, azoké a sajátságos kék szemeké, a mikrl a divatvilág a Kaiseraugfarbe kelméket elnevezte: azoké a szemeké, a mik oly kegy teljesen tudták a titokban

rejtz nyomort

fel-

mint a magasban pompázó bnt lesújtani. A pomközött egyszersége hirdette, hogy divatbohóczok pás az, a ki mindenkinek fölötte áll. József a trónra emelte keresni,

fel

a takarékosság polgári erényét. Krónikáiról emlegetik

azt az egy pár csizmáját,

a melynek a szára eredetileg

vissza volt hajtva, de a sok fejelésben, a hogy alul elfogyott, a hajtás

A

fölfelé

gyüretett

kabátjának a könyökein

is

s

úgy

viselte azt tovább.

láthatta akárki a rávetett

S az ágy, a melyen a monarchia uralkodója nyugodott, soha sem volt mással megtöltve, mint szalmáfoltokat.

a fosztott kukoriczahéj lukszusát engedte meg néha magának. Asztala oly egyszer volt, mint egy polgáré, még annál is egyszerbb, mert viznél egyebet nem ivott soha. Táborozás közben maga megcsinálta magának a val

:

Jókai: Életembl.

I,

ü

»

rántottát.

Kazinczy Ferencz feljegyzé

nyilvános ebéden,

hogy

róla,

mit Magyarországon a

ii

adtak, a felhozott tokaji bort pohárba tölte,

keresztül nézett rajta, azt kérdé

nus

?

»

S arra érintetlenül

Nagy gravamen

:

wiste est

egy

tiszteletére

felemelte,

vinus tokaji-

visszatette az asztalra.

Már

!

az is, hogy a tokaji bort masciimert mi magyarok azt tartjuk, hogy

lini generis czímezte,

«quale vinnm, tale latinum

!»

de kóstolatlan hagyni azt a

pohárban, valóságos uralkodókcgymegtagadás.

S a hogy maga az egyszer viselethez ragaszkodott, hogy ezt az alattvalói is kövessék. Kiadta a szigorú ruharendet, a melyben minden rangfokozatnak meg volt szabva a maga divatja, a mi szerint öltözni azt követelte,

tartozik.

Aranycsipkét csak a herczegeknek volt szabad

viselni, a

báróknak, nemeseknek meg volt határozva, milyen

széles ezüst

paszomántot hordhatnak a kabátjaikon egész :

a kontár mesteremberekig kiterjedt a ruharend gondoskodása.

Nem

seperhették a szakácsnék selyem sleppekkel

az utczát. Tollat a kalapjaikon csak a rangbéli viselhettek és a nemzeti szinház tagjai

:

nemesek

de ez utóbbiaknál

a hölgyeknek sárga, piros, vagy kék kötényt kellett a ruha viselniök.

fölött

vállfüzöket. czéllal

Különösen üldözte a császár a halhéjas

A mely

jelent

meg

kisasszony az audienczián ilyen páneltte,

kürazir-ezredben szolgál

A

attól

maga

azt

kérdezé

:

«Melyik

?

((haszontalan árúknak » külföldrl behozatalát

magyar törvények korszakban.

II.

is

József e

ezen a czímen, csak a

már a

megelzött tilalmat megersítette. Mai nap

megtiltották a közvetlen

«

nürnbergi árúk» rovata alatt csak

maga Magyarország 150

millió forint árúczikket fogyaszt

S egyéb czikkekkel együtt 500 millió körül jár a behozatal. Akkor csak «egy» millió volt a behozatal. S ez is be lett tiltva. Az arany és ezüst kivitelére az országból még el.

a magyar törvényhozás halálbüntetést szabott; alatt a gabonakivitel is be lett tiltva. is kitiltotta

az országból.

A

II.

József

Az idegen borokat

saját pinczéjében talált

nagy

83

mennyiség Cap-vidéki

veres borokat

mind

szétosztatta a

kórházakban a betegeknek.

A

vágómarha-kivitel eltiltása végre szomorúan tanús-

kodott róla, hogy a nagy kincses ládája Magyarországnak a

«

bömböl pénz»

takarékperselye, a

néptelenedett. A dicsséges évek árát

meg

mez még

is,

a

:

hogy meg-

baromnak

is

Bécsben és Prágában, a miatt, hogy minvágómarhát felhasználtak, valóságos pestis den beteg kell fizetni.

ütött ki az alsó néposztályok között.

Hogy

a pénz értékét emelje,

II.

József a Mária Terézia

korából fenmaradt papírpénz huszonkét milliónyi összegét, a mit atyjától örökölt,

Ez

kémen czébe dobatta

s elégettetc.

saját országának hozott áldozat volt.

A kel

közpénztárakat szigorú ellenrzése alá vette, sikkasztókat,

nem

tekintve

magas

fényes neveikre, Bécs piaczán a pellengérre

A

állíttatott.

fölösleges hivatalnok- sereget szélnek eresztette

fizetése

el-

s

állásaikra, családi

csekélysége miatt panaszkodott eltte,

s

annak

a ki azt

menjen ön csak Engelhez ebédelni!)) Engelnél Máriahilfben abban az idben hat krajczárért

monda: lehetett

«

négy

tál ételt kapni.

A katona sorsa sem volt valami fényes. Egy huszár és más lovas katona havi zsoldja volt százötven krajczár. Hogy a munkaert szaporítsa, II. József a tömérdek szerzetest,

vagyonaikat elkobozta II.

nem

apáczát mind, a ki csak

vagy betegápolással foglalkozott, s azt

közoktatással,

kizte kolostoraikból,

köznevelési alappá tömegesíté.

József takarékossági hajlamát, különösen épen a

szerzetes rendek irányában, egy adat világítja meg, a mit

egy hajdankori irott jegyzetgyjteményben fedeztem

fel, s

mely tudtomra még nem volt napvilágra hozva. A ráczkevei sziget a magyar királynknek házassági ajándékul az

ország által átadott kelengye volt

A királyn ténet,

jezsuita gyóntatója,

hogy a királyn gyónási

kirl

sidktl

fogva.

azt jegyezte föl a tör-

titkait

Eómába

küldözte a

rend fnökének, egy napon azt kérte a királyntl, hogy 6*

:

84

engedje át a jezsuitáknak azt a nkisD Ráczkevinek nevezett

dunai szigetet

«

káposztás

A

kertül ».

beleegyezett a kérelembe

s

királyn

kegyes

már

a jezsuiták

közel voltak

hozzá, hogy Magyarországnak egyik legszebb édenkertjét

mely egy nagy várost

elfoglalják,

midn

II.

József, ki

már

a megtudta

és Lét falut számlál,

együtt- uralkodó volt,

alkut. A királynnek volt egy kedvenez bohóeza, magyar születés és protestáns. Ezt bizta meg a vakmer

az

impetrálók letromfolásával.

A bohócz

azt

monda a jezsuita-

küldötteknek, hogy a donatióhoz egy föltétel van kötve oldják

meg

elébb, mit jelent ez a

keresztfája fölött

:

négy

bet

a Megváltó

INRI'.

Azt pedig álmukban is megtudták mondani: «eJesu8 «0h nem úgy van!» szólt' Nazarenus Rex Judseorumw. a bohócz ez a négy bet azt jelenti « Jesuitis Non datur liaczkeviensis Insulao. S nemsokára aláirta a királyné

—

;

:

a jezsuitáknak egész II.

birodalmából való számzetését.

József utánuk küldte a többit

is,

harminczhat ezer

szerzetes és apácza lett visszaadva a világnak. II.

soha

József tilalmat vetett a szerencsejátékra:

nem

kártyázott

;

maga

az volt a szava, hogy az uralkodó,

a ki játszik, a népei pénzét vesztegeti.

maga S hogy a földmivelö munkáját megtisztelje, kezébl az ekét és mint egykor Hunyady

kivette a pór

Mátyás megtanította udvaronczait kapálni, 11. József megmutatta fnemeseinek, hogyan kell barázdát szántani. De nemcsak a betev falat, a kenyér és hús hiányzott az országban, a is

beköszöntött.

országon

nem

munkás kéz hiánya miatt, még a fainség Az erdgazdag Ausztriában és Magyarvolt épületnek

való deszka és

gerenda,

úgy, hogy II. József császár egy idben kényszerítve érzé magát még a halottakra is kiterjeszteni a fényzés tilalmát. Mert az ember még halálában is hiú Nemrég napjainkban egy magyarországi nagy városban lev !

Societé des entreprises funebres kénytelen volt liciuidálni,

mert a halott uraknak az a gyászob szokásuk van, hogy

:

85

még

holtuk után

adósságot csinálni nak. a

TI.

is

szeretnek tehetségeiket raeghalarló

sem akar-

de a fizetésrl aztán hallani

:

József megtiltotta a koporsóban temetkezést,

pompához

s

szokott császárváros megérte azt a rémlát-

egyszer zsákba dugva szálliták örök nyugalomra a túlvilág utasait: a mi csaknem lázadást

ványt, hogy utczáin

el. S a mi a fényzésnek legfbb és örök tárgya marad a ni szépség, az érezé meg a nagy reformátor drákói idézett

Azoknak a szép hölgyeknek, kik férfi kiséret nélkül mertek végig menni a belváros népesebb utczáin, a templomjárást kivéve, semmi mentség nem adatott. szigorát.

A

ki

imádságos könyvvel a kezében, szemeit szépen lesütve

haladt végig a Grabenen, az megmenekült

tön elfogta a rendrség és

;

ellenben rög-

deportálta — Temesvárra.

nagyon hidegek lehettek a

férfi szivek,

a várost tartották a tzveszélyes

Ott

hogy miattuk

kebl hölgyek

ezt

Szibériá-

jának.

Az Ínség börzeárfolyamában a szellemi terméknek

is

megtaláljuk a lajstromát. Festményekért, a mik a császári

Burg számára készültek, kapott egy mvész tizenöt aranyat. Mit szólnának ehhez mostan Makart, Munkácsy, Matejkó? A színmvészet díjazását megtaláljuk berezeg Grassalkovich számláiban, ki a pozsonyi színtársulatot, az akkori hírlapok által fúri gélylyel, hetenkint

bkezségnek

nevezett se-

húsz forinttal jutalmazta; ebbl kellett

kiáUitani a ruhatárukat és díszleteiket.

A

bécsi császári

protekczió alatt álló National-Theaterben a legmagasabb fizetés

volt

1200

forint,

s

a karinthiaikapu

színháznál

minden igazgató megbukott, még a franczia társulatoké is. Az irodalmi termények még ezen a lépcsfokon is alul következnek. Az egykorú hiteles adatok szerint egy nyomtatott ívért kapott az író egy forint negyven krajczárt. Az igaz, hogy Engel vendégljében ezért három hétig lakomázhatott. De ez csak a német írókról szól, s azoknak is csak azon fajtájáról, mely gúnyiratok készítésével foglal-

Síi

kozott.

Ez

rcnick

liivták. Nomt'ii

iivii'r

volt a (livfttirodalom.

iir;ilk(KJi)t.

;i

Volt

unuii. A

szcuK'lyc k(M-ül

csiiszíir

:i

d

hi/.rlgi'S

A

forj^oliMlolt.

;ii'iiiiylfgyri

WikIk

kia(l('»jnk,i1

donj^'uiiiik

Iio^ja

iiuis

iigy

koríil,

züiiiíiiögtck II. József körül a csúfoli'xlás diiiazsai.

-

tiilili-

]i;is(|iiillii'i)(l;il(»iii

A

i)agy

szellem trte azt. Engedí^t mindent kiuyoinalni inaga

A

ellen.

sértett

kolostorából

nagyravágyás, a

(uiérdek, a kielégítetlen

kizött henyeség,

ii

Millási

fanatismus, a

nemzeti féltékenység, a sértett nemesi büszkeség mind oda kÖlcsönzé fullánkjait a gúnyirodalomnak. A kiadó házakat épített belle, s az írósereg éldött a neki jutott

morzsákon. Egyszer aztán a császárnak az a jó ötlete írt gúnyiratokat utánnyomatta s harmadrész áron áruitatta, mint a kiadó a begylt összetámadt, hogy az ellene

:

get pedig kiosztá a szegények közt. Erre a kiadó

bukott; a jjasquillírók elenyésztek, s czáfolatírók, a kik

nem

helykbe

meg-

nemes

jöttek

dolgoztak honoráriumért.

azonban csak az osztrák írók részemagyar tudós dolga az ínség csendes esztendi

Ily fényes sorsban sültek, a alatt

még

Egy

ennél

is

alantabb

állt.

ilyen tudós példányképét állítja elénk Kazinczy e

korból Kalmárban. Nemzetek hagyományaival és régészetével foglalkozott, e miatt sokat kellett utaznia.

sót és eczetet vitt magával,

növényt

talált,

a hol erdn,

s

a mi megehet, elvette a

megebédelt. Télire Budára jött lakásul egy kerti filagóriát; tett

fel lakni, ott

—

fteni, de ha lehetett volna

s

Az útra

mezn

olyan

sót, eczetet

és

kapott ingyen

minthogy azt nem lehe-

is,

ueni volt mivel

:

tehát

tömte azt szénával, maga beült a széna közé, hogy meg ne fagyjon, s így irta tovább a munkáját nemzete dicsségérl.

tele

—

II. József minden ivvvu le akarta küzdeni népeinek fényzési vágyát az álta]:(iios \iigyoni hanyatlás közepett. Talán nem lesz érdekUlcu Itljcgyi /iink róla azt az ada-

tot,

hogy a drága hollandi

buktati;i

iiK".!.

liiliji;ni()kl\;il

l's bogyiiii'.'

<>

lioztn

l)r

való szédelgést l'"gyi)>1oiitli('tl

is

;izt

!

87

az eddig ismeretlen szerény kis virágot, verte trónjaikról az eddigi

most

mely egyszerre les mely még

novény királynékat,

kedvencz dísze, gyönyörsége mindenkinek, a

is

delmi díszkertektl kezdve a napszámos ablakában

— a rezedát.

cserépig:

den alkotása elmúlik örökké

:

Ez is,

feje-

kitett

II.

József ajándéka. S ha min-

ez

a kett

fentartja a nevét

a vallásszabadság és a rezedaillat.

Még egy óriási nagy eszméje volt II. Józsefnek. Magyarmeg akarta nyitni a világkereskedést.

ország számára

Hiszen ugyanakkor, a dött,

midn a mi

Európa más nemzetei

népünk nyomorral küz-

bségnek örvendtek.

jólétnek,

kitalálta az okát.

Ugyanaz az ers

akarat, a mivel

I.

Péter czár Szent-

Pétervár alkotásával egy ablakot akart nyitni birodalmá-

nak Európába, buzdítá

II.

Józsefet,

Már készen

nyisson Európába.

állt

hogy országának

ajtót

a nagy hajózható csa-

torna terve, mely Budapestet összekösse az Adriai tengerrel

;

készen volt a pénzösszeg, mely e merész terv

kiviteléhez szükséges

geteg nagy szám

:

hatvan millió, azon idkben ren-

mi volna most az ország, ha ez akkor létesült volna ? Mindenki ellene mondott. Nem értették meg. A magyar nem akart keresked lenni, rífel, fonttal :

—

s

a kezét beszennyezni,

az országba.

Jobban

A

tetszett

nem

akart az idegennek utat nyitni

béke hadjáratához

nem

lelkesült fel senki.

annál a török háború. Vettünk aztán ma-

gunknak azon a hatvon millión tengeri csatorna dicsséget

(nagyon

sokat),

tizedelte,

is

helyett

— (nagyon keveset) — betegséget és ragályt — — mely az ország szinét-javát ismét meg-

s

magát a nagy uralkodót

is

magával ragadta.

Mi meg aztán csináltunk igen szép népdalokat tovább arra a nótára, hog^^ «Nem bánom, hogy szegénynek

születtem

»

Szép nóta, de

nem

igaz

88

Alig cliiát a

három esztendeig engedte a

sorfl

pihenni a monar-

török hadjárat után. Bekövetkeztek a nagy európai

hadjáratok a franezia köztársaság,

s

majd a franczia

csá-

szárság ellen.

A hadjáratok írva,

históriai

eredményérl könyvtárak vannak

én csak a hétköznapi,

nem

harczoló eml)erek tör-

ténetéhez járulok néhány vázlatos vonással.

A

hadjárat alatt az egész ország egészségtelen vízkóros

bséget érzett. Özöne volt a pénznek, aranynak, ezüstnek, a félforintnak keresztelt rézpénznek, de különösen a bankóczédulának. Kétszáz forint volt egy pár csizmának az ára, száz

mér

forint egy

búzáé.

volt a zsebében,

A

kinek csupán csak bankjegy'

száz forinton alul

meg nem

ebédelt a

vendéglkben.

A piaczra került nagy pénztömeg óriási szédelgést idézett el. Magyarországnak sem lehetett abból kimaradni.

Ez ideig azonban Magyarországnak nem volt igazi keresked osztálya. Magának a magyarnak kevés hajlama van ehhez. Egyetlen töredékét, a székelyt kivéve, a spe-

nem

kuláczióhoz elcsüggeszti

:

ért,

a nyereség elkapatja, a veszteség

nincs hideg vére hozzá.

sémita népfajt

még

hogy nagyobb

sza-

A

akkor mindenféle törvény korlátolta,

bású kereskedelmi osztálylyá nhessen

Meg volt tiltva

fel.

a héber népnek boltot nyitni, árúczikkekkel házalni, bizo-

nyos terményeket vásárolni és eladni,

nem

földet,

házat épen

vehetett, s adósságok l)ehajtásánál igen sok kivételes

bizonyítékokra volt kötelezve.

A

napóleoni háborúk alatt aztán fejldött ki egy valódi

magyar kereskedelmi

osztály,

mely az

galmat egyszerre magához ragadta. rokonaink dorolt

;

üzletet, a pénzfor-

Nem

voltak ázsiai faj-

görögök voltak, valóságos macedóniai beván-

ivadék

:

hanem

azért

mégis

a

legtökéletesebb

magyarok. Az egyedüli népfaj, mely rövid szokásait,

viseletét,

idn

nyelvét,

erényeit és hibáit úgy elsajátítá a

magyarnak, hogj^ semmi idegen nem maradt

rajta.

()k

!

:

89

magyar nemesek asztalnál

7iöld

lettek, együtt

tanácskoztak apáinkkal a

együtt harczoltak az inziirrekczióban

;

s

összeházasodtak a magyar nemesi családokkal. Sok ma-

gyar úri család ivadékaiban most

Gyönyör nemes

népfaj volt

bélien vér folydogál.

is

Azokkal a klasszikus metszés

!

arczélekkel, azokkal a lángoló szemekkel,

a szénfekete bajjal, olajbarna arczszinnel, a

h

gyeknél, a keleti

Min

vér

szoborszer alakok

karniol !

szine

Min

min

tört

azzal a böl-

keresztül.

szép öreg emberek és

matrónák

Ok pénzt

hoztak be magukkal

is

eleven, vállalkozó észt.

támadtak közülök

itt

Még

s

annál értékesebbet

kiváló költök és tudósok

mi nálunk

s

is

Aiskhilos és Euripidész

utódai Árpád nyelvén gazdagíták a litteraturát.

De különösen kitntek kereskedelmi,

A

ségeik által.

országban

A

s

az

vállalkozói tehet-

kereskedés nagy lendületet vett az egész

mind az

milyen gyorsan

ö

látta

kezükben

volt.

Bécs és Budapest a hetvenes

évek elején a korzókat, a körutakat emelkedni, ép oly gyorsan támadtak a század elején nagyobb forgalmú vidéki

városainkban a legdíszesebb házsorok, egész utczák, a miket a görögök építettek, ráczutczája lett minden városnak. S úgy építették a házakat, mint a kik örök idkre alkotnak.

A

vakolatot víz helyett vörös borral keverték,

s

csarnokaikhoz márványoszlopokat hozattak. Aztán a saját

utczáikban saját templomokat építettek, pompás keleti díszben, tele szent képekkel; karcsú tornyaik rézfedele

messze ragyogott a gazdag aranyozástól, büszkén emelve a ketts keresztet és harangjaik hangja legcsengbb volt a városban, a harangöntéskor az olvadt érez közé szórt tömérdek ezüst tallértól; czifrára festett tölgyfahajóik végig járták a Dunát, Pozsonytól Orsováig,

ken aranyba

festett

hátrészei-

szent alakokkal. Milliomosok voltak

közöttük.

Olyan világ

volt,

A hagyomány

hogy a pénz berepült az ablakon.

emleget egy kalmárt, a ki a hadjárat

»

90

Útjába fészkelve be magát, naponkint annyi tömérdek

pénzt vett be, liogy este felé, mikor tele volt vele a véka, egymásra dobálva arany, ezüst, fekete bankó, restellt a szétválogatással veszdni, kivitte azt az udvarra, s mint a gabonát a szérn, megszelelteté a polyvát, a biiiikul ;

félrehordta a szél egy rakásra, a jó

egy garmadába hullott lapáttal, így

Én még évvel

;

mag

az arany, ezüst

akkor aztán neki álltak seprvel,

tömték zsákokra.

láttam ezt az embert, gyermekkoromban, húsz

késbb.

volt

koldus a váro-

a legrongyosabb

sunkban.

A

dicsség évei elmultak

Minden

;

következtek a csendes évek.

hadvisel pazarlás, mint egy varázsálmot elbvölt, egyszerre vége lett. Az emberek álmodták csak, hogy gazdagok voltak. A pénz, a mivel jólétnek, a mit a

álmukban

tele szedték a keblüket,

csak pozdorja;

— elolvadt ez a

közpénztárakban

is.

nyok, kik

a városház

százezeres

örökösök,

nem

Arvagyermekek, egyik

volt pénz,

hanem

jól bezárt vasládákban, a úrfiak,

ajtaján

kisasszo-

bementek, mint

a másikon kijöttek, mint rongyos

koldusok.

A

gabonának az ára leszállt egy forintra. Még azon is Ismertem azt az öreg földesurat, a ki ispánjá-

alul szállt.

val együtt felvitetett a tokaji vásárba ötszáz

mér

tiszta

búzát eladásra. Délben kérdé az ispánjától, hogy kérik a búzát? «Két húszasért!*) «Öntesd valamennyit a

—

Tiszába

A

—

!

S aztán egyik éhhalál- esztend a másikat

követte.

földbirtok értéke ázsiai fogalmakra szállt

A

volt,

iparkodott

viselje.

le.

kinek

megszabadulni tle, hogy a terhét ne

Hogy csak egy

adatot hozzak

fel,

a

mibl

az álta-

lános viszonyokra lehet aztán következtetni, a Kállay-

családnak volt egy nagy osztatlan birtoka, tizenötezer e század harmadik tizedében következ haszonbért száz forintot ezüstben, tizenkét darab nyusztbrt és egy pár piros csizmát s kel-

hold egy tömegben, azért fizettek

:

;

mig a legkedvezbb helyen fekv megadták az egy forint haszonbért. És a milliomosok hová lettek? Az a szép, délczeg, magyarrá átidomiilt görög faj, mely vagyonszerzésben a annak a fényes felhasználásában úgy kivált az Arpádrá húsz esztend, a

lett

birtok holdjáért

ivadék közül? utczákat.

A

az ivadéka

—

Kérdezzük meg a róluk elnevezett

kik ezeket a díszes házakat építették, azoknak

már nem

lakik ottan. Elmultak jobbadán.

elszegényed gazdag embernek az ivadéka

is ki

Az

szokott

Némely városból annyira kivesztek, hogy a fényes templom ott áll évrl-évre kinyitatlan. Az aranyozott veszni.

még messze ragyog

torony

hordó harang

nem

a napfényben,

csendül

küszöb eltt buján zöldül a

ket

a csendes évek,

halottai.

meg

az ezüst-

több görög húsvétra

s

a

f. — Megölték, eltemették

ennek a láthatatlan harcznak a

Csak a földbirtokosok, a gazdálkodók maradtak

Kár

közülök.

mü

Irányzatos

hogy az

k

meg

hanem

Derék emberek voltak. értekezésem elre megmondtam,

értük. volt

;

lesz.

Figyelmeztetni akartam a földbirtokost és a kereskedt, a kinek van mit elvesztenie, hogy mekkora mélység van alattunk, a hová alászállhatunk, ha is úgy

k

akarják.

Nem

a hadjárat alatt szoktunk elvérzeni;

hanem

a had-

járat után. Azért «caveant populi!))

Ha

elkerülhetetlen,

ha az ország jövje, biztossága, ha

a nemzeti becsület, ha a korona méltósága követeli,

fogunk visszariadni sem a háború

alatti,

nem

sem a háború

utáni elvérzéstöl. S a mily híven beváltották apáink jelkiáltásukat

:

vitám

et

sanguinem pro rege nostro, mi is De ha az uralkodó böl-

oly igazán fogjuk azt beváltani.

csesége talált

akkor fel,

is

módot életünket

az övé legyen az.

hogy a

A

és vérünket megkímélni,

történetíró pedig jegyezze

ki a história legzivatarosabb

korszakában így

keresztül vezette a legsúlyosabb válságokon a hog)'

jövendnk reményét, népünk

maga

népét,

virágát, apáinál jobb

Borsra hivatott fiatalságnnkat

fel

nom

czímerünk becsületét még

ki

tudta

meg

is

áldozta, h orazágviviii

:

az nyerte

a legfényesebb hadjáratot.

Ezt az igazságot kivántani feHrni nn-a a tiszta papírlapra, a mit a csendes évek rongyaiból kallóztam össze.

MARCZIUS TIZENÖTÖDIKE. (1867.)

«IpsÍ8 Idibus Mártii

!»

Ugj'anazon hang, ugyanazon fény, ugyanazon szinek, a mik tizenkilencz év. eltt.

A hang

eg}'

üdvkiáltás:

«éljen a haza, éljen a király,

—

szabadelv alkotmány » a fény egy jobb jöv a szinek az ország szinei, minreményének sugara zászlón, minden miként akkor. den házon, A külömbség csak az, hogy akkor ifjak voltunk, most éljen a

—

:

—

pedig vének vagyunk.

Nem

izgalma elrablá

álmainkat, hogy nappal kétszeresen

visszaadja

;

éjjel

csak mi, kiknek az akkori

idk

de vénült velünk együtt az egész nemzet,

s

a

meg vannak érve. Akkor azt hittük, hogy már most meg van nyerve minden s nekünk nem kell egyebet tennünk, mint örülnünk

földrész bajai

és ismét örülnünk,

s

közbe-közbe mindenkit keblünkre

ölelnünk, mert hisz az egész világ jó barátunk.

Azóta megtanultuk, hogy az embernek van jó barátja,

kire

mindig bizton számíthat

—

eg}' biztos

és az

saját

maga. Azt is megtanultuk, hogy ennek a mi egyetlen jó barátunknak tehetsége is van annyi, a mennji épen elég arra, hogy rajtunk segíthessen. De minthogy ennek a mi jó barátunknak minden tehetségére szükségünk van, tehát arra kell ügyelnünk, hogy az

;

tehetségeit se használatlanul ne hagyja, se gondatlanul ol

ne

fecsérelje.

még nag^ohb

Nag}' diadal, de

magának visszaadatik. A mik az 1848-ki márczius

feladat,

ha egy nemzet

saját

elttünk a

feltárják

feladatot,

15-ike után történtek, azok

mely az 1867-ik márczius

15-ike után vár Magyarországiba.

Akkor talán több ervel, most talán több bölcseséggel fogunk hozzá.

Magyarország világtörténelmi feladatának nehézségei azóta igen megnttek, de helyzete azáltal,

hogy jelenleg

magának

Ausztriának érdeke, egész

kedvezbb a

lett

trónnak,

most

magának

mvelt Európának kivánalma

hogy Magyarország feladatát megoldhassa, s ha oly nem talál is minden eszközt, mint akkor, de az akadályoktól sem kell annyira félnie, s azt is tudja már, hogy az,

közel

önmagában mit

bír ?

Halaványabb az öröm külfénye 1867-ik márczius 15-én, mint tizenkilencz év eltt volt; mert ez évben nem ajándékozhatott a nemzet a népnek, miként 1848 márczius

— mindent, — a szabadságot, a szabad

15-én oly sokat, földet,

a jogegyenlséget:

egyenlség már

ma

szabadság, szabad föld, jog-

megvan, csak hogy mind a három

megterhelve közös kötelességekkel, nehéz tartozásokkal

ámde azon önbizalom, mely keblünkbe gyobb ma, mint

visszatér,

na-

mert az 1867-iki márczius 15-ike azt mondja nekünk: hogy a magas eszmék, a mik volt akkor:

1848-ik márczius

ábrándok tek

E

sírj

;

1

15-én születtek,

nem voltak halandó ket és k kitör-

9 nehéz év eltemetve tartá

okból, s visszavívták

magoknak

;

az életet.

halhatatlan eszmék összeköttetésben állnak hazánk

örök életével, ezek biztosítják európai lételét; ezek tették

dicsségessé múltját, megtörhetetlenné néma akaratát, ezek vezérlendik diadalra

A mi nekünk

munkás

törekvését.

1867-ik év márczius 15-én lelket ád, ez

épen az a gondolat, hogy annak már tizenkilencz éve,

!>ö

midn ily

dics jelszavainkat zászlóinkra kitztük, és azok id alatt sem multak el, még most is élnek és

hosszú

élni fognak.

Midn

elbuktunk

is,

azt

mondánk, nincs veszve min-

den, az eszmék halhatatlanok

;

a korszellem

nem

számít

emberekkel és évekkel, hanem nemzetekkel és századokkal. És ime még megadatott érnünk, hogy a korszellem két évtized

múlva föltámadásunkra adott

jelt,

mert az

eszmék, a mikért elbuktunk, szentek voltak és igazak.

Ne

feledjük

el,

hogy

ez

eszmék,

mik Magyarország

alkotmányát újra feltámaszták, miket 1848-ki márczius Jo-ikén zászlóink hirdettek, ezek voltak: « Szabadság,

—

egyenlség,

E három

— testvériség)). szóban most

is

benne van Magyarország min-

den feladata. Azért 1867-diki márczius 15-én méltán emelhetjük áhítattal

arczainkat a kopott zászló rongyaihoz, önbizalom-

mal rebegve:

«in hoc signo vinces*.

»

.

HUSZONÖT EV MÚLVA. (1873.)

Mi történt az els ((Talpra magyar!*) kiáltás után? annak a hagyományát úgy tudja már minden ember, mint a bibliai történeteket.

De mit

A

csináljunk

ennyi talpra

talpra állt embernek ellenlábasai

Volt lelkesedés,

állított is

magyarral?

támadnak.

áldozatkészség, testvérszeretet,

bocsánat, jobbágyhség, honszerelem, bátorság,

ezen az egy napon

A

bnmind

nem

melegíti

de az eredmény a hideg önbíráló eltt

;

örökké nagy marad alól

az

született.

huszonöt év eltti napok dicssége

már szívemet

s

:

is

«a nép felszabadítása a jobbágyság

»

Azért ne beszéljünk arról többé, hogy szép, ragyogó,

dics nap séges nap

volt márczius 15-dike

volt

:

ismerjük

el,

hogy

((szük-

!

Szükség volt egy napra, mely félretaszítsa a törvénys egy lökést adjon az idnek,

hozás ócska klepsidráját,

mely

a nemzetet évtizedekkel elbbre vigye. Szükség hogy rögtön rendkívüli nyilvánulás által szakítson a nemzet a múlt balfogalmaival, hogy egyszerre jusson erejének tudatára. Eltte állt a galicziai példa, hogy mire volt,

képes egy elnyomott nép, ha azt az absolutismus véres

A lengyel gyásza uiiilt ('v nem lehetett tudni, hogy ugyan az a még c^y vei a mai^yar nemzetnek a (k-

eszközéül akarja használni?

tanulsága

volt, s

hatalom enged-e liberálásra ?

t

í)7

—

Sietni kellett:

és aztán követelni egyszerre

a mihez a nemzetnek joga van, a

És

mi

mindent,

életének föltétele,

"követelni azt egyhangúlag.

S az egyhangú követelés sikerült, gyzött csak hang volt nem követte vér, mégis diadal termett nyomán. Az országgylés elfogadta azt, a mit a pesti közpiaczok ;

;

zászlóikra írtak,

s

a király szentesítette, a mit az ország-

gylés elfogadott. De nem ment ez olyan simán. Húszezernyi néptömeg hullámzott Pest utczáin, a sajtó tettleg felszabadíttatott, a

népvezetk sajátkezleg nyommagyar nemzet?*)

tatták ki a pesti 12 pontot: wmit kíván a s

Petfi költeményét

:

«

Talpra magyar, hi a hazai*

s

a

városházára seregl népsokaság Pvottenbiller polgármester elnöklete

megválasztá a közbiztonságra felügyel

alatt

volt Nyáry Páltól Sükey Károlyig minden hírhedett név. A népnek tetszett a kezdet. «Eljen a forradalom » Kaptunk nemzeti szín zászlókat, felkötöttük balkarunkra a nemzeti szalagokat (az enyim most is megvan, még akkor gyöngéd kezek által egy falevélre hímzett 1848-al rámába téve), de mit tegyünk

bizottságot;

benne

!

tovább

?

Könny más városnak mit tegyen

?

Legelször

veszi a parlamentet;

forradalmat csinálni, tudja hogy is

elkergeti a kormányát,

körül-

de hol vegyünk mi kormányt és

parlamentet, mikor a kanczellárunk Bécsben van, a par-

lamentünk pedig Pozsonyban ? A nagy óriás pedig, ha egyszer

A

fölébredt, tenni akar.

némi autorizácziót adjon a mozgalomnak, elhatározá, hogy a sajtószabadság tárgyában egy küldöttséget indít meg Budára a helytartótanácshoz, a nép kivánatainak tolmácsolására. De ahhoz a küldöttséghez húszezer ember csatlakozott. Délben egy levelet kaptam, melyen egy kiszolgált császári tiszt volt aláírva (késbb szomorú emlékezet alak, mint hírhedett feladó utoljára öngyilkos) ebben az volt velem népbizottság, hogy

—

Jókai:

ÉletembK

I.

7

08

tudatva, hogy az áltnlunk csinált parapluie-forradalom

nem

ér semmit.

Fegyver

egy egcHZ stratégiai

kell a

nép kezébe. Ott

A jöv

terv.

éjen

tíz

volt aztán

helyen meg-

gyújtani a várost, a támadt zavarban megrohanni a Neu-

gebáudet,

ágyúkat

a

ott

gyenge helyrséget

elfoglalni,

töretni, azt

lefegyverezni,

a Károly-kaszárnyán

azokkal

az rést

megostromolni. Az ülli kaszárnya fell torla-

szokat emelni, a lovasság elé tört üvegdarabokat hinteni, olasz

az

katonákat harangairozni,

kezesül letartóztatni stb. szála

mind az ég

stb.,

felé állt bele.

egy pár generálist

hogy én nekem a hajam

Még akkor volt. még nem is

közölhet-

Sietve hivattak Eottenbillerhez,

tem senkivel a borzasztó haditervet. Ott találtam nála a tüzérség fparancsnokát Budáról. A kis köpczös úr szörny haragos képet mutatott, azt mondta, hogy bé nem ereszt olyan nagy népsokaságot Budavárába, mint a mennyi bevonulni szándékozik. Rottenbiller figyelmezteté,

becsukatja elttük a kaput. hogy ez nagy baj lenne a

—

kapura nézve, mert azt akkor bizonyosan betörnék. « Akkor én össze fogom önöket kartácsoltatni » kiáltá a !

vitéz alezredes.

Erre én azt

mi

kiejtjük a

mondám kezünkbl

jön utánunk más, a

neki: «Azt teheti ön, a

ki a

háromszín

megmutattam neki a kapott írást.

A

zászlót,

vörös zászlót emeli

hanem ha akkor majd

fel.»

S azzal

haditervet, eltakarva az alá>

mondta ennek felolvasására, hogy «ez nemtréfa» s aztán ö kezdettel bennünket kérni, is rajta hogy csak vezessük hát okosan a népet, majd lesz, hogy semmi baj ne történjék. Ez volt Budavár második vérnélküli bevételének (elször a törökök foglalták így el) genesise, melyhez a hadi becsületes ftiszt azt

mi hárman csináltuk Bottenbiller, a tüzér alezremeg én bármennyire igyekezzenek is e körülményt

tervet des,

:

;

a historikusok agyonhallgatni.

A

diadal tökéletes volt,

nem

csak felmentünk, de vissza

99 is

jöttünk BikI avarából,

tuk

s

a sajtószabadságon kívül lehoz-

mködésért tömlöczbe

az irodalmi

Táncsics

zárt

Mihályt.

Táncsics maradt e nap hse, öt hoztuk olyan diadallal

minvel

Pestre, a

cziák

az angolok

11.

st

Napóleont Parisba,

I.

Gyula vagy Szilágyi

Károlyt Londonba, a frana

minvel

csak Schwartz

fvárosban

Virgil diadalmenetei a

hasonlíthatók össze,

A következ évforduló már Debreczenben talált bennünket összpontosítva.

Valami buzgó hazafinak az az

hogy

ötlete jött,

1841).

márczius 15-én valami méltó ünnepélyt kellene rendez-

nünk Debreczenben. (Odakinn azt javában Klapka, Görgey,

janics és

« a havon » épen rendezték Dembinszky, Perczel, Dam-

még valami 180,000 honvéd

Pálffy Albert azt az

ötletet

fiú !) Az indítványra mondta: «ha m.eg akarjuk

ünnepelni márczius 15-két en famille, csukjuk be Táncsics Miskát.

I)

—

Szegény jó öreg barátom, derék becsületes

hazafi volt mindig, tele jó szívvel, jó akarattal; de fátuma

hogy igen furcsa ötletekkel tudta mindig

volt,

kifejezni

fáradhatlan honfiúi buzgalmát.

Kiittam én ezt a serleget egészen, a budapesti rító habjától

A

mámo-

kezdve egész a világosi seprjéig.

világosi

sötét

éjszakán együtt voltam

Nyáryval,

Ernvel egy szobában háltunk. Mi el vagyunk veszve, Magyarmonda Nyáry ország elbukott. De a mit társadalmi téren kivívtunk, a

Csányival és Kiss

:

—

—

;

—

nép felszabadítása, az örökké fenn fog maradni, hiába vesztünk

És

s

mi nein

el.

ez márczius 15-ikének az emléke:

él

emlék. Tizen-

ember Huszonöt év Egy század negyedrésze Kimondani is sok, hát még átélni! Hát még úgy átélni, a hogy mi éltiink Annyi országos csapás, rémület, iszonyat, küzdelem, hiú remény, kétségbeesés, elfásulás, újra ébredós, öt millió

szive tartogatja azt.

!

!

!

újra lefekvés, veszteség, megpróbáltatás után!

1(10

ma

Márczius 15-ke tegnap (huszonöt év eltt,) óh szonöt év után

(hu-

!).

A kezdete magas komikum, Egy csoport gyermek,

ki

a vége mély tragikum.

beleknp a sors gépezetébe, egy

csapat poéta, ki politikát csinál,

s

aztán tízezrei a csata-

hsöknek, koszorúzott alakok a bitófán. És mégis dics nap volt ez Mert a népet ez szabadítá

téren elesett

!

fel, s

a nemzet millióit ez tette honpolgárokká, a verejté-

kük által áztatott föld uraivá. Minden búzakalász, melyet Magyarország

földje terem,

1848. márczius tizenötödikének emlékét dicséri, a hogy a

néphit szerint minden egyes buzaszem hegyére oda van

nyomva

A

a «Patrona Hungáriáé » szent képe. nagy eszme nagy áldozatokat követelt. Sokat

vesztet-

tünk vérben és vagyonban. De a veszteségek legérzékenyebbike

:

eltemetett nagy

férfi aink.

Széchenyi István, Teleky László, Nyáry Pál, politikai nag\^ fájdalmaik elviselhetlen terhe alatt törtek össze. Sze-

mere, Bajza, lelkük szétbomlásával elzték lálukat.

meg

testi

ha-

Petfi lánglelke és Vasvári honszeret szive isme-

retlen csatamezökön

czius 15-iki

nap

ifjai

tntek

el

kortársaik közül

;

a már-

közül legtöbb panaszatlan keserveit

megnyugtatta már a sírban, martyrjainknak síremlékeit faragja

már

az utókor,

s

Batthyányi Lajos nagy alakjára

suttogva mutat a csak sejteni tudó ivadék

;

elmúlt a fény-

napok hivatott alakja, István nádor, elfeledve, s huszonöt év óta van éln eltemetve egy koronás alakja a márcziusi napoknak, V-ik Ferdinánd király. Bizony nagy ára volt e napnak De a gyzelem, mit meghozott, még e nagy árnál is nagyobb. E naptól számítja felszabadítását a magyar nép. Áldva legyen azoknak hamva, kik e nap diadaláért áldozatul adták oda magukat. !

MAGYAR KOLTOK

SORSA.

(1854.)

Kedves hazámfiai, kik csendes örömmel nézitek, mint virul fel lassankint édes hazai nyelvünk, kik tetsz dicse-

kedéssel halljátok, mint emleget bennünket a külföld köl-

elégedetten mondjátok egyikre !» halljátok meg néhány együmienk is, gy szóból tlem mi a magyar költk sorsa? mi az élete, mi a halála azoknak, kiket Isten arra hívott el, hogy lennének a költészet felkentjei a magyar nép eltt? Nyolcz esztendeje annak épen, hogy Pestre jöttem, a hazai mveltség középpontjára, hol tiszteletemnek annyi

tinkrl,

Íróinkról,

másikra

is:

s ti is

oez a :

s nem volt lelkemnek forróbb óhajtása, mint azon közbecsülésnek csak egy kis részét is valaha kiérdemelhetni, melyben költészetünk dics bajnokai ré-

tárgya volt együtt

szesültek.

Egy mint

ifjú

barátom

állt

én, de akaratra, szenvedélyre

halhatatlan nevet szerzett

senkitl

onnan tudja,

nem

hullott alá,

hová

ersebb s

;

ki

senkitl

mint költ

nem

segítve,

épen mint a

csillag,

melyrl senki sem

esett? volt

annyi küzdéssel összekötve, en-

jó tanácscsal, jó akarattal fogadtak

mind idsebb koszorús óta,

magának

pályán, oly idej

e

vezetve, a csillagok magasságáig vitte nevét,

Az én pályám nem

gem

mellettem

íróink, s

mind kortársaim,

ha valamit haladtam

az-

nekik köszönhetem.

Ma

egy hete jöttek ezek agondolatjaím; a múzeum tere-

mében hangverseny

adatott egy elhunyt

váinak segélyezésére.

magyar költ

ár-

Garay, Vörösmarty, Bajza, Czakó, Nagy Ignácz.

Ok

voltak a legelsk, kik szinte szeretettel, pártolva,

védve emeltek magukkoz.

Garay maga a költi szüzesség, az erények dalnoka, nemes lélek a ki egyszer is beszélt vele, lehetetlen volt, hogy meg ne szeresse, ö nem ártott soha senkinek,

tiszta

;

szeretett ket,

s

mindenkit,

olyan

békíteni tudott háborgó ellenfele-

kedves

jó,

atya gyermekei között

otthon, olyan gyöngéd

férj volt

máskép nem

:

is

lehetett

t

látni

az utczán, mint vagy egyiket, vagy másikat vezetve ke-

zénél fogva. Csekély fizetése volt, szkölködött

gyermekeire nagy gondja

is

sokat

;

de

munkálkodni értök. Munkálkodni de hogyan munkálkodni Reggeltl estig volt, s tudott

!

!

valami csekély hivatal foglalta el gozhatott költi volt szabva.

folyvást

mvein, mert

Tehát

éjjel

három órakor

:

nappal igen ritkán dol-

óráira fáradságos

dolgozott.

munka

Tizenkét esztendeig

reggel kelt föl dolgozni, s mikor a

szemközt lev paloták függönyeit

félre

vonták az ablakról,

már akkor Garay egy munkában kifáradt, hogy hozzáfogjon a másikhoz. Késbb, midn e megöl életmóddal fel akart hagyni, már nem teheté a három órai harangszó :

szemeirl

elverte

azon

túl

nyugodni,

nem

az álmot és soha többet

— költi

képzelet

dérei kiszólították az ágyából, és

írt,

tudott

cseng bongó

tün-

mint a

;

ki siet

—

mert rövid az élet. A múlt év tavaszán találkoztam az utczán egy tapogatódzva haladó férfival, kit egy kis gyermek vezetett. Meren, homályosan tekint szemein meglátszott, hogy nem lát engem. De én megismertem t. Garay volt. Megszólítám. Szavamról megismert. Mosolygott, kezemet megszorítá, E mosolyban, e kéz hideg szorításában, e hang üdvözölt. lehelletében már benne volt a halál. Kérdezem tle hogy

—

:

van?

Eekedt,

sípoló

hangon

csak egy krajczárt értem,

e

válaszolt:

már most

«még

tavaly

érek két krajczárto.

És nevetett hozzá, hogy a köny kicsordult a szemembl szomorú nevetésre.

:

103

Ezt a tréfát azután sokszor elmondta még, sége felöl tudakozódtam becsülte magát.

rátom, most

:

hol két, hol

midn egész-

három

krajczárra

— Most már gyémántokat érsz jó öreg ba-

már

el

vagy temetve.

— Meg

halnod,

kellé

hogy bebizonyítsa a nemzet: mennyit értél neki Vörösmarty nevére emlékezem ezután. Akadunk néha az életben emberekre, kikrl az a gondolatunk támad '?

mint szeretném, ha ez az ember apám volna Vörösmarty ilyen; egy neme a fiúi érzelmeknek az, a mit ifjabbkorúak !

Az a tiszteletreméltó szelid mely aranytisztaságú jellemét tükrözi vissza s lelkének hajthatlan ereje mellett, annak kedves szelídséget mutatja. Ki ne ismerné a magyar hösköltemények dalnoláttára érezni kénytelenek. arcz,

sök harczait, miket Vörösmarty költészete elénk varázsolt, hogy szinte reszketni érzk alattunk a földet és haragtól reszketni keblünkben

kát? ki ne olvasta volna az

midn t

a szivet,

olvastuk?

én nem tudom úgy látta öt senki

haragudni.

lyesen

;

harczok költjének arczát

Midn

boldog házassága els éveit tak térdein

A

képzelni, hogy haragudjék.

élte

;

Soha sem

legelször megismerem, apró gyermekek játszot-

elbeszélgettünk az írók pályája fell,

monda «más nemzet :

írói

kedé-

vénségükre megnyugosz-

nak babéraikon, nekünk nyugalomra tán szalmazsák sem Irodalmunk feje, összetartó kapcsa, családatyja volt . Szigorúbb sors most falun kényteti élni. Szántani, vetni

jut»

.

kell a

költk pátriárkájának. Ámde azért

most

zik

közönség.

is,

—

buzgón dolgo-

nevét újra meglátandja ragyogni a magyar

Midn

kezeitekbe fogjátok venni e

mveket

tzannak hajfürte sz és annak hajfürtei a nemzeti dicsségen fáradozásában szültek meg s jutalma nem volt e fáradságnak ....

kedves honfitársaim, gondoljatok reá

tl

szikrázó sorokat írta,

:

a ki azon ifjú !

Bajza ifjabb életkorra nézve Vörösmartynál. Igen sok köszönni valója van Bajza irányában egész irodalmunknak,

maga egy

korszakot, melyre

új

korszakot teremte abban, és olyan

sóhajtva gondolhatunk vissza

ma

is.

—

!

Idi

Küzdött sokat, tömérdeket

írt,

munkái

által köztisztelet

hazában. Sokáig minden irodalmi válla-

tár^íya lön az egész

józan elméje, tudományos mvelteszményképpé avatták öt. Négy év óta hírét sem hallani. Hová lett? kérdi néha egy-egy islat élén leliete öt látni

sége,

magas

merse egy

—a

;

szemei

—

egy sóhajtás. Néha találni az utczán

felelet

csendes, halk léptekkel ballagva, szemöldei moz-

férfit

dulatlan

;

költészete

homloka

elejére összevonva, szép, kifejezésteljes

meren maga

halavány, szelíd arezú

elé szegezve; ifjú vezeti.

rendesen egy szép,

Rz Bajza

Emeljetek kalapot eltte és haladjatok

nem

sen.

Ez a költk

ismer senkit

nem

;

el

és

gyermeke.

mellette csende-

ismeri önmagát sem.

sorsa

Ki volt Czakó? Legjobb színmíróink egyike. Sokat írt és igen jó munkákat, igen sok dicsséget aratott. És mi-

dn

már

sok

munkát

szer az történt,

írt,

és sok dicsséget szerzett, egy-

hqgy nem volt képes keresményébl az

életfentartásra legszükségesebb költségeket fedezni. Pedig

munkái mindenütt

diadalt arattak a kerek hazában.

szerzjük

Gazdag

éhezett.

és

elkel

család

Atyját egy szerencsétlen szenvedély tette tönkre. csinálás

tudományát

egész vagyonát,

adva. Atyja

nem

s

fia

És

volt.

Az arany-

iparkodott felfedezni, erre elköltötte

fia

a nyomornak, ínségnek

találta fel az aranyat, de

lett

által-

feltalálta azt,

a mi az aranynál becsesebb a költészet ihletét. Gyönyör mveket írt. Ki lesz valaha nálánál jobb? Egyszer elkérte :

kölcsön

pisztolyaimat;

monda, gyakorlás végett. meghagyta házi gazdájának, odalenn, ne zavarodjék meg, mert mint.

Otthon lement a pinczébe,

s

hogy ha lövéseket hall gyakorolja magát; másnap visszaadta fegyvereimet, azt mondva, hogy nem jók, mert három deszkát nem hat át a lövés. Egy este együtt mentünk haza a vendéglbl. Útközben azt monda « Meglássad, én meg fogom maga:

mat

És másnap fbe ltte magát. Yigy esteli mulatmegmenthette volna Magyarország legnagyobb

lni.i)

ság díja

költinek egyikét. De

ki

gondol arra? Kérditek, hol van

1(15

eltemetve

Tudja az Isten

?

!

Halála után két évvel

már

a

sem lehetett akadni az is elpusztult, elenyészett, és ez sírkövet sem emeltek neki s fejfáját feltüzelték, .... költk sorsa magyar a Néhány év eltt jó kedve lehetett a magyar olvasó közönségnek. Vidám mulattató könyvek jelentek meg, miken csaknem agyon kaczagta magát az ember « Torzképek, Menny és pokol, Magyar titkok, stb.» mind oly egészséges jó kedvvel fszerezve. Minden színpadon megfordult nem egyszer, de számtalanszor a "Tisztújítás)), melynek musírjára

;

—

:

latságos jeleneteibl nevetve nyert tanulságot és okulást

mind Nagy Ignácz

a nép. Ezeket

írta.

Víg ember lehetett

ugy-e bár, a ki az egész országot így

A

tetni ?

sem láttam. Mindig ugj^anazon szomorú eltt,

íróasztala

látui

meg

tudta nevet-

mióta én ismerem, soha még csak mosolyogni és

arczczal lehetett öt

sehol másutt, mint íróasztala

eltt. Látta-e öt valaha mulatni valaki? tánczvigalmakl)an,

víg társaságokban?

Régen

lehetett az,

meg

Isten igen jó családdal áldotta

hség

nvel, jó atyával

mint a másik.

E

;

nagyon régen. kedves, példás

egyik oly áldott szelid

családért fáradott

És munkásságának

keresztül.

:

és anyával, kik betegsége hosszú

éveiben szüntelen körüle voltak lélek,

t

lett

egész életén

áldozatja

nyolcz év eltt oly roskatag volt, hogy egyedül járni.

Már

is.

nem

tudott

Mindig neje karján lehetett t látni, ki elvezette t a Garay lakáig mert e két kedvencz helye volt a

színházig,

;

jó öregnek,

s

ha összejött a két beteg sorvadozó költ,

fel-

egymás lelkének lángjától, s beszéltek a gondolták magukban, melyikük fog elébb el-

lelkesültek talán

jövrl

s

menni? Garay ment

el elébb.

Tudni

lehetett

már évek

óta,

hogy Nagy

haldoklik, mégis

megdöbbent

Ignácz eltt

akarta azt titkolni családja. Szegények,

nem

el

volt halálának híre.

hogy a hírlapokból úgy is meg fogja azt tudni. Ez nagyon leverén hatott rá. Már akkor hat hónap óta nem volt kinn a házból. Garay elment az sz gondoltak

rá,

.

Nagy Ignácz

hulló leveleivel,

érzé talán, hogy az ö jel-

szava a tavasz fakadó bimbói ?

Az ö eszméje ái'vái

volt e hang\'erseny az ellum.vt

Még

költ

két nap eltt nála voltam. Vi (Iáin t(i\tk(t

tunk a

jöv

fell.

a munkához)),

tam, hogy jöjjön

—

«Már most én

«

nem

év óta

volt kinn a szobából. Hív-

;

mennem

és ki

—a

is

monda

jobb

ment nemsokára,

sírba.

az Isten halvány angyala, a

tollat

néki

pihenj meg.

:

E hymnusz más

melynek hangjai e helyrl ég felé törnek, dalt hall ö

ott

a szabadba.

emlékére tartott hangverseny napján kivette

munkás kezeibl a halál ; és

újra

megszorítva.

Mindenesetre ki kell

a meleg tavasz virágai közé

(-siiuil-

örömmel kezdek

budai hegyek közé lakni,

ki a

Csak a tavasz jöjjön », monda

A Garay

is

monda , kezemet

Már ekkor egy a leveg.

l)iirát

akarta azt rendezni.

számára.

már odafenn

Jó családja, az

helyett,

éneket,

más

!

áldott,

szelíd lelkek, a

hü n,

ki egész

életén át betegét ápolta, a roskatag apa és a kegyes anya, ki oly

örömest váltotta volna

t meg

önnön

szegényen, oly gyámoltalan maradnak

itt,

életével, oly

mint minden

magyar költ családja Körülem magasztos, szomorú énekhaugok zengnek az elhunyt költ tiszteletére lelkemen pedig az a gondolat .

.

.

;

borzong végig: menjek-e én

is tovább azon az úton, melyen Garay elment, melyen járt Vörösmarty, Bajza és Czakó, melyen bevégezte futását Nagy Ignácz? Vagy megforduljak innen s felkeressem az si barázdákat, és szántsak és vessek és elrejtsem magamat úgy, de úgy, hogy

soha híremet se hallja senki

?

.

.

.

MAGYAR színeszet A LEGRÉGIBB IDKBEN. (A legöregebb színészek egyikének jegyzetei után.)

A

legels kísérlet magyar színészet alapítására 1790-beii

siralmasan ütött

Ernyei igazgatása

ki.

alatt

egy csoport

ember Pesten sziníelöadásokat kezdett mutogatni, volt kinek egy ideig trték a választottak a dics nem de

írástudó

:

nyomorúságot, azután szétoszlottak kenyér után. Magyarországon metül,

középrend diákul

a

s látott

még akkor

kiki puliábh

az úri rend né-

a köznép pedig a

beszélt,

medvetánczoltatást és kötélmászást tartotta komédiának.

Nem ket

volt se

publikum, se msecenás,

se

újságíró, a ki

összetrombitálja.

A kis Erdély megelzött minket, ott már az új század els éveiben színházat építettek, s a magyar színészet els ébredésének ünnepét oly eladással ülték meg, melyben minden szerepet Erdély legels családjaiból született ifjak és hölgyek játszottak. Ezzel mutatták meg, hogy a komédiajátszás

nem

gyalázat.

Erdély furai társulatot,

még

többet

is

tettek

;

alkottak eg}' szín-

mely állandóul fvárosukban játszék azokat, ;

a kik e pályára vállalkoztak, megbecsülték ültették,

;

asztalaikhoz

vélük társalogtak, mulatságaikba meghívták,

oly tiszteletben részesítek,

mint

kitnbb

s

vendégeiket;

hogy a közönség is tanulja ket becsülni. Volt Erdélynek egy nagy fia, a kinek nevét minden gyermek ismeri már báró Wesselényi Miklós. :

Mind

tudjuk, hogy Wesselényi milyen hatalmas hüszke

úr volt és mégis

nem

resielt a

annak apró

molitója lenni,

mesen haladni a

szegény szinész-liad gyá-

bajait elintézni, velük türel-

töretlen pályán

ket gyöngéd

s

figyel-

mével buzdítani. Azt is tudjuk, hogy Wesselényi szerette a paripákat, e kedvencz szenvedélyére kincseket jjazarolt el

;

hanem

azért a hazai

nemes ménéi

mvészetrl nem mások

éveken keresztül pártolta és

fizette

hogy szükséget ne lásson, a

ságot,

az

ki

meg hanem

feledkezett

kedveért, mint ezt

tették;

els

szinésztársa-

a hazai múzsáknak

áldozik.

Benke

József, kinek irataiból ezeket merítem, akkoriban

Kolozsvárott tanult, állás oly

s

ügyvédi pályára készült; a színészi

becsben kezde ekkor

-állani,

tanuló elhagyta érte eddigi pályáját

Els

fellépése sikertelen volt;

s

hogy a

színész

megbukott

fiatal jog-

lett.

De a

vele.

vágy sokkal nagyobb volt lelkében, hogysem az els bukás által

elhagyta volna magát riasztani. Elhatározta magá-

ban, hogy tanulmányozni fog.

De hogyan

Bécs

és kitl ?

messze van, másutt nincs mit tanulni. Az

ifjú

színész

tehát elment Bécsbe. Megtette az utat gyalog Bécsig

;

oda-

fenn hivatalos uraknál másolgatott nappal, úgy szerezgetett pénzt az esteli eladások látogatására, egypár

zsemle volt mindennapi eledele; de egy nap sem maradt el

a színházból.

hónap múlva

vissza Kolozsvárra,

akkor

mint tanult gondolkozó színészt alkalmazták els

fizetés

Nyolcz

tért

mellett.

1805-ben már harmíncz tagra növekedett az erdélyi eszme erdélyi nagyjaink

színtársulat, ekkor megvillant az

agyában, hogy e

mvészi liöpbl

teni a testvér Magyarországba,

talán rajt lehetne eresz-

mely

ott is

megkedveltesse

a színészetet.

Murányi Zsigmond, Kemény János, Kántor Gerzson, Németi Sándor, Magyar György, Símonfi György, Andrád Elek, Szakács Teréz, Németi Júlia, Nagy János és Benke

;

!

109

József vállalkoztak e merész útra, mely akkoriban

csekélyebb vállalat

volt

a pólusi expedicziónál

még Magyarországon

hidegnek látszott

nem

olyan

;

a klima azon id-

ben a mvészetre nézve.

E

kisded társulat a Pesten szétoszlottak vezérét Ernyeit

meg

hivta álló

igazgatóul

könyvtárral

s

igy indult

meg harmincz darabból

rongyos ruhaszerrel 1806 május 6-kán

s

ket útiköltséggel s megbiznyomorba jutnak, tudassák vele és valahol ha tatá, hogy kisegiti ket. Még ekkor nem mertek messze menni az anj^ai háztól ZsibóróL Wesselényi ellátta

gyönge

raj volt

;

a legels virágos fára leszállt

Ott maradtak egész nyáron

hanem

meleg, tele

volt,

az a virá-

:

nemcsak a nyár

a debreczeniek szive

is..

volt pedig

Színházuk mindig

akár vígat játszottak, akár szomorút; fizetésük

bven

kitelt

:

pedig volt Debreczen.

gos fa

s

félév alatt fényes ruhatárt szereztek

;

bele-

500 maradtak volna ott tovább is, d^ Wesselényi rájuk parancsolt, hogy még beljebb menjenek az országba, hir-

került

El

1

forintba

is

dessék tovább az

igét.

Menniök kellett Szegedre. Hogy elbámultak a mi jó színészeink, a mikor Szegedre érve, azt mondák nekik, hogy mindenkinek elre el van már rendelve ingyenszállása, még pedig nem kell ám

hanem valóságos úri házakhoz szálmég napról-napra egyik vendégségmásikba vitték ket boldog volt, a ki az utczán

alatta kalodát érteni, lásoltattak, s

bl

a

azután

;

elfoghatott egy színészt s vihette

prenumeráltak

rá,

ha

el volt

ebédelni

magához

ígérkezve máshová,

—

;

s

ha hol-

nap nem, holnapután, ügy hogy leírni is vakmer gondolat a színészek egyik hónapról a másikra benn felejtették a fizetéseiket a pénztárban míg végre az igazgató azzal fenyegette ket, hogy a ki rendetlenkedik és hónap végével tisztességesen ki nem veszi a fizetését, annak a

—

;

pénzérl

nem

számol.

— Volt pedig az els szerelmes

!

110

akkor 30 bankó

fizetése

nyolcz, s

nem

forint,

a primadonnáé linwzon-

tudták mire elkölteni

Szegedrl áprilban megint visszament a társaság Debreczenbe.

Ekkor Pesten,

s

szóba jönni,

kezdett

hogy

hogy országgylés

lesz

be kellene mutatni magát a magj'ar

ott

szinészetnek.

Emyei, ki már egyszer kóstolta ezt a keser poharat, csak nagy biztatásra vállalkozott rá, hogy a pesti német Hzinház igazgatóival, Sándi és Czibulkával alkuba eresz-

kedjék

;

a derék urak átengedtek a magyar eladások szá-

mára hetenkint

szerdát és pénteket, miket

két napot,

bjtös napoknak hivnak mind a naptárban, mind a színházi heti rendben, mert akkor legkevesebb közönség jár; és az eladások jövedelmébl negyedrészt tartottak meg

maguknak. Május 8-án «

A

lépett fel e társulat a dunaparti színházban,

virtus próbaköve »

próbaköve volt az

darabban. Ez a

virtusaiknak.

féltek ez eladástól, s

az kielégité ket.

czim

m

csakugyan

Az országos küldöttek

annál nagyobb volt örömük,

Maguk

a német színészek

is

midn

méltány-

landónak találták a magyarok összevágó gyors játékát

és

készültségét.

Késbb

bjtös eladás nagyon

sze-

gényül kezdé táplálni a múzsák választottait, mely

id

e hetenkint kétszeri

alatt régi pártfogójuk

lyezte

Wesselényi ismét ezer forinttal segé-

ket.

Hiába, Pestnek

nem

volt Wesselényije; a kik az itteni

színészetet pártolásuk alá vették,

nem

voltak elég gazda-

gok, hogy buzgalmukat sikeressé tegyék helytartói

Kanyó

tanácsos,

fiskális.

Mérey Sándor,

b.

;

Darvas Ferencz titkos

hazafiak neveit kell elsorolnunk, kik

mind maguk meger-

tetésével ápolták e fíigyos országban gyökeret

het

virágot

;

tanácsos,

Kulcsár István, végre Vida László derék

nem

ver-

végre Pestmegye gondnoksága alá jutott, az

azontúli viszontagságai ismeretesebbek.

111

Laborfalvi Benke József 1815-ben elhagyta a színészi pályát

;

1

820 ban megházasodva,

naiskolczi tanár

megsziílt és meghalt a múlt évben

lett,

ott

mintán tizennégy gyermekét elébb eltemette. Csak kett maradt élve. Ezek közül az egyik Laborfalvi Róza.

;

NÉPSZOKÁSOK A MAGYAR SZÍNESZEK ORSZÁGÁBÓL. Nem

hibáztam a ezímben

melynek életmódja,

;

egy külön néprl beszélek,

világa,

lelki

szenvedélyei,

szokásai

eltérnek a többiektl; egy olyan saját országról, melyben

esztendkig lehet utazni, mint Afrika belsejében,

s új

dol-

gokat beszélni a látottakból, hallottak hói.

Én, ki

tendn

e sajátságos

országban, mint turista, több esz-

voltam szerencsés utazni, feljegyeztem néhány

át

emlékezetre méltó dolgot e kis respublika bels életébl, mely, úgy hiszem, fogja annyira érdekelni közönségünket,

mint az útleírások a kafferek

Már

a

bels elrendezése

között.

sajátszer a szinészek népé-

is

nek. Lycurgi törvényeik egyaránt kötelezik a legnagyobbat,

mint a legkisebbet

;

nincs olyan kedvencze a társaság-

nak, nincs olyan jó barát a társaság között, a kinek hibái,

mulasztásai büntetlen maradnának a bíróság pedig saját kebelükbl választatik még pedig nem a legliutnlinasiilibak, hanem vegyesen kicsinyek és nagyok k{')/.ül a l\:ir;

;

:

dalnok hoz

Ítéletet

tásai

;

fölött

az

hs

els

a királyné, ki két pci czrt késett

megjelen a kardalnok eltt, játszta,

s

az

színpadon,

hívtak.

mvésznk,

ki

els hsnek nem

hanem

miért az ügyelnek

mikor

és a p)

iiuailonna mulasz-

A

ugyanakkor

a pioliáii,

láiidzsatavtiU

volt elég, hogy lucgíilctcll a

meg

ni
a/.oiilrlíil

min

luLía.dott szót,

sznijiailou

a

is

büntettetik, a

hogy kiment sohia,

künn büszke hsök,

koszi tii'i/.i'it

a színfalak kö/ött engedelmes ahtttvahu az

ügyelnek, rendeznek, a kik künn az iKharon azután

;

113

ismét szives tisztelik, bizalmas barátaik, vagy lekötele-

a hogy a körülmény hozza. És ez Araeopag

zett híveik,

más világbiróság elé vinni tilos a kit mire ott Ítélnek, azt semmi befolyás meg nem másítja; abba még az igazgató sem szólhat bele. S az ilyen ítéletekért haragudni nem is szokás a vádlott egy kicsit lármáz, míg el Ítéleteit

;

;

nem

azután egy

Ítélik,

barátok lesznek

pénzbe megy,

A

folynak.

padon

:

kicsit nevet, s

bírák és elítéltek.

;

A

büntetés mindig

a bírságok a nyugdíjintézet pénztárába

s

halálbüntetés

járja

— megint jó

azután

el

van törülve

ez csak a szín-

:

idekünn semmit sem számít.

Legszebb vonása e kisded népnek az egymáshoz való ragaszkodás, meh' szerint mindenki bele tudja

magát

élni

bármennyire szemközt álljanak is a magánosok életkérdései az egyetemes férdek, a kis or-

a közös érdekekbe,

s

:

szágocska jobblétének kérdése, mindenkit egyaránt hevít, ingerel,

vagy csüggeszt; a

ki ez

érdekek ellenében áruló,

a ki színfali híreket hord szét, a ki

más

társaságot keres,

s övéit megveti, a ki hírlapokba viszi panaszait, s társaira

uszítja az élete

;

ujdondászatot, annak aztán

az üvegszobában lakik, melynek

resztül-kasul látják, azt

megkeserült az

minden

titkát ke-

minden lépten-nyomon ellenz ösz-

míg vagy meg nem tér, vag}' meg nem törik. Ellenben hü ragaszkodást tapasztal társai részérl, a ki tön fogadja,

szorgalom, ügyszeretet, feláldozó tehetség, türelem által

—

magát kedvessé tévé például valaki elkésend a próbán jelenetérl, már csak négy percze van talán nem is tudja, hogy itt kellene líenníe ha kedves személyrl van ;

:

:

;

akkor észreveszik távollétét

szó,

;

színházi szolga kész érte

szaladni, két perez oda, két perez vissza

elztetík

:

kedves személy, ott

;

a vétség meg-

a várt személy pontosan ott terem

nem tördik

vele senki,

nem

a fekete tábla, ott a színház törvényei

;

az

;

de ha

nem

futnak érte dolga volt

magára vigyázni, senki sem köteles öt megóvni. Egy igen eredeti és jellemz vonást rajzolhatok ide a színészvilág társas mulatságairól. Mint igen régen tudjuk, Jókai: Életembl.

I.

8

114

a

színészeink

ini

ezermesterek.

drámaírástól kezdve szetnek akad

itt

le

A

zeneszerzéstl

a czipövarrásig

a

vs

minden szépmüvc-

képviselje. Legközelebb hatan ismertebb

színészeink közül egy zenebandává alakultak, mely néhány

hónap

alatt

annyira

vitte

tudományát, hogy versenyt mu-

zsikál akármelyik czigánybandával.

E banda

hivatása a

kölcsönös felderítésre van szánva. Lehet-e ennél kedélyesebbet kigondolni ? Tizenkét részvényes tag kötelezi magát

névnapjának megülésére, kölcsönös részvéttel járulván a legszükségesebb kiadásokhoz,

s

a vidám, fesztelen mulat-

ságokat fszerezi a czigányos egyenruhába öltözött banda,

míg a jókedv

ifjabb tagok, felváltva a zenét,

produkcziókkal derítik fiak

fel

mulatságos

a társaságot; a komolyabb

költink verseit szavalják

:

az olyan mulatság, a

fér-

mint

semmi nagy úr meg nem szerezhet magának, mert a humort nem adják pénzért; így csak a színészek tudják sokszorozni egymás örömeit. Hát mikor bánatuk van, midn valakit balszerencsé ér, a társas szellem akkor még ersebben tud nyilatkozni köztük ha egy színész megbetegszik, azt mindenki siet látogatni; ha szegény, összerakják forintjaikat, hogy könynyebben viselhesse a gyógyítás költségeit, és midn egy ízben szó volt róla, hogy egy hosszasan betegesked tagnak a betegség idejére fizetése levonassék, az egész tár;

sulat testületileg tiltakozott ellene.

midn

népnek eljátszsza azt a jelenetet, a mit Eistorinál legtöbben bámultak a meghalás szkénáját, még pedig Ristorináí is hívebben, mert S

néha egy-egy polgára

e kis

:

nem

is

fuorát

:

ébred

fel

utána, akárhogy kiáltoznának

is

neki

akkor a hü sorsosok ismét családgyülést tartanak,

ha a megholt nem hagyott maga után semmit, eltemetik saját költségükön, gyász-éneklök, zenészek, halotti kíséret,

mind kitelik saját népségükbl; s az elhunyt jelesnek, kirl elfeledkezett a világ, a mint letnt a világot ábrázoló deszkákról, ismét az ö áldozataik gyjteménye emel szerény temeti szobrot, mint emelt legközelebb Bartha em-

115

lékének,

nem

kéregetve idegen földön,

nem

dicsekedve

vele idegenek eltt.

Mindezeket pedig

tanám, hogy mások

nem is

kodó társas szellem,

ok nélkül jegyezgettem

megértsék. szives

vajha irodalmi köreinkre

is

A

fel

óhaj-

:

szinészek közt ural-

példája

kedély, közérzület

lenne hatással

mint a széthullott kéve, kiki önmagának

;

a hol élünk,

;

három ember

nem

jön össze, a ki egymásnak igaz barátja volna,

kiki

önmagát nem s'.eretné sem szereti. Mi nem szeretjük

ha nagyon, elmondhatná, hogy

senki

van köztünk

azt,

a kinek jó dolga

elfeledjük azt, a kinek rosszul

;

s

megy a

sorsa

;

a kisebb gylöli az ersebbet, a nagyobb megveti a gyöngét, építi a chinai falat

bocsát

magához

és

minden

nem közeledik még ;

pályatársak magasztalásában kegyelet,

ránk

mint az élknek

is illik

a

magam bven

osztály

tett

is

maga

az elhunyt dioeöbb

szemrehányás e

nem

kevesebb a holtak iránti

költ mondása: «Ha tanyázunk, mért

körül, s

;

pedig bizony

ölnyi téren hírem és

hosszas út?

.

.

.»

s*

!

;

TOKOLI EMLÉKÜNNEP ÚJVIDÉKEN. (Augusztus 29-én.)

E

század els felében egy tehets szerb úr minden

vagyonát nemzete boldogítására hagyományozta.

Neve Tököh Seb, a néphagyomány szerint ivadéka dics emlék szerencsétlen fejedelmünknek, kinek hamvai Iz-Nikmid temetjében nyugszanak oly idegen földben :

Seb

Tököli

!

alapítványából támadt a pesti szerb nö-

velde és a Maticza Szerbszka irodalmi intézet; ezeknek

köszöni els kézbl a magyarországi szerb nép értelmisége kifejldését.

Ugyan

nem

«

«

egy magyar kivándorolt iva-

ki

bevándorló » jött be egykor «édes hazájába*

feledkezett

nyában a

Seb,

Tököli

e

déka, mint

meg

;

a kötelességekrl, melyek a hon irá-

fogadott fiút»

is

kötelezik; több

között a debreczeni reformált tanodánál,

mányos akadémiánál ez utóbbinak két ezer

is

s

a

hagyományai magyar tudo-

örökíté nevét alapítványaiban

pengt hagyván.

És hagyott mind a két testvérnépnek egy minden kincsnél drágább intést, melyet jó lesz ereklyeként tartogat-

nunk; a a

midn

mveldésben

nak

azt

monda, hogy

e két

nemes népnek csak

szabad egymással versenyezni,

és szerbnek csak segélyre, de tusára

nem

s

magyar-

nyújtani

ki

kezét. — Vajha sohase lennének szavai elfeledve

Ez évben a boldogemlékü honfi halálának napját nagy ünnepélylyel szentelé 8

meg

a szerb értelmiség Újvidéken,

erre a Maticza Szerbszka egylete által a

mányos akadémia

is

magyar tudo-

meghivatott, mely meghívást annyi-

117

nagyobb készséggel fogadá, minthogy az akadémia is megdicsült hagyományosai közé tartozik. A küldöttség elnöke, báró Eötvös megbetegedvén, nála nélkül kényszerültünk útnak indulni, az akadémia részéval

rl hárman és én

;

Toldy Ferencz, báró Podmaniczky Frigyes

:

a hazai sajtót Urházy György képviselte.

A gzös Pestrl val, kik a

ban

is

nagyszámú vendéget

vitt

már magá-

Tököli-ünnepélyre szándékoztak, e szám azon-

midn minden

egész logarithmussá ntt, a

éjfélig

érkez

állomásról

szerb küldöttségek a hajó

minden

lak-

ható részét megtoltok. Ott voltak a szerb nép nevezetességei

minden

politikai

színezetben, a kik Bécs, Pest, vagy Belgrád felé fordulva

szoktak elaludni és fölébredni. Ott találkozánk Csernovics Péterrel és Stratimirovics

tábornokkal.

Hogy Csernoviesnak nem

kívül egyéb czímet

adnom, az az

Az egyik asztalnál egy

kell a keresztnevén

érdeme.

bécsi, egy prágai és

egy újvidéki

úr vitáztak azon, hogy melyik leend a kett közül a szerb vajda ?

A

kandidál

vagy a bécsi kormány a szerb közönség választ a nevek közül, vagy

kérdés így volt felállítva s

a szerb kongresszus kandidál

azokból vajdát. Igen ötlettl

a

meg

s

sajnálom,

:

a bécsi

hogy

kormány e

választ

humorisztikus

fosztanom élczlapjainkat.

kell

Mi pedig azalatt a hajó farában vitatkoztunk azokról, mik jönni fognak. A tábornok igen nyájas, közlékeny

—

ember: ha úg}^ kezünkben volna hatalom és tehetség, a hogy nincs, nem mondom, hogj' nagyon meg ne férhetnénk egymással. Csernovics nyílt, egyenes, mindenen keresztültör jel-

lemét mindenki ismeri,

annyi varázszsal

midn

a

s ez az, mi a szerb köznép eltt Az elmúlt kongresszus alkalmával,

a városba megérkezett, a csajkások csoportostul

fogták körül lés)),

bír.

s

— monda

magyar

hangosan üdvözlék «Mit ér az üdvözha nem látom várostokban lobogni :

Cs,,

zászlót?))

—

—

«Kítííznk, de tiltva van»,

feleié-

»

118

—

nek azok.

«

Akkor bocsássatok,

ti

nem

vagytok szerbek,

a mit a szerb szivében jónak bisz, az megcselekszi,

mi

kí'rdi,

lesz

azután?* Ez/el

ott

bagyta

ket

fölment Pb. táhornokboz, ki ott királyi biztos

—

tábornok, az osztrák tartomány.*

tzve

biszem, bogy ki van

Fogadtak

fogadni.))

s

ott lobogott a palota

a

fölött

—

«

Pedig én mégis azt

—

senki. »

kút

magyar nemzeti

—

«ön» kedveért.))

mely

viszonyt,

Kés

E

eltt a

jjiacz

A

res tétbe,

vonás

Cs. és a szerb

estig elvitatkoztak

tréfával azt

monda

is

«

legyen tebát ott

eléggé jellemzi azon

nép között fzdik.

a tábornoknak:

—

«

Fogadok

fél-

kétsze-

—

«En hogy ön be fog menni a Eeicbsrathba. » «Ez ellen pedig százat megy be.))

teszek egyre. »

—

—

A

csips

esti szél

tábornok fogfájásról panaszkodott,

sem

bír

bilft

kein octroy, tábornok úr,

gyökeresen meggyógyítani.

massregeln.))

De

közepén lev

tábornok elébb

közügyeink fell; végre Cs.

abba, bogy ön

a fogam

—

«En mernék rá és ime

zászló.

baragudni akart, azután elmosolyodott;

meg

Pa-

azzal az ablakboz léptek,

már akkor

az

volt.

valabol a nemzeti zászló. •

nem merné megpróbálni

flAzt

s nem késbb

bogy a magyar nemzeti zászló kitzése tiltva «A katonai végvidék nem Magyarország, felelt a

naszlá,

van.

s

—

«

Igaza van

nem megy

:

átjárt

bennünket, a

melyet semmi szer

—

mondám,

«

Rossz fog ellen

— csak Gewalt-

no arra fogadok

be a Reichsrathba

is,

bogy ez

!

vájjon a többi bemegy- e ?

három órakor érkezett meg Újvidékre a vendégekkel túltömött hajó. Az ünnepély rendezi ott vártak bennünket egy zenekar felváltva a szerb néphymnust s Éjfél után

;

a Kákóczy-indulót hangoztatá a kiszálláskor.

De túldörgé a zenét a lelkesült wzsivió)) és « éljen* mely felriadt, midn Csernovicsot megpillantá a

kiáltás,

nép. Képzelhetni azok ragaszkodását, kik egész éjszakán át

ott

vártak a parton a szokottnál két órával

késbb

érkez hajóra, hogy legnépszerbb emberüknek egy kiálthassanak.

éljent

119

A ték

Pestrl

jött küldöttség tagjait kocsikkal várták és vit-

szállásaikra

;

nem

csupán Cs.

jutott

hozzá,

kocsira üljön, mert öt a lelkesült nép körülfogta, kisérte zeneszóval szállásáig

;

—

hogj' s

úgy

én már rég ágyamban

feküdtem, mig odakünn folyvást hangzott a «z8Ívió» és a szerb

hymnusz

zenéje.

Szállásra a város egyik legtiszteltebb férfiához, a szerb

nép

kitn

jogtudósához Hadzics úrhoz jutottam, ki hat

nemzet törvénykönyvének

évig lakván Belgrádon, a szerb

Deák Ferencz, mint

kidolgozásával örökíté nevét.

ügyminiszter, osztály-fnökséggel kinálta

nek

meg

régi ismerje. Mindenki nagyon sajnálta, hogy Eötvös el, rá különösen vártak.

igazság-

s b.

Eötvös-

nem

jöhetett

is

Mindenki emlegette t, mint a nemzetiségi határozat volt szerkesztjét, s szerette volna sítani,

mert

e

t bvebben

határozattal — Újvidéken

felvilágo-

legalább

— nin-

csenek megelégedve.

Most szóljunk az ünnepélyrl. Újvidék egy szépen alatt elpusztult

;

emelked

mely a forradalom akai-ta mega várból halomra ltték. Azóta város,

mint tudjuk, a bán innen

ostromolni Péterváradot,

s

hamvaiból újra emelkedék

s

futczája kétemeletes ház-

bármely metropolisnak díszére válnék; igaz ugyan, hogy még a küls utczák nagy része most is romban hever, s a város egy kerek millió adóssággal bír. soraival

Tizenhatezernyi lakosának mintegy fele szerb, s ez a tehetsebb része; a többi katholikus s mindkét protestáns, azok közt az ezerén felül haladó református atyafiak

a legszegényebbek,

képesek eddigelé falucska

is

bír, s el

buzgalma nem

még

szentegyházat sem voltak

mivel a legkisebb református

építtetni, a

kell csenevészniök,

ha hitsorsosaik

segít ínséges állapotukon.

Kilencz órakor indultunk az óhitek templomába, ott

találkozánk

még

társainkkal,

ismers

Ignjátovics

arczaik

és

Branovacsky képvisel

amaz emlékezetes múzeumi

!

120

napokból, mint rokonaik képei tntek elénk.

Mégsem

egé-

szen idegen helyen járunk

Epén tizenkét óráig tartott a szent mise, és a megdicsültérti gyászáldozat; a lithurgia szent énekeit, miknek búskomor dallama szüntelen a szerb népdalok és hsköltemények melódiáira emlékeztet, egy gyermekhang által énekelt hosszú ábrándos dal végezé, melynek bár szavait nem érthetk, de panaszló, búsongó menete mindvégig meghatóan bilincselé le figyelmünket, míg a szerbek elragadtatva hallgatták azt.

A templomból a városház udvarára tért az ünnepély, mely szerb nemzeti színekkel volt feldíszítve, egy fülkében Tököli Seb olajba festett arezképe állt, s az arczkép eltt éneklék a néphymnuszt, szavaltak költeményeket s végül Szubotics szerémi alispán tartott beszédet a szerbek s

mag^'arok közti egyetértésrl. Egy püspök, a péterváradi

kormányzó-tábornok

s

néhány magyar díszruhás

földesúr.

Aradváros küldöttei, élükön Török Gábor polgárnagygyal, képezek velünk együtt a páholyok közönségét, míg az udvarra nyíló ablakokat Újvidék szépei foglalták el. Két órakor 150 teríték lakoma tartatott, melynek igen érdekes toasztjai közül a legtöbb a szerbek és magyarok közötti egyetértésre

volt köszöntve,

vacsky, és Ignjatovicsé

küldöttekével

együtt.

azok közül Brano-

magyar nyelven, az akadémiai

Olyan szép volt: osztrák tábor-

nokokkal sorba koczintanunk

«a szerb és

magyar

egyetértés örökké tartására. » Ittunk a horvátokért toasztot Sztratimirovics testvérekért)) a

Száván

monda; azután

a

is

:

e

«nagy szerb

túl; így aztán apródonkint a bosz-

nyákokért, montenegritákért,

s

azoknak

vitéz fejedelméért,

harczaik dicsséges kimeneteléért; a püspök és a tábor-

nokok ez utóbbi toasztok után eltávoztak. Valóban oly hosszú volt az ebéd, hogy nehéz várni

:

volt végét

kénytelenek voltunk szomszédainktól búcsút venni,

hogy idnk legyen átrándulhatni Karloviczára, a pátriárkához, ki bctegségemiattnera jelenhetett

meg az ünnepélyen.

-

121

Két kocsin mentünk az egyiken Csernovics és Podmaniczky, a másikon "Toldy és én. Utunk keresztül vitt az emlékezetes hídfn és Pétervárad kapuin annak katonás ;

;

egyformaságu utczáján, mindenütt katonaör, katona-vámszedö, sétáló katona, pipázó katona, hidon, utczán, abla-

kokban, a sötét kapuboltozatok alatt

s

különös volt

látni,

—

határhogy e katonák mind üdvözlék Csernovicsot még a vámszedk sem állították meg örök voltak; ;

—

kocsiainkat a hidon.

szlkkel beültetett dombhonnan ketts tornyú metro-

Karlovicz egy regényes, zöld lánczolat völgyében fekszik,

temploma messzire kitnik. A pátriárka még ugyanazon egy emeletes palotában lakik, melyet Csernovics sapja építtetett e czélra száznegyven év eltt; ugyanazon jellemzetes alacsony ablakok, a tetnek egész a földszin padmalyáig aláhajlása, miáltal az emelet össze keskenyül, belül a mély és vastag boltozatok, mind, a hogy ezt a legtöbb skori szerb épületeken látni. A pátriárka rögtön fogadott bennünket, a mint bejepolitán

lenteténk

:

ott ült olvasó

tott asztal eltt, igen

szobájában egy szögletbe fordí-

egyszer

régi székek, asztalok képe-

kötés imakönyvek voltak maga négy gyertya mellett a

zek bútorzatát, miken becses ~

a legértékesebb tárgyak. legújabb hírlapokat olvasá.

Rajasics pátriárka egy hetven éves arczszíne,

sz

ép fogai meghazudtolják korát

s

;

píros eleven

beteges hírét,

hosszú ezüstfehér haja, mely kétfell vállára borul,

s

övig

ér kéthegy sz szakálla valóban 0I3' alakot mutatnak benne elénk, minnek a hajdankor pátriárkáit képzeljük. maga

is

azon alul

azt mondja,

nem

a

hogy egész a

maga embere

szívéig ép még, de

többé.

Folytonos has-

hártya-görcsben szenved, mely legkisebb mozgásra elviselhetetlenné súlyosul.

Hanem

ez

nem

gátolá abban, hogy igen élénk beszél-

getést folytasson velünk. Szinte két óráig voltunk nála, s

azon

id

alatt

rendesen

vitte a szót, kétszer is

felkel-

122 tüuli,

hogy jöjünk, újra

leültetett.

igen sok tanulságos

szélt,

s

volt,

Azokban, a miket hoa mellett

részemrl

különös élv(ízetem volt az én barátom Podmaniczky Frigyes diplomatái tapintatának, s Toldy Ferencz barátom politikai

egyenosségének bámulatában, magamra

igen alkalmasnak találván annak a szerepét

in

az

/\r

egész

cxpediczióban, a ki hallgat és hallgat (qui tacet et audit).

Este a város ki volt világítva, kivéve,

— nekünk

«

— a német urak

házait

pestieknek » szokatlan tünemény, kik-

nek nemzeti ünnepélyek estéjén nem lehet megtudni, visel német nevet ? Az ünnepnap fáklyászenével végzdött.

melyik ház birtokosa

Másnap

visszajöttünk,

szives házigazdáinknál,

azon

éjjel

s

búcsúlátogatásainkat

megtéve

a szerb pártok vezetinél,

s

még

Kikindára szekerezve, szombaton reggel Pestre

érkezénk. Az

éji

utazás,

egészségemet, mit elÖre

is

mint szokta, most is megtöré tudtam, de mégis nagy nyere-

ségnek tartom ez út tapasztalásait,

s

eltröm értük

katarr-

husomat.

Megtudtunk egyet, a mi fell eddig talán kétségben voltunk. Két szerb pártot lehet felismerni egyik az, mely magát a magyar alkotmány alatt, a megyei autonómia mellett mindig boldognak érzi, mely áldozni a hazáért serény, mely a mienk volt s lesz mely bizik bennünk és szeret; és egy másik, mely nem egyenjogúságot, de felüljogosítást kíván. Mi csalárd játékot az utóbbiakkal nem zhetünk; mi nem tehetjük azt, a mit tesznek talán mások, hogy a horvátot a szerb, a szerbet viszont a horvát, román és német fölötti supremacziával kecsegtessük, hogy egy és ugyanazon földdarab birtokával Horvátországot és a Vojvodinát ígérjük kiegészíteni, hogy egy és ugyanazon széken üléssel a zágrábi érseket és a pátriárkát :

;

—

biztassuk,

Mi is,

csakhogy ideig óráig czéljainkat elsegítsék.

jogot, igazságot kínálunk mindenkinek, s bárha

de mindenki meg fog hozzánk térni. Annyi kétségtelen, hogy a testvérnemzetek nagy

késbb része.

i-í:í

különösen köznépe és birtokos értelmisége, pártnak szoktunk nevezni: ez a mienk.

E

az,

amithazafi-

derék, e

nemes

pártot nekünk, történjék bármi a közeljövben, végezzenek

mások a testvérnemzetek nevében szomorúságunkra másként, elhagynunk, vagy föláldoznunk soha sem lesz szabad.

A KIRÁLYI ESTÉLYEN. BUDÁN.

I.

Kétezerötszázan voltunk meghíva, ezerén.

Hogy a

többi ötszáz

is

miért

jnegjelentünk két-

s

nem

jött el ? azt

tudom. Azt láttam, mikor Madarász hatalmas végezte a jubileum ellen, akkor

hivót a királyi estélyre. gal,

hogy

nem

filippikáját

nyomták a kezébe a meg-

Nem tudom

egész bizonyosság-

ott volt-e ?

A lépcsn

találkoztam az én kedves barátommal és

A

hajdani fogolytársammal, gróf Zichy Nándorral.

bejárat-

nál szokás szerint huzakodni kezdtünk, hogy melyikünk

bocsássa a másikat elöl? te

vagy az

elsrend

—

«Te frend vagy,»

gonosztev!")

rendben ballagtunk a tömlöczbe

—

«Igaz, hisz

Í8.»)

—

N.

.

.

—

—

«De

ebben a

barátom-

Boldog idk nak egy államgazdászati czikke miatt. voltak azok Mikor elloptuk a tömlöczbl magát a profuszt s kinn a svábhegyen olyan jót tettünk magunkkal, egy két palaczk siller mellett, hogy alig találtunk vissza porkolábostól a tömlöczbe. A generális meg azalatt oda !

ment, senkit,

meg

akart bennünket látogatni, aztán

nem talált A platz-

aztán összeszidta a platzkommendánst.

kommendáns

aztán, mikor megkerültünk, feljött hozzánk,

félóráig anekdotázott, s akkor azt

mondta

:

«

el

sék önök, hogy én most önöket megdorgáltam.*) eg3'

hónapig tartottak

e szép

1

1

felejt-

— Csak

napok, a többire amnesztiát

kaptunk. Most azt hallom, hogy elengedett

ne

gr. Z.

.

.

N.-ral az akkor

hónapot, mint pénzügyminiszterrel akarják

:

12.J

Igazán sajnálni fogom, mert derék ember

leületui.

nekem

A

s

igen jó barátom.

királyi

teremben aztán összetalálkoztunk a hajdani is, a platzkommendánsunkkal is s igen

generálisunkkal

örültünk, hogy egymást újra látjuk.

A

királyi elfogadó

terem bizony

terem, hosszú és keskeny

;

nem

de jó az nekünk

nagyszer

igen ;

mert legalább

kénytelenek vagyunk egymáshoz közelebb simulni. Ne-

kem

az a szerencse jut, hogy csupa püspökök közé kerül-

A társaság legmagasabb férfia (nem a király, hanem Apponyi Albert képviseltársam) azzal üdvözöl, hogy

jek.

((megkérdeztem már Sennyeitöl, vájjon jól kitaláltad e vezérczikkében ?» ((No, és bizo-

titkos intenczióit a ((Honw

nyosan

azt felelte rá,

hogy

«

tökéletesen.))

—

((Kétséget

sem szenved.*) De ime egy igazi király is közelít. A zongorakirály Liszt. Egyszer fekete kabátban, melyet három nagy csillag

diszít

a mellén,

a nyakában pedig egy hosszú

lánczra függesztve csüng valami negyven érdemrend.

Úgy

hiszem, egész Európa ott van.

Már most én mirl kezdjek

el

beszélni ennyi

fpap

Elkezdem szidni a tanfelügyelket. S ime olyan egyetértés támad egyszerre közöttünk, mint a paradi-

között ?

csomban.

A terem lassankint megtelik, a hség afrikai s minden ember prémes mentével a vállán. Két-három iíjú képvisel, a ki azt képzelte, hogy itt táncz lesz, fekete frakkban állit be közénk. No, azok kikapnak a miniszterektl. « Hiszen nem a ti számotokra volt az odaírva a meghívókra, hogy «vagy fekete frakkban »; hanem a horvát ;

képviselk

Fényes

kedvéért.))

egyenruhák,

magyar

díszköntösök,

titkos tanácsosi frakkok, lilaszín papi palástok

stikkolt

sürü tömege

között utat nyit egy-egy honvédtábornok, lángszín dol-

mányában. Andrássy Gyula adomázik; könny neki: övé Európa s az nem kér enni. Egyszer aztán hangzik az

;

126 ftjtónállók,

rendezk botkopogtatásn, megnyilnak az ajtók felöl, 8 a mi ekkor történik, az leír-

a királyi lakosztály

batlan, mivelhogy mi. kik n terem közepén

állunk,

nem

látunk semmit.

Egyszer aztmi jon tül

belügyminiszter a tömegen keresz-

u

úszva; int egyikünknek,

másikunknak. Szó nélkül

megértjük. Ketten-bárman a koaliczióból egymásnak vet-

jük a vállainkat. Tisza Kálmánt közreveszszük. Simonyi Lajost elre bocsátjuk

réstörönek;

hol könyökkel,

könyörgéssel kivergödünk a tisztásba

mely ö

körben,

felségeik

felállunk a

s

eleven

körül

falként

hol fél-

kép-

zdött.

A

király honvédezredesi egyenruhát visel

fehér selyem öltönyt ezüst himzetekkel

;

;

a királyné

sötétszke haja

egyszer fürtökbe szedve s gyémánt diadémmal

átszorítva

válldereka gazdagon ékítve brilliánt virágokkal, míg nyakáról smaragd és

gyémánt

riviére folyik alá, diónyi nagy-

ságú gyémánt csöngben végzdve. De ékszert és gyémánt hímzetet csak addig lát az ember a királynén, a

mig távolról látja. Mikor szemben áll vele, a kristályok minden tüze láthatlanná lesz az tekintete eltt. Elször is a magyar szó igen szépen hangzik a királyné ajkairól, azután nemcsak az ajkai beszélnek, de minden vonása beszél; különösen a szemei. Szemeinkkel

is

hallgatjuk,

még koronája fényét nem a nt, hanem a

mit beszél. Tekintete elhomályosítja is

;

nem

a királynét látjuk benne,

nemtt. Ezt mindenki mondja

nem hízelgés. Hozzám

e

:

szavakat

ez

közvélemény, tehát

monda

felsége

:

wEégen

láttam már önt. Hódolattal viszonzám «En pedig mindig I)

magam

:

eltt látom felségedet, azon pillanat

óta,

midn

megadatott a kegy szerény munkámat felségednek átnyújthatni)).

—

«0n azóta

is

sokat dolgozott.*)

— «Azt hiszem, —

hogy porszemeket hordok vele hazám épületéhez. » «S ön mentül többet ír, nekem annál többet kell olvasnom. » ('Felséged az irodalom pártolásában is els wEs ön mindig dolgozik ? » asszonya nemzetünknek.*)

—

—

—

;

127
«Ma valóban

A

—

rám nézve. »

«

Akkor ön boldog ember.

»>

—

az.»

Tisza

beszélt

kegyteljesen

királyné

Kálmánnal,

Simonyi Lajossal, Keglevich Bélával és azután másokkal, a kiknek többször is jut alkalom a királyi trón fényénél melegedni. Mi az egyes sugarakat

nekünk

is

feljegyezzük, a

mi

és barátainknak jut belle.

Még azután abban

a kiváló szerencsében

részesül-

is

magyar honvédtem, hogy sereg fparancsnoka lépett hozzám e szavakkal «En most egészen a jöv században élek, minden nap azt olva((Rettegek, ha arra gondolok, hogy müvemet ily som.)) fensége József fherczeg, a

:

—

—

kiváló

katonai

nekem

épen a hadászati dolgok tetszenek benne legjobban.

Én

tehetség veszi birálat alá.w

egészen hiszem, hogy valamikor

repül gépet

s

fel

((St én

fogják találni a

az teljesen megváltoztatja a mostani hada-

És azután ö fensége oly kimeríten magyar litteraturáról, hírlapokról és írókról, mint akár egy akadémikus. Lapjainkat pedig minden nap olvassa, mint a hogy az akadémikusok nem.

kozási rendszert.)) elbeszélgetett a

A

már

királyné körüljárta

a cerclet

s

még egy embert

akarna látni Liszt Ferenczet. Azt is elkeresik valahonnan a labyrintból. :

A

nag}'

maestro, míg

áthalad a félkörön,

elveszít a

nyaklánczáról egy érdemrendet, egy gróf felkapja siet vele

;

Liszt rá

sem

s

utána

ügyel, mit neki az az egy érdem-

rend? észre sem fogja venni, hogy hiányzik a sok közül. S aztán a nagy maestro azt a barátságot teszi meg velem, hogy épen mellém

áll,

míg a királynéval beszél

a miért én hálából elengedek neki egy rossz élczet a

hogy írancziául beszélt

fölött,

vele.

Ezzel végzdik a cercle, a királyi pár visszahúzódik, a vendégsereg az étterembe

siet.

Hajdanában a szultánoknál vencz sereg, a janicsárok a

feltálalt

((

piláfot »

jó,

siettek-e

azt volt a mérlege a kedvag}'

rossz kedvének,

elfogyasztani,

vagy

hogy ott-

!

1.^

hagyták CHtirok

'?

Meg

piláfot

lehet nyugtatva ö lelnégc

soha

el

nem

pusztítottak,

úgy még jaiiimint az ö hívei. :

Az egyik pohár bordeauxi, meg a másik között azt az adomát hallottam, hogy a király azt kérdezte Ivánka Imrétl, hogy micsoda párthoz tartozik most? Én mindenben Ghyczy Kálmán után megyek. De hát ha Ghyczy Kálmán a képviselház elnöke talál lenni, akkor hová megy ön ? (Nem tudom, hogy úgy volt-e ?)

—

—

—

Féltizenegykor oszlottunk szét; a királyi palotától a Györg}'térig, hol a hatszáz kocsi közül kiki keresheti a

magáét, jó hosszú sötét út vezet.

A sötétben mellém

kerül

egy hozzám hasonló fekete dókás egyszer alak. Ez csak

Kerkápoly

— Eá

tél

;

lehet.

Megszólítom.

sem ismernél az emberre, a mióta nagy úr letbezzeg, a mig szegény miniszter voltál, csak megláttál.

— Még

szegény miniszter vagyok. Még nem vagyok nagy úr de az leszek nem sokára. Dehogy! Hiszen jönnek már a bizalmi szavazattal. ;

— — Késn

jönnek. Már most csinálják jobban, a kik jobban tudják. (Megmondta, hogy kik; de nem árulom el.)

ment haza

Azzal elváltunk.

gyalog.

Szegény miniszter

II.

BÉCSBEN.

Háromezerötszáz vendég, a kik közül minden ötödik

mágnás, minden tizedik tábornok, minden ötvenedik egykori vagy mostani miniszter, és minden századik ismers.

A

nemzeti díszruhák

zek,

s

katona egyenruhák, rendjelme-

paszomántos frakkok, papi talárok egész tömkelege,

a miben a sporadice felmerül polgári fekete frakk úgy tnik fel, mint a ragout levesbe esett légy. És mindez behintve a világ mindenféle jeivel

beszéd,

és

csillagaival.

német

szó,

országainak rendkereszt-

Tökéletes

franczia,

Kis-Európa.

Magyar

horvát, cseh, lengyel, olasz

diskursus egymással tszomszédságban.

A

vendégsereget

129

három külömbözö kapun tizenegyig a bölgyek

el

lépcsn bocsáták be

és

s esti fél

voltak különítve a férfiseregtöl.

B — y Gidával épen legelsknek Hanem aztán meg volt érte az a

Mi, fegyvertársammal,

érkeztünk a várba.

jutalmunk, bogy a termeket kényelmesen végignézb ettük.

Egyszerek azok és mégis mennyi pompa Minden falat remek gobelin sznyegek takarnak, a monarchia történetét megörökítk. Különösen érdekes az a kép, a melyen !

Erdély meghódolása, a törökök kizése után, vau ábrá-

seinknek

zolva.

az egykorú irók által emlegetett vise-

lete, sajátszer, két oldalt kiborotvált s középen üstökös feje,

ruhaszabásai, archajologiai gyönyör tárgyai lehetnek.

Csak a fétekfogó mester

excellentiája volt

még

a

teremben, a ki kegyes volt számunkra kinyittatni azokat a termeket, a mikben az ünnepelt uralkodó párnak átadott üdvözlöfeliratok

már nem

vannak

lehetett

En azonban

leírni.

lisztát s

elhelyezve.

volna ide

is

Egy

uegj'eddel késbb

nagy tolongástól magammal hoztam a zsurnaazokat a

a legnevezetesebbeket följegyeztem az elválhatlan

könyvecskémbe.

A legels helyen állanak a mieink a magyar országgylés képúselöházáé, azután jön a püspöki karé, s azután :

meg az igazat, hogy ezek a legszerényebb külsejek. Pótolja a jó szív, a mi adta. Mert a mi utánuk következik, az valami pompa Fela frendeké. Valljuk

!

írtam vag}' kiienczvenet.

A A s

fiumei album, rubinokkal és almandinokkal kirakva.

cseh nemesség albuma, rubinokkal és smaragdokkal

közepén ezüst

domborm- csoportozattal. album, a csillagos és

Mindjárt mellette a szerajevoi félholdas czímerrel zomáuczban.

Az

alsó-ausztriai felirat

nagyszer

szekrényben, ezüst ékítmén3^nyel alkotott szoborcsoportozat

;

faragott paliszander

fenn egy

mvészien

tömör ezüstbl, egy angyal két

népviselet ü gyermekkel.

A bécsi kereskedelmi kamara albuma, tömör ezüstlappal. Jókai:

ÉMemb^l.

I.

9

;

130

A morava

felirat ezüsttáblával,

a sarkain topázokkal éH

kryscprazokkal kirakva.

Következnek a máltai rend, a osztrák püspökség,

szin:

Boczen,

karintlii

nemesség, az

a németegylet mindenféle

veres, fehér, fekete, zöld, aranyos és eziislos mIIiu-

mai, a mik egyszerbbek.

Szép kiállítása van az alsó-ausztriai városok aihunuautk

miniatr porczellánfestményekkel. Azután jön a cseh jegyzi kar albuma, arany táblával a prágai gazdasági egyesület, a Görz és Gradiskai album.

Ekkor látunk csak alakú tokot, a

egy, a

mienkhez hasonló henger-

Alsó-Ausztria fölirata van kigöngyö-

csakhogy ez arany-abroncsokkal van ékítve.

litve,

A

mibl

horvát-szlavón album ezüst-táblával.

Következik a bécsi ünnepély -bizottság nagyszer medaillonja ezüstbl, Budapest város arany-medaillonja mellett.

Amaz mvészibb

kivitel.

Igen szép szekrény a tüzkármentö társulatok feliratáé ébenfából, ezüst ékítéssel, szobormvekkel.

Megint jön egy ezüst-henger, a styriai. Azután a budapesti album, Zágráb albuma, drágakövekkel, a krakkói egyetemé, a sziléziai ezüstlappal, a

a troppaui, szintén olyan, a brünni, olmüczi, morva, salzburgi

ezüst-aranynyal,

ismét egy

A

a fels-ausztriai

ezüst;

azután

remekm.

linczi

album, melynek lapja egyetlen fafaragvány,

mvészi vésmunka. Czernovicz város albuma ezüstlappal.

Prága város albuma fafaragványú borítékkal. A bécsi urakházáé, aranyszeglet bársonytok. Krajna,

Krakkó albumai. megragadja a figyelmet a pápa két ajándéka. Az

fekete, aranynyal. Adelsburg, Zára, Grácz, Itt

egyik saját arczképe,

másik pedig egy del grand dúca

régi

Szoldatics

remekm:

hazánkfiától

mozaik kép, a

e del viaggio», a

festve, «

a

madonna

hajdani toskanai nagj'-

herczeg tulajdona, ki azt minden útján magával hordta

s

-

131

mindig szobájában

az

tartá,

Eafael

eredetije

mve

a

palazzo Pittiben.

Azután jön a horvát-szlavón szekrény.

Majd a lembergi album ragadja meg figyelmünket, melynek lapján mvészi festményben van föltüntetve

három szép parasztleány egy nemes úr s (fatális véletlen) a nemes

Galiczia egész néptypusa: elöl oldalt parasztok,

úr háta mögött a zsidó, a háttérben várak, lengyel és ruthén templomok, Koszak Gyula festménye. A szekrénytok ébenfa.

Azután megint dalmata, ausztriai, s egy sereg cseh album, mig ismét megállit bennünket egy ismers a ber:

magyar-egylet igen ízléses albuma, közepén ezüst

lini

paizsra írva a

magyar hódolat.

Az Enns

hódoló

alatti

felirat

szekrénye fehér elefánt-

csontból.

Azután Tyrolé ébenfából

és puszpángból, csupa farag-

vány, minden érez nélkül. Ezzel ellentétben Bécs városáé, tiszta

ezüstbl

áttört

m, miniatr zománczfestményekkel.

A Wáhringi album

ezüstangyalok dombormveivel, album elefántcsontból, miniatr- fest-

s ismét egy bécsi

ményekkel,

osztrák

az

porczellánon,

s

Lloyd-társulaté

legegyszerbb

a

:

a

miniatureökkel

hadastyánoké

;

a

tornaegyesületé korállékítéssel, Ischlé fafaragványokkal,

aranysarkakkal,

Trieszté

Dél-Tyrolé rámában

s

rendbe elhelyezve Ebensee és tok és

album

még

s

a sor-

egy csoport minden

nélkül. (Azt hiszem, ezek

is

ép oly drágák,

mint a smaragddal kirakottak.) Egy terem közepén pedig áll

az Alpes-egylet virágasztala, virító havasi virágokkal

elmésen

földíszítve.

Mire ezeket végignézve, a termekbe visszatértem, már

nem

lehetett

a trónterem

is

mozdulni a vendégtömegtöl. És már akkor nyitva

volt.

Egy a budai várlak tróntermé-

h«z hosszaságra hasonló, de szélességre két akkora oszlopzatos csarnok, a háttérben feldíszítve

csoportozatokkal.

gyönyör

virág

Két ölnyi magas arabesk, kaméliák,

!

13!2

rhododendronok, ritka szép daturúk, upbelaudrák, jiizmi-

miud tele virággal, fehér, Mind a mi szineiiik. A virágok nok,

ezt

nem

csinálhatja utánunk a

Eb hozzá ez a tarka mozaik, a lengyel és a legfényüzöbb

egész erd. mi s/Jneinkct hordják, német piros, zöld;

a

Legtöbb

(ísupa férfiak Ix')!.

is.

Bárha

li

.

.

cs

képvisel

kollegámnak a mente-kötje is tizennégy ezer forintot képvisel de Cs y berezeg gyémánt solitair gombjait ;

.

.

.

S a tömérdek katonai egyenruha, s a német rend lovagjai fehér ezüstjelmezeivel, a püspökök violaszín talárjaival, a diplomaták aranyhímzés öltönyeivel, a félmillióra becsülhetni.

vegyítve a máltai lovagok lángpiros és arany,

mik közül egy sajátszer pár

válik ki a

szemlél eltt.

k, pedig ellentétek. A szerajevói polgára fpap. Amaz mohamedán, feje körül a bét rf

Elválbatatlauok

mester és

turbánná tekerve, o-török kaftánban, emez szr csuhában, török fezzel a

halotti lepel

francziskánus fnök, durva fején,

magyaros bajuszszal az ajka

fölött.

A teremben a hány gyertya, annyi ember melegíti egymást. Afrikai hség van. Végre lehetetlen tovább mozdulni töl)bé s még valakit látni, a hozzánk szorítottakou kivül.

A

véletlen egy régi ismerssel zár össze; regényíró

Ez mindenkinek a nevét sorban meg tudja mondani. Csak hogy én meg azt sorban mind el tudom felejteni. Végtére is akármilyen fényes társaság legyen is, ha csupa férfiakból áll, szomorú társaság az. Czifra virágedény virág nélkül. S a hség kezd Nabukodonozor és zsiirnaliszta kollega, tele érdemrendekkel a keble.

kemenczéjével vetekedni. tás hangzani

:

Itt-ott

kezd egy-egy titkos sóhaj-

«buífet!»)

Most végre megkondul a

jelt

adó kamárásbot

:

az

uralkodó pár jön a bels termekbl, hol a dijjlomatákat,

püspököket és a hölgykoszorút fogadta

;

a

három

elemet,

a mi a világot kormányozza. A férfi tengerben egy kis meder nyílik, a melyen átkígyózhat az ember faj szebbik neme (nem a püspököket értem) s ez, mint az Amazon

!

133

folyamról írják, hogy

még

a tengerbe ömölve

is

messze

megtartja a kék szinét, így vonul keresztül a tarka tömegen, csupa fehér és halavány szín öltöny; keresztül a

tróntermen,

s

végig az albumok termein

s

onnan megint

vissza.

A

fényes

menet

elején a felséges uralkodó pár, a király

könny, délczeg léptekkel, mintha még most is fhadnagy volna, s a királyné «nilus-szín)) öltönyében, olyan

szendén, mint menyasszony korában, s utánuk valamennyi osztrákmagyar föherczeg és föherczegn, az öregektl kezdve a tizenkét évesekig és az oldalrokonság nagy számú csovirágokkal és gyémántokkal ékítve, oly

sem állnak meg beszélni. Az én érdemrenddús német kollegám kezdi csábító szavakkal rajzolni elttem a buífet mahomedi paradicsoportja. Itt senkivel

mának

gyönyörségeit.

Én nem

hiszem, hogy nagyon jól tudja elvezet.

Hiszen

vezetett volna.

itt

állhatok

ellent;

nem mondhatom, hogy nem Nagyon

is

eltalálta.

azt

legjobban

a járást,

jó

helyre

egymásból

Nyolcz

folyó szoba volt csupa udvarhölgyekkel tele, a kik ott

már

vacsorához letelepültek. Egy festi kétségbeejt látvány.

Tengere a selyemnek,

fellegei a csipkének, tejútja a

nek

és

s

chia

elkel

együtt,

gyémántnak

örvénye a szépségnek

!

gyöngy-

A monar-

világának minden szépsége és nevezetessége

kép csupa fénybl, minden árnyék nélkül. S nekünk

ezen a tengeren kellett végig eveznünk.

A

nyolczadik

szobában aztán tudtunkra adták, hogy az átjárás zárva a

férfi-

buííethez, vissza kell fordulnunk s

szer átvitorlázni

más

el

még

van egy-

ezeken a tündérgrottákon, a mik egy

világ lakóinak szolgálnak rejtekül.

Soha boszúságért ennyi hálával nem tartoztam valakinek, mint úttéveszt

vezetmnek

Végre aztán a végtl -végig gobelinekkel rakott korridorokon keresztül (a miket egyedül irigyelt a császári Burgtól a czár) eljutunk a hajdani álarczos bálok termeit

kci)ez rcdouteba, a hol a férfiak étkez helye van béren-

dezve,

s

van szerencHénk Simonyi

Ernt

Schmerling

lovaggal egy asztalnál pezsgzni látni, a kik közül az azzal teszi

magát ismeretlenné, hogy egy

szót

sem

az utóbbi pedig veres admirali egyenruhát visel

;

s

dezsködésünkre, hogy vájjon a paragrafustengeren tatott

els szól,

kérfoly-

tengeri ütközetek emlékére hordozza-e azt? azt a

választ kapjuk, hogy ez bizony a prágai lövészegyesület

ezredesi egyenruhája.

Végre a magyar miniszterek

is

megjelennek, az elma-

radhatlan bosnyák kérdés kíséretében szemeivel

meggyzödhetik a

mahomedánok megeszik és így a pacifikáczió

a sonkát

tökéletes

;

;

világ, s

s

nem

hogy

sokára a

él

bosnyák

megiszszák a pezsgt,

a mi fell mi soha

sem

kételkedtünk.

Aztán sietünk haza

s

a mit a mai

gyönyömap után

egy ütközet fáradalmaival) kívánunk a felséges uralkodó párnak, az legels sorban: ((nyugodalmas jó (a

mi

fölér

éjszakát.*)

»

AZ UDVAKI BALRÓL. Míg a nagy márványteremben a czigányzene

mellett

tz vér

a

fiatalság járta

a friss magyart

andalgót és

az

(hibásan csárdást), az alatt a királyné, a föherczegnékkel és udvarhölgyeivel félrevonult a

palota-osztályba

A

theázni.

«

fehér terem »-nek hivott

tánczteremben kizárólag a

hölgy vendégeket fogadta. Néhány tetve lön,

hogy keresse

föl

férfi

vendég figyelmez-

a fehér termet, ö felsége theá-

ket; azok között volt Tisza Kálmán, Tisza Lajos, gróf Nádasdy Ferencz, Bánffy, a tánczrendezö és Jókai Mór. A királyn a jelenlevk mindegyikével hosszasabban beszélgetett, kizárólag magyarul, Jókai Mórt azzal szólítá meg, hogy « nagyon régen zás után ott fogadja el

—

—

nem «

láttam öntw, mire önkénytelen volt az író válasza

nekem pedig úgy

tetszik,

évek visszafelé folynának látszik,

;

fölségedet látva,

:

mintha az

fölséged arczán népeinek imája

a kik örök fiatalságot könyörögnek az

égtl.

(A királyné valóban elragadó, bájos jelenség volt mai nap, délczeg, de ideges termetével, azzal a leányos mosolylyal

arczán, azzal a hasonlatnélkli ragyogással szemeiben.)

A királyn gozik. J.

arról tudakozódott,

most

?

hogy micsoda

mvön

— mire a kérdezett elmondá, hogy

dol-

egy

új

regényének a tárgya az Endre királyunk vezérelte keresztes

hadjárat a szent földön.

hegyének a történetét

is

Ennek a folyamatján a Thábor

adnia

kell,

mely hegy háromszáz

más emberek, más azokkal együtt más növényzet is

évenkint egészen átváltozott,

istenek

lakhelye

diszlett

lett, s

!

mig a mostani

rajta,

Rezs

rom

pusztaság,

alulija

Istentl, embortöl megfosztott

magány

;

és

l)Ozót,

a milyennek azt

föherczeg útUirása rajzolja, a mit a regényíró kény-

telen volt szórói-szóra átvenni, hivatkozással.

A

királj^né

azután kérdezte tle. hogy a nyarat hol szokta tölteni ? Füreden. IN akkor Imondatta magának a Balaton és

—

(

vidéke szépségeit; érdekelten kérdezsködve a részletek felöl

milyen meleg szokott lenni a Balaton vize

:

?

egész-

séges-e a lég? a vidék? S fölemlíté, hogy egyszer neki

is

hogy töltsön ott egy fürd évadot, de akkor ez elmaradt. Talán bekövetkezik még! «Ha a fölséges aszszony meglátná egj^szer a Balatont, úgy megszeretné, hogy mindig visszatérne hozzá. » «De mikor Gödöll is ajánlották,

—

—

olj^an szép

!

— monda a királyné,

»

beszélt a gödölli

s

egész elragadtatással

szemptemberi napok gyönyörségérl,

mennyire szeret az ottani várkastélyban tartózkodni, a minél csak a budai királyi lak kedvesebb. «Kár, hogy olyan szk» monda J. «Hogy volna szk, mikor itt van az a gyönyör várkert a tövében a mihez hasonló

—

—

—

;

semmi

királyi palotának nincsen

itt

örökké szabadnak

magát az ember. S hát még ez a mi még nagyszerbb a Gellért ormáról

fölséges kilátás, a

;

érzi

ízben

fel

!

»

A

szokott sétálni a Gellértre gyalog

királyné több s

onnan gyö-

nyörködik a felségesen elterül alföldi róna látképén és az

fváros palotasorain. Ezek az ö mosolygását ragyogják vissza. Mennyit köszönhet ennek a szívnek minden, ifjú

a mi «

A

az

évtized

óta e

kiemelkedett

látkör alatt

bocsátá

el

a királyné

írót.

A élt

másfél

viszontlátásig!*) ezzel a szóval

szomszéd teremben egy udvarhölgy, a ki legtöbbet környezetében, megismerteté az írót az

a királyné

uralkodónö életrendszerével. Talán húsz év eltt a királyné olyan nagy beteg volt, hogy az orvosok

már lemondtak

az életérl, ekkor egy régi öreg bajor orvosa, családjának

S azt monda: dobjon ki a minden orvosságot az ablakon tiltsa ki az orvoso-

házi barátja, jött oda hozzá. felség

;

;

1:17

kat a házából, hisz azok ölik

meg; kezdjen ú

életrendet:

menjen a szabad levegre, lovagoljon és gyalogoljon jó idben, rossz idben, attól meggyógyul. A királyné rászánta magát a heroikus kúrára s ime a veszedelmes kórtünetek egj'szerre elmultak, egészségesebb lett, mint valaha volt.

idtl

Attól az

rendet

:

fogva változás nélkül követi ezt az élet-

az a paripái lába alatt dobogó avar az

orvosa,

szabad leveg a gyógyszertára, a merész, fáradságos

a

testmozgás

az

a

esodaelixir,

mely arczának hajadoni

zománczot, tagjainak aczélert kölcsönöz csak húsfélét, este kikncz órakor

s

reggel hét órakor jó

idben

és

hosszú életet

A

a fák

megy

aludni

alatt, télen,

s

nyáron,

esben. Azért, a kik a magyar királynénak s egészséget imádkoznak, ne sajnálják tle

ezt az egyetlen

egészségének

már künn van

keveset eszik

;

már

ártatlan gj'önyört,

mely az ö életének

és

titka.

fehér terem második osztályában a koronaörökösné,

Stefánia föherczegasszony, szintén kegyes szavakat váltott

a magyar íróval,

elmondá, hogy

kinek

nem

már

akkor

Eezsö

föherczeg

sokára Damaskusba fognak utazni

a beszélgetés leginkább ez út körül forgott

;

aztán áttért

a mostani udvari bálra, melyre a föherczegn megjegyzé,

hogy valóban meglep az az összhangzatos pomi)a, a mit a magyar díszruhák festi változatossága kölcsönöz ennek a tánczvigalomnak. Az író sem tagadhatta meg magától, hogy ennyi tömegben csoportosult ni és leventéi délczeg szépség láttára, költi lelkesülésében «

Bizony fenséges asszonyom, ezt

Bécs!))

A

e

szókra ne fakadjon

nem

csinálja

utánunk

fenséges asszony mosolygottra; talán

bocsátott érte.

:

meg

is

!

A TRONOKOKOS TAR ELFOGADÁSI NAPJA

BUDAVÁRÁBAN. Ezerhatszáz ember volt együtt a nagy trónteremben.

Az ország küldöttei minden megyébl, városból, fpapok, aristokráczia, tekintélyek, népszószólói; ész,

birtok, befo-

nemzet színének, javának válogatottal egybegyjtve. Nubiai forróság az atmosferában. Az ember nem lett volna meglepetve, ha, a kiket bemenni látott fehéren, lyás;

a

kijövet szerecseneknek látta volna.

E

sorok írójának kedvezett a gondviselés.

Csak két

deputáczióba voltam hivatalos, az egyik a fvárosi képviseleté, a

másik a magyar tudományos akadémiáé. Mind

a kettnek külön fogadtatás volt rendelve, az elsnek az általános fogadások elején, a másiknak a végén, nyájas,

hs,

európai éghajlatú

leszek ezentúl

A magas

termekben. Holtig magasztalója

minden udvarmesteri hivatalnak.

elfogadási ünnepély a fvárosi küldöttséggel

meg. A melléktermeken keresztül körüljártuk a nagy tróntermet, s az attól harmadik teremben délfell

nyittatott

lettünk felállítva félkörben, oldalvást az asztal, melyre a

fváros ajándéka, a hazai ötvösmvészet remekmve, elhelyezve.

A

túlsó oldalon a zágrábi

volt

küldöttség foglalt

magával hozott ajándékát, egy kövekkel kirakott arany diadémot. Mi csak egy mentekötre gondoltunk a zágrábiak koronán mIúI

helyet, szintén elhelyezve egy asztalon

:

nem vágyódnak. Tisztelet mind a kettnek

!

13Í)

Kövid várakozás után hangzottak a pálczikárok koppantásai, s a kétfelé nyilt

szárnyajtókon keresztül elölebegett

a várt tünemény.

Valóban tünemény megelevenülten hölgyviselet

:

volt, ifjú férje karján,

karcsú

;

tündértermetén

fekete bársony

a költök álma az

smagyar

vállfz, arany csipkékkel,

ell szélesen kifzve gyöngysorokkal, rózsaszín csokros ujakkal, hasonló halvány rózsaszín öltöny hullámzik alá, hosszan utána arany csipkézettel, szke göndörfürtös fején fejedelmi

pompával eszményített magyar fköt, az elma-

A gyöngysorok fényüket hova kék szemeinek sugara te-

radhatlan csokorral a tetején. veszítik keble hevétl, s a kint,

öröm tavaszodik minden arczon. Egész tekintetében

elragadó bbáj, rózsa arczán boldogságtól ragyogó mosoly,

szinte

költ

lélek

tiszta

kék szemeiben egy szeretetteljes fen-

kisugárzása.

mosolyogni láttuk.

— Az

Finom is

még eddig csak mondó volt. De hát

ajkait

sokat

—

mikor megnyíltak, mikor az a mi édes nyelvünk szózata kezdett elzengeni rólok Mit mondott ? szép volt-e ? azt !

másutt olvassátok, én csak azt tudom, hogy hogyan mondta.

Mintha minden szava a szivén keresztül jött volna, mintha mindig közöttünk élt volna, mintha semmi más nyelvet

nem ismerne

a miénken kívül: a közvetlen érzés melege

vagyok már, hogy semmi meg nem olvaszt, s csak akkor kezdtem megbocsátani áruló könyjeimnek, mikor azt láttam, hogy az érzett egész beszédén. Azt hiszem, oly száraz

a többi férfialak

is

mind a szemeit

törülgeti e szavak után.

József nádor unokája tudja azt, hogy

t

itt

gesen szeretik. És Rudolf trónörökös tudja

hogy ez a

van azzal a mesés kincscsel, a mi annál több mentl többet vesznek fel belle

mélység lesz,

mily mélyséazt,

tele

Az üdvözlések után következett a fvárosi ajándék

át-

adása.

A minden

nemzeti dicsekvés nélkül remeknek mond-

ható ékszer-csoport valóban meglepé a trónörökös-párt. Stefánia föherczegn igazán nies, gyermeteg kíváncsi-

;:

^;Íí;>í:iI

i/s!4;ilt;i

\

ns>7.c iiiiiiak i'^yis

iiuiitclaii(/(»t lírltílc

hogyan

azt

kell viselni

nem

;

kis/ciKttc

(lai-;il)jait,,

magának,

iii('j,anagyaráztatta

>.

titkolta

el

;i

bog}'

örömét, forróan

köszönte, kedves ajándékul fogadta.

Harsányul, kitörén éljenzett a fváros; nekem összeszorította valami a torkomat.

Azzal

átk'ptt'k

onnan a

trón-

magamban. «Mert

ez bi-

mellékterembe,

a

s

terembf. «

Isten vezessen

siittogám

!»

zony nagy és nebéz út lesz. Itt még csak a fváros volt most következik az egész ország. Mi még csak pohárral

üdvözl nemzet szeretetét ott tengerszámra találjátok azt fel s azon vitorlázni lehet !» Nincsen ott sorfal, emberspalier, nincs kikerített cercle

töltöttük elétek az

;

:

egy megmozdíthatlan embertömeg az egész,

f f mellett

nincsenek rendcsináló kamarások, nincs etikettre

figyel-

meztet udvarmester, egy miniszterelnök

és egy zászlós úr az egész kiséret, mely utat vág az élbirodalmon ke-

a

resztül

trónörökös-párnak

három

a

s

kisérö

ud-

var-hölgynek, akkora utat, a mekkorát az önkényt szétférfikeblek nyitnak jöttük elé

vál(')

összezáródva elttük,

;

utánuk.

En

kívül

hivatalom;

— odabenn a trónteremben semmi

maradok;

— várom

akadémikusokat

s

biztos

itt

azalatt

menedékben

a

szálliiií^n)/,(')

számítgatom magamban a

In

-

lyenkint fel-felhangzó éljenzés topográfiájából: «most odafenn járnak Zemplénben .... most a Tiszavölgyi vár-

megyékbe jutottak át

.

nek

azután

.

.

;

itt

fel

el

.

.

.

most utaznak a szép Erdélyen

a Dunamentén

va)inak ismét a határon

.

:

.

.

.

.

.»

már

visszafelé jön-

Egy udvari

kinek a szárnyajtót felnyitni hivatása,

a

inas,

a

kulcslyukon ke-

—

hogy itt-e a pcvc/ az aiirinyiiasta ? Sojisc nézd barátom Meghallod te azt mapl iiiiiidjárt arr(')l a nagy szóról, a mi következni íog. rcs/tiil

figyeli,

.

Másfél óra

Elbb

telt el ez

.

.

id

alatt.

egy szép gyermekarczú

iiatal

kamaia^

j(')tt

ki

az

141

hevülten, mint a ki a csatából érkezett meg,

iijtón, olj'an

van a körjáratnak,

jelentve, bog}' vége

s

azzal szétnyíltak

az ajtók.

még vége. Az ajtóban is körülfogták a fmég újabb csoportok, azok között régi ismekikkel meg kellett állani beszélgetni, feleségét

Dehogy

volt

herczegi párt

rsök, a

bemutatni, kezeiket megszorítani; a hány lépés, kétannyi kézszorítás,

még egymás

vállán keresztül

teremben a falrengetö éljen kalpag lobogtatása

.

.

.

benn a

ügy, mint akár csak egy kép-

viselöválasztási gylésen, a

hangú megválasztatása

és

ezernyi sastollas kócsagos

s

Épen

is,

hol a

«

tiszteit

egy-

j elölt »

kétségtelen.

Végre kilépnek ismét a csendes, hs terembe, a hol, hogy még hsebb leg^'en, tizenkét akadémikus áll félkörben, magas megérkezésükre várva.

A

királyfi arcza

l)au a verítéktl s

ez az volt.

is.

most

is

ragyog a mosolytól

;

de való-

— Hódító hadjárat nem jár anélkül —

— Ha még

fensége egykori uralkodása alatt s

annak a dönt

csatájából diadalmasan fog visszatérni,

a mit adjon az

is

lesz

Isten

!

háború, a mitl rizzen Isten, hiszem, hogy akkor

a május

1

Hanem

9-iki

diadalnap

is

még

vissza fog emlékezni,

ennél

a trónörökösné arczán

is

melegebb

meg sem

hogy

volt.

látszott a fá-

radság, oly szelíd, oly derült, oly elbájoló volt,

mint a nagy «tzpróba» eltt. És itt következett a mai nap legnevezetesebb, legmagasztosabb jelenete. Több, nagyobb mindannál, a mi a nagy teremben végbement. A magyar tudományos akadémia elnöke, átadva üdvöz-

magas trónörökös párnak, elmondá azután, hogy magyar tudományos társaság a trónörököst, mint tudóst, mint írót, a tudományok emberét megválasztotta tiszteletbeli tagjának, s fölkéri ezennel, hogy dicsítse meg letét a

ez a

jelenlétével a hazai intézetnek

mely

A

ittléte alatt

félszázados örömünnepét,

fog megtartatni.

trónörökös válaszát

el kell

olvasni, mit e felhívásra

1

V-1

Egy szó ne legyen ahhoz hozzáadva, ne legyen belle kifeledve. Elfogadta a lueghíváHt, megköszönte a megválasztatást, Inis/ke reá, hogy a magyar tudomáii\n^ ;ik;iadott.

démiának iiiegviilasztott tagja lehet, s megígérte, lio-fy a/ örömünnepi gylésre eljövend. S ez volt a mai nap hallott nyilatkozatok legnevezetesebbike. Ti uraim, a

nemzet képviseli üdvözöltétek t, mint

egykor leend atyját hazánknak, mi üdvözöltük t, mint iiddig is e

nemzet kebeléhez tartozó

testvért,

szonzá, hogy büszkén fogja viselni addig szorút, mit

számára polgárérdem

szik

Nagyot gondolunk utána,

nezni, a szó kevés ide

.

.

.

s

azt vi-

a polgárko-

—

S a ((honmind ezen nyug-

szerzett.

polgár*) lehet legalsó czim, de a többi

is

s

elfeledünk élje-

fogadalmi templomfelbzenteles es színházi díszeladás. A

bécsi lapok kivétel nélkül

bákról tudósítanak

:

magán

mind a tegnapeltti fprósem

az ünnepélyen egynek

szemmel látó képviselje jelen. És bizony ez nagy hiba. Mert azon, bogy Haydn miséje hogy lett elénekelve ? a néptánczok hogy lettek eljárva*?

volt

nincs mit megörökíteni

maga

az, a

;

ez csak a háttér

minek az összbenyomása

az ünnepély

:

és egyes

momen-

tumai olyanok, a minket egy negyed-század csak egyszer hoz a szemlél elé s a mik érdemesek rá, hogy egy író,

egy költ fantáziájával versenyt fussanak

s

azt ki-

fáraszszák.

Hanem

hát az udvarmesteri hivatal

nem

hívhat

meg

ilyen ünnepélyekre másokat, mint a kik udvarképesek.

Még

a kiknek ezen czím alatt voltak

úgy hallom, hogy valami háromszázan

is

jogos igényeik, visszauta-

lettek

Van apprehenzió Csakhogy háromszáz aranykulcsosnak a lármája mind együtt sem ád olyan nagy hangot, mint három újságíróé. Ezen segíteni lehetne. Hogyan ? Hát csak úgy, a hogy mi segítettünk magunkon. Minden párt beválasztotta a sítva a díszeladásból.

hírlapíróit a

!

képviselházba

s

ezáltal

azok eltt egyszerre

megnyíltak az udvari szárnyajtók. Megfoghatatlan, hogy a cizlajtáni képviselházban egyetlen egy lapszerkeszt

A

sem

foglal helyet.

kat,

vagy a hírlapírók a pártjukat, vagy mind a ketten

pártok hanyagolják-e

egymást ? Az eredmény

az,

hogy a napi

el

a hírlapíró-

sajtó

épen

ott

!

nem

lehet jelen, a hol valami egyól)

volna leírni

is

viiló,

mint a puszta ceremonielle, a szabályra kimért egymásután következése a progiamm számainak, a konvencionátuH nyilatkozatok ós válaszok,

s

divatlaps/er leírása a

toiletteknek.

Mert azt csakugyan egy negyedszázad

látja egyszer, mi-

kor a Habsburg család összes tagjai és rokonságai együtt egy hosszú csoportban végig vonulnak elttünk

;

élükön

egy igazán szeretett uralkodó párral. Az ünnepelt

férj

arcza a boldogságtól ragyog, az ezüstmenyasszony tekintete átszellemülten tekint az ég felé;

ploraajtótól az oltárig

ven püspök!

teljes

nem

van

Hanem

jelen, ott a

a sorfalat a tem-

templomi ornátusában

Hiszen katonasorfalról rendezje.

s

katonaság képezi,

is

ceremónia

het-

gondoskodott a szertartás

magyar

a hol

hanem

!

nem

és lengyel

dei)utáczió

soká marad úr, a szegény

katonákat úgy körülfogta az üdvözl gyülekezet, hogy azok egészen elvesztek benne. A hozzám legközelebb álló

rmester három magyar

miniszter,

meg

két országgylési

elnök által volt cernirozva. Az egyik volt a bécsi Keichsrath

elnöke Kechbauer, a kit az igazán (iamabilis» konfúzió a

mi csoportunkba

már

hozott.

templomi ceremóniákat ennél sokkal fényesebbeket. A Vatikán fénykorából elég van feljegyezve kifárasztó pompájával. De itt épen a ceremónia helyére A két ország minlépett kedély a feljegyzésre méltó. írtak

le

—

den népeinek képviseli egymással kölcsönösen ismeretséget kötve, közelbe hozva, összekeverve

;

még

az egyház-

nagyok is, a mint az ünnepélyes körmenetben végig vonulnak a tömeg között, mosolyogva intenek üdvözletet honfitársaiknak, magyar a magyarnak, lengyel a lengyelnek, horvát, cseh, a elfeledik az eget s

maga

honfitársának.

Egy

pillanatra

nem

eszükbe jut a haza. Ezt

látják a

loggiák soha

És azután az a díszeladás a színházban Ki beszélne

itt

sokat a színpadról

?

!

Szép volt minden.

!

145

maga nemzete dalait és magyar szakaszt sem lehetett úgy elmesterkélni, bogy azt ne kellett volna rá mondanunk, liogy még is csak ((legszebb a világon a magyarít) De hát kinek jutna eszébe az eladást kritizálni? Minden jól ment. Az «An der Donau» szerzjének, Saar kollegánknak a versei is szépek s a Burg-színház els tagjai által kell hanguKiki jól énekelte és tánczolta a táuczait.

lattal

Még

a

szavalva

;

— hanem

aztán az a látvány, háttal a

színpadnak fordulva, a mi leirhatlan. Alant a parkette

els

zártszék- szakasza, a hol

mi

is

helyet foglalunk, túl-

a mi nyomó tömegben megrakva a « fehér néppel jelent, tábornokokat, hanem ((hölgyeket*) nem tal »>,

ezút-

fehér

egyenruhákban, tarkítva magyar díszöltözetekkel s a huszártábornokok lángpiros dolmányaival. Keresztek, csilla-

gok özöne a hadászat kitnségeinek mellén.

A második

parketten a küldöttségek csoportjai, az álló helyeken hátul

csupa bécsi egyenruhák.

És aztán az a négy páholysor egymás

fölött

végti- végig

rakva a szépség és a drágakövek pompájában ragyogó hölgy ser éggel.

A ni

báj ezerszeres sokszorosításban

mint

egy prizmán keresztül látott tündérkép, melyben minden

f

koronát

visel, s a

világítja be a

termet

keblek hava, mint az alpesi hó, úgy tiszta, mint az alpesi hó a n;

:

—

erény tündököl alá

S a hol egy-egy sötét odu szakítja félbe a tündöklést, ott

megint olyan

gyog

férfiak ülnek,

szét az országban

egy sincs.

A

földkerek

;

a kiknek a szelleme ra-

miniszteren,

nagyköveten alul

minden nemzete képviselve van

itt,

mögöttem két japáni uraság ül, azokon túl egy török, meg a bosnyák polgármester. S még odafönn a legfels karzaton is csillognak az érdemrendek. S ez csak a ráma. A kép maga középen. A középs nagy téres páholyban az ünnepelt uralkodó pár, gyermekeitl, családtagjaitól környezve

;

míg a

többi

nagyherczegek a két színpad melletti udvari páholyt tik

meg

családjaikkal együtt.

Jókai: Életembl.

I.

10

töl-

!

146

A

vendégsereg igazán vendég

minden oldalon

itt.

Az udvari cselédség

frissítket, cseraegehalmazt

a szellemi tápon kívül édességekkel

is

hord körül

regalirozza a

s

néz

tömeget.

Taps nincs az egész eladás alatt. Hanem a mint egy helyen a színpadi ejti ki,

tön,

néz

ment

az uralkodó felé fordulva: «üdv neked

e

!»

szavakat arra rög-

mint egy varázs-ütésre felugrik helyébl az egész tömeg, zártszékrl, páholyokból,

s

hátat fordítva a

színpadnak, mindenki az urakodó pár felé fordul

dül egy olyan óriási üdvriadal, a

tam életemben. S

ezért az egy

s

mint sohasem

momentumért

felzen-

hallot-

kellett

volna

mindazoknak, a kik a nap eseményeit megörökítni hivatvák mert ezt nem elég egy embernek leírni,

ott lenni

;

ezt tanúbizonysággal kell ersíteni a napi krónika

min-

den leírójának ennek a hatását visszaadva versenyezni kellene mindenkinek, a kinek szó adatott; mert ez olyan jelenet volt, a mint nem lehet elre kicsinálni, a mire ;

nem

lehet összebeszélni,

a mit

még

sejteni

sem

lehet,

hogy egy egész csendben ott ül ünnepi tömeg egy rövid pillanatban, széttörve minden etikett, ceremonielle bilincseit, a maga ösztönébl hangot adjon a szive érzésémint egy ember forduljon üdvríadallal uralkodója felé. Senkisem menekülhetett meg a nagy jelenet

nek

s

mély benyomása alól. Bizony mondom, hogy a közelemben hali deputátus

kollegámat

Nem

is

ül

egyik széls-

hallottam «hoch)>-ot kiáltani

—

Lehet, hogy gyerárulom el, hogy melyik volt ? Legalább gyanítom, mert czumekei vannak otthon.

—

mente zsebébe. Nagy kár volt, hogy ezt a tüneményt rajtam kívül más nem írta le. Rólam azt fogják mondani, hogy álmodtam kedliket rakott a

—

és hízelkedem.

Pedig kétezer emberrel történt meg.

IJSZT HANGVEKSENYE.

nem

megjegyzem, hogy a

tekintetbl,

Általában, korrajzi

zene nálunk

liberális

tantárgy. Petfi annyira un-

musikalisch volt, hogy a szinészetet csak azért hagyta

mert énekelnie

is

kellett volna

:

el,

odejszen fürészelhet ön

hegedvel a fülem mellett » monda Szabó karmesterének, ki ervel be akarta tanítani valami népdalra, nem megy abba egy hang se bele Bajza népszerséazzal a

!

—

—

;

gének egyik alapja az tudta;

volt,

hogy az operát nélkülözni

— Gál József elbeszélése, a

((Zeneemberw, a zene-

kedvelk karrikirozásával kapott országos hírre. Deák Ferenczet, Ghyczy Kálmánt nem látta senki annyiszor a színházban, a hányszor üstökös csillagot az égen,

nem

hallotta

még Kerkápoly

s

minisztert énekelni, az

a ki

nem

Én voltam oly szerennálunk zongorázni tud, az abba a hírbe keveri

hallott semmit, olyan nincs több. csés.

A

ki

magát, hogy lutheránus; apuritán kálvinizmus

orgonának

is

még

mondattal

útját állta, ez emlékezetes

:

«

az

mi-

nek a templomba a duda?») S Magyarország leghíresebb nagy államférfiának egy emlékezetes költségvetés alkal-

mával

ezen

szavait jegyeztem

fel:

Tehát nálunk zenéhez érteni

nem

«utol8Ók a komé-

diások)).

sem

liberális

dolog; én

értek hozzá.

Pedig hát a zene a

«

világnyelv »

.

Magyar

gyar színésznek keskeny birodalma van az egész világnak szól,

s

midn

;

de a

írónak,

ma-

zenemvész

a müveit világ Liszt Fe10*

.

Íi8

renczet a zenevihig királyává koszorúzza meg, az egész

nemzetünkre nézve koronázási ünnepély, mely hazánk autonómiáját bizonyltja.

Egy napon egy levélkét találok asztalomon, tisztelt barátom Orczi Bódogtól, melyben tudatja velem, hogy Dunkl úr nagyfontosságú hazai ügyben kivan velem

érte-

kezni.

Mi

lehet az ?

(Vasútügy. .

Nem

— Nemzeti bank.)

az volt.

Dunkl úr vasútjai a legvékonyabb sineket használják a világon, a miket zongora húroknak neveznek, azokon szállítja

ö szét a világba, (a Kózsavölgyi és Társa zenebankár

konzorczium czége s

alatt),

a hazai

zenemvészet terményeit

importálja a külföldét. Ez a tisztelt nagyczégbirtokos

azzal a propoziczióval lépett elém, hogy minekutána Lisztnek van egy nagyszer zenekisérete Bürger Leonórájához, azt pedig Ábrányi Kornél lefordította magyarra, nem

volna-e hajlandó Jókainé azt a balladát Liszt kísérete mellett elszavalni?

—

Elbámultam Jókainé épen a konyhára adott ki. «Hát értesz te még éhez?') ((Megprókérdezem tle. !

—

—

bálom)).

Az

— Felelt rá az asszony.

hogy a szavalmányt és a zenekiséretet össze kellene tanulni a két együtt eladónak. E végett Liszt meglátogatott bennünket. Egyedül jött.

ígéret után következett,

Olyan igénytelen

val,

egyszer

azzal

zetem »

fogadta:

fekete ((Csak

volt megjelenése,

öltönyében, jöjjön

—

hosszú

sz

hajá-

hogy a házmesterné

bácsi,

—

majd én beve-

én pedig Jókainéhoz. Azután bevezette hozzám, Hajh, bizony huszonöt éve már annak, hogy ugyanazon deszkákon találkoztak. A viszontlátás igen szívélyes volt. Liszt mentette magát, hogy még mindig nem tud magyarul, Jókainé megfeddte, hogy hát miért nem tanult meg? Liszt erre megfogadta, hogy rögtön hozzá fog, és nyelv-

»

un mestert fogad. Ez Ígérete egy tanú által hitelesíttetve bekönyveztetett.

Hanem hát mi lesz addig ? Mi lesz Leonórából ? Liszt nem tud magyarul, Jókaíné pedig nem tud a zenéhez. Hogy fogják ezek egymásnak megmagyarázni, hol álljon meg a szavaló, hol engedje a zenemvészt egyedül játszani

hol hagyja abba a zenész,

;

szélni ?

s

zenélve

?

aztán

meg

Hogy emelje

s

engedje a szavalót be-

mködjenek

hol

egyszerre, szavalva,

a zenekisérethez a szavaló az in-

zenemvész

dulatkitörésben a hangját, hogy tompítsa a

a

kísértetes elbeszélésnél a zongora húrjait ?

(Valaki azt

házamnál, én tanul

ne higyje, hogy azért, mert zongora van

magam

tudok zongorázni

a kis leányom

:

rajta).

hogyan volt ? de kétszer fél órai <(most itt próba után, hol Liszt magyarázta Jókainénak itt a menyasszony kétségbejön az asszonyok örömzaja itt a rémek tánczolitt dobog a halálparipa esik

Máig sem értem

én,

:

!

—

;

nak,

itt

;

ropogva sülyed

el

—

a halott lovag

;

itt

a szellemek

danája !» majd meg Jókaíné magyarázta meg Lisztnek ez a mondás magyarul mit jelent? Hogy a második próba :

után azt

mondám

nekik

megtanult magyarul,

Semmi sem könnyebb

s

:

«

no lám, két leczke

alatt Liszt

Jókainé megtanult zongorázni

!

ennél.

Következett a hangverseny.

Ha

bekötött

szemmel

vit-

tek volna a hangverseny termébe, s ott vették volna le a

szememrl a köteléket, s azt kérdezték volna, hol vagyok ? mondtam volna: « Bécsben ». A nagy terem a Hungáriában tömve volt rám nézve idegen alakokkal, fényes azt

hölgykoszorú, urak, bálnak öltözve, ftisztek és nagyszámú

furak (azok miatt még hihettem

volna, hogy Bécsben vahogy mikor gróf Festetics Leó és báró Augusz Antal régi jó ismerseimet a múlt idkbl a soka-

gyok).

— ügy,

ságból kiválni láttam, örült a szivem igazán.

velk

egylete egy

más

Klimius Miklós estem

A

zeneked-

régió lakossága, a kik közé én, «fel»

valahonnan.

mint

!

A hangverseny mvészi részérl le

;

nagj'on keveset

csak annyit, a mennyit értek belle

közremköd és neje

:

a hatást.

is

A

írok

többi

urak és úrhölgyek, Mihalovics, Dunkl, Jael

mvészi eladásaik nézetem

szerint a legtökélete-

sebbet nyújtották e nemben. Dunklné asszonyság igen szép érzéssel és csinos dalokat énekelt.

Hanem

azt azután,

nem

a hogy Liszt bánik a zongorával, azt szavakkal leírni lehet. zét,

az

Mikor

arra a sok fogú szörnyetegre ráteszi a ke-

megsznik zongora

lenni

;

valami

él

csoda lesz

belle, mely haragjában fenyeget, mint az apocalypsis

réme ledörg reánk azután meghunyászkodik a rém s elkezd beszélni lágyan a szív mély titkairól, miknek számára szó nincsen megfogja a holdsugarakat s a csillagsugarakat s azoknál fogva közelebb húzza hozzánk az egész mennyboltot; azt hiszem, most mindjárt felrepül, (hisz azért Flügelpiauo) hanem aztán mikor rágyújt megint a harczi indulóra s elkezdi magyarázni Széchenyi Imre riadóját akkor meg azt hiszszük, hogy a kerekes gép most mindjárt neki gördül, s oda kartácsol a majd kifecsegtem, hogy hová? de melegen hagy Liszt zenéje nem csak gyújt, Most azután csak a közönségrl akarok még szólni. Ez az idegennek nézett közönség, melyben tíz ismers arczot nem láttam, min lelkesedéssel fogadta a mi maAnnak a magyar költészetünket és mvészetünket. gyar mvészetnek és költészetnek a kedvéért hogy átala;

;

:

.

—

.

.

.

.

.

.

—

kította az egész arczulatát

a terem újra tömött

lett

magyarrá.

A hangverseny után

a lakomára ottmaradtakkal,

s

az

áldomások magyar szóval, magyar szívbl hangzottak. Becsületes német hazafiak elvették magyar szavaikat, azokban tolmácsiák érzelmeiket, az egész zenekedvelk ünnepélye oly magyar jellemet öltött, hogy én most már Pesten vagyok. Az Isten igazán nem hiszem, hogy

—

tartsa

meg ket

A MIG A TEKMO KUGYBOL KÖRTE LESZ, VAGY MENNYI MINDENKINEK VAN BELESZÓLÁSA A SZEGÉNY KERTÉSZ DOLGÁBA.

Yan nekem egy igen szép növés körtefám. Entztöl vetHa azt mondanám, hogy feljegyzettem a nevét, mikor elültettem, hát senki sem hinné el, azért nem is montem.

dom. Megvallom, hogy nem tudom, minek híják? Minthogy legszebb növés a többi közt, különös kegyeletben részesült nálam, a mi abban áll, hogy minden évben szorgalmasan megmetszettem. A franczia is « favorit ))-nak ne« bajuszt* ért gondosan metél, csakhogy

vezi azt, a mit alatta.

És ennek a fának egész biográfiájával szolgálhatnék, ha valakinek úgy kellene, mint nekem mikor még csak négy ága volt, mikor lombosodni kezdett, mikor egy ágát letörte a szél, mikor azt helyrenötte, mikor egy gyrs hernyó jegyajándokát megleltem rajta, mikor az iloncza :

szivart tekergetett a fiatal hajtásaiból stb.,

hanem

ez

nem

mulattatna senkit.

Csak

ott

kezdem, mikor legelször észrevettem rajta

szi megmetszéskor, hogy termörügyek mutatkoznak a bogokon. Oh az micsoda kertészatyai öröm az els ;

!

termörügyet

észrevenni

az

általunk

ültetett

fán.

Épen száz volt. Újra megszámláltam akkor a kabátom szárnyával letörtem róla egyet. Oh hogy megsajnáltam azt az egyet. Azon

Megszámláltam, hány van rajta

?

:

gondolkoztam,

nem

lehetne-e visszaragasztani? Milyen

I

r.i>

kár

Ebben a rügyben már benne van az egész

!

köi*to,

nem

egy, do legalább hat. Kétségtelenül szagos és

is

busa mint a

vaj.

És

czukoriz Azt az egy rügyet lenyom-

letörött.

tattam valami könyvbe, a fán csak

1)9

Tavaszszal újra megnéztem a kis 1)9

maradt.

megvolt mind a egy reg-

fát,

virágrügy, szépen duzzadt, fejldött, kifakadt

gel a déli felén

nagypéntek

lev minden

volt, éjjel jött

ki volt nyilva,

;

virág kitárta keblét,

másnap

egy két fok minuszszal fütyül

minden olyan

szell, attól reggelre

már

;

virág a fámon,

mely

szépen elfagyott, csak az maradt meg,

mely elég türelmes volt bimbóban maradni. Tehát maradt már most csak ötven virág a fámon.

No hanem

ezt aztán

meg

is

riztem.

Reggel, délben, este rjáratot tarték gyilkosai ellen és

azok voltak sokan.

Elször

is jött

a szürke skarabéus. Ennek a barátomnak

az a szíves készsége van, hogy bebúvik a virág kelyhébe s

onnan a jövend gyümölcs embryóját

geti.

No

ezt

nem

tisztára kiszede-

csodálom, valami édeset talál benne,

az jól eshetik neki. Daczára a sürü razziáknak, mégis

s

el-

pusztította virágjaimnak húsz perczentjét.

A mint ennek a szezonja lejárt, akkor jött a lilaszínü orrmánybogár. No már hogy ennek mi passziója telik abban, hogy a gyümölcsnek a szárát ollójával lecsikkentse ? azt csakugyan

nem

értem, pedig

mindennap

rajta

kaptam

egy párt in flagranti. Ez megint elpusztította reményeim 20«/o-ét.

No már a

bátyját, az aranyos szárnyú

orrmányt becsü-

löm, mert alig hogy az öcscsét elvitte az ördög, mikor

már a

gyümölcs nagyobbodni kezd, ez következik a nyomában, egy hosszú fúróval, belefúr, a lyukba tojását teszi, a gyümölcs megrothad és leesik, s úgy táplálja kikelend

j

kukaczát.

Ennek van

értelme.

tének megint áldozata

Ha

jól

a fámon.

lett

E

rhinchítes anyai szerete-

körtéim 20o/o-je.

tudok számítani, akkor már csak 25 körte volt Hanem azok nttek gyönyören, a héjuk vas-

153

tagal)!)

volt

hogy a rhinchitesz

mint

már,

vékony

fúrója fogott volna rajta, s én már számítgattam magamban, ebbl kettt elküldök Girókutinak, kettt Entznek, kettt a ((Vasárnapi Újság)) szerkesztjének, kettt meg-

(letermiuáltatásnak áldozok stb. stb. stb. Ekkor

nekij egy

nagy szél, lever belle tizenkettt.

Maradt aztán tizenhárom. Ominózus szám. Azt mondtam, hogy az ornnánybogár fúrója nem fog a kemény szi körtén ? De fog ám a rózsabogár harapófogója. Mert a kegyes természet mindenféle vágó, szúró, feszít eszközökkel látott el különféle fenevadakat, hogy a hol az egyik elvégezte, ott kezdhesse a másik. íme,

nem

maradt több körtém a fán hatnál. Százból hat Egészen törvényes kamat. Ezek aztán megértek. Szépen pirosodtak, megnttek, gyönyörség volt rájuk nézni akkor egy szép napon nekik !

;

esett a darázs,

olyan szépen kirágta a belsejüket, hogy

háromnak csak a héja maradt. De már az utolsó hármat nem engedem Mit csináltam ? Krinolint csináltam a megmaradt körtéknek tüll!

hogy azt se ne verhesse, se semmi ártó bogár

szoknyából, mindeniket odavarrtam a fához,

jéges, se zivatar

le

meg ne támadhassa. Eg\^ reggel,

mikor

nézem

felkelek,

rajta több krinolin, csak egy,

a fámat, hát nincs

hanem épen akkor

róla egy sárgarigó. Eeggelire megzabált

kettt.

No

megállj, gyere vissza

!

repül el

belle a gazember

S még azt

irja

a rigóról

Entz, hogy férget eszik! eszik bizony azt, a mit a féreg

meghagyott.

Már most nincs több

egynél.

Hogy

biztosítsam ennek

az egynek az életét?

Azt tettem, hogy egy kis sodrony-kaliczkát akasztottam a fára, abba helyeztem

még

a

madár sem

el

a körtét.

Na ehhez már most

fér.

Sajnálom, szerkeszt urak, ebbl az egybl

nek

nem

már önök-

küldhetek, mert azt holnap leveszem a fáról,

sorba

adom

a családom tagjainak szagolgatni,

három napig mindig lesz,

szagolgatjuk,

annyifelé vágom, a

azután

akkor nevem napja

hányan megköszöntének, kell. Ez úgy lesz.

s

azt

mindenkinek fennen magasztalni

Az ám. Az utolsó körtémet

kaliczkástól ellopta az éjjel valami

becsületes ember.

Erre a féregre

nem

is

gondoltam.

—

Most már negyven esztend múlva kiegészíthetem ennek a körtefának az életirását. Most is meg van minden évben gazdagon terem, pompás, jóiz gyümölcsöt százával. Bizonyosan megsúghatta neki Domora, a kertek védistennje, hogy mit irtam róla ezeltt negyven esztendvel :

!

BÁLYÁNYOS VAR A TRÓNÖRÖKÖS FÖHERCZEGI PÁRNÁL. A

«

Nemzett) hasábjain jelent

székely-magyar világból,

Rezs

meg

mely

egy regényem a régi

iránt

(tárgyánál

fherczeg érdekldött. Sajátkezüleg

irt

fogva)

levelébl,

miket egy iró kollegámhoz intézett, tudtam meg, hogy óhajtaná ezt a székely történetet olvasni, a mint kapható lesz.

Annálfogva kedves kötelességemnek tartottam ezt a magam elvinni a fherczeg-

regényt a megjelenése eltt hez, ki azt

ma

kegyes volt

elfogadni, a fenséges asszony

jelenlétében.

Mióta legutoljára volt szerencsém a fherczegi párral meglepnek kell találnom a változást, mind-

találkozni,

kettnek alakján, arczulatán. Rezs fherczeg, a kinek a megjelenése pár év eltt, bármennyire kordiális és bizalmas volt is, valami katonás levente modort tüntetett fel, most a szivélyességnek egész addig az érzelmes fokozatáig közelít, mely elfeledteti a trónrahivatott ifjút s a bizalmat kinálja cserébe. Rezs fherczeg «ma)) fiatalabb, mint két év eltt volt. Stefánia

fherczegn

gyermeteg menyasszony

nnek.

volt,

pedig, a ki akkor egy

valódi eszményképe a

Arczárói sugárzik a boldogság.

Milyen volt az öltözete fekete,

ma

és fénytelen.

Én

Ilyennek festené ihletett

nemtjét.

?

azt

nem tudom.

Azt hiszem

csak az arczát tudtam meglátni.

mvész n jobb idk reményének

ir,(;

Fényes, nagyméltÓKágú úri tiaztelkedök között, egyedül

magam magam

a hétköznapi polgári ruhában, fegyverét, a könyvet

átnyújtottam a

Magyarország egykor leend

uralkodójának, elmondva neki, hogy ez arról a néprl

van

Írva,

székely,

s

mely a magyar földnek legrégibb lakója, a melyhez a fherczeg annyi szeretettel ragasz-

mely azt a szeretetet bizony megérdemli. Ekkor azuián beszéltetett magának a föherczegi pár

kodik, s

általam a székelyföld

természeti

szépségeirl,

fenséges

magas mveltségérl igen hosszasan, élénk kedvet mutatva annak színrl-színre megismeré-

annak

népérl,

séhez.

Rezs fherczeg

ekkor azt kérdezte tlem, hogy ez a

regény a székely tájszólás szerint van-e írva

dám

Én mon-

?

fenségének, hogy a magyar nyelvben nincsenek

olyan idiómák, a mik irodalmi külömbséget okoznának. ((De

mégis vannak egyes szavak,

ságosak,))

Ekkor aztán be ványos-várban

is

kellett

mondás

található,

fordul el, a

mivelhogy nekem

a kor hangulatához kellett ragaszkodnom, csak minden idegen szót, de

makat

is.

saját-

vallanom, hogy biz ebben a Bál-

sok olyan szó és

mi még a lexikonokban sem

nem

amik

táj szólamok,

monda Rezs fherczeg.

Annálfogva

olvasni fogja,

még az

fensége,

mellznöm

s

ujabbkori fogal-

mikor

ezt

ersen gyakorolhatja magát

a regényt

az uralkodók

legfbb erényében, a türelemben. Nekem ugyan szándé-

kom

volt

fenségének éhez a regényhez egy extra

magyar vokabulariuraot

s-

mellékelni, ha egyenes felségsér-

tésnek nem tartanám, feltenni a magyar trónörökösrl, hogy nem tud valamit, s a mvemet cin usum delphinio elkészíteni; de ha mégis akadályokra találna benne,

kegyeskedjék csak egy akkora kis Futtakit, mint a ujj am,

hozzám küldeni, rögtön menesztem

fel

kis-

a szittya

szótáramat.

Ezután azt kérdezte a fherczeg, hogy hányadik kötet regényem ez már ? Mondám, hogy a kétszázötvenedik.

»

157

Ob, mi koflves volt az szinte meglepetés hangja a bájos föherczegu ajkain erre a szóra «Biz ezt elolvasni is sok, nem hogy megírni. » «S ezeknek nagy része németre is le van fordítva ? « Valami százhetven kötet.» «Es francziára !

•)

is?»

«

Valami tizennégyféle nyelvre.)) «E szerint ön korán kés estig mindig dolgozik ? » monda a fher-

reggeltl czeg.

«Nem

én.

Minden munkámat már leülök csak a készet írom le.)) «De mégis

Csupán déleltt

írok.

elébb a fejemben dolgozom ki egészen, mikor azt papírra tenni,

sokat kell önnek kútf orrások után járni, tanulmányozni, utazni. Azonkívül ((Most

már

még

az országgylésen

is

van

feladata.))

kevesebb, mint az eltt, a szónoklatok küz-

delme most már a gyakorlati feladatok megoldásának adott helyet. » Ekkor azt kérdezte fensége, hogy ismerem-e Brankovich magyar keleti

írót ?

«

Igenis,

ö fordította fenséged

utazásai leírását, ismerem a

mvet mind

a két

nyelven, jól van lefordítva.)) ((Brankovich tehetséges író ?»

És hírlapszerkeszt.)) «Ugy tudom, hogy széls balí.i) ((Fenséges uram, mondám, nálunk még a szélsbal is a loyalitásnak a mintaképe, s a mit minálunk szélbalnak neveznek, az Francziaországban konzervatívnak is és becsülésre méltó. megjárná. Nálunk minden párt ((Igenis.

h

((Igaz!))

Ekkor

fensége újra visszatért a székelyekre. Egész

kedvteléssel hallgatta, a mit fellük beszéltem.

— Ön többször járt a Székelyföldön? — Többször bejártam azt költi tanulmányozásból. Székely leány a feleségem is

is.

A

képviseli mandátumot

egy székely kerületbl nyertem, a mellettem való szé-

kely kerület választotta

meg

Tisza

Kálmánt

is

képvise-

lnek.

Ekkor aztán beszélt a fherczeg Tisza Kálmánról.

Én sem maradtam

adós a

felelettel

a fherczegnek,

elhiheti akárki.

Azzal végezte, hogy ((csak az Isten tartsa

nekünk sokáig

!

»

meg

t mi

!

Végül azt mondva: «igen Bzépeii küBzönöm önnek ezt íi

kedves ajándékot,

szorított

el

fogom

olvabni»>, szívélyesen kezet

velem, (szegény magyai" fakó poétával) a leg-

szeretettebb, a legünnepeltebb trónörökös pár. tartsa

meg ket mi nekünk

sokáig

Az Isten

EGY NAP ARANY JÁNOSNÁL. Akkor még nagykrösi professzor

nem is Tompa magam

volt

még

Miska, Ballagi, is,

mind

volt az öreg.

Aztán

Gyulai Pál, Salamon Ferencz,

öreg.

Ment vich,

Losonczi László, én

fiatalok voltunk, egyikünk

sasági tag. Szilágyi Sándor pláne

még

sem tudóstár-

csak «vad-malacz»

volt.

Az elst gul

nem

nem gorombasámivelhogy nem voltunk

panaszképen, az utolsót

mondom, hanem hogy hát

tiidóstársasági tagok, tehát valamiféle társaságnak csak kellett lennünk, annálfogva még Petfi találta ki azt a nagyon megtisztel czimet a számunkra, hogy « vaddisznók ». Degré, Lauka nagyon jól emlékezhetnek rá, hogy

ezt a

czimet valódi büszkeséggel viseltük. Arany János

azonban a még akkor nagyon felserdülés (illetleg felsüldülés)

«vad-malacznak» fogadta

fiatal Szilágyi

Sándort a

reményében egj'elre csak

el.

Tehát egy szép szi napon meghíttak bennünket, pestieket, a

Az

nagykrösiek egy

volt

csillag,

ám

kis

vidám mulatságra.

a tanári kar! a fiastyúkban nincs annyi

mint akkor Nagy-Krösön

volt, s

egyszer a sok

okos ember közül egy azt a legnagyobb okosságot követte el,

hogy örökölt valami

kifejezést,

félmilliót.

Nem vonom

vissza a

valóban elkövette ez okosságot, mert vannak

emberek, a kik bolond fvel örökölnek, de rászolgált a magáéra a tudományával. Ez úgy történt, hogy lakott a külföldön egy magyar

születés,

(le

ííövök vallású úri cml)er, a ki

gyjteményérl messzeföldön nevezetes

mkincsei

volt és a mellett

mint milliomos. Régen elszakadt azonban hazulról sem nem gondolt itthon maradt i-okonaira, sem azok rá. Nem is szándékozott a végrendeletében róluk megemlékezni. Egyszer híre megy a hirlapokban, hogy a nagykrösi kálvinista kollégiumban megválasztották a görög orthodox hit Tomory Anasztázt matheseos proí'eszszornak. Az öreg milliomos meghallja ezt a hirt: hisz ez Nagy eset ez Hogy a tsgyökeres, az ö unokaöcscse kemény nyakú nagykörösi kálvinisták egy görögöt emeljenek fel a kathedrájukba Akkor ennek nagyon derék embernek kell lenni. A mint hogy az is volt. Erre a milliomos rögtön új végrendeletet ir, s minden vagyonát Tomoryra és annak a testvéreire hagyja maga egy év múlva meghal, s azzal a gyönyör szép örökség három derék magyar családot emel fel egyszerre a boldogok sorába 8 mindez köszönhet nem a véletlennek, hanem a tudománynak. Persze, hogy az a + b magyarázásnak egyszerre vége szakadt. Tomory barátunk megmaradt ugyan régi kollégái jó barátjának mind e mai napig de a kathedrától elbútöbb, és

!

!

!

;

;

;

csúzott, s az

((kitoló kása)) -ja

képezte a titulus bibendi-

mi nagykrösi dinomdánomunknak. Hajh bizony pedig már akkor volt az utolsó görög Nagy-Körös városában. Kivesz mindenünnen a városainkból ez a derék macedón faj, a mely olyan igaz jó magyar volt. üresen maradnak azok a szép rácz templomok, a miket a virulás korszakában építtettek. A nagykrösi görög templom nem volt valami szép, se nem nagy, valljuk meg az igazat, hogy kicsiny volt. Miután gazdája nem volt, a városra maradt a város meg nem tudott vele mit

jét a

;

csinálni, utoljára kiadta haszonbérbe.

Tomory

kivette azt

és aztán imitt-amott ellakogatott benne.

Már most hát

csak azt

is

meg

kell

vallanom, hogy

bizony mi a gazdátlan templomban ültük

meg

ezt a bú-

Kii

De nem

csúlakomát.

volt az a

templom puszta:

elötto

való nap Mentovich kipingálta a falait mindenféle képekkel,

(le

máig sem tudnám megmondani, hogy azok

azt

miféle bibliai jeleneteket ábrázoltak

?

Ellenben mulatsá-

gosak voltak.

Mulattunk bizony mi, és pedig igen

Rendkivüli

jól.

dolgok történtek. Hallottam Ballagit énekelni és láttam

Gyulai Pált tánczolni. Kivel tánczolt? Velem, ö volt a

Csupa

kisasszony.

férfi- társaság

búzta, tehát tánczolni kellett,

Salamon Ferencz

hol

lapok azt

nem

fel

nál.

a czigány pedig

irták ki a bálkirálynök neveit,

azért

jegyzem

utólagosan a história számára. És Gyulai sze-

membe monda szavát),

volt a

volt,

nekem felváltva hol Gyulai, tánczosnm. Akkor még a

(ha csak most el

hogy soha

Tompa

se látott

összecsókolt

nem grünwaldozza

minden embert,

Losonczy Lászlót imádta, hogy mondjon seibl, a mit az sehogy

a

jobb magyar tánczost nálams

sem akart elkövetni

Mentovich

egyet a ver-

el ;

ebbl gon-

dolhatja mindenki, hogy micsoda jó bor lehetett

az a

nagykrösi idei termés. Csak egy conviva maradt meg komoly, csendes szemlélnek, Arany János. hozzá voltunk Tompával megBallagival éjszakai szállásra rendelve, hát neki

meg

kellett tar-

tania az egész tájékozási tehetségét, hogy legyen valaki,

a ki a többieket haza vezeti a templomból-.

A nagykrösi lágykebl kat a nyomokat, a miket a

aszfalt rég elenyésztette azo-

mi lábaink

ez éjszakán hazáig hagytak (ilyen háládatlan a világ !), hanem az én emlékemben még most is édesen duzzadoz az a jó puha ágy, a mibe kedves háziasszonyunk minket, hazatér korhely rajta

népet lefektetett,

s

a

mibl

minden félórában felmár aludni kezdtünk, hogy már megy a vasútra. Utoljára

Ballagi

ránczigált bennünket, mikor

elbúcsúzzék tlünk, mert Í8

lekésett róla.

Mi még egy napot ott töltöttünk Tompával a vendégszeret baráti háznál s ez emlékezetes nap volt. Jókai

:

Életembl.

I.

11

Arany János azzal a

odúmból

biztatással csalt ki az

(mert nehezen mozdultam ki Pestrl,

még akkor

a polieáj-

nál bizonyitványt kellett rá venni, hogy jó járatban való ember az ember, ha Nagy- Körösre akart utazni s visszatérett

fogta

megmotozták a vámnál), tehát gyönge oldalánál a poéta-kollégát, azt mondta, hogy van neki

meg

egy kis leánya, a ki egy humorisztikuá novellámból csinált

maga el is játszsza. Gyönyör, kedves g}'ermek volt, mintha most is elttem

egy vígjátékot, és azt állna s

még, rózsapiros arczára, nagy eleven

szemeire

arra a mosolytvalló ajkra olyan jól emlékezem.

Még

miben a leányt gyermeknek híják

a kort élte, a

azt

de a

;

mikor már szabad neki egy olyan bolondos novellát elolvasni, mint az én « Örmény és családja*) czím mesém, (a

mit a censor

miért

A

tett

meg

«ráczi)-ból

«örmény»-nek,

tudja

?)

kis Juliska egy kis szépen -kérésre,

hatalmazásra,

s

egy kis atyai

fel-

egy kis anyai biztatásra ráhagyta magát

venni, hogy eladja közös vígjátékunkat,

még

pirosabbra

gyulladt arczczal. Bámulatos volt annyi genialitás abban

a gyermekben. Ötféle szerepet kellett játszania, egy vén

lamentáló fösvényt, egy boltoslegényt,

egy pálinkaszom-

jas kocsist, egy naiv, szelid hajadont, aztán kos, cserefendi leányt, a kit az

meg egy

paj-

apja «Minczuczkának»

hívogat és kényeztet. Mind az ötöt úgy adta, hogy csupa megenni való volt. Különösen a vén Gerguczot, a maga ráczos kiejtésével, aki a Minczuczkát «arányus leányum»-

nak

szólítja.

Az eladás

köztetszést aratott

s

az

összes

játszó-személyzet általános tapsviharban részesült.

Ettl fogva, ha összejöttünk Aranynyal, nem is kérdeztem másképen, mint hogy «mit csinál a szép kis Minczuczka?)) Mintha most is elttem látnám! Hát még az hogyne látná t maga eltt örökké, a ki a Toldi szereimé-ben újra

meg

újra

maga

elé teremti

t;

mintha a helyett, a ki testben eltnt elle, az álomalakját akarná érczbe önteni ?

!

168

Biz az

már mind tegnapeltt

történt.

Másodszori látogatásom Aranyéknál ez év Petfigyülése

huszonöt év van a kett között. És még milyen huszonöt év Egy napját sem kivánnám vissza Örömök, kétséggel megkeserítve, de elre rettegett napjára esik. Csak

!

!

l)ajok, s

közhe változatosságképen egy-egy véletlen vesze-

delem.

Megírta Toldi szerelmé-t. Egész világ üdvözölte a

Én

és íróját. irt

mvet

fölkerestem levelemmel Aranyt. Arra

is

hozzám egy kedves

meg

baráti választ, a melyet én sok-

mint hogy nyomdafestékkel be hagyjam kormozni. Beszél benne a múzsákhoz való viszonyomról, s hogy elébb megszül még a parókám is, mint annak vége lesz.

kal kedvesebbnek tartok,

Tehát a Petfi-társaság tisztelg küldöttségét kellett

hozzá vezetnem. Aztán szónokolni a társaság nevében.

Hiszen

a

budgethez lehet szónokolni,

hogy lehet

de

Aranyhoz és nekem ? A mint benyitottam az ajtaját, egyszerre ott állt elttem megint az «arán}Tis leányum», a szép piros, lángszemü Minczuczka. Hajh,

nem

:

ez

már

a «kis idegem). Ez a szép Juliska

leánya. Bizonyosan olyan jó leány, mint az volt.

De hát én

azt mit tudhatom, a ki a tegnapeltt és a

között huszonöt évet átaludtam

ma

?

Minden

diktió kiment a fejembl. tudtam én Aranynak semmiféle mondani.

Nem

— Látod, mást, hogy

mondám

még

azt

szült a parókám

neki, olyan régen

felköszöntést

nem

láttuk .egy-

sem tudod, hogy már csakugyan meg-

is.

Mosolygott, azzal a jószív ravaszságával.

- Azért írtam a levelemben a parókádról, mert tudtam, hogy így hiúságból nem adod ki az újságban. S aztán nem tudtam, csak hallgatni és nézni.

Hatalmas az

id 11*

!

ir,4

l'i-lli'rn'

De

11

li'-,ll

:i

.,,,|r|

ll;i|;it

Hzollcni liatalmasal)!)

I'«li
Siigüt.

Tartson

inéü; Hokáij);!

az

(dtiiiil

liatal-

AZ EN KORTAESAIM. Elre bocsátom, hogy

az,

latos töredéke egy valaha

világra

A

a mit

itt

megirandó

elmondok, csak vázs

egyszer talán nap-

jövend mnek.

mit most bemutatok belle, az csak össze-vissza hányt

emlékhalmaz, a miket mvészi kéz nem rendezett. Arra akarok visszagondolni, hogy min hatása volt a magyar közéletre annak az irodalomnak, melyet 47-tl 48-ig ((fiatalnak* neveztek. Rövid ifjúság!

Olyan rögtöni volt annak keletkezése, mint a milyen összetalálkozó volt vele egyidejleg a régibb

meglepen

irodalmi matadorok pályakörének bevégzése.

mvei

Vörösmarty, nagy

bevégezte után, alig szólalt

még meg, egy-egy nagyobb nemzeti mozzanat keltve, évenkint egyszer az irodalmi téren tollat s

színházigazgató

városi életképei után

vonult

8

lett,

;

által

Bajza

hangra

letette a

Nagy Ignácz nagyhatású f-

egészen elhallgatott, Gaál falura

nevelsködött, Kuthy ragyogó tolla belefáradt

nagyszernek kezdett Hazai rejtelmeibe, Garay lantja hangját veszté, Eötvöst nagy históriai regénye óta elvonta

maga

a politikai irodalom

a politikai küzdelem,

s

veszte legels hseit

Kossuth lelépett a hirlapirodalom-

is el-

Széchenyi István, a mint nagy antagonistája eltnt,

ról, s

nem

:

tudott hogj^an harczolni egyedül.

Kossuth lapra,

s

nem

kapott az akkori kormánytól engedélyt új szerkesztsége alatt

a Pesti Hirlap, mely az

ötezer elfizetig vitte, a tudós, de szárazon

doctrinair

»

!

Szalay László alatt leszállt ezerháromszáz elfizetig,

Széchenyi maga jellemzé helyzetét,

midn

s

azzal fenyeget-

hogy nagy népszersége után közel van hozzá, hogy

ték,

niacskazenét kapjon, ö pedig azt

rá:

felelte

«Nera tesz

semmit, eddig Sárvári Széchényi Istvánnak hittak, azontiil

Charivari Széchenyi lesz a nevem.

szin irodalomban Szigligeti népszínmüvei tnnek fel idben, mint egy önálló korszak, mely követiben egész iskolává ntte ki magát, de neki is legels mvei, mik e korszakra esnek, maradnak örökké fiatalok s túlélik

A

ez

utódaikat.

A

er

gazdag költi

Jósika

mintha kimerült volna,

mben,

kisebb

s

s

hosszú szünetet

is

csak egyszer szólalt

sok év kellett

rá,

tartott,

meg egy

hogy múzsáját

fel-

költse.

Kemény Zsigmond els müve készen volt már fiókjában, átugrotta az ifjú irodalmat s mint még kiadatlanul. veterán iró állt el egyszerre. de

Az ebben a korszakban feltnt az a csoport, melyet ki

legelbb

jött.

P^zeknek

új tehetségekbl alakult irodalomnak nevezünk, Petfitl,

Arany Jánosig,

voltak

Albert, Degré,

ifjú

kortársai

:

ki

tnt

legutóbb

Csengery

fel.

Antal,

Pálífy

Obernyik, Bérczy, Pákh Albert, Tompa,

Kerényi, Lisznyai, Irinyi, Frankenburg, Bogdán Lajos,

Vahot, Pompéry, Czakó, nátony,

Emdy,

Dobsa, Vasváry, Cser-

Kazinczy Gábor, Sárossy, Lauka,

Sükei,

Vas

Gereben, Berecz, Bulyovszky, Oroszhegyi, Xantus, Losonczy, Szilágyi, Vajda, Adorján, Kecskeméthy, Ludassy

Mór,

s

majd kifeledtem magamat, én

A késbb

is.

támadtakat Szász Károly,

Vadnay, Szathmáry korszakából azért korszak emberei közé, mert

mekek voltak. De mi már mind

Tóth

Kálmán,

nem zavarom

k még a mi idnkben

végzett

e

gyer-

emberek voltunk. Kérem

Petfin kivül az elszámláltak legnagyobb részének zse-

bében volt az ügyvédi diplomája. De csak a zsebében.

Ifi7

Bogdán Lajost kivéve, pert sohasem dig mind ügyvéd volt.

De bocsánatot tattam én

is.

kell

egy

is,

kérnem, egyet mégis csak

pe-

foly-

S minthogy az én életiróm ez egyetlen pe-

nem

remet szives volt felemlíteni, de

nehogy az utókor félrevezettessék,

magam

folytatott

az egész történetét

els

helyesen értesülve,

inkább

elmondom

és utolsó ügyvédi

mkö-

désemnek. Tehát a Nagy Komló tulajdonosa, a

serfz

ki

volt,

Nagy Komló korcsmárosa elhogy bérlje, a korcsmáros, édes

indított kárpótlási pert a

azon vád alapján, ételeket ád fel a vendégeknek, a mire azok aztán inkább kivannak bort inni, mint sert, s így a serfz sere nem len,

Én

fogy elég mennyiségben.

Én

védje.

voltam a korcsmáros ügytíz mes-

tehát megesküdtettem hat jurátust és

terlegényt,

mint kompetens tanukat, arra, hogy édes

épen

kivan az ember inni,

sert

ámde

ételre

a felperes ügyvéd

megesküdtetett tizenkét jurátust és húsz mesterlegényt arra,

hogy az édes

ételre

bort kivan az ember. Persze

hogy mind arra a kérdésre, hogy ki ihatnék sert ? inind arra, hogy ki ihatnék bort ? tanút annyit lehetett kapni, a hány seres és boros pohár van a világon. Végre ítélet alá került a processus.

Az els bíróság

édesre bort kell inni. Vesztettem, de

Megappelláltam. sernek

ítélték

az ellenfél

A

királyi

azt

nem

hogy

tábla jobb ízléssel bírt, ott a

oda az igazságot. Gyztem.

megfelebbezte

ítélte,

csüggedtem.

Hanem

a perét a hétszemélyes

akkor táb-

Akkor aztán megharagudtam: «Nem bánom igyatok sert, akár bort, én jóllaktam, nem veszekedem tovább !» És soha többet engem a magisztrátus nem látott. Elhatároztam, hogy író leszek és semmi más. Ez sokkal könnyebb és sokkal nehezebb volt akkor, mint

lára.

most.

Könnyebb volt akkor.

volt azért,

Talán

költségem volt

el

sem

kezd

író

mert az életmód mesésen olcsó fogják hinni, ha elmondom, mi

koromban. Hat

forintot fizettem

n;s i'gy

bútorozott szobáért havonkínt Szigligetinek

gazdám. Öt

liázi

ö volt

ji

kaptam pompás ebédet, egy

forintért

forintért kiszolgáltak, reggelizni

helyett

:

pedig valamennyi

fiatal

nem

szoktunk, vacsora

iró pajtás

velem együtt

mi került három forintba (havonkint). Ennek a tejes boltnak a gazdáját Depscher uramnak egy

tejes boltba járt és tejet, vajat ozsonnázott, a

nem

hívták és annál én bölcsebb politikust

1847-ben chenyit,

felakasztott a

ismertem.

bárom arczképet Szémég most is ott függ mind a

falára

Deákot és Klauzált,

:

három, soha sem cserélte fel ket. Hanem a tejétl milyen tüzes álmok jöttek reánk!

De hogy késbb),

el

ne veszítsem a fonalat

e szerint

15 forintból uri

(az

álmokról majd

módon

lehetett akkor

megélni.

Hanem

az volt a baj,

hogy ezt a tizenöt forintot volt

nehéz megkeresni irodalmi úton.

Akkor nem

volt

ám

194 lap Pesten, hanem volt két

olyan politikai lap, a melyikhez magára tartó Írónak lehetett

szegdni.

Az egyiknek kellett két rendes munkatárs, a másiknak három. Volt három divatlap is, de azok közül az egyik anathema alá volt vetve, abba nem lehetett írni, a másik kett honorált, de szken, Petfi kaj)ott egy verséért öt forintot, nekem az els novellámért adott Frankenburg harminczat.

Hanem

enyhité a kezdet terheit az akkori öreg írók, a

koszorúsok patriarchális szívessége

nem

nézték

le,

nem

Vörösmarty maga

els

irányunkban.

Azok

ignorálták a fiatal irodalmat. volt az, ki a

még

ismeretlen Petfi

kötet verseinek kiadását az ellenzéki körnek aján-

mert az ellenzéki körnek pénze nem volt, Tóth Gáspár derék magyar szabómester ajánlkozott a nyomta-

lotta, s

tási költségek viselésére.

Az én legels regényemet maga Nagy Ignácz vitte el s el is adta neki háromszáz hatvan forintért,

Hartlebenhez

!

Ifi9

akkor találkoztunk életünkben elször. YjS midn els színmüvem a drámabiráló bizottmány eltt megjelent, s

annak két fölött,

Vörösmarty

tagja,

és Bajza

hogyan lehetne

rajta

nem

restelték a

tanakodni annak hiányai

velem,

összeülni

fáradságot,

Akkor a kritikát mikor színmvem szín-

igazítani.

elre adták ki, nem utólagosan, s padra került, a jó öreg kritikusok dehogy mondták róla azt, hogy megbukott, pedig én tudtam, hogy úgy volt biz;

tattak,

hogy ne

féljek

semmit, majd jobbat irok eztán.

meg épen mikor halálos beteg lettem, a házához fogadott, s úgy ápolt családjával együtt, mint a saját fiát. Öreg drámaíró Szigligeti, a

kinek versenytársa akartam lenni,

kezd drámaírót Furcsa id volt az. Még a censorok is kegyelettel voltak !

törült ki az s

hozzánk. Soha se

én munkámból censor egy lényeges sort sem,

mikor az öreg Rezetának

nem

tetszett Petfinek egy hogy inkább megadja az közül. Ki is hagyta azt Petfi

verse, a censor könyörgött neki, árát,

csak hagyja ki a versei

már

gyjteményébl, pedig egy korábbi censor elébb keresztül eresztette azt egy divatlapban.

Azt

tehát

nem

mondhatjuk,

országot!) «öi'eg Magj^arország »

hogy

«

fiatal

Magyar-

ne pártfogolta volna.

De hadd mutassam be elébb fiatal Magyarországot, a hogy az egyes alakok huszonöt év eltti képei elttem révedeznek. Hadd simítom le haj okról az sz derét, arczaikról a kor barázdáit, némelyikrl a szemfödél hamvát.

Van olyan

is,

a kinek a csontjait úgy kell ismeretlen

földön összekeresgetnem.

Oh mi

szép fiuk voltak

Csengery Antal, halavány arczával,

sr

szemöldével,

izomteljes homlokával, Széchenyi István arczának ifjabb kiadása. és telén.

nála szoktunk összegylni esténként 47 volt közöttünk

«Pe8ti Hirlapa szerkesztje,

mely vezetése

emelkedett a Kossuth

közkedvességre.

maga fzte

alatti

és töltögeté

szén

az igazi grand seigneur, a alatt ismét fel-

vendégeinek a theát,

s

tudott

170

mirl

nekik mindig themát adni, a és

vitatkozzanak, a bel-

kül-politika, a társadalmi eszmék, a világirodalom, a

nemzetgazdaság terérl. Kiki a miben

ersnek

vitatta a

maga

álláspontját,

érezte magát, s a társalgás sokoldalúvá

Különösen a szépirodalom és színmvészet képezték mikben Csengery maga mutatott legtöbb jártasságot. Figyelmeztette a költketoly tárgyakra, a mik költi kidolgozásra méltók; több beszélyem tárgyát én is tle nyerem, mink Perozes, Shirin, A nemzeti szinház

lett.

a viták legfbb tárgyát,

is

állandó vita tárgya volt.

mik nagy senzátiót

mus

dalm

a

Irinyi, ezért

és

:

Egyik Egressyt, másik T^endvayt cso-

dálta, s érdekes volt a

pártfelei között.

voltak

verseny a két

mvész nem

irodalmi

s

Tapsonczok még akkor

voltak, de

mbarátok.

Ott ült Czakó, soha

komor erteljes s

Megvolt az antagoniz-

mvészet között, amazért lándzsát, a dráma hívei ismét két

a szavaló

Petfi tört

pártra szakadtak

Ebbl keletkeztek Czakó levelei,

keltettek akkor.

alak,

beszélt a Sakuntaláról Irinyi,

nem mosolygó barna

arczával,

akkora öklökkel, mint másnak kett, s

a hindu irodalom remekeirl.

a szellemdús világfi, férfiasan délczeg alakjával,

a ki oly sebesen tudott magyarul beszélni, mintha francziául szólna, örök

alapos

disputában a komoly Emdyvel, ki

meggyzdéseibl nem

engedte

magát a gyors

politikai partisan által kiveretni.

Pálffy Albert szép, nyúlánk, elegáns alakja, választékos

mozdulataival, mintha elttem állna

finoman, de mindig csípsen szólt

;

most

is:

mindig

barátai gyöngéit szem-

ben kigúnyolta, de hatok mögött védelmezé ket.

Pákh

—

az

els találkozáskor még

szép,

szke

kinek arczán a gunyor és a jóság volt egyesülve

—

ifjú,

volt

a Pesti Hírlap hírhedett négyszöge, e jel alatt ujdonságiró, a mi azon

idben hatalom

volt

;

csak úgy szórta a töb-

biek beszéde közben az élezés aper^uket.

Az életvidám Bogdán Lajos, ki a publicistica és irodalom terén mködött, s szintoly sokat tapasztalt

jog-

uta-

;

171

zásaiban, mint Irinyi,

ok

Itt s

szintolyan szép íiú volt

s

:

bármas

a rivalitásra.

nagy kérdései

folytak a szellemi tornák a kor

a hevült vita csak akkor csendesült

újabb költeményét olvasta valni

fel.

el,

Gyönyören

— húsz ember eltt, bizalmas

nésznek

szónoknak nem

és

fölött,

ha Petfi egy-egy tudott sza-

társaságban, bár

szí-

volt nagy.

Hogy Petfi alakját leirjam, kissé messzebb kell kezdenem. Mikor Pápán találkoztam vele legelször, az egy sáros, ess idben történt, egy sikátorban jött rám szemközt, kopott kurta köpönyeg halavány arcza elé húzva; mindig olyan nagy, rohamos léptekkel járt, mintha valakit zne,

s

nem

szokott a szemeivel keresni senkit.

társam rákiáltott

:

Hová, bús hazafi

?

Nem

Egy

felelt

diák-

semmit

odább ment. Az iskolában mindig a legutolsó padban húzta meg magát 8 élczeket csinált a Tabula Cebetisre s az eladó félre taszított az útjából s

tanárokra.

Csak egy tanárát

annak egy

kis

Tarczy Lajost:

szerette,

leánya halt meg, a kinek temetésénél

egy gyászdalt olvasott

fel;

ekkor hallottam legelször

szavalni.

Volt Pápán egy

önképz

társulatunk

abban szaval-

:

tunk és saját mveinket felolvastuk, jutalmakat is tztünk ki a legtöbb költi mvekre, s azokat más tanodákban

lev tudós tanárok ítélték oda. Ez önképz körben legels

szavalási

föllépése

Petfinek Vörösmarty « Szózatában*). azt a nagy nemzeti buzdítót Csakhogy valta

el,

Zebulon

A nem

a hogy tudta volna, :

árvavármegyei

hanem

nem úgy

volt

sza-

úgy, mint Tallérossy

kiejtéssel.

benyomást tett. S azt sokáig el moshatta az emlékekbl Petfinek költi ere. Az ez évben kitzött három költi jutalmat Petfi, Petrich és én tréfa kellemetlen

nyertük

el.

A másik

évben már Kecskeméten találkoztam vele,

akkor már elhagyta az iskolát

s

színész

lett.

Ábrándja

»

volt a színpad s Shakapere volt az ideálja.

se alakja

nem

Halvány szikár hordta

se hangja,

arcza letörölhetlen

dacz kifejezését

magán mindig, serami más árnyalat fölvételére nem

volt képes

;

rendbeszedhetlen sürü haja

felállt

orra római szabású volt, de kissé hegyes szögezök,

és

De

volt szinpadra való.

homloka

nyilt,

;

szépek

ajkai

az ég felé;

szemei bátrak ;

csak mikor

— és nevetése olyan mint egy hozzá — olyankor tnt egy a sorból a hangja nevetett

kínzotté,

volt,

ki

is

még

kiálló

hegyes fog felülrl, mely valami daemoni kifejezést adott arczának: mikor megboszantottam valamivel, ezzel a hegyes foggal szokta a fejemet megszúrni. Kecskeméti színész korában jöttek ki legels költeményei a szépiro-

dalmi lapokban. Akkor

húsz éves

volt.

A nap minden

üres idejét együtt töltöttük és építettük fellegvárainkat.

Én

egy verses drámát irtam az akadémiai nagy juta-

lomra,

mvem,

«A zsidó fiú», els be az Akadémiához. Most is

azt barátságból lemásolta.

keze írásával jött

megvan. Mint egész modorában, úgy kül viseletében Petfi a geniális különösséget. Frack- és czilindervísel kor volt az.

is

szerette

A nemzeti

szellem

néha-néha egyet vonaglott az uralkodó divat ellen. A feltör lángelmék még új divatokat is adtak a kortársaknak. Kecskeméti diák koromban Kossuth öltönyét utánozták,

b

azt a

lobogós ujjú

attilát, kihajtott

fehér

inggallér-

selyem béléssel. Ugy jártunk

zöld posztóból, piros

ral,

mind.

Petfi

is

kezdett

magának

konai prémes mentéjét vévé

új

divatokat. Egyszer Cso-

fel, s

viselte világ

bámula-

másszor eszébe jutott virágos atlaszból varratni attilát, hozzá mondvacsinált hallatlan formájú, pörge,

tára

de

;

még sem pörge monda

egyszer azt

mindig van

rajta

fel, úgy hogy Pálffy Mikor ez a Sándor elénk jön,

kalapot tenni róla:

«

valami, hogy az ember vele álmodik.

Csakhogy ez a különczség

neki

mind

illett,

mert

nem

17:!

nem

kérkedett vele,

nem

tolakodott: az az ö izlése volt,


volt az az egyetlen íi

fején,

ember, a kinek soha czilinder

nem

frakk a testén

volt és a ki soha operába

nem ment. minden

.Gylölt

Még engem

éneket

s

a

dalmveket

üldözte.

hogy évekig laktam Pesten s még nem láttam egyet sem s mikor egyszer Irinyi érövei bevitt wFra Diavolo»-ba, nem meris

úgy

elriasztott az operától,

;

tem Petfinek hagyta telte,

ott

kihágást bevallani.

e

A

színészetet

is

azért

Kecskeméten, mei"t igazgatója. Szabó, azt köve-

hogy tanuljon énekelni. Egyetlen egy dalt hallottam

tle énekelni, a marsellaiset, azt is csak félig, azt is rosszul. És még egy különczségére volt büszke Petfi arra, hogy :

se tudóstársasági, se Kisfaludy-társasági

hagyta magát választani. Többször

meg nem

tagnak

és

fölszólították,

ö

mindannyiszor azt válaszolta, hogy vissza fogja utasítani a megválasztást.

De hadd mutassam be sorba

többi kortársainkat

Degré eleven kedély, tüzes, fegyverfogható

is.

férfi volt,

novellái a szalonok sima padkoczkáin játszottak, s szeretni

szerelembl, verekedni becsületbl a közéletben jól tudott,

is

olyan

mint regényhsei.

Obernyik, a jeles drámaíró ellenben igen szerény volt,

szelíd

hajlamokkal és nemes ambitíókkal

;

ifjú

modora

ugyanaz a komoly pedáns kálvinista els eminensé, a mit a tanodában elsajátított. Tzbe nem szokott jönni de ;

szilárdságára mindig számíthattunk.

Bérczy Károly alakja finom dig udvarias, lekötelez

s

elkel

szabású

volt,

min-

mindnyájunk között az egyedüli

angol.

Mi

mind

francziák voltunk. Bérczy pedig hogy csak angol írókat tanulmányozott, angol mértföldekben beszélt; s mikor egyszer kétségbe vonta valaki azon állítását, hogy egy szini eltöbbíelí

annyira angol

volt,

adás hat óra hosszat tarthatott, azt feleié rá: «En angol

órákiit

Vlni

(M'tottom.i)

a

iioví'llíiin'i

lí'lckliini

l»ii

várlók

közé tartozott.

Pompéry

úiins

uienét. Lvrája,

chu-iil;!

iiiíikIík

mint

toillfitje, s

kedveit

vciulógek

(licsekedott,

kevésbhó

m:i^',itiut;i.Mi

prózája

<»I\

;i

s[)(ii-ts-

kilogástalaii csínnal

nem

s/iilonjailütn

s/.rjick

,i

l'c^a/.iis

koltenK'iiNci,

iniiit

jutott egy provinczia

Euró-

\(.l1;tk

szerzjök. Jjauka humorizált. Neki

is

pából, ö spanyol volt. Spanyol nyelvtant tanult, spanyol írókat tanulmányozott, spanyol

cziáinak rendjében

Álnévül

is

spanyolt vett

is

legíidélisebb

humort használt

s

finan-

örökös spanyol állapotokat követett. föl

czimborának

:

don Gunárosz

!

Mindenki a

tartotta.

Bereez Károlyt is az ifjú irodalomhoz számítottuk, bár Lisznyay azzal boszantotta, hogy ö, még mint iskolás fiú, kezet csókolt neki, mikor Bereczet már mint költt bámulta.

S

De

itt

ez

nem

igaz.

következik a kicsiny dolgokban nagyszer

rettenetesben tréfás Lisznyai. Eredeti alak

gár legényke,

hsi

taglejtésekkel

;

:

vékony

s

a

czin-

bendeguzi méltóság az

arczán; egj'szer divatosan fodrozott haj fürtökkel, jaquemar

keztyvel, de hozzá pitykés világos kék, delivörös hajtókájú Viktória-dolmányban rint kicsípve, de

;

másszor meg párisi divat

borzasán és nyakkendötlen

s

sze-

fokossal

kezében. Kisebb baja soha sincsen, mint halálos betegség, s

kevesebb pénzre soha sincs szüksége, mint ezer pengre.

Y>e azért

pénzt

nem

kér senkitl,

s

ha ö

jutott hozzá, szét-

osztja mindenkinek, a ki tartja a markát.

Hangja

éles és

még hozzá

egészen palócz kiejtés, úgy, hogy mikor megszólal, nevetni kénytelen a hallgatója a legrikácsoló, s

komolyabb szavain is. Hanem a hahota öt nem zavarja meg; folytatja, amit elkezdett, olyan éles hangon, mint a tiombita, s utóbb a hallgatót átjárja az a melegség, mely szavait izzóvá teszi, elfeledi tréfás modorát, j^alócz kiejtését,

tapsol neki. Nagyokat mond, képtelenségeket. Egyszer Petfinek azt mondta egj' szép költeménye fölötti elras

175

gadtatásában a mit

mond,

:

«Te eget eszel

s

isteneket hánysz

azt a képtelenséget

nem

is érzi, s

!

«

Hanem

lehet rajta

kételkedni.

Több

kortársunk,

nevezetes

ki

helyet

foglalt

el

az

irodalomban, távol volt Pesttl, s igy azokról mint csoportunk kiegészít részeirl úgy kell szcdnom, mint egy «hor8 d'oeuvrew-röl, mely szorosan vett tárgyamat, a fiatal

irodalom befolyását az akkori közéletre csupán közvetve egészíti ki.

Tompa, a

termet

férfi,

lelkész, a szép

kedély, jószív, martiális

a népregék koszorús költje, falun lakott,

csak nagy ritkán jött

fel Pestre,

vagy pedig együtt követte

Mindkettnk legbensbb barátja Emléke legédesebb elttem most is.

Petfit költi utazásaiban. volt.

Kazinczy Gábor szintén falun lakott, fel

közénk, a

midn

s

elragadott mindenkit

csak néha jött

gyönyör

szel-

lemdús beszédével, melylyel férfiasan szép arczvonásai összhangzottak. Mi kár, hogy nem tudott úgy irni, a hogy beszélt.

Dobsa, a lovagias, geniális drámaíró,

mint színpadi sokat ígér jelenség tnt

azon években

fel s

aztán eltnt

Parisba.

Vahot Imre sokoldalú tehetségével magára

állt s cso-

portunkkal csak eleinte volt összeköttetésben. Szép és eredeti

zamatú humor

vígjátéka

ma

is

volt

munkáiban, mik közül több magyaros

fentartja hatását, valamint szép

alak volt maga is, délczeg mazurtánczáról a tánczvigalmakban ismeretes. Az lapjában is volt eg.y pár apróbb mvem közölve, mikor még névtelen, ismeretlen iró voltam, s azért neki hálával tartozom.

Sárossy valahol megyei tisztvisel volt s csak késbb ismerkedtünk meg egymással: akkor még jó kedély s l)oldog családos életet

él

férj volt.

Bulyovszky a legcsinosabb fiuk egyike volt akkor, elmés tárczaczikkeket irt Jules Janin modorában.

s

ragyás kalmük arcz volt,

s

Üroszhegyi kis termet,

;

Iliikor (ilöször találko/.tam

vel,

t''p(>n

sárgafiá<^l»/íhv(-

nem volt prókátor, hanem kis leánykákat

olyan volt, mint egy czitroni. Kz

(lett:

hanem

tanított s seket.

Ez nem

orvos.

nem

irt

politizált,

verseket,

hanem tudományos

értekezé-

belle válik mindnyájunk

Ki hitte volna, hogy

közül az önálló guerilla vezér

?

Kecskeméthy Aurél is. Nagyon szép vér fiú. Elmés gunyora nem kiméit senkit, még saját magát sem. Nagy szenvedéseken át vezette öt a világba az élet, s ezek taníták megtagadni mindent és kikaczagni mindent. Xantus volt természettudósunk, hogy semminek hijával

Közülünk

vált ki

vidám, könny

g.yerek volt,

ne legyünk,

s

már akkor

az exotikus földek utáni vágyai

vonzák. S Szénfy volt zenetudósunk szelid szótlan ifjú,

;

Szilassy Géza, a

nagy ismeretekkel biró müítészünk

maga is kitünö fest és zenész. Külön állt tlünk Hiador, kinek müveiben költészetet kellett felismernünk, s els drámai

és

zenebirálónk,

ben

is

tette

er

és tehetség nyilatkozott

magát az

;

sok valódi kísérletei-

de a ki lehetetlenné

irók közti társas életre, egy Szigligetivel

folytatott kellemetlen polémiájával

tárgynak mindkett] ök

által

ugyanazon

históriai

drámai alapul felhasználása

fölött.

S meg

kell

még említenem egy magányosan

álló por-

nem tartozott senkihez, semmi irodalmi st semmi nemzeti irodalomhoz, maga büsz-

tentumot, ki csoporthoz,

hogy három nemzetnek írója: a németé, a francziáé és a magyaré; a németben irta a «Grosse Fibelw-t, a francziában a «Comédie Infernale»-t, a makén vallván

be,

gyarban az «Egy magyar királyt*, «Brutus és Lucretiáto és a «Világ színjátékát" német nevén Bernstein, franczia :

nevén Hugó Károly,

s

az magyarban

Sajátságos alak, nagy bozontos tel,

prófétai rendetlen szakállal

csak magáról.

meg

is

;

is jó,

fejjel,

mert franczia.

alacsony termet-

soha sem beszél másról,

tudja azt, hogy ö a költök fejedelme

mondja mindenkinek, nem

utazik incognitó,

s

:

177

megvárja az ill hódolatot. Csak az kár, hogy ez a magyar nem igen tiszteli a fejedelmeit, s még kárabb, hogy olyan rossz adófizet. Egyszer azt mondta Henszlmannak «Der Schiller, der war eiu Yersemacher der Goethe, der ;

war ein Dichter aber ich bin Poet » mire aztán Henszlmann mondott neki valami furcsát. Drámáiban valósággal sok er és tehetség nyilatkozott tetszettek is igaz, hogy !

;

;

;

azoknak a nyelvét elébb Egressy igazgatta át egészen; de némelyikben aztán a rendkivüliség a furcsaságig fokozóLegutóbbi drámájáról, a «Báró és Bankárról)) dott. Emödy felfedezte, hogy az egészen egy franczia novellából van készítve, szóról szóra átvett párbeszédekkel,

Hugó

után

mely

corioláni haraggal hagyta el a hazát s elment

a volscusok földére. ifjú Írókat bemutattam, kik velem egy hadd mutassak be egy veterán irót is, ki korszakot tartozott Szemere Pált. szintén közénk Emlékezünk e jó patriarchis alakra, ki fülére lehúzott

És miután az éltek,

:

sipkával,

téli

lábain

téli

botosokkal, járt az utczán,

s

otthon megszámlálta szemenkint a kávét, mit reggelijé-

hez megrölnek, nehogy egy szemernyivel több coffein jusson teje közé; de ki a költészet világában örökifjú merészséggel kalandozott mindnyájunk túros hátú szár-

nyas paripáján. Ez egyszer megfogott bennünket az utczán s

azt kérdé

kett.* — ((No

Petfitl: «Hány esztends ön?»

Hát ön

kérdé tÖlem. «En

—

((Huszon-

—

huszonkett « én meg hatvankett vagyok, hát legyünk pertu paj«

?»

is

.

tások. »

S azontúl mindig velünk tartott. A forradalom után egy hosszabb verses szatírát az akkori állapotokról, ((Dithramb Argyrus* czim alatt. Mikor azt felolvasá Ka-

irt is

zinczy Gábornak, azt kérdezte tle: «No hát értetted-e?*

Kazinczy baráti kegyelettel viszonzá

((Értettem !» Mire Szemere Pál haragosan becsapta kéziratát: ((Hazudsz: nem értetted! hisz én magam sem értem egészen.))

A

:

két éves korszak vége felé szaporodott

Jókai

:

Élelembl.

I.

meg

ifjú

1«

pha-

!

17^

laiixunk hat

alakkal

Vij

;

ezek

:

Arany János, Vasvári

Pál,

Csernátony Lajos, Vas Gereben, Vajda János és Sükei.

Mennyi külömböz

alak, s mily önálló irói egyéniség

mindegyik

Arany János, falusiasán egyszer kinézésével, hosszú nyugodt tekintetével, melybl a mélyen érz költ 8 az öntudatos mvész szellemét csak az fekete bajuszával,

látja ki, a

kinek magának

is

érzelme, szive ébren van.

Otthon oly nyájas, és csak otthon boldog. Falun lakik,

nem tud felöle senki. Egyszerre tnik fel, mint a meteor, de nem tnik le, mint a meteor, hanem ott marad álló csillagnak. Els ragyogó megjelenése az irodalom egén a méltó vetélytárs Petfit nem hogy megdöbbentette volna; mint igazi nagyság, nem félt az egyenl nagytól a leg:

jobb barátok

lettek,

s

ha versenyeztek a

hírért, az

mind

kett hírét csak növelte. Nem azzal versenyeztek, hogy egymást behomályosítsák, hanem hogy egymást túla

ragyogják.

Vasváry Pál

fiatal

jogvégzett volt

:

ifjú athletai

termet,

ers vonásokkal, merész orral és kék szemekkel. De mikor beszélt, arcza lángra

szép római arczéllel, szelíd

gyuladt,

s

szónoklatát kezdték Kossuth ékesszólásához

mérni. Mint getésében

iró

tnt

CseiTiátonyt fiatalnak

néz

haja szála ki

a bölcsészet és társas

nem szkség ki

nem

mat követnék

életi

eszmék

fejte-

ki.

el

most

is,

hullott, rajta,

lerajzolnom épen olyan mint huszonöt év eltt; egy meg nem szült, s nagy rágal:

ha azt állítanám, hogy irmodora

akár hajdani erélyébl, akár érzelmei merész kifejezésébl vesztett.

Mint a ki örökké együtt lakott velünk, úgy esett közénk Vas Gereben, abban a pillanatban mindenkinek jó barát-

szem, jó kedély gyerek volt tele adomával, minden tréfára kész. Mvei a magyar népéletet tükrözték vissza egészséges

jává idomulva. Piros arczú, veres szakálú, kék ;

humorral, tiszta érthet nyelven,

s

hajlott egy kissé

a

17Í)

szatírához

Ez

végén.

Oly véletlenül

is.

tnt

is el

a negyvenhetes év

egy kis humoreszk. Valami összekoczódása

is

volt egy ifjúkori barátjával, s az irói becsület azt kívánta, ki és verekedjék meg vele. Meg Hozzám jött a párbajhoz pisztolyt kérni. Nekem van egy, mondám, de ez dupla pisztoly, hogy

hogy megsértjét hívja kell «

lenni.

—

«Hát majd ügy, hogy elször az egyik ha az nem talált, a másik fél l «Bíz az jó lesz.)) Pár óra nlulva l a másik csövével.)) hozzák a hírét, hogy Vas Gereben keresztül van lve a löttök ezzel

?>)

az egyik csövével, aztán

—

Oda

karján.

sietek hozzá. Fekszik s bekötött karját jeges

vizzel borogatja,

ingén lyuk a golyótól.

nálkozva hagytam

keresztyének Degré

nem

hittek

szegényt.

el

és Lauka,

levették

neki,

De nem

Én

egészen saj-

voltak olyan jó

pedig hiszen pápisták;

még

karjáról a köteléket,

nem

a

annak semmi baja. Párbaj sem volt. E miatt szegénynek nem volt maradása itten Pesten, hová csak a késbbi mozgalmas év hívta ismét vissza. Jó fiú volt, én szerettem. Mindenkinek tarllastromot

is

levették,

s

volt biz

tozott egy kis pénzzel, a kit ismert,

nekem

is

;

de én

vesen adnék neki tízszer többet, csak élne még;

szí-

úgy úgy van vele. Vajda János valódi eszménye a fiatal óriásnak ers, de még kamasz években növeked termet, és épen olyan múzsa. Tud gyöngéd lenni, tud lángolni, majd meg epés, maró, mintha két külömböz ember volna benne egyehiszem,

más ismerse

s

is

:

sülve.

Egyik vonásában dölyfös bojár, másikban felgyür-

között sansculotte, harmadikban igazi költ. Keverve a gyöngy a makkal Talentuma mindenesetre szokatlan nagyságú, ers, kölcsönözetlen. És a mellett szilaj. És most végül kiemelkedik közülünk egy sajátságos alak. Mikor a czílínder kalapja emelkedik fölfelé, véghetet!

len magasságú, fenyegyenes, keskeny karimás kalap, azt hiszszük, ez egy angol

bajuszával,

benyomott

mikor az arczát meglátjuk, fakó

;

állával,

szinevcsztett hajával, azt

fiatalon

képével,

rezes

mondjuk, ez egy kozák

;

12*

mikor

!

180

utána következik a vézna alak, behorpadt mellkassal, elre es vállakkal, egyik kezének hüvelykujját gomblyukába akasztva, mintha maga magában kapaszkodnék, azt mondjuk, ez egy kretin;

tesen dadouva, akkor

nem

s

mikor megszólal, rettene-

tudjuk, hogy kicsoda;

hanem

ha végre megértjük, hogy mit beszél, akkor azt mondjuk Ez volt Sükei Károly. Fia a bakaresti rá, ez egy genie !

magyar protestáns

egyházat

nagy

megalapított

mis-

sionárius lelkésznek, kora ifjúságában egy gonosz hátba ütés miatt örökre dadogóvá téve, de fejében egy eleven encyclopaedia. Nincs a világon tudomány, a mit ne tanult

volna

:

nyitott könyv,

unicumok,

vagy apokryph, incunabulák

és

Ez nem elég. A mely azoknak minden mvét

szóról- szóra a fejében.

külföldi és hazai költket szeret,

könyv nélkül elmondja. A mit azok magok is rég elfelejaz tettek, a mi elveszett, nincs többé fejében megvan. hallott müvet képes egyszer lediktálni Az évek múlva. Es a mellett emelkedett költi kedély. Egy kötet költeménye, :

a ((Hulló

csillagok)),

a hazai

remekmüvek közé

sorozható.

Cynikus és idealista

Örökké jellemz az a mondata, a mivel egyszer Pulszkynak megfelelt a 48-a8 forradalom napjaiban.

((Mmmmmost

olyas

idk

járnak, a

mmmmikor nem

kkkkkkkkkkkell hallgatni az okos emberekre

!

Arany igazsági Bár ne hallgattunk volna rajok!

Még

egy irótársamat kell idesoroznom

:

a 48- as

év

49 közepén az Életképeknél és Pesti Hírlapnál meg az Esti Lapoknál munkatársamat és segéd-szerkesztmet, Ludassy Gans Móricz urat, volt magyar belügyvégén

8

miniszteri osztálytanácsost

s

jelenleg bécsi házi urat, nagy-

ságos bels titkos tanácsost és kétszeres milliomost.

voltam szerencsés

t a magyar irodalomba

Én

bevezethetni.

Legutoljára jövök én magam, s hadd legyen szabad elmondanom, hogy hol jártam. A mint az irói pályára léptem, legelször is elfogot t Fraukenburg szinbirálónak. Nem értettem hozzá. Mindenkit

181

agyba- fbe dicsértem neki. Eögtön elcsapott. Helyette

fel-

fogadott a jó öreg Helmeczy újdonságirónak harmiuczöt fizetéssel,

forint

s

ott

segítettem a Jelenkort megifjitani

három hónapig Királyi Pál barátommal, ki föfö szerkeszt Akkor Frankenbiirgnak, holmi kormányi cselvolt. szövény következtében, le kellett mondania az Életképek szerkesztésérl

s

felmennie Bécsbe

rám ruházta

kesztését én

;

az Életképek szer-

át s ezzel önálló

szerkesztvé

lettem.

Még egy

A

módjáról. forint

szót az akkori irók életmódjáról és élhetés-

16

legnagyobb honorárium volt ívenkint

egyes verseiért Petfi kapott legtöbbet, 5 forintot.

;

Heckenast, Emich, Hártleben, Geibel önálló munkáknál egy kötet prózát 150

A

fizették.

a híres

rintot kapott.

frttal

mköd

díjaztak, de

irók

D

Petfi els

mvei

közül a

forintot fizetett neki.

maga

elre

volt 35

Petfi azt a pénzt

fo-

Helység kala-

János vitéz » már

is

Emich

ötszáz

szülinek adta.

igen takarékosan élt: a bordalaiban megénekelt

mámor költi még akkor is, abból

«

«

két kötet összegyjtött verseiért

s

azt

elég szerényen

a Pesti Hírlapban, Pákh, elején 40

pácsa » 40 forint tiszteletdíjt aratott, a százat,

is

Az én havi díjam a Jelenkornál

voltak fizetve. forint, s

— 180

hírlapoknál

állt,

phantásia csak. Meszely bor volt az egész a mikor

már

telt

mibl. S inyenczsége

hogy minden nap este csigabigát evett a Sperl-

ben Várady Tóni nagy borzalmára, a ki testi-lelki barátja volt. Egy szobában laktak. Ott irta Petfi költeményeit, alá

s fel

lépkedve a

szk

téren

s

egy tallérral hajigálózva

a levegben. Felettök lakott valami korhely kártyás, a ki

rendesen

éjfél

után szokott hazajönni

s

akkor kezdett

el

járkálni nagy dobogva, mikor Petfi aludni akart. Várady-

nak

volt

hegedüld

hegedje, Petfi aztán

meg

azt az

embert !»

felkölté Váradj^t: «Tonele,

A

meghegedült ember oda-

hanem aztán csak inkább lefeküdt is, hogy békét hagyjanak neki. Egyedüli szenvedélye volt Petfinek a billiárd, hol nagy ügyességre vitte s szeretett fenn káromkodott,

;

vívni is. Chapontól tanult; hanem az nagyon boszantii, hogy van valami olyan tér, a hol öt íh mep;vori valaki, h ha nagy tisztelje, Várady Tóni kifárasztá s saroklía szo-

akkor két kézre kapta a kardot,

rította,

s rúf^'ott-vú^'ott

kézzel-lábbal.

De most térjünk megint az elzményekre vissza. szépirodalmi magyar lap volt akkor a

Három

:

Divatlap, Életképek és a

Pesti

Honder.

A Pesti Divatlapot Vahot Imre szerkeszté, s az volt a magyar középosztály, a jó falusiak közlönye, nyers nyakas modorával, jó gyomrot feltételez 8 Petfi költeményeivel.

élczeivel,

kezd

íróival

Az Életképeket Frankenburg szerkeszté, maga is kimagyar prózaíró, s a ki a legtöbb tehetséges írót tudta lapja körül egyesíteni. neki dolgozott Kuthy

tn

Lajos

is.

Kuthy nem mindig

ámbár

tartozott a fiatal írók közé többé,

szerette

a legfiatalabb nemzedéket

maga

körül

gyjteni.

Gyönyör

nyelven

írt,

ragyogó phantasiája

a mi legfbb, a fúri körök kedvencze. Szép fekete hajjal, gal,

és

volt,

férfias arcz,

nagy lelkes szemekkel, rokonszenves hang-

melylyel szellemdús társalgását minden szívbe behí-

zelgé, és a mellett tökéletes gavallér.

Soha sem láttam én azóta sem olyan elegánsul bútoromint a milyenben Kuthy elfogadott bennün-

zott szállást,

ket Petfivel.

volt az irodalom grófja. Hetenkint írói

estély eket adott.

Hanem

egyszer Petfi megsértette Kuthy hiúságát,

s

azzal a szokott estélyek elmaradtak.

Kuthy felment Pozsonyba Batthyány

nem

gróffal s aztán

érintkezett fakó írótársával többet.

Ekkor egy eszme

villant

meg Petfi agyában

:

az írói

társulati terv.

Miért minekünk mindig másoktól függnünk? Egyesül-

jünk egy czélra mind

s

adjunk

ki

magunk egy

közlönyt.

E.s

:

18:^

nem imi

aztán kötelezzük magunkat egy évig

sehova, mint

egyedül saját közlönyünkbe.

szerzdést

Tizen irtuk alá e

01)eruyik, Pákh, Bérezy,

Petfi,

:

Degi'é,

Pálffy,

Tompa, Kerényi, Lisznyai

és én.

Ez volt a ((tizek társulata)). Csupán egyet hagytunk ki a számításunkból azt, hogy abbau az idben a lapkiadáshoz engedély is kellett. A laptulajdon akkor szabadalom volt, s gondoskodva volt róla, hogy három szépirodalmi lapnál több ne legyen a világon. ;

A

nem

tizek

kaptak egy negyedik lapra engedélyt,

s

egy

évre terjed fogadalmukkal csak azt nyerték, hogy egy évig el kellett némulniok,

nem

Írhattak sehova.

Ezt a helyzetet bölcsen felhasználta Frankenburg, egy lekötelez felhívásban meghívta lapjához

s

a tizeket,

hogy irodalmi mködésöket folytathassák. Kilenczen elfogadták a meghívást, csak Obernyik nem. puritán szigorral úgy fogta fel a dolgot, hogy egy

tért nyitva nekik,

évig saját lapjában kötelezte

máshova nem, ha

magát mindenki

tehát ily lap

nem

írni

csupán,

jöhet létre, tartozik

egy évig hallgatni.

A

többi elfoglalta a tért

s

a fiatal irodalom együttes

ervel kezdte meg mködését.

De nem ifjú

csak azért volt az

emberek

voltak,

hanem

fiatal

azért

irodalom, mert tagjai

mert

is,

új, ifjú és

merész

volt egész irányzata politikai, társadalmi, költészeti téren,

elüt az eddigitl, kezdeményez, korszakba vágó.

A

politikai

irodalomban

Emdy, Pákh

Irinyi,

Csengery,

gjsív centralisátió elvharczát indították

sociális

örök

úrbériség

annyi tárgy volt az

ma-

népfenség,

eltörlése,

közteher-

új

m

emelése,

korszak jelezésére,

s

mind meg az uj esz-

is. Azé a franczia mely Lamartinetl Hugó Victorig s Dumastól

áthatottak

iskoláé,

a

meg, támogatva a

jogegyenlség, vallásszabadság, önálló nemzet-

gazdaság, honi ipar és kereskedel.

mék

s

kérdések szabadelvséget követel feladataitól

váltság,

viselés,

Eötvös,

Szalay,

a parlamenti kormányzat

a

szépirodalomba

1S4

Berangerig mindent magában egyesített, a mi eszmében

érzelmekben megragadó, a mi a mi a lelket fölemeli. A fninc.zia írók (azok a régiek) nemes rajongásai, ers meggyzdése, dics ábrándjai magukkal ragadták mindazt, a ki ifjúságot s nemes ábrándokat bír. Valamennyien francziák voltunk Nem olvastunk mást, mint Lamartinet, Michelet-t, Louis Blancot, Suet, Hugó Victort, Berangert, s ha egy angol vagy német költ keszép, kivitelben merész, szivet hevíti, a

!

gyelmet nyert elttünk, úgy az Shelley volt és Heine, magok is nemzeteik kitagadottjai, s csak nyelvökre nézve angol és német, de szellemökben francziák.

Petfinél valódi kultussá fejldött

ki a franczia-imádás.

Szobája tele volt aggatva nagybecs kmetsz vényekkel,

miket Parisból hozatott fiai

s

azok a 89-iki forradalom Saint-Juste Marat

voltak. Danton, Eobespierre,

n, madame szakálát

többiek

francziásan hagyta

is is

Eoland. Ezekkel társalgott mindennap.

:

Télfy,

Irinyi,

meg

s

s

fér-

egy

Még

ebben követték a

Czakó, Lauka, Kecskeméthy,

mind csupa franczia szakált hagyott, csak én nem, mert nekem még semmilyen sem volt.

Hanem

azért a legnagyobb dicséret volt Petfitl, mi-

dn

monsieur Rayéenek így mutatott be: franczia regényeket ír magyarul ».

Valóban azt tettem. Nekem

meglep, a

Ez valóságos

is

tetszett a csodálatos, a

lett

volna a dolog, úgy az

rendkívüli.

Hanem ha

puszta utánzás

Csupán oly nagy lángmint Petfi, kisértheté azt meg, hogy egy, a magyarra

hamar paródiává ész,

«

silányult volna.

nézve oly idegen, természetétl távol

álló

modort, eszme-

hamar meghonosítson. A nyelv bubája s az önteremt költészet hatalma volt vele. Oly ert tudott a magyar nyelvben fölfedezni, a minrl azeltt senki sem

járást oly

álmodott. S az Hog;\' a

er

hódít,

merész irány felzavarta maga körül természe-

tes ellenségeit, az várható volt.

-

185

A

költészetben a pedáns formák tiszteli, az apstbetikai

antiquáriusok, mint Császár, Hazucba, rendszeres támadást intéztek az új eszmék birdetöi ellen

salonképes kel

élezekkel az

fordult

a konservativ

alacsony személyeskedések-

s Zerfi

mely a

irány ellen,

új

;

Honderben Horvátb Lázár

körök kedvcncz lapjában, a

fecseg,

léha,

bízelg, nyavalygó, piperkcz irodalom ellenségéül s

állt

el,

lendület szelének a német elem

ers nemzeti

az

is

útjába igyekezett állni, új lapot alkotva, mely a német

még

gyülde

is

Magyarország ellenében.

ifjú

nem

irodalom

ifjú

konservativ

a

fiatalság megalakítását

egy konservativ

megkisérté a szabadelv

Az

St

Magyarországon.

elemet képviselje

riadt vissza a támadástól

;

éles

polémiák keletkeztek, mikben Petfi vad szenvedélye s Pákh attikai humora felolvaszták, porrá morzsolták az

mink

Császár és Hazucba s marodeurök voltak; kivált midn egyszer Császárt arra vitte a nemesis, hogy , a kritikus, szintén darabot írjon, melynek csatányos bukását olyan lágy ellenfeleket, a a mögöttük

álló

aesthetikai

a Pesti Hírlap négyszögös írója tette klasszikus bírálatával

még

emlékezetesebbé.

A Honder,

szerkesztjével

együtt,

kiment a divatból, mihelyt a szellem kifogyott

belle

olvasó nélkül maradt

s

Charívaríja csínált

tépett rongyaiból

;

még madárijesztt,

dóval pedig, mint Zerfi, igen röviden bántak

kurucz gyerek volt; megtagadta, adott

neki

konservativ irodalom

sem

elégtételt

egy

tle,

kért

fricskát,

hse úgy

Lauka

az olyan piszkoló

a

s

el.

Degré

midn

azt

mitl aztán a

eltnt, hogy addig

el

míg mint vörös republikánus nem mutathatta be magát. Az ifjú irodalom magas eszméi keresztülvitelében a fegyvertl sem ijedt meg; az elvek tollharcza jött,

a

közé a párbajok kardcsattogása vegyült, s egy

napon

Irinyi

s

pisztoly durrogása

is

ad majorem populi glóriám

a konservatívok lapszerkesztjének,

Vidának karját ke-

resztülltte párbajban, az administratori rendszeren össze-

veszve vele.

18(j

Végre a «Deutscbes Element in Ungarn» KertliOii}'

Bzerkcaztöji',

Károly Mária, Pákli Albertben én Petüliben

olyan két kalapácsra

talált,

hogy

itt

hagyta az elementet elébb Pákh

és kivándorolt Németországba, megörökítve

Albertnek egy hírhedett Immoristikus novellájában.

Ez utóbbi igaztalanság volt, Kertbcny nem érdemelte a is megbánta s azt nekem bevallá, és Pákh igyekezett késbb jóvá tenni. Kertbeny aztán azzal állt boszút, hogy oda kinn Németországban folytonosan írt, beszélt, izgatott a magyar irodalom mellett száz lapba és önálló brochurebe küldötte a magyar irók mveinek bántást, 8 azt Petfi

;

magasztaló ismertetését,

s

mveit tízmeg Németországon s még

különösen Petfi

ezernyi példányban honosítá

;

most sem tesz egyebet, mint félholtan, betegen, szegényül, nyomorogva, ingyen dolgozik, küzd a magyar irodalom terjesztésével hordja hirlapokhoz, mitészekhez, könyvárusokhoz a magyar írók mveit, életrajzaikat, a nélkül, hogy valaki azt mondaná neki érte, hogy « köszönöm » s ha adatai néha hibásak, annak egyszer oka az, hogy ;

;

mikor valami adat

iránt

kérdezsködik nálunk, mi olyan

indolensek vagyunk, hogy

A mi

még csak nem is

felelünk neki rá.

pedig a gyldei konservativ fiatalságot

ama

az eszme meglelte méltánylását Petfinek versében, mely így tén!*) H dicstelen

mas

kezddik

:

«Ti fekélyek a

illeti,

az

hírhedett

hazának

végbukását abban a fáklyás-zenei

tes-

siral-

jelenetben, melyet a hontmegyei fispán tiszteletére

improvisált a pesti közönség.

Azóta sem

látott

a világ

fáklyás macskazenét.

Az ó-kor eszméi, politikusai, litterátorai, kritikusai voltak gyzve, s csak az volt a kérdés, hogy önként akarnak-e

vonulni,

vagy bevárják, hogy kergesse

le el

ket

valaki.

Ekkor Frankenburgot felhívták Bécsbe, a lapszerkeszengem választott utódjának le kellett mondania.

tésrl s

azontúl az Életképeket az

én szerkesztettem.

ifjú

irodalmi

erk

segélyével

187

Aklior egy szállást tartottunk Petfivel.

Nem

küzdöt-

nekem lapom volt, s ö eddigi Emich Gusztávnak kétezer forintért. Tarthattunk már három szobás szállást. De hogy minek volt nekünk kettnknek három szoba ? azt majd késbb tünk már szegónységgel

:

összes verseit eladta

mondom

el.

Most egy katastrophánál ságunkat súlyos csapásként

kell

megállnom, mely

társa-

érte.

Társadalmi gylhelyünk még mindig a mindnyájunktól

becsült Csengery

házban

;

lakása volt a mostani Pálffy-féle

ugyanott volt Landerer és Heckenast nyomdája,

a hol a Pesti Hirlapot nyomtatták.

Egy délután Czakó, a nagyhatású drámák költje, oda megy Csengeryhez, ki épen akkor segédszerkesztjével,

Emdyvel

Czakó leül a pamlagra s leveszi a falról Csengery czéllöv pisztolyainak egyikét. Emdy figyelmezteti rá, hogy az meg van töltve. Erre Czakó azt mondja, hogy: «En ezzel a piszértekezett a lap berendezése fell.

tolylyal húsz lépésnyirl ellövökegy húszast ».

Nem ügyel-

tek rá, 8 csak a gj^utacs-csattanás hangjára fordultak felé. Igen, csak a gyutacscsattanást lehetett hallani,

pisztolydurranást fegyverrel

tudta

Czakó

feje

fogta

fel:

mert a

a szájába vett

agyán keresztül röpíté a golyót. Soha sem

meg

senki e borzasztó tettének indokát. Vele egy

s egy kitn lángelméj drámaíró veszett el. esemény után vége szakadt a Csengerynél tartott

nagy jellem

És

ez

társas összejöveteleknek. Itt most egy hézagot hagyok vázlatomban, melyet majd késbben fogok betölteni, miután nem tartozik szo-

rosan felvett thémámhoz

az,

hogy

min

hatással volt

magyar irodalom, különösen a hölgyközönségre. Azt mindenki tudja, hogy a hányan e phalanx itjai közül megnsültek, mind irodalmi érdemeikkel szerezték meg a feleséget, s a kik agglegények maradtak, magoknak tulajdonítsák, minek válogattak olyan az

ifjú

sokáig.

;

Petfi többször

tett

körutat az országban,

örömmel

mindenütt

járt,

fogadták,

mindenütt

verseit szavalta, ott

merre

a

s

a hol

s

lángoló

maga

tüzet- lángot hagyott

után.

Egyszer aztán a tzzeljátszásnak az

megházasodott

három szobás

s

haza hozta Szendrey

szállás.

Egy

a vége, hogy

volt az enyim, egy Petfiéké,

közösen használtunk; együtt ebédel-

elszobát

és ebédlöt

tünk, de

vendéglbl hordattuk

lált

lett

Júliát. Ezért volt a

az ételt

:

Júlia

nem

táp-

gazdasszonyi hajlamokat.

Ez idtl fogva az Életképek munkatársai szaporodtak egygyel. Petfi Júlia

nknek.

merész

Szabad,

összeegyez

férjeével:

is

írt

bele:

meg-

is

nkrl

a

egészen

gondolatj árasa volt,

néha excentrikus, de mindig

szel-

lemdús.

Én megvallom, hogy nem a

minnek Sándor egészséges

volt,

találtam olyan szépnek, mint

versei megörökítek

arczszine,

de férfias

:

alacsony termete

metszés

szája

mindegyik szeme szép volt külön, de a kett közt nem volt összhangzás; a mellett rövidre nyírott hajat viselt;

s

épen úgy tudott ember nem viselte divatokat kitalálni, mint Sándor. Egyszer fköt helyett egy nemzeti szín csigaalakú phrygiai sipkát csinált magának, abban

ment

tle; nekem

pedig

színházba; Sándor

el volt ragadtatva

torkomon akadt a szó, mikor trl hát hogy tetszik ?

azt kérdezte

tlem

a

fkö-

:

Most következnek az álmok, a mikrl fentebb Depscher

uram tejérl emlékezve ne menjetek,

ifjak,

beszéltem. Sárkánytej volt az; oda

inni belle.

Csodálatos a poézis hatalma! Tejet inni

s

bordalt inii

tle; lenni osztrák-magyar cenzúrázott poéta világszabadságról,

magyar nemzeti nagyságról.

s

írni

—

a

a És a hatás nem maradt el. Petfi költeményei Kard és a Láncz, a Dalaim, az Isten csudája, A bilincs. Véres napokról álmodám, A magyar nemzet. Egy gon-

189

dolat bánt engemet

—

gyulaszták a sziveket,

s

mindenütt rokonszenves lángra az egy Szigligeti népszinmveivel

többet tett Budapest nemzetiesítésére, mint

vényczikkelyünk. Felébresztek

a

nép

minden

iránti

tör-

szeretetet.

Fölemelték a népiest a költi régiókba. Mi többiek is hordtunk egy-egy követ ez épülethez, mi is szóltunk egy

hangot e költi nemzetébreszt hajnalriadóba. Egyszer a hajnalodás alatt azt álmodta a

Európa

világ,

hogy

megifjodott.

Márczius 15-ike volt: Attila halálának napja, Július Caesar halálának napja.

.

.

Európa egyik szélitl a másikig zengett

e

szó

:

nép-

szabadság.

Fenn Pozsonyban az ország rendéi tanakodtak a reformokon. Nehéz munkájok volt: az önzés egész tábora kapaszkodott kezeikbe-lábaikba.

Egy adoma maradt fenn

ez

idbl. Batthyány Lajos

egy hangversenyen találkozott István nádorral a fherczeg kérdezé tle hogy állnak a kilátásaink az ország;

:

gylésen? mire Batthyány fenséges

zúg

!

uram, megverjük

azt

a

felelte:

«

Nagyon

pecsovicsokat,

jól,

csak úgy

»)

Pálffy Albert

barátom nagyon

emlékezni erre az adomára, mert azon Csengery-féle estély után, a hol azt hallottuk, együtt mentünk haza, s ö olyan hangosan, a hogy tüdeje birta, kiáltá végig a csendes utczán e szókat: fl

Éljen ötödik István király

No

jól fog

!»

de ez régen volt, talán

nem

is

igaz.

-Csak egy tanú

van rá s azért fel nem akasztanak senkit. Az ország rendéi tehát verték a konservativ urakat, csak úgy zúgott; de azoknak meg nagyon ers brük volt

:

trték.

Segítsünk rajtok egyet.

Pozsonyban a parlamenti kormány

iránti

törvény-

javaslat készült, de fenn volt akadva a fels tábla ellen-

állásában.

A

népmozgalom pedig

párisi

gyrkben

széles

kezdte

fölverni az alsó néptengert. Itt

lenn Pesten a szabad elvek bajnokai az ellenzéki

körben szervezték az országos ellenzéket. Irinyi tizenkét

pontban

formulázta az ország kívánalmait.

ellenzék

elfogadta.

A

higgadt öregek

gylésnek,

De nem

fel

még

a

Azokat az

velk mit

tudott

kezdeni.

akarták azokat küldeni az ország-

higgadtabbak

csak

az

ellenzéki

pártnak.

Ekkor jön a híre a Bécsben

Nem hír fel

kitört forradalomnak.

lettünk volna méltók az ifjú-kor hevére, ha ez a

nem

villanyozott volna bennünket.

Négyen voltunk együtt dohányutczai szobámban Petli, rám bízták, hogy fogalmazzam a pesti tizenkét pontot a néptl érthet alakban Petfinek egy költeménye volt készen e napra. És aztán elre kiáltá Vasváry, s a mint a trbotjával elre sújtott, a tr kirepült pálczahüvelyéböl, mintha :

Vasváry, Bulyovszky és én. Társaim

;

!

mutatni akarná az

utat.

Siettünk a Pilvax-kávéházba, hol irótársaink szoktak

összegylve lenni. Engem

sam

fel

:

feltoltak az asztalra,

melegség

állta

el

akkor minden tagomat

végzetes szó az, a mihez kezdek; de

ha áldozatul esem olvasá

fel

hogy olvas-

«Mit kivan a magyar nemzet ». Valami villanyos

is.

Ki

lett

el

:

érzcin,

hogy

voltam rá szánva,

mondva. Utánam Petfi

halottföltámasztó költeményét

itt az id, most vagy soha». S most hová innen? Oda, a hol ifjú

:

«

Talpra magyar,

hí a haza!

tz

van

:

az egye-

temre.

Ugyanazon villanyárasztó

jelenet, de

ifjúság buzdító riadala mellett, kinek

emelt Vidacs János

S hová innen

felelt

már a csoportosult

nevében a vállakra

a felhívásra.

?

A nyomdába Nem

ismerünk censort többé, kinyomatjuk a nemzet követelését és Petfi buzdítóját. Landerer n5'omdája eltt már valamennyi irótiirsunkat !

»

r

I'.ti

együtt találtuk

niiufl

US a

nemzeti színház

Ess,

id

sáros

itt

;

csatlakozott hozzánk Irinyi

tagjai, férfiak,

volt,

a

is,

nk.

közönség esernyket tartott

kalapjai fölé.

uraim

(lEj,

!

tunk-e

hogy egy óra

kiáltók a közönségre, lehet,

múlva a golyók hullanak ránk

es

helyett

:

akkor

elfu-

?»)

S arra minden eserny eltnt a fejek fölül. De eltntek még a kalapok is abban a pillanatban, a midn Irinyi az els példányát a nemzeti követelésnek felmutatá e szóval «Ime a szabad sajtó legels nyom:

tatványa

!

nyomtatógépet mindjárt legels ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petfi, a harmadikat én tettem vele, hogy ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen

A

nyomdai személyzetet. így lett kinyomtatva Magyarországon a szabadsajtónak legels a csapás, ne az ártatlan

terméke. így született

utódim

meg

a sajtószabadság,

ifjú

pálya-

!

hogy az alatt, a míg a tizenkét pontot szedték, felhivattak a nemzeti kaszzinóba, mely ugyanazon ház els emeletén volt s ett egyike a legkonservativabb a kire mindenki rá fog ismerni, ha azt mon uraknak dom, hogy neki volt a legnagyobb hasa a kaszinóban

Eszembe

jut,

—

-

—

azt a tanácsot adta

vegyünk

egyet: a papi jószágok elvételét. «Ugy-e bár,

fel

mondám,

nekem, hogy a tizenkét ponthoz még

hogy a 1 3-dik ponttal megbuktassuk a 12-t? Köszönöm a jó tanácsot !» Nem feladatom a márcziusi napok történetét e helyütt azért,

többi

megírni;

csupán

az itjú irodalom

hatását a közéletre

vettem thémának. Azért csak az ide vonatkozó adatokra szorítkozom.

A

sajtót

tanács,

s

még aznap szabadnak nyilvánitá a helytartó már censura nélkül jelentek meg, de

a lapok

nagy óvatossággal.

Hanem

a frendek oda fenn Pozsonyban

még min-

»

!

19^2

dig

nem

akartak róla tudni, hogy mit kivan a magyar

nemzet.

Ekkor

ddik

egy

Petöti

írt

mely

verset,

c

sorokkal kez-

:

((Dicsséges nagy urak, hát hogy vagytok

Nem végzdik pedig

viszket-e egy kicsit a

így

'?

nyakatok?*

:

velk, azután szemétre

«Va8villái*a

Ott egyék

ket kutyáink

ebédre

S a mi a kett között esett, dwmoni költészet Pokol sötétjén !

!

!

valami

az

irtózatos

átvillámló pokoli tüz-

sugarak

Mikor ezt a verset az írói körben, az úgynevezett közvélemény asztalánál felolvasá Petíi, én azt mondám neki

:

wÉgesd

el ezt

Ö szemembe

nézett

volt szokása soha leirt

:

a verset

!»

egy perczig,

megbánni, a mit

hanem ekkor

gondolkozott. tett,

fogta ezt a lapot, a

kitörülni, a

lámpa

Nem mit

fölé tartá, s

a rettent költemény lobbot vetett.

De

nem

azért

veszettel nyomtalanul. Valaki a jelen-

megírta azt Pozsonyba,

voltak közül

ragadt belle,

s

ott

egyszerre

Petfi negyvenezer fegyveres pór élén Dózsa Györgyöt utánozni készül.

E

a mi emlékében

elterjedt az a hír, áll

hogy

a Rákoson

s

remegés órájában lép be Széchenyi István az egybe-

gylt furak

közé, s e szavakkal kezdi üdvözletét:

((Dicsséges nagy urak, hát hogy vagytok ?»

A frendek még aznap

egy szó ellenvetés nélkül elfo-

gadták a követi tábla határozatait.

Hanem

Petfi verse után sokat kutattak még. Egyszer

Kuthy is oda jött hozzá s össze-visszahányta Petfi iratait, s nagyon példálózott a versre, de nem tudhatott ki semmit. Az meg volt semmisítve. Még Petfi hagyatékában sem található fel egyedül Sükei tudta, ki egy hallásra meg;

tanulta azt,

pedig meghalt.

!

193

Csodálatos idk következtek azután. A megindult mozgalom túlntt mindnyájunkon. De nem akarok a politikai mozgalomról beszélni, csak az irodalomról beszélek.

A mozgalom els

napjai fényesek voltak

;

diszes közön-

polgárurak, úrhölgyek kisérték zászlóinkat;

urak,

ség,

mindennap népgylést tartottunk a múzeum terén s ott a lépcs mellvédén állva tartottunk szónoklatokat a néphez. Hanem egy napon a mellvédi szónok állványt elfoglalva találtuk új emberektl, a kiket soha sem láttunk, a

hallgatóság tömegét

minnek sáros,

megtarkítva olyan alakokkal, a

létezésérl addig fogalmunk sem volt

kel csizmáik mellett, ordítozó,

a

:

rongyos,

vad kinézés emberek, botokkal kezeikben, kések-

mi erübereink Ez a !

bszült tömegek. Ezek nem

reactio cscseléke.

Szónokuk, kiben sokan megismertek egy helytartósági hivatalnokot, (nevét

nem akarom

megörökíteni), ugyan

szép dolgokat beszélt. Szerinte minden eddigi népvezet áruló a legels teendje a népnek az, hogy gyújtsa meg négy végén a ;

várost

s

aztán foglalja

el

a kaszárnyákat

nép józanabb része túlnyomó volt s nekünk sikerült a veszedelmes izgatót leszónokolnunk a helyébl; hanem ekkor azt mondám Petfinek: « BaráSzerencsére

a

tom, a vasvilla ellenünk fordult, tollal és parapléval, ide

itt

nem rendezünk

többé

kard kell».

És aztán kötöttünk kardot. Karddal járt minden ember az utczán, a diákok az iskolába, a színészek a próbára. Vendéglbe, kávéházba, mindenüvé magunkkal vittük a kardot. Petfinek volt egy olyan széles pallosa, a mivel sétálni szokott, hogy azt

már

guillotinnak csúfolták. S hogy a kardnak megfelel

jelvényünk

is

jaink mellé; zeti

szín

tztünk kalapsenki az utczán; nem-

legyen, óriási veres tollakat

toll

nélkül

nem

járt

csillagnak pedig mindenki keblén kellett lenni,

a kinek gyöngéd összeköttetései voltak, Jókai: Életembl.

I.

annak a nemzeti 13

194

czimer hímezve a kokárda közepére.

ötszin

Nekem

volt

eg;s-

veres, zöld, fehér, kék és

aranyszín, az utóbbiak az erdélyi uniót jelképezvén. Utóbb puskát is akasztottunk a nyakunkba, a nélkül reggelezni sem ment az is,

ember.

meg

De

hát

Az

említett reactionárius zagyva csöcselékkel

volt

ennek a maga haszna.

még

sok-

találkozásunk a kormánynélkülí napokban, a heteken keresztül egyedül a nép által választott

szor volt

midn

biztossági választmány tóik

kormányzá a fvárost. Titkos

izga-

el-eluszíták a szurtos, gyanús, napfénykerül hadat s majd a terézvárosi zsidók kirablására majd a budai katonai kormányzónak adattak

rejtekodúiból,

bszítek

fel,

macskazenét,

s

ilyenkor a kardos, puskás iró és proletár

sereg mindig jó szolgálatokat

visszakergetve medrébe

tett,

a piszkos áradatot.

A

legzajosabb

megérkezett

napunk

gzös

volt márczius 30-án.

utasai

a hírt

azt

A kés

hozták,

este

hogy a

dynastia megtagadta az ország kívánalmainak teljesítését.

A kés

éj

daczára elterjedt a rossz

tek az utczák zsivajgó tömegekkel, felé tartottak s elfoglalták

annak

bizottságban voltam akkor

s

hír, s éjfélfelé

megtel-

mik mind a városház

bejáratait, lépcsit.

Én

a

rögtön siettem haza a rossz

már

hír vételérl Petfit értesíteni.

lefeküdt akkor.

Én

nemzetri fegyveremért siettem, s az alatt Petfi Júlia utánam jött és kért, hogy ne engedjem férjét elmenni velem,

ersebb

retteg az

életeért.

A

veszély perczében mégis

volt nála a hitvesi szerelem,

dics vágy.

Nekem

igen

könny

mint a honleányi

volt Petfit otthon marasz-

tanom, csak az egyetlen közös kapukulcsot kellett magammal vinnem, mely addig közös cselédünknél állt s azután abból a házból ki ablakból kiabált utánam,

s

nem

jöhetett senki. Petfi az

kitagadással fenyegetett, ha ki

nem

bocsátom, de én abból persze nem hallottam semmit. Útközben találtam Vasváryt, Irinyit, Oroszhegyit, s még több irótársamat, kik szintén fegyveresen a városháztérre

;

!

195

nép ingerült volt reményei meghiúsultán,

siettek; a

mindenütt a

«

közepén az

tér

kiáltás hangzott.

fegyverre*)

új

belügyminiszter

népet lecsillapítani. Azt

ki

sem

Szemere

:

hallgatták

:

A

s

szabadság-

meg

kisérté

a

az általa alko-

sajtótörvények óta, miket néhány nappal elébb épen

tott

nem volt azon a téren égetett meg a nép nyilvánosan, népszer ember. Azután Nyáry kezdett el beszélni, de egy fékevesztett csoport veres zászlóval a kapunak rohant ordítva

kell

félre

:

verni a harangokat

kitzni a veres

s

zászlót

A

toronyhoz vezet lépcst csak egy maroknyi fiatal azok között álltam én is a mellettem védte

nemzetr

;

;

A

rohanók között megismertem aminapi népszónokot a muzeumtérrl. De szuronyaink hegyénél nem jöttek tovább, visszavonultak meg-

állót

Fekete Tóninak hívták.

hunyászkodva,

s

az alatt

nap

jött

a

hir,

s

Nyáry

ez

Klauzál lecsendesítek a

és

eladva, mit

feltámadt tömeget, királyi leiratra,

felfelé

felelt

az országgylés a

megnyugtatott mindenkit. És más

hogy a király minden kivánatát megadta a

nemzetnek, és akkor illuminatio fényében úszott az a város, melyet egy nappal elébb fel

nem

egy hajszálon múlt, hogy

gyújtottak.

Mikor szállásomra visszatértem, azt nek

:

((Barátom, a

mi tollúnk bevégezte

szurony missiója kezddik ». ügy

A magyar férfiak,

mint

mondám

is lett.

szerepeltek

fiatal írók

politikai párthívek,

dolgát,

Petfi-

most a

még

azontúl

is, rriint

mint katonák, de

írói

küldetésök megsznt.

Voltak igen szép ábrándjaink, a mik csak költi kedéde valljuk meg, hogy biz azok

lyekben fogamzhattak

;

csak ábrándok voltak.

Ilyenek voltak a testvéreslési ünnepélyek.

Mi összehívtuk a

román, a horvát fiatal írókat kölcsönös fogadást tettünk velk, hogy elnémítjuk a testvérgyülölet hangjait hazánkban s a közös szabadség érdekében egyetértve mködünk ezentúl. szerb, a

13*

i9<;

Szép gondolat

volt.

Poéták voltunk

!

— Máskép ren-

dezte azt az élet.

Meghívtuk a bécsi

fiatalságot Pestre, s azok el

is

küld-

ték hozzánk üdvözl deputatiójokat, mi sorba csókoltuk valamennyit. Nagy díszebédet rendeztünk tiszteletökre.

A

kitn

küldöttség egyik vezérszónoka

itjú volt,

mindig

ha párbeszédet kezdett vele valaki, minden szavára kadentiát mondott. Ebéd fölötti toasztjai mind alexandrinusokból álltak. Mikor a bankett elnöke: Patay József e költ képessége fölött a német szónoknak méltó bámulatát fej ezé ki, az megmagyarázta neki a dol-

versben beszélt,

got,

s

könny

hogy az igen Ist der

Beim

:

uiclit

gegeuwartig,

So ziehe ich meine Dose,

Nehme d'raus Und der Vers

eine Prise, sogleich fertig.

ist

Mi is küldtünk fel hozzájok viszont egy küldöttséget, melynek szónoka a mi tzvérü költnk: Vajda János volt, ki tartott is egy olyan szép német beszédet a glacis-u felállított bécsi nemzetr polgártársaknak, hogy azoknak a

kommandánsa, gróf Hoyos, kardot rántott s le akarta vágni a szónokot, hogy az ö nemzetreinek ne hirdessen ilyen veszedelmes dolgokat. .

És azután

jött a

szurony missiója,

az elvitte a poétá-

s

kat: kit erre, kit arra, kit a csatatérre, kit a politii^a zejére, a hol

me-

egyformán meg lehet halni a költnek.

Csoda-idk voltak azok. Petfi, a fiatal

menjen,

s

az a

férj,

n,

ki

elhagyta fél

év

ifjú nejét,

eltt

hogy a csatába

még remeg

szívvel

tartá vissza férjét egy utczai riadalba elegyedéstl,

maga

küldte férjét a csatamezre és

maga

is

most

kisérte

t

útjában. Degré, Kerényi, Lisznyai, Dobsa, Vasváry, Xantus.

Vajda, Kecskeméthy, Egressy a harcztérre siettek.

Üroszhegyi guerilla-csapatot diidogó Sükei

is

u többiek után.

vezetett

felköté a kardot

s

:

még

a beteges,

bandukolt a Vérmezre

; ;:

197

A

még

újoncz költök, kik

fiatal

szerelmes verset irtak

tegnap, Szathmáry, Tóth Kálmán, Vadnai, gyerekek, kiknek arcza még az anya könyétöl nedves, siettek a harczba és

velk együtt

az országnak összes litterátus fiatalsága

kiürültek a tanodák,

ragadtak,

s

vén guardián.

A

még

a zárdák növendékei

a zirczi barátok kolostorában

A

literatura

ment

is

fegyvert

maga maradt

a

legelöl vérét elpazarolni.

kik f)edig itthon maradtak, azokat elnyelte a politikai

Asztaroth, ez az emberáldozatot követel szörny.

Bajza politikai lapot szerkesztett szedett színbe

;

Szigligeti

kormám^biztosnak ment;

;

Vörösmarty

politikát dramatizált

;

politikát

Egressy

Pálffy «Márczius 15-ike»

czím

melynek mottója volt «Nem kell táblabíró politika)) Kemény, Csengery, Kuthy, Pompéry, Jósika^ Bulyovszky kormányhivatalokba léptek Vas Gereben kormány-néplapot adott ki, s mi többiek lapot szerkesztett Csernátonyval, ;

mind

politikát verseltünk, politikát novelláztunk, politikát

vezérczikkeztünk, vagy néha politikai küldetésekben pró-

hogy

báltuk,

nem

akad-e a nyakunk a kötélben, mint mi-

kor egyszer Csernátonyval az ostromlott Bécsben jártunk, a mit

A mit.

majd máskor mondok

el.

közönség pedig azon kezdte, hogy

Nem

kellett

annak

egj^éb,

nem

olvasott sem-

mint a falragaszok.

Ugy, hogy annak a csaknem egyedüli szépirodalmi lapnak, melynek J848

tje

volt,

midn

azt

els felében még másfél ezer elfizea második félévben az ország leg-

népszerbb költjével, Petfivel együtt szállt az elfizeti száma 400-ra.

szerkesztettük, le-

8t megtörtént, hogy Petfi, a haza kedven cze, az országgylési képvisel-választásnál mint jelölt egy nagyon egyszer polgártárs ellenében saját szülföldjén megbukott, mi kedélyét még ingerültebbé tette. Gyztes ellenfelét, ki

és

t hírlapban

megsérté, ki

is

hívta párbajra, PálíTy

én voltunk szekundánsai, de biz a táblabíró úrnak a

párbaj

nem

pisztolylyal

kellett.

nem

Azt mondta, hogy ökölre kimegy, de

jó tréfálni.

Nem

kellett a költészet többé.

Még

a tábori danákban

inkább a közkatona csinálta verseket danolták, mint Petfi vagy Arany remek riadóit. is

Utoljára

minden munkatársam elhagyott egyedül maGans Mór, ki;

radt mellettem segédszerkesztm, Ludassy

rl utóbb

bebizonyult, Pulszky szavait idézve, hogy

:

wnem

olyan nagy költ, mint a milyen nagy szerz». Az 1849-ik év eleje aztán ezt az utolsó pislogó lángot is

elfújta s

Magyarországnak nem volt irodalma többé.

Küldetését bevégezte ez irodalom; mehetett

Nem akarom

elmondani

költ-csoportból.

hogy mi

itt,

lett

meghalni.

a szétzUött

Az nagyon hosszú volna,

és

nagyon

szomorú.

Bevégzem visszaemlékezéseimet egy kevesek eltt ismert adattal, mely tanúbizonyságául szolgáland végs állításomnak, hogy a fiatal irodalom, mely az 1848 márciusi napokig csalhatatlan befolyást gyakorolt a hazai közszel-

már csak viszhangja volt az t túldörg közhangulat tengerzajának. Mikor már le volt aratva a véres mezn minden, akkor

lemre, e napok után

eszébe jutott egy közvádlónak a

magyar irodalom

is.

Nevét

a multakra vetett fátyol.

rémuralom korszakából a

nem mondom meg.

Rajta van Ez a kegyelmes úr harminczkét

magyar írót ajánlt a vértörvényszéknek kivégezte tésre. Ezek voltak Vörösmarty, Bajza, Szigligeti, Petfi, Arany, :

Csengery, Pálffy, Degré, Lisznyai, Szalay, Irinyi, Táncsics,

Emödy, Gyurmán, Egressy, Vasváry, Sárossy, Csernátony, Lauka, Sükei, Vas Gereben, Bulyovszky, Oroszhegyi, Losonczy, Vajda, Szász Károly, Szemere Miklós, Tompa, Orbán Pet, Erdélyi János és Jókai Mór. Egy egész komplet album. S ha ajánlata elfogadtatik, pedig akkor jó id járt rá, a közönség szépen beköttethet bennünket mind egy csoportban. De ekkor elállt egy másik korraányi ügyKossalkó. Ez egy hosszú, véd. Ezt már megnevezhetem :

több íves elleniratban bebizonyítá, hogy a felsorolt írók együttvéve csak a napok uralkodó hangulatának voltak

!

199

tolmácsai, azok lett

nem

üldözendök. Ennek a következtében

megszüntetve a 48-iki magyar írók politikai üldöz-

tetése.

Volt pedig abban az tikai lapja és

közönsége

;

idben Magyarországnak

egy szépirodalmi lapja

írói

;

azoknak

is

két poli-

parányi

bujdosásban, számkivetésben, emberektl

üldöztetve vagy a föld alatt; az vesztett reménynyel.

élk

bénult kedélylyel,

Istentl és az egész világtól elha-

nem. És mégis újra kezdtük a szétzúzott müvet. És mégis ... és mégis mozog a föld

gyatva, csak keblök ihletétl

:

:

A SZELLEM MEGHAMISÍTÁSA. A mai

kor

írói

igazán boldogok. Az

fegyverzetben szökhetik

gondolták.

A

régibb

el

Minervájok oly

apja fejébl, a milyenben

idkben úgy léphetett csak

ki

ki-

Minerva

a szabad levegre, a hogy a cenzúra uniformirozta. Leg-

többször a fegyvert s

is le kellett

tennie,

ha nagyon

éles volt,

pajzsán a Meduzafönek kellemetes arczjátékot kellett

mutatnia, hogy senkit

A

meg ne

ijeszszen.

cenzor életnek és halálnak ura volt

gyakról említést sem volt szabad tenni ságról,

a szabadságharczok

:

;

bizonyos

eseményeirl, ha néha igen

kellemetes modorban, a kicsinyeket szelidítgetve

gyoknak hízelkedve. Gyakran jött azután az

tár-

vallásról, szabad-

író

s

a na-

abba a helyzetbe, hogy a

kegyetlen cenzorral elkezdett alkudozni. Néha egyetlen szó miatt megtagadta a cenzor a «typis admittitur»)-t.

A

("gonosz barát»

adomája historicum. A cenzor kiigaA ((baráti) ugyanazt je-

zította azt ((gonosz prédikátorra*. lenté,

hetné

hogy

((amicu8»),

alatta,

de hijába! a közönség azt

is

ért-

hogy «monachu8». S az nem lehet gonosz

a prédikátor az lehet.

Petfinek

el kellett

engednie munkáiból egyik erteljes

versét Megvetííseui

tJs

iitálatoiuiiak

Méltó tárgya, ember a neved. A természet söpredéke vagy te, Nem királv a természet felett.

201

A

ember volt, s ezt a kollektív nótát az emberiség nevében sehog}^ sem akarta elfogadni. Kuthy Lajos sok tekintetben geniális « Hazai rejtelmei)) el

cenzor

is

voltak tiltva a kinyomatástól e phrasis miatt

liaként Isten azt

mondta az embernek, hogy

rítékével szerezd kenyeredet », az volt

;

még

:

«Ha

csak embertelenség

de mikor az ember mondja azt embertársának

czod verítékével szerezd a

A

telenség".

más

a bib-

«Arczod ve-

:

kenyerét*), az

már

cenzúra blasphemiát talált benne

masínt abban, a mi az emberrl volt mondva

:

((Ar-

isten-

— alkal-

—

s Kuthynak más phrasist kellett helyébe tenni. Vörösmarty egyik legszebb költeménye «Egy rabszolga keserve Pompejus sírján eredetileg: « Mikes keserve Ká:

»>,

kóczy sírján »

;

de napvilágot csak

ily etiquette

mellett lát-

hatott.

Lisznyay török-tatár versei mind a magyar-osztrák thé-

máról vannak

írva, fogoly

Balassájának keservei az 1849

utáni idket zengik.

Magam is tudnék a hamisításról egyet-mást bevallani. Két novellámat kényszerültem Magyarországról áttenni Spanyolországba,

kit

kit

Mexikóba,

s

alakjaimból spanyol

rézszín indiánokat csinálni, a kikre azután az idegen ruha s idegen br nem is illett semmiképen. St megtörtént egy négyfelvonásos darabommal, melyet az én kedves barátom, a cenzor nem akart megbuktatni, hogy hidalgókat

tehát

s

minden

ki

legyen expiálva,

még

egy vég jelenést

csi-

nált neki.

Be is ftöttem vele. Mennyi ideig kellett a közönséget a fehér sorok közt olvastatnom még most is megérzik a tollamon ez a félénkség. Hányszor segített ki Eóma és Graecia, ha egy kis .

!

s hányszor lakmikor hazai viszonyokra kellett

szabadság- eszmére kellett hivatkoznom;

tam meg

azt a jó Chinát,

példálózni.

Hiszen tudjuk, hogy egyidben a «Pesti Napló» hirdetett

(FK) vezérczikkezje, ha valami igazat akart elmon-

;

íoá daiii itthon, beült

Schleswig-Holsteinba,

s

úgy

tett, raintlia

Dániának beszélne.

A

cenzúra kényszeríté az

írót saját írói

egyéniségének

meghamisítására.

Senki a hamisítás

által

többet

nem

szenvedett, mint a

mi Csokonaink. Az a Csokonai, a kit a nyomtatás elénk állít, egy könnyvér, néha mámoros, gyakran szerencsétlen szerelmes, sokszor hízelked, egy-egy korszakában pathetikus filozóf; és

mind

ez egyesült

mikor a sors kereke

lejárta.

is

benne, kivált

De hát

élte

vége

felé,

az ifjúság lángja hol

maradt.

A

költök

nem

voltak-e

szabadelvek akkor? nem

jongtak-e korukat messze meghaladó eszmékért?

Oh

ra-

igen.

Csakhogy azokat a lángokat a cenzúra koppantója szép óvatosan eloltogatta.

Hanem

a hová azután a cenzúra veres ónja

el

nem

hat-

magánosok írott gyjteményeiben, ott most is megkaphatjuk Csokonainak, fájdalom önmaga által, kényszerségbl, a nyomtatásban meghamisított költeményeit a magok eredetiségében, a hogy azok a költ meleg szivéhatott, a

bl

születtek.

Mily kicsinyes volt az akkori cenzúra akadékoskodásaival

A

!

Béka-egérharczban például a nyomtatásban ez van

E

közbeu a rút Jiabokat Mindinkább kezdi nyelni Mord Eettnng kiáltja sokat, Senkit sem liall l'ololni. !

A

!

kéziratban pedig ez

:

E

közben a feldúlt habot Mindinkább kezdi innya; Nincs Coiupostelli Jakab ott,

Sem

Sennis Katalinja.*

A \í/be esettek védszentjei.

:

:

;

:

203

Másutt ugyanazon költeményben a cenzor «egy vert ladikot » markoltat fel a hssel, áll:

«egy rozzant Nepomukot>). Toldy kiadásában

utóbbira van visszaigazitva

még mindig

csak két

bet

de

;

Nepomuk

áll ott,

ott he-

mi a kéziratban szent

így

már ez nevébl

a többit a cenzor meg-

magának.

tartotta

Ers

világot vet Csokonai egyéniségére a

czím

nápoly))

költemény, mely atyám

írott

((Konstanti-

gyjteményé-

ben két részre szakítva fordul el az utóbbinak czíme A vallás ». Ez is a törökkel takarózik a nyomtatott kiadás;

fl

ban,

s

maga

elé teszi Konstantinápolyt,

iránya, se irálya

melyhez pedig

se

nem illik amaz pedig pajkos szatíra, emez ;

pedig egy emelkedett philosophi költemény, mely

kezddik

egy új invocatióval.

S a mi f, a nyomtatásban stropha,

mely kétségtelenné

a török vallásra vonatkozik.

ki

van hagyva belle az a hogy biz ez nem csupán

teszi,

Az egész

így szól

Denevér babona, bagoly vakbxizgóság, Meddig lesz körmöd közt a mindenhatóság

Míg

A

:

*

?

ülsz a királyok koronáján, kincsén,

vitézek karján, a népek bilincsén ?

Míg

az emberi

nem hajdan

a természet

Együgy keblében nyugva heverészett, Nem emelte még fel kiáltása szavát, Hogy

keresd a vak

Boldog volt

éj

fiainak javát

a hit és a szentség Nem volt a legszönnibh gonoszokra mentség Állott a természet örök építménye. Állt az emberiség legszentebb törvénye De mióta annak sok romlást szenvedett Oldalába raktad bal madár fészkedet Azóta számodra rakja a lenyomott Érzelem áztat a sok fényes templomot ;** Azóta adja ki a kényért Ii;1/,,'iIm'i1. a világ

;

;

* A dlt betkkel közlöttek azok. a mik vannak hagyva. ** «Templomot» helyett a nyomtatásban ez

a

nyomtatásban

áll:

«pagodoti).

ki

;

;

:

201

Kikajn'ún óhhel holt kicsinye szájáhól,

A Bzent névre vá^yó balgatag anya is. Hogy tudjon mit vágni a dervis foga is. Sok bolond kiadja

^itolsó fillérét,

S leteszi a mennynek árendáját, bérét, Hogy mikor az oltárt építik xzátnodra. Kecskeszrt vihessen ü

is

oltárodra.

Nappali álmodban látsz ezer álmokat. Éjjel (( népek közt huholod azokat. Jaj ki a nappali fényre, hadd láthassunk. Mennyei képedet latrán, imádhassunk. Te a vak homályban rakod a templomot Ks onnan iyércd a paradicsomot; Csak hétolongjanak hozzád a moséba,

Az észt és a virtust hagyod a kordéba'. Hát már ha valaki bjtölget péntekeii, Hogy éhhel s mezítláb jár a szent helyeiben, Olyan nagy érdem-e egy két liturgia, Hogy azzal az ember legyen Isten fia?* Hogy paradicsomba' és mennybe részt vegyen, Szükség, hogy skeleton és zarándok legyen ? Kidönben nem lehet idvezült törökké, Ámbár emberséges ember volt örökké. Egy paradicsomot csak tnagának tetet Minden nemzet s abból kizár más nemzetet. Természet

emeld föl örök beszédedet Mindenek hallgatni fogják törvényedet, !

S a kézzel fogható setétség eltnik,

Az éjnek madara hnholui megsznik Egy jóltevö világ a mennybl kiderül, S a sok kigondolt menny mind homályba merül

Ah

ti,

már

is

abból fakadt indulatok.

Nyelvemre harsogóbb hangokat adjatok. Emelkedj' fel, lelkem elre, képzelem I

!

Mint kiált fenszóval egyet az értelem: Azonnal a sötét kárpitok ropognak,

A

szívrl az avult kérgek lo])attognak

Tárházát az áldott emberiség

Édes fiainak

A

sebeit gyógyítja

;

szeretet lelke a földet beteli,

Ember embertársát ismét *

nyitin.

Ez már csak nem

a töröknek

megöleli


;

:

205 Eloszolnak a szent

és

panaszos hangok,

Boldogító érczezc válnak n harangok

*

;

Azzal sok száz embertárson segítenek,

A min most egy

kés

Siess,

Én ugyan

De

czifra tornyot építenek.

század

jövel,

!

oh boldog kor

lelketlen por leszek

már

!

akkor,

jöttödre vígan zengeni énekemet.

Vajha

to

csak egyszer említnél engemet,

bajos világ bár rémítne tle,

ügy Nemes

utalással halnék ki belle.

Ez magyarázza meg nainak a saját

miben Csokoazért mamert hiszen semmi sem köny-

azt az üldöztetést, a

felei által is

radt örökké vesztett híre

:

részesülnie kellett

;

nyebb, mint egy költt a társadalom ellenségévé dühíteni.

Egészen nagynak és fenköltnek engedi pedig Csokonait az a verse, melyet a «hadról') szerint

annak

befejezése.

a vége pedig ez

Az

eleje a

ír.

íme a

Minde.Ji rendet feljár a

szörny s

setétséj^

kétség

;

A kirántott kardok csillámló ligete A néz szemekre fényes homályt vete A halálnak sok száz czifra mészárosa Áldozatjainak nyakait csapdossa

;

;

mikor látja, hogy embertársának Vércsepjei dühös karjára omlanak Hízik az eltte fetreng jajától Örül,

ö tiszteletet kivan gyilkos szablyájától.

Meg ne

ítéljetek,

emberek, ha kérdem

Ez-e a valódi virtus és az érdem

:

?

Melyért nagy híre lett sok gyilkos hóhérnak, Pennáján az tet dicsér Homérnak.

Hát már

Dics

a gyilkosság, szent egek, isteni

virtus

?

annyi embert öldökleni

Az ártatlanoknak

A

felkonczoltatása,

szelíd városok s faluk íeldulása

Olyanok-e, melvek által lehettenek

*

A

harangokat a török vallás

nem

kézirat

had borzalmait

:

ijeszt ködébe' a félelem

láttatni

ismeri.

?

festi,

:

:

:

206

Sok száz gazemberek hérók é» istenek ? valaki mpgöl egy embert magAba'. Függesztik Hámúii szells ablakába

Ha

!i

;

De

a kik ezt .sok száz ezrekkel cselekszik,

A uép még azoknak nevével dicsekszik Azt kerékre teszi, a neve pirata Ennek örök márvány oszlopot irat a. ;

Bár hazánk

Még eddig Adna már

is,

melynek minden krónikája

csak ilyen hentesek táblája, ezeknél egy szebb matériát

így írhatnék én

Min

magas eszmejárás,

hoz, hogy azon idöhen,

vértl

R

is

dicsbb s

:

históriát.

min

merészség

kellett ah-

midn

minden nép ittas volt a harczi dicsségtl, egy költ így arczába merje

vágni a világ hatalmasainak az

De nem

olvasható ez az

is

megérdemlett

Ítélet

itéletöket.

nyomtatásban, mert a

nyomtatásban így végzdik a vers \ciii

A/

írhatom tovább reszket kezemmel,

irtózás elhal

képzeldésemmel.

Te, szelidebi) Múzsa, íuss el e scénáról.

Ne gondolkodj ilyen gyász matériáról Vannak Helikonnak csendesebb rózsási, Hol zúgnak az édes örömnek forrási !

Itt

pengesd az estvén ezüst laijtocskádat.

Elvetvén borzasztó hadi trombitádat.

Mert

egy dalomat Kózsi helybe' hagyja.

lia

Nagyobb vagyok, mint egy Tamerláu hadnagya.

Min

esés ez

!

Min

foka a megaláztatásnak kellett

ahhoz, hogy egy költ szárnya annyira letörjön, hogy azt a dalt, melyet mint sas kezdett, a királyok és hérosok feje fölött csattogva,

mint szerelmes veréb végezze, verébnéje

eltt fetrengve a porban.

A

felszabadult kor valóban tartoznék költinknek azzal,

hogy most,

midn

lánczok

nem

terhelik többé a szellemet,

szolgáltatna nekik igazságot az

munkáikat meghamisitatlan tatná be szellemüket ez

által,

eredeti

hogy keresné

szövegeikben

eredeti tisztaságában.

s

fel

mu-

:

PETFI ES ELLENSÉGEI. Harmincz esztend után másik

Az

csillag

:

!

a mikor

a rövid meteorfutás

alatt

már

az egyik por, a

lehet róluk igy együtt beszélni.

rajzolt az égen, de

alatt,

a mit az

sok ellensége volt

!

életpályája

Ha nem

támadt

magától, keresett magának. volt, mint a gyémánt, a mely mindent magát csak gyémántporral engedi köszörül-

Igazán olyan megsért,

s

Még

tetui.

a jó barátnak

is

csak poralakban volt szabad

megjelenni eltte, hogy csiszolni engedje magát

általa.

Mikor Budapestre felkerültem, az els, a kivel Petfi megismertetett, Pákh Albert volt még akkor nem tudtam ;

róla sokat

:

Pákh aztán közelebbrl mutatta be magát

«én vagyok az a veszett kutya, a kit Petfi megénekelt").

Hozzá

volt intézve az a vers

:

«

Isten veled, te elpártolt

megmarad.

l)arát! Veszett ebként, ki szivem

Valamikor az

életraj z-iró

meg

.

lesz akadva,

.»>

hogy mi-

csoda catastrophát keressen e kifakadás háta mögött

?

könyvön zördültek levél útján. S Petfi, a milyen könnyen lobbant össze szeretetre, olyan könnyen a haragra is, az utóbbit csak a Apróság volt

az,

valami olvasni

elvitt

—

férfiakra értve.

De korábban

Már ekkor ismét jó barátok voltak Pákhkal. is tudta már, hogy mi az az ellenség? Szi-

nész korában nagy harczai voltak a rendezvel, a kit Al-

másynak hivtak

onnan tudom, hogy Almásynak hívmert az egész társaságnál csak az egy színházszabó fogta Petfinek pártját, annak panaszolta el nehéz tusait

ták,

:

a zsarnoka ellen,

s

a derék szabó igazat adott neki:

mégis gróf Almássy volna

!

Az a

»

«hit

liarcza volt vele ugyanis,

hogy ö mindig drámában szeretett volna játszani, a rendez pedig a népszínmveket kegyelte, (akkor támadt n ••Szökött katona*), «Két pisztoly*) s azt akarta, liogy Pe-

tfi

is

énekeljen, természetesen a chorusban. Az pedig

mikor Petfi énekelt.

rettenetes volt,

hogy

azt,

«

Három alma meg

egy

félw,

A

ki tle hallotta annak nem kellett

többet abból az almából egy gerezd sem.

nem

Semmi

érzéke

úgy gylölte, hogy soha egy s késbb is csak olyankor fo-

volt a dalhoz, az operát

dalm

eladásán nem volt, gott a daliáshoz, a mikor azt akarta, hogy szobatársa menjen el már hazulról. Már pedig Almásy úr nézete szerint a színésznek énekelni is kell, annálfogva Petfit

den déleltt odaállították a karba,

menjen a

Almásy

nóta,

(egyúttal

s

minhogy jobban a fülébe

karmester

is)

odaállt

melléje a hegedvel, úgy mortifikálta órahosszant a betanítással.

(iDejszen frészelhet az úr az én fülembe azzal

monda Petfi

még sem tanulom meg!» E miatti gylölete kiterjedt Németire is, a ki népszínm-énekes volt s a közönségnek jobban tetszett, mint 0. «Azt az embert én egyszer megölöm » monda nekem több Ízben, úgy hogy én azt hittem Németirl, hogy pedig a legjámborabb ember az maga Claude FroUo a nyirettyvel

!

:

azért én

azt

!

;

—

volt a világon.

De még korábban is kellett Petfinek ellenségeinek lenni. Még az iskolából hozott el egynehányat magának.

A

mint az els költeményei megjelentek, természetesen ott volt a sarkukban a kritika. Egy lapban kegyetlenül lerántották Petfit álnév alatt, megtagadtak tle rögtön

minden talentumot

s

a verseit mind leóesárolták. Erre

visszavágott egy éles ellenbirálatban, melynek végsorai így szóltak

hódolatom

el

«

:

t

legszebb e r é n yü ifjai A ritkított betkbl e két név jött

Fogadj átok hazám

ö

m

«Szeberényi»

j

é

n

ó

t»).

- «Dömjén)).

Hajdan

iskolatársai voltak,

riválisok a képztársaságban, azokra gyanakodott. Pedig

:

:

valószín, hogy mind a kett ártatlan volt benne

soha se

igazi czikkiró

jött

el magát

felfedezni.

az

:

Az

idei

országgylési vitákból emlékezhetnek, a kik figyelemmel

pap képviselre, a ki élezés beszédével oly derült hangulatba hozta a házat errl hitte azt Petfi, hogy nyitotta meg ellenségei hosszú kisérték, arra a piros arczú evangélikus

sorát. Tudniillik a kritikusokét.

Mert hosszú sor

abból.

lett

Császár Ferencz, Hazucha, Zerfi, dria,

pedáns aesthetikuskodás

s

kötöttek az ócska formák, a ki

a

a féltalentum irígykedése

hogy megsemmisítse azt a lángészt, a

összefogott,

írta,

— kritikusi hypochon-

nem

nem s

azt

a mit érzett. Aztán volt akkor egy szépirodalmi lap,

Honder,

szerkesztje Horváth Lázár, a kinek az a

rekvése volt, hogy a

a pusztát,

a kunyhót, a csárdát népesité

eleven szellemeivel földre talált

sehol

;

;

aztán az, a mit

meg

dalolt,

míg amazoknak a zengeménye

sem

tö-

magyar irodalmat az arisztokratikus

körök szalonjaiba bevezesse, a miket Petfi gylölt

volt,

kit

tanult senkitl

éledt

;

meg

költészete

szívbl

jött,

csinált dolog

meg. Természetes volt a kettjük

De Petfi már ekkor nem volt egyeorgánuma hadjárat volt az, az egyik

közötti összeütközés. dül, tábora volt és fél

:

—

végzd. S mintha az önként nem volna még elég neki egy pár vidékrl

megsemmisítésével

jöv

ellenség

:

feljött czelebritást,

a kik barátilag közelítettek hozzá, kí-

méletlenül leélczelt, azok között volt Szemere Miklós az aztán revancheul

is,

egy persiffiáló verset Petfirl a

írt

Honderben, a melynek

ez volt a refraineje

»Az ebrudoii kidobott Marczi Zöld szerkesztje én vaffyok!» Tudniillik,

hogy

Marczi», a mit ö vonni.

No

azért

volt

Petfinek egy népszínmve «Zöld látott az eladás eltt vissza-

maga jónak

nem

tetszett neki is az

haragudott

ellenpoéma,

s

meg Szemere

Miklósra,

nevetett rajta, ha azontúl

úgy hittük, hogy «Marczi Zöld». Jókai: Életemb")!

I.

14

»

:

210

Hanem

annál keservesebben rájárt a rúd

Horváth

Lázira.

zetted eg}'kor költemény imeti). Ez a refraineja annak a versnek, a miben Petöti ezt az ellenftPedig aranyával

ségét megörökíté.

A

harcz utoljára egész a puskaporig ment.

Horváth Lázi azt István tetszését

is

irta,

hogy a

megnyerte, a

«

Honder »

ki ezt

nálta rá «Hunterri» (vadászparipa).

Széchenyi

a calembourgt

csi-

— «Az bizony, Honte

des rues)) (utczák szégyene), viszonzá rá a Pesti Divatlap,

Petfi orgánuma. kijött az úri

nem ad az

együtt

«

mire aztán Horváth Lázi egészen s minthogy a' magyar szótár

goromba

németül irta, hogy valamennyi munkatársával Lumpengesindel von Gemeinheiten « Ebbl

elég

egész

A

kontenanszeából,

Pesti


kifejezéseket,

Divatlap »

.

aztán párbaj

lett,

ügy befejezdött,

lövöldöztek, egészségesek maradtak

hanem egymás

között

még

;

az

sokáig az

hogy « Lumpengesindel von Gemeinheiten », a mi Petfinek olyan nagyon tetszett, mint némely embernek a « bels titkos aranykulcsos tanácsosi). Végre egy neutrális téren felszólaló, de mindig incognito maradt derék kritikus vetett véget a Petfi elleni volt a titulusunk,

hadjáratnak, közé gázolva az egész ellenséges hadnak.

A «

hosszú czikkben számtalanszor elfordult ez a kifejezés

:

Császár és hasonmásai*). Petfi akkor épen otthon volt

az apjánál

felolvasta eltte a neki teljes elégtételt szol-

s

gáltató czikket. Végig hallgatta a jó öreg korcsmáros, (ki

már akkor büszke rá,

nak

«úgy

kell,

mondta annak a hasonmászó Császár-

volt a kitagadott fiára) s azt

az angyalát

!

így tette ellenségévé Petfi Kuthy Lajost

is,

kinek szin-

tén sok jutott abból az eredetiségbl és genialitásból, a

Petfinél kincs maradt, csakhogy váltotta

fel.

Nála az

gyors emelkedés. elegáns szállást tartott

azt

mi

mind aprópénzre

irói

genie csak eszköz volt, czél u

volt

az

s

irodalom

divatarszlánja

hölgyek körüli hódításaival sze-

211

retett dicsekedni. Egj^ télen

maga

tiirsakat

wjour fix»-eket adott, az iró-

körül gyjtve,

s ott

igen élvezetes estéket

töltöttünk kedélyes médisance között. Egyszer azt kér-

Kuthy Petfitl: « Ugyan te Sándor, szerettél-e már életedben úgy nt, hogy pénzedbe ne került volna ?» a dezte

mire Petfi rögtön visszavágott neki ezzel az ellenkérdés((Ugyan te Lajos, szerettél-e már életedbe úgy nt, Néhány nap hogy annak ne került volna pénzébe » Petfivel. Alig lépKuthynál, mulya staatsvizitet tettünk sel

:

—

'?

tünk be hozzá,

ottot,

sem

le

jöttetek, barátim,

ültetett,

azt

mondta:

«

rosszkor

épen egy szép hölgynek adtam légy-

arra várok, jöjjetek máskor!))

t valaki

— No csak ez

kelle-

mikor látogatóba megy hozzá A legközelebbi jour fixen a theázás közben kiki elmondta, hogy mi új munkán dolgozik? «En most egy regényhez kezdtem, monda Petfi, a minek a czíme

tett

Petfinek, hogy

elutasítsa,

!

<(a

magyar Rinaldo Rinaldiniw, téged tettelek meg a czímEz Kuthynak szólt. Arra ez büszke hsének !»

—

—

szerep

önérzettel kelt fel az asztaltól s vállára veregetve Petfi-

monda: ((édes öcsém, njj te még egy kicsit, ha engem ennek vagy amannak meg akarsz tenni » S több jour fixen nem voltunk nála. Hozzá is fogott

nek, azt

!

—

—

Petfi a ((magyar Einaldow megírásához,

hanem

aztán

nevezetesebb dolgok jöttek közbe, a mik töredékben hagyták a megkezdett szatírát. Csak 1848 tavaszán találkozott

ismét Kuthy val; akkor ezt

küldték

le

a .pozsonyi országgylésbl

hozzá azzal a titkos megbízással, hogy kémlelje

most megindult mozgalomban Az a hír járt Pozsonyban, hogy Petfi égy nagy pórlázadást akar megindítani, s az urak ellen egy II. Dózsa Györgyöt készül eljátszani. Kuthy

ki

Petfit, mit forral a

(márcziusi napok voltak).

szokásos szeleburdiságával össze-vissza kérdezsködve, mintha csak szórakozottságból tenné, elkezdett Petfi íróasztalán az iratok közt hányni-vetni, mire Petfi egész

nyugodt sai'kasmussal ezt monda neki: barátom,

jöjj

hozzám máskor, most

((tudod

kedves

a feleségemre várok, 14'

-

!

a kinek légyottot adtam •). Kuthy elértette

hanem Petfi

többé,

A magasabb

ki lett kiáltva

politikai

s

nem

jött vissza

bolondnak.

körök mindig annak tartották,

s

még akkor egy olyan kaliber szellemet elég volt agyon ignorálni, hogy meg legyen bénítva, skartba téve. Magyarok Istene választanák

!

Ha ma

volna egy Petfi, ötven helyen

meg képviselnek, akkor

pedig megbukott a

szülföldjén, Szabadszálláson; megbukott oly bor-

saját

zasztóan, hogy menekülnie

kellett

a

városból, mellék-

utakon, nehogy agyonverje az ellenjelöltje mellett lelkesedett nép, öt, a nép apostolát Ugyanakkor egy hajdúböszörményi poéta kegyetlen verssel tromfolta vissza a !

«

betyár Petfit », a kinek költeményeit a piacz közepén

meg

égette

Még

a nép.

A nép sem

csak arra

?

Petfi verseit

gylés padjai végében valahol denki «

?

érdemesítették, hogy

az ország-

helyet adjanak neki. Min-

Még az édes jó publikum is. Az még márcziusban ezerötszáz elfizetje

ellensége volt.

Életképek »)-nek

márcziuson

túl, mikor Petfi is szerkeszttársul megnevezve, mikor azokat a leggyönyörbb költeményeit írta, a mikor maga körül még Aranyt, Gyulait, Szász

volt,

ti

lett

Károlyt, Lévayt egyesíté munkatársul, leszállt a lap négy-

száz elfizetre

:

a kiadó felmondott. S Petfi költészete

akkor kulminált

E mély

elkeseredésében elpanaszolta a szabadszállási

bukása esetét lapjainkban, elmondva a visszaéléseket a választás eltt és alatt. Erre az akkor legelkelbb lapban az ellenjelölt, ha jól emlékszem a nevére.

részérl egy válasz («

lett

Nagy Károly

közzé téve, a miben az Petfit

gazember »-nek nevezi. Hiszi ezt valaki?

theton

!

Egy Petfi neve utána «gaz»

Ugy-e, hogy mese ez

epi-

?

Petfi azonnal Pálffy Albertet és engem küldött, mint segédeket a megsérthöz, lovagias elégtételt követelni.

A

kihívásra a

nagyérdem

zony pisztolyra senki

hazafi

azt felelte,

fiával se verekedik,

«

hogy

hanem

bi-

álljon

!

213

elém az a Petfi egy szál kardra,

s

tudom, hogy úgy ketté

hasítom, hogy fele erre, fele arra esik

!

»>

Ketté hasítani egy Petfit

Most meg aztán porszemenkint raknók tudnók, hogy merre fújta széjjel a szél?

össze,

csak

Mi aztán kiadtuk a bizonyítványt, hogy a képvisel úr

nem

akar lovagias elégtételt adni,

tenni az emlékei közé a

s

Petfinek

el kellett

keser megbántást.

Elment aztán külömb ellenséget keresni, a csatamezre. a míg azt az utolsó ellenséget megtalálta, azt a doni

De

kozákot, a kinek a vasa a legdrágább vér után szomjúhozott,

még

sok ellenséget kellett megismernie

— a maga

nemzetébl. Egy idegen, a lengyel Bem, tudta csupán megbecsülni e vékony testben az isteni lángészt. Ot kisérte

Petfi minden csatájában, mint honvédtiszt. Erdély visszafoglalása után kinevezte Bem Petfit r-

dicsteljes

nagynak. Hiszen bizony

«

katonának*

darab hús volt Petfi, talán

nem

is

nem

valami derék

tudott

volna egy

ha rnagy lehetett volna, lovat kapott volna, nem menekült volna gyalog a segesvári ütközetbl. Mondtam már, hogy bolondnak tartották. A kormány egyik tagja azt monda nekem felle, hogy minden rültnek az a legels symptomája, hogy a ruhát nem tri magán Petfi már elkezdette nem trni a «nyakravalót». S azért, mert nem zászlóaljat en échellon debouchiroztatni, de

:

nem ermeg a kinevezését. Ekkor aztán letette a tiszti rángj át. Mikor aztán a végs erfeszítés napjai következtek

akarta felkötni a nyakravalót, a hadügyminiszter sítette

el

a nemzetre, a mikor csak egy csodalelkesülés hozha-

tott

még

diadalt,

akkor

írt

Petfi egy lelkesít riadót,

s

azt beküldte a kormánynak, hogy nyomassa ki egy millió

példányban, oszsza ki a nép és a hadsereg között, neki pedig adjon minden példányért

«fél krajczárt».

A kormány nem nyomatta ki a költeményt millió példányban, s nem adott érte a költnek fél krajczárt darabonkint.

:

J

1

í-

Pedig már akkor tízezer forinttal többet nyomatni a

bankóprésnek akár

akár oda. S ha azt

ide,

megkapta

volna Petfi, vehetett volna magának szekeret, lovat, kellett

volna gyalog menekülnie

nem

a segesvári csatából,

utolsó ellensége, a doni kozák ell.

Most aztán az egész nemzet jó barátja már: csak az hogy meghaljon. S jól járt. Most egy darabban kapja azt a nagy követ, a min emlékszobrának lába fog nyugodni ha élt volna e harmincz éven át, azt a nagy követ mind apró darabokban kapta volna a fejéhez verve. kellett,

;

K *

Még egy ellenséget En magam.

A

kell

-K

megemlítenem

:

az én vagyok.

kihez ezt irta «

Miért szeretsz

engemet,

te

Kit annyian gylölnek?

S én, a ki annyit gylölök, Téged miért szeretlek ?»

S mi mint mélyen meghasonlott haragosok váltunk

el

egymástól.

Nehéz eset volt az. A magyar kormány ujonczot

és

pénzt kért az ország-

czímszerint az osztrák hadsereg

tól,

valóban egy nemzeti hadsereg a javaslat burkolva

volt,

kiegészítésére,

de

A szín, melybe tnt fel. Hogy azt

felállítására.

gylöletesnek

Kossuth Lajos ajánlotta, az nem enyhíté Petfi ellenszenKossuthot nem szerette. Erezte, hogy az vét iránta. neki vetélytársa a magyar nép eltt,

s

az lesz a nagy

világ eltt. Tudta, hogy a mit ö eszmékben, azt Kossuth

tettekben alkotja

meg: a magyar nép

felszabadítását,

s

féltékeny volt a nagy sikerre. És talán sejtette, hogy a

mit el

k ketten csinálnak, az megmarad és egyik a másikat

nem

felejteti.

A

vetélytársainak tartá

politikai s ezt

nem

világ

minden matadorját

titkolta.

:

!

215

Az országgylés

óriási

fogadta

többséggel

marty

a jól

el

megértett törvényjavaslatot, e többség közt volt

Vörös-

is.

Erre

Petfi

irta

a

azt

Vörösmartyhoz,

költeményét

melynek refraineje ez «Nem én tépem Magad

E

költemény

le

homlokodról,

tépted le a babért.*

fölött

hasonlottunk meg.

Emdy Dániel közös barátunk

szobájában volt az utolsó

összejövetelünk.

Én nem

szóltam neki a kérdés politikai oldaláról, csak

arra kértem, hogy tekintse a személyt, a ki ellen «

Ö

Vörösmarty neked

bennünket, közt mondja

meg

mondtam

mit

ha

szabad

írt.

második atyánk

pártfogolt,

hibáinkat, az

Nem

nem

S a

ki

volt.

szeretett

négy szem-

kritikusunk, az ba-

t megtámadnunk

»

neki.

erre azt felelte

— És

is,

figyelmeztetett hibáinkra.

rátunk, az apánk.

,

nekem

be az irodalomba;

vezetett

Ezt

is,

igazi

:

apám volna sem kimélném

ezért,

a

tett.

Én mondtam a lapunkban

e

neki,

hogy mint szerkeszttárs, kiadhatja de én ki fogom nyilatkoztatni,

verset;

hogy az helyeslésem nélkül történt. És mégis kiadta. Mert a milyen zsarnoka tudott lenni az érzelmeinek, olyan rabszolgája volt az elveinek. Tudta magát kényszeríteni szerelemre, fájdalomra ott, a hol nem volt oka rá,

haragra, gylöletre

hogy az

egyenes

akármin kerül se a

ott,

lítját

a hol kevés oka volt

:

de arra,

a nemzetiség és szabadság felé

kedvéért meggörbítse,

nem

birta öt rá

hatalmasok haragja, se a közönség elhidegülése, se

a kiadó felmondása, se a jó barát esdeklése.

A

vers megjelent,

s

a rá következett két rövid nyilat-

!

!

:

!

kozatban úgy el tudtuk egymástól szakítani magunkat, hogy többe egymásnak a nevét sem mondtuk ki. Csak egy nehéz év után jöttünk össze. (Csak nyolc/

hónap

volt,

ünnepére

de beillik egy évnek.)

tartott

A Buda

bevétele öröm-

lakománál találkoztunk ismét.

Sok minden áldomást mondtak méra emlékezem.

— Éljenek azok, a kik — éljenek örökké

ott.

Én

csak a maga-

ezután fognak meghalni

a

ha-

záért,

pjkkor odafordult

hozzám

s azt

— Köszönöm, hogy én értem

monda

is ittál

B összekoczintá velem a poharát.

Ez a pohárkoczintás

volt

az

utolsó

búcsúhang kö-

zöttünk.

S elváltunk, a nélkül, hogy egymást megöleltük volna. Nagyobb volt a dölyf mind a kettnkben, minthogy valamelyikünk megvallotta volna, hogy fáj a harag. S csakugyan jól mondta az a pohárköszönt neki iá :

szólt.

Ha

én azt akkor tudtam volna -K-K-K

Nem

zárhatom be

e

lapokat a nélkül, hogy egy ide

vonatkozó jeg;s'zetemet ne közöljem.

E napokban Szegedrl együtt utaztam Budapestig Katona fmérnök úrral, ki a régmúltban maga is belletrista volt. (Munkácsy «Rajzolatjai» mellett fmunkatárs.) Komoly, derék, szavahihet ember. Tle hallottam ezt a traditiót.

Petfi assthetikus ellenségei között említem fentebb ki valami államhivatalt viselt külömben be-

Hazuchát, a

csületes, tiszta

;

jellem ember

Ezzel jó barátságban

élt

volt.

Katona,

s

a forradalom után

1849 telén nála idzött Budán.

Egy deczemberi

este szokatlanul felizgatottan tért szál-

217

lására Hazucha,

s

felháborult voltát,

A

mint a

a mint Katona észrevette egész lénye elmondá neki, mi történt vele.

fedett folj'osón jövék hazafelé, egy szög-

letbl elém lép

egy ember

Eáismertem: Petfi

ségem

volt.

s

megszólít:

ismerem-e?

Azt mondta: «ön nekem ellen-

volt valaha, de azért becsületes hazafi

külni akarok külföldre, segítse

:

én mene-

el menekülésemet, mint

hivatalnok)).

— S mit ön hová t kérdezé Katona. — Azt nem mondom meg. Mindenki tudja, hogy tett

sége voltam,

tette

?

ha elfognák,

Komoly dolog mélyisége

nem

—

ellen-

én árultam

el.

Mi benne a való? Xcra vagyok De sem Katona fmérnök sze-

arra való, hogy vele tréfát

sem Hazucháé nem tréfát,

azt hinné a világ,

volt-e ez ?

képes rá megfelelni.

?

zzön

valaki,

olyan, hogy nagyon szerette volna a

sem a tárgy maga, hogy

azt tréfának használja fel

valaki.

Nemsokára Hazucha meghalt, magával temetve el a mi ismét ott vagyunk a Petíi-végzettel a fekete

titkát, 8

éjszakában, a

melybl

porát szétfújta a szél

.

csak nevének csillaga világít .

.

el

:

A PETFI-MEGJELENÉSEK REJTÉLYÉNEK MEGOLDÁSA. E napokban

volt

szerencsém egy régészeti kiránduláson

együtt utazhatni Petfi egyik legrégibb és legbizalmasabl) barátjával

:

Bathó Ferencz

úrral, jelenleg

gróf Károlyi

Alajos stomfai uradalmának tiszttartójával, a ki a költ-

még mikor

vel,

az vándor szinész volt,

Váczon sokszor

Késbb a szabadságharczban mint az orosz invázió szolgált vele Bem alatt

megosztotta kenyerét.

honvéd, együtt

;

után pedig mint menekült honvéd Szendreyhez került, s azóta mindig a család legbizalmasabb embere volt, s késbb rokonságba is jött vele. Petfivel Marosvásárhelyen találkozott legutoljára, három nappal

Petfi apósához,

a segesvári ütközet eltt

;

egész éjjel együtt volt vele

marasztotta, hogy ne menjen vele.

A

Keggel

Bemhez

vissza; de

órakor Petfi kocsira ült

3.

vesztett ütközet után tudakozódott

s

nem

elhajtatott.

Petfi fell,

s

bekkel beszélt, a kik mind azt mondták, hogy gyalog ták

t

sem

tudta.

futni a

kozákok

elöl.

Hogy hová

s

birt

lett,

töblát-

azt senki

Mikor Júlia hazajött egyedül, Szendrey kétmenjen el férjét felkeresni. Az utánjárásnak az lett az eredménye, hogy Petfiné bizonyossá lett a fell, hogy Sándor elesett, s száz aranyat adott a leányának, hogy

visszatérve kit

már

új

férjét

Szendrey megkedvelt,

mutatta be atyjának, Árpádot, s

az új

házasságba belenyu-

godott.

Ekkor 1850-ik

ápril

végén egy hódmezvásárhelyi asz-

210

szony

jött

a mágócsi pusztára, a hol akkor Szendrey

fel

Bathóval kívánt beszélni.

lakott, s

Bathó már akkor nem viselte álnevét, a mi alatt bujdosott, mert Kende tábornok a vidékbeli honvédeket, szám

maga

szerint 34-et, a

A

vásárhelyi

menekült sen.

A

felelsségére szabadon bocsátá.

n azt az izenetet hozta neki egy nála lakó

úrtól,

hogy az beszélni óhajtana vele személye-

vele jött kis leány meglátta a szobában Petfi

s gyermeki naiv meglepetéssel mondta: «nini, annak a bácsinak a képe, a ki nálunk lakik*. Erre a szóra Bathó rögtön elhatározta magát, hogy átmegy Vásárhelyre a szállástadó nvel.

arczképét ez

itt

Az

ott

egy kis udvarszobába utasitá

öt,

a hol egy

férfi-

láttára rögtön felkelt és

alak feküdt az ágyon, ki az eléje sietett.

Soha ember és ember között nagj^obb hasonlatosság létezett; ugyanazon arcz, hajviselet, szemek, még a

nem

Petfinél oly sajátságos

fej

felkapás, mozdulatok, a lépések

megnyomása és maga a hang is ugyanaz. És mégsem volt az. Mi tetszik önnek, uram ? kérdezé a megérkez, Hát nem ismersz rám ? Feri szólt a rejtélyes

— —

!

alak,

kezét nyújtva eléje, «én vagyok Sándor ».

— Uram

szólt Bathó, az igaz,

!

hogy ön oly bámulato-

san hasonlít Petfihez, hogy az embert zavarba hozza

ön mégsem

az.

Én

t

nagyon

hasonlít hozzá, de azért

Ekkor a

ismerhettek

jövetelükrl

nem

mégsem ismerem

de

el

annak.

ember elkezdett beszélni mindenféle mik a Petfi és Szendrey-család között

körülményekrl, a miket csak a beavatottak ;

;

Júliáról, Zoltán fiáról

;

a debreczeni össze-

együtt utazásukról. Mindent tudott, a mit

tudhatott más, csak Petfi. És

És a míg

;

ismerem, ön rendkívül

rejtélyes

viszonyokról, a voltak, oly

jól

beszélt,

dett kétségeskedni.

mégsem

annyira

vitte Bathót,

Utoljára

még

Végre Bathó átadott neki húsz

a tegezést forintot,

volt Petfi.

hogy az elkezs

is

elfogadta.

azt mondta,

hogy maradjon

itt

ö vissza fog térni Szendreyhez, azzal

;

közölni fogja e titkot, nek, akkor

majd

ha Szendrey

s

is

t Petfi-

elismeri

kieszközlik, liogy külföldre kimenekül-

hessen, ellátják pénzzel, a mennyire csak szüksége van.

Ez

az

ment,

s

ember már

hogy Júlia férjhez hogy nem akar Szendreyékhez

azt is tudta akkor,

ezzel indokolta,

elmenni.

Bathó erre visszatért Mágócsra

tér Szendreynek elmondta

s

a szintén akkor haza-

a vásárhelyi titkot,

h kérte,

is azt az embert, a ki oly feltn hogy látogassa meg hasonmása Petfinek, hogy az ember a saját szemei és

fülei

után sem mer fölötte

Akkor

este

volt

Ítélni.

Csak másnap reggel

már.

Vásárhelyre visszatérni. Mire másodszor a parasztlakhoz Bathó,

már akkor a

csak a hülyt helyét találta sítése szerint az, a

egy pár

új

A

rejtélyes

mint megkapta a húsz tért többet.

akarta bevárni.

lehetett

megérkezett

embernek

szállástadó asszony érte-

csizmát hozatott, azt felhúzta

ment, hogy vissza sem

már nem

ott.

is

forintot, s

rögtön

azzal úgy

el-

Szendrey megérkeztét

Ezzel bizonyította be, hogy

csaló volt.

De hogy veszedelmesen azt kétségtelenné teszi,

kellett hasonlítania Petfihez,

hogy egy oly közelálló barát-

mint Bathó, képes volt elfogadtatni magát, mint

jával,

Petfi.

És így már most az is megérthet, a mit Katona mérnök beszélt Hazucháról. Ugyanennek az embernek kellett lenni annak is, a ki öt Budán megszólítá, s a kit Hazucha épen úgy megemberelt, mint a többiek, a kik ez alak által magukat illúziókba hozatni engedték. Ez a legvalószí-

nbb

megoldása a PetÖfi-megjelenések legendájának.

:

V'

EGY MAGYAR

KÖLT

ELETEBOT..

I.

A

pápai nagy kollégium mellett, ott volt egy kicsi fehér

ház,

abban egy még kisebb fehér szoba, abban a ház

kis

szobájában szokott összejönni ezeltt sok-sok esztendvel

három

a kiknek kicsiny volt ez az egész

fiatal diák,

világ.

Az egyik volt Orlai Samu, a másik Petfi Sándor, a harmadik voltam magam. Tizennégy évvel fiatalabbak voltunk a jelennél, hiszem, hogy az egész világ

maga

is

s

úgj^

sokkal fiatalabb volt

akkor, mint most.

Mindegyikünknek

volt

kedvencz

saját

Orlaié a költészet, Petfié a szinpad, az

szenvedélye

enyim a fest

ecset.

Ha

Orlai

írt

tüneményes regényjeleneteket, Petfi meg

elszavalta azokat, én képeket festettem hozzájuk, s Petfi

szavalás

modora ép

poziczióim.

Maga

oly rendkívüli volt, mint az én

készíté plasztikai szabályait,

kom-

mint én a

festékeimet.

Egymásnak szinte bámulói voltunk; lít elttünk Jósika Miklóst, Petfi állt

alább Egressynél;

bolt eltt

*

magam

is

is

Orlai megköze-

csak egy fokkal

valahányszor a szögleti

elmentem, büszkén tekintek a czímerül

Megjelent elször lS55-bcu.

festett

!

magyar kisasszonyra, miórt ne tudnék én

is

ilyet festeni

valaha

Mikor elváltunk, én lefestettem Petfi arczképét, kicsinyben, olajba; nem tudom, hova lett ez a kép. Ürlai emlékverseket írt számunkra, Petfi könyekre fakasztott érzékeny szavalatával,

s

akkor ers fogadást tettünk egy-

másnak, hogy csak mint nevezetes emberek fogunk összejönni, ha még egyszer találkozunk az életben. vVzután széjjel mentünk a világba, és esztendkig ncui hallottunk egymásról semmit.

Mikor pedig ismét összetalálkoztunk, akkor Petfi hirhedett költje volt Magyarországnak, Orlai ihletett festesz; magam sem tudok róla számot adni, miként történt ? a helyett, hogy ülnék az én kedves mosolygó festékeim között, ime itt szántom ezt a sok csúnya fekete bett, s azt szeretném, hogy ha most is ott tanácskoznánk abban a Orlai irná kis fehér szobában, hogy mi legyen bellünk '?

a szép kedélyes novellákat, Petfi elszavalná méltóságos

tzzel, én pedig festeném hozzájuk a képeket

— — —

II.

hogy Petfi csak szenvelgésbl irta azokat a verseket a nyomorról, mely t környezé. Pedig az mind szomorú való volt. Ö gyermekkorában igen jó nevelést kapott, mert atyja

Sokan

azt hiszik,

tehets ember

volt.

Véletlenül családja egyszerre nyomorra jutott; igen-

Petfi soha sem beszélt azon okokmelyek családját megronták csupán rokonaitól lehetett megtudni, hogy csalárd adósok megszökése juttatá atyját tönkre, ki valamely alföldi városban mint kocsmáros volt kénytelen élelmét keresni. Egyszer említi csak igen szegények lettek

;

ról,

«a jó öreg kocsmáros »)-ban

;

:

2--'3

Háza,

kertje, földje, pénze,

mindene

volt.

tudta számát ökrének, lovának.

Alifí

Pénzét a hitetlen emberek csalása, Házát a Dunának habjai vitték el.

így szegényült Áldja

Még Sándor

meg

el a jó

öreg kocsmáros.

az Isttii iniiid

,i

két kezével.

volt a család egyetlen

reménye, neki

jó

nevelést adtak, lehetett volna belle ügyvéd, szolgabíró jó tanuló volt, tanárai dicsekedtek vele

egy versében

mit

a

abból,

irt:

mégis sok szamár professzorom)), ö

;

;

egy szó sem igaz

«Secundába pónált jól tanult,

s

csak a

színpad és a gonosz versek okozták, hogy belle híres,

nem lett, a kit mai napig is megsüvegelnének mind Laczházán, mind Szabadszálláson, mert hi-

nevezetes ember

még most

szen neki

virágában kellene lenni

élte

;

alig

volna több harminczkét évesnél.

Egyszer azonban úgy elvette az Isten az eszét, hogy iskola helyett színházba kezdett járni, a tudós tanárok bölcs beszédei helyett hallgatta azt a sok helytelenséget,

min a komédiában röhögnek és sírnak a víg és szomorú ebbl aztán az lett, hogy Sándornak el kellett hagyni az iskola küszöbét. Az atyai ház küszöbe pedig a

bolondok

;

eltte

el volt

tiltva.

Gyalog bujdosott az ország egyik szélétl a másikig; a ki inkább tudott éhezni, mind kérni, meghalni az útfélen,

mint hibáját megbánni. Ment, a merre megindult: nem sietteté, anyjának sírása nem lassítá

atyjának átka lépéseit.

Színpadot keresett és beállt szinésznek.

Nagyon

nkre

fiatal volt

nézve

elny

még

akkor,

s

ez a tulajdonság csak a

a szini pályán; neki

osztály a dicsségbl,

nem

jutott egyéb

mint a színpadra kihordott székek

és asztalok.

Nem

sokára megtanulta

nagyon hideg

s

hogy a színház lakásnak

a babér olyan ostoba

ennivaló gj'ümölcs ol

azt,

akkori napjairól

nem :

«

terem.

Késbb

fa,

a

min semmi

tréfásan beszélgeté

rózsa lúgosokon háltam és felhkkel

-

mik pár-

takarózánirt, értve alattuk a szinfali limlomokat,

uáját és paplanát képvÍHeltck, mikor egyéb szállás hiányá-

ban a színpadon aludt.

A nyomor,

u kétségbeeséH végre

nem

más

hagyott

utat

számára, mint katonává lenni. «Zöldhajtókás, sárga pitvkés közlegény. »

Soha sem

Furcsa katona

lehetett a jámbor: Horácziussal a töltény

is

vitte

odább a közlegénységnéi.

tartóban, és Schillerrel a csákójában.

Ez a kett

volt akkori

tanulmánya. Az örállomáson, hol az ember olyan egyedül

hamar megunhatja magát. Sándor

áll,

geté kedvencz poétáit,

málva járkált alá akárki

sem

s fel

az rhelyen. Mehetett

fia ott keresztül,

látott,

nem

köpönyeget

ilyenkor elöszede-

a j)U8kát vállára vetve, dekla-

s

hallott,

még ha tábornok

nem

tisztelgett,

volt

tle azután senkit

is,

miatta akár a fa-

ellophatták volna. Egyszer épen a felváltá-

is

sára jött káplár azon kapta, hogy az örállásra elfeledett

szuronyt tzni a fegyverére,

A

hanem

a helyett olvasott.

káplár fogta és vitte Sándort a kapitányhoz,

nem

ügyel-

vén azon szép mondásra, hogy «ju8tum ae tenacempropo-

non vultus instantis tyranni (magyarul mente quatit solida)). Ha a kapitány olyan jó ember nem lett volna, be sokszor megjárta volna Sándor azt az utczát, ahol a fzfavesszk beszélnek, az lett volna aztán igazán: «wa8 der Wald spricht ?» Bizodalmas óráiban sokat elbeszélgetett katonai évei-

siti «

virum

.

.

.

káplár)))

legkevesebb

rl,

panasz nélkül; csak egy kellemetlen mikor télen a havat kellett kihordani

emléke volt bellök a kaszárnya

:

udvarár()l

;

ezt

szívesen átengedte

volna

másnak.

Néhány adomát

feljegyzek utána, azon furcsán

szomorú

dolgok közül, a mik szegény közkatona fejében megragadnak, a ki ezer ismeretlen pajtás közül egyiket- másikat

minden ok nélkül megszereti ... Egy szelid jámbor lakótársa .

.

.

valami vétség miatt hadbíróság az

els emeletbl a másikba

volt Sándornak, kit

elé idéztek.

A jó

kellett felmennie,

fiú,

mikor

olyan érzé-

:

kenvén búcsúzott

sem látnák

minden szobatársaitól, mintha soha Azok kaczagtak rajta. Hiszen legfel-

el

többet.

jebb egy pár napi ismeretség lesz belle a porkolábbal,

nem

abba csak

hal bele. Petfi

udvarra nyíló ablakon a fölötte

s ott

azután kikönyökölt az

pipázott a világba; egyszerre

lev emelet ablakából egy katonai egyenruha

forma bukfenczezik

eltte,

le

majd

kiverte szájából a

pipát; utána néz, csakugyan egyenruha volt, de

maga

volt

a katona

ott

is,

a kövezeten

még

benne

egyet for-

Az ö jámbor szobatársa volt az. Félnapi kurta vasra Ítélték, s ö kivetette magát az ablakon ... A másik pajtásának szeretje volt otthon. Sokat töprenkedett rajta hátha addig férjhez is megy, a míg ö kiszolgálta az idejét? Minden nap várta tle a levelet, soha sem jött, a legény mindig sápadtabb lett; pajtásai tréfáltak, ingerkedtek vele, biztatták, hogy ne búsuljon dult és azután meghalt.

.

.

.

:

«

más

más leány!" de

város,

a legényt

nem

vigasztalta

semmi. Egyszer új állomásra kellett átvonulniok, útközben a szomorú legénynek hallatlan jó kedve támadt, dalolt, ugrálta a pocsétákat,

s

kötekedett társaival

;

«ez a fiú

ma

mondogaták azok magukban. Egy helyen letelepült a zászlóalj pihenni az út mellett volt egy nagy szls kert, a szilva épen érfélben. « Fogjad csak kissé a puskámat szólt a víg legény Petfinek, « megnézem, érik-e a szilva ?» A fiú sokáig oda volt, már a készült dobolták, a midn sietve jött a szlpásztor, s jelenté az rnagynak, hogy egy katona lopja a szilvát. A katonák oda mentek, szegény fiú nem hogy a fa gyümölcsét fogyasztotta volna, hanem még magát is oda akasztotta vesztét érzi»

;

I),

—

rá szilvának .

.

.

\'olt

.

.

!

.

egy nagy korhely

fiú

a zászlóaljban, férjek

veszedelme, menyecskék romlása, ki után minden város-

jámbor asszony; ennek olyan volt kordován a sok vesszzéstl, s megszokta már a botot, úgy, hogy még csuk meg sem jaj-

ból elszökött egy-egy

már a

háta,

mint a

Jókai: Kleterabl.

I.

jóféle

15

És ez mind a szerelem sebe volt Gyakran egész éjjel kimaradt a kaszárnyából, nem mentette aztán magát érte, hanem kiállotta a mi dukált.

(lult

a harmincz alatt.

rajta. is

Egyszer szinte észrevette

kés

éjjel

s rákiáltott,

barangolt az utczán; az örálbJ

hogy megálljon

!

a íiczkó a helyett

futni kezdett, az ör utána ltt, s a sötét éjszakában vaktá-

ban úgy

találta,

tön meghalt,

Száz

hogy a golyó szivén ment keresztül. Rög-

— talán egy pár csókért. apró jellemzetes

ilyen

katonaéletébl; kár, hogy azokat

kalandot regélt Petöli

Egy kellemes emléke maradt fenn pajtás emléke, ki érzelmét

énekli el

meg késbbi

s

fel nem jegyezte. idkbl egy jó,

maga ez

h

:

kenyerét megosztá vele

verseiben annyiszor

ezt

;

halmozza

legszintébb áldásaival, ezt dicsité legtöbbször, nevét

az

líté senki.

;

ezt

midn

már bel- és külföld elismeré, amazét nem emE név Kuppis Vilmos. Hova lett, mivé lett ?

nem tudom. Reménylem, hogy Petfi

áldásai legalább ö

rajta foganatosak voltak.

Két év múlva kiszabadult a katonaságból Petfi. Egyik jó szellem a másikat segíti, öt a betegség és elgyöngülés segíté ki innen.

Ekkor még

alig volt tizenhét éves

—

és

már

obsitos

katona.

Kés költ

évek után történt,

volt,

mester,

s

hogy egy

midn

este belép

Petfi már hírhedett

hozzá egy bakancsos r-

ill tisztelgés után kérdi tle, ha tetszik-e

rá emlékezni.

Hogy ne emlékezett volna

még

volt egykori

!

káplára Petfinek. Csak azért kívánta öt most megláto-

hogy tisztelkedjék nála, s ha talán megbántotta volna egykoron, ezért tle bocsánatot kérjen. Petfi nagy örömmel fogadta a derék hadfit, de még csak gatni, ezen jártában,

arra sem bírta rávenni, hogy nála leüljön

:

tudja

,

úgy-

mond, hogy ámbár Petfi sem kapitány, sem tábornok, azért mégis olyan nagy ember, a kit neki tisztelni kell. Ezt tartotta Petfi mindig a legnagyobb hódításnak, melyet versei az emberi sziveken

mveltek.

!

227

III.

Az els vers

els nyomtatott vers Ah ezen szó értelmérl nincs másnak fogalma, mint !

az

!

a

költnek.

A mi

a szerelmesnek az els «igen)) szó, az ügyvédnek els kedvez Ítélet, az de hogy az száz annyi a költnek az els nyomtatott vers. az

:

Minket

is

—

!

megragadott ez a szent rültség, mit az udvanevez Pápán voltunk, diákok vol-

rias világ költészetnek

;

mi is alkottunk magunknak tudóstársaságot. Hát mi rossz volt abban? Lám az igazi tudóstársaság sem árt senkinek mi kárt tehetett volna hát a mienk ?

tunk,

;

Neveztük mi azt ill szerénységgel képztársulatnak. Választottunk elnökül egy derék tanárt, aztán alelnököt,

jegyzket, választmányi tagokat, tartottunk gylése-

ket,

a mikben szónokoltunk, úgy mintha országg^^ülésen

volnánk, szavaltunk, mint a színpadon,

apróságok

fölött,

mintha

s

vitatkoztunk

igazi tudósok volnánk.

Olvastunk

mi jó volt, azt beírtuk egy nagy könyvbe, melyet hittak érdemkönyvnek. Ebben máig is találni olyan verseit Petfinek, a mik nem láttak napvilágot (értsd napvilág alatt nyomdai fesfel

verseket és novellákat, megbíráltuk,

a

s

téket).

Ez

aktiv mulatság a könyvolvasás passiv élvezetével

levén összekötve, kicsiny társaságunk közvetlen dítója volt az

irodalomnak az

által,

elmoz-

hogy a megjelent jobb

müveket megvette

és bámulta. Es mégis akadtak pártosok, kik ez ártatlan mulatságunkat kigúnyolták, s elnevezték szép társulatunkat képze-

ld társaságnak. Hogy is

volt

sértett

bennünket ez a gúnynév

!

Pedig pecsétje

már társaságunknak, melyre nagyszer

metszett egy pápai vésnök, nagyobb volt a egész alak; ezzel pecsételtük

meg

feje,

geniust

mint az

a diplomákat, miket 15*

!

tiszteletbeli

tagoknak osztottunk. Es

inégis kigúnyoltak

bennünket.

A

gavallérok és a betyárok, ez a két öröklött ellenséges

minden iroclalom-félének, kik jobbnak tartották és kocsmában dzsölni, míg mi szónokolunk verseket deklamálunk. Pápán iskolai törvény szerint a

osztálya

kávéházban és

kocsmázás birsága volt

tiz

garas, a kávéházjárásé pedig öt

minélfogva a gavallérok

forint,

még jobban

lenéztek ben-

nünket, mint a betyárok.

De

ki lett víva

megelz

nemsokára a társulat

hír nélkül, senkitl

naeum hasábjain

Minden

nem

híresz-

egy vers Petrovics Sándor aláírással (ez

Petfi családi neve).

Az pedig nem létezett is

becsülete.

segítve,

mint az üstökös, megjelenik az Athe-

telve, egyszerre,

volt

el nem

hét

volt jelentéktelen dolog; akkoriban

szépirodalmi lap, csupán

nagyon válogatós

volt

;

csak

egy,

nem

és

az

szerkesztje Bajza és Vörös-

marty.

Ez korszakot képezett társulatunkban. E vers kivívta számunkra az egri nevet. Hogyan? az Athenaeumban jött ki a vers ? lehetetlen Pedig úgy van, suttogták minden!

felé s

kezdtek ránk valamit tartani.

— Most már

te

se nyugodjál addig

Petfi, büszke öntudattal

— míg tled

is

—

szólt

meg nem

hozzám jelenik

valami.

És azután én sem nyugodtam addig. És azután adtimk egész könyvet, a minek neve volt Tavasz, Szentmihályi Sándor viselte a költségeit és ha valaki olvasná azokat a furcsa verseket és novellákat, a mik azokban vannak, hogy elmosolyodnék rajtok én pedig, valahányszor azokat elveszem, mindig valami olyan köny féle jelen meg a szemeimben milyen boldogok voltunk ki egy

;

;

;

akkor

±2^

IV.

On

els

revieut a ses premiers amours. Visszatérünk az

szerelemhez.

Petfi els szerelme volt a szinpad. Ez a kaczér ken-

dzött múzsa, a

ki a kegyetlent,

a szívtelent játsza azok

eltt, a kik életüket kinálják neki, tes

apák, anyák

hagyja

s

fiait,

ket nyomorban

midn

a ki elcsábítja tisz-

utána bolondulnak,

vigasztalan,

ki

hagyja

ott

ket

keresztül bukni és azután hátat mint minden kaczér hölgy megbukott imá-

nevetni, lepisszegetni, fordít nekik,

dójának.

Mennyivel szelídebb lény vagy te költészet istennje Te nem kérded választottaidtól, milyen alakjuk van ? te !

csak a szellemmel alkuszol, téged érdekelni tud a szép lélek, az

ember portetemével

és

kongó hangjával semmi

közöd.

A

szini pálya

csak töviseit termé Petfi számára

rózsákat osztogatta

;

a

bkezüleg másnak. Egj^-egy megszö-

—

csa-

áldott

meg

kött mészároslegény, a kinek nyalka termete volt

vargó, részeges naplopók, kiket

—

dörg hanggal

;

bohóczkodó furcsa pofák, kik szerettek a természet; magukból bolondot csinálni a közönség kedveért cziczomázott gavallérok, kiket szép ambereknek tartottak a ;

kisvárosi kisasszonyok

;

—

- szemöldökrángató intrikusok,

gyönyören tudták magukat rossz embereknek álarczozni, hogy minden bolond rájuk ismerjen ezek és kik olyan

:

ilyenek aratták a tapsokat, a koszorúkat dolkozó, a észre

sem

;

Petfit, a gon-

mvészetben él, a szenvedélygazdag

színészt

vette senki. Szerény alakja, kevéssé színpadi

mind nem jó A jobb emberek sajnálták. magányában Hamletre készült és

arcza, korlátolt hangterjedelme

ajánlólevél

volt számára.

otthon, és a

Coriolánra,

színpadon vendégeket jelentett be, vagy ha nagy sze-

repet játszott, az

a

vfély

volt a falusi lakodalomból,

vagy az öreg apa a velenczei hölgyben, Szökött katonában a nótárius, Learban a király bohócza. () mind ezeket tagadhatatlanul saját felfogással tudta eladni, de

bömböl

használt, ha

nem

karzatokat

tapsra kényszerítse tenyereket.

A tle

s

mit

hangja, mely megrázza a

sokat adott rá, senki

sem

féltette

még azzal is bántogatták, hogy nem az a ama szép verseket irja, hanem egy másik,

babérait,

itt

hös

nem

szinészvilág

Petfi, a ki ki

volt

Az ilyenekért azután a keserségig dü-

és itt lakik.

volt.

Még jobban senkinek sem

fájtak neki az

kellett, azt

apró szerepek

mind az

nyakába

:

a

mi más

rótták. Ilyen-

kor azután megtette azt az apró boszúállást, hogy a leg-

komolyabb darabban olyan komikus néma szegélyt csinált magából, hogy az egész közönség kaczagott rajta, s

midn

egy Ízben,

valami gylöletes semmiséget

kellett

hogy a lovagköntös mellé kard helyett egy roppant bunkós botot tzött fel, s

eljátszania,

midn gyáva

azt a tréfát

a furibundus

követte

el,

hs neki fordul, kiáltván, húzz

kardot

kihúzta a bunkós botot, olyan kaczajt ger-

stb. s

jesztett vele,

hogy a súgó

is

belesült a szerepbe. Ezért

azután megbüntették öt forintig, a mit azonban az igaz-

Komáromi, elengedett Hát még azután a fizetés

gató,

!

forint proporcziója

mány

;

;

neki.

bankó

volt neki huszonnyolcz

az a proporczió pedig furfangos talál-

ezen az úton ismerkedik

meg

a vidéki

színész

Keplerrel és Newtonnal, kivált mikor azt mondják neki a

hónap végén, mint Petfinek, hogy nemhogy valamit, de

még

Oh milyen

kapna

ö fizet \'Í8Sza. Ezt nevezik proporeziónak.

sokszor ébredt

fel

a szegény színész, a nél-

hogy aznap kenyeret sütöttek volna valahol az országban számára és mégis büszke volt azt tudatni mással, hogy ö nyomorban él. Ezen a pályán nem volt rá nézve semmi javulás Kecskemétrl feljött Pestre; onnan ugyan sok szekér jár fel

kül,

;

hetivásárokra, pár forintért

el is

hozták volna, de az fény-

üzés

lett

útnak

:

volna reá nézve

gyalog indult neki a nagy

;

egy jó kecskeméti ember adott neki egy kenyeret,

ürüczombot, azzal indult

és egy

meg Magyarország els

költje Magyarország fvárosába.

Az úton belebetegedett a fáradtságba, s valahol a puszminden ápolás nélkül. Ott feküdt a pusz-

tán feküdt, talán

csárdában, elhagyatva és egyedül,

tai

tek a csiLósok és juhászok, lett

s

midn

estve eljöt-

a hosszú borozó-asztal mel-

s

elkezdték énekelni az

szegény beteg költ

dalait, a

idben

olyan boldog volt akkor! Ez

az Athenaeumban

olvastuk azt a versét Hortobágyi korcsmárosné angyalom :

!

S mondogattuk magunkban, be vigan van most ez a Petfi Közel volt pedig akkor hozzá, hogy meghaljon éhen és nyomorban. Pestrl is odább csalogatta a csalárd szenvedély, « bené!

zek Debreczenbe, bolond Istók gyanánt szerepelt az országban szanaszét,

» Többet vendégmint leghirhedtebb !

m-

vészeink, csakhogy azokat diadal és koszorúk fogadják,

nyomort

és

koldusbotot

talált.

Utolsó szini fellépése ismét Pesten történt

katonában játszotta Gémesit a fell, hogy a szinpad lehetett ilyest

eléggé

mondott:

kiigazítá

s

hallani, «

tehát

hirtelen

nem s

;

:

a Szökött

a csekély siker

meggyzte

az

Gergely

így:

hazája. Szavát

végül oly zavarba úrfi

((Julcsa

a

jött,

nem hogy

menyasszony'?))

kisasszony a

vle-

génye.

Ekkor végre megszánta ama szelídebb nemt, a költé« hagyd te oda azt a htlen kaczér nt, maradj te az enyim: az csak sebeket adott mindig, én gyógyítottam szet:

be azokat, az kigúnyolt, én felmagasztalálak

én

nyugalmat adok, az

ifjúvá teszlek

elvette

;

az üldözött,

ifjúságodat, én örökké

!»

hogy áldott szelleme sugallatát meghallgatá s egészen az irodalomnak adta magát. De a kedves chimferat soha nem tudta elzni szivébl Jó,

s

a bájos htelent, a ragyogó színészetet

még azon

pcicz-

»»

ben

Í8

megénekelte,

midn

az irodalommal szent frigyét

megköté. Madárnj'elv nélkül beszélve,

midn

a Divatlaphoz be-

szegdött segédnek.
még

Rovsom egykor

azt

Ha majd rám megbékülve «Eredj, a hounan Légy a mi voltál, Hát addig is, mig Mennyországomba

számüzólek, légy sziuész.*

újra elzárt léphetek.

Isten veled regényes

élet.

Kalandok, Isten veletek

!

Mennyi szenvedély, mily rajongó hogy valaki két

mondja,

néz,

érzés kellett ahhoz,

lemondás

évi szenvedés, inség,

ság szakadatlan folyamát

«

és boszú-

mennyországánaki) nevezze,

annak bezárt ajtajához visszasírjon

s

I

V. (I

Isten veled te elpártolt barát,

Veszett ebként ki szivem

megmarad!*

stl).

Valami késökori kommentátor igen meg lesz akadva ha ki akarja tudni, mi indíthatta Petfit e és kifakadásra, e siralom, szemrehányás szenvedélyes ezzel a verssel,

panaszteljes búcsúvételre

?

Bizonyosan imádott hölgyét csábíthatta

Vagy cserben hagyta, midn ínségben Vagy vakmer kritikát írt verseire ;

nbb

el valaki.

volt.

.

.

.

— ez a legvalószí-

lesz.

Csak egy e három közül lehet méltó ok Petfi

.

ily

versekre fakadjon

.

:

((Nem a legels rajtam már e seb, egyik sem volt fájóbb, mérgesebb

De

A

sok között,

Melyet vétkes könnyelmséggel,

A

hütelenség fegj'verével

Rajtam baráti kéz

ütött.

arra,

hogy

;

.

.

.

A

Elmondom

a tragédiát.

Vasárnapi Újság jelenlegi érdemteljes szerkesztje

Pákli Albert, ezeltt mintegy tizenegy évvel Debreczenben,

nevel

egy úri háznál, nagyra becsült

mint igen geniális

fiatal

ember

már akkor

volt, s

volt ismeretes.

napon tisztesen öltözött, attiladolmányos ifjú nyit be hozzá, bemutatva magát, mint Petfi Sándort. Az ismeretség két fiatal ember között hamar meg van kötve; mind a kett tele volt kedély lyel, tele ragyogó reményekEg}'

hogy szokott húsz

kel és szeretettel az egész világ iránt, a

éves embereknél

lenni.

nem

Debreczeni föllépte Petfinek megint

vez

sikerrel

;

ott

néhány kóbor szellemmel

hogy elmenjenek

faluzni,

és

azután

ütött ki ked-

összebeszélt,

elmentek

faluzni,

játszani komédiákat pajták és sátorállások dicsségtelen

csarnokaiban.

Pákh Albert megáldotta, megcsókolta útra tér jó barátját, s

azután hónapokig

Egy

nem

hallott felle

semmit.

mint haza megy, a kapu eltt egy sáros, fáradt embert lát ülni, kopott, szakadozott gubában, átázott estve, a

kalappal, egy nagy vándorbottal kezében.

Alig ismert reá.

hanem reá már

gyos,

várt

arcza

Petfi is

volt.

Nemcsak ruhája

volt ron-

egészen átváltozott, összeesett. Ott

régóta a bezárt kapu eltt, mert odább

úgy nem tudott volna, s az egész nagy magyar lemben nem volt ismerse egyéb.

Pákh szívesen megosztá vele

szállását

;

menni

Jeruzsá

-

ott elbeszélte

Petfi, hogy a faluzásban megbetegedett, ruháit kénytelen volt eladni s becserélni rosszabbakkal,

most azután bete-

gen, nyomorultan ide vánszorgott a szomszéd

városból

legalább ha meghal, lesz, a ki eltemeti.

Nem

halt meg, kigyógyult. Volt akkor

is ott

egy szinész

annak a jegyszedje volt Bordásné asszonyom, becsületes debreczeni polgárn, az magához vette Petfit, ápolta, táplálta, gondolván, hogy majd megfizet ez, ha módja lesz benne egyszer.

társaság

;

:

:

a3i-

így feküdte végig betegen az egész telet, nélkülözve,

sanyarogva

;

meg

emlékezik róla

is

«Jó hogy az embernek CRontfoga van,

Kzt bölcsen rendelek az istenek, Mert hogy ha vas lett volna a fogam, A rozsda ette volna meg.»

Csak két mulatsága volt

;

a színházbajárás, hová Bor-

dásné asszonyom titokban bebocsátgatá és Pákhkal

eltöl-

tött órái.

kezddik most a tragédia. Volt Pákhnak egy szép nemzeti szin Itt

ö valakitl kapott,

s

szalagja, melyet

azt Petfi gyakran kérte,

Pákh pedig

soha sem adta, mert rá nézve az kedves emlék volt. Egyszer Pákh nem volt odahaza, Petfi vette a szalagot, s felkötötte

vele

azt a kalapjára; gondolta,

mint fogja majd

Pákhot megtréfálni.

Pákh azonban érzékenyen vette a dolgot s szemrehányó levelet irt miatta Petfinek, nem is azért, hogy a szalagot elvitte, hanem hogy nyitva hagyta a fiókot, melyben pedig sok

nem kutatandó irat heverészhetett. meg az a veszettkutya vers.

fel

Erre született

Két nap múlva természetesen mind a ketten átlátták voltát, s nagy könyhullatások közt

heveskedésük helytelen kibékültek,

hanem már ekkor

a vers megvolt,

s

Pákh sokmintsem

kal inkább szépnek és talpraesettnek találta azt,

eltépni engedje,

s

maga

tette

azt fel a postára az Athe-

níeumnak.

Ez ama vers története. Egy szép reggel az eset után berohan Petfi Paklihoz, (mindig úgy szokott rohanni, mintha azt a hírt hozná, ^ogy ég a ház) s megállva eltte, azt kérdi tle Van-e hozzám föltétlen bizalmad Pákh igent mondott. De oly nagy bizalmad, hogy még csak kétkedni ko tudj ablnin, a mit mondok.

— —

'?

;

Pákh

esküdött,

Hová

mi czélból ? arról egy szót sem szólt, csak Pákhot keresztül Debreczen sáros utczáin, míg

hogy van.

— Akkor vedd a kalapod és gyerünk. vezette

és

nem

csak épen a város végire Ott volt és van most

azok közt az

is

értek.

egy sor rongyos, szurtos ház,

Bordásné asszonyom

egj'ik volt

viskója, ebbe

vezette Petfi barátját.

egy kis

Ott lakott

szk

akasztófára volt kilátás

ágya

;

szobában, ablakából épen az

kopott pokróczczal

akasztva egyik fell

fölé volt

fell Vörösmarty arczképe

;

már Heine

izúttal

s

bekerített

Viktor, másik

a hideg vaskályhát asztalnak

használta, melyen irta költeményeit

(most

Hugó s

olvasta Berangert,

Beranger voltak stúdiumai). Meg

kell

jegyeznem, miszerint általában mind azok, kik

Petfit valami mveletlen naturalistának tartották, mind

maga, midn azt irja « a természetnek tövises vadvirága vagyok én!» nagyon csalatkoznak. Petfi nagyon sok önszerezte tudományos mveltséggel bírt, az ö

saját

:

—

angol, franczia,

német

és latin irodalom remekeit

részt eredetiben olvasá, a külföld hírhedett jól

ismerte,

beszélt,

francziául,

angolul,

németül tökéletesen

utóbbi években a spanyol nyelvet

csakhogy

mindezekkel

nem

nagyobb-

mbíráit igen

szokott

is

elsajátítá

dicsekedni,

st

magát tudatlan embernek mutatni. Könyvtára egy volt a legszebbek közül, melyben Byron, Shakspere, Beranger, Hugó, Heine, Lamartine, Schiller, (Gcethétnem állhatta), Shelley pazar kötéseik által kitntek. Egy szálláson lakván, gyakran unott könyveinket egymás könyvtárába csempésztük, s mulatságos lehetett egy harmadikra nézve elhallgatni, hogy tagadta el mindegyikünk a subintroduktákat kié ez a könyv ? az enyim nem, az enyim sem, hogy jött hát ide ? én nem tudom, én sem tudom, szerette

;

—

(így jutottam többek között Hahn

—

Hahn Ida mveihez miket

Petfi csempészett hozzám, orozva és titokban,

s

miket

kétszer loptam neki vissza, harmadszor rajtam maradtak.)

!

:

:

!23H

Ott

hozzá

még

egyszer megtudakolta Pákhtól, hogy van-e

bizalma?

föltétlen

Akkor azt mondta neki, hogy üljön le és vegyen tollat a kezébe majd ö diktálni fogja, hogy mit irjon; a mint ;

következik

:

— Én Pákh Albert, kötelezem magamat,

azon esetben,

ha Petfi Sándor 150 váltó forintnyi tartozását Bordásné asszonyomnak 45 nap alatt le nem fizetné, ez összegig kezességet vállalni,

Pákh

nyom

s

azt helyette lefizetni.

leírta és alájegyzé a kezeslevelet.

Dátum

stb,

Bordásné asszo-

átvevé azt és megnyugodott benne.

Pákh maga sem

volt valami

ragyogónak nevezlietö hely-

zetben, 150 forint összes évi fizetésének háromnegyedét

hogy ezt koczkáztassa, a legnagyobb bizalmának Petfi jó csillagzatához azért nem lehetett tle rossz néven venni, ha a megtörtént dolog után megkérhogy még is mi úton reméli ez összeget dezte Petfitl képezte

;

kellett lenni

;

:

oly

id

rövid

alatt

összeteremthetni? mi alapja van

e

reményhez ? Petfi büszkén tévé kezét egy csomó mindenféle alakú papírra, öntudatteljesen

mondva

— Költeményeim Késbb

— És

hozzá tévé ha térden állva kellene

nom, még küldöm az

is

bizonyos lehetsz

is

házról -házra koldul-

felöle,

hogy napjára meg-

összeget.

Azzal ismét vévé pálczáját és költeményeit, a világnak.

indult

Nem

a

volt

zsebében több

s

tíz

neki ga-

rasnál.

Mig Pákh ismét keresztül

kisérte a városon, egy ember-

séges vasárus titokban hat ezüst húszast csúsztatott Petfi

zsebébe

;

ez volt egész

útiköltsége

Debreczentl

Negyvenkét napig azután egy szót sem Pákh.

Még

tle, azt

Pestig.

hallott felle

csak egy levelet, egy biztató sort sem kapott

sem

tudta,

merre van

A negyvenharmadik nap

?

kezében volt az egész összeg,

e

!

2:{7

Petfinek egy igen

bohókáf? levelével, mintlia az

tréfás,

egész dolog igen rendes mindennapi eset volna

(Petfi általában nagyon szerette a humort leveleiben, <

ezt

gyakran a levélborítékra

kiterjesztette;

is

megharagudott rám valamiért,

s

ilyen czímzet volt olvasható:

«

hozzám

egyszer

intézett levelén

Jókai Mórnak, legkisebb

tisztelet nélkül. »)

VL Egy csomó

verssel

zsebében érkezett

meg

a hóna alatt, az utolsó garassal a

nagy Bábelbe, hol rá senki sem

sem

barátja,

sem egy

elbúsult

nézve minden ember, Yfigy a ki

—

az idegennél. jól

mondám

Mentora, a minden

fiatal

:

;

a hol idegen volt rá

már egy

— hiszen

kicsinyt ismerte,

itt

lakott a

költk

tehetségek pártolója, a magyar

irodalom édes atyja, Vörösmarty. ö

a

sem rokona, vendégszeret hazafia sem várt, a hol

várta nyitott kapuval, tárt kebellel

még rosszabb De nem

— Ebbe

Pestre az árva költ.

Nem

hozzá minden ismeretlen, névtelen

úgy mehetett-

iíjú

költ,

kinek

a legels buzdító szóra volt szüksége a nagy világban,

mintha atyja házához menne?

nem

köszönheti-e neki

a legels buzdítás jótékony hangjait valamennyi irója az

újabb kornak? séget ismert,

nem

segített-e

mindenkit, kiben tehet-

emelkedni, megállhatni a költészet útján,

nemcsak jó szóval, de tettel is ? Mi volt természetesebb, mint hogy Petfi hozzá fordult.

beszéd,

nem

A

is

jó szelíd költpatriarka

tudott valakit

legelször

nem

volt

b

sok szóval biztatni, de a mit

mondott szájával, azt érezte szivével. Magára vállalta, hogy Petfi költeményeinek kiadót fog keresni. Petfi megnyugodhatott benne, hogy ez nem üres szó, ez nem elnapolási czím. hanem férfi ígérete, mely be lesz váltva. Volt ez idben egy saját gylhelye a pesti értelmiségnek, hova irók, tudósok, ügyvédek, orvosok,

mvelt

pol-

»

gárok

H

8

nem ;

férfiak

efféle

szoktak

nem

seregleni, kik

hogy a nemesi kaszinót látogassák, eléggé proletáriusok, hogy kávéházban füstölögje-

eléggé

nek

egyéb

mágnások

;

arra,

ezt a helyet nevezték nemzeti körnek.

A nemzeti kör

akkori jegyzje egy

fiatal

ügyvéd

volt

ingyen hivatalokkal ilyen hazafiakat volt szokás meg-

(az

tisztelni)

neve Várady Antal.

Ha megmondom,

hogy Várady volt késbb Petfinek azon egyetlen egy barátja, a kire soha meg nem haragudott, a kivel soha össze nem koczódott akkor, úgy hiszem, ;

egy tollvonással tökéletes jellemrajzát adtam a derék fiúnak, kit

magam

is

fér-

szerencsés vagyok változatlan bará-

taim közé számítani.

Egy este a fiatal ügyvéd másik kollegáját látogatva, azt épen sajátszer munkában látta elfoglalva; verseket válogatott.

A

Megdöbbent

foglalatosság egy ügyvédtl.

szoba hátuljában

állt

kurta gallérköpenyegben

;

egy

fiatal,

ki figyelt

kép

sápadt

volna rá

alak,

?

Az ügyvédtárs kérte Váradyt, hogy tekintsen 8 mondja meg, mit szól hozzájuk? Az kivont egyet a sok közül, és az épen a

e

versek

közé

((disznó-

tor)) volt.

—

Jaj be silányság

;

— monda

ez,

iszonyúan fitymáló

arczkifejezéssel.

Az ügyvéd kényszerít, hogy olvasson el még egy másikat. Ekkor akadt kezébe a ('Befordultam a konyhára ». Ez már inkább tetszett. Ez jó vers, mulatságos vers.

De még (lA

tovább.

virágnak megtiltani

Már ekkor kérte,

nem

lehet.

széket húzott az asztalhoz Várady,

hogy hadd lássa a

s

maga

többit.

És egyre ntt elragadtatása hiszen ezek remekmüvek, tünemény! Van-e még több? Hol termettek özek? ;

hisz ez

Ki bir ilyeneket irni?

Az ügyvéd monda, hogy tekintsen hátra ott áll.

;

szerzjük

Ez

a szegény rongyos fiú ?

szín változás

Kinek lialavány orczáin egy

sem mutatta, hogy

az ö verseit ócsárolják

és magasztalják füle hallatára ?

Ez a szegény rongyos fiú, ez a fakó csalogány oly bbájosán énekel ? Minden üres hálálkodás, magasztalás helyett

az, a ki

azt kér-

dezte Várady a költtl, hogy van-e szállása ?

Az ügyvédek mindig praktikus emberek

— Még nincs, volt a válasz. — Jöjjön hozzám, egy szobám

!

van, de eltérünk benne

ketten.

Petfi keresztül-kasul nézett az emberen; mert mindenkitl

nem

szokott szívességet elfogadni,

nézett, azt

s

miután

jól bele

mondta, hogy elmegy hozzá.

Nappal az ügyvédnek sok dolga

ezt

volt,

Petfi jól

monda, hogy neki semmi dolga sincs. Hanem éjszaka, midn Várady fölébredt, akkor látta, hogy fenn ül és dolgozik. Nem háborította, úgy tett, mintha aludnék. Másnap kérdezte tle, hogy nem lenne-e szíves vele ebédelni ? Petfi megköszönte, már máshova van híva. Nem volt igaz az a nap is ebéd nélkül múlt el róla. Csak nagy unszolásra volt képes Várady pár forintot látta, s azt

;

elfogadtatni vele kölcsön.

Másnap azt is visszafizette Petfi éjszaka két költeményt irt, s valamelyik szerkesztnek odaadta annyi árért, mely épen elég volt ez adósságát lefizetni. Mindezek igen aprólékos dolgok, de a költ jellemére :

oly valódi fényt vetnek,

mint

saját naplójából soha

sem

lehetne kideríteni.

A negyvenöt napból volt bátra, a

midn

így folyt le tizenöt, csak harmincz

egy est ve azzal toppan be Várady

lakótársához, hogy harmincz forintja van nála letéve.

Szép története van p]

e

harmincz forintnak

!

két hét lefolyta alatt sok kiadó ajtaján bekopogtatott

a jó Vörösmarty,

a nélkül, hogy az ifjú

keresztapát talált volna köztük.

költ verseinek

Végre eredeti eszméje

!

támadt;

A val

liÍ8z

a

«

nemzeti kör» úgy

is

tudósok tanyájn, adja

verseket a nemzeti kör

ki e

jó költ-vezér csak s

önmagáról tudott

Ítélni.

Várady-

több irodalompártoló ügyvéddel, orvossal összebe-

szélve,

elterjeszté ez óhajtását.

felröffen a

nemzeti kör minden

E vakmer

indítványra

versfaragó tagja,

toll- és

rátámad az öreg úrra; mi dolog ez: «költ-dajkák vagyunk-e mi ? versírók kisdedovója akar a nemzeti kör lenni? Kapaszkodjék kiki maga, minket sem segített senki

A

!*

poéták, írástudók

immár megbuktatták volna

Vörösmartyt és azt a néhány ügyvédet, a indítványt pártolá, ha ekkor

el nem

— szabómester,

állt

a jó

Váradyval az

ki

volna egy em-

nem monda, hogy ö Vörösmarty rosszat miként nem ajánlhamegbízik abban, tott, s ha más nem akad, ö egyedül egymaga viseli a nyomtatási költségeket, még harmíncz forintot ellegez is berséges derék

s azt

a költnek, hogy élhessen egy ideig.

A

Ezt a derék kézmvest nevezik Tóth Gáspárnak. Petölit szerette,

költnek els

méltán megsüvegelheti t, mert

ki

volt a

és egj'etlen Mtecenása.

múlva azután százötven peng forintot kapott a nemzeti kör útján Petfi versei els kötetéért, h napjára kifizeté a Pákh által aláírt adósságot.

Három

hét

VII.

Nagyon

divatos

hang mai világban

költknek, hogy ket milyen rosszul czélszertlennek fel

e

tárgyról

arról énekelni a

fizetik

:

nem

találom

néhány adversariát jegyezni

Petfinek életébl.

Azon évben, hogy a telt

Pesti Divatlapot

l)arátom megindítá, öt szólította

nek. Bajza, ki valami épen

fel

\

ahot Imre

tisz-

segédszerkesztjé-

nem személyes,

de tisztán iro-

dalmi polémia miatt Vahottal ellenkezésben

állt,

maga

"üt

tanácsolta Petfinek, hogy fogadja

Pesten

el

az ajánlatot,

mely

lételét biztosítja.

Petfi tehát elször tartozott egy verset

is

írni.

minden számába a Divatlapnak Másodszor az újdonságokat szer-

keszteni és harmadszor félmérföldet utazni reggelenként

Pestrl a Magyar-utczából Budára Gyurián dájába,

8 ott

és

Bagó nyom-

végezni a korrekturát.

e munkáért kapott 400, mondd négyszáz váltó nem havonként: egész esztendre. forintot; A jó Petfi nem hogy keveselte volna ez összeget, st dicsekedve monda nekem, hogy milyen szép fizetésbe

És mind

—

Szállást

jutott.

is

kapott

lépcs

ezenfelül,

melynek

ablakát

panaszos verset a mért nem akar hozzá hogy besütni? naphoz, hisz tudhatná magáról Apolló, hogy a poétának nincs pénze fára és eltakarta a

félig

;

itt

irta azt a

gyertyára.

A

korrekturából

még

az a

mellékakczidencziája volt,

egy-egy furcsa sajtóhibát csúsztatott például szövegébe, a helyett, hogy ez s ez a párisi be a

hogy a hol

lehetett,

fúr egyik örökösének két ezer livre évi dijt, másiknak háromszáz ezer frankot hagyományozott, így igazítá ki a mondást az egyiknek kétezer éves livréet, a másiknak háromszáz ezer frakkot. nagyon jól mulatott. Az ilyeneken azután :

Els nagyobb

költeményét, a Helység Kalapácsát negy-

meg tle Geibel Ármin, János vitézt Vahot Imre egyes verseiért eleinte két forintot adott Frankenburg, Horváth Lázár egy aranyat késbb ven forintért vette százért

;

;

az Életképek szerkeszti másfél aranyat.

Egyszer Petfi Föltette

meg

akarta tréfálni a szerkesztket.

magában, hogy fog rossz verseket

igen rosszakat szándéka szerint, s

majd azokat

írni, igen-

elküldi a

szerkesztkhöz, hogy fogják érte összeszidni.

De megjárta, mert mikor rossz verseket akart irui, jókat irt, s minden szerkeszt rá ismert a Pönögei Kis Pál név alatt. Jókai

:

Életembl.

I.

1

'•

:;

242

Ilyen a fátum, egyik jót akar és rossz sül ki belle

másik rosszat akar

nem

és

ért liozzá.

Gazdagság volt ez mind reá nézve, hisz oly igényCsak tudott élni. egy vágya, egy óhajtása volt, ha telenül hogy szkölköd szülin olykor pénz után sóhajtott :

segíthessen vele.

Evek eltt kitiltá öt az atyai szigor a szüli házból és most arról volt szó, hogy az apát zik el könyörtelen uzsorások azon házból, fizethetetlen adósság miatt.

Néhány

száz forint megmenthette a jó öreget e nyo-

mortól és gyalázattól.

Petfi ersen föltéve magában, hogy ez összeget megküldi számára, s az ers akarat és a gyermeki szeretet eltt mi a lehetetlen

Ez idben épen sietett hirdetni,

?

híre

variálni,

futamodott, valamennyi

hírlap

commentálni, hogy egy gazdag

magyar fúr elhatározá magában, miszerint a magyar lételét biztosítani fogja, nagyszer áldozatokra készül, st már építtetett is egy tornyot a jószágán, a melyet asilumnak szánt jámbor poéták számára, a hol ott gondoskodván étel, ital és csizmáról s ott ellakozzanak, irodalom

énekeljenek, mint boldog fürjek a búzában.

Ez az eszme nagyon magasztaltatott akkor a

hír-

lapokban.

Petfi gondola, hogy a kinek ilyen nagy torony van a az tán attól sem fog megijedni, hogy neki ötszáz forintot adjon kölcsön, egy év alatt pontosan fejében,

—

visszafizetendt.

A fúr külömben

is

jó

ismerse

volt Petfinek, ennél-

fogva azt válaszolta neki, hogy pénzzel ugyan vigasztalja,

hanem ha tetszik

meg nem

a toronyban lakni, hát ottan

szívesen látja.

Mint a debreczeni csizmadia mondta a színészeknek fizetni,

nem

fizetek,

hanem

a csizmáitokat megrepetál-

tatom.

Petfi csak azt sajnálta, hogy minek kért?

248

Útközben elbüsultában összevetdik könyvárussal, azt kérdi tle, hogy

emberséges

egj'

mi baja? Petfi mondja,

hogy az atyja tönkre jut és ö nem tud ötszáz forintot kapni, hogy megsegítse. monda a könyvárus, Hisz az legkevesebb, vannak önnek mvei És rögtön kifizetett neki 500 frtot,

—

—

—

!

megjelent versei második kiadásáért.

És két év múlva ugyanazon versek harmadik kiadásáért adott neki két ezer

pengt.

Ez a derék pártfogó

volt

Emich Gusztáv,

ki

nem is bánta meg, hogy Petfit megnyeré. A költnek csak egy igaz pártfogója lehet, hajolhat, kit, ha hálatelten üdvözöl, el nem ez a pártfogó

A

— a közönség.

közönség pártfogása végre képessé

ket

úgy hiszem

ki

eltt meg-

pirul bele és

tette Petfit,

hogy

módban eltartsa vénségükben. Nyolczszáznegyvennyolczban már öt aranyat

szülit magához vehesse és fizettek legkisebb

jó

neki akkor

verseiért és

fényzése volt édes apja, édes anyja. Olyan nagyon szerették egymást mint az egyik meghalt közülök, egy év

is

csak egy

:

k

hárman, hogy a utána halt a

alatt

másik kett. VIII.

Petfi szerette külsleg a különczöt játszani. Viseletei mindig oh^anok voltak, hogy a ki meglátta, vele álmodott. Majd olyan kalapokat készíttetett, mint egy réz bogrács,

nem

csodálatos süvegeket,

majd ember nem

hallotta szabású zekéket,

látta,

fül

dolmányokat virágos

at-

laszból.

Talán azért

Épen nem

;

st

tette

ezt,

hogy a figyelmet magára vonja ?

a lehet legnehezebbé tette a vele meg-

ismerkedést, hideg, büszke és szótalan volt a többi kalap-

visel népek

iránt.

Valódi keleti büszkeség a frank giau-

rok ellen.

Egy idben

azt a divatot vette

fel,

hogy kerek,

asztra-

16*

t>44

kán kucsmát hordott, csipn alul érö prémes mentét, á la Csokonai és csizmába húzott magyar nadrágot.

E

Csokonai- divat idejében járt

itt

Liszt Ferencz,

egyik hangversenyén a hallgatók között

hölgyet pillanta

úgy hogy azt

is

meg

Petfi,

annak

gyönyör

fiatal

egészen elmerengett rajta, elhitte volna akkor, hogy Egressy zongos

rázik s Liszt Ferencz szaval.

Körüle

gunyoros

álló barátai észrevették

elragadtatását

s

egy

a többi közül figyelmezteté t, hogy ne igen tekintsen mélyen azon szép hölgy szemeibe, mert az rá fiu

nézve könnyen szomorú szenvedélylyé

lehet.

— Miért? kérdezé a költ büszkén. — Azon hölgy nem magunk forma szegény legénynek

mert az K**, a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya. Petfinek büszkesége egészen felháborodott e szavakra. Hát egy költ lelki gazdagsága még csak egymás mellett sem említhet egy bankár kincseivel ? Azért is nül fogom kérni e hölgyet szólt, a midn való,

—

!

elhagyták a hangversenyt. Társai azt hitték, hogy tréfál és nevettek rajta. kedés, e kaczaj

még jobban

azt a barátját, ki azt

monda

Az

eleinte

t

elvadította.

Másnap

E

két-

felkereste

a mondott észrevétellel felingerelte,

ha meg akarja tudni, vájjon Petfi gyávább- e a kivitelben, mint a beszédben ? vezesse el t a bankárhoz még ma meg fogja kérni leánya kezét. s

neki,

;

azt hitte,

vele a bankár ajtajáig,

hogy Petfi csak tréfál, s elment hanem a mint látta, hogy ez ko-

molyan szándékozik fellépni, akkor elvette minden rábeszél tehetségét, hogy t e szándékáról leverje. Petfi kiszakítá magát kezei közül, s belépett a bankárhoz.

Hivatalos iratai közt találta az érdemes urat, s minden kerülgetés nélkül bemutatá neki magát, röviden tudtára adva, hogy nem egyébért jött hozzá, mint hogy

leányát

nül

kérje.

245

A bankár

derék, finom úr

mvelt,

volt és a mellett

olvasott hazafi.

Monda Petfinek, bogy már érdemét

illeti,

semmi

arra nézve

mveibl

régóta ismeri

nagyra becsüli személyes ismeretségét

;

és

mi látogatása

a

kifogása nincsen, miután

e

tárgyban a határozást egészen leányára szokta bízni.

E

tekintetben tehát csak azon formaságra figyelmezteté

hogy legyen szíves magát leánya eltt a család

Petfit,

valamely ismerse

t, hogy

által

bemutattatni; mindjárt utasítá

is

ki által ?

Azzal megszoritá

a költ

kezét

nyájasan;

szívesen,

Petfi vévé a kucsmáját, jó napot kívánt,

s

úgy

elfelejté

a

mintha meg sem történt volna. Sohasem mutattatá be magát azon háznál. Csupán azt

dolgot,

akarta bebizonyítni, hogy volt bátorsága megtenni azt, a

mit kimondott. Ilyen bohó fiu volt

,

ha megharagították.

Szeretni és gylölni a végletekig tudott.

lanat elég volt arra, hogy a

vesének

vallja,

s

férfit

futó pil-

nt

ked-

egy háborúit pillanat ismét elég arra,

hogy legkedvesebbjót meggylölje. Máskor is megtörtént vele, hogy egy egy kedves

Egy

barátjának, a

mvésznövel

eladás

alatt

jutott szomszédságba, az

els

színi

felvonás alatt megismerkedtek egymással, a másik alatt

örök szerelmet vallottak, a harmadikat végig sem várták,

hanem

siettek a

paphoz,

össze

akarnak

esküdni

s ;

k rögtön

tudtára adták, hogy

nagytisztelet

Sz

.

.

.

í

úrnak

szerencséjükre az a felelete volt rá, hogy gyertyavilágnál

egybekelni nagy ritkaság, felmentés nélkül

menjenek elébb

tehát

és

nem

nem

megy,

hozzanak felmentéseket. Míg

aztán a felmentés után jártak, a szép kis férjhez

is

ment máshoz, Petfi

is

mvészn

egyebet gondolt,

is

s

útjaik

Az

össze-

jöttek többé össze.

Egy

estve érzékeny jelenetünk volt Petfivel.

zördülés okaira

már nem emlékszem, csak

a kibékülés

:

!

Valami apróság lehetett az egész, a min vita mindig érzékenyebbé kezdett heves volt, én keser, közel voltunk hozzá, hogy

jut eszembe.

vitatkoztunk válni.

;

hanem a

egymást megríkassuk. E vita alatt Petfi folyvást nyargalt alá ban,

s

s fel

a szobá-

egy hosszú szárú pipából a legkegyetlenebb perzsa

dohányt

szívta,

melynek

hamuját azután koronhogy a padlóba

kiégett

ként kiverte valami arra való edénybe,

ne tapodja. Egyszerre a legingerültebb stádiumában a szóváltásnak kénytelen voltam felszólalni

— Nem

gondolnám, hogy a kalapomat rakod

tele

do-

hányhamuval ? Oda tekinténk. Csakugyan a kalapomat rakta tele hamuval. A nagy dühösködésben nem tudom minek nézhette ?

Mind a czagni,

ketten elkezdtünk visszatartóztathatlanul ka-

mire m'agunkhoz tértünk a nevetésbl,

s

nem

tud-

hogy hol hagytuk el a vitát ? Aztán nem is kezdtük újra. Pedig egy pillanat eltt azon a ponton álltunk, hogy

tuk,

örökre elváljunk egymástól; a kezett be aztán, és az

is

mi csak évek múlva

követ-

csak ügyetlenség volt.

IX.

Vahot Sándor, a gyöngéd költ széplelkü nejének haifjú, gyermeteg testvére költé fel Petfi

sonló szellem

szivében a legels rokonszenv boldog érzelmeit.

Még

ki

bánatra

sem

vált.

volt

Még

mondva

ez érzelem boldogsága,

csak ábránd,

még

midn

csak titkos óhajtás

költ szivében ez a gondolat, midn a legváratlanabb csapás ezt a szót nyomta rá gyász Etelka meghalt. Meghalt, mieltt élt volna. Ne is kereszteltesse senki Etelkának leányát, mert e

volt a

:

név viseli korán halnak

el.

Ez

az én vakhitem.

: ;

!

247

Én

láttam Petfit igaz fájdalmát egy évig viselni. Na-

gyon, nagyon szenvedett. Evekig gyászolta Etelkát.

Szegény

Petfi

is

ifjú

halt volna, talán

élne most. Talán rszelleme tudott volna lenni

a földön. így pedig

nem A

meg nem

gyermek, ha

magához

mit tenni többé

volt

szólítá

t,

midn

költjének

e világon.

lombok minden sora a legigazabb könytl

cziprus

van átázva, a legmélyebb, a legtisztább érzelemtl átölelve, elkezdve ama verstl « elmondom, mit eddig rejtve tartogattam*), egész addig, hogy wfüggmár alant megérintetlenül».

Ezen sorok Petfi lelkének legszebb, legnemesebb mert legigazabbak. Emlékezem rá, hogy e halál után két esztendvel, mi-

vonásai,

dn

•

—

Etelka sírját halála évnapján meglátogatta, feldúlt

arczczal lépett be hozzám.

— Látod, milyen silány az ember

a

temetbl

jövök, Etelka sírjától

;

!

monda

sírtam,

csüggedten

mint egy rült.

Es a mint visszafelé jöttem, egy idegen szép leány jött reám szembe s a mint egymás mellett elhaladtunk, én utána néztem Pedig akkor jöttem a temetbl.

—

;

!

Milyen mély, fenékig

melyben

ily

tele tiszta tett

tiszta tenger lehetett

átvonuló árnyék

is

érzelemmel volt az a

magának

tudott nézni,

azért,

midn

meglátszott. lélek, ki

azon

érzés,

Min

teljes

szemrehányást

hogy egy szép hölgyre kíváncsian egy másik sírjától jött, ki azóta rég

porrá omlott oda alant

A

Etelka

halála

cziprus

lombok után nyomban következik

egészen

világgytílölvé

tette

ez

Petfit.

a vers

((Megvetésem és Utálatomnak hitvány tárgya ember a neved !» Ezt a verset ugyan egy korábbi kiadásban a jó öreg

Eeseta,

szelíd,

becsületes

((Lássa ön,

öntl egy

sort is kitörölni, de

ezt költeményei közül »

ismét be van az téve, sötét,

czenzorunk

monda a kedves

Petfitl:

s

;

ha

szeret

lealkudta

öreg, én sajnálok

engem, hagyja

ki

hanem egy késbbi kiadásba a

mi utána következik, az mind

vadonat eszmékkel van

tele.

;

248

Petfit ez eset elzte Pestrl, újra bebarangolta az egész hazát; most

már kényelmesebb

tárt karokkal fogadtatott, de

mert mindenütt annál nehezebb szívvel, mert úttal,

most már volt, a mi Pestre visszavonja: egj' sir. Imittamott irt versei ers tanúbizonyságot tesznek háborgatott kedélyérl, mely csak ott csillapul le néha, midn a szüli házhoz ismét koronként visszavetdik, midn anyjának a legtisztább gyermeki szerelmet vallja, midn vigasztalja,

hogy ne aggódjék

azért,

hogy kenyere

oly

barna, az mégis jobb iz, mint másutt bármi lakoma,

a

és

midn

megénekelheti a pusztát, ezt az ö lelkével

azonos határtalan képét a szabad, a korlátlan természetnek

!

Ez idben találkozott Tompa és Kerényi költtársaival az

«

erdei lak» költi versenye örökíté e találkozás emlékét.

Azok a dzs-dalok, miket

ez

idközben

mind olyan

írt,

szép tarka bokréták, miket örömest szagolgat az ember, a

míg meg nem Csak egy

tudja,

hogy a temetbl vannak tépve.

elfájdult, elfáradt

miknek vigsága

alatt

ers szenvedély

hangjai azok,

mindenütt meg lehet találni a ke-

resztül nyilalló fájdalmat. •Kívül a síron nyílik a virág S belül a sírban féreg és halott van

Még

a

midn kés

gyöngyeit megírta, fájó

akkor

kés idk múlva is

új

szerelme

keresztülvillámlott

még

e

gondolat legforróbb ömledezésein. «

A

—

!»

Sírba tették els szeretmet

I»

szerelem gyöngyei korszakot képeznek Petfi versei-

ben, de

nem

életében

:

én bizony már azt sem tudom,

hogy a kihez irva voltak, érzett- e olvasásuk alatt mást, minthogy azok igen szép költemények ? Csokonai Lillája háromszor ment férjhez, a ötven évvel élte túl

a költt.

A költk

sorsa úgy látszik

minden században

ugj'anaz.

:

249

X.

Egy szép nyári alkonyaton

utazó tért be Szat-

fiatal

komor

inár váraiegye valamelyik helységébe. Szép,

haj-

lású vonásai, színtelen arcza, kissé melancholikus szemei, s

hegyes kis szakálla egyikét képezték azon arczoknak, a

miket a

ki

egyszer

Akkor zavaros

látott,

idk

soha

voltak

den lépten-nyomon igazolni is

el

nem

felejt.

tisztességes utazónak min-

:

magát. Az

kellett

megállítják a falu közepén,

s

ifjú utast

türelmetlen ellenvetései

daczára vezetik a faluörök a jegyzhöz.

Az ifjú lepattan a szekérrl, s megy a jegyz szobájába. Az fiatal, czivilizált embernek látszott, talán ügyvédi diplomája

is

volt; az utazó röviden hitte végezhetni baját

hogy magát egyszeren megnevezte eltte Én Petfi Sándor vagyok, kérem, hadd utazzam

az által,

—

tovább.

A jegyz

— Van

arczán semmi változás.

uraságodnak

kérdé

útlevele ?

hetetlen hidegvérrel. Mert ebben a

nev

compossessort

nem

megveszteget-

vármegyében ilyen

ismerek.

Petfi egy perczig talán csodálkozott

is

:

ez

idben

parasztkunyhóban épen úgy ismerték, mint a delnk boudoirjaiban, s arczképe ezernyi ezer példányban forgott a hazában, s ime itt egy kaputhordó Írástudó azt kérdi tle, hogy ki légyen ? verseit az utolsó

Többet

nem

szólt,

hanem eladta

az útlevelét; a

jegyz

összenézte, ha megegyez-e arcza a személyleirással, szépen elttemezte és visszaadta az iratot. Tessék tovább

menni.

Még azon

estve egy

másik faluig

ért.

jegyzhöz. Ez egy vén, pápaszemes, roskatag

Ott

is letartóztat-

ták, s vitték a

hajjal,

óta

férfi volt,

hátrafésült

a kinek a mentéjén meglátszott, hogy Csokonai

nem

változtatta a divatot.

!

»

!

:

•250

Ennél nem

is

mutogatta be magát a költ, hanem csak

elvette útlevelét

s

átnyujtá szó nélkül.

De a mint beletokintett az örömtl reszket hangon

irat, s

öreg, kihullott kiálta

kezébl az

fel

—

Ön Petfi? Oh, áldott az óra, melyben nemzetem nagy költjét láthatom És azzal átölelte a költt s oly jól esett neki, hog,y örömkönyeit keblére sirhatta, a költnek talán még jobban. És azután egy tappot sem bocsátá t tovább, hanem ott kellett

neki maradni nála reggelig,

onnan, a legszintébb áldás kisérte

Ennek

az öregnek az áldása kisérte

midn

s

t

eltávozott

ismeretlen útjára.

t talán

legtovább.

XI.

Semmi sem

megdöbbent

oly

eszmélni

az

szeret

olvasóra nézve, mintha most végig olvassa Petfi verseit, s

majd

itt,

majd amott akad amaz ers

gyászos végzetnek, mely

Az ember el-elborzad

A

t

sejtelmeire azon

utolérte.

bele,

halál sejtelme, a halál elérzete mindenütt.

Szüntelen ugyanazon véres szomorú kép, melyet utóbb ideáljává

tett,

s

szerelmes

lett bele.

Ezek a költi

profetiái

«Tudom azt az egyet, Hogy nem soká élek»

Hogy ha én majd meghalok.

Nem

leszen

kfí

síromon ...»

Valóban nincs sirjának emléke.

((Most

gomblyukamban

a virág,

S ha újra zöldül a világ, Talán sirom lialmán fakad.

lélek

:

: :

:

:

2b l

Ismét odább

Ha

az Isten ekép szólna hozzám,

«Fiam, én neked megengedem, Hogy úgy Imlj meg, mint magadnak Erre kérném akkor Istenem

tetszik.*

liogy tavasz legyen,

»

Harez tavasza, hol rózsák teremnek. Veres rózsák

férfi

kebleken,

S lelkesítve zengjenek a harczok Csalogányai, a trombiták. s az én szivembl szinte egy halálos vérvirág.

Ott legyek

Njön

Távolabb egyre sötétebben

«Ha meghalok, ha megfagyok szememre Megkönyezetlen szemfed borúi, S ültetni nem fog senki egy virágot :

A

sírra, a

N

mely rajtam domborul.

mert meg nem tapossa, megnézni senki síromat ...»

ott a kóró,

Nem

j

Ismét tovább «... Te fergeteg jöjj S szórd el csontommal hírem, nevemet, Ne tudja senki sem, hogy egykor ilyen Megátkozott teremtmény létezett !

.

.

Véres napokkal álmodom, .... Ha megfagyok, ha meghalok a csataterem*

Es legvégre «Egy gondolat bánt engemet, Agyban, párnák közt halni meg .... Ne ily halált adj Istenem .... .... Ott essem el én .

A

.

harcz mezejen,

Ott folyjon ez

iíjui

vér

ki

s/,i\i'ml)l

S ha ajkam .... végszava zendül

Hadd

A

.

nyelje

el

azt az aczéli zörej,

trombita hangja, az ágyúdörej.

.

:

25á

S holttefitemen át Fújó i)aripíik Száguldjaiiak

S

E

ott lia^yjanak

véres sejtelemmel

engemet összetiporva

teli

l)éke idején, viruló ifjúság

»

verset ö irta 1846-ban,

mély

korában, menyegzje küszöbén.

És úgy lön, a hogy kívánta. Hat év óta hat külömbözö esetet hallottam halálának. s

Mindegyik elbeszél

merben

bizonyítá a magáét.

Hat közül

igazat,

én

mondotta

Nem

még

azt

is

merem

ellenkezett a másikkal, öt tehát

állítani,

nem mondott

hogy a hatodik sem

azt.

látta öt senki

meghalni.

De annyi

bizonyos, hogy

meghalt.

Hol

és

mi úton? melyik virágot

táplálja porló hamvai-

nem tudja senki; elmúlt, elenyészett, mint a vihar, melyrl nem tudni, honnan jött és hova lett? Nem tudja senki más, nem is kérdezi más, csak az esti szell, viharos val?

lelkének szelídebb testvére, mely eljár a természet költjé-

nek hamvaihoz, fülébe sugdosni ((I'orladozzál porló

szeretddel

I*

!

!

A JÓ ÖREG ASSZONY.* Kégen, régen volt biz az

már

Mikor engem legelször az iskolába vittek. Csak épen akkora fiu voltam, hogy épen kilátszottam a 8 elbírtam a zsoltárt, ha két kézre fogtam. Máig is emlékezem azokra a benyomásokra, soha sem is fogom elfeledni. Elvitt jó apám kézen fogva egy nagy rettenetes épületbe, a minél iszonyúbb palotát képzelni sem lehet. Nagy vastag falai voltak az épületnek, magas márvány lépcskön kellett felkapaszkodni az ers vasajtóig, úgy jutottunk egy hosszú, iszonyatos folyosóra, a minek lehetetlen volt

földbl,

belátni a végét.

A

hosszú folyosón ketts ajtók voltak jobbra-balra, a

miken keresztül rejtelmes

syllabizálás

hangjai szivárogtak át; az emeletbe

félelemgerjesztö

viv lépcsn, mely a

diák classisok ismeretlen titkaiba vezetett csörtettek alá, kik végezték a leczkét s

roppant könyvcsomókkal hónuk

fel,

öreg diákok

mentek

hazafelé,

alatt.

Oh mi óriások voltak én elttem ezek az öreg diákok, mennyit tudhatnak már ezek, a mit én nem tudok

A

folyosóra nyiló ajtók egyikét azután felnyitotta jó

apám elttem

s kezemnél fogva elre bocsátott. Háromszáz gyerek ült odabenn harminczhárom padon, mind olyanok, mint magam. Rettenetes egy ország, a hol

*

íratott 1856-ban.

25 i

csupa gyerekek laknak Írva szörnyeteg

tekintet

mondta

férfi

nagy

a falon egy óriási tábla

I

betiík,

nagyszer

arra

;

azokra mutogatott egy fölséges

pálczával, a gyermek-tábor pedig

rá: «ábe ab vas kalap, ha megütöd, megharap!")

A mint

meglátott bennünket az a méltóságos nagy úr

ott a tábla eltt,

hóna

alá fogta a pálczáját, elénk jött,

köszöntött; áldott jó apára elmondta neki, hogy ujonczot

hozott a számára; ne sajnálja velem az ö fáradságát.

A nagybajuszú hajú fejemet,

s

Én mondám,

férfin

megsimogatá simára nyirt

kérdezé, hogy hívnak hogj'

«

len-

?

Móricz ».

elmosolyogta magát

rajta.

Furcsa egy név. Én

szé-

gyenlettem magamat. Ezek a fiuk bizonyosan csúfolni

fognak érte

hogy

:

is

hívhatnak valakit Móricznak és

Antalnak, vagy Jánosnak, Istvánnak, Károlynak

s

nem

egyéb

rendes nevezetnek?

Egy ideig csak néztem, hogy vájjon édes apám is itt marad-e velem? és a mint azután láttam, hogy ö valóban eltávozik és engem itt hagy egyedül ebben az ismeretlen nagyvilágban, a hol mindenki rám néz, s senki sem ismer, s

senki

sem

szeret,

akkor valami úgy elszorult bennem,

hogy csak egy kicsinyt megtettem volna.

A nagy hívtak,

férfiú,

hogy

«

biztatni kellett volna,

hogy

sírjak

a kit a többiek ujjaikat feltartva, úgy úr»), a folyosóig kikísérte jó apámat,

rektor

onnan azután visszatért s engem beültetett a második padba egy kaputos, meg egy mezítlábos fiu közé a mezítlábos volt az els, mert itt érdem szerint járta a rang és az egész els padban elttem sokkal több volt a pre gatyás fiu, mint az iirfi. Oh az én nagybajuszú emberem :

;

részrehaj latlan bíró volt a

A mély

mezítlábos volt

fiu ott

eltte a padba volt szúrva szeges végivel a

;

mibl mártogatott s szorongatott ersen két gömböly betket, hogy szeme-szája járt a

kalamáris, a linea közé

maga országában.

mellettem komoly, illedelmes sze-

nagy igyekezet miatt.

— á55

Hanem után

belle

csinált is

a kaputos szomszéd: az csintalan fiú volt; mi-

tintamalaczokkal az

tele csepegtette

legyet, a

tem volna hogy «Mó

:

;

engemet

is

biztatott,

írását,

légyházat

hogy fogjak bele én

mit én a világ minden kincseért

meg nem

ezért azután elkezdett csúfolni, azt

én úgy szégyenlettem magamat

riczl»

tet-

mondta, s

nem

csúfolhattam vissza, mert tet Gyurinak hívták.

Azután olvasásra került a sor; a hatalmas nagy

engem

is

férfiú

kiszólított a padból, odaállított a két térde közé,

bemutatott a zsoltárba és szép nyájasan

felszólított,

hogy

mondjam meg: micsoda bet ez? Azt hitte, hogy még csak ennyire vagyok. Ohó Az én kedves jó apám és anyám megtanítottak már engem olvasni otthon, nem úgy hoztak engem az !

iskolába.

Megfogtam a

zsoltárt két kézre s szilárd büszke-

séggel elkezdtem abból sebesen olvasni, el

nem

fogyott.

A

míg a lélekzetem

rektor úr megborzalta a fejemet

s

azt

mondta, hogy hisz ez már nagyon is jól megy. Az én arczom úgy égett, hogy alig láttam bele. Azóta is

dicsértek

egy

is,

már meg egy

párszor, de olyan jól

mint az én legels rektoromé, a

ki

nem

esett

eltt olyan foly-

vást tudtam olvasni a zsoltárból.

Oh, mint lenéztem Gyurkát, a légyfogót, a ki mellettem csak úgy ötölt-hatolt a syllabák között

s

ujjával bökte

meg

mindegyik szótagot.

Majd a nagyobb fiúk könyv nélkül kezdtek felelni, sorba els pad csak úgy pörgött a szájukból a szó, hogy azt álmélkodás volt hallani. A mint mindig közelebb jött felém a felelés rendje, úg^' az egész

;

engem is kérdeni fognak: «ha mit gondolsz, magában lett-e az, avagy ? » és én még nem tudok semmit sem

dobogott a szivem; hátha elnézed e világot, valaki teremtette

Már az elttem ül mezítlábas bajtárs is felállott, elmondta rettenetes sebes pergessél a maga mondani

felelni. H

valóját,

hogy szemei

is

kidülledtek bele

úr félbeszakítá az examinálást.

;

ekkor a rektor

;

k

Ilyen nehéz

akkor

meg

;

soha sem esett

le

a szivemrl, mint

valék szabadulva a legnagyobb félelemtl, a

mit valaha kiálltam. Hiszen a mi leczke holnapra fog

már majd megtanulom én

következni, azt

is,

nem

fog

többé ilyen rettegésem lenni.

egy iszonyatot kellett megérnem. Egy rossz onnan a hátulsó padból megcsaptak. Kiégette az eltte ül pruszlikját gyújtó-üveggel, a mint a nap oda-

Még azután

fiút

sütött.

A mosdatlan kamasz

ordított és rimánkodott a büntetés

én is úgy szerettem volna vele könyörögni, hogy elöl ne bántsák, hiszen igéri, hogy nem teszi azt többet; ;

nem

használt, le kellett neki feküdni

Rettenetes.

botot.

Én nem élném

megvernének. Hogy mer az a

fiu

s

kiállani a

három

ha engem úgy most haza menni az túl,

atyjához ?

A

fiu

még azután soká bgött

kezdettünk énekelni szépen ber éltében

!

»

velünk énekelt

:

odahátul

;

mi pedig

el

«óh mely boldog az oly em-

a rektor úr verte a taktust az asztalon ;

nekem úgy

tetszék,

s

mintha reám moso-

s még buzgóbban énekeltem. Azután mind felálltunk az els gyermek imádkozott fenhangon, imádság után kiszabta a rektor úr a hol-

lyogna

:

napra megtanulandó

leczkét, s azzal hazabocsátá a

nagy

tábort.

Ott kinn meghúzták a nagy csengetyt, mely egyedül az iskolai nagy hatalmasságok számára volt rendeltetve

valamelyik tolongás

;

szomszéd

classis

népe között nagy volt a

egy fiúnak nagy baja történt, tán beütötték az

elttem vitték a kúthoz szörny véresen. Én Isteorrát nem, talán meg is fog halni, nem mehet az édes anyjához haza többet. Engem pedig a jó rektor úr fogott kézen s úgy vezetett haza abba a nagy messzeségbe; negyedik volt a házunk az iskoláig de én olyan messze még nem voltam ;

:

soha.

:

Otthon úgy fogadtak, mint valami diadalútról haza-

tér bajnokot,

j<')

néném szilvás magamat

a miért jól viseltem

voltam a cselédség eltt,

derelyét készíte számomra,

úgy hiszem, hogy büszke

s

midn

lenhangon elkezdtem tanulni a tükör nevezetes tudományait.

kiültem a szederfa alá

—

tem nemes vetély útján dot,

hanem

napig, akkor illik

állta

még velem

legyztem azt is. ugyan az embernek

hanem

kedni,

csak a mezítlábos szomszé-

az egész els padot ott elttem egyenkint

csupán az els gyerek

Nem

nem

s

hármas kis Egy hét múlva levetet-

kis káté és a

a versenyt egy hó-

saját diadalaival dicse-

hiszen az olyan régen volt már, hogy azt

a fiatal embert, a kit akkor a

komáromi kollégium els

Móriczkának csúfoltak, bátran tekinthetem egy olyan személynek, a ki ezeltt huszonhat évvel semmit sem tudott arról, hogy én micsoda atyafiságban állhatok osztályában

vele

A

'?

közül

a

háromszázharminczhárom

azután igen sokat elvittek

meg

nem

gyerek

közül

láttam többet az életben. Kit

csizmadiainasnak, a mint az ábéczét kitanulta,

sokra tán most is emlékezném, ha megint megtenné a kedvemért, hogy olyan kis fin legyen most is, mint ezeltt egy negyedrész századdal. Mire odajutottam, hogy ama széles lépcskön, mik a tudományok magasabb régióiba vezetnek, nekem is illetéki

elhalt

elém jönne

;

s

kes dolog volt alá és

meg

fel

szaladgálnom, már akkor nagyon

lehetett számlálni a kortársakat, az

emlékben meg-

nem volt többé oly nagy feladat és mikor mi is megnttünk akkora óriásokká, a minket én bámultam

tartás

az eltt, hogy tudnak egyszerre négy lépcst ugrani ? és

mindent tudtunk keresztül-kasul, a mi azokban a nagy vastag könyvekben van megírva akkor alig voltunk többé tizenketten a háromszáz közül. Egy-kett még most is járja velem az iskolát, a hol az a nagy bölcseségü mester, az élet tanítgat bennünket abból a kitauulhatatlan könyvbl, a minek a neve tapasz:

Jókai: Élcteiubl.

I.

''

.

-'58

talás, 8

nagyokat ver ránk keserves pálczájával, ha roszmeg belle valamit, kiviiltképen a remény-

sziil

tanultunk

ség,

barátság,

embcrismti'ci

más

s

efféle

kt'-tértelmíí

paragraphusoknál

Egy-kett már bevégezte

iskoláit s

otthon, édes anyjuknál, a föld alatt,

pihennek csendesen, most már mindent

s

tudnak. Egy-kett úgy elszakadt, hogy seramit sem tudok

k

sem én felölem. Van olyan, a 8, valószínleg szomorú sorsot ért, van olyan, ki most l)oldog. Némelyik ugyanazon padok eltt osztja a tudományokat, felölük, ki igen

a hol ö szerezgette hajdan.

Ámde

egy sem

áruló, becstelen.

lett

közülök rossz ember, aljas jellem,

Nem

tanítottak minket arra.

Volt azonban egy kortársam, a ki mellölem

els iskolában elmaradt;

még most

erre

is

még

a leg-

emlékezem, az

én legels szomszédom, a kis Gyuri.

Épen olyan ids

volt,

mint én, de csintalan, eleven

gyerek. Ah, mint tudott ez a fákra mászni

;

kis

a szájával

sípolni; nyelvére tett levéllel fütyölni, toUpuskát caináhii,

bömböl

csigát bögetni, búgatyút húzgálni, télen sikán-

kózni, patkó élén kerekíteni, milyen gyzelmes volt mindig a pitykvel,

a pílinczkkel, a

való játszásban

a mikhez én

vert

;

magánál egy

fejjel

barabarabájszura-mal

nem

nagyobb

értettem.

fiúkat,

Hogy meg-

hogy sírva mentek

a rektorhoz panaszkodni, hogy merte enni a zöld baraczkot, hajigálni a

vén szakállas zsidókat és kergetni a kósza

kutyákat az utczán

Én

;

mind nem mertem.

a mit én

gyáva voltam, nagyon gyáva.

nem mertem menni

anyám, vagy ntestvérem addig utánam nem nézett, míg odaértem. Különösen három legsötétebb tárgya volt rettegésemnek El

az iskolába, ha

j(')

:

nem tudom megfognak

ki verhette fejembe ? és

véremet veszik

;

Egyik

másik

találok lenni s elevenen eltemetnek

meg

talál

harapni a veszett kutya.

;

hogy a zsidók hogy tetszhalott

az,

az,

harmadik meg, hogy

— Nekem ez a három

gondolat egész gyermekéletemet megkeserítette. Vahi-

259

hányszor jöttem és mentem az iskolából hazáig vezet úton, rettegve pillanték azokra a nyitott ajtajú boltokra, a hol azok a hosszú szakállú zsidók ültek hosszú kabátok-

Hány A másik

l)aii.

gyereket megehettek

aludni.

hagyott

magamban

A

legrettenetesebb

:

nem

birtam

képzelettel

nagy csendesség támad fel akartam édes anyám! ne hagyjanak engem eltemetni! ;

és azután

olyan mint most. Néha az iszonyattól

kiáltani:

Végre a kutyáktóli féltemben soha

menni

nélkül

'?

elgondolni, milyen helyzet az, mikor valakit

elevenen eltemetnek körüle

már ezek

gondolat gyakran éjszakákon keresztül

a

szobából, voltak

nem mertem

ki

bot

mindenféle alakú és

kaliber pálczáim, s nem volt reményeimnek magasabb foka, mint az, hogy bár csak én valaha egy i)araplé- nyelet kaphatnék valahol, ami ideáljaim netovábbját képezte; 8 ez a rossz szokásom annyira megmaradt, hogy most bottal járok még az udvaron is. Mindenféle borzalmas eszméken azután úgy el tudtam gondolkozni, órákig elüldögéltem az én szederfám alatt,

engem nagyon

magamban háborogva

mely velem épen egykorú

volt,

de

elhagyott a növésben, ott rajzoltam minden-

féle csodálatos szörnyeket egy nagy palatáblára s komponáltam magamban rémséges históriákat a szörnyetegek

mellé, a miket félelem volna elmondani.

Míg más okosabb gyerekek

összejöttek lapdázni, lár-

mázni, kinn a szabadban, addig én kertünk legfélreesöbb szegletében épitettem

a melybe

el lehetett

magamnak

kukoriczaszárból házat,

bújni, ott faragtam mindenféle fegy-

vereket, kézijakat, képzelt ellenségek ellen, ott készítet-

tem

földalatti sírboltot, fülkékre felosztva,

azokban feküd-

tek az én kis halottaim, a véletlen kimúlt selyembogarak, feketére és fehérre festett koporsókban mellette,

mikkel

azon

csengetyü három

ket elharangoztam

s

is,

kis

;

harangláb

állt

kisebb-nag}'obb, a

írtam számukra epitaphiu-

mokat, mint valami csatában elesett hsökre.

Egyszer az én kis Gyuri pajtásom

is

meglátogatott 17*

2m az én saját kukoriczaváramban, az én

engem

bogársírboltom mellett, egy szombat

nem

selyeni-

délután, a mikor

volt iskola.

Sehogy sem tetszettek neki az én mulatságaim. Meséltem neki mindenféle balga történeteket, a miken nagyon

nem

rosszul mulatott;

nem

volt

a kriptával való

nálunk,

sem

hinta,

sem laptázóhely

mulatsáj^f P^^dig

egyáltaláhnii

volt kedve szerint.

Te zogva, az

is

illenctek.

•

nagymama,

szólt

duz-

mindig koporsókkal mulattatja magát. Össze-

— Koporsókkal — Az hát,

koporsója

vagy, mint a

olyan

is

is,

kérdezem én megdöbbenve. Gyuri kedvetlenül van neki három aztán azokba minden nap belefekszik, aztán ?

felelt

;

mindig: felöltözik sokszor halottnak, úgy meghalt s mindig azt kérdezi, hogy szépen tesz, mint el fogjuk-e temetni? Ez a szó nagyon megragadta figyelmemet. Szinte örülijesztget

úgy

a ki

tem

neki,

midn

a kis Gyuri

szülimtl elkért, hogy holmeg ket majd eljön

nap, vasárnap, hadd látogassam

értem

s

;

azután játszunk együtt szépen.

Másnap délutánra

szólt az

meg

engedelem. Akkor

eljött

az inas a háztól, mert messze

értem a kis Gyuri, laktak tlünk s én olyan távolra vele indulni, mert

el nem mertem volna elttem még a szomszéd utcza is idegen

ország volt.

Gyurika szüli szép zöldkapus házban laktak, a hol

minden ablaknak öblös vaskosara kapun haragos oroszlánfej tartotta

volt ki az utezára; a fogai között a kalapá-

csos rézpereczet, a mivel zörgetni kellett, ha zárva volt

az

ajtó.

Nincsenek-e

itt

kutyák ? ez volt a legnagyobb aggodal-

mam, mely

idáig követett; volt egy nagy, de ez lánczra

volt kötve s

külön ház volt a számára építve.

Egy hosszú

folyosón,

gyerekszobába érkeztünk,

meg ott

egy konyhán keresztül a

Gyurika mindjárt aktivitásba

:

2fil

lielyezte

magát, a szobaleánynak parancsolatot adott, hogy

nekünk hozza

meg

tortát,

szereit, a

meg

az ozsonnát, almát,

frissen

pörkölt

vajas kenyeret és diót; azután elszedte játék-

mikkel

minden

tele volt

szeglet

dobot, kardot,

:

puskát, ágyiít, egész háborúi apparátust, muzsikáló gólyákat

zeng

doboló nyulakat,

és

mindenféle bohóság volt nála

;

almát,

látszott,

annyi

körtét;

hogy ö a legked-

vesebb a háznál.

Azonban még

alig volt ideje felállítani a

meg a

hadakat, alig mutathatta

midn

alakokkal,

jött a

még nem szabad

szobaleány

játszani,

gyalog és lovas

kis mészárszéket, s

mozgó

tudtunkra adá, hogy

mert a nagymama elébb

látni

akar bennünket.

Gyuri kereken

nem megy. Mi (leget

;

ma

megmondá

határozatát, hogy

baja vele a nagj^mamának

vasárnap van,

ma

vacatio van,

bizony

láthatta

?

ma

már

engedjék

öt játszani.

A

szobaleány ertetni akarta, mire Gyuri kirántotta a

fakardját el

s

olyat húzott a könyökére,

hogy az ríva ment

onnan.

Én megijedtem. Azt gondoltam, no most mindjárt (juálnak bennünket e lázadási kísérletért

s

én

is

exe-

«mit-

gefangen, mitgehangen* majd úgy meglazsnakoltatódom a jóbarátság kedvéért, a hogy csak

rémület lesz rám nézve az

illik.

Egyébiránt elég

ha egyedül kell haza találnom, mikor azt sem tudom, hogy hívják azt az utczát, a is,

hol lakunk ?

Nem maga

történt ilyen gonosz dolog:

az édes

kezében,

képe

volt,

mama

hanem

jött,

igen

is

a szobaleány után

még pedig nem

korbácscsal a

nyájas arczczal. Olyan jó szelíd

hosszúkás finom arcza, nagy, bánatos szemei.

Szépen kérte Gyurikát, hogy jöjjön be a nagymamához, Ígért neki kanári

madarat, megcsókolta, mondta neki

engemet szeretsz ». Pirongatta a makranczos fiút, hogA- nem szégyenli-e magát elttem? lám én milyen szépen viselem magamat, utoljára én is kértem, akkor azt •'hogy ha

::

mondta, hogy no az én kedvemért bejön, de aztán hamar kiereszszenek bennünket: hanem annyit mégis megtett haragjában,

hogy egy kardcsapással egy egész ulánus

szakaszt levert az asztalról.

A nyájas asszonyság megfogta kezeinket s egy pompás, selyemmel bútorozott termen keresztül bevezetett bennünket a nagymama szobájába. Nagy sötét szoba volt az, régi virágos függönyökkel az ablakok eltt, roppant barna almáriumok zárták el a kilátást,

megvénült pohárszékek, kihiizófiókokkal, miken

bronzangyalok voltak czifrázatul

;

a falak mellett fekete

brszékek tigriskörmü lábakkal.

A

falakon egy régi divatú úr és asszonyság arczképe

az úr zsinóros fürtökkel,

A

hóna

mentében, az asszonyság tornyos hajalatt átkötött szalaggal.

szoba leghátulsó részében volt egy nagy füles kar-

szék, a minek hátul két nagy, elöl két kis kereke volt, abban a karszékben ült egy öreg asszonyság, régen elfeledett divatú levendulaszín szoknya volt rajta, olyan összelapult ránczokkal, hogy alig lehetett elhinni, hogy van valaki abban a ruhában; fején suta hímzett fköt volt;

szemei eltt pedig nagy zöld ellenz, a mitl alig lehetett az arczából valamit látni.

Úgy H

ült ott, két

midn

sovány kezét a szék karjaira

az ajtót nyitni hallá,

fektetve,

nyöszörg hangon kérdezé

«ki jött be?))

Egy vén

kisasszonj^ valami régi társalkodóné felelt neki:

— A Gyurika, meg a Móriczka. Úgy? monda ,

s

nagyon

szeretett volna látni ben-

nünket.

Gyuri mamája odavezetett hozzá. A nagymama szemei gyöngék voltak, estefelé már alig tudta megkülömböztetni az alakokat. Fejeinkre tette

két kezét és

riczka.

megtapogatá

Ez a Gyurika, ez u MóAmannak kondor barna haja volt, az enyém szke

azokat. Megismert l)ennünket.

és sima.

20;}

Azután megfogta kezeinket. Mennyi a sovány csontkezekben. Gyuri Ott kellett neki

szabadulni.

er

meg nem

maradnia

volt ezekben

tudott

tlük

és beszélgetni a

nagymamával.

Az öreg asszonyság igen jó kedv volt és életvidám. tlem mindenrl, a mirl csak képzelé, hogy tudok valamit, s az öt mind nagyon érdekelte megkérdezte tlem, hogy mi akarok lenni? mondtam neki, hogy ágens akarok lenni Bécsben. Azt nagyon helyben hagyta.

Tudakozódott

;

hogy csak tanuljak jól, neki van egy igen szép ha jól viselem magamat, mikor meghal,

Biztatott,

olvasókönyve azt

nekem

:

fogja hagyni.

Gyurika elkezdett feszengeni. megint benne van már a testamen-

— A nagymama tomban

E

voltak

A

ereszszen

;

el

már

játszani.

naiv véleményre a jó öreg

már

fogai és

elnevette magát.

is

Nem

mégis nevetett.

szobaleány akkor ozsonálni hitt bennünket. Az öreg

kisasszony megfogta a nagy karszék támláját tette azt az

átgördi-

s

ebédlbe, hol egy hosszú asztal volt megrakva

mindenféle csemegével, süteménynyel és kalácscsal.

más

ajtón jött be, tele

lett velük a szoba. És e nagy társaság

mind a nagymama

Nagy

társaság volt; ki egy, ki

Elször egy magas homlokú, nagy tekintet komoly fekete szemöldökkel, a kit láttam már egyszer az examen alatt s úgy féltem tle, mikor valamit kérdezett. Ez a nagymama legidsebb fia volt. családja volt. férfi,

Ennek a

felesége volt az a nyájas, szelid asszonyság.

Gyurika mamája. Gyurikának volt egy nagyobi) leányegy nyúlánk halavány leányka, a kit már neve-

testvére,

lbe

készültek elküldeni;

a kit

még

annak a vgy kis

egy kisebb testvére

is

volt,

még a nagymama legkisebl) fia, egy meg egy özvegyasszony leánya, és fia, a ki Pápán járt iskolába, meg ugyanannak gömböly pogácsaalmakép leánya, a ki azt

Azonkívül gyalog

meg

ölben hordozott a dajka. ott volt

katonatiszt,

s

liogy

kópzolto,

ö mc^Mi,

Ilii

neki

fiúnak

is

niajd

k(^Il

lenni.

Még azután

ott volt

a nagymíuiiának egy öcscse, valami

nyugdíjazott huszárkapitány, a kinek a fejében egy darab

ezüstbl volt csinálva, meg egy unokatestvér leánya, már akkor nagy eladó kisasszony, és még azonkívül is volt kinn a konyhában egy leány rokona, a többiek közé ülni, mert azt

nem

ki

szerették

nem szokott a nem tudom, ;

hogy miért ? Tehát mikor leültettek bennünket az asztalhoz, épen tizennégyen ültünk annál, a kik közül csak ketten voltunk idegenek, a társalkodón és én, a többi a családhoz tartozott.

Igen

kedves család volt

jó,

akkora csészéje töltötte

volt,

az.

A nagymamának négy

mint másnak,

s

azt kétszer

is

meg-

Mindenbl evett, s emlékezett rá, hogy lenni még az asztalon, s ha nem adtak neki

kávéval.

ininek kell

belle, panaszkodott. Közbe-közbe kérdezsködött, hogy hát a gyerekek esznek-e?

A

nyugdíjazott kapitány,

meg

a gyalogtiszt kötekedtek

Gyurikával, hogy álljon be katonának, melyikhez csap

huszár

fel ?

hogy nem

lesz-e,

vagy gyalogkatona

sem huszár, sem

lesz

?

azt

bakancsos,

felelte,

hanem

generális.

A a

fiatal

min

diák felntt unokatestvérének beszélt valamit,

az nagyokat kaczagott; az özvegy asszonyság úgy

csóválgatta a fejét néha miattuk.

Csak mikor a hatalmas nagy homlokú úr megszólalt, akkor hallgatott

el

szabad belevágni

mama

is

csak

;

mindenki, az

nem volt még a nagy-

szavába

a míg ö beszélt, addig

úgy integetve mert kérni ebbl, vagy

amabból. Azt

már akkor

is

vettem észre, hogy (lyurikának az

egész családban mindenki kedvez. Neki mindent szabad tenni;

t

véneken.

meg nem

pirongatják,

uralkodik az ifjakon

(

Ennek akkor nem

is

tudtam,

nem

is

kerestem az okát.

hogy Gyurika

Vgy hiszem, az lehetett a magyarázata,

anyja igen gazdag volt s ennél fogva öt úgy tekintették, mint a kibl valaha legnag}'obb úr válik a családtagok között. Testvérei leányok voltak, azok nem jöhettek kérdésbe, a többiek pedig mérsékelt birtokot élveztek, a leg-

nagyobb rész még az öreg mama kezén lévén, a ki mindig bíztatta ket, hogy egyiknek ezt, másiknak azt az almáriomot fogja hagyni, ha meghal. Azokban a nagy fekete almáriumokban pedig ki tudja, mi minden lehet? eldugdosott ezüst, arany, élére vert pénzek, ócska bibliák, a levelek közé lapított bankjegyekkel, sárga kötelezvények

régen kamatozó összegekrl. Ezeknek mind megvan az illet örököse

:

már

azt kapja a Gyurika, ezt a Málika, ezt

Néha közbe születik egy új pretenannak megint új hely jut a codicillusban mind úgy el vannak látva a gondoskodó nagymama által. Öreg is volt már, igazán az öreg mama ha tíz olyan gyermekéletet, mint az enyém volt, összeadnának, még annál is több volna az övé s a világban az a hit, hogy az öreg emberek hamarább meghalnak, mint a fiatalok. Készen is volt a meghalásra régen. Megvarratta szemfödjét, halotti ruháját, fkötjét, a mikben kívánta, hogy eltemessék; elkészíttette koporsóját, rá is íratta nagy arany hetükkel nevét, és hogy wmeghalt az Úrban ennyi és ennyi esztendket élvén ». Mikor aztán egyik nap a másikat ismét elre tolva, megint eljött a nem várt születés napja, mikor egy évvel megint idsebb lett, akkor elhozatta a koporsót, befestette az elmúlt évszámot s

a Józsi, ezt a Juczi. dens,

;

;

egygyel többet íratott helyette.

És a

midn

távoli rokonok,

eljöttek hozzá a család tagjai, a közeli,

ismersök megköszönteni

t az

napján, a kis gyermekek verseket mondtak,

leánykák

mindenféle

apróságokat

akkor ö elhozatta a koporsót,

hímeztek

felöltöztette

új születés a

nagyobb számára,

magát

sötét

gránátszínü selyem halotti köntösébe, megvetteté a szo-

morú

ágyat, fehér tafota vánkosaival, csipkés szemföd él-

vel és lefeküdt bele,

szépen összetéve kezeit mellén és

szemeit lehunyva csendesen, a hogy halottak

oda

és a család tagjainak

elrendelt sorban. Jobb felül legfent a

meg a késbb

szelíd

meg

asszonyság,

szokták;

koporsója mellé az

kellett állni

nagyhomlokú

férfi,

a kis Gyurika és nénje,

a kis húg a dajka kezén, utánuk a két kisebb

fiu,

gyalog-katonatiszt és az unokatestvér kisasszony leánya

hátuk mögött a soha be

nem

a ;

mutatott atyafi leány onnan

a konyhából. Balfelöl legfent a nyugdíjazott huszártiszt és az

özvegyen maradt leánya, meg annak iskolát járó

fia

és a kis piros leány.

Mikor

egj'szer így

mind

mellette álltak,

nekem

is

meg-

engedte a jó öreg asszonyság, hogy benn legyek, akkor

mind sorba megcsókolták összetett kezeit, ö pedig folyvást ott a koporsóban fekve, elmondá nekik, miszerint reméli Istentl, hogy ez volt az utolsó születése napja, és többször

nem

fog e

nyugodalmas ágyból felkelni, ha egyszer még s több évszámot nem leend szükség megvál-

bele fekszik,

toztatni azon.

Azután szép nyájas szóval

inté

ket, hogy halála után

jó rokonok maradjanak, az egyetértést

a melyik közülök nyomorúságba

meg ne

jut, azt a

háborítsák;

többiek

el

ne

hagyják; egymás árva gyermekeit pártul fogják, a gyön-

gébbek az okosabbak tanácsán járjanak, és végtére, hogy

t

szépen eltemessék

:

temetésén mind együtt legyenek, a

gyászt esztendeig elviseljék sírhalmára gondot viseljenek, ;

azt

minden évben felhantoltassák

mutassák, hogy a

emlékezzenek ?]8

nagymama

és a

gyermekeknek meg-

hol fekszik? hogy azok meg-

róla.

mindezeket olyan nyugodt lélekkel mondta

el

;

ha

beszéd közben egyik-másik gyöngébb szivü elérzékenyült, és

halkan zokogni kezdett, azzal

Abban

is

megelégedését

találta,

úgy meg volt elégedve. e számos család-

midn

tagok kezeit sorban megcsókolák.

Senki sem szólt szavaira semmit, csak annak a nagy

:

!

:

ií67

tekintély, magns homlokú férfinak volt bátorsága csendes vérrel azt a megjegyezést tenni

«0h anyám,

ki tudja azt,

melyikünk fogja a másikat

szépen eltemetni?))

s

A miért aztán a jó öreg a&szony nagyon elszomorodott csaknem keseregve monda fiának «Hogy tudsz te én nekem ilyen rosszakat mondani ?»

Még nem múlt el az az esztend, a midn egy reggel már elkezdtek zúgni a harangok. « Valami nagy halott van», mondák odahaza. A harangok még akkor is szóltak, midn még iskolába mentem a kis Gyurika nem volt odafenn a fiúk azt hat órakor

;

;

mondták, hogy

nem

is

jön

ma

fel

az iskolába, mert meg-

halt az édesatyja.

Az

a hatalmas nagytekintet úr; azzal a parancsoló

homlokkal Mit'mondhat most a jó öreg mama ? Leczke után tanítónk azt mondta, hogy délután nem

hanem

a helyett mindnj'ájan öltözzünk

fel

úgy, mintha templomba készülnénk, az egész iskola fogja kisérni a nagy halottat.

ki

lesz tanítás,

volt, nagy pártfogója az egyháznak és hogy mindazok elmenjenek t megtisz-

Nevezetes férfiú iskolának telni,

:

ill,

a kik vele megfogyatkoztak.

Mindenütt nagy elkészületek folytak a temetésre. Az emeleten az öreg diákok tanulták a gyász- éneket;

le-le

hozzánk a harmóniás ének egy-egy méla töredéke; délután kiállítottak bennünket hosszú sorban az iskola

hallott

udvarára; tömérdek nép gylt össze, mind úgy meg voltak illetdve, hogy az ilyen nagy ember is meghal.

Majd megindult a gyászmenet, az ének hangzott ról.

Jöttek a gyászénekes-diákok,

selyem tógáikban,

—a

távol-

tisztelend urak

a négy lovas gyászszekér, és rajta a

koporsó arany szegekkel kiverve, bársonynyal behúzva,

;.

2ns

imgy aranyos czímerek mindenik oldalán, kétfelül a kocsi mellett díszruhás megyei liuszárok és városi drabantok vittek fáklyákat, selyemre nyomtatott czimerekkel fedve

hallatszott valami csendes szomorú hang; mint mikor sokan sírnak egyszerre, s csendesen, mint valami álom vonult el elttem egy feketébe öltözött hosszú cso-

azután

.

.

portozat

Maga

.

a gyászoló család.

:

a

nál fogva.

Nem

minden lépésnél érni

kellett

öreg anya középen,

világtalan

koporsó nyomában

!

volna a sor;

;

síit,

mindjárt a

testvére és kisebbik fia vitték karjai-

de

feje

lecsüggött mellére és lábai

elbotlottak alatta.

Oh hogy

ezt neki

Hiszen ö volt készen a halálra, ö hiszen elvette

már

meg

rajta lett

az életbl mindazt, a

mi

nem volt már reá semmi szükség itt a fölvárta már mindennap a halált: és ime ennek

jó volt, hiszen

dön, hiszen

meg

kellé öt elzni.

Letört családjának dísze, a

legersebb oszlop,

A

és neki

meg

gyümölcsterm

ág,

kellett érnie ezt a

többiek, a kik utána jöttek,

mind

sírtak és

kidlt a

napot

nem

.

.

szé-

A kis Gyurika is sírt, úgy mentek be a teml)lomba, hová a halottat bevitték nagy tisztességes elkel

gyenlették a sírást annyi nép eltt. és elrejté arczát nénje kezébe és

férfiak, vállaikra

Azután

emelve.

egy vége- láthatatlan

sereg

utánuk, tisztes öreg emberek és komoly

nép vonult mi'g férfiak,

azután

nk

mind úgy meg voltak illetdve, olyan volt minden arcznak, hogy én olyant még

és leányok, és azok

csodálatos színe

nem láttam soha. A gyászbeszéd után,

mit a tisztelend urak tartottak

a

ismét megindult az

n

fekete posztóval bevont szószéken,

menet

;

az iskolás fiuk ell, apróságuk szerint osztályozva,

egész ki a temetig.

Ott

is

láttam újra azt a gyászba öltözött családot, azt a

hallgatag öreg asszonyt, a mint leroFkadt a sírra, a mint felemelték és kocsijába vitték, és

mind

emléket hagyott bennem maga után.

ez olyan

nehéz

:

i^ö9

Oh

rút,

vannak

;

nagyon rút a halál

hanem azoknak,

;

a kik

nem azoknak, kik már ott ket odáig kisérik és ismét

visszajönnek,

E

naptól fogva a kis Gyuri

nem

jött többet az iskolába,

hogy édes anyja elköltözött e városból, a hol minden tárgy olyan szomorú emlék volt rá nézve, elment jószágaira, s t is elvitte magával; nem is fognak

úgy

hallatszott,

többet visszajönni.

Ezzel vége szakadt egész ismeretségemnek a jó öreg asszony családjával gyermek voltam, könnyen felejtettem. ;

Elfelejtettem az egész házat

Hajh, bizony sok

id

eszmékhez szoktam.

s új

elmúlt

már

Ha

azóta

!

összeszámítom, hát épen egy negyedrész század. Száz esztendnek egy negyedrésze »

!

Sok, nagyon sok id. És az ember észre sem

kenyeret keresni

'?

fogjuk azt nézni:

»

milyen hirtelen elrepült

veszi,

még tegnapeltt ott játszottunk szen más szemmel nézzük a

a porban, és

ma már

egé-

«mint lehet abból és holnapután megint más szemmel port:

«hogy találjunk benne nyugodalmas

ágyat?.)

Hányt tozott

vetett a sors

körülem

és

huszonöt év

alatt,

minden megvál-

bennem, arczomon, szívemben idegen

egymást, a mik úgy nem hasonlítanak egymáshoz, mint a vad rózsa illatos bimbója ahhoz a érzések váltották

fel

fanyar, belül szúrós gyümölcshöz, a

mi a rózsa virágából múlva

szokott lenni, ha megérik. S egyszer huszonöt év

megint odakerültem, a honnan elindulok. Ismét otthon nagy háznál nyolcz óra volt, most is úgy siettek, nagy kis fiuk iskola kezddött. A valék. Csengettek annál a

;

könyvek a hónuk alatt, fekete tábla az oldalukon, némeaggodalmas arczczal bizonyosan nem tudja a

lyik olyan leczkét.

:

»

A nagy

most is úgy mondták; «ábe megharap ».

tábla eltt

kalap, ha megütik,

A

!

kórdés most

is

az volt, liogy

«ki teremtette e

A kis gyermekek már tudnak még most is törik rajta a fejüket.

világot ?»>

bölcsek

Minden úgy van, a hogy

Utam

ah, vas-

nagv

rá felelni, és a

volt.

arra vitt a jó öreg asszony laka

A

felé.

ház most

zöldre van festve, miként akkor, a mérges oroszlánfej

is

még most

is

harapja a réz pereczet, a mivel zörgetni

kell.

Az ajtó kissé nyikorog, a mikor kinyitják s az udvar be van nve fvel, miként hajdan nem volt. De arra a kérdésre, hogy ki van itthon még most is azt felelik az öreg asszonyság odabenn van. A jó öreg nagymama tehát most is él '?

:

!

Végig megyünk a hallgató szobákon. Benyitunk az ismeretes ajtón minden úgy van, a hogy volt. A nagy sötét ;

almáriomok, valamivel még sötétebbek, a tornyos pohárszékek egy bútor sem kívánkozott a másik helyére. Meg ;

voltak elégedve állapotukkal. Ott a szegletben most

nagy kerekes bír

szék,

benne ül a jó öreg asszony

már mozdulni, minden

csak alig tud.

A

hanem

is

nem mintha

ott áll a

a

csak alig

érzéke elhagyta, beszélni

vén társalkodóné

és köt harisnyákat,

kinek,

;

is

háta mögött

szüksége volna rá vala-

csak szokásból, hogy teljék az id.

Az idegen lépéshangra kérdezi az

hogy

öreg,

ki jött

hozzá?

Mondják neki, hogy a Móriczka van nen és innen, a ki a Gyurikának olyan

— Úgy

?

itt,

a Móriczka in-

jó pajtása volt,

a Móriczka! rebegi a jó öreg,

s

odaint magá-

hoz és iparkodik kezével fejemet elérni és hajamat megsimogatni; « hogyan megntt. PjS

azután

leteszi

kezeit és kaczag: az

ember

azt gon-

dolná, hogy m(,st nevet, pedig ez nála annyit jelent, hogy

Nem

kivánja, hogy beszéljek,

elég neki,

akarok,

mi újság van

sir.

a világban

'.'

ha kezemet kezében tarthatja, s mikor búcsúzni azt mondja, hogy maradjak.

még

Nincs

is

mirl

beszédet kezdeni vele, mert az

mind

síráson végzdik.

Mit

is

kérdezhetnék tle

'?

Miért van most oly egj^edül

Hová

a számos család

lett

Oh arra mind nagyon szomorú volna a felelet. Három regényíró kifáradna abban, ha azt mind akarná regélni, a mi

'?

'?

el-

c családdal történt.

Gyurika nénje, a halvány karcsú leányka, legjobb tánhárom farsangon a dalidókban, a negyediken

czos volt

legfehérebb halott a koporsóban.

Utána való évben az a skarlát

himlben

Kisebbik

fia,

;

kis piros arczú

a halál

mind

leányka halt

meg

a fiatalokat válogatta.

a katonatiszt egyszer, valami mellztetés

miatt párbajt vívott

;

keresztül ltték, a tüdején

ment

át

a golyó, úgy hozták haza halottan. Azután Gyurika anyja következett

;

folyvást idegbajokban szenvedett, az

orvosok kifáradtak

l)enne is

;

egyik

fürdrl

a másikra

halála, óta

férje

egyszer azután

járt,

el

maradt, a hol örökre kigyógyult.

Egészen szomorú a szép eladó unokahúg története azt ifjú elcsábítá, elvitte magával; azután elhagyta nyomorban, gyalázatban a leánynak volt bátorsága trni a nyomort, de nem a gyalázatot mérget vett :

egy csapodár

:

;

be.

Kokonai ugyan, kik

érték

siettek a bocsánatadással, jókor

kiszabadíták a rögtöni halálból

8

elsorvadt

s

de azután lassan

;

egy év alatt csendesen elhalt.

Mint a villámcsapás

hír, hogy a kollégiumban tanuló idsebb unoka, egy szorgalmas ifjú, ki ügyvédi pályára készült, egy délután fürdés közben gör-

csöt kapott lábaiba, s

jött

rögtön erre a

bár legjobb úszó

volt,

ott társai

szeme láttára menthetetlenül a vízbe fulladt. Egy csekély nyomorult patakba, a mit máskor játszva úszott keresztül.

E

rettent hírre a szerencsétlen anya,

mekét múlt.

ki

mindkét gyernap alatt ki-

elveszte, forró lázba esett, s tizennégy

A jó

türelem

öreg

lelke.

nagymamát

itt

elhagyá

már a

keresztyéni

Hát

-

»

!

illik-e ez

tletek, dorgálá a halottat, eltemette-

velem unokáimat,

titek

engemet

és hagytok

toljam be a

Oh

ti

és

Én temessem

sírotokat ?

ez kegyetlenség!

azután meghaltok magatok

kínlódni ezen a világon

itt

szörny

el

;

is,

én han-

valamennyit

kegyetlenség.

Az idk újra múltak szokott soruk

szerint, a jó öreg asszony mindig újabb évszámot festetett a koporsóra, és

eltte

nem hal meg senki. még testvére is

Pedig

azzal az

ezüsttel

hátra volt. Az

koponyájával

foldott

is :

sokáig

élt

már

ideje volt teljes

nyugalomra menni neki is; az öregasszony azt is eltemette. De hiszen még megmaradt két unoka; Gyurika és leánytestvére.

Amaz nél

:

derék szép ifjúvá

ntt

fel

ott

;

volt a testörsereg-

mondják, hogy nem volt nálánál szebb egy sem. elnyomorodott szegényke, kintt, köszvényben

azt

Emez is

szánalom volt ránézni ha ránézett, felsóhajta magában

is

magához venné.

szenvedett

;

még

;

a jó öreg

«bár az Isten

:

mama

még

ezt

Meg is történt. Hosszú betegségnek halál a vége. A gyermek elszáradt, elfonnyadt, mint mikor két gyümölcs vau egy száron, az egyik megn, piros lesz, a másik elsárgul, és lehull.

Ez

is

lehullt a sírba.

kedvencze volt Gyuri a jó nagymamának, és most mind azon szerelmét, melylyel többi gyermekeit,

Eddig

is

unokáit elhalmozta, mind ez az egy örökölte. Ijüszkesége volt benne

!

Ha

csak nevét említek

Ah milyen is,

magán-

kívül volt örömében.

Ez a legszomorúbb történet. Az ifjú bátor volt és vakmer. Közbejöttek borzadalmas idk, az ifjú elfeledte, hogy neki jó öreg anyja van és annak utolsó öröme elment valahova, a honnan sokan nem tértek vissza. is elmaradt ott azt sem tudni, hogy hol ? azt sem tudni merre ? azt sem tudni: volt-e szemfedje, mikor eltemették:* Csak azt tudni, hogy meghalt; ;

;

csak azt tudni, hogy

nem

jön haza többé.

•Ilii

Lt'liuUt

volt

már

már

levél ós virág és

gyümölcs a

fáról,

senkije az öreg anyának, a kire várjon.

nem

Mind

el-

mentek elre. Ekkor jutott eszébe az a mellzött rokon, a kirl eddig senki sem beszélt. Most azt vette maga mellé, az lett az egyetlen egy. Az is harminez éven túl lehetett már, midn ez történt addig észre sem vették, most egyszerre udva:

rolni kezdtek neki

nsülend

piperkczök, gavallérok

s

nagysádnak kezdték nevezni.

A mellzött

leány pedig azzal

állt

boszútpiperköczökön,

udvarlókon és szomorú öreg nénjén, hogy mikor legjobban féltették, akkor meghalt kolerában. És a jó öreg asszonyság, ki úgy elkészíté magának elre a koporsót, egyedül maradt életben annyi vidám rokon közül, a kik eltt hoszú évek sora állt még, midn együtt feküdt a koporsóban szépen, kezeit álltak ott körüle, és összetéve és szemeit behunyva. PjS annak huszonöt esztendeje már, és az nekem úgy tetszik, mintha csak tegnap :

eltt

lett

Jokfti:

volna.

I'.leteiiilMiI.

I.

1<S

DEÁK FEKENCZNEL. 1875 szeptember 10-én.

Budapest fvárosának egy olyan részében, a mit a tounem irtak még le, tölti a verfényes idszak napjait a nemzet kegyelt férfia. A százházon túl, paradicsomterm kertektl környéristák

egy olyan utczában, a mit kétfell terebélyes fák

kezve,

van az a zöldre

szegélyeznek,

festett

ember még nem

hanem

hetne,

Ferencz,

A kon

s

azt

jár az utczán, a kitl

minden bérkocsis

és virágcsoportokon

A

lagon,

b

nevezi

kérdezsködni

tudja, hol lakik

s

le-

Deák

park közepett fekszik,

téli

látszik az

látogatói,

fá-

sz búskomor

Deák Ferencz egy pam-

kabátban (hálókabátot sohasem

szke, kék ;

fiatal

még nem

nyitott veranda alatt ül

rüle rokonai,

alkatú,

mely a

délután van,

egyenesen odahajtat velünk.

kényelmes nyári lak

színe.

kerítés,

Ünnep

Deutsch-villát elzárja a külvilágtól.

viselt),

kö-

egyik ápoló rokona, egy finom

szem

sylphid, ki az öreget

papának

a másik egy feketehajú, élétpiros büszke szépség,

(vendéghölgy)

;

aztán egy délczeg huszártiszt,

gamforma vén képvisel, a

ki

mindenképen

az ötven esztendejébl egyet,

meg

el

meg

egy ma-

akar tagadni

egy felsházi tag, a ki

velem együtt csak azért akar harmincz esztendsnek látszani, hogy a fejét meg ne htse. Mert ilyenkor szszel, mikor a parókámat felteszem, minden ember azon kezdi,

hogy abba köt

bele.

Denevértermészet! «Tedd

fel

azt a

»

275 kalapot!))

gam

is

«Ambár úgyis

fedve van a fejed. » «Bizony

ma-

rászorulok ides-tova, de várok vele míg ötven esz-

neved képvisel, még fiatazsebemben a keresztlevelem.)) « Az bizonyosan az öcsédé lesz.a «De nem lehet egy apának két Tádé fia Most közbe szól Deák Ferencz: « Miért ne lehetne? Mikor hajdanában a nemesi katasztert készítettük, talál-

tends

leszek.* «Hiuság! a te

lítja is

magát!))

«De

itt

a

:

!

mind

három

Jánosnak hívAz utóbbi menteni magát. Azt mondta, hogy ki tudta az egyik fia Ser Ferencz, a másik pedig Bor Ferencz. T. i. hogy a nap-

tunk

egj'^

apát, a kinek

a

egy másiknak pedig két Ferencz

ták,

fiát

fia volt.

tárban Franciscus Seraphinus és Franciscus Boromaeus

három els betjével

csak a

szokott jelezve lennia.

Áttértünk ezután a mai szent ünnepnapra volt

;

:

Mária-napja

a városligetben nagy búcsú, erre egy nagyon ked-

adomát mondott az öreg úr. Kehida szomszédságában is van egy hírhedett búcsújáró hely, melynek van egy csodatev kútja, a minek a vize ves

mindenféle betegséget meggyógyít, latos.

E

idzött

s

azonkívül

«

Sietnem

kell haza,

monda a s még

holnap angyalok napja van; búcsú lesz kiszáradt.))

sokszor

vendég, az éjjel

hordatnom a szent kútba, mert egészen

Hanem

Deák monda

s

Egyszer a többi között marasztja, hogy

ott nála.

ne menjen még. lajttal vizet kell

haszná-

is

hely birtokosa jó barátja volt Deáknak

azért használt az mindenre.

neki,

nem hagy

hogy mint okos felvilágosult ember,

ezzel a szent kúttal, ha már nincs benne víz ? «Azt én nem tehetem, felelt a tulajdonos, mert az árendásom százhúsz forinttal többet fizet a korcsmámért, azért, hogy a szent kút ott van.» A vízrl aztán áttértünk a csengetyüre. Két tárgy van az öreg úr keze ügj'ében elhelyezve, egy légycsapó, meg egy óriási nagy csengetyü. Hogy az els mire való azt könny volt kitalálni a pesti leveg, mint már analysálva van, áll egy rész élenybl, háromrész legénybl

miért

fel

'?

;

18*

270

(carbonicum

:

nem

Bnrsche)

meg

a repül Lusztkandeleket rendre az elnöki csengetyü mire való

?

egy rész légybl. kell utasítani.

Az öreg úr

Ei5el«'t

Hanem

az

felfogta azt és

csengetett vele. Azt hittem, ez azt jelenti, hogy a tisztelt

Nem biz az, hanem hogy a messzelakó gazdasszony meghallja és hozzon friss vizet. Erre aztán én is elmondtam az öreg úrnak, hogy menyház hallgasson.

nyire

meg vagyunk most

jével.

Példányképe lettünk a rendnek. Mai nap azt mondta elnökünk «fel kellene még olvastatnom a ház-

tisztelt

elégedve az elnökünk csengetyü-

:

szabályok értelmében az indítványkönyvet és az interpellátióskönyvet

;

de miután azokba mindez ideig semmi

sincsen beleírva: a tisztelt ház engedelmével, úgy hiszem, helyesen fogok cselekedni, ha nem olvastatom felw. S a tisztelt

ház egyhangúlag beleegyezett.

((Bizonyosan nem volt ott Simonyi Ernö.)> Most már, ha a fejem leütik, sem tudom megmondani, hogy tértünk át az országházról az állatkertre erre is volt az öreg úrnak egy jó adomája. Mikor még a jóságos Ferdinánd koronaörökös volt, akkor került az els giraffc a bécsi állatkertbe. Egy kíváncsi polgár épen a trónörököst magát szólította meg, mikor a schönbrunni kertben sétált, hol lehet azt a rítkaságos állatot meglátni, a minek :

a nevét

nem

mondta;

tudta. í'erdinánd a kiséröihöz fordult,

«zeígt

ihm einen Ligurianer

;

so ein

s

azt

seltenes

Thier hat er gewiss noch nícht gesehen».

A

giraffeokról áttértünk az újságírókra (fatális

lánczolat

!);

az öreg úr elmondá, hogy egyszer

Zsigónál Mátyás napján ebéden volt, a hírlapírókat, a kiknek

s ott

eszme-

Kemény

felköszöntötte

ma nevük napja van.

Hogy-hogy?

kérdezek tle mindannyian. Hát úgy, hogy Mátyás teszi azt a jéggel, a mit ti az újdonságokkal: (dindt er keins, so raacht er ein8».

«Az ám, mondék, csakhogy a löbliche policáj sokszor megtette a szegény újságíróval, hogy «macht er eins, so findt er keins ».

!

277

meg

((Különösen Zsigóval történt ez

Dták. Majd minden

van Pultz úr

itt

venni a lapból,

éjjel fölverték

sokszor, folytatá

az álmából azzal, hogy

(a ceusor-rendörbiztos), valamit ki kell s

valami mást tenni helyébe.

megsokallta a mulatságot Zsigó,

s

mikor

Egyszer

után beko-

éjfél

pogtat hozzá Pultz úr azzal a szóval, hogy baj van, a föcziliket ki kell venni,

álmos ják

le

is volt, !

mérges

különben lefoglalják a is

volt

azzal befelé fordult

csak magyarázta neki

még

s

azt

;

mondta

tovább aludt.

a dolgot

:

:

lapot, Zsigó

no hát

A

foglal-

rendörbiztos

alkudozott vele, hogy

legalább a kék plajbászszal aláhúzott sorokat vegye ki a

czikkbl: de Zsigó már akkor úgy horkolt, hogy rengett A biztos hazament s referált Protmannak, liele a ház !

hogy a szerkeszt nem enged a fenyegetésre, hanem horkol. A hatalmas fnök megütdött «da muss was dahinter stecken!» Már most csak azért se foglaljuk le a lapot :

S másnap sértetlenül megjelent a czikk. Ilyen dolog volt akkor az újságirás Kemény Zsigmond emlékénél egészen fölmelegedett az !

öreg úr

elméj

ismerte tanítványának, e tiszta léleknek, e láng-

;

államférfiúnak legfbb becsét, kinek lelke elébb

megtörött, mint porhüvelye,

vedések közepett

is

míg

,

a mester, a testi szen-

a szellemóriás maradt. Magasztalását,

mindnyájan osztottuk. Most új látogatók jönnek mi helyet adunk s búcsút veszünk az öreg úrtól. De ne tessék elszaladni kiált utánunk minden olvasó. «Hát az öreg úr egészségi állapotjáról nem hallunk

sajnálatát

:

—

!

valamit?")

Ugy hiszem, hogy folyvást arról beszéltem. Deák Ferencz derült, vidám kedélyben van adomázik, mint hajdan, szelleme teljes ruganyosságával bír; nem aki :

az egész társaságnak a hátán fekszik, de a ki kedves hangulatával az egész társaságot kezén hordja. Csak az a kéz

reszket kissé, ha felemelve tartja. (ÍJem reszket a lélek

A

veszélyes betegség csaknem egészen elmúlt,

s

I)

a maradék

»!

is teljes

gyógyulásnak ad helyt. Visszatért jó álma, étvás most már nem csak az

gya, szabad lélekzete, izomereje: életnek,

de a közéletnek

is

reméljük öt visszaadva

látni.

Mint szeret rokonai mondják, az öreg úr most már kész elfogadni a pest-belvárosi képviselséget

nem

:

még

csak mint megtisztel kegyelet czímét, de mint

pedig tett-

munkakört: «én nem akarok szavazógép lenni, monda, s szándéka megjelenni az országházban, hogy részt vegyen annak tanácskozásaiban. Olyan napot nem látott még az országház, mint az lesz Adja Isten, hogy minél elébb bekövetkezzék, s adja hosszú sor folytatását ennek az örömnapnak.

leges

JÓZSEF FOHERCZEG CSALADJA KOREBEN. már

Sokat írtak

felöle,

róla egyszer, mint a

<(jó))

mint «nagy» emberrl, szóljunk emberek mintaképérl, a család-

atyáról.

Minden államnak az alapja a család, s jó, ha a családi onnan felülrl jön a példa. Többször volt szerencsénk a magyar nádor fiát családja körében tisztelhetni, s mind annyiszor azt a meggyzdést

élet áldásaira

szereztük, mennyire drága ránézve az otthon. Kastélyának bels pompáját nem a bútorzatok drágasága adja meg, hanem az emlékezet becse. A falakon István fherczeg, az utolsó nádor aquarell-festményei a családi képek sorában a gyermekek kedvencz nevelnéjének arczképe ereklyék, miken az anyák kézmunkája van megörökítve ;

;

;

fherczegnk szobája mvészi atelier, a fherczegíluké tanulóterem magáé a fherczegapáé mhely, múzeum a

:

és feg}^vertár.

A mi

idejét

herczegnek,

nem

azt

a közügyek veszik igénybe József f-

mind

Igazi patriarkális élet

szeretett

van

itt.

családja

körében

tölti.

Heggel korán, a nappal

együtt kelnek, délig dolgozik mindenki

;

tizenkét órakor

pontban ebédelnek, azután jön egy kis családi hangverseny, zongora, czimbalom, dal, újra munka, tanulás, kertészkedés, vívás, tornászat, fél hétkor együtt vacsorál

a család,

s

kilenczkor

már csendes

a ház. Csak ha tzi

lárma támad a szomszédban, akkor szakad félbe a csendesség: a fherczeg, a tzoltók parancsnoka, siet maga

;

a vész színhelyére s ott

a vonata ólén

pusztító elem le nincs

A

mködik,

gyzve, néha másnap

föherczeg gyermekeit rajongva szereti,

róluk:

«

ezekben már ketts magyar vér

Koburg-Koháry

Egy

délig

mífí

ji

is.

maga mondja

foly

»

(auyár('>l

is

királyi család sarjai).

jó barátunk, ki a fherczegi házzal közvetlen ösz-

szeköttetésben

adatokat közié

ez érdekes

áll,

velünk e

példaszer családi életrl. József fherozeget a jó Isten azzal a jóval áldotta meg,

mely

itt

a földön leginkább képes igazán boldogítani az

embert, mely kái*pótolni képes minden veszteségért, de

nem

melyet dot.

pótolhat

semmi

;

adott neki kedves, jó csalá-

n

Ott van a gondos, kedves, szeret és szeretett

körülötte az élénk, szép, eszes gyermekek. Mintha csak rólok

szólna a zsoltár

:

«Feleséged mint a

bven term szlt,

a házad falai között; gyermekeid mint az olajfa hajtási az asztalod körül.

íme

így áldatik

meg, a

ki az

Urat

féli».

Mária Dorothea fherczegnö, a legidsb herczegkisasz-

gyönyören

szony,

magas

fejlett,

értelmiség, szelíden

felntt hajadon. Homlokáról fényl szemeibl életvidor jó-

kedv és szende szívjóság sugárzik

A

velt fejedelmi hölgynek.

velve, igaz

európai

elé.

Példánj^a a jól ne-

tudás minden ágában

kim-

magyar nemzeties érzületben felnövekedve,

mvelt nyelveken

tasággal beszél és

ír,

kívül,

melyeken szabatos

a latin nyelv titkaiba

is

az

tisz-

beavattatott.

Mvészi hajlamairól már sokat irtak a lapok, s valóban nem közönséges hivatottságra valló képeket festett jeles mvészünk, Vastagh György vezetése alatt. Hasonló lelkesedéssel ápolja a zenét

is,

a generál-bassban egy ideig

s

A múlt

Erkel Gyula volt mestere.

farsangon

el

volt ter-

jedve a magas szoczietás közt a vélemény, hogy Mária

fherczegnö a budai várpalota fényes termeiben a világba fog vezettetni ez

;

de az uralkodó-háznál dívó szokás szerint

majd csak jövre

herczegnö

18-ik

tánczestélyén Ízlelte

fCsupán Valéria fherczegnö

fog megtörténni, ha betöltendi a

életévét.

meg

a táncz hevélyeit és gj'önyörét.

281

Nvére, a három évvel

fiatalabb Margit fherczegnö, a

mvészi

szelídség, báj, kellem megtestesülése. Testvérnénje

Rajong a zenéért. Kisebb darabokat már is komponál titokban. Egyet ezekbl sikerült nvérének megkeríteni, melyet a télen át esténként tar-

baj lámáiban ö

is

osztozik.

tatni szokott családi kit

koncertben

el

is

játszottak. ^íinden-

meglepett a kétségkívül gyermekies kísérletben

is félre-

ismerhetlenül mutatkozó dallamosság és szerkezeti tisztaság.

Ebben

is

anyjuk leányai mind a ketten.

Józsi föherczeg, az

idsebb

fiu,

a nyáron lesz 13 éves.

Elkel,

Igazi grand- seigneur a szó ideális értelmében.

úrias

minden mozdulata, modora, gondolkodásmódja,

a

nagyúrias gg, fenhéjázás, elbizakodottság legkisebb árnya nélkül. Elzékeny, megnyer, lekötelez. Most a gyni-

nasiumi Illik osztály tantárgyaival veszdik

nem nyílt ból,

azért,

esz,

mintha nehéz

könny

volna,

feje

felfogású.

becsvágyból. Édes apja

st

veszdik,

;

ellenkezleg,

Hanem veszdik

ambitio-

tudvalevleg megköveteli,

hogy gyermekei ország-világ eltt nyilvánosan beszámoljanak tanulmányaikról mert nem akarja, hogy az számukra külön sütet készüljön. Azért a fherczeg-úrfiak is ;

csak úg3' kénytelenek tanulni, mint akárki

tanár van mellettük alkalmazva,

után 4-tl Va/

íg foly

mindennap

s

Három

fia.

reggel 8-tól 11

-íg,

tárgyakból. Azután jönnek a szabad-mvészetek rajz,

lovaglás, vívás

;

dél-

a tanulás a rendes tan-

zene,

:

lovaglásban a híres lovas. Juhász

honvéd-alezredes, vívásban Keresztesi Sándor a fhercze-

gek tanítója.

A

kis László

föherczeg,

a mennyire

elválhatatlan jó

bens

pajtása

három

retettel

ragaszkodik hozzá, oly ellentéte bátyjának. Modora

népszer,

évvel

fesztelen,

idsb

semmi

testvérének, a mily

korlátot

nem

tr; mer

zánság, csupa elevenség egész a féktelenségig.

ben

ülni,

fa elég s

vidám

Egy

no arra ugyan nem képes. Számára nem

magas, árok elég zajától egész

széles,

sze-

paj-

hely-

létezik

folyton ugrál, szaladgál,

nap viszhangzik a tágas

kastély, s

a

még nagyobb

fékezni.

kert.

Hanem

Vau

is

ám

dolguk tanítóinak, öt meg-

azért arany-jó sziv.

magáról megfeledkezésig. Apró

Önzetlen egész a

ötleteivel,

melyekben

ki-

fogyhatatlan, gyermeteg élczeivel az egész fúri társasá-

Ha

got mulattatja.

semmi sem

!

huszár

nem

Bátyja ellenkezleg

lesz

belle, hát akkor

már most

is

egy

l;i.s

ál-

lamférfiú.

A

két legkisebb, Erzsébet és Klotild piezi

még nagyon

is

fherczegnk,

aprók. Igazi kis angyalkák a Murillo képei-

rl. Ezek az egész családi körnek beczéi, szemefényei,

aranyos játékszerei. Isten tartsa meg ket,

kitn

nagygyá keségére

!

s

nevelje

szüleik örömére, a haza javára és büsz-

»

SZÜRETI ^MULATSÁG ALCSUTHON.

«

Aztán majd szüretkor én

húst

magam

készítem

el

a gulyás-

!

Ezzel a szóval biztatott

fel

József fherczeg

fensége,

mikor legutóbb Alcsuthon voltam a ((Eomano csibakéro sziklaribe))

Nem

dolgában.

is felejtkezett

meg

táviratban meginvitálva a

az Ígéretérl, egy patriarkális

mai

szüreti mulatságra

:

«

na-

gyon jól fogunk mulatni*. (Erre pedig ugyan nagy szükségem van, mert a válaszfelirati vita mulatságnak nem igen jó mulatság.)

Kilencz óra volt, mikor a vasútról odarepitett a négy kisjenöi sárkány.

apátkanonokkal berezeg botot

is

Már akkor a

készen várt rám, József számomra, hogy könnyebben

faragott a

essék a gyaloglás. László

a papa a

két kis fherczeg Holdházy

egj^ütt indulásra

szlben,

meg

látja a

elrefutott, «ott

konyhája

van már

füstjét, ide érzik

a

jó szaga!*)

Azzal megindult a karaván a közeli Pista felcsuthi bandája

már messzirl

szlbe. Csányi

rákezdte a Kákóczy-

mikor észrevett bennünket. A gyepes udvaron folyt már akkor a munka. Az alacsony nádfedel présház eltt rölték a mustot, az ökrös szekér ott várt indulót,

nagyban rá

a

lajttal.

A szllugasban

egy katonaviselt ember

gömbölygetett a tenyerei között nagyszer tészta galacsinokat, egy másik ezüst érdemrendes honvéd egy hosszú

asztalon aprította szeletekre a kétféle húst

;

azokat Farkas

»

-

lionvcd alezredes húzogatta nyársra, szalonnával, veres

hagymával sorakoztatva; meg más katonák knnnplit hámo/tak, káposztát aprítottak

kék kötény

ozivilbeii,

;

csak

maga

kcitve a derekára.

a föherczeg volt

Két nagy katlan

már a tz, azok is tábori szokás szerint a mind a kett fölött egy-egy roppant rézüst fortyogott, az egyikben ftt már a gulyáshús, a másikban meg a «czakumpakk)), egy melléktüzön csendesen sistergett a bakagombóczhoz való hagymás zsír, mindenkinek tele volt a keze dologgal. (iHát nekem nem Wjiii

t

gi'tt

partba voltak ásva

;

—

lehetne valami hasznomat venni ?»

—

gulyáshúst segíthet keverni, legalább

wDehogy nem, a

nem

lesz kozmás, mint tavaly volt. S aztán megmagyarázta a föherczeg, hogy mi minden lesz a mai lakomán. így szólt a « szüreti menázsi» 1894 október 16-ikán: Marhahús paprikás krumplival. (No ezt már ismerem). Azután «bakagombócz».(Ez tésztából készül

olyan egy fontos golyóformára, szalonnával megspékelik,

azután egy óra hosszat fzik bugyborékoló vizben, míg

megpuhul, akkor zsírba rakják, hol újra megkeményedik, hogy lni lehet vele). Azután lesz «czakumpakk», (ebben van paszuly, burgonya, rizs, káposzta, közbe vegyített

brös pecsenyedarabokkal, a tetejébe), azután jön

pecsenye

(ezt

feleresztve rántáslével, paprika

czigánypecsenye,

nyárson fogják sütni

:

áll

meg

zsivány-

marhahúsból

és

kapunk wgranatéros marschot*) (hát ez mi ? túros csusza, de túró helyett hagymás krumplival keverve; hol vennék a táborban a túrót?) aztán még jön a «visokai süteményt), ezt az a horvát honvéd sertéshúsból), azután

tudja készíteni, a kinek ezüst vitézségi rendje van.

Mind

annak idejére, megérkeztek a kastély magas úrhölgyek, az ilyes gulyáshús lecsalogatná még az Olympot is. Hevenyészett asztal lett terítve, a fherczegnnek átadatott a magyarul irt wmenázsi* s elkészült ez

tündérei, a

arra a honvédek elkezdték körülhordani a hatalmas bog-

rácsokat egymás után,

s

senkinek sem kellett kínálás.

:

A

kisebbik professzora a föherczegfiakiiak kitanult fény-

képész, odaállított egy fotográf-mühelyt

s

pillanatnyi föl-

vétel után megörökíté a lakomázó társaságot

czeget a kanállal a szájában

mibl épen

a pohártól, a

Elször

jóllakott

;

én szerencsére

a föher-

látszom

a menázsiból az úri társaság, akkor

még azok sem

;

következtek utánuk a czigá-

birták elfogyasztani, akkor aztán

a szedket. Olyan volt

jól tartották

nem

iszom.

hozzáült a honvédcselédség

nyok

;

:

ez,

mint a Thábor-

hegyi prédikáczió.

Ebéd után hozzáláttunk a szüreteléshez (így jó az) s egy eltntem Rómer Flóris szobájába (úgy hívják azt, a hová bekvártélyoztak) s ott neki ültem regényt írni mert hát nemcsak a nagyherczegek paranegészséges séta után én

;

hanem

csolnak velem,

a «Kis királyok*)

Ilyen az én szüretem

Észre

is.

!

sem vettem, hogy már vacsorára

dehogy voltam éhes. holnapi tárcza a

«

Ha

az apát úr

fel

nem

jár az

id

jön értem, a

Nemzet » -ben hosszabb lenne.

((Várnak már odalenn !» De azt nem árulta el, hogy mire várnak? Nagy meglepetés volt. Már a tornáczba érkezve, hangzott

elém az

alföldi népdal, a

ban énekeltek

mit a föherczegn szobájá-

a kórusban túlnyomó volt a szopránhang,

;

de az elámulás csak akkor fogott

tem itjú

el, mikor a terembe lépmegláttam az egész társaságot. A föherczegi család tagjai és az udvarhölgyek mind népies jelmezekbe

s

Mária föherczegn gyöngyös pártával, gyönyör gömöri parasztleány volt, míg Margit föherczegn kisjeni oláh fátának volt öltözve, voltak

öltözve

;

zsinóros pruszlikban,

ezüst szövöttes katrinczával,

virágokkal hímzett, hosszú

volt,

mellénykével,

ezüst

b ingujjakkal, karmazsin piroH

csizmában, a mi mind úgy szke hajához. Zichy Irén

menyecske

piros

illett

hosszú fonadékú arany-

grófn pompás gyrvidéki

míg Boxberg Paula bárón aranycsipkés

fökötjében, virágos viganójában a mátrai pompát kép-

»

2sr)

A

deli alakjával.

viselte

Hunyady

Bánk bánt és maga pedig József

két kis föherczeg

Lászlót miniatrében,

—

föherczeg igazi eredeti debreczeni csikós ornatusban pompázott; lobogós ingujjakkal, birkaprémes mentéje

fél vál-

lára vetve, alatta az ólompitykékkel kivarrott pruszlik,

sallangos kostök, a

szíj

mellé dugva, (megsúgta késbb,

hogy szz dohány van bele vágva), a gyrt torkú csizmán hatalmas pengs sarkantjnik, s a vállán keresztül csavarva a kivert

nyel

karikás ostor.

((Milliom bocsánat! hisz ebben az egész társaságban

csak én

magam

vagyok egyedül a német.

«Azt énekelte a pap

:

ne nézd uram, hogy ö német !»

Majd vacsorához ültünk.

Sejtettem, hogy táncz lesz ennek a vége! A hogy be is következett; vacsora után átment a társaság a tánczterembe. Ott várt már felvont

hegedvel Csányi valót.

Pista bandája,

Hiszen tánczosnö

lett

s

rárántotta a láb alá

számmal; de

volna szép

tánczos csak egy volt, a kis József berezeg

a ki ki

;

is tett

magáért.

Mondék operetté, a

a föherczegnönek « eszembe jut most az az minek a czíme aTíz leány és egy férfi ». :

ífMajd lesz itten több

Kíváncsi voltara

telend tanár úr

is

!»>

rá, ki lesz az ?

Csak

nem

Egyszer aztán megperdül a sarkantyú József föherczeg,

a

fiatal tisz-

? s

eláll

maga

Mária föherczegnt párul vezetve,

s

bemutatja azt az igazi huszáros, csikósos magyar tánczot, a milyenre én csak kecskeméti diákkoromból emlékszem, mikor a verbunkosok járták a promenád közepén. Tökéletes alföldi magyar legény volt, mikor abban egyenesre íigaskodik a jó kedv, neki szánja magát, de soha egy pilla-

natra

nem

el

nem

veszti a

toporzékol az,

komoly

hanem

délczegségét,

nem

kevélykedik, abban

rugdal,

a virtusa,

minden mozdulatával azt mondja, «kia legény a csárdában ?»> De gyalog is szívesen eljöttem volna Alcsuthra, 8

csak azért, hogy ezt a tánczot lássam.

!

:

287

Egyszer aztán azon vettem észre, hogy

magam is benne

vagyok a tánczban. Vittek,

Még

mondta a föherczegnö, mikor vége

azt

volt,

hogy

járom a palotást. Fenséges asszonyom, nem palotás ez már, ha«Hjaj

elég jól

!

nem

csak ruinás.w Denique, megesett.

Tudom, hogy venni idehaza

;

ezért az exceszszusért kereset alá fognak

de hát majd én

is

azzal

védem magamat,

a mivel a bécsi operaszinházi páholynyitó, a ki Milán

királynak gyufát nyújtott a

foyerban

szivargyújtáshoz

hogy flkényszeritö körülmények forogtak fenn». Éjjel azzal álmodtam, hogy Kecskeméten a jó Siposs bácsi, a jogtanárom examinálni akart, hogy «quid juris»>. «Non sum paratus az éjjel bálban voltam. » «Tánczoltál?)) wOmnino.)) «Habes eminentiam.» Aztán mikor felébredek, keresem a fejemen a papillotokat, a mikbe a szép dúsfürt szke hajam van be-

—

:

—

csavargatva

:

—

(azok

is

mind szerelmes versekbl

hasogatva).

Hol van az már

—

— Marczi fiam

voltak

;

KIRALYEKNAJ..

Bizony rég

ideje,

hrgy egy magyar király tudósaival

munka

együtt tanakodott tudományos arra

készítette

nak,

nem

is

emlékszem.

Épen a Tisza-jubileum örököstl

lén és

létrehozása iránt

hogy uralkodó fejedelem levente fia saját irc;dalmi müvet nyújtott volna át koronás atyjá-

pedig,

levelet,

napon kaptam a trónhogy Felsége deczember az « Osztrák-Magyar Monarchia Írásban

melyben

fogadja öt és

eltti

értesít,

képben » szerkesztit kihallgatásra, átveend a munka füzetét ugyanabban meghív magához, a munka

els

;

szerkesztsége megtiszteléseül adandó ebédre, megbízva,

hogy a magyar szerkeszt és mvészeti bizottság elnökeit, Haynald bibornokot és Keleti Gusztáv igazgatót és hívjam

meg

a nevében. (A másik elnök, Benczúr inkább elkészít

egy képet,mint hogy ünnepélyes lakomákban vagy gylések-

Azonnal siettem a bibornokhoz nem úgy kellett hozzá bejelentetlenül berontanom. Munkában találtam, mint mindig. Ajánló leveleket diktált praílatusának. Mert Haynald senkitl sem tagad meg semmit; az ö jótékonyságának bségszarvából hull minden, a mi aranyat ér; többek

ben

részt vegyen.)

;

volt senki az elszobájában,

fest és zenemvész úgy számít külföldön, mint hajdan az indulgentiális

között az ajánló levelek

azokra

bel-

levelekre a

A

és

:

másforma mvészek.

trónörökös azt irta a levelében, hogy elébb szép

diplomatikusan puhatoljam

ki,

hogy

nem

lesz-e terhére a

:

mert bár nagyon nehezen ha csupán az ö nélkülözné kedvéért venne magára ilyen öreg úr akkora fáradságot. Megmutattam a bibornoknak ezt a passzusát a levélnek. hibornoknak a Bécsbe utazás a jelenlétét,

?

nem

szeretné,

Nagyon tudta méltányolni annak az döreg

ellen

úri>

tett

exceptivát,

értékét.

Csak az

tréfás tiltakozással.

—

megnyugodva eminencziád majd elmondják az « Legyen ellenségei, hogy «nem öreg úr!» (Már akkor fújták is :

a követ.)

A Tisza-jubileum után harmadnapra (ezt már a mamelukok igy fogják használni idszámításra, mint az Izlám hivk a Mahomed-futást) odafenn voltunk a császári várpalotában, a trónörökésnél, pontban tizenegy órakor.

Weilen barátom fekete frakkban, én kardosán és panyókásan: mindegyikünk a hóna alatt a maga füzetével, Weilen a némettel, én a magyarral (a mienk japáni paFensége elre figyelmeztetett, hogy pirra volt nyomva). elébb a azért,

magyar szöveget

fogja

Felségének átnyújtani

mert Bécsben a magyar a vendég,

s

a vendégé az

elsbbség. Felsége ez alkalommal legbens dolgozószobájában fogadott

nem

;

a diplomácziai kihallgatások helyiségében.

egyszer, pompa nélküli otthon. De mégis van benne valami felbecsülhetetlen pompa két Csendes

kis

szoba az

;

;

életnagyságú arczkép. Mind a kett nét ábrázolja, legvirulóbb ifjúkorában mellett áll a két kép, elválasztva:

Felségét a király;

csaknem egymás

csupán egy közbees

mind a kett ugyanazon

ajtó által

felfogásban,

nem

mint uralkodónt, de mint hódítónt rökíté meg a királyasszonyt egyszer eszményi fehér öltözetben, a mire hosszú, tömött gesztenyeszín fürtéi térdein alul omlanak alá.

Az els arczkép oly tündérien bájoló kifejezéssel a másodikon már uralkodik az anyai méltóság

tekint alá

;

és boldogság kifejezése.

Felsége igen derült kedélyben volt. Arczszine (.rfeszítö

munkában

Jókai: Kletemböl.

I.

edzett egészségre

férfias,

mutat, erteljes 19

;

kifejezésü vonásaiban, a nála megszokott fenséggel párosult nyílt

nyájasságon kivül, ezúttal valami örömsugárzó

gyöngédség

monarkha fiú.

A

volt

nem

beszédek

a szivbl.

a

hangulatadó.

és tisztelg álltak

Az

Nem

egymás eltt

hódolatfogadó ;

voltak ivásból olvasva

;

hanem apa és hanem jöttek

egész ünnepélyes jelenet a valódi patriarkhá-

üdvözlés és elfogadás szinét viselte magán. Mikor a király kezét nyujtá a trónörökösnek, s ez megcsókolta a

lis

nyújtott kezet, ez a

magunk

saját puritán

emlékeztetett vissza.

sszokásainkra

m

Ezután a trónörökös átnyujtá a királynak a magyar német szöveg els füzeteit; mire Felsége hozzám fordult, s magyarul szólva, elismerését fejezte ki a szerkesztség és a munkatársak iránt, hogy ily rövid id alatt és

lehetvé tették ily sok nehézséggel járó munka megindítását. S azután mind a két szerkesztvel hosszasabban társalgott, értesülést

kívánva a

m

összeállítása és kiadása

részleteirl; egyszer aztán ismét a fiához fordult: czikket te írtad, úgy-e bár ?» kérdezé, a

mutatva,

s

(«Ezt

a

bevezet czikkro

aztán a szerkesztkhöz intézé rögtön a szavát

van az a czikk megírva?)) a mire én, még az illemes is bátor voltam felelni, hogy a fherczeg a legjobb irója ennek a mnek. S ebben egy csepp hízelgés nincs. Oly rövid, tömör és kifejezésteljes irálya van Rezs fherczegnek, néhány sorban egész képet visszaadó, hogy azt mindnyájan mintául vehetjük innen és túl a Lajtán. «Jól

válaszon túl azt

:

Ez ünnepélyes átadás után visszatértünk a fherczeg lakosztályába, a hol együtt Weilen

szerkesztdött

meg

toUviselése mellett

a lapok számára való szövegezése a

lefolyt jelenetnek.

Az elbocsátásnál tudatta velem a trónörökös, hogy a mai díszlakomán áldomást fog mondani a szerkesztségre, a jelen és

távollev

s

még azután közremködend

munkatársakra; még pedig Haynaldot külön felköszöntve, mivelhogy egy bibornok egyenl tisztességben részesül a királyi herczegekkel.

2í)l

Én

rögtön siettem ezzel a hírrel a Hotel Londonba. Az

Haynaldnak a

már negyven esztend

szállója

óta.

Egész

Bécs városában a legkezdetlegesebb fogadó: olyanforma,

mint nálunk volt a Hattyú. Maga adomázta el egyszer a fpap, hogy mikor a bíbornoki kalapot elnyerte, a bécsi papság sietett a szállásán tisztelegni s e miatt mindig

nagy népcsoportosulás volt a London eltt. Egyszer lármát hall 8 az ablakon kinézve, látja, hogy egy embert a

tömeg közül elfognak és bekísérnek. Felhivatta a rendörbiztost s kérdezte tle, hogy mit vétett a befogott ((Hát azt mondta, hogy micsoda kopott kardiember? nális lehet az, a ki egy ilyen szutykos vendéglben száll meg ? » Természetesen azonnal kieszközölte, hogy szigorú bírálóját szabadon bocsássák. Hát azóta a Hotel London még mindig nem lett elegánsabb s a kardinális kapuját nem rzik svájczí alabárdosok odalenn nem vár rá a

rendrök

a

—

;

gyaloghíntó (hogy szentséges lábai a földdel ne érintkezzenek),

elszobájában

szutánban

;

után) berontanom

udvarol két praelátus selyem

kell

megint (sikertelen kopogtatás

egyenesen az

felzavarnom a senki siestájából.

nem

hanem úgy

által

És a mint

elfogadó

nem rzött

szobájába

s

bibornokot délutáni

értesült általam a

mondandó fher((Akkor nekem

czegi toasztról, rögtön fölfogta a helyzetét

mondanom

:

fherczegre a «Még pedig németül és mamunkatársak nevében. » gyarul, a dualizmus értelmében. Azt pedig le is kellene

viszont

írni

felköszöntt

kell

—

a nyilvánosság számára. »

—

((És

a

én nekem nincs

ülök én, tessék diktált,

én

nekem

meg

diktálni. »

ii-tam.

(Annak

itt

— wMajd neki

a praelatusom, a kinek diktálni szoktam.*)

És úgy történt. Haynald van már ötven eszten-

is

hogy legutoljára diktandó járt a toll a kezemben.) Csak két órai határid volt, s azalatt még le is kellett

deje,

tisztázni az eredeti konczeptust.

Ebben már

kisegített ben-

nünket a Pázmáneum igazgatója, morvaországi születés derék magyar ember.

A

toaszt szövegét elhoztam

magammal

;

ez volt a válasz 19*

292

arra az emlékezetes felköszöntésre, melylyel a monarkliia

trónörököse a

maga

szellemi táborkarát, az osztrák és

magyar irókat, saját asztalánál üdvözölte. TJgy hiszem, hogy mindnyájunk érzelmeit fejezte ki benne. Mikor hazaérkezve, egy írói körben megjelentem, azzal fogadtak,

hogy: (iMost már igazán és komolyan ismerjük

föherczeget, mert lakomát adott és áldomást

Tréfaként hangzik ez

;

el

a

mondott ».

de nagyon komoly értelme van.

KEZSÖ TRONÖKÖKÓS IROSZOBAJA. Az egész fejedelmi írószoba az összeállítás ízlése és pompája által érdekes de még inkább azzá lesz, ha az ;

egyes alkatrészeknek a provenientiáit megismerjük. Mert ez a szoba

nem úgy van

felszerelve, a

a szakmáját,

hogy azt egy udvari a kinek az az utasí-

sznyegész hogy ((kerüljön, a mibe kerül !»>) a legdrágább kereskedktl összevásárolja; itt minden tárgyhoz valami em(a ki

érti

s

tása,

van kötve elkezdve a kárpitmennyezetet tartó melyet a trónörökös maga ejtett el. A többi

lékezet

:

királysastól, a is

mind tanulságos

és regényes utazások szerzeménye,

nomád

uralkodóknak, szabad

keleti

tisztelet-ajándéka, a miket

törzsek

emirjeinek

nem

lehet venni,

pénzen meg

csak kölcsönös fejedelmi munificentia árán ritkaságok, a

l)utordarab, fegyver,

beszél

s

köztük olyan kell.

Minden

sznyeg, edény egy-egy történetrl

magával hordja azt a kiterjedt horizont, a melyet

a trónörökös

A

;

melyekhez egész magyarázat

sors a

maga eltt kibontakozni

magasan

állásukhoz való ajándékokat latokat adott.

látott.

született férfiaknak szokott osztogatni :

Rezs fherczegnek gondofejedelmi sarj Nem min-

Egy gondolkozó

!

dennapi tünemény. És a ki a gondolatait szereti másokkal közleui és óhajt a

A

ki

szivet tár az

szinte beszéd

vokálni bátor, neki,

mások gondolataival

is

megismerkedni.

akarja látni és hallani az igazat, a valót, a ki nyílt

8

leküzdi,

elé

;

ki az ellenvéleményt pro-

ha az övé az ersebb

ha azt találja helyesnek. annál a kis íróasztalnál

Ott,

értekezni nagy népismei

müve

szokott

;

de enged

a trónörökös

szerkesztivel, mikor azok

1'94

mind

a ketten Bécsben vannak. (Máskor viszont Buda-

fogadja

iKslni

mind

mmikáit,

A

kettt.)

n

nem

magúntitkárt, írnokot

tart:

és oly korrekt irálylyal,

törlés, igazítás

elö

nem

fordul,

tróiioiokd^ m niiiuí.lr

maga

irja

leveleit.

n

hogy azokbnn solm

még ha

ei^^y

ma^yniiil viinnak

is szövegezve. Az ((Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és képben » szerkesztésénél, mondhatni, hogy a legnagyobb gond terhét a trónörökös vállalta magára. A czikkek az

els fogalmazásban

kezébe kerülnek,

az

azután a

s

felügyel-bizottságok, az egyes szaktudósok észrevételeivel

megint vissza

;

végre kiigazított, kiegészített alakban újra

megjelenik a legfels szerkeszt eltt, a ki aztán a

szintébb fölött, s

és tárgyilagosabb bírálatot gyakorolja

a míg egyrészt

meglep

leg-

mindannyi

szakismeretével imponál,

másrészt a ketts szerkesztség között támadható véle-

ménykülömbségeket

ritka tapintattal tudja

mind a

két félt

megnyugtatólag kiegyenlíteni.

Ha

egy költ, egy professzionátus író elszeretettel van

az íróasztala iránt: az rendes tünemény; ahhoz szokott,

abból él; de a trónörökösnek egyéb hivatása, egyéb gyö-

nyöre

is

gyönyörsége kemény idegzet,

van. Hivatása hadvezérré avatja

a vadászat.

Mind a ketthöz hideg

vér,

;

Rezs

S ezekben a legjava jutott

edzett testalkat kell.

föherczegnek. 0, a ki éjfélben fölkel és neki indul a hava-

M)knak, nádasoknak, egy

könny

kabátban, kezében egy-

melynek lövése bizonyos halál nem kisérve mástól, mint gyakran egy ismeretlen, vad, idegen vezettl, s daczolva zivatarral, leküzdve nehéz fáradalmakat gyönyörnek találja mindazt, a mi egy közönséges a mástudóst menten a halhatatlanságra vezetne

csöv

fegyverrel,

;

;

világon;

—

hog.y másnaj) rögtön az íróasztalához ülve, leg-

magasabb

élvezetét keresse

abban, a mihez forró

vei',

érzékeny idegek, andalgó képzelet szükségesek: az (lalmi foglalkozásban

nyeljen, másik reiidkiviili.

nap

:

a

hogy egyik nap hadseregeket s/,(

lleiii

t;U)()rait

\ry.r»f: ez

iionc/.i -

a

mi

EN KS A ZSIDÓK. Mi trés- tagadás

?

én bizony gyermekkoromban anti-

A

szemita voltam, mint sok fejletlen ember.

szolgálóink

teleniesemondázták a fejemet azzal, bogy a zsidók apászka

ünnepükböz keresztyén gyermekek vérét basználják s u mi házunk és az iskola között esett épen a Baranyaykuria, melyen zsidóknak szabad volt lakni. A sakter is ott lakott. Mindennap láttam, mikor az elvágott nyakú luda:

kat kihozták a kapuján a zsidó asszonyok

:

a képzeletem

Szörny dolgok történnek odabenn! mertem én magamban elmenni azok eltt a bolt-

kiegészítette a többit.

Nem

is

a hosszú szakállú

ajtók eltt, a hol azok

berek ülnek, kaftánújjba dugott kézzel, lábbal

;

mogorva em-

papucsba dugott

egy szolgálónak kellett elkísérni az iskola udvaráig

vagy legalább az Eszter nénémnek a mi házunk ajtajába kiállni 8

utánam nézni de ha a ;

tekintettem

zunk

s

azt láttam,

ajtajából,

bízón}'

hogy

sakter ajtaja eltt hátra-

nem néznek utánam

vissza

is

a há-

szaladtam én a

fele

útjáról az iskolának.

Aztán, a mit az iskolában tanultam egy nagy vastag

könyvbl,

a

minek Hübner

volt a neve, az

sem

igen volt

arravaló, hogy a zsidók iránt való elszeretetet serkent-

gesse

don

bennem. Hogy engedik ezeket az embereket szaba-

járni, a kik az

megölték

A ;i

ki a

én

Idvezitömet olyan kegyetlenül

?

nézeteimet a legtökéletesebben osztotta, az volt

Cziczke kutyánk. Hej, hogy iramodott neki, ha egyszer

!

296

valami olyan szakállas, bugyogós alak bejött az udvarunkra. Ott utánit

már én

Czic/két

a

nevettem

rajta,

(lónak, a

míg az

:

vitéz

is

(iab'>,

voltam

jnicz,

mikor csattogott

:

ugyan

uszítottam

meg!» h uagyot papucsa a kifelé iranio-

csippd a

utczaajt(')ig elért.

Mikor aztán nagyol)bra megnttem, akkor elküldtek Pozsonyba, német szóra. Ott azután megtanultam

azt,

bogy van a város végén egy elátkozott bely, a mit Schloszbergnek hívnak azt csupa zsidók lakják annál' fogva az a csoportosított fészke és tanyája minden Isten és ember ellen való bnnek, lígy, hogy ba egy diákról megtudják, hogy a Schloszbergen volt, azt rögtön kicsap:

;

ják az iskolából.

Ebben a hitben megersödve, ismét visszakerültem Komáromba, a hol még akkor híf es gimnázium volt három bölcsészeti osztálylyal.

Zsidó diákkal

tam

se

még mind

lyceumban,

sem. Minek

is

se

tanult volna a zsidó diákul

viselhetett, ügyvéddé,

nem

addig az ideig

találkoz-

gimnáziumban, de csak egy

mérnökké nem

'?

szállal

Hivatalt

lehetett.

nem

Mirevaló

azért, hogy Horatiust pede liberó pulsanda est bibendum, nunc nunc megértse kedvének lenni ? bort Hát szabad a zsidónak jó tellus.)) inni és tánczolni ? Az volna a furcsa Csupán egy tudományos pálya volt a zsidók számára

volna neki a diák nyelv? Csak :

«

nyitva, az orvosi, vagy mint akkor hívták, a doktori pálya.

(Még akkor csak az orvosoknak és

volt szabad hólyaghúzót

köppölyt alkalmazni, a prókátoroknak

hívták csak az elbbieket doktoroknak;

nem

— az

:

azért

utóbbiak

fiskálisok voltak.)

Egyszer aztán, mikor épen a poétái klasszist frekvenhogy egy zsidó diák irat-

táltuk, megtörtént az a csoda,

kozott be a klasszisunkba.

Koricsánernek hívták.

Nem

volt

Eddig az

már

fiatal

legény

:

a negyvenet meghaladta.

ideig a kalligráfia mestere volt:

szépírást tani-

:

297 tott,

veteked

gratuláló iratokat másolt aczélmetszéssel

módon. Biz ez sovány kenyér volt. Hajlott korára támadt az az ambicziója, hogy orvossá legyen

humaniorákat

kellett elvégeznie.

:

e végett

A grammatikát,

elbb

a

syntaxist

megtanulta otthon, iskolába járás nélkül, a mi óriási szorgalmába kerülhetett mert nem volt valami különös gyors ;

esz.

Nekünk tizennégynagyon sok társ,

tizenöt

tréfát okozott ez a

esztends

sihedereknek

negyven esztends

iskola-

furcsa tagbaszakadt alakjával, borotvált képé-

az

mausoló kiejtésével, akaratlan komikumával. Egy nap elmaradt a leczkéröl, s midn másnap

e

monda mentségül

a

vel,

miatt a tanárunk megdorgálta, azt jó

Koricsáner

— Bocsánat, professzor

úr,

bizony

nem jöhettem, mert meg egy kis fiacs-

a feleségem épen tegnap ajándékozott kával.

Képzelhetni azt a jucundus hangulatot, a mi erre a szokatlan

mentségre

Csak a tanárunk vett, s

nem

felrivajlott

az

nevetett rajta; ö

egész

klasszisban.

mindent komolyan

szerencsét kívánva. a tanítványának az újszülött-

höz, haza bocsátá

t

erre a napra,

hogy ápolja a

feleségét,,

felhagyva neki a holnapra való leczkét.

A jó Koricsáner maga is igen komolyan vette azt. Mint mindent az életben. A kallígraíiával nem fér össze íi

tréfa.

Egyszer összedisputáltunk iskola-óra eltt: Koricsáner,

Az

meg

az öreg

én.

volt a vitás kérdés,

hogy vájjon a magyar mértékes

bet

mássalhangzó- e, vagy nem ? Én azt állítottam, hogy igen, meg azt, hogy nem. Én utoljára azt vágtam neki oda, hogy amit tudsz te ehez:^ versben a

te zsidó

«te

«h>)

vagy!»

— Erre ö nekem azzaldöfött vissza, hogy:

pedig csak gj'erek vagy!»

Borzasztó megbántás dani, hogy

gyerek

!

!

Egy 14 éves

férfiúnak azt

mon-

Mai napság ezért párbajra hívnák a

!

!:

i>98

Bértöt. volt,

Akkoriban rövidebbeu bántak

én

14.

el vele.

De én magyar voltam,

ok és jogczím arra, bogy megfogjam a

ö

41

éves

pedig csak zsidó gallérját, s jó sort

verjek a hátára ököllel.

Mikor akként magyaráznám a «h» bet mássalbangzóságát a zsidó iskolatárs hátán, épen akkor nyit ])e a tanárunk az iskolaterembe. Szigorú és igazságszeretö derék ember volt engem (pedig sógora voltam) e kihágásért megbüntetett; ott marasztott az iskolában: csak este volt szabad hazameiniem. A mi nagy szégyen volt. :

Otthon pedig az anyám fogott

elö.

Boldogult jó szülöm áldott jó szív szigorú, katonás természet.

volt,

de a mellett

Kérdé, hol maradtam.

mondám, nagy méltatlankodva, hogy milyen lanság történt velem

:

én tudom

Meg-

igazságta-

hogy a «h)) bet konCserhalom » ez dactylus,

jól,

zonáns, idézhetem Vörösmarty t.

«

ha a «h» konzonáns nem volna, akkor ez pyrhycchius volna; valaki ellentmondott, azért megütöttem egyszer-kétszer ezért ottmarasztott a professzor.

— De hát ezért minek

kellett valakit

megütni

?

kérdé

az anyám.

— Hiszen csak egy zsidó volt — Mit kiálta az anyám ?

egy zsidó

mint más

mondod, hogy csak nem olyan ember miatt ? Te elfelejvallása mást a Te lenézesz fel

volt. ?

;

Hát

te

te azt

eltted a zsidó

hogy a «mi» vallásunkat még ötven év eltt épen így üldözték ebben a városban, a hogy te üldözöd most a ted,

zsidót?

nem

Ezt

édes apádtól

!

—

tanultad

te

Most rögtön

én tlem, se boldogult

eredj, és keresd

fel

azt a

tle bocsánatot és neked megbocsátott.

zsidó diákot, a kit megütlegeltél, kérj

hozd tle nekem Írásban, hogy te El voltam szörnyedve a drákói keménység Ítélet fölött. Én megalázzam magamat az eltt a zsidó eltt ?

— — Megalázod magad az Isten

egyenlnek

teremtette.

eltt, a ki a zsidót veled

:

:

:

299

—

PIol

"

Az a

keressem én azt most a városban? te dolgod. Tudod jól, hogy melyik utczában

laknak a zsidók. Járj végig házról házra, míg rátalálsz nyisd fel a szádat, kérdezsködjél, Komárom nem nagy

—

erd.

De nekem

a nélkül az irás nélkül a

szemem

elejbe ne ktrülj.

Ez

volt az ultimátum.

Fatális állapot.

Az ebédet már elmulasztottam, most még vacsorát sem kapok.

De nem

lehetett appellálni, se az

országgylésen

inter-

ügyemben; meg kellett törnöm magamat. Neki fanyalodtam, hogy hát megyek Koricsánert keresni

pelláltatni az

a város végére, ott lakott.

Hát a mint az

rl

utczaajtót nyitom, valaki ugyanazt kívül-

mint az

tolja befelé s a

ajtó kitárul, ott áll

elttem az

én kis Koricsánerem.

A

két vállát behúzva, a fejét szomorúan félre hajtva,

tlem

azt kérdi

a küszöbön megállva, szelíd, reszketeg

szóval

— Irasceris mihi

?

(Haragszol

Hogy én haragszom-e

rám ?)

rá?

S azzal alázatosan levéve a kalapját, azt mondja

— Azért jöttem hozzád, hogy bocsánatot

kérjek tled.

0, a megvert ember, jön bocsánatot kérni az

tálójához

Pedig

!

t

Neki nincsen ers

nem

kényszeríti erre odahaza senki.

ítéletet osztó édes

küldje, hatalmas parancsolattal

Nekem

inzul-

a köny kicsordult a

!

s

anyja, a ki

keres

fel

hozzám

engem.

szemembl, nyakába borul-

tam, megöleltem.

— Nem

te kérsz

én

tlem

bocsánatot,

hanem

tled s már most jöjj be az anyámhoz, s mondjuk hogy kibékültünk, megbecsüljük egymást. Hiszen azért jöttem épen hozzátok. Azzal bejött velem az anyámhoz s így szólt: ;

én te el

neki,

— —

l'Iljöttem

bocsánatot kérni a nagyasszonytól, hogy

300

megbántottam. Eu vagyoli a hibás, elismerem. Mert mirl disputáltunk abban neki van igaza, a Móricznak.

így

a

A

«h»

néha

bet csakugyan konzonáns belle

:

csakpoötica licentiából

megmagyarázta a profeszszor úr nekem. Azért bocsánatot kérek, hogy okot szolgáltattam Móricznak, liogy engem megüssön. De én nekem nem fájt, mert neki van igazsága és vau jó ökle. Majd lesz

azzal az öklével

heheiités. Ezt

meg

fogja ö védelmezni a zsidót, mikor

a zsidónak lesz igazsága.

Ettl a percztöl fogva lettem én filoszemitává. S nem csak ideális frázis volt ez nálam átment az :

életbe

A

is.

hol csak iskolába jártam, mindenütt azon töreked-

tem, hogy iskolatársaim a zsidó kommilitókat becsülettel

S ehhez nem

traktálják.

A

szeretetnek

A

is

kell egyéb,

van hódító

csak jó

kecskeméti kollégiumban, a hol

emelkedtem: én voltam

t.

i.

példaadás.

ereje.

már nagy rangra

a jogászbálra alkotmányosan

megválasztott eltánczos, a klasszisomban els eminens,

mi mellékes

(a

dolog) és a

mkedvelknél els

szerelmes.

Ezt a nagy tekintélyemet mindenütt érvényesíteni tud-

tam abban

az irányban,

reskedelmi osztályának

hogy a kecskeméti zsidóság ke-

mvelt

fiatalait

a mi társas köre-

inkben otthonossá tegyük. Azok voltak legjobb barátaink: azokkal beszélhettünk legtöbbet irodalmi dolgokról, azoktól is

kértük kölcsön az olvasni való könyveket

;

még Petfit

azok pártolták legjobban.

Egyszer sági

mkedveli

hangversenyt rendeztünk az

ifjú-

könyvtár megalapítására. Zenészek, szavalók kiteltek

magából az

iskolai fiatalságból, de iskolázott énekes, a ki

operai áriákat eltudjon adni,

Egy

fiatal zsidó,

nem

Gallia Fülöp

volt közöttünk.

(késbb könyvárus

igen sokoldalú mveltséggel biró diplomás mellett

gyönyör

férfi,

lett)

kinek a

tenor hangja volt és jó iskolája, az én

!

kértemre

felajánlotta

közremiiködését,

a

hog}' el fogja

énekelni Belizár operából a wTrema Bizanczio

magány

natrice»»

dalát.

A

szövegét én fordítottam

stermile

neki

magyarra.

Az eladás eltti napokon

hire szárnyalt,

hogy valami

domonstráezió készül a publikum részérl a zsidó vendég-

szerepl

Nem A

ellen.

bennünket

riasztott

vissza.

szinház megtelt közönséggel

;

a bevétel megállai)ítá

HZ iskolai könyvtárt.

Mikor a Gallia énekére került a

mindenki

sor,

feszült

figyelemmel várta, hogy mi fog hát történni.

Az én zsidó énekesem kilépett bátran a színpadra, a elé, sálig hogy elkezdé: «Eeszkess Byzantium a midn felkiált a nézsereg közül egy ökör-

—

zenekar !

•)

haj csári

—

hang:

— Nincs

Hanem

itten

lú-br? Mit keres

itt

azt az egy szál felkiáltót,

kiröpítette a

néztérrl a

olyan rövid pillanat szakította az áriát.

minden könyei

a

tisztelt

mve

volt,

a zsidó? a

milyen hirtelen

publikum maga, az egy hogy még csak félbe sem

Mikor az utolsó vers elhangzott

« És nemes hsnek vértengerrel lesznek meg:

bo8zulva!») oly általános taps és éljenriadal támadt az

egész közönségbl, hogy alig akart vége szakadni.

Ez

történt

Urunk

születése

1842-ik esztendejében, 42

évvel ezeltt, Kecskemét városában

haladt a világ azóta

....

ilyen nagyot

SZERKESZTÉSI KTTRIOZUMOK.

Hat rendbeli lapnak és folyóiratnak a szerkesztéséhl koptam ki ez ideig; átolvastam kilenezven rizsmára men beküldött

hatom,

dolgozatot,

évenkint ezer

levelet

s

mond-

hogy ez nem tartozik a legutolsó mulatságok

közé.

Egyszer egy ismeretlen drusza azzal az indítványnyal lepett meg, hogy ha már egyszer Móricz helyett feltalál-

tam a Mór nevet, jobb lesz, ha egyúttal szerecsennek nevezzük egymást, jelentvén ez épen annyit, mint Mór, s milyen szépen fog ez majd hangzani: Jókai Szerecsen, Ballagi Szerecsen, Szegfi Szerecsen, s

Kelemen Szerecsen,

több eféle irodalmi négerek.

Másszor azt a javaslatot kaptam, hogy lapomat osztályozzam az égi kör (zodiacus) képjegyei szerint: «Ko8» legyen a vezérczikk, minthogy ez dönt;

«bika»

a vidéki

minthogy öklel «kettÖ8» a novella, minthogy mindig szerencsés vagy szerencsétlen páros érzelmeken alapúi «rák» a tudományos rovat, minthogy haladása ilyen, minthogy harap, ha hozzá « oroszlán » a verses poézis, divat; szereti nyúlnak; «szz» a ágy, mint a piperét, lévén dáma; «mérleg» a börzehírek, (még pedig nagyon levél,

;

;

rossz mérleg)

;

«

skorpió*) a satyra, mivel

a kritika, minthogy puskával lövöldöz;

szerkeszt maga ir megmossa az illetk felhívások,

;

csíp;

«

nyilasa

«bak» a mit a

«vízönt» a mondanivalók, mely

fejeit;

melyek közül

«halak» végre az elfizetési

itt-ott

valamelyik horgon akad

303 és

Ez indítvány

hogy rögtön letettem a szerkesztésrl

lepett,

tasd

—

neveztetik elfizetnek.

'<\7.

:

úg}'

meg-

uram,

foly-

mert jobban tudod.

te,

késbb én pusztítottam, vidéki színészt, érdemes nagyon megtalált bíráltatni egy melyre az érdeklett hosszú és körmönfont ellenbírálatot Egy eldöm azon

sodorintott azzal

s

észrevételei

«

mondanivalókba, hogy «N. N. úr

Vámos

Pircsen,

s

akkor a megfelelésnek

czikket,

ezt

vissza a kollégának,

ír

máskor ha

hallja az úr,

biz

ellen-

helyszke miatt nem adhatók ». Olvassa

N. N. úr ott

hogy

Kollégám befüte

felküldte a kiadandót.

azt irta a

s

lapnál, melyet

felvesz ellenem valami is

adjon igazságot, mert

különben, ha én feltalálok menni Vámos-Pércsrl oda, a

majd én mutatom ám meg az úrnak, hogy mi az a helyszke? Egy bécsi laptól egy érdemes kolléga azt kívánta tlem, «az akhtiári foglyotw közli, minthogy ez hogy miután a novella nem elég hosszú, engedjem meg, hogy kinyújtsa olyanformán, hogy az egyik szökött lengyelbl avart hol az úr lakik,

csinál, azt életben

hagyja

s

ebbl

lesz

azután az «avar

mely már aztán hosszabb. Azt feleltem neki, hogy nem bánom én ha « Sonkolyi Gergelylyel « kötöd is össze, de aztán te se bánd, ha kiírom ezt a furcsa tréfát fejedelem*)

uti figura docet.

Egy

vidéki érdemes

köszönt be hozzám

hazafi

egyszer

ezen

szavakkal

napot Jókai úr, én ide vagyok minthogy kegyed nem Vahot Imre a kihez utasítva vagyok, hát mondja meg, hogy hol :

«jó

utasítva kegyedhez, de úr,

lakik

•?

Egy

genialitásáról épen úgy,

retes író anticipálván,

midn getleg

mét

annak

a számára

:

ön maga egy novellát

azután

szelelvén egy novella árát,

is

elkészítésére a

jámbor szerkeszt

által sür-

felszólíttatnék, utoljára ezt a megvigasztaló

találta ki

írjon

el

mint lustaságáról isme-

késbb én

esz-

tudja mit kedves barátom s

tegye alá a nevemet

írok egyet s az alá

meg ön

;

?

majd

tegye a nevét.

Egy

néhány napra egy

jeles versíró pénzt kért kölcsön

hanem

novellára

van, ha kell azt adhatok kölcsön », felelt ez neki.

A versíró

jeles novellairótól.

nem

«

nem

Pénzt

vette tréfára a dolgot,

hóna

szerkeszthöz, az

elvitte egy

versíró neve alatt;

és

adhatok,

meg

alá csapta a novellát, vette,

is

is

adta a

tréfát,

csak a

ki

mindenki tudta a

szerkeszt maga nem.

Nagyon

ha már valahol

szerette volna egy fiatal költ,

egy verse megjelent volna

;

küldött

belle egy csomót

is

egy szerkeszthöz, különösen lelkére kötve, hogy figyel-

mezzen

egy versre, melynek czíme a

ott

szerkeszt semmit sem a lapban

verset, közé azoknak

is

másik laphoz, ajánlva

a «fergeteget»,

még

fergeteg*.

;

a

De a sem

restante, írt

egy csomó

elvitte azt

s

ezt a fergeteget a

jasságába. Ott ismét elhallgattak róla

estében

«

sem poste

költ elbúsultában még össze

a

s

;

felelt rá,

egy

szerkeszt nyá-

költ kétségbe-

egy harmadik csomó verset gyalult, oda

bele plántálta a wfergeteget))

s

is

neki rontott vele egy har-

madik divatlap szerkesztnek. Valamelyik majd csak elsül. Hát egy vasárnap, talán egyszerre megszorultak a szerkesztk vers dolgában, vagy egyszerre megszállta ket az emberszeretet, elég az hozzá, hogy mind a három lapban egyszerre megjelenik a «fergeteg». No iszen befergetegeztek azután a szegény poétának Máig sem mernek tle !

több verset napvilágra hozni, mindig attól tartva, hogy

hátha a másik

is

épen akkor rántja el.

Egy emberséges csizmadiamester megkap utczán

uram,

«

:

ujságbaw.

—

egy pár

((Szívesen,

sort

egyszer az

szeretnék beigtatni

mi legyen az?*

—

az

((Képzelje ön,

egy adósom kilencz év eltt eltávozott Pestrl, most egyszerre visszakerült és kifizetett; hát csak azt szeretném kiíratni,

világon.

hogy lám mégis vannak becsületes emberek a ((Vannak bizony és ön különösen maga az,

»

—

a ki kilencz esztendeig elvár az adósára

még

megdicséri

Azt

nem

s

midn

kifizeti,

érte.))

tudja senki, hogy a halhatatlanság rendbe-

305

betszedk milyen fontos szerepet játszanak a szerkesztöla-e nézve. Azt nem is említem, hogy a halhahozói, a

tatlanság útjának göröngyei, a sajtóhibák, az ö remek-

mveik

;

de lényeges befolyással vannak ök magukra a

Yannak zsarnok betszedk, szerkesztt még reggel hét órakor, a kik lapokra

a kik fölkeltik a

is.

den közbe Írandó

változtatás ellen

sor, újra tördelés,

czikknek maradni

kell,

a hogy ki van szedve

betszedk,

ismét humorisztikus

tiltakoznak min-

a

;

vannak

;

a kik tréfás jegyzeteket

maga

szednek a czikkek alá; néha a czikkíró

is

bitorolja

érdemes firmát ismét vannak költi lelkület betszedk, kik, ha nem telik ki a lap, egy-egy kis apró czikkecskét, egy-egy fvárosi újdonságot oda szednek, a ez

;

mennyi épen neki,

kitölti

;

a szerkeszt hogy megörül

mikor meglátja, hogy «nini

kritikus

betszedk, a

valami jót hozott söket

a hézagot

meg nem

s

!»

— végre pedig vannak

a kik visszaküldik a kiszedend

nyeré,

kéziratokat azon kérdéssel, hogy okvetetlen

Én

ezeknek jelenni?

szoktam tartani szedett czikket

s

ha

kik megdicsérik a szerkesztt,

ellenkezleg megbírálják, ha tetszé-

e

meg

kell-e

véleményeket nagy tiszteletben

megtörtént rajtam, hogy egy

félig

ki-

szétszórattam, az érdemes halhatatlanság

rendeznek azon

észrevételére,

hogy külömbet tudna

ennél szedni, ha semmi sem volna eltte.

Egyszer a vezérczikk íróm megbetegedett, pedig thetikai értekezést kezdett

vége volt ígérve a

meg

ses-

az észrl és szívrl,

jöv számban. Nekiültem hétfn

s

és

megírtam a végét az észnek és szívnek, pedig most sem tudom, melyik az egyik, melyik a másik? Keddre P. .-nak .

kellett

volna novellát adni,

magad

;

ez is elkészült.

nem

adott

:

ülj

le

fiam,

írj

Verseket kellett volna küldeni

Petfinek, Aranynak és Tompának, egyik sem küldött,

semmim sem kellett írni.

volt a

vadverseken kívül

Szerdán a humoreszket

;

azt is

kellett

magamnak volna meg-

kezdeni Lankától, az pedig szállást változtatott

mondta meg, hová Jókai: Elitembl.

I.

?

Ez

a rovat

is

rám

éhezett.

s

nem

Csütöri2U

mm tökön a nemzeti színház, irodalom óh újdonságokra érett az id, ezeket a jó Sükeinek kellett volna betölteni

pedig tökéletesen elfelejtkezett

róla,

utolsó nap a szerkesztés heti rendében.

az utolsó

betig magamnak

minden

czikk és vers

kellett

alá soha

;

ö

pedig a csütörtök

Mit volt tenni?

megírni az egész lapot,

nem

hallott álneveket

«Hol ltted ezt a sok abszurdus poétát ?» kérdezé tlem Petfi, mikor hazakerült s meglátta a lapot. nyomatva.

— Hol ám

?

MAGYAK színeszek ELETÉBL. Hajh, azokban a boldog idkben,

mvészeink

a

mikbl

régi

nagy

kerültek el, sokkal mostohább volt a színész

mint most. Mikor a jó Sz

sorsa,

fiatal

.

.

.

Kecskeméten

i

reményteljes színész,

nem

játszott,

mint

volt több egy piros nad-

rágjánál.

Azokban az idkben nappal piros öltözetet, s ezért Sz

pal az utczán,

este a

.

.

.

i

is

el

lehetett viselni a

piros mondhatlanja nap-

színpadon

végzé

ketts szolgá-

latát.

Ebédre akkor a cserepes vendéglbe jártak, oda tartottak a helyben fekv ezred tisztei is, kiknek ezredese örömest eltréfált jó kedvében a jámbor színészekkel. Feltnt neki egyszer a fiatal színész piros mondhatlanja s megszólítá érte, hogy mi jelentése van annak? Sz vette

.

.

.

ma

hivatalos komolysággal értesíté, hogy ezt azért

mert estére tábornokot fog személyesíteni.

fel,

Másnap azonban megint

az a piros

tünemény

lépett a

vendéglbe.

— Ah,

ma

megint generális

taltól a víg ezredes s

!

—

kiálta rá a túlsó asz-

engedé magának újra megmagya-

hogy ezúttal azért vette fel a pirosat, magyar vitézt kell játszania. De harmadnap is csak a piros nadrág volt kénytelen

ráztatni Sz mert estére

.

helyt állani.

,

.

régi

itöl,

:

308

— Teringettét, — kiálta az ezredes, vállára színésznek, — ön ma megint generális.

ütve

De

s

a

fiatal

a szinész

szemébl

kiesett a

köny

e szóra

véget

vetett a tréfának.

— No, no, ne

legyen szomorú, vigasztalá az ezredes,

megbánva, liogy tréfált vele. Teringettét, az nem szégyen önnek csak egy ruhája van, mégis mindig más embert látok benne a színpadon, más színésznek meg tiz is van, mégis mindig ugyanazt az embert látni benne. Katonásan volt meghatározva, de annak a hadfinak helyes fogalma volt a mvészetrl. ;

Általános bevett szokás volt hajdanta, hogy a színészi

pályájukat változtatott

osztály

református

tanulókból

még most is nagy többségben van e felekezet a mvészet ezen ágánál képviselve. Legkevesebb pedig közöttük az evangélikus. Tudtomra kettnél többet nem telt ki

;

ismertem, az egyik volt Petfi, a másik Fekete Soma.

Egyszer Petfi vándorszínész korában valami

kis város-

ban keresztül utazván, megismerkedett egy becsületes ki nagyon szíves volt iránta. Az els szónál bizalmasan veregetett a molnármester

molnármesterrel, a

Petfi vállára

— Hát

maga

kálvinista vagyok.

szinész? no, annak örülök, mert én

is

AZ ERDEI DAL. Engem is meglepett egj'szer a Én bizony nem is tudom már, mit a

világ,

világfájdalom.

mit vétettek az emberek,

mit az egész áldott természet nekem

az hozzá, hogy abban az állapotban éreztem

? elég

magamat,

a mikor a vad poéta azt kivánja, hogy omoljanak össze a csillagok,

nyiljék ketté a föld s nyeljék

el,

temessék

el

t

közköltségen.

A gazember

hát

!

nem

elég

magas neki

a kútágas ?

okvetlen a hold szarva kell neki, hogy arra akaszsza

magát

fel

?

Azt hiszem, tartoztam néhány száz forint adóssággal

hitelezimnek

néhány kötet regénynyel kiadóimnak,

s

mikbl nem tudtam hogyan szabadulni ez volt minden bajom. Oh, ez más embernél is így van; ne higyjétek, a

;

hogy a Byron-utódok sötét haragja onnan származik, mert megbomlott az emberiségbeni hitük; legfeljebb a csizmájuk talpa szakadt

le

s

nincs bizalmuk a varga-

czéhben, hogy találnak-e abban embert és hazafit, a ki elég keresztyén és felvilágosult lesz azt újra megtalpalni,

jobb idkben bizván

?

nemesebb keblekért, a kik magasabb okoknál fogva gylölik a világot minden bennelevkkel egyben tudniillik máj- és lépfájdalmak s haemorrhoidalis szenvedések miatt már ezeknek több okuk van szidni az emberiséget, mert a beteg ember méltán úgy tekinthet minden nem szenvedt, mint a ki az elvesztett Kivételt teszek azon

;

;

egészségét megtalálta és bitorul használja.

!

310

Nekem nem olyan

csúfnak,

világot

;

rek

meg

volt a

májammal semmi bajom

utálatosnak találtam

oly

miért a fák,

meg

a békák olyan zöldek, az embe-

oly pirosak, a tinta olyan

nem

oly fehér ? miért

és mégis

az egész

ezt

fe'kete,

a papiros

meg

feketék inkább a fák, fehérek a

békák és zöldek az emberek

?

Mit tud nevetni két bolond, mikor úgy összejön egymással ? Mit tudnak olvasni ezeken az újságokon, a mikbe

én is annyi ostobaságot irok? miért nem hajigálnak ki a szerkesztk engem az ablakon ? és a publikum a szerkesz-

tket utánam ?

és a világ

maga magát

szinte

azon ablakon

keresztül?

Hogy van kedve valakinek egy

fát ültetni, mikor úgy hogy ellopják a gyümölcsét? hogy van kedve valakinek házasodni, mikor gondolhatja, hogy majd fia s is

tudja,

lánya

lesz,

mennyi

boszúsága lesz velk? Hogy tud

valaki Pestre kívánkozni, mikor ennél

unalmasabb fészek ? s hogy tud valaki Pestrl kimozdulni, a ki már egyszer beleesett, mikor a vidéken egyebet se lát, mint nyomorúságot ? És az emberek is milyen haszontalanok mind A város nincs a világon

!

egyik végén temetnek, a másikon tánczolnak. Mikor valaki jól lakik, sirnia kellene, arra gondolva,

éheznek.

A

ki jól

alszik,

fel

ébrednie, és arra gondolnia, hogy

most nem tudnak aludni, valaki ? Senki, senki.

hogy mások hogy

minden perczben hányan vannak, a kik

kellene

és

Önzk,

sirni

fölöttük

szívtelenek

!

Teszi ezt

az emberek

megérett, megrohadt gyümölcs a világ. Hol az a

annus Platonis hol az az !

a ki véget vessen

már

Ítélet

napja

!

magnus

hol az az üstökös,

egyszer mindnyájunknak

!

s

legyen

valahára általános quitt a világgal. Ilyen

csúnya,

sáros kedélylyel

a hegyek közé, az erdkbe;

s

azután kikóboroltam

olyan jól

esett,

hogy ha

Ggy-egy nagy pöffeszked gombát találtam az útambau, azt felrúghattam. Ah, milyen édes boszút állni

a sorson, az

kegyenczeiben, a gombákban.

magamért A gomba

;

;;i

semmibl

közvetlen gyermeke, mert

a szerencse

véletlen alapon

azért

;

i

terem,

édesen esett benne a szerencsét

meggázolnom.

Hogy

nem

is

írtam én azt

meg akkor versekben ?

Ilyen úttalan, czéltalan bolyongásaim közt egyszer az

erdk mélyébl egy

hathatós kardal zendül

melynek dallama nagyon « Isten

is jól

meg

áldd

ismeretes volt elttem.

a magyart,

Jó kedvvel, bséggel

Hm.

Vájjon ki lehet

most? van hozzá .

danolni.

.

az,

elttem,

fel

.

.

.!»

a ki olyan vígan tud lenni

Derék dolog ez a hymnus, a kinek kedve

.

.

.

.

No, csak rajta. Danoljon, a ki

Én ugyan nem akkompanyirozok

még

szeret

neki.

Azonban a dal mindig erösebben hangzott akart megsznni. Ugy látszott, hogy az éneklk

és

nem

végtöl-

végig el akarják énekelni Kölcsey versét.

Sokáig gondolkoztam rajta, hogy neki vágtassak- e egy

tüskebozótnak

félkabátom hátrahagyásával kikerüljem

s

az éneklket, vagy a rövidebb utat választva, elmenjek

mellettük és ha lehet, sötét arczommal megrontsam jó

kedvüket?

Az irigység ez utóbbit választatá velem. Egy kis csalit választa el csak a danolóktól, annak zöld ágbogain keresztül fúrva magamat, egy sík mezre értem, melynek közepén állt egy nagy terepély bükkfa. Ott a bükkfa alatt ült a zöld pázsiton tizenkét ember a gyermekkortól kezdve, a húsz évesig.

Azok danolták ott a hymnust. Az a tizenkét alak ott mind vak volt. Szegény árva fiúk mind. Kik nem látnak sem

eget,

sem

földet többé.

Behányt szemekkel, égnek emelt

arczczal,

ajakkal úgy éneklék ott a kerekfa tövében

meg

a magyart

Ha még

!

»

:

«

lelkesült

Isten áldd

hogy a köny kicsordult szemembl. is drága név a haza, ha még a

tinéktek

ti

»

!

szivetek

örül a

is

jövnek, ha még a

a nemzetre,

áldás

mindent adott

én, kinek

jogosít

Ott

.

!

.

ti

ajkaitokon

is

emberiségre, mit szóljak

az

Isten,

a

mi

van

akkor

remélni

örülni,

.

maradtam sokáig

elhallgattam az éneklöket, l'hiek

;

után fölkeltek a jámbor

fiúk,

el

kezdettek játszadozni,

körbe fogott kezekkel pásztorjátékot, bekötetlen szemmel szembekötsdit, kergetztek a nagy fa körül s úgy nevet-

úgy örültek mindenféle apró tréfán. mentek a mezkön, keresgéltek virágokat, kö-

tek,

Széjjel

töttek azokból bokrétákat, koszorúkat, feltették a fejükre,

odatzték gomblyukaikba, kalapjaik mellé

milyen szép

;

lehet ez annak, a ki látja

S ismét hozzá kezdtek valami víg dalhoz, dicséré és

életet eget,

mind

azt,

a

mi az életben

a közös szeretetet, a boldog ifjúságot,

s

a

mi az

a

szép,

a szép

mindent

áldó Istent.

Azon vettem

észre

magamat, hogy kezeim össze voltak

kulcsolódva.

wBcosáss talak

Vége tól

meg nekem

Istenem, hogy eddig

nem

lát-

!

volt

nálam a világfájdalomnak, eldobtam magam-

az esztelen

hajítottam;

embergyülöletet,

messze a bozót közé

meg sem mondom hova? mert volnának

bolondok, a kik érte mennének és felkeresnék.

Hazamentem. Leültem lezimet,

nem még most

embergyülölet

És

dolgozni;

kielégítettem

kiadóimat és azóta sem világfájdalom,

hite-

sem

kerülgetett soha. is,

midn

meggyógyult

kedélylyel

bolyongok ugyanazon erdkben, ha véletlenül az ismers

nagy bükkfa elé jutok, visszagondolok ama jelenetre, s ha valami bántó gondolat üldözött, mindig elmarad ott tlem.

;

A MAGYAR NEPHUMORROL. A bumor

csak szabadelmü és felvilágosult népek tulaj-

dona.

Nemzetek, a kik szeretik kimondani az igazságot, mikor nyíltan

nem

képes beszédben, tréfa szine alatt

lehet,

is

a kiknek szelleme azon önállóságra jutott, a honnan a jót a rossztól

nem csupán

saját itélötehetség tudja

a hagyományos

hit,

hanem

megkülömböztetni, a kik a

vilá-

gosságnak szemébe mernek nézni, azoknál otthonos a

humor. Khinában nincs nyoma a humornak. Régi évkönyvekben egész halmazát fedeztem fel azon jegyzeteknek, melyek khinai népmondákból gyjtettek össze hogyan talált Konfucse a pusztában egy kutat, melybl, szomjas levén, inni akart, de miután megtudá, hogy azt zsiványok kútjának hívják, ott hagyá és szomjan odább másutt a khinai bálványisten hogy engedi magát ment az áldozatok hulladékaival kielégíttetni, míg azoknak javát az áldozó magának tartja mint utálja a tengeri szellem a pecsenyeszagot hogy készített Kao Ti császár kövekbl hadsereget, miután él népét az ellenség és az elemek elpusztíták hogy viszik fel a khinait halála :

;

—

;

;

;

—

—

—

után hosszú varkocsánál fogva az égbe

meg

;

—

a házi bálványistent a khinai keresked,

—

hogy veri

midn

vesz-

mindezek nekünk elég humorisztikus dolgok, de ott egész komolysággal vannak följegyezve, s nincsenek igényeik a kedvderítésre. Az sem humor, mikor teségben van,

;:

31

i

a karaibok lakója, egy misszionáriusnak e kérdésére:

merted-e a derék páter Barnabot?)) azt

felelelé

:

«is-

ismertem,

ettem belle.

Az ezeregy éj szaka

regéi között

már

sok helyütt

tnik

humorisztikus alapgondolat, mentül közelebb esik a

fel

mese az uratlan pusztákhoz, s aként enyészik el zet, a mint közelebb jár a kalifák trónjához. Az

nem

nép

boruló

enyeleg;

a

heréltek

között

e szine-

arczra-

nincsen

tréfa.

De ragyogni

látjuk a

humort a szabad görög népnél

ezredek óta fenmaradt egyes ötletek, mint a spártai

mondása sel

;

fiához

:

ha rövid a kardod, toldd meg egy

n

lépés-

Leonidás válasza Xerxeshez, ki azzal kérkedett, hogy « akkor árnyékban fogunk har-

nyilai elsötétitik a napot: czolni)>

;

a perzsa követek elé

tett

közkonyhai barnaleves

Lacedacmouban, bizonyítják, hogy a humor a nép szellemében is otthonos volt, nem csupán Demokrit tanaiban s nem egyedül Diogenes 8 Nikarkhosz epigrammáiban ;

iskolája volt az, is

a

bonmot

legrégibb mesteréé, ki

maga

kénytelen volt elszívelni Fileptl azt a bonmot- 1 hogy

(•bölcsnek igen

Aesop

meg

nagy bolond, bolondnak igen nagy bölcs ».

és Phaedrus, az állatok megszólaltatói bölcsen oldák

azt a kérdést,

hogyan

kell

a hatalmasoknak szemükbe

mondani azt, a mit az ügyefogyottak gondolnak magukban hogyan lehet hibákat megostorozni, a mik vagy olyan ;

finomak, hogy az igazság istenasszonyának serpenyjén súlyt

nem

vetnek, vagy olyan

magasan vannak, hogy az

úgynevezett istenn pallosával odáig

Az

Eóma még humoros

óriási

mint Jupiternek

még

nevetése

is

el

nem

ér.

ötleteiben

is

óriás

mennydörgés. Ki ne

mondásokra: «Ego ver Carthaginem delen«Mile8, fa«Caesarem vehis!» dam esse censeo!)) s a « Sit divus, dum non sit vivus ciem féri » nagy jelenetekre, mikhez azoknak emlékei kötvék; ki ne

emlékeznék

e

!

—

—

ismerné az adomát, mely a viseli,

midn

—

! )>

«

Hannibál ante

portás*)

—

czímét

a szorongatott római nép árverezni kezdte

315

melyen gyztes ellensége

azt a tért,

állt

ki

;

ne tudná a

Caracalla Geticus szójáték siralmas büntetését ?

A

keresztyénség

hit,

hall-

kellett

el

néphumornak. Olyan idk következtek, a

gatni a

ers

egyidre

diadalával

midn

látnoki buzgalom, szent önfeláldozás voltak a

világot fentartó erények

;

s

ezek ellenében

nem

volt helye

semmi kétkedésnek, a gúnynak, satyrának meg kellé némulni, az ég volt megnyílva, abba kellé nézni, emberi

nem láthatott a szem. Késbb azonban még is kezdett

hibákat

egy tárgyat találni

a gunyor, mely ellen nyilait hegyezhesse, egy

eddig

nem

bolygatott hatalmas nagy urat

:

t

új,

még

magát, az

ördögöt,

A

legrégibb

Hogy zték

adomák

azok, a

mik

az

ördögrl szólnak.

ki az ördögöt az algarbi királyleányból egy

hogy szólalt meg az ördög templomban, egy Te Deum alatt, midn a a magdeburgi lelkész ezt éneklé dHanc ego diem gloriosam feci « vissza«hanc ego diem cruentam feci!») Hogy vitte el az felelve ördög a rossz mértéket adó kocsmárosnét lóvá alakítva, útközben hogy veretett egyik lábára patkót, s ime reggel

rossz asszonynyal ijesztgetve ?

!

:

:

a visszaváltozott

nnek

a meztelen sarkára volt szegezve

meg a részeg ember a pohara hogy szedte rá az ördögöt a ravasz menyecske, lehetetlen feladattal, a mi abból állt, hogy egy szál kondor hajat egyenesítsen ki ezt a sötét kedély urat épen úgy üldözték azon idben az adomák és élezek, mint jelenben az uzsorásokat, s más gylöletes karak-

a

patkó

hogy

;

találta

fenekén az ördögöt

;

;

tereket.

Késbb

egy-egy orthodox

adoma

is

matikus szrszálhasogatások közepett;

felmerült a schis-

min

az,

midn

Theodosius császár hajlandó volt a tudós Eunomius tanai felé

hajolni,

ki az

arian

hitszakadás

feje

volt,

akkor

Amphilochius püspök egy nyilvános elfogadás alkalmával trónja elé lépett,

mellette

ül

fiát

s

mély

tisztelettel

meghajtá magát, míg

csak úgy félvállról lenézte.

E

goromba-

;

ságon megbaraguvék a császár, ki azt a neveletlen

azt

mondta, hogy lökjék for-

Látod, uram, így jár az a mennyországban a ki csak az atyát tiszteli és a fiát nem.

dulva szólt is,

s

embert; mire Amphilocbius bozzá

:

midn

Késbb,

a papi hatalom sok helyütt a vissza-

élésekig kezde túltengeni, származnak a babonákat és a

adomák

szerzeteket tárgy azó

;

gúnyos emlegetései a

szer-

miben a leleményesség valóban egész a komikumig van vive például egy hang

telenül elszaporodott ereklyéknek,

:

;

abból a trombitaszóból, a

üvegbe pecsételve

;

mitl

Jerikó

falai

egy rög abból a földbl, a bolus Damascena; a

készült, úg3'nevezett

ledültek,

mibl Ádám

Sámson

által

összekötözött rókafarkak, a miket a kölni toronyban a

férjhezmenend asszonyok, nem tudni

miért,

magna cum

devotione venerabant Belzebubnak a szakálla, Mózsesnek ;

egyik szarva

;

a sánta Mefibozeth csizmája, öt

szem Ezsau mi Tóbiás

lencséjébl, artocreas ex chocolata americana, a

lakadalmából megmaradt;

Ádám apánk burnótszelenczéje;

item burnótszelenczék a Fáraó álmodta hét sovány tehén

körmeibl

özönvízbl Góliáth kézikönyve a hadviselésrl; arany mondások, a miket Bálám szamara még azután is egész kötet számra enunciált; gúnyiratok az akkori casuisták kitünleg rossz latin verselése ellen például egy, mely állítólag a norinbergai szent Kristóf ;

két akó az

szobra alá volt írva

;

:

«0h magne

Christofore,

Qui portás Jesu Christe, Per maré nibrum, Et non franxisti cruruni, Qiiod non est miruin, Fuisti

Legtalpraesettebb

enim magnura virum.»

s

mindenesetre

legszelídebb

ezek

között az, a mit VIII. Henrik angol király udvari káplánjáról

mond

a hagyomány, a ki azon idben, hogy a király

hat új törvényczikket hozatott a papok bázasodása ellen.

:

midn

:

az iidvaronczok

kötdtek

vele,

hogy meg van

tiitva

a papoknak, hogy feleségük legyen, viszonzárá: «de nincs megtiltva az asszonyoknak, hogy papjuk legyen*). Majd, hogy a reformáczió korszakot kezde képezni a népek életéaz ezen korben, a néphumor mind jobban érni kezde ból ránk maradt adomákból felemlítem a legszebbet ;

1560-ban V. Károly császár, ki a Luther tanainak véres üldözje volt, saját szemei eltt ilyen komédiát láta

végbemenni A komédiások emelvényén (még akkor nem hittak színpadnak) megjelenik egy vén ember; kezei közt egy nyaláb fa, gallérjára e név írva: Eeichlin. Áfát lelöki a földre, s némán odább megy. egy másik, annak gallérjára e szó van írva: Erasmus Eotterodamus, az a szétszórt hasáb fákat halomra

J

rakja

s

eltávozik.

Utána

j

a harmadik, kit álczájáról

merni, hogy Luthert képviseli

;

is

meglehete

az fáklyát hoz,

s

is-

a mág-

lyát meggyújtva, ott hagj'ja.

Akkor el

j

a negyedik, kinek czíme X. Leo, ez a tüzet

akarja oltani egy veder vízzel, de víz helyett olajat tölt

rá, s

még nagyobb

Végre

nak

j

öltözve,

lesz az égés.

egy ötödik alak, tulajdon Károly császárvéres pallossal kezében, hogy

veri azt a tüzet, a

mi

által

azt

majd

épen egészen

ö szét-

elterjeszté.

És azt a gúnyjátékot maga a császár is végig nézte. Más nyomait találjuk a néphumornak a városok emlék jeg3'eiben, mikbe olykor a legcsudálatosabb ötletek vannak örökítve, néha nem is igen nagyon aesthetikusok. Némelyeknek egész folytatólagos története van, mint az arrasi kmacskának, mely egy kegérrel játszik; azt a jelt

akkor emelték az arrasi polgárok,

ers városukat;

midn

a francziák

mondást: «Les francais prendront Arras, quand ce chat prendra ce rat» a francziák azonban bevették Arrast, s akkor azt a tréfát mívclték, hogy a «prendre'>-bl lefaragták az els bett, ostromiák

alá írva e

;

:

akkor aztán így hangzott a mondás: «Les franyais rendront Arras, quand qe chat rendra 96 rat.» tartoznak a gúnyemlékek,

Ide

emse, mely egy föutczája, ki

nem

melyrl az a

igazi fia

mint a magdeburgí

szoptat; a prágai

torony négy hogy: öt volna az, de a az apjának csak négyet lát belle meg s^sidót

tréfa,

;

emlékeznünk a Pasquino szoborról is, melyet az olasz nép hatalmasai ellen írt gúnyiratok felragasztására használt, s a meljT^öl aztán a személyesked gúnykölteményeket ma is pasquilnak nevezik.

kell itt

A humorizálás kiterjedt még a sírkövekre is, mikre némelykor egész bettalányokat véstek vagy nevettet képtelenségeket írtak rájuk st a gúnymondatok, emblematikus betüösszeállitások emlékpénzeken is örökítve vannak. ;

Majd ismét a papi szószékre került fel a néphumor, a midn divatos bnöket, uralkodó nevetséges szokásokat ostorozott. Ilyen mulatságos prédikácziókat találunk

régebben, mint

Ábrahám

még

a Santa Clara adomás beszédei,

a széles szoknyák és hosszú férficzopfok idejébl. Ez utóbbiakkal nagy vitájuk volt a tisztes uraknak, rationalibus,

et

irrationalibus.*)

tionales mindazok, a mikre

«de caudis

Persze a caudae

irra-

sem embernek sem állatnak

szüksége nincs. Divat ellen azonban, bármilyen nevetséges volt legyen ott

maradt a

lilozófok

is,

küzdeni soha sem

férfiak

egy keser

ragaszkodó

lehetett,

epip:riuniniil

Hjták a czopfjához

férfivilágot.

Legalább nevettek

rajta.

Voltak személyes képviseli

is

a néphumornuk, akkor

azoknak igen tisztességes nevök volt legtöbbje ötlet ezen kezddik

:

—

ma

keser

is

«a bolond ».

A

oegyszer volt egy bolonds.

Többnyire fejedelmek, királyok tartották 8

a varkocs

nyakacsigáján, mire aztán a szent

ket magok körül fel ket

irigylend szabadalommal ruházták

igazságot

mondani a fejedelmek szemébe, miknek csörg sipka sokkal jobban év-

rossz következésétl a

310

delmezte a kimondó

fejét,

mint a sisak vagy akár az

infula.

A

középkor leghíresebb bohócza azonban udvarnál

királyi tréfái kit,

nagyon

menedékkel

volt

azt Tyll Eulenspiegelnek hittak, kinek

:

jól illettek az

— csodálatos

nem

ellentétül

akkori

idk

— épen egy

szájízéhez, s

a

kolostor tartott

pedig a rakonczátlan bohócz magukat a

;

szívós szerzeteseket is megtréfálta, mikor lehetett, mint

mikor az apát úr

például,

vigyázzon

rá,

a fráterek

?

hanem

lesni,

egy

kivette

sötétben,

vájjon az

rábízta,

éjféli

hogy távollétében

misére elmennek-e mind

hát bizony a bohócz restellte azt a hidegen a falépcsnek, melyen alá kellett jönniök, fokát,

mind

nem

a mit a jámborok

láthatva a

aztán a meleg

keresztül buktak rajta.

szobában csak azt számlálta, hogy hányat puffan oda

künn

?

Késbb

a piaczra szorult ki

magának a

a humor, talált önálló

bohóczok ponj'vabódéiban, melyek között a franczia Mondor és Tabarinét méltán emlegeti mvészete csarnokaival egy sorban.

hajlékot

És

azt

igen

vásári

bölcsen tevék a hajdankor fejedelmei,

hogy a gúnyt maguk körül tárták és fizettek neki, hogy ott maradjon, mert a midn késbb kizárták az igaz-

mondást a vár kapuján, a bolond a nép között beszélt. A néphumor nyilai mindig az uralkodó visszaélések ellen voltak intézve. Csalán hegyeik majd a babonát, majd a nevetségessé váló divatot, majd a gazdagok pazarlását, az úrfiak könny erkölcseit, majd a papság tiszteletreméltó rendjébl kiváló jezsuitákat csipkedek; néha a bíboron keresztül is csíptek; s mint az Oeil de Boeuf

néha elég merészséggel bírtak a fejedelem és mindig pedig és is csiklandozni azon legszélesebb mindenütt lázadásban találjuk a humort szuverén hatalom ellenében, mely koronáját nem annyira ez a mélyen maga viseli, mint mások fejére rakja

krónikái,

udvar emberi gyöngéit

;

:

tisztelt

nnem.

—

»

:

:

3-20

Már a jámbor

asceták celláira

fel

ketts

volt írva a

verssorozat ret

Qui ca

re

te

uxo

ret

rem

pit

tem

Egész könyvek Írattak csalfaságaírób),

ily

« litánia

privilégiumaik »

«

,

Boccaccio

rem

pit

czímek

az

re

atque dolo

ca

li

«az asszonj^ok

alatt:

asszonyokról

•>

«

,

asszonyok

szent Dávidné zsoltárai.

Decameronja, Lafontaine regéi

szeretetreméltó zsarnokság elleni merényletek

ben egy franczia épen egész

;

mindé

újabb idk-

foliantot gyjtött össze

gúnyversekböl, a miket minden

idk

azon

költi, sziveik meg-

könnyebbítésére elmondtak az asszonyokról: «le mai, qu'on dit

femmes»,

sur les

s

ez

bizonyosan igen kis része

az egésznek.

A néphumor

szeretett

néha tömegekben

is

nyilat-

kozni, mint Francziaországban a hugonották elleni pro-

cessziók alatt; a farsang utolsó napján a

jának»

nevezett

alakjátékban

meggyökerezett

meggyzdés

elidéz kor

jellemezésére.

az

;

« bolondok pápámindezek valami mély

vehetk

nyilatkozványaiul

Azonban háládatos is tudott lenni a nép nedélye a hs fejedelmek gyzelmeinek híre alig élt tovább, mint a meddig azok sebei behegedtek, kik azokat kivívni segítenek, de a mi jót tettek, a mi jót mondtak, azt megörökíté a népadoma; s a nagy Fritz, els Napóleon, Péter czár 8 a mi Hunyady Mátyásunk emlékei már az iskolás gyermekek szívében is élnek. Tekintetes Akadémia! igen tisztelt, tudós uraink !

A midn

('

jelen tárgyat választára székfoglaló érte-

nem volt szándékom csupán egy tréfás magasra becsült tudós férliainknak hanem óhajtám a tudományos világ fi gj^elmét felhívni egy eddigelé ügyeletre nem méltatott, talán meg is vetett, minden esetre kevéssé becsült tárg^yra, mely pedig a búváriatot kezésem alapjául, estét szerezni

;

;

3ál

épen úgy megérdemli, mint hazánk geognoziája és régiségtana; értem a nép adomáit.

Erezte

már

teremt

a Kisfaludy-társaság a nép

lel-

kének fontosságát irodalmunkra nézve, a midn eirendelé, hogy a hazában divatozó népdalok összegyjtessenek. Az

eredmény meglep

volt,

nem

is sejtett

dezetlen szépségek, új formák,

gazdagság,

felfe-

ezerszín változat tárult

gyjtemények hatása megérzett a következ

elénk, s a

évtized költinek versezetén, a kik különösen egyet tanultak

meg

abból:

éreztetni

meg

tudni választani az érzésekhez az alakot

a rimmel az eszmét, zengést adni a gondo-

latnak.

Hasonló fontossággal bírnak ránk nézve a nép adoSemmi népleírás oly jól nem rajzolja egy nemzet

mái.

uralkodó eszméit, mint a hogy képes az

életét, jellemét,

— adomáiban.

önmagát rajzolni Minden adoma osztályt, népfajt,

egy

kerek

történet,

mely

egyént,

koit és néha egész nemzetet jellemez,

annyira, hogy akármit lehet travestálui, csak a nélkül, hogy észre lehessen venni, hogy az

adomát nem, más nemzet

életébl van átvéve vagy korábban történtet az újabb korba áttenni; igen nehéz pedig újat teremteni, a mi ;

meg nem

történt.

Csak két nemzet adomakörét hasonlítsuk össze, a németét a magyaréval, hogy ez éles külömbségekrl meg-

gyzdjünk.

A német

irodalom szerencsés egy oly sok éven át nagy becs nyjteménynyel bírhatni, min a «Fliegende Blátter,)) melynek adataiban a német nemzet

folytatott

szokásait sokkal hívebben látjuk lefestve, mint azt bármely «gründlich» tudós doktor ethnograhája életét, jellemét,

elénk bírná rajzolni. Azon folyóirat

nem

egyes humori-

mink aztán

vannak többen, melyek azonban az eg.yoldalúság mellett néha csak helyhez és idhöz alkamazott humorral táplálkoznak, hanem ezt az egész német nemzet elménczei segítik összezáló szerkeszt teremtménye,

—

•lókai

:

Kleteiuliül.

I.

-I

;

életh daguerreotypokban, miket a nép maga

állítani rajzolt,

a nép

maga

autogralizált.

Midn

aztán az életh, csupán és kiválólag a német

nemzetre

adomákat sajátjainkkal, a mik szintén gyjtve vannak, összehasonlítjuk akkor a kiegyenlíthetlen külömbség a német és magyar

nem

ráillö

gyártva, de

tnik

fel

:

nemzet egyes osztályainak jelleme, szokásai, felfogása, az intézmények alapjai, a közélet kerékvágásai és millió apró körülmények között, melyek egymás mellett igen, de egymás helyén soha nem fognak állani.

Német törvénykönyv paragrafusait fordítani, és viszont,

de adomáit,

lehet

magyarra

nemzeti életét egyik

sem kölcsönözheti a másiknak. A magyar néphumor ép oly önállóan fejldött, mint más mívelt nemzeté. Már Priscus Khétor Attila udvaránál is talált bohóczokat, kik a hun király lakomáján az egybegylt vendégeket jó kedvre derítek; st, hogy

maga

sem

Etele

volt a humorisztikus ötletektl idegen,

szolgáltat a hagyomány a minthogy mai székelyek, kiknek hun eredetébl az utolsó körömszakadtáig nem engedünk el egy hajszálnyit is, máig is

arról elég adatot

;

a

a legelmésebb ötletgazdag faja nemzetünknek. Királyaink és furaink

udvaruknál

hagyomány

;

késbb

a kik közül Stibor vajdáét

is

tartottak bohóczokat

nevezetesebbekl emlegeti a ;

Beczkót,

Mátyás királyét

Apafii Mihályét, Bírót; és Teleki Miliályét,

st

Markalfot

nekünk tulajdonítják, rossz hangzású nevemellett, mint a ki Salamon király híres bolondja volt, csak az nem bizonyos, hogy vájjon bölcs Salamoné-e, avagy a magyar Salamon királyé, ki mint tudjuk, csak vénsége felé lett bölcs, ellenkezleg azzal a palesztinaival. Szintén nagy híre volt Mária Therézia udvari bohóczának is, kit egy elmés kálvinista diák képviselt, s kirl a hagyomány igen is

eleven ötleteket tartogatott fenn, tua,» s az

INKI-betk megfordított

Insula Eaczkeviensis

Non

mink

a «Fiat voluntas

tételének magyarázata;

datur Jcsuitis,

melynek az

»

lett

nem

a vége, hogy a kegyes atyák

nyerték

meg

káposz-

tásnak azt a kicsi szigetecskét, mely valamivel nagyobb,

mint Eeuss-Schleuss herczegség. Ilyen formáknak tekintették egy idben a hegedezek gyakran tréfás dalokat zengedeztek hol a söket is ;

népnek a köztereken, hol a furaknak a termekben; ezeknek egy pár elkésett példányát feltaláljuk még Tinódiban, és különösen Gyöngyösiben, ki félig bels inas, félig udvari költ, Széchy Mária udvaránál olyanforma helyet foglalt

el,

hogy

midn

korában versei döczö-

hajlott

gssé váltak, asszonyának e tréfás szavára: « Bizony, kend már nem Gyöngyösi, hanem Göröngyösi, » ezt felelheté vissza: «De ám kegyelmed sem murányi Vénus már, hanem murányi vén hús Szintén az s hagyományok közé tartozik a Mátyás !

királyunkróli róla,

még

adomakör.

Galeotti

többet tud a köznép

kutyavásár, a tétényi

is

sokat feljegyezett

a czinkotai itcze, a budai

malomk,

magukon hordják azon kor

nem

;

a

három

zamatját,

s

kérdés,

mind

legnagyobb

ré-

semmi más nyelv gyjteményekben, és így bízvást eredetiek, s már annyiban is kedvesebbek a velük egykorú más nyelvüeknél, hogy szüknek

leltem pendantjait

mentek az akkor széltében divatozott mosdatlan szájú skurrilitásoktól.

Hasonlóan

régi a Zrínyi Miklós által felhozott

adoma

a székelyrl, kit az ördög visz a hátán ; kérdi tle a szem-

komé, hová? «Visz az ördög a «A bizony rossz.)) De még rosszabb lenne, ha ülne a nyakamba, s én vinném öt a pokolba » Ez czélzatul volt felhozva arra, hogy az akkor vitázó két nemzet melyikéhez szegdjék a magyar? Ugyané korból való egy magyar fúr emlékverse bátyközt találkozó társa:

pokolba.))

!

jához, ki az ellenpárthoz szított.

« Bátya, ne liigyj a németnek Akárruikép hitegetnek

!

;

21'

»

Mert

lia

:ul

lovolfl.

iia'íy

is

Mint a kerek köpönyegod, Pecsétet üt olyat rája,

Mint a holdnak kariniája, Nincsen abban semmi virtus, Veije

meg

a Jézus Krisztus.

Legrégibb kezdeményei bizonyosan a uéphumornak azon gúnyadomák, mik egy-egy veszetthír falura költettek, A németeknél a schildaiak, a lalenbnrgerek azok,

minden

kikre

megtörténhetetlen

tehát a polgári osztály

:

nálunk

ostobaságot ráfogtak,

osztoztak a kölcsönös tréfákban ; Katót, falu, Göcsej,

Lédecz,

furulyázás, a

ketyeg

Kóka

közrendek

e helyett a

stb.

Csökm,

Oláh-

hirhedettek a puskával

fene, a kihúzott sárkány, a borsóra

templom, a közös mente, Samu nadrágja, a megsütött szl, s a fatális lencse történeteirl, a miket igen

tett

régen hosszú versbe foglalva

is

lehete hallani.

A magyar népadomák gyjteményei

közt legrégibbnek

tartom «Világbencze nevetséges történeteit», a miknek

nagy része ugyan igen észrevehetöleg fordítva van német és latin anthologiákból;

találni benne, mint:

helyenkint ilyen kifejezéseket

wkereste

t kibékíteni

»

zu besánftigen), azonban egynehány mégis magán kor és

min

bélyegét,

faj

is

(suchte ihn viseli

a

például az, mikor a kálvinista

diák be akart jutni Mária Terézia koronázási ünnepélyére s

az ajtónál

rt

álló két gránátos,

kiknek utasításul volt

adva, hogy csak a zászlós urakat és azok cselédjeit bo-

csássák a terembe, megállíták, kérdve, ki szolgája?

— En

a Zebaoth szolgája vagyok, feleié a kandidátus.

Ismered azt az urat ?

—

—

kérdi egyik gránátos a másik-

Bizonyosan valami erdélyi mert olyan furcsa neve van ereszszük be hozzá. Ugyanebben találni a «ha akarom vemhes, ha akarom nem vemhes », késbb politikai mottóvá is alakult

tól.

mágnás

Felel rá

a másik

lesz,

:

;

.

töi-ténetet.

Késbb

igen

hfchcs

gyjteményt birunk

e

nemben

:

gróf Szirmay

melynek van a magyar is vett fel azok

parabolis»-ában,

«Hiingaria in

lev példánya

különösen kéziratban

teli

néphumort jellemz eleven adatokkal.

közé gúnydalokat, mint szintén Erdélyi János a

maga

népdal-gyjteményébe. Jellemzetes pedig, bogy ez a humorisztikus

Utóbb

is

m

nyelven van írva.

latin

böngészettel Furkács valamennyi naptár-készít.

foglalkoztak e téreni

Tamás, a tudós palócz

s

Azonban mindez csak tarlózat volt egy olj^an mezn, melynek termékenysége most már bámulatra ragad bennünket.

Három

év alatt egy gyjteményben, egy folyóiratban

és egy másfél íves

eredeti

hetilapban,

magyar adomát

volt

eddigelé

alkalmam

harmadfélezer

közrebocsátani."*'

Közel ezerre megy és folyvást növekszik a közlésre vára-

kozók száma, legalább volta, vag}' csiklandós

még

ennyi,

a mit nagyon ismert

természete, vagy egyéb tekintetek

miatt félre kelett tennem.

Több gyjtemények, mint Vas Gereben, Hegeds

és

Garaméi, az országgylési adomák szintén ezerén túl

mindez nem csinált, nem gyármunka, hanem egyenesen a magyar nép humorának

szaporítják e számokat, és tott

felhivatlan nyilatkozványa.

Oly gazdag és oly kiválólag saját adománya a humorra

népnek van, mint a magyarnak. mezei munkás azzal rövidíti munka-idejét, hogy társaival tréfásan kötdik, éles ítéltehetséggel fogja fel a nálánál nagyobbak gyöngeségeit, s ártatlan tréfát adni ritka

A

és felvenni szeret.

nál egyik

A

középosztály kedélyes mulatozásai-

elmés ötlet a másikat

másikat költi

éri;

egyik

adoma a

néha reggelig folynak azok egymásból szakadatlan lánczolatban, s a zöld asztalok komoly tanácskozmányai szolgálnak a leghumorosabb adomák fel;

eredetéül. *

Azóta tizenhét év múlt

liiiliidia

íi

tí^

ozcrct.

cl,

s

íi

kTizlutt inldin.ík

s/.áma tú

;

Ez adomákban

mák

gyönge a

feje,

A ki az adonem tudja megismerni, annak meg nem tudja szeretni, annak

a nemzet kedélye.

él

után a magj'art a ki

rossz a szive.

A német adomákban tály

;

e

fszerepet játszik a polgári osz-

csendes, megszokott idomtalanságaihoz

haladó osztály, melynek mulatságosabb részét

h,

lassan

filiszterek-

nek csúfolják. Nálunk a filiszterröl nincs fogalom. A magyar kézmves, mesterember, a kik között a néphumor különös kedvenczeiül tzte a derék csizmadiákat, épen ellenkezleg vállalkozó szellemérl nevezetes, s a mi adoma ráragadt, az épen ebbl származott. Mindkettnek egyenlen természetes üldözje azonban a diák. Már ebben az egyben van némi találkozás a két nép között. A diákok hajlamai mindenütt igen egyformák. Azonban az intézmények itt is különbséget tesznek. A né-

met tanulók

egyletei,

a burschenschaftok, divatos vere-

kedések, az úgynevezett paukereiok, virtuozitások a sörivásban, szabadabb közéletök, apró sipkájuk,

czizmáik, földig ez

osztálynak,

ér

pipaszáruk, vajmi

más

ágyúszer

alakot adnak

mint a mi konviktusba zárt tanulóink,

hosszú tógáikban, háromszög kalapokkal, makrapipával a kiknek furfangjaik épen abban élesültet, hogy a zárdai tilalmat

mint játszhassak

ki,

a kiknek legácziókba kellé

épen annyi balgaság a kiknek a vett sérelmeket

járni, világjáratlanságuknál fogva

és

tréfa

nem

alkalmai közé

;

lehet mindjárt éles schlagerekkel

karmolni,

hanem havakig

nyílik a tréfás,

és

el kell

egymás arczára

hordani, míg alkalom

épen azért sokkal élesebb megtor-

lásra.

A német

diákból azután, ha

lesz derék hivatalnok,

jámbor

fiatal

éveit kitombolta,

lelkész, úr, doktor és több-

nyire szentimentális ember.

A magyar biró és

diák azután lesz jurátus, szolgabíró, valamennyi minségben mezei gazda.

tábla,

:í-2

I

Jurátusaink délczeg hetykesége, patvaristáink gavalléros furfangjai, összekötve gyakran inasi alárendeltséggel,

ezekbl származó humoros helyzetek, egészen hiányoznak a németnél, cserében az akadémiai élet adomáiért, a mik nálunk idegenek. Németországban csaknem oly rendes dolog doktornak lenni, mint nálunk táblabírónak, s a hogy amott a doktorfaj képezi a közvélemény túlsúlyát, úgy nálunk a táblabíró. Ezt egyiket sem lehet a másik népfaj humorába áts

az

ültetni.

Nálunk a doktor beteget gyógyít, s nagy tiszteletben Amott a doktor képviseli a pedanteriát s rovására megy minden adoma, a mi e tárgyból támad. A németeknél a gerichtstafelbeisitzer hivatalos személy, kirl igen komolyan beszélnek késbb elnevezik staatshíemorrhoidariusnak, az övé minden penészszagú, tintapecsétes adoma, a mi az archivumok porával együtt kerül napvilágra nálunk a táblabíró egész középosztály, mely nemzetünket s intézményeinket apró hibáiban s nagy részesül.

;

:

;

erényeiben képviseli.

Hol vannak a megyegyülések, országgylések áldott mi nálunk? a pártok által

reminiscentiái másutt, mint feljegj'zett

adomáktól kezdve, a tisztújítások kortesi gúny-

magyar nemzet közéletének, s tanúskodnak a szellem küzdelmeirl, mely egymaga még az, a ki csatát nem veszített nádalsorozatáig, egy históriai képét alkotják azok a

lunk soha.

b

A németeknél igen tárgya a humornak a katonaonczok nehéz idomíthatósága. Ilyen adomákat a maúj gyarban nem ismerek. De kifogyhatlanok az adomák a huszár vitézségérl, a huszár büszkeségérl, csodatetteirl, tüzérl és nyugalmáról s czifra ötleteirl. Huszárja

más nemzetnek is van, de huszáradomája nincs. Cserében aztán nekünk meg vannak inzurgens adomáink, a miknek nagyon jól esik, hogy német Nationalgarde-erlebnisseket kapnak maguk mellé útitársakul.

»

Még

egy egész népfaj van mintegy beleolvadva a ma-

gyar nép humorába, mely akárhol megjelenik, a és furcsaság jelképéül áll

ott,

tríífa

a szegény, a jókedv, a

sokattrö czigány. De sok jó órát szerzett a magyarnak a sok rossz nap alatt a szegény czigány !

Annak a humorisztikus

szegénysége, annak a tréfás annak a gúnynyal vegyes alázata, dio-

nyomorúsága,

genesi bölcsészete, ázsiai lustasága, kifo^íyhatatlan furfangjai, ötletgazdag ravaszsága, gyors észrevételei,

mennyi

mesélni valót hagytak az urak számára; a czigány mindig derültebb fele volt a nép életének.

A mi adomák

azután egyéb népfajokról járnak szájról-

szájra nálunk, azok bizony csak kölcsönbe esnek,

s

külö-

nösen német szomszédainktól azokra sok revancheot nyenem olyan ügyesek, mert nem kapnak bennünket úgy els kézbl, mint mi ket. Egészen külömbözik pedig a magyar és német köznép

k

rünk, bár azok

eszejárása

s

A magyar

más világnézletébl ered humora. pór együgyüsége inkább

tettetett,

a németé

inkább ráfogott; a német köznép humorát saját népének válfajain élesíti,

(a szász,

a bajor, a porosz és osztrák

állandó tréfa tárgyai egymásnak

;

a sváb valamennyinek),

ugyanezt a tárgyat a magyar köznép itthon találta;

is

bven

fel-

legélczesebb adomái azok, miket saját sanyarú

s némely közülök egész kort rajzol, mint az a palócz mondása a szolgabíróhoz, kinek tanácsára a helység a nemzeti kölcsönre aláirt részvényeit Hirsch Jakabnak eladta: «Nem venné-e meg Jakab még az adónkat is ? Jó olcsón odadnók Még a két nemzet árnyoldalairól vett adomák is külöm-

viszonyai költöttek,

!

bözk

;

a magyar proletár és a német egészen

körben élnek

:

más

lég-

emez a városi nép ravasz zsebmetszöje,

furcsa cynizmuaával, obligát rongyosságával, sajátságos

egyenlsége

utópiáival

;

amaz a puszták

délczeg

fia,

hetyke merényiéirl, regényes kalandjairól nevezetes, a

miknek a vége rendesen szomorú.

Hiányzik pedig egészen a magyar néphnmorból a szójáték; a mit egy talpra esett

mondás

magyar nem szokott a szavával

játszani*.

A

így indokol:

«a

berlini szöglettámogatók (Eckensteher) élczei, a híres

bonmot-k nálunk egészen idegenek, nagy ritkaság-

bécsi

ként van

gyjteményemben

feljegyezve

egy pár, mi a

néptl ered de azok is csak tréfák, mélyebb értelem és magasabb czélzat nélkül, mink a németekéi és francziákéi, hanem a legjobb franczia bonmot-k egyike tudtomra ma;

gyartól (Eötvös József) eredett;

egy franczia diplomata

ugyan is azt veté fel, hogy Francziaországnak Angliát megrohanni «il n'y a q'un pas*, a magyar erre azt

—

felelte

A

:

oui, le

pas de Calais.

mit humorisztikus íróink nyújtottak szójátékokban,

azok nagyon ertetettek és élcztelenek, különben sem

akarom az irodalmi humort a néphumorral összezavarni, mely egymástól független hiszen a világirodalom leg;

szarkasztikusabb humoristáját, Cervantest, a világ leg-

path etikusabb nemzete, a spanyol, birja sajátjául. Nevezetes tanúságot tesznek ról

a közmondások

:

még

a magyar néphumor-

virágos arabeszkjeiben hasonlítnak

a keleti népek, törökök, perzsák adomáihoz, de gunyoros

külömbözökké teszik. Igen sokra felmegfelel közmondást a németben is, de szó szerint lefordítani egyiket sem tanácsos ebben is független egymástól a két nemzet humora, bár a közönséges ember észjárása alapeszméiben oly sokszor találkozik is. Közmondásaink már igen kimerít gyjteményekben vannak összeszedve. Ugyané humor nyilatkozatait leljük fel a népszokásokban, népmesékben; az utóbbiak közt különösen egyben, kifejezéseik azoktól

lelhetni a

;

még nagyon gyermekkoromban meséltetni; valódi pendantja Eulenspiegel csínjainak, a nélkül, hogy azokból fordítva, má-

melyet Csalóka Péter czím alatt hallottam kis

solva

lenne,

st

népszokásainkkal annyira egyöntet,

hogy eredetiségére bízvást lehet hivatkozni,

s

a mellett

oly naiv fantáziával van elmesélve, hogy én

hasonló alkotására vállalkozni.

Még

nem mernék

a hol e mesék a

tüneményes légkörbe átmennek, oda is átviszik magukkal a humoros zamatot; azt még a tündéreknek is megkell engedniük, hogy a magyar ember velük komázzék a ki sokkal nyílt szemübb, sem hogy akár a griffmadár, akár a rézkirály, akár más egyéb magasság láttára porba ejtse ;

jó lelkiismerete önbizalmát.

A magyar néphumor tanulmánya elég fontos és elég mély arra, hogy a vele foglalkozás bármely hivatását komolyan vev írónak szégyenére ne váljék. Ha engem valaki számadásra talál vonni mi jogon foglalom a helyet derék szaktudósaink nagy tekintély sorában? nem fogom neki azt felelni, hogy ime írtam kilenczvenegy kötet (azóta 250) regényt és egyebet, mert azok valószínleg néhány lustrum elmultával Dugonicsnak azon korszakban közkedvességü regényei szom:

—

szédságában fogják pihenni a boldog elfeledés álmát; de fogom mondani azt: «ím e kötetekben gyjtöttem össze a magyar néphumor elszórt adalékait, ezeket hagytam az utókornak; és ezek a kötetek élni fognak és az pedig él, míg tanúskodni, míg a magyar él ;

a világ

áll.i)

—

—

!

!

!

MIIAEN DEMOKKATAK VAGYUNK MI? (Fürdi

Tisztelt

prédikáezió.)

közönség

Azaz, hogy bocsánat

Nemes, Nemzetes és Vitézl, Nagyságos, és Kegyelmes, Tiszteletes, Tisztelend, Nagytisztelet és Ftisztelend, Érdemes és Tekintetes,

Méltóságos,

Fméltóságú

Nagyérdem, Mélytudományú teljes,

és

Széptehetség, Kemény-

Bájos és Szellemdús uraim, úrhölgyeim és kisasz-

szonyaim

Ha

valakinek a czímét kifelejtettem volna, méltóztas-

sék ez iránt utólagos kárpótlást követelni.

Az elre bocsátott megszólításból

is sejtheti

mindenki,

hogy milyen demokraták vagyunk mi. Pedig még nem mondtam el mind. Mert nálunk még a napszámosnak is van czíme. Németben, francziában, angolban az de a

A

«

«ihr,))

kendi) az

már

a avous, » a «you» csak megszólítás titulus.

nálunk valódi tanulmány, mert itt nem tri minden ember, hogy «eccellenzai)-nak titulálják, mint Olaszországban, hanem megkívánja azt a czímét, a mi épen megilleti. Nagyméltóságú úr nálunk a miniszter, ha egyúttal bels titkos tanácsos is, ha nem az, akkor csak kegyelmes úr. Nagyságos a báró, méltóságos a gróf hanem ez csak Magyarországra nézve áll Erdélyben megfordítva áll az titulus dolga

t

;

;

illeték: ott

méltóságos a báró, nagyságos a gróf

;

annál-

»

»

3:?á

fogva ugyan vigyázzon,

a

egy teremben erdélyi és

ki

magyarországi grófokkal és bárókkal jön össze, hogy bele

ne zavarodjék a czimezésbe

;

mert ez hiba

lesz.

Azonkívül nagyságos urak a királyi táblai ülnökök

hanem mikor

külön-külön,

ülnek,

együtt

akkor csak

((tekintetes királyi tábla.

Nagyságosok és ftisztelendk az uralkodó egj'bázi fméltóságok, csak ftisztelendk a más felekezetbeliek, nagytiszteletek az esperesek, tisztelendök a plébánosok, tiszteletesek a lelkészek és

káplányok

a tanító, az csak

;

rektram.

Ha

egy méltóságos asszony egy tekintetes úrhoz

nül, mind

megy

a kett nagyságosnak hivatik.

Tens úr a diplomatizált ember, egész a városi hivatalnokig

;

még

az esküdt

is

tens úr

;

már a

de

szolgabíró

hybridumot nem csinált a tekintetes czímmel senki, mint Biharmegye vidám emlékezetben

tekintetes. Jelesebb

lev

egykori fispánja, kinek egyszer fáklyás zenét adtak,

a mire

megköszön

szókra nyitá ajkait

:

szónoklatot

tekintetes

akarván

urak

;

tartani, e

hanem

a mint

meglátta az ablakából azt a sok szrös embert eltt, egyet változtatott a czímen tetes

emberek

Nemes is

visel,

s

azt

monda

:

maga ((tekin-

!

úr, a

a mi

kinek armalisa van, és az pra?dikátumot

si leszármazását

jelezi,

Gans Mór. Egyszeren nemzetes úr az alsóbb mérnök, pusztabiró

például Ludasy

gazdatiszt, kisvárosi

és írnok.

Vitézl úr a jubiláns katona.

Nagy uramnak hivatnak a borbélyok, gabonakereskedk, talpaskereskedk. úrnak czímeztetik pedig a fszeres ós rfös szatócs, a ki aztán megszülhet, mégis mindig ifjú úr marad. Kegyelmed a falusi bíró, kend, a mi azon alul van. Ifjú

Ezekhez az újabb kor még néhány csatolt.

czélszer.'í titulust

.

»

»

»

333

polgártárs

Tisztelt

lapszerkeszt

!

Nagyérdem

!

hazafi

Tehetségteljes írótársunk

!

Érdemdús

!

Nagymíveltségü

Lelkes honleány S mindezeknek helyes használatára ugyan ügyelni kell, mert akár a kisebb, akár a nagyobb czímet alkalmazza

úrhölgy

!

!

az ember illetéktelenül, a megtisztelt haragját vonja ma-

gára okvetlenül.

Látjuk bizony, hogy miniszterek és hétszemélynökök lemondanak hivatalaikról; de megtartják a nagyméltóságú és méltóságos czímet.

De megjárta

ezzel a

czimekben való válogatással egy

Bach- korszakbeli hivatalnok,

Bezirkskomissár létére

kit

«En nem vagyok «Már kérem szépen, monda

a panaszos ember egyre nagyságolt. nagyságos, csak tekintetes.)) rá az

együgy

tekintetes

paraszt, erre mifelénk csak azokat szoktuk

úrnak hívni, a kiket megbecsülünk ».

De még szebben

járt egyike a Schmerling- korszakbeli

Magyarország kanczellárjainak, társ egyre kancellista

monda lista. No

kit

a folyamodó polgár-

úrnak czímezgetett. No no

atyafi,

nem

cancel-

excellencziája, én cancellár vagyok,

hiszen

még

erre

is

rásegítheti a jó Isten

kodék kegj'esen a paraszt. S úgy

látszik,

!

fohász-

hogy a jó Isten

meghallgatta a kívánságát.

A

sáros vármegyei táblabíró

is

szabadkozott a méltó-

ságos czím ellen, a mivel az instans paraszt illetgette,

mondván mit ér a titulus vitulus nélkül ? Mire a hízelg paraszt azt monda: <(meg van te benned uram mind :

a kett

!

S a czímretartás meg van a legalsóbb rétegekig. Mikor Talpas János uramnak elkészíti a jegyz a bizonyítványát, nagy nehezteléssel mond neki: «De már hát semmit sem tesz a nevem elébe ? aUgv'an mit tehetnék oda?))

«Hát legalább azt tenné oda, hogy « néhai. erdélyi méltóságos úrnak még az összes rendel-

Egy

kezésünkre álló titulusok sem voltak kielégítk, ö rang-

:

úgy czímezte, hogy «mylortl.» Egyszer aztán csaknem botba ütközött e czimmel; egy falusi uraság, a kit mylordnak czimezett, ráförmedt: ((mért lií uz úr béli társait

engem bulldoggnak->» Ö persze, valahány bulldoggot láazt mind mylordnak hittak, s azontúl serami mylor

tott,

dot

nem

ismert.

De hát mikor még a szellem bajnokainál ezek a czím utáni epekedések.

Nem

is

kitörnek

rég azt indítványoz-

magyar lapok, hogy Liszt Ferenczet ki kell nevezni Akkor aztán az analógia kedvéért egy

ták a

«zene-gi-ófnakit.

festt

meg

kell tenni

«pemzli-bárónak»

s

egy

írót «lúd-

toll-herczegnek»>.

S miért a

maga

ne,

ha jó

ötleteiért

megtehette Balaton-Füred

tréfa-virtuózát nemzetbárójának?

A

képviselházban az a szokás, hogy ott mindenki buffetben. Némelykor eszébe is jön az embernek Széchenyi István adomája, kinek a barátságával nagyon dicsekedett egy pesti bankár: «mi egészen per tu van

frére et

—

cochon vagyunk egymással!-)

meg

Széchenyi, én vagyok a frére, ö

«

Oh

igen,

a cochon.

»>

monda

Hanem

benn a teremben nem járja a barátság, ott «Pinczehely « Nagy barom képviseljének)) per tisztelt elttem szóló úr, ha mindjárt testvérek volnának is, s ha meg a kaszinóban jönnek össze, már nem tudnak semmit képviselje*) felel

a tegezésrl. Ezért újabb

idben

az a czímezés lett

fel-

kapva az országgylésen, hogy ifju, öreg, mind bátyámnak hívja egymást. Eleinte furcsa, hanem aztán megszokja az ember. Külömben az alföldön régen szokásban van,

s

pótolja az

((uram»

czímet.

Az

«úri)

és

«uram»

közt nagy külömbség van, mit megmag.yarázott Arányi professzor a kis diáknak, kit elfogott az utczán, hog}' mit

visz? «Bort viszek Aszályi úrnak.» «Mondjad fiam Aszályi

uramnak, mert csak neked urad

az, és

Ezért az erdélyi krónikaírók együtt

A

senkinek másnak.)) használják mind a

nagyon meg akarnak valakit tisztelni képviselk czimei tehát a következk:

két czímet, a hol

"úr uram».

is

;

33o

Te a buffetben,

tisztelt

elttem

bátyám

szóló a házban,

a klubban, tisztelt honatyám, ha valami kollektára kell aláírni.

Ha

pedig a miniszterelnökhöz híják ebédre, a

meghívón nagyságos úr a czíme. De hát mi jogon vagy te nagyságos úr? förmed rám a szomszédom, a ki ezt

«Vannak rá igényeim. Elször

a czímet látja. választottak

nem

meg

tiszteletbeli zsidónak.))

is

most

Elég volt neki

kívánta a többi indokokat.

Nemes

meg

vagyunk, valljuk

faj

Demo-

az igazat.

kraták vagyunk csak a nálunknál magasabbakkal szemközt

ha minden emberre nézve van

arról pedig ki tehet,

:

még

egy másik ember,

a kivel szemközt arisztokrata

legyen.

Már mint nemzet büszkék vagyunk. A min mellékneveket a tótnak, a németnek,

egyéb, csak

nem hízelkedés,

az oláhnak adunk, az

1848. márczius 15-kén

Kálmánnak a házmestere

Tisza

minden mondta

azt a nevezetes észrevé-

hogy «heute hab' ich zum erstenmal gehört Német ohne hunczut*. Ez persze régen volt, s azóta a vélemények gyakran változtak a nóta is azt mondja, hogy süve-

telt,

;

gelje

a tót

!

meg a magyart mind a német, mind az oláh, mind Egy jó öreg táblabírónak volt az a szavajárása haj-

bennünket a német!* Ugyanazt 49-ben a haditörvényszék elitélte, s aztán, mint maga monda, hét -esztendeig úgy szolgálta a német, hogy még dan, hogy

az ajtaját

is

((Szolgáljon

az csukta be utána, azóta

nem

kívánja többé

ezt a tisztességet.

Az

kisebbet talál.

maga

nagy arisztokrata, a hol magánál Az egész telkes gazda mesalliancenak tekinti,

((óh nép))

is

ha leánya fertálytelkeshez megy férjhez; a debreczeni civispolgár

nem

vegyül össze a kékbeli emberrel

;

világ-

sorompó létezik a tanyás gazda és a gányó között, mily magas lény a pógár a pugris emberhez hasonlítva, mily megvetett embervakarcs a duhaj a redemtus szeme eltt. szerte tudva van, mily áthághatlan

A

botbüntetés eltörlése

fölötti

vitában egy hatalmas

.szövetségese jelentkezett a méltsás

felsháznak

;

ezek a

csikós- és gulyásgazdák voltak, a kik lehetetlennek tárták

megélhetni ebben az országban, ha nekik a bojtárjaikat

nem szabad többé megcsapatni. Még a koldusok közt is van szól sértetten a

—

arisztokraczia «Mit? vak koldus feleségéhez, mikor megtudja, :

hogy a leányát egy sánta koldus kéri nül hogy meri a szemét felemelni hozzá ?» Természetesen a vak koldus leányára csak vak koldusnak szabad a szemét vetni ez :

:

a rangjához ill partié.

St még

a rabok között

is

van rang és elkel világ a :

magasabb bnökkel vádlottak hidalgói büszkeséggel tekintenek alá az apró csepr orgazda szegedi vár foglyai között a

népre, csirkefogóra, kapczabetyárra,

tagadnak

meg minden

s

sértett önérzettel

közösséget az ilyen alsóbb rangú

valamennyi között Rózsa Sándor, mint tolvajok herczege hordja fenn a fejét, s méltóságának öntuda-

tolvajokkal,

s

a törvényszékkel és vizsgáló birákkal

tát

Ezt

nem

lehet

másként

kivallatni,

hozat, leül vele, koczint vele,

Mentül a nemes és páriái.

s

tudja éreztetni. bíró bort

aztán diskurálva kikérdezi.

feljebb, természetesen

annál jobban emelkedik

Minden osztálynak vannak

brahrainjai

uradalmi fiskális eltt a lótófutó

ügyvédnek

öntudat.

Az

is

mintha a

tyúkprókátor a neve; a nagykeresked eltt a KurzM^aaren-

hándler csak Pinkerljud

;

a pénzbárók, pénzkirályok eltt

a coulissier neve «Lump, » mire ez azt sind auch noch kein Papier»

;

feleli,

a hírhedett

hogy "Sie

mtorvos

a járási orvos csak chirurgus; míg legfenn az

eltt

elkel

körökben, a kékvérek khinai falán belül elszámlálhatat-

nemestl az

lan a rangfokozat, a régi lós úrtól, az

újdonsültig, a zász-

arany gyapjú, arany sarkantyú, arany kulcs, s vaskorona stb. rendek lovagjaitól

a szent István, Lipót,

elkezdve azokig az eltrt lényekig, a kiknek a mágnásból csak egy fertály jutott,

s

néhányról az a vélemény, hogy

azt a fertályt is térden alul kapta ki.

Sehol pedig oly arisztokratikus ragyogásban

nem tn-

337

(löklünk, mint a demokratikus alapokon nyugvó országgylésen. Ott vannak elször a vezérszónokok, a kik midn felállnak, a házban senkinek piszszenni nem szabad, az

elnök egyik kezével a harangot húzza, másikkal a galvani

csengetyt hangoztatja a buffetben ácsorgók beidézésóre. nem türetnek; személyes ügyek rögtön rendreutasíttatnak. Beszédjük ciceróval nyomatik a lapban. Ezek az országgylés brahminjai. Egy fokkal alább Közbekiáltások

következ szónokok, a kiknek félóráig szabad beszélni, de a beszéd alatt a szomszédoknak szabad a buífetbe kiszökni. Beszédjük úgy is megjelenik a lapban, de csak kis betkkel, ott majd elolvassuk. Ezek az országgylés ksetriái. Azután következik az a szónok, a ki azon kezdi, hogy s aztán akár szabad, akár nem, elmondja « rövid leszek 1),

végig; a ház lármáz,

nem

hallgat oda, végül a gyorsírók-

nak odaadja maga írásban, mit

beszélt. De már ez csak kivonatban közöltetik a referádák közt. Ezek az ország-

gylés

szutrái.

Azután következnek a szónokok, a kiknek

megszólalása eltt minden hangváltozatokon keresztül hangzik az ominózus bíztatás: fleláll!*, míg le nem ül; ezek az országgylés páriái. Végre azok a derék nagyra-

becsülend egyéniségek, a kiknek nem hallani egyéb szavát, mint «igen» és nnem.» Ezek az országgylés mamelukjai. íme az egész indus hierarchia itt van. Es milyen h'ábavalóság mindez a hiú tetszelgés, amivel magunkat megklömböztetjük, a katona eltt. Tudjuk jól, hogy a katona eltt mindenki, a ki nem

—

katona, az csak paraszt! Vagy magasabb

mnyelven

:

«so

ein verÜuchter Civilist».

Kégi adoma, de épen ide ill, a hogy aztán a katonai rangfokozatot

felállítja

a huszár.

Legels a világon az úr

Isten. Azután jön a huszár. Azután jön a huszárnak a lova. Azután jön a semmi. Azután jön még egyszer semmi. Azután jön a baka. Képzelhetni, hogy hol jövünk már most mi többi parasztok? Annyit tudok, hogy azok a parasztok, a kikhez én tar-

—

—

jukéi;

lik'tciiib."!.

I.

22

!

A

toiíom, az írók, azok legutoljára jönnek. ler

!

a íirkász

berezegnek

!

Ugyan

ki

poéta! a skrib-

ne érezné magát ezzel szemközt

?

Emlékezünk

hogy egyszer Dessewffy Aurél még Eötszemére, mint lesújtó invektivát, bogy hiszen regényíró Mire aztán Eötvös azt válaszolta vösnek

is

rá,

azt vetette

!

hogy a regényírás összefér annyira a politikával, mint a pálinkafzés, a mivel Dessewfify épen akkor foglalneki,

kozott.

De

azért ne tessék azt hinni,

hogy ez a

legutolsó, leg-

elnyomottabb osztály szkölködik arisztokráczia nélkül.

Még Khina

sincs jobban ellátva

!

A mandarin

rangot fog-

elkelb-

lalják el az akadémikusok, kik közül a finnisták

beknek tartják magukat, mint az orientalisták, s mind a ketten mélyen maguk alatt látják a belletristákat. S még jó

ha

látják.

Legközelebb az akadémiai díszlakomán egy

rendes tag azt kérdezé a szomszédjától: vájjon ki légyen

amaz ismeretlen

Amaz

fiatal

ember, a ki most poharat emelt

?

ismeretlen fiatal ember én voltam.

Azután következnek a levelez tagok ezeknek szabad pezsgt sem kapnak az ;

beszélni, de szavazatuk nincs, s

elnöki ebéden.

Azután emelkednek ki a Kysfaludi- társaság tagjai, büszke önérzettel a kívül rekedt toUviselk fölött.

Végre a hírlapírók, a kiknek a féken tartására egy külön törvényt kellett alkotni az országgylésnek. Permanens

Ezen partizánok rangfokozata ismét eloszlik lepedlapok journalistáira, alább jönnek a heti

statáriumot.

a nagy

lapok szerkeszti, azután a vidéki lapok adstricti,

;

és végül a glebaí

a vidéki levelezk misera plebs contribuense.

És ezek mind rettenetes büszke emberek! Kik per «Mi» beszélnek a közönséggel, mint

És mindannyi

fölött áll,

felsége a király

I

mind valamennyinek ura

és

réme: a kritikus; a ki elítél, megkegyelmez és lenyakaz; egy személyben bíró, király és hóhér. Ez a szellem arisztokracziája :

A'^'.f

S most következik az, a mi eltt minden demokratikus elv meghiúsul a szépség arisztokracziája. Már Sándor czár azt mondta Magyarországról, mikor itt átutazott, hogy ez egy ország tele királynékkal. Oh be igazat mondott Jaj de értenek az uralkodáshoz :

!

!

És méltán. Ez az egyedüli nemesség, melyet semmi éghajlat alatt senki kétségbe

nem

melynek nem

Aristokraczia,

von.

kell korona,

inkább ö oszt

koronákat.

A

költök az emberi

nem jobbik

az emberi

A férünem

nem

szebbik felének, a bölcsészek

felének nevezik ket.

nnem

harczol és sebeket oszt, a

gyógyit és

ápol.

n a szeretetben. a boldogsán férfinem keresi Melyik szerez jobbat? a kenyéririgység, a nké a szánalom. A n A A A

férfi

a haragban nagy, a

dicsséget, a

a

szerzi

got.

férfiaké

megosztja kenyerét az éhezvel.

A

siró

él vád

;

gyermek, a

nnem

gesztelje a

A

Ni A

férfi

más

kit atyja elhagyott,

vétkét.

megtud hazájáért halni; de a

hazaárulót Magyarország története férfi

hs

Az egész csupán

a,

a férfinem elleni

felkarolja a vádló nyomort, hogy kien-

a küzdelemben

világ

rangunk

nk Ítélnek

;

a

n tud

fel

nem

érte élni.

mutat,

n hs a szenvedésben.

szerint becsül fel bennünket,

meg bennünket szivünk

és lelkünk

becse szerint.

Ök

bírják,

k

örökké fenn fog

mely örökön míg nemes sziveknek értéke lesz

osztják azt a nemességet, állani, a

köznapi sivár lelkek

Hanem mi még

fölött.

ezzel az uralkodó szép nemmel szemsem mondtunk le arisztokratikus hajlamainkról. seink, a nemes urak, gavalléros nagylelkséggel megadták a szavazatjogot a magyar asszonynak, ha özvegy gyé lett, mi pedig a demokraczia nemzedéke, egész mezitlábos szinteséggel kitiltjuk a nket még a tiszteségcs kmvri-

közt

:

i

i 1

1

is. A politikához pedig ne szóljon a szép nem. Ez a mi demokratikus nézetünk. Azt megengedjük nekik, hogy angyalok legyenek de hogy emberek legyenek, azt nem.

kereseti pályákról

:

Amerikában

ez persze

hogy másként van,

ott

nnek

a

joga van minden pályán helyt állani, a hol észszel, ügyességgel versenj^ezlietni a férfi-nemmel

de hát mit értenek

;

ahoz az amerikaiak, a kiknél a deraokrácziát úgy értelmezik, hogy megválasztanak egy szabó-mestert az ország elnökének, s miután az három esztendeig a világ leghatalmasabb birodalmának ura volt, a harmadik év leteltével

megint

leteszi hatalmát,

visszamegy szabó -mhelyébe,

s

varrja egykori hadserege számára a köpönyeget. Fi donc!

Ennyire mi nem sülyedhetünk.

De

az Isten eltt tán csak demokraták vagyunk

?

]\[in kérdés? ^Magasabb köreink számára fninczia szónokokat hozatunk Pestre nagyböjti prédikácziókat tani, a kik délben prédikálnak,

olyan nyelven, a milyenbl a

De ha már sem a hölgyek

mikor a

filiszter

eltt,

íiliszter eszik, és

nem

sem

hittar-

eszik.

az Isten eltt

nem

vagyunk demokraták, a pénzvilág eltt csak azok vagyunk ? A pénz csak nem ismer rangot? Dehogy nem. A hány iparvállalatot megindítunk, annak az élére vagy egy híres országgylési szónok, vagy egy

nev mágnás, vagy egy hírhedett tábornok szükséNem azt nézzük, hogy a ki szappant, meg téglát akar

fényes ges.

gyártani, értsen hozzá,

hanem, hogy nagy ember legyen,

az aztán persze olyan téglát gyárt, mint a szappan,

s

s

olyan

szappant, mint a tégla; ha gyertyát készit, a gyertyái

ugyan nem égnek, hanem részvényesei igen, s ha gépeket gyárt, azokat utoljára is a minisztériumnak kell kirántani a sárból. lígyetlen egy

magyar demokratát ismertem életemben, Ez annyira demokrata volt, hogy

az volt az Irinyi Józsi.

Deákot csak Ferkónak, Széchényit csak Pistának nevezte. Egyszer kérdi tle Deák Ferencz, mit adnak ma a színház-

ban'^

Ö

felel

rá:

Hunyady

Laczit.

annak a Hunyady Mukinak a

— ügy-e, monda

fiát,

Deák,

a ki ország kormány-

zója volt ötödik Laczi idejében ?

Azóta

nem született demokratánk. meg az igazat, bizony arisztokrata nép vagyunk

Valljuk

Ebben van a f virtusunk. Eégen vigasztalom én magaazzal, mikor nemzetem sorsa fölött elgondolkozom, hogy minden népet teremtett az Isten valami czélra az angolt azért, hogy lássa el varrótvel az egész világot, a francziát azért, hogy Európa el ne alugyék, az olaszt azért, hogy énekeljen, a németet azért, hogy dolgozzék egyedül a magyart teremtette azért, hogy benne gyönyörködjék. Nyugodjunk meg ez öntudatban, s fogadjuk el a titulumi.

mat

:

;

sunkat.

Arra pedig bárkivel, bármekkora fogadásra késznek ajánlkozom, hogy esztend ilyenkorra minden ember demokrata fog lenni Magyarországon.

—

Akkor kezddnek

el

az új

képvisel-választási mozgalmak. Akkor tessék majd ben-

nünket megnézni.

;

A DIPLOMACZIA. Valahányszor a jó Teleki Mihályra gondolok, soha sem állhatom meg, hogy öt igen okos embernek ne ismer-

jem

el.

A jámbor

Apafi fejedelem

vesebb állása

tnek;

volt,

els minisztere

mint egy mostani

alant bátorságot, fent

lévén, keser-

politikai lapszerkesz-

félelmet követeltek tle;

Sztambulból azért fenyegették, ha Bécs ellen

nem készült

Bécsben azért nehezteltek, ha Sztambulnak fogadott szót otthon meg azt akarták, hogy legyen önálló. Egyik békességet követelt tle, a másik háborút, és ennyi scylla és charybdis között, ennyi ellenkez szél mellett kellett

kormányozni a status

híve maradjon. Bécscsel

otthon levket

ram

is

is

hajóját,

neki úgy hogy a töröknek is

barátságban álljon,

kielégítse. Illenék

hozzá a jelszó

:

meg

az

«et cap-

et caules.*

Magyarországi elégületlen atyafiak sokat jártak áthozza, izengettek, leveleztek titokban, biztatva a furat,

hogy

szövetkezzék velük. Különösen nagy panaszuk volt nekik Cserjési és Kenderesi uraimékra, a kik odafenn

Bécsben

szüntelen áskálódnak a tekintélyes hazafiak ellen, sugdos-

nak, árulkodnak a kabinet eltt, hogy telt készítsenek.

maguknak elmene-

Teleki biztatta ket, hogy csak várjanak,

majd jobbra fordul a sorsuk. Egyszer Kainger, bécsi követ, Sztambulba utazván Erdélyen keresztül, négyszem közé kapja Telekit fogni,

hogy ha oly szinte barátsággal

s

ersen

kezdi

viseltetik a bécsi

:

kabinethez, hát fedezze

fel

ö ellenük panaszleveleket

bl

neki azokat a hazafiakat, a kik

küldöznek Erdélybe, a kik Bécs-

mindenféle rossz anekdotát megküldenek, a kik szün-

telen árulkodnak

eltte

?

Teleki Mihály egy kissé vonakodott

nek a bizalommal visszaélni

;

:

nem

illik

az ember-

szegény embereket minek

keverné galibába; hiszen ártatlan dolog az. egész.

Hanem

Eainger addig sarkalta, addig biztatta, hogy hiszen semmi

hántásuk sem lészen az uraknak, csak épen jól esik az ilyen titkokat tudni,

hogy az ember óvatos lehessen, a míg

Teleki nagy nehezen ráállt, hogy a követ biztosító szavára,

miszerint neki,

nem

hogy

biz

fogják bántani a kivallottakat,

ezek a titkos bujtogatok:

Kenderesi uraimék

.

.

megmondja

— Cserjési

és

.

Rainger nagyon görbe képet csinált erre a vallomásra de be kellett neki vele érni, akár

hitte,

akár

nem; hanem

annyi bizonyos, hogy Cserjési és Kenderesi uraimék az napságtól fogva

semmi befolyáshoz sem juthattak odafenn

többet.

E

szerint Teleki

három

legyet ütött egy csapással

tartá bécsi jóakarói barátságát,

barátairól a bajt,

s

:

meg-

elhárítá magyarországi

megrontá legmakacsabb

ellenfelei be-

folyását.

Hogy ez alkalommal én sem használtam

elbeszélé-

semhez az igazi neveket, annyi diplomacziát viszont én rólam is tegyen fel mindenki.

:

TEKINTETES KOLDUSNE ASSZONYSÁG. (Szomorú

Én nem tudom,

a gonosz ember, a ki én rólam

Id volt az

hogy én

kihiresztelte,

történet,)

ember vagyok. Mikor én

jó

ki

nem

állhatom a jó embereket! Jó ember az, a ki megbuktatja a legjobb barátját, azért

hogy az ellenségének rossz kedvet ne csináljon jó ember az, a ki zálogba teszi a felesége köpönyegét azért, hogy a ;

legels korhelynek, a

ki

kedves barátjának

öt

szólítja,

ember az, ki az inasát, kit maga elcsapott tolvajság miatt, hogy kenyér nélkül ne maradjon, elrekommendálja a legközelebbi ismersének jó ember

kiválthassa a kabátját

;

jó

;

az, a kit

azért én

tású

ma

pofon ütnek,

elttem a

mindennem

«jó

s

holnap

kínálja a kibékülést

ember* czime a legeslegutolsó

quali-

megtiszteltetések között.

Tehát már most tessék elképzelni, hogy engem valaki

ember vagyok. Mi lett belle ? Az utczán leszorítottak a járdáról pénzt kértek tlem, soha sem adták meg; a boltban rám tukmálták a azzal rágalmazott, hogy én jó

;

kimustrált portékát

;

—

—

fiatal

—

poéták versnyalábokat tolták

be hozzám, hogy ajánljam a szerkesztknek;

— apinczé-

rek megitatták velem a kalapos festéket kávé gj^anánt, világ

ni

s

a

minden megszorult embere engem nézett a jótékony

egyletnek

adreszemet

Egy

;

;

—

a koldusbörzén kész pénzen árulták az

ágiója volt, mint a kreditakcziáknak.

reggel elkezd valaki kopogtatni az ajtómon, elször

315

hármat és így tovább hiába hogy tessék szabad be lehet jönni egyre utoljára is fel kellett az asztaltól kelnem s

egyet, azután kettt, azután

mondtam

neki,

kopogtatott

;

;

!

!

magamnak nyitnom ki az ajtót. Egy jó idben lev asszonyság

állt

!

a küszöbön

fején

;

fekete selyem capuchon, zöld máslikkal, karján rejtelmes

tömöttség tarisznya az egész igen tisztességes alak, a milyennek kis gyerek koromban magam is csókoltam elég;

szer kezet.

— Kakas Márton úrhoz van szerencsém? — Nem nagy szerencse. Hanem instálom, tessék belépni

innen az ajtóból, mert fttetek. A tisztes asszonyság ráhatározta magát, hogy belépjen

nem

a szobába, de arra laljon.

Úgy

látszék

hogy helyet

fog-

fogadása tartotta, állva mondani

el

keserségeit.

élte

Elmondá, hogy ték

:

lehetett rávenni,

;

három

íia

t

az utóbbi évek mennyire tönkretet-

elhalt

;

minden vagyonát

elveszte

;

azon felyl maradt, azzal megszökött a férje; mikor

a

mi

már

semmije sem volt, akkor porig leégett a háza s daczára annak, hogy iigy maradt, mint az ujjom, mégis kirabolták Most már három nap óta nem evett semmi a zsiványok fttet, koldulni nem tud, mert az nem szokása; s épen !

hogy egy gazdag nagybátyja Zomborban halörökösének megtenni de ha oda nem e miatt kétségbe van mehet, mindenbl kitagadja, és esve, mert nincs úti költsége Zomborig.

most

bálija,

doklik, s

t akarja

Engem

Nem

;

a szánalom fogott el

volt több a

s

egyúttal a szégyenpirulás.

kazszámban egy

forintnál.

S hogy adjak

én egy forintot egy ilyen sokat szenvedett asszonyságnak, a ki most

Zomborba megy gazdag örökséget átvenni

Végre mégis bátorságot vettem magamnak,

s

?

nagy zavar-

ral és arczpirulással

markába nyomtam a derék asszony-

ságnak az árva egy

forintost, s ezer bocsánatot

tle, hogy most többet az egész pénztáram.

nem

kértem

adhatok, mert valójában ez

A

mentségemet és az egy forinvelem észre, ha netalán megsértettem a min valóban komolyan aggódtam. Mintegy tíz nap múlt el azután, midn egy déleltt ismét jó asszonyság elfogadta

nem

tost, s elég kegj'es volt

vetetni

;

hangzik a megátalkodott kopogtatás tisztelt

s

újra megjelent a

asszonyság elttem.

— Megtetszett érkezni Zomborból — Igen meg. — Életben urabátyját? — Fájdalom, nem. Meghalt és nekem ?

is

tetszett találni

hagyott.

Nem

emberek

részvétét.

Most már

más

hagyott

nem bántam

semmit sem

örökséget, mint az irgalmas

volna,

ha ebbl az örökségbl

is

kitagadta volna.

Az a merész gondolatom támadt, hogy megpróbálom, ha nem vágná-e a szemem közé, ha most csak két húszast adnék neki?

Nem

vágta a

szemem

közé.

Megköszönte szerényen, megáldott és eltávozott. Egész nap háborgatott a lelkiismeret, hogy mint tudtam ily

keményszív

lenni

!

magamnak még maradt

lehúzni tle egy húszast, mikor kilencz ?

Végtére mégis csak kibékültem a lelkiismeretemmel,

midn

nap múlva ismét belépe hozzám,

fel sem úgy kérdeztem tle. Mi tetszik megint ? Már csak visszamegyek megint Zomborba. Az örökösök egy kis reménységet adtak tán csak jobbra fordul

8

újabb

keltem az

—

tíz

asztaltól,

—

;

a sorsom. Ezúttal adtam neki egy húszast,

s azt

mondtam,

liog;^'

sok dolgom van. Ki sem kisértem, hogy elment.

No

ez

már

csak elég gorombaság. Ez tudom, hogy inin

s majd szidalmaz országszerte. Dehogy szidalmazott. Tíz nap múlva megint itt volt, s beszélt nekem az én elismert nagylelkségemrl, meg hogy most jön Zomborból, s négy nap óta nem evett meleg ételt.

jön többé hozzám,

Teringettét

nem

is

!

rossz világ lehet,

ha már

fznek.

Nem adtam Azért ajtón,

Zomborban ugyan

is

még

többet neki ezúttal egy tizesnél.

megcsókolta a kezemet, odakívül

is

s

hálálkodott,

a mint kicsuktam az

s

elrekomendált min-

denféle angyaloknak, hogy fogadjanak szivesen, ha valaha

szemük

elé kerülök.

Nekem kezdett ez az adófizetés nem tetszeni. Az ilyesmi nem olyan, mint az opera, hogy annál jobban tessék, mennél többször hallja az ember.

Hát ujabb tiz nap múlva megint beáll hozzám. Mi tetszik ? Zomborba Ne utazzék kegyed Zomborba az Isten szerelmeért maradjon itthon békével még meghti magát az utón, s az is csak az én bajom lesz.

— — —

.

.

.

;

;

— A szerencsétlenség — Hagyja mert most mindjárt én kezdek .

.

.

el,

el

beszélni

hogy milyen szerencsétlen vagyok lovas betyárok ütöttek rám, elhajtották ezer elfizetmet, a gyapjúmat elverte a jég, a jószágaimat a holdban minden hónapban konfiskálják, a mellett el vagyok Ítélve három esztendei arról,

;

segédszerkesztöségre, hetenkint kétszeri böjttel vers elolvasásával súlyosítva; szánjon

s

huszonöt

meg engemet min-

den ember, és ne kivánja, hogy én szánjam. Azt gondolják, hogy elment ?

Dehogy ment. Megvárta, hogy kibeszéljem magamat, akkor megint ellkezdte, hogy neki Zomborban ilyen ilyen történet végett kell megjelenni.

Nekem

meg

sok volt a

dolgom; hogy mentül hamarább szabaduljak tle, adtam neki egy hatost. Azzal ugyan nem tudom, hogy jut e] Zomborig ? Azt

is

megköszönte.

Mondtam

neki olyan formát

is,

hogy már most nem bánom ám, ha nem látom többet. Ezt úgy látszik, hogy nem igen vette szivére, mert egy hét múlva megint megtisztelt látogatásával.

!

34S

Most már nem adtam neki többet egy garasnál. És ezzel szépen a normális állapotba jutottunk. Azóta minden héten eljön a szabályszer garasért, én sem kérdem, hogy hová utazik vele ? ö sem mondja, hogy hidegen, vagy melegen költi-e el; megáldjuk egymást kölcsönösen, s a dolog megy olyan szépen, mintha törvénybe volna iktatva.

Ezeltt egy pár héttel valamelyik ismersömet kellett meglátogatnom, a ki a külvárosok egyikében lakik, .

.

.

annál épen theaestély volt tességes uri fogott, s

az estélyen igen diszes tisz-

;

emberek voltak

jelen.

Ismersöm

neje karon

bemutogatott sorba a társaság minden tagjának,

a kik mind igen tiszteletreméltó derék urak és asszonyságok voltak

;

végre azonban egy

ismers

arczot

is

látok

közöttük.

— Tekintetes Szlatyináné asszonyság, házbirtokosnö — Oh kérem, régóta van már szerencsénk egymáshoz.

Mikor méltóztatott Zomborból megérkezni ?

A

tisztelt

asszonyság mosolygott, és azt kérdezte, hogy

rhummal iszom-e a

theát, vagy arakkal ? Azután leültünk czapárizni. Mondhatom, hogj' a derék asszonyság igen jól játszik egy garasomat sem birtam tle visszanyerni, pedig nagyon szerettem volna. Már most csak azt hiszi mindenki, hogy többet nem :

látogatott .

.

.

venni.

meg ?

Azóta

is

.

.

.

mindea héten

eljön

a

maga

garasát át-

MINTA színbírálat

"EZ AZ

UT A HALHATATLANSÁGRA."

melodráma 3 felvonásban. Irta egy hires ismeretlen egy hirtelen ismers jutalom játékául. Szerkeszt úr A mai est valódi diadalünnep volt, diadal «A nemes

bosziD), ;

!

a színészekre és a kritikusokra, diadal a közönségre és a

jegyszedkre, diadal az egész világra nézve. Már az elcsarnokba beléptünkkor örvendetesen lep

meg bennünket

a pénztárnok úr nyájas, mosolygó arcza, valamint az ácsorgó arszlánok szerény észrevételei, mikkel

Az ajtón belül szelid minden belépt a szinház bárója, nyájassággal üdvözöl mi nyájasan köszöntjük vissza a derék zászlós urat, s meg-

az elttük elhaladó delnöket kisérik.

kérdjük tle, hogy fogja e a mai darabot hangos tárokkal kisérni ? Igen

is,

mellczukrot, hogy hangjánál legyen.

egészen

el

kommen-

a derék mylord azért eszik épen

vagyunk bájolva

;

A mint széttekintünk,

a közönség mindenütt tömve

van, tömve a páholyokban és a zártszékeken, és a kaszinó

erkélyen hosszú sorban. északfényhez,

világítás hasonlít a

nem

legnagyobb

illatot gerjeszt,

a

Az els meglepeképezi mindjárt az elfüggöny, melyen pompás alle-

mit szavakkal tést

A

valami kedves exotikus

s

góriái

lehet megnevezni.

képben van ábrázolva, mint jönnek a drámairók

sorban a tantiémért,

primadonnának

;

s

kezet csókolnak egy

magasan

ennek lábainál hever egy vén

ül

kritikus, a

:; !

ki a

Dunába hordja a

vizet,

mint

illik

paradicsomi

öltö-

zetben, elöl két kis tánczosn, az egyik fején gázvilágítási

Ez tökéletesen

kísérlet.

nálja,

midn

elragadó. S az

ember

szinte saj-

a súgó jelszavára c tünemény elragadtatik

szemeink ell.

Azonban kárpótolja e veszteségünket az eladott m, mely valódi remeke a drámairodalomnak. Én nem ismerem sem Shakspearet, sem a Touloni éjszakát, de bátran mondhatom, hogy annál egyik sem szebb. Az alapeszme ez Van egy derék, becsületes szinbiráló, a kit egyszer egy fiatal szinész azzal sért meg, hogy ki:

játszsza öt a színpadon.

hogyan

boszút

áll

?

A megsértett kritikus e bántalomért

Úgy

áll

boszút, hogy e bántalom után

irni,

mikben a legjobb szerepeket meg-

bán tójának

osztja, azt

lapjában folyvást dicséri a darabok-

kal együtt

ilyen

elkezd drámákat

;

módon

halálos ellenségét egy óv alatt a

halhatatlanság tetöpolczára emeli, nagy emberré teszi

A

szinész e

nagylelk tények eltt kénytelen meghajolni.

Megvallja, hogy legyzetett, megvallja, hogy ellenfele a

legnemesebb sziv megvallja, hogy ö

kritikus, fel

a ki valaha tollat forgatott

van olvasztva

jában, és végre megvallja, hogy ö

e

nemeslelküség lává-

nem

is férfi,

hanem

asszony, kezét adja a kritikusnak, összeesküsznek, feleség válik bellük, s azután kezdik

el

csak

kis-

férj

és

még egymást

con amore magasztalni.

Mint

eszme magasztos és emelkedett, hogy rendkívüli merész és megragadó. Párosul

látni tetszik, az

a mellett,

benne a franczia drámák csattanóssága, az angolok tani mélysége, a spanyolok lovagiassága, a németek

mes

kedélye, a

magyarok hazafiúi fellengése

melódia. Mily lélektani

er

lélek-

érzel-

és egy pár oláh

van ezen szavakban,

midn

a

mondja: «nem! én ott leszek !» s mennyi érzelem a szinész önküzdelmében, a midn igy kiált fel «oh, ki tudna erre felelni !» szintoly megható azon jellemz «oh, azt nyilatkozata a színésznek, a midn azt mondja nagyon jól rendelte a sors, és a lánczhíd részvényes tárkritikus azt

:

3ol

hogy Budáról Pestre balfell, Pestrl Budára jobb felöl kell a lánczhidon átmenni, mert ha összetalálkoznánk, ki tudja, mi történnék velünk !» S mily szépen szesulat,

lidül át végül az

ellenkez nyilatkozatra, a

midn

azt

egy kalamáris, két hirlap és egy remondja: «Két ferens, két szív és semmi dobbanás » Ennél költibb gondolatot gondolni is meggondolatlanság lenne Mily remek toll és

!

!

hogy a megtörtént kibékülés után bejön a színpadra egy macska, ez által akarván jelképezni a házias-

gondolat az

is,

ság boldog csendéletét.

m

A

ugyan magában

is

olyan, hogy azt elrontani

sem

ámde az eladók személyesít talentuma ennek még tízszerezte. A kritikus páratlan volt a maga nemében minden mozdulata, tekintete, pillantása m-

lehet,

értékét

;

vészi és szellemdús.

születhetnek.

Nem

A költ

lelkében csak ilyen kritikusok

tudjuk a költ eszméje

volt-e,

vagy a

midn

meghallja a nemes szív kriminden hosszas monológ helyett a színpadon s csizmája minden lépésnél csi-

szereplé, hogy a

tikus bántalmaztatását,

alá s fel jár

korog.

E

csikorgás többet fejez ki egy egész Philippiká-

Benne van abban a

nál.

nagylelkség, a

férfi

sértett

büszkeség, a támadó

fájdalma és a hazafi bánata.

E

gon-

dolat a közönség öt és fél perczig tartó tapsaival találkozott.

Nem

kevésbbé remek volt a színész személyesítje.

Csekélységet állítunk, ha azt mondjuk, hogy

minden

sza-

néha minden hangját külön mozdulattal

kisérte,

nem

vát, is

említve

midn

plasztikai

mozdulatai közül többet, csak, a

ott hagyja a színpad közepén. Ezen zsebkend méltó volna egy szobrász ecsetjére. Hát még a közbesztt dalok Az én nagybátyám látta

zsebkendjét

elejtett

!

Malibrant, én

magam

ebédeltem abban a vendéglben, a

hol Csillag Kóza lakott, s az inasom jó lábon állt Les-

nievska szobaleányával, de ilyen éneket

soha tíva

Ez sem

!

nem hallottunk még perspek-

felemelt a hetedik égbe, a hova jár,

ez

kifordított

önmagamból, mint a

téli

ez

IvCztyüt,

minden érzékemet elbvölte

még éneknek nevezni

Nem

is

ezt az éneket

;

megbántás, annyira szép

volt.

ha a közönség elragadtatásában minden felvonás után kihívta és megkoszorúzta a szereplket és az irót, utoljára a drámabiráló választmányt is lehet csodálni,

kihívta és megkoszonízta.

A

hatás oly iszonyú volt, hogy

minden ember a szomszédja nyakába

borúit és összeölel-

S a darab végeztével a páholyokból és az erkélyrl, meg a zártszékekröl nem akart hazamenni a közönség; ervel azt kívánták, hogy ismételjék nekik rögtön a kezett.

darabot,

s

csak akkor engedtek, a

hogy a gáz

nem

tart tovább.

midn az ügyel kijelenté,

Még akkor

huziaszták, a kik vállalkoztak, hogy

ben

k

is

akadtak ent-

elnézik azt sötét-

is.

E mai tében

s

est

méltán epochát képez színházunk történe-

életünk legszebb napjai közé sorozható éjszaka

létére.

Kakas Márton. íme

tisztelt szinbirálók,

így kell kritikát írni,

ha azt

Ez által egyszersmind azt is bemutattuk, hogy Kakas Márton nem csak gorombáskodni tud. Oh Kakas Márton tud nyájas is lenni, ha dühbe hozzák. akarjátok,

hogy hosszú

éltetek legyen e földön.

UTOLSÓ NAPJAI A FUKDO IDÉNYNEK. A

végzetes szeptember 15ike közelit, naponkint Csim-

boraszóit a

bröndöknek

és

Kisfaludy a Balatonon át

;

kalapskatulyáknak

zsebükben, távoznak a világ minden része szegezik a ferslagokat

vége

;

szállítja

a

a vendégek, koleracseppekkel a felé,

a boltosok

minden arra mutat, hogy az idény

felé jár.

Csak néhány megátalkodott jó kedv vendég daczol a naptárral, s moratóriumot mutat az idénynek. Magyarország egyik hajdani tisztelt kormányférfia, azután

még

a Klapka-invázió egyik

vezényl

egy

tisztje,

ifjú gróf,

Z.

barátom, azután az én hajdani kedves pápai tudós

ügj'^véd

tanárom, T

.

.

.

y,

bájos hölgyeikkel, kedves családjaikkal,

azután jóságáért köztisztelt Sz.-né nagynéném a sárgaházban,

gr. E.-né,

néhány

pesti

keresked, pápai tanár, az

idény legkitartóbb híve, a hevesi földesúr, A-y, az orvosok, a szolgabíró, járásbiró, a katonai térparancsnok

meg mink. Vakmer

tán

vállalkozók

:

;

az-

meghosszabbítani

az idényt.

Az id pedig olyan

szép, a Balaton oly kellemes,

nyár derekáig soha sem hullámokat

;

volt.

A

mint

hölgyek bátran szelik a

köztük legkitartóbbak a hajdani tárnokmes-

ter bájos neje és tündérszép sógorasszonyai,

kedélye új életet önt a haldokló idénybe

;

kiknek eleven

egy-egy reggel

felöltöznek parasztnknek, gyümölcsös kosárral a fejü-

kön,

s

val.

A

elmennek szlt-körtét árulni a sétányra Rókánénem bírják Rókánéval kivallatni, hol vette

vendégek

.l^kiii:

Életenib.",!.

I.

'IS

:5l

ezt a két szép parasztleányt ?

töznek

fel,

Máskor meg apáezának

sorra látogatják ismerseiket; azok

nek rájuk, konverzálnak velük francziául,

nem

öl-

ismer-

csak akkor

s

hüledeznek, mikor a távozó apáczák kaczagva mondják a

búcsúszót magyarul. Esténkint összekerül a társaság a mi

udvarunkon,

a nagy tubuson át holdat,

Saturnust és

Marst vizsgálni.

Egy napon aztán a fürd kedvenczeit is hirtelen elszólítja valami családi ügy. Az Eesi-villa üres marad. Erre egy kétségbeesett levelez búvában megirja a F. L.-nak, hogy üres már a fürd, csak néhány lézeng beteg maradt

még

itt.

között!

Altalános elszörnyedés a

Mi ("lézeng betegek

!»

Au

még

itt

maradt hölgyek

contraire.

Most járnak még csak a hölgyek össze

s

kezddik az

egész idény alatt szerzett tapasztalások kölcsönös kicserélése.

Melyik családnak mi jövedelme van? mit költ?

hogyan fizet? honnan hozatja a mháit? hogyan él odahaza? mi baja van ? Ez az úr mért volt itt? Mért ment haza idközben? Mért jött vissza? Meddig tart még, ha így viszi ?

A jó

sors gondoskodik új táplálékról.

A visszatér gzös

vlegényt hoz a füredi legszebb leánynak, az igazgató kedves unokahugának. Az idény végére a mi mindennapi kenyerünk És jó, hogy ez a kenyerünk van, mert a pék úgy is azzal fenyeget, hogy 15-ikén túl nem süt zsemlyét. Ez a vlegény két napig eltart nekünk. Akkor megifjítja a !

haldokló idényt egy szép zsidó leány. Igen zsidó

leány. Szép derék leány volt.

is,

egy holt

Egy csúnya

rossz

legény rágalmazta a szép leányt. Akkor a szép leány ma-

gához hivatta a csúnya legényt, és megverte kegyetlenül. A csúnya legény nem hogy elhallgatta volna e szomorú légyottot, de

még inkább

szaladt vele a bíróhoz,

megmuto-

gatta a hátán a kék foltokat, igazságot követelt, s a bíró

aztán

elítélte

appellált, de 8

a

hs

nem

leányt két napi fogságra.

a szolgabíróhoz,

azon való szégyenében, hogy

t

hanem

A

szép leány

az úr Istenhez,

tömlöczre

ítélték,

meg-

!

355

Még

szakadt a szive.

az nap

el is

temették,

megint elsuntyolodik néhány vendég, kevesebb

lesz.

A napok

rövidülnek már,

hajnal és a szürkület gyönyör. Sehol

A

halálhírre

a társaság ismét

s

hanem

az est-

sem láttam

azt a

tüneményt, csak a Balaton mellett, a mit «a föld árnyéneveznek. Egy

kának))

midn

a nagy tó

méla

szélcsendes

tükre oly sima, mint az

alkonyatkor,

ég,

a mint nyu-

gaton leszáll a nap, az átelleni láhatáron az ellentét jele-

Egy

nik meg, az árny.

sötét lilaszürke félkörbl kiemel-

kedve, mintha egy fekete nap hajnala volna, les világos

eget,

kék küll

szeli keresztül

négy közbees opálszin

mezre

világos kék küllk, a

középs épen a

alkonyégig húzódnak,

s ott is

nak össze

három

szé-

egyenesen a felhtlen osztva azt fel; a

zenithen,

egész az

hasonló legyez idomban

fut-

az ember mintha a feje fölött elfutó délkörök

;

gerezdjeit látná.

A

folyvást élesebbé váló ellentét az égen átvonuló sávok

míg fény van az alkonyégen,

között addig tart,

s

a kék

sávokon már keresztül ragyognak a csillagok, míg az opálsárga égmezök folyvást nappali köd félderjét mutatják,

A tüneményt

futása a keleti

bevégzi egy

égtl a nyugoti

gyönyör meteortz felé,

végig

szokatlan ragyogású

csillag fejével, láng uszályával.

A

kék küllkön majd sötétebb kék vonalak húzódnak

végig,

míg

az

opálszin alapot hajnalpiros

és

aranysárga

csíkok hasogatják végig, szivárványként ívezve át az egész égboltot négyszeresen.

De mi Este

ez

szobánkba

nem

mind

késn

a gardasütéshez képest

hat,

csak fogva,

begombolkozott férfi toppan be hogy fogva van már a garda. De

állig

s jelenti,

st

száz vágással kivégezve,

st

nyársra

és kegyetlenül megpaprikázva. A tz is ég már a garda számára. Erre aztán a fürdsereg egész maradványa, férfi, asszony mind megindul a gardasütés szín-

húzva

helyére, fegyverkezve késekkel és pisztolyokkal (mikben

bor van). "23*

De

mi

hát

az a garda 9

Az a Balaton heringje. A tábor számra költöz hal, melynek vándorlását messzirl meglátni a víz szine fölött, a hogy a hátaik csillámlanak úgy hogy mikor vasárnap ;

déleltt Tihanyban legjobban tartja a misét a pap a két-

tornyú templomban,

s

a kiállított ör elrivallja

s

magát jön :

hagy minden ember misét, papot, templomot, szalad a csónakokhoz a gardát fogadni. Hanem hát a gardát nem mesterség megfogni, de mes-

a garda

ott

!

terség megsütni.

A

Ahoz okos ember

kell

I

mondja T-y.

szolgabíró és vén pandúrja vállalkoznak erre.

csak cserepcsikon lehet sütni. Egy szakácskönyv róla,

tüzet

hogy mi az a cserepcsikon sütés

künn a Balaton

?

A

tanár.

gardát

sem

szól

Megrakják a nagy

parton, egy szép szabad tarlón, azt

hagyják parázszsá hamvadni

akkor minden egyes garda

;

egy fanyársra felhúzva a máglya széléhez tzetik a földbe,

míg egész kör támad a parázshalom határán,

s

az eként

felnyársallak kísérteties süstörgéssel pirulnak ott körben;

mikor az egyik felük megsült, a nyárs a másik oldalára csavartatik.

Nagy tudomány

kell éhez a szakácsnak, aztán

meg

egy jó barát, a kitl a keztyüjét elkérje kölcsön, hogy a kezét össze ne égesse. Mikor aztán vége az autodafének, a körülálló társaság

húzott gardát nyelestül

A

s

minden eszi,

tagja

a míg

kap egy nyársra fát

nem

talál.

végrehajtó közeg, a pandúr, töltögeti közben az olvasat-

ion poharakat.

Még

ezzel sincs kimerítve az idény.

hetetlenek

a

fürdöélvezetben

dulni. Pedig a hajóskapitány is

semmit,

itt

Vannak, a kik

van helyette az ellenr, kapitány

tovább jár a hajó.

A

czigányok

éghajlat alá. Helyettesíti

ket

tel-

nem akarnak megmozelbúcsúzott már, nem tesz

s

is

lesz

az,

és

elköltöztek melegebb

egy rögtönzött vokálquartett,

mely éjente az igazgató ablakai alatt produkálja magát. telegráfos is elköltözött, s a betüörl masinát is elvitte

A

magával.

Nekem

azért csak egyre klavirozzák ott Pesten

a telegrammokat, mikor

már nincs húr a zongorán

nálunk.

!

357

S még mindig vannak, a kik

Már

legények

is

elköltöztek.

meleg fürd, ki az egész el

nem akarnak megmozdulni. s

a melegfürdös szoba-

Itt

maradt a hideg fürd,

a hideg fürds szobaleányok,

Mindegy.

A

úszunk tovább.

s

idény alatt

katonai térparancsnok,

nem fürdött a Balatonban, ma kezdte

a hideg vízben úszást.

Azután

vannak a szlkúrások. Hiszen a Balaton

itt

melléke egyetlen szllskert.

A szlkúrások

között leg-

buzgóbb patiens az én kedves barátom T-y tanár. Igen esti hat óráig. Akkor eltnik az derék, kedélyes férfi

—

erd magányában,

s

mikor hét órára elkerül, már akkor

E

egy morosus, lehangolt ember. ez alatt

három

font

szlt

titokteljes

magányban

pusztít el kúrából, s

mikor el-

jön, az a csendes lelkiismeretmardosás látszik az arczán,

mintha arra gondolna, hogy vájjon a

szl

pusztítás által

nem egy ímputáczíó alá hozta-e magát az Oidium Tuckeriival és a Philloxera vastatixszal ?

többen

nem

is,

a kik a

szlkúrát

Vannak

itt

egyébiránt

használják, csakhogy azok

hanem még jobban

alakban szedik be az orvosságot,

pilula

megvárják, míg decoctum lesz belle,

s

így

használ.

Ne de ma már

nem

születik

birkát

nem

a pék

bezárja a boltot,

is

s

több zsemlye

a vendégls bezárja a traiteuriet,

;

sütnek

meg zpecsenyének,

s

több

a kávéházat

is

nem kapnak se kávét, Még a szegeket is leszed-

bezárják; a hátramaradt vendégek se kártyát, se asztalt, se szivart.

ték a falról,

hogy ne legyen hová felakasztani a kabát-

jaikat.

Még

ez

sem

használ.

Ha

nincs zsemlye, van kenyér, ha

nincs mészárszék, van csirke, pulyka

találkoznak

a kártyázók összenálam, játszunk krajczárban. (Talán azért

írták rólam,

hogy kilépek a baloldali körbl.) S ha min-

denki szétszalad

is,

igazgató, T-y tanár,

Az

végig

meg

itt

maradunk mi hárman

az én

népem.

az, hogy négyen hát a Jakli Ki ne ismerné Jaklit ? :

;

,

az

Nagy

urak, excellentiás

úrnk

számítják magukat bará-

tai közé.

Híremnek

javát a Jakiinak köszönhetem.

A Jakli az idén is geniális szarka Nem ereszkedett le többé a nagy közé,

hanem annál

maradt.

közönség mulatságai

sokkal mélyebb kedélyhangulatai vol-

Naponkint eltávozott néhány órára a háztól s ez idt fel, hogy ismeretséget kötött a ligetben egy szarka- szívéhez méltó szarkanövel, mely ismeretség késbb egész komoly viszonynyá izmosodott, A Jakli kitak.

arra használta

hordta félretett

falatjait,

kalács és sült darabkákat, válasz-

a pagonyba,

s megosztá vele szerzeményét. Gyakorta elcsalogatta magával szarkaszépét egész a há-

tottjának

zunk lépcszetéig, st néha a temnlom csarnokáig

is,

a

hol szarkanjí'elven élénk eszmecseréket folytattak, de az

sem volt rávehet, hogy a Jaklival ügy látszik, polgári házasságot S már most engem kínoz az a gondolat, hogy e

illet szarkahölgy soha

szárnyöltve besétáljon, kötöttek.

hazánkban el nem ismert viszonynál fogva hogyan fog már most a Balaton környéke benépesülni törvénytelen szarkákkal.

Megint egy

új

nap

!

még sötét van, már kopognak az Nézzük meg a tubuson a hajnalcsillagot !»

Keggel négy órakor,

ablakomon. Tanár barátom, ügyvéd barátom, korán felkelt szép asszonyok állnak az udvaron, elhozzuk a teleskopot, s nézzük a ragyogó mennyei brilliántot, a Siriust, s a Vénusok leg<(

mely olyan most, a távcsövön mikor már egészen viláaztán a pompásan derül haj-

szebbikét, a hajnalcsillagot, át,

mint egy

gos

nappal

teli

hold, s világít,

van,

s

nalt.

Ez az utolsó mulatsága az idénynek. Publikum már nincs, czigány nincs, theatrum nincs, sétány nincs, vendégl nincs, kávé nincs, pék nincs, telegráf nincs, mészárszék nincs, bolt nincs, savó nincs, a tarokpartic leolvadt piquetpartiera,

még a savanyúvíz sem

!

359

savanyú már,

mi

rle

azért

még

helyt állunk cs folytat-

is

juk az idényt.

Hanem

aztán

este,

mikor a veranda alatt elkezdünk megzendül valami a fejünk fölött,

vacsorálni, egyszer csak

mintha egy

szál

bghúr

dúdolna a magasban,

s

egyszerre

csak lecsap valami az asztalunkra, a tál közepébe, a gyertya világába; egy

repül szörnyeteg: egy poloska.

Egy repül poloska Poloska, a ki repül.

már

sára,

Ez

feltalálta.

Nem

vár az áérodromon feltalálá-

Repül maga.

rettenetes állat.

nem lehet, mert a ki hozzányúlt, az a kezével egy szobában nem hálhat. Ha megölik, abban a szobában ember meg nem maradhat a bztl. A. holeltapos8ák,olajfolt Megfogni

támad a padlón. S az els után jön tiz, jön száz, jön ezer! Mikor reggel az igazgatónak e szót említjük « repül :

már megérkeztek ?» így Mert ezek zárják be a füredi idényt. Mikor a repül poloska megjön, akkor megtelik villa, fürdház, templom poloska!*) elsápad:

s

szól:

«

hát

a szörnyeteggel, melyet megölni lehetetlen, mert büdös. Akkor egyszerre vége van minden idénynek a fürdt bezárják, a gzhajó katlanát kioltják a plébános hóna :

;

alá csapja a breviáriumot, elkésett

s

több misét

nem mond

;

az

vendégek menekülnek, a merre utat látnak repül ;

poloska ellen nincs oltalom kolostorba

is,

s

:

az felhatol

még

a tihanyi

tizennégy napig purgatoriummá változ-

tatja a refektoriumot.

Csupán a Jakli boldog. Rá nézve a szobákba tolakodó büdös fenevadak sokasága valóságos embarras de richesses

:

neki ez a

bz

«haut gout.w

Nem gyzi ket

fel vil-

Ezek az kanaháni fürjei Minket is megszabadít tlük ekép. Duplex libelli dos est, S így végzdik be az idény. Hideg, zivataros este berekeszti a jó kedv napjait: búcsúzunk, összecsókolózunk; a Kisfaludy utolsót füttyent, a a füredi sétány most már igazán üresen marad. iázni.

!

színházi publikumtogas

Fürdn.

Másutt is nehéz a közönséget arra fellázítani nyáron, hogy színházba menjen, hát még fürdn? a hol az ember, ha egymást nézi, az is elég mulatság.

Már el

három óra

délután

a pénztártól

:

s

még egy

jegyet

sem

pedig a veranda és gyógyudvar

vittek

teli

van

válogatott közönséggel.

Egy, a

e

tárgyban sok érdemmel bíró toborzó neki indul

keser adószedésnek.

Három

termetes úr, ki most végezte az ebédet oda fenn,

ide jött le a fekete kávét elkölteni.

— Ah,

tetszik

kedves egészségükre

ma

kávézni

uzsonnára, úgy-e

?

?

De meg

az egészség! El tetszik

ma

Hányadszor Harmadszor majd az áldás Ez aztán

az ebédet

Csak másodszor is látszik

!

?

!

jönni színházba? Mit?

Hogy

nem kellenek önöknek a színészek ? Igen, de annál inkább kellenek önök a színészeknek Önök már háromszor ebédeltek ma, azok meg, szegények, csak ma estére fognak tegnapravalót reggelizni, ha lesz bevétel. Csak nem engedjük azt a gyalázatot megtörténni a hazán, hogy ily bség idején a tudomány és mvészet meghaljon éhen !» Ezek megadják magukat. Most idevetdik valami vatermörderes, borotvált állú !

valami bécsi borz e- ágens. Ah, hozta Isten Ön valószínleg zártszéket keres a mai színi eladásra? Hogy érdemes-e azt megnézni? Elhiszem azt. Hogy ön bécsi, párisi színházakhoz van egyéniség -

;

!

»;

!

301

szokva ? Bagatelle signora

Ez

!

Filomela

Meyerbeertöl, a mit

itt

olasz és spanyol

Carmonadli az

tli

még

Caposta

Az nagyszer

•?

Charlotte Grisit

mind selyembl

!

!

Savanyó Parisban jobb szeretik, mint

Aztán milyen a

!

Ma lép föl nben Nem hal-

!

Afrikai

Parisban sem adtak

ön hirét signora Carmonadlinak,

lotta

«

férjezett

kiállítás

és khinai porczellánból

A

!

díszletek

vannak

;

az el-

függöny maga négyezer ötszáz hatvankét forintba került Pestet ábrázolja

:

ott

van a kereskedelmi csarnok az el-

térben, este hat órakor kiteszik az ablakába a bécsi börze-

árfolyamról érkezett

telegrammot, azt

is

megláthatni

mikor vége van az eladásnak, minden ember kap két forintot vacsorára. És mindezt hetven krajczárért.» A börzeügynök nevet és fejcsóválva viszi a hetven krajrajta, s

czárt a kaszszához.

Most végig megy egy köpczös parasztgazda,

feleségével,

leányával az udvaron.

— Ah

színházba ugy-e

jó napot, bácsi;

?

színházba?

hogy nem oda? hát hova ? Nincs az most itthon. Elment Veszprémbe ne is keressék menjenek inkább a szín:

;

házba.

Ma

uj

ének, táncz, nagy tzijáték.

úr

Hát nem

?

Pompás darabot, Hogy ki volt az a

darabot adnak.

hallották hírét ? az

Francziaországban

benne

Choufleuri

Napóleonnak az els

minisztere, valóságos született franczia kivitte, hog}'

lesz

nem

:

ez volt az, a ki

fizetnek

szldézs-

mát, se akczist, azért indított Napóleon háborút, hogy azt akarta,

hogy

meg

itt

se fizessenek.

No

hát ez az a Choufleuri.

eladás alatt fánkot fognak osztogatni, 8 eladás után minden ember kap egy pohár bort (otthon a pinczéjében, ha még maradt.) Ez is velünk jön.

Ezt

kell

nézni

;

Egy gömböly arczú

és

termet tisztelend atya telepe-

dik le valamelyik asztalhoz.

—

Alázatos szolgája,

admodum reverendissime domine

Engedje meg, hogy tiszteletemet kinyilatkoztassam. Rég van szerencsém, jó hírébl ismerni. Hogy honnan isme-

rem?Hahó! Ki ne emlegetné szegényekkel, az Ínségesekkel

?

azt, a ki annyi jót tesz a Nézze csak, admodura reve-

rendissime, ezt a szerencsétlenséget.

Ma

reggel a direktor

épen arra n3át be a színpadra, mikor kilencz színész már a nyakára kötötte a kötelet, hogy mikor felhúzzák a kurtinát, ket is húzzák fel vele együtt. Borzasztó eset! Ha kilencz színész egyszerre elöli magát, tízennyolcz özve-

gyet hagy

maga után Most ezeknek a javára lesz eladás Nem is kérdem. Hogy még ma haza !

:

eltetszik jönni ugy-e ?

admodum

akar

legszebb id.

reverendissime utazni? Színház után a

Hogy

hagyja az alkalmatosság

itt

?

Semmi

baj. Itt

az én négy lovas hintóm, parancsoljon vele

mikor

mibe fogassak

;

csámba

A

?

?

akár

;

brumba, faétonba, batárba, nájdí-

Tessék választani.

tisztelend úr

is

kénytelen velünk jönni.

Most híre futamodik, hogy három elkel úr, a ki nagyon bizonyos páholy vásárló, összeesküvést tervez a szom-

teend barátságos kirándulásmár a kocsit is megren-

széd faluban lakó X. úrhoz ra.

Ennek

útját kell állani. Pedig

delték.

— Alászolgája

Most

beszéli

!

Hallották

már

azt a borzasztó esetet ?

egy hiteles ember, a szomszéd falubeli

itt

káplány, hogy szegény X. úr a múlt

A

éjjel

megtébolyodott.

vendégeit, a kik nála voltak, baltával hajigálta,

a szegény káplán

maga

az ablakon menekült ki elle.

is

kértem, hogy ne mondja senkinek, ne

is

Én

mutassa magát

többet itten, hogy híre ne futamodjék. Ugy-e jól tettem ?

Szegény X. úr

!

milyen derék ember volt

!

Aztán

el

tessék

jönni a színházba.

No

ezeket

is

itthon marasztottuk.

Most egy keresked család

három

hölgy, két

férfi

— Helyet, helyet

:

érkezik,

nagy pompával,

!

asztalt ide, pínczér

!

Nem

látod, kik

jönnek? Ez a derék család ni! Ilyen hazafiak és honleányok kellenének sokan Bezzeg nem kell ezeket bíztatni, hogy jöjjenek a színházba mindennap ott vannak. De I

:

;

3fi:-!

nem

akárhogy elnézi az ember,

is lát

szebb leányokat az

publikum Az fele csak azért megy színházba, hogy ket apjuk, az pedig a legszolidabb ember fél Magyarországon Kitesz akármi született s aztán micsoda generozitás egész publikumban, mint ezek.

segéljen, a

ügy

láthassa.

!

mágnáson. Mvészetre, irodalomra, a mit kiad, számba sem veszi. Ezt becsülöm aztán. Ez mind hát mögött mondatik, de úgy, hogy hallhassák. Világos,

De

az

is

hogy mind ott lesznek. világos ám, hogy a közül a hat üzér közül,

a ki amott egy asztalt elfoglalt,

s

meg

gyapjúról

repczé-

egy sem szándékozik komoly harcz nélkül

röl értekezik,

megválni a hét

tizesétöl. Ide

már

drasztikus eszközök kel-

lenek.

— Uraim

azt mondja,

annak

azt

A

!

ki

lump, ahhoz

nem beszélek A

hogy az a hetven krajczár

mondom,

agyiö, nesze

hozzá, légy kétszer boldog

!

A kinek

a ki két garasért az öreg apját

is

is

boldoggá

még hetven

ilyen emberek,

teszi,

krajczár

csak a pénz az Istene,

!

Tessék felszedni az

elhajított szivar csutákat; az igen jó üzlet.

nem

nekem

eladná, olyan emberrel

én szóba sem állok. Karsamediner

tudom, hogy

ki

!

hanem

Önök azonban

igazi gentlema-

nek, a kik ötven krajczáros kabánoszt szívnak. Pfuj Teufel Az olyan ember a ki visszakér a koldustól fél krajczárt, ha egy egészet adott neki. No iszen, majd olyan embert is mutathatok én az uraknak. Hárman vállat vonnak és nevetnek rajta de három megtér és kapitulál 50 krajczárig egy parterre jegyre. Itt jön az amerikai Ez a derék gyerek ni God báj Most jött ide s már magyarul beszél* Hogy vagy öreg? sir !

:

—

!

!

!

Hau-du-ju-dú

!

Eljöjj

ma

a színházba, öreg, jó hír jött

Amerikából: megverték a rabszolgatartók az északiakat kegyetlenül. Vagy te is északi vagy ? No hát akkor az északiak verték bül.

Errl

lesz

meg

a rabszolgatartókat

még kegyetleneb-

az egész eladás, és kedvedért angolul

!

darabban végig,

fognalí énekelni az egész

s

a yankee do-

odle csárdást elhúzzák háromszor. Végül a Kearsage és az

Alabáma hajók között

történt tengeri cnata fog élet-

nagyságban két csavargzös halászladik

produkál-

által

tatni.

No

ez egy páholy

— Uraim, elször trombitálnak.

Csináljanak tourokat,

a kik kártyáznak, háromszor körül, aztán

meg nem akar

ember, a ki

Tessék egymásnak szaporán tíz forintot

no abból

:

megy minden

betegedni a hosszas üléstl. fizetni.

Ah, nagyságod nyert

Ötöt rászánhat egy páholyra. Méltó-

ságodnak pedig veszteni

húsz forintot?

tetszett

még

húszat adhatott a pique-dámáért, adhat a szép eleven dámákért.

— Tudtam én

No ha

ötöt azokért

azt.

Második trombitaszó.

— Uraim Öt órán

túl

kordátum

A

:

!

Dámáim Politzei Stunde hat geschlagen nem szabad kártyázni, most jött ki a kon!

!

bírságot

fizet,

a ki

itt

marad.

toborzott nép felkerekedik és megy.

De még néhány

asztalnál

ott

marad egy-egy

mely beletüzelte magát a robberekbe,

s

nem

csapat,

hagyhatja

abba.

Harmadszor trombitálnak. " Talpra magyar Hangzik a trombitaszó Urak, siessünk. Itt ne maradjunk. Jön Patkó, jön Hajnal, tizenketted magával, mindenkit kirabol, a kit itt talál. Menjünk a színházba, oda nem jöhet be, mert bilétet kérnek tle Még aztán egynehány tapsonczra volna szükség, mert a fürdi publikum blazírt, nem szeret maga tapsolni. Egy csoport léht ott támasztja a korlátot. Hát ti mért nem mentek a színházba, akasztófára !

!

!

—

valók?

Itt kell

házba.

Én

viselitek

öt

fizetek helyettetek.

magatokat, kaptok

garast,

mellé.

lopni a drága napot? Aló marsch, a szín-

meg

Aztán tapsoljatok.

tlem eladás

egy csináltvirág

Ha

jól

után fejenkint

bokrétát

a kalapotok

Végtére ilyenformán csak megtelik páholy, zártszék és

A publikum

karzat.

mulat

jól

eladáson,

az

de

még

jobban azon, hogy milyen mesterséggel engedte magát összefogatni.

Csak a tapsonczok veszik komolyan a dolgot. Eladás után, mikor legtöbb a nép a gyógy- udvaron, megjelennek levett kalappal, s kérik azt az öt garast a tapsolásért.

— Ne

féljetek

fiaim.

Az

garastok fejenkint kijár.

öt

Szeretem, hogy takarékosok vagytok,

meg

nem

felejtkeztetek

Jó helyen fekszik nálam a kapitálistok. Majd

róla.

holnap megint gyertek

el tapsolni,

megint

lesz

nákm

öt

már tíz garas, negyven esztendeig mindennap benn hagyjátok nálam felszaporodik tíz ezer forintra annak a kamatjából is megélhettek. Derék, taka-

garastok; az lesz

:

;

rékos fiúk nek,

No

s

fiaim

És

!

nem

ez

alig

huszonöt esztendsek, már

költik

el,

nem

iszszák be

:

itt

is

pénzt keres-

hagyják nálam.

már most menjetek haza. másnap, más variácziókkal megint

újra kezddik.

A JAKLI. (Természethistóriai rajz.)

A

balatonfüredi sétány változatos mulatságai ez idén

egygyel ismét megszaporodtak. Miután megszámlálta a

kedélyes gyógy vendég, hogy az új sétány a Balaton parton fölfelé épen hatszáz lépés, s bizonyságot szerzett magá-

nak a

felöl,

hogy

szinte hatszáz lépés,

lefelé

s

mindkét

útjában találkozott hatvan régi jó ismersével, a kinek

a nevére

nem

fürdött-e

ma

nem)>

miután itt-amott

:

lenektl az itt

emlékezik, mindegyiktl megkérdezte, hogy

a Balatonban?

?

válaszúi kapta, hogy

amég

interpelláltatott kíváncsi ismeret-

iránt, vájjon kik

szemközt jönnek

s

ezek a szép úrhölgyek, a kik

miután azokat hátulról

is

megnézte

semmiképen nem tudta kitalálni a neveiket, sem a képes, sem a sasos oldaláról a medaillonjaiknak miután a 8

;

nemzeti zenekar eltt elhaladva, édes visszaemlékezéssel gondolt

nem még

rá,

hogy

hallotta

már

ezt a nótát, a

valahol, s azután ismét visszatért és s még egyszer már ma a Balatonban

egyszer találkozott az ismerseivel,

megkérdezte tlük, hogy fürödtek 8

mit most húznak, aligha

azok

még mindig nem

e

fürödtek,

újított interpelláczióira ismételten

szerencséje

'?

s

az ismeretiének megmegfelelt,

sem a szemközt közeled, sem a

haladó Kzép úrhölgyeket ismerhetni tapasztala, a nemzeti

;

hogy nincs háttal el-

miután kellemesen

zenekar mellett ismét elhaladva,

hogy most már olyan nótát húznak, a mit két nap óta nem hallott, s ha mindezek után a sétány alsó végén, a

!

30/

hol a szennyes ruhákat mossák, s az ökröket úsztatják,

egyenes vonalon, olyan-

megállott és végig tekintve az

forma gondolatja támadt, hogy ha most ezen az óriási tekepályán valami titáni kuglizó egy óriási tekegömböt végig de sok ((bakonbírót» üthetne

lódítana, hej .

.

.

hát

mondom, mikor

az ember ezen

le

a lábáról

melancholikus

eljutott egyszerre csak nagy riadalt lát támadni a sétány szabályosan alá s feljöv tömegei között; szapora lótásfutás támad, felpiperézett úri kis gyermekek elszakítják magukat a bonne kezébl, s futnak egy bizo-

kedélyállapotig

:

nyos irányba, szép úrhölgyek tapogatják a chignonjaikat, ott

van-e

még

a beletüzött virág

varró szorgalmatos

?

A

zöld padokon

köt-

delnk iparkodnak czérnát-gyszt

magukhoz közelebb vonni a nemzeti zenészek arczán is mahagoniszín mosoly támad; s egy jelszó fut végig az » «Hol a Jakli ?« «Ott a «itt a Jakli egész úri tömegen Jakli !» S nézi minden ember, hol van? a bokrokon keresztül, a fákon keresztül, olyan fent mintha léggömb volna, míg végre valaki rábukkan, s akkor aztán van nagy diadal, hogy «itt a Jakli !» De hát ki az a Jakli ? Tán valami vendégmvész, a ki ínséges czélra hangversenyt szándékozik adni ? Vagy valami házasulandó eltánczos, a ki a publikumnak ablakon kihajigált poharakkal kedveskedik? vagy valami új gzhajó, a mely a ;

:

!

meg a Balatont ? vagy valami guatemost írta alá a kereskedelmi szerzdést Osztrák- Magyarország s Indo-Spanyolország között? vagy tán épen valami újdon kinevezett miniszter? (Már bizony nekünk semmivel sem volna nagyobb meglepetés Jakli, mint a németeknek volt Jiricsek. Hát mi volna benne ?)

szárazföldön kerülte

malai konzul, a

Hanem

ki

hát minekeltte kiderülne, hogy ki az a Jakli,

elébb hadd

mondjam

el,

hogy mit beszélt nekem az én

kedves Andor barátom, mikor együtt utaztunk -Budáról Siófokig a vasúton.

nem

rég

Az én Andor barátom azt állitá, hogy az állatokban is vannak szellemi tehetségek, minkkel az ember kizárólagosan dicsekszik. Nevezetesen, hogy a szarka el tud számolni háromig. Tovább nem. De a hármas szám ismeretes eltte. Tán ha öt újjá volna, akkor ötig is el tudna számolni. Andor barátom nagy vadász a mi nem abból áll, hog}' az ember mentül több vadat rakásra mészároljon, hanem abból, hogy a vadállatok természetét kitanulja. tehát saját experimentuma után demonstrálta a feltett :

tételt.

— Ha a vadász hogy a legels, a

A

állít fel,

ki a csalétekre

tapasztalni fogja,

megjelen, az a szarka.

kisérlettevö vadász egy vaklövéssel elriasztja a szarkát.

Másnap újra étket. s

lesgunyhót

A

eljön a vadász a

szarka

csak akkor jön

hóból eltávozni

le

s

s kiteszi

a csal-

a csalétekre, mikor a vadászt a kuny-

látja.

másod magával,

kunyhóba

megjelen, de lötávolon kívül marad,

is

be

A vadász

megint másnap újra eljön

megy a kunyhóba.

A

szarka ott

lesi

A vadász kijön a kunyhóból s elmegy. A szarka nem jön le áfáról: számlál: «egy, kett !» a másik vadász még benn van. Csak azután száll le, mikor az is elment. és vár.

Azután eljön a vadász harmad magával: bemennek a kunyhóba mind a hárman. Majdan eltávozik az els, az után a második: a szarka nem száll le a fáról; számlál: «egy, kett, három!)) a harmadik még benn van, s megvárja, míg az is elmozdul. Hanem ha a vadász negyed

magával jön ott már a szarkát elhagyja az algebrai ismerete, a harmadik vadász eltávozta után lejön a szarka a csalétekre, s a negyediknek martalékul esik. A négyes :

szám már nincs a fejében.-) p]zt, minthogy igen elmés felfedezés, s minthogy Andor barátom igen tapasztalt vadász, el kellett hinnem. Hanem hát már most jelenthetem az én kedves Andor barátomnak, hogy ez a tétel, újabb természettudományi észleletek alapján, tetemes módosításon tágul végig

:

mert

az én szarkám

nem

háromig, de tizenkettig tud elszám-

lálni.

S már most, ha valaki azt kérdezi a b.-füredi sétányon,

hogy

ki az a Jakli ? az

sem tud

iijit

bizonyosan valami meszszeföldrl

a ki azt a feleletet nyeri, hogy hát

jött idegen;

minden ember

hisz azt

?

tudja,

még

any-

hogy ez a

Jókaiéknak a szarkája.

Oh

igenis. Jakli

B.-Füred czelebritásai közé tartozik, a

sem az esteli promenáde meg Mikor legtöbb a vendég, mikor legdíszesebb hölgy sereg hullámzik végig a sétányon, ott jár nagy méltóságos léptekkel közöttük, s neki van a legnagyobb schleppje mindannyi közt; üdvözli a legifjabb nemzedénélkül

ki

nem

sem a

reggeli,

történhetik.

ket, s bújósdit játszik vele

kis

a bokrok között, megczibálja a

kutyák szrét, rárepül a szép kisasszonyok vállaira

hízelg bókokat cseveg a füleikbe tetejét kiválasztja

kedvencz helyéül

;

s

s

egy óriási hajtorony felrepülve rá eleven

paradicsom-madárnak, megbolygatja csrével a fodrászati remeket, megkérdve «hogy fontja ennek a kazal hajnak ?» :

csintalanul háta

mögé

horgacsoló hölgyeknek,

kerül s

a sétányon szorgalmasan

kellemes emocziót szerez nekik,

a czérnagombolyaikkal tova repülve, a mulatságot, felrepül egy fára

s

s

ha végre megunta

onnan

bírálja fél szem-

mel a társaságot, a legszebb angol nj^elven közölve észrevételeit. Idközönkint meglátogatja a nemzeti zenekart is,

annak az asztalán és hangjegyein ott hagyogatva látogató jeg^'eit, melyek bár nincsenek betkkel írva, de mégis minden ember el tudja róluk olvasni, a mint meglátja az ott hagyott jegyet, hogy «ezt a szarka csinálta ide !» Szokása neki sokáig elmulatni

Mint

niség.

az éjszakát

igazi is

kinn

tölti;

csak fiatalsága menti nézni.

nem

igen emanczipált egyé-

ki.

mely korhelykedési hajlamát

Kénytelenek vagyunk neki

el-

Pedig aztán van miatta nagy aggodalom. Vájjon

érte-e

ságba?

:

gentleman, csak enni jár haza. Néha

Nem

valami baj

?

Nem

keveredett-e rossz társa-

követett-e el valami olyan

•lókai: ElBtwulml. I.

fbenjáró bnt, -Í

:

!

;J7()

a miért a hatóság büntet kezei elérték ? Miért is nagy megnyugtatásunkra szolgál, mikor reggel beállít a kifent bajuszú pandúr a duplapuskával a vállán, jelenteni, épen most hogs' legyünk nyugodtak, a szarka megvan !

kávéházban a kiflis kosarat vagy mikor este az uradalmi kertész futárja jön jelenteni, hogy a Jakli épen egy miniszteri osztálytanácsos kalapjáról húzfordította fel a

;

gálja a szalagot; tehát a legjobb társaságban van.

mindannyiszor, a Jaklit elfogja,

ez

midn

valakinek eszébe

jut,

És

hogy a

oly hangos protestáczióval hivatkozik

a primse nonusra, mely szerint magyar nemest elleges perbefogatás

nélkül

elfogni

összecsdül a publikum, «hisz ez a Jakli

Hanem

!»

ezt

nem

szabad,

hogy rögtön kezébl

kiszabadítja az elfogó

s

nem

szabad elfogni

aztán, a mint a régi színház órája üti a tizen-

kettt, a Jakli félbeszakítja a társalgást, rekomendálja

magát,

házakon, kerteken és chignonokon keresztül

s

repül egyenesen haza, néval,

s

szörnyen perlekedik a szakács-

ha még nem kész az ebéd.

Külömben

Jakli igen mértékletes egyéniség. Eszik húst,

galuskát, de soha

sem

annyit,

a mennyit kap.

Felét a

kapottnak megtakarítja szkebb idkre. Kikeres olyan a környékben, a hol keresményét bizton pamlagtámlákat és függönyránczokat. Ha ven-

szegleteket elrejtheti,

dég van a háznál, annak a zsebeit okvetlenül ellátja félretett darab húsokkal és csíkmákokkal, a vendégek aztán a rájuk bízottal galádul

odább állnak. Egyszer

megsejti a küszöbön alvó nagy newfoundlandi kutyát,

a mint épen egy darab sültmaradvány hovahelyezésén

Gondolja magában ez olyan úr, ki ezzel en gros foglalkozik, tehát bizalmat érdemel, 8 a mint az alvó lábai meszsze el vannak nyújtva, oda dugja annak az ujjai közé megtakarított keresményét,

töprenkedik.

:

a czikkel

mint ki vagyonát legjobban fektette be, odább newfoundlandi fölébred, megérzi a tenyerébe legkisebb lelkiismeret- markerült fidei kommisszumot s

azzal,

tánczol.

A

;

; !

371 closás nélkül bekeblezi azt és alszik tovább.

a Jakli

visszajön

hitbizományt, csa képet

s

nem

letett

akkor olyan fur-

mint valami akczionárius, a

kinek azt mondják, hogy se

E

Mikor aztán

tenyerébe

találja ott többé,

hozzá,

csinál

a bankár

keresi

s

dividenda,

percztl fogva Jakli kutyagyülöl

;

se

kapitális

a hol egyet meg-

kaphat, könnyebb a lelkének, ha megczibálhatja a farkát, el

8

mysantrop kedélyben többé semmit sem

e

a háznál,

kertbe,

s

ott

hanem dugja

elviszi

rejt

a megtakarítottat az Ecsy

valahol hallgatag káposzta leve-

el

lek közé.

Pedig a Jakli nagy acquizitor. hínák, hogy tolvaj

;

hanem

A

régi világban

úgy

az actienschwindel korszaká-

híják, hogy acquizitor. S ebbl fog mindjárt kihogy tizenkettig el tud számlálni, (nem pedig a fenemlített tizenkét órakor pontosan megjelenésbl, mint

ban úgy derülni,

talán többen tévesen hitték.)

A

Jakliban egy nagy szabó veszett

Wellisch Adolf (Kristóf-tér Nr. czérna,

1. I.

el

!

gysz,

varrót biztosságban miatta egész Balaton-Füre-

den és ezer lépésnyi kerületben. Egy hét eset lön

Egy második

Stock). Nincs

rendrileg

alatt tizenkét

feljelentve, miszerint a Jakli,

lanul varrogató hölgyek oldala melll,

gyanút-

az egy perezre

tgyszüt orozva felkapta, s a levegkön keresztül elvitte. Ugyanennyi kárpótlási pernek nézek én eléje. A másik hét alatt tizenkét varrótnek hasonló kriminális letet

úton eltulajdonítása háborította

fel

a közcsendet Balaton-

Füreden, a nélkül, hogy a rendörségnek sikerült volna

hova tntek

felfedezni,

talanított

el

az elorzott kincsek ?

A

nyug-

közönség már ifjabb Eáday Gedeont kezdte

emlegetni. Most

meg már

kilencz

külömböz panaszos

jelentkezik nálam, hogy ugyanannyi fonat czérnáját rabolta el a Jakli. «Csak várjanak tisztelt úrhölgyeim,

három van hátra

;

annyi gyüszt, annyi

még

hozzá.

I)

még

a Jakli tizenkettig tud számlálni

tt

szerzett be, annyi czérna kell

Aztán meg fogja nyitni az établissement-t.

:i72

Ollóra nincs szüksége

hatalmas, hogy a

az van neki a feje elején, olyan

:

megcsíp

kit

vele,

sírva fakad.

Ebéd

után, mikor a hírlapok megjönnek, rendesen ö igen érde-

keltnek mutatkozik irántuk. Különös szenvedélye a Buda-

Közlöny

pesti

azt személyesen bontja fel

;

a legújabb kinevezéseket, orrát

:

s

;

végig nézi

hozzátörüli némelyikhez az

aztán megfogja a lábával

s

neki akasztva az olló-

nagyokat szab belle; valószínleg mustrákat a szarkák egyenruhájához, s azokkal is repül rejtett szabó-

ját,

mhelyéhez. Délután pedig sorba látogatja a gyümölcs áruló kofákat, s azt teszi, hogy elbb megránczigálja hátulról a fejkötjét

;

mikor az hátranéz, akkor hirtelen s a másik perczben már

keresztül oson a zsámolya alatt

repül az elrabolt cseresnyével, körtével.

És mindez a hatóságok szeme láttára történik, hogy id alatt háromszor tizenkét útonállással és er-

ily rövid

szakos betöréssel párosult rablási eset hivatalos megtorlás nélkül maradt

;

a mi ismét a magyarországi közbiztonsági

viszonyok szomorú állapotáról tanúskodik.

De

sokkal jobban aggaszt bennünket, kik a Jaklival

közelebbi összeköttetésben állunk, e ferde irányban nyilatkozó indusztriális hajlamainál, azon titokszerü,

mond-

hatni miszteriózus érzület, mely a Jakli keblében a

fé-

nyes tárgyak iránti hajlamaival egyidejleg kifejldni törekedik.

A A

Jakli pietista

I

mint kinyitják a füredi templomot, ell megy a pap, utána megy a sekrestyés, utána megy a Jakli. A múltkor épen egy vasárnapi nagy mise alkalmával, a mint egy kegyes úrhölgy a legájtatosabban bólingat az imádságos könyvébe, egyszer csak megrángatja valaki a haj fürtét hátulról

:

odatekint, ül a háta

jában

!

A

hát ez a hamis czopf mirevaló ? Az úrhölgy felsikolt ijedtében, azt hiszi, maga a sátán mögött hosszú orrú szárnyas fenevad alak-

s

felriasztott

felrepül a kathedrába,

kétlábú hallgató szárnyra kap, s

a hol a pap

épen heves buz-

:

!

m:í

galommal töri a poklok kapuit; a pap pofon csapja a nagy könyvvel arra a szárnyas neophita rárepül az orgonára s végig ugrálva annak billentyin, új melódiát :

improvizál a prédikáczió közepett

gyerekek elhessegetik onnan,

;

a kántor, a ministráns

arra neki

megy

a szent

szobroknak, míg végre nagy exorcizáczió után ki tudják kergetni az ablakon.

Ez nagy botrány

volt:

Tudjuk nagyon

szarkát soha!

Galambot

elismerem.

elevenen láthattunk

verebet

már jól,

kön3'vbe vagdal

férfiú

a hosszú orrával,

s

egy szarka

eltt kiterjesztett

melynél fogva, ha

a dekolletirozott kisasszonyoknak szabad

kának nem

de

ördöngös alakok

között egy nagyon dekolletirozott kisasszony

mely utóbbi a szent

;

hogy a szent képeken

Szent Antoniust a pusztában a többi

is kisértik,

festve,

a templomban

is,

de a szar-

szabad templomban megjelenni; mert az

sacrilegium. Annálfogva tudtára adatott az illetknek, hogy a Jakli egyházi átok alá van vetve, s ha még egyszer a templomba bemerészkedik lépni, megfojtatik és

megégettetik.

Ez ellen nincsen segedelem. Barátom Jakli, ha a minisztériumot megsértetted, a midn egy osztálytanácsos kalapjára rárepültél ha ifjabb Ráday Gedeon figyelmét magadra vontad, a midn har;

mincznál több rablási eseten rajta kapattál, ezeken még tudok segiteni, de ha a szent synedrium haragját vontad magadra, nem hogy én nem tudok, de nem tud azon

még Pauler Tivadar sem Annálfogva nincs más mód, mint praservativ módsze-

segíteni

rekhez nyúlni.

Úgy teszünk vele, mint Mileticscsel hogy se magában, se másban kárt ne tehessen, a mise alatt kalitkába :

csukjuk.

S mikor aztán vasárnap déleltt a fürdi vendégek kérdezik egymástól a kútnál

—

1

.

Hogy

méltóztatott aludni

?

—

2.

Megtetszik- e

ma

förödni a Balatonban ? — 3. Lesz-e ma tán ez a száláA negyedik kérdés az hogy 4. Hát a Jakli vájjon ban ? hol van ? Az be van csukva. Miért van becsukva ? Hogy templomba ne mehessen. A miért aztán, délben szabadon bocsáttatván, azzal kárpótolja magát, hogy este haza sem jön, hanem egész éjjel nézi a jegenyefáról, hogy isznak az emberek? Azt hiszi szarka-észszel, hogy ez is a vasárnapi isteni-tiszte-

—

— — —

lethez tartozik.

:

HA AZ

ElVIBER

HÍRESSÉ LESZ.

Tallérosy Zebulon barátom mindig azon sóhajtozott,

belle valaha híres ember lehetne. Kívánegy rövid év s neve ott ragyog, a hol egy Mühlfeld, egy Brinz, egy Dr. Hein s egyéb világhír humoristák nevei ragyognak. Yan-e a hazában hirlapolvasó, a kire Tallérosy Zebulon

hogy bárcsak

ságát meghallgatá a sors

levelei

;

hasonló felvidító hatással ne volnának, mint a

Ugyanazon leleményesség, ugyanazon henép hangulatának, a mit nyomról-nyomra mindig jobban bámulunk itt és amott. Denique Tallérosy Zebulon híres embernek érezve magát, nem férhetett brében, élvezni kívánta a hírrel járó dicsséget, s elindult egy kis körútra, mint szoktak híres emberek, kik szeretik magukat ünnepeltetni. Els nap vasúton utazott. A waggonban egyedül találta magát egy más nemen lev egyéniséggel, a kitl késbb, saját állítása szerint, megtudá, hogy még kisasszony. (csitt! Szerk.)

lyes felfogása a

A

szép lélek kanász

kalapot viselt kócsagtollal,

meg

Kazinczy-dolmányt, nagy vitézkötéssel és illend krinolint.

A

mit a költk a szépségrl írnak, az mind

volt rajta,

azzal a változatossággal, hogy fehérek

meg nem

hanem a hajaszálai, feketék nem a szemei, hanem a fogai, pirosak nem az orczái, hanem az orra. Külömben igen jeles és kellemetes egyéniség volt. a fogai,

Zebulon barátunk felfedezte

nem

állhatván sokáig az inkognitót,

magát kellemes útitársnje eltt, hogy

az a

:

;

hallott,

8

örömmel

a mit a szép lélek igen nagy

híres Tallérosy,

magasztalta aztán

tisztelt

barátunkat és idézte

jelesebb mondásait, úgy hogy az utolsó stáczión Zebulon alig fért ki a

waggon

úgy meghizott a sok dics-

ajtaján,

ségtl. Szerencsétlen rült.

Nem

!

Az a szép

tudta,

hogy kinek a kezébe ke-

lélek a Divatcsarnok vidéki levelezje,

hírhedett rébuszmegfejt czelebritás, a ki azonnal, a mint

papírhoz

siet

jut,

megírni a minden iekintetben

szerkesztett divatlap zöld borítékja

számára

e

jelestíl

következ

tudósítást

«X. X. fia

Ma

utazott keresztül jeles és hírhedett hazánk-

Tallérosy Zebulon, egy csodaszép úrhölgy társaságá-

ban, ki által a legnagyobb kitüntetésben részesítteték

melyet a

igéretét bírjuk,

fentisztelt

delnnek

dással fogja szerencséltetni itteni tisztelit,

azon tisztelnjét,

ki

e

hogy

adott,

mihelyt országos ügyei engedendík, hosszasabb s

itt

mara-

különösen

rövid napot élte legkellemesebb

perczei közé fogja számítani.*)

(Zebulonnak pedig van felesége otthon

levelezk

A

nem

;

vasútról leszállva, Zebulon kocsit fogad

mándlís

erre a vidéki

reflektálnak.)

hazafit,

s

megmondja neki a

;

jámbor kék hova

falu nevét, a

szándékozik. is szokott A jámbor fuvaros útközben elárulja, hogy ám újságokat olvasni. Zebulon kap rajta, felfedezi eltte

kilétét

;

a fuvaros nagyon örül, hogy ilyen nevezetes sze-

mélyt szállíthat a szekerén,

s

azontúl foly az értekezés

ország dolgairól és magas minisztériumról, egész a falu határáig, a hova a Zebulon

meg akar

érkezni.

Itt

a

litte-

rátus furmányos bátorkodik azzal a prózai kérdéssel megszakítani a tanácskozmányok folyamát, hogy hová akar szállni a tekintetes

úr?

— Had hova máshova, mind az kedves barátom uramhoz, tekíntedezs Mindenváró Adam úrhoz. — Aha No annál épen most van tizenkét katona a ín

!

»

»

:

377

Ráczkrisztus regementbl (Reusz Kösztricz)

egy fhad-

nagygyal adóexekuczión.

— No

úgy kedves barátom uram,

!

oda. Katonákkal

van,

hamar

nem

kocsis,

nem

jó kollizióba gyüni, a hol

szalok

hadnagy

történik konfliktus, katona eltt respektussal

hadnagy nekem kellemetlen auspicium csak menyünk kocsmahazba. Nem gyanította, hogy a fuSzerencsétlen Zebulon birok, ez a

;

!

varosa titkos levelezje a debreczen-nagyváradi közlöny-

száma ily tudósítást hoz járt vidékünkön ama híres Tallérosy ZebuMost Q. hírhedett czelebritás épen akkor volt itt katona-

nek, melynek legközelebbi <«Q.

lon,

;

exekuczió

;

a derék hazafi szörnyen szidott valami Aus-

hogy nem találkozkülömben koUaczióra

piczi hadnagyot, a kinek szerencséje,

hatott vele a konviktusban, mert

majd adott volna neki egy (Azt persze

nem

kis despektust.

bánja a vidéki levelez, akárhogy tud

Zebulon a duellálás mesterségéhez.) Nemes barátunk tehát nem mervén érdemes barátjához szállni, kinek hasonló körülmények között az wújabb

magát a

beszállásolás» alig okozna örömet, leteteti

falusi

fogadóba.

A

kocsmáros

asztalán,

fiatal

felesége

értelmes ember, újságokat

is

fiatal

is

látni

menyecske. Zebulon

nem

hogy meg ne ismertesse magát. Kocsmáros nagyon örül. Beszédbe elegyednek Zebulon kérdezsködik családi állapotuk fell « van-e már örökös ?» állhatja

meg,

;

:

Kocsmáros bajuszán pederítve, felel aligha nem lesz.* Menyecske elpirul bából

«még

nincs,

de

kiszalad a szo-

s

!

Zebulon tehát ill virágnyelven mond «no, agya Isten, esztendre megirkezik az, a kit olyan nagyon vártunk. :

(Senkit

mást nem értett alatta, mint azt az útban lev majd talán születni fog a vendégfogadós

örököst, a ki

örömére.) Szerencsétlen

!

Nem

sejtette,

hogy a kocsmáros titkos

:

:

37S

levelezje a Trombitának, melyben a legközelebbi postával a «

is

következ tudósítást

fogja közrebocsátani

Hírhedett hazánkfia, Tallérosy Zebulon, környékünket

megvigasztalá körutazása alkalmával

tunk a mostoha idk

fölött;

;

sokat panaszkod-

ö azonban megnyugtatott,

hogy majd máskép lesz az, ha a jöv tavaszszal hazajön az, a kit olyan nagyon várunk stb.w (Azt persze a vidéki levelez nem tudja, hogy az újságokat nemcsak a kávéházban olvassák, hanem a policzián

is.)

Mit csináljon Zebulon az unalmas éjszakán

át,

hogy

meg ne szüljön, míg megvirrad ? «Ne tessék búsulni, mindjárt eljön az ispán úr, meg az aztán meg a káplán úr, azok itt szoktak tarok-

erdész,

kozni, szerencséjüknek tartandják, ha uraságodat be vehetik negyediknek.

Zebulon megismerteté magát mind a három mind régóta tiszteli s nagyon örvendenek, hogy ilyen nagy férfiúval ehetnek egy tálból

Úgy

lett.

úrral, a kik természetesen

cseresnyét.

Elhozatik az altehrwürdig tuczat kártya, melyben a többek közt a skiz hátán akkora faggyúpecsét van,

mint egy tízkrajczáros bilyog, a pagát szegletébl meg a ki oszt, mindig megmondja le van hasítva egy darab ott megy a pagát. » Zebulon külömben « ott megy a skiz, ;

is

nagy szerencsében van káplán úr pedig oly roszszul hogy mikor ultimót mond, primóra elszalad ;

játszik,

a pagáttal.

Száz point megy egy új kraj ez árban. Éjfél

után, mikor összeszámítanak, káplán úr fizet egy egész

egységes 6

abból

czárt,

ki

osztrák

csak

forintot,

meg

tizenkilencz

krajczárt,

magának Zebulonnak kilenczvenöt

kraj-

eként befonta a társaságot legalább két veres

forintig.

De hátra van a boszú sejtette,

!

hogy a káplán úr a

revancheul

nem

Szerencsétlen Zebulon P.

H.

nem

titkos levelezje, ki is

késett az ultrák egyikének körútjáról e

379

humorisztikns megjegyzést közleni a fentisztelt lap hasábjain

:

Tallérosy Zebulon

«Itt járt

is,

ki

úgy

látszik,

hogy sok-

kal szerencsésebb a 47- es tarokban, mint a 48-as politi-

kában, mert egy

éjjel

összes

mindnyájunknak egész pénz-

készletét elnyerte.*)

(Azt persze

nem

gondolja

bernek otthon hitelezi

Már most

A

is

meg

a levelez, hogy az em-

vanak.)

kerülj haza Tallérosy Zebulon.

legels, a mint otthon benyitja az

a felesége

— Hát

tiz

te

körömmel ragad a hajába. semmire való vén kandúr

kalandok után jársz csodaszéj) hölgy,

mégy hozzá séges

te,

ajtót,

Micsoda szép ha elszabadulsz? Ki volt az a

a kinek megigérted,

!

hogy majd oda

lakni ? Ugy-e ? Eltagadtad, hogy

ember vagy

?

hogy

az,

már

Kiadtad magadat diáknak

;

fele-

úgy-e

fertelmes?

Zebulon az ártatlan emberek flegmájával veszi a dolnem vétett semmit. Micsoda bolond beszid ez? Ki elbolondabitota

got; tudja, hogy

— teneked — Soha ?

se tessék tagadni. Itt van nyomtatásban ni. Ugy-e? Csodaszép hölgyek kellenek neki ? Zebulon olvassa az árulást, bámul, esküszik, károm-

kodik, a harcz annál elkeseredettebb lesz

;

szerencséjére

csengetnek az ajtón, soha szivesebben látott vendég

nem

öhetett a házhoz, akárki legyen.

Azon akárki pedig senki sem más, mint a szabó, meg a csizmadia, meg a boltos, aztán meg a masamód, mind hozzák a kontót.

No köszönöm az ilyen megszabadulást. De mi ütött az urakhoz, hogy ma gyünek hozam ?

— — Igen

megnyertem, a kire nem tettem, vagy mi ? is, itt van az újságban, hogy méltóztatott igen sok pénzt nyerni. Most tessék kiegyenliteni e kis tar-

Talán

tozást.

lutrit

:

!

:{S0

Tallérosy lát és olvas, olvas és káromkodik.

— Micsoda nyerésig? dítom, kívül

It

a tarczam, kifordítom, befor-

anyi van, mint belül. Micsoda nyerésig?

is

Egy paprikahendlinek az De azok nem akarják

ara,

semmi

elbinni; a

több.

mi nyomtatva van,

nem lebet nem igaz. Zebulon esküszik mennyre-földre, nem basznál, azok nem mozdulnak, míg legalább valamit nem fizet abból a nagy nyereségbl. Csöngetnek az ajtón. No bála Istennek, jön valaki megint, a ki által megszaba-

az

dul Sisera badaitól.

Két ismeretlen úr

áll

eltte, a kiket

— Ön az a Tallérosy Zebulon

nem

látott soha.

?

— Szolgalatjukra.

•

— Mi baja van önnek Auspiczi hadnagygj^al? — Soha halotam se

nevit.

is

Ekkor egyik úr elliúz egy újságot a zsebébl

s

mu-

tatja neki

— Mit akart ön ezzel mondani

?

Zebulon elámul.

— Soha az in iletemben — Akar ön elégtételt adni azon in,

sértett, 8

úrnak,

kit

úgy meg-

kinek mi segédei vagyunk ?

— de minek — Tessék vagy nemet mondani. — Nem akarom. Sem sem eligtitelt?

Eligtitelt,

igent,

eligtitelt,

akarom.

—

Nem

kevistitelt

nem

bántottam senkit.

Ügy, tehát nem ad elégtételt? s tudja ön mi az olyan embernek jutalma, a ki a megbántásért megtagadja a lovagias elégtételt? Annak a hátán megtánczoltatják a rájtpájcslit.

Jaj

Zebulon

!

Énnek

fele se tréfa.

Mit csinálni velük ? Ki szabadít

Ezek haragos urak.

meg ebbl ? Hol van egy

policzáj ?

Mintha ceak kívánságra jönne, itt van a policzáj. Herr Zebulon. Alant vár a kocsi. Tessék velem jönni oda a numero ultimóba.

—

:

Ezt nevezem aztán hívás

esrl

csurgó alá

Kihívás elöl be-

!

elé.

— Herr Tallérosy

!

szólt a

rend tiszteletreméltó fen-

numero ultimóban. Micsoda botorságokat beszélt Türrl, Garibaldiról, hogy majd eljönnek? Miért

tartója a

ön

itt:

mondta azt?

— Én? — Ne tessék tagadni.

nem

Itt

van az újságban

nos talán

;

igaz ?

nem

Zebulon annyira meg van rettenve, hogy

talál

szavakat mentségére.

—

éri,

hogy nagyobb büntetés nem tudtára adni, hogy lazítások miatt önnek a várost elhagynia nem

Ezúttal örülhet ön,

hanem kénytelen vagyok önnek

az efféle

szabad.

Oh átkozott híressélétel. Már most szegény Zebulon barátunk

Ha hazamegy

és

igy van

bezárkózik, a felesége kikaparja a

szemeit.

Ha nyitva hagyja az ajtaját, a hitelezi nyakára járnak. Ha kimegy az utczára, rajtpájcslit tánczoltatnak meg a hátán.

Ha

pedig

el

akar szökni a baj ell, elcsípik, mint ország-

liáboritót.

így jár, a ki híres emberré lesz,

ban

tartani.

s

azt

nem

tudja titok-

A PATHOLOGICOPHISIOLOGIAI PORESET.

— Ugyan,

tisztelt

doktor úr, mondja

lehetséges-e az, hogy valakit az

E

meg én nekem,

unalom megöljön?

sajátságos tárgy fell interpellálta gr. Berzy házi or-

vosát, a tudós doktor Pipitért.

Doktor Pipitér azt felelte rá, hogy « lehet ». Magyarázza meg azt nekem, kérem.

— — Hát az úgy van, hogy

támad a

az unalomból

vér-

tespedés, a vértespedés szüli a rásztkórt, a rásztkórból

következnek különféle organikus hiányok, a sápkór, a lépkór, a lépkór után következik a májdaganat, a szívtágulás,

a szívtágulásra jön a szívütér csontosulás

;

innen támad-

nak a gerinczagy bántalmak, azokból jön ismét a

hát-

gerinczsorvadás, ezen komplikált bajoknak egymással való találkozása okozza utóbb a gümökórt,

nem

ritkán az agy-

minthogy az ember unalmában sokszor a fogát szokta piszkálni, ebbl támad a csontszú, a csontszú hozza magával a félf fájdalmat, abból idült baj lesz,

vellágyulást,

míg végre a

s

test

csupa

mer

unatkoztából általános

el-

gyengülés miatt megtér egy mulatságosabb hazába.

— Ugyan kérem,

tisztelt doktor,

az orvosi véleményét írásban

—

nem adná nekem

ezt

?

Szívesen, monda doktor Pipitér, és megírta a tudományos értekezést és mértöi véleményt, melynek értelmében az unalom tökéletesen alkalmas szer arra, hogy valakit megöljön.

Gróf Berzy megköszönte szépen a tudományos felvilágo-

!

383 sitást s ellátogatott Fellegi

Szeréna grófnhöz,

világ a legszellemdúsabb asszonynak ismer

kit az egész

el, s

kibe gróf

Berzy balálra szerelmes akart lenni.

Két óráig volt gróf Berzy Szeréna grófnnél, a nélhogy egy okos szót szólhatott volna vele. Ott ült nála báró Tinódi de eodem, s az annyi üres ostobaságot kül,

fecsegett össze-vissza,

hogy a grófn

nem gyzött rá

eleget

ásitani.

— Ah,

legunalmasabb ember a világon

ez a báró a

tört ki végre

Szeréna grófn, mikor a báró valahogy mégis

csak elment,

s

k egyedül maradtak.

— Nem adná nekem nagysád Írásban — írásban Hisz olyan dolog, a mit minden ember tud. — De én nekem alakban bélyegezt

?

?

ez

hiteles

papirosra

;

nekem

ez,

kellene,

mint törvényes bizonyitvány szük-

séges.

— No azt

bizony kiadhatom önnek minden káptalan

nélkül.

A

gróf elvette a bélyegpapirost, a grófné ráirta a bizo-

mely szerint elismertetik, hogy báró Tinódi két esztend és hat hónap alatt, a míg a grófné szolgálatában állott, magát folyvást unalmasan viselte. Másnap aztán beperelte gróf Berzy báró Tinódit Szeréna grófné bizonyítványa s doktor Pipitér orvosi véleménye alapján, mint gyilkossági merénylet tevt, a ki Fellegi Szeréna grófnt meg akarja ölni. A pörnek nagy nevetés lett a vége. A báró segédeket nyítványt,

szólongatott, kikkel kihivassa élet-halál bajra gróf Berzyt,

hanem mindenki esze

;

azt a tanácsot adta neki, hogy legyen máskor ne menjen olyan helyre harmadiknak, a hol

csak ketten akarnak lenni.

EGY BETEG EMBER ÉJJELI MULATSÁGA

FÜRDN. Patiens

fölteszi

magában, hogy az orvos rendelete magát a nyugalomnak, s lefekszik

szerint korán átadja

kilencz órakor.

A

kezdet nehéz, mert ajtaja eltt a folyosón összetalál-

kozik két beszédes asszonyság, tik

egymást, míg kölcsönösen

nek voltak a

toilettek a

znek

azok addig

el

sem

eresz-

beszélték, milye-

mai promenádon. X.-né milyen

rettenetes rövid ruhát visel

borzasztó pucczot

s

meg nem

!

!

a zsidó kisasszonyok milyen

Y. úr azóta bárónak hivatja

gát,

mióta grófnéknak udvarol. Hogy a

volt

ma, hogy a kútnál egy kisasszony

víz

ma-

milyen hideg

elájult;

hogy a

vendéglben a tegnapi marhahúst adják fel mai vadászvagdaltnak; hogy milyen jó volna már otthon. Végre kibeszélték már magukat, s szélylyel mennek. Patiens reméli, hogy tíz órára mégis csak elalszik. Ekkor megzendül a csendes éjben a nachtmusik. Új

—

czelebritások érkeztek, azokat üdvözlik. is,

Még pedig többen

a mint a zene vándorlásából kivehetni.

Patiensnek módjában van psychologiai tanulmányokat kezdeni a lejátszott darabokból a megtiszteltek egyénisé-

Az elsnek a Dunanant húzzák, meg a legújabb csárdást: «az asszony, a leány verve jó !» Ez egy független földesúr Somogy ból, vagy honnan. A másodiknak a « Hazádnak rendületlen »-nel kezdik, s «bÚ8ul a lengyel »-en végzik. Ez valami hírneves államszónok. A harmadiknak gére.

!

3S5

elrántják a Eákóczyt, a Klapkát,

legalább

is

meg

a marseillaiset.

Ez

honvéd ezredes.

E stúdiumnak is vége, s következnék az alvás. Hanem a mellékszobában lakik egy keresked feleségével,

meg három

leányával

;

azok most érkeznek haza a

város végérl, a hol egy kóser korcsma van, melybe vacsorálni járnak azon

leend polgártársaink, kik nagyon sürMind az öten azon versenyeznek,

getik az egyenlséget.

hogy eg}'mást túlkiabálják. Patiens szeretné ket meg-

hogy legyenek csendesebben, de fél tle, hogy s inkább végit várja

kérni,

holnap kiírják a Lloyd nyilt terébe,

a családi konczertnek, melynek fináléját a folyosón kiporolt krinolinok,

De

s

összevert topánkák dobütései képezik.

végre mégis csak csend lesz. Patiens kábult fvel lesi

az áldott álmot, mely lázát enyhítse.

A mély

csendben hatalmas lépések verik

fel

a folyosói

viszhangot. Tekintélyes sarkantyús csizmapár rengeti vés egy ágyúdörejnyi hatalmas ajtócsattanás valamennyi alvó vendégnek, hogy most van vége

gig az épületet, hirdeti

a kalabriás partiénak.

— Ejnye,

ez ugyancsak becsukta az mindannyian, a kik részesültek benne.

De annyira még sem nyissa

;

ajtót

!

mondják

csukta be, hogy megint ki ne

elkezdvén a nagy haranggal csöngetni, kimért id-

közökben, hol kettt, hol hármat.

Végre elkerül egy szobaleány.

— Mi tetszik? — Hol a csizmahúzó Yégre ez a baj

is

?

megorvosoltatik

;

az óra tizenkettt

álomba keseredni, melyben csupa csizmahúzók ülnek a mellén, a torkán, a homlokán, meüt, s a

patiens kezd

fél

resztik rá a szarvaikat, harapdálják két

ágú fogóikkal,

s

fúrják az oldalába agyaraikat.

Következik azonban a nemezis.

Egy brünni serfznek van egy 8

kis kutyája, a ki eltévedt,

most erre a folyosóra bukkanva Jókai: Éktembíl.

I.

ki,

elkezd minden ajtón --">

kérezkedni. Elébb szépen kapargatja az ajtót, azután egyet-

kettt csahint, majd megint odább megy a gazdája

rejt-

helyét keresni.

A

patiensnek

szik, félig

tosan s

már káromkodni

al-

a kis kutya állhata-

megmarad kaparni a sarkantyús

változatosság kedveért

ereje. Félig

sincs

meg van rülve. Végre

vitéz

ajtaja eltt,

egy-egy nokturnot üvölt

cis

moUból. Egyszer aztán végét

veti a

mulatságnak egy hatalmas

csattanás; a sarkantyús hazafi egy somfabottal felvilágo-

h

a ebet félreértése fell, s az aztán ordítva, üvöltve szalad végig folyosókon, lépcskön, rémületet és ijedelmet

sít á

gerjesztve mindenfell.

A

nem jobban

patiens kezd rajta gondolkozni, hogy

ki-

pihenné-e magát, ha fölkelne?

Az óraütések

éjfél

után három óra

felé

kezdenek szapo-

rodni.

Ekkor egy kis barátságos szél kerekedik. A közös folyosónak egyik ablakát nyitva felejtették, most az kezd el muzsikálni. Bárcsak összetörnék

den ember, de egyik sem

érzi

!

sóhajtja

magát

magában min-

hivatva,

hogy

felkel-

jen, s a többiek kedveért is betegye az ablakot.

De négy pillákon,

s

óra felé mégis csak

ert

vesz az álom a szem-

a patienst nagy nehezen narkotizálja.

Ekkor, mint a

mennydörg Jupiter, jön

vágtatva a savós

mely hozza a gyógyító nedvet a betegek számára, s vágtat végig az udvaron, mint egy igazi mennydörgés. Patiens épen azt álmodta, mintha forró zsírban úszott volna nyakig. Ugyan jó, hogy ez a kocsi fölébresztette. Fölteszi magában, hogy már most valamivel hsebb liquiszekér,

dumban

fogja megkísérteni az úszást!

Addig-addig próbálgatja, míg reggel

felé

csakugyan sze-

rencsésen elszenderül.

Hanem

akkor megint rárántják a reggeli muzsikaszót.

Nincs mit tenni, be kell végezni az éjszakát, akár volt

érdemes

arra,

hogy éjszakának hívják, akár nem.

A HOLT EMBER: Damó fbe

Hire futamodott, hogy a kedvelt komikus ltte magát.

Onnan támadhatott a

hogy az egyetlen egy

hír,

re-

quizitum puskát egy este kikölcsönözte a ruhatárnoktól,

hogy valami nagy pecsenyét fog megis juttat, aztán egy hét múlva sem került el a puskával. Bizonyosan saját magát értette azzal az ígérettel,

lni,

s

abból neki

alatta.

Ezt a hírt mindjárt egy

fiatal

meg

írta,

is

mint probáció calamit

múzsafi egy vidéki hírlapnak, abból átment a

fvárosi hírlapokba, onnan ki a külföldi hírlapokba

s való-

színleg át is ment Amerikába. Akkor csak egyszerre eláll Damó a puskával. Az egy héti vadászat alatt ltt egy harkályt. Sok más nagyobb állatot is megriasztott,

menekültek meg tle. nyének való.

a kik

mind csak egy

Hanem

hajszál híján

hát a harkály

nem

pecse-

Felmegy tehát az igazgatóhoz, s jelenti, hogy itt van. Az igazgató vállat von. Hogy lehetne már ön itt, mikor ön meghalt? Ki mondja azt? Ihol van az újságban. Hat újságban is benne van,

—

— — hogy ön agyonltte magát meghalt. — De hát én mondom, hogy nem haltam meg. — Már nekem hiába mondja. Aztcsaknempraetendálja s

i25*

:

:!.SN

taliin,

hogy én önnek jobban higyjek, raint annyi

letreméltó hazafinak

tiszte-

?

— De mikor annyira nem haltam meg, hogy pláne

t:gy

kis anticzipácziót kérek.

— Micsoda posthumus czélokra'? — Hát arra a hogy éhes vagyok — No még sem hallottam, hogy a czéh-a,

s

enni akarok.

halottak éhez-

ilyet

nem eszik, a ki nem nem éhes, a ki nem éhes, annak nem kell anticzipáczió. Ön meghalt: ergo önnek nem kell több elzenek. Barátom, a ki meghalt, az eszik,

az

legezés.

— Ugyan kérem, legyen szíves hát legalább

egs'et

azok-

ból a hirlapokból ide adni, hogy legitimálhassam vele

magamat

a házi gazdámnál, ha majd a házbért kéri, hogy

én meghaltam.

— Tessék,

akár kett,

de

visszahozza,

mert beköt-

tetem.

A

szegény halott azonban, a mint a konyhán keresztül

ment, meglátott a tzhelyen egy szép nagy pulykát nyár-

son pirulni.

A

szolgálónak azt mondta, hogy szaladjon be

frissen, az igazgató

úr feldöntötte a

míg az bement, köpenyege

tintát, törülje fel,

alá kerítette a pulykát

s

s

odább

állt vele.

Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bachus templomban rá akadhatott, már akkor az India tollatlan két lábú magzatának csak a csontváza volt feltalálható, olyan szépen kitisztogatva, mintha valami múzeum számára lett volna prneparálva. Nini. Az úr megette az én pulykámat támadt rá az

—

!

igazgató a színészre.

Az pedig kísérteties páthoszszal voná el keblébl a tle elhozott újságot s az aláhúzott sorokra mutatott íme uram, itt a bizonyítvány, hogy én meghaltam, s

—

a halottak, tetszik tudni,

nem

esznek.

;

TOLVAJ HISTOEIA. még

Éj Tolt, sötét volt, petróleum a retek-utcza 512. férfiú

számú

a világon sem volt

ajtaján egy köpenyegbe burkolt

surrant be, ki ugyanonnan a leghirhedettebb tolva-

joknak

gyülhelyül szolgáló

éji

8.

számú pinczeszobába

lebotorkázott.

— Hah

!

ki

dohányfüstben

— Én szk

az? kiálta egyszerre tizenkét alak, kiket a nem lehete egymástól megkülönböztetni.

gróf Karthágói Hannibál vagyok

hírhedett

vezérét

keresem,

a

a zsebmet-

;

kitn

tekintély

Knödlfressert.

— Én vagyok az

sej

—

!

szólt rekedt

hangon egy gj^anus

kül-

gyanús léptekkel mozdulva elre. Örülök, hogy van szerencsém önnel megismerked-

alak,

hetni, szólt a gróf; én egy sajátságos megbízással jöttem

önhöz. Holnap termeim világ

meg fognak

nyilni az

krémje eltt; holnap szükségem lenne önre,

elkel és még

vagy hat ilyen gentlemenre, mint ön, a kik estélyemet jelenlétükkel megtisztelnék frakk, fehér

;

a megjelenéshez szükséges

mellény és egyebek kiállítása az én feladatom

lenne.

— És mi lenne a mi feladatunk? — Semmi egyéb, mint a mulatság

alatt

minden

férfi

nemen lev vendégnek a tárczáját ellopni, a mi levélféle van bennük, azokat nekem átszolgáltatni, a mi pénznemü, azt maguknak megtartani.

— Ha csak

ennjn

kell,

legyen ön felölünk megnyu-

godva.

nem

Gróf Karthágói Hannibál

hanem ilyen meg lehet bízni.

Knödlfresser úrral,

ban a nélkül

is

szorított

ugyan kezet

férfiúnak tolvaji szavá-

Kai-thagoí Didonía egyike azon hölgyeknek, a kik szépek.

Didonia grófné a szó szoros értelmében hiszen ha

férfi

lett volna,

valószínleg

n

nem

volt,

mert

lett

volna

Hannibál gróf felesége. Egy napon Hannibál gróf megtudta, hogy Didonia grófné valakinek levelet irt. Sejtelmei megsúgták, hogy az a valaki férfi, hanem azt nem súgták meg, hogy kinek :

hiják azt a férfit?

Karthágói Hannibál gróf erre azon gondolatok egjdkére miszerint egy napon fényes estély t fog adni; arra meghívja díszes könyomatu hetükkel szerkesztett jegyek-

jött,

kel

ismersei fényes koszorúját, különösen pedig hatot fiatal dandyk közül, a kikre gyanúja van, hogy vala-

azon

melyikhez a felesége levelet

Az

ilyen levelet

irt.

gavallér

ember mindig tárczájában

szokta hordani, mint valamely utazó a Geleítseheint, vagy

Azon estélyen tehát Knödlfresser mint most érkezett porosz kreuzjunkerek, lesznek bemutatva, minden embernek el fogják lopni a tárczáját. Valamelyikben aztán majd csak újságíró a belépti jegyet.

és czinkosai, kik a társaságnak,

megkerül a kérdéses levél. El kell ismernünk, hogy

e

gondolat pokoli

volt,

de

eredeti.

Másnap

az estélyen pontosan megjelentek Knödlfresser

és kollégái, kegyetlenül felfodorított hajjal és beillatszerezett

zsebkendkkel.

Éjfélig

retek-iitczai

il

faut.

Hanem

társaság igen jól

egész

az

A

mulatott velük.

gentlemanek úgy viselték magukat

éjfél

comme

után, mikor a társaság arról kezdett be-

hogy jó volna egy kis écarté, mindenki úgy vévé hogy tárczája távolléte által kezd meglepvé lenni. Mindenkinek ellopták a tárczáját. Nem baj, legalább nem fáradtak a pénzük elveszítésében reggelig. Hannibál gróf nagyon meg lehetett elégedve a tolvajaival, mert az ö saját tárczáját is ellopták. szélgetni,

észre,

Másnap korán a ... az az, hogy van, telt

hanem

reggel

nem

fél

tizenkét óra eltt csengetnek

csengetnek, mert a grófnak portása

hát hoz a komornyik egy rejtélyesen bepecsé-

csomagot, mely a grófnak volt czímezve.

Hannibál

honnan jön

sejtette e

már

küldemény

a nagy fokhagyma szagról, hogy s

komornyikjának visszavonu-

lást inte.

Midn

egyedül maradt, jobb lábát bal lábára téve, és

hímzett hálóköntösével a jobb lábát betakarva, felbontá a

íme benne tárczákat mind.

kérdéses csomagot, ellopott

s

találta a tegnapi estélyen

Ott voltak Artlmr, Eduárd, Guido, Alfréd, Leo, Rafael tárczái, kiket

Mohó

gyanúba

vett.

sietséggel fürkészte ki

lyikben találja

meg Didonia

azoknak tartalmát, me-

szerelmes levelét?

Es ime mind a hatban megtalálta

azt,

a mit keresett.

Ezt nevezhetni aztán bolond szerencsének

!

-

HOGYAN FOGY EL MAGATOL A PORZÓ? VAGY

AZ

J TÖRÖK

KÖLCSÖN.

Az angolok legközelebb rászántak egynehány

milliócs-

kát azon mystikus kérdés megfejtésére: hogyan van az,

hogy a porzótartóból az aranypor, a nélkül, hogy valaki megenné, a puszta ide-oda töltögetéssel tisztára elfogy? S ennélfogva nyitottak egy kölcsönt Törökország számára, hogy azzal a hadseregét szerelje fel s a hátralev zsoldot fizesse ki. S hogy ez így és ne máskép történjék, Sir Thomas megbízatott, hogy e pénz hova fordítására szigorúan ügyeljen

fel.

Következnek az okmányok, miket Sir

Thomas ez ügy felderítésére rendbeszedett. 1-8 okmány. A hárem felügyeltl. Tekintetes úr! Ismered-e a halhatatlan Szádinak azon

mely

mondja: wnincs fegyver asszonyi szemtudod, hogy ezt mondja az Alkorán « leggonoszabb ellenség a gond és a bú.» Én tehát megkapván a hadsereg kiegészítésére és felszerelésére küldött els 8 millió forintodat, miután, az elre versét,

ezt

nél gyilkolóbb?» Továbbá, :

bocsátott alkotmányos paragrafusok szerint, az asszonyi

szemek is a fegyvernemek közé számíttatnak, s a gond, mint ellenség, ers ellenállást kivan, s minthogy a nagy úr háreme eddigelé csak nyolezszáz odaliszkból áll, e bataillonnak ezerkétszázig való kiegészítésére és fölszere-

;

393 lésére

megtartottam négy

milliót,

a többit elküldtem a

nagyvezérnek. Alázatos szolgád. Innám -Záde. 2-ik

A

okmány.

Nagyságos úr

nagyvezértl.

Bizony nagy szükség volt arra a kis

!

pénzre. Különösen szükségesek az erditések. Annálfogva

meg a nagy úr száhanem márványból építtessenek a

elrendelem, hogy az én számomra,

mára ezentúl ne nyári kioszkok,

fából,

czélra megtartottam két milliót, a töb-

s e

a

átszolgáltattam

bit

Khazniárnak.

Alázatos

szolgád.

Neted-Oda nagyvezér. 3-ik okmány. A Khazniártól.

Megkaptam a két milliót. Nagyobb bizcsupa Wertheim és Wiese-féle ládákba

Méltóságos úr tosság

okáért

!

pakolva küldtem belekerül

egy

A

pakolás, etc.

szolgád.

Hafiz-Etne,

a Szerdár Ekremnek.

el

millióba.

Alázatos

Khazniár.

okmány. A Szerdár Ekremtl. Nagyméltóságú úr Megkaptam azt a 4-ik

kis milliót.

!

kevés.

Ebbl

az én stratégiai mozdulataimra,

Elég

hárememnek

ide-oda szállítására, hintóimra, paripáimra, csatatervek és hadibulletinek megírására rendeltetett hivatalnokokra alig elég ötszázezer forint, a többit

még

is

átadtam a Def-

terdának. Alásszolgád. Oh-nemér basa. 5-ik

A

okmány.

Excellentiás úr tot,

Defterdártól. !

A

mint megkaptam az ötszázezer forin elküldtem a rumli bégnek

kétszázezerét mindjárt

a többit pedig azonnal s

magamhoz

elmentem Amerikába gabonát

alatt vissza

vettem,

nem jönnék, úgy bizonyosan

A paradicsomban majd

s

vásárlani.

hajóra ültem,

Ha

pár nap

elnyelt a czethal.

számolni fogok.

Aláz- Szolgád.

Ja- ja, defterdár.

okmány. A rumili bégtl. Kegyelmes uram Igen jó, hogy a hátralev zsoldról gondoskodtál. Magamnak mindjárt megtartottam belle százezer forint hátralev zsoldot. Igaz ugyan, hogy én 6-ik

!

még csak egy

esztendeje szolgálom a szultánt, de tegyük

;

fel,

dig

hogy ha addig, a míg másutt generálissá lettem, minitt szolgáltam volna, soha sem fizettek volna a hát:

A

ralék felment volna százezer forintra.

az Anatoli bégnek. Alázatos szolgád

:

töbhit elküldtem

Jolhuz basa.

okmány. Az AnatoU bégtl. Dicsséges uram Helyeslem a küldeményt csak több volna. Elsnek tartom, hogy hadseregünkbe új szellemet 7-ik

!

;

kell önteni s azt európai lábra állítani

forintért legelébb

köztük igen

jó,

;

e végre

ötvenezer

jó franczia borokat vásároltam össze,

is

vontcsöv champagnei pezsg

ütegeket,

melyekkel a tisztikar épen most gyakorolja a czélbalövést. A többit elküldtem Barthwisch basának, hogy oszsza ki. Alászolgád. Neizéj basa. 8-ik

okmány. Barthwisch

Eettenetes

uram

forintot küldenek;

ezerre megy.

holott a

Már most mit

az egészet megtartani

Neadki agának

:

basától.

Borzasztó

!

s

hogy nekem ötvenezer

ez,

magam

követelése hatvan-

csináljak ? Kénytelen vagyok

a magaméból küldeni tízezerét

a hadsereg fizetésére. Alászszolgád. Barth-

wisch basa. 9-ik okmány. Neadki agától. Ragyogó fény uram Kaptam tam lev hadsereg fizetésére. Ez !

tízezer forintot az alat-

emberbl, jut akarnám osztani, veszem a hirét, hogy kétezerötszáz emberem részint megszökött, részint levágatott. Ez az én hasznom, mert az én érdemem. Tehát a megmaradottaknak kiadatám arájuk mindenikre két

es

forint.

Épen, a

áll

midn

ötezer ki

ötezer forintot, a hadnagyokra, altisztekre és káplá-

rokra bízva a kiosztást. Neadki aga.

okmány. Egy basibozuk káplártól. Ma nyomtak a markomba kilencz piasztert, hogy azt az alattam lev tíz legény között oszszam ki. Elször is kilenczet tíz felé elosztani nem lehet másodszor pedig, ha a legénység megtudná, hogy zsoldot kezdenek fizetni, zendülés ütne ki a táborban, mert azt gondolnák, hogy annak így kell lenni. En tehát, hogy 10- ik

Te hitetlen kutya

!

395

mind az algebra szabályainak, mind a

tábori fegyelemnek megittam magam, s követmeg add tovább, hogy «én»

eleget tegyek, a kilencz piasztert

kezleg jelenthetem neked,

—

<(mat)

meg vagyok

te

elégedve. Macsali basibozuk.

KET ORA EGY UJSAGHÍO EI.MENYEIBÖT., A KI ÁLLANDÓ HELYLYEL BIZT08ITTAT0T1\ Mindjárt tizenegy óra

lesz,

kezddik a

látogatási

id. Hiszen szép volna az a látogatás, csak a strázsa meg tudná különböztetni a hitelezt a jó baráttól. Ahol van ni, már kopognak. De nagy baj az, hogy az ember az ilyen helyen nem tagadhatja el, hogy otthon van. Vagy legalább ha engem bezártak, én meg kizárhatnék mást.

Ez bizonyosan a szabóm, az szokott legkorábban Azám. Pláne a manichaeusom. Errl hog}' meg kell újítani. Hát mi jót hozott feledkeztem, el is kedves barátom ? Pénz kell ? Hát azt gondolja ön, hogy Szabad

!

jönni, szabad nó

ez pénzváltó

!

mhely

itten,

vagy hogy én

itt

felsbb

fel-

kamat ? Azt tudhatja ön, hogy arra az idre, amíg az ember itt ül, kamat nem jár. Quo jure ? Hát eo jure, hogy a ki már egyszer a status börtönébe be van csukva, azt az adósok börtönébe ugyanakkor be nem lehet csukni. No hát. Alászszolgája. Megint kopognak. Ez nagyon alázatos kopogás ez kérni jön. Mondom. Nyugtatvány a kaszinói rész vény líil. Tisztelem alásan; most egy kicsit más kaszinóbajárok. Alászolgája. - Hát ez kicsoda ? Nem is kopogtat, csak benyit. Ahá, a szed fiú. Hát neked mi kell? A faktor úr küldi a korrekturát! Korrekturát? mintha nem tudnátok, hogy én most magam is korrektura alatt vagyok? Az ügyelet alatt bankókat csinálok ? Csak a

;

volna

még

illetlen,

hogy a

hibáit rovogassa. Sajtóliiba

ki hibáiért !

Az enyim

bnhdik, is

a

más

csak sajtóhiba.

Hagyd

itt

no.

De

vissza ne jöjj érte.

magam. De

Mondd meg

a faktor-

Hát hogy ne ? Hát most megint mit Mihelyt kiszabadulok. Lódulj. hoznak ? Nagynéném küld egy tányér szlt. Szép szl, jó szl, de a cselédnek, a ki hozza, mindennap egy forintot kell adnom, mert 0-Budáról jön, és így ez nagyon drága szl. Vagy ne szeretne a nagynéném ilyen nagyon, nak, hogy elviszem

siessek vele

!

—

vagy küldene a szeretetébl egyszerre egy hétre

Tyh,

de

jó,

hogy kinéztem az ablakon,

ott jön

valót.

—

Korty ondi,

minden szlmet megeszi, ha el nem dugom a paplan Mondom, hogy ide jön. alá. Más rejtekhelyem nincs. Ah, Isten hozott; te csak mindennap meglátogatsz. Hogy én hogy vagyok ? Bolond egy kérdés Látod, hogy ez

—

—

!

vagyok.

itt

Hogy

Hogy

miért

te is itt

Hát

?

azért mert

egyszeri böjtre ítéltek bjtöltetsz. ni,

már

Még

azt

vagy; az tant pis pour moi.

el,

te

mondja

engem csak hetenkint

pedig hetenkint kétszer megrá,

hogy

tréfálok.

A

hol van

meglelte az eldugott borocskámat, a mit délre tar-

togattam, pedig milyen szépen elmaszkiroztam az ablak-

—

No, megint ki kaparász az ajtón ? ban uj ságlapokkal. Valami nagyon apró ember lehet, a ki nem éri föl a kilincset.

Már magamnak

kell

kinyitnom. Ah, ezek a kis

körösztfiaim. No, kis mókuskák, hát hogy kerültetek ide?

A mama küldött: névnapot köszönteni, ügy? ma nevem napja van. No, hát csak fújjátok must. «Az Isten tartsa

meg

igaz, hiszen el azt

a

rit-

sokáig mostani boldog állapot-

Köszönöm, kis íiaim, nesztek egy kis pénz, tiszteHát maga lelkem, mire vár azzal a czélem a mamát. dulával? mért nem jön be"? A kisasszony küldi. Oh, a kedves kisasszony! Csak legalább tudnám, hogy kicsoda? Ugyan mit ír ? Ez bizony szép. Légy ott a színházban, tizedik számú páholy, halvány rózsaszín ruhában, piros korall karperecz a karján. Mondja meg kedvesem, hogy

jában.»>

—

este

hét órakor én

is

itt

leszek, a Nr.

91.

páholyban,

sárga rózsaszín ruhában és kedvemben, de hála Istennek

semmiféle karpereczczel a csuklómon.

— No csak ez

kellett

!

:!'.»N

még, hogy azt hozza a balsors a nyakamra, a ki most jöii Bnnfordi, az én politizáló kísértetem. Jaj, hogy öl ez engem majd egy óra hosszat a magas politikával. Napó-

Drouyn de Lhuys, Eeakczio, Eugénia,

leon,

Status quo, Garibaldi

rossz

lába,

Crinolin,

Ottó király jó lába,

Alfréd Leuchtenberg, Ypsilanti, Eajxrát, Bndget, adófelemelés, Vojvodina, Nehéz nyavalya, Conservativek, LibeCentralisták,

rálisok,

Feudálisok,

Antiminiszteriálisok,

Föderalisták, Paragrafus, Közös

ügyek,

Dualismus,

Uj

lapok, Brigantik, Bourbonok, Bukások, Eatazzi, Antonelli,

Napóleon berezeg, Brochure, La Francé, Times, Mak Clellan, Mexikó, Sárga láz, Wielopolszky, Muszka alkotmány, Bismark, Porosz junkerek, Nemzeti színházi komité, Hitel-

Balaton lecsapolás ... ez így megy végtl végig

intézet, 8

az alatt fújja a füstöt a legkeserbb kapadoliányból, a

mit valaha kítrafikáltak. féle füstöt

—

Jaj

!

a szájából

Hogy

fújhat valaki egyszerre két-

?

csakhogy valahára egy okos ember vetdik

hozzám. «

Szervusz Miska

tatsz,

a míg

itt

!

te legalább tartlizni tudsz

;

elmulat-

vagy.w

Csak mondd tovább Bunfordi pajtás, hogyan történt a dán jegyzék, meg az amerikai közvetít jegyzék, meg a hessenkasseli jegyzék;

hanem

be rossz

Jaj,

király

!

mi addig egy

kicsit

Hogy

kártyát

az lehetetlen

osztottam !

magamnak!

Persze lehetetlen

én kezemben van az, hanem Bunfordi beszéli met négy görög királyhatnám kandidátussal. Jaj,

kártyázunk,

azért oda hallgatok én.

hogy az ördög bújjék a

te

;

Négy

nem tele a

is

az

feje-

potomáki hadseregedbe

Bunfordi, most e miatt elnéztem az utolsó kártyát

s

mats-

ban maradtam.

No

ez szépen

megy.

Minden játszmán elvesztek egy forintot. És ezt azért kell szenvednem, mert a potomáki hadsereg nagyon ázik.

Mit ordítasz úgy Bunfordi egyszerre ? Hogy mi a tüzes ménk olyan vizes ?

Bizonyosan a potomáki hadsereg mondurja.

Nem

ott

!

alattad

!

Te szerencsétlen tán beültél az ágyamba? Mi van ott ? Mi van ott Egy tányér szl. Már most a szl is oda van, meg vizes ágyban alhatom. Ez meg itt I

!

elnyeri öt forintomat.

Hála a Mindenhatónak, egy órát harangoznak. No a ki

itt

nem

akar rekedni, az

És pedig

«erre» én

nem

siet haza.

voltam

elítélve.

AZOKRÓL A Van egy

"SPITZLIK'-RÖL.

bécsi módi, a mit alkalmilag Pesten

is el

szok-

tak kivánni.

Valahányszor a nép az abszolutizmus

bl

kiszabadul, a helyett, hogy

badság virágos mezejének

bzös

börtöné-

tüdvel színá a szamég egy kis idre visz-

tele-

illatát,

szatéraz elhagyott nyirkos helyekre, hajt-vadászatot tart

börtöne férgei után

:

spitzliket keres.

Mint mondám, ez bécsi mód ott szokták az alkotmányos életet rendesen a spitzlik üldözésén kezdeni. ;

Hogy

az abszolutizmus Magyarországon

titkos

rendrség intézményét, az

annak

alkatrészei

is

használta a

kétségtelen

;

hanem

annyira hivatalos egyéniségek, vagy

annyira ismeretes szomorú czelebritások voltak, hogy ugyan együgy teremtésnek kellett lenni, a ki valami szive titkát rájuk bízta. Aztán mit is akart megtudni általuk tlünk a kormány ? Hogy mi a germauizálásnak szivünkbl-lelkünkbl ellene dolgozunk, hogy hazánk állami létérl soha le nem teszünk, hogy epedünk a szabad intézmények után, hogy reméljük a bitorló abszolutizmusnak rettent összeomlását, s annak szétrugdalt rom-

—

—

:

alkotmányunk újra felépítését? Ezt akarta a rendrség által megtudni tlünk az abszolút kor-

jai helyén titkos

mány? Hisz

ezt

megmondtuk

st ha tetszett, nem volt Dyonis

neki nyíltan a szemébe, a

adtuk neki. Ezt

hol kívánta,

írásban

meghallani

mesterséges fülére szüksége.

Hogy

is

voltak a társadalomnak kétséges

jellem

tagjai,

tol

kik bizonyos dsemoniakus ambiczióval költött komplottok

felfedezésében kerestek epbialtesi hírnevet,

árulkodásuk-

s

ka] jó barátok

bizalmas körét vitték hosszú szenvedések

próbatüzébe

azt

:

jól

is

tudom.

Számoljanak

keblük

istenével.

De

itt

azon szerencsétlen kikiáltott emberekrl akarok a kiket

szólani,

a titkos

mende-monda

ilyenkor ezzel

a hátukra akasztott névvel szokott dekorálni: «spitzli»

—

«szaglár)).

Inkább humorisztikus rajzot vázolhatnék többen igen komolyan

hogy vájjon hihetö-e ez a városszerte

gyomány ? Hihet-e

ha

volna tlem,

elterjedt

hogy emberek, kiket eddig

az,

e tárgyról,

nem kérdezsködtek

szájha-

tiszteltünk, kik-

naponkint együtt társalogtunk, kikre ügyeinket, dol-

kel

gainkat rá biztuk, egyszerre csak úgy legyenek elttünk bemutatva, mint társadalmi kémek, a titkos rendrség bérenczei?

St

a napokban

már egy hosszú

írott

lajstromát

is

beküldték hozzám a rendbeszedett spitzliknek, számszerint

hetvenhatnak

(!),

kiknek neveik mellé az összegek

is

vannak téve, miket szolgálataikért húztak a legfels 5000 forint, a legalsó 3000 forint. (Ez egy pipakupakoló neve után áll vájjon mi feladntot szánt ennek a szegény ördögnek a szájhagyomány? tán a Kazinczy-pij^ák viselit ki

;

:

evidentiában tartania

kellett

A ros

;

?)

legtöbb csihé nek kikiáltott persze kávés és korcsmá-

vannak azután grófok, bárók, doktorok, ügyvédek, nyugalmazott katonatisztek, hivatal-

királyi tanácsosok,

nokok, iparosok, szerkesztk, tanárok, szolgák, örömleányok, boltosok, bankárok, papok, szerzetesek, st még

jámbor czigány brugósok

A

is.

lajstrom eredetére nézve az

állíttatik,

hogy azt egy

beavatott toll írta ki az eredeti fekete könyvbl, mely a

pénzkiosztást

is

kontraszignálta.

A beküld nagy betkkel Jókai

:

Él(>lembf'l.

I.

írta

utána

:

cén

nem

hiszem.* á*)

!

UH Azt nagyon a

ie

ha ezzel a

jól teszi,

hittel

nem

terheli

lelkét.

Egészen mások, sokkal nagyobb emberek voltak azok, a kik akkor Magyarország sírját ásták, s ha

már azoknak

megbocsátottunk, az apraját ugyan ne üldözzük. Annyival kevésbbé, mert az üldözés méltatlan fegyv(3r volna kezünkben.

Ha

valaki

helyen való

vétett a

haza és a honfiak

hol újra véthet,

áll,

ellen,

de háta mögött alattomban ne orgyilkoljuk

;

s

oly

mondjuk meg szemébe, a mi senki

le

jó hírnevét.

Ez a

spitzli-kergetés

nem

egyéb, mint a kenyértársak

verseny gése.

Egyik üzletember a másikat kikiáltja titkos kémnek, hogy a publikumát elhajhászsza; egyik czigány zenebanda a másikat vádolja kémkedéssel söt még a tivornyaházak fönöknöi is ily úton iparkodnak rosszabbítani egymás ;

becsületét. Tisztességes küzdtér-e ez ?

S

midn

látunk az elrágalmazottak között olyan derék,

becsületes hazafiakat hog)'

nem

is,

kiknek nincs egyéb

bnük, mint

lehetnek szerencsések néi^szerüséggel dicseked-

hogy tán nem barátjai az újabb koreszméknek, de maguk emberségébl él független emberek lelietetlen, hogy a pártellenfelek védelmeié szót ne emeljünk, kimondva azt, hogy a titkos vádaskodás nem találkozik

hetni,

azért a

:

helyeslésünkkel.

Szembe, a

A

ki

nem

szeret

mozgalom napjaiban

azt irták

«mort au voleur!» (halál

fejére, a

franczia nagy nemzeti

az utczaszegletekre

:

Ezt a jelszót felírhatjuk mi

S valakinek a becsületét ellopni nem csak azért legsúlyosabb, mert a becsület a legdrágább kincse mindenkinek, hanem azért

ki lop!)

is,

mert azt legnehezebb visszaadni.

is.

KILIAMERON. Ezer novella.

Érdemes munkatársunk, Kakas Mártontól e czím alatt gyjtemény kezdetik meg, melyek mind ilyen rövidek lesznek a mely lapon megkezdetnek, azon be is végeztetnek. Kivétel nélkül a Nagy Tükörben adatnak, s ekként száz esztend lefolyása alatt épen elkószittetnek; s 1957-ben egy csomóban kiadattatnak. ezer novellából álló

;

EZ A VILÁG SOKJA.

1.

I.

Cserhalmi Betti legszebb leány volt egész X. várme-

gyében ezeltt huszonnégy esztendvel, elismeri, a ki akkor

ezt

Dombi Gabi pedig a legszegényebb legény abban az

X

mindenki

látta.

vármegyében. Ezt

is

elismeri

volt ugyan-

minden ember,

a kinek valaha adósa volt.

Hanem

azért

Dombi Gabi

igen derék, nyalka

hétköznap szorgalmatos, vasárnap mulatságos graphice, tánczolt magniíice

kbl

;

;

üú

volt,

irt kalli-

prókátor volt; tudott olajat

jókedv

virgonez gyerek volt, a kinek

annyi volt nyolcz-kilencz

dámát egyszerre mulattatni,

sajtolni

a

;

mint kilencz replikát egyszerre

lediktálni. •ifi*

!

Egyszer Dombi Gabinak az az ideája támadt, hogy ö

Cserhalmi Bettibe belészeressen.

De hogy mer egy Dombi Gabi egy Cserhalmi

Bettibe

belészeretni ?

Söt nemcsak belészeretett,

hanem

cl is

kezdett a házá-

hoz járni.

De hogy mer egy Dombi Gabi egy Cserhalmi

Betti

házához járni?

Még

azt

sem

volt elég,

hanem meg

is

kérte feleségül.

Azzal aztán azt nyerte, hogy kosarat kapott. Hallatlan vakmerség! Egy

Dombi Gabinak megkérni

egy Cserhalmi Bettit

De

kosarat

is

Ugy

kapott.

kell neki.

II.

Cserhalmi Betti azután férjhez ment valami más hivatalbeli

úrhoz, a ki rangújához

egy kis leánykája

:

megint

illett, attól

Betti.

A

született is neki

férje

egyszer csak

belle lett özvegy asszony. meghalt, s Dombi Gabi pedig neki adta magát bújában az ügyvédkedésnek, lett belle híres ügyvéd, a ki megperelt számtalan uradalmakat; szerzett házat és jószágot; tartott kocsit, lovat, inast és traktálta úri vendégeit.

m. Huszonnégy év múlt el azon nap óta, a melyen Dombi Gabi hátához vágták a kosarat Cserhalmi Betti házánál válogatatlan szavakkal azóta Bettinek szép nagy eladó ;

leánya van, olyan szép, a milyen

volt valaha

tizennyolcz esztends lehet. Azt mondják, hogy

megyében nincs szebb leány a szke

;

talán

X

vár-

Bettinél.

l)ombi Gabi pedig clhizott, elpotrohosodott azóta; a

:

i()5

ragya

is

megverte a képét, azt mondják, hog}' hetenkint

csak egyszer beretválkozik,

A

s

a kezeit soha sem mossa.

mellett goromba, dühödt vadállat lett belle, a kivel

félelem egy födél alatt lakni. Éjjel horkol, nappal krákog: iszik,

pipázik és tubákol; egy szóval a legfurcsább kis

szörnyeteg, a kit csak ingyen lehet látni.

napon Dombi Gabinak az jut eszébe, hogy Cserhalmi Betti házánál újra mint kér lépjen fel. Eg3'

Talán a

tisztes

özvegy kezéért?

De nem

biz az,

hanem annak

S a jámbor özvegy,

ki

a leányáért.

azeltt huszonnégy évvel a

Dombi Gabihoz nem akart nül menni maga, most a goríjmba, potrohos Dombi Gabihoz nül csinos,

kedves

—

adta a leányát. Ilyen a világ sorja

2.

— angyalom.

A REJTKLYES CSONTVÁZ.*

Kopogtatnak a

ember ajtaján

fiatal

s

odakinn a nagy-

néne szava hangzik

— Nyisd

ki Józsi,

nyisd

ki.

Józsi orvosjelölt volt; nagynénje költségén tanult Pes-

ten; a nagynéne látogatni jött be faluról. s a nagynénének úgy mintha valakivel beszélne odabenn.

Józsi soká nyitotta ki az ajtót, tetszett,

A nagynrne igen szigorú volt erkölcs tekintetében a mi igenis rendén van. Azonban Józsi felnyitotta az ajtót s bebocsátá a kellemes látogatót, kezet csókolt, bevezette a szobába, engedelmet kért, hogy egy kissé várakoztatta; de elébb sietett ;

* Kedves öcsém Márton Ha egyesével közölnénk a novellákat nagyon soká kellene naind a kettnknek élnünk, míg kitelnék az ezer, s attól tartok, hogy a tisztelt közönség nem állana ki a száz !

esztendei várakozást, azért csak siessünk jobban.

Szrrk,

!

tOf)

holmi boncíítani készleteket eltakarítani az asztalról, mint a

miknek látása a nagynéne idegeire kellemetlenül

volna

—

:

hatott

mindenféle levágott kezek és lábak,

Jaj,

ne

is

mondd, mert mindjárt

elájulok.

Mégis csak jó figyelmes fiú ez a Józsi. De mintha beszédet hallottam volna idel)enn?

— — Igenis.

Fennhangon tanultam. Készülök a

rigoro-

zumra. Milyen jó szorgalmas

fiú ez

a Józsi.

A

nagynéne szétnézegetett a szobában nagynénék szokása szerint, lerakva asztalra és pamlagra zacskóját, napernyjét s egyéb mmellékleteit. Egyszer meglát a szögletben a szekrény mellett valami embermagasságú alakot, fehér lepedvel leterítve.

— Nini, mi van ottan — Az ottan — egy igen

? kérdi,

rámutatva a hosszú nap-

ernyvel.

nézni kedves nénikém

szép csontváz

;

— meg akarja

?

— Mit? micsoda? csontváz

?

Le ne takard

!

fel

ne takard

mert mindjárt meghalok ijedtemben. Szentséges Isten Miért nem mondtad mindjárt, hogy csontváz van a szobádban? be nem tettem volna a lábamat. Jujujuj, Az éjjel

bizonyosan vele álmodom. Jaj csak ide ne jöttem

volna.

A jó

néne kapta vette napernyjét, tarisznyáját s futott ki a kísértetes szobából; hiába magyarázta neki Józsi öcsém, hogy ez tudományos tárgy; neki szüksége van az minden doktornak van a hogy bizony utálatos mesterség hogy ö nem lenne doktor, ha fél Pestet neki

arra a tanulmányok végett

nagynéni azt mondta az az övé

adnák

;

s

;

;

rá,

is.

öcsém azután elvégezte a kurzust s letévén a vizsmint diplomáját megkapta, legelébb is sietett kedves nagynénjének bemutatni friss baccalaureatus fejét, 8 megköszönni szíves segedelmét, szóközben azután megkérte, hegy látogassa meg mentl elébb majd Pesten. Józsi

gálatokat, a

;

407

—

Ott van-e

még szobádban

a csontváz? kérdó a jó

néni nagy aggodalommal.

— Nincsen már, kiadtam — Mi a k. Hát miért?

rajta.

— Nagyon sokba került. A

néni nagyon ránézett.

«

Sokba került?

Ugyan mi kell egy csontváznak?)) Hát elször is igen sok selyemruha A néni még most sem értette a dolgot,

—

A

csontváz?

kellett neki. s

egyik ámulás-

ból a másikba esett.

— Selyemruha neki — Azután meg nem gyztem — Micsoda Te nekem azt mondtad, hogy kellett

?

fagylalttal.

?

alatt

— Hiszen

hús

ott a

leped

egy csontváz van.

is

az

is

volt

rajta van, s a

de olyan csontváz, a min még a mi még a fogainak nagyon tudja ;

hasznát venni.

— Oh

te semmirekell gaz kópé. öcsém nevetett. Nevethetett már, mert a zsebében

Józsi

volt a diploma.

3.

A BÁMULATOS JUHASZ.

Távol nyugoti partokról, az oly tudós,

érzelm férfiú,

franczia nép

fiai

mint mély-

közül megindula nemrég egy

ismeretlen országokat felfedezni

s

bejöve Magyar-

országba.

A míg Pestig ért, sok degoutant dolgot talált rajtunk nem tetszettek neki gzhajóink, meprisálta hoteleinket, piquirozta viseletünk,

s

tökéletesen embétirozta, hogy a

magyar nyelv annyira külömbözik a némettl, pedig a francziához sem hasonlít. eddig tökéletesen azt hitte, hogy minden emberi nyelvnek vagy az egyikhez, vagy a másikhoz Fel

is

kell hasonlítani.

jegyzett rólunk olyan csoda dolgokat, hogy

itt

l'tN

a/

riiilKick

csizmas/iiil);!

íi

lni/zuk

gatyahoz annyi gyolcsot vesznek,

Azután bátorságot

vett mag;iiiak

elszántsággal helyet

szekerére,

nadrágot,

h

egy

liároin

i-^

hogy a szalonnát nyersen megeszik.

kitelnék és

hsi

a

amennyibl

megmutatandó a

utaziii

iiu'i; t()v;il)l» is

magának

Vitlíott

:

Biasiui gyoi-s-

világnak, hogy

bátor volt

keresztül törni az oly félelmos mysierekkel teljes alíüldi

pusztaságon, a hol a benszülöttek tán most

emberhús-

is

sal élnek.

A mint Mez-Túron

túl a

kája eltört a szekérnek, csolva,

míg a

hogy szálljanak

ln

taná-

ki egy kicsinyt addig a hintóból,

bajt ismét összekötözik.

nem

Koutiére-ünk a

rónára kiértek, valami porczi-

a passageuröknek az

s

következ város

lehet tévedni, mellett, a

míg

gyáva ember

volt

tornyát,

nem

s

;

látva

maga eltt el nem

tudván, hogy odáig

akarta magát addig ott unni a

azt kigyógyítják,

sz(

kér

neki indult gyalog az

s

útnak elre. Egyszerre kutyaugatás

állítja

meg

menését, a kutya-

ugatást parancsoló fütty csitítja el; utasunk egy juh ii vaj

közelében látja magát; a juhászbojtár pörge kalapjában, tulipános felé,

mit,

A

szrében a

felröífent

kuvaszokat terelte hátra-

barátságosan intve az utasnak, hog}^ ne féljen sem-

nem

bántják a kutyák.

franczia

nem

félhet valamitl,

is

engedte magáról azt hitetni, hogy

hanem

megállt,

s

gavallérosan köszönt

a juhásznak a tanúsított szívességért, természetesen francziául,

mert magyarul nem

— Merci, mon A

—

A

tudott.

cher, merci.

juhász szép becsülettel visszafelelt neki francziaul. II

n'y a rien a remercier (nincs mit

franczia elbámult;

köszíiiiiii-.

alig hitt füleinek.

— Ön tán franczia? kérdezé kétkedve. — Nem a juhász ismét francziául én magyar vagyok. — De hát talán lakott biz

én, felelt

Francziaor.-zagl)aii

:>

:

mert

— Nem én soha sem voltam — Hát hogyan ismeri a nyelvet — Megtanultam. — Merveilleux Hát szokták tanulni — Hogy ne szoknak. — De vájjon mi czélra? — Hát hogy az ember olvashasson francziául. — Ön tán még olvas franczia könyveket? — Mais oui most egy a szröm ujjában. biz

ott.

:

ezt

?

ezt

!

?

itt

is

:

A

voilá,

is itt

bámulva látta a juhász szre ujjából elkerülni Jean Jacques Rousseau « Vallomásait ». Ciel! Ez Eousseau! S érti ön ezt? franczia

—

A juhász

igen csinosan

felelt rá,

elmondta, hol egyez-

nek, hol térnek el saját néze'ei Rousseauétól;

benne neki leginkább,

és

mi

tetszett

mindezt a legértelmesebb észre-

vételekkel kisérve.

A

franczia oda volt bámulatában;

még olyan

utoljára a juhász

udvarias volt, hogy egy csomó szivart vett ki s megkínálta belle az utast. Valóságos Azután adieut mondott neki s búcsút

mándlija zsebébl

Havannah

volt.

vett tle, mert a kolompos félrevezette a birkákat, azok után kellett szaladnia, hogy ismét visszaterelje ket a

messzirl látszó gémes kút

A

felé.

franczia szemeit dörzsölte, ha

nem

álom-e ez? és

bámulva nézett utána sokáig. A dolognak igen egyszer magyarázata pedig a szomszéd pusztán gazdálkodó

derék

mvelt ember,

tekinteni, csak

az,

fiatal birtokos,

hogy

ki igen

kisétálván a pusztára, repczéjét meg-

úgy ostorral kezében

:

ott hirtelen

legelész

túzokokat vett észre. Közelben legeltet juhászát rögtön bekiildé tanyájára a puskáért s

maga addig

felvette

juhásznak könnyebb haladás kedvéért hátrahagyott gúnyáját s vigyázott a juhokra, magával hordott olvasmányával töltve

a közbees idt.

volt az, a kivel a

jámbor fran-

czia Eousseauról vitázott.

Ez meg aztán nekiült az úti-naplójának

s

megirta benne

;:

az egész olvasó világ csodájára, hogy Magyarország Pestig

ugyan eléggé czivilizálatlan, hanem Tiszán túl, ott kezddik a legnagyobbnak képzelhet mveltség, elannyira, hogy ott a juhászbojtárok is francziául, angolul beszélnek, Jean Jacques Kousseau munkáit olvassák, s az utasokat

Havannah

szivarokkal resralirozzák.

4.

AZ EZÜST IBRIK.

Pocski Pista igen jó, kedves ember volt. Sokra kiterjed jósága közül csak azt az egyet

hozom

hogy mikor a feleségének szeretje volt, annak mindig maga szokott névnapot és újesztendt köszönteni vitt neki orvost, ha beteg volt rekkomendált neki rosszul állt rajta szabót, ha a ruha, s elvezette a vendéglbe, kávéházakba, ha még nem tudta volna ott a járást, fel,

;

8

abonirozott neki a színházba, hog.y mulathassa magát

szegény.

hogy azután a névnapi és újeszendei ajándékot meg, saját patikakontóját amazéhoz irattá, elrontott ruháit elviselte maga, vacsoráját kifizetteté vele, Igaz,

nem 8

vetette

szinházi jegyével

hogy ez

A

is

maga járt

hanem bizony mondom,

be;

csupa jóságból történt

rajta.

feleségét Petronellának hívták

;

szép asszony volt

tavaly a kánikulától a szüretig volt neki egy választottja,

a kit Ottokár grófnak neveztek; volt több választottja

hanem azok Ischlbe, meg Hát

ez ki

alatt

fürdeni jártak Helgolandba,

is,

meg

tudná még hova?

az asszonynak ez

— — erre lenni egy esztendben,

id alatt

szokott több születésnapja

is

születésnapja fordult

;

a sokszor felemlegetett alkalomra Ottokár egy újdonat új ezüst

theafz

ibrikkel lepte

meg

az áldott asszonyságot,

nem

látta czélszerünek férje

hódolata és figyelme jeléül.

A

derék menyecske otthon

eltt bevallani, hogy a theásibrik hogyan született vele egy

!

!

411

napon? hanem

elintette vele,

hogy azt

vette férjének

Istvánnapi ajándékul, következvén István király napja, a

minek Pocski Pista persze, hogy nagyon örült. Annyira örült neki, hogy mindjárt fogta az ibriket, a mint a felesége elment hazulról, s katulyába tette, sietett vele a zálogházba, s kért rá kétszáz forintot konvencziós

monétában. Ott megnézték az ibriket okos mért emberek, s azt mondták neki, hogy nem adnak rá kétszáz forintot jó pénzben, hanem kerek

summában

két húszast, minthogy

vagyon az készitve khina ezüstbl.

Az tül,

ily rútul

tele

megcsalt

férj

rohant rögtön haza ibrikes-

haraggal és méltatlankodással

:

ott találty

épen

felségét és Ottokárt, a grófot.

Petronella és Ottokár gróf érdekes beszélgetésben valá-

nak elmerülve, Pocski Pista nem engedte azt bevégezni,

hanem maga

— Nézze

kezdett újat.

a gróf, milyen infámis a világ. Csalnak a

mesteremberek mind, nem lehet rájuk bízni semmit. Itt van ni most vettem a feleségmnek nevenapjára én magam egy ezüst theás ibriket a leghitelesebb aranymíves:

mint tizenhat próbás ezüstöt, kifizettem becsülettel, s mikor haza hozom, akkor veszem észre, hogy khinaezüst. nél,

Gyalázat

!

alávalóság így megcsalni az embert. ;

De megyek

azonnal és beperlem a semmirevalót. Khinaezüstöt adni igazi helyett

Petronella Ottokárra nézett, Ottokár Petronallára;

nem

tudom, a kett közül melyik lehetett nagyobb zavarban. A harmadik, a férj bizonyosan nem. a legnagyobb lélekjelenléttel állítá, hogy azok a mesteremberek t mennyire megcsalták

MIKOR EBEDRE HÍVSZ VALAKIT, MEGMONDD, HOGY HOVÁ? Karvalyi nagy gavallér volt a

No

az alatt,

csikorgó csizmát

hogy

maga

idejében.

hogy «nagy gavalléra, nem azt értem, hogy viselt,

meg

fényes kabátot,

hanem

azt,

tartott elegáns szállást, kocsit, lovat, ezüst zsinóros

— a kedvese számára;

inast teket,

ott adott estélyeket,

banket-

szupéket, dinéket, szoarékat, matinékat, a melyre

hivatalosak voltak elegáns gavallérok, színészek, tánczos-

nök,

énekesnk

s

más

szolid társalgású szellemek.

Ezt mindenki tudta a városban.

Kevesebben tudták

azt,

hogy valahol egy

kis újvilág-

utczai udvarlakásban Karvalyi úrnak egy más, szerényen

bútorozott szálláskája

is

van, a hol a neje lakik

három

felntt leányával, a kik hímeznek és csipkéket mosnak

munkáikat pénzért eladják; valyi úrnak otthona. Ezt,

mondom,

s

tulajdonképen

itt

s

van Kar-

sokkal kevesebben tudták.

Egyszer Karvalyi úr megint nagy bankettet adott, száz palaczk franczia pezsgt vesztett fogadásban azon kérdés fölött, hogy K tánczosnénak ki van-e tömve a lába, mikor tánczol, vagy egészen igazi? elvesztette a fogadást; .

nem

.

.

volt a tárgyban

semmi

vatta.

Most e veszteségre nagy pezsgzésuek kellé végbe menni; hogy legyen a ki a száz palaczkot elfogyaszsza, olyan embereket is meg kellett hívni a még egyébkor nem voltak nála; így

vendégségre, a kik fogta el Karvalyi

:

413

valami régi jó ismersét, s kérte igen szépen, hogy holnap nagy ebédet ád.

jöjjön el hozzá

Az ismers

Másnap beállít

:

hogy elmegy.

Ígérte,

ismers szépen

az

fel is

készül, s ebéd idején

Karvalyi úr szállására, a hol a családja lakott,

melylyel régibb ismeretségben

n

Csak a

állt.

három leány

és a

már

asztalnál ültek,

felé,

melynél

volt otthon, azok pedig

egy nagyon takarékos ebédke vége

nem hogy pezsgrl lett mibl a vizet igyák.

volna

szó,

de pohár

sern volt elég, a

Az ismers bámulva monda, hogy a háziúr

Az pedig nincsen

Már úgy napot

itthon.

holnapután helyett. Bocsánatot

el

;

hol-

kért, ajánlotta

és elment.

Azt az

úr öt

van híva ebédre

tehát bizonyosan a napot tévesztette

értett

magát

ide

által.

nem

egj'et esze

ágában sem

forgatta,

hogy Karvalyi

ide hívhatta ebédre.

Délután véletlenül összetalálkozik vele az utczán. Karvalyi úr

nagyon derült állapotban

volt.

Megragadta.

— De ugyan barátom uram, mért nem

fölségesen mulattunk

A

;

jött el?

Milyen

vártuk egész négy óráig.

megtámadott komoly képpel felelt én ott voltam délután két órakor, de már

— Hiszen

akkor megebédeltek.

— Kicsodák? kérdé Karvalyi

úr, gonoszokat - Hát a ténsasszony és a kisasszonyok.

— Ön talán az én szállásomon volt

? kiáltá

sejtve.

megrémülve

Karvalyi.

— Hát hol másutt? — S tán megmondta ebédre hívtam

a

feleségemnek,

hogy én önt

?

— Azzal mentem — No akkor szép

be.

momra odahaza

.

.

.

mulatságot készített ön az én szá-

;

MELYIK HAT A JOBBIK? ember

Talfájay úr igen jó

Még pénze

Ebbl

volt.

volt sok.

is

gondolható, hogy minden ember igen nagyon

is

szerette.

Azok

a

között,

unokaöcscse

is

;

nagyon

igen

kik

szerették,

két

volt

az egyiket hívták Endrének, a másikat

Kristófnak.

idsebb

Kristóf

volt

Endrénél

tiz

esztendvel; Endre

pedig akkor járt juratériára Pesten.

A

unokaöcs természete

két

merben ellenkez

volt

egymással; különösen a legfbb pontban, a pénz dolgában.

mind a kett gondnoka; legjobban

Talfájay úr volt

ismerte körülményeiket. Az a Kristóf, az csupa magasztalni való fiú volt

az Endre pedig nagy széltoló, pénz-

;

pazarló, a ki mindig ruha nélkül jött haza Pestrl a ter-

minus végén. Nézd a Kristóf bátyádat, te korhely te naplopó szokta ilyenkor mondani Talfájay úr a tékozló fiúnak az az ember. Neki alig maradt egy pár ezer forint értéke a szülirl mégis milyen rendesen meg tudott belle élni,

—

!

:

;

s

a mióta

szerezte

ám

:

maga

átvette a vagyonát, legalább is megtíz-

olyan lennél

korhelykedni

;

I

úgy tudnál gazdálkodni

!

De nem

a makaóasztalnál ülni, a biliárdot

Ohó Meg aztán a tánczosnéknak meg pezsgt ini)i i's fehér kcztyíibcíi

nyúzni, dominus fráter. koszonikíit liajigálni,

!

; !

öcsém

járni,

rásokkal,

Biz úgy

Ha Meg nem ám !

!

ismeretséget kötni uzso-

kik százat iratnak ötven helyett, gavallér

a

Neked tudom, a mint nagykorúvá

!

lesz,

egyszerre

füstöt vet a vagyonod, pedig szépen örököltél apádról,

anyádról

;

a sok adósságban

majd mind

lefoglalják.

Pedig már csak egy esztend volt hátra a nagykorúságig.

—

Pedig az én vagyonomra ne sokat számolj. Én nem tagadlak semmiházi én tovább elélek mint te mert nem éjszakázom, nem iszom rumot theával, sem ki

,

Addig pedig, a míg

stb.

élek,

én ugyan egy garast sem

adok.

Szép

fenyegetések

tanácsok,

Endre úrfinak

;

olyan képpel jött haza, a

eunek pénz

Nem

is

mind nem használtak

a legközelebbi terminus végén megint

mibl

azt lehetett kiolvasni,

hogy

kell.

hagyta sokáig találgatni baját, nagy hamar el-

állt vele.

— Kedves

urambátyám, adjon nekem kölcsön egy

kis

pénzt.

— Kölcsön hogy adnék kölcsön? Hát nem tudod, hogy kiskorú vagy — Adjon hát ajándékba. — Tudod, pénzt nem adok. Ha ruha megvarratom, a kosztodat kifizetem ha bor adok hordóval. — No ne nekem kész pénz még pedig kétszáz — Kétszáz Tudod-e, hogy mennyi az a kétszáz ?

még

?

kell,

kell,

;

tréfáljon,

kell,

forint.

forint!

forint ?

Törvényes ember vagy, most tanulod a

just, jól

nemes ember fejváltsága, nemes asszoay törvényes moringja, s

tudhatod, hogy kétszáz forint egy kétszáz forint egy te

csak úgy

kell

mondod

azt,

hogy akétszáz

forint. »

Sipkát

akkor emelni öcsém, mikor az ember azt mondja,

hogy kétszáz

forint,

mert az nagy

— No hát tisztelem

úr.

alássan a tekintetes kétszáz forint

urat; kivántam nála tiszteletemet tenni.

— Nem beszélsz öcsém. Nem kapsz. Nem adhatok. — Nekem pedig okvetlen — Mire kell? Adós vagy? Tartozol vele — Igen — Csak azért sem adok. Ha pénzt nem tudsz csukjanak azt akarom, hogy csukjanak — Nem fognak becsukni, mert becsületbeli adósvele

kell.

?

is.

vettél fel s

fizetni

be,

:

be.

érte

ez

ság becsületszóra vettem ;

fel,

ha

nem

fizetek,

csak a becsü-

letemet vesztem.

— No akkor

se baj. Fbe lövöd magadat s punktum. Endre öcsém látva, hogy nagybátyja könnyen veszi a dolgot, ö is könnyen fogta. Biz én nem lövöm magam fbe, hanem majd keresek

—

valami becsületes uzsorást, a ki százas kamatra elteremti azt a kis pénzt,

úgy

is

csak egy évig kell neki utána vára-

kozni.

Azzal fütyörészve odább ment.

Egy óra múlva meg.

Oh

Talfájay bácsit Kristóf öcscse látogatta

az egészen

kérdezte, hogy érzi

más ember volt ám. Ez szépen megmagát a bácsi ? elmondta, mi van az

meg a gyapjú dicsekedett, hogy milyen jó nyereségei voltak, itt vett, ott eladott valamit; árverésen potom áron jutott éhez, ahoz, a mit már nagy újságban, hogy kel a zab,

nyereséggel kérnek tle. Most kozik a számára

;

;

is

egy igen jó üzlet kinál-

csak kétszáz forint kellene

alatt száz perczentet lehetne rajta nyerni, de

nincs,

rá,

egy év

most neki

mert mind kukoriczába ölte, azt pedig nem akarja mert most leszállt az ára, de tavaszra megint

elprédálni,

felmegy; pedig sajnálja, hogy elszalasztja az alkalmat.

— Hiszen, öcsém, adok én kölcsön egy esztendre. — Lenne kapva jó kedves bátyám oljsin

? szólt Kristóf,

a véletlen szerencsén.

— Hogy ne adnék Mindig visszaíizetted pontosan. — Egyébiránt én nem kivánom haszon nélkül. Mint?

hogy magam bizonyos százat nyerek bátyámnak ajánlok belle tizenötöt.

rajta,

kedves uram-

117

— Nem öcsém, világért A mi után

te fáradsz,

sem veszem el a szerencsédet. annak te vedd a hasznát; nekem ne

mint a törvényes hat kamatot. Ha nyersz megérdemled, mert derék, életre való fiú vagy. adj többet,

Azzal nyitotta a ládáját az öreg úr

s

kivett

rajta,

belle két

csomag bankjegyet, mind újdonatúj ötforintosok voltak, azon módon, a hogy a bankból kikerültek azokat az öreg úr mind szépen száz forintnyi összegekben osztályozta, ;

körül kötve aranyczifrás zöld papiros szalaggal.

Úgy adta

át Kristóf öcscsének.

Nem

volt kétsége benne,

Délután megint jött,

eléje

hogy az jó hasznát fogja venni.

került az a másik; fütyörészve

a hogy elment.

— No, megvan már a kétszáz bátyjának durczásan. — Hol vetted Kit meg — Hát a hogy mondtam. Kerestem

forint,

érte ?

öltél

?

monda nagy-

valami uzsorást, a

ki adott.

— Micsoda

kamatra ?

— Száz perczentre. —S az a semmirekell gazember? — Már azt nem szokás megmondani. — Nem hiszem, hogy kaptál pénzt. — Biz az pedig van a zsebemben tessék ki volt

is

itt

Endre

;

megnézni

a zsebébl két csomag bankjegyet,

úrfi kivett

Talfájay bácsi nagy hüledezve ismeré

fel

bennök

s

saját

újdonatúj ötforintos bankóit, aranyczifrás zöld papirszalaggal keresztül kötve. Kristóf öcscse élelmes

ember

volt,

az ö tulajdon pénzét adta Endrének kölcsön százas ka-

matra.

Egy orrát,

kicsit

de

megvakarta a

nem

szólt

mondta Endrének:

.Tókiii: Klct.iiib.ll.

I

füle környékét s felhúzta rá az

semmit,

hanem

azontúl soha

sem

lennél, mint Kristóf bátyád.)) « olyan

EZ ELTT. Tetszik azt tudni, hogy én a magyar- utczában 21 -ik alatt

ablakaiból két nagy szép kertre nyílik a kilátás.

nem

szám

lakom, egy csendes kis magányos szobában, melynek az enyimek,

hanem

A

a bellük átleng virág

kertek

illat

—

az az enyim.

Fölöttem megint egy másik poéta

lakik, Szigligeti

;

szin-

tén olyan fekvés szobában, szintén arrafelé nyíló abla-

—

egész órákig halljuk egymás dobogó lépteit a magányos szavalás hangjait, miket a szentelt dühbe hozott költ, mikor egyedül van, csupán láthatatlan múzsájának

kokkal

mond

;

;

el.

És ha még hat emelete volna ennek a háznak, mind a hat emeletnek ugyan abban a szobájában okvetlenül valami poéta ember fogna lakni, s írná egymás tetejében a sok mindenféle kigondolhatót, ki versben, ki prózában;

—

mert hát meg van ez a hely babonázva Ezeltt negyvenöt évvel volt ennek a háznak a helyén egy alacsony, rozzant vityilló, abban volt egy kis udvari !

szállás két

szk

szobával, (képzelhetni, most azon a helyen

egy szoba van, az

is

kicsiny, hát

még mikor kett

volt!)

az egyik szobát lakta egy becsületes czéhenkívüli csizmadia

;

a másikat egy fiatal költ, a kit keresztnevérl hittak

Károlynak, azt pedig nagyon restelltek

hogy vezetéknevévöl

A

—

elkel

rokonai,

«Kisfaludynak») czímezték.

fiatul <'mliov száiiiíizvo vxAt íjz

apai

l)ázt<')l.

azon szé-

:

:

41

"J

gyen miatt, hogy ilyen mesterségre adta magát Rokonai!

semmi

tehát

tól

nem

segélyre

—

számíthatott

sok

ideig.

Urak, úrfiak

!

válogatott összes

munkák

kiadói, fiatal

sárkányevö talentumok, tengerszippantó géniek mit gondoltok, hogy

élt

meg

!

vájjon

ezeltt félszázaddal az olyan

ember, ki a magyar irodalomnak szentelé tehetségét;

—

hogy nem mérhet össze a tietekkel ? Mikor még honoráriumnak híre sem volt, s mikor még

a

mi

a

magyar író koldulni Hát az bizony úgy

persze,

szégyenlett.

meg, hogy nappal képecskéket

élt

miket az egyetlen

festegetett,

három-négy

márus M.

forintjával fizetett (bankó

azután ülhetett az Írásnak, olvasásnak az

;

a fest tartotta

az ecset gondoskodott másodszülött testvérérl, a

írót,

tolhól

darabonkint

czédulában), este

A

!

képecskéket mégis csak inkább

lehet adni,

el

mint a verseket. Az egj'ik szobában ült író- és rajzoló-asztala mellett Kisfaludy Károly, a másik szobában ült a tke mellett a szegény kontár csizmadia. két építé

orvoslá

:

:

költeményeket

Amaz

írt

csizmákat foltozott

;

;

a halhatatlanság emlé-

emez a mulandóság sebeit s a költ és a csizmafoltozó

igen jó egyetértésben éltek együtt.

Mikor Kisfaludy elkészült valami képpel, a mi a márusnak megtetszett, (adott érte tán öt forintot is) míg a szegény csizmadiának elfogyott a munkája, csak úgy gubbasztott háromlábú székén, az ifjú költ megvigasztalá Ne búsuljon János mester, van nekem most egy kis ;

—

pénzem, megélünk belle együtt.

— S megosztá vele azt

a keveset.

Máskor meg a költ pénze kellett

fogyott ki

;

a müárusnak

nem

a raunka, meg-meg'^zakadt a szerény kereset

:

a

csizmadia észrevette aztán a szomorúságot

— Ne búsuljon

elég;

uram, van nekem most munkám s akkor aztán egész éjjel a tke mellett, hangzottak mustája csattogásai regifjú

majd elélünk valahogy

ott ült

!

—

gélig: ifjú

hogy ö

is

megoszthassa szegény keresményét az

költvel.

így éltek együtt évekig a költ és a csizmadia a kis udegymás baját, gondját és kenyerét osztva;

vari szállásban,

ilyen zene mellett születtek a rímek, miket

tíz

év múlva

az egész ország hangoztatott ... és ezt most majd

el

hinné senki.

Oh aranyat term vaskora a magyar

költészetnek

!

sem

A KOLDUS VERÉB. Eg3'szer

a budai hegyek közé menve, valami pákosz

siheder elém

áll

egy madáiTal, hogy vegyem meg,

még

pedig verébbel. Olyan nagyon kért, hogy vegj'em meg, hiszen csak egy krajczár kell érte. ért többet kérni

Hogy lehetne egy

veréb-

egy krajczárnál.

Nekem ugyan a világon akármire másra volt szükségem, nem hanem azt gondoltam, hogy ennek a

csak verébre

;

íiÚDak nagyon kell ez a krajczár; ennek a verébnek pedig

nagyon kellene a szabadság hát csak megvettem a jámbort. A sváb kölyök szaladt a krajczárral, hogy vissza ne híhassam vele, éa pedig tenyeremre tevém a madarat, hogy repüljön a hova akar. ;

De

az csak

nem

repült sehova a jámbor,

tenyeiemen lagy gubbaszkodva, felborzolt

hanem

ült a

tollakkal,

s

csak a fejét emelgette felém.

Közelebbrl nézve észrevettem aztán, hogy a kis madárnak az egyik lába eltörött, hihetleg a trben vergdése közben,

s

csak a brfoszlánynál fogva függ azon. segitsünk, mondám a jámbor szenveelvéve oltókésemet, szépen lemetszem vele az

Már ezen majd

dnek

s

összezúzott csontot.

Én

bizony szívesen ojtottam volna

szegénynek mindjárt másik lábat lábú emberekrl

nem

ismerek;

s

már

is

be

;

de ámbár ojtott

hallottam, ojtott lábú madarakat

e helyett

zsebemben hordott viaszszal

és

gyolcs-szatyinggal, mint aféle kertészember, bekötém az

»

\.±2

amputált lábat.

nem

sebész

Nem tudom

helyesen cselekedtem-o, mert

vagyok.

— Látod verebecske, mondám,

bal

ez rád nézve

hogy most már csak egy lábad van, úgy

hiba, is

csak egyet szoktál lépni, ez tehát nálad

külömbséget. Most Szót fára, s

is

fogadott,

meg

Hetek

is

dommal

már

épen nem is

két láb-

nem

tesz

repülj Isten hírével.

elrepült

s

láttam, hogy felszállt egy

tudott biz az állani egy lábon.

midn

elmultak azután, a

egy délben csalá-

a szabadban reggelizve, egyszer csak egy fakó

veréb odareppen elénk,

s

kezdi magát bemutatni.

Elbb

a legotthonosabb barátsággal csak ott

íityfirikel

a por-

ban, köszörüli az orrát a földhöz, a mi sajátságos

tisz-

forma lehet a veréb nemzetnél, azután mind közelebb jön, a fejét farkát billegetve, mórikál, mint valami jó ismers.

telgési

— Nézd,

mond

a

nm,

ennek a madárnak csak egy

lába van.

Valóban, az én sánta

madárkám

volt az.

Honnan

tudta

hogy én hol lakom ? hogy tudott utánam jönni micsoda ösztön vagy észjárás súgta meg neki, hogy ez az ember,

ki,

'?

a ki

engem nem

san ennem

minden

evett

meg, mikor foglya voltam, bizonyo-

ad ezentúl

is

reggel, délben és

?

Elég az hozzá, hogy

attól fogva

ozsonnakor megjelent az én

kol-

dus verebem az asztalnál. Oda lippegett szép alázatosan csiripelve,

mintha mondaná: adjanak ennek a szegény

koldusnak, az Isten nevében, valami kis morzsát; egy

kezem, egy lábam elvesztettem a lépvesszön, odahaza két neveletlen

árvám

is

éhezik, az apjukat levágta az ölyv,

a gonosz ellenség, ne sajnáljanak egy falat kenyeret a

szegény koldustól.

Nyár vége

fele

szavainak bizonyságául

val két felntt fiacskáját.

A

el is

két nagyfej,

hozta magásárga szájú

kamaszt odaállította egy rózsasövóny mellé, maga pedig odajött ket bemutatni, és kikérni számukra jövendbeli pártolásunkat. Azután felszedegette a neki hányt kenyér*

darabkákat

s

visszament hozzájuk, felosztotta az alamizs-

nát közöttük anyailag

s csiripelt

hozzájuk ersen

;

bizo-

nyosan ilyenformát mondhatott nekik « látjátok ti nag}' kamaszok, ide s tova magatok szárnyára fogtok kelni. Hát :

azután csak ide jöjjetek itt

nincs sem macska,

ti is. Itt ti is

kaptok- morzsalékot,

sem lépvessz, sem verébfogóvas. De

azután szépen viseljétek magatokat, gyalázatot ne hozzatok a fejemre.

A

hanem kéztl

kell várni.

Nem

is

fáról

nem

szabad leenni a gyümölcsöt,

Köszönjetek szépen

bántottak a verebek az én kertemben

gyümölcsöt. Ennek egyik oka külömben az

még

!»

eddig egy szem gyümölcsöm

sem

is

semmi

lehet,

termett.

hogy

TOKEDEI.MES VAT.L0MA8. Jelentem egész

ismersömnek féle

és

tisztelettel

iDindenrendü és rendetlen

nem ismersömnek, hogy én rám semmi-

elvégezni való dolgát ne bízza, mert azt akár a kútba

dobta volna. Nálamnál jobb titkára nem lehet senkinek, mert én minden ember dolgát úgy elfelejtem, mintha sohasem hallottam volna. Annyira még nem vittem ugyan a feledékenységet mint L. Kálmus barátom, hogy ebédre hijak magamhoz valakit, mikor Pestrl elutazom de az már megtörtént rajtam, hogy nyugtatvány helyett azt irtam a kiadónak, hogy bol;

dog ünnepléseket kívánok. Egyszer Komáromban járván, megkér egy ismersöm szépen, hogy vinnék el egy levelet Pestre egy másik ügytársának, a melyben ö megírta rendén, hogy félnek az árvíztl, mert a jég még nem ment el a Dunáról holnap ;

iktatják be a püspököt; a felesége várandós; a nagybátyja

haldoklik, siessen mentül

félesztendeig a véletlenül

elbb

zsebemben

összetalálkoztam

haza. Persze, hogy a levél

hevert.

az

Úgy kánikula

adresszátussal

:

táján «nini!

van a zsebemben, fogja nem lesz nagyon Képzelem, hogy örült sürgets, elolvashatja otthon.)) ez, mikor el kezdte olvasni, hogy Komáromtól még nem

önnek egy

ment

el

levele

;

—

a jég.

Annyira tehát már vittem, hogy leveleket

nem

küldöz-

nek általam. Egy idben minden héten kaptam két-három drámát,

!

4si5

és kifej ezhetlen mennyiség novellát és verset, hogy mondjam meg fellük a véleményemet. A hova a szerz valamelyiket letette, az azon módon ott maradt. Ebbl azután

ilyenforma mulatság következett

:

a letéteraényezök min-

dennap meglátogattak, hogy elolvastam-e már mveiket? Engedelmet kérek, még nem. - Hát mikor? Majd péntekre. (Pénteken el szoktam szökni hazulról.) Balgaság Szombaton megint megcsíptek. Utoljára azt mondtam a sürgetnek, hogy igen jó a munkája, csak vigye el éhez meg amahoz a kiadóhoz, szerkeszthöz míg egyszer a kiadók és szerkesztk ellenem röffentek, hogy meglnek közköltségen, ha nekik békét nem hagyok. Némelyik szerz ugyan csóválta egy kicsit a fejét, mikor a szomorujátéka helyett egy-egy humoreszket kapott tlem vissza de úgy egy sem haragudott meg rám, mint nagyon tisztelt hazám-

—

;

;

fia** Lajos, a ki

czím drámát igazán

«

Julia» novellája helyett «az Apagyilkosa

5 felvonásban nyerte volna cserébe. Pedig

mondom,

ez az utolsó idegen kézirat a fiókomban,

melynek öt esztend óta nem akadt gazdája, pedig kínálom minden embernek, a ki csak eltévedt kéziratot sürget rajtam.

Volt

is,

van

is

mindig egy csomó anonym ismersöm,

megszoktam együtt mulatni, a színházban beszélgetni, az utczán egymás hogyléte fell tudako7.ódní igen sokkal még 48 óta per tu vagyok, s most már szörnyen átallom megkérdeni tle, hogy tulajdonképen kikkel évek óta

;

kinek híják sal és

?

Egyszer többek között egy igen derék orvos-

egy jeles

mért

zeneszerzvel ismerkedtem

meg

egy társaságban, a kikkel azután igen sokszor összejöttem. Egyszer valami boldogtalan kiadónak az a kétségbeesett

Egy sat

gondolatja támadt, hogy lapot szerkesztessen velem. hétig

nagy tzzel vittem a dolgot. Annyi munkatár-

engagiroztam a laphoz, hogy a másik héten utánam

következ szerkeszt egy esztendeig nem bírta ket agyon verni. Ezalatt történt, hogy a két jó barátom egyikével találkozva, nagyon szépen felkértem t, hogy tenné meg,

»

:

írna a lapunkba a nemzeti színházi operai elöftdáaokról és

hangversenyekrl.

meit

8

A

tisztelt

pos a színházban, a kedvemért de ezt

rám mereszté

férfiú

azután bocsánatot kért, hogy

már mégis nem

meg

vállalliatju

is

el.

lyos

;

valami esztergá-

választóvízre volt szükségem,

nem adnak

orvosi rendelvény nélkül

szépen, adjon

tenne ogyet-mást,

Néhány nap múlva

találkozom az én másik jó barátommal

munkához

sze*

ugyan mindenna-

:

azt pedig

ugyan kérem önt

nekem rendelvényt egy uncia

választóvízre.

Az én barátom nagyot nevetett rá. Hiszen nem vagyok én orvos Hát mi ? Zenész. No akkor hát tudom már, !

hogy az a másik miért nézett rám olyan furcsán, mikor zenebirálatokat kértem tle Az a rossz szokásom van, hogy mikor valami hosszabb munkán dolgozom ha az utczára kimegyek, ott is folyvást dolgozom tovább úgy, hogy mire hazaérek, az egy tárczára való holmi kész. Hanem ilyenkor aztán az !

:

;

nem ahoz megyek,

szokott rajtam megtörténni, hogy

kihez indultam,

a

kénytelen vagyok azt kérdezni tle

s

nem tudná ön nekem megmondani,

miért jöttem én most persze, hogy lakom zöldben, ide ? Mikor nyáron künn a kisebb gondom is nagyobb annál, hogy én ott a papirost bámuljam; sokkal külömb mulatság annál azt nézni, hogyan a lóhere, meg a spárga ? mikor aztán be kell hoznom a tárczaczikkemet a városba, mert a szed már dörömböl az ajtón akkor még egy bet sincs belle meg-

n

:

írva.

Azt azután az úton végig lestenografiázom

s

mire

haza érek, a czikk kész, csak le kell írni. Útközben át kell

mennem

az alagúton, ott fizetni kell egy krajczárt, az-

után a lánczhídon,

ott

megint egy krajczárt. A rézmárkát

sldugni a zsebbe, mikor sehol

s

el

kétségbeesni, hogy

ez igen

sr

véletlen

hajó alatt kell

;

kell

adni,

meg nem

már most nem mehetek

találni

tovább:

következik azután, hogy a fehér-

átmennem

útrövidítése végett, ott a

kapu

alatt árul gj'ermekjátékokat egy öreg asszony, ez az öreg

asszony

el

nem

tudja gondolni, miért szokott néha korán

reggel egy poros

Azt gondolom,

ember

krajczárt

nyomni a markába

?

ott is alagút van.

Az az egy jó van feledékenységemben, hogy ha valaki megbánt azt úgy el tudom felejteni, mintha soha sem láttam volna. Máig is van olyan emberem, a kit évek óta kerülök, s úgy rémlik elttem, hogy nagyon haragszom rá, de már nem tudom, hogy miért ? :

Hanem lejtem

el.

a kit egyszer azután megszeretek, azt

nem

fe-

KAKAS MARTON?

KI HAT AZ A

id

Jó

óta, hol levélben, hol

amott

galléromnál ragadva, kér-

hogy bizonyos Kakas Márton kilétérl és hollaktáról adnék tudósítást mindezen kérdezsködésekre eddigelé jónak találtam kitérleg felel-

dezgetnek

itt

is

is,

;

getni, azt is gyaníthatva,

demes urakat

is

hogy tán

e

kíváncsiság olyan ér-

bánthat, a kik szeretnék megtudni, vájjon

ember hol csavarog olyankor, a mikor ember a személykereset-adót fizeti ? s hol

ez a becsületes

más

becsületes

lehetne egy szerény Mahnzettellel rátalálni

s

holmi

res-

meg ennyibl megsteuereintreiAzt épen nem mondhattam a kérdezskö-

táncziákat anno ennyi bolni rajta?

hogy én magam legyek az, mert akkor rám nyomják, hogy két fejem van, fizessek mind a ketttl azt sem válaszolhattam, hogy nem if^merem, mert hiszen hséges désre,

;

dolgozótársam. Hát csak tartottam egy ideig a közönséget

holmi

«ibis, redibis»-féle

válaszokkal;

hanem valamelyik

vasárnap nngyon megszorítottak.

Ez a jámbor barátom valami mit

?

azt elszavalta valaki,

müversenyen,

nem tudom

a szerzt. Mi lesz ebbl

?

verset

írt,

nem tudom

nem tudom

én, hol ? végül a

én,

valami

én, ki ?

közönség hítta

gondolám magamban

:

vájjon

megtartja-e azt a regulát, a mit a hajdani ördögidézések

formuláztak

:

« jelenj

meg elttem tetszets, deli legény meg ne ijeszsz s hozz én nekem

alakjában és engemet

;

harminczháromezer darab aranyat, kelend pénzben Hm magam is elvenném. :

!»

ii>9

De bíz az én Spiritusom nem jelent meg utoljára engem kezdtek el döfölni könyökkel, hogy adjam el, hová ;

tettem ?

Már most

nehogy rám

tehát,

fogják,

hogy katonaköte-

egyént rejtegetek magamnál, kénytelen vagyok elmon-

les

dani az egész történetet, elejétl fogva, azon módon, a

hogy megtörtént a maga tiszta valóságában. A mint a tisztelt közönségnek tetszik mindenféle irkafirkáimból tudni, én egy savanyúkedvü, mogorva, hara;

gos ember vagyok

a kinek abban telik kedve, ha

;

más

embert ijesztgethet, szomoríthat, méregbe hozhat. Ez én-

nekem

a hivatalom

;

ezért

engem rendesen

fizetnek.

Ezért én irok mindenféle szomorú és rettenetes történe-

úgy esztendnkint tíz, tizenöt embert, néha azonban rámegy ezerre is, a kiket mindenféle halálnemével

teket s

megöldösök,

s

az én

nekem nem

kis fáradságba kerül,

mert azok védelmezik magukat, s egynehányszor, kiesi híja volt, hogy nem öltek meg engem. Egyszer épen a Véres könyvet írtam, melynek folytán szerzdésem volt a kiadóval, különféle utakon, módokon

k

százötvenezer embert ágyúval, lporral, vízbefojtással és kardélével kiirtanom.

midn

egy-

szer csak

az á csoda történik velem, hogy a tollam

nem

akar

Akár hogy nyomom, erötetem, egy árva bett sem. Megtorlóm, megfaragom,

Épen

új

halálnemeken törtem a fejemet

a

fogni a papíron.

nem ád

ki

mártom mind hiába munkának részese lenni.

újra tintába res

:

:

;

a

toll

nem

akar a vé-

Valahányszor leteszem kezemet az Íróasztalra, lámpá-

som üvegharangja mindig

egj'et

kondul,

mintha órát

ütne.

Haragosan

új

tollat

szúrok a töviskes disznótoUszár

végébe; ez már majd fog: mikor akarom folytatni a megkezdett írást, nincs sehol

egész asztalt

:

;

keresem

félóráig,

felhányom az

utoljára megtalálom a fiókom legeslegfene-

kén, a hol az örök

tzre kárhoztatott vadkéziratok

álltak.

:

Hogy

került ez oda ?

Tördöm

Bánom

én

is

én boszorkányokkal

is

!

Boszorkányság.

Idegen asszonyszemé-

!

semmi gondom. Mikor aztán megint írni akarok, nagyot horkant a lámpásom, mint egy fojtogatott ember s menten elalszik. lyekre

Persze,

nem

volt fölhúzva.

Nem

ijedtem

meg

újra fölcsavartam a lámpást, meggyújtottam

fogam a tollat bert nyakazok

már most

de

:

Hanem

le.

azért

a sötétben,

makacsul

s

egyszerre ezer em-

is

ezalatt a tinta beleszáradt a

tollamba megint.

A

kalamárisba akarom mártani,

ime különös meg-

s

lepetésemre a tintatartóm tetején egy kis furcsa figurát látok ülni, a ki

nem

tartozott Íróasztalom

gnómjai közé.

Egy arasznyi emberke, finom mókusprémes mentében, sarkantyús csizmákkal a lábán,

s

piros kakastaréjos

egyik kezében irótollat tartva, másik kezének

fejjel,

fel-

emelt ujjával engem fenyegetve.

kaptam

Ijedten

— Alászolgája :

a süveget fejemrl

Kihez legyen szerencsém

Csak tessék feltenni

-

gon

le !

régi

!

szolt a kis

Nem

emlékezem, hogy

még

fizettetnek

híre

lett

volna szerencsém.

?

(Lásd

:

nem

akczizát

házi szellem.

Ipolyi

— Aranynál — No kedves régen

s

mondja ön magyarul, hogy kicsoda?

:

olyan lidérczféle, a :

familiárisa.))

megy, hogy spiritust gyártok

velem

'JVhát

— Már hoz

han-

barátom, ne nevezze ön magát spiritus-

Jaj, tisztelt

nak,

tollsíp

ismersök vagyunk.

— En vagyok önnek a «Spiritus —

?

kobold

is

ki

aranyokat hord a ház-

magyar mythologiája.)

jobbat, jó kedvet, vidámságot.

barátom, akkor azt lopod, mert az már

terem ezen a vidéken.

— Vetni a magját, majd elszaporodik megint. — De már ahoz én nem Én csak gyilkolni tudok, kell

értek.

boszankodást szaporítani, otíibereket mérgesíteni és boldoíitalanná tenni.

4.31

— No hát keljen innen, hadd üljek én az asztalhoz. — Hát aztán — Hát majd én írok ön helyett mindenféle nevetséges fel

?

mi öntl magától ki nem telnék az leszek önnek, a mi Maquet Dumas Sándornak ön pedig menjen az alatt mulatni, vagy dinnyét ültetni, a hogy tetszik. És a konvenczió ? Mindennapra három gysznyi tinta, mert én avval furcsaságot, a

:

;

— — — No

élek.

ez olcsó koszt.

AH

az alku.

Itt

a tinta,

itt

a papi-

én tehát elmegyek sétálni; mire hazajövök, írjon ön nekem egy színbírálatot.

ros,

Ember

emlékezetére ez volt a legunalmasabb munka,

min valaha emberi

szem elaludt; itt mutassa meg a humorisztikus lidércz, ha tud valamit. Egy kicsit vakarta is rá a taréját, mikor ezt mondtam,

a

két

hanem aztán csak hozzá ült, maga alá szedte lábát és írt. Én pedig vettem a kalapomat s indultam sétálni. A lép-

cs

alján eszembe jutott valami

— Hohó barátom lidércz

s

visszafutottam.

Egj^et elfelejtettem megkérnémetül? Én minden nyelven tudok. Hát akkor ismeri azt a könyvet, a mit úgy hínak, hogy Pressverordnung, aztán meg azt a másikat, a me!

dezni. Tud-e ön

—

—

lyiknek becsületes neve

:

Kriminalverfahren

?

— Azokhoz nekem semmi közöm. Én ön helyett dolgo-

zom, ön én helyettem felszedi a honoráriumokat; ha párbajra hínak, ön én helyettem duellál; ha pörbe fognak, helyettem aliegál tést, s lia

vele -

itt

valaki

:

La elitélnek, helyettem kiüli a bünte-

belém

szeret,

ön

lássa,

hogy mit csinál

'?

—

Xo mert csak

azért

mondom, hogy van én nekem

a Danaparton egy nagy házban egy pár igen jó bará-

tom, a kik minden sort átolvasnak, a mit én írok vag}" kiadok,

nagy figyelemmel

helyeket veres plajbászszal

és

gyönyörködéssel

;

a szebb

aláhúzzák, úgy mutogatják

:

egymásnak mikor nagyon megtetszett nekik valami, akkor magukhoz hivatnak, megdicsérnek néha azt sem várják, hogy én menjek oda, ök jönnek hozzám ha a munkám nagyon tetszett nekik, még a nyomdából elviszik mind, minden példányt elpnenunierálnak hát csak :

:

;

;

arra kérlek, hogy ezen tisztelt barátim eltt az érdemei-

met ne lyemet

mert már a nélkül sem

szaporítsd; 8

nem

óhajtanám, ha egyszer

még

találják he-

helyemet

is

találnák.

A

lidércz bólintott,

tálni.

Még

hogy

jól

van

;

én pedig mentem

egyszer vissza kellett térnem

szokásom, a zsebkendmért,

meg

:

már

ez

sé-

nekem

a félkeztymért rende-

sen a szögletrl térek vissza.

— Mi nevet fogsz — Alakomról

aláírni a czikknek ?

láthatod

is

:

«az

én

nevem

Kakas

Márton.))

S valóban ezzel kezdte a legels czikket, mely akkorra épen elkészült, mire az ácsorgásból hazaértem. Átolvastam no, megjárja; nem olyan rossz, mint gondolám. :

Kezdtl ennyi is elég. A harmadik színbírálat

után Kakas Mártont szerzdteté

Heckenast barátom ezerkétszáz

cak

az

forint fizetésre

:

nekem

a dolgom volt, hogy a nyugtákat aláírjam s a

pénzt elköltsem, és naponkint két órát vegj^ek Keresztessynél a karddal való verekedésnek mesterségébl, mert

a jámbor lidércz legalább ötven embert élet-halálra

nem

elle-

lázított ez ideig.

Egyszer azonl)an megsokalta már az örökös kritizálást és megszólíta

— Hallod-e

ha a pokolból jöttem volna, azt mondavissza, mert sokkal jobb mulatság a danaidák feneketlen hordájába vizet hordani, Sysiphusnak ?

uám, ereszsz oda

követ hengeríteni,

s

a

háromfej Cerberust

rábeszélni,

hogy taktusra ugasson, mint örökösen a kritika száraz malmában rölni csodálom, hogy Muszkaországban az ólombányák helyett nem inkább szinbirálói sánczmunkára :

!

:

i:]3

bnösöket

a halálos

Ítélik

gondoljunk

;

már valami

ki

mást.

— Jól van, fölhatalmazlak valami másra.

Egy óra

familiáris készen volt a

alatt a spiritus

Tükör tervével. Nehéz lesz ez drága barátom

—

még ilyen dolog mi nálunk sem hozzá. Mibl állítjuk ki ? volt

;

— Csak

bízd azt rám.

késbb. Az igaz, hogy nehéz

Nagy

Nem

Belesülünk.

!

írók,

sem

rajzolók

Minden kezdet nehéz, majd

jó

lesz

is

volt

!

Mint a kinek kovácspöröly-

egy darab vasból varrótket csinálni. Mégis

lyel kell

A

szott rajta.

rajzok, a metszések, a hozzáírt szöveg

szörny mértékben hasonlítanak azokhoz

lát-

mind

a fazekokhoz, a

miket Robinson Crusoe öntött kínjában elször a puszta szigeten.

Hanem

publikum csak bevette

azért az áldott

azt.

Harminczhat elfizetvel kezdtük meg a vállalatot kérdezem Mártontól, hogy mennyit nyomassak belle ? azt feleié

hatezerét

:

Az év vége

felé

nem maradt

fenn belle több kétszáz

példánynál. Pedig az egészben csak a «jön a

valamit

:

hanem

ez aztán sokat

is ért

szerkesztknek, a kik megadták az

Egy napon szokatlanul

;

billog.'o

kivált

ért

azoknak a

árát.

rossz kedvvel tértem haza. «Baj

nagy baj van. Egy jó barátom miatt, a kiért nem is merem kimondani, hogy mennyit ? Mi a patvart csinálok most?)) van, spirite

!

jót álltam, sokat vesztettem:

A

lidércz

orrahegyére tette mutató ujját és gondol-

kozott.

— Próbáljunk újságot kiadni. — De iszen nem nekem kell

;

kilenczféle újságot ki, mindegyikkel

ha a csizmámat

ott

adtam én már vagy megégtem, s örültem,

hagyva a degetben, mezítláb kijöhet-

tem belle.

— No csak Júkui

:

bízd én

lilu:embül. I.

rám

;

ez olyan lap lesz, a

minek

28

nem

árt meg sem az árviz, sem a Ez humorisztikus lap lesz.

— Szégyenlek én olyant — Hiszen nagy szégyen

az enyém.

A legnagyobb

ked semmi bajod

jég,

sem a diplomáczia.

csinálni. is az,

de hát legyen a szégyen

ostobaságokat én írom alá

:

ne-

vele.

— De én nem értem, hogy

mint

lesz,

lesz ? ki látja el

majd munkával? Ki ír bele verset? lapba pedig az kell. Nagy versíróink úgy tesznek mint az oroszlán, évenkint csak két kölyket hoznak a világra, persze hogy a tengeri malacz minden három hétben hetet fiadzik, de ez is anynyiban különbözik némely szapora versíró ijafiától, hogy a tengeri malacz fiának farka nincs, de füle van emen:

nek pedig se

füle, se farka.

— Csak bízd azt rám

(Ezt az élczet az

:

írok én verset

akadémiában

is

hallhatta.)

végs

ínségben.

Aztán majd

n-

nek mások is Denique meg voltam szorulva, ráálltam az indítványra; !

úgy

született

meg

az Üstökös,

s

az általa nyitott nemzeti

kölcsön szerencsésen kirántott financziális zavaromból.

Félesztendö haladtával aztán úton útfélen mondogatták az ismerseim, a kik találkoztak velem

bolond az a Kakas Márton «

Üstökös

!

ej

:

ej

de nagy

de furcsa újság az az

!»

—

Hiszen kérem alássan, én egy bett sem írok bele, mentegetzém én nem is tudom jó formán, mi van benne? Az a Kakas Márton az oka mindennek. :

Vettem észre, hogy régibb tudós barátaim nem akarnak rám ismerni, kiknek derogál ez a kompánia. St majd kimaradtam az akadémiai kandidáturából, mert ellenem vetették, hogy nem lesz-e az majd orcza-

másokra nézve, ha ilyenféle filozófusok is tévednek az ünnepélyes terembe, mint Kakas Márton princzi-

pirulás

pálisa ?

Azonban már egyszer megvan nem segíthetek rajta. Elismerem én magam is, hogy ez az Üstökös nem egyéb, :

;

4;{ö

mint csupa mer bohóskodás igazán nem is érdemes benne valami okos dolgot keresni hanem én elhárítok magamról mindent, én nem vagyok benne részes engem ne tessék érte korholni. Kakas Márton mindennek az oka :

;

:

hiábavalóskodik itten, én

magam

csak a korrekturát

viszem a lapnál. Azért mégegyszer alázatosan engedelmet kérek, hogy a

majd egyszer ezt a hibámat is megjavítom, s akkor Kakas Mártont is elviszem magammal addig pedig kérem alássan,- hogy ne kívánják kiadatását tvilágon vagyok,

;

lem, mert apjának egj^etlen

fia,

s

ö keres az egész ház-

népre.

^28*

r^'

l^jS)

m^v,

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

PH 3273 A3 1898 v.l

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

Jókai ,

Vióv

Eletembl

POCKET

LIBRARY

i c^