823.M41
Süvített a szél, a mérgező gázok szülte, beteg színű fellegek gyorsan haladtak a sápadtszürke égen. A Császári Palota fölött tombolt a vihar. Vészjósló forgószelek keltek életre, villámok tépték a hatalmas tornyokat, a Birodalmi szimbólumokkal és vízköpőkkel díszített gigászi katedrális-erődöket. Az egyik oszlopként meredő torony legfelső szintjén, mely kilóméterekkel magasodott a Szent Terra acéllal borított felszíne fölé, a hatalmas panorámaablak mögött egy férfi állt. Merev arccal nézte a vihart, mely fáradhatatlanul a palotát ostromolta. Feje kopasz volt, szent és tiszteletet parancsoló tetoválások borították a homlokától egészen a tarkójáig. Szeme kék színű volt, de nem árult el semmi mást a férfiról. Arca is hasonlóan hideg, semmitmondó volt. Ha valaki ránézett, nem tudott a korára következtetni. Arca ráncos volt, mégis fiatalos vonásokkal rendelkezett. Vörös színű, fehér prémmel bevont szegélyű földig érő palástot viselt, mely alól kilátszott az aranyszínű energiapáncél, és az oldalára csatolt, gazdagon díszített markolatú lánckard. Nyakában egyetlen medált viselt, az Inkvizíció jelét. -
Lord Aulus. – recsegte géphangján egy kerekeken guruló servitor, aki ekkor ért az ablakhoz. – Inkvizítor uram, a megbeszélés elkezdődött. Kérem fáradjon át a terembe. Mutatom az utat.
Az inkvizítor még egy pillantást vetett az alatta elterülő hatalmas palotára, majd a servitor után sétált. Az átgurult egy rövid folyosón, majd egy felvonóhoz érkezett. A férfi belépett a liftbe, a szolga követte. Az egyik karja helyén lévő csatlakozót a felvonó vezérlőpaneljébe helyezte, mire ők elkezdtek süllyedni, szédítő sebességgel. Mikor Aulus inkvizítor kilépett a felvonóból, a hatalmas, kupolás teremben már több tucatnyian voltak, és egy hatalmas asztalt ültek körül. Magas rangú katonai vezetők, inkvizítorok, sőt még három űrgárdista parancsnokot is felfedezett. Kerekeken, mechanikus lábakon, vagy egyéb szerkezeteken közlekedő servitorok forogtak és sürögtek közöttük, Császári Palotaőrök álltak minden ajtóban. A belépő inkviztor előtt is tisztelegtek, majd energiabárdjukat alaphelyzetbe emelve újra mozdulatlanná dermedtek. Aulus is az asztalhoz sétált, és leült egy kényelmes székbe, melyből fél órával ezelőtt felállt, hogy felmenjen a torony tetejére. -
A Császár nevében, figyeljenek rám. – A teremben hirtelen sötét lett, csak pár beteges fényű lámpa világította meg a vörös bársonnyal takart acélfalakat, és az ébenfekete színű asztalt.
Az ajtóban egy férfi állt, mögötte egy osztagnyi Palotaőr állt sorfalat. A férfi elindult szép lassan a csarnok közepe felé, az őrök szorosan követték. -
A Terra egyik Nagyura! – suttogta folytottan Aulus mellett egy Birodalmi Gárdista parancsnok. – Császár irgalmazz, komoly dolog miatt hívhattak ide minket!
Valóban. Senki sem tudta, hogy miért vannak itt. Lord Aulus is pár hónapja megkapta a felszólítást, hogy jelenjen meg a palotában a megadott időpontban. Úgy látszik, a teremben senki sem tudott többet. Senki, kivéve a belépő Lordot. -
Ave Imperator! – kiáltotta a Terra Nagyura köszöntésképpen. Imperius Dominatus! – hangzott a felelet kórusban.
-
Biztos kíváncsiak, hogy miért rendeltük ide önöket. – a férfi közben elérte a csarnok közepét, a hatalmas kör alakú asztal mellett állt meg. – Mint önök is láthatták jelen vannak az Inkvizíció, a Birodalmi Gárda, az Adeptus Astartes, az Adeptus Arbites, és a marsi Adeptus Mechanicus képviselői is.
Rubintgyűrűkkel teli kezével intett egyet, mire az asztal közepe fölött egy hologram jelent meg. A hologram egy ide-oda hullámzó csillagködöt ábrázolt, mely érdekes, zöldes fényt bocsájtott ki magából. -
Pontosan Négyszáz standard évvel ezelőtt a Segmentum Obscurus és a Segmentum Pacificus találkozásánál, és az általunk ismert, ezáltal Császárunk által birtokolt galaxis határánál furcsa anomáliát észleltek a közeli megfigyelőállomások műszerei. Számos kisebb felderítő alakulat indult útnak, de egyik sem tért vissza. Minden esetre az információk egyre gyűltek.
Lassan sétálni kezdett az asztal körül, miközben folyamatosan beszélt. Az asztalnál ülők még mindig nem vették le a szemüket a hologramról. -
-
Az anomália nem hipervihar volt, mint azt addig gondoltuk. Viszont hasonlított ahhoz a fajta anomáliához, melyet egy hipertérből kilépő csillaghajó közeledése okoz. Természetesen ez sokkal nagyobb volt, többezerszerese méretben és intenzitásban. Körülbelül háromszáz standard évvel később megérett a helyzet a komolyabb döntésre: az utolsó felderítőalakulat ötven évvel ezelőtt indult el, és nem sugárzott vissza semmiylen adatot, minden kapcsolat megszakadt vele. Így hát az Ultramarin rendház űrgárdistái, valamint a Második Pannóniai Felderítő Hadosztály katonái egy nagyobb akció keretében indultak útnak, számos más birodalmi szervezet képviselőivel és technikusaival együtt. Az eredmény...lenyűgöző volt.
Újra intett, majd a hologram váltott. A zöldes derengés nem tűnt el, viszont mostmár nem egy csillagköd árasztotta magából, hanem egy hatalmas bolygó, melynek felszínén örvények kavarogtak. Az asztalnál ülők meglepetten felmorajlottak. -
-
-
Igen. Egy bolygót találtak ott, ahol évtizedekkel ezelőtt még csak egy kis torzulást észleltünk a térben. és ez még nem minden. – a hologram most a bolygó felszínét mutatta, sebesen váltakozó képekben. Egyszer sűrű erdők, egyszer sivár, fehér színű homokkal borított sivatagok, másszor elképesztő méretű hegyek, vagy világoszölden foszforeszkáló tengerek látszottak. Általunk ismeretlen módon, a felderítők által Nessa Prime-nak nevezett óriásbolygó maga köré vonzotta a környező naprendszereket. - a Lord kis szünet után folytatta, a hologram most egy galaktikus térképet mutatott, melyen a csillagok mozogtak. – Természetesen ez egy hosszabb folyamat volt. A birodalmi erők, melyek leszálltak a Nessán, felépítették saját bázisaikat, majd továbbáltak. Az elmúlt kétszáz esztendő alatt szinte egy új, kis méretű szektor alakult ki, melyet Segmentum Nessának kereszteltünk. Ám természetesen nem merül ki ennyiben a bonyodalom, mellyel szembe kell néznünk. A nemrég a Nessa Prime-ra érkezett kutatócsoportok különleges leleteket találtak, melyek igen magas technológia fejlettségű
-
idegen civilázicióra utalnak. A vizsgálatok szerint a leletek átlagosan hatvan-ezer évesek. Találtunk fegyvereket, melyeket titkos laboratóriumokban tesztelünk. Olyan anyagokat, melyeket még sosem láttunk. De sajnos nem kerülhettük el ellenségeink figyelmét sem. Orkok, és egyéb eretnek idegen fajok érkeztek...
Aulus inkvizítor körülnézett. Az információk súlyosak voltak. Lassan körbenézett a teremben. Az egyik Űrgárdista parancsnok megfeszítette öklét az idegen fajok nevének említésére. Vérvörös egyenruha, arany keretben egy vörös, ökölbe szorított kéz... A parancsnok a Vérvörös Öklök rendházából érkezett. Mellette egy másik űrgárdista ült, kinek hosszú, ősz haja volt, és csukott ajkai sem tudták elrejteni hosszú, agyarszerű fogait. Ruhája szürke volt, akárcsak a haja, vállán lévő címere egy farkasfej volt. Aulus rögtön felismerte Russ büszke fiát, ki az Űrfarkasok testvériségéből érkezett. A farkas mellett egy harmadik űrgárdista alak ült, aki ellenben két távoli rokonával, magán viselte csatapáncélját, és a hozzá tartozó sisakot is. Aulus felismerte a Fekete Templomosok híres és hírhedt jelét a hatalmas vállapon. Az űrgárdisták mellett egy sokkal kisebb termetű alak ült, habár az inkvizítor nem tudta eldönteni, hogy csak a csatatestvérek emberfeletti termete miatt látja-e így. Aulus hunyorított, hogy jobban lássa a férfi arcát, aki katonai egyenruhát viselt. Amikor felismerte, hogy kit néz, hirtelen csuklott egyet, majd tekintetét inkább újra a hologram-ra emelte, amely most egy nagy csatamezőt mutatott, ahol egy birodalmi tank hadosztály kiégett roncsai hevertek. A férfi, akit látott Lord Scolar Visari volt, a Helghan protektorátus legfőbb katonai parancsnoka. A Helghan protektorátusról az inkvizíción belül is csak suttogva mertek szót ejteni. Rejtelmes, ködbe burkolózó terület volt, szinte senki sem tudott róla sokmindent. Mindenesetre a Helghani Birodalmi Gárda hadosztályok a legsikeresebb regimentek közé tartoztak, a Császár kultusza szent és töretlen volt, így nem is kutattak sokat a területen. Annak ellenére, hogy a Helghast hadsereg sokszor került összetűzésbe más birodalmi szervekkel, mindig lehetett rájuk számítani. Aulus odapislantott Visari felé. Éppen azt látta, ahogy az Űrfarkas parancsnok, és Visari egymás felé fordulnak, és egymás szemébe néznek. Mikor pár másodpercig állták mozdulatlanul egymás tekintetét, mindketten lassan visszafordultak a hologram felé. Ahogy a Terra Nagyura tovább beszélt, minden jelenlévő megértette, hogy miért is ilyen fontos ez a küldetés, és önmaguktól vállalkoztak rá, hogy elviszik a Császár fényét a Segmentum Nessába, és ha kell, az életüket adják a védelméért.
900.M41
- Azért hívtuk ide önöket, hogy kulturáltan rendezzük a nézeteltéréseinket. – Aulus hangja idegesen csengett, és a probléma is komoly volt. - Elda hajók jelentek meg a Szektorban, és több Ork is érkezett. Ha ez még nem lett volna elég, Nekronok
jelenlétéről is kaptunk el rádióadásokat, valamint a Tau birodalom expedíciós egységét is pár napja semmisítették meg a Vérvörös Öklök. De jönnek még többen is onnan. Az inkvizítor egy Császár osztályú csatacirkáló parancsnoki hídján állt, és onnan beszélt az egybegyűltekhez, akik majdnem ugyanazok a személyek voltak, mint a Földi Palotában, a kereszteshadjárat megkezdésekor. -
-
Rendeznünk kell nézeteltéréseinket. Az idegeneknek esélyük sincs, ha mi, a Birodalom gyermekei összefogunk. Ám ha egymással viaskodunk, akkor legyőzhetnek minket. Eretnekség! – kiáltotta Uriel Ventris, az Ultramarinok negyedik századának kapitánya. A föld alatti barlangokból mi űztük ki az orkokat! – kiáltott szintén egy Fekete Templomos vértet viselő káplán. – Ám amíg mi kergettük őket, az Ultramarinok berepültek a terepsiklóikkal, és elvitték az idegen ereklyéket, melyeket a barlang rejtett! Hol itt a Császár becsülete?!
Uriel Ventris a káplán felé fordult, majd tett egy fenyegető lépést. Az válaszolt a néma kihívásra, és a kapitány elé lépett. -
ELÉG!!! – ordította Aulus inkvizítor. – Valóban, történtek nézeteltérések. Például amikor a Birodalmi flotta tüzet nyitott a Narrát visszafoglaló Űrfarkasokra, mivel a hírszerzés azt jelentette, hogy a bolygó még mindig a Nekronok kezén van! De ezek félreértések voltak. Mi mind egy oldalon állunk! Fejezzük be a marakodást, és lássunk hozzá, hogy ellenségeinket kiűzzük végelgesen a területről. Négy űrgárdista káptalan harcosainak, és két Birodalmi regimentnek semmi sem állhat ellent. A Császár szent nevére, harcra fel!!!
Pár héttel később: Weidemir éppen a Ragadozó osztályú tank tetején állt, és a tájat kémlelte. Körülötte a Tau népének megsemisített tankjai, és halott katonái hevertek tucatszámra. A halott űrfarkasokat a testvéreik már elszállították, hogy kivegyék belőlük a sarjmirigyeket a rendház számára. Pár Szürke Vadász véres lánckardját tisztogatta egy Rinocérosz transzport oldalának dőlve. Mindenfele űrfarkasok mozogtak, újratöltötték fegyvereiket, tisztították páncéljaikat, vagy éppen ellenségeik megsemmisített járműveit tanulmányozták. A csata pár perce ért véget. -
Hrolf testvér, szólj a harcosaidnak, hogy ne sokáig pihenjenek. Meg kell találnunk azt a föld alatti bázist! Lord Weidemir! – egy vadász lépett oda a lord-hoz. – A szenzoraink komoly aktivitást észlelnek innen pár szektornyira, déli irányban. A Tauk! – ugrott fel a lord. – Azt hittem végeztünk már az összessel! Nem uram! A Helghan-i gárdisták! – A szürke vadász egy adóvevőt nyújtott át parancsnokának. – Hívnak minket! Üdvözletem az Űrfarkasok lordjának, és dicső harcosainak! – zengett fel a hangszóróból egy hang, melynek enyhén gúnyos hanglejtése volt. – Itt Armin Metrac hadnagy beszél. A Helghast hadsereg igényt tart a Lochlann
-
-
bolygóra. Haladéktalanul feszólítom önöket, hogy távozzanak. Számbeli fölényben vagyunk. A Tauk legyőzése dícséretre méltó tett volt, de a dolgukat megtették. Hadnagy, párbajra hívnám ki, hogyha szemtől szemben állnánk! – mondta Weidemir halkan. – Nem megyünk sehová, Russ és a Császár nevében birtokba vesszük ezt a bolygót. A Császár nevében kérem! – Ismételte meg a hadnagy nyomatékosan. A Császár nekünk ad igazat, önök meg elbújhatnak majd a mi szőrös... Akkor nincs választásom. – vágott közbe Armin Metrac, majd bontotta a kapcsolatot.
Pár másodperccel később hatalmas robbanás rázta meg a levegőt. A lövedék pont egy Rinocéroszt talált el, mely rögtön darabjaira robbant. A mellette várakozó Űrfarkasokkal együtt. Majd jött a következő robbanás. Weidemir éktelen haragra gerjedt. Hangos ordítással szólt bele megafonjába. -
Testvérek! Újra hív a harc! Russ nevében! A Földön Lakozó nevében! Ezt nem ússzák meg! Eretnekség, árulás! Be a transzportokba! Hosszú Agyarak, nehézfegyveres támogatást kérek folyamatosan! Előre!
Eközben: Az Ultramarinok kialakították a védelmi állásukat az épp elfoglalt épület körül. Körben ork hullák hevertek. Két űrgárdista egy könyvtáros felügyelete alatt egy acél ládába zárt tárgyat hozott ki az épületből. A levegő egyszer csak megremegett, majd az Űrgárdista rendházaknál olyan gyakran használt ugrórakéták összetéveszthetetlen zaja hallatszott. Egy másodperccel később három, Fekete Templomos páncélt viselő űrgárdista toppant le a földre. -
Az a miénk, Ultramarinok. Mi végeztünk a bolygó orkjaival, ti csak ezt az épületet foglaltátok el, így ti leltétek meg a titkokat, de az minket illet.
Majd ahogy mondatát befejezte, a Templomos tiszt energiakardját felemelve a kékszínű páncélt viselő gárdisták felé rohant. A könyvtáros felemelte plazma pisztolyát, majd lőtt. A forró plazma azonnal lyukat ütött az energiapáncélon, megállítva a tiszt rohamát, aki holtan bukott a földre. Társai azonnal a maradék Templomosokra vetették magukat, akik kardjukat felemelve rontottak az Ultramarinokra. -
Testvér testvére ellen. – Szólt halkan a könyvtáros, majd lenézett az általa meggyilkolt tisztre. – A Császár kegyelmezzen a lelkének. A Császár kegyelmezzen az én lelkemnek is.
Majd elindult rendtársainak segíteni az istentelen harcban.
Ez idő alatt, egy Elda lidérchajó fedélzetén, bolygó körüli pályán a Nessa prime körül:
A szentély főpapja harcosainak gyűrűjében állt. Mindegyik harcos teljes páncélba volt öltözve, csak sisakjuk nyugodott kezükben. A Halálos Skorpió szentélyének harcosai voltak. A pap intésére letérdeltek. -
Khaine háborúba hív minket. – A pap rúnákat kezdett el rajzolni vérrel harcosai homlokára. A béke elmúlik, és háború lép a helyébe.
A harcosok letérdeltek, sisakukat maguk elé helyezve. A főpap egyre hangosabban kezde el a litánia szavait sorolni. -
Míg belül vad tűz ég, Khaine acélos védelme vigyáz minket kívülről.
A szentélyben felgyúltak a fények, vérvörösen, mint a közelgő harc. -
Khaine vére, mely bennünk csörgedez, erősebbé tesz minket.
A harcosok mozdulatlanul térdeltek, de szemük parázslott a harci vágytól. A főpap kiabálni kezdett, hangja visszaverődött a lidérccsont falakról. -
Eljött hozzánk a harc, széles vállunkon viseljük a terhét!! Rendíthetetlenül állunk Khaine színe előtt, mentesen minden félelemtől és kétségtől! Nem félünk a haláltól, büszkén járunk annak árnyékában!!! A sötétségből csapunk le az Eldák ellenségeire, mint a skorpió, halálos érintéssel! Mostantól ne a szemetekkel lássatok, mostantól Khaine dühe vezéreljen titeket! Harcra fel, Halálos Skorpiók, halál járjon a nyomotokban!!!
A pap kipirult arccal elhallgatott, a harcosok felálltak, szemük még mindig izzott a düh és a büszkeség különös elegyétől. A sisakokat felvették, a kört megbontották, és mindenki a szentély bejárata felé indult. -
-
-
Most le kell térnünk az Eldák megszokott útjáról, és újra olyan dolgokat kell tennünk, melyekre Béke ideje alatt emlékezni sem szabad. Ezúttal nem orkokat fogunk ölni. Nem lelketlen nekronokat, nem is a káosz mocskos, szentségtelen fattyait. – Mondta tovább a pap, halkan, de mégis jól hallhatóan. – Ezúttal tisztavérű emberek ellen fogunk harcolni. Emberek ellen harcolni más. Az emberek már majdnem hasonlítanak ránk. Annak ellenére, hogy durvák és faragatlanok, ráadásul ügyetlenek, mégis van bennük jóság, becsület, mégis van lelkük. Mi, Eldák hiszünk abban, hogy egy szebb jövőben békében fogunk velük élni egymás mellett. De ezeket most el kell felejtenünk. Most csak Khaine véres gondolatai járják át agyunkat, és testünk mozogjon gyorsan, mint a Sólyom, mikor a sötétség ideje előtt Eldanesh-nek segített fajunk nagy harcában. Háborúra fel, Halálos Érintés Árnyékai.
A lidérchajó egy hátsó helyiségében egy Elda látnok éppen transzban fetrengett a padlón. Két csatamágus rohant oda hozzá, de az kezét fölemelve jelezte, hogy álljanak meg. A látnok fiatal lány volt, szép vonásokkal, és természetellenesen lila hajjal. Még a tanítványok köpenyét viselte, látszott rajta, hogy nem rég indult el a Látnokok Útján. Miután a transz elmúlt, felállt, és kísérete felé nézett. A csatamágusok lélegzetvisszafolytva vártak.
-
Belenéztem a hiperűr mélységeibe. – szólt a lány kimerülten, zihálva. – Szólnunk kell Arnaira látnoknak! Veszélyt láttam. De Aurielle! – szólt az egyik csatamágus, előrébb lépve. – Miért tetted ezt? erre még nem állsz készen! Ne aggódj értem, Balaghur! – még mindig zihált, de megpróbált mosolyt erőltetni az arcára. – Viszont mennünk kell. Mit láttál? – kérdezte Balaghur, miközben elindultak.
Aurielle arcáról lehervadta mosolynak az árnyéka is, majd megint transzba esett. Hangosan sikoltozott, majd kinyögött pár rettenetes, sötét jövőt jósló mondatot. -
Nem ereszt! – kiáltotta könnyes szemekkel, a fájdalomtól eltorzult arccal. – Nem ereszt! A káosz.... Őket láttam.... És az áruló légiósokat.... KÖZELEDNEK!!!!
-
Uram! – A Vérvörös Öklök parancsnoka épp a sisakját vette föl. Az eldák már közeledtek. Hangjukat nem lehetett hallani, de a radarok jelezték a siklók, és a gravitációs tankok közeledtét. Uram! Mondjad, Kempka testvér. Tisztelettel jelentem, hogy a felderítőink jelentése szerint az Űrfarkasok és a Helghast-i gárda hadat üzent egymásnak. Az Ultramarinok és a Fekete Templomosok is hadiösvényre léptek! A Császár könnyeire! – a kapitány felvette sisakját, és ellenőrizte sorozatvetője tárát. – Mostantól úgy látom csak mi vagyunk az Igazi Fény hordozói. Sajnos nincs időm kivetni a tarotot, pedig szükségem lenne Urunk útmutatására. De azt tudom, hogy nekünk kell győznünk, mert miénk a felsőbb igazság. Mostantól csak a Császárért, és magunkért harcolunk. Dorn-ra mondom, kitűzzük lobónkat a Nessa Prime-ra.
-
-
-
Hozzzátok mán skacok a Megabummot!!! – kiáltotta a nagyfőnök, aki egy kiégett Leman Russ tank tetején állt.
Hatalmas méretű dög volt, legalább háromszor olyan magas mint egy felnőtt férfi. Zöld bőre csillogott a napon, eneregiakarmát maga mellé lógatva pihentette, másik kezével viszont bőszen hadonászott, mint aki nagyon szeretne valamit. -
-
A Megabummot!!! – ismételte meg emeltebb hangon, de még egészen jó kedvében volt. Legalábbis még nem vert meg senkit azon a napon, és a Gretchinjei közül sem taposott el egyet sem. Itt a Megabumm nagyfőnök!!! – loholt oda hozzá dülöngélve három Ork srác, egy hatalmas sorozatlövő fegyvert tartva, amit átnyújtottak uruknak.
-
No végre mán ideje volt. – A nagyfőnök szinte szeretetteljesen fogta kezébe a fegyvert. – Megabumm már nagyon akart Urkotz-hoz jönni, de megabummnak várnia kellett reggelig!!!
Majd éktelenül nevetni kezdett. A srácok egy ideig némán álltak, majd az egyikük, akinek több sütnivalója volt, megbökte a társait, majd csatlakoztak Urkotz nevetéséhez. Kisvártatva egy összetákolt járgány érkezett melléjük, épphogy lefékezve a Leman Russ tank előtt. Az ork, aki vezette, legalábbis próbálta, kiordított belőle. -
Nagyfőnök!!! Hé, Urkotz nagyfőnök! He? – reagált a hadúr. Gyünnek a rohadtak! Nem tudják, hogy a Ződ jobb!!! De ők rózsaszínek??? Rohadt humik??? Nem rózaszínek főnök, kékek!!! nagyok és kékek!! Azok humik te gretchinivadék, csak mega giga páncélban!!! Ezen a mai napon nagyon jó harc lesz!!! Jó ezen a napon orknak lenni!!!
Majd feljebb kapaszkodott a tank roncsán, és elordította magát. A kiáltásra kisvártatva mindenfelől érkezett válasz: -
WAAAAAAAAAAAAAGHH!!!!!!!
Így hát pár hónapon belül az egész szektort véres háború szaggatta. Nem volt barát, csak ellenség, mindenki a saját céljaiért kűzdött. A birodalmi felek is megszakították egymással a kapcsolatot, véres belharcok alakultak ki. Orkok újabb hordái érkeztek, Tau harcosok szálltak le különböző bolygókon, valamint szóbeszéd kélt lábra egy titokzatos Nekrontyr lordról, aki a világokat járja, és sorban ébreszti föl túlvilági követőit. A Segmentum Nessa birtoklásáért elkezdődött az igazi harc.
