* A fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ! szerkesztôségi rovat

FALU VAROS REGIO

1. oldal, összesen: 1

1999/09/* A fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ! szerkesztôségi rovat

TISZTELT OLVASÓ! A jelen számunkban is színes palettát kínálunk tisztelt Olvasóink elé. Az európai regionális politika témájával kezdünk, három VÁTI-s kolléga tollából. A három írás a 20002006 közötti idôszak fejlesztéspolitikai elôrejelzésével indít, majd az átfogó regionális politikák tervezésével és megvalósításával foglalkozik, míg a harmadik modul már a regionális kapcsolatok, a régiók közötti együttmûködés célszerû és kívánatos útjait vázolja elénk. Mindhárom írás idôszerû az Európai Unióhoz való felkészülésünk szempontjából, és hasznos eligazítást ad jelenlegi tennivalóink között. E témakörhöz szorosan kapcsolódik az az interjú, amelyet dr. Font Erzsébettel, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának vezetôjével folytattunk, részben az ez év elején létrejött fôosztály tevékenységérôl, részben a 2000. január 1-jével induló SAPARD-program elôkészületeirôl. A beszélgetés módot adott arra, hogy képet alkossunk a vidékfejlesztés-területfejlesztés összefüggéseirôl, azonos és megkülönböztetô jellegérôl, másrészt, hogy betekintsünk az induló SAPARD-program lényegébe, az Európai Unióhoz való csatlakozásunk elôkészítését szolgáló egyik legfontosabb programra való felkészülésünkbe. Karmazin József írásából a Nagykanizsán az építészeti értékek helyi védelme tárgyában tartott konferenciáról kaptunk tájékoztatást, míg Tatai Zoltán tollából egy tipikusan ipari város múltját, jelenét és problémáit ismerhetjük meg. Dékány Tibor írása felvillantja elôttünk annak lehetôségét, hogy pusztulásra ítélt tájaink miként menthetôk meg a jövô Magyarországa számára. Horváth Béla lakáspolitikával foglalkozó cikkéhez ezúttal sajnos hiába kerestük a ma már tárgyalás alatt lévô a kormány által már elôterjesztett lakáskoncepció-tervezetet, talán következô számunkban majd errôl is számot adhatunk tisztelt Olvasóinknak. Jelen számunk további részei könyvismertetôt, KSH-elemzéseket, az Európai Unióból nyert új információkat, majd sok irányú híranyagot tartalmaznak. Olvassák ezt a számunkat is kellô érdeklôdéssel! A fôszerkesztô

file://V:\Informatika\WEBRA\VATI-webre\20070711\cikkek\161\99-09-01.HTM

2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Sain Mátyás-Patthy Júlia : EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA NYÁRI EGYETEMEN AZ OSZTRÁK ALPOKBAN régiók

Sain Mátyás tervezô Patthy Júlia tervezô Barsi Boglárka munkatárs, VÁTI Kht.

EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA NYÁRI EGYETEMEN AZ OSZTRÁK ALPOKBAN A grazi Karl-Franzens Egyetem Geográfia Tanszékének néhány munkatársa 1999 szeptember elejétôl egy hónapra áttette székhelyét Eisenerzbe, az Alpok nagy múltú bányavároskájába. Prof. Zimmermann vezetésével a csapat olyan nemzetközi szimpózium és nyári egyetem szervezésére vállalkozott, amely reményeik szerint egy többéves program elsô állomása. Az idei rendezvény címe: "Regionális politikák Európában új kihívások, új lehetôségek". A VÁTI Kht. Országos Vidékfejlesztési Osztályának három munkatársa egymást váltva részt vett a szimpóziumon és a nyári egyetem három modulján, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumból ketten látogatták a rendezvényt. Mint ahogy a prospektusból kiderült, már a program helyszínválasztása is a témát készítette elô. Eisenerz a régió gazdasági forrása volt századokig. A látogató, bármerrôl közelít is, már messzirôl látja a túlméretezett sumér piramisra emlékeztetô Érchegyet, amelyet kezdetben kezek ezrei, késôbb gigantikus dömperek formáltak mai alakjára. Az "eisenstrasse" többi városában kialakult a vasfeldolgozás háttéripara. A bányászat visszaesésével a régiónak súlyos gazdasági és szociális válsággal kell szembenéznie. Elvándorlás, elöregedô népesség, munkanélküliség ismerôs problémák. A régió, amely 2. célterületi besorolást kapott (ipari szerkezetátalakítási övezet), sokat remél az európai regionális politikák nyújtotta eszközöktôl. A térség megújulását a turizmuson keresztül képzelik. A lemenô nap fényében fürdô sötét rózsaszín Érchegy a régió jelképévé, "landmarkjává" vált. A rendezvény alapvetô célja az európai regionális politikák aktualitásainak ismertetése, megbeszélése, a jövendô stratégiák részletekbe menô tárgyalása. Mindez jó lehetôség az elméleti és gyakorlati szakemberek számára véleményeik, tapasztalataik kicserélésére. A szimpózium elsô felében elhangzott elôadások a regionális konfliktusok lehetséges megoldásainak programorientált megközelítését, valamint az új, 2000-tôl 2006-ig terjedô EU- programozási periódust ismertették, a második felében sikeres példákat mutattak be a cég-, telephely-, együttmûködés- és innováció-orientált megközelítésû területfejlesztési gyakorlatból.

I. MODUL: A 20002006 közötti idôszak elôrejelzése A nyári egyetem elsô modulja az EU-bázisú területfejlesztés 20002006 közötti idôszakát volt hivatott ismertetni. A népes szimpózium után a nyári egyetem családiasnak hatott mintegy tíz fôs hallgatóságával. Az öt nap alatt négy elôadó váltotta egymást. Elsôként az olasz származású brüsszeli EU-bürokratával, Nicola DeMichelis-szel ismerkedtünk meg. Az elsô néhány tömény órában felvázolta az EU regionális


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


politikájának 1958-ban, az Európai Szociális Alap létrehozásával kezdôdô rövid történetét. Ezek után rátért a napjainkban zajló reformok ismertetésére: a közös agrárpolitika és a strukturális alapok reformjára, az Agenda 2000 céljára, valamint az EU-bôvítés adminisztratív hátterére. Megbeszéltük, hogy mik azok az alapvetô stratégiai elemek, amelyekre mindezek az intézkedések szervezôdnek, úgymint a hatékonyság növelése, a nagyobb koncentráció, a pénzügyi menedzsment javítása és a mûködtetés, az adminisztráció egyszerûsítése. Az egyetem témájához kötôdve részletesen tárgyaltuk az idén májusban elfogadott Európai Területfejlesztési Tervet. A terv három alapvetô célja a sokközpontú területfejlesztés újraértelmezett város-vidék viszonnyal, az infrastruktúrához és a tudáshoz való egyenlô hozzáférési esély megteremtése és a természeti, illetve kulturális örökség bölcs felhasználása. A második elôadó, Georg Pfeifer, az Osztrák Szövetségi Kancelláriától jött, hogy Ausztria példáján mutassa be nekünk a nemzeti szintû döntéshozatal folyamatát a területi tervezésben. Az osztrák példa azért érdekes számunkra, mivel az ország csak nemrég, 1995-ben vált EU- taggá, így még elevenen él bennük a csatlakozás elôtti, majd az EU rendszerhez alkalmazkodó fejlesztési stratégia. Az elôadó beszélt a strukturális alapok 19951999 közötti periódusának osztrák tapasztalatairól. Burgenland helyzete különösen érdekes számunkra, mivel Magyarországhoz hasonlóan 1. célterületi besorolást kapott, egy fôre jutó GDP-je ugyanis nem éri el az EU-átlag 75%-át. A következô elôadók, Wolfgang Rupp és Johann Binder, kifejezetten errôl a régióról meséltek. Ôk a burgenlandi Üzleti Innovációs Központot vezetik. A központ célja, hogy kompetencia-központként kapcsolatot létesítsen az amúgy egyedül nehezen induló kisés közepes vállalkozások és a területfejlesztési politika döntéshozói, valamint a gazdaság egyéb szereplôi között. A központ kapcsolatot létesít a kezdô vállalkozásokkal, amiknek know-how-t és megfelelô kapcsolatokat biztosít, kidolgozza üzleti stratégiájukat és operációs terveiket, együttmûködésbe és integrációba vonja ôket és, ha kell, lobbizik is a projektek érdekében. Felfogásuk szerint ezek a vállalkozók nem képesek egymagukban menedzselni mindezen ügyeket és ez nem is várható el tôlük, enélkül viszont nem válhatnak a gazdaság és fôként nem globalizált gazdaságunk sikeres szereplôivé. A központ eddigi sikerei mindenesetre mellettük szólnak. Külön említést érdemel, hogy az egyik aktuális projektjükkel kapcsolatban magyarországi kapcsolatok építését is megkezdték. Az elsô modul utolsó elôadója, Ken Kavanagh Írországból, az Ír Fejlesztési Ügynökségtôl érkezett. Írország közismerten jól hasznosította a megnyíló uniós forrásokat, és látványos fejlôdést produkált az utóbbi években. Az elôadó hosszas statisztikákon mutatta be, hogyan vált Írország a brit gazdaság függôségében lévô, meggondolatlanul iparosított, mégis fôként mezôgazdaságból élô (ismerôs, ugye?) országból modern iparosodott állammá, mindezt fôként direkt külföldi befektetésekkel érve el. A függôségi viszony ugyan csak áthelyezôdni látszik, a gazdaság mutatói azonban egyfajta sikerrôl árulkodnak. A hallgatóság ezután nemzetenként csoportokba rendezôdve elôször röviden ismertette hazája gazdasági és politikai helyzetét, majd a Fejlesztési Ügynökség alapvetô stratégiáját követve kialakított egy elméleti projektjavaslatot, amit aztán elôadtunk egymásnak. A modul hallgatói részt vehettek egy, az Érchegy bányájába szervezett részint kisvonatos, részint dömperes kiránduláson, ami a térség ipari potenciáljának turisztikai potenciállá való transzformációjának alapvetô kísérlete. Estéinken és az utolsó délutánon ki-ki szabad energiái szerint megmászhatta a közeli kétezres csúcsok valamelyikét, vagy csendesen pihenhetett, beszélgethetett a város melletti tengerszemnél. A hét végén szervezett utazást tettünk Csehország déli részén, ahol a cseh kollégák kalauzoltak el bennünket a térség fejlôdését akadályozó és segítô tényezôk között.

II. MODUL: Átfogó regionális politikák tervezése és megvalósítása


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az eisenerzi nyári egyetem második modulján két magyar és két szlovén hallgató képviselte Közép-Kelet-Európát, a Nyugatot pedig a társaság több, mint felét kitevô grazi fiatalokon kívül két svéd résztvevô. A modul elég teoretikusan indult, de a második felében családiassá, beszélgetôsebbé vált a hangulat. A regionális fejlesztés átfogó kontra szektorális megközelítése Prof. Dr. Dietrich Fürst, hannoveri egyetem Az elôadó kissé szárazon ecsetelte a szektorok közötti koordinációt az államigazgatásban, majd rátért a regionális menedzsmentre. Kifejtette a tanulni képes régió koncepcióját, és beszélt a regionális kormányzásról. Átfogó regionális politika tervezés Jörg Maier, bayreuthi egyetem A regionális fejlesztés fennálló kihívásai globalizáció, változó célok a regionális politikában, gyakran csökkentett költségvetések a közszektorban közepette növekvô relevanciája van az agglomerálódó területeknek Európában. Ezért a vidéki területeknek tisztázniuk kell az érdekeiket a regionális kezdeményezéseken keresztül. Szükség van a városok és az ôket körülvevô elôvárosi területek közötti, illetve a különbözô közösségek és intézményeik, valamint szervezeteik közötti együttmûködésre. Az EU-ban sokáig felülrôl lefelé irányultak a regionális fejlesztési koncepciók. Azonban a fejlôdô országok példája nyomán kiderült, hogy ez nem sikeres. A 70-es évek második felétôl a 80-as évek végéig tartó újabb regionális politikai irányzatban az agglomerációs körzetek jutottak dominanciához (pl. a franciaországi technopolok kialakulása, ahol a befektetôk nagyon gyorsan meggazdagodhattak), ami egy idô után a vidéki területek eltûnésével fenyegetett. Ez váltotta ki az alulról fölfelé (bottom-up) tervezési koncepció elôretörését. Franciaországban 1214 "kiegyensúlyozó szerepû" város van, ahova az össz-beruházások legnagyobb része jut, ezzel szemben nagy elnéptelenedett területek alakultak ki. Ezt a filozófiát inkább gazdasági, mint fenntarthatósági szempontok indokolták. A bottom-up koncepcióban nagy szerep hárul a regionális menedzselô szervekre. Ezeknek általában csak kb. egyharmaduk származik a régióból, ahol a kívülrôl jövôk is hosszú idôt töltenek. A központi állami funkciók leredukálódnak a disztributív, koordináló funkciókra. Pl. Svájcban az ellenôrzést már nem a központ látja el; országos szinten csak 3-4 ember koordinálja a kantonokat. A fenntarthatóság a turizmus tekintetében pl. azt jelenti, hogy a csupán gazdasági hatékonyságot szem elôtt tartó tömegturizmus helyett a "puha" turizmust kell elônyben részesíteni, ami nem tömegeket érint, minôségileg magasabb színvonalú, költségesebb, de viszonylag magasabb bevételt eredményez. A turizmussal kapcsolatos probléma, hogy általában nem a régió egészét, hanem azon belül csak a "legfelkapottabb" helyeket fejleszti. Az elvándorlás problémájának megoldási lehetôségei: az új társadalmi csoportok támogatása, a tájékoztatás, a tudatosság fokozása. Az embereknek a szakmai karrier lehetôségét a régiójukon belül kell megteremteni. A települések kihalásának megakadályozására egyes országokban olyan irányelveket vezettek be és részesítenek támogatásban, mint pl., hogy nem szabad bezárni a falu utolsó boltját (Hollandia északi részén) vagy postáját (Egyesült Királyság). A régió-image fejlesztéséhez hozzátartozik a régió-logo és a helyi termékek. Az egyes országokban eléggé eltérô a saját helyi termékekhez való kötôdés mértéke, pl. Németországban fejleszteni kell e szempontból a lakosság tudatosságát, míg a svájci nép ragaszkodik a svájci termékekhez. Svájcban az átlagos kisvárosi boltban megvan a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


következô a három részleg: biotermékek; a régióból származó termékek; egyéb, szokványos termékek. Az elôadó a regionális, illetve helyi marketingrôl is beszélt, ami nem profitorientált, hanem a deregulációval függ össze, illetve állami, félállami szervek támogatásában részesül. Hangsúlyozta a piac, a célcsoport elôzetes meghatározásának fontosságát. A regionális marketing fô elemei a következôk:

a piac, a célcsoport meghatározása; termékmeghatározás (nem profitorientált szemlélet, nem közvetlen kereslet, rugalmas termelés, korlátozott verseny); célcsoport-politika és piacszegmentáció; árpolitika (pl. Angliában fizetni kell a minisztériumi kiadványokért, Németországban viszont ingyenesek); kommunikációs politika (pl. reklám); disztribúciós politika.

A regionális marketinghez elengedhetetlen, hogy felvázoljunk egy közeljövôre vonatkozó víziót, egy nagyon negatív és egy nagyon pozitív változatot megfogalmazva. A miliô-orientált regionális politika feltételezi fôként informális társadalmi kapcsolatoknak vagy azok komplex hálózatának meglétét egy behatárolt földrajzi területen. Ez gyakran meghatároz egy konkrét külsô képet/image-t, illetve egy konkrét belsô képzetet, az odatartozás érzését, ami szinergikus és közös tanulási folyamatokon keresztül erôsíti a helyi innovatív képességet. A miliô-orientált regionális politikának három fejlôdési fokozata van: 1. Hagyományos 2. Innováció-orientált (regionális hálózatok) 3. Kultúra-orientált (ez még csak elképzelésként létezik; a társadalmi-kulturális környezetet veszi elsôsorban figyelembe, fontos számára az eltérô kultúrájúak beintegrálása) A megvalósítás tényei (LEADER-tapasztalatok Helmut Pinggera, Dél-Tirol LEADER Vinschgau/Val Venosta Központi koordináció Schluderns/Sluderno, Olaszország A helyi gazdaság fô szektorainak integrációja áll az Adige folyó felsô völgyében kialakult LEADER helyi akciócsoport (local action group = LAG) fejlesztési stratégiájának középpontjában. A gazdasági szereplôk partnersége által irányítva, minden LEADER projekt híd a mezôgazdaság, a kisipar és a turizmus között. A déltiroli siker titka az a Pinggera úrból is sugárzó bölcs optimizmus és emberszeretet, amely nem ismeri a félelmet, és amely kell ahhoz, hogy rábízzuk a megfelelô emberekre azt, amit lehet. Ha már túljutottunk a Rescheni-hágón, csak a kétnyelvû útjelzések mutatják, hogy az ember elhagyta Ausztriát, és Olaszország területére érkezett. Vinschgauban, az Adige folyó felsô völgyében, és az egész autonóm Bozen tartományban az emberek az alpesi kultúrához tartoznak. Markus Joos, a LAG mezôgazdasági szektorának vezetôje így beszélt errôl az elôadó idézetében: "Ez két világ legjobbjait jelenti: sör és cappuccino, német fegyelem és okos mediterrán gyakorlatiasság. Bécsben tanultam az agrártudományt, de büszkén vallom olasznak magam." A LEADER-terület tizenkét helyhatóságot foglal magába, melyek majdnem mind a völgyben helyezkednek el. Fô erôforrásai a zöldségek (különösen a karfiol) és a gyümölcsök (Dél-Tirolban termelik az Európai Unió almatermésének 10%-át), ami a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


dolgozó népesség 17%-ának nyújt megélhetést, valamint a kézmûvesség és a kisipar (a dolgozók 30%-a). A hegyeknek köszönhetôen a turizmus egy másik fô gazdasági szektor. A tartomány egészéhez hasonlóan a régió az elmúlt húsz évben nagyon felvirágzott, és elérte a teljes foglalkoztatottságot, különösen mivel a völgy sok dolgozója Grisons-ban, a szomszédos svájci kantonban dolgozik. Kristian Klotz LAG-elnök azonban rámutatott: "A prosperitásnak ez a képzete félrevezetô, a 'törékeny vidéki terület' kifejezés inkább megfelelô a mi esetünkben." Egy kis változás, egy kicsivel több dereguláció a légi közlekedés terén például elég lenne ahhoz, hogy leállítsa a turizmus fejlôdését a térségben. Mivel többé-kevésbé ettôl a szektortól függ a foglalkoztatottság durván 40%a, a teljes helyi gazdaság összeomlana. Ugyanez a helyzet az almatermeléssel, ami Kelet-Európával áll versenyben. És ha a recesszió tartós marad Svájcban, a régió munkaerôpiacának újra fel kell szívnia legalább ezer embert. Pinggera úr, a LAG igazgatója e gondolattal igazolja a fejlesztési tevékenységeket: "...a szûkös idôkre a bôség idején kell az embernek felkészülnie." A LEADER új filozófiája nem az infrastruktúrára, hanem az innovációra helyezi a hangsúlyt. Egy konkrét terület minden szektorára kiterjed, a szinergiát kívánja erôsíteni. Fontos célkitûzése az agrárszektor diverzifikációja. A LEADER jellemzôje az alulról fölfele építkezés. Pinggera úr szerint a régió olyan, mint egy óramû: sokfajta különbözô idôt kell a régióban egymással összeegyeztetni. Az új LEADER-nél nem a befektetés, hanem a szervezés a fontos. A turizmust eleinte területi alapon szervezték, újabban témák szerint. A turizmust a belsô turizmusra kell építeni, és a hangsúlyt a helyi turistákra helyezni. A tapasztalatok szerint ugyanis minden második helyi turista hoz egy újabb helyi turistát. Erôsíteni kell a helyi lakosok kapcsolatát a gazdasági élettel. Ennek jó módszere, hogy már a gyerekek számára szerveznek olyan látogatásokat, ahol megismerkedhetnek a különbözô szakmákkal, ami elôsegíti, hogy késôbb jól válasszanak maguknak foglalkozást. Ha egy LEADER-csoport jól teljesített az I. szakaszban, nagyobb eséllyel jutott támogatáshoz a LEADER II-bôl. Jelenleg a LEADER II. szakaszában tartanak. A LEADER I. filozófiája a tapasztalatszerzés volt, a II.-é a létrehozás, a jövôbeli III.-é pedig a hasznosítás lesz. A III. szakasz után a LEADER magukra hagyja a területen élôket. A LEADER-koordinátorokat fôként fiatalokat a régióból szervezik. A "tanulni képes régió" fogalmának megfelel a helyi know-how kialakítása. Pinggera úr ezután rátért a projekt-menedzsment gyakorlati kérdéseire. Ebben a vonatkozásban is hangsúlyozta az idô fontosságát, pl. szerinte nem szabad túl sok idôt eltölteni a tervezéssel és a finanszírozási kérdésekkel. Jó hozzáállású, tapasztalt emberek kiválasztására kell törekedni, akikre alapozva optimisták lehetünk az eredményt illetôen. Félni nem szabad. Nem ajánlatos egyszerre több szakértôt (pl. egyetemi tanárokat) meghívni, mert vita alakulhat ki köztük, és ez megakasztja a haladás menetét. A projektmenedzsernek az a dolga, hogy külön-külön meghallgassa az egyes szakértôk által elôadott "történeteket" . Ezek a történetek külön-külön mind jók, a valóságról szólnak, azonban a valóság nem létezik, csak a róla szóló történetek. A projekt-menedzser fejében a hallott történetekbôl összeáll egy kép, ami már megközelítheti a valóságot. Az idôközi megbeszéléseket jó hangulatban, pozitív, konstruktív hozzáállással kell lefolytatni, esetleg szállodában, reggelinél, kávé mellett stb. A rendelkezésre álló pénz nagyságát csak a projekt-menedzsernek ajánlatos tudnia, mert ha elárulja azt a régióbelieknek, azok nagy valószínûséggel összevesznek rajta. Az innovációval kapcsolatban felmerülô gond, hogy nem lehet fizikai mutatószámokkal mérni. Pinggera úr arra buzdított minden egyes hallgatót, hogy országában képzeljen el egy projektet, és vázolja föl annak szakaszait. Én egy termálfürdôt képzeltem el, egy hozzá tartozó egészségügyi központtal. Ezzel kapcsolatban le kellett írnom a közeljövôre


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


vonatkozó víziót, a célt és annak felmérését, hogy jelenleg mivel rendelkezem, mit tudok, mire van szükségem, mirôl kell konzultálnom és kivel, kikkel kell kapcsolatot felvennem, illetve tartanom, továbbá a marketingtervet, a projekthez tartozó alintézkedéseket, a veszélyeket. Elôadónk felhívta a figyelmet arra, hogy ha Brüsszelben azt mondják, hogy valami nem fog menni, akkor azt el kell fogadni. Ha Brüsszelben konzultálni akarunk, akkor az operatív szakembereket érdemes megkérdezni, nem pedig a nagynevû tudósokat. A mi esetünkben azt az illetékest kell megkeresni, aki a DG XVI-on belül a magyar ügyekért felel. A megvalósítás tényei Endogén SME-stratégiák Michael O. White Enterprise Ireland, Limeric Közép- és kisvállalkozások (továbbiakban KKV-k) intenzív fejlesztésének ír megközelítése a vállalatok segítését célozza abban, hogy fejlesszék a fenntartható versenyelônyt, ami tartósan növekvô mértékû értékesítést, exportot és foglalkoztatást eredményez. Ez a modul a regionális innovációs stratégiákkal is foglalkozik, és azzal, hogy ezek hogyan támogatják a regionális fejlesztést és a KKV-fejlesztést, valamint, hogy ez hogyan ösztönözheti az innovációt a régióban. Esettanulmány is készült az ír tapasztalatokról. Kulcsfontosságú kihívást jelent annak biztosítása, hogy a KKV-k hozzáférhessenek és kihasználhassák a helyi, nemzeti és nemzetközi innovációs rendszereket. Hogy ez megtörténhessen és sikeres lehessen, a KKV-knak valamilyen belsô innovációs/szervezeti rendszerrel kell rendelkezniük. Betekintést kaphattunk arról, hogyan fejlesszünk ki innovációs stratégiát KKV-szinten, és hogyan lehet igazán kihasználni a KKV-erôforrásokat és az innováció külsô rendszereit. Írországban jelenleg egy központi KKV-fejlesztô ügynökség mûködik, az Enterprise Ireland (EI). Ez azért jó, mert nem okoz koordinációs problémákat ebben a kis országban. Az Enterprise Ireland létének alapfilozófiája, hogy a fenntartható munkahelyek meglétéhez fenntartható vállalkozásokra van szükség az országban. Mivel Írországnak kis, nyitott gazdasága van, a fenntarthatóság záloga a nyereséges, exportképes vállalkozások léte. Ez versenyképes, endogén ipar megteremtését feltételezi. Az ír gazdaság felemelkedésében fontos szerepet játszott, hogy a közelmúltban szufficites költségvetésbôl nagy arány fordítódik az oktatásra. Írországban van olyan hivatal, amelynek az a feladata, hogy állandóan figyelje a legújabb technológiákat. Az EI részvényvásárlással és vissza nem térítendô segítségnyújtással támogatja a vállalatokat. Az Enterprise Ireland osztalékot kaphat, ha az általa támogatott vállalatok nyereségesek. A vállalati hálók kiépítése (networking) megkívánja a közös víziók/jövôképek, közös célok meglétét, a szakértôk, menedzserek stb. közötti csapatmunkát. Fontos a proaktivitás, ami a jövôbeli történésekre való elôzetes felkészülést jelenti, folyamatos koncepció-kidolgozást a változó dolgok függvényében. Jelenleg az információs társadalom korszakát éljük. Napjainkban feltétlenül szükséges kockázatot vállalni, és el kell fogadni, hogy a termékek életciklus-hossza változó. Az innováció új termékeket, új folyamatokat, új rendszereket jelent. Nem lehet csak felülrôl lefelé irányítani. Az alulról fölfelé történô innovációs kezdeményezéseket díjazási rendszerekkel lehet ösztönözni. Újfajta, kisebb, de gyakorlatorientált (az alkalmazott tudományokra nagyobb hangsúlyt helyezô) egyetemeket kell létrehozni, amelyek szoros kapcsolatot tartanak fenn a gazdasági szférával, a vállalkozókkal. Errôl 15-20 éves távlatban kell gondolkodni. Az új típusú, gyakorlatorientált egyetemek úgy vesznek részt a fejlesztési folyamatokban,


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


hogy a dublini Technológia Menedzsment és Innovációs Intézet megbízza az egyetemeket alkalmazott kutatások végzésével, melyek finanszírozását részben (pl. 50%-ban) vállalja. Az egyetemi oktatók és diákok egyetemi vállalkozásokat alapíthatnak. Az EI részt vesz a KKV-k multinacionális vállalatokhoz való kapcsolódásának nemzeti programjában. A KKV-k alkatrészeket, rendszereket tudnak beszállítani a multiknak, akik bizalmi alapon megmondják az EI-nek, hogy mik az igényeik az érték, ár, trend, mennyiség és specifikációk tekintetében. A KKV-kel folytatott együttmûködések keretében új termékváltozatok, új termékgenerációk, új design jöhet létre. Ugyanakkor a KKV-k számára a multinacionális cégek kockázatos piacot jelentenek, mivel tevékenységüket bármikor átirányíthatják akár egy másik földrészre is, és így lehetnek náluk nagy elbocsátások, illetve felmondhatnak megállapodásokat. Az innovációra azért van szükség, hogy a KKV-k és a multinacionális cégek tevékenysége között szinergia jöjjön létre. A regionális innovációs stratégia kialakításának elsô lépése, hogy összehívják a régió kulcsszereplôit, és megkísérelnek megformálni egy közös víziót a jövôrôl, illetve kialakítani a közös célokat. Meghatározzák, hogy hol vannak a kínálati oldalon rések, igények. A gyakorlati megvalósításról mûhelymunka keretében gondolkodtunk. A hallgatóság csoportokra oszolva elképzeléseket fogalmazott meg arról, hogyan szervezné meg a következôket:

egy igazi konzorcium és regionális konszenzus kiépítése; a magánszektor innovációs igényeinek elemzése, milyen akadályok merülhetnek föl; a régiót várhatóan érintô fô technológiai és ipari trendek elemzése; a támogató szolgáltatások kínálatának elemzése.

A régió innovációs központjával összeköttetésben a régió perifériáján is kialakítanak kis innovációs campusokat, technológiai inkubátorházakat, amelyek a központból kapott szaktudást használják, és ahol elérhetôk a kulcsszolgáltatások, illetve támogatások.

III. MODUL: A reginális kapcsolatok ápolása Az Európai Unió regionális politikájáról szóló 1999. évi nyári egyetem harmadik hetének témája a régióközi kapcsolatok ápolása volt. Hat különbözô európai országból érkezett elôadó a téma minél alaposabb körüljárása érdekében. A nyolc hallgató az osztrák, a magyar, a svájci, illetve a litván regionális fejlesztés gyakorlatában volt járatos. Seija Virkkala finn kutatónô beszélt a "tanulni képes régió" fogalmáról, mint az újító jellegû régióközi kapcsolatok elôfeltételérôl. A tudás a függetlenség eszköze, az embernek a történelem folyamán tett erôfeszítésének gyümölcse. A gazdasági termelésnek fontos feltétele, mert annak folytonosságához járul hozzá, és mert új tudást indukál. Csak a hallgatólagos közösségi tudásból (szokások...) már kifejezhetôvé vált és elemzett tudás adható át kódoltan, intézményesen. Az újítás, innováció kulcsfontosságú napjainkban egy projekt, egy terv elbírálásához. A "tanulni képes régió" olyan miliô, amely egyaránt képes figyelembe venni a helyi kultúrát és a gazdasági életet, amelyben a magán- és közszféra szereplôi kapcsolathálóinak köszönhetôen, maga a régió válik cselekvôvé és kapcsolatkialakításra képessé. A régión belüli hálózatok, a helyi sajátosságokba gyökerezô teljes termékpályás "cluster"-ek a tudás átadását is elôsegítik. Manapság a központok kikerülésével az egy szinten lévô szervezetek egymással lépnek kapcsolatba, Virkkala asszony szerint önállóság szempontjából manapság a régiók


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


"országszerûvé" és az országok "régiószerûvé" válásának vagyunk tanúi Európában. A régióközi kapcsolatokat egyszerre jellemzi a verseny és az együttmûködés helyzete. Az újra nyitott régió titka, hogy szereplôi bizalomra, befogadásra, tanulásra és kapcsolódásokra készek. A gazdasági fejlôdés a régió fejlôdésének csak egy része, éppen ezért nem támaszkodhatunk a fejlesztésben csak a régión kívülrôl származó gazdasági szereplôkre. A hálózati kapcsolódás egyik területe, lehetôsége a Finnországban terjedôben lévô "hálózati egyetem" rendszere: minden felnôtt számára nyitott, idôben és térben egyaránt mozgékony, igen alapvetô képzéseket ajánl, igény szerint. Ennek a képzési rendszernek akkor van értelme, ha a képzôk és a képzettek azonos hallgatólagos tudással rendelkeznek, vagyis egyazon régióból származnak, illetve azt jól ismerik. A Strukturális Alapok támogatta programbázisú fejlesztés sajátosságai:

a régió térben, a program idôben meghatározott; a pénzügyi keretekrôl elôzetes megállapodás gondoskodik; a célokat maga a régió fogalmazza meg; a részt vevô projekteket folytatólagos idôciklusba szervezik; a programkészítéskor szem elôtt tartják az Európai Unió alapelveit.

A bizottság által meghatározott tervezési modell elemei:

helyzetértékelés; SWOT analízis; prioritások, stratégia; a szükséges intézkedések megfogalmazása; az értékelést lehetôvé tevô mutatók alkalmazása.

Virkkala asszony beismerte, hogy bár a skandináv országokban a szervezetek képviselôi az együttmûködés hagyományos volta miatt könnyen elérhetôek, a lakosság jövôképéhez és bizalmához igen nehéz a hozzájutás. Az újonnan születô együttmûködések motivációja azon a vidéken (is) az európai pénzhez való hozzájuthatás. Annyi bizonyos, hogy Kokkala régiójában a fejlesztés célja a gazdasági növekedés, stratégiája: a régi cégek fejlesztése, újak létrehozása, a fejlôdôben lévô "cluster"-ek meghatározása, továbbfejlesztése. Ezek területei: informatikai technológia, erdészet és fafeldolgozás. Prioritásai: a technikai tudás gyarapítása, a vidéki gazdaság sokszínûsítése, a vidék újraorientálása. Az, hogy a vidék mondjon le arról, hogy mezôgazdaságból éljen, ami egyébként sem hagyomány a térségben. Ehelyett fejlôdjön a fakitermelés és -feldolgozás, az informatikai technológia, a népzenére épülô kulturális turizmus, az élelmiszerfeldolgozás, a rénszarvastenyésztés és a kézmûvességek. Mindent meg akarnak tenni a népesség elvándorlásának megállításáért. Hans Westlund Svédországból az Agenda 2000-t megelôzô európai régióközi kapcsolatok osztályozásával, értékelésével kezdte a velünk töltött napot, majd rátért az együttmûködések alapjának elemzésére. Minden régióközi együttmûködés, magától értetôdôen, a partnerség EU által meghatározott elvén alapszik (eszerint a partnerség független szereplôk kölcsönös nyereség érdekében való együttmûködési megállapodása). A partnerségnek vertikális és horizontális irányban egyaránt hatékonynak kell lennie; a megállapodó szereplôk felelôssége pontosan körülhatárolandó. Mûködô programok érdekében a partnerségnek nem szabad csupán papíron léteznie, hanem valóságosnak kell lennie. A vezetô szereplô mindig egy lépéssel elôre gondolkodik, a felmerülô problémákra a többieket minden új lehetôségrôl, problémáról értesíti, velük együtt keresi meg a megoldást, ami a passzívabb partnereket is mozgásba lendítheti. Az Interreg-programok határideje


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


gyakran túl záros, a kapcsolatot megalapozó projektre ritkán van elég idô. Westlund úrral ezután a régiók együttmûködését elômozdító, illetve hátráltató tényezôket vettük sorra. A régióközi együttmûködés bizonyos affinitás és bizonyos különbözôségek esetén motivált. A régióközi együttmûködésekben a következô tényezôk jelenhetnek meg különbözô mértékben akadályként vagy elônyként:

közlekedési, logisztikai sajátosságok; politikai, adminisztratív jellemzôk; gazdasági, strukturális sajátosságok; kulturális, történelmi adottságok; földrajzi, biológiai adottságok.

A fenti sémából kiindulva jellemeztük két térség régióinak együttmûködési lehetôségeit: Svédország Norvégia középsô régióiét (az úgynevezett "skandináv zöldövezetben"), illetve a résztvevôk nemzetisége miatt Burgenland és Északnyugat-Magyarország lehetôségeit. Szembeszökô volt a hozzáállásbéli különbség: míg nekünk itt, a Kárpátmedencében az együttmûködés szinte létszükséglet, a jobb módú EU-tagországokban csak eljátszadoznak a gondolattal, hogyan tehetnék a térséget dinamikusabbá egy kis együttmûködési programmal itt is, ott is... Jacques Robert úr egy praktikus megközelítésû régiófejlesztô Strasbourgból. Vele azt állapíthattuk meg, hogy a határ menti térségeknek nem mindegy, hogy a nemzetgazdaság szempontjából periférikus helyzetükben látják-e ôket, és így kevés gondot fordítanak fejlesztésükre, vagy más szerepet kaphatnak. Éppen ennek a szemléletnek képezik az ellensúlyát a CBC-programok, amelyeken keresztül a térségek identitása megerôsödhet, a nemzeti döntési szint kikerülésével végrehajtható fejlesztéseket a térségek maguk is elvégezhetik (ilyenek a kultúra, az információáramoltatás, a környezetvédelem, a helyi közlekedés kérdései). Az 1980-ban megfogalmazott madridi egyezmény szerint a CBC-programot támogatni kívánó aláíró országok bilaterális egyezményekben biztosítják határ menti régióik számára az együttmûködés adminisztratív kereteit. A határ két oldalán lévô térségek közös programkoordináló szervezetet hozhatnak létre, amely választhatóan egyik vagy másik ország jogi szabályozásának megfelelôen mûködik, és az illetô országban üti fel hivatalos "sátrát". Az irányítás állandó elemei a nemzeti és a regionális szint képviselôit tömörítô monitoring bizottság, valamint a projektkivitelezéséért felelôs menedzsment bizottság. A formálódó Interreg III. programokban egy országhatár mentén egy program egyesíti a két szomszédos térséget, a programon belül természetesen alprogramok lehetôségével. Az EU Bizottság által elfogadott típusba tartozó programok szárnyra kapnak, ha versenyt nyertek a lobbizás és az elôkészítô munkálatok minôsége következtében, az e típusba nem sorolhatók pénz híján elhalnak. Egy projekttel csak egyszer lehet majd pályázni. Robert úrral töltött tanulóidônk alatt különbözô témájú (ipari park, vidékfejlesztés, területfejlesztés, kulturális együttmûködés stb.) régióközi fejlesztési programleírásra, angol nyelvû, jobb-rosszabb angolsággal elôadott felolvasásra került sor, hogy "a hallgatóság is aktív lehessen" (forrás: LACE Infosheets). Amit ezekbôl tanulságként sikerült leszûrnöm, az az, hogy a programok adminisztrációja szabadon választható, helye van a kreativitásnak, és hogy minden program az érintett térség arcát veszi fel, szinte automatikusan. Negyedik elôadónk Maria Lezzi volt, a három ország három régióját felölelô TriRhena (Felsô-Rajna régió) svájci koordinátora. Röviden ismertette a régió történetét és az EU hozzáállásának változását a finanszírozásban. A kezdetekkor ugyanis a költségek két országra vonatkozó részének fele, az EU hozzájárulása, az összes költség 40%-át tette ki, míg a késôbbi szakaszban az unió csak az összes költség 1/3-át vállalja magára. Lezzi asszony az "együttmûködésbôl származó hozzáadott értéket" az 1+1=3 képlettel próbálta kifejezni, de mivel ez elméletben nem tûnt meggyôzônek, játékra invitálta a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


hallgatóságot. Azután nemzeti önképvizsgálatot és elôítélet-vizsgálatot tartottunk a magyar és az osztrák népet illetôen. Mások, egyetemi professzorok és diákok, azt a feladatot kapták, hogy dolgozzák ki fél óra alatt egy három ország által közösen létrehozandó egyetemi képzés javasolt programját. Természetesen nem jutottak messzire. Lezzi asszony pragmatikus témafelvezetését "termékbemutatóval" zárta. Kezünkbe vehettük a tíz év kemény munkájával kigondolt, most induló három nemzetiségû mérnöki képzés programját, valamint a három ország határ menti régióiban élô általános iskolai tanárok, tanítók számára kidolgozott, igény szerint fénymásolható tanítási segédanyagot, ami a térségben élô három nép szokásainak, életvezetésének, sajátosságainak megismertetését szolgálja. Már csak a könyvet illusztráló rajzok kiválasztása is hosszas alkudozás eredménye volt, hát még a száz és száz, két nyelven írott oldal tartalmi része! Az utolsó tanítási délelôtt elôadója, Müller professzor Drezdából, egy regionális kutatófejlesztô központból érkezett. Az elôtte szólók ugyanazokat a tartalmi elemeket más logika szerint fûzve már elmondták, neki jutott az összefoglalás feladata. Kiemelte, hogy az EU területfejlesztési politikája a régióközi kapcsolatokra épít. Célja ezzel az Európai Unión belüli kohézió erôsítése, a fenntartható fejlôdés biztosítása a térségekben, illetve a régiók kiegyensúlyozott, egymással való összevethetôsége. A területfejlesztés mint önálló szakterület sokáig nem tartozott az EU célterületei közé, hosszú ideig tartott egy erre vonatkozó közösségi politika kidolgozása. A nemzeti fejlesztési megközelítések közül a francia rendszert, vagyis az integrált, programokban és nem csupán projektekben gondolkodó fejlesztést találta a leginkább elônyösnek. A professzor pontosította az egyes szintek szerepét az együttmûködés lebonyolításában. A közéleti szféra feladata csupán a keretek megteremtése, kiindulópont biztosítása, nem a programok minden elemének életben tartása. A térségek aktív szereplôinek dolga, hogy minden erre is szolgáló eseményen nyitott fülekkel vegyenek részt, hogy a lehetséges, gyakran véletlenszerûen útjukba kerülô partnerekkel összetalálkozzanak, és megindulhassanak a valóságos együttmûködés lépései.

Müller professzor az EU regionális politikájában mutatkozó változások sorában az Interreg 3 programok beindulásán belül említette a különbözô európai területfejlesztési nagyrégiók létrehozását, ilyenek például az atlanti-óceáni, a balti és a CADSES-régió, mely utóbbi a Dunát, az Adriát, és Délkelet-Európát öleli fel, vagyis Magyarországot és Görögországot is. Az egyes nagyrégiók közös területfejlesztési programokat dolgoznak ki, amint ez a munka a balti régióban már meg is kezdôdött. A nagyrégiók saját ügynökségeiken és a nemzeti szinteken saját döntéshozatali felelôsséggel rendelkeznek. A csatlakozni kívánó országok egyenértékû partnerekként vehetnek részt az újféle programokban (amennyiben azokban rajtuk kívül legalább két tagország is részt vesz).


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Aki eddig a pontig átküzdötte magát kásahegy-beszámolómon, annak azt is elmondom, hogy a települést uraló, száz tonnát cipelô bulldózerek, mint szorgos kis hangyák által elhordott, még 1500 m magas vasérchegyet esztétikai értelemben inkább "érdekes" kategóriába sorolhatnók. Nekem azonban mégis jobban szívemhez szólt a ritka szabad percekben körbejárt közeli tengerszem, vagy a gótikus erôdtemplomocska.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Font Erzsébet : VIDÉKFEJLESZTÉS TERÜLETFEJLESZTÉS Új felfogás vagy csak a régi átértékelése? vidékfejlesztés

Beszélgetés Font Erzsébettel, az FVM Vidékfejlesztési Programok Fôosztályának vezetôjével

VIDÉKFEJLESZTÉS TERÜLETFEJLESZTÉS Új felfogás vagy csak a régi átértékelése? A Vidékfejlesztési Programok Fôosztálya több mint háromnegyed éves múltra tekint vissza és számtalan olyan tevékenységet tudhat maga mögött, amely sok tekintetben hasonlít a területfejlesztés korábban kialakult gyakorlatához, de néhány lényeges vonásban mégis különbözik tôle. Lapunk azt a kérdést szeretné körüljárni, hogy vajon a vidékfejlesztés mennyiben hasonlít és mennyiben különbözik a területfejlesztés hagyományos fogalmától, és azt is, hogy milyen együttmûködés alakult ki a területetfejlesztéssel és a vidékfejlesztéssel foglalkozó minisztériumi szervezeti egységek között.

Mikor alakult meg a fôosztály és milyen szakember-összetétellel? Az új fôosztály 1999 január 1-jével alakult meg formálisan. Néhány hétnek-hónapnak azonban el kellett telnie, amikorra már mûködôképessé vált és szakembergárdája feltöltôdött. Jelenleg 16 fô alkotja a fôosztályt, szakember-összetétele igen változatos, agrárszakember, környezetvédô, építész, szociológus, élelmiszeripari szakember, kertészmérnök, településmérnök, földrajzos, urbanisztikai szakember, infrastruktúraszakértô alkotja ma azt a stábot, amely a vidékfejlesztési programokkal foglalkozik. Milyen jelenleg a kapcsolat a területfejlesztési fôosztállyal? A területfejlesztôkkel való együttmûködésünk egy plasztikus hasonlattal jellemezhetô: a területfejlesztôk feladata, hogy a területi fejlôdés kiegyensúlyozatlanságán változtassanak, betömjék a fejlettségben ma található "gödröket", a mi feladatunk pedig az, hogy erre a talajra építkezzünk. Mi az Európai Unió álláspontja a vidékfejlesztésrôl? A vidékfejlesztés mint viszonylag önálló tématerület az Európai Unióban is viszonylag újnak tekinthetô. Az OECD kezdetben úgy ítélte meg, hogy az általános gazdasági fejlôdés biztosítja egyben a vidéki térségek felemelkedését is. Az 1990-es évek elején azonban világossá vált, hogy a vidéki térségek a fejlett országokban is marginalizálódnak és ennek a problémának a kezelésére új stratégiára van szükség. A Páneurópai Vidékfejlesztési Konferencia 1996. évi un. "corki nyilatkozata", valamint az Európai Tanács által kezdeményezett 1996. évi "Vidéki Térségek Európai Chartája", majd az Európai Uniónak a közös agrárpolitika (KAP) reformjára vonatkozó tervezete egyre határozottabban fogalmazzák meg önálló területként a vidékfejlesztést, mint a közös agrárpolitika egyik alappillérét. A vidékfejlesztés nem azonosítható a területi regionális fejlesztéssel, amely a régiók közötti fejlettségi különbségek kiegyenlítését


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


célozza elsôsorban állami támogatások formájában, a mûszaki fejlesztési, infrastrukturális, illetve munkahelyteremtés vonatkozásában. Nagyon szoros ugyanakkor az összefüggés a mezôgazdaság fejlesztése és a vidékfejlesztés között, mert a falvak, a falusi közösségek aktív kezdeményezése nélkül nincs korszerû mezôgazdaság, és viszont; az életképes mezôgazdaság a vidéki népesség életkörülményeinek javítását szolgálja. Mi indokolja a vidékfejlesztést mint viszonylag önálló célkitûzést és tevékenységet? A rendszerváltást követôen az agrárszektor szerkezetváltása, a piacvesztés, a kárpótlási folyamat és az ezzel együtt járó agrár-munkanélküliség súlyos gazdasági-társadalmi feszültségeket okozott. E nehézségeket fokozták a mezôgazdasági tájakon jelentkezô negatív ökológiai folyamatok: az aszály, az árvíz, a belvíz, a talajvízszint süllyedése és a talajdegradáció. A vidékfejlesztésnek tehát egyszerre kell megoldást találnia az eurokonform agrárkultúra kialakítására, a jó adottságú magyar mezôgazdaság talpra állítására, az ehhez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtésére, de megoldást kell találnia az alacsony termôképességû és természeti szempontból érzékeny területek hasznosítására és az itt élô népesség eltartására, életkörülményeinek javítására is. Mindezen feladatok csak a vidéki társadalom felemelésével, a humán feltételek biztosításával, a vidék polgári társadalmának újrateremtésével, az egyre kiszolgáltatottabb agrár-munkanélküli és föld nélkül maradt népesség foglalkoztatási lehetôségeinek biztosításával érhetôk el. A vidékfejlesztés tehát csak a társadalom szociális és kulturális felemelésével és a természeti erôforrások ésszerû hasznosításával érheti el célját, és csak ez teremtheti meg a hosszú távon hatékony agrárgazdaság alapjait is. Milyen érdeke fûzôdik az Európai Uniónak a csatlakozó országok vidékfejlesztéséhez? A politikai rendszerváltást követôen a közép- és kelet-európai országokban a mezôgazdaság válsága és a vidéki népesség helyzete még nem oldódott meg, ezért az unió az EU-hoz való csatlakozást megelôzôen az agrárstruktúra-fejlesztéssel összhangban kiemelt szerepet szán a vidéki népesség fenntartható fejlôdési pályára állításának. Ez a törekvés nyilvánul meg az elôcsatlakozást támogató programok (SAPARD, ISPA, LEADER) saját célrendszereiben, melyek fogadásához elsôrendû feladatunk a hazai és európai fejlesztési stratégiák összehangolása, az eurokonform, de jellegzetesen magyar vidékfejlesztési politika kialakítása és következetes érvényesítése már a csatlakozó tárgyalások során is. Milyen dokumentumok rögzítik a vidékfejlesztés politikájának lényegét az Európai Unióban? Az EU vidékpolitikájának legfontosabb elemei az alábbiak:

Az európai civilizáció kulturális örökségének fenntartása a helyi társadalom pozitív értékeinek megôrzésével A vidéki népesség helyben tartása, különösen az unió kiszélesítését követôen, a fejlettebb térségek felé irányuló tömeges elvándorlás megelôzésére A szegénység és a társadalmi lemaradás, a marginalizálódás elleni fellépés, különös tekintettel a fiatal népesség életesélyeinek javítására A táj minôségének, biológiai változatosságának megôrzése az ökológiai egyensúly fenntartása mellett Európa agrármodelljének olyan értelemben történô továbbfejlesztése, hogy a mezôgazdaság alapfunkcióján kívül ami nem más mint az egészséges, minôségi élelmiszerellátás az ökológiai, szociális és a gazdasági stabilitást egyaránt biztosítsa A vidéki életforma, mint a társadalom megújulásának forrása hosszú távon


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


fenntartható legyen a rurális térségek saját forrásai és potenciális lehetôségei hatékony és fenntartható kihasználásával. Ezek az elvek több dokumentumban is világosan megfogalmazódtak, melyek közül a legfontosabbak: a corki deklaráció, az Európa Tanács által készült: A Vidéki Térségek Európai Chartája az európai területfejlesztési miniszterek által megfogalmazott Európai Területfejlesztési Perspektíva és az Agenda 2000.

Segíti-e az Európai Unió ezen elvek érvényesítését konkrét anyagi eszközökkel is? A vidékfejlesztésre a SAPARD-program helyezi a legnagyobb hangsúlyt, ami a Phare és más EU-programokhoz hasonlóan az Európai Unióhoz való csatlakozás elôkészítésének szerepét tölti be. Ez a program 2000-ben indul és 7 éven át évente mintegy 10 md Ft támogatást nyújt országunknak. E mellé 25% hazai saját forrást kell mozgósítani az addícionalitás ismert EU-elvének megfelelôen. Célja elsôdlegesen a vidék emberi erôforrásainak fejlesztése annak érdekében, hogy egyre nagyobb számban váljanak alkalmassá az újfajta megközelítés befogadására és gyakorlati érvényesítésére. A SAPARD-program 1999. júniusi brüsszeli jóváhagyását követôen nagy lendülettel indult meg a munka az ország kistérségei agrár- és vidékfejlesztési programjának kialakítására. Ennek leglendületesebb eleme az a pályázat volt, amely az ország 3200 települése közül 2800-at mozgósított mintegy 193 önkormányzati társulás bejelentkezésével. Így az elsô 11 mintakistérséggel együtt ma 204 kistérség dolgozik a vidékfejlesztési programján a kistérségbôl. A pályázatokat 38 tagú zsûri bírálta el (tagjai között voltak társminisztériumok, kormányzati szervek képviselôi, a Kormányzati Ellenôrzési Hivatal, az Állami Számvevôszék, a régiók, társadalmi és civil szervezetek képviselôi). A pályázat alkalmas volt az ország helyzetének felmérésére. Ennek alapján a pályázókat a zsûri három kategóriába sorolta ("A", "B" és "C" kategóriákba aszerint, hogy a pályázatok mennyire tükrözték a különbözô kistérségek felkészültségét saját fejlôdésüknek irányt szabó programok készítésére. A pályázók számára részletes útmutató készült, ami ugyancsak része volt annak a tanulási folyamatnak, amely elôtt a csatlakozás érdekében állunk. A SAPARD-program különleges jogosítványokkal látja el a támogatására aspiráló országokat. A tagjelöltek ugyanis maguk dönthetnek arról, hogy milyen támogatási célok érdekében használnák fel a közösségi pénzeszközöket. A pénzügyi támogatással, és ennek feltételeként megkövetelt Nemzeti Vidékfejlesztési Terv elkészítésével az EU célja alapvetôen kettôs:

gyorsítani a csatlakozás, a taggá válás folyamatát; felmérni, hogy alkalmasak vagyunk-e már az unió adminisztratív és pénzügyi irányitási rendszerének átvételére.

A SAPARD-rendelet 2000. január 1-jén emelkedik jogerôre. Minden tagjelölt ország, amelynek vidékfejlesztési tervét az EU Bizottsága elfogadta, jelentôs támogatást fordíthat a tervében megjelölt intézkedések végrehajtására. Hogy a támogatás mielôbb hozzáférhetôvé váljék, a Nemzeti Vidékfejlesztési Tervet még 1999 novemberében Brüsszel elé kell terjesztenünk. Ez hatalmas feladatot ró a programban részt venni szándékozókra. Amellett ugyanis, hogy sürgôsen el kell készíteni a Nemzeti Tervet, fel kell készíteni a régiókat, a megyéket és a kistérségeket vidékfejlesztési elképzeléseik kialakítására. Ennek érdekében egyhetes képzési programok indultak három turnusban, összesen mintegy 450 fô részvételével, melynek során a vidék kistérségfejlesztôit készítik fel azokra a szükséges ismeretekre, melyek nélkül nem tudják saját térségi programjaikat sikeresen


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


elkészíteni, illetve végrehajtani, figyelembe véve a szigorú EU-követelményeket.. A mezôgazdasági és vidékfejlesztési tárca a SAPARD-program fô felelôse. Milyen más szervezet közremûködésére van még szükség a a program megfelelô elôkészítése és végrehajtása érdekében? Országos Koordinációs Bizottságot hoztunk létre, melyben az Állami Számvôszék, a Kormányzati Ellenôrzési Hivatal, számos szaktárca vesz részt a 7 régió tanácsának képviseletével és számos civil szervezettel, mint például a Vidékparlamenttel, a Biokultúra Egyesülettel stb. Másrészrôl szakértôi operatív bizottság alakult, melynek tagjai részt vettek a pályázatok elbírálásában is. Folyamatos kapcsolattartás indult meg számos civil szervezettel és az érintett tárcákkal, a vidék társadalmának aktív szereplôivel. A késôbbiekben természetesen visszatérünk a témára, legkésôbb a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv egyeztetésének idôpontjában!


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Karmazin József : AZ ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEK HELYI VÉDELME érték- és mûemlékvédelem

Karmazin József városi fôépítész Nagykanizsa Megyei Jogú Város Önkormányzati Hivatala

AZ ÉPÍTÉSZETI ÉRTÉKEK HELYI VÉDELME ORSZÁGOS KONFERENCIA NAGYKANIZSÁN Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága 1999. évi közgyûlését március 5-én tartotta Nagykanizsán. Témája a helyi értékvédelem volt, mely témakörben az ICOMOS Történeti Városok Szakbizottsága március 4-én konferenciát szervezett. Az ezen megjelent több mint száz résztvevôt Tüttô István polgármester köszöntötte. Röviden bemutatta azt a fejlôdési pályát, mely az évezredekkel ezelôtti települési nyomoktól a várossá fejlôdés állomásain át vezetett a máig. Bemutatta Nagykanizsa jelenét, és kitért arra, hogy a város céljaiban megjelenô jövôkép a hagyományokon és az adottságokon alapuló fenntartható fejlôdés lehet. A konferencián értékes elôadások hangzottak el, melyek fôbb gondolatait az alábbiakban ismertetjük. Dr. Winkler Gábor egyetemi tanár a "Helyi védelem miért és hogyan?" címû elôadásában hangsúlyozta, hogy "A múlt fontos dokumentumainak megôrzése egyidôs a nemzeti érzés kiteljesedésével, a nemzeti államok megalakulásával. A mûemlék a nemzeti önállóság dokumentuma, amely minden másnál jobban hitelesíti a nemzet történetét, erôsíti az önazonosság érzését. A nemzetek nagyságát a királyi várak és paloták bizonyították, no meg a városok fôterén álló, égbe nyúló tornyú székesegyházak, az apátságok és kolostorok monumentális együttesei. Amikor elkezdôdött az épített örökség szervezett védelme, tudatosan ezeknek az értékeknek a védelmére törekedtek. A hivatalos mûemlékvédelem hosszú ideig nem vette figyelembe, hogy másféle, fenntartásra és megóvásra érdemes emlékek is léteznek. Az elsô hivatalos mûemlékjegyzékek szerény füzetecskék voltak. A második világháború után a védett épületek köre egyszer szûkült, máskor bôvült, a listán szereplô házak száma azonban nagyjából tízezer körül mozgott. A védett lista közzététele egyfajta rombolási lázat indított el, mivel védtelenné tette az azon nem szereplô, egyébként értékes épületeket, és így számtalan szép épület, épületegyüttes esett áldozatául. Sok helyen a mûemléki jelentôségû terület határain is hatalmas bontásba kezdtek. Egész negyedek, történeti városrészek pusztultak el. Az Egyesült Államokban a védelem alá helyezés jogát "szétosztják" a szövetségi államok, kerületek és a települések önkormányzatai között. A közigazgatás minden rétegét feljogosították arra, hogy a területén lévô értékesnek ítélt emlékeket saját hatáskörükben védelem alá helyezzék. A támogatás nagyobb részét nem a pénztámogatás képezi. Több hasznot hoz a régi épületek helyreállítása esetén figyelembe vehetô jelentôs értékleírás, az ezzel járó adócsökkentés, egyéb adókedvezmények és a helyreállításhoz adott kedvezô kamatú hitel.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A Centrál Szálloda Megkövetelik az épület értékét bizonyító mûvészettörténeti szakvélemény benyújtását. A helyreállításhoz jól érthetô kis füzetet mellékelnek, amiben felsorolják, hogy mit szabad, mit nem és helyette mit ajánlanak a mûemlék tulajdonosának. A lebontott épületek díszeit raktárban ôrzik. Az a jó, ha a rendelet egyre inkább "közmegegyezésként" mûködik. Gyôrben az egész városra érvényes helyi lista és fényképfelvétel készült. A védett házakat egységes táblával is megjelölték. A soproni Lôverek jellegvédelmét szolgáló rendeletnek a megszületését a természetvédôk kényszerítették ki. Csendesítették az északi lejtôkre épített városrész gépkocsiforgalmát és szabályozták a környezet védelmét. 1997-ben a magyar parlament elfogadta az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló törvényt, mely a helyi védelem megteremtését az önkormányzatok kötelezô feladatául jelölte meg. A helyi védelem lendületét, rugalmasságát azonban a helyi kezdeményezés adja. "Az építészeti értékek helyi védelmének helyzete Magyarországon" címû elôadásában Orosz Bálint, a VÁTI Kht. mûteremvezetôje arról szólt, hogy: Mind több önkormányzat él törvényadta lehetôségével, hogy a települése számára fontos épületeket és területeket kiemelt gondoskodásban részesítse. A mûemlékek védelmérôl az épített környezet alakításáról és védelmérôl rendelkezô törvények az országos védelem keretein túlmenôen nagy hangsúlyt helyeznek a meglévô építészeti és természeti értékek helyi védelmére is. Településeink történetinek nevezhetô, helyi sajátosságokat ôrzô és megôrzésre érdemes épületállománya az országosan védett emlékek többszörösére egyes becslések szerint akár három-ötszáz ezerre is tehetô. Ilyen mennyiségû objektum csak helyi szinten kezelhetô, és ezek elsôsorban az ott élôk számára jelentenek értéket. Az országos és a helyi védelem egymásra épülése egy piramishoz hasonlítható, ennek csúcsán országos emlékeink közül is kiemelkednek az UNESCO Világörökségébe tartozó objektumok, míg széles alapját az önkormányzatok által helyileg védett építészeti örökség alkotja. Ez utóbbihoz a VÁTI által 199798-ban készített a Központi Környezetvédelmi Alap által támogatott kutatás segítséget nyújthat az önkormányzatok és a szakemberek számára. A mintavétel a fôváros 23 kerületét, valamennyi megyei jogú városát és egy-egy megye több városát, illetve községét érintette, összesen 156 helyi önkormányzat kapott felkérést a kérdôívek megválaszolására, rendeleteik megküldésére. A rendeletek alapvetôen két típusra oszthatók: egyrészt a "rendezési terv típusú" rendeletekre, melyek a helyi védelmet a rendezési tervek vonatkozó szabályozási elôírásaiban rögzítik, másrészt az "önálló rendelet típusú" helyi jogszabályokra.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Kötôdhetnek ugyan rendezési tervekhez, de a helyi védelmet külön rendelet formájában szabályozzák. Az átvizsgált rendeletek közül 26 tekinthetô "rendezési terv típusúnak", míg 28 az önálló rendelet. Az elôbbiek fele foglalkozott az épített környezet részét képezô zöldfelületek helyi védelmével. Az önálló rendeletek két típusra oszthatók: az egyik altípus az építészeti értékek helyi védelmérôl, a másik fajtája az építészeti és természeti értékek együttes helyi védelmérôl rendelkezik. Az önálló értékvédelmi rendeletek 71%-a érinti valamilyen formában az értékes zöldfelületek védelmét, azonban alig felük (47%) foglalkozik a táji, zöldfelületi értékek védelmével részletesen. A helyi építészeti örökség védelmét az érvényes törvények szerint a helyi építési szabályzatban kötelezô rögzíteni, és helyi építési szabályzatot kell készíteni az építészeti örökség szempontjából különös figyelmet igénylô területekre is. A helyi építési szabályzatban megjelenô értékvédelmi elôírások tartósságát magának az építési szabályzatnak a törvényben rögzített jóváhagyási rendje biztosítja. Ha a helyi építési szabályzat tartalmazná az értékvédelmi elôírásokat, annak záró rendelkezései például tartalmazhatnák a támogatási rendszer leírását, de megteheti ezt az önkormányzat önálló rendeletben is. Legkorszerûbb az a szemlélet, ha az önkormányzat az országos emlékeknek is támogatást nyújt, hisz az országos védelem alatt álló értékek a település legfontosabb értékei közé tartoznak. Az elemzésbôl kitûnik, hogy az átvizsgált rendeletek fele biztosít valamilyen támogatási formát, elsôsorban az önálló rendeletekben megfogalmazva. Az idegenforgalom és a helyi védelem kapcsolódását úgy lehetne elôsegíteni, vizsgálni, ha létrehoznánk az építészeti örökség területi monitoringját, könnyen áttekinthetô jogi, mûszaki és gazdasági információs rendszert lehetne íly módon kiépíteni. "A helyi védelem tapasztalatai Nagykanizsán" címû elôadásomban az értékvédelem kialakulásáról és fejlôdésérôl szólva elhangzott, hogy Nagykanizsa megyei jogú város már az 1970-es évek elsô felében alkotott komplex környezetvédelmi rendeletet. A város a települési karakter megôrzéséért folytatott fejlesztô, városrendezô munkáját elsôk között a városközpont rekonstrukció, rehabilitáció eszközrendszerei köré szervezte. Többek között ez a folyamat indította el azt a munkát, amely városunk számára a Hildérem elnyerését eredményezte. A helyi védelem eredményei és további céljai összegezésében meghatározó fordulópont volt az 1992. évi önkormányzati rendelet megalkotása, aminek köszönhetôen védelem alatt állnak: épületek, épületrészek, utcaképek, egy lakóterület, képzômûvészeti alkotások, emléktáblák, növényzetek, természetvédelmi területek. Elsôdleges cél az eredeti állapot megtartása, illetve ahol ez sérült az idôk folyamán, annak visszaállítása. A városban a védelem összesen 131 épületet érint (59 épület, 72 épületrész). Ehhez jön az olajipari lakóterület 51 ingatlanával. A védett képzômûvészeti alkotások, táblák száma összesen 58. Egyéb mûalkotás 18, továbbá 21 egyházi, és 9 dombormû, 16 védett növényzet és természetvédelmi terület van. Mindez összesen 304 védett emléket jelent.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A Tiszti Kaszinó épülete A szabályozás fontos eleme az eljárási rend, amibôl kiemelhetôk a volt MAORTlakóegyüttes speciális szabályai és a védelem támogatási rendszere. A rendelet az engedélyezést a városi fôépítész elôzetes hozzájárulásához köti. A védett lakóegyüttes mintegy ötven ingatlanára tételes elôírások vannak érvényben. A támogatási rendszer mûködésében számos zavar van: az igények jelentôs számúak és nagyságúak, a költségvetés évente és nehezen biztosít erre elôirányzatot, többlakásos épületnél nehéz a támogatás kérdésében egyetértô tulajdonosi véleményt összehozni és a jelzálog érvényesítése is körülményes. A legalább évtizednyi tapasztalatok olyan kérdéseket vetnek fel, melyek a jövôben befolyásolhatják a tevékenységünket. Az épített környezet alakításáról és védelmérôl szóló 1997. évi LXXVIII. törvény a helyi védelem kérdését az önkormányzat hatáskörébe utalja, a minisztert pedig felhatalmazza, hogy a védelem szabályait az egységes értékszemléletû védelmet bebiztosítva rendelettel állapítsa meg. Erre a 66/1999. (VIII. 13.) FVM sz. rendelettel sor került. E rendelet szerint tervezzük megújítani Nagykanizsa városban az eddigi szabályozást. A helyi védelem, a közterületek rendje és a reklámozási tevékenység szabályozása elôkészítéseként közterület-szabályozási tervet; érték-, fejlôdéstörténeti, városképi-esztétikai vizsgálatokon alapuló értékkatasztert és karaktertérképet fogunk készíttetni. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az értékek számbavétele és védelme illeszthetô legyen a következô idôszak fôbb települési céljaihoz. Nálunk ez azt jelenti, hogy a fenntartható városok körében regisztrált Nagykanizsa értékeinek helyi védelme során kövesse a fenntarthatóság kritériumait; ez is segítheti, hogy a ma még kevéssé megfogalmazott helyi, önkormányzati, EU-integrációs feladatokat illeszteni tudjuk középtávú városi céljainkhoz. Az is említésre méltó, hogy az idegenforgalom célterületeinek kiválasztásában szerepet játszó szakterület eredményei, hogyan jelennek majd meg a 2000. évben, amikor Magyarország idegenforgalmi szlogenje várhatóan az építészeti emlékek és az épített környezet lesz. Dr. Tihanyi Csaba megyei fôépítész "A helyi védelem tapasztalatai Baranya megyében" címmel tartotta meg elôadását: Az 1970-es években a Baranya Megyei Tanács foglalkozott az építészeti értékek védelmével és a mûemlékvédelemmel. 1977-ben határozatot hoztak arról, hogy a településeken lévô értékeket fel kell tárni, értékvizsgálatot kell végezni és ennek alapján helyi védelemben kell részesíteni bizonyos épületeket. 1989-ben megszületett az egyetlen megyei tanácsi rendelet, mely az építészeti értékek helyi védelmérôl szól. A rendeletben nemcsak épületekrôl, hanem településszerkezeti védelemrôl, illetve a környezô tájról is szó van.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az értékvizsgálatok sok esetben szubjektív ítélet alapján készültek, más esetben az országos védelembôl kimaradtak kerültek fel a listára. Sok esetben a helyi értékeknek csak a helyi közösség számára van jelentôségük, gyakran nem is az esztétikai érték, hanem az érzelmi kötôdés a fontos; általános kategóriákat nem lehet felsorolni. Baranyában 75 településnek van helyi rendelete. A védett épületek helyreállítására tervvel és költségvetéssel kell pályázni. A megye most körülbelül 1 millió forinttal tudja támogatni a felújítást, a helyi támogatás összegére vonatkozó polgármesteri igazolással. Megyénél is lehet pályázni. Az elmúlt 10 évben kb. 80 épület támogatására volt lehetôség. Olajos Csaba területi fôépítész elôadása "A helyi védelem tapasztalatai az északmagyarországi régióban" címmel hangzott el. Legfontosabb megállapításai: 30 évvel ezelôtt született a gondolat, hogy a helyi védelemmel foglalkozni kell, de mindössze 6 település alkotott rendeletet. A rendezési tervek vonatkozásában 600 településbôl kb. 90-ben jelent meg a helyi védelmi rendelet. Az épületállomány fokozatosan pusztul. 10 évvel ezelôtt az egyik hegyaljai településen még nyolc parasztházzal lehetett találkozni, most kettô van belôlük. Ez egyre gyorsuló folyamat. Az 5060-as évek falukutatásaihoz hasonlóan szükség lenne Magyarországon új falukutatásra, szakmai oldalról való megközelítésre, értékeink feltérképezésére. Az értékvédelemben a kivételes támogatás helyett normatív támogatás szükséges. A helyi rendelet megalkotása a fôépítész feladata. A Borsod, Heves, Nógrád megyei 600 településbôl 28 településen van fôépítész. Borsod megyébôl két vizsgálatot és egy kísérletet érdemes röviden bemutatni. 10 évvel ezelôtt a megye kezdeményezésére indult el egy népi építészeti kataszter készítése, ami kb. 500 épület felmérését tartalmazza a Bodrogközben. A megyei önkormányzatok támogatásával a Budapesti Mûszaki Egyetem elkészítette a megye 330 települése építészeti arculatának vizsgálatát, amihez új metodikát alkalmaztak. Keretében kb. 70 érdekes települést jelöltek ki, a kultúrtáj gondolatával is foglalkozva. A harmadik egy kísérlet, ahol rendeletalkotás helyett akcióprogramot valósítottak meg. Gömörszôlôs községben falufenntartó faluprogramot fogalmaztak meg, aminek eredményeképpen 21 építészeti értéket védenek. Mindez a néhány példa jó alap arra, hogy bízzunk a helyi kezdeményezések és a különbözô szakterületek sikeres együttmûködésében. A rendezvényen számos hozzászólás hangzott el. Németh Ferenc, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának fôosztályvezetôje ismertette az új minisztériumi szervezet szerepét a mûemlékvédelem, a helyi értékvédelem területén. Szólt arról a tervrôl, mely szerint a mûemlékvédelem hatósági szervezetét a regionális fôépítészi hálózathoz tervezik igazítani, valamint említést tett az állami tulajdonú mûemlékek vagyonkezelésének megújításáról, az új pályázati lehetôségekrôl. Kerekes Sándor ICOMOS-tag a régészeti tevékenység támogatását szorgalmazta. Korompay Katalin fôtanácsos a települések saját értékrendjérôl, a helyi védelem közügy jellegérôl, a VÁTI-ban korábban készült értékvizsgálatról és annak utóéletérôl, a jó példa jelentôségérôl beszélt. Román András fôtitkár az említett értékvizsgálat újraindításának igényérôl, a városképvédelem jelentôségérôl tett említést. Mihucz Ildikó területi felügyelô (OMvH) saját nyíregyházai tapasztalatait mutatta be. Fejérdi Tamás, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke az elôadásban felvetett kérdésekhez kapcsolódva fejtette ki az értékek, a védelem tartalmát, a lehetséges módszereket, az értékvizsgálat egy svájci módszerét bemutatva. Sáros László, Jászberény fôépítésze a szakma problémáiról szólt, a fôépítészi hálózat kiépítetlenségérôl, az építéshatósági munka körzetesítésének ellentmondásairól. Dimény Gábor építész, az Észak-dunántúli Területi Fôépítészi Iroda munkatársa a fenntartási támogatásokról beszélt.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Szilágyi István, Szombathely fôépítésze a helyi feladatellátás feltételrendszerének szükségességét fejtette ki. Frics Gyula, a Nógrád Megyei Közgyûlés Hivatalának munkatársa a természetvédelem szakterületen elfogadott módszert ajánlotta a mûemléki helyi értékvédelmi feladatok elválasztása helyett, vagyis egy helyen történne a rangsorolás. Ivicsics Péter területi felügyelô (OMvH) központi kezdeményezéssel javasolja a települések értékvizsgálatát újraindítani, teljessé tenni; legyen átjárható az országos és a helyi védelmi kategória; a védelem elismertetésében ösztönzô eszközöket kell mûködtetni. Tihanyi Csaba, Baranya megyei fôépítész a védettség megszüntetésének kérdéseirôl és az épített környezet értékeinek az oktatásban való megjelenítésérôl szólt. Klaniczay Péter területi felügyelô (OMvH) elmondta, hogy a fôépítészekre úgy építhet egy jogszabály, ha a településeknek nem csak mintegy tíz százalékában vannak alkalmazva. Az érték- és városképi vizsgálat költségigényes. Hankotay Marietta, a szombathelyi Fôépítészi Iroda munkatársa a védelem részletes jogi megalapozottságára hívta fel a figyelmet, ami nélkül a hatósági eljárásában nincs hivatkozási alap. Winkler Gábor egyetemi tanár a helyi és az országos védelem azonossága és különbözôsége kérdésében kért szót, javasolva a helyi mûemlék fogalomhasználatot. Tahi-Tóth Nándorné területi felügyelô (OMvH) felvetette a fôvárosiak távolmaradását a rendezvényrôl, és annak tényét, hogy az országos védelem nyújt egyes esetekben garanciát néhány fôvárosi építészeti érték megmentésére. A konferencia zárszavában az elnöklô dr. Román András, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság fôtitkára összegezte a konferencián elhangzottakat. Megerôsítette, hogy az értékvizsgálattal megalapozottan az építészeti értékek helyi védelmének jogi formában kell megjelennie. Egyedi hatósági ügyben csak akkor érvényesül ez, ha rendeleti hivatkozási alap van. Rámutatott arra, hogy amint azt a konferencia is bizonyította mennyi szellemi tartalék van a fôépítészek körében, a társadalomban az építészeti örökség, az értékvédelem szempontjából. Javasolta, hogy formálisan is támaszkodjon a mûemlékvédelem a fôépítészekre. Kifejtette, hogy a mûemlék objektív érték, az örökség az emberek kisebbnagyobb közössége identitásának kifejezôje. A mûemlékek számának növelése reális igény, de teljességre ebben sem lehet számítani, törekedni. A munka folyamat, ami idô- és költségigényes. Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága IX. Közgyûlésére a konferenciát követô napon került sor, az ún. Vasember-házban, a város egyik legjelentôsebb mûemlék épületében. A résztvevôket Törôcsik Pál, a megyei jogú város alpolgármestere köszöntötte, a közgyûlésen Fejérdy Tamás elnökölt. Elsô ízben került sor az elôzô közgyûlésen alapított Möller István-emlékérem átadására. Az emlékérmet és a díszes oklevelet Szakál Ernô soproni szobrászmûvésznek, a nemzetközileg ismert és elismert restaurátornak ítélték sok évtizedes alkotó és oktatói tevékenységéért, a gótikus kutak, zárterkélyek, mérmûvek, szobrok nagyszerû újjáélesztéséért. A 86 éves mester díját, nevében egyik tanítványa vette át. A közgyûlés az elmúlt év tevékenységének ismertetésével folytatódott. Román András fôtitkár elmondta, hogy a Magyar Nemzeti Bizottság továbbra is az ICOMOS egyik legnépesebb és legaktívabb tagozata. A beszámolóhoz számos hozzászólás hangzott el. A közgyûlés egyhangúlag hét pontban foglalta össze a 2000. évi közgyûlésig szóló legfontosabb feladatokat: 1. Állandó információkat kell adni a párizsi központnak, hogy azok megjelenjenek az ICOMOS angolfrancia nyelvû hírlevelében és így azokról értesülhessen a nemzetközi mûemléki közvélemény. 2. Folytatni kell az 1998-ban oly eredményesen megindult ICOMOS-Klub mûködését. 3. Mindent el kell követni azért, hogy Mexikóvárosban minél nagyobb létszámú magyar


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


delegáció vegyen részt az ICOMOS októberi kongresszusán és ott Fejérdy Tamást megválasszák a végrehajtó bizottság tagjává. 4. Újabb kampányt kell indítani a jogi tagok számának növelésére, és meg kell vizsgálni annak lehetôségét, hogy csökkentett tagdíjjal növelni lehessen a tagok számát az ifjúság és a nyugdíjasok körében. 5. Fûzzük szorosabbra és tegyük állandóvá az ICOMOS kapcsolatát a testvérszervezetekkel, a MÉSZ-szel, a MUT-tal, az ÉTE-vel, az ECOVAST-tal, a Város- és Faluvédôk Szövetségével stb. 6. Erôsíteni és állandósítani kell a szakmai munkát a Nemzeti Bizottság szakmai bizottságaiban. 7. Hosszú szünet után ismét el kell kezdeni publikációk kiadását. Nagykanizsa, a rendezô város képviseletében felajánlottuk, hogy a Városvédô Egyesülettel együttmûködve kiadjuk a konferencia teljes anyagát, ezzel is kifejezve azt a megtiszteltetést, melyet az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága kifejezésre juttatott azáltal, hogy Nagykanizsa megyei jogú várost választotta 1999-ben a IX. közgyûlése és a hozzá kapcsolódó konferencia helyszínéül.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Tatai Zoltán : AJKA NEGYVENÉVES VÁROS településfejlesztés

Tatai Zoltán ny. egyetemi docens

AJKA NEGYVENÉVES VÁROS

Ajka negyven éve, 1959. november 1-jétôl városi rangú település, amelyrôl a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az 1959. október 6-i ülésén döntött a 14/1959. sz. határozatában. A városi státus elnyerésével egyidôben vált Tósokberénd község Ajka részévé. (Bódé község már 1950-ben egyesült Ajka községgel és a korábban egyesült Tósok és Tósokberénd község is Tósokberénd néven.) A következô években csatlakoztak Ajkához (a Csékút és Padrag összevonásából keletkezett) Padragkút, Ajkarendek és Bakonygyepes községek is. Ajka város tehát nyolc önálló község egybeolvadásából mintegy negyedszázados folyamat alatt vált jogilag egységes várossá. Az urbanizáció azonban lényegesen megelôzte a jogi egyesülési folyamatot, de sem a városi jogállás megszerzésével, sem a késôbbi beolvasztással nem ért véget. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nyolc korábbi község egységes várossá válási folyamata még napjainkban sem zárult le. Sôt, megítélésem szerint a városi önkormányzatnak napjainkban is egyik legfontosabb feladata, hogy a korábban önálló jogállású községek egységes és egyenjogú városi településsé történô integrálódásán valamennyi településrész lakosságának egyenlô jogalanyiságát figyelembe véve fáradhatatlanul munkálkodjék.

A várossá nyilvánítás érdekeltsége A rendszerváltás elôtti évtizedekben a települések várossá nyilvánításához, illetôleg a városok lakossága számának emelkedéséhez lényeges gazdasági érdekek fûzôdtek. A várossá nyilvánításhoz számos feltétel között elôkelô szerepet játszott a lakosság száma is. Ezért a városi címre pályázó települések a térségükben lévô községekkel az egyesülést szorgalmazták. A városi státusú települések az infrastruktúra fejlesztésének támogatásához magasabb fejkvótában részesültek a központi költségvetésbôl, mint a községi jogállásúak. Ezért törekedtek a városok, hogy a környezetükben lévô falvakat a városhoz csatolják, és így a megnövekedett létszám alapján kapják a költségvetésbôl a juttatásokat. Ugyanakkor a magasabb településkategóriájú települések a rendelkezésre álló források felhasználásánál a bekebelezett falvak érdekeire nem mindig voltak olyan mértékben tekintettel, mint amikor ezek csatlakozását szorgalmazták. Ebbôl az elmúlt évtizedekben, sôt napjainkban is feszültségek jelentkeznek a csatolt települések és a városok központi magját alkotó városrészek között. Ezt jól mutatják az elmúlt években és a napjainkban tapasztalható településrészek közötti civakodások, és a bekövetkezett települési szétválások.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Áruházak a Vásárló utca elején Ajka is azok közé a városok közé tartozik, amelyekben az elmúlt évtizedekben a népesség növekedésének számottevô része a szomszédos falvak, évszázadok óta önálló közigazgatási egységek, községek bekebelezésébôl származott. Azt tapasztaltam, hogy Ajkán is a város egyes részei, a városközponttól távolabbi részek, a korábban önálló községek és a városközpont lakói, illetve érdekképviselôik között bizonyos feszültségek jelentkeznek. A város egyes részei közötti viták, érdekellentétek természetesek. A leggazdagabb városokban is a rendelkezésre álló felhasználható források és a jogosnak tartott elvárások, igények között eltérés mutatkozik. Természetes, hogy az olyan viszonylag új városban, mint Ajkán, ahol az utóbbi másfél évtizedben az ipari növekedés a korábbi idôszakhoz képest lényegesen visszaesett, a városi infrastruktúra és intézményrendszer még sok kívánnivalót jelez. Jelentôs a forráshiány és a feszültségek forrása, illetve a város vezetôségének forrásteremtô elképzelései nem nyernek általános elismerést a lakosság körében, továbbá a fejlesztési források elosztása a településrészek között vitára, nézeteltérésre ad okot.

A városrészek egyenjogúsága Meggyôzôdésem szerint napjainkban nem azon célszerû elmélkedni, hogy az egyes községek Ajkához csatolása mennyire a települések vezetôinek, lakóinak önálló elhatározásából és mennyire a városi, megyei közigazgatás és politika irányítóinak akaratából következett be. Azt tartom indokoltnak, a probléma reális kezelési módjának, hogy a város vezetôi, az egyes településrészek képviselôi, a lakók tényként fogadják el hosszú távlatra is a kialakult helyzetet. A korábbi nyolc önálló község egyesülésébôl kialakult város területi tagolódása egyes szolgáltató tevékenységek kialakításánál, fejlesztésénél okozhat ugyan nehézséget, esetleg a fejlesztések többletberuházási költségekkel járnak, de az egyes településrészek kiválása még több költséget, feszültséget vonna maga után. Inkább azt célszerû figyelembe venni, hogy a korábban nyolc önálló község a lényegesen különbözô nemzetiségi, vallási, foglalkozási összetételébôl, az egymástól eltérô, történetébôl következô építészeti értékeivel, szokásrendszerével milyen sokszínûvé vált Ajka város polgárainak kultúrája, tapasztalata. Ezt a gazdagságot mindenképpen értéknek szükséges tekinteni, amit megtartani, amire építeni, továbbfejleszteni indokolt és célszerû. Ugyanakkor a város valamennyi lakójának, a városi önkormányzat vezetôinek, képviselôinek, az intézményi vezetôknek természetesnek, magától értetôdônek kell


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


tartaniok, hogy a városban lakó valamennyi állampolgár nemzetiségre, vallásra, a városrészi hovatartozásra való tekintet nélkül azonos jogokra tarthat igényt és azonos kötelezettségek terhelik. Nem fogadható el az olyan szemlélet, gondolkodásmód, amely szerint a város központjában a városias környezetben vagy az Ajka falu területén lakók számára valamiféle külön elbírálás, többletjogok járnának. Ugyanakkor az egyenlô jogok, kötelezettségek, megítélés elve azt sem jelentheti, hogy a város minden polgára számára az elismert közszolgálati igényeket egyforma módon, egyforma mûszaki kivitelezéssel kellene, lehetne megoldani. Az egyes településrészek eltérô természeti, történeti adottságaiból következik, hogy az egyenlô társadalmi jogosultság mellett különbözô megoldások közötti választási lehetôségek eltérô beruházási, mûködési költséggel járhatnak. Ezeket az eltéréseket a társadalmi szolidaritás jegyében indokolt és célszerû vállalni, mert a város hosszú távú és közös érdekei, a sokszínûség megôrzése mindenképpen több eredménnyel jár, mint a civakodás, az esetleges szétválások következményei.

Helykeresés az új körülmények között Ajka hasonlóan a vele azonos nagyságrendû és fiatal ipari városokhoz még nem jutott teljesen túl a rendszerváltozás után bekövetkezett, korábban szokatlan helyzeten: a munkanélküliség, az új otthonok teremtésének elmaradása, a nagyüzemek városfejlesztô eszközeinek lényeges mérséklôdése, a népességfogyás okozta problémákon és azok következményein. A város keresi helyét, szerepét az új, a megváltozott körülmények között. Korábban, ha voltak is foglalkoztatási gondok, azok inkább a munkaerô hiányából és a nôk elhelyezkedési nehézségeibôl adódtak. Ezek megoldásához a központi szervek a tömeges lakásépítéssel, új munkahelyek teremtésének támogatásával, illetve a támogatási igények fogadásával közvetlenebbül foglalkoztak, mint a rendszerváltás után. Mostanság az önkormányzatoknak sokkal inkább a saját erejükre, fantáziájukra, szervezôképességükre kell támaszkodniuk gondjaik megoldásában, mint korábban. Ajka város vezetôi az elmúlt évtizedben sokat tettek az új helyzetnek megfelelô új gazdasági struktúra kialakításában, új munkahelyek teremtésében: inkubátorház megteremtésével, ipari park létesítésével, a vállalkozói kezdeményezések felkarolásával, illetve a lakosság egy részének segélyezésével. Ezek jelentôs eredményeket hoztak, illetve azzal kecsegtetnek. Úgy tûnik azonban, hogy az eddigiek nem elégségesek. Azt gondolom németországi tapasztalataim alapján , hogy Ajkán is szükséges a fiatal, képzett és vállalkozásra kész és képesnek látszó, de tôkehiánnyal küzdô szakemberek részére a vállalkozói pályakezdést az eddigieknél céltudatosabban és nagyobb mértékben segíteni. Az új és gyorsan változó szakképzési igények kielégítéséhez az iskola- és képzési rendszert rugalmasan szükséges igazítani és a lakosságot csak elviselhetô mértékû költségekkel terhelni. A város vezetôi a más városokban már sikeresen alkalmazott módszerek átvételével talán jobban építhetnének a korábban elszármazott szakemberek tapasztalataira, és talán intenzívebben lehetne foglalkozni a jelenleg felsôfokú tanintézetekben tanulókkal, hazavárásukkal, fogadásuk elôkészítésével. A lakosság foglalkozási szerkezete a várossá nyilvánítás utáni évtizedekben, különösen az utóbbi években lényegesen módosult. A bányászatban, a nagyiparban dolgozók száma és aránya mérséklôdött, a közintézményekben, illetve magánszférában, a szellemi mûhelyekben dolgozóké növekedett. Ennek mértéke azonban még mindig nem igazán tükrözi egy korszerû kisvárostól elvárható színvonalat. A város vezetôinek megítélésem szerint minden lehetséges módon: az iskolák képzési színvonalának emelésével, új középiskolák, kollégiumok létesítésével, illetve befogadóképességük növelésével, új szellemi mûhelyek, alkotóközösségek létrehozásának kezdeményezésével és támogatásával kellene a magasan képzett szellemi elit létszámát, megélhetési


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


körülményeit segíteni. Ajka város sokszínû arculatának bemutatása, ismerttebbé tétele, a helyi történelmi és más értékek felmutatása a város szellemi létének élénkítésével, országos rendezvények: vásárok, konferenciák, tanácskozások fokozottabb mértékû "lecsábításával", illetve tartásával, a helyi könyvkiadás: Fekete István, Nagy László, Molnár Gábor mûveinek népszerûsítésével, Ajka idegenforgalmi szerepének növelésével tudatosabban és célszerûbben lehetne és kellene foglalkozni. A fentiekkel nem ellentétes, hanem azt kiegészíti, hogy az önkormányzatnak foglalkozni szükséges az alacsony szakértelemmel rendelkezô lakosok részére képzettségi szintjüknek megfelelô munkahelyek létesítésével. Feltétlenül indokolt a szociális munkahelyek megteremtése, a nem teljes értékû munkavállalók részére munkahelyek létrehozásának segítése esetleg közvetlen önkormányzati kezdeményezéssel vagy támogatással is. A nem egészen jó munkahely is lényegesen jobb és társadalmi-városi szempontból mindenképpen elônyösebb, mint a segélyezésnek a feltétlenül indokoltnál szélesebb körû alkalmazása.

Az önkormányzatiság nem új keletû Amikor a várost alkotó települések múltját kutatva, múltat idézô elsárgult lapokat, könyveket, jegyzôkönyveket lapozgatva és az ajkai önkormányzat gondjairól, feladatairól elmélkedve kopogtatom ôsrégi írógépemen e sorokat, gondolataimban felmerül a jelenleg gyakran hirdetett közhely, hogy hazánkban nincsenek önkormányzati, egyesületi hagyományok, mindent most kellett, kell kitalálni, most kezdjük csak építeni a polgári, a demokratikus Magyarországot, a helyi társadalmat. Ez csak részigazság. Igaz, hogy olyan fejlett köz- és önigazgatási rendszerünk nem volt, mint egyes nyugati országoknak, de a magunkét sem kell, sem szabad lebecsülni. Már hosszú ideje minden községben mûködött részben választott és részben delegált községi képviselô-testület, mûködtek hegyközségi, szövetkezeti, egyházközségi és más érdekképviseleti, tanácskozó-döntési testületek. Szinte minden faluban voltak olvasókörök, különféle kulturális, sport-, tûzoltó- és más szervezôdések, amelyeknek vezetésében többé-kevésbé beleszóltak tagjaik és választott vezetôik. Aki az elmúlt évtizedek tanácsi rendszerét ismeri és nemcsak nagyvonalú politikai meggondolások alapján vélekedik, az tudja, hogy sok helyen ennek az idôszaknak is voltak önkormányzati eredményei, hasznosítható tapasztalatai. Több megyében, sok településben a helyi érdekeket jól képviselô, nagy önállóságot felmutató helyi politika alakult ki, amit a sok újraválasztás is bizonyított. A demokratikus közélet alakítása során gyakran hallunk az érdektelenségrôl, a közügyek iránti közömbösségrôl. Megítélésem szerint ezek leginkább akkor mutatkoznak, amikor nem a dolgok megbeszélésérôl, a döntési folyamatok valóságos elôkészítésérôl van szó, hanem amikor a vezetôk kényszerfeladatokat akarnak teljesíteni vagy már meghozott döntéseiket akarják elfogadtatni, legitimálni. Ezekhez bizony a lakosságot nem mindig lehet partnernek megnyerni, de a valódi közügyekben, a döntések elôkészítésében sokan és érdemben kívánnak részt venni. A helyi közélet, a helyi "politizálás" lényegébôl fakadóan nagyobbrészt ellenzéki jellegû, függetlenül attól, hogy milyen pártok vannak hatalmon, milyen országos vezetési struktúra érvényesül. A helyi érdekek alapvetôen nem a nagypolitika színétôl, hanem a helyi, térségi érdekek alapján motiválódnak. Úgy vélem, hogy az eredményes községpolitika nem az országos politika színei szerint lehet eredményes vagy eredménytelen, hanem hogy a különbözô helyi érdekeket a helyi politika képviselôi hogyan tudják integrálni, nagyjából egységes érdekké tenni, hogyan tudják a közép- és felsô irányító szervek és a lakosság felé képviselni és érvényesíteni. Természetesen városi, községi, térségi szinten is eltérô érdekek jelennek meg, ezek megfelelô szintetizálása és képviselete jelenti a helyi politika mûvészetét, tudományát.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A múltat nem lehet eltörölni Ismételten hangsúlyozni kívánom, hogy Ajka város vezetôinek, lakóinak érdemes vállalniuk múltjukat, beleértve valamennyi, a várost alkotó korábbi falu, lakótelep, puszta történetét, hagyományát, eredményeit és hiányosságait, mert csakis valóságos alapra lehet reményteljes jövôt építeni, a megmaradást, a fejlôdést szolgálni. A múltat sem a világban, sem az országban, de a településben és az egyén életében sem lehet eltörölni, megsemmisíteni, de a megtörtént eseményeket, a megélt törekvéseket sem. A múltat szükséges értékelni, az elkövetett hibákat a lehetôség szerint elkerülni, az eredményekre pedig építeni kell és azokat továbbfejleszteni. Így van ez Ajka város esetében is. Úgy vélem, hogy leírt gondolataim, töprengéseim, emlékezéseim nem csupán Ajkán lehetnek meggondolandók, esetleg vitára, cselekvésre ösztönzôk, hanem más településen is.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Dékány Tibor : SZEREMLEY HUBA ESETE A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉSSEL vidékfejlesztés

Dékány Tibor osztályvezetô, VÁTI Kht.

SZEREMLEY HUBA ESETE A FENNTARTHATÓ FEJLÔDÉSSEL

A majd félévszázadig gyúrt szocializmus mint eszme visszaszorulhat, talán nem kizárt, hogy végleg, azonban a szellemében elkövetett országos méretû tájrombolás már valószínûleg soha nem lesz eltüntethetô. Nem lehet lerombolni panelházak ezreit, nem lehet megszüntetni a tenyérnyire parcellázott üdülôtelkeket, az apró hétvégi házakat, nem lehet visszatelepíteni a szôlôt a hobbitelkekké parcellázott és beépített szôlôhegyekre. Pedig a pannon vidék jellemzô tájalkotó eleme a szôlô, a kultúrtáj legmarkánsabb meghatározója. Mégis, a rendszerváltozás óta lassan már tíz év eltelt, és még azokon a területeken is lassú az éledés, amelyeken gyakorlatilag még megoldható a szôlô rekultivációja. Ha egy gyors áttekintést végzünk a legértékesebb szôlôterületeinket illetôen, akkor a következô képet látjuk. Vegyük elôre azokat a térségeket, ahol a kékszôlô dominál. Sopronban sok az új telepítés, fôleg a balfi-dombságon, de a minôségi bizonyítás még várat magára. Villány szôlôterületei átvészelték a szocializmust, jelenleg dinamikusan telepítik vissza a szôlôt a Kopár-hegy lejtôire. Szekszárd felélte szôlôhegyét, a Bakta-dûlô beépült, termése örök idôkre elveszett a magyar gazdaság számára. Egerben több mint a felét telepítették az utolsó három év országos mennyiségének, de a Nagy-Eged hegy, ami a szekszárdi Bakta mellett az ország legjobb vörösbortermô területe, még tulajdonjogilag is rendezetlen. A fehér szôlôs területeink között hasonló a helyzet. Tokajban az ország legértékesebb dûlôje, a Kôvágó dûlô még ma is beerdôsült parlag. A Somló az ajkai bányászok hobbitelkeiként lett elaprózva, lassan egy-két újgazdag kezdi felvásárolni és egyesíteni a területeket. És a Badacsony? Voltaképpen ide szeretnénk kilyukadni. Nagyon könnyen megeshetett volna, hogy a különbözô irányokból érkezô folyamatos romboló hatásoknak a Badacsony sem tud ellenállni és áldozatává válik a parttalan pusztításnak. Aztán jött valaki, aki által a legnagyobb vésztôl megmenekült a hegy. A sebek egy része pedig talán idôvel majd begyógyul, de természetesen nyomtalanul itt sem múlhat el ennek a majd ötven évnek tárgyi és erkölcsi rombolása. A hegyet korábban uraló Badacsonyi Állami Gazdaság területei három megyére terjedtek ki. Az innen szüretelt szôlôre mindent lehetett állítani, csak azt nem, hogy badacsonyi. A borról, ami badacsonyiként került a boltok polcaira, még kevésbé lehetett ezt elmondani, hiszen kamionok még külföldrôl is hordták a fürtöket hûtôkocsikban, melyek bekerültek az óriás gépezetbe. A kistermelôk is hamar érzékelték a helyzetet, és úgy gondolták, hogy a déli part szakszervezeti üdülôibôl a kultúrosok által menetrend szerinti lerészegítésre áthajóztatott szakik részére kár volna jó badacsonyi bort adni, megfelel azoknak a pancs is. Így hát még ma is mérik a poharakba a badacsonyi szürkebarátot, aminek csak annyi baja van, hogy nem badacsonyi és nem szürkebarát. hanem valami felcukrozott akármi. A Badacsony értékeinek lejáratása tehát mind kistermelôi, mind nagyüzemi szinten egységes és tökéletes volt. s akkor még jött a rendszerváltás, amikor is egyeseknek úgy


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


jött ki jól a lépés, hogy a valamikori egységes szôlôterületek központjait, majorsági épületeket, csinos kis kúriákat szôlôterületük nélkül, csak úgy magukban jelöljék ki privatizációra. Akinek tehát az ezeket környezô szôlô jut, és azt mûvelni is szeretné, annak új szôlôfeldolgozó-tartózkodó épületet kellene építenie, ami viszont olyan költséges mulatság volna, hogy legjobb ha rádöbben: a szôlô telekáron való értékesítése sokkal gazdaságosabb egy szôlészet-borászat kiépítésénél, a szôlômûvelés folytatásánál. Tovább folyt tehát a területek elaprózása, beépítési folyamata. Aztán szinte varázsütésre, a privatizációt követôen is beindult egy cselekvési sorozat, ami a Balaton balatonítlanítását tûzte ki célul. Mintha csak egy afféle "Ki tud nagyobb bohócot csinálni a Balatonból?" össznépi vetélkedô indult volna el. Már rögtön Akarattyánál egy kétszintes piros busz fogadja az érkezôket, amivel úgy általában Londonban lehet találkozni. Füreden görög falu körvonalai alakulnak az egykori szôlôültetvény helyén, a kempinggel szemben. Szemesen a polgármester amolyan kis Velencét akar kiépíteni, évek óta csatázva a helyi civil szervezetekkel, a NyugatBalatonon pedig holland üdülôfalu projektjén dolgoznak. A Becehegy Balatonederics szôlôhegye helyett napjainkra egy tiroli üdülôfaluvá változott át. Milyen érdekes, hogy a görög tengerparton, vagy a velencei Lidón még csak véletlenül sem lehet találkozni " magyar falu"-val, de Londonban sem borozóként üzemelô elhasznált sárga VOLÁNbusszal. Kevésen múlott, hogy a Badacsony nem jutott hasonló sorsra, és szôlô helyett ma nem osztráknémet tulajdonban lévô szanatóriumok sorjáznak a hegyoldalban. A szôlô pedig itt aztán igazán tájalkotó tényezô, ami nélkül a hegy teljes karakterét vesztené el, mi pedig "személyében" a pannon táj legimpozánsabb elemét. És akkor megjelent valaki, aki hitt és hisz a Badacsony egyedi értékeiben. Valaki, aki tudja azt, hogy a Badacsony soha nem lehet benne Európa 100 legjobb szanatóriumi központjának jegyzékén, sem 100 legjobb fürdôhelyének lajstromában. Nem vetekedhet alpesi szanatóriumokkal, és mint fürdôhely- , nem vetekedhet soha a Riviérával, a görög tengerparttal, vagy az Adriával. A maga nemében egyedülálló adottságaival viszont kiváló esélye van arra, hogy egyike legyen Európa 100 vagy akár 50 legimpozánsabb borturisztikai látványosságának. Szeremley Huba 1967-ben hagyta el az országot és családjával Bécsben telepedett le. Eleinte úgy gondolta, hogy Kanada lesz végleges úticélja. Egy rövid kanadai látogatás azonban megváltoztatta elhatározását, nem akarta hogy ô is, gyermekei, unokái is beolvadjanak a nagy észak-amerikai olvasztótégelybe.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Bécsben folytatta a még odahaza megkezdett tanulmányait medikusként, és Kanada már csak egy kalandos vitorlásút soha el nem ért célpontjaként jelent meg terveiben. A kettesben az óceán közepén megtett hosszú út sok-sok elmélkedésre adott lehetôséget. Szeremley Hubának a végeláthatatlan óceán vizén hajózva bôséges ideje volt arra, hogy átgondolja, mi végre van a világon, honnan jött és hová szeretne eljutni az élet vizén hajózva. Rádöbbent arra, hogy eredetileg választott hivatása, a kórház vagy a boncterem mégsem az ô világa, ennél nagyobb léptékû feladatok megoldásának lehetôsége izgatta igazán. Egyes emberek helyett egész térségek orvosának lenni, egész régiók problémáit megoldani úgy, hogy a táj is épüljön és az emberek is megtalálják benne hivatásukat, ez lenne az igazi kihívás, az embert próbáló célkitûzés. Ennek elérési eszközeként a szociológia és a regionális területfejlesztés egy újfajta gyakorlati egységének létrehozására volt szüksége. Erre ma azt mondják: fenntartható fejlôdés, csak ez akkor még nem volt kitalálva. Neki kellett tehát a maga számára létrehozni a teóriát, majd késôbb átültetni a gyakorlatba is. Elôbb azonban vissza kellett érnie az óceán közepérôl Bécsbe, hogy szisztematikusan nekiláthasson tervei megvalósításának. Az orvostudományi egyetemet abbahagyta, és hogy papír legyen a kezében gépészmérnökként végzett. Az egyetemi évek alatt a tananyag valójában nem érdekelte komolyan, több fantáziát talált a sakkozásban meg a bridzsben. Monoszlói Dezsôvel a bécsi diákévek alatt többet görnyedtek a sakktábla, mint az egyetemi jegyzetek fölött. A már említett biafrai háború megnyitotta az osztrákok pénztárcáit. Ekkor tapasztalta közelrôl, hogy a fehér ember segítsége gyakran többet ronthat, mint segít, ahogy ô látta akkoriban: mindenféle beavatkozás katasztrófához vezet. Szeremley Huba valami olyasmit érezhetett akkor, hogy: Na majd én megmutatom! Megmutatom, hogy egy fehér ember is megtalálhatja a megfelelô


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


eszközöket, amivel segíteni lehet Afrika akut problémáin! Szeremley Huba néhány éves perzsiai kitérô után Afrikába tette át székhelyét. A még magyarországi teológiai, a pesti-bécsi orvostudományi, majd az ausztriai mûszaki ismeretek után a szociológia gyakorlata érdekelte ekkoriban és mindennek kiérlelése automatikusan vezette a mezôgazdaság irányába. Úgy látta, Afrikában csakis a mezôgazdaság jelenthet megoldást az egyes térségek népességmegtartó erejének fokozásához. A mezôgazdaság fenntartása ezekben a térségekben megakadályozza az elsivatagosodást, egyben fontos feladatokat és kenyeret ad az ott élôk számára. A sivatag térnyerése helyett mezôgazdaságot fenntartani annyit jelent, mint életfeltételeket biztosítani a következô generációk számára is. Szeremley Huba mûszaki képesítésének és leleményességének birtokában létrehozott egy vállalkozást már Ausztriában, amit aztán afrikai vállalkozásokkal toldott meg, hogy tevékenységének biztosítsa az anyagi hátterét. Amit eltervezett, a gyakorlatban is véghezvitte Angolában, és a szovjet csapatok kivonulását követôen úgy érezte, hogy most már ottani tapasztalatai alapján szülôföldje érdekében is eredményes lehetne. A rendszerváltást követôen hazajött oda, ahonnan elment, és ahol érzései szerint mindig is otthon volt. Itt ugyanazokkal a problémákkal találkozott, mint Afrikában, csak más elôjellel. Afrikában a túlnépesedés a gondok egyik forrása, itt pedig a falvak elöregedése, kihalása. A Balatoni Nemzeti Park védi a tájat, de nincs eszköze az ott élô ember védelmére. Szeremley Huba a szôlôt és a bort találta meg olyan eszköznek, amely segít a táj és az ember összhangjának visszaállításához vezetô úton. Azt tapasztalta, hogy a Balatonnál a 12 hónapból az emberek 1-2 hónapon keresztül reménykedhetnek abban, hogy a "Zimmer frei" táblájukra valaki bekopog, a fennmaradó 10-11 hónapban döntôen nem találnak munkalehetôséget. Az itt élô emberek bizonyos fokú védettsége csak úgy teremthetô meg, ha munkahelyet teremtek számukra. Úgy gondolta, hogy Badacsonyban a szôlô potencionálisan mint állandó munkahely jelenik meg, mint ebbôl a szempontból szinte az egyetlen üdvözítô kiút. Az aprófalvak fennmaradásának feltétele, hogy ez a kistérség megtanuljon szôlészkedni, borászkodni ami a Nemzeti Park programjához is tökéletesen illeszkedik. Szeremley Huba elkezdte a kárpótlási eljárás során feltrancsírozott szôlôsorok felvásárlását és egységes, egészséges birtoktesteket alakított ki. Még az is elôfordult, hogy külföldiek részérôl beépítésre kiszemelt területekre rálicitált és megvette, csak hogy megmentse a szôlôt a kivágás, és a területet a beépítés elôl. Most már több mint 40 alkalmazottját látja el munkával állandó jelleggel mintegy 60 hektáros birtokán, amit úgy szervez, hogy folyamatosan, hosszú távra adjon feladatot az emberek számára. Nem szüreteltethet le két hét alatt, célja, hogy a begyûjtés, feldolgozás idôszakát minél jobban elnyújtsa. Így augusztus közepe-vége felé kezdi, és december elejéig folyamatosan ugyanazzal a gárdával végzi a munkát. Ezt követôen jönnek a téli, tavaszi munkák és így tovább, megfelelô munkáltatói stratégiával.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Szeremley Huba azt szeretné, ha gazdasága példaként szolgálna és húzóerôt gyakorolna a környezô térségre is. Ha felismernék, hogy a termelést, a feldolgozást, az értékesítést közösen kell végezni, mivel a helyi felvásárlás gyakorlatilag megszûnt. Összefogással viszont lehetne a szôlômunkák szempontjából kiesô idôre egy kis halfeldolgozót, egy kis konzervüzemet, apró kézmûves cégeket létrehozni, ami perspektívát jelenthetne a lakosságnak. Szeretné a szocializmus által lejáratott ország-imázst helyre tenni, meggyôzôdése, hogy ha Magyarországnak valamiféle produktuma érdemes arra, hogy az ország zászlós terméke legyen, akkor az elsôsorban a szôlô, a bor. Hazai- és világversenyeken elért sikerei alátámasztják elképzeléseit, amit idei bordeauxi aranyérme is szemléletesen jelez. Szeremley Huba megvalósította ifjúkorában megálmodott elképzeléseit, nem adta fel a küzdelmet céljaiért amire csak kevesen képesek. Afrikában még a börtönökbôl kiszabadultakat is pártfogása alá vonja, nigériai farmján feladatot, életcélt jelöl ki számukra és örömmel konstatálja, hogy amint nincsenek cellába zárva, területet és tennivalót kapnak, miként vetkôzik le korábbi agresszivitásukat, miként válnak kiegyensúlyozott emberekké, a társadalom fontos láncszemeivé. Úgy tûnik, most már idehaza is megtalálta, mivel tudja közvetlen térségének bajait orvosolni. A középkorban a bor orvosság volt, hiszen nem csupán a fertôzô betegségek nagy része ellen jelentett védôpajzsot italként, hanem sebekre is használták, amire "borogatni" kifejezésünk is utal. Szeremley Huba megtalálta, hogyan lehet ma is borral gyógyítani, borogatni a Badacsony sebeit úgy, hogy a tájsebek is és az ott élôk lelki sebei is gyógyuljanak. Miért tartom mindezt fontosnak? Mert bemutatja azt, hogy a fenntartható fejlôdés elméleti modelljét hogyan lehet a gyakorlatba is átültetni és megvalósítani. Mindez reménysugár is lehet a szegény regionális tervezôk részére, akik anyagi eszköz híján csak bizakodhatnak, hogy bármilyen nagyszerû fejlesztési koncepciójuk valaha is megvalósul.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Horváth Béla : A MAGYAR LAKÁSPOLITIKA KORSZERÛ TÉNYEZÔKRE ALAPOZOTT KIDOLGOZÁSÁÉRT településfejlesztés

Horváth Béla okl. építészmérnök

A MAGYAR LAKÁSPOLITIKA KORSZERÛ TÉNYEZÔKRE ALAPOZOTT KIDOLGOZÁSÁÉRT "Egy lakással az embert csak úgy meg lehet ölni, mint egy fejszével." (Adolf Behre)

A lakás életünk kerete; benne és általa bontakozhatnak ki életfunkcióink, alkotó lehetôségeink, megújulásunk. A lakás évszázadok óta az egyik leggyakoribb és legsúlyosabb gondok egyike világszerte. A hiány, az igények kielégítése, az anyagi eszközök szûkössége súlyos korlátot, gyakran feszültséget okoz. A lakás azonban sohasem ragadható ki az ember és környezete tágabb összefüggéseibôl. Az emberi élet kerete mint környezet fejlôdése során más-más esztétikai tartalmat hordozott. Az egyik a természet, a táj, amelybe az ember elhelyezte alkotásait, a másik az ember maga alkotta emberi környezete, amelyet a kor, a hely és az alkotó egyéniség formált. A történelem folyamán házak, házcsoportok, telepek, települések alakultak ki. A lakás és környezetét térben és idôben befolyásolta az életszokás, az életvitel, a társadalmi szokások és az egyén, a család adottsága, felkészültsége, kulturáltsága és a szociális gondolkodás és ellátás alakulása. A valós igények helyébe bizonyos korokban külsôdleges jegyek (beosztás, rang, presztízs) kerültek elôtérbe. Más idôszakokban a mûködés üzemszerû rendje és feltételei, a mûködtetés ésszerûsége és takarékossága kerekedett felül. Elôbbiekbôl következik, hogy a lakás és környezete megítélésében, alakulásában számszerûsíthetô és mérhetô mennyiségi és minôségi tényezôk mellett számtalan olyan is hat, amelyek csak kiterjedt elemzésekkel tárhatók fel. Jelen esetben azonban a terjedelmi korlátokra tekintettel a témára vonatkozóan csak egy hosszabb tanulmány összefoglalása: a nagyobb összefüggések és fôleg az ajánlások (néhány kiinduló helyzetelemzési adat) jelennek meg. A lakás kereteit az építészet teremti meg, de alakítására, formálására nézve meghatározó az a társadalmi, politikai, gazdasági szemlélet, a technika és technológia, amely a megvalósítást követô üzemeltetési folyamatot is mérlegelve, határt szab a gondolatok és igények szárnyalásának. A lakás, a lakás és környezete, a lakásviszonyok megítélésében a statisztikának (demográfiai, lakás- és területi statisztika) fontos szerepe van, mert vele és általa kerülhet a döntéshozó a megfelelô cselekvés állapotába. A felsorolt tényezôk rendszerbe foglalásával és mérlegelésével a lakásépítés alakulását idôszakokra bonthatjuk. A lakáskörülmények alakításában a családi költségvetés és gazdálkodás is meghatározó szerephez jut, mert a fogyasztási szükségletek sorrendjében, az életvitel formálásában mindezek érvényesülnek. Hibás következtetésre juthatunk, ha kizárólag az átlagokból próbálunk kiindulni. Célszerûbb ezek helyett annak meghatározása, hogy melyek azok az alapvetô (minimum) követelmények, amelyeket az állampolgár az adott állami költségvetés keretei között kérhet, elvárhat.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az ezredfordulót megelôzô átmenet idôszakában a döntéseket a korábbi évtizedek gyakorlata és adottságai is jelentôs mértékben befolyásolják. Hiányzik egy olyan nyilvántartás, amely a korábban élvezett juttatások, kedvezmények nagyságát és mértékét személy szerint áttekinthetôvé tenné. Egy ilyen nyilvántartás biztosíthatná leginkább a társadalmi igazságosságot és szûrné ki az ügyeskedôk, az összeköttetést igénybe vevôk által elért esetenként halmozott elônyöket. A megfelelô megoldás kidolgozását korábban a politikai tényezôk akadályozták, az elmúlt tíz évben viszont döntôen az hátráltatta, hogy a megelôzô merev, gyakran kivételezô és így korántsem igazságos és nyílt lakásgazdálkodási feltételek helyébe nem alakult ki demokratikusan is vállalható, az ügyeskedôket kiszûrô elosztási rendszer. A lakásügy megszûnt állami kezelése és az a körülmény, hogy az az önkormányzati feladatok körén is kívül esik, bizonyos rétegek számára az átmenet idôszakában súlyos gondokat okozott és okoz. Álljon itt néhány statisztikai adat a kérdés tárgyilagos megítéléséhez. A táblázatok adataiból egyértelmûen megállapítható, hogy a lakásépítés alacsony mértéke mellett is javult a lakáshelyzet, mert a népesség az 1980-as évek eleje óta csökkent. Így a kisebb mértékû lakásépítés ellenére a lakások laksûrûsége javult. (Lásd 1. táblázat index oszlopai és a 2. tábla lakás/lakos változásai.) E helyen terjedelmi okokból mellôzzük a megállapítások indoklását és a vizsgálatok részletes ismertetését, csupán egy korszerû lakáspolitika kialakítását segítô javaslatainkat tesszük meg. 1. Szükséges tudatosítani, hogy a polgár egyik alapvetô feladata olyan életvitel kialakítása, hogy az állami segítséggel és az önkormányzati támogatásokkal élve képes és érdekelt legyen lakásigényének saját erôbôl való kielégítésében. Egyúttal eleget tesz lakásának üzemeltetésébôl, használatából adódó kötelezettségeknek. 2. Az oktatás keretében az óvodától kezdôdôen szükséges a háztartás, lakás, lakáshasználat közhasznú ismereteinek elsajáttítatása. Ehhez a hazai és külföldi tapasztalatok, valamint a háztartásismeret elterjesztésére is szükség van. 3. Célszerû kinyilvánítani, hogy a jövôben az állam, az önkormányzatok milyen szerepet tudnak vállalni a lakáskérdés megoldásában (változatok és feltételek, kiszámíthatóság, hitelformák stb.). 4. Elkerülhetetlen, hogy a települési önkormányzatok keretszabályokban szabályozzák helyi adottságaik és lehetôségeik alapján , hogy mit tudnak nyújtani állandó lakosaik részére. Ebben a feltételrendszereket (támogatás stb.) is szabályozni szükséges. 5. A mai lakáshelyzet és az elmúlt évtized történései, irányzatai indokolják, hogy mielôbb, de legkésôbb a következô népszámlálás keretében teljes körû lakásfelmérés (mûszaki állapot, nagyság, összetétel, laksûrûség, tulajdoni adottságok, használat jellege stb.) készüljön a KSH irányításával. 6. Az igazságos elosztás és a lehetséges visszaélések elkerülése érdekében a népességnyilvántartáshoz illeszkedôen (visszamenôleg is) indokolt a kapott támogatások és elônyök áttekinthetô nyilvántartása. 7. Szükséges folytatni a hajléktalanok támogatására megkezdett támogatási rendszer és elhelyezés továbbfejlesztését. Ennek keretében a differenciált megoldások lehetôségeit is szükséges megteremteni. 8. A katasztrófák és a természeti károk következményeinek mérséklésére külön tartalékkeret és az elhelyezést megoldó hálózat kiépítése indokolt.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


9. Az épületek felújításának gyorsítása érdekében pályázati és támogatási rendszer mûködtetése szükséges. A legnagyobb sorozatú technológiával készült lakóépületekre mintafelújítások, helyreállítások végzendôk. Ezek eredményeit széles körben szükséges bemutatni, ismertetni. 10. Az elsô lakáshoz jutás feltételei és módja újraszabályozást igényel megfelelô mozgóskálarendszer kiépítésével. 11. A szociális kedvezményeket a családnagysághoz és a jövedelemhez szükséges igazítani. Ennek megfelelôen az állami és önkormányzati támogatás mértéke az egy fô/20 m2 szobaterülethez, az indokolt minimum takarékossághoz és felszereltséghez igazodjon. Az ezt meghaladó igényeket, az ország adottságait jelenleg meghaladóként célszerû kezelni. Így azokra sem ÁFA-visszatérítés, sem egyéb támogatás nem nyújtható. Ezek finanszírozása a szabadpiaci, illetve banki feltételek mellett történjék. 12. Buzdítani szükséges a bankokat és a biztosítóintézeteket, hogy a jelenleginél ösztönzôbb módon vegyenek részt a lakásfejlesztés, -fenntartás és -korszerûsítés finanszírozásában. 13. Az ország lakásállományának egy részében emberi tartózkodásra alkalmatlan ún. substandard lakáskörülmények alakultak ki. Ezen állomány új felmérésére különös gondot kell fordítani az 5. pontban foglaltaknak megfelelôen. A felmérést követôen a helyi önkormányzatok kapjanak elkülönített pályázati lehetôséget, hogy az ilyen körülmények között lakók saját maguk is részt vegyenek lakáskörülményeik javításában. A megfelelô megoldás megtalálásáig ezen rétegektôl is elvárható az együttélés alapvetô környezeti kultúrájának, közegészségügyi követelményeinek fenntartása, biztosítása. 14. Az épületállomány karbantartása, felújítása a nemzeti vagyon megôrzése és a lehetséges állapot és színvonal javítása a tulajdonosok feladata, amit a közösség is támogat (állam és önkormányzat). Ennek elômozdítása érdekében különbözô konstrukciók, hitelfeltételek keretében mind az egyének, mind a társas közösségek számára további vonzó megoldások kidolgozása nélkülözhetetlen. Különösen fontos az állagvédelem (tetôhéjazat, csatornák, lábazat, hôszigetelés és az állékonyság) teljes körû biztosítása. 15. A lakással összefüggô gazdasági és hatósági területen fokozott ellenôrzésre van szükség. A közüzemi és energiaszolgáltatók, a köztisztasági hivatalok, a kéményseprést végzô cégek, a víz- és csatornaszolgáltatók, a javító-szerelô szolgáltatók körében általában az inflációt meghaladó mértékû folyamatos áremelkedések érhetôk tetten. Az energiahatóságnak és a fogyasztóvédelmi felügyelôségeknek fokozottan szükséges a jelenséget figyelemmel kísérni, és ellenôrzéseik tapasztalatai alapján lépéseket tenni. 16. A lakásügyi jogszabályok teljes körû és ismételt áttekintése nélkülözhetetlen. Különösen a társasházi törvény de másoké is joghézagai mûködési zavarokat, nehézségeket okoznak. A meg nem oldott kérdések ügyében és a jogértelmezés és alkalmazás terén a jogos igazságot sértô megoldásokat rendezni szükséges. 17. A lakás- és ingatlanspekuláció terén tanúi lehetünk egyes településrészek vonatkozásában mesterségesen keltett hisztériáknak. Ezekben az ügyekben a helyi és idônként az országos sajtó is sajátos szerepet tölt be, mivel a tárgyilagos tájékoztatás, netán jogos szakmai vélemények a kívánatosnál gyengébben juthatnak érvényre. 18. A lakásépítés és lakásszám-gyarapodás mindenkor segítette a foglalkoztatás javítását is. A munkanélküliség jelenlegi szintjén indokolt tehát az élénkítés, az építés, a segélyekre kifizetett összegek átcsoportosíthatósága érdekében is.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


19. A lakás körül is kialakultak a különbözô célzatú lobbik. Szaporodnak a látszólag a lakáshoz jutást segítô egyesületek, társulások is. Az építôanyaggyártó szervezetek társulásai is, érthetô módon, érdekérvényesítést és befolyást gyakorolnak a folyamatokra. Az érdekorientált tájékoztatásra szükséges reagálni. Újabban terjednek a csalások és a visszaélések is. Ezek megfelelô kezelése immár elkerülhetetlen, mert helyenként a szervezett bûnözés körébe is tartozik (szociális támogatások, szerzôdési visszaélések, jóhiszemûséggel való visszaélések stb.) 20. Az építô szervezetek egyre inkább felismerik a mintaegységek, a változatos lakóegységek építésének európai fôleg a skandináv , de az egykori magyar gyakorlatban is fellelhetô szervezett formáinak elônyeit. E kezdeményezések az állam és az önkormányzatok nagyobb segítségére tartanának igényt. 21. A lakáskérdés ügyében a társadalomnak fokozott és nyílt tájékoztatásra van szüksége. Ez egyrészt felvilágosítást igényel, másrészt az oktatásban is érvényesítendô feladat. Az aktuális piaci információkról is szükséges hírt adni, vagy legalább a különbözô forrásokra (lelôhelyekre) a figyelmet ráirányítani. 22. Célszerû hiteles tanácsadó és felvilágosító szolgáltató ügyfélszolgálati irodákat mûködtetni. Nonprofit szervezetek, civil szervezetek is sokat segíthetnek, ha képesek önmérsékletet tanúsítani, és nem valamely érdektársulás, egyesülés érdekében manipulálják a rászorultakat. Ilyen szervezet valamely minisztérium keretében lakáskommunális kutatóintézet keretei között is mûködhetne, annak elméleti munkáját gyakorlattá váltva. A lakás és ami körülötte van, az élet kerete. Kulturáltságától és színvonalától a családok jobb élete, a nemzet jövôje függ.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Szabó Loránd: FALUSI TURIZMUS VÁRONGON idegenforgalom

Szabó Loránd a Dombóvári Kistérségi Tourinform Iroda vezetôje

FALUSI TURIZMUS VÁRONGON (kicsit másképp) Klasszikus értelemben vett falusi turizmus nem alakult ki a dombóvári kistérségben. Az országos pályázati rendszer alapján három település ilyen jellegû vállalkozói szerezhetnének támogatást (17 AK alatti átlag), de sem Csikóstöttösön, sem Kaposszekcsôn és Jágónakon sem akadt, aki e tevékenységgel komolyan foglalkozna. A falusi turizmus szempontjából több olyan település is van a kistérségben, mely ideális helyszíne lehetne e turisztikai ágazatnak. Jágónakot, Gyulajt, Várongot egyaránt a szép táji környezet jellemzi. Mindhárom község zsáktelepülés, közülük Várong helyzete optimálisnak mondható, mert a "fôúttól" csak pár száz méterrel fekszik. Gyulaj ez irányú lehetséges fejlesztése ellen szól a cigány lakosság nagy aránya, az ebbôl is eredô rendezetlenebb településkép, a közbiztonság helyzete. 1998 augusztusában átadásra került a 12 fôs várongi panzió. A létesítmény az önkormányzat épületének tetôterében került kialakításra, külön bejárattal rendelkezik. Az eltelt év bizonyította a vállalkozás életképességét, melyet mutat az átlagos kihasználtság mértéke: 3040%. A panzióban, valamint a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokban csak falubeliek dolgoznak. A jelenlegi szolgáltatások a következôk: lovagoltatás, kocsikázás, pince-szer, túrázás, zenés estek, kerti szórakozás, igény esetén falusias vendéglátás, állattartó telepek megtekintése. E tevékenységekhez kapcsolódva a 220 fôs falu egyre több lakója képes kiegészítô jövedelemhez jutni. A turizmus nyújtotta lehetôséget egyre jobban érzik a helyi kereskedelmi szolgáltatók is, folyamatos áruválaszték bôvítéssel próbálják a keletkezô igényeket kielégíteni. E vendéglátási forma elképzelhetetlen rendezett településkép nélkül, melyben Várong szintén élen jár a kistérségen belül. A faluban parkok, információs táblák, virágok teszik színessé az utcaképet. A település rendezettségének fejlesztése és szinten tartása elképzelhetetlen a lakosság megnyerése nélkül. Ebben a helyi képviselô-testületnek, élén a polgármesterrel óriási szerepe van. A továbblépésre már megvannak az elképzelések. Hamarosan az épület pincéjét borozóvá alakítják át, a települést átszelô patak felduzzasztásával tavacska teszi még szebbé a faluképet, az önkormányzat földterületén sportlétesítmények kerülnek kialakításra. A turizmusba bevont emberek részére az ôsszel továbbképzés indul, valamint a lakosság bevonásával tovább zajlik a falucsinosítás. A jelenlegi szálláshely mennyiség bôvíthetôvé válik, ha sikerül a volt iskola épületét mely jelenleg üresen áll ifjúsági szálláshellyé alakítani. A jövôben érdemes elgondolkodni, hogy a helyi környezeti állapot megóvása érdekében milyen eszközök állnak rendelkezésre, esetleg néhány új bevezetését érdemes meggondolni. Várong így is mintapéldája lett annak, hogy egy település hogyan találhatja meg és valósíthatja meg önmagát. S ez a megállapítás már nem csak kistérségi szinten igaz.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO



2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* : KÖNYVISMERTETÉS környezetvédelem

KÖNYVISMERTETÉS Jakucs Pál Professzor Emeritus a MTA rendes tagja A MTESZ HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖRNYEZETVÉDELMI BIZOTTSÁG NEGYED ÉVSZÁZADA 19731998 Igazában nem mondható el, hogy a magyar környezetvédelem ügye gyorsvonati sebességgel robogna elôre! Az azonban elmondható, hogy ha lassan is, személyvonati gyorsasággal de mégis csak van valami haladás, különösen az utóbbi évtizedekben. Vannak olyan személyek, közösségek, akik és amelyek felismerték, hogy itt lokálisan, regionálisan, de földi viszonylatban globálisan is történnie kell és történik is valami az emberiség jobb minôségû életéért és világunkban való fennmaradásáért. Ennek a felismerésnek, haladásnak egyik kézzelfogható terméke az igen szép kiállítású összefoglaló könyv, amely bemutatja a MTESZ Hajdú-Bihar Megyei Környezetvédelmi Bizottságnak negyed évszázados munkásságát, gondjait, eredményeit, javaslatait. Nem könnyen elszálló szavakban, fecsegésekben, hanem maradandó nyomatásban átadja a szûkebb régió, és az egész ország tulajdonképpen minden emberének. E könyv ugyanis nemcsak a környezetvédôknek (vagy legalábbis magukat annak nevezôknek) szól, hanem mindenkinek: mert ez az ügy mindenki ügye fiataloktól az idôsekig, a falun élôktôl a városlakóig, a hímnemûektôl a nônemûekig. Általánosságban kiemelem, hogy az egész anyagon igyekeztünk az ökológiai szemléletet érvényesíteni, vagyis az élôvilágot, annak egyedeit, közösségeit, azok tûréshatárait (toleranciájukat) a középpontba helyezni. Adataink tehát nem csupán üres számok, hanem azok az értékek, amelyek mögött ott vannak az élôk (beleértve természetesen az embert is mint élôlényt) tûréshatárai, életminôségüket változtató befolyásoló értékei. A könyv három részre tagolódik. Az elsô rész közel 230 oldalon "A természeti környezet, az élôvilág védelme" címszó alatt a környezetvédelemben kialakult beosztás szerint levegô, zaj, víz, talaj tagolódásban veszi sorra az egyes hatóképesnek tekinthetô élô- és élettelen elemeket s kapcsolatukat az élô közösségekkel. Ez a nagy fejezet mutatja be a hulladékok és a biogazdálkodás kérdéseit is, valamint a társadalmi hatásokat és a környezetvédelmi oktatás újonnan alakuló témaköreit. A második nagy fejezet 210 oldalon "Az épített környezet, kulturális örökség védelme" címszó alatt Angyal László elnökünk korábbi elôadásainak és értékeléseinek szövegeit tartalmazza. Lehet vitatkozni azon, hogy a szûkebben vett "mûemlékvédelem" a környezetvédelem témakörébe tartozik-e. Magam is úgy gondolom azonban, hogy noha ezek emberi alkotások, tehát mesterségesek, dehát ki vitatkozik azon, hogy a hangyaboly vagy a termeszvár nem a természet része-e. A könyv harmadik nagy fejezetében kerültek közlésre a MTESZ Hajdú-Bihar Megyei Környezetvédelmi Bizottságának az elmúlt 25 évben keletkezett legfontosabb okmányai, amelyek képet adnak a bizottság munkájáról, munkamódszereirôl, és dokumentumként bemutat néhány konkrét tanácsot, javaslatot, tevékenységet. Az egész munkán keresztül vonul a magyarság létének megbecsülése, államiságunk 1000 éves évfordulójának ünneplése. Ide érzem az alábbi gondolatot: Ez így van jól, mert ha mi nem mondjuk el, senki sem fogja helyettünk ezt kimondani.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Ôszinte szívvel ajánlom ezt a szép kivitelezésû mûvet minden magyar ember könyvespolcára, ahonnan szabad idejében emelje le, s forgassa úgy, mint elôdeink forgatták az éves kalandáriumokat vagy a lexikonokat. Bíró Zsigmond c. egyetemi tanár, ny. fôigazgató fôorvos, az MTA doktora A levegôtisztaság védelme zaj- és rezgésterhelés elleni védelem A MTESZ Hajdú-Bihar Megyei Környezetvédelmi Bizottsága negyed évszázados munkásságáról készült reprezentatív kiadvány elsô két fejezetében 32 oldal terjedelemben foglalkozik a levegôszennyezettség és a környezeti zaj- és rezgésterheléssel összefüggô kérdésekkel. A kôszén füstjének kellemetlen voltáról már az ókori római írók is megemlékeztek. Horátius (i.e. 6865) a kôszén füstjének kormozó hatására panaszkodik. A londoni ipar fejlôdése során a rohamosan kialakuló városok légszennyezése miatt létrejött a gyerekeknél az angolkór. Az 1930-as évekre Budapest kéndioxid levegôszennyezettsége meghaladta a londoni értéket. Az 1960-as évekig fô szennyezô forrás az ipar és a szénnel fûtött rendszer volt, jelenleg a gépkocsik által kibocsátott égéstermékek kerültek elôtérbe: a nitrogénoxidok, formalin ózon és az ólom. A levegôtisztaság védelmére kialakított szakmai szervezetek korszerûsödô mérôállomásai, eszközei adnak segítséget a megelôzéshez az egészségre, az élôvilágra ártalmas helyzetek, állapotok feltárásához, javaslatokat a megszüntetésre, csökkentésre. Kiadványunk országos és megyei tanulmány ismertetésével ad sokoldalú ismeretet a jelen helyzet szükségszerû javítására. A szerzô kiemeli és fontosnak tartja a megyei laboratóriumok korszerû fejlesztését éppen a rohamosan változó szennyezettség megismerésére, ajánlások megtételére. A zaj- és vibrációs környezeti ártalmak témáiról Kiripolszky István dolgozatában részletesen ad ismeretet. A két környezeti ártalom kialakulásának körülményei és megelôzésének lehetôségei jórészt egybe esnek. Ha az egyik ártalom ellen küzdünk, akkor a másik ártalom is mérséklôdik. Dévai György tv. egyetemi docens, a biológiatudomány kandidátusa KLTE Ökológiai Tanszék A VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE, JÖVÔJE Gondolom, mindenki, aki a kötetet kézbe vehette, egyetért velem abban, hogy a külcsínre nézve igen élvezetes, a belbecs tekintetében pedig roppant értékes, azaz egyszóval jellemezve impozáns mû egészen kitûnô, sôt bátran mondhatjuk, példaként állítható és úttörô jelentôségû körképet nyújt megyénk természet- és környezetvédelmi állapotáról. A gondok globálisan, regionálisan és lokálisan is igen nagyok, gondoljunk csak az elmúlt hónapok árvízi és belvízi tudósításaira. Úgy tûnik, a természet nehezen engedi magát megzabolázni, szüntelenül arra tanít bennünket, hogy törôdjünk többet igényeivel, ne akarjuk minden áron leigázni, mert az úgy sem sikerülhet. Minden múltbeli és jelenlegi történés azt tanúsítja és sugallja, hogy jobb lenne zsarnokoskodás és végletig történô kihasználás helyett értô méltányossággal bánni vele. A kiadvány harmadik fejezetében 49 oldal terjedelemben (65114) foglalkozik vízgazdálkodással összefüggô kérdésekkel. A tanulmány elsô részében Beleznai Tibor, Bara Sándor, Buti Gergely és Kóthay László szerzôkvartett széles körû áttekintést nyújt a nagyon megbecsülendô vízkészletrôl, a vízellátás, csatornázás és szennyvíztisztítás helyzetérôl. Tárgyilagosan szól az árvízvédelem gondjairól, a folyószabályozás és a


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


vízrendezés újabb heves vitákat kiváltó szükségességérôl és megvalósítási módjairól, a belvizek elleni védelem, vízkárelhárítás helyzetérôl és nehézségeirôl, a mezôgazdasági vízszolgáltatás változó igényeirôl, a vízminôségvédelem súlyos gondjairól és sürgetô feladatairól, valamint vizeink integrált használatának és ésszerû hasznosításának lehetôségeirôl. Török Anna tanulmánya a szennyvíz és a szennyvíziszap elhelyezésének közel sem könnyû, de feltétlenül megoldandó jövôbeli feladatairól nyújt értékes tájékoztatást, kihegyezve a kérdést a kétségtelenül legkritikusabb debreceni helyzetre. Wittner Ilona igen alapos tanulmánya a tényeknek megfelelôen ellentmondásos összképet ad a vízellátás és csatornázás megyei helyzetérôl, hangsúlyozva a továbblépés feltétlen szükségességét és felvázolva ennek lehetséges útjait is. Varga Csaba napjaink ivóvízellátásával kapcsolatban egyre inkább az érdeklôdés homlokterébe kerülô közegészségügyi ártalmak egyik izgalmas kérdését, a más összefüggésben már igazoltan rákkeltô hatású azbesztszennyezôdés témakörét járja körül tudományos igénnyel és felelôsséggel. Helmeczi Balázs Professzor Emeritus az MTA doktora A FÖLD TALAJÁNAK VÉDELME A MTESZ Hajdú-Bihar Megye Környezetvédelmi Bizottság negyedszázada 19731998 címû kiadványa 4. fejezetében, 33 oldal terjedelemben (115148) foglalkozik a talajvédelemmel összefüggô kérdésekkel. A szerzô (Podmaniczky G.) a talajvédelem aktuális kérdéseinek taglalása mellett a Hajdú-Bihar megyei talajok állapotát konkrét adatokkal jellemzi. Az aktuális kérdések között helyesen mutat rá a két fô veszélyre, a talajdegradációra (ami egyrészt természeti okokra, másrészt közvetlen és közvetett emberi tevékenységre) és a talajszennyezôdésre, ami utóbbi kizárólag antropogén hatásokra vezethetô vissza. Foglalkozik a nemcsak hazánkban, hanem a megyében is annyira jelentôs szél-(defláció) és vízerózió hatásával. Valószínûen hely szûke miatt nem tesz említést arról, hogy a szaktudomány korábbi álláspontja szerint a szélerózió elsôsorban homok- és a kiszáradt láptalajokon jelent nagy veszélyt. Erre azonban a gyakorlati tapasztalat már az 1970-es évek elején alaposan rácáfolt, amikor kiderült, hogy a csernozjom talajok is veszélyeztetettek. Megítélésem szerint ez utóbbi széles körû herbicid használattal és a gyakori tavaszi szárazsággal függ össze, midôn az erôs szél a kiszáradt csupasz felszínt elhordja. A nagyobb szélviharok több millió m3 port néhány 100 km távolságra szállítanak és raknak le. Ezek közismertek nemcsak Dél-Ukrajna, Észak-Amerika középsô államainak prérijein, a romániai Baragandban, hanem hazánkban is a Duna-Tisza közén a Tiszántúlon, a Kis-Alföldön. Így pl. jelentôs porvihar volt hazánkban 1962. március és április havában, ami néhány napig tartott. Ekkor figyelték meg, hogy a Fertôdi Állami Gazdaságban a ráhordás mértéke a laza szerkezetû kotus láptalajon elérte a 32 cm-t, és betemette a gazdaság területén lévô mély vezetésû csatornarendszert is. Az 1973. április második hetében jött porvihar elsôsorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon bizonyította, hogy a defláció nemcsak a homok- és láptalajokat veszélyezteti, mert a csernozjomot is alaposan megmozgatta. Elhordta a szél a talajt, s vele a kiszórt herbicidet és teljesen tönkretette a cukorrépa vetéseket. Az újravetésbôl származó károk ôsszel a betakarítás, illetve a feldolgozás során fellépô rothadásban mutatkoztak meg. Hasonló problémák 1983., de még inkább 1984. év tavaszán is voltak a Tiszántúlon. A másik közlemény (Dienes Gy.Helmeczi B.) jó áttekintést ad az inszekticidek alkalmazásáról a kémiai növényvédelem kezdetétôl napjainkig. A szerzôk ugyancsak helyszûke miatt nem térhettek ki részletesen különösen a második generációs inszekticidek (fôleg a DDT és származékaikkal kapcsolatban) a pozitív és negatív hatásokra. Említik ugyan, hogy alkalmazásukat több országban elsôként hazánkban


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


betiltották. Arról azonban nem szólnak, hogy miért éppen nálunk tiltották be a világon elsôként és 1970. január 1-jétôl alkalmazásuk tilos. Abban, hogy a világon elsôként hazánkban korlátoztuk, majd pedig betiltottuk a klórozott szénhidrogének felhasználását, valószínûleg szerepet játszottak, hogy az élelmiszerek szennyezettsége már 1965-ben is igen jelentôs mértékû volt. Csupán példaként említem, hogy míg a volt NSZK-ban a vizsgált eseteknek 7, Angliában 10, az USA-ban 28, addig hazánkban 60%-ában volt nagyobb 5 ppm-nél a szennyezettség. A harmadik közleményben (Helmeczi B.Dienes Gy.) a szerzôk a biogazdálkodás (mint a mezôgazdasági termelés egyik alternatívájának) talajélettani és környezetvédelmi kérdéseivel foglalkoznak. A téma felvetéseként összefoglalják az alternatívák szükségességét, lehetôségeit, a biotermelés fôbb irányzatait és eredményeit, valamint az alternatív mozgalmak jövôképét. Nemcsak helyszûke miatt, hanem bizonytalansági szempontból is hiányzik a dolgozatból a biogazdálkodás területén az EU-s csatlakozással kapcsolatos feladatok megjelölése. Sárvári Géza okl. mûemléki szakmérnök KLTE Mûszaki Fôiskolai Kar igazgató, MAB titkár AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZET, KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG VÉDELME Mûemlékeink, történeti emlékeink és településeink jelentik számunkra az épített környezetet, a kulturális örökségünk térben megjelenô részét. A helyesen értelmezett épített környezetvédelem esetében minden új fejlesztés csak egyes, már kevésbé jól mûködô vagy relatíve elértéktelenedett elem helyére kerül mintegy bele illeszkedve a környezetébe , melynek mindig egységes szervezetként kell mûködnie térbeliségében, esztétikai értékeiben és használatában egyaránt. Úgy teremt új értéket, hogy nem rombol, nem semmisít meg jelentôsebb meglévô értéket. Az épített környezetünk fejlesztésének folytonossága szempontjából alapvetôen fontos a már meglévô értékek kutatása, számbavétele és definiálása, ami támpont lehet az új környezeti elem beruházója vagy tervezôje számára. Ezért nagyon fontos tevékenység az, amelyet régiónkban az 1958. február 18-án megalakult és ma már az országban egyetlen Mûemlékvédelmi Albizottság dr. Angyal László elnök vezetésével végez, mert értékkutató és -mentô tevékenységével számos kulturális, történeti, mûvészi és építészeti emlék sorsát, a környezetének gyarapodását, óvását, mentését szorgalmazta és ma is szorgalmazza. A kiadvány II. részében 118 oldal terjedelemben (257375) az örökség védelmével, a tusnádi Nemzetközi Tudományos Ülésen a MAB elnöke által tartott elôadásokkal és általa készített részletes értékelésekkel, ajánlásokkal ad megszívlelendô, sokszínû ismeretet. A reprezentatív, jubileumi könyv gazdag anyaga is méltón a teljesség igénye nélkül ad képet a több mint négy évtizede töretlenül munkálkodó Mûemléki Albizottság tagjainak önzetlenül végzett és végzô nemes munkájáról, törekvéseirôl.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Farkas Veronika : A TERÜLETFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK FELHASZNÁLÁSA területfejlesztés

Farkas Veronika statisztikai fôtanácsos, KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatósága

A TERÜLETFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK FELHASZNÁLÁSA

A kiegyensúlyozott területi fejlôdés, az egyes térségek társadalmi-gazdasági, kulturális fejlôdésének elômozdítása, valamint az átfogó területfejlesztési politika és területrendezés összehangolása érdekében az Országgyûlés megalkotta az 1996. évi XXI. számú törvényt. Ennek célja a területfejlesztés és területrendezés alapvetô feladatainak, szabályainak meghatározása, intézményrendszerének kialakítása. A törvény 1996. június 5-én lépett hatályba. A területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékét a 106/1997. (VI. 18.) sz. Kormányrendelet tartalmazza. Kedvezményezett térség az ország minden megyéjében megtalálható. 1998-ban a területfejlesztési törvény a területfejlesztési célelôirányzat és a területi kiegyenlítô fejlesztési célú támogatási kereten felül céljellegû decentralizált támogatással is kívánta segíteni a rászorulókat. 19961998 között a pályázati rendszer keretében országosan 20,6 milliárd forint területfejlesztési célelôirányzati és 24,6 milliárd forint területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatást nyertek el, erre az összegre kötöttek szerzôdést. Elôbbi támogatás jelentôs része Észak-Magyarország, utóbbi pedig az Észak-Alföld problémáinak megoldásához járul hozzá. A Dél-Alföld mindkét szempontból e két régiót követte. 1998-ban a céljellegû decentralizált támogatás szerzôdés szerinti összege megközelítôen 3,2 milliárd forint volt, ebbôl 549 millió az észak-alföldi, 540 a dél-dunántúli, 509 a délalföldi, 507 az észak-magyarországi, 401 a nyugat-dunántúli, 357 a középmagyarországi és 328 millió forint a közép-dunántúli régió fejlôdését segíti.

A dél-alföldi régió támogatási keretösszege A dél-alföldi régióban az ország népességének 13%-a él, a kedvezményezett településen lakók aránya ennél jóval magasabb, 23%. A támogatási keretösszegek egyik fontos eleme az egy lakosra jutó bruttó hazai termék. Ez a mutató a Dél-Alföldön (1997. évi adatok alapján) nem érte el az országos átlag négyötödét sem, leginkább Békés és BácsKiskun megye maradt el (csupán 72, illetve 73%-a), Csongrád megye e mutatója kilenctizede az országosnak. Területfejlesztési szempontból a dél-alföldi régió 18 kistérsége minôsül társadalmigazdasági szempontból elmaradottnak, ahol a vizsgálat szerinti komplex mutató nem éri el az országos átlagot. Ezen túlmenôen a gyulai és a szeghalmi kistérség tartós munkanélküliséggel is sújtott, sôt a bácsalmási, a kunszentmiklósi, a gyulai, a mezôkovácsházi és a szeghalmi kistérség mezôgazdasági és vidékfejlesztési szempontból is speciális problémákkal küzdônek számít. Így a dél-alföldi régióban található nemcsak kettô, hanem három támogatási céllal is érintett kistérség.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az 19961998. évek során a Dél-Alföldön a területfejlesztési támogatás keretösszege 7,8 milliárd forint volt, több mint kétötödét Bács-Kiskun, közel egyharmadát Békés, egynegyedét meghaladó hányadát pedig Csongrád kapta. A Dél-Alföldön a vizsgált 3 év folyamán a három megyei területfejlesztési tanács 8,3 milliárd forint decentralizált pénzeszköz felhasználásával (a megkötött szerzôdések szerint) 27,2 milliárdos fejlesztést támogatott, melyeknek támogatási aránya 96-ban 36, 97-ben 30 és 1998-ban 28%-os volt.

A területfejlesztési célelôirányzatból támogatott pályázatok Országosan a területfejlesztési célelôirányzatból elnyert támogatás összege (amelyre szerzôdést kötöttek) 1996-ban 5,5 milliárd, 1997-ben 7,2 és 1998-ban 7,9 milliárd forintot ért el, ezen belül a dél-alföldi régió 1996-ban 16, 1997-ben és 1998-ban pedig 14%-ot képviselt. A pályázati rendszer egyre "népszerûbbé" válik, az évente közzétételre kerülô feltételeknek egyre többen kívánnak megfelelni, fejlesztéseikhez a szükséges tôke hiányában támogatáshoz jutni. A Dél-Alföldön a három év alatt a támogatott pályázatok száma jelentôsen a kétszeresére emelkedett a keretösszeg azonban ennél jóval mérsékeltebben nôtt, ezáltal az egy pályázatra jutó támogatás összege csökkent. A fejlesztések összes költségénél kisebb mértékben nôttek a támogatások, így az összes költségre jutó támogatás mértéke a dél-alföldi régióban csökkenô tendenciát mutat, azaz a három megyében érvényesülô tendencia többé-kevésbé hasonlóan alakult, mint országosan, amely mérték 1996-ban 21; 1997-ben 16; 1998-ban pedig 14% volt. A támogatással megvalósuló fejlesztések közel 15 milliárdos fejlesztési költségébôl a munkahelyteremtô célúaké 6,6 milliárd forintot, az infrastruktúra- fejlesztéseké 4,6 milliárdot, a munkahelymegtartóké 1,7 milliárd forintot képvisel. A kitûzött célok eléréséhez a leggyakoribb támogatási formának a vissza nem térítendô támogatás bizonyult: az 19961998. években a dél-alföldi régióban elnyert támogatás több mint négyötödét képviselte. Országosan a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú szerzôdés szerinti támogatás összege 1996-ban megközelítette a 6,5, 1997-ben a 8,9 és 1998-ban a 9,2 milliárd forintot. Ezen belül a dél-alföldi régióban megkötötteké az elsô évinek egyharmadát, majd az ezt követô két évben egyötödét tette ki. A Dél-Alföldön 1997-ben a támogatást elnyert pályázatok száma az 1996. évihez képest erôteljesen nôtt (114-rôl 219-re), majd ezen a szinten stabilizálódott, a három év folyamán a régióban összesen 547 lett. A Dél-Alföldön a területi kiegyenlítést szolgáló támogatással megvalósuló fejlesztések összes költsége 1998-ban meghaladta az 5,7 milliárd forintot, több mint két és félszeresére emelkedett az 1996. évihez képest. A támogatás összege ennél mérsékeltebben növekedett, így a támogatás a fejlesztés összes költségéhez viszonyítva évrôl-évre csökkent, ez pedig eltér az országos tendenciától, a régió speciális helyzetébôl adódóan. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás nyertes pályázatai elsôsorban új létesítés megvalósítását helyezik elôtérbe, 57%-át erre a célra kívánták felhasználni. A fennmaradó hányad maradt felújításra, rekonstrukcióra, a meglévô létesítmények fejlesztésére.

Céljellegû decentralizált támogatást elnyert pályázatok A Dél-Alföld az 1998. évi négymillió forintos decentralizált keretösszeg 14,9%-a fölött rendelkezhetett. A közel 600 millió forint számottevô részét Bács-Kiskun megye, 30%át Békés, az egynegyedet meghaladó hányadát pedig Csongrád megye használhatta fel. 1998-ban Békésben az összes céljellegû decentralizált támogatási keretösszegre megkötötték a szerzôdést, Bács-Kiskun és Csongrád megyében még maradt szabad


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


keret. Az 19961998. évek folyamán a dél-alföldi régió a meghatározott normatívák alapján 7,8 milliárd forint decentralizált pénzeszközhöz jutott. A benyújtott pályázatok támogatási igénye ennél lényegesen magasabb volt, így forrás hiányában jó néhány pályázat célja egyáltalán nem, vagy csak részben valósulhat, valósulhatott meg. Az önkormányzatok sok esetben szûkös anyagi lehetôségeik miatt a pályázathoz szükséges saját erôt nem tudják biztosítani. Többek között új források megszerzése, a regionális együttmûködés igénye, szükségessége indokolta a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács létrehozását, melyet Bács-Kiskun, Békés és Csongrád megye 1997. június 19-én alakított meg Ópusztaszeren. A három megye együttmûködése igen sokrétû. Felöleli a gazdaságfejlesztést, a régió elhelyezkedésébôl adódó lehetôség kihasználását és fejlesztését, a közlekedésfejlesztést, a településhálózat fejlesztését, a természeti értékek védelmét, a humán erôforrások fejlesztését.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Szeli Tiborné : TERÜLETFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK ÉS AZOK FELHASZNÁLÁSA GYÔR-MOSON-SOPRON MEGYÉBEN területfejlesztés

Szeli Tiborné fôtanácsos, KSH Gyôr-Moson-Sopron Megyei Igazgatóság

TERÜLETFEJLESZTÉSI TÁMOGATÁSOK ÉS AZOK FELHASZNÁLÁSA GYÔR-MOSON-SOPRON MEGYÉBEN

A területfejlesztésrôl és területrendezésrôl szóló 1996. évi XXI. tv. a területfejlesztés céljaként határozta meg a szociális és piacgazdaság kiépítésének elôsegítését, a tartós gazdasági növekedés és a fenntartható fejlôdés feltételeinek megteremtését, a területi egyenlôtlenségek mérséklését. A törvény felsorolásából kiemelt célok jelzik a fejlesztés átfogó jellegét és azt, hogy a területi kiegyenlítés követelménye ennek egy részét képezi. A területi fejlesztés eszköz- és intézményrendszere körében lényeges

az állami pénzeszközök összehangolt mûködtetése és felhasználása, továbbá az, hogy a területfejlesztési programok állami támogatását alapvetôen (törvényben nevesített pénzeszközökkel) a területfejlesztési célelôirányzat és az önkormányzati szabályozás keretében mûködô területi kiegyenlítést szolgáló támogatás segíti elô; még nem jelentôs, de növekvô a decentralizált döntési rendszerben mûködô pénzeszközök aránya, amelyet a megyék között differenciáltan kell elosztani; a támogatások odaítélésének folyamatába be kell vonni a megyei területfejlesztési tanácsokat; a gazdaságfejlesztési, munkahelyteremtési célokat elsôdlegesen a területfejlesztési célelôirányzat, az önkormányzatok kommunális jellegû infrastrukturális fejlesztését pedig a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás finanszírozza; az Országgyûlés, illetve felhatalmazása alapján a kormány határozza meg a felhasználás irányelveit, a támogatások mértékét.

Az önkormányzati decentralizált céljellegû támogatás nem tartozik a területfejlesztés körébe, azt a címzett és céltámogatásokról szóló törvény 1997. évi módosítása állapította meg. E támogatási forma mégis együtt tárgyalható a területfejlesztési támogatásokkal, mert felosztása normatív módon történik és a helyi önkormányzatok felhalmozásainak, valamint vis major kiadásainak támogatását szolgálja; felosztása pedig a területfejlesztési koncepció figyelembevételével, a megyei területfejlesztési tanács hatáskörébe tartozik. E rövid áttekintés azért indokolt, mert a támogatások alapelvei és azok célja képezik a viszonyítási alapokat az adatok értékeléséhez, annak bemutatásához, hogy a megye

miért, milyen mértékben részesült a támogatásokból; azok felhasználása hogyan szolgálta a központi célokat, a megyei és kistérségi


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


területfejlesztési programokat; milyen arányban járult hozzá a gazdaságfejlesztést, a munkahelyteremtést, a kommunális infrastruktúrát, a területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztésekhez; milyen mértékben tudta kielégíteni a megalapozott igényeket.

A törvény alapján az Országgyûlés határozatban állapította meg a területfejlesztési támogatások differenciálásának, felosztásának elveit. A differenciálás alapja a megyék fejlettségét mutató, egy fôre jutó bruttó nemzeti termék (GDP) nagysága és a területfejlesztési szempontból kedvezményezett (társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott, tartós munkanélküliséggel sújtott) térségekben élô lakónépesség aránya. A megye fejlettségi szintje nagymértékben meghaladja az országosat. Az egy fôre jutó GDP az országos átlag 109 százaléka, a megyék átlagának 136 százaléka. A kedvezményezett területeken és településeken élôknek az összes népességhez viszonyított aránya Gyôr-Moson-Sopron megyében 16,5 százalék, a megyék átlagában 45,0 százalék. A támogatások összefoglaló adatait és azok elemzését követôen részletezhetôk az egyes támogatási formák céljuknak megfelelô sajátosságai. Ehhez figyelembe kell venni a pénzeszközök elosztását meghatározó jogszabályi rendelkezéseket, amelyek lényegét az alábbiakban röviden ismertetjük. A területfejlesztési célelôirányzat pénzeszközeinek differenciálásánál a megye lakónépességét, az egy fôre jutó GDP-t és a területfejlesztés szempontjából kedvezményezett térségek lakónépességét 20, 30 illetve 50 százalékos arányban veszik figyelembe. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatás költségvetési elôirányzatának 50 százaléka az egy fôre jutó GDP, 50 százaléka a kedvezményezett térségek lakónépessége alapján kerül felosztásra. A céljellegû decentralizált támogatás létrehozását elsôsorban a megfelelô döntési szint indokolta és csak részben a színvonalbeli különbségek. Ezért az elôirányzat 40 százalékát lakosságarányosan, 20 százalékát az önkormányzatok száma szerint osztják fel és csak 40 százaléka igazodik adottságbeli minôségi mutatóhoz. Ez az önkormányzatokat megilletô személyi jövedelemadónak az országos átlagtól való elmaradása. A támogatás célját jelzi, hogy abban nemcsak a megyék, hanem a fôváros is részesedik. E három támogatási forma együttesen sem képez jelentôs hányadot abból, amelyet az önkormányzatok felhalmozási jellegû kiadásra fordítanak, ezért a differenciálódás erôteljesebb mértéke sem érintheti Gyôr-Moson-Sopron megyét hátrányosan. Természetesen ezt önmagában kizárja a támogatások célnak megfelelô elosztása is. A támogatások aránya szempontjából elegendô az 1997. évet példának hozni, amikor a megyében az önkormányzatok felhalmozási jellegû kiadása 7756 millió forintot tett ki. Ebbôl az azonos évi támogatási keretösszeg mindössze 277,7 millió forintot képviselt. Figyelembe véve, hogy a területfejlesztési célelôirányzatból más szervezetek és természetes személyek is részesedtek, az önkormányzatok felhalmozási jellegû tevékenységének forrásaiban a területfejlesztési tanács hatáskörébe tartozó támogatások aránya a 3,6 százalékot sem érte el. A támogatási keretösszegeket évente kormányrendeletek állapítják meg és azok az adott évben nem léphetôk túl. A több évet érintô fejlesztéseknél viszont a beruházónak ismernie kell, hogy a következô években milyen összegû támogatásban részesül. Ezért a rendeletek lehetôvé teszik, hogy a területfejlesztési tanácsok a támogatás összegét az adott évet követô idôszakra is megállapítsák. Ez különbözô mértékû, de korlátozott: nem haladhatja meg az elbírálás évében rendelkezésre álló támogatás összegének 2540 százalékát. A táblázat "szerzôdés szerinti támogatás" oszlopa az 19961998. években elbírált és


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


támogatott pályázatokra az adott évben nyújtott és a következô évekre ígért támogatás együttes összegét tartalmazza, és így mutatja az elôre lekötött támogatások mértékét. A megye népesség arányosan az országos átlagnál lényegesen kevesebb támogatásban részesült. A területfejlesztési célelôirányzat és a területi kiegyenlítést szolgáló támogatások együttes megyei keretösszege 19961997-ben mindössze 2,1 százaléka, 1998-ban 2,9 százaléka volt az országosnak, míg a népesség aránya 5,1 százalék. Ezáltal a támogatások egy fôre jutó megyei átlaga az országosnak mintegy négytizede. A céljellegû decentralizált támogatásban a megyei részesedés 3,8 százalékos, ami már közelebb áll a lakónépesség arányához, mert a fejlettség miatti differenciálás kisebb. A támogatási keretösszegben és a szerzôdés szerinti támogatásban a megye arányai mutatják, hogy a következô évi támogatásokat kisebb mértékben kötötték le, mint országosan. A fejlesztés összes költségében a nyújtott támogatás jogszabályban nem meghatározott hányadú, hanem annak csak az állami forrásból szármázó összes támogatáshoz viszonyított felsô határa limitált. A megyei területfejlesztési tanácsok döntenek, hogy ezen belül milyen mértékû támogatást nyújtanak. A megállapított határérték 50100 százalék közötti. A fejlesztések költségeiben a támogatás arányai jelentôs eltéréseket mutatnak. A megyében a támogatások hányada az országos átlagnak harmadát sem éri el. E tény arra utal, hogy a pályázók adottságai a fejlesztések saját és más egyéb forrásai a megyében lényegesen jobbak, mint országosan. Mindhárom támogatási formánál a már jelzett szabályokon túl meghatározott a támogatás formája (vissza nem térítendô, visszatérítési feltételekkel nyújtott), a támogatásra igényjogosultak köre, a pályázat rendszere. A megyei területfejlesztési tanácsok a jogszabályok keretei között írják ki a pályázatokat és döntenek a támogatások odaítélésérôl. A területfejlesztési célelôirányzatból támogatás nyújtható a munkahelyteremtô és megtartó beruházásokra, a gazdasági tevékenység feltételeit segítô infrastrukturális beruházásokra, vállalkozások megalakulását és fejlôdését szolgáló anyagi szolgáltatások kiépítésére. Pályázatokat a kedvezményezett térségekben és településeken megvalósuló fejlesztésekre lehetett benyújtani. A nem itt megvalósuló fejlesztések esetén akkor, ha a beruházás a kedvezményezett térség fejlôdését is szolgálja vagy az a megyei fejlesztési program keretében valósul meg. A pályázatok száma összhangban a megye adottságaival alacsony. (A benyújtott pályázatok sorában csak a követelményeknek megfelelô, elfogadott pályázatok szerepelnek.) Ugyanakkor a támogatással megvalósítani kívánt szerzôdések nagy költségigényûek és a forrásoldalról megalapozottak. Az adatokból kitûnik, hogy a területfejlesztési tanács kisebb mértékben, de minél több igényt igyekezett kielégíteni. Ennek eredménye, hogy a benyújtottból támogatott pályázatok aránya magas: 19961997-ben kétharmad, 1998-ban kilenctized. Az egy pályázatra jutó támogatás átlagos értéke a megyei keret változásából adódóan, dinamikusan növekedett. Az 1998. évi érték közel kétszerese a két évvel korábbinak: 19961998 évek átlagában az egy pályázatra jutó 6,4 millió forintos támogatás jelentôsnek minôsíthetô, de a nagy összegû fejlesztések miatt a költségfedezeteknek évente csak 6,29,1 százalékát képviseli. Az arányok jelzik a pályázók megfelelô adottságait a beruházások finanszírozásához (elegendô saját és egyéb forrás), amihez a decentralizált területfejlesztési támogatás különösen az infrastrukturális beruházásoknál csak hozzájárulás jellegû. Ezt jól mutatja az 1997. évben tervezett fejlesztések forrásainak összetétele is: A vizsgált idôszak alatt a támogatások kétharmada az infrastruktúra fejlesztését szolgálta, a munkahelyteremtô és -megtartó beruházások részesedése meghaladta a 20 százalékot. A célelôirányzatú támogatás közvetlenül 197 meglévô és 173 új munkahely támogatására nyújtott lehetôséget, 11 településen a gázhálózat kiépítésére irányuló


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


beruházást segítette. A területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési célú támogatásokra igényt kizárólag önkormányzatok, a termelô infrastruktúra kiépítéséhez, fejlesztéséhez, más nevesített, zömmel kommunális ellátásba tartozó fejlesztésekhez nyújthattak be. A támogatás céljának megfelelôen korlátozott az igényjogosultak köre. Pályázni csak jogszabályokban meghatározott kedvezményezett térségekben, továbbá a társadalmigazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve jelentôs munkanélküliséggel sújtott településeken megvalósuló fejlesztésekre lehetett. (1996-ban tágabb volt a lehetôség, mert támogatást lehetett nyújtani a megye infrastrukturális ellátottsága szempontjából legelmaradottabb települések felzárkóztatásához is.) A támogatásra jogosultak körét nemcsak a központi keretszabályok módosítása befolyásolta, hanem a kedvezményezett térségek változása is. 1996-ban egy kedvezményezett térség volt a megyében (Kapuvár), 19 településsel. A következô évben nem volt kedvezményezett térség, de a jogszabály szerint 10 település vált kedvezményezetté. 1998-ban már kedvezményezett a csornai és tét-pannonhalmi kistérség, ahol a települések száma 61. Emellett más térségekbôl még 6 települést minôsítettek kedvezményezettnek. Az elsô két évben a pályázók száma közel azonos volt a jogosultakéval, 1998-ban e körbôl minden harmadik önkormányzat igényelt támogatást. Az 19961998. években benyújtott 61 pályázatból a támogatottak aránya magas, közel kétharmados. A 40 elfogadott pályázat a társult községekkel együtt 121 települést érintett. Egyes infrastrukturális beruházások jellemzô példa a szennyvízelvezetés és tisztítás társulás keretében valósulnak meg. Több önkormányzat közül egy, a gesztor látja el a beruházó feladatait. A támogatásokat a társult önkormányzatok nevében és jogán eljárva a gesztor pályázza és kapja. A nagy volumenû beruházásokhoz nyújtott támogatások összege jelentôs. A három év átlagában az egy pályázatra jutó 108,7 millió forintos fejlesztési költségben a támogatás 14,1 millió forintot tett ki, ami 13,0 százaléknak felel meg. A pályázatok közül a megyei koncepció 1996-ban elsôsorban a folyamatban lévô beruházások (szennyvízelvezetés és tisztítás) befejezésére, 1997-tôl az új beruházások megvalósítására (útépítés, gázhálózat kiépítése, csatornázás, felszíni vízrendezés) irányulókat támogatta kiemelten. Ez érvényesült a megyei keret felosztásánál, a támogatások döntô részét a termelô infrastruktúrában meglévô különbségek felszámolására fordították. Az e körbe tartozó fejlesztések részesedése az évek sorrendjében 88, 100 és 96 százalékos. Ezen belül elônyt élvezett a szennyvízelvezetéstiszítás fejlesztése: három év alatt 40 település kapott támogatást csatornázásának megvalósításához. A gázhálózat kiépítésének támogatása (50, a területfejlesztési céltámogatással együtt 61 településen) lehetôséget nyújtott a megye e tekintetben hátrányos helyzetének felszámolására. A területfejlesztési céltámogatás és a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás közel 40 százaléka a hátrányos helyzetû, épp ezért a támogatások szempontjából kedvezményezettnek minôsülô területek, települések fejlesztéseit szolgálta. Ha figyelembe vesszük, hogy az itt élô népesség aránya 16,4 százalék, akkor a kedvezményezett területeken, településeken az egy fôre jutó támogatás összege több mint 2,5-szerese a megyei átlagnak. A céljellegû decentralizált támogatás keretösszege kevesebb, mint a területfejlesztési támogatásoké, de a megyei szinten rendelkezésre álló 152,2 millió forint olyan önkormányzati kiadásokhoz járult hozzá, amelyekhez a fejlesztési támogatások korábbi rendszere nem adott lehetôséget. A törvény elôírása szerint a decentralizált támogatás elôirányzatának 20 százaléka az elôre nem látható természeti vagy más károkból adódó többletkiadások támogatásának fedezetére szolgál. A fennmaradó 80 százalék (121,8


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


millió Ft) felújítások és kisebb, a központi céltámogatások körébe nem tartozó beruházásokra volt igényelhetô. A konkrét célok megvalósításához a megyében majdnem minden harmadik önkormányzat nyújtott be pályázatot. A támogatott pályázatok aránya magas. 1998-ban 44 önkormányzat kapott összesen 166,7 millió forint támogatást, amibôl a tanács 44,9 millió forintot az 1999. évre engedélyezett keret terhére nyújtott. Ezáltal a céljellegû decentralizált támogatás a fejlesztések tervezett költségeinek átlagosan 53,8 százalékát fedezte. Az egy támogatásra jutó átlagos összeg 3,8 millió forint volt. A pályázók túlnyomó többsége (háromnegyede) olyan kisebb költségigényû felújítási munkák teljesítéséhez kért támogatást, amelyekhez az önkormányzati saját forráson kívül nehéz egyéb, külsô forráshoz jutni. E munkákra az összes keret 64,5 százalékát fordíthatták, és ennek döntô hányada oktatási, közmûvelôdési célfeladatok teljesítését segítette, de jelentôs volt az utak felújítására nyújtott összeg is. Beruházások forráskiegészítéséhez 11 önkormányzat kapott támogatást. A tervezett beruházási célok sokrétûek voltak, többek között iskola, buszmegálló, út, kerékpárút építésére, vízellátás megvalósítására irányultak. Ezekre az önkormányzatok a teljes keret fennmaradó hányadát, 35,5 százalékát használhatták fel.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


1999/09/* Magyar Tünde : BETEKINTÉS AZ EU LEADERPROGRAM KERETÉBEN MEGALAKULT HELYI FEJLESZTÔ SZERVEZETEK MÛKÖDÉSÉBE Európai Unió

Magyar Tünde tudományos munkatárs MTA Regionális Kutatások Központja, Miskolc

BETEKINTÉS AZ EU LEADER-PROGRAM KERETÉBEN MEGALAKULT HELYI FEJLESZTÔ SZERVEZETEK MÛKÖDÉSÉBE

1. Az EU Leader-program áttekintése és legfontosabb jellemzôi A LEADER-programot a közösségi kezdeményezések (Community Initiatives) keretében 1991-ben indította el az Európai Unió Bizottsága a legelmaradottabb, a leginkább külsô segítséget igénylô célterületeken (1, 5b, 6). Célja az, hogy a vidéki emberek számára újfajta lehetôséget nyújtson életkörülményeik megváltoztatására olyan módon, hogy inspirálja és támogatja a helyben kigondolt fejlesztési elképzelések megvalósítását. A LEADER-program kísérleti program, ami 1999-ben véget ér (LEADER I 19911994, LEADER II 19951999), a vidékfejlesztés közösségi szintû támogatása azonban az elkövetkezendô tervezési ciklusban hasonló célokkal (20002006) folytatódik. A LEADER-program kiegészítést nyújtott a Strukturális Alapok keretében folyó egyéb vidékfejlesztési támogatásokhoz. Olyan lakosok számára is hozzáférhetôvé kívánta tenni a támogatási forrást, akik az eddigi fejlesztési forrásokból nem részesültek. A LEADER-program megvalósítása során szerzett tapasztalatok a kísérletinek szánt program lezárulása és a szükséges következtetések levonása után átáramlanak a Strukturális Alapok prioritásrendszerébe. A LEADER-program legfontosabb jellemzôi

Decentralizáció A program koordinálása kis területi egységeken (maximum 100 000 fô) folyik, így a finanszírozási döntések decentralizációja nagymértékben megvalósul. Innovatív fejlesztés elômozdítása A finanszírozott projektek egyik legfontosabb kritériuma az innovatív jelleg. Mivel a LEADER-program a nagyobb költségû "hagyományos" vidékfejlesztési beavatkozások (infrastruktúra-fejlesztés, agrártámogatások) kiegészítôjeként jelenik meg, olyan tevékenységek támogatását tûzi ki célul, amelyek más EU vidékfejlesztési támogatás keretében nem jöhetnek létre. Ez kisebb költség-, illetve beruházásigényû, de újszerû, egyedi jellegû fejlesztéseket jelent. A fejlesztésben érintett személyek széles körû bevonása (partnerség) A LEADER-program által szoros kapcsolat kiépítésére kerül sor a helyi lakosok,


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


gazdasági szervezetek és közintézmények között, ami az igazgatótanácsba és az albizottságokba, illetve projektértékelô bizottságokba történt delegálás által valósul meg. A térség menedzselése A LEADER-csoportoknak nemcsak a pályázatok kiértékelése a feladatuk, hanem egyfajta katalizátor szerepet is betöltenek azáltal, hogy a térségre vonatkozó számos szellemi tevékenységet is felvállalnak (pl. fejlesztési koncepció készítése, térségre vonatkozó márkanév bevezetése). A csoportok szaktanácsadást és térségi animációt is végeznek. Informatikai hálózat kiépítése, nemzetközi kooperáció A helyi LEADER-csoportok között informatikai hálózat kiépítésére került sor, aminek célja a szakismeret és tapasztalatcsere nemzeten belüli és nemzetek közötti áramoltatása. A programnak honlapja van az Interneten, ahol információ szerezhetô be a helyi akciócsoportokról (a programban részt vevô fejlesztési szervezetek adatbázis feltöltési kötelezettséget vállalnak). A honlapon lehetôség van feltüntetni, hogy ki, milyen együttmûködésben szeretne partnerre találni. Nyitottság, kommunikáció erôsítése a helyi lakosokkal Több LEADER-csoport is rendelkezik saját honlappal és periodikusan megjelenô kiadvánnyal, ami a helyi fejlesztés keretében lezajlott eseményeket, beszámolókat tartalmazza. A kiadványokban támogatást nyert projektek is bemutatásra kerülnek.

2. A LEADER-program megvalósulása a gyakorlatban 2.1 A csoportok megalakulása

Az EU LEADER-program pénzalapjaira azok a helyi csoportok (Local Action Groups, LAGs) pályázhattak, akik az EU irányelveinek megfelelô projektfinanszírozási rendszert hoztak létre. A pályázás egy 100 000 fônél kisebb népességszámú területre elkészített fejlesztési programmal történik. A fejlesztési program elbírálását a bizottság végzi. Az EU LEADER II program keretében a következô tevékenységekre pályázhattak a helyi csoportok: A) A térségfejlesztési folyamat gyakorlati ismereteinek elsajátítása (azokon a területeken, ahol az alulról szervezôdô térségfejlesztés kezdeti stádiumban van) B) Innovatív projektek, amelyek a helyi LEADER-csoportok támogatásával és finanszírozásával jönnek létre a következô témakörökben: 1. Szaktanácsadás, technikai segítségnyújtás 2. Szakképzés 3. Vidéki turizmus 4. Kisvállalkozások, helyi szolgáltatások 5. Helyi mezôgazdasági, erdészeti, halászati termékek fejlesztése és kereskedelme 6. A környezet megóvása, állapotának javítása C) Transznacionális kooperációk D) Európai vidékfejlesztési hálózat A megjelölt négy (A, B, C, D) tevékenységi kör közül, az EU-nemzetek LEADERcsoportjainak 93%-a a "B" (Innovatív programok kivitelezése) tevékenységre pályáztak. A helyi csoportok által elnyert támogatás kivitelezéséért a regionális vagy nemzeti kormány vállalja a felelôsséget (ellenôrzési jogkörrel rendelkezik), a pályázat (program) benyújtása az Európai Bizottsághoz is ezen intézmények közvetítésével történik. A LEADER-csoportok mûködési szabályzatának kialakítása az EU Bizottság által megfogalmazott egységes dokumentum alapján valósul meg, amihez az adott nemzet és a helyi akciócsoport kiegészítéseket tehet hozzá.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A LEADER-csoportok legfontosabb "felülrôl" (EU-irányelvek) meghatározott tényezôi

A pályázati kiírás fôbb szempontrendszere (a csoport kisebb módosításokat tehet a megadott tevékenységek konkretizálásával, szûkítésével) A támogatás arányának maximális mértéke A támogatás maximális összege Támogatási formák A projektek kiértékelési rendszere Elszámolható költségek Bizottság és albizottságok felállítása (törekedni kell, hogy a bizottságok munkájában részt vegyenek azok a helyi hivatalok és intézmények, amelyek szerepet töltenek be a terület fejlesztésében).

A csoportok önállóan kialakított tényezôi

A bizottság összetétele és a tagok száma Albizottságok száma, albizottsági tagok száma és összetétele A bizottságok ülésének gyakorisága A programot végrehajtó alkalmazottak száma, munkakörük pontos meghatározása A helyi akciócsoport és egyéb szervezetek kapcsolata A helyi akciócsoportok más vidékfejlesztési programokban való részvétele.

A mûködési szabály szerint a LEADER-program felügyeletét ellátó minisztérium (általában mezôgazdasági minisztérium) vagy regionális dekoncentrált intézménye rendszeres helyszíni ellenôrzéseket tart a LEADER-csoportoknál (irodákban) és a LEADER-programból támogatott projektek megvalósítóinál. A LEADER-csoportoknak negyedévente szükséges beszámolót benyújtani a nemzeti programfelügyelô szervezethez, az ezen szervezet által összeállított szempontrendszer alapján. 2.2 A LEADER-program keretében mûködô fejlesztési társaságok népességszáma és területi lehatárolása

A helyi akciócsoportok népességszáma A LEADER-csoportok által lehatárolt fejlesztési terület maximális népességszáma az EU Bizottság határozata alapján 100 ezer fô, viszont néhány csoport népességszáma kissé meghaladja ezt a küszöbértéket. A LEADER-csoportok a vidékfejlesztési szempontból hátrányos területeken, tehát az 1es célterületeken és az 5b és 6-os célterületeken alakulhattak meg. A LEADER I program keretében számuk 219 volt, a LEADER II program már 887 fejlesztési társulással indult. A program keretében létrejött fejlesztési társulások az 1-es, 5b és 6-os célterületeken élô lakosság (125,2 millió fô) közel 32%-át (40 millió fô) érintik. A LEADER fejlesztési csoportok által lehatárolt területek népességszáma egy adott országon belül és az országok között is különbözô. A csoportok területi nagyságának vizsgálatára 7 EU-tagállamban (Írország, NagyBritannia, Portugália, Spanyolország, Ausztria, Franciaország és Olaszország) került sor. A legtöbb nagy népességszámú csoport Portugáliában található, itt a csoportok átlagos népességszáma 75 00 fô. A csoportok nagysága viszonylag egyenletes, a csoportok 65%-a 60 ezer90 ezer fô között helyezkedik el. Hasonlóan nagy a csoportok népességszáma Írországban is, itt az átlag 70 000 fô. Írországban viszont nagyobb a csoportok közötti különbség, a csoportok közel 40%-a az


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


"átlagosnál" jóval nagyobb vagy kisebb 40 ezer fônél kisebb vagy 100 000 fônél nagyobb népességszámú. A legkisebb csoport területén 3 122 fô él. Nagy-Britanniában 53 000 fôt foglal magába egy átlagos fejlesztési társulás, amely érték az ennél jelentôsen kisebb és nagyobb csoportok átlagából adódik. A csoportok több mint negyven százaléka 30 ezer fônél kisebb, 20%-a pedig 100 ezer fônél nagyobb. A Franciaország területén található társaságok átlagos népességszáma NagyBritanniához hasonlóan 50 000 fô. Az országon belüli különbségek itt is jelentôsek, a társulások 24%-a 25 ezer fônél kevesebb lakost foglal magába, 15%-a pedig 80 ezernél többet. A legkisebb népességszámú csoport 5604 fô lakossal alakult meg. Olaszországban a csoportok nagysága régiónként is jelentôs különbségeket mutat, vannak kisebb (átlag 30 ezer fô) és nagyobb létszámú (átlag 70 ezer fô) csoportokat tartalmazó régiók. Spanyolországban és Ausztriában a kisebb népességszámú csoportok dominálnak, az elôzô esetében 30 ezer, az utóbbi esetében 24 ezer fô az átlagos népességszám. Mindkét esetben jelentôsek az országon belüli különbségek, viszont 80 ezer fôt meghaladó csoport Ausztriában csupán egy, Spanyolországban pedig egy sem található. Sok esetben a nagyobb lélekszámú csoportok közigazgatási határon (megye, tartomány) belül, a kisebbek pedig földrajzi vagy kulturális lehatárolással jöttek létre. A csoportok méretének alakulására hatással volt az adott ország közigazgatási rendszere, a LEADER-programot megelôzô helyi fejlesztési kezdeményezések mûködési szintje és a természetföldrajzi adottságok. A helyi akciócsoportok területi lehatárolása A helyi akciócsoportok területi lehatárolásának két alapvetô fajtája különböztethetô meg: a közigazgatási határon belül létrejött akciócsoportok, és az egyéb szempont szerinti (gazdaság-földrajzi, természet-földrajzi és kulturális) lehatárolás. Írországban a 34 akciócsoportból 18 földrajzi egységre hivatkozik a területi lehatárolás kérdésében. Ezek az akciócsoportok két, esetleg három megye területén is átnyúló földrajzi kistájat ölelnek fel (pl. Barrow-Nore-Suir Rural Development Ltd.), de arra is van példa, hogy egy megyén belül földrajzi egységet jelentô rész alkot egy LEADERcsoportot (pl. West-Cork LEADER Co-operative). 15 csoport a megyei közigazgatási határral esik egybe és az adott megye LEADERcsoportját alkotják (pl. Waterford LEADER Partneship Ltd.). Egyetlen LEADER-csoport lehatárolásában az elsôdleges szempont az ôsi kelta nyelvet beszélôk összefogása volt (Meitheal Forbartha na Gaeltachta Teo.) Ez esetben a LEADER-csoport nem összefüggô területen helyezkedik el, hanem több, elszórtan elhelyezkedô kisebb mikrokörzetet, illetve települést foglal magába. Ausztriában több esetben is elôfordul, hogy egy-egy LEADER-csoport lehatárolásában már meglévô nemzeti park határát vették figyelembe (pl. Ökoregion Retzerland GmbH). Skóciában egy-egy szigetcsoport alkot egy-egy LEADER-szervezetet, ami közigazgatási és természetföldrajzi lehatárolást is jelent (pl. Orkney Enterprise LEADER Group). Városok "vidékinek" számító vonzáskörzete is hozott létre LEADER-csoportot (pl. Inverness és Nairn városok vonzáskörzete Skóciában Rural Inverness and Nairn és a Dublint övezô kistelepülések Írországban Rural Dublin LEADER Group). Franciaországban és Nagy-Britanniában gyakran már mûködô területfejlesztési szervezet keretein belül jöttek létre a LEADER-csoportok. Skóciában a Highland and Island Enterprise és Scottish Enterprise vállalkozásfejlesztési irodák helyi szervezeteinek (Local Enterprise Companies helyi vállalkozói központok) bázisán és az általuk lehatárolt területen alakultak meg a LEADER-szervezetek. Franciaországban több területfejlesztési társulási forma létezik (PAYS, District, EPCI), amik a LEADERprogramba is bekapcsolódhattak a mûködô szervezet már meghatározott területi lehatárolása alapján. 2.3 A helyi akciócsoportok szervezett felépítése, finanszírozása


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Az EU LEADER-csoport tagjai magán- és jogi személyek; nagyvállalatok, kisvállalkozások, önkormányzatok és civil szervezetek is lehetnek. A szervezeti felépítés kialakításának legfôbb célja a partnerkapcsolat helyi szintû kiépítése. A helyi csoport döntéshozó szerve az igazgatótanács, ahol képviselve vannak az államigazgatási szervek, civil szervezetek és a "szociális partnerek (social partners)" munkaadók, munkavállalók, kamarák. A bizottság munkáját szakmai alapon szervezett albizottságok segítik, ahol egy adott szektor széles körû képviseletére törekednek. Az albizottságokban helyt kapnak a térségben mûködô nagyvállalatok képviselôi is. Az igazgatótanács tagjai és az albizottsági tagok munkájukat társadalmi munkában végzik. A program adminisztratív és animációs elemeit 38 fôbôl álló pénzügyi, területfejlesztési és vállalkozásfejlesztési ismeretekkel rendelkezô alkalmazottak végzik. Írországban a három szektor aránya (államigazgatási szervek, civil szervezetek, szociális partnerek) az igazgatótanácsokban csoportonként eltérô. Néhány csoport törekedett arra, hogy a három szektor egyenlô szavazati arányban vegyen részt, számos esetben viszont egyetlen szektor képviselete dominál. Például egy 25 fôs bizottságból 15 fô a civil szervezeteket képviseli. Több olyan csoport is elôfordul viszont, ahol a civil szervezetek aránya a képviseletben jóval alacsonyabb az egyharmadnál. Írországban több példa is akad arra, hogy a LEADER-programot mezôgazdasági szolgáltató szövetkezet munkatársai koordinálják, tehát a program irodája a szolgáltató szövetkezet bázisán mûködik. Azokban a térségekben, ahol a helyi fejlesztés beindítója a LEADER-program volt, az irodát a program keretében hozták létre, de több esetben a LEADER-csoportok már mûködô helyi fejlesztési szervezet bázisán alakultak meg (pl. Skóciában a helyi vállalkozásfejlesztési irodák, Local Enterprise Companies bázisán), itt új iroda felállítására nem volt szükség. Írországban, Nagy-Britanniában, Franciaországban többször található arra példa, hogy egy-egy fejlesztési iroda több helyi fejlesztési programot nemzeti és EU is koordinál, tehát az iroda mûködésének a finanszírozása többcsatornás. A csoport saját tevékenységének a finanszírozása az EU Bizottságtól kapott támogatásból történik, annak maximum 25%-át teheti ki. Ebben az összegben bennfoglaltatik az alkalmazottak munkabére, valamint az iroda fenntartása. A csoportok átlagosan a költségvetésük 10%-át fordítják mûködési költségük finanszírozására. A program keretében a következô támogatási formákra lehet pályázni:

beruházási tôke kamattámogatás, bérleti díj támogatása bér- és járulékos költségeinek támogatása.

A támogatás maximális összege Írországban, Nagy-Britanniában 50 000 font. A támogatás mértéke 50%, szaktanácsadás, animáció és képzés esetében 80-100%. A csoportok költségvetésének közel fele származik közösségi támogatásból, a másik fele nemzeti és helyi hozzájárulásból. 2.4 A LEADER-csoportok tevékenysége, az általuk támogatott projektek jellege és megoszlása

A LEADER-csoportok napi gyakorlati feladatait a program vezetésére kialakított fejlesztési iroda munkatársai végzik (38 fô), akik között adminisztrátor, pénzügyigazdasági és vidékfejlesztési szakember is található. A területfejlesztési munkát az iroda alkalmazottjai sok esetben szektorspecifikusan végzik, van közöttük pl. idegenforgalmi menedzser, vállalkozásfejlesztési tanácsadó, közösségfejlesztô stb.


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


A LEADER-csoportok a következô funkciókat látják el: A) Fejlesztési program elkészítése B) Pályázati lehetôségek feltárása, szaktanácsadás, animáció C) Pályázatok kiírása (helyi vállalkozók, magánszemélyek, civil szervezetek számára) és értékelése D) Nyertes pályázatok finanszírozásának lebonyolítása E) Kooperáció a helyi fejlesztési folyamatban bevonható hivatalokkal, szervezetekkel, vállalatokkal, vállalkozásokkal F) Folyamatos kapcsolattartás a LEADER-program országos szintû koordinálásával megbízott intézménnyel G) Kapcsolattartás a helyi lakosokkal, közösségekkel H) Nemzetközi kapcsolatok kiépítése A támogatott projektek jellege és megoszlása A LEADER vidékfejlesztési program keretében az Európai Unió elmaradott rurális területein legnagyobb összegû támogatást a turizmus kapott. A LEADER-csoport területén az idegenforgalmi beruházásra, fejlesztésre pályázott a legtöbb vállalkozó. Két ország esetében (Írország, Olaszország) számszerint ez a költségvetés közel 1/3-át jelentette. A többi fejlesztési tevékenység súlya országonként változó, Írországban második helyen a kisvállalkozások, kézmûvesipari tevékenységek fejlesztése, Olaszországban az élelmiszeripari termékek marketingje szerepelt (3. táblázat). A csoportok, amennyiben a felsorolt tevékenységeket sikeresen felvállalják, a helyi fejlesztés generátoraivá válnak. A legtöbb eredmény az idegenforgalom helyi fejlesztésében mutatkozott (helyi attrakciók kialakítása, prospektusok, információs kiadványok készítése, rendezvények szervezése, szálláshelyek számának bôvítése). Nem elhanyagolható azonban a kézmûves- és élelmiszeripari kisvállalkozások által elért hozzáadottérték-növekedés sem. Itt általában olyan termék kialakításáról szólt a pályázat, amelyre eddig nem volt példa a térségben, az egyediség mellett jellemzô volt a kis volumenben, manuális módon történô elôállítás (kézmûves-tevékenység). Jelentôs támogatást kaptak a kulturális programok és kiadványok is, amik az idegenforgalmi "hasznuk" mellett a térség "szellemi" értékeit gyarapították, nem kis szerepet szánva a helyi identitástudat erôsítésének. Számos csoport (elsôsorban a nagyobb területi egységen mûködôk) törekedett arra, hogy létrehozza a helyben elôállított élelmiszeripari termékek egységes logóját, továbbá piackutatást végezzen a helyi termékekre vonatkozóan. 5. A LEADER-program elônyei és hiányosságai figyelembe véve a LEADER-csoportoknál tevékenykedô helyi fejlesztôk véleményét1

A LEADER-program elônyei n Közigazgatási rendszertôl független homogén területi egységek létrehozása, amiket a programnak köszönhetôen politikai érdekérvényesítô képességgel és a partnerkapcsolatra épülô döntéshozási rendszeren keresztül, sajátos pénzügyi eszközrendszerrel ruháztak fel.*

A partnerkapcsolatok kiépítése a helyi demokrácia új formáját hozta létre.* Egy olyan munkacsoport felállítása elmaradott vidéki területen, amely szakmai és technikai háttérrel is rendelkezik és az ott élôknek rendelkezésére áll.* A támogatást kis területi egységek hálózatán belül osztják fel, aminek következtében kisebb a valószínûsége, hogy támogatásból kimaradt "fehér foltok" jöjjenek létre. A kis területi egységnek a következménye a helyismeret, ami a fejlesztendô tevékenységek pontosabb meghatározását és a pályázatok elbírálását könnyíti


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


meg. A program jellegzetessége, hogy a helyi akciócsoportok nemcsak finanszíroznak, hanem a térség menedzselését is végzik szaktanácsadás és animáció útján A program keretében több szektor fejlesztése folyhat párhuzamosan, multiszektorális megközelítés a program kidolgozása és a lebonyolítása során.* Felszínre hozza a látens ötleteket és lehetôséget ad azok megvalósítására.* Olyan kis volumenû projekteket is támogat, amire ezt megelôzôen nem volt példa.*

A LEADER-program hátrányai, gyengesége

Egy pályázat támogatásának megítélése sokrétû szakismeretet igényel. Kis területi egységek (1020 ezer fô) elôfordulhat, hogy egy-egy pályázat elbírálása során olyan szakmai kérdések merülnek fel, amikre vonatkozólag a helyi szakemberbázis vagy bizottság szakismeret hiányában nem tud megfelelôen dönteni. Kis területi egységen (1020 ezer fô) a lakosok nagy része ismeri egymást. Mivel a bizottság is helybeliekbôl tevôdik össze, a pályázatok elbírálásában szubjektív elemek jelenhetnek meg. A LEADER-program célja, hogy a társadalom mind szélesebb körében jelentsen segítséget. Írországi felmérések alapján azonban a társadalom legrászorultabb része a legkevésbé fogékony bármiféle közösségi szerepvállalásra, érdekeinek megjelenítésére. Az aktív polgárság a civil szervezetekben is sokszor a szakemberekre korlátozódik (Kern's, 1995). Nyugat-corki felmérések alapján a civil szervezetekben is az üzleti érdekek dominálnak és a vidéki társadalom jelentôs rétege marginalizálódik. Így a civil szervezetekbôl (amik a LEADERbizottságokban megjelennek mint bizonyos társadalmi rétegek képviselôi) hiányzik a leginkább rászorult, marginalizálódott rétegek részvétele2. Sok esetben nem sikerült a tervezett együttmûködést létrehozni a helyi fejlesztô szervezetek és a vidéki területeken kulcsszerepet betöltô országos vagy regionális intézmények között, nevezetesen a közös agrárpolitika lebonyolításában és a közszolgáltatások területén pl. oktatás, egészségügy3. A párhuzamosan futó EU és nemzeti programok között átfedések fordultak elô. A program a brüsszeli és a nemzeti bürokrácia kezén is átfut, ami jelentôs késéseket jelentett a kifizetéseknél.* Számos országban a pályázat meghirdetése és a beadási határidô között igen rövid idô maradt a pályázatok elkészítésére.* A pályázatok beadása és a döntés közötti idôszak pedig túl hosszú Németországban és Ausztriában egy év Olaszországban 22 hónap (12 hónapig tárgyalás a régióval és az unióval, majd 10 hónap a döntéshozás helyben)*. Túl sokféle követelménynek kell egyszerre megfelelni (európai uniós, nemzeti, regionális, helyi).* Igen nehéz olyan csoportokat együttmûködésre sarkallni, ahol ezelôtt ez nem volt gyakorlat és jelenleg sem szándékozzák ezt kialakítani.*

IRODALOMJEGYZÉK 1. Rural Observatory /www.rural-europe.aeidl.be/ 2. Co. Fermanagh Local Action Group Operational Rules 3. Christopher Ray: The Dialectic of Local Development: the Case of the EU LEADER I Rural Development Program, University of Newcastle Upon Tyne, Working Paper 23 4. Christopher Ray: New Places and Spaces for Rural Development in the European Union: an Analysis of the UK LEADER II Program, University of Newcastle Upon


2007.07.11.

FALU VAROS REGIO


Tyne, Working Paper 34 5. Vidék- és agrárstruktúra fejlesztés az EU-ban, Földmûvelésügyi Minisztérium, 1998.

Jegyzetek 1. A LEADER-programban részt vevô 800 helyi fejlesztô fejtette ki véleményét a számukra megrendezett konferencián. A *-gal jelzett megállapítások az ott elhangzott véleményeket tartalmazzák LEADER Observatory 1998. 2. David Storey-Issues of Integration, Parcipitation and Empowerment in Rural Development: The Case of LEADER in the Republic of Ireland- Jurnal of Rural Studies, Volume 15 Number 3 July, 1999. 3. Local developtment associations in Portugal. From an institutional context for the LEADER-programe to the role of local development agencies- European LEADER Observatory, 1999.


2007.07.11.

* A fôszerkesztô: TISZTELT OLVASÓ! szerkesztôségi rovat

Recommend Documents