ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR Katonai Műszaki Doktori Iskola Alapítva: 2002 évben

1

ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM

BOLYAI JÁNOS KATONAI MŰSZAKI KAR

Katonai Műszaki Doktori Iskola Alapítva: 2002 évben

Hesz József tűzoltó őrnagy

Az iparibaleset-elhárítás eljárás- és eszközrendszerének kutatása és fejlesztése, különös tekintettel a kőolaj-finomítókra Doktori (PhD) Értekezés

Témavezető: Prof. Dr. Halász László DSc. ny. mk. ezredes

Budapest, 2005.

2 1. BEVEZETÉS 1.1. A téma aktualitása Az ipari balesetek elleni védekezést történelmi szempontból az ipar kialakulásától (1600-as évek) kezdve nyomon követhetjük, ugyanakkor annak szervezett formájáról csak a múlt század elejétől beszélhetünk. A súlyos (ipari) balesetek elleni védekezés, mint fogalom, a XX. század utolsó harmadában született meg, amikor a fejlett ipari országokban egy-egy baleset a lakosságot közvetlenül, súlyosan érintette. A kőolajiparról 1859 óta beszélünk, az amerikai Drake első sikeres fúrásától kezdve. [1] A világításra, majd gépekhez kenőanyagként használt kőolaj, illetve kőolaj eredetű anyagok mennyisége nem indokolta azok jelenlegi szerepét, de a robbanómotorok megjelenése tömeges mértékben igényli a kőolaj bányászatát, szállítását, feldolgozását, tárolását és felhasználását. Jelenleg rendkívül nagy viták vannak a világ kőolajkészletével kapcsolatban, azonban az elkövetkező 50 évben az olaj jelentős szerepet fog játszani az energiaigények kielégítésében, a legpesszimistább vélemények szerint is. A növekvő népesség, a fokozott fogyasztói igények az energiafelhasználás ütemét erőteljesen növelik, ugyanakkor a korszerű technikák, az új energiaforrások fokozottabb használata, a környezetvédelmi szempontok térhódítása és egyéb fizikai, társadalmi korlátok annak csökkentése irányába hatnak. Nincsenek megbízható, megfelelő műszaki tartalommal alátámasztott becslések a világ kőolajkészletére nézve, így nagyon nehezen vagy egyáltalán nem látható tisztán a világ elkövetkező 50 évének energiafelhasználása és annak tényezői. Az bizonyos, hogy a készlet véges, de jelenleg a világon az energia egyharmada az olajból származik. A kőolajipar szorosan kapcsolódik az energiaipar (olajtüzelésű erőművek), a vegyipari alapanyag-gyártás és a közlekedés-szállítás területéhez (motor hajtó- és kenőanyag). Gyakran találkozhatunk koncentrált vegyipari területekkel, amelyen belül erőmű, finomító, vegyipari létesítmények helyezkednek el, így a szállítási és létesítési költségek csökkenthetőek, a veszélyeztetettség és a dominóhatás kockázata viszont növekszik. A kőolaj-finomítókban (Fényképmelléklet 1. számú kép) kezdetben egyszerű finomítási folyamatok mentek végbe, amelyek veszélye is egyszerűbb volt, azonban a társadalmigazdasági igények egyre több és bonyolultabb vegyipari anyagot, technológiát kívántak meg.

3 Ennek eredményeképpen a kőolaj-finomítók komplex vegyipari vállalatokká fejlődtek, ahol gáz, folyékony és szilárd halmazállapotú anyagokat dolgoznak fel, állítanak elő, vonnak ki, tárolnak. A veszélyek ezzel együtt megnőttek, a dominóhatás miatt egyre nehezebben modellezhetőek, számíthatóak. A kőolajipar létesítményei az országok legjelentősebb ipari objektumai közé tartoznak, annak védelme nem csak tűz-, környezet-, de alapvető nemzetbiztonsági kérdéseket is felvet. Hazánk európai uniós csatlakozása a környezetvédelem területén hozta talán a legnagyobb változásokat, a lakosság védelme és a veszélyekről történő tájékoztatása prioritást élvez. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek ellenőrzéséről szóló 96/82/EK Tanácsi Irányelvvel (a továbbiakban: Seveso II. EU Irányelv) kapcsolatos jogharmonizáció a katasztrófavédelmi, műszaki biztonsági szervek legmarkánsabb feladata közé tartozott, annak alkalmazása napjainkban is reflektorfényben van. Az ebből adódó feladatok nem csak a balesetmegelőzés, hanem a baleset-elhárítás területén is jelentkeznek. A 2001. szeptember 11-ei, New-York-i terrorcselekmény, és az azóta történt fenyegető támadások (madridi vonatrobbantás, a Balin történt szállodarobbantás, a londoni tömegközlekedési eszközökön végrehajtott támadás új megvilágításba helyezi a védelmi szektort, azaz új kihívásoknak kell megfelelnie az iparibaleset-elhárítási szervezeteknek is. A terrorcselekmények már nem elsősorban konkrét személyek és jelképek ellen, hanem egyre agresszívebb és szervezettebb formában a gazdasági alapok ellen is irányulnak. A kőolajipari létesítmények - kifejezetten a kőolaj-finomítók - elsőrangú célponttá vál(hat)nak, hiszen könnyen belátható, hogy egy ilyen objektum elleni „sikeres” támadás milyen gazdasági károkat képes okozni, illetve a lakosság biztonságérzetére milyen negatívan hathat. 1.2. A téma körülhatárolása Ma rendkívül nagy viták vannak az alapot adó kőolaj, mint fosszilis energiahordozó jövőjével kapcsolatban. Felvetődik a világ kőolajkészletének mennyiségi és minőségi kérdése, a kitermelés és a környezetbiztonsági szempontok összeütközése, a rendkívüli tengeri olajszennyezések, az olajért folytatódó háborúk, az olaj világpiaci árának kérdése. [34] Ezek mind az emberiséget, mind a szakembereket foglalkoztató problémák, azonban értekezésemben alaphelyzetnek fogom fel a kőolaj rendelkezésre állását, így a kőolaj-finomítók gazdasági, társadalmi, környezeti létjogosultságának kérdését nem vizsgálom.

4 A szakirodalomban a védelmi szektorokat a végrehajtás időszaka alapján általában három szakaszra osztják fel: megelőzés, védekezés, vizsgálat. Az elnevezések szakterületenként változhatnak (pl: a tűzvédelem területén: tűzmegelőzés, tűzoltás-műszaki mentés, tűzvizsgálat, a katasztrófavédelem területén: megelőzés, védekezés, helyreállítás-újjáépítés). E három tevékenység időben jól elhatárolható, de azok szorosan összekapcsolódó körfolyamatot alkotnak. Kutatásom során elsősorban a védekezés rendszerét kívánom feltárni. A megelőzés vonatkozásában már állnak rendelkezésre összefoglaló művek, a vizsgálat pedig részben gazdasági, részben jogi probléma, így annak taglalása nem kapcsolódik szorosan szakterületemhez. Kutatásom során az emberi kiváltó okokkal is foglalkoztam, akár a szándékos, akár a gondatlan magatartás tekintetében. Az ipari balesetek döntő többsége ember által előidézett esemény, e vonatkozásban a megelőzésnek még nagyobb szerepe van, mint a természeti katasztrófák esetén. Az ipari balesetek elhárítása területén meghatározó különbség van a vonatkozó jogszabály [50] hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó üzemekben, illetve létesítményi tűzoltóságot fenn nem tartó létesítményekben, a szervezeti rendszert, a technikai feltételeket és a jogi kereteket tekintve. A kutatásom alapján az iparibaleset-elhárítás rendszere a kőolajfinomítók tekintetében teljes vertikumában áttekinthető, magában hordozza a témakör problémáit, ugyanakkor a megoldás lehetőségeit is. A finomítókban bekövetkező balesetek elhárítása a védekezési rendszer összes elemét igénybe veszi és igényli a beavatkozó állomány és a technika magas szintű képességét. A disszertáció terjedelme miatt a kőolaj-finomítóban bekövetkező balesetek kerítésén belüli kezelésével foglalkozom, bár megjegyzendő, hogy a külső védelmi tervek aktivizálása, a lakosságvédelmi intézkedések megtétele szinte minden esetben felmerül a közvetlen tűz- és robbanásveszély, valamint a környezetszennyezés miatt. E területet önálló gondolatkörnek tekintem, annak rendezése feltétlen igényli az összefoglaló mű elkészítését. A kőolajipar alapvetően a kőolaj bányászatából, szállításából és feldolgozásából álló összefoglaló elnevezés. A bányászati és a szállítási tevékenységgel nem kívánok foglalkozni, azok külön disszertációk témája lehetnének. Kizárólag a kőolaj-finomítókban végrehajtott feldolgozást vizsgálom.

5 Megtörtént ipari baleseteken keresztül mutatom be, hogy azok kezelése milyen szervezeti, technikai alrendszerek működtetését igényli, illetve melyek azok a meghatározó pontok, ahol a beavatkozás eljárás- és eszközrendszere fejleszthető. Ki kell hangsúlyoznom, hogy az iparibaleset-elhárítás témakörében csak azon eseményekkel foglalkozom, amikor baleset bekövetkezik, azaz a mindennapi, normális üzemmenettől eltérően más eljárásra van szükség. A kőolaj-finomítók a normál, üzemszerű működésük alkalmával is bocsátanak a környezetbe káros anyagokat. A tartályok légzőszelepén keresztül gázok, gőzök a levegőbe, az olajos szennyeződések a talajba és a vizekbe kerül(het)nek, amelyeket csak részben képesek megszűrni. A vízminőségi, levegőtisztasági határértékeket olykor a napi működés során is túllépik, azonban ennek is csak egy része származik a balesetekből, más részük a kisebb üzemzavarok, egyéb környezeti, időjárási tényezők miatt kerül a környezetbe. Értekezésemben tehát a normálkibocsátással nem foglalkozom. A komplex kőolaj-finomítók a tárolt és feldolgozott anyagok mennyisége miatt felső küszöbértékű létesítménynek számítanak, azaz katasztrófavédelmi engedélyezési szempontból biztonsági jelentés készítésére kötelezettek. Ez a tény értekezésem szempontjából nem lényeges tényező, azonban figyelmen kívül sem hagyható, hiszen éppen a megelőzés kiemelt szerepe és a rendszerszemlélet miatt az eljárások rendje és a szervezeti felépítés is összetettebb. Nem emelem ki a disszertációm során a különbségeket a felső- és alsó küszöbértékű, illetve a Seveso II. EU Irányelv hatálya alá nem tartozó veszélyes létesítmények esetében, mert az elsősorban megelőzési alapú besorolás. Az 1. számú diagram [69, 9.o.] mutatja, hogy a veszélyes üzemek fele a kőolaj- és földgáziparhoz köthető.

19%

Gyógyszeripar

4% 2%

Élelmiszeripar Kőolaj-és földgázipar

5%

Műanyagipar 48%

16% 6%

Mezőgazdaság Erőmű Egyéb

1. számú diagram - a veszélyek üzemek iparágankénti megoszlása (Forrás: Szerk.: Kátai U.L.: Súlyos ipari balesetek elleni védekezés Magyarországon) Kutatásomat 2005. június 30-án zártam le.

6 1.3. Célkitűzések Kutatásom során elhárítási oldalról közelítettem meg a kőolaj-finomítók, mint kiemelt veszélyes létesítmények helyzetét és az általánostól egy-egy általam kiválasztott konkrét kérdés megoldásáig kívántam az eljárás- és eszközrendszert fejleszteni. A célkitűzéseim az alábbiak voltak: 1.

Egységes rendszerbe foglalni a kőolaj-finomítók baleset-elhárítási helyzetét és a szervezési-technikai megoldások lehetőségeit;

2.

Feltárni a kőolaj-finomítók potenciális veszélyforrásait, majd ezekre alapozva meghatározni a biztonságot növelő intézkedéseket;

3.

Meghatározni az elsődleges beavatkozó szervezetek megalakításának és felkészítésének egyik alapelvét;

4.

Rávilágítani a kőolaj-finomítókban keletkező tüzek oltásának körülményeit és meghatározni a mobil és stabil oltási módok komplex alkalmazásának feltételeit;

5.

Kidolgozni az elsődleges beavatkozó szervezetek tagjai részére tartandó felkészítés tematikáját a terrorcselekmények következményei elhárítása esetén.

1.4. Kutatási módszerek Alapvető kutatási módszerül a fellelhető kapcsolódó szakirodalom feldolgozását, rendszerezését és értékelő elemzését választottam. A megtörtént események problémáiból kiindulva, szintetizáló tevékenységet folytatva, szakmailag alátámasztott eljárást ajánlok a szakembereknek, kutatóknak, amelyben saját, több mint tízéves tapasztalatom és tanulmányaim is benne foglaltatnak. A szakirodalmat a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtárban, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem könyvtárában, a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság (a továbbiakban: BM OKF) Ipari Baleset-megelőzési és Felügyeleti Főosztályán, a Tűzoltó Múzeumban, a Finomító-Erőmű Tűzvédelmi Egyesülésnél, mint a százhalombattai kőolaj-finomító főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságán és a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ (a továbbiakban: BM KOK) könyvtárában tanulmányoztam át. Jelentős segítséget nyújtottak a katasztrófavédelmi, tűzvédelmi szaklapok (Florian exPress, Védelem, Tűzvédelem és elődei, Katasztrófavédelem), a

7 kapcsolódó védelmi lapok (Belügyi Szemle, Műszaki Katonai Közlöny, Ma és Holnap, Környezetvédelem), a külföldi folyóiratok (Fire International, Fire&Rescue, Fire). Ezen túl az interneten is jelentős szakmai anyagot tártam fel, valamint támaszkodhattam a hazai és külföldi konferenciák anyagaira. Szakmai látogatást tettem a pozsonyi, a százhalombattai, a tiszaújvárosi és a zalaegerszegi kőolaj-finomítókban, konzultációt folytattam a szakma jeles képviselőivel, a témához kapcsolódó kutatást folytató szakemberekkel. Különösen fontosnak tartottam, hogy a témát közvetetten érintő szakterületekről (környezetvédelem, építészet, biztonságpolitika, vegyészet stb.) is megfelelő mélységű információhoz jussak, amelyet részben tanulmányaimból, részben a tűzvédelmi, katasztrófavédelmi munkám és kutatásom során szereztem meg. 1.4.1. A kutatómunkámat megnehezítő körülmények A katasztrófavédelem hazai rendszere 6-ik éve létezik, amelynek működésbeli tapasztalatait teljes körűen még nem tárták fel. A jogi környezet, illetve a jogalkotás konzervativizmusa és az átpolitizált társadalmi viszonyok jelentősen megnehezítik a szakmai kérdések gyors és eseménykövető kezelését. A súlyos balesetek elleni védekezés európai rendszere is folyamatos változásokon megy keresztül (Seveso II. EU Irányelv 2003-as módosítása), az elhárítás környezetvédelmi kérdései milliárdos nagyságrendű gazdasági vonzattal járnak, így a különböző érdekek figyelembe vétele a folyamatosan változó környezetben meglehetősen nehéz. Olyan témakört kutattam, amely folyamatosan változó gazdasági, társadalmi, környezeti és védelmi erőtérben mozog, amely tényezők közös nevezője rendkívül nehezen határozható meg, térben és időben változnak. A polgári védelem (katasztrófavédelem) rendszere a kötelező sorkatonai szolgálat megszűnésével, a NATO tagságunkkal, a biztonságpolitikai változásokkal, közigazgatási reformmal összefüggésben újragondolásra szoruló terület.

8 A katasztrófavédelem rendszerében integrálásra került a védekezés időbeli lefolyását tekintve egy dinamikus (tűzoltás, mentés) és egy statikus (polgári védelem) alrendszer. Az iparibaleset-elhárításban a dinamikus baleset-elhárítási feladatokkal együtt kell működtetni egy statikus védelmi-igazgatási szakterületet, amely a végrehajtás területén okoz naponta megoldandó feladatokat. 1.4.2. A kutatómunkámat megkönnyítő körülmények Az elmúlt időszakban több kapcsolódó doktori értekezés, szakdolgozat született a témához kapcsolódóan. Ezek feldolgozása jó alapot és irányt adott a disszertációm elkészítéséhez. Széles körben konzultáltam a szakma jeles képviselőivel, akik elméletben és gyakorlatban is támogattak. A munkahelyem (BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ) támogatott a kutatásaim elvégzésében, továbbá a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem Bolyai János Katonai Műszaki Kar Vegyi-, Katasztrófavédelmi és Védelmi Igazgatási Tanszék tudományos műhelyként való működése megfelelő szakmai hátteret biztosított. Témavezetőm kiváló rálátásával, iránymutatásával sikerült eljutnom a kutatásom disszertációba foglalásával. A korábbi tanulmányaim és munkám során számos kiváló szakemberrel konzultálhattam, külföldi tapasztalatokat gyűjthettem és eredményeimet publikálhattam, amely jelentősen hozzájárult dolgozatom elkészítéséhez. 1.5. Az értekezés felépítése Az értekezés bevezetőjében a téma aktualitásának indoklása mellett körülhatároltam a szakterület általam, önmagában egésznek és jelentősnek tartott részét. Megfogalmaztam a célkitűzéseimet és a kutatási módszereimet. Az értekezésem alapja a megtörtént eseményekből történő kiindulás, így néhány jelentős, kőolaj-finomítóban megtörtént balesetből levont következtetéssel támasztottam alá a megfogalmazott javaslatokat, ajánlásokat. A kőolaj-finomítás történeti és elhárítási áttekintésével kívántam megalapozni a jelenlegi helyzetből a jövőbe mutató irányokat.

9 A kőolaj-finomítók veszélyeinek és azok hatásainak áttekintésével ismertettem a felmerülő problémákat, amelyekre szervezési, technikai válaszokat kívánok adni értekezésemben. Ezt követően a jelenlegi eljárás- és eszközrendszer bemutatásával zárom a disszertáció első fő részét (1-2. fejezet). A második fő rész az elhárítás konkrét elemeire világít rá a tervezéstől a felkészítésen át a beavatkozások végrehajtásáig (3-5. fejezet). Véleményem szerint az elhárítási tevékenység a tervezéssel kezdődik, azt nem a megelőzés feladatának tartom. A tervezés az elhárítás tervezését jelenti. Ugyanígy a felkészítés sem megelőzési szakterület része, hanem a minél hatékonyabb beavatkozást jelenti. A fejezetek végén részkövetkeztetéseket vontam le, összefoglaltam az adott témakör lényeges elemeit, a könnyebb áttekintés és érthetőség érdekében. Az összefoglalásban röviden áttekintettem a kutatás főbb elemeit, a célkitűzések megvalósítását, ismertettem az új tudományos eredményeimet és ezek alapján javaslatokat, ajánlásokat fogalmaztam meg. A disszertációmban, az általam megfogalmazottak alátámasztására táblázatokat, ábrákat, diagramokat, fényképeket helyeztem el a szövegben és mellékletekben, a jobb érthetőség végett. A mellékletekben helyeztem el továbbá a rövidítések jegyzékét, amelyben a disszertációban szereplő mozaikszavakat foglaltam össze ábécérendben. Ezen túl néhány fontos fogalom meghatározását is leírtam. A felhasznált irodalom tartalmazza a munkám során felhasznált anyagokat, amelyek számozása a szövegben megtalálható a szögletes zárójelekben. Megjegyzem, hogy ennél nagyobb anyagot tekintettem át, amelyeket vagy nem használtam közvetlenül vagy tartalmát más hivatkozásokban is megtaláltam. A publikációs jegyzékben feltüntettem a pályafutásom, kutatásom során publikált cikkek, tanulmányok, előadások jegyzékét.

10 2. A KŐOLAJ-FINOMÍTÓKBAN BEKÖVETKEZETT BALESETEK TAPASZTALATAI, VALAMINT A VESZÉLYEK ÉS AZOK HATÁSA 2.1. A kőolaj és kőolaj-finomítás hazai történeti áttekintése A kőolajipar a keletkezését követően szinte azonnal kettévált: a bányászatra és a feldolgozásra. A kőolaj - a földgázzal együtt - bányászata a feltárás, kitermelés, majd az azt követő szállítási, tárolási tevékenységeket foglalta magába. A kőolaj finomítása az igények robbanásszerű kielégítése miatt rendkívül nagy szakértelmet kiváltó tevékenységgé fejlődött, amely kezdetben a desztillációs folyamatokat, majd a katalitikus kémiai átalakításokat, a petrolkémiai és egyéb vegyipari műveleteket foglalta magába. Magyarországon a kezdeti nagyreményű kutatásokat a trianoni békeszerződésben foglalt területvesztés vetette vissza, mivel a beindított mezők nagy része az országhatáron kívül maradt. Az ország jelenlegi határain belül több helyen (Eger, Dunántúl több pontján) számos vállalat végzett próbafúrásokat, ám azok kevés sikerrel jártak. Hazánkban a dél-zalai és az algyői kőolajmezők tartalmaztak jelentős olajmennyiséget. A dél-zalai kőolajat 1937-től kezdve bányászták, illetve dolgozták fel, az algyőit csak a II. Világháború után, 1965-ben tárták fel. A II. Világháborúban - köszönhetően a bécsi döntésekben foglalt visszacsatolt területeknek - olyan mennyiségű kőolajat bányásztak, amelynek eredményeképpen Magyarország importáló államból exportáló állammá vált. (1. számú táblázat [1])

Év

1937.

1938.

1939.

1940.

1941.

1942.

1943.

1944.

Kőolaj import

237,6

173,7

150,8

33,7

0

0

0

0

Kőolajterme-

Nincs

Nincs

668

841

811

lés

adat

adat

(ezer tonna) 144

252,9

422,2

(ezer tonna) 1. számú táblázat – a magyar kőolajtermelés és import 1937-44. között (Forrás: Kántor I. - Bobest É. - Kocsis Z.: A komáromi kenőanyaggyártás 90 éve) A II. Világháborút követően, a hidegháború időszakában a két világrendszer közötti versengés a kőolaj világában is éreztette hatását, mégpedig jelentős mértékben. A fogyasztói társadalom

11 kialakulása, a hihetetlen fegyverkezési verseny, a vegyipar fejlődése mind a kőolajért történő versengést hozták. Az arab-izraeli háborúk és az OPEC megalakulása kőolajválságot eredményeztek. Ennek eredménye nem a fogyasztás visszafogása, hanem az új területek feltárása (Északi-tenger, északi sarkkör), az anyag- és energiatakarékos megoldások kifejlesztése, az új technológiák és alternatív energiaforrások alkalmazása lett. A kőolaj Magyarországra a Szovjetunióból érkezett a Barátság I. (1962-től) és a Barátság II.(1972-től) távvezetéken. A finomítás hazai időszámítása 1878-ban kezdődött az orsovai ásványolajgyárral, amely román kőolajat dolgozott fel. Az első nagyüzemi finomító létrehozása 1882-ben történt a nagytőke bevonásával Fiuméban (a mai nevén Rijekában), amely az Amerikából, vitorlás hajón érkező kőolajat dolgozta fel. A mai Magyarország területén 1883-ban Budapesten a Kén utcában (IX. kerület) létesült finomító, amely hat évtizedig a vezető finomító volt az országban, de a II. Világháborúban lebombázták. Megjegyzendő még, hogy a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (a továbbiakban: MOL Rt.) Csoport jelenlegi tagjának, a SLOVNAFT-nak az elődjét 1895-ben alapította a Hazai Bank Rt., Apolló Kőolajfinomító Rt. néven. Az I. Világháború időszakában az ország területén 35 kisebb-nagyobb finomító működött. [1] A trianoni békeszerződés aláírása nyomán az ország területe harmadára csökkent, így a kőolaj-finomítók jó része is a határokon kívül maradt (1921-ben mindössze 6 finomító maradt hazánkban). A kisebb finomítók tönkrementek, a nagyobbak egyesültek. A II. Világháború után 9 finomító volt az országban, amelyek összes kapacitása évi 400 ezer tonna volt. A II. Világháborút követően az államosítás a finomítókat is elérte. 1946-ban létrehozták a Magyar-Szovjet Olajipari Rt.-t (MASZOVOL), amely egyesítette a hazánkban működő Magyar Német Ásványolaj Termelő Kft. (MANÁT) és a Magyar Állam tulajdonában lévő kőolajipari létesítményeket (Magyar Olajművek Rt. - MOLAJ Rt.) 50-50 %-os magyar-szovjet vegyesvállalattá. 1948-ban a MASZOVOL-t és a MOLAJ Rt.-t összevonták MASZOLAJ néven. 1950-ben a MASZOLAJ-t kibővítették a hazánkban működő államosított tőkés vállalataival. 1954-ben megszűnt a MASZOLAJ, helyét a különböző székhelyű vállalati elemek vették át (pl: Szőnyi Kőolajipari Vállalat). Közben 1952-ben a nagylengyeli olajmező nagyviszkozitású olajának feldolgozására létrehozták a Zalai Kőolajipari Vállalatot. 1957ben a kőolajipar ismét egységbe tömörült Kőolajipari Tröszt néven, majd 1960-tól csatlakozott a gázipar is, és létrejött az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT). [1]

12

A hidegháború időszakában a nehézipar a vegyipari (kőolajipari) termékeket minden eddiginél nagyobb mértékben igényelte, energiahordozók, üzemanyagok, vegyipari alapanyagok, bitumenek, kenőanyagok és egyéb termékek formájában. A Gazdasági Bizottság határozatot hozott egy új nagyvállalat létrehozására, amelyet a Duna partján, Százhalombattán építettek fel egy hőerőművel együtt, az mellett. A két létesítményt, a Dunai Hőerőmű Vállalatot és a Dunai Kőolajipari Vállalatot 1962-ben kezdték építeni, amelynek első üzemét 1965. április 1-én, majd a többi részét fokozatosan adták át. 1972-ben újabb kőolaj-finomítót építenek a Tisza mellett, Tiszaújvárosban (az akkori nevén Leninvárosban), Tiszai Kőolajipari Vállalat néven. [2] A világban lezajló olajválságok (1973-ban, majd 1979-ben) kevésbé érintették hazánkat, hiszen a kőolaj-finomítóink szovjet kőolajat dolgoztak fel, de 1979-re olyan gazdasági viszonyok alakultak ki, hogy a termelés racionalizálására volt szükség. 1983-ban a Tiszai Kőolajipari Vállalat Nyírbogdányi Gyárában, 1984-ben a Komáromi Kőolajipari Vállalatnál megszűnt a kőolaj-finomítás. [1] Az 1980-as éveket az olajipari területet a kismértékű termelés-racionalizálás, folyamatos, enyhe növekedés és továbbra is a szocialista nagyipar sajátosságai jellemezték. Az 1990-es társadalmi-politikai változásokkal együtt járó gazdasági szerkezetátalakulás következményeképpen 1991-ben megalakult a MOL Rt., amely magába foglalta az OKGT tagvállalatainak egy részét, többek között a működő finomítókat. A többszöri átszervezés és külföldi vállalatok megvásárlása eredményeképpen jelenleg teljes körű finomítás hazánk területén csak a százhalombattai finomítóban történik. Komáromban kenőanyaggyártás, Zalaegerszegen bitumengyártás történik. Emellett több helyen (Szajol, Komárom, Fényeslitke, Pécs stb.) tartálytelepeken tárolnak kőolajat. 2.2. A százhalombattai Finomító- Erőmű Létesítményi Tűzoltóság létrejötte Az iparibaleset-elhárító szervezetek között a létesítményi tűzoltóságok kiemelkedő szerepet játszanak, hiszen a bekövetkező balesetek olyan veszélyeztetést jelentenek a környezetükre, hogy az azonnali beavatkozás elengedhetetlen. Jól képzett, alkalmas technikai felszereléssel és taktikai képességekkel rendelkező szervezetekre van szükség, amelyek jól ismerik a technológiát, helyismeretük van és a speciális eszközök kezelésére magas fokon felkészültek. Az

13 iparibaleset-elhárítást csupán a kommunális, területvédelemre felkészített egységekre bízni nem lehet, bár azok bevonása elengedhetetlen. A létesítményi tűzoltóságok védendő területe sokkal kisebb, mint egy hivatásos vagy önkéntes tűzoltóságé, azonban a feladatok sokrétűbbek lehetnek, valamint mélyebb hely- és technológiai ismeretre van szükség. A II. Világháborút követő szocialista nagyipar kialakulása igényelte annak szervezett védelmét, ezért a jelentősebb vállalatokban üzemi tűzoltóságokat hoztak létre. Az üzemi tűzoltóságok a hivatásos tűzoltóságokkal azonos módon, váltásos szolgálati rendben látták el megelőzési és védekezési feladataikat, a létesítményen belüli laktanyából vonultak az állam vagy az állami vállalat által biztosított gépjárművekkel. Az 1990-es politikai-gazdasági változások egyik hozadéka volt a nagyvállalatok gazdasági társasággá alakítása és privatizációja. Az állami költségvetés nem volt abban a helyzetben, hogy ezen nagyvállalatok védelmét biztosítsa (ez nem csak a tűzvédelemre, hanem például a vagyonvédelemre is vonatkozott) és 1994 tavaszán belügyminiszteri döntés született arról, hogy a veszélyes ipari üzemek mentő tűzvédelméről az állam nem gondoskodik tovább, hanem e feladatot az üzemeknek kell ellátniuk. Elsőként a Paksi Atomerőmű Vállalat vette vissza az államtól a feladatot, 1994. július 1-én létrehozta saját tűzoltóságát, vállalkozási formában. Az országban a következő már a MOL Rt. és Dunamenti Erőmű Rt. volt, amelyek Százhalombattán, 1994 augusztusában úgy döntöttek, hogy közösen fognak létrehozni egy főfoglalkozású tűzoltóságot. A szervezés 1994 szeptemberében indult meg. December 13-án létrejött önálló jogi személyként, vállalkozási formában Finomító-Erőmű Tűzvédelmi Egyesülés (a továbbiakban: FER Létesítményi Tűzoltóság) névvel és 67 fős induló létszámmal a közös tűzoltóság. A FER Létesítményi Tűzoltóság 1995. január 01-én 0600 órától kezdte meg működését, az Érdi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság Százhalombattára kihelyezett egységével egy laktanyában. A létszám az év végére 85 főre bővült. A FER Létesítményi Tűzoltóság kezdő létszámába beletartozott az akkori ötfős elsősegélynyújtó szolgálat is. A készenléti szolgálat 6 db TÜ-4-es habbaloltó, 2 db porraloltó és 1 db emelőkosaras gépjárművel kezdődött meg. 1995-től kezdve a MOL Rt. százhalombattai finomítójának területén lévő laktanyában került elhelyezésre a FER Létesítményi Tűzoltóság, valamint az üzemi parancsnokságból átalakult Érdi Hivatásos Önkormányzati Tűzoltóság százhalombattára kihelyezett egysége. E sajátosság Tiszaújvárosban is jelen volt, illetve a mai napig is létezik. Százhalombattán a hivatásos

14 tűzoltóság 2003-ban történt elköltözésével a FER Létesítményi Tűzoltóság a felújított laktanyában nyer elhelyezést. A FER Létesítményi Tűzoltóság látja el a tűzoltáson és műszaki mentésen kívül a gázmentő szolgálatot, az elsősegélynyújtó- és mentőszolgálatot, valamint a munkahelyi polgári védelmi szervezet tevékenységének irányítását is. 2.3. Néhány bekövetkezett baleset és azok tapasztalatai Az olajipar összetettsége, bonyolult technológiai folyamatai, nagymennyiségben tárolt és feldolgozott anyagai magukban hordozzák a bekövetkező balesetek veszélyét. Kezdetben a tapasztalat hiánya, az alkalmazott anyagok veszélyessége, napjainkban pedig a bonyolult technológia, a veszélyes anyagok egyre növekvő száma és az új kihívások megjelenése előrevetítette, illetve előrevetíti a balesetek bekövetkezését. A technológia szintjét a védelmi rendszerek csak időbeli késéssel követik, a természeti folyamatokat nem minden esetben tudjuk befolyásolni, az emberi káros tényezők kiiktatása pedig jelenleg nem lehetséges. Éppen ezért továbbra is számolnunk kell a bekövetkező balesetekkel, amelyeknek tapasztalatait levonva tökéletesíthetjük a védelmi rendszert. Az alábbi két alfejezetben időrendi sorban leírtam néhány jellegzetes balesetet, amelyek elhárítása hozzájárult a technikai, szervezeti fejlődéshez az iparibaleset-elhárítás területén. 2.3.1. Hazai események 1966. február 4-én a DKV AV desztillációs üzemében, munkaidőn túl az üzemközi tartálytelepen egy gőzszelep hibás záródása miatt 99 tonna fűtőolaj habzott ki. Az ott tartózkodó kezelőszemélyzet a meghibásodást elhárította és intézkedett a védőgödörből elvezető csapadékvízcsatorna tolózárainak elzárásáról. A tűzoltóság riasztására nem került sor. [28] 1966. október 6-án a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat nagylengyeli főgyűjtő állomásán, munkaidőn túl egy 2000 m3-es nyersolaj-tartályban lévő anyag a mérése közben meggyulladt. A tartály tető- és palásthűtővel nem volt ellátva, mert a tartály fűtött volt a nyersolaj alacsony (+20 oC) dermedéspontja miatt. A kiérkező vállalati tűzoltóság megkezdte a hab tartályba történő bejuttatását. A - 15 km-es távolságból - kiérkező zalaegerszegi hivatásos tűzoltók felderítés nélkül habárbócot szereltettek, amely tűzoltás-taktikailag helytelen lépés volt. Az üzem a tűzoltásvezető tudta nélkül riasztotta a lovászi őrsöt, ahonnan a helyszínre érkező gép-

15 járművet és állományát be sem vetették. A kiérkező szakemberek a tűzoltók kérdésére nem tudtak érdemben válaszolni. Az időközben a tartályra felküldött tűzoltók mellett felhasadt a tartály teteje és emellett a tűz kialudt. A tűzmegelőzési hiányosságok mellett a beavatkozásnál is döntő hibákat vétettek a tapasztalatlanságból eredően. [29] 1968. október 16-án munkaidőben, a DKV AV-II. desztillációs üzemében a feldolgozás során keletkező könnyű szénhidrogén-gázok a csőkemencét elérve belobbantak, amelynek következtében két ott dolgozó személy súlyos égési sérülést szenvedett. A helyszínre érkeztek a vállalat szakemberei és a vállalati tűzoltók. Ekkor újabb belobbanás következett, amelyet folyamatos égés követett. 16 fő súlyos sérüléseket szenvedett, akik közül 8 fő később elhunyt. A belobbanásokat technológiai hiba okozta. Az eseményt követően került sor a szénhidrogénkoncentráció mérésére szolgáló eszközök telepítésére és a csőkemencék gőzfüggönnyel történő leválasztására. [30] 1970. szeptember 17-én a MÁV Finomító állomásról a százhalombattai finomító felé közlekedő, kőolajat szállító tartálykocsi szerelvénynek egy tehervonat ütközött, amelynek következtében a kőolaj több kocsiból kifolyt és meggyulladt. A finomító felé lejtős területen kifolyt olaj 500 m hosszon égett. Égett továbbá 13 tartálykocsi, valamint a tehervagon mozdonya és 4 kocsija. A tűzesetet megközelíteni nem lehetett gépjárművel, így a porral oltás nem volt lehetséges. A víznyomás (1,2 bar) nem volt elegendő, továbbá a tűzcsap 200 m távolságra volt. A kár az akkori árakon több tízmillió forint volt, egy fő megsérült. [19] 1974. augusztus 22-én a DKV-ban, villámcsapás következtében kigyulladt egy tele, 20.000 m3-es, úszótetős nyersolajtartály körgyűrűje, 12 m hosszon. A félstabil beépített habfolyatókkal sikeresen eloltották a tüzet. A sikeres oltáshoz hozzájárult, hogy a tűzoltásvezető helyesen döntött a riasztandó eszközökről, az alkalmazandó taktikáról és a habrohamról. Igénybe vette a szakemberek véleményét, jól alkalmazta a tervekben foglaltakat és a tartalékképzésre vonatkozó előírásokat. [11] 1977. november 15-én a DKV kikötőjében egy jugoszláv tartályuszály egy zátonyon fennakadt, és a sikeres lehúzási manőver során egyik kamrája felhasadt. E tényt nem vették észre, így a reformálására érkezett benzint elkezdték lefejteni. A kifolyt benzin folyamatosan szivárgott, majd a kb. 100 m-re horgonyzó csőfektető bázison végzett hegesztés hatására begyulladt. A tűz a kikötő felé terjedt. Egy német vontatóhajó az uszályt a Duna közepére húzta,

16 hogy megóvja a kikötőt. A helyszínre érkező tűzoltóság egy vontatóhajót igénybe véve, azon keresztül habsugarat szerelve eloltotta a tüzet. Az arra járó hajókat értesítették az esetről, az uszályt visszavontatták és lefejtették. A Dunába 22 tonna benzin folyt ki, amelyet a sodrás elvitt. [5] 1979. július 11-én munkaidőn túl, a DKV bitumentöltő tartályparkjában (2 db 50 m3-es és 6 db 500 m3-es tartállyal) egy bitumentartályban robbanás történt, amelynek következtében kifolyt és meggyulladt a bitumen, valamint a tartály fűtését biztosító 300 OC-os olaj. A tűzoltásnál elsődleges feladat a szomszédos tartályok és egyéb berendezések hűtése volt. A szakemberek szerint nem volt kizárható az újabb robbanás, így riasztották a budapesti, a székesfehérvári és a dunaújvárosi tűzoltókat is. [31] 1982. május 29-én villámcsapás következtében a DKV 2.000 m3-es toluolt tartalmazó tartálya felrobbant, és 1.500 m2-en égett az anyag. A lerepült tető megrongálta a szomszédos 2.000 m3-es, benzint tároló tartályt, amelynek következtében az meggyulladt. A védőgödörben történő égést a beépített félstabil habfolyatókkal megszüntették, a tartályokat pedig mobil habágyúkkal oltották el. A tartályok félstabil oltóberendezése hatástalanul működött, a robbanás következtében történt rongálódás miatt. A tűz több ízben visszagyulladt, mert az erős szél felszakította a habtakarót, valamint a megrongálódott és megrogyott tartályok miatt hozzáférhetetlen helyek alakultak ki. Időközben a védőgödör gátja átszakadt, annak leürítése a gyűjtőakna elzártsága miatt nem volt sikeres. A toluollal szennyezett víz egy patakba folyt. Az illetékes vezetőknek csak jelentős késéssel sikerült a helyszínre érkezni, a vállalati tűzoltók riasztása csak részben sikerült. [10] 1982. június 09-én a Tiszai Kőolajipari Vállalat 60.000 m3-es úszótetős kőolajtartályának egyik keverője a helyéről leszakadt, és a keletkezett résen a kőolaj a védőgödörbe ömlött ki. A kiömlő olaj meggyulladt és a sugárszerű égésen kívül felülettüzet eredményezett. 374 tűzoltó és 80 gépjármű vonult a helyszínre. A palásthűtőt csak kézi erővel tudták beindítani. A problémát az jelentette, hogy a sugárban ömlő olaj a védőgödör tüzét mindannyiszor visszagyújtotta a habtakaró felszakításával. Ezután meggyulladt a körgyűrű is, amelyet a félstabil berendezéssel oltottak el. A tűzoltás taktikáját a vezetési törzs újszerű módon úgy határozta meg, hogy a védőgödröt a kiömlés szintjéig feltölti vízzel, így megszünteti a sugárszerű égést, majd eloltja a védőgödör tüzét. Az oltás során a védőgödör gátján az olaj átszivárgott, amely elérte a szivattyúteret, így a sánc megerősítését homokzsákokkal végre kellett hajtani. Kiemelhető,

17 hogy a felelős vállalati vezetők már 35 perc múlva a helyszínen voltak, a vállalati tűzoltók beavatkozása is gyorsan és szakszerűen megtörtént. [6] 1985. május 8-án a DKV 30.000 m3-es úszótetős kőolajtartályába villám csapott, amelynek következtében a körgyűrű teljes felületén égett a betárolt olaj. A tüzet 27 perc alatt a kifogástalanul működő félstabil oltóberendezéssel eloltották, mobil technika bevetésére nem került sor. A szomszédos tartályok hűtését végrehajtották, felkészültek az esetleges, mobil eszközökkel történő habbal oltásra is. A kárérték csekély volt, sérülés nem történt. [9] 1986. május 28-án éjszaka a DKV benzinfrakcionáló üzemének egyik refluxszivattyúja áttüzesedett és a tömítőgyűrűje kiégett. A benzin nyomás alatt a szabadba jutott, és az átmelegedett csapágytól begyulladt. Az 500 m2-es tűz veszélyeztette a refluxtartályokat, a hűtőkondenzátorokat és a frakcionáló tornyokat is. A tűzoltás irányításába bevonták az üzem vezetőit is, és megtervezett kombinált porral-habbal oltást hajtottak végre. A léghűtők és a ventilátormotorok leszakadtak, felszakították a habtakarót. Újabb, tervszerű habrohammal véglegesen eloltották a tüzet. Az együttműködés példaszerű, a taktika megválasztása helyes, a technika alkalmas volt. [8] 1995. március 31-én a százhalombattai finomítóban 27 m3 propán-bután került a szabadba, de a szélviszonyok miatt a gáz nem robbant be. Közel egyórás megfeszített munkával sikerült egy vakperem felszerelésével a gázömlést megszüntetni. A balesetet az 1995. január 1-én megalakult FER Létesítményi Tűzoltóság hárította el. [19] 1997. április 30-án a Dunai Finomító működése során először áramkimaradás miatt 5 helyszínen 3 tűzeset és 2 veszélyes anyag kiömlés történt 45 perc leforgása alatt. A beavatkozás megszervezése nagy kihívás elé állította a tűzoltókat, az eszközök és a személyi állomány megosztása miatt is. Az infrastrukturális zavarból „dominóhatás” jellegű események keletkeztek. Ilyen jellegű esemény következett be 2004. október 04-én is, amikor áramkimaradásból eredő anyagfolyások, füstölések keletkeztek 5 különböző helyen. [18] 1997. június 03-án egy szerb uszály, töltése közben elmozdult, és a lefejtőcsonknál olaj került a Dunába. A kifolyt olajat terelőhurkákkal körülhatárolták, perlittel felitatták, majd az olajos perlitet összeszedték. [19]

18 1997. augusztus 15-én a százhalombattai finomítóban villámcsapás következtében egy 40.000 m3-es, vegyipari benzint tartalmazó tartály körgyűrűjén lévő anyag meggyulladt. A félstabil habfolyatók közül több nem működött, így a mobil technikával kellett az oltást elvégezni. Az oltás - a részben alkalmatlan eszközök miatt - 1,5 órát vett igénybe. [19] 2002. december 08-án a százhalombattai finomítóban dominóhatásszerű esemény következett be. Egy elektromos elosztó meghibásodása miatt több üzemben zavar keletkezett, amely fűtőgáz-elegy megváltoztatását vonta maga után. A megváltozott fűtőgáz-elegy miatt kialudtak a csőkemencék, amelyek közül az egyik az újragyújtást követően berobbant. 2 fő elhunyt, 2 fő megsérült. [18] 2003. október 29-én a reggeli órákban a százhalombattai finomító Petróleum Hidrogénező Üzem kompresszorházában (Fényképmelléklet 12. és 13. számú kép) a szénhidrogénnel kevert hidrogén kifújt és berobbant. A 1,5 percen belül kiérkező tűzoltók a kifújás helyén a lángokat porsugárral leszorították, és a csatornahálózatot habbal töltötték fel a további robbanások megakadályozására. Az üzem dolgozói kiszakaszolták a sérült berendezést, és véglegesen leblindelték a csővezetéket. [19] 2004. április 18-án hajnalban a százhalombattai kőolaj-finomítóban az AV-3 üzem hőcserélőjében tömítési hiba miatt nagynyomású forró nyersolaj ömlött ki, amely azonnal begyulladt. A tüzet a kombinált gyorsbeavatkozó gépjárművel 14 perc alatt eloltották, de a szerkezetek hűtését egy órán keresztül folytatták. Ehhez a viszonylag kis tűzhöz 2.800 liter habképzőanyagot, 1.000 kg oltóport és 50 m3 vizet használtak fel. [17] 2.3.2. Külföldi események 1955. augusztus 27-én az USA egyik kőolaj-finomítójában a krakkoló felrobbant, amely meggyújtott 30 db, egyenként 80.000 m3-es tárolótartályt. A tűz egy hétig égett, a kár az akkori árakon számolva 100 millió dollár volt. A közeli lakótelepen élőket evakuálni kellett, a közigazgatást katonai igazgatás váltotta fel. A tűzoltóság feladata a környezet hűtésére korlátozódott, hiszen a nagy hő miatt a helyszínt megközelíteni sem lehetett. Összesen 60 db tárolótartály ment tönkre.

19 1965. július 21-én Karlsruhe-ban (NSZK) egy fixtetős, 1.500 m3-es kőolajtartály villámcsapás következtében felhasadt és meggyulladt. A tűz kiterjedt a védőgödörre és a védőgödörben lévő szomszédos tartályokra. A stabil oltóberendezések nem vagy csak részben működtek, így a mobil technikára kellett támaszkodni. [3] 1966. január 4-én a feyzini (Franciaország) kőolaj-finomítóban egy 1.200 m3-es propántartályon egy szelep-meghibásodás miatt gáz ömlött a környezetbe. A gáz a talaj felett szétterjedt, amelyet egy kb. 150 m-re lévő, országúton álló autó vezetője begyújtott (cigarettával vagy a motor beindításakor). A gáztűz melegítette a gáztartályt, így a biztonsági szelepeken kifúvó anyag is begyulladt, és fáklyaszerűen égett. A melegedésből származó nyomásemelkedés sebessége nagyobb volt, mint a kifúvó gáz miatti nyomáscsökkenés sebessége, így a tartály felrobbant. Az ezt követő kisebb-nagyobb térrobbanások következtében a szomszédos tartályok (összesen 3 propán- és 3 butántartály) felrobbantak. A robbanás során 16-an meghaltak, 100an megsebesültek, az anyagi kár jelentős volt. A közeli lakótelepet evakuálni kellett, a robbanás 400 m-es körzetben okozott károkat. [4] 1966. január 18-án a raunheimi (NSZK) kőolaj-finomítóban az etilén kompresszorban robbanás történt, amelynek következtében 3 fő elhunyt, 83 megsérült. A robbanás lökéshulláma 400 m-es körzetben okozott töréskárokat, a hangokat még 10 km-es távolságból is hallani lehetett. A tűzoltás a környezet védelmére terjedt ki, hiszen az égő metángáz a krakkolót veszélyeztette. A tűzoltást nehezítette, hogy a levegő hőmérséklete -9 OC volt, így a hűtésre használt víz azonnal megfagyott. 61 gépjárművel 280 tűzoltó küzdött a lángokkal. A robbanás oka az volt, hogy a metángáz az elvétel csökkenéséből származóan feltorlódott és a cső eltört. Az anyagi kár több millió nyugatnémet márka volt. [14] 1968. január 20-án hajnalban a rotterdami (Hollandia) kőolaj-finomítóban egy 1.500 m3-es sloptartályból történő spontán elpárolgás következtében robbanóképes gázfelhő alakult ki, amely egy gyújtóforrástól berobbant. A robbanás 10-20 kt TNT erejével volt egyenértékű, 200 méteres körzetben minden letarolt, 5 km-es körzetben éreztette hatását. 2 fő elhunyt, a kár az akkori árakon számolva és átszámítva kb. 1 milliárd forint volt. Több helyszínen voltak tüzek; tartályok, technológiai üzemek és irodaépületek égtek, amellyel a mintegy 200 környékbeli tűzoltó kb. 5 óra alatt megküzdött. A félstabil és stabil tűzoltó berendezések annyira megsérültek, hogy azokat alkalmazni nem lehetett, csak a mobil technika volt bevethető. [32]

20 1971. június 26-án a Ludwik Warynski (Lengyelország) kőolaj-finomítóban munkaidőn túl, villámcsapás következtében begyulladt egy 12.500 m3-es tartályban tárolt kőolaj. A kőolaj kifolyt a védőgödörbe, valamint a csőhálózat technológiai hibája miatt a szomszédos védőgödörbe, és ott is égett. A félstabil oltóberendezés használhatatlan állapotban volt, tető- és palásthűtő nem volt, a mobil eszközök kisteljesítményűek voltak. Alapvető taktikai hibákat követtek el (porral avatkoztak be, amely a habtakarót tönkretette, továbbá a mennyisége sem volt elegendő, nem várták be az erőket a habrohamhoz, a tűzoltást a védőgödörből folytatták, nem volt eligazítás), az eszközök nem álltak rendelkezésre, illetve kisteljesítményűek voltak, a tűzoltásvezetés nehézkes volt és nem vonták be az üzem vezetését az irányításba. A meggyulladt olaj - a gyulladástól számítva - 5,5 óra múlva kivetődött, amelynek következtében a tartályparkban lévő 4. tartály felrobbant. 37 fő elhunyt, 29 gépjármű elégett vagy üzemképtelenné vált, 200 m-es környezetben égő olaj terült szét, a környéken élő lakókat lakóhelyük elhagyására szólították fel. Újabb egységeket vezényeltek a helyszínre (katonákat, valamint csehszlovák és NDK-beli tűzoltó egységeket is), viszonylag gyorsan újjászervezték a vezetést, és a tüzet a kivetődéstől számított 6 óra múlva az eredetileg meggyulladt tartálycsoportra szorították vissza. Időközben felrobbant a tartálypark 2. tartálya is. Egy aprólékosan megszervezett habrohammal a keletkezéstől számított 69 óra múlva, 2270 tonna habképzőanyag felhasználásával sikerült a tüzet eloltani. Összesen 2672 tűzoltó, 404 tűzoltó gépjármű és számos szakfelszerelés vett részt az oltásban. [33] 1972. augusztus 4-én a trieszti (Olaszország) kikötőben egy kőolajtároló ellen terroristatámadást hajtottak végre. A tartálytelepen 4 különböző blokkban, 4 tartálynál (60.000, illetve 80.000 m3-es tartályok) ismeretlenek robbanótöltetet helyeztek el, amelyeket távirányítással felrobbantottak. A kőolaj kiömlött és meggyulladt. A személyzet tisztázta a helyzetet és 20 perc elteltével jelezte a tüzet. A 3 helyen kitört tűz oltására nem volt elegendő habanyag, azt az igen nagy hő szétroncsolta, továbbá a távolságok is igen nagyok voltak. Az egyik kigyulladt tartállyal szomszédos tartályok a nagy hőtől meggyulladtak, a megfelelő védőruhák hiánya miatt a tüzet nem tudták megközelíteni. A 4 helyen tomboló tűz oltásához nem volt elegendő víz, így a tengervizet használták fel, amely a sótartalmánál fogva a habot erősen roncsolta. A tüzet augusztus 9-ére sikerült eloltani. A tartálytelepen nem tároltak habképzőanyagot, amely tovább nehezítette az oltást. A szél ez esetben a tűzoltók oldalán állt, ez némiképpen javította a helyzetet. A habágyúk nagy része alkalmatlan volt, mert lövőtávolságuk nem volt elegendő a tartályok elérésére. A tűzoltás vezetésére nem hoztak

21 létre vezetési törzset, így nem valósult meg az egységes szemléletű, gyors döntési folyamat. [7] 1974. december 29-én a besanconi (Franciaország) üzemanyag tárolótelepen 4 különféle tűzveszélyes folyadéktároló tartály ellen követtek el terrortámadást (akkori szóhasználattal szabotázsakciót). A négy tartályból csak egyet sikerült lángra gyújtani, de a tüzet csak 20 óra múlva sikerült eloltani. Ez időben Franciaországban több hasonló cselekmény történt, feltehetőleg politikai indíttatásból. A francia csendőrség és katonaság ezután parancsot kapott a tartályparkok, vezetékek őrzésére. [13] 1978. július 15-én az egyik szaúd-arábiai finomítóban egy propántartály túlnyomás következtében felhasadt, és a kiáramló propán begyulladt. A tartályokat önhűtéssel (a lefúvatón keresztül elpárolgó propán visszahűtötte volna a tartályt) kívánták -40 OC-on tartani a hűtőkompresszorok karbantartása idejére, de a lefúvató csőbe folyékony bután került, amely elzárta a propán útját. Ez nyomásemelkedéshez vezetett, a tartály felhasadt, majd a kiáramló gáz egy hibás elektromos vezetéktől begyulladt. A tűz a szomszédos tartályokat felmelegítette, így az azok kiszellőző nyílásain kiáramló gáz begyulladt. Összesen 6 napig égtek a tartályok. 115-en szenvedtek sérüléseket (1 fő meghalt), összesen 17.000 m3 propán és bután égett el. [4] 1989. március 21-én munkaidőn túl a Provoo (Finnország) kőolaj-finomító szennyvíztelepén nagymennyiségű szénhidrogént észleltek. A szénhidrogén (izohexán) az egyik 30.000 m3-es, úszótetős tartályból származott, annak a tetővíztelenítő csatornáján keresztül. A tartályszintmérő 32 m3/h folyadékáramot mutatott. A csatornán lévő szelepet zárták és ellenőrizték a tetőt. Ennek során megállapították, hogy a tető részben elsüllyedt és a víztelenítő szelep a folyadék szintje alá került. A felületet a tűzoltók habbal takarták le a kipárolgás és a tűzveszély megszüntetése végett és elkezdték a folyadékot a tető alá szivattyúzni. A habtakartót folyamatosan biztosították, de a középső 5-7 m sugarú körben nehéz volt azt fenntartani. A tartályban lévő anyag eközben begyulladt. A tűzoltók megkezdték a habrohamot és eloltották a tüzet, de az újra visszagyulladt. (Fényképmelléklet 11. számú kép) A tűzoltó gépjárművekből kifogyott a habanyag, így a tűzoltók a szomszédos tartályok védelmére koncentráltak. Habanyagot hoztak a környékről, sőt légi úton Svédországból és Belgiumból is. A tartály kezdett megrogyni, de sikerült megmenteni, viszont a tüzet csak az anyag elfogyása miatt sikerült megszüntetni. A teljes beavatkozás 3 napot vett igénybe, 6 millió eurós kár keletkezett. Az oltásban 526 fő

22 vett részt, sérülés nem történt. Az úszótető a nagymennyiségű csapadék hatására billent meg és ez okozta annak megsüllyedését. [121] 2001. április 16-án (szabadnapon) Immingham-ben (Anglia) a Conoco kőolaj-finomítóban, egy gázüzemben robbanás történt. (Fényképmelléklet 14. számú kép) Az érintett üzemet azonnal kiszakaszolták, a környezetet hűtötték, így az újabb robbanás kockázatát minimalizálták. A finomító tűzoltósága és a környékbeli tűzoltóságok csak együttműködve voltak képesek, mintegy 3,5 óra alatt eloltani a tüzet. A vizsgálatot végző tűzoltó megállapította, hogy az eredményes beavatkozás kétség kívül a tervezésnek, a rendszeres gyakorlásnak és a finomító menedzsmentje, a kezelők, a beavatkozó szervezetek és a tűzoltóság közötti együttműködésnek volt köszönhető. Kiemelhető még, hogy a közelben lévő másik kőolaj-finomítóval való szakmai kapcsolat is döntő volt, hiszen a habbal oltáshoz szükséges eszközöket, anyagokat kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátották. A kommunikációs eszközök rendszerbe állításánál hangsúlyt fektettek az extrém körülmények közötti alkalmazhatóságra és az átjárhatóságra. [16] 2002. május 5-én (vasárnap) a Trzebinia kőolaj-finomítóban (Lengyelország) villámcsapás következtében egy tartály kigyulladt, benne 800 m3 kőolajjal. 360 tűzoltó és 35 tűzoltó gépjármű küzdött a lángokkal. A tartály a hőtől összeomlott, az égő olaj kiömlött a védőgödörbe. (Fényképmelléklet 15. számú kép) A szomszédos tartályokat a beépített berendezésekkel és mobil technikai eszközökkel hűtötték, így azokat sikerült megmenteni. Lakosságvédelmi intézkedésekre nem volt szükség. [15] 2.3.3. A beavatkozásokból levonható tapasztalatok Az előzőekben azokat a hazai és külföldi eseményeket ismertettem, amelyek a környezetvédelem, a katasztrófavédelem (tűzvédelem) szempontjából jellemző problémákat, addig nem ismert jelenséget foglaltak magukba, vagy az elhárítás szempontjából a jövőre nézve jelentős előrelépést indukáltak. Ennél jóval több baleset, katasztrófa fordult elő, ugyanakkor a levonható tapasztalatok és az iparibaleset-elhárítás vizsgálata szempontjából ezeket tartottam fontosnak ismertetni. Megállapítható, hogy a kőolaj-finomítók olyan létesítmények, ahol a veszély elsősorban az anyagi javakat és a környezet elemeit veszélyezteti. Az emberi élet vonatkozásában az ott

23 dolgozók vannak veszélyben, de nem kizárt a lakosság közvetlen vagy közvetett érintettsége sem. A finomítók általában a lakóterülettől távolabb, többször ipari komplexumokban helyezkednek el, több hektáros területen. A lakosságot a robbanások lökéshullámán, a lég-, a talajés a vízszennyezésen keresztül érinti a bekövetkező katasztrófa. Az ott dolgozókra a robbanási lökéshullám és a tűz jelent közvetlen veszélyt, a beavatkozók pedig a tűz- és robbanás fizikai és kémiai hatásaitól szenvedhetnek balesetet. Az anyagi kár rendszerint jelentős, amely az elégett anyagból, a megsérült vagy megsemmisült berendezések pótlásából, a termeléskiesésből és az esetleges környezetszennyezés elhárításából áll. A kőolaj-finomítók üzeme folyamatos, 24 órás működés, így a balesetek keletkezése sem köthető egyértelműen napszakhoz vagy órához. A természet, mint keletkezési ok gyakran szerepel, hiszen a villámcsapás több katasztrófa előidézője volt. E vonatkozásban tehát a napszak bármely időszakában előfordulhat emberektől, technológiától független tűz és/vagy robbanás, így a baleset-elhárítási rendszer kialakításakor is folyamatosan működő biztonsági rendszer kiépítésére van szükség. Az évszakok közül különösen veszélyesek a hideg, fagyos hónapok, valamint a zivataros időszakok. (Az évszakokat nem nevesítem, hiszen az éghajlatonként, földrészenként más-más jelentéssel bírhat.) A hidegben a technológiához tartozó berendezések (szelepek, csövek, szivattyúk stb.) lefagyhatnak, egyes tartályokat fűteni kell, amely az elpárolgást és a túlhevülést segíti, ezáltal a tűzveszélyt fokozza. A zivatarokban a magas fémszerkezetekbe villámcsapás következtében közvetlenül, illetve a fizikai sérülésekből tűz és/vagy robbanás keletkezhet. A meleg napok a gáztartályokra nézve jelentenek veszélyt, amikor a felmelegedésből keletkező nyomásemelkedés vezethet a tartály felnyílásához, majd robbanáshoz. A balesetek helye szerinti csoportosítás, rendszerezés alapvetően technológiai- és tartálybaleseteket különböztet meg. A kőolaj-finomítók olyan jellegű üzemek, ahol nagymennyiségű nyersanyagot, segédanyagot, köztes terméket és végterméket állítanak elő, dolgoznak fel. Ehhez nagy befogadóképességű, különböző kiépítettségű tartályokra van szükség, a tárolandó anyag tulajdonságainak megfelelően. A tartályok lehetnek formai kialakításuk szerint állóhengeres, fekvőhengeres, gömbtartályok; elhelyezésük szerint föld felettiek és föld alattiak; üzemi nyomásuk szerint atmoszférikus és túlnyomásos tartályok, a tárolt anyagnak megfelelően lehetnek fűtöttek és hűtöttek, illetve anélküliek; anyagukat tekintve általában acél. A

24 tartályparkokban tartálycsoportok vannak, azaz több tartály (általában 2, 3, 4 db) közös felfogótérrel rendelkezik. A felfogótér lehet védőgödrös (azaz földsánccal vagy fallal határolt terület) és védőgyűrűs megoldású. A technológiát a finomítóban előállított, feldolgozott anyagnak megfelelően alakítják ki, amelyet a gazdasági környezetnek megfelelően bővíthetnek, illetve alakíthatnak át. A technológiai üzemek csővezetékekkel összeköttetésben vannak egymással, így a dominóhatás kialakulása fokozottabb mértékben jelentkezhet. A katasztrófa-elhárítási, tűzoltói beavatkozások döntő iránya a legtöbb esetben a szomszédos tartályok, technológiai üzemek védelme, a további kárnövekedés

megállítására.

A

beavatkozások

olyan

nagymennyiségű

oltó-

és

mentesítőanyagot igényelnek, hogy az elsődleges beavatkozások általában az életmentésre és a környezet védelmére irányulnak, majd az erők összevonása után történhet meg a támadás a következmények felszámolására. A balesetek jelzésére vonatkozóan több eset is iránymutatást ad a szakembereknek. Ebben az iparágban a korai jelzésnek különös jelentősége van, hiszen a tűz kifejlődésével vagy a robbanás bekövetkezésével a kárérték exponenciálisan, illetve ugrásszerűen nő. A villámcsapás következtében kialakult helyzetet előrejelezni szinte lehetetlen, ebben az esetben csak a megelőző intézkedések (pl.: a villámhárítók műszakilag kifogástalan kiépítése és a karbantartás, a tartályok töltésének, ürítésének azonnali leállítása) vezethetnek eredményre. A technológia oldaláról a tűzjelzők (automatikus és kézi) kiépítése alapvető követelmény, a gázérzékelők telepítése a robbanások megelőzését szolgálja. A százhalombattai finomítóban 1968-ban történt robbanás adta meg a lökést, hogy a szénhidrogén-jelzők kiépítésére sor került. Az elsődleges beavatkozó szervezeteket a kőolaj-finomítókban a tűzoltóságok jelentik, amelyek a mentőszolgálatot is működtetik. A kőolaj-finomítók olyan veszélyes létesítmények, ahol szinte kivétel nélkül jogszabályok írják elő a megfelelő felszereléssel, személyi állománnyal folyamatosan működő tűzoltóság megalakítását. A tűzoltóságok elhelyezkedési körlete a létesítményen belül kerül kialakításra, a veszélyeztetett terület súlypontjában. A vonulási útvonalak biztosítása nem okoz problémát, mert a finomítók egyvonalas technológiája és a tartályparkok szabályossága feltételezi az úthálózat szabályosságát. A finomítókban vagyonvédelmi okokból - helyesen - meghatározott helyeken rendszerint zárt kapuk vannak, hogy csak az illetékesek jussanak be a különböző helyekre és a mozgásuk ellenőrzött legyen. Ez némiképpen megnehezítheti a tűzoltóság mozgását, azonban a gyakorlatban a tűz-

25 oltóságnak ez nem okoz problémát. A tűzoltóság tagjai számára a helyismeretnek kiemelkedő jelentősége van. Ez vonatkozik a segítségül hívott egységekre is, hiszen egy-egy baleset következményeinek felszámolása rendszerint igényli a létesítményen kívüli tűzoltóságok riasztását, illetve beavatkozását is. A tűzoltás szervezetének kialakításakor az eligazító kijelölésére mindenképpen gondolni kell, hogy a tűzoltásvezető a helyszínre érkező egységek munkáját képes legyen megszervezni. A beavatkozások tapasztalataként szinte minden esetben kiemelhető, hogy a beavatkozók szélsőséges körülmények között, életveszélyben végzik feladatukat. A mobil technikával történő beavatkozás olyan megközelítési távolságot feltételez, amelynél a tűz, a robbanás, a mérgezés esetleges hatása közvetlenül éri a beavatkozókat. E feladat végrehajtásához tehát kifogástalan egyéni védőeszközökre (teljes testvédelemre és légzésvédő eszközökre) van szükség, amely a múltban nem minden esetben állt rendelkezésre. Kiemelten a gázbaleseteknél van szükség csapat-védőfelszerelésre, amelyekbe a mérőműszereket is beleértem. Az eszközök és a személyi állomány hűtése elengedhetetlen. Fel kell készülni a hosszan tartó beavatkozásokra, hiszen a példák szerint - elsősorban - a tartálytüzek több napig is eltarthatnak. Ez pedig a beavatkozó állomány és az operatív irányítók váltását, folyamatos ellátását, az oltó- és hűtőanyag, valamint a gépek üzemeléséhez szükséges motorhajtóanyag utánpótlását is jelenti. A tervek elkészítésénél, a gyakorlatok megszervezésénél minden esetben gondolni kell arra, hogy saját létesítményi erővel a jelentősebb események nem kezelhetőek, a személyi állományt és a technikát is beleértve. Az együttműködés fontossága nem vitatható, amely jellemzőt a sikeres beavatkozásoknál a balesetekről készült jelentések, tanulmányok is mindig megemlítenek. Mivel a finomítók a településektől távol eső területeken fekszenek, a területi vagy lokális védelemre berendezkedett kommunális tűzoltóságok (akár hivatásos, akár önkéntes tűzoltóságról van szó) is messzebb találhatóak, azaz a riasztásukat is minél hamarabb kell végrehajtani. A finomítók védelmének kialakításánál szinte minden esetben vita bontakozik ki, hogy a beépített berendezésekre vagy a mobil technikára alapozva kell-e meghatározni a technikai eszközök körét és a beavatkozási taktikát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a beépített berendezések gyakran sérülnek meg a tűz és/vagy a robbanás következtében, de a karbantartás hiánya, az időjárási körülmények miatt is bekövetkezhet azok meghibásodása. A beépített

26 berendezések akár automatikus, akár félautomatikus kivitelben alkalmazott változata sok esetben viszont a katasztrófát vagy annak eszkalációját akadályozta meg. Példaként lehet említeni a tartálytüzeknél a palást- és/vagy tetőhűtő berendezések alkalmazását, amelyek a teljes felületet egyenletesen képesek hűteni, a mobil technikával viszont csak pontszerűen és nem minden oldalról lehet a hűtést órákon keresztül végrehajtani, a beavatkozók nagy számát nem is említve. A kőolaj-finomítók olyan nagykiterjedésű és nagy anyagáramú létesítmények, amelyeknek a létesítményen kívüli területekkel több vonalon keresztül napi, aktív kapcsolatai vannak. A csővezetéki szállítás mellett közúton és vasúton minden finomító megközelíthető, de a leggyakrabban a vízi kapcsolatok is rendelkezésre állnak. Ennek következményeképpen több olyan balesetet is kezelni kell, amelyek nem a termeléssel vagy tárolással függenek öszsze, hanem a közlekedési eszközökön (tartányos gépjármű, vasúti szerelvény vagy uszály) történik a finomító területén vagy annak közelében. A töltés vagy lefejtés különösen kockázattal járó művelet, de maga a közlekedési manőverek is veszélyt rejtenek magukba. Kiváltképpen nehéz a vízi balestek kezelése, akár az ott történő tüzek oltását, akár a következményeként vagy önmagában bekövetkező veszélyes anyag vízbe kerülését tekintjük feladatnak. A beavatkozások környezetvédelmi vonatkozásáról rendszerint nem vagy csak érintőlegesen szólnak a jelentések, tanulmányok, pedig a kőolaj-finomítóban történt baleseteknek szinte kivétel nélkül vannak a környezetre veszélyt jelentő aspektusai. A környezet alapelemeit mind a baleset, mind a beavatkozás közvetlenül veszélyeztetik. A levegőbe kerülő égéstermékek, veszélyes anyagok gázai, gőzei, a veszélyes gázok, a talajba, valamint a vízbe (felszín alatti, felszíni) jutó veszélyes folyadékok súlyos környezetszennyezést okoz(hat)nak. A tűzoltásnál nagymennyiségű oltóvízre van szükség, amely a veszélyes anyagokkal keveredve további érintett területeket szennyezhet el, közvetlenül a talajba, vagy csatornarendszeren keresztül a talajba, talajvízbe, illetve a felszíni és felszín alatti vízbe jutva. Ugyanakkor ki kell emelni, hogy a beavatkozó szervezetek tevékenysége önmagában is környezetvédelmi tevékenység, hiszen az emberélet megmentésén és az anyagi javak védelmén túl a környezet elemeinek a védelme is fontos cél. Bár ezek az aspektusok hazánkban igazán csak az 1990-es években (a fejlett államokban már az 1970-es években) váltak az anyagi javak megóvásával egyenrangú tényezővé, de már korábban is akadt példa a konkrét környezetvédelmi beavatkozásokra.

27 A tűzoltóság a dominóhatás-szerű események kezelésére nem vagy igen nehezen képes felkészülni, ugyanis egyszerre több helyen történő beavatkozáshoz számos technikai eszközre és nagylétszámú személyi állományra van szükség, amelyek állandó készenlétben tartása indokolatlan költségeket jelentene. Megfigyelhető, hogy az áramkimaradás olyan problémákat vet fel, amelyet ezidáig nem sikerült megnyugtató módon megoldani. 2.4. A baleseti veszélyek A kőolaj-finomítók olyan összetett és nagyjelentőségű vegyipari létesítmények, amelyekben a veszélyek teljes skáláját megtaláljuk. Több lehetőség is van arra, hogy a veszélyeket taglaljuk, én az általánosnak tekinthető fizikai, kémiai, biológiai veszély felosztást alkalmazom. E veszélyeket elsődleges vagy közvetlen veszélynek tekinthetjük, hiszen a környezet elemeire (az embert is beleértve) direkt hatással vannak. Fontosnak tartom azonban e veszélyeken túl kiemelni a másodlagos veszélynek nevezhető tényezőt, a külső veszélyt, amely kiváltó oka lehet az elsődleges veszélyeknek. Ezek a másodlagos tényezők sokrétűek és különféle szempontúak lehetnek. Én alapvetően a természet és az ember által - a szándékos és a gondatlan elkövetés formát is beleértve – előidézett események kiváltó okait foglalom össze, amelyek a kőolaj-finomítókban kifejezetten előfordulhatnak. 2.4.1. Fizikai veszélyek A kőolaj-finomítókban a nyersolajból a legkülönbözőbb fizikai, kémiai folyamatokkal választják szét az összetevőket, amelyekhez veszélyes segédanyagokat használnak, illetve vonnak ki, a kívánt végterméknek megfelelően. A legfőbb fizikai veszélyt a magas hőmérséklet és a nagy nyomás adja. A folyamatokban részt vevő veszélyes anyagok (elsősorban folyadékok és gázok) tűz- és robbanásveszélyessége kiemelkedő, hiszen azokat felmelegítve dolgozzák fel, és bizonyos helyeken nagy nyomás alatt vannak az anyagok. A hőmérséklet emelkedése a nyomás alatti rendszerek, tartályok vonatkozásában különösen veszélyes. A gázok és folyadékgőzök robbanása, amely lehet fizikai vagy kémiai eredetű, szintén veszélyt jelent az élő és élettelen környezetre. Fizikai robbanásnak a hőmérséklet emelkedéséből származó nyomásemelkedést, majd az azt követő hirtelen kiegyenlítődést nevezzük. Ezt gyakran kémiai robbanás is követi, ha megfelelő mennyiségű oxigén, illetve gyújtóforrás áll rendelkezésre, térben és időben egy helyen. A gázok jelenléte egy bizonyos tartományban, az

28 alsó- és felső robbanási határérték között jelent veszélyt. Minél szélesebb ez a sáv, annál nagyobb veszély áll fenn. Ez a határ a hidrogénnél pl.: 4,0 - 75,6 tf %, a butánnál 1,5 - 8,5 tf %. [35] A kőolaj különböző alifás és aromás szénhidrogének elegye, amelyeket a feldolgozás során a forráspontjuk alapján választják szét. Az összetevők tűz- és robbanásveszélyessége a szénatomszámuk növekvő sorrendjében csökken. Az anyagok tűz- és robbanásveszélyessége adja a tűzveszélyességi osztályba sorolás alapját, amelyre a tűzvédelmi megelőzési előírások épülnek fel. A kőolajiparban az anyagok döntő része „A” (fokozottan tűz- és robbanásveszélyes - acetilén, propán, könnyű benzin stb.), „B” (tűz- és robbanásveszélyes - lakkbenzin, nehézbenzin, petróleum stb.) és „C” (tűzveszélyes - bitumen, gázolaj, transzformátorolaj stb.) tűzveszélyességi osztályba tartozik. A kőolaj-finomítókra jellemző nagy anyagáram fém csővezetékeken keresztül folyik, amelynek során elektrosztatikus szikrák jöhetnek létre, majd azok kisülése robbanást idézhet elő. A tartályok karbantartásánál több esetben következett be szerencsétlenség az elektrosztatikus feltöltődésből származó tűz, robbanás miatt. A leürített tartályokat időnként ki kell tisztítani, a sérüléseket, hibákat ki kell javítani. Mivel zárt térről van szó, a folyadékgőzök felhalmozódhatnak és a jelen lévő oxigénnel robbanóképes elegyet alkothatnak. A gyújtóforrás - amely lehet nyílt láng, szikra, elektromos energia, vegyi folyamat vagy villámcsapás - kizárása a feladat. A műszálas ruha, tisztítórongy használata, a munkák során alkalmazott világítóberendezés, a szikrát okozó eszközök használata mind növelik a veszélyt. [97] Speciálisan a kőolajiparban fordul elő a kiforrás, kivetődés jelensége. E veszélyek nem a normál körülmények között léteznek, hanem a nagytérfogatú tartályokban lévő nehéz ásványolajok tüzeinél fordulnak elő. Fizikai folyamatokról van szó, és elvét tekintve tulajdonképpen ugyanaz játszódik le mindkét esetben: az éghető folyadékot tároló tartályban a víz fajsúlyánál fogva annak alján (fenékvíznek is nevezik) helyezkedik el és a magas hőmérséklet hatására a vízgőz a felszínre tör, magával ragadva az éghető anyagot. A kivetődésnél a melegedés hatására gőzzé váló víz a felszínre tör és a helyére áramló +150- 300 OC-os olaj az ott lévő vizet hirtelen gőzzé alakítja, amely robbanásszerűen a felszínre tör és magával ragadja a forró (égő) ásványolaj terméket. Az égő olaj így több száz méter magasra is kivetődhet, amely visszahullva a talajra, többszáz méteres körzetben okoz pusztítást. Ilyen jelenség viszonylag ritkán tapasztalható, mint pl.: 1971-ben Lengyelországban vagy 1926-ban Ve-

29 nezuelában, amikor egy 300 m átmérőjű tűzgömb 1800 m magasra emelkedett. A kivetődés ideje számítható, amely több tényezőtől is függ, mint pl.: tartály mérete, folyadék mennyisége, folyadék fajtája. [36] Erre vonatkozóan elméleti számítások és kísérletek alapján gyakorlati eredmények állnak rendelkezésre. 2.4.2. Kémiai veszélyek A kőolaj-finomítók a vegyipar legjelentősebb létesítményei. A kőolaj, mint alapanyag önmagában is veszélyes anyagnak számít, de az összetevői, a segédanyagok és a végtermékek is szinte kivétel nélkül veszélyesek. Az előfordulás döntő többségben gőzök, gázok, folyadékok formájában van jelen, azok környezetbe kerülve súlyos egészségkárosodást, környezetszennyezést képesek okozni. A kőolaj-finomítókban a veszélyes anyagok vegyületek, keverékek és tiszta anyag formájában is jelen vannak, alapanyagként segédanyagként, köztes- és végtermékként egyaránt. Normál helyzetben a veszélyes anyagok zárt rendszerben vannak jelen, azonban a nagyszámú tömítés, csőkapcsolatok, technológiai berendezések valamely okból történő meghibásodása bekövetkezhet. A veszélyes anyagok a létesítmény egész területén jelen vannak, a kiszabadulásuk az üzemben dolgozókra közvetlen veszélyt, míg környezetben lévő üzemekben a csővezetéki összeköttetés, illetve a légtérben terjedő anyagok esetében a szabad terjedés miatt közvetett veszélyt jelentenek. A kőolaj-finomítók kiépítettségétől, a technológiától függően különböző üzemekben eltérő mennyiségű és fajtájú anyag van jelen. Az anyagok skálája szinte felsorolhatatlan: ammónium-bromid, benzin, benzol, klór, finomítógáz, kén-hidrogén, hidrogén-klorid, hidrogénfluorid, metanol, ammónia, kén-dioxid, toluol, xilol stb. Ezen anyagoknak a veszélyeit szinte teljesen ismerjük, azonban az egymásra hatást kiszámítani nem minden esetben lehet. A veszélyes anyagok jelenlétében történő beavatkozás legfőbb szabálya, hogy amennyiben ismeretlen anyaggal állunk szemben, a legveszélyesebb anyaggal kell számolni, azaz teljes légzés-és testvédelmet kell biztosítani a beavatkozás során. Kémiai veszély közé sorolandóak az oxidáló anyagok, amelyek a tűz- és robbanásveszélyes anyagokkal érintkezve hőtermelő folyamatot eredményeznek.

30 2.4.3. Biológiai veszélyek A veszélyes anyagok egy része nem vagy nem csak az azonnali hatások útján gyakorol hatást az emberi szervezetre és az élő környezetre, hanem hosszú távú hatásai is lehetnek. Ezek lehetnek a különféle civilizációs betegségek kialakulását elősegítő anyagok, az allergiát okozótól kezdve egészen a rákkeltőig (karcinogén). Az egyes generációkban bekövetkezett betegségek mellett kialakulhatnak örökletes betegségek, a génállományt károsan módosító anyagoknak (mutagének) „köszönhetően”. Az bizonyosnak tűnik, hogy veszélyes anyagokat kezelő, azzal dolgozó emberek fokozottan vannak kitéve a biológiai veszélynek, de azok nehezen mérhetőek. A biológiai eredetű veszély a fertőzés, amelyet a kórokozókat tartalmazó anyagok váltanak ki. 2.4.4. Külső veszélyek Az ipari balesetek döntő részét emberi mulasztás okozza, amely több formában is megvalósulhat. A 2. számú diagram az ipari balesetek okait ábrázolja. [84, 75.o.]

emberi mulasztás műszaki meghibásodás Ellenőrizhetetlené váló vegyi reakció külső tényezők

2.számú diagram - az ipari balesetek okai (Forrás: Vass Gy.: A klímaváltozás és az ipari balesetek kialakulásának kockázata) A büntetőjogi felosztás szerint a balesetek egy része gondatlanságból származó, de találkozunk szándékos elkövetéssel is, amikor az ott dolgozók vagy valamikor ott dolgozók egyéni vagy csoportos érdekből tesznek valamit, illetve valamit elmulasztanak megtenni annak érdekében, hogy a normális technológiai folyamatokat megzavarják, és károkat okozzanak.

31

A jelentős ipari üzemekben a méretek és az anyagmennyiségek miatt egy technológiai meghibásodás magában hordozza a katasztrófa lehetőségét. A vegyipari üzemekben különösen súlyos baleseteket lehet előidézni, hiszen a veszélyes anyagok a környezet elemein keresztül közvetlenül az alapvető emberi szükségleteket (tiszta levegő, ivóvíz, valamint a termőföld) érintik. A környezetbe kerülő vegyi anyagok lebomlása napokat, heteket vagy akár éveket is igénybe vehet és a környezet elemeinek, mint transzfer közegeknek a szennyezése a hatásterületet megsokszorozhatja. A technológiára irányuló külső hatás nem csak az ember által következhet be, hanem a természet által is. Akár természeti katasztrófa, akár mindennapi természeti jelenség is okozhat ipari balesetet, katasztrófát. A természeti katasztrófák elsődleges hatása sokszor töredéke az azt követő technológiai meghibásodásokból eredő civilizációs katasztrófáknak. Az 1995-ös japán földrengést követően gázvezetékek szakadtak el, gyulladtak meg, a 2002-es csehországi árvízben klórtartályokat sodort el a víz (és klórömlést eredményezett), föld alatti olajtartályokat emelt ki a felszínre. A kőolaj-finomítók legnagyobb természeti ellensége a zivatarok villámcsapása, hiszen a nagyméretű fémtartályok, magas fém berendezések (pl.: lepárló tornyok), csőkötegek közvetlenül ki vannak téve az ebből adódó veszélyeknek. A kipárolgó gőzök, gázok közvetlen berobbanása, a villámcsapás fizikai erejéből bekövetkező csőtörésekből, deformálódásokból eredő veszélyes anyag folyások súlyos balesetet idézhetnek elő. A természeti eredetű veszélyek közé tartoznak a hőségből, fagyból adódó meghibásodások is. A kőolaj-finomítók technológiai üzemei, tartályparkjai közvetlenül ki vannak téve az időjárás változásának. A világ különböző pontjain különböző mértékű lehet ez a veszély, az időjárásnak megfelelően. Magyarországon mérsékelt éghajlat uralkodik, de a periódusonként jelentkező extrém körülmények miatt mind a fagy, mind a hőség okozhat problémát. A fagy a különféle berendezések (szelepek, szivattyúk stb.) mozgó alkatrészeit gátolja működésükben. A hideg elleni védekezés miatt egyes tartályokat, technológiai berendezéseket fűteni szükséges, amelyből közvetett módon előfordulhatnak túlhevülések, gyulladások, robbanások. A hőség elsősorban a gázok, gőzök felmelegedéséből származó nyomásnövekedés, a folyadékok fokozott kipárolgása, valamint a fémszerkezetek deformálódása miatt jelent problémát.

32

Külön ki kell emelni a globális klímaváltozás [118., 119.] problémáját, amely hosszútávon az iparra is veszélyt jelent. „A klímaváltozás hatására potenciálisan kialakuló szélsőséges időjárás következtében létrejövő katasztrófahelyzetek előidézhetik az ipari balesetek bekövetkezésének növekedését. Ezt igazolták az elmúlt években bekövetkezett ipari balesetek elemzései, melyek szerint ugyan a legtöbb esetben az ilyen jellegű külső behatások alapvetően nem okoztak súlyos ipari katasztrófákat, azonban az is bebizonyosodott, hogymint veszélyfaktorral mindenképpen számolni kell a kockázatelemzésekben, a katasztrófák elleni védekezésben, a mentési tevékenységben.”. [83, 65.o.] Az EU Közös Kutatási Központban (EU JRC) egy NATECH projekt keretében vizsgálják a természeti katasztrófák által okozott civilizációs baleseteket. A kutatás hozzásegítheti az ipart, hogy éppen az általa kiváltott üvegházhatást, mint a globális klímaváltozás feltételezett fő okát megszüntesse, azaz a szén-dioxid kibocsátást csökkentse. A Seveso II. EU Irányelv ipari balesetekre vonatkozó regisztrációs rendszere, a MARS alapján megállapítható, hogy az ipari balesetek 5%-a a természeti hatásoknak köszönhető. Ez a számadat önmagában nem mondható jelentősnek, de a globális klímaváltozás hatására ez a szám növekedhet. A szén-dioxid kibocsátást a fosszilis energiaforrások (szén, kőolaj, földgáz) elégetése eredményezi, azaz a kőolaj-finomítók - igaz közvetett módon meglehetősen érintettek a probléma kialakulásában és megszüntetésében. A külső veszélyek kapcsán, különösen a nemzetbiztonság szempontjából is fontos objektumok esetében meg kell említeni a terrorizmus témáját. A terrorizmus eredetével, a kialakulásával nem kívánok foglalkozni, mert az az értekezésnek nem témája. Több szakértő kiemeli, hogy a terrorizmus napjaink világháborúja, a világháborúk sajátja pedig, hogy a nemzetek politikai-gazdasági alapjait támadja, tehát a kőolaj-finomítók elleni támadások nem kizárható események. Az olajipar felismerte e fenyegetést és világszerte foglalkoznak a lehetséges támadások kockázatának kizárásával. Jól példázza e felismerést, hogy a Vegyipari Tűzoltóparancsnokok 3. Nemzetközi Konferenciáján (Százhalombatta, 2005. május 17-19.) külön szekcióban foglalkoztak a külső fenyegetésekkel, amelynek során hazai és külföldi szakemberek tartottak előadásokat a kőolaj-finomítókat érhető támadások problémájáról. Akkori előadásomban, kutatásomra támaszkodva kiemeltem, hogy a terrorizmus - különösen 2001. szeptember 11-e óta - a szimbolikus célpontok helyett a gazdasági objektumokat is támadja, hogy a megtámadott ország gazdaságát megzavarják. Ilyen támadásnak tekinthető a Balin, 2002-ben történt szállodarobbantás (turizmus támadása), a 2004-ben Madridban végrehajtott vonatrobbantás (közlekedés, infrastruktúra támadása) vagy a 2005-ben London City-

33 ben végrehajtott (Anglia üzleti negyede) közlekedési eszközökön történt robbantások. Ez azt vetíti előre, hogy azokban az országokban, ahol a kőolaj-finomítók nemzetgazdasági szerepe kiemelkedő, a támadások kockázata is magasabb. A kőolaj-finomítók elleni támadások közvetlen és közvetett célokat szolgálhatnak. A támadással közvetlenül a technológiai üzemek és a tárolótartályok megsemmisítése lehet a cél, így a nemzetgazdaság szempontjából fontos objektumot átmenetileg megbéníthatják. Közvetett a támadás, ha a finomító elleni támadással katasztrófát idéznek elő, és ezzel több ember halálát, sérülését vagy súlyos környezeti kárt okoznak. (Fényképmelléklet 2. számú kép) Nem elhanyagolható a társadalom bizalmának megrendítése az által, hogy a lakosság elbizonytalanodik a védelmi szektort illetően. Mondhatják: „mi lesz még ezután, ha már a szigorúan őrzött kőolaj-finomítót is fel lehet robbantani.” A világ politikai és védelmi szervezetei az utóbbi tíz évben egyre inkább figyelmet fordítanak a valamely szempontból fontos infrastruktúra védelmére, amelyet kritikus infrastruktúra kifejezéssel jelölnek. Az infrastruktúra az amerikai PCCIP szerint „azok a független, jobbára magánkézben lévő, ember alkotta rendszerek és eljárások hálózata, amelyek szinergikusan együttműködve arra törekszenek, hogy folyamatosan alapvető termékeket és szolgáltatásokat állítsanak elő és terjesszenek.” [84, 38.o.] Az infrastruktúra annyira összetett rendszer, hogy bármely elemének megingása más ágazatokban is problémát okoz. Az összetettsége mellett a határokat nem ismerő jellege is indokolja a fokozott és szervezett nemzetközi védelmet. A kritikus infrastruktúra kifejezés arra utal, hogy az összetettsége és a kiterjedése miatt nem lehet cél és feladat minden egyes elem totális védelme, hanem csak a kritikus, legfontosabb részek működését kell biztosítani. A kritikus infrastruktúra definíciója a NATO megfogalmazása szerint: „Kritikus infrastruktúra azokat a létesítményeket, szolgáltatásokat és információs rendszereket jelenti, amelyek olyan létfontosságúak a nemzetek számára, hogy működésképtelenné válásuknak vagy megsemmisülésüknek gyengítő hatása lenne a nemzet biztonságára, a nemzetgazdaságra, a közegészségre és közbiztonságra és a kormány hatékony működésére.” [84, 39.o.] Ez a meghatározás meglehetősen bő és minden nemzet számára más-más jelentéssel, illetve fontossággal bír. Nyilvánvalóan más az értékelése például egy atomerőműnek Magyarországon, ahol az áramellátás közel felét az egyetlen erőmű adja és más Japánban, ahol több mint 50 atomerőművel rendelkeznek.

34 A kritikus infrastruktúra elemének kell tekinteni a kőolaj-finomítókat, de annak értékelése országonként eltérő. Megegyeznek az egyes országok kritikus infrastruktúra listái abban, hogy az energiaellátás annak élén áll. A különböző listák időnként változnak, hiszen az elemzés egy folyamat, amely a körülményekhez és az igényekhez igazodik. 2.5. Hatások A veszélyek számbavétele után feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy azok milyen hatással vannak a környezetre, így külön-külön vizsgálva - legalábbis megközelítően - meghatározható az összhatás. A környezet elemeinek vizsgálatakor a környezetvédelemben elfogadott felosztást követtem, némely módosítással, az értekezés jellegének megfelelően. A környezetvédelmi törvény [37] alapfogalmaiban környezeti elemnek a föld, a levegő, a víz, az élővilág, valamint az ember által létrehozott épített (mesterséges) környezet, továbbá ezek összetevői minősülnek. A környezetvédelmi törvény szerint minden környezeti elemet önmagában, a többi környezeti elemmel alkotott egységében és az egymással való kölcsönhatás figyelembevételével kell védeni. A föld fogalmába a talaj csak egy összetevő, de értekezésemben csak ezzel foglalkozom, a kőzetek, ásványok, a felszín alatti rétegek vizsgálata nem tartozik disszertációm gondolatmenetébe. Az élővilágra gyakorolt hatásra csak az ember vonatkozásában térek ki, mert a katasztrófavédelem, tűzvédelem elsődleges célja az emberi életek megmentése. A gazdasági hatás nem környezetvédelmi vonatkozású, ugyanakkor ennek vizsgálatával rá kívánok világítani a kőolaj-finomítók szerepére, jelentőségére. Ez utóbbit csak érintőlegesen taglalom, hiszen nem célom a gazdasági folyamatok elemzése, de a kőolaj világgazdaságra gyakorolt hatása az élet minden területére kihatással van, a politikai berendezkedésekre, az infrastruktúrára, a környezetvédelemre, illetve az egyéb védelmi szektorokra is. 2.5.1. Hatás közvetlenül az emberre A kőolaj-finomítókban tárolt, feldolgozott, előállított anyagok veszélyt jelentenek az emberekre: közvetlenül az ott dolgozókra és a baleseteknél beavatkozókra, de közvetett módon a finomítók veszélyességi övezetében élő lakosságra, a környezeti elemeken keresztül pedig a távolabb élőkre is. A veszélyes anyagok csoportjába tartozó anyagok szinte kivétel nélkül jelen vannak a kőolaj-finomítókban, tehát azok hatása is rendkívül sokrétű lehet.

35

A tűznek és a robbanásnak is több hatása van az emberre, amelyek egyenként és összességében is értékelhetőek. A tűzben alapvetően kétféle hatással számolhatunk: a lánghatással és a hosszantartó, kontaktégéssel. A lánghatás ellen, amely rendszerint a másodperc törtrészéig tart, a tűzoltók szokásos védőöltözete rendszerint védelmet nyújt. A test égését az Amerikai Sebészek Kollégiuma és az Amerikai Tűzvédelmi Szövetség (NFPA) ismert „kilencesek diagrammja” alapján szokás megállapítani. Ennek alapján a testrészek 9 vagy 18 %-ot képviselnek (a fej és akarok 9-9 %, a mell, hát, lábak 18-18%, a nemi szerv 1%), így az égéses sérülésnél kvantitatív módon megállapítható az égés foka. A 2. számú táblázat [86] mutatja az égési sérülés súlyosságát az érintett testfelület kiterjedésének függvényében.

Az égés foka

Első- vagy másodfokú harmadfokú harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú Másod- vagy harmadfokú

Az égett felület %-os aránya az érintett testfelület kiterjedésének függvényében 10 % 10 % 10 % arc és kéz 10-19 % 10-19 % arc, kéz és nemi szerv 20-29 % 20-29 % arc, kéz és nemi szerv 30-39 % 30-39 % arc, kéz és nemi szerv 40-89 % 90% felett

A sérülés súlyossága kismértékű mérsékelt komoly mérsékelt komoly komoly súlyos súlyos kritikus kritikus halálos

2. számú táblázat - az égés emberre gyakorolt hatása (Forrás: Dr.Susánszki Z.: A robbanás emberre gyakorolt hatása) A hosszantartó hőhatás a beavatkozó állományt - a hősugárzás hatására - a külső hőmérséklet, a légnedvesség, a ruházat és a végzett munka intenzitásának függvényeként éri. A probléma akkor keletkezik, amikor a hőtermelés sebessége nagyobb, mint a hőelvonás sebessége. „A hőigénybevétel a hőterhelés nagyságától függően négy súlyossági kategóriában fordul elő: hőgörcs, hőájulás, hőkimerülés, hőguta.”. [86, 26.o.]

36 A robbanásból származó túlnyomás az emberi szervezetre is nyomást gyakorol. A túlnyomás károsíthatja a hallószerveket, belső vérzést indukálhat, roncsolhatja a tüdőt, a testet odavághatja szilárd tárgyakhoz, amely fizikailag roncsolhat. A robbanás következtében számolni kell a repeszhatással is, amelynek neuralgikus pontja a fej és a nyak. Az érzékszervek - különösen a szem - roncsolása gyakori. A repeszdarabok különösen a lágyrészekre, erekre jelentenek veszélyt. A robbanás a testre a repeszek által és a lökőhullámon keresztül gyorsulásra készteti a testet, majd a valamely felülethez történő csapódásnál hirtelen sebességcsökkenés következik be. A gyorsulásból végtag-leszakadások, agyvérzés származhat, a lassulás miatt törések, agykárosodás keletkezhet. A legveszélyesebb, ha a gyorsulás és lassulás között kis idő telik el. A maró anyagok (pl: savak) a testfelülettel érintkezve roncsolják a bőrt, az érzékszerveket, lenyelve ezeket súlyos, visszafordíthatatlan károkat okoznak a belső szervekben, gyomorban, belekben. Maróak azok az anyagok, amelyek vegyi reakciójukkal a velük érintkezésbe lépő hámszövetet megtámadják és roncsolják. Fokozata többféle lehet, beszélhetünk általában erősen, gyengén és áltagosan maró anyagokról. Az irritáló vagy izgató anyagok olyan nem maró anyagok, amelyek a szervezettel érintkezve gyulladást okoznak. A túlérzékenységet okozó anyagok gyulladást, fulladást vagy keringési zavarokat okozó anyagok, amelyek már a biológia veszélyek közé is sorolhatóak. A mérgezés olyan folyamat, amikor a viszonylag csekély mennyiségben belégzéssel, bőrrel való érintkezéssel vagy lenyeléssel szervezetbe vitt anyag súlyosan károsítja az emberi szervezetet vagy halált okoz. A mérgezés súlyossági foka tapasztalatok útján, illetve állatkísérletekből állapítható meg, magára a folyamatra egzakt válasz nem adható. Mérése LD50 (mg/kg) segítségével történhet. A mérgező gázok, gőzök a bőrön át felszívódva, a légutakba kerülve a kisebb sérülésektől az azonnali halálig terjedő hatást okozzák. A szemmel nem látható gázfelhők különösen veszélyesek, mert ezek már csak a légzéssel vagy a bőr viszketésével érzékelhetőek, amikor esetleg már a mérgezés visszafordíthatatlanná vált. A karcinogén, mutagén és a reprodukciót gátló anyagok veszélyessége abban rejlik, hogy nem azonnali hatásúak, hanem csak időben később jelentkeznek. A folyamat nem pontosan követhető, illetve nem bizonyítható annak elsődleges hatása. Ezek folyamata a legbizonytalanabbul leírt elem, hiszen nem bizonyítható egyértelműen - főleg egyes, konkrét esetekben - a

37 módosító hatás. A hatás elsősorban statisztikailag mutatható ki egyes populációkban, de az egyértelmű ok-okozati összefüggés nem bizonyítható. 2.5.2. Hatás a talajra A szerves folyadékok - elsősorban mennyiségüknél fogva a kőolajszármazékok - talajba jutása különösen veszélyes folyamat a talajokra és a talajvizekre nézve is. A szennyezés fő hatása abban rejlik, hogy az olajok rendkívül lassan bomlanak le, vagy más néven erősen perszisztensek. A felületen kialakuló olajrétegek (akár vastagabb, akár vékonyabb filmrétegben) megakadályozzák a talajokban lévő élőlények oxigénhez jutását, amely a rendkívül gyors környezeti minőségromlást eredményezi. Ha a talaj olajtartalma 4%-ot meghaladja, a növények elpusztulnak, mert a növény gyökérzónájában a talaj szabad pórustérfogata teljesen telítődik olajjal. A kőolajszármazékok önmagukban nem, azonban a különböző adalékanyagok, szennyeződések és bomlástermékek már lehetnek toxikusak. Különösen súlyos eset lehet, amikor a felszín alatti, felszíni víz az ivóvízbázis, de előfordulhat, hogy a fellgyülemlő gőzök, gázok elérve az alsó robbanási határt, robbanások, tüzek okozói lesznek. [65.] Mivel a kőolajszármazékok szinte az egész világon előfordulnak, beleértve a kitermelést, szállítást, feldolgozást, tárolást, felhasználást is, a szennyezés is bárhol előfordulhat. A tankerek, csővezetékek meghibásodása során rendkívül nagymennyiségű olaj kerülhet a környezetbe, de kőolajszármazékok kerülhetnek ki a munka- és erőgépekből és a katonai bázisokon is. Egy 1986-os amerikai felmérés szerint az USA-ban található föld alatti tárolótartályok 35 %-ának esetében észlelétek különböző mértékű anyagelfolyást, amelynek 40 %-a a talajvizet is elérte. [66.] A kőolajszármazékok a talajvízzel vándorolnak, így azok nagy távolságokra is eljuthatnak, ugyanakkor az illékonyság mértékétől függően gázfázisban is képesek vándorolni. A kőolajszármazékok mozgása és viselkedése a talajban és a talajvízben nagyban függ annak fizikai, fiziko-kémiai tulajdonságaitól. Befolyásolja a mozgást az illékonyság, az oldhatóság, a viszkozitás, valamint a sűrűség is. Ugyanakkor a talaj tulajdonságai is döntő tényezők lehetnek: így például a talaj víztelítettsége, a talajszemcsék mérete. Amennyiben a talaj olajvisszatartó képessége meghaladja az olaj mennyiségét, a szennyezés helyben marad és hosszú idő elmúltával lebomlik. Amennyiben nagyobb az olaj mennyisége, az beszivárog a

38 talajvízig és ott összefüggő olajlencse alakul ki. A talajvízszint emelkedése és süllyedése következtében a talaj teljes keresztmetszetében elszennyeződhet. A szennyezés forrásai a normális üzemszerű működéssel - elvileg - nem jöhetnének létre, de a hibásan

szigetelt,

korrodált

berendezések

mellett

a

balesetek

következtében

előfordulnak. Míg a havariák szinte azonnal észlelhetőek, addig a szivárgások már csak akkor fedezhetőek fel, amikor már jelentős területek szennyeződtek el és szabad szemmel is látható formában kerül elő a kőolajszármazék. [86] 2.5.3. Hatás a vízre A víz, mint az élet nélkülözhetetlen anyaga és forrása különös védelemre szorul, hiszen a szennyezési kapacitás mára jócskán meghaladta a természet öntisztuló képességét. A 3. számú táblázatban [87] összefoglaltam a Föld szabad vízkészletének megoszlását. Az Európa Tanács 1948. május 6-án Strasbourgban 12 pontban, az Európai Víz Chartában a következőket deklarálta: 1.

„Víz nélkül nincs élet. A víz érték és létfontosságú környezeti elem.

2.

Az édesvízkészletek nem kimeríthetetlenek. Ezért ezeket meg kell őrizni, ill. védeni.

3.

A víz szennyezése veszélyes az ember és más vízfüggő élőlény számára.

4.

A víz minőségének ki kell elégítenie a különböző használatok igényeit, különösen az emberi egészség szempontjából lényeges követelményeket.

5.

A használt vizek vízfolyásokba vezetésével a víz minősége nem akadályozhatja annak további termelési, illetve személyes célú használatát.

6.

A vízkészletek megőrzése szempontjából a növényvilág és különösen az erdők szerepe igen nagy.

7.

A vízforrásokat meg kell őrizni.

8.

A vízügyi hatóságoknak meg kell tervezniük a helyes vízgazdálkodást.

9.

A vízvédelem szükségessé teszi a szakoktatás, a tudományos kutatás és a nyilvánosság tájékoztatásának intenzifikálását.

10.

A víz közös tulajdon, melynek értékét mindenkinek fel kell ismernie. Az egyének kötelessége a víz célszerű és gazdaságos használata.

11.

A vízgazdálkodást természetes vízgyűjtő területek és nem politikai, illetve adminisztratív határok keretében kell megvalósítani.

39 12.

A víz nem ismer semmiféle határokat, ezért mint közös forrás nemzetközi együttműködést tesz szükségessé.” [87]

Víztípusok 1. 2.1.1. 2.1.2. 2.1.3. 2.1. 2.2.1. 2.2.2. 2.2. 2. 3. 1.+2.+3.

Sósvíz Jégtakarók Folyók Édesvizű tavak Felszíni édesvíz Talajvíz Réteg- és mélységi víz Felszín alatti víz Édesvíz Légkör Teljes szabad vízkészlet

Vízmennyiség 1000 km3 1320104 30000 1 125 30126 67 8400 8467 30593 13 1358710

% 97,16

2,84 0,001 100,00

3. számú táblázat – a Föld szabad vízkészlete (Forrás: Az olajszennyezés és hatása) A kőolaj-finomítók jelentős veszélyforrásai életünknek, amelyek jelentős vízigénnyel bírnak, és kiemelt kockázattal kell számolnunk az élővíz-szennyezéseket tekintve is. Egy liter kőolajszármazék 1,5 millió liter vizet tesz fogyaszthatatlanná, tehát ennek megelőzése kívánatos. A két anyag közötti különbség abban rejlik, hogy míg a víz alapvető környezeti elem, hiányában az élet sem képzelhető el, addig a kőolajszármazékok használata az ipar nélkülözhetetlen anyaga. A víz, körforgásából adódóan megújuló anyag- és energiaforrás, amely elsősorban a mennyiségi paramétereire vonatkozik, hiszen a minősége egyre romló tendenciát mutat. A kőolaj véges mennyiségben fordul elő a Földön, a felhasználás üteme messze meghaladja a keletkezés ütemét. A kőolajszármazékok hasznossága tehát megkérdőjelezhetetlen, azonban a vízbe kerülve környezetszennyezést okoz, fogyaszthatatlanná téve azt. A víz felületén filmréteget képeznek és elzárják az élőlények levegőhöz jutását. A 4. számú táblázatban [39.] foglaltak megmutatják, hogy az olajréteg milyen kis vastagságban képes szétterülni a víz felületén és azt hogyan észleljük.

40 Az olajréteg vastagsága (mm) 0,00004 0,00008 0,00015 0,0003 0,001 0,002

Az olajréteg térÉszlelés 2 fogata (l/km ) 40 Éppen csak látható, színes foltok 80 Ezüstös, összefüggő réteg 150 Gyengén szivárványos, összefüggő foltok 300 Erősen szivárványos, öszszefüggő foltok 1000 A színek sötétednek, öszszefüggő foltok 2000 Erősen sötét színek, öszszefüggő foltok

4. számú táblázat - az olajréteg szétterülése vízen (Forrás: Dr. Bukovics I. - Hesz J.: Katasztrófa-megelőzés: a kőolaj-finomító és a víz egymás mellett, biztonságban, 46.o.) A kőolaj-finomítók évente millió m3-ben mérhető vizet használnak, a feldolgozott, tárolt anyagok a vízbe kerülve környezetszennyezést okoznak. A víz és a technológia kapcsolata elválaszthatatlan a hűtővíz-szükséglet miatt. Továbbá nagymennyiségű tűzivízre van szükség a biztonságos működés érdekében. Mivel a kőolaj-finomítók nagy kiterjedésű és dolgozói létszámú létesítmények, szükséges a kommunális víz biztosítása is. Direkt vízfelhasználásról beszélünk (amikor az elhasznált víz közvetlenül a csatornahálózatba jut) a kommunális- és a tűzivíz esetében, indirekt vízfelhasználásról beszélünk (amikor a felhasznált víz a recirkulációs vízműn keresztül ismét a primer oldalra kerül) a hűtővízigény esetében. Külön gondolatot igényel a használt tűzivíz kezelésének kérdése. Talán első gondolatra jelentéktelennek tűnik e kérdés, de alapos számítások után érzékelhetjük a probléma jelentőségét. Ha a szükséges oltóvíz mennyiségét tekintjük egy kőolaj-finomító mértékadó tűzszakaszára, számítható, hogy közel 60 m3 oltóvízre van szükség percenként, amely mennyiség 90-95 %-a a csatornába kerül. Az olajjal és habképző anyaggal összekeveredett víz hirtelen, lökésszerűen terheli a csatornát, illetve a szennyvíztisztítót, megfelelő műszaki megoldás hiányában pedig a befogadóba juthat. [39]

41 2.5.4. Hatás a levegőre A kőolaj-finomítók a levegő tisztaságára több úton is hatást gyakorolnak. A primer kibocsátás során a tartályokból, technológiai üzemekből elsősorban kén-dioxid, nitrogén-oxidok, metán, szén-monoxid, szénhidrogének (benzol, toluol, xilol stb.) kerülnek ki a környezetbe, amelyek az üvegházhatást növelik és közvetlenül a belégzés útján, károsan hatnak a szervezetre. A légtérben eloszlott anyagok a csapadékkal visszakerülnek a földfelszínre és károsítják a talajt és a vizet, valamint a növényzetet és az épített környezetet is. A szekunder szennyezés során a veszélyes hulladék égetőműből kerülhetnek a levegőbe káros anyagok, amelyek az előzőekben ismertetett módon károsítják a környezetet. A károsító anyagok a napi működés folyamán is a levegőbe kerülnek. A MOL Rt. hazai finomítóiban 2002-ben az összes szennyezőanyag emisszió 9500 tonna volt és az érték folyamatosan csökken. [78] A tartályoknál különösen fontos a megelőző intézkedések meghozatala, hiszen a nagyfelületű, illékony folyadék mennyisége veszteséget szenved, változik a folyadék összetétele és levegőszennyezés lép fel, továbbá tűz- és robbanásveszélyt jelent. A merevtetős tartályoknál a hőmérsékletingadozásból származó gőznyomás-emelkedés nyitja a szelepet és a gőzök a légtérbe kerülnek (ez az ún. kislégzés), valamint a töltésből származó nyomásemelkedés miatt szintén nyit a szelep, és a gőz lefúj (ez az ún. nagylégzés). [93] Ennek kiküszöbölésére a legtöbb helyen a merevtetős tartályokba belső úszótetőt építettek. A napi működés során kibocsátott szennyezőanyagok megfogása költséges, de technikailag számos lehetséges módon történhet. Ezt nem kívánom bővebben kifejteni, hiszen értekezésemben a balesetekkel foglalkozom. A balesetek során jelentős mennyiségű légszennyező anyag kerül a levegőbe, amelynek megakadályozása csak gyors beavatkozással csökkenthető. A közvetlen hatást a gáz-, illetve gőzfelhő terelésével lehet enyhíteni, illetve a szennyezőanyagot vízsugárral lehet megkötni. Megoldást jelenthet néhány esetben, hogy a veszélyes anyag kifúvása helyén a gáz hígítására alkalmazott víz megfagy és a cseppfolyós anyag felszínén a jégréteg csökkenti a kipárolgás sebességét. Kisebb lyukadásoknál a porlasztott vízzel jégdugót alakíthatunk ki, amely ideiglenes megoldást jelenthet. [79]

42 A tartálytüzek esetén különösen fontos a gyors oltás, hiszen egy teljes felületű tartálytűznél percről percre nagyobb a levegőszennyezés a termékek tökéletlen égéséből kifolyólag. A hőmérséklet emelkedésével a szénhidrogén kipárolgása és az égéstermékek mennyisége növekszik, a felhajtóerő növekedéséből eredően a részecskék is egyre távolabb jutnak ki. 2.5.5. Hatás az épített környezetre A kőolaj-finomítók általában a lakott területektől távol eső területeken fekszenek, mezőgazdasági vagy ipari területektől határolva. Az épített környezetre gyakorolt hatásuk elsősorban saját ipari és irodai épületeire terjed ki, továbbá a csőhálózatok viszonylag rövid szakaszaira. A környező ipari épületek vonatkozásában a robbanás lökéshulláma gyakorol hatást, a fémszerkezetek deformálódása vagy üvegtörések formájában. A saját épületben esett károk tekintetében elsősorban a technológiai üzemek vagy tárolótartályok fémszerkezeteinek deformálódása vagy törése jelent problémát. Az épületek általában vasbeton szerkezetű csarnokok vagy vázas szerkezetű irodák, amelyek nagy hasadó-nyíló felülettel vagy nagy üvegszerkezetekkel határoltak, amelyeknek törése viszonylag kis költséggel pótolható. A tárolótartályok a legtöbb esetben a tűz és robbanás hatására annyira deformálódnak, hogy azokat elbontással és újraépítéssel lehet pótolni. A kivételes esetet az 1982-es, tiszaújvárosi, 60.000 m3-es tárolótartály tüzével kapcsolatban említhetem, amikor is a tartályt felújították és a mai napig tárolási célt szolgál. A csővezetékek szakaszolással készülnek, azaz egy baleset után csak az adott szakasz feltárása és pótlása a feladat. 2.5.6. Hatás a gazdaságra A kőolaj-finomítókban folyó tevékenység az előzőekben vázoltak alapján a nemzetgazdaságra gyakorolt hatása miatt is kiemelkedő jelentőségű. E vonatkozásban nem kívánok hosszan értekezni, hiszen e témakör külön kutatást, elemzést kíván meg. A gazdaság energia- és anyagigénye a kőolajtól alapvetően függ, tehát a piacon történt bármely megingás dollármilliárdokban mérhető. A háborúk, a terrorveszély, egy-egy befolyásos vezető halála a tőzsdére azonnal hatást gyakorol, amelyet a kőolaj-finomítók is megéreznek. E tekintetben a kis-és nagyfogyasztók (közlekedés, erőművek) is azonnal árat kénytelenek emelni, amely a legalapvetőbb élelmiszerekben, ruházatban, azaz a fogyasztásban jelentkezik.

43 A kőolaj-finomítókban történt balesetek szintén negatív és azonnali hatást gyakorolnak a gazdaságra. Minél nagyobb jelentőségű egy kőolaj-finomító, minél nagyobb a részaránya egy ország termelésében, annál nagyobb hatást vált ki. 2005 márciusában a British Petrol Texas City-ben működő kőolaj-finomítójában robbanás történt. A Finomítóban az USA benzinszükségletének 1/3-át állítják elő. Az eredmény magáért beszélt: New York-ban a tőzsdén a kőolaj hordónkénti jegyzési ára 1,02 $-al emelkedett. [40] Egy-egy balesetnél döntő gazdasági tényező, hogy mekkora a közvetlen kár (elégett anyag, megrongálódott berendezések, környezetszennyezés, felhasznált oltó-és mentesítőanyag) és mekkora a közvetett kár, a termeléskiesés. 2.6. Következtetések Az iparibaleset-elhárítás rendszere a megelőzés prioritásából kiindulva alapvetően a jogszabályokban, nemzetközi egyezményekben, irányelvekben, a technológiai utasításokban, kidolgozott eljárásrendekben foglalt előírások eszközével működik, de mindez a bekövetkezett balesetek tapasztalataira épül. Nem zárható ki ugyanis a balesetek bekövetkezésének lehetősége, a technológiai rendszerek tökéletlensége, a szándékos és gondatlan emberi tevékenység eredményeképpen. Mindezeknek rengeteg formája alakul ki, és a legújabb kihívások - a globális klímaváltozás és a terrorizmus - újabb megoldatlan problémákat vetnek fel az iparban is. A világ bonyolult rendszerei a sebezhetőséget ugyan csökkenteni tudják, ugyanakkor újabb veszélyeket rejtenek magukba. Kijelenhető, hogy a megelőzés és az elhárítás csak egy rendszerben vizsgálható, az egymásra hatásuk kézzel fogható. Sokszor hallható az a megállapítás még szakemberek szájából is, hogy: „nálunk ilyen nem történhet, mert mi mindenre felkészültünk”. Az élet azonban bizonyítja, hogy mindig létezik egy kis hiányosság, amelyből katasztrófák történhetnek, történnek. A technológiai fejlesztéseknél a biztonsági fejlesztéseket is szorgalmazni kell, nem elegendő a megelőző intézkedéseket foganatosítani, hiszen így féloldalas lesz a védelmi rendszer. A kockázatok tekintetében a veszélyek csökkentése sok esetben nem lehetséges, hiszen a technológia még jelentős anyagáramokkal működik, amelyek szállítása, raktározása, feldolgozása a veszélyt teremti meg. A mesterséges anyagokhoz az emberi szervezet és a környezet is lassabban alkalmazkodik, mint az azok előállításához szükséges idő, így a veszélyeztetés fo-

44 lyamatos velejárója a mindennapi életnek. A veszélyek és hatások bonyolult rendszere szükségessé teszi azok elemekre bontását a vizsgálatok érdekében, amelynek során a környezetvédelem szempontjait vettem figyelembe. Az iparibaleset-elhárítás alapvetően a környezetvédelem része, megvalósítása érdekében működtetjük a katasztrófavédelmi, tűzvédelmi, munkavédelmi, egészségvédelmi stb. eszközöket. A kőolaj-finomítókban bekövetkezett balesetek hatása a környezetre rendkívüli súlyosságú, hiszen az ott található veszélyes anyagok mennyisége és súlyossága a környezet bármely elemére jelentős hatást gyakorolhat. A hatások csökkentése gyors beavatkozással lehetséges, hogy minél kevesebb anyag, minél kisebb területet érintsen. Az elhárítási szervezeteket úgy kell megszervezni és működtetni, hogy a gyors reagálás mellett a hosszan tartó beavatkozásokat is képesek legyenek kezelni. Fontos a technológia magas szintű ismerete a beavatkozók részéről a dominóhatás és a beavatkozással történt károkozás elkerülése végett. A hatások tekintetében megállapítható, hogy a kőolaj-finomítókban bekövetkezett balesetek leginkább a vízre jelentenek veszélyt, mert a viszonylag kis mennyiségben vízbe jutott olajok vagy olajszármazékok a talajba vagy közvetlenül a vízbe jutva közvetlenül gyakorolnak hatást az ember környezetére. A szűkösen rendelkezésre álló édesvízforrások elszennyezése az alapvető emberi szükségletet, az ivóvizet veszélyeztetik. A beavatkozó szervezeteknek nem csak a „hagyományos” eredetű tűzoltói feladatokra kell felkészülni, hanem a folyamatosan változó világ kihívásaira is, mint pl.: a terrorizmus és a globális klímaváltozásból adódó elhárítási feladatok. A balesetek leírásából levonható tapasztalat, hogy a beavatkozó szervezetek csak az üzem vezetőivel, a más tűzoltóságok egységeivel és az egyéb védelmi szervezettel együttműködve képesek megakadályozni a katasztrófák kialakulását. Fontos, hogy a megelőzésre beépített technikai védelmi berendezéseket folyamatosan tartsák karba és ellenőrizzék. A globális klímaváltozás következményei azonban számban és súlyosságban is növekednek, ezek elhárítása pedig fejlettebb eljárást, más eszközöket és rugalmasabb szervezetrendszert kíván meg. Mindezek kialakítása hosszú időt követel meg, azaz a probléma kutatása nem halasztható feladat.

45 A normál munkavédelmi eszközök viselése a baleseteknél nem jelent teljes védelmet, azt a tűzoltóságnál a saját állományra és a mentendő személyekre nézve készenlétben kell tartani, illetve raktározni szükséges.

46 3. AZ IPARIBALESET-ELHÁRÍTÁS JELENLEGI ELJÁRÁS- ÉS ESZKÖZRENDSZERE A KŐOLAJ-FINOMÍTÓKBAN 3.1. Jogi eszközök és a szervezetek 3.1.1. Az Alkotmány A jogi háttér vizsgálatakor az alaptörvényből, Alkotmányból [120] indultam ki. Az Alkotmány 18.§-a alapján: „A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.” A 70/D. § szerint: „(1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez. (2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és természetes környezet védelmével valósítja meg.” A Magyar Országgyűlés törvényhozói munkája során az Alkotmány rendelkezéseiből kiindulva számos, az állampolgárok védelmét biztosító törvényt alkotott. A környezetvédelmi [37], a munkavédelmi [74], a tűzvédelmi [43], a polgári védelmi [49], a katasztrófavédelmi [50], a kémiai biztonsági [38] törvények mind azt a célt szolgálják, hogy az állampolgárok és az ország területén élők biztonságban éljenek. A biztonságba beletartozik a vegyi és más káros hatásokkal szembeni védelem rendszere is. 3.1.2. A nemzetközi szervezetek A hazai jogszabályok mellett nemzetközi kötelezettségeinket is teljesíteni kell, amelyek egy része a nemzetközi szervezetekhez történő csatlakozással kötelező jellegű, míg más része az ország jól felfogott érdekéből és demokratikus berendezkedéséből fakadóan önkéntes. Az iparibaleset-elhárítás rendszerében az eszközöket és eljárásokat különféle hazai és nemzetközi szervezetek működtetik. A vegyi balesetek elleni védekezéssel is számos nemzetközi szervezet foglalkozik, amelyek közül az alábbiakban három jelentőssel foglalkozom. Magyarország megalakulásától az ENSZ, 1996. május 7-től az OECD és 2004. május 01-től az Európai Unió rendes tagja, így a nemzetközi kötelezettségeink is több irányból, de jórészt ugyanazon céllal érkeznek, amelyet a jogalkotás, mindennapi működés esetén figyelembe kell

47 venni. Ezen túl számos nemzetközi szervezet tevékenykedik az iparibaleset-elhárítással összefüggésben, amelyek jórészt a szakminisztériumokon keresztül kapcsolódik a hazai tevékenységhez és kormányközi koordináció nélkül működnek. 3.1.2.1. Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottság (ENSZ EGB) Az ENSZ EGB (UN ECE) Európa egészére kiterjedő gazdasági együttműködés színtere, amelynek keretében készült az ipari balesetek országhatárokon túli hatásairól szóló egyezmény, amelyet 1992. március 17-én, Helsinkiben fogadtak el (a továbbiakban: Helsinki Egyezmény). Hazánk a Helsinki Egyezmény részesévé vált a vonatkozó jogszabály [67] megalkotásával és 2002-es hatályba lépésével. A Helsinki Egyezmény megteremtette annak lehetőségét, hogy Európában elfogadják és bevezessék a biztonságos technológiákat, a biztonsági irányítási rendszereket, az állandó információcserét, valamint az állami felügyeletet a fejlesztések és a vészhelyzeti tervek kidolgozása terén. A Helsinki Egyezmény egy keretszabályozás azon esetekre, amikor az ipari balesetek az országhatáron átterjednek, illetve átterjedhetnek. A Helsinki Egyezmény a Részes Felek közötti együttműködést, tájékoztatást, a felkészülést, a kölcsönös segítségnyújtást és a működés kereteit szabályozza, a megelőzés prioritásának deklarálásával. A Részes Felek az együttműködés biztosítására nemzeti kapcsolattartó pontot hoztak létre, amely a BM OKF-en működik. [68] 3.1.2.2. Az Európai Unió A II. Világháborút követő évtizedekben az európai gazdaságban - különösen a vegyiparban igen jelentős fellendülés volt tapasztalható, amelynek következtében egyre nagyobb számban építettek súlyos balesetek kockázatával járó ipari létesítményeket, nem egyszer a települések közvetlen közelében vagy azon belül is. E tény magában hordozta a súlyos balesetek bekövetkezésének lehetőségét, a termelés legtöbbször a biztonság rovására ment, a tapasztalatlanságból eredően pedig az emberi tényezők is jelentős kockázatot jelentettek. 1976-ban Sevesoban (Olaszország) dioxin általi nagymértékű környezetszennyezés történt, amely ráirányította a fejlett európai országok figyelmét, hogy az ipari tevékenységek biztonsági ellenőrzésében és irányításában lévő szabályozatlanságok, eltérő rendelkezések súlyosan veszélyeztetik a lakosságot. Ennek kiküszöbölésére az Európai Gazdasági Közösség

48 82/501/EGK számon irányelvet adott ki (közismert néven Seveso I. EGK Irányelv) a súlyos balesetek megelőzésére és hatásainak csökkentésére. 1984-ben Bhopalban (India) az Union Carbide telepén metil-izo-cianát szabadult ki, amely tömeges mérgezéshez vezetett, majd 1986-ban Baselben egy raktártüzet követő súlyos szenynyezés vonult le a Rajnán. Az említett balesetek tapasztalataiból az Európai Közösség módosította a Seveso I. EGK Irányelvet. Ez a szabályozó (96/82/EK Irányelv) Seveso II. EU Irányelv néven vált közismertté. A Seveso II. EU Irányelvben meghatározott alapelvek az ipari- és környezetbiztonság, a településrendezés és a lakosságtájékoztatás területén alapdokumentummá váltak. [69] Magyarország a Seveso II. EU Irányelvnek a hazai jogrendbe való vételét a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodásban vállalta. E kötelezettségének - a katasztrófavédelmi törvény és a végrehajtására kiadott rendelet [51] megalkotásával - 1999-ben eleget tett Magyarország. A Seveso II. EU Irányelv meghatározza a hatálya alá tartozó tevékenységek körét, a tevékenységgel kapcsolatos hatósági feladatokat, az üzemeltetők, központi- és önkormányzat megelőzéssel, felkészüléssel és elhárítással kapcsolatos feladatait és a lakosság tájékoztatásával összefüggő kötelezettségeit. 2000. január-februárban a Szamoson és a Tiszán levonult cianidszennyezés, a 2000. május 13-án, Enschede-ben történt petárdagyár-robbanás és a 2001. szeptember 21-ei toulouse-i műtrágyagyár-robbanás tapasztalatai azt mutatták, hogy a Seveso II. EU Irányelv módosításra szorul, főként a hatálya alá tartozás alapját adó mennyiségi limitek csökkentésével és a tevékenységek körének bővítésével. Az Európai Parlament és a Tanács 2003. szeptember 29-én a 1882/2003/EK rendeletével és az Európai Parlament és a Tanács 2003. december 16-i 2003/105/EK irányelvével módosította a Seveso II. EU Irányelvet, amelynek hazai jogharmonizációjára még nem került sor, mert az Országgyűlés e tárgyban nem szavazta meg a benyújtott katasztrófavédelmi törvény-módosítást. 3.1.2.3. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Az OECD az 1960. december 14-i párizsi konvenció 1. cikkelye értelmében olyan elveket követ, amelynek célja: -

a fenntartható gazdasági fejlődés és foglalkoztatottság elérése;

-

az ésszerű gazdasági növekedéshez történő hozzájárulás;

49 -

a világkereskedelem fejlődéséhez, multilaterális, diszkriminácó nélküli alapon történő hozzájárulás.

Magyarország OECD-hez történő csatlakozását az európai integráció fontos lépéseként értékelhetjük, amelyben a környezetvédelmi szakemberek jelentős szerepet játszottak. Az OECD gazdasági-politikai szervezet, amelynek tevékenysége a környezetvédelem területére is kiterjed. E Szervezet a kémiai biztonság nemzetközi koordinációs szerepét is betölti. Az OECD Környezetvédelmi Igazgatóság, Környezet, Egészség és Biztonság Divízió, Vegyi Balesetek Munkacsoportja 1992-ben kidolgozta az Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra című összefoglaló kiadványát, amely az iparibaleset-elhárítás szabályozásának fontos alapdokumentuma. [70] Ezen irányelvek az európai uniós szabályozással lényegét tekintve megegyeznek. 3.1.3. Hazai szervezetek Hazánkban a súlyos balesetek elleni védekezés hatósági feladatait a katasztrófavédelmi törvény a BM OKF-re ruházta, a szakhatósági feladatokat a Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal látja el. A Seveso II. EU Irányelv hazai bevezetésének hatósági felügyeleti rendszerét az 1. számú ábra szemlélteti. [72] A BM OKF a hatósági feladatait a katasztrófavédelmi törvény IV. fejezete kormányrendelet [51] alapján és az abban foglaltak szerint látja el, a szakhatóság pedig a 42/2001. (XII.23.) GM rendelet alapján végzi feladatait A hazai kőolaj-finomítók a MOL Rt. tulajdonában vannak, amely gazdasági társaság számos hazai és nemzetközi szervezethez kapcsolódik, illetve annak tagja. Ezen szervezetek szakmai és üzleti alapon biztosítják, hogy a kőolaj-finomítók a nemzetközi és hazai elvárásoknak megfelelően működjenek, egyfajta nyilvánosságot jelentsenek, így a hatóságok mellett a civil társadalom is folyamatosan kapcsolatban áll a gazdasági társasággal. A kőolajfinomítók a vegyipar különböző szektoraiban tevékenykednek, így a gazdasági társaság tagsága is szerteágazó. A MOL Rt. tagja például az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesületnek, a Magyar Ásványolaj Szövetségnek, a Magyar Vegyipari Szövetségnek, a Magyar Bányászati Szövetségnek, a Magyar Aszfaltipari Szövetségnek is.

50

Belügyminisztérium II.fokú hatósági jogkör

BM OKF I.fokú hatósági jogkör

Hatósági Főigazgató-helyettesi Szervezet

Ipari Baleset-megelőzési és Felügyeleti Főosztály

Felügyelők Magyar Műszaki Biztonsági Hivatal szakhatósági jogkör

1. számú ábra - a Seveso II. Irányelv hazai bevezetésének hatósági felügyeleti rendszere (Forrás: Szőke G.: Miért Seveso II. EU Irányelvről kapta nevét) Az európai uniós csatlakozásunk nem csak az állami szféra szintjén történt meg, hanem a különböző szakmai szervezetekben már korábban kiépült civil tagságok is kiteljesedtek. A kőolaj-finomítók tevékenysége általában nemzetközi szintű, hiszen a nyersanyag export-import, a csővezetékes szállítás, az üzemanyag kúthálózatok mind nemzetközi kapcsolatokat eredményeztek és eredményeznek, így a MOL Rt. is kiépítette kapcsolatait. A csatlakozó országok közül a MOL Rt. elsőként lépett be a CONCAWE (The European Oil Companies Organisation for Environment, Health and Safety), az EUROPIA (European Petroleum Industry Association) és az EUROGAS (European Union of the Natural Gas Industry) szervezetébe, amely bizonyítja és biztosítja a nemzetközi civil fórumot a biztonság érdekében. Ezen kívül természetesen számos szervezettel áll kapcsolatban a gazdasági társaság, amely kiterjedt kapcsolatrendszert és egyfajta biztonságot is jelent. A gazdasági társaságon belül a környezet-, katasztrófa-, egészség-, munka- és tűzvédelmi tevékenységek megelőzésért az EBK szervezet a felelős. Az EBK szervezetek a különböző divíziókban (kutatás-termelés, termékelőállítás-kereskedelem, lakossági szolgáltatás) tevékenykedő ágakhoz partnerként csatolódnak, azaz mellérendeltségi viszony áll fenn a szakmai szervezetek és a biztonságért felelős szervezetek között. A műszaki biztonság mellett

51 az őrzés-védelem sem tartozik az EBK tevékenységi körébe, annak ellenére, hogy a kőolajfinomítók kiemelt biztonsági szintű védelmet igényelnek, és az ipari biztonsággal szorosan összefüggő területről beszélünk. Megállapítottam, hogy a megelőzési folyamatok összefogó szervezete az EBK szervezet, amelynek tevékenységi körébe sem a műszaki biztonság, sem az őrzés-védelem nem tartozik bele. Természetesen az EBK szervezet napi kapcsolatban áll az elhárításért felelős szervezetekkel (mint pl.: a százhalombattai finomítóban a FER Tűzoltósággal vagy a tiszaújvárosi finomítóban a Tűzoltó és Műszaki Mentő Kft.-vel.). A kőolaj-finomítók üzemei technológiai utasítások alapján látják el termelő feladataikat, amíg az anyag a rendszerből rendellenesség következtében ki nem kerül az anyag. Ezt követően a Riasztási és Veszély-elhárítási Szabályzat alapján intézkednek az elhárításért felelős szervezet riasztására és a felelős vezetők értesítésére. 3.2. A beavatkozás eljárásai és technikai eszközei 3.2.1. A beavatkozó szervezetekről általában Az előző pontban ismertetett szervezetek a megelőzés prioritásából kiindulva befolyásolják az iparibaleset-elhárítás rendszerét. Az elhárítás rendszerében részben ezen szervezetek, részben a beavatkozó szervezetek vesznek részt. A védelmi rendszer hármas tagozódása alapján a megelőzés és a vizsgálat mellett a bekövetkezett balesetek (katasztrófák) elhárítására is kiemelt figyelmet kell fordítani. Nem vonva kétségbe a megelőzés primer jellegét, tudnunk kell, hogy a balesetek, katasztrófák bekövetkezését nem zárhatjuk ki, még ha jogi, gazdasági és konkrét szakmai előírásokkal egyre kisebbre vagyunk képesek csökkenteni a bekövetkezés valószínűségét. A vegyipar fejlődése olyan dimenzióba helyezte az iparibaleset-elhárítás kérdését, amelyet már csak szervezetten, specializált egységek bevetésével vagyunk képesek megoldani. A baleset-elhárító szervezeteinket a veszély jellegének, gyakoriságának és az érintett emberek számba vételének meghatározásával kell megalakítanunk. Az állam a lakosság védelmére általános védelmére - fenntart különböző feladatkörrel rendelkező szervezeteket (tűzoltóság, rendőrség, mentőszolgálat), amelyeket az adófizetők pénzéből finanszíroz. E szervezetek alapvetően azokat az általános lakosságvédelmi tevékenységeket végzik, amelyek a közszolgáltatásokhoz és a lakossághoz kötődnek. A termelő tevékenységet folytató létesítmények-

52 nek maguknak kell gondoskodniuk a védelmükről, amelyet a jogszabályok meghatároznak számukra. Érvényesül az az alapelv, hogy aki veszélyeztet, az gondoskodjon a biztonságról, anyagi hozzájárulás vállalásával is (a szennyező fizet elvének adaptációja). A beavatkozó szervezeteket dinamikus és statikus szervezetekre vagy más néven elsődleges és másodlagos beavatkozó szervezetekre osztom fel. Az elsődleges beavatkozók azok, akik állandóan riaszthatóak és azonnal, másodpercekben, percekben mérhetően vonulóképesek. A másodlagos beavatkozók azok, akik hosszú készenléti idejűek és a vonulóképességük órákban vagy napokban mérhetőek. Az elsődleges beavatkozó szervezetek közé a tűzoltóságot, a mentőszolgálatot és a rendőrséget sorolom, a másodlagos erők közé a polgári védelmi szervezeteket, környezetvédelmi és vízügyi kárelhárító csoportokat, bizonyos tekintetben a honvédség katasztrófavédelemre bevethető erőit is. 3.2.2. A létesítményi tűzoltóságokról A tűzvédelmi törvény 35.§ (1) bekezdése alapján : „A létesítményi tűzoltóság a gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy tevékenységével összefüggő tűzoltási és más műszaki mentési feladatok elsődleges ellátására létrehozott és fenntartott szervezet.”. A tűzvédelmi törvény felhatalmazása alapján a kormány rendeletet [42]alkotott a létesítményi tűzoltóságokról szóló részletes szabályokról, amelynek módosításaival jelentősen változott az eredeti jogszabály és - többek között - összhangba került a Seveso II. EU Irányelvvel összefüggő hazai szabályozással. A létesítményi tűzoltóság tűzmegelőzési és tűzvizsgálathoz kapcsolódó tevékenységet is végez, de fő feladata a tűzoltási és műszaki mentési tevékenység a működési területén (amely a létesítmény területe, illetve azon létesítmények területe, amelyre szerződésben működési kötelezettséget vállal). A megalakítás szükségességét alapvetően a jogszabály mellékletében található táblázat alapján kell megállapítani, amelynek két paramétere a tűzszakasz mérete, illetve a számított tűzterhelés értéke. Fontos előírás, hogy a tűzoltóság létszámát, gépjárműveit, felszereléseket, oltó- és mentesítő anyagokat, valamint a szükséges tartalékot az I. fokú tűzvédelmi hatóság (jegyző) írja elő a szakhatóság (területileg illetékes hivatásos önkormányzati tűzoltóság) állásfoglalása alapján. A jogszabály megkülönböztet főfoglalkozású és nem főfoglalkozású tűzoltóságot. Meghatározza, hogy hol kötelező főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságot fenntartani, amely előírások részben a súlyos balesetekkel kapcsolatos

53 jogszabályokban található fogalmakkal (felső küszöbértékű üzem, dominóhatás) van összefüggésben. A jogszabály alapján azon létesítmények, amelyekben automatikus oltóberendezést építenek ki (továbbá közösségi és lakóépületek) nem kell tűzoltóságot fenntartani. A jogszabály alapján az I. fokú tűzvédelmi hatóság felmentést adhat a tűzoltóság létrehozásának kötelezettsége alól, ha a tárolt anyagok környezetre gyakorolt veszélyessége a tűzoltóság működtetését nem teszi szükségessé. A katasztrófavédelmi törvény nemcsak a tűzvédelmet, hanem a biztonság egyéb szegmenseit is szabályozza, a fenntartó létesítmények ezen tűzoltóságokat készítik fel egyéb feladatok ellátására is. A létesítményi tűzoltóságok pénzügyi, anyagi ellátása a tűzvédelmi törvényből eredően teljes egészében gazdálkodó feladata. A tűzoltóságot több gazdálkodó szervezet vagy más jogi személy is létrehozhatja és fenntarthatja. A tűzoltóság működhet a fenntartó szervezeti egységeként, gazdasági társaságként vagy közhasznú társaságként is. A hazai kőolaj-finomítókban gazdasági társaságként működnek a tűzoltóságok, és azokat több gazdálkodó szervezet tartja fenn. A tűzoltóság fejlesztése is a fenntartó feladata. 3.2.3. A munkahelyi polgári védelmi szervezetekről A munkahelyen megalakítandó polgári védelmi szervezetről a polgári védelmi törvény 13.§-a rendelkezik. A polgári szerv vezetője felelős a szervezet védekezési feladatainak ellátásáért, amelyeket a törvény fenti szakasza taxatíve felsorol. A törvény 19.§-a alapján a munkahelyi polgári védelmi szervezet létrehozását a polgári védelmi hatóság (polgármester) határozatban írja elő. A polgári védelmi szervezet tagjait a polgári szerv vezetője jelöli ki és a polgármester határozattal osztja be szolgálatra. A polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól belügyminiszteri rendelet [75] rendelkezik. Érdemes megjegyezni, hogy a törvény a létesítményi tűzoltót nem említi azon személyek között, akik polgári védelmi kötelezettségüket munkakörük ellátásával, közmegbízatással teljesítik, ugyanakkor a készenléti önkéntes tűzoltót e körbe sorolja. A tűzvédelmi törvény 38.§-a viszont a készenlétet ellátó önkéntes és a létesítményi tűzoltót a polgári védelmi kötelezettség alól mentesíthetőnek minősíti. 118/1996. (VII.24.) Korm.rendelet 4.§ (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy: „ A készenléti szolgálatot

54 ellátó tűzoltó polgári védelmi kötelezettség alóli mentességét a létesítményi tűzoltóság fenntartója köteles a lakóhely szerint illetékes polgármesternek bejelenteni.” A munkahelyi polgári védelmi szervezet alkalmazására akkor kerül sor, „ha más szervek (tűzoltóság, mentőszolgálat, vízkárelhárítási szerv, az érintett üzem baleset-elhárítási szerve) erői, eszközei nem elegendőek a veszélyhelyzet leküzdéséhez, illetve, ha azt a lakosság, valamint a létfenntartáshoz szükséges anyagi javak védelme egyébként szükségessé teszi.”. [75, 20.§] Nincs arra nézve előírás, hogy milyen elvek alapján és milyen szervezetet kell létrehozni egy munkahelyen. A gazdálkodó feladata, hogy a polgári védelmi törvény 13.§ában meghatározott feladatokra (a létfenntartáshoz szükséges nélkülözhetetlen anyagi javak műszaki-technikai, valamint radiológiai, biológiai és vegyi megelőző védelméről gondoskodás, az alkalmazottak védelmét szolgáló védőlétesítmények létrehozása, fenntartása, valamint az egyéni védelmet szolgáló védőeszközök biztosítása, polgári védelmi terv elkészítése) megfelelő számú és felszereltségű szervezetet hozzon létre és felkészítse azokat a feladatok végrehajtására. 3.2.4. A mentőszolgálatokról és a foglalkozás-egészségügyi szolgálatokról A létesítményekben dolgozó munkavállalók munkavédelmi és egészségügyi biztosításáról a munkavédelmi törvény rendelkezik. A törvény a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását szorgalmazó intézkedések bevezetéséről szóló 89/391/EGK Irányelvvel és a munkavállalók szolgáltatások nyújtása esetén történő kiküldetésről szóló 96/71/EK Irányelvvel harmonizál. A törvény 46.§-a kimondja, hogy: „A munkahelyen - jellegének, elhelyezkedésének, a veszélyforrásoknak, a munkavállalók létszámának, a munka szervezésének megfelelően - biztosítani kell a munkahelyi elsősegélynyújtás tárgyi, személyi és szervezési feltételeit.” E feladat végrehajtására vonatkozóan konkrét rendelkezés nincs, továbbá azt sem határozza meg jogszabály, hogy mikor kell (és milyen szintű) készenléti mentőszolgálatot fenntartani. A munkavédelmi törvény 58. §-a a foglakozás-egészségügyi szolgálatok fenntartását, illetve azzal való szerződés kötését határozza meg a munkáltató részére, amely szolgálat elsősorban preventív jellegű szervezet, és „amelynek feladata:

55 egyrészt a munkahelyi megterhelés (fizikai, szellemi, lelki) és a munkakörnyezeti kóroki tényezők (fizikai, kémiai, biológiai, pszichoszociális, ergonómiai) felkutatása, folyamatos ellenőrzése; másrészt javaslattétel ezek egészséget nem károsító szinten tartásának módszereire; harmadrészt a munka adaptálása a munkavállalók képességeihez testi, szellemi és lelki egészségi állapotuknak megfelelően; negyedrészt a munkavállalók egészségének ellenőrzése munkájukkal kapcsolatban.” A 27/1995. (VII.25.) NM rendelet meghatározza, hogy a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás lehet alapellátó, központként működő és szakellátást biztosító. E szervezetek végzik a munkaköri alkalmassági vizsgálatokat és az ehhez kapcsolódó szakvizsgálatokat, a foglalkozási megbetegedések vizsgálatát, a munkavégzés egészségkárosító hatásainak vizsgálatát, az egyéni védőeszközökkel kapcsolatos tanácsadást és a munkakörülményekkel kapcsolatos felvilágosítást. Közreműködnek a veszélyforrások feltárásában, az elsősegélynyújtás és a sürgős orvosi ellátás megszervezésében, a katasztrófamegelőző, -elhárító, -felszámoló és az előidézett károsodások rehabilitációs tervének kidolgozásában. A foglalkozási egészségügyi szolgálatról szóló 89/1995.(VII.14.) Korm.rendelet 3. számú melléklete meghatározza a foglalkozás-egészségi osztály és a munkavállalók létszáma függvényében, hogy mikor kell főmunkaidőben biztosítani orvost és ápolót. 3.2.5. A Vegyipari Riasztási és Információs Központ rendszere A vegyipari vállalatok - köztük a kőolaj-finomítók is – függetlenül a gazdasági társasági formától abban érdekeltek, hogy termékeiket minél nagyobb mértékben tudják értékesíteni, profitjuk minél nagyobb legyen. Ez a kitétel látszólag ellentétben áll azzal, hogy olyan beruházásokat hajtsanak végre, olyan feladatokat vállaljanak fel, amelyek közvetlenül nem profitnövelőek. E vonulatban a biztonság markánsan jelenik meg, hiszen a be nem következett események ára nehezen vagy egyáltalán nem mutatható ki, azaz nem tudjuk megállapítani, hogy mennyivel lenne nagyobb a bevétel a biztonsági rendszerek elhagyása esetén. A környezetvédelem szempontjai az élhetőbb környezet kialakítása érdekében több ponton hatnak a gazdaságra: közvetlenül a hatósági irányból, valamint közvetett módon a felelős gondolkodás, mint társadalmi igény irányából. Az állampolgárok és rajtuk keresztül a politikai döntéshozók egyre inkább környezettudatosan élnek, fogyasztanak, azaz fontos a gazdaság, de fontos a környezetvédelem is.

56

Ezt hazánkban is felismerték a vegyipari vállalatok és csatlakozva a felelős gondolkodás programjához, ennek egyik jeleként az ICE keretében önkéntesen kiépítették a Vegyipari Riasztási és Információs Központ (a továbbiakban: VERIK) rendszert. E rendszer keretében a vegyipari vállalatok (a 7 alapító vállalat a BorsodChem Rt., Budapesti Vegyiművek Rt., Eurofoam Rt., MOL Rt., Nitrogénművek Rt., Nitrokémia 200 Rt., TVK Rt. volt) a nap bármely időszakában készen állnak a vegyi anyagokkal kapcsolatos szakmai ismeretek átadására és a segítségnyújtásra a veszélyes anyagok szállítása esetén bekövetkező baleseteknél. E szolgáltatást igénybe vehetik azok a szervezetek, amelyek jogszabályban foglalt kötelezettségüknél fogva érintettek a veszélyes anyag szállítási balesetek megelőzéséért és elhárításáért. E rendszer működtetése bizonyítja, hogy a vegyipari vállalatok alaptevékenységük mellett felelősséget vállalnak a környezet- és egészségvédelem, valamint a biztonság területén, a kapun belül és kívül egyaránt. A szolgáltatás nem profitorientált, a meglévő szervezetekre, vállalati szakemberekre épít, és jól illeszkedik a katasztrófavédelem rendszerébe, amelynek legfőbb ismérve az állami, önkormányzati, gazdasági és önkéntes szervezetek együttműködése a biztonság megteremtése érdekében. A VERIK rendszer - jelenleg - hét társközpontból áll, amelyek közül a MOL Rt. százhalombattai kőolaj-finomítójának létesítményi tűzoltósága (FER Létesítményi Tűzoltóság) látja el a nemzetközi kapcsolattartó pont szerepét. A rendszer háromfokozatú segítségnyújtásra képes, attól függően, hogy a helyszínen milyen technikai és elméleti képesség áll rendelkezésre. Az első lépcsőben azonnali tanácsadást teljesítenek telefonon vagy telefaxon, amennyiben a szállítmányt kísérő okmányokból, a gépjárművezetőtől hitelt érdemlő információ nem szerezhető. Elsősorban azzal a VERIK központtal kell felvenni a kapcsolatot, amelyik az adott anyaggal kapcsolatban a legtöbb információt képes adni, ennek hiányában a százhalombattai központ az illetékes. A második lépcsőben szakértőt küldenek a helyszínre, aki a kárelhárítás vezetőjének ad szakmai tanácsot az anyaggal, illetve a beavatkozás taktikájával kapcsolatban. A harmadik lépcsőben a VERIK központ elhárítási szakembereket és technikai eszközöket küld a helyszínre. A helyszínre küldés esetén a vállalat saját védelmét elsődlegesen fenntartva, maga határozza meg a szükséges eszközök körét. A központok közül minden vállalat saját maga határozza meg a segítségnyújtás szintjét, így pl. a harmadik fokozatban csak MOL Rt. százhalombattai kőolaj-finomítója és a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. vállal feladatot.

57 Mindhárom lépcsőfokban igaz, hogy a szakmai felelősségen túl egyéb (jogi, anyagi) felelősséget nem vállalnak, azaz a beavatkozásban csak segítséget nyújtanak az adott esemény elhárításáért felelős szervezet vezetőjének, annak utasításait végrehajtják. A költségek tekintetében az első fokozatban adott tanácsadás ingyenes. A második és harmadik fokozatban a felmerült költségeket az igénybevevőre vagy a szállítmányt biztosító felé számlázzák. Az 5. számú táblázatban összefoglalva látható a magyar VERIK központok tevékenysége. [62, 11.o.] Tevékenység

1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004

Összesen

Beavatkozás

2

6

4

8

10

14

5

8

10

67

Anyaginformáció

5

6

4

15

9

15

14

13

15

89

Gyakorlatok

3

9

7

3

0

0

1

0

0

23

kapcsolatfelvétel

0

2

2

1

2

1

2

0

0

10

Ellenőrző hívás

0

0

0

2

3

5

6

6

6

28

Összesen

10

23

17

29

22

34

27

25

30

217

5. számú táblázat - a VERIK rendszer tevékenysége számokban (Forrás: VERIK Kézikönyv) Baleset esetén a VERIK központ egy bejelentőlapot tölt ki, amelynek egy példányát a MAVESZ-nak el kell küldeni. A nemzetközi hálózat évente két alkalommal teszthívásokat hajt végre, hogy a kiértékelés eredményeképpen a rendszert tökéletesítsék. A csengetési teszt (ring test) a nemzeti központok közötti körteszt, amelynek során ellenőrzik a központok reagálási idejét, felkészültségét és adataik naprakészségét. A bonyolult teszt (sophisticated test) valós helyzetet modellez, két nemzeti központ, illetve a tesztelt nemzeti központ egy tagvállalata között jön létre. A teszt során ellenőrzik a központ reagálási idejét, felkészültségét, adataik naprakészségét és az adott országon belüli együttműködést.

58 3.2.6. A százhalombattai Finomító-Erőmű Létesítményi Tűzoltóság technikai eszközei A FER Létesítményi Tűzoltóság az általános tűzoltó és műszaki mentő eszközök mellett számos speciális felszereléssel rendelkezik. Fontos tényezőnek tartom a veszélyeztetettségnek megfelelő technikai eszközállomány kialakítását, amely a jogi és humán eszközök mellett meghatározza a veszélyelhárítás sikerességét. A hazai kőolaj-finomítók tűzoltóságai 1995-től kezdve az iparibaleset-elhárítás rendszerének kialakításában az élre álltak és a valódi veszélyeztetettségnek megfelelően hajtották végre az elképzelt fejlesztéseket. 1995-től kezdve személyesen követtem végig a FER Létesítményi Tűzoltóság fejlődését és ennek részeként a technikai színvonalat, amely napjainkra elérte a fejlett ipari országok szintjét. Bizonyítja ezt az is, hogy 2001. és 2003. után 2005-ben már harmadszor rendezték meg a Vegyipari Tűzoltóparancsnokok Nemzetközi Konferenciáját, amelyen japán, amerikai, angol, német, szaúd-arábiai szakemberek is részt vettek, kutatásokat folytattak és elismeréssel szóltak a tűzoltási és műszaki mentési bemutatókról és kísérletekről. Az alábbiakban röviden ismertetem a rendelkezésre álló technikai felszereléseket. 1.

Tűzoltó szakfelszerelések

A tömlők vonatkozásában nincs jelentős különbség az általános tűzoltó felszerelésekhez képest, de rendelkeznek olaj, sav és egyéb vegyi anyagoknak ellenálló tömlőkkel is, amely szükséges a veszélyes anyagok jelenlétében történő beavatkozáshoz. További speciális elem, hogy használatban vannak az „A” jelű (110 mm-es) nyomótömlők is, amelyek a speciális, egyedi tűzcsapok és a későbbiekben bemutatott oltóközpontok működtetéséhez szükségesek. Egyéb felszerelések (kapocspárkulcs, gyűjtők, osztók, tömlő elzáró golyóscsap, vízpajzsok, áttéti darabok, tűzcsapkulcs, erővágó, bontóbalta, habbekeverő, univerzális csőelzáró dugó, földalatti tűzcsapállvány, kapacs, tűzoltólétrák) vonatkozásában az általános felszerelések megtalálhatóak a gépjárművekre málházva, de az eszközök száma és aránya eltér a kommunális tűzoltásra berendezkedett tűzoltóságokétól. Nagyobb számban találunk például vízpajzsokat, amelyek a sugárzó hő elleni személy- és eszközvédelemre használatosak, továbbá a csőelzáráshoz szükséges dugók, ékek, csőelzárók, párnák is jelentős szerepet kapnak. Ugyanakkor a kapacsból, amely a mezőgazdasági tüzek oltásánál használatos vagy a föld alatti tűzcsap kulcsból, amely a kőolaj-finomítókban szinte nem is található föld alatti tűzcsapok nyitására alkalmas, csak egy-egy darab található.

59 2.

Tűzoltógépjárművek (tűzoltó szaknyelven: szerek)

A rohamszerek (2 db) (Fényképmelléklet 24. számú kép) bevetésének elsődleges célja a tüzek kezdeti szakaszban történő megfékezése, (esetenként a tűz kézbentartása a nagyteljesítményű habbaloltók megszereléséig), illetve kisebb tüzek eloltása. Tartalmaznak vizet, habképző anyagot és oltóport, amelyet távvezérléssel is képesek kijuttatni. A habbaloltók (2 db) (Fényképmelléklet 22. számú kép) új generációja váltotta fel az 1970-es évek technikai színvonalát jelentő TÜ-4-es habbaloltó gépjárműveket. Ezek a gépjárművek mind menettulajdonságaikat, mind tűzoltó technikájukat tekintve előnyösebbek, mint leváltott társaik. 10.000 liter habképzőanyagot képesek szállítani, víz- és habágyújuk teljesítménye 6.000 liter/perc. Tűzcsapról közvetlenül vagy saját szivattyún keresztül képesek működni, habanyagot képes felvenni, illetve leadni. A kombinált oltókonténer (Fényképmelléklet 23. számú kép) alkalmas - a szállítójárművel a megfelelő helyre szállítva - kombinált tűzoltásra, gyorsbeavatkozóként, habbaloltóként és porraloltóként. Az oltóközpontok (2 db) egyesítik magukban a nagyteljesítményű szivattyúval, a habbekeverővel, a nagy hordképességű hab-vízágyúval, a helyszínen rögtön rendelkezésre álló nagyobb mennyiségű habanyaggal, valamint a tömlőkkel és más kiegészítőkkel szemben támasztott követelményeket. A konténer 5.000 literes habanyagtartállyal, vízszivattyúval és 20.000 liter/perces, 120 m-es lövőtávolságú hab-vízágyúval rendelkezik. A műszaki mentőszer a műszaki mentések végrehajtására alkalmas felszerelésekkel ellátott gépjármű. Csörlővel, áramfejlesztővel, reflektorral, feszítő-vágó berendezéssel, emelőeszközökkel, veszélyes anyag szivattyúval, vízkárelhárítási eszközökkel, láncfűrésszel és roncsvágóval, aggregátorral, kéziszerszámokkal felszerelt. A bevetésirányító gépjármű feladata, hogy a káreset helyszínére szállítsa a tűzoltás vezetőjét, majd a továbbiakban irányítási pontként működjön. A gázmentő gépjárművek (3 db) feladata, hogy finomító üzemeiben a hosszú ideig tartó gyártói ciklusokat megszakító nagyrevíziók során felügyeletet biztosítsanak a készülékcseréknél, újraindításoknál.

60

A „légző” gépjármű (Fényképmelléklet 25. számú kép) egy olyan szállító jármű, amely elsősorban test- és légzésvédelmi mentő felszerelések szállítására alakítottak ki. Nagyobb beavatkozás esetén a „légző” gépjárműről tudjuk biztosítani a tartalék légzőkészülékeket, palackokat, vegyivédelmi és hővédő ruhákat. A kőolaj-finomítókban a nagyszámú dolgozó és a munkahelyek veszélyessége miatt feltétlen szükséges saját mentő gépjárművel rendelkezni. Hazánkban a tűzoltóság és a mentőszolgálat két külön szolgálatként, két különböző minisztérium irányítása alá tartozik, a kőolajfinomítókban azonban célszerű e két szolgálatot egy egységként kezelni és működtetni. A FER Létesítményi Tűzoltóságnál 3 db mentő gépjármű teljesít szolgálatot. Egy a napi feladatok elvégzésére, egy a tartalék és egy a polgári védelmi feladatokkal összefüggő eseményekhez. 3.

Oltóeszközök

A középhab-sugárcsövek (Fényképmelléklet 28. számú kép) habkiadóssága 20 és 200 között van. Lövőtávolsága kisebb, mint a nehézhab-sugárcsöveké, de nagyobb mennyiségű hab keletkezik. A nehézhab-sugárcsövek azok a szerelvények, amelyek habkiadóssága 20 alatt van. Az öszszes habképzővel használhatóak, nagy lőtávolságuk van. A habgenerátorok habkiadóssága nagyobb, mint 200, lövőtávolsága minimális, közvetlen habbevezetésre, kábelalagutak és egyéb, zárt helyek habbal történő feltöltésére, füstelszívásra alkalmasak. A vízsugárcsövek alkalmasak szórt, kötött és porlasztott sugárkép előállítására, teljesítményük manuálisan állítható. A telepíthető hab-vízágyúk nagyteljesítményű oltóberendezések, amelyek alkalmasak vízzel-, és habbaloltásra, vízköd-képzésre. Kis helyen szállíthatóak, viszonylag könnyen és gyorsan telepíthetőek. Telepítés után kezelő nélkül is működtethetőek. Teljesítményük 1.000 liter/perctől kezdve akár 10.000 liter/percig is terjedhet. Rögzített állapotban kezelő nélkül is működtethetőek, lövőtávolságuk kb. 50 m.

61 4.

Védőruhák

A védőruhák két nagy csoportra oszthatóak: egyéni- és csapatfelszerelésekre. A FER Létesítményi Tűzoltóságnál minden tűzoltó rendelkezik kétrészes védőruházattal, védősisakkal, védőkesztyűvel, védőcsizmával, hővédő kámzsával. Ezek a felszerelések egyéni védőeszköznek minősülnek és teljesítik a szabványokban meghatározott műszaki követelményeket. A könnyű vegyivédelmi ruha (Fényképmelléklet 27. számú kép) olaj-és egyéb folyadékbaleseteknél, illetve a bőrön át felszívódó anyagok esetében használatos. Olyan baleseteknél, ahol a légzőszervekre jelent veszélyt az anyag, a ruha nem vagy csak kiegészítő védőfelszerelésekkel használható. Lehet egyrészes és kétrészes kialakítású, illetve van csizmával és/vagy kesztyűvel egybeépített változata is. A könnyű hővédőruha tűzmegközelítésre alkalmas, de nem használható tartósan magas tűzterhelés esetén. A ruha háromrészes: nadrágból, kabátból és kámzsából áll. A nehéz hővédőruha (Fényképmelléklet 26. számú kép) nagy hősugárzás vagy rövid ideig tartó lánghatás esetén használható. A ruha egyrészes, alatta légzőkészüléket kell használni. A kombinált gáz-és hővédőruha egyesíti a nehéz hővédő és gázvédő ruhák előnyös tulajdonságait. Alkalmazható hősugárzásnak kitett helyen és egyben erős vegyi hatás (pl.: hidrogén-fluorid, hidrogén-cianid, kénhidrogén) párhuzamos jelenlétében. A tűzbelépő ruhák magas hőmérsékletet elbíró szövetből készült, maximális védelemre alkalmas ruhák. A ruha alá légzőkészüléket kell felvenni, valamint kárhelyrádiót kell beépíteni. A gyártó által végzett kísérletek szerint a védőruhába 1.300 0C körüli lángokban a tűzoltó kb. 30 métert tett meg és a belső hőmérséklet a testfelületen 43 0C-ra emelkedett csupán. 5.

Magasból- és mélyből mentő eszközök

A kőolaj-finomítókban számos magas tartály, technológiai berendezés (kolonna), magasan futó csővezeték, magas épület, alagút, akna, medence található, ahol rendszeresen vagy időszakosan emberek tartózkodhatnak. Balesetek következtében emberek maradhatnak a magasban és mélyben. E balesetek elhárítására szolgálnak a hordágyak, a mentőhevederek, az ereszkedő- és mászógépek, a kötelek és egyéb eszközök. Külön ki kell emelni, hogy a professzionális mentéshez az alpintechnika elsajátítása és gyakorlása elengedhetetlen, mert a

62 hagyományos kötélmentési technikák nem minden esetben alkalmazhatóak és nem mindig kíméletesek a mentendő személy számára. 6.

Szivattyúk

A szivattyúk az egyik legfontosabb eszközei a tűzoltóságoknak, hiszen a folyadékok szállítása (akár a tűzoltásra használt víz és habanyag, akár a kiömlött anyagok) mindennapos feladatuk. A kőolaj-finomítók tűzoltóságait különösképpen fel kell szerelni szivattyúkkal, hiszen a veszélyes anyagok mennyisége és széles skálája igényli a több típusú és teljesítményű berendezések készenlétben tartását. Hajtásuk szerint lehetnek elektromos-, robbanómotoros- és vízsugárszivattyúk. 7.

Áramfejlesztők

Feladatuk, hogy olyan helyeken biztosítsanak áramforrást, ahová a műszaki mentő gépjármű nagyteljesítményű aggregátoráról áramot nem vagy csak nehezen tudnak biztosítani. Lehet beépített és hordozható fajtája. A gépjárművekre málházott kisgépek, világító eszközök árammal történő ellátását biztosítják. 8.

Kisgépek

Ide tartoznak azok az eszközök, amelyek a tűzoltási és műszaki mentési munkák fontos, de kevésbé fókuszban lévő eszközei. A gépjárművekre málházzák ezen felszereléseket. Fajtája alapján lehetnek motoros láncfűrészek, roncsvágók, kompresszorok. 9.

Vízkárelhárító eszközök

A vízkárelhárító eszközök olyan felszerelések, amelyek segítségével szénhidrogénszennyezéseknél, vízi baleseteknél, uszálytüzeknél hatékonyan lehet beavatkozni. Ilyen eszközök a tűzoltóhajók, az olajleválasztó eszközök, valamint az egyéb vegyianyag felitató-, terelő- és tárolóeszközök. A tűzoltó mentőhajó rendeltetése, hogy a vízen végzett munkákat segítse beavatkozáskor. Alkalmas vízen úszó olajszennyeződések eltávolítására, illetve arra szolgáló felszerelések telepítésére. Tűzeseteknél fedélzetéről hatékonyan lehet beavatkozni, kismotorfecskendővel. A FER Létesítményi Tűzoltóság két hajót tart készenlétben, egy munkahajót és egy kishajót.

63 Az olajleválasztó berendezés alkalmas szénhidrogén-származékok lefölözésére a felszíni vizekről. Kétféle üzemmódban használható: vontatva állóvizeken vagy stabilan megtelepítve folyóvizekben. Működés közben a merülőfalak az úszó készülékbe terelik az olajos vizet. A készülék belsejében a terelő lapok lelassítják a hullámzást, majd a bukógáton az olaj leválasztódik. A gát magasságát kézzel kell beszabályozni. A lefölözött olajat le kell szivattyúzni a gyűjtőtartályból. Az egyéb vízkárelhárító felszerelések közé sorolhatóak a felitató- és terelőhurkák (Fényképmelléklet 30. számú kép), valamint a merülőfal, amelyek részben az utánfutókra málházva, részben a raktárban találhatóak. A FER Létesítményi Tűzoltóság 3 vízkárelhárító utánfutót tart készenlétben. 10.

Egyéb felszerelések

A tűzoltók egyéni védőfelszereléséhez tartozik a légzőkészülék, amely izolációs kiépítésű, azaz a környezet levegőjétől függetlenül tiszta levegőhöz jut a tűzoltó, a hátán hordott palackból. Az infra hőmérő képes berendezések, tárgyak, anyagok hőmérsékletének mérésére, így a beavatkozáshoz szükséges döntések meghozatalát könnyíti. A kárhelyrádiók feladata, hogy kapcsolatot tartsanak a beavatkozó szervezetek egymással, a hírközponttal vagy a vezetési ponttal. A kőolaj-finomítók olyan bonyolult ipari létesítmények, hogy a kommunikáció általában saját rádiórendszeren keresztül történik. E rendszerek azonban a tűzoltóságok rádiórendszerétől eltérőek. Mivel a tűzoltóságok balesetek esetén mind az üzemmel, mind a segítségül érkező tűzoltóságokkal kötelesek kommunikálni, a két rádiórendszer összekapcsolási lehetőségét meg kell teremteni. A gázfáklya a különféle gázokkal kapcsolatos események egyik fő felszerelése. Tartálykamionok, vasúti vagonok, gáztartályok gázfázisának biztonságos elégetésére szolgál. A mobil fáklya négy fő egységből áll: fáklyatest, őrláng, fáklyatömlő, átfúvató-öblítő egység. A mobil fáklyát egy erre a célra rendszeresített utánfutóra málházták. [76]

64 3.3. Következtetések Az ipari létesítményeknek biztonsági szempontból számos hazai és nemzetközi jogszabályban foglalt követelménynek kell megfelelniük. A jogszabályok önmagukban európai szintűek és tartalmazzák az Európai Unió követelményeit, ajánlásait. E jogszabályok egymástól szinte függetlenül, más-más műszaki és jogi alapra hivatkozva írják elő különféle szervezetek megalakítását, amely némi zavart okozhat a munkáltatók tevékenységében. Átfedés van a létesítményi tűzoltói, illetve polgári védelmi szervezetek között, holott a feladatuk különböző dinamikájú, de azonos célú. Az egységes szabályozás hiányában előfordul, hogy a létesítményi tűzoltóságok személyi-, tárgyi feltételeit igen pontosan és részletesen szabályozzák, addig a polgári védelmi vagy egészségügyi elhárító szervezet megalakításának feltétele hiányzik vagy keretjellegű. A tűz- és polgári védelmi jogszabályok a létesítményi tűzoltók polgári védelmi szervezetbe történő beosztásával kapcsolatban ellentmondásban vannak, illetve nincs meg közöttük a kellő összhang. A Seveso II. EU Irányelv-módosítás jogharmonizációjának elmulasztása hazánkra nézve európai uniós eljárást vonhat maga után, amely alapvetően presztízsveszteséget okoz és ezen keresztül rontja a magyar gazdaság versenyképességét. Az EBK tevékenységgel kapcsolatban megállapítottam, hogy sem a műszaki biztonság, sem az őrzés-védelem nem része annak, azaz az integrált megközelítés véleményem szerint csorbát szenved. Az ipar egyenletes és jó biztonsági szintű működésének elengedhetetlen feltétele a műszaki biztonság, az nem választható el a biztonság más szegmenseitől. A terrorcselekmények, a szabotázsakciók lehetősége a kiemelt ipari létesítményekben integrált biztonsági megközelítést igényelnek, így szakmailag jogosnak és helyesnek tartom az őrzésvédelem területét az EBK tevékenységi körébe utalni. A biztosítási és biztonsági rendszerek rendkívül lazán kapcsolódnak egymáshoz, a biztonsági szint növelése szinte csak a hatósági kényszerekre és a létesítmények önkéntes jogkövetésén alapul, pedig a terület szabályozása a hatósági szerep mellett az anyagi érdekeltség megjelenítését is szükségessé tenné. Megjegyzem, hogy a tűzvédelmi törvénnyel kapcsolat-

65 ban éppen a biztosítótársaságok fordultak Alkotmánybírósághoz, hogy a vagyonbiztosításból származó 1%-ot ne kelljen kötelezően a tűzoltóságok fejlesztésére fordítani. Véleményem szerint a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról szóló jogszabály [42] - címével ellentétben - nem szabályozza részletesen az eljárás rendjét és olyan fogalmakat (pl.: „környezetre gyakorolt veszélyessége”) használ, amelyek további magyarázatra szorulnak és nehezen valósítható meg az országosan egységes értelmezés. Ennek bizonysága, hogy a BM OKF Módszertani Útmutatót adott ki az eljárás rendjére és egyéb szakmai előírások értelmezésére vonatkozóan. A létesítményi tűzoltóságok megalakításával kapcsolatban kritikaként jegyzem meg, hogy a létrehozás két paramétere a tűterhelés és a tűzszakasz mérete, és ezen paraméterek csak a tűzveszélyt veszik figyelembe, a más jellegű veszélyeket (vegyi, biológiai) nem. Előfordulhat, hogy alapvetően vegyi veszélyeztetettségű (de nem tűzveszélyes anyagot tároló, előállító, felhasználó) létesítmények számára nem kell tűzoltóságot létrehozni, azonban a veszély nagyságrendekkel nagyobb, mint egy tűzveszélyes anyaggal foglalkozó létesítményben, ahol az előírások alapján tűzoltóságot kell fenntartani. A hazai kőolaj-finomítók létesítményi tűzoltóságai a tűzoltási és műszaki mentési feladatok ellátására felkészültek és bizonyos környezetvédelmi feladatok elvégzésére is képesek. A technikai eszközöket áttekintve a FER Létesítményi Tűzoltóság véleményem szerint alkalmas feladatai ellátására. Az eszközök összetétele, darabszáma és technikai színvonala megfelelő. Alapvetően mobil tűzoltásra és műszaki mentésre készültek fel, a beépített berendezések csak kiegészítő (pl.: hűtés) szerepet játszanak. Fejleszteni szükséges a balesetekből származó vízszennyezések és ki kell alakítani a talajszennyezések elhárításának technikai- és személyi feltételeit. Gazdasági ösztönzőkkel (pl.: biztosítás, adókedvezmény) el kell érni, hogy a VERIK rendszerbe minden felső küszöbértékű és lehetőség szerint alsó küszöbértékű vállalat bekapcsolódjon és hatékony működést biztosítsanak a műszaki mentő bázisok, valamint hivatásos és önkéntes tűzoltóság számára. A hivatásos és önkéntes tűzoltóságok technikai fejlesztésére, a biztosítókhoz befolyó vagyonbiztosítási díjak 1%-a rendelkezésre áll, ebben a létesítményi tűzoltóságok nem részesülhet-

66 nek. Véleményem szerint ez a gazdasági társaságok esetében helyes, hiszen a profit érdekében nagyobb veszélyt jelentenek a környezetre, amelyet nem indokolt a biztosítást fizető lakossággal megfizettetni. A szennyező fizet elve azt is magába foglalja, hogy aki veszélyeztet, az tegyen meg minden tőle telhetőt a biztonság megteremtése érdekében, akár anyagi ráfordítással is.

67 4. A BALESET-ELHÁRÍTÁS MEGTERVEZÉSE, MEGSZERVEZÉSE A kőolaj-finomítókban előforduló balesetek elhárítása érdekében szükség van tervekre, amelyek biztosítják a szervezetek részére a gyors és hatékony beavatkozás végrehajtásának előfeltételeit. A tervek készítését különböző típusú balesetekre a jogszabályok, a különböző szervezetek részére más és más szakmai tartalommal, felépítéssel, szakmai fogalmakkal, részletezettségi követelménnyel írják elő. Az alábbiakban összefoglalom azokat a terveket, amelyek egy kőolaj-finomító részére előírásként jelentkeznek és röviden ismertetem ezek szakmai tartalmát. 4.1. A tűzoltási és műszaki mentési terv A kőolaj-finomítókban előforduló tűzesetek és műszaki mentést igénylő események kezelésére történő felkészülés részeként a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének szabályairól szóló 1/2003. (I.9.) BM rendelet mellékleteként kiadott Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzat (TMMSZ) 1.számú függelékében meghatározott tartalommal tűzoltási és műszaki mentési tervet (TMMT) kell készíteni. [41] A tervek elkészítésének kötelezettsége a létesítményi tűzoltóságok tevékenységét szabályozó jogszabály [42] szerint a létesítményi tűzoltóság feladata. A tervet egyeztetni kell a működési terület szerint illetékes hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltósággal, majd a megyei katasztrófavédelmi igazgató (Fővárosban a fővárosi tűzoltóparancsnok) hagyja jóvá. Azokban a létesítményekben, ahol valamely okból (ezt a jogszabály pontosan meghatározza) nincs létesítményi tűzoltóság, ott az 1/2003. (I.9.) BM rendelet 2.§-a alapján a megyei katasztrófavédelmi igazgató a gazdasági és műemléki szempontból kiemelt létesítményekre előírhatja annak elkészítését a hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltóság parancsnoka részére. A TMMSZ Első Rész IX. fejezet 252. pontja alapján kötelező TMMT-t készíteni az éghető folyadékot tároló tartálytelepeken a legnagyobb tartályra, egyedi esetekben az 500 m3-t meghaladó befogadóképességű tartályra és telepszerű elhelyezés esetén az 1.000 m3-t meghaladó összes tárolókapacitás esetén, továbbá minden olyan helyen, ahol a tárolt anyag feldolgozása, tárolása indokolttá teszi. A TMMSZ 1. számú függeléke meghatározza a TMMT tartalmi követelményeit. A TMMTnek tartalmilag és formailag összhangban kell lennie a Riasztási és Segítségnyújtási

68 Tervvel (lásd 4.2. pont), valamint a létesítményre vonatkozó egyéb biztonsági tervekkel. A TMMT véleményem szerint a legkonkrétabb terv a tűzoltók számára, amely szöveges és rajzos formában tartalmazza a létesítmény - beavatkozás szempontjából - legfontosabb adatait. A TMMT szöveges tartalmi elemei tartalmazzák: -

a létesítmény alapadatait;

-

a megközelítési útvonalakat;

-

a jelentkezési és bevetési helyre vonatkozó információkat;

-

a mentési, menekülési útvonalakat;

-

a tűzveszélyességi osztályba sorolást;

-

a létesítmény tűzoltás taktikailag fontos elemeit;

-

a legnagyobb veszélyforrást;

-

a balesetveszély elhárítását;

-

a számított erő- és eszközigényt;

-

az oltóanyagokra vonatkozó adatokat;

-

a helyszínen található oltóeszközök, műszaki mentési eszközök adatait;

-

a tűzoltás szervezésére vonatkozó adatokat;

-

és egyéb, tűzoltás, műszaki mentés szempontjából fontos információkat.

A terv tűzoltásra és műszaki mentésre is elkészíthető. A kőolaj-finomítókban a számítás alapján általában valamely éghető folyadékot tároló tartály az, amelyre a legnagyobb erőés eszközigény merül fel. Fontos megjegyezni, hogy nem mindig a legnagyobb tárolókapacitású tartály igényli a legnagyobb erőt, eszközt, hiszen a tűz esetén a hűtendő és az oltandó felület a mértékadó. Például a 40.000 m3-es, védőgödrös tartályra nagyobb erők-, eszközök szükségesek, mint a 80.000 m3-es védőgyűrűs kialakítású tartály eloltásához. Célszerű ezen túl a tűzvédelmi szempontból más jellegű taktikát, technikát és személyi állományt igénylő helyekre is elvégezni a számításokat. 4.2. A Riasztási és Segítségnyújtási Terv Az ország területén keletkezett tüzek eloltása és a műszaki mentések végrehajtása az esetek egy részében nem lehetséges az adott működési terület szerinti tűzoltóság erőivel, eszközeivel. Ez esetekben szükséges, hogy egymás részére segítséget nyújtsanak, amelyet jogsza-

69 bállyal [44] szükséges szabályozni, hiszen az egyes tűzoltóságok önálló jogi személyek, meghatározott feladattal és költségvetéssel. Az egyes hivatásos önkormányzati tűzoltóságok önálló működési területtel rendelkeznek, amely magába foglalja az elsődleges működési körzetet (ezen a területen az adott tűzoltóság felelős a tűzoltási és műszaki mentési tevékenység elvégzéséért), valamint a segítségnyújtási működési körzetet (amelyre kölcsönösen, hívás alapján az adott tűzoltóságok vonulást hajtanak végre). Az önkéntes tűzoltóságok működési területe egybe esik az elsődleges működési körzetükkel, mert nem kötelezettek segítségnyújtásra. A hivatásos önkormányzati tűzoltóságok elsődleges működési körzete és az önkéntes tűzoltóságok működési területe átfedés nélkül 100 %-ban lefedi az ország területét. Minden tűzoltóság elkészíti a saját elsődleges működési körzetére, illetve működési területére a Riasztási és Segítségnyújtási Tervet (a továbbiakban: RST), amely meghatározza a tűzoltáshoz, műszaki mentéshez, katasztrófák elhárításához szükséges erők és eszközök igénybevételi rendjét a hivatásos önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóságok, tűzoltó egyesületek és gazdálkodó szervezetek vonatkozásában. A főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságok egy részének a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tapasztalata, a nagykapacitású eszközeik rendelkezésre állása biztosítja, hogy akár a közúton, akár a létesítményi tűzoltósággal nem rendelkező gazdálkodó szervezeteknél lévő veszélyes anyag baleseteknél hatékonyan tudnak beavatkozni. Erre lehetőséget adnak az RST-ről [44] és a létesítményi tűzoltóságokról [42] szóló jogszabályok. Egyfelől a létesítményi tűzoltóság köteles kivonulni a hivatásos vagy önkéntes tűzoltóság tűzoltásvezetője kérésére (amelynek költségeit meg kell téríteni), másrészt megállapodás is köthető erre a tevékenységre, a költségek tisztázása mellett. Az RST-ről szóló jogszabály [44] 2. számú melléklete meghatározza az RST tartalmi, a 3. számú melléklete pedig a formai követelményeit. 4.3. A veszély-elhárítási terv A polgári védelmi törvény [49] alapján a polgári védelem egy szervezet, feladat- és intézkedési rendszer, amely - többek között - a katasztrófák esetén a lakosság életének megóvását, az életben maradás feltételeinek biztosítását, valamint az állampolgárok felkészítését tekinti feladatának. A polgári védelmi feladatok között szerepel a tervezés és szervezés is. A polgári védelmi tervezés két fő eleme az általános polgári védelmi terv és a veszély-elhárítási terv,

70 amelyeket jogszabály [53] alapján kell elkészíteni. A polgári védelmi terv a rendkívüli állapot, a váratlan fegyveres támadás, a szükségállapot idején bekövetkező fegyveres cselekmények esetén végrehajtandó polgári védelmi feladatokat, míg a veszély-elhárítási terv az ipari szerencsétlenség, elemi csapás, illetve az Alkotmány vagy polgári védelmi törvény szerinti veszélyhelyzetben végrehajtandó polgári védelmi feladatokat tartalmazza. A terv szintek szerint - lehet alap-, összesített- és központi terv. A gazdálkodó szervezetek vezetője általános polgári védelmi alapterv és veszély-elhárítási alapterv készítésére kötelezett, amelyeket a hivatásos polgári védelmi helyi szerv (polgári védelmi kirendeltség) egyetértése után a gazdasági szerv vezetője hagy jóvá. A gazdasági szervezet által készített alaptervek alapját képezik a települési alapterveknek, az összesített terveknek és a központi terveknek. A jogszabály meghatározza, hogy különösen mely veszélyeztető tényezőket kell figyelembe venni a tervezés során, amelyek közül a kőolaj-finomítókban az alábbiakkal kell számolni: -

árvíz;

-

vízszennyezés élő vizekben, ivóvízkészletekben;

-

rendkívüli időjárási körülmények;

-

földrengés;

-

levegőszennyezés;

-

veszélyes anyagok előállítása, felhasználása, tárolása;

-

veszélyes anyagok szállítása;

-

veszélyes hulladékok hatásai;

-

robbanás üzemi környezetben;

-

tűzeset;

-

energetikai közüzemi rendszerek zavarai, leállása;

-

terrorcselekmények.

A jogszabály nem határozza meg a tervek elkészítésének tartalmi és formai követelményeit, holott az annak címéből következne. Bár a jogszabályban az országos parancsnok (a szervezeti változásokkal az országos katasztrófavédelmi főigazgató) felhatalmazást kapott a polgári védelem hivatásos szerveinek, a tervkészítéssel kapcsolatos feladataira vonatkozó parancsnoki intézkedés kiadására, azonban az nem kötelező érvényű a polgári szervekre (köztük a gazdasági társaságokra) nézve, így a tervek formája és tartalma rendkívül eltérő lehet. E témakörben a Polgári Védelem Országos Parancsnokságán útmutató készült, amely a

71 fenti problémákat nem oldja meg, de elősegítheti a tervek elkészítésének szakmai színvonalemelkedését. 4.4. Az üzemi (vízminőségi) kárelhárítási terv A vízgazdálkodásról szóló törvény [45] alapján, amennyiben a vizek előre nem látható események vagy egyéb okok miatt rendkívüli módon elszennyeződnek vagy ennek lehetősége fennáll, és a vízhasznosítás a lakosság egészségét, életét, a gazdaságot vagy a környezetet súlyosan és közvetlenül veszélyezteti, akkor a károk megelőzése, elhárítása, illetve mérséklése minden érintett kötelessége. Ezt a feladatot vízminőségi kárelhárításnak nevezi a jogszabály. A kárelhárítást az illetékes környezetvédelmi és vízügyi igazgatóság szakmai irányításával és a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség [46] felügyelete mellett a gazdálkodó szervezetek és a hatóságok önállóan, együttműködve hajtják végre. A kárelhárítást (üzemi és területi) tervek alapján kell végezni. Az üzemi tervet az 5 m3/h vízforgalmat meghaladó gazdálkodó szervezetek, valamint a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőség által előírt (jogszabályban [47] meghatározott körben) helyeken kell elkészíteni. A tervek elkészítésének, karbantartásának és korszerűsítésének szabályait jogszabály [47] alapján kell végezni. A karbantartásáról a gazdálkodónak kötelessége gondoskodni, így a változások, a tulajdonosváltás és a technológiaváltás esetében. A jogszabály [47] 1. számú melléklete meghatározza a tervek tartalmi elemeit és szerkezetét. Az általános tartalom mellett tartalmaznia kell egy együttműködési tervet, egy lokalizációs tervet, egy kárelhárítási műveleti tervet és meg kell határozni a kárelhárítási anyagokat, eszközöket. A kőolaj-finomítók a mennyiségek és a jogszabály mellékletében felsorolt több kritérium (kőolaj- és földgáz feldolgozás, szénhidrogén-tárolók és tartályparkok üzemeltetése, szennyvíztisztítás, veszélyes hulladék gyűjtése, tárolása, kezelése, folyadék csővezetékben való szállítása) alapján is kötelesek tervet készíteni. A kőolaj-finomítókban óránként több ezer m3 szennyvíz keletkezik (a százhalombattai finomítóban naponta 50.000 m3 [48]) tehát nagyságrendekkel nagyobb a vízforgalmuk, mint a jogszabályban [47] meghatározott érték. E tekintetben folyamatos kibocsátásról beszélhetünk, amely évente több alkalommal vízminőségi határérték túllépéshez is vezet. Ezen események a normálkibocsátáshoz tartoznak, a vízminőség-védelmi események üzemzavarok, balesetek következtében fordulhatnak elő.

72 4.5. A belső védelmi terv A belső védelmi terv a legújabb terv az egyes gazdálkodók életében. A belső védelmi terv fogalmát a katasztrófavédelmi törvény [50] ültette a hazai jogrendbe, amelynek 3. § a) pontja alapján a belső védelmi terv: „katasztrófahelyzetek vagy a bekövetkezett katasztrófák esetén a létesítményeken belüli élet-és vagyonmentésre, a kimenekítésre, valamint a károk enyhítésére vonatkozó terv”. A belső védelmi terv részét képezi a biztonsági jelentésnek, illetve a biztonsági elemzésnek is, amelyet a felső-, és alsó küszöbértékű veszélyes üzemek kötelesek készíteni annak igazolására, hogy a veszélyes üzemet üzemeltető megtett minden tőle telhetőt a környezet és az ember magas szintű védelme érdekében. A Seveso II. EU Irányelv a megelőzés elvének magas szintű fenntartásával kívánja biztosítani a létesítmények biztonságos üzemelését, de ezzel sem zárható ki a katasztrófák, veszélyhelyzetek kialakulásának a lehetősége. Ennek kezelése első lépésben a veszélyes üzem feladata, de számításba kell venni, hogy a baleset nagyságrendje meghaladja az üzem rendelkezésére álló erőit, képességeit. A katasztrófák elhárítása igénybe veszi a veszélyes üzem baleset-elhárítási szervezetét, a hivatásos, önkéntes és létesítményi tűzoltóságok erőit, eszközeit, az önkormányzat védelmi szervezetét, az érintett hatóságokat (környezetvédelmi, vízügyi, munkavédelmi stb.), a közműszolgáltatókat, a dominóhatás miatt érintett gazdálkodó szervezeteket. A belső védelmi terv tartalmi és formai követelményeit jogszabály [51] határozza meg, az a biztonsági dokumentum (elemzés vagy jelentés) mellékletét képezi. A belső védelmi terv alaptervből és mellékletekből áll. A belső védelmi tervben a biztonsági elemzésből, illetve biztonsági jelentésből adódó veszélyeztetettségre vonatkozó intézkedéseknek kell szerepelniük, hogy a rendelkezésre álló erők, eszközök képesek-e a súlyos balesetek megelőzésére, következményeinek csökkentésére. Fontos elem, hogy a belső védelmi tervben foglaltak végrehajtásához felhasználhatóak azok az erők, eszközök, amelyek más jogszabályban foglalt feladatok elvégzésére hoztak létre, amennyiben a súlyos balesetek megelőzéséhez, illetve következményeinek csökkentéséhez előírtaknak is eleget tesznek. Így nem újabb erők, eszközök létrehozására van szükség, hanem a rendelkezésre álló szervezetek, eljárások áttekintésére, illetve szükségszerű kiegészítésére, átszervezésére. Azt kell bizonyítani a belső védelmi tervben, hogy az elhárításra létrehozott szervezetek rendelkeznek alapfeladatukból eredően vagy azon túl olyan képességekkel, amelyek biztosítják a magas fokú környe-

73 zetvédelmi szintet, valamint képesek megvédeni az ott dolgozókat és a környéken élő embereket. A belső védelmi tervhez ennek megfelelően mellékletként csatolhatóak a más jogszabály alapján készített tervek (pl.: TMMT). A belső védelmi terv alapterv részének az alábbi elemeket kell tartalmaznia: -

a súlyos balesetek elleni védekezés és a hatások csökkentésére irányuló tevékenység leírása;

-

a veszélyhelyzeti irányítás bemutatása;

-

a külső védelmi tervhez kapcsolódó feladatok leírása;

-

a védekezési tevékenységben érintett személyek felkészítésével kapcsolatos feladatok bemutatása.

4.6. Kapcsolódó tervek 4.6.1. A külső védelmi terv A külső védelmi terv fogalmát a Seveso II. EU Irányelv implementációja vezette be a felső küszöbértékű veszélyes üzemek súlyos baleseteinek megelőzése, illetve következményeinek csökkentése érdekében. A külső védelmi terv a veszélyes üzem környezetében élő lakosság mentése, az anyagi javakban keletkező károk csökkentése érdekében bevezetendő rendszabályokra, a végrehajtó szervezetre, az adatszolgáltatásra és a vezetésre vonatkozó terv. A külső védelmi tervet a veszélyes üzemek veszélyességi övezetébe eső településekre kell elkészíteni, amely feladatot a katasztrófavédelmi törvény a katasztrófavédelem területi szerveire (megyei katasztrófavédelmi igazgatóság, Fővárosban a Fővárosi Polgári Védelmi Igazgatóság) és az adott település polgármesterére testál. A felső küszöbértékű veszélyes üzemek biztonsági jelentése alapján az érintett település polgármestere koncepciót készít a külső védelmi tervről, amelyet hirdetmény formájában a lakosság tudomására hozza. A tervet a megyei védelmi bizottság elnöke (megyei közgyűlés elnöke) hagyja jóvá a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság egyetértésével.

74 4.6.2. A hulladékgazdálkodási terv A hulladékgazdálkodásról szóló törvény [54] alapján, a Nemzeti Környezetvédelmi Program részeként Országos Hulladékgazdálkodási Tervet (a továbbiakban: OHT) fogad el az Országgyűlés. Az OHT alapján a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségek a területrendezési és területfejlesztési tervekben foglaltakkal összhangban területi hulladékgazdálkodási tervet készítenek. Az országos és területi hulladékgazdálkodási tervekben foglalt célokkal és feladatokkal, valamint a településrendezési tervvel összhangban a települési önkormányzat helyi hulladékgazdálkodási tervet dolgoz ki. A területi hulladékgazdálkodási tervet a környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a helyi hulladékgazdálkodási tervet a települési önkormányzat rendeletben hirdeti ki. A hulladékgazdálkodási feladatokat jelentősen befolyásoló gazdálkodó szervezetek kötelesek egyedi hulladékgazdálkodási tervet készíteni, azt a települési önkormányzattal egyeztetni és a környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőségnek jóváhagyásra megküldeni. A tervkészítésre kötelezettek körét jogszabály állapítja meg. [54] A hulladékgazdálkodási terveknek az alábbiakat kell különösen tartalmazni: -

a hulladékok típusait, mennyiségét és eredetét;

-

a hulladékkezeléssel kapcsolatos alapvető műszaki követelményeket;

-

az egyes hulladéktípusokra vonatkozó speciális intézkedéseket;

-

a hulladékok kezelésére alkalmas kezelőtelepeket és létesítményeket, a kezelésre felhatalmazott vállalkozásokat;

-

az elérendő célokat;

-

a célok elérésére vonatkozó cselekvési programot (intézkedések, határidők, eljárások, berendezések, költségek). [54]

Egyedi hulladékgazdálkodási tervet kell készíteni annak a gazdálkodó szervezetnek, amelynek gazdálkodása során évente 10 tonnát meghaladó mennyiségű veszélyes vagy 200 tonnát meghaladó mennyiségű veszélyes és nem veszélyes hulladék keletkezik. [55] 4.6.3. A tűzriadó terv A gazdálkodó tevékenységet folytató magánszemélyeknek, a jogi személyeknek, a jogi és a magánszemélyek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeteinek ötnél több munkavál-

75 laló esetén vagy ötvennél több személy befogadására alkalmas létesítmény működtetése esetén, fokozottan tűz- és robbanásveszélyes tűzveszélyességi besorolás esetén, valamint a kereskedelmi szálláshelyeken tűzvédelmi szabályzatot kell készíteni a tűzvédelmi törvény 19.§-a értelmében. A tűzvédelmi szabályzat melléklete a tűzriadó terv [56], amelyet el kell készíteni: -

az „A”-„C” tűzveszélyességi osztályba sorolású létesítmények esetén;

-

a művelődési, oktatási, egészségügyi és szociális létesítmények esetén;

-

300 főt meghaladó tűzszakaszt tartalmazó létesítményekre;

-

kereskedelmi szálláshelyekre;

-

50 főnél több személyt befogadó zenés szórakozóhelyekre.

A terv tartalmazza: -

a tűzjelzés módját;

-

a létesítményben tartózkodók és a tűzoltóság riasztási rendjét, a létesítmény elhagyásának módját;

-

a tűz esetén teendőket;

-

a főbb veszélyforrásokat;

-

a létesítmény alaprajzát.

A terv tehát a megelőzési és a védekezési szakterület közötti kapcsolatot biztosító okmány, amely a gazdálkodó szervezet tevékenységét foglalja össze, amennyiben tűzeset történik a létesítményben. Ez már a védekezés előfeltételeit foglalja magába, ugyanakkor a megelőzés gyakorlati részét képezi. A kőolaj-finomítók a jogszabályi előírásokból következően kötelesek tűzvédelmi szabályzatot és mellékleteként tűzriadó tervet készíteni, hiszen fokozottan tűz- és robbanásveszélyes létesítményekről van szó. 4.7. Következtetések A tervezés rendszere a fentiekből következően rendkívül szerteágazó, különösen az olyan összetett ipari komplexumok esetén, mint a kőolaj-finomítók. A különböző védelmi szakterületek (környezetvédelem, tűzvédelem, katasztrófavédelem, polgári védelem, kémiai bizton-

76 ság) meghatározzák a megelőzésre és a baleset-elhárításra vonatkozó tervezési szempontokat, amelynek alapján a gazdálkodó szervezet elkészíti a terveket, majd a felelős hatósági szerv hagyja jóvá. Mivel a nemzetközi (európai uniós) előírások, a hazai törvények egy érdekből (az állampolgárok biztonsága), de különböző szempontok szerint határozzák meg a tervek tartalmi és formai követelményeit, ezért azok meglehetősen szerteágazó tartalommal, ugyanakkor sok párhuzamossággal készülnek el. Gondot jelent a tervek elkészítésénél, hogy a tartalmi tagozódás, a részletezettségi követelmények eltérőek, így a pontos fizikaikémiai számítások követelményétől a szakmai tapasztalatig és becslésig terjedhet a tervek műszaki tartalma. Nagyobb probléma akkor jelentkezik, amikor az egy szakmai körön belüli fogalmak keverednek, illetve azok jogi, műszaki összeütközést rejtenek magukban. A fogalmak meghatározása az egységes értelmezés révén a hatósági feladatellátás egyenletességét biztosítja, ugyanakkor a kiszámíthatóságot is szolgálja, amely a gazdasági szereplők számára a végrehajtás szempontjából fontos. Ezen tényezők végeredményben az emberek biztonságát szavatolják. Ennek érdekében végre kell hajtani a hazai jogszabályok harmonizációját, különösen a főbb kifejezések tekintetében, a párhuzamosságok és az összeütközések elkerülése, valamint az egységes jogalkalmazás végett. A tervek naprakészen tartása folyamatos feladatot jelent a hatóság és a gazdálkodók számára egyaránt, amely a piacgazdaságban különös figyelmet követel. Az állandóan változó piaci igényekre nemcsak a termelés gyors módosításával kell válaszolni, hanem a biztonsági követelmények hozzáigazításával is. A formai és tartalmi követelmények meghatározásánál olyan szintet kell meghatározni, amelyet a gazdálkodó és a végrehajtásban érintettek is képesek követni. Ezzel szinkronban a termelés változtatásánál is figyelemmel kell lenni a bürokrácia bonyolultabb rendszerére, és időt kell biztosítani a változások tudatosítására. E vonatkozásban megállapítható, hogy egy ipari komplexum biztonsági tervezési rendszere leggyakrabban nem képes követni a jogszabályváltozásból és a termelési struktúrából adódó előírásmódosításokat. A tervek elkészítése a biztonsági rendszerekben szükséges, de nem elégséges feltétel, hiszen azok alkalmazási képessége legalább olyan fontos. A bonyolult és rendkívül sok adatot tartalmazó tervek nehezebben alkalmazhatóak, a begyakorlásuk hosszabb időt vesz igénybe és a változásokra történő reagálás bonyolultabb. Komolyabb megítélés alá esik, hogy a terv szem-

77 léletes legyen, mindenki számára végrehajtható elemeket tartalmazzon, kerüljenek nevesítésre a feladatok végrehajtásáért felelős személyek. A tervek az operatív feladatok végrehajtására vonatkozóan legyenek részletesek. A tervek frissítése és begyakorlása nem az események bekövetkeztekor szükséges, hanem egymásra épülő gyakorlatok során, amelyeknél a tervben szereplőket be kell vonni és tevékenységüket ki kell értékelni. Gyakran fordul elő a tervek készítésénél, hogy kisebb kockázatú elemeket egyszerűen kizárnak („nálunk ilyen nem történhet”), és nem veszik figyelembe a szükséges erő- és eszköz szükséglet meghatározásánál, valamint az eljárások kialakításánál. Anomáliaként jegyzem meg, hogy a katasztrófavédelmi törvény az eddigi szakmai kifejezések (lásd Országos Tűzvédelmi Szabályzat [52]) tartalmi hátterével szemben az üzem fogalmát a létesítmény fogalma fölé helyezi. Ez önmagában elvi problémát nem okoz, ugyanakkor az alkalmazás során szakmai félreértésekhez vezethet, és nem szolgálja az egységes védelmi eszköz- és eljárásrendszer kialakítását. A fogalmak következetlen használata megnehezíti a jogszabályok tartalommal való megtöltését, és kevésbé lesznek objektív eleműek. Erre példa, hogy a belső védelmi tervet a súlyos balesetre (szerencsétlenségre) kell készíteni, amely a katasztrófavédelmi törvény szerint a katasztrófa szintjét nem éri el, így a veszélyhelyzet szintjét sem, ugyanakkor a belső védelmi tervben a veszélyhelyzeti irányítást kell leírni. Továbbá kérdéseket vet fel, hogy a katasztrófavédelmi törvény 32.§-a belső vészhelyzeti és külső vészhelyzeti tervekről szól, amely a jogalkalmazásban e területen nem értelmezhető. A dominóhatás megfogalmazása alapján a jogalkotó csak az üzemek közötti átterjedést veszi figyelembe, ugyanakkor a meghatározás a belső eseménysorok kialakulására már nem terjed ki. A bekövetkezett eseményeknél (2.3.1. és 2.3.2. alfejezetek) ismertettem olyan eseteket, amikor egy adott üzemen belül - az áramkimaradásból eredően - dominóhatás-szerűen keletkeztek tüzek, amely véleményem szerint dominóhatásnak nevezhető, ugyanakkor a jog szerint nem az. A kőolaj-finomítók olyan komplex létesítmények, amelyeken belül több üzemeltető is található. Ezek az üzemek egymással fizikálisan összeköttetésben állnak, azaz egy átterjedő eseményt ez esetben dominóhatásnak nevezzük, míg a finomító egy üzemeltető irányítása alá tartozó két létesítménye közötti átterjedést nem. Ennek az ellentmondásnak a feloldására eseményorientált fogalom-meghatározást kell alkalmazni, nem pedig jogi alapú megközelítést.

78 Zavart okoz a létesítményi tűzoltóságok vonatkozásában, hogy a létesítményi tűzoltóságokról szóló jogszabály [42] a létesítményi tűzoltóságok részére szintén működési területet határoz meg, így a létesítményi tűzoltóságot fenntartó létesítmények területe átfedésben van a hivatásos és önkéntes tűzoltóságok működési területével. Mivel minden tűzoltóság a saját működési területén felelős a tűzoltásért és műszaki mentésért, az egyes események kapcsán jogi, szakmai összeütközésre kerülhet sor. Némileg egyszerűsíti a helyzetet, hogy a tűzoltásvezetés kérdését a létesítményekben a TMMSZ egyértelműen szabályozza, ugyanakkor nem oldja fel azt az ellentmondást, hogy a hivatásos önkormányzati és önkéntes tűzoltóság a létesítményekben az egyik jogszabály alapján [44] felelős a tűzoltásért, míg másik jogszabályok alapján [42] [41] nem jogosult tűzoltásvezetésre. Ezt az ellentmondást javasolom feloldani a következő megoldásokkal: -

A főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságok működési területét ki kell venni a hivatásos önkormányzati vagy önkéntes tűzoltóságok működési területéből, azzal, hogy a létesítményi tűzoltóságok is RST-t készítenek saját területükre.

-

A létesítményi tűzoltóságok működési területét beavatkozási területnek nevezzük, hogy szakmai szóhasználattal is megkülönböztessük és jogilag is rendezzük az RST-ről szóló jogszabályban a felelősségi köröket.

A kőolaj-finomítók esetében szakmailag az első megoldást tartom megnyugtatóbbnak, azonban figyelembe véve az ország más területein meglévő helyzetet a második megoldás a jobb, jogi és szakmai szempontból egyaránt. Kutatásom és szakmai tapasztalatom alapján meggyőződésem, hogy a jogi szabályozás általános esetekre készül, és nem tudja figyelembe venni a szélsőséges szakmai helyzeteket, így a kőolaj-finomítókban meglévő szakmailag kiemelkedően jó, értékes munkát sem. Összeütközés van az említett jogszabályok között abban a vonatkozásban, hogy az egyik jogszabály [42] szerint a létesítményi tűzoltóság fenntartója és a hivatásos vagy önkéntes tűzoltóság parancsnoka kötheti a megállapodást, míg a másik jogszabály [44] szerint a hivatásos vagy önkéntes tűzoltóság fenntartója (önkormányzat, illetve a köztestület) köthet megállapodást a létesítményi tűzoltósággal. Megegyezik azonban a két előírás abban, hogy a létesítményi tűzoltóság alapfeladatát nem veszélyeztetheti a kivonulás. A főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságok egy része (értekezésem témakörével összefüggésben kiemelem a százhalombattai és tiszaújvárosi főfoglalkozású létesítményi tűzoltóságokat) olyan speciális eszközökkel és különlegesen felkészített állománnyal rendelkezik, hogy működési területükön kívül történő igénybevételüket is lehetővé kell tenni.

79

Hiányosságként állapítható meg, hogy a vízminőség-védelmi terv jóváhagyásáról a jogszabályok nem rendelkeznek, így annak esetleges hiányosságai nem teszik lehetővé a tervek alkalmazását egy vízminőség-védelmi esemény kapcsán.

80 5. A BALESET-ELHÁRÍTÁSRA TÖRTÉNŐ FELKÉSZÍTÉS ÉS A BEAVATKOZÁS A baleset-elhárítás rendszere és természete a bizonytalansági tényezők sorozata mellett állandó elemeket is tartalmaz, amelyek aránya a rendszeren belül - bizonyos határok között - változtatható, amelyet a felkészítés minősége és mennyisége is meghatároz. Minél nagyobb arányban tartalmaz állandó elemeket a rendszer, annál kisebb mértékű improvizációra van szükség a baleset-elhárítás során. Ezt a célt szolgálja a felkészítés, amelynek sikere a végrehajtás eredményességében mérhető le. (E helyen jegyzem meg, hogy a tervezést a felkészülés első elemének tartom, így azt külön tartottam érdemesnek tárgyalni.) Az ipari komplexumokban az elsődleges beavatkozó szervezeteknek, kiemelten a létesítményi tűzoltóságoknak döntő szerepük van, hiszen a káros folyamatokba annak kezdeti szakaszában kell beavatkozni. Ezen szervezetek felkészítése és a beavatkozásuk szervezése kulcskérdés az iparibaleset-elhárításban, amely különösen igaz a kőolaj-finomítók esetében. Az elméleti és gyakorlati felkészítés egyaránt fontos, hiszen a bonyolult vegyi, fizikai folyamatok, az anyagok, a különböző üzemrészek ismerete éppen olyan lényeges, mint a megfelelő fizikai állapot, az eszközök kezelésének ismerete és a helyes taktika megválasztása. 5.1. A felkészítés 5.1.1. A gyakorlatok rendszere A létesítményi tűzoltóságok részére a jogszabályok különböző szintű gyakorlatok, továbbá a szakmai felügyeletet ellátó megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok részére ellenőrző gyakorlatok szervezését írja elő. Az egymásra épülő gyakorlatok rendszere a hivatásos önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóságoknál lényegében azonos. A tűzoltóság éves gyakorlattervet készít, amelyet a katasztrófavédelmi főigazgató hagy jóvá. E tervben a tűzoltóság a gyakorlat helyét, típusát és időpontját adja meg. Az egyes gyakorlatokra tervet kell készíteni, amelynek formai és tartalmi követelményeit a jogszabály felhatalmazása alapján a katasztrófavédelmi főigazgató határozta meg. [117.] A gyakorlatok megszervezéséért és lebonyolításáért a tűzoltóság parancsnoka a felelős. A gyakorlatokat úgy kell szervezni, hogy az érintett állomány megfelelő ismeretet, jártasságot és készséget szerezzen. A cél az, hogy az állomány megfelelő szerelési készséget szerezzen,

81 az elméleti ismereteket begyakorolja, a védendő létesítményeket megismerje, magas fokú beavatkozásra felkészüljön, az állomány az előforduló rendkívüli körülményekkel megismerkedjen és az irányító állomány a társszervekkel történő együttműködést gyakorolja. A gyakorlatok fajtái a TMMSZ szerint: -

vezetési,

-

szerelési,

-

begyakorló,

-

ellenőrző,

-

vezetési törzs-,

-

tűzoltási,

-

és katasztrófa-felszámolási együttműködési gyakorlat.

Ezen gyakorlatfajták egymásra épülő formákat takarnak és minden tűzoltóság felkészüléséhez megfelelő alapot adnak. Az adott tűzoltóság működési területén előforduló sajátosságokat a parancsnok a tervek készítésénél figyelembe veszi és lehetőség van az egyes, együttműködésre kötelezett tűzoltóságok közös gyakoroltatására is. A jogszabály az egyes gyakorlatfajtákra pontosan meghatározza a lebonyolítás gyakoriságát, a gyakorlattartó személyét, az ellenőrzés rendjét. A gyakorlatok szakmai színvonaláért a parancsnok a felelős, azaz a kereteket adó jogszabályt kell megtölteni szakmai tartalommal. A veszélyes üzem üzemeltetője egy további jogszabályban [51.] foglaltak alapján a belső védelmi tervben foglaltak végrehajthatóságát rendszeresen ellenőrizni köteles. Ennek érdekében gyakorlatokat kell szerveznie. Évente kell olyan gyakorlatot szervezni, amelyben a tervben megjelölt szervezetek egy részét, háromévente pedig olyant, amelyben megjelölt szervezetek teljes egészét igénybe veszik. 5.1.1.1. A vezetési gyakorlat A hivatásos és önkéntes tűzoltóságok feladataikat területvédelem alapján, azaz nem települési szinten, hanem több településen, a korábban már kifejtett működési területen látják el. Számukra rendkívül fontos, hogy területüket ismerjék meg vizuálisan is, hogy riasztás esetén a balesetek helyét azonnal megtalálják. Ennek értelmében vezetési gyakorlatokat tartanak, amely feladat más, egyéb feladatellátással is összeköthető.

82 A létesítményi tűzoltóságok által védett terület a létesítmény területe, amelynek megismerése nem igényli a vezetési gyakorlatok megtartását. Naponta azon a területen dolgoznak, ahol szolgálatot látnak el, így elegendő a helyismeretük arra, hogy riasztás esetén azonnal, a legrövidebb idő alatt közelítsék meg a helyszínt. Javasolt azonban, hogy a tűzoltók állandóan tisztában legyenek a létesítmény közlekedési útvonalainak sajátosságaival, azaz elméletben is frissítsék helyismereteiket. A kőolaj-finomítókban különösen fontos, hogy a tűzoltók naprakészen ismerjék a közlekedési utakat, létesítmények megközelítési lehetőségeit. Az általában több hektáros területen elterülő kőolaj-finomítók, akár önmagukban, akár egy ipari komplexum részeként egy településként foghatók fel, a veszély szintje azonban nagyságrendekkel nagyobb. 5.1.1.2. A szerelési gyakorlat A szerelési gyakorlatok célja a tűzoltás, műszaki mentés során alkalmazott eszközök, felszerelések rendeltetésszerű használatának, a végrehajtás fogásainak elsajátítása. A tűzoltóságok részére Szerelési Szabályzat áll rendelkezésére (BM OKF főigazgatói intézkedéssel kiadva), amelynek alapján a tűzoltók naponta gyakorolják az egyes fogásokat, amelyek szükségesek a taktikai elemek gyors és rutinszerű végrehajtásához. A tűzoltás idejébe beleszámít a szükséges felszerelések beavatkozáshoz történő előkészítése is, azaz rendkívül fontos, hogy ennek mértékét minimálisra csökkentsék. A Szerelési Szabályzat biztosítja a tűzoltók számára, hogy az együttműködés esetén előre meghatározott feladatsorokat azonosan hajtsák végre, így a rövid vezényszavakkal kiadott utasításokat az ország bármely részéből érkezett tűzoltók külön magyarázat nélkül végre tudják hajtani. A kőolaj-finomítókban történt balesetek elhárítása szinte minden alkalommal több szervezet összehangolt munkáját igényli, több tíz, száz felszerelés alkalmazásával jár, ezért a napi gyakorlás elengedhetetlen. 5.1.1.3.A begyakorló gyakorlat A begyakorló gyakorlat célja, hogy a létesítmény területén a tűzoltók a szerelési ismereteiket taktikai feltételek, körülmények között begyakorolják, az együttműködési készségüket fejlesszék. E gyakorlatfajtát legalább negyedévente kell végrehajtani olyan helyen, ahol az elméletben tanultakat és a szerelési gyakorlatokon elsajátított fogásokat gyakorolni lehet. A gyakorlatokat oltóanyag felhasználása nélkül kell végrehajtani, a közreműködő tűzoltóságokat be kell vonni. A gyakorlatok végrehajtását ellenőrizni kell, a tűzoltóság parancsno-

83 ka és a szakmai felügyelet részéről is. A hivatásos vagy önkéntes tűzoltóság által szervezett gyakorlatokon a létesítményi tűzoltóságot be kell vonni. A kőolaj-finomítókban a balesetek fajtája alapvetően az éghető folyadékokkal és a gázokkal van összefüggésben, de előfordulhatnak épülettüzek, környezetvédelmi beavatkozások, közlekedési balesetek is, amelyekre fel kell készülni. Egy-egy káreset elhárítására alapvető sémák állnak rendelkezésre, de a különböző taktikai megoldások kidolgozására és begyakorlására szükség van a váratlan események szakszerű és gyors kezelése érdekében. 5.1.1.4. Az ellenőrző gyakorlat Az eddigiekben tárgyalt gyakorlatokon a különböző szakmai, taktikai fogások begyakorlása volt a cél, amelyet életszerű feltételezéssel, szervezett ellenőrző gyakorlatokon lehet kontrollálni. E gyakorlatfajta alkalmas arra, hogy lemérjék a személyi állomány szakmai ismereteit, a felszerelések teljesítményét és tulajdonságait, az előírásokban foglaltak ellenőrzésére. E típusnál éjszakai gyakorlatot is kell tartani, hiszen a munkaidőn túli és különös körülmények közötti feladat-végrehajtást is gyakorolni kell. A szakmai felügyelet által tartott gyakorlatok riasztási fokozata legalább III-as legyen, hogy a tervezett erők együttműködési készségét is le lehessen mérni. E gyakorlaton oltóanyagot is kell használni és lehetőség szerint extrém körülményeket is lehet teremteni. A kőolaj-finomítókban lehetőség szerint olyan ellenőrző gyakorlatok szervezését kell végrehajtani, amelyen minden tervezett erő részt vesz, hiszen a különböző tűzoltóságok együttműködési képessége kulcskérdés lehet egy beavatkozás során. 5.1.1.5. A vezetési törzsgyakorlat A készenléti szolgálatot ellátó tűzoltók a napi gyakorlatok során rendszerint megfelelő szintű szerelési, taktikai képességre tesznek szert. A vezetői állomány ritkábban vesz részt tűzoltási, műszaki mentési tevékenységben, így a szervező, irányító munka gyakorlására ritkán van módjuk. A nagy erőket igénylő beavatkozások ritkábban fordulnak elő, ezért szükség van az irányító állomány taktikai, technikai ismereteinek továbbfejlesztésére, az azzal kapcsolatos tevékenységük ellenőrzésére. E feladat végrehajtására vezetési törzsgyakorlatot kell szervezni, amelyet terepasztalon, rajzban szemléltetnek, megoldása elméletben történik. E gyakorlatot a megyei katasztrófavédelmi igazgató vagy a főigazgató szervezheti.

84 5.1.1.6. A tűzoltási gyakorlat E típusú gyakorlatok végrehajtásának célja, hogy az állományt a tűz kísérőjelenségeihez szoktassák és gyakorolják a legcélszerűbb oltási eljárást. E gyakorlattípus inkább begyakorló jelleggel kerül megszervezésre, mint ellenőrző gyakorlatként, ezért a gyakorlat előtt szükséges az állománnyal ismertetni a taktikai elveket, a szakszerű oltás szabályait, a követendő magatartást. E gyakorlatok szervezésénél ügyelni kell a környezetvédelmi előírásokra is, azaz az égetéssel járó gyakorlatokat a környezetvédelmi hatóságnak be kell jelenteni, illetve engedélyeztetni kell az égetést. A jogszabály [57] a környezet védelmének érdekében előírja, hogy a tűzoltóság csak engedély birtokában végezhet kiképzés céljából nyílttéri égetést, amely engedélyben ismertetni kell az égetendő veszélyes hulladék mennyiségét és összetételét. A gyakorlat 1 km távolságban lehet a lakott területtől, illetve védett létesítménytől, továbbá a helyszínt erdőben és védett természeti területen nem lehet kijelölni. A gyakorlat helyszínét olyan műszaki védelemmel kell ellátni, amely a talaj, a víz és a levegő szennyezését kizárja. Az esetleges szennyezést a tűzoltóságnak el kell hárítania, a maradványanyagokat veszélyes hulladéknak kell tekinteni, és akként kell kezelni. A kőolajiparban e gyakorlatfajta rendkívüli jelentőséggel bír, hiszen az alacsonyabb szervezettségi szintű és taktikai értékű gyakorlatok során a tűzoltók felkészültsége mérhető le, a különböző oltóanyagok gyakorlati alkalmazhatósága nem. Éppen ezért több alkalommal szerveztek tűzoltási gyakorlatot ezek tapasztalatainak lemérésére. 1960-ban Szajolban, majd 1967-ben Szigethalomban végeztek tűzoltási kísérletet (gyakorlatot) 380 m2 felületen (az 5.000 m3-es tárolótartályokhoz tartozó felület) tűzoltást, amelynél arra kerestek választ, hogy mobil technikával lehetséges-e az oltás, mert az akkori stabil rendszer nem volt alkalmas az eredményes oltásra. [94] 1973-ban Leninvárosban (mai nevén Tiszaújvárosban) a magyar tűzoltóság történetének addigi legnagyobb (8.000 m2-es legnagyobb tűzfelülettel, és megjegyzem azóta sem történt ilyen méretű gyakorlat) tűzkísérlet-sorozatát hajtotta végre, amelynek célja az új, 60.000 m3es tartály és védőgödre teljes felületű tüzének oltása volt. Az akkor épülő Tiszai Finomító tartályparkjába tervezett 1,5 millió m3-es tárolókapacitáshoz tartozó nagykapacitású tartályok tüzének oltása új eszközöket és taktikát kívánt meg. Ekkor szerezte be a tűzoltóság a Light

85 water típusú habképzőanyagot és fejlesztették ki a TÜ-4 típusú (Rába-MAN-Rosenbauer) habbal oltó gépjárművet, kimondottan az olajipari tűzoltóságok számára. [90] [91] 1996. október 31-én Tiszaújvárosban, 380 m2 felületen, 13 m3 vegyipari benzint gyújtottak meg 3 különböző habképzőanyag vizsgálata céljából. Azt kívánták megvizsgálni, hogy a különböző gyártmányú habok hogyan viselkednek együttes alkalmazás esetén, vannak-e olyan hatások, amelyek meggátolhatják az eredményes beavatkozást. E gyakorlat tapasztalatait is levonva sikerült tökéletesíteni a habbal oltás taktikáját, hozzájárulva nem csak a kőolajipari balesetek elhárítási mutatóihoz. [87] A százhalombattai kőolaj-finomítóban rendszeresen végeznek kísérleteket 1200 m2 felületű tűz oltásával, kivetődéssel és a tartálytüzekkel kapcsolatban. A LAST FIRE projekt keretében, 2005. májusában több kísérletet hajtottak végre, többek között egyedülálló módon egy 20.000 m3-es tartály tüzét oltották el a mobil oltóközpont igénybevételével. Végrehajtottak többek között - egy 1,2 m átmérőjű, 30 cm magas tálcában kivetődés-vizsgálatot. (Fényképmelléklet 17-21.képek) A vízrétegre orosz kőolajat öntöttek és hevítették a „tartályt”. Vizsgálták a kivetődés idejét és a hatásterületet. 5.1.1.7. A katasztrófa-felszámolási együttműködési gyakorlat A TMMSZ vonatkozó melléklete a legmagasabb szintű gyakorlatként a katasztrófafelszámolási együttműködési gyakorlatot nevezi meg, hiszen e típusú gyakorlatok esetén már nemcsak a tűzoltóságok és a szakmai felügyeletük vesz részt, hanem a társszervek és a közművállalatok is. E gyakorlatok célja, hogy a tűzeset, műszaki mentés szintjét meghaladó baleset (katasztrófa) elhárításának irányítását, a beavatkozó és irányító szervezetek együttműködését gyakorolni lehessen. Ilyen gyakorlatokat a társszervek és a tűzoltóságok, katasztrófavédelmi szervek egyaránt szervezhetnek. Amennyiben a társszervek szerveznek ilyen gyakorlatot, azon a tűzoltóságok kötelesek részt venni. A tűzoltóságok és katasztrófavédelmi szervek által szervezett gyakorlatok tematikáját a BM OKF főigazgatója hagyja jóvá. E típusban a jogszabály nem határozza meg a gyakorlatszervezés további feltételeit, azaz rábízza a szervezőkre annak formáját és tartalmi elemeit, amely egyfelől szabadságot ad, másrészt az egységes tűzoltósági működésnek hátrányára van. A kőolaj-finomítókban keletkezett balesetek kezelése, elhárítása szinte csak e típusban képzelhető el, ugyanis a technológiai öszszefüggések miatt a közművek üzemeltetői, a vállalat vezetése, az érintett üzem technológiai vezetése szinte minden esetnél érintettek. A TMMSZ-ben éppen ez a gyakorlattípus szabályo-

86 zása a legáltalánosabb, amely véleményem szerint nem emeli a felkészülés szakmai színvonalát. 5.1.2. A beavatkozók szakmai, fizikai és pszichikai felkészítése A gyakorlatokon túl folyamatos elméleti képzésre, és amely szinte teljesen hiányzik a gyakorlatban, a pszichikai felkészítésre és kezelésre van szükség. A fizikai felkészítés a mindennapi munka része kell, hogy legyen, hiszen egy-egy beavatkozás több óráig is eltarthat, amelynek során légzőkészülékben, (vegyi-, és hő-) védőruhában kell különleges körülmények között dolgozni. A vegyipar mára olyan nagyszámú anyaggal dolgozik és olyan bonyolult folyamatok zajlanak le, amelyeknek megismerése, valamint az esetleges balesetek esetén a beavatkozás döntő irányának meghatározása különleges elméleti felkészültséget és stabil pszichikai és fizikai állapotot igényel. Az elméleti képzés során a tűzoltótechnikai és a tűzoltás-taktikai ismeretek mellett szükség van az előforduló anyagok kémiai, fizikai jellemzőinek, a fizikai-kémiai folyamatok lefolyásának, a finomítás-technológia főbb folyamatainak, a baleset-elhárítás eljárási rendszerének és a jogi háttérnek az ismeretére is. Természetesen a beavatkozó szervezetek, valamint azok tagjai között is differenciált ismeretanyagot kell átadni. A polgári védelmi szervezetek tagjainak az egyéni és kollektív védelmi eszközöket és eljárásokat kell ismerni, a gázmentőknek és a tűzoltóknak az előzőeken túl a pontos anyagismeretet, a fizikai-kémiai folyamatokat is el kell sajátítani. A tűzoltóság irányítói állományának a társzervekkel történő együttműködést, a beavatkozás taktikai elemeit kell elsősorban ismerni, míg a beosztotti állománynak a felszerelések ismerete és a szerelési készség szintje a lényeges elem. Az elméleti ismeretek megszerzése kétoldalú folyamat. A tűzoltással, katasztrófa-elhárítással kapcsolatos ismereteket a tűzoltóságok tagjai jelenleg az OKJ-s képzések keretében alap-, közép- és felsőfokon is megszerezhetik (tűzoltó szakképzés, tűz- és katasztrófavédelmi technikus, tűz- és katasztrófavédelmi szervező szakokon), az iparibaleset-elhárítás speciális kérdéseit és a technológiai folyamatokat csak az adott beosztási helyeken szerezhetik meg. A speciális tanfolyamok szervezését központilag a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ (a továbbiakban: BM KOK) látja el, azonban az általános képzések mellett a jelenlegi létszám, felszerelés, gyakorlópálya nem megfelelő szintű. A beavatkozó állomány külföldön, az erre szakosodott oktatási intézményben, vagy autodidakta módon szerezheti meg a szükséges is-

87 mereteket. A hazai gyakorlat szerint a beavatkozók az utóbbi módon képezték, illetve képzik magukat. A százhalombattai és tiszaújvárosi finomító védelmét ellátó tűzoltóságok elsősorban a külföldi tapasztalatokra támaszkodva alakították ki technikai hátterüket, amelyre a felkészítés saját erőből történt meg az elmúlt évtizedben. Sajnos több ízben a bekövetkezett balesetek „tanították” a tűzoltókat a helyes beavatkozásra. Az elmúlt időkben már odáig sikerült fejlődni a felkészítés terén, hogy a katasztrófavédelemnél működő veszélyhelyzeti felderítő csoportok kiképzésében és a BM KOK által tartott tanfolyamokon is átadják speciális tudásukat az éghető folyadék- és gázbalesetek elhárítása témakörben. Fontos szempont, hogy a beavatkozók felkészítésénél meghatározzuk azokat a veszélyeztető tényezőket és kihívásokat, amelyekre a választ e téren is meg kell adni. Jó példa lehet a veszélyes anyagok jelenlétében történő beavatkozásokra történő felkészülés az 1990-es évek elejétől kezdődően. Akkor a társadalmi, politikai, gazdasági változások következtében a szabadság mellett a szakmai körökben is megjelent a szabadosság, azaz lazult az ipari biztonsági fegyelem. A többé-kevésbé ellenőrzött állami vállalatok felbomlottak, megjelentek a kisvállalkozások, amelyek a biztonság tekintetében koránt sem voltak követendőek. A veszélyes anyag szállítás volumene az ország tranzit jellegéből következően megugrott, az utak és gépjárművek állapota, valamint a gépjárművezetői fegyelem a korábbi szinten maradt. Ebből következően jelentős számú veszélyes anyaggal kapcsolatos baleset történt, amelyre a szintén folyamatos átalakítás alatt álló beavatkozó szervezetek nem voltak felkészülve sem technikailag, sem taktikailag. Mintegy 10 év kellett ahhoz, hogy ezek megtörténjenek, a műszaki mentő bázisok felállításával, a veszélyhelyzeti felderítő csoportok integrálásával és az elméleti felkészítéssel. 5.1.3. A beavatkozók felkészítése a terrorcselekmények következményeinek elhárítására Korunkban újabb kihívások jelentkeztek, amelyek a terrorizmus és a globális klímaváltozás. A terrorizmus napjainkban bizonyíthatóan jelen van, a globális klímaváltozásra hosszú távon kell megnyugtató válaszokat adni. A terrorizmussal foglalkozom bővebben, hiszen az kézzel fogható közelségbe került, és arra rövid távon kell válaszokat adnunk. Az elsődleges beavatkozók munkájának egyik legjelentősebb ismérve, hogy előre nem látható veszélyeztető tényezővel találkoznak szinte minden esetben. A veszélyeket elkerülni nem lehet, de azok elhárítására felkészíteni a beavatkozókat kötelességünk. Jelenleg Magyaror-

88 szágon a tűzoltókat, mentősöket nem készítik fel a terrorcselekmények kezelésére, de a robbanóanyagok jelenlétében történő beavatkozásokra sem. Ha csak 2001. szeptember 11-ére gondolunk, talán felsejlik valami a terrorizmus és a tűzoltók közötti kapcsolatból. A terrorizmus egy hosszú és szerteágazó gyökerű probléma, de egy új probléma a társadalom minden rétege számára, amelynek elhárítására fel kell készülnünk, illetve fel kell készítenünk szervezetinket. Ehhez a jelenlegi technikai háttér adott, de a felkészítés (elméleti, gyakorlati) is szükséges. A terrortámadás következményei látszólag teljesen megegyeznek egy baleset vagy katasztrófa következményeivel, tehát a beavatkozó erők feladatai összességében csak kis mértékben különböznek az egyéb beavatkozási feladatoktól. A lényeges eltérés azonban az, hogy míg egy bekövetkező balesetnél mindenkinek fő érdeke az életmentés, a nyugalom helyreállítása, a kárnövekedés megakadályozása, addig egy terrortámadásnál van ellenérdekelt fél - a terrorista -, aki a bizonytalanságot, a káoszt és a minél nagyobb pusztítást akarja, illetve követ el mindent ennek érdekében. A terrorcselekmények leggyakrabban zsúfolt, emberekkel teli célpontok ellen irányulnak. Ezt elkövethetik közvetlenül vagy közvetetten: közvetlenül követik el, ha bármilyen típusú fegyverrel (hagyományos, biológiai, vegyi, radiológiai) támadják az embereket, illetve azok tartózkodási helyét, közvetetten, amikor valamilyen ipari célpontot támadnak meg, ahonnan a kiszabaduló vegyi, biológiai, radiológiai anyagok szétterjedve okoznak katasztrófát. Különösen súlyos eset, amikor a mentőerőket közvetlenül támadják meg, hogy a későbbi akcióiknál azok hiányában a cselekményük még tragikusabb legyen. A bombával fenyegetők és a terroristacsoportok a tettük elkövetése előtt gyakran tesznek bejelentést a hivatalos szerveknek, elsősorban a rendőrségre, de e tűzoltóságra is érkezhet ilyen jellegű jelzés. Minden jelzést komolyan kell venni, még ha a statisztikák azt is mutatják, hogy az esetek legnagyobb része csak fenyegetés marad. A fenyegető személy vagy csoport legfőképpen attól riad vissza, hogy látja a reagáló erők határozottságát és az eset komoly kezelését. Meg kell kísérelni a bejelentővel minél többet beszélni a későbbi azonosítás érdekében, valamint, hogy minél több információt áruljon el az esetleges cselekményéről. Nyugodtnak kell maradni és határozottságot kell felmutatni, amely a legjobb válasz a gyakran deformált személyiségűek cselekedeteire.

89

A tűzvédelmi törvény szerint a tűzoltásvezető tevékenysége során társzerveket vonhat be, egyéb erők kirendelését igényelheti. A terrortámadás esetén ez nemcsak joga, de kötelessége is egyben. Sokszor fennáll a veszélye, hogy a helyszínen még terroristák tartózkodnak, így a beavatkozás során a terroristaellenes erők parancsnokának kell eldöntenie, hogy mikor, milyen feltételek mellett közelítsék meg a beavatkozó szervezetek a helyszínt. További terrortámadás lehetősége esetén a tűzoltók, a mentők csak a terrorelhárító erők parancsnoka által behatárolt útvonalon közelíthetik meg a helyszínt. Ez az útvonal, mozgási terület nem feltétlenül azonos azzal, amit maga a mentési feladat követelne meg. Nyilvánvaló, hogy a kijelölésre kerülő megközelítési útvonalnak meg kell felelnie mind a biztonsági szempontoknak, mind a mentés szakmai érdekeinek. Ez felhívja a figyelmet a rendkívül szoros együttműködésre a különböző résztvevő szervezetek között. Szintén szoros együttműködésben, ha kell, fegyveres biztosítás mellett lehet végrehajtani a szerencsétlenül jártak kimenekítését. Elsősorban az irányító állomány szervezett felkészítésére van szükség, hogy megismerjék az terrortámadások sajátosságait, a társszervekkel és egyéb szervezetekkel való együttműködést gyakorolják. Fontos, hogy a társzervek egymás munkáját megismerve elemezzék a beavatkozásokat, hogy a cselekmények hátterét feltárva képesek legyenek megfelelő válaszokat adni a problémákra. E felkészítés a napi képzések tervébe 2-3 órában beépíthető, valamint 1-2 napos továbbképzések, tréningek formájában megoldható. A beavatkozó állomány éves képzési tervébe évi 1-2 órában beépíthető az ismeretanyag, amelyet a tűzoltásvezetésre jogosult állomány, illetőleg külső előadók (pl.: rendőrök, tűzszerészek) képesek oktatni. Fontos hangsúlyozni, hogy nem antiterrorista szakembert, tűzszerészt kell képezni, hanem a beavatkozást határozottan és gyorsan elvégezni kész tűzoltókat (Fényképmelléklet 16. számú kép), akik ismerik a támadás jellemzőit, az elkövetés főbb módszereit és a helyszínen adódó problémákra (pl.: mentési utakon pokolgépek) gyorsan reagálni képesek. A NATO 2003-ban elkészített a tagországok számára egy útmutatót a terrorcselekmények következményeinek kezeléséhez, amelyet a tagországok mintaként használhatnak. Ezen útmutató természetesen nem tér ki az egyes országokban eltérő szervezeti felépítésekre és sajátosságokra, azaz az anyag mintaként szolgál a nemzeti ellenőrző listák (checklist-ek) kidolgozásához. Az útmutatót speciálisan az elsődlegesen beavatkozó szervezetek részére

90 állították össze, de azon belül alkalmas a beavatkozó állomány munkájának segítésére is. Az útmutató alkalmas arra is, hogy ne csak egy szervezet használja, hanem az elsődlegese beavatkozó szervezetek egy időben, egy helyen, de különböző részfeladatokat ellátva működjenek együtt. Feltételezik azonban, hogy van egy koordináló szervezet, amely a műveleteket irányítja. A rendőrség tűzszerész szolgálata a rendőrök részére folyamatosan szervez alap- és továbbképzést a bombakutatók részére. E tanfolyam arra irányul, hogy a bombafenyegetések során megyei és városi kapitányságokon szolgálatot teljesítők képesek legyenek felismerni a cselekmény jellegét és eszközeit. E képzésbe javasolom bevonni a tűzoltókat és mentőket is, természetesen a specialitások figyelembe vételével. Az elsődleges beavatkozók számára (a rendőröket e tárgykörben nem beleértve) az alábbi tanfolyami programot állítottam össze: 1.

Jogszabályismeret

2 óra

2.

Bombafenyegetések kezelése

2 óra

3.

A terrorcselekmények pszichológiája 2 óra

4.

Szabvány katonai robbanóeszközök

2 óra

5.

Improvizált robbanóeszközök

2 óra

6.

Kutatás-és intézkedéstaktika

2 óra

7.

Robbantási gyakorlat

4 óra

Összesen

16 óra (2 napos tanfolyam)

Részleteiben: A foglalkozás sorszáma:

1

címe:

a terrorcselekmények jogszabályi háttere

módszere:

előadás

előadója:

Rendőrség Terrorelhárító Szolgálata

óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

Rendőrségről szóló Törvény vonatkozó részei Rendőrség Szolgálati Szabályzata vonatkozó részei

technikai eszköz igény:

laptop, projektor

A foglalkozás sorszáma:

2

91 címe:

a bombafenyegetések kezelése

módszere:

előadás

előadója:

Rendőrség Tűzszerész Szolgálata

óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

a bejelentések fogadása, dokumentálása, jelentése az objektumok, közlekedési eszközök átvizsgálása a hatásterület kiürítése, lakosságvédelmi feladatok

technikai eszköz igény:

laptop, projektor

A foglalkozás sorszáma:

3

címe:

a terrorcselekmények pszichológiája

módszere:

előadás

előadója:

Rendőrtiszti Főiskola oktatója

óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

a „vallási”, társadalmi gyökerek személyiségtípusok, -deformációk tömegpszichológia a beavatkozók pszichikai felkészítése

technikai eszköz igény:

laptop, projektor

A foglalkozás sorszáma:

4

címe:

a szabvány katonai eszközök

módszere:

előadás

előadója:

Honvédség Tűzszerész Szolgálata

óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

a robbanás, robbanóanyag fogalma, a robbanás mechanizmusa a robbanóanyagok csoportosítása, fizikai, kémiai jellemzőjük kézi-, puska- és aknavetőgránátok, lőszerek, bombák, aknák

technikai eszköz igény:

laptop, projektor, hatástalanított és bemutató robbanóeszközök

A foglalkozás sorszáma:

5

címe:

improvizált robbanóeszközök

módszere:

előadás

előadója:

Rendőrség Tűzszerész Szolgálata

92 óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

az elmúlt évek robbantásos cselekményei hatástalanítási eljárások, módszerek szakértői vélemények

technikai eszköz igény:

laptop, projektor, video

A foglalkozás sorszáma:

6

címe:

kutatás- és intézkedéstaktika

módszere:

előadás

előadója:

Rendőrség Tűzszerész Szolgálata

óraszáma:

2 óra

fő kérdései:

a kutatástaktikai alapszabályok, elvek és eljárások biztonsági távolság meghatározása intézkedési sorrend felkészítés a robbantási gyakorlatok végrehajtására

technikai eszköz igény:

laptop, projektor, video

A foglalkozás sorszáma:

7

címe:

robbantási gyakorlat

módszere:

gyakorlat

előadója:

Rendőrség és Honvédség Tűzszerész Szolgálata

óraszáma:

4 óra

fő kérdései:

a robbantás biztonsági szabályai gyújtás tűzzel elektromos gyújtás szerkezeti elemek robbantása

technikai eszköz igény:

autóbusz, robbanóeszközök, védőeszközök

A tanfolyam lebonyolítására a BM KOK-ot alkalmasnak tartom, az előadókat a rendőrség és honvédség tűzszerész szolgálata, a rendőség terroelhárító szolgálata adhatná. A tanfolyam célja, hogy a tűzoltóság és a katasztrófavédelem szervei részére olyan ismereteket adjon át, amely nem tartozik közvetlenül feladatkörébe, de az együttműködési

93 tevékenység során szükséges elemeket tartalmaz. A tanfolyamot követően általában lássák át a társadalomban jelen lévő erőszakos cselekmények elkövetési eszközeit, az elsődleges tennivalók körét és a rendészeti feladatok megosztását. Hatékonyan intézkedjenek a fenyegető bejelentések vonatkozásában, megismerjék a szükséges információk körét és a helyszínen megfelelő szintű veszélyérzettel tevékenykedjenek. Legyenek képesek a napi továbbképzések során beépíteni ismereteiket, hogy a beosztott állománynak továbbadhassák azt. 5.1.4. A logisztika Anélkül, hogy a logisztikát, mint tudományos fogalmat teljes egészében kifejteném, néhány gondolatot érdemes e tárgyban is megemlíteni. A logisztikát az ellátás tudományaként szokták definiálni. A fogalom a hadtudományból származik, a tömeghadseregek idejéből, amikor a harci cselekmények kiszolgálásaként szerepelt. Napjainkban a logisztika leginkább a gazdaságban használatos fogalom, amely a vevő jobb kiszolgálásaként különböző eszközök bevetését jelenti, gondolkodásmódot nyújt. A hadseregekben is megmaradt e fogalom, mint önálló szakág. Az USA hadseregének 100 katonájából 25 logisztikai feladatokat lát el, amely arány tovább fog növekedni a logisztika javára. [82] A logisztika jellemzésére gyakran használják az 5 ”M”-et, amely azt jelenti, hogy -

megfelelő dolgot (termék, alapanyag, szolgáltatás stb.);

-

megfelelő időben;

-

megfelelő mennyiségben és minőségben;

-

megfelelő információval ellátva;

-

megfelelő helyre kell eljuttatni.

E ponton el is hagyom a logisztika további fejtegetését a közgazdasági értelemben, de meg kell jegyezni, hogy a biztonság is sokszor áruként szereplő tétel, amelyre a logisztika - áttétel nélkül - értelmezhető. A kőolaj-finomítókban keletkezett balesetek a technikai eszközök és az anyagok nagymértékű készletezését, helyszínre juttatását, a személyi állomány hosszan tartó ellátását, rövidebben logisztikai tervezést és végrehajtást igényelnek. A hosszan tartó baleset-elhárítás, a nagyszámú technikai eszköz, anyag tárolása, karbantartása, szervizelése és mozgatása, a személyi állomány ellátása külön szakterületet feltételez. A kőolaj-finomítókban elhelyezett nagytérfogatú tárolótartályok oltásához nagymennyiségű habképzőanyagra van szükség. Előírás, hogy a legnagyobb erőt- és eszközt igénylő tartály

94 tüzének oltásához kiszámított habképzőanyagnak tengelyen kell lennie, azaz a készenléti gépjárművekre málházva kell tárolni. További egyszeres mennyiséget a helyszínre szállítható állapotban kell készletezni. Fontos, hogy az oltás megkezdésekor a habrohamhoz szükséges mennyiség a helyszínen legyen, a biztos oltás érdekében. A személyi állomány védőeszközökkel élelemmel, védőitallal történő ellátása komoly szervezést igényel, a felkészüléshez (pl.: gyakorlatok) szükséges anyagok, eszközök, gyakorlóhelyek, gyakorlópályák biztosítása szintén a logisztika feladata. Fontos még, hogy ezek a feltételek időben és térben is találkozzanak. 5.2. A beavatkozás 5.2.1. Erő- és eszközszámítás Az iparibaleset-elhárításra való felkészülés fontos állomása a szükséges erők és eszközök kiszámítása, amely részben tudományos kísérleteken, kidolgozott számítási eljárásokon, részben pedig tapasztalaton alapul. A számítások ideális helyzeteket feltételeznek, azonban olyan tényezőket is figyelembe kell venni, amely csak részben határozhatóak meg előre. Ilyen tényező lehet a szélirány, hőmérséklet, emberi tényezők, amelyek becsülhetőek, tapasztalatból láthatóak, de pontosan nem számíthatóak. A technikai fejlesztések az erő- és eszközszámítást számszerűen gyakrabban, elveiben ritkábban befolyásolják. Az erő- és eszközszámítás alapja, hogy az adott létesítményben vizsgálják az előfordulható baleseteket és az adott technikai eszközök paramétereinek rögzítésével számszerűsítik a szükséges személyi erőket és technikai eszközöket. A szükséges oltóanyag-intenzitást az oltandó anyagból, a felületből, az adagolási intenzitásból kiindulva határozzák meg. [77] A BM OKF az erő- és eszközszámításról intézkedést [81] adott ki, amelyben meghatározta a különböző balesetek elhárításához szükséges erő-és eszközszükséglet kiszámítási módját. Megállapítottam, hogy a tartály-tűzoltáshoz szükséges vízmennyiség meghatározása a jogszabály [80], valamint az intézkedés alapján más-más eredményt ad. Amennyiben egy 40.000 m3-es úszótetős tartályra átszámítom az intézkedésben foglalt értéket, az égő tartályra 43%-kal nagyobbat, míg a szomszédos tartályra 33%-kal kisebb értéket ír elő. (6. számú táblázat) Ehhez járul hozzá, hogy az intézkedés nem különbözteti meg a tető-, illetve palásthű-

95 tést, így nem derül ki, hogy a merevtetős tartályok esetén milyen számítási módot kell alkalmazni. A környezethűtési célokra vonatkozó 3.000 liter/perc érték mindkét szabályozó esetében azonos mértékű.

40.000 m3-es úszótetős tartály BM OKF intézkedés jogszabály

palásthűtés térfogatárama (l/(m2 x min)) égő tartály szomszédos tartály 2,875 0,75 2

1

6. számú táblázat - a palásthűtés térfogatárama különböző előírások esetén (Forrás: 2/2002. (I.23.) BM rendelet és 109/2000. BM OKF intézkedés) Az erő- és eszközszámítás alapvetően a szilárd anyagok vízzel történő oltását, a helyiségek könnyű habbal oltását, a felületi habbal oltást és külön a tűzveszélyes folyadékokat tároló tartályok tüzeinek oltását tárgyalja (a repülőgépek tüzeinek oltása mellett). A számítás azonban nem alkalmazható például a kőolaj-finomítókban megtalálható magas kolonnák tüzeinek oltására, hiszen itt az égő anyag felülete függőleges. A számítás menete alapvetően megegyezik az egyes tűzoltási típusoknál. A kialakulható tűzterület (tűzterjedés sebességét szorozzuk a keletkezéstől a beavatkozásig eltelt idővel, figyelembe véve a lehetséges terjedési irányokat) szorozzuk az általunk szükségesnek ítélt adagolási intenzitással, amelyből egy időegységre vonatkoztatott haboldat mennyiséget kapunk. Ezt a kapott értéket elosztjuk a rendelkezésünkre álló, illetve alkalmazandó habszerelvény számával és megkapjuk a bevetendő habszerelvények számát. A haboldat mennyiségből a bekeverési százalék felvételével számítható a habképzőanyag és a víz mennyisége. Az erő- és eszközszámításra különböző számítási szoftverek is léteznek, amelyek alapvetően a fenti elméleti alapokon nyugszanak. 5.2.2. Tűzoltási eljárások A kőolaj-finomítókban a balesetek döntő része tűzoltási eljárást igényel. A tűzoltási eljárások fejlődése egyidős a kőolaj-finomítókkal, hiszen a tűzveszélyes folyadékok a természeti hatásoknak kitéve (villámcsapás) és a hőközlés egyéb folyamatai eredményeképpen többször gyulladtak meg, így a szakemberek a kezdetektől küzdöttek e káros tényező ellen. A kezdeti,

96 egyszerű fizikai, fizikai-kémiai folyamatok, a kőolaj-finomítók szűk keresztmetszetű termékskálája a veszélyeztető tényezők közül leginkább a tüzet jelentette; a mérgezések, a gázveszély, a környezetszennyezések nem voltak kiterjedt események vagy nem tulajdonítottak annak jelentőséget. A kőolaj-finomítók technológiájának (Fényképmelléklet 3. számú kép) megfelelően technológiai- és tartály-tűzoltásról beszélhetünk. A technológiai tüzekhez sorolom mindazokat a tüzeket, amelyek a kőolajipari anyagok üzemközi szállítása, feldolgozása és felhasználása során keletkezik, a tartály-tűzoltáson pedig az anyagok tárolásával összefüggő tüzeket értem. A tüzek oltása alapvetően beépített berendezésekkel (stabil és félstabil) és mobil eszközökkel képzelhető el, amelyek rendszereket kell, hogy alkossanak. Minden tűzoltási módhoz szakmai filozófia, gazdaságossági számítás tartozik. A rendszerek felépítését több tényező határozza meg, amelyek változhatnak a földrajzi elhelyezkedés, a gazdasági helyzet, az alapanyagok értéke, a technológiai fejlettség, a tűzoltásról való szakmai felfogás függvényében. Előrebocsátható, hogy minden helyzet más és más, így általánosságban meghatározni az abszolút megoldást nem lehet. A gazdaságossági számítások a biztonság tekintetében meglehetősen sok bizonytalansági tényezőt hordoznak, így utólag sem állapíthatóak meg egyértelműen egy-egy rendszer megtérülési mutatói. A különböző eljárások a fejlett ipari és a kőolajban gazdag országokban már az 1960-as, 1970-es években viták tárgyát képezte, hazánkban akkor egyértelműen a mobil technika mellett tették le voksukat a szakemberek. A CTIF 1975-ös szimpóziumán már szót ejtettek a felszín alatti (subsurface system) beépített rendszerről, amelynek lényege, hogy az égő tartályba alulról juttatják be a habot és az a felszínre úszva olt. Ezzel a módszerrel kapcsolatban az akkori országos tűzoltóparancsnok is kételyeit fejezte ki.[92] A tartálytüzek (idegen szóval LAST fire = Large Storage Tank fire) eloltása a tűzoltási eljárásokon belül is kiemelt szerepet kap, hiszen a nagykapacitású tartályok 10-120 ezer m3 tűzveszélyes folyadékot tartalmaznak, amelyek égése a környezetet a hősugárzáson, a környezetszennyezésen és a gazdasági hatásokon keresztül rendkívüli mértékben érintheti.

97 5.2.2.1. A tartályokról A tartályok falának anyaga alapvetően acél, amelynek vastagsága a tartály térfogatához képest csekély (5-9 mm), így a tűzzel szembeni állékonyságuk meglehetősen alacsony. A meggyulladt tartályok esetén az első lépés ebből következően a hűtés, amely jelentős mennyiségű vizet igényel. Az oltó- és hűtővíz a tartályból és annak felületéről származó kőolajtermékkel szennyeződve közvetlenül szennyezheti a talajt, és közvetetten a felszín alatti vizet, valamint csatornákon keresztül a felszíni vizeket is. Az - tökéletlen - égéskor a levegőbe kerülő szennyező anyagok a szélviszonyoktól függően közvetlenül vagy közvetetten veszélyeztetik a lakosság egészségét. A gazdasági hatások közül csak egy egyszerű számítás: egy 80.000 m3-es tartályban lévő benzin 100 Ft/liter árral számolva 8 milliárd Ft-ot jelent, nem beszélve a beavatkozás költségeiről. A kőolajtermékek (elsősorban kőolaj, petróleum) tárolására kezdetben (XIX. század eleje) faanyagú tartályokat alkalmaztak, tető nélkül. A tartályok mérete nem haladta meg a 100 m3-t, a tüzek eloltása szinte lehetetlen volt, hiszen az oltóhabot még nem ismerték. Később terjedtek el az acéltartályok, amelyekhez kezdetleges öntöttvas szerelvények csatlakoztak. Az idők folyamán egyre nagyobb tárolótartályokat kezdtek építeni, az oltáshoz szükséges technika és taktika ezzel egyidőben indult fejlődésnek. A 10.000 m3-es, fixfedeles tartályokat váltották fel a 20, 30, 40, 60 és a napjainkban megjelent a 80 ezer m3-es tartályok. A 7. számú táblázat [59, 14.o.] összefoglalja a főbb tárolótartályok egyes méreteit.

Űrtarta-

tartály

Körgyűrű

Védőgödör

lom

átmérő

felület

kerület

magasság

felület

felület

(m3)

(m)

(m2)

(m)

(m)

(m2)

(m2)

10000

30,5

779

96

12,5

0

2585

20000

40

1256

126

16

0

6175

40000

58

2641

182

16

265

7968

60000

72

4070

226

16

331

7706

80000

70,5

3900

221

22,2

324

515

7. számú táblázat - a főbb tartályok egyes méretei (Forrás: Hesz J.: Kőolajfinomítók tüzivíz-ellátása)

98 A merevtetős tartályoknál (Fényképmelléklet 4. számú kép) a tartálytető mereven hozzá van erősítve a tartályköpenyhez, rendszerint hegesztéssel. E típusú tartályban a jogszabály [80] alapján maximum 30.000 m3 tűzveszélyes folyadék tárolható, a tartálypalást magassága legfeljebb 26 m lehet. A tetőszerkezetet alul merevítőbordák erősítik. A tető íves kivitelű, lapos kupolaként fedi le a tartályt. [60] A konstrukcióból (mereven rögzített tető) adódik a veszély, hogy a tárolt folyadék felszíne felett éghető folyadékgőz-levegő elegy alakul ki, amely az éghetőségi határkoncentrációk között tűz- és robbanásveszélyes. Az úszótetős tartályoknál (Fényképmelléklet 5. számú kép) a tetőszerkezet követi a mindenkori folyadékszintet, mintegy úszik a folyadék felszínén. Ennek következtében nem alakul ki veszélyes gőz-levegő elegy. A tető úszóelemekből áll, úgynevezett kavernákból készítik. A tetőt víztelenítő berendezéssel szerelik fel. Az úszótető aljáról lábak nyúlnak be a tartály belső terébe, amelyek a tartály kiürítésekor megtartják a tetőt. A tető legkritikusabb pontja a tető széle és a palást közti szigetelés, ezért a teljes tetőfelület meg van osztva, kialakításra került az úgynevezett körgyűrű (Fényképmelléklet 6. számú kép), amely a palásttól számítva kb. 11,5 m széles. A körgyűrű-tűzből könnyen kialakulhat a teljes felület égése, amikor a tető megbillen vagy elsüllyed az oltás során. A tartályoknál, illetve tartálycsoportoknál (a megengedett összes űrtartalom 120.000 m3 lehet) alkalmas technikai megoldással meg kell akadályozni, hogy az esetleges balesetek esetén a folyadék, illetve a tűzoltáshoz használt víz (csurgalékvíz) a környezetbe elfolyjon. Kétféle megoldás terjedt el: a föld- vagy betonanyagú védősánc és a védőgyűrű, amely acélból vagy betonból készülhet. A védősánc általában földből készült négyzet alaprajzú gát, amely befogadóképessége megegyezik a tartály térfogatával, azaz a teljes mennyiséget képes befogadni. Amennyiben több tartályt helyeznek el egy védőgödörben, annak befogadóképessége 2 tartály esetén azok összes térfogatának 90%-a, több tartály esetén az összes űrtartalom 75 %a. Előnye, hogy olcsón kivitelezhető. Hátránya, hogy az átszivárgás veszélye fennáll és nagy területet foglal el (mérete általában 100x100 m), így a kialakulható tűzfelület is nagyobb lehet. A védősánc készülhet még téglából és betonból is. Ezek drágábbak, de az átszivárgás szinte zérus. Egyes helyeken környezetvédelmi okokból előírják a földsánc betonnal történő burkolását (Fényképmelléklet 7. számú kép) a vízzárás miatt. A védőgyűrűt a helytakarékosság, valamint a kisebb lehetséges tűzfelület miatt alkalmazzák. A védőgyűrű acél vagy beton anyagú, sugara a védendő tartály sugarát kb. 2 m-rel haladja meg, magassága 5-6 m-rel alacsonyabb a tartálynál. Hátránya, hogy a teljes tűzfelület ki-

99 alakulásánál az acél védőgyűrű is elveszítheti állékonyságát, és ekkor a folyadék szabadon és égve kerülhet a környezetbe. 5.2.2.2. A tartály-tűzoltási eljárások A tartály-tűzoltási rendszer kialakítása előtt meg kell határozni a stratégiát, amelynek alapelemei a szakmafilozófia és a technológia. A filozófiát a társadalmi és gazdasági környezet alakítja ki. A mellékletben feltüntetett három táblázat (8., 9. és 10. számú táblázatok [61]) tartalmazza a filozófiák alapelemeit. E táblázatokat Szőcs István, a beépített rendszerű tartálytűzoltás szakértője alkotta, amelyet változatlanul elfogadok. A tartálytüzeket alapvetően mobil (Fényképmelléklet 8 számú kép) és beépített (stabil és félstabil) oltótechnikával (Fényképmelléklet 9. és 10. számú képek) lehetséges leküzdeni. Szakmai körökben éles vitákat vált ki mai is a két megoldás elsődlegessége, különböző szakmafilozófiai megközelítésből. A két alapvető módszeren belül további altípusok léteznek. (11. számú táblázat [58] ) A hagyományos oltási eljárások a szuperintenzívtől abban különböznek, hogy az égő felületre az oltóanyagot milyen oldatintenzitássl juttatjuk. Az ezen belüli altípusoknál (félstabil, stabil, mobil) a technika oldaláról van különbség, azaz beépített oldatvezetéken vagy anélkül, gépjárművekről, a tartályoktól független technikával juttatjuk ki az adott oldatmennyiséget.

TARTÁLY-TŰZOLTÁSI ELJÁRÁSOK HAGYOMÁNYOS ELJÁRÁSOK STABIL

FÉLSTABIL

MOBIL

SZUPERINTENZÍV ELJÁRÁSOK STABIL

FÉLSTABIL

MOBIL

11. számú táblázat: a tartály-tűzoltási eljárások összefoglaló táblázata (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltás instant habbal)

A 12. számú táblázatban [61] összefoglaló módon megtalálhatóak a tűzoltási eljárások és a technikai eszközök ismérvei. A hagyományos oltási eljárásoknál összevontam a félstabil és mobil oltást, hiszen a félstabil rendszer természetéhez tartozik, hogy azt mobil eszközökkel

100 működtetik. A kiépített csőhálózatot a kezelőfalra kivezetett csatlakozókon keresztül a helyszínre vonuló tűzoltó gépjárművek táplálják meg oltóanyaggal.

A hagyományos és szuperintenzív tűzoltási eljárások az oltóanyag (habanyag) adagolási intenzitásának (i [liter/perc/m2]) és a kijuttatás idejének (t [perc]) függvényeként határolhatóak el egymástól, amely exponenciális alakú. E függvényt laboratóriumi kísérletekkel támasztották alá, amelynek eredményeképpen meghatározták a függvényt (2. számú ábra [58]), amely a tűzoltási taktikák alapvető összefüggése. A függvény egy ikritikus értéket határoz meg, amely alatt az adagolási intenzitás oly kicsiny, hogy az időtől függetlenül a tűz nem oltható el. A gyakorlati tartomány és a kritikus tartomány közötti tartományban oly nagy az oltási idő, hogy az egyéb körülményeket is figyelembe véve (környezetszennyezés, tűz átterjedése stb.) gyakorlatilag nem beszélhetünk eredményes tűzoltásról. A hagyományos módszer a gyakorlati tartományban történő tűzoltást alkalmazta, illetve alkalmazza, amelyhez kialakult a technikai háttér a félstabil oltóberendezésekkel, a gépjárművekkel (4.800 l/p teljesítményű szivattyúkkal), mobil habágyúkkal (maximum 3.500 l/p teljesítménnyel). Az „overkill” tartományban (amely a győzelemhez szükségtelen pusztítást is jelent, és a hagyományos módszereknél ez igaz is volt) olyan nagy oltóanyag felhasználással számolunk, amelyet a hagyományos oltástaktikában feleslegesnek tartottak, illetve technikailag sem készültek fel annak alkalmazására. A szuperintenzív eljárások lényege éppen abban áll, hogy az oltóanyagot lökésszerűen juttatjuk ki a tűzfelületre. A hagyományos oltásnál 5 liter/perc/m2 adagolási intenzitással számolnak, a szuperintenzív módszernél 20-30 liter/perc/m2 adagolási intenzitást lehet mérni. A szuperintenzív mobil technika (szakmai körökben Williams módszernek nevezik, feltalálójáról) nagyteljesítményű mobil ágyút jelent, amelynek teljesítménye 10.000-20.000 liter/perc. Előnye, hogy konténerként azonnal a helyszínre szállítható és a nagyhozamú tűzcsapokból nyert vízzel a tartálytűz megfelelő távolságból oltható, valamint a tartályok védelmi berendezéseitől függetlenül üzemeltethető, beszerzése kevésbé költséges. Hátránya, hogy viszonylag sok szerelési időt igényel, a kezdődő tüzek (pl.: körgyűrű tűz) esetén rendkívül nagy célzási pontosságot igényel és működtetése jelentős élőerőt kíván.

101

2. számú ábra: az oltási idő és az adagolási intenzitás összefüggése (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltás instant habbal) A szuperintenzív beépített berendezés magyar fejlesztésű technikai rendszer. A stabil kiépítés lényege, hogy a tartályban mechanikus hőérzékelő automatikusan nyitja az instant, nyomás alatti habtartály szelepét, ahonnan az előre elkészített hab a 4 mm-es, résméretű, folyamatosan lineáris fúvókán át a tartályba, illetve habfolyatókon keresztül a védőgyűrűbe áramlik. A palástra áramló hab lefolyik a körgyűrűbe és koncentrikusan befelé terjedő kb. 15 cm-es habtakaró zárja a felszínt. A félstabil kiépítés esetén a kiépített habvezetékbe a tűzoltó gépjárműből belenyomott haboldat a nagy ellennyomású habsugárcsövön keresztül a fentiekben leírt módon olt. [99] Előnye, hogy kisebb a működtetési költsége, részben az emberektől függetlenül működik (ez hátránya is egyben), egyszerű a rendszer, nem szükséges oltóvízhálózat, gyors oltást biztosít. Hátránya, hogy egy esetleges robbanás miatt sérülhet a rendszer, valamint a kiépítése minden tartályhoz szükséges. 5.2.2.3. Az oltóvízellátásról A tűzoltásnál nagyon fontos szempont az oltóvízellátás kérdése. A hagyományos rendszereknél a nagyszámú technikai eszköz kiszolgálása miatt nagynyomású (12 bar) tüzivízhálózatra van szükség, amelyet az OTSZ is előír. Ezt a nyomást a legkedvezőtlenebb vízkivételű tűzcsapnál kell biztosítani. A rendszer próbája még ennél is nagyobb nyomásértékeket

102 követel meg. Ezek a nyomásértékek elérhetik a 25 bar-t is, amely rendkívül nagy igénybevételt jelent az acélanyagú, hegesztett csövekre. Ez gyakran csőtörésekhez vezet, de a normál használat is rövidíti a csőhálózat élettartamát. A szuperintenzív tűzoltási eljárások nem igénylik a nagynyomású rendszerek kiépítését, hiszen a stabil rendszer nem igényel külön oltóvízhálózatot, a mobil rendszer pedig vízszivattyúval rendelkezik. 5.2.3. Beavatkozás környezetszennyezés esetén A kőolaj-finomítók környezetre gyakorolt hatása kiemelt, a környezet szennyezése előfordul. Le kell szögeznem - szemben a környezetvédelmi törvény fogalom-meghatározásával -, hogy értekezésemben a környezetszennyezés alatt a balesetekkel összefüggő szennyezéseket értem, azaz az „üzemszerűen” a környezetbe kerülő anyagok és zaj terhelésével nem foglalkozom. A kőolaj-finomítók esetében a leggyakrabban vízszennyezéssel találkozunk. A szennyvízhálózat korrodációja fokozottan jelentkezik, továbbá az olajszármazékok kikerülése a talajszennyezést feltételezi. A jelenlegi technikai szinten a levegő-és zajszennyezés megakadályozása csak megelőzéssel, a talaj- és vízszennyezés elhárítása, illetve továbbterjedésének megakadályozása viszont gyors beavatkozással lehetséges. A szennyezés-elhárítás annál hatékonyabb és gazdaságilag előnyösebb, minél rövidebb időt vesz igénybe a három védelmi fázis. E célt azzal tudjuk többek között elérni, ha a különböző fázisok közötti időt csökkentjük. A riasztás és a beavatkozás ideje, illetve a kettő között eltelt idő a jelenlegi körülmények között megfelelő szinten van, azaz e területen nem látszik lehetőség a cél elérésére. A beavatkozás és a helyreállítás közötti idő minimalizálása, akár a két fázis összevonása lehetséges változat. Az elsődleges beavatkozók számára kell olyan módszereket kidolgozni, hogy a beavatkozás egyben a helyreállítás, azaz az eredeti helyzet visszaállítása is legyen. Alapvetően 4 osztályba sorolhatóak a tisztítási technológiák: kémiai, fizikai, hőtechnikai és biológiai. Az azonnali beavatkozások szempontjából a fizikai és a hőtechnikai módszerek használhatóak. A fizikai módszerek lehetnek az alábbiak: abszorpció, letakarás, gátak közé szorítás, hígítás, csomagolás, eltömítés, elszállítás, vákuummal való eltávolítás, páraoszlatás, gőztakarás, szellőztetés. Hhőtechnikai módszer lehet az égetés, a termikus deszorpció, forró gőzzel való kezelés.

103 A kémiai módszerek túlságosan drágák és bonyolultak, a szennyeződésnek megfelelő kémiai anyag szükséges, amely gondos szállítást és kezelést igényel. Előfordulhat, hogy engedély is szükséges hozzá. A kémiai módszerek azok, amelyeknél kémiai anyagokat, folyamatokat használunk a veszélyes anyagok megkötésére, semlegesítésére. A kőolaj és származékaik tekintetében a mikroorganizmusok általi lebontást, mint biológiai módszert. Számos baktérium, sugár-, élesztő- és fonalasgomba képes a - még a kéntartalmú vegyületeket tartalmazó - szénhidrogének asszimilációjára is. E módszer akár in situ, akár ex situ is alkalmazható. [106] A biológiai módszerek túlságosan lassúak az azonnali beavatkozáshoz, hozzátéve, hogy a mikroorganizmusoknak megfelelő környezeti feltételek szükségesek. A tűzoltóságok, mint elsődleges beavatkozó szervezetek tevékenysége - a veszélyes anyagok jelenlétében is - szabályozott. A TMMSZ Első Rész VII.fejezet és a Második Rész VII. fejezet szabályozza a beavatkozás szabályait veszélyes vegyi anyag jelenlétében. E szabályrendszer elsősorban az életmentés elsődlegességét írja le, majd a körülhatárolást írja elő a legfontosabb feladatként. A vegyi anyagok környezetbe jutását, illetve az esemény felszámolását fizikai módszerekre építi. E módszerek közül a letakarást, hígítást és közömbösítést részesíti előnyben, a por alakú anyagoknál felszedést, illetve letakarást írja elő, az anyagok szétterjedését pedig sáncolással, irányított elvezetéssel, a csatornanyílások lezárásával rendeli megakadályozni. Egy általános eset: a közúti szállítás során felborult tartányos gépjárműből kis hasadékon, repedésen keresztül szivárog a kőolajszármazék, amely az úton szétfolyik és veszélyezteti az út mellett lévő vízelevezető árkot, csatornanyílásokat. A kivonuló tűzoltóság általában homokkal vagy egyéb felitató anyaggal körülhatárolja a szétfolyó kőolajszármazékot és megpróbálja

tömíteni a kifolyónyílást. Ezt általában havariatapasszal, faékkel, Vetter

párnákkal hajtják végre. Ezek alapvetően fizikai módszerek, amelyek az azonnali bevatkozásokat jelentik, de a talajba szivárgó anyagok összegyűjtésére nem állnak rendelkezésre a megfelelő eszközök. A talajremediáció történhet a szennyezett talaj kiemelésével (ex situ eljárás) és annak kiemelése nélkül (in situ eljárás). Az ex situ eljárásnál a szennyezett talajt kiemelik és egy tisztítótelepre szállítják, kezelik, majd visszjuttatják az eredeti helyére. Ezt az eljárást általában a kis területre kiterjedő, de nagy koncentrációjú szennyezések esetén alkalmazzák. Az in situ eljárás során a talajt helyben kezelik, valamely alkalmas módszerrel. Ezt az eljárást a nagy területre kiterjedő, viszonylag homogén eloszlású szennyezéseknél

104 alkalmazhatjuk. Előnye, hogy olcsóbb, mint az ex situ eljárás és a terület a tisztítás során folyamatosan használható. A beavatkozó szervezetek számára természetesen nem mindegyik előzőekben említett módszer alkalmas. Az alábbi 4 feltételnek kell teljesülnie: -

azonnal bevethető eszközzel kell rendelkezni;

-

mind a módszernek, mind az eszköznek elég egyszerűnek és gyorsnak kell lennie;

-

in situ eljárást kell alkalmazni;

-

a módszernek és eszköznek a szennyezett talaj mennyiségéhez kell illeszkednie.

5.2.4. A mentesítés, utómunkálatok Az utómunkálatok, az eredeti állapot helyreállítása, a mentesítés valamilyen formában mindig a beavatkozó szervezetek feladatai közé tartoztak, azonban ennek a teljes körű és átfogó rendezése napjainkban sem megoldott. Az elsődleges beavatkozó szervezetek mindig a balesetek eszkalálódásának megakadályozását végezték, azaz addig a pontig avatkoztak be, ameddig a sérülteket ellátták, a közrendet veszélyeztető cselekményt megakadályozták, a kifolyt anyagot lemosták az útról, a közlekedést biztosították, az ipari termelést leállították vagy legalább korlátozták. Az egyéb szervezetek nem rendelkeztek, nem rendelkeznek technikai felszereléssel, személyzettel a helyreállítás végrehajtására, de legfőképpen az anyagi kérdések tisztázása nem történt meg. A tűzvédelmi törvény megalkotása előtt (1996.) a tűzoltóság feladata a tűzoltás volt, az egyéb balesetek esetén segítséget nyújtott. Az 1990-es évek elején megnövekedett gépjárműforgalom, a privatizációban felaprózódott nagyvállalatok, a gazdasági szerkezetátalakulás, a veszélyes anyagokkal kapcsolatos tevékenység szabályozatlansága további, különböző típusú balesetek országos megjelenését hozta magával. Az iparban az állami nagyvállalatok védelmére létrehozott tűzoltóságok feloszlottak vagy átalakultak. A megjelenő nagyszámú és gyakran átalakuló profilú gazdasági társaságok, a közlekedésben az ugrásszerűen megnövekedett gépjárműszám, az utak állapotának a romlása együttesen a veszélyes anyagokkal kapcsolatos és egyéb műszaki beavatkozások számának drasztikus emelkedését eredményezte. A tűzoltóságok technikailag és taktikailag nem voltak felkészülve a változásokra, a jogszabályi rendezés nem, illetve csak utólag történt meg. A tűzvédelmi törvény megjelenésével a műszaki mentés a tűzoltóságok feladatává vált.

105

A környezetbe kikerült veszélyes anyagok bizonyos esetekben veszélyt jelentenek a beavatkozást végzőkre, a lakosságra és a környezetre. A veszélyes anyagot el kell távolítani; ártalmatlanítani, semlegesíteni szükséges, amely tevékenységet összefoglaló néven mentesítésnek (dekontaminálás) nevezzük. A veszélyes anyagok egy jelentős részét nem kell mentesíteni, mivel a környezetbe nem jut (szilárd anyag) vagy onnan rövid időn belül távozik (gázok). A mentesítés szükségességét a maradósággal, a forrásponttal és az illékonysággal jellemezzük. Minél nagyobb a maradóság, annál valószínűbb a mentesítés szükségessége. A mentesítés többféle módszerrel történhet: - kémiai módszer:

az anyag kémiai bontásán vagy más jellegű reakcióján alapul. Lehet oxidációs és égetéses.

- fizikai módszer:

a veszélyes anyag összegyűjtését jelenti. Formái az elszívás (porok), felszívás, felitatás, szellőztetés.

- fizikai-kémiai módszer:

az anyagot kémiai szerrel eltávolítják és ezt követően az elegyet ártalmatlanítják.

Ezen módszereket általában vegyesen alkalmazzák. A különböző gyártó vállalatok mentesítő készleteket gyártanak, amelyek tartalmazzák az eszközöket és az anyagokat is. A mentesítést általában első lépcsőben részlegesen végezhetjük el, amely arra szolgál, hogy a további szenynyeződéseket elkerüljük. A teljes mentesítésre időben később kerülhet sor, a rendelkezésre álló technikai, személyi és egyéb körülmények függvényében. A mentesítés tárgya szerint megkülönböztetünk személy-, ruházat-, felszerelés-, jármű-, épület-, terep- stb. mentesítést. A mentesítést a kárhelyen (részleges) és mentesítőállomásokon (teljes) végezhetjük el. [95] A veszélyes anyaggal kapcsolatos balesetek esetén a mentesítés, utómunkálatok elvégzése szabályozott, azonban a pénzügyi vonzatok nem. Az elvégzendő feladat a tűzoltóságé, azonban a tűzoltóságok sem anyagilag, sem technikailag nincsenek felkészülve a felszedett veszélyes anyag elszállítására, tárolására és kezelésére. A kárt szenvedett félre történő anyagi ráterhelés rendkívül hosszadalmas és bonyolult jogi eljárást von maga után, amelyet a tűzoltóságok nem képesek kezelni és finanszírozni. A veszélyes anyagokkal kapcsolatos balesetek a helyhez kötött források esetén egyszerűbb feladatot adnak, hiszen a felkészülés konkrétabb, a tulajdonos általában ismert, a kármentesítés, utómunkálatok egyszerűbben elvégezhetők és a finanszírozás is tisztább folyamat.

106

A tűzoltás, műszaki mentés folyamatába az utómunkálatok beletartoznak, azaz a helyszínen és annak közvetlen környezetében történő kárnövekedés megakadályozása a tűzoltóság részéről elvégzésre kerülnek. A további munkák, mint pl.: talaj- és víztisztítás, a szennyezett anyagok elszállítása, tárolása a tulajdonos, illetve a környezetvédelmi hatóság feladata. 5.3. Következtetések A belső védelmi terv gyakorlatok részletszabályai nem kidolgozottak, azt az üzemeltető saját maga határozza meg. E gyakorlatok tartalmi és formai elemei nem állnak rendelkezésre a jogszabályokban, amely nem szolgálja az egységes végrehajtást és szakmai, jogi viták esetén jogszabályok alapján dönteni nem lehet. Javasolom, hogy a TMMSZ-tal összhangban a jogszabály [51] 10. számú mellékletében határozzák meg a belső védelmi gyakorlatok formai és tartalmi követelményeit. Magyarországon jelenleg senki nem tanítja beavatkozóknak a terrortámadás esetén teendő intézkedéseket. A továbbképzések során sem kerülnek szóba azok a sajátoságok, amelyek egy sikeres beavatkozást tennének lehetővé, így csak az éles helyzetek során találkozhatnak a tűzoltók a szervezett bűnözéshez, illetve a terrorizmushoz kapcsolódó jellemzőkkel. E cselekményekkel az ország minden részén találkozhatnak a tűzoltók, de kiemelt figyelmet kell fordítani a veszélyes létesítményekre, így a kőolaj-finomítókra is. Az 5.1.3. fejezetben részletesen megadtam egy ilyen jellegű képzés tematikáját. A kőolaj-finomítók tekintetében az évenkénti vezetési törzsgyakorlat szervezése, továbbá az elméletben megoldott feladatok gyakorlatban történő végrehajtása javasolt. Megfelelő műszaki védelemmel ellátott gyakorlópálya nem áll rendelkezésre. A fejlett országok tűzoltó kiképző központjai rendelkeznek olyan, a szakmai és a környezetvédelmi szempontokat is kielégítő gyakorló házakkal, konténerekkel, amelyek a környezet elemeinek károsítása nélkül képesek életszerű helyzeteket produkálni. Javasolok egy olyan komplett gyakorlópályát felépíteni, amely a folyadékokkal és gázokkal kapcsolatos tüzeket és más baleseteket képes megfelelő szinten szimulálni. E pálya nem csak a kőolaj-finomítók tűzoltóinak a képzését szolgálná, hanem a területvédelmet ellátó hivatásos és önkéntes tűzoltóiét is, akik szintén találkozhatnak ipari balesetekkel.

107

Az oltóvíz-hálózatra vonatkozó nyomásérték-előírás (12 bar) a jelenlegi korszerű rendszerekhez felesleges. A nagy nyomásérték a vízhálózatot fokozottan igénybe veszi, megnő a meghibásodás veszélye, ezáltal a biztonsági szint csökken. Indokoltnak tartom az OTSZ nyomásértékre vonatkozó rendelkezésének átgondolását és szükséges módosítását. Az erő- és eszközszámítás alapvetően tapasztalati adatokra támaszkodik, több helyen felvett értékekkel számol és csak szűk körű helyzetekre igaz. Az így számított értékek meglehetősen ideális helyzetekre vonatkoznak, és a tapasztalat azt mutatja, hogy jelentős eltérések vannak a számított és a tényleges értékek között. A számítás alapvetően az 1980-as évek technikai eszközállományára készült, és nem veszi figyelembe a szuperintenzív mobil és beépített rendszer alkalmazását. A beépített és a mobil oltótechnikával történő oltás elvi megközelítése nem azonos gondolkodásból ered, vagyis a biztonsági rendszer ezen eleme nem egységes alapokra épül. Az előírások összevetésével igazoltam, hogy jelentős mennyiségi eltérések mutatkoznak az oltóvíz tekintetében a megelőzési és a beavatkozás-tervezési előírások között. A tartály-tűzoltás a kőolaj-finomítók egyik legexponáltabb problémája, amelynek megoldása többféle lehet. A hagyományos, szuperintenzív eljárás ugyanarra az elméleti háttérre támaszkodik, annak jellemzőit kihasználva több vagy kevesebb idő alatt juttatja ki az oltóanyagot. Az eljáráson belül az oltóanyag kijuttatásának módja a technikai lehetőségektől függ:

előre

kiépített

rendszerben

(stabil),

mobil

technikával

vagy

a

kettő

kombinációjával (félstabil) tesszük meg. A védelmi rendszer kialakítása a létesítmény funkciójától, a tárolt, védendő anyag mennnyiségétől, a technológia összetettségétől függ, így leszögezhetem, hogy egyik vagy másik rendszerről sem jelenthető ki általában, hogy jobb vagy hatékonyabb, mint a másik. Kutatásom során arra a megállapításra jutottam, hogy a szuperintenzív stabil oltóberendezés - a hivatásos vagy önkéntes tűzoltóságok erőivel - önmagában elegendő: -

az önálló tartálytelepeken,

-

a maximum 250.000 m3 összes tárolókapacitással rendelkező kőolaj-finomítóban, ahol a legnagyobb tartály befogadóképessége a 30.000 m3-t nem haladja meg,

108 Az ennél nagyobb tárolókapacitással rendelkező vagy befogadóképességre nagyobb tartályt működtető létesítményben létesítményi tűzoltóság fenntartása indokolt. A főfoglalkozású létesítményi tűzoltóság megalakítása szakmai szempontból ott indokolt, ahol teljes körű finomítás is működik. A jogszabály [57] meghatározza a tűzoltóság kiképzési céljait szolgáló, éghető hulladékok nyílt téren történő elégetésének feltételeit, amely véleményem szerint helyes cél, ugyanakkor a szabályozás pontatlan. A jogszabály éves tűzoltási tervről szól, amely a tűzvédelmi törvényben és a végrehajtására kiadott rendeletekben nem ismert fogalom. A kőolajszármazékok kijutása a környezetbe (talajba, talajvízbe, élővízbe) káros folyamat, amelyet elsősorban meg kell előzni, de fel kell készülni az esetleges zavarokból származó beavatkozásokra is. Az elsődleges beavatkozó szervezetek (kiemelten a tűzoltóságok) szerepe a környezetszennyezések elhárításában döntő tényező, hszen a reagálás és beavatkozás szakszerűsége és gyorsasága a károkat jelentős mértékben csökkentheti. A beavatkozás és remediáció (helyreállítás) „összevonása”, azaz a folyamatok idejének rövidítése a fenti cél megvalósítását segíti elő. Hazánkban a VERIK rendszer keretében lehetőséget kell biztosítani arra vonatkozóan, hogy országos viszonylatban legalább 2 helyen rendelkezésre álljon megfelelő berendezés és kiképzett személyzet a balesetekből eredő talajszennyezések kezelésére. Erre alkalmasnak látom a százhalombattai FER Létesítményi Tűzoltóságot és a tiszaújvárosi létesítményi tűzoltóságot (Tűzoltási és Műszaki Mentő Kft.). A logisztika vonatkozásában megállapítható, hogy ilyen nagyságrendű létesítményekben a biztonság logisztikáját önálló szakterületként kell kezelni.

109 6. ÖSSZEFOGLALÁS 6.1. A célkitűzések megvalósítása A célkitűzéseim között szerepelt a védekezés rendszerének áttekintése az ipari balesetek és katasztrófák vonatkozásában, amelyet a kőolaj-finomítók tevékenységének példáján keresztül kívántam bemutatni. Kutatásom során a tűz-, katasztrófa- és környezetvédelmi kérdések integrált közelítésében átfogó képet adtam a kőolaj-finomítók iparibaleset-elhárítási helyzetéről és a balesetek elleni védekezés szervezési-technikai megoldásainak lehetőségeiről. Munkámat a potenciális veszélyforrások meghatározásával kezdtem, majd ezekből kiindulva tűz-, katasztrófa- és környezetvédelmi megközelítésből határoztam meg a biztonságot növelő intézkedéseket. A baleset-elhárítás tevékenységi rendszerének részbeni kritikájával, részbeni kiegészítésével a fejlesztésére, kiemelt tekintettel a környezetvédelemre, valamint a tűz- és katasztrófavédelemre tettem javaslatokat. Az elsődleges és más beavatkozó szervezetek megalakításának és felkészítésének alapelveit elemezve következtetéseket vontam le és egy általam kiválasztott probléma - a mobil és beépített oltási módok komplex alkalmazása - szakmai szempontú vizsgálatával konkrét eljárásfejlesztési javaslatot tettem. Ki kívántam dolgozni az elsődleges beavatkozó szervezetek felkészítésének tematikáját a terrorcselekmények következményeinek elhárítása vonatkozásában, amelyre egy 2 napos felkészítő programot javasoltam. Úgy gondolom, hogy ezen elméleti felkészítés jó alapot adhat együttműködési gyakorlatok tervezésére, szervezésére. Összességében - megítélésem szerint - elértem kitűzött céljaimat, azonban nem gondolom lezártnak a témakört, hiszen további kutatási irányokat is javasoltam. Elkészült a katasztrófavédelmi rendszer, a Seveso II. EU Irányelv hazai bevezetésének vizsgálata, folyamatban van a tartály-tűzoltás speciális kérdéseinek tudományos igényű feldolgozása, azonban kutatásom során újabb vizsgálandó területekre is rávilágítottam, amelyek véleményem szerint szintén hozzájárulhatnak az iparibaleset-elhárítás szakmai fejlődéséhez.

110

6.2. Végkövetkeztetések 1.

Kutatásom során én is arra a következtetésre jutottam, hogy a legmagasabb szintű védelmi elem a megelőzés, de ez nem jelenti a védekezési elem elhanyagolását, akár természeti, akár civilizációs katasztrófáról beszélünk. A leggazdaságosabb megelőző intézkedéseket tenni (jogi, gazdasági), de végig gondolva a bekövetkezhető folyamatot, gondoskodnunk kell az esemény szakszerű, gyors elhárításáról is.

2.

Az ipari biztonság vizsgálatánál - mint minden biztonsági szegmensnél - kitekintést kell tennünk nem csak a belülről, de a kívülről induló veszélyeztető tényezőkre is. Feltétlenül vizsgálni kell a világ biztonságában bekövetkező változásokat, amely alapján megállapítottam, hogy a biztonság komplex kezelési mechanizmust igényel. A biztonság összetett, de oszthatatlan, amelynek társadalmi, gazdasági, politikai, katonai, környezeti és egyéb szegmensei vannak. A biztonság egészének vizsgálatában a hangsúly a katonai részről az egyéb tényezőkre helyeződött, de nem zárhatóak ki a fegyveres konfliktusok sem. A terrorcselekmények és a nemzetközi bűnözés pedig egyenesen korunk aktuális problémájává lett. Ezen események elhárításának eredményessége nagyban függ a megalakított és működtetett beavatkozó szervezetek felépítésétől és működésük színvonalától, és függetlenek - legalábbis közvetlenül - a katonai, társadalmi, politikai és egyéb biztonsági tényezőktől.

3.

A biztosítás és a biztonság nem mindig alkot egységet, többek között azzal, hogy nincs megfelelő gazdasági ösztönzője a biztosításoknak. A hatósági szerep mellett kézzel foghatóbb, ösztönző szerepe van a gazdasági kényszereknek.

4.

A veszélyek csökkentése sok esetben nem lehetséges, hiszen a technológia még jelentős anyagáramokkal működik, így a veszélyes anyagok szállítása, raktározása, feldolgozása a veszélyt hordozza magába. A baleset bekövetkezésének valószínűsége csökkenthető ugyan, de csak egy bizonyos határig, amelyet a kor technikai színvonala megenged. A kockázatok csökkentése ebből következően lehetséges, de zérusra nem szorítható le.

5.

Az iparibaleset-elhárítás hazai rendszere a jelenlegi helyzetében alapvetően megfelel a kor követelményeinek, magába foglalja az Alkotmányban, nemzetközi egyezmé-

111 nyekben, irányelvekben, a jogszabályokban, a technológiai utasításokban, kidolgozott eljárásrendekben foglalt előírásokat. 6.

A jogszabályok megfelelő kereteket biztosítanak a gazdaság működéséhez, azonban alapvető tétel, hogy azok alkalmazása segítse, és ne hátráltassa a gazdasági célok megvalósítását. Az egy témában, de különböző szakterületek előírásai között sokszor diszharmónia van, így azok egyidejű és zökkenőmentes alkalmazása miatt problémák keletkezhetnek. Fontos az is, hogy az előírások minél szigorúbb alkalmazása ne cél legyen, hanem eszköz a biztonsági szint emeléséhez. A biztonságra vonatkozó fogalmak gyakran keverednek, értelmezési összeütközést rejtenek magukban.

7.

A kőolaj-finomítóknak, mint összetett ipari komplexumoknak rendkívül szerteágazó, bonyolult a tervezési rendszere. Mivel a nemzetközi előírások, a hazai törvények egy érdekből (az állampolgárok biztonsága), de különböző szempontok szerint határozzák meg a védelmi tervek tartalmi és formai követelményeit, ezért azok meglehetősen szerteágazó tartalommal, ugyanakkor sok párhuzamossággal készülnek el. Gondot jelent a védelmi tervek elkészítésénél, hogy a tartalmi tagozódás, a részletezettségi követelmények eltérőek, így a pontos fizikai-kémiai számítások követelményétől a szakmai tapasztalatig és becslésig terjedhet a tervek műszaki tartalma.

8.

A védelmi tervek hatékonysága azok alkalmazásának szintjében rejlik, azaz az abban foglaltak akkor jutnak érvényre, ha azokat a mindennapokban használni lehet. Éppen ezért fontos feladat a tervek naprakészen tartása mind a hatóság, mind a gazdálkodók számára. A többszáz oldalas, bonyolult tervek, amelyek csupán a biztonság egy elemére vonatkoznak, napra készen tartása sokszor megoldhatatlan feladatot jelent az alkalmazók számára. Ez látszatbiztonságot teremt és a balesetek kapcsán szinte alig alkalmazható.

9.

A védelmi tervek elkészítése a biztonsági rendszerek esetében szükséges, de nem elégséges feltétel, hiszen azok alkalmazási képessége legalább olyan fontos. Lényeges, hogy a gyakorlatok rendszere a tervek logikus folytatása legyen. Gyakran fordul elő a tervek készítésénél, hogy kisebb kockázatú elemeket egyszerűen kizárnak („nálunk ilyen nem történhet”), és nem veszik figyelembe a gyakorlatoknál.

112 10.

Fontos, hogy a gyakorlati képzés és a gyakorlatok végrehajtása is a környezetvédelem szempontjainak feleljen meg. Ennek érdekében szükség van megfelelő műszaki védelemmel ellátott gyakorlópályára, amelyeknek kiépítéséhez a fejlett országok tűzoltó kiképző központjai mintaként szolgálhatnak. E pálya nem csak a kőolaj-finomítók tűzoltóinak a képzését szolgálná, hanem a területvédelmet ellátó hivatásos és önkéntes tűzoltóiét is, akik szintén találkozhatnak komoly ipari balesetekkel.

11.

Az iparibaleset-elhárítás alapvetően a környezetvédelem része, megvalósítása érdekében az elhárítási szervezetek működtetik a katasztrófa-, tűz-, munka-, egészségvédelmi stb. rendszabályokat. A kőolaj-finomítókban bekövetkezett káresemények hatása a környezetre rendkívüli súlyosságú lehet, hiszen az ott található veszélyes anyagok mennyisége és veszélyessége a környezet bármely elemére jelentős hatást gyakorolhat. A hatások csökkentése gyors beavatkozással lehetséges, hogy minél kevesebb anyag, minél kisebb területet érintsen és így lehet a káros folyamatokat ellenőrzésünk alatt tartani. A védelmi szervezeteket úgy kell megszervezni és működtetni, azaz a gyors reagálás mellett a hosszan tartó beavatkozásokat is képesek legyenek kezelni. Fontos a technológia magas szintű ismerete a beavatkozók részéről, a dominóhatás és a beavatkozással történt károkozás elkerülése végett.

12.

Gazdasági ösztönzőkkel (pl.: biztosítás, adókedvezmény) el kell érni, hogy a VERIK rendszerbe minden felső küszöbértékű és lehetőség szerint alsó küszöbértékű vállalat bekapcsolódjon és hatékony működést biztosítsanak a műszaki mentő bázisok, valamint hivatásos és önkéntes tűzoltóság számára.

13.

A tartály-tűzoltás rendszerének kidolgozása rendszerszemléletet követel meg, amely a tartályparkok volumenétől, a veszélyeztetettségtől, az esetleges károktól, az adott személyi és tárgyi feltételektől függ. Nem jelenthető ki általában, hogy a beépített berendezéssel vagy a mobil eszközökkel történő tűzoltás a jobb, a hatékonyabb annak eldöntését széles körű biztonsági elemzésnek kell megelőznie. Kutatásom során arra a megállapításra jutottam, hogy a két módszer között a létesítmény jellege és az ott tárolt anyagok mennyisége alapján lehet dönteni.

14.

A balesetek leírásából levonható tapasztalat, hogy a beavatkozó szervezetek csak az üzem vezetőivel, a más tűzoltóságokkal és az egyéb védelmi szervezetekkel együttmű-

113 ködve képesek megakadályozni a katasztrófák kialakulását, a folyamatok ellenőrzés alatt tartását. Fontos, hogy a megelőzésre beépített technikai védelmi berendezéseket folyamatosan tartsák karba és ellenőrizzék. Az üzemek fejlesztéseknél a biztonsági rendszerek fejlesztését is szorgalmazni kell, nem elegendő a megelőző intézkedéseket foganatosítani. A rendszerszemlélet megköveteli, hogy az új technológiák bevezetésével egyidőben a biztonságra is figyelmet fordítsanak. 15.

A beavatkozó szervezeteket korunkban a globális klímaváltozásból és a terrorizmusból adódó káreseményekre is fel kell felkészíteni. A szervezet reagálóképességét úgy kell fejleszteni, hogy folyamatosan, zökkenőmentesen legyen alkalmazható az új kihívásokra. Szélesíteni kell az alkalmazás lehetőségét, a hagyományos tűzoltói feladatokon túl a környezetvédelmi beavatkozásokra is ki kell építeni a technikai-szervezeti hátterüket.

16.

A létesítményi tűzoltóságokat kell alkalmassá tenni az új feladatokból eredő beavatkozások gerincévé. Ennek érdekében ki kell terjeszteni képességüket a környezetvédelmi beavatkozások minél nagyobb körére, és tevékenységüket össze kell hangolni a munkahelyi polgári védelmi egységek tevékenységével.

17.

A logisztika vonatkozásában megállapítottam, hogy azt a kőolaj-finomítókban önálló területként kell kezelni. A baleset-elhárítási szervezet felépítése és működtetése során a logisztika feladata az oltó- és mentesítőanyag folyamatos biztosítása, az állomány ellátása és szükség szerinti váltásának biztosítása. Ezen feladatok végrehajtásához a logisztikai szakembert a baleset-elhárítás irányításába be kell vonni.

6.3. Új tudományos eredmények Értekezésem alapján kérem a Doktori Tanácsot, hogy az alábbiakat tudományos eredményként ismerje el: 1.

A hazai és külföldi súlyos balesetek és katasztrófák elemzésével feltártam a kőolajfinomítók veszélyforrásait.

114 2.

A bekövetkezett események tapasztalataira támaszkodva egységes rendszerbe foglaltam a kőolaj-finomítók iparibaleset-elhárítási tevékenységét.

3.

Bizonyítottam az iparibaleset-elhárításért felelős szervezetek integrálásának szükségességét. Javasoltam a létesítményi tűzoltóság bázisán egy egységes elhárítási szervezet létrehozását.

4.

Meghatároztam a tartály-tűzoltás esetén a védekezési rendszer kialakításának egyik alapelvét a mobil és stabil tűzoltási technikai eszközök alkalmazási lehetőségei vonatkozásában.

5.

Kidolgoztam az elsődleges beavatkozó szervezetek tagjai részére tartandó felkészítés tematikáját a terrorcselekmények következményeinek elhárítására.

6.4. Ajánlások megfogalmazása 1.

Javasolom az értekezésem rendvédelmi oktatásban történő felhasználását.

2.

A disszertáció megállapításait ajánlom a kőolaj-finomítók és a nagy ipari létesítmények vezetőinek figyelmébe, az elhárító szervezetük környezetvédelmi szempontú kialakításához.

3.

A disszertáció az iparibaleset-elhárítás jogi hátterének megvalósításához, módosításához, kiigazításához járulhat hozzá.

4.

A prioritások meghatározása lehetővé teszi a fejlesztések helyes és gazdaságilag előnyös megvalósítását.

5.

Disszertációm a vegyiparban és egyéb ipari ágakban a környezettudatos gondolkodás kialakításához, illetve fejlesztéséhez járulhat hozzá.

6.

Megítélésem szerint az anyag alapját képezheti a további iparibaleset-elhárítási kutatásoknak az alábbi témakörökben: - A kiforrás és kivetődés jelenségének vizsgálata a kőolaj és származékai tekintetében. - A vegyipari létesítmények felkészültségének vizsgálata a terrorcselekmények elhárítására. - A globális klímaváltozás lehetséges gazdasági és műszaki hatásai a kőolajiparra. - A kőolaj-finomítók baleset-elhárító szervezetének szervezeti, technikai és humánpolitikai megalakítása.

115 - A kritikus infrastruktúra rendszerének vizsgálata a kőolaj-finomítókkal összefüggésben. - A létesítményi tűzoltóságok helyzete és az átalakítás lehetséges irányai. 6.5. Köszönetnyilvánítás Köszönetet mondok elsősorban Dr. Halász László (DSc) professzor úrnak, témavezetőmnek, aki tanácsaival, szakmai instrukcióival hozzásegített a disszertációm megírásához; Gombor István úrnak, a FER Létesítményi Tűzoltóság parancsnokának, aki szakmai anyagok és szakemberei (Pimper László és Nabilek Pál) biztosításával nagyban segítette munkámat; Dr. habil. Cziva Oszkár (PhD) tű.ezredes úrnak, a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság főosztályvezetőjének, hogy szakmai és eljárási tanácsaival hozzájárult az értekezés megírásához; Dr. Popelyák Pál (CSc) ny.tű.ezredes úrnak, aki tűzoltási és iparibaleset-elhárítási elméleti és gyakorlati szakmai tapasztalataival egészítette ki tudásomat; Dr. Bleszity János (CSc) tű.vezérőrnagy, főiskolai tanár úrnak, a BM Katasztrófavédelmi Oktatási Központ igazgatójának, aki állományilletékes parancsnokomként anyagi és erkölcsi támogatásával biztosította a zavartalan felkészülésemet és a disszertációm megírását; Szőcs István mérnök, feltaláló, ZMNE doktorjelölt úrnak, aki a tartály-tűzoltás hazai szaktekintélyeként számos hazai és nemzetközi anyag rendelkezésemre bocsátásával segített, Juhász Béla úrnak, a Florian exPress főszerkesztőjének, aki a publikációs lehetőségekkel segített; továbbá mindazon vezetőimnek, kollégáimnak, akik munkájukkal, szellemi támogatásukkal, türelmükkel segítettek hozzá, hogy idáig eljuthattam. Nem utolsó sorban köszönöm Szüleimnek, Családom tagjainak - kifejezetten Feleségemnek, Heszné Mészáros Zsuzsannának - az anyagi, szellemi nyugodt háttér biztosítását. Budapest, 2005. december 06. Hesz József

116 7. FELHASZNÁLT IRODALOM 1.

Kántor I. - Bobest É. - Kocsis Z.: A komáromi kenőanyaggyártás 90 éve (kiadja: MOL Rt. Feldolgozási és Kereskedelmi Ágazat Kenőanyag Üzletág, Komárom, 1997.; p 183)

2.

Szerk: Glatz F.: A magyarok krónikája (alapkiadó: Officina Nova, 1995; a harmadik, javított, bővített kiadást kiadja: Magyar Könyvklub 2000.; ISBN 963 547 189 0; p 840, 726.o.)

3.

Dr. Balogh I.: Tüzek, robbanások, gyújtóforrások és az ellenük való védekezés (kiadja: OKTÁV Ipari Továbbképző Vállalat, törzsszám: 89.388.)

4.

Dr. Balogh I.: Tűzkatasztrófák (kiadja: FIMCOOP Finomkerámiaipari Közös Vállalat, 1993; p 218)

5.

Nagy Zs. - Érces M.: A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat kikötőjének lefejtőállomásán történt tűzeset (Tűzvédelmi Tájékoztató, 1979. június 6. szám 153-159. o.; kiadja: BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség)

6.

Popelyák P. - Zsigmond G.: Az 1982. évben Magyarországon a tűzveszélyes folyadéktároló tartályokban keletkezett jelentősebb tűzesetek tapasztalatai (Tűzvédelmi Tájékoztató, 1983.; 13-32. o.; kiadja: BM Könyvkiadó; ISSN 0230-4589)

7.

Dr. Balogh I.: Trieszti tűzkatasztrófa (Tűzvédelmi Tájékoztató, 1993. IV. évf. 2. szám 21-26. o.; kiadja: BM TOP; ISSN 0230-1415)

8.

Nagy Zs.: A katasztrófát sikerült elhárítani (Tűzvédelem, 1986. XXXVIII. évf. 6. szám 20-21. o.; ISSN 0230-1415)

9.

Oláh L.: Tartálytűzoltás 27 perc alatt (Tűzvédelem, 1985. XXXVII. évf. 10. szám 23. o.; ISSN 0230-1415)

10.

Kiss I.: Tartályégés Százhalombattán (Tűzvédelem, 1982. XXXIV. évf. 8. szám 10-11. o.; ISSN 0230-1415)

11.

Forgách G.: Nagy térfogatú tárolótartály tüzének eredményes oltása (Tűzvédelem, 1974. XXVI. évf. 9. szám 17-18. o.)

12.

Pintér F.: Leninvárosi tudósítás (Tűzvédelem, 1974. XXVI. évf. 9. szám 18-20. o.; ISSN 0230-1415)

13.

Gyújtogatás a besanconi üzemanyag-tárolóban (Tűzvédelem, 1974. XXVI. évf. 2. szám 19. o. ; ISSN 0230-1415)

14.

A raunheimi Caltex-finomító égése – Részlet a Brand aus! Osztrák folyóiratból (Tájékoztató a külföldi folyóiratokban megjelent fontosabb cikkekről - 11. szám A tűzveszélyes folyadékok és gázok nagykiterjedésű tüzei és robbanásai; megelőző tűzrendészeti

117 és tűzoltási intézkedések 65-67. o.; kiadja a BM Tűzrendészet Országos Parancsnoksága;1969) 15.

Polish refinery disaster averted (Fire International, 2002. október 200. szám 29-30. o.; ISSN NO. 0015-2609)

16.

Major refinery incident highlights effective collaboration (Fire International, 2001. június 187. szám 22-23. o.; ISSN NO. 0015-2609)

17.

Mészáros Z.: Hőcserélőtűz a százhalombattai Dunai Finomítóban (Florian exPress, 2004. június, 13.évf. 6.szám, 390-391.o; ISSN 1215-492X)

18.

Pimper L.: Szivattyútér és hőcserélő tüze (Florian exPress, 2004. november, 13.évf. 11.szám, 655-657.o; ISSN 1215-492X)

19.

40 éves a MOL Rt. Dunai Finomító és Dunamenti Erőmű Rt. Hivatásos Létesítményi Tűzoltósága (kiadja: Fire Press Kft., Budapest, 2003.; p 56)

20.

Gyöngy K. – Galánfi Cs.: Rövid tájékoztató a Dunai Kőolajipari Vállalatról (Megjelent az AGROPROP gondozásában; 1985;Tűzoltó Múzeum)

21.

A nafta története (http://www.hetek.hu/index.php?cikk=21858, letöltés: 2005.03.10.)

22.

A szénhidrogénipar története Magyarországon (http://www.mol.hu/magyar/print/doc83317, letöltés: 2005.03.10.)

23.

Kőolaj-finomító iparunk kialakulása (http://www.mol.hu/magyar/print/doc833133, letöltés: 2005.03.10.)

24.

Magyarország kőolajtermelő országgá válik (http://www.mol.hu/magyar/print/doc83368, letöltés: 2005.03.10.)

25.

A háború hatása (http://www.mol.hu/magyar/print/doc83323, letöltés: 2005.03.10.)

26.

Helyreállítás - rablógazdálkodás - államosítás (http://www.mol.hu/magyar/print/doc83238, letöltés: 2005.03.10.)

27.

Létrejön az OKGT (http://www.mol.hu/magyar/print/doc83373, letöltés: 2005.03.10.)

28.

Katrics B.: Jelentés a Dunai Kőolajipari Vállalat üzemközi tartályában keletkezett olajkifolyásról (Tűzoltó Múzeum, Tanulmányok 1966.; p 4)

29.

Kocsis T. – Nagy L.: Tűzeset tanulmányozása a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat Nagylengyeli Főgyűjtő állomáson 1966. október 6-án 18 órakor keletkezett tűzesetről (Tűzoltó Múzeum, Tanulmányok 1966.; p 12)

30.

Vincze I. – Gyollai J.: Tanulmány a százhalombattai DKV. 2 Mt/év. ÁV. Desztillációs üzem területén 1968. október hó 16-án 9.46 h.-kor keletkezett tűzesetről (Tűzoltó Múzeum, Tanulmányok 1968.; p 15)

118 31.

Vörös F.: Feljegyzés a DKV közúti bitumentöltő tartályparkjában 1979. július 11.-én 19,58 órakor keletkezett robbanásról és az azt követő tűzesetről (Tűzoltó Múzeum, Tanulmányok 1979.; p 5)

32.

A rotterdami Shell Rt. ásványolajfinomítóban 1968. január 20-án előfordult robbanási katasztrófa (Tájékoztató a külföldi folyóiratokban megjelent fontosabb cikkekről - 11. szám A tűzveszélyes folyadékok és gázok nagykiterjedésű tüzei és robbanásai; megelőző tűzrendészeti és tűzoltási intézkedések 105-122. o.; kiadja a BM Tűzrendészet Országos Parancsnoksága;1969.)

33.

A lengyelországi kőolaj-finomító tűzesete (Tűzoltó Múzeum, Tanulmányok 1975.; p 72)

34.

D. Hayes: Átmenet a kőolaj utáni korszakba (kiadó: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1982; p 281; ISBN 963 221 123 5)

35.

Krausz J.: A kőolaj és feldolgozási termékeinek tűz-és robbanásveszélyessége (Budapesti Műszaki Egyetem Továbbképző Intézete, Budapest, 1971.; p 39)

36.

Kuncz I.: Kőolaj és kőolajtermékek tüzeinek oltása (kiadja: BM Tanulmányi és Propaganda Csoportfőnökség, Budapest, 1978.; p 175; ISBN 963 03 0436 8)

37.

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

38.

2000. évi XXV. törvény a kémiai biztonságról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

39.

Dr. Bukovics I. - Hesz J.: Katasztrófa-megelőzés: a kőolaj-finomító és a víz egymás mellett, biztonságban (Belügyi Szemle, 2004. 7-8. szám, 52. évfolyam 45-58. o.; ISSN 1218-8956)

40.

Hesz J.: A kőolaj-finomítók baleset-elhárításáért felelős szervezeteinek felkészítése a terrorcselekmények következményeinek felszámolására (előadás a Vegyipari Tűzoltóparancsnokok III. Nemzetközi Konferenciáján, 2005. május 17-19., Százhalombatta)

41.

1/2003. (I.9.) BM rendelet a tűzoltóság tűzoltási és műszaki mentési tevékenységének szabályairól (CD jogtár, lezárva: 2003.01.31.)

42.

118/1996. (VII.24.) Korm. rend a létesítményi tűzoltóságokra vonatkozó részletes szabályokról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

43.

1996.évi XXXI. tv. a tűz elleni védekezésről, a műszaki mentésről és a tűzoltóságról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

44.

2/2003. (I.14.) BM rendelet a Riasztási és Segítségnyújtási Tervről, a hivatásos önkormányzati és az önkéntes tűzoltóságok működési területéről, valamint a tűzoltóságok vonulásaival kapcsolatos költségek megtérítéséről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

45.

1995. évi LVII. tv. a vízgazdálkodásról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

119 46.

341/2004.(XII.22.) Korm.rendelet az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség, az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóság és a környezetvédelmi és vízügyi miniszter irányítása alá tartozó területi szervek feladat-és a hatásköréről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

47.

21/1999.(VII.22.) KHVM-KöM együttes rendelet a vízminőségi kárelhárítással összefüggő üzemi tervek készítésének, karbantartásának és korszerűsítésének szabályairól (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

48.

A MOL DF környezetvédelmi problémái (www.korny10.hu/vkm/9file.doc. letöltés: 2003.06.04.)

49.

1996. évi XXXVII. tv. a polgári védelemről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

50.

1999. évi LXXIV. tv. a katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

51.

2/2001.(X.1.) Korm. rendelet a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

52.

35/1996. (XII.29.) BM rendelet az Országos Tűzvédelmi Szabályzat kiadásáról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

53.

20/1998. (IV.10.) BM rendelet a polgári védelmi tervezés rendszeréről és követelményeiről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

54.

2000. évi XLIII. Tv. a hulladékgazdálkodásról (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

55.

126/2003. (VIII.15.) Korm.rendelet a hulladékgazdálkodási tervek részletes tartalmai követelményeiről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

56.

30/1996. (XII.6.) BM rendelet a tűzvédelmi szabályzat készítéséről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

57.

3/2002.(II.22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

58.

Szőcs I.: Tartálytűzoltás instant habbal (Védelem, 1999. 6.évf. 4. szám 13-15. o.; ISSN: 1218-2958)

59.

Hesz J.: Kőolajfinomítók tüzivíz-ellátása (Diplomaterv, 2000. Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építőmérnöki Kar Vízi Közmű és Környezetmérnöki Kar; p 80

60.

FER Tűzoltóság kézikönyve, Tartálytűzoltás fejezet (CD, FER Tűzoltóság 2004.)

61.

Szőcs I.: Tartálytűzoltási stratégia és technológia (IFEX Mérnökiroda Kft kiadványa, Budapest, 1999.)

120 62.

VERIK Kézikönyv, Segítség vegyi anyagok szállítási baleseteinél (A MAVESZ kiadványa, 2005. p 22)

63.

Hesz J.: Beavatkozás kőolajszármazékok talajban jutása esetén (Florian exPress, 13. évfolyam 5. szám, 2004. június; 387-389.o.; ISSN 1215-492X)

64.

Halmamies, Sakari: Development of a Vacuum-Extraction Based Emergency Response Method and Equipment for Recovering Fuel Spills from Underground (Doktori disszertáció a Tamperei Egyetemen, 2003.; p 102)

65.

Lauer J. - Dr. Halász L. - Dr. Vincze Á.: Szénhidrogének migrációja, talajokban I. (Védelem, 2003. 10. évf. 1. szám; ISSN: 1218-2958; 34-35. o.)

66.

Lauer J.: Szénhidrogén származékokkal szennyezett talajok, talajvizek, iszapok ártalmatlanítása, mentesítése (In: Doktoranduszok a tudomány szolgálatában Szerk: Ambris J., 2001. - ISBN: 1587-7663, ISSN: 963-9208-14-4 ; p 185)

67.

128/2001. (VII.13.) Korm. rendelet az Egyesült Nemzetek Szervezetének Európai Gazdasági Bizottsága keretében létrejött, az Ipari Balesetek Országhatárokon Túli Hatásairól szóló, Helsinkiben, 1992. március 17-én kelt Egyezmény kihirdetéséről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

68.

Varga I.: A veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni megelőzési és védekezési tevékenység rendszere (doktori értekezés, ZMNE, 2004.)

69.

Szerk.: Kátai U.L.: Súlyos ipari balesetek elleni védekezés Magyarországon (BM OKF kiadványa, 2004. április; p 32)

70.

OECD Irányelvek a vegyi balesetek megelőzésére, a felkészülésre és az elhárításra – Útmutató az ipar (beleértve a menedzsmentet és a dolgozókat), a hatóságok, a közösségek és más érintettek számára (Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium, 2003; Fordította: Koronczay L. okl. vegyészmérnök; ISSN 1417-9172; ISBN 963-212-647-5)

71.

2004.

évi

tájékoztató

a

súlyos

balesetek

elleni

védekezés

feladatairól

(http://www.katasztrofavedelem.hu/tartalom.php?id=173) 72.

Szőke G.: Miért Seveso II. EU Irányelv-ról kapta nevét – a jelentős baleseti kockázattal járó ipari tevékenységek nemzetközi szabályozása (Tűzvédelem, CXXVIII. évf. 1. szám 2005. január; 10-12. o.; ISSN 02340-1415)

73.

Hesz J.: Az ipari létesítmények baleset-elhárító szervezetei (Védelem, 2004. 11. évfolyam 1. szám., 51-52.o.; ISSN:1218-2958)

74.

1993. évi XCIII. törvény a munkavédelemről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

121 75.

55/1997. (X.21.) BM rendelet a polgári védelmi kötelezettségen alapuló polgári védelmi szervezetek létrehozásának, irányításának, anyagi-technikai ellátásának, illetőleg alkalmazásának szabályairól (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

76.

FER Tűzoltási Kézikönyv Tűzoltási, műszaki mentő szakfelszerelések (FER Tűzoltóság, 2004. CD lemezen)

77.

Szerk.: Kátai U.L.: Ipari Biztonsági Kézikönyv a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezés szabályozásának alkalmazásához (Kiadja: KJKKERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft., Budapest, 2003.; ISSN 1219-3208, ISBN 963 224 716 7; 405.o.)

78.

MOL fenntarthatósági jelentés 2002. (kiadja a MOL Rt. EBK szervezete, 2003. december)

79.

Paule E.: A tűzoltói beavatkozás lehetőségei gázfelhő esetén (Védelem, 2005. 12. évfolyam 1. szám 40-42. o.; ISSN 1218-2958)

80.

2/2002. (I.23.) BM rendelet a tűzvédelem és a polgári védelem műszaki követelményeiről (CD jogtár, lezárva: 2005. június 30.)

81.

109/2000. BM OKF intézkedés a beavatkozáshoz szükséges erő-eszköz és oltóanyag számítás módjáról (kiadva: 2000. november 27.)

83.

Dr.

Körmendi

L:

Divat,

avagy

szükségszerűség

a

logisztika

(http://www.pszfz.bgf.hu/konyvtar/polvax/p-97-2/3kormendi.pdf; p 12) 84.

Vass Gy.: A klímaváltozás és az ipari balesetek kialakulásának kockázata („AGRO-21” Füzetek - Klímaváltozás-hatások-válaszok, 2004.36.szám,.; ISSN 1218-5329)

85.

Mórotzné Cecei K. - Mórotz A.: Klímaváltozás és a kritikus infrastruktúra („AGRO21” Füzetek - Klímaváltozás-hatások-válaszok, 2004.36.szám,.; ISSN 1218-5329)

86.

Ford: Dr. Susánszki Z.: A robbanás emberre gyakorolt hatása (a kanadai R&D csoport által írt cikkgyűjtemény a Detonátor című lap számára; p 37)

87.

Az

olajszennyezés

és

hatása

(http://www.gisserver1.date.hu/thyll/vizszenny-

vizmin/4bresz.html, letöltés: 2003.06.04.) 88.

Szabó A.: Nagyfelületű tűzoltási gyakorlat (Védelem, 1997. 1. szám, 37-38. o.)

89.

Dr. Bleszity J. - Zelenák M.: A tűzoltás taktikája (BM Könyvkiadó, 1989.; p 339; ISBN 963 7703 29 2)

90.

Szerk.: Dr. Strommer J.: Az ABV védelem új dimenziói és gyakorlati tennivalói (Kiadja: Védelmi Információs Központ Kiemelkedően Közhasznú Alapítvány, Budapest, 2003.; p 330)

122 91.

Strádi G.: Tűzoltási kísérlet 8000 m2 tűzfelületen 1-2-3. (Tűzvédelem, 1973. XXV.évf. 12. szám, 1974.XXVI. évf.1. szám, 1974. XXVI. Évf. 2. szám)

92.

Strádi G.: Ismerkedjünk meg az SLF-6000-es habbaloltóval (Tűzvédelem, 1975. XXVII.évf. 6. szám, 8-9.o.)

93.

Dr. Farkas Gy.: CTIF Szimpózium, 1975 (Tűzvédelem, 1975. szeptember XXVII.évf. 5.o.)

94.

Szalay L.: Éghető folyadékot tároló tartályok tűzvédelmi berendezéseinek fejlesztése (Tűzvédelmi Tájékoztató, 1992. III.évf. 4. szám 22-27.o.; ISSN 0230-1415)

95.

Dr. Balogh I.: A nagytérfogatú kőolajtartályok korszerű tűzvédelmének kialakítása (Tűzvédelmi Tájékoztató, 1992. III. évf., 5. szám, 19-25.o.; ISSN 0230-1415)

96.

Dr. Szakál B.: Veszélyes anyagok és kárelhárításuk III. - jegyzet a tűzvédelmi mérnök szakos hallgatók számára (Budapest, 2004., Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar, Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; J-2133)

97.

Chamberlain, S.: Good communications make good chemistry (Fire International, 2002. január, 192. szám, 24-25.o.; ISSN No. 0015-2609)

98.

Olasz L.: Benzintartályok tisztítása és veszélyei (Védelem, 1996. 3. évf. 2. szám, 4243.o.; ISSN 1218-2959)

99.

Szerk.: Szalontai I.: Tűzoltás a vegyiparban (BM Könyvkiadó, 1984.; p 308; ISBN 963 03 2023 1)

100. Szőcs I: Tank fire extinguishing by super intensive foam flooding (Budapest, 2004. p 99) 101. Szenczi R.- Koczka S.: Tartálytüzek szeperintenzív habbal oltása (Florian exPress, 2004. február, 13. évf. 2. szám100-103. o.; ISSN 1215-492X) 102. Gabler, W.: Absorbing idea: improving clean-up operations at oil spills (Fire International, 2000. november, 181. szám, 28-30. o.; ISSN No. 0015-2609) 103. Fehér Könyv a környezetvédelmi felelősségről az Európai Közösségek Bizottsága COM(2000)66 (p 30) 104. Dr. Halász L. - Földi L.: Környezetvédelem - Környezetbiztonság (egyetemi jegyzet, kiadja: ZMNE Egyetemi Kiadó, Budapest, 2003.; p 219) 105. Dr. Öllős G.- Dr. Borsos J.: Vízellátás és Csatornázás I. (egyetemi jegyzet, kiadja: Tankönyvkiadó, Budapest, 1990.; p 606) 106. Zádor E.: ISO 14001 a MOL Rt.-nek (Környezetvédelem, 1997.1-2. szám, 12. o.; ISSN 1216-8610)

123 107. Sáry L. - Küsz L.: Olajfaló baktériumok (Környezetvédelem, 1998.1. szám, 18. o.; ISSN 1216-8610) 108. Moser M. - Pálmai Gy.: A környezetvédelem alapjai (Tankönyvkiadó, Budapest, 1992.) 109. Útmutató a terrorcselekmények következményeinek kezeléséhez (készítette a NATO polgári Védelmi Bizottság, 2003.; p 51) 110. Dr. Mueller O.: Az épületek szerkezeti felkészítése robbantások és robbanások ellen I-II. (Építési Piac, 2000. 23. és 24. szám) 111. Patterns of Global Terrrorism 2002 (kiadja az USA Department of State; 2003.; p 166) 112. IV. Implementing the National Strategy –Fourth annual report to the president and the congress of the advisory panel to assess domestic response capabiulities for terrorism involving weapons of mass destruction (2002. december, Washington; p 103) 113. Barla I.: A katasztrófavédelem hazai és nemzetközi rendszere (Kiadja a Stratégiai Védelmi Kutató Hivatal, Budapest, 2001; ISSN: 1216-4704; ISBN 963 8117; p 101) 114. Cziva O.: A fegyveres erők és a rendvédelmi szervek hazai együttműködésének lehetőségei természeti és ipari katasztrófák felszámolásakor, fejlesztési lehetőségek, a katasztrófavédelmi törvény hatályba lépése előtt (PhD értekezés, 1999, ZMNE, Budapest) 115. Dr. Popelyák P.: A SEVESO II. EU Irányelv hazai bevezetésének folyamata (Védelem, 2002. 2. szám 19-20 o.; ISSN 1218-2958) 116. Dr. Popelyák P. - Kátai U. L. - Sándor A.: A környezet veszélyeztetettségének meghatározása a súlyos ipari balesetek elleni védekezésben (Védelem, 2004. 1. szám 37-38. o.; ISSN 1218-2958) 117. 63/2002. BM OKF intézkedés a tűzoltóságok gyakorlattervei, valamint a taktikai helyszínrajzok követelményeiről 118. Dr. Bukovics I.: A klímaváltozás és a katasztrófavédelem (Katasztrófavédelem, 2005. február, XLVII. évfolyam 2. szám., 5. o.; HU ISSN-1586-2305) 119. Dr. Bukovics I.: A klímaváltozás lehetséges hatásai és a lakosságot érintő katasztrófavédelem („AGRO-21” Füzetek - Klímaváltozás-hatások-válaszok, 2004.36.szám, 3-30.o..; ISSN 1218-5329) 120. 1949. évi XX. Törvény, a Magyar Köztársaság Alkotmánya 121. Provoo refinery incident – Storage tank fire March 23-24 1989 (előadás a LASTFIRE MEETING-en 2005. november 24-25. Párizs. Az anyagot Pimper L. /FER létesítményi tűzoltóság/ bocsátotta rendelkezésemre)

124 122. Pimper L.: Tűzveszélyes folyadéktüzek habbaloltásának speciális kérdései (előadás a Vegyipari Tűzoltóparancsnokok III. Nemzetközi Konferenciáján, 2005. május 17-19., Százhalombatta)

125 8. PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE Szakdolgozatok 1.

A büntetés-végrehajtási intézmények tűzvédelme - Ybl Miklós Műszaki Főiskola Tűzvédelmi Szak, 1993.

2.

A tűzvédelem helyzete és a végrehajtandó feladatok a környezetvédelem szemszögéből Államigazgatási Főiskola Posztgraduális Intézet Környezetvédelmi Szak, 1995.

3.

A kőolajfinomítók tűzivíz-ellátása - Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar, 2000.

Előadások 1.

A balesetek felszámolásához szükséges feltételrendszer és a fejlesztési irányok (Veszélyes anyagok közúti szállítása konferencia; Pécel, 2001. 09. 26-27.)

2.

A közműkatasztrófák és lehetséges hatásai Magyarországon (Honvédelmi Kutatások Központja konferencia; Budapest, 2001.05.24)

3.

A menekítés mentésszervezési és veszélyhelyzet-kezelési kérdései a különböző célú létesítményekben (KIUTAT Menekülési útvonal konferencia; Budapest, 2001. 11. 2223.)

4.

Az önkéntesek részvétele a mentésben (Az önkéntes mentőcsoportok felkészítése a nemzetközi segítségnyújtásra; Balatonfüred, 2001. 12. 03.)

5.

Disaster Management in Hungary (Katasztrófakezelési tanfolyam; Kobe, 2003. január 19 - március 01.)

6.

Rescue Organization in Hungary (especially in chemical accidents) (CTIF Veszélyes Anyagok Bizottság budapesti ülésén; Budapest, 2003. szeptember 17-21.)

7.

Emergency management in case of act of terrorism (BM Nemzetközi Oktatási Központ által, külföldi rendőrök részére szervezett terrorizmus elleni továbbképzésen, Budapest, 2003. november 05.)

8.

Az elsődleges beavatkozó szervezetek felkészítése a robbanóanyagok jelenlétében történő beavatkozásokra (Haditechnika 2004. III. Nemzetközi Szimpózium; Budapest 2004. április 19-20.)

9.

Az elsődleges beavatkozó szervezetek felkészítése a robbanóanyagok jelenlétében történő beavatkozásokra (Fúrás-Robbantástechnika 2004. VII. Nemzetközi konferencia; Miskolc, 2004. szeptember 7-9.)

126 10.

A katasztrófák elleni védekezés hazai (országos, regionális, városi, községi, települési) rendszere (VIII. Országos Katasztrófakezelési Konferencia; Sopron, 2004. október 6-8.)

11.

A kőolaj-finomítók baleset-elhárításáért felelős szervezeteinek felkészítése a terrorcselekmények következményeinek felszámolására (Vegyipari Tűzoltóparancsnokok III. Nemzetközi Konferenciája; Százhalombatta, 2005. május 17-19.)

Szakcikkek 1.

Hesz József: A tűzvédelem és a környezetvédelem (Tűzvédelem, 1995. augusztus, 12. és 26. o., ISSN 0230-1415)

2.

Hesz József: A tűzvédelem, a környezetvédelem és a jog (Tűzvédelem, 1995. szeptember, 14. o., ISSN 0230-1415)

3.

Hesz József: A környezetvédelem a tűzvédelem gyakorlatában (Tűzvédelem, 1995. december, 10-11. o., ISSN 0230-1415)

4.

Hesz József: A környezetvédelem megjelenítése a Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzatban (Tűzvédelem, 1998. május, 13-14. o., ISSN 0230-1415)

5.

Hesz József: Helyzetkép a műszaki mentésekhez szükséges gépjárművekről (Védelem, 2001. 6. szám, 9-11. o., ISSN: 1218-2958)

6.

Hesz József: A veszélyes anyagok forgalma és a velük kapcsolatos rendkívüli események tapasztalatai Magyarországon 1995-2000. (Florian exPress, 2001. október 676679. o., ISSN 1215-492X)

7.

Hesz József: A gázpalack-robbanás kérdései, különös tekintettel az acetilénpalackokra (Florian exPress, 2002. július-augusztus, 446-449. o., ISSN 1215-492X)

8.

Hesz József: Japánban, a katasztrófák hazájában (Katasztrófavédelem, 2003. április, 10. o., ISSN-1586-2305)

9.

Hesz József: Hogyan oltanak Japánban? (Florian exPress, 2003. május, 293-296. o., ISSN 1215-492X)

10.

Hesz József: Au pays des Magyars (Le Sapeur Pompier, 2003. június, 26-27. o., ISSN 00336-469X)

11.

Hesz József: Gondolataim a tűzvédelemről (Florian exPress, 2003. szeptember, 505507. o., ISSN 1215-492X)

12.

Hesz József: Terrorizmus: napjaink kihívása a tűzoltók számára is (Műszaki Katonai Közlöny, 2003.1-4. összevont szám, 29-38. o., ISSN 1218-8956)

13.

Hesz József: Az ipari létesítmények baleset-elhárító szervezetei (Védelem, 2004. 1. szám, 51-52. o., ISSN: 1218-2958)

127 14.

Hesz József: A tűzoltók és a robbanóanyagok (Florian exPress, 2004.április, 251-254. o., ISSN 1215-492X)

15.

Hesz József: Beavatkozás kőolajszármazékok talajban jutása esetén (Florian exPress, 2004. június, 387-389. o., ISSN 1215-492X)

16.

Dr. Bukovics István - Hesz József: Katasztrófa-megelőzés: a kőolaj és a víz egymás mellett biztonságban (Belügyi Szemle, 2004. 7-8. szám, 45-58. o. ISSN 1218-8956)

17.

Hesz József: Veszélyhelyzet-menedzsment az ipari baleset-elhárítással összefüggésben (Florian exPress, 2005. június, 372-374. o., ISSN 1215-492X)

18.

Hesz József: Az európai csatlakozás hatása a kőolaj-finomítók környezetbiztonsági helyzetére (Ma&Holnap - közlésre elfogadva)

19.

Cristiana Vittorini - Hesz József: Ungheria: i vigili al centro dell’Europa (Obiettivo Sicurezza, 2005. szeptember, 45-48. o., az eredeti angol cikket Hesz József írta, olaszra fordította Cristiana Vittorini)

Konzulensi feladatok 1.

Moticska Péter: Környezetvédelem a tűzoltási és műszaki mentési beavatkozásoknál (Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar, Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; 1998.)

2.

Hodut János: Az önkéntes tűzoltóságok helyzetének alakulása a tűzvédelmi törvény hatályba lépése óta (Pécsi Egyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskola Pedagógiai Tanszék; 2001.)

3.

Trombitás Csaba: A műszaki mentő bázisok (Pécsi Egyetem Pollack Mihály Műszaki Főiskola Pedagógiai Tanszék; 2001.)

4.

Ficza András: Regionális Műszaki Mentő Bázisok (Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar, Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; 2003.)

5.

Wicker Balázs: Az éghető folyadékok tüzeinek oltása, különös tekintettel a kőolajfinomítókban keletkezett káreseményekre (Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar, Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; 2004.)

Oktatási tevékenység 1.

Tűzoltás, kárelhárítás - a gyakorlatok tartása és a tanulmányok (Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; 2003/2004-es tanév II. félév, nappali, III. évfolyam) - 10 óra

128 2.

Veszélyes anyagok és kárelhárításuk III. (Szent István Egyetem Ybl Miklós Műszaki Főiskolai Kar Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Intézet; 2004/2005-ös tanév I. félév, nappali és levelező, III. évfolyam) - 12 óra

3.

Veszélyes anyagok szállítása és kárelhárításuk (Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem 2004/2005-ös tanév II. félév, levelező) - 6 óra

Pályázatok 1.

Tűzoltók és a robbanóanyagok jelenlétében történő beavatkozások, különös tekintettel a terrorizmus elleni küzdelemre (Dr. Balogh Imre emlékpályázat, 2004; kiíró: BM OKF; helyezés: nem hivatalos 2. hely)

2.

Beavatkozó szervezetek (elsősorban a tűzoltóság) felkészítése a robbanóanyagok jelenlétében történő beavatkozásokra (BM Tudományos Pályázat, 2004.; kiíró: Belügyminisztérium; helyezés: BM OKF különdíj)

129 9. MELLÉKLETEK 9.1. Rövidítések jegyzéke BM KOK

Belügyminisztérium Katasztrófavédelmi Oktatási Központ

BM OKF

Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság

CONCAWE The European Oil Companies Organisation for Environment, Health and Safety Európai Olajvállalatok Környezeti, Egészségügyi és Biztonsági Szervezete DKV

Dunai Kőolajipari Vállalat

EBK

Egészségvédelem, Biztonságtechnika és Környezetvédelem

ENSZ EGB Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottság EU JRC

European Union Joint Research Centre Európai Unió Közös Kutatási Központ

EUROGAS European Union of the Natural Gas Industry Földgázipari Európai Unió EUROPIA

European Petroleum Industry Association Európai Kőolajipari Szövetség

ICE

International Chemical Environment Nemzetközi Vegyipari Környezet

LAST

Large Storage Tank Nagykapacitású tartály

MARS

Major Accident Reporting System Súlyos Ipari Baleseti Jelentési Rendszer

MASZOVOL Magyar-Szovjet Olajipari Rt. MANÁT

Magyar Német Ásványolaj Termelő Kft.

MOLAJ

Magyar Olajművek Rt.

MASZOLAJ Magyar Szovjet Olajipari Rt. MAVESZ

Magyar Vegyipari Szövetség

MOL RT.

Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság

NATECH

Natural Hazards Triggering Technological Disasters Természeti Veszélyek a Civilizációs Katasztrófák Kiváltó Oka

NATO

North Atlantic Treaty Organization Észak-atlanti Szerződés Szervezete

NDK

Német Demokratikus Köztársaság

130 NFPA

National Fire Protection Association Nemzeti Tűzvédelmi Szövetség (USA)

OECD

Organisation for Economic Cooperation and Developement Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet

OHT

Országos Hulladékgazdálkodási Terv

OKJ

Országos Képzési Jegyzék

OPEC

Organisation of Petroleum Exporting Countries Kőolajexportáló Országok Szervezete

OTSZ

Országos Tűzvédelmi Szabályzat

PCCIP

Presidential Commission on Critical Infrastructure Protection Kritikus Infrastruktúra Védelmi Elnöki Bizottság

RST

Riasztási és Segítségnyújtási Terv

TKV

Tiszai Kőolajipari Vállalat

TMMSZ

Tűzoltási és Műszaki Mentési Szabályzat

TMMT

Tűzoltási és Műszaki Mentési Terv

TNT

trinitro-toluol

US EPA

United States Environment Protection Agency Az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége

VERIK

Vegyipari Riasztási és Információs Központ

9.2. Fogalom-meghatározások Adagolási intenzitás:

az egységnyi idő alatt egységnyi felületre kijuttatott oltóanyag mennyisége (liter/perc/m2)

Baleset:

sérüléssel, halállal vagy anyagi kárral járó esemény

Beavatkozás:

a balesetek során az elhárító szervezetek aktív tevékenysége

Elsődleges beavatkozó Szervezetek:

mentők, rendőrség, tűzoltóság

Habkiadósság :

arányszám, amely megmutatja, hogy egy liter haboldatból hány liter hab keletkezik (dimenzió nélkül)

Ipari baleset:

az iparban bekövetkező baleset

Környezetvédelem:

olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszüntetése, a

131 károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása [37, 4.§ z) pont] Környezetbiztonság:

a környezeti biztonság az Európai Közösség azon képességét jelenti, hogy a környezeti erőforrások szűkössége és a környezeti károsodás elkerülésével képes fejlődést biztosítani. [104, 54. o.]

Környezetszennyezés:

a környezet valamely elemének kibocsátási határértéket meghaladó terhelése [37, 4.§ g) pont]

LD50:

mérőszám, amely azt megmutatja, hogy hány milligramm mérgező anyagot kell egy kilogramm testtömegbe tenni, hogy a kísérleti állatok 50%-a elpusztuljon.

Műszaki mentés:

a természeti csapás, baleset, káreset, rendellenes technológiai folyamat, műszaki meghibásodás, veszélyes anyag szabadba jutása vagy egyéb cselekmény által előidézett veszélyhelyzet során az emberélet, a testi épség és az anyagi javak védelme érdekében a tűzoltóság részéről - a rendelkezésre álló, illetőleg az általa igénybe vett eszközökkel - végzett beavatkozói tevékenység. [43, 4.§ g) pont]

Riasztási fokozat:

a tűzeset, műszaki mentés felszámolásához szükséges erőket fejezi ki. [41, 60. pont]

Sloptartály:

a folyadékmaradványok újabb felhasználásáig történő összegyűjtésére szolgáló tartály

Súlyos baleset:

az emberek életét, egészségét, környezetét, anyagi értékeit súlyosan veszélyeztető vagy károsító olyan esemény, amelynek következményei az erre szervezett erőkkel elháríthatók, felszámolhatók, és nem igényli a katasztrófa esetére vonatkozó különleges intézkedések bevezetését. [50, 3.§ r) pont]

Talajtisztítás:

a talajszennyeződések megszüntetésére szolgáló eljárások átfogó elnevezése.

Talajremediáció:

a szennyezett talaj helyrehozására, megjavítására utal.

Terrorizmus:

előre kitervelt, politikailag motivált bűncselekmény, amelyet fegyvertelen célpontok ellen követnek el nemzeti csoportok vagy titkosügynökök, rendszerint a társadalom befolyásolásának szándékával.

132

Tűzeset:

égési folyamat, amely veszélyt jelent az életre, a testi épségre vagy az anyagi javakra, illetve azokban károsodást okoz. [43, 4.§ a) pont]

Tűzszakasz:

az építmény, illetve szabadtér tűzvédelmi szempontból meghatározott olyan önálló egysége, amelyet a szomszédos egységektől meghatározott éghetőségű és tűzállósági határértékű tűzgátló szerkezetek, illetve a jogszabályban előírt tűztávolságok választanak el [52, 2.§ (3) bek. k) pont]

Tűzterhelés:

az építmény, épület adott tűzszakaszában, helyiségében jelen lévő és beépített éghető anyagok tömegéből (kg) és fűtőértékéből (MJ/kg) számított hőmennyiség padlófelületre vonatkozó értéke MJ/m2-ben. [80, 5. sz. mell., 1.1. fejezet, 2.9. pont]

9.3. Szakmai kiegészítések 9.3.1. A veszélyes anyagok felosztása A veszélyes anyagokat a kémiai biztonsági törvény [38] az alábbi csoportosítás szerint határozza meg: 1.

Az anyagok és készítmények fizikai, fizikai-kémiai és kémiai tulajdonságai alapján tűzés robbanásveszélyesség szerint:

2.

a)

robbanó anyagok és készítmények,

b)

oxidáló anyagok és készítmények,

c)

fokozottan tűzveszélyes anyagok és készítmények,

d)

tűzveszélyes anyagok és készítmények,

e)

kevésbé tűzveszélyes anyagok és készítmények.

Az anyagok és készítmények mérgező (toxikológiai) tulajdonságai alapján, toxikológiai sajátosságok szerint: a)

nagyon mérgezőek,

b)

mérgezőek,

c)

ártalmasak,

133

3.

d)

maró (korrozív) anyagok és készítmények,

e)

irritáló vagy izgató anyagok és készítmények,

f)

túlérzékenységet okozó (allergizáló, szenzibilizáló),

g)

karcinogén anyagok és készítmények,

h)

mutagén anyagok és készítmények,

i)

reprodukciót és az utódok fejlődését károsító anyagok és készítmények.

Az anyagok és készítmények környezetkárosító (ökotoxikológiai) tulajdonságai alapján, ökotoxikológiai sajátosságok szerint: a)

környezetre veszélyes anyagok és készítmények.

A TMMSZ 160. és 161. pontja alapján: Veszélyes anyagok azok a külön jogszabályban meghatározott anyagok, amelyek - hatásukat kifejtve - halált, egészségkárosodást okoznak, vagy a környezetet és az anyagi javakat jelentősen károsítják. Így különösen: -

mérgezőek;

-

ártalmasak;

-

maró (korrozív) anyagok és készítmények;

-

irritáló vagy izgató anyagok, készítmények.

134 9.3.2. A tartály-tűzoltás védelmi koncepciójának kialakítása

Védelmi koncepció Lelki alapállás

Alkalmazási terület Műszaki háttér Személyi háttér Beruházási költség Fenntartási költség

Motiváció Helyzetmagyarázat Várható jövő (prognózis) Biztonsági szint Feladat megoldás hatékonysága

Totális Védelem Nagyon félek a tűz következményeitől, nagy értékeket kell védenem, ezért nagyon szigorúan veszem a megelőzést, mindent gépi oltóberendezéssel szerelek fel, és a biztonság tudatában jól alszom. Sűrűn beépített környezet, kis telepítési távolság, nagyfokú technológiai veszélyeztetettség, nagy értékű anyagok feldolgozása, külső veszélyforrások ( pl.: terrortámadás). Nem automatikus működésű, de az egész üzemre kiterjedő beépített oltóberendezések, minimális mobil technika. Kevés, de jól képzett kezelőszemélyzet. Egyszeri, magas beruházás üzemi eszközökbe, beépített oltóberendezésekbe. A beépített oltóberendezések rendszeres karbantartása költséges ugyan, de a kevés élőerő, mobil technika, laktanya fenntartási költség miatt az összes fenntartási költség alacsony. Feladatmegoldás bármi áron (alibi-orientált ). Sokba kerülünk, de megéri, a statisztikánk 100%-os, tüzek nem keletkeznek. Befejezett rendszer, fejleszteni csak üzemi technológia bővítése esetén kell. Feladat: szigorú megelőzés, karbantartás. Túlbiztosítás(-nak tűnik). Nagy katasztrófa helyzetek valószínűsége igen csekély. Jó, nincsenek tüzek

8. számú táblázat - tartály-tűzoltási filozófiák - totális védelem (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltási stratégia és technológia)

135 Védelmi koncepció

Lelki alapállás

Alkalmazási terület Műszaki háttér Személyi háttér Beruházási költség Fenntartási költség

Motiváció Helyzetmagyarázat Várható jövő (prognózis) Biztonsági szint Feladat megoldás hatékonysága

A legnagyobb valószínűséggel bekövetkező eseményekre hatékony műszaki megoldásokkal válaszolok. Az igen kis valószínűségű nagy katasztrófákra nem készülök, elviselem a kárt. A lehetőségeim (műszaki, emberi, gazdasági) korlátait tudomásul veszem. Ezekhez képest megteszek mindent, ami tőlem telik, és beletörődök abba, hogy nem tudok egy igen kis valószínűséggel bekövetkező katasztrófahelyzetet megoldani. Ezért jól alszom. Általános ipari környezet, rossz infrastruktúrával (pl: tűzivíz-mennyiségi korlát) tűzoltóságra nem lehet támaszkodni (távol van, kevés, emberileg nem terhelhető) Automatikus, az egész üzemre kiterjedő oltóberendezések, minimális mobil technika. Kevés, nem jól terhelhető tűzoltó személyzet. Egyszeri, mérsékelten magas beruházás üzemi eszközökbe, automatikus oltóberendezésekbe Az automatikus oltóberendezések karbantartási költsége viszonylag magas, de elmarad a tűzoltóság mobil eszközeinek és személyi hátterének költsége, ezért az összes fenntartási költség alacsony Ésszerű, költséghatékony feladatmegoldás. (teljesítményorientált) Mérsékelt költséggel dolgozunk, a statisztikánk nagyon jó, kevés tüzünk van, de azonnal eloltjuk. Továbbfejlesztés csak technológiai bővítés esetén szükséges. Feladat: megelőzés, karbantartás Megfelelő reális biztonság. Kevés tűz, kis kárérték. Nagy katasztrófák bekövetkezésének valószínűsége igen csekély. Jó, ritkán vannak kisebb tüzek, de azokra hatékony, gyors választ adnak az automaták.

9. számú táblázat - tartály-tűzoltási filozófia – részleges védelem, a beavatkozás az előre tervezett határig (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltási stratégia és technológia)

136 Védelmi koncepció Lelki alapállás

Alkalmazási terület Műszaki háttér

Személyi háttér Beruházási költség Fenntartási költség

Motiváció Helyzetmagyarázat Várható jövő (prognózis) Biztonsági szint Feladat megoldás hatékonysága

Minden esemény kihívás számomra. Én jó tűzoltó vagyok, majd én megküzdök a tűzzel. A külső (emberi, műszaki, gazdasági) körülmények megnehezítik terveim megvalósulását. Az életem állandó küzdelem, de ezt elfogadtam. Rengeteget dolgozom, nyugtalanul alszom. Általános ipari környezet, sokrétű veszélyforrás, a jó infrastruktúra kialakítható. Félstabil oltóberendezések és mobil habágyúk alkalmazása. Alapvetően nagy mennyiségű mobil technikára épített védelmi rendszer. Automatikus oltórendszerek vagy érzékelő-jelző rendszerek hiánya. Nagy létszámú tűzoltó szakszemélyzet és nagy kiszolgáló háttér, laktanya. Folyamatosan magas beruházások, tűzoltóság technikájának fejlesztésére (jármű, laktanya stb.). A mobil eszközök, laktanyák és emberállomány fenntartási költsége magas. A vízhálózat, a félstabil oltóberendezések karbantartására és a megelőzésre még több ember és pénz kellene. A cél maga a küzdelem (alibiorientált). Presztízs, hagyományok, szakmai környezet. A költségkeret szűkös, mégis mindent megteszünk azért, hogy a tüzeket eloltsuk, ha előfordul sikertelenség, nem mi tehetünk róla. Folyamatos technikai és személyzeti fejlesztés, mindig a lehető legnagyobb teljesítményű, legkorszerűbb technikát kell megvenni, a költségek állandóan emelkednek. A biztonsági szint alacsony, tüzek rendszeresen keletkeznek, a kárérték statisztikánk minden évben magas. Nagy katasztrófahelyzetek bekövetkezhetnek. Rossz, belső feladatok, a fejlesztések, a korlátozó tényezők leterhelik a szervezetet. A megelőzésre és az infrastruktúra karbantartására kevés erő marad. A magas költségek ellenére a hatékonyság mérsékelt.

10. számú táblázat - tartály-tűzoltási filozófia - részleges védelem, improvizáción alapuló beavatkozás (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltási stratégia és technológia)

137 9.3.3. A tartály-tűzoltási eljárások és technikai eszközök

Technológiai szint Eljárás jellemzője

Hagyományos oltási eljárások Stabil oltóberendezések

Szuperintenzív oltási eljárások

Félstabil Stabil automati- Félstabil elrendezés, elrendezés, kus berendezé- vonuló tűzoltó gépvonuló tűzolsek járművekkel tó gépjárművekkel 4-8 l/p/m2 20-40 l/p/m2 20-40 l/p/m2

Oldatintenzitás

2 l/p/m2

Oltás kezdés tűzjelzés után

5 perc

5-10-30 perc

5 sec

5-10 perc

Oltási idő

10 perc

10 perc

1/2-1 perc

1 perc

közismert

közismert

általános

általános

Az eljárás alkalmazója, bevezetője Javasolt alkalmazási terület

IFEX instant habos oltási eljárások

Mobil oltóeszközök

intenzitás függ az oltandó felülettől, oldattérfogat áram ≈ 25 m3/p 5-10 perc

nem meghatározható Williams technológia

infrastruktúra hiánya, úszótetős, Katasztrófa tűzoltóság hiánya, belső úszótetős, helyzetek, energia hiánya, nagy merevtetős védőgödör tűzolkockázati tartályok tás, érték esetén teljes felületű minden tartály típus tartálytüzek

12. számú táblázat - tűzoltási eljárás és technikai eszközök összessége (Forrás: Szőcs I.: Tartálytűzoltási stratégia és technológia) 9.3.4. Talajremediációs módszerek [64] 1.

Fizikai módszerek a) Abszorpció b) Letakarás c) Gátak közé szorítás d) Hígítás e) Csomagolás

az abszorbens anyag megköti a folyadékot valamely anyaggal (pl: műanyag) megakadályozzuk az illékony összetevők kipárolgását fizikai akadályokkal megakadályozzuk, hogy az anyagszétterüljön és környezetben jusson a vízoldható veszélyes anyagok esetén a vízzel összekeverve az anyag töménységét (koncentrációját) csökkentjük a legáltalánosabb esetben a kiömlő anyagot, sérült

138

f)

Eltömítés

g) Elszállítás h) Vákuummal való eltávolítás i) Páraoszlatás j) Gőztakarás k) Szellőztetés

2.

tárolóedényt egy nagyobb konténerbe fogjuk fel, illetve teszük bele a sérült tárolóedényen keletkezett nyílást fizikai módszerrel (tömítőanyag, faék, stb) elzárjuk a sérült tárolóedényből kézi erővel, szivattyúval eltávolítjuk egy ép edénybe a vákuum segítségével távolítjuk el az anyagot valamely anyag diszpergálása vízpára képzésével például tűzoltóhabbal való takarással megakadályozzuk a gőzök kipárolgását a zárt térből eltávolítjuk a mérgező, robbanásveszéyles gázokat, gőzöket.

Kémiai módszerek a) Adszorpció b) Elégetés c) Felületaktív anyagok, biológiai összetevők d) Ellobbanás e) Megdermedés f) Semlegesítés g) Polimerizáció h) Megszilárdítás

olyan folyamat, amikor a veszélyes anyag a szilárd anyag felületén megkötődik irányított égetéssel érjük el, hogy a veszélyes anyagok veszélytelen anyagokká oxidálódjanak kémiai és biológiai anyagok, amelyek felszívják a veszélyes anyagot biztonságosan eltüntetjük az éghető, robbanásveszélyes gázokat, gőzöket megdermesztjük zselés anyaggá a veszélyes anyagot savakat és lúgokat semleges sókká alakítjuk a veszélyes anyagok katalizátor jelenlétében polimerekké alakulnak veszélyes folyadékokat kémiai úton szilárd anyaggá alakítjuk.