ZERftESZXi- és K i APJA

'M y

ZERftESZXi- és K i APJA j^iss J O ^ S E p

» J\ N i

PLÓSZ SÁNDOR.

minmiro

Szerkesztőség és kiadóhivatal _]

VII., Alsó-Erdősor 3. sz.

A GANZ é s T Á R S A vasöntő- és gépgyár részvénytársulat Budapesten t . cz. részvényesei

1899. á p r i l i s 2 7 - é n , c s ü t ö r t ö k ö n , d . u 4 ó r a k o r B u d a p e s t e n , II. kerület Ganzu t c z n , a g y á r helyiségében t a r t a n d ó

harminczadik rendes közgyűlésre

Dj szabászati tanintézet

t É *

nyílt meg

Váczi-körut 1-ső szám alatt

STEtMTZ

tisztelettel m e g h i v a t n a k . N a p i r e n d : 1. Az 1898. évi mérleg előterjesztése, a z i g a z g a t ó s á g é s felügyelő-bizottság jelentései, a tiszta nyeremény felosztása iránti h a t á r o z a t h o z a t a l s a felmentvény m e g a d á s a . 2. Az i g a z g a t ó s á g m e g v á l a s z t á s a . 3. Netáni indítványok a z a l a p s z a b á l y o k értelmében. m ^ s Az a l a p s z a b á l y o k 14., 1ö. é s 36 f ai értelmében a közgyűlésen csak azon részvényesek bírnak s z a v a z a t i j o g g a l , kiknek részvényei a t á r s a s á g könyvében legalább h á r o m hónappal a k ö z g y ű l é s elölt n e v ü k r e Írattak á t , é s a k i k részvényeiket legalább h á r o m nappal a közgyűlés előtt a t á r s u l a t i p é n z t á r n á l lotéteményeziék. Egyébiránt részvények helyett b u d a p e s t i nyilvános hitelintézetek letétjegyeit is lehet letenni, h a ezekből k i v láglik, hogy a letéteményezett r é s z v e n y e k a t á r s u l a t r é s z v é n y k ö n y v é b e a letéteményező nevére v a n n a k b e í r v a . A k ö z g y ű l é s e n minden a l a p s z a b á l y s z e r ű e n letéteményezett egy-egy r é s z v é n y egy-egy s z a v a z a t r a ád jogot, ha azok s z á m a nein több tíznél. De ezen számon felül csak minden öt-öt részvény után e s i k egy-egy s z a v a z a t . A s z a v a z á s j o g á t m e g h a t a l m a z o t t által is lehet gyakorolni, m e g h a t a l m a z o t t a z o n b a n , a törvényes képviselőket kivéve, csak s z a v a z a t k é p e s r é s z v é n y e s lehet. Az évi mérleg, a felügyelő-bizottság jelentésivel együtt, folyó évi április 19-től kezdve a g y á r i i g a z g a t ó s á g Irodajábnn a t. részvényesek rendelkezésérc bocsáttatik Az i g a z g a t ó s á g .

•NS

vezetése

É

Teljes alapos gyek

részére

MAR! alatt.

oktatás

intelligens höl-

x«

a

ruhavarrás és szabászatban. U g y a n o t t e l s ő r a n g ú női amelyben a legelegánsabb g a t o t t Ízléssel j u t á n y o s á n

Ági

m É É É

!

szabóműhely, toilettek válokészíttetnek.

É É

É

ÉÉ'ÉÉÉ

50 év óta

közkedveltségnek örvendenek köhögés, rekedtség torokés lélegzési s z e r v e k működési z a v a r a i n á l a k i t ű n ő n e k bizonyult

SggGr-féle mellpasztilláfc

(1 d o b o z 5 0 k r . é s 1 f r t . P r ó b a d o b o z 2 5 k r . ) Bérmentesítés 2 0 kr. — A gyomor rendetlen működésénél radi kális h a t á s ú n a k bizonyultak

E g g e r szódapasztillái (1 d b z 30 kr.) Bérmentesítés 20 k r . Mindkét s z e r k a p h a t ó minden gyógytárban. Fő és szétküldés! r a k t á r Magyarországon

Nádor gyógyszertár Budapest Váczi-körut 17

KERJEN minden

gyógyszertárban, droguerlában, illatszerkereskedésben fodrászüzletben csak

OSAN

«P

>'

i

készítményt, h a fogai tisztántartására és konzerválására tart valamit. Ha szállítója ezen c z i k k e t m é g nem t a r t a n á r a k táron, u g y azonnal rendeltesse m e g vele, m e r t általam a b b a n a helyzetben v a n , h o g y Önnek Osant köllégmentesen szállíthat. T e s s é k minden más fogtisztitószert a leghatározottabban v i s s z a u t a s í t a n i h a valaki O s a n helyett ilyesmit a j á n l a n a . A v é d j e g y r e é s a ezimre pontosan ügyelni s z í v e s k e d j é k .

/

A N T O N J. C Z E R N Y W I E N , XVIII.,

Carl

Lugwigstrasse

6. (saját

házában.)

Főraktár : T Ö R Ö K J Ó Z S E F gyógyszertára Budapest, K i r á l y - u t c z a 12. s z á m é s a N Á D O R - g y ó g y s z e r t á r b a n , V á c z i - k ö r u t 17. Á r a k : Osan szájeszenczla 88 k r , O s a n - f o g p o r 44 k r . Osan fogkefe 30 k r . O r v o s i l a g a j á n l t a t o t t .

Elsőrangú házai

gyártmány. Pontos

Slsö

/

czlm:

(¡Qagvar

Gazdasági Gépgyár

Horváth Zoltán Kiképzés a színművészet magasahh Színpad.

kiképzésig Teljesen

minden

Alapíttatott 1892-ben

ágában

Lichtenslein

21) f o r i n t , a d r á m a i tehetségű, de szegénysorsu

Enektanitás az alapgyakorlatoktól

Dóra k

fölszerelt könyvtár.

-

a. kiváló

Fölvételek

Beiratási

hangverseny

egész évben.

dij 5 forint.

osztályon növendékek

11 f o r i n t

énekesnő

Kiképzési

Tandij az

Magyarország legnagyobb és egyedüli

azdasági

—

gépgyára,

mely a g a z d á l k o d á s h o z

a leg-

szükseges

ö s s z e s

által.

gazdasági

időtartam

énekosztályon

gépeket

""^Bpf

gyártja.

Rendelések megtétele előtt kérjük minden szakbavágó kérdéssel bizalommal hozzánk fordulni.

havonta.

tandíjkedvezményben

1

D A P E S T.

szinészeti előkészítő iskolája Budapesten, Kerepesi-ut 20. IV. era. (felvonó).

2 4 hó, fölvételi v i z s g a d í j 3 forint. Kiváló

m

Rcszt?cni?társula{

l a o ö o i

részesülnek. és s z a k s z e r ű

—' o

Részletes árjegyzékkel felvilágosítással

díjmentesen

szolgálunk.

Morzsolók.

m

X. évfolyam.

1899.

AHET

ME6JELER MIIDEH VHSÜRMf. Előfizetési

feltételek!

Egész évre

frt 10.—

Félévre

-

»

Negyedévre

..

» •' 2.50

•

15/484. szám.

5.—

POLITIKAI

ÉS I R O D A L M I

SZERKESZTI K I S S

Egyes szám ára 20 kr.

Szerkesztőség és U*dttiT»ttl: BUDAPEST, VII. ker., Alsó-Erdósor 3. sz. Hirdetések

SZEMLE.

JÓZSEF.

felvétele Kéziratok

ugyanott.

nem adatnak

vissza.

Budapest, április hó 9. <§Mrhát ez mind semmi, mivelhogy semmivé tette a munkáAzoa márczins fizetéseiket-

tisztelt végével

lejárt,

hova

előbb

Előfizetési 5 frt.- Negyedévre

.

előfizetőinket,tisztelettel

50

Egész

előfizetése

kérjük,

megujitani

feltételek: 2 frt

kiknek

hogy

elő-

10 frt.

Félévre

őket amiatt a nemzetiségi röpirat miatt. A hősök! Nincs meg egész erdő termi a nyomtatott papirost, mégis ha megrezeg valahol egy árva levél, melyet nem az ő szellő-

kr.

A HÉT

majd a hideg leli

ma egy krajczáros újság sem, amely engem szolgál, nekik

szíveskedjenek. évre

nak nevezett poshadó korszak. Aztán

jük mozgat, majd hogy meg nem veszekednek. Hát annyit

kiadóhivatala,

VII. ker. Alsó-Erdősor 3- szám.

elösmerhetek magamról, hogy ha az ő nemzetiségi politikájukról röpül majd szélnek valami irás, azon nem röffennek majd össze sem Predeálon tul, sem Predeálon innen. Mulatságos, mennyire érdekli őket, hogy miben buk-

Krónika.

tam meg. Majd ebben, majd abban, pedig hát az érdekes éppen az, hogy nem miattuk buktam meg. Hiszen ha ugy

Bánffy Dezső naplója.

van, amint mondják, hogy az én rendszerem

rossz volt,

az övék meg jó, hát akkor ezért buktam. De hol az isten

(IH-)

Április 1.

Előbb próbáltam nem törődni velők: nem ment. Semmi közöm hozzájok s mégis csak bosszant látni, mint sózzák, paprikázzák összevissza az ételt, melyet én csináltam s egyszerűen csak föl kellene tálalni. Aztán próbáltam törődni vélök: megint nem ment. Egyre azt hallom, hogy most a munka ideje köszöntött be s két" álló héten kérésziül rrég csak egy betű sem hallszott, ami szóra érdemes volna. Pedig valósággal kurgattam valami eseményt, már csak a 'naplóm teljessége kedvéért. Ejha, ha ilyen a munká korszaka, milyen lesz, ha majd csák beszélni fog Széli Kálmán!

nyilába volt az az uj rendszer, mielőtt

buktam? S hol a

fészkes, nem mondom micsodába, van most ? egész külömbség az, hogy én vásároltam embereket, mivel a politikám számára szükségem volt emberekre, ők meg

vásárolnak

embereket, hogy ne legyen szükségük politikára. Nekem bajom, volt az ellenzékkel, tehát kellett egy erős tábor. Ők azonban

megvásárolták az ellenzéket s most

együtt

alusznak valamennyien. És ezt nevezik uj rendszernek. Mivelhogy az orditozóknak betömték a száját, azt mondják, a nemzet jóllakott. Egészségükre váljék. , Április

3.

Ma megmérettem magamat: másfél kilóval gyaraEgy dolog azonban elég mulatságos és érdemes, hogy följegyezzem. Amióta a mélyen tisztelt világ meg podtam, mióta halott ember vagyok. És valamelyik papiroson azt nyomtatták, hogy megöregedtem és összetörődtem. van elégedve, azóta begyöpösödött az agyveleje. Senki sem' tud semmit és senki sem kiváncsi semmire. Valósá- Hát még a húsom is érdekli őket? No már látom, hogy megbecsülnek. Ezt se bánom, végre is én nem kisebbígos automata-politika ez. 'Kedves utódomon• csak srófolni kell egyet és . nyilatkozik.' Mindenről beszél, mindenkinek tem őket. felel'és senkinek sem mond semmit. Bezzeg reám rámászHolnap tehát megnyílik ismét a bódé s kezdik a tak, hogy valamit kisrófoljanak belőlem és frázissal soha kávédarálást. Darányi tud darányi — már ezt a szójátésem elégedtek meg. Csakhogy ha "én nem. szóltam, akkor kot el kell követnem — s a Magyarország előre magasznem akartam szólani s ha Széli Kálmán csak darál, akkor talja, amit mondani fog. Kitűnően vannak informálva ezek nem mer szólani. Szegény ember az, akárhányan szol- az ellenzéki újságok. Persze, ez is az uj rendszerhez targálják is, aki fél, hogy kevesebben találnák szolgálni. tozik. Eddig csak a kormány lapjai kaptak s akkor a Pedig bátran beszélhetne,.' amig a honmentésért még vár- sajtó'bérencz volt, most valamennyien kapnak, ennélfogva ják a bért, tehet, amit akar. Nem bolondok, hogy akkor ' a sajtó tisztességes. '' mentsék meg a hazát, mikor még nem kapták meg a Április 4. salláriumot! Hogy a manóba került az Asbóth János nyilatköÁprilis

2.

Szegény' emberevők ! A gyomrukban vagyok és nem

' zata az összes liberális újságokba? Nini, hát Széli Kálmánnak még Asbóth is kéli s nem veszi - észre,

mennyire

tudnak megemészteni.- Hát mz ilyenek minek kannibálos-

kompromittálja

kodnak ?" Hogy czáfólják az Egyetértés adalékait! Pedig

'róla.— okos ember s bizony magam is elismerem,, hogy

magát

vele? E z az Asbóth — szó sincs 1

44 mindig

csak, ez az ember utódomnak született. Ha mindennek az

keresi a Sennyei-politikát s hol itt, hol ott érzi & szagát-

ellenkezőjét és visszáját csinálják, amit én, az is politika,

Most pedig Széli Kálmánt fogja' támogatni.

amellett uj rendszer és mint az őrült muzsikus mondta,

ü legbecsületesebb

bizony

megszagolta,

politikusok

hogy

ez

egyike.

a

Ő

még

Jó orra van,

mindenkivel

kompro-

nem.kell hozzá sem ész, sem fáradtság.

konzer-

Különben ami a palotát illeti, könnyű Széli Kálmán-

vatív politika. Ahová Asbóth megy, ott holt bizonyosság,

nak adni a spórolóst. Először is a város kéri az épület

hogy nincs liberalismus. És Széli Kálmán

hátratolását.

misszumot kötő liberalismus a leghamisitatlanabb

ezt a hóditását

mégis

is az összes újságjaiban. Ha

leközli

velem esik

meg ilyesmi, bizony isten letagadnám, vagy eltussoltatom. A

daráló működik. Annyira érdektelen, hogy még

Széli Kálmán se tartotta érdemesnek, hogy közreműködjék.

ő

5.

Ejha, hát mára sem jutott szóhoz Darányi ? Lám, lám, még a kompromisszumos a

ülésben is kibújik a szög

zsákból s a földmivelésnél megárad a szóáradat,

amit az

azt mondtam, nem tolom

Másodszor ő csak hálni

hátra,

hágy

min-

jár oda, aka-

rom mondani, a hivatalos ügyeit elintézni, lakni másutt

pedig

lakik. Reprezentálni sem igen fog, mivel sajnálja

feleségét kizavarni Rátétről,

ahol oly jól érzi magát.

Végre azonban mégis csak fejére szakad akkor

tolni fog s mig most

milliót

megspórolt,

az épitkezés és

azért dicsérik, hogy

később majd

két

dicsérni fogják, amért

nem sajnálta a harmadik milliót, amibe az eltolás kerül.

pedig a kereskedelemnél szépen zsilipek között tudtak tartani. Ha ebből sem. látják a reakcziót, akkor vakok

erre

nem meri ezt mondani, inkább

dent a régiben.

a Április

azonban

Én

Ami erre

Jancsót

készülve.

Én

illeti, hát a szegény ember el leheteti bizony megbecsültem a tudást és a

emberek. Mezőgazdaságot mondanak és nagybirtokos ura-

képességet és megbecsültem az embereket, akik országos

kat értenek. Magyarországon ma virágzik az agrárius poli-

czéloknak

szolgálatot

tika s az élén halad a liberális párt. Hát hogyne, amikor

szüksége

nemzetiségi

Széli Kálmán

meghódította az agrárius nemzeti pártot a

kérdésben is csak azt csinálja majd, amit a palotakérdésben :

szabadéi vüség számára, csak természetes, hogy a szabad-

hallgat és nem mer semmit mondani. Végre ebből is meg

elvüség meghódoljon az agrárismusnak. Ma holnap még a

lehet élni, noha azt, aki kevésből él meg, szegény ember-

Váczi-utczán is búzát fognak vetni s a vashámorokban is

nek szokták nevezni.

tehettek.

Széli

szakemberre,

Kálmánnak

mert

a

nincs-

nemzetiségi

zabot hegyezni. Tehát

Ugrón

bevonult s a függetlenségi párt kor-

Egyedül.

mányképessé tételét megkezdte azzal, hogy kilépett a függetlenségi pártból. Okos a székely, mégis túltett furfang

dolgában. Engem

is, Tisza Kálmánt

előbb politikai programmot, hogy a

rajtam

is. Csinált

függetlenségi pártot

kormányképessé tegye s mikor meg volt, megtartotta magának. Így aztán megtette magát kormányképesnek. Jól megválogatta az időt, mert Széli Kálmánnál

alkalmazást

talál mindenki, aki alkalmazást keres. Nem telik bele néhány hónap és az ádáz székelyből miniszterjelölt lesz. Még' csak szögre sincs szüksége, melyre elveit akaszsza, egyszerűen

Ember

ne lássa

könnyeid

Lélek ne sejtse lelked Egyedül

vívtad

Minek mutatnád

hullását,

vívódását,

kegyetlen

csatádat

sebeid másnak ?

Borulj a néma éjszaka keblére; Ha hull, titokban hulljon. szived vére, Ne sejtse senki: hol fejed lehajol, Hogy egy húr pattant és egy sziv haldokol.

renoválta őket és viseli tovább.

*

Április

*

6.

E z sem rossz s annak a törvény, jog és igazságnak a beigazolása. Kidobják Jancsó Benedeket a hivatalból, mivelhogy azt hiszik, neki van köze ahhoz a röpirathoz. Dehogy. Ezt csak hiszik, de azt tudják, hogy hűséges emberem énnekem, tehát ki kelh dobni. Meg a miniszterelnöki palotát is nagyon j ó karban találták, mivelhogy én nagyon rossz karban találtam. Csakhogy végre ráakadtak a politikájukra! Nem tudni semmit: az semmi. Egyszer, még házelnökkoromban, beáll itott hozzám egy őrült muzsikus és újságolta nekem, ő kitalálta a módját, miként lehet tudás és fáradtság nélkül klasszikus zenemüveket alkotni. A zene, ugy-e bár, az időbeosztás és hangváltozás ritmusainak produktuma. No hát egy taktus magában véve ritmikus elem és időegység, az egymásutánja pedig teszi a muzsikát. Ha most hátulról előre lekottázom a partiturát, akkor is van idő és hangritmus és ez is gyönyörű muzsika, amellett egészen uj. A szegény őrültet kidobtam, mert egy ilyen zeneproduktumot, gondolom a Chopin nocturne-t, be akart nekem mutatni. Most látom

*

A csók. A mély fasorban, sürü lomb alatt, Ért bennünket utói az alkonyat. Egy árva lélek, semmi nesz sehol: Mélységes csendben állott a fasor. En átkaroltam hirtelen, merészen, Egy csókot esdve, régi osztályrészem, S halkan susogták édes a j k a i : » O h Istenem, meglátja v a l a k i ! . . .« Hogyan

—

feleltem

—

nincs most erre senki,

S e csókot ajkam már oly rég esengi, De hogy ne lássa senki, senkisem, Behunyom ^ n is a szemem. Egy pillanat és ajkunk összeért, Ereztem ajka bóditó lehét, S szemet behunyva, karjaimba Oda tapadtam égő ajakára.

zárva,

0 meg gyöngéden rám borult, Nem látta senki sem!

hiszen

—

Hetes.

231.

A Pólya Máté veszedelme. Irta: VÉRTESI

ARNOLD.

Pólya Máté tanfelügyelő, ki egyszersmind a városi árvaleányok házának főgondnoka s az egyháztanács oszlopos tagja, egyszer késő éjjel ment haza valami banketről, hol éppen őt ünnepelték. A sok lelkes pohárköszöntő még fejében zsibongott s jótékony melegség áradt el egész testében. Bizonyos, hogy kissé többet ivott, mint szokott; de hát ilyen ünnepélyes alkalommal . . . hiszen már Horatius is m o n d j a . . . aztán a tisztelőit csak nem utasíthatja vissza az ember, azokkal koczczintani kellett. Nagyon lelkes volt a hangulat az egész vacsora alatt. A vége felé holmi pikáns adomák is előkerültek. Nagy kujon az a főjegyző, annak mindig ilyesmin jár az esze. A tanfelügyelőt is faggatták. No, no, vallja be. Egy pár nagyon csinos tanitó kisasszony van most a megyében. De neki nincs mit bevallani. Nem mondja, hogy valamikor fiatal korában . . . de mióta megházasodott, nem, becsületszavára mondhatja, soha sem. Büszkén fölemelt fejjel ballagott hazafelé. Nagy dolog az. az öntudat. A vármegyei urak ugyan nem hiszik, de mindegy, azok nem tudják, mi a tisztesség. Pólya Máté azonban tudja. Langyos, meleg tavaszi éj volt. Cserebogarak repkedtek zümmögve a levegőben s az embernek is szinte kedve lett volna repkedni. Ami bolondos egy gondolat, de hát az embernek ilyenkor, még ha tanfelügyelő és ldr. tanácsos is, bolondos gondolatai támadnak. Tudja isten, a jó bor is, a jó vacsora is, meg az orgonavirág illata is, mely kiáradt a kis kertekből és udvarokból . . . szóval: nem lehet tudni, hogy micsoda, de valami meghódította Pólya Mátét. Ekkor történt, hogy amint hazaérve csöngetett (ördög tudja, miért nem vitte magával a kapukulcsot ?) s a szobalány kinyitotta a kaput, a sátán belébujt a tanfelügyelő urba. Máskép nem eshetett volna meg, hogy ilyen tisztességes, tekintélyes férfiú annyira megfelejtkezzék magáról, hogy ott a kapualjában megölelgesse a leányt s egy csókot czuppantson a nyakába vetett kendő alól kikandikáló meztelen vállára. Igaz, hogy nagyon formás, gömbölyű vállacska volt s az egész leány, amint ott állt gyertyával a kezében, félig öltözötten, veszedelmesen csinos kis fruska volt; no de kérem, egy tanfelügyelő 1 A közoktatás élén álló férfi, akit éppen most ünnepelt az egész város intelligencziája! A szobaleány is csak bámult, nem sikoltott, csak bámult: — Ejnye! No még ezt sem cselekedte a nagyságos ur. ~ Nem bizony, nem cselekedte. Nem is értette a szegény ember, hogyan cselekedhette. Rögtön abban a pillanatban, amint a leány elfújta a gyertyát és elszaladt, megjött a tanfelügyelő urnák is az esze. Csak azt nem tudta hirtelenében, hogy mit csináljon. Szinte megdermedve állt ott a sötét folyosón, aztán elszontyolodva botorkált szobája felé a tanügy ünnepelt bajnoka. Már nem zsibongott fejében a dicsőitő szónoklatok visszhangja, csak a félelem szorongatta agyát, mintha vas abroncscsal pántolták volna körül. — No szépen vagyunk. Mi lesz már most ebből? Legalább ne locsogna a semmirevaló. De az ilyen cselédféle nem állja meg. Bizonyosan elmondja a szakácsnénak, az meg aztán tovább adja. Csak az Úristen őrizhet meg

attól, hogy az asszonynak fülébe ne mertjen. Halálos gyötrelmeket állt ki reggelig. Csurgott róla az izzadság s egyre forgolódott az ágyban. — Mi lelt téged? — kérdezte aggódva a felesége. . — Semmi, lelkem, semmi, — felelt a bűnös ember. De ugy rémlett neki, mintha nem ismerne a saját hangjára. Mintha a szorongó aggodalom valami idegen hangot préselne ki belőle, amiről okvetlen meg kell tudni az asszonynak, hogy valami gyanús dolgot követhetett el. Az asszony azonban még most nem gyanakszik, csak aggódik: — Miért nyögsz ? Bajod van ? Olyan szerető gyöngédséggel szól az a hang, hogy a szive mélyéig hat a férfinak. Szeretné bevallani bűnét. Hiszen egy csók nem a világ és egyéb nem történt. Az isten tudja, mikép. Megártott a sok bor, amit megivott a banketen. Aztán a főjegyző ostoba fecsegése. Annak a kövér disznónak is lehetne már esze. Aztán minek jött kaput nyitni ez a haszontalan leány ? Miért nem jött a vén lusta dög, a szakácsné ? Igazán egészen ártatlannak érzi magát a tanfelügyelő ur. De mégsem mer szólni. Nem lehet tudni, hogy az asszony mit mond az ilyen ártatlanságra. Mégis csak jobb, ha azt hiszi, hogy a gyomrát terhelte meg az ura s nem a lelkiismeretét. Reggel az asszony maga ment. ki a konyhába, hogy egy kis theát főzzön beteg urának. Azalatt az ur igy szólt a szobaleányhoz, ki behozta a kitisztított czipőt: — Emma, maga okos leány, tudja, hogy a pletyka nagyon csúnya. S egy ötforintos bankót csúsztatott a markába. A leány megnézte a bankót, az úrra meresztette a , szemeit, de olyan fenyegető pillantással, mintha az imént letett pár czipőt akarná a fejéhez vágni. — É n becsületes leány vagyok — pattant ki' belőle a szó •— mit akar velem a nagyságos ur ? A nagyságos ur ijedten csitítgatta: — Jó, jó, csak ne kiabáljon ugy . . . hiszen éppen azért, mert becsületes leány . . . éppen azért . . . de tegye hát el azt a bankót, az isten áldja meg. Vonakodva, még mindig kétkedő, gyanakodó arczczal, de végre mégis csak eltette a leány azt a bankót. — No hál' istennek — gondolta a tanfelügyelő. Látszik, hogy ez még egészen romlatlan fiatal leány, becsületes leány, ez nem fog szemtelenkedni. Csak nem járt-e el a szája ott kint a konyhában ? De már azt megkérdezni nincs ideje a tanfelügyelő urnák, mert bejött az asszony s különben is restelli tárgyalni ezt a dolgot, ugy hiszi azonban, hogy nem fog ártani, ha a szakácsnénak is betapasztja egy ötforintos bankóval a száját. A szakácsné ámulva nézte a nagyságos ur szokatlan nagylelkűségét. Mindjárt sejtette, hogy valami bibije lesz a dolognak s mikor, megtudta, hogy a szobaleány ma reggel fölmondta a szolgálatot és két hét múlva elmegy, nem volt nehéz a furfangos vén szatyornak kiokoskodni, hogy itt valami történhetett. No- majd kitudja ő azt a leánytól. A Pólya Máté lelkiismerete azonban kezdett lassankint megnyugodni. Ugy látszott, biztositva van házi békéje is, a köztisztelet is, melynek megyeszerte örvend! Néha ugyan még incselkedik a tanfelügyelő ur képzeletében egy meztelen vállacska, de majd elmúlik. Nagyon jó, hogy az a leány elmegy tőlük. Még jobb, hogy más városba megy, idegen helyre, távol. No ilyen csinos fiatal szobaleányt nem fogadnak többé. Nem, nem, az ember legyen óvatos. — Isten áldja meg, Emma. Viselje magát jól. A nagyságos ur komoly és méltóságos volt, amint igazi nagyságos úrhoz illő; de ebben az utolsó pillanat2*

232 ban is zavarta valami. Valami hamiskás mosoly, ami, ugy vette észre, mintha ott lappangott volna a leány félig lesütött szemeiben. Hál' istennek, vége. íme azonban alig telt el egy hét, valami lompos öreg asszony jön a hivatalba s gyalázatos szarkaláb betűkkel irt levelet hoz: »Pója máté Nagyságos urnák.« Női kéz karmolta e sorokat. De milyen női kéz! Soha sem gondolta volna Pólya Máté, hogy az a csinos kis E m m a ilyen utálatos ákombákomokat mázol a papirosra. De mégis meg lehetett érteni, hogy mit akar. Kezét csókolja a nagyságos urnák, tessék neki e levél vivője által tiz forintot küldeni. Pólya Máté átadta a tiz forintot a vén asszonynak. Még meg is sajnálta: szegény E m m a ! De a következő héten már megint jött a vén asszony egy levéllel. Emma megint nagy szükségben van s megint tiz forint kell neki. Már akkor bosszankodott a tanfelügyelő ur, de azért csak odaadta megint a tiz forintot. Mikor azonban egy hét múlva ismét beállított a hivatalba a vén asszony avval a bizonyos levéllel s most már nem is tiz, hanem harmincz forintot kért egyszerre Emma, nagyon mérges lett a tanfelügyelő ur: — írja meg annak a leánynak, hogy ez az utolsó. Egy krajczárt sem adok többet. Vagy két hétig nem mutatkozott a vén asszony, akkor újra előjött. E m m a megint pénzt kér. De most már nem kér, hanem fenyegetőzik. Ha nem tetszik küldeni, hát eljön ő maga és mindent elmond a nagyságos asszonynak, meg másoknak is, hadd tudják meg, miféle ember a nagyságos ur, aki elcsábitja a szegény leányokat, aztán elhagyja a nyomorúságban. — Hallatlan szemtelenség! — dult-fult magában a tanfelügyelő ur. A kis Emma meztelen vállacskája kivetkőzött minden költői bűbájából s ijesztő kísértetté lett, mely a tanfelügyelő urat szakadatlanul üldözi. — Hát uram isten, olyan rettenetes dolog volt az a csók? — nyögött a szegény ember. — Olyan drágán kell azt megfizetni ? De nem szerette volna, hogy nyilvánossá legyen az a dolog. Mit mondanának az emberek? Főkép a tanitók, a tanitónők ? S az egész közönség ? Az urak a vármegyeházán, meg a kaszinóban persze nem sokat törődnének vele, legfeljebb gúnyolódnának, kinevetnék. No a példáséletü férfiú! De a felsőbb hatóság, a minisztérium. Szent Isten, mit mondanának ott ? Mert a hir bizonyára nagyítva terjedne és senki sem hinné el, hogy csak az az egy csók, az az egyetlen ' egy . . . No persze. Hogy hagyhatnának ilyen embert az árvaleányok házának élén. Hát még a felesége! A felesége, akivel tizenkét év óta olyan nyugodalmas családi életet folytat. Már most is föltűnt az asszonynak az a vén sibilla. — Mit mászkál az mindig itt nálad a hivatalban? Hátha megtudja? Nem tehet egyebet szegény ember, meg kell fizetni azt az ötven forintot, amennyit az a drágalátos személy követel. Ötven forintnál csak többet ér Pólya Máténak a nyugodalma. Csakhogy két hétnél tovább ez a nyugodalom sem tartott. Megint jött a vén asszony az üldöző levéllel. Most már nem holmi csipp-csupp kell, hanem kétszáz forintot tessék küldeni, máskép igy meg ugy . . . Egy egész napig tusakodott a tanfelügyelő ur, végre rászánta magát, oda adott száz forintot a vén asszonynak: — De most már ez legyen a legeslegutolsó. Az ám. Pár nap múlva megjött rá a felelet. Jó, hát legyen ez az utolsó, ha még háromszázat tetszik fizetni.

— Jaj, hiszen ennek soha sem lesz vége — nyögött a kétségbeesett ember. Nincs más menekvés, szólni kell a rendőrkapitánynak hogy szabadítsa meg ettől a zsarolótól. De nem akarná a dolgot nyilvánosságra hozni, hogy jegyzőkönyvbe jöjjön s talán még az újságba is belekerüljön. Csak ugy tessék rájok ijeszteni azokra a semmirevalókra; nem kivánom a megbüntetésüket. — Értem, értem — szólt a kapitány. Ő gavallér ember, aki az ilyen dolgokat nagyon diskrét módon tudja elintézni. Tessék csak rá bizni.. Mikor legközelebbi alkalommal újra eljött az öreg asszony a tanfelügyelő úrhoz, nyakon csípték, — No vén szipirtyó, hol a czinkostársad ? — vallatá a kapitány. Az mindjárt ki is vallotta. Egy óra múlva bekísérték a városházára a tanfelügyelőék szakácsnéját is. A nagyságos asszony egészen megriadva ront be a hivatalba az urához: — Eredj csak, lelkem, a rendőrségre; bevitték a szakácsnénkat, nem tudom, miért. — Megyek, megyek.. Odasiet a tanfelügyelő ur. A kapitány mosolyogva fogadja: — Már elintéztem, nagyságos uram, nyugodt lehet. Kitolonczoltatom a semmirevalót. —' A szakácsnét? — kérdezi a tanfelügyelő ur meglepetve. — Azt, azt, csak tessék egészen nyugodtan lenni. Nem fogja az többé zsarolni nagyságodat. — Hát az volt? A kapitány megcsóválta fejét és elmosolyodott.' — Teringettét, — gondolta magában — ez aztán az ember ! Annyival van dolga, hogy azt sem tudja, melyik. A tanfelügyelő ur megértette annak a mosolygásnak a jelentését s tiltakozni akart. — Kérem, kérem, — vágott elébe udvariasan a rendőrkapitány. De a tanfelügyelő nagyon rosszkedvűen, lehorgasztott fejjel távozott. No csak az kellene még, hogy őt evvel a vén szakácsnéval gyanusitsák, evvel a tolvajjal, aki oly rutul becsapta őt az Emmácska nevében irogatott leveleivel. Be kellene záratni a czudart, de nem meri a tanfelügyelő ur. Szörnyen restellné, ha megtudnák az egész históriát. így is, isten tudja, nem szivárog-e ki valami ? Szeretne a föld alá sülyedni s egész hétig ki sem jön a házból. A reputáczió, hová lesz a reputáczió ? A tekintély, a becsület. Mikor végre egy hét múlva megjelent a kaszinóban, meglepte, hogy milyen tüntető szívességgel s szinte bámuló tisztelettel fogadták. Az alispán, igenis, maga az alispán fölállt a kártya-asztaltól s ugy nyújtott neki kezet: — Szervusz, pajtikám. A főjegyző pedig egész büszkeséggel veregeti meg a vállát: . • • — Fene egy legény vagy, öreg. De a dolgot nem feszegetik tovább s a tanfelügyelő ur sem feszegeti. Ugy érzi azonban, mintha az a láthatatlan kard azon a bizonyos czérnaszálon még mindig ott lógna a feje fölött s mintha az már nem is tűnnék el onnan soha. — Csak legalább volna miért! —- sóhajt, mikor este haza megy. S valahol a képzelet láthatárán, valahol nagyon messze, megvillan egy gömbölyű vállacska. De a tanfelügyelő ur ő nagysága tudja, hogy az ostobaság s nem neki való.

•233

Pár pillanat . Pár Ama

pillanat,

pár

szent mámor

,-r,'..

tűnő pillanat

.•

•

fénye csalogaty—.

r.

Czikázó villám

sötét éjbe gyúlva -. .

-• -

Fényénél hátha

csodát látok íjra?-.

y

Pár

pillanat-, pár

tűnő pillanat

egykor annyi

Rég volt .•. . Ah, szegény Pár

pillanat,

Látom,

pár

mint

Tündéreim:

Pár

pillanat,

pár

Es, roskadok már Oh várják-e

tűnő pillanat

álmukat

...

tündérbirodalmam7" .•.<-.•

: •

aluli. \ . • 1

dal, szerelem, szabadság

álomtalan

' Lenyügzött

,,-, dalban.

dermed zord rontás

lm

:

. -.-,

Es látom tündérbirodalmamat, Regéltem róla

.

-vr;

' '.

' '•'

aluszszák. •"

tűnő pillanat..-.:'.

'•' ; r

tenger gond alatt'. v:r

tündérország

rab királya

még megváltó

csodára?!•

" '•

Telekés Béla.

Plósz Sándor. A-magyar haza az elnökök hona. Itt'van miniszterelnök, főrendiházi elnök,.kúriai , elnök, közigazgatási'bírósági elnök, képviselőházi elnök, táblai elnök, 'árvaszéki elnök, törvényszéki elnök, bizottsági elnök,' tanácselnök és kamarai elnök, s ez utóbbi ismét háromféle, dé most "az orvosi, kamara: elnökével együtt négy lesz. ' S a magyar haza az alelnökök hona. És az a másodelnököké. De még az .osztályelnököké is. A . német' homályból. (lux teutonica), mely téreinken ötven esztendeje ül, a Jakob Grimm szája tátong felénk : .»Látjátok, emberek, ilyen tautológiába esik minden utánzó. Mert ti áz Obmannt nem • fordítottátok le, csak a Praesidentet.« ' ' ''" 1 '.•••' ' • O nemzet, mennyi szomorú fonákság ¡ következik abból, ha formáinkat nem czélszerüségből hagyjuk el, hanem csak forradalomból! S mi egy egész nemzeti ruhatárt,' avagyis szótárt dobtunk az antikvárius-boltbá, mikor mi az ' újjászületés úgynevezett : korszákéban égyetémes indogermán jogtudoroknak öltöztünk á t ; s a" i;»Magister« szót, mely ama derék királyi protonotárius, Verbőczy. Istvánnak becses jelvénye volt, a tudori fokkal járó.tudori Icalappal cseréltük fel. Ha ma például az igen tiszteletreméltó Sir I. R. Worcester föláll az angol parlamentben, s azon értelemben terjeszt be javaslatot, hogy' a lord főkanczellárt s • lord főpecsétőrt nevezzék' ezentúl': igazságügyi királyi miniszternek, a lordfőbirót pedig'kur;ia.i. elnöknek: akkor a . speaker okvetetlenül felemeli, buzogányát és igy szól: »Middelessel nagyon tisztelt képviselője .összefüggés nélkül beszél.« Mert az az ország, áhol a választási elnököt Földnélküli János óta mindig sheriffnek hivják, nem fut ama fantom után, hogy márcziüsban uj divat szerint kell öltözködni. De mi tudorok vagyunk és elnökök, és nem főkanczellárnak hivjuk Plósz Sándort, hanem igazságügyi magyar miniszternek. . Ily barokk és ósdi gondolatok környékezik az'embert, mikor a magyar 'igazságügyről és azokról a tennivalókról van szó, • melyek az uj igazságügymiftiszterre' várnák.

Mert éz az igazságügy egy merészen előretörő ifjú, aki néha rohanva fut, máskor meg elkésik, ismét máskor meg hosszán: pihen, mint az a pékinas, aki pereczet' árul a törvénykezési'palotában; s meleg nyári órákban a lépcsőházban alszik ;•' á 1 ' lépcsőkön" ekközben dübörögve jár a jogkereső közönség, a fiskálisok a. polgári törvénykönyvet emlegetik s az uj sommás eljárást szidják, a pertárba ősz szakálával felbotorkál Rip van Winkle, aki egy rendes pert inditott, mielőtt a barlangba vonult s most siet bélyeget hozni a végiratra: az. élet rohan, a végtárgyalási terem megtelik • és ismét kiürül, s a pékinas nyugodtan alszik. Mondom, néha ő rá hasonlit az igazságügy. Máskor meg merészen előretör az ifjú és kezében a kontinens legmodernebb uj büntetőtörvénykönyvét lobogtatja, de' hátával eltakarja a czibaki járásbíróságot, ahol egy huszonkét esztendős, szigorló aljegyző végzi a vizsgálóbírói teendőket'. Cereus in vitium flecti, monitoribus asper. Egészén fiatal volt egykor, de itt csak az idegen köntösét említettük, amelybe beléöltöztették. * Plósz Sándor a tudósnak és a "professzornak fauszti lámpája mellől lépett elő a fényesebben megvilágított •szinre. Előbb mint államtitkár állt elő, s fokozatosan lett miniszterré,, mert ezek a. váltójogászok és. civilisták nem a meglepő hatások emberei. A krirninalista: az már egészen más. Áz villogó késsel és hatalmas reszekcziókkal dolgozik, mint a sebész, aki melléit szintén suttogva beszél á'másik kolléga, a belgyógyász. A csöndes, de' sikeres munkának ilyen embere Plósz Sándor, akiről azt mondta jó öreg miniszterelnökünk, Széli Kálmán, hogy a Szilágyi • Dezső szellemében fogja ..az igazságügyi tárczát viselni. Azt ugyan ne tegye Plósz Sándor'. Ne cserélgesse a kodifikáló bizóttságokat, hanem aggodalmasan őrizze meg és gyűjtse össze a munkát, amit megkap készen. így könnyű dolga' lesz,- mert az ő hivatásának egyik fele csupa könnyüség. E szép hivatal viselőjétől nem kívánják, hogy pártpolitikailag exponálja magát, s igy a z . igazságügyminiszterség mellett, mint példák is mutatják, testi és szellemi épségünk birtokában magas életkort érhetünk el. De .a. másik fele a. hivatalnak kemény és nehéz feladat. Az .általános.polgári törvénykönyv ugyanis, amit Németországban.. is már 1873 óta készítenek, lassankint majd csak meglesz, de Plósz Sándorra egyéb teendők várnak, amelyek ügyszólván az ő személyi kiválóságának szólnak. • A tudós elméjének' szubtilitása s az ő Ítélőképességének élessége' kell. hozzá, hogy e nagy teendővel meg lehessen •birkózni: avval, hogy a nagy reformépületet magyar stílusban restaurálják. Mert az igazságügyi minisztériumban harminczkét . esztendeje építgetnek, hol serényebberi, hol lanyhábban, de az épületen, az »áthelyezési időszak« óta, egyaltálábári nem látunk magyar stilust.' Pedig a majolikaalkotások s a körúti házak napraforgói nem tesznek ugyan, .magyar stílt, de a-politikában van magyar sdlus;'.még az igazságügyi politikában is. Csakhogy a magyar politikában most nincs magyar stilus. Két hónap óta csupa csók a magyar politika; csupa csók és semmi sovinizmus. Az öisz'ágot bókokkal kormányozzák, s az udvariasságok vig'an kergetőznek,- mint Csokonainál Daphne báránykái a majoránna-gyepen. E z a balvégzet keresztezi az ember helyes asszocziáczióit, s a szomorú magyart ez készteti arra, hogy a kabineten végignézve, sovinisztát keressen minden egyes miniszterben. íme Plósz Sándorról van szó, a kathedráról előlépett miniszterről: kinek jutna eszébe más, mint az elárvult ősi nemzeti motívum ? Ki várna mást az -uj minisztertől,-mint azt; hogy ő a maga resszortjában fogja megcsinálni azt, amit az összprogrammból kifelejtettek?! . . . »Reform, reform« . . . ezt harsogták eddig az igazságügyi minisztérium falai. Most mást harsogjanak: "nem behozni, hanem kiűzni a magyar igazságügyből mindent, ami nem magyar: S • aggodalmasan kérdezzük az

234 uj igazságügyminisztertől: »Excellenciád, ugyebár, soviniszta ?« A kegyelmes ur zárkózottan néz le ránk a képről és bizonyosan azt gondolja, hogy a soviniszták ügye nagyon rosszul állhat, ha ők már nem biznak egyebekben, csak a váltójogászokban. d.

Változatok a G-huron. A fájdalomról. Valami fajdalom ért —. azok közül, amiket az idő nem tompít. Amiknek sajgatása megujul hajnalrul-hajnalra, s mint az ébredő oroszlán, orditva keresi az napra való táplálékát. Istenem, az idegeimből él, az álmomat eszi el tőlem, és könnyet' iszik, de mennyit! Ne féljetek, nem mondom el, mi volt. Három okom van rá, hogy el ne mondjam. Az első: hogy aki nem érezte, most sem értené, mert higyjétek el, csak azt értjük igazán, amit a magunk bőrén tanultunk meg. Nagyobb ok a második: hogy aki valaha érezte, a sebeiben még jobban ne vájkáljak — én tudom, most már tudom, hogy amúgy is mennyit szenved. S végezetre: ugy szégyellem, hogy ennyire tudok szenvedni! Ugy titkolom magam előtt is; a tükörbe nézek és mosolyogni próbálok. Micsoda bágyadt arcz: ugy csunyul és ugy nemesedik fájdalmában! Ugy-e ti is így látjátok? Nem szólok róla, de szeretném, ha velem simátok. Sirjatok velem, érezzetek velem — ó, szánjatok és szeressetek, de ugy, hogy én ne lássam. Tudom, mit kell ilyenkor tenni: férfiasan kell viselni a fájdalmunkat. S én oly férfiasan viselem; messziről nézem, a tudós nyugodt érdeklődésével; hadd fájjon, mi közöm nekem az én fájdalmaimhoz? Kényszeritem magamat a nyugalomra s a szabatosságra; a gondolkodásom kerékagyait sorjában megvizsgálom, hogy pontosan működjön, fönnakadás benne ne történjen. Aprólékos gonddal végzem a napi munkát, s feszült figyelemmel gombolom be a kesztyűmet. De a kezem reszket bele, az ujjam elvéti a gomblyukat; a kezem nem oly okos, mint én s nem tud. oly tárgyias lenni. Szenved a nyomorult; sorvad, fogy, emészti magát, s remegve hány fittyet a férfiasságnak. Tudom, mit javallnak még:. szórakozzak és keressem a társaságot. Hisz egyebet sem teszek. Annyira elszóródok, hogy egyáltalában nem tudok arra gondolni, amire gondolok. Nem a fájdalmamra gondolok ilyenkor — ó ez csak ritkán történik, óránkint ha egyszer, amikor hirtelen fölriaszt, mint akit álmából vernek föl. Sőt igy is ver föl álmomból: a szivem egy erős lüktetésével, mintha a szendergőnek beleordítanak a fülébe. t)e külömben békén hagy, s csak eszméletemen alul ás, ás, tur és váj tovább, vakon, puhán, éles körömmel, mint a vakondok. De éppen ezt tépi meg : az eszméletem gyökereit. Szégyellem kimondani, de félek, hogy megbutit. A beszédnek csak hangját hallom, s az is ugy tépi a fülemet, hogy a képem belefintorodik; a könyv meginog kezemben, a betűk összefolynak szemem előtt, s az emberek is mintha himbálódzná-

nak, bársonytalpon járnának, belül üres foszladó árnyékok volnának, melyek hol összefutnak, hol szétszaladnak, s csak arra születtek volna, hogy nekem legyenek terhemre. Holott én vagyok terhükre őnekik; mintha hálottszagot árasztanék magam körül, megfekszem a mellüket, s rosszkedvűen szöknek el mellőlem, egyik a másik után. E z az én végzetes gyürüm: amitől el kéne szóródnom, képtelenné tesz az elszóródásra. A bénának csak egy orvossága volna: az erős testgyakorlat. Sajnos, hogy a béna ember épp erre az egyre nem képes. Ezért gyógyíthatatlan. Hát akkor vonulj magadba, s ne ülj az emberek nyakán. Kegyetlen tanács, kemény embertől hallottam, valamikor, régen. A vad is, ha beteg, elbuvik odvába, a paraszt is magában hal meg. Tartozok vele felebarátaimnak, hogy az én fancsali képem ne rontsa meg étvágyukat. Sose maradtam senkinek adósa, megfizetem ezt a tartozásomat is. De megrövidülök vele, igazságtalanul. Mert nem vagyok magam, mikor magamban vagyok. Sőt inkább: minden inkább van ilyenkor, mint én. Én csak egy szédülő érzés vagyok, akinek, édes eszem el ne hagyj, homlokon kell ragadnia magát, minduntalan, hogy némi halovány testi sejtelme legyen róla, hogy ő igazán él, igazán valaki, igazán a világon van. Ellenben vannak, élnek, testet öltenek és külön valakikké válnak viszonyok, sejtelmek és vonatkozások; elvontságok, aránylatok és összeköttetések; képletek válnak kézzelfoghatókká, üvegtestekké, melyekben átlátszóan kering a zöld vér, s karba fogódzva tánczolnak és váltakoznak előttem. Ilyenkor sem a fájdalmamra gondolok ; ilyenkor is csak elvétve riaszt föl, s tán még mélyebbre ásódik az eszméletem alá. De magam is olyan vagyok, mintha mélységbe volnék sülyesztve; mintha nyitott szemmel hanyatt feküdném a tenger fenekén, mozdulatlanul odakötözve, kifelejtve a többi világból, tilos lélekzettel, hogy meg ne fulladjak, egy világ nyomná a nyeldeklőmet, s az élet csak átsikló árnyékokat, tompán összeszürődő hangzavart küldene le hozzám. Gyűlölöm ilyenkor az embereket, mintha ők tehetnének mindenről; — holott amiről tehet az ember, arról tesz is, s fájdalmat azzal okoz, amiről nem tehet. Az ő tehetetlenségük s a magam tehetetlensége; a megváltozhatatlannak az a köszvényes kinzása, melynek fájdalmát megszokni nem lehet, s ha egy életen át is tart, ez életnek minden perczében egyformán fáj s változatlanul éber és szaggató: ez gyötör és kívántatja velem a halált. De meghalni félek, s élni nem tudok. Kinevettek, hogy panaszkodom ? Ne nevessetek, érezzetek velem; nem tetszelegni akarok előttetek, csak jelt akarok magamról adni, mint a tetszhalott, aki kétségbeesetten kaparja a koporsója födelét. Ha nem . röstellném: sirnék és ordítoznám, mint a gyerek, akit betegen hagytok a lámpafényes szobában, s fél a saját falra vetődő árnyékától. Ugy érzem egy perezre, hogy ez használna; ha az ember mámorba ordítja, fárasztja és toporzékolja magát, nem érzi azt, ami van, s amit nem érzek, az nincsen. De gyenge vagyok a fáradságra; suttogni is alig tudok, nem hogy kiabálni, s a térdem .belecsuklik, ahogy végig vonszol az utczán. Fejjel akarok neki menni a fal-

235 nak, s ahelyett hozzátámaszkodom, hogy el ne essem. Mondhatom, kutyául vagyok. Szembeülünk olykor egymással: a fájdalmam és én. Két karosszékben, csöndesen összegubbaszkodva, sorvadt ujjainkat a szék karjába vájva, s lecsüggesztett fővel, a szemöldökünk alól ugy nézzük egymást órákhosszat. Nem készülünk el egymással soha; együtt élünk s együtt halunk meg. Olykor, alkonyatkor megszólalunk, s elbeszélgetünk egymással az én egyetlen tárgyamról: a boldogságról. íme a végzeted, szól ő. íme a boldogság, melyet az élet részedül ad. íme, ez az élet mily kiszámitottan gonosz hozzád, azzal az átkozott kaczérságával, hogy nincs semmi, amit egészen megtagadna tőled, de nincs semmi, amit egészen megadna. Mindent csak későn és mindent csak félig. Mikor már hasznát nem veheted, vagy ahogy még hasznát nem veheted. Nincs tehetséged az életre, barátom, s enélkül az ember mindenhová későn jön, s mindenből csak a csontokat kapja. Ám e sovány maradék mindig elég arra, hogy éhségedet ébren tartsa. Tudományosan oly szépen meg lehet mindezt magyarázni. Vannak dolgok, amiket csak maga végezhet el az ember, s az élet legfőbb dolgai mind ilyenek. A felebarátod nem tehet értted többet, mint hogy, legeslegjobb esetben, félreáll utadból, de magát az utat magadnak kell megtenned, ez ellen hiába toporzékolsz.. Ha egyáltalában semmi sem laknék benned, boldogan és nyugodtan tenyésznél a semmiségben. De a képességeknek s a tehetségeknek, minden fajtának, magadtól külön is van valami eleven ereje, amely összefogódzva éppen elég arra, hogy szándékod ellen is kilökjön az élet országútjára, de egy külön tehetség, az akarat tehetsége nélkül, nem elég arra, hogy tovább is vigyen. Ott fetrengesz hát tehetetlenül; az emberek jók, s amennyire lehet, kikerülnek a kocsijukkal, de azt már igazán meg nem tehetik, hogy kifogjanak, és odaüljenek melléd busulni. Annál kevésbbé, mert ezzel sem használnának neked; hiszen ha hasznukat tudnád venni, nem szorulnál a szánalmukra. így rászorulsz; gyáva módon sirsz utánuk, alázkodol előttük, s fájdalmadat tetézed a megalázottsággal is. Igen, igen, erről mondják a legfőbb tanácsot a fájdalmukat nemcsak férfiasan, hanem büszkén is kell viselni. Bolond beszéd: büszke fájdalom nincsen; ami fáj, az nem büszke, s hogy nem kifelé fáj, hanem befelé, s nem hangos szóval, hanem összeszorított ajakkal könyörög részvételért, azzal csak a mérge áporodik, de a természete meg nem változik. Ehhez a természetéhez az is hozzátartozik, hogy agyonbölcselkedni nem lehet. Lerúg a bölcsek székéről, s lába alatt vonáglasz, mint á taposott féreg. '

I—s.

Ne dobj követ annak az asszonynak a kertjébe, akit el' akarsz hagyni, legfeljebb drágakövet. *

Igyekezzél tapasztalást szerezni! mert ez korábban vagy későbben, de egykor igen jó lesz arra, hogy meglásd a hibát — másokban. *

Egynémelyik

költőnek

ajánlatosabb lenne, ha ahelyett, hogy

gondolatait versben írná le, inkább a verseit irná gondolatban.

Petőfi. Olvasgatom ...

S 'a könyv kihull

Tűnődve nézek s Minden

dala felzsongva

A lelkemben, a

kezembül.

elábrándozom. visszazendül

rokonhurokon.

Mert bennem is ver minden El minden ábránd,

szívverése,

melyet álma

szőtt,

De hol a toll, mely versenyezne véle, De hol a szín, mely túlragyogja Vajúdó,

kinos, gyötrődő

gyönyörben,

Vágytól, keservtől megremeg Mint igazgyöngyszem, Te édes könny....

őt?

valóm.

ugy pereg le könnyem.

Boldog

vigasztalóm!

Nagyobb gyönyör nincs széles e világon, Mint ilyen egy könnyI . . . Mindennel Tudom, hogy ábránd, De én sirtam

hogy csak puszta

s nem adnám

fölér! álom.

semmiér! Pásztor Árpád.

Különös történet egy pontyról és egy tábornokról. — FRÉDÉRIC FÉBVRE.

-

A második császárság alatt történt; ezen a nyáron az udvar Fontainebleauban időzött. III. Napoleon vendégei között volt egy olasz tábornok is, Caprici herczeg, akinek szobája éppen ő felsége dolgozó szobája fölött volt. Egész délelőtt borzasztó volt a forróság. A tábornok megfürdött, hogy kissé lehűtse magát és most, mélabúsan kihajolva' az ablakán, az ebéd óráját várta; innen szemlélte a hatalmas pontyokat, amelyek vigan csavarogtak a kastélynak ezt az oldalát nyaldosó tóban. A tábornok, hogy kissé szórakozzék — e mellett nem gondolt semmi rosszra — kenyérdarabot erősitett egy gombostűre, amelyből meglehetős ügyességgel horgot csinált; az egészet odaillesztette egy hosszú zsinórra és a rögtönzött szerkezetet lebocsátotta. Egy ponty, valóságos királya a pontyoknak, egyenesen a horognak evezett és — miután nem szokta meg a csábításoknak azt a nemét, amely a tábornok ravasz kenyérmorzsájában kisértette, — rávetette magát a csalétekre és horogra került . . . • A tábornok, akit a gyors és könnyű siker meglepett, a pontyot elkezdte fölhúzni — nagy elővigyázattal, mert attól tartott, hogy meglátják. A hal, amely már élénken megbánta az ostobaságát, minden erejével védekezett. Mikor a ponty végre a szobában volt, vadul tornázni kezdett, föllökte a székeket és televizezte a tábornokot, aki megdöbbenve és rémülten nézte az értékes zsákmányt és azt kérdezte magától, hogy mit csináljon vele... Ekkor jó ötlete támadt. • Hiszen ott állt még a vizzel telt fürdőkád! Beledobta a pontyot, amely vigan úszkált benne föl és alá, kifejezést adván ezzel azon érzett örömének, hogy ismét elemében ván. Mellesleg akkorákat ugrott,

236 hogy az egész szoba tele lett vizzel. De óh jaj! A viz még nem volt elég hideg és azzal, amit a tábornok a vidám jólét jelének minősített, az állat tulajdonképpen azt fejezte ki, hogy rendkívül kényelmetlenül érzi magát ebben a forró levesben A tábornok majd megőrült. Mit csináljon? E különös harcz alatt a császár, aki dolgozószobájában meghallotta a szókatlan lármát, fölnézett á menyezetre és amikor azon hatalmas vizfoltot vett észre, előhivta szolgálattevő hadsegédét. — Mi történik ott fönn, kedves gróf? — kérdezte tőle. — Amint látja, a szobámat árviz fenyegeti. Ki lakik fölöttem ? • — Sire, — felelte a meglepett a hadsegéd — Caprici herczeg, az olasz • tábornok. — Jgen, igen, tudom — felelte a császár élénken — ez a ragyogó megjelenésű gavallér, akinek a nőknél olyan szerencséje van, hogy nem kevéssé képzelődőnek; l á t o m . . . Talán beteg. Kérem, menjen föl hozzá! Nézze meg mi történik ott fönn és azután jelentse nékem! E rövid párbeszéd alatt a ponty ott fönn folytatta az ő lehetetlen úszási kísérleteit a neki szűk medenczében, amelynek hőfoka Ízlésének és szokásainak legkevésbbé sem felelt meg. A tábornok, akiről- csurgott a veríték, hiába mesterkedett azon, hogy elcsípje és visszaadja annak a viznek, amelyből kihúzta. A ponty, aki gyanakodásában félreismerte hóhérjának becsületes szándékait, még dühösebben csapkodott a farkával. És a szoba tengerré alakult át . . . A tábornok, engedve a szokás hatalmának, már a kardját kereste, hogy a dolognak végét vesse, ha másként nem, hát azzal, hogy meggyilkolja ezt az átkozott h a l a t . . . mikor kopogtak az ajtaján. A tábornok felhevült, piros arcza elhalványodott; most nem volt szabad haboznia és a pontyot meg kellett fognia . . . — Tábornok, itthon van ? — Talán beteg ? — kérdezte a hadsegéd. . • •••...,. . — Nem! Nem! felelte . a tábornok. — -De . éppen most fürdöttem, hiszen oly nyomasztó a hőség!. És nem vagyok illendő ruhában . .-.'Bocsánat! Rögtön;! . . — A császár megbízásából, j ö v ö k ! . E z a szó elég volt arra, hogy a tábornokot gyors elhatározásra birjá. Ujabb ötlete támadt — zseniális gondolat ! Ezúttal nyakon csipte a pontyot, belegyömöszölte az. ágyába és ráborította a takarókat., Azután az ajtóhoz lépett,. mosolyogni próbált és ajtót nyitott a hadsegédnek, aki belépett. — A császárt nyugtalanította ez a lárma a feje fölött és azon való aggodalmában, hogy ön talán beteg, felküldött, hogy az ön. egészségi állapotáról, tudakozódjam . , . És csakugyan ez az elöntött padló . A tábornok félbeszakította, ' ' — Kérem, gróf ur, vigye meg a császárnak legalázatosabb köszönetemet .— mondta nagyon zavartan, és nyugtalan tekintettel — de. amiköf kiléptem a . kádból, elcsúsztam és ügyetlenségemmel, amelyért a császár jóságos elnézését kérem, egy kevés vizet ..kiöntöttem Mindezt olyan fáradtan mondta^ hogy. a. hadsegéd, akit' a tábornok sápadtsága. megijesztett, 'gépiesen, körülnézett. • . Figyelmét .rögtön az ágy vonta:magára,-amelynek takarói alatt válami mozgott es amely' egészért össze volt gyűrve '— a-napnak ebben áz órájában: Visszalépett, alig észrevehetően mosolygott, halkan bocsánatot kért, hogy a tábornokot ilyenkor zavarta és visszavonult . . . A szerencsétlen halászt rettenetesen meglepte a titokzatos hang, amelyLyel á hadsegéd;elbúcsúzott tőle.

-.•• Miközben • lement, a császár küldöttje azon tűnődött, miként számoljon be urának a kapott megbízásról. . Viszont, a tábornok lázas kézzel ragadta meg a pontyot, 'ámély maga is közel volt az őrüléshez, mert sehogyan:sem tudta belátni, miért ragadták ki nyers erőszakkal az ő békés vizéből, hogy előbb egy fürdőkádban szállásolják el, utóbb , pedig egy -ágyban, amelynek takarói alatt csaknem megfulladt. Két perez múlva útban volt hazafelé. • Mikor a hadsegéd a császár szóbájába lépett, ez azt kérdezte: "-T-.NOS, beteg a tábornok? — Beteg ? — felelte ez zavartan. — Óh nem, Síre! — Ellenkezőleg! . , . — Hogyan, ellenkezőleg? Magyarázza meg : . ." J — Igen ám, de nehéz felségednek illendő magyarázatot- adnom. Minden, amit mondhatok, az, hogy a tábornok •-r- aki különben a-- legzavartalanabb egészségnek örv.end — nem szereti. a magányt. A császár kissé összehúzta a szemöldökét. — Jó — mondta. — Ön elmehet. A tábornokot majd látom az ebédnél. . . . Jött az ebéd órája. A vendégek a szalonban-gyűltek össze. • • • • A tábornok nem-jelent meg. - . .. "A császár a. szemével kereste' őt, mikor a hadsegéd Odalépett hozzá és bocsánatot kért a tábornok nevében, aki olyan rosszul van, hogy nem vehet részt a császári :ebéden. . .:. . . ".. — Ah ; — mondta Napoleorr nyugodtan. Pillanatig gondolkozott. .• . . — Hadsegéd u r ! . . . . •• — Sire ?' . -^ Küldjön főj-a tábornoknak két .teritéket.- Há jól ' tudom, olyan étvágya van,' mint' királyi urának,: Viktor Emánuelnek. — Minden tekintetben. — hallotta még a hadsegéd, mikor távozott. .' Mikor a tábornok meglátta a' két teritéket és amikor a szolga megmondta, hogy ez ő felsége parancsára történik — mindenekelőtt .nagyon elgondolkozott. ; •; Másnap azonban, amikor • országának nagykövete olyan küldetéssel bizta meg, amelynek értelmében rögtön el. kellett utaznia — anélkül,' hogy bucsukihallgatáson is fogádták volna — már kezdte gyanítani, micsoda végzetes tévedésnek köszönheti,; hógy kegyvesztett lőn. A legmulatságosabb.'pedig az, hogy — még akkor sem, ha a-végzetes halászat történetét; elmondta —• soha . senkit nem tudott ennek. a történetnek a valóságáról meggyőzni. És igy á fontainebleaui űdvarnál ú g y . emlékeztek rá, mint egy, noha lovagias, de nagyon vendégszerető tábornokra. Sőt annak a bizonyos asszonynak a névét is emlegették.

• A jótét meghozza a maga kamatait. Ha ez igaz volna,- máireg alakult volna ennek a kiaknázására — részvénytársaság. -i

.

*

A sok utazás műveli az embert. Példa erre a vasúti konduktor. - • - - • ' • : • -

.

..

*

•

•

Némely ember abból él, hogy idősebb, mint más. • •

, ,

• .-•

*

•

Jobb ülni, mint állani, jobb feküdni, mint ülni ; jobb meghalni, mint minden e világon. • • •

-

Tőrök közitiondds.

237

Szerzők a lámpa előtt. A premierre járó színházi gourmet-k egyik különös pikantériája az a jelenet, mikor a hangos szerző kiáltásokra a kárpit széjjel nyilik és a lámpák előtt egy többnyire harminczkezü és csaknem ugyanannyi lábu sápadt ur (sőt volt már eset, hogy hölgy) áll és a ragyogó világításban, a tapsok viharában nem tudja, hogy mit csináljon a kezeivel, a lábaival, a derekával, a fejével és a többi testrészeivei, amelyek egy pillanatig inkább, ugy érzi, a pellengéren, mint a dicsőség területén foglalnak helyet. A legtapasztaltabb szinmüirónak is megdobban a szive, mikor e jelenetet átéli s egy perczig a fölött töpreng, vájjon egyenesen a sugólyukba lépjen-e, vagy a zenekarba ugorjék. Kényes dolog tehát arról beszélni, hogy viselked' jék a szerző a kitapsolásnál, hiszen a leghelyesebb szabályokat is pillanat alatt elfeledi az ember, mikor a lámpák bűvös körébe lép. Azért hát első sorban az iránt kérdeztük meg hazai szerzőinket, hogyan jelennek meg külsőleg a publikum előtt ? milyen legyen a szerzői uniformis: frakk-e vagy redingot-e ?' fehér nyakkendő-e vagy fekete ? Miután senkinek sincs oka eltitkolni, hogy a közönség előtt megjelent, a felkért hazai iróink örömmel válaszoltak interview-nkra S mi az alábbi válaszokban adjuk meg a szerzők pragmatikáját:

Hogy pedig frakkban és fehér nyakkendőben jelenjék meg a szerző vagy azok nélkül, másként ? — ez a kérdés igazán jogosult nálunk, ahol a közönség nagyobb része még a bemutató előadásokon sem jelenik meg báliruhában. Már pedig tartsuk annyira á szerzőt, hogy ne hajlongjon díszesebb öltönyben, mint amilyenben tapsolnak neki. Az természetesen megint más kérdés: vájjon nem kényes,sőt kínos dolog-e és nincs-e okos élővigyázat hijján, ha a »mindenre elkészült« szerző már frakkosan és fehér nyakkendősen jön el a színházba ? Mindenesetre bölcs óvatosságra vall, ha fekete, lehetőleg nagyon fekete tartalék-nyakkendőt hordoz a zsebében. Szerény én-em, valahányszor »barátai unszolására« a közönség elé léptem, óvatosan a zsebemben hagytam a — fehér nyakkendőt.

Szécsi Ferencz. *

Hidegvér

gallér. Ignotus. *

Az első darabom előadására én is frakkba vágtam magam, de a publikum

nem volt kiváncsi a frakkomra.

Azóta nem veszek frakkot, sőt el sem megyek a darabjaim első előadására. Frakk nélkül — ez az én jelszavam, de • amint

*

és tiszta

méltóztatik látni, ez nálam nem annyira meg-

győződés, mint inkább babona dolga. Egyébként azt hiszem, Kedves Barátom!

ilyen kérdés is csak nálunk teremhet. Másutt minden ember

Én 'is részesültem alkalomadtán ben, hogy szindarabom a lámpák

abban a szerencsé-

első előadásán a néző

közönség

elé kihívott. Mindig olyan öltözetben jelentem

frakkosan megy a bemutató előadásokra s igy a szerző sem tarthat tőle, hogy ezer ember között nyomban felismerik benne a bűnöst, mert — frakkba vágta

magát.

meg, amilyent esteli társaságban megjelenésnél használni

Nem volna jó, ha a Hét tisztelt szerkesztője azt az egész

szoktam, fekete kabátban, fekete nyakravalóvál. Hogy a

frakk-kérdést inkább a publikummal szemben vetné fel?

frakkot és fehér nyakkendőt nem tartom ajánlatosnak, azt igen egyszerű okkal igazolom. Szerző soha sem lehet biz-

Kabos

Ede.

*

tos a felől, hogy az uj színdarabja a későbbi felvonásokban nem fog-e megbukni; s amily vakmerőség tőle előlegezni magának azt a föltevést, hogy darabja

fényesen

sikerülni fog, (a frakk felöltéssel) épp olyan megszégyenülés, ha a közönség fitymálását frakkosan, fehér kravátlisan kénytelen elfogadni. Külföldön követhetik ezt a szokást, ahol a szervezett klakk adja meg a premierek hangulatát; de Budapesten nem tanácslom ennek a követését,

ahol a

Szives kérdésére nem igen tudok felelni, mert a premiéren a közönség előtt sohasem jelentem meg és mert nem is foglalkoztam azzal a gondolattal, hogy a szerzőknek ilyenkor köteles tiszteletből kijáró tapsokat milyen ruhában fogadjam. Ugy gondolkoztam, hogy a közönség a jegy megvételével jussot'vált arra, hogy a darab fölött Ítéletet mondjon, de' arra már nem tarthat számot, hogy frakkban, avagy gérokkban mutogassam is magam. Különben izlés dolga az egész.

Murai

premierek közönsége nagyon is finnyás.

Károly.

*

Üdvözöl igaz barátod

Jókai

Mór.

*

Ha a szerző a színpadon megjelen, estélyi öltözetben, frakkban és fehér ^ nyakkendőben kell megjelennie. Európai szabály. Nálunk azonban a fekete magyar öltözetet is meg kell engedni, mert az nálunk mindig jogos. Az én véleményem külömben az, hogy a szerzőnek egyátalán nem kell a közönség előtt megjelennie. Semmi személyes köze a lámpákhoz. A színpadi taps kizárólag a színművészé: a szerzőé a pénztár és a halhatatlanság. Keszler József. *

Mint iró és mint »publikum« abuzusnak tekintem azt, hogy a szerző egyáltalán megjelenik a közönség előtt a premiér-en, de mint szinházi ember szeretném, hogy a szerző kihivása kötelezővé tétessék — a publikumra nézve.

A sors különös szeszélye, hogy nemcsak zeneszerző, hanem karmester is vagyok és az én különös szeszélyem, hogy a premiérejeimet magam szoktam dirigálni. Karmesteri minőségemben mindig frakkosan és fehér nyakkendővel jelenek meg, de mint zeneszerző, lelkileg közönséges szürke ruhában vagyok. Fájdalom, a kettőt külsőleg nem lehet egymástól elválasztani, ami annál súlyosabban érint, mert az én véleményem az, hogy a szerző a lehető legszerényebb és a lehető legkevésbbé ünnepélyes öltözékben mutatkozzék.' A kiöltözött szerző olyan, mint az eladó lány, akihez háztűznézni jönnek. A kisasszony a legragyogóbb toilettejét ölti föl, de hányszor esik meg, hogy a házasulandó fiatal embernek nem tetszik meg és hoppon marad. Azt hiszem ehhez az allegóriához nem kell bővebb magyarázat.

Konti

József. 2

238 A frakk és fehér nyakkendő igen szép akkor — ha — a szerzőt a közönség látni akarja. De hátha nem akarja látni s a szerző mégis — uri diszben pompázik a színfalak mögött, vagy valamely páholy mélyében ?! — Egyszerű, mindennapi ruhájában lépjen az iró közönsége elé, ebben sem a tetszelgés, sem a kiszámítás vádja nem érheti. Én mindig ugy jelentem meg s a közönség nem haragudott meg érte.

Somló

Sándor.

Frakkban jelenjék-e meg vagy másként? Húzzon a szerző szalonkabátot. A szalonkabáttal eléggé megtiszteli a közönséget, ha kihijják. Ha pedig nem hijják ki, nem neveti ki a dekorátor szegény fejét, hogy frakkba bujt, fehér nyákkendőt kötött — hiába. Bérezik Árpád. *

*

Véleményem szerint a szerzőnek ugy kell öltözve lenni a saját premiére-jén, mint a színházba jövő közönségnek. Nem szokás, nem is .illik ünnepi diszbe öltöznie, mert igen kellemetlen érzéssel, s talán a közreműködő színészek csipős gúnyjával mehetne haza előadás után, ha diszbe öltözve hiába várna a kihivásra. Azért én azt tartom helyesnek, hogy nálunk, ahol nem szokás frakkban, fehér nyakkendővel járni színházba, — ritka kivételek leszámításával — a szerző se jelenjék meg premiére-jén frakkban és fehér nyakkendővel. E z helyén volna Párisbun, ott azonban a szerzőket nem hivják ki, hanem a darab végén kijelentik nevöket. Evva Lajos. *

Mire A Hét-mk

ez a száma megjelenik, lehet hogy

én is megjelentem. A kérdés tehát számomra igy oldódott meg: vagy frakkban voltam, vagy — smokingban se.

Makai

Emil.

*

A mig szokásban van, hogy a szinházi hözönség valamely színpadi munka szerzőjét maga elé idézheti, nagyontermészetes, hogy ezért az udvarias figyelemért az irótól is megkívánhatja a banális érintkezési formák tiszteletben tartását: a fehér nyakkendőt és a szabómesterség zseniális megtévedését : a frakkot. Adni elvégre pepita nadrágban is lehet, kérni — ritkábban. Már pedig egy színpadi mű szerzője rendszerint inkább kér, semmint ad.

Abonyi

Árpád.

*

Én a premiéremet — legalább magamra nézve — ünnepi előadásnak tekintem s ehhez képest öltözködöm teljes gálába, tekintet nélkül arra, hogy fognak-e hivni vagy sem. Másnak más lehet a felfogása — és az öltözéke. Kötelezővé a frakkot és a fehér nyakkendőt csak a szinház-igazgató tehetné.

Verő

György.

*

Nekem olyan régen volt már premierem, hogy el is felej tettem: milyen volt ? — De általán én azt hiszem, hogy min den szerző tetszeni remél. Ha tetszeni remél — reméli azt is, hogy kihívják. Ha reméli, hogy kihívják: tartozik is a publikumnak annyival, hogy frakkba öltözzék. És tetszik ?

hol

van

az

a

szerző,

aki

azt

reméli,

Váradi Igen tisztelt barátom 1 Becses lapod azon kérdést teszi f ö l : hogyan jelenjen meg a szerző a premiére-en a közönség előtt ? Biztositalak, hogy minden szerző (még a legsötétebb népdrámairodalomból is) örömest húzna frakkot, — ha ettől függne a siker és kihivás. A komoly felelet különben csak abból indulhat ki, hogy csak oly darabot illik irni és előadatni, amelytőt legalább remélheti a szerzője, hogy ki fogják hivni; ez alkalom mindenesetre ünnepies, megfelelő öltözködésnek van helye tehát, vagyis estély-öltözéknek; (s ekkor már mért ne kötnök fel a fehér nyakkendőt egy fáradsággal ?) én különben a müveit, nagyvárosi közönségtől is ezt szeretném, mert a színházat a művészet templomának tartjuk még, vagy a modern kor jósdáinak, hová még Apollo a múzsák kíséretében leszáll, elmondani a költészet szóvirágai közé rejtett bölcseségeit. Fogadjuk hódolattal, s fogadd üdvözletemet.

Bartók

Lajos.

*

Nem volna okosabb a szerzők megjelenését megszün'tetni ? . E n megszüntetném. Mióta általános szokássá vált s ugy szólván a darab »külső« sikerének hévmérője lett a »zajos est«, azóta nincs értelme. Többé nem ritka kitüntetés, a közönség tetszésének igaz kifejezője. Akárki csinálhat maga mellett hangulatot, ha egy csomó ismerősét, jóakaróját becsődíti vagy ha azok felszólítás nélkül is megteszik neki ezt a barátságot. De éppen olyan könnyű tüntetést is szervezni valaki ellen. Csak egy pár jókedvű piszszegő kell hozzá. Azonban szinházi szokásokat bajos megváltoztatni, ha már gyökeret vertek. S igy —; azt gondolom — a szerzők kihívása is fenn fog maradni, mint színpadi »intézmény.«

hogy

nem

Antal.

*

Csodálatos az én premiere-i előtt szűk, azután meg, — bő.

frakkom. Gerő

Előadás ' Károly.

*

Szerző annak a közönségnek, amelynek darabot ¡r, annyi regarde-dal csak tartozik, amennyit teszem fel, kisebb társasággal' szemben is tanusit, ahová vendégül h i v j á k ? ! A frakkot tehát kötelezőnek vélem. Szerencsés szerző tekintse magát benne ünnepelt vendégnek, kevésbbé szerencsés, sarokba szorított iró pedig képzelje magát angolnak, aki frakkban, fehér nyakkendőben költi el ebédjét akkor is, ha asztalánál rajta kivül más élvező lelket nem lát. Ruttkai György. *

Amikor az ember az első sikerét aratja, ritkán van frakkja és amikor már van frakkja, akkor nem. hivják ki. Heltai Jenő. *

Szives kérdésükre kettős minőségben is felelhetnék, akár mint szerző, akár mint egyik budapesti szinház vezetője. Igazgatói minőségemben azt hiszem, a kérdést az dönti el, hogyan jelenjék meg a közönség tapsaira a szerző a nélkül, hogy ruhájával a publikumot megsértse, de viszont a nélkül, hogy a kihivásra készültnek lássék. Azt hiszem eléggé tapintatos, sőt talán egyedül helyes, hogy a szerző olyan dress-ben jöjjön a lámpák elé, amilyenben ami közönségünk a bemutató-előadásokra eljár : tehát redingot-ban, vagy smokingban. Mint szerzőnek, módomban van megvárni legközelebbi darabom premierjét, s akkor ez ankét eredményéhez tartom magamat. Beöthy László.

239. Édes istenem, a színpadi siker esetén olyan magától értetődő dolog, hogy a szerző a legelegánsabb dress-ben jelenik meg a hivó tapsokra : megtisztelése ez a közönségnek, amely a dicsőséget nyújtja neki és megtisztelése magának a színpadnak, amelynek számára dolgozik, — de viszont nincs szomorúbb látvány a szinpad világában, mint a frakkos és a fehér nyakkendős szerző, aki egy bukásnak az estéjén sápadt arczczal lézeng, az ijesztően néma, barátságtalan kulisszák közt. Egy ember, aki a saját maga temetésére öltözködik ki ! De minthogy a színpadi siker száz meg száz megdeflniálhatatlan, véletlen esélytől fúgg s a szerző soha sem tudhatja előre, hogy dicsőségben, vagy bukásban lesz-e része, azt tartom, hogy minden körülmények közt öltse magára a frakkját, meg a fehér nyakkendőjét : première rá nézve vagy a dicsőség, vagy a gyász ünnepe, s ha az ember ünnepségre hivatalos, frakkot és fehér nyakkendőt szokott ölteni.

Márkus

nagy egyértelműséggel távol voltak mind, mikor a vezér mégérkezett. Lehet, sőt biztosra veszem, hogy ő maga rendelte ezt igy. Ezek bizonyosan éljeneztek volna, mikor bevonult és minek éljenezze Ugrón Gábort kétszáz ember közül — hét ? Vannak esetek, mikor hétnél több az egy sem. Hanem ott volt .a hét közül a nyolczadik, vagy inkább az első. Polonyi Gézát nem lehetett eltiltani attól, hogy ott legyen, mikor a vezére érkezik. 0 eljött. Beszélni valója volt az egyik miniszterrel és épen annak a háta mögött ült, mikor megérkezett a vezér. Hanem mindegy: ez nem akadályozta meg abban, hogy innen át ne intsen Ugrón Gábornak egy meleg, baráti kézszorítást. Mintha ezt mondotta volna: »Isten hozott vezér, engem itt találsz!« Hogy Ugrón mit gondolt, azt nem tudom, az ember nem láthat a vesékbe

és csak

azt jegyezheti fel —

mit lát.

* *

.

*

József.

*

Ha egy felolvasás, egy estély, egy bál, egy hatórai ebéd kedvéért magamra .veszem a frakkot, hogyne venném magamra a premiérem alkalmából ? A tiszteletnek ezt a külső jelét elvárhatják tőlem a művészeim is, a közönségem is. Többször hallottam azt a kifogást, hogy a kicsípett szerző olyan benyomást tesz, mintha eiőre számított volna a kihívásokra. Ez gyerekes kifogás. Magyar színpadon még nem láttam olyan bukást, mikor a szerzőt ne hivták volna és ha ezt tudva mégis ugy viselkedem, mintha a kihívás meglepne és váratlanul érne, akkor naivetást affektálok. Drámairónak pedig nem szabad naivnak lenni. A magam részéről jobban szeretném, ha egyáltalán nem kellene a színpadra mennem. De ha a színfalak mögül nézném is végig a . premièremet, akkor is magamra venném a frakkomat, az uri' asszonyok és uri emberek kedvéért, akik az este a színpadon az én érdekemben fáradoznak. Herczeg Ferencz.

A Hirseh b á r ó n é . A z anya martiromságával, a hitves gyászával és a könyörület millióival vájjon megfizette-e az örök nyugodalmat, melyre mostan szert tett ? Az élete nem volt boldog, a jótétté tudata sem boldogította. Nábob asszony létére vele szenvedett a szegényekkel, de nem örülhetett velük. A hála könnye sem csillogott feléje, ezt csak ügynökei látták, de minden enyhült nyomor mögött feltűnt az uj, a végtelen szegénység, melylyel szemben szegénynek érezte önmagát is. Nincs hálátlanabb dolog a jótékonyságnál, nincs könyörtelenebb teremtés a szegény embernél. A szegénység nem számol, csak követel s bizony a Hirseh báró és utána a felesége fejére több átok szállt a nyomorgók viskóiból, mint áldás. A külső élet szerint az átok fogott és nem az áldás. A z a szegénygazdag asszony sirba szállt megtört lélekkel, kifosztottan, az élet megtagadott tőle mindent s csak a módot hagyta meg neki, hogy ne tagadhasson meg másoktól semmit. Szomorú gazdagság és nyűgös misszió — ez az érzékeny asszonyi sziv hogy most otthagyta az életet, nem talál semmi siratni valót veszteségében. Talán hogy olyan üres volt számára a föld, ez biztosítja örökös nyugodalmát. *

INNEN-ONNAN. 5 U g r ó n érkezése. Ugrón Gábor megérkezett. Ugrón Gábor, a hadrontó, a rhabonbánok ivadéka, a székely havasok kipihent villáma, az örök fergeteg, a kormányok vésze bevonult a házba. Az ellenzéki lapok mozsárdurrogással Hirdették, a kormánypártiak ijedten harangoztak eléje: ő jön és ki tudja, mit hoz. Oly sokat vártak tőle és oly kevés Ígéretet árult el. Épp oly titokzatossá tette magát, amilyen félelmes. Az emberek ijedten és kéjesen borzongtak, várván a megérkezés pillanatát. Ott voltam én is szerdán, amikor a Nagy Ma volt és neszeltem: reng-é már a föld a Sándor-utczában ? Néztem az ajtókat: befér-e rajtuk ? Néztem a termet: elfér-e benne ? A karzatok is mind figyeltek, annyira figyeltek, hogy senki sem vette észre, mikor már bent is volt. Isten bizony, még ?sak a deszkák se ropogtak, mikor szép szál alakja végiglépdelt rajtuk. Papp Elek beszélt és a tigrisek szunyókáltak. Majd ugy félszemmel felpillantottak és azután még mélyebben szunyókáltak. Csak a Kossuth Ferencz orrczimpái remegtek és a néppárton éljenzett zúgva némely nép és értelmiség. Micsoda félénk szellőcske volt ez ahhoz a tetszésviharhoz képest, amely Chorin Ferencz körül zúgott, mikor azt bizonyitotta a szatmári követ, hogy a Rakovszky nagy mentelmi ügyében Bánffyék erőszakoskodnak. Nekem ugy tetszik, egy kicsit későn jött Ugrón Gábor. A z ellenségével, akit neki kellett volna villámló haraggal, tüzet lihegő bosszúval leteríteni, már elbántak — az ő ellenségei. Mig az itt volt, őt nem eresztette ide; hogy ide jöhetett, már az nincs itt. Szörnyű malheur, amikor igy lekésik az ember. Nála későbben csak — hivei jöttek, ama bizonyos hetek, akik

*

*

A 300 éves p a t k ó . Valamennyiünkkel minden budapestbécsi utazásunkon pontosan megtörténik, hogy mikor Pozsonynál egy pillanatra kiszállunk a kupéból, hogy friss levegőt szívjunk, egy frakkos idegen Peigeln kiáltással legázol és agyontipor. A Peigeln, a hires pozsonyi patkók széjjelgurulnak, ám .bajuk nem esik, mert kőkemények és kőbiztosak. Ez a ritka speczialitás indíthat arra, hogy megveszünk egy patkót s azzal boldogan utazunk Budapest felé. Vácznál persze már elrontottuk a gyomrunkat és odahaza két hétig egyre isszuk a Hoffmanncseppeket és a cognacot. Ezek a hires pozsonyi patkók e héten ülik meg 300 éves jubileumukat, amiből azonban nem következik, hogy a vasút 300 év óta köti össze Budapestet Bécscsel, valamint az sem, hogy a pályaudvaron 300 éves patkókat árulnak. De az igen is következik, hogy 300 év alatt ezek a derék gyártmányok teljesen lejárták magukat és elvesztették hírnevüket. Honnét van ez? És honnét az, hogy életem legrosszabb halpaprikását Szegeden, legrosszabb töltött káposztáját Kolozsvárt, legrosszabb sonkáját Kassán és legrosszabb pogácsáját Tordán ettem ? (folytathatnám igy az egész mappán végig.) Be kell vallanom, hogy a kérdés megexaminált. Hogy •van az, hogy ahol a tapasztalás a szakácsmüvészetet a tökéletességig fokozta, éppen ott a legnehezebb az emésztés és legijesztőbbek a táplálékok ? Ennek a dolognak csak egy nyitja van: és ez a szakács-művészét konzervatív volta. A mai kassai sódar épp olyan, mint - 300 év előtt, amikor az embereknek még struezgyomruk ' volt és a fűrdőorvosság ismeretlen virág vala. Ma megváltozott a gyomor. Ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen tudjuk, hogy más szert p. o a szem is idők folytán az egész emberiségnél megváltozott. Annak idején 7 2*

240 szint, ma tízszer annyit ösmerünk. A mai gyomor nem képes a 300 év előtti reczeptet megemészteni és reformokat kiván. A kassaiak, a pozsonyiak, a kolozsváriak stb. pedig éppen abban keresik ambicziójukat, hogy az ősrégi konyka vasszabályai szerint főzzenek. Ha Magyarországról a töltött káposztát és a vármegyét ki lehetne irtani, mondotta egy orvos-politikus fejenkint száz évig élhetnénk. Ugy v a n : a töltött káposzta ma már inaktuális, mint azok a rettenetes bárdok, melyeket a muzeurn régiségtárában csodálunk meg. A megváltozott életmód, italok, klímaviszonyok, gyomrok más kosztot kívánnak meg; ritkaságszámba megy az az emésztőszerv, mely a 300 éves patkóval sikeresen tud megmérkőzni. A konyhának alkalmaz kodni kell tudni, a konyha legyen mindig fiatal és opportunus, a főztje pedig akkor jubiláljon 300 évet, mikor mi is valamennyien 300 évesek leszünk.

mennyi oroszok czárjának, valamennyi anarkistája fenni kezdte a kését a bárónőre is. És őt, aki soha senkinek sem vétett s a ki Pilátusként került a szent-pétervári Kremlbe, egyszerre gyilkos tőrök kezdték fenyegetni. Igy legyen az ember a czár barátja! Igy örvendjen neki, ha fejedelmi udvar a vendéglátással tünteti ki. Suttner Bertát azóta állandóan detektívek és kozákok kisérik s a bárónő valószínűleg már beleőszült a diszkiséretbe. Ilyenformán mihamar megtörténhetik, hogy akit a czár barátjának mond, az térdre borulva esdekel, hogy múljék el tőle ez a keserű pohár, hogy akit vendégül hiv meg; az másnap összepakkol és Amerikába utazik, s akivel karonfogva jelenik meg valahol, az megcsinálja a végrendeletét, beszáll a •szent-pétervári Arany sas szállóba és egy óra múlva a cselédek (rosszat sejtve), rátörik az ajtót, vérében találják s a gyorsan előhivott orvos már csak a beállott halált konstatálhatja.

* •

*

*

*

*

© A karlóezal zsinat. (Három távirat.)

I. Karlócza, dpr. 6. d. e. 10 óra. Nikolics Fedor báró királyi biztos, ma reggel hosszasabb kihallgatáson fogadottArra a kérdésemre, mit szándékozik tenni botrányok esetén, igy nyilatkozott: »Botrányok nem történhetnek. Ha a püspökök botot emelnének egymásra, kijelentem, hogy beszüntetem a tanácskozásokat, fölteszem a kucsmámat s aztán, ha verekednek, tessék folytatni; ez már csak privát-passzió.« A zsinati tanácskozásokról még megjegyezte a királyi biztos: »A tanácskozások zárt ülésen folynak, ahol csupán a királyi biztos lehet jelen. Biztosithatom, hogy botrány nem történhetik.« II.

Karlócza, ápr. 6. d. u. 3 óra. • Nikolics Fedor báró, királyi biztos, ma délben tizenkét órakor, ünnepiesen mégnyitotta a püspöki zsinatot. A királyi biztos, diszmagyarban, az első osztályú vaskoronarend csillagjával ékesítve, Brankovics pátriárka s Nikolics és Popovics püspökök kíséretében jelent meg a zsinaton, s rövid beszédben tudatta a püspökökkel, hogy a szent zsinathoz királyi biztosnak őt nevezték ki. Aztán föltette a kucsmáját és igy szólt: — Beszüntetem a tanácskozásokat. Mintegy másfél órai szünet után Brankovics pátriárka szerb nyelven köszönte meg a királyi biztosnak, hogy a' zsinatot megnyitotta; a közönség viharos zsivió-kiáltásokban tört ki s kivonult a teremből. A teremben csak a királyi biztos maradt a püspöki zsinat tagjaival, akik zárt ülésre ültek össze. A zárt ülést a királyi biztos e szavakkal nyitotta meg: — Beszüntetem a tanácskozásokat. És föltette kucsmáját. III.

Karlócza, ápr. 6. este 11 óra. A pátriárka palotájában ma. délután hat órakor díszebéd volt, melyen Brankovics pátriárka a királyi biztosra mondott felköszöntőt. Nikolics báró válaszában kifejezte, hogy rendkívül örvend a zsinat szép eredményének. Ezután föltette a kucsmáját és igy szólt: — Beszüntetem a toastokat! A városban általános az öröm, hogy a zsinat botrányok nélkül folyik le. *

*

A czár

ós Suttner

*

Berta. Suttner Berta bárónő

a

légynek se vétett soha, sőt: ő volt a világbéke egyik leglázasabb bajnoka. A nemes bárónő Le a fegyverekkel czimü munkáját mindenfelé nagy megelégedéssel olvasták az utópisták s müvének némi foganata is lehetett, mert állítólag belőle rügyezett ki az orosz czár világmentő békeideája. A czár ezért udvarias volt s vendégül látta magánál a nagy bárónőt. Ám, mikor hire ment, hogy Suttner Berta a czár udvarában lakik, vala-

*

=0= A l e g ú j a b b t a l á l m á n y a drót nélkül való telegrafálás. A napókban is próbálgatták Calais és Dover közt és a kísérlet fényesen sikerült. Milyen furcsa lesz az nemsokára, ha drót nélküli telegráf hálózattal veszik körül a földet. Eddig csak tudta az ember, hogyan óvakodjék a kihágástól. Látta a tilalomfát, amely arra figyelmeztet, hogy a táviró-drótok megrongálása kihágást képez, de látta ám a drótot is, amit nem szabad megsérteni. Ezután csak a titalom-táblát látja, de a drótot nem veszi észre. Hogyan kerülhesse hát ki, hogy bele ne ütközzék. A X I X . század végső megerőlködése, ugy látszik, a nélkül. Mindent valami lényeges járulék nélkül előállítani, telegrafálni drót nélkül, a füst nélkül való puskapor (ide nem számitható a puskapor nélkül való füst, mert az már régi találmány, megtalálható minden kaszinóban, kávéházban) ló nélkül való lóvasut.' Éppen most halt meg a szarvasi filozófus, aki ebbe a nagy tanulmányba halt bele, hogyan lehet táplálék nélkül megélni. Kétségtelen, hogy az lett volna századunk legcsattanósabb találmánya. Milyen kár, hogy Nyiry bácsi magamagán próbálta meg és most, hogy belehalt., senki se tudja az eredményt. Ha egy kicsit praktikusabb, másokon tesz kísérletet és ő még most is él és folytathatja kutatásait. Nélkül! Mindent csak valami nélkül megtenni ez a , jelszó. Van még két nagy találmány, ami szintén nélkül való volna. Tessék ezt kieszelni és a feltaláló iránt örökké háladatos lesz a világ. A z egyik a hang nélkül való zongora, a másik a kapaczitálás nélkül való ' képviselőválasztás. *

*

*

h A m e r i k a . Amióta ő felsége a muszka czár kiadta a jelszót, az egész müveit világ teljes lelkesedéssel készül az örök békére. Francziaország • a tenger alatt járó robbanó hajókkal kísérletezik, Anglia uj pánczélos szörnyetegeket épit, Oroszország szaporítja a hadtesteit, Németország uj hajókat küld Kinába, még Olaszország is ágyukat öntet. De azért valamennyi nagyhatalom meleg lelkesedéssel fejezte ki hozzájárulását a czár gyönyörű ideájához,, csak egy akadt, amely rideg rövidséggel jelentette ki, hogy nem akar örök békét. Amerika 1 A parvenü nagyhatalom! Olyan uj még az uniformisa, hogy nem tud megválni tőle! Fejébe szállt a mámor gőze és azt hiszi, az egész világ Spanyolország! Nem akarja nyugdijba küldeni friss nemzeti h ő s e i t A z egész világ fel van háborodva és a szegény Amerikát elárasztják gunynyal és haraggal. Jó szerencse, hogy kibírja, mert nem érdemli meg. Ez a legújabb nagyhatalom se nem elbizakodott, se nem mámoros, legfólebb fiatal és naiv, tehát őszinte. Ő nem akarja az örök békét ugyanolyan okokból, amelyekből nem akarja a többi nagyhatalom, nem akarja Anglia, Németország, Francziaország és nem akarja maga Oroszország sem. Ebben tehát nem is volna semmi hiba, a hiba csak az, hogy Amerika nemcsak nem akarja, hanem ezt meg is mondja. Ki hallott még ilyen

241 őszinteséget

a

politikában ? Hisz

ez

nem

is

politika,

hanem

Színházi krónika.

valóságos modortalanság. Ha a muszka czár tálal fel, valamit: erre minden müveit nagyhatalom azt mondja, h o g y : isteni. Dicsérni muszáj, beleharapni • is illik, lenyelni azonban nem

Ifjúsági előadás.

okvetlenül szükséges, annyival kevésbbé, mert maga a czár se nyeli le.

(Beszélgetések a néző-téren). •

— április

* *

*

5 A m e g s p ó r o l t á l l a m t a n á e s . Spanyolhonban, hol a czitrom virul, a múltkoriban megszüntették a miniszteri nyugdijakat, most pedig szélnek eresztették az államtanácsot. Ez az állam-

A b b a n a pillanatban, • a Cassiopeia dégünk:

Lindau

földszint

legközepén,

tanács tizenöt tanácsosból állott akik fejenkint tizenötezer pezeta fizetést kaptak évente. Nem a tanácsaik miatt csapták el őket, hanem a pezeták miatt. A szegény Hispaníának ugyanis nem tanácsokra van szüksége, hanem pénzre. Helyes dolog, hogy először is azokon kezdi a spórolást, akik olyan tanácsokat adtak

*

kimenni.

iskolában.

KIS FIU: P e d i g én n a g y o n

A

KIS FIU : I g e n , d e . . .

A BÁTYJA :

Mindegy,

n e m a z é r t o l v a s fel, h o g y

A

most

szeretnék

nem

kimenni.

lehet.

kimehetsz.

Jókai

a sok szaladgálástól a

bácsi

hangját

hallani.

KIS FIU:

páholyból

Hátha

meg

kikéredzkedném

fogja

látni,

hogy

a

tanár

úrtól?

feltartom

a

két

ujjamat. A

BÁTYJA : N e k e d

Ülj nyugodtan se b o c s á t h a t A gató

ilyesmi. ugy

ki.

BÁTYJA :

nagyméltósága

tekintettel): S a z

igaz-

Az

sem.

záratta

Az

el.

ajtókat a z intendáns u r

Csak

orvosi

ő

bizonyitványnyal

kimenni. A

volt,

is i l y e n k o r j u t eszedbe a z

figyelj a felolvasásra. A t a n á r u r

ur ? A

lehet

és

KIS FIU (könyörgő és kérdő

KIS FIU : Ó

istenem!

(Lehajtja

a

fejét,

mint

egy

virág.)

EGY

KRITIKUS

mert

elég

járás-kelés =0= V i g v e r s e n y folyik a képviselőházban. A törvényszabók váltig azon versengenek, hogy egyik tárczát gyorsabban tárgyalják le a másiknál. A földmivelési tárcza egy nap alatt bejött. Dicséretes gyorsaság. A villamosság korszakában csak a sebesség a virtus. Földmivelő ország vagyunk, mindenki ért ehez, minek ezt még egymásnak bővebben - magyarázni. Egész más pl. ha gyarmatositási politikáról volna szó. Ehez nem ért senki, tehát sokat kell róla beszélni. Darányival hát könnyedén végeztek, csakúgy mint Darányi a borhamisítókkal röviden bánt el. Majd hátra köti ő a sarkukat. Még jó, hogy ezt is megtette és nem avval biztatott, amivel az egyszerű rendőr. Ez pedig igy v o l t : Sirva megy a kofa a sarki rendőrhöz: Nézze csak András bácsi, az a vásott kölyök ellopta a puttonyomat. Ott szalad vele ni. — A j ó rendőr önérzettel feleli: Majd megveri az Isten az akasztófára valót.

megszólal:

BÁTYJA : V á r j sorodra. A felolvasás u t á n

hervadt

*

sarok-ülésektől,

A

A

ven-

a fejével, a

A

Ez a valami ama tizenöt spanyol, akik most már nem államtanácsosok többé és az a tizenöt hivatal, amelyek most már nem hivatalok- többé. Ha mindenki esküszik is rá, ez a tizenöt

*

bólint

nem szabad ki s be.járkálni, mint az

se lehessen

hogy nagyon nem boldog a spanyol.

össze, s illusztris

helybenhagyóan távol a

Bánk-bán-1

Jókai Mór

( h a l k a n ) : Csitt, n e z a v a r d a z e l ő a d á s t . Itt

BÁTYJA

hogy nincsenek körülbelől megéri Spanyolországnak azt, hogy voltak. Nem szabad azonban teljesen, megfeledkezni valamiről.

spanyol soha se fogja elhinni, hogy ők feleslegesek voltak vagy éppen feleslegesebbek, mint azok, akik őket feleslegeseknek jelentették ki. És nincs kizárva, hogy ha az elsőt nem is tudják beigazolni, bebizonyítják a másodikat. A saját kenyere senkinek se felesleges és ha elveszik tőle, akármilyen plusz támad ezzel, valami minusz mindig marad utána. Tizenöt hivatallal kevesebb van most Hispaniában és tizenöt, haragos- emberrel több, nem is számitva azokat, akik valamikor szintén tizenötök szerettek volna lenni. És ezek is spanyolok volnának. U g y gondolom se a nyugdijat, se az államtanácsosságot nem adták Spanyolországban ingyen ; ha tehát most mégis elszedik ingyen, ez azt jelenti,

Pál

mikor

hasonlítja

EGY KIS FIU : Szeretnék A

neki, amelyek idejuttatták. Mert vagy adtak tanácsokat az államnak ezek a tanácsosok és akkor a legkevesebb, amit kapniok kell az, hogy nem kapnak semmit; vagy nem adtak tanácsokat és akkor nincs is szükség rájuk. így legalább jövedelmeznek évi kétszáztizenötezer pezetát az országnak és ezzel az,

csillaggal

6-án.

A

(a

ha

másikhoz):

fecsegéssel

Az

intézkedés

zavarják

a

helyes

felolvasást,

a

fölösleges.

MÁSIK: Á m b á r

előre figyelmeztetni,

a m e g h í v o t t a k a t n e m ártott

h o g y pontosan

különben ajtó m ö g ö t t a

jelenjenek

meg,

mert

helyök.

E L S Ő KRITIKUS : A f ő d o l o g a z , h o g y m i b e n n

A k i k i n n rekedt, a n n a k n i n c s MÁSODIK

volna

KRITIKUS :

vagyunk.

igaza.

Különben

nem

lehet

okuk

pa-

n a s z r a , m e r t a z o n k i v ü l , h o g y b ü n t e t é s ü l n e m eresztik be őket, n e m esik s e m m i ELSŐ

KRITIKUS :

bántódásuk. Pedig ilyenkor a későn

érkezetteket

le kellene térdepelteim. I f j ú s á g i e l ő a d á s o n iskolai n e k kell A

fegyelem-

uralkodnia. KIS FIU (elhaló hangon): B á c s i , k é r e m , n e m a d h a t n a

nekem orvosi bizonyítványt ? JÓKAI

r

ABBAZIA. , (

DR- S Z E G Ő

A

K Á L M Á N

k ö s e ! T u d d m e g és m e g t a r t s d , h o g y a m i g K a t o n a

bánja egén

Közvetlen a tengerparton 6000 méter kiterjedésű saját park közepén. Fölvétel egész éven ét, kísérettel vagy a nélkül.

a nemzeti színpadon tündököl, a d d i g a

szabadság

napja

ragyog!

Bánk

Magyarország

(Frenetikus

éljenzés;

a

függöny legördül.)

Gyermek-szanatóriuma és Vizgyőgyintézete — ^ ABBAZIABAN.

(lendülettel): H a z á n k f i a t a l s á g a , j ö v e n d ő n k örö-

A

KIS FIU :

A

BÁTYJA : Siess, és itt l é g y

gönyt

Éljen a szabadság!

(Őrülten

siet

kifelé.)

a k k o r r a , a m i k o r a füg-

felhúzzák. A

KIS FIU (siet. A

zártszéksorok között hirtelen megáll,

aztán csüggedten tér vissza.)

242 A BÁTYJA': Mi az? Mért jöttél vissza?

PETUR

A KIS FIU (suttogva): Már késő. (Leül a zártszékére és szomorúan néz maga elé.)

TANÁR

(a páholyában ülő két növendékhez) : Néz-

UR

zétek meg e csinos szinlapot, s rajta Bakó László színművész

sikerült

arczképét.

Továbbá, jegyezzétek

meg,

hogy a Nemzeti Szinház kizárólag a főváros tanuló ifjúsága

számára

rendezi

BÁN

KRITIKUS

(tovább békétlenkedik.) : Bocsánat, ön nagyon intelligens fiatal

• embernek látszik. Nagyon

érdekelne: mit szól ön ehhez

az előadáshoz?

*

A

A

e pompásan

sikerült

klasszikus

előadásokat. Minden anyagi haszon reménye és lehetősége nélkül, merőben azért, hogy zavartalanul gyönyörködhessetek abban, amit a világ szinműirodalmának remekei nyúj-

A

GIMNAZISTA:

A

KRITIKUS

A

GIMNAZISTA

Ilyennek képzeltem.

: Jó vagy rossz értelemben ? : No de kérem! Vagy önnek tán tet-

szik ez az előadás? A

KRITIKUS:

Nekem? Nem.

A

GIMNAZISTA:

A

KRITIKUS

A

GIMNAZISTA:

Na

hát!

: Köszönöm. Szivesen. *

tanak. Ha csupán olvasnátok e remekeket, gyönyörűségetek nem volna zavartalan, mert magyarázataink eltérítenék figyelmeteket a tárgyról. Ha fogékony szivvel és lélekkel

EGY

GIMNAZISTA

KISASSZONY

(az erkélyen): Te, Irma,

add már ide azt a gukkert!

élvezitek azt, amit ez előadások szépet, jót és igazat nyúj-

IRMA

: Minek az neked, Ilka ?

tanak, a szinház örömmel áldozza' fel nektek azt a fárad-

ILKA

: Flirtelni akarok a kis katonámmal.

ságot és munkát,

igénybe vesznek.

IRMA

(élénken): Katonáddal ?! Hol látsz te itt katonát ?

Mert nem közönséges áldozat ám az, ha a Nemzeti Szin-

ILKA

: Azt a hetyke Ferencz József-intézetbeli növen-

amit ez előadások

ház kedvetekért beéri szerda délutánonkint

öt-hatszáz frt

déket értem, ott balra. (csalódottan): Vagy u g y !

jövedelemmel, mikór, bizony, oly rossz idők járnak a szín-

IRMA

házakra, hogy ez érdemes műintézet

esténkint

ILKA

: Ugyan ne játszd a mindenből kiábrándultat.

sem mutat fel többet négy-ötszáz forint bruttónál. Tőletek

IRMA

: Nem szeretem a zöld gyümölcsöt.

ILKA

: Egy

gyakorta

függ, hogy e sikerült előadások sikerüljenek s lelkületetekre

EGYIK

NÖVENDÉK:

Igenis.

Lelkületemre

nemesitőleg

hat, hogy Mayert, aki nem érdemli meg, hogy első eminens legyen, s mint ilyen a tanuló-terem

első padjában

üljön, odafönn látom a karzatön, mint olyat. A

TANÁR

(magyarázó hangon): Mayer szülei nem

UR

bővelkednek anyagiakban

s azért csak szerényebb ülő-

helyet válthatott magának. Azért mégis jelentkezett, nehogy

IRMA

E G Y CSÖPPSÉG (a második emeleten): Én azt hiszem, Verbnng nyeri meg a nagy Alagit. EGY

szégyenletes helye csak becsületére válik. : Mindegy ; azért jobb szeretem, hogy

ő van odafenn s én idelenn. MÁSIK

NÖVENDÉK

kező előadásokat. (Kissé félénken) : Nem tetszik tudni, tanár ur, az

ifjúsági előadások programmján nem szerepel a Pont-Biquet család is ? A

TANÁR

UR

(oktató hangon): A nevezett darab nem

tartozik ama művek közé, amelyeket a tanári konferenczia e czélra kiválasztott. MÁSODIK

NÖVENDÉK

szer látni; sikerölt mű, pompásan mulattam rajta. A zétek

TANÁR

UR

: Hallga ! A függöny felgördül. Élvez-

fogékony szivvel és lélekkel, mi szépet és jót ez

előadás nyújt.

: Mennyivel fekszel Helf Gott-on ?

Harmincz krajczárral.

: Nem kapsz osztalékot.. Jobb volna egy jó

ELSŐ

Gavarni. Sarolta. Az ELSŐ : Nem fog fizetni csak négyszeres vagy ötszörös pénzt, mi az ? . . . Nini, Sisák tanár ur ide néz. Figyeljünk a szinpadra, mert, meglehet, holnap kikérdez bennünket a darabból, MÁSODIK

: Vagy

(Izidora után nézve): E csinos fő milyen

BIBERACH

kevés velőt takar! KÉT CSÖPPSÉG (édesen kaczag) :

Az A

EGYIK

: Mulatságosabb darab, mint gondoltam.

MÁSIK : A z

Az

EGYIK

ám.

: Mégis jó

iró ez a Katona. (Elbóbiskol s

csak másfél óra múlva ébred fel. Egy darabig csodálkozva néz

GIMNAZISTA

Melindával ?

(a földszinten) : Kérem szépen, ki az,

KRITIKUS

A

GIMNAZISTA

A

KRITIKUS

A

: Szacsvay.

GIMNAZISTA

A

KRITIKUS

MÁSIK

KÉT

(mutatja).

: Apaátok egy anyáért!

CSÖPPSÉG

(nevet). *

: S ez első rangú művész ?

: Igen.

A

A

MELINDA

aki ott elül mérgelődik? EGY

CSÖPPSÉG

a szinpadra, aztán oda sug a másikhoz): Mi történt ezzel a *

EGY

: Szó sincs róla; 1 Helf Gott tod-

CSÖPPSÉG

outsidert csipni meg. Ott van például

A

: Kár ; szerettem volna még egy-

ELSŐ MÁSIK:

Az A

: Máris epedve várom a követ-

MÁSIK

sicher. Verbtmg hű, de nem elég klasszis. A

el, hogy lelkületét nemesitse. így látszólag

: Nem tehetem. Mert ha leveszem a szemem

*

Az

A

szivesebben

pedig nem értek.

mulaszthatta

NÖVENDÉK

én is

elől, az emberek még azt fogják képzelni, hogy értem, amit

távol maradása rossz vért szüljön bennünk,, másrészt nem

A

huszárhadnagygyal

kaczérkodnám. De add már azt a gukkert.

nemesitőleg hathassanak.

: Köszönöm.

: Szivesen.

EGY

IFJÚ

GAVALLÉR

(a földszinten elől): Te, ez unal-

masabb, mint egy matematikai óra. Ott legalább nyugod-

. ;

tan olvashat az ember egy Marcel Prévost-regényt.

243 A BARÁTJA : Már ami engem illet, mégis csak inkább vagyok a színházban. Az E L S Ő : Nem ér ez semmit addig, amig az orfeumba nem visznek bennünket. A B A R Á T J A : Emlékszel-e még a Harrison lányokra? Az ELSŐ : Hogyne. Viszonyom volt velők. A MÁSODIK (kissé kételkedve): Mind az öttel ? Az ELSŐ (meggyőződéssel): Mind az öttel. Jegyzette: Stenograf. Robinsonok és m é g v a l a m i . A Magyar Szinházban ma a Robinsonok és a Barnett lányok főpróbája volt. Csak a Robinsonokról érdemes részletesen megemlékezni, a Barnett lányok olyan trágárság, amelynek területére nem követjük a szinházat. A Robinsonok czimü egyfelvonásos egy nagy tehetség rendkivül finom, helylyel-közzel szinte szenzácziós megnyilatkozásu, mindvégig friss és jóleső poézissel megirt műve. Magyar szinpadon rég ném adtak ehhez hasonló bájos darabot, amely finomságában egyformán emlékeztet a Musset költészetére és a Delibes muzsikájára. Igenis: zenéjére, mert csak a zene képes hasonló impressziót és levegőt teremteni. A darab sujetje is igen kedves: két hajótörött eltéved a nagy Oczeán egy csöndes, kis szigetére, ahol a kulturától meg nem találva és meg nem érintve, egy régi görög család él, olyanformán, mint az Ilias korában. A két különböző felfogású, beszédű, ruházkodásu emberfajta szembeállítása a mű belső tartalma. Mint látnivaló, igazi poétatollra érdemes, szubtilis téma, amely a Makai Emil tehetségében a leghivatottabb tolmácsot nyerte. Aki látni akarja, hogy a magyar költészet immár odáig vitte, hogy meissonieri ecsettel tud dolgozni, aki hallani akar egy csomó olyan csengő-bongó strófát, amelyben forma, rim, ötlet és üdeség kergetőznek, aki meg akar róla győződni, hogy Makai Emil csakugyan az a jelentős nagyszabású költő, aki minden sorában lirai és bájos tud lenni, az nézze meg ezt a finom munkát, amelyben valamennyi tényezőt együtt találja; Csodálatosan megragadó az .a költészet, -amélyhez a szinpad alapos ösmerete, a karakterizálás, sőt a drámai cselekmény mozgatásának művészete járul s amely ezenfélül Makai Emil egy eddig ösmeretlen vénájával: a humorral is megösmertetett. Ez a humor mindvégig ugyanaz a finom, gyöngéd szabás, amely az ő valamennyi munkájának eléggé meg nem dicsérhető karaktert ád. Kerül mindent, ami az Ízléstelenségnek még a látszatát is viseli, fordulatos, uj, eredeti is: könnyed, mint a pillangó, amely himes leple alatt igaz mézet hordoz. Rég emlékszem, hogy hasonló gyönyörűséggel néztem volna munkát, amely egy hatalmas jövő jegyét hordja magában. Makai Emil rendkivüli népszerűségének bizonynyal még magasabb polczot ád a' Robinsonok s ezt már a főpróba kényes ízlésű közönsége is elösmerte azáltal, hogy a kis egyfelvonásos bájos tirádáit zajos tapssal jutalmazta, felvonás végén pedig a szerzőt is látni akarta. A darabban Rátkai, Füredi, az ujoncz Deeséri, Láng Etel, Rózsahegyi stb. játszottak és minden erejükkel rajta voltak, hogy az előadással megközelítsék a darab nlveauját. Azt a hatvan perczet, amely ideig a darab tart, nemcsak a közönség, hanem az irodalom is legjobb órái közé számithatja.

(D-b.) A b e t y á r v i l á g . A betyárvilág czimü darabnak erkölcsi magva is van : megmutatja, mire vezet a rossz tréfa. Ha operetteken az ember erkölcsi tartalomról kezd beszélni, ezzel a mű sorsát is megpecsételte, mert a Népszínházát senki se tekintette még erkölcsnemesitő egyletnek. Ezt a szerző valószínűleg maga is jól tudta, azért rajta volt, hogy a morált egy csomó pikantéria fátyolával, helyesebben fátyolozatlansággal elfedje. A betyárvilág rövid meséje az, hogy egy orosz férjet legszentebb férji kötelessége teljesítésében akarnak megakadályozni s azért betyárok közé, erdő sűrűjébe, csendőrkaszárnyákba stb.

vezetik, ahol számtrlan akadály tolul az elé, hogy a házasság kánonjogilag befejezett legyen. Mindez akadályok előmozdítója egy fiatal követségi. attasé, aki . magának szánta az orosz férj feleségét. S mint látni tetszik: borotvaél és tőr van elég a darabban, rajtuk és köztük tánczolni alkalom bőven. Márkus József kissé nehézkesen teszi meg, a vicczei lehúzzák, ahelyett, hogy röpitenék, a helyzetei lassan alakulnak, mintha körképet és nem kaleidoszkópot mutogatna. A franczia irók művészetének egyik titka épen az, hogy villámgyorsan surrannak el a kényes helyzetek fölött, a borotva még csak meg se karczolja lábukat és fátylukat, ha fellebbentik, ugy teszik azt, mint a balletszoknya szokta: önkénytelenül, gyorsan és-denique mégis semmit se mutatva. A mi ,szerzőnk túlságos barátja a pikáns helyzeteknek és addig élezi őket, mig az ujját meg nem vágja, A magánéletben ez legföljebb az ő privát baja, ám a színházban a publikumnak is van beleszólása s igy az operett első sorban azokat érdekelte, - akik az e fajtának barátai. Igazságtalanság volna azonban nem konstatálni, hogy a szerző e darabjában haladásról tesz bizonyságot és több mozgalmas, eleven képet állit elénk. A zene: Fejér Jenő, egy homo novus munkája. A darabban, mint emiitettük, sok mindenféle fátylat és leplet rántanak föl, e nagy választékból boritsunk egyet a partiturára s mondjuk el csak azt, hogy Fejér Jenő e muzsikánál idővel okvetlen jobbat fog Írni. A darabban Bárdi Gabi, Németh, Csafai, Szirmai, Újvári, Tollagi jóizüen jatszanak.

Egy primadonna meg egy primadonna, az két primadonna ; ennyi kelt ki ezen a héten és bár darázskarcsu derekukon és bűbájos fejük búbján még ott tündöklik az áruló toja§héj, mint az egynapos csibéknél, máris nagy zajt ütöttek és jogos diadalmakról álmodoznak. Az egyik Fedák Sári kisaszszony, Rákosi Szidi növendéke, aki a Magyar Színházban aratott sikert a Gésákban, a másik Sárosi Paula kisasszony, aki a debreczenieket bájolta el mint Postás Milka a Madarászban. Fedák Sári kisasszonyt azonnal lefoglalta Relle Iván igazgató a pozsonyi színháznak; Sárosi Paulát nem kellett lefoglalni, mert már eló'zetesen megkötötte a szerződést Komjáthi direktorral. Mindkét hölgy abban hasonlit egymáshoz, hogy szép és fiatal és igazi színészvér. A közönség itt is, ott is kitüntető tapsokkal jutalmazta a pályakezdőket; különösen a debreceni közönség igazi rokonszenvének jeleivel halmozta el Sárosi Paulát, kinek gracieuse megjelenése, degageirt játéka, behizelgő éneke már az első jelenetek után meghódította a közönséget.' Nagy Bella. Egy igen csengő hangot hallottunk a Telefon Hírmondó kagylóján keresztül és egy lucidus, művészi lélek nyilatkozott meg benne. A műsor szerint Nagy Bellának hivják a fiatal leányt, aki láttatlanul mutatkozott be a nagy közönségnek, noha gyönyörű jelenség a szemnek is. A nemzeti színháznál ismerik és megbecsülik a fiatal művésznő tehetségét, iporkodnak is neki helyet adni, de állítólag nincs rá mód. Ugyan, ha postáskisasszonyról lenne szó, értenők, hogy nincs üresedés, ha a nemzeti színháznál csupa művész volna alkalmazva, akkor is értenők, hogy nincs hely. De vájjon annyira komplet a nemzeti színház létszáma, hogy egy ritka nagy tehetségnek ne tudná hasznát venni ? — Ezt nem értjük. S a j t ó h i b a . Egy huszonháromszoros attentatumot követett el a szedőnk, a korrektorunk és talán egy kicsit magunk is Tóth Béla »Kunigunda asszony« czimü mult heti nagyérdekü könyvismertetésében, holott is Vidtor Konrád mester becsületes neve consequenter. Victor Konrádnak van kiszedve. Mi ebben a crudelis balesetben különben csak a megtorló nemezist látjuk, amely holta után utóiérte Vielor mestert, aki maga is hitet és nevet cserélt és lett Vietor Konrádból Pardo Mózes.

Kiss József összes költeményei Első olcsó kiadás. Ára bérmentve k ü l d v e 1 frt 60 kr. Megrendelhető A H É T

kiadóhivatalában.

•244 Az »Első Biztosító Intézetnél Katonai Szolgálat Esetére

KÖZGAZDASÁG. A Budapesti villamos városi vasút részvénytársaság

most

teszi közzé 1898. évi zárszámadását, amely a következő adatokat tartalmazza : Veszteség- és nyereségszámla. Veszteség: Forgalmi kiadások' Általános kezelés, pályafelügyelet és fentartás, forgalmi és kereskedelmi szolgálat, vonatmozgósitás és műhelyszolgálat 685.589 fi t 84 kr. Különös kiadások : Adó, menetjegy illeték, betegpénztár-alaphoz való járulék és különféle kiadások 221.186 frt 47 kr. F,lsőbbségi kötvény-kamat 39 820 frt. A pálya és felszerelések értékcsökkenésére 60.000 frt. A székesfőváros 2°/o-os részesedése 18.689 f r t 0 4 k r . A részvénytörlesztési alapra 35.900 frt. Az elsőbbségi kötvények törlesztésére 9500 frt. Összesen 1,080.685 frt 35 kr. Nyereség 447.199 frt 03 kr. Főösszeg 1 millió 528.884 frt 37 kr. — Nyereség: Áthozat az 1897. üzletévről 12.814 frt 92 kr. Forgalmi bevételek 1,434.451 frt 93 kr. Különféle bevételek 80.617 frt 50 kr. Összesen 1,515 069 frt 45 kr. Főösszeg 1,528.884 frt 37 kr. Mérleg. Vagyon : A vasúthálózat, központi telep, kocsiállomány és ezek tartozékainak megállapított értéke 6,223 112 frt 93 kr. Szerződésszerű óvadék a székesfővárosnál 50,738 frt 62 kr. Felülvizsgálandó ujabb építkezések és beruházásokért 66.465 frt 61 kr. A rendkívüli tartalék-alap ingatlanai 141 225 frt 22 kr. A tartalék-alapok értékpapírjai 1,895.958 frt 28 kr. Tartozók 331.858 frt 50 kr. Pénztár-számla 6054 frt 02 kr. Anyagkészlet, szén, olaj, posztó stb. 83.481 frt 82 kr. Öszszesen 8,798.895 frt. — Teher : Részvénytőke : 48.618 drb részvény 4,861.800 frt. 1382 drb törlesztett részvény 138.200 frt. Összesen 5,000.000 frt. Elsőbbségi kötvény-számla 991.000 frt Törlesztett elsőbbségi kötvény-számla 9000 frt. Összesen 1,000.000 frt. Rendkívüli tartalékalap 1,646.849 frt 49 kr. Forgalmi tartalék-alap 78.871 frt 45 kr. A pálya és felszerelések értékcsökkenésére 1898-ban 258.906 frt 81 kr. Apálya és felszerelések értékcsökkenésére 1898-ra 60.000 frt.Összesen 318.906 frt 81 kr. Részvény törlesztési alap: Az előző évek sorsolásából hátralékos részvények 63(0 frt. Részvénytörlesztési részlet 1898-ra 35.900 frt. Összesen 42.200 frt. Elsőbbségi kötvény-törlesztési alap 9500 frt. Epitési és beruházási tartalék-alap 81.350 frt 45 kr. Nyugdijalap 46.327 frt 02 kr. Fel nem vett osztalék 1434 frt. Óvadékok 36.495 Irt 34 kr. Követelők 89.761 frt 42 kr. Nyereség: Áthozat az 1897-ik évről 12.814 frt 92 kr. Tiszta nyereség az 1898-ik évben 434.384 frt 10 kr. Összesen 447.199 frt 02 kr. Főösszeg 8,798.895 forint. A Magyar-franczia biztosító r t . 1898. évi tiszta nyeresége az előző évi 9336 frt beszámításával 23.405 frt (1897: 90.091 frt). A zárószámadás olyan, mint a többi biztositóké: visszatükrözi a mult évi rossz üzletévet s csakis a gondos és takarékos vezetés érdeme, hogy daczára a minden tekintetben kedvezőilen konjunktúráknak, veszteség nem érte a társaságot. A zárószámadás a következő: Mérlegszámla 1898. deczember 31-én. Vagyon : pénzkészlet 15.622, betétek 172.432, ingatlanok 1,000.000, értékpapírok 365.978, váltók és kötelezvények 175.617, viszontbiztositók tartozási egyenlegei 469.307, kinlevőségek vezérügynökségeknél és képviseleteknél 494.691, különféle tartozások 63.991, letétek és óvadékok 51.106, életbiztosítási díjtartalék 2,404.969, életbiztosítási kisorsolási alap 8000 frt. — Teher: résvénytőke 1,250,000, tartaléktőke 30.000, árfolyam különbözet 1673, fel nem vett osztalék 2665, nyugdijalap 26.102, díjtartalék a tüzbiztosilási ágazatban 465 243, függőben levő karok 181.455, jelzáloghitel 189.676, viszontbiztositók követelései 331.082, egyéb követelések 256.336, letétek és óvadékok 51.106, életbiztosítási díjtartalék 2,404 969. kisorsolási alap (életosztály) 8000, nyeremény 23.405 frt. Összesen 5,221.717 frt. Nyereség és veszteségszámla. Kiadások : kárfizetmények, felvételi költségekkel együtt: tűznél 595.887, jégnél 260.135, üzleti költségek 367.014, leírások és egyéb kiadások 19.491, függő károk tartaléka: tüzbiztositási ágazatban 169.758, jégbiztositási ágazatban 11.697, díjtartalék a tüzbiztositási ágazatban 465.243, tartaléktőke 30.000, életbiztosítás, viszontbiztositási dijak 178818, a folyó üzletév feleslege 14.069, az 1897. évi nyereségáthozatala 9336 frt. — Bevételek : nyereség áthozat 9336, mult évi tartalékok áthozatala 407.699, tartaléktőke 30.000, mult évi kártartalékok, a viszontbiztosítási rész levonásával 153.174, díjbevétel törlések levonásával : tűznél 925.352, jégnél 246.551, elhelyezett tőkék jövedelme 64.211, kötvény-illetékek ¡87.247, különféle bevételek 9767, tűzoltósági járulékok 9195, életbiztosítási díjbevétel 718.818 frt. Összesen 2.121,352 frt.

Ö cs. és kir. fensége Józef főherczeg védnöksége alatt (Budapest V., Erzsébet-tér 1.) márczius havában 1,076 700 koronára szóló belépési nyilatkozat nyújtatott be s 1,062.300 koronára szóló kötvény lőn kiállítva. Az intézet tudvalevőleg fiúgyermekek számára biztosit tőkéket és járadékokat a katonai szolgálat költségeinek fedezése, illetve be nem soroztatás esetén ellátás czéljából a nagykorúság idejére. Az üzemhaszon a biztosítottaké s a besorozottak ezenfelül igen jelentékeny külön jutalékban is részesülnek. A női szépség ápolására, fentartására és emelésére Iegin'iább ajánlhatjuk Bantler Ödön kitűnő hírnévnek örvendő szt. Miklós gyógyszertára (Temesvár) által előáll tott kozmetikai szereket, melyek mentesek minden károsan ható anyagtól és mint számtalan esetben beigazoltatott, meglepő sikerrel és teljes megelégedéssel használják az egész országban. Bővebbet a hirdetési rovatban. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: KISS J Ó Z S E F . Főmunkatárs: KÓBOR TAMÁS. Helyettes szerkesztő: MAKAI EMIL.

Nyersselyem-básztruhasfrt

3 42 frt 75 krig teljes öltönyhöz való kelme — Tussors és ShantungPongees, valamint fekete, fehér színes „Henneberg-selyem" 45 ki tói 14 frt 65 krig méterenként •— a legdivatosabb szövés, szin és mintázatban. P r i v á t - f o g y a s z t ó k n a k postaber és vámmentesen valamint házhoz szállítva, m i n t á k a t pedig postafordultával küldenek.

H e n n e b e r g G. s e l y e m g y á r a i (cs. és k.udv, szállitó) Z ü r i c h b e n . — Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. —

A Hódoló

diss/elvonulás

körkép látogatogatóinak mutattatik

Esténként

az elite-közönség találkozó

Minden

este

és a

•

művészvilág

helye.

45 perez alatt és a =

S Z I N - F É N Y K É P E Z É S .

Károly,

=

(Natural Colour Photogi aphie.) Bemutatások minden hétköznap délután 4 órak o r . V a s á r - és ü n n e p n a p d. u. 4 é s 5 ó r a k o r .

,H fi

•L V MmAM/f/fal

zeixtkiiftlyi-dfálí

czigány-zenekar. Smidt

díjmentesen be-

utazás a világ körül

minrffHHfmii

4 jRoyaí-száííoda. *3udapesf. A föíáros leglátogatottabb étterme.

65 kr.-tói

igazgató.

Budapest, 18f9. Az » A t h e n a e u m « irodalmi és nyomdai r. társ. betűivel.