ZENEI SZEMLE XI. ÉVFOLYAM IX -X. SZÁM 1927 OKTÓBER-NOVEMBER BUDAPEST

ZENEI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ:

FELELŐ S SZER K ESZTŐ :

JÁROSY DEZSŐ

M A JO R ERVIN

XI. ÉVFOLYAM I X -X . SZÁM 1927 OKTÓBER-NOVEMBER

BUDAPEST

ZENEI SZEM LE F ő sz e rk e sz tő : JÁROSY DEZSŐ T em esvár. — F elelős sz e rk e sz tő : MAJOR ERV IN . F ő m u n k atársa k : TÓTH ALADÁR é s SZABOLCSI B E N C E

TARTALOM: lap

Papp V ik to r : D ohnányi E rn ő , az em ber — — — — — — — — — T ó th A ladár: D ohnányi E rn ő k u ltú rája , m űvészegyénisége és'zo n g o ram ű v észete T ho m án Istvá n : Em lékeim D ohnányi E rn ő rő l — — - — —— — — — L ányi V ik to r : D ohnányi zeneszerzői egyénisége — — — — — — — V arró M a rg it: D ohnányi, a nevelő — — — — — — — — — — G om bosi O ttó : F ran cia hatás a ném et d aliro d alo m ra a XV. század m ásodik felében — — — — — — —- — — — — — — — — —■ K elem en L a jo s: A datok a régi E rd ély k u ltú rtö rtén etéh ez —• — — — —

2 15 2 19 232 235 237 239 241

ZEN EI ÉLET: M esslényi R óbert: V isszapillantás a fran k fu rti nem zetközi zenei k iállításra 243 M olnár A n ta l: A z In tern atio n ale G esellschaft für neue M usik V. zene­ ünnepsége — — — — — — — — — — — — — 247 V ID É K : K olozsvár— N agykanizsa—G yőr— Pozsony— Vác — — — — — — 248 F IG Y E L Ő : — 250 ID E G E N N Y E L V Ű T A R T A L O M (B ulletin) _ _ _ _ _ _ _ _ 251 M ELLÉKLET: D ohnányi E rn ő : Á zok-ázok (népdal-feldolgozás). D ohnányi E rnő arcképei. E L Ő F IZ E T É S I D Í J : évi 10 pengő (300 lei, 70 K e, 60 dinár, 14 schilling). E gyes szám á ra 1 pengő ( 1.50 schilling, 7.50 K é.) E lőfizetések eszközölhetők B u d a­ pesten a kiadóhivatalnál (V., C sáky ucca 30 . IV . 2 .) vagy p o statak arék p én z­ tá ri csekkszám lánkra 57 . 104 . sz. — R om ániában a tem esv ári kiadóhivatalnál T em esvár, I., N ag y k ö rú t). — C sehszlovákiában m eg b ízo ttu n k S tein er Z sig­ m ond könyvkereskedő, B ratislav a, V en tu r ucca 22 . — Ju g o szláv iáb an Engel F erenc, egyházi vagyonigazgató, Vei. Beckerek. A szerkesztésért és kiadásért felelős M a jo r E rv in . S zerkesztőség és k iad ó h iv atal: B udapest, V., Csáky ucca 30 . IV . em. 2 . — Szerkesztőségi h ivatalos ó rá k : kedden és pénteken d. u. 6— 8 -ig.

Tóth János és Téli BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAIOS-Ü. 10.

mfivészhegedü-épitők

(E ze lő tt K o m á r o m y é s T d « h >

H egedfl, V iola C selló é s ö s s z e s alk atrészei, q u in ttiszta húrok nagy raktára,

művészileg javítunk!

Kedvező fizetési feltételek!

P rospektus ingyen!

D ip lom ás h eged ü m ű vészn ök , m ű vészek é s tanárok h angversen yezn ek az általam ép ített h eged ű k ön é s cselló k on . — A ranyérm ek stb . k itü n tetések . — A párisi v ilá g h eg ed ü v ersen y en a z általam ép ített h eged ű 23 v ersen yző h eged ű b ől 13-at le g y ő z ö tt — 1 9 2 Í év b en a M , kir. Z en em ű vészeti F őisk olán m egtartott versen yen a z általam ép ített h eged ű a z ö s s z e s v ersen y ­ z ő régi o la sz, francia é s m agyar h eged ű k et le g y ő zte,

ELSŐRANGÚ

H E G E D Ü- É P I T Ő ÉS J A V Í T Ó

MŰTEREM,

Hflagyar Általános Hitelbank T E M E S V Á R I F IÓ K JA .

K özp o n tja: B l I O A P E S T .

Alaptőke és tartalékalapok: 65,000 000 pengő. tU rs -lin y e ltn : W lT K f.. M eg jelen t 1927. n ovem b er 1-én.

Bankosztály — Áruosztály

T e le io n s z A m o lc : 6 —98, 11—45, 1—96, 20 —28.

Dohnányi Ernő, az ember. (V ázlat)

É n még beszéltem az édesatyjával. Mély gondolkozáséi, igen intel­ ligens, szerény, halkszavú öregúr volt. Tartózkodó, véleményét szelíden mondó, fiáért befelé lelkesülő. L átszott rajta, hogy a fiának az apja. Nem volt magasabb, csak valamivel testesebb. Rövid szakálla, őszhaja finom puhasággal borította okos, kékszemü fejét. Valami vidéki szín határolta el tőlünk s főként a fiától, ki a nagyvárosok. a művészet világforgataga szám ára született. Igen jó m uzsikus volt. L átszott gondozott kezéről, hogy hangszer­ hez szokott. Zenélő ősei voltak. Az édesapja, Dohnányi E rnő nagyapja, hegedült és fuvolázott. Kilenc gyermeke közül mindenikben figyelemre­ méltó zenei tehetség élt. H a t gyerm ekét ham ar elvesztette, kik közül az egyikről m int rendkívüli zenei talentum ról legendákat beszélnek a családban. D ohnányi F rigyes, E rn ő édesapja, kitünően gordonkázott, jól hegedült, zongorázott, sőt kom ponált is. Az öreg D ohnányinak m indkét gyermeke zenei tehetséggel áldott. Nemcsak E rnő, hanem a húga, Mici is (dr. Ivováts Ferenc szegedi egyetemi tanár felesége), aki széles körben elismert zongoraművésznő. A gyerm ekek a pozsonyi tan ár rendszerető, jómódú házában kóták és hangszerek között nőttek fel. A gimnázium mal szemben fekvő lakás nemes, szép muzsikával volt tele. Kam arazene, zongora, hegedű, gor­ donka és énekszó gyakran hangzott ki onnan. Az emelkedett szellemű, de reálisan gondolkozó szám tan-fizika tanárnak nagy öröme telt gyermekei zenei tehetségében. Ism erve azon­ ban az életet, rendkívüli zenei talentum mal m egáldott fiától is meg­ kívánta, hogy tanúlm ányait ne hanyagolja el. Dohnányi E rn ő jó tanuló volt. É rettségi bizonyítványa két jelesen kívül tiszta „jó“ . Akkoriban a középiskola a tudományos és művészeti pályákra kívánkozóknak erős és biztos alapot nyújtott. Rendszerét és erejét minden jó tanuló szám talanszor megköszönhette később szere­ tett tanárainak. . Dohnányi Ernő; tudásbeli fölényes művészi intelligenciáját a jó középiskolai alapban találjuk meg. Érzésbeli intelligenciáját pedig a harm onikus családi szeretetben. Vegyük csak sorra a mai zenevilág (hogy a régebbiekről ne is beszéljünk) szereplő neveit. Alig dicsekedhatik középiskolai végzettséggel egynéhány. Pedig a művészetben ren­ det, rendszert, ízlést és szellemet csak a latin és görög auktoroktól lehet tanúlni. Nem a zenei tanúlm ányok emelik a kom ponistát és előadóművészt, hiszen m a m ár csaknem mindenük a legnagyobb dolog­ beli tudással rendelkezik, — hanem a betű, a könyv, az általános tudás

2IÓ

Papp V iktor:

és tudományos műveltség. Dohnányi művészetének fölényességét ez az acélváz tartja és emeli. Dohnányi E rnő nevét először a négy évszázados zilahi kollégium falai között hallottam. Második, vagy harm adik gim názista lehettem, s az iskolai zenekarban „kontrás“ voltam, m ikor a zeneórák egyikén a nagyobb diákok, talán Récsey E ndre, N ádudvary Jenő, Németh Tibor, Teleki Endre, báró W esselényi Ferenc, Gazda E ndre vagy Somogyi Kálm án arról beszélgettek, hogy Dohnányi Ernő, egy po­ zsonyi ötödik gimnázista, Bécsben zongorakvartettjével nagy sikert aratott. íg y olvasták az újságban. A rról folyt tovább a szó a nagy diákok között, hogy illendő volna, ha ezt a pozsonyi fiút a kollégium önképzőköre átiratban üdvözölné ebből az alkalomból, m ert mégis szép dolog az, hogy egy m agyar diák tizenöt éves korában olyan zenemüvet ír, amellyel á legnagyobb zenevárosban is hódít és úgy zongorázik, hogy az újságok nagy elismeréssel szólnak róla. Aztán ez az önékpzőkör T urinba K ossuth Lajosnak is küldött m ár hódoló levelet, m iért ne örvendeztetné meg ezt a m agyar fiút, aki Bécsben győzött? . . . Mi lett a diákpajtások üdvözletével, nem tudom, de a Zilahon lakó Gazda E ndre talán emlékezni fog rá, m ert m int szülővárosomban ritka és tehetséges zenélő, -— úgy tudom — Dohnányi E rn ő első budapesti koncertjén ott volt és m intha beszélt volna valam it m ásnap nekünk erről a zilahi zeneórán szóbakerült s most m ár világhódító fiatal művészről. Mindez 1892 -ben történt. M ost m ár tudom, hogy a fisz-moll zon­ gorakvartettről írtak a bécsi újságok nyom án a m agyar lapok s a kom ­ pozíciót a bécsi Duesberg-vonósnégyes társaság koncertjén m utatták be. A zongoraszólam ot Dohnányi m aga játszotta. * 1900 -ban egyik szólóhangversenyén láttam őt először, Budapest legszebb hangversenytermében, a Royal-ban, volt a koncert. Abban a teremben, amelyhez zenetörténeti nevezetességek fűződnek, m ert a H ubay— Popper vonósnégyes-társaság állandóan itt játszott, a kvartett itt m utatta be Brahm s 'nehány Eam arazenem űvét a zeneköltő jelen­ létében. Itt tarto tta népszerű kam ara-hangversenyeit a Griinfeld— Biirger együttes s később W aldbauerék. Aztán egy sereg világhírű szólis­ tának tapsolt itt lelkes közönségünk. Barbi Alice, Koenen Tilly, Gabrilovics, Ondricsek, Kubelik, Lind Marcella, Svárdström , Seebald, Ysave stb. A fehér alaptónusu aranydísszel ékes kedves teremben repült a hang. Sok emlékezetes est m uzsikája zengett hangulatos, tündöklő falai között. M ost is díszes, estélyi közönség. Tele frakkal, selyemmel, parfüm ­ mel, előkelőséggel. Dohnányi zongorázott. E gy fiatal, huszonhárom éves ifjú. Szelíd, sovány, szökés, balról-jobbra választott hajú, hom lokára vagy a sze­ mébe csapódó nyugtalan tinccsel. N yugodtan, fölényesen ül a Bösendorfer mellett, fakó arcát, kék szemében nem, sok szuggesztiv erő, de am int m egérinti a zongorabillentyüket, m agasabbrendü lénnyé változik át, nem tudjuk, hogy hány éves, elfelejtjük, hogy hívják, szemünk r á ­ tapad, nézzük-nézzük és nem látjuk őt, csak a muzsika bűvös hatalm á­ ban élünk. Gondolkozunk, álmodunk, akarunk, szeretünk, kiizködiink,

Dohnányi Ernő, az ember.

217

elbukunk, vigasztalódunk, sírunk és nevetünk, ahogy Dohnányi E rnő akarja Kábulatból ébredve zúdítják felé a tapsorkánt, az éljenzést, a virágokat. W lassics Gyula báró, akkor aktív kultuszm iniszter, feláll helyéről, a zongorához m egy és hálálkodó szavakkal köszöni meg a fiatal m esternek lelke kincsei dús pazarlását. A jelenetet egy L iszt­ rapszódia váltotta ki, mely Brahm s és Beethoven után állt a műsoron. Általános nézet volt a teremben, hogy ilyen m agasrendü és m agyar zongorázást Liszt óta nem hallott ez a város. M intha a ,,H ét Választó Fejedelmek“-ben tarto tt első Liszt-hangverseny forrósága úszott volna a levegőben. M egvan Liszt Ferenc utóda! Ez a hangverseny Dohnányi Ernőnek talán a második önálló kon­ certje volt Budapesten. 1897 -ben végezte a Zeneakadémiát, ahonnan első nagyobb koncertjére Berlinbe ment, m ajd ugyanebben az évben filharm onikusaink november 17 -iki hangversenyén Beethoven G-dur zongoraversenyének átgondolt, stílusos előadásával olyan nagy sikert arat. hogy Richter János, a nagy dirigens, aki akkor fiiharm onikusain­ kat vezényelte, a következő év elején Bécsbe vitte, ahol a bécsi filhar­ monikusok környezetében hódítja meg a császárvárost, m ajd Richter tovább viszi saját zenekarával Londonba és Amerikába. Angliában két hónap alatt harm inckét koncertet adott. B ejárja Skót és Írországot s Am erikában csaknem két évig m arad. Mindez az 1897 -től 1900 -as évekre esett. M ikor a Royal-beli hangversenyen hallottam, m ár am eri­ kai babér is övezte fiatal homlokát. * Dohnányi emberi tulajdonságai közűi legtöbbre kell becsülnünk: a jóságát. Jobb emberrel talán sohasem találkoztam. Lelki adottságból, l’a rt pour Kart: jó. A mai rossz világban egy jó ember! Istenem! mennyi tövist szúrhattak m ár leikébe a — rosszak. A jóság is lehet abszolut, vagy relatív. Ö abszolut jóember. Annyira, hogy néha m ár kényelmetlen. Imé: T udjuk, hogy H ubay és Dohnányi jó ideig kölcsönös ellentétben állott egymással, nemcsak művészeti téren. Egyik se nagyon tehetett róla: a környezetük, a híveik, a barátaik fűtötték e zeneéletünkre nézve áldatlan ellentétet. A zenehistória több hasonló helyzetet ismer. H aydn és Pleyel Londonban, Liszt és Thalberg Párisban ugyanígy járt. A híveik gyűlölködtek s a mesterek szelíd elnézéssel szenvedték a harc és ellentétek kellemetlenségeit. Ilyen elmérgesedett helyzetben gyakran végzetes a látszat és messze jár az igazság. A H ubay— Dohnányi viszály tetőpontján egy számottevő Dohnányi hívő valami nagy árulást követett el a mester ellen, kinek közvetlen hozzátartozói óvatosságra intették azzal az emberrel szemben szerettüket. Dohnányi nyugodtan m eghallgatta a történteket s bár látta, tudta, hogy a vád igaz, családtagjaival szemben is védte a m egtévedt barátot. • — Ke bántsátok, ne Ítéljétek meg, hiszen alapjában jó ember. Jó ember csak jó barát lehet. Zárkózott lénye esetleg évtizedekig tartó alapos ism eretség után enged magához közel valakit, de akit

2l8

Papp V iktor: Dohnányi, az ember.

aztán megszeret, a leikébe zárva dédelgeti. Kevés barátja van. L eg­ többjét a gyermek, vagy fiatalkorból hozta magával. Egyik ilyen kedvence: Kodály Zoltán. M ikor vagy öt-hat év előtt a m agyar muzsika m odern mesterének „Szerenád“-ját (op. 1 2 .) W aldbauerék bemutatták, egyik vezető napilap zenekritikusa m ódfelett neki­ m ent az ópusznak. Dohnányi, aki a legrosszabb levélíró, még az édes­ anyjának is csak akkor ír, ha különben m ár tiszteletlenségbe esnék, négyoldalat levelet küldött a lap főszerkesztőjének, beigazolva a k riti­ kus elfogultságát. Súlyosbításúl az én áradozó kritikám ra hivatkozott, amelyet mellékelt. Évek múlva kerülő ütakon tudtam meg a dolgot s most is csak azért m ondtam el, hogy kitűnjék, milyen szokatlan fellobbanásokig el tud menni a m ester a művészi igazságért, — a barátjáért. * Különben ő sem szereti a kritikusokat, akár H aydn, Beethoven, Berlioz vagy Liszt. Nem csodálandó! De nem is kér és nem is vár tőlük semmit. Dohnányi soha egy szerkesztőség ajtaját se lépte át. V agy három éve a zenekritikusok a filharm ómikusokkal valami lényegtelenség m iatt összeharagudtak. E gyre élesebbé vált az áldatlan ügy s Dohnányinak, a filharm ónia elnökének színt kellett vallania. Ilyesm it m ondott: — Ne írjanak rólam a zenekritikus urak, nekem a zenekritikára szükségem nincs. A zenekritikusoknak sokkal nagyobb szükségük van rám , m int nekem rájuk, m ert ők, ha rólam nem írnak, hivatásukat hiánytalanul nem tölthetik be. Ilyen energiák lappanganak ebben a kellemes, jómodorú, lebilin­ cselő szavú, törékenynek látszó emberben. * Pedig általánosságban szinte bántóan szerény. Azt az életrajzát, amelyet most ötvenedik születésnapjára közreadtam , elküldtem neki, kérve, hogy esetleges adatbeli tévedéseimet lenne szíves kijavítani. M it korrigált benne? Én azt írtam : „kitűnő tanuló volt“ . K ijavította: „K i­ tűnő tanuló nem voltam, csak éppen: ,,jó“ . „Az érettségi bizonyítványa két jón kívül tiszta jeles" — írom én. K ijavította: „Fordítva! két jeles és csupa jó“. Lelkületére, hálás szívére ez is jellemző: F o rstner K ároly pozsonyi székesegyházi orgonistáról, az ő első zenetanítójáról talán nem írtam eléggé melegen. Gyermeki hálától fű­ tött tollal belejavított: „Az öreg F orstner egész a gimnázium elvégzéséig tanított, habár persze az utolsó években nem nagyon sokat tanúltam tőle. Jó öreg bácsi volt, akit nagvon szerettem." P A P P V IK T O R .

Dohnányi Ernő kultúrája, művészegyénisége és zongoraművészete. i. Látom az embereket, akik a Bölcsöt körülállták: lateiner középosz­ tály, nyugatm agyarországi polgárnép; abból a kispolgár-fajtából, mely nem ismeri a nagy-burzsoázia hatalom ratörtetö küzdelmeit, melynek eszébe sem jut lázadozni az élet korlátai ellen; lerója természetes és becsületes m egalkuvással azt az adót, melyet szociális helyzete m unká­ ban, fáradságban, gondokban rája kivetett, készségesen m egadja a szürke hétköznapnak azt, ami a szürke hétköznapé, hogy azután nyugodtan 'elmerülhessen hétköznapi valóságnál többet és m agasabbat áhító vágyai­ nak, álm ainak vasárnapjába. S a tőszomszédos N yugat kifinom odott polgári kultúrája ezt a „vasárnapot" fejlett szellemi keretekbe foglalja, komoly és érett műveltség kereteibe, melyek vágyaknak-álm oknak enyhe 'Otthont,, pázsitos játszóteret biztosítanak. — Szeretik ezek az emberek ezt az örökségként rájuk szállott kultúrát, mely vérükké vált, ápolják 'ezt a műveltséget, mely anélkül, hogy rendes kerékvágásából kizökken­ tené, szebbé és gazdagabbá teszi életüket. És a polgári lakban, ennek a vérré vált kultúrának sajátos sugallatára, a polcokra könyvek, a fa­ lakra képek sorakoznak, m ajd felnyílik a zongora, előkerül tokjából a hegedű, a gordonka: megcsendül a „bürgerliche K am m erm usik" benső­ séges hangja. M int minden emberi közösségnek, ennek a kispolgári közösségnek is megvan a m aga M ekkája és a m aga prófétája. A „bürgerliche K am ­ m erm usik" nyugatm agyarországi mívelőinek nem kellett messze za­ rán d o k o ln ak : szomszédságukban tornyosodott az „örök város", a zene fővárosa, Bécs, hol az ő prófétájuk: Brahm s ütötte fel egyszerü tanyá­ ját. Brahms, aki nem akart új dionysosünnepeket muzsikálni ember­ millióknak, aki bölcs mérséklettel fojtotta le nagy lelke lázadásait, való­ ban, ez a puritán és szerény müvészegyéniség, vezére és eszményképe lehetett azoknak az embereknek, akik a Bölcsőt, Dohnányi Ernő bölcső­ jé t körülállták. A kispolgári kultúra eszményképe csakham ar m egismerhette a kis­ polgári kultúra gyerm ekét. És íme: ennél a megismerkedésnél az öreg B rahm s álmélkodva látta, hogy mindaz, aminek ő egy szigorú önm eg­ tagadó müvészéletet áldozott, a fiatal Dohnányi E rnő művészetében csodálatos természetességgel, öntudatlan közvetlenséggel virul. —■ So■\vas könnt‘ ich nie zusam m enbringen — hangzott Brahm s kritikája, ha jól emlékszem, Dohnányi első zongorakvintettjéről. Valóban, a fiatal m agyar muzsikus lelke m intha tisztábban rezonált volna Brahm s tö re k ­ véseire, m int m agának Brahm snak a lelke. Lám : Dohnányi m uzsikája

220

Tóth Aladár r

szinte játszva kerekítette le, s foglalta harm onikus form ákba azokat a rom antikus tartalm akat, melyeket form ábagyúrni Brahm snak annyi izzadságába került. T ragikus m egtörtségnek, keserű önm egtagadásnak nyoma sem volt ebben a sima, egyenletes muzsikában. Valóban, Brahm s, azokat a tartalm akat, melyeket lelkében hordozott, sohasem tudta volna ilyen harm onikusan kiegyenlíteni, ilyen folyamatos zeneiségbe felol­ dani. A z ' ő lelkében még elkeseredett harcot vívtak azok az elemek, melyeknek klasszikus összefoglalására, békés kiegyeztetésére a „kispol­ gári zenekultúra atyja" törekedett. — A nagy északnémet zeneköltőben még élénken lobogott a rom antika polgáremberének, Schum ann korának szabad lángja, s még másik láng is lobogott benne, a X IX . század kü­ szöbén felcsapó hősi, forradalm i polgárszellem lángja: ha B rahm s szim­ fóniát írt, szívében a rom antika Florestán- és Eusebius-zenéjét beetho­ veni dobok dübörgése kísérte. Sőt Brahm s egyéniségében még régebbkeletű szikra is ízzott, egy szikra abból a gigantikus tüzoszlopból, mely a kétszázesztendőelőtti bővérű, hatalmas német polgár kultúrájából tö rt elő, egy . szikra Bach szelleméből: ha Brahm s rekviemet komponált,, lelkének egyik zugában megelevenedett valami az „Actus tragicus" vad, víziós melankóliájából. Brahm s lelkében ezek az ősi lángok még nem fejezték be harcukat: új életet követeltek s új form át az új élethez, hogy benne összecsapva szabadon egyesülhessenek. Ezek a még eleven tüzek, ezek a még kinem aludt vulkánok, nem akarták az összeegyeztető, ellen­ téteket legyalúló „esztétikai kultúra" egyenletes melegét, nem akarták tehát azt, am it Brahm sban a X IX . század második felének nagy kultú­ rák örökségét fáradtan cipelő kispolgára áhított: a kiegyenlítődést.. B rahm snak ezért nem sikerülhetett egyeztető kísérlete; életének műve: egy hatalmas, de m egtört szellemnek repedezett szobortorzója. Brahm s csak atyja, helyesebben csak tragikus előhírnöke volt annak a kultúrának, melyben a német zene évszázados tradícióinak küzdelme békésen elült. Ez az új kultúra egyedül olyan passzív lelkekből fakad­ hatott, akiket nem tüzelt a küzdelem vágya, akik m ár term észettől fogva, feladtak minden harcot, akik a szürke hétköznap elől, m int valami töké­ letesen, hiánytalanul bebútorozott otthonba vonultak vissza a nagy zenei kultúrák rájuk szállt örökségébe. Készen kapták a szellem nagy harcai­ nak eredm ényeit s m ár csak az „eredményt" kapták a „harcok" nélkül. Az ellentétek ütköző felületeit itt nem kellett keserves fáradsággal legyalúlni, m aguktól lekoptak azok, békésen .m egfértek egymás mellett. A kispolgári szellem életében Bach és Hándel, H aydn és M ozart, Beet­ hoven és Schubert, Schumann és Mendelssohn, L iszt és W agner és mindaz, ami Brahm sban még lázadott és elfojtódott, mind, mind, ez az egész óriás tradíció: egyenletes, nyugodt vérkeringésbe szívódott fel. A kispolgári lélek m ár nem küzdött a tradícióért. Természetes szellemi örökség volt az, nem kellett érte — bocsánat a triviális hasonlatért — örökösödési adót fizetni. — Ez a kispolgári kultúra, az őt megelőző polgári kultúrához viszonyítva, inkább passzív, befogadó m int aktív, alkotó; Bizonyos fáradtság üli meg, mely annál érezhetőbb, mennél nagyobb és m agasabbrendü kultúrtradiciókat cipel m agával a lélek. A kispolgári szellem azonban nem küzd a fáradtsággal, m int küzdött egy­ kor B rahm s; ellenkezőleg: teljesen beletalálja m agát s annak megfelelő utakon mozog. A „bürgerliche Ivam m ermusik" szobájában nem ism erik

22.1

D ohnányi Ernő kultúrája.

a felőrlő, vad szenvedélyeket, a lázas, emésztő víziókat; aki ide vissza­ vonul, .azért vonul ide vissza, hogy álmokba-vágyakba szűrt belső életé­ nek békés és nyugalm as otthont biztosítson. II. A kispolgári kultúrának passzív, befogadó szelleme kétségkívül kevéssé kedvez az alkotó művészetnek, a zeneszerzésnek; annál többet adhat azonban a reproduktív-m űvészetnek, a zenei interpretációnak. M ikor a „bürgerliche K am m erm usik" mívelői összeülnek triózni, kvartettezni s készen, befejezetten rájukszállt örökségként élvézik a zeneiro­ dalom alkotásait: egyéni érzelmeikkel nem kavarják fel ezt az örökséget. A m it ezek a m uzsikusok saját vágyaikból, álmaikból a müvekbe bele­ szőnek, az nem kívánkozik ki saját, önálló életre a kompozíció keretéből, ellenkezőleg: az álmok, vágyak kényelmesen érzik m agukat az előadott müvek kereteiben, sőt szükségük van ezekre a keretekre, hogy kibonta­ kozhassanak. Az egyéni érzelmek egész világa, mely félénken vissza­ húzódott a prózai élettől, Schubert vagy Brahm s hangjaira előbujik rejtekéből, megkezdi álom- és vágyéletét, azt a belső életet, mélyet a kis­ polgári lélek csak ezeken a hangokon keresztül élvezhet minden küzde­ lem nélkül. B ár paradoxonnak hangzik, mégis m egállapíthatjuk: itt nem a muzsikus egyéni belső élete kelti életre a m űalkotást, hanem a m űalkotás kelti életre a m uzsikus egyéni belső életét, — Kell-e külön hangsúlyoznunk, hogy ilyen kultúrának atm oszférája tipikusan az elő­ adó-, a reproduktív-m űvészet atm oszférája? A zseni, mely ebből az atm oszférából születik, tipikusan reproduktív zseni lesz, előadóművész, aki az előadott müvekben él s aki műalkotások tolmácsolásában éli ki legmélyebb egyéni életét. És valóban: a kispolgári szellem egy csodálatos előadóművészegyéniségben találta meg a m aga zseni-gyermekét: a zongoram űvész D ohnányi Ernő egyéniségében. M it jelent az, hogy a kispolgári kultúra m egtalálta a m aga zseni­ jé t? Jelenti, hogy ez a kultúra olyanalkatú müvészegyéniséget term elt ki magából, aki épen ennek a kultúrának keretében tudott legharm oni­ kusabban kibontakozni s aki mindazt, am it a szárm azástól és miliőtől Tcapott, örök és elem entáris egyéni költészetnek szolgálatába tudta állí­ tani. „Dohnányi a kispolgári szellem zsenije" — tehát azt jelenti, hogy mindaz, ami a kispolgári kultúrában korlát és megkötöttség volt, D oh­ nányi zongoram üvészetében általános, örökemberi értékek részesévé lehetett. E zért Dohnányi művészete, bár tipikusan kispolgári gyökerek­ ből táplálkozik, mégis az egész emberiségnek szól, minden kasztszerüségtől mentes, őseredeti, elementáris élmény. A zseni, ki egy elpihenő, m egfáradt kultúrának gyermekszobájából jött, természetesen nem lehetett a démonikus szenvedélyeknek, a ha­ talmas érzelmeknek, a vad, víziós álmoknak zsenije: nem lehetett a ragyogó, telivér form ákba szökkenő friss, tüzes és bátor életerő géniusza sem. — Aki izzó szenvdélyekkel, intenzív, óriás érzelmekkel kívánja szivét ostrom oltatni, az hallgassa meg d‘Albert-t, m ikor Beethoven utolsó szonátáját játsza; aki lenyűgöző, feneketlen látomásokba akar temetkezni, az kérje fel Fischer E dw int egy Bach-adagiora; s aki a

222

Tóth Aladár r

tüzes életerők, a sziporkázó életkedv legnemesebb költői apotheózisára kiváncsi, az táncoltassa meg lelkét Sauer Chopin-polonézeiben. — Doh­ nányi zongoram üvészete mindebből csak nagyon keveset nyújthat. A kis­ polgári gyarmekszobából magával hozott fáradtság, a súlyos tradíciókkal terhes műveltségnek ez a bágyasztó öröksége, m int valami őszi köd­ fátyol borul Dohnányi érzés-világára. A szenvedélyek nem tépik szét ezt a fátyolt: elvesztették ősi vadságukat, az érzelmek megszelídültek, elnőiesedtek. .— Az a szellemi kaszt, melyből Dohnányi kikerült, mely önkénytelenül irtózik az életetemésztő, lelketperzselő vadabb és intenzi­ vebb érzelmektől, D ohnányit m egtette „kongeniális Beethoven-játékos"nak. (Talán éppen azért, m ert Dohnányi Beethovent megszelídíti s így közelebb hozza a kispolgári lélekhez.) P e d ig Dohnányi elfüggönyzött világa nagyon távol áll Beethoven életberontó hatalm as érzéseitől. Beethoven izzó, mélytüzű színeit a D ohnánvi-játék alkonyati árnyékok puhán takaró leplébe borítja; csodálatos, gyönyörű lepel, de inkább illik Schuberthez vagy a Brahm s intermezzók félhomályához, m int Beetho­ venhez. S itt nemcsak az Appassionata vagy Ham m erklavier-szonáta Beethovenéről van szó, hanem az „idillikus", a „pasztorális" Beethoven­ ről is, melyet Dohnányi ugyan páratlan szépséggel szólaltat meg, mely azonban lényegében véve ép olyan távol áll minden fátyolozottságtól, bágyadtságtól, m int az Appassionata legdübörgőbb fortisszim ója. —U gyancsak ez az öröklött fáradtság tom pítja le Dohnányi lelkében Mo­ z art friss, ércesen csengő hangjait is. V an ugyan M ozart költészetének egy fátyolozottabb tónusa is, melyből az úgynevezett „verschleierte R o­ m antik" szól hozzánk s Dohnányi megkapóan tolmácsolja ezt a legtöbb­ ször moll-kompoziciókban, -fordulatokban, m inorevariációkban m egnyi­ latkozó M ozartot, de ne feledjük: ezek az elfátyolozott melanchóliájú M ozart-hangok igazi jelentőségüket a frissen, tüzesen csillogó és a „démonikus" M ozart kontrasztjában nyerik el. Az A -dur koncertben a fisz-moll tétel méla álmodozását akkor látju k a legmélyebb perspektívá­ ban, ha utána töretlen, frissen csengő kacagással csendül fel az utolsó tétel mennyei játéka s a d-moll vagy a e-moll koncertben is a démoni szenvedélykitörések vulkántiizénél ism erjük fel legtisztábban a szelíd melankóliában ringó völgyeket. — Mindezzel természetesen nem m ond­ juk, hogy Dohnányi leikéből hiányoznak a háborgó szenvedélyek. Aki úgy át tudja élni egy Schum ann-fantázia „florestáni" lendületét, mint ő, az minden bizonnyal semmitől sem áll távolabb, m int a halvérüségtől.. Dohnányi feminin művészetéből csak az érzelmeknek, szenvedélyeknek az a férfias aktivitása hiányzik, mely a művészettel beront az élet nagy valóságába. Dohnányi mélyen át tudja érezni a bachi, beethoveni vagy m ozarti érzelmek világát (hiszen lelkének egész kultúrája ezen épült fel), de nem tudja követni ennek a világnak hatalm as expanzivitását, nem találja m agában azt a kifelé sugárzó erőt, mellyel Bach, Beethoven és a többi nagyok m uzsikája az életet meg akarja hódítani, le akarja igázni, mellyel ezek a nagy zsenik az életet és művészetet eggyé akarják tenni. A művészet világa kétségkívül más valami m int az élet világa, de mégis: egyesül az élet világával abban a nagy küzdelemben, mellyel1 m aradéktalanul át akarja hatni az életet, abban a küzdelemben, mellyel a . bűvészet nemcsak saját belső életét, hanem a rajta kívül eső egész világ életét is meg akarja oldani. Beethoven „legbefelébbnéző" utolsó, vonósnégyeseiben épen úgy m egtaláljuk ezt az expanzív aktívságot,

Dohnányi Ernő kultúrája.

223

m int a V arázsfuvola meseországim foglalt világában vagy m int Prospero álmokba kerített varázsszigetén. Ez az életnek szóló erő sugárzik egy d‘Albert, Sauer vagy Fischer játékából, m ikor ezek a művészek azzal a belső világgal, melyet lelkűkben Beethoven, Chopin vagy Bach feltám asztott, szinte el akarják borítani m aguk körül az egész külső vi­ lágot; ez a külső életbe belemarkoló erő még legmagánosabb álmokba m erülő adagio-zongorázásukból sem hiányzik; hatalmas szuggesztióval m integy legyőzi, lenyűgözi, magával ragadja a hallgatóságot. Dohnányi elfátyolozott, lankadásra hajló szenvedélyeinek egészen más utat kell választaniok, hogy m egtalálhassák tökéletes életform áju­ kat. Ilyen Dohnányi-féle tem peram entum mal terhes művészet nem tör hódító gesztussal az életbe; ellenkezőleg, önkénytelenül visszahúzódik az élet elől. Visszavonul önmagába, csak saját szigorú határain belül él s azzal, ami rajta kívül esik, m egszakít minden összeköttetést. D ohná­ nyi vágyai, álmai csak a művészetben akarnak megoldódni. Az ő vá­ gyait a muzsika nem az élet szám ára, hanem csak saját m aga szám ára váltja meg. Itt a lélek a zenében egy elszigetelt, parnassien világot terem t magának, hol az érzelmek m egfáradt birodalma szabadon, küz­ delem nélkül bontakozhatik ki, hol az álmok és vágyak önmagukban és önm agukért virulhatnak. M ondanunk sem kell, hogy ez a külső élettől elvonatkozó, öncélú álmodozásba merülő, csakis a belső érzelmeknek élő, tehát minden „anyagot" levetkező művészi szellem; pár excellence lirai szellőn. — A kispolgári kultúra hathatósan táplálhatta Dohnányiban a lírai elszigetelődésre való hajlamot, az érzelmek áloméletére való vágyakozást, eredményesen egyengethette Dohnányi u tját: az élet és művészet elkülönülésének útját. Ez az út azonban mégis egyéni út volt, varázslatos zseninek útja, melyen a m egfáradt kultúra gyermeke ra ­ gyogó és hatalm as örök csodákhoz érkezett el. Dohnányi ugyanis nem szigetelte el m agát mesterségesen a m uzsi­ kába azokkal az eszközökkel, melyeket a kispolgári kultúrától örökbe kapott. Nem vonult az élet küzdelmei elől művészetével a kispolgári kultúrába, m int az életnek egy bizonyos határozott zúgába, hogy valami viharm entes, nyugalm as, korlátolt életecskében keressen menedéket. M ű­ vészetében nyoma sincs kicsinyes gyávaságnak, nyárspolgár korlátolt­ ságnak, helyhezkötöttségnek vagy épen földhözragadtságnak. Ez külön­ bözteti meg a kispolgárságban bennrekedt rokonszellemektől, m ondjuk, az A rthur Schnitzlerektől. — S amily kevéssé ragadt benn Dohnányi géniusza az őt körülvevő szellemi kultúra korlátaiba, ép oly kevéssé emelt m agának ez a géniusz új, mesterséges védőkorlátokat. Dohnányi nem épít parnassien művészetének artisztikus „elefántcsont-tornyot", ő nem a hűvös artisztikum eszközeivel szigeteli el m agát a küzdelmes élet­ től. Zongoramüvészetében nyoma sincs a „Schöngeist“-ségnek, az eszté­ tikai aranym ívességnek. Ez különbözteti meg őt azoktól a rokonszelle­ mektől, akik fáradt vágyaikat és álm aikat az artisztikus „stílusmüvészet" aranykeretébe foglalják, tehát ez különbözteti meg D ohnányit a Thom as Mannoktól, Stefan Georgektól. Dohnányi költészetének éppen az a legfőbb varázsa, hogy közvetlenül, természetesen vonatkozik el az élettől: ez a poézis nem vonul az élet védett zugaiba, nem vonul az artisztikum elefántcsont-tornyába, mégis védve van az élettől, m ert b á r­ hol időzik, bárhol kalandozik, m indenkor és m indenütt étheri könnyed­

224

Tóth Aladár:

séggel rebben az élet fölé, magától, mesterséges szárnyak nélkül, a sza­ bad álmodozás birodalmába. Olyan Dohnányi művészete, m int az álmok tündéri sirálya, könnyedén szárnyal zúgó habok felett, finom, törékeny m adár, de röpte csodálatos lebegéssel egyensúlyozza ki a legvadabb lég­ áram latokat, velerepül a széllel, úgy, hogy neki az appassionáta orkánja is olyan, m int a szélcsend. — Dohnányi parnasszismusa „naiv“ parnaszszizm us: elementáris költéscet. — E gy másik, íélrem agyarázhatatlanabb, összefoglalóbb hasonlattal talán jobban m egvilágíthatjuk ennek a zongorapoézisnak örök, rafaeli varázsát: Dohnányi művészetének hajója a kispolgári kultúra nyugalm as kikötőjében készült, a kispolgári szellem szélfogó partjaitól övezett biztos öbölből indult el ú tjára; régi kultúrák kincseivel m egterhelt, fáradt hajó, nem az élet háborgó nyilt tengerére való, küzdeni a hullámokkal, hanem álomvizekre, csendesen tovasiklani; ennek a hajónak azonban mégsem kell a kispolgári szellem nyugalmas de szűk öblében vesztegelnie s ép oly kevéssé kell az artisztikusan sza­ bályos, gyönyörű korallszirtek hullám törő gyűrűjében menedéket ke­ resnie: m ert varázserejü korm ányos vezeti ezt a hajót, isteni hatalmú kormányos, aki csak kezét terjeszti ki a zúgó habokra és íme, ahol ez a hajó jár, ott az élet kérlelhetlen tengere m agától elcsitul. Bárhol evez ez a hajó: álomvizeken evez, kristályosán tiszta vizeken, melyeket a kö­ rülzúgó életnek egyetlen hullám fodra sem zavarhat fel . . . Megejtő, tündéri varázs ez. — Nem rázza fel a hallgatóban az életet: nem tükrözi izzó, intenzív színekkel a szellem örök küzdelmét az anyaggal s ami ezzel együtt jár: ennek a küzdelemnek hatalmas bánatait és örömeit, sírásait és kacagásait, nyom orúságait és m egdicsőü­ léseit. — Aki D ohnányit hallgatja, az elfelejti az élet küzdelmeit, az egy örök harm ónia Léthe-vízét issza, kitörli leikéből az any'ag m egkötöttsé­ geit, lerázza m agáról a felelősségeket s azt a törekvést, mellyel belső életünk m agának a külső világban érvényű akar szerezni. Dohnányi zongorázását úgy hallgatjuk, m int valami gyönyörű mesét, persze „me­ sét epikus tartalom nélkül", m ert ez a zongorázás csupa líra. A D ohná­ nyi játék meseszerüsége talán ott ragad meg legmélyebben, ahol egye­ sülhet az előadott műben bennrejlő meseszerüséggel. Gondoljunk csak Schum ann „m esehangjaira" (a Kreisleriánában, a Kinderszenenben, a szonáták lassú tételében stb .); nincs a földkerekségen még egy zongora­ művész, ki olyan tisztán, olyan m aradéktalan poézissal tudná m egütni ezeket a hangokat, m int Dohnányi E rnő. — V agy: hol andalít el olyan mélyen az ábrándozás bűvös problémátlansága, m int Dohnányd Schubertjátékában. M ert a Schubert-zenében is van valami Dohnányi öncélú álmodozásaiból. Schubert szenvedélyei, vágyai és álmai ugyan az életnek szólnak, de ezek a szenvedélyek, vágyak és álmok közvetlenül az élettel való összeütközés előtt feladják a küzdelmet s az élet küszöbén valami elmélázó, finoman érzelmes ábrándvilágba merülnek. Schubert nem jut el a tragikus összeütközésig, mint Bach. M ozart vagy Beethoven. Gon­ doljunk csak a B-dur szonátára: csodálatos dallaménekkel indul meg, melyet azután egy pianisszimó basszus-trillának sötét, fenyegető m or­ gása, m int az életnek, a sorsnak sejtelmesen előrevetett árnyéka, hirtelen m egszakít; azonban íme: m ár u jra megindul a téma álmodozó éneke, m int a daloló vándor, aki felfigyelt egy pillanatra a távoli m ennydör­ gésre, hogy a következő pillanatban m ár gondtalanul tovább énekelve

Dohnányi Ernő kultúrája.

225

folytassa dalos utját. Ez a pár taktus szinte Schubert egész poéta-egyé­ niségét elénk varázsolja. É s hogyan játssza Dohnányi ezt a szonátát! H ogyan testesül meg az ő naiv, öncélú álmodozása a schuberti kantábile ugyancsak naiv és öncélú dallamboldogságában! Azok a zongoram űvé­ szek, kiket eddig e sorok Írójának alkalma volt hallani, még csak m eg­ közelíteni sem tudták Dohnányi Schubert-kantilénáinak leírhatatlanul természetes lírai bensőségét, elbűvölően naiv s mégis annyi kultúrával terhes melanchóliáját, csodálatosan önmagában nyugvó, szelíden elfá­ tyolozott daloló szépségét. — S gondoljunk végül Dohnányi játékára, m ikor a zongora nagy álmodozója Brahm sot tolmácsolja, tehát azt a szerzőt, aki annyiszor kereste fel m egfáradt szenvedélyeivel az álmok félhomályát. Gondoljunk az intermezzóknak, a kamarazenemüvek és Szináták lassútételeinek utolérhetlen m egszólaltatására. H ogyan felhoz­ nék itt azok a sejtelmes zongora-tónusok, hogyan imbolyognak itt azok a fojtott harm óniák és letom pított ritmusok, hogyan suttognak vagy borjo g án ak azok a virulva-lankadó dallamvonalak, melyekkel Brahm s ál­ modozásba, ábrándozásba kezdőzte el belső életét! H a a ,,bachos“ Brahm s „biblikus" víziója vagy a „beethoveni" Brahm s északnémet „pesante“-ja talán ki is csúszik Dohnányi nőies müvészkeze alól, bőven kárpótol ezért a rom antikus álmokba temetkező Brahm snak m aradéktalanul kon­ geniális interpretálása, mely D ohnányit minden idők egyik legnagyobb Brahm s-játékosává avatja. Nincs képzelet, mely olyan mélységes poézissal tudná megeleveníteni az f-moll szonáta Andantejét, m int D oh­ nányi zongorajátéka. M ondanunk sem kell. hogy Dohnányi, az érzelmeknek, szenvedé­ lyeknek önm agában nyugvó és öncélú harm onikus áloméletével, olyan szerzőkhöz is gyönyörűen tud közeledni, akik egyéniségétől távolabb állnak. Rendkívüli műélvezet például Beethoven-játéka, bár, m int emlí­ tettük, Beethoven érzelmi világa egészen más alkatú mint Dohnányié. De Beethoven zeneköltészete is akárcsak Dohnányi zongorajátéka, az anyagtalanságra, az átszellemítésre törekedik s az élet m egkötöttségeit lerázza m agáról. Igaz, Beethoven aktívabb tem peram entum ának m eg­ felelően, egészen más utón valósította meg törekvéseit. Ű keresztül tö rt belső életével a külső életen s hatalmas küzdelemben győzte le azt, míg Dohnányi, belső életét a művészetben elszigetelve s így a külső élettől elvonatkoztatva jutott az anyagtalanság átszellemült birodalmába. D oh­ nányi Beethoven-játékából hiányzik a beethoveni küzdelem, de annál gyönyörűbben kapcsolódik bele Dohnányi művészete ennek a küzdelem­ nek eredményébe: az átszellemiiltségbe. S bár ez az átszellemültség akkor lenne csak igazán „beethoveni", ha mögötte éreznénk a beethoveni harcot, mégis grandiózus élmény: mikor olyan „csupa-lélek" játék m int Dohnányié, olyan „csupa-átlelkesítés" művészettel forrhat egybe, m int amilyen Beethoven művészete. Ezzel m agyarázhatjuk azt a mély hatást, melyet Dohnányi Beethoven-játéka, különösen a Beethoven-lassútételek tolmácsolásával közönségünkre gyakorolt. Dohnányi művészetének „naiv parnasszizm usa" önmagában nyugvó harm óniája, anvagtalansága és tiszta liraisága ott is elementáris erővel hat, ahol nem m eríthet az előadott szerzeményből rokon szellemi tartal­ mat. M indent átható, mindenen átsugárzó állandó és egyenletes éter­ rezgés ez. Valóságos M idás-királyi kéz Dohnányi zongoraművész-keze:

226

Tóth Aladár:

amihez hozzá ér, legyen az bárm ily silány kompozíció, mindent arannyá változtat. III. Az a „naiv parnasszizm us“, az a harm ónia és tiszta líra, az a salaktalan szellemiség, mely Dohnányi müvészegyéniségét jellemzi, el sem képzelhető a művészi kifejezés m aradéktalan tökéletessége, természetes szabadsága, közvetlensége, keresetlensége nélkül. Hogy valaki olyan természetes és szinte m agától értetődően szigetelhesse el belső életét a művészetbe s hogy ez a belső élet a művészet keretében olyan korlát­ lanul szabadon bontakozhasson ki, m int ahogyan azt Dohnányinál lát­ juk, ahhoz mindenekelőtt az szükséges, hogy a művész művészete for­ mai kereteiben pillanatra se érezze m agát feszélyezettnek, sőt ellenkező­ leg: ezekben a keretekben legszíveszerintibb otthonát lelje fel, melyben minden küzdelem és erőszak nélkül tud elhelyezkedni. Az a művészi keret, melyet ezúttal m ár a kispolgári kultúrának sajátos reproduktívművészi szelleme előre kijelölt: az előadóművészét kerete, valóban ilyen természetes szívszerinti otthona Dohnányi Ernőnek. Belehelyezkedni valamely műalkotásba, s szigorúan annak kereté­ ben önálló egyéni életet élni: Dohnányinál nem „probléma", nem „küz­ delem" avagy „törekvés", hanem term észet és term észetté vált kultúra, a legközvetlenebb, legtisztább életforma. E sorok írója, Casals Pablót leszámítva, egyetlen olyan előadóművészt sem ismer, aki az előadott m űnek életében annyira természetesen éli saját egyéni életét, m int Doh­ nányi Ernő. A kárm it játszik ez a csodálatos előadó-zseni: lelke azonnal otthon érzi m agát a kompozícióban. Az egyéniségétől legtávolabb eső szerzemények form áiba is olyan m agátólértetődően helyezkedik bele, m intha egyenesen neki terem tették volna ezeket a form ákat. E zért Dohnányi nemcsak ott talál kapcsolatot a müvekkel, ahol ezt a kapcso­ latot, a „kongenialitás" előkészíti. Az ő bizalmas viszonya a művel, független minden kongenialitástól. Minden, ami zenemű és am it le lehet zongorázni: lelkének természetes hazája. Dohnányi egyénisége olyan fesztelenül mozog, annyira szabadon lélegzik az előadott mű keretében, hogy m ár nem is érzi ezt a keretet keretnek, korlátozó form ának s épen ezért -— de strigis quae non sunt — szinte m agától eliminálódik a kérdés: megfelel-e egyéniségének ez a keret vagy sem? Nincs olyan idegenszerü keret, melynek „keretszerüsége", „korlátszerüsége" el ne tűnne játékában. H a Dohnányit hallgatjuk: teljesen elfeledjük, hogy itt egy lélek egy másik (tőle esetleg idegen) leiken keresztül nyilatkozik meg: előadóművészét és kompozíció teljesen összeolvad, nem érezünk a kettő között határt. Egyik legfőbb titka ez a D ohnányi-játék hihetetlen bensőségének, páratlan közvetlenségének. Nincs a világon még egy zongoraművész, aki valamely kompozíción keresztül ennyire közvetlenül tudna szólni hozzánk. A d‘Albertekben, Fischerekbcn talán mélyebb és gazdagabb szenvedélyeket, érzelmeket ébreszt egy Beethoven-szonáta, de szenve­ délyek, érzelmek senkinél sem olvadnak át olyan term észetesen és m a­ radéktalanul az interpretációba, m int Dohnányinál. Dohnányi játékában sohasem érezzük, hogy az előadóművész egyé­

Dohnányi Ernő kultúrája.

227

nisége ki akar törni a m űalkotás Kereteiből. Az egyéniség itt m indig szigorúan a kereteken belül m arad. M ásrészt azonban azt sem érezzük, liogy az előadóművész itt aszkétikus önmérséklettel, vagy épen erősza­ kos önm egtagadással kényszeríti egyéniségét a m űalkotás határai közé. Dohnányi szigorúsága ezért természetes szigorúság; nincs benne semmi rigorizm us. — Dohnányi egyénisége azonban nemcsak a mű keretein belül mozog, hanem teljesen ki is tölti ezeket a kereteket. M inden leg­ kisebb pórusba behatol, minden legkisebb zugba bevilágít, tehát minden ízében megeleveníti az előadott művet. E zért olyan hallatlanul világos és értelmes Dohnányi játéka. Világos a misztikus sötétségekben is, ér­ telmes az ösztönös sejtések chaoszában is. Dohnányi előadásában még a legelnagyoltabb „al fresco“-hatásokkal tobzódó müvek is hihetetlenül differenciálódott életet élnek. (Gondoljunk Liszt h-moll szonátájának szenzációs interpretálására!) — Enélkül a legparányibb részletekig ki­ terjedő világosság és értelmesség nélkül el sem képzelhetnénk Dohnányi term észetes harm óniáját. Hiszen ez a harm ónia csak akkor lehet teljes, dia a műben a legelenyészőbb részletekig minden kiegyensúlyozódik, ha a művész a legrejtettebb apróságot is belekalkulálja az egyen•súly kiépítésébe, ha a mü teljes egészében ,.mérlegre kerül". H ogy ha­ sonlatunknál m aradjunk: Dohnányi zongoraművészeiében van valami "határozott m érlegszerüség; az erők teljes kiegyensúlyozottsága jellemzi játékát a felépítés egészétől a legkisebb részletmunkáig. Persze ez a Tnérlegszerüség nem m erev kiegyensúlyozás: csupa mozgalmas élet s inkább a kötéltáncos könnyed balanszírozását ju ttatja eszünkbe. (Gon­ doljunk csak Dohnányi utolérhetlenül orgánikus rubátóira!) Nemcsak hallatlanul nagy muzikális fantázia, hanem rendkívüli intelligencia, finom müízlés, sőt mi több, „ösztönös intelligencia", „vérré vált ízlés" is kell ehhez. Dohnányi egyéniségének közvetlen belehelyezkedése az előadandó "kompozíciókba feleslegessé tesz minden külön „artisztikus" stílustörek­ vést. Aki az előadóművészeiben a kompozíció keretét nem érzi korlá­ tozó „keretnek", annak nem kell bajlódnia a „keret" artisztikus kidol­ gozásával, az minden előzetes stiláris beállítottság nélkül ülhet a zon­ gorához. Olyan stiláris problémák, amilyenek teszem Busonit egész életén keresztül izgatták, Dohnányinál nem játszanak szerepet. Nála nem beszélhetünk „lineáris" vagy „im presszionista" interpretáló stílus­ ról, nem is említve, hogy milyen távol állnak tőle azok a külsőséges, raffináltan kiagyalt „artisztikus" stíluskeretek, melyekbe bizonyos „m odern" előadóművészek (vagy helyesebben előadóművész-spekulálók) szokták belegyömöszölni a kompozíciókat. Az ő játéka a leglesujtóbb hadüzenet az „újszerű" és „érdekes" beállítások kóklerbirodalm ának. — Dohnányi közvetlenségében a stílus még mint „közvetítő kapocs interpretátor és kompozíció között" is eltűnik. Dohnányi nem dolgozott ki m agának külön M ozart-stílust, Beethoven-stílust, Schum ann-stílust, az 'ő zongoram üvészete minden artisztikusan stiláris széttagozódás nélkül közeledik a legkülönfélébb szellemű müvekhez. Busoninak megvolt a maga külön Bach- és külön M ozart-stilusa, megvolt a m aga Beethovenstilusa, sőt a m aga külön H am m er-Ivlavier-szonáta stílusa; Grünfeld kialakított sajátos Schubert-, sajátos Johann Strauss-stilust; Schnabel is tudatosan más m odorban adja elő M ozartot m int Beethovent. Még foly-

228

Tóth Aladár::

tathatnám ezt a felsorolást; de bárm ily nagyszerűek és zseniálisak is le­ gyenek ezek a stilusok. végeredményben mégis csak szellemi p ó z o k ezek,, melyekkel az előadóművész egyrészt ugyan közelebb hozhatja m agát a kompozíció form áinak szelleméhez, m ásrészt azonban gátolja saját egyéni életének spontán, természetes m egnyilatkozását. E zért azután az ilyen elő­ adóművészét, revelálja bár a legnagyobb egyéniséget, mégsem éri el soha­ sem Dohnányi zongorajátékának meleg közvetlenségét, tiszta lírizm usát. Dohnányi páratlan otthonosságát az előadóművészét keretében talán ott csodáljuk legjobban, ahol az előadóművész-egyéniségnek nemcsak a m űalkotás, hanem a már részben megszólaltatott m űalkotás keretébekell beleilleszkednie: tehát a kamarazenében. Itt a form át, melyben az előadóegyéniség m agát kiéli, m ár nemcsak a kompozíció szabja meg, hanem a társelőadók egyénisége is, ez a form a tehát term észetszerűen szorosabb, szigorúbb korlátot jelent. És íme: Dohnányi ezek között a szigorúbb korlátok között is megőrzi természetes fesztelenségét, ottho­ nos kényelmét. Nála azokkal az érzelmekkel, melyeket henne a m űalko­ tás kelt, azonnal természetesen társulnak és szervesen összeforrnak azok az érzelmek, melyeket henne előadópartnereinek (a hegedűsnek, brácsás­ nak, gordonkásnak) játéka ébreszt. Zongoraszólam ába tehát m ár bele­ dolgozza a kam arazene-partnereitől kapott élményt is s ennek az él­ ménynek keretében egyénisége azzal a bizonyos varázslatos közvetlen­ séggel nyilatkozik meg, mely feledteti a keret keretszerüségét. Nem hiába nőtt fel Dohnányi E rnő a „bürgerliche K am m erm usik" kultúrá­ jában: ma ö a világ legnagyobb kamarazenésze, sőt kérdés, volt-e egyál­ talában M ozart óta akkora kam aram uzsikus, m int nagy hazánkfia. Ahogyan nincs olyan kompozíció, melyben Dohnányi egyénisége ne tudna otthonosan kibontakozi, épúgy nincs olyan kam arapartner sem, kinek művészi felfogását Dohnányi ne tudná azonnal átvarázsolni zon­ goraszólam ával saját géniuszának természetes otthonává. — Sohasem felejtem el azt a K reutzer-szonátát, melyet legutóbb Dohnányi Hubayval együtt szólaltatott meg. A II. variációban a W ieniaw sky szellemé­ ben hegedülő H ubay Dohnányinak szigorúan kiegyenlített stílusával összeférhetetlen ruhátokat engedett meg m agának. Dohnányi mégis engedelmesen átvette H ubay gyorsításait-lassításait s olyan tökéletesen bele tudta ágyazni saját felfogásának gyönyörű zenei folyam atosságába ezeket a szeszélyes tempóingadozásokat, hogy az egész variáció fölött, m int valami glória, jelent meg Dohnányi egyéniségének szelleme. ím e a kötéltáncos, ki ide-oda rángatózó dróton is m egőrzi az egyensúlyt! Pedig ebben a variációban a zongorának csak jelentéktelen kísérő sze­ rep jut. Dehát a „kamarazenész" D ohnányit csak egy lépés választja el a „zongorakísérő" Dohnányitól. Aki évekkel ezelőtt hallotta azt a Schubert-estet, melyen M ayr R ichardot Dohnányi E rnő kísérte zongo­ rán, annak nem kell bővebben m egm agyaráznunk, hogy lehet valami legtökéletesebb „zongorakiséret" és egyúttal legmélyebb egyéni m egnyi­ latkozás. Dohnányi itt egyszerre interpretálta Schubertét s a Schubertét interpretáló M ayrt s mindezen keresztül teljesen és m aradéktalanul: ön­ m agát. Valamelyes feszélyezettségnek nyom át sem éreztük. Dohnányinak a kamarazenélésnél semmit sem kell letagadnia egyé­ niségéből. Nem kell fékeznie m agát, m int a többi nagy szólistáknak. Egyénisége a legszigorúbb kamarazeneszerüségben is szabadon virulhat.

■Dohnányi Ernő kultúrája.

229

S ez a „szabad virulás" nemcsak a legnagyobb és legkitűnőbben kam a­ razenélő „szólisták" fölé emeli Dohnányit, hanem ez különbözteti meg 'őt azoktól a csak kamarazenére term ett művészektől is, kiknél az egyé­ niség nem is kívánkozik a „szabad virulás" felszínére. Dohnányi kam a­ razenéjének nincs koncertterem -csillárfénye, de nincs szobaszaga sem. A nnyira tökéletes kam arazenestilus ez, hogy benne a „kam arazenét" m ár nem is érezzük külön „stílusnak", jellegzetes „form ának". Olyan előadóművész, kinek egyénisége ennyire otthon érzi m agát ~2lz előadóművészét kereteiben, kinek művészi közvetlenségében ennyire eltűnnek a külső korlátok és megkötöttségek, ilyen tetőtől talpig ideális előadóművész-egyéniség, természetesen nem érezheti anyagi m egkötött­ ségnek azt a hangszert sem, mellyel a m űalkotásokat tolmácsolja. — Az esztétika még sokkal inkább gyerm ekkorát éli, semhogy m egm agyaráz­ hatná, m iért nyilatkozik meg teljesebben egyik előadóművész a hegedűn, a másik a zongorán, a harm adik a karm esterállványon és igy tovább. D ohnányinak müvészegyénisége, mely nem nyúl sohasem erőszakosan beavatkozó kézzel a m egnyilatkozás form áinak kereteihez, nem hajlítgatja, nem tág ítg atja a korlátokat, ez a passzív müvészlélek, bizo­ nyos fokig mégis megokolja, hogy m iért vonzódott Dohnányi elsősor­ ban a zongorához. A zongora ugyanis (a lírai, szubjektív lelkeknek kevésbé megfelelő orgona után) a legkészebb hangszer. Belőle nem kell kifelé sugárzó, aktiv erők szuggesztiójával „kicsalni", vagy „kiparan­ csolni" a hangokat, m int a dirigensnek az orcheszterből; sőt a zongorán a hang előállításával még olyan értelemben sem kell vesződni, mint a vonós- vagy fúvós-hangszereken. A szólóhangszerek között a zongorán aránylag a legkevésbé „külön feladat" a zenei hang létrehozása, a m ű­ vész itt jóform án m indjárt a hang művészi m egform álásával kezdheti m unkáját. A „hang művészi m egform álásának" m unkája Dohnányinál a zon­ gorahang érzéki valóságának eltüntetésénél kezdődik. A zongorastílus „artisztikus érzéki szépségének", vagy speciális „zongöraszerüségének" kérdését Dohnányi nem ismeri. A „stílus" a hangszerrel kapcsolatban m int önálló probléma époly kevéssé izgatja, m int amily kevéssé izgatta a „stílus" az előadott m űalkotással kapcsolatban. Dohnányi nem akar a zongorahangból olyan nemes érzéki szépséget kicsiszolni, m int am i­ lyen teszem Sauernek csodálatosan fényes és zengő zongorahangja. D ohnányi nem vitatkozik Busonival, hogy a „non legato“-játék zongoraszerübb-e, vagy a „legato“-játék. S a lehető legtávolabb állnak tőle ■olyan modern spekulatív stílusok, m int például a zongorának „ütőhang­ szerként" való használata flásd: Sztravinszki zongorajátéka). — Aki Dohnányi zongorajátékát hallgatja, az egyszerűen elfelejti, hogy „zongorahangot" hall. Sauernél a lélek zongorává változik. Dohnányinál a zongora lélekké. Transzcendentálisabb zongorahangot mint Dohnányi E rnőé, el sem képzelhetünk. Dohnányi billentésének varázsa valóságos m etafizikai varázs. A lélek legközvetlenebb megszólalása. Dohnányi előadómüvészetében a zongora elfeledtetése is minden harc és küzdelem nélkül megy végbe. Dohnányi itt is otthonosan és m a­ radéktalanul helyezkedik bele a keretekbe, ebben az esetben a zongora­ hang lehetőségeinek keretébe. Sohasem „kényszeríti" a zongorát, sohasem erőszakolja ki belőle a hanghatásokat. S van-e ennél igazibb „zongora­

230

Tóth Aladár.-

szerűség"? Csak így válhatik a zongora szinte magától, észrevétlenül: lélekké. Csak ilyen zongorakultúrában nyilatkozhatik meg teljes virágszerű természetességében Dohnányi művész-szellemének önmagában nyugvó, álmokba szűrt, gyönyörű harm óniája. Dohnányi zongorakultúrájában elültek a nagy zongoratradíciók harcai. A Lisztek, Rubinsteinek, d'Albertek küzdelmeinek eredményei nyugalm asan kiegyenlítődtek Dohnányi zongoramüvészetében, m aradék­ talanul felszívódtak ennek a pianistakultúrának őseredeti, egyéni harm óniájába. Dohnányi semmiféle „iskolához" sem tartozik. M int minden „keret", úgy az iskola kerete is eltűnik az ő isteni közvetlen­ ségében. Még a ma élő legnagyobb zongorainstrum entalistáknál, a Salle­ reknél, d'Alberteknél, Paderewskyknél is m indig látjuk az „iskola", a „.tradíció" dobogóját, melyről az egyéniség eredeti lendületét vette.. Dohnányinál a dobogó eltűnt. Az ő stílusa teljes egészében egyéni. Nem­ hiába választotta annak idején tanárának Dohnányi Thom án Istvánt, a művész-egyéniség legfinomabb lelkű, legmegértőbb pedagógus-ápolóját!: Ahol a zongorahang olyannyira lélekké válik, m int Dohnányinál.ott sajátságai teljesen megegyeznek a lélek életének sajátságaival. Aho­ gyan a lélekben összeolvad, egymásba fonódik minden indulat, érzelem, szenvedély, ahogyan a lélekben, mindaz, amit öntudatunkkal szétválasz­ tunk, csak egyetlen rendkívül komplikált de egységes folyam atnak vál­ tozatos hullámzása, éppígy olvad össze Dohnányi zongorahangjaiban ismindaz, amit m int hangszint, hangerőt stb. szétválasztunk, egyetlen nagy egységbe. F orte és piano, staccato és legato, fény és homály itt nincsen élesen különválasztva, hanem ezer árnyalaton keresztül folyama­ tosan egymásba olvad. A forte csak erősebb, a piano csak halkabb á r­ nyalata a m ezzo-fortenak; Dohnányi zongorajátékában minden csak árnyalat. A legkülönfélébb hanghatások szervesen kapcsolódnak egy­ m ásba; nemcsak a dinamikában, hanem a hangok plasztikájában és kolorisztikájában is. Dohnányi zongoraszíneiből nemcsak hihetetlenül gazdag, de teljesen hiánytalan spektrum ot is állíthatnánk össze. S ha. D ohnányi zongorájának színei nem is olyan mélytűzüek, m int d‘Alberté,, nem is olyan ragyogóak m int Saueré, ha ezek a színek m agukon is viselik költőjük lelkének fátyolozottságát, mégis, színképük bámulatos: teljességével, harm onikus folytonosságával egyedül állnak az egész vilá­ gon. M ennyire más ez a finoman árnyalt színkép, m int holmi Friedm annok rikítóan tarka, össze-visszamázolt palettája! De tökéletesebb ez. a színkép még az igazán nagy művészek legkifejezőbb színskálájánál is. Fischer Edw in Bach-interpretálásánál az adagiókban néha olyan zon­ goraszíneket hallunk, melyeknek misztikus varázsa az orgona legpazarabb „vox hum ana" vagy „aeolina" regisztereivel vetekedik; s közvet­ lenül utána felharsan egy dübörgő fortisszimó, tele vad ősgerm án erő­ vel, szinte m agunk előtt látjuk a ,,barditus“-t éneklő germ án harcoso­ kat, am int pajzsukat-kardjukat extatikus ,,Berserkerw ut“-ban összecsap­ kodják. ím e két nagyszerű, ellentétes hanghatás: az egyik misztikus, m egfoghatatlanságában, szinte a spektrum ultraviolett sugarait juttatja eszünkbe, a másik a legtiizesebb vörös északfényt. Fischer zongoraszí­ neinek spektrum ában azonban mindkét szín elszigetelt jelenség. A zon­ gorán nem vezet egyiktől a m ásikig m egszakításnélküli ut. Költői egy­ ségüket csak a lélekben kereshetjük (s ott természetesen meg is talál­

231

Dohnányi Ernő kultúrája.

juk, hiszen Fischer nagy és igaz m üvészegyéniség!). Ahol azonban, mint Dohnányinál, a lélek m aradéktalanul m agáévá tette a zongorát, ott a lélek színeinek folyamatos egysége nemcsak a lélekben, hanem a hang­ szeren is m aradéktalanul visszatükröződik. Az egységet itt tehát nem kell fantáziánk megerőltetésével külön megkeresnünk a lélekben; készen kapjuk azt a lélekké vált zongorahangban. Dohnányi zongorajátéka ezért nemcsak nagy, de rendkívül kellemes élmény is. Mennyivel fárasz­ tóbb m unka d‘Albert vagy Fischer játékát követni! M ennyire szagga­ tottak, göcsörtösek még a legnagyobb pianisták lehalkításai, crescendói is. Dohnányi eszményien sima és folyamatos lehalkításai, crescendói mellett! Dohnányi zongorakultúrája: felülmúlhatatlan. Csak mosolygunk m agunkban, m ikor Lhevinnekről, Backhausokról, m int a zongoratechnika királyairól olvasunk. Ma a zongoratechnika legnagyobb fejedelme kétségkívül: Dohnányi Ernő. M ert senkisem tudja úgy, m int ö, hogy hogyan lehet azt, amit magunkban elképzeltünk, a zongorán a legközvetlenebb eszközökkel tökéletesen, maradéktalanul ■megvalósítani. És ez a legnagyobb technika. ❖ A zongoram űvészet birodalm ában ma Dohnányi E rnő a legnagyobb ,,mester“. Sőt bátran állíthatjuk: ő ma az egyetlen igazi „mester", a pialista-clöad óm űvész típusának egyetlen igazi zsenije. Igaz, akadnak nála .íatalmasabb tem peram entum ú müvészegyéniségek, mélyebb és gazdagabb mondanivalókkal, m int az ő finoman elfüggönyzött lelkének rafaeli harm óniája. De nincs még egy olyan zongoraművész, aki annyira ter­ mészetesen és m aradéktalanul tudná elmondani a zongorahangszerrel egyéni m ondanivalóját az előadott m űalkotás keretében. Dohnányi E rnő példázza és tanítja legszebben: hogyan kell a zongoraművészet terén valam it tökéletesen kifejeznünk, valamely költői szándékot legsalaktalanabbul m egvalósítanunk. A z ő m űvészete áll legmesszebb egyrészt az anyaghoz egyenes utat nem találó dilettantizmustól, másrészt az anyag­ ban bennragadó mester emberségtől, öm ellette (m ár tudniillik ami a mé­ lyen költői tartalom „kifejezését1' illeti) bizony Fischer kicsit dilettáns, Sauer vagy d'A lbert kicsit mesterember. M ert senki sincsen olyannyira otthon, senkisem nyilatkozik meg olyan szabadon, az előadóművészét és a zongora form ai keretében, m int Dohnányi E rnő. É rtem a Liszt Ferencről beszélő Thom ánnak, a Rubinstein A ntal­ ról megemlékező Sauernek határtalan rajongását. Igen, ők ketten, Liszt és Rubinstein, ők lehettek olyan tetőtől-talpig, ízig-vérig zongoram űvé­ szek, m int hazánk nagy fia: Dohnányi Ernő. TÓTH

ALADÁR.

232

Thomán Istz'án:

Emlékeim Dohnányi Ernőről. Zenei' pályám egyik legfőbb büszkesége, hogy a zenészek egyik lég* nagyobbja, Liszt volt mesterem, — és másik nagy büszkeségem, hogy a zenészek egy másik legnagyobbja, Dohnányi Ernő volt tanítványom. M ert Dohnányi, mint komponista, világhírű nagyság, m int zongoraművész tüneményes, sőt a maga nemében a legnagyobb. A D‘A lbertek elementáris sabbak, a Sauerek ragyogóbbak, a Backhausok talán nagyobb technikai feb készültségüek. de egy Beethovemadagio, egy op. 111. második tétele, Schu* bért vagy Schumann bármely műve egyiknek keze alatt sem hangzik oly poetikusan oly anyagtalanul, oly átszellemültem El sem tudjuk hinni, hogy itt fából és fémből készült alkotmány szól, hogy az ragad bennünket egy magasabbrendű világba, hol minden földi salaktól megíisztultan borulhat tünk az istenség elébe. Dohnányit különben sohasem izgatta az, hogy a zongora nagy művé= szei közül egyiknek talán csillogóbbak az oktávái, gyöngyözőbbek a futás mai, másiknak a tempói szédületesebbek az övéinél. — „Amit én ki akarok hozni a zongorán, azt az én technikámmal meg tudom csinálni“ — mon* dotta nekem egy izben — és igaza volt. Mégis örökké sajnálom, hogy mis kor 5—6 évvel ezelőtt technikai gyakorlatokat kért tőlem, ennek a kérés sének nem tehettem eleget. A zt kívánta ugyanis, készítsek számára 6 kissé terjedelm es technikai füzetemből kivonatot, hogy annak napi egynegyed* órás gyakorlatával Dohnányi — ki egyébként a skálázásnak sohasem voh nagy híve — technikai gépezetét jókarbantarthassa. Sebaj ettől az ő párat* lan elődóművészete egy parányival sem lett gyarlóbb. Dohnányi szinte csodálatos véletlen folytán került osztályomba. 1887 őszén volt hangversenyem Pozsonyban. Dr. Schürger Adolf gyermekkori jó barátom, ki akkoriban a pozsonyi közkórházban dolgozott, megösmerte* te tt Dohnányi Frigyes főgimnáziumi tanárral, ki nemcsak nagy zenebarát volt, de a zenét nagy lelkesedéssel művelte is. Vonósnégyes és zongora* kamarazene volt házában a vasárnapi szórakozás. A háziúr maga játszotta a gordonkaszólamot. A hangversenyemet követő napra engem is megtisz* telt meghívásával s ez alkalommal Brahms zongoraquintettjét játszottuk együtt. U tána felkért, hogy 10 éves kis Ernő fiát hallgassam meg. Készség* gél álltam rendelkezésére és a kis fiú bájosan játszott egy Mozart*szonátát. Egy*két szöveghibára figyelmeztettem, ami könnyeket csalt az ambiciózus gyermek szemébe. Aztán eljátszottam neki ott helyben ugyanezt a szonátát. Am int rögtön látni fogjuk, ezzel arattam zongoraművészi pályám egyik legnagyobb sikerét. Teljesen megfeledkeztem erről az epizódról: mikor gróf Révay Simonék tajnai kastélyában tartózkodtam 1894 nyarán és a grófné meg* em lítette hogy — nem emlékezem már, hol — megismerkedett egy geniális

D O HN ÁN YI ERNŐ A R C K ÉPEI

Z e n e i S z e m le X I. é v f.

AllUlU*í

í

„

D ohnányi Ernő kiadatlan kom pozíciója (népdal feldolgozás). Z e n ei S e em le X I. évi.

>

Emlékeim Dohnányi Ernőről.

233

ifjúval, ki hozzám készül kiképeztetése végett, s kinek nevére nem emlé* kezett m ár (hogy megtanulta az egész műveit világ e nevet azóta!), .nem is sejtettem , hogy arról a tehetséges gyermekről van szó, kit 7 esztendővel ezelőtt Pozsonyban hallottam. Ugyanazon esztendő szeptemberében a Zeneművészeti Főiskola felvételi vizsgáján a jelentkezők közül senki sem árult el különösebb ráterm ettséget. Pár nappal később az akadémiára jövet m ondja nekem Chován Kálmán kollegám: „tegnap jelentkezett egy ifjú, mesés tehetség. Én is, Szendy Árpád is (akkoriban még csak mi hárman tanítottunk zongoraTőtanszakot az intézetben) roppant szerettük volna magunkhoz kaparintani, de ő kijelentette, hogy nálad akar tanulni". Másnap el is jö tt osztályomba Dohnányi Ernő. Ezt annak a pozsonyi M ozarEszonátának köszönhettem . .. Ezt és még mást is. M ert Dohnányi volt az első, aki szakított a hagyománnyal, mely szerint a „pressburgi" zenei ifjúság a wieni konzervatórium ot kereste fel kiképeztetése végett; és azontúl jöttek onnan a többiek is, többek közt Révff y Gizella, a sajnos, korán elhunyt művésznő és — last, nőt least — a legnagyobbak egyike: Bartók Béla, ki abban az esztendőben került hozzám, mikor Dohnányi m ár babérkoszoruzottan elhagyta az intézetet. Dohnányi haladása és fejlődése egészen kivételes volt, amennyiben nem fokozatosan, de szökésszerücn ment előre. Előfordult ugyan, hogy hetekig alig készült és nem egy szemrehányást kellett tőlem eltűrnie; ez többnyire olyankor történt, mikor a zeneszerzési főtanszakon Koessler János tanárkollégám nak dolgozott intenzivebben. De mikor ez az inter* mezzo elmult, oly hatalmas lendülettel ment előre, hogy sokszor nem győz* tem rajta csodálkozni és. alig hittem füleimnek: mennyire színes lett a biL lentése, hogy fejlődött hirtelen technikája és előadási képessége egyaránt. (Nálam tanulta többek között Bach— Liszt: g=moll fantáziáját és fugáját, Bach kromatikus fantázia és fugáját, Beethoven 110. ópuszát és g=dur versenyét, Chopin g=moll balladáját és FiszMur Impromptujét, Liszt Don Juam fantáziáját s Umoll szonátáját, Schumann fisz=moll szonátáját, Brahms Hándekvariációit.) FIárom évet töltött Koesslernél és nálam Dohnányi Ernő. Ez idő alatt kétszer hetenkint állandó vendégem volt ebédre és különben is többször megfordult nálam; megismernettem aranyos, derűs kedélyét, higgadt meg* fontoltságát, tiszta gondolkozását, megbízható jellemét. Sok fiatal művész, ha kikerül az élet forgatagába, bármily nagy tehetség és bármily nagytudásu, mégis éveken át kell küzdenie, mig elismerik és hírnevet szerez. Dohnányi nemcsak a múzsák, de Fortuna kedveltje is volt. Ahogy az akadém iát ek hagyta, máris szerződtette a filharmóniai társaság egy (ha jól emlékszem) november havi hangversenyére. A filharmonikusok derék karnagya, Erkel Sándor betegsége m iatt pihentette dirigensi pálcáját 1897/8 telén és mind; egyik filharmónia hangversenyen egy=egy külföldi neves karm ester dirigált. Dohnányi szerencséje az volt, hogy mikor mint 20 éves ifjú játszotta a filharmonikusokkal Beethoven G*dur=versenyét, a maga irta kadenciával, ép világhírű hazánkfia, Richter János dirigált és úgy el volt ragadtatva a Dohnányi játékától és kompozíciójától hogy m indjárt szerződtette a bécsi, londoni és manchesteri zenekari hangversenyekre, melyeknek ő volt a dirigense. Dohnányi példátlan sikert aratott m indenütt és hírneve meg volt alapítva. A „Times" kritikusa lelkesen irta róla: „there is no living pianist who can approach him." (Nincs élő pianista, ki őt megközelíti.)

234

Thomán István: Emlékeim Dohnányi Ernőről.

Mikor Dohnányi filharmóniai bemutatkozása után első Recitalját hirdette, Paderewsky (talán szándékosan?) ugyanaznap délelőttjén rendezte nagy zongora*matinéeját — majdnem azonos műsorral. De ha az volt a célja, hogy a fiatal kezdőt legyűrje, pórul járt: Dávid legyőzte Góliátot, a kői zönség körében visszatetszést szült Paderewsky nyilvánvaló rosszakat rata és a kritikák Dohnányit m agasztalták nagy riválisával szemben. Nagyban elősegítette Dohnányi érvényesülését egy másik szerencsés körülmény is, mely alkalmat adott rá, hogy a nagyvilág megismerje nagy zeneszerzői tehetségét. Körülbelül egy félszázad zenei eseményeire emlék* szem vissza, de ez idő alatt tudtommal csak egy izben irtak ki pályázatot zongorakoncert megírására. 1897*ben történt, hogy Bösendorfer, a hires bécsi zongoragyáros és mecénás, pályadijat tűzött ki a három legjobb zongoraversenyre. 70*nél több mű érkezett be és ezek közül hárm at Ítélt legjobbnak a jury, köztük fiatal honfitársunkét. A három mű közül a legjobbnak elsőségét a közönség volt hivatva megállapítani. A nagy M usikvereinsaalban egybegyült Bécs egész zenebarát közönsége; minden egyes belépőjegynek egy perforált szelvénye volt és erre irta rá minden jelenlévő annak nevét, kinek kompozíciója legjobban tetszett. A neveket összeszámolták és a nyert szavazatok mennyisége döntötte el a három közül melyik kapja az első, melyik a második, melyik a harm adik dijat. Dohnányi maga adta elő művét és az első dijat Ítélte neki az elra* gadtatott, tomboló közönség. Érdekes, hogy mikor a zongorakompozició benyújtásának term inusa közeledett, Dohnányi nem készült volt el a har* m adik tétellel; hogy mégis pályázhasson, az I. tételhez egy hosszú kadenciát s egy gyors, hatásos Codát irt és mint egytételes művel pályázott vele. Csak pályaművének benyújtása után fejezte be a III. tételt. 1899. január 11-én játszotta el egytételes form ájában e művet Bécsben, mikor is az első dijat neki Ítélték (a II*ik dijat BrandltBuys, a III*ikat Eduárd Behm kapta); 2 hónappal később, 1899. március 26*án játszotta el koncertjét a budapesti filharmonikusokkal, végleges háromtételes formájában, — ahogyan később meg is jelent. * Ezt a néhány emléket akartam elmondani Dohnányi Ernő jubileuma alkalmából. Ahogyan most újból felidézem művészeté tünem ényes kibon* takozását, pályája nagyszerű lendületét, újból el kell mondanom, amit e sorok élén m ondottam : egyik legfőbb büszkeségem, hogy Dohnányi Ernő tanára lehettem. THOMÁN ISTVÁN

Dohnányi zeneszerzői egyénisége. M ozart csak egy volt, de nagyon sok tehetséges zenész indul „kis M ozarténak. Dohnányiban is korán jelentkezett a hivatottság. A pozsonyi jaíricius*ház zseniális gyermeke mégsem a csodagyermekek rendes, vagy inkább rendetlen m ódján kezdte. Szerencsésen megkerülte en* nek a típusnak külső és belső kontroverziáit. Talán azért, m ert a zenei, érzékkel és zeneértéssel telitett családi környezetben nem mint rejtélyes, vagy pláne beteges rendkivüliséget, hanem mint normális term észeti adó* mányt fogadták a gyermek korán nyiladozó geniejét, amely kipróbált módszerekkel, ism ert és bevált példák nyomán fejleszthető és fejlesz* tendő. Módos, széles látókörű, a legmagasabb rendű zenét passzióval és hozzáértéssel művelő szülők burokban született gyermeke Dohnányi, akit a zenész*életrajzok legtöbbjéből ismert romantikus hányattatásoktól meg* kiméit a sors. A kifogástalan gyermekszoba, az életproblémáktól, küzdel* mektől és viharoktól mentes, de mély és sokszerü esztétikai élményekben gazdag ifjúkor levegője félreismerhetetlen és m aradandó gráciával lengi át egész pályáját, egész oeuvre*jét. Ennek a harmonikus gyermek* és ifjúkornak szintere, egyszersmind Dohnányi zenei talaja: Pozsony. Csak most, amikor ezt a szép, régi rezi* denciát a térképen máshogyan nevezik, m ost tudjuk igazán, m it jelentett azelőtt Mária Terézia városa, a hajdani hires diéták székhelye, a m agyar kultura, főleg a zenei kultura életében. A maga polgári zárkózottságában talán öntudatlanul, a német*magyar Pozsony összekötő láncszem volt Bécs és Budapest közt. Az volt, bár nem olyan mértékben, mint lehetett volna, ha a kiegyezés utáni évtizedek politikai atmoszférája, a magyar köztudat* bán visszam aradt német*ellenszenv gyanússá nem te tt volna mindent, ami — bár Pozsonyon át — Bécsből származik. Pozsony közel van Bécshez, közel volt m ár a villamos =sinek lefektetése előtt is. Ez a több m int föld* rajzi: szellemi közelség a császárváros nagy és belterjes zenei kulturáját is frissiben átszivárogtatta a magyar koronázó*városba. A közeli m agyar vármegyék mágnás*földesurai a német zene nagymesterei fölött mecénás* kodtak, Haydn, Beethoven szolgálataival és barátságával büszkélkedtek. M ozart operáinak és szimfóniáinak szférikus zengése, a Schubert*dalok bája, Hummel virtuozitása, a Straussok édes keringő*ritmusa visszhangot vert a nyugatmagyarországi burgerek s az ott gyökerező művelt közne* messég és hivatalnok*osztály lelkületében. S ez a kulturtalaj adta a világnak a muzsika generózus Bayard*lovagját: Liszt Ferencet, aki a maga genie*jének erejével a század rom antikus nagyjainak, Chopin*nek, Schumannak, Bér* iioznak s legfőképen W agnernek tö rt utat s egyben m egterem tette a fiatal magyar zenekultura európai kapcsolatait. A m odern Pozsony zenei kultúrája mélyen gyökerezik és nagy, nemes tradíciókra nyúlik vissza. A

236

Lányi Viktor:

jó és alapos zenetanulás, a házi muzsika, a családi kamarazenélés itt ha* gyomány volt mindig és „bon=ton“. Főtemploma az egyetlen a világon, ahol évente előadják a Missa Solemnist és a gimnazista*Dohnányi buzgón játsz o tta benne a második hegedűt. Pozsony zenei géniuszát a „gediegen" jelző, ez a majdnem teljesen zenei vonatkozásúvá specializálódott német epitheton fejezi ki a legtalálóbban s ez a „gediegen“*ség minden vonatkor zásban fölöttébb jellemző Dohnányira. Mi történik, ha Bécs vonzóereje nagyobb s a leérettségizett, művészi pályát választó ifjú, mint zongorista Sauer és Leschetitzky, mint zene* szerző Brahms és Fuchs árnyékába kerül,? Lényegileg talán nem lett volna nagyobb eltérés a fejlődésében, a benne sarjadt művészi és intellektuális csirák alighanem Ugyanúgy kilombosodtak volna és Dohnányi mint ma* gyár nevű és származású német zeneművész közvetve bizonyára fényt d e­ ríte tt volna igy is a magyar zenekultúrára. De egyéniségéből ma mégis csak hiányoznék néhány jellegzetes szin, művészi profiljából nem egy megkülönböztető vonás, igy hát szerencsének kell tartanunk, hogy Bu* dapestre, Thomán és Kössler keze alá jö tt tanulni. Thomán gyöngéden idomító, az egyéni képességeket szabadon virágozni engedő pedagógiai módszere benne aratta legeklatánsabb diadalát. Kössler pedig bekapcsolta érdeklődésébe a faji zenét, legalább addig a mértékig, ameddig a zenei ro* m antika gejzírét utóklasszicizmussá enyhítő Brahmsdskola művészi felfo* gása engedte. Ennek az iskolának eminens tanulója, m esteri rangra emel* kedett neveltje Dohnányi. Csiszolt és kiegyensúlyozott stilus*gondolkodását, eufóriás hangulat* világát tekintve, ma általában konzervatív komponistának tartják Dohná* nyit. Csak jó értelemben az, m ert élő és aktuális minden, amit leir. Ami* kor első szimfóniáival, kvintettjével, trió*szerenádjával, zongoraverse* nyével, gordonkára és zenekarra irt koncertdarabjával, rapszódiáival, hegedű* és cselló*szonátáival a biztos és fölényes tudás vértezeté* ben föltűnt a nemzetközi hangversenyzene porondján, nem kellett megtagadnia önmagát, hogy a szigorúan klasszifikáló német zenei közvélemény Ítéletében pianista=hirnevéhez méltó, előkelő rangot ér* jen el. A zt adta, ami a lényege: páthosz nélküli közvetlenséget, elegáns ökonómiát, a bevett és elismert formák és formátumok nem szigorú, de nem is hagyománysértő, leginkább szeszélyesen játékos kezelésmódját, a Góethe*Schumann*Florestan*féle „genialisch Treiben“*nel rokon skur* rilis humort, harmóniában, modulációban keresetlen, friss ötletgazdagsá* got, ritmusban, méloszban Ízléses m értéktartást, amely érdeklődést és egv* ben respektust keltett anélkül, hogy fölidézte volna a magyar művészi produktum okkal kapcsolatban mindig kéznél levő, pusztai, paprikás ro* m antikára célzó frázis*készletet. Zeneszerző, aki a született diplomata könnyed charmejával a zene világpiacán uj teret tudott hódítani a magyar m árkájú termésnek, nemzete kultúrájának hasznos szolgája lenne akkor is, ha nem adna önmagában való, maradandó értéket. De Dohnányi igazi költő, szépségre szomjas művésziélek, akinek egyéni látása a muzsika al* pesi és óceáni tájain fedezett föl és örökített meg intimségükben megkapó, gráciájukkal gyönyörködtető, finom és becses hangulat*értékeket. Megnyilatkozásaiban látszólag küzdelmet nem ismerő művész, de nem problemátlan. S ha az abszolut zene terén a veleszületett kifejezésbeli Készség, a „Treffsicherheit" néha talán túlságosan sima és kényelmes megöl*

Dohnányi Érnő zeneszerzői egyénisége.

237

dásokat te tt számára lehetségessé, a színpad problémája, éppen a mester* ségbeli nehézségek feszültsége által a rendesnél nagyobb ethikai becsvá* gyat, teljesebb koncentrációt, mélyebb önmagába*nézést váltott ki a kom* ponista*Dohnányiból. A „Pierette fátyla" még geniális lebegés a proble* mák felett. A „Vajda tornya" a maga komplikáltabb mélységek felé való tapogatódzásával, formai és stílusbeli kísérletezéseivel, ellentmondásaival és zökkenéseivel, de ugyanakkor mély érzéstartalm ak hatalmas kifejezé* sével: ut, elindulás az uj, a nemes, a bensőségében kiteljesedő Dohnányi felé, aki — fiatalos erejű és munkakedvtől izzó férfiú — bizonyára ötvene* dik évén túl s talán éppen a drámai műfajban — s ha tisztán lirai mon* danivalókról van szó, bizonyára a kamaramuzsikában — fogja megírni igazi nagy alkotásait. L Á N Y I V IK T O R

Dohnányi, a nevelő. Amikor országszerte ünnepük Dohnányit mint zongoraművészt, ze* neszerzőt és dirigenst, m ulasztást követnénk el, ha nem méltatnók azt a nagyszerű nevelő, serkentő, tanitó hatást is, amelyet két évtizeden át ze* nei életünkre gyakorolt. A lényege ennek a hatásnak az, hogy muzikálisabbá tette egész lég* körünket; ezt mindenki világosan érzi. Nehezebb definiálni a hatást magát, bár mindenütt érezhető: ifjú pianistáink játékában csak úgy, m int a publikum m agatartásán meg a zongora^pedagógia legujabb fellendülésén. A fiatal zongoraművészekre talán az volt a legnagyobb befolyással, hogy fejlődésükben állandóan összem érhették magukat Dohnánvival, mint a zenélés ideális mértékével. N ehánynak közülök meg éppenséggel az ő példája m utatta az utat, amely a virtuozitás zátonyainak elkerülésé* vei az interpretáló művészet mélyebb vizeire vezet. A közönségre* tett nevelő hatását főképen abban látjuk, hogy jelenté* kény részét ő szoktatta rá a komolyabb zenei élvezetekre; nagyrészt Dohná* nyi érdeme, hogy sokan, akik régebben csak az ő kedvéért hallgatták meg }1. a Bcethoven*versenyműveket, vagy trió* és szonátaciklusokat, ma m ár i művek kedvéért is járnak hangversenyre. Mindezeknél fontosabb azonban részünkre az a hatása, mely a magyar zongorapedagógiában érezhető. Ez a hatás annál csodálatosabb, m ert Dohnányi nem sokat foglalkozott tanítással, és amikor tanított is, lényegé* ben ugyanazt adta a zongoraórában, amit a pódiumon, ösztönös művész létére nem igen érdekelték növendékeinek műhelyproblémái; sőt, mintha magában mindig mosolygott volna egy kicsit azokon, akik technikát vet* nek, hogy zenét arassanak. Az ö esetében tehát nem a par*excellcnce tanárok hatására kell gon* dőlnünk: ő nem hato tt közvetlenül —■a tanteremből — a pedagógiára, ha* nem közvetve: a pódiumról. Ez igy értendő: az újabb, egyéniesítő tanítási gyakorlat már nem mozog spekulativ mellékvágányokon, hanem inkább valamely reális m intaképet követ, amit a legkitűnőbb művészek játékában talál meg. Ez a közvetett hatás, a mintakép hatása, éppen olyan fontos

238

Varró Margit: Dohnányi, a nevelő.

lehet egy tanító*generáció fejlődésére, m int valamely nagy pedagógus köz* vetlen nevelő hatása. Dohnányi hangversenyeire nemcsak élvezni járnak be a muzsikusok, hanem tanulni is. Mindig ott ül az a bizonyos naiv kislány, aki úgy igyek* szik tőle profitálni, hogy a magával hozott kottába gondosan bejegyzi a m ester különleges előadási nüanszait, de o tt vannak idősebb művésznő* vendékí; és tanítókollégái is, kik ragyogó szemmel szívják magukba a mes* tér szellemét: stílusának tisztaságát, felfogásának tökéletes természetes* ségét, játékának hajlékony könnyedségét. A kik pedig éveken át beleélték magukat ebbe a szellembe, azok mind kényesebb izlésüekké válnak, mindjobban megérzik és üldözik a modoros* ságot, az álpátoszt, a túlpoentirozott iskolás „kidolgozottságot" a m iguk , mások előadásában. Szóval: nevelődnek és ennélfogva jobban is tudnak nevelni. Ezek az önkéntes, rajongó követők, akik közvetve is terjesztik izlés* nevelő hatását: ezek az ő igazi tanítványai. A m intaképet megközelíteni persze csakis intuitíve lehet, vagyis Dohná* nyitói csak az tanulhat, akinek művészi érzéke van. M ert bármily szaksze* rűen is figyelje valaki billentésének, frazírozásának, dinamikájának árnya* latait, — azt a rendkívüli hangszerkezelést, amely tökéletesen el tudja felejtetni a zongorát, aligha bírja ellesni; szerencse dolga, ha egy inspirált pillanatban ösztönösen rátalál. De éppen játékának ez az ezerféleképen változó színessége és néha szinte rögtönzésszerű kötetlensége izgatja mu* zsikus*hallgatóit mindig újabb próbálkozásra, kísérletezgetésre, nekilen* dülésre. A m it aztán a magyar zongoratanárok Dohnányi játékának átérzése és •elemzése révén át tudtak ültetni a tanítási praxisba, az elevenebben virág* zik, m int sok „kiépített" iskolai módszer. De ne legyünk igazságtalanok: módszer nélkül a tanításban boldogulni nem lehet; a közvetlen tanításra szükség van, kell a) kertész keze, hogy a palántát nevelje és erősítse. Egy nagy művész kivételes hatása azonban néha kiegészítheti ezt a m unkát úgy, a hogy az alkalmas pillanatban ki* sütő nap a kertész munkáját. M inden tanítás, akár közvetlen, akár közvetett, akkor jó, ha örömteli. És ezért, ha felidézzük magunkban egv*egy különösen hangulatos Dohnányi*est emlékét, megértjük, hogy még az is, aki egyébként nagyra* becsüli a legjobb értelemben vett pedagógiát, őt hallgatva néha úgy érzi: hiába — ez a tanítás, ez a tanulás boldogítóbb minden másnál! V A R R Ó M A R G IT .

Francia hatás a német dalirodalomra a XV. század második felében. A XV. század 60*as és 70*cs éveinek német kéziratos dalgyüjtemé* nyeiben a korbeli vagy valamivel idősebb francia=burgundi és flamand m esterek műveinek hosszú sorát találjuk. Binchois és Dufay, Okeghem és Busnois korukban a művelt német zenész előtt is ismertek voltak, ámbár műveik többnyire rontott cimmel, szöveg nélkül, torzított szerzőmegneve* zéssel (pl. Businos), vagy anonym m aradtak fenn. Nem szükséges egyes példákra hivatkoznom; elegendő egy utalás a Locheimersdaloskönyvre1, vagy a müncheni daloskönyvre2. És mégis úgy látszik, hogy az idegen mű* vészét a ném etre csak közvetve volt hatással. A kutató munka, amely gyakran tudatosság nélkül arra irányult, hogy a muzsika autochton voltát bizonyítsa, elhanyagolta a fennm aradt művek megvizsgálását stiláris szár* mazásukra és más forrásokban található rokonságukra vonatkozólag, ha ilyen vizsgálódás nem volt m ár másirányu bizonyítékok és adatok — mint pl. a szerző neve, vagy a szöveg kezdete •— m iatt eleve kézenfekvő. Pedig egyes esetek az egész anyag átvizsgálását követelik, minthogy egyes művek a német szöveg vagy szövegkezdet ellenére sem lehetnek semmikép egy autochton német dalművészet termékei, hanem francia ele* m ek felszívását m utatják és azt tanusítják, hogy Franciaország és Német* alföld a német term elést nagymértékben befolyásolták. A XV. század második feléből reánkm aradt francia chansonok lexiko* gráfikus felvételének m unkája közben az úgynevezett berlini dalosköny* v et 3 is, amely az em litett müncheni forrással igen tekintélyes számú azo* nos darabot tartalmaz, tüzetesen megvizsgáltam és a firenzei és párisi könyvtárak anyagával összehasonlitottam. Vizsgálódásom eleinte csak a szöveg nélküli darabokra szorítkozott, amelyek csak az A, B, C stb. ini* ciálékkal vannak megjelölve (a kézirat ugyanis egyébként német szövegű) és Okeghem „Ma bouche rit“*jén kivül, amelyet már Johannes Wol f ag* noszkált, más egykorú francia műveket is identifikálhattam. Eleinte a né* m et dalokat, minthogy azok munkám számára nem voltak jelentősek, nem is vettem figyelembe. Annál jobban meglepett tehát, midőn a három szólamkönyvben a megfelelő helyeket kerestem, az a felfedezés, hogy a „Gross ssehnen ich ym hertzen trag“ szövegkezdettel jelzett két diszkant* melódiához tartozó tenor és basszus ( = kontratenor) szólamok a „Jay pris am ours“ francia szöveghez tartozó két ismert melódiát hozzák. Pontosab* bán: az első szopránhoz három*három tenor és kontratenor tartozik, ame* lyek páronként kapcsolhatók a szopránhoz (I. tenor—L kontra; II. tenor— 1 Facsimile kiadás a Wolbing-Verlag-ban, Berlin 1925. 2 München, Stnatsbiblrothek cmg. 810, ezeiőtt m \». m&. 3232^ 3 Berlin, Staatsbibliothek. mus. ms. 40.098, ezelőtt Z. 98.

240

Gombosi Ottó:

II. kontra; III. tenor—III. kontra), mig a második szopránnak megvan a maga külön tenorja és kontrája. A „Jay pris amours“*mclódiák, amelyek korukban mint cantus firmus*ok igen nagy elterjedtségnek örvendtek, ma* guk is egy háromszólamu kompozíció szólamai (szoprán és tenor); itt kö* zülük az I. a) feldolgozás a kontrában, az I. b) feldolgozás a tenorban hozza az eredeti tenordallamot, az I. c)*ben csak jelzi a tenordallam kéz* dőhangjait, a II. feldolgozás pedig a tenorban az eredeti francia kompo* zició szoprándallamát, a kontrában pedig annak tenordallamát hozza. A chanson*kutatás számára ezek a feldolgozások további adatokat szolgáltatnak e mclódiapár elterjedéséhez, amelynek szerzőjét Jacob Obrccht*ről szóló munkámban 4 Jan van Okeghem*ben véltem láthatni az o tt kifejtett nyomós indokok alapján. Érdekes párhuzammal szolgálnak e feldolgozások a,, szöveg hol parodisztikus, hol népiesen*vallásos francia és olasz kontrafakturáihoz, mint aminők pl. a firenzei forrásokban reánkma* radt „Canti gioiosi e^ dolce melódia cantiamo al humile M aria“ vagy „Jay pris deux poux dans ma chemise"; másrészt azonban bizonyítják, hogy a melódiák, amelyek, m int más helyen kim utattam , eredeti szólamukhoz minden feldolgozásban ragaszkodtak, itt azt elhagyják és az eredeti disz* kantdallam ot a tenorba, a tenordallamot pedig a kontrába helyezik át. Mindezeknél sokkal fontosabbak azok a következtetések, amelyek a német dalra vonatkozólag adódnak. Ezek a feldolgozások ugyanis, ame* lyek a „Gross ssehnen ich ym hertzen trag“ kezdettel jegyeztettek fel, semminémü rokonságot nem m utatnak az említett müncheni daloskönyv egy azonos szövegű, teljesen szövegezett darabjával, ámbár, m int emli* tettem , a két kézirat különben szoros rokonságban van. Kizártnak látszik az, hogy az iró (másoló) tévedett volna, minthogy a szövegkezdet kétiz* ben, két különböző szopránszólamhoz járul és pedig m indkét esetben il „Jay pris amours“*melódiákkal kapcsolatosan az alsó szólamokban; ilymó* dón teljesen valószínűtlen a cimmel (szövegkezdettel) ellátott diszkantszó* lamok elcserélése. Mindezen felül a német szövegkezdet feltűnő allúziót tartalm az a francia szövegre. Ámbár a két fennm aradt hasonló kezdetű francia szöveg („Jay pris amours tout au rebours" és „Jay pris amours en ma devise“ ; m indkettő persze m indkét melódiával előfordul) további so* raiban a német szövegtől teljesen különbözik; mégis, midőn hasonló esc* tek m ásutt is bizonyíthatók, olyan fordítási kísérletről beszélhetünk (lég* alábbis ami a kezdetet illeti), amely természetesen szívesen támaszkodik ad o tt német mintákra. A szövegkezdet fordításának, még pedig ebben az esetben, ahol nem kínálkoztak támpontul alkalmas német szövegek, a szabad fordításnak egy ilyen esetét ugyanebben a kéziratban megtalálhatjuk. Csupa ném et dal között találunk egy háromszólamu anonym dalt „Trag frischen műt mevn schones lip“ szöveggel, amely Guillaume Dufav „Dieu garde la belle“ cimü kompozíciójával azonos. Ha az első esetben nem is ítélhettük meg, hogy a zenei tételek itt előforduló formáikban is francia művek*e, vagy pedig német átdolgozásai az eredeti Okeghem*kompozíciónak, kétségtelen, hogy az idézett Duf ay* dal például szolgál egy eredeti francia tétel átvételére és fordítására s bizonyítja ugyanezen eljárás lehetőségét a másik esetben is. A feldolgo* 4 Ja c o b O breckt. L eipzig, 1925.

Francia hatás a német dalirodalomra.

241

zások csoportos előfordulása azonban inkább azt látszik bizonyítani, hogy azok német kéztől'valók és egyenesen e kézirat számára készültek. A „Gross ssehnen—Jay pris amours“*tételek' stiluskritikai vizsgálata erre a kérdésre nem adhat végleges választ. A feldolgozások nem mutat* nak különösen kiváló vonásokat, nem valók egy feltűnő jellegzetesen doh gozó m ester tollából. Mégis megállapithatóh pontosabb vizsgálódás alap* ján mind a négy kompozícióban ugyanazon iskolának — az első három* bán talán ugyanazon szerzőnek — sajátosságai. Bizonyos melodikus fór* dulatok, szabadon szekvenciáit cambiata*hatások, népi tulajdonból abszor* beált formulák lépnek fel a hozzáfűzött, tehát a feldolgozó által kitalált szólamokban is, amelyek sokszerü ritm ikájuk és a mozgásirányt tolytono* san változtató vonalvezetésük — röviden: a korai Okeghem-iskola inter* nacionális jellemvonásai — ellenére a melódiák tipikus flamand*burgundi sajátosságáról és származásáról tanuskodnak. Ritmikus folyamatosságuk is jóval simább és lágyabb, m int a mindég kissé szögletes és kifejezéssel telt német kompozícióké. Ez az elegancia tünteti ki harmonikus m enetüket is a német művek harmóniai épitésm ódjával szemben. így tehát a „Jay pris amours“*feldolgozásokban épugy, mint az emli* te tt Dufaytműben olyan németalföldi kompozíciókat találtunk, amelyek németre fordított cimmel az egykorú ném et dalliteraturába behatoltak. A dalforrások ilyenirányú átvizsgálása talán nagyobb fényt vethetne erre a kérdéskomplexumra és értékes adatokat szolgáltathatna a zenei kultur* és stílustörténethez. Világosság derülhetne a német dal fejlődéstörténetének némely homályos pontjára és könnyen, term észetesen magyarázhatók volnának olyan jelenségek, mint a német produkció későbbi fellendülése nemzetközi m agaslatra azáltal, hogy iiyen k o ra i' érintkezésbe ju tott az internacionális művészi mozgalmakkal. Ez term észetesen csak feltevés. Négy vagy öt dal — valamennyi ugyanabból a kéziratból — nem bizonyít semmit, vagy csak igen keve* set. Annyi azonban mindenesetre kiolvasható belőlük, hogy a kor kozmo* polita művészete Németország felett sem haladt el nyomtalanul. E rövid közlés célja csak az, hogy az e területen dolgozók figyelmét erre az elha* nyagolt kérdéskomplexumra felhívja. GOMBOSI OTTÓ.

Adatok a régi Erdély kultúrtörténetéhez. A n ekd o tá k H erm á n yi D ienes J ó zse f „N agyenyedi síró H eráklitus"-ából ( 17 5 8 — 6 2 .)* 26 . F e jó rv á ra t ta rtv á n G enerális G yűlést h ajd an m a jd m indenkor a‘ R efo rm átu s Papok, noha alig m ula el egy Gyűlés, hogy L opók m ia tt k á rt nem v allo ttak az E sperestek ‘s m ások is. — E llo p ták T ib o ri v agy m ár O láhok egy E sperestnek négy lóvát egyszersm ind. A ' M ester pedig k it m agával elv itt vala az ú tra felette igen akadozó beszédű em ber vala, hogy az em ber alig érth etn é a' szavát. E z a' szegény M ester bém ene, hogy a' k á rt m egjelentse, ‘s m o n d ja v ala is; de ijedtében úgy sem tu d vala szóllani m in t ren d szerén t: — m eg ria s z tja azért az E sperest, ‘s m ond: M on d ja d a tyá m fia énekkel! m ert az éneklésbe jó l k i m o n d ja v ala a‘ M ester a' szókat. M ondá azért szegény énekkel a‘ T ököli Im re táncza n ó tá já ra , ezt a‘ k ét stró fá t értelm esen:

* „ N : E nyedi siró H e rá k litu s és — H o l m osolygó ‘s hol kacagó D e m o k ritu s!" E rcsey G yörgy m ásolatáb an ( 1845 ) az E rd ély i M úzeum könyvtárában.

242

Kelemen Lajos: Adatok Erdély kultúrtörténetéhes. E l lopták a‘ L ó v at T iszteletes U r a m ! M ind a' négyet ellopták T iszteletes U ra m ! — 36-

M ikor gyerm ek és E ty m o lo g ista tan u lo tsk a volnék, egy H u sv étb an kántáln i elcsalának hólm i ravasz H árom széki nem eske g y erm ekek: M álnasi Im re P ál, k it m aga viselésiért C zigány M álnásinak hívnak v a la ; — B odor E lek kitől a‘ B orbély György' házánál igen m eg riihösödtem vala, —• és am a sunnyogó G y ú jtó Jósef, és valahot .m egfordulunk vala, m in d en ü tt adnak v ala pénzt és k alácso t igen bőven, —• ju tá n k Á rvádfalvára ‘s látánk o tt eg y nagy h ázat ‘s vélekedénk, hogy nemes em ber lakik ott; de óláhok lak tak akkor benne, ‘s azt m i az ajtó n ál észrevévén hirtelen visszafo rd u lán k ; de M álnási nagy szelesen bélobbana a‘ házba, h o lo tt sem éneket sem rith m u st nem tűd v ala; — ‘s látván hogy senki nincsen útánna, hólm i K o m édiára ta n u lt csúfos szófiát elm ondá, — mellyek közül k ettő m ost is jú t eszem be, 's ezek v a lá n a k : T etiiknek, bolháknak kövérivei híztam , T so n tjo k k a l puskáim ágyait czifráztam . — M ellyeket az oláhoknak elm onda, azok pedig csudálkoznak v a la ; de nékiek innepjek nem lévén, adának nékie egy fejér nyers to já st, mellyel k ijö tt, ‘s a n agyob­ b ak at nem m ervén bántani, nekem sivalkodik m in t a ‘ Czigány, ‘s fejem hez m éregeti vala a' tó já st ‘s ijeszt vala, hogy a‘ szem em et ü ti ki vele hogy' u tán n a nem m entem , — én pedig a‘ sírással vindicálám m ag am at generose. — Ifiú legény k o ro m b a azutánn tré fá t ü tö ttem ebből előtte, m időn m ár Csiki házas em ber v o ln a és P á p ista is, és szintén úgy szégyenlette, ‘s ap o sta siá ját azzal m entette, hogy a' ki ördöggel la k ik , ördöggé kell lenni. —• 42 . V ala atyáink idejében V ak M arczi született világtalan k o ld u s; de m ag y ar v e rs­ szerzésre született P o éta, — a‘ ki m inden d ologra leg ottan h a k é rik vala v erset m ónd vala. — K eserű nevű D eákocskára kérik, hogy m ondana valam it, ‘s leg o ttan illyen négy szép stró fát m ó n d a : T enéked jó F ia m a' neved K e serű : T ö rő d a‘. L ogikát, m int k ását a' kiilű, 'R á d rag ad a‘ haszna, m in t a' ló ra a ‘ rű. — M időn holm i m agyar gonosztévők a‘ mezőben elvették vólna a' L óvát, mellyen k o l­ dulni k ijá r vala D ebrecenből m onda: — H o g y fosztanátok m eg világ P o é tá já t, H ogy vonszanátok el kancza p arip áját, sat. — M ellyet m időn ének szóval elm ondott vólna, vissza adák k ab a lá já t, — 189 . V ala U dvarhelyszéken egy igen h agy orrú, de igen jó m ag y ar C zim balm os és H egedűs, a‘ kinélkiil nem igen eshetnek vala L ak ad alm ak az időben, m ellyben az én Szülőim ifiú em berek volnának. E nnek ilyen szókása vala, hogy egy nagy rák láb ó t vón vala az ó rára, mellyel szörnyű k a c z a jjó k a t indit- vala . . . 226 . E g y időben: m ikor m ár S zigeti Istv án öreg em ber volna ‘s P ró fesso r, a ‘ D eákok poharazás k özött nem csak az Illyés A ndrás E rd ély i designátus P á p is ta P üspök v erseit éneklik vala csúfképpen: 'Q uos D eus O m nipotens m a vu lt p ro m o vere; D e sub scam no etiam sólet extrahere, re, re. — M ely p ár v ers ki is v an n y o m ta tv a ; — hanem egy ‘s m ás G yerm eknek fa jta la n verseket is engednek vala énekelni. M elly dolgot neheztel vala S zigeti Istv á n ; és egykor hólm i sym posium ba béköszönvén m egszolitá őket, 's m o n d a: M iért nem csinálnak m agok elmés játék o s és á rta tla n Írásokat ‘s verseket azok hellvett m u latság ra? s. a. t. L ön a z ért; hogy egy B artó k S án d o r nevű, a' sok L o g ik ák at hólm i versekkel m egcsúfolná, ‘s a‘ V erseket n ó tá ra v ónva éneklik vala, 's isznak vala a‘ h angjánál. — A ' versek igy kezdődnek v a la : D ignus M a io r B ruzinkai, H ogy egy' K ovács T oroczkai, Bé vigye a‘ V erő házba D istin g v álja apró p o rra — S ohajnáre. s. a. t. J ú ta m ás ném elly L ogikáknak is ben n e; de m ár ezek is fejlődtek. K ö zli: K E L E M E N L A JO S (K o lo zsv ár).

ZENEI ÉLET.

V isszapillan tás a fra n k fu rti nem zetközi zenei k iállításra. M ár eszm ei tartalm án ál fogva több volt „zenei k iállításnál". A z em beriség, egyik legnagyobb zenei géniuszának, B eethoven centennárium ának esztendejében tö rt fel a m eggyötört ném et lélekből a hívó szózat, m elynek v isszh an g jak é n t m eg­ született a fra n k fu rti zenei k iállítás, a népek szellem i együttérzésének ez a n ag y ­ szerű, nem zetközi m anifesztációja. íg y volt Beethoven az első m ag v ető : a to v áb ­ b iakban a G oethe-város lelkes idealizm usa és a R otschild-város nobilis áldozatkész­ sége kellett hozzá, hogy a rég i n én it császárváros falai közt szinte álo m szerű valósággá válhassék és m éltó h ajlék o t találjo n a zenem űvészetnek és zenetudom ány­ nak ez a pazar gazdagságú, rö g tö n zö tt „B ritish M useum “-a. A fra n k fu rti operaházban m e g ta rto tt m egnyitó ünnepélyről szóló beszám oló fölé jo g o s önérzettel írh a tta az egyik helyi lap : „E u róp a F ra n k fu rtb a n " . M inisz­ terek, diplom aták és kísérő ik ily so kaságát ed d ig csak a politika mesgyéin leh etett látni. A z első szó a m u zsik áé; felhangzik a „M esterdalnokok" előjátéka. A főpol­ g árm ester m egnyitó szavai u tán S tresem ann biro d alm i külügym iniszter, B ecker k ultuszm iniszter, H e rrio t és H u y sm an s m iniszterek és korm ányképviselők hosszú sora hódolnak a kiállításb an m egtestesült, nem zeteket összekapcsoló eszm éknek. A m agyar korm án y képviseletében D r. P e tr i P ál kultuszm iniszteri állam titk ár lelkes­ tapsok közt utal a ném et-m ag y ar kulturközösségre. A zárszó ism ét a m uzsikáé. E zú ttal a párisi C onservatoire-zenekar rem ekelt a 3 . L eonóra-nyitánnyal. A kiállítás a fra n k fu rti nem zetközi vásároknak a kiállítás cé lja ira lényegesen k ib ő v ített épületeiben ta lá lt elhelyezést. A k iállítási épületek k ö ré a v áro s áld o za tkészsége gyönyörűen kiképzett kerteket, játé k tere k e t és egy hatalm as kiterjed ésű , szórakozó-parkot varázsolt. A kiállítás területén négy nagy hangversenyterem ép ü lt: .a B ach-terem a lu d w ig sb u rg i W alck er-cég által épített m esterorgonával (3 m anuál, 52 reg iszter), a B eethoven-terem , a H ay d n -terem egy W eigl-féle orgonával (2 m anuál, 1 1 reg iszter) és a M o zart-terem egy K lais-féle orgonával (2 m anuál, 8 re g iszte r). A m űvelődéstörténeti csoport 12 term ében az egyes k o rszako k jellegzetes bú to rain ak és hangszereinek pazar g yűjtem énye v o lt elhelyezve. A gótikus terem köze­ pén N ém etország legrégibb o rg o n ája, köröskörül középkori ném et b ú to ro k és fa ra g ványok. A ném et-renaissance szo b áján ak rem ekbe készült b ú to rd a ra b ja i és h an g ­ szerei (angol virginal-cem b alo és p o rtativ -o rg o n ák ) felett Jo rd aen s „F alu si h an g v er­ s e n y b e és egy olasz m ester M onteVerdi-arcképe. A korabeli hangszerekkel,, bútorokkal és egyéb m űkincsekkel m eg rak o tt olasz-renaissance, n ém et-barokk és régence-szobák u tán a ro k o k ó zeneszóba egy B roadw ood-zongorával, m elyet N ag y F rig y es kü ld ö tt ajándékb a M ária T eréziának. K ülön-külön terem ju to tt az 179 0 -es és az 1820 -as éveknek. A z u tó b b i elő tt állt a B runsw ick-család híres B eethovenz o n g o rája (a Z enem űvészeti F ő isk o la tu lajd o n áb ó l), melyen a hagyom ány szerin t a m arto n v ásári kastélyban so k at időzött m ester u jja i először szó laltatták m eg a „M ondschein“-szonáta dallam ait. A zw ickaui Schum ann-m úzeum által k iá llíto tt S chum ann-szoba főbb d a ra b ja i egy bécsi Stein-féle hangversenyzongora, m elyen W ieck K lá ra 9 éves k o ráb a n először já ts z o tt nyilvánosan a lipcsei G ew andhausban, b ú to rd arab o k (íróasztal, könyvszekrény, lállványok, székek) S chum ann lakásából, továbbá könyvek, diplom ák, okm ányok és ereklyék gazdag gyűjtem énye. E g y B ieder­ m eier-szoba, egy 1870 -kö rüli szoba (L iszt egyik C h ickering-zongorájával a Zene­ m űvészeti F őiskola tu lajd o n áb ó l) és egy m odern zeneterem z á rtá k be a kiállítás: k u ltú rtö rté n e ti cso p o rtját, m elynek folyosóit zenei vonatkozású m úzeális érték ű gobelinek, szobrok és hangszerek díszítették. A zenetörténeti' csoport term ei a h ang jeg y írás és hangjegynyom ás tö rtén etét, továbbá az egyházi és világi zene egyes m ű fajain ak fejlődését m u ta ttá k be. A k iál­ lítási anyag a k ontinens m úzeum ainak, k ö n y v tárain ak és gyűjtem ényeinek legfél­ tetteb b kincseiből k erü lt ki. G örög, byzánci, ó-orosz, gót, aquitán, kievi, ró m ai, arm éniai han g jeg y írású kódexek, olasz, ném et, fran cia és spanyol la n tta b u la tu rá k százai m ellett Bach, H ándel, Telem arni, M attheson, H asse, C arissim i, S trad ella, Jom m elli, S carlatti, C herubini, M ozart, H aydn, B eethoven, S chubert, Chopin, S ch u ­ m ann, M endelssohn, W eber, L iszt, W ag n er, B ruckner, Löw e, B rahm s, M ahler, W olf és m ások k éziratai. E g y külön terem ben a v ilág h írű s a m aga nem ében

:244

Meszlényi Róbert:

p á ra tla n N eupert-féle zon g o rag y ű jtem én y közel száz eredeti hangszere a zon g o ra tö rté n e té t tá rta elénk. A z etnográfiai csoport első term e it exotikus népek hangszereinek beláthatlan töm ege tö ltö tte meg. M éreteivel feltű n t a 14 díszes farag ású ütőhangszerből álló, sziám i eredetű teljes gam elang-zenekar, a 16 bronzh aran g b ó l álló gazd ag farag ású nagy k ínai h aran g játék , továbbá 7 hatalm as viaszbábú, m elyek m űvészi jelm ezekben egy népszerű kínai d aljá té k egyik jelen etét ábrázolták. A kontinens nem zetei közül M agyarországnak ju to tt az első terem . F eltűnő népszerűségét és láto g ato ttsá g á t főként k ét körülm énynek köszönhette. E lő szö r k ed ­ vező elhelyezésének, mely részére im pressziók irá n t m ég fogékony, k i nem fá rasz to tt közönséget biztosított, m ásrészt a k iállítási anyag szerencsés m egválasztásának, mely nagyértékfi k ézirat- és könyvanyag m ellett szám os szem élyes vonatkozású ereklyé­ jével a nem szakértő közönség érdeklődését is fel tu d ta kelteni. A k iállítás anyaga -a N em zeti M úzeum , a Szépm űvészeti M úzeum , az E rn szt-m ú zeu m , a Zenem űvészeti Főiskola, a N em zeti Zenede, az O peraház és a F ilh arm ó n iai T á rsa sá g g y ű jtem é­ nyeiből k erü lt ki. A szoba közepén á llt az egész zenei kiállításn ak egyik leg érté­ kesebb d arab ja, a híres B roadw ood-féle B eethoven-zongora, m elyet a londoni cég 1 8 1 2 -ben m ár hárm as húrozással k észített a nagyothalló m ester részére. B eethoven hagyatékából L iszt tisztelői szerezték m eg a hangszert, m ely L isz t halála u tán a N em zeti M úzeum ba került. A k iállíto tt hangszerek k ö zt v o lt m ég L isz t Ferenc ■egyik C hickering-féle h angversenyzongorája, egy „B ösendorfer" L iszt budapesti lakásából és egy zongora-harm ónium , m elyet a p árisi É ra rd cég k észített L iszt részére. A m agyar terem többi L iszt-erek ly éje közül 1 m ég em líten d ő k L iszt író a sz ­ ta la egy beépített három oktávás billentyűzettel, L isz t ném a ú ti-z o n g o rá ja , a m agyar nem zettől ajándékba k ap o tt díszkard, egy sétapálca (IX . P iu s pápa aján d ék a), egy ■ezüst k o tta ta rtó , egy rem ekm ívű dirigenspálca, aran y és ezüst b abérkoszorúk, L iszt abbé-kalapja, pénztárcája, egy egész v itrin re való k ézirat és levél. E g y külön v itrin z á rta m agába a m agyar vonatkozású B eethoven-ereklyéket, tö b b e k k ö z t a pesti n ém et színház m egnyitására írt „ Istv án k irály " és „A thén ro m ja i" szín lap jait, szö­ vegkönyveit, egyik zenekari hegedűszólam át Beethoven kezeírásával. A ré g i m agyar n y o m tatv ányok közt a körm öczi születésű M onetariu sn ak 1 5 1 8 -b an K ra k k ó b a n m eg­ je le n t s T h u rzó G yörgynek ajá n lo tt elm életi műve, T in ó d i Sebestyénnek K o lo zs­ v á ro tt 15 5 4 -ben m egjelen t K ró n ik á ja s m ellettük P ra y G yörgynek 17 7 9 -ben kelt, a m ag y ar zene tö rténetének első összefoglalását tartalm azó levele, v alam in t H ay d n ­ n ak 17 7 6 -ban ír t ö n életrajza feküdt. A R ákóczi-induló tö rté n e té t b em u tató g y űjtem ény legértékesebb d a ra b ja B erlioz ,,R ák ó czi-in d u ló "-)án ak eredeti k ézirato s p a rtitú rá ja . A zonkívül kéziratokkal képviselve vo lt a X V III. századtól kezdve n ap ja in k ig a m ag y ar zeneszerzők jó fo rm án te lje s névsora. A k iá llíto tt érdekesebb levelek közül M eyerbeer, H eine v alam in t B erlioznak L iszthez íro tt leveleit, to v áb b á a L iszt, E rk el, D oppler, M ahler, G oldm ark. H um m el, B rahm s. H eller és W ag n er-leveleket lrell em lítenünk. ~X falak at a K aulbach, L enbach és T han-féle L iszt-képek, továbbá L a v o tta János, E rkel F erenc, E rk el S ándor, V olkm ann, Joachim , R ich ter János, M ihalovich, H ubay, Popper, K oessler, D ohnányi, K ern e r Istv án és g ró f Zichy Géza képei díszítették. A u sztria rendezte be a k iállítás egyik legértékesebb term ét. A középkori kéz- ira to k kö zt v an : a szférák h arm ó n iá já t ábrázoló IX . századbeli k ézirat, a X. s z á ­ zadból H ucbald „M usica en chiriadis“ -a, egy antiphonárium , egy hym nus, egy világi ének s egy trópusokat tartalm azó kódex, a X I. századból egy salzb u rg i eredetű graduálé. H asonlóan gazdag a X II.— X V. század k ézira tain ak a litu rg ik u s ének, a M innesang, a hum anizm us k o rán ak zenéje és a ném et népdal szerin t csoportosí­ to tt, v alam in t a X V I. és X V II. századbeli o sztrák nyom atok gyűjtem énye. K ülön v itrin ju to tt a császári zeneszerzőknek, I I I . F erd in án d n ak , I. L eopoldnak és V I. K árolynak. A z O pera tö rté n e tét bem u tató gyű jtem én y főbb d a ra b ja i: Cavalli, Cesti, P o rp o ra, H asse, Schenk, D ittersd o rf, Salieri, C herubini, R ossini, W eber, K reu tzer, L o rtz in g , N icolai és F lo to w eredeti k ézirato s p a rtitú rá i. A H ay d n -erek ly ék tö m e­ géből a „G ott erhalte" kézirata, a londoni napló, az 1809 . feb ru ár 7 .-éről k elt vég­ rendelet, a M o zart-v itrin ek kincsei közül a 10 éves M o zart egy gyakorló-füzete, egy selyem pénztárca, a „R equiem " kézirata, egy dirigenspálca em lítendők. K ülönk ü lö n vannak csoportosítva a B eethoven, S chubert, Josef L an n er, Jo h an n S trau ss, B rahm s, W agner, H ugo W olf, B ru ck n er és M ah ler-k ézirato k és ereklyék. Az ope­ re tte t J. S trauss, O ffenbach, Suppé, M illöcker, Ziehrer' és L eh ár k é ziratai képviselik. O laszország egy m úzeum ra való anyagának főbb cso p o rtjai ókori, zenei v o n at­ k o z á sú . szobrok, legrégibb egy K r. e. V I. századból való, egy hárfázó gyerm ek et

A frankfurti nemzetközi zenei kiállítás

245

ábrázoló terrak o tta-szo b o r, ró m ai hangszerek, a X. századig visszanyúló k éz ira to k és ritk a nyom tatványok százai, v alam in t az opera fejlődését b em utató hatalmasgyűjtem ény, többek közt M onteverdi, Leó, P ergolesi, Jom m elli, Paisiello, C im arosa, Piccini, S carlatti, D onizetti, Bellini, R ossini és V erd i k éziratos p artitú ráiv al. Franciaország k iá llíto tt d ara b ja in a k szám a m eg h alad ja az ezret. E gyedül a X V I. század száznál több kötettel szerepel.. A z eredeti k ézirato s p a rtitú rá k k ö z t feltűnnek M ozart „D on Ju an ", A u b er „ P o rtic i-i ném a", R ossini „Teli V ilm os", B izet „C ar­ m en", V erdi „D on C arlos", M assenet „M anón", Boieldieu „F ehér nő", G ounod „U lysse", D ebussy „Pelleas és M elisande", S ain t-S aen s „Sám son és D elila", M ey er­ beer „Ö rdög R ó b ert" és -Gluck „ A n n id é " kéziratai. K ézirato k k al és levelekkel sze­ repel m ég B eethoven, Chopin. B erlioz. L iszt, S chubert, S chum ann és W ag n er. A falakat értékes képek, színlapok és d íszlet-rajzo k b o ríto tták . C seh-SN óvákia term ének c so p o rtja i: M o zart P rág áb an , cseh zenei em igránsok, cseh nem zeti irodalom , rég i hangszerek, a S m etana-gvüjtem ény, a D v o ra k -g y ü jte mény, k ézirato k és a zenepedagógiai irodalom . S zo vjet-O ro szo rszá g kiállításából teljesen k irekesztette a cári O ro szo rszág n a g y zenei m ú ltjá t és k izáró lag a jelen népzenéjének illu sztrálására szorítkozik. A fehérc r osz köztársaság, T u rk e sz tá n , U sb ek istan és az ukrán k ö zsársaság népies hangsze­ rekkel szerepelnek. A ta tá r k ö ztársaság k iállíto tta a ta tá r sz o v jet-k ö z társaság ötéves fennállásának em lékére K a sa n j-b a n előadott „ S an ja" cím ű első ta tá r opera p a rtitú ­ rá já t. F eltűnően nagy a népdalgyiijteinények szám a. A legvaskosabb k ö te t 1000 k irg iz népdalt tartalm az. É rdkesek a dirigens nélkülinek h ird etett zenekari hangversenyek, k öztük egy egész B eethoven-ciklus p lak átjai. A B eethoven-kultusz élénksége m ellett szól több B eethoven-könyv, B eethoven-kiadványok, m űsorok, m eghívók, sőt m ég e g y népbiztosi hirdetm ény is. B elgium k iállításának egyik főrésze a régi belga g yártm ányú hangszerek g y ű j­ teménye. K ülön kis m úzeum a G ré try re vonatkozó anyag. D ufay háro m m ise-, k ézirattal, Josquin de P rés, W illaert, K erle, L assus első kiadásokkal, Gossec, G ew aert. F étis. T incl, V ieuxtem ps, C ésar F ran c k , D 'In d y és Y saye kézirato k k al vannak képviselve. Lengyelország term én ek főérdekessége a C hopin-ereklyék töm ege, egyebek k ö z t gyerm ekkori iskolai dolgozatok, rajz o k , első szerzem ények (8 éves k o ráb an ír t polonaise), későbbi kéziratok, Chopin h alo tti m aszk ja, M endelssohn, B erlioz, H ille r, M oscheles, Schum ann, M eyerbeer, H alévy, L isz t és Georges Sand levelei. E m lítésbe m éltók m ég a nagyszerű lengyel egyházzenei g y ű jtem én y és a Chopin-család ta g ja it ábrázoló festm ények. S v á jc elsősorban népies hangszerek gazdag g yűjtem ényét hozta. N ém etalföld zen etörtén etét k ézirato k és ritk a nyom tatványok illu sztrálják . L egrégibb d a ra b ja a X IV . századból való k éziratos „A ntiphonarium praem onstratense". É rdekes m ű so r- és képgyűjtem énnyel szerepel az am sterdam i „C oncertgeb ou w " és a W agner-egyesület. F eltű n n ek a R yksm useum ból k ik erü lt zenei vonatkozású festm ények és K o n y en b u rg n ak a M en g elb erg -ju b ileu m ra készült n ag y ­ szerű trip tich o n ja („L átom ások a M áté-passióröl"). E g y összekötő-folyosó, falain az összes nem zeti him nusok dallam ával és szö­ vegével, a pósta-, vadász- és katonazene kiállítási term ébe vezet. A k iállíto tt h a n g ­ szerek k özt a legrégibb egy róm ai lituus, a k ézirato k közt legérdekesebbek NagyFrigyes nővérének, A nna A m ália porosz hercegnőnek k atonaindulói és Bach J. K ristó f kéziratos „ P rá g a i ü tk ö z et“-e. H osszú sorban következnek a ném et városok és országok term ei. D onaueschingen term én ek , a X lV .-ig visszanyúló anyagát főként a herceg F ü rsten b erg -család u d v ari k ö n y v tára szolgáltatta. Leipzig k id o m b o rítja B ach-város jellegét. Á „T h o m ask a n to r“-ok képei ( 15 19 óta), a többi lipcsei m ester, m in t Calvisius, H iller, Schum ann. M endelssohn, W ag n er és R eger képei és szobrai, nagyértékű k ézirato k és ritk a hangszerek (köztük egyike a legrégibb fen m arad t zongoráknak, egy X V I. századbeli klav ik o rd ) tö ltik m eg a term et. W iirtie m b e rg kiállításának m ag v át a X V I. századtól kezdve o tt élt m esterek, k ö ztü k W eber, Jom m elli, Cousser, Z um steeg, M olique részben k éziratos m űvei képezik. F ra n k fu rt term ében a nagyszám ú W agner-ereklyc, B autzen k iállításában az o ttan i w end m ú ­ zeum érdekes hangszergyüjtem énye tű n ik fel. D a rm stadt a hesseni u ralkodóház több zeneszerző és előadó zenész ta g já v a l vonatkozásban álló hangszereknek, fest­ m ényeknek és egyéb ereklyéknek a X V II. századig visszanyúló v áltozatos g y ű jte ­ ményét. állíto tta ki. Baden term ének főértékei a középkori, részben m ég X. század ­ beli kéziratok. M ünchen k iállítása elsősorban az O rlando di Lasso és W a g n e r-

246

Meszlényi Róbert: A frankfurti zenei kiállítás.

■ereklyéknek kincsesháza. F eltű n n ek m ég egy 12 m éter hosszú papírtekercs M oritz v on Schw indnek L achner Ferenc életéből m e ríte tt rajzaiv al, a m üncheni T h ea term useum gyönyörű d arab jai, to v ább á L enbachnak H erm an n L eviról, L achnerról és B ülow ról festett képei. A „Goethe és a zene“ csoportban az első G oethe-m egzenésítések gazd ag gyűjtem énye, B erlioz, Z elter, M endelssohn és S ch u b ert levelei, v a la­ m in t a G oethe-család tu lajd o n á b a n vo lt hangszerek tűnnek fel. P á ra tla n a porosz Á llam i K önyvtárnak egy term et m egtöltő, L u th e r 15 2 3 -ban m eg jelen t „ F o rm u la m issae“-jével kezdődő protestáns énekeskönyv-gyüj tem énye. A kiállítás harm adik nagy c so p o rtja a m indennapi élet zenei vonatkozásaival kapcsolatos. Ism ét félszáznál több terem elő tt állunk. M érhetlen an y ag u k at dió­ h éjb an m ég csak jelezni is lehetetlen. V alam elyes tájék o zásu l legalább egyik-m ásik terem felírása: m odern zeneterem , ném et dalosszövetség, m u n kásdalárdák, iskolai énekterem , egyházzenei kiadványok, negyedhang-m uzsika, iskolai zene könyvtára, operaszínpadok és zenekarok, kiadók, zo ngora-ipar, tö rtén elm i orgona-csoport, ü tő ­ hangszerek, fúvóhangszerek, harangok, hegedű-építés, 50 év a beszélőgép tö rté n e té ­ ből, az akusztikus film, m echanikus hangszerek, rádió. M inden egyes terem egv-egy m űvelődéstörténeti tanulm ány, reklám és v ásári íz nélkül. — A k iállítással kapcso­ latb an reggeltől-estig szólt a zene. Szóhoz ju to tt m inden és m indenki. A párisi, berlini, bécsi, róm ai, cseh és holland filharm ónikusok épúgy, m in t a v ilág m inden tá já r ó l odasereglett énekkarok, nép- és jazz-zenekarok. M ég k ín ai és já v ai gam elangzenekarból is ju to tt az exotikum ok b arátain ak . A m ellett m inden este opera, v álo ­ g a to tt vendégszereplésekkel, W agner-ciklusok, S trau ss-cik lu s (S trau ss R ich árd sze­ m élyes vezényletével) és_, m in t külön érdekesség, az ú j zene ápolására alakult nem ­ zetközi társaság n ak az idén F ra n k fu rtb a n m e g ta rto tt zenei ünnepélye. F ra n k fu rt legnagyobb fia, Goethe születése n ap ján ak év fo rd u ló já ra tű zték k i a k iá llítá s berekesztését. K in t ragyogó őszi napsugár, a B ach-terem ben borongó búcsúhangulat. A záróünnepély nem zetközi jellegét a teljes szám ban m egjelent k o n z u li testületen kívül vagy fél százan a d ju k meg, k ik ism ét eljö ttü n k E u ró p a m inden tá járó l, hogy m in t hónapokkal ezelőtt az építés, úgy m o st a rom bolás m u n ­ k ájáb ó l vegyük ki részünket. K om oly ünnepélyességgel zúg v égig a te rm e n Bach hatalm as alkotása, a e-m oll Passacaglia és fuga, u tán a a spanyol B anda M unicipale de B arcelona száztagú, feliilm úlhatlan tökéletességű fúvózenekara búcsúzik h angu­ la to s, pattogó ritm u sú népies m uzsikával. A z ünnepi szónoklatot L uchaire, a szellem i ■együttműködés nem zetközi intézetének ig az g a tó ja m o n d ja fran cia nyelven. Szelle­ m es, lelkes szavakban hódol a nagy ném et szellem i tra d íc ió k a t m esszetörő k o zm o ­ polita szellem m el szerencsésen összefoglaló k iállításnak, Goethe géniuszának és az em beriség szellem i közösségének. D r. L andm ann főpolgárm ester b ú c sú z ta tja a k iál­ lítá s t, mellyel a népek nem es önzetlen versengésben a zenének p áratlanul m onu­ m entális o ltá rt em eltek, m a jd pedig S trau ss R ich árd Emelkedett fel az első sorban lév ő helyéről, hogy elvezényelje a fúvózenekarra áth an g szerelt „D on Ju a n “ -ját. (Ruganyos léptekkel indult m eg a pódium felé s úgy látszik sokalva az u ta t a lépcsőig, fiatalos nekilendüléssel szökik fel a pódiúm ra. A zt, am i a „svung“-ból hiányzott, a fuvolásoknak ösztönszerüen feléje nyúló m entő k a rja i p ótolják. A spanyolok rem ek ln tk a ném et m ester vezénylete alatt. Zúgó ta p sv ih arral és a ném et zene legna­ gyobb élő m esterének lelkes ünneplésével z á ru lt a kiállítás. S m egindult a szem élyes búcsúzkodás. N em h ittem volna, hogy ez lesz a k iállításh o z fűződő egyik legszebb emlékem. F eledhetlenül csengenek fülem ben a lelkesedés és elrag ad tatás spontán és keresetlen szavai, m elyekkel F ra n k fu rt köz­ életi, tudom ányos és m űvészeti életének legfőbb díszei em lékeztek m eg a k iállítás h angversenyáradatának egyik legnagyobb m űvészi esem ényéről, a m ag y ar filh arm ó ­ nikusok fra n k fu rti vendégszerepléséről. És azok a szavak, m elyekkel D ohnányi E rn ő m űvészetét m agasztalják . E z a k ét hangverseny, m elyet valóban k ö z­ k ív á n a tra , egy harm adik k al kellett m egtoldani, ragyogó győzelm e vo lt a m agyar alkotó és előadó zenem űvészetnek. K ézszo rításán ak m elegéből éreztem , hogy szívből fak ad tak dr. L andm ann főpolgárm ester szavai, m ikor csodálkozva kérdezte, hogy filharm onikusainkat, ezt a kincsünket, melyhez ju ssa volna az egész k u ltu rv ilág n ak , m ié rt ta r tju k távol az ő ket m egillető m éltó helyről, a v ilág fórum ától. Ig a z a van. Ism e rjü k a világ fórum át. N ehéz h arctér. Ig azság u n k kivívásához o tt erős fegyve­ r e k r e van szükségünk, és erősebb, m in t zenekultúránk, kevés van. M ESZLÉN Y I RÓBERT.

247 A z Internationale G esellschaft für neue Musik V. Zeneünnepsége (jun. 29. — jul. 4.). E z alkalom m al a fra n k fu rti zenekiállítás élénkítésére egész nyáron át ta r to tt különféle érdekes és tanulságos előadások egyik so ro zata volt az új zene ápolására a lak u lt nem zetközi egyesület (elnök: Derít) kitűnően rendezett ünnepi szereplése. A rendezés sik erét főként az agilis b erlini szekciónak lehet köszönni (m ely B u ttin g M ax vezetésével példás m u n k át v égzett). A z előadott m űvek közül jó n éh án y a t nem volt alkalm am m eg h allg atn i; csak szókról szólhatok, m elyeket m egism ertem . B usoni posthum us o p erája „D o k to r F a u st" úgy szövegében, m int zenéjében (m indkettő B usóm tól) elhibázott m unka. A n agyotakarás és k icsitb irás iskolapéldája. Z enekarával helyenként érdekes új h a n g u lat­ színeket kever ki, m in d ig előkelő és roppant unalm as. Igen tehetséges és rengeteg új lehetőséget m egpendítő m u n k a az orosz M ossolow op. 24 . vonósnégyese, form ában m ég nem eléggé konciz, apró részekből van összetákolva. P ijp e r (holland) fuvola­ zongoraszonátájában inkább elm életi elgondolások érvényesülnek, sem m int ösztönös zenélőkedv. Janacek ism ét frissen és kellem esen h a to tt; zenéje túlegyszerű, szinte infantilis, de buzog a valódi tehetségtől és erőtől. A cseh népzene m ég m in d ig te r ­ m ékeny fo rrásn ak bizonyul e concertinoban (zongora-, két hegedű-, brácsa-, k la ri­ nét-, k ü rt- és fag ó tra). A z olasz C astelnuovo-Tedesco zsidó nem zeti h ódolattal a d ó ­ zik őseinek „D ávid k irály tán c a i‘‘-ban (z o n g o rá ra ); ezek ügyesen m egfogalm azott, eléggé hatásos, m elegen á té rz e tt darabok, de nem ta rto z n a k a szerző legjobb m űvei közé. B eck K o n rád I I I . vonósnégyese világosan eláru lja, hogy a fiatal m űvész erő ­ sen keresi m ég a m aga egyéni stílusát. A k o n trap u n k tik u s elm élyedés irányába ta r ­ tozik. — V ogel W lad im ir 1924 -ben ír t vonósnégyese kuriózus kísérlet oly irányban, hogy a m űform ai szerkesztés k ereteit új alapon építse m eg; egyelőre túlságos m e­ reven és kiilsőségesen sik erü lt a k érd ést m egoldania (egy tétel pl. v égig glissando, egy m ásik végig pizzicato ). S ajn o s nem hallottam J e m n itz S ándor op. 22 . hegedű­ z o n g o raszo n átáját, m elyről a M elos jú n iu si szám ában Stuckenschm idt ad o tt is­ m ertetést. A nagyobb együttesre ír t d arab o k közül Gilbert H . F . am erikai szerző „N éger tán c a C ongo-téren" c. zenekari képe (Cable leírása nyom án) túlságosan triv iális és naiv. A bécsi IJauer J. M ., k i tudvalevőleg az u. n. ato n alitás első teo retik u sa és gyak o rlati alkalm azója volt, ez alkalom m al is ügyesen ö sszeállított lab o rató riu m i term éket m u ta to tt be elvei illu sztrálására (V II. szvit 12 hangszerszólam m al és zongora-continuoval). B a rtó k új zo n g o rak o ncertje kiváló m űrem ek és a m ester leg ­ ú ja b b k o n trap u n k tik u s alk o tásm ó d ján ak ragyogó példája. E llenben M ahler- és S trauss-klisék összeállítója a dán N ielscn, ki m ásrészt kötelességének ta r tja , hogy V . szim fóniájában (op. 50 .) se feledkezzék m eg a Gade-i hagyom ányokról; — ezek a rom antikus „ N a tu rstim m u n g '‘-ok m a m ár teljesen időszerűtlenek! A m űsor együk fénypontja v o lt B erg A lbán k a m a rak o n ce rtje (zongora- és hegedűre, 13 fú vóhang­ szerrel): k ár, hogy az invenciót g y ak ran k o n trap u n k tik u s papiros-m esterkedésekkel kénytelen pótolni! A vallásos kórus-zetén K a m in sk i „M ag n ific at“-ja és a h o rv át S irola o rató riu m a ,,Szt. C yrill és szt. M ethodius élete és m űködése" k ép v iselte; m in d ­ k ettő igazi nagy tehetség közepesen sik erü lt — gyakran m egdöbbentően .unalm as — m unkáj a. A z előadások — csekély kivétellel — példásan jól voltak, am i nem csoda ilyen g árd a m ellett: F u rtw án g ler, H a rm a ti S ándor, Clem ens K rau ss, Scherchen (k a rkesterek), B artók, G ieseking, S teuerm ann, S tepanova (zongoristák), K olisch-négyes. A m ar-H indem ith-négyes, a fra n k fu rti operazenekar és „A capella-C hor 19 2 3 “ , a z ág ráb i „K oló“-énekkar stb. stb. K olisch solo-hegedűlése is bám ulatram éltóan szép volt. A csinos operaház jó hangversenyhely'ségnek bizonyult. M OLNÁR ANTAL.

K ósa György Bach-estje. Kom oly' m ű­ vész és igaz m uzsikus egyénisége szólalt m eg ezen az estén B ach m űvein keresz­ tül. A bachi form a n ag y szerű k ö ltészete (hátom szólnm ú inv en tió k , F -d u r O uvertu re, a búcsú-C apriccio) elm élyült, é re tt interpretát-orra ta lá lt K osában. A C apric­ cio s fő k é n t a n n a k L am en to -ja igazi

fén y p o n tja v o lt az estének . Befejező szám g y a n á n t a W ohltem periertes K lav ie r Cis-moll Preludium és F u g á ja szere­ p e lt a m űsoron, de a lelkes k özönség ú j m eg új rá a d á so k a t k ö v etelt. K ó sa m ű­ vészi fejlődésének érték es állo m ása v o lt ez az e st s B ach hívői öröm m el m ond­ h a ttá k a m ag u k én ak . K. G y.

248

Zeneélet.— Vidék.

Lichtenberg Emil előadása. L ich ten berg E m ii a B u d ap esti Ének- és Zene­ k a re g y e sü le t k iv áló k a rn a g y a o k t. 19-én elő ad á st ta r to tt „A fizikai h an g tó l a ze­ nei m esterm űig“ címen. A lapos felké­ szültségű, értékes elő ad á sáb an a zene form álnak, tö rté n e té n e k főbb p ro b lé ­ m á it ism ertette és v égig v ezette h a llg a ­ tóságát. a zenei g o n d o lat k ia la k u lásá n a k egész ú tjá n . F e lo lv asásá t B ach, H andel, H ay d n és B rahm s m űvei illu sztrá ltá k , m ely ek et E cker Szidónia, K á rm á n Gíeí, K elem en ■ M ária, K o ó s M argit és Szeg/iő Já n o s , v a la m in t az eg y esü let zen e k a ra m u ta tta k bei. L ichtenberg Emil előadá ■ s a ira az a fontos hiv atás v á r. h o g y in ­ tenzivebbé teg y ék k ö zö n ség ü n k k a p c so ­ latát. a rég i zenének azo k k al a n a g y a l­ k o tásaiv al, m ely ek et épp a B u d ap est É nek- és Z eneka,regyesiilet h an g v erse­ ny ei p ro p a g á ln a k évek ó ta lelk es buzg ó ság g al és jelen tő s sikerrel. m. Egyházi hangverseny. A b u d a v á ri k o ­ ronázó főtem plom ének- és zen ek ara okt. 19.-én S u g ár V ik to r orgonam űvész v e ­ zényletével h an g v ersen y t adott,, m elyen L iszt F eren c M issa solennise k e rü lt elő­ ad ásra.

*

Kodály. Zoltán Psalm us H ungaricus-a a k ö v etk ező v árosokban k erü l e lő ad á sra ebben a hónapban: novem ber 6 .-án B écs­ ben. vezényli W ebem , u g y a n a k k o r Zü­ richben V o lk m ar A ndrae, 25 éves ju b i­ leum i h an g v ersen y én (Berlioz T e Deumáva.1 e g y ü tt); decem ber hó 4-én a d ­ já k elő L ondonban (rádióham gversenyen). Itt., v alam in t L ipcsében nov. 23-án és L ey d en b en dee. 8-án (ahol a fá ra d h a ta t­ la n T hierie ta n íto tta be), K o d ály vezényli.

N ov. 30-áh C am bridgeben m u ta tjá k be, u g y a n c sa k K o d á ly vezényletével. A sze­ zon to v á b b i folyam án N ew Y ork, L issza­ bon, Genf, L au san n e, Berlin, G öteborg, K öln, L em berg és K o lo zsv ár tű z ték p ro g ram ú ira a Z so ltárt. A n y á r folyam án A m sterdam mellett. H ag en és Solingen m u ta ttá k be. — N ew Y o rk b an k ü lönben a Z soltáron k ívü l m ég eg v K odály-bem u ta tó lesz a z idén: M engelberg elő ad ja a „ H á ry J á n o s ” zenéjéből k é sz ü lt zenekari szvitet. B artó k B éla ú j zo n g o rav ersen y ét, fra n k fu rti sikere n y o m án ebben a sze­ zonban a külfö ld k ö v etk ező v á ro sa ib a n m u ta tjá k be: Mainz, K öln, P rá g a , P á ris, London, M ünchen, Bécs, New Y ork, P h i­ ladelphia, C incinnati, B oston (K ussew itzki vezetésével) s m ég n éh á n y am erik ai v á ­ rosban. B u d ap esten m árciu s hav áb an m u ta tja be a szerző e g y ik filharm óniai h a n g v e rse n y keretéb en . Waldbauer— K erpely vonósnégyes program m ján H aydn, M ozart, B eethoven, S chum ann, B rahm s és G oldm ark m űvei m ellett a k ö v etk ez ő m odern m ag y ar kam ara-kom poziciók szerepelnek: B artó k II., K o d ály I. v onósnégyese és m in t ú j­ d o n ság F rid G éza v o n ó strió ja. I t t em lít­ jü k m eg, h o g y W aM bauer-vonósnégyes m áso d ik hegedűse K esz le r J. h e ly e tt Országli T iv a d a r a n a g y te h e tsé g ű fiatal h e ­ gedüm űvész le tt. Frid Géza fiatal m ag y a r zongoram ű­ vész S zé k e ly Z o ltán n al e g y ü tt hosszabb tu rn é ra indult, m ely n ek fo lyam án a k é t fiatal m űvész H ollandiában, N ém eto rszág ­ ban, O roszországban, O laszországban és A ngliáb an rendez h a n g v ersen y ek et.

VIDÉK. Kolozsvár. E rd ély fő v áro sá n ak zenei életéb en nem v o lt a n y á r fo ly am án k ü ­ lönleges esem ény. A zért m egem lítésre m éltó In á ig A lfréd n ak a s tu ttg a rti fil­ harm o n ik u so k hang v ersen y m esterén ek estéje. In á ig k o lo z sv á ri és m inden n y á ro n e llá to g a t szülővárosába, hol b a ­ rá ta i, ism erősei u n szo lására m egrendezi hegedű-estéjét. Id én B eethoven és W ieniaw szk y v ersen y m ű v ein k ív ü l S tra w in sk y PeT golese-tém ákat feldolgozó h e­ gedű-zongora Gvitjqt m u ta tta be. A k o lo zsv ári k özönség a m o d ern m u n k á ­ k a t n a g y sz e re te tte l és kellő m eg értés­

sel fo g a d ja és ig y a sn itte l In d ig k o ­ m o ly sik e rt tu d o tt m a g á n a k b izto sítan i. V ég h S án d o r a bpewti zen eak ad ém ia nö v en d ék e (szin tén kolo zsv ári) m eghí­ v o tta k elő tt a d ta b izo n y sá g át kom oly k észü ltség én ek . B iztos te c h n ik á ja és szép tó n u sa, ko m o ly rem én y ek re jo ­ g o sítják . A szep tem b er h ó n ap ez évben a h a n g ­ v e rse n y e k so ro z atá v a l in d íto tta m eg a zenei é v ad o t. A ro m án o p e ra n éh án y filharm onikus zen e k a ri h an g v e rse n y t ren d ezett. E ftim iu , az uj igazg ató m egérezte a

■Vidék. h a n g v ersen y ek fo ntosság át, m ikor gon•d o sk o d o tt róla. az o p e ra i év ad m eg k ez­ dése előtt, h o g y a közönség olcsón és elfo g ad h ató előadásban ism erje m eg a z e n e k a ri irodalom n eh án y n a g y a rá n y ú a lk o tá sá t. H allo ttu k W eb er F re isc liiitz -, G oldm ark: S zakuntala-, B eethoven L eo­ n ó ra- és T schaiko'w szkv: 1812 u v e rtü rje it. M endelssohn 3-ik, B eethoven 5 és 6 -.:k. B rahm s 3 -ik szim fóniáit, G rieg P e e r G y n t-jét, D ebussy: P e tit su itjé t, R ichard S trauss: D on J ü a n já t és Schub e rth B efejezetlen, v a la m in t T sch aik o w szk y P a te tik u s szim fóniáit. F á jd a ­ lom m al n élk ü lö z tü k H a y d n és M ozart m űveit. Az o p era z en ek a rá n ak a n y a g a közepes és a d irig en sek n e k nem kö n v n y ü a felad atu k . Ha. a k ev és p ró b á t m eg is érezzük, m égis öröm , h o g y a ze­ neirodalo m re p re z e n tá n sa it v ég re h an g ­ v e rse n y 'k e r e té b e n h a llh a tju k . H árom d irig en s v eté lk e d ik eg y m ással a fiihar­ m onikus h an g v ersen y ek e n : Bobescu, aki n ag y o n m uzikális, tem peram en tu m o s, de hián y o s készü ltség ü , D o b ro w szky in te l­ ligens, ru tin o s, de m in d en poézis h iá n y ­ zik belőle, P erlea m ég n agyon k ev és ze­ n e k a rt v e z e th e te tt, de k é tség telen n ek lá tsz ik , hog y legerősebb felkészültségű. S trau ss D on J ü a n já b a n h a tá ro z o tt k v a ­ litá s o k a t á ru lt el. Á m a g y a r zeneikonzervatórium nak d i­ le ttá n s zen ek ara B eethoven IX -ik szimfó rfá iá n a k elő ad á sára k észül, m elyet á llító lag D ohnányi fog v e lü k b em u tatn i. A te r v m in denesetre tiszteletrem éltó , de félő. hogy a hián y o s a p p a rá tu s t még D ohnányi sem tu d ja id e á lisa n m egszó­ la lta tn i. L a k a to s Istvá n . Nagykanizsa k u ltú rtö rté n e té b e n az el­ m u lt saíson fo ntos állom ást, jelen t. Sok eszten d ei p an g ás u tá n a h alad á s szel­ lem e jelen tő s alkotáfeokat ért el. m elyek nem csak régi h iá n y o k a t p ó to ln ak , h a ­ nem am elvek a ko m o ly fejlőd és a la p ja it is m eg v etették . Ezek k ö z ö tt a legjelen tő seb b a m u lt év szeptem berében h iv a tá sá n a k á ta d o tt V árosi Z eneiskola felállítása, m ely n ek roham os fejlődése a v á ro s és k ö rn y é k e k u ltu rsz o m já n a k élénk b izo n y íték a. Az isk o la első ta n év e több m :n t száz n ö ­ v en d ék k el z á ra ik k ik a zongora-, h e­ gedű-. m agánének- é? a fúvó fő ta n sza ­ ko n ,és az ezekkel k ap c so la to s m ellék­ ta n sz a k o k o n fo ly ta tta k alap o s és k o ­ m oly ta n u lm án y o k at. A ta n á r i k a r V ann a y Já n o s igazgató v e z e té se a la t t 6 főre g y a ra p o d o tt m á r az első év fo ly a ­ m án. Az isk o la niv ó s és első re n d ű fel­ szerelése, k itű n ő elhely ezése és a m ai ig én y ek n e k m egfelelő berendezése n em ­ csak a v áro s közönségén ek áld o zatk ész­

249 ségét, hanem a V árosi T an ács ju iltu ré fz ék ét és m eg értését is dicséri. A széles réteg ek b en m egnyilvánuló m eleg é rd ek ­ lődés az isk o la egészséges fejlő d ésé t eredm ényezi. Az u j ta n é v m in teg y 200 főn y i n ö v en d ék k el indul, am i a ta n á ri k a r in te n z ív k ie g észítését v o n ja m aga u tán . A f. év m árciu s id u sá n ü n n ep i d isz­ szel n y ilt m eg a m integy 500 szem élyt befogadó V árosi Színház. A m a g y ar ilu su é p ü let h an g v e rsen y e k m e g ta rtá sá ra is k iv áló an alkalm as. T ek in tv e, hogy a pécsi szín tá rsu la t az év n ek 2 h ó n a p já ­ b a n m űködik, az é p ü le t az év tö b b i ré ­ szében stag g io n o k , alk alm i előadások és h an g v e rse n y e k c é ljá ra szolgál. A v á ro si r. k. p léb án ia tem plom több m in t 10.000 .pengővel é p íte tt és u g y a n ­ csak a k ö zelm ú ltb an h iv a tá sá n a k á t ­ a d o tt orgonája rem élhetőleg ho zzájáru l m a jd az eg y h ázi m u zsik a fellendítésé­ hez és ezzel a szigorúbb litu rg ik u s zene is té r t fog n y e rn i a v á ro s k u ltu rá lis életében. E három , a v áro s életében sulyos v é rteze tii friss alk o tá s m inden bizo n n y al intenzivebb zenei életet, fog eredm é­ n y ezn i N ag y k an izsán , hol az eddig n a g y am bícióval és fá ra d h a ta tla n .buz­ galom m al iizöt.t zenélés m inden am bíció m e lle tt sem h a la d ta m eg a z t a nivóri m ely et a m a g y a r v id ék legnagyobb ré ­ szén divó és a sem m inél m inden esetre tö b b m tikedvelés eredm ényezett.. Az én ek k aro k (van v a g y 12) v alam in t a Z rínyi Iro d alm i K ö r 30 évnél idősebb, so k v isz o n ta g ság o t á té lt m űkedvelőkből a la k íto tt z en e k a ra n a g y fo k ú zeneszere­ tő ire v allan ak . H o g y az e té re n elé rt ered m én y ek k o rán tse m á lla n a k a te lje ­ s íte tt v a g y a , telje síth e tő m u n k áv al egyenes arán y b an , a n n a k nem csekély m értékben, a szervezés, v a la m in t a k ö z ­ rem űködők, legfőkép azonban vezető ik n ag y o n is m ű kedvelői k észü ltség e az oka. N ag y k an izsa h a n g v e rse n y sa iso n ja a m ú ltb an gazd ag és v álto zato s vo lt. M ost azonban az o rszágszerte m eg n y i­ latk o zó nyom asztó g azd aság i h e ly ze te t a v áro s is m egérezte: ig y az elm u lt sai■son csekélvszám u h an g v ersen y e csak n ív ó ban m a ra d t a régi. V a n n a y János. Győr. A ta v a ly szép fejlődésnek in­ dult. z en ek a r az idén sulyos gond o k k al k üzd, m ind erősebben v á lik érezhetővé a zen ek ari import, szükséglete. V endégszereplő zen ek aro k t á r t k a p u k r a ta lá l­ n a k a városban. É n ek k a ro k k özül nem a n n y ira az obligát. férfikarok, m in t a n ő i és g y erm e k k a ro k m u ta tn a k jelen tő s

250 fejlődést, az egyházi zene k e re te m k i­ vitt is. A női k a ro k k ü lö n b en rö v id időn b elül jellegzetességei leszn ek G yőr ze­ n ei életének. K . G y. P ozsony. A kezdődő zenei évad. első ese­ m ényei: szept. 25-én a W iener M ánnergesan g v erejen h angverseny e, G rossm ann, m ajd L u tze vezényletével. E lő ad ásra k e rü lte k B rahm s, H euberger, R eger és Jo h a n n S trau ss kó ru so k . — Okt. 4-én B ella Já n o s L ip ó tn a k v o lt a szerzői estje, m elyen K o laro v a asszo n y B ellad a lo k a t énekelt. P rof. S vobodova B ella B-m oll z o n g o ra-szo n átájá t a d ta elő n ag y sik errel. — E rre az időre e se tt a tó t nem zeti színházban A da S ári és B aklanov vendégszereplése is. O kt. 9-én Gregor K lá ra ren d ezte az

Vidé k .— Figyelő. O Tgonahangversenyét az e v a n g e lik u s n agytem plom ban. Mind m élyen átg o n d o lt és preoiz te c h n ik á jú já té k a , m ind p e d ig n iv ó s m ű so ra (Bach, F ran c k Cézár, B ossi és. B oellm ann kom poziciói) n a g y h a tá s t k e lte tt. Az est sikeréhez n a g y ­ b a n h o z z á já ru lt a tem plo m uj 4 m a n u á los o rg o n á já n a k k ifo g á stala n m űködése. R a jte r Lajos. Vác. F e n n á llásá n ak százh u szo n ö tév es év fo rd u ló já t ü n n ep elte a M. K ir. Orsz. Sik e tn é m a In té z e t; ez alkalo m b ó l az in té­ zet ig azg a tó ság a o k t. 1 .-én nívós m ű­ soréi d ísz h an g v ersen y t ren d e z e tt, m elyen tö b b ek k ö z t dr. S zékelyhidy F eren c és JK. P ik étjiy T ibor székese
FIGYELŐ. Hermann Abert. A n y á r folyam án m eg­ h a lt S tu ttg a rtb a n H erm ann Aliért., a b er­ lini egyetem en a zenetud o m án y profeszszora. A m o d em német, m uzikologia egyik v e z é ra la k ja d ő lt k i vele. É lete sza­ k a d a tla n m unka: klasszika-filologusnak készül, m ajd zenetudom ányt- h a llg a t s 1902— 1920-ig a hallei, 1920—1923-ig a lipcsei, 1923 ó ta a berlini eg y etem en t á ­ lát ja a zen etö rtén etet. Nem term ék en y író. de m in d en terü leten , m elyre m un­ k á ss á g a k iterjeszk ed ik , ú ttö rő m ű v ek et p ro d u k á l .(Die L ehre vöm E th o s in d er grieehischen M usik 1899, Die M usikanschauung des M ittelalters 1905, N. Jom m oli als O pem kom ponj'st 1908, W. A. Mozart ■ — névleg O ttó Jah n M ozart bio­ gráfiáján ak átd o lg o zo tt élj k iad ása, lé­ nyegében önálló uj m u n k a —• 1919—20, G oethe und die M usik 1922; em ellett egy sor régi színpadi m űnek új kiadása). A 18. század o p eráján ak problém áit élj fénybe állítja, a görög zene e sz té tik á já t új ad a to k k a l gazdagítja; k ia d ja a Gluckés M ozart-évkönyvet s legutóbb (1927) egy illu sz trá lt zene lexikont; ö tv e n h a t éves k o rá b a n m ég sz a k a d a tla n m u n k a közül ra g a d ja el a halál. S m indez csak egy része A bert életének; m ert a g a zd ag ta r­ talm ú tu dós m ellett o tt áll a bölcs ne­ velő és a sz e retettel teli em ber. K evesen v a n n a k , ajkak ú g y tu d n a k u tn a k in d ita n i p ro blém ákat, célo k at kitű zn i, a fiatal ge­ n e ráció t n a g y felad ato k ra sark alln i, m int ő. T u d o m án y án ak n ag y k é rd é se i m ellett

sz a k ad a tla n u l o tt é lte k benne, n em ze té­ nek, a fen y eg ető v á lsá g o t élő n ém etség ­ n e k új, súlyos problém ái és h ata lm a s fel­ a d a ta i; m u n k á ssá g á n ak le g csek ély eb b ré sz é t is ezek a legfőbb szem pontok irá ­ n y íto ttá k , n a p i életében is sz ak ad atlan u l o tt v ilá g íto tt a L e g n ag y o b b n ak terv e, a k ö ­ zösség legm élyebb problém áival való szem benézés. Ép e z é rt a szellem , m ely et szo lg ált s m ely et m e g te re m te tt, h alh a­ ta tla n ; s a k i ta n ítv á n y a vo lt, m in d 'g m ély m egilletődéssel és sz e re te tte l em ­ lék ezik reá. Sz. B. Handel Tamerlan c. operáját, m elyet m ely et először L ipcsében m u ta tta k be (H. R oth átdolgozásában) a ném et H and el-ünnepségek alk a lm áv a l, m o st ősszel H an n o v erb en fo g ják színre hozni. Anton Eri, a drezdai o p era e g y k o r h í­ res te n o ristá ja, k i k ü lö n ö sen m in t Mozart-énekes tű n t k i, szept. 27.-én D rez­ d áb an m eghalt. Wilhelm Rudnick, ism ert ném et o rg o ­ n is ta és zeneszerző m eg h alt 77 éves ko ráb an , L iegnitzben. Arnold Niggli, a n ép szerű sv ájci zenei író 84 éves k o rá b a n m eg h a lt Zürichben. Schubertnek egy eddig ismeretlen mű­ vét: 13. z so ltá rá t ta lá lta m eg egy' közeli rokonának, leszárm azo ttja: Marié S chu­ b ert. kom pozíció 1819. jú n iu sáb ó l szár­ m azik és B écsben író d o tt a W ipplingerStrassfe 2. sz. házában. Schönberg a n y áro n befejezte 3. v o nós­ négyesét.

UNGARISCHE MUSIKALISCHE RUNDSCHAU HUNGÁRIÁN MUSICAL REVUE MUSICALE REVIEW HONGROISE O C T O B R E —N OV EM BRE 1927. Viktor Papp über D ohnányi den M enschen, Aladár Tóth sch ild ert die K u ltu r seincs M ilieus, die Entvvicklung seiner m usikalischen P ersönlichkeit seine In te rp re tatio n sk u n st und sein V erh áltn is zu dcn verschiedenen M u sik k u ltu ren als In terp reta to r, Stephan Thomán v cröffentlicht persönliche E rrin e ru n g en ü b er seinen einstigen Schiller D ohnányi, Viktor Lányi w ü rd ig t seinc kom positorische, Margit Varró seine erzieherische T átigkeit. Ottó Gombosi: Influen ce frangaise dans la litcrature de chansons en A llem agne a la seconde m oitié dn X V . siécle. D ans áa collection de chansons connue sous le nőin de „L iv re de chansons de B erlin " il y a quelques piéces pourvues seulem ent de com m encem ents de texte doht 011 peut prouver q u ’ elles sont des em prunts ou des tran serip tio n s de chansons frangais. O n peut iden tifier „Ja y pris am o u rs" et „D ieu garde la belle" de D ufav. Cela p rouve que l'a r t cosm opolite frangais-flam andbourguignon av a it de Tinfluénce en A llem agne. Ludwig Kelemen verö ffen tlich t k u ltu rh isto risch e E inzelheiten aus dem S tudentenleben des altén Siebenbürgens. (A nekdoten des D. J. H erm ányi, uin 1760 ).

Mussolini a róm ai filharm onikus a k a ­ d ém iának e g y hétoldalnyi, a lá írá s t ta r ­ talm azó B eethoven k é z ira to t a ján d é k o ­ zott. Adolf Busch új szim fón iáját m o st ősz­ szel fogja te stv é re F ritz B usch N ew -Y ork­ ban bem utatni. Arnold Mendelssohn d íszd o k to ri cím et k a p o tt a heidelbergi eg y ete m n ek 450 évek fen n állása alk alm áv a l ta r to t t ü n n e ­ pélykor. A bécsi egyetem zenetörténeti tanszéke leg u jab b an G uido A dler n yugalom bavon u lásáv al m e g ü re se d e tt.. A d ler u tó d ja iu l az o sztrák k u ltuszm inisztériu m R óbert L ach -o t és R udolf F ic k e rt n ev ezte ki. Szym anovski le tt a vaj-sói k o n z e rv a tó ­ rium ig azg ató ja. Strawinsky legújabb m űve: Oedipus íe x félig b a lle tt. félig opera. J e a n C'octe a u tó l eredő szövege la tp i n y elv en v an m egírva. A p árisi T h éátre S arah Bernhard -b an k e rü lt először sz ín re , a szerző v ezén y lete alatt. Irodalomrovatunk anyagtorlódás m iatt a következő számra maradt. A szerkesztőhöz beküldött könyvek és folyóiratok: P app V ik to r: B eethoven élete és m üvei. II. bőv. k ia d . B u d ap est (P antheon) 1927. 8°. 191 1. — H evesi) A n d o r: B eethoven. F ran ciáb ó l fo rd íto tta : P e rla k y József, B p est ' “-'(Stádium) 1927. 8°. 224 1. •— K arl B e n y o v s z k y : D as al.te T h eater, B ra tisla v a (K. A ngerm ayer) 1926. 8°, 127 1. — B e n y o v s z k y K á ro ly: S chodel R ozália, az első d rá m a i m a­ gyar „d aln o k n ö “ B ra tisla v a —P ozsony (S teiner Z sigm ond) 1927. 8°, 44 1. —

M olnár Im re és K ern A urél: D alo sk ert Bpest. (K ir. M. E g y et. Ny.) 1927. 2°, XVI + 5 6 1. — K ern A u rél és K a p ro n cza y M ihály: D alo sk ö n y v I. polg. fiuisk. í. oszt. sz. B p est (A thenaeum ) 1927. 8°, 128 1. — Kálm án G yö rg y: A z o n g o ratan itá s fela d a tai és azok m egoldásai B pest (R ozsnyai) 1926. X V + 2 8 6 1. — L ugosi Döme: K elem en L ászló és az első ...Ma­ g y a r Já tsz ó Színi T ársaság ", Makó (C sanádvárm . K tá r 9.) 1927. 8°. 228 1. — S z e ’é n y i Istv á n : R endszeres m odulációta n . B pest 1927. 8° 32 1. — S zta n k ó Béla: B eethoven em lékezete K ny. B pest (K. M. Egyet-. Ny.) 1927. 8°. 15 1. — A Z ene (VITT. évf. 16. sz.—IX. évf. 1. sz.) — C rescendo (1T. évf. 1— 2. sz ) — K a­ th o lik u s K á n to r (4— 9. sz.) — K a th o li­ k u s S zem le (szept.—o k \ szám ok). — P ro testá n s S zem le (szept.— okt, szám ok). — Iroda lo m tö rtén eti K ö zle m é n y e k (1927. I—II. fü zet 99— 108. lapon: Szabolcsi B ence: P áló czi H o rv áth Ádám Ö tödfélszáz énekének tö red ék es k é z irata . 119— 120. lap o n : H arsányi Istvá n : C sokonai ..A rem ényhez" cím ű v ersén ek dallam a, adalék K o sso v 'eh Jó z se f m űködéséhez, 120— 121. lap o n : U. az: E g y C sokonaivers sá ro sp a ta k i d allam án ak szerzője, a d alé k F o g a ra si Já n o s dallam aihoz). — M agyar K ö n y v sze m le (1927. I — II. fiiz. 116— 139. lapon: H araszti Em il: A m a­ g y a r zene tö rté n e ti em lékeinek k ia d á sa fii. közi.] 154— 160 lap o n : Szabolcsi B ence: M aróthi G yörgy m a g y a r zen eel­ m élete). — F ilharm ónia (A b a ja i L iszt F eren c K ö r érte sítő je II. évf. 8— 9. sz.) — K e n e sse y Jenő: 3 zo n g o rad arab . (B árdi. — M u zy k a P olska, szerk e sz tette M ateus G pn sk i (a v a rsó i M uzyka illu sz trá lt ze­ n ei alm an ach ja) 1927.

jjllllllllllllillllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllIllllllllllllllIilllllllllllllllljQ'

I

n

.

1,,1

1_

^ ii

kaucsuk talp é s sarok |

d llT la

l

a le g jo b b

!|

alllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilMllllllllllllllllllllimilllllllllllllüJ

Temesvári Polgári Sörfőzde Részvény-Társaság Elsőrangú, kitűnő izü sörök

C A S IN O C O R V IN

védjegyű világos védjegyű barna

jS?

f

iG y a p ju ip a r Rt., T e m e s v á r.! b g

1200 m unkást foglalkoztat = 6yapjumosoda = Műgyapjn-gyár = kötszövőgyár = Fésűs gyapjufonóda = Kártolt gyapjuíonóda =

„ B

á n á t i

s z a n a t ó r i u m

"

Kötő- és |> Szövőgyár ^

u f S u f e

M o d e rn g y ó g y in tézet b e l-, g y e rm e k -, id e g -, s e b é s z i-, n ő i-, o rr-, fü l-, g é g e -, b ő r - é s sz e m b e te g e k ré sz é re . D iá te tik u s k o n y h a . L eg m o d e rn e b b g y ó g y tén y e zö k . R öntgen, R ádium , O u a rz , D ia te rm ia é s a z e g é s z e le k tro th e ra p ia , h y d ro th e ra p ia , m ó r- é s fa n g o -k e z e lé s e k . S p e c ia lis ta o rv o so k . T e le f o n : 23—45, 23—46 sz á m .

WIRTHNE

Francia és angol modellruhák kosztümök, gyermekkonfekció

női

Temesvár, II., Bárány-n. 21

divatszalonja

O T T S I Ó BT é lv e z h e ti a v ilág le g h íre se b b

G Ü A M O P H O IÍO I. L em ezfelvételek a v ilág l e g h í r e s e b b m ű v észe itő l, K A T Z K Y - n á l , T e m e s v á r , M e rrz v -u . 10. sz.

i=u=]E=;ii=][=n= ir= n=)r=ir=ir=ií=n—ii—ir=n=n=i[=n= n = n=n=ti—n—ii=n=if=i [j]

_

0 í l 0 Í J í=|

*

M Á

í i I V I T V

f

AD I Á

Rövid- és szövöttáru n agykereskedés

TEMESVÁR-CETATE,

i

/ I

1 1

1

[j]

Sír. Primariei 14. 0 ffj

(V árosház-ucca)

Sürgönyeim : „ T ric o tag e." — T elefon: 969

tj

UJB B H H B B B B B B H B H B B t=|[= ]t= ]t= ][= ][= lQ B [=][=] É l UJ

Prochaska Ede Fiai

B o n n á z-u tc a Z l!

FORD L in co ln -T ou rin g-T ru ck -F ord son , R. W olf c s é p lő ­ g ép ek , M agd eb u rg-B u ck au . — Ford-autók é s trak torok javitóm iih elye.

mindennemű tűzifa

n a g y b a n é s k ic sin y ­ ben á lla n d ó a n jó m in ő s é g b e n k a p h a tó

SCHAARés HÁMORV cégnél Temesvár, Belváros, a h a d a p ró d isk o la k e rtjév e l sz e m b e n . T elefon: 964.

| Sváb Központi Bank Részvénytársaság jj ff] T E M E S V Á R . U Tieieion: elefo n : 4. es és y/z 972., 2., uevizao: D e v iz a o sz tá ly : E p=it=ir=ir=ir=if=ir=ir=

S ü rg ö n y e im : S C M W A B E B A N K . 18-94., 18-95., 11-16. é s 11-17.

A lap ittatott: 1895-

m M

=ir=ir=ir=ir=ir=if=itU