SZEMLE
KOLOZSVÁR SZÍNHÁZI ÉS ZENEI ÉLETE AZ IDEI ÉVAD ELEJÉN kegyelettel emlékezett meg Kolozsvár azokról a nemes i f j a k r ó l , akik százötven évvel ezelőtt »jádzó t á r s a s á g o t « alapítottak és ú t t ö r ő vállalkozásukkal m e g t e r e m t e t t é k az erdélyi nemzeti játékszínt. Feléjük száll első gondolatunk, a nemzet emlékezetében megdicsőült komédiások felé, kik nem is sejtették, – csak mi t u d j u k , a késő utókor – hogy színháznyitásuk az erdélyi játékszín megalapozásán túl az állandó m a g y a r színjátszás kezdetét is jelenti. A dicsőséges kezdet és a d ú s hagyomány azonban, amelynek sok máig visszhangzó sikere Shakespeare-ciklusokban és m a g y a r dráma-sorozatokban csúcsosodott ki, könnyen a r r a csábítja a bírálót, hogy a mult nyomasztó n a g y s á g á h o z m é r j e a színház minden teljesítményét. (Sokan esnek m a n a p s á g ebbe a tévedésbe Erdéllyel kapcsolatban: aki megfordul közöttünk, e l v á r j a , h o g y Kolozsvárt minden k a p u a l j b a n csupa Bethlen Gáborral találkozzék, jóllehet a n a g y fejedelem is egyedül állott, magányos n a g y s á g k é n t , a korabeli Erdélyben.) Ellene v a g y u n k annak, hogy a m u l t a t m i n d u n t a l a n f e n y e g e t é s k é n t olvassák rá a mai színházra. Roszszul f e l f o g o t t kötelességteljesítés származhatik belőle, m i n t színházunk újjászervezése idején, az első esztendőben: a kötelezőerejű hagyomány úgy reánehezedett az a k k o r i vezetőkre, hogy nagysietve teljesen elmerültek a történelembe, s hónapokon keresztül prózában és operettben e g y a r á n t csak történelmi t á r g y ú d a r a b o k a t m u t a t t a k be. Ezzel szemben valljuk, hogy a jól értelmezett h a g y o m á n y n e m béklyókat r a k reánk, hanem u t a t m u t a t és eligazít kételyeink közt. Színházi hagyományaink józan értékelése és a mai m a g y a r színjátszás művészi követelményei adj á k kezünkbe a mértéket, midőn évvégi számvetés céljából szemügyre vesszük színházunk m u n k á j á t . SZÍNHÁZUNK MŰSORPOLlTIKÁJÁT m a g á t ó l értetődően nemzeti színházi f e l a d a t o k befolyásolják. A m a g y a r és a külföldi klasszikusok s a m a g y a r d r á m a fejlődésében állomást jelentő darabok nem hiányozhatnak a kolozsvári Nemzeti Színház j á t é k r e n d j é r ő l . Az új termésből a mag y a r problémákat m e g r a g a d ó és nemzeti szellemet sugalló műveké az elsőség, de a külföldi d r á m a í r á s j a v a értékeit is közvetítenie kell színházunknak. Tömören szólva, m a g y a r t és világműsort kell játszania. Statisztikánkat f o r g a t v a , ilyen számok beszélnek a lezárt évadról: k é t magyar klasszikus (Az ember tragédiája, Bánk bán) és két d r á m a t ö r t é n e t i fontosságú mű mellett (Csikós, Csalódások) két külföldi klasszikus állott a műsoron (Molière Fösvénye és a t a n á r o s szigor mellőzésével idesorolt Sasfiók), t e h á t négy m a g y a r r a l szemben k é t idegen; hasonló arányban nyolc modern m a g y a r d r á m a mellett négy külföldi került színre. Játékos szabályossággal váltakozó számok: mindig kétszerannyi magyar, mint külföldi. A modern d r á m á k közül k i m a g a s l o t t Tamási Áron Csalóka szivárványa, rokonszenvet ébresztett Zilahy új színműve, a Szépanyám, Kodolányi f e l ú j í t o t t Földindulása, Kovách A l a d á r Téli zsoltára, Illés
Erdélyi Magyar Adatbank
449
Szemle
Endrétől a Törtetők és Bókay Utódja, Vojnovich Géza Magyar passiója szerepelt m é g a műsoron, H a r s á n y i Bolond Ásvaynéja csak a r r a szolgált, hogy B a j o r Gizi m e g r a g y o g t a t h a s s a utolérhetetlen művészetét. A külföldiek közül W i n t e r Keith Tűzvészét, B a h r Koncertjét, P i r a n dellotól A becsület gyönyörét és ( t u d j ’ I s t e n kitől) a Párisi expresst j á t s z t á k színészeink. Ha a Koncert és a P á r i s i express helyett súlyosabb értékű külföldi a l k o t á s o k a t kapunk, elismerésünket semmi sem korlátozh a t n á . De a Pirandello-darabot kivéve, a színház pesti receptet követett, ahelyett, hogy m a g a v á l o g a t o t t volna a sokat h a n g o z t a t o t t önállósággal és bátor kézzel. Annál biztatóbb képet n y ú j t a n a k a m a g y a r művek. Már a tiszta számszerű eredmény is örvendetes, mivel a pesti Vígszínház öt m a g y a r b e m u t a t ó j a mellé négy külföldi, a Madáchban k é t m a g y a r mellé három idegen t á r s u l t az idén, sőt a pesti Nemzeti m ű s o r á n is hét-hét arányban egyenlően osztozkodtak a m a g y a r és idegen szerzők, ellenben a kolozsvári színpadon h a t külföldi d a r a b mellé tizenkét m a g y a r sorakozott. Minőség tekintetében is feltűnő emelkedést észlelhetünk. A m a g y a r d r á m a í r á s m á r n e m c s a k exportképes árucikket, kelendő üzleti p o r t é k á t termel, mint a világháború előtt, hanem a legjobb m a g y a r írók színpadi megszólalása óta a m a g y a r d a r a b mind sűrűbben a m a g y a r lélek hordozója és a m a g y a r problémák kifejezője. A m a g y a r e x p o r t d r á m á k jelentették itthon és külföldön az első győzelmet, az üzletes sikert, m o s t van kibontakozófélben a második, a magyar szellem győzelme a színpadon. E z é r t d ö n t ő f o n t o s s á g ú ma a színházak m a g a t a r t á s a a színpadon kísérletező m a g y a r íróval szemben. M u l t j a is hivatásként í r j a elő, de jelene is kezességet n y ú j t reá, hogy a kolozsvári Nemzeti Színház mindíg az első sorban f o g küzdeni a z ú j m a g y a r d r á m á é r t vívott harcban. Az előadások színvonalában, a m i n t az könnyen elképzelhető, ingadoz á s m u t a t k o z o t t az év folyamán. Kiemelhetjük a Tűzvészt, a Földindulást, a Csalóka szivárványt, a Sasfiókot, A bolond Ásvaynét és Az u t ó d o t : ezeknek a bemutatóin l á t t u k a legegyöntetűbb és legösszehangoltabb j á t é k o t . Az ember tragédiája, a Törtetők, a Koncert, A becsület gyönyöre és a Szépanyám ilyen szempontból a második vonalba szorult. A B á n k bán, a Csikós és a Fösvény előadását t a l á l t u k a legegyenetlenebbnek. Ritkán játsszák Molièret, ennek az áldásos következménye, hogy a színészek csak tapogatóztak a stílusa után. Különben régi dolog, hogy ha a játék színvonaláról és összehangoltságáról van szó: keresd a rendezőt. Ez a színház m u n k á j á n a k punctum saliense Kolozsvárt is. A rendezők közül Tompa Miklós tavaly a Villámfénynél, és az Énekes m a d á r , idén a Csalóka szivárvány rendezésével bebizonyította kitűnő képességeit és biztos érzékét az új m a g y a r d r á m a problémái iránt. Az ő m u n k á j á n kívül azonban mindíg azok az előadások sikerültek legjobban, amelyeknek a rendezésébe »beleszóltak« a vendégként föllépő művészek: Bajor Gizi, Páger v a g y Kiss Ferenc. Különösen B a j o r Gizi kifínomult h a l l á s á t és lélektani elmélyedését csodáltuk meg, próbái a f i a t a l a b b kolozsvári színészek s z á m á r a többet jelentettek, mint a szerepek tömege és a sokéves gyakorlat. E z é r t látnók nagyon üdvösnek, ha időnként vendégrendezőket is hozna a színház, kezük a l a t t ú g y fejlődne az együttes, mint n a g y k a r mesterek szuggesztív h a t á s a a l a t t a zenekar. H í v j á k meg a legjobb m a g y a r rendezőket: Németh Antalt, Hegedüs Tibort, Major Tamást. Megérné az áldozatot, annál is inkább, m e r t a jól rendezett előadások m a g a s színvonala igazolja, hogy az együttesben sok a tehetség. Pendítsük m e g végül a társulat-szervezés kérdését. Két esztendővel ezelőtt Táray Ferencre h á r u l t ez a nehéz feladat, s ami neki rosszul sikerült, annak a nyomai nehezen küszöbölhetők ki. B a j volt, hogy túlságosan n a g y t á r s u l a t o t szervezett, kisebb, de erősebb együttes helyett.
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
450
Ebben l á t j u k az egyetlen hibát. Az, h o g y sok f i a t a l t szerződtetett, önm a g á b a n nem lett volna veszélyes. L á t t u k egy fiatalokból álló t á r s u l a t elindulását a megszállás idején, s megfigyeltük, hogy a kiválóbb tehetségeket a vezetőség hogyan segítette érvényesüléshez: o n t o t t a számukra a szerepeket, állandóan a színpadon t a r t o t t a , iparkodott ismertté tenni, »kiugratni« őket. E z t v á r t u k most is, de ma ú t j á t állja ennek az együttes m a g a s taglétszáma. Kinek j u t k é t - h á r o m szerepnél több az egész évadb a n ? Fülöp Kató például, aki a legjobb tehetségek közé tartozik, csak 28-szor j u t o t t színpadra, Sallay Kornélia m á r elégedett lehet, m e r t 50-szer játszott, Görbe János azonban 50-szer sem, pedig nagyerejű, nem hétköznapi tehetség. A sok hasonló szerepkörű színész közt nagyon megoszlanak a szerepek, ez lassítja, gáncsolja, h á t r á l t a t j a a komoly tehetségek kiválasztódását. Közben áll a tétel, hogy a közönséget nem pusztán a d a r a b címe viszi be a színházba, a daraboknál jobban vonz a jónevű színész. Tisztában volt ezzel Mihályfi Béla is. Mihelyt számot vetett a rendelkezésére álló erőkkel, r ö g t ö n megoldás u t á n k u t a t o t t . Talált is ham a r o s a n : a Tűzvész E d d y j é t Págerrel, a bolond Ásvaynét B a j o r Gizivel, F l a m b e a u t és Tamási Czintos B á l i n t j á t Kiss Ferenccel j á t s z a t t a , a Szépa n y á m főszerepeit B a j o r Gizi és Timár József alakította és ide kell soroln u n k T á r a y Ferencet is, művészi r a n g j á n á l fogva, meg azért, m e r t szintén csak k ö t ö t t számú fellépésre szerződött. Tizennyolc bemutató közül kilencet a vendégek t e t t e k ünnepi szépségűvé. Legforróbb színházi élményeit ennek a sztár-rendszernek köszöni a kolozsvári közönség. A megoldás bevált; kinek lehet ellenvetése? – m o n d h a t n á a színház. Igaz, Jászai Mari és I v á n f i Jenő is e l j á r t Kolozsvárra, a vendégművészek szereplésének nevelő é r t é k é t m a g u n k hangsúlyoztuk. A megoldást mégis egészségtelennek kell mondanunk, sokáig f e n n nem t a r t h a t ó . Minden törekvésnek változatlanul a jól kiegyensúlyozott együttes megteremtését kell szolgálnia. Amellett – gyakorlatiasan nézve – h á t r á n y a a rendszernek, hogy amint B a j o r Gizi például v o n a t r a ül, a darab, amelyben föllépett, azonnal lekerül műsorról. Többé n e m lehet elővenni. Sem vasárnap, sem i f j ú s á g i előadásokra, sem vidéki vendégjátékokra. Mit vittek Désre, Besztercére? A Téli zsoltárt és a Törtetőket. Marosvásárhelyre? A Téli zsoltárt és a Törtetőket. Ebből is látható, hogy milyen nehéz gond a színházigazgatás, még olyan államilag t á m o g a t o t t és sikeresen működő intézmény esetében is, mint a kolozsvári Nemzeti Színház. A KOLOZSVÁRI ZENEÉLET képét döntően befolyásolja a Nemzeti Színház operaegyüttesének m u n k á j a . A zenekar, énekkar, balett és a magánénekesek n a g y m é r e t ű és költséges szervezetet alkotnak, de éppen a rendszeres operaelőadások és az opera zenekarából alakult Filharmóniai T á r s a s á g hangversenyei biztosítanak megkülönböztetett r a n g o t Kolozsvárnak a m a g y a r városok közt. A becsvággyal teli és önfeláldozóan dolgozó t á r s u l a t tavaly – Vaszy Viktor és Endre Béla karnagyok, valamint Farkas Ferenc karigazgató irányítása a l a t t – tíz opera és egy balett b e m u t a t á s á v a l vetette meg jövőbeli m ű s o r á n a k az a l a p j á t , és pedig ezekkel: Bánk bán, Traviata, Aida, Szöktetés a szerályból, Sevillai borbély, Tosca, Bohémélet, Pillangókisasszony, Djamileh, Háry János s a balettek közül a Coppélia. Ezt a játékrendet 1942/43-ban a következő operákkal g a z d a g í t o t t á k : Trubadur, Turandot, Lakmé, Parasztbecsület, A bűvös szekrény, Carmen és a Rimszkij-Korzakov zenéjére táncolt Seherezádé. A műsorkritika szempontjából kifogások érték Vaszy Viktor kétéves p r o g r a m j á t . Mi tagadás, ha a m a g y a r nem is, de a nemzetközi operairodalom elég gazdag ahhoz,
Erdélyi Magyar Adatbank
Szemle
451
hogy ízlésünk szerint kicserélhessük a T r a v i a t á t a Simone Boccanegrával és a Szöktetést az Anyeginnel. Kellemes t á r s a s j á t é k az ilyen csere-bere, de aligha több, mihelyt komolyan fontolóra veszünk k é t kikerülhetetlen adottságot. Egyik az, h o g y merőben új t á r s u l a t t a l kellett a m u n k á t elkezdeni, f r i s s e n toborzott zenekari és énekkari t a g o k k a l és énekesekkel, akik először léptek színpadra. Nyilván a világszerte legjobban i s m e r t , a fülünkbe gyermekkorunk óta beidegződött operák Ígérték a betanítás m u n k á j a számára a »legkisebb ellenállást«. Másik a közönségnevelés kérdése. B á r a mult század közepe t á j á n , legkivált Káldy Gyula érdeméből, a színpadi zene i t t p o m p á s a n virágzott, Verdi-bemutatókkal a n y u gati nagyvárosokat, P á r i z s t is előztük, de a századforduló idején m á r egy Thomas-, vagy Flotow-opera előadása is nehézségekkel j á r t , wagneri mű 1913-ban szerepelt először kolozsvári színlapon (ahogy a k k o r í r t á k ) : A bolyongó hollandi. A r o m á n opera húsz éve a m a g y a r közönség szélesebb rétegeire politikai okokból nem lehetett hatással, ezért indokolt a műsor olyan megszerkesztése, amely a z á r t f o r m á k b a n í r t mozarti vígoperától Puccini verizmusáig jó áttekintést ad. Operai viszonylatban m á s szempontok nyomulnak előtérbe, ha a t á r sulat-szervezés p r o b l é m á j á h o z közeledünk: a művészet és kenyér kérdését kell fölvetnünk. T a r t h a t a t l a n ugyanis, nézetünk szerint, hogy az a művész, vagy művésznő, aki operák vezető szerepét énekli, – tekintetbe véve a hangbeli adottságot, tehetséget, készültséget és a fizikai és szellemi teljesítményt, – olyan javadalmazásban részesüljön, mint egy kishivatalnok. H e l y e s volt, hogy két évvel ezelőtt minden jelentkező f i a t a l énekest szerződtettek, m e r t csak az előadások szűrője v á l o g a t h a t t a ki a megfelelő tehetségeket, de két év multán m á r kialakulhatott a tiszta kép az e g y ü t t e s tagjairól. Tavaly még négy drámai szopránja, két koloraturénekesnője és egy lírai szopránja volt a színháznak, mellettük h é t mezzoszopránja és altja, öt tenorja, négy b a r i t o n j a és négy basszusénekese. Gondos körültekintéssel végzett számvetés u t á n ú g y l á t j u k , hogy a magánszereplők száma a tavalyi 28-ról 20-ra csökkenthető, m e r t két koloraturénekesnővel, két drámai és két lírai szopránnal, négy mezzoval, u g y a n c s a k négy tenorral, három baritonnal és basszistával minden, Kolozsvárt számbajövő operai f e l a d a t megoldható. Különben Pataky Kálmán és Laczó István egész éven át vendégként erősítették az együttest. ( B á r színházunknak a reklámtól való szemérmes irtózása m i a t t a közönség fellépésükről nem mindíg szerzett idejében tudomást.) Külföldről négy vendégünk volt: Swarowsky János, Torsten Ralf, Warneyer Marianne és a kolozsvári származású Katona Gyula. Hangversenyéletünkről sokmindent elmond a statisztika. Filharmonikusaink h a t zenekari estet rendeztek: az elsőt Vaszy Viktor vezényelte (közreműködött Ticharich Zdenka), a másodikat Mengelberg, a h a r m a dikat ujból Vaszy Viktor (ezen a hangversenyen Károlyi Gyula zongor á z o t t ) , a negyediket Csilléry Béla, az ötödiket Kodály Zoltán és a h a t o dikat Failoni Sergio (közreműködött Országh T i v a d a r ) . Öt énekkari h a n g versenyben volt részünk: itt j á r t a szombathelyi Schola Cantorum és a Gamma-kamarakórus Pestről, azonkívül szerepelt a kolozsvári Egyetemi Énekkar és kétszer az Éneklő Ifjúság. Kamarazenét csak a Dahlke-triótól hallottunk. Ezzel szemben 12 esetben lépett fel önállóan hangversenyző művész Kolozsvárt az elmult évadban. A sort Dohnányi Ernő és Z a t h u reczky Ede s z o n á t a e s t j e n y i t o t t a meg, azután így következtek a művészek időrendi sorrendben: Faragó György, Magistretti, Rösler Ede, Dammert Üdo, Török Erzsébet, Peskó Zoltán, Zathureczky Ede, Dohnányi Ernő (most m á r külön-külön), Rösler Ede másodszor, Böszörményi Nagy Béla és Faragó György másodszor. Összesen 24 hangverseny. Félannyi,
Erdélyi Magyar Adatbank
452 mint a tavalyi évadban, de ebből még nem szabad ijesztő visszaesésre követk e z t e t n ü n k ; a tavalyi szám volt fölösen nagy, m e g h a l a d t a a kolozsvári zenebarátok teherbíróképességét. Az évvégi mérleg egyelőre nagyokat billen, de lassan bekövetkezik a kiegyenlítődés. A minőségi értékelésbe céltalan volna belebocsátkoznunk, a felsorolt nevek, sőt a hiányzók is, beszélnek helyettünk. Ellenben rendkívüli súlyuk és jelentőségük m i a t t külön ki kell t é r n ü n k a kolozsvári Kodály-napokra. N é g y napon keresztül a város az ő szellemének a h a t á s a a l a t t állott: látt u k őt az előadóasztalnál, a filharmonikusok élén, s amint többszáz diák k ó r u s á t vezényli. Aki l á t t a és hallotta, nem v o n h a t t a ki m a g á t személyiségének v a r á z s a alól. Hinni szeretnők, hogy ezzel a látogatással bensőséges és széttéphetetlen kapcsolat szövődött Kodály Zoltán és Kolozsvárn a k a z ú j m a g y a r zenéért lelkesedő közönsége között. ELÉGTÉTELLEL, á l l a p í t h a t j u k meg befejezésül, hogy minden nehézség ellenére szorgosan folyik városunkban a m a g y a r szellemi élet második n a g y k ö z p o n t j á n a k kiépítése. N a g y áldozatokat igénylő építkezés ez és Kolozsvár csak a k k o r érdemli meg, ha cserébe sohasem feledkezik meg arról, ami örök h i v a t á s a : egész Erdélyre kisugározni a m a g y a r szellemet és műveltséget. K É K I BÉLA
Felelős k i a d ó : A l b r e c h t Dezső. M i n e r v a R t . Kolozsvár. 2019. – Felelős vezető: Major József.
Erdélyi Magyar Adatbank
