ZE^KeSZTJ. J^jSS JÓ&SEJf! DIGESTOL FORPITÁSOK. ás K t a q f f t. Mfí. XYIII- évfolyam. 'If, D E S T I N N EMMI

'If,

f

ZE^KeSZTJ

XYIII- évfolyam.

Ui

és

V

I

irWI

r

f

ás K t a q f f t p í -

J^jSS JÓ&SEJf!

Mfí.

jr

<J

•

;

B E R U J Z

ü

FORPITÁSOK GLÜCK

REZSŐ-FÉLE

DIGESTOL ul

a legtökéletesebb emésztőpor. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában.

D E S T I N N EMMI

MINT

PILLANGÓ

KISASSZONY

Hiába rakja fel butonjait, ha az arezbőre és keze tele van szeplőkkel, má/oltokkal, mindenféle szépséghibával. — A legdrágább ékszernél többet ér egy üveg„IKSIA G Y Ö N G Y E " ( S u c d ' O r c h i d é e d'Iksia) amely hófehérré, puhává, finommá teszi a kezét és az arezot. „IKSIA G Y Ö N G Y E " a nap bármely időszakában használható, különösen mosdás után, mivel nem ragadós s nem zsiros és a bőrről hamar elpárolog. — E g y üveg ára 2 korona.

Suc d' Orchidée d'Iksia r • I Poudre

Beaufort 4

üveget

szappan /C /.— d'Iksia (3 színben)

K

1.50

Co. Paris, 113. Rue Amolet.

bérmentve

küld,

valamint

próbaüveget

ingyen

a

MAGYARORSZÁGI FŐRAKTÁR :

HOFFENREICH KÁROLY, Budapest, IX., Soroksári-ut 70. sz. nm

Kapható [minden jobb üzletben és drogériában.

-em

Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajezár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen ! Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! ; Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajezár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen I Hölgyeknek nélkülöz- I hetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára ! 2 0 krajezár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen I Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! Egy üveg DIANA S Ó S B O R S Z E S Z ára 2 0 krajezár. Minden háztartásban nélkülözhetetlen ! Hölgyeknek nélkülözhetetlen! Uraknak nélkülözhetetlen! B C

MINDENÜTT

KAPHATÓ!

Egyedüli készitő :

ERENYI BELA BUDAPEST,

í |

gyógyszertára,

7

KÁROLY-KÖRUT 5. SZ.

(Postán legkevesebb 12 üveg szállítható utánvétel mellett)

IJIDTM7HPI70I71Z

"A

l U r i l / I l 1 JDoEilV

VIII.,

K I A D Ó H I V A T A L Á B A N R*R*

Rökk Szilárd-u. 18. felvétetnek.

TÖBB 100 ORVOS véleménye szerint legkitűnőbb szer

FOG-, S Z Á J - ÉS Dr. D e m b i t z fogorvos

GARAT-ÁPOLÁSRA

ASEPTOL

szájvizpasztillái és fogpora

ASEPTOL szájvizpasztillák egy doboz 2 korona, fogpor 80 fillér. Kaphatók gyógytárakban, drogueriákban és illatszerraktárakban.

S 3 H ? Dr. DEMBITZ, Orvosi vélemények

REGGELIZÉS ELŐTT FÉL POHÁR c r U M i n T K AIIFR-félft

ffldiá-flCtiv

Igmándi

minden

urorniiuiT Á L O L n U f \L

doboshoz

mellékelve.

-9m

az elrontott gyomrot 2 — 3 óra a i a tt teljesen rendbe hozza.

Kapható mindenütt kis és nagy üvegben.

HEGJELEN

MINDEN

A

VASÁRNAP.

\

• —

Előfizetési Egész évre

kor. 2 0 . —

Félévre

»

N e g y e d é v r e ... „

»

10.— 5.— '

T

/A fX \X

feltételek:

... _

9 / 8 8 6 . szám.

1907.

XYIII. évfolyam.

I

r

T

f

I

1—1 H I i JL X1 X—> j

P O L I T I K A I ÉS I R O D A L M I SZERKESZTI K I S S

Egyes szám á r a 40 fillér.

II -V

1 >1 JL SZEMLE.

JÓZSEF. -

Szerkesztőség és kiadóhivatal-:. . BUDAPEST,; VIII., Rökk Szilárd-útcza 18. sz.. -

-

- • •

"

H i r d e t é s e k felvétele

ugyanott.

Kéziratok nem a d a t n a k vissza.-

—<M§> Budapest, márczius hó 3. déglők mohó keresésére, villamoson való lökdösődésre készteti a városlakót." Mindenütt rossz, de legrosszabb otthon 1

Krónika. Sweet

home. — márcz. 2.

Középsorsu felebarátom, aki Budapesten hétszáz usque ezer korona bér között lelhető lakásban lakol, ha véletlenül tudnál is angolul, ezt a két szót bizonyára nem ismered. T u d o d külön-külön, hogy sweet annyit tesz édes, home pedig annyit, h o g y otthon, de a sweet home, az édes otthon fogalma ismeretlen előtted. H o g y a n alakulhatna ki egyiptomi csapásnál súlyosabb házbérből, szobáknak nevezett szomorúan sötét zugolyokból, szénhiány okozta rideg levegőből, hatalmasan parancsolgató »házirend«-ből, pokróczporolás hangjából, no meg egy csomó négy- és hatlábu lakótársból az emberi fogalmak egyik legmelegebbje,' legenyhébb szinekben vigasztalója, édes elábrándulásra ringatója : az igazi otthon ? . . R a b o k , v a g y kaszárnyalakók, v a g y m a g u k a t legjobb esetben szállóbeli keservek között érző, szerencsétlen teremtések Budapest bérkaszárnyáinak a lakói, akik csak arra valók, hogy a házbért kisebb-nagyobb pontossággal megfizessék, a házmester parancsait pontosan betartsák, s otthon — hahaha, otthon! — szomorú idegeskedéssel érezzék f e j ü k valamelyik hátulsó zugában folyton lüktetni .a gondolatot, hogy a földön -csak vándorok v a g y u n k , hogy ez. a sárgömb csak átmeneti stáczió valami jobb, melegebb világ felé, s hogy öröklő ittléte legfeljebb a háziuraknak van. Sőt azoknak bizonyos, mert a háziúr az a species, amelynek nem' vész ki soha a f a j t á j a . E z a zordon otthontalanság, a kisebb sorsú embernek ez a tömlöczélete teszi Budapestet a szomorúság városává. Otthoni elsavanyodottságunkat, börtönünk penészs z a g á t kiviszszük m a g u n k k a l az utczára is, a sötétség, amely a pesti lakásoknak, azt hiszem, ötven százalékára ráborul, a napsütés verőfényében is ülve marad az arczunkon, az- igazi pihenőhely nélkül - á t t á m o l y g o t t élet m o g o r v á v á , ellenséges k e d v ű v é , levertté tesz valamennyiünket. E z az oka a k á v é h á z a k túlzsúfoltságának is és annak az egész modern nomádéletnek, amely kávéházi semmittevésre, korcsmai léhálkodásra, nyári ven-

É s végül az erősebbeket, az okosabbakat, a sors ellen k e m é n y e b b n y a k k a l még k ü z d e n i ' t u d ó k a t ez birta rá arra, hogy e l h a g y v a a bus k a s z á r n y á k a t , a környéken, közeli f a l v a k b a n , telepeken keressenek m a g u k n a k helyet, ahol talán mégis ott v a n az igazi otthon, az a tűzhely, amelynek a melegét a pesti szén tüzénél érezni nem lehet.- I g y fejlődtek ki egész kis kolóniák a főváros környékén, s igy alakult ki a tisztviselőtelep, amelynek alapideáj cL clZ cl gondolat, hogy az ember vazallusból válhatik tulajdonossá is és h o g y h a okosan gazdálkodik, fizetheti a házbért saját magának. H o g y m e g k a p h a t j u k az édes otthont, a büszke tulajdont, ha csak annyit fizetünk is, mint amennyi az az évi pénzbüntetés, amelylyel rabságunk sulyositva v a n s amelynek házbér és járulékai a neve. J a j szegény lateiner fejünknek, j a j nekünk rabságban rabságra születetteknek, picziny kis százaléktörtünk értette csak meg az áldást, a túlnyomóan nagy tömeg megmaradt a börtönében, mint a kanári, amely elpusztul, ha kieresztik a kalitkából, mint a helóta, aki hozzászokott a láncza csörgéséhez és a nyögése muzsikájához. Budapesten, a városi idegek p e t y h ü d t metropolisában nem sikerült, csak igen kis mértékben a település. D e okos gazda, okos politikus, melegszivü ember és a föld népét ismerő szocziológus ismeri az idegdispozicziók különbségét, a néplelkek differencziáit s t u d j a , hogy ami egyik helyen kudarcz volna, az a maga helyén megbecsülhetetlen áldás, jólétnek, elégedettségnek, n a g y erőforrásoknak a kezdete. D a r á n y i Ignácz földmivelésü g y i miniszter népismerő elméje és népszerető lelke forditott egyet — j ó r a — a régi mondáson : »hja paraszt, az más !« É s igy tette modernné, humánussá, a ma törekvéseinek egészen megfelelővé : »a paraszt, az más !« • Valóban, a paraszt, az más. A föld fia epedt a gondolatért, amitől a mi rablelkünk visszarebbent, idegei kéjes v á g y g y a l feszültek meg annak a lehetőségnek az elgondolására, ami nekünk trop de bonheur volt.' Egyelőre •— mi telik a szegénységünktől ? — csak tizezer munkáscsaládnak, de annyinak boldogságot, megelégedést, édes otthont teremt a D a r á n y i Ignácz t ö r v é n y javaslata. Tizezer családfő adhat családjának, asszonyának, fiókjának tulajdont, meleget, biztonságot, önér-

1

130. zetet, emberségérzést. A nemzeti erőnek pedig ugyanannyi gyarapodást, biztos tartalékcsapatot, többé nem rabszolgamunka keservességét, hanem szabad ember munkakedvét, dolgozó emberi értéket.

Abigél idegenben. I r t a : BEDE J Ó B .

I. A z a tizezer • család, amely Darányi javaslata nyomán az eddigi évi házbére révén háztulajdonossá, Tuma Kelemen simára fésült fejű, fiatal korú a föld részesévé lesz, ide van hozzánk kötve örökre. kézműves emberke volt. A Muzeum-köruton egy sötétes lyukban, ahol örökké gáz égett, vala az ő boltja, ott A Jókai keserves »hantja, amely ideköt«, a .kedvesek ékszereket javítgatott ; ezzel foglalkozott Kelemen. sirdombja ma már nem tudta megkötni a magyar A bolt két lépés volt hosszában és szélességében egy parasztot, Amerika erősebb mágnes volt a földnél, lépés. A forrasztó-vas izzása ugy megmelegítette leveamiből kitagadtattak. A Darányi háza, kis kertje, sweet gőjét, hogy a gyöngébb tüdejü embernek a lélegzete homeja ide fogja kötni őket. Ma még csak tízezret, de majd elállott, ha oda belépett. Tuma Kelemennek a gondolat lavinaerejii, a tett, az igazi tett, mértani 'azonban mégis mindig kedve támadt a. beszélgetésre. Gondosan forgatta a jav-itásra vitt apróságokat s aztán hatvány szerint gyarapodik gyümölcsében : egy boldoletette az asztalra s fél lépést hátra lépve, szólott : gabb nemzedék már milliókat láthat itthon, akik — U g y nézem, tisztelt polgártárs, hogy ezen messze idegenben kallódtak volna el, mint valami örökké javitásért négy forint és hatvan krajczárt fog fizetni. nyitott sebből hulló cseppjei az eleven, siratnivaló vér- Elég volna ugyan, ha három forint hatvan krajczárt fizetne is, valami svindler talán meg is csinálja nek . . . annyiért, de én az én becsületes munkámat nem adhaA z okos gazda a futóhomokon is kihasználja a tom olcsóbban. Mert az ember hiába igyekszik, sohasem föld erejét. Erdőt ültet rá és a fa gyökerével köti meg gyarapodhatik. Mások kereskednek másképpen is és a szaladó, nyughatatlan, szélnek szóródó homokot. Tiz- uzsoráskodnak és gazdagok lesznek. É n azonban csak becsületes munkámmal kínlódok szegény családommal ezer munkásház erdejével ime meg van kötve egy darab együtt. Három forint hatvan, akarom mondani négy föld, amely szertemállott volna, tizezer tűzhely vilá- forint hatvan krajczár . . . no jó lesz, ugy-e tisztelt gossága, melege belésugárzik a főváros kőtengerének polgártárs ? Hé, Abigél, Abigél ! Czédulát hozz, Abigél ! sivárságába is : mindnyájan érezzük, v á g y v a , örvendve E kiáltásra a sötét sarokból, a székről egy édes gyermekleányka szaladt elő ; kérem, egy öt esztendős érezzük, hogy van még édes otthon. angyalarczu gyermek, aranysárga hajú és a szeme kék Paganel. mint a legfrissebb búzavirág. Gödrös karocskája szabadon volt a sötétbarna kartonruha alól és rossz papucsai kopogtak. K ö v é r kis fehér kezében hozta lobogt a t v a a czédulát. E czédulán nyomtatva volt a firma és rajta rubrikák hagyva kitöltésre : » . . . átvétetett . . . ékszer javitásra . . . frt . . . krért. Érvényes i hóig. Borús szerelem. Tisztelettel . . .« itt következett a sajátkezű aláirás, melyet Tuma Kelemen ugy »eszközölt«, akárcsak egy Az Élet töviskoszoruját fonta miniszter jegyezne alá valami államokmányt. A Te hótiszta homlokod köré, A kis Abigél, amig átnyújtotta, igy szólott : . — Szivemben még itt vergődnek, zokognak — Tesszék, édesz apa, a szédulka ! Emlékei nagy, gyötrő bánatoknak — Amint a gyermek előtipegett, senki se ügyel Ó, mért is kerültünk mi együvé. már Kelemenre, de kérdezi : — A magáé-e, tisztelt polgártárs, ezen szép leányka ? Hány éves ? Mi a neve ? Csókunkban is ott reszket már a kétség. — A z enyém-, köszönöm kérdését. Abigélnek A vallomásunk halk és csüggeteg. hivják, öt esztendős. Érezzük sokszor, hogy már késő, késő, Beszédes hangulatban találtuk Kelemen urat, s Suttogó szavunk kérdező, fürkésző — ekkor részletesen elmondta, hogy Abigél, e leányka, öt « S csókközben sem hunyod le a szemed. éves, kivüle pedig egy fia is van, kit szintén Kelemennek neveznek s az hat éves. A fiu iskolába jár, mert Olyan vagy, mint a megsebzett madár, muszáj iskolába járatni a rossz törvény miatt, amely Mely félve bú meg ott, ahol lehullt nem elégszik meg vele, hogy az. ember maga tanítsa irni-olvasni a gyermekét. Jönne csak egyszer ide a És én óvnálak — és magam is félek, miniszter, megmondaná neki, hogy ez igy rosszul vagyon Ó, minket nagyon megbántott az élet, és behozná, ha ékszert adna javitani, behozná a tanÓ, minket nagyon megtépett a mult! dijat. Azonban az ember csak kínlódik, dolgozik becsületesen és semmi váratlan szerencse nem éri, ami segítIgen, a multak mély szomorúsága hetné az élet küzdelmeiben. Ezért az asszonyának, a — Bárhová menjünk — együtt jár velünk; feleségének künt kell lakni Kőbányán, ahol százTe hozzám simulsz és én átkarollak negyven forint elég egy évi házbérért s ő itt benn tartja a gyermekeket és minden este viszi haza Abigélt is és És arra gondolunk, hogy mi lesz holnap ifjabb Kelement is és reggel hozza őket megint be. HaÉs hallgatunk. S álmodni, sem merünk. nem mindenben takarékoskodni akar és várja, hogy Farkas Imre. szerencse érje, mert miért ne érne szerencse egyszer egy becsületes munkásembert is, holott számos semmiházinak kedvez a sors és gazdag úrrá teszi.

131. Amig pedig az ideje érkeznék, fényesít, csiszolgat, kalapál . . . n é g y forint és hatvan krajczárért. »Tessék — mond — a jegyzék, két nap alatt kész lészen.* II. Ugy történt, hogy kikászolódván a télből, egy szép illatos tavaszi napon, a ruhája fölött nagy ibolyabokrétával, a Turaa Kelemen boltjába egy kedves ifjú nő lépett be. Karcsattot v a g y mit tett le (szintén javítani kellett) és mikor Abigél előtopogott a czédulával, az asszony szintén szóba elegyedett Tuma Kelemennel, kérdezvén : — A magáé ez a szép leányka ? Milyen édes kis leányka. Hogy h í v j á k ? Mondogatta már Kelemen : »Az enyém, köszönöm kérdését, Abigélnek hívják.« (Tudni kellett pedig, hogy Abigélnek hívják, mert mindig szólította.) Az asszony drága^ világos selyem ruhája ekkor már a bolt porán gyűrődött, mert térdre ereszkedve emelgette Abigélt és czirógatta és mosolygó kék szemeit csókolta, sóhajtván : — Mily szép gyermek ! Kelemen eközben elmondá a történetet, amit önök föntebb olvashattak, ha nem unták olvasni. Ha unták is olvasni, mégis el kellett beszéllenem,. mert abból lehet megérteni, hogy e fiatal asszony érzékeny lett és igy gondolkozék : — Istenem, a szegény embernek teher a gyermek ! Mit adnék én, ha nekem egy ily édes leánykám volna ! Még a boltban maradt s később igy szólott : — Nem árt-e a gyermeknek, hogy itt e nehéz levegőjű boltban van, pedig most künn járni olyan kellemes. Keveset se gondolkozott és nem várta a feleletét, de folytatta : — E n itt lakom ezen a soron a hetedik házban, ha tudja ; Noszeinné vagyok, a vállalkozó Noszeinnak a felesége. Ha megengedné, egy kicsit sétálni vinném Abigélt és visszahozom. Jön-e Abigél, édes gyermekem... -— Mégysz, Abigél ? — kérdezte mosolyogva Kelemen.. — Igen, Abigél megy . . . — mond még idegenül a gyermek. A z apa kissé megtörölte az orczácskáját s útnak eresztette. A z utczán (mondtam ?) a tavaszi édes hullámok lengtek. A muzeumkert felől a már-már bimbójukba fakadt fák illata szállott. Nálunk ilyenkor megittasodik az ember a napfénytől és a szerelmes lehelletektől, de itt is megérezi a sziv a boldogságért való vágyat. A z asszony kézen fogva vitte a gyermeket. E g y nagy boltban szép halványrózsaszinü csipkés ruhácskát, aminő akkor divatban volt, harisnyákat, gombos czipőt és csipke-kalapot vett Abigélnek, sőt szép feher selyem czérnakeztyüt. Abigél persze azt hitte, hogy mindez olyan, mese, aminőt az édesanyja szokott volt a jó gyermekek tündéréről beszélni.- Valóban e meleg tekintetű, hajlékony zengő hangú úriasszony, mint egy tündérleány olyan . . . Viszi most sétáltatni Abigélt, ahol a többi anyák sétálnak gyermekeikkel és a szive örömmel telik meg, hogy azt hiszik : az övé. Ily szép .gyermekért imádkozott és nincs . . . Czukorkát vett aztán és mert ugy vélte, hogy a gyermek már elfáradt, kocsin vitte haza. A z uj ruha, a. harisnya, gombos czipő, czukor és kocsi . . . mind tündérálom volt s csak akkor ocsúdott föl, mikor ismét benn volt a szurtos boltban, hol az édes apja-az elromlott ékszereket javitgatta. -

Azért, amikor Noszeinné el akart menni, ő belefogózkodott a kezébe, rebegvén : — Még . . . még . . . — Edes Tuma Kelemen ur, kérem, — ekképpen kérte az asszony — engedje, hogy még délutánra magammal vigyem Abigélt . . . igen ügyelek m a j d reája és este a szobaleánynyal hazaküldöm. Tuma Kelemen persze (mit tegyen egyebet) hálásan bókolgatott : — Köszönöm, asszonyom, a jóságát,' mely ritka dolog egy ily becsületes munkás boltjában, szépen köszönöm. E percztől kell számitani, hogy Abigél elszakadt a szegény piszkos kis bolttól, az apjától, aki nehéz sopánkodások között kereste a boltbért, az olcsó ruházatra és élelemre valókat és elszakadt fiútestvérétől, az ifjabb Kelementől, az iskolába járótól, kinek tandija miatt mindén napon becsmérli Tuma Kelemen a magyar kormányt és ami oka annak is, hogy újságot nem olvas, mert boszantja, hogy minden lap mindennap a kultuszminisztert dicséri. É s elszakadt Abigél, higyjék el, kedves olvasóim, az édes anyjától is, eme szőke, szomorú asszonytól, aki Kőbányán a kis lakásban reggeltől estélig varrt -és vasalt, mert ezt a házbért meg ő volt köteles kikeresni. Igy szakad el valamely ritka üde virág a gondozatlan földből, melegháznak üvegfedele alá és ha visszavinnék oda, ahol fej leni kezdett, meghalna . . .. ín.

•

:

•

.

En bemegyek a Tuma Kelemen boltjába és kérdezem : — Hol van Abigél, a kis aranyhajú Abigél, aki a czédulát hozta ? Te is, meg mindannyian, akiknek valaha itt dolgotok volt, mind azért mentek' be újra, hogy a kis Abigél hozza a czédulát és halljátok, miképpen mondja : — T e s s z é k , é d e s z a p a , a s z é d u l k a !.

De nincs A b i g é l . . . Tuma Kelemen azonban gyorsan válaszol és dicsekszik. Már nem szidja a svindlereket, üzérkedőket és uzsorásokat, már a jó sorsot áldja ekképpen : — Szerencsém van, kérem, e gyermekkel, aki nem hiába kapta az elegáns Abigél nevet. Öt megszerette egy doktorné. (Itt mindenkit doktornénak hivnak, akinek gazdag férje és selyemruhája van.) Doktor Noszeinné, aki itt a közelben lakik, megszerette és magánál tartja. Urileány gyanánt nevelteti s mindig együtt van vele, franczia gouvernante-ot fogadott melléje és zongorázni. is taníttatja. Ha látná, uram, milyen gyönyörű lett, milyen szép ruhái vannak és ha hallaná francziául, meg németül parlirozni, sirna, uram, az öröm miatt, mint én sirok . . . Mert sirt, hogy az Isten szerencsét hozott és egy jóságos fiatal úriasszony gondjaira bizta a gyermeket. — Örökbe fogadta-e ? — kérdeztük. — Nem, igy egész határozottan éppen nem történt, de semmi különbség . . . . Látni is lehetett Abigélt, amint itt Noszeinnéval sétálva elhalad és szőke fejecskéjét remegve elforditja a bolt felől, nehogy tudják : miképpen ezen uri kisasszonynak az apja benn az ócska ékszereket kalapálja. Pedig Abigélnek is formált ime tizenötödik születésnapjára egy kedves gyürüt, melynek kövét az imádkozó Mária (a tiszta) fogja össze a két összekulcsolt kezével. Mert „az évek peregnek egymásután, egyik esztendőnek a keze kikapcsolódik a másikból és mint egy elegáns tánczfigurában, mindig egyedül marad egy tánczoló, kiválik egyik esztendő a- másikból és tova

132. suhan. Tizenöt év es Abigél és már csak nagy ünnepnapokon l á t j a szegény szülőit, akiknél idegennek érzi m a g á t . U g y a n a z a füstös bolt és u g y a n a z a szük kőb á n y a i lakás. É s mily hasonlóképpen szük körben forgó az övéinek eszejárása, mily legkevésbé sem comme il f a u t mozdulatok az evésnél, a köszönésnél, mily unalmas beszélgetések és sivár .pusztaság. I f j a b b Kelemen egy v a s g y á r b a n dolgozik és egy varróleány nyal már u g y s z ó l v a megesküdött, egy varróleánynyal az ő testvére ! Otthon sört isznak és terítetlen asztalról eszik az olcsó kifőzött hust . . . Sem egy szőnyeg, v a g y egy kép. Megborzadt mindig és sietett is »haza«, hol a legd i v a t o s a b b ízléssel volt gazdagon fölhalmozva minden és a h o v á az ő lelke benőtt. N e m is volt ideje különben, mert korán fejlődött n a g y leány lett, mint más tizenkilencz éves korában. Önök t u d j á k persze, hogy a szegénységből k i v e t t leányok b u j á b b a n nőnek, gondolatuk belefogamzik a könnyelműségek világába, mert eszükbe jut, h o g y h a otthon m a r a d t a k volna, mily szomorú sors lenne az övék. T u m a Kelemen mégis m u t o g a t t a az ü v e g a j t ó n át dél idején, mikor a k í v á n a t o s gyermek itt elhaladt : — í m e , Abigél, az én leányom !

Anyóka. Hideg, rideg a nagy váróterem, Meg az a lusta lámpa égne jobban ! A vonat messze vágtat még a hóban, Szorong és vár, vár a sok idegen. A- végzet őket perczig összehozta, Nyugatra tart ez, az keletre tér, Vár mindegyikre egy táj, egy fedél." Vagy egy sirdomb, kinek mit szán a sorsa. Egyik sarokban feketében áll Egy bús anyóka — ugyan mire vár?

—

A könnye barázdáin leszivárog, S mig lassan betakarja a homály, Az ablakon — tán könnyei nyomán ? Kinyiinak a nagy, csodás jégvirágok.

Juhász Gyula.

IV. Azonban az évek v á l t o z á s á v a l mi változhatik még ? E g y asszonynak a szivvilága, ó, gyorsabban megváltozik ! E s tiz év is sok idő : Noszeinné, amint mondani szokták »fölhagyott« az epekedéssel. H o g y életunott volt a férje, amikor feleségül vette, most már bizonyosan t u d t a és utóbb v i g a b b lett a kedve és hangosabban szokott nevetni az asszony. Abigélnek már barátnői voltak, kikkel piknikekre, meg jégre, a tenniszhez s efféle mulatságokra ment és a Noszeinné házához fiatal emberek jártak. E g y különösen, egy magas, fekete képű technikus, aki zongorán is kisérte Noszeinnét, mig énekelt. (Mert utóbb már énekelt is.) — A természetben v a n n a k jótétemények és csodák, — mondta a fogatlan vén orvos a hasonlóan öreg Noszeinnak — maga szerencsés férfiú, kedves barátom ! (Szintén Noszeinnak mondta.) T a v a s z r a aztán, mikor ú j r a bimbóztak a rügyek és szerelmes h a n g u l a t o k k a l tele lett a levegő, Noszeinné egy kis barna b a b á t ringatott mámoros szeretettel : az ő édes fiacskáját. (S a fekete képti technikus hosszú ideig nem volt l á t h a t ó a házban.) K i gondolt volna most itt Abigélre ? K i Abigél és miért van a házban ? — G y e r m e k e m , — mond az asszony különösebb megilletődés nélkül — kedves g y e r m e k e m , ' m a g a elég n a g y lett és ideje, hogy segítségére legyen az édes anyjának . . . . . . Szóval Abigél hazament. É s mindennek egy-

szerre vége szakadt, mint ama csodás meséknek, melyek e t az édes a n y j a régen a s ö t é t s z o b á b a n

mesélgetett

az angyali tündérekről. H a z a m e n t Abigél, de . a szegénységben elfulladt a lélegzete. E s h o v á tegye a szép ruháit, a k e z t y ü k e t és kalapokat és mi fog történni, ha ezek »kimennek« a divatból ? H á t a fekete technikussal találkozott és (megint m o n d j a m ?) t a v a s z volt : haza se ment többé. A z a p j a csak akkor hallhatott volna róla, amikor egy öreg mágnás egy gyiirüt küldött j a v í t t a t n i , mely gyiirün Mária (a tiszta) fogta a kezével össze a követ. Hanem T u m a Kelemen ezt a hordárt kikergette a boltból és a gyűrűre rátaposott. Pedig a saját becsületes m u n k á j a vala . . .

Krónika II. »Berlin.« — márcz. 2. A Berlin utasai egy hét alatt mélyre sülyedtek, legalább ezer angol mértfölddel járnak immár a tengerszine alatt, s a krónikairó szinte, fél, érdekli-e még a nagyközönséget a hoek of hollandi katasztrófa ? H é t nap nagy idő az élőknek is, hét nap alatt százezer becsületes ember lehet gazemberré s százezer gazember a becsületesség mintaképévé, mennyivel mulandóbbak hát a halottak, akiknek fölbomlási proczesszusában a szerves anyagok is segédkeznek ? A világ rendeltetése előre menni, fejlődni, élni s az öreget, a ' beteget, a haldoklót még az állatok is kirekesztik maguk közül. A hollandi h a j ó k a t már a legendák félelmeteseknek m o n d j á k . í m e , a ' b o l y g ó hollandi naszádja, ime a Remény, amely addig viszi ki a tengerre halászait, mig egyszerre beteljesedik a tulajdonos álma, s a jól bebiztosított, rozzant alkotmány leszáll a poklok fenekére. A Hoek of Holland' v a g y a flushingi vonal .Anglia-járó gőzösei csupa perszonifikált stenkerkedések. Csupa pofonok a komoly, a félelmetes tenger ábrázatára, a rattlerek henczegése a komondorral szemben. A k i először utazott Hoek of Hollandon át Angliába, b i z o n y n y a l szívszorongva nézte, mikor a németalföldi apró Sólyom vig tülköléssel v á g o t t neki az ötemeletes hullámoknak. Mi lesz belőlünk az első kavarodásnál ? H o v á dob a fehértaréjos vizóriás ? F o g v a c z o g v a v á r t u k , amint a bugó b ó j á k közül kiértünk a végtelen tengerre, amikor a látóhatár ködös álomképhez lett hasonlatos, amikor minden kötél, minden deszka, minden rézpánt recsegni-ropogni kezdett — és aztán elmosolyodtunk,

133. mert a víztömeg minden mozgása, tombolása, idegessége daczára egy hajunk szálát se tudta meggörbíteni s a fizika meg a matematika könyörtelenül legyőzték az elemek féktelenkedését. K é t s é g k í v ü l : az életünk egyik legnagyobb érzése, ad oculos demonstrálvá látni a 2 X 2 = 4 - e t , a fajsúly és az egyensúly kérlelhetetlen szabályait. A hajóépités tudományának parányi Dávidja föltétlen biztonsággal v á g j a fejbe a vizek Góliáthját, s akármennyire tiltakozik is ellene az őserő, meg kell hajlania á tudás ábrái előtt. A z utas a Berlinen v a g y a Neederlandeon azt érezte, hogy igazán ember, a teremtés ura, aki fölötte áll hegyeknek, szikláknak, tüzeknek, vizeknek egyaránt. Itt látta, mennyit ér. az ész, az ügyesség, a számitás s ez az iskola nem ártott sem a gazdagoknak, sem a szegényeknek. A k i valaha átkelt az Északi-tengeren, az megnőtt egy araszszal, megkomolyodott, meggyarapodott önbizalomban és akaraterőben. Ezen az érzésen a Berlin katasztrófájával nem esett csorba. A fizika megmaradt fizikának, a baleset nem történt künt a. tenger közepén, hanem alig pár száz méterre a parttól, a zátonyon. A véletlen volt az, amely összetörte a kis hajót, az a véletlen, amely ott settenkedik minden léptünk mögött, amely sétánk közben minden pillanatban téglát dobhat a háztetőről fejünkre, a véletlen, amely ellen nincs védekezése sem a tudománynak, sem a tapasztalatnak.. E z a non putarem végigkisér egész életünkön, elrontja legbiztosabb számításainkat, összedöntheti palotáinkat, de viszont váratlanul aranyesővel halmozhat el, s a gazdagból ugy csinálhat szegényt, mint a szegényből gazdagot. A közhit szerint véletlennek köszönheti Newton Izsák, hogy föltalálta a nehézkedés törvényét és véletlennek tulajdonítandó, hogy ugyancsak az ő legfontosabb munkája, életének, tudásának extraktuma a tüz martaléka lett.- Találóbb példa törekvéseink véges voltára alig van. . . A z emberiség saját haladásával párhuzamosan iparkodik a véletlent legyőzni. Évezredes az az iparkodás, hogy a tételes törvények, a logikus magyarázatok, a tudás pillérei konjunktúráktól mentesen álljanak, éljenek és fejlődjenek. A haladásnak minden katonája ebbe a tételbe öntötte a hitét, a lelkét, a vérét. És ez a harcz mégis meddő, a természet bölcsen és erélyesen védekezik az ellen, hogy az élet könyörtelen igazságokból, matematikai levezetésekből álljon. Sorsunkat nem tudjuk sémákba fogni, földi pályafutásunk évei nem adnak számtani egyenleteket; ha a Nemzeti Színháztól akárcsak a Dunapartig megyünk, a non putaremek lánczolatának vagyunk kitéve. A véletlen még ma is az, ami az' asszirok v a g y egyiptomiak korában volt : a szerencse kiszámíthatatlan, a végzet keze utolérhetetlen : a légycsipéstől ma ugy meghalnak az emberek, mint Hippokrates korában. E z a véletlen nagy ellensége a tudásnak, de vigasztalója, egyetlen barátja a szegénynek, az elnyomottnak, a gyöngének. H a a földi élet a dramatizált

egyszeregy lenne, csak a lángelme, a vasakarat, az élesszemü tudós boldogulna benne, a többi ember előre látná vigasztalan sorsát s akár meg se született volna. A természet sohasem fogja megengedni, hogy legizgatóbb képét : a jövendőt megfejtsük, s éppen azért védelmére (mintegy az emberi felvilágosodottság gunyjára) közénk lökte a véletlent, a legócskább, a legprimitívebb tényezőt, a deus ex machinát, amelyet ma már a vácz-hartyáni titkos tragédia-iró se mer alkalmazni, jóllehet ez a halandók pályájának leggyakoribb, legösmertebb és legfélelmetesebb tényezője. Ime, mily óriási különbség az emberi tudás eszközei és a konzervatív sors között, mily nagy távolság a gőz, a villám, a kémia remekei s a között a tégla között, amely az utczán a fejünkre eshet ! Lehetnek a legnagyobb tudósaink, a legkiválóbb művészeink, a legjelesebb államférfiaink, egy pontnyi baczillus elragadja őket, megalkothatjuk a legdicsőbb intézményeket, megvalósíthatjuk a legnemesebb terveket s a földrengés, a vizár könyörtelenül, indoko'atlanul söpri el őket. Évezredek iparkodásai pap'rnál vékonyabb alapzaton" nyugszanak, — s az embernek mégis kedve van tovább küzdeni, tovább csatázni a fölvilágosodottság, a haladás .mezőin. Ebben az évezredes párharczban, amelyet a sors szeszélye az emberi akarattal és tudással vív, lehetetlen nem az utóbbi pártjára állni, ahogy minden néző tisztában van azzal, ki mellett érezzen, ha a karcsú fieurettet vasvillával látja tusakodni. Természetes, 5 hogy a fleurettista oldalára állunk, s ha érteni is tudjuk azt árhatást, amely a véletlen révén kiegyenlít, reményeket ébreszt és az élet képét változatossá, titokzatossá, rejtélyesen vonzóvá teszi, azért meg v a g y u n k győződve a haladni kivánó emberiség igazáról, czélja nemességéről és a tudás .szellemi fölényéről. E z t érzi egyébként minden józan halandó s ha a véletlen százszor is kergeti zátonyra a Berlint, ha az elemek ezerszer föl is lázadnak, azért a világ ma már nem a tűzhányóké," a fehér taréjos haboké, az üvöltő szeleké, a bősz tömegé, hanem az apró, gyönge és véges emberé, akinek koponyája súlyosabb a legna-nagyobb gránitfalnál, mélyebb a legtátongóbb kráternél, jóllehet az első ioo kg. erős hullám ugy össze tudja lapitani, hogy belőle többé egy adj' isten se lát napvilágot. Syrion.

Ha jönne egy uj Moliére, nevetnének rajta. Ha jönne egy uj Shakespeare, azt elébb el kellene temetni, hogy száz év múlva örök életre feltámadhasson. A viszonyok ma mások, a módszer ugyanaz. *

3 Ereimben lángol a te napod üszke, Vagyok eredendő bűneidre büszke, Nép a Tisza partján; ahol bölcsőm rengett, Ahol minden legény kivágja a rendet. K.

J.

134.

A rabszolga álma.

Krónika III.

— Longfcllow. — Sarlózott k ü n n a r i z s m e z ő n S a d ű l ő n lerogyott.

Thawné.

M e l l é n , fején é g déli f é n y ,

márcz. 2.

U g y f e k s z i k a porban o t t . . .

öt

S h ó n á b a viszi á l m a őt,

világrész

újságolvasója

tudja

most,

amit

Nesbit Eveline két é v v e l ezelőtt egyetlen férfinak m o n -

A m i n d h o l t i g rabot.

dott el, mint becstelerisége szent titkát. H o g y szeretője volt egy gazdag és komisz embernek s ezért nem lehet

Folyók királya: Niger zúg És ő a párton áll.

felesége egy gazdag és derék embernek. A gazdag és

Majd ott halad pálmák alatt,

derék ember megcsókolta a becstelen kislány kezét és

Ő m a g a is király . . .

kijelentette : dehogy nem !

S nézi a c s e n g ő s

karavánt,

A hitvesi frigyet meg kellett előznie ennek a becsületes vallomásnak. A férfinak n y i t o t t szemmel kellett elvennie nemcsak a feleségét, hanem a felesége m ú l t j á t is. E z a mult.is az övé lett az asszonynyal együtt. E s az asszony is tisztességes lett, á férjével e g y ü t t . A kontinensen és á kontinensen tul igy gondolkodnak az emberek. E s mégis, sem a kontinensen, sem a kontinensen tul nem gondolkodnak igy az emberek.'

M e l y a lejtőn leszáll . . .

S ott királynéja, az é j s z e m ü S gyerkőczeik is vele . . . ,.A n ő nyakát karolja át S kezében a keze . . . , Az álmodó szemébül ím K ö n n y perren a porba le.

Majd N i g e r - m e n t i

pagonyán

Megeresztett gyeplüvel S z á g u l d tova . . . Zihál lova S m i n t harczban, ú g y tüzel . : . Aranyszerszámán csengve peng A fényes kardhüvely.

S utján m i n t v é r s z i n l o b o g ó Száll

flamingó-csapat...

S nap a l k o n y á n , vad hajsza után T a m a r i n d á k alatt Káffer király — m e r e n g v e áll . . . K é k t e n g e r z ú g , dagad . . .

Éj . . . Hall

oroszlánorditást...

Távol sakál ü v ö l t . . . M e g y . . . Ott a tó . . .

R e s t viziló

Léptétől d ö n g a föld . . . Majd t a m b u r i n s z ó . . . G y ő z e l e m — Mit á l m a f ö l b ü v ö l t .

S erdők z ú g á s á t hallja i m , A s z a b a d s á g dalát. S azt zúgja a s z é l , hol útra kél, Szabad p u s z t á k o n

át...

Álmában boldogan mosolyog, — Szabadnak érzi magát. S a k o r b á c s o t n e m érzi már. T ű z h e t rá nap h e v e . Az ő h ó n á t — halálon át — Hajnal d e r e n g i be . . . L e h u l l t rablánczként f e k s z i k ím A porban t e t e m e .

Telekes Béla.

I t t v a n a szerencsétlen White. E z a perverzus szoknyahős, aki napnál világosabban látta, hogy m u l t és jelen között nincs olyan örvény, mely áthidalhatatlanná ne váljék. A szegény l á n y t megvette pénzen, a gazdag asszonyt a magáénak tartotta, mivel a szegény lány az övé volt. Neki nem fért a fejébe, hogy a nőnek tulajdonjoga v a n önmagára. H o g y lehet ma ilyen, anélkül, hogy holnap is ilyennek kellene lennie. Nesbit Eveline tisztességes asszony ? U g y a n ! Hiszen én itattam, velem züllött, az én barátaim g y ö n y ö r k ö d t e k benne, mikor betekinteni engedtem őket szobámba. S Nesbit Eveline lenne tisztességes, akinek én v o l t a m erkölcsi o k t a t ó j a s arra tanitottam, hogy nincs tisztességes asszony, csak • olyanok, akik igaz m i v o l t u k a t ügyesen leplezni t u d j á k . Szegény White ! Melyik más férfi nem gondolkodott volna hasonlóképpen ? A volt szerető mindig az enyém, mert' nincs becsülete. S ezt az általános meggyőződést fizette az életével, mikor egyre irta a leveleket T h a w n é n a k , aki hűségesen átadta őket az urának.. S az ura, aki csodás higgadtsággal v e t t e tudomásul felesége m ú l t j á t , ugyancsak helyes logikával azt m o n d t a : a feleségem a feleségem, á m ú l t j á t fedezem én, a jelenben pedig számot tarthat ugyanarra a védelemre, mint a többi tisztességes nő. S ugy lelőtte a tolakodó v o l t szeretőjét, mintha az liliom után n y ú j t o t t a volna ki aszfaltbetyár kezét. S most következik a mostani tárgyalás, a modern judikatura és modern erkölcs irtózatos persiflage-ja. Altalános igazságérzet szerint a férj, aki lelövi nej e . megtámadóját, a nő becsületét v é d t e és a családi tűzhely tisztaságát ó v t a meg. Nincs esküdtszék, mely föl ne mentené. De jön az ügyész és azt m o n d j a : T h a w nak nem volt védelmezni v a l ó j a a felesége becsületén, mert nem merénylővel állt szemben, hanem a régi

135. kitartójával. Tehát itt gyilkosságról van szó, nem jogérzetével t a r t : — nincs végleges diszkvalifikálás, pedig női becsületről. nincs megpecsételt női becstelenség, s kalapot emelnek E g y halott s minden kétségen kivül rossz ember • az olyan ember élőtt, aki egy nőt kiváltott a múltjából. jogáról foly e pör az eleven s minden jel szerint kivéte- . Mert ez áz ember teremtett becsületet, mig a mai tiszlesen jóérzésű ember rovására. A z igazságszolgáltatás tességes emberek legfölebb készen kapják. felülbírálja a legegyénibb judicziumnak fentartott kérKóbor Tamás. dést : mi az én becsületem ? Mi bántja az én erkölcsi érzésemet ? Es büntetni akar a hitvesi viszony aprecziálásáért : azért, hogy a feleségem másnak a szeretője A gondolat. volt, én nekem szent ő és mindenek felett drága A z ügyész azért, hogy a vádlottra súlyosabb büntetést (4) Irta : ANDREJEV LEONID. mérethessen, a világ nyilvánosságára vonszol ntim És melyik gondolatnál fog szünetelni ? ügyeket, melyek senkire sem tartoznak: Vallomásokra ö n t u d a t o m sohasem emelkedett oly magasságba, kényszerit egy asszonyt önmaga ellen s olyan vádakkal sohasem volt akkora ereje, mint éppen m o s t ; a sokis illeti, melyek visszapattannak róla. Csodálatos pár- oldalú, harmonikusan dolgozó »én« érzése még sohaharcza a jogászoknak ez : egy ember deliktumáról van sem v o l t ' ilyen teljes. Mint egy isten — látás nélkül szó s arról, hogy büntetése minél su'yosabb legyen. S ez 'is láttam — hallás nélkül is hallottam — gondolkozás nélkül is tudtam — megértettem mindent. feljogosítja az ügyészt arra, hogy egy harmadikat, a Még hét perez volt hátra, mikor Alexej lassan vádlottnak feleségét a tárgyalóteremben tanúkihallgatás felkelt a divánról, nyújtózkodott egyet s lassan kiment. ürügye alatt levetkőztessen és a gyanú világánál be•— Rögtön visszajövök — szólt. világítson múltjába, melyhez csak neki van jussa s Nem akartam Tatjána Nikolajevnára nézni, odainvektivákkal" illethesse azon az alapon, hogy akinek léptem a z . ablakhoz és összehúztam a függönyöket. egy szeretője volt, arról szabad feltenni, hogy többje Anélkül, hogy hátranéztem volna, éreztem, hogy Tatis-volt, S ez az ügyész nem hiszi el, hogy az asszony jána Nikolajevna gyorsan hozzám jön és megáll melWhitetől tanulta : minden asszony tisztességtelen, midőn lettem. Hallottam, hogy hevesen lélekzik és tudtam, hogy nem az ablakon néz ki, hanem rám szegzi tekinime, ő mága is ennek a dogmának a rabja. tetét. Hallgattam. . •— Milyen szépen csillog a hó — szólt T a t j á n a Igazán nem tudom, milyen az amerikai erkölcs. Amely börtönnel sújtja Carusót a nő érinthetetlensége Nikolajevna. De én hallgattam ; lélegzete meggyorsult, majd hirtelen elakadt. szent nevében, mely Gorkijt nem engedi partra szállani, — Ignatjevics Antal ! — szólt. mivel a szeretője nem hites felesége, mely a házasságHallgattam. igéretet majdnem olyan súlyosan sújtja, mint a nőcsábi— Ignatjevics Antal ! — ismételte határozatlanul. tást, mely tehát minden intézményében kidomborítja Ránéztem. Visszahökkent s majdnem elesett, mintha . a női becsület nagy védelmét és abszolút értékét s ugyan- a szemeimből kisugárzó rettenetes erő rémitette volna akkor egy pusztán ügyvédi harcz keretében, büntetés- meg. Otthagyott és belépő férjéhez rohant. — Alexej ! — susogta. — Alexej . . . ő . , . ' kalmárkodás kedvéért lesújt egy asszonyra, gyanúkkal — Nos., mi bajod van »ő« vele ? és valóságokkal, lehetetlenné teszi hogy valaha szemébe Mosolygás nélkül, de tréfás hangon szóltam : nézzen valakinek, becstelenné teszi a föld kereksége, — A z t hiszi, hogy ezzel a dologgal meg akarlak számára csupán azért, mert az ura, aki múltját ismerte,' ölni. hitt a jelenében s nem ismerte el a Whiteok tantételét : Tökéletes nyúgalommal, egész nyíltan, kezembe minden asszony tisztességtelen, hanem felállította a vettem a levélnehezéket és magasra émelve, nyugodtan magáét : minden asszony tisztességes, ha azzá teszik. Alexejhez mentem. Szemhunyorítás nélkül nézett rám halvány szemeivel és ismételte :. Valahogy ugy érzem, hogy ebből a pörből a messze — A z t gondolja . . . ; oczeánon tul valami uj felfogás fog kikerülni. E g y fel— Igen, azt., fogás, mely nem hizeleg az asszonynak, s nem becsLassan, óvatosan felemeltem a karomat s Alexej mérli, mint a mostani, hanem megfelel a mivoltának is, anélkül hogy levette volna rólam a tekintetét, fels valódi erkölcsi és társadalmi helyzétének : a'nőt nem- emelte a karját. csak becstelenné lehet tenni, hanem becsületessé is. — Várj ! — szóltam szigorúan. Alexej karja a levegőben maradt s szemeit folyton A legtermészetesebb tétel s ma a legabszurdabb. E g y rámszegezve, ajkai bizalmatlanul mosolyogtak. T a t j á n a leány ma tisztességben él husz évig, a huszonegyedikben Nikolajevna felsikoltott, de már késő volt. A levél•egy gazember csúffá teszi, a huszonkettedikben egy nehezék élével halántékára sújtottam, inkább a fejbecsületes ember mellett becsületes életbe fog, s ezért tetőhöz, mint a szemekhez közel. S mikor elesett, a sviháknak nagyobb lett légyen a hatalma, mint a föléje hajoltam s még kettőt sújtottam reá, A vizsgálóbecsületes emberé : ez az egy megtévelyedés kihathat bíró azt mondta, hogy sokszor ráütöttem, mert az egész egész életére, de a későbbi egész élet becsületessége nem koponya összeroncsolódott. De ez nem igaz. Egészben véve csak háromszor ütöttem reá :. egyszer, mikor állt képes ugyanerre ! Ma igy van s jól teszik a nők, ha és kétszer, mikor már a padlón feküdt. hazudnak, rejtegetnek s az egyetlen folt mellé rakják , Igaz, hogy az ütések igen erősek voltak. De csak a többi foltokat, hisz úgyis hiábavaló minden ! De jön háromszor ütöttem reá. Egész pontosan emlékszem : idő, mikor az erkölcsi és jogérzet a Thawok erkölcsi és három ütés volt.

136. Hatodik feljegyzés. Egyáltalában ne fáradozzanak azon, hogy a negyedik lap végén áthúzott sorokat elolvassák ; ne tulajdonítsanak semmi fontosságot azoknak az áthúzott soroknak ; tekintsék ugy, mint egy megzavarodott elme megnyilatkozását. Ebben a különös helyzetben, amelyben most vagyok, óvatosnak kell lennem, amit nem is mulasztok el s amit természetesen önök is érteni fognak. A z éjjeli sötétség mindig nagy hatással van a kifáradt idegrendszerre s éppen azért keletkeznek éjszaka a legrettenetesebb gondolatok. A gyilkosságot követő éjszaka idegeim nagyon természetesen különös feszültségben voltak. S ha tudtam is mindig uralkodni magamon, — de egy embert megölni mégse tréfa dolog. A teánál, amikor már rendbeszedtem magamat, kitisztítottam a körmeimet és átöltöztem", behívtam Mária Vaszilievnát és megkértem, hogy beszélgessen velem. Ö a gazdasszonyom és részben a feleségem is. U g y látszik, van még egy szeretője, de csinos, csendes asszony, nem is nagyon pénzsóvár, ugy hogy elnézhetem ezt a kis hibáját, amit bizony senkisem kerülhet el, aki abban a helyzetben van, hogy a szerelmet pénzen kell megvásárolnia. Es ez az ostoba asszony mérte rám az első csapást. — Csókolj meg — szóltam. Ostobán mosolygott és mereven ülve maradt. — Nos hát ? ! összerezzent, elpirult, szemei rémületet fejeztek ki, az asztal fölött felém hajolt és kérőleg szólt : — Ignátjevics Antal, galambocskám, menjen orvoshoz ! — Mi az ? Mit beszélsz ? ! — kiáltottam haragosan." — Ah, ne kiáltson olyan nagyot, — félek. Félek magától, galambocskám, angyalom ! Pedig ő semmit se tudott tettetett rohamaimról, sem a gyilkosságról, melyet az imént követtem el ; mindig egyformán barátságos voltam vele. Tehát mégis volna bennem valami, ami más emberben nincs meg és ami félelmet gerjeszt ? — E z a gondolat czikázott át az "ágyamon, de azonnal eltűnt, csak valami sajátságos hideget hagyott hátra a lábaimban és a hátamban. Megértettem, hogy Mária Vaszilievna bizonyára hallott már valamit v a g y a szolgaszemélyzettől, v a g y más emberektől. S igy egész természetesen, megmagyarázhattam magamnak ijedtségét. — Menjen ki ! — parancsoltam rá. Azután könyvtárszobámban a divánra heveredtem. Nem tudtam olvasni ; egész testemen valami bágyadtságot éreztem, amilyet a színész érezhet valami nagy fáradságot igénylő, sikeres szerep eljátszása után. Kellemes érzést keltett bennem a könyvtáram látása és az á gondolat, hogy később valamikor olvasni fogom a könyveimet. Tetszett az egész lakásom, a diván és Mária Vaszilievna . . . Agyamon tervem egyes töredékei czikáztak végig, láttam kézmozdulataimat és olyasféle lusta gondolataim is keletkeztek, hogy ezt v a g y amazt jobb lett volna emigy mondanom, v a g y amugv csinálnom. De az a rögtönzött »várj« rendkivül tetszett és nagyon meg voltam elégedve vele. S valóban, ez még olyanok előtt is, akik nem éltek át hasonló dolgokat, a sugalmazás erejének ritka, hallatlan példájának tetszhetik. — Várj ! — ismételtem lehunyt szemekkel és nevettem. A szemhéjaim, nehezedni kezdtek, mikor egy uj gondolat lopózott az agyamba, egy gondolat, amely gondolataimnak összes tulajdonságait egyesitette magában : a világosságot, az élességet és az egyszerűséget.

Lustán jött az agyamba s ott maradt. Szórói-szóra ismételem a harmadik személyben, ugy, amint — ki tudja miért — jött. — Es az is nagyon könnyen meglehet, hogy doktor Kersencev valóban őrült. A z t hiszi, hogy csak tetteti magát ; pedig valóban őrült. Most már őrült. A gondolat szavai három-négyszer is ismétlődtek s én mindig csak értetlenül mosolyogtam. — A z t hitte, hogv csak tetteti magát, pedig valóban őrült. De mikor megértettem . . . Először azt hittem, hogy Mária Vaszilievna mondta ezeket a szavakat, amelyeket képzeletemben hallottam, azután Alexejre gondoltam. Igen, Alexejre, akit meggyilkoltam. Végre megértettem, hogy csak gondoltam őket s hogy én s ez valami iszonyatos volt. Irtózatos erővel markoltam a hajamba s hirtelen — magam sem tudtam, hogyan — a szoba közepén állottam. Igy. Most már mindennek vége. Amitől féltem, bekövetkezett. Nagyon közel merészkedtem a határhoz s most már, mint őrültnek, többé nincs semmi várni valóm a jövőtől. Mikor a törvény emberei eljöttek, hogy letartóztassanak, saját szavaik szerint szörnyű állapotban voltam — halálsápadt, dult arczczal, össze-vissza hasogatott ruhában, borzalmat gerjesztően. De istenem ! E g y olyan éjszakát átélni s meg nem őrülni, az már igazán elpusztíthatatlan koponyát kivánna ! S én csak a ruhámat téptem szét s csak egyetlenegy tükröt törtem össze. Engedjék meg, hogy itt egy tanácsot adjak önöknek. Ha önök közül valaki átélné azt, amit én azon az éjszakán átéltem, takarjanak el minden ablakot és tükröt a szobában. T a k a r j á k el valamennyit, ugy, mint mikor halott van a házban. Mondom, függönyözzék el valamennyit ! Félek erről irni. Félek attól, amit le kell irnom s amit ki kell mondanom. De lehetetlen tovább halogatnom, mert talán még növelném vele a borzalmat. A z az este ! Képzeljenek el egy részeg kigyót, igen, igen, részeg kigyót mondok, amely megtartotta egész dühét, ügyességét és gyorsaságát, sőt meg is nagyobbította őket, fulánkjai éppen olyan hegyesek és mérgesek. S részegen egy szobába van. zárva, amelyben sok félelemtől remegő ember van. S hidegen, kegyetlenül közéjük csúszik, átgyűrűzi a lábaikat, fulánkját az arczukba döfi, az ajkaikat marja, összegöngyöliti magát, mint a gombolyag és a saját testébe szivja fel magát. S ugy látszik, mintha nem is volna egyedül, hanem ezer és ezer kigyó gyűrűzne sziszegve, marná őket s nyelné el önmagát. Ilyen volt az én gondolatom, amelynek hittem, s melynek erejében, fogainak élességében és mérgében láttam menedékemet és oltalmamat. Egyetlen gondolat ezer más gondolattá forgácsolódott szét s mindegyik erős, ellenséges volt. V a d tánczba fogtak s a zenét valami borzalomgerjesztő hang szolgáltatta nekik. A trombitaszerü hangok fenyegetőleg nyomultak felém valami ismeretlen mélységből. E z volt a menekülő gondolat, a legrettentőbb az összes kigyók között ; mert elrejtőzött a sötétségben. Fejemből, ahol szilárdan megőriztem, testem búvóhelyeire menekült a sötét, kifürkészhetetlen mélységekbe. S ott mint valami idegen kiáltott felém, szemtelenül, mint egy megszökött rabszolga, vakmerően biztonságának tudatában ; — A z t hiszed., hogy csak tettetted magadat. Te Kicsi, te Gonosz, te Ostoba, te doktor_Kersencev, doktor Kersencev, őrült Kersencev !

137. Igy kiáltott és én nem tudtam, hogy borzalomgerjesztő szava honnan, hangzik. Nem tudtam meg soha, hogy ki volt. En csak »a g o n d o l a t i n a k nevezem ; de talán nem is gondolat volt. A gondolatok örvénylettek agyamban,' riadtan csapongtak ide-oda, mint a megrémült galambok, de ő kiáltott alulról is, felülről is, oldalról is, mindenünnen, ahol nem láthattam, ahol nem foghattam meg. De a legrettenetesebb az a tudat volt, hogy nem ismerem magamat s hogy nem is ismertem soha. Ameddig a saját »énem« a fejemben tartózkodott, amelyben minden törvényszerű rendben keringett és élt, ismertem és megértettem magamat, átgondoltam a jellememet, a terveimet és ugy hiszem, hogy ur voltam a gondolataim fölött. Most már látom, hogy nem voltam ur, hanem nyomorult, erőtlen rabszolga. Képzeljék el, hogy olyan házban laknak, amelyben sok szoba van, de amelyekből önök csak egy szobát használnak. A többiről nincs is tudomásuk s éppen ezért meg vannak győződve róla, hogy az egész házat l a k j á k . . S hirtelen megtudják, hogy a ház többi részét mások lakják. Igen, mások. Valami talányszerü lények, talán emberek, talán mások — és a ház az önöké. Tudni akarják, hogy kik azok, de az ajtók zárva vannak, a legkisebb neszt se hallani. S önök tudják, hogy éppen ama hallgatag ajtók mögött a saját maguk sorsa dől el. A tükörhöz léptem . . . Mondom, takarják el a tükröket, függönyözzék el őket ! Itt megszakad az emlékezésem egész addig a pillanatig, mig a törvény emberei és a rendőrség jöttek. Megkérdeztem tőlük, hogy mennyire járhat az idő. A z t felelték : Kilenez óra. És sokáig nem bírtam megérteni, hogy hazaérkezésem óta csak két óra telt el és Alexej meggyilkolásának pillanatától csak körülbelül három. Bocsánatot kérek, szakértő uraim, hogy azt a mozzanatot, mely a vizsgálat érdekében oly rendkívül fontos, azt a rettentő állapotot a gyilkosság elkövetése után, csak ilyen szintelen, homályos szavakkal irtam le. De ez minden, amit még tudok, amire ^mlékszem s amit emberi nyelven egyáltalában vissza tudok adni. Azt a borzalmat például, amelyet az egész idő alatt éreztem, emberi nyelven egyáltalában nem tudnám visszaadni. Azonkivül azt se tudom egész határozottsággal megállapítani, hogy mindaz, amit itt előadtam, a valóságban is ugy volt-e. Talán nem is ugy történt, hanem egészen másként.. Csak egyre emlékszem egész határozottsággal :• a gondolatra, v a g y a hangra, v a g y arra, ami egyáltalában volt : Doktor Kersencev azt hitte, hogy őrültnek tettette m a g á t ; pedig valóban őrült volt. E p p most tapintottam meg az érverésemet : 180 — és ez csak most, a visszaemlékezésnél ennyi ! Hetedik

feljegyzés.

A z imént sok fölösleges és ostoba dolgot irtam össze, de sajnos, most már önök megkapták és elolvasták. Félek, hogy hamis - képet fog adni a személyemről, valamint szellemi állapotom igazi mibenlétéről is. De bizom az önök tudásában, és tisztánlátásában. Elgondolhatják, hogy csak igen komoly okok birhattak arra engem, doktor Kersencevét, hogy Savelov meggyilkolásáról a tökéletes igazságot elmondjam. Ivönynyen meg fogják érteni és méltányolni ezeket az okokat, ha elmondom, hogy még most se. tudom határozottan, hogy azért tettettem-e az őrültséget, hogy a gyilkosságot büntetlenül követhessem el, v a g y azért gyilkoltam, mert őrült voltam. S valószínűleg "még .csak reményem

se lehet reá, hogy megtudom valaha. Annak az estének az eseményei égő nyomot hagytak hátra ; állandó borzalom uralkodik rajtam, egy olyan embernek a borzalma, aki elvesztett mindent, csak a végromlás tudatát őrizte meg, a pusztulás és a szabadulás lehetetlenségének tudatát. Ti tudósok vitatkozni fogtok velem. Némelyikőtök őrültnek fog tartani, némelyik meg az egészséges voltomat erősiti. De összes tudományotokkal sem fogjátok egyiket sem ugy bebizonyítani, mint én magam. Gondolatom visszatért hozzám és meg fognak győződni róla, hogy sem az erőt, sem az élességet nem lehet elvitatni tőle. Kiváló, energikus gondolat, — még 'az ellenségeimnek is megadja a magukét. Örült vagyok. Kérem, hallgassák meg, bogy miért. Először erre a sorsra itélt a családi átöröklés, az az átöröklés, amelynek annyira örültem, mikor tervemet kovácsoltam . . . Azután, a rohamok, amelyek már gyermekkoromban is előfordultak nálam. — Bocsánatot kérek, uraim. E z t a csekélységet, melyek rohamaimat illetik, eltitkoltam s azt irtam, hogy gyermekkoromban egészséges voltam, mint a makk. Ezek a jelentéktelen, múlékony rohamok valóban nem voltak veszedelmesek. Annyi az egész, hogy elbeszélésemet nem akartam holmi apró-cseprő adatokkal tullialmozni. De most bizonyítékaim szilárdan logikus épületéhez szükségem van ezekre a jelentéktelenebb dolgokra is s amint láthatják, minden félelem v a g y tartózkodás nélkül napfényre is hozom őket. Tehát : a családi átöröklés és a rohamok megerősítették a lelki betegségekre való hajlandóságomat. É s sokkal hamarább keletkeztek, mint én észrevettem, még jóval a gyilkossági terv kigondolása előtt. De mivel nekem is, mint minden őrültnek, öntudatlan képességeim voltak, valamint ravaszság is volt bennem, az őrültség cselekedetei az értelmes gondolkozás szabályaihoz alkalmazkodtak és ámítani kezdtem — nem mint én hittem, másokat — hanem önmagamat. E g y kívülem álló erőtől elragadva, meg voltam győződve róla, hogy a magam erejéből megyek. A bizonyítékokat ugy lehet alakitani, mint a viaszt. Nem igaz ? Nem nehéz bebizonyítani, hogy T a t j á n a Nikolajevnát nem.szerettem, hogy. igazi inditóokom a gyilkosság elkövetésére egyáltalában nem volt, hanem csak kigondoltam azt. Tervemnek sajátságai, a hidegvér, amelylyel végrehajtottam, az egész sereg apróság — mindezt könnyen egy őrült agy működésének eredményéül magyarázhatják. Sőt gondolkozásom élessége és logikája a gyilkosság elkövetése előtt szintén beszámithatatlanságom mellett bizonyit. ,Még életem legjelentéktelenebb csekélységét sem hagytam figyelmen kivül. Eletem egész menetét követtem. Minden lépésnél, minden gondolatnál és szónál az őrültség mértékét állitottam fel — és ez'valóban hozzáülik minden szóhoz, minden gondolathoz. Bebizonyosodott, hogy — ez á legcsodálatosabb — hogy már a-nevezetes éjszaka előtt is felbukkant agyamban a kérdés : vájjon nem vagyok-e valóban őrült ? De mindig kiragadtam magamat e gondolat hatása alól és megfeledkeztem róla. . . S mialatt bebizonyítottam, hogy őrült vagyok, — t u d j á k milyen meggyőződés keletkezett bennem? — az,. hogy nem vagyok őrült. E z volt az, amiről meggyőződtem. Kérem, hallgassanak meg. A legrosszabb hatás,.amit a családi átöröklés és a rohamok gyakorolhattak rám, az elkorcsosulás volt. Ilyen; elkorcsosult vagyok én is, amilyen sok van a világon s amilyent, tisztelt szakértő uraim, eleget találnának önök között 'is, ha jobban vizsgálódnának. E z 2

138. áz elkorcsosulás a d j a a n y i t j á t a, többinek is. Erkölcsi nézeteimet m a g y a r á z z á k u g y , mint öntudatosan át nem gondolt dolgokat, mint az elkorcsosulás egyik jelenségét. A z erkölcsi ösztönök csak oly mélyen gyökereznek, hogy már a rendes, normális állapottól egy kis eltérés mellett is tökéletesen meg lehet szabadulni tőlük. E s a t u d o m á n y , mely még mindig oly merész az általánosításokban, valamennyi ilyen eltérést az elkorcsosulás területéhez sorolja, ha az ember fizikailag olyan is, mint akár Apolló és egészséges, mint a legnagyobb idióta. D e lehet. E n nem tiltakozom az elkorcsosulás ellen, — igen kiváló társaságba vezet be. ' B ü n t e t t e m inditó okát sem akarom mentegetni. Egész őszintén megmondom, hogy T a t j á n a N i k o l a j e v n a valóban megsértett a nevetésével. S a sértés mély gyökereket vert, mint az olyan m a g a m f a j t a magányos, zárkózott természeteknél igen g y a k r a n előfordul. Nos, meglehet, hogy ez sem igaz. Lehet, h'ogy nem szerettem. D e azt már csak nem gondolják, hogy A l e x e j meggyilkolásával a testi erőmet a k a r t a m kipróbálni ? Önök ismernek olyan embereket, akik az életüket teszik koczkára a járatlan hegyóriások megmászásakor, csupán azért, mert még senki se m á s z t a meg őket, s ezeket az embereket mégsem t a r t j á k őrülteknek. A z t talán csak nem merik megkoczkáztatni, hogy Nansent, a mult század e legnagyobb emberét futóbolondnak n e v e z z é k ! A z erkölcsi életnek szintén m e g v a n a m a g a északi és déli sarka és én el a k a r t a m hatolni valamelyikre. Önöket m e g z a v a r j a a féltékenység, a boszu, a haszonlesés és más v a l ó b a n ostoba okok hiánya, mert annyira megszokták már őket, hogy csakis ezeket tartj á k az igaziaknak. D e akkor önöknek, a t u d o m á n y embereinek, Nansent is el kell itélniök, mint azok a korlátolt, ostoba alakok elitélik, akik még a vállalkozását is őrültségnek tartották. A tervem . . . szokatlan, eredeti, bátor a vak? merőségig; de nem okos, észszerü-e, a s a j á t m a g a m által k i t ű z ö t t czélt v é v e tekintetbe ? S éppen a tettetésre való hajlamom, amelyet már emiitettem önöknek, sugalmazhatta ezt a tervet. A gondolkodóerő fokozása ? D e hát a lángelme v o l t a k é p p őrültség a valóságban ? A hidegvér ? — De hát föltétlenül reszketni, sápadozni kell a gyilkosnak. A g y á v a emberek mindig remegnek, még ha a szobalányukat karolják is át. A bátorság ? — Mi h á t az őrültség ? S mily egyszerűen m a g y a r á z z á k meg önmagukat a betegségemet illető kétségeim ! Mint valami színész, nagyon is belemélyedtem a szerepembe, egy ideig azonosítottam m a g a m a t a szereplő személyekkel és egy pillanatban elvesztettem a s a j á t m a g a m ellenőrzésének képességét. V a g y talán tagadni fogják, hogy a naponta fellépő hivatásos szinészek között is lehetnek olyanok, a k i k h a O t h e l l ó t játszszák, v a l ó d i szükségét é r z i k annak, hogy öljenek. Eléggé meggyőző, ugyebár, tisztelt tudós uraim ? De nem ttinik fel önöknek valami különös ? H a bebizonyítom, hogy őrült v a g y o k , meg lesznek g y ő z ő d v e arról, h o g y k u t y a b a j o m ; ha pedig azt erősítem, hogy józan eszem teljes birtokában v a g y o k , kétségkívül őrültnek fognak tartani. Igen. A z alapja az, hogy nem hisznek nekem . . . de én sem hiszek m a g a m n a k . D e kiben bizzam önmag a m b a n ? A b b a n az aljas, méltatlan gondolatban, abban a hazug cselédben, aki mindenkinek f e l a j á n l j a szolgálatát ? Csak arra lett volna való, h o g y a csizmáimat kitisztítsa s én barátommá, istenemmé tettem. L e onnan a bitorolt trónról, nyomorult erőtlen gondolat ! (Folytatása következik.)

Saisoii. Villamos színházak. — márcz. 2. I m á d o m a szocziológusokat. A z ő kis szó-forradalmaikkal, merész elveikkel, bájosan t u d o m á n y o s módszerükkel, holtbizonyos statisztikáikkal és feleségeikkel e g y ü t t . A legtöbb szocziológusnak ugyanis — Jean Jacques Rousseautól k e z d v e — feleséget adott a t e r m é s z e t t u d o m á n y n a k nevezett gondviselés — szav a k felett nem v i t a t k o z o m — és a feleségük a házi tűzhelynél, úgyszólván az élet kohójánál czáfol rá azokra a g y ö n y ö r ű , merész teóriákra, amiket ők künn a fórumon v a g y lelkes k ö n y v e k b e n hirdetnek. V a n n a k barátom, aki mindennap elhoz a k á v é házba a számomra egy kis szocziálbiológiai preparát u m o t (Méray-Horváth. K á r o l y t ó l tanulta el ezt a csíziót), papiroson már g y a k r a n kiszámította előttem, hogy átlag h á n y éves koromban fogok megházasodni, átlag hány gyermekem lesz és átlag mikor fog megütni a guta. Sőt arra is emlékezem, amikor s a j á t magának kiszámította, — a »megjövendölés« szó nem elég tudom á n y o s a számára — hogy a felesége szőke, szláv és huszonegy éves lesz. E g y évre rá elvett feleségül egy huszonöt éves, csinos, barna, kecskeméti, tőzsgyökeres k u n - m a g y a r menyecskét. Mint utólag megvallotta, mindössze egy zérussal tévedett csak a számításában. ma ; — B a r á t o m , — szólt V a n n a k a múltkor — elviszem a feleségemet a kinematográf-szinházba. Már régóta igérem neki és egyszer v csak meg kell nézni ezeket az ú j f a j t a villamos színházakat. Remélem, eljösz te is ? Rendelt egy habos k á v é t és falatozás közben igy ömlengett : — B a r á t o m , a villamos szinház a j ö v ő színháza. Ma a szinház egy társadalmi szörnyeteg, a m e l y n e k élén félénk, alárendelt bürokraták állnak, amely egy csomó rossz szinészt tart a közönség n y a k á n , amely szinészproletárokat nevel, amely egy csomó szinpadi munkást kizsarol, amely a rossz izlést terjeszti, amelytől minden müveit ember maholnap undorodva fog elfordulni. De képzeld el a jövő villamos színházát, a m e l y b e n tökéletesen fog egybevágni a m o z g ó f é n y k é p j á t é k a a tökéletes grammofon h a n g j a i v a l és az előadás élethű, művészien tökéletes lesz. A k k o r nem kell m a j d elmenni B a y r e u t h b e , hogy az ember egy tökéletes W a g n e r előadást halljon, nem kell Dúséért Olaszországba és Suzanne Després-ért Párisba menni, V a n D y k és Caruso nem a világ legkülönbözőbb részein, hanem egy darabban e g y ü t t fognak énekelni és a legkisebb szerepet is egy-egy világhírű tenoristával lehet m a j d betölteni. A legtökéletesebb, a legművészibb előadásokat lehet m a j d igy a grammofon és a kinematográf segítségével összeállítani. Sőt ami ma még nem lehetséges, a különböző korokban élt n a g y művészeket is össze lehet m a j d foglalni egy előadásba. U g y - e , t e is szeretnéd hallani

-I

139 a Shakespeare »Lear király«-át, amelyben Szacsvay és mások helyett Rachel, Talma, Kean, Duse, Zacconi, Novelli, Després szerepelnének - együtt. Mindez lehetséges lesz. A jövő szinigazgatói csak egy gombot fognak megnyomni és a legtökéletesebb előadást produkálhatják m a j d a közönségnek. Sőt idővel mind'enki otthon, az ágyában v a g y a diványon fekve szerezheti meg' magának a legtökéletesebb előadás élvezetét !

fénykép elmosódott sziluettjei, amelyek förtelmesen rezegtek és amelyeken át folyton éles foltok czikáztak át.

Beleharapott a császárzsemlyébe és igy folytatta : •— íme, alighogy megnyíltak városszerte a villamos szinházak, máris mutatkozik az áldásos hatásuk. A nép megszerette őket. Mert olcsók és mindig nyitva vannak. Hallom, hogy nemcsak ismereteket terjesztenek a villamos szinházak, hanem valóságos propagandát csinálnak a szocziálizmusnak, amikor bemutatják egy sztrájk történetét és a munkások életének egyéb fázisait. Fiam, a jövő színházlátogató generáczió itt fog felnevelkedni az elektromos színházakban. Ezek modern emberek, akik valamikor — talán még a mi életünkben — sajnálkozva fognak visszatekinteni apáikra, akik még paprikajancsi-színházakba voltak kénytelenek járni 'a drága pénzükért !

•— Canaille ! A háta mögött nyilván nem tudtak francziául, de azért visszafeleltek :

A szocziológus felesége jelentkézett a láthatáron, gyorsan bekaptuk a kávénkat és Vannakné ő nagyságával együtt elmentünk a villamos szinházba. Ö nagysága a legkényesebb, legáttetszőbb, legszebb ruháját öltötte magára és én — hogy, hogy nem — megsejtettem, hogy ebből még baj lesz. A szinházban háromféle helyet lehetett kapni. — A harmadik.helyre megyünk, — mondta Vannak barátom — mert a népet akarom látni, amint mulat, tanul, szórakozik és a lelkét műveli. Jegyeket váltottunk, de várnunk kellett, mig végre mint valami karám megnyilt a belépő ajtó és bennünket a tömeggel együtt belökdöstek, betaszigáltak, beboxoltak. Vannak ur nagy meglepetésére az első sorokig nyomkodtak előre bennünket. — Utolsókból lesznek az elsők, — diadalmaskodott V a n n a k " — lásd, itt a nép kerül az első sorokba, a szinpad közelébe. Erre a bordájába kapott olyan döfést, hogy elnémult tőle és három széken átbukfenczezve a negyedikre magától leesett. Leültünk melléje. Vannakné ő nagysága, amennyire a szorongásig szük hely engedte, elegánsan elhelyezkedett, felhúzta hosszú fehér glaszékeztyüjét, ölébe tette a szinházi belépőt és a programmot, aztán lornyonon át nézegetni kezdte a publikumot. — Jesszus ! — kiáltott fel egyszerre és elsápadt. — Mi.bajod v a n ? — kérdezte a szocziológus. — Fiam, itt nem maradhatunk — mondta az. asszony. — Nem ülhetek a szabónőmmel egy sorban ! Mit képzel majd 'előlem ? Kimozdulni azonban nem lehetett és igy megadta magát a sorsának A nézőtér hirtelen elsötétült és a vászonfüggönyön megjelentek az első mozgó-

— Nem lehet látni ! — zajongtak a hátunk mögött. Majd : — Tegye le a maskaráját ! — szóltak hangosan és egész érthetően czéloztak a Vannakné nagy tollas kalapjára. A z asszony megvetőleg hátrafordult és csak annyit mondott :

— Menjen páholyba, ha pucczra telik ! Odahaza krumpli-levest esznek és ide jönnek henczegni. Vannakné indignálódva fordult a férjéhez : — E z a te néped, amely művelődik ! E z a rücskös orrú betörő a hátunk mögött a te néped ! E z a csirizszagu cretin ott balra a te néped ! E z a bamba dajka, aki nyitva felejtette a száját, a te néped. E z a mosdatlan szeneslegény, aki trombitálva fújja az orrát és folytonosan ok nélkül röhög, ez a te néped ! A szocziológus komolyan felelt : — Nem, ez nem az én népem. Ezek még szegény, szánalmas rabszolgák, félig állatok, akik nincsenek megváltva. De eljön még az az idő, amikor tiszta és derült arczu, rendes ruháju munkások fognak körülöttünk élni, akiket szégyen nélkül felebarátainknak nevezhetünk. — Mikor lesz a z ? — kérdezte Vannakné. — Száz év múlva bizonyosan meglesz — felelte az ura. — Kérlek szépen, — szólt az asszony — addig én nem birom itt ki, mert elájulok. Maga Vannak sem látott semmit, mert néhány hórihorgas ember ült előtte és megunta, hogy folyton a hónuk alatt láthasson csak. Elhatároztuk tehát, hogy a következő kép előtt drágább helyre megyünk. A perczig tartó" világosságot fel is használtuk, átköltöztünk a szinház végébe, az első helyre. De addig lepisszegtek, lehurrogtak, leszidtak bennünket, hogy zavart csinálunk és a hátulsó sorokban senki sem akart megmozdulni, hogy helyet csináljon nekünk. A jegyszedő végre felállított egy sor embert és betuszkoltak bennünket három helyre. Még le sem ültünk, már hallottuk a megjegyzéseket : — Micsoda illetlenség ! Későn jönnek némelyek ! — Olcsón akartak látni ! — De megjárták ! — Pszt ! Pszt ! Végre leültünk és Vannak kárörvendezve fordult a feleségéhez : — Látod, ezek meg a te előkelő uraid, akik az első helyen ülnek. Hidd meg nekem, hogy az emberiség még félig v a d állapotban él és ha a müveitektől nem lehet semmit sem várni, mit követeljünk a szegény munkástól, aki csak most kezd czivilizálódni ! A fő az volt, hogy végre egész tisztességesen láthattuk a mozgófényképeket, igaz, hogy .csak a képek

140. felét

vagy

negyedrészét,

mert

a

többit

eltakarták

előlünk a tollas kalapok, a czilinderek, a fejek. E s hozzá m é g i z z a d t u n k m i n t n y á r o n a z a s z f a l t . Vannak-- a z o n b a n n a g y figyelemmel kisérte a képeket. A z o k o s k u t y a , a k i t e l e f o n o n á t h a l l g a t j a és m e g érti

az ura szavát

és e l v i s z i n e k i a z o t t h o n

felejtett

b o t o t , e r d ő n , h e g y e n , v i z é n és p o k l o n á t . A tele szájjal röhögött —

Ez

konstatálta

nem

közönség

és a m i k o r a k u t y a v é g r e

jához érkezett, valósággal valami

és l é l e k e m e l ő

—

Vannak. a ficsúr,

aki elcsábítja a munkásleányt, aztán egy gazdag nővel elhagyott

nő

egy

színházi

pincze-.

l a k á s b a n l á t j a a j e l e n e t e t , b o s z u t e s k ü s z i k t e á t r á l i s és unalmas pantomimikus

mozdulatokkal ;

a

következő

k é p e n a z t á n o d a á l l a n á s z n é p elé és a m e n y a s s z o n y n a k egy gyereket prezentál az egyik kezével, a másik kezével pedig vitriollal n y a k o n önti a gonosz —

Hisz ez rémregény

vőlegényt.

és n é p b u t í t á s ! —

lázadt

fel V a n n a k . A közönség azonban nem adott neki igazat. Tele s z á j j a l n e v e t e t t a »Varázs-czilinder«-en, járt »A

kérő«-n,

izzadva

vonatőr

»Tékozló

boszuja«,

fiu«

czimü

és a

aggodalmas »Megfojtott

a »Pórul-

arczczal csecsemő«

képes rémdrámákat

és

leste és

a

szörnyű-

k ö d ö t t »Az ö r d ö g p r a k t i k á i « - n m e g e g y é b v á s á r i k o m é diákon, amiket a mai villamos szinházak században ! — jobb

érzésű

nem

közönség

röstelnek

:—

a huszadik

a nép butítására

nem

volt

boszantására

érdemes

bemutatni.

Maga

a villamos

színházakat

ki-

találni. — san a

E z lesz a j ö v ő s z í n h á z a ? — k é r d e z t e m g ú n y o szocziológustól.

—

S z á z é v m ú l v a , a m i k o r a z e m b e r e k is m á s o k

l e s z n e k , ez is m á s lesz —

felelte a kis

javíthatatlan.

V a n n a k n é ő nagysága pedig rémülten nézte a selyemalját, amelyet végig

'

*

*

a sötétség örve alatt valahol

-+- A bécsi csata. Ma még nem tudni, melyik volt az okosabbik, de az már látszik, • hogy Ausztria és Magyarország éppenséggel nem hasonlítanak egymáshoz. Amig a kérdés nem volt akut, odaát iszonyú lármát csapatott a kormány, sőt maga is csapott : igy, amúgy, Magyarországot ránezbá kell szedni. E z alatt az idő alatt pedig a magyar sajtó hallgatott, csak néha azt mondta, hogy az osztrákok szemtelenek. Most pedig, hogy a tárgyalások • megindultak, az osztrák sajtó hirtelen elcsöndesedett s majdnem olyan higgadtan viseli magát, mint a magyar, mely voltaképpen csak most szólalt meg. Bizonyos, hogy az osztrák sajtót az osztrák kormány dirigálja, s hogy a magyart nem dirigálja a kormány. Ott taktikáznak s taktikából mondják ki a maguk 'hazugságait, nálunk ellenben meggyőződésesen politizálnak s az igazságot keresik, nem pedig azt, hogy mi - kedvez a magyar kormánynak. Odaát a kormány nagyon ravasz és perfid, ideát pedig a sajtó nagyon becsületes és — tájékozatlan. Szó sincs róla, ha erkölcsi szemmel mérlegeljük a helyzetet, mi v a g y u n k fölül, de gyakorlatilag mégis ugy áll a-dolog, hogy Wekerle egymagában v i v j a a bécsi csatát, mig Beck Vladimír táborában ott van egész Ausztria.

,

és a

V a n n a k is b e l á t t a , h o g y P o n s o n d u T e r r a i l f e l t á m a s z tására

*

gazdá-

fellélekzett. tanulságos

A z t á n az e l h a g y o t t szerető boszuja . . . megesküszik ; az

jobbá tételét, szinte dogmatikus alapon. Bizonyos, hogy a szocziálisták sohasem voltak, sohasem lesznek olyan liberálisok ellenfeleikkel szemben, s ha esetleg ők ülnének többségben a képviselőházban, sohasem tagadnák, hogy a maguk érdekeit képviselik. Annál szebb és nemesebb azonban, hogy éppen ebben különböznek a szocziálistáktól azok, akik semmiben sem akarnak hozzájuk hasonlítani.

titokban

köpdöstek. Reveur.

INNEN-ONNAN. + Reakczió. Addig-addig reakczióskodott a képviselőház, mig olyan liberális manifesztácziókat nem adott, mint még soha. Az első Wekerle-kormány liberálizmusa sifli ahhoz képest, amit Andrássy Gyula gróf mondott csütörtökön. Mert a Wekerle egyházpolitikai liberálizmusa csak az állam és egyház harcza között döntött, az Ándrássyé. azonban minden egyes liberális tapsolónak a zsebébe vág. A szocziális liberalizmust nehezebb mérni cs elfogadni. Mert legyünk igazságosak : a képviselőház túlnyomóan gazdákat képvisel. A gazdáknak pedig csakugyan jó volna, ha nem lehetne sem kivándorolni, sem béremelést sztrájkkal kicsikarni. S több, mint liberálizmus kell hozzá, hogy amikor á szocziálisták könyörtelenül csak hatalmi harczkép folytatják az övéket és sohasem állítja meg őket utj okban a kérdés : mi lesz a gyárosokkal és birtokosokkal, — akkor a gyárosok és birtokosok elismernek egyéni szabadságot,, szervezkedési jogot, a munkások helyzetének

*

*

.

.

*

+ A női szörnyetegek. Szegény K m e t y Károlynak nincs szerencséje a nőkkel. A fess egyetemi hallgatónők demonstráltak ellene, mert női szörnyetegeknek nevezte állítólag őket. Most kénytelen volt rektifikálni ezt a népszerű kifejezést s cseberből vederbe került. A z t mondja, nem a női egyetemi hallgatók a női szörnyetegek, hanem az ultramodern műveltségű feministák. A kitűnő közjógászt itt cserbenhagyta- a disztingváló képessége. Mert noha nem minden feminista nő egyetemi hallgató, de minden női egyetemi hallgató feminista. A rektifikáczió tehát sokkal többeket sért, mint maga a sértés és senkit sem békit ki. Tetejébe még konkrét javaslatot is terjesztett az egyetemi tanács elé a női hallgatók ellen. Milyen szerencse, hogy már öreg ember, mert én nem tudóm, honnan kapna feleséget. *

*

*

— Minden meg van bocsátva. Küldi már neki az angolok királya a Bath-rend nagykeresztjét, és hejh, népszerű legény most Henrik, a vig mecklenburgi. Meg' van bocsátva immár néki minden, meg az aranyos kalandok, a hangoskedvü éjszakák, meg a pezsgő, amit a nagy courtisane selyempapucsából ivott meg, és maga,a papucs is meg van bocsátva, amit aztán ráadásul lenyelt. Meg a mooie Wilhelmine hitvesi könyei, sőt a legszörnyűbb, a legégetőbb vétek, a bűnök bűne is el van feledve, az, hogy nincs utód. Eljött fényes alkalma az expiácziónak, a rehabilitálásnak, a dicső átvedlésnek. A katasztrófát, azt megcsinálta a szél, meg a jég, meg a szikla. Neki csak hajóra kellett ülni és szaladgálni a parancsnoki hidon, és nem aludni két éjszaka (ezt ugyan duplán is megcsinálta, a Moulin Rouge-ban,' az ifjú álmok idején), legfőképpen pedig kiáltozni, kiáltozni, ahogy a torka győzi. És a jó öreg mob ámul és térdreesik. E g y pogány gondolat beledisszonánskodik mégis a lelkesedés harsonájába : — ugyan szeretné-e Henrik herczeg, lia

141. nem tőriónt volna semmi ? Szivesen íelóbredne-e azzal a tudattal, hogy a gyászos borzalom, de a nagy dicsőség is "— álom volt csupán ? .Ezen érdemes gondolkodni. A tanulság pedig, édes feleim, ez : Egy jól alkalmazott katasztrófa, ügyesen kihasználva, többet ér, mint száz : >>Dal Aegirhez ! . . .«

*

*

+ Husz perez. Húsz perczig tartott a Rakovszky—Méraypárbaj. Csodás rekord. A legöregebb párbajhiénák nem emlékeznek ilyen esetre. Milyen kitűnő vivók a néppárti és a volt darabont! S Méraynak csak bal keze van, ellenben Rakovszky a szokatlan, balkéz ellen is milyen virtuózul megállta a sarat. Hej, ha nem politika müve ez a párbaj, micsoda sporteseményt csináltunk volna belőle ! *

*

*

= A pogrom. Igen, ugy mondotta Kruseván, az orosz képviselő, hogy : —' >>az egész világ meg fog rémülni a borzasztó népitclettől. Az igaz orosz hazafiak pogrommal akarnak felelni a dumaválasztásra.<< — Hát ébred és jön az őrök pogrom. Hisz már megszokhattuk. Vissza-visszatér, tavaszról őszre, őszről tavaszra, mint az égi vihar, a pestis, és a földindulás. Örök időktől fogva fut Izráelnek az ö népe, könytől égő szemmel, véres lábbal és hörgő lélegzettel, de hajh, erős akarattal és bizodalmas szívvel ! Vannak még asszonyok, akik a szivük alatt viselik az elátkozott yér melegét, akiknek a 'méhében nagy jövendő csirája szunnyad ! A názáreti Máriának voltak-e olyan gyötrő lángolásai, mély megsejtései, vonagló kinjai, amivel egy ilyen uj élettel terhes asszony varrogatja a gyer j meki köntöskét, szürke ghettói alkonyatokon ! Es nézi feléje sötétlő füstjét a pögromi tüzeknek ! Vajh, milyen gondolatokat öltöget belé a pólyavánkos vászonába ? Reszket-e benne az anyái gyávaság, és igy fohászkodik : — >>el fogom vinni az én magzatomat, el, messzi, sugaras tájra, ahová az átok el nem ér, el, rejtve, titokban, hogy szem se érje, odá, ahol piros hajnalok és piros örömök vannak a piros tüzek és piros vérfölyók helyén....« Vagy pedig daezos, fájó gyönyörűség dagasztja a szivét, nagy látások, égő reménységek, igy álmodván : — »az én fiamon már majd megtörik az átok. Én fogom szülni az uj, nagy Embert, a világmegváltót, az erős istent, aki majd visszafordítja a véres korbácsot, s a tüzes csóvákat visszadobja rájuk ! ! . . . « Ah, ki törődik szegény varrogató ghettói asszonyok álmaival ! Mégis, vigyázzatok, megbőszült bestiák, — apró öltésekből fonódnak a kemény kötelek, és könyes álmokból születik az eleven élet! . . .

a hegyek között, ismét a sajtó pökliendiségéről fognak beszélni s az újságírók ujabb rendkívüli közgyűlésen 'újra helyreállítják a fentarthatatlan status quo-t.

= Felháborodás. Nekem tetszik az á bécsi némber, az a tolvaj napszámosasszony, aki az ítélet hallatára, vizzel telt poharakat vágott a törvényszéki elnök tisztes és lovagi fejéhez . . . Ez egy őszinte és temperamentumos fehérszemély. Egy egészséges és idomitatlan állat. A trenírozott csodaállátok czirkuszi produktumait látni éppen olyan kín, mint a szegény ember csúnya, földig hunyászkodó alázatát az úrral szemben. Ez. az asszony talán megbocsátást és fölmentést remélt, a vétkét bizonyára nem érezte olyan nagynak, amilyen rettentőnek az Ítélkezést : kilencz hónapig elzártan élni az urától és gyermekeitől, •— vagy hát hagyjuk a romantikát — a naptól, a levegőtől és a szabad mozgástól . . . Fellángolt benne a dühös keserűség és ahogy a hurokba esett vad is kapálódzik és harap, ugy ő'is kitöltötte a dühét az első vizespoháron és első emberi koponyán, ami közel volt hozzá. Valószinü, hogy az elnöknek, Holland lovag urnák nem tetszik az ügy, és a megtorlással a bűnösnek adósa nem marad . . . ő bizonyára csak a züllött tolvaj, az alsóbbrendű lény szemtelen és brutális konfidencziáját látja e cselekedetben. Dehát Holland lovag úrtól azt nem is várja senki, hogy megértse, mennyire szép minden emberi indulat, s az indulat féktelen kitörése is, azért, mert emberi . . . Vagy állati, — de természetes . . . *

*

*

A A házizsidó. Marosvásárhelyen egy hírlapírót előzetes vizsgálati fogságra vetettek, mert elgázolt egy pár vigyázatlan embert. Erre a vármegye elitje nagy tömegű expedicziót menesztett a fogoly kiszabadítása czéljából az igazságügyminiszterhez. Különös ! Mig itt nálunk az antijournalismus tobzódik a parlamentben: a jámbor vidékiek állást foglalnak az ő journalistájuk mellett. Hja, ez már igy van. Mindenki szidja a zsidókat, de kinek-kinek megvan a maga külön házizsidaja, aki kivételesen becsületes ember.

SZÍNHÁZ. A

szinházi

hét. — márcz. 2.

A Sajtószabadság. A sok püfölgetés közepette összeültek az. újságírók és Herczeg Ferencz valóban talpraesetten beszélt apró állatokról, akiknek hangja a sajtó kagylójában oroszlánbőgéssé izmosul. Keményen és férfiasan tiltakoztak az újságírók az inzultusok ellen s ime, mintha csak arra vártak volna, sorra előbújnak a sajtó barátai és manifesztálják a sajtó szabadságát. Justh Gyula a folyosón késhegyig menő harezot fogad a sajtóreakezió ellen, Günther Antal igazságügyminiszter határozottan visszautasítja a preventív intézkedéseket, a publikumból egy ismeretlen ember a minap elitélt Gajári Ödön nevére alapítványt csinál oly újságírók javára, akiket elitélnek, mivel az igazságot megírták, de bizonyítani nem tudják. A kicsi' hangok tulajdonosai pedig továbbra is oroszlánul bőgni akarnak s szintén a sajtó barátaivá vedlenek át. Szóval, minden rendben van, a sajtót szabadságában nem fogják bántani, munkásait békében hagyják, munkáját igénybe veszik, s mire a hó elolvad

Tagadhatatlan, hogy Vilmos császárnak vannak gáláns •ideái. E g y imperátor, aki Lohengrinnek maszkírozva jár alattvalói között és foglalkozásszerűen termeli a bájos anekdotákat a történelem számára, egy ilyen fórsriftmészig lovagias és konokul romantikus császár szükségképpen sok olyan ideát produkál, amiket a müveit családok asztalára dolgozó színpadi irók igen jól használhatnak. Igy igen használható ideának bizonyult ama crehfeldi eset, amidőn a császár elmulasztotta a bakfisok buját, huszárezredet rendelvén ki Crehfeldre tánácsosokul, s fölöttébb bizonyos, hogy a német spiess megerősödik lojalitásában, látván, hogy ura és parancsolója milyen pedánsul és szeretetreméltóan teljesiti atyai kötelmeit. Igy érthető, hogy az imperátor, <— akinek különben a művészi Ízlése is körülbelül a Kadelburg nívóján létezik — saját legfelsőbb császári tetszésével reklamirozta a »Husarenheber« czimü alkotást, mert jó az, ha. a nép lojálissá melegszik a császár ténykedését szemlélvén, jó ez ugy a hon üdvét, mint a következő birodalmi választásókat illetőleg. A császár ideájából sok súlyos pénzt fejtett ki Kadelburg és segédje, Schowronnek,-S

142. a »Husarenfieber« a sok súlyos pénzhez magyar pénzecskét is amit Pethes és — valóban történnek még csudák — Török szívogat, mert tudvalevőleg »Tánczos regimentoté szittyulva, Irma játszanak meg kedves bensőséggel, s egy nagy jelenet a Vigszinház műsorát gazdagítja egy idő óta. van a végén, midőn a gyermeke által megtagadott Kántorné Tipikus német mü ez, a magyar viszonyok között aligvilággá bujdosik. A multakon való elmerengés jéllemzi a alig érthető. Ifjúi életemben sok bolondot láttam, de azt darabot, amely talán ilyen elmerengést idézett volna elő sohasem láttam, hogy az uniformis olyan vad örömöket a publikumban is, ha a Jászai Mari nagy páthosza szét támasztott volna, mint a jelen mü uniformisai. Éppen nem pukkasztja szegényt. Igy azonban a végső nagy jeleugy, mint ama híres Heidelbergi Diákélet, meg a Takarodó, neten őszinte szívből mulatott a publikum, pedig valószínűleg meg a Filia Hospitalis, meg a többi isten tudja mi, csupa nem ez volt' az iró intencziója. Marco. specziálisan német érzelemmel operál, kész, stabilis, állandóan meglevő érzéseket piszkál föl a nép'kebelében s ennélfogva * a darab drámai minemüségétől függetlenül hat tisztára a Destinn Emma. Az Operaházban hallottuk ezen a diáksapkák vagy a katonasapkák révén, melyek a német polgár lelkében számtalan kellemes és kellemetlen képzeletet héten négy estén. Primadonna-névjegye igen előkelő: és emléket asszocziálnak. A jelen műben is az uniformis Berliner Hofoper — Covent Garden — Metropolitan Opera House. Vagyis azok közé tartozik, akik operaének doljátszsza a főszerepet, a színészek csupán arra valók, hogy az uniformist hordják, s miután rohamos tempóban az összes gában körülbelül a világízlést képviselik. Nem a hangja tette nagygyá. Hangja, nem éppen elsőrendű. Sőt az éneke huszárok meghódították az összes crehfeldi (illetve itt neuhauseni) szüzeket, a német polgár égy könyet morzsol sem egészen kifogástalan, ha az éneket a régi instruszét szemében, emlékezvén büszke önkéntesi és még büsz- mentális szempontból Ítéljük. Kiválósága olyan valami, kébb tartalékos tiszti idejére és a német családanya hasonló- ami a Darwin-tétel alapján e gyöngeségekből alakult ki, képpen megindul, a Fliegendéből közismert bakfisálmaira s amiben Destinn kisasszony pompás segítőtársat talált emlékezvén. Nálunk inkább az imperátor rex gáláns ötlete a mai kor művészetében. Énekstílusa nem nyugszik tisztán tetszett, mert tudni kell, hogy az egész darabban a Vilmos zenei alapon, mint ahcgy a mai operastilus sem nyugszik császár ötlete az egyetlen irodalmi momentum (drámáról .tisztán zenei alapon. A muzsikát a jó öreg Hanslick, Mozartne is beszéljünk) s valószínűleg sokan voltak, akik a siker ból és Beethovenből szűrvén le az ő esztétikáját, formai úgynevezett oroszlánrészét az imperátor javára könyvelik. művészetnek deklarálta. Ami furcsa, degenerált idegrendAz imperátor azonban nagyúri pazarsággal mond le az szerünkből született mai muzsika szörnyen ráczáfol erre oroszlánrészről: neki marad még ötlete egy egész német az esztétikára. ' E z egy csapongó, szeszélyes, exaltált és mindenekfölött formátlan művészet. A muzsika is megvigjátékirodalomra való, a súlyos pénzeket és a babért kizárólag a jeles Íróknak engedi át, amint ez egy császárhoz, tette , az utat a menüettől a mátchicheig. Annak idején a muzsika megelégedett azzal, ha szép szabályos hulláma népek atyjához illik is. zásba hozta' az érzéseket. Közben jöttünk mi, akik az I Az egész Vigszinház játszott ebben a darabban, részint érzésben nem keressük a jóleső, ringató hullámokat. uniformisosan, részint uniformis nélkül. A fordítást Zboray Nekünk ötletszerű, kiszámithatatlan impulzusok kelleAladár végezte elég jól. nek, az idegrendszer szabálytalan villamos feszültségeit kívánjuk. S a Destinn-féle énekesnők a mi primadonnáink.. * Lemondunk az ének nyugodt, szép vonalairól. A Sembrich A Nemzeti Színházban egyszerre csak belépett Jászai Marczella művészetét muzeumi tisztelettel nézzük a DesMari asszony. Zöld köpenyeg volt rajta, sokrétű zöld köpe- tinn Emma izgató, megragadó elevensége mellett. Ez a nyeg, s ebben a köpenyegben megállt és háromszor szólt modern opera. II recentissimo, mint az olasz rikkancsok ilyenformán : hu, hu, hu ! Akik járatosak a Jászai Mari kiabálják. Az abszolút ma. A zenei megérzékités ilyen művészetében, tudják, hogy ez nagy lelki felindulást jelent, modernségéhez képest a tiz év előtti Leoncavallo régies, mert kis lelki felindulásokat két, illetve egy ilyen'zord, ful- a harmincz év előtti Bizet szinte klasszikus. Nem tartom dokló sóhajjal jelez a nagy művésznő, s csakugyan, az első véletlennek, hogy Destinn Emma Carmen-je tetszett legmondattól kezdve, attól kezdve, hogy a rossz időről beszélt kevésbé, Pillangó kisasszony-a legjobban. Strausz Richárd tragikai fenségü mondatokat, a tragika körülbelül abban mellett a Puccini nyelve a mai emberek stílusa, s ezt a lelkiállapotban vesztegelt állandóan, amely lelkiállapot szólaltatja meg Destinn Emma tökéletesen. Vannak gyönyörű, igaz akczentusai és kitörései, miket nem zavar semmi más emberfajnál nem fordul elő, csupán a nagy páthosz félelmes művészeinél. Én legalább sehol máshol semmi taktusvonal, semmi melodikus bilincs, semmi pontos, nem tapasztaltam, hogy az ember a legegyszerűbb mon- leszögezett ritmika. Játszik és énekel, magából és magádatot is a pásztortülök öblös és két oktáván ugráló hang- nak. Messze eltávolodott már azoktól a bábszinház-időktől jaival dudálná le, még akkor sem, ha a világegyetem össz- mikor a karmester rángatta az éneklő bábukat. A Destinn Emma művészete lehet elaprózó, ideges, túlzott, nyugodt fájdalma csipi a máját, vagy a világegyetem összes anyai szeretete marja a kebelét. Ezt a különös jelenséget zord nagyság és monumentalitás nélkül való, de mi igaznak erőnek nevezik a szakemberek, olyan zord erőnek, amely érezzük és benne látjuk a drámai éneklés jövőjét. »nem fér meg az egyfelvonásos dráma« szük keretében, K. A. s ezt hallván az ember, szinte vágyat érez arra nézve, hogy * a. nagy páthoszt neki való keretekben élvezhesse, mert nyilvánvaló, hogy a legsúlyosabb tragédia sem elég tágas Lewinsky József inkarnácziója volt a bécsi Burg művékeret neki. Talán egy kinai dráma volna megfelelő, egy hétig szetének, annak a stilizált színjátszásnak, mely lekottázza a tartó kinai dráma, ahol minden öt perczben megölnek egy szavakat, és a természettől való eltávolodást tekinti a művéembert. szethez való közeledésnek. Igaz művészet ez sohse volt, de volMaga a darab, amiben a nagy tragika alakított, legifjabb Szász Károly »Kántorné« czimü egyfelvonásosa, amely a magyar színészet első küzdelmes éveinek alapos ismeretéről tesz tanúságot. Kántorné egész terjedelmükben felsorolja a Nemzeti Szinház történetére vonatkozó adatokat, amely adatok, pláne a Jászai Mari páthoszában kiizzitra valóban hatásosak. Egy kis szerelmi idill vonul át a darabon,

tak zseniális képviselői és ahol a genie alkot, ott számba nem jő az iskola. Lewinsky látta fénykorát a Burg művészetének, letéteményese volt ősi tradiczióinak és látta lazulni, látta hanyatlani, önmagát túlélni és meghalt mint az utolsó Grállovag. Komoly törekvésű, koturnuson járó, kevésszavú művész volt. Sc alakja nem volt, se hangja és azokhoz a nagy igényű hősi alakokhoz, amelyek minden német művész becsvágyát

143. Sarkalják, talán ereje sem. De kisebb jellemszerepekben, ahol az iskolától emanczipálta magát, olykor csodálatosan invencziózus alakokat tudott teremteni. Ilyen volt többek közt például a Gerhard Hauptmann Hannele\ében a mekegő szabó. A nyolczvanas években sürün járt le hozzánk szavalni. Bemutatta nekünk poétáinkat német köntösben, hogy lássuk, miképpen fognak festeni a nagy Németországban, melynek sorra járta városait. A magyar költészetnek sok diadalt szerzett a külföldön. Königsbergben, a Kant városában, melyet a legműveltebb német városnak tartanak, ünnepelték a legjobban. Előadta Petőfit, Aranytól Ágnes asszonyt és Kiss József elbeszélő költeményeinek legnagyobb részét Simon Juditon kezdve a Varrógépről szóló meséig. Prózát is olvasott : Mikszáthot és Rákosi Viktort. A száraz humorhoz tömérdek színárnyalatokkal rendelkezett és páratlan megértéssel simult az Íróhoz, akit interpretált. Igazi, benső ragaszkodással vonzódott hozzánk ez a ritka műveltségű, nagytudásu férfi, és nekünk, magyaroknak, akiket annyian félreismernek, barbároknak tekintenek és gyűlölnek, illik hálásnak lennünk azon kevesek iránt, akik dicsőségünket hirdetik a külföld előtt.

IRODALOM. L o n g f e l l o w . O <3 (1807—1907.)

Longfellownak százéves jubileumát hirdeti Amerikából a villamos szikra, de valljuk be, akkor sem csodálkoznánk, ha azt hallanók, hogy két vagy három századról van szó, bármennyire is illik tudni ma az irodalomtörténet szigorú dátumait. Ime egy világhíres poéta, akivel életünkben, komolyan ' és szenvedélyesen, sohasem ismerkedtünk. Nem néztünk a szemébe, arczképére nem voltunk kiváncsiak, fejfájást sohasem okozott nekünk, mint a többiek, a kegyetlenek és nagyok, akik életünk bizonyos részében hónapokig, évekig reánk fekszenek, kizsarolják az érdeklődésünket és lázat lopnak éjjel a párnánk alá. Békés ismerősünk ez a Longfellow, néha talán barátunk is, ha szertartásos nagyságát le tudja vetkőzni, a poézise templomi és tiszta, de nem igazi táplálékunk, csak vasárnapi szórakozásunk, alkonyi olvasmányunk, pihenés egy fáradságos munkanap után. Lehunyjuk a szemünket s látjuk magunk előtt az öreg Longfellow-t, — jellemző, hogy mindig öregnek képzeltük — arcza minden merész vonal nélkül való, kenetes és bibliás, mint valami nagyfejű anglikán pap s amerikai volta ellenére is idilli, egy angolul iró derék, német romantikus. De ha költőt akarunk megérteni, menjünk a költő hazájába, a reklám-zajos Amerikába, mely most szobra körül tolong s lassan beleszónokolja magát a lelkesedésbe. A praktikus yankee-k egy izmos munkást ünnepelnek odaát, aki verseket fordított és irt, gyorsan s oly imponáló tömegben, hogy súlyos köteteivel akár erőmüvészeti produkcziókat is lehetne művelni. Ott, a nem differencziálódott érzések világában, Amerika szántatlan földjén végezte el hatalmas kultur-munkáját, felfedezte Amerika számára Európát. Annyit dolgozott, mint egy őserdő-irtó, nem csoda, ha csak ízlése finomodott ki s maga, a sok nagy költő között, egészen elveszett. Finom és szomorú lélek maradt mindig, semmi egyéb, még a vonatok dübörgésétől is félt s mintha örök gunyul szakadt volna a fülsiketítő zajba, a munka műhelyébe idilleket irt, középkori regékről álmodozott, az ind mithoszt élesztgette és megdalolta, mondjuk igazolta a középszerű poétákat, az ő rokonait,

kiket annak idején Parnasszusról.

már

Horatius

mester

lehesselt

a

Come, read to me somé poem Somé simple and heardfelt lay . . .

Ne tétovázzunk, irjuk ki nyiltan, ő is üyen költő, egyénisége abban van, hogy egyáltalában nincs egyénisége. Az amerikai munkás s a farmer, akit a virágról s a tavaszról mondott néhány czukros banalitás is megríkat, természetesen nem is keresi ezt s itt értjük meg Longfellow érthetetlen népszerűségét, de mi, finnyás európaiak bizony követelődzve, gorombán turkálunk titkaiban és kutatjuk ott a nüanszos, puha poétalelket, hiába, mindhiába. Idegen is maradt nekünk mindig, a fülünknek, lelkünknek egyformán, bár lehet, ebben jó része van annak is, hogy nem akadt egy hárfalelkü Freiligrathunk, aki meg tudta volna szólaltatni magyarul. Csak néhány ódon balladája, pár dala, az Excelsior, az Evangeline és a Hiavata egy-két töredéke hizelegte be magát a fülünkbe, a többi, a tudósnak versei, örökre elvesztek. Az egyéniségtelen egyéniségek azonban vidéki városok szobáiban, nyugalmas kertekben mindig olvasták őt, ők növesztették nagyra, önmagukat becsülve meg benne, százak rakták Pantheonjára a téglát téglára, ő maga is — nulla dies sine linea — és épitgették, toldozgatták együtt és külön, mig óriássá nem vált s a fellegekbe nem nyúlt, mint valami hirtelennőtt amerikai fellegkaparó. Most azonban, mikor a század órája hangos csenditéssel bejelenti az ünnepi pillanatot, ne békétlenkedjünk, hanem kiáltsunk mi is egy hurrát Henry Wadsworth Longfello.w-nak, ki tudja, a másik század, a vakul haladó és hálátlan, nem felejti-e el majd végképpen ezt a' komolyan hangzó, büszke költő-nevet ? : . . Lehotai. *

Carlo Go doni. Az olasz vígjáték megteremtőjét ünnepelték e héten. Ne hazudjunk lelkesedést, az ő primitív commediái már nem1 hatnak ránk, csak magát a'filozófust, a komédiást szeretjük, aki túlélte a drámairót. Farsangi tréfának nézte a tarka, szines életet s mint született humorista, mindenen nevetett. Egyszer egy raguzai kalandor hatezer líráját elsinkofálta, Goldoni kapta magát s megirta a »Csaló«-t. Igazi költő, igazi humorista. A velenczeieknek nem tetszettek merész újításai, jobban szerették a czikornyát. mint a természetest, a commedia asoggetto álarczai mögé tehát ügyesen odalopta élő embereit. Megkente mézzel a csésze szélét és a publikum lenyelte a keserű igazságot. Nemcsak vigjátékot irt, de szükség esetén maga is fejére csapta a csörgő-sipkát és alakoskodott, tudott játszani, ö az első olasz verista, aki természetes alakokat rajzolt, bár az emberekben csak a tipikust tudta meglátni, az egyénit nem. Otthon mégis a formák konzervatív védői kapták az olcsó tapsokat s Goldoni része a népszerűtlenség, csalódás, nyomor lett. Ott is hagyta Velenczét és Párisba ment pihenni, nyomorogni és meghalni. Ma pedig az olaszok nem is emlékeznek ezeknek a nagygyá nőtt törpéknek á nevére sem, de Goldonit kétszáz év után is leveszik a polczról és.játszszák, újra játszszák. A nyájas filozófus alakja megelevenül s minden pose nélkül, derűsen áll előttünk, mint a velenczei Campán nyugodtan mosolygó szobra. Vérszegény és gyenge szervezetű egyének v e g y é k t u d o m á s u l , h o g y b á r m e l y m á s v a s k é s z i t m é n y n y e l n e m f o g j á k elérni a z t az e r e d m é n y t , m e l y e t a Kriegner-féle T o k a j i c h i n a v a s b o r n y ú j t . B á r k i is be f o g j a l á t n i , h o g y a valódi j ó m i n ó s é g ü t o k a j i b o r m á r m a g a is erősitőleg h a t a szervezetre, m á r m o s t m é l t ó z t a s s a n a k t e k i n t e t b e v e n n i , h o g y ezen e l s ő r e n d ű ö t p u t t o n o s t o k a j i b o r b a n egy k ü l ö n ö s e l j á r á s f o l y t á n a v a s n a k cbininhez k ö t ö t t v e g y ü l e t é t a k k é n t viszszük be, h o g y az a b o r b a n tökéletesen oldva, ú g y s z ó l v á n összeérve v á l t o z a t l a n m a r a d . E z az egyedüli reell és o r v o s t a n á r o k á l t á l s z á m t a l a n s z o r a j á n l o t t vasspecziálitás. Ö v a i n t e m a t i s z t e l t közönséget a silány, b á r h a n g z a t o s a b b r e k l á m m a l h i r d e t e t t különlegességektől. K a p h a t ó 3.60 és 6 k o r o n á s ü v e g e k b e n a készítőnél » M a g y a r K o r o n a * g y ó g y s z e r t á r , B u d a p e s t , V I I I . , Calvin-tér.

144

Művészet. Telepy

Károly. Mindenki szerette az öreg urat, s a

magyar művészek szelid patriarchája volt, amig itt volt közöttünk. Szorgalmasan festegette csöndes, lelkiismeretes képeit — amint művészetének értői mondják, a haza egész geográfiáját megfestette — és tiszteletreméltó volt az o nagy szeretete a hazai tájak iránt, tiszteletreméltó volt az a hazafini hév, amivel mindent szemlélt, ami magyar. Nála a látás szenzácziója nyomán nem festői megilletődés támadt, hanem hazafias elérzékenyülés, gyöngéd szeretet minden magyar rögöcske és minden magyar levélke irányában, s innen van, hogy sohasem érezte szükségét a szintetikus összefoglalásoknak, ama lelki folyamatok lirai kifejezésének, amelyeken a művész a munka termékeny óráiban átmegy, hanem inkább az objektíven, szeretettel, féltő gonddal konstatáló ábrázolásnak érezte szükségét, annak az ábrázolásnak, amely sajnál minden elhagyott vonalat s a tájak portrchiiségét keresi mindenek előtt. Szelid, illedelmes képek támadtak ilyen módon, pontos dokumentumok a magyar tájrészletek geológiai és növénytani és etnográfiai viszonyairól, három, négy félénk és stereotipen ismétlődő színnel kiszínezett veduták, amelyekben halk, öreges sóhajjal mult el a Marko-féle heves romantika egy kis maradék energiája. Nagyon sokan vannak, akik szívből szeretik ezt a művészetet és méltán, mert ez a művészet, mondhatni, a legdemokratikusabb: semminemű intellektuális czenzushoz nincsen kötve a megérthetése, és a kultúrától meg nem rontott nép is értékelni képes, hiszen csak azt kell konstatálni, hogy a képeken levő dombok és fák és kövek megfelelnek-e a természeti mintának, mert ha megfelelnek, a művész valóra váltotta szándékát. Ez az a művészet, amely a természetet utánozza, s ebből a művészetből vonták le azt a kényelmes és tisztes esztétikai elvet, hogy a művészetnek kötelessége pontosan utánozni a dolgok objektív képét. Ez az elv mindenki számára könnyen alkalmazható szempontokat ad, s igy érthető nagy népszerűsége, amely, remélhetőleg, tömeges vásárlások formájában fog megnyilatkozni a most megnyílt Telepy-kiállitáson. A művész özvegye rendezte ezt a kiállítást a ' K ö n y v e s Kálmán« helyiségeiben s igazán kegyeletes kötelessége a magyar publikumnak, hogy szeretettel forduljon annak a művésznek az árvái felé, aki a magyar publikum összes művészi vágyait ki tudta elégíteni. —m.

HETI POSTA. B u d a p e s t . Gyertyák. T é m á n a k elég s z é p . D e a l e g j o b b t é m a is e l v e s z t i é r d e k e s s é g é t , h a n i n c s m e g i r v a , v a g y rosszul, ami egy. , S z . . . . a B é l á n é . P a g a n e l a k ö v e t k e z ő k e t izeni ö n n e k : A filozófia, v a g y i s a z a t ö r e k v é s , h o g y a s z o b á n k b a n ü l v e és g o n d o l k o z v a s ü s s ü k ki a v i l á g m i v o l t á t , e r e d e t é t , I s t e n létét v a g y nem létét, m a már idejét mult dolog, mert beláttuk a t ö r e k v é s e k é p t e l e n v o l t á t . L e h e t ellenben k u t a t n i a n a g y v i l á g t i t k o t és k u t a t j u k is a t e r m é s z e t t a n u l m á n y o z á s á v a l , mind behatóbb tanulmányozásával, uj, eddig nem ismert t é n y e k f e l d e r i t é s é v e l és e g y b e v e t é s é v e l . E z a z u t és c s a k e z a z u t v e z e t h e t p o z i t í v m e g i s m e r é s r e és a t e o z ó f i a n e m e z t a z u t a t k ö v e t i , h a n e m a régi s z o b a t u d ó s o k m ó d s z e r é t . A z o n k í v ü l pedig nem pozitív megismerésekkel, hanem tekintélyekkel dolgozik. Lényegében tehát nem egyéb, mint vallás, amely á l s z e m é r e m b ó l teszi félre a v a l l á s k ü l s ő s é g e i t , b a b o ü a , a m e l y t u d o m á n y o s n a g y k é p e t ölt. M i n t j á t é k t e h á t lehet é r d e k e s , rftá&AA ÜJHS4""'

osztr. császár és m. királyi udvari sz41mók - Csokoládé-gyárak: Pozsony, Köln, Berlin, New-York. B u d a p e s t , 1907. —

f ^

M A I I BB H

I •

de e l ő b b r e v i n n i n e m f o g j a s o h a e g y k ő h a j í t á s n y i v a l sem a z e m b e r i s é g e t . H i á b a t e h á t a b i z t a t á s , h o g y >>várjunk«, m e r t eldöntött dolog, h o g y a teozófiától nem v á r h a t u n k semmit. T e m e s v á r . F. K. R. A B e ö t h y Z s o l t ur m i n a p i m e g n y i l a t k o z á s á r a v o n a t k o z ó n a g y o n n y u g o d t c z i k k e t n e m Hétbeli e m b e r irta. A Hét e m b e r e i t u d n a k l a s s z ó t d o b n i , t u d n a k u d v a r i a s a n l e b u n k ó z n i v a l a k i t , de c z i r k u m s p e k t u s n a k lenni m é g n e m t a n u l t a k m e g és nem is f o g n a k . T ö b b oldalról félreé r t e t t é k és f é l r e m a g y a r á z t á k A Hét m a g a t a r t á s á t . K e m é n y e b b visszautasítást vártak. D e az ember nincsen mindig verekedő k e d v é b e n és n e m m o z g ó s í t h a t m i n d j á r t á g y u p a r k o t , a h o l e g y l e g y i n t é s is elég. E s z ü n k b e j u t S t e n d h a l fiatal hőse, a k i t u d t á n k i v ü l v e s z részt a Waterlooi ü t k ö z e t b e n és f o l y t o n a z o n tépelődik, hogy mikor kezdődik már az ütközet. B e ö t h y Zsolt is b e l e k e r ü l t a n y o l e z v a n a s é v e k i r o d a l m i r e n a i s s a n c e - á b a , m e l y ú j j á t e r e m t e t t e a z i r o d a l m a t , de ő sem l á t o t t belőle s e m m i t . A z u j erők d i a d a l m a s f e l v o n u l á s a e l ő t t b e h u n y t a m i n d a k é t s z e m é t . C s a k a r o s s z h i s z e m ű s é g e v o l t é b r e n , ez a C e r b e r u s , m e l y f o l y t o n b a n z s a l i t és f o l y t o n k a f f o g . S z e g é n y B e ö t h y Z s o l t ! m e r t m o n d a n i v a l ó j a nem v o l t és p r o d u k á l n i nem t u d o t t semmit, egész életében azt hirdette, h o g y mások sem t u d n a k . B e r e n d e z k e d e t t funerátornalc és m i n d i g c s a k a s a j á t m ü v e i t t e m e t t e el. A z ö m ü v e i — hol v a n a t a v a l y i hó? A z ő irodalomtörténete? História, a te neved szemérmetlenség ! A népe kulturátlanságával ugy még vissza nem élt senki. B e ö t h y h a z u d i k , m i n t e g y m u s z k a generáli? és sikkaszt — neveket, embereket, pályákat, érdemeket, mint e g y d e t t o m u s z k a élelmezési b i z t o s . D e e z e k m á r m i n d letárgyalt dolgok. E z é r t m a g á t tűzbe lovalni nem érdemes. A contenance a fő. Chansonette. E g é s z n y u g o d t lehet. I n d i s z k r é c z i ó k i z á r v a . Maga a poéma meglehetősen hidegen h a g y o t t bennünket. Erőszakolt d u h a j tónus, mely a szerző lelkétől meglehetősen idegen. V a g y c s a l ó d n á n k ! M i n d e n e s e t r e a z o n b a n g y ő z n i f o g . S z o l n o k . Este. K e z d e t l e g e s . Teo. A p o i n t j e — e n g e d j e m e g -r- kissé g y e r e k e s . T ö b b e k n e k . »A H é t s z a k á t s k ö n y v e « m á r k é t é v e elfog y o t t az utolsó példányig. Antiquariusnál sem kapható. F e l e l ő s s z e r k e s z t ő és k i a d ó t u l a j d o n o s : K I S S J Ó Z S E F . A mittweidai technikumot, melyben clcktro- és gépészmérnökük, valamint technikusok és miivezetők képeztetnek ki állami felügyelet aluli, évenként körülbelül 3000 növendék látogatja. A növendékek szülőhazájuk szerint az összes európai államokból, valamint Amerika, Ázsia, Afrika és Ausztráliából v e r ő i t e k össze. Az elektrotechnikai o k t a t á s az utóbbi években jelentékenyen ki lett terjesztve és dúsan felszerelt szertárak, laboratoriumok (elektro- és gépészmérnökök számára), müholyok, valamint géptelepek stb. által hathatósan támogatva. A nyári szemestris április 16-án kezdődik, mig a márczius 10-én kezdődő ingyenes előké-zlté re való felvétel mürczius elejétől kezdődik. Részletes programmot és értesítőt a • Technikum Mlttveida« (Szász királyság) titkársága kívánatra költségmentesen küld. Az intézettel kapcsolatos körülbelül 3000 négyszögméter területet elfoglaló tanuló-gyári műhelyekben önkéntes gyukornokok gyakorlati kiképzés czéliáböl felvételt nyerhetnok. A technikum, valamint a vele kapcsolatos prccziziósniühely az összes kiállításokon, amelyeken részt vett, nagy kitüntetésben részesült, l'laueni ipnrkiállitás: Plauen város kiállítási érme »kiváló eredményekért". Lipcsei iparkiállitás : királyi államérem »a technikai oktatásügy torén kifejtett kiváléi eredményekért". Lüttichi világkiállítás : »I'rix d'honneur." Húsvéti társasutazás Olaszországba. Márczius 23-án különös kényelemmel szervezett társasutazás Indul Budapestről a húsvéti ünnepekre Rómába, ahonnét a résztvevők, a nápolyi külön kirándulás mellett, Florenz és Veleucze nevezetességeit is megtekintve, térnek haza. Olaszország éppen márczius h a v á b a n a legszebb, amikor a tavasz vidámsága és virágos pompája, valamint a különböző ünnepségek a külföldiek százezreit vonzzák oda. A társasutazást a Központi Monotjegyiroda ugy tervezte, hogy a 450 korona I. osztályú és 380 korona I I . osztályú részvételi díjban minden költség, t e h á t az utazáson és ellátáson kivül a látványosságok dus sorozata folytonos kocsihasználat, sőt még a borravalók költségei Is bennfoglaltassanak. A részvételi dij kívánatra havonkénti 20 koronás utólagos részletekben is türleszthető. Ugy a társasutazásra, mint a részletfizetés feltételeire vonatkozó prospektus a Központi Monet jegyirodában (Budapest, Vigadótér 1.) díjtalanul kapható. Ha őszül a haja, ne használjon mást, mint a hírneves Zoltán-féle Stella-vizet.. Ez nem hajfestő, hanem oly vegyi hatású szer, mely a h a j n a k eredeti szinét adja vissza. Használata egyszerű, hatása páratlan. Áru 2 korona Zoltán Béla gyógyszertárában, V„ Szabadságtér (Sétatér-u. sarkán)-

H I F D f V ||lff BS SLi B S I S W I 1

m

fi'1 Y g g g

csokoládé és sas-cacao Elismert legjobb minőségű. - V n JIIMitNÍTT IIAI'IIIIÓ!

N y o m a t o t t a z A t h e n a e u m i r o d a l m i és n y o m d a i r,-társ. b e t ű i v e l .

RÓZSATEJ oltványokat

kitűnő

szépitőszer

a legnemesebb

Ára 2 korona. ANTON J . CZERNY, Wien, I., Wallfischg. 5. XVIII., Carl Lutaigitr. 6.

szállít, fajtisztaságért jótállva, legdúsabb választékban a már évek óta elsőnek és legmi gbizhatóbbnak ismert:

csemege-fajokban _

Kapható: gyógyszertárakban, drog é r i á k b a n és i l l a t s z e r r a k t á r a k b a n .

Küküllőmenti első szőlőoltvány-telep tulajdonos: GASPARI FRIGYES, Medpyes. 15. (N.-Küküllő-m.) T e s s é k képes árjegyzéket kérni I Az árjegyzékben találhatók az ország minden részéből érkezett elismerő levelek, ennélfogva minden szőlőbirtokos megrendelésének megtétele előtt az ismerős személyiségektől ugy szó-, mint irásbelileg bizonyságot szerezhet magának a fenti szőlőtelep feltétlen m e g b í z h a t ó s á g á r ó l .

A nagyérdemű közönségnek, valamint kedves ismerőseinek és tanítványainak tudomására adja A n g y a l f f y E r z s é b e t akad. festőnő, hogy festőműtermét áttette

Hirdetmény.

A „HOPPÁ" angol teint-regulator g y o r s hatása meseszerű. Egészen uj é s b i z t o s eljárás a szépség ápolására. ' • U Fölöslegessé teszi a krémet, kenőcsöt, szappant, poudert, s egymaga pótolja mindezt. Fölöslegessé teszi a kenést. Elismerő levelek legelőkelőbb hölgyektől.

P

Ára: 2 K 50. Főraktár:

Szeplőt, májfoltot, bőrvörösséget, mitessert, pörsenést, pattanást bámulatos gyorsan el tüntet. Puhítja, ifjitja, üdíti, finomítja az arczot és kezeket.

„HOPPÁ" angol teint-regulator

„HOPPÁ" angol teint-regulator

„HOPPÁ" angol teint-regulator

Ara: 2 K 50.

„HOPPÁ"

Kaiser Vilmos és Társa

drogériája

G Y Ő R , B A R O S S - U T 1/h. Budapesten : Török József, Király-u. 12. és Andrássy-ut. Dr. Egger Leo es Egger J. VI., Váczi-körut 17. Molnár és Moser, Koronaherczeg-u. 11. Eisner és Ringer, Andrássy-ut 37. Neruda Nándor, Kossuth Laios-utcza Balassa Kornél, VI., Andrássy-út 47. Lengyel László, VII., Baross-tér 22 Róth Zoltán, VI., Teréz-körut 29. sz. úgyszintén az összes vidéki gyógytárakban és drogériákban.

Csömöri-ut 27. sz.V. em., lift. Gyorshely A

mert a

Rákóczi-ut

10.

szám.

Csúzos fájdalmakban szenvedők =

legbiztosabb gyógyszere a

=

Barcsay-féle Rheuma-szesz. Hatása bámulatos I Egyszeri bedörzsőlése megszüntet hasogatést, szaggatást, idagfájdalmakat stb. E g y ü v e g ára

... 1 k o r o n a .

székesfővárosi

szet és fénykép után ; régi képek restaurálása és másolatok készitése. Falfestés,

közönség

oltárképek, genre, tájkép és illusztráczió. Festett gobelin, aquarellek stb. A művésznő kivánatra vidékre is elmegy.

évekkel ezelőtt »Budapest lipótvárosi városi-iroda« czimen irodát rendezett be a Lipótvárosban, Arany János-utcza 21. sz. alalt, a hol a vasúton elszállítandó gyors- és teheráruk 1000 kgm. súlyig feladhatók, melyekről végleges átvételi elismervények (feladási vevények) szolgáltatnak ki.

Használat előtt

Hivatalos órák hétköznapokon reggel 8 órától 12 óráig és d. u. 2 órától 7 óráig vannak megállapítva, — a törvényes munkaszüneti napokon azonban az iroda nincs nyitva. Terjedelmes, tűzveszélyes és oly áruk, melyeknek vasúton való szállítása különös feltételekhez van kötve, a felvétel alul ki vannak zárva.

Kapható egyedül a készítőnél:

Barcsay Károly gyógyszertárában Szegeden Széchényitér 12. sz., Budapesten Tőröknél, Király-u. 12.

Pilules Orientales

j . RATIÉ, 6, Passage, Verdeau,

Pária.

Főraktár Budapesten Torok József gyógyszertára, Király-utcza 12. sz.

Hölgyek és uraknak igen fontos!

Az ezen városi irodában feladott áruknak az illető pályaudvarokra való kifuvarozásért következőilletékekszámittatnak fel:

az ősz

Hajós-féle

haj eredeti

szinét

és ifjúkori s z é p s é -

g é t rövid idő alatt viszszaadja. Sem a fejbőrt, sem a fehérneműt nem piszkitja. Ára I kor. 2 0 fillér.

gyorsárukért:

Minthogy a szállítmányok csekély díjazásért a fő- és székváros IV—IX, kerületéből a lakásról ezen felvételi irodába is elszállíttatnak, — a szállító közönség azon előnyös helyzetben van, hogy szállítmányait nem kénytelen a távol eső pályaudvarokra tetemes költséggel személyesen kiszállíttatni és ott a feladó vevény átvételéig órákat eltölteni, hanem módjában áll ezen teendőit egy levelezőlap utján a vasut-intézettel közvetlenül elvégeztetni, — miért is a magyar kir. államvasutak igazgatóságának ezen intézkedése a szállító közönség érdekét naavban előmozdítja.

Használat utan

utolérhetetlen a kebel fejlődésére, szilárdságára és helyreállítására a derék bővitése nélkül. A mell szoborszerű s z é p s é g e biztosítására, hölgyek és fiatal leányoknál. - Csudás eredmény minden egyes esetben. Ártalmatlan gyógyitás. elismert orvosi tekintelyek által biztosítva, hasonlíthatatlanul jobb mint minden más szer. o Világhirü.

a r a n y s z ő k é r e fest mmden hajat. Meglepő eredmény. Teljesen ártalmatlan. — A hajbőrt erősiti, a korpaképződést megszünteti. Ára egy üvegnek 2 kor.

Hajós-féle

Goldelse

50 kgmig 40 f., minden további megkezdett 50 kgmért 20 f

NAP-DROGÉRIÁJÁBAN, kerület,

Tisztelettel kéri a nagyérdemű közönség jóindulatu pártfogását. Arczképek termé-

Budapest-Lipótvárosban.

b) t e h e r á r u k é r t :

a bőr ápolása és a bór tisztántartásához nélkülözhetetlen. Rövid használat után az arcz bársonysimává, üdévé és fiatalosan bájossá lesz. Mindentéle szeplők, májfoltok, vimmerlik, mitesszerek, vörös vagy barna arczbőr eltűnnek, a ránczok és himlőhelyek elsimulnak. Nagy tégely 2 K, kis tégely 1.20 K. Danica-szappan 1 korona, Danica-puder (3 színben) 2 kor., Danica-arcztej t . 6 0 kor. Kapható egyedül: Budapest, VII.

felvételi

10 kgm. súlyig 20 fillér, 10—50 kgmig 40 fillér, minden további 50 kgmért 30 fillér.

DANICA-CRÉM

ROGÁTSY

teheráru

nagy része nem bir tudomással arról, hogy a magyar kir. államvasutak igazgatósága már

a)

E l é g e g y kísérlet, az e r e d m é n y biztos?

és

Hajós-féle

DEPILATORIUM Fenti szerek kapha- LJ A

tók

a

n

készítőnél:

H

U

kitűnő a maga nemében, páratlan szőrvesztő szer. Kezelése a legegyszerűbb, 5 perez alatt a hajat bármilyen helyről eltávolítja. Ára I korona.

IÖ C Á D D Á n U

O

H

n

r

H

U

gyógyszertára

ARAD, XII. k e r .

Budapesten: Tárók tózsef gyógysz.urnái, Király-u. 12., Andrássy-ut 26.

HA OSZUL A HAJA STELLA-VIZET

a hirneves HANEM A H A J Kapható egyedül:

EREDETI SZÍNÉT ADJA

ZOLTÁN BELA

fest, VISSZA. gyógyszertárában.

Ö cs. és kir. Fensége lózsef fóh. udv. száll.

Budapest, V., Szabadság-tér Póstai szétküldés naponta.

Üvegje^

Kj

Használja a KRIEGNER

1885 óta tórv. védve.

„AGRARI A"

1885 óta törv. védve.

Créme de Marguerite-t és bőre mindennemű tisztátalanságoktól megszabadul, bársonysimaságot nyer. — Elmulaszt b S r a t k á t , v l m m e r l i t , n i á j f p l t o t stb. 20 év óta a legmagasabb arisztokráczia használatában. Ó v a intem a t. nagyközönséget a hasonló nevű silány, az arezbőrre okvetlen káros hatású, szemérmetlen reklámmal hirdetett utánzatoktól. Kriegner volt az úgynevezett zsírtalan arcz-créme feltalálója, ő készítette már 1881 óta a C R É M E D E M A R G U E R I T E - t . E szert kitűnő tulajdonságaiért számosan utánozzák, de egyik sem egyezik meg Kriegner készítményével, mert az utánzók nem ismerik annak előállítási titkát.

-

magyar gépforgalmi részvénytársaság a szab, osztrák-magy. államrasut-társaság resiczat mezőgazdasági gépgyárának

.

VEZÉRÜGYNÖKSÉGE.

Mezőgazdák különös ügyeimébe!

Tiszta aczélanyag saját hámorainkból. Csak kitámasztott nyeregkerettel biró taligát szállítunk. Ekegyártás terén legelső rangú magyar gyártmány, felülmúlja még a legnevezetesebb idegen gyártmányokat is.

Kriegner készítményének teljes ártalmatlanságáról és kiválóságáról több állami vegyes . szeti laboratórium tanúskodik. Affl 4 KOf*

készítőnél*:

• Egyetemes aczélekék.

Eltörhetetlen tégelyíczélekefej. — Pánczélaczélkormánylemez. — Magasított aczélekefcj. — Porvédő kerekek — Aczél | _ ( gerendely.

Kérjünk árjegyzéket,

talajm! velőgépeket terjedelmesen ismerteti és egyáltalán a talaj alapos megmunkálására terjedelmes, szakszerű és minden gazdának értekes felvilágosításokat nyújt és díjmentesen küldetik.

Kriegner Magyar Korona gyógyszertár

Rövidített levélczim: „AGRARIA' Bodapest, Y.,YáCZÍ-nt 2.

Budapest, V I I I . kerület, Calvin-tér.

Sürgönyczim : „AGRARIA" Budapest.

STANDARD ALAPÍTTATOTT 1825.

ÉLETBIZTOSÍTÓ TÁRSASÁG * * * * *

EDINBURGHBAN, ANGOLHON

KERESZTÉLY

ALAPÍTTATOTT ISZS.

B u d a p e s t , VI. ker., V á c z i -

MAGYARORSZÁGI FIÓK: BUDAPEST, IV., KOSSUTH LAJOS-UTCZA 4-.(Stanflarfl-palota.) Évi b e v é t e l Kiutalt n y e r e m é n y r é s z e k Vagyon Halálesetek folytán kifizetve

34.600,000 170.000,000 274.000,000 570.000,000

A STANDARD KOTVENYEINEK NEVEZETESEBB ELŐNYEI

HÍRNEVES JÍJtJt ZONGORATERME

k ö r u t 21. sz. (Ipar-udvar). RAKTARON : a külföld leghíresebb zongorái, valamint Saját készitmé• nyek. •

korona. korona. korona. korona.

:

Kétségtelen biztonság. - Alacsony dijak. Szabad világkőtvények, — Kötvények érvényben tartása díjfizetések elmulasztásánál. — Tőkésítés és előre megáilapitott visszaváltási érték. — Megtámadhatatlanság. — Feltétlen fizetés öngyilkosság esetében egyévi fennállás után. — Szabad háboru-biztositás népfölkelők részére.

LEGSZOLI DABB KISZOLGÁLÁS !

Dijtáblázatok kívánatra küldetnek.

A M. KIR. Á L L A M V A S U T A K TELI MENETRENDJE. A v o n a t o k INDULÁSA B u d a p e s t ny. p. u d v a r r ó l . É r v é n y e s 1 9 0 6 o k t . 1 - t ő l . Délelőtt

£ Nx

O >

25 °B • I ^^T

A v o n a t o k É R K E Z É S E B u d a p e s t ny. p. u d v a r r a . É r v é n y e s 1 9 0 6 o k t . 1 - t ő l .

Délután hová

k. ost. (Wien, P á r i s , Ostendc, 10 ° ! é x r v . 1London 5 45,sz. v. P a l o t a - Ú j p e s t , Párkány-Nána 001) » 6 151 » |Oöd 635 .a jSzegpd, Szolnok n tol > Lajosmizse, Kecskemét Esztergom ti 15 » Palota-Újpest 855 . 7 8 0 g y . v. Zsolna, Berlin 800 » Wien 805 sz. V. Dunakeszi-Alag (Temesvár, Karán830 > (sebes, Baziás 116 I » W > Wien, Berlin 154 985 > Palota-Újpest 708 I tllOlgy.v. Bukarest, Báziás 6508 11 lwmotv; Lajosmizse, Kecskemét 156a 11 25 sz. v. Palota-Újpest

102 146 122 130 712a 6502 4102 148 1404 104 152 712

'). Vasár- és ünnepnapokon bezárólag november 18-ig közlekedik. •) November 1-től bez. m i r o . 31-ig Dunakeszi-Alagig is k ö z l e k e d i k . •) Csak október és á p r i l i s hónapokban közlekedik. «) Minden kedden, csütörtökön és vasárnapon közlekedik. «) Minden ezerdán és szombaton közlekedik.

is

lCe(D

hová

6114 I

Esztergom

6704 12 05 sz. v. Cegléd, Szolnok Palota-Újpest 156 1215 Nagy-Maros 128 1225 Dorog 4108 12 40 158 110 Dunakeszi-Alag Pilisosaba 4U4>) 205 Párkány-Nána 126 2 15 Palota-Újpest J60 m i .i 704 22.igy. v. Bukarest,- i,Báziás 120 2 30 s z . v . É r s e k ú j v á r 4104 2 10 Esztergom Cegléd 720 2 45 Lajosmizse, Kecskemét 6501- 1 2J 50 106 ttOOgy. v. Wien, P á r i s 162 115; sz. v. Palota-Újpest 130 4 25 Nagy-Maros 716 480 Szeged 108 5 l á g y . v. Wien 164 Olt) sz. v. Palota-Újpest 124 0 20 Párkány-Nána 722 630 Cegléd 4106 6 40 Esztergom 6506 645 motv. Lajosmizse 1406 055 gy. v. Zsolna, Berlin,Pozsony 710 700 s z . v . Bukarest,.Báziás 166') 715 » Palota-Újpest") 132") 7 50 » IVác") 168 830 Palota-Újpest 118 10 00 Wien, P á r i s 706 1408 l ü l O g y . v. Szeged,Báziás,Bukarest 1030 sz. v. jZsolna, Berlin 714 1035 » Kiskunfélegyháza keleti (Belgrád, 902') 11 20 ex.v. ( K o n s t a n t i n á p o l y k. o s t . / B u k a r e s t , 702")'11 30 ex.v. ( K o n s t a n t i n á p o l y

4008 1220 s z . v . 4014") 155 » 4004 2 29 > 4006 | 6 80 >

Dorog Piliscsaba Esztergom Esztergom

Rudaoest. 1907. — N v n m a t n t t

cia £6 oa

g"

') •) ") «) ')

honnan

tis

fl 0) SC

honnan

155a 1205 sz. v. Palota-Újpest 155 i 1255 » Palota-Újpest 703 115 gy. v. Bukarest, Báziás 133 1 211 sz. v. Vác, Nagy-Maros 103 Ii40|gy. v. Páris, W i e n 157 210 s z . v . Dunakeszi-Alag 159 305 > Palota-UJpest 6507 S l ö m o t v . Kecskemét, Lajosmizse 127 355] sz. V. Nagy-Maros 6703 415 Szolnok, Cegléd 4103 4 30 Esztergom 161 Palota-Újpest 115 Wien, Berlin 707 »t»oigy. v. Bukarest, Báziás 163 650 sz. v. Palota-Újpest 8 00 105 ijOOgy. v. Wien 10 711 7 10 SZ. V. Temesvár, Báziás 825 4109') 8 lő Piliscsaba 835 165V 8 10 Palota-Újpest") 910 125 84ö| Párkány-Nána 925 gy. 107 Wien 1020 SZ. W g y . v. 4105 10 50 1405 9jl5; sz. v. E s z t e r g o m 9,45'gy. v. Berlin, Zsolna 1055 6503 167 9|50|sz. v. Kecskemét, Lajosmizse 1015 » Palota-Újpest 723 Szeged 129') Vác É r k e z i k minden hétfőn és csükeleti / Konstantinápoly, törtökön. 901»: exp.v. (Belgrád Vasár- és ünnepnapokon bezárólag / L k.ost. o n d o n , Ostende, november 18-ig közlekedik. 101 ex.v. ( P á r i s , Wien November 1-tol bez. m á r c . 31-ig Dunakeszi-Alagról is közlekedik. Csak o k t ó b e r és április hónapokban közlekedik. É r k e z i k minden kedden, csütörtökön és szombaton.

701') 143 721 6505 6701 145 1407 217 709 4107 147 117 6501 149 131 713 4101 151 1403 153 119 715

A vonatok indulása Buda-Császárfürdó kitérőről. 4002

Délután

Délelőtt

4007 4001

1250 k.ost. 5 35 ex.v. 5 15 sz.» v. ti 011 (115 motv. 625 sz. v. 035 7 05 715 tvszsz. 7 25 SZ. V. 7 35 7 15 750

(Konstantinápoly, (Bukarest Dunakeszi-Alag Cegléd Lajosmizse Szolnok, Cegléd Palota-Újpest Berlin, Zsolna Párkány-Nána Bukarest, Báziás Dorog Palota-U.ipest Páris, W i e n Kecskemét, Lajosmizse Göd Párkány-Nána Kiskunfélegyháza Esztergom Dunakeszi-Alag V Berlin, Zsolna, Pozsony V. ÉPalota-Újpest rsekújvár Szeged

A vonatok érkezése Buda-Császárfürdő kitérőbe. 4003 489 sz. v 'Esztergom SZ. V. Dorog

717 845

>

4009") 8]19| 4005 922

Esztergom

a z Athenaenm irodalmi és nvnmdni r .tnre

Betűivel

» >

Piliscsaba Esztergom