Autonómia Alapítvány
Projekttámogató programok tanulságai Záró tanulmány
Szerkesztette: Kósa Eszter Munkatársak: Szendrey Orsolya, Kelemen Ágnes, Narancsik Ágnes, Farkas Zsombor Programvezető: Béres Tibor A projekt az Open Society Institute / Nyílt Társadalom Intézet által támogatott Planning Program keretében valósult meg.
1
Vezetői összefoglaló Projekttámogató programok elemzésével, esettanulmányok tanulságai alapján ajánlásokat készítettünk arra vonatkozóan, hogy a leghátrányosabb helyzető társadalmi csoportok uniós forrásokhoz való hozzáférését, azokból való érdemi és hatásos részesülését milyen szolgáltatásokkal lehet elısegíteni. A kiinduló komplex probléma lényege, hogy míg az Európai Unió Strukturális Alapjai a régiók közötti és a régiókon belüli különbségek csökkentését célozzák, addig a gyakorlatban épp a legrosszabb helyzető térségek és csoportok nem férnek hozzá (kellı mértékben) ezekhez a forrásokhoz, így leszakadásuk mélyül, de legalábbis konzerválódik. A források és a kirekesztett csoportok, térségek közötti „elérési útvonal” hiánya több adottságból is levezethetı. Egyrészt a célcsoport állapotából (kapacitáshiány, nem mőködı közösség, hiányzó készségek és tudások, információhiány stb.), másrészt a forráselosztási rendszer sajátosságaiból (nagyobb léptékő fejlesztések finanszírozása, fejlesztési szükségletek finanszírozása helyett a pályázók versenyeztetése), mőködési anomáliáiból (nem átlátható és következetes, túlbürokratizált, nem egymásra épülı fejlesztések, stb.), és a támogatáspolitikai tervezés hiányosságaiból is (kirekesztett csoportok szükségleteire reagáló fejlesztési célok hiánya). A vizsgált esettanulmányok alapján megállapítottuk, hogy a különbözı fejlesztés- és projekttámogató programok az összetett probléma különbözı szegmenseire igyekeznek választ adni. Ugyanakkor a hátrányos helyzető csoportok és helyi közösségek szükségletei is sokszínő képet mutatnak abban a tekintetben, hogy milyen támogatásra van szükségük az uniós források biztosította fejlesztésekbe való bekapcsolódáshoz (és ezáltal a felzárkózásukhoz). Így tehát a különbözı szolgáltatási formák (vizsgált modellek) egy jól mőködı és rugalmas keretet jelentı rendszerbe szervezhetı, az igényekhez alakítható projekttámogatási rendszer lehetséges elemei (vagy annak mintái ideális mőködést feltételezve). Mivel vizsgálatunk kimondottan a projekttámogató szolgáltatásokkal foglalkozott, részletesen nem tértünk ki más szempontokra, de mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a hátrányos helyzető csoportok és térségek érdembeli bekapcsolása az uniós fejlesztési folyamatokba több más körülménytıl is függ. A legjobb eredmények elérése és a fejlettségbeli különbségek csökkentése érdekében alapvetı fontosságú a projekttámogatás mellett (1) a 2014-20-as költségvetési idıszak szabályozási rendszere által adott, kimondottan a felzárkózást szolgáló lehetıségek maximális kihasználása a tervezés és a végrehajtás során, (2) adminisztratív intézkedések alkalmazása (pl. esélyegyenlıség-elvő támogatáspolitika eszközei), (3) a forráselosztásért felelıs intézményrendszer átláthatóbb, kiszámíthatóbb mőködése és a hátrányos helyzető csoportok, térségek következetes célzása. A különbözı típusú projekttámogatási szolgáltatások tartalmuk szerint különbözı szereplıkhöz rendelhetık. Ennek megfelelıen kategorizáltuk, hogy melyek azok a feladatok, amelyeket (1) kimondottan állami szereplıknek célszerő ellátni (széleskörő információ szolgáltatás, technikai segítségnyújtás), (2) független, civil szereplıknek kell ellátni (helyi jelenléten alapuló, „nulladik lépcsıs” szolgáltatás, kapacitásfejlesztéssel, közösségfejlesztéssel, kisadományi programmal),
2
(3) állami megbízással és állami kontroll mellett, független szereplı által érdemes ellátni (pályázati konstrukcióhoz kötıdı szolgáltatás, tervezési/végrehajtási rendszerbe ágyazott támogatás). A projekttámogató szolgáltatások beavatkozási intenzitását szemléltetendı egy „szolgáltatási piramist” vázoltunk fel. A legmélyebbre ásó és a legszorosabb együttmőködést feltételezı szolgáltatások a piramis alján, a legkönnyebben terjeszthetı és az információk megosztását fedı szolgáltatás típusok pedig a piramis csúcsán helyezkednek el. A piramisban szerepeltetett szolgáltatások egy olyan sokszínő kínálati kosarat jelentenek, amelybıl a helyi közösségek és szervezetek „fejlettségi szintjük”, felkészültségük, aktuális szükségleteik alapján részesülnek. Azt is látnunk kell, hogy a szervezetek, közösségek fejlıdnek és változnak, így a projekttámogató kínálatból idıvel más és más szolgáltatásokra lehet szükségük. „Szolgáltatási piramis” Általános információ szolgáltatás, TA Pályázatírásban tanácsadás, megvalósítás során konzultáció Közösségi tervezés, partnerségek generálása, projekt fejlesztés Közösségfejlesztés, projektötlet generálás, kisadományi program, kis civil szervezetek létrehozásának támogatása és elindítása, helyi jelenlét
3
Bevezetés Zárótanulmányunk elsıdleges feladata a korábban megvalósított és általunk vizsgált, elemzett projekttámogató programok, szolgáltatások tanulságainak összefoglalása, ezek alapján pedig javaslattétel a további lépésékre, fejlesztésekre. 2004 óta, amikor Magyarország számára is megnyíltak az Európai Unió regionális felzárkóztatást célzó Kohéziós és Strukturális Alapjai, egyre világosabban látszik (számos elemzés1 és a napi tapasztalatok is egyértelmően mutatják), hogy bizonyos kirekesztett csoportok számára (közvetlenül, mint projekt megvalósítók vagy akár áttételesen, mint célcsoport tagok) ezek a források nem, vagy nehezen elérhetıek. Az az ellentmondásos helyzet állt tehát elı, hogy míg az Alapok (az általunk vizsgált esetekben elsısorban az Európai Szociális Alap) elsıdleges célja a régiók közötti és régiókon belüli egyenlıtlenségek, különbségek csökkentése, felszámolása, addig a források sok esetben vagy nem szolgálták ezt a célt, vagy akár növelték is a leszakadó társadalmi csoportok, leszakadó térségek lemaradását. Ennek a jelenségnek számos oka ismert, a legfontosabbak: •
•
•
•
•
•
Mindenekelıtt le kell szögezni: a leghátrányosabb helyzető térségekben mőködı, illetve a leghátrányosabb helyzető csoportok ellátását szolgáló szervezetek (e kettı gyakran azonos) maguk is jellemzıen hátrányos helyzetőek anyagi és emberi erıforrásaik tekintetében. A források elosztását szolgáló pályáztatási rendszer bonyolult, komoly adminisztrációs és projekt végrehajtási kapacitást igényel, így az érdekelt szervezetek ebben a versenyben legtöbbször alulmaradnak (vagy a megvalósításba buknak bele). Felvetıdik a kérdés, hogy a (nyílt) pályáztatási rendszer alkalmas-e egyáltalán a fejlesztési források célba juttatására, s nem eleve strukturális problémáról van-e szó, azaz kizárólag más allokációs mechanizmusokat kellene alkalmazni különösen a hátrányos helyzető csoportok elérése érdekében. A humánerıforrás fejlesztési projektek gyakran komoly teljesítmény indikátorokat várnak el (például a foglalkoztatás területén), így a projekt megvalósítók abban érdekeltek, hogy „lefölözzék a klientúrát”, azaz a célcsoportba azokat vonják be, akikkel könnyebb eredményt elérni, kisebb kockázatot jelentenek. A leghátrányosabb helyzető térségek helyi társadalma külsı közösség- és kapacitásfejlesztés nélkül nem képes fejlesztési célokat, stratégiát és projekteket megfogalmazni. Egyúttal az uniós forrásból finanszírozott fejlesztések túl nagy léptékőek számukra, hogy azokba eredményesen bekapcsolódjanak. Különösen rossz eredményt mutatnak a romák elérését/bevonását/befogadását tanulmányozó elemzések. Számos esetben nem csak arról van szó, hogy az uniós fejlesztések nem értek el sikereket ezen a területen, hanem éppen növelték a települési és/vagy intézményi leszakadást, vagy a szegregációt.2 Míg a tervezés során a stratégiai célok szintjén a kirekesztett csoportok szükségletei megfelelıen megjelennek, addig a megvalósítás során ezek számos ponton sérülnek3. (Pl. pályázati konstrukciók kiírásakor, az értékelés és kiválasztás folyamán, a projektek szakmai követésekor, az eredmények tartalmi értékelése során, stb.)
1
Például: Gyerekesély füzetek 5. Fejlesztési támogatások hátrányos helyzető településeken. MTA TK GYEP 2010, Budapest (Szerk.: Csongor Anna és Kóródi Miklós) 2 Kende Ágnes: A roma gyerekek iskolai integrációja alulnézetbıl. Mozgó Világ, 2008. március. 38. évf. 3 Számos elemzés foglalkozik a leghátrányosabb helyzetőeket, romákat célzó programok hatásaival és eredményeivel. Többek között: TÁMOP 5. tengely programjainak monitoring vizsgálata, szerk.: Koltai Luca, NCSSZI, 2011. valamint Roma integrációt szolgáló EU-s fejlesztések értékelése. Kutatásvezetı: Teller Nóra, Hétfa, Városkutatás Kft., Pannon-elemzı. 2012.
4
Mindezeket a folyamatokat felismerve, számos kezdeményezés valósult meg az elmúlt évek során, amelyek célkitőzése egyszerően megfogalmazva: annak biztosítása, hogy a legrosszabb helyzető csoportok minél nagyobb arányban részesüljenek az uniós forrásokból társadalmi felzárkózásuk érdekében. Ezeket az összefoglaló néven projekttámogató programoknak nevezett szolgáltatásokat vizsgáltuk azért, hogy általános tanulságokat, ajánlásokat fogalmazzunk meg a jövıbeni programokra vonatkozóan elsısorban három szempont alapján. A támogató szolgáltatásoknak lehetıvé kell tenniük (1) a roma közösségek uniós (jellemzıen ESZA) forrásokhoz való hozzáférésének javítását (2) valós igényeken alapuló és valós eredményeket felmutatni képes projektek generálását, (3) helyi projekt tervezı és megvalósító együttmőködések kialakítását és kapacitások fejlesztését. 2. Az elemzett programok – rövid ismertetés Roma Programtámogató Hálózat (RPTH), 2005-2010 Az RPTH eredetileg azért jött létre, hogy az oktatás területén a romákat érintı helyi projektek fejlesztésében technikai, szakmai támogatást nyújtson. A késıbbi idıszakban már nem kizárólagosan oktatási, hanem más humán fejlesztést célzó projektek fejlesztését is segítették, majd a programozásban, a tervezésben is szerepet kapott az iroda. Az RPTH a közigazgatás különbözı intézményeiben mőködött. A program szervezeti háttere kezdetben minisztérium, majd közremőködı szervezetek (KSZ-ek) és irányító hatóság (IH) voltak, az elvárás is a pályázatgenerálás, a beadott pályázatok mennyiségének növelése volt elsısorban. Így a szükségletek irányította támogatás háttérbe szorult. A RPTH mőködtetése éves szinten hozzávetıleg 40-50 millió forintból történt. Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése, 2008A TÁMOP 5.2.1. „Gyerekesély program országos kiterjesztésének szakmai-módszertani megalapozása és a program kísérése” címő pályázati konstrukció a „Legyen jobb a gyermekeknek” Nemzeti Stratégia lokális megvalósítási kísérletének (Szécsényi Gyerekesély Program) tapasztalataira épülve, az MTA Gyerekszegénység Elleni Program keretében kezdıdött meg 2008. júniusban. Az MTA GYEP 2011. júliusig látta el 11 leghátrányosabb helyzető kistérség szakmai-módszertani támogatását, felkészítését a TÁMOP 5.2.3. „Integrált helyi programok a gyermekszegénység csökkentésére” pályázatuk elkészítésére és megvalósítására. A konstrukció 2011 ıszén – felosztva a kistérségeket – átkerült két másik szervezethez (a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz és a Wekerle Sándor Alapkezelıhöz). Az addig bevont 11 kistérség szakmai támogatása, kísérése mellett újabb 15 kistérség felkészítése kezdıdött meg 2011-ben. A program megvalósítása során kiemelt hangsúlyt kapott a szakmai szempontok között, hogy a romák ne maradjanak ki a helyi fejlesztésekbıl. „Making the Most of EU Funds for Roma” OSI-Project Generation Facilty (PGF), KAI Consulting, 2008-2011 A program legfıbb célja a helyi együttmőködésen, tervezésen alapuló projektek generálása, sikeres pályázatig való eljuttatása volt. A települések kiválasztásakor nagyon fontos szempont volt a roma közösségek jelenléte, a település együttmőködési készsége valamint a pályázati forrásoktól való elzártság. A projekt generálási és támogatási folyamat megkezdése elıtt a településekre az volt jellemzı, hogy vagy nem vettek részt még EU-s pályázatban, vagy sikertelenek voltak az ez irányú próbálkozásaik. A romák szempontjai nem, vagy csak kulturális célokként jelentek meg a fejlesztési elképzelésekben.
5
A PGF projektet a for-profit KAI Consulting Kft. valósította meg, késıbb az Egyesület a Társadalmi Tıke Fejlıdéséért elnevezéső civil szervezet. Összesen 40 millió forint OSI forrásból két és fél év alatt 118 millió forintnyi pályázati forrást generáltak hat településre, ez településenként átlagosan 13 millió forintos „nyereséget” jelent csak a program idıszak alatt. „Making the Most of EU Funds for Roma” OSI-Project Generation Facilty, Autonómia Alapítvány , 2009-2012 A PGF projekt keretében uniós finanszírozású projekteket generáltak és fejlesztettek elsısorban önkormányzatok és civilek együttmőködésének, romák bevonásának ösztönzésével. A másik legfontosabb elem a helyi kapacitásépítés volt, majd a késıbbiekben projektek sikeres megvalósításának támogatása mentorálással és legújabb elemként a kiegészítı pénzügyi támogatás illetve áthidaló hitel biztosítása. A program célkitőzései közé tartozik a tanulságok népszerősítése az állami szereplık körében annak érdekében, hogy ezek a tudások beépüljenek a forráselosztási mechanizmusokba. A program harmadik évében egy külön alprogram keretében összetett kapacitásfejlesztı program indult kezdı pályázók részére – képzéssel, tanulmányutakkal és kisösszegő projektek finanszírozásával -, hogy a kedvezményezettek felkészülhessenek a nagyobb összegő uniós pályázatok tervezésére és projektek megvalósítására. A program megvalósítója az Autonómia Alapítvány. A befektetett összes OSI támogatás (670.000 Euró) révén három év alatt 5,6 millió euró forrást generáltak a nyertes pályázatokon keresztül. Összesen 15 millió euró összegő pályázat kapott fejlesztési segítséget. Széchenyi Programiroda, 2011A Programiroda azzal a céllal jött létre, hogy felgyorsítsa a forráskihelyezést, tekintettel a programozási ciklus közeledı végére és a felhasználatlan pénzek arányára. Ennek keretében elsısorban a pályázatok elıkészítése és megvalósításuk támogatása a feladat. Mára a megvalósítás mentorálása vált fı tevékenységgé, hiszen jelenleg kisebb az új pályázati kiírások száma. Mivel a célok az abszorpció javításához kötıdnek, nem a közösségi igények kielégítése, hanem a pályázati kiírások közvetítése, megfelelı pályázók megtalálása, azok felkészítése a hangsúlyos. A Programiroda tulajdonképpen elsısorban a Közremőködı Szervezetek és a pályázók közötti kapcsolatot segíti. A 2011-13-as idıszakra összesen 1,5 milliárd forintos költségvetéssel gazdálkodik, 230-240 fıvel mőködik, ebbıl 170 régiós tanácsadó. Egy év alatt hozzávetıleg 10 000 potenciális vagy valós pályázót értek el. A Széchenyi Programiroda szervezeti kerete 2012. október 31-tıl megváltozott, a tulajdonlás átkerült a Miniszterelnökséghez. A következı uniós költségvetési idıszakra (2014-20) vonatkozó feladatairól külön Kormányrendelet határozza meg.4 LHH Program, 2008-2013 A program a támogatási rendszer hibáját (a leginkább rászoruló települések, kistérségek kimaradását/lemaradását a fejlesztésekbıl a támogatásokért folyó versenyben) igyekezett kompenzálni, újszerő, elızmények nélküli megközelítéssel. Az LHH program pontos területi célzást alkalmazott (különbözı mutatók alapján meghatározták a 33, késıbb 47 leghátrányosabb 4
A Kormány 1449/2012. (X. 16.) Korm. Határozata a Széchenyi Programiroda Nonprofit Korlátolt Felelısségő Társaság tulajdonosi joggyakorlójának és feladatainak megváltoztatásáról, összefüggésben az Európai Unió 2014–20 közötti költségvetési idıszakára való felkészülés kormányzati feladatairól
6
helyzető kistérséget)5. A Strukturális és Kohéziós Alapok finanszírozta fejlesztéseket meghatározó Operatív Programok akcióterveiben külön, az LHH kistérségek számára címzett pályázati konstrukciók születtek dedikált forrással. Az egyes kistérségekben a szükséges fejlesztésekre vonatkozó tervezés a helyi szereplık széles körő bevonásával (vagy annak szándékával) valósult meg, ami mindenképpen hasznos tanulási folyamat volt a közösségek számára. A program újszerő eszközrendszert alkalmazott a kistérségek humán kapacitásának megerısítésére, a projektek tervezésének és megvalósításának támogatására. Az eredeti tervektıl eltérıen végül ez a támogató szolgáltatás csak a projektcsomagok tervezéséhez állt rendelkezésre. A projektcsomagok zsőrizése is a szokásosnál jóval szélesebb szakmai nyilvánosság bevonásával zajlott. A fejlesztési elképzeléseket kétlépcsıs folyamatban értékelte a zsőri: elsı körben a pályázati koncepciót, a részletes projekt kimunkálására csak akkor kellett erıforrást fordítani, amikor láthatóvá vált, hogy a támogatói oldal nyitott a projekt fogadására. Az LHH program eredeti célkitőzései a megvalósulás során több esetben sérültek: például a terveket az utolsó pillanatban felülírták erısebb érdekérvényesítı csoportok, vagy más tervekkel (esélytervek) nem sikerült az összhangot megteremteni. Az LHH Program pályázati pénzügyi kerete 96,6 Mrd forint. (Az ÁROP 1.1.5/C komponens a kistérségek munkaszervezeteinek megerısítését célozta pénzügyi kerete 476.552.000 Ft volt. Az ÁROP 1.1.5/B (571.551.020 Ft) a támogató szakértıi konzorciumokat finanszírozta a PROMEI Kht.-n keresztül.) TÁMOP 5.1.3./1 (2010-2014) A TÁMOP 5.1.3 program két komponensbıl áll: az 1-es egy koordináló, szakmai támogatást nyújtó szolgáltatási elem, míg a 2-es komponens 25 kistérségi projekt a mélyszegénységben élık közösségi felzárkóztatását célozza. Az 1. komponens 2010. április és 2014. január között valósul meg. A szakmai támogató komponens alapvetı feladata a 2-es komponens pályázóinak felkészítése, majd a 25 nyertes megvalósító szakmai támogatása projektjeik minél sikeresebb végrehajtása érdekében (helyi konzultációkkal, képzésekkel, mőhelyekkel, szupervízióval, a projektek közötti tapasztalatcsere generálásával). Az 1-es komponens mindezek mellett olyan módszertani összefoglalókat készít, amelyek mind a terepen dolgozó szakemberek, mind a döntéshozók számára hasznosak lehetnek a program befejezése után is. A 25 nyertes projekt akcióterületei közül 6 a Dél-Dunántúlon, 3 a Dél-Alföldön, 6 az Észak-Alföldön, és 10 az Észak-Magyarországi régióban található. Az 1. komponens megvalósítója az Autonómia Alapítvány, a Közösségfejlesztık Egyesülete, a Szociális Szakmai Szövetség és a VÁTI Nonprofit Kft. által alkotott konzorcium. Az 1-es komponens összköltségvetése 300 millió forint. 3. Különbözı beavatkozási szintek Miként azt az egyes esettanulmányokból – illetve azok összefoglalóiból – is világosan láthatjuk, a leghátrányosabb helyzető csoportok (köztük kiemelten a romák) és a felzárkóztatást célzó uniós források közötti elérési útvonal megteremtése nagyon különbözı módokon történt. Az egyes projekttámogató programok különböztek egymástól 5
Az LHH program a 33 LHH kistérségre vonatkozott, azonban 2011-tıl kezdve az LHH-programon kívüli, a leghátrányosabb helyzető kistérségek számára kiírt nyílt (nem kiemelt, mint a programban) pályázatokat "kinyitották" mind a 47 kistérség számára. Ezen kiírások forrásainak egy része az LHH programból visszahulló (visszalépések, sikertelen pályázatok miatt felszabaduló) pénzekbıl lett elıteremtve, de annak fél százalékát sem éri el.
7
(1) idızítésükben (pl. a fejlesztések megvalósítása elıtt projekt generálás, informálás, pályázatírás, tervezésben nyújtott segítség, kapacitás fejlesztés, partnerség építés, vagy a megvalósítási szakaszban mentorálás, képzés, anyagi források biztosítása) (2) célzásukban (területi célzás, illetve ennek különbözı módszerei, kimondottan roma közösségek és szervezetek célzása, ágazati célzás) (3) tartalmuk szerint (milyen „mélyek” ezek a beavatkozások: megmaradnak az információ és/vagy technikai/adminisztratív támogatás szolgáltatás szintjén, vagy részt vállalnak a fejlesztések tartalmi alakításában is, vagy akár az ezt megelızı „nulladik” szolgáltatási szinten közösségfejlesztés, partnerség építés) A projekttámogató szolgáltatások különbözı tevékenységei idızítésüket és tartalmukat is figyelembe véve így sorolhatóak csoportokba: 0. lépcsı: Képessé tevés az uniós forrásokból finanszírozott fejlesztések (projektek) tervezésére, pályázására és végrehajtására: • Közösségfejlesztés • Közösségi tervezés • Motiválás • Együttmőködések kialakítása • Partnerség építés • Kisadományi programok támogatása (nagyon kis összegő projektek támogatása, a tervezéshez és megvalósításhoz szükséges kapacitások fejlesztése érdekében) 1. lépcsı: Konkrét pályázati kiírás(ok)ra való sikeres pályázásban való támogatás: • Információ-szolgáltatás • Közvetítés (pályázni szándékozó szervezetek között) • Projekttervezés • Pályázatírás 2. lépcsı: Projekt végrehajtás során nyújtott támogatás • Közvetítés (támogató/támogatott) • Mentorálás, helyi konzultáció • Képzés, mőhelyek • Hasonló projekteket megvalósítók között tapasztalat és tudás csere biztosítása • Szupervízió • Módszertani segédletek • Technikai segítségnyújtás a lebonyolításhoz (szerzıdések, közbeszerzések, elırehaladási jelentések) • Pénzügyi segítség nyújtása (pl. uniós forrásból nem támogatható költségekhez pénzügyi segítség, kiegészítı támogatás nyújtása, költségek elıfinanszírozásához hitel biztosítása) Az általunk vizsgált támogató szolgáltatások a fenti tevékenységekbıl, illetve célzási módszerekbıl felépülve egymástól eltérı módon igyekeznek biztosítani a hátrányos helyzető csoportok uniós forrásokhoz való hozzáférését. A következı mintázatokat fedezhetjük fel az elemzett projekttámogató programok sorában:
8
A.
A kirekesztett közösségek helyi kapacitásépítése (PGF modell)
Ebben az „alulról építkezı” konstrukcióban a kirekesztettek (jellemzıen romák) közösségi igényei kerülnek feltérképezésre (közösségi tervezés), nagyon komoly kapacitásfejlesztéssel (képzés, tanulmányutak) összekötve. Az Autonómia Alapítvány által bevezetett kisadományi program a felkészülési szakaszt (partnerség építés, képzés, tanulmányutak) követıen lehetıvé teszi a tanultak kipróbálását is „kicsiben”. Ebben a programban a marginalizált helyi közösség tagjai felkészülnek az uniós források megpályázására, helyi fejlesztések megfogalmazására és véghezvitelére. Nagyon fontos eleme a támogatók helyi jelenléte, szakmai hitelessége, a partnerekkel kialakított bizalmi viszony. Mivel ez a támogatási modell nem kötıdik közvetlenül konkrét pályázati kiíráshoz, azt a veszélyt hordozhatja, hogy a közösségi tervezésben megfogalmazott fejlesztési igényekre nincs éppen pályázati kiírás, és a „rajtra kész” felkészített közösség várakozni kényszerül, vagy az aktuális kiírásokhoz kénytelen idomítani az eredeti elképzeléseit. Az ideális eset az lenne, ha a kirekesztett csoportok (támogatott közösségi tervezéssel) megfogalmazott fejlesztési igényeit visszacsatolhatnák a tervezési folyamatba és a kiírásra kerülı pályázatok lehetıséget biztosítanának azok megvalósítására. B. Pályázati konstrukcióhoz kötött támogatás (TÁMOP 5.1.3/1) Ez a kezdeményezés abból a kettıs felismerısbıl született, hogy a mélyszegénységben élık felzárkózását célzó fejlesztések olyan összetett problémák kezelésére hivatottak, amelyek csak komplex megközelítéssel, komoly elıkészítést követıen lehetségesek, másrészt a helyi projektek végrehajtói (önkormányzatok, civil szervezetek) gyakran maguk is hátrányos helyzetben vannak, így annak érdekében, hogy a források a megfelelı helyekre jussanak el és a legjobban kerüljenek felhasználásra, szükség van egy támogató szervezetre komplex szolgáltatással a pályázási és a végrehajtási szakaszban egyaránt. Ebben az esetben tulajdonképpen már a tervezési folyamatban megjelent az a szereplı, amelyik szintén pályázati úton lett kiválasztva. Bár még korai tanulságokat levonni (hiszen a program folyamatban van), néhány megállapítást mindenképpen tehetünk. Az eddigi visszajelzések alapján látható, hogy a támogatott projektek gazdáinak nagy része valóban tudja hasznosítani a kapott szolgáltatásokat, bizonyos esetekben a képzések, máshol a szupervízió, vagy a személyre szabott konzultáció (például közösségfejlesztés témakörben) segíti a sikeresebb projektmegvalósítást. Azt is látható, hogy támogató szolgáltatást biztosító konzorcium által következetesen képviselt szempontok (ne maradjanak ki a legrosszabb helyzetőek, jellemzıen a romák a célcsoportból) egyes esetekben hatásosak (pl. a képzések során az érzékenyítés), tehát ezzel a munkával sikerül a legkirekesztettebb csoportok elérését segíteni. Az is fontos tapasztalat ugyanakkor, hogy a támogató szolgáltatást biztosító szervezetekkel való együttmőködés nem mindenkinek hasznos, vagy szükséges, vagy abban ellenérdekeltek lehetnek különbözı okokból. Nem lehet még mérleget készíteni tehát, de összességében elmondható, hogy ez a konstrukcióba ágyazott projekt támogatás érdemben segítheti az leghátrányosabb helyzető csoportok hatékonyabb elérését és felzárkózását a fejlesztési források segítségével. C. Tervezési/végrehajtási rendszerbe ágyazott célzott projekt támogatás (LHH és GYEP) A kimondottan az uniós források tervezési/végrehajtási rendszerébe ágyazott „esélybiztosításnak több formáját is ismerjük. Itt most nem foglalkozunk az egyéb módszerekkel (pl. az esélyegyenlıség elvő támogatáspolitika kondicionalitásra épülı eszközrendszerével, vagy a hátrányos helyzető társadalmi csoportok felzárkóztatásának horizontális szempontként való megjelenítésével), hanem csak a kimondottan projekttámogató tevékenységekkel. Ebben az esetben arról van szó, hogy a tervezés során már elkülönítésre kerülnek források a legrosszabb helyzető csoportok/kistérségek támogatására, mintegy „kiemelve” azokat a versenybıl. Ezzel párhuzamosan a célzott helyi közösségek döntéshozói, helyi intézmények képviselıi, helyi
9
szervezetek folyamatos támogatást, kapacitásfejlesztést kapnak annak érdekében, hogy pontos fejlesztési igényeiket részvételi, közösségi tervezéses módszerekkel meg tudják fogalmazni és képesek legyenek végrehajtani is azokat. Az uniós források elosztásának rendszerében véleményünk szerint nagyon is releváns egy ilyen „alrendszer” megteremtése, és bár a helyi és központi politikai akarat és a támogatási intézményrendszer merev keretei sok esetben és számos ponton csorbította ezt a modellt, ez a fajta célzás és a hozzá kötıdı támogató szolgáltatások érdemben hozzájárulnak a legrosszabb helyzetőek felzárkóztatásához. D. Konkrét pályázati kiírásokhoz kötıdıen pályázók felkeresése, tájékoztatása, támogatása (RPTH) Ebben a modellben az egyes pályázati kiírások kapcsán olyan potenciális pályázókat keresnek fel és segítenek a sikeres pályázásban, akik biztosíthatják a romák megfelelı képviseletét, pályázati forrásokból való részesülését. Mivel a program az uniós forráselosztási intézményrendszer keretein belül mőködött, idıvel összekuszálódtak az abszorpciót elısegítı és kimondottan a roma közösségi igények kielégítését célzó tevékenységek. Mindezzel együtt, jó eszköz lehet a roma közösségek uniós forráshoz juttatásában a roma tematikájú kiírások esetén a célzott projekt generálás és támogatás, például a KSZ mellett. Úgy tőnik, a most megjelenı roma célzású pályázati kiírások esetén ezt a funkciót (fordított logikával) az ORÖ ajánlása hivatott kiváltani (az ORÖ ajánlása mintegy biztosíték a beadott pályázat valós roma elérésére). E. Széleskörő tájékoztatás, technikai segítségnyújtás (Széchenyi Programiroda) Ez a szolgáltatási modell, amelyet az uniós források kezeléséért felelıs intézményrendszer mőködtet, elsısorban az abszorpció javítását célozza. Azonban a széleskörő tájékoztatás, a potenciális pályázók informálása, a technikai segítségnyújtás szolgálhatja a hátrányos helyzető csoportok uniós forrásokhoz való hozzáférését is (pl. célzott kiírások esetén célzott megkeresésekkel, roma munkatársak alkalmazásával). Az itt ismertetett modellek nem egymás vetélytársai. Nagyon különbözı célokat és szükségleteket szolgálnak, hiszen a hátrányos helyzető csoportok felzárkóztatását célzó fejlesztési programok maguk is nagyon sokszínő képet mutatnak, ahogy a célcsoport felkészültsége és a földrajzi területek jellemzıi is sokfélék. Érdemi értékelésük (hatásvizsgálat) nem áll rendelkezésre, azt azonban az esettanulmányok is bizonyítják, hogy a különbözı projekttámogató programokra elköltött forintok megtöbbszörözıdnek (beadott pályázatok forrásigénye és megvalósult pályázati programok költségvetése alapján). 4. Ajánlások A hátrányos helyzető társadalmi csoportok (különösen a romák) uniós forrásokhoz való hozzáférése társadalmi felzárkózásuk érdekében kizárólag az adminisztratív intézkedések (kondicionalitás a legrosszabb helyzetőek felzárkóztatására és a szegregáció tiltására, egyszerősített eljárások bevezetése stb.) és a projekttámogató szolgáltatások együttes mőködtetésével lehetséges. A forráselosztási rendszer diszfunkcióit mindenképpen szükséges ellensúlyozni annak érdekében, hogy a gyengébb érdekérvényesítı képességgel, kevesebb információval, tudással, önerıvel, kapcsolati tıkével rendelkezı térségek és csoportok is hozzájussanak a fejlesztési forrásokhoz, és hatékonyan tudják azokat felhasználni, hiszen azok alapvetı célja épp a különbségek csökkentése. Ajánlásunkban kitérünk (1) a szabályozási környezet nyújtotta lehetıségekre, (2) a források elosztásáért felelıs intézményrendszerrel szembeni általános elvárásokra, (3) a szükségletek
10
szerinti projekttámogató szolgáltatások lehetséges elemeire és (4) a támogató szolgáltatások javasolt formáira és a megvalósító szereplıkre. Szabályozási környezet A 2014-20-as uniós költségvetési idıszakra vonatkozó szabályrendszer még nem vált véglegessé6, de néhány sarkalatos pont már most látható, amik tovább generálhatják a leszakadó csoportok forráshoz juttatását, amennyiben a források tervezéséért és elosztásáért felelıs intézményrendszer megfelelıen él ezekkel a lehetıségekkel. Ilyenek például: (1) a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem kiemelt célként való megjelenítése és az erre fordítandó források nevesítése és minimum felállítása, (2) a diszkrimináció elleni küzdelem kiemelt célként való nevesítése, (3) a komplex, több forrást kombináló programok megvalósíthatóságának könnyítése (ami különösen fontos a mélyszegény közösségek fejlesztése esetén), (4) a roma célcsoport nevesítése a hátrányos helyzető csoportok között, (5) a könnyített, pl. átalány alapú elszámolás bevezetése kisebb költségvetéső projektek esetén, (6) a civil szervezetek kapacitás fejlesztésének célzása, (7) és az eddig is rendelkezésre állt global grant és normatív típusú támogatások lehetısége. (8) hosszú-távú tervezést lehetıvé tevı programok támogatása, amelyekben az elıkészítés is finanszírozható, (9) közösségi szükségletekre építı helyi fejlesztések (CLLD / Community Led Local Development-típusú fejlesztések) ösztönzése, (10) területileg lehatárolt célzás ösztönzése. Fontos hazai, a leghátrányosabb helyzetőeket célzó fejlesztésekre vonatkozó jogszabályok és dokumentumok: • 38/2012 Kormányrendeletet (A kormányzati stratégiai irányításról) • 2/2012 EMMI rendeletet (A helyi esélyegyenlıségi tervek elkészítésérıl) • 2011. decemberében, az Európai Bizottság számára benyújtott Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia, és a kapcsolódó végrehajtási rendelet • NTFS végrehajtási rendelete • 3/2011 KIM rendelet (TKKI mőködésérıl, feladatairól) • az Országos Roma Önkormányzat és a Kormányzat által kötött, 2011. május 20-i Keretegyezmény Általános elvárások a források elosztásáért felelıs intézményrendszerrel szemben: • •
•
6
Mindenekelıtt jó és koherens szakpolitikákra van szükség, hiszen a támogatáspolitika csak ezeket végrehajtva lehet valóban sikeres Legyenek célzott és dedikált források a leghátrányosabb helyzető csoportok, kistérségek felzárkóztatására, valamint legyenek település specifikus kiírások (pl. legnagyobb szociális problémákkal küzdı városok) A rászoruló települések, csoportok felzárkóztatását célzó fejlesztési programok legyenek hosszabb idıtávúak a valós eredmények elérése érdekében (5-7 év)
Az EU 2020 célokkal kapcsolatban a vonatkozó szakmai közleményeket az Európai Bizottság már 2010-ben kiadta.
11
•
•
• • • •
•
Az egymásra épülı fejlesztések kiírásai valóban jelenjenek meg egymásra épülve, kiszámítható módon, legyen lehetıség ezek összekötésére, ne szakadjon meg, vagy törjön derékba egy megkezdett fejlesztési folyamat A tervezés során az állami szereplık a terepen fejlesztı munkában résztvevı szakemberek visszacsatolásait vegyék figyelembe. Ennek pontos és hatékony, a valós, érdemi és folyamatos visszacsatolást lehetıvé tevı eljárásait és csatornáit ki kell dolgozni A közösségi tervezés során megfogalmazott szükségleteket vegyék figyelembe a programalkotáskor Átlátható, kiszámítható és jól kommunikált pályázati rendszer és fejlesztési programok legyenek A források kezelését ellátó szervezetek szolgáltatói funkcióit és kapacitásait erısítsék meg a hatósági/ellenırzı funkciók mellett A szakmai szolgáltató hálózatok felállítása és a szakmai szolgáltatások fejlesztése idıben elızzék meg a pályázati kiírásokat, azokhoz való hozzáférés legyen mindenki számára biztosított A pályázati kiírások biztosítsanak lehetıséget a helyi projektek számára megfelelı menedzsment kapacitás tervezésére, szükséges külsı erıforrás bevonására (a pályázatíró cégek közremőködésének „kifehérítése” érdekében)
A hátrányos helyzető csoportok/térségek szükségletei projekttámogató (fejlesztés támogató) szolgáltatások
és
igényei
szerint
nyújtandó
A hátrányos helyzető csoportok/térségek és a roma kisebbség közösségei nagyon sokszínő képet mutatnak szükségleteik, felkészültségük, közösségi fejlettségi szintjük szerint, ha az uniós források fogadásárára/hatékony felhasználására való képességeiket tekintjük (és persze más szempontok alapján is). Ezeknek a meglévı, vagy hiányzó tudásoknak/készségeknek a legváltozatosabb variációi jelennek meg, például sikeresen pályázó hátrányos helyzető kistérség/település, ahol rendre kihagyják a romákat, illetve jól mőködı helyi roma közösség, sikertelen pályázási kísérletekkel, vagy egymásra nem épülı, a semmibe futó fejlesztéseket megvalósító közösségek. Ennek megfelelıen a projekttámogatási „portfoliónak” is sokszínőnek kell lennie, ahol több szereplı is „kínál” különbözı szolgáltatásokat, és amelyekbıl az adott helyi igények szerint állítható össze olyan „szolgáltatási modell”, ami érdemben hozzájárul az uniós források sikeres és hatékony, a legrosszabb helyzetőek felzárkózását szolgáló eléréséhez és felhasználásához. A korábban megismert és elemzett projekttámogató formák (amelyek mozaikosan mőködtek) tanulságai alapján javasoljuk egy valós rendszer mőködtetését. A nyújtandó szolgáltatásokból felépíthetı egyfajta „szolgáltatási piramis” a beavatkozás intenzitása szerint, amirıl elmondható, hogy a legmélyebbre ásó és a legszorosabb együttmőködést feltételezı szolgáltatás típus a piramis alján, a legkönnyebben terjeszthetı és az információk megosztását fedı szolgáltatás típus pedig a piramis csúcsán helyezkedik el.
12
„Szolgáltatási piramis” Általános információ-szolgáltatás, TA Pályázatírásban tanácsadás, megvalósítás során konzultáció Közösségi tervezés, partnerségek generálása, projektfejlesztés Közösségfejlesztés, projektötlet generálás, kisadományi program, kis civil szervezetek létrehozásának támogatása és elindítása, helyi jelenlét
Ahogy azt már többször említettük, a szervezetek fejlettségi szintje is különbözı, ennek megfelelıen a szükségleteik is sokfélék. Természetesen a következıkben leírt „fejlettségi szintek” olyan modellek, amelyek vegytisztán nem (feltétlenül) léteznek, azonban ezzel próbáljuk érzékeltetni a támogatási szükségletek intenzitás és tartalom szerinti eltéréseit. 1. szint Ebben az esetben nincs semmiféle pályázati tapasztalat, nincs mőködı közösség, nincsenek közösen megfogalmazott szükségletek. Csupán a fejlesztéspolitika által megjelölt társadalmi problémák azonosíthatóak. Nyilvánvalóan ide kell a legtöbb támogatást adni, egy hosszas, helyi jelenléttel biztosított folyamat során lehet elérni oda, hogy alkalmassá váljanak projekt megvalósításra, aminek kipróbálására jó terep lehet a kisadományi program. 2. szint Ezen a „fejlettségi szinten” már vannak kisebb megvalósított projektek, talán érdemben mőködik a helyi CKÖ. Azonban nincs összehangolt tervezés, nem sikerült helyi partnerségeket kialakítani. 3. szint Ezen a „fejlettségi szinten” már pontos fejlesztési elképzelésekkel rendelkeznek, van pályázási és megvalósítási tapasztalat is, jól mőködnek a partnerségek. 4. szint És végül a „legfejlettebb szinten” a szervezet/térség jól átgondolt, közösségi tervezésen alapuló hosszú-távú fejlesztési stratégiával rendelkezik, magas színvonalon képes pályázatokat írni és megvalósítani. A fent leírt esetek „minden létezı variációja” is elképzelhetı: például professzionálisan mőködı, jelentıs pályázati tapasztalattal rendelkezı szervezet hátrányos helyzető településen, amelyik nem épített ki mőködı partnerséget a helyi romákkal, vagy környezı településekkel. Éppen ezért úgy látjuk, hogy egy sokszínő szolgáltatási elemekbıl álló modellt kell felállítani, amelyben a szolgáltatók is több szektort képviselnek (ld. következı alfejezet). A szolgáltatási modell elemei: • Helyi közösségfejlesztés (hosszú-távú folyamat, helyi jelenlétet igényel, a helyi erıforrások beazonosítása és aktivizálása kulcsfontosságú eleme). • Projektgenerálás (a beazonosított helyi szükségletek alapján fejlesztési igények egybegyőjtése, ezek projekt szintő megfogalmazásának támogatása). • Kisadományi program (kisösszegő támogatás annak érdekében, hogy a pályáztatási rendszerben elvárt projekttervezési és -megvalósítási készségeket ki lehessen próbálni és gyakorolni „kicsiben”).
13
• • • • • • •
Civil szervezetek megalakulásának támogatása (informális szervezıdések formalizálásának támogatása). Közösségi tervezés facilitálása (meghatározott módszertan szerint, az érintett helyi szereplık minél szélesebb körő bevonásán alapuló tervezési folyamat támogatása). Partnerségek generálása (települések, intézmények, szervezetek, szakemberek, helyi társadalmi csoportok közötti együttmőködések kialakítása és támogatása). Pályázatírási tanácsadás Pályázati program megvalósítása során mentorálás, konzultáció Információ-szolgáltatás (elérhetı pályázati forrásokról, tervezett kiírásokról, eljárásrendrıl). Technical Assistance (technikai segítségnyújtás konkrét kérdések – pl. pénzügyi elszámolás, kiírási feltételek – kapcsán).
A projekttámogató szolgáltatások a szolgáltató és a forma szerint (1)
Állami szervezet. Az általános információszolgáltatást és a technikai segítségnyújtást véleményünk szerint a forráselosztásért felelıs intézményrendszerben, vagy amellett kell mőködtetni. Nagyon fontos a proaktív mőködtetés és a hátrányos helyzető csoportok kiemelt célzása. (A szolgáltatási piramis csúcsán található szolgáltatás, a Széchenyi Programiroda jelenlegi tevékenysége.) Mivel ebben az esetben nagyon fontos a minél teljesebb lefedettség, ezt a tevékenységet egy országos hálózatban érdemes ellátni, ahol kistérségi, és regionális szervezetek munkatársai látják el a feladatokat.
(2)
Független szereplık (civil szervezetek). A szolgáltatási piramis legalján található szolgáltatási csomag olyan bizalmon, hosszú-távú helyi jelenléten és együttmőködésen alapszik, amit tipikusan független szervezet nyújthat. Ez a fejlesztés még csak a nulladik lépcsı a késıbbi uniós pályázatokhoz, ezeket a szolgáltatásokat most jellemzıen az uniós pénzforrások elosztásáért felelıs intézményrendszeren kívüli szervezetek finanszírozzák (ahogy ez az OSI PGF programban történik7). Mivel az uniós források összehasonlíthatatlanul nagy tömeget képviselnek a Magyarországon elérhetı többi forráshoz képest, a hátrányos helyzető csoportok felzárkóztatását célzó egyéb donor szervezetek legitim célkitőzése lehet a legrosszabb pozícióban lévı közösségek felkészítése az európai finanszírozású pályázatokra. Tulajdonképpen azt támogatják ezáltal, hogy az eddig a pályáról kiszorultak (akik talán magáról a versenyrıl sem tudtak) felkerüljenek a versenypályára és a többiekhez hasonló esélyekkel induljanak. Éppen a független forrásoknak köszönhetıen megtörtént ezen szolgáltatástípus pilot-jának kipróbálása, így ez alkalmas a nagyobb mértékő elterjesztésre, ehhez azonban már állami (uniós) források szükségesek.
(3)
Független szereplık állami kontroll mellett, állami megbízással. Ebben az esetben jellemzıen olyan szolgáltatásokról van szó, amelyek a szolgáltatási piramis közepén helyezkednek el. Ezek „beágyazott” szolgáltatások, amelyeket a legrosszabb helyzető térségek/csoportok integrációját célzó projektek megvalósítói kapnak. Ezekben az esetekben arról van szó, hogy a kiírás újszerősége, módszertani összetettsége, valamint a célzott területek (és a megvalósítók) kapacitás hiányos állapota indokolja a szolgáltatás biztosítását. Fontos ugyanakkor, hogy a támogató szolgáltatás megvalósítójának
7
http://autonomia.hu/hu/programok/eu-forrasokkal-a-romak-integraciojaert és http://lgi.osi.hu/documents.php?m_id=188
14
kiválasztását (pl. pályázati úton), valamint a projekttámogatás tartalmát és minıségét is a forráselosztásért felelıs intézményrendszer kontrollálja és garantálja. A szolgáltatás tartalmának meghatározásakor elengedhetetlen az igények, szükségletek felmérése és a korábbi tapasztalatok beépítése, valamint a szolgáltatások minél rugalmasabb nyújtása. (TÁMOP 5.1.3., GYEP és LHH párhuzamok.) Összefoglalva tehát, az esettanulmányokban megjelenı projekttámogatási formák mindegyike releváns és szükséges. Fontos lenne azonban rendszer-szerő végiggondolásuk annak érdekében, hogy ne maradjanak fehér foltok az ellátásban és ne oltsák ki egymást. Sıt, egymásra épülve valóban hatékonyan szolgálják a szükségleteikben is sokszínő hátrányos helyzető csoportok „helyzetbe hozását” az uniós forrásokért folytatott versenyben. Ennek a projekttámogatási rendszernek ugyanakkor ki kell egészülnie (1) adminisztratív intézkedésekkel a leszakadó csoportok további lemaradásának megelızése, ellensúlyozása érdekében, (2) a források elosztását meghatározó szabályozások adta lehetıségek kihasználásával a legrosszabb érdekérvényesítı képességgel bíró csoportok érdekében, (3) a források elosztásáért felelıs intézményrendszer átlátható, kiszámítható és „felhasználó barát” mőködésével, (4) a tervezés során folyamatosan prioritásként kezelt társadalmi felzárkóztatással és ennek megfelelı kiírásokkal (dedikált forrásokkal), (5) és a projekttámogató szolgáltatások legszélesebb körő megvalósításával (független és állami szereplık közötti munkamegosztással és külsı források bevonásával).
15
1. sz. melléklet Az esettanulmányok szempontrendszere 7 megvalósult programról készült esettanulmány az alábbi tartalommal: Az adott program bemutatása • Mikor (mettıl meddig) valósult meg? • Milyen forrásból, mekkora költségvetéssel? • Kikkel (szakértıi háttér, létszám)? • Ki volt a program gazdája? • Konkrét pályázati kiírásokhoz akartak segítséget nyújtani (help desk stb.), vagy közösségi igényekre fejleszteni projekteket? • Kik tervezték az adott szolgáltatást (honnan jött az ötlet, hogy állt össze a szakmai program)? • Mekkora volt a hatóköre (földrajzi, idıbeli, projekttípusok, célcsoport) a szolgáltatásnak? • Mennyire volt roma specifikus a támogató szolgáltatás? • Mennyire volt egy konstrukcióhoz kötött és ez volt-e hatással a hatékonyságra? A program módszertana • Humán fejlesztések a programban (képzések, mentorálás, tanulmányutak, hálózatosodás stb.) • Probléma elemzés és megoldás tervezés támogatása (mi az, amiben kell, lehet intenzíven segíteni és mi az, amit a helyieknek kell “hozniuk”?) • Közösségi tervezés szerepe • Technikai segítség, pályázatírás, menedzsment támogatás • Pénzügyi tervezésben nyújtott támogatás • Milyen szolgáltatáson volt a hangsúly, volt-e olyan – menetközben felmerült – tevékenység, ami nem volt része a programnak, de szükség lett volna rá? • A projekttámogató szolgáltatások helye, “beágyazottsága” a támogatás kezelı rendszerben (A rendszerben elfoglalt helyük lehetıvé tette-e, hogy informáltan és megfelelı hatékonysággal végezzék a munkájukat, milyen kommunikációs felületek, csatornák mőködtek a projektgenerálást végzı és a programok tervezıi, kezelıi között, tudtak-e bármit visszacsatolni a tapasztalatok alapján a hálózatokban dolgozó szakemberek, voltake bármilyen hatással a rendszerre?) • Milyen felkészítést kaptak a szolgáltatást nyújtó szakemberek? (Volt-e felkészítés, milyen tematika alapján, ki végezte, milyen feltételek voltak a szakemberek kiválasztásában?) A program története, eredménye, sorsa • Milyen eredményeket ért el a program (és ez megfelelt-e ez a várakozásoknak)? • Mik voltak a kudarcok, zsákutcák? • Volt-e olyan szándék, hogy ezt a programot nagyobb hatókörrel, léptékben nyújtsák? Ha igen, miért nem sikerült (mi kellene ahhoz, hogy ez megvalósuljon)? • Melyik (milyen típusú) szervezet keretében volna optimális ennek a szolgálatnak a mőködtetése? • Melyik állami, önkormányzati szervezettel volt és milyen kapcsolatuk? • Mennyire épül ez a szolgáltatás valós piaci igényre vagy inkább olyan “rendszerhibára”, ami a pályázati rendszert jellemzi?
16
• Melyik támogatási konstrukciókhoz lehetne illeszteni? • Milyen helyi feltételeket kell biztosítani ahhoz, hogy hatékony legyen a fejlesztés, eredményes a helyi projekt? • Hogyan tovább? A program értékelése • Volt-e értékelése a programnak? Ki készítette? • Hány projektet fejlesztettek, ebbıl mennyi volt a sikeres (beadott / nyertes) – lemorzsolódási arány? • Ki lett-e számítva az egy fejlesztett projektre vetített fajlagos költség? • Mennyi volt az éves költségvetés, hogy nézett ki a szervezeti, infrastrukturális háttér? • Van-e, volt-e bármiféle utánkövetése a megvalósult projekteknek? • A roma részvétel biztosítását, a hátrányos helyzető roma közösségek elérését (pl. szegregátumokban élık) követte-e, mérte-e valahogy a program?
17
