Zarándoklat hónapról hónapra. December: Karácsony hava december Balatonkenesei Hírlap 3

2013. december

Balatonkenesei Hírlap

3

Tisztelt Balatonkeneseiek! Mint minden évben, az idén is elérkeztünk december hónaphoz, és szívünket, lelkünket lecsendesítve készülünk fel Jézus születésének napjára, Karácsonyra. Az ünnepi kellékek és ajándékok beszerzése közben végiggondoljuk-e az ünnep jelentõségét, lényegét? Gondolunk-e sorban állások alkalmával az eseményre, melyet gyertyagyújtásokkor úgy várunk, Karácsonykor ünnepelünk? Az összes elõkészület, az ajándékok tömege, a gondosan elõkészített ünnepi vacsora sem pótolhatja azt, amit a hit adhat számunkra. Nézzünk hát szét elõször a lelkünkben. Lakozik-e bennünk igazi béke, szeretet? Az ünnep elõtti sürgés-forgásban jutotte kellõ idõ szeretteinkre, közelebbi és távolabbi hozzátartozónkra, vagy mulasztásainkat csábító ajándékokkal akarjuk jóvátenni. Észrevesszük-e azokat, akik nálunk jóval nagyobb, számukra talán megoldhatatlan problémákkal küszködnek és megpróbáltunk-e segíteni rajtuk? A környezetünkben élõ magányos, elesett emberekre figyeltünk-e? Ha túl vagyunk a lelkiismeret vizsgálaton és elvégeztük a lelki nagytakarítást, biztosan megkönnyebbülve készülhetünk az ünnepre. Induljunk hát el együtt a betlehemi jászolhoz vezetõ úton, s

akárcsak a Lukács Evangéliumában említett pásztorok, találjuk meg a kisdedet és boruljunk le imádattal a világot megváltó kis Jézus elõtt. Kérjük a világ urát, hogy gyújtsa meg lelkünkben a szeretet lángját és azt helyezzük el családunk karácsonyfája alá. Hiszem, hogy elfeledve a világ összes búját, baját, képesek leszünk „Mi Emberek“ az Istennel együtt szeretni, ahogy azt Wass Albert írta nekünk: „Szent tükrébe végre egyszer Pillantsatok tiszta szemmel, Tiszta szemmel Istenszemmel Milyen szép is minden ember! Minden ember szépségtenger s mint a tenger csillagszemmel telve vagytok szeretettel...!“ Ezekkel a gondolatokkal kívánok minden balatonkenesei és balatonakarattyai embertársamnak a Jóistentõl megáldott Békés Szent Karácsonyt! Tömör István polgármester

Zarándoklat hónapról hónapra December: Karácsony hava December nagyon mozgalmas hónap, de nemcsak az ünnepek és az ünnepi elõkészületek miatt, hanem az év végi felfokozott elvárások miatt is. A diákok felmérõ dolgozatokat írnak, a fõiskolások és az egyetemisták vizsgalázban égnek, az üzletek és a szolgáltató ipar nyújtott mûszakokat tart, és velük együtt mindenki szállít, könyvel, mérleget készít, és nagyon siet, mert szeretne megpihenni...?! - És ami szinte reménytelen, az december 24-dikén mégis megtörténik: az egész világon valami egészen különös csend lesz. Elhallgatnak a zakatoló gépek, bezárnak az üzemek, a gyárak, az üzletek és a hivatalok, elcsendesednek az iskolák, kiürülnek a kollégiumok, csendes pihenõt tartanak a vonatok, buszok és villamosok, elnéptelenednek az utcák, mert most mindenki haza sietett. Közben beesteledik, és a sejtelmes éjszaka jótékonyan betakar minden sebet, fájdalmat, hiányt és csúnyaságot..., s ekkor a távolban lángot kap egy kicsiny kis gyertya. Lobogó imbolygó fényecskéje elindul felém, meg te feléd, és mindenki felé, és le nem tudjuk venni róla a szemünket, mert a gyertya fénye él, sõt a gyertya fénye mosolyog, s a gyertya nem is gyertya, hanem gyermek, aki szenteste képes kimondhatatlan békét, tiszta örömöt és szentséges csendet vinni az emberek szívébe. - Ó emberek gondoljatok ma rá...! Karácsony éjszkája „titokzatos éj“. Nem félelmetes, hanem vonzóan misztérium-teljes jelenség. Vonzó benne maga a Gyermek, és mindaz, ami körülveszi: a próféták Isten tekintélyére alapozott jövendölései, a szûz, aki anya lesz, a Dávid házából születõ király, Betlehem szimbolikája, és az Emmanuel név, ami azt jelenti, hogy „Velünk az Isten“. Viszont misztérium benne a „hogyan“, meg a „fölfoghatatlan“. Ezzel küszködik Mária az angyali köszöntést hallva: „Hogyan válik ez valóra, amikor férfit nem ismerek?“ (Lk 1,34) Ugyanez a probléma foglalkoztatja Józsefet mindaddig, amíg beavatottá nem

válik: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségül Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektõl van. Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert õ szabadítja meg népét bûneitõl.“ (Mt 1,20-21). Ez a születés különleges hatást váltott ki Heródes királyból: „... meghökkent s vele egész Jeruzsálem.“ (Mt 2,3) A napkeleti bölcseket hosszú útra indítja (Vö. Mt 2,1-12), de különleges örömet élnek át az egyszerû emberek, akiket a pásztorok jelenítenek meg (Vö. Lk 2,8-20). S mindez különös értelmet nyer húsvét fényében: ugyanis aki Betlehemben a Szûztõl született, az tett tanúságot az Atyáról, amit megpecsételt szeplõtelenül tiszta (bûnnélküli és ártatlan) keresztáldozata, és Föltámadottként bemutatja - értünk szerzett gyõzelmét - minden bûn és halál felett. Ebbõl a misztériumból következik a mi karácsonyaink ünneplésének szentséges éjszakája, amelynek középpontjában az éjféli szentmise áll. Nem dátumot ünneplünk, hanem misztériumot. Amikor az északi féltekén a leghosszabb az éjszaka (a bûn és a kilátástalanság szimbolikája), akkor ragyog fel belsõ természetfeletti ajándékként a Személyes Szeretet. A szentmise ünneplése pedig magába sûríti Isten sajátos idõtlen szent „jelenét“: az örök üdvözítõ szándékot, a születés tényét, az áldozatot és a megdicsõülés fényét a Szentlélek erejében. Karácsony azért egyetemes ünnep, mert a hitben látó ember maga is megdicsõültnek éli meg magát, de a többi embertestvér is képes ennek a hallatlan szeretetnek a fényében valami többet érzékelni abból, ami egész emberi hivatásának lényege. Karácsonykor finom intimitással nézd meg az emberek arcát, különösen a szemeiket és egész lényüket. Megváltoztak. Valami történt a világban, kívül is meg belül is, és ez nem múlhat el nyomtalanul - most már sohasem. Dr. Balázs Pál

4


2013. december

CSÍZIÓ

December 20 - január 20. Karácsony hava - Vízöntõ hava December 21.: A csillagászati tél kezdete - Ez az év legrövidebb napja. - Ez a nap Tamás apostol névnapja. A népnyelv hitetlen Tamásnak nevezi, amiért az evangélium szerint kételkedett Jézus feltámadásában. December 24.: Ádám, Éva napja - Szenteste. Ilyenkor díszítjük fel a karácsonyfát, megajándékozzuk egymást. December 25.: Karácsony elsõ napja - I. (Szent) Gyula pápa 350-ben nyilvánította december 25-ét a megváltó születésnapjává. - A karácsonyfa állítása, a december 24-i gyertyagyújtás Németországból indult. - Az elsõ írásos beszámoló errõl 1605-bõl, egy Strasbourgi polgár tollából ered. A legenda szerint Luther Márton ünnepelte elõször gyertyafényes karácsonyfával a karácsonyt, saját gyermekeivel. Nálunk Brunszvik Teréz grófnõ állíttatott elõször karácsonyfát 1825-ben. A karácsonyi pásztorjáték és a betlemehezés szokása, úgy mondják, Assisi Szent Ferenctõl ered. December 25.: István napja, a karácsony második napja - István az egyház elsõ dokumentált és név szerint ismert vértanúja. Ezen a napon jártak házról házra koledálva a regélõk, hejgetõk, állatalakoskodók. December 27.: János napja - János apostol Zebedeus fia, Jakab apostol fivére. Halász õ is. Az elsõk között követi Jézust. Régi szokás szerint falvakban és városokban áldomásokat mondanak, bort szentelnek. December 28.: Aprószentek napja - Heródes király Betlehemben és környékén minden kisdedet, aki Jézussal egyidõben született, meggyilkoltatott. Az e napon

szokásos vesszõzés, avató, termékenység varázsló, tisztító és betegségtávoltartó rítus volt egyszerre, amit az egyház a betlehemi kisdedek szenvedéseire emlékeztetõ szokásként alkalmazott. December 31.: Szilveszter napja - Az óév temetése. - A bõ termést biztosító, gonoszûzõ szokások közé tartoznak a lármás felvonulások, kántálások. - Újévi szerencse jelképek: a kéményseprõ, a 4 levelû lóhere, a malac, a patkó és a lencse. Idõjóslások: „Ha karácsony hava zöld, Húsvét napján havas a föld.“ „Sok hó, sok búza.“ - Szilveszter estéjére malacot és kakast kell sütni, egyik eltúrja, másik elrúgja az óesztendõt. Január 1.: Újév napja - Jókívánságokkal köszöntik egymást az emberek. - Azt tartja a néphit, hogy aki amit e napon csinál, ami ezen a napon vele elsõként történik, az ismétlõdik meg vele egész évben. Idõjósló nap: „Ha újév napja világos, nem lesz a termés hiányos.“ Január 6.: Vízkereszt napja - Nyugaton a háromkirályok imádásának, keleten pedig Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének az ünnepe lett. - E napon bontjuk le a karácsonyfát. Idõjósló nap: „Ha vízkeresztkor megcseppen az eresz, abban az évben jól ereszt a kereszt.“ Január 20.: Fábián és Sebestyén napja - Tavaszébresztõ nap, megkezdõdik a fák nedvszívása, növekedése. Forrásmunka.: Gyopáros I. Zsuzsa: Néphagyományaink Pulai Istvánné

2013. december


A Pilinszky-naphoz 1996-ban neveztük el iskolánkat Pilinszky János Általános Iskolának. Azóta minden évben, november 27-én méltóképpen emlékezünk a költõ születésnapjára. Számtalanszor idéztünk verseibõl, ismerkedtünk életrajzi adataival, felelevenítettük balatonkenesei kapcsolatait, kötõdését a településünkhöz. Az idei ünnepségen - és most a lapban is - Kecskés József igazgató úr 1996 nyarán írt gondolataiból idézünk, mely a névadást megelõzõ eseményeket idézi fel. „Mindenki táplálékaként, /ahogy már írva van, /adom, mint élõ eledelt,/ a világnak magam.” Pilinszky János: Parafrázis „1996 augusztusát beragyogja egy név: István király. Ebben a fényben tündökölnek a tények: honfoglalás és ezeréves magyar iskola. Ez utóbbi nem ünneplést, hanem emlékezést szeretne kiemelten, hisz korkövetelmény az erkölcsi gyarapodás, aminek alapjait az iskola rakja le. Nem mindegy, hogy milyen „anyagokat” használ ehhez. Fontos, hogy nemes legyen, értékadó, teremtõ forrásként buzgó az, amit teszünk a jövõ nemzedékért a fenti Pilinszky - idézet szellemében, aminek tartalma a vitéz ember és szent király, István országának - nehéz próbákat kiállt-talajából sarjad. A király és a költõ is mások szenvedésének átélésére képesen vállalta az áldozatokat, erejét nem kímélve, az utódokra figyelve. Ismeretesek István király Imre herceghez intézett intelmei, s talán kevésbé Pilinszky magasztos gondolatai szemünk fényérõl: „A gyerek hosszan el tud bámészkodni egy kilincsen, egy fán, valami zárt, önmagában lévõ dolgon… A gyerek monológot folytat a világ darabjaival. Szorongva? Boldogan? Nem tudom, de valahogy a keletkezéssel érintkezik. A gyerek: egy szempár. A gyereknek önmagáról csak halvány képe van. De csupa figyelem.” Ez a példamutató gondolkodásmód is sarkall bennünket többek között arra, hogy a millecentenárium évében 1996. november 29-30-án Pilinszky János nevét írjuk iskolánk homlokára. Ennek érdekében való ténykedésünket már az 1995/96-os tanév utolsó hónapjaiban elkezdtük, így adózván mindannak, amirõl az augusztus 20-át körülölelõ napok szólnak országszerte: munkálkodnunk kell, ahogy a nagy király tette, és a költõ papírra vetette annak ellenére, hogy „semmi okunk jelen körülményeink közepette különösképpen örvendeznünk”. (Mészáros István) Meglepõ és felemelõ, hogy Balatonkenese lakói és nyaralói mennyire szívükbe zárták Pilinszky Jánost, aki az 1930-as évek elejétõl 1944 késõ õszéig községünkben töltötte nyarait. A körülötte kialakult baráti társaságok tagjai és õt csak messzirõl ismerõk - Lukács István, Rády Ilona, Ilinyi János és Hauck Ilonka utódai, Öcsi József, Kovács Ervin - tették lehetõvé, hogy videófilm készülhessen ezzel a címmel: Pilinszky János Keneséje. Ecsetet fogott két Kenesén élõ mûvész, Péterfy Gizella és Györgydeák György, hogy az iskolában elhelyezendõ alkotásával alakítsa az alakuló szellemiséget, arculatot. Nagy Jusztina 5. a osztályos tanulónk a nyáron jókedvûen illusztrációkat készít, fest Pilinszky János verseihez. Felkészülten várjuk szeptemberben minden gyermekünket a költõvel kapcsolatos vetélkedõ-sorozatra, aminek négy legjobb játékosa november elején méri össze erejét a mûvelõdési csarnokban. Elõdeink példája - István királyé és Pilinszkyé is - azonban arra figyelmeztet: csak akkor megy elõre a világ, csak akkor jut elõbbre az egyes ember, ha minél többen felismerik, képesek felismerni hivatásukat, azt, ami éppen az õ dolguk, az õ kötelességük ezen a földön, és azt legjobb tudásukkal, teljes erejükkel igyekeznek betölteni, megvalósítani, teljesíteni.” Vági Károlyné

Pilinszky János:

Egy szenvedély margójára A tengerpartot járó kisgyerek mindig talál a kavicsok közt egyre, mely mindöröktõl fogva az övé, és soha senki másé nem is lenne. Az elveszíthetetlent markolássza! Egész szíve a tenyerében lüktet, oly egyetlen egy kezében a kõ, és vele õ is olyan egyedül lett. Nem szabadul már soha többé tõle. A víznek fordul, s messze elhajítja. Hangot sem ad a néma szakítás, egy egész tenger zúgja mégis vissza.

Települési szilárd hulladékkal kapcsolatos közszolgáltatásról tájékoztatás Tisztelt üdülõingatlan tulajdonosok! Tájékoztatom az üdülõingatlan tulajdonosokat, hogy jogszabályváltozás miatt 2013. január 1-tõl az önkormányzatok nem rendelkeznek hulladékgazdálkodási díjmegállapításra felhatalmazással. A hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. Törvény (Ht. törvény) rögzíti, hogy a helyi önkormányzatok elõírhatnak sajátos szabályokat az üdülõ ingatlanokra vonatkozóan, ezek a szabályok azonban nem sérthetnek magasabb szintû jogszabályi rendelkezéseket. A település hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. Rendelet kimondja, hogy az idõlegesen használt ingatlan esetében a fizetendõ közszolgáltatási díj megállapításánál díjfizetési idõszak helyett a használati szezon idõtartamát kell alapul venni. A Ht. törvény 47.§ (4) bekezdése eltérést nem engedõ módon kimondja, hogy az ingatlan nyilvántartás szerint üdülõként nyilvántartott ingatlan esetében az éves hulladékgazdálkodási közszolgáltatási díj 50%-át kell megállapítani. A szolgáltatás idõszakos biztosítását emiatt 6 hónapos idõszakra kell megállapítani, vagyis a korábbi rendelkezés, mely szerint üdülõk részére április 1. – és november 4. között heti egy alkalommal (évente 31 alkalommal) történik a szilárd hulladék elszállítása rendelkezést hatályon kívül helyezte a Képviselõ-testület. A jogszabály értelmében az üdülõ ingatlanokra vonatkozó hulladékszállítási idõszakot az állandó lakosokra vonatkozó járatnapok 50%-ában kellene megállapítani (évente 26 alkalommal április 1-és szeptember 30. között heti egy alkalommal). Tájékoztatom továbbá az ingatlan tulajdonosokat, hogy üdülõ fogalom alatt a következõk értendõk: az ingatlan-nyilvántartásban üdülõként, üdülõépületként, hétvégi házként, apartmanként, nyaralóként, csónakházként feltüntetett vagy ilyenként feltüntetésre váró épület, épületrész. dr. Nánássy Elek jegyzõ

5

6


2013. december

A játékmackók történelme A plüssmackó angol nevét nem másról, mint Theodore Rooseveltrõl kapta. Az amerikai elnök egy vadásza során nem volt hajlandó lelõni egy fához kötött medvebocsot, pedig direkt neki készítették oda. Az elsõ macit Európában 1902-ben Margarete Steiff készítette, az 55PB nevet adta neki: ez azt jelentette, hogy 55 centis, plüss és mozgatható (semmi köze a protán-bután gázpalackhoz). Steiff egyébként tolószékben élt egy gyermekbetegség miatt: milyen jó, hogy nem hagyta el magát, és kihasználta kézügyességét. Egy év múlva már 3000 PB55 fogy el Amerikában. 1902-ben született meg Roosevelt fenti történetével kapcsolatban egy karikatúra a Washington Postban – ez indította el az amerikai szálat. Errõl a rajzról mintázta egy orosz bevándorló saját maciját. Morris Michtomnak nevezték a tervezõt, és egy édességbolt kirakatába szánta a figurát díszítésként. Mindenki elájult a maci cukiságától, ezért Michtom megalapította a macik gyártására szakosodott vállalatát New Yorkban: 1903. február 15-én be is mutatják a mintapéldányt. Michtom egyébként személyesen kért engedélyt az elnöktõl a névhasználathoz. Rá egy évre Steiff aratott nagy sikert a lipcsei világkiállításon, igaz, egy amerikai férfi vette meg az összes kiállított mackót. Ezután Amerikában kitört a teddy-õrület, Seymour Eaton például Roosevelt mackójáról írt mesekönyvet, késõbb dalok is születtek Teddy Bear-rõl. A macigyárak beindultak az USA-ban és Angliában is. A The J. K. Farnell & Co. angol gyárnak köszönhetjük Micimackó megszületését: Alan Alexander Milne fia, Christopher Robin ugyanis egy Farnell gyártmányú macival játszadozott – ez ihlette meg az írót 1926-ban. Michtom az elején elkövette azt a hibát, hogy nem védette le a macit és a nevet sem, természetes, hogy minden gyár a sajátját tekintette az „igazinak”. Steiff ügyesebb volt, kitalált egy névjegyet: egy kerekeken guruló elefánt lett a gyár szimbóluma – a mai napig is ez az. Kialakult hát a Michtom-Farnell-Steiff triumvirátus/tengely a macigyártásban. A világon a felnõttek 40%-ának élete végéig megvan a gyerekkori játékmackója. Egy teddy maci túlélte a Titanic katasztrófáját, gazdája Gaspare Gatti sajnos nem. Emlékezzünk meg a legkisebb Teddy maciról: az egy 8,5 mm magas macika, amelyet a halifaxi (Anglia) Lynn Lumb készített.

Dalok, magazinok, kitüntetések születnek a macik jóvoltából, rengeteg embernek lett kabalája a játék. Egy idõ után megjelennek a különbözõ típusok (bólogató, fekete stb.) is. 1985-ben a Christie’s londoni aukciós ház megrendezi az elsõ játék mackó árverést, négy év múlva már fesztivált is tartanak Londonban. Egy 1926-os gyártású Steiff játékmackó 86 000 amerikai dollárért kelt el a Sotheby aukciós ház árverésén.

A Steiff védjegy.

Különleges kiállítás az iskola aulájában Dukon Béláné gyûjteményét csodálhatjuk meg, melyben antik játékokat rendezett a tárlókba. A megnyitón részt vevõk rácsodálkoztak az értékes, régi játékok sorára, néhányat a szerencsések kézbe is vehettek. Az alábbi gondolatok hangzottak el: „Úgy futnak a napok, akár a folyóvíz…” Megint eltelt egy év. Tavaly ilyenkor itt álltunk az angyalka kiállításunk megnyitóján. Hagyományt szeretnénk teremteni, hogy minden évben valamilyen érdekes kiállítással gazdagítsuk a karácsonyi projektünket, és ezáltal szebbé tegyük az ünnep varázsát. Az idei évben a régi, antik játékokra esett a választásunk. Karácsony-adventi készülõdés… ajándékok készítése… ajándék vadászat a boltokban… mindenki lázban ég, hogy meglepje szeretteit. Kinek mit vegyek, mit készítsek? Adni szeretnék!

A legfontosabb üzenete ezen gondolatainknak, minden cselekedetünknek: a SZERETETÜNK. Ezekben a napokban lel új gazdára a legtöbb játék is. Nemcsak az embereknek, hanem a játékoknak is karácsonyuk van. Gyermekkori emlékeim között bevillan, mikor megtaláltam a nagy alvós babát a fenyõfa alatt, amire oly nagyon vágytam. A karácsonyfánkon alma, dió, szalma díszek, keksz és az a szappan ízû konzum szaloncukor lógott, amibõl a csokis ízût szerettem a legjobban. Ma sokkal fényesebb, ragyogóbb, gazdagabb a karácsony, és mégis nosztalgiával gondolok azokra az idõkre, mert akkor még az egész család a fenyõfa körül állhatott. Kevés játékunk volt, de azokat nagyon szerettük és megbecsültük. Szeretem a régi játékokat. Igen, a felnõttek is szerethetik a játékokat!

2013. december


Kb. 15 éve kezdtem el igazán gyûjteni õket, és lassan hobbyvá vált ez a kedvtelésem. Egyfajta „értékmentésként” kezelem. Hiszen közöttük nem csupán sok retro, hanem antik játék is akad, amit még kézzel készítettek, sok-sok türelemmel, sok-sok munkaórával. Néha eszembe jut, hogy egy-egy kedves, régi macinak, süninek ki lehetett az elsõ, igazi gazdája? Hányan szerethették születése óta? Mi lett a sorsuk? Ha mesélni tudnának… Igazi történelem óra lenne! Eszembe jutnak a híres játékok: mint Mr. Bean játékmackója, amivel annyiszor megnevettetett minket, felnõtteket is… vagy Roosevelt elnök híres Teddy macija. Aztán Micimackó Milnétõl, akit minden kisgyerek megismer élete elsõ éveiben. Persze nem csupán mackók vannak a kiállításunkon, hanem bábok, babák, sünök, régi gumifigurák, egyéb játékok is. Pár öreg tárgy, de visszarepít minket a történelemben, akár a múlt század elejére is. Bizony, vannak közöttük olyan régi dara-

7

bok is! Érdekes és egyben izgalmas ezeknek a tárgyaknak a datálása is, amihez kicsit kutakodni kell a szakirodalomban. A játékaim között helyet kapott egy régi ördöglakat, amit még az édesapám készített nekem. A legkedvesebbek számomra a Steiff Mecky sün figurák. Talán, mert családot alkotnak: papa, mama, gyerekek. Minden darabnak valami története, lelke van. Az én karácsonyi ajándékom, hogy megmutathatom a kincseimet, és remélem, hogy sikerül velük pár boldog pillanatot szerezni, mosolyt varázsolni az arcokra. Becsüljük a múlt értékeit! Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek! Dukon Béláné

SZÉP ERNÕ VERSE

GYERMEKJÁTÉK

Malek Andrea elõadásában (Malek Miklós, Szép Ernõ-Gyermekjáták-You –Tube) Én nem kaptam kardot, csákót, Sárgarézbõl messzilátót, Sose vittek hippodromba, Hippodromba, Hippodromba, Jó hogy lyukas volt a ponyva.

Megfogja majd a kezemet, Angyalok közt maga vezet Szegény gyerek otthonába, Otthonába, Otthonába, Mennyei gyerekszobába.

Mikor én kisfiú voltam, Kis lovon nem lovagoltam, nem volt nékem pónilovam, Pónilovam, Pónilovam, Pedig de szép, mikor rohan.

Az a ponyva szétment régen, Elmúlt az én gyermekségem, Én már régen felserdültem, Felserdültem, Felserdültem, A nagyok közé kerültem.

Megkapom ott kardom, csákóm, Sárgarézbõl messzilátóm, Képes könyvem, cifra kockám, Cifra kockám, Cifra kockám, Lesz kastélyom meg tornyocskám.

Pónilovon sose ültem, Kis biciklin se repültem, Nem volt fényes kerékpárom, Kerékpárom, Kerékpárom, pedig de jó rajta nyáron.

Én játékot már nem kérek, A sok gondtól rá se érek, De meghalok én is egyszer, Én is egyszer, Én is egyszer, A mennyországba megyek fel.

Ami nem volt, lesz ott jócskán, Kis vasutam meg hajócskám, Beûltetnek hippodromba, Hippodromba, Hippodromba, Én élvezem azt magamba.

Nem volt nékem mesés könyvem, Nem volt, csak iskolás könyvem, Pedig de jó otthon este, Otthon este, Otthon este, Lapozni ábrát keresve.

Kiállok majd a Tejútra, Arra visz az isten útja. Az ujjamat majd felnyújtom, Majd felnyújtom, Majd felnyújtom, Ha elsétál a Tejúton.

Hogyha kedvem abba telik, Pónilovam megnyergelik, Kis biciklim elõhozzák, Elõhozzák, Elõhozzák, Úgy járom a mezõ hosszát.

Sohase volt cifra kockám, Kis kastélyom meg tornyocskám, Kis hajóm meg kis vasutam, Kis vasutam, Kis vasutam, Én utazni sose tudtam.

Észrevesz az isten engem, Megszólalok a nagy csendben: ,,Kérem én még nem játszottam, Nem játszottam, Nem játszottam, Játszani szeretnék mostan.“

Égmezõben alkonyatban Szép pillangót fogok ottan, Ujjamon lesz arany pora, Arany pora, Arany pora, Le nem mosom róla soha.

8


2013. december

Karácsony közelsége, 1944 Háború idején szinte teljesen kiüresedett a falu. Elõször a sorköteles legényeket hívták be, késõbb azonban azokra is sort kerítettek, akik a békeidõs szigorú vizsgálatban katonai szolgálatra alkalmatlannak bizonyultak. Következtek a vasutasok, az utászok, a pénzügyõrök és más állami alkalmazottak. A közlekedést már nem fejlesztették, inkább lebombázták, a termelésre és az értékesítésre nem kellett felügyelni, mert ezeknek rendje nem volt, csak bomlasztása. Betegápoló, orvos, tanító, tanár és hivatalnok se kellett annyi, mint békeidõben, mert a magyar ember egészséges, sõt harcedzett volt, a fiatalok túlnyomó többsége pedig pár hetes intenzív kiképzés után úgynevezett „frontszolgálatot teljesített”. A hivatalnok kezébe ceruza helyett gránát került. Hamarosan begyûjtötték a nagyobbacska gyerekeket, sõt az 50 éves öregeket is. A 16 éves Sanyi bátyámnak behívása után Bakonyszûcs községben történt a kiképzése, ahova gyermeki félelme miatt minden eltáv után apánknak kellett Bakonyságról visszakísérni. Nemzetközi törvény ide, magyar szabályozás oda, 1941-ben berántották az 1891-ben született, tehát 50 éves apánkat is. Így aztán õ elmondhatta, hogy egy élettel két világháborút szolgált. A bolgárokkal történt egyesülést követõen az osztrák- magyar közös hadseregben „zsivjo, zsivjo (éljen Ferenc Jóska)”, együtt ujjongtak Nis városkában. 1941, Szabadka, Zombor, Újvidék. Szerb partizánok meggyilkoltak 13 magyar bakát; kivagdosták, kerítésre tûzték szemérmes testrészüket- mesélte megdöbbenten apánk. Élete végéig gyakran hangoztatta, hogy a magyarnak mindössze 21 év adódott a pusztítás és a pusztulás mellõzésére. Ez az a kor, amelyben már kiszolgálható szesszel a mai fiatal Amerikában… A decemberi tél beálltával a nappali világosság órái, akárcsak a korábbi években, 1944-ben ugyancsak megcsappantak. Légoltalom miatt este és éjszaka a közvilágítás villanykörtéi nem éghettek, a házak ablakain vastag lópokrócok rejtették szobákba a gyér fényt. Némely otthonban volt már rádió, amely csapataink gyõzelmes elõnyomulásai után folytonfolyvást azt rikácsolta, hogy szovjet ejtõernyõsök merészkedtek földjeinkre. és az éj leple alatt megkezdték aknamunkájukat. Aki csak teheti, tartózkodjon odahaza, ne mozduljon ki a házból. Emiatt este és éjszaka még a közvetlen szomszédot se mertük meglátogatni. Pedig de szerettünk játszani a „Ments argere dich mich”-kel. Magyarul úgy neveztük ezt a német játékot, hogy „Ne nevess korán!” A Piatnik gyár már rég nem üemelt, de megtette az ócska papírdobozokból kreált kártyapakli is. Huszonegyeztünk. „Piroshasút” (100 pengõt) ütöttünk, ami akkor egy borjú ára volt. Ha lettek volna borjak! Ha a háború nem emésztette volna föl azokat is. Rekvirálás volt a mûszó. Ha meg tudtak rõteni egy disznót, hogy sivalkodásával ne árulkodjon, megölése elõtt agyon kellett csapni… Egy idõ után újra kezdett benépesüli a falu. Igaz, nem a mieinkkel, mert õk már harcoltak. Meghaltak vagy fogságba estek. Az 1940-ben visszakerült erdélyi részekbõl származó leventéket szállítottak hozzánk. Annak idején azzal a nem titkolt szándék-

kal menekítették a front elõl. hogy egyszer majd felszerelik, kiképezik és bevetik õket. Õk lesznek az adu, Csaba királyfi választott népe, akik gyõzedelmeskednek majd csillagösvényre lépve. Tudjuk azonban, hogy nem így történt. Mihozzánk egy szöszke sváb gyereket szállásoltak be, Karcsi nevût, aki gyakran énekelt, hogy „Auf der hajde, blit anklájnesz, méledejn. Und das Hajszt, Érika…” Valahogy így ragadt meg fülemben a dal. A másik leventét, az erõsen fekete Jancsit annál csendesebbnek ismertük meg. Õ román volt, alig beszélte a magyar nyelvet. Szerencsére azonban mindketten értettek a fûrészeléshez. Némi ellátás és szalmás szállás fejében nap mint nap „fogas” fegyverrel harcászkodtak. Egyenruhát, puskát nem is láttak. Majd bõvült a bekvártélyozottak köre, de megint csak nem ságiakkal. Igaz, nem is idegenekkel, hanem az 1938-ban viszszacsatolt Felvidék Fülek városkájának környékérõl való piros parolis, úgynevezett gévés tüzérek csonka századával. Harckocsijuk és ágyújuk egyáltalán nem volt, de kézi fegyverekkel rendelkeztek. Ezekkel azonban nem emberekre, hanem õzekre lõttek a lovászpatonai erdõben. Igyekeztek önellátók lenni, hogy ezáltal is távol tarthassák magukat a felsõbb vezetéstõl, amely a frontra vezényelné õket. A katonák nagyon jól érezték magukat Bakonyságon. Tele voltak arannyal, más ékszerekkel. Egy pohár bor: aranygyûrû, egy leánycsók: platinagyûrû, rubintokkal. Azt nem árulták el a felvidéki fiúk, hogy hol vámoltak meg egy zsidó kincseket szállító vonatot. Az ország tele volt rémhírekkel, balhitekkel és bombázások áldozatainak igaz történeteivel. Hosszú heteken, hónapokon át fél tíz tájban csak föl kellett nézni az égre, és ha volt rá idõ, és nem bénított a gyûlölet, kétezerig, sõt, a fölé jutottak a repülõgépek számolásával. A bombákkal terhes liberátorok körül úgy cikáztak a kis musztángok, mint méhecskék a királynõjük körül. Az országutak dugig teltek azokkal, akik azt hitték, hogy a sorsuk elõl elmenekülhetnek. Dunyhák fehérje a saroglyában vagy platókon. Mindenféle népek érkeztek Ságra Bánhidáról, Mórról és Fehérvárról. „Ideiglenes” befogadásukat nélkülözhetõ ruhadarabokkal, használati tárgyaikkal igyekeztek kompenzálni. A tatabányai Szõrös Amál olvasnivalót kért. Amikor tovább indult nyugat felé, úgy adta vissza Mikszáth Club és folyosó címû könyvét, hogy hét helyen lapokat ollózott ki belõle. Bátorították a sorok? Valaki luteránus lelkésznek adta ki magát. Azt mondta, hogy aknaszlatinai. Az otthonának elhagyását követõen Bakonyság a tizenkettedik állomása volt. „ Nem igaz, hogy Izajás könyvének Izajás próféta a szerzõje” - harsogta, ha kérdezték, ha nem. „Miként az Evangéliumot, Izajás könyvét is több személy írta. Dávidét ugyancsak. De Krisztus után! Josephus Flávius írásából teljesen hiányzik Izajás mûve. Nem véletlen” - hirdette a messzirõl jött ember. A ságiak oda se neki. „Valahol nagyobb légnyomást kapott az úr” - mondták. Nagydém felõl Szíjgyártó Józsi, Vanyola felõl Trézsi néni, Csótról a gombos harmonikás Vendel, a falu régi barátai érkeztek meg. Korábban egyszerre mind a hárman sohasem jöt-

2013. december


tek. Pusztító veszedelmek idején biztos menedéket reméltek az együttléttõl? Trézsi néni imát mormolt a templom körül járva. Vendel mentegetõzött,hogy miért nem hozta magával a muzsikáját. Szíjgyártó beköszönõ szava nem változott: - Olvasták a mai hírlapot? Az éjjel agyonböktem négy csöndért a gyõri országúton.” Szó ki, szó be, a lényeg,hogy éltek a sági emberek. Már akik odahaza voltak…. És még nem volt vége a váratlan vendégeskedéseknek. Karácsony vigiliáján a december 6-tól Balatonfõkajár környékén zajló véres ütközetekben kivérzett német alakulat katonái fedetlen tehergépkocsikban vörösre, kékre fagyott arccal erõsen pattogó ritmusú dalt énekelve érkeztek a községbe. Teljes lett a telítettség; szegény Kelemen Jenõ bírónak mégis szállást kellett biztosítani a döngölt földû, sárga agyaggal mázolt szobákban. Mihozzánk két idõsebb páncélos katonát kvártélyoztak be. A németek nem ettek, nem ittak semmit. Némán ültek az akác tüzû kályha körül. Fényképeket vettek elõ, aztán zsebkendõket. Elérzékenyülésüket titkolni próbálták, de a kará-

9

csony közelsége nemcsak az érzelmek, hanem az értelmek útját is felszabadította. „ Wir haben den Krieg verloren (A háborút elvesztettük)- tört fel a Franznak nevezett német egyenruhásból. Nem a társának, és nem is nekünk mondta. Egyszerûen kibuggyant a katonából, mint ahogy feltör a gõz, a magma vagy az Isten kétségtelen oltalmától felbuzduló hála. Egyszer csak újra kiürült a falu. Dörögtek az ágyúk, a galambok nem bírtak leszállni a tetõre, mert újabb dörej, a nyulak ijedtükben nekicsapódtak faházuk oldalának. Elmentek a leventék, el a gévések, a menekültek, a németek. Elvonult nyugat felé a front, és kelet felõl hazaszivárogtak a katonák. Már akik megjöhettek! Elõkerült Kiss Karcsi, Érsek Géza, Horváth Ernõ, a két Takács-fiú… A 60 házas faluba azonban sem a front után, sem késõbb, soha nem tért vissza Csizmadia Jóska, Horváth Dezsõ, Kelemen Lajos, Kiss István, Kovács Jenõ, Márkus Géza, Réfi Géza és Szabó Frigyes. Amelyik ország ellen háborúba vitték õket, annak a földjében százezerszám magyar porlik…. Márkus Zoltán

Weöres Sándor születésének 100. évfordulóján Versmondó verseny Weöres Sándor mûveibõl

Weöres Sándor költõ születésének centenáriuma alkalmából - a Pilinszky-naphoz kapcsolódóan - november 27-én délután szavalóverseny volt a Kultúra Házában, amelyen a helyi gyermekeken kívül a térség iskoláiból papkesziek, kajáriak, csajágiak és küngösiek vettek részt. Kulturális intézményeink vezetõje, Gyõrfiné Mariann köszöntötte a megjelenteket. Amikor a színpadról letekintett, a teltházas nézõtér eleve elismerésre ösztönözte. Nem is fukarkodott örömének kinyilvánításával. Majd ismertette a rendezvény lefolyásának módját. Bemutatta a 3 tagú bírálóbizottságot . A zsûri elnöke Csordás Éva, a TIT Váci Mihály Irodalmi színpadának vezetõje bevezetésképp színre lépett, és egy fûzér Weöres-verssel ajándékozta meg a jelenlévõket. Miközben ízelítõt nyújtott, példát is statuált. Produkcióját nagy elismeréssel fogadták. Értékelõ munkáját Györgydeákné Hajnalka, ny.könyvtáros, valamint e sorok írója segítette. A kisebbek korosztályában természetes, hogy az intézmény külön ajándékba részesítette a két óvodást, Várady Patrikot és Varga Kitti Sárát. A tanulók közül Gajdócsi Piroska kapott

különdíjat. Kuka Benedek 4., Gyõri Jázmin Anna pedig 3. lett. A második helyre Zubor Zétény került, s a zsûri a két elsõ helyre Andrejka Zitát , illetve Tánczos Olivért jelölte. A 3-4 osztályosok jobban bele tudták élni magukat Weöres Sándor világába, és fõleg avatottabban tudták érzékeltetni a sajátos ritmust. Ott Szabó Sarolta és Szõnyi Martin kapott különdíjat. Másik két tanulót, Humpók Fannit és Mohácsi Bencét negyedik díjba részesítették. Harmadik lett Toldi Gergõ. Második helyre Molnár Gábor, valamint Várady Lilla került. Az élen Farkas Olivér és Hámori Gábor végzett. Mint a kisebbeknél, itt is párban. Könyvjutalomban minden versmondó részesült, s a zsûri elnöke bíztató szavak kíséretében gratulált, és mindenkivel kezet fogott. Szünetben és a verseny végén ízlés szerint ki-ki almát vagy narancsot fogyasztott. Tanulók és kísérõ nevelõik elégedetten, sõt derûsen váltak el egymástól, valamint a helyszíntõl. Kifejezték, hogy más alkalommal akár más helyszínen ugyancsak örömmel tanúskodnak felkészültségükrõl, és szívesen tanulnak egymástól. Márkus Zoltán

10


2013. december

A Balatonkeneséért Baráti Kör karácsony elõtt is aktívan dolgozik Sokan vagyunk, akik egyet értünk abban: szükség van arra, hogy egyre többen és egyre céltudatosabban gondolkodjunk a település jövõbeni helyzetével kapcsolatban. Jelentõs változások elõtt állunk, valóban új évet hoz a 2014-es esztendõ. A civil összefogás és együtt gondolkodás kezdeményezõje a nemrégiben megalakult Balatonkeneséért Baráti Kör, melyhez egyre többen csatlakoznak, jelezve ily módon is a tenni akarást. A Kör egyik alapítójával és lelkes tagjával, Puskás Róberttel beszélgettem az eddigi eredményekrõl s az elõttük álló, megoldásra váró tervekrõl. Hogyan kerültél kapcsolatba a kezdeményezõkkel, rögtön bekapcsolódtál a Baráti Kör tevékenységébe? A megalakulás elõtt is folyamatos véleménycserékre került sor. Egyértelmû volt számomra is, hogy csak egyetlen út létezik, össze kell fogni, és valamit tenni kell. Most a legaktuálisabb téma természetesen Akarattya leválása és az ezzel kapcsolatos elõkészületek, de az összejövetelek sok minden más témát is elõhoznak. Egyet értek azzal a törekvéssel, hogy békésen akarunk haladni (én nem is szeretek rosszban lenni senkivel), és összefogva mozduljunk elõre, legyen Kenese élhetõbb! Rövid idõ telt még csak el a megalakulás óta, milyen eredményekrõl számolhatunk be? Felvettük a kapcsolatot a civil szervezetek többségével, az egyesületek vezetõivel, tagjaival. A legtöbben támogatásukról biztosítanak bennünket. De mindenkit várunk a megbeszéléseinkre, civil szervezeteken kívülieket is. A megkeresett szervezeteket megkérjük, delegáljanak egy- egy tagot abba a bizottságba, melynek azt a szerepet szánjuk, hogy kezdjen egyeztetéseket az akarattyai leválást elõkészítõ bizottsággal. A Baráti Kör kezdeményezõ és összefogó szerepet kíván ebben betölteni. Szükség van azokra a személyekre, akik tudják vállalni az egyeztetéseket szakmai oldalról, illetve akiknek a szavára ad a város lakossága. Minél szélesebb társadalmi bázist alakítunk ki, annál eredményesebbnek gondoljuk a kezdeményezést. Mikorra tervezitek ennek a bizottságnak a létrejöttét? Január tizedikére hívunk össze egy széles körû lakossági fórumot, ezen szeretnénk, ha eljutnánk a bizottság felállításáig, közben pedig a képviselõ- testület hozzájárulását is szeretnénk megszerezni. Úgy értesültem, hogy a fiatalokra is számít a Baráti Kör. Hogyan próbáljátok aktivizálni ezt a korosztályt? A korábbi megbeszéléseken nem vettek részt fiatalok. Azt gondoljuk, ezen változtatni kell. Jellemzõ a hozzám hasonló fiatalokra, hogy mindenki a saját problémáival van elfoglalva, sokat dolgoznak, gyerekeket nevelnek. Személyes megkereséssel próbáljuk meg elérni azokat, akiket tudunk, és természetesen az internet is segítségünkre van. Nemcsak a szétválással kívánunk foglalkozni, hanem olyan témákkal is, melyek sokakat érintenek. Kíváncsiak vagyunk a véleményükre. Valószínûleg olyan dolgok is elõkerülnek, melyekrõl egyénileg nem is biztos, hogy beszélnének, de ezeket tolmácsolni tudjuk

a Baráti Kör felé. 2013. december 7-én megtartottuk elsõ, fõként fiataloknak szóló fórumunkat. Bebizonyosodott, hogy többségük még mindig nincs tisztában a település jövõjét érintõ leválás folyamatával és annak következményeivel. Sokat kell még tennünk azért, hogy ez mindenki számára érthetõ és kézzelfogható legyen. Mindazonáltal örömteli, hogy a fiatalok között is van, aki a szívén viseli városunk sorsát, és bizony meg kell hallgatni az õ véleményüket is. Sok olyan ötlet hangzott el, ami nem a leválással kapcsolatos, de építõ jellegû és mindenképpen megfontolandó. Ezúton szeretném megköszönni mindazoknak, akik feláldozták a szombat estéjüket, eljöttek és meghallgattak minket. Milyen témákat érintetek a leválással kapcsolatos megbeszéléseken kívül? Elindítottuk a zöldhulladék feldolgozásával kapcsolatos ötletünket, reméljük, tavasszal már látható eredményei lesznek. Szeretnénk a parti rész további fejlesztését, és nem utolsósorban valamit tenni kell annak érdekében, hogy a fiatalok ne menjenek külföldre, ne csak ott találják meg a megélhetést. Nekem is fejtörést okoz a külföldi munka lehetõsége, de most már két gyermekem is iskolás, szeretjük a színvonalas oktatást, a mûvészeti oktatást, itt akarjuk megtalálni a család megélhetését. Miben látod a változást? Minek kell történnie, hogy jobb legyen a kenesei közélet? Teljesen egyértelmû: a helyieket meg kell mozdítani, és a célok érdekében össze kell fogni! A környezõ Balaton- parti települések lassan fényévekkel elõttünk járnak, miközben mi egyhelyben topogunk. Nem lehet beletörõdnünk, hogy városunk életét a széthúzás, az ellenségeskedés irányítsa! Egy közösségért tenni- úgy érzem és érezzük- megtiszteltetés és bizalom kérdése, amivel nem lehet és nem szabad visszaélni! Ennél jobb végszót keresve sem találhatunk. Karácsonykor- s talán a jövõ évben is- történnek csodák… Gyõrfi H. Marianna

MEGHÍVÓ A Balatonkeneséért Baráti Kör következõ lakossági fórumára, melynek idõpontja: 2014. január 10-én, péntek, 17 óra helyszíne: Kultúra Háza, melyre ezúton is szeretettel várunk minden érdeklõdõt. Békés, boldog karácsonyi ünnepeket, eredményekben gazdag új évet kívánunk és céljaink közös megvalósulását. Baráti Kör

2013. december


11

Interjú ifj. Vass Károllyal Karcsikám! Balatonkenesén bizonyára sokan ismernek, mégis arra kérlek, mutatkozzál be az újságolvasóknak! Tõsgyökeres balatonkenesei vagyok, születésem óta itt élek. Édesapám is itt született és lakott. Édesanyám már a 60-as években Kenesére került. Mindketten a vendéglátóiparban dolgoztak több tíz éven keresztül. Majd édesapám munkahelye a Marina Port elõdje, a Hungarotex üdülõ volt, onnét is ment nyugdíjba. Édesanyám a város központjában lévõ – régebben Papír– Írószer- üzletet vezette, amely késõbb saját tulajdonba került s a mai napig is ott dolgozik. Persze a profil azóta változott, s hosszabb idõ óta két alkalmazottat is foglalkoztat. Feleségem kenesei lány, Makai Csilla, akivel egy gyermeket nevelünk, Ádámot, aki most 6 éves. Az iskolai tanulmányaidat hol végezted? Milyen képzésben részesültél? A helybeli általános iskolában tanultam, majd a veszprémi Közlekedésgépészeti Szakközépiskolában érettségiztem és szereztem meg az autószerelõi képesítést. Ugyanitt vettem részt a technikus képzésben is. Késõbb elvégeztem egy kereskedelmi üzletvezetõi iskolát. Mindegyik képzést a mai napig jól tudom hasznosítani. Hogyan alakult ki az autók iránti érdeklõdésed, s a rally versenyzés? Az autók iránti szeretet már gyermekkoromban kialakult. Tanulmányaim során ez az érdeklõdés tovább fokozódott és elmélyült. Pár év után személyes kapcsolatba kerültem több autóversenyzõvel és motorépítõvel, ahonnan már nem volt visszaút. Társakkal vagy egyedül versenyzel? Egyedül, egymagamban azt hiszem semmit nem tudtam volna elérni a versenyzés terén, hiszen ez is, mint a legtöbb sporttársakat kíván. Milyen sportsikereidre vagy a legbüszkébb? Mivel rallys korszakom elõtt aktívan futballoztam mintegy 20 évig, az akkori sikerek fiatalkorom meghatározó emlékei voltak. Többek között azért is, mert én – édesapámhoz hasonlóan, aki hosszú ideig futballozott, és aktívan részt vett a falu sportéletében – követve a példáját igyekeztem a nyomdokain haladni. Majdnem 10 évvel ezelõtti focis sérülésem okán változtatnom kellett és így nyergeltem át az autóversenyzésre, amelyet azóta is aktívan mûvelek. Az elsõ egy-két év kivételével minden szezon meghozta a várt sikereket, és mindig tudtunk a karácsonyfa alá néhány kupát tenni. Vannak-e példaképeid a rally versenyzõk között? Mint minden sportolónak természetesen nekem is vannak példaképeim. Elsõsorban a Ladásokat emelném ki, mert mi is ezt a típust használjuk. A Veszprém megyeieket említeném, akik között többen országos bajnokok. Például: Osváth Péter, Nemes Csaba, Páhi Csaba, valamint egy pécsi örökös bajnok: Ranga László.

Tudjuk, hogy ez a hobbi eléggé költséges. Miként sikerül elõteremteni az ehhez szükséges anyagiakat? Ez a sport jelentõs anyagi áldozatokkal jár. Természetesen vannak támogatóim, akik helyi és megyei vállalkozók. Nekik ezúton is szeretnék köszönetet mondani. – tudni kell, hogy a versenyautó felkészítése egy versenyhétvégére kb. 50 munkaórába és több 10 ezer forintba kerül. Nagyon jó érzéssel tölt el, ha a versenypálya szélén kenesei szurkolókat is fedezek fel. Szeretnéd-e, ha kisfiad is követné példádat az autóversenyzés terén? Ádám is elég korán „megfertõzõdött” az autók iránti érdeklõdéssel, hiszen testközelbõl láthatja a versenyeket. Természetesen rábízom azt, hogy késõbb melyik sportágat választja, hiszen úgy gondolom, meg kell hagyni a saját választás lehetõségét. Beszélj a fõ foglalkozásodról! Már 15 éve autóalkatrésszel kereskedek. Majdnem 10 évig voltam egy veszprémi cég üzletvezetõje, majd mind a mai napig magánvállalkozóként dolgozom. Jövedelmezõ-e manapság ez a tevékenység? Ez a tevékenység is – mint minden más a válság óta – sokkal több idõ- és energia ráfordítást igényel ahhoz, hogy esetleg ugyanazt az anyagi színvonalat tudjam biztosítani a családomnak, mint annak elõtte. Mivel egyszemélyes cég vagyok, minden ügyfelemmel személyes kapcsolatom van. Ez azt is jelenti, hogy mind az ügyfelekkel való bánásmód, mind a rendelések teljesítése terén 100%-ot kell nyújtani. Ha ez teljesül, akkor mind az eladó, mind a vevõ jól jár. Milyen célokat tûztél ki magad elé, mit szeretnél elérni szakmádban, magánéletedben? Mivel a lap megjelenése idején leszek 40 esztendõs, számot kell vetnem az eddigiek során kitûzött terveim megvalósításával. Úgy érzem, hogy azokból sok mindent sikerre vittem, mert kitûzött céljaim érdekében mindent igyekszem megtenni. Magánjellegû terveim között szerepel, hogy végre egyszer úgy tudjak egy két hetes pihenésre elmenni, hogy ne kelljen magammal vinni a telefonomat. A viccet félretéve: szeretném, hogy a családom és barátaim egészségesek legyenek, és a velük kialakított harmonikus kapcsolatunk megmaradjon a jövõben is! Hiszen a mai világban a legfontosabb dolgok az életünkben: a család és a barátok. Ezuton is minden kedves olvasónak békés, boldog karácsonyt kívánok! Köszönöm az interjút. Kinek dobod tovább a labdát? Egy fiatal helyi vállalkozónak, aki a Honi Abc-t üzemelteti: Varró Tamásnak. Sörédi Györgyné

12


2013. december

Karácsonyi köszöntõ Újra közeledik… Rövidülõ nappalokkal, szürkülõ égbolttal, esõvel, hóval, jéggel és dérrel, lelkünkben újra felcsillanó reménységgel a KARÁCSONY! Mennyi várakozás, milyen rákészülés, milyen lelki átalakulás elõzi meg? Mit is jelent számunkra? Jelenti-e számunkra a fennen hirdetett igazi megbékélést, a kicsiny Jézus hozta hótiszta lélekfürdõt? Jelenti-e számunkra a másik elfogadását, akarata, kívánsága, mássága tiszteletben tartását? Jelenti-e azt, hogy ha más utakon haladunk is, kívánjuk egymásnak a szerencsés célba érkezést? Megkönnyítjük-e egymás számára a rögös úton való elõrehaladást, netán még úgy is, hogy megfogjuk egymás kezét? Találunk-e alkalmakat arra, hogy a fehér asztalhoz ülve meghallgassuk, mit szeretne a másik? Tudunk-e szívbõl megbocsátani egymásnak a múltban és a jelenben elkövetett botladozásokért? Kívánunk-e jót egymásnak úgy, hogy egyikünk lelke se sérüljön? Vajon van-e igazi szeretet a szívünkben ahhoz, hogy ne az adok-kapok tüskékre, hanem az egymás iránti jó akaratra koncentráljunk? Nem könnyû a válasz mindezekre! Hisz az õszinte megnyilvánulásokat nem mindig méltányolja a nevetõ harmadik: a kibic. De hiszem, hogy a tegnapinál parányibb szeretettel sok minden (ha nem minden!), áthidalható. Pilinszky János szavaival élve: „Az igazi szeretet próbája egyedül az, hogy nem fél a másik ember szeretetétõl, hogy elegendõ benne a szelídség, a türelem és az alázat ahhoz, hogy elfogadja azt.”

Kívánom a Balatonkenesén és Balatonakarattyán élõknek, hogy karácsony mindent átölelõ szeretete éljen és lakjon szívükben karácsony közeledtével, de továbbra is! Tudják elfogadni egymás szeretetét. Nem gondolom, hogy könnyebb lesz az elõrehaladás, de hiszek abban, hogy csakis megértéssel, szeretettel, toleranciával lehet elérni azt, hogy a jövõben békességben és a boldogulás reményében élhessenek egymás mellett mindkét településen élõ honfitársaink! Ezzel a reménységgel a szívemben kívánok áldott, boldog karácsonyi ünnepeket és sikeres új esztendõt minden újságolvasónknak! Szeretettel: Sörédi Györgyné képviselõ

„Karácsony ünnepén az a kívánságom/ Legyen boldog mindenki/ezen a világon. Itt is, ott is mindenütt/legyen olyan béke,/ mint amilyen bent lakik/az emberek szívében.” Pálfalvi Nándor

Békés, meghitt karácsonyi ünnepeket kívánunk Balatonakarattya és Balatonkenese minden lakójának és eredményekben gazdag, boldog új esztendõt! Vatics Erzsébet, Kurucz Henrietta, Lengyel János és Miklós Péter képviselõk

Szilveszter, ünnep, tél, hideg… Az elmúlt tél rendkívül hideg idõjárása, a márciusi hóvihar után talán már komolyan vesszük, ha a meteorológiai szolgálat elõjelezése veszélyhelyzetre hívja fel figyelmünket. Szép és megható történeteket tudnak mesélni azok, akik ezekben az idõszakokban elesett, magatehetetlen, veszélybe került embertársaikon segítettek. A híradásokban is találkozhattunk az önzetlenség elismerésével, hálás köszönetekkel. A Rendõrség részérõl már az õsszel megtörtént a veszélyeztetett csoportba sorolható emberek és tartózkodási helyeik feltérképezése, felkeresése. Ez nemcsak a hajléktalanok számbavételét jelenti! Sok idõs ember is él egyedül. Köztük és a fiatalabbak között is vannak, akik betegek, rokkantak, elesettek, nem tudják ellátni magukat megfelelõen. Sokan élnek a települések külterületein, kiesõ helyeken, rossz körülmények között, akiknek nincsenek szomszédjai, akikre nem figyel senki. Õk azok, akikre a hidegben jobban kell figyelnünk! A rendõrség folyamatosan, visszatérõen járja a területet, rendszeresen felkeresi az ismert tartózkodási helyeket, elesett embereket saját otthonaikban, hogy szükség esetén intézkedjen, vagy jelezze az önkormányzatoknak, társhatóságoknak: hol, milyen segítségre lenne szükség. Nagy segítség az, amikor bejelentés érkezik rászorulókról, hiszen az idõben érkezõ segítség ér a legtöbbet!

A külterületek, ritkán lakott helyek ellenõrzése bûnmegelõzési szempontból is jelentõs, mert a mozgás elriasztja a rossz szándékkal érkezõket, akik a felügyelet nélkül hagyott nyaralókat feltörik, és esetenként csak téli szállásra használják. Az év végi ünnepek felszabadult hangulatában, gyakran alkohol hatása alatt gyakoribbak a közhangulatot rontó garázdaságok, rongálások, hangoskodások. Nemcsak a környezetünkben élõk, barátaink hangulatát, hanem a saját kedvünket is elronthatja a rendõri intézkedést igénylõ, kihívó magatartásunk. Az egymásra figyelés szórakozás közben is elengedhetetlen! Megelõzhetjük vele, hogy ismerõseink, barátaink szabálysértést, bûncselekményt kövessenek el, vagy váljanak annak áldozatává. A közelgõ Szilveszter éppen ilyen alkalom! Ne felejtsék el, a petárda vásárlása, eladása, használata tilos! Csak a kereskedelemben legálisan beszerezhetõ kis tûzijátéknak számító eszközöket vegyük igénybe az évvégi programok színesítéséhez. A médiában ezek használatának szabályozásáról elhangzó információkat vegyük komolyan, mert saját testi épségünkért, mások, akár gyermekeink sérülésével járó balesetekért csak magunkat okolhatjuk. Stanka Mária r. õrnagy Balatonalmádi Rendõrkapitányság

2013. december


13

Magyar tájak, magyar ecsettel Irodalmi elõadás a Kultúra Házában Összesen öten: Kerti Teréz, Kúl Bernadett, Sipos Csaba, Tóth Péter, valamint Tóth Zoltán, a Balatonkenesei Pilinszky Irodalmi Színpad tagjai november 30-án, szombaton a Kultúra Házában Magyar tájak, magyar ecsettel címû elõadásukkal varázslatos, szép esti élményben részesítették azokat, akik a hétköznapok egyhangúsága után irodalmunk gyöngyszemeinek pihentetõ élményére áhítoztak. Miként a korábbi években, ezúttal sem csalódtak a már korábban megismert versmondókban. elsõ gondolatként adózzunk néhai Kecskés József emlékének, az elõadói közösség létrehozójának és hosszú idõn át rendkívül igényes vezetõjének. Õ már a kisdiákok körében elkezdte a szavalási kultúra ápolását, melynek nyomai manapság is érzékelhetõk a nevelõk igényességében, illetõleg a tanulók szerepléseiben a nemzeti vagy helyi ünnepségeken. A második gondolat azokat illeti, akik a kezdeményezõ iránt érzett hûség jegyében tovább éltetik az elõadói kultúrát településünkön. Döbbenettel és lesújtva vették tudomásul volt vezetõjük kényszerû távozását, általuk is hosszúnak ítélt hallgatás után azonban újraélesztették a tüzet, s azt akarják, hogy városkánkban sose aludjék ki a láng, hanem állandósuljon, sõt terebélyesedjék a versszeretet, s az összes nehézség dacára lehetõség szerint növekedjék a bemutatók száma. Hogy újra induljon a verses esték sora nálunk, Kerti Teriék jól választottak. Politikai töltettel túlzsúfoltak napjaink. Mindannyian valamilyen tájban élünk, s mi, keneseiek nem is akármilyen karakterûben. Ennek következtében talán az igényességünk is fejlettebb az átlagosnál. Igaz, költészetünkben nem túl nehéz a választás, ha vonzó táji megelevenítésekre vágyunk. Nemcsak nagy költõink, a másod-, sõt harmadrendû alkotók is hagytak hátra érzékletes és gyönyörködtetõ mûveket, amelyeket érdemes megismerni, akár megtanulni is, hogy bármikor felidézhessük õket. Legnagyobbjaink pedig, talán túl a mindennapos természeti képen, idõszerû problémát , akár súlyos társadalmi igazságot is feltárnak. Emiatt vált külön kedvünkre szóló ajándékká Petõfi Sándor, Ady Endre, Juhász Gyula, Radnóti Miklós és mások egész sornyi költeménye. Szavalóink mindegyike jól választott. Érzõdött az elõadáson hogy nem mostanában betanult, hanem már rég megkedvelt és

TÁJÉKOZTATÁS A Közmûvelõdési Intézmény és Könyvtár a

Mindenki Karácsonya programot követõen 2014. január 17-ig zárva tart. Január 20-ától teljes szolgáltatásainkkal várjuk Önöket! Szíves megértésüket köszönjük!

számukra örök élményt nyújtó versrõl van szó. Olyanról, amelyet lehet, hogy a hallgatóság nagyobb része is ismer, de jó hallani, újra átélni az elhangzó szavak szépségét és igazságát. Semmit se vittek túlzásba az elõadók. Alázattal viszonyultak a költõhöz, a mûhöz és a feladathoz. Csupán egyetlen cél vezette õket: a megosztás, az élménynyújtás, az ajándékozás öröme, az embertárs iránt érzett szeretet. Hiányos lenne ismertetõnk, ha külön nem szólnánk Sipos Csaba szerepérõl. Amikor csak megtehette, mindig velük tartott, a szavalókkal. Hogy úgy mondjam: kiegészítette , továbbszínesítette az õ munkájukat. Ezt cselekedte ezúttal is. Természetesen egy más formában. Õ a zene hangján vezette el a hallgatóságát tájainkhoz. Ebbõl az elõadásból sem maradt ki a népélet, ennek szépsége, de ugyanennyi nehézsége sem. Tanulmányai során Csaba „fülünk hallatára” messze jutott. Van- e még hangszer, amelyen nem játszik? Nemcsak e színpadi körben, másutt is megtalálja az alkalmat, hogy mûvészi megelevenítéssel szórakoztasson helyi közösségeket, televíziós érdeklõdõket. Köszönet a versmondóknak és köszönet a zenei betétek megelevenítõjének. Végezetül köszönetet mondunk a nagyon sok mûvészi fotóért, melyek tovább erõsítették a büszkeség érzését hazánk iránt. Nagy munka lehetett a kiválasztásuk, a versekhez illesztésük, a földrajzi kör tágítása, szûkítése. Tudjuk, fejlett a képzõmûvészetünk s benne a fotózás kultúrája. Mégis csodálatos volt a látványsor, különösképpen pedig az õszi sok szín. Majd Veszprém megye következett, fokozta izgalmunkat a Balaton sok arca. Amikor pedig megpillantottuk templomunkat a képernyõn… Templomunkat, amely a valóságban is alig 30 méterre áll a bemutatói színhelytõl. Hogy is mondjam, teljes volt és természetes a közönség elérzékenyülése. És már csak slágvortokban az elõadást követõ beszélgetés határozatairól: Ezután jobban ügyelünk arra, hogy helységünkben egy idõben ne legyen két rendezvény. Bõvítjük az irodalmi színpad körét, akár iskolás korúak bevonásával is. A legutóbbinál jóval elõbb követi újabb bemutató a régit. Márkus Zoltán


14

2013. december

Karácsonyi olvasnivalók Írta: Balázs Pál

1.

Meditáció a Kimondhatatlanról

Attól félek, hogy amint kimondom, vagy leírom annak a valaminek a nevét, az - az én gyarlóságom miatt - azonnal megsebzetté, torzóvá, esetleg elillanva láthatatlanná válik, pedig már egy jó ideje szelíd jelenlétével itt él bennem, és lenyûgözi lelkemet. Kedves Olvasó, akivel most megosztani készülök élményemet, arra kérlek, hogy ne rám figyelj, hanem csakis és kizárólag Õrá, vele beszélgess, õt értsd meg, mert benned is ott lakik; az õ neve: Szeretet. Saját kudarcaim sorozata döbbentett rá arra, hogy mennyire félreértettem Õt. Azt gondoltam, hogy akkor élek a szeretetben, ha mindenki zokszó nélkül elvisel engem, helyesel nekem, mert elismeri jó tetteimet, és elnézi hibáimat; vagyis ha kellemes környezetben megdicsõülhetek, esetleg minden egyéni érdemem vagy erõfeszítésem nélkül. Nem, nem ez a szeretet. Most már szégyellem, hogy ilyen ostobán ámítottam magamat; s bocsánatot kérek mindenkitõl, akiket úgy akartam csak elfogadni, ha igazságtalan torz figurává aljasítják magukat az én kedvemért. - Be kell vallanom, hogy nem magamtól jöttem rá tévedésemre, hanem megérintett az Örök Bölcsesség a maga valódi szeretetével, s megengedte, hogy rácsodálkozzak az igazira. Most állok küszöbe elõtt, s mivel kegyelmébõl lehullott szememrõl a hályog, úgy érzem magamat, mint akit megajándékoztak a konverzió élményével. Tanító Mesterem elõször is belém karolt, s bizalmas jóakaratával elvezetett mindama hatalmas értékek elé, melyek elérésére sóvárogtam. Bemutatta nekem az éteri szférákig emelkedõ szónoki képességet, a titkok prófétikus zsenialitását és a megfellebbezhetetlenek vélt tudományt. Engedte érzékelnem a hit erejét, a szociális szeretet jótékonyságát és az önfeláldozó mártíromság meghökkentõ bátorságát; s mindezt zengõ érchez és pengõ cimbalomhoz hasonlította, melyek semmit sem használnak nekem a szeretet nélkül. Új Barátom látva elképedésemet, példák sokaságát állította elém, és azt mondta: „Gondolkozz…! Vajon miért vallottak szégyent azok a jobb sorsra érdemes tudósok, mûvészek és hõsök? Talán rosszul tették azt, amit csináltak? Nem, egyáltalán nem; sõt nagyon is jól…, csak egy valami hiányzott belõlük, s ez a szeretet.” „Jó, jó. Most már kezdem érteni. Eddigi erõfeszítéseikhez még egy kicsit hozzá kellett volna tenniük, valami személyes jóságot, amit Te szeretetnek nevezel.” - Barátom elmosolyodott, rám nézett s valami közvetlen egyszerûséggel - hogy meg ne zavarja tévelygõ, de már a jó út felé tájékozódó érdeklõdésemet - csak ennyit mondott: „Hát nem egészen errõl van szó.” - „Hát akkor mirõl?” - kíváncsiskodtam. „Mielõtt pontosan válaszolnék kérdésedre, gondolkodj el a következõ hasonlaton: Amikor a földre éjszaka borul, semminek se látszik a színe, pedig minden egyes létezõnek az is a sajátja; ha azonban fény vetõdik rájuk, azonnal megmutatják sajátos színüket. Talán még érdekesebbek az életet hordozó vetemények magvai. Kicsinységük ellenére egy kifejlett növény minden képességét magukban rejtik: nagyságát, színeit, virágát, gyümölcsét, azok ízét és zamatát; de ha az a kis mag nem kap fényt, minden meglévõ képessége elenyészi, semmit sem ér. - Hangsúlyozom, hogy ez csak hasonlat, de talán mégis segít megér-

teni a szeretet mûkését: a szeretet forrása nem bennünk van miként a fényé sem. Azt kívülrõl kell befogadni, s azután is csak akkor éri el a célját, ha együttmûködünk vele. Eddig segít a hasonlat, de most itt az ideje a különbség, illetve a többlet megértésének is. A fény ugyanis éppúgy fizika jelenség, mint az élõ vagy élettelen anyag. A szeretet azonban személyhez kötõdõ valóság, úgynevezett lelki minõség, mégpedig olyan, amely természete szerint abszolút érték, nem határolható körül, nem szorítható keretbe, nem korlátozható. Ezért az önmagában véges ember, aki ennek ellenére személyes mivolta miatt mégis a végtelenre nyitott, nem birtokolhatja saját magától a szeretetet, de nagyon vágyakozik utána. Ezért ha a szeretet kívülrõl megérinti õt, mint a napfény a magocskákat, akkor képes ad abszurdum-ig együttmûködni vele.” „Most már értem.” - válaszoltam Barátomnak; de õ csak mosolygott, s valami alig megfogalmazható tapintatos gesztus kíséretében újra csak azt mondta: „Dehogy érted…, de azért jó úton jársz. Idáig ugyanis csak a szeretet irányára figyeltél fel, de még nem ismered az igazi tulajdonságait. Figyelj csak! Ezt is feltárom elõtted: A szeretet elsõ tulajdonsága az, hogy türelmes, azután jóságos, nem féltékeny, nem kérkedik, nem tapintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, nem örül a gonoszságnak, örömét az igazságban leli, mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel. A szeretet nem szûnik meg soha (V.ö.: 1 Kor 13,4-8). Ugye milyen szép! Csakhogy ezt is félreértik az emberek; mert hát mindezeket a magasztos tulajdonságot másoktól várják el, és ezért õk maguk soha sem jutnak el a szeretetre. Az a Valaki, aki az igazi szeretettel téged is meg akar ajándékozni, ilyen: türelmes, jóságos, nem féltékeny…, és így tovább; de ezt nemcsak valamilyen mértékben akarja neked adni, hanem abszolút módon. A szeretetnek ugyanis az a mértéke, hogy nincs mértéke. Ha szeretetben akarsz élni, akkor neked is ezen az úton kell járnod.” „Jó, jó, most már naggyából értem; de bevallom, hogy engem nagyon zavar a szeretet gyengesége, naivsága és félszegsége.” - „Mit értesz ezen?” - „Hát ez a mindent eltûr, mindent elhisz, mindent remél és mindent elvisel kérdéskör az igazi problémám.” - „Szóval még az elsõ követelmény sem megy…? Mivel is kezdõdik a szeretet tulajdonságainak felsorolása?” - „A szeretet türelmes.” - „Úgy van. Csakhogy nem az emberi világ tapasztalataiból kell kiindulnod, mert akkor nagyon hamar csõdöt mondasz. Egyértelmû következetességgel az Abszolút Szeretet fényében kell élned, és az Õ szeretetét kell minden helyzetben személyesen megélned. Akkor meg fogod érteni, hogy nem félszegségbõl vagy gyengeségbõl tûr el a szeretet mindent, hanem mert végtelenül erõs a jóban való állhatatosságban; vagy nem azért hisz el mindent, mert naiv és hiszékeny, hanem a végtelenségig megéli a bizalomadás valóságát, és az ezzel járó gyõzelem örömét anélkül, hogy a legkisebb mértékben kényszerítene; s a többi, nehezen érthetõ tulajdonsággal is ugyanez a helyzet.” - „Most már értem…!” - „Rendben van. Akkor ideje lenne hozzákezdeni. Szedd elõ az akaratodat, és kezdj hozzá! Elõre biztosítlak, hogy mindvégig, vagyis az ad abszurdumig melletted fogok állni, mert kudarcaidban is el foglak viselni és a reményt soha sem adom fel.”


2013. december

2.

15

Az én adventi történetem

Még nagyon, de nagyon kisgyermekek voltunk, én és a kishúgom, amikor egy decemberi délután varázslatos dolgok történtek otthon, a kisszobában. Az egész azzal kezdõdött, hogy a nagymama, akivel az idõ tájt együtt múlattuk az idõt, megrakta a vaskályhát, mely a jó huzatnak köszönhetõen azonnal duruzsolni kezdett, valahogy úgy, mint a cicánk, aki barátságos dorombolásával biztosította a maga számára a meleg szobában maradás lehetõségét. Kint már sötétedett az amúgy is sejtelmesen ködlõ hólepte fagyos világ felett, bent viszont villódzó meleg fények törtek elõ a kályha rostélyos nyílásán csodálatos színekkel és árnyképekkel népesítve be alkonyodó szobánkat, a meseszerû élményekre mindig fogékony lelkünk igen nagy örömére. Odakucorogtunk a nagymama köré, aki a közelítõ karácsonyról mesélt. Vagyis nem mesélt, hanem igaz történetet mondott el, de olyat, amely nemcsak régen esett meg, hanem ami itt és most velünk is meg fog történni. Tudjátok bogárkáim – kezdte felfedni elõttünk a titkok titkát – a Jézuska már elrendelte, hogy az angyalkák rakják meg különféle ajándékkal a fényes aranyszekeret. El se tudjátok képzelni, hogy mi minden lesz azon...! Amikor azután elkészülnek a munkával, befognak a szekér elõ négy gyönyörû pejlovat, felül a bakra a legjobb kocsis, akin patyolatfehér ruha, prémsapka meg fehér bunda lesz, kezébe veszi a gyeplõt, suhint egyet az arany ostorral, s megkezdi hosszú útját. Mert tudjátok a Mennyországból egy hosszú kanyargós úton lehet csak leereszkedni Magyarország felé, hogy elérkezzen hozzátok is a kis Jézuska ajándéka. Amíg a kocsis irányítja a lovakat, addig a sok angyalka körbejárja a vidéket, mert nekik az a feladatuk, hogy a jó gyermekeknek szétosszák az ajándékokat. A nagymama elhallgatott... - Még most is érzékelem az akkori csendet, amelybõl szinte kihallatszott a szívünk dobogása és a kályha monoton duruzsolása. Közben élénk fantáziánk újrateremtõ ereje nagy utat járt be, hisz egy szempillantás alatt mi magunk is a történés szereplõinek érezhettük magunkat. Mit részeseinek, sokkal inkább fõszereplõinek, hiszen a Jézuska fényes küldöttsége egyenesen hozzánk készül érkezni. Izgalom vett erõt rajtunk, ezért rögtön meg is kérdeztük: De hát mikor fognak ideérkezni...? - S legnagyobb meglepetésünkre, a nagymama már tudta: Épp most fordultak be a fölöttünk lévõ utcába; s máris sorolta a gyermekek nevét, akiknek a háza elõtt ezekben a percekben áll meg az aranyszekér. Feltûnt nekünk hogy egy fiút, a Janikát, kihagyta. Hát vele mi lesz? - kérdeztük. Õ az idén nem kap ajándékot, mert csúnyán beszélt és cigizett. Mert bizony aki rosszul viselkedik, az kimarad az ajándékosztásból. - Megszeppentünk. Igaz, hogy nem cigiztünk és nem beszéltünk csúnyán, de a lelkiismeretünk némi rosszaságról mégis árulkodott. Nekem például eszembe jutatta, hogy kishúgom cofos haját néha meghúzogattam, meg a hokedliról akkor is leugráltam, amikor nem lett volna szabad. Szóval bûneim tudatában azért mégis megreszkíroztam a lényeges kérdést: Mama, mi kapunk a Jézuskától ajándékot? Komolyan ránk nézett s csak annyit mondott: Hát az még kérdéses, viszont hamarosa elválik. Újra csend következett. Éreztük, hogy most már nem babra megy a játék, mert rögtön itt lesznek. Azonnal megígértük, hogy ezentúl nagyon, de nagyon jók leszünk, meg azután szeretnénk látni az ajándékokkal megrakott arany szekeret, amely most már csak néhány háznyi távolságra lehet tõlünk.

Jól van aranyoskáim - oldotta a feszültséget a nagymama és odaengedett bennünket az ablakhoz. Olyan kicsik voltunk, hogy csak az ablak legalsó pereméig értünk fel. Ha lábujjhegyre ágaskodtunk, akkor kiláttunk... Néztünk a sötét éjszakába, mögöttünk villódzott kályha fénye, s mi láttuk a csodát. Igen, határozottan tanúsítom, hogy pontosan úgy láttunk mindent ahogy a nagymama elmondta: a pejlovakat, a kocsist, az aranyszekeret meg a sok-sok ajándékot, a glóriás angyalkákat. Mi az hogy láttuk? Nemcsak láttuk õket, hanem hallottuk az éneküket is. Gyönyörûen énekeltek. Az egész valami olyan szép volt, mint az éjféli misén a templomban; s közben az ajándékok is megérkeztek: pontosan úgy, ahogy a nagymama elmondta. Az angyalkák még bizonyítékról is gondoskodtak; mert a fenyõfán nálunk hagyták hófehér angyalhajukat. Újra advent van. Nem rég kint jártam a temetõben a nagymama sírjánál; s amíg én imát mondtam érte, õ addig rám mosolygott odafentrõl, ahonnan az angyalkák útjukra szoktak indulni. Az én adventi történetem pedig folytatódik. A bölcs nagymama átlényegül; s amíg õ beszél hozzám, én már Izajást, Jeremiást és Malakiás prófétát hallgatom. A sötét éjszaka: gyarlóságainkból, gyengeségeinkbõl, szellemi korlátainkból, betegségeinkbõl és magányosságunkból eredõ szorongás, amelyben egy angyali hang szólal meg körülbelül így: Kistestvéred lesz, úgy fogják hívni, hogy Emmánuel. (Vö. Mt 1,23) - De hisz ez azt jelenti, hogy Velünk az Isten! Ebben a lelki találkozásban újra elámulok. Ez most nagyon jó. Csupa fény, ragyogás, melegség és tisztaság. Megszûnt szorongásom és magányosságom. Belülrõl, a lelkem mélyérõl elindul valami megmagyarázhatatlan felszabadító érzés, amely önkéntelenül is kibuggyan belõlem, s máris a glóriát éneklõk seregében találom magamat. Nagy sereg, megszámlálni sem lehet. Boldogok, mert rátaláltak Istenre. - Igen, most már értem, hogy karácsony titka miért érint meg minden embert. Van akit csak kívülrõl, de aki megnyitja elõtte lelke kapuját, az belülrõl is, sõt nála marad. Kezembe veszem az ajándékot, úgy hívják, hogy Ige, az Isten Szava, s kezembe veszem a kenyeret, a mindennapit, a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Nézem a kenyeret, s hallgatom a szót, s közben az Ige testté lényegíti át a kenyeret. Akik ezt értik, azok azt éneklik, hogy „hópehely ostya, csöpp búzakenyér, benne lásd az édes Úr, téged szomjaz rád borul, egy világgal ér fel.“ Most már én is benne látom a betlehemi Kisdedet. Lélegzetelállító csoda a gyermek misztériuma; de nincs idõm elmerengeni, mert egy szempillantás alatt változik a kép: az ostyában a Gyermek véresen agonizáló Keresztrefeszítetté változik, akit valami iszonyú sötétség vesz körül. - Adventi vendégünk, hát te nem tudtad, hogy milyen fogadtatás vár itt rád...? Miért mentél bele ebbe a kelepcébe? - Csend. Mintha nem akarna válaszolni. Már-már fölényesen azt hiszem, hogy „megfogtam“, de õ csak hallgat, s közben az ostyába rejtett kép ismét változik: megdicsõült formát ölt, sõt meg is szólal. Hallom az Ige szavát: „Békesség nektek!“ (Lk 24,36) „Ne féljetek!“ (Mt 28,10) - Igen, én végérvényesen legyõztem a halált. Az én adventi történeten nem egy gyermekkori bájos mese némi tanulsággal, hanem élethosszig tartó lelki zarándokút Ahhoz és Azzal, aki végtelenül szeret engem.


16

3.

2013. december

Sejtelmes gyönyörûség, titokzatos valóság

Nagy dolgok kívül, az érzékelhetõ világban nem történnek, hanem csak olyan látható és hallható illúziók, amelyek átszivárognak a titkok fátyolán, s lám ezek is mily csodálatosak…! Mert hogy miért sír, mosolyok vagy nevet egy kisbaba, azt csak sejthetjük, hiszen szívecskéjének belsõ világa titok elõttünk, s hajdan volt önmagunkra pedig már nem emlékezünk. Gyönyörûséggel vagy félelemmel töltenek el bennünket a természet jelenségei. Fizikai valóságukban oly közel vannak hozzánk, hisz „testvéreink”, mert testünk az õ anyagukból épül föl, és mégis titkok messzeségébõl áldó vagy büntetõ erõként lepnek meg bennünket. Csodálja jegyesét az ifjú, majd szerencsés esetben az évgyûrûit számlálgató hitves. Most már félszavakból is megértik egymást…! Értik, ismerik egymást? Igen, de csak a mindennapok közléseinek szintjén. Minden más csak illúzió; lelkük mélye oly nagy titok, hogy még saját maguk is eltévednek benne. De milyen jó, ha az ember néha hazamegy a lelkébe. Még csak az se szükséges, hogy ott „ketten legyünk”: én és a lelkem, hanem velem jönnek az enyéim is, az élõk is, és a másképp élõk is, sõt itt találkozok Azzal, aki egészen sajátosan Élõ.

4.

Ünnepi színeváltozás

Nem arról a színes kavalkádról szeretnék beszámolni, amit akarva, akaratlanul - adventi idõben mindenki érzékel, hanem egy egészen másfajtáról, amit ugyan bárki észrevehet, de nem biztos, hogy ez az érzékelés valóban meg is történik, s ha igen, akkor hagy-e nyomot az illetõben? - Igen, az ünnep bennünk, személyes mivoltunk legbensõbb világában létrehozható hatására gondolok. Teszem ezt azért is, mert egy karácsonyi emlékem minden évben visszaköszön számomra. Ösztöndíjasként tanultam Rómában, akkor, amikor még szigorúan õrzött határok választottak el az itthoni meghitt karácsonyoktól, s az útlevélbe ütött vízum résein évente egyszer tehettük meg az oda-vissza érvényes utat. Szóval ilyen helyzetben érzékenyebb és fogékonyabb az ember a lélekben lejátszódó dolgokra. Történt pedig, hogy az ünnepek idején megcsodáltam az Il

5.

Ki se merem mondani a nevét: õ Van, õ a Hatalmas, õ a Seregek Ura, õ az Erõs, õ a Béke Fejedelme, õ az Isten. Vele és mindenkivel, a sejtelmek fátyla mögötti titokzatos valóságban együtt vagyok…! Bár lelkem titkának kapuja mindig nyitva áll elõttem, mégis ritka, kegyelmi pillanat, amikor átlépem annak küszöbét. Ilyen Urunk születésének szentséges éjszakája. Ilyenkor csend és béke száll az egész földre. Mindenki hazamegy, s mivel hívogatóan tágra nyílik a lelkek kapuja, sokan, de nagyon sokan betérnek lelkük otthonába is. Mint ahogy a ház vagy a lakás az ember, sõt a család miatt válik otthonná, úgy a lelkek is a benne hazatalált, és találkozni képes ember által válik meghitté, vagy szomorkássá, mert ott belül mindenre fény derül. Semmit és senkit nem tagadhatunk le. A mérce a Szeretet, amely rendben, tisztaságban, õszinteségben, jóakaratban, bocsánatkérésben és megbocsátásban, valami hallatlan kiengesztelõdésben fejezõdhet csak ki. Érdekesen viselkednek az emberek karácsonykor, és persze én magam is. Láthatóan valami megváltozik rajtunk. Nem tudom, hogy pontosan mi, de sejtem: most valóban hazamentünk.

Gesú és a többi templomban felépített fantasztikusan gazdag, sok figurás, mozgó, szinte „élõ“ betlehemeket. Valóban fantasztikusak voltak! - De csakhamar észrevettem, hogy a betlehemek közelében még izgalmasabb dolgokat lehet látni. A gyerekek ragyogó tekintetét, az anyukák csöndes, suttogó magyarázatát...? - Hát azt is; de még inkább a meglett férfiak csöndes, megilletõdött, szinte áhítatos tekintetét. Ezután már csak õket néztem, mert a lélek tükre, az arc és a szemek hiteles tanúknak bizonyultak. A betlehem látványa felidézte számukra a karácsony misztériumát és saját lelkük tisztaságra, szeretetre és örök értékekre vágyakozását, amit a megtestesült Ige, a kisded Jézus létre is hozott a lelkükben. Igen, a hozzám érkezett Gyermek misztériuma lelki színeváltozással ajándékozza meg az arra fogékony embert Áldott Karácsonyt kívánok valamennyi kedves olvasónak.

A szívünkben születik...!

Nagyon érdekes, hogy mi emberek is mennyire a természet gyermekei vagyunk...!? - Amit bõrünk, szemünk, szánk megtapasztal, azok mozgósítják emlékeinket és érzelmeinket, s tesznek boldoggá, vágyakozóvá vagy tartózkodóvá bennünket. Érdekes, hogy a késõi, de azért kellemesen szép õszi napokon még véletlenül se jut eszünkbe a karácsony csodálatos világa, de amint szállingózni kezdenek az elsõ hópelyhek, azonnal adventi várakozás költözik lelkünkbe, és soha máskor nem tapasztalható mozgás, keresés és készülõdés részesévé aktivizál bennünket. - Tulajdonképpen nagyon jó ez így. Ösztönös automatizmusunk nagyon sok értékes, és nem kevésbé kellemes szolgálattal gazdagítja életünket. Ezek kiszolgálnak,

kényeztetnek, sõt gyakran „gondolkodnak“ is helyettünk. Azt mondottuk, hogy „tulajdonképpen jó ez így“; de tegyük azt is hozzá, hogy csak egy bizonyos pontig. Körülbelül addig, amíg a külsõ hatás megkínál bennünket, amíg lehetõségekkel kecsegtet, vagy valami jóra ösztönöz, de sohase addig, amikor már fenyegeti személyi szabadságunkat, determinál, gúzsba köt, vagy elfeledteti velünk az igazi gondolkodást, az eszmélõdést és a személyes szellemi reflexiók szükségességét. Ezért most ez utóbbiak érdekében álljunk meg néhány szóra, és kérdezzük meg önmagunktól, hogy tulajdonképpen mi is történik bennünk így december tájékán. Legelõször is azt a kérdést tegyük fel magunknak, hogy

2013. december


világos-e számunkra, tudatosult-e bennünk, hogy karácsonynak mi az eredete, annak üzenete hogyan jutott el hozzánk, és hogy ma mi közünk van nekünk mind-ehhez. Eredetileg ugyanis szó sem volt keleti zsibvásárról, ünnepi csecse-becsékrõl és nagy lakomázásokról. A mindennapi élet felszínén ugyanis nagyon profán módon zajlottak az események, amit természetesen színe-sített a hatalmasok kénye-kedve szerint folyó népszámlálás. Szóval ez volt a felszín; de ami belül történt, az egészen más jelentést hordozott. Ennek megértéséhez nekünk is dimenziót kell váltanunk: a külsõ világtól a belsõ világ felé kell fordulnunk, a matériától a lélek felé, a horizontális síkról rá kell csodálkoznunk a vertikális távlatokra. A karácsony – számunkra abszolút idegen – szavának tulajdonképpen mi is a jelentése? A mi népünk nyelvén egyszerûen csak SZÜLETÉS. Bár maga a szó tényleg „egyszerû“, mégis kiemelten csupa nagy betûvel írtuk, mert nem csupán születésnapot jelent, mert hiszen az év minden napja valakik számára születésnap, ami azután számukra és családjuk számára egy egész életen át ünneppé válik, hanem egy egyedülálló születés tényét jelöli, amelynek jelentése és üzenete egyetemes jellegû. Tehát hagyjuk magunk mögött a felszín zajos világát, és lépjünk a misztérium-teljes belsõ csendbe, hogy amennyire csak lehetséges, feltárulkozzon elõttünk a titkok titka. Erre a vállalkozásunkra is érvényes József Attila bölcs figyelmeztetése: „fecseg a felszín és hallgat a mély“: ha valami igazán fontosat akartok megtudni, akkor figyeljetek a mélység üzenetére! A számunkra is fontos titkokat Mária és József szíve hordozta. Mária szíve, aki nemcsak szellemi üzenetet hordozott, hanem az emberi magzattá vált Igét is. Képzeljük bele magunkat az õ lelki állapotába, akit földön túli öröm és megtiszteltetés ért a Hatalmas jóvoltából, mert tudta, hogy a szíve alatt növekvõ magzat nem férfi közremûködésével, hanem egyedül Isten akaratából születik; s ugyanakkor felfoghatatlan és kimondhatatlan titokként hordozta... - Talán szabad úgy fogalmaznunk, hogy Máriának „könnyû“ volt átmenni a szemléletváltás (más szóval: az Istenbe vetett személyes bizalom, vagyis a hit) megrázó élményén, mert testét és lelkét átjáró történés részesévé vált. - József férfi szíve ugyanehhez a misztériumhoz kapcsolódik. Neki - ha szabad így fogalmaznunk -, nehezebb volt. Számára hiányoztak az egzisztenciális fogódzó pontok. Józsefnek a hitbeli bizalom erejére kellett tá-

17

maszkodnia. Nem emberi léptékû, hanem Istenre jellemzõ szellemi „fény“ világította be a lelkét és értelmét, minek birtokában nemcsak egy gyermek, hanem az egész emberiség újjászületése titkának birtokába jutott. – Számára ez a szellemi kincs akkor még ugyanúgy közölhetetlen volt, mint Mária számára. Ha egy kicsit is megérint bennünket az Ige Születésének misztériuma, amelyhez kulcs Mária és József lelki állapotának szellemi érzékelése, akkor szinte azonnal önmagunknál vagyunk. Ugyanis olyan születés misztériumával kerültünk kapcsolatba, amelyhez mérhetetlenül közünk van. Az Ige, valami lélegzetelállító tisztasággal, tapintattal és személyes szeretettel a mi életünkbe születik bele. Megajándékozott életünknek része lett; sõt kezdi átalakítani a szívünket is. Természetesen ez a folyamat valami hallatlan finomsággal, és csakis szabad akaratunk együttmûködésével mehet végbe, mert az Isten eleganciájának ez a természete. Mire másodszor is föleszmélünk, már azon vesszük magunkat észre, hogy szívünkbõl tudunk szeretni, mint gyermekek az édesapát, édesanyát, nagyszülõket, testvéreket és unokatestvéreket, nagybácsit és keresztanyát, meg az idegent, a szegényt és a beteget is; szeretni, önzetlenül, magunkkal megajándékozva õket, és nem számításból, érdekbõl vagy „üzleti“ megfontolásból kedveskedve másoknak. Ugyanez a szívjóságból ajándékozó szeretet a felnõtt, érett emberben (szülõben, pedagógusban, lelkipásztorban) különösen érett gyümölcsöket teremhet, ha õk maguk is lélekben megér-lelõdnek rá. Karácsony titka ebben a lelki újjászületésben van, amivel Isten Fia ajándékozott meg bennünket. Hát akkor káros és bûnös mindaz, amit a kereskedelem felkínál nekünk? - Dehogy káros, ha már lélekben újjászülettünk, de a személyes szeretetünket soha se veszélyeztesse, hanem járuljon hozzá annak kifejezéséhez. A napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a kis Jézusnak. Csakhogy ez a három név nem földi gazdagságot jelentett, ha-nem három szimbólumot: az arany a Gyermek királyi mivoltára utalt (akinek országa nem evilágból való), a tömjén felszálló illata Isten és ember kapcsolatát, az imádságot jelképezte, a mirha pedig az áldozatos szeretetet (a keresztáldozat önfeláldozó és megváltó szeretetét). Igen, karácsonykor misztérium-teljes szeretettel vagyunk megajándékozva, és mindazok, akik ebbõl valóban újjászülettek, azok szívbõl és lélekbõl ajándékozókká lépnek elõ, és ez akkor igazi és hiteles, ha így is történik.

18


2013. december

Balatoni tananyag lett a klímaváltozás Bõvült a NABE egyedülálló, balatoni olvasókönyve A földrajz,- biológia-, irodalom-, rajz- és történelemórákon egyaránt hasznos lehet, de akár önálló „Balaton tantárgy” is épülhetne a Nõk a Balatonért Egyesület könyvére, amelynek legújabb bõvített kiadását pénteken mutatták be Siófokon. Az éghajlatváltozás hatásai is bekerültek a „balatoni tananyagba” – a klímaváltozás okozta szélsõségeknek a tó vízháztartására gyakorolt hatását taglaló fejezettel bõvült a Nõk a Balatonért Egyesület egyedülálló olvasókönyve, A Balaton könyve. A térség egyik legnagyobb taglétszámú és múltú civil szervezete az ezredfordulón vállalkozott elõször arra, hogy a régió iskolásai számára egy könyvben foglalja össze mindazt, amit egy lokálpatriótának a Balatonról tudni érdemes, legyen szó természeti és gazdasági értékekrõl, nevezetességekrõl vagy éppen a tó ihlette képzõmûvészeti, irodalmi alkotásokról. Akkor „Az év civil szervezete” díjjal járó anyagi elismerés biztosította a könyv megjelenésének anyagi hátterét, míg most a Nemzeti Kulturális Alap ismerte fel a hiánypótló munka jelentõségét, és támogatta 2 millió forinttal a harmadik, bõvített kiadás megjelenését. - Úgy gondoljuk, hogy elsõsorban a tó mellett élõ gyermekeknek illene többet tudniuk a Balatonról és környezetérõl, mint amennyit az iskolai tankönyvek kínálnak. Nemcsak a vízrõl, a természetrõl, a környezeti összefüggésekrõl, hanem regékrõl, történelemrõl, azaz a hely szellemérõl, hiszen a tó szeretete és a vele kapcsolatos ismeretek teszik az embert igazi balatoni polgárrá. Az egyes fejezeteken átível a gondolat, hogy a természet, a környezet és

a kultúra védelme, hagyományaink megtartása nemcsak feladatunk, hanem kötelességünk is. Csak így õrizhetjük meg a Balaton és környékének egyediségét, kuriozitását, ami turisztikailag sem elhanyagolható szempont – fogalmazott Szauer Rózsa, a Nõk a Balatonért Egyesület elnöke. Mint mondta: a NABE elgondolása nem teljesen új, hiszen már 1939-ben az akkori kultuszminiszter a Magyar Királyi Balatoni Intézõ Bizottság szorgalmazására rendelete tanrendbe iktatta a Balaton értékeinek ismeretét a hazai elemi és középfokú iskolákban. Az olvasókönyv összeállításánál két szempontot vettek figyelembe a szerkesztõk: az egyik, hogy átfogó képet adjon, a másik pedig, hogy a könyv alapvetõen iskolai olvasókönyvnek készül, és tantárgyközi használatra is alkalmasnak kell lennie. A Nõk a Balatonért Egyesület már az elsõ kiadás összeállítása során a régió jeles szakembereit kérte fel szerzõként, s neves szaktekintélyek végezték az egyes fejezetek lektorálását is. Az olvasmányos ismeretanyagot közel félezer színes kép teszi gazdagabbá, szemléletesebbé. Az illusztrációk között sok archív felvétel, természetfotó, és mûalkotásokat bemutató színes kép található. A NABE korábban vetélkedõket is szervezett Csepegtessük a lelkekbe a Balaton szeretetét! címmel A Balaton könyvében összefoglalt anyag alapján. A kiadványt a tapasztalatok szerint minden korosztály szívesen forgatja, és nem csak a NABE vetélkedõk „tananyaga”, hanem gyakran könyvtárak, más civil szervezetek is forrásként jelölik, hivatkoznak rá. A pénteki siófoki sajtótájékoztatón A Balaton könyve bõvített kiadását az új, vízháztartásról és klímaváltozásról szóló fejezetben szerzõként közremûködõ Kravinszkaja Gabriella, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság osztályvezetõje mutatta be.


2013. december

MEGHÍVÓ A MAGYAR KULTÚRA NAPJA alkalmából szervezett ünnepségre, melynek idõpontja:

2014. január 22. szerda 18 óra helyszíne: KULTÚRA HÁZA Az ünnepség keretein belül kerül sor Gál István gyémántdiplomás pedagógus köszöntésére, valamint a Balatonakarattya- Balatonkenese Kultúrájáért Díjak átadására. Minden érdeklõdõt szeretettel várunk! Információ: Kultúra Háza 06 88 594 500

MEGHÍVÓ Az egészséges életmódot követõ vagy az iránt érdeklõdõ, nyitni szándékozó emberek számára havi rendszerességgel- minden hónapban - klubesteket tartunk a Kultúra Házában. Balatonkenesén Az egészséges életmódhoz kapcsolódó elõadásokkal, gyakorlati bemutatókkal, filmvetítésekkel várjuk Önöket- Kovács András módszerét követve. A rendezvények látogatása ingyenes. A harmadik klubestünk idõpontja: 2014. január 21. kedd 18 óra Tervezett program: - Mi az Aura ? - Mi a 7 testünk ? - Mi a csudát tudunk a világról ? - Egészséges légzés gyakorlat Utána kötetlen beszélgetés Mészáros Istvánnal és Gyöngyivel- Kovács András tanítványaival – városunk immár állandó lakosaival -, a klub házigazdáival. Információ: 06 70 938 63 93 www.kulturakenese.hu

19

MEGHÍVÓ A Kelet-Balatoni Borlovagrend hagyományos

VINCE-NAPI BORBÁL-jára, melynek idõpontja:

2014. január 18. szombat 18.30 óra helyszíne: Telekom Hotel Minden érdeklõdõ, bálozni szándékozót szívesen látunk! A belépõjegy ára: 10 000 Ft Információ: 06 30 23 96 786

Közlemény Tisztelt Balatonkenese-Balatonakarattya városunk lakosságával szeretnénk tudatni, hogy az 1994. augusztus 1. óta mûködõ csoportunk átadta helyét az újonnan szervezett Karitasz Csoportnak. Ezúton szeretnénk megköszönni a majdnem 20 évi segítséget, támogatást Balatonkenese minden elõzõ és a mostani hivatal vezetõjének, munkatársainak, vállalkozóknak, és minden magánszemélynek, akik munkánkat segítették. Sok szeretetet kaptunk, és úgy érezzük, mi is adtunk válogatás nélkül azoknak, akik hozzánk fordultak, ha csak egy jó szó erejéig is. Ezt tesszük továbbra is a háttérben. Kívánunk mindenkinek áldott, békés, szeretetben eltöltött karácsonyi ünnepeket, békés, boldog, eredményekben gazdag új évet! A leköszönõ Karitasz Csoport Balatonakarattyán a Közösségi Házban: Kézimunka szakkör indul. Minden héten szerdán várja a szakkörvezetõ Kalcsó Zoltánné az érdeklõdõket. Az elsõ alkalomra január 22-én kerül sor 14 órától. Hétfõnként 11 órakor a tornázni vágyók vehetik igénybe a termet.


20

Karácsonyi katolikus miserend Balatonkenese

December 24., 8 óra: szentmise 16 óra: PÁSZTORJÉTÉK December 24/25, éjfél: éjféli szentmise December 25.: 10 óra: karácsonyi ünnepi miséje December 26.: 8 óra: szentmise December 27.: 8 óra: Szent János napi bormegáldás szertartása December 28.: 17 órakor vasárnapi vigilia szentmise December 29.: Szent Család vasárnapján 10 órakor szentmise December 30.: 8 órakor szentmise December 3l.: 17 óra: Év végi hálaadás Január 1., Újév: 10 óra szentmise Január 2.: 8 órakor szentmise, 17 órakor szentségimádás Január 3.: 17 órakor szentmise (elsõpéntek!) Január 4.: 17 órakor vasárnapi vigilia szentmise Január 5.: 10 órakor Január 6., Vízkereszt ünnepe: 17 óra szentmise és házmegáldás Január 7-tõl 10-ig a szentmisék reggel 8 órakor kezdõdnek.

Balatonakarattya

Szentmisék 8 órakor: december 25-én és 29-én; január 1-jén, 5-én és 6-án

Balatonvilágoson

December 25-én, karácsony ünnepén 17 órakor Január 1-jén és 5-én 17 órakor

BALATONKENESE, SZERETLEK! Februárban indul a

nagy helytörténeti vetélkedõ fenti címmel családok részére. Három tagú családok vagy csapatok jelentkezését várjuk. (Lehet két felnõtt- egy gyerek; egy felnõtt- két gyerek). A januári lapban és felhívásokban olvashatják majd a részleteket! A 3.2.13 számú „Kulturális intézmények szerepe a tanórán kívüli nevelés szolgálatában“ címû projektünknek köszönhetõen széles körûen, elõdöntõkkel, szakértõ zsûrivel, ugyanakkor játékosan, jókedvûen, értékes díjakkal! Elõzetes jelentkezéseket már várunk emailen keresztül! ([email protected]) BALATONKENESE, SZERETLEK! okosan, sok-sok tudással! Készülõdésre fel! Elõre is köszönjük az aktív részvételt! Közmûvelõdési Intézmény

2013. december

KARÁCSONYI ÜNNEPKÖR ALKALMAI A REFORMÁTUS GYÜLEKEZETBEN Balatonkenesén a református templomban: December 24. Szenteste a gyermekek szolgálatával 16 órakor December 25. Karácsonyi istentisztelet úrvacsorával fél 11 órakor December 26. Karácsonyi istentisztelet legátus szolgálatával és úrvacsorával fél 11 órakor December 26. Evangélikus istentisztelet úrvacsorával 16 órakor December 31. Óévi hálaadó istentisztelet 17 órakor Január 1. Újévi istentisztelet fél 11 órakor Balatonakarattyán a könyvtárban (Iskola u.): December 25. Istentisztelet úrvacsorával 9 órakor December 29. Óévi hálaadó istentisztelet 9 órakor Mindenkit szeretettel várunk alkalmainkra!


2013. december

21

100 forintos hirdetések ÁLLÁST KERES/ ÁLLÁST KÍNÁL Nyugdíjas gondozó-ápoló végzettséggel gondozást, ápolást vállal. Tel: 06 20 / 211-66-52 Szobaasszonyt keresünk Kenese és vonzás körzetébõl. Jelentkezni fényképes önéletrajzzal lehet. [email protected] CSALÁDI HÁZ/NYARALÓ/TELEK, ELADÓ-KIADÓ

SZOLGÁLTATÁS/VÁLLALKOZÁS AKCIÓ!!! ÜNNEPI KÖRÖM DÍSZÍTÉS GÉL LAKKAL! PEDIKÛR,MANIKÛR,TERMÉSZETES KÖRÖMFESTÉSDÍSZÍTÉSSEL IS. GÉL LAKKOZÁSOS TARTÓS KÖRÖM FESTÉSDÍSZÍTÉSSEL IS, KÖRÖMHÖZ ILLÕ ÉKSZER KÉSZÍTÉSSEL. KÉRÉSRE HÁZHOZ MEGYEK ! TEL:06-30/214-1000 Nõi, férfi gyermek fodrászat; kéz és láb ápolás, kozmetika Hotel Marina Portban. Igény esetén házhoz megyek. Zimmermann Szilvia 06 20 363 57 80

Balatonkenese és környékén keresek, kínálok eladó, kiadó ingatlanokat. Consensus Ingatlan Iroda Balatonkenese 06 30 417 27 27 www.consensus.ingatlan.com ADÁS-VÉTEL ELADÓ! disznóvágás kellékei 70 literes üst, vadonatúj húsdaráló, fogasléces kolbásztöltõ, sózáshoz fateknõ, és mûanyag sózó edény újszerû állapotban eladó! Érdeklõdni: B.kenese, Kossuth u.38/A ELADÓ! KLU kazánhoz ajtók és kazánrostély , 22 kg nagy PB palackok és 1 komplett Camping 2 égõs gáz-palackkal. Bkenese, Kossuth u 38/A

Kezdje az újévet magabiztos mosollyal!

Ne érje be kevesebbel, válasszon világszínvonalú megoldásokat! Életreszóló megoldás foghiányra – implantátumok Mosoly luxuskivitelben letört fogakra – teljes porcelán koronák „De én félek a fogorvostól” Kérjen altatást kezelése mellé! Ne takargassa többet fogait, mosolyogjon újra bátran, magabiztosan! Tegye meg az elsõ lépést, kérjen idõpontot egy díjmentes konzultációra a 06 88 574 865 telefonszámon! Globe Dental Fogászati Centrum Balatonkenese, Táncsics M. u. 6.

Balatonkenesei Hírlap KÖZÉRDEKÛ TELEFONSZÁMOK:

A Polgárõrség telefonszáma: 06 30 621 5871 Ha aktuális szabálytalanságot észlelnek, a közterület-felügyelõk a következõ számon hívhatóak hétvégén is: 06 30 225 94 45. Városgondnokság elérhetõsége: 06 88 481 650, mobil: 06 30 320 51 02 Hulladéktömörítõ címe: Balatonkenese, Dózsa György út végén.

A HULLADÉKUDVAR NYITVATARTÁSI IDEJE: 2013. SZEPT. 02-TÕL 2014. MÁRC. 31-IG HÉTFÕTÕL - CSÜTÖRTÖKIG 07-15 ÓRÁIG PÉNTEKEN 07-13 ÓRÁIG SZOMBAT, VASÁRNAP ZÁRVA

Csak zöldhulladékot illetve kommunális hulladékot lehet beszállítani. Átvételi díja: 3175 Ft/m3

TÁJÉKOZTATJUK A TISZTELT LAKOSSÁGOT, HOGY BALATONKENESE ÉS BALATONAKARATTYA TERÜLETÉN KÖZVILÁGÍTÁSI HIBA BEJELENTÉSÉT AZ ALÁBBI ELÉRHETÕSÉGEKEN TEHETIK MEG: SZAKASZ HIBA (3-NÁL TÖBB LÁMPA NEM VILÁGÍT): EON HIBABEJELENTÕ 06-80-533-533 MAX. 1 – 3 LÁMPA NEM VILÁGÍT AZ UTCÁN: TELEFON: 06-70-408-6908 INTERNET: https://kozvilhiba.hu/ e-mail: [email protected] ORVOSI ÜGYELET: BALATONALMÁDI, PETÕFI SÁNDOR U. 2-4. TEL.: 88/412-104

LAPZÁRTA: JANUÁR 21. BALATONKENESEI HÍRLAP

Balatonkenese Város Önkormányzatának havilapja Polgármester: Tömör István Alapító szerkesztõk: 1913 - Czakó Gyula 1990 - Kürthy Lajos - Taródi Flink Kornél Szerkesztõség: Közmûvelõdési Intézmény és Könyvtár 8174 Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. Tel./fax: 88 594 500; e-mail: [email protected] www.balatonkenese.hu Felelõs szerkesztõ: Gyõrfi Károlyné Olvasószerkesztõ: Márkus Zoltán Készült: Tradeorg Nyomda, 8184 Balatonfûzfõ-gyártelep

2013. december

Közérdekû információk A Polgármesteri Hivatal címe: Balatonkenese, Béri Balogh Ádám tér 1. e-mail: [email protected] web: www.balatonkenese.hu ☎(88) 481-088, (88) 481-087 Fax: (88) 481-741 Az Igazgatási Csoport és a Pénzügyi Csoport ügyfélfogadási ideje: Hétfõ, szerda: 8–15.30 Péntek: 8–12 A Mûszaki Csoport ügyfélfogadási ideje: Hétfõ, péntek: 8–12 Szerda: 8–15.30 A polgármester ügyfélfogadási ideje: Kedd: 8–12 A jegyzõ ügyfélfogadási ideje: Szerda: 8–12 A Pénzügyi Csoportnál a pénztári órák idõpontja: Hétfõ: 9.30–12 és 13–15 Szerda: 9.30–12 és 13–15 Településrészi Önkormányzat Balatonakarattya, Iskola u. 6. Képviselõi fogadóóra: minden pénteken 16-17 óra között Háziorvosi ellátás: Balatonkenese, Táncsics u. 3. 1. sz. körzet: Dr. Németi Sándor ✆(30) 432-16-55 Rendelõ tel.: ☎(88) 481-340 Rendelési idõ: Hétfõ-kedd: 12.30–16 Szerda, csütörtök: 8–12 Péntek: 8–11 2.sz. körzet: Táncsics u. 3. Dr. Détár Bianka ✆(30) 98-94-302 Rendelõ tel.: ☎(88) 769-155 Rendelési idõ: Hétfõ: 10.30–12 Kedd: 8–10.30 Szerda: 14–16 Csütörtök: 12–14 Péntek: 10.30–12 Balatonakarattya, Szent István u. 1. Dr. Détár Bianka ✆(30) 98-94-302 Rendelõ tel.: ☎(88) 769-155 Rendelési idõ: Hétfõ: 8–10 Kedd: 13.30–15.30 Szerda: 12–13.30 Csütörtök: 8–10 Péntek: 8.30–10 A rendelõben fiókgyógyszertár mûködik! Nyitva tartása: Hétfõ: 8.30- 9.30 óra Kedd: 14- 15 óra Szerda: 12- 13 óra Csütörtök: ------------Péntek: 8. 30- 10 óra Gyermekorvosi körzet: Balatonkenese, Óvoda u. 8. ☎ 70/ 315-7965 Dr Meláth Viola H: 10 - 12 h-ig K: 13 - 15 h-ig Sze: 10 - 12 h-ig Cs: 13 - 15 h-ig P: 10 - 12 h-ig Tanácsadás: K: 12 - 13 h-ig Cs: 12 - 13 h-ig Balatonakarattya, Szent I. u. 1. ☎ 70/315-7965 Dr Meláth Viola H-K-Sze-Cs-P: 8-9 h-ig

Változás!

22

Fogorvosi körzet: Elõzetes bejelentkezés alapján Balatonkenese, Óvoda u. 8. Dr. Thury Vivien ☎(88) 491-683 Rendelési idõ: Hétfõ, csütörtök: 13–18 Szerda, péntek: 8–12 Változott rendelési idõ: Kedd, 8-13 Tátorján Gyógyszertár: Balatonkenese, Fõ u. 23. ☎(88) 481-283 Hétfõ-péntek: 8–17 Állatorvos: Balatonkenese, Gyógyszertár u. 2. Dr. Zoltán Levente ☎(70) 436-5079 Hétfõ-péntek: 17–19 Területi Szociális Szolgáltató: Balatonkenese, Táncsics Mihály 20.. ☎(88) 482-943 Szakápolói szolgálat Balatonkenese, Táncsics M. u. 16. ☎(06-20) 9508-805, (06-70) 379-0429 Városgondnokság Balatonkenese, Fõ u. 43. ☎(88) 481-650 Óvoda Balatonkenese, Balatoni u. 63. ☎(88) 574-802 Balatonakarattya, Bakony u. 7. ☎(06-30) 330-9992 Iskola Balatonkenese, Bajcsy Zsilinszky u. 10. ☎(88) 481-844 honlap: www.pilinszkyiskola.hu e-mail: [email protected] Kultúra Háza: Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. ☎(88) 594-500 e-mail: [email protected] Tourinform Iroda: Balatonkenese, Táncsics M. u. 24. ☎(88) 594-645 Nyitva tartás: Hétfõ-péntek: 9–15 e-mail: [email protected] Könyvtár: Balatonkenese, Táncsics M. u. 22. ☎(88) 574-980 e-mail: [email protected] Nyitva tartás: Hétfõ: 14–18 Kedd, csütörtök: 10–16 Péntek: 14–18; Szerda: 13–16 Tájház: Balatonkenese, Kossuth u. 6. ☎(06-30) 8371-853 Nyitva tartás: keddtõl szombatig: 10–12; 14–16. Könyvtár, Közösségi Ház: Balatonakarattya, Iskola u. 6. ☎(06-30) 571-1947 Nyitva tartás: Hétfõ-szerda-péntek: 10-14; Idõsek Klubja: Balatonkenese, Táncsics M. u. 20. Nyitva tartás: Hétfõtõl–péntekig 7.30–16 Sportcsarnok: ☎(88) 06-30-275-9359 Rendõrség: Balatonkenese, Bajcsy-Zs. u. 2-4. ☎(88) 584-970, 584-971 Vízirendõrség: Siófok, ☎(84) 310-712 Vasútállomás: ☎(88) 481-017 (akarattyai vonatközlekedésrõl is információ itt)

EON: Veszprém, Kossuth L u. 1-2.. ☎(40) 444-000 Mûszaki hibabejelentés: ☎(36-80) 301-301 DRV ZRt. Ügyfélszolgálat Siófok ☎ 06 40 240-240 Gázmûvek: Veszprém, Mártírok útja 9. ☎(88) 423-278 POSTA: ☎(88) 481- 300 Református Lelkészi Hivatal: Táncsics u. 13. ☎ (88) 481 348 Római Katolikus Plébánia Hivatal: Táncsics M. u. 10. ☎ (88) 481- 146

Zarándoklat hónapról hónapra. December: Karácsony hava december Balatonkenesei Hírlap 3

Recommend Documents