y. w xx'^í^r. íi^v :2;^-. ^t^^^fm*"

•/<*>

*

rm.-

»•»

^; •*'

ÍM\\ V

y' :yy'^ -V-

.

,.

'-^y

\jj

V:

.

•••t:

m&/^ 1V»-,

^k^'<>^

//

./'.^J^,*»k'i

0^

i /y

w

xx'^í^r

íi^V

9M

:2;^-.

'*

I

^t^^^fM*"

JÓKAI

ÖSSZES

MOR

MVEI

NEMZETI KIADÁS

in.

KÖTET

TÖRÖK VILÁG MAGYAROESZÁGON.

II.

BUDAPEST RÍ:VAI

TESTVÉREK KIADÁSA 1905

p^ í^

TÖRÖK VILÁG MAGYARORSZÁGON TÖRTÉNETI REGÉNY

IRTA

JÓKAI H.

!R !Ej

MOR S Z.

/ (v~— .

A

^>

i

FMNKLIN-TARSÜLAT TULAJDONA

BUDAPEST RÉVAI TESTVÉREK KIADÁSA 1905

u

1^

*^^

fI

Tg

AZ ÁLDOZAT. A

berezegné

veszett

meg

volt mentve, de a megszabadító

el-

!

merény elkövetje e perez óta át volt adva az elfordítbatlan halálnak, ba menekülni nem tudott, és ba Ily

—

nem

akart.

A part

bosszában és a várfokon kigyuladtak már a vész-

birdetve a szökevények futását.

tüzek,

Kés

volt már.

Azok gyors arab paripákon versenyt futottak a széllel. Pedig a szél sem volt rest, úgy megindult, úgy fellázadt, hogy a Duna tajtékot bánya, vele küzdve, s valabány csónak megindult rajta, visszaverte, felforgatta.

Csak egy naszád mer úszni. Duna közepén a folyam bullám okát bány, mint a tenger, a csónak felvetdik, bol elbukik közöttük.

Egy

febér alak áll benne merészen;

lenge rubáit termete körül csavargatja a szél.

A

csónakos

rebegve emlegeti Allab nevét.

— Ne

félj,

midn engem

viszesz! szól Azraéle bozzá,

szemeivel egy csillagon függ,

t

merészebb utat

is

feje

fölött ragyog,

felbk rongyain. Az a

keresztül világítva a nyargaló látta

amely

s

csillag

tenni a vízen keresztül, s ez

emlék megújult szivében.

A

Margit-sziget partját elérte végre a naszád.

kiszállt, leoldá

A

kezérl egyetlen utolsó karpereczét,

s

veté a csónakosnak.

— Emlékezzél meg rólam, és — Te maradsz — Nem. ?

itt

Jókai

:

Trök

világ. II.

bölgy

eredj vissza.

'

I

oda-

;

2

— Hová fogsz menni innen? Azraéle

nem

csak

felelt sémit,

némán

felmutatott az

égre.

A

esetre mégis, s

nem

csónakos

sokat értett ebbl, de annyit minden-

nem

hogy oda

fogja szállítani a delnt,

visszataszítá a csónakot.

Azraéle egyedül maradt a szigeten: egészen egyedül,

mert aznap mindenkit eltávolíta onnan a vezér nevében hölgyek, rök és eunuchok mind átvitettek a várba, a paradicsom üres volt és lakatlan. Azraéle körüljárta a

A várfokon

hosszát.

pai*t

dörögtek

a taraczkok, a parton kiáltozott a nyargaló lovasság, a

bástyákon égtek a tüzek, az tépte, szakgatta

vésztüzet,

a fák lombjait

nem

éj sötétjét,

— de

nem

látott

sem

hallott zajt és szélsüvöl-

melybe nem elegyült a küls világból semmi nesz,

niája,

semmi

kép.

— Tehát ez a boldogság

magának kozni

titkos

tehát

:

lelke, s

itt

.

.

.

Tehát megtaláltam mégis.

néha suttogó hangokban monda el gondolatait. Jót tenni, szeretni, imád-

Gondola magában

van Hol

;

bömbölve

lelkében ég világa volt és angyalok harmó-

az

tést,

sem

sötét volt, a szél

éj

s

nyugoszik

meg

a lélek

a lélek szerelme tovább

volt e lélek eddig?

hol

!

tart,

szunnyadt,

sokáig? ha látta volna önmagát,

.

.

.

A nnek

mint az

is

élet.

hol késett ily

hogy borzadt volna

hogy iszonyodott volna az élettl, tulajdon testétl, mint a hogy iszonyodik most s borzongással tölti el halálos gylölete e megfertzött alakot, mely játékszere volt azok undok szenvedélyének, a kik azt állítják, hogy a nnek nincsen lelke. De van E kimondhatlan meghasonlás az érzések között bizonyítja, hogy valami él ott vissza,

!

mert a míg a test remeg, irtózat és halálfélelemtl, egy más lény ismeretlen gyönyörök elélvezetét ízleli.

belül

;

Emez érzi

nem

.

.

boldog, új életnek,

amaz porrálétének

közelgését

nem

vétett soha, a lélek

nem érzett,

.

Hisz a lélek

adott vissza utált csókokat, a lélek

nem hevert undok

»

:

s

nem szívta a mutatá meg leplezetlen ölelésben,

kábító gyönyörök alakját kéjelg

lélek aludt hófehér leplek alatt,

kívüle történik

;

a mi szenny, a

nem mi

nem

illatat,

szemeknek; a

tudva

arról, a

mi

utálat, a

mi bn,

az

mely a fölébredéssel megsznt ... Az arany is, kénköves, mérges kövek között terem, de ha tzbe vetik, megég a salak, s az arany kívül maradt, az egy irtózatos

tisztán

A

j

ki belle, és

nem

fáj

álom

volt,

neki az.

hölgy e gondolattal ért a szigetbeli kioszk

ÖnMeg-

elé.

tudatlanul bolyongva, a szövevényes út ide vezette.

döbbenve vette észre a nyári lakot, mintha két gondolat találkozott volna e helyen szivében egyik az emlékezet, ;

másik a képzeleté. Eszébe jutott határozata, melylyel e szigetre jött. Eszébe jutott,

hogy

midn

«Ha kioszkodba ablakodba

s

lelke ifjától elvált, azt

monda

még le merrl a nap

ne feküdjél

érsz,

nézz a sziget

felé,

.

.

.

neki

ülj ki az

keltét szok-

onnan az ég pirulni, rjondolj reám s mondj értem

tad várni. Ez éjjel korábban

fog

mint máskor. Ha ezt látod, egy imát, mely kísérm legyen. És gondola, hogy az ifjú most ablakában ülve néz a sziget

szép

felé,

szemeit az

éj

sötétjén

fárasztva.

Ne

fáraszsza szép szemeit sokáig.

Hirtelen felnyitá az ajtót ezüst kulcsával

csarnokba.

A

rem közepén

s

belépett a

mint a szolgáknak reggel meghagyá, a égett a

te-

függ lámpa. Egy viasztekercset vn

meggyújtva nála, végig ment az egymásba nyíló szobákon, melyeknek padozata di'ága keleti sznyegekkel el,

s

volt bevonva, falai külföldrl hozott fákkal kitáblázva és

függönyökkel redzve, miken kelet mvészete ragyogott,

a szobák levegje mámoros illattal volt eltelve. Oly iszonyító, oly undorteljes volt rá nézve mind ez. Midn a sznyegre lépett, mintha ég parázson járna,

midn

az illatos levegt beszívta, mintha dögvészes dohot

lélekzene, minden, a

mi

emlékét hozta szívébe,

e

itt

termekben

volt,

bn

és

undor

egy titkos függöny, amott egy

!

dagadó kerevet; majd egy Öltönydarab, vagy egy pompás kelme, porczellán vázák, ezüst edények, utálatos pilla-

natok jutalmai, miknek legfbb büntetése az

volt,

hogy

emlékezni kellett rajok.

De ha

e

el

bntanújelek, és e százszor

bnös

test

maga, porrá

akkor úgy-e a lélek sem fog emlékezni rajok? ha-

lettek,

nem

fognak enyészni mind. És ha elenyésztek mind,

elszáll

boldog

lesz,

messze, messze, tán

ama távol csillagba,

s

oly

mint a többiek, kik Istenhez közel vannak,

nem tudnak vétkeikrl

s

semmit, csak Isten véghetlen irgal-

ket szabadulni innen. Mert nem haragos, nem bosszúálló a csillagok Istene mindenkinek megmutatja arczát, a ki t keresi, s nem oly máról, hogy meghagyta

magas az ég, a milyennek látszik, bár a legmagasabb hegy orma sem éri azt el, a bnbánó lélek sóhaja mégis egy perez alatt eljut oda.

ég

Az

szövétnekkel kezében végigjárt minden szobát,

mind egy kerevetre halmozva, s a mint az utolsó szobába belépett, ime annak sötét hátterébl egy halvány, fehér alakot lát magára szemközt jni. Oly ismers volt ez alak eltte, mintha

letépve függönyöket, sznyegeket,

sokszor,

számtalanszor találkozott volna vele, a nélkül,

hogy tudná

nem

s

földi

hol, arcza oly szelid, oly túlvilági volt,

bánat ömlött

el

szemeibl égiek öröme

szép vonásain,

világolt,

s tiszta

hajzata rövid

valami

csendes

repked

fürtökben foga körül e magasztos arczot, a hogy az

r-

angyalokat szokták festeni.

A hölgy remegve küldte le hozzá

bámult

e

tüneményre

bnbocsánata

:

hirnökét, pedig saját alakja

volt az, melyet a sötét háttérben rejtett

vissza

;

de

nem

azt hivé, az ég

tükör mutatott

ismert magára benne : e szelid, földfeletti

bánatos arczot, e tisztán sugárzó szemeket soha sem látta ö tükörbl,

s

levágott hajfürtei

még

nevelték a csalódást.

—

angyalokKövid hajzata egészen kivette ni alakjából, megtérkhöz. elesettekhez, hoz téve hasonlóvá,

t

—

—

Eeszketve borult térdre a tünemény láttára,

s

arczával

.

a földet érintve, ott zokogott sok ideig,

midn

ismét

ama tünemény

fölemelkedék, úgy tetszett neki, mintha feléje

b

nyújtaná hófehér karját, tele részvéttel, tele szá-

nalommal, s midn ö égre emelé kezeit, az is oda mutatott, megdicsült arczát magasztos vágygyal emelve fel .

Nem,

ez arczra

nem

.

lehetett neki ráismerni, ily szépnek

nem látta magát soha! Oh az nem hazugság, az nem költk

leleménye.

A

tü-

körben véletlenül meglátott arcz sokszor idegenül lep meg, a gondolat, melylyel csak a lélek küzdött, egyszerre

szemek eltt ad önmagának. a

testi

lerajzolja az arcz vonásait és nevet

Azraéle áhitattal teve össze kezeit keble fölött

s

kezével

tüneménynek, hogy követni fogja, felvéve szövétnekét és visszatért azon szobába, hol az összehalmozott intve a

bútorok- és

sznyegekbl

ravatalt készite

magának.

Ott voltak egymásra hányva az aranynyal áttört pár-

nák, India tollas kelméi, a hattyúpehelyly el töltött divánok,

a

könny, fényz

asztalkák, aranyozott kámfor-fából a

gyöngyökkel ékes hárfák, ezüst hangú húrjaikkal, egy arany medenczécskében finom illatos olaj volt töltve, mely ezer keleti virág zamatjából készült, azt szerte kilocsolta

a felhalmozott kelmékre, beitatta azt a vastag sznyegekkel

a repül

;

illat eltölté

az egész levegt.

Ekkor kezeit hevül szivére nyomva, felsóhajta: Isten! velem légy!

—

S azzal körül négy oldalon meggyújtá az összerakott máglyát, s mintha menyasszonyi ágyába lépne, gyönyörteljes, mosolygó arczczal lépett fel annak párnáira, ott lefeküdt annak közepén, szemeit lehunyva, csendesen és boldogan mosolyogva.

Néhány

pillanat

a láng, élesztve a

összecsapva, mint fölötte pd^seii.

.

.

.

.

Es

A repül

múlva mind a négy oldalon

könny egy ég

száraz kelméktl, s négy fell

hullám, mennyezetet képezett

még akkor olajtól

fellobogott

is

eltöjtött

mosolygott boldogan,

leveg maga

is

meg-

6

kéken világló tengerré válva

yuladt,

A tzbe

gan.

ott

felett

ha olykor elhajtá

fehér füstfelhk kezdtek gomolygani, s a láng a füstöt,

a máglya

;

feküdt a leány mosolyogva, boldo-

vetett hárfa húrjai egyenkint pattantak le

ég rámáról, fájdalmas, reszket hangokat adva, mintha k sírnának a helyett, a ki meghal Midn az utolsó az

.

.

hárfahúr lepattant,

.

— az odaliszk halva

volt.

* * *

Az

éj

vége

felé járt

már. Feriz bég csendesen figyelve

ült kioszkja ablakában,

Nem

a hogy az odaliszknak megigéré.

annak rejtélyes szavait, de teljesíté, mert jól tudta hogy az egy haldokló kivánsága. Jól esett neki arra gondolni, hogy t megcsókolta. Keérté

adomány

teremtménynek; kit a bn csókja meggyalázott, azt fölemelte, megmenté, visszaadta önlelkének azon ajkak érintése, melyek ngyes

arczhoz

bn

Hirtelen,

még

volt ez a legszánandóbb

gondolatával

nem

— a mint a Duna

közelítenek soha. fekete

hullámait

feketébb felhit nézné, az átellenben

fekv

s

az ég sziget

közepérl egy fényes lángoszlopot lát szélsebességgel eltörni, fehér gomolygó füstfelleget hajtva maga eltt és úgy tetszett neki, mintha a fényes füstfellegek között egy tündökl alak szállna a magasba. Pillanat múlva az ég kioszk lángjai bevilágíták az egész környékét. A fellármázott lakosság bámulva nézte a pompás tüzet, melynek lángjait toronymagasra emelte a dühöng vihar. Mentésre senki sem gondolt. Csakhogy emberélet nem veszett ott mondák nyugodtan; a hárem és rei még tegnap átszállíttattak. A szél is jól segített a tznek, a könny, csupa fából ;

—

;

épült kioszk reggelre

már

hamvadt. Feriz bég addig

el is

imádkozott, míg egy láng vereslett az égen.

Keggel csónakba ülve, átvitette magát a hivatalos müderrisz kíséretében ]íök

sem

voltak.

Miuden porig

;

szigetre,

az égés helyén

égett.

Nem

már

a

üsz-

látszott egyéb,

:

mint egy nagy fekete szér, beomlott hamvakkal. A bnök tanyáját és a vétkezt eltörölte a láng nem maradt egyéb utánok, mint egy fekete folt. Jöv tavaszra azt is ;

be fogja zöldelni a

mez. * * *

Másnap déltájban egy ismers lovagot látunk ügetni a

—

ha nem csalódunk Yffim bég. Kolozsvártól egész idáig mind azon törte a fejét, hogy találjon eléggé méltó szavakat azon nagy sérelem eladására, mely rajta és személyében kegyelmes vezérén az erdélyi rendek által elkövettetett, s ki gondola, mint fogja leírni isszonyú szemekkel a vakmer, vérszopó had

várkapun

fölfelé

;

kegyetlenségeit, hajtották,

s

kik

t

az

ország határáig korbácscsal

valahányszor a ló helyett egyet

rá találtak

hogy azt Hasszán basának küldik. Megérkezve Hasszán palotája elé, mint szoká, nem is kérdezsködött, hanem leszállva lováról, kantárját oda adta az ismert eunuchoknak, hogy vezessék a lovát az

ütni, azzal vigasztalták,

udvaron.

A

tegnap este

volt a

kapu eltt

felállított ;

vérpadnak már nyoma sem

Yffim bég benyitott rajta

s

végig

menve

miknek ajtait mind Hasszán drabantjai rzék, végre Hasszán szokott elfogadási termébe az ismert szobákon,

érkezett, s ott találta Olaj béget,

divánon

ülve, s az al-

koránból olvasva. Yffim bég körültekintett,

nem

a mint rövid üdvözlés után

s

találta azt, a kit keresett, megszólítá Olaj béget

— Én Hasszán basával akarok Olaj bég rátekinte, azzal

az asztalon egy ezüst

beszélni.

felkelt

tálcza

állt

nagy nyugalommal,

sznyeggel

odament, azt feltakarta, egy levágott véres rev köszemekkel Yffim bégre.

—

'

íme,

— beszélj

vele

.

.

,

f

leterítve

nézett

;

me-

8

VÁLTOZÓ IDK, VÁLTOZÓ EMBEEEK. Kis országoknak nincs nagyobb veszedelmük, mint ha

nagy embereik vannak. Némely ember hadvezéri hivatással született s mint rablóvezér hal meg. Ha Teleki Mihály egy nagy ország kormányán ült volna, neve tán Kichelieué mellett állana, s azon ország büszke volna amaz évekre, melyekben általa vezéreltetek; így szelleméátka maradt neki, hogy Erdély kicsiny volt az nek, de még Erdélynek is az, hogy ö volt kelleténél nagyobb.

Azon ügyesség, melylyel ö magát, megérzett idején, az

veszély

észre vétlenségig össze tudta húzni, s a legels

szerencsés alkalmat tévé képessé t,

már vasmarokkal ragadta meg,

hogy annyi

idn

— ez

keresztül oly egymással

teljesen ellentétben álló irányt bírjon követni,

hogy majd

a római császárral, majd a szultánnal szövetkezzék; egy-

mindkettnek hódolatot mutasson, másszor mind a kett ellen törekedjék; hogy egy évben minden diplomaszerre

tiai erélyét,

ravaszságát

felhasználja,

miszerint a

már

hadak kénytelenek ne legyenek a törököt a római császár ellen segíteni, másszor ismét a legvakmerbb eszközöktl se rettenjen vissza, hogy a készen

álló erdélyi

szultánt és az erdélyi rendeket a császárral kötött béke

felbontására bírja.

A

szentgotthárdi csatával csak fájó seb volt ütve az

ozmán dicsségen, de annak

sajgása csak örök emlékez-

tetés volt a visszatorlásra, s bár

béke,

nem

akkor

tíz

évre köttetett

sokára sokkal kinálkozóbban jött szembe az

alkalom, mintsem az az ulemák magyarázatait

urak bölcseségét

A

meg ne

s

az erdélyi

ingathatta volna.

római császár a spanyol trón fölötti örökösödési harczban seregei javát XIV. Lajos ellen volt kénytelci;

:

most látta idejét túlfelöl felemelni ellene a zászlót. Erdélybl kellett megindulni a harcznak, melynek fejedelmére a liarcz azon jutalma várt, a mit hasonló utat követett eldei nem birtak kivívni a mavezetni, s az ellenzék

:

gyar királyság.

A

ugyan veszélyes

egy ország volt egy országért koczkára téve. Vagy mind a kett, vagy egyik játék

volt,

nem örömest lát-

sem. Es voltak Erdélyben pártok, melyek

ták a kis fejedelemséget játékra téve a nagy királyságért,

s e

pártnak bár leghatalmasabb karja, Bánfi Dénes, levága-

még mindig

tott,

voltak tekintélyes

fejei

:

Béldi Pál és az

Bethlen Miklós.

ifjú

Egy napon a Fogarasra

hívott országgylésen a feje-

delem németjei* körülfogták Béldi Pál és Bethlen Miklós szállásait s kijelentették nekik, hogy az ország foglyai

maradnak. Mit vétettek? Ki tudott bneikrl valamit? csakhogy egyszer fogva voltak.

Jó Apafi Mihály azt hivé felölök, hogy fejedelemséget keresnek; ez a

bn

volt az, a mit egy szóra el szokott

hogy szolgáltassanak törvényt az elfogó ttak felett. De jól rizkedének ezek attól. Sokkal könnyebb volt az elfogottakat elébb meghinni, és sürgeté az elfogató furakat,

öletni s azután szolgáltatni rájuk törvényt.

A

fogarasi várnak ez

retes

fkapitánya,

s

idben a jámbor

Cserei vala dicsé-

a vár, melyben az

elfogott

urak

A

mint

letartóztattak, a fejedelemasszony tulajdona volt.

Annának tudtára gához Csereit azt

monda

s

esett az elfogatás, rögtön felhivatá

mamegmutatva az ujján lév pecsétgyrt,

neki

— Nézze meg kegyelmed gyr e

czímerét,

halálos ítélet érkezzék kegyelmedhez, a

a levélre

nyomva nem

Bendes gyalogság.

találja,

s

akármi

míg ezen czímert

a foglyokat kivégeztetni

:

10

rizkedjék, a vár enyim,

kegyelmednek inkább én pa-

s

rancsolok, mint a fejedelem.

A

fejedelem

visszament Fejérváfra.

együtt

nejével

Megérkezésük utáni napon az ország els férfiai összegyülekeztek magántanácskozásra a fejedelemhez, s Teleki-

nek gondja volt rá, hogy délesti barátságos pohárra csak azok maradjanak jelen, a kik vele egyetértenek Mikes Kelemen, a Bethlen urak, kik öcscsüket, Miklóst, nagy essze végett különösen gylölték, Naláczi, Székely és Vajda László kik is a fejedelemmel kés estig elmulatá:

;

nak, sokat nevetvén az udvari bohócz, Biró Gergely

mu-

gyönyörködtet dolgokat birt elkövetni, kanalat, villát úgy elnyelt, hogy senki se látta, hová lettek, s utoljára még emberek elnyelésére is vállalkozott s az ebben kétséget támasztó Naláczi Istvánra úgy rá ijesztett, hogy utóbb kérve könyörgött neki, hogy ne nyelje el. Apafi maga sem vette észre, hogy mennyit ivott, mert a mellette álló vederbl valahányszor egy serleggel kimeritett, annyit ismét visszatöltöttek bele, úgy, hogy azt latságos tréfáin, ki sokféle

;

hivé, miszerint félejtelre valót

sem

ivott

még. Arcza min-

dig lángolóbb, véresebb kezdett lenni. Egyszerre egy üres

meg maga

dühösen felkiáltott Ki szökött el innen ismét. Már megint Bánfi Dénes szökött el, mert ez az helye hová lett innen Bánfi Dénes? Az urak mind megnémultak, csak Teleki bírt felelni. Bánfi Dénes meghalt. Meghalt? kérdé Apafi. Hogyan halt meg? széket látott

—

mellett, s

;

— — — Béldi Pál —

rl,

Béldi s

ligát kötött ellene s lefejezteté.

? szólt Apafi,

vak dühvel emelkedve

fel

széké-

hol van ez az ember?

— Most börtönben, de majd nem széken. — Vérpadon! ordítá magán kívül haraggal. Vérpadon,

nem

sokára

Apafi,

fejedelmi széken.

fejedelmi

vérszomjú

Megmutatom

11

e dölyfös székelynek,

hogy

ki

vagyok? ha ellenem véte-

nek. Hívjátok az itélömestert, törvényszéket kell tartani.

— Az

már készek, uram, szólt Naláczi, kivonva zsebébl három egyenl nagyságú iratot, csak aláÍtéletek

írásod hiányzik.

Hirtelen ott termettek tintával és irónáddal,

s

azt a

fejedelem reszket kezébe nyomták, újjal mutatva neki

a papíron, hová

írja nevét.

Megtörtént.

— Nincs közöttünk idegen ember?

kérdé Teleki, gya-

núsan nézve szét. Csak a bolond, de attól nincs mit tai-tani. A bohócz e perczben épen egy kardot tánczoltatott az

—

orrahegyén, felül

meg egy

kiáltozott az urakra, sikra,

bizonyosan

s

váltig

rá nézzenek, ne arra a

hogy

nem

tányér volt rá téve,

is látta,

mi dolog

má-

történik ott az

asztalon?

A

levelek

három parancsot

tartalmaztak.

Egy

szólt

Csereinek, meghagyatván neki, hogy a foglyokat rögtön

Boer Zsigmondnak, mely azt tartalmazá, hogy ha Cserei vonakodik engedelmeskedni, ölesse meg t is az urakkal együtt; harmadik ölesse

meg; másik

a porkolábnak,

végre a várrséghez, melyben az felhivatik, azon esetre,

ha a porkoláb

is

késedelmeskednék,

együtt felkonczolni.

Mind a három

t

is

a többiekkel

levelet sárga viaszszal

lepecsételve átadták Naláczi Istvánnak, ki azokat kalpag-

jába téve, a kalpagot felnyomá fejére szobából. s

Epén a bohócz

s

indult sebtén a

mellett kellett neki elhaladnia,

ez azonnal odaugrott hozzá, rákiáltva: «ohó, te az én

kalpagomat tetted

fel,

ez a tied

!

»

s

mieltt Naláczi meg-

lepetésébl magához térhetett volna, kalpagja' helyett a

csörg sipka volt a helyén. A fúr nagyon idétlennek találta most e tréfát s torkon ragadta a bohóczot. Semmirekell, hová tetted a kalpagom ? szólj, vagy

—

megfojtalak.

—

'

Meg ne

fojts,

uram, szabódék a bohócz, mert akkor

Í2

magad

leszesz a legnagyobb bolond a fejedelem udva-

ránál.

— A kalpagot Naláczi dühösen hova tetted? — Elnyeltem uram. — Gaz dühönge Naláczi, fojtogatva a bohóczot ide

ficzkó

!

kiálta

;

!

;

te kötekedel velem.

—

Hisz uram,

el nem tudom

ha a torkomat

adni,

összeszorítod.

— Megállj, majd megkeresem én nálad

s

;

szólt Naláczi

elkezdé a bohócz köntösét feltépni, mire a kalpag

nem

sokára kihullott annak ránczai közül. Ügyetlen szemfény-

veszt

!

nevete akkor Naláczi. Ezt ugyan jól eldugtad.

Azzal felvéve kalpagját, mind a három levél benne jól lepecsételve sárga viaszszal;

künn

tette

fel

ismét,

hogy

a

hanem azután

volt,

csak oda-

bohócz másodszor

el

ne

csenhesse.

Még azon éjjel vágtatott halálában, maga elé hivatá let átadva,

— íme

Fogarasra, odaérve nagy lóCsereit, s a neki

szóló leve-

monda: e szigorú

parancsot rögtön hajtsa kegyelmed

annak minden betjét. A kapitány átvevé a levelet s felszakítva annak pecsétjét, nagy bámulattal tekinte a fúrra: Én nem tudom uram, neked van-e április els napja vagy nekem ? ebben a levélben egy íiabetü sincs. végre, szentnek tartván

—

Üres volt az

Naláczi hihetetlenül tekinte a levélbe.

egészen. Hirtelen felszakítá a másik két levelet

ban sem volt egyéb tiszta papirosnál. Az ügyetlen bohócz az alatt, míg a fúr elcserélte

a leveleket

más

üres, készen

még azon este megvitte a tudott meg mindent, a mi a

t

is.

Azok-

fojtogatta,

tartottakkal, s

az ítéleteket

fejedelemnének,

ki általa

fejedelem körül

történt.

Keggel aztán a három parancscsal kezében Apafihoz ment a fejedelemné, szemére hányva, hogy tisztviselit igy akarta megöletni.

13

A

jámbor fejedelem csak elbámult, meglátva a parancsokat saját Írásával, mirl már semmit sem tudott, s megölelve nejét, hálát adott neki, hogy rködött felette, s

nem

engedé

parancsokat elküldeni; Naláczi uram

e

pedig a nagy kudarcz miatt alig merte magát mutatni az

udvarnál

Ez

csak a bohóczra fenekedett.

s

megdöbbenté a jámbor fejedelmet s rögtön elhatározá, hogy a foglyokat szabadon bocsáttassa. Elbb azonban reversalist kellett aláírniok, melyben kötelezték eset

magukat, hogy vádlóik ellen visszatorlást

nem

fognak

kezdeni.

Béldi Pál vérig volt bár sértve, de úgy vévé e szenvedést, mint érdemlett büntetését annak, hogy Bánfi Dénes ellen

írta

sújtotta

Ámde

t

legels alá a Ugat, most ugyanaz a fegyver

vissza.

legkisebb volt a magánsérelem; az

alatt,

míg

Béldi és Bethlen Miklós börtönben ültek, a harczias párt

keze szabadon mködött, úgy, hogy a midn ezek kiszabadultak, megdöbbenve kapák hírül párthíveik által, miszerint csupán a díván megegyezése

van még hátra, hogy

a béke felbontassék. Béldi átlátta, hogy tovább hallgatni annyit tesz, mint

csendesen elnézni, mint rohan az ország saját veszte

felé.

Rögtön összehívá mindazokat, kik vele egy gondolaton voltak, köztük Csáky Lászlót, Haller Jánost, Kapy Györgyöt, s tanácsot tártának az ország jövje felett. Béldi szüntelen azon volt, hogy a fejedelmet kímélni kell, hanem arra kell t kényszeríteni, hogy tanácsosait. Telekit, Székelyt,

Mikest és Naláczit,

meg

a két Bethlent

távolítsa el magától, s alkosson új országtanácsot.

Kapy

többet akart.

— Ha már ennyire vagyunk, tan kilépnünk, rögjünk,

gának, és

s

hanem

monda, akkor jobb

nyíl-

ha kihúztuk a kardot, akkor ne könyöverekedjünk,

s

a ki

gyz, gyzzön ma-

legyen fejedelmünk.

— Isten úgy

szállítsa feje«ire

legnagyobb büntetését,

14

monda get

mint a fejedelemségre vágyom. Én hsé-

Béldi, a

esküvém a fejedelemnek,

szeretet mellett el tudok

s

bár szeretem hazámat, e

eskümet meg nem szegem soha. Az én javaslatom nem egyéb, mint hogy a kihirdetett országgylésre, mely Nagy-Sinken fog meg-

meg

tartatni, jelenjünk

vérezni, de

fegyveresen, a felültetett széke-

lyekkel együtt, s ha megmutattuk

ernket, bizonyára a fog kételkedni, hogy tanácsuraitól meg-

nem

fejedelem

t

váljon; mert én jó embernek ismerem

inkább

A

tlök, mint szereti ket. jelenlev urak elfogadták Béldi ajánlatát.

hagyom kegyelmeteket, monda Kapy,

itt

fázósan gombolva be mentéjét. ott

A

harcztól

látom az ellenséget és veszekszem

veres instántiákat

nem

ember kezébl a kardot El

tudom, hogy

fél

— Akkor én mert

s

is távozott.

fegyverzé a

A

maga

szeretem, mert

nem

irtózom,

vele, de

hamar

a fegy-

kiveszik az

nyakát vágják

le vele.

többi urak pedig eloszolván,

Iftki fel-

és

saját

híveit. Béldi

egy szavára

felült

Három-

székben, Csikban és

Udvarhelyszéken a fegyveres székelység, generálisuk parancsára minden órában indulásra készen.

E

merész felkelés híre Gernyeszegen találta Teleki Mihályt, ki magánkívül lett örömében jól tudva, hogy Béldi :

nem azon

ember, ki polgárháborúban

gyzni

tudjon, el-

lenkez esetben pedig saját vesztére kelt föl, mert vissza nem léphet többé. Kögtön sietett a fejedelemhez, s ágyából verve fel, elmondá neki, hogy Béldi feltámadt ellene, s úgy megrettenté Apafit, hogy azonnal kocsijába fogatott s fáklyakiséret mellett

Gergely és Farkas, ki

merre

látott

;

s

elfutott

Fogarasba; Bethlen

a többi tanácsurak rémülten futottak,

csak Teleki

nem rémült meg.

ban ismeré Béldi jellemét, mint hogy

Egy

szikrája a nagyravagyásnak, a

szivében, s

néhány nap

alatt

félhetett volna ti'.

boszúnak Béldi Pál

Erdély ura leendett, a

mellette felült székelységnek senki állani,

Sokkal job-

sem

bírt

volna ellen-

mert a hadak a végvárakba voltak szétosztva.

:

15

De

Béldi Pál elégnek tartá fegyverét megmutatni

hogy éreztesse

is azt.

Harcz helyett hódolatteljes

nem

nyilat-

kozatot külde a fejedelemhez, melyben tudtul adá, hogy

nem ' nagysága szág nevében

;

ellen vette fel a hadakat,

hanem

az or-

csupán azt követeli, hogy a tanácsosok

állíttassanak ország töiTényei elé.

Míg

e szelid levél

megjárta az

utat, az alatt

Telekinek

maradt összehivatni a végvárak hadait, s a fel nem ült székelyekre parancsot küldeni, hogy a fejedelem védelmére Mikes Kelemen mellé gyljenek, s míg Béldi

ideje

kikerülte a megtámadást,

jött ellene

támadolag.

Egy napon Csáky Lászlóval együtt Bodola várában ült Béldi, a

midn

hírül hozzák neki,

gely a fejedelem hadaival

már Brassó

hogy Bethlen Geralatt áll.

— Többé nem kerülhetjük a harczot, uram, sóhajtja Csáky. — Kikerülhetjük, viszonza ha leteszszük a — Csak nem gondol arra kegyelmed kérdé Csáky megijedve. — Mire gondolnék egyébre. En pártharczban nem csatázok. — Akkor mi vesztünk — Inkább mi, mint érettünk

fel

Béldi,

fegyvert.

?

el.

ezrek.

Még azon nap

kiadá a parancsott a mellette

ül

ha-

daknak, hogy oszoljanak haza.

Másnap Bethlen Gergely átküldé Bodolára Vay Mihályt, ki a fejedelem kegyelmét hozá meg számára. Csáky fogait

szítta;

eszébe jutott, hogy épen

teté le Bánfi Dénest, pedig

annak

is

fejez-

kegyelem volt adva,

remegve kérdezé Vaytól: Bizton megnyughatunk-e e kegyelmi levélben? Vay Mihályban volt annyi szinteség, hogy így feleljen Bizony, édes atyámfiai, száz kegyelemnél is nagyobb bátorság lesz rátok nézve, ha kimentek Erdélybl. s

—

•

—

Csáky egy pillanatig sem gondolkozott tovább, hanem

;

.

16

málházott és

még

fényes nappal elutazott a bozzai szoro-

son keresztül. Béldi ott akart maradni, öt a szégyen visszatartá a futástól.

Vay Mihály azonban

tudata nejével és gyermekeivel a

veszélyt s azok ráestek, térden állva könyörögve,

hogy

mentse meg magát. Hát ti? kérdé Béldi, könyezö családjára tekintve. Szép két fia volt. Aranka leánya már szép hajadonná volt apjának szemefénye, büszkesége, öröme. serdülve, siessen,

—

— Hát elborult — Minket könnyebben megvédhetsz Stambulban, mint ti ?

itt

;

szózattal.

szólt

szólt Béldiné, és Béldi átlátta,

hogy ez helyesen van

mondva.

E

szó megváltoztatta akaratát

resve menekülést, segíthetett, s

tán

mind

még

;

valóban, a portánál ke-

családján,

hazája ügyeit

hisz ott sok legmagasb vezér jó

mind magán többet is

jobbra fordíthatá

ismerse

volt, kik e dolog-

ban mindent kivihettek. Kögtön lovat nyergeltetett, s családjától a legbiztosabb reményben elbúcsúzva, néhány szolgája kiséretében a bozzai szoroson át Havasalföldre kült,

éjjel

átmene-

velk legfelsbb törvényszékéhez, a portához me-

ott találkozott

Erdély akkori

még azon

több futó társaival,

s

együtt

nekült.

A díván. A

serail

kapui széttárultak, a harmoniátlan cseng har-

sogó zene egy

mennydörg

dobütéssel elhallgattatott,

tizenkét lovas csausz nagy ügygyei bajjal tört

s

utat az

odáig érkezett vezérkarnak a megtolult néptömeg között, fabuzogányokkal és rhinoceros-korbácscsal püfölve az elöl-

Az indolens bámész sokaság látta, hogy de azért egy nyommal sem széledezett odább,

utól találhatókat. üttetni fog,

mint a mennyire eldöfölték.

.

:

17

A

diván tagjai leszálltak az udvarban lovaikról

fel-

s

mentek a lépcskön, miket két sorban janicsárok rzöttek kivont szablyákkal, a divánterem kék és sárga függönyei szétvonattak elttük,

s

eltnt az

egykor annyi fényt, annyi

hatalmat szüleml rejtélyes teremnek belseje.

Egy nagy nyolczszeglet szoba az, minden festvények nélkül, mint a miket a Korán tilt, márvány padozata keleti

sznyegekkel bevonva,

falai

embermagasságnyira

ki-

rakva gyöngyházzal, a falak mellett egyszer veres bár-

sonynyal bevont alacsony pamlagok, minden háttámasz nélkül, a háttérben valami oszlopzatos fülkeforma,

egy rejtekajtót fed

el,

mely

a honnan Amurat szokta titokban

kihallgatni divánja tanácskozmán^^ait.

A függönyök szétnyíltával beléptek a divántanács- tagok ell a nagyvezér, egy magas száraz ember, szüntelen elre görbült nyakkal; feje untalan mozog, szemei jobbra, balra járnak, mintha mindig vizsgálna, fürkészne valamit. Barna,

szennyes

szin arczán

csodálatos lélekhíven van kifejezve

minden tekintete gúny, harag, betegséggé vált epéskedés, ha szól, fekete fogait összeszorítja, azokon keresztül szri a hangot, s ilyenkor arcza egy pillanatig sincs nyugalomban, szemöldeit majd úgy levonja, hogy szemeit eltakarják, majd felrántja, hog}^ homloka ezer ránczczá reped s szemfehére látszik szájaz örök elégületlenség,

;

szegletei vonaglanak, álla reszket, ritkás, soha

szakállával, mosolygani csak akkor szokott,

kihez beszél, remegni látja,

s

nem

midn

fésült azt,

ruhája oly kuszáitan

hogy daczára a ráhalmozott fénynek, úgy néz mintha mindig szennyes és tördött volna. rajta,

A

nagyvezér után

vöröskép

jött a Küprili,

basa, terjedelmes

reng

egy elhízott,

a áll ki,

testes,

szakállal; a tenyérnyi

széles kard, melyet oldalán visel, gyaníttatja,

hogy a kar, mely azt forgatni szokta, nem lehet elgyengülve hangja hasonlít a bika mormogásához, oly mély, oly dörg az, hogy mikor csendesen beszél, alig lehet megérteni, míg a csatákban az ágyúk dörgése közül is kihallik. ;

Jókai

:

Torok

világ. II.

2

18

A

diván többi tagjai közül

még három

férfi

vonja ma-

gára a figyelmet.

Az egyik Kucsuk

basa, egy izmos, harczias

férfi

nap-

;

barnított arczán keresztül kasul vágott sebhelyek

forradásai láthatók, szemei oly fényesek, oly feketék,

mély mint

a sasé, egész magatartása, agg kora daczára, bátor és ki-

hívó; kardját balkezében hordja; merészen lép,

áll, te-

kint; röviden szól, gyorsan cselekszik.

Mellette fia jön, az ifjú Feriz bég, apja csatáinak és

dicsségének részese, magas daliás

a keleties öltözet,

ifjú,

piros kaftán, a kócsagtoll, fehér turbán,

karcsú termetéhez,

res

ég

hamvas

illik

szemeiben annyi tápanyagot ke-

szenvedély látszik lobogni, arczán

ifjúság

mind úgy

életpirossága.

még

látható az

Gyakran meglepi

t a szót-

ha ilyenkor megszólítják, felijed, megrezzen, mintha ott járt volna, a hová mennie nem szabad. a szultán kereszLegvégül, valamennyi háta mögött tyén orvosa, az udvari tolmács, Maurocordato Sándor,

lan elmélázás,

s

j

magas, athletai

férfi,

hosszú,

fényes, fekete szakálla

b, reds

csaknem övéig

palástban, nagy,

ér,

arczán a tudományszerezte nyugalom,

ó-görög vonalmú

sr

sötét hajzata

gazdag fürtökben foly két fell alá vállaira. A vezérek helyet foglaltak, a szultán divánja üres maradt, legközelebb ült

hozzá a nagyvezér,

túl rajta

a többi

basák, agák és bégek.

— Kegyelmes

uram,

járulva, a szegény

szólt

Maurocordato, a vezér elé

magyar urak már reggel

óta

itt

vára-

Ivoznak a küszöb eltt.

A

vezér mérgesen nézett a tolmácsra, fejét

még elbbre

nyújtva.

— Hadd várakozzanak

!

Tán inkább

illik

:

janak mi reánk, mint mi várjunk reájok. S azzal inte a fcsausznak, hogy vezesse

hogy

k vár-

el

a folya-

modókat. Tizenketten voltak a menekültek, kiket egy mellékajtó

sznyegének elvontával

elszólított a fcsausz. Közöttük

;

19

legeli jött

a többi

Pál,

Béleli

remegve, egyedül

czal, tétovázva,

mind aggodalmas

arcz-

bátran, nemesen, nyu-

godtan.

Arcza még most

férfiasan szép volt

is

;

az idk, a vi-

nem

szontagságok letörülték róla az ifjúság színét, de

a

képének szabályos vonásain

lélek nemességét; tojásdad

valami összhangzó öntudatos njnigalom látszék, mely

ta-

núja a szívben lakó becsületességnek és elhatározottságnak.

Vonásain semmi elfogultság

semmi betanult

és a mellett

hatásvadászó gerjedelem ; szép metszés is

beszédesek,

nagy, szelíd kék szemei,

s

telt ajkai

csukva

mik végig járnak

a jelenlevk arczain, mieltt megszólalt volna, egész bánatos eseményeket

mondanak

el,

fájdalmas rokonszenvet

költve a jelenlevk keblében.

Csupán a vezér néz reá mérges, elégületlen arczczal minthogy ez neki szokása s más képet nem tud csinálni.

— Szóljatok

mit akartok? ne féljetek; inte a vezér

hát,

a menekvknek. Béldi ellépett, meghajtá magát a vezér eltt.

Egy a

magyarok közül odament a vezérhez, s kezet csókolt neki, a többinek útját állta Maurocordato, s inte Béldinek: hogy siessen beszélni. Kegyelmes uraim kezdé Béldi a szót, sorsunk tudva-

—

lev

!

mint földönfutók jöttünk el hazánkból, mint koldusok állunk elttetek de nem mint földönfutók, nem mint koldusok könyörgünk e pillanatban, hadolog elttetek

:

;

nem mint hazafiak. Hazánkból elzeténk, nem mint bnösök, nem mint pártütk, hanem azért, mert meg akartuk azt menteni.

A

fejedelem hanyatthomlok rohan

magával a hazát. Ftanácsadója magyar királysággal biztatja t, hogy maga magyar nádorrá veszedelmébe

s viszi

lehessen. Ti tudjátok, kegj-elmes uraim!,

Erdélyre egy

ily

mi jövend vár

harcz után? Többen az ország nagyjai

közül velem együtt felszólalának ellene ;

mi

tudtuk, mit

veszíthetünk ? Es im néhány év alatt azok közül, kik az

indítandó harczot rosszaiák,

mi állunk utolsók

elttetek, 2*

;

20

a többi méltatlan börtönben

ül,

vagy méltatlan halállal

Kegyelmes uraim, mi egykor mint boldog családapák éltünk si tzhelyeink mellett, most gyermekeink, feleségeink tömlöczre vannak hányva váraink t-

veszett el

.

.

.

;

bl

szétszórva, czímereink összetörve

tletek

de mi

nem

kérjük

nem vagyonaink nem nink, gyermekeink ölelhetését, még csak

azt,

birtokát,

;

a mit

magunk

vesziténk,

hazánk láthatását sem; készek vagyunk élni koldusul, elhagyatva, számkivetve csupán azon hon életének megtartásáért esengünk hozzátok, mely minket elvetett, s mely ;

sebes léptekkel rohan az elveszésnek; siessetek azt meg-

menteni.

Kucsuk basa,

ki jól értett magyarul, boszúsan csapott

kardjára, azt félig kihúzva,

Feriz

s

ismét visszadobva hüvelyébe

bég, egy önkénytelen szemeibe lopózott könnj^t

törült le ifjú arczáról.

— Kegyelmes

uraim folytatá Béldi nyugodtan nem kívánjuk tletek, hogy boszút álljatok a fejedelmen a kimagánosok fájdalma ontott vérért s a kiontott könyért mi magunk elhoraz, melyet nem kell érezni a honnak ;

!

;

;

dozzuk a magunk gyászát, s nem adjuk azt a nemzetre; hanem küldjetek jobb tanácsadókat a fejedelemre, mint a mileynekkel most körül van véve, figyelmeztessétek esküjére, mit a nemzetnek és a nagyúrnak adott, mert

t

esküt senki hiába

nem

teszen

s

büntetlenül

meg nem

kény szentsetek t: hogy legyen jobb at^ja azoknak, a kik még megmaradtak a hazában, mint volt szegi azt,

s

nekünk.

A

mint Béldi

elhallgatott,

ellépett Maurocordato, a

szónok és a nagyvezér között foglalva helyet,

s

tolmácsolni Béldi szavait. A legels szavak után kigyúladt a tolmács arcza

;

elkezdé

cseng,

hangzatos beszéde betöltötte a teremet; lelke tzbe jött; arczán az indulatok kifejezései váltották egymást; hol a Béldi szava nyugodt volt és panasztalan, a keservek leírásánál, ott a tolmács

hangja reszketett és háborított

;

hol

:

21

Béldi a

jövendt

meggyzdés komoly

rajzolá a

liangiila-

azon helyet Maurocordato prófétai ihlettel foga fel, kebelrendit ln szava, midn a szónokra mutatott, ki

tán, s

utolsó azon férfiak közül, kik jobban szerették Erdélyt,

mint saját hasznukat és végül, a lemondás szavainál, a hon megmentéseérti könyörgésben oly átható, oly keseren megragadó ln szózata, mintha az szava volna az ;

eredeti, és

nem

ban Demosthenes

A

A

a másolat.

szenvedélyes ó-görög alak-

látszott feltámadni.

hallgató basák

tzbe

jött arczczal hajtogaták fejeiket,

helyeslésül Maurocordato tolmácslatára

;

a nagyvezér ösz-

szehúzta szemöldeit, ajkait epés szegletekbe vonta,

s

mel-

lén összefogva kaftánját, elkezde beszélni, mialatt öklel

szemekkel tekinte szanaszét, minden pillanatban lekapva tekintetét arról, a kivel szólt s mérgesen vágva szét szemeivel a légben

ismét gúnyosan a megszólítottra sze-

s

gezve azokat. Eikácsoló hangja, melyet szrve bocsátott ki fogai között, kellemetlenül hatott arra, a ki lotta,

elször hal-

éhez minden pillanatban a düh, harag és gylölet

minden fokozatán

keresztül változó arczvonalmai, száraz

kezének nj^igtalan, reszketeg hadonázása nem engedének egyebet gyanítani a törökül nem ért magyaroknak, mint

hogy a nagyvezér most éktelenül lehordja ket,

a mit

s

mond, az elejétl végig nem egyéb szitkozódásnál. Csáky LpszIó uram, ki Béldi Pál mellett állt, megrántá annak békését,

s

— Kegj^elmed

alázattal ?

A

reszket elölt

állal

sugá fülébe

bennünket, miért

:

nem

most karóba húznak mindnyájunkat

szólt elég .

.

.

vezér beszédét szokás szerint egy fáradt mosolylyal

végzé, gúnyos ajkai felhúzódtak, helyet nyitva a fekete,

hegyes fogaknak. e

A magyarok

szivében

hlni kezde a

vér

mosolygástól.

Elállott azonban Maurocordato. Nemes vonalmú ar-

czán biztató szelídség mosolyogott,

s

elkezdé tolmácsolni a

vezér szavait •

— Becsületes magyarok

!

Legyetek jó bizalommal. Sza-

:

29 vaitok részvétre találtak, igazságotok napnál fényese' )ben áll

elttünk; bajaitok

solva.

teljes

mértékben meg lesznek orvo-

Jól tevétek, hogy a felséges szultán

folyamodtatok, ragaszkodjatok ezután

bántódástok

nem

lészen.

is

köntöséhez

semmi

ö hozzá és

Most menjetek

ha

ki békével,

majd hivatunk. Mindenki könnyebben lélekzett, Béldi néhány egyszer

kelleni fogtok,

szóval kifej ezé a vezérnek köszönetét

s

távozni készült.

Csáky László azonban, kit inkább érdekelt Sóvára uradalma, mint Erdély jövendje, s kit épen nem látszott kielégíteni Béldi ajánlata, mely egyedül a haza megmentését Kéri s az elfoglalt

vagyonnak visszaadását nem,

alig

hogy szóhoz juthasson s azzal odarohant a vezér lábaihoz, egyet megkapott közülök, azt átkarolta, s elkezd rettenetesen sírni; a sírás különben is érthetlenné teszi a szavakat, Csáky uram beszédét pedig a nélkül is nehéz várta,

;

még azonfölül a phlegmájából kihozott vezér most már komolyan szitkozódva, míglen a többi

volt érteni, is kiabált,

magyar urak odarohanva, ervel kal,

Maurocordato haragosan

tend

vitték el Csákyt

terelte

ket

kifelé,

maguk-

véget ve-

a boszantó jelenetnek.

— Ha már

hozzá Béldi,

kegyelmed egy ember eltt, szólt menvén, legalább ne sírt volna, mint

letérdepelt kifelé

egy gyermek.

A

távozó Béldi, mieltt az ajtón kilépne, egy meleg

kézszorítást érze kezén. ifjú

Odatekint. Feriz bég volt

bajnok.

— Azt mondád,

az, az

x

szólt az ifjú

reszket hangon, hogy

nd

fogva van ?

— És gyermekem Feriz arcza lángolt — Meg fognak szabadulni is,

I

szólt hévvel,

Béldi kezét

megragadva. Yárj reám szállásodon.

A

magyar menekvk

mindenki saját reményeit szve odább a vezér biztatásaiból, csupán Csáky László uram nem volt megelégedve az eredménynyel, eltávoztak,

:

!

23

menvén

szállására, rögtön leült. Irt két levelet.

Egyet a

római császár tábornokának, másikat a franczia király szónokainak, melyben mind a kettnek igér minden kitelha öt dolgaiban megsegitik, gondolván magában ha a török császár nem segít, megsegít a római császár, hetöt,

ha az sem, a franczia király; legjobb az embernek magát minden oldalról biztosítani.

menekvk,

Alig léptek ki a divánból a

az elbocsátási

ajtón egy aga lépett be a bejelentési terembl, jelentve: «

a magyar urak »).

— Miféle magyar urak

—A '

? riadt

rá a nagyvezér.

kiket a fejedelem küldött.

— Epén jókor

!

monda

a vezér, hadd jöjjenek,

s

posi-

turába vágta magát, számukra tartogatva legmérgesebb arczkifejezését.

A

függönyök szétvonattak,

döttsége

;

s

belépett a fejedelem kül-

bogláros, bársonyos udvari nép, nyájas édeskés

arczokkal. Elnökük, Bethlen Farkas, megállt azon helyen,

hol eltte egy órával Béldi Pál

állott,

bizarr ellentétül

hattyúprémes meggyszín bársony mentéjével,

bogláros

vitézkötéseivel s turquoissal kirakott kardjával, s öltözete

egyéb pompája mellett alázatos arczával, amannak egy-

szer,

fénj'telen viseletéhez és nyugodt, szilái'd arczához.

—

Nos mi kell? mit akartok? mondjátok el szaporán, támadt reájok a nagyvezér, nyughatatlan veszeked képpel.

Bethlen Farkas térdéig hajtotta szónokolni, az akkori felelve

idk

fejét, s

azután elkezdc

tárgykerülgetö rhetorikájávai,

mindenre, csak a kérdésre nem.

— Kegyelmes

és nagyságos,

dicsséges és vitézl uraim,

méltóságos nagyvezér, gyzhetetlen basák, hatalmas bé-

gek és agák, országunk legersebb oszlopai, három világrész fejedelmei, híres-nevezetes

zon

;

hsök

nekem különösen jóakaró uraim

Ennyi

volt csupán a megszólítás.

tengeren és száraI

!

:

:

24

A

Küprili fújt izzadtságában.

Kucsuk basa kardját

verte

térdéhez, Feriz félre fordult, s az ablakon keresztül a eerail szökökutait

bámulta.

— Siessenek kegyelmetek

!

kiálta közbe türelmetlenül

Maurocordato, mire Bethlen Farkas, azt vélve, hogy a tolmácsot az által bántotta meg, hogy kifeledte a megszólításból, odafordult hozzá, pótlólag utánragasztva

— Nagybölcseség tolmács, mély tudományú kívüli

tiszteletreméltó udvari

és rend-

orvosa a leghatalmasabb

császárnak.

Küprili nagyot ásított,

s

akkorát nyújtózkodott, hogy az

öv ketté szakadt a derekán. Bethlen ^Farkas folytatá, a

—

nem hagyá magát

megzavartatni,

hanem

mit kezdett

Fájdalommal

Apafi Mihály pártütök, kik

uram

értesült

róla

jámbor fejedelmünk,

ö nagysága, miszerint

ama

lázadó

nemcsak a fejedelem, hanem az ö személyé-

ben a magas porta ellen is fel merték emelni gonosz fejeiket, meghiúsult terveik után ide futottanak, hazug insinuatiók által a fejedelmet megrontani. Ámbátor azonban

meg vagyon gyzdve

a jámbor fejedelem, hogy

amaz

ámító szavakat méltóságtok bölcsesége megczáfolandná, jóakarata meghiusítandaná, hatalmassága megbüntetendené, mindazonáltal jónak látta ö nagysága bennünket

kegyeim ességtekhez elküldeni a végett, hogy mindazon vádakat, melyeket az ország felforgatására koholtak, ha-

misaknak és rágalmaknak declaráljuk. Maurocordato kapott a szónok megpihenésén, ki az exordium után megállt lélekzetet venni a további beszédhez, s mieltt ennek alkalma volna a tárgy érdemleges kérdésére térni, elkezdé a már eddig mondottakat tolmácsolni a nagyvezérnek, jól tudva, hogy miután a vezér .

beszélt,

A

másodszori szót

.

enged senkinek.

tolmács szava ezúttal száraz volt és egyhangú. Beth-

len Farkas szett

nem

.

uram minden

homiletikai fáradsága kárba ve-

Maurocordato vontatott, egykedv átfordításában.

25

fvezér erre szikrázó szemekkel válaszolt, arcza még egyszer oly mérges volt, mint egyébkor, s a keze hadonázásából nagyon világosan kivehet volt azon mozdulat,

A

melylyel a követeknek az ajtót mutatta.

Maurocordato tolmácsolá neki a választ. A fvezér azt mondja hogy ti vagytok a pártütök,

—

:

szegtétek kiket

meg

nem

a magas portának adott esküt,

ti

azok,

elztetek nagyi*avágyó terveitek Erdélynek a por-

ti

:

Magyarország meghódítását czélozzák, s mindkettnek elvesztését vonandják maguk után. Mire nézve tudtotokra adja a nagyvezér hogy, ha veszteg nem

tátóli elszakadását,

:

tudtok ülni, és saját honfitársaitokkal békében férhettek,

meg nem

majd küld ö rátok olyan közbenjárót, hogy

sírva

néztek utána.

A

megszeppent magyar urak összenéztek. Bethlen Farkas arczán nem látszott az édességtl és nyájasságtól

semmi nyoma a boszúságnak, mely betanult vesztén érte, meghajtotta magát

elször,

s

beszédje kárba

még mélyebben, mint

rendületlen önmegtagadással vévé

miután ezúttal

átlátta,

hogy a hosszú beszéd

fel

a szót,

nem

s

járja,

drastikusabb eszközökhöz folyamodék.

— Oh uram, avagy miképen illenének

e

vádak mi reánk,

minden kívánságaitokat híven teljesítk mindenha ? Adtunk adót, adtunk ajándékokat, a mi szegénységünktl telt, íme most is a jámbor fejedelem nem bocsáta bennünket üresen meghagyá Teleki Mihály uramnak, hogy

kik

;

benneteket illend ajándékkal megtisztelni

el

ne mulasz-

íme általam kegyelmeteknek kétszáz erszény pénzt* kíván tisztelete és hódolata jeléül átadni, könyörögve, hogy fogadja el kegyelmességtek tlünk szegény sza, ki is

szolgáitoktól e csekély ajándékot.

Ezt mondva, inte egynek követi közül a szónok, kinek hívására négy teherhordó jelent meg, vállaikon keresztbe vetett

''

rudakon hozva egy nagy vasas

Százezer

tallér,

ládát,

melyet Betb-

;

:

26

len Farkas felnyitva, tartalmát a fvezér lábai ele döntette.

A cseng

halomra omoltak a diván eltt, még hallatszott egyes szétguruló darabok pengése a fvezér arcza egyszerre átváltozott. Maurocordato hátraállt. E szavakhoz nem kellé tolmács a vezér nem birt visszatartani egy undok mosolygást arczárói, a fukarság ördögének vigyorgó mosolyát. Szemei kerekre felnyíltak, fogait nem szorította össze mosoly közben, inkább úgy tett, mint egy tallérok

;

;

prédára les vadállat. ,

Bethlen Farkas alázattal húzta magát vissza társai közé a vezér

nem

állhatta a szerénységet, leszállt divánjáról,

kezeit morzsolva s megveregette a szónok vállait s min-

denik követ szeme közé mosolygott, egynek kettnek kezét is nyujtá, az a szerencsés sietett azt megcsókolni, s

beszélt hozzájuk valamit törökül, melyre azok

nem gyz-

tek bókokkal felelni.

Maurocordato e jelenet

alatt

megszökött a divánból,

miután tolmács hiányában a követek

nem

bírták

érteni a vezér szavait, s csak egyre hajlongtak, Küprili, ki egri basa

korában megtanult magyarul,

ordított boltozatreszkettet

— A vezér szava az

s

megfölállt

s

rájuk

hangon

hozzátok, giaur kutyák

!

hogy

el-

mehettek a pokolba, ha kelleni fogtok, majd hivatni fog benneteket.

nagy mérgesen elrúgott a papucsa orrával egy lábaihoz gurult tallért, míg a követek számtalan üdvözlés

S

ezzel

után elhagyták a divánt.

A

fejedelem követeinek eltávoztával rögtön hivatta a

A

mint a menekültek beléptek a divánba, egyik sem tudta még, hogy a fejedelem követei itt jártak, s azok hozák a halomra öntött pénzt, mire nézve

nagyvezér Béldit és

senki

magának kimagyarázni, hogy váljon mit nagyvezér azzal a pénzzel és velk? s miután

sem

akar a

társait.

bírta

Maurocordato eltávozott

s

az utána küldött csauszok sehol

27

sem bírtak ráakadni, tolmács nem létében a megjelent magyarok hosszú ideig a legnagyobb kétségek közt forogtak, s idejök maradt taláJgatiii magukban azon töredezett mondatok értelmét, miket a fvezér koronkint hozzájuk intézett, majd a pénzhalomra, majd rájuk mutatva, s mind a

ujjával mag3^arázva mondatait. Valahányszor a pénzre

tíz

nem

tekinte,

meg

óvhatta

arczát

amaz

utálatos hyenai

mosolygástól.

—

Meglássa kegyelmed, sugá Csáky uram Béldinek,

hogy a nagyvezér azt a pénzt nekünk szánta. Béldi nem állhatta, hogy el ne mosolyodjék az ártatlan óhajtásra.

Végre, hogy a tolmács Küprili

állt

vánságát

s

nem

jött,

kénytelen kelletlen

fel-

jól-rosszul elkezdé tolmácsolni a vezér kí-

:

— Becsületes urak

!

ezt

mondja

tinektek a vezér.

Itt

voltak a fejedelem küldöttei. Tört volna ki nekik a nya-

mondom

kuk, ezt

azon igaz azt

felül

summa

pénzt, és

beszéltek sok mindenféle dolgot, a

mi nem

hanem

:

én.

x\zok hozták ezt a

ez a pénz, a mit hoztak, ez igaz. Mire nézve

mondja tinektek a nagyvezér, hogy

tek igazságát, és azt helybenhagyja,

tinektek igazságot ad, lesz,

nem

játok,

is

ti

tott,

s

akkor fogadom, mind a Bostiteket

pedig vissza-

urakká tészen.

keser mosolyra vonta

ajkait,

búsan felsóhaj-

visszatekintve társaira.

— Jól pénzem saim

Hanem ha tehát azt akar-

ket zsákba varrva,

segít hazátokba, és

Béldi Pál

ha ö

vagy hetven erszénynyel többet,

mint a fejedelem követei, porusba hányatja

azzal,

ügye-

igazságtoknak foganatja és elmenetele

ígérjetek neki

legyen,

hanem

ti

sem könnyebb, sem nehezebb nem

szaporodik semmit.

hogy a

ö átlátja a

is

tudhatod, uram, szólt Küprilíhez, hogy

nem

nekem

tudnám, hol vegj^ek annyit? és tároly szegények, mint én mi soha sem gazdálkodnincs,

is

;

tunk az ország vagyonával, hogy kincseket gyjtögethettünk volna magunk számára, a mi kévésünk seinktl

:

:

28

maradt, azon megosztoztak a fejedelem szolgái. Nekünk nincs pénzünk, melylyel igazságunkat megvásároljuk,

s

ha

máskülönben nincs módunk hazánkat megszabadítani, úgy bocsássatok bennünket Isten hirével, idegen fejedelmek lábai elé fogjuk magunkat vetni, s addig könyörgünk, míg egy akad, a ki meghallgatand. Isten veletek, nekünk pénzünk nincsen.

— Van nekem

!

kiálta fel Béldi mellett egy hang, s az

odatekintek Kucsuk basát látták Béldi Pálhoz lépni, ki férfias szorítással

nyújtá az elbúsult férfinak jobbját. Ha.

ha kell még egyszer annyi, adok akár mennyi kell, megkapod alkudjál velök, árverezd a díjat itt vagyok én, én kifizetem he-

kell kétszázhetven erszény,

én adok

;

;

;

;

lyetted.

Feriz bég odarohant apjához, elérzékenyülten borulva

magasztosán szorítá meg az agg bajnok kebírta kimondani szavait az elfogódás miatt.

keblére, Béldi zét, s alig

— Köszönöm,

ezerszer

köszönöm de nem fogadhatom ;

az oly adósság volna, melyet

el;

sem

én,

sem maradékom

áldva, de

nem

nem

fizethetnék vissza

soha. Jó akaratodért légy meg-

segíthetsz vele.

Küprili türelmetlenül közbe vágott

— Legyen

ne vond magadra haragomat, várd végig, a mit beszélek és vedd be a jó tanácsot. Ennyi pénzt kérni tled, mint magános számzött eszed, Béldi Pál, és

embertl, csakugyan nagy bolondság volna, de teszem föl, egy fejedelemnek, úgy-e, hogy potomság ily összegecskét kivetni, a mit egyik zsebébl kiránthat,

s

az orszá-

gon egy esztendben kivehet ? Tehát csak igérd te meg a kimondott summát az sem szükséges, hogy azt elébb kifizesd, mint a midn általunk fejedelemmé fogsz tétetni. Béldi összeborzadt s reszketeg hangon monda Küpri;

linek

— Nem

jól értettelek

uram, vagy rosszul hallottam, a

mit mondái.

— Tehát érts meg végképen

-

:

ha igaz

az,

a mit

állítál,

:

29

hogy Erdély mostani fejedelme rosszul vezeti az ország dolgait tegye le rögtön a fejedelemsüveget, s ha igaz az, a mit ismét állitál, hogy te annyira szereted hazádat :

s

jobban

látod,

mit kellene tenni

izenet a határszéli basákhoz és

dal az országot,

s

?

vedd

fel

azt te.

Egy

k rögtön elárasztják had-

Apafi Mihály uramat minden tanácso-

saival egyben fogva hozzák a Jedikulába és tégedet tár-

saiddal együtt beültetnek az

nem

helyeikbe.

Az egészhez

mint megigérned a nagyvezérnek a kétaztán majd rajta leend, hogy százhetven erszény pénzt, minél elébb fejedelemmé teg}^en, a mikor azt kifizethesd; kell egyéb,

a mit ha Ígérni vonakodnál, bizony Apafi Mihály

uram

Béldi Pál szive fias

helyett te fogsz

magasan

mondom

néked

menni a Jedikulába.

vert az egész beszéd alatt, fér-

arczát az érzelmek lázas küzdései hevítek, sokszor

annyira elfeledkezék magáról, hogy a Küprili beszédjébe akart vágni

;

de a magyar urak visszarángatták.

Midn

végre Küprili elvégzé beszédét, Béldi Pál egy lépést

tett

elre s fejét magasan fölemelve, hogy egy fvel látszék nagyobbnak, ers, szilárd hangon viszonzá Köszönöm ajánlatodat, kegyelmes úr, de elfogadni soha nem fogom! Engem szent eskü köt Erdély mostani elfeledte esküjét, melyet a nemzetfejedelméhez, s ha nek adott, nem az rá a felelet, hogy mi is megszegjük a magunkét, hanem az, hogy emlékeztessük t a magáéra. Én igazságot kérni emeltem föl fejemet s nem egyik jog:

—

talanságot a másikkal torlani

hanem nekem

meg; nem

új

fejedelemre,

a régi szabadságra van Erdélynek szüksége, s ha

csak az kellett volna, hogy hadat támaszszak a

fejedelem ellen, egy intésemre talpon állott az ország, az egész székelység kardot vont mellettem,

kardjaikat visszatettem hüvelyeikbe.

—

Nem

én voltam,

ki

boszúért jövök

Ítéletért; nem a magam sorsát, kaputok elébe, hanem hanem hazámét ajánlám kegyelmetekbe. Nekem a fejedelemség ingyen sem kell; azéi*t, hogy egy bitorlót elz-

zek,

nem

fogok százat vinni az országra, azért, hogy Teleki

; !

no

Mihály uramat kipörkölj em,

hogy

Ei'délyt, s azért,

nem

börtönébl,

tíz

nem fogom

felgyújtani egész

embert kiszabadítsak méltatlan

fogok tízezerét rabságra hurczoltatni

történjék igazságtalanság inkább velem, mint egész Erdély-

minden maradékom, ha valaha alkudni fogok nyomorult nemzetem filléreire, s hadat viendek saját szülföldem ellen A mi végre országgal, átkozott legyek én és

!

fenyegetésedet

illeti

:

.

.

.

én mindenre kész vagyok, kész a

börtönre, kész a halálra. Igazságért jöttem hozzátok:

ám

ölessetek meg.

Küprili elhüledezve veté magát hátra divánján, ilyen ellenállásra

nem

számolt, ily jellemrl

nem

volt fogalma;

a többi urak, kik egyszer-másszor Erdélybl elzetve, a

portára futottak, rimánkodni, alkalmatlankodni szoktak

azon kegyért, melyet ez ember most nemes ellenzéssel visszautasított.

A

nagyvezér látva az arczokon a meglepetést, jobbra-

balra fordult, megmagyaráztatni

magának Béldi Pál

elszörnyedése fokonként láthatóan növekedett sá-

letét, s

padozó arezán, a mint azt megkezdé

A

fele-

érteni.

Béldivel jött urak elsápadva, földrezúzva várták a

megijeszt

felelet hatását,

míg végre Csáky László nem

állhatva tovább a rettegést, odarohant Béldihez, kétségbe-

nyakába veté magát, mennyre, földre rimánkodva, hogy fogadja el a vezér ajánlatát. esetten

Ha

bizonyosan

neki tették volna ez ajánlatot,

elfo-

gadja.

— Soha, soha, viszonzá Béldi márványhidegen. A

zel is

többi urak odatérdepeltek lábai

elé,

összekulcsolt kéz-

könyörögve, hogy ne tegye magát, gyermekeit és

mind

—

szerencsétlenekké.

Keljenek

föl

kegyelmetek,

szólt Béldi, elfordulva

A

könyörg

nem vagyok

én Isten

társaitól.

nagyvezér megértve a dolgot, dühösen ugrott

helyérl

ket

s

letépve turbánját, azt gáttalan

fel ül-

dühében földhöz

vagdalva ordíta tajtékzó szájjal: ((Csauszok

!»

»

!

:

SÍ

— Lánczokat ennek a szemekkel

'jen forgó

arczczal engedé

veszett

Bélclire

magára

kutyának rikácsolá, vér!

mutatva, ki nyugodt, elszánt

lakatoltatni a félmázsás vasakat,

miket a szolgasereg mindig kézügy alatt tartott. Akarsz-e szót fogadni, gyaur czenk kiálta rá a ve-

— mikor már meg — A mit kimondtam,

!

volt lánczolva.

zér,

honfi, bilincses kezét az

megállom,

ünnepélyesen a

szólt

égnek emelve, Isten engem úgy

segéljen

— Ugy gebedj meg a börtönben

!

harsogá Kara Mustafa,

kezével intve a poroszlóknak, hogy Béldit ragadják meg.

Mint a kemény dult «

még

A

megütik, szikrákat ad, úgy for-

egyszer a vezér felé Béldi, megrázva lánczait

a te órád

S

k, ha

is

ütni fog

azzal hagyta

!

magát börtönébe

vezettetni.

fvezér rögtön visszahivatá a fejedelem

megdicsérve nyit,

ket

és

követeit, s

küldiket, felkaftányoztatá valameny-

kegyes biztatással bocsátva

ket

vissza hazájukba,

a hol azontúl Bethlen Farkas uramnál senki sem tartatott

nagyobb szónoknak. A serail kapujában találkoztanak az elbocsátott követek Csáky László urammal. A jó úr mindjárt látta a jövk elégült mosolygásáról, s most kapott kaftánjaikról, hogy jó válaszszal bocsáttatának

legesnek azon

el,

mire nézve

nem

tartá fölös-

hogy Béldi Pállal szövetkezett, a franczia és német követeknek hódolatot ajánlt, Bethlen Farkas uramat is körülvenni, s ajánlani testét lelkét, ha számára a fejedelem bocsánatát, s vagyonai visszaadását fölül,

kieszközlendi.

nemcsak amCsákynak, ha Bélditl el-

Bethlen Farkas kapott az ajánlaton, válik,

st hivatalt is igért st meg is ajándékozá az

helyre

is

nestiát,

de

elköté sorsának fonalát

urat, ki

ekképen nég)^

nagy bölcsen, hogy ha az

egyik szakadni talál, a másik fentartsa. * »

s

32

— Béldi mindent elrontott a maga ügyében, csuk basa fiához, a divánból eltávoztában

szólt

Ku-

én egészen

;

lemondok a rajta segíthetésröl. En nem, szólt felsóhajtva Feriz bég vagy kimentem,

—

;

vagy együtt veszek

— Jerünk

vele.

Maurocordatohoz, ö még tán fog tanácsot

adhatni.

Egy

tanácskozmány után Maurocordatonál, Feriz bég útnak indult ötven fegyveres albán lovaggal Nagyvárad

órai

felé.

A TOKOK HALÁL. A

nagyváradi basa kapujában, a többi

veres nép között egy sovány, beesett

ott

kép

szájongó fegy-

mozlemint

is

nagy lustán ül a küszöbön, mintha semmire sem figyelmezne, álmos szemeivel macska módra pillantva néha fel, s olykor-olykor ravaszul elmosolyodva lehet látni, ki

magában. Egyszerre egy délczeg, daliás ki

ifjú

lovagol ki a kapuból,

eltt földig hajtják magukat a katonák; a basa legked-

vesebb lovagja az, Feriz bég,

ki

nem

rég érkezett Stam-

bulból.

A

mintha csak történetesen akadna meg tekintetével az ül mozleminen, odafordul hozzá, kopjájával válbég,

lára ütve, s

míg az csodálkozást

és

nem

ismerést tettetve

bámul fel reá, odainti t magához. Tán nem is ismersz már reám, Zülfikár

—

A

megszólított földig hajtá magát.

— úr

!

lett,

?

Allah kegyelmes, hozott a próféta

s

lelke,

kegyelmes

azzal elkezde gyalogolni a felszólított bég lova mel-

ki inte neki,

hogy kövesse.

— Sok pénzt elvesztettem a koczkán Stambulban, Zül-

fikár, és

sok lovat,

monda

Feriz bég, most azért jöttem e

:

33

hogy egy

tájékra, ját.

helyrehozzam erszényem állapot-

kissé

Hová szoktatok most rabolni járni, Zülíikár? La illah, il Allah az Isten kegyelmes, és Mahomed

—

!

az ö szent prófétája;

szólt Zülfikár,

ég felé forgatott

szemmel.

— Hagyd a szenteskedést, Zülfikár

!

ti

renegátok

kiáll-

hatatlan szemtelenséggel dicséritek a prófétát, született

török felényit

az

emlegeti. Azt

kérdezem

hova mentek

:

rabolni?

éjjel

—

sem

Köszönöm, kegyelmes

úr,

felele

csinálva arczából, feleségem egészséges,

Zülfikár,

faképet

magamnak

sincs

semmi bajom.

—

Zülfikár,

én becsülöm benned azt a tulajdonságot,

hogy mikor akarod, meg tudsz siketülni, hanem én meg igen jó orvosságát tudom ennek a bajnak, s ha akarod, kigyógyítlak belle. Zülfikár meghunyászkodott a ráemelt kopj any éltl,

farizeus-képpel

s

monda

— Mit méltóztatott kegyelmességed tlem kérdeni? — Hallottad ne kérdezd másodszor. — Hogy már mint hova járunk rabolni? En a próféta szakállára esküszöm, hogy sehova sem járok. — Azt tudom, macska, hogy nem a hol is

te azt,

te

te

jársz

ott,

van elrejtve, vezeted nyomba a spahikat, a miért aztán neked osz-

baj van, de te fürkészed ki, a hol kövér préda s te

talékot adnak, tehát csak felelj szaporán, kit látogattok

mert különben még egy szájat nyitok a fejeden. Uram, de el ne árulj, mert a spahik lófarkra kötnek, a basa karóba huzat. Tudod, hogy nem engedi a rablást,

az

s

meg

éjjel,

—

de ha megtörtént, keresztül néz ujjain.

— Nem hogy

el

nem

árullak,

st magam

is

oda akarok

én tudom csak a módját, hogy kell a zsákmányt kézrekeríteni. Míg ezek egy falut megrohannak, addig én

menni

;

távolacska a túlsó faluvégére állok ; a kinek valami kinc^

van, az siet menekülni a túlsó faluvégen,

én kezemre Jókai

:

Török

s így

mind

jut. világ. II.

3

ni

A

renegát elemében kezdé magát találni.

— Jó uram, az

éjjel

Elesdre

mennek

a spaliik; ott gaz-

dag oláhok laknak, kívül esnek az országúton, soha sem voltak sarczolva, döbözzel

áll

az ágyuk alatt az arany és

hajó zsákmányod lesz, meg ne feledkezzél rólam. De nem bukkannak -e ott ránk Székely László ka-

ezüst;

— tonái? — Dehogy uram,

szólt Zülfikár,

szemeivel hunyorítva,

messze vannak azok oda. El ne felejtkezzél hséges

szol-

gádról.

Feriz bég sarkantyúba kapta lovát s elvágtatott, Zülfikár visszaült a

kapu mellé, nagy álmosan hunyorgatva

és

tit-

kosan mosolyogva. Este felé kilopózott huszonnégy spahi a városból

s el-

vezet úton. Feriz bég szemmel tartá ket s midn eltntek az erdben, felülteté albán lovagjait, s csendesen utánuk indult. Az éjfélen túl volt már az id, midn Feriz bég csapata indult az Elesdre

az Elesdet eltakaró hegyoldalt elérte.

A

spahik

már

azóta

rabolták a helységet, mit tanúsított a távoli lárma, sikolharangfélreverés,

tozás,

s

nemsokára egy pár

szénaboglya, melyet világításul gyújtottak

felgyújtott

meg

a foszto-

gatók. Itt

egy szoros-út torkolatánál megállítá albán lovagjait

Feriz bég, elosztá

ket négy

csapatra, parancsot adott

hogy mindenki a legcsendesebben legyen, tan várt

ott,

míg a spahik

s

ki,

azzal nyugod-

visszatérnek.

Néhány órai rablás után megsznt a távoli lárma, s helyette közeled zsivaj, veszekedés kezde hallatszani, a mély völgyben lehete látni a közelít spahikat, a mint a rablott vagyonnal túlterhelve, szétszórtan, kettesével, hármasával jöttek, a prédán veszekedve egymás között. Feriz bég hagyta ket jni a szoros-útba, s a mint azok egész gyanútlanul folytaták a czivakodó osztozást, hirtelen

kürtjébe fúva, albán lovagjaival egyszerre

minden

elrohant, körülfogá a meglepett martalóczokat

s

oldalról

mieltt

:

! !

n5

azokuak a meglepetés zavarában idejük leendett fegyvereiket használni, elkezdte ket öletni minden fell. Hajrá hajrá

!

A

esett el,

Az albánok közül egy sem a s^mhik közül egy sem menekült meg. tusa rövid ideig

Feríz megtörlé kardját,

tart.

a leölt spahikat ott hagyva az

s

útfélen, visszanyargalt csapatával

A

Nagy -Váradra.

basa kapujában ismét összetalálkozott Zülfikárral.

A bég

megfenyegetve öklével, lekiálta rá lováról Te kutya, elárultál bennünket Székely Lászlónak, a

—

spahikat

mind

levágták.

Zülfikár sárga lett ijedtében. Igaz, hogy

szokta azt

hogy ha a spahik kevés osztalékot Ígértek neki, néhány arany fölöslegért a magyar vezéreket elre figyelmezteté jöttükre s olyankor egy-kett mindig ott hagyta a fogát, s a többi is zsákmány nélkül tért meg. cselekedni,

A

múlt

éjjeli

tányt, de ki

kalandról

nem

veheté

a fejedelem nevenapja

is

tudósítá a

kolozsvári kapi-

mert

hasznát a tudósításnak,

volt,

s

a katonáknak tisztelkedni

kellett.

•

mind

Zülfikár görcsöt érze a torkában, azt hallva, hogy

a huszonnégy spahi ott veszett ból, s az

erdkön

s

rögtön kifordult a város-

keresztül Kolozsvárra szökött.

Feriz bég elszörnyedve lépett be a basához.

— Kegyelmes uram,

szólt neheztelést utánzó arczczal,

vannak nekünk. A múlt éjjel kiindulok, lovagjaimhoz még huszonnégy spahit véve, a

ime

ilyen szövetségeseink

környékbe,

magam számára

lovakat vásárlani. Becsülettel

bevásárlánk, én a lovakat rábíztam a spahikra

s

magam jó

elre lovagoltam. Egy szoros útnál a spahiknak tettek Székely László katonái, körülfogták

egyig í^gyig

ket

cselt ves

egytl

mind megölték, mire segélyükre érkezhetém, mind lö voltak gyilkolva, s megölik saját jó paripáimon

menekültek meg ellem. Kegyelmes uram, ez hittelenség így bánni velünk saját szövetségeseinknek. Ezt én el nem

tröm, hanem ha gyek

magam

te

nekem

Kolozsvárra,

elégtételt s

nem

szerzesz,

me-

kihívom mind valamennyit 3*

»

:

:

36

egy szál kardra Apafi Mihály uramon kezdve, Székely László uramig. Aj ász basa, kinek Feriz bég különösen kegyencze volt, elnevette

szép ifjú

magát az eladásra, nyájasan megveregetve a arczát, vigasztaló hangon monda

— Már

azt te bizony édes fiam ne tedd, ne vesztegesd

hitetlenekre a te szép tüzedet, rövideden

én

azt,

S

majd elvégzem

csak bízd reám.

ezzel elkurjanta egy agát s ilyenforma parancsot

adott neki

—

menj Kolozsvárra szaporán. Ott térj be a parancsnokhoz. Székely László uramhoz és szólj neki Ülj lovadra és

basa jó napot kivan te néked, hitetlen gyaur, és azt izeni, hogy miután a te kutyahitü szolgáid a

ekképen

múlt

:

éjjel

((Aj ász

Feriz bég embereit orozva megtámadván, azok

közül huszonnégyet leaprítottak, azért nékem azon gyil-

kosokat felkerestetvén, menten és minden idhaladék nélkül megküldjed,

nyomorú

különben várhatod

egész

haragomat

fejedre. Azonfelül az ellopott lovak helyébe ne-

kem ugyanannyi havasalföldi

paripát megküldeni egyúttal

ne mulaszszad és semmikép ne várd, hogy iek érte, mert azt meg nem köszönöd. el

magam men-

Az aga jól megértvén az izenetet, eltávozott, Ajász basa pedig megnyugtatólag fordult Feriz béghez: « ne tördjél rajta,

úgymond, két nap

alatt itt lesznek

a gyilkosok)).

— Attól Feriz hogy a fejedelem közbemagát — Csak nem hiszed hogy a magas portával tartok, szólt

veti

bég,

értök.

tán,

ujjat

merjen húzni egynehány gyaur zsoldos életéért, a milyet ezrével veszteget el a csatamezn. Es én mégis fogadni mernék száz aranyban hog\'

—

Székely László katonái az

éjjel

uram azt künn sem

fogja visszaizenni,

hog}^ az o

voltak a városból.

— Sajnálom a száz aranyodat,

édes fiam, de tartom a

fogadásodat, és ha el találom veszíteni, akkor annyi dara-

bot vágok ki Székely László

uram brébl.

37

megszeppent Zülfikár addig lélekzetet venni sem állapodott n'.eg, a míg Székely László uram udvarába nem ért, ott nagy fáradtan felkereste a várnagyot, ki nagy prémgallé-

A

ros mentéjében épen rubinjait és smaragdjait tisztogatta.

Ezek voltak a jó öreg úr gyenge oldalai, a legszebb drágak -gyjteménye volt egész Erdélyben, semmivel sem lehetett annyira megnyerni szivét, mint egy-egy ritka szép-

ség

boglárral.

Épen egy chrysopras

és hyaczinttal kirakott

fénye sítgetett egy nyúl-lábbal, beesett hozzá az ajtón, s

nyaklánczot

midn a renegát lélektelenül

nem

bírt a fáradságtól

szóhoz

hogy Zülfikár az árulás nagy fanyarul fordult hozzá, hogy

jutni. Székely László azt hitte,

díjáért jött ily sietve s

kérését megelzze.

— Nem vehettem semmi hasznát tudósításodnak

kár, a fejedelemnek

volt szabad

nevenapja

Zülfi-

a katonáknak

volt,

nem

kimenni a városból.

— Beszélhet kegyelmed,

szólt Zülfikár fulladozva.

Le-

vágtak kendtek huszonnégy spahit Elesdnél. Ki a bolond

mondta kendteknek, hogy megöljék ket, csak a prédát kellett volna tlük elvenni. Székely László kiejté ijedtében a nyaklánczot kezeibl, B

nagy szemeket mereszte a renegátra.

— Ne botendulj fiam, tegnap. a várból, ma — De megtanulta kend,

Zülfikár.

ki

Egy lélek sem

volt

innen

és

mit kell majd mondani szólt neheztel duzzogással a renegát; milyen jó ártatlan jól

•

képet tud kegyelmed csinálni a dologhoz, mint a letett

ma

szü-

bárány.

— De én esküszöm neked, hogy egy sem értek a dologból. — így így bizony nagyon van Hanem csak szót

!

!

jól

!

tar-

togassa kegyelmed ezeket a hazugságokat Áj ász basa követei számára, a kik menten ide fognak keg^^elmedre jöni; azokat lássa, hogy mint bolondíthatja el kegyelmed,

ne engemet.

38

Székely László

uram azon öntudatban, hogy a mit mon-

most az egyszer szóról- szóra szent igazság, s Zülfikár állítása nem egyéb goromba tréfánál, ki akart tenni magáért s haragos tekintélylyel támadt a renegátra. Elmenj" innen, fiam Zülfikár, tréfálni, mert úgy találom hozzád vágni ezt a nyúllábat, hogy a holdvilágba dott,

—

esel tle.

Ez valóban merész

állítás volt,

de Zülfikár

is

meg-

felelt rá.

— Hozzám ne vágd a nyúllábadat, ha még hozzám nem vágtad, kegyelmes úr, mert

ha kikapom a handzsáromat,

ugyan a tenyeredbe teszem a fejedet. Ejnye lélek^ lélek, beste lélek fia kiálta fel Székely László uram, széttekintve egy bot után, s a mint meglát ott a szegletben egy nagy ezüstgombú nádat, azt felkapta,

—

!

biztatva Zülfikárt

csak addig

:

el

ne

fuss,

míg oda megyek.

Zülfikár azonban meglátá az ablakon keresztül a vár-

udvarra bevágtató agát,

kit

Aj ász basa küldött,

s félve

a

vele való találkozástól, hirtelen kiugrott az ajtón, a mit Szé-

kely László

uram

fenyegetésétli megfutamodásnak

az

tulajdonítván, utána eredett,

s

így történt,

ajtón kifelé szaladna, a rá épen szemközt

hanyatt taszította. Az aga ököllel

méregbe a várnagyot, összeszidá annak

putyjátj

s

is

hogy a mint az

jöv

jött, s

agát szinte

hasba ütvén

apját, anyját, pere-

csak úgy kezdett Aj ász basa izenetének elmon-

dásáhozj melyet hogy

harag.]' ában

szörnyen

kiczifrázott,

szépen gondolható. Székely László

uram annyi

színt váltott e

szavakra,

vagy mint a kettétört tinórú gomba, s tulajdon bekecse vitézkötésébe kezde fogózkodni, hogy míg gondolatait rendbeszedheti, el ne tántorodjék.

mint a

jóféle opál,

Annyi világos volt eltte, hogy a rabló spahikat valaki csakugyan megölte, azt pedig bölcsen tudta, hogy e hsemberei el nem követték, mert csak tettet sem , sem az azon estve kellett,

tíz

órakor takarodtak haza, és mégis hinnie

hogy ennek

fogja

megadni az

árát.

:

31)

— Kegyelmes uram,

gyzhetetlen aga, szólt végre az

agához, ki miután kifogyott a szóból, az én

t hagyta

beszélni,

embereim azon egész napon a fejedelem ablakai

magam

zártam be rájuk a kaput, úgy, hogy innen egy lélek sem mehetett ki, ha 6sak madárrá nem lett. Mire nézve kérlek, ne kivánd eltt tisztelkedtek

s

bizonyára

estve

tlem a spahik megölit, mert én ben még egyet sem öltem meg. Az aga

fogait csikorgatta

bizonyára soha életem-

kipkapkodott szemeivel a

s

levegben, mintha valami nagy szót keresne, melyen

fele-

letét kezdje.

— S még

hitetlen

!

Azt jól

nem

spahit le

mersz nekem mondani, te borivó tudom én, hogy te egy magad huszonnégy

te ilyeket

kaszaboltál,

st

bizonyosan hiszem, hogy

voltatok kétezerén, a kik rajtuk hajtottatok;

hanem

azokat

add el nekem mind egy lábig. A várnagy nagy cseppeket kezde izzadni, s szorongásában az jutott eszébe, hogy a tett minden beszédnél többet ér, foga tehát azt a chrysopras és hyaczinttal kirakott lánczot, melyet az imént kitisztított, s odanyujtá engesztel ábrázattal a töröknek; tudván, hogy az ily védelem legjobban meg szokott hallgatva lenni.

A

követ azonban úgy vágta lábaihoz a kezébe adott lánczot, hogy a drágakövek szanaszét ugráltak a pallón, 8

megtoporzékolva magát lábaival, vörösre gyulladt pofá-

val ordítá

—

A

köveid

A

gyilkosok

nekem, nem a

kellenek

te drága-

!

várnagy ebben

hogy az aga követelése csakugyan komoly, levezeté t katonáihoz, kiket a várudvaron rendbe állítva, a követ hallatára sorba kérdezé mindegyiket, hogy hol volt a kérdéses éjjel? Természetesen mindegyik

ki tudta

átlátva,

mutatni az

alibit,

még

a gyanút sem

lehet ráfogni egyre sem.

Az agát

elfutotta az epe.

Nem

szólt

szemei jártak; a hogy az utolsó katona

is

semmit, csak a kitagadta magát

:

;

:

*0

a török halálból, felugrott lovára

s ököllel

megfenyegetve

ket, fogcsikorgatva mormolá

—

Megálljatok!

napja

szent Demeter

is

azzal vágtatott vissza Nagyváradra.

s

!

még nektek

lesz

Az érkez követ épen ott találta Feriz béget a basánál elmondá járása eredményét, megtoldva és nagyítva, a hogy lehetett.

— Mondtam úgy-e?

szólt Feriz

fogják visszaizenni, hogy

k

ki

bég a basához, hogy azt

sem

voltak a várból; saj-

nálom a kegyelmed száz aranyát. Aj ász basa felrúgta e szóra nargylás csibukját és sor-

bethes csészéjét,

s

rekedt, alig érthet

hangon monda az

agának

— Vágtass azonnal Stambulba.

nek, a

mi

Mondd

el

a nagyvezér-

add tudtára, hogy ha nekem teljes úgy én magam megyek azon nemkérdz

történt, s

elégtételt

nem

állatokat

emészt

nek izenni

s

ad,

hitetlenekre, a kik

felforgatom

nekem

ket váraikkal

vágom a kardomat

ilyeneket mer-

együtt,

kötelet kötök a

vagy pedig

derekamra elmegyek Iskenderbe keringel barátnak Ezt mondjad

földhöz

s

!

el

ne

és és

felejtsd.

Nem

sokára egyik fermán a másikat érte Stambulból a

fejedelemhez, melyeknek

mindegyike nttön növeked

haraggal követeié a spahikmegölinek elteremtését. A fejedelem kutatta, kerestette ket, de utoljára sem kadtasenki,

nem

magára vállalta volna. A porta üzenetei naponként dühösebb hangon kezdettek szólani. Magában véve huszonnégy spahi halála, nem lett volna olyan nagy botrányk, de a mi a török vezéreket a ki az

el

követett hstettet

leginkább haragra gerj észté, az a folytonos állhatatos tagadás volt, melylyel a fejedelem a tényt félrehárítani látszott.

Pedig mást a legnagyobb akarat mellett sem lehetett tennie, miután egész országában még csak gyanú alá eshet emberre

sem

talált.

:

41

A

id

kolozsvári börtön ez

elitélt

szerint jól

meg

vala tömve

rablókkal, csak a múlt évben elfogtak mintegy har-

mincz gyujtogatót, kiknek szándékuk volt egész Erdélyt leégetni.

Egy napon

belépett a rabokhoz nemzetes

uram, az ottani porkoláb,

elméj zsivány okát

s félrevezettetve

és gyuj tógátokat,

Pók Márton

a leggonoszabb

ilyen

szót

intéze

hozzájuk

— Semmirekell, akasztanivalók Ki akar közületek megszabadulni minden áron — Én én kiáltozá valamennvi. — Mert drága az idén a kenyér, nem vesztegethetik !

?

is

is,

!

lesz

rátok, azért Székely László

uram

hogy a ki közületek törökké akar lenni, azt átadja a mi kegyelmes urunknak Aj ász basának, ott lesz belle janicsár, a többit azt határozta,

A

ki tehát törökké akar lenni,

mind akartak. van semmirekellk

tehát tanuljátok meg, hogy

bele hányatja a Szamosba. szóljon.

Egytl

— Jól

egyig

;

mit kelljen mondanotok, ha a kegyelmes basa elé fogtok állittatni, hogy bolondul ne szóljatok, a miért a talpatokra

Elször azt fogja tletek kérdeni ti vagytok-e Székely László uram emberei? Ti erre azt felelitek igenis, mi vagyunk. Azután azt kérdezi: ti voltatok-e ez s ez napon Élesd alatt? Ti hagyjátok rá, hogy ott voltatok.

veressen.

:

:

Végre azt kérdendi, hogy ti találkoztatok-e Feriz béggel; ti hagyjatok rá mindent, s akkor menten fel fog benneteket szabadítani a rabság

alól.

Jól megértettetek

mindent?

— Igenis

!

igenis

!

ordítozák a gyújtogatok, s bilincseik

közt tánczolva követék

fel

a lépcskön a porkolábot, a ki

szertelenül kicsiny fejével olykor mosolyogva tekinte vissza reájuk, s vézna, ritka bajszát önelégült hamissággal törülgette kétfelé.

:

42

Egy napon

két levél érkezett Stambulból Nagyváradra.

Az egyiket Kucsuk basa

irta fiának,

a másikat

maga a

szultán Aj ász basának.

A

Feriz béghez

((Fiam

cordato

!

irt levél

igy szólt

Légy örvendetes

nem

szívvel, a Küprili és

haszontalanul az idt.

töltik

A

Mauro-

nagyvezér

haraggal van eltelve a fejedelem és udvara iránt.

szonnégy

spalii halála

mint Candia azt,

A

hu-

fontosabb tárgy most Stambulban,

Ügy hiszem, nem sokára

elfoglalása.

elértük

a mit akartunk.))

Feriz bég megértve a tudósítást, jó kedvvel

még magánál

basához, kiben azonban

is

jobb

ment

fel

a

kedv em-

berre talált.

— Halljad,

mit

ír

a hatalmas szultán,

szólt, kiterítve

Feriz bég eltt a zöldviaszos pergament, mely alatt ott díszlett

a szultán czifra aláírása, mint egy póklábakkal

összegubanczolt madárfészek. Feriz bég homlokához

s

ajkaihoz érteté a pergament, s

a mint annak sorait odább olvasá, arczán reszketett az

öröm, a meglepetés. csületet

kívánok

te

h szolgám

Sok minden jót és benéked. Megértvén általad, hogy a feje-

((Vitéz Aj ász basa,

!

delem htelen szolgái békesség és szövetség idején huszonnégy spahit leöltek s uraik e tettet nemcsak hogy meg nem boszulták, de st engemet hazug tudósításokkal ámítani törekesznek, s ezáltal bven kimutatják irántam való rossz akaratjukat; annálfogva ezennel megbízlak és hatalmat

adok néked abban az esetben, ha a fejedelem tanácsosai a legutolsó, már útban lev felszólításomra a gyilkosokat ki nem adják, vagy akármiféle kifogást tesznek, avagy ha a dolgot csak hallgatással

lev

mellzik is, hogy te rögtön a nálad

seregekkel a legközelebbi passzuson rohanj be Er-

délyországba.

Kucsuk basa már szintén

ott áll

Vöröstoronynál, valamint a tatár király

is

dandáraival

felült

paran-

csunkra neked segítségedre leend. Ezt tévén pedig, én nekem a fejedelmet vagy elzd, vagy fogva elhozd, a mi-

!

43

én rögtön leveszem a lánczokat Béldi Pál uramról, most makacssága miatt Jedikulában ül, s vagy akarja,

kor ki

is

vagy nem, menten beültetem

t a fejedelmi

székbe »

Feriz bég százszor összecsókolá a fermánt, visszanyujtá

Aj ász

azt

basának, félre kellé

stb.

midn

s

fordítania

hogy örömkönyeit észre ne vehesse. Hiszed-e már, hogy megkapjuk a gyilkosokat? kérdé

arczát,

— triumpháló arczczal Aj ász basa. — Soha magánkívül, örömében kaczagva, Feriz bég. — Mit szólsz? dörmögé megütközve Ajász; de ha magunk megyünk — Vagy úgy Feriz, észrevéve, hogy szinte elárulta kiálta fel

!

érte

!

magát. Akkor

szólt

már

igen. (Ide

sem; soha sem. Béldi Pál

utána tévé magában

:

«

akkor

ki fog szabadulni, Béldi Pál

fejedelem lesz. és felesége fejedelemasszony, és Aranka fejedelemleány, és

E

—

mi

újra látni fogjuk egymást)).)

perczben belépett az aga, elégült arczczal jelentve Itt

küldi Székely László

uram

:

a gyilkosokat.

Feriz bég hátratántorodék, a szó megakadt nyelvén. ((Lehetetlen

!)>

akará kiáltani. Az lehetetlen.

— Jöjjenek be

nem

!

kiálta

mérgesen Ajász basa,

bánta volna, ha inkább

föltételes parancsát, s

teljesíthette

ki szintén

volna a szultán

mehetett volna országot

foglalni,

csatákat viselni.

Feriz bég azt hívé, hogy álmodik,

midn

megpillantá

azt a negyven, ötven szemenszedett gazembert, kiket

Márton uramtól vezetve, Ajász basa

Pók

elé hoztak; a ficzkók

voltak öltöztetve csatlósoknak, de a pofájából minde-

fel

niknek

kirítt

a bunyik, a zsivány.

Pók Márton uram bemutatta ket a basának bégnek,

s

maga nagy

és Feriz

bölc'sen félreállt közülök. Feriz

csodálkozva csapta össze kezeit. Hisz jobban, hogy a spahikat ezek

nem

maga

bég

tudta leg-

látták, s várta,

hogy

Ajász basa márványhideg arczczal ült le zófájára,

s eg}^

is

mit fognak mondani.

:

:

Bzemöld-intésére egy sor janicsár vonult a rendbe állított íiczkók háta mögé, a kik iparkodtak mentül mosolygóbb és tetszetsebb képeket vágni a basa eltt,

hogy magukat

kedvébe ajánlják. Ti vagytok Székely László uram emberei? kérdó Aj ász basa az álhsöktl.

— — Mi vagyunk igenis szolgálatodra,

gyzhetetlen basa,

felelének azok egyhangúlag, mellükön keresztbetett kézzel

meg magukat.

földig hajtva

A

basa egyet intett

s

a hátul álló janicsárok közül min-

denik rab háta mögé csöndesen odalépett egy-egy.

— Ti voltatok szent Mihály rangyal nevenapjának éjszakáján Elesden? kérdé tlük — Mi voltunk igenis szolgálatodra, gyzhetetlen basa, újra.

viszonzának azok újra, térdeiket ütve homlokukkal. Feriz bég ruháját tépte dühében. Szeretett volna közbe

nem

((Hazudtok gazemberek,

ordítani:

voltatok

ti

ott!»

de kénytelen volt hallgatni. Aj ász basa in te a janicsároknak

azok szép csendesen kivonták öveik melll handzsáraikat s azokat marokra fogva, elrejtek

A

magok mögé

s

kezeikben.

tett

basa harmadik kérdést intézett a rabokhoz

— Ti találkoztatok Feriz béggel? — Ne hazudjatok közbe !

Nézzetek jól szemembe lálkoztatok

A

ti

kiálta :

láttatok

velem Élesd

ti

Feriz

bég dühösen.

engemet valaha ? Ta-

alatt ?

kérdezettek földig hajolva felelének legnagyobb devo-

tióval

— Igenis

szolgálatodra, gyzhetetlen basa és legvité-

zebb bég.

Azon pillanatban megvillant a handzsár a janicsárok kezeiben, s a rabok fejei mind egyszerre gördültek le lábaikhoz.

— Oh

ti

hitetlen

gazemberek ordíta !

Feriz bég,

hom-

Pók Mártonhoz:

«kö'

fel

lokára csapva öklével.

Aj ász basa hidegvérrel fordult

;

45

szöntetem uradat, hogy máskor hamarább fogadjon szót és

—

ne mérgesítsen meg.

Te pedig fiam, Feriz bég, a

száz ai'anyomat fizesd vissza)).

A KEZES. Egy

estve 9 szamosújvári vár udvarára két törökösen

öltözött lovag ügetett be, s a várkapitány,

nemzetes Sóly-

mosi Danó uram után kérdezsködék. Egy csatlós fölvezette a két moziemin férfit, kiknek egyike éltesebbnek látszott,

napsütötte arcza sebhelyekkel fedve, a másik fiatal

körülvetett köpenye félig elburkolá arczát, csak gránát fekete szemei

— Jó

tnnek el.

estvét kapitány, szólt az éltesebb török,

szöntve a várnagyhoz

bekö-

az a legels pillanatra megismerte

;

belépt s örvend meglepetéssel sietett elé, megrázva annak elébe nyújtott kezét « hozott Isten szegény lakomba Kucsuk basa)). Tehát megismersz még, te derék öreg ? kérdé Kucsuk alig eresztve el a jó smagyar kép vén várnagy a

:

—

kezét.

— Hogy

ne ismernélek jó uram? Te szabadítád meg egyetlen leányomat undok tatárok kezei közül, te váltottál ki

nehéz rabságomból,

te adtál

taló szót az idegen földön.

menhelyet,

Nem

ételt és vigasz-

lennék ember, ha rólad

megfeledkezhetnem.

— Te derék vag}^ Mindezekre ekép emlékezve, egy kérésem van hozzád, a miért ide jöttem. — Parancsolj velem! Eletem, vagyono?n szolgálatodra — Nemde, rzöd Béldi Pál családját? — Igenis uram. Ide hozták szerencsétleneket. öreg.

fiú

áll.

te

itt

a

— Nekem feleségét a

két heti határidre ki kell adnod Béldi Pál

börtönbl

;

elvittem, visszahozom.

melynek

leteltével ismét,

a hogy

46

A

kapitány megdöbbenve

szólt

uram. Senki sem fogja megtudni,

Fejemmel játszom,

:

— két hét múlva ismét leszek — De ha találnád — Arról ne aggódjál. Azon idre az asszony helyett hagyom kezesül — saját fiamat. s

itt

vele.

felejteni.

el

Az

ifjabb lovag ellépett,

köpenyét leeresztve,

tány álmélkodva rebegé: wuram, Feriz

s

itt

a kapi-

bég»).

— Elhiszed-e hát, hogy vissza fogom hozni az asszonyt,

fiam helyett ? kérdé Kucsuk basa.

— Tégy, ahogy jónak

élettel

látod,

uram

;

szólt a várnagy.

Egy

tartozom neked, azt most visszafizetem. Jertek

utánam. A várnagy fölvezette vendégeit a szk csigalépcsn a nyugoti toronyba, mely börtönül használtatott státusfoglyok számára a félkerek ablakokat kivül-belül nehéz vasrácsok rzék, a nehéz vaspántos tölgyfaajtók csiko;

rogva fordultak sarkaikban, jeléül annak, hogy ritkán szoktak nyitogattatni.

— Miért tevétek ket rideg helyre? Kucsuk basa a várnagyhoz, nem volt más börtön a várban — Ne kárhoztass, uram, parancsom volt a nt külön szólt

e

?

zárni gyermekeitl, szoba,

s e

toronyban van két egymás melletti

melyeket egy közös ablak köt össze, az egyikbe

tettem a nt, a másikba a gyermekeket; tudtam, hogy jól

ha egymással csak az ablakon keresztül is beszélhetnek, ha csak kezeiket nyújthatják is egymásnak, ha csak megcsókolhatják is egymást a vasrácson keresztül. Ember vagy, jó öreg, szólt Kucsuk basa, megveregetve a várnagy vállát, míg Feriz bég hévvel ragadta meg kezét: Engemet is ugyanazon börtönbe fogsz zárni, fog nekik esni,

—

nemde ?

—

'

Nem

vagy kénj^telen

vele, jó Feriz bég, az

én szo-

báimban lakhatoL

— De én magam akarom úgy,

szólt az ifjú,

ég arczezal

: ;

47

gondolva álmai képére, a szép Arankára, kivel börtön-

szomszédságban fog lakhatni. Végre nyílt a börtön vasajtaja, a várnagy megállt künn, be hagyva lépni a két ozmán mellett egy gyászba öltözött

n

férfit.

Durva

szk

ült a

tölgyasztal

ablak eltt, egy

nagy ezüstkapcsos bibliából olvasva fenhangon

;

gyer-

mekei, három angyalarcz, egy kerek ablakban, melyet vasrácsozat riz, a szomszéd börtönbl hallgatták az isteni

malaszt szavait.

n

a

A mint a férfiak beléptek, a felrezzent és odatekinte szk ablak halvány folyosóvilága még fehérebbé tette

mint egyébkor volt meren, szigorúan tekinte föl a bánatos nyugalom halotti komolyságot kölcsönze szép arczának, mely egykor oly vidám tudott lenni, s melyen arczát,

;

késbb annyi kétségbeejt szenvedés Kucsuk basa odalépett hozzá,

nem

átlátszó

s

viharzott keresztül.

megfogva a

n

csak-

gyöngéd kezét, röviden megismerteté vele

magát.

— En vagyok Kucsuk basa, férjednek

te

utánad legjobb

barátja a földön. Üdvözöllek.

— Köszönöm látogatásodat. Férjem sokszor említette nevedet. Tle hozasz talán izenetet? — hozzá akarlak vinni. — Tehát szabad vagyok? a n tétovázó örömmel. — Ne örvendj, jó asszony, szabadságodat megszerezni kiálta fel

resz-

keteg'

nincs hatalmamban, én csupán egy rövid találkozá^^ ígérek

neked Béldi Pállal, annyi idt, mennyi alatt elmondhasd tehozzád nem jöhet, neked szükneki, a mit szenvedek ség hozzá menned. Velem jösz a legnagyobb sietséggel, mert az id legnagyobb része utazásban telik el.

— G^^ermekeim

velem jöhetnek? Ok itt maradnak. De ismét látni fogod ket. Mert vagy gyzedelmeskedel te Béldi Pál szívén s könyeid meg •

is

—

fogják olvasztani vasnál

keményebb

mint iejedelem jön haza Erdélybe

s

akaratát, s akkor

minden vár kapui

:

!

48

megnyílnak eltte vagy pedig megállja ö, a mit kimondott, s akkor visszatérsz te is börtönödbe, is a magáéba, s úgy fogtok elhalni két külön ország börtönében. Most végy búcsút gyermekeidtl és siess. Tled függ, hogy feje;

delmekké tedd ket, vagy örök rabokká.

— S fogja ket védeni, fog rajok vigyázni, fog együtt imádkozni velk, míg én odaleszek — Ne Tulajdon fiamat hagyom kezesül, míg ki

ki

ki

?

búsulj.

itt

oda maradsz. Börtönödet Feriz bég

te

gyázni fog gyermekeidre,

s

nem

foglalja

hogy

engedi,

el,

vi-

féljenek.

Most végy búcsút és siess. Béldiné oda rohant a kerek ablakhoz, fuldokló zokogással ragadá meg egyenkint gyermekeit, azután mindnyáját egybeölelte.

A

síró

A hideg vas elzárta kebleiket egymástól. nem

arczok könyei

omolhattak össze.

— Ezt a csókot apámnak

!

Es az enyimet,

és az

enyimet

rebegek a gyermekek fehér kezecskéiket a vasrostélyon ke-

nyaka körül fzve. Gyermekem, jó Arankám, szólt Béldiné leányához, ki köztük legidsebb volt, mintegy tizenöt, tizenhat éves viselj gondot testvéreidre. És ti lelkem jó fiaim, vigyázzaresztül anyjuk

—

;

tok Arankára. Isten áldjon. Isten védjen. jó

Arankám

és

neked

— Asszonyom,

kis

id

az

Még egy

csókot

Dávidom. halad

s

Béldi Pál börtönajtaja

rád vár, hogy felnyissad! szólott közbe Kucsuk basa, elvonva Béldinét gyermekei börtönének ablakától, ki ekkor

könytl

ázott arczczal Feriz béghez fordult s fájdalmas

szenvedélylyel rogyott az ifjú nyakába, zokogástól alig ért-

het hangon

szólva hozzá

— Te nemes lélek

!

ígérd

meg nekem, hogy

árva

g^^er-

mekeimet szeretni fogod, míg én távol leszek. Esküszöm Allahra kiálta fel az ifjú, kebléhez szorítva a fájdalmaiban elaléló hölgyet, hogy szeretni fogom

—

ket

!

örökké.

Hisz egyet közülök már oly régen szeretett. Asszonyom, siess sürgetzék a basa. Vedd e köpen}^^

—

•

!

:

40

magadra, fejedre kÖsd vegye távozásodat

hogy az rség észre ne

az út hosszú, az

:

— Isten veletek

turbánt,

e

Isten veletek

!

!

id

rövid.

suttogá Béldiné, száz

csókot hányva reszket kezével gyermekei

tönük

blakán integettek

c

felé

búcsút,

felé,

kik bör-

azzal hirtelen

s

erszakosan összeszedve magát, kirohant a börtönajtón. Kucsuk basa némán szoritá fia kezét, azzal ott hagyta

t

Béldiné börtönében.

A

gyermekek

Az

ifjú

— Ne

sírtak a börtönablakban.

odalépett hozzájok. sírjatok! szólt vigasztaló hangon,

sokára visszaj,

s

visszahozza atyátokat

anyátok nem-

is, s

ismét örülni

fogtok egymásnak.

— Ah, akkor megölik apámat rebegé félelmes hangon az egyik gyermek. — Kicsoda? kigyuladt hs arczczal az !

kiálta fel

A míg

Feriz bég kardját

senki Béldi Pálhoz. villogni, az

el.

akkor

ti

Ne

fel bírja

emelni,

Az én kardom

és

nem

apámé

nyúl addig

fog

körüle

ellenségei az én ellenségeim lesznek, és bizo-

nyára Kemény János esett

ifju.

féljetek,

is,

a múlt fejedelem, velem harczolva

midn

én kardomat visszakapom,

a szabadságot kapjátok vissza.

— Köszönöm, köszönöm, rebegé egy elérzékenyült hang

benne Aranka cseng hangját s a rátekint szeráf-arcz könyez kék szemeiben, mik felé ragyogtak, mint az es utáni ég, azt az örökké ég sugárt, mely emlékébl, mely álmaiból soha édes keservesen;

ki

nem

Feriz bég megismeré

veszett.

Feriz bég szíve ki akart szökellni az

öröm

miatt.

Nagy

gránát szemei lángoló hévvel égetek a kedves lányka köny-

ben úszó arczát. Belefogózott a börtönrostélyba, hogy hozzá még közelebb legyen s édes eped hangon szólt a lányhoz Es majd ha boldogok lesztek, visszatérve si váratokba, meg fogjátok-e nekem engedni, hogy mint most,

—

akkor

is

Jókai

:

szeresselek titeket?Elfogadsz-e testvérednek akkor Tírök

világ. II.

4

50 is,

te

kedves lányka? Megbocsátod-e, ha arczod látása

mellett akkor

is

örülök, sírok, idvezülÖk

A

?

mily boldog

vagyok most, hogy börtönszomszédságban lakunk, leszek-e az, ha többé nem fogják ránk zárni az ajtókat? Lesz-e helyem tzhelyetek mellett, lesz-e helyem szíve tekben

A

?

sejt arczczal, némán nyújtá ki hónál, liliomnál fehérebb kezét a börtön ablakán. Feriz bég idvezülten ragadta azt meg kezeivel, bánatos szép lányka

szorítá

ég

térdeire,

ajkaihoz

s

ért,

félig

felmagasztalt áhítattal rogyott le

ajkaival ós homlokával érintve a kedves kezet.

A A

félig

FEKFI.

mely órában Kucsuk basa Stambulba

akkor

szállt le

érkezett,

szekerérl Székely László uram is,

épen

kit Teleki

Mihály uram szép ajándékokkal küldött a portára: hogy ott a megdühödött r agy vezér és basák kedvét megcsinálja, a kik újra ersen kezdek Béldi Pál fejedelemségét sürgetni. Székely László uram magával hozta Zülfikárt is, hogy

Stambul tekervényes utczáin tolmácsa

és

dragomanja

legyen.

Mint már tudjuk, a jó úrnak különös szenvedélye az ékszergyüjtés

s

ezúttal a fejedelem

drágakövekkel kirakott ritkaságot külde a jó úr szíve, lélné,

szinte

midn

azokat

annyi sok szép általa,

miszerint

maga eltt kirakva szem-

megesett azon gondolatra, hogy

már most a sok idegen basa

volt

ezeket

között szerteszét kioszsza.

— Milyen kár azokat rájuk vesztegetni, gondola magá-

ban. S aztán

még

ki tudja, lesz-e

majd

sikere. Elveszik a

pokol pozdorjái és semmit sem tesznek érte. Sárba dobott igaz gyöngyök. Mennyivel rövidebb dolog lenne ennél Béldi Pál uramat megöletni. Azzal ketté volna vágva a

csomó, többé

tudom,

nem

nem fenyegetzhetnének vágatna

le érte, hisz

vele. Teleki

Apafi István

Mihály,

sem

halt

:

51

meg másképen. Te mérgezni ?

meg

fiam Zülfikár,

szólt a renegátot

oda

tudnál-e valakit

intve.

— Akár egy egész — Csak Béldi Pál uramat, a nézve úgyis mindegy, akár meghal, akár örök fogságban marad. — Megteszem kétszáz elbb ha — Kifizetem de m^kép hozzá? — Az az én gondom, csak a pénzedet várost.

kire

aranyéiii,

Zülfikár,

kifizeted.

felét

fogsz

készítsd.

te

Szckely László tehát megadta a foglalót a renegátnak,

men

ezzel ez haza

s

egy levelet

írt

a Begler bég nevében,

ilyforma tartalommal

kond bizalommal, ügyei legjobban állanak,

«Legyí^i3

nemsokára

E

e-'^éíy

sorokat as**^.*

a legersebb el

fogja érni.» teehinté

Rvér-^g f«s^p

valami kék porral, mely

ugy számítva, hogy a

akarja í-^m^'i <^s^^ leüti róla a port,

száll E az

E

dKSi^

élki-} y^jlszivatva,

s

ki a levelet

az rögtön

fel-

halált okoz.

levelet azután turbánjába kötve, elkezde Béldi Pál

börtöne körül ácsorogni, lesve az alkalmat, melyben be-

furakodhassék hozzá.

Egyedül Pál.

ült

Lábamái

a Jedikula legsötétebb börtönében Béldi

oií ftliüdt

h

vizslája,

a vén Körtövél.y, sze-

Ha ura nem vette

meivel olykor búsan felpillantva urára.

el talált

aludni, akkor felült az eb, szemeit le

róla

s

a

legkisebb zö^e;Te, mely kívül hallatszott, elkezde morogni.

Béldi összefont karokkal ült a kövön, melyhez

meg volt

lánczolva, arcza szörnyen megsoványodott ; de ez által vo-

még inkább megkeményültek, semmi bánat, semmi gyöngeség nem látszott rajta, a halvány külvilág, mely egy szk lrésen lesütött arczára, nem találta azon ama sorvasztó vágyat, melyet érez a börtön násai,

kifejezése

lakója a napsugár után.

Az ember testestl lelkestl

aczéllá

volt edzve.

Egyszerre nyugtalanul emelé okos

fejét, s

tott az ajtóig

fel

a lábainál

fekv eb

nyihogó örömmel tekinte urára, azután ;

ott

elfu-

vígan ugatva megállt, megint visszafutott 4*

:

urához,

farkcsóválvB

s

rángatva

Bzinte érteni lehete, mit akar

kutyája

kinek

E

bajod, jó

kutyám?

annak

vállát

mondani. szólt

Nem

Mit érzesz?

fejét.

lábaival

élénk örömmel nyihogva, csaholva, hogy

s oly

— Mi

els

felállt,

Béldi,

megczirógatva

jön én hozzám senki, a

te örülj.

perczben fordult a kulcs a börtönajtóban,

fáklyavilágnál egy csoport

férfi szállt

a betör

s

alá a léj)cskön Béldi

börtönébe.

Körtövély erre hirtelen elfutott urától, a csoport közé furakodva, ott elkezde vígan csaholni valakire,

s

azzal

ismét visszafutott urához, két els lábát annak mellére téve s

ersen

ugatott,

mintha szidná

érte,

nem

hogy

tudja megérezni azt az örömet, a mit kutyájának csodás

ösztöne megsúgott.

,

Béldi látva a bejövök között a nagyvezért, Küprilit és

Maurocordatot, hallgatást parancsolt ebének,

s

fölkelve

elttük, meghajtá magát.

— No

s

makacs ember, meddig kínzód még magadat,

te

bosszantod a császárt

s

jó barátidat? Atláttad-e vala-

hára, hogy különb dolog a fejedelmi széken ülni, mint

nyirkos börtönben a hideg kövön

— Mentl

?

többet szenvedek, szólt Béldi csodálatosan

nyugodt hangon, annál több okom van örülni, hogy e szenvedéseket

nem hazám

állja ki helyettem.

Erre a vezér szólt valamit törökül, Maurocordato szo-

morúan tolmácslá

— A nagyúr

börtönbe

meg

s

azt izeni teneked,

hogy pénz miatt vettetél

csak pénz által fogsz kiszabadulni

;

azért igérd

azt a kétszázhetven erszény pénzt, és fogadd el a fe-

jedelemséget, hogy azt kifizethesd.

— Megmondám határozatomat, viszonzá

attól el

rek,

nem

tántorít.

Pénzt nemzetem rovására

hadat saját hazámra

meg nem tl semmi

Béldi, és

nem

viszek, és adott

semmi

nem

ígé-

eskümet

szegem. Ezek voltak és lesznek szavaim, a mikel

nem

tántorít.

53

— Semmi Közül.

Még

ez

Béldi Pál

tett

— Nm

ekkor Kucsuk basa, ellépve a tömeg

? kiálta

sem ?

s

azzal egy halovány

ni

alakot veze-

elé.

kiálta a fogoly, s lánczaiba fogózék,

!

hogy

le

ne

rog}'jon öröm, ijedtség és :neglepetés miatt.

A

halvány gyászos

val illetve

annak

n odarogyott

bilincseit.

Béldi Pál sírva fakadt,

ül

férje keblére, csókjai-

lélekkel rogyott le

s össze-^úzott

kövére. Neje nyakára kulcsa Iva maradt szótlanul, egy

hang nem jött ki ajkán, az eb n üzsögve csókolá majd ura, majd asszonya kezét. Vonuljunk félre, szó^"^ Kucsuk basa, hadd beszéljenek magukban s a törökök elhagyták a börtönt, egyedül

—

;

hag}^va Béldi Pált nejével.

— Azt hivém,

szólt Béldiné,

midn

fulasztó zokogása

szóhoz engedé jönni, hogy én szenvedek helyetted

oh

te

még többet szenvedsz, mint én? Hogy jöhettél ide? kérdé Béldi tompa,

is;

és

— hangon nejétl. — Kucsuk basa hagyta helyettem kezesül. — Derék ember. Mily hasztalan értem minden Es gyermekeim? — Ok a börtönben maradtak, a hova nekem vissza nem fogadod. ha a szultán ajánlatát — Aranka leányomat elvivék? kérdé Béldi szorongó — Öt ha kiszabadulnánk nem volna hova menelfojtott

fiát

tesz

áldozatot.

is

el

te

kell térni,

is

kebellel.

is,

is,

jünk. Mindenünket elvevék. Bethleni jószágunk Bethlen

Farkasnak jutott prédául, háromszéki jószágaink Mikes Kelemené lettek pedig soha székelytl nem volt szabad elvenni jószágát, még ha felségsért volt is. Bodolai vá;

runkat

tbl

kihányták, czímeredet összetörték, nevedet

az országg}^ülés naplójába írták, mint hazaárulóét!

— Emberek

meg, Béldi haragja

:

!

ordítá

fel,

lánczait

keser dühével rázva

ha én most nem volnék Béldi

még ma

sújtana le fejetekre.

Pe én

Pál, az Isten

— szeretem

!

34

hazámat, ha féreg rág látod,

már én nem

is

sírok.

benne. Töröld

A

könyeidet jó

le

n,

mit szenvedünk. Isten látoga-

tása rajtunk; a ki ránk mérte

visszafizeti elleneinknek

itt,

amott; én keresztyén maradok és hazafi. Ügyemet bízom az Istenre.

— Te nem akarod a szultán ajánlatát elfogadni? kérdé kétségbeeséshez közelg ijedtséggel Béldiné. — Soha viszonzá tompán Béldi. lábaihoz, annak veté magát An !

felsikoltva

deit

férje

vonagló öleléssel karolva

engem küldeni börtönömbe soha, soha,

még halálom

*?

rebegé

át,

tér-

s

örökre

:

Te vissza akarsz tled,

elszakítnak

órájában sem foglak látni többet!

— Az hogy méltó bizonyítod miattam. hozzám, ha tudsz szenvedni úgy, miként — Gyermekeid veszszenek-e örök fogságban? — Mondd meg nekik, hogy apjuk becsületesen bemint . csületesen halt meg, tanuljanak úgy — Gondolj Aranka lányodra, kegyenczedre, legkedvesebb gyermekedre. — Inkább hervadjon mint Erdély lángba boruljon. — a n erszakos kétségbe engem ne szerettél és

be,

által

voltál

én, és

ott

is

el

élt,

élni és halni,

is

Béldi,

el,

ejts

!

kiálta

reszketéssel; én félek, én irtózom a börtöntl. Kétszer lepett ki te

meg

a láz

a.

fojtott

nedves légtl,

nem

volt senki, a

betegségemben ápoljon, mindig nevedet kiáltottam és távol voltál, láttam képedet és nem ölelhetélek meg. Oh

Béldi,

neme

én meghalok öl

meg

:

náljid iiólkül

!

A

halál legirtózatosabb

a -létségbcesés

Béldi lehajolt nej óhoz, fclölelé, megcsókolá.

An

karjai közt, a törökök beléptek a börtönbe. Béldi

Kucsuk

basát.

Arczán

jedni, alig látta

valai>?-i

már a

elalélt

oda hivá

halálos ónszín kezde elter-

kivel beszél.

Oda

fektette elájult

érthet szavakkal hebegé; itt van íme jóakaratodat.

nejét a basa karjaiba,

s alig

——

— — Köszönöm — nm — vidd t — vissza börtönébe. A

törökök bámulattól szótlanul fogták

fel

az alélt asz-

!

65 Bzonyt,

8

a nélkül, hogy Béldit több kérdéssel unszolnák,

eltávoztak a börtönbl.

Béldi csak

elmerevülten, míg elmentek, nyitott

állt

ajakkal, fénytelen szemekkel lépett

s

nejét

nem

alá felé hanyatlani

;

midn

az utolsó török

is ki-

láthatá többé, feje nehézkesen kezde s

azzal egyszerre arczczal a földre esett.

Körtövély, a vén eb, szomorúan, kísértetiesen kezdett el vonítni.

E

pillanatban lépett be a börtönbe Zülfikár a

megmér-

gezett levéllel.

Késn

jött.

Béldi

már akkor K

Székely László

uram

pás lakomát rendezett,

-K

kiszenvedett.

-K

Béldi Pál halálának hírére s

midn

pom-

legvigabban volna a tár-

saság, akkor lépett be Zülfikár.

— Ide azzal a száz uram — Hogy, hogy?

aranynyal, sugá Székely László

fülébe.

szólt

felhevült

ez bortól

arczczal,

Béldi Pált a guta ütötte meg, köszönd meg, a mit eddig kaptál.

— Ejnye

te hitetlen

gyaur kutya

!

kiálta fel

fenhangon

a renegát, úgy, hogy az egész társaság hallhatá, hát így csalsz te meg engem ? kialkuszod velem Béldi Pál halálát,

kétszáz aranyba,

s

most

felét

lehúzod

te

;

hóhérnak való

gazember, hát így szeded te rá a becsületes embert! majd ölök én neked máskor embert, ha elre meg nem

adod az

A

árát, te hitetlen rabló

társaság kaczagott e jeleneten. Székely László uramat

azonban mégis keseríteni látszék a

tréfa

félbolond ? ki bízott te rád valamit ?

:

Mit beszélsz,

En nem

is

te

láttalak

soha.

— Ejnye

hogy

!

kiált fel Zülfikár,

bár

ezt a levelet te írtad Béldi

még

azt is eltagadnád,

Pálnak

;

s

azzal odaveté

Székely Lászlónak a megmérgezett levelet. Ez felkapta azt s fejtörve pecsétjét,

leüté róla a port, s végig futva rajta,

56

oda veté a renegát lábaihoz:

<(Soha

sem

volt ez az

én

írásom)).

Azzal inte szolgáinak, a kik Zülíikárt galléron ragadván,

A

kivetették az utczára. alá

renegát azonban akkor az ablak

az összecsdült nép eltt kezdte el szidni Szé-

állt, s

hogy nem fizette ki neki a méreg árát. Odabenn a vendégek hangosan kaczagtak rajta, utóbb

kelyt,

maga Székely is tréfának vette a dolgot, s úgy kaczagott, mint a többi, hanem a mint haza érkezek Erdélybe, elkezdé gyomrát

fájlalni,

nem

enni, inni

nem

tudta,

mi baja? Hallása

elveszett,

tudott, belei kezdtek megrothadni.

Senki sem bírta kigyógyítani irtózatos nyavalyájából, végre egy német borbély akadt, a ki elhitette vele, hogy ö

gyémánt- és zafir-porral ki tudja t gyógyítani. Székely László átadta a kuruzslónak drágaságai gyjteményét. Az kiszedte belle a becses köveket, de helyettök hitvány kavicsot tört meg az orvosságkészít mozsárban,

jóféle

s

maga

elszökve a drágaságokkal, Székely Lászlót ott

hagyta meghalni iszonyú kínok közt, ugyanazon méreg által,

melyet

szánt Béldi Pálnak. -K

*

-K

Béldi Pált eltemették az idegen földön, sírját gatta senki.

sem

evett,

H

sem

nem

láto-

kutyája ült csupán mellette. Hat napig

ivott.

Heted napon megsznt

élni

urának

elhagyott sírja mellett.

VIRAGHEEVADAS. Mit érzek oly nyomasztót,

kozom? Mi

midn

e történeten elgondol-

ül szivemen oly teherrel,

mint a bnbánat,

mint a kisértetnyomás ? Talán azon elhagyottság érzete, mely mindig jobban gondolataimra nehezül, mentl inkább közeledem a vég felé, s a mennyi nyájas, szelíd, nemes alak Jelkemet

liörnjjrezé,

kiket

magamban enyimeknek

nevezeji

egyenként elmúlnak lelkembl, letnnek képzeletem

lát-

körébl, egyedül hagynak azon alakokkal, kik iránt szívem

hogy az elmúló alakok nem költi szeszély teremtményei, mert ha azok volnának, a

idegen; és

tudnom

kell azt,

mi édest, a mi kedvezt lelkem gondolni tud, rájuk halmoznám de a sors teremtményei k, kiket teremtett magának az id, hogy boldogságot rajzolnám homlokaikra,

s

a

;

zzön

játékot

velük; való, igazi, az életben kiszenvedett

lények, a história eleven alakjai, kikkel a történet parancsolt;

költnek nem

a

Bukat, látni esésüket,

mint látni hervadáelmondani, mint hervadtak, mint

jutott egyéb,

s

estek el?

Már régóta kísérem történetem alakjait s csak most tnik fel elttem, hogy szüntelen börtönökben járunk. Egyikbl ki, másikba be s a hol kilépünk, ott a temet. ;

Keressük

fel

Arankát és

Végre egy födél

alatt

Ferizt.

vannak;

e födél

valamivel jobb,

mintha egy koporsóban volnának, de nem sokkal, mert börtön. Csak egy szk ablakon keresztül láte födél

—

hatják egymást; de jól esik az tül megszoríthatni

vigaszt,

beszélhetni

dogságról.

A

egymás

is

:

kezét,

a vasrostélyon kereszhallhatni a kölcsönös

jövend örömekrl,

határtalan bol-

börtön falai oly szkek, oly nedvesek, a

szk

folyosó alig engedi belé hatolni a világot, de ha az ifjú

elkezde beszélni hazájáról, a rózsaterm Damaskusról, szélben ingó pálmáival, meleg napfényes egével, hol a

háztetk virággal vannak beültetve, s örökzöld ad árnyat az örök nap ellen. Ilyenkor a leány elfelejté börtönét és azt hívé Damaskus rózsaerdeiben van, s ha beszélt a

jövrl

az ifjúnak, akkor az elfeledé

berkeit és azt hívé, a

mennyben

Damaskus

rózsa-

van.

Napok multak, hogy Béldiné eltávozott, s még semmi hír felle. Minden nappal jobban múlt a leányka kedve, minden estve szomorúbban búcsúzék el Feriztöl, s minden reggel nagyobb munkába került t meg\'igasztalni. Majd megdöbbenve kezdé az ifjú észrevenni, hogy a lányka

.

!

58

nagyon halvány; gömböly, piros arozáról az

élet Bzíne

mi szemeiben ragyog, az valami új, nem földi fény, hogy megremeg a szive, a kire néz. Az ifjú nem merte kérdezni: mi baja? de megmondá a leány. fogy

s

;

a

— Oh Feriz én meghalok soha sem fogom — Elébb lássam az eget feketének, — Az ég azután mosolygani

itten és

!

mosolygó egedet

látni.

mint téged halva. fog, hanem én soha

is

sem

többet. Valamit érzek

itt

belül, a

mi szivem

verését

meghalt rokonaimat látom s velök járok ismeretlen vidékeken, miket soha sem láttam lankasztja, s éjjelenkint

mik oly elevenen állnak elttem, hogy minden bokrot, minden házat le tudnék egyenkint írni. Ez azt jelenti, hogy ismeretlen vidékekre fogsz jönni

még,

s

— velem. — Oh Feriz, nekem nincs örömem nem

e

vidékek után többé,

ha pálmáidra gondolok, s valahányszor téged sötétség száll lelkemre, mert érzem, hogy el foglak

örülök,

látlak,

hagyni

— Ne

Ne

búsítsd szavaid-

dal az Istent, lásd az Isten elszomorodik,

ha az ártatlanok

szólj így,

lételem öröme, te

!

panaszkodnak.

— Nem panasz, a mit beszélek. Egy rosszabb

•

egy jobb világba menni: és onnan s

is

világból

foglak látni téged,

álmaidban meglátogatlak.

— De ha

e rossz világ

lehetne jóvá,

s te

élve boldog

. .

Aranka szomorúan csóválta meg szép szke angyalfejét.

— Hogy

nem

szükség e világnak megjavulni, látod

hogy a jóknak meg kell halni, s a gonoszaknak hosszú élete van. Az Isten fölkeresi, a kiket szeret s elveszi innen magához, mert nem engedi, hogy soká szenabból,

vedjenek.

Feriz összeborzadt.

Mi

sugallta ez ábrándos,

eszméket a gyermekleány szivébe? a^

;

A

komoly

halál közelléte volt

a féregtl megszúrt gyümölcs korábban

érik,

mint ^

;

5'J

többi.

A

csendes, lassú halál megérleli a gyermeteg ke-

hogy úgy beszéljen, mint az

délyt,

szomorú

agg, s oly

azt

hallani.

— Légy

vidám, esenge Feriz, ajkaival melengetve a leányka fehér kezét, mit a rostélyon keresztül nyújta hozzá. Anyád nem sokára megjö, atyád fejedelmi trónra ül,

melyre méltó,

dig,

míg

elég

fejedelemn leendsz,

te

magas

én küzdök ad-

s

leszek hozzád, akkor lábaidhoz teszem

hírem, dicsségem, és te menyasszonyom leendsz, király-

ném, védangyalom.

A

leányka

fejét

rázta búsan.

— És elmegyünk a csendes folyók

zákba, hol a vitézség uralkodik,

partjaira, az

nem

s ha-

a ravaszság, hol a

bölcsek tudománya csak a csillagok járását és a füvek

nem

gyógyercjét .anítja,

az országok felforgatását; ott

szells kioszkom ablakából, mely a Libanon hegy oldalá-

ban

épült, az egész vidéken végig látni

erdk

fenn a czédrus-

;

sötétjében a pásztorok tüzei égnek

;

alant a hegyi

folyam csattog s köröskörül a csalogány dalol, s a mirl az dalol, az a boldog szerelem. A messze távolban a magas tenger tükre látszik, a szélcsendben fehér vitorlájú sajka ringatózik, mint a bölcs, az átlátszó habok között

a hold nézi magát a végtelen tükörben, a sajkában szép

leány

ül, lábainál

ten, csak a

szív

boldog szerelem

A

hever az

dobogása .

.

ifjú és

szól, és

hallgatnak a

mirl

jöv

ket-

az beszél, az a

.

leányka szemeibl egy pár köny hullott

bító volt e

mind a

ki,

oly csá-

már nem a földrl égbl nézne le rá és saj-

és e tájat és e képet

úgy tetszék neki, mintha az nálná, hogy el kell hagynia e szép földet Aranka bálványozva szerette atyját. A férfi, kit erényeiért az egész ország becsült, gyermekének legmagasabb

látta,

.

.

.

ha Feriz róla kezdett el beszélni, akkor felvidult a leány arcza, a hs, a nemes férfi tetteinek hallatára felszáradt a köny szempillái alatt s ha elmondá az ideálja volt;

;

ifjú,

mint fog visszatérni a loghatahnasabbaktól párfolt

!

meg majdan

dicsén, hatalmasan, mint nyitja

hazafi,

gyermekei börtönét

s

meg nem

többé

válik tlük,

akkor

lassú mosolygás derült szét a leányka ábrázatán, boldog-

nak érzé magát, aztán félrelopózott börtönébe, ágyára leborult s buzgón imádkozott, hogy atyját minél elébb lássa.

Meg

is kellett

Béldi Pál s

látnia

nem

sokára.

már akkor hat

láb

mélyen

egy csillaggal távolabb az égen: neki

volt a földben

utána kellé

is

menni. Napról-napra halványabb

ln

;

ébrenléte alig különbö-

zött az álomtól s álmai az ébrenléttl

szánta

a

hervatag virágot

s

;

megengedé

a porkoláb megneki,

hogy nap-

fényes délutánokon kijárhasson a bástyákra szabad léget

sem szabad lég többé meg nem gyógyíthatá t. Gyakran átvonta magához Feriz bég kezét

De sem

szívni.

s

napfény,

odatevé homlokára.

— Nézd, milyen

mint a tüz oh csak addig meg no halnék, a míg jó atyám megérkezik. Hogyan búsulna utánam. Feriz bég látta

forró,

t

;

napról-napra hervadni,

s

a szabadu-

még sem érkezett, az ifjú gyakran félnapokig eljárkált künn az udvaron, mint a kalitkába zárt oroszlán, s homlás

lokával a falakat verte, elgondolva azt, hogy a kiért egész életén át küzdött, kinek bírhatása éltének végczélja volt,

néhány arasznyi távolban a halálhoz közelít óráról-órára, s nincs emberi hatalom, mely t visszahozza

most

alig

onnan

A porkoláb neje,

egy jó,

tisztes asszonyság, ápolta

végre

a mindinkább gyengül leányt az orvosi tudományt még akkor nagyon kevesen ápolák Erdélyben, minden segély ;

ismers füvekben,

s

öregek tapasztalásain alapult házi

gyógyszerekben kerestetek mészetre

A jó

s

;

legtöbbet bíztak az áldott ter-

Isten irgalmára.

asszony mindent elkövetett, a mi tle

kitelt;

megvallá jámbor szívvel, hogy mind azoknál többet

de

segí-

:

!

!

61

ha Arankánali

cene,

atyja,

anyja megérkeznék minél elébb.

£z megfordítaná betegségét

tnt

öröm visszaadná

az

s

az

el-

életert.

már

Feriz bég

két nap óta

nem

beszélhetett Arankával,

a leány éjente nagyon szenvedett,

Feriz bég arra voll

s

kárhoztatva, hogy hallja kedvese nyögését, hallja a lázas lihegést börtöne ablakán keresztül, s

még

csak oda se me-

hessen hozzá, hogy homlokáról az izzadságot

letörölje,

hogy szomját enyhíteni egy pohár vizet nyújtson neki, hogy suttogó szavával vigasztalja, s megnyugtassa annak tudatával, hogy van, a ki fölötte hségesen virraszt Oh a halál nem a haldoklóra nézve legkeserbb Eeggelre alább hagyott a láz. A kel nap épen bestöti

gömböly

az alacsony

hogy vigyék

ablakon, a

ki a szabadba,

Már ekkor nem

óhajtá,

a meleg reggeli verfényre.

tudott magától járni,

székben felvinni a bástyára.

bl

szenved leány

A

úgy

kellett

nagy kar-

porkoláb emberszereteté-

hogy foglyainak megengedé a szabad lég

történt,

él-

vezését.

Szép szi reggel volt

;

valami

könny

átlátszó

köd de-

rengett az egész tájon, halvány lilaszínt adva a nai)sütötte

A

mint az út a székely hegyek fell kanyarogva letér, könny porfelleg volt észrevehet a hajnal ködében, mely Szamosújvár felé látszott közeledni. Ha ott most az én atyám jne rebegé Aranka revidéknek.

—

!

ményl Az

arczczal.

iíjú

török arcza elé tartva kezét, odafüggeszté éles

sasszemeit,

s

port az útról,

midn s

egy

egy pillanatban a szell félrekapta a

függ

hintó

tnt

elé,

öt ló által vo-

natva, dobogó szívvel kiálta fel

— Valóban,

ez

ugyanazon szekér, melyben anyádat

el-

vivék.

Aranka megnémult az öröm és elfogódás miatt; egy Fzót sem bírt szólni, csak forrón szorítá Feriz bég kezeit s

hálás tekintetét,

A

könyez

szemeit feléje emelte.

hintó sebesen látszott közeledni. így csak azok sie+

:

05

örömük van; gondola magában magában tndni, hogy az öröm fék-

hétnek, kiknek valami

Feriz

azon látszott

s

telen ereje

Nem

meg ne

ártson kedvese éltének.

sokára a vár elé ért a hintó

s

robogva gördült be

annak dobogó hidján Aranka Feriz karjára támaszkodva ment le az udvarba, gyöngéd habtermete úgy reszketett; inkább illett már angyalnak, mint földi nnek. Odavánszorgott a hintóhoz, halvány arczán oly szomorú volt a ;

mosoly.

A

hintó üvegajtaja megnyílt,

Kucsuk basa fiához,

a ki kiszállt belle, az

volt.

Tekintetében

sem

s

nem

látszott

semmi

sem a leányhoz,

vigasztaló,

nem

szólt

ki rá támaszkodott, ott állt

közel a várnagy, ezt odainté magához.

— lm,

itt

e

hintóban a fogoly, kiért kezesül hagytam

fiamat, vedd vissza és számolj felle,

mert a fogoly nagyon

beteg.

Béldiné feküdt a hintóban, öntudatlanul, mozdulatlanul.

Aranka reszketve, elhalványulva kérdé Hol van atyám? Kucsuk basa szólni akart, de szó helyett könyei

—

el, végig csordulva

némán

A

s alig

férfias

arczán; kezét az égre emelte

hallhatóan suttogá

szelid leány,

jöttek

:

waz égben

mint a lekaszált virág

!»

*

hajlott össze e

szóra; Feriz bég karjai felfogák az elalélót, szép, éghez

hasonló szemeit fölveté a derült égre, egy hosszú fohász repült el ajkairól, azután lecsukódtak a szép ajkak, széj)

szemek,

A

s

azután vége volt mindennek.

kedves leány atyjához ment az égbe.

i3

ISTEN KARDJA. A villamos égben A földnek haragos

ki

c

mennydörög

ott fent

ingása kit jelent

.

.

?

.

(Dicséret.)

Egy id

Óta megtzaporodtak az Isten csodái Erdély-

Többé nem nyugtalanító hírek voltak azok, miket népzavaró elmék gondoltak ki a világbéke felforgatására hanem a természet szokatlan tüneményei, miknek ország

felett.

;

egymásra következése megrendíté a leghidegebb skeptikus szivét

is.

Ama

titokteljes jelenetek voltak ezek,

függben lev országos változásokat

mikbl

sejt, s

a köznép

hitével sietteti

a rettegett fátumot. nyári hajnalon virradóra, derült éjszaka után, egy-

Egy

szerre szokatlan

sr

nehéz köd ereszkedett a

mely csak délutánra szakadozott

fel,

alakjában terülve szét az égen,

s ott

végtelen sötét felleg megállt,

mozdulatlan nehéz kárpit, egy csepp víz

lle

s

kora délután

nem

lehetett a

földre,

nem

mint egy hullott be-

szobákban gyertya nél-

kül látni.

Este felé minden madár elhallgatott, a virágok becsukták kelyheiket, a fák levelei lelankadtak.

A künn

járók

köhögésrl kezdtek panaszkodni, s ez idtl kezdve vetve volt minden természet elleni kór magva minden fbe, minden gyümölcsbe, meg volt vesztegetve a folyamok vize, az emberi forró vér, magát a földet is meglepé valami járvány, hogy azeltt soha nem látott gyomokkal verte föl a leggazdagabb vetést, s erdszámra száradtak ki a legersebb cserfák, ellepve szürke rozsda és mohoktól, s a szántóföldek termékeny fekete hantjain fullasztó

a zöld penész ütötte ki magát.

Három napig nem

tisztult ki az ég,

negyed nap délután-

ján a fullasztó szélcsendre irtózatos orkán következek,

64

mely a házak tetit hajigálta le

le, s

a templomokról dobálta

a csillagokat és kereszteket, felkavarta az országutak

hogy látni nem lehetett, s felszedve az épen nyilni kezd fenyfák veres himporait, azt megkavarta a felhkkel, s a mint azokat <;omolygó tömegben korbácsolva maga eltt, a legels nagy ^ciporcseppek kezdtek esni, a nép borzadva nézett a házak fehér oldalára, miken az escseppek vérnyomokat hagytak. ((Vér porát

s

oly sötétséget támaszta,

égbl »

esik az

volt a rémület kiáltása

;

rá

nem

sokára

megdördültek a villámok, vakító fénynyel lobogva, mintha Bzázágú tüzostor jönne korbácsolni a földet, míg egy függleges villámsugár egyenesen a város közepére csapva

le,

megrendíté sújtó csattanásával a földet és a sziveket,

hogy senki

se

hinne mást, mint hogy

itt

van az

ítélet

órája.

A

azonban szétszórta a felhket, alig volt még alkonyat, hogy az ég kitisztult, s ime a bámuló lakosság szemei eltt egy roppant nagy üstökös állt az égen, annyival meglepbb, minthogy az eget három nap óta elborító felhk miatt közeledtérl semmit sem lehete tudni. Az üstökös magva épen azon a helyen állt, a hol a nap fergeteg

lement,

s

csillagot

nem volt képes a vészes úgy tnt fel, mintha épen a

a vérvörös alkonyi fény

elhomályosítani

;

most annak vérében fürdenek. Üstöke oly hosszú volt, hogy az ég két harmadán ke-

napot ölte volna meg,

s

resztül látszott nyúlni, s a vége felé szélesen meggörbült,

mint egy török kard. «Az Isten kardja!)) rebegték az emberek ösztönszer félelemmel.

Két hétig állt e tünemény az égen, majd korábban majd késbben jött fel az égre, néha fényes nappal is megjelent, s a nappali fényben is ott látszott az égen, mely elveszte kék zománczát, s valami lázas sápadtság terült szét rajta, mintha a leveg maga is beteg volna, míg fényes délben puszta szemmel bele lehetett a napba nézni.

65

A

nép félt, iszonyodott e rendkívüli jelenségektl, s midn a vak tömegek öntudatlan rettegésben vannak, akkor áll legközelebb a vihar, akkor képesek mindenre, bogy e félelemtl szabaduljanak.

E

napjaiban a közrémületnek adák csodálatos tanú-

bizonyságát a lélekernek Erdélyország minden vallású

A templomok

papjai.

egész nap nyitva tartattak a nép

eltt, s a szószékekbl fáradatlan lelkivezérek

mondának

biztató szavakat az egybesereglett híveknek. Magyari, a

fejedelem papja, mindennap négyszer tartott prédikácziót

a székesegyházban, mely annyira

hogy a népesség

kor,

fele

nem

me^

szokott telni ilyen-

fért be,

hanem

az ajtón

kívül maradt.

Egy estéli órában épen annyira el volt foglalva a templom ájtatos hívekkel, miszerint még a lépcsket is tele ülték tül

mindenféle kolozsvári polgárok, vegyesen keresz-

;

utazó székelyekkel, álltak egy csoportban a ío bejárás

eltt, s miután kegyes

énekléseiket elvégezek,

zsoltáraikat betéve, elkezdenek az alatt,

míg

-

iiapcsos

prédikáczió

egyrl-másról beszélgetni.

tart,

— Gonosz idket nagy süvegét megcsóválva. — Mi beszélhetünk csak

élünk, szólt egy öreg timármester,

arról,

sietett

belevágni egy

keresetben járó székely, ki azon rovásra, hogy messzün-

nen

jött,

kapott az alkalmon, a mit tudott, elmondhatni;

kegyelmeteknél kell azt

még mind

istenes a világ sorja, de

nálunk

megnézni.

— Hát kegyelmeteknél kérdé egy — Nemcsak

is

meglátszik az Isten kardja?

fiatal siheder.

meglátszik, öcsém,

tunk

;

óráján

egy este sem fekszünk

le

mondandó imádságot a

hanem meg is

érzik raj-

a nélkül, hogy a halálunk

cselédjeinknek

fel

ne olvas-

van éjszaka, melyben jobb vagy bal kéz fell égés verességit ne látnók az égen. Hát az micsoda ? Olyankor fiam egy-egy falu ég porrá. Azt mondják,

nók

s alig

— —

Jókai: Török TÜág. II.

5

66

mordályégetkkel van tele az ország, soha sem tudjuk, mikor gyullad ki a hiju a fejünk felett? Én Istenem, rizz meg minden jó lelket tlük.

— — Hát azt hallották-

e

kegyelmetek, hogy Háromszéken

egy oláh pakulárnak a felesége szült és a gyermekének ketts feje lett, minden fején három orra, a kezein tizenhat újjá,

baK

s

nve? Az

fogai és szakálla

ijedtében, s a csoda

sem

élt

meg

asszony szörnyet

szerencsére. Nagy-

Gencsery uram borszeszbe akarta tetetni, de a népség nem engedte, csak azon volt, hogy el kell temetni, tiszf.eletü

még pedig

jó távol.

Lopva

el is

ásták egy brassai szász

mi történt ? az, hogy a hova csak a szász tisztabuzát vetett, mind rozs termett rajta. Mindenünnen gonosz hireket hallani, beszélt egy földje

végébe

;

s

—

tegnap beszéltem egy oláh feleségével, a kinek az ura megindult a Járás vizén egy kolozsvári mézeskalácsos

;

tutajon, sajtot akart vinni Tordára. Alig volt egy napi

járásra a lakásától, megfordul a Járás, elkezd felfelé folyni s visszaviszi

az oláhot haza, a

honnan

elindult.

A

tiszte-

lend

úr ugyan úgy magyarázta ki a dolgot, hogy az Aranyos, a mibe a Járás szakad, akkor épen nagyon meg volt áradva, s

annak a visszaöml

Járást; de az oláhot

még

vize

tolta felfelé a

csak az isteni gondviselés

is

hozta vissza, mert ha tovább mehet, épen akkor ott tatárok jártak, bizonyos, hogy levágták volna.

— En mindent

megértem már,

szólt a legelébbi öreg

polgár, háborút, dögvészt, árvizet és gyulladást, csak egy-

tl tudok rettegni, a földindulástól, mert az ell még csak a templomba sem mehet az ember, hogy imádkozzék.

— Biz

azt pedig ki

a székely.

Magam

nem

kerüljük, öreg bátya, válaszolt

füleimmel hallom elégszer, mikor a

gyergyói szakadékok között medvére lesni járok, hogy

morog a hegy alattam, mintha valami nagy hordókat hengergetnének, úgy, hogy a medvék ijedtükben kiszaladzúg,

nak bömböl barlangjaikból

s

féltükben olyan szelidek,

hogy füleiknél foghatná meg ket az ember, ha épen úgy

67

meg nem ^ogy egy épült,

k. Csak

volna ijedve, mint

a napokban történt,

mely egy völgyben egyszer csak elkezdett a hegy odább csúszni. Erdk, székely

kis

kertek, azok

falu mellett,

közt kalyibák voltak rajta, az

mind azon

módon ment vele együtt, csak egy szeg meg nem mozdult a helyérl. Három napig csúszott ilyenformán, akkor az átellenben lev hegyben megakadva megállt és ott maradt a jámbor emberek még örültek neki, hogy a kertjeik közelebb jöttek, de nem soká tartott az örömük, mert ;

a falu

alatt volt

ben elég volt

egy kis csekély patak, mely száraz id-

italra a lakosságnak, az

összezártával egyszerre megrekedt,

s

nem

most a két hegy találván semerre

utat, elkezde lassankint iszapot támasztani,

egész rétet elöntötte,

már másik

dett befolyni; a szegény

szedni a motyóikat is

s

egy

éjjel az

reggelre a házakba kez-

embereknek utóbb

kiköltözni lakásaikból.

is fel kellett

A víz

csak egyre ntt, lassankint a házak tetejénél

ezután

is

maga-

úgy hogy most nem látszik ki az egész faluból egyéb, mint a templom tornyán a rézkakas. E perczben a templomi szónok oly hangosan kezde beszélni, hogy a künn levk is meghallották szavait, s sabb

lett

tolakodva a templom-

egyszerre elhallgattak, közelebb

ajtóhoz

s figyelve,

mit beszél.

Ftisztelend Magyari uram kegyetlenül mosta a jelen

lev urak

fejeit:

Harczra készül ellenetek az Isten, mert

«

ti

is

harczra készültök ellene. Az esküvel kötött békét felforgatjátok jobbra-balra, és lészen tok,

háború kívül

elég, elég

uram

!

és bell, és

nem

ti

amit kívántafogjátok mondani:

néktek,

hogy azt

fogjátok végit látni annak, a

mit bolondul megkezdtetek.

»

(Már ekkor tudva volt Magyari eltt, hogy Teleki a szamosujvári országgylésen elterjeszti a megkezdend harczot.)

Epén

erre a szóra érkezik egy pár nyusztos, kalpagos

úrirenden

lev

férfi,

kik közül a kolozsváriak az egyikben 5*

:

:

;

68

másikban Vajda Lászlóra ismerének, s a mint telhetett, nagy szorulkodással utat csináltak elttük, hogy bejuthassanak a templomba, de a székely egyiket sem ismervén, a mint Vajda László nagy büszkén oldalba taTelekire,

szítá könyökkel,

— Lassabban

nagy

úré,

itt

én

is

hátra fordula,

uram; az

mondván

Isten háza ez,

:

nem

valami

csak olyan ember vagyok, mint ke-

is

gyelmed.

A

mellette állók ránczigálták a zekéjét, de a székely-

nek az a tulajdonsága, hogy ha ránczigálják, még dühöis tehát, a mint Vajda László a néptömegen sebb; keresztül nem hatolhatván, mindenfelé nézeldnék, hogy mint juthasson a székéhez, elre kiálta Engedjék ezt a két urat a templomba menni kegyelmetek, nem hallják, hogy nekik szól a leczke? Teleki erre meghúzta magát az egyik küszöbben, levéve kalpagját s ott állt fedetlen kopasz fvel a nép eltt,

—

minden arcz

feléje volt fordulva

a székely kiáltása kö-

vetkeztében.

Magyari f oly tata mennydörg szavait a szószékrl « Most senki sem mer ellenetek szólani, mert

mintha mennyk hullana szavatok után, olyanok vagytok mikor megharagusztok, st minden emberek térdfhajtással azt mondják nektek méltóságos uram, méltóságos asszonyom de eljön az Urnák Ítélete reátok, megöl az Isten benneteket s akkor újjal fogják mutatni az emberek ez amaz átkozott hazájaáriiló embernek a felesége, ezek amaz istentelen embernek a gyermekei. S szégyenleni fogják utódaitok, mely gyalázatos névvel nevezik ket mert akkor minden embernek a szája, nyelve felnyílik :

;

:

ellenetek

s

úgy kiáltanak maradékaitokra

:

ezeknek az

atyja árulá el Erdély országot s olyan sárba ugraszta ben-

nünket,

melybl már

lábainkat ki

nem

— Gyerünk innen, kegyelmes uram,

* L. Cserei Mihály

:

vonhatjuk. szólt

Erdélyország története.

»*

halkan Vajda

:

:

:

69

László Telekihez, kit úgy látszott, hogy észrevett a pap, mert egészen feléje fordult, a mint beszélt.

— Mit gondol kegyelmed

Ez a pap igazat

beszél, de az

nem

Hová akartok menni

«

folytatá Magyari.

Erdélyország

tesz semmit.

esztelenek, tétovázók?

Kinek adatott közületek a földönfutók, asszonyai

férfiai

gyermekei árvák legyenek

úgy fogtok járni, mint a

?

teve,

Bizony

felelés,

—

hogy

özvegyek és

mondom néktek, hogy

mely elment Jupiterhez, hogy

még a füleit is levágták. Az meglehet; monda Teleki Vajda Lászlóhoz,

adjon neki szarvakat,

—

? szólt visszautasitólag Teleki.

s ott

»

de

azért elmegyünk.

A

pap meglátta, hogy a tanácsúr észrevételeket tesz beszédére s erre homlokát redkbe szedve, ezt monda « Midn elveszett Lajos király Mohácsnál, a török császár eleibe hordatván a holttesteket, egy Szalánczi nev gonosz praktikus magyar úr holttestét megismervén, kezében lev pálczájával holttestének fejét megüti s azt mondja: ha te nem lettél volna, kutya, az a jámbor gyermek király nem feküdnék most halva. Adná Isten, még veletek is úgy ne bánjék az idegen nemzet. Teleki megrázta fejét s susogva monda 'Az velem is megtörténhetik, de nem változtat semmit. Nemsokára megzendült az ének, a két fúr feltévé kal»>

—

pagját

távozott,

és

a

kitóduló néptömeg

által

körül

Özönlve, kik között az iménti székely különös kitartással

mindenütt a két úr sarkában volt, égig magasztalva mindenki eltt a mondott beszédet, jó fenhangon, hogy az eltte

men

— Ez

két úr

is

megsértse, ilyen formán

volt aztán a prédikáczió

nak, ugyan csak megmosdatta

!

Ilyen kell a

mi uraink-

ket szappan nélkül. Helye-

sen tévé ; mit csinálnak háborút az országnak ha Magyar;

mi szükség azért Erdély talpára kötni a mustárt? Mi közünk nekünk éhez a sok jött-ment, sehon-

országnak

fáj

a hasa,

nából szakadt idegen emberhez? akik bejöttek soványan a linzába

s

most mind úgy meghiztak, hogy kicsiny már

!

:

70

nekik az ország, pedig egynémelynek, ha visszamenne

Magyarországba,

nem

visszafoglaljon, s

mink szegény

lenne egy bogarat érje

Vajda László végtére

a mit

is,

erdélyiek vérezzünk érte?

nem trhette

fordulva, rákiálta a székelyre

is

az üldözést

s

vissza-

:

— Elmaradj hátam mögül, ilyen olyan lélekadta

vagy beszélj emberek módjára

fattya

mint egy veszett állat, mikor magadnál különb embereket látsz. A székely meggörbítvén erre a szóra a nyakát, odatárta a képét a megszólító úr orra alá s éles két öklel szemével odanézve annak szeme közé, egyet sodorinta a bajusza félfelén s hetykén visszafelelt

— Hátrább

sem a gólya

még

s

ne ugass

az agarakkal nagy jó

!

Mert engem

engem névvel nevezni, mert ha haza megyek

költött ki a világra

egyszer fattyú

uram

itt,

;

ne

is

próbálj

a kardomért, tüstént megajándékozlak egy fvel, pedig a tulajdon

Vajda László

magad

még

s

az

feje lesz.

akart valamit

felelni,

hanem

Teleki

Mihály megfogta a karját s magával vonta. Kegyelmed semmire sem indul meg, szólt a felgerjedt fúr. Hagyjuk t zúgolódni, azért jó katona lesz, ha a harczba viszazük. Székelylyel ne állj vitába barátom, mert az a maga fejét mindig többre becsüli, mint a másét. A két úr nem sokára eltnt a fejedelmi palota kapuja

— —

alatt. -K

A

fejedelem

maga

is

-K

-K

jelen vala ezen hitszónoklaton, b

annyira elméjére vette annak tanításait, hogy másnapon

úgy feküdnék le. Ej szaka pedig számtalanszor f ölébrede s elannyira gyötr álomlátásai voltak, hogy minden apródját felköltötte, st böjtöt tartana egész háza népével együtt s

utóbb kénytelenek voltak a fejedelemasszony után küldni, s csak akkor nyugodott meg egy kissé, midn az ágyánál megjelent

;

nem

is

bocsátá

el

addig magától, mig csak reg-

,

!

71

gel

nem

mondva

azomorú és gyötrelmes dolgokat úgy, hogy a fejedelemné szörnyüködését

Ion, folyvást el neki,

az ajtón keresztül hallhatták, a kik ott voltak.

Eeggel a fejedelemasszony szobáiba eltávozván, rögtön hivatá maga eleibe Teleki Mihályt, ki is, minthogy ugyanazon házban lakott a fejedelem udvaránál, nem késett azonnal megjelenni s olyan nyugodt képpel fogadta el a kinált leülést,

pedig

ott

már

— Uram, az szul —A volt

mint a

kit

épen csak lakodalomra hívtak;

csordultig állt számára a

szólítá

meg

pohár.

t a fejedelemné, Apafi igen rosz-

éjjel.

böjt okozta

keser

\

nincs szokva, ö estén-

ilyesmihez

;

hogy életrendébl kihágott, rosszul aludnia. Az álom épen oly rosszul esik

kint jól szokott vacsorálni, s azért kellett

mint megterhelt gyomorral. Hát még megterhelt lélekkel, uram Én az egész éjét ágya mellett töltöttem, csak most jöhettem el mellle, el nem bocsátott maga melll, kezemet fogta szüntelen s oly üres,

—

!

dolgokat beszélt józan, éber képpel,

minket

csak hagy-

mázbeteg beszélhet. Azt monda, hogy az éjjel Isten Ítélszéke eltt állott, s egy nagy asztal eltt, mely oly hosszú volt, hogy nem láthatta végit, ültek a terhel tanúk, leg-

eli Bánfi Dénes, Béldi, Béldiné, leánya és nagyobb fia, kik a börtönben haltak meg; Kapi és az ifjú Kornis, az öreg Bethlen János és a többiek is mind oly ismers arczok voltak eltte, kik, a mint reszketve Isten trónja elé lépett, szemeiket rászegezték s ujjaikkal mindenfell rámutattak.

Uram,

ez irtózatos kép.

— Alommagyarázónak hisz-e engemet nagyságod? kérdé Teleki bosszús — Uram, több mint álomlátás ez jelenés ez — Az meglehet az elszámlált urak bizonyára kicsinyléssel.

ez

is

:

égi

lelkei

;

mind az égben vannak

visio,

s lehet,

hogy megszámlálhatlanok

fognak utánok menni.

— Az

gzáll ?

,

.

lelkeik

oda szállnak, hát vérök ki lelkére

72

— Csak mondja

ki

nagyságod bizton

:

az enyimre

.

.

.

Hisz ón vagyok minden rossznak okozója Erdélyországban. Oh, egész ez ideig csupa báránylelkü emberek lakták e birodalmat,

kiknek ereiben

én ismertettem

mond

és

tej

méz

meg velk legelször

folyott vér helyett,

a kardforgatást

;

Zsig-

Kákóczi György alatt alig

király, Bethlen, Bocskai,

ember pártvitákban, önz hadderék emberek voltak, mindenki nagy

veszett el ötven-hatvanezer

viselésekben

;

k

ket hanem én, kinek kezébe a karengemet nem illet korona utáni vágy, hanem

hazafiaknak nevezi dot nezu egy

;

—

egy magasab!^ eszme, egy nagy, hatalmas gondolat adá,

én gyilkos yagyo^s

t-

felelek a világnak

kik a c^aíátvi
hanem még

nemcsak azokért

azokért, a

is,

a kik az

ágybai. Bzép cs-cndcsei^ meghalnak, ha történetbl

nem

voltak jó hc^rMvAm-

— Volt idö uram, a midn

ereje

megfeszítette,

hogy

e

— Es volt id, nagyságos med

kegyelmed eszének minden

harczból Erdélyt kivonhassa.

asszonyom, a

midn

kegyel-

a fejedelem eltt magyarországi rokonai nevében

segélyt éz harczot kivánt. Változnak az

idk, változnak az

emberei]..

— Akho: még nem tudtam, hogy kivánság annyi nagy becsületes romlásába fog kerülni. — Féltek a harcztól a harcz eltt. A az e

és

férfi

s

omló hófuvatag tatik.

ben

Nem

itt

;

s

elé áll,

emberek,

elestek

hogy

ki

ezt feltartóztassa, elgázol-

hanem országok

sorsa forog kérdés-

ez iránt legyen nyugodt Apafi

:

Isten sokkal

csekélyebb eszközöknek tart mindkettnket, hogysem

idk

lei-

hozand magával és a mi megtörténik nálunk nélkül is, mert az a sírás, a mi elhatott mi hozzánk, elhatott, asszonyom, az égbe is. keinkre vesse, a mit az

A mi

teljessége

czimereink jelmondatai

legjobban

összeillenek;

viam inveniuntw (a sors megtalálja a maga ((gutta cavat lapidemw (a vízcsepp kivájja útját), az enyim a követ). Bízzuk jelszavainkra magunkat. Apafié

:

«fata

:

Apafiné összefont karokkal nézett ki az ablakon,

s

hosz-

:!

szasan merengve elgondolkozott, ^fajd, mintha eszméi

messze tévedeztek volna, egyszerre felsóhajta: Ez a Béldi család milyen szerencsétlenül elpusztult s

— hánynak még elveszni így — Nagyságos asszonyom, viszonzá kell

?

a tanácsúr válto-

zatlan arczczal; mikor nagy szárazságban csért imád-

kozik az egész nép, senki

sem

kérdi azt,

mi

történik a

szegény utasokkal, kiket a zápor majd az utón kap? pedig meglehet, hogy némelyik meghüti magát bele, és elhal.

— Nem értem — Pedig most

e hasonlatot.

esért könyörög az ország, hanem véresért és minden jel arra mutat, hogy Isten meg fogja adni azt. Nem a csodák jeleit értem azokban higyjen a köznép, hanem az idk tanúságait, mikre gondolkozó ember figyelmezni szokott. Midn ez az eszme született, akkor egy nag}^ párt volt Erdélyországban, mely e rothadt békének fentartását követelte, melynek tetszett ez a negyedrész telkeni uralkodás, s mely úgy meg volt kötve mind a római császár, mind a szultán birodalmában lev leghatalmasabb is

;

emberek szövetségével, hogy egy ízben bátran mondhatá szemembe Bánfi Dénes, hogy e párt egy száz újju kéz, mely ha markába szorít, úgy kifacsar, mint egy spong^dát. Es íme az ujjak egyenkint lehulltak. Elveszett Bánfi Dénes, azt mondják, én ölettem meg Béldi Pál börtönében halt meg, azt mondják, ezt is én mérgeztetém meg; Bethlen Jánost is magához szólítá Isten elhalt Kapi a legmeré;

;

;

szebb ellenfelem, Kornis Gábor, egészség közelgett, egy halálát

is

nekem

éjjel

élte

virágában, díszl

kimúlt; természetesen az

tulajdonítják

;

de hát azokat, kik sokkal

messzebb, és sokkal magasabban állnak, mint hogy kezem elérhetné, ki ölte

meg? Mindazok,

harczot ellenzettek,

s

a kik a divánban a

a szultánt örökösen arra bírták, hogy

a fegyvereihez folyamodó magj-aroktól a segélyt megtagadja s csak azokat pártolja, kik a békére figyelmeztetik elmultak egyenkint. Kucsuk basát Lippánál egy golyó ha-

74

lálosan találta, a Küprilit a háj fojtotta meg, labb vezér, Feriz bég, megtébolyodott.

— Megtébolyodott nemes, derék — Nem Isten keze jár-e — Nem, uram, válaszolt

kiálta fel Apafiné,

!

rejtve el; e

a legfiata-

s

arczát kezébe

Erdélyt úgy szerette. itt? kérdé a tanácsúr.

ifjú, ki

kelve fel helyérl

Apafiné, fájdalmas arczczal

odalépve a tanácsúr

hogy szemébe mondhassa e szavakat mindenütt kegyelmed kezei járnak. Elveszett Bánfi Dénes: kegyelmed fejezteté le; meghalt Béldi kegyelmed üldözé a kétségbeesésbe családját kegyelmed vetteté börtönre s csak akkor bocsátá ki, midn s

elé,

:

:

a

bzhödt

;

lég halálos betegséget olta vérükbe

megrült, mert

— Jó

!

;

s

Feriz bég

szerette Béldi leányát, és az meghalt.

nagyságos asszonyom, szólt az ingerelt tanácsúr.

Legyen úgy.

engemet azon dicsség, hogy én veHigyjék tehát azt, hogy minden, a mi tör-

Illessen

zetem a sorsot.

ténik az országtanácsban és a családok szívében,

tlem

Es ha azt hiszi kegyelmed, hogy amaz ég üstökös, melyet a nép Isten kardjának nevez, az én kezemben van, legyen én megsuhintom azt és lecsapok vele a földre, hogy megrendül az álló sarkaiban .... E pillanatban megrázkódék a palota, megindulva fundamentomaiban. származik

;

felelek érte

!

—

.

.

A

!

.

fejedelemné sikoltva ugrék

fel.

— Ah mi ez kérdé halálsápadtan. — Ez földindulás, asszonyom, ?

!

felelt

Teleki csodálandó

nyugalommal. Nincs mit remegni, a palotának ers boltha,jtásai vannak, de ha fél kegyelmed, álljon az ajtó eresze alá, az

A

nem

szakadhat

fejedelemné

nem

le.

birt

helyébl megmozdulni rémül-

tében.

Nincs irtóztatóbb tünemény a földrengésnél, a hullámzó tengeren van a hajósnak árbocza, melybe kapaszkodjék,

de a hullámzó földet hová kerülje ki? Azt érezni, hogy

azon éltet elem, mely eddig kenyerünket adta, mely nyugodtan

viselte

büneiuk

terhét^ egyszerre

haragra gerjed

g

75

föllázad a rajta lakók ellen.

Minden ember

kifut házából,

a künn legel barmok bömbölve futnak be a városba, a kertek kutjaiból forró

ömlik

fölfelé,

él

az

náikkal csaknem

a

rengetett tornyokban

kénköves víz és iszapos salak

fák jobbra-balra hajlodozva, koro-

látszanak csókolni,

földet

s

a meg-

megkondulnak a harangok, mintha

tzvészt hirdetnének.

Az els ijedelembl magához

térve, hirtelen föleszmélt

a fejedelemn.

— Isten oltalmazzon bennünket, én sietek a lemhez. Nem jön kegyelmed a szobából? — En maradok, Teleki csodás hidegvérrel. Isten fejede-

szólt

kezében vagyok mindenütt,

a mely órában magához

s

számolok azokért, a miket tettem. Apafiné sietve futott végig a reng folyosókon

szólít,

s férjét

magával a palota kertjébe. Iszonyító volt kívülrl látni, mint mozog, mint hajlong a roppant nagy épület a föld hullámzása alatt, minden perczben attól lehete félni, hogy egy halommá dl. A fejedelem nem látva Telekit, kérdezé hol van ? A fejedelemné azt monda, hogy szobáiban hagyta. Kögtön érte kell menni kiálta a fejedelem, de a feltalálva, levitte

—

!

körüle álló reszket arczok közül

Lehet bátorsága

szavát fogadja.

nem az

talált senkit,

a ki

embernek csaták

kardjai közé rohanni puszta kézzel, fölmászni az

ég

torony tetibe, viharos tengerre bocsátkozni kormánytalan naszádon

;

de a földrengésnél elvesz minden bátor-

ság a szívbl, az ember, ki

A írt

semmitl sem

félt, itt

gyáva lesz.

tanácsúr ez alatt csendesen ült íróasztala mellett és

egy levelet Kara Mustafának, ki a meghalt Küprili

nagy harczos nem rég is a kozákok

helyét foglalta el keze, ki

;

férfiú,

a szultán jobb

által a

lengyelek ellen

segítségül hivatva, azt oly szépen elvégezte,

késbb

sok lengyel várost elpusztítva,

zákoknak fordult

s

hogy elébb

a megsegített ko-

levágva bennök több százezret, három-

százezret elhajta rabságba

>

,

,

76

Ennek írt Teleki a magyaroknak hozandó segély iránt. Minden bútor ingott, recsegett körülte, ablakai, mintha láz gyötrené, rázódtak zörögve, maga a szék, a melyen ült,

csúszott alatta idébb-odább,

úgy hogy

dött keze alatt,

tolla félrement a

azért mégis megírta a levelét

kemény vonásokkal jegyezte <(Si

;

papíron

;

de

a mint a végére jutott,

s

alája

:

impavidum ferient ruinae!)) rám omlik is, rémületlen sujt-

fractus illabatur orbis,

(Ha az összetört világ nak omladéki.) Mustafa törhette rajta a

mint jött az ö levelébe tartozó vers, melyet a tanácsúr a

nem rémületével küzd

ez a szöveghez

perez

Íróasztala fel-fellökö-

s

mintegy öntudatlanul

Midn

fejét,

vas akaratának befolyása alatt

írt

oda.

az ijeszt vész elmúlt,

s

a palotába

lassankint

ismét visszatértek apródai, a bepecsételt levéllel kezében, szemrehány ólag fordult feléjök.

— Hol jártatok

szükségem van

rá.

Egyet sem találok közületek, mikor Ezt a levelet rögtön két lovas drabant

?

kíséretében az étekfogó vigye Várnába, a fvezérhez.

Azzal sétálni kezde

sem

fel s alá

szobájában, mintha

semmi

történt volna.

AZ OKULT. A

díván legtitkosabb termeiben voltak összegylve a

vezérek nagy fontos tanácskozás

felett.

A megkezdend

harcz volt a komoly határozatok tárgya. Mert a mint

hamed kimondá, hogy egy Allah legyen

Mo-

az égben s egy

úr a földön, sokan eljöttnek hívék az idt, melyben az teljesülni fog.

Az ország

bölcsei, a becsületes tanácsadók,

és

Kara Mustafa, egy ember vezette a diván elméjét és mind-

Küpríli, halva voltak már, a fvezér. dölyfös, elbízott

Kucsuk

nyájan azt akarták, a mit

ö.

:

77

Maga

a szultán

jelen volt. Szép, szabályos arczú

de minden vonásán valami kimerültség, lankadtság

férfi,

terült el

kedtek

;

le

nagy, szelid

pillái

;

keblére,

sr

alatt

tömött fekete

sem egy

nem ügy ült

szót

sem egy ajczvonása meg nem mozdult,

mint egy holt

eresz-

fényes szakálla hul-

összefolyva

Az egész tanácskozás

bajuszával. szólt,

metszés szemeire bágyadtan

hosszú sötét

lámzatosan borult

ott,

is

alak.

Jöttek egyenkint a külországok követei: XIV. Lajos szószólója"^

eladva, miszerint a franczia király

teljes

hadervel támadandja meg a római császárt ha a szultán is fölkél ellene, nemcsak Magyarországot, hanem ;

Bécset

A

is

elfoglalhatja tle.

szultán hallgatott

;

helyette a nagyvezér

felelt, el-

mondva, hogy Magyarország régóta a szultán tartománya, s bizonyára Bécs és Lengyelország is nemsokára osztozni fog annak sorsában. A szultán csak adófizet királyokat

tr meg a A követ

földön.

egy kicsinyt furcsán nézett erre a szóra,

gondolva, hogy Francziaország

is

a földön van és

elel-

távozott.

Utána jöttek Thököly Imre

küldöttei, a magyarországi

elégületlenek vérét és kardjait ajánlva fel a ^zultánnak,

ha nekik Magyarország visszafoglalásában segitségülleend. A szultán helyett ismét Mustafa felelt A nagyúr köszöni a szolgálatot és kegyelmes leend hozzátok, ha neki Magyarország visszafoglalásában segít-

—

ségül lesztek.

A

követek hallak, hogy

de nekik

is

meg van

voltak a török

egymás szemébe mosolyogtak

forditva a

mondat;

irányában utógondolataik; és távozának.

Következett az erdélyi küldöttség: nyájas, édes urak, kiknek szónoka nagy ékesszólással adá

kész Apafi Mihály

uram

kép

el mily :

nagysága és az erdélyi rendek

* Cserei oratornak nevezi a követeket.

;

78

mind, a nagyúr dicsségére fegyvert vonni, hogy Magyarországra kirohanjanak.

Mustafa válaszolt:

— A nagyúr megengedi

tinektek,

hogy magyarországi

társaitoknak segítségül legyetek.

A

szónok szeretett volna

még más

egyebet

hallani

is

uram más ilyen-

például: magyarországi koronát Apafi Mihály

nagysága részére, nádori hivatalt Telekinek formákat,

s

inte neki,

hogy elmehet.

Hja

!

csak

állt,

az orrát vakarva,

s

míg a vezér nem

a török politika törökül van írva.

A küls

követek után jöttek az egyes basák és várve-

zérek hírnökei Magyarországról.

Egyik nagyobb borzalmakat adott el, mint a másik. Az egri, budai, érsekújvári basák panaszainak nem volt vége a füleki, gyri és selmeczi német rségek pusztításai ellen.

A

nagyváradi basának egy

éjjel

az egész

remonda mé-

nesét elhajtotta Kökényesdi Feri Böszörménybe, másszor a nagykállói

rség vágta

le

a város alatt portyázó

szarácsiakat, s a füleikkel számolt be a

ízben a füleki

basának

várrségbl néhány vakmer

;

st

egy

vitéz egész a

budai hostáig leszáguldott, a holott a jámbor Yffim béget

fürdházában kapva, az üstben fzött rázták, hogy minden bre lement. A vezérek szörnyködve kiáltanak

vízzel

úgy

lefor-

minden újabb

fel

hírre, csak a szultán hallgatott.

Végre jöttek az ulemák.

Az

határozatuktól függött a legtöbb.

Ök mondhatták

meg, vájjon a béke felbontható-e a fegyverszünetre kikötött id lefolyta eltt? E kegyes lelki kérdésben az ulemák tanácsa volt a legfelsbb törvényszék.

Nagy ünnepélyesen

f

járultak a díván elé

mufti, hosszú, sarkig

ér

talárban, fején

nagy süveg, fehér szakálla övéig jött két

;

ell lépdelt a

méhkas alakú

folyt le rezegve

imám, egyik nagy bibortokba

;

utána

zárt levelet hozott,

:

79

melynek függ pecsétje nagy aranyszelenczében, hosszú zsinóron lógott alá a másik egy rettent vastag könyv ;

alatt görnyedezett, ez volt az Alkorán.

Az Alkorán corpus juris, valaki keres

széj)

s :

benne

is

meg

lehet találni mindent, a mit

vádló, elmarasztaló,

mondatokat egy

A

vastag könyv, nagyobb, mint a hajdani

és

ugyanazon

felment

és rászabadító

tárgyról.

mufti sorba hordoztatá az Alkoránt a szultán és a ve-

zérek között, mindenik m^egcsókolá azt mély hódolattal

azután inte az egyik imámnak, hogy térdepeljen

zsámolya eltt

s álljon ott

négykézláb

;

le

;

a diván

ezzel hátára téve

az Alkoránt, elkezdé abból a megjegyzett

mondatokat

fel-

sorolni.

Úgy

tudta

lapjain egy

els lapot

már

tt

a járást e bölcs könyvben, hogy ha annak

keresztül szúrtak,

látván, a többi lapokon

meg

tudta mondani, az

mely sorok vannak ke-

resztül szúrva?

Hetven évig foglalkozott e tiszteletreméltó munkával s ez id alatt, mint maga monda hétszázkilenczvenhárom:

szor olvasta keresztül e szent

könyvet.

Tehát ismerte

annak minden rejtekét s egyszerre azon lapra tudott fordítani, melyen az elolvasandó mondat állt. Az Alkorán azt mondja, szólt kegyes áhítattal: «a mely csomó Allah eltt köttetett, az Allah keze által bontható fel)), az Alkorán ismét azt mondja: «akárhol legyünk és akármink legyen, mindenütt és mindenünk Allah kezében vagyon ». Tehát e békekötés is Allah kezében van és Allah keze mindent felbonthat. Tovább azt mondja az Alkorán: « ha valaki szenved atyádfiai közül segítségért folyamodik hozzád, hogy rajta segíts, ne feleld azt neki majd holnap, mert ma fogadásod tartja nem kelni fel a földrl; vagy ha alamizsnát kér, azt ne feleld: ma nem lehet, mert fogadásod tartja, nem nyúlni érczhez; vagy ha eltted meg akarnak gyilkolni valakit és te azt felelnéd holnap segítségére leendesz, mert ma fogadást tevéi,

—

—

:

nem

húzni ki a kardot

:

bizonyára fogadásod megtartása

»

80

nagyobb veszedelmedre lenne néked, mint annak megszegése » Továbbá így szól az Alkorán « a népek boldogsága .

:

legels kötelessége a

még annál

sége írva

:

«

uralkodóknak, de Allah dics-

földi

elébb való »

is

.

És végtére az vagyon meg-

a ki szövetséget köt a hitetlenekkel, háborút kötött

magának Allah

ellen

;

mert hiába szövetkeznek egymással

a föld népei, hogy sokáig éljenek; Allah rajok küldi leheltöbb elvész bellök egy nap

mint tíz esztendeig a háborúban királyok és koldusok egyformán A vezérek és ulemák minden újabb mondatnál földig meghajták fejket Mustafa nem bírta arczán visszatartani azt a vérszomjú mosolygást, mely azt minden újabb mondatnáljobban eltorzítá az utolsó szóknál fanatikus felgerjedéssel veté magát arczczal a sznyegre, s örömtl ordítva

letét, s

alatt,

!

:

;

;

csókolgatá

A

meg

a

f mufti palástja szegélyét.

mufti ekkor felkapcsolá a bibortokot, melyben a béke-

kötés oklevele tartatott,

s

kivéve belle a négyrétbe hajto-

nagy ünnepélyességgel felbontá s kitártán a másik imám kezébe adta, úgy, hogy ez a perga-

gatott pergament,

men

azt

két szélét fogva, a vezérek felé tartá az írást.

Hosszú mint egy kal, az

czifra irás volt az,

kezdbet

akkora,

körülfonva virágokkal és madarak-

lefestett vár,

els

a legels

sor egészen ultramarin-kék

a többi fokozatosan apróbb,

s

betkkel

rajzolva,

a hol Allah neve elfordul,

az mindenütt nagy aranybetkkel írva

;

a szultán neve

pedig vörössel, a római császáré világos zölddel. Alatta látszott

a szultán kacskaringós névjegyzése, melyet ö

gyzött volna

leírni,

hanem egy

az ujján

lev

nem

gyrbe

metszett formával szokott mindig oda nyomni.

— íme,

itt áll

a szerzdés, szólt a mufti, a kitárt iratra

mutatva, melyrl én a reá

tett írást

Allah parancsolatjára

vízzel letörülöm.

Ezzel egy eléhozott vederbe mártott pamacscsal valami alchymiai ércznedvvel végig huzá az

írott

sorokat,

s

íme

egyszerre elkezdenek azok halaványodni, a szultán neve, a vörössel írt

betk

az

els pillanatban eltntek a perga-

.

:

:

81

ménrl, utána szemlátomást multak sorok, legmakacsabbul tárták

meg

el

a feketével

a zölddel

írott

betk

írt

szí-

római császár nevén, végre azok is elfogytak egészen, s nem maradt más a fehér pergamenen, mint az Isten neve arany betivel azon nem fogott az érczvíz. A divánban mélv csend uralkodott, minden szem áhineiket, a

;

tatos bámulattal volt az elfehérülö írásra függesztve.

Ekkor egy kivont kardot

vn kezébe

a mufti és azt égre

emelve, szólt

— Letörülve az

mely gyalázattal vévé körül Allah nevét, e levelet én kardnak élével négyfelé vágom. S azzal, a mint a pergament két kézzel kiterjesztve tartá az imám, a kezében tartott karddal 'négyfelé vágta azt a mufti s darabjait egy serpenybe téve, egy kisded kristály irást,

üvegbl repül naphta-olajat tölte fölé Es megégetem azt Allah orczája eltt. Ekkor egy ég viaszgyertyát tárta a serpeny

—

a naphtha rögtön lángra kapott

s

fölé

;

mire

a támadt kék láng és

Nemsokára a pergamen porrá

fehér füst elborítá a szétvágott levél darabjait.

vörössé vált a láng, feketévé a füst, égett.

— Es most elszórom

ennek hamvait a semmibe, hogy oszoljon fel benne szólt a mufti s vévén a hamvakat, kihajlott a j)alota ablakán s elszórta azokat szerteszét a légben az égett papirrongyok, mint fekete pillangók, szálltak csendesen a szélben az alant zúgó Bos]3orusra vissza. A mint ez megtörtént, a basák, vezérek mind felugráltak és kardjaikat rántva, nagy lelkesedéssel megesküvének a próféta szakállára: hogy addig vissza nem dugják fegy;

;

vereiket a hüvelybe,

míg a

tornya tetején a félhold

E

bécsi szent István

nem

templom

fog ragyogni.

pillanatban félrehúzódtak az ajtó sznyegei, s belé-

pett a divánba

— Feriz bég

.

.

Ifjú arczára alig lehete ráismerni,

turbánja mélyen

le-

homlokára szemei tompa búskomorsággal néztek maga elé mereven, ruhája ki volt gombolva mellén s pacsúszott

Jókai

:

;

Török

világ. II.

"

82

hanyagul lógott

lástja

vállain, kardja fel volt kötve olda-

lára, de le volt róla törve

a markolat

úgy

:

viselte azt

hüvelyébe dugva.

Senki sem tartóztatá

vánbaléphetéstl,

s

fel

annyi szobán keresztül a

a mint belépett, az eltte álló ulemák

szent irtózattal álltak félre útjából.

közepére jutott

di-

s ott

A mint

az ifjú a terem

megállva, végig nézett a vezéreken,

módon, mintha számlálná, hányan

karjait összefonva, oly

maga

vannak, egyenkint fölkeltek azok eltte,

a szultán

remegve várták szavait. Az rültek iránt keleten szent iszonyattal viseltetik mindenki, s ha egy tébolyodott fakir megállítja a legelis

és

kelbb

mondja neki szállj le lovadmeg velem köntösöd nem mer neki ellent-

kalifát az úton, s azi

ról s cseréld

:

!

mondani, hanem

teljesíti,

a mit

kivánt; mert idegen

szellem vagyon abban és az Isten küldötte bele.

Hát még, a

midn

az rültség rettegett szelleme egy

oly bátor daliát, oly jeles hadvezért száll meg, bég, ki

már huszonhat

tát vívott

gyeníte

s

mint Feriz

éves korában száz diadalmas csa-

bölcseségével gyakorta

sz

szakállakat szé-

meg! S ime egyszerre tébolyodva jár végig az

utczákon és a kivel szóba ered, azt megrémíti beszédével úgy, hogy utána aludni

Az

ifjú

nem

bír.

csendesen, szelíd szemekkel, fájdalmas arczczal

tekinte végig a jelenlevk arczain s lélekrendít volt sza-

vában az a mély bú kifejezése, a midn megszólalt. Megbocsássatok, méltóságos urak, hogy közöttetek

—

semmi közöm sincsen földön végbemenend ügyekhez mostan. Az a világ, a

hívatlanul megjelenek, a

én, kinek

melyben én éltem, meghalt, eltávozott az égbe, messze van tlem mindazok, kik szivemet bírták, magasan vannak fejem fölött, s nekem most nincs szivem és semmi ;

érzésem, a mit a szív tartogat magában: sem szeretet,

sem bátorság, sem vágy hír, dicsség után ereimben összevissza foly a vér hogy sokszor ordítva rohanok a körülem lev falaknak és tépek sznyegeket, vánkosokat, melyek ;

:

:

83

nekem nem vétenek majd ismét megáll bennem a vér, ereim egyet sem ütnek, hogy fekszem mereven, mint egy ;

Kérlek

halott.

méltóságos urak, kik

titeket,

idn

vagytok rövid

elmenedk

a paradicsomba, vigyétek

el izenete-

met oda. Az urak borzadva hallak az rült nyugalommal mondott szavait, s egymást sápadni látták. -Feriz

nem

vévé észre az irtóztató hatást az arczokon.

— Mondjátok

szivem van

:

B

édes,

azoknak, a kiket szerettem

s

kiknél

adják vissza szivemet; mert a nélkül nagyon

Nem

beteg vagyok.

nem

meg

érzem a rózsa

illatát,

ajkamnak a bor

— nem melegít sem a tz, sem a napsugár, —

a mi gyújtóbb mindezeknél

:

a harczi kürt rivallása, a

paripák nyerítése sem támaszt meleget bennem. Méltóságos urak, mondjátok ezt

nem

odafenn, ha majd

el

sokára

elutaztok.

Jelen voltak pedig Mustafán kívül Kizlán basa. Aj ász bég, Kifát aga.

hosszú

A

Kara

életet ígértek

Ogli,

a kapudán

—

hangon Kedves

többen mások, kik

maguknak.

nagyúr különösen kedveié Ferizt

atyai

s

s

megszólítá nyájas

magadhoz, ne vesd el magadtól kardodat, vezéreim gyzhetlen táborral készülnek világot •

fiam, térj

hódító harcza

:

eredj

velk

;

a harcz tombolásai közt

fel

fogod találni bajnoki szivedet és kigyógyulandsz ottan. Feriz bég arczán csodálatos mosoly vonult

tagadólag inte

s fejét

elre

hajtogatá, a

el,

kezével

mi török különös

szokás szerint tagadást jelent.

— E harcz nem lehet gyzelmek harcza, mert emberek

szerezték azt és Allah

el

fogja rontani

;

gyilkosok, csel-

szövk, hazaárulók javára vontatok kardot, én letörtem az enyim markolatát, hogy ki ne húzhassam azt és elvetettem.

Ok megölték

azokat, a kiket én szerettem,

czoljak azon hadban,

mely értük kezdetett

és

s

én haroka volt

szeretteim vesztenék?!

Az

ifjú arczát

e

gondolatra elfutotta a vér, szemeiben 6*

.

:

:

•

84

az rültség lelke lángolt, felegyenesedók magasra a szul-

tán eltt

s

vakmer hangon

kiálta

— Elveszted harczot, a melyet most kezdesz, vezétehetetlenek, — katonáid gyávák, — árulók, — bölcseid bolondok, — papjaid szentségtörók, — e

laert

reid

szövetsrégeseid

és te

magad esküszeg

!

Azután mintha egyszerre megbánta vt^na, a mit a szultánnak mondott, alázatosan lehajolt aniiak künlüséhez, s

—

megfogva kaftánja szélét, azt fölemelé és megcsókolta, s aztán oly igazi szánalommal nézett rá, lassudan suttogva: ily ifjan, ily ifjan kell neked Szegény szultán,

—

—

—

meghalnod.

S azzal lecsüggesztett fvel megfordult ismét

s kifelé

kezde menni. Senki sem tartóztatá.

Az ajtóba

érve, ott

kardjában megbotlott,

kapna, érzé a markolat hiányát

s

s

a mint hozzá

akkor még egyszer vissza-

csaknem suttogó hangon szólt Ne véljétek, hogy hüvelyébe rozsdásodni fog. Jön id, midn ismét kihúzom azt és megitatom vérnek italával; majd, a midn azok, kik most benneteket felbiztatnak a harczra, ellenetek fognak fordulni, majd ha azok, kik most egy sorban állanak veletek, zászlóitokkal szemközt fordult és

—

fognak

állni,

akkor visszajövök én

már jelen. De látni paradicsomból! Úgy van: látni

nem

lesztek

got.

Szegény

is,

csakhogy akkor

ti

onnan felül a fogjátok. S ha nem hisztek azoknak, a miket mondtam, álljatok ki a temetbe, s tapasztaljátok, hogy a hova egyitek áll, ott kijönnek a földbl a sirok férgei, melyek sohasem keresik a napvilá-

E

fiatal

szultán

fogjátok

—

. .

látnoki szavakat suttogva, eltávozott az

rült

ifjú, s

a divánban lev urak annyira meg valának zavarodva, hogy arczczal a földre borulva imádkozának, hogy fordítsa el Allah fejeikrl a jóslat

gedje kettbe törni az fegyvereiket.

gonosz szellemét

s

ne en-

dicsségének öregbítésére kivont

85

ÜDVÖS CSALATKOZASOK. A

szultán parancsai kiadattak

mind a fvezérnek, mind

a végbeli basáknak, hogy hadaikat fölvévén, induljanak a

római császár ellen való harczra,

s

a viszály megkezdé-

sére ürügyet szolgáltatott helyeket. Fülek várát, Böször-

ményt és Nagy -Kallót vegyék ostrom alá. Ugyanekkor az erdélyi rendek is megkapták az engedélyt hadaikkal Magyarországra mehetni, a mint a szamosujvári

országgylésen elhatározák.

Koppant készület tétetett mindenfelé; a magyar faj, bármilyen nehezen rávehet arra, hogy ok nélkül harczot keressen ha már egyszer bele van hozva, nem bölcselkedik többé. Az okoskodó emberek végképen elültek, vagy átcsaptak a gyzedelmes párthoz s hadnagyságot, hadi Akkor az volt tisztséget vállaltak az összehítt hadaknál. a világ sora hogy a kik békesség idején fispánok, fka:

—

:

pitányok, királybirák voltak, harczos

katonaság hadi vezérei, lettek a

s

s

Teleki

is

a kik szántottak, vetettek, azok

a legels tanácsúr a fvezér. megérte, a

mi fáradalmai

í

mirl

czélja,

teljes életében

—

lett

álmodozott, a

törekvéseinek koszorúja

miért öntudatoi, lelki nyugalmat :

k lettek a

katonák; a lófszékely volt a lovas, a prixidárius

a gyalog,

dozott

idkben

s

volt,

annyi jó hazafivért

a

ál-

az erdélyi hadak tábornoka.

magyar menekültek t üdvözlék mint megszabadítójukat, s ö egy nagy lépéssel tovább látta már magát: Eszterházy helyén. S miért ne? Nem tarthatta -e magát oly bölcsnek és magaslelknek, mint uz? bár Eszterházy korának és nemzetének els státusférfiai között

Az Erdélybe

futott

állhatott.

Egész tábor útjában Fülekig folytonos hízelgés, elbizató

remények fogadták mindenütt, a magyarság seregestül gyülekezett zászlói alá, hadnagyok, kapitányok

t uralták.

;

A jámbor rában

fejedelem

nem

ült és olvasott,

is

igen mutatta magát, csak sáto-

vagy ha megunta magát, az óráját

hogy ismét összerakhassa. Fülek alatt találkozék az erdélyi had Kara Mustafa tábo-

szedte szét,

rával.

Teleki felöltöztetve a fejedelmet legszebb

köntösébe,

vele és udvari kíséretével együtt a

fvezér sátora elé lovagolt s nöttön-ntt büszkesége, a mint tapasztala, hogy közeledtökre trombitát fúvatnak az rséggel s a fvezér különös kegyességgel bocsátja eresztve,

maga

hségük

és buzgóságukéri,

ket maga elé

elébe ülteti a furakat

adat, s eként felöltöztetve,

s

s

kézcsókjára

megdicsérve

ket

mindegyikre egy új kaftányt egy aga és egy dragoman s

tizenkét csausz kiséretében elbocsátja ket, hogy nézzék

meg

az egész török tábort, a merre nekik tetszik.

Teleki igen jó eljelt vélt látni az engedélyben; a török

hadvezérek e pontban igen féltékenyek szoktak lenni, az

nagy kegynek

meg hagyták

volt tekinthet náluk,

s

ha egy idegennek

tekinteni táborukat.

A dragoman

mindenütt meghordozá a magyar urakat elmondva nekik, melyik dombon melyik aga serege táboroz ? hányan vannak egy lovas ezredben ? mennyi puskás,

mennyi lándzsás van egy-egy dandárban ? Megmutogatta neki azon hosszú deszkasátorokat, mikben nagy hordókra rakva állt a lpor s nagy pyramidokba felhalmozva a roppant golyók, mellettök százával egymás mellé sorozva s szurkos ponyvákkal leterítve a kerekes ágyúk, a roppant csatakigyók, a

tágöbl ostromlövegek, a fahengereken

vastaraczkok.

A

álló

felhalmozott hadkészlet elég lehetett egy

világrészt meghódítani.

A

nagy bizakodással tértek vissza sátoraikba s a látott készületek örömére a fejedelem nagy lakomát adott, melyre a vele lev magyarországi urak is mind hivatalosok lnek. Egy nagy rögtönzött deszkaszin alatt voltak megterítve az asztalok, melyek körül, kivált ebéd vége

körüljárt urak

felé,

vigan kezdtek lenm a lakmározó urak; kiki

tel-

87

jesed

félben látta

immár

reményeit, de senki sem any-

mint Teleki Mihály. Egyik áldomás a másikat követte, s mindannyiba bele volt fonva a fejedelem és Teleki Mihály egészsége úgy, nyira,

;

hogy utóbb a jó Apafi maga is elkezdte hinni, hogy biz az jeles állapot volna, ha magyar király lenne. Hogy Teleki már képzeletében a nádori magas széken gondolja magát, azt fejetartásából

Mi akadály

is

állhatott többé eltte ?

erdélyi és török seregeknek

minden

ki lehete venni.

nem

Az egyesült magyar,

volt lehetetlen többé a

megtámadott Leopold kezei közül kivenni az országot, vagy legrosszabb esetben olyan békét kötni vele, melynek nyereményei, ha az országra nézve nem is, oldalról

de a vezérekre nézve fölérnek egy királysággal. Végig gondolta a legrosszabb eseteket

seregeik megveretését,

azok mellett

;

a hosszúra nyúló harczot,

—

— a forgó hadi szerencsét, de mind-

is czélt kellett

érnie

:

Magyarországban örök

nevet, a hatalmasságok eltt tekintélyes állást vívhatott ki

magának.

.

.

.

Csak egyre

nem

gondolt ... és az volt a

legrosszabb eset rá nézve, és épen az teljesült be rajta.

Mert a sors leleményességéhez képest csak árnyék a költk igazságtétele, a sors nem büntet pallossal, méreggel, hanem gyümölcsöt növeszt az elvetett hibának magvából s csodás következetességgel épen a legkedvenczebb bnébl támaszt büntetést a vétkeznek. Telekit az eddig történtekbl ismerve, bátran

hetjük meg, mint egy

nagyesz

férfit,

úgy

Ítél-

kinek uralkodó

örömest számíttatta volna magát a magyar történet hsei közé és tudott volna is az vonása a nagyravágyás, lenni

;

azért,

ki

de e nemes vágy lassankint

mert annyit áldozott

bnévé

érte, kellett

fajult, s

épen

neki megszégye-

nülni benne.

Midn

legvígabban poharaznának az asztalnál, egy-

szerre harsogó tábori zene szólal

lárma

hallik,

meg

a síkságon s nagy

mintha a török hadq,k valanji érkez

deln^et üdvözölnélek,

feje-

88

A

vigadó urak rögtön felugráltak székeikrl

dültek

a sátor

elé,

min

meglátni,

öröm

kicsö-

s

érte

a szö-

vetségeseket, s a bámulat és meglepetés kiáltása hangzott fel ajkaikról,

a

midn

az elttük álló látvány sze-

mükbe tnt. Thököli Imre érkezek

meg

tízezer

fnyi magyar sereg

Hadai mind pompás válogatott lovas vitézek voltak, aranyzsinóros dolmányú huszárok, farkas kaczagánynyal, élén.

csákós, kerecsentollas süvegekkel.

Maga Thököli

fejedelmi

pompától környezve léptetett hadai élén; kiséri mind Magyarország els fnemesei bogláros, bársonyos, hattyúprémes lovagok, kik közül Thököli csak kiváló férfiúi daliás :

szépsége

s

fejedelmi tekintete által

tnt

míg a körüle

Teleki arcza elsötétült e látványra,

arczain kimondhatlan

ki.

állók

öröm villáma gyuladt egyszerre

ki,

egyhangúlag, oly átható lelkesüléssel kiálták egy-

s oly

élj éneiket

szerre

a meglátott

hogy Teleki szédü-

ifjú elé,

lést érzett bele.

Ah

ez egészen

öt éltetek, az

más hang

volt,

mint a minvel az imént-

arczoknak egészen más volt a mosolygása,

mint a milyet eltte szoktak mutatni. Thököli e közben a felállított török seregek elé ért, melyek két sort képezve a fvezér sátoráig, közöttük hagyták ellépdelni az ifjút és kíséretét,

üdvözlleg hajtva meg eltte

lófarkas zászlóikat. Alig ért az ifjú vezér a sor közepéig,

midn tól

szemközt

jve

rá

maga a fvezér,

hat fehér paripá-

vont díszhintajában ülve.

A

dombról, melyen Teleki .

állott,

mindent

jól lehete

látni.

A

mint Thököli a fvezér hintájához ért, hirtelen leugrott lováról, a mit látva, Kara Mustafa is leszállt hintajárói s az ifjú vezér ölelte,

elé sietve, azt kitárt

át-

tág palástjával többször betakarta s homlokát meg-

csókolgatá, azután felülteté hintájába vitte

karokkal

maga mellé

s

úgy

t sátorába, nagy örömriadal közt.

Telekinek mind ezt látnia kellett

!

Ez egészen

njás fo-

.

89

minben

gadtatás volt, mint a

és Erdély fejedelme ré-

szesültek.

Körülnézett,

•

— vidámság, derült mosoly ragyogott min-

denfelöl az arczokon.

Oh

szivének

döfés volt az

e

mosolygás megannyi gyilok-

!

Félóra múlva kilépett Thököli a nagyvezér sátorából. Fejét azon gyémántos diadém köríté, melyet a szultán Nándorfej érvárról küldött számára

delmi zászlós botot.

A

s

kezében hozá a

mint ismét lóra

sátorokhoz közel ellovagolt, a Telekivel giak

nem

ült,

s

feje-

az erdélyi

lev magyarorszá-

birták tovább tartani magukat, odarohantak

hozzá, kezeit, lábait, ruháját csókokkal boríták, levették lováról s vállaikon, karjaikon vitték seregéhez vissza.

Teleki

nem

nézhette tovább

;

elfutott sátorába s levetve

mint egy gyermek. Tehát mindazon építmény, melyet hosszú élet fáradalmaival, annyi veszélylyel, annyi kitartással összeállíta, magi'it tábori ágyára, sirt,

—

a miért barátait, rokonait, az ország bölcseit és nemeseit feláldozá,

— a miért

lelke

nyugalmát adta zálogul, semmivé

legyen puszta megjelenése által egy ifjoncznak, kinek

mint néhány szerencsés ütköTehát, a mit Erdély leghatalmasabb zet nagjdtott híre? férfiai kezébl ki tudott ragadni, a mit nem féltett többé sem háborútól, sem békekötéstl leend nagysága alapEz volt a legsúlyosabb bünját, szétleheli egy tekintet

semmi egyéb érdeme

nincs,

—

:

Oh a sors oly leleményes. nem jött sátorából; este felé maga

tetés a tanácsúrra. ...

Teleki estig ki

.

.

t

meg. Teleki nem akart semmi fell tudakozódni; de a fejedelem elmondott neki mina fejedelem látogatta

dent.

— Hallja

urak

nem

kegyelmed. Teleki Mihály uram: a magyar jöttek többet vissza hozzánk; hanem ott ma-

radtak Thökölivel. Es Thököli úgy látszik, hogy

akar rólunk tudni, mert

nem átment sáti'ait,

nem

nem sokat

csatlakozott hozzánk, ha-

a török tábor túlsó oldalára^ ott ütteté

fel

90

Teleki nyögött a kín miatt, melyet lelkében e szavak facsaró

mérge okozott.

— Úgy

Teleki Mihály uram, hogy

látszik,

mi arany

hegyekkel álmodtunk, beszélt tovább Apafi joviális nyílt-

Magyar királyság és magyar palatinusság nem a mi számunkra érett meg a fán. Eszembe kezd jutni a mesebeli macska, melynek körmével más szedte ki a pasággal.

rázsból a gesztenyét. Telekit a hideg kezdte törni a visszás érzésektl.

Apafi a neki sajátságos cynismussal folytatá:

—

Bizony, édes Teleki Mihály uram, jobb szeretném,

ha otthon volnánk

és Bánfi Dénes, Béldi Pál és a többi

okos urak ott ülnének mellettem és hallgatnám, hogy

mit beszélnek? Teleki ökleit összeszorítva, lábával a földre dobbantott,

mintha mondaná: « Azért sem fogok engedni !» Azután fanyar mosolygással tekinte a sátorában fel s alá száguldó fejedelemre s hideg, érczkemény hangon monda:

— Egy fecske nem

két

léht

csinál tavaszt;

úr átment Thökölihez,

hogy az a

nem

tíz,

tizen-

irigylem tle

;

—

haszontalan szájvitézek voltak, csak költségeinket szaporíták

— a magyarországi

;

nem

bajnokok serege

nem

fog

mikor egy fejedelem zászlói alatt harfogja magát egy hazátlan kalandor kezeibe

utánok menni, czolhat,

igazi

s

vetni.

— Akkor jó

ha mindjárt beszél velk kegyelmed, mert tartok tle, hogy az éjjel mind hátat fordítanak. lesz,

Telekit meglátszott lepni e szó, tüstént parancsot adott

drabantjainak, hogy járják el a magyarországi csatlakozott seregek hadnagyait, kik Apafival együtt jöttek alá s hívják

ket

Fülek

össze sátorába rögtön.

A meghívottak nagy ímmel-ámmal felgyülekeztek Teleki sátorába

s ott

a tanácsúr két óra hosszat beszélt beléjük,

elmondva mennyi jót várhatnak, ha Apafihoz ragaszkodnak s mennyi rosszat, ha Thökölihez találnak átcsábulíli úgy hogy az emb^re]í máv utóbb megunták e\>z áll" :

j

:

91

dogolást

hogy éljen csak hogy már ereszsze

8 rákiáltották,

!

ket.

Még azon éjjel mind átszöktek Thököli Imre táborába. Apafival nem maradt más, mint az erdélyi atyafiak. De Teleki még most sem akarta magát megadni azon itt csak másodrend szerepet játgondolatban hogy szanak, hanem még egy utolsó kétségbeesett merényletre

k

veté fejét;

— t'ment

a nagyvezérhez. Bejelenteté magát

és bebocsáttatott.

A

nagyvezér egyedül volt sátorában a tihájával

meglátta Telekit, kellemetlen ábrázatját visszataszitóbbá iparkodott tenni

s

még lehetleg

nagy mérgesen kérdezé

— Ki vagy? Hogy hinak? Mit akarsz? — Én az erdélyi hadak generálja vagyok uram ismerhetsz; csak tegnap voltam Mihály, — jól

delmemmel

a mint

;

;

Teleki

itt,

feje-

együtt.

(Minthogy a két beszél egymás nyelvét nem értette, a tihának kellett mindig a kérdéseket és válaszokat tolmácsolni.

— Tán nem kivánod tlem, válaszolt a vezér, hogy min-

den

kis fejedelmecskét, generálisocskát,

a kit valaha

lát-

tam, szinrl-szinre felismerjek? Az én uramnak, a hatal-

mas szultánnak annyi jobbágy

fejedelme van Európában,

Ázsiában és Afrikában, hogy számukat sem lehet tudni azok mind különb emberek te nálad, hogy tudnálak én tégedet annyi közül kiismerni? és

Teleki

eltette

a gorombaságot,

látva,

hogy a nagy-

vezér kitérésekkel akar rajta kifogni, egyenesen a tárgyra indult.

— Kegyelmes uram, igen fontos beszédem lenne veled,

ha sziveskednél négyszem között meghallgatni. A nagyvezér dühbe látszott jönni erre a szóra. Hát megrültél- e, vagy édes bortól vagy ittas, hogy velem négyszem között akarsz beszélni, holott én ma-

—

nem

vagy tán azt akarod, hogy én tanuljak meg a kedvedért magyarul? Ugy-e,

gyarul

értek, te

pedig törökül

;

; ;;

92

meg

diákul

nemzet tanulni,

tudtatok tanulni, melyen pedig

nem meg

beszél? ugy-e,

németül

francziául, görögül,

tanulni, a ki uratok és

semmi

meg

is

— csak törökül

clö

tudtatok^ resteltek

védelmeztök ? Százötven esztend

óta járják hadseregeink az

meg

országot: tanult

azóta

Megtanultak a mi katonáink magyarul, mert ragadós a nyelvetek, mint a valaki közületek törökül ? Igen bizony

term macskaméz.

!

ha énnekem ilyen bolondokat akarsz mondani, hogy beszéljünk négyszem között, fákon

Azért,

haza és tanulj meg törökül. Teleki meghajtá magát, haza ment és megtanult törökül tudniillik, hogy bekötöztetett egy jpár ezer dai*ab taleredj

;

lért

zacskóba,

s

azokat

maga után

vitetve,

tért vissza

úgy

újonnan a nagyvezér sátorába. Ezúttal megérte a vezér mindent, a mit a akart.

A

fúr mondani

tolmácsló tiha mindent megmagyaráza szépen

midn

elmondá, hogy a szultán jégre épít várat, a

könnyelm

ifjúra bízza a

magyarok

Imre, ki saját jószágainak

egy egész országnak?

s

is

sorsát,

mint Thököli

rossz gazdája volt, hát

annyira

nem

oly

szeret

magán

még

kívül

urat ismerni, hogy inkább számüzeté magát Erdélybl s

veszni engedte ottan javait, mintsem akaratát a törvé-

nyes fejedelemnek alárendelte volna; aki két uralkodó ellen fellázadt, bizonyára a

harmadiknak sem

lesz híve

míg ellenkezleg Apafi teljes életében hséges jobbágya volt a magas portának s minthogy szerény, alázatos ember, sokkal több hasznára fog válhatni, mint Thököli

ennek mindig a porta segítségére lenni,

lesz kénytelen pénzzel és

míg amaz

segíti

hadakkal

haddal és pénzzel a

portát és az érdemes vezéreket, uti figura docet.

s

Mustafa meghallgatá a hosszú beszédet, elvévé a pénzt, azt válaszolta, hogy majd meglátja, mit cselekedjék? Teleki

nem

volt egészen tisztában a hatás fell, melyet

szavai elidéztek, de

nem

sokáig maradt bizonytalanság-

ban, mert alig ért a fejedelem sátorába, jött utána egy defterdár tizenkét lovas csaijszszal s jelenté

:

miszeriijt

:

!

93

neki a nagyvezértl parancsa van Teleki Mihályt menten elfogatni s vasra verve a basák tanácsa elé kisérni.

Teleki Mihály elsápadt e szóra.

szavát elmondta Thökölinek,

s

ez

A htlen most

tiha

minden

elégtételt követelt

a nag3rvezértl, ki legkisebb lelkiismeretet sem formált belle, a kitl egy órával elébb ajándékot fogadott

ugyanannak a

A fúr De a

fejét

elveszett

el,

ismét elajándékozni másnak.

embernek

tartá magát.

fejedelem oda lépé hozzá,

s

vállára téve kezét,

így szólt

— Ha én most az az ember volnék, a kinek kegyelmetek engemet oly örömest hisznek, a milyenne k — gyáva, minden kényszerségnek enged: egy elhíresz-

teltek,

nem volna kegyelmednek feje a vállai között. De ám lássa meg mindenki, hogy csalatkoztak bennem. óra múlva

Azzal. a defterdárhoz fordult és szilárd, határozott han-

gon monda: Eredj uradhoz vissza és mondjad neki, hogy Teleki Mihály uram az én hadaim generálisa, az én oltalmam most is az én sátoromban tartózkodik, a ki alatt áll tehát valami bnét tudja, jelentse meg nekem és én tudni fogok ítéletet tartani fölötte; senki pedig az én sátorom deszkáin bell az kezeit rátenni ne merészelje, mert fogadom annak a szentháromság egy Istenre, hogy ezzel az én buzogányommal töröm össze a koponyáját; st készebb vagyok az elttünk álló ellenséghez minden seregeimmel együtt rögtön általmenni, hogysem azon gyalázatot megengedjem történni, hogy az én sátoromon

—

;

macska is egy házamhoz tartozó nemhogy hadaim generálisát ki hagyjam

belül csak egy idegen

egeret elfogjon,

innen húzni

A

defterdár megvivé a felboszantott fejedelem izenetét

a nagyvezérnek; épen jelen volt Thököli Imre nála; a két úr meghallva az

ers mondásokat,

rá és azt felelték, hogy

csak derék ember »

s

fejeiket hajtogatták

«deiszen Apafi Mihály

még

is

újabban visszaküldve a defterdárt,

;

!

94

hogy igen helyesen mondta, a mit monfejedelemhez méltón, s ha Teleki Mihály az sáto-

azt izenték neki, dott és

rában van, ott egy hajszálának sem szabad meggörbülni; de úgy vigyázzon magára, hogy ha ki talál lépni a sátorból, a rá vigyázó csauszok legottan elkapják s úgy elbán-

nak vele, mintha soha Erdély generálisa nem lett volna most is csak fejedelme kegyének köszönje, hogy életben marad. Teleki semmivé volt téve nagyratörekv lelkét semmi sem sérté oly mélyen, mint annak öntudata, hogy t a fejedelem védi; hogy azon ember, kit országszerte gyávának, lelki tehetlennek tartottak, nagy tudott lenni akkor, ;

midn

a

egyszerre kicsiny lett

kit

;

még tegnap úgy

képzelt magának, mint egy királynak öltöztetett alakot, kit

kénye-kedve szerint igazgat, az

midn benne midn elvesztette

pet cserél vele, rája kialudt,

s

egyszerre szere-

a bátorság utolsó szik-

s

az megtartá lélekjelenlétét,

ma

edzett, kipróbált szivét,

most az

oltalmára van

szorulva.

Teleki

önmaga eltt

volt

semmivé

téve.

A

bölcseség,

hatalom, bátorság nimbusza eloszlott önhite körül ;

hogy egy ember, leni

tanácsait,

mint

.

A

— kivel csak végett szokta köz— bölcsebb, hatalmasabb bátrabb, aláirás

és

sátor nyilasain kitekintve, láthatá,

fenyegetzéséhez híven a csauszok körül,

s

ott

hogy az izenet

ólálkodnak a sátor

beszélik az ácsorgó katonáknak, hogy a mint

Teleki a sátorból kilép,

menten megfogják.

nevetnek és ujjongatnak

rajta.

A fúr kardot

nem

s

látta,

A

székelyek

azon kezdett gondolkozni, hogy ne húzzon-e kirohanva addig vagdalkozzék velk, míg össze

aprítják.

Mily nevetséges vége

lett

volna

Este felé meglátogatta a fejedelmet Thököli Imre. Gyer-

meki

tisztelettel járult

a tisztes öreg

akarta kezét csókolni. Apafi

nem

elé,

engedé,

lehajolt,

meg

hanem meg-

:

ölelte,

megcsókolgatá homlokát

medvebrös tábori ágyára. Az ifjú vezér érzékenyen

s

leülteié

maga mellé

kért bocsánatot az öregtl

azon szomorúságokért, melyeket neki okozott s melyek utóbb annyira vitték Apafit, hogy Erdélybl számkivesse.

— Nekem kellene azért kegyelmedtl bocsánatot kérApafi engedelmes hangon. nem, — Korántsem, nagyságos fejedelmem, édes atyám én szólt

;

engem, de gonosz tanácsosaid oly dolgokat sugdostak fellem untalan, mikért meg kellett gylölnöd, ^- de megfizet nekik az Isten érte,

tudom, hogy

te

mindig

szerettél

ha én meg nem fizethetek is. Légy nagylelk irántok, én édes fiam, és ha bántottalak én miattuk, bocsáss meg te nekik én miattam. Thököli elhallgatott. Tudta, hogy Teleki a sátorban van, látta is t, de nem akarta észrevenni. Végre, a nél-

—

hogy tekintetét feléje forditaná, a legszenvedélyesebb fenyegetés hangján hozzá szólt «Hidd el Teleki, sokat practikáltál mindig ellenem, de ki ne kaphassalak a fejedelem sátora melll, mert soha bizony több kenyeret nem eszel. Most is kezemben volnál; ha a méltóságos fejedelmet, kit atyám helyett

kül,

—

tartok,

nem nézném,

ilyen áruló

itt

üttetném

el

a fejedet, ilyen

fia.»

Teleki Mihály hallgatott

;

hogy

szive

mit beszélt, az a

következkben van megírva. A mint Fülek várát feladták a töröknek, az urak hadaikkal együtt visszamentek hazájokba,

Mihály a

s

midn

hazaért,

erdélyi s

Teleki

meglátogatta a bethleni tem-

plomot, hol Bánfi Dénes hamvai porladoztak és annak sírkövére borulva megsiratá keservesen a kit

nagyravágyó terveinek

feláldozott.

nemes

hazafit,

!

96

EGY FÉRFI, KIT RANGYALA ELHAGYOTT. Egyik csapás a másikat követte ezután.

A

következ évben irtóztató tábort gyjte Bécs ellen a szultán az erdélyi hadaknak is ki kellé menniök. Teleki el akart maradni a harczból, de kifogásai, ürügyei nem találtak hallgató fülekre; azt mondák neki, hogy ha sürgette a hadakozást, most, midn azt egész ereddig elmaradni belle? Ha vel megkezdték, hogy akar épen ;

tetszett a kezdete, tessék

A vége Az

pedig nagyon

irtóztató tábor,

mind

keser

is

lett.

mely Bécset körülözönlé, egy éjszaka

szétveretett Szobieszky

készletek

a vége

hs

kardja által

ott vesztek

;

;

a roppant harczi

a diadalra

vitt

zászlókkal

kigúnyolt ellenség dicsekedett, a sereg szine-java,

hsei

ott vesztek.

hadak nem részesültek e tisztességben, ket Bécs ostroma folytán Gyr alatt hagyták s Teleki nem hagyta használatlanul lefolyni az idt: míg az ostoba azalatt a gyri német tábortörök a sánczokat mászta,

Az

erdélyi

nokkal értekezve, elköté Erdély sorsát a diadalmas félhez. Minden beteljesült nyomról nyomra, mit a tébolyodott Feriz a divánban megjósolt.

A

török hadak mindenütt megverettek.

kézrl egymás után Esztergom, Visegrád, Érsekújvár Nógrád várát megütötte a villám, s szétvetette a lpor, beletemetve a várrséget; végre megElveszett a török ;

ostromoltatott s

Buda

s

a nagyvezér szemeláttára kivívatott,

százötven esztendei uralkodás után lehányattak tornyai-

hogy helyeiket líjra keresztek foglalják el. És mind azokon, kik a divánban jelen voltak, egytül egyig beteljesült a jóslat, hogy nem sokára meglátandják ról a félholdak,

a paradicsomot. Bizlán basa elesett Bécs alatt a janicsárok élén, a budai

97

vezért a vesztett harcz után

Kara Mustafa

agát Esztergomnál taszíták a ról

;

Dunába a

Kara Ogli Buda sánczait védve

Thököli ölette

meg

fojtatá

meg; Rifát

futó seregek a híd-

esett el. Ajász basát

a szultán parancsára,

s

után Olaj bég elhozá Kara Mustafa számára

Buda is

eleste

a selyem-

zsinórt és a bibor erszényt: ez volt az utolsó erszény,

melyet Kara Mustafa

látott,

mert

feje levágatván,

abba

tétetett bele.

És végre,

midn már nem

volt senki életben a halálra

csupán a szultán maga, akkor fellázadt a stambuli nép, feldühödve annyi veszteség fölött, s a pártüt janicsárokkal rárohantak a serailra, levágták a szul-

jelöltek közül,

tán tanácsosait,

magát azon börtönbe

s

vetek, a

melyben

ö saját testvérét harminczkilencz évig sanyargatta

trónra ültették helyette,

És nemcsak az

teljesült

;

azt a

pedig meghalt a börtönben.

be

;

hanem

az

is,

hogy a kik

a törököt felbiztatták a harcz kezdésére, a harcz végzetén ellene fordultak. Erdély letette a hódolat esküjét Caraífa kezébe

Teleki

és

várak és kerített

meg

A

kapuikat.

háromezer rénes

Mihály lön római birodalmi gróf, a városok német helyrségek eltt nyiták fejedelem

forintot,

fizetett

a

gyzknek

tizen-

melyet két hétig hordának nagy

társzekereken öreg átalagokba rakva fogarasi tárházából

Nagyszebenbe; Teleki Mihály pedig kapott ajándékba

római birodalmi gróf czímet megért tízezer

forintot. Ezzel

tománya

s

közötte

.

Ekkor

lett, .

fel

volt

s

ezüst asztalterítéket,

mely

Erdély a római császár

tar-

bontva a szövetség a porta és

.

magához az Isten történetünk utolsó kedaz erényes, magaslelk Bornemisza Annát.

szólítá

ves alakját,

Apafi csak felesége holta után érzé, mije volt neki e

n?

rangyala, vigasztalója minden bajában, életének világosabb fele, ki a mint letnt, kétszeresen sötét lett körüle minden. Minden baleset, minden gond kétszeres teherrel nehezkedék lelkére, szivére nem volt hova menekülnie többé ;

Jókai

:

Török

Tilág.

U.

7

!

:

98

üldöz bánata ell futott egyik városból a másikba, mint a megltt vad, mely a benne akadt nyíltól nem tud me:

nekülni; végre bezárkózott szobájába

ha látogatói

jött abból, s

s

hat hétig ki

nem

panaszkodott nekik, mint

jöttek,

egy gyermek

—

Éhen

meghalnom. Mindenemet elvették már. Esztendeje, hogy egy batkát sem kapok sem a harminczadokból, sem a bányákból, sem a sóadóból ha rám jön a szcs, a mentém árát nem tudom neki kifizetni, mert egy fillérem sincs. Hát a fiamból mi lesz, ha meghalok, utánam? szegény kis fejedelem. Az sem marad neki, amibl kell

;

az iskoláit kitanulhassa

meg sem álma nem

volt.

szobában alá

fel,

Egészen

dolgokat.

s

kezde háborodni; sem

sem

étele,

itala,

Egész nap járkált nagy léptekkel a s

fenhangon beszélt magában csoda-

Azon tördött legjobban, hogy éhen

kell neki

meghalni.

Végre azt találták ki gyógyítására

környezi,

hogy

minden nap erszény pénzeket hoztak eléje, azt mondva: ((ezt a pénzt most hozta Apor István a harminczadokról, ezt a pénzt

ez s

a sóaknából hozatta Inczédi Pál, azt a pénzt

amaz udvarbíró

küldötte; mit

búsul

nagyságod,

mikor elég pénze vanw. Ugyanazokat az erszényeket aztán másnap ismét elhozták s új czímeket gondoltak ki számukra. Ezen együgy csel némileg megnyugtatá a jámbor öre-

aggodalom annyira lerombolá már különben sem ers kedélyét, hogy az sohasem nyeré vissza get; de a régi

életfrisseségét többé.

Mindig ernyedettebb, tompább az álom, most

meg úgy

rájött,

lett, s

ha azeltt kerülte

hogy két nap

is

elaludt

egyhosszában. Végre, a

mi az

utolsó foka a halálos elmeháborodásnak

öreg embereknél, elkezde azon

maniának, sal kiséri

a

nemébe

jutni a

nympho-

midn az élvezni ertlen vágy kínzó óhajtásni kellemeket. Egyszer-másszor megpillantá

9Ö

a szép telivér Mikó Istvánnét és a kedves deli Vér Györgynét,

mindkett özvegy asszony

ablakában, ha

nem

láthatná-e

volt, s

órákig elleskelödött

meg ket

az utczán ? Titok-

ban mindenféle csatlós által tudakozódtatott utánok ha nem volna-e kedvök hozzá nül menni ? Teleki megtudá a dolgot, s rajta menvén, megpirongatá keményen, hogy min bolondságon töri a fejét; emlékezteié els feleségére, kinek jóságát, szépségét oly könnyen ;

s oly

A

id

rövid

alatt feledni tudja.

szegény ember erre elérzékenyült

s fölkereste

szobá-

jában Bornemisza Anna életnagyságú arczképét, járulva hozzá megcsókolá annak kezét,

könyörgött hozzá, hogy bocsásson

bnösnek

tántorodott

mennybl,

s

meg

s

oda-

s

kezeit összetéve, neki, szegény el-

onnan a magas ekkor ismét vigasztalhatlan volt a felett, hogy s

nézzen

le

rá

oly szép, oly kedves, oly páratlan asszonyt, mint volt, el tudott feledni,

más asszonyra

mébe nézhetni majd a Végre megszánta

t

nézve.

Anna

Hogy fog

sze-

túlvilágon.

a Mindenható

s elszólítá

e siralom

völgyébl elmene azon hazába, a hol nem laknak törökök és nincsen háború. Kevesen siratták meg; legtöbben azt mondták: «Jól járt szegény. Isten nyugtassa meg!» Földnek vált hamvai az Apafi- család si temetkezési ;

helyén. Almakeréken adattak át az örök nyugalomnak.

AZ UJKA KIHÚZOTT líAKD. A

német seregek

teljesen birtokában voltak

már Erdély-

nek, a török mindenütt visszanyomva, elgázolva;

a bajor

választó-fejedelem, Miksa, Nándor-Fehérvárt ostrommal

megvevé, a várat véd tizenkétezer janicsárt kardélre hányatva. Ezzel Törökország kapuja volt bedöntve; a gyztesen elre haladó birodalmi seregek a badeni herczeg vezetése alatt a török seregek maradványait Niszszánál 7*

:

lÓO

tönkre verek. Viddint elfoglalák

;

önnán behódoltaták Bol-

gárországot, az Arnótságot, le egész a jóni tengerpartokig.

Stambult nem védte más többé, mint aHaemus havasai.

A

kiöntött ár

semmit sem hagyott

még

meglátta a hódító zászlókat, melyet

a kis Havasalföld

is

pedig- szerencsés

helyzete,

utai eddig

elfoglalatlan,

vad vidékei

s

fölséges rossz

mindig megrizének seregjárásoktól.

Még mindig az öreg S*a volt a fejedelem s ezúttal gyönyör példájátadá az oláh politikai ügyességnek, mely más részrl

A

az

egyszer észjárását

is

kereken jellemzi.

birodalmi seregeket Oláhországba vezetni Heiszler

tábornok volt megbízva; ez tehát elre irt S*a berezegtízezer emberrel Bukarestbe menend az ernek, hogy

havasokon keresztül, tehát elre gondoskodjék hadainak szállásáról és élelmezésérl, miután a téli tábordélyi

idt ott akarja tölteni. Ugyanakkor a tatár chám

is

tudósítá a herczeget, hogy

negyvenezer emberrel szándékozik Oláhországot megszállani,

miután az erdélyi seregek mozdulatait a közel-

bl akarja figyelemmel kisérni. A berezegnek az egyik ígéret ép

úgy nem

a másik; fogta tehát,

chám

és a tatár

tetszett,

levelét

mint

elküldte

Heiszlernek, tudtára adva, hogy óvakodjék, mert nagy

ervel jönnek ellene a Heiszler levelét pedig elküldte a tatár chámnak, barátságosan figyelmeztetve rá, hogy ne sokat mozogjon, mert Heiszler majd a háta mögé kerül. ;

Ilyenformán mind a két sereg visszavonult az országból, s

Havasalföldre sem a német, sem a tatár

nem ment

telelni.

Ez az apró státusok diplomatíája. K

-K

-K

A

Libanon vadregényes hegyei között van egy kies völgy, már magától a természettl különös elszeretettel alkotva az óriási bércztömegek között, melyek nagy tág ;

öblöt körítnek körüle, emelkedik ki egy

gömböly domb

101

síkságon hegynek

is

megjárná, de ez óriási havas bérezek

tnik

mint egy kicsiny halom, máig sem terem rajta egyéb, mint czédrus, a legszebb, a legsötétebb, legterebélyesebb törzseit e nemes, illatos fának itt lehet találni. Egy tajtékzó hegyi folyam zuhogva rohan el mellette kétfell, keskeny fahíd köti össze az átelleni bérczczel, a híd közepe egy a vízbl kiálló szikla hegyére között csak úgy

támaszkodik.

Edén város

fel,

Távol a kékül

erdk

fehér, tettlen házikói,

közül elvillannak

melyek a hegyoldalba

úgy tnnek el, mint valami rakott kártyavár s távol a hegyek nyilasai a syriai tengeröbölt engedik láttatni. építve,

E

szép helyen van jelenleg Lady Stanhope Eszther, a

regényes szellem angol hölgy európai comforttal épült lakása

;

hajdan

itt állt

a

magányba vonult Feriz bég

tien regényes kioszkja. Az ifjú makacs kitartással folyt éveit,

élte

magányban

a

le

köl-

le-

a körülhangzó csatazaj közepett

Azon jóslat, melyet egykor a divánban a nép közé, elterjedt a hadseregben

s

tett,

kiszivárgott

a mint egyenkint

bekövetkeztek egyes mondatai, annál leverbben vert gyökeret a babonás tudat a harczosok szivében, végre általá-

nos hitté kezde válni a török nép között, hogy a míg fegyvert

nem

ragad, addig mindenütt veszteni fognak és

meg fog fordulni ozmán fegyvernek.

mihelyt újra megjelenik a csatamezn,

a hadi szerencse

E

s

újra

kedvez lesz

az

vakhitet régóta hasznára akarta fordítani

szüntelen küldözte követeit az

ifjú

a díván,

remete magányába,

tudósítva vezérek elestérl, elvesztett csatákról, szorongatott veszélyeirl.

meg nem

semmi. Mindezekre azt felelte a kígyó tojásából nem «úgy kellé történni mindennek; kelnek ki galambok eltemettétek jó barátaitokat, hogy Ferizt

indítá

;

—

:

—

szolgálhassatok ellenségeiteknek;

hallgattatok a bolon-

dokra és bíztatok a hitszegkben és tánczoltatok az igaz emberek sírjain. Énekszóval fogadtátok, a ki megrontott benneteket, és börtönben öltétek

el,

a ki

meg

akart sza-

.

102

badítani.

Most álljanak el azok, a kik

le

tudták törülni

a szent esküvést egy türelmes lapról, kik megszaggaták,

megégetek, szélnek szórták az Isten eltt ját,

most törüljék

akarjuk

!

támaszszák

fogadás lap-

a történet lapjáról a rajtok esett

le

mondják

gyalázatot;

tett

azt: volt

ne legyen! mi úgy hsök seregeit, vegyék

nincs

!

az elesett

fel

!

vissza az elfoglalt várakat és keressenek tanácsot

ott,

a

hol találtak eddig. Ti pedig tanuljátok meg, hogy Allah

nevével játszani veszélyes,

bár oly magasra

s

—

njön

is

ember ö és lábai hogy fejével az egeket érje alatt ha megmozdul a föld, menten összeomlik.)) Az emberek átlátták, hogy nem oly rült szavak ezek, minknek látszanak, s minden újabb harczi veszteség után több-több régi ismerje látogatá meg, kérve, unszolva,

valaki,

:

hogy vegye

fel

újra kardját

s

vállaljon vezérséget a

had-

seregnél.

Ö minden kecsegtetés

ajánlatot szigorúan visszautasított.

sem

volt képes

t

Semmi

határozata megváltoztatá-

sára bírni.

— Majd

ha az én kardom aratásának kalászai megértek, nem várom, hogy hívjatok önként megyek. Am az id senki kedvéért sem siet de el sem marad azonban, hogy ezen id eljövelelére nagy szükség lenne már az ozmán birodalomban a német birodalmi :

. .

;

Ln

:

zászlók Törökország belsejében lobogtak; a lengyel viszszafoglalta Podoliát;

a velenczések a török szigeteken

voltak, s végre Erdély

elszakadt a portátót

is

ellenkez hadaknak nyitá meg

Az

új

szultán

hadsereg,

s

a vele

várait.

vezérek és dicsség nélkül

vette át az uralkodást, de a hosszú börtönélet megtanítá,

mint

kell

kitartó

ervel évekig egy cscrépdarabbal

falakat keresztül vájni s

nem

esni kétségbe a

k-

jövend

vigasztalanságán.

Rögtön

új

hadakat gyjtetett

fel

;

jutalmakkal buzdítá

a harczi érdemet; megnyeré szövetségeseit, kik közül legkinovezé Erdély fejodoltöbb bizalma volt Thökölihez ;

t

:

103

mének

s

parancsot adott ki a tatár diámnak és moldvai

t hadaikkal Erdélybe törni segítsék.

vajdának, hogy

Thököli nyugtalan, hír- és dicsszomjú lelke örült az

munkának,

csak

s

akkor búsult

el,

midn

új

meglátta a

hadat, melylyel neki Erdélyt elfoglalnia kellene. Kabolni,

gyújtogatni jók lehettek azok, számra

de

tak;

min

liarczot lehete víni ily rendetlen néppel,

er nem

melyet semmiféle állítani; kik

elég sokan vol-

is

nem

ismertek

birt

valami alakú tömegbe

semmi más hadi tudományt,

mint elre futni és hátra futni

;

kiknek legokosabb fegy-

verek volt a nyíl, kik ha puskaropogást hallottak, bedugták füleiket és szétfutottak, mint az egerek.

És ezekkel induljon

a birodalmi, jól rendezett, fegye-

lemtartó, fegyverforgatásban gyakorlott hadak ellen, országot foglalni?

s

Hirtelen egy gondolat ötlött eszébe. Leült és levelet

irt,

hogy még

pi-

azt gyors futárjának adta; lelkére kötve,

henni se állapodjék

E

meg

sehol, a

míg

azt kézhez

nem

adta.

levél Feriz béghez volt intézve.

Benne tudata

vele Thököli az erdélyi eseményeket, s a

levél végére tévé

<(Ime a mit megjósolál, bekövetkezett;

akik velünk egy

sorban kezdték a harczot, most ellenünk fordulva folytatják

azt.

Emlékezzél meg, hogy fogadást tevéi azon idre

és a fogadás teljesítésre vár.))

Feriz bég korán reggel kapa e levelet, olvasta azt, egy pillanatig csot adott lovászainak,

sem gondolkozott

s

a mint végig

rajta s paran-

hogy rögtön nyergeljék

fel

harczi

paripáját; kardjai közül kiválasztotta, a melyikkel

leg-

súlyosabb csapásokat szokott osztani a harczban ; leveté szürke palástját

s

fényes drága öltönyt övedzett magára;

pinczéjében megnyíttatá az évek óta

lket,

meg nem érintett töm-

s csatlósait, válogatott szolgáit, kik ott

együtt lak-

tak vele, megvendégel é és együtt ivott velük, mit évek óta

nem íiek,

cselekedett már, s

monda

nekik, hogy vígan legye-

mert egy óra múlva indulni fognak a hadba.

104

A birodalmi

sereg egészen otthon tévé

már magát Arnót

országban. Szép vidékek, szép asszonyok mosolyogtak

gyzkre

pénz

;

De hogy

kezdtek

arnót asszonyok

fizetni, azt

És nem sokára

kellett,

is

minden arnót meg sem érezte

fejenkint egy-egy csókot

már megérezék.

jött

az arnót hegyek

lít

a mennyi

volt,

fejenkint egy aranyat fizetett adóba, s

férfi

aít.

is

a

a

hír,

felé,

hogy roppant tatár had közeszámuk többre megy hatvan-

ezernél.

A

birodalmi had

nem

mint kilenczezer, de nagyobb seregeket is lát-

volt több

k csak nevették a harczi tak k már futni maguk eltt hírt

;

a török hadsereg

;

színer,'

válogatott hsei, a spahik, a janicsárok ezrével omlottak le

fegyvereik alatt, ott ölettek

telt

meg bevehetlennek

híresz-

váraik piaczán, mit félhettek e rendezetlen tatár csa-

pattól,

melyet soha sem használtak egyébre, mint a meg-

szállott

Még

tartományokat fölégetni?

csak arra

sem

tárták méltónak a hírt, hogy Magyarországból segítséget

vonnának maguk mellé, hol a badeni herczeg NándorFehérvár alatt feles számú sereggel táborozott. Az arnótországi hadak vezére volt a hannoveri fejedelem.

Ö s

nem

válta föl a

bár öröklé

rég meghalálozott bölcs Piccolominit,

annak

is

vitéz szellemét, de aligha bölcs

el-

vigyázatát.

Azon

hírre,

hogy a tatársereg közéig,

a síkra kilencz ezredével,

s

elfogadta a

kiállt

a fejedelem

közelg

ellenség-

gel a harczot.

Mi volt ez az els sortüzelésre harczból,

ellenség ?

A

hátat szokott fordítani

most csak

mely az megfutamodni a

régi gyülevész, a

azért járt lovon,

s

hogy nehezebb legyen

utolérni.

lelkesíté azt most, új vezér állt

megverve nem

látott az ellen

most

de új szellem eltte, kit soha futva, soha

Igen, a régi gyülevész volt ez

;

is,

a halottaiból feltámadott

Feriz bég.

Thököli levele után rögtön

sietett az ifjú

bajnok Syriá-

10':)

szultánnak kardját és eszét felajánlani.

ból, az új

nem

tán az els szók után megismeré, hogy rült, s

hanem azok

voltak

A

szul-

ez ifjú az

rültek, kik ellenkeztek vele

rögtön reá bízá a legels tatárcsordát, hogy vezesse azt

a birodalmi seregek

A

ellen.

török hadakba jó lélek l>*^^zott szállani azon hírre,

hogy Feriz bég ismét kardoí emelt, mert ez volt a jóslat vége a harczi koczka megfordulása, a gyzelmek jóra kezddése. Mindenünnen seregestl tódultak zászlói alá, és az sokat tesz, azon vak meggyzdés, hogy a diadal Istentl van Ígérve. :

Es Feriz bég nem

mik török vezérek szoktak lenni: vitéz katona, ki bátran mer ell rohanni egyúttal eszes hadvezér is volt, ki minden a harczban, volt az csupán, a

mozdulat hatását ki tudta számítani, ki emberei életét eredménytelenül nem koczkáztatá soha, ki minden leg-

ernek hasznát

jelentéktelenebb

fogni a tér és helyzet elnyeit,

tudta venni,

nem

hozott.

E

kit

s

tudta

minden

ismeretes volt

egyes nemzet harczolásmódjával,

zavarba

föl

a véletlen soha

miatt katonái határtalan ragasz-

kodással voltak hozzája, mert tudták, hogy ha elvesznek is,

nem

haláluk

hanem a gyze-

vezérük gyalázatának,

lemnek leend pecsétje. A mint Feriz a hannoveri fejedelem fölállított hadait egy dombról végig nézte, melyek emelkedett szabad téren megbonthatlan tömött harcz-sorokba verve,

álltak eltte,

mint egy eleven gép,

aely egyszerre mozdítja irtóztató

lev

karját: hirtelen visszaküldé a vele

ves erdkbe, hogy ott a és terpetinnel

küldé ket, s fogják

A

fenykbl

kifolyó lágy szurokkal

vonják be nyilaikat,

s

minden ;

ez megtörténve,

el-

hogy lovagolják körül a fejedelem táborát oldalról egy nyillövésnyire körül.

fejedelem látta e mozdulatokat

mindent

tatárokat a feny-

többször megpróbálták

sereg ellen ez

együgy

fogást;

s

engedett történni

már

a törökök a német

körülözönlék máskor

baromsokaságukkal a kisded, rendezett tábort

s

úgy

is

ro-

-

106

hanták

meg minden

oldalról

egész puskáik végéig jönni,

;

s

ezek engedték

ket

szépen

akkor egyszerre kilttek

rá-

juk minden fegyvert és rendesen ez volt a vége az ütközetnek.

De

nem

Feriz

intézett ellenük rohamot,

hanem

körül

parancsolá nekik, hogy nyilaikat

állítva a tatárokat, azt

meggyújtva, úgy lövöldözzék fel a levegbe, hogy azok a német táborra visszahulljanak.

módon

Ily

sokkal

távolabbról

lhettek ellenfeleikre,

mert az ívben repül nyíl sokkal távomint az egyenesen kiltt puskagolyó, s bárhova

mint azok

reájok,

labb

ér,

esik,

hegyével sebet

a fáradt golyó pedig lepattan.

ejt,

Egyszerre lángoló nyilak özöne borítá

el

az eget,

s

min-

den oldalról hullottak a birodalmi seregek tömött soraira az ég gyantás nyílvesszk, mintha pokoli tzes viharzanék

le fejeikre

hátába,

ég

;

a nyilak hegyeikkel bele akadtak a lovak

cseppjeiket a harczosok arczára hullaták, ru-

háikon, kalapjaikon keresztülfuródva

nek rajtuk lan

;

éget sebeket

ejte-

a lovak szilajul kezdtek hánykódni e szokat-

támadás rémületében, a katonák káromkodva kezdek

el

puskáikat kilödözni ellenfeleikre: elébb egyenkint, majd össze-vissza, egy-egy hadsor, egy külön álló csapat; a vezér

szavára senki az

ég

sem

hallgatott, a

rend felbomlott egészen,

nyilak kárhozatossá tevék a tömött hadi rendet,

mert sehova sem lehete menekülni ellök, emberére

s

minden

nyíl

talált.

Ekkor megfúvatta Feriz bég a trombitákat s egyszerre minden oldalról megrohanták a birodalmi seregeket azok ;

nem

voltak képesek a támadást

visszautasítani többé,

hanem

szokott harczi renddel

összeelegyedtek megtáma-

német hadak nem adták meg magukat gyáván, egy sem ment el a nélkül, hogy magával valakit ne vitt volna a másvilágra de a török végre is több volt, s midn a fejedelem hada már dóikkal, férfi férfi ellen vívott, a jó válogatott

;

kifáradt a tatárokkali viadalban, Feriz bég akkor hozá

a pihent tartalék -hadat

;

el

a janicsárokat, a spahikat, kik ég-

107

tek a vágytól, a neveiken száradt gyalázatot valahára le-

moshatni.

A

hannoveri fejedelem elbúsultan látta végveszélyét,

egyszer keresztül akarta magát törni ellenfelei sokaságán, de egy erdt látott maga körül mindenütt fölemelt

még

dárdákból

s

kétségbeesetten jántva kardot, ott esett

el

a

csatamezn és a többi is mind elhullott. Az egész hadból hírmondó sem jutott haza. Ez volt az els gyzelem, mely annyi veszteség után

még

egyszer megfordítá a török had szerencséjét

a jóslat és a közhit támadt, mely

tartá,

s

mint

e fordulat Feriz bég kardjától

volt átkozva Allahtól addig hüvelyben

el

maradni, a míg a harczi veszteségek tartanak s csak akkor támadni el, midn a diadalok napja újra kisüt.

A hír

rögtön

új lélek szállta

eltei;jedt

meg

az

ozmán birodalomban

s új

er,

egyszerre annak harczosait, a gyász-

búcsújárásokat megszüntették, az elcsüggedt, szétszaladt

népek újra zászlóik körül kezdtek gylni volt az

els szabad

lélekzet:

a veszély

s

Stambulban ez

nem

függött feje

fölött többé.

AZ UTOLSÓ NAP. Készen vagyok már mindennel

még

:

csak a fizet nap van

hátra.

A mi

mi

fényes, a

derült volt történetünkben, azt

mind

a kedves leánykák, a deli hölgyek, a bbájos od aliszkok helyeiken vannak már, az égszépen eltemettük

:

—

—

hogy a sors csak azért tartá meg a legsötétebb alakot, hogy igazságot szolgáltasson népek és országok szeme láttára. Isten dicsségére, emberek oku-

ben.

Ügy

látszik,

lására.

Erdélyben ki erdélyi

jól

tudták már, hogy a porta Thökölit nevezte

fejedelemmé,

s

hadakat adott kezére, mikkel az

országba betörve azt elfoglalja.

E

hírre

Heiszler páran-

108

csot adott a

vármegyéknek

hogy az ország védelmére keljenek föl, a mit a.zok meg is tnek. Valóban az erdélyi népnek annyit kellett szenvedni mindenféle szövetségeseitl és pártfogóitól, miszerint épen nincs mit csodálni rajta, ha egyszerre készen volt majd az egyiket, majd a másikat ütni, ha felszólitották. A magyar seregeket Macskási Boldizsár és maga Teleki Mihály vezérelte, a németek fvezére volt Heiszler, ki mellé még Norche és Magni tábornokok voltak adva, s az ifjú

hs

Doria, fcolonell

;

és a székelységnek,

csatákban edzett

hs

mindenik,

kiket a hadi szerencse mindig tenyerén hordozott,

s

az

Bécstl Havasalföldig nem mint elhullottat vagy száladét.

a sereg, melyet vezérlettek,

másforma törököt, A mint Thököli Havasalföldön keresztül hadaival közelitett, Heiszler hirtelen elzáratá a szorosokat, három ezre-

látott

det lerendelt a vaskapuhoz, a marosszéki hadakat a törcs-

maga

vári szorosba állítá, !

a bozzai szoroson

állt

derék

eregével, s ott a hegyek között tábort ütött.

A német véssé,

generálisok semmit

sem

szerettek olyan ke-

mint ha a magyar vezérek a hadvezér titkaiba bele-

beszéltek csúfolta

Heiszler

;

szüntelen rusticus

generálisoknak

ket, Telekinek pedig megvolt az a szokása, hogy

bölcsesége

bebizonyítása

végett

tanácsadásaival a német vezért dolgot, a

;

szüntelen

elmondott neki egy csomó

mikre Heiszler kénytelen volt azt

mi haszna neki

ostromlotta

felelni,

hogy

hogy ezeket megtudta? Egész hadi terveket készített neki, miket Heiszler kegyesen helybehagyott, de egy bett sem hajtott bellök végre. Ott igen vigan mulatoztak a táborban lev hadak, sem enni,

sem

abból,

inni valójuk

nem

hiányzott, a székelyek

voltak feleségeikhez, tzhelyeikhez, tehát

koztak haza;

is

közel

k sem kíván-

csak Teleki volt örökké nyughatatlan. Azt

ha szüntelen sétáltatták volna a hadakat egyik szorostól a másikig, az emberek éjjel-nappal fegyverben állva rzöttek volna minden gyalog- ösvényt, mely szerette volna,

az országba vezet.

:

:

:

100

Midn már

harmadik haté múlt, hogy Bozzén tábort ütöttek, egyszerre megszólitá komoly, aggódó arczczal a tábornokot

— Uram, mit gondolsz

itt

lesünk

rá,

:

hátha Thököli

az országnak valamelyik

azalatt,

míg mi

más kapuján

talál

megjelenni?

— Mindeniket zárva — Hátha kinyitja — Akkor nem az

találja

addig, lesz

maga

eltt, felelt Heiszler.

míg mi odaérünk ? a baja, hogy mint jöjjön

be,

hanem, hogy mint menjen ki? Teleki meg akarta mutatni, hogy is ért a hadviseléshez s komoly tanácsadásképen monda En épen nem találom czélszernek, hogy a derék-

—

seregek az ország egyik szegletében tartózkodjanak

;

sze-

rintem sokkal biztosabb volna némi helyrséget hagyva

minden szorosnál, oly közép helyen állapodni meg, a honnan egyenln közel volnánk Törcsvárhoz úgy, mint Bozzához.

Most az egyszer igaza volt Telekinek, de Heiszlert épen az boszantá, hogy a diák generális oly dolgot mondott neki, a mit nem czáfolhat meg. Teleki, mintha valamit érzene, különösen nyugtalan volt ezúttal

;

azt

sejté-e,

hogy a kik Erdélybe be akarnak törni, azok senkinek sem neki? oly elkeseredett ellenségei, mint épen Uram, monda, nem hagyva békét a tábornoknak. En itt semmi munkában sem részesülök, tégy velem va-

—

lamit,

parancsolj

valami állomásra és én betöltöm azt

becsülettel, csak foglalkozást adj.

— Mindjárt adok, monda Heiszler

öltve, bevitte

t magával a sátorába,

tábori asztal mellé, s az ott ácsorgó

ott leültette a

rök

külde, hogy hivja össze a tábornokokat

Magni

és

Doria megérkeztek, azokat

mellé, végre fiókból

maga

is

karját Telekiébe

s

az asztalhoz ült,

;

közül egyet

el-

a mint Norcher,

is

s

kerek

leülteté Teleki

akkor kihúzva a

egy tuczat kártyát, odaadá azt Telekinek, ezen

szavakkal

:

;

110

— van a kívánt foglalkozás, oszszon kegyelmed. — De uram, pattant Teleki egészen zavarbit hozva kártyázni, midn az ellenség eltt állunk?..— Nem tehetünk okosabbat, a míg az ellenség nem elttünk. Tud kegyelmed landsknechtet játszani? — Nem tudok, uram. — No majd megtanítjuk Itt

fel

e tréfa által,

áll

rá.

Meg

mert pár óra alatt elnyertek tle pár száz aranyat, mire Teleki azon ürügy alatt, hogy nincs nála több pénz, félre vonult a játéktól; nem e néhány is

tanították,

arany vesztesége bántotta t, hanem azon tudat, hogy bölcs tanácsait annyira semmibe sem veszik.

A

többi urak folytatták a játékot; Heiszler egyre nyert

minden

bomlottul, elnyerte a többi tábornok úgy, hogy utoljára s

kézi pénzét,

garmadává ntt eltte a tallér és arany,

a háromszeglet kalapját egészen színig tölte

A

vesztes

fél

— No no a szerelemben. — Ejh !

tréfákkal iparkodott

E

ott

vigasztalni.

a játékban, szerencsétlen a

ki szerencsés

nekem csak egy szerelmem ;

vele.

kiálta Heiszler, beseperve a vesztett tételeket

!

mez

magát

meg

volt életemben és az a harcz-

pedig szerencsés voltam mindig.

perczben sebes lódobogás hangzék kívül

váltás után a

künn

s

rövid szó-

álló rrel, belépett egy porlepte drago-

nyos hírnök a sátor nyílásán

s

fulladozó hangon rebegé

Heiszlernek

— rosba

Thököli elcsapatai Törcsvár eltt vannak, a szoállított

kelység

áll

hadakat megtámadták és

még

ellent,

ha

sietve

nem

leölték, csak

jöttök,

a szé-

elfoglalják a

szorost..

Heiszler egyszerre lecsapta az asztalra a kártyát, s kifordítva a kalapjába töltött pénzt, rult

hogy az szanaszét gu-

a sátorban, hirtelen felcsapta kalapját

fejére, s kard-

ját kivonva, kiáltá:

— Lóra uraim

kezhetünk.

!

Gyorsan Törcsvár

felé.

Még

jókor

ér-

111

— Nem mondtam-e igazat dörmögé — Ejh, semmi Fúvassátok meg a trombitákat, Teleki.

!

baj.

le

rtüzek hadd maradjanak égve, a harmadik trombitaszóra mindenki indul Törcsvár felé. Itt csak egy kornétás osztály marad két taraczkkal a szorost rzeni. Helyre, Teleki Mihály uram. kell a sátrakat törni; az

Ezzel

lóra veté magát. Teleki

is

megyék hadaihoz, s nemsokára az haladt elre az egész tábor Törcsvár

visszasietett a váréj

sötétjében ügetve

felé.

Augusztus 19-ike vala; oly csendes, langyos nyári

éj-

hogy egy falevél sem mozdult. A szép csillagos égre nagy méltóságosan emelkedtek az óriási havasok, melyek szaka,

minden a méla éjben

roppant lánczolatban fogják körül Erdélyt

;

hall-

néha-néha hangzott fel távol csörtet hadak robogása, melyek Törcsvár felé siettek. Itt a hegyek lánczolata egy tág nyilast enged láttatni, mely késbb annyira összeszorul, hogy alig képes két szekér egymás mellett haladni. Az út mélyen visz el két sziklafal között, s ha szemközt néhány száz elszánt kitartó férfi áll, e helyen képes a legnagyobb hadsereget feltartózgatott, csak

tatni.

Túlnan Oláhország fell, ha a hegyekrl letekintünk, látjuk Thököli seregének rtüzeit égni, mely a havasok túlsó oldalán táboroz roppant kiterjedésben.

Innen sötét minden. Az els meglepetés után, mely néhány száz dragonyos életébe került, kik áthatoltak Oláhországba, a székelység hirtelen levágott fákkal

el-

torlaszolta a szorost s felvonult a hegytetkre, s a szo-

roshoz közeled tatárokat oly kzáporral fogadta onnan,

hogy azok kénytelenek voltak a továbbnyomulással hagyni

A

s

fel-

visszavonulni.

török táborban élénk sürgés-forgás látszott, a tatárok

egész ökröt sütöttek nyárson

s

metszették a meddig meg-

néhány jókedv oláh, borhoz jutva, tánczolta a maga nemzeti tánczát, a halmokon a magyar huszárok fúvatták maguknak a tárogatót, melynek elható hangjai gyakran a sült;

:

112

havas túlsó oldalára vigad, az

is áttévecleztek.

elrsök rendesen

ki

De

vannak

azért,

hogy a tábor

állítva.

A

seregnek

két oly ifjú vezére van, kiket a harczi tapasztalás öreg

emberekké

A

tett,

k virrasztanak valamennyi helyett. elrsöket két lovag látszik sorEllenkez irányban haladva, egy helyen

szélylyel felállított

ban

látogatni.

A két

összetalálkoznak.

A

vezér az.

mint Thököli megismerte

Ferizt, odalovagolt mellé s

kezet szorítva vele, együtt lovagoltak tovább.

A tól,

maguk

nélkül, L3gy

észrevennék, félretértek a tábor-

a hegyi ösvényeken elre haladva szótlanul.

Végre megtöré a csendet Feriz, búskomor hangon szólva Thökölihez

— Van-e ketségbeejtbb, mint hegyet nem tudni repülni — akkor, midn a vágyak a hegy túlsó oldalára vonzanak. — Mik a vágyaid, keseren Feriz, az enyimeklátni és

?

Kiví«;xc

szólt

te

liez

képest; a tied csak dicsszomj, de az enyim a vér-

szomj.

— Még

annál

ersebb, a mi engem ösztönöz

is

búsan Thököli. Nekem

— Ah, ha meg nem — Messze

értelek! és

szólt

;

nm van.

ndet akarod

látni?

Nekem

is

volna,

És derék, hozzád méltó asszony

ölik.

kellett

laknod ez országtól,

büszkén, hogy hírét ne halljad.

Nem

szólt

az. én

e

n

?

Thököli

nevem

adott

kölcsön fényt Ilonám nevének, mint az enyimnek. Mikor mindenki elvété már a fegyvert Magyarországon, én ma-

gam

is

kijöttem az országból,

maga maradt Munkács

várá-

ban és védte azt oly hsiesen, hogy egy férfi büszke lehetne rá. Az ellen megszállotta az ersséget, s éjjel-nappal löveté annak falait ágyúkkal, bombákkal. Ilona mint egy férfi állt az ostromlott falakon, golyók süvöltése, ágyúk dörgése között, a várba esett bombákat nagy áztatott bivalybrökkel

oltatta

az ostromlókra,

el, s

s

az ágyúkat saját kezével sütögeté ki

éjjelenkint felragadva a zászlót, rajta

:

!

113

rohant a sánczaíban alvó ellenfélre

levágta

s

katonáit,

beszegezteté ágyúit és sátorait felgyújtatá. Ferizt egészen fellelkesítek e szavak.

— Meg fogjuk szabadítani derék asszonyt védi magát? — Többé nem. Legkedvesebb emberem, a e

is

tam, hogy viselje gondját, egy ember,

;

még most

kire rá bíz-

koldusból én

kit

most fogva tartják. Oh, hidd el Feriz, ha visszaadnák t nekem, talán cserében örökre de a el tudnék felejteni dicsséget, korona utáni vágyat míg t vissza nem vívtam, keresztül török a poklokon is

tettem úrrá; az árulta

s

el,

;

érte, s látni fogod,

hogy keresztül megyek

e

hegylánczon,

mert bár keresztül repülni nincs erm, de átmászni

van türelmem. Feriz bég búsan sóhajta

rajta

fel

— Oh, én nekem már nincs senkim, a

kiért ugy sies-

sek a harczba.

E

közben a két

kezet szorítva,

ifjú

rtzhöz

ismét a legels

ért,

ott

elváltak egymástól és eltávoztak jobbra

sátraikba.

Másnap korán reggel belépett Thököli Ferizhez, mondva, miként Heiszler megérkemég az éjszaka, pihenéstelen nyargalva Ny én és Szent-

hogy épen most hozzák zett

hírül,

Péteren keresztül Törcsvárára. Teleki

E

név felvillanyozta az

is

vele van.

ifjú törököt.

Hirtelen felszökött fektébl,

s

kardját kirántva, azt az

ég felé emelé, szavakat nem találó düh kifejezésével arczán. is élmbe hozád Köszönöm neked Allah hogy

—

•

t

!

most már én is azt monátfogunk menni a hegyeken.

Azzal Thökölinek nyújtá kezét

dom, hogy ha röpülni

kell

is,

:

A két vezér ezután tovább egy óránál tanácskozott együtt titokban, mindenkit kiküldve a sátorból. állíták a

rendbe

hadakat

;

Akkor

elj övének,

Feriz kiválogatá legjobb jani-

magyar huszárságot s a legs e kisded, mintegy hatezer fre men a nélkül, hogy megmondanák, hová?

csárjait és spahiait, Thököli a

gyorsabb tatárokat, sereggel eltávoztak, Jókai

:

T

rilk vih'iR.

H.

S

A

roppant tábor azalatt a moldvai vajclára

bízatott,

meg-

hagyatva neki, hogy éjjel-nappal ellenkezzék a túlnan

lev

helyébl meg ne mozduljon.

erdélyi sereggel és

A

két ifjú vezér ez alatt a kis válogatott csapatot be-

vezette a hegyek közé,

miknek

a sötét,

kietlenét emberi láb

erds hegyszakadékokba,

nem

taposta soha. Most ez

k

ösvénytelen svilági vadonon keresztül

Ha valaki a magasból

get akartak átvinni.

egy hadsere-

egymásra hányt

bérezek tömkelegére tekint, azt fogja mondani: rült gondolat

!

Hanem

hiszen az

is

volt

mind a kett. Egyiket él

szerelmének kiszabaditása, másikat a meggyilkolt szerelemérti bosszúállás ragadta magával, s ez

mindkett közel

atyafi az rültséghez.

Azon eszme, hogy

e

meredek sziklákon, vad folyam szag-

gatta örvényeken keresztül egy egész lovas hadsereget szállítsanak

át,

valóban

nem

születhetett

más

lélekben,

mint a hol oly ers az akarat, mint Thökölinél. Majd irtóztató meredek lejt állt a sereg eltt, melyen csúszva kellett egyenkint aláereszkedniök, a

térdeiken

lovak farkaira pedig nagy fákat kötöttek, azok tartották vissza gallyaiknál fogva,

majd ismét

rüljenek;

egy

szk

kijárás

le

ne henge-

óriási sziklafal állta útj okát,

hegytorkolatba zárta be ket, a honnan

itt

;

hogy a mélységbe

néhányan a sziklahasadékokba

s

mely

nem volt

a falból kintt

folyondárok gyökereibe kapaszkodva, kötelet vittek

magukkal, téve, fel

s

fel

azokat kiálló fatörzsökre kötött vascsigálvra

odalenn malomkorongot állítanak

fel, s

úgy húztak

egyenkint minden embert, minden lovat. Olykor hosszú

sziklagerinczeken kellett végig menniök, melyek épen csak oly szélesek voltak, hogy egy ló végig mehetett rajtok,

jobbra és balra ezer lábnyi mélység, melynek a rajta fekv

ködtl fenekét nem

mikor közepére értek, öles szakadások tátongtak elttük, melyek ketté vágták a sziklaösvényt fordulni

E

;

a ki át

nem

látni, s

nem

bírta ugratni, ott veszett,

mert vissza-

lehetett.

helyeken soha sem jár egyéb a vadmadárnál,

s

a fesz-

115

kérl

felriasztott kövi

melyre

fölrepült,

sas

bámulva nézett

le

a kószáiról,

a nyüzsg, iparkodó harczi tömegre, hogy

mit keres ennyi nép e kietlen hazában?

A

két ifjú vezér mindenütt legeli járt, merészségük

példát adott a seregnek, kitartásuk buzdítá új erre,

s ki-

minden újabb akadálynál új mely nyomrul nyomra vitte ket elébb

fogyhatlan leleményességük segélyt gondolt ki,

az ismeretlen havasokon keresztül. * * *

Az

magas dombtetre

erdélyi urak Törcsvár alatt egy jó

mint ellenkezik egymással a szorosokra gyülekezett két ellenhad. Olykor a székelyek csapnak ki az állva nézték,

erdbl

a száguldó tatárokra

s

bekergetik

ket

sátorukig,

mint a bolygatott darázsraj özönlik el a tatár és oláh nép, megzve amazokat az erd széléig. Néha majd az egyik, majd a másik megkeríti vigyázat-

majd

ismét,

lanabb

ellenfelét, azt

azután ismét társai kivágják. Csupa

mulatság mindezt nézni a dombtetrl, hol Heiszler, Doria és Teleki állanak, hosszú távcsöveken gyönyörködve a férfias

játékban.

Egyszer az

rök

egy oláhot hoznak Heiszler

elrsökön

átjött, s azt állítá,

fvezérhez

titkos izenettel.

— Bizonyosan

megint azt

elé, ki

az

hogy a vajdától küldetett a

hogy be ne menjek Havasalföldre, mert az ellenség megesz monda Telekihez izeni,

;

fordulva Heiszler, ki

nyomára

jött a berezeg

ravaszságának. Hát mit izent urad

— Tiszteltet

?

elébb eni

kérdé az oláhtól.

hogy rizkedjél nagyon Thökölitl, mert nagy hadervel van és igen ravasz ember; mert a helyett, hogy eléje jönnél Oláhországba, sokkal helyesebben cselekszel, ha vigyáztatsz, hogy Erdélybe be és tudósít,

ne törjön, a mitl annyival inkább kell óvakodnod, mert három nap eltt Feriz béggel, a fszerdárral együtt eltávozott a seregtl hatezernyi válogatott haddal,

mintha a

föld nyelte volna

el,

s

úgy eltnt. 8*

azóta,

116

— Hát nem mondtam, hogy Heiszler, visszamehetsz fiam, a

De

ezt izeni? szólt

honnan

mosolyogva

jöttél.

Teleki fejébe szeget ütött e tudósítás.

— Hátha mégis lehetséges volna, hogy Thököli míg mi

itt

strázsáljuk, valahol a

azalatt,

hátunk mögött bejön.

Heiszler a havasokra mutatott.

— Jöhet azokon egyéb mint madár? — Ember nem, de ha Thököli — Kegyelmed nagyon sokra az — Valóban, tábornok én tanácslanám, hogy a Vaskeresztül,

vezeti, igen.

becsüli azt

m-at.

úr,

kapunál lev ezredeket vonjuk magunkhoz,

s

hozassunk

több ágyút. Heiszler

nem

is

válaszolt neki, csak a kezével inte,

hogy

hallgasson el már.

E

pillanatban egyszerre vad ordítás üti s

füleit,

lát az

hátra tekintve Zernyest

felé,

meg a

vezér

nagy füstoszlopot

égnek emelkedni, míg elrsei nyargalvást futnak

a tábor

felé.

— Mi az? — Thököli

átjött

a havason! hangzók a futók szájából

a rémhír; a tatárok felgyújtották Tohánt s elr ablak a tábori podgyászt.

— Lóra, fegyverre

riadva, s

maga

minden ember

!

kiálta Heiszler fel*

kardját rántva, paripájára szökött; Doria,

Norcher és Magni hirtelen rendbe állíták a csapatokat, Macskási összeterelte gyorsan a székelységet s kiszállának a síkra.

A

mint csatarendben álltak, akkor érkezek oda Balacsán boér, moldvai menekült fnemes, kit a vajda elzött, s ki most saját költségén két zászlóalj magyar és oláh haddal jött Heiszler segítségére.

A

rabló tatárok kiáltása

faluban,

már

mely lángjaival az

hallható volt a közel

erdélyi

Tohán

hadak eltt lobogott;

Balacsán harczszomjú katonái elkéredzének Heiszlertl, hogy kiverjék ket a faluból, s elre rohanva, nem sokára

vad viadal közt nyomták vissza a tatárokat az

ég

utczá-

:

:

:

;

117

kon

keresztül,

míg Heiszler a derék- sereggel Zernyest

felé

vágtatott a legnagyobb sietséggel. Azt sikerült is elébb

mieltt Thököli odaérhetett volna. kissé megpihentek a hadak a nagy nyargalás után

elfoglalhatni, Itt

Heiszler bort, pálinkát osztogatott ki közöttük, azután

rendbe

állva,

kezében

eljöttek a tábori lelkészek, két jezsuita,

met harczosokat tárta a

megimádkoztatá szakaszonkint a né-

feszülettel,

tisztelend Gernyeszegi

;

uram pedig

reformátusoknak ilyen beszédet

— Édes

ám

hogy a kardot hiába fel ne kötöttétek légyen. Harczoljon mindenki becsülettel; aki ime én magam is elesik, haza földébe, Isten kezébe jut fiaim,

lássátok,

:

kardot kötöttem és megyek veletek.

Ezenben eltámadt Thököli hada Zernyesten fölül. Egyik oldalon a havasok voltak mellette, másikon egy nádas, napoktól most csereklés rét terült, mely az augusztusi ki volt egészen száradva, s könnyen meg lehetett gázolni. A mint a székelyek megpillanták a törököt, a maguk jellemz agyafúrtságával rögtön kopját ragadtak, s rohan-

h

tak volna neki, lelkesülten ordítva

— Jézus

segíts

A vezérek

!

id

!

Jézus

!

ervel kardlapozták ket

el

fenyegetést

'tekintélyt, szidást,

ben, hogy

Jézus

eltt

meg ne

vissza, s

kellett

minden

venni ellenök-

kezdjék a harczot. Végre nagy

durczásan visszasompolyogtak, magukban morogva

— No ha nem

eresztettetek,

akkor aztán ne küldjetek

bennünket. Teleki ezalatt elhivatá megbízott szolgáját, s a mint fekete köntösbe volt öltözve,

met

gyászolta, lígy

mert még mindig a

sem sok ékszer levén

rajta,

fejedel-

azt is

gyémántos forgóját, nyaklánczát, s azokat ujjáról levont pecsétgyrjével együtt átadta neki, hogy még a csata eltt vigye meg azokat Gernyeszegre, s adja át leányának, Vay Mihálynénak.

leszedte magáról,

A vén

szolga kérdezni akarta, hogy miért ez ? de Teleki

csak elfordult tle,

s

kezével inte némán, hogy távozzék.

:

118

Kálmán nevezet

Azzal eléhozatá kedves,

paripáját, s

megveregetve annak nyakát érzékenyen, kilovagolt a seregek

megállva, e szavakat

elé, s ott

— Jó

erdélyiek,

vitézek,

hsége

séges császárunk s

monda nekik:

most az

ideje,

hogy a mi

magunknak

mellett harczolván,

maradékunknak állandó

nyugodalmat

fel-

szabadságot

s

nagy dicsérettel szerezzünk, s házainkat, feleségeinket, gyermekeinket a török rabságtól s annak a gonosz Thökölinek tyranusságától megoltalmazzuk, mert különben ha nem forgódunk, örökös jobbágyságba esik még a maradékunk is soha német a töröknek Erdélyt nem engedi, levén Magyarországban nagy, ers ármádiája, a mely mind;

járt

benyomul

Hogy pedig én rám

a törököt kiveri.

s

senki ne panaszkodjék, hogy az ország generálisa levén,

elbújtam

im

:

közibe hoztam,

ezt s

a fehér szakállamat ide kegyelmetek

kész vagyok

itt is

meghalni.

Ezt mondva, odajárult hozzá Macskási

s

panaszkodni

kezde eltte, hogy az erdélyi magyar hadakat a hátulsó sorba rendelek

s

ezek zúgolódnak a mellzés miatt.

Teleki ezt hallva, rögtön nyargalt Heiszlerhez.

— Uram, ban, a

roszul ismered a

midn

magyar természetét a had-

azt a hátulsó sorba rendeled ; különösen a

rohamra inditsd, de hogy a hátad megett várakozzék, vagy hogy ha els soraiszékely nagyon alkalmas arra, hogy

dat megbontották, megsegítsen, azt ne várd tle.

Hadvezérek, igen természetes okoknál fogva, csata eltti perczekben igen türelmetlenek szoktak lenni, kivált a csatarendjükbe avatkozó tanácsadások iránt. Heiszler

is

ezúttal kissé kíméletlenül találta visszautasítani a tanács-

urat; mire az hallgatva lovagolt hadaihoz vissza szót

sem

s

egy

szólt többet.

Késbb azonban

engesztelésül utána

ment a

vezér, s

latinul szólva, megbiztatá az erdélyi hadakat

— Majd

látja

kegyelmeteknek szép mulatsága leszen, megkegyelmetek, a török mint elszalad, nem állhatván

ki a

mi tüzünket, kegyelmetek aztán

Isten hírével

zze,

119

ha vissza találják kegyelmeteket nyomni, ne jöjöu egyenesen a regimentek elébe, hanem oldalaslag, ós én vágja

s

ismét visszaverem a törököt.

E

közben a török had lassan megkezde mozdulni; a balszárnyon egy ezred tatár megindult a nádasba lopózva, s ott csendesen az erdélyiek jobb szárnyát kezdé megde a tapasztalt

kerülni,

észrevéve a nádszálak

vezér

hullámzásáról a közeledést,

parancsot adott

hirtelen

s

Doriának, hat szakasz dragonyossal siessen ellenük Teleki

;

mire

elkülde tizenhárom zászlóalj székelyt Henter

is

Mihály vezénylete

alatt, s

nem

sokára lehete

találkozik össze a két lappangó sereg a

sr

látni,

nádasban, a

székelyek vad ordítással rohantak a tatárokra, kik az

összecsapás után hátat fordítottak,

s

futottak

mint

els

még mélyeb-

ben a nádas közé. Doria mindenütt utánuk, a lövésektl több helyen meggyuladt a nádas s égni kezde a harczolók feje fölött.

E kat,

pillanatban egyszerre megfuvatá Thököli a trombitá-

harminczkét zászlóval kiállva a

s

ordítással rohanta

ügy

állt

meg

egetver

síkra,

az ellensereget.

a roham eltt, mint vihar eltt az erd

!

A mint

a támadók közel jutottak hozzá, egyszerre dördült

muskétások sortüzelése, bukott

s

a

azon pillanatban kilencz zászló

a harminczkett közül

le

el

s

száz

meg

száz harczos

hullott le lováról.

De a

többi

kott. Feriz

magasan

nem

mint máskor szoannak kardját látták

fordult vissza azért,

bég vezeté

ket

ezúttal,

villogni a seregek élén, s a diadal bizonyos volt

elttük.

A lövés észre

perczében egy golyó hatott az

sem vévé

azt,

csak Telekit látta

ifjú

mellébe, de

maga

eltt, fekete

öltözetében: ráismert messzirl, s feléje vágtatott egye-

nesen.

Az ádáz roham a német dragonyosokhoz alatt szétbontá

azoknak

sorait,

érve,

egy perez

a karcsú spahik dárdája

s

a könnjTÍ huszárság csákányai ellen rossz védelem volt

Az els

az egyenes kard és a nehéz pánczéling.

másodikra dárdától

vettetett, s a

homlokon

sor a

mint Norcher generál egy hajitó

találva leesett, keresztültöretett a kö-

zéppont.

A

székelyek ott hátul csak nézték a harczot.

— Mint

gondolsz komé,

minket csak nézni hoztak

mondának egymáshoz

ide,

onnan a túlsó hegyrl? Ezt mondva, vállaikra vetek

nem

;

ha

jobban meglátnék ezt

dárdáikat,

s

a nélkül, hogy

legkisebb kárt tennének a törökben, nagy zúgással megszaladtak.

A még

folyvást elszántan harczoló lovasság, meglátva,

hogy a gyalogság

elfutott, egyszerre elveszte

neki eresztve a kantárt, rohant, ki merre

Legvégig pillanatig

ott

bátorságát s

látott.

maradt Heiszler a csatamezn,

megfeszített ervel törekvék

s

az utolsó

a harcz

sorsát

megfordítani.

Mind csán, s

hiába.

A

balszárny szeme láttára elesek Bala-

nemsokára eltikkadtan érkezek hozzá Magni

tá-

bornok, alig lehete ráismerni, fején egy irtóztató vágás volt keresztül,

mely

vérrel borítá el arczát, s balkarja

keresztül volt szúrva dárdával.

aggódott,

hanem

Még most sem magáért

belekapaszkodott Heiszler lovának zab-

Iájába, s erfeszítve ragadta magával.

Heiszler kétségbeesve küzdött most saját emberei ellen,

A mint azonban egy dombtetre felért s onnan visszatekinte, még egy küzd csapatot látott a csatatéren. A különvált Doria osztálya

kik erszakkal vitték

el

a csatatérrl.

mint a tatárokat zve, különszakasz tátott a seregektl, látva, hogy egyedül n||radt, hirtelen össze-

volt az, ki a

voná kisded csapatját, s egyedül állt ki a minden oldalról reá rohanó gyztes seregnek s elszántan harczolt velük,

magát meg nem adva. Ezt látva Heiszler, kiragadta magát kíséri közül,

s

még

egyszer visszafordulva, egyedül visszavágtatott a csatatérre;

néhány

h

vitéze

száguldott utána,

s

a szembe-

:

:

121

jöv

akarta magát vágni egész

huszárokon keresztül

Doriáig.

Egy magas, daliás férfi állta útját. Add meg magad vezér nem válik szégyenedre én

—

;

;

Thököli vagyok. Heiszler

nem

válaszolt,

megforgatva

ját

feje

hanem

fölött,

neki nyargalt

összecsapott a

s

kard-

magyar

ve-

zérrel.

Thököli kiálta a körüle levknek, hogy senki se nyúljon

hozzá

egyedül vivott méltó ellenével, míg egy dühös

;

csapásnál egyszerre markolatban törött ketté a német vezér kardja,

Ez

alatt

maga

s

magát megadni neki. letörte a túlnyomó er, ö

az kénytelen volt

Doria csapatjait

leltt lova alá szorulva, elfogatott

magához

harcz színén

válta

t

Thököli ott a

;

a-tatái'októl és saját tábo-

rába küldé.

A

többiek elfutottak.

Futott Teleki Mihály

is,

biztatva kedves

páját; hallá háta mögött az

üldözk

Kálmán

kiáltását,

pari-

különösen

mely nem akart mögötte elmaradni, s Telekinek úgy tetszék, mintha már látta volna ez alakot. Maga volt az a fszerdár, Feriz bég. Halálosan megsebesülve bár, még sem feledte el halálos boszúját, s bár egy alak

volt,

vére patakban omlott,

még

érze karjában elég ert, ellen-

feléét kiontani.

Egyszerre Teleki Mihály egy búzaföld sát,

hogy az általános irányból

botlott egy

kalangyában

s

félre

felé vette futá-

térjen,

lova meg-

elbukott vele együtt, kengye-

lébe keverve lovagját. Itt utóiérte

Feriz bég a tanácsurat,

s

kardját megsu-

hintva, kiálta rá

— E csapást neked Teleki védelmére

Bánfi Dénesért!

emelé kardját, de e névnél megren-

dült az kezében, s a vágás arczát érte; az hullt a

szemei

fúr kezébl elé, s

a kard, csak kezét tartá

csak c szavakat hallá

els vérre

még

ki-

elboruló

!

:

1^2

— E csapás neked Béldi Pálért E

csapás Erdélyországért

Az

.

!

.

!

Ez Béldi gyermekiért

.

volt a legsúlyosabb.

Teleki holtan terült el a síkon.

Feriz bég feltekinte az égre, megdicsült arczczal nagyot,

nehezet sóhajtott, mintha az egész eget be akarná lélekzeni, s azzal holtan hanyatlott lova nyakára.

* * *

Másnap

midn

Thököli elé

a holtak mezején Telekit megtalálták és

vitték, felkiálta

— Hej kopasz, kopasz

ben,

nem

!

ha

nem

te

folyna annyi vér itten

lettél

volna Erdély-

!

így teljesült be Magyari jövendölése. Azután felöltözteté Thököli a megfosztott hullát saját ruháiba,

Az

s

úgy küldé

el

Görgénybe özvegyéhez.

'

elfogott Heiszler és Doriáért cserében visszakapta

feleségét, Ilonát.

Ez

volt legnagyobb nyeresége a harczbóL

Most mind a ketten távol Nikomedia völgyében alusznak.

A KÉTSZARVÚ EMBER HISTORL\I BESZÉLY

A KÉT ÁEYA.

I.

Néhány órányira a Serethtl, seinknek Magyarország eltti lakhelyén, állt Kucsuk Mehmed basa vára egy kellemes völgy ölében. Keletrl egy roppant barlang van a hegyben, inkább agy óriási fülkének nevezhetni, mert nyilasa épen oly magas, mint az

.üi*eg

maga,

a nap délutánonként egész

s

a fenekéig besüt, buja pázsittal

be annak

lombú

felszínét,

fák,

s

hímes virágokkal vonva

míg köröskörül virágos bokrok,

repkényfüzérek csüngnek padmalyairól

botét alá,

olylyá varázsolva a nyilt üreget, mint egy felkoszorúzott

ágymennyezet, vagy is

díszített színpad, s

még legbels

falai

be vannak vonva sötétzöld mohával, mi közöl oly szé-

pen tnik el egy-egy tarka

E hely

csigahéj.

legkedvesebb mulatóhelye Katalinnak, a basa

egyetlen nejének.

A

barlang repkénykoszorús nyílása, be-

lle kitekintve, mintegy óriási rámába fogja a vidéket, s a kép méltó a rámához. Eltte egy tó terül, sima tükre csaknem a barlang nyílásáig j, kétfell mellette magas virágos partok, miknek gömböly fái kétfell csaknem lombkárpíton át egy szem-

összehajlanak a tó

felett, s e

közti lovagvár fehér

ormai tekintenek

s túl e

váron, messze, messze

!

le

a tó sötét vízébe,

a halványkék égre rajzolva,

mintegy álomkép tnnek el a székely havasok. Itt ül most is a kadina a lágy fbe leheveredve, illatos ezüstfz árnyában, a keleti sznyegek, a madártollas nap-

ernyk illatos

szögletben hevernek, helyettök virágos pázsitot

lombokat adott a természet.

s

126

A

úmo

(lélczeg

hölgyei a tóban fürdenek,

— egy-egy hárfát kap kezébe

a partra játszani, enyelegni, és énekel,

— közbe

felsikoltoz

némely rabn,

kit társnéja

nem

nem hallja

tréfából a víz alá buktatott. Katalin

ket,

ki-kijönek

s

látja,

tekintete, lelke, gondolatjai túljárnak a bérczeken,

mik amott a távolban rémlenek, szemei az alkony-égen vesztek, mely annál távolabbnak látszik, minél tovább nézzük.

Mit vár onnan? Tán a postagalambot, mely izenetet hoz távol kedvesei fell? vagy tán egy felhnek is örülne,

ha onnan látná jni? Hisz

ott neki

hazája van, azon bérczeken túl született,

laknak rokonai, ösmersei mind. De azok n^m rokonai többé, a büszke nemes Kállay család megtagadta a leányt, ott

ki törököt választa férjül

s férje és

;

harczolnak azon haza földén,

s

tán

egyetlen

gyzni fognak

temetik Magyarországot, vagy vesztenek,

ott

és el-

akkor Magyar-

s

ket! Miért imádkozzék?! Végig gondol lelkében mindazoknak arczain,

hon temeti

most

fia

el

kor oly jól ismert;

— eltte

félig öltözött

kiket egy-

bayadérek tán-

czolnak vidám karéjban, egymást ölelve, virágfüzérekkel átfonva, rózsapiros ajkaik mosolygnak, gyöngysor fogaikat Béldinét látja

láttatva;

maga eltt szende

arczával, Apafiné méltóságos tekintetét,

arczát s Bánfi cselédre

is

leánykori

Csákyné büszke

Dénesné szenved vonásait; a legutolsó

emlékezik, ki anyja udvaránál lakott, öreg daj-

káját, szobaleányait

gondolja

maga

mellett járni, hallani

képzeli a pusztai aratóleányok mezei dalait, kiket arczés névszerint ismer, az oly sírt bele,

a

ki eldalolta,

mélabús danákat, hogy szinte

a ki meghallgatta,

— maga sem

tudta, miért?

És

e pillanatban a kertajtó

eltt egy magyar népdal bús

melódiája kezdett elhangzani. Katalin fölrezzent az ismers dallam hallatára

s figj^ehii

kezde. Szelíd

gyermekhangok éneklék ez anda

verset:

127

•Hová

«Piilia tollat

repülsz, hová,

hordok

Mit hordogatsz össze

Apámnak ágyába, Hímes szép virágot

Gyönge szájacskáddal ?»

Anyám

Kis gerlicze madár ?

« Virág

legyen

sírja fölé.*

rajta,

Mikor apám megj,

Puha

legyen ágya,

Mikor bele

fekszik.*

— Kik énekelnek? kérdé Katalin kik — Csavargó énekesek, elhajtsuk ket — Adjatok nekik aranyat engedjétek a kertbe jni, azok,

höl-

ott

gj^eitol.

?

tíz

s

hogy énekeljenek. A gyermekhangok még búsabb «Neni az

ám

dalt kezdtek

:

az árva,

Kinek apja nincsen;

Hanem

az az árva

Kinek hazája nincs; Mindig van halottja Béggel este sírhat,

Akánnerre menjen, Mindig temetni jár. Akármit vegyen fel,

Mind gyászruha Katalin

szemébl

két

köny

rajta.»

esett szép keblére.

— Elhajtsuk alkalmatlanokat így megszomorítnak dalaikkal? — Adjatok nekik ötven aranyat, ez

jenek

a

még

?

kérdek a

kérjétek,

többet, csak szomorút, a dalban

rabnk

nem

Es újra hangzott: Kitl izenhessen

«Szomorii fogságban

«

Tenger partja melll Szegény magyar bajnok

Kedves jó nejének?

Kitl izenhessen

Síró leányának?*

?»

Gyönge

kik

hogy énekel-

vígat.

*

;

kis fiának?

szeretem

»

128 «

Szállnak a nagy égen

«Bízza a hattyúra,

Vándorló madarak,

Hattyú olyan madár:

Fecske, gólya, hattyú,

Az csak akkor

Szép hazája

Mikor halni készül.

feló.»

«De fecske fecseg, Gólya kelepel, Kájok nem bízhatja

.

Titkos izenetét.»

szólal.

«Ne ízenj senkitl Szegény magyar bajnok Tenger partja melll Tatár rabságából.*

«Feleséged

már nem

a

Föld alatt hallja. S két árva gyermeked Bujdosni ment hozzád.*

— Hívjátok

elém

monda

e dalosokat,

hölgyek nemsokára két

fiatal

Katalin,

s

a

gyermekkel tértek vissza,

másik leány. Arczaik a naptól leégve, ruháik kopottak, de vonásaikban annyi szinte fájdalom egyik

fiú volt,

látszott,

mintha azon szomorú dalokat, miket nagy urak

magukban

mulattatására, ajtók küszöbei eltt énekeltek,

érzenék; a

fiú

arczán meglátszott a köny nedves nyoma,

mely azon végig gördült.

— Jertek közelebb, inte Katalin,

hoz,

s

egy sznyeget

teríttetett le

üljetek ide lábaim-

számukra

s

nyájasan

hívta magához.

A

évesnél,

amannak göndör

domború homlokát, s

több tizenhárom, a lányka tizenkét

fiú alig lehetett

s

gesztenyeszín haj fedé szép

halvány arcza

felett

ers szemöldök

egy pár olaj sötét szem uralgott, míg a lányka piros

arczához

s

derült kék szemeihez

úgy

illett

telt

a szabadon

alá folyó selyem szke hajzat.

A

fiú félénk,

vidorabb volt,

— No

szemérmesnek

látszék, a

leányka bátrabb,

biztatta bátyját, kézen fogva:

üljünk ide a jó török asszonyság lábaihoz. Látod, milyen szelíden néz ránk. Jer, ne félj.

A

jer,

fiú felveté

szemeit nagy büszkén, mintha azt kér-

dené velk: «hát féltem-e én valaha ?» dolinját s leült vele a

sznyegre.

s azzal foga

man-

;

12

—

Oh ne gondolja ám

'

azt kegyelmed, jó asszonyság,

hogy Károly fél beszélt kedves csacskasággal a lányka csakhogy valami jutott neki eszébe, s azon elszomorodott; majd mindjárt fogunk mi énekelni, azonnal; tudunk igen szép dalokat. Katalin odavoná magához a gyermeket, s végig simogatva annak szép szke haját, résztvevöleg kérdezé tle: Honnét jöttök ti e tájra, jó gyermekek? Hazánkból, Erdélyországból, Fels-Fehérvármegyébl válaszolta a leányka, a fiú szótalan volt nekünk is volt ott kastélyunk, majd olyan szép, mint a kegyelmedé, de folytatá lelkesülve, s hozzátéve nagy szemérmesen ;

— —

;

;

:

ki kellett

belle jönnünk.

maga mellé a leánykát. sorsra, gyermekem? Nincsenek

Katalin érdekelten voná

— Hogy jutottatok

e

szülitek, hogy idegen országban énekléssel keresitek a

kenyeret ?

— Anyánk meghalt, viszonzá a leányka, egy szemeibe

lövell könyet törölve szét

;

atyánkat pedig elfogták,

s

van rablánczon, azt sem tudjuk, kinél? csak annyit, hogy ebben az országban van; míg anyánk élt, kétszer is megküldte érte a váltságdíját annak az úrnak, a kinél fogva van, de a hírnök sem jött soha vissza, vagy elszökött a pénzzel, vagy megölték az úton; egyszer aztán, hogy anyánk meghalt és mi árvaságra jutottunk, érkezett haza egy ember Tatárországból,

most

tatár uraságnál

a ki együtt volt fogságban atyánkkal, az egy ideig gondot viselt reánk, kell

mennünk

hanem nemsokára

azt mondta,

hogy

ki

a házból és a jószágból, mert azt az atyánk

neki eladta és a fejedelem odaajándékozta.

Nem

maradt

semmink, mint egy fülönfüggm, a mit az anyám vett, és Károlynak a lantja. De egyebem is maradt, szólt közbe a fiú bátor te-

—

kintettel.

A

fiatal

Egy vadászkésem. suhancz olyan képpel mondta

lakire gondolna, .Tólai:

Tfrök

vi áj.

azt,

mikor annak a markolatját II.

mintha vafogja. '•>

13Ó

— S mi történt veletek tovább, hogy jutottatok tudvágytól érdekelve Katalin. kérdé részvét — Hát, elbb kimentünk kedves anyánkhoz a teme-

ide ?

és

tbe,

azután pedig megéheztünk, egész nap elbolyongtunk az erdben, s ettünk vadgyümölcsöt, ott sokáig sirtunk,

akkor én azt mondám Károlynak

nem

szép, ahoz

is

;

:

Koldulni

hanem neked van

értünk,

pedig tudok énekelni

hallod-e

:

mikor a török urak erre

szor kértek, hogy énekeljünk nekik,

s

el

nak, a hol atyánk fogva van, hátha ott

lantod, én jártak, sok-

nem

egyszer

oda, a hol

k lak-

tréfából

adtak ezüst és arany pénzt. Menjünk

nem

még többen

szere-

adnak pénzt? Mi így majd bejárjuk egész Törökországot, mindenütt énekelünk a városokbari, s majd ha sok ember gyl hozzánk, megkérdezzük, hogy nem tudják-e, merre van édes atyánk? a mi pénzt pedig adnak, azt megtakarítjuk szépen, s ha föltatik

a dalt;

s

most igazán

is

láltuk az atyánkat, akkor kiváltjuk rajta.

Katalin elragadtatva szorítá magához a fecseg gyermeket,

hangosan zokogva.

— Nem

Ilyen vér csak az én

!

buzog.

A

leányka megcsókolá a

n

de jól tömött erszényt vonva

— Lásd,

török urak

kezét, s

ki,

kegyelmes asszony,

nem

hazám gyermekeiben kebelébl

kicsiny,

mutatá dicsekedve

:

nem

jártunk hiába, a jó hagytak bennünket üres kézzel távozni

mi megtakargattunk szépen minden fillért, ebbl nem szabad semmit elvennünk, mert ez apám vált-

kapuiktól és

ságdíja, sokszor fekszünk le éhesen, de

ehhez

nem

nyu-

lunk soha. Katalin remegve tartá a gyermek kezeit kezében.

— De gyermekem, nem valaki bántani fog — Hát nem azért vagyok-e

félsz-e,

hogy idegen országban

tégedet, ily fiatal leánykát ?

délczegen a

már

én mellette ?

fiatal bátya, oly önhitten,

óriássá tenné.

szólt

közbe

mintha a vadászkés

131

— Mondjad, Károly van mindkettnkkel az helyesen a leányka. — Azután, bántana bennünfecseg, a :

Isten,

azért

igazítá ki

folytatá

kis

ki

ha megmondjuk, hogy mi atyánkat keressük ? A múlt télen, hogy egy nagy várost el kellett hagynunk, s húsz ket,

napig vándorolnunk,

—a

zivatar az úton ért, esett a hó,

zúgott a szél, a hófúvás belepte az utat, a varjuk károgtak fölöttünk,

mi behúztuk magunkat egy

össze tettük kezünket és könyörögtünk

kis barlangba, ott «jó zivatar, fehér-

:

szakállú öreg bátya, légy kegyelmes, ne hagyj megfagy-

nunk

az úton, mert

mi

jó atyánkat keressük

!»

Azzal meg-

egymás ölében. S lásd a mint reggel fölébredénk, nem volt hó, sem zivatar, meleg es elverte a havat, szivárvány látszott az égen, kis madár öleltük egymást s aludtunk

:

bokron a rút varjuk helyett, s húsz napig olyan meleg volt, mint tavaszszal, majd egy erdbe jutottunk, ott eltévedtünk s nem ettünk nagyon sokáig, s még gunyfütyült a

hót sem leltünk sehol,

«jó

erdcske

!

kértük szépen,

ti

derék rengeteg szálfák, ne hagjgatok éhen elveszni bennünket, mert mi jó atyánkhoz indultunk!))

s lásd,

asszo-

nyom, tél derekán, mikor semmi gyümölcs nincsen, egy nagy diófát találtunk, annak alja teritve volt mind dióval,

három napig

mit ennünk. Egyszer éjjel farkasok ordítottak az erdben, mi felfutottunk egy fára, a farkasok s

volt

oda jöttek, s elkezdtek rútul üvölteni, «jó farkasok, kértük ket, ti kedves szép állatocskák, ne bántsatok ti bennünket, hagyjatok elmenni atyánkhoz)), s im, asszonyom, egy közülök, a legvénebb, a szakállas, farkasvezér, elment

nemsokára visszajött, egy nagy zet hozott a hátán, s magával hívta a többieket, s úgy nevetett fehér fogaival ránk, mintha mondta volna, mehettek már jó gyermekek, ne féljetek Ha fúvó szél, téli erd, éhes farkas irgalmas lehetett hozzánk, az ember rosszabb lenne-e, mint k? Katalin mindig közelebb kezdé vonni magához a gyertova

;

.

.

.

meket; a míg azon vévé észre, hogy egészen keblén tartja. Ne menjetek innen tovább, monda hozzájuk ellágyult -

—

9*

.

in2

hangon

maradjatok

nálam, nekem

van jó gj^ermekem a távolban, a helyett lesztek ti nekem, valahányszor nyájasságot teszek veletek, azt fogom hinni, idegen ép oly nyájas az én fiamhoz, ki nemcsak havas zivatarban, hanem kardok éle közt jár. ;

itten

is

n — De mi atyánkat keressük nem maradhatunk nálad. — Evekig eljárhattok az országban, jó gyermekeim, és

még sem melyben

találtok reá,

te

keresztül mehettek azon

falun,

hogy ráakadnátok gyorsabban és biztosabban segíthetek én rajtatok. Eögtön eU küldök én gyors követeket az ország mindazon furaihoz, kik rabszolgákat tartanak, s kérdezsködni fogok atyátok után és ha ráakadtam, kiváltom. A két gyermek sirva borult Katalin elé, kezeit szorítva rejtve van, a nélkül,

;

ajkaikhoz.

— Eögtön hozzá fogunk a

intve hölgyeinek, kik s

kivitelhez

;

szólt az odaliszk,

nemsokára frissítvel

a két gyermek elé téve, kínálni kezdték

A

leányka olyan keveset

tértek vissza,

ket jó

szívvel.

mint egy madár; a

evett,

szemét lesütve fordult a kadinához

fiú

:

— Adass nekem, asszonyom, Katalin csodálkozva kérdé, miért — Mert nekem csak az

fekete kenyeret.

esik jól

;

?

felelt

a

fiú

szigorún s

komoly daczczal védve magát könnyebblelk testvére ellen, ki ervel ajkai közé akart dugni egy czukros banaánt. E közben három eunuch állt meg a grotta eltt, melleiken keresztbe tett kézzel, az úrn parancsára várva. El fogtok menni azonnal hárman három felé. Egyitek sorba veszi Eiza bég, Omár aga és Ben Mutaszem f uléma laktanyáit; másik meglátogatja Halil effendit; harmadik felkeresi az alseraskiert, Baruch Tavaifot, mindeniket felszólítjátok, hogy ha találkozik rabszolgáik között egy magyar nemes, kinek neve egészíté ki büszke hangon Boór Ádám, ilyefalvi

—

.

—

a

fiú.

.

.

.

.

.

—

Tehát

átvéve,

nekem

mindenütt, álljatok

az

azt,

várandó váltságdíjat kezembl

érte

szolgáltassák ki; üdvözletemet adjátok át

ket

biztosítsátok

s

még

:

férjem barátságáról. Meg-

akadhat némely, ki rabjainak más nevet

:

nem

adott, s valódi nevénél fogva így rá

akadhattok, ha

Jó gyermekeim:

csak leírás után nem.

emlékeztek-e

atyátok alakjára, arczái'a? el tudnátok-e mondani, mi-

lyen volt?

A

fiú

elgondolkozni látszott, de a mint elöidézé lelké-

ben atyjának vonásait, szemei lassankint könybe lábadtak s összeszorított

ajkainak rebegésén látszott, miszerint kö-

zelebb van ahhoz, hogy sírjon, minthogy beszéljen.

A leányka várta, hogy elbb

testvére fog beszélni,

s

hogy

kezdte elmondani

az hallgatott,

— Atyánk magas karcsú — De szélesvállú izmos Egészíté hévvel a — Szép fehér kezei voltak — De ersek monda emez. — Szelíd arcza kék szemei, szép szke bajusza mik mindig mosolyogtak, ha velünk — De mikor haragos arczán? kérdé Katalin. — Egyéb nem — De egy sebhely a jobb halántékán, a férfi volt ...

és

.

'

.

ki

.

fiú.

. .

.

.

.

és

volt,

beszélt.

volt.

villogtak,

volt

jel

•

igen, felelt

fiú

;

a mit Vöröstoronynál kapott. meghalt ám tévé utána sietve.

De^

ki

a sebet adta, az

!

— sorba Katalin az eunuchokhoz fordulva, hasonleíráshoz legkevésbbé néztek minden — keresni hogy azóta már megszült, a Jó, szólt

ti

rabot, ki e

lít

is

tok, arcza elvadult, de

kérdezzétek

Ádámra,

fog-

kit

lehet,

;

meg

ti

nevét,

sietve jöjjetek

azért

minden

ott

ha ráakadtok vissza, megvinni s

lev magyartól ilyefalvi

érte

Boór

a kívánt

váltságdíj t.

A

küldöttek lóra ültek

kedv

s

elvágtattak; a leányka oly jó

mintha azok már bizonyosra mennének, vissza nem j önének atyja nélkül, de a fiú elkomorult,

míg

lett,

s s

testvére kedves danákat zengve vidítá hálaadó kedély-

»

.

134 lyel

a jóltev úrnt, ö félrevonult egy bokor alá

s ott el-

szomorodva megült, míg a leányka oda nem ment hozzá. Mit szomorkodol? Hisz elhozzák majd atyánkat, Bzóla hozzá biztatólag. Azon búsulok, hogy itt maradtunk, felelt a fiú

— —

bánatosan; csak én.

nem

én tudom, hogy

találja öt

fel

senki,

.

— Én sem?

A

tagadólag inte fejével. Erre aztán a leányka

fiú

szomorú

lett,

s

is

visszatérve Katalinhoz, oly bús dalokat

énekelt ismét, hogy szinte sírtak belé.

Néhány nap múlt ben

el,

mindennek bvé-

mialatt Katalin

csak jó kedvet

tartá a két felfogadott árvát,

nem

tu-

menni vágyott, r úgy elült naphosszant egy magas dombtetn, szüntelen egy táj felé

dott nekik adni. Károly egyre

nézve

s

gyakran monda testvérének: «arra szeretnék én

menni, arra hiszem én apámat)). Napok múlva elkerültek a küldöttek, elbb az egyik,

majd a másik, utoljára a harmadik. A két els minden rabját sorra nézte a bégnek, az agának, az ulemának, az effendinek sehol sem találta, a kit keresett a harmadik pedig, ki a seraskiernél járt, ilyen goromba választ hozott vissza azon kérdésre, hogy nincs-e nála egy ilyefalvi Boór Ádám nev, ilyen és ilyen arczú, termet magyar rab? «Hát mióta vannak neveik a kutyáknak? ki hívja az ;

;

•

ökröket, lovakat úgy, a hogy

másik

fakó, egyik villás,

k

akarják? egyik kesely,

másik kormos, én hivom pejkó-

nak, a kinek eladom, hívja rárónak,

anyakönyvbe.

A

két keze, lába, ha is.

még

le

nem

Pusztulj a pokolba

az

semmi kü-

van két füle, van vágattam van egynek két !

:

!

— Mondtam, sohajtá a , hogy nem

senki, csak én.

nem megy

rabszolgák között pedig nincs

lönbség, hogy egyik ilyen, másik olyan

szarva

az

s

fogja

t feltalálni

135

E

pillanattól fogva

Rögtön menni

akart,

ösztön vonta,

nem

s

nem

volt a fiúnak többé maradása.

azon

felé,

táj

fogott rajta

sem

merre

t

egy titkos

sem

kérlelés,

vigasz-

talás.

Katalin látva, hogy vissza

nem

tarthatja ket,

még egy

utolsó próbát kivánt értök tenni, s ez az volt, hogy elmen-

jen

velk

együtt a seraskierhez

titkos sejtelem

táj,

s

— a mit a fiúnak

súgott a vizentúli

meggyzdésbl

érett

;

hitte

:

táj

fell,

csak a

azt Katalin

a seraskier birtoka volt azon

épen a durva visszautasítás volt legnagyobb ok azt

hogy a keresett rab az

hinnie,

birtokában van.

Másnap mindjárt felkészült az útra a derék hölgy azon idkben és kivált Moldva belsejében, nagy hozzákészüléssel járt egy több mérföldnyire teend utazás a keskeny, ;

;

vízmosás rongálta hegyi utakon csak szoktatott paripán

vagy öszvéren lehetett haladni, gyakorlott kalauz vezetése mellett, ki a hegyek minden zegezugát ismerte s nem jött zavarba, ha egy vagy

más ösvény

el volt

rült kövekkel, s jól ismerte a hegyi

zárva aláhenge-

folyamok átgázolható

Ell-hátul jó csomó bátor fegyveres szolga vette körül az utazókat, védve ket ólálkodó rablók ellen, s velk ment egy fizetett csausz, ki mint eleven útlevél, bizsekélyeit.

tos átjárást szerezzen nekik a

kon,

a

s

szállítá

murzák hajdúi

mamelukoktól rzött kapu-

között. Öt-hat teherhordó öszvér

utánuk a több hétre való

eleséget,

mert vendég-

fogadóknak sehol híre sem volt, vendégszeretetnek még kevésbbé, s ha vagy egy folyamnak ki tetszett áradni, há-

rom napig kat

is

tehettek egy órai utat,

magukkal hordták,

s

s

ugyanezen okból sátrai-

a hol elesteledtek, ott ütöttek

tanyát.

A

fiú látva e terhes készületet,

szerényen

monda

foga-

dott anyjának:

— Miért

magadnak ennyi alkalmatlanságot? áldj meg bennünket és bocsáss tova. Elmegyünk mi egyedül a seraskierhez. Alltunk mi nagyobb urak eltt is. bizonyosan titeket Nem bocsátlak nálam nélkül.

—

tesz

136

Én ismerem

fogna.

is ott

jól

a vén

Lopás,

renegátot.

mindennapi kenyér. kegyelmes asszony. Akkor te

rablás, csalás, gyilkolás nála

— Az oda jni. — Ne

istenért,

is félj

hogy én Kucsuk basa neje s Feriz bég anyja vagyok, kiknek kardjait Moldvában is jól isfeledd, fiam,

merik.

Az asszony annyi önbizalommal monda ezt, hogy a fiú szinte büszke kezdett lenni, hogy neki ily bátor fogadott anyja van.

Még ö

az nap este Katalin egész kíséretével útnak indult,

maga ers

oláh

ménen

lovagolt keleties török öltözet-

amazonai szokták, magas gyöngy-

ben, mint azon táj

háznyeregben, turbánjában

reng

kócsag,

oldalán görbe

szablya.

A

leányka csengs öszvéren

ült,

hogy

gyalog, nyeregkápáját fogva,

mellette bátyja

kis testvére le

ment

ne essék.

Az öszvért zabiáján fogva vezette egy barnakép oláh kalauz, mig a karaván élén egy török kalauz ballagott.

A

török kalauznak fogadása tartá, akárhol az úton ke-

resztül folyó

megmosni fogadása len, s

nem rítse

patakot

kezeit és

abban harminczháromszor ábrázatját; az oláhnak pedig az a

hogy a hol egy szent képet

volt,

eltte kiürülve a

ment, mig forrást ;

talált,

mely vallásos

pomana

nem

talált az útfé-

korsaját,

talált,

a

addig odább

mibl

azt

megme-

és emberbaráti fogadások számtalan-

szor nyújtanak az egész társaságnak alkalmat a mcgpi-

henhetésre.

A

török kalauz szótalan ember volt, annál beszédesebb

volt az oláh,

minden

elmondta apjának, anyjának, öregapjának

viselt dolgait;

minden

bokorról, patakról tudott

«itt

ebben a

paripája tavaly nyáron;

amott,

valami emlékezetest

:

kben ama

bukott

el a

Murza

fába véste a nevét

Drágu Lupuj, meg a szeretje, muntye Ljubu, derék egy pár voltak;

itt

akasztatta

egymás mellé Halil

fel azt

efifendi;

a harmincz rablót sorba

abban a lyukban

ott lakott a

-

137

süvölt sárkány, a megölt. ki öt

kit

Balina Gregu özurokpogácsaval

nyomta agyon a terhes szekér

Itt

esztendvel ezeltt felfordult

s

azt a zsidót, a

a szekér alá

esett.

Amott verték agyon a debrenyi kántort a zsiványok öt dénárért. Itt volt ezer esztend eltt az a nagy tó, a miben aranyhajú Flore fürdött, meg az arany ludak. Ezen a kövön állt Drakul vajda, mikor a czigányasszony megjövendölte neki, hogy Várna alatt el fog esni a magyar a fiát küldte hozzá két jó futó paripával, hogy király s megszabadítsa ...»

Mindezen helyeket már messzirl mutogatá a jó oláh, ki szüntelen karavánok vezetésében vénült meg, s valahányszor egy említett helyhez ért, mindig egy követ vetett oda, úgy hogy idjártával egész halmot rakott mindenüvé. Ilonka, így hívták a kis árvaleányt, figyelmesen hall-

gatá

mind

res,

a szokatlan,

e meséket,

gyermek

a borzasztó regéken,

kérdezé: hát

talált hallgatni,

lami mesét? Mi gyújtotta ott

mi

a távolban,

lelke elandalgott a tünde

fel ezt

füstöl ott az

s

ha vezetje

el

helyrl nem tudsz va-

e

a fát? ki égeti azt a tüzet

erdk

ség csorgott ottan le a sziklán?

mi

közt,

micsoda veres-

csattog úgy a távol-

ban? És az oláh semmire sem felelte volna azt, hogy nem tud róla; sem oly tudatlan választ nem adott, hogy azt a fát a villám gyújtotta volna meg, hogy a tz pásztorok müve, a füst pedig szénégetké és a veresség nem egyéb zápormosta veres földnél, patak moraja;

s

a távoli zörej a hegyi

hanem megmagyarázta

szépen, hogy ahoz

a fához egy szegény kegyes oláh barátot kötöztek kegyetlen tatárok

s

úgy gyújtottak meg

alatta, ott

a tznél

zsi-

ványok sütnek ökröt, s a füst a föld alól j, hol kecskelábú boszorkányok fznek irtóztató üstben rettenetes fzeléket, az a veresség pedig ott a griff-madárnak a vére s

a

mi zuhogást

hallani olykor a messzeségbl,

nem

embernek a köhögése. leányka csak hallgatta, a míg csodákról és tündérek-

egyéb, mint a kétszarvú

A

az

.

138

de a legutóbbinál elnevette magát,

röl volt szó,

taszítva kis kezecekéjóvel az oláh

mozsárnyi bárány süve-

monda:

gét,

— Eredj, berrl. — No,

te

bolond

!

mit mesélsz nekem kétszarvú em-

no, inté az oláh,

seld

—

•

meg-

s

magad. Hát milyen az ? mit

majd meglátod, csak csinál az

jól

ne

vi-

itt ?

— Tudom hogy mit En csak tudom, ha meglátom. hogy — Hát kérdé a lányka, féltében nevetve. — No, no, csak nevess. Epén az ilyen gyermeket kapja mint vagy. — Mit a gyermeket? rá odafordulva Katalin. Mit hazudozol annyit? — De nem hazudok az oláh a hányszor csinál ?

is én,

azt

elszaladok,

láttad te ?

te

el,

ijesztgeted azt

riadt

én,

állítá

;

gyermekhangot hall, mindjárt eljön a kétszarvú ember, a miért ha valaki keresztül megy a Dzerdzina völgyén, már elre beköti a gyermekei száját, hogy ne beszéljenek. Katalin elkaczagta magát.

— No

lauz, hát

itt

nincs több gyermek, csak te magad, jó ka-

kösd be a szádat, mert mindjárt a Dzerdzina

völgyét érjük.

Az

rl

említett völgy egy sivár, elhagyott hely,

kiválik az egész táj közöl

;

egymásra hányt

égnek emelked csúcsok vadon tömkelege száitan

merednek

már

szét a vihartépte fák.

az,

messzisziklák,

mikrl ku-

Alig látszik rajta

valami zöld, az út sötét mélységbe kanyarodik alá, s ott elvész szem ell, míg ismét szörny távol látszik újra, a

mint eltekeredik a magas hegyháton, mint egy fáradt kígyó a sziklák közöl nagy zuhogva, csattogva jön alá egy sebes hegyi patak, mely mintegy körülölelni látszik ;

a szomorú, barátságtalan völgyet, elválasztva azt a vidék mosolygóbb részeitl. Az egész völgy alig mutat valami élt, csak a bérezi sasok kóvátyognak a magasban ka-

nyargó méltóságos

röpttel.

:

139

A

nap már alá

felé hanyatlott s

kezdett meglátszani az égen. értek, a török kalauz ismét

A

a félhold ezüst sarlója

mint a hegyi folyamhoz

megmosta

harminczháromszor, a társaság az

kezeit és orczáját

alatt várt.

Mikor ennek vége volt, akkor meg a papucsait húzta le. Barátom kiálta rá Katalin, csak nem tettél magadba*i új fogadást, hogy a lábaidat is megmosod harminczháromszor minden jDatakban ?

—

A

!

török röviden válaszolt

— Ma nem megyünk tovább. — Hogyne mennénk sürgeté a n ?

;

az

id

szép és

még

elég világos, az állatok nincsenek elfáradva s elég pihenve

jövünk.

— A hold már viszonzá a után nem megyek keresztül a Dzerdzina völgyén. — Miért ne mennél? — Mert lakik a kétszarvú ember. — Te

török, s holdfeljötte

feljött,

ott

tréfálsz.

A

török bólintott fejével, mintha azt jelentené, hogy

bár tréfálhatna.

— Hát kicsoda, micsoda az a kétszarvú ember A török vont. — — S láttad az — Szaladtam elle.

?

vállat

Iblisz.*

te ezt

ibliszt?

— S kergetett? — Nem néztem hátra.

— Adj legalább hosszabb — Szarvai homlokából vannak

feleletet:

min alakja? arcza?

viselete ?

kinve,

mint egy kecskebaké lábai szrös tehénlábak, hasított körömmel, válláról kérges bivalybr csügg, farka hosszan lóg !

utána.

* Rossz Kzellera a törököknél.

felfelé,

!

— ügy van, asszonyom, szórói-szóra oláh kalauz — Ejh. Álmodtátok ez most azt hogy — En nem álmodtam, asszonyom, a ilyen,

az

állítá

is.

alakot, s

ti

hiszitek,

láttátok.

mert neki futottam egy fának az orrommal, török,

szólt

ijedtemben iigy

hogy most

is félre áll

tle.

— Yagy hát szemeid

tál,

csaltak meg, s lehetett, a kit lát-

valami pajkos pásztorgyerek, ki kecskebrt húzott

hogy az utasokat

fejére,

— Mellettem haladt

ijesztgesse.

el tíz lépésnyire,

asszonyom, mert

arczommal a fába ütdtem, elestem egy bokornem vett észre ids férfiban, s onnan láthattam és korban lev ember volt, az arcza szomorú és nem rút, nagy hosszú szke szakálla melléig ér, s a két hátra hajló fényes szarv egyenesen a homlokból van kinve, a haj a mint

fél

;

választékai közöl, lette köröskörül.

nagy furkós egy szót

még

a

br

repedései

Mellettem ment

bottal

;

Allah lássa

nem mondtam

el,

is

látszanak mel-

asszonyom, kezében

meg

lelkemet,

ha csak

igazat

Katalin boszúsan ránczolá össze homlokát.

— Tehát nem jösz velünk keresztül? — Ha három esztendt a paradicsomból, még akkor sem. — Akkor maradsz kardos,* mert mi tovább meÍgérsz

itt

gyünk, holnap utóiérhetsz bennünket. Hát

te frátye

for-

!

dult ekkor az oláhhoz, két arany felpénzért megteszed-e

az utat?

Az oláh vakargatni kezdett a csimbókjai

között,

mintha

gondolkoznék.

— Soha

félsz,

se

hányd, vesd a dolgot

;

ha ember

a kitl

akkor látod, hogy elég sokan vagyunk ellene

pedig ördög, akkor gondolhatod, hogy van jó

nem

az,

téged ragad

* Törökül

«

el,

földit).

hanem hármunk

ízlése,

ha hogy ;

közöl egyikünket.

— Igazságod van, asszonyom, tatva.

szólt az oláh,

Ezt a két gyenneket fogja elkapni.

megnyug-

No gyermekek,

befogjátok a szátokat.

Azzal szépen elébb került a gj^ermekektöl az oláh, mintha e kritikus

hanem hogy

A

órában

nem

óhajtana közel lézengni hozzájok,

a fegyveresek közé vegyült, elmondva százszor,

nem

fél.

karaván átgázolt a hegyi patak sekélyén,

ereszkedve a völgybe,

.

még

s

a mint

egyszer visszatekintenek,

lelát-

mint imádkozik a hátramaradt török, arczra borulva leterített bur konyán.

ták,

A REM.

n.

A

nap még fenn

este volt

volt az égen,

de a mély völgyben rég

már. Ide naponta csak hat óra hosszat süt ver-

semmit a komor sziklákon, a mit kikeltsen, csak a tetkön zöldül holmi gindár bokor s a törpe sóskafa, melynek lombjain elszórt kecskenyáj legelész, inkább vad, mint szelid, miket csak egy-egy zivatar képes összeterelni: olyankor együvé bújnak egy sziklaodúba, számbaveheti a pásztor: hánynyal fogyott? hányfény, az

sem

talál

nyal szaporodott?

Mentül tovább halad a karaván, a völg}^ annál sötétebb, szorosabb óriás sziklafalak merednek fel két fell, mik;

nek hasadékaiból

bömböl

barlangok nyilasai tátongnak

úgy szorong ha ezek a roppant függ bérezek egyszerre csak összeomlanának Az ég mindig keskenyebb lesz, már valami homályos köd kezd ülni a völgyre, az emberek úgy hallgatnak, csak az öszvér Csenge tyje ad dolgot a visszhangnak, s az utasok után legör-

Az ember úgy

elé.

fél,

:

!

dül

kavics.

Végre a völgy legmélyebb helyére érnek, itt egy roppant kdarab zárja el az utat, melyet valaha földrengés vethetett

a völgy hasadékába,

s

a mint egyik felével a meredek

-

:

142

sziklaoldalhoz lapul, másfell

úgy

elszorítja az utat,

hogy

mellette elhaladva alig enged két arasznyi tért az utazó-

nak, azon túl száz ölnyi mélység, telen féloldalt hajolni,

s

a ki lovon halad, kény-

hogy a sziklához ne iörzsöld-

jék: egy botlás, egy szédülés,

s ló és

lovas ezer darabra

zúzott.

Mindenki szorongva közeledett a helyhez, az emberek egymásra tekintgettek. No gyermekek, szólt az oláh kalauz, most aztán imádkozzatok, mert ha itt kap bennünket a gonosz, még

—

csak futni sincs hová.

A

bqszankodva hallá a figyelmeztetést,

íiú

sziklához érve,

még

s

a mint a

egyszer hozzá fordult a kalauz, intve

ket:

—

Itt

azután elhallgassatok egészen, mert bizony Isten,

nem engem kap

el

valami,

Károly csak azért linját s

is

hanem

titeket.

daczosan levevé nyakából mando-

egy víg accordot adva

rajta,

elkezdé bátor hangon

dalolni ((Sárga ló, sárga ló,

arany patkó rajta

!»

Azon pillanatban ijedten kapott az oláh Katalin lovának zabiájához, csaknem hanyatt esve Jézus Mária ahol a kétszarvú ember Mindnyájan oda tekintettek. Valóban ott állt, a sziklaköb tetején, mintha egy rejtett üregbl bújt volna egy:

—

!

!

szerre

el

a meghallott dal szavára.

Úgy, a hogy a török által leíratott lábai szrös tehén lábak, hátán összekötött bivalybr, homlokából két hátra:

hajló szarv

ntt el, mely

vad, ijedelmes tekintetet adott

szelíd arczának,

különben oly

melynek .vonásain

e pilla-

natban még örömöt, még mosolyt, még emberi vágyakat is

lehete látni.

A

mint

ott a

magasban

állt,

a karaván feje

fölött,

gör-

csös botjára támaszkodva, sötét alakja, hegyes meghajlott

kitnve az alkonyéj színébl az egész kabvölve állt; Katalin paripája horkolva ágas-

szarvai élesen

raván holttá

:

:

!

Ii3

kodott, orrlyulvaiból forró

gzt

futatva, s felborzadt seré-

nyét hányva jobbra-balra, míg Ilonka felsikoltva takarta el arczát bát}'ja kebelébe, ki vadul tekinte hátradobbanva az elidézett rémre,

s

kezével vadászkéséhez kapott.

a következ pillanatban reszketni kezdett a fiú, keze elbocsátá a kés markolatát, arcza elsápadt, ajkai szótlanul

De

nyiltak

meg

rebegve, melle zihált, szó

sem

jött nyelvére,

szemeit elfutotta a veresség; egyszerre elvété fejérl lövegét, s neki rohanva a sziklának, mieltt valakinek eszébe juthatott volna meggátolni, a sziklahasadékokba fogózva,

mint a vad

hiúz, oly sebesen felkapaszkodott a rémalak-

megragadva annak kezét, elhalmozá csókjaival, sokáig nem jött más hang összekulcsolódott ajkaira, mint egy szótalan sirásé, min annak sirása, ki álmában kiáltani akar és nem tud; míg egyszerre, mint a zápor, megeredt szemébl a köny, s akkor minden ízéhoz, ott térdre bukott,

ben megrendülve Édes atyám

kiálta fel

— A

csodálkozás moraja zúgott

fel

Maga

a karavánból.

a

kétked idegenséggel tekinte fel a rémalakra, s majd támadt, majd ismét elmúlt arczáról a nem könny der, mit a megismerés idézett néha reá. ismert apjára többé. Azokhoz a szép szemekhez, ama szegyermeki szivében élt líd mosolygó arczhoz, mely az felle, oly hasonlótlan volt e kép, rémes két szarvval homoly

fiatal testvér

lokán: jól

a

a

fiú,

hogy egyedül

fog apjára találni

más.

és senki

De

monda

férfi

megismerte ket,

szorítá kebelére

fiát,

s

míg szótlan fájdalommal

szemeivel leányára tekinte

le,

oly

búsan, oly fájdalmasan, mintha könyörögne neki, hogy

ismerjen

A is

fiú

is

reá!

szóhoz kezde jönni,

s

könnyeivel együtt beszéde

megeredt.

— Emberek!

nem

ördög,

nem

jó emberek! Nézzétek, hisz kisértet

;

ember, mint én és

lázva, elcsúfolva, megrontva, de bizon3"ára

nem rém , ti

;

meggya-

nem Isten

által.

144

l.anem

gonosz emberek

apámat, ha arcza össze volna

Nem

oh de én megiemerném

által;

hát te? Ilonkái

törve;

is

látod- e öt?

— Leányom

rebegé a rém, oly hangon, melynek ke-

!

serves rezgése a sziveken hatott keresztül,

ismers hangra

az

csak Katalin

—

véd

Jer, szállj le

félájultan

karjai tárták

onnan

vagy és Istent hiszesz,

!

omlott

az öszvérrl,

amazon, ha ember

hozzánk!

Katalin egyedül mert megállani a közeled ki fia

s

fel.

kiáltá fel az

szállj le

le

hogy Ilonka

rém

eltt,

karjára támaszkodva, a szikla rovátkáin

alászállt,

ket;

a kalauz

szétfutva, biztos távolból nézte

kísérete

felfutott egy fára.

Az ember lejött, s letérdelve leánykája mellé, összecsókolgatá annak homlokát, szemeit, mig a gyermek magához tért ölében az atyai csókok melegétl, s felpillantott, de hirtelen eldugta ismét arczát, s mig kezecskéi apja nyakát ölelték át, arczát annak kebelébe rejté. Irtózik tlem, susogá az ember bánatos sóhajjal, s

— azután fiához fordult: — Hol jártok Erdélybl? Miért jöttetek — Kétszer küldöttük váltságdijadat, mindannyiki

itt ?

el

szór

kellett

el

annak tévedni, most magunk indultunk

el vele.

— tett

Késn

érkeztetek vele, szólt az

ember lecsüggesz-

fvel.

— Oh,

apám, sóhajtott a gyermek, jöttünk volna ha-

marább, de koldulva gyjtöttük váltságdíjadat idegen országban.

— Koldulva!

ti? kiálta fel az

ember, hát barátom,

kit

megbíztam, hogy vagyonaim egy részét eladva, azt küldje

nem

nm

elfeledett-e ? Hát Barátod! kiálta dühösen ég arczczal a gyermek. Barátod kihajta bennünket házunkból, mint monda, a te megbízásod szerint. Nd pedig, anyánk, most is emlékeel

:

Pozsgai

—

zik rád

él-e ?

— a túlvilágon.

.

:

;

145

Az ember hátratántorodék,

s

a sziklához kellé támasz-

hogy el ne essék. ügy van, apám. Ha e derék hölgy itt, ki mellettünk áll, Istentl nincs segélyünkre küldve, most is koldulunk küldözött, ö fáradt velünk érted, neki köszönjük, talán

tania

fejét,

—

;

hogy megtaláltunk, hogy megszabadítunk. Az ember odaborult Katalin kezére, s csókjaival hal-

mozá

el azt.

— Oh, asszonyom,

iszonjrúk, a

mik én velem

történtek

de te légy áldva százszor, hogy gyermekeimre kiterjeszted kezeidet; nem adhatok jóságodért e^-ebet, mintha neked, mert hisz enyémek úgy

ket adom

sem lehetnek

többé.

— Bármily

borzasztó legyen

is

a sors, mely téged

ért,

hogy azt megfordítsa rajtad, szólt szilárdul a deln; s ha megengedé, hogy gyermekeid feltaláljanak, nem újjmutatása-e a Mindenhatónak ez, hogy ismét boldoggá fog tenni és visszasegítend hazádba ? Lehetetlen én rabja vagyok a seraskiernek, keze-

él az Isten,

—

men

!

nyakamon nincsen a mi itt homlokomon van

vas, de

nincs láncz,

rabbá

tesz,

.

nem

Katalin

ersebben

.

tudta magát megtartóztatni a borzadálytól.

— Mely kéz Az ember — Oh, asszonyom

tette e csodát veled ?

lecsüggeszté fejét felsóhajtva !

neked bizonyosan édes álmaid szok-

tak lenni, mert lelked tiszta és arczodon boldogság látszik,

ne akarj tudni dolgokat, mik álmaidba kísérteteket kevernek s megingatják benned a hitet. Akarom, hogy beszélj mert kell ismernem sorsodat, hogy azon fordíthassak. Ha borzalom hallani, a mit mondasz, gyermekeidet küldd félre.

—

;

— Én

bogó

hallani

azt,

míg a még mélyebben

szívvel,

keblére, s

apám szólt a fiú fendolányka még szorosabban simult apja

akarom

rejté

!

annak daróczöltönyébe

ai'czát.

— Halld Jókai:

Törk

tehát, a világ. II.

mit hinni nehéz. Ezeltt hat évvel, 10

U6

midn

Eáküczy György nem érve be saját fejedelemségével, kiment országot hódítani Lengyelországba, s kivitte magával az erdélyi nemesség színét, én is azok közt voltam.

Honn

két fiatal

Ez emléknél

gyermekem

elfogult az

s áldott jó

ember hangja

nm maradt.

szemeibe könyek

s

tolultak.

— A lengyelek

nemes had,

s

tatárt hittak segítségül, elhullott a szép

a ki élve maradt, azt rabszíjra fzték

E

hurczolták mesze országokba.

s el-

engemet is, s legjobb barátomat, Pozsgai Ferenczet. Gyermekkori hatom volt, asszonyom; atyám mint szegény fiút fogta fel, velem nevelteté együtt éltünk, együtt harczoltunk, egy sors ért

;

lánczra voltunk verve.

Midn

elfogatásunknak híre futa-

modott, kinek rokonaink, családunk

volt, az sietett vált-

ságdíjunkat megküldeni, de a mely nap a bennünket fogva tartó

murza

felvette a díjat, érkezett a seraskier a

szultán halálparancsával, mely selyemzsinórt

ítélt

a mur-

annak minden pénzét és marháit a seraskierre juttatá. Ez utóbbiak közé tartózánk mi is. Es a seraskier semmit sem akart tudni a váltságdíjról, s mi rossz után rosszabbat cseréltünk, amaz rossz volt embernek, de emez jó volt ördögnek. E szorongattatásunkban mi néhány százan a mi pénzecskénk volt, koldulásból, nagy elrejtegetve összeraktuk, azon s?:ándékból, hogy egyet magunk zára

s

haza küldve Erdélybe, meghatalmazzuk, hogy mindnyájunk vagyonából adjon el annyit,

közöl kiváltunk,

s azt

a mennyi a váltságdíjra

kell,

s

küldje

meg

értünk.

En

Mondám, hogy

legjobb barátomat ajánlám erre, Pozsgait.

becsületes ember, benne bízni lehet, mert jó hazafi, jó

keresztyén, és mindnyájunkat szeret. s

Mi

kiváltók e

egyik napról a

elküldtük Erdélybe és vártuk sokáig,

másikig; a napokból évek lettek és

nem

érkezik váltságdíjunk

Az ember

— És

.

nem

tudtuk, miért

.

elfuladt a beszéd és fájdalom miatt.

e becsületes

akarná apja

.

férfit

ember, szólt Károly, mintha folytatni

b'^w'^^dí^t..

^Ifoslalá a

küldk

jószágait, árvái-

147

özveg}^eiket kiverte búzáikból, birtokaikat elveszte-

kíit,

potom pénzért és gazdáikat rabságban hagyta veszni.* Ugy-e, Istenhez kiált e szó, asszonyom? Es Isten keze nem rövidült még meg. Nem zúgolódom. Mi vártunk évekig, s itt vesztünk a várakozásban, a seraskier maga is undok renegát, gy-

gette

— — —

mindazokat, kik hitükhöz állhatatosak maradtak,

lölte

mindent

s

hogy bennünket eltántorítson, velünk teljesítteté a legaljasabb munkákat, miket másutt a czigány is csak akkor vállal el, ha éhenhalni készül de én elkövetett,

;

nem engedtem

leroskadtak sorsuk terhe

alatt,

én vigasztalám ket,

s pél-

ersnek

lenni.

dát mutatók nekik, mint kell a balsorsban Eg^^etlenegy

midn

eltántorulni társaimnak lelkét, s

sem hagyta

el hitét.

A

seraskier dühös volt, s

megtudva, hogy társaim engem tartanak magok eltt mintegy példaképül,

maga

elé állíttata, s

elbb

hizelge,

majd

fenyegetzött, hogy társaimat vegyem rá az áttérésre

Istenben vetem reményemet

s

daczoltam vele. Ekkor

;

én

irtóz-

tató bosszút esküdött fejemre és beteljesíté azt; megkötöztetett

egy széles gerendához,

s

homlokomon

felhasíttatva

a brt, egy eleven kecskebak fejérl leszakíttatá a szarvakat

s

azon forrón, véresen a homlokomon vágott sebbe

kötteté azokat,

ersen

rászorítva,

fejemhez voltak azok nve,

úgy hogy hat hét

alatt

a mint

elválaszthatlanul,

látod.**

Katalin elsápadt az iszonyat miatt. Károly tenyereibe hajtá homlokát, a kis leány pedig féltében elaludt apja ölében.

— Ugyanekkor,

ról lehúzatva a

folytatá a rab, eg}^ tulok hátulsó lábai-

brt, azon nyersen lábaimra vonata, míg

rászáradtak, úg}', hogy levágni

"'

sem

lehet többé.

História Transilvanise anctore Joanne Bethlenio Pars

Akkor

I.

Corona aurea, sive história ordinis SS. Tiinitatis de Redemptione Captivorum. Praynál. Specimen Hierarcli. Pars H. pag. 272. '"-'

Hasonló esetrl

tesz tani\bizonyságot Baiiiaiid.

10*

;

148

ezen vadonba bocsáta el:

«itt

fogsz lakni,

s

innen ki

nem

jöendsz soha, mert borzadni fog tled mindenki, a ki meglát, s

iszonyattal kerülend ki

zére voltál társaidnak,

E

ama

szavakkal

minden él ember,

s

ha ve-

most vezesd a hozzád hasonlókat !»

kecske nyájra mutatott, metyet amott a

sziklákon legelni láttok,

s

mikhez ime hasonlatos vagyok.

Katalin alig bírt magához térni a bámuló iszonyatból azzal egy gondolat járta át lelkét.

— Menj vissza

gyermekeiddel az én jószágaimra, szol-

gáim egy lesze vezetni

fog,

magam elmegyek

a seras-

kierhez.

— Szöknöm nem

asszonyom, mert

lehet,

e gúnyjelröl

mindenki rám ismer, s a seraskier hatalmas, csak arra hoznék veszélyt, ki velem jót akar tenni. De én váltságdíj t ajánlok neki s akkor elbocsát.

— — Alig hiszem. — En tudni fogom kényszeríteni, én nem tle. — Oh, asszonyom, ne tégy egy sem miattam, én félek

lépést

nem óhajtom

a világot látni többé, és a világ elborzadna,

ha engem látna. Menj nekik, én s

itt

vissza

gyermekeimmel

és légy anyjok

csendes elmerengésben fogok élni és elmúlni, értök imádkozom.

a míg élek, érted és

— Nem, nem, a mi elmeg^^ünk a seraskierhez érted könyörögni. — hozzá könyörögni Hát könyörög valaki egy kiszáradt fának, egy dühödt fenevadnak — Jehova Istenre az amazon, büszkén kardszólt

fiú,

?

?

!

kiáltá

Kucsuk basa neje mást is tud, mint könyörögni. Jehova névre felderült az ember arcza. Hévvel ragadá

jára ütve.

A meg

a hölgy kezét.

— Te keresztyén vagy — En megtartám hitemet annyi válaszemeiben. a n szent — Úgy bízom benned, hogy megrzöd gyermekeimet; hogy engem megszabadítasz-e, az elttem közönyös dolog. — A mit Isten akar, az ?

kisértet között,

is

szolt

ihlettel

teljesülni fog.

!

:

!

:

149

—S

nem

megnyugodnom,

kell-e

lia

az van felettem

hogy itt haljak meg e völgyben, mint hitem vértanúja? Ki tudja, hátha kiszabadulnék

liatározva a magasban,

innen,

nem

lenne-e

bellem

kegyetlen, bosszúálló ember,

ki véres visszatorlást gyakorol azokon, a kik így bántották,

nem

lennék-e ellenségeim üldözje, gyilkosaimnak hó-

hérja, árulóim elvesztje?

Károly szólni akart valamit, arczán átfutott a azt akarta

x^ir

;

tán

mondani

— Az leszek én

Katalin megszorítá Boór

Ádám

— A mit Isten végzett,

a miért angyalok imádkoznak,

meg

az

fog történni.

E

s

kezét.

szavaknál a két térdepel gyer-

mekre mutatott. Most végy búcsút gyermekeidtl, öleld meg ket. Négy nap múlva ismét visszatérünk, várj reánk e helyen, ha velünk jönnöd veszélyes. Boór Ádám még egyszer megölelé, megcsókolgatá gyermekeit s azzal megrázva Katalin férfiasan nyújtott jobbját, kiszakítá magát gyermekei karjai közül s ismét felment a sziklaköbre.

Katalin inte kísérinek, hogy menjenek tovább.

A kalauz

lemászott a fáról,

— No ezeket megvette A

magában mormogva

az ördög.

távozó gyermekek sokáig visszatekintgetének. Károly

kalapjával köszöntgetett vissza, Ilonka csókokat hányt piczi

A

hogy ha hátra talál nézni, úgy marad a feje, még sem állhatta meg, hogy egyszer hátra ne tekintsen, s a mint megpillantá a kétszarvú embert ott a sziklacsúcson térdepelni, arczát imára kul-

kezeivel.

kalauz, bármennyire félt

csolt kezeire hajtva,

— Nézd

<

el,

nézd

:

is,

álmélkodva rántá

meg

az ördög imádkozik

társa zekéjét:

150

m. A SEKASKIER Csúnya nagy potrohos ember volt a seraskier, hájjal volt béllelve minden porczikája, az ujjait ökölre nem birta volna fogni, mert még a tenyerén is szalonna volt, tripla tokája volt s lelógott nagy lomhán, s hasának nagy terjedelme miatt soha sem látta lábait. Mindamellett szüntelen gyalogszekéren hordatta magát nyolcz-nyolcz rabszolga által felváltva, s az a lebtica is vasból volt mert ha fából ;

lett

volna, ízre-porrá tört volna.

Számtalan rabszolgát elve lévén

tartott e

derék úr, ilyen gazdasági

:

Minden igavonó

állat között

a legolcsóbb az ember

;

egy

ökör tíz-húsz arany, egy ló ötven, száz, százötven dénár, ki

micsodás

?

egy

ers

legényt pedig megvehetni két

tal-

mikor vásárja van. Egy ló csak tíz-tizenöt esztendeig ló, de egy markos ficzkó eltart ötvenig is. Lovat, ökröt drága szénán kell teleltetni, az ember megél abból, a mi hulladék marad; a barom csak nyáron dolgozik, télen léron,

pedig pihen pedig

;

a rabszolga nyáron ekét, boronát húz, télen

malomban röl, vagy bányában

kopácsol.

E

végett

a derék ember egész gazdaságát úgy rendezte, hogy a hol csak lehetett, emberi kezek végeztek minden munkát, azok szántottak, takarítottak,

csépeltek és hajtották a gázló-

malmokat, vontatták a hajókat. Épen most is gabonát csépeltet rabszolgáival a derék úri ember a szérüs udvaron, két rabszolgan hajtja róla pávafarkakkal a legyet, kett lábait mosogatja, a többiek

nagy tekenkben szemelgetik a konkolyt a tisztabúza a hány szem közte közöl, s jaj nekik, ha nem vigyáznak !

—

a midn egy csausz marad, annyi korbácsütést kapnak, sietve jelenteni, hogy Kucsuk basa feleségének egy elre küldött futárja köszönteti a kegyelmes urat, miszerint

j

nemsokára be fog hozzá

szállni egész úti kíséretével együtt.

!

!

151

—

No már megint vendég

mérgesen a renegát. Hogy nem tudnak ezek az emberek odahaza maradni S micsoda új szokás már ez, hogy az asszonyok utazni !

szólt

járjanak? minden becsületes vallásos török utálattal

for-

ha még volnának becsületes vallásos törökök sokan, mint én. Veszendben van a régi muzulmán erkölcs S mindezt oly pofával mondta a jó seraskier, mintha dulna

el

az ilyen becstelen asszonyoktól,

Orkhán szultánnal tiz

jöttek volna

ki

sei

még genuai olajkeresked

év eltt

— Hanem hát

volt a jámbor.

csak hadd jöjjön az asszony

mond

gazdájáért,

Ázsiából, pedig

;

«ebet

a példabeszéd, asszonyt az uráért

illik

megbecsülni*).

Hanem dolva,

csak oda kinn maradt a szérn, gon-

azért

hogy ha

tova megy,

ott

s utasítást

azt fogj a nekik

fogadja adott az

mondani

:

majd csak hamarább étekfogóinak, hogy mikor

el,

hozzatok a legdrágább frissítk-

bl, s mindenféle csemegét ne hozzanak egyebet, mint nádmézes vizet és mogyorót. Nemsokára megérkezék Katalin s leszállva lováról, a !

seraskier elé sietett s azt illen üdvözölve,

a két gyer-

meket hátul hagyá.

— Chm, nem rút asszony, mormogá magában a

kier,

csakhogy egy kicsinyt kevélynek látszik

;

seras-

hanem

az

sr

hogy olyan szemöldöke van, az ritkaság és nagyon szép a fehérszemélynél. No hát, hozott Isten jó asszony, meddig maradsz itt? Tled függ, hogy rövidebb, vagy hosszabb legyen szép,

—

látogatáson, felelt Katalin udvariasan. Hallván vendégszereteted hírét s

erre

utazván,

nem

akartalak kike-

rülni.

—

Igen?

szólt a derék úr. (Vájjon ki lehetett az a gaz-

ember, gondola magában, a ki elhíresztelt, hogy vendégszeret vagyok?) Tehát hova utazol, jó asszony?

— Anadoliba — No, Allah

:

egy régi fogadásom következtében. segítsen

•

utadban. Szakácsok, hozzátok

152

azon drága csemegéket. Tehát Anadoliba utazol. Akkor bizony igen sietned

— Sietnem

szerint

kell.

minden évben

gyar fogyót,

s

mert egy régi fogadásom váltanom rabságból egy ma-

kellene, az igaz, ki kell

.

izentem már a közellev török urakhoz, de

egyiknek sincsen, e végett

magamnak

kell egyet távolabb

keresnem.

— No, ez furcsa fogadás hanem Allah nagy hatalmas vannak mindenféle emberei. — Igazat mondva, jó szomszéd, egy nagy út viszonbiz

és

;

s

te

engem megmenthetnél, ha tán akadna birtokodban magyar fogoly. A seraskier némán kaczagott, fejét elé-hátra rázva. Magyar fogoly, magyar fogoly? Ha paripáról beszélsz, jó asszony, akkor tudom, mi az arab paripa, mi a lengyel, mi a burkus ? az egyiknek sovány feje van, kiül pofacsonttagságaitól

—

jai,

sima szre, másiknak bolyhos szre, vastag

feje, széles

ha perzsa toklyót, egyptomi argalit, magyar juhot kérdeznél tlem, azt érteném, amarra vastag farkáról,

szügye

;

másikra zfejérl, emerre kacskaringós szarváról rá lehet ismerni, de hogy mi különbség legyen egy magyar rab-

vagy egy görög rabszolga, vagy egy georgiai rabszolga között ? azt nem tudom füle, orra, szeme mindegyiknek egyforma, én csak kicsinyekre és nagyokra szok-

szolga,

;

tam ket osztani. Elmés ember vagy,

—

türtztetve haragját,

nem

seraskier,

szólt

a deln,

alig

akarlak én terhelni azzal, hogy

kedvemért rabszolgáidat osztályozd, hanem ha sziveskednél egyet átengedni közölök, majd az én gondom lenne azt kiválasztani a sok közöl.

A

seraskier fejét rázta.

—

Nem

lehet, jó

asszony.

többet vehetnék hozzá, így hever, s

felvehetem,

Egy sem

is fele

eladó, bár

még

a földeimnek j)arlagon

hogy a hajdúk minden héten agyon

ütnek belle kettt-hármat, nyakamon a

tél s

az ólom-

bányákba ha leküldök Eebbi-alevval (deczember

1) két-

;

:

153

Bzáz rabot,

nem

jön belle több vissza Dsemadi-alevval

(február) száznál, felét elpusztítja az ólomgörcs, alig jöhe-

tek ki velk.

— No

de,

kedves szomszéd, szólt Katalin, odaülve a

seraskier mellé a hordszékre,

s

végig simogatva bársony-

sima kezeivel annak elhízott pofáját. Lásd, milyen kedvet tehetnél nekem, megszabadítnál egy hosszú út terheitl nem is kívánnám tled ingyen, nem sokalnék egy pár száz aranyat érte.

A

seraskier arcza erre szépen elkezde fényleni, az elec-

tricus czirógatás a szép asszony kezeitl,

vagy tán még

inkább az ajánlott kétszáz arany, megvesztegetleg kezdenek hatni mogorva kedélyére, s miután elbb jól kinevette volna magát, mint olyan ember, ki jól tudta, hogy a vele

nagy szívesség miatt most nagy áldozatot követ el, de már nem tördik vele, ráhagyja a hölgy kérését. vagy. A prófétát képes Legyen no. Te gonosz volnál mosolygásra gerjeszteni hamis szemeiddel. Hát nem bánom. Legyen meg, a mit kívántál. Itt látsz egy csoport rabszolgát, választhatsz bellök, nem bánom. Nem kívánok érte díjat sem neked adom. Oda adom ingyen. Hanem azután mégis megbánta, hogy egészen ingyen született

—

n

;

engedte át

s

utána tévé

— De aztán én nekem küldesz Erdélybl egy vég arany— Szívesen, szomszéd. — Meg, ha akarod, tizenkét narancs- gránátalmafát a kertedbl. — A legszebbeket kapod meg. — Aztán meg, ha nem a paripái közöl

n^^al áttört thalytot.

jó

és

restelnéd,

férjed

elküldhetnél egyet, talán azt a Mizrim nevt, érsz,

meg ha

rá-

hozathatnál számomra néhány száz hollandi tuhpán-

hagymát.

Kucsukné mindent megígért,

ráment apródonkínt az ajándékba kapott rabszolga mintegy ezer darab aranyra.

s

ilyenformán

!

154

— Hát nem bánom, válaszsz közölök, azt hiszem, van köztük magyar

— Kár

egynehány.

is

volna ezeknek számát csonkítanom, jámbor

most

seraskier, látom,

is

mind munkában vannak, nem

akarlak olyantól fosztani meg, a kire szükséged van,

majd csak holmi hever rabot viszek el tled, teszem tán egy kecskéi^ ásztort, ki nélkül könnyen ellehetsz.

föl,

— Kecskepásztort? kérdé fölhegyezve a jámbor. Miféle kecskepásztort, honnan, merrl? — Az útban láttam ha emlékszem, a Dzerdzina völgyben. — Ahhá csapva a kezeivel egyet,

!

te a

kiálta

jól

térdeire

fel,

kétszarvú embert gondolod,

utána

:

azt

nem adom,

— Nem adod

?

rosszul tanultad

mán

Hát

meg

s

török,

furcsán nevetve tévé

jó asszony.

Ígéreted csak addig tart

?

Nagyon

a török szokásokat, a mit a muzul-

kimond, azt megállja.

— Én azt mondtam, hogy válaszsz

azok közöl, a kik

meg akartál csalni, s a kétszarvú oh ez nem eladó senkinek. Ha neked

eltted vannak, de te

emberre gondoltál,

fogadásod tartja minden esztendben kiváltani egy ma-

nekem meg fogadásom van, ezt az egyet el nem adni semmi áron. De hiszen, jó szomszéd, azon ajándokokért, miket tlem kívántál, százat vehetsz a hadsereg megtérte után. De egyet sem olyat mit gondolsz kétszarvú em-

gyar rabot,

— —

;

:

bert ? a milyet soha se látott senki

tömetem polyvával, mint az perzsa király.* S

itt

;

nem, nem adom,

elfogott

fog állani

római vezért,

a kertemben,

ki-

a

a bokrok

között csudára.

— Az

Istenért,

ne beszélj

így, seraskier,

kiálta a

n,

aggódó pillantást lopva a gyermekek felé, kik a seraskier minden szavát hallhatták. Légy könyörül, lásd azon szegény embernek két árva gyermeke van *

Sapor

---'

Valeriánt.

:

!

loo

— Két gyermeke elttem

özek, a kik

a kié a

kiálta közbe a

!

muzulmán. Talán épen

oh akkor ezek

állnak,

is

az enyémek,

azé a csikó.

ló,

Károly hirtelen visszarántá

testvérét, ki

már a

seraskier

lábaihoz akart borulni, apjáért könyörgend, s ritka jelenléttel válaszolt

— Csalatkozol, Kucsuk basa énekesei. — Hazudtok, hazudtok;

seraskier.

Mi szabad törökök vagyunk.

látom reszketésteken, hogy apátokért jöttetek könyörögni. Az a kis lány sír no ta!

gadjátok,

nem

hogy

sír

No mondd,

!

te kis fiókgalamb,

hogy

sírsz?

— Nem — En pedig hát sírok

embert még

hogy

ma

;

felelt fogait összeszorítva

mondom

Ilonka.

hogy a kétszarvú elfogatom, megnyúzatom, ahá, úgy-e, azt

tinektek,

—

sírsz?

— Ember, légy könyörül,

s

ne kisértsd az Istent kiáltá ;

összekulcsolt kezekkel Kucsukné.

A

hájtömeget a könyörgés,

gesen emelte

még dühösebbé

tette.

Mér-

fel kezét.

— Esküszöm

a próféta szakállára

!

esküszöm a para-

dicsomi szent tubafa árnyékára, melyet a leggyorsabb lovas sebes futással hétszázhetvenhét nap alatt kerül

meg;

esküszöm Aisának, a próféta feleségének kötényére, melyet a hivk zászló gyanánt viselnek hogy ha egy birodalmat adnátok is a kétszarvú emberért, ha nekem adnál napot, holdat, csillagokat érte, délczeg asszony, még ha saját ma;

gadat adnád

is érte

— Seraskier

!

.

.

.

kiálta a

deln

felpattanva, s izmos kezével

egy olyan kanyarulatot tn, a müyet szoktunk tenni, ha valakinek pofonvágást ígérünk.

— Tehát arra esküszöm, halld meg,

hogy mikor

ezt az

én fejemet odaadom errl az én nyakamról, akkor adom oda a kétszarvú embert a rabszolgaságból Jól van, kiálta szikrázó szemekkel a deln, s meg-^

—

fenyegetve

összeszorított

öklével

az

embert,

egyszerre

:

:

156

elrekedt

hangon mondú

neki, Összecsikorgatott fogakkal

tehát jól vigyázz arra a te fejedre.

Azzal inte kíséretének, hogy menjenek,

meket kézen

— Ohó

!

s

a két gyer-

fogta.

megállj azokkal a gyermekekkel

!

kiálta

utána

a seraskier, azokat egy taj)pot sem viszed innen tovább.

A

kié a

fa,

azé a gyümölcs

nekem születtek. A deln visszafordult minden izma vonaglani nyilva, két

sr

;

apjok enyém, a porontyok

e szavakra, párduczi

is

termetének

látszék, szemei kerekre ki voltak

szemöldöke vonaglott, mint két fekete

kigyó, s megnyílt ajkain keresztül összeszorított fogainak

gyöngysorai látszanak meg; tatlan dühtl, és körmei,

arcza

lángolt

kimondha-

mint a saskeselyüé, görbültek

befelé.

így nézett egy pillanatig a seraskierre a másik pillanatban, mint kölykeit véd anyatigris, villámsebesen ;

rohant az emberre

s

belemarkolva két izmos kezével

annak irtóztató tokájába, megrázá azt olyan vad ervel, hogy recsegett, ropogott alatta a vasszék, s összeszorított torkából egy hang ki nem bírt jönni, hanem pofája elkékült, mint a posztó, s szemei kijöttek üregeikbl. Akkor egy lökéssel hanyatt taszítá az embert, hogy csak elmállott, mint az érett körte, s azzal hirtelen felkapott lovára kíséretével együtt,

s

elvágtatott a seraskier udva-

rából.

Az pedig ott fuldokolt, öklendezett és eviczkélt egy darab ideig, míg emberei ismét felemelték, s nagysokára tudott egy szót féhg kimondani Fog ujatok el hörgé elfulladva. Hozzátok nekem vissza! Lóra üljetek. Néhány pandúr lóra is kapott azonnal, de a deln és kíséri már akkor messze elhaladtak, ámbár, ha közel lettek volna is, a milyen nagy volt a Kucsukné szolgáinak

—

—

!

kedve asszonyukért verekedni, épen olyan kicsiny volt a seraskier szolgáié urok kedveért fejeiket be veretni, s este-

157 felé

haza hullongtak egyenkint, mondván, hogy jó lovaik

voltak a futóknak,

A

nem

érhették utói.

seraskiert elöntötte az epe,

hogy másnap oly szinben

mint egy megérett tök. Károly hazáig nem gyzte csókolni yédanyja kezeit, azokat az izmos bársonysíma és aczélkemény kezeket.

volt,

Boór Ádámot pedig azonnal tudósíták, hogy rejtse el magát a hegyhasadékok között, s ha a seraskier keresteti,

el ne Ez

hagyja csalni magát.

tehát

nem

birva kifogni a kétszarvú embert sziklái

és barlangjai közöl, s

panaszt

tett

nem

tölthetve Katalinon boszúját,

a szultán Kiaya-Bégjénél a rajta elkövetett

erszakoskodás miatt, hanem ez azt tanácsolta neki, hogy jobb lesz, ha elhallgat az egész dologgal, mert ha a szultán megtudja, hogy

egy asszony

által

meghagyta magát

foj-

hogy azt az asszonyt nevezi

togatni, megteszi a tréfát,

ki

helyette seraskiernek.

Katalin pedig hazaérkezvén,

rögtön parancsot adott

fegyvereseinek, hogy éjjel-nappal az utakat rizve, postát és hírnököt, ki levéllel vagy izenettel

minden

megy

hatá-

raikon keresztül Erdélybl a seraskierhez, vagy tle Erdély felé,

fogjanak

Hogy mi déssel, azt

el és

vigyék

eléje.

czélja volt az elmés

asszonynak ez intézke-

késbben megtudandjuk, de most

idre hagjaiunk, hogy áttérhessünk egy körülnézzünk, mik történnek ott azalatt.

t egy

kissé Erdélybe s

EGY JO TRÉFA.

IV.

Úgy

el kell

hiszem, valahol, egy korábbi

mben

elmondtam

már, milyen jó jámbor érzelm férfi volt az öreg Apafi Mihály fejedelem, s hogy nagyobb hibája nem is volt szegénynek, mint épen az kenysége,

s kivált,

a

szerfelett való jósága és engedé-

midn

gondoszlató és szívvidámító

szerek által magát olyan állapotba helyezé, a melyben az

ir,8

cnler inkább érezni

nem

mint gondolkozni,

szokott,

a

s

mi

tartozott nála a rendkívüliségek közé, olyankor kér-

mi tetszett jószágokat, hivatalokat és Es ha a derék Bornemissza Anna, kinek

hetett tle, kinek halálitéleteket.

épen oly jó angyalul

:

szíve,

nem

mint a milyen

éles elméje volt, véd-

volna rendelve a gondviselés

lett

fejedelem úr mellé, talán nagyon sok bajt

mind magának, mind

által

is szerzett

a jó

volna

az országnak e gyöngesége által.

így is sokszor megejtették a furak, mikor külön kapmagához hatták nejétl, s ha egy vagy más elhítta

t

már akkor bizonyos volt, hogy annak a vigalomnak Apafi adja meg az árát.

ebédre, lakomára,

barátságos

így történt egy idben, hogy Kapornaki Demeter uram, kinek szép nagy erdsége volt a gyergyói havasokon, meg-

hivá magához a környékbeli nemességet és a székely

nemkülönben azoknak közbenjárása által a fejedelmet is haj tó vadászatra, mely annál gyanúsabb tüne-

urakat,

minthogy Kapornaki uram annyira ismeretes volt zsugoriságáról, hogy még saját szájától is

ménjmek

látszott,

sajnálta az ételt, s megzálogolta a parasztot, a ki az erde-

most egyszerre csak elkezdelí; vendégeket csdíteni. A minthogy a feje-

jében felszedte a vaczkort,

s

lakomákat adni s delemasszony, valami rosszat

sejtve, le is készült verni az

odamenetelrl Apafit, úgy hogy az, mikor elment, nem merte megmondani, hova megy, hanem azt állította, hopry Marosvásárhelyre megy dolgában szatra

Ott

ment Gyergyószékbe. sok szép nemes uraság

mind hízelkedve

;

pedig hát a hajtóvadá-

volt összegyülekezve, kik

fogták körül a jó öreg urat s ezerféle

apró elzékenységgel viseltettek iránta, mint a mivel leg-

jobban meg lehetett ragadni figyelmét. Különösen három nemes úr forgolódott leginkább a fejedelem körül.

ment, mindenütt gondosan sarkában voltak, Akármerre m kérdezsködtek neje, gyermeke fell, magasztalták, a kiket szeretett,

rágalmazták, a kikre haragudott.

!

E három

úr volt

Kapornaki Demeter, a házi gazda,

:

Kozár Péter és Pozsgai Ferencz, kik úgy elfoglalták a fejedelmet, hogy másnak alig jutott belle. magok ellttek, ráfogták, Minden vadra, melyet

k

hogy a fejedelem ltte, úgy

délfelé a fejedelem

maga

is

nevetve kezdé tapasztalni, miszerint daczára annak, hogy ötszörnél többször ki

mégis négy

farkast,

nem

sütötte az

három vadkant

id és

alatt fegy^'erét,

egy bölény bikát

ejtett el.

Az ebéd

férfias falatozásból állott,

ftanyahelyre

a

gondja volt zik

rá,

rendezve

hogy addig

vagy szomjúhozik, kéz

dn végre

de

;

a

csak az estebéd volt

házigazdának

szives

a fejedelem a hol megéhe-

is

alatt találjon

mindent,

felé

mi-

a kifáradás után neki telepedtek az ízletes vaital,

hogy

valahány hajtó, taksás és szekeres jelen

volt,

csorának, Apafinak oly jóizen esett étel és

vége

s

azokat mind megtette nemes embereknek

Ez kedvez idpontok látszék a három úrra nézve, kik a nélkül, hogy összebeszéltek volna kölcsönösen kitalálták egymás szándékát s segédkezet nyújtanak egymásnak annak kivitelére. Legelsbb is tehát külön vonák a fejedelmet, eltávolítva mellle a többi alkalmatlan embereket s ekkor elvoná mindegyik dolmánya zsebébl az eddig rejtve tartogatott

folyamodó leveleket

s

alázatosan

eléterjeszté

mosolygó arczczal a fejedelemnek. Egyik úr sem tudta, hogy mit kér a másik a maga levelében, s mindegyik a magáét iparkodott megkedveltetni.

— Egy

kis

folyamodás

ez,

nagynágos

uram, holmi

megürült birtokért, a minek nincs gazdája. pornaki édeskés hangon.

— Az enyim egy

pott jutalomért

kis kérelem, ígért és

nagyapám

Monda Ka-

meg nem

fáradságai végett;

magát Kozár Péter. Az enyim pedig csak egy kis megersítés

—

ka-

ajánlja

és helyben-

160

hagyásérti esedezés oly jószágra nézve, a minek

igazságos birtokában vagyok;

óta

így

már

beszélé

rég-

Pozsgai

Ferencz.

A

fejedelem nagy zavarban volt és nevetett.

— De édes fiam, nem olvashatok én most, mert van már fáklya világánál nem látom az — Nem szükséges Kapomaki, méltóz-

sötét

írást.

s

hisz

az, állítá

is

bennünket ismerni, hisz nem kérünk mi semmi olyast, a mibl nagyságodnak kára származhatnék. Mint szinte az országnak sem toldá utána Kozár. Valamint honfitársaink közöl senkinek sem egészít

tatik

ki

— — Pozsgai. — De hát mit csináljak

fejedelem, látva, hogy

sem írhatnám

— Oh,

séggel

s

alá,

;

;

vele, édes barátaim,

nagyon fogják;

hisz

szabódék a

ha akarnám,

mert tintám nincs.

rögtön szolgálok vele, kiálta Kapornaki kész-

erdbe, keresett egy bodzafát, bogyóit belefacsarta egy pohárba s kész

félrefutott

annak az

érett

az

volt a tinta.

— Igen, de írónád

is

kellene.

Nosza azért meg Kozár uram lódult neki, levágta a gólyaszalonkának az orrát s faragott belle kalamust.

— De asztalom a földön csak tudtunk de Hagyjuk holnapra. nem tudok — Oh kérem alássan, leszek én Pozsgai sincs

enni,

:

asztal nélkül.

írni

ezt

asztal; szólt

készséggel,

négykézlábra állva a fejedelem eltt, hogy

hátát használhassa asztal gyanánt, azon írni alá a folya-

modásokat.

A

fejedelem

teken

s

elbb

kikaczagta magát a mulatságos ötle-

azután nolens-volens elvette a kezébe tuszkolt

író-

eszközt.

— Ha már annyira

siettetik

S azzal szépen-nemszépen tott

kegyelmetek, hát Isten neki,

aláírta a

három

fel

sem

m'i-

folyamodványt, szalonka-orrból faragott kalamussal,

bodzabogyóból facsart tintával, Pozsgai uramnak a hátán. A három úr nagy örvendve dugá zsebre a folyamodva-

101

nyokat, míg Apafi azután

sem gyzte

eléggé nevetiii azt a

sajátságos tréfát, a mit végbemenni látott.

Hát még ha

el is

melyet látatlanban

olvasta volna a aláirt,

három folyamodványt,

akkor kaczagott volna

még csak

méltó okkal.

Mind a három úri ember egy és ugyanazon dolgot kérte Apafitól mindhárman ilyefalvi Boór Ádám megürült birtokát kérték fel, különböz jogczimeiknél fogva: egyik sem tudósította a másikat arról, hogy mit kér, s mind a három egyszerre intézvén Apafihoz kérelmét, a fejedelem ugyanazon dolgot ugyanazon órában és helyen mind a háromnak megadta. Már most hogy fogja az a három derék ember egymást ;

abból a jószágból nyakra-fre kihajigálni?

V.

INTRA DOMINroM ES EXTKA DOMÍNIUM. A

Szamos völgyének egyik szép kies lapályán feküdt illyefalvi Boór Ádám birtoka, jól rendezett szántóföldei széles szalagokban csíkozták keresztül a tájat, világos zöl-

det mutatva, hol a friss vetés

helyén, és sötét barnát az

állt,

fakó sárgát az ugarok

szi szántáson. Áldott

jó

term

föld.

Kastélya egy domboldalban épült, fölséges kilátással a Szamosra. Két hegy lejtjében, melyek közöl az északnak

fekv rengeteg erdvel büszkélkedik, a

keleti

vidám szl-

lkkel s gazdag gyümölcscsel van beültetve. Az épület mögött nagy gonddal ültetett fiatal vörösfenyerdö díszlik, melynek sötétjébl oly regényesen tnik ki a piros

De

tetej fehér ház, két sor ablakával.

— nem rossz ízlésök volt

a derék uraknak

!

e kis

megér egy hajtóvadászatot. A mint a három úr a donatiót markában érezte, sietett mindegyik azt érvényessé tenni. Egy sem tudott a másik

birtokocska testvérek között

is

szerencséjérl semmit. Jókai

:

Török

világ. II.

11

Legjobban

Pozsgai Ferencz

sietett a jó

már

;

jó eleve

kitudván az árvákat apjok meghatalmazásának gonoszul értelmezett tartalma következtében, elébb mint gondnok,

majd mint meghatalmazott, bitorlá a jószágot, végre az adománylevél által, mint annak új birtokosa, egészen otthon tévé magát abban; a mije volt Boór Ádámnak, az mind jó volt neki, szállása épen neki való, mentéi, mintha csak rászabták volna, st még csak a hálószobában lev képek helyett sem kellett újakat raknia, mert hisz Boór

Ádám

apja neki

is

olyan

volt,

mintha

saját édes apja lett

volna, oly szeretettel viseltetett hozzá,

mint

saját gyer-

mekéhez.

megnyugvék szépséges szerzeményében, a midn pár nap múlva több rendbeli hintók jártatnak be udvarára, csaknem egy ugyanazon perczben, s a kitekint úr nemzetes Kapornaki és Kozár uraimékat látja azokból tehát egészen

leszállni, kit-kit

maga

a

nótáriusaival, Írnokaival, hajdúi-

val és diákjaival egyben.

— Hozta Isten

!

másik is, mindenik azt vélve, hogy a

hozta Isten

egymással kezet szorítva,

!

szólt egyik

is,

másik látogatni jött hozzá, s lesz az úr a háznál. Pozsróla azt hivék, hogy csak ideiggait számba sem vették, óráig való sáfár, a kin

majd

túl fognak adni.

Bemennek szépen egymást onnan végig járják az egész

kínálgatva a

tornáczon,

épületet; «e bizony szép ház,

mondogatják egymásnak, itt ugyan ellakhatik az ember, van konyha, pincze, kamara elég jó, a kilátás is fölséges,

minden

sem kell messze járni»; ezzel visszatérnek a terembe, hol már össze volt gyülekezve mind a kettjök részérl az elhozott legale testimonium, egyikkel volt Kelemen diák, másikkal Salamon diák, s míg Kelemen diák a tollát faragta, Salamon diák a jó kéz alatt lehet, a kútra

kalamárisával küzködött,

hogy a fogával sem

— Nos, édes

úgy belevervén abba a dugót,

bírta kihúzni.

rokonaim,

monda

kezeit dörzsölve

uram, tehát fogjunk a hivatalos munkához.

Kozár

!

!

16;^

— Jó

hagyá helybe Kapor-

lesz biz az, fogjunk hozzá,

nak! uram. Vegye kend Kelemen diák azt a levelet és olvassa

fel.

— Kérem alássan, közbe Kozár, Salamon diáknál van az — De a donationalis Kelemen diáknál van. — Engedelmet kérek, én magam adtam neki a kezébe. — Mit adott neki kegj^elmed a kezébe — A donationalis levelemet. — Az én donationalis levelemet — Dehogy az én donationalis levelemet — Mit? hogyan mi — Errl a jószágról. — Kinek a donationalis levelét? — A fejedelem ö nagyságáét, a mit a gyergyói vadászaton — Mit? A mit az én bodzabogyóból készült tintámmal alá? — Es az én szalonka-orrú kalamusonimal szólt

írás.

levél

?

-

?

!

? ki által ?

felöl ?

írt.

írt

?

Pozsgai hallgatott, pedig az ö háta

is ott

fmigált,

mint

íróasztal.

— Az nem — Az

lehet.

enyim

dátum, ehel az kezevonásával,

lehet,

a kegyelmedé

aláírás,

még

nem

lehet.

Ehel a

a fejedelem kétségbevonhatlan

az a tintapecsét

is itt

van, a hogy

el-

cseppentette a toUból.

— Uram, Kozár uram, kegyelmed visszaélt az én dégszeretetemmel, kegyelmed megitta a boromat

ven-

s elcsalta

jószágomat, ez stellionatus

— Ebnek

kend bora. Kend a hamis ember, mert ha nem kényszeríti a fejedelmet, hogy olvasatlanul írja alá

kellett a

a folyamodását, hát akkor

soha alá

nem

írta,

volna.

— De már egyszer

én ragaszkodom a jussom hoz, én bii-tokon belül vagyok, s meglátom, hogy ki tesz aláírta, s

•

ki belle. II*

:

104

— Meglátja? mánya

No

kiteszem hát én, szólt felgyrve dol-

Kozár uram. Tetszik-e választani Kapornaki uramnak, hogy az ajtón menjen-e ki, vagy az ablakon? Kapornaki uram megijedt Kozár tenyereitl, Kelemen ujjait

diák háta

— Ah

s e

mögé kezde

hátrálni.

ez violentia, én protestálok, resistálok, opponálok,

közben Kelemen diákot, mint eleven

dühös antagonistája

nem

ellen,

védfalat, forgatá

mindaddig, míg a szorongatott

magán, hogy elbújt az asztal alá, mire a demontirozott Kapornakinak nem maradt más menekülése, mint hanyatthomlok kiugrani az ablakon, prédára hagyva nyusztos kalpagját és diákját a gyztesnek, ki az ablakból sok szép válogatott titulust kiálta megugradiák úgy

segített

tott ellenfele után, s

csak apródonkint teregetett vissza a

terembe, oda-oda futva az ablakhoz, mikor valami jutott eszébe

s

utána kiáltva azt ellenfelének.

Pozsgai ezalatt szép csendességgel beszólítá a terembe csatlósait, béreseit s

más

efféle fegyver- és

alattvalóit s csak várta szép csendesen,

végezze a

maga

fütykösfogható

hogy a két úr

el-

dolgát egymás között.

Végre Kapornaki nagy furiával eltávozott az udvarról, iszonyúan fenyegetzve akkor aztán Kozár is kifújta ma;

gát,

ván,

megtért a szobába

s

az egybegylt lakossághoz fordul-

monda

— íme

látják kegyelmetek, miszerint én intra domí-

nium vagyok és pedig qui prior tempore, potior jure, ámbátor mindkettnk donationalis levele egy napról kelt, de miután a ki elbb jön, az röl, azé a birtok, a ki elébb kihirdeti:

tehátlan hallgassanak kegyelmetek,

s

olvassa

Salamon diák. Salamon diák szép legény volt, kivált most, hogj^ a száját mind betintázta a kalamárissal, a mint tehát fogná a kétrét hajtogatott írást s kiterjesztené nagy teketoriával, hogy majd elolvassa, íme neki kerül Pozsgai egy hosszú mogyorófa-pálczával s úgy üti ki a kezébl a papirost, hogy az felrepül a padlás

tetejére.

165

— Micsoda

-

dolog

ez,

uram?

Pozsgai

kiált

elförmedve

Kozár.

— Hát acsoda,* hogy

vassuk

fel

;

s

azzal

majd elbb imezt a donatiót olelvont a dolmánya zsebébl egy

is

olyan szép papirost,

fölemelvén, ráüte öklével. Ezt írta

s

a fejedelem az én hátamon a gyergyói vadászaton.

— Hü

is,

!

a ki amarra

is

;

még

ványság, ez alávalóság

mon

kapva Kozár uram

kiálta a hajához

a ki gondolta ;

szedje fel

is

kend

Ez

!

amannak

a ki erre

rablás, ez zsi-

azt az írást, Sala-

diák, szaporán, s olvassa sebtiben,

lármázzatok, hogy

;

ti

pedig többiek

olvasásából senki se értsen

semmit.

De Salamon majd riori

diák, a nyavalyás,

a mint

hogy

lehajolt,

argumentumot kapott a postePozsgai uram sarkantjo^is csizmasarkától, hogy orránfelvegye az írást, oly

száján esett a túlsó szegletbe, s ez jel volt a többi fustélyos

embereknek az általános neki rohanásra, kik is elkezdek legottan Kozár ui'am hajdúit irgalmatlanul püfölni. Ne hagyjátok magatokat kiálta a derék úr, fölemelve az írást; kezünkben az igazság, kezünkben az adománymaga is felkapván egy széket, dühösen opponált, levél s tíz embernek fejenkint egymíglen észrevéve, hogy ha

—

!

!

egy ütleget ad, a tíztl szinte egy-egy ütleget kap, daczára a kiadások és bevételek egyenl voltának, mégis csak

kap

többet, s ennélfogva

jónak

találta az ajtóig vissza-

húzódni, ott azonban ismét visszafordult, ki akai^ta zárni, ajtó és

s

míg egy

rész

ö neki veté vállát az ajtónak s lábát az

a küszöb közé tévé, a

mibl megint

az

lett,

hogy

mikor aztán már örömest ment volna, nem bírt szabadulni, mert egyik lába oda volt szorulva, s utóbb is csak azáltal bírt megmenekülni, hogy oda csukták sarkát,

s

kihúzta a lábát a csizmából

zelmi trophseum gj-anánt,

hagyta a félsaruját

s ott

—

gy-

félcsizmával a lábán és

ökölnyi daganatokkal a fején vonulván vissza a csatatéiTÖl.

— Micsoda ? acsoda

!

tréfás szójáték.

:

166

uram pedig birtokon belül maradván, a két domínium helyezett követelnek cserben hagyott

Pozsgai extra

kalpagját és saruját felszegezteté egy hosszú póznára s úgy tüzeté ki a kastély tetejébe ország-világ csodájára.

De nem

sokáig viselheté békességgel Boór

Ádám men-

mert másnap korán reggel, midn még ágyában heverne, nagy, ormótlan ordításra ébred, s a mint egy papucsban fut az ablakhoz, hát már az egész udvarát ellepve látja baromsokaságú vas villás és dorongos emberektl, kik között a legelébb megszalasztott Kapornaki Demeter hadonázott parancsolva, s meglátván a maga akárki tette mellé azt a nyusztkalpagját a ház ormán, parancsolá, hogy azt hajigálják le onnan s törcsizmát, téit és jószágait,

—

—

deljék be a kapukat.

Nosza elkezde

irtóztató

kopogás támadni

erre, kövek,

botok, lánczos golyóbisok kezdtek repülni a háztetre,

mint egy pokolbeli jéges, melyhez a mennydörgést a fejszecsapások adták,

mik a

vasajtót kezdték döngetni ke-

gyetlenül.

— Micsoda

csúnya lárma az

!

kiálta

kidugva

fejét

az

ablakon Pozsgai; törökök kendtek, vagy kutyafej tatárok,

hogy így rárohannak a tisztességes ember lakára ? Kapornaki felnéze e szóra, s nem tudván, mi okból ellenkezik vele Pozsgai, boszúsan rámordult Hát kendet ki bántja, Pozsgai uram, hogy úgy tor-

—

zsalkodik, mint a kit égetni visznek?

kelmedért,

hanem

Mink nem jöttünk

csak azt a sehonnai Kozár Ferkót akar-

juk innen brachialiter kivetni. Még csak Kozárról tudott valamit.

— No hát akkor soha fáraszszák kelmétek magukat, mert azt már kidobtam én még tegnap. — Ha kidobta, már most hát ereszszen be minket. — Soha bizony. — De igen bizony. Mert ha az nincs akkor én vag}'ok se

azt jól tette

;

itt,

itt

az úr.

!

167

— Hogy hogy, ha szabad tudnom — Úgy, hogy az adománylevél

?

itt

Kapomaki,

s felállva

a kezemben,

szólt

egy szekér bakjára, felmutatá a

ki-

terjesztett Írást.

—

nem

az

Jaj,

adománylevél, kötekedék Pozsgai az

ablakból vitatkozva. Innen

delem

is

látom, hogy az

nem

a

feje-

Írása.

— Hamis

a lelked, nézd meg, ha szemed van

!

kiálta

nemes dühvel Kapornaki, s felszúrva egy hosszúnyelü papmacskaszedre az irást, feltolta azt Pozsgai orra elé. Hadd lám hát szóla az, s a mint oly közel jutott az

—

!

hogy azt elérheté, lekajDta a kertészolló hegyérl, mieltt Kapornakinak ideje lett volna protestálhatni,

Íráshoz, s

kétfelé hasítá azt, azután

nyolczfelé, és végre ezer

—

meg négyfelé, meg ezerfelé.

és

azután

meg

semmirekell, mit cselekszel? orditá magán kívül Kapornaki oh égetni való gazember, ne tépd Össze fogjátok meg, dobjátok le onnan s midn az írásom Jaj

!

te

;

!

!

végre Pozsgai a marokra tépett papirospilléket, mint valami hulló hópel3'heket,

a szeme közé szórta, kétségbeesetten

rohant a póznával a háznak,

s

annak

beverte

ablakát.

A

mint ekként gazdagítaná az üvegeseket, hát az udvar kerítésén kívül megint nagy zaj támad Kozár uram érke:

harmínczad magával. Mind híres nevezetes lúf székelyek, kik jártak a kurucz háborúban is, s még a tatárt is kifosztották, ha kezökbe került. zett vissza

Most azután ell tüz, hátul víz Kapornaki emberei bent az udvarban, Pozsgaié a kastélyban, Kozáré pedig a kerítésen kívül, egyik a másikat megszállva és ostromolva.

Pozsgai emberei voltak legkevesebben, de mind jól

fize-

helyzetk elnyeinél fogva a legkevésbbé bánthatok; Kapornakié tette a legnagyobb számot, de többnyire jobbágyságból állott, kiket robotban hajtottak verekedni, s az a fatális helyzetök volt, hogy Kozár emberei, kik mind példás verekedk voltak, elállván az udvar tett szolgák, s

168

kijárásait,

emberére

minden

köliajítás,

akár kívül, akár belülrl jött,

talált köztük.

Amazok a

kerítésen kívül szörnyen fenyegetztek, hogy

mind

a hányan vannak,

parasztvért isznak

ma

!

s

Kapor-

nak! kezdé észrevenni, hogy emberei nagyon szeretnék,

ha a kör nem volna gömböly, hogy számukra volna egy szeglet benne, a hova elbújhassanak. Meggondolá tehát a dolog kimenetelét úgy is már a jogczím, az adománylevél túróslebbencsnek volt tépve, foga tehát magát s odasompolyodék az egyik kapuhoz, megszólítván nagy alázatos hangon nemzetes Kozár uramat. Hallja kegyelmed! Láthatja kegyelmed, hogy én intra dominum vagyok, s ha akarnám, a hány emberem van, úgy összeapríthatnám kegyelmed maroknyi népét, hogy gulyáshús sem válnék belle, de minthogy én az ortályoskodást utálom, jobb szeretem a sovány békességet a kövér háborúnál, úgy is nem én lévén a kelmed ellensége, s nem kelmed az enyim, hanem az a rabló amott, ki a kastélyban benn duskálkodik tehát ha kelmed akarja, lépjünk amicára s egyezzünk meg akkép, hogy ha kelmed átengedi nekem ebbl a jószágból a monostori részt, szabad faizással és makkoltatással a közös erdrl, én le;

—

;

mondok

az egész jussomról,

a mit a jószághoz tartok,

s

akkor a helyett, hogy egymást rongálnék, egyesült ervel kidobjuk ezt a harmadik embert

la.

Kozárnak tetszett az egyesség, parolát adott rá, melyre is Kapornaki megnyittatván az udvar kapuit, beengedé jönni az érdemes repositiót. Hallod-e te ez és amaz (itt következett egy csomó megtisztelés) hangzók Kozár uram szava: felszólítunk

—

ezennel

!

tégedet

hivatalosan,

törvényesen és hitelesen,

hogy elttünk a kastély ajtait megnyitván, bennünket bebocsáss, különben Mi lesz különben? gúnyolódok Pozsgai az ab.

.

.

— — Különben az ablakon megyünk

lakból.

be.

!

169

— Az bajos pedig mert az alsókon vasrács van, munka felmászni. — Ne tle menten elczepelt egy egy lúf, ide

lesz,

lesz

félj

!

nsigy hágcsót

is

s

valahonnan

s

melybl Pozsgai

támasztá,

Ez

kiáltá

azt egyenesen azon ablaknak

perorált.

kezdé észrevenni, hogy

már ennek

fele

sem

tréfa,

befutott az ágyasházba s lekaj)va a falról hosszú karabélyát,

oda

állt

vele az ablakba s azt az emberekre fogva,

fenyeget állásba tévé magát.

—A

ki

egy lépést tesz

fölfelé, halál fia

A

puska látására az emberek tágítani kezdtek, a kik távol álltak a hágcsótól, csak kiabáltak: «ne hagyd magad, fel kell menni azon a létrán !» de a kik közel álltak,

nem

igen fogadták

meg

az utasítást.

— Ezennel kitakarodjék mindenki

e telekrl

Pozsgai beszéde, ki vérszemet kezde kapni,

zengett

!

midn

meg-

hogy félnek tle különben közéjök lövök. S erre a szóra csakugyan elkezdtek oldalogni az emberek, kivált a jámbor taksásoknak már szinte fele kitakarodott az udvarból, a midn egy lúf meghúzva magát a kútágas mellé, a hol gondola, hogy meg nem lhetik, találomra neki hajita egy ökölnyi követ Pozsgai uramnak, s az omisejté,

;

nózus békasó úgy találta képen a jó urat, hogy az épen a dictiója elején nyelvébe harapott. Pozsgai els mérgében erre

maga sem tudta, mit

csinál,

vaktában fogta a puskát, czélozott, a hol legtöbb embert látott s közibe

Ez

durranta a sokaságnak,.

szolgált vesztire

!

A

puska négy golyóra volt

töltve,

egy azok közöl keresztül ment valamelyik taksás pofáján, a másik a szeredáson keresztül egy nemes úr oldalbordáját törte be, a harmadik,

mi

kárt

a kik

már

negyedik ki tudja,

tett? egy szóval iszonyú pusztítást mívelt.

A támadt künn

voltak,

ordítás, üvöltés és segélykiáltásra,

azok

is

visszatértek, az

emberek vért

látva,

egyszerre részegek lettek tle, azonnal záporként kezde

omlani a

k az

ablakokra, a legmerészebbek a lábtónak

170

rohantak, a többi dühös nép a házfalaknak ordítozással.

Az ember

azt gondolta volna,

tcklult

bszült

hogy mindjárt

helyérl azt a házat, úgy neki estek. Egyik csákánynyal bontotta a falat, másik vasrudakkal feszegette elviszik

kett-három tkehasogató sulyokkal csapkodta a vasajtót, úgy hogy az meghajolt a közepén; «üsd, vágd, verd agyon!)) hangzék mindenfell. Kozár és Kapornaki uraimék pipacsvörös képpel rendezek az ostroaz ablakrácsozatot,

mot:

«fel kell

a háztetre mászni! be kell ugrani azon az

ablakon! ki kell dönteni a fundamentumot!))

s

más

efféle

könnyen kivihet utasításokkal buzdították az ostrpm lókat.

Pozsgai dék, a

uram ekkor

midn az

látta,

mily esztelen dolgot cseleke-

ostromlök közé ltt

bában, kapkodva mindenfelé,

futott alá s fel a szo-

minden

s

ajtónál szintén

csapódva össze, kik megrémülve a

cselédjeivel

lótó-futó

:

támadástól, odahagytak

ajtót,

ablakot, s

nem

hallgattak

Pozsgaira, akár kért, akár parancsolt.

Künn majd

a zaj egyre növekedett; Pozsgai bújt majd ide,

oda, sehol

sem

volt

maradása: ágy alatt? megtalál-

kéménybeL ? aláfüstölnek hordóban? szekrényben? hombárban? megfulad; jeges veremben ? megfagy; hová legyen? mit csináljon? A veszély

ják fülkében ? rátörnek ;

perczrl

j)erczre

;

;

ntt, az ostromlók már bedugták

az ablakon s úgy ordítottak be, az foglalták a szobát,

s

fejeiket

els emeleten már

a lépcsajtókat feszegették.

A

el-

mint

ekként futna padlástól pinczéig, nyavalyás, véres verítéket izzadva homlokán,

midn

már

a halál szepli verték ki arczát,

egyszerre észre kezdi venni, hogy az egész házban

egyesegyedül van, cselédjei nincsenek sehol.

— Hol vagytok? nem

kiált siránk

hangon. Hová bujtatok

nekem? vigyetek engem is oda. Engedjetek oda mennem, oh rejtsetek el engemet is. Künn az ajtó már recsegett. Pozsgai rültként nyargalt el? Miért

szóltok

körül az udvaron,

midn

veszi a felnyitott rácsot,

egyszerre egy akol mellett észre-

mely azon csatorna nyílását szokta

171

fedezni,

mi a

kastély udvaráról egész le a Szamosig veze-

Cselédjei azon keresztül szöktek meg, mint a pat-

tett.

kányok. Pozsgai egy perczig tétovázott, ha elfogadja-e ez undok

vagy inkább agyonveresse magát de azon pillanatban nagy ropogással dlt be a vasajtó küszöböstl együtt, s neki még csak annyi ideje maradt, hogy a szk csatornába lebújjék, melyen át négykézláb mászva kellett menekvési

utat,

;

haladnia, több mint hatszáz lépésnyire.

A

betört ajtón aztán omlott be a sokaság a kastélyba.

— Hol vagytok? gyertek el s

betördelve

minden

ajtót,

!

kiabáltak nagy bolondul,

összezúztak

széket,

asztalt,

hogy sem székben, sem ágyban és a^máriomban nem találták ket, összetörték a tükröket, edényeket, mintha képesnek hitték volna ágyat és almáriomot, elleneiket keresve,

Pozsgait,

s

hogy féltében akármelyik szknyakú korsóba be-

búvik.

Kozár uram váltig iparkodott ket kapaczitálni, hogy ne törjenek semmit össze, mert az már most mind az övé, nem lehetett azokat megs csak neki tesznek vele kárt állítani, csak annyira hogy nagy nehezen rá tudta ket venni, hogy fel ne gyújtsák a házat, benne ugyan nem ;

hagytak neki egy ép asztallábat s még azután is feszegették az ablakvasakat, a mikor már vígan járhattak az ajtón.

Végre felfedezte valaki a titkos alvilági utat, melyen keresztül ellenfeleik megszöktek, mire lerohant az egész sokaság a Szamosra

már akkor egy józnak

s

meglátva, hogy Pozsgai és emberei

dereglyére kapva, a Szamos mentében ha-

lefelé, ott

azokkal sokáig tréfáltak, köveket

s

min-

denféle szép szót küldözve utánuk.

Kozár és Kapornaki uraiméknak az alatt volt annyi eszök, hogy bezái*ták az udvar kapuit s mikor visszafelé kezdc jönni a garázda nép, a kerítésen keresztül értekeztek vele, csak a józanabb részét véve fel a kastélyba, a többinek pedig az udvaron kívül süttetve egy ökröt

s le-

172

küldve néhány akó bort^ melynek

is

azok rögtön vérét

vették.

És így meglévén szépen, a két úrnak nem volt immár nagyobb gondja, mint a még helyreállítható székeket, asztalokat összetákoltatni, az ablakokat befoldatni üveggel s

a levert vakolatot újra kisimíttatni,

s ajtófelet és

ablak-

rámát beállíttatni a maga helyére. A meddig ez meglett, addig is nyitva állott az erélyes csoport számára a pincze és éléskamra, s közhasználatra bocsátva Boór Ádámnak több száz akóra men legjobb ó-borai; mikor pedig minden nagyjából helyre volt állítva, akkor elhozatták az örvend urak saját házaikból legjobb boraikat, szekérszámra a fáczányt, szarvast s

minden drága

vadat, megrendeltek sok mindenféle marczipánt és piskótát kolozsvári boltosoknál, s beinvitálták a környékbeli

nemességet beiktatási vendégségre kik is határozott napra ;

mindnyájan begyülekezének, hadnagyok és királybirák s meguralván a két derék donatariust, kezökbe adták a hantot,* közben egy kis vita is támadt Kozár és Kapornaki uraimék között, ez utóbbi nem akarván semmit tudni az elsbbnek faizási és makkoltatási ji»gáról hanem a jelenlevk közbenj árulására abban aztán megegyeztek, hogy Kapornaki uram minden tíz emse után két malaczot s jog;

elismerés tekintetébl faizásért egy kurta forintot adjon

Kozár uramnak. Ezzel asztalhoz ültek mindnyájan,

s jól ki

levén éhezve

a határjárás és a sok disputa miatt, vígan ellakozának, iván a házi urak s minden jelenlevk egészségeért, késbb pedig a jelen nem levkért is. Az ebéd vége szinte vacso-

midn

valami kési hintó gördül be az udvarra s hallatszik, hogy valakit a csatlósok odakinn ugyan ki jön ilyen késn? mondogatnagyon uralnak;

rává fajult már, a

—

ják: maradt

még számára

sült és czukros lepény,

^ Beiktatási törvényes Bzertartda.

— a mi-

173

(Tn felnyílván az

ajtó,

belép rajta egy egészen hívatlan

vendég, Naláczi István uram.

Kozár Ferencz derék urat

—

s

eg}^szerre ugrott fel

helyérl elfogadni a

kínálta üléssel, borral és ebéddel.

Köszönöm kegyelmed

jó voltát, válaszolt épen

nem

mosolygó képpel Naláczi, nem azért jöttem, hog}^ keg}^elmednél ebédeljek, különben is túl vagytok már rajta, ha-

nem

egy barátságos tudósítást hoztam kegyelmetek számára Teleki Mihály uram kegyelmességétl, a fejedelem

nagysága els tanácsosától.

Kozár uram nagj^ orrfintorító képet csinált erre a szóra, mint a ki elre érzi az illatot, de Kaj^ornaki uram jó fejjel lévén, s azt gondolva, hogy a fejedelem tán azt izente hogy az övé legyen az egész jószág, a mint fülheg}^gyel :

meghallotta Naláczi szavait, az egész társaság eltt ki álta

—

fel-

:

Halljuk, halljuk azt az izenetet. Tessék felénk for-

dulni, nagyságos

m-am.

Naláczi vállat vont.

— Ha kegj^elmed

értésére

úgy kívánja, én nem bánom. Tehát esvén Teleki Mihály uram méltóságának, miis

szerint keg}^elmetek egyszerre

hárman

inpetráltak egy és

ugyanazon dolgot a fejedelem úr nagyságától, s azt a szégyent tették, hogy sötétben, olvasatlanul, mulatságos szórakozás közben mind a három folyamodást aláíratták s ennek következtében most egymást kölcsönösen kiszórva, az

országot erszakoskodásaikkal

háborítják;

ámbátor mind a hárman megérdemlenék, hogy az adományozást elveszítsék s

tanácsos úr s

magok törvénybe

nem

hivassanak, mindazáltal a

akarja mindnyájokat

egyenlen

egyiket csakugj-an kénytelen levén a jószágban

síteni

A

sújtani,

meger-

...

két úr fellélekzett. Melyik lesz a kett közöl ? Mind-

egyik arra gondolt, hogy mint perelje akkor vissza a

siknak átengedett részt • . .

— Tehát

má-

?

azt határozá a fentísztelt tanácsos

lir,

a több

174.

tjiuácsnrakkal egyben: miszerint a nálok

panaszt

tev

Pozsgai Ferencznek, az általa elmutatott írásbeli meg-

hatalmazások

s hiteles

tanúk bizonysága

és legtörvényesebb joga lévén e jószághoz

A

szerint, legtöbb .

.

.

két úr a fellegekbl cseppent alá.

— Ennélfogva felszólíttatnak kegyelmetek, miszerint

...

mai naptól számítandó tizenöt nap alatt mind a kastélji:., mind e jószágot minden hozzátartozandóikkal, cselédjeikkel és vendégeikkel egyetemben elhagyni és átengedni e

kötelességüknek ismerjék

;

ellenkez esetben parancs adat-

ván Béldi Pál uram méltóságának, a székelység generálisának, hogy a keze alatt lev hadakkal nyomban kiinduljon s minden törvényes eszközökkele jószágot ervel akár urat, akár cselédet, is elfoglalja; a kiket benne talál akár pediglen vendéget, megfogdossa, megkötözze s leszállítsa Fogarasra. Melyet is im kegyelmeteknek a fejedelem s a tanácsurak nevében tudtul adva, van szeren:

csém magamat

E

szíves grácziájokba ajánlani.

szavakkal eltávozott Naláczi.

mindaddig nem bátorkodott senki egy igét is kiejteni, a míg nem hallatszott az eltávozó kocsijának zörgése. Csak akkor jutott eszébe Ko-

Az

zár

ott

maradtak elnémulának

uramnak

s

öklével az asztalra ütni.

— Ezer milliom tatár ördög

nem hagyom magamat

Ezt

!

nem hagyom.

meg utána megy is. így

ha a fejem Itt maradunk Egy tappot se menjenek kegyelmetek. Majd meglátom én, ki meri az én házamon bell az én vendégeimet bántani Majd meglátom én Béldi Pál uram hány arasz, ha engemet körül akar nyalábolni. Hisz ide jöjjön, Inkább kész vagyok kiha veszteni való lelke van menni Törökországba, mint Zólyomi Dávid majd találok én még valakit, a ki tanácsuraimék kegyelmöknek paranInkább tatárt hozok az országra! Igyunk, uraim, csol sohse tördjünk vele, a mit az a tányérnyaló beszélt. Bánom, hogy a kútba nem dobattam, csak ne sietett volna olyan nagyon Igyunk, uraim vettetni,

!

:

!

.

.

.

!

!

!

!

!

175

A

vendégek

csak zár

nem ment

uram úgy

hozzá

ittak,

fogtak egy-egy nótához, de

is

az olyan vigan, mint azeltt, s utóbb Ko-

elázott

maga

is

a sok kinálgatásban és biz-

tatásban, hogy végre eszmélet nélkül esett az asztal alá

aludt

másnap

mint a

délig,

Délfelé feltápászkodván,

meit kitörölgetve,

s

félholt.

midn

meggyzdék

kinyujtózá magát

róla,

hogy

él s

s sze-

bizonyossá

hogy hol van, bekurjantá egy csatlósát, s nagy rekedt mámoros hangon kérdé tle Mit csinálnak a vendég urak ? Mind elmentek azok, uram, még hajnal eltt, ki-ki lett,

:

— — a maga kocsiján haza. — S nem mondták, hogy visszajönnek? — De úgy hogy elmehettek, dultak erre — Gyáva népek! mormogá magában Kozárúr. Jólvan, örültek,

biz

képj)el se for-

többet.

hadd menjenek,

el

lehetek nálok nélkül

uram mit csinál ? Az is elment minden

— — Az

;

hát Kapornaki

hozzátartozandóival egyben.

Kozár uram. Jól van. Csak az nem bánom, ha felfalják is az jószágát. Hát

is? förmedt fel

baja lesz,

a lúfk ?

— Azok — Azok

is

elmentek, nagyuram.

is

elmentek

!

orditá

Kozár

s

már

erre felugrott

már ez nem jól van. De tán a cselédség csak nem szökött még meg? Biz uram azoknak is nagyon kifelé áll a rúdjok. Hajh a ki adta hajh a ki vette Hát ilyen emberekágyából. Jól van. Azaz, hogy

— —

!

!

van tele a világ Nincs hát egy ember az egész országban, hogy egy szóra mindenki elhagyja az igaz embert.' No de hiszen, ha ide kell hagynom ezt a jószágot, fogadom lelkemre, hogy rajta hagyom utoljára kezem szenynyét, hogy az édesapja képére sem ismer rá, a ki utánam j, s lesz neki mit siratni harmincz esztendeig Kozár uram be is válta, a mit megigért, emberül. Látva, hogy az elfoglalt birtokban meg nem tarthatja magát, a kel

!

hátralev két heti idt arra

hogy a mit lehet, elpusztítsa azon. A szép fenyöerdt a ház mögött kivágatá tbl kitépette a gyönge gyümölcsoltványokat meghordatta terméskvel a veteményes kertet s a gátakat elszakíttatva, mik a patakot a Szamosba vezették, elöntötte iszappal az egész lapályt az szi vetésekkel ökröket, lovakat kiveretett az erdre, vad vizes nyirokra hajtatta a juhnyájat; a pinczében eczetet töltött a borok közé, avas fordítá,

;

;

;

zsírral

mázoltatta be a szobák

falait,

ólommal

öntetté be

minden még meglev bútort darabokra szedvén széllyel, úgy szétrakott, hogy a mely széknek a lába a padláson forgott, annak a vánkosa a pinczébl került el csak a tizenötödik nap reggelén hagyá oda a zárakat, lakatokat

;

;

a birtokot, a

midn már nem

volt mit

elrontani többé,

úgy, hogy a mint azon nap estéjén Pozsgai Ferencz ura-

mat a törvényes

segítség bevezette, az alig talált haza a

puszta kastélyba. Az utak

el

voltak árkolva, a szántóföldek

kvel

feny-, erd- és gyümölcsfák a földön feküdtek, pásztor nélkül gyelgett a

elöntve vízzel, a kertek

terítve,

juhnyáj, felére olvadva a kiütött métely miatt, elvadultak

a paripák az erdhöz szokva, kipállott a vetés, eczettel tele

a hordók,

mind úgy

nem

a házban egy zárt

sem

lehete felnyitni,

kellett az ajtókat betörni, s belépve a szobákba,

azokon mit látni, mint ocsmányságot és pusztulást, s három napig lehetett a háznál mindent tvé tenni, a míg az ember egy bútordarabot a másikhoz bírt illeszvolt

teni.

VI.

A jó

A JAMBOK EMBER ES SZOLGÁJA.

Apafi Mihálynak ezalatt mindinkább meggyüleke-

zének gondjai. A török portáról egyik követ a másikat sürgetve a

még

le

nem

fizetett adót,

mely

érte,

tiszteletbeli

összeg Bethlen Gábor óta tizenhatezer tallérból nyolczvanesf»r tallérra szaporíttatott

;

Erdélynek akkori viszonyát

177

tekintve,

iszonyú összeg

A

!

lengyelországgali viszályok

miatt a kereskedés pangott, a korábbi harczos évek az ipart

és

földmvelést összerongálták, a tatárjárás

s az

azt követett harácsok sok érczpénzt kivittek az ország-

épen ezen évben dühöngött az országban egy irtózatos marhavész, mely az igavonó állatok kétharmadát el-

ból,

pusztítá, tavaszszal gyilkos gyújtogatok jártak az ország-

ban, kik többet kétszáz falmiál felperzseltek, rá következett

egy hosszú száraz nyár, elpusztítá, a

s

egy árvizes sz, mely azt

mi megmaradott

;

is

az arany- és ezüstbányák

rosszul míveltettek, a helységekre kivetett adót

nem

volt

mód behajtani, mindegyik helységnek lévén valami oka azt nem teljesíteni, az egész székelyföld tökéletes pénzaszályban sínylett,

s az

pénzterm

egyedüli

városok, a

szászokéi, annyira körül voltak sánczolva kiváltságokkal,

szabadalmakkal, miket majd egy, majd

más megszorult

fejedelem osztogatott nekik utódai rovására, miszerint

azokhoz

alig lehetne szép szerével

a jó fejedelem

maga

oly

férni.

E

még hogy nem

mellett

bkez és jósziv volt,

ember olyasmit kérni, a mi ha az övé volt, neki ne adta volna, úgy hogy egy ízben tökéletesen el-

jöhetett hozzá

ajándékozva az utolsó tallérját kölcsönpénzt venni

fel

még

az,

Éhez

is,

kénytelen volt a fiscus

a számára, hogy elutazhassék.*

hogy a nagyváradi basa, mindazon erdélyi és magyarországi helységekbl, mik a fejedelemséghez tartoztak, önhatalmúlag saját maga felszedte az adót, duplán, triplán, a hogy neki tetszett s mégis a járult

szegény fejedelmen követelték az egészet.

E

végett többször küldtek

szóló férfiakat,

már

hogy világosítsák

a portái-a okos, ékesenfel

a szultán elméjét

s

hogy vagy engedjen le az adóból, vagy intézkedjék, hogy a nagyváradi basa ne szedje be felét a maga számára; de engeszteljék ki az

* História Jókai

:

Trök

rerum világ.

H.

szivét a szegény

magyarok

iránt,

transilv. aut. J. Bethlen. P. I.

12

178

mindannyiszor csak azt a

feleletet kapták,

hanem

det küldjenek a szultánnak,

hogy ne beszé-

pénzt.

Legutoljára épen azon izenetet hozta vissza vitézl

Paskó Kristóf uram a adót

alatt az

hogy ha a legrövidebb id küldik, majd küldenek valakit,

portától,

meg nem

k

a ki azt kétszeresen be tudja hajtani, tet

bátorkodnak elbocsátani, a

csegni jön, azt

ván, ha a

ki

s

nem

ha még egy kövefizetni,

hanem

fe-

menten karóba húzatják, hasonlóul járand-

küldend adóbul avagy

csak egy tallér fog

is

hiányzani.

Bizony pedig abból még nagyon sok

—

Mit csináljunk? szólt

Teleki Mihály alá

pedig ott

állt

s

ujjait

fel sétált

tallér hiányzott.

ropogtatva Apafi, míg

a teremben. Paskó Kristóf

a fejedelem eltt.

— Hát mit csinálhatunk

? szólt Teleki.

Azt kell tennünk,

a mit eddig tettünk. Pénzünk nincs elegend, hogy az adót

annyi van, a mennyi

hogy a vezéreket hallgatásra birjuk, hogy várjanak és adjanak idhaladékot s azután «qui habét tempus, habét vitám », az alatt kifizessük, de

ki tudja

elég,

még, mire fordulhat a sors? Addig megizenjük,

hogy mindent teljesíteni fogunk. Megizenjük Könny azt mondani, hogy megizenjük, de ki lesz olyan bolond, hogy az izenetet elvigye s kedvünkért magát karóba húzassa ? Teleki egész biztossággal fordult Paskóhoz: Megteszi azt egyszer a hazáért, Paskó uram.

—

!

—

Az

érdeklett lesüté szemeit, felsóhajta és hallgatott.

— Az, úgy segéljen, meg nem teszi Most házasodott meg szegény, ifjú életét.

kiálta a fejedelem.

alig egy félesztendeje, el-

nem ment el az esze, En ugyan nem küldöm.

vett egy szép özvegyasszonyt

oda vesztegesse

!

;

Paskó felemelé szép becsületes arczát laszolt

—

s

hogj'

mosolyogva vá-

:

Elmegyek

biz én, nagyságos

uram, nagyságod és

Erdély jó voltáért, ha kell a világ végire Plutólioz is; s

ha Isten

is,

ha

kell

még

szent felségének úgy tetszik,

!

179

hogy rata.

ott

bevégezzem életemet: történjék meg szent aka-

Egyébiránt sokszor és sok mindenfélével fenyegettek

már engemet, a nélkül, hogy csak szememet elhunyoritottam vagy arczom színét változtattam volna elttük ám;

bátor készen voltam

rá,

hogy egyszer

teljesítik rajtam.

Lám, az oroszlán sem bántja azt, a kit lát, hogy tle nem fél. Ember kegyelmed, Paskó uram szólt közbe Teleki, megveregetve a férfi vállát; tudtam én, hogy nem fog

—

;

vonakodni.

— No

én

mosom

kezeimet,

monda

Apafi,

én

nem

küldtem kegyelmedet, én oka ne legyek a kegyelmed halálának

felesége özvegységének.

s

— Kap az még nagyságos uram, ha én megPaskó, különösen mosolyogva. halok; — Tehát a kezünk közt lev pénzbl vígyen kegyelférjet,

szólt

med négyezer tallért és ezer darab aranyat magával monda Teleki. Ezer darab aranyat adjon át a fvezérnek,

^

azért,

hogy engedjen idt az adó begyjtésére

s tiltsa el

a váradi basát a foglalástól. Háj-omezer tallért pedig osz-

szon ki a szultán tolmácsa

s

a keresztyén fejedelmek

követei között, hogy érettünk a szultán eltt esedezzenek,

miszerint a nyolczvanezer tallérnyi adót szállítsa az eredeti összegre, a

mi Bethlen Gábor

alatt volt.

Legrosszabb

esetben iparkodjék kegyelmed személyesen esedezni azért,

hogy vagy engedje a szultán, hogy a váradi basa által bitorolt falvakból az adót beszedhessük, vagy tudja be az adóösszegbe azt, a mit a basa ellünk elfoglalt. A negyedik ezer tallér pedig kegyelmednek marad az út és az ottani mulasztás költségeire.

— Sok lenne az nekem, kegyelmes

tegetzve Paskó tallért

átadok

;

uram,

szólt

men-

inkább majd abból a pénzbl ötszáz

még

pedig a kiaja bégnek

a szultán ;

tihájának,

— no még

majd a

háromszázat

f

ulemának

adok vagy háromszázat belle Hohó kiáltá közbe a fejedelem. Már akkor százat a magáéból fizetett rá kegyelmed

is

.

—

.

.

!

12*

180

— Nem zulról.

A

tesz semmit.

Kaptam most egy

Majd esztendre meggazdálkodom

kis péíizt haazt.

fejedelem felugrott székérl.

— No, Paskó uram, kegyelmed ember. De a mit én tehetni fogok nem fogok megfeledkezni kegyelmedrl. — Köszönöm, nagyságos uram. Tiszta szívbl ritka

:

cselek-

szem, a mit tehetek

A

;

s

nem

kivánok érte jutalmat.

két úr megszorongatá a követ kezét

útra bocsáták t, ki

is

idt kérve magának,

csak annyi

hogy házát rendben hagyhassa, azonnal

sietve eltávozott.

nül

Félév eltt szép özvegyasszonyt vett tóf ennyit

áldásaik között

s

Paskó Kris-

tudunk már a fejedelemtl. Lássuk a jó urat

mézes heteiben. Tizenöt óra múlva a fentebbi beszélgetés után Paskó

már odahaza

van, s alig engedve

mulasztást, készül a hosszú,

végzd

magának néhány

— meglehet, a

órai

másvilágon

útra.

Hárman vannak

együtt

;

,

neje és János, az öreg szolga.

Paskó irományait szedi rendbe. Komoly arcza,

eseng kék szemeivel, szép metszés szke bajuszával, s redtlen homloka

szelid,

ajkai, alásimuló

oly

csendes bú

árnyéklatát viselik magukon, mely látni engedi magát,

de hallani nem. Neje, egy halovány arczszín hölgy,

vonásokkal, egy kereveten heverész, körülhordja olykor kedvetlenül az s

eped barna

szemeit

t környez tárgyakon,

ideges termetének nyugtalansága,

duzzogása

bágyadt élveteg

reszket ajkainak

által láthatóvá teszi zivataros kedélyét.

A

vén János ezalatt brládákat tömöget, ruhákkal és fehérnemkkel, háttal fordulva s csak néha fordítva meg sz bozontos fejét, s láttatni engedve torzonborz fehér bajusza által

egy harmadrészben

pofáját, két szeme,

mint a

elfoglalt

vasvilla, öklel

barnapiros

olyankor jobbra-

balra.

— Tehát nem jöhetsz velem? —

hangon Paskó, nejéhez

fordulva.

szól kérlel bánatos

;

181

A

elbb meggondolja magát, ha

szép Berta asszony

feleljen- 8?

— Hiszen

látod,

szól azután kényes, fáradt

hangon,

milyen beteg vagyok; két éjjel nem alhattam szivgörcseim miatt s a legkisebb rázkódásnál megfájdul a fejem,

majd szétszakad

;

ha elmennék most, megszülve térnék

vissza.

— Igaz;

gált

;

igazad van; sóhaj tá Paskó s tovább rakos-

késbb

újra megszólalva

:

pedig azt gondoltam,

hogy majd a levegváltoztatás, szórakozás, mulatságok talán még megenyhitenék bajodat. S te levegváltozásnak nevezed Stambul ronda

—

utczáinak

illatátc szól

tüi-elmetlenül a

n,

szórakozásnak

a basák unalmas látogatásait, kik odajönnek az ember-

hez pipázni

s este

mennek

mondtak volna, mint jó

a nélkül, hogy egyebet

el,

reggelt és jó éjszakát? azokat a

kiállhatatlan fürdket, a hol az embert

agyon izzasztják

és összetörik?

— Jól van,

Hisz én

édes lelkem!

jól,

szólt

nem kivánom, hogy értem

ne indulatoskodjál;

— Mostani

folytatá a

látod,

már

betegségemnek

n, hogy

is

is

Paskó szeliden.

áldozatot tégy

oly ingerült vagy.

egyenesen az az oka,

egész Stambulban létem alatt min-

dig azokkal a kiállhatatlan faggyúban és

fszeres ételekkel rágondolok

—

csak

;

kellett

olajban ftt

élnem, hogy lázt kapok, ha csak

is.

Édesem, ne ingereld magadat, hisz

nem

viszlek

magammal. De az asszony csak nem hagyta magát kihozatni a themájából.

— Epén most hallom,

hogy Pérában a dögvész

is ki-

ütött.

— felelt

Az reád nézve mindegy, miután te nem jösz oda, némi kis élességet engedve meg magának Paskó

mire Berta asszony daczosan felugrott a kerevetrl, akarta hagyni a szobát; erre aztán megint a

férj

s el

került

:

Í8Í alul,

engesztel nyájassággal állva útját feleségének

megcsókolva kezét. Hisz édesem,

nem

kell

s

mindenért oly

ingerültnek lenned.

— Igen!

beszélt a

n

hogy én beteg vagyok,

sírva

nem

fakadva; te

hiszed,

csak tréfának, szenvelgésnek

te

veszesz mindent, te úgy bánsz velem, mint a gyermekkel

pedig ha tudnád, mennyire oda vagyok,

más feküdnék

hogy én nem panaszkodom minduntalan, én tudom, hogy mi bajom, de te csak kinevetsz vele. Lelkem, édes szívem szólt Paskó s a köny csaknem kicsordult szemébl hogyne hinném én, hogy beteg vagy, hogyne aggódnám én miattad. Lásd, Kolozsvárott Mikó Ferencz orvosdoktor uramnak meghagytam, hogy téged régen

!

Azért,

—

;

:

mindennap meglátogasson s egészségedre ügyeljen. Berta asszony e szóra meghagyá magát engesztelni, kibékülten vált

meg férjétl,

ki az ajtóból

János gazda hátra fordított

fejjel

s

ismét visszatért.

nézett az asszony

után, s nagyot mordult:

— Jobb volna bizony, papot

rendelnének mellé, a ki

a lelkére vigyázzon.

Paskó meghallott valamit a monológból

s

hosszasan

rivallt szolgájára:

— Mit mondott kend? — Semmit! vissza sem fordulva. — Akarom mit mormogott kend az elébb? János. Erre még csak nem — Mindjárt egybe váglak, ha nem rá haragba hozva Paskó. — No hát tessék kettévágni. Mormogott János, felelt az,

hallani,

is felelt

ketté

felelsz

!

kiáltá

félbe

sem hagyva munkáját. Paskónak mit volt tennie mást, mint elhallgatni. Pedig tudta, hogy mit mormogott János, s meg nem állhatta, hogy feleségót ne mentse eltte. Hisz betegen csak nem hurczolhatja az ember oly hosszú útra a feleségét, mikor a legkisebb mozgásra gör-

—

csöket kap, elájul.

!

183

— Az ám, dörmögé János, czolt Dénesfalviné

ma

egy hete reggelig tán-

lakodalmán.

— Az nem a kend gondja; kend szamár az ilyen dolgokhoz. — Tudom, hogy az vagyok, azért nem szólok egy szót is

se;

csudálom, hogy vitézl uram beszédbe állhat velem. Az egészen más tánczolni, mint kocsira ülni s rossz

— utakon rázatni magát. — Persze, hogy más. :

napig

el

van a szabad ég

Az

is

más, ha az ember három

alatt Pekri

lovon ülve hajtja a szarvasokat, az azt a leggyöngébb asszony

is

uram vadászatán, a világért sem ráz

s

s

is kiállhatja.

Paskó erre már nem tudott mit felelni, mert azt maga csakugyan furcsának találta, hogy felesége lovagolhas-

János gazda pedig egy szót sem monda többet puszta ténynél, a miért gazdája leszid-

son

s

kocsira ne ülhessen

hanem

;

elhallgatott diadalmasan,

úgy hurkolva a szijjakat a börzsákokon, s úgy dömöczkölve azoknak tartalmát, mintha tele volnának rossz asszonyokkal. Paskó látszólag fel volt indulva, semmit sem talált, a hassa,

mit keresett.

— Hja-jaj

!

sóhaj ta egy kis

id múlva

János nagyon

is

fennhangon.

— Mit sóhajtozik kend? rá boszusan Paskó. — Ahol van ni Már sóhajtanom sem szabad. Sóhajtson kiált

!

vitézl

uram

ha megkívánta tlem.

is,

— Az bolond ember, a semmiért sóhajtozik — No én bolond nem vagyok, mert én tudom, hogy mire gondoltam, mikor sóhajtottam. — Hát mire tudott kend gondolni — No hát ha akarja gondoltam, hogy vitézl ki

?

tudni, azt

uram milyen császár eltt

ember, mikor a török

derék, bátor, okos

áll.

— Hát aztán — Hát azért sóhajtottam. ?

Paskót

ette a

méreg, jól tudta

ö,

hogy a vén szolga

e

:

184

gondolat másik felében azt ragasztá hozzá;

«

és mily

ügyetlen, gyáva és ostoba a felesége eltt!))

És ismét megjött a hallgatás kettejök között. János egyre fojtogatta a brzsákokat, Paskó pedig írásokat hasogatott szét, mik azt vétették, hogy kezébe akadtak, midn másokat keresett. Bizony csak okos emberek a törökök. Szólalt meg egyszerre minden apropos nélkül János. Paskó azt gondolta, hogy más tárgyra akarja vinni a beszédet az öreg, s megkérdezé:

—

— Miért legyenek a törökök olyan okos emberek, János gazda? — Csak hogy zár az asszonyokat. azért,

— Én

alatt

tartják

Hallja kend! rivalla rá egészen felindulva Paskó.

megtiltok kendnek mindenféle impertinens kifejezé-

ha még egyszer kérdetlenül megszólal, akárhogy tisztelem, becsülöm kendet, kénytelen leszek kendet (azt akarta mondani, hogy « elzni », de elbb megbánta, elhagyni magamtói. mint kimondta volna) Az öreg szolga letett mindent kezébl, s odafordulva az urához, reszket hangon monda S azt hiszi, vitézl uram, hogy ha én azt látnám, hogy van a háznál egy él teremtés, a ki kegyelmedet csak egy századrésznyire is jobban szereti, mint én, nem ma hagynám el a házát inkább, mint holnap? Elmaradhat kegyelmedtl mindenféle pereputyja, de én ugyan el nem maradok kegyelmedtl, ha a pokol országába megy is még ha a feleségét magával visszi is azt seket, s

—

;

!

mondom.

E

szókkal kifordult a szobából a szabadalmas vén go-

romba

szolga, ki a családnál

szült meg,

s

az öreg apát

szolgálta és az unokát karjain hordozá, s együtt érzé e

családnak baját és örömét.

Paskó pedig,

midn

egyedül maradt és senki sem

leborult íróasztala szélére és sírt keservesen.

látta,

185

yn. Kucsuknó

A BETELT FOGADÁS.

ezalatt

valahány követ ment az

keresztül a seraskiertl, vagy hozzá, azokat

bezáratá

s

a nálok található

irományokat

mind

határán elfogatta,

elszedte.

Ezek folytán, mint elre sejté, sajátságos tei*vezeteknek kezde nyomára jönni. A seraskier levelezésben állt a moldován herczeggel, ki hatezer moldvai lovas élén Ismail basa táborához volt rendelve, mely a Eába partján a római császár magyar és német hadaival állt szemben, s ottan parancsot kapott újabb hatezer embert vonni

maga

után Moldovából egyenesen Erdélyen keresztül.

Egy napon

tehát jön egy követ Magyarországból, kinek

lefoglalt iratai között ily tartalmú levél találkozott:

Nagyérdem seraskier, dicsséggel teljes Baruch Tavaif. A mire még otthon létemben kértelek, azt ne felejtsd el. Meg vagyok felle gyzdve, hogy te a keresztyének romlásának most sem vagy óhajtója, s ennélfogva nem «

nekem módokat

hogy mindazon törekvéseket, melyek az elpusztításukra vannak intézve, mint igaz keresztyén, ha ervel nem is, legalább ertlenséggel meghiúsítsam. Egyszersmind azonban kérve kérlek, hogy eljárásod által gyanúra ne szolgáltass okot, mert az igen siralmas állapot lenne, ha másokat akarva szabadítani, magamat veszteném el. Ezen levelemet viv embert azonban küldd vissza válaszoddal s ne engedd senkivel beszélni, hogy valamit ki ne fecsegjen azon tízezer aranyból pedig, melyet neked hála fejében ígértem, ötezerét most mindjárt átvehetsz ispánaimtól, a többit majd ha átallasz

szolgáltatni,

;

visszatérek. Egyúttal tudakozódjál a feleségem

nem

betegedett-e

még

fell,

ha

le? Lekötelezett barátod és leg-

alázatosabb szolgád**-^. U.

i.

E

levelet, a

mint olvastad,

küldd vissza megnyugtatásomra.))

Katahn újra

lepecsételé szépen a levelet,

s

egy meghitt

»

:!

186

Baruch Tavaifnak. Néhány nap múlva visszaérkezék az, magával hozván a herczeg levelét, s a választ rá a derék seraskiertl, mely is eképen szolgájától elküldé azt a

hangzott: ((Becsületes keresztyén úr

(itt

az

«úr))

helyett az állott,

hogy «kutya», a mit a seraskier szójárásból

hanem aztán

ejtett oda,

nekem legalázatosabb szolgám hogy ha a herczeg maga így nevezi

kitörölt),

(gondolta a seraskier,

magát, ez lesz a leghelyesebb czime.) ((Megértettem a leveledet és azt találtam benne, hogy

nekem a

te

keresztyénségedhez semmi közöm, akár

akár haltok; volna,

hanem

ha egyszerre

azt a tízezer aranyat

illeti,

nem bántam

mert ámbátor véghetethogy megcsalsz. A mi az

lefizetteted,

lenül tisztellek, attól tartok,

óvatosságot

éltek,

ne taníts

te

arra

engem

;

tudván, mi-

úgy kívánod, hogy az újabb hatezer ember hozzád, ne juthasson, aként fogom intézni a dolgot, hogy elre kitudom, mely úton akarja ket utánad szállítani az szerint te

eífendi.

Ha

ö a bozzai szoroson át rendeli a bevonulást,

az én dolgom lévén az élelmi és fegyverbeli szereket

utánok küldeni, ezeket a tömösi szoroshoz utasítom. Azok ott várakozni fognak a podgyászra, fele a várakozásban elszéled, s

ket ket

akkor az eífendi vagy élelmezés nélkül bocsátja

Erdélynek, a

midn

a székelyek szanaszét fogják

verni, és soha azokból egy

sem

jut el hozzád, vagy

megtudja a tévedést s oda küldi ket a tömösi szoroshoz de mire oda érnek, már akkorra én, mintha legnagyobb

szorgalommal tenném, a bozzai szoroshoz küldtem a podgyászt s ismét annyira vannak tle, mint a mennyire

k

voltak. Ilyenformán a hiba egyikünkre lani,

csak te

magad

sem

fog háram-

vigyázz magadra, s a mint ezen

viv ember hozzád

nagyobb biztosság okáért rögtön vétesd fejét, hogy senkivel ne beszélhessen. A mi végre a feleségedet illeti, ahhoz nekem semmi közöm.

levelemet

érkezik,

Allah irtson ki minden asszonyi állatot a földrl.

Kucsukaé,

midn e levelet olvasta, épen kertjében sétált.

187 s

történetesen egy nagy bibircsós úritök akadván lábai

hogy imitt-amott állt meg. Soha még lábbal gondolatot jobban ki nem fejezett senki, a mióta a pantomimica fel van találva. E perczben a seraskier feje nyilván aJig állt ersebben a szárán, mint a felrúgott dinnye vagy mi. S néhány nap múlva csakugyan ki lehet e hallani, hogy a küldött segédcsapatok, félreértett rendelkezések elé, azt

találta

úgy

felrúgni,

—

miatt,

nem

indulhatnak ki Moldvából.

Katalinnak ugyan módjában

lett

volna e félreértéseket

a felfogott levelek által azonnal felderíteni, de attól tar-

hogy még akkor a seraskier pénzzel és heljrehozással tisztára moshatja magát, s engedte odáig haladni a dolgot, míg a sikertelenség dühre fogja gerjeszteni a vezéreket s keresni fogják annak okozóját. Ez is bekövetkezett nemsokára, csakhogy Katalinnak sokkal nagyobb rémület, mint öröm jutott benne. Egy napon sebes hírnök érkezek a herczegtl, levelet vivén a seraskierhez, mely nem a fejedelem kezével, hanem annak íródeákja által volt írva; a felbontott levél

tott,

így szólt:

•Érdemes

—

(ez

Futtában írom

— meg amaz

e sorokat,

:)

mint a

ki két

nap óta

le

nem

szálltam a lóról.

Hátunk mögött nagy a veszedelem, mert hajnal óta

A

múlt éjjel a janicsárok két hidat vervén a Eábán, azon észrevétlenül átmentek s megrohanták a keresztyén tábort, mely az átelleni parton egy helység mellett (úgy gondolom. Szent- Gotthárd) elsánczolta magát, s hajnalra elfoglalták a sánczokat, s háromezer embert leöltek benne. Ekkor a vezér aga és Ismail basa riadót fúvattak az egész tábornak, s mindnyájunknak rohamra kellé menni a keresztyén tábor ellen. Nekünk sehogy sem jutott alkalmunk czélunk kivitelére, mert a tart az ütközet.

keresztyén gyalogság, mihelyt kétszáz lépésnyire értünk hozzá, mindenütt elkezdett futni,

s

nekünk a mellett

az

188

a fatális helyzet jutott, hogy egyfell Kucsuk basa, másfell Feriz bég dandárai által voltunk közbeszoritva, kik

félszemmel mindig bennünket riztek

.

.

.

Katalin szíve sebesen kezde dobogni, a mint férje és fia

neveit olvasta

s

habozni kezde, ha tovább olvassa-e?

öröm lesz-e, vagy gyász, a mi ott következik ? Ert vett magán és tovább olvasott. «A keresztyén sereg már-már verve volt, tábora prédára jutott, s maga az erdbe kezde menekülni, s mi kénytelenek voltunk az elmaradozókat lovaink patkói által gázoltatni, a

midn

egyszerre

végs

el-

kétségbeeséssel ki-

válik a futók közöl két csapat lovasság, egyik Petneházy huszárjai,

másik Toggendorf

vértesei,

s

visszafordulva

... Ez mint egy

ránk, neki vágtattak Ismail basa mamelukjainak

melyben tervünket kivihetk. A osztály huszárság vakmeren nekünk rohant, mi egyszerre, mintha ki nem állhatnók a rohamot, az egész dandárral visszafordultunk s futni kezdtünk a part hosszában. Futá-

volt a pillanat,

ert adott a kesánczot vontak magok körül

sunk zavarba hozta a török tábort resztyénnel.

Egy perez

szekereikbl

s

alatt

s új

iszonyú tüzeléssel fogadták a közel jutott

ozmánokat. Az egész csata megfordult egyszerre, a támadókból támadottak lettek, s mi, a midn futásunk közben egy halomról visszatekinténk,

már a keresztyének

által

láttuk elfoglalva a tért; Ismail basa dandárai összetörve

futottak a

Kábának,

s

a vezér aga lóf árkos zászlói közöl

nem

láttam többet egyetlen egynél lobogni. Csupán Ku-

csuk

Mehmed

basa és

fia,

Feriz bég harczoltak

még meg-

átalkodottan az összegyjtött spahik élén; úgy látszott,

mintha élve nem akarnák elhagyni a csatatért. Mi lett az ütközet vége, nem tudhatom, mert az éjszaka eltakarta szemeink ell a csatatért. A musulmanok vesztesége igen nagy a szultán dühös fog lenni vigyázzon kegyelmed, az egekre kérjük, dolgainkból valami ki ne tudódjék, mert ha csak gyanú érhet bennünket, sem a keresztyén, sem a török szentek minket a megfj togatástól meg nem riznek)). ;

;

»

1S9

A

kihullott Katalin reszket

levél

gyermeke élve

A

!

k voltak

nem akarnák

csatamezn

az utolsók a

azt odahagyni

.

kezébl. Férje és

.

!

mintha

.

gyermek fogadott anyjok mellett ült, míg ez a levelet olvasá, s aggodalmas tekintettel kisérték annak mindinkább elsápadó arczvonásait, s midn végre a no kiejté kezébl az elolvasott levelet, s kezeit könyes arczára tapasztva, elkezde hangosan zokogni, a két gyermek odaborult ölébe s átölelve t, is sirva fakadtak, a nélkül, hogy tudnák miért, s midn Katalin térdre borult, kezeit imára kulcsolva, is letérdeltek mellé, is két

k

k

k

nem volt

imádkoztak. Hangja, gondolatja, az, ki a szivek

érzelmeiben olvasni tud,

egy kitárt könyv

sóhaj

s

az imának, de

s ki

eltt a

néma

a gyermeksírás ékesen szóló

még

alig borult el lel-

keiken a vihar, melynek zápora köny,

már utána küldó

beszéd

megérté a szótlan imát

:

s

a napsugárt, mely azt felszárassza.

Azon pillanatban robogott be az udvarra lik Haszán, Kucsuk basa hírnöke, egy levéllel asszonya számára. A küldött néma volt és sánta. Ezért szokta t Kucsuk hírnökül használni, mert semmit ki nem beszélhetett s részt

nem

vehetett a harczban.

Sietsége tanusítá, hogy

nem

még

a harczból érkezik, csak-

utóiérve a herczeg futárját, ki legels hagyta el a

csatatért.

Katalin megismeré a levél borítékán

ket

fia

kézzel és dobogó szívvel bontá fel

—

—

vonásait

annak

s

resz-

zsinórjait.

Kedves anyám szólt a levél. Csatát veszíténk, de dicsséget nem. Atyám megmenté zászlóit, én is az enyimet, még nyertem is hozzá egy sebet ...» «

!

A heves fiú dicsekvék sebével, nem hogy anyja nem a dicsséget, hanem vérét

Katalin felsikoltott.

gondolva meg,

fogja látni abban. ((Árulás

levél

—

,

ragadta ki

kezünkbl a

diadalt

—

de hátra van a vesztést helyrehozni

megbszülni. Isten veled. Fiad Feriz.

s

folytatá a

az árulást

!

!

190

— Láttad fiamat? mas

kórdó Katalin a hirnököt aggodal-

arczczal.

Az mutatta fejével, hogy Hol kapta a sebét ?

«igen».

—

A

hirnök mutatta a kezével a vágás helyzetét, hosszát,

homlokán. Mindig a fején

alakját

—

Epén mint

A

!

Már

ez

harmadik seb homlokán

az apja.

hirnök mosolygott

s

krix-kraxokat csinált

ujjaival

hogy hát még ha úgy keszabdalva arcza, mint a basának, akkor

arczán, azt akarva mutatni,

resztül-kasul lesz

fog

még

csak hasonlitani apjához

— Csakhogy élnek!

vel Katalin,

st

némileg

nem még

sóhajta

fel

megkönnyebbült

szív-

sokat tördve azzal, hogy vesztettek, örült is rajta, gondolva,

hogy

ség kényszeríteni fogja a portát békekötésre

e veszte-

s férje

és

gyermeke nem leendnek tle többé távol. E reményét nemsokára igazolá azon hír, miszerint a porta és a római császár között a szent-gotthárdi csata következtében évi fegyverszünet köttetett s

mindkét

fél

tíz

elbocsátá seregeit

a vitatott térrl.

Néhány nap múlva csakugyan hazaérkezék a moldvai herczeg vert hadával együtt

s

megérkeztének tudo-

az

másával együtt vévé Katalin az örömhírt, hogy Kucsuk basa is útban van, s már Erdélyben kell lennie, s Feriz bég

is

utána sietend, mihelyt sebébl felgyógyul.

Mint

örült

elre

dolt el róla, egész keivel, kik

e találkozásnak

!

mennyi szépet gon-

nap fellük beszélt fogadott gyerme-

annál közelebb látták atyjok szabadulását,

minél közelebb jött az id, melyben Kucsuk basának

meg kellé érkeznie. Egy napon azonban, midn már basa

jöttét,

érkezett

óráról-órára lestek a

azon hírt veszik, hogy Kucsuk régen meg-

már Moldvába

;

de saját lakát kikerülve, egyene-

sen Jászvásárban szállt meg,

megérkezte fell.

s

nejét

nem

is

tudósítá

;

191

Katalint leveré e hír;

.

mi oka

lehetett férjének, ki nejé-

hez oly szeretettel viseltetek mindenha, oly hosszú és veszélyes távollét után, tudva mint eped, mint vár utána,

t

kikerülni s szó nélkül haladni el mellette? Egészen

zavarba hozta e gondolat.

Egy hirnököt külde rögtön Jászvásárba, hogy megtudja

e

megfoghatlan változás okát

s

férjétl

nem volt nyugta,

míg az meg nem érkezek. Három ló dlt ki a futár alól de négy nap alatt megjárta a hosszú utat. Beszéltél uraddal? Megtudtad idegenkedése okát? kérdé tle Katalin. Nem beszéltem vele, mert senkit sem bocsát maga elé, a kit nem hivatott; de azért mindent megtudtam. A szent-gotthárdi ütközet a moldvánok megfutamodása miatt veszvén el, a fvezér Kucsuk basát bizta meg, hogy tegyen vizsgálatot Moldvában, s ha bnöst és árulást talál, azt büntesse meg; ekkor Kucsuk basa megesküvék a Korán szavaira, mik az Aj a Sofia boltozatára aran}^ betkkel vannak felírva, hogy addig ne lássa családját, ne beszéljen nejével, ne hallgasson meg semmi kérelmet, s ne fogadjon el semmi ajándékot; hogy addig ajkait sem bor, sem asszony csókja ne érintse, füleibe zene ne hangozzék és orczájára mosolygás ne térjen, a míg a bnö-

— —

söket föl

t látni,

—

s

nem fedezte

!

a míg esküje be

Siettetni fogjuk

még

az

Ezért került ki téged és

nem

annak

teljesültét,

nap útnak indult Jassy

érkezek,

szolgáját, vele

maga

fogod

telt.

magával vivé. Egész odáig akadály nélkül lására

nem

felé, s

eljutott s

monda

Katalin,

a két gyermeket

midn

férje szál-

annak legbizalmasabb mint lehetne némely iratokat

elé hivatá

értekezend

:

annak kezébe juttatni. Az nehéz lesz, asszonyom, válaszolt a szolga; a basát annyira elkeserítek a hamis tanúk, hogy most épen nem enged magához jutni mást, mint a kit maga hivatott, mert ez s a ki egy iratot adna kezéhez, fejével játszanék

—

;

:

192 által

Ha

meglehet, hogy ismét újabb csalódásra adna okot.

tehát valakinek van koczkáztatni való

feje,

melyet

átnyújtott írásával együtt a basa kezébe tegyen, az meg-

mikor kertjében

találhatja öt,

— Van nekem

;

sétál.

szólt határozottan

Boór Ádám

fia.

Én

szólok vele.

—

Akkor

este

mellékajtaján. szokott alá

rám ne volna tál

s

A

bocsáttathatod be

felé

magad a

kert

basa leginkább a hosszú hárssor alatt

s fel sétálni.

De ha magadra vonod

haragját,

mert én eltagadom, hogy bebocsátottalak kötélhágcsót akasztok a falra, mintha ott mász-

vallj,

volna

fel.

— Ne búsulj, monda

bizakodva a

fiú;

fejestül

fogok

visszatérni.

Este

felé

átadá Katalin az elfogott leveleket Károlynak,

megcsókolva annak homlokát, bebocsáttatá a kertajtón. De maga és a kis testvér ott maradtak az ajtó küszöbén s

ülve, s

A

dobogó kebellel várták küldöttük visszatérését.

bátor

fiú,

a mint a kertbe lépett, széttekintve, meg-

mint a bokrok közül bekerülne, egyszerre véletlenül szemközt találta magát pillantá a kijelölt hársfasort, s a

az ott sétáló basával.

A

most is azt gondola, hogy Erdélyben van, a hol elég az emberek eltt megemelni a süveget a köszöntés fejében s nem szükség háromszor is a földig borulni, mieltt az ember basa meglepetve tekintett a

beszédhez kezdene,

úr

elé, s

s

fiúra, ki

ennélfogva bátran lépett a török

a nélkül, hogy legkevésbbé zavarba jönne, biz-

ton megszólitá

— Nemde, nem kegyelmed-e az én uram, Kucsuk basa bátorsága lépetve a A basa meg — Az vagyok, szolgám, hogy jösz — Kerítéseden másztam hogy veled hessek. — Könnyen meglhettek volna reim. S miért

?

volt

által.

fiú

ide ?

keresztül,

Ej, ej.

akarsz velem beszélni?

beszél-

!

I9n

— Egy

kérelmem van hozzád

egy ajándékom szá-

és

modra.

— Fiú,

felöl,

nem

te

vakmer

vagy

!

Nem

hogy kérelmet meg nem hallgatok fogadok

s

a kérelmet, ha azon elfogadod az ajándékot, ha azon

s

adom, a

ajándékot

el

?

— De meghallgatod

kérem,

esküvésem

hallottál-e

bnös bnös

fejét fejét

kit te keressz.

— ember veszélyes játékot avatod magadat. — Tudom, jó uram. Fejekre játszunk; Ifjú

kezdtél,

!

ha

ez ügybe

én a másét aka-

hogy a magamét teg}^em fel érte. basát mindinkább meglepé a fiú merész hangja.

rom

elnyerni, ill,

A

—S vádolsz? a — Az Baruch Tavaif — Valóban súlyos — Ha bneinek súlyát — Vannak bizonyítványaid — íme ki legj^en az,

kit

alseraskier,

fejet kérsz.

vag}-

testi

terhét méred, akkor

igen.

?

lássad.

E

szavakkal átadá Károly az elfogott leveleket Kucsuk

basának.

A

basa arcza föllángolt, a mint e leveleket végig

vasá, levont szemöldökei alól

mei, mint telen

—

felhbl a

villám,

úgy szikráztak

minden

düh miatt. Ez az ember, hörgé magán

kedett ki hizelgése által esni árulása miatt!

!

.

.

.

Mi jutalmat

sötét sze-

íze reszketett az ék-

kívül,

Allahra

ol-

!

ki a porból emel-

a porba fog vissza-

kérsz e tudósításért, ifjú?

— Apámat add nekem, a seraskier gánál. — Vidd magaddal a seraskier minden leendnek. napján mind a — Akkor mind szabadok fognak — Most senkinek a merre

fog^^a tart

kit

foglyát.

ma-

Halála

tieid

lenni.

távozzál,

ne

szólj,

mindaddig, a míg

jöttél

nem

;

léená

titok.

a titokról

;

194

De a

fiú

nem

távozott, csak állt ott s a basa szemeibe

nézett.

— Mit vársz még — Uram, megesküvél, hogy ndet ?

míg az árulót

addig,

már

vel, az

teljesült

fel ;

nem

fedezted

;

nem

látni

te

fogod

im, a mire eskü-

most nincs többé okod, hogy

n-

det ne lásd.

A

basa arczán Önkénytelen mosoly derenge

— Látod, már

mosolyogsz

Ndet nem

is.

át.

kivánod-e

látni ?

S mieltt a basa felelhetne kérdésére, megfogá annak kezét s magával vonta a kert ajtajáig. Perez múlva megnyílt az, s a basát két gyöngéd kar ölelése fogadta, s három szeret szív dobbanása összhangzott az övével. A seraskiernek gonosz álmai voltak az éjjel. Nálunk

nem

igen divat az álmokat elbeszélni, de az igaz

hiv

musulmán

sokat ad azokra s értelmeiket Allah nyilat-

kozatának

s

a

jövendk beszédének

Azt álmodá a seraskier

:

tartja.

mintha ismét maga eltt

sr

látná azt a villogó

szem

szemöldökökkel,

a mint annak erszakos kérelmére

s

delnt, azokkal a

megesküvék, hogy elébb oda a kétszarvú embert, fordul vissza a kel és

mondja:

nem

adja a rabszolgaságból

hogysem tulajdon

n fenyeget

fejét, látta,

mint

szemek-

arczczal, szikrázó

«jól vigyázz hát arra a fejedre!))

Jól vigyázzon a fejére

!

Könny

azt mondani. Hiszen

ha az embernek egyéb dolga sem volna, mint a vigyázni; vagy azt rábízná másra.

volnának,

fekete

akkor

csak

Ha

fejére

ell-hátul szemei

meglátná, ha valaki

el

akarja

lopni... "Furfangos gondolatja jött... Levette a fejét

onnan, a hol állni szokott,

s letette

maga

elé

.

. .

így bizo-

hogy meg nem lephetik orozva; mert mindig ráláthat a fejére, ráteheti majd a két kezét s rizheti bizton ... De hátha aludni fog ? Mit tegyen akHm

nyos

volt,

.

kor ?

.

.

.

Keresett,

.

.

kutatott eldugó

végre talált egy nagy vasládát

s

helyeket szobáiban

abban elzárta a

fejét

;

.

195

aztán megint kinyitotta

még?

ott volt;

azt.

megnézni, hogy benne van-e

ismét bezárta s a kulcsot keblébe dugá

. .

Azután azt álmodta, hogy lefeküdt aludni s azt álmodta, hogy álmodik ... A sötét szemöldök asszony és a kétszarvú ember ki s be jártak szobájában, melynek mindenütt volt ajtaja, a hol csak nekik tetszett

.

.

.

Ott elkezd-

ték feszegetni a vasládát, a kétszarvú ember neki akasztá szarvait

s

addig lyukgatta,

addig feszegette

e

hegyes

hogy végre fölpattant az nagyot ordított a seraskier s az álmodta, hogy felébredt hálát adott az istennek, hogy csak álom volt, a mit látott s azzal ment a ládát keresni. Hát az igazán nem volt sehol. Kétségbeesve rohant végig minden szobán nem került szarvakkal a

zárt,

. .

.

. . .

;

el sem fej, sem láda. Ordítva kérte a prófétát, hogy engedje meg neki, hogy a mit most érez, az is csak álomlátás legyen, s hogy meggyzdjék felle, ha nem álmonagy fekete tükör állt szobájában, ahoz futott, s ime, a mint bele tekinte, hát fej nélkül látta benne magát, termete a vállain kezddött. Erre kétségbeesetten veté magát hanyatt s beleüté koponyáját úgy az ágya oszlopába, hogy most már igazán felébredt, de elébb még sem gyzdött meg ébrenlétérl, míg a fekete tükörbe pillantva, meg nem látá, hogy a keresett fej most is ott áll a tördik-e, egy

zsökén a maga rengeteg terjedelmében.

— Allah nagy! tudhatja a

mit jelenthet ez álom? Csak a próféta

jövend

titkait.

Ez álmot épen azon éjszakán lyen Boór

Mehemed

Ádám

fia

Baruch Tavaif, meátadta a veszélyes leveleket Kucsuk látta

basának.

Néhány nap múlva

tetszett a prófétának megfejteni a

seraskierrel láttatott rébuszt.

Thora mennybl alászálltának napján, egyszerre csak híre futamodik a vidéken, hogy a seraskier házánál nagy ünnepélyt rendezett, s összehivatta rá a környék minden furait, törököket és oláhokat. Nagy lakoma fog lenni A kert paradicsommá van átÜg3^anis, épen

!

13*

.

:

.

196

varázsolva, a fákon arany gyümölcs, hímes virág a fák alatt,

zeng

tarka madarak arany kalitokban a bokrok

lámpák khinai lógókkal, a perzsa sznyegek sátorul vonva egyik fától a másikig, rózsavízbl mesterséges szökkutak között; színes

.

.

Beirutból tizenkét bayadér érkezett, szépségre egy-egy

húri mindegyik, senki

sem

s

tánczolnak és énekelnek, a hogy

még

látta és hallá ...

Alepóból jöttek szakácsok, kik oly ételeket fznek, hogy az ember azt

sem

vagy gyümölcsöt?

tudja, húst evett-e

. .

Az urak a kertben fognak lakomázni, a népség a rácsozaton kívül fog állani s onnan hallgatja majd a szép zenét, melyet a ház tetején elhelyezett zenekar kilencz

dobbal

s

huszonhárom trombitával

innen fognak

czukros

fog elidézni. Ugyan-

pogácsákat

s

kiivott

poharakat

hajigálni a sokaság közé.

Midn

eképen minden szépen

vala rendezve, utol-

el

jára ideizent a seraskier Kucsuk basához, hogy legyen ez s ez

nap szerencséje hozzá, de a

feleségét is hozza el

magával.

Kucsuk basa

el is jött

szépen a kitzött napra.

kier csak délre várta vendégeit s a basa

A seras-

már déleltt

megérkezett.

A

seraskier

rangjánál fogva felette lévén a basának,

Kucsuk a szokott módon üdvözlé t, mire a seraskier nagy leereszkedéssel leszálla hozzá s gonoszul mosolyogva kérdé

— Hát a miért nem hoztad magaddal? — Mi dolgod neked a feleségemmel Kucsuk idegenül. — Ot meghívtam veled — En nem hívásodra jövök. Egyenesen Stambulból feleségedet

?

is

szólt

együtt.

érkezem, a nagyúr fermánjával.

E s

szókkal egy pecsétes iratot vont

homlokához

kiernel'T.

el keblébl

és ajkaival érintve azt, átn}aijtá

a basa

a seras-

!

197

A

mintha kedvesétl kapott szerelmes levél volna, oly hangos czuppantásokat ejte rajta, szivéhez szoritá, homlokára tette, s azzal felseraskier átvéve a fermánt s

bontatlanul visszaadta a basa kezébe.

— Megbocsátasz,

ha fogadásom

szelid basa,

órában foglalatoskodni

vilá:gi

ügyekkel, ez

tiltja

ez

óra imádko-

zásra van szentelve nálam.

— Jól van,

tehát imádkozzál elébb s azután olvasd a

fermánt.

A

bement szobájába,

seraskier

eltt guggolt

s

a Korán

ott álló óráig

akkor felkelt és

olvasott az Asorathból,

kijött.

A

basa ott ült ajtaja eltt, a fermánnal kezében.

— Megbocsátasz, jósziv basa,

ha most nem olvasom még a fermánt, szolgáim elkésziték fürdmet, ha nem használom, elhl,

illatja

boszúból szolgáim

fejét leüttetni.

elpárolog,

kénytelen leszek

s

— Jól van, hát fürödjél meg elébb. A

seraskier fél óráig mosatta, lúgoztatta, dörzsöltette

magát,

s

midn

kijött, a

fürdajtóban

lelte a basát.

— Megengeded, hogy felöltözzem elébb? — Ám ha jónak öltözzél

Az

látod.

fel,

öltözés ismét egy jó óráig tartott:

míg

a fejét

meg-

borotváltatta, a turbánját felkötötte, övet, papucsot, sala-

úgy hogy mire kaftánját felvette már a vendégek nagy része felgyülekezett. Kucsuk basa

várit rendbehozatott;

nézte mindezt rendületlen komolysággal. vetett

A

seraskier ne-

magában, gondolva, hogy milyen bolonddá

tartja

a basát

Midn kérte,

az öltözésnek vége szakadt, akkor ismét arra

hogy engedje meg neki vendégeit néhány szóval

üdvözölni.

E

néhány

asztalokhoz,

nek

;

szó abból

maga

is

állt,

hogy

oda ült velk

leültette ;

ket

jelt adott a

zenészek-

azok pokoli lármát csaptak trombitáikkal

adott vendégei kezébe, poharat adatott

a rakott

magának

;

poharat is,

evett-

;

:

198

ivott

valamennyi egészségéért

torkig ette

felhordatta az ételeket és

magát valamennyibl.

Kucsuk basa

nem

ivott 8

;

leült

egy pamlagra,

szólt; csak nézte

nem

s

evett,

nem

komoly arczczal a tobzódó

ha több esze lett volna, meg kellett volna rettennie azon körülményen, hogy e szigorú férfi, most oly engedékeny, úgy engedi húzni-halasztani a ráseraskiert, kinek

bízott dolgot óráról-órára, reggeltl délig,

hanem

ö rövid eszével az engedékenységet az

iránti alázatosságnak

magát azon, hogy

tulaj donítá,

midn

személye

végtelenül mulatta

s

ebéd multával ismét megszó-

litá

a basa a jól lakott urat,

ból

nem

—

déltl estig;

maga sem

ételbl,

sem

ital-

részesülvén, ez ismét azt felelheté neki

Megbocsátasz, bárányszelid basa, láthatod, hogy

Allah nagyon sok jóban részesite, lelkem a második ég-

ben jár azon nedvnek erejétl, melyet a próféta a paradicsom örömeinek kóstolójául csorgatott poharainkba; állapotban képtelen vagyok írott betket megérteni

ily

azért tehát légy annyi idhaladékkal,

mig táncznak

lá-

tása s zenének hallása által lelkem felhi ismét eltisztulnak.

Á

basa meghajtá magát szótlanul

s

ismét visszaült ke-

revetére.

Egy

intésére elszökelltek az aetheri almék, mandolin-

csengs nakaráikat ütögetve, s tánczolkeringtek, hogy csupa gyönyörség volt látni s

jaikat pengetve,

tak és

ha egy-egy el talált szédülni közölök, bizonyos felle, hogy nem esik a földre.

A ki

lehetett

seraskiert tele hintették damascusi rózsalevelekkel,

szuszogva bámult utánuk,

düléssel ellejtenek mellette,

midn midn a s

boszorkánykaréjt vágtak a légben, az

a legsebesebb perlengeteg öltönyök

ég

más után tünedezve ragadták magukkal szivét,

midn a

seraskier

bájarczok egy-

az utánok tekint

kapkodva nyujtá

ki

mindkét ke-

hogy egyet a földi tündérek közi elfoghasson, azok helyett Kucsuk basa yashidegség kezétl éi'zé a magáét zét,

:

;

190

megragadtatni, ki szigorú arczczal tekinte reá, a fermánt felé

mutatva.

A

seraskier vörös volt a bortól ós a szép hölgyek látá-

sától.

— Mit akarsz, mézédesség basám

a bor részegsége

Napba néztem

I

?

Gondolod-e, hogy

elmúlik a szerelem részegsége által?

ezek az almék

mind megannyi napok

szemeim viláMagamat sem ismerem többé, nem hogy a betket

tizenkét napot láttam egyszerre, elvesztem gát.

ismerném.

A

vendégek mind jónak látták kaczagni a seraskier

ötletén, s

még

e disztelen kaczagás

sem

vette

ki

a ko-

moly török urat nyugalmából, csupán azt kéidezé Mikor fogod tehát a nagyúr parancsát elolvasni ? Az éj közéig s a nap utolsó óráiból nem szabad annak

—

kimaradni.

— Magad

mondod, hogy az éj közéig; tehát sötét van. Már pedig az Alkorán azt mondja, hogy mikor sötét van, akkor semmi Istennek tetsz él állat nem lát, melynél fogva én sem látok hanem ha várni kivánsz, a mig a próféta tiszteletére s a Thora mennybl alászállis

;

tának

emlékére készíttetett tzijátékot felgyújtatom

annak világánál elolvasom a fermánt. Legyen úgy; monda Kucsuk s ismét

—

lyére.

A

s

visszaült he-

vendégsereg kaczagott.

Következett a tzijáték; forogtak a tzkerekek, tz-

okádó sárkányok nyargaltak a kerten keresztül emelkedtek a röppentyk, hullott a tzes, pattogtak a bombák s végül egy mesterséges tzhányó hegy nyilt meg, ég craterébl millió csillagokat lövellve az égre, mik ;

kékre, zöldre és pirosra válva,

szálltak ismét csendesen

mint ég tzpillangók. Most már láthatsz, szólt Kucsuk, elmutatva a fermánt. Csak egy van még hátra az ünnepélybl az utolsó alá,

— —

tréfa,

:

melyet elébb

meg

kell látnod;

mert hisz azt épen

.

!

.

!. !

200

feleséged kedvéért szereztem

el

neki oda haza. Hozzátok

Mindenki

E álló

a nagy poharat

hogy mi

feszült kiváncsisággal várta,

szóra nyolcz

szolga

lesz az?

egy kerekeken

elöhengeritett

mely

ólomserleget,

óriási

legalább te majd elmondod

s

akó borral volt meg-

tiz

töltve ...

Azt oda állíták a vendégsereg közepébe

— Most hozzátok .

.

.

a kétszarvú embert

elé

Egy lánczokkal megterhelt

alakot vezetének el, kinek

csodás tekintetén felkaczagott a vendégsereg, csupán Ku-

csuk borzadt vissza, szánalom és irtózat állva

— Micsoda ember — Ez egy rabszolga,

el szivét.

ez ? kiálta ellépve.

meg

kit feleséged

akart

tlem

hogy nem adtam neki, jól megfojtogatott miatta. Most elhozattam az állatot rejtekébl. Sokáig bujdokolt elttem, de az éhség végre elhozta. En ugyan megesküvém, hogy csak akkor adom t ki kezembl, midn a fejemet a nyakamról, de most mást mondok én elbocsátom venni,

s

;

t, ha poharát ki birja

t e pohárba;

inni. Vessétek

ha

ha belefullad, az az baja A vendégek hangos hahotával fogadták e szókat. Ez derék tréfa valakit a pohárba fullasztani, mint valami legyet! Ott igazán agyon ihatja magát s vígan megy a A hajdúk már megragadták Boór Ádámot, másvilágra kiiszsza, jó,

.

.

;

!

.

.

.

hogy a serlegbe vessék.

—

Megálljatok!

mennydörg

kiáltá

hogy mindenki reá nézett, Elébb e fermánt olvasd

s

szóval Kucsuk,

a torkokban elakadt a hang.

— Majd aztán! szabódék a seraskier kaczagott, hogy elébb hadd végezzük nagy potroha rázkódék — Nyomorult Ez és

bele,

!

ezt.

halálitéleted

Mintha a villám csapott volna elnémult a tivornyázó sereg,

mánt

!

.

.

midn

s

felemelte, arczra borultak

egyszerre

le közöttök,

Kucsuk basa a

fer-

mind; a seraskier hanyatt

esett kerevetére.

— Árulásodért

te halsz

meg monda Kucsuk !

;

s

a hogy

2)1

megölni mást, úgy halj meg magad. E halál nemét tenmagad számára találtad fel. Azzal inte a hajdúknak s Baruch Tavaif kétségbeesve

te akartál

hogy ugyanazon szolgák, kik egy pillanat eltt az szavait fogadták, most t ragadják s viszik a billikom felé,

látta,

Senki sem iparkodott öt

sebtében összekötözve kezeit.

sem könyörgött sem hü szolgái.

védni, senki rátjai,

Egy

érte,

nem

voltak

A

roppant

vadállati ordítás hangzott.

zuhant az iszonyú billikomba,

mely annak

s

sem

jó ba-

test bele-

a szerte locscsanó bor,

szélein túlömlött, tanusítá,

mennyi

téi*t

fog-

lalt el ottan.

Még néhányszor

felmerült a bor felszínére, kidülledt

szemekkel, elkékült orczával

hörg

s

ordítása ijeszten

hangzott szét a teremben, azután végkép elmerült; né-

hány buborék úszkált utána még, abba test s

parányi lelke beleszorulva, az

a lélek hova

szétpattant azután

lett ?

Kucsuk basa

ott nézte

hideg tekintettel a különös

nem mozdult

végzést, egy vonás

A

is

volt a roppant

ki-

arczán.

vendégek, a zenészek, a bayadérek szétfutottak, mint

znek;

a kiket kisértetek

a vigalom termei, a pompás

kertek ezernyi lámpákkal üresen maradtak.

A

seraskier fogadása betelt.

Akkor ságból, a

Ígérte

mikor a

feje

már

szavai szerint.

odaadni a kétszarvú embert a rabszolgafejét

vivé el levágott fejét

Egy

Ln neki az

le

s

nyakáról

:

Kucsuk basa egyszerre

megszabadult rabját.

van szelve a hydrának, de még hátra

van a másik.

A

seraskier

bnhdött, de

a

htlen

barát, ki jóltevjét

rabszolgaságban hagyta, ki vagyonait elorzá elzte,

még

él és

s

gyermekeit

vígan dúskálkodik a csalt vag}^onban.

Kucsuk basa megéi-tve a szerencsétlen Boór Ádám sát, ki

már egészen

gyermekeiért tára s

élt

el volt fásulva

önmaga

iránt

s

sor-

csak

még, azonnal személyesen felment a por-

a diván elé terjesztve az égbekiáltó visszaélést,

:

!

202

vagyonok visszaadatását követelte, hanem azonfelül méltó büntetést is az undok árulásnak. A fejedelem követe, Paskó Kristóf, épen akkor nyert

nemcsak a

bitorolt

kihallgatást a portán s elmondva, a mikért küldve volt, s

egy idre megnyugtatva a török fenuraság

haragját,

meg

rögtön visszaküldetett a szultán által Erdélybe

s

nem

sietett

pihenve az úton, mindenütt váltott lovakon

gyorsan haza

A is

titkos

felé,

egyenesen Brassón keresztül.

parancson kívül tán egy más titkos érzelem

volt szivében,

mely neki

sietést parancsolt.

A

mint az utolsó faluba ért Brassón innen, ott figyelmeztették rá, hogy térjen vissza, vagy kerülje Brassót, mert ott most a dögvész dühöng de Paskó nem sokat ;

hallgatott az intésre, hisz

úgy sem

czig is megállapodni a városban

sen keresztül

is

vergdött

;

volt szándoka egy per-

a mint hogy szerencsé-

egyetlen egy

rajta s útjában

sem találkozott, sem harangzúgást nem hala minek ogyébiránt az volt az oka, hogy a halotta-

temetéssel lott,

kat éjjel temették

s

a harangok nyelveit kiszedték eleve,

nehogy még jobban elterjedjen a rémület a nép közt. Alig hogy azonban hátrahagyta Brassót, még nem haladhatott háromezer lépésnyire, midn egy erd széléhez érve, egyszerre kiáltást hall

maga eltt

:

«

megállj azzal a

szekérrel!))

János gazda hallván a kiáltást, kivette a kocsis kezébl az ostort s még jobban közibe vagdalt a lovaknak.

— Megállj

!

hangzott akkor egyszerre húsz oldalról,

puskás, lándzsás emberek ugráltak el, mintegy ötven lépésnyi távolban körülfogva a szekeret, de közelebb egy

sem

jött,

csak onnan kiabáltak, hogy egy lépést se tegyen

senki tovább, mert lelövöldözik

János gazda elkapá erre a szóra a szekérderékból

hosszúnyel rézfokosát magát

a

— Gyertek hát no, a

kikötni

!

s

felállva

a bakkra,

elkiáltá

ha velünk akartok Vitézl uram, fogja azt a puskát a ki hozzánk ki lelketek van,

;

:

2C3

megtámadni? a

Bzégyenlitek a fejedelem követét

marha De csak !

A

ki az

mint egy merjetek jönni, mind kettbe ha-

egész országért és így

sítalak

nem

Ti gyalázatos kupczihér lókötök,

nyúl, halál fia!

ide

ti

értetek is fut, fárad,

!

puskások nevettek János gazda beszédén

s

egy sem

jött közelebb.

— Tedd azt a közbe Paskó öreg, körülállókhoz fordulva, monda szehden — Jöjjenek hát kegyelmetek szaporán vigyék szólt

fokost,

le

titva s a

:

s

mim

csi-

van. Száz tallérom van

magamnak, azon

el,

a

osztozza-

nak meg Isten hírével, csak az ajándékokat ne bántsák, miket a fvezértl a fejedelemnek hozok. ki úgy látszott, hogy E szavakra egy vén székely, megszólalt nagy mosolyogva a többinek szája volt

—

—

— Nem vagyunk mi zsiványok

Nem

is

junk,

azért állítottunk

hanem

meg

és

fosztogatók,

fiaim.

benneteket, hogy kirabol-

csak maradjatok ott szépen, a hol vagytok,

fogjátok ki lovaitokat s ne iparkodjatok egyikünkhöz

mert meglövöldözünk. Hát mit csinálnak itt kendtek? Kordont csinálunk, jó uram, ha

is

közelíteni,

— —

nem

bánja. Brassó-

nehogy odább terjedhessen, jónak láttuk elfoglalni minden utat, a mi kifelé hoz s innen ugyan egy tappot sem mennek kegyelmetek, a míg a ban

kiütött a mirigy,

kontumácziát ki

nem

állták.

— Hol a szabad ég — De majd adunk be építhetnek belle maguknak. — S meddig maradnunk — Nem tovább, csak negyven napig. — De az gondoljátok meg, barátim, én alatt ?

? itt

gallyakat,

sát-

rat

kell itt

?

Istenért,

a

legsürgetsebb izenetekkel jövök a portától, miktl az ország sorsa függ, mikre nézve negyven óra is halálos késedelem,

nem hogy negyven

nap.

^- Hát hjsz az igeneteket mondja

el

kegyelmed nekünk,

204

majd mi odább adjuk. De kegyelmed

itt

marad

lovastul

és huszárostul.

— Tudósításomat csak a fejedelemnek magának bad — Már hiszen, ha fontosak kegyelmed izenesza-

hallani.

a

olj^an

tei és

olyan titkosak a mellett, hát megteszszük, hogy ide

hivjuk a fejedelmet, beszéljen vele kegyelmed, de innen

ugyan negyven napig meg nem mozdul. Paskónak tetszett a bohó ajánlat; gondolva, hogy ha a fejedelem megtudja sajátságos helyzetét, majd sietni hogy küldjenek hát

fog öt abból kiszabadítani, ráhagyta,

mentl

elébb gyors futárt Fehérvárra, a ki hívja oda a

fejedelmet.

A

jó székelyek szót fogadtak

hségesen,

kiválasztva

s

egy jó lovas legényt, szájába rágták jól a szót

s

útnak

eresztették.

Azzal neki fogtak, elkezdtek nagy czövekeket faragni s

ötven lépésnyi

Paskó szekerét. Hát mit

—

átmérj

körben

cselekesznek

sren

körlkarózták

kendtek?

kérdé

János

gazda.

—

Majd meglátjátok,

Nem

fiaim,

szeretnénk, ha éjszaka

felelt

szerét

a furfangos öreg.

ejtenétek a megszö-

késnek, hát majd csak elejét veszszük annak.

S

azzal,

hosszú fzfavesszket vagdalva, neki

álltak,

körülfonták embermagasságú sövénynyel a lefoglalt utasokat, betüskézve a

sövény

tetejét,

hogy

át

ne mászhas-

úgy strázsálták ket a rögtönzött vesztegintézetben, még csak egy ajtónyilást sem engedve rajta, a melyen valaha kijöhessen az ember. Hát mi itten belül mivel fogunk élni ? kérdé János míg gazdája megadva gazda igazán aggodalomba esve sanak

rajta, s

—

;

magát sorsában, elvett egy kötet Horaciust

s

csendesen

olvasgatott.

— Lesz gondunk

rátok, biztatá az öreg,

s

azzal

egy

hosszú dárdát elfogva, annak a hegyére feltzött egy

:

205

czkös

derék

czipót

s

azt átnyújtva a sövényen, odainté

a vén szolgát.

— Nesze,

hogy a dárdához hozzá

fogjad, de vigyázz,

ne nyúlj, mert a vasa meg van tüzesítve.

Az ugyan nem

volt

megtüzesítve,

hanem

csak azért

óvta a vén székely Jánost a hozzányúlástól, nehogy a

azon keresztül találjon elragadni.

pestis

János szép óvatosan levonta a kenyeret a dárdáról s odavivó az urához, mire Paskó egy félkoronás tallért adott a kezébe, hogy adja meg az árát a kenyérnek.

János oda járult a sövényhez az érdemes

s

fogván a

tallért,

monda

röknek

— Éhen van ez a darab pénz, fogják kendtek azért

czipóért,

nem

a

kívántuk ingyen. S azzal áthajítá az ezüst-

pénzt.

Hát egyszerre kilencz dárda hegye szaladt neki a sövényen keresztül, csak alig hogy elugorhatott ellük s a vén székely nagy haraggal támadt reá fenyegetzve.

— Elviszed a

ritó

!

pestises pénzedet, te gyilkos, országhábo-

így akarod te az egész székely nemzetet

megmér-

gezni egy tallérral? rajta, komék, targallyt kell gyorsan erre a

gyanús pénzre hordani

s

tüzet

rakni rajta, mi-

eltt elterjedne róla a mirigy.

S tüzet raktak a tallérra. és ide így ám, fiaim, szólt az öreg, ez meglévén mihozzánk többet semmit át ne hajíts, mert magatokat égetünk meg. A pénzedet majd, ha kiállottad a kontumácziát, kikaparhatod innen a hamuból ne félj, senki

—

;

;

sem viszi el. Ezen tárgy fiak között

fölött

azután János gazda és a székely atya-

hosszú perpatvar támadt, mely a

elhúzódott, János

nem

kevésbbé

gyzvén

kés

éjszakáig

szóval,

mint a

komék, s ámbátor annyira ment a dolog, kogy a vitatkozó felek egymást szásznak és góbénak kezdték csúfolni, tettlegességekre mégis nem kerülhetett a sor, miután Jánosnak több esze volt, minthogy egymaga száz embert meg-

!

206

maga

rohanjon,

pedig biztosítva volt a pestises híré-

nél fogva attól, hogy valaki kezeit rávesse.

Ilyenforma mulatság közt

A

telt el

lassankint az id.

hogy Brassótól Gyula-Fehérvár nem egy szaladás, elképzelheti, hogy míg a fejedelem megtudhatta követe szorult helyzetét, addig annak meglehets ideje maradt az elmélkedésre. Valljuk meg szintén, hogy a szegény magyar úr diplomaticus gondjaival nem csekély arányban állottak a férji aggodalmak is, hogy szinte bajos volna meghatározni, melyik okozott neki nagyobb nyugtalanságot. Mindig az állt eltte, hogy feleségét betegen hagyta, s ha még csak a feleség lett volna a legnagyobb baj Akárhányszor elgondolá magában, mint fog egyenesen Gyula-Fehérvárra hajtani, hogy keresi fel a fejedelmet legelször s mit fog neki mondani de midn azon helyre ki tudja,

;

egy kis jegenyefákkal be-

érkezett, a hol az országútról

szegzett út letér, az észre,

eszméi

letértek vele

is

;

azon vette

hogy otthon van.

Százfélét gondolt azután, mint fog a szép fiatal

kedvesen, kedélyesen eléje futni,

s

t átölelni,

elhalmozni, vagy tán fekszik most

is

n

csókjaival

betegen,

s

a vi-

mint fog meggyógyulni férje egy szavától. Oh, miért nem siethet, hogy orvosságát megvihetné?... Azután mindegyre borúsabb gondolatjai jötcsak a haldokló ágyához tek; hátha nagyon beteg, s érkezik haza, hogy végsohaját felcsókolja ajkairól? hátha szontlátás után eped,

meg

is

halt

mindegyre villámnak

csak sírhalmát fogja feltalálni

s

sötétült, a is

meg

dik és szeret, feledve van, s tartja, az

akkor, a

s

kellé

jni

.

.

.

Arcza

magában elég, a hátha a míg eped, vágyó-

:

volt

addig annál, kirl gondolkozik, emléke

míg a

tán egy

midn

nem

ború

?

rossz fátum

bnös

e

kelepczében fogva

boldogságaért történik, ki nevet

Homlokán mély barázszemei mereven néztek magok elé,

zokogva

dát vontak a ránczok,

t

arcza mindegyre sötétült

;

sír

!

.

.

.

míglen János gazda, megszánva

:

207

gondolataitól gyötrött urát,

bizony szép

id

s

szólalt

mellette

:

van ma.

Mintha tudná a jó öreg esik,

meg nem

hogy az urának jól nem sznt meg azt vigasztalni, a maga modorában,

ert véve a természeten,

szolga,

elkezdte az asszonyáról beszélni

— Hiszen ne búsuljon vitézl uram, nem

asszonynak semmi baja; majd

meglássa,

lesz a nagy-

hogy olyan

egészséges lesz, mint a makk, mire haza érünk. (Pedig azt tartom,

nem

sokat tördött volna vele az

ha valami szép természetes úton-módon megszabadult volna tle a ház.) Paskó restelte, hogy szolgája észrevéve nyugtalanságát, öreg,

s

iparkodott türelmesen várni, mig a fejedelem kiszaba-

önkény telén veszte glésbl. Már három nap múlt el a kordonra rendelt székelye^ ket küküUmegyei magyarok jöttek fölváltani, a minek János gazda véghetetlen örült, mert ezek kevésbbé voltak garabonczások, hagytak beszélni magokkal, közel engedték az embert menni, késbb pedig igen jó tüzelnek ditja az

;

találva a székelyek által font sövényt, azt szétszedek és feltüzelték,

st

utoljára János gazda

még

egy ismersre

köztök, egy emberre, a ki épen Paskó helységé-

is talált

ben lakott s oda ment hozzá beszélgetni. Adjon Isten, János gazda? hát megint Törökországban járt ? már azt hittük, vissza sem jön többet mástól

—

együtt.

— Üm. Talán nem kellünk már idehaza? — Bizony nem tudom — Mikor kend a kastélyban? Nem beteg-e az asszony — Van eszében, hogy beteg legyen. A mint kendtek is

én.

volt

?

kihúzták a lábukat a házból, olyan dáridót csapott, hogy hetedhét országra

szól,

még

tán most sincs vége a dinom-

dánomnak. Egyik vendég a másik kezébe adja a cset, s

a

heged

— No ez szép

ki

nem

lesz,

kilin-

kopik a házból.

dörmögé magában János,

s

oda

308

somfordált az urához, ki türelmesen ült a rögtönzött góré alatt.

— Vitézl uram, úgy-e ha innen szabadulunk, csak egyenesen Gyula-Fehérvárra megyünk — Hova mennénk máshová — Hogy nem teszünk egy ugrást Majosfalva — Nem tudom, János. A hogy az id Miért kérded — No, mert hogy idáig nagyon sokat késtünk, tudja bár,

?

?

felé?

kiadja.

?

is

s

kegyelmed, hogy a fejedelem milyen hirtelen haragú,

ha megtudná, hogy elébb haza mentünk. (János gazda, mikor az uráról beszélt, mindig oda értette magát is.) Igazad van, János. Nem megyünk haza. Ráérünk megdorgálna

érte,

—

azután

is.

János gazda megint visszament az ismerséhez beszélgetni,

ha

nem

tudhatna-e ki tle

még más

egyebet

is.

— Hát mi újság még odahaza? kérdé az ismerstl. — Nincs minálunk semmi egyéb, mint hogy a ludak

mezítláb járnak; kend mondhatna valamit, mert messze földet bejárt. Megtanult-e

kend olaszul?

— Én Hát már minek tanultam volna én olaszul — No, mert akkor nem tudom, hogyan beszél kend odahaza az — Uj lokajjal? kérdé elbámulva János. — No, mert a nagyasszony kend helyett olasz ?

?

új lokajjal.

azalatt

lokajt fogadott.

János gazda sóbálványnyá meredt.

—A az ismers, senki sem tud azzal csak az asszony maga. — Milyen kérdé János véghetetlen szomomsággal. — Bizony furcsa képe van annak, bajusza, biz a, folytatá

beszélni,

?

se

kálla,

se sza-

tarkabarka öltözete, farka van neki a fején, piros

harisnya a lábán, hosszú menyétszín fecskefarkú köntöst B

hupikék plundrát

Jánosnak egy

visel.

ment

gondolatja érkezek.

209

— Hallja kegyelmed

—

No, mert madár ember az ? majd úgy beszél, mint az ember.

•

van olyan, a ki Szép madár, a

—

:

ki

a falubeli lányokat

mind

is

elbo-

londitja pántlika-osztogatással.

De János csak váltig nem tett le a gondolatjáról. Hát mondja meg kelmed, mivel él ? Az még csak furcsa. Nyersen eszi a halat, olajjal a salátát s délutánonként gombostvel horgászsza a tóban

— —

a nagy zöld kecskebékákat;

mondja, kendet

azokat nyúzza,

süti,

azt

rákapatja, csak haza jusson.

is

János gazda olyan képet csinált, mint a ki tüsszenteni akar, aztán nem jön; sehogy sem tetszett neki az újság. Visszasompolygott a gazdájához

s

addig-addig setten-

hogy bele kössön. Vitézl uram Mégis csak furcsa ám az, hogy az ember elmenjen a maga háza mellett, a nélkül, hogy csak

kedett körülötte,

—

míg

szerét ejthette,

!

egy órára

is

felesége,

nem

amaz

s

más

én vitézl uramnak volnék, én meg

nem

betekintsen,

ha nem beteg-e a

a gazdaságban,

történt-e valami baj

ez,

efféle ?

— Biz az — Már ha

furcsa,

János gazda.

állhatnám, hogy félre ne térjek egy kicsinyt Majosfalvára;

nem

sok idre, csak úgy egy órára, vagy mi.

— De

meg

hisz az elébb

talál

haragudni

mondtad magad, hogy a fejedelem

érte.

(Még akkoi nem tudtam, gondola magában János, hogy olasz inas került a házhoz.) Hiszen nem fogja azt megtudni. Majd olyan szépen letérünk az útról, hogy senki sem veszi észre, s mégis elébb ott leszünk, mint a fejedelem várna. Majd meglássuk. Ez órától fogva János sokkal nyugtalanabb volt, mint

—

—

álom

gazdája, elhagyta

és étvágy.

Hetednapra érkezett vissza a székely fejedelmet Eadnóthon kellett fölkeresni,

elre

látta, vele

Jólai:

Trük

eg}'ütt jött

világ. II.

futár, s

a fejedelemnek

kinek a

mint Paskó is

egy had14

:

!

210

nagya, parancsul adva a vesztegzár-röknek, hogy követét kivételképen bocsássák szabadon, a mi legottan

meg

is

történt.

A

Pihenés nélkül hajtatott a megszabadult Paskó elre. mellé adott hadnagy nem birt vele érni, s még fele

úton kidlt. Csupán János gazda gyzte ki az éjen-napon keresztül folytatott sietséget, s úgy segített a váltott lova-

elnyni rajtok, mintha neki még több oka volna a sietségre, mint urának. kat befogni,

s

az ostort

Vm. MEGLEPETÉSEK. ügy

történt.

A

mint az országútról a jegenyékkel beszegett út túl Szebenen letér, a Paskót viv szekér egyszerre elhagyta a futat, s mire Paskónak eszébe jutott volna tiltakozni,

már közelebb s

azután

nem

jártak Majosfalvához, mint volt

asi

oiszágúthoz,

kedve visszatérni.

János gazda az els hírhallásra jobbnak

hitte,

hogy ura

ne érkezzék hamarább haza, mint megérkeztének híre; de az olasz lokajróli hallomás

egyszerre

kiölt

keresztyéni és felebaráti érzelmet szivében, most

minden

már

azt

kívánta, hogy bár minél nagyobb iszonyatra jutnának haza s

lenne ölés, gyilkolás a házban.

A

mint a falu alá értek, hegedszó kezdé fülel érzékeit ütögetni, melyre meg nem állhatta, hogy vissza ne forduljon a bakról, urához szólva Hallja csak, vitézl uram, hogy megbúsulnak raj-

—

tunk itthon

Paskó mosolygott.

— Hát csak nem kívánod,

hogy az egész világ minket gyászoljon, s még a korcsmákban is megtiltsak a hegedülést, mint a nagyszebeniek tették, mikor a küldöttségökot A.pafi Mihály uram megnádpálczázta? Kocsmákban ? kérdé János, nagy szemeket meresztve. •

—

211

^ hegedülnek. — Igaz Igen,

igen.

biz az

;

Mert hisz

monda

a faluvégi csapszékben

itt

János, most az egyszer nagyon

felsülve.

Néhány perez múlva a kastély udvarára robogott a hintó. János minden ablakon egy megriasztott lovagot várt kiugrófélben látni s minden ajtóból egy tarkabarka olasz lokajt lesett; mindezek helyett az úrn maga állt az erkélyen egyedül,

s férjét

meglátva, lefutott

eléje,

úgy, a

Paskó képzelé magának frissen, kedvesen, kedélyesen nyakába borult az érkeznek s csókjaival halmozta el, ezer örvendetes kérdést intéze hozzá, s magánkivül

hogy

volt

öt

:

örömében. János gazda megszégyenülve csókólt neki

kezet.

A

boldog

férj,

szép nejét átölelve, termeibe távozott.

Csak egy órát igért magának az otthonléteire,

mennyi mondani szivének

!

valója volt neki,

s ez alatt

mennyi érezni valója

s

választhat-e az ajk csók és beszéd között, mi-

dn hosszú távollét után egy rövid órára van bizva minden boldogsága ?

n nyakában

A

csüggött, mellette ülve a kereveten s

szerelmes tekintettel nézett szemeibe. Sohasem volt szép,

—

miért

ol}^

mint most. Szólj és ne kérdezz miért maradtál oly sokáig távol ;

nem

izentél ? álmodni, nyugtalankodni hagytál

?

ma-

gad miatt, egy szóval sem tudósitva jó vagy balsorsod fell.

— Oh, kedves nm,

Isten keze

nem

vesznem. Igazad

borzalmas utakon jártam én.

ótalmaz, százszor volt,

ott lehetett

is

midn nem

Ha

volna

akartál velem jni.

Hányszor gondoltam a szorongattatások óráiban borzalommal arra, ha te is velem volnál s vigasztalt az a gondolat, hogy te ekkor nyugodtan alszol csendes hajlékunkban s nem tudsz semmit azon rémekbl, a mik engemet környeznek. !

— Eosszul gondolád. Én minden

éjjel

vérpaddal, vihar14*

2lá ral,

tengervészszel álmodtam,

kalózok üldöztek,

s

te

látva téged. Tengeri

ott

futottál

ellök idegen partok

felé.

— Lám, min csodák vannak a természetben

:

míg

te

vérpadon, viharos tengeren láttál engem, én valóban ott voltam. Stambulva érve,

le

akartak fejezni rögtön,

pán Kucsuk basa közbenjárása mentett meg a

s

csu-

haláltól

;

a

nagyvezér, kinek pártfogására számítottam, épen akkor

Candia szigetének ostromán volt a velenczések ellen* utána kellett mennem, hogy az ország szomorú ügyeit elintézzem vele. Tudod, hogy soha sem voltam még tengeren, s a mint ekkor életemben elször hajóra szálltam, hogy Candiába vitorlázzak, valami fogta el

kimondhatlan szorongás érzékeimet; testem, lelkem tehetetlenné vált, s

mintha soha sem kellene többet a szárazföldet látnom. Alig tnt el szemeim ell a part, mieltt a másikat megláthattam volna, egyszerre nagy vitorlák tnnek el a láthatáron s egyenesen oly oktalan halálos

felénk tartanak lított,

;

aggodalom fogott

el,

a török gálya hajósai, mely

engem

Szál-

erre rémülten kezdtek kiáltozni: «a velenczések, a

velenczei hajók

!» s

felhúzva

minden

vitorláikat, hanyatt-

homlok kezdtek ellök rohanni, mint a kit veszteni visznek. Amazok üldözbe vettek bennünket s a mi gályánk, bár mint ertettük is, mindig közelebb kezde jutni az üldözkéhez, kik szüntelen

ott czirkáltak

Candia körül,

s

minden török hajót elfogtak, a mi arrafelé tartott s számot sem véve a rajtok lev emberekrl, rendesen el szokták azokat sülyeszteni. Nekünk is így kellett volna járnunk, mert miután hat óra hosszat futottunk ellük, dél felé szélcsend kezde lenni, úgy hogy mind mi, mind üldö-

zink megálltunk a egy-egy ugrást, kapott.

tenger közepén, csak olyankor tehetve

midn

A török nép

egy elsikamló szell vitorláinkba

ordítva hányta

könyörögve Istenéhez; este

felé

magát

arczra, szelekért

megsokallta a próféta

hívei rimánkodását, s külde ránk egy olyan zivatart, hogy,

egy pillanatban a tenger fenekére

vetett,

másikban

a fel-

213

hk közé

bennünket a hullám. Arboczaink, vitorláink összetörtek, hajónk minden eresztékeiben recsegettropogolt, hogy azt hittem, szerteszét fog menni. A hullám hajított

keresztül csapkodott

hajón

s

magamban

bennünket a

rivatar,

világította a

mi

a

tüzet a

nap az

!

viUám; hallottuk a mint a tengerbl kiálló Isten rzött, hogy ott nem

eget, csak a

sokszor a hullám ordítását, fekete sziklához csapódott s

vesztünk mi

jó sáros országútainkat,

Három napig hányt-vetett menykhuUás, felhszakadás közt,

repül azokon a szekér

nem

minden

facsaróvá áztatva mindnyájunkat. Hajh, mennyi-

szer áldottam

nem

kioltva

rajtunk,

Negyednapra tisztult fel csak az ég felettünk üldözink hajóhadát is szétszórta ugyan a vihar, de minket is egész az egyiptomi partokig elvert Ott is.

;

kénytelenek voltunk hátrahagyni megroncsolt gályánkat s tizenkét

napig bujdostunk ellenkez szelekkel küzdve

egy korhadt dereglyén, míg Chous és Cyprus szigeteket érintve,

Candiába eljutottunk

— Szegény,

szegény férjem

szólt Berta,

sima

kezeivel hizelgleg czirógatva végig férje arczát, s lecsó-

kolva homlokáról a barázdákat, miket a viszontagságok

emléke arra vont. De úgy hiszem, nem jártál hiába, ezen utad reménylem utolsó volt Törökországba?

— Jó

gyermekem, utolsó utam az

marasztanak,

s

mind

e küzdéssel

lesz,

s

a mikor ott

nem nyertem

egyebet,

mint egy rövid hónapot a készülésre, egy hónap múlva ismét

ott lesz ország, a

hol elébb.

— Hogy érted — Országos gondok, gyermekem, mik csak untatni fognak. — De ha én szeretném azokat ismerni. — A szultánt arra kértük, hogy vagy engedjen az ezt ?

el

adóból annyit, mennyit Haly basa falvainkból beszed,

vagy

tiltsa el azt attól.

a divántól: hogy vakból,

ám

Erre

ily

különös választ nyertünk

szedjük be mi

is

az adót azon

mik a váradi basa keze ügyébe esnek, a

fal-

többit

!

214

pedig engedjük a török basáktól beszedetni Erdélyben,

azután ne legyen többet gondunk az adófizetésre.*

— Nos hisz ez nagyon dot — Látod, hogy nem érted

jól van. így leráztátok a gon-

?

vállaitokról.

I

Mi, Erdélyország rendéi, mi,

szabad egyesült hármas nemzet, megengedjük, hogy török-

országunkban Inkább

tatár hajtsa végre határozatait

!

fize-

tünk két annyit! Fejünk meghajol hatalma eltt, de

meg nem

orczánk

A

pirul, uraljuk, de

nem

szolgáljuk

ember egészen tzbe, indulatba

szelid

jött,

ezeket

mondva.

— Hisz azért ne légy haragos, mosolyogva a hölgy. Én n vagyok, nem látok oly mélyen ez ügyekbe. Mit fog tehát tenni a fejedelem? — Ki fogja az utolsó az adót egy hónap csititá öt

alatt

fizetni

fillérig, s

többet

meg nem

alázza magát, hogy kérjen

a hol kigúnyolják kérelmét. Adtunk török

csapásokat

is,

nem halunk

A

a

maga

uramnak kard-

idejében, tudunk adni pénzt

is

s

bele.

csendesvér embert

hssé

ott,

ez egyetlen gondolat

varázsolni. Ilyenkor

ö

bátor,

voU képes

lelkesült,

vakmer

— még feleségével szemben Azt gondolta, most a török szultán eltt — Igen, kedvesem, de ha a fejedelem nem szedheti be

volt

is

is.

áll.

el

a falvakból az adót, honnan kerül

pénz

annyi tömérdek

?

—A

ha nincsen másutt De lesz. Fizetni fognak a szabadalmas városok. Fizetni fog a nemesség, a furak, én is, más is. A becsület több, mint néhány ezer taUér .... Most jut eszembe nem izent valamit Thúri László, míg oda voltam ? De igen. Azt izené, hogy felmondott tkepénzedbl ötezer arany mindenkor rendelkezésedre áll. Képzelheted, föld alól,

í

:

—

min —

örömem

I3ethlen J,

volt rajta.

Rég

fáj

a szívem egy oly

függ

:

;

215 hintóért,

min

Bánfi Dénesnének van,

s

a múltkor Teleki

Mihály ötvöse gyönyör ezüst tálakat aranyozott, mik ne-

kem úgy

megtetszettek.

— Édesem, szólt Paskó, ki lelkének azon egyetlen gon-

•

dolatjában volt ers, mely a közügyeket érdeklé

;

örömeidrl, mert a felmondott ötezer aranyból

nem

telni

sem függ

hintóra,

sem

ezüst tálakra.

tégy le

fog

Az másra van

szánva.

— Talán épen az adófizetésre

?

monda

Berta kegyetlen

ajkpittyesztéssel.

— ügy van,

melll

s

indult kifelé.

— Hová nél fogva.

maradj.

szólt szárazon Paskó, s azzal felkölt neje

készülsz ? kérdé a

Egy

órája

Nem

fogok

n,

visszatartva férjét kezé-

hogy megjöttél országos

s

már

elhagysz.

No

dolgokról kérdezsködni

Látom, hogy olyankor kedvetlen vagy. Paskó erre elvonta zsebébl nagy gömböly, zafírokkal kirakott óráját s megnézve rajta az idt, aggódva többé.

monda

— Sietnem

útban vagyok

— Ne

kell Fehérvárra, s

a fejedelem tudja, hogy

neheztelni fog, ha itthon töltöm az idt.

siess oly

hisz a fejedelem

nagyon, maradj legalább ebéden itthon,

sem

kivánja, hogy az útban ne ebédelj

ha most elindulsz, t is épen asztalnál kapod s tudod, hogy olyankor mint haragszik, ha háborítják. Ne készülj hát, a rossz hír úgyis elég jókor jön, ha nem siet is. Paskó mentegetzni akart. Nem csupán e végett van a sietségem, hanem egy különös ügy van lelkemre kötve a szultántól, melynél a legkisebb halogatás nagy bajt okozhat.

—

— Min ügy az? kérdé Berta, úgy belekapcsolva ma'gát nyakába, hogy az nem mozdulhatott tle. — Lásd az imént fogadtad, hogy nem fogsz kérdezsködni tlem, — Nem országos magad mondád, hogy eg de férje

:

titokról,

juagányos ügy.

t^

^16

— De rám bízott megmondanom. — Hát idegen vagyok-e

a mit senkinek sem szabad

titok,

•

ón? Hát van nekem titkom eltted ? Te engem megvetsz, lenézesz oh ezt nem ér-

te

;

demeltem. Paskó, látván, hogy neje elszomorodott,

—

egészen

ellágyult.

— Min bohó vagy

te

pedig oly érdektelennek fogod

!

ha megmondom. Mindegy engemet nyugtalanít az, hogy

találni az egész esetet,

—

:

— Az egész dolog annyiból

te titkolózol.

hogy egy magyar nemes, kit a tatárok elfogtak, a fogságból egy rabtársát haza küldte, hogy az vagyonait eladva, t váltsa ki, s azon ember nemhogy kiváltotta volna jóltevjét, hanem gyermekeit elzte jószágukból

áll,

s azt,

mint megürül tet,

elkérte a

fejedelemtl. Most azonban a fogságában nyomorultul

Kucsuk basa

el-

ugyané török úr közbenjártára a divánhoz folyamodott, hogy éktelenített férfi

által kiszabadíttatva,

t

igazaiba visszasegítse

erre adott

s

nekem a

szultán titkos

hogy azon embert rögtön vasraverve, küldje el Stambulba a nagyúr elé. Hogy hívják azon férfit? De hát mi szükség azt tudnod? Csak, hogy ismerem-e? Biztosítlak, hogy hírét sem hallottad soha Pozsgai utasítást a fejedelemhez,

— — — —

:

Ferencz.

Ha

Paskó

e pillanatban felesége arczára tekintett volna,

látandá, mint elváltozott

ban újra mosolygóvá

bbájos hatalmát a

ni

annak

lett

az,

színe

;

de a másik pillanat-

a hölgy elvette minden

csábnak, hízelgés, rábeszélés által

hogy még egy kis órát engedve magának, otthon maradt családi körében, átengedve magát annyira birta

rég

nem

férjét,

élvezett örömeinek.

De ez óra alatt sem az ízletes étel, sem a gondz bor, sem a mosolygó hölgy csókja nem esett jól neki, valami titkofl

j^ondolat

megmérgezte miödeii örömét, szüntelen

;

!

217

hogy nem

azt súgva lelkébe,

a

midn

hiva-

kötelességét meglopja, hogy otthon egyék, igyék

talos

feleségét ölelgesse

János gazda ez

!

.

.

id

tornáczot, pitvart, kit

jól cselelíszik,

s

.

minden szobát, oroszlán, keresve, hogy

alatt össze-vissza járt

mint az ordító

egyen meg?

Csak egy akkora olasz lokajt talált volna, mint a kis ujjam, vagy csak legalább egy czipt, egy harisnyát belle

A

Sehol semmi nyoma.

cselédségtl

ködni, nehogy azt gondolják, mintha

nem

t ez az

azok pedig úgy látszott, azért hogy el ne rontsák a meglepetést. kelné

akart kérdezs-

;

nem

ember

érde-

szólnak neki,

A mint ekként bujdosnék szobából konyhába, konyhából pitvarba, egyszerre felpattan egy ajtó, melyet

készült kinyitni,

— Che bestia

feljebb, is

hogy az

pedig

nem

s !

akkor

is

szinie orron üté a jó János gazdát.

kiáltá a

szemközt jöv,

még

neki állván

ajtóval megütötte collegáját. János gazda

vala rest,

hanem mintha tévedésbl

tenné,

olyat hágott a sarkantyús csizmájával az ellenség tyúk-

szemére, hogy ez majd a padlásig ugrott kínjában,

bevágta rá az

s

azzal

csak úgy szidták egymást zárt ajtón

ajtót, s

másik magyarul. Ez volt az els összeütközés a két érdemes férfiú között. Innen dúlfúlva haragjában, lement János a konyhába, a hol a cselédek számára szoktak fzni, elkülönítve az úri konyhától, s szokása szerint odament a tzhelyhez, melyben lánczra akasztva fortyogott egy nagy réz üstben va-

keresztül, egyik olaszul,

bennlev sem színérl, sem

lami rá

;

azt a

kanállal megkeveré, s

hal,

meg

ismerve

kérdezsködve fordult az szolgáló néphez

szagáról,

egybegylt kukta, béres

— Mi ez? — Hát

nem

hús,

és

meg gyömbér,

sárgarépa, tatárka,

földimogyoró, aprószl, kenyérmorzsa,

meg paradicsom-

alma.

— Üm.

Jó lehet

ez.

Törökországbap. Hát

}íi

Ettem én ennél furcsábbakat tanított bennetejíet erre?

is

218

— Nem — Nem

még kend ? nem

látta

találkozott vele ?

én, fiaim, senkivel ezen a földön. I^elelt János

farizeus pofával.

A

cselédek összenevettek

egymásnak, hogy

s integettek

senki se szóljon.

— Hát aztán ebbl esztek — Igen ám

;

még akkor

ti

valamennyien ? csak az kap belle, a ki a

is

nevét ki tudja mondani.

— Hát hogy híják? — 011a potrida.

— 011a potrida? Könny azt tanulnók

megtanulni, hát miért ne

meg?

mért

Ezzel a szóval kivéve a fzkanalat az üstbl,

képpel néhány cseppet meríte rá a kérdéses s

fzeménybl,

megkóstolá szakért arczfintorgatással.

— Valamit

kifelejtettek

megadva a sava borsa

.

...

A

Tudom már

.

.

ebbl

bizony .

.

.

.

.

.

Nincs

Hozzatok egy

kis paprikát.

S azzal belerántott két az olla potridába János,

fni

és leült

maga egy

kanál jó piros török borsot befedve azt a fedvel, hagyta

tele s

szegletbe,

mint a ki semmit sem

vétett.

A

cselédek lakatot vetettek a szájukra,

nem

akarván

elrontani a mulatságot, melyet János és Gondolfo (így hittak a legényt) legels találkozása okozni fog nekik. Azt

János arcza

el

nem

árulá,

hogy már a találkozás meg-

történt.

Nemsokára ebédre

csengettek. Begyülekezett az egész

cselédség, körülülték a hosszú keresztlábú asztalt, tudtára

adván Jánosnak, hogy az els hely, mely máskor t szokta illetni, most magasabb rangú egyéniség számára van felhagyva.

— Elülök én akárhol,

mindenki bámulatára, csendes vérrel húzta meg magát a pad végén, saját maga faragta karosszékét, melynek támasza annyi

id

szólt

jámborul János,

s

óta az ö dolmányától volt fényes, átengedve másnak.

219

Végre belépett a várt egyéniség, feltett sipkával s felsöbbséget éreztet tekintettel leült az asztalhoz, s míg a •többiek ájtatosan felkelve, leszedett süveggel

mondták

egy szép

az asztaláldást János gazda után, az alatt

marsot dobolt

el

el

a czintányérján egy késsel és egy villával.

Ezzel leemelték az üstöt a lánczról

s feltették

közepére. Gondolfo levevé róla a fedt

az asztal

gyanúsan szag-

s

mely között idegen elemeket csak miután a nagy merkanállal megfor-

lálta a kiszabadult párát,

kezde sejteni

;

annak tartalmát egynéhányszor s meggyzdött róla, hogy minden benne van és semmi azon kívül, kezdett magának kimerni egy jó tele tányérral, gyönyörködve annak

gatta

czinober szín levében

s

tulajdonítva azt egyedül a para-

dicsomalmának.

De mégis

pihenteté addig étvágyát, a míg a többiek

szedtek maguknak, mert ilyenkor azon különös

is

gyönyör-

sége jutott, hogy elébb jól kimulatta magát a cselédség arczfintorgatásain, kik nyögve nj^elték az delét, s szidni

kedvencz

mind nem

szokták miatta, de a mit ö

ele-

értett.

Most az egyszer azonban nagy meglepetéssel tapasztala, hogy a cselédség rendkívül vidáman fogyasztja az ételt, s a mire legjobban számolt, János gazda nem piszkolja az ebédet,

dicsérve

st inkább

igen

is

mohón

szemhuny orgatással szomszédjai

fogyasztja azt,

ugyan

eltt. Igaz

hogy csak a húsát válogatta.

— Hozzá szoktak a jóhoz, a pimaszok; gondola

ban Gondolfo, kinek asszonya szabadságot adott az egész cselédségnek, a

mi neki

meríté kanalát az aranyos lében

Hah hogy !

miatt, kit

ugi'ott fel

ízlik s

;

s

azzal

magá-

azt fzetni is

meg-

beönté szájába.

székérl egyszerre düh és rémület

hogy csapta a földhöz a kanalat és

égetnek, és beszélt idegen

nyelv

ordított,

szavakat, kezével

hadonázva, a sipkáját összetépve mérgében. János gazda azt gondola, hogy a sok szóra valamit, s látva, hogy az

mint a

felelni kell

ember mindnyáj okhoz beszól s valamit kérdezni látszik, azt gondola bölcsen, hogy a

:

»

!

220 lokaj

nem

kérdezhet egyebet, mint hogy ki tette a papri-

kát és vereshagymát a poutpourri közé? ö tehát nyugodt lélekkel

gam

magára mutatott

és

monda

szép csendesen:

«

ma-

la».

Erre Gondolfo felkapta a tányérját

levesestl úgy vágta Jánoshoz, hogy a hátán csorgott végig a leve.

De Jánosnak sem ról s

kellett több

megragadva a lokaj

s

nosza felugrott a lóczá-

!

tarkóját,

lenyomta annak

az asztalra, bele egyenesen a leveses tálba

annak

orrát, száját

— Nesze E

!

fzted

s

fejét

beleverte

emberül. ;

— egyed

csetepaté közepett megnyílik az ajtó,

s

maga Berta

asszony lép be a cselédházba.

— Mi történik

itt ?

kérdé, meglátva a tusakodást.

János elereszté erre Gondolfót levest,^

nagy nyugodtan

s

letörölgetve magáról a

felelt

— Fzni tanítjuk egymást. — Kend vén iszákos semmirevaló, még ma elhagyja a

kastélyt

—

-

— —

!

kiálta rá hevesen az asszony.

Tudom, a gazdámmal megyek. Es többet a kastély küszöbét át nem fogja lépni. Az is megeshetik, nagyasszonyom felelt János. ;

Berta erre hevesen kezde Gondolfóhoz olaszul beszélni,

melybl

János, bárhogy mereszté rajok szemeit, egy szót

sem birt kitalálni, csupán annyit haUott, hogy «Principé))-t sokat emlegették s annyit már tudott, hogy princeps-nek Erdélyben Apafi Mihályt hívják.

«Már hiszen, gondolta magában, ha a fejedelemnek adnak fel, én ott sem leszek más, mint a ki vagyok. Gondolfo, megértve asszonya szavait, rögtön paripát hozatott el,

s felülve

elnyargalt

;

még

pedig

nem

a

f-

kapun, hanem az angol kerten keresztül. Berta asszony férjéhez sietett vissza. * * *

Fél óra múlva útban volt Paskó. Valami nyugtalanságot vitt

magával szívében. Oly különös megmagyarázhatlau

!

221

érzelom lopózott lelkébe. Alig várta, hogy Fehérvárrt legyen s

gondjai egy részét lerakhassa.

Már kés

éjszaka volt,

midn megérkezék. Mégis rögtön

a fejedelmi palotába, gondolva, hogy tán Teleki

sietett

Mihályt

még

ébren

találja, ki

néha reggelig szokott

dol-

gozni szobájában.

A kapurök

azonban nem akarták bebocsátani a kési órában, mire nevét megmondva az udvarnoknak, kérte, hogy menjen fel Telekihez, és jelentse be, ha elfogadja-e ? Az udvarnok nemsokára visszajött két alabárdossal s felvezeté a követ urat, kit János gazda nyomban kisórt, utána hordva a nagy nyaláb írást, melyre szüksége volt. Bebocsáták a kihallgatási terembe ott szemközt jött rajok Naláczi István uram, hat alabárdos és a várporkoláb kíséretében, ki nagy lánczokat hozott magával. ;

— Adja

kardját,

át

Paskó Kristóf uram ....

szólt

Naláczi.

A

megszólított azt hívé álmodik.

— En? miért? mit vétettem én? — Azt én nem tudom. Parancsom van nagyságától, kegyelmedet, retni.

a fejedelem

a mint megérkezik, vasra ve-

Holnap kihallgatást nyerend.

Paskó felemelte méltóságteljesen szép nemes arczát, s meg nem gyalázta magát azzal, hogy egy szót szóljon tovább.

Szótlanul nyujtá kezét a porkolábnak; az

fel-

lakatolta rá a nehéz bilincset.

János csak hallgatott eddig urát vinni akarják,

porkoláb

— En

földhöz

;

de a mint meglátta, hogy

csapta írásait

s

odaállt a

elé. is itt

vagyok, hallja

— Kend mehet Isten hírével, szólt hozzá Naláczi. Kend

nincs az árulásba keverve.

Kend

csak szolga.

— Áruló, a mondja! Kiáltá vakmeren a vén S ha szolga vagyok de hséges — Örüljön kend, hogy semmi — En akarom, hogy bajom legyen En vagyok olyan ki

szolga.

is,

szolga.

baja.

!

:

222

bnös, mint a gazdám,

s

ha az ilyen embereket a pokolba

oda akarok menni.

küldik, én is

— Epén mondani akartam kendnek, hogy menjen oda. — Osz vagyok uram, fehér a szakállam, azért engem

hanem vagy csukasson be a gazdám mellé s veressen engem is vasra, vagy dobassanak ki innen erhatalommal, mert én ugyan magam jószántából el nem ne csúfoljon

;

megyek. Naláczi mosolyogva intett az alabárdosoknak, kik az ajtón a lánczokkal terhelt Paskót elvezették, a másikon

pedig kidobták Jánost, ki addig a lépcskön

nem hanem

le

meg nem

nyugodott, míg

ránczigálták, s azután

sem ment

el

a

annak egyik szegletkövére, s ott aludt egész éjjel; fölkelve az els kakasszóra s már hajnalban tudakozódva, ha nem lehet-e még a fejedelemhez fölmenni ?

palota ell,

letette

IX. János

vagy

ott várt

bementl

lemmel

a

fejét

A TANÚ.

sokáig a palota kapujában, minden ki-

megtudakozva, mikor lehet már a fejede-

beszélni. Természetesen kinevették.

— Kend a fejedelemmel akar beszélni Tán biz a fogavárnagyságot akarja elkapni monda az — Nem szegény, csak a czinkotai kivánja behozatni Erdélybe, kötekedék vele más. — Tréfálkozzatok monda magában az öreg; azért ?

egyik.

?

rasi

itczét

az,

csak,

én mégis fogok beszélni a fejedelemmel. S ott várt étlen, szomjan kés délutánig, mikor a fejedelem hintaja a kapu alá gördült s jól látta, mint ül fel Apafi Mihály bele, nagy örömére egyesegyedül, senki által

nem

kisérve.

János

nem

sokat törte a fejét az ékesszóláson,

egyszerre oda állt a fejedelem fogata felkiálta

elé, s

hanem

hangos szóval

!

!

223

— Én uram, nagyságos

fejedelem

!

hallgassa

meg

ke-

gyelmed egy szegény szolgájának könyörgését. A kocsis a lovak közé vágott, s azok elkezdtek ágaskodni, mire János elszántan odaveté magát a lovak elé s belekapaszkodva azoknak zabiáiba, indulatosan felordíta:

— Gázoljatok

hát rajtam keresztül, ha

nem

engeditek,

hogy a fejedelem meghallgassa a könyörg szavát! tiporjatok el, de csak holttestemen át fogtok odább mehetni,

nem mozdulok innen A fejedelem meg volt lépetve

mert én

által, s inte

csatlósainak,

a vén szolga merészsége

hogy engedjék

t hozzájárulni.

Az öreg letérdelt a hintó hágcsójára. Mi kell ? Miért állitád meg kocsimat ?

— — Mert

rongyos

sz

vannak oly szolgák eltt, mint én vagyok, pedig ha meg-

szobáid, nagyságos uram, zárva

szített a gond, az ország gondja volt az,

nagyszUsi

több sebhelyet viselek testemen,

csatákból

mint ezek az urak

a váradi és

s

paszomántot köntöseikre varrva.

itten

— Jól van, fiam. Mi kihallgatlak. — Nem jutalomért esengek hozzád, oh uram kell ?

!

Azt azok

meg nem érdemelték. Nem magamért életem nem ér már egy kiáltást, hanem

szokták kérni, a kik szólok, az egész

uramért könyörgök,

kit elfogattál,

tömlöczre

vetettél,

a

szegény szerencsétlen Paskó Kristófért.

— Öreg, egy szót — Nem, nem, uram,

se szólj érte

szolga,

nem

bocsátlak

!

kiálta a

megragadva Apafi köntösét egy ember, ;

szembe nézett a ügyekért ságát,

el

—

halállal, érted és

vén

ki százszor

a hazáért, ki a köz-

nem kimélte fáradságát, vagyonát, házi ki nem beszélt egyébrl, nem álmodott

—

boldogmásról,

ki a vérpad lépcsire ment fel s mint hona jóvoltáról, ki tizenbakó zsinegével a nyakán beszélt mi érettünk, hat napig hányatta magát a szélvészes tengeren, hogy az megérdemli, hogy ország balsorsán könnyebbitsen,

—

—

midn

a hazájába érve, tömlöczre vettetik, ha meghall-

gatád azokat, a kik vádolták, hallgasd

meg

azt

is,

a ki

— 224

mentségére szól

mert ártatlan

,

mint az angyalok s oly tiszta még a legtitkosabb gondolatja is, mint az arany. Én ismerem t, mert kezemen hordoztam, mint gyermeket. Az öreg szemeit egészen ellepte a köny a fejedelem ;

;

elérzékenyülve szóla hozzá:

— Keljen ura nincsen. — Soha

fel

kend.

Kend derék

szolga. Kár,

se szolgáljak jobb urat,

hogy jobb

oh fejedelem. Ne hozz

mieltt meghallgattad volna. Ezt az sz fejemet teszem rá, ha csak annyi vétke is van ellened, mint egy ma született gyermeknek; de ha volna is valami vétke, én ugyan nem tudom, mi lehetne az ? hisz is ember, könnyen hibázhatott; de légy te is ember, oh fejedelem, ítéletet rá,

—

jusson eszedbe, mily neki

.

.

Apafi

h

volt

hozzád és bocsáss meg

.

felemeié

— Kelj

a szolgát térdepeltébl.

elttem öreg szolga. Te ritka becsületes ember vagy. íme, ne mondja senki, hogy én elttem a szegény ember nem oly kedves, mint a gazdag holnap reggel jöjj fel palotámba, parancsomra be fognak vezetni a kihallgatási terembe. A vád súlyos, mely uradat terheli, s a tanú fontos, ki ellene föllép rettenetes tanú Az ember szíve megáll, ha rágondol is, s borzadva száll Istenhez, hogy hihesse-e, a mit alig szabad? De én megbecsüllek azzal, hogy szemközt állítalak e tanúval, annyi súlyt adok s te szavadnak, mint az övének. Pedig mondom neked, szavai igen súlyosak. Légy békével addig. hogy az Az öreg szolga összecsókolá a fejedelem kezét s könyes szemekkel távozott el a palota kapujából. Az emberek fel

;

:

nem

!

tréfáltak többé vele.

* * *

Másnap korán teremben,

még

reggel ott volt a vén szolga a tanács-

a teströkön kívül senki

sem

volt jelen.

Oly hosszú volt neki az id, míg a tanácsurak mind egyenkint felgyülekeztek, s helyet foglaltak a hosszú zöld asztalnál, s beszélgettek

közömbös tárgyakról, vagy elhall-

:

225

unalmas idközben, mint Sárpataky itélmester irótollának szomorú

gattak egészen,

nem

s

hallatszott egyéb az

perczegése a papiron.

Végre nagy yezetö ajtók,

s

zajjal kétfelé nyiltak a fejedelem szobáiból

Naláczi István és Teleki Mihálytól kisérve,

megjelent a fejedelem.

Az urak

A

fölkeltek eltte

mind

meghajták magokat.

és

fejedelem inte nekik, hogy üljenek

le s

maga

elfoglalta

az elnöki széket. Ott voltak az országtanács legtekintélye-

sebb tagjai, ott Béldi Pál,

Komis Gáspár, három

Bethlen,

Kapi, Haller, Lázár, Kendeffy, kiknek komoly arczain re-

megve

vén szolga, elgondolta, hogy ezen máskor még köszönni is némán szokott s most

tekinte végig a

urak eltt

beszédet kell majd elöttök tartania. Apafi inte Naláczinak, mire az eltávozott

s

a feszült

figyelem közepette az ajtón kivül lánczcsörrenést lehete hallani.

Még

a szivek

is

halkabban dobogtak.

Megnyílt az ajtó

s

két alabárdostól kisérve, belépett a

vádlott, lánczait kezével emelve,

mintha nem akarna azok

csörgésével szánalmat gerjeszteni

maga

iránt.

Nyugodt, komoly tekintete végig járt az eltte arczain, s

midn

ülk

legutóbb szolgája arczát megpillantá,

szelid érzelgésre vált rajta a szigor.

Az

öreget senki

urához

s

annak

sem

inte

tanácsurak elé járult,

meg ne csókolja. neki s maga határozott s

léptekkel a

az asztaltól néhány lépésnyire

úgy, hogy a legszélrül

volna vele,

hogy oda ne járuljon

bilincseit

Paskó távozást megállt,

gátolhatá,

— ha akartak volna.

ülk

kezet szoríthattak

Néhány percznyi szünet után fölállt Teleki Mihály s éles szemeivel keményen arczába nézve a vádlottnak, így kezdé

— Uram, kegyelmed vitézl Paskó

Kristóf, kinek kezeit

hónap eltt hálateljesen szorongatok s kit most lánczokkal terhelten látva magunk eltt, bámulva kérdez-

pái'

Jókai: Török viljg. II.

15

226

ha kegyelmed-e az, vagy mi vagyunk-e ugyanazok, a kik voltunk? kegyelmednek egykor mind megannyi barátja, rokona, hon- és tiszti társa, jelenleg pedig szi-

zük

:

gorú

itélö birái

.

.

.

Abból, hogy kegyelmed mindazokatt

itt látja,

a kik ke-

gyelmedet szerették, becsülték, elmozdíták, gyaníthatja kegyelmed, mily súlyos legyen az a vád, mely ellene

emelve van, s ha arczaink sápadtságát tekinti s a lesütött szemeket, melyek kegyelmedre föltekinteni nem mernek,

elre tudhatja, mily fájdalmas kötelesség az, mely bennünket kényszerít kegyelmeddel ily hangon beszélni, s mily öröm lenne reánk nézve, ha e vád eloszlanék kegyel-

med

fejérl és ismét

itt

láthatnék soraink között ülni.

— Nyugodtan hallgatom vádamat, monda Paskó minden bntl. kem — A vétek, melylyel kegyelmed vádoltatik, semmivel sem kevesebb mint — hazaárulás. szóra. Paskó arcza felhevült — Engem vádolnak hazaárulással, hazámért, ;

lel-

tiszta

:

e

ki

memért

fejedel-

száz alakban láttam a halált, értök megaláztam

fejemet az ellenségek legnyomorultabbjai eltt,

s

bátran

emeltem föl, ha ugyan kellett, a legf élelmes ebbel szemközt? Kinek csak egy intés kellett, hogy elhagyjam jószágomat, nyugalmas lakhelyem, családi boldogságom s menjek vészek, viharok közé, holott élhettem volna nyugodtan a magam kapuin bell, mint a többiek itt Erdélyországban. Nem, uraim, ne vádoljatok engem e bnnel. Mondjátok meg annak, ki ellenem tör, hogy találjon ki számomra elhihetbb vádat. Mondja, hogy apámat öltem meg. neveztávolabb van zen istenkáromlónak, szentségtelennek tlem mindezeknél ama bn, melyet kimondani is irtó;

nekem. A vád épen azért súlyos, mert ily külszín alól takarja fel a vétket. Midn kegyelmed kértünkre oly kész volt mindannyiszor a portára menni, olyankor kegyelmed soha

zat

—

sem a mi általunk

rábízott ügyeket sürgelni járt,

hanem

!

!

^27

magának alkudta a fejedelemséget; ha a vezérekkel beszélt, azoktól soha sem az adó leszállítását kérte, hanem saját

még nagyobb

ha fejedelemmé teszik; s az általunk ajándékul küldött összegeket mindig saját nevében osztogatta ki. Mindezekrl pedig oly személy tesz tanúbizonyságot, a ki kegyelmed körül mindeneket tud adót

igért,

Paskó szédülni érzé agyát e vádakra. Lelke nem birt elég ervel ennyi képtelen ellentétnek megfelelhetni. Mint a hermelin, mely meghagyja magát inkább fogatni, mint

hogy a sárba bele menjen.

— Az csak az — De tudok én

Isten, szólt rebegve, a ki is,

kiálta közbe,

mindeneket

nem

tud.

tartóztathatva

rágalomnak ocsmány hazugságnak mondok mindent és azt kivánom, hogy a ki közü-

gerjedelmét a vén szolga;

s

lünk hamisat mondott, azt az Isten vágja ketté Nagy bajba került a teströknek a tzbejött öreget elhalgattatni, de e

buzgósága szolgájának

új

ert

látszott Pas-

kónak kölcsönözni. Ennyi vád között, uraim, monda nemes büszkeséggel, semmi sem sérti annyira lelkemet, mint az, hogy én

—

reám

bizott országkincsét osztogattam ki

magamé gyanánt,

a vád többi része csak vért hoz fejemre, de ez gyalázatot! Épen azon nap, talán ugyanazon órában, melyben ez

vád ellenem elmondatott, én családi boldogságomat keserítem meg azzal, hogy ötezer aranyat felmondva öröadósomnak, abból egyetlen fillért megtagadtam

irtózatos

nm

meitl, az egészet az ország

által

fizetend adó kipótlására

szánva.

Apafi és Teleki bámulva néztek Paskóra

;

a ftanácsos

úr szájában megakadt a szó.

— Bizonyára, tata Paskó, ha méltóságtok elfogadnák esetekben, nm mellett n bizonyságtételét foly

a

férje

ily

legjobban megmondhatná, ha egy szóval eltér-e ez

som

—

állítá-

az igazságtól?

Szerencsétlen ember

arczát.

!

sóhajta Apafi s félrefordítá

2^ Maga

megzavaró dottnalí látszott, hogy egy szót sem talált, a mit erre mondjon. Uraim, méltóságtok! szólt Paskó mindig bátrabb hangon. En követelem, hogy azon ember, vagy ördög, ki engem oly pokoli bnnel vádol, velem szembesittessék; hadd nézzek arczába, midn e vádat szemembe mondja, hadd lássam, lesz-e elég bátorsága engemet látni és elleTeleki

oly

is

—

nem

szólani?

— Kegyelmed követeli?

kérdé Teleki mind jobban

el-

hlve.

— Jogom van — Boldogtalan,

ezt kérni.

nyissák

meg

sóhajta a ftanácsos úr

volt,

—

ajtó

megnyílt

— Paskó neje Itt áll

hogy

az ajtót.

Mindenki feszülten nézett oda, düh vel Paskó és az öreg szolga.

Az

inte,

s

harag tekinteté-

a tanú, ki belépett rajta,

s

— Berta

.

.

.

és

a tanú kegyelmed ellen .... szólt reszketeg

hangon Teleki.* Paskó eltántorult állóhelyébl; fejéhez, szivéhez kapva támaszkodék a mellette álló alabárdos vállaira; a világ elfordult vele, arczán halálos sápadtság terül el

tek vissza börtönömbe, hebegé, hulla. Élettelenül hurczolták

tanácsurak közöl oda;

maga

s

el

mint egy

a terembl.

Többen a

nem

nézhettek

eltakarták arczaikat,

fal.

Es bizonyára a tanú sem mert maga ell s

úgy adta

Isten,

vigye-

összerogyott,

a fejedelem fehér volt, mint a

e jelenet alatt,

;

föltekinteni

hogy még a szépség

is

elmúlt arczárói e pillanatban, oly visszataszítónak látszók,

képe megnyúlt

s friss

ajkai szép metszését részség, s szemeit

színe helyén szederjes foltok iiltek;

úgy

ers

eltorzítá a dacz és

nietlen me-

ónszín karikák fogták körül.

Ott állt a terem közepén, szemeit lesütve, inkább

nöshöz, mint vádlóhoz hasonló,

s

b-

bármint ersíté magát,

* História rerum Transsilvaninp, antore Joanne Bethlenio.

!

22í)

meglátszott tagjain a reszketés,

midn

s

csaknem

visszarettent,

mely megszólalt, ismersre

a legels hangban,

talált.

míg az általános levertség mindenkire látszott hatni, egy maga emelkedék fel, s a tanácsurak elé járulva, bátor hangon megszólalt: Méltóságos uraim, nagyságos fejedelem! Ámbátor Jánosé volt

az, ki,

—

felfordult világ az, a

midn

a legutolsó szolgájának kell

védelmezni urát tulajdon felesége

ellen,

mindazáltal az

én uramnak, a nagyságos fejedelem kegyelme, nekem, alázatos jobbágyának megengedvén, hogy uram mellett szivem szerint szólhassak, cselekszem azt; és hogy ha nem tudok is ékesen szólani, miként mások, de tudok

tudom

hogy méltóságos uraim ott is megértenek engem, a hol szavam elhal, csak zokogásom beszél. Mert égre kiáltó és Istent kisért cselekedet az, a midn asszony támad tulajdon férje ellen, hogy azt elveszítse, kinek ha még volnának is bnei, azokat fedezni,

mondani

igazat s

jól,

,

rejtegetni volna kötelessége

;

és

nem is

dicsekedhetik senki

így más, mint a ki azon kötelességeit

régen elfeledte,

melyekkel Isten eltt esküdt férjének tartozik, ki

bnt, hazugsággal esküvéssel mossa az árulást

takarja el a

— Méltóságos

bnnel

fedezi a csalást,

hamis

uraim kiálta közbe a n. Ne engedjenek kegyelmetek engemet e szolga által így meggyalázni. Azért, hogy én többre becsültem az ország nyugalmát, mint saját szivemét, megérdemlem talán, hogy én gyönge egy cseléd ronda beszédjei ellen itt méltóságtok színe eltt védelemre találjak, s ha feláldoztam fejedelmemért férjemet, kit mint embert szerettem, de mint árulót elvetek magamtól, úgy hiszem, jogom van követelni, hogy ez áldozatért ne piruljon orczám. !

n

Erre Sárpataky uram kapott az alkalmon, dult

Jánosnak dorgáló

s

neki for-

szóval.

— Hallja kend, ez nem csárda, nem

pitvar, a hol

mocs-

kolódni szokás, ha kegyelmednek megengedtetett szólni

no vétkes ura mellett, szóljon a dolog érdemére és ne térjen

— Kérem,

nem

a mik ide

félre oly dolgokra,

tartoznak.

Sárpatakyhoz fordulva.

szólt Teleki,

Nem

szükség a tanút rendre igazitanunk, mert ha kifogásai

vannak az ellentanú irányában, azokat elmondani igen

Mi nem

ide tartozó dolog.

bnt

hanem

keresünk,

igaz-

ságot.

— Köszönöm alássan, méltóságos uram

;

szólt az öreg,

kegyelmedrl azt mondják, hogy szigorú ember, de én azt mondom, hogy igazságos is. Attól függ, hogy be tudja-e kegyelmed bizonyítani, hogy urának neje bármi tekintetben okokkal bir férjének személyes ellensége lenni. Mert ha ezt bebizonyíthatja, akkor világosan álland, hogy a borzasztó vád csak bor-

—

zasztó költemény

s

visszahull az okozó fejére.

János néhány pillanatig gondolkozók.

— Méltóságos

Én most

uraim.

haza. Mindent sejtek, de semmit

jöttem messzeföldröl

sem tudok.

jenek nekem csak egy hónapi határidt,

D.e

enged-

hogy

azalatt

amaz asszony lépteit szemmel kisérhessem és én bizonyára mondom, hogy napnál fényesebben be fogom mua bnös, nem ura. tatni, hogy

— Ah, nagyságos fejedelem!

alázó rködést

nem

kiálta közbe Berta.

E

meg-

fogja nagyságod rajtam megtörténni

hagyni, egy nyomorult szolga puszta vádja miatt, mely

vádnak még csak alakja sincs, s ki csak azért gylöl engem, mert minden részegest, verekedt elztem házamtól, s

azért költ ellenem

— Szóljak,

midn

beteg volt, alig bírt

magával akarta mozdulni, s a mint férje férje

dinomdánomot,

ismét vissza

vádakat.

nagyságos uraim? Elmondjam-e, hogy e

derék asszonyság, elkezdte a

vakmer

nem

tért?

lokajt tart a háznál,

s

addig

el

nem

vinni, oly eltávozott,

hagyta, míg

elmondjam-e, hogy idegen nyelv

hogy senki

se érthesse,

mikor vele

beszél?

Egy pár a tanácsurak közöl nevetni

kezdett e szóra.

;

231

— Nem oly nevetni való dolog uraim feddzök a fejedelem. Ki a mit mond. — Engedelmet kérek, méltóságos uraim, Berta, hogy eltávozhassam. — Maradjon kegyelmed, ekkor Béldi Pál ez,

!

kell hallgatni,

szólt

szólt

azon vádra, a mit kegyelmed

felállva

mészetesen következik az a másik,

kegyelmed

Mi

ter-

a

mit szolgája

tett

kegyelmednek elre

ezt

ellen,

nagyon

férje ellen tett,

kellett

volna

hogy az igazságnak végére járjunk, kénytelenek leszünk a vádlónak hatalmat adni a kegyelmed fölötti rködésre, oly módon, hogy kastélyának kulcsait kezébe adva annak kapuján az tudta nélkül senki be nem mehet és ki nem jöhet az tudta nélkül. Uraim kiálta fel megrettenve a n. Ez ember képes lenne engemet meggyilkolni, vagy a házat rám gyújtani, ha udvaromba bocsáttatik. tudni.

tehát,

—

!

— Egy

szót kérek,

monda

János, ki nagyon

meg

volt

úgy hiszem, mind a ketten meg vagyunk nyugtatva. Uram kastélya széles mély árokkal van körülkerítve, melyen át csak egy hídon keresztül lehet a várkapuhoz jutni és a hídnak szinte kapuja van. Adassék át tehát nekem a hídkapu kulcsa s legyen a várkapu kulcsa a nagyasszony kezében ilyen formán elégedve a határozattal

s azzal,

;

sem én nem juthatok a várba az akarata ellen, sem pedig más az én tudtom nélkül. Magam a hídon túl egy kis góréban majd ellakom. Legyen úgy, hagyá helyben a fejedelem.

— — Ah, ez megalázó — Kegyelmed kastélyába fog !

kiálta fel a

abban egy évig felügyelet ügye felfüggesztetik. s

A

n magán

visszatérni.

alatt

kívül.

Szólt Apafi,

marad. Addig férjének

tanácsurak többsége helyeslé a határozatot, János

kezet csókolt a fejedelemnek, csak Berta asszony sápadt és kékült el bele

rá nézni.

A

;

oly rút volt e pillanatban,

nem

lehete

fejedelem elé akart borulni, hogy megmásít-

tassa határozatát, de az kikerült elle, s szobáiba távozott.

232

Apafi nagy pártolója volt a puritán tanoknak,

bün ban

volt eltte, a mit

legkönnyebben

s

ha els

hitt s legsúlyosab-

a feje delemkeresés, de a második volt a

büntetett,

házasságtörés.

X.

A

AZ OE.

majosfalvi kastély épen a legnagyobb tatárjárásnak

útjában esvén, aként volt épülve eredetileg, hogy kisebb

rablótámadások ellen azt belülrl védeni lehessen. Köröskörül egy mély s több ölnyi széles árok övedzé, s ez árkon túl

ismét mintegy száz lépésnyire nagy szorgalommal

ápolt angol, vagyis helyesebben franczia kert foglalta kö-

azon XIII. Lajos korában támadt csoda-

rül a kastélyt,

kertészet mintájára,

mely egyenesre faragta a fákat

rev falakat és zsinórral kimért

szk

s

me-

folyosókat épitett

megcsonkított cserjékbl.

A

kastély

is

úgy

volt épülve,

nem

magasságnyira ablakai

hogy mintegy négy

voltak

öl

egyebek lréseknél,

csak a középrl felmered magas donj ónnak voltak nagy

góth ívezet, ónkarikákba foglalt ablakai ten látszottak kiálló belvedérek,

s

a négy szegle-

mikrl a szabadba

lehete

látni.

A

palotának két oldalán volt kapuja, mik közöl az egyik

a majorsági szekerek, másik az urasági hintók számára szolgált bejárásul, az árkon pedig egyetlen híd vezetett

ers

keresztül, melyet

kbl

épített portálé rzött, s

eltte

egy toronyszer épület volt rakva, melyet valaha azon

hogy benne valaki

czélra építenek,

^kapura vigyáz

;

lakjék,

a ki a híd-

de ez már annyira kiment a szokásból,

hogy tán félszázad óta sem lakott benne senki; tetejérl nagyobbára lekopott a zsindely, s a denevérek egészen

magokévá

tették,

még lakható egy-egy gömböly

a mi

négy oldalán volt közönséges emberi

f

volt rajta.

Mind a

ablaka, melyen egy

kidughatta magát,

s

bejárását

ers

233

vaspántos ajtó örzé, de melynek szegletét nagyon kirágták a legutolsó toronyr kutyái, mikor éjszakánkint be voltak zárva,

míg gazdájok a faluban mulatott.

Ezt a szép tanyát választá János gazda a fejedelem határozata folytán magának lakásul, a mi valóban nem volt irigylésre méltó

annál czélszerübb az

állapot, de

szándokára nézve.

Mikor beköltözködött, nyár volt

;

beri tehetség mellett is el lehete

de azt mérsékelt em-

elre gondolni, hogy

majd egyszer tél is lesz, és akkor hideg fog lenni, s az öreg majd megunja a maga választotta hivatalt. Az alvilág rei nem voltak szigorúbbak, mint ö. A ki csak a kastélj^ba akart jutni, eltte kellett elmennie,

gyanús arczra

talált,

s

ha

azt oly keresztül-kasul kikérdezte,

hogy azt sem tudta, melyik lábán álljon. Este pedig, a mint besötétedett s János gazda elgondolá, hogy immár ideje lesz az alvásnak, megvárta, míg a kastél3^ban elsötétültek az ablakok

;

akkor fogott egy darab

viaszt, s az

urának reá bizott kardját magához véve, a kardmarkolatra vésett czimerrel lepecsételte a ház kapuit, melynek kulcsai az

úrn

kulcsát

maga

kezében voltak, bírta.

s

a híd kapuját, melynek

Ilyenformán minden

sequestrum alá zárva aludt az egész háznép,

már

éjjel

s

szigorú

János gazda

hajnal eltt fenn volt, a pecséteket levenni, nehogy

okot adjon azoknak erszakos felszakítására.

A

mily boszantó volt e felvigyázat a ház asszonyára,

ép oly terhesnek hívé szentül,

azt

hogy majd ha a

gyelme a strázsálással

s

magára az rre nézve, tél

s

várta

bekövetkezik, felhagy

ke-

ugyanezért ez idköz alatt oly

még

szigorú életmódot viselt, mint az apácza;

lokajnak sem volt szabad a kastélyba lépni,

minden kutatásának sem

sikerült kitudni,

s

az olasz

János gazda

hogy hol lakik

ez antagonistája.

Azonban a

tél is eljött, csikorgó

hideg napok kezdd-

megbosszultak az unalmas éjszakák, s az ember még az ablakán kinézni is fázott; csak Jánost nem zavarta tek,

234

mindez. Kifogott

még

mennyi

dat vágott, a

teteje a lakásának,

mény

nélkül

legalább

s

nem

a fagyon

is.

Az árokból annyi ná-

elég volt neki tüzelni,

ha nem volt

legalább kimehetett rajta a füst ké-

ha nyirkos

volt palotájának fala és földje,

kellett féltenie,

hogy

a láng belekap.

Evek

óta megtakargatott fizetése elég volt neki élelemre Ítélet-

napig,

s

ha egy kenyeret megvett, az tovább

mint egy akó bor. Ilyenformán múlt

napok is

el

hó nem

mellett,

a deczember, száraz, szeles, fagyos

János gazda akkor

esett ez ideig.

rendesen egyedül virrasztgatott odújában, mert láto-

gatót nítva.

nem trt magánál, mindenkiben Épen esztend

Jánosnak meg

kellé

s

elébb

új évre, s

hazatérve, bezárta nehéz ajtaját,

nagy tüzet rakván a tornya közepén, ját és neki heveredett, a

fztek az

míg lefeküsznek, mely után

várni,

lepecsételte az ajtókat

ajtaján,

kémet, árulót gya-

utolsó eltti éjszakája volt, a várban

sokáig fenn voltak, mert sütöttek,

az

tartott neki,

letéri té

mellé subá-

midn egyszerre kopogtatást hall azután mindig ersebben

lassan,

s

mintha valaki nevérl szólongatná. Sokáig hallatlanná tévé a zajt tovább, foga a hágcsóját,

;

végre,

hogy nem

mely épen arra való

állhatta

hogy azon fel-

volt,

magasban lev ablakig felérjen s mászva, kidugá fejét az ablakon, hogy megnézze, ki zörget. szürke köpenybe volt Ismeretlen embernek találta. burkolva, csákós kalpaggal nagy kipödrött bajusza volt, hogy éjszaka is észre lehete venni. Még ott is elnézte egy darabig, hogy dörömböz az ember ajtaján s majd a kulcslyukon, majd a hasadékon kukucskál be s szabódik ersen, hogy nyissák ki neki. Hát mit akarsz odalenn, öcsém? szólalt meg ela harmadfél öl

B

;

— végre az — Ah

öreg. !

ott

van kegyelmed ?

kiálta

örvend hangon

ember. Adjon Isten jó estét kendnek, János bátya

nem

ismer kend rám?

Én vagyok kendnek

édes testvéröcscse. Están!

A

bizony.

!

az

hát

az öcscse, az

;

235

— Elhiszem, ha mondod. Hát mi kell? — Csak ereszszen be kend, mert megfagyok ide kinn. — Hát minek ide — Ejnye de házsártos kend ma, János bátya. Hogy

•

jöttél

megigazgat!

Sz'

?

nem

így kellene

kendnek engemet

fo-

gadni, az édes testvéröcscsét.

— Biz öcsém,

szólt

nem

mit mondjon,

som nem

mondom, hogy elbizd magadat hogy nekem hizelkedni nem szoká-

azért

mert azt tudod,

rajta,

János gazda, meggondolva, hogy

hogy édes testvérem vagy, de annyi bizonyos, hogy mindazon emberek között, a kiket becsületben tartok, te vagy a legeslegutolsó hanem hát mi dolgod velem ? ;

azt tekintve,

is

;

— Ej na. Hát csak ezen járok, nem

s

rég

nem

láttam ken-

meg kend magától ? ha akarná sem tehetné, mert úgy hasonlítunk egymáshoz, mint két makk csakhog}" a kend bajusza sz, az enyim pedig még fekete. Hát magad vagy-e? kérdé János gyanúsan szélylyel det.

Csak

tagad

— kémlelve. — No bizony, csak nem kend tán tlem — En Az volna még csak hátra fél

félni ?

tled

!

s

hogy épen

féljek!

Már

erre a szóra csakugyan leszállt János gazda s ki-

nyitá az ajtót Estánnak, s

?

monda

neki,

Ott pedig

s

beengedte azt lépni a

hogy akaszsza

nem

fel

tz

mellé

a köpönyegét a szegre.

volt több egy szegnél, a

melyen a kard

lógott.

— Ejnye be szép kardja van kendnek, János bátya. — Hagyd azt a kardot, öcsém, egyébrl. el

beszélj

magadat s ha ehetnél, hát alugyál; mert én nem adhatok egyebet, mint egy veder boi*t. Az is jó lesz, monda Están, félszemmel mindig a kardot lesve, s míg János az átalagot elhozta valamelyik szegletbl, az alatt a kard markolatát vizsgálta nagy Szedd

le

—

gondosan.

János gazda elhozá a kérdéses edényt, mely

is tele

:

236

azon minségvel, melybl egy pár kupa úgy letesz holmi vékony pénz legényt, hogy egyik szélitl a másikig méri az utczát, s minden volt legújabban kiforrt új borral,

házat a magáénak néz; azt tehát lehelyezve a

tz

mellé,

oda adott egy fakupát az öcscse kezébe, a másikkal pedig

maga meritett.

— Hát mit csinál Kökényesdi uram

?

kérdé az els kupa

után öcscsétl. (Ez a Kökényesdi volt a leghíresebb haramiavezér azon

idben.)

— Nem tudom, Están. Mert már régen eljöttem most más úrnál szolgálok. tle, — No már szeretem Kivált ha hinném. — Elhiheti azt kend. szolgálok, hogy híják uramnál. — Soha törd Az én kedvemért egya felelt

s

hallani.

ezt

Itt

szer se hazudj. Jobb, is láttál,

meg van adva

E nem

fejedet.

rajta

se

jobb borokat

is

ha

iszol;

hanem

zsivány korodban ugyan

ezt

úgy

idd,

mint a minek

az ára.

párbeszédbl annyit gyaníthatunk, hogy Están úr a legjobb hírben

állt

urabátyja eltt.

— No de igyék hát kegyelmed különben azt hiszem, méreg van a borában. — Üm. Monda magában János gazda. Ez a is

;

ficzkó azt

hiszi,

hogy

le

fog itatni engem.

No

iszen

majd móresre

tanítom mindjárt. Jól van öcsém, hát lássunk hozzá. Ezzel fogta az egyik kupát, öcscse a másikat s kezdtek fenekére törekedni az átalagnak.

Egy óra múlva üresen ült mellette tántoríthanul

állt s

elttük a veder.

csodálta egymást.

A

két

Még

hs

csak

danolni sem kezdtek tle.

Están megcsóválta a

mintha azt gondolná, hogy nem várta volna ilyen kemény legénynek az öreget s azzal fölkelt, elkeresett a köpenye alól egy csikóbrös kulacsot

s

fejét,

bátyjára köszöntve

— A magunk egészségére, ezt is

monda bátya

!

Kóstoljuk

meg most

237

János

látva,

hogy Están

hogy nincs benne bolonditó

meggyzdött

iszik,

is

felle,

elfogadá a kulacsot.

s

Tele volt az a legkegyetlenebb lengyel pálinkával, a

mitl, ha a kozák

három

tele iszsza

egy hétig

éjjel félholtan, s

tartalma pedig elég

— Nem

rossz, s

a kulacs

A

is.

lett

két bajnok

helyérl

nem józanul. A kulacs

monda János gazda

s

lefolyt,

meg sem

— Már most próbáljunk

fölkelve

ki

volna négy kozáknak.

a mint az óra

vándorolni,

magát, elfekszik három nap,

mást

s

elkezde a kulacs

egyszer csak üres

lett

rezzent helyében.

is;

szólt

ekkor János,

egy magas polczról levett valami koba-

Ezt én Törökországból hoztam. Tatárital. Nem bánod meg, ha belle iszol. Fertelmes gonosz nedv vala az. Lótejbl készült ers szesz, mely végig karmolja az ember torkát s beégeti matatárok szokták inni, mikor megunták a gát a beleibe kot.

;

józanságot senkit

s

a ki lerészegszik tle, lánczra kell kötni, hogy

meg ne marjon.

— Az én bátyám

le

akar engem

itatni,

gondola magá-

ban Están, a mint megkóstolta a könyfacsaró italt de helyt állt neki. Egy kicsit meglódult az agyveleje tle, de ;

magát tartani. Egyet mondok, bátya, szólt erre, látva, hogy János ennyi rohamot kiállt tud-e már kend dohányozni ? Itt senki sem lát bennünket.* Ne gyújtsunk rá?

azért birta

—

;

— Késn

keltél fel

magában János,

s

engem

leejteni lábamról,

valami homályos

inkább gyökeret kezde

gondola

meggyzdés mind-

verni lelkében, hogy az öcscse

aligha legjobb szándékkal van iránta.

Nemsokára

füstölt

mindkettjök szájában a csibuk, meg-

rakva a legfelségesebb basadohánynyal,

minvel valaha

méheket szédítettek, s rövid id alatt oly füst támadt körülök, hogy a mi denevér ez ideig megmaradt a toronyban, az

^-

is

A

búcsút vett

dohányzás

s

boldogabb szállás után

még akkor

látott.

törvény szerint tilalmas

volt.

238

De

meg nem

a két bajvívót

semmi. HallTöbbé titkot sem

tántorította

sem szólt egyik is. belle, hogy egymást le akarják

gattak már, egy szót csináltak

végre

felállt

János

s

részegíteni;

egy pár opium-pastilt elkeresve egy

zsacskóból, azoknak egyikét a saját, másikát az öcscse

pipájára teve szótlanul

.

. .

ég

Egyszerre fehér füst kerekedék

János leránczolta szemöldökeit mélyen, öcscse

rajtok

míg az elkezde lassankint halványulni, szemei mindinkább meredten néztek maguk elé, arczán arczába tekintve

;

valami rült, buta mosolygás terjedezett kiesett a

csibuk szájából

s

szét,

egyszerre

nyitott ajakkal esett hátra,

mint egy darab fa. Mégis te gyzted kevésbbé, mormogá János gazda, a tzbe hajítva csibakját, s azzal futott egy nagy kád jéghideg vízhez, a mi tanyája szegletében állott, s miután

—

annyit ivott belle, mennyi egy szomjas tevének elég volna,

mámoros kijózanodva magához kezde

beleüté abba néhányszor kint

fejét,

térni,

s

a mint lassanfoga a szekér-

kencs-edényt, melyet brszíjak festésére szokott használni, azzal bekené

sz

fürtéit,

nemkülönben bajuszát

sodorá ugyanazon kencscsel, pagját fejére, felölté

s

is

jól ki-

akkor feltévé Están kal-

annak köpenyegét, a kérdéses kardot

pedig felköté oldalára.

Azzal Están öcscsét szépen beletakargatá a subába, feje alá téve

tarisznyáját,

meglévén, vévé a kulcsait

lefekteté

egy szegletbe

s felnyitva

;

s

mely

a toronyajtót, kilé-

pett a szabadba s azzal ismét bezárta a tornyot testvérére, ki aludt

horkolva

s

bizonyosan

fel

nem

ébredett abban az

esztendben.

Mámoros ösztön

volt-e Jánosnál,

vagy ivás eltti emlék

leitaazon gondolat, hogy öcscsét bizonyosan valaki az tására fogadta fel ? ez eszme lassankint oda fejlett nála,

hogy azon valakinek itt kell közelében lappangni, s hogy az bizonyosan valami összeköttetésben álland a kastélybeliekkel.

E

gondolattal agyában mívelé a

kítást,

magán

mely neki annál könnyebben

elkövetett ala-

sikerülhetett, mint-

hogy öcscse saját szavaikónt annyira hasonlítottak egymáshoz, mint egy pár makk s az éjszaka sötét volt és borongós.

A

mint

kilépett a szabadba, meglátta,

esett azalatt,

míg

k odabenn

idogáltak

hogy s

hó havon

itt friss

a friss

észrevehetk voltak egy magassarkú és széles orrú czip lábnyomai, a milyent az egész eltte ismeretes világon egyedül Gondolfo viseli

— Tudtam, hogy

van mormogá az öreg s figyelemmel kisérve a lábnyomokat, könny volt kitatálni, hogy az ember elször az ajtajára jött hallgatózni, azután pedig a hídhoz ment s onnan megint az árok hosszában itt

!

a parti bokrok közé távozott.

János mindenütt figyelmesen követé a lábnyomokat,

míg végre a rekettyésbe

maga

érve, lóhorkolást kezde hallani

eltt.

— Tehát

itt

vái-nak reá

!

gondola, nagyon örülve, hogy

minden kérdezsködés nélkül embereire talál, s azzal a hang után indulva nemsokára két lovas férfit látott a zúzmarás fák közöl kikukkanni, kik közöl az egyiket Gondolfó-

nak nézte de a másikra a sötétben nem ismert. Ez a másik meglátva t, magyarul szólítá meg. Nos Están Hozod a kardot (Tehát csakugyan ;

— — az öcscsének nézték.) — A kardot? csodálkozva János. Bizonyára kardot hoztam. — De azt a kardot? A miért bátyádhoz mentél? — Megbocsáss, jó uram. Tudod hogy parancsolatodra !

!

szólt

úgy hogy semmire sem emlékezem, a mit valaha mondtál, ha csak újra el nem mondod. sokat ittam,

Az idegen nevetett De láttad mégis Az idén föl nem

— —

az öreget? Elaludt? ébred.

240

— Tehát a kard, melyen a pecsétnyomó van, kezedbe jutott? — Oh uram, értem már. Te a pecséteket akarod azután újra — Kezdesz már emlékezni? — Kezdek, uram. De nagyobb baj van Az hó — Nos aztán — Ha mi keresztül-kasul járunk, holnap az öreg fel-

nyittatni s

lepecsételtetni.

éjjel friss

itt.

esett.

?

itt

hogy valaki a

észreveszi a lábnyomokról,

kon

ki- és

bement, mert

még

este

— Istenemre, nem vagy oly Mit tegyünk — Várj uram, segítek te

látszol.

nem

lepecsételt ajtó-

volt hó.

ittas,

mint a milyennek

rajtad.

Közel vannak az

itt?

csak,

három jármos

aklok: elhajtunk

ökröt.

Az árok be van

fagyva, az Ökröket keresztül lehet egy helyen hajtani, a

hol a víz széles

a part alacsony, mi

s

ülünk az ökrökre

s

magunk pedig

fel-

ekkor úgy fog látszani, mintha azok

járták volna össze a kertet.

— Aranyos gondolataid vannak, tál

iskolába Kökényesdinéi

;

nem hiába járde a várkapun még ökörháton ficzkó,

mert azoknak a nyomait épen úgy észreveheti az öreg, mint a mieinket. Egyet gondoltam. Egy hágcsó van a toronyban, azt magunkkal viszszük. De ez nem fog egészen felérni a rondelláig, hanem errl könny lesz egy kötélhurkot valamelyik kiálló csatornára felhajítani, s azon Gondolfo felkapaszkodik s kegyelmedet maga után felhúzza én azalatt

sem lovagolhatunk

be,

—

;

ide lenn fogok

rködni.

Az idegen örömmel

szorítá

meg

az öreg kezét

s

arany-

hegyeket Ígért neki jutalmul, ha terve sikerülend. Az öreg ezzel visszament, elhozta tornyából a szükséges hágcsót és kötelet,

s

három cikröt az akolból, mely az senki sem vett észre semmit. a három férfi az igás barmokra,

ujjába; azután elhajtott

—

árkon kívül feküdt Az árok eltt felült ;

egy kézi fürészt dugott a szre

241

miket János nagy ügygyei- bajjal a befagyott vizén oldalt akasztva a

A

átterelt,

harmadfél öles hágcsót,

kerten keresztül a rondellák egyike alá érve, a hág-

csót oda támaszták a falhoz,

Gondolfo az ökör hátáról

s

egyenesen rálépve, felmászott annak legvégs fokáig,

s

az

elhozott kötélhurkot belehajítva a rondella egy kiálló ho-

rogvasába, azon acrobatai ügyességgel felkaj)aszkodott;

utána az idegen úr hágott kára köttetve, Gondolfo

Az öreget oda lenn s

mintegy közepe táján s

a kötelet dere-

s

magát.

hogy rködjék. hogy a másik kett eltnt, magá-

hag}i;ák,

szre ujjába rejtett kézi frészszel mind a két hevederét bevágta félig,

a

visszatámasztá ismét

Egy

a lajtorján

által felhúzatta

Ez, a mint észrevette,

hoz húzá a hágcsót

fel

s

várta,

hogy jöjjenek

jó félóráig várhatott, ekkor megjelent

rondellán

visszafelé.

Gondolfo a

a kötélhurokra, mint egy nyeregbe, beleülve,

s

legfels fokán megállt

féllábát

s

A

mint a hágcsó felemelte, hogy kihúzza

annálfog\^a a hágcsóig lebocsátá magát.

a hurokból, egyszerre ketté tört alatta a hágcsó,

olyformán burkolódott féllába fordulva ^ógott

le róla,

fejére,

hogy

mint egy lábánál

s

a kötél

fejjel aláfelé

fog^-a felkötött

nyúl.

A

fennakadt olasz

pillanatban oly gyönyörségesen

e

káromkodott magyarul, mint ha a Hortobágyon tanulta volna,

s

csak

késbb

hogy valaki van oda erre elkezdé olaszul ma-

jutott eszébe,

alant, a ki beszédét hallgatja s

gyarázni Jánosnak kellemetlen helyzetét,

s

rimánkodott,

hogy szabadítsa ki t valahogy belle. János gazda pedig jónak látta tréfára venni a dolgot. Nézd nézd a ravasz olaszát most meg már a

—

!

hágcsót

is

!

!

kirúgta

maga

Más embert megütne

alól,

s

fejtetre ereszkedik alá.

a guta, ha így felfordulna

s

még

ez

mulatságot csinál belle.

Gondolfo lármázni kezde két,

hogy

t

:

Török

olaszul a paraszt

oly türelmesen nézi, de János

szólt egyebet, Jókai

s szidta

mint

világ. II.

azt,

mind

erre

lel-

nem

hogy «bizony nagy gaukler vagy !» 16

242

nem trhetve

Végre Gondolfo társa

eloszlassa,

félreértését

gyarul

hogy megszólalt ma-

tovább helyzetét

egyszerre

s

:

— Ne röhögjön hát kend, hanem segítsen innen. — tudsz magyarul? hát — Hiszen tordai születés vagyok de ne bámuljon azt a hágcsót. kend sokat, hanem — Ketté van az merben. — Hogy a tatár vigye kendet a rozzant hágcsójámár most? Hogy jövünk — En nem találom, szolgám. — Nincs más mód, mint felnyitnod a kaput, azon engemet felhúzni innen. a rondellába, — Igen, de akkor megtudja az jártunk. hogy le

Nini,

te

;

állítsa fel

törve, fiam, el

le

val.

ki

s

feljönni

s

öreg,

Monda

itt

János, ki nagy mulatságát találta abban, hogy a

pseudo olaszt olyankor beszéltesse, mikor a lábánál fogva függ ég és föld között.

— Ne tördjél vele; azt úgy — Ne mondd. Hogy hogy? — Tüzet rakunk a részeg

is

eltesszük láb alól.

filkóra s ráfogjuk,

hogy

ittas

fvel maga bukott le. Ezen kellett volna egyenesen kezdenünk, de te elbolondítottál bennünket ostoba ötleteiddel.

— Ez bizony jó

le

lesz, helyeslé

János

;

tehát csak vesd

majd akkor

a kapukulcsot, ha nálad van,

lesegítlek.

Gondolfo elkeresé kínos helyzetében a két kulcsot zsebébl,

s

lehajítá azt Jánosnak.

— Nesze fogjad

csn

1

jól vigyázz,

hogy merre jösz

;

a lép-

feljutva a folyosón jobbfelé tarts, az vezet ide

;

ne-

hogy balra találj menni, mert ott uram a háziasszonynyal mulat s ketté hasít, ha bebotlasz. Valóban? monda János és szemei szikráztak a sö-

—

tétben.

No

csak várj rám, mindjárt jövök.

Azzal felnyitá a kaput

s felsietett

a lépcskön.

Mikor a folyosóra ért, egyenesen balra tartott. E szárnyban lakott ura nejével együtt. Jól ismeré a szobákat. Az

::

243

sem

voltak, egyik szobában

mind nyitva

ajtók

talált sen-

Végre az utolsó Talán megcsalá Gondolfo ? ajtóhoz ért, ez volt urának hálóterme, s a mint annak kit ..

.

.

.

hogy az zárva van.

kilincsét elfordítá, érzé,

A

.

zörrenésre az ajtón belül egy férfi-hang szólalt

— Te vagy

meg

Gondolfo?

ott,

János egy szót sem felelt, hanem neki az ajtónak, megpróbálva, ha betörhetné-e

feszíté

vállait

?

Ekkor asszonya hangját hallá meg. Mit akarsz, Gondolfo? E hang százszoros dühvel önté el egyszerre szívét s mint a kfaltör kos rohant vállával, fejével az ajtónak,

—

s

rohammal beszakítá azt

egyetlen

Hah belén,

!

ott függött a

bnös

asszony az idegen

most már annak vonásait

s

Pozsgai Fírencz uram volt az

htlen asszony, mert a

— Halál reátok

az oldalán

A

függ

!

férj

is

jól

Ezért árulta

!

él

;

fel

egymás

fel

az elttük álló asz-

de reszket keze rosszul

a golyó az ablakon keresztül süvöltt.

megragadva a

n

maga után vonta

élete,

kardot, rajok rohant ádáz dühvel.

megtámadójára suté s

hát férjét a

ordítá magánkívül az öreg s kirántva

melll, Pozsgai egy pisztolyt kapott irányzott

ke-

megismeré

kezében volt a szeret

meglepett vétkezk rémülten ugrottak

talról, s

férfi

kezét,

t

is.

Erre

egy sznyegajtót felszakított

De a vén

szolga utóiérte ket,

s

s

megragadva a hátul maradt hölgy hosszú selyemhaját, mely futtában utána repült, visszarántá t annálfogva, s markolatig döfte szivén keresztül a

E

férj

kardját.

pillanatban a támadt zajra minden oldalról elfutott

mint zte végig a folyosón a vén szolga Pozsgait a véres karddal, míg ez egy ablakon merész szökéssel kivetve magát, a kert fái között eltnt, s nemsokára lehete t látni, mint vágtat tova a havas a házi cselédség,

s látták,

síkságon.

János pedig az összegylt sokaság

elé

lépett,

felmu-

tatva a véres aczélt. Ifi*

!

244

.

— E kard Paskó Kribtóf kardja

:

én

e

karddal megöltem

Paskó Kristóf htlen nejét S azzal önként a törvény kezeibe adta magát.

AZ ITELET.

XI.

Néhány nappal elébb, hogy ezek rán két ifjú gyermek jelent meg, fejedelem eltt,

hogy

k

Boór

történtek, Apafi udva-

kik panaszt tevének a

Ádám

gyermekei, kiket

Pozsgai Ferencz igazságtalanul kivert jószágukból,

s

jogai-

kat követelék vissza.

A

fejedelem rögtön hivatá Pozsgait, de az eltagadott

hogy Boór Ádám rég elveszett tatár gyermekei már eltte elhaltak ezek pedig,

mindent azt ;

rabságban

s

állitá,

;

kik most eljöttek, az

ellenségei által megfogadott sehon-

naiak, kik által a megbuktatott

Kozár boszút akar

rajta

állani.

— Mi bizonyítványaitok vannak, hogy vagytok Boór gyermekei kérdé a fejedelem tlük. — Saját édes apánk Károly. — Tehát él? Ha miért nem veletek — Csak számunkra még, a világnak régen meghalt. — Miért nem jön elém En meg fogom t ti

?

.

.

felelt

.

jött

él,

2

él

ismeri.

?

— Vissza fogsz borzadni tle, uram.

Te egykor fogoly-

társa voltál, sokszor hallottad öt beszélni

;

ha ráismersz

hangjáról, fogadd el tanúbizonyságát, de arczát ne kivánd látni,

—

mert abban csak mi ismerünk még reá. Láthatod, uram, szólt közbe Pozsgai, hogy ezek

csalók.

Ha Boór Ádám

él,

miért

nem

lép fel rögtön elle-

szemfényveszt titkolás ? En azt állítom, hogy Boór Ádám régen meghalt s akárki leg}'en a rejtélyes tanú, én hamis alakoskodónak nyilvánítom azt. Azt majd én ítélem el, uram. Három nap múlva je-

nem

?

miért

e

—

lenjetek

meg elttem

újra.

Pozsgai három naj^ alatt sietett becsesobb értékeit össze-

2^5

gyjteni

s

az utolsó

nap éjszakáján

azért kereste fel Pas-

hogy mozditható azon esetre, ha ellene fordul

kónét, kivel régóta tiltott viszonyban

vagyonait annak kezébe téve,

élt,

a koczka, kimeneküljön az országból Lengyelországba, a

hova

öt

majdan Paskóné

is

követendé pénzzé

tett

vagyonai

javával.

A három gyjté,

s

nap

letelvén, a fejedelem egész tanácsát össze-

tudtokra adva a kérdéses tárgyat,

panaszttevöket hivatá a tanács

elé.

Azok most harmad magokkal kit

legelbb a

jöttek.

A harmadik

alak,

kézen vezetének, hosszú fekete talárral volt befedve,

mely fejtl sarkig eltakarta, s úgy látszott, mintha közönséges embermagasságnál nagyobb volna. Odajárultak a tanácsurak

elé.

— Kegyelmed Boór Ádám, ezen gyermekek atyjuknak neveznek kérdé a fejedelem a beburkolt — En vagyok uram. — Yalóban, a hang Boór Ádám hangja. nem engedi kegyelmed arczát — Ah, uram. Az én arczom borzalomnak undorokit

alaktól.

?

az,

Miéi*t

láttatni ?

és

dásnak képe. Engedd azt fedve maradni, de kérdezz bármit tlem, a mi fogságunkban együttlétünkkor történt, felelni fogok,

s

megtudandod belle, hogy az vagyok, a

kinek állítom magam.

— Ez nem

elég

!

szólt

közbe Sárpataki, az itélmester,

kinek különös szerencsétlensége tolni,

a kinek részén az igazság van

másoktól

is

;

hallhatta kegyelmed, s valakinek a hangját is

lehet utánozni. is

sohasem azt párugyanazon dolgokat

volt,

Es

itt

nem

a velenczei tízek tanácsa,

nem

spanyol inquisitio tribunal, a hol lefátyolozva szokás a

Ha

kegyelmed igaz járatban van, soha se féltse tlünk az orczáját. Különben is nekem úgy tetszik, mintha keg;y^elmed egy félfejjel magasabb volna az említett Boór Ádámnál, a kit igen jól ismertem. Leplezze le magát kegyelmed. tanúknak megjelenni.

Boór Ádám

erre szótlanul levevé fejérl a palástot.

:

246

A

tanácsurak borzadva tekintenek reá. Az örök, kik az ajtókban álltak, félhalkan suttogák «a kétszarvú ember)).

— íme, lattok uraim elttetek.

:

Nem

hogy Isten teremtett, hanem a hogy emberek elcsúfítottak. Én vagyok azon rém, kivel a székely anyák siró gyermekeiket ijesztgetik, én vagyok azon csoda, kirl vándor utasok reszketve beszélnek. Most látjátok, miért kell nekem kerülnöm az a

ha gyermekeim sorsa nemkivánná, maradtam volna örökké magános völgyemben, elhagyott rabságomban, melybe áruló baráti kéz taszított, a világ számomra zárva van. Akarjátok-e, hogy belépjek, kivánj átok-e, hogy végig járjak utczáitokon s borzalmat zzek az emberek szivébe?

emberek tekintetét?

A

én,

fejedelem irtózva fordult

— Takarja

el

kegyelmed

félre.

arczát, inté

Boór Ádámnak,

hogy hivassa elé Pozsgait. E perczben érkezek Teleki Mihály a tanácsba, ki meghallva, hogy Pozsgaiért küldenek, odaszólt a fejedelemhez — Az nem fog eljönni, nagyságos uram. Hallgassák meg kegyelmetek, a mi az éjjel történt s a mi szintén e tárgyra tartozik. Már korán reggel tudósítást kaptam róla. A bebörtönzött Paskó Kristóf öreg szolgája a múlt éjjel s felszólitá

Naláczit,

észrevéve, miszerint a kastélyba egy idegen be

rátörve az ajtót, az ura nejével

s

találta.

De a

A

szolga megölte a nt, a

férfi

bnös

férfi

lopózott

együttlétben

megmenekült elle.

zajra elfutott cselédek megismerték a futóban Pozs-

gai Ferenczet, a ki a dévai úton látszott elvágtatni.

kos

maga

jött az esetet feljelenteni s

kezébe adva,

A A

vén szolga

nem

volt,

dacz.

de

magát a törvények

vár a tanácsterem ajtaja eltt.

fejedelem inte, hogy hozzák

komoly de

itt

A gyil-

eléje.

belépett, két alabárdostól kisérve,

arcza

nem

rajta,

alázatos, elszántság

látszott

— Te urad htelen nejét megölted? kérdé a fejedelem megindult hangon. — Azt cselekvém, uram.

»

:

247

A

fejedelem tenyerébe hajtá homlokát

azután egyszerre fölemelé

— Itélmester uram

fejét s

s

gondolkozott,

határozott hangon

monda

Jegyezze kegyelmed határoza-

!

tinkat.

A

tanácsurak

Feszült csendesség volt a

felálltak.

te-

remben.

—

«Elsben: Paskó Kristóf nejének gyilkosa tettérl Istennél számol; a világon általunk minden bnhdés alól felmentetik ...»

((Másodszor: Paskó Kristóf, a kit lanul elvádolt, a felségárulás

bne

htelen neje

hallat-

alól feloldatik, s bör-

tönét legottan elhagyja.*

«Harmadszor: Elttünk

Boór Ádám, kit az Isten gyermekeiben vigasztaljon meg, bárhol hatóságunk alatt létez minden jószágába visszahelyeztetik s akárki, akármily czim alatt birná azokat, bellök kivettessék.)) ((Negyedszer: Makacsságból meg nem jelent Pozsgai Ferencz, mint álorczás, házasságtör és stellionatusban bárhova lett légyen, lélekz, háromszorosan bnös, álló

—

bármely országba menekül, ott felkerestessék s visszaköveteltetvén, ugyanazon Boór Ádámnak örök rabszolgaságba adassék, kit oly gyalázatosan elárult.

«Ez

Ítéletet

végrehajtani kegyelmedre bizzuk,

Mihály uram.)) E szavak után hirtelen elhagyá a tanácstermet,

felkelt a

nem

Teleki

fejedelem székérl

s

akarva tanúja lenni azon

jeleneteknek, miket Ítélete által elidézett.

A

kegyelmet,

állták el útját;

az igazságot nyertek elsietett

örömkönnyekkel

ellük, kezeit elvonta forró

aj-

kaiktól. Elzárkózott szobáiba.

S valóban jól tévé, mert ha Paskó arczát látta volna, azon pillanatban, midn tudtára adták, hogy börtöne megnyílt és neje halva van, ez megmérgezte volna lelke jó érzelmét.

— Oh miért nem öltetek meg inkább engemet helyette

kiálta fel a szerencsétlen ember. Miért

nem

!

engedtétek

:

248

meg

nöki,

hogy

ölt

meg

volna

?

Miért kellett öt meg-

gyilkolnotok ? Azt a szép gyöngéd keblet azzal a hideg vassal átverni

Oh

!

Azokat a mosolygó szemeket örökre be-

engem Még akkor sem sznt meg

zárni

!

fektessetek

elfutott Pozsgai

mellé

.

.

.

öt szeretni

.

.

!

.

* *

*-

Az

is

Erdélybl kimenekülve, egyenesen

a római császár udvarába vette magát, a közte és Erdély közt épen akkor kiütött viszályok mellett

De

egyedül védelemre.

keres

rosszul számított.

számítva

ott

A fejedelem meg-

levelére a császár kiadta öt az erdélyi törvényható-

ságnak, a mint az ez iránt váltott levelezések akkori tanácsúr, Bethlen János emlékiratai közt bizonyítják.

Egy napon a jószágaiba fejedelem küldöttei verték

A

visszahelyezett Boór föl elvonultságából.

legutóbbi ítélet óta egészen

világtól

Ádámot a

magányba zárkózva

megvált ember, csupán gyermekeit látva

olyankor hallva

emberi hangokat,

midn velk

s

élt

a

csak

beszélt,

elmondatva magának százszor ugyanazon dolgokat a hosszú bujdosásról, miket örökké oly kedves volt neki hallani.

A

még egyszer kényszerító Boór Ádám megjelent tornáczá-

fejedelem követe, Naláczi,

t idegen arczokat látni.

íme a fejedelem peczérei egy összeroskadt férfit vezetének elé, hosszú láncznál fogva, melynek vasperecze nyakára volt kötve. Az ember, a mint meglátta az eltte álló Boór Ádámot,

ban a hívásra,

s

megrettenve hullott térdre, egy szó

nem

jött ki ajkáról,

csak sóhajtozott nehéz lélekzettel.

Naláczi kivette a peczér kezébl a lánczot gét

Boór

Ádám

— íme

kezébe adva,

s

annak vé-

monda

most kegyelmed eltt térdel, Pozsgai Ferencz, ki barátját htlenül rabságban veszté, jószágait álnokul bitorolta mely bnéért az országtanács által holtig való rabszolgaságra ítéltetett s rabja marad e férfiú

itt,

fi

kegyelmednek mind

ki

;

halálig.

249

A fejét,

Az

megalázott ember összezsugorodva hajtá térdeire oly szánalomgerjeszt volt öt látni. ifjú

Boór Károly mindig magával horda azon

óta vadászkését

midn

most,

:

nek vérében meg akarta azt

id

meglátta azon embert, ki-

forgatni, félre

ment

s elvété

azt magától.

Boór

Ádám

egy könyet törölt ki szemeibl, mikor egy-

kori barátját így látta

— Mire jutottál?

maga

Nem

örökké az maradok. Kelj

eltt.

vagy fel és

az,

a ki hajdan

s

De én

légy szabad.

Károly gyorsabban, mint az apjától ugrott oda Pozsgaihoz

!

kimondott

szó,

leoldá a nyakáról a lánczot és

kezét nyujtá neki, hogy felemelje.

Az egy elre,

s

érthetetlen szót rebegett,

egy mozdulatot

azzal élettelenül bukott arczra.

lemroham közepett a guta

ütötte

meg

A

visszás

tn

érze-

...

* * *

Paskó Kristóf soha sem ment Törökországba többé. Elhagyta a fejedelmi udvart örökre, nem tördött a köz-

pompás máiTánynapokig annak ajta-

ügyekkel. Kertje legcsendesebb helyén sírboltot emeltetett nejének, ott ült

jában

s

ápolta a virágokat, miket körüle ültetett.

Jánosnak holtiglani nyugdíjt adott, de soha sem beszélt

vele többé,

szolgát

maga

s

egyetlenegyszer

sem bocsátá

a vén

elé.

Végrendeletében az

volt,

hogy temessék

t

neje mellé.

* * *

Néhány év elhaladtával Boór Ádámnak Isten,

hogy

lelke utált hüvelyét elhagyja.

is

megengedte

Eég meg

volt

már úgyis halva nem életet, csak lakhelyet cserélt. De még sok év múlva is élt a rege a kétszarvú emberrl Moldva és Székelyhon bérczei között s az oláh anya ;

azzal fenyegette

fiát,

ha

sírt.

TAETALOM.

TÖBÖK VILÁG. L

kötet. Lap

— — — — — — — Isten csodái „„__,_„ — — — ~-^ — — — — __ Az aranyos kaftány ,„_„_„->,_—. — — Három szz ,„ „„„_„..«, -w -. ^ ™ „. ._ „ ™ ™ -«.«.. — ~~ — ~~ Három férfi,,,, — —, ™ _ Országos gondok „„.„„„_____ A nagyváradi nap „, ™ «>_„.-„ -^ _ ~„ -^ — „„ .„„,_.«, ^. _„ -„ „„ ,„ _. A szentkuti barát A nagyenyedi ijedés „„ _„_„_>-.-„ — -„.»„ „.

Elszó

„_^>-, —

_.

-„

--.

-«-

->.

_-,

-„,

--~

,„.

Hölgy vásár „ Az amazon-dandár

A

Margitsziget

Egy

„..

üldözött

Olaj bég

n

„,

„„

™

védelme™ „ Küzdelem a saját

fejért „„

áldozat

,...

„.

diván török

kezes férfi

-^

„.

.„.

™

„_,„_

_-„_„.„

™

_,

26

40 49

58 84 98 117 123

„.

130

140 _,

™ ™ „„

19

160

174 „.

183 197

214

-^™->._„_____.

222

>„-_„._„__._„_„,„

236

________

„

Változó idk, változó emberek

A A A A

„

^.

II.

Az

-_

-_„..„.„._„___„ ™ _ __„„_,___„

™™„,

éj

™,

__„,„„,.„„„

™ ™

™

halál eltti

__

„„„,„„,-„ ™ „,___. „

Szerelem tévedései.™ ~. — Játék egy vak emberrel,,,,

A

_

4

105 _.

„,„_„„.__„.„_

Nk

Ellentétek

^..

„.„.__

™

„,

,„

™„__^-w-„~~_„

,„,„„._._„ ^ _„___--_

pokolban

csillag a

Szent-Gotthárd,,,,

Az

„„,

1

_ _ _ _ _ „, halál _ _. _ _ _

.«,_____

240

kötet. 1

8 16

32 45 50

.

252 Lap

^

Virágher vadas Isten kardja

„„

,„,

,__-__.„

^

„.,

„„

™

„,

„„

„„

„,

_„

_

_.

,„.

„„

„„

56 63

,„

Az örült „„ „„ „, ^„ „„ _ „, _ „„ „, ,„, ,„ Üdvös csalatkozások ,„ ,„, „„ „„ „„ „. _ _. Egy férfi, kit ranyala elhagyott „, ,„. _, „^ ™ ™. „. Az újra kihúzott kard „,. ,„, „, _„, „„ „„ ,„, ,„, ,„. Az utolsó nap ,„ „„ „„ .„. ^. „^ _._,„._ _, „.

76

85 96 99 107

A KÉTSZARVÚ EMBER.

III.

A két árva A rém .„ A seraskier

IV.

Egy

I.

II.

„„

„„ „„

^,

„.,

„„

„.

„„

jó tréfa

„,

„„

^

„„

„„ „„

,„.

„„

„„

,„,

^^

V. Intra dominium és extra doniinium„„ VI.

VII. VIII.

IX. A..

A A

jámbor ember

és szolgája

_

„„

„..

,„,

„,

„^

,„

_

„.

A.Z

XI. Az

or

„..

„„

Ítélet

„„ ,„,

„„

™

,„

„„

,

,„-

—

.

157 161

_ —

176

„,

„„

,„

150

_

„„ _ _ Meglepetések„„ „, „„ „, „„ _. „„ ^. ^ „„ ™ ™ A tanú™ „, „„ „, ,„ „„ „„ _ „„ „„ _

fogadús

letelt

125 141

„„ „,.

,_

„„

„,

„„ ..,.

™

',„

_

_-,

,_

„„

„„

,„.

,„,

„.

,„

,„,

——

,„,

185

,„.

210 222

—

_,„_-._„.

Zoli

244

'-^>%j

0.%y ^

'n

PH 3261 T6 1905 rász.2

V

Jákai, Már Török világ Magyarországon

PLEASE

CARDS OR

SLIPS

UNIVERSITY

GW/^jfe^

DO NOT REMOVE FROM

THIS

OF TORONTO

POCKET

LIBRARY

^ M

I

. '

:

'

>.,'',•.,,•,

,r

I-

:

í