• XXIV. évf., 2. (68.) szám • 2013. Illés-nap •
Köszöntjük az újmisés atyát!
Istennek szentelt hivatás
Özv. Zsúnyi Franciska, a szentelendő édesanyja a papi ruhákkal
Kézrátétel – a Krisztustól kapott áldozópapi hatalom és küldetés átruházása
Dr. Pénzes János megyéspüspök pappá szentelte Zsúnyi Tibort
Dr. Pénzes János püspök
A lelki gondozó méltónak találta a szentelendőt a papi hivatásra
Örömünnep volt Péter és Pál apostolok napja a szabadkai egyházmegyében, különösképpen pedig a temerini hívőközösség körében. Dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök a Szent Teréz-székesegyházban, a magyar nyelvű ünnepi szentmisén áldozópappá szentelte Zsúnyi Tibor diakónust, aki a szegedi Hittudományi Főiskolán végezte tanulmányait, valamint diakónussá szentelte a kishegyesi születésű Kurin Istvánt. A katolikus egyházban június a papszentelések ideje. Ekkor fejezik be tanulmányaikat azok, akik Krisztus egyházának szolgálatára készülnek, következésképpen ekkor jubilál a legtöbb „idős” pap. Tíz éve múlt, hogy 2003. június 28-án, ugyancsak a szabadkai Szent Teréz-székesegyházban dr. Pénzes János püspök
Leborulva – az engedelmesség jele
pappá szentelte Utcai Róbertet, jelenleg csantavéri plébánost. Papok nélkül nem létezhetne az Isten országa, ezért csak velük teljes a keresztény hívők közössége. Papszenteléskor és a papi jubileumokkor tehát együtt ünnepel az egyház és imádkozik a közösség a hivatásvégzőkért és önmagukért. Nagy örömünnep a papszentelés minden egyházmegyében és hívő közösségben, különösen azért, mert egyházunk szűkölködik a papi hivatások tekintetében, ami jelentős nehézségeket okoz a hívek lelki gondozásában. Hála a Mindenható Istennek, és a hívek kitartó könyörgésének, imájának, Temerin eddig 14 papot adott az egyháznak, közülük nyolcan élnek és Isten dicsőségére ellátják hívatásukat. Folytatása a 7. oldalon
Szemtől szemben püspökével
2/2013
A legszebb hivatás
A legszebb hivatás a világon; Istent szolgálni a szent oltáron. Lehívni Krisztust, halkan, nesztelen S szemébe nézni: Ez a Végtelen... Törölni a könnyet, elhinteni a békét, S kigyújtani az örök-út mécsét. Emelni porból, sárból magasba, Iszapból gyöngyöt hozni a partra. Megérteni, s ha kell, halni érte, Amit a lélek súg a lelkébe. Emberi testben, mint angyal élni, A lélek szárnyán az égben időzni. A pap hivatása legszebb a világon: Önmagát áldozza az égi oltáron. (ismeretlen szerző) Címlapi képünkhöz: Dr. Pénzes János megyéspüspök Péter és Pál napján szentelte áldozópappá a temerini Zsúnyi Tibor diakónust. A képen a püspök atya, ft. Szungyi László esperesplébános és az újmisés, mögöttük a kishegyesi Kurin István diakónus. TEMERINI HARANGSZÓ • Kizárólag a temerini hívek belső használatára kiadja a SZENT ROZÁLIA RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA, Temerin, Újvidéki u. 350. • Tel/fax: 021/844-001 • E-mail:
[email protected] • Web-oldal: www.plebania.temerin.info • Kereskedelmi forgalomba nem kerül • Felelős szerkesztő: Szungyi László esperesplébános • Tervezőszerkesztő: Góbor Béla • Grafikai szerkesztő: Borda Ákos • Webszerkesztő: Sütő Sándor • Munkatársak: Veréb M. Gizella nővér, Zsúnyi Tibor, Ökrész Károly, valamint a cikk alatt jelölt szerzők • A lapban való közreműködés díjtalan, a megjelentetéshez támogatásokat köszönettel elfogadunk • Készült a TEMERINI ÚJSÁG nyomdájában, Temerinben, 2000 példányban
TEMERINI HARANGSZÓ
3
A hittel élők fogadalmi ünnepe
A temerini katolikus magyarság Illés-napi fogadalmi ünnepe idén a hit évében komoly kihívást jelent mindazok számára, akik az ősök fogadalmát, mint Istenbe vetett szilárd hitük értékét magukénak vallják és szeretnék úgy megtartani, ahogy elődeik vallási és szellemi öröksége azt megköveteli. Az Istentől elrugaszkodott világ közepette, a közömbösség és érdektelenség eluralkodása következtében, a keresztény értékek felborulása folytán, fogadalmi napunk méltó megünneplésének lelki dimenziójának hiányát sokan érezzük, de bátorító sokak jószándéka, őszinte törekvése és tenniakarása, hogy ez az ünnep megtartsa minden téren azt a jellegét, amely az esztendő kimagasló eseményévé teszi. Illés napja kapcsán az utóbbi években kialakult többnapos rendezvénysorozat vallási-, kulturális-, történelmi-, művelődési-, nemzeti- és hagyományos értékeink éltetése és ápolása által megmozgatja közösségünk nagy részét. A szervezés jól bejáródott rutinsággal, nagy szorgalommal, szívvel és lélekkel, többeknél hatalmas lelkesedéssel és áldozatvállalással történik. Mindenki teszi a dolgát, feladatát, megbízatását, igyekszik a legtöbbet nyújtani, s végül összeáll egy igényeinkhez illő ünnep, amely teljes egészében a sajátunk és boldogan éljük meg az egymáshoz tartozást, a közösség erejét, amely a keresztény hitünkben gyökerezik. Ezért szükséges hit ismereteinket szűntelenül bővíteni és elmélyíteni, hogy megtapasztaljuk hitünk szépségét, gazdagságát, boldogító jelenlétét életünkben. Ha folytonosan a hit forrásából merítünk, akkor belátjuk fontosságát és értékes lesz életünk, élhető lesz mindennapunk minden nehézsége, problémája és kilátástalansága ellenére. E gondolataim fűzésekor Horváth Árpád SJ idézete erősen foglalkoztat: „Hittel élni többlet, egész létünket átjáró fény és erő, amit azonban csak azok élhetnek meg, akik megengedik, sőt, tudatosan azon vannak, hogy keresztény vallási hagyományaink kibontakozzanak személyes, közösségi és társadalmi életünkben.” Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott, békés, szép, szeretetteljes, tartalmas, kellemes, vidám és élménydús Illés-napot minden temerini hit- és polgártársamnak, az elszármazott, erre az alkalomra hazatérő temerinieknek, a velünk együtt ünneplő másvallású, felekezetnélküli, vidéki és külföldi vendégeinknek, nemzettársainknak! SZUNGYI László főesperes-plébános
Illés-napi felvonulás 1938-ban, iparosaink a menetben
4
TEMERINI HARANGSZÓ
A hit fénye
Megjelent Ferenc pápa Lumen fidei kezdetű enciklikája Július 5-én mutatták be a Szentszék sajtótermében Ferenc pápa Lumen fidei (A hit fénye) kezdetű első enciklikáját. Valójában a dokumentum „négykezes”, ahogy szellemesen Ferenc pápa már korábban jelezte. A hitről szóló körlevelet ugyanis XVI. Benedek pápa jórészt elkészítette: célja az volt, hogy a szeretetről („Deus caritas est) szóló első és a reményről („Spe salvi”) második enciklikája után, a Hit Évére való tekintettel, a hitről is kifejtse gondolatait. Ferenc pápa közvetlenül elődje kezéből vette át a szöveget március 23án Castel Gandolfóban, és később szerényen megjegyezte: csupán „előszót” ír hozzá. Természetesen magáévá tette teológus elődje gondolatait, és így megvan a folytonosság a kiérdemesült Ratzinger pápa és az új Bergoglio pápa programja között. A Lumen fidei kezdetű első enciklika négy részre oszlik, egy bevezetővel és egy végkövetkeztetéssel. Maga Ferenc pápa megmagyarázza, hogy XVI. Benedek a szeretetről és a reményről szóló enciklikái után majdnem befejezte a harmadikat, ezt a hitről szóló körlevelét. Ferenc pápa további kiegészítéseket fűzött hozzá. A bevezetés (1-7.pont) a dokumentum megírásának indítékait vázolja: a hit fényével megvilágítani az emberi létezést, segíteni az embereket, hogy meg tudják különböztetni a jót és a rosszat a modern korban, amikor a hinni-vel ellentétes a keresés és a hitet illúzióként élik meg. Továbbá az enciklika a Hit Évében jelenik meg, 50 évvel a „hitről szóló” II. Vatikáni zsinat után, hogy új távlatokat nyisson a hit megvallásának és megerősítésének. ”Aki hisz, az lát”, a hit fénye Isten ajándéka, amelyet táplálni és erősíteni kell. Az első fejezet (8-22, p.) címe: „Hittünk a szeretetnek” (1Jn 4, 16).
A dokumentum hivatkozik Ábrahám bibliai alakjára, aki meghallotta Isten „hívását”, és kilépett elszigetelt világából, hitt az isteni ígéretnek. A hívó Isten nem idegen, hanem atya, a jóság forrása, mindennek eredete és mindent Ő tart fenn. Az enciklika ezután megállapodik Jézus alakjánál, aki közvetítő, megnyitja az utat a nálunk nagyobb igazság felé: Isten szeretetének megnyilatkozása, ami a hit alapja. Jézus halálának szemléletében megerősödik a hit, mert Ő kinyilatkoztatja az ember iránti rendíthetetlen szeretetét. A második fejezet (23-36. p.): „Ha nem hisztek, nem értetek” (Iz 7, 9). A pápa itt kimutatja a szoros kapcsolatot a hit és az igazság között. „A hit igazság nélkül nem üdvözít, hanem szép mese marad, boldogság utáni vágyakozásunk kivetítése,” – hangsúlyozza Ferenc pápa. A harmadik fejezet (37-49. p.) „Azt adom át, amit kaptam” (1Kor 15, 3). Ez az egész fejezet az evangelizálás fontosságára összpontosul. Fontos a kapcsolat a hit és az emlékezés között, mert Isten szeretete tart egységben minden időkben, és Jézus kortárasaivá tesz bennünket. A hit közösségi aktus, „aki hisz, soha sincs egyedül, mert az Egyház közösségében hiszünk.
2/2013
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
(Mt 19, 19)
A negyedik fejezet (51-61. p.): „Isten hazát készít nekik” (Zsid 11, 16). Ez az utolsó fejezet kifejti a kapcsolatot a hit és a közjó között. A hit jó mindenki számára: közjó, nem egyedül a túlvilágra tekint, hanem segít építeni társadalmunkat, hogy így haladjuk a jövő reménység felé. Az enciklika foglalkozik a hit különböző helyzeteivel (környezeteivel): a férfi és a nő kapcsolataként értelmezett házasságon alapuló családdal, a fiatalokkal, minden társadalmi viszonnyal, az emberi testvériséggel, a teremtett világ védelmével, végül a szenvedéssel és a halállal. Végkövetkeztetés (58-60): „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1, 45) Befejezésül Ferenc pápa Jézus Anyját, Máriát állítja elénk eszményképül, és imát intéz Hozzá, hogy segítse az ember hitét, emlékeztetve bennünket arra, hogy aki hisz, soha sincs egyedül, és hogy tanítson meg bennünket Jézus szemével nézni.
Kinevezések
(szf)
Ft. Sztrikovits Jánosnak, az újvidéki Mária Neve nagytemplom plébánosának, bácsi főesperesnek a nyugdíjba vonulása kapcsán dr. Pénzes János szabadkai megyéspüspök kinevezéseket osztott ki a főesperesség területén. Bácsi főesperessé a püspökatya ft. Szungyi Lászlót a Szent Rozália-plébánia plébánosát nevezte ki. Az újvidéki Mária Neve nagytemplom plébánosának Erhard Róbertet, a budiszavai Magyarok Nagyasszonya-plébánia eddigi plébánosát nevezte ki a főpásztor. Szent Illés napján, fogadalmi ünnepünkön a 10 órai ünnepi szentmisét a leköszönő főesperes mutatja be. Gratulálunk a kinevezésekhez!
2/2013
TEMERINI HARANGSZÓ
Megnyílt az út II. János Pál és XXIII. János pápa szentté avatása előtt
Július 5-én, pénteken Ferenc pápa kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szentté avatási Kongregáció prefektusát. A találkozó során
A két János pápa a pápa felhatalmazta a Kongregációt számos boldoggá avatási dekrétum közzétételére. Továbbá a pápa jóváhagyta Boldog XXIII. János (Angelo Giuseppe Roncalli) szenttéavatását és úgy döntött, hogy konzisztóriumot hív össze, amely érinti Boldog II. János Pál szentté avatását is. P. Federico Lombardi a hír kapcsán a Szentszéki Sajtóteremben a következőket nyilatkozta: Nyitva áll az út Boldog XXIII. János szentté avatása előtt. A csodára vonatkozó dekrétum azonban nem kerül jóváhagyásra. Tehát a Szentté avatási Kongregációnak egy szándékát, kívánságát mutatták be, amelyet a Szentatya elfogadott csoda nélkül is. A boldoggá avatáshoz szükséges csoda már meg volt korábban, tehát egy egyszerűsített eljárásról van szó, amely a Szentatya akaratának és döntésének következtében ér révbe. Egyelőre dátumokról nincs szó, csak egy konzisztóriumról. Ennek során határoznak majd a szentté avatás időpontjáról – hangsúlyozta a szentszéki szóvivő. Nyitva áll az út
két szentté avatás előtt, amelyek egybe is eshetnek. Valószínűleg az év végéig sor kerül rájuk. Újságírói kérdésre, hogy lehetséges-e szentté avatás csoda nélkül, P. Lombardi elmondta, hogy egy csoda már van, ami a boldoggá avatáshoz volt szükséges. Sok teológus elméleti síkon beszél arról, hogy valóban szükség van-e két különböző csodára a boldoggá és a szentté avatáshoz. A teológusok és a szakértők dolgoznak ezen a kérdésen. A pápának hatalmában áll felfüggeszteni egy ügy esetében a második csoda szükségességét.
(sv)
5
Ima a papi hivatásokért Jézus, Urunk, Te azt mondottad, kérjétek az aratás urát, hogy munkásokat küldjön földjébe. Esedezve kérünk, szaporítsd országunkban a papi hivatásokat, Te, ki annyira óhajtod, hogy isteni Szíved szeretetének és irgalmasságainak hullámai eláradjanak a lelkeken, add kegyesen, hogy hívásodat a társadalom minden osztályában meghallják. Adj, kérünk, nagylelkű és áldozatkész papokat, imádságos és áldozatos eucharisztikus életeddel a legbensőbben egyesülve, hogy tevékenységükkel Isten dicsőíttessék, lelkeket mentsünk és hazánkat megújítsuk. Ezért kérünk Téged, óh Jézus, örök pap a Te szentséges Anyád, a Papok Királynéjának közbenjárására. Amen.
Meghallotta II. János Pál hangját A II. János Pál szenttéavatásához elismert csoda egy Costa Rica-i asszony gyógyulása, amelyre kezelőorvosa nyilatkozata szerint nincs tudományos magyarázat. Az ötvenéves Floribeth Mora 2011 áprilisában szűnni nem akaró fejfájással került kórházba, ahol számos vizsgálattal megállapították, hogy jobb oldali agyi artériájában aneurizma és vérömleny alakult ki. Állapota halálos kimenetelű lehetett volna. „Hazatérve halálfélelem lett úrrá rajtam. Annyira szomorú volt látni, ahogy a gyerekeim az ágyam mellett megállva néztek, ahogy a férjem igyekezett ös�szeszedni magát, ahogy esténként megfogta a kezemet és keresztet vetett” – mondta el Mora egy sajtótájékoztatón. „Miután megnéztem II. János Pál boldoggáavatását a televízióban, elaludtam – folytatta. – Arra ébredtem, hogy egy hang azt mondja: Kelj fel! A hang a tévé tetején heverő újságok felől jött. Senki más nem volt a szobában, csak egy fénykép, ami akkor jelent meg egy folyóirat címlapján, II. János Pál pápaságának emlékére. Ott feküdt előttem, és újra hallottam a hangot: Kelj fel!. Ránéztem a képére, láttam a kitárt karjait, és egy hangot hallottam: Ne félj!. Azt feleltem: Igen, Uram!, és tudtam, hogy meggyógyultam” – tette hozzá kön�nyek között. Kezelőorvosa, Alejandro Vargas a Reuters hírügynökségnek elmondta: „Különösnek, sőt hihetetlennek találtuk, hogy novemberre semmiféle nyoma nem volt az agyában annak, hogy ott valaha aneurizma volt. Ilyet még nem láttam pályafutásom során.” A Daily Mail online változata képeket is közöl a sajtótájékoztatóról. Magyar Kurír
6
TEMERINI HARANGSZÓ
Lerombolni a falakat Beszélgetés az újmiséssel
A pappászenteléssel új fejezet kezdődött ft. Zsúnyi Tibor életében. Miután meghallotta Isten hívó szavát és elment a szemináriumba, hogy a papi hivatásra készüljön. Közben tapasztalatokat gyűjtött, betekintést nyert a plébánia mindennapjaiba. • Bő egy év telt el azóta, hogy ugyancsak a telepi emléktemplomban diakónussá szentelt a főpásztor. Hogyan teltek a napok a papszentelésig? – kérdeztük az újmisésétől. – Tapasztalatom szerint a szeminárium negyed vagy ötöd évében a jelöltek eljutnak hivatásuknak annak a fokára, amikor számukra már teljesen természetes az, hogy a mindennapok abban a tudatban telnek, hogy nemsokára kikerül a szemináriumból és papként fog működni. Ebben a tudatban telt el a szeminárium utolsó esztendeje. A diakónusszenteléssel a papságra készülő betekintést nyer a plébánia mindennapjaiba, és az adott helyen teljesíti feladatát. A szentelés után augusztus elsejével Topolyára nevezett ki a főpásztor, ahol nagy szeretettel fogadtak, és jó tapasztalat volt egy másik plébániaközösséget megismerni. Február utolsó hete óta Temerinben vagyok. Próbáltam minél jobban bekapcsolódni a plébánia életébe, és így tanulni, fejlődni. • A diakónusi szolgálat teljesítése mennyit változtatott életeden? – Észre kellett venni, hogy mindaz amit az ember elméletben megtanul, annak „életszagúvá” kell válnia, hogy szót tudjunk érteni egymással. Bőségesen tudtam időt szentelni az olvasásra. A mindennapok forgatagában az ember nehezen tud leülni, a világot néhány pillanatra kizárni, és csak azzal foglalkozni, ami őt érdekli. Örülök annak, hogy új embereket ismerhettem meg, hogy a közösség elfogadott és imáival, szeretetével
támogat. Ennek tudatában az akadályok könnyen legyűrhetőek. • Hogy áldozópap lettél az eddiginél még inkább megváltozik életed. A hivatás betöltése fokozottabb felelősséggel jár. Szerinted mi a legnehezebb a papi életben? – Minden hivatásnak megvan a maga nehézsége. Olyan nincs, hogy leélem az életem, és nem tapasztalom meg a mindennapok nyomasztó hangulatát, egyhangúságát. Az, hogy pap lettem, egy olyan új élethelyzet elé állít, amit a mi kultúránk nagyon is megszab. Sokszor tapasztalom, hogy az emberek között határvonalak, falak vannak, amik nem építőek, hanem sokkal in-
2/2013 kább elválasztanak, megosztanak. Ezt a megosztást kell megszüntetni, rádöbbenteni embereket arra, hogy a szomszéd is ember, ugyanazokkal a hibákkal, gondokkal, és örömökkel. A mai ember füle a jézusi szeretet parancsra süket. Csak, és egyedül tanúságtevő élettel lehetünk „két lábon járó” evangéliumok. Erre fölhívni a figyelmet, erről meggyőzni az embert, szerintem kihívás, de ugyanakkor kaland is. Nem könnyű, de mikor volt az? Támogatni azokat, akik a társadalom peremére szorultak, vigaszt nyújtani a szomorkodónak, felemelni az elesettet, mind-mind együtt járnak a papi élettel. Nem motivációs beszédeket kell tartani, hanem a keresztény reményről kell prédikálni. Kívánunk Istentől megáldott papi szolgálatot!
Temerini papok
G. B.
Ritkán van alkalom arra, hogy együtt lehessenek mind a temerini származású papok. Leggyakrabban a templombúcsúk, papszentelések azok az alkalmak, amikor elfoglaltságuk mellett valamen�nyien „haza” látogathatnak. A mostani újmise is egy ilyen ritka alkalom volt. A Temerini Harangszó kérésére László atyával le is fényképezkedtek. Ezidáig 14 papott adott a közösség az egyháznak, közülük 8-an élnek. Balról jobbra: Utcai Róbert, Nagyidai Zsolt, Zsúnyi Tibor, Szungyi László, Szarvas Péter, Verebélyi Árpád, és Pásztor Árpád. Horváth László és Bankó Nándor nincs a képen.
2/2013
TEMERINI HARANGSZÓ
7
Istennek szentelt hivatás
Folytatás a 2. oldalról A szentelések alkalmából bemutatott ünnepi szentmisén az egyházmegye papjain és papnövendékein, a szentelendők szülein, rokonain kívül a helyi hívek mellett részt vettek nagy számban a temeriniek is, mintegy 150en, akik autóbuszokkal és személygépkocsikkal utaztak Szabadkára. A szentmisére a szentelést végző püspök és a szentelendők, a papság, a papnö-
mutatást követően a szentelendők ígéretet tettek feladatuk hűséges vállalásáról. A megyéspüspök elsőnek a kishegyesi Kurin Istvánt szentelte diakónussá, majd ezután következett a papszentelés. Szungyi László esperes atya, temerini plébános, Zsúnyi Tibor lelki gondozója méltónak találta a szentelendőt a papi hivatásra és kérte a püspök atyát, hogy szentelje fel. Ezt követte a homilia, amelyben a püspök felhívta a szentelendő és a jelenlevők figyelmét arra, hogy milyen nagy felelősséget ruház az új papra, majd buzdította a szentelendőt, aki ígéretet tett a szolgálat engedelmes és hűséges végzésére. A mindenszentek litániája következett, amely alatt a szentelendő az engedelA szentelési szentmise bemutatása: ft. Szungyi messég jeléül az oltár elé leborult, míg minLászló temerini esperesplébános, ft. Zsúnyi denki térdelve imádkoTibor újmisés és dr. Pénzes János szabadkai zott. megyéspüspök A papszentelés legvendékek és a ministrálók körmenet- fontosabb és lényegi része, amikor a ben vonultak a templomba, miközben szentséget kiszolgáló püspök, mint a püspök áldást osztott a hívőkre. A az apostolok utóda, imádság és kézszentmise a szokott módon kezdődött rátétel által átruházta a Krisztustól és folyt az evangélium felolvasásá- kapott áldozópapi hatalmat és küldeig. Azt követően kezdődött a szentelé- tést. Az egyházban már kétezer éve si szertartás. Először a szentelendőket így történik a lelki hatalom átadása a szólították, hogy lépjenek elő. A be- meghatározott lelkipásztori küldetés
A püspök és oltárszolgálata
Tud ő mosolyogni is és tisztség betöltéséhez. Ezt a mozzanatot olvashatjuk az Apostolok Cselekedetei szentírási részben, amikor utódokat választottak az evangélium hirdetéséhez. A jelenlévő papok papi hatalmuk jelét, a stólát nyakukba véve a felszentelt fejére tették kezüket, jelezve, hogy imádságukkal ők is részesei új testvérük szentelésének. A szentelési imádság lényegi része így hangzott: Add meg e szolgádnak, kérünk mindenható Atyánk, az áldozópapi méltóságot, és újítsd meg szívük mélyén a szentség Lelkét, hogy tőled, Istentől kapják meg a papságnak ezt a második rendjét, életük legyen az erények példája. Folytatása a 8. oldalon
A szentelendők: Kurin István és Zsúnyi Tibor
8
TEMERINI HARANGSZÓ
A temerini hívek csoportja a papszentelésen
Íme hitünk szent titka
Kézfogás, mint a békesség jele
Áldás
Folytatás a 7. oldalról A hívek felállva hallgatták a fölszentelő imádságot, kérvén, hogy a Szentlélek valóban vegye birtokba és töltse el a felszenteltet. Ezután a már felszentelt új pap édesanyja az oltárhoz vitte a stólát és a miseruhát, aminek felvevésében a diakónusok és ministrálók segítettek, majd a szentelő püspök krizmával, illatos olajjal megkente kezeit, és átadta a szolgálat eszközeit: az ostyát a paténán és a borral megtöltött kelyhet. Ezalatt a kórus a Jöjj, Szentlélek Úristen kezdetű templomi éneket énekelte. Először a püspök, majd a papok is békecsókot váltottak ft. Zsúnyi Tiborral jelezvén, hogy befogadták a papok rendjébe.
Az újmisés édesanyjával és testvéreivel
2/2013
Ezt követően a szentmise a szokásos módon folytatódott. Az újonnan felszentelt pap együtt misézett a főpásztorral és László atyával. A szentmise végén a felszentelt újmisés áldásban részesítette a híveket. Az énekkar és a hívek pedig elénekelték a Hol Szent Péter sírba téve, és Rómának dobog szíve kezdetű pápai himnuszt. Kívánjuk az újonnan felszentelt ft. Zsúnyi Tibornak, hogy a jó Isten mindig segítse őt kegyelmeivel, adjon neki erőt, lelkesedést, örömet szolgálata teljesítéséhez. Ha pedig nehéz napok jönnek, akkor is maradjon vele, adjon erőt, türelmet, reménységet és kitartást. GÓBOR Béla
Az Oltáriszentség kiosztása
2/2013
TEMERINI HARANGSZÓ
Édesanyai áldás, az újmisés Isten szolgálatára elhagyja a családi házat
9
Elindult a menet a templomba
„Neki növekednie kell, nekem kisebbednem.” (Jn 3,30)
Ezt a bibliai idézetet választotta papi jelmondatának ft. Zsúnyi Tibor újmisés. A szentelést követően, június 30-án, vasárnap délután mutatta be szülőfalujában Temerinben újmiséjét a Lourdes-i Boldogasszony tiszteletére emelt millenniumi emléktemplomban. Már hetekkel előtte készült Temerin hívő népe a nagy eseményre. Dolgoztak a takarítók, szépítették a templom környékét a kertészkedők, hogy vasárnapra, amikor érkeznek a vendégek minden ragyogjon, a helyén legyen. A szorgos kezek gyönyörűen feldíszítették a templomot. Isten szőlőskertjének új munkását gyönyörű virágkompozíció fogadta az oltár előtt.
Nem mindennapian szép vasárnap délután indult az ünnepi menet a családi háztól a templomba. Az Úr Jézus a legszebb mosolyát küldte az ünneplőkre. Elárasztotta napfénnyel a főutcát, amerre a menet elhaladt. Szép számban összegyűltek a családi háznál a rokonok, barátok, ismerősök, paptársak, diakónusok, ministránsak, egyházi és világi szervezetek csoportosan, néhányan saját zászlaik alatt. Az udvarban felállított nagy sátor alatt szólt a szép muzsika, a gyakorlott hangászok kiérdemelték az elismerést. Folytatása a 10. oldalon
A Juventus énekkarral
Krisztus teste: az első újmisés ostya az édesanyáé
Az újmisés köszöntése: Zsúnyi Margitka
A tisztelendő nővérek és a pravoszláv atya az újmisén
10 Folytatás a 9. oldalról Mielőtt a menet elindult volna, Franciska néni, az újmisés édesanyja, szülői áldásban részesítette szeretett fiát, László atya pedig megáldotta miseruháját, amit Tibor fel is vett. A menet a szülői háztól a főutcán, az utca közepén haladt a templomig, ahol sokaság várta az újmisét. A belügyminisztérium temerini rendőrállomásának dolgozói mindvégig biztosították az ünnepi menetet, elterelték, vagy leállították a forgalmat. A menetben a kereszt és a gyertyavivők után a templomi lobogókat vitték, majd a ministránsok és az as�szisztencia a diakónusok, a kispapok és a papok következtek. Őket követte ft. Szungyi László Temerin esperesplébánosa, és az újmisés ft. Zsúnyi Tibor atya édesanyjával, testvéreivel. Nyomukban lépkedtek a pasztorális tanács tagjai, a tisztelendő nővérek, a Miasszonyunkról nevezett világi rend tagjai, az énekkar, a társulatok és a civil szervezetek tagjai, közülük néhányan saját zászlaik alatt. Zúgtak a harangok, amikor az ünnepi menet az újmiséssel a templomudvar bejáratához érkezett. A bevonulást követően az oltárszolgálat és a papság elfoglalta helyét a szentély-
TEMERINI HARANGSZÓ
2/2013
ben, az énekkar, a hívek és az érdeklődők pedig a padokban, kóruson. Bizony szűknek bizonyult a nem éppen kicsire méretezett millenniumi emléktemplom a nagyszámú érdeklődőnek és hívőnek. Kattogtak a fényképezőgépek, sorozatban készítették a felvételeket, halkan A testvérek megáldása zümmögtek a kamerák. Aki csak tehette, vagy módjában tük, aki meghallotta Isten hívó szavát volt, megkívánta örökíteni a megis- és vállalta a hivatást. mételhetetlen perceket. Az áldoztatás után Tibor atya kiMiután az újmisés és a kijelölt fejezte köszönetét és háláját mindkoncelebránsok elfoglalhatták vol- azoknak, akik hozzásegítették a papi na helyüket, Zsúnyi Margitka, az új- hivatáshoz. A szentmise végén kömisés leánytestvére egy gyönyörű vetkezett az újmisés áldása. Az oltár szép verssel köszöntötte testvérbáty- előtt megáldotta özvegy édesanyját, ját, aki az oltár szolgálatára állt, majd testvéreit, plébánosát, paptestvéreit, egy kislány a kert legszebb virágai- a kispapokat, közeli rokonait, majd a ból csokrot nyújtott át neki. hívek sokaságát. A szentmiseáldozat bemutatása, A kijáratnál a buzgó hívek kiflivel amely Tibor atya első önálló miséje vendégelték meg az újmise résztvevolt (a koncelebránsokkal), a szoká- vőit, a ministránsok pedig emlékkésos módon történt. Az ünnepi szónok peket osztogattak az újmise emlékédr. Martos Levente Balázs volt, aki re. Este a rokonság, a paptestvérek és Tibor atyát olyannak mutatta be, ami- a támogatók közös, ünnepi vacsorán lyennek mindannyian eddig is ismer- vettek részt. G. B.
A paptestvérekkel
2/2013
TEMERINI HARANGSZÓ
11
Köszönetet mondok Istennek, hogy elvezetett az oltárig. Hogy kegyelméből pap lettem, csakis neki köszönhetem. Szépségét, jóságát az ember ki nem beszélheti. Köszönöm szüleimnek, édesanyámnak és édesapámnak, hogy katolikus keresztény hívő magyarnak neveltek. Köszönöm nekik, hogy fáradságot nem kímélve neveltek bennünket. Édesapám bizonyára együtt örül velünk az örök hazában. Köszönöm a testvéreimnek, hogy kitartottak mellettem, ennyi és ilyen testvérekkel az ember élete kön�nyűvé válik, hiszen megtapasztalja az önzetlen szeretetet. Köszönöm az esperes atyának, főtisztelendő Szungyi Lászlónak, hogy gyermekkoromtól kezdve rámutatott a lelkipásztori élet szépségeire, és segített a papi pályára felkészülni. Isten fizesse meg jóságát megértését, türelmét. Köszönöm Gizella tisztelendő nővér gondoskodását, szeretetét, közvetlenségét, a Teremtő jutalmazza meg bőségesen. Köszönöm Fazekas Ferenc főesperes úrnak, hogy vele együttműködve az első helyemen tapasztalatokat szerezhettem, tanulhattam tőle! Köszönöm tanáraimnak, nevelőimnek, elöljáróimnak, hogy foglalkoztak velem, hogy segítettek eljutni eddig a napig! Köszönöm a temerini híveknek, hogy imáikkal végigkísérték az elmúlt 10 évet, tegyék ezt továbbra is. Köszönöm, hogy elviselték bukdácsolásaimat, tévedéseimet! Köszönöm a családoknak, akik keresztény katolikusnak nevelik gyermekeiket, ezáltal példát mutatnak a közösségnek, és segítik a lelkipásztorokat munkájukban! Köszönöm a temerini születésű papoknak – vagyunk néhányan –, hogy példájukkal, bátorításukkal segítettek! Köszönöm a paptestvéreknek, hogy eljöttek újmisémre, lelkiekben együtt lehettünk azokkal, akik most ünneplik pappá szentelésük jubileumát! Köszönet mindazoknak, akik bármi módon segítettek, hogy a mai ünnep szép legyen! Isten áldja meg őket munkájukért, szorgalmukért! Bocsánatot kérek pedig mindazoktól, akiket valaha is megbántottam. A Boldogságos Szűzanya segítsen bennünket, hogy a jóban álhatatosan kitartsunk, és tegyük továbbra is azt Isten akarata szerint!
Fotó: Simovics Balázs
Köszönet és hála Gizella nővér tisztelőinek!
A csantavéri temetőben a családi sírboltra felkerült Veréb M. Gizella nővér neve. Szerzetesi névnapja alkalmából Temerinben szentmise volt érte. Az oltárt díszítő virágokból juttattunk a sírjára is!
Május 26-án a Miasszonyunk Világi Rendjének tagjai megújították évenkénti felajánlásukat. Ez alkalommal az alapító, Veréb M. Gizella nővér nélkül, akinek alakja, egyénisége elválaszthatatlanul összeforrt a közösséggel.
ZSÚNYI Tibor újmisés
Istenünk, te magad gondoskodol pásztorokról néped javára. Áraszd ki Egyházadra az erő és a vallásos buzgóság lelkét, hogy támasszon férfiakat, akik méltók az oltár szolgálatára, kitartóak és szelídek evangéliumod hirdetésében. Amen
Péter és Pál apostolok napján a temeriniek egy nagyobb csoportja, mintegy 150-en, részt vettek a szabadkai Szent Teréz Székesegyházban a papszentelésen. Odafelé útbaejtették Csantavért, kilátogattak a temetőbe és virágot helyeztek el Veréb Ilona M. Gizella nővér sírjánál.
12
TEMERINI HARANGSZÓ
2/2013
Már köszönni sem?
Embertársaink közötti kapcsolatunk egyik alapformája a köszönés. Köszönni szoktunk családtagjainknak, szomszédainknak, munkatársainknak, barátainknak, még a távolabbi ismerősöket sem hagyjuk elmenni magunk mellett egy fejbiccentés vagy halk köszöntés nélkül. Ez valamikor magától értetődő szokás és formula volt az emberi életben. Mára megváltozott a helyzet. A magam nyugdíjas korosztályának tagjai gyakran megélik, hogy a köszönés szigorúan egyoldalú formává válik, mert ők köszönnek az üzletben, a hivatalokban, az új lakónak a házban, de minderre néma csend a válasz: még egy kurta szemrebbenés sem jelzi, hogy az üdvözlést elfogadták volna. Anélkül hogy korosztályokat sértegetni próbálnék, a notórius nem-köszönők elsősorban a fiatalabb és koraközépkorú generációból kerülnek ki. Annak is abból a rétegéből, amely az önérdek, a sikerorientáltság, a nyilvánvaló vagyoni felsőbbrendűség előtt hajlandó csak kalapot emelni (ha volna neki), de minden más korábbi érték vagy emberi megnyilvánulás hidegen hagyja. Jól emlékezem gyermekkorom idős lakótársaira, azokra a tisztes iparos vagy hivatalnok személyekre, akik nem megalázkodással, hanem a másik ember iránti tisztelet gesztusával emelték meg kalapjaikat vagy köszöntek érthető, világos szavakkal, őszinte együttérzéssel. Az élet sokrétű világában ez az aprónak látszó cselekvéshiány sem lehet másodrendű tényező. Hogyan beszélhetünk keresztény felebaráti szeretetről, megbecsülésről vagy az idősebbek iránti tiszteletről, ha még egy általános köszöntő mondattal vagy szóval is adósak maradnak egyesek mai életünkben?
(Szeghalmi Elemér, Új Ember)
Már hagyománya van annak, hogy az elsőáldozást követő vasárnap az elsőáldozók a lelkiatyával, hitoktatóikkal elzarándokolnak a tekijai kegytemplomhoz. Megismerkedtek a templom és a környék múltjával, majd szórakozással, bibliai jelenetek bemutatásával töltötték az időt.
Különös élményben volt részük azoknak a temerinieknek, akik Péter és Pál apostolok napján ellátogattak Csantavérre, felkeresték és köszöntötték a temerini származású Utcai Róbert atyát, aki most ünnepelte pappá szentelésének 10. évfordulóját. Róbert atya bemutatta a Páduai Szent Antalról nevezett templomot, ismertette méreteit, és megvendégelte látogatóit. Képünkön Róbert atya vendégeivel a templomban.
A higgadtság tíz parancsolata
1. Csak a mai napon igyekszem elérni, hogy ne akarjam egyszerre megoldani életem összes problémáját. 2. Csak a mai napon senkit sem akarok kritizálni, kijavítani vagy megjavítani – csakis magamat. 3. Csak ma akarok igazán boldog lenni, hogy másoknak, s az egész világ boldogságára lehessek. 4. Csak a mai napon akarok alkalmazkodni a körülményekhez anélkül, hogy a körülményeket változtatnám meg kívánságom szerint. 5. Csak ma ügyelek arra, hogy tíz percet olyan olvasmányra fordítsak, ami saját lelki életemhez szükséges. 6. Csak ma teszek valami olyan jót, amihez semmi kedvem sincs – de nem mondom el senkinek. 7. Csak ma figyelek nagyon arra, hogy – ha bántanak – senki se vegye észre rajtam. 8. Csak a mai napon akarok pontos terv szerint élni, amiben se hajsza se határozatlanság nincsen. 9. Csak ma akarok szilárdan hinni az isteni gondviselésben, amely vezet engem – még ha a körülmények az ellenkezőjét igazolják is. 10. Csak a mai napon nem szabad aggodalmaskodnom, hinnem kell minden szépben és jóban és gondolnom se szabad olyasmire, ami elkedvetleníthetne.
2/2013
TEMERINI HARANGSZÓ
13
Elhunyt ft. Berecz Sándor Özv. Faragóné Pecze Mária Temerin volt plébánosa IN MEMORIAM
(1930–2013)
Gyászol a temerini hívőközösség. Június 6-án visszaadta lelkét Teremtőjének, hazatért a Men�nyei Atya szerető otthonába Maris néni, a temerini telepi vikária hívőközösségének egy fő tartóoszlopa. Személyisége egybeforrt a telepi imaházzal és az új templom építésével. Szeretteivel együtt gyászolják mindazok, akik ismerték, szeretik, tisztelik és becsülik, a síron túl is. Szerette és élte a hitét. Több évtizeden keresztül szívügye volt az imaház, az épülő Isten háza, a munkások, önkéntesek megvendégelése. Gondja volt mindenre és mindenkire. Szolgálatát szerényen, feltűnés nélkül, készségesen, nagy szeretettel, kedvesen végezte. Valódi lelkipásztori kisegítő volt. Mindenkit ismert és mindenki javára, üdvére ténykedett. Az időseket, betegeket, szegény sorsúakat látogatta, ös�szetartó kapocs volt a közösségben. Otthont adott az imacsoportoknak, a kilencedeket végzőknek. Az előimádkozás, az ének vezetése lelki örömére szolgált. A Miasszonyunk Világi Rendjének tagja, rózsafüzér társulati anya és közösségszervező. 80. születésnapon Méltatásakor tudatában vagyunk annak, hogy a mi gyenge emberi szavunk nem tudja méltóképen kifejezni azokat az értékeket, amit ő megvalósított, de az a fontos, hogy Jóságos Istenünk reményünk szerint megfizet neki mindenért örök javakkal. Legyen békés a nyugovása az Úr végtelen szeretetén és az örök világosság fényeskedjék neki! Szu-ló
(1927–2013)
Pénzes János szabadkai megyéspüspök közleményben tudatta, hogy 2013. július 2-án, életének 87-ik, papságának 61-ik évében elhunyt ft. Berecz Sándor, kiérdemesült esperes-plébános. 1927. február 15-én született Törökbecsén (Novi Bečej), 1952. június. 29-én szentelték pappá a szabadkai Szent Teréz székesegyházban. Az egyházmegye több plébániáján működött. Mint káplán működött Péterrévén, Kulán, Bajmokon, Bezdánban és Csantavéren. Ludason plébániai kormányzó volt, majd 1966. október 28-án Temerinbe kapott kinevezést, ahol 1984. szeptember 24-ig tevékenykedett. Ezt követően a királyhalmi Jézus Szentséges Szívéről elnevezett plébánia plébánosa és egyben a szabadkai Újváros-espereskerület esperese volt. Rövid ideig a kispiaci Szent Péter és Pál apostolról elnevezett plébánia kormányzását is rábízták. 1990. január 30-án igazgatói kinevezést kapott a Josephinum – Papi Otthon vezetésére is. 1994. december 28-tól Szegeden tartózkodott. Temetése 2013. július 19-én volt, Szegeden. A dóm altemplomában helyezték örök nyugalomra. Vondra Gyula esperesplébános halála után Zvekanović püspök 1966-ban Berecz Sándor plébánosra bízta a temerini hívek lelki gondozását. Reá várt a feladat, hogy a zsinati határozatok értelmében hozzáfogjon a Szent Rozália templomban a liturgikus előírásoknak megfelelően, a nép felé fordított új oltár felépítéséhez és a szentély átalakításához. Temerini működése folyamán híveivel Európa csaknem minden kegyhelyét meglátogatta. Követve elődei példáját sokat munkálkodott a templom karbantartásán és felújításán. Új plébániát építtetett, villamosította a harangozást, és új villany toronyórát szereltetett fel. Amikor 18 év kitartó, kemény szolgálat után eltávozott új állomáshelyére, lélekben és anyagilag rendezett egyházközséget hagyott utódjára.
Add, hogy kedves legyek előtted lelkem alázatával, testvéri szeretettel, tiszta egyszerűséggel, alázatos szeméremmel, szívem ártatlanságával, érzékeim őrzésével, életem szentségével, készséges szófogadással, édes türelemmel, lelki fegyelmezettséggel, önkéntes szegénységgel, szent szelídséggel, jó lelkiismerettel, érett erkölcseimmel, vidám elmével, minden igazságban, szilárd hittel, szent kitartással, erős reménnyel, teljes szeretettel, a Te szeretetednek boldog bevégzésével. Nagy Szent Gertrúd
14
TEMERINI HARANGSZÓ
A hit megtapasztalása
2/2013
Az új evangelizáció útjai
Az egyház missziójának fő ereje a személyes találkozások során elhangzó tanúságtételekben rejlik. Sokan mégis úgy érzik, hogy nem tudnak mit mondani, nem tudnak beszélni a hitükről. Jogos és gyakori kérdés: hogyan válunk alkalmassá a tanúságtételre? Az evangelizáció célja az, hogy az embereket eljuttassuk a Jézus Krisztussal való személyes találkozásra. Ennek legegyszerűbb módja, ha arról beszélünk, hogy mi magunk hogyan találkoztunk Jézussal, az Úrral és megváltóval. Természetesen ennek alapfeltétele, hogy legyen ilyen találkozástapasztalatunk. Ha úgy érezzük, hogy nem volt benne részünk, akkor nekünk magunknak is szükségünk van arra, hogy evangelizáljanak bennünket. Akár több évtizedes templomba járás után sem szégyen bevallanunk, hogy meg kell erősítenünk hitünk alapjait. Nem csupán arról van szó, hogy át kell ismételnünk a hiszekegy alapvető tanításait, hanem arról, hogy át kell élnünk az igazságot, meg kell tapasztalnunk Istent, aki ki akarja nekünk nyilatkoztatni önmagát. Nem elég annyit tudnom, hogy Isten a szeretet – át kell élnem, hogy engem szeret! Nem elég tudnom, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia, a Megváltó eljött a földre, meghalt és feltámadt az üdvösségün-
kért, hanem át is kell élnem, hogy értem jött, engem keres, és személyesen az én megmentésemért szenvedett! Nem elég tudnom, hogy a Szentlélek „éltetőnk” – át kell élnem, hogy rám árasztja Krisztus feltámadott életének erejét. Senki se gondolja, hogy pusztán érzelmekről vagy érzelgősségről beszélek! Az Újszövetség szerint a hit lényege szerint tapasztalat, amelyből meggyőződés fakad (vö. Zsid 11,1). A klasszikus teológia hangsúlyozza, hogy a hit belső megvilágosítás, Isten színelátásának elővételezése, a belénk öntött kegyelem műve. Ebből érthető, hogy miért nevezi János evangéliuma Isten örök igéjét az igazi világosságnak, „amely minden embert megvilágosít” (Jn 1,9). Szent Pál fontosnak tartja kiemelni, hogy Isten országa nem szavakon alapszik, hanem Isten kiáradó erejének megtapasztalásán, amely a megfeszített Krisztus hirdetése nyomán szabadul fel (1Kor 2,1–4; 4,20). Ez az erő a Szentlélek ereje, aki azzal szolgál közöttünk, hogy rányitja a szemünket Jézus Krisztus egyedülálló személyére. És közben kinyilatkoztatást ad saját belső állapotunkról is, üdvösségre szoruló lényünkről, meggyőzve a világot „a bűnről, az igazságról és az ítéletről” (Jn 16,8). KUNSZABÓ Zoltán állandó diakónus
Fontos tudnivalók
A plébánia telefon- és faxszáma:
021/844-001 (üzenetrögzítő is) ***
Iroda: Az egyházközségi iroda hétfő és az ünnepnapok kivételével munkanapokon 9–11 óráig, valamint az esti szentmisék után áll a hívek szolgálatára.
***
***
Miserend és egyházközségi hírek minden csütörtökön a Temerini Újságban
Temerini Rádió, 93,5 Mhz, minden szombaton reggel 8.00–8.30 Újvidéki Rádió, 90,5 Mhz, minden második vasárnap reggel 8.05–9.00
***
Mária Rádió, 90,0 MHz, egész nap magyar, illetve horvát nyelvű műsor
Magyar Katolikus Rádió az interneten a www.katolikusradio.hu webcímen hallgatható
***
***
A plébánia honlapja: http://www.plebania.temerin.info
Élő egyház
Elsőáldozó lányok a diakónussal, az atyával és a hitoktatókkal
Elsőáldozó fiúk a diakónussal, az atyával és a hitoktatókkal
Bérmálkozóink a diakónussal, az atyával és a bérmálást végző dr. Rókay Zoltán tanszékvezető professzorral (középen)
A 25 éves házassági évfordulójukat ünneplők
A nászmise végén az ifjú pár az Úr áldásával az „életbe” indul
A telepi elsőgyónók
A hittantábor esti fénypontja a szalonnanyársalás
A 2013. évi hittantábor résztvevői
Zsúnyi Tibor papszentelésén résztvevő temeriniek egy csoportja
