XX. SZÁ ZADI VILÁ GIRODALOM I - II

XX. SZÁ ZADI VILÁ GIRODALOM I - II. Nemzetközi Kapcsolatok Szak Távoktatási tagozat Hallgató i számára

Szerző k: Ablonczyné Dr. Mihályka Lívia Dr. Tompos Anikó

“ Nincs mé g egy irodalom, mely annyira megbotránkoztatóan é s tolakodóan szemé lyes jellegű volna, mint a mi korunké – minden olyan ké rdé st feltesz, amit jólnevelt társaságban tilos feltenni… ” (Lionel Trilling)

TEMATIKA

I.

konzultáció

1. A MODERN REGÉ NY 2. A KISEMBEREK Á BRÁ ZOLÁ SA 3. TÁ RSADALOMKRITIKA OLASZORSZÁ GBAN 4. A HÁ BORÚ Á BRÁ ZOLÁ SA A VILÁ GIRODALOMBAN

II.

konzultáció

5. A FORRADALOM É S A POLGÁ RHÁ BORÚ TÖ RTÉ NETE 6. ERKÖ LCSI TARTÁ S É S HIT AZ É LETBEN 7. A SCI-FI MINT IRODALMI JELENSÉ G 8. NEGATÍV UTÓ PIÁ K

III.

konzultáció

1. A BEAT IRODALOM. Az ő rü let játékai 2. AZ EMBERI HELYTÁ LLÁ S É S AZ É RTELEM VISZONYA XX. SZÁ ZAD MÁ SODIK FELÉ BEN

2

3. A DRÁ MAI KIFEJEZÉ SFORMÁ K FORRADALMA I. Rituálé, kegyetlen színház, társadalmi dráma 4. A DRÁ MAI KIFEJEZÉ SFORMÁ K FORRADALMA II. Az abszurd színház

IV.

konzultáció

5. KÖ ZÉ P-KELET EURÓ PAI HUMOR É S GROTESZK. A modern regény Közép-Kelet Euró pában 6. A FEKETE HUMOR, AVAGY A KOMIKUM MÍNŐ SÉ GI KÉ RDÉ SEI 7. A POSZTMODERN IRODALOM 8. LATIN-AMERIKAI IRODALOM

3

A MODERN REGÉ NY A XX. szá zad első felében az angol regény mó dszer, nézőpont, az író és anyaga tekintetében komoly vá ltozá sokon ment keresztü l. A korszak legjelentősebb regényíró i (Joseph Conrad, D. H. Lawrence, Virginia Woolf, James Joyce) nyíltan vagy burkoltan ú jrafogalmaztá k a regény mibenlétének és szerepének meghatá rozá sá t. Az angol regény a kö zéposztá ly jellegzetes terméke; a XVII. szá zad végétől alapvetően kö zö sségi eszkö zként á ltalá nosan elfogadott értékrendszer alapjá n ítélte meg az emberi dolgok, kö ztü k a kö zéposztá lyt érintő tá rsadalmi és anyagi helyzet, illetve a nyilvá nos elismerés és való sá gos érdem viszonyá nak kérdéseit és jelentőségét. A cselekménytípusok olyan eseményekből és helyzetekből épü ltek, amelyeket az emberi viszonyok szempontjá bó l azonos sú lyú nak talá lt az író és az olvasó is; a tá rsadalmianyagi helyzet, csalá di á llapot vá ltozá sai kö zérthető és egyezményes mó don jelezték a regényalakok stá tusá nak lényeges mó dosulá sá t. Jane Austen a XIX. szá zad elején a tá rsadalmi hierarchia magá tó l értetődő képéből kiindulva a megfigyelő posztjá ró l á brá zolta az emberi lét kü lö nbö ző oldalait, finoman és szellemesen boncolgatva az egyéni ó hajok és a tá rsadalmi helyzet kö zö tti kapcsolatot. Magá tó l értetődőnek tartotta a szilá rd hierarchikus tá rsadalom létét, és tö kéletesen bízott benne, hogy regényeiben kifejtett véleménye a kü lö nbö ző emberi tapasztalatok értékéről és jelentőségéről olvasó i egyetértésével talá lkozik. (V. Woolf J. Austenről: „ Ha hihetü nk benne, hogy benyomá saink má sok szá má ra is érvényesek, kiszabadulunk a személyiség béklyó ibó l.” - a modern regényíró képtelen erre a hitre.) Az ipari forradalom utá ni viktoriá nus író k nem csekély része má r a képmutatá s hatá rait, a tá rsadalmi elismerés és az igazi erkö lcsi érték való di viszonyá t kutatta. Ennek ellenére a viktoriá nus cselekménytípusok vá ltozatlanul kö zö sségi normarendszerre épü lnek, és a szereplők sorsá nak lényeges fordulatait vagyoni vagy tá rsadalmi helyzetü k vá ltozá sa fejezi ki. Az író még egyetért kö zö nségével abban, hogy milyen elv alapjá n vá lassza ki alakjai viselkedéséből a jelentős mozzanatokat, s ez az elv tö bbek kö zt kimondta, hogy mindaz, ami az ember életében jelentős, lá tható cselekvésben vagy szenvedésben, tá rsadalmi vagy vagyoni helyzettel ö sszefü ggő tettekben vagy indulatokban nyilvá nul meg. A modern regényíró nem bízhat benne, hogy azt, ami lényeges, a kü lső cselekvés elá rulja hőseiről, és arró l sincs meggyőződve, hogy a tá rsadalmi gesztusok (nyelv is) valaha is való sá gos kapcsolatot hozhatnak létre az

4

egyének kö zö tt. A modern regényíró akkor szü letik meg, mikor a lényeges mozzanatok kivá logatá sá ra má r nincs bizonyosra vehető tá rsadalmi egyetértés, s így építenie sem lehet rá . A tá rsadalmi értékrend felbomlá sá nak (kö zö sségi jelentőség-norma felbomlá sa) okai ö sszefü ggnek az etika, filozó fia és pszicholó gia terü letén jelentkező ú j elméletekkel (Henri Bergson: az idő ú j felfogá sa, William James: a tudat folytonossá ga, Freud, Jung: a tudat ú j felfogá sa), valamint tá rsadalmi és gazdasá gi tényezőkkel. A viktoriá nus vilá g viszonylagos szilá rdsá gá t zavar és bizonytalansá g vá ltja fel, de az á tlagember tová bbra is apá i hagyomá nyos erkö lcsi elvei és szoká sformá i alapjá n éli az életét, csak az avantgá rd fogékony hívei érzékelik az ú j hangulatot a levegőben. Az irodalmi kísérletek bősége a 20-as és 30-as években elsősorban azzal magyará zható , hogy az író k keresik azokat az eszkö zö ket, amelyekkel megoldhatjá k azt a problémá t, amit a tá rsadalmi értékrend felbomlá sa jelent. V. Woolf (szimbolikus események és á lomképek rendszerét építi ki), J. Joyce (pá rhuzamosan kö zvetíti valamennyi lehetséges szempontot és egyszerre á brá zolja ugyanazokat az eseményeket és személyeket heroikusnak és triviá lisnak, nagyszerűnek és ostobá nak, jelentősnek és jelentéktelennek), J. Conrad (tö bb nézőpontbó l mondatja el tö rténeteit, hogy vilá gossá tegye: minden értékrend csupá n megkö zelíti a való sá got, de az egyéni élmény lényegét alkotó egyetlen igazsá g kínzó an titokzatos marad) és D.H. Lawrence a kö ltészet valamilyen eszkö zét honosítja meg a pró zairodalomban. A regény elkerü lhetetlenü l kifinomultabb és bizonyos szempontbó l nehezebb, bonyolultabb irodalmi műfajjá vá lik. Az érdeklődés kö zéppontjá ba az egyén tudata kerü l, sokrétűségével és azzal a képességével, hogy az egyén teljes, mindig lényeges és valamilyen mó don mindig ható mú ltjá t raktá rozni tudja, s ezá ltal nagyobb hangsú lyt kap az egyén magá nyossá ga is. Minden ember be van zá rva a maga egyéni tudatá ba, abba az egyszeri és sajá tos asszociá ció -rendszerbe, amely az ő kü lö n, egyszeri és sajá tos mú ltjá nak terméke, csak jelzéseket villant a kö zö sség felé. A modern író k jellemá brá zolá sa tulajdonképpen a hagyomá nyos memó riakalandozá sok tová bbfejlesztése: a tudat egyidejűleg tö bb szinten műkö dik, ezt a műkö dést a tudatfolyam techniká ja hivatott kö zvetíteni. Legbonyolultabb és leghatá sosabb formá já ban a tudatfolyam mó dszere lehetővéteszi, hogy a személyiség az idő és a tér dimenzió in kívü l jelenjék meg, kettős értelemben is: egyrészt fü ggetleníti a tudat á brá zolá sá t az események időrendjétől, má srészt olyan tö kéletesen megismerhetővéteszi a lelkiá llapot minőségét, olyan mélységekig feltá rja a legtá volabbi gondolattá rsítá sokat és emlékfoszlá nyokat, hogy nem szü kséges a potenciá lis lehetőségek megvaló sulá sá ig vá rnunk (hagyomá nyos regény

5

hőseinek jellemfejlődése) ahhoz, hogy ténylegesen előttü nk á lljon az egységes egész.

James Joyce 1882-ben szü letett Dublinban. Csalá djá ban a felnőttkort megélt tíz gyermek kö zü l ő volt a legidősebb. Há rom évig egy jó nevű jezsuita bentlaká sos iskolá ba já rt, de apja kicsapongó életmó dja miatt a csalá d egyre nagyobb szegénységbe sü llyedt. Két évet otthon ö ná lló an tanult, majd egy tandíjmentes jezsuita gimná ziumba já rt, ahol kivá ló tanulmá nyi eredményeket ért el, de taná rai szerint elveszítette katolikus hitét. Utá na a University College hallgató ja lett. Egyetemi évei alatt kicsapongó életet élt, de ahhoz eleget tanult, hogy zá ró vizsgá it letehesse, és kö zben má r írogatott. 1904-ben George Russell egy-egy fontot ajá nlott neki azért, hogy írjon egy fö ldműveslapba egyszerű, Írorszá gban já tszó dó tö rténeteket. Stephen Dedalus á lnéven há rom novellá ja is megjelent a lapban, de ezutá n a szerkesztő ú gy dö ntö tt, Joyce novellá i nem felelnek meg a lap olvasó kö zö nségének. 1904. jú nius 6-á n szeretett be Joyce Nora Barnacle-be (ezt a napot később „Bloomsday” néven tette ismertté; ekkor já tszó dik az Ulysses). Rá beszélte Nó rá t, hagyjá k el együ tt Írorszá got, de az eskü vőt elvből elutasította (csak 1931-ben há zasodtak ö ssze, miutá n Lucia lá nyuk elmegyó gyintézetbe kerü lt). É ltek Olaszorszá gban, Svá jcban és Pá rizsban, legtö bbszö r sú lyos anyagi gondokkal kü zdve. Franciaorszá g buká sa utá n csalá djá val Zü richbe menekü lt. 1941-ben itt érte a halá l, csaló dottan utolsó műve, a Finnigan ébredése nem tú lsá gosan lelkes fogadtatá sa miatt. Utolsó regényének címe egy mitikus ír személyiség halottvirrasztá sá ra utal, de tulajdonképpen egy ír fogadó s, felesége, és há rom gyerekü k tö rténetét beszéli el ezernyi á lom egybeolvasztá sá val, amelyekben kü lö nféle nyelvek, irodalmi és tö rténelmi alakok keverednek, de jelen van maga Joyce is, sőt egy má sik szinten a mű főhőse tulajdonképpen Dublin és a Liffey folyó . A végeredmény egy roppant bonyolult és a nyelvi kétértelműségek és utalá sok miatt szinte lefordíthatatlan regény (maga Joyce azt szerette volna, ha olvasó i egész életü ket rá szá njá k műve megértésére). Munká iban a két rivá lis euró pai mozgalom, a szimbolizmus és realizmus szintézisére tö rekedett. A belsőmonoló g, ami a tudatfolyam egyik vá lfaja, legalá bb a regény műfajá val egyidős. Joyce nagy ú jítá sa az volt, hogy a belső monoló gba tö méntelen futó benyomá st, megvillanó , befejezetlen gondolatot, asszociá ció t, nyelvbotlá st, ok nélkü li szorongá st, hirtelen á télt érzelmet foglalt bele, mindazt, ami az egyén kö zvetlen tudattartamá t adja a racioná lis gondolkodá son kívü l. Ezzel a technikai megoldá ssal ó riá si hatá st gyakorolt a XX. szá zadi epiká ra. Ma legalá bb két folyó irat foglalkozik

6

csakis az ő műveivel, ezek kö zü l az egyiket csakis utolsó művének szentelik. Regényei mellett drá má t és verseket is írt.

Fontosabb művei: 1914: Dublini emberek (Joyce „egyfontos” tö rténeteinek gyűjteménye) 1916: Ifjú kori önarckép (1904-ben kezdte írni Stephen Hero címmel) 1918: Szá mkivetettek (egyetlen drá má ja) 1922: Ulysses 1939: Finnigan ébredése

Ulysses A regény egyetlen napon já tszó dik Dublinban. A há rom kö zponti szereplő, Stephen Dedalus (az Ö narckép hőse), Leopold Bloom (egy magyar szá rmazá sú zsidó reklá mü gynö k) és felesége, Molly Bloom az Odü sszeia há rom hősének, Télemakhosznak, Odü sszeusznak és Pénelopénak a megfelelője. A belső monoló gok révén Joyce feltá rja legbelső gondolataikat és érzéseiket, az iskolá bó l a tengerpartra, a postahivatalba, a nyilvá nos fü rdőbe, a temetésre, a kö nyvtá rba, a szü lőosztá lyra és a bordélyba kö vetve figurá it. Joyce szá ndékosan nem él azzal a tudá ssal és érzelmekkel, amelyre az olvasó az író részéről szá míthatna: művében semminek nincs magá tó l értetődő jelentése. Joyce a mű erejét és mélységét nem azzal fokozza, hogy való sá gos élményanyagra utal, hanem azzal, hogy a realista síkkal egyidőben szimbolikus, sőt ezoterikus síkot is létrehoz a regényben. Így az Ulysses fokozatosan egy ö nmagá ban teljes rendszerré kerekedik, és az író nak nincs szü ksége rá , hogy kilépjen ennek a rendszernek a keretei kö zü l, fü ggetleníteni akarja műve érvényességét mindattó l, amit az á ltala bemutatott vilá gró l tudunk. Teljességében, valamennyi dimenzió já ban ú jrateremti ezt a vilá got, és meg sem kísérli, hogy hagyomá nyos mó don az olvasó rokonszenvét és tapasztalatait segítségü l hívja. Joyce nem vá llal semmilyen magatartá st, az Ulysses ö nmagá ban létezik. Á brá zolá stechniká já nak kö zéppontjá ban a tudatfolyamatok részletező leírá sa á ll, ennek eredményeképp az epikai idő hatalmas térszerű alakzattá vá lik. Néha a technikai eszkö zö k tú lsá gosan előtérbe kerü lnek (példá ul A Napisten ökrei fejezetben, amelyben a nyelvezet az angol pró za tö rténetének

7

minden stá diumá t végigjá rja az angolszá sz időktől a jelenkorig, hogy a magzatnak az anyaméhben való nö vekedését szimbolizá lja), má skor viszont a bravú ros megvaló sítá s célt is ér, való ban mélységet és intenzitá st adva a szö vegnek (példá ul a retorika művészetéhez kapcsolt, tö bb szá z retorikai alakzatot felvonultató és a szélre utaló Aeolus fejezetben, ahol így a mitoló gia a sajtó szélhá mossá gá val kapcsoló dik ö ssze). A híres utolsó , nyolc kö zpontozá s nélkü li bekezdésben író dott fejezetben Molly Bloom á radó tudatfolyamá t kö vethetjü k végig, amint á gyá ban fekszik. Azok az epizó dok, amelyekben Stephen és Bloom kü lö n-kü lö n szerepel, telítve vannak rejtett utalá sokkal mindkét irá nyban. Joyce má s mó dszerekkel is érzékelteti az egyes részek ö sszefü ggését a mű belső rendszerének egészével: ö sszegyűrt papírdarab ú tja, ó raü tések, alakok felfelvillaná sa, stb. Bloom kalandjai olyan rendszerbe tartoznak, amelynek az á ltalá nos emberi élmények és tapasztalatok mikrokozmoszá t kell jelentenie, s ezért mindazt, ami ugyanakkor ennek a rendszernek má s részeivel tö rténik, ugyanakkor kell mérlegelnü nk. Joyce a kritikai fogadtatá st előkészítve felkérte Valéry Larbaud francia író t, hogy tartson előadá st a műről. Larbaud Joyce ú tmutatá sa alapjá n beszélt az Odü sszeá -val fellelhető pá rhuzamokró l, kifejtette, hogy „minden egyes epizó d egy bizonyos tudomá nnyal vagy művészeti á ggal foglalkozik, egy bizonyos jelkép köré csoportosul, az emberi szervezet egyik szervét szimbolizá lja, megvan a maga színe ... a megfelelő techniká ja, és egy bizonyos időben já tszó dik”. Joyce maga sosem publiká lta ezt a sémá t, sőt a nyomdá ba kü ldés előtt még a fejezetetek címét is tö rö lte a kö nyvből; mégis a tö rténet há rom - való sá gos, homéroszi és misztikus - szintje olyan technikai megoldá sként értelmezhető, amelynek az a célja, hogy a tö rténet mikrokozmikus jellegét kiemelje. Bloom, Stephen és dublini kö rnyezetü k a való sá gos, az egyedi szféra. Egyetemessé azá ltal nőnek, hogy egyrészt ö sszefonó dnak Odü sszeusz tö rténetével, má srészt kü lö nbö ző nyugati és keleti misztikus motívumokhoz kapcsoló dnak, ami az emberi szellem á llandó tö rekvéseit jelképezik. Azá ltal, hogy a kö nyv valamennyi epizó djá t nemcsak egy Odü sszeia-beli eseménnyel, hanem a test valamelyik részével, s egyú ttal valamilyen művészettel vagy tudomá nnyal is ö sszefü ggésbe hozza az író , tová bbi egyetemes vonatkozá sokkal ruhá zza fel az egyedi elemeket. Leopold Bloom alakjá ban a való sá gos, a hősies és a nevetséges nem kü lö níthető el, nincs á llandó jelentésü k, csupá n egyetlen, mindent á tfogó ténynek má s-má s szempontbó l való megkö zelítése mindegyik. Az Ulysses mikrokozmikus jellege magá bó l a stílusbó l, a részletek elrendezéséből, a szó haszná lat sajá tsá gaibó l, az epizó dok ö sszefűzéséből adó dik. A téma és technika kö zö tt ok-okozati ö sszefü ggés van. Az Ulysses egy teljes ember tö rténete, akinek a kö rnyezete lehetővéteszi, hogy kiteljesedjék.

8

Virginia Woolf 1882-ben Londonban felső-kö zéposztá lybeli csalá dban szü letett: irodalomtö rténész apja az oxfordi egyetem díszdoktora volt, anyja nagynénjének szalonjá ban megfordult Tennyson, Disraeli, Thackeray, Ruskin és a preraffaelitá k. Iskolá ba sohasem já rt, apja tanította otthon. 13 éves korá ban meghalt 49 éves édesanyja, ekkor kísérelt meg előszö r ö ngyilkossá got. Apja halá la utá n, 1904-ben a londoni Gordon Square-re kö ltö zö tt, ez a há z lett a későbbi, író kat, filozó fusokat és művészeket tö mö rítő Bloomsbury-kö r kö zpontja. 1912-ben feleségü l ment Leonard Woolf politikushoz és publicistá hoz, akivel 1917-ben megalapítottá k a Hogarth Press kö nyvkiadó t, ahol a Bloomsbury tagjainak művei mellett irodalmi ínyencségeket és ritkasá gokat is publiká ltak, példá ul 1931-ben kiadtá k angolul Az ember tragédiá já -t. Tö bbszö ri sikertelen ö ngyilkossá gi kísérlet utá n végü l 1941-ben Rodmell mellett az Ouse folyó ba ö lte magá t. Egész életében híres emberek vették kö rü l, programadó esszéket írt a modern regényről, az irodalmi élet kö zpontjá ban volt. Az élmény kü lö nbö ző á rnyalatainak leheletfinom rajza, az élet hatá sá t tü krö ző egyéni tudatvilá g mesteri á brá zolá sa jellemzi művészetét. Foglalkoztatta az idő érzékelésének - kü lö ná lló pillanatok egymá sutá nja, illetve évek, évszá zadok folyamata kettőssége is. Az egyéni létezésben megtapasztalt jelen- és mú ló idő ugyanolyan visszatérő téma munká ssá gá ban, mint a szereplők időtudata. A posztimpresszionista stílus megteremtőjeként, a tudatregény mestereként, Bergson és Freud gondolatainak esztétikai ö rö kö seként tartjá k szá mon. Irodalomkritikai munká ssá ga is jelentős. A há ború utá ni irodalom éppú gy nem az ő nyomdokain haladt tová bb, mint ahogy ő sem regényíró elődei ú tjá t kö vette. Az ö tvenes évek nemzedéke és a „dü hö s fiatalok” nemegyszer szü kségét érezték, hogy ellene, s a Bloomsbury szellemével szemben fogalmazzá k meg hitvallá sukat: má st tartanak író i való sá gnak, mint elődjü k. De éppen a nemzedéki tá madá sok jelzik, hogy Virginia Woolf egy regényíró i nemzedék egyik legerősebb képviselője volt. Az ú jabb angol nyelvű irodalom sem kerü lhette el, hogy így vagy ú gy - a maga „Who’s Afraid of Virginia Woolf”-já t elmondja. Az 1960-as évektől irodalmi és tá rsadalmi reneszá nsza tapasztalható : a francia „ú j regény” előfutá rá nak hiszik, tö bb szerző (pl. G.G. Má rquez) is példaképének tartja, a nyugati értelmiség antiimperialista mozgalmai és neofeminista tö rekvései is egyre gyakrabban idézik. Tudomá nyos tá rsasá g szervezi kultuszá t, hirdeti egyedi kultú rtö rténeti jelenségét.

9

Fontosabb művei: 1915: Kiutazá s (első regénye) 1919: É jjel és nappal 1922: Jacob szobá ja (itt alakította ki egyéni lá tá smó djá t, azt a kö rkö rö s szerkesztést, amellyel a most és itt minden pillanatá hoz a mú lt, a jö vő és a feltételes mó d má suttjá t kapcsolta) 1925: Mrs. Dalloway (egymá st nem ismerő szereplői – Septimus Warren Smith és Clarissa Dalloway – egymá s hasonmá sai) 1927: A világítótorony 1928: Orlando (tö rténelmi fantá zia) 1929: Sajá t szoba (esszéa férfivilá gban alkotó női író k nehézségeiről) 1931: Hullá mok (a hat szereplőről kiderü l, hogy kö zü lü k ö ten a hatodik á ltal kitalá lt személyek) 1937: É vek 1941: Felvoná sok között (a tö rténet egy a tö rténet tü kreként felfogható szinpadi já ték kö réfonó dik)

A világítótorony A regény alaptémá ja a személyiség - idő - halá l há rmas ö sszefü ggésében szemlélt É let. A témá hoz Woolf tö kélyre fejlesztette virtuó z írá stechniká já t, szá mos kö ltői eszkö zt, példá ul oda-visszatérő képeket haszná lt, a cselekmény idejét pedig sajá tos mó don ö sszesűrítette, mó dszere az élmény finomítá sa a gondolatok szűrőjén. Az így létrehozott, feszesen strukturá lt regényforma az irodalmi modernség egyik legnagyobb teljesítményének bizonyult. Mr. és Mrs. Ramsay alakjá ban az író nő szü leinek á llít emléket, az anya alakjá ban a vilá girodalom egyik legcsodá latosabb női szereplőjét teremtve meg. Mr Ramsay má r sebzett, ö nmagá t ismétlő, kudarcá t érző ö regember, de még most is az értelem, az intellektus fá radhatatlan erőfeszítéseinek eleven szobra. A mű á ltal á brá zolt emberszigetnek mégis a felesége a kö zpontja, aki ugyan nem művelt, okos, vagy kü lö nö sebben nagyvilá gi, mégis uralkodik a tö bbi szereplő sorsá n, hiszen „tudá s és bölcsesség van

10

felhalmozva Mrs. Ramsay szívében”. A hétkö znapok apró sá gainak, az á llandó és á radó élet tűnő pillanatainak, az emberi kapcsolatoknak minden ö sztö nö s bö lcsessége él és teremt, szervez és ö sszetart ebben az asszonyban. Napként melegítő lénye az igazi szépsége, mely még halá la utá n is ú gy á rad az emlékezőkre, hogy azok Mrs. Ramsay fényében mint egyetlen műalkotá sra néznek életü kre. A regény há rom részből á ll. Az ablak című első rész egy há ború előtti szeptemberi délutá non já tszó dik, és késő éjjel ér véget. A cselekmény főképp a nappali ablaká ná l já tszó dik, a szereplők bemutatá sa a vilá gró l és a Mrs. Ramsay-ről szerzett benyomá saik révén tö rténik. Mindegyik szereplőnek megvan a maga ablaka a vilá gra, kü lö nbö ző mó dokon (festészet, kö ltészet, filozó fia, kémia) kísérlik meg teljessé tenni az életet, míg az anya élettel való kapcsolatá t az emberi viszonyok, a napi élet megformá lá sa, a má sokban való elmerü lés jellemzi. A regény első része a vá rakozá sé: vajon szép idő lesz-e holnap, meg tudjá k-e való sítani a vilá gító toronyhoz tervezett kirá ndulá st. A szereplők élethez való viszonyá t a tenger és hullá m motívumkö re szimbolizá lja. A regény má sodik, Mú ló idő című fejezete az első rész szubjektív idejét á llítja szembe az objektív, pusztító idővel. Harminc rö vid lapon hét év tö rténetét olvashatjuk, zá ró jeles megjegyzésekből értesü lü nk Mrs. Ramsay és két gyermeke halá lá ró l, és a kö ltő Carmichael vá ratlan sikeréről. A harmadik, Vilá gító torony című rész egy szeptemberi délelőttö n já tszó dik, kora reggeltől délig, mintha csak az első fejezet folytatá sa lenne. A szereplők visszatérnek az elnéptelenedett há zba és ekkor való sul meg az évekkel korá bban tervezett kirá ndulá s; feloldó dik az apa és fia kö zti ellentét, és a festőnő is be tudja fejezni képét. A belső és az objektív idő harmó niá ba olvad (tézis-antitézis-szintézis). A mű tudatos, vagy éppen megkomponá latlan szimbó lumait maga az olvasó kell, hogy értelmezze. A vilá gító torony lehet az irá nymutatá s, a csalá dot ö sszetartó édesanya, az élet, vagy éppen a halá l szimbó luma. Maga Woolf így nyilatkozott: „A vilá gí tó toronnyal SEMMIT sem akartam kifejezni. Az embernek egyszerűen csak szü ksége van egy központi magra a könyve közepén, ami összetartja a szerkezetet. Lá ttam, hogy mindenféle érzések körü lszőhetik ezt a magot, de nem akartam ki is gondolni ezeket az érzéseket; bíztam benne, hogy az emberek így is fellelik és elraktá rozzá k őket sajá t érzelmeik tá rá ban - ki ezt érti majd rajtuk, ki azt.”

11

Ellenő rző kérdések A modern regé ny című témakörhöz: 1. Sorolja fel az angol irodalmi modernizmus irodalmi, tá rsadalmi és filozó fiai-pszicholó giai előzményeit! 2. Bizonyítsa, hogy a modern regény episztemoló giai kérdésekkel foglalkozik. 3. Jellemezze a modern regényeket minőség és technika szempontjá bó l! 4. Joyce-ra, Woolf-ra, vagy mindkét szerzőre utalnak az alá bbiak? • Bloomsday • Hogarth Press • Bloomsbury • tudatfolyamatok á brá zolá sa • ö ngyilkossá g • jezsuita iskola • író bará tok • virtuó z írá stechnika • á lnéven is írt • „egy teljes ember tö rténete” • „a vilá girodalom egyik legcsodá latosabb nőalakja” 5. Sorolja fel Joyce és Woolf két-két híres művét!

12

A KISEMBEREK Á BRÁ ZOLÁ SA

Német irodalom A német kultú ra az euró pai romantika korá ban já tszott vezető szerepet, bá r Goethe, Schiller és Heine a német romantika képviselőinek tú lnyomó részével eszmeileg és művészileg szemben á llt. Az euró pai és amerikai művelődés tö rténetében a romantika - egyelőre - az utolsó olyan á ramlat, amelynek a művészetek minden á gá ra, sőt a tudomá nyra is kiterjedő jelenségeit egységes névvel jelö li meg a tö rténettudomá ny. Ami utá na, a teljesen kialakult kapitalizmus szakaszá ban kö vetkezik, az a kijó zanodá s, a tudomá nyos egzaktsá g jegyében á ll. Az ipar, főképp a hadiipar szü kségleteinek kielégítésére a természettudomá nyok ó riá si mértékben fö llendü ltek, és pontos kísérleti mó dszereikkel mintá t adtak a tá rsadalomtudomá nyoknak és művészeteknek. A realizmus mesterei arra tö rekedtek, hogy minél pontosabban és igazabban á brá zoljá k az embert és az emberi életet. A XX. szá zadi német realistá k irá nyá t „kö ltői realizmusnak” is szoká s nevezni, mivel nehezen szakadtak el a romantiká tó l, az élet részletjelenségeivel foglalkoztak (kisvá rosi szemlélet) és lemondtak arró l, hogy beavatkozzanak a nagyok dolgá ba. Ennek ellenére a modern művészet a nagyvá ros szü lö tte; a modern német irodalom azzal kezdődö tt, hogy a munká sosztá ly megjelent a színpadon. 1900-as évek elején Németorszá gban is hó dított a naturalizmus (pl. Gerhard Hauptmann A taká csok - egyéni hős nélkü li drá ma), melynek tá rgya a betegség, a nyomor, a bűn és a szenvedés, mó dszere pedig a kö rnyezet és „terméke”, az ember hajszá lpontos á brá zolá sa. A naturalizmus jegyében alkotó kra hatottak az emberszemlélet mechanisztikus szocioló giai meghatá rozottsá gá t hirdető tanok, valamint a bioló gia vilá gszemlélete (á tö rö klés), de néhá ny alkotó ná l erős szociá lis érzékenység is megfigyelhető. A naturalizmus rokonai a szimbolizmus és az ú jromantika (pl. betegség-kultusz). Az expresszionista irá nyzat képviselőinek elsődleges célja nem a való sá g objektív á brá zolá sa, hanem kü lső tá rgyak és események á ltal az alkotó ban keltett szubjektív érzések és reakció k megjelenítése. Ezt a célt szolgá lja a festészetben a torzítá s, a tú lzá s, a primitívizmus és a fantá zia elemeinek felhaszná lá sa, valamint a formai eszkö zö k élénk, harsá ny, erőszakos, vagy dinamikus alkalmazá sa. Az expresszionizmus felfogható a germá n és északi művészet egyik á llandó vonulataként a kö zépkortó l kezdve, amely kü lö nö sen tá rsadalmi vá ltozá sok és szellemi vá lsá gok idején kerü l előtérbe,

13

s amely a racionalista és klasszikus jellegű itá liai és francia művészet ellenpá rja. Az irodalmi expresszionizmus is ellenhatá sként bontakozott ki: a materializmus, az ö nelégü lt polgá ri jó lét, a rohamos gépesedés és urbanizá ló dá s éppú gy jellemző volt az I. vilá ghá ború t megelőző évek euró pai tá rsadalmaira, mint a csalá d uralma. Mindez vá laszra ö sztö nö zte a radiká lis szellemű szerzőket. A drá maíró k (pl. Reinhardt Johannes Sorge: A koldus 1912) jellegzetes, szimbolikus alakok és nem egyénített jellemek sorsá t á brá zoljá k, a hangsú ly a belső létezésen, nem a kü lvilá gon van. Hosszú monoló gokkal jelenítik meg a tudatá llapotokat, vagy éppen sűrített, elliptikus, gyakran tá virati tö mö rségű nyelvezetet alkalmaznak. A kö ltőket (pl. Georg Heym, August Stramm) eksztatikus, himnikus, nagy asszociatív erejű, sűrített nyelvezetű, díszítőelemeitől megfosztott líra jellemzi. Alfred Dö blin (orvos, pszichiá ter 1878-1957) a legtehetségesebb expresszionista pró zaíró ; vá ltozatos techniká jú és stílusú műveinek kö zö s, alapvető szá ndéka leleplezni az ö npusztítá s feléhaladó civilizá ció ü rességét, és má rmá r vallá sos igyekezettel gyó gyírt talá lni az emberiség szenvedéseire. Legismertebb és legjellegzetesebben expresszionista műve, a Berlin, Alexanderplatz (1929) a kö znapi nyelven vagy berlini szlengben előadott belső monoló gokat vegyíti a filmkamera lá tá smó djá val, s ez a feszes ritmus drá mai erővel fejezi ki az ember helyzetét egy széteső vilá gban. Az expresszionizmus hanyatlá sá t siettette a jobb vilá g utá ni vá gyó dá s kö rvonalazatlan volta, az erősen kö ltői nyelvhaszná lat és á ltalá ban véve a tú lzottan személyes, emiatt gyakran nehezen érthető kifejezési forma, a politikai stabilitá s részleges helyreá llítá sa 1924 utá n Németorszá gban, illetve a nyíltabban politikai tö ltetű tá rsadalmi realizmus népszerűsö dése. Halá lá t a ná ci pá rt 1933-as hatalomra jutá sa jelentette: a nemzetiszocialistá k az irá nyzat csaknem minden vá lfajá t elfajzottnak bélyegezték, előbb a kiá llítá s és kö nyvkiadá s jogá t vontá k meg a mozgalom képviselőitől, majd alkotó munká jukat is lehetetlennétették - sokan emigrá ltak (Bertold Brecht, Stefan Heym, Anna Seghers, Heinrich Mann, Thomas Mann). Ugyancsak az expresszionista és absztrakt stílus ellentéteként alakult meg az 1920-as években a Neue Sachlichkeit (ú j tá rgyiassá g/tá rgyilagossá g) jegyében reá lis festményeket alkotó német festőcsoport. Műveik az I. vilá ghá ború t kö vető korszak Németorszá gá nak reményvesztettségét és cinizmusá t tü krö zték. Bá r a mozgalomhoz tartozó művészek kö zü l tö bben az 1920-as évek utá n is való sá ghű stílusban festettek, a ná cizmus uralomra kerü lésével maga a mozgalom megszűnt. Az irodalmi „ú j tá rgyilagossá g” (céltudatosabb, tá rsadalomkritikai élű, realizmussal vegyített expresszionizmus) stílusirá nyzatá nak jellegzetes alkotá sa Hans Fallada Mi lesz veled emberke? című regénye.

14

Hans Fallada (Rudolf Ditzen) 1893-ban Greifswaldban szü letett, apja tö rvényszéki bíró volt. Mezőgazdasá gi szakiskolai tanulmá nyainak megszakítá sa utá n sokféle foglalkozá ssal pró bá lkozott, majd ú jsá gíró lett. Pá rbaj miatt bö rtö nben is ü lt. A II. vilá ghá ború ban haditudó sító ként dolgozott. 1944-ben a ná cik alkoholés morfiumkú ra ü rü gyén bö rtö n jellegű elvonó intézetbe zá rattá k. 1945 utá n rö vid ideig polgá rmester volt. 1947-ben hunyt el Berlinben. Hitler uralomra jutá sa utá n igyekezett tá vol maradni a fasizmustó l, ugyanakkor alkalmazkodott a megvá ltozott viszonyokhoz, hogy publiká lhasson. Hans Fallada a két vilá ghá ború kö zö tti időszak egyik legnépszerűbb regényíró ja, az elesett kisemberek kiuttalan sorsá nak á brá zoló ja. Regényein kívü l mesekö nyveket és ifjú sá gi regényeket is írt (A repü lőírnok 1936; Fridolin, a pimasz borz 1954).

Fontosabb művei: 1931: Szá ntó vetők, bombavetők (az I. vilá ghá ború utá ni zaklatott vilá got mutatja be a pénzü gyigazgató sá g adó politiká ja ellen lá zadó parasztfelkelés tü krében) 1932: Mi lesz veled, emberke? 1934: Aki egyszer rabkoszton élt (ö néletrajzi ihletésű fegyencregény) 1937: Farkas a farkasok között (a weimari kö ztá rsasá g tö rténetének kritikai szellemű á brá zolá sa) 1947: Halá lodra magad maradsz (a reményvesztettség és kiszolgá ltatottsá g okait kutatja a ná ci uralom keretei kö zö tt) 1950: Az iszá kos (a sterlitzi zá rt intézetben embertelen kö rü lmények kö zö tt megírt ö néletrajzi ihletésű regény)

Mi lesz veled, emberke? Az író leghíresebb, kétszer is megfilmesített regénye a létbizonytalansá gban élő, a munkanélkü liségtől rettegő nagyvá rosi kisemberek életét á brá zolja. Főszereplője, a fiatal Johannes Pinneberg kishivatalnok sorbó l, tisztes

15

kispolgá ri kö rü lmények kö zü l jut végü l munkanélkü li sorba. A regény címe a tö rténet kimenetele, a kifejezheti az író (és olvasó ) aká r a főhős, aká r fia, Lurkó tová bbi sorsa felett érzett aggodalmá t. Pinneberg élet- és munkakö rü lményei akkor kezdenek hanyatlani, mikor elveszi a vá randó s Emma Mö rschell-t, azaz Bariká t. Mivel főnö ke csak nőtlen férfiakat alkalmaz annak reményében, hogy valamelyik majd csak elveszi lá nyá t, mikor a há zassá g kiderü l, elbocsá tjá k. Duscherow-bó l Berlinbe kö ltö znek Pinneberg édesanyjá hoz, Mia asszonyhoz, és Pinneberg az asszony szeretője, a szélhá mos hamiská rtyá s Jachmann jó voltá bó l ú jra á llá shoz jut: á ruhá zi eladó lehet. Kö zben fény derü l anyja kétes foglalkozá sá ra, így jó hírü k megó vá sa érdekében el kell kö ltö zniü k, rá adá sul a főhős elveszíti á llá sá t is, mivel nem tudja teljesíteni az eladá si normá t. Kö zben megszü letik kisfiuk, Horst (Lurkó ), akit má r csak ínségsegélyzőktől és az asszony á ltal harisnyastoppolá ssal és foltozá ssal keresett filléreken tudnak nevelni. A kü lvá rosi kunyhó ban, ahova kö ltö znek, alig-alig tudnak fűteni, Pinneberget a szintén nyomorú sá gos kö rü lmények kö zö tt élő kö rnyékbeliek fá t lopni csá bítjá k, ö nbecsü lését elveszíteni lá tszik. A regény eddig a mélypontig kö veti hősei életét, vége azonban nem negatív kicsengésű: a szeretet, ami a csalá dot ö sszekö ti, segíthet becsü lettel á tvészelni a kor megpró bá ltatá sait: -Ó , Barika, mit tettek velem... A rendőrség... lelöktek a já rdá ró l... elkergettek... hogyan nézhetek még az emberek szemébe?... É s hirtelen eloszlik a hidegség, végtelenü l szelíd, zöld hullá m emeli fel Bariká t és a vele együ tt a pá rjá t. Siklanak fölfelé, a csillagok egészen közelről ragyognak, Barika suttogva mondja: - De énrá m csak rá mnézhetsz! Mindig, mindig! Hisz velem vagy, hisz mi együ tt vagyunk... (...) A régi boldogsá g ez, a régi szerelem. Magasabbra, egyre magasabbra, el a szennyes földtől a csillagok felé. É s azutá n mindketten bemennek a há zba, melyben a Lurkó alszik. Az író humá nus szeretettel á brá zolja a tisztességü ket csaló k, feketézők, ö ntö rvényű gazdagok és bűnö zők kö zö tt is megőrizni igyekvő, az eseményeket a maguk egyszerű mó djá n magyará zó , elfogadó , és megoldani tö rekvő kisembereket. A gazdasá gi vá lsá g idején kiszolgá ltatottan tengődők, megfélemlítettek sorsá nak rendkívü l időszerű á brá zolá sa és Fallada lebilincselő, egyszerű és kö zvetlen elbeszélői stílusa nagyban hozzá já rult a regény sikeréhez.

16

Az amerikai irodalom A XX. szá zadi amerikai irodalom két fontos előzménye a puritá n, viktoriá nus, angolszá sz mintá jú provinciá lis irodalom, az ú gynevezett genteel tradition (ú ri finomsá g; főként a szépirodalmi olvasó kö zö nség négyö tö dét alkotó polgá ri osztá ly nőtá rsadalma szá má ra írt művek) és a magá nyos ember a leigá zatlan ősvadon erőivel való létharcá t á brá zoló frontier-irodalom, amely egyre ü resebbé, hiteltelenebbé vá lt. A XX. szá zadban az író k tö bbsége má r csak a azért á brá zolta a hajdani Nyugatratö rők hősi lendü letét, hogy szembeá llítsa kora sivá r, kicsinyes, ö nelégü lt tá rsadalmá val. A XX. szá zadi amerikai irodalomra jellemzővévá lt a sajá tsá gosan amerikai nemzeti kultú ra, sajá t arcú nagy irodalom kialakítá sá ra irá nyuló tudatos igyekezet. A szá zadeleji irodalom kritikai szemléletű, bírá ló szellemű hazai civilizá ció já val szemben, csak néhá nyan - példá ul a kö ltő Carl Sandburg fogadjá k el és igenlik a modern nagyipari Amerika brutá lis és energikus való sá gá t, vitalitá sá t és nyers szépségét. Jó formá n első ízben jelennek meg kö zépponti szerepben a szépirodalomban olyan jellegzetesen amerikai figurá k, mint a tőzsdeü gynö k, a multimilliomos, a konzervgyá ri munká s, a telekspekulá ns, az arató munká s és az underdog, a létért való harc marakodá sá ban alul maradó „gyengébb kutya”. A Muckraker csoport tagjai (puritá n igazsá gérzettől fűtö tt, felhá borodott kispolgá rok, pl. Upton Sinclair) a politika, á llamigazgatá s és ü zleti élet korrupt ü zelmeit feszegetik tényekhez hű, tö bbnyire zsurnaliszta jellegű leírá sokkal. Walt Whitman kora ó ta egyre sü rgetőbben hangoztatott igény, hogy egy való ban nagy regényben, vagy regényciklusban, a Great American Novelben ö sszegeztessék a nemzetnek évszá zados tapasztalata és jelentősége kritikai hangvételű kaleidoszkó p példá ul Dreiser: Amerikai tragédiá -ja és Dos Passos: U.S.A. triló giá ja. Az első amerikai irodalmi Nobel díjat a szocioló giai naturalizmus műfajá ban alkotó Sinclair Lewis kapta (1930). Kritiká já t á ltalá nos erkö lcsi vagy esztétikai szempontok irá nyítottá k, szatírá i nem voltak politikai szá ndékú ak, mégis sú lyos tá madá sok érték szá mos „honmentő” polgá ri szervezet „az amerikai eszmények gyalá zá sá ért”. Nobel-díjá t az ó konzervatív kö rö k egyenesen az Egyesü lt Á llamoknak adott pofonnak minősítették. Az I. vilá ghá ború utá n tö bb író és művész érezte ú gy, hogy az elgépiesedett, agyonstandardizá lt, pénzimá dó Ameriká ban a szellemileg igényes ember szá má ra nincs magasabb értelemben vett életlehetőség. Az elveszett nemzedék (lost generation) tagjai Euró pá ba, főleg Pá rizsba telepedtek és tudatosan szakítottak a tá rsadalmi és erkö lcsi értékeitől megfosztott Ameriká tó l (pl. Ernest Hemingway, F. Scott Fitzgerald). Az Ameriká ban maradt író k egy része is elmenekü l az aktuá lis való sá gtó l: az escapist

17

literature (pl. William Faulkner, Thornton Wilder) művelői idegenben, vagy kitalá lt helyeken, tá voli időkben já tszó dó regényeket írtak. A nagy gazdasá gi vá lsá g ú j témá kat és szereplőket (sztrá jkmozgalom, fizikai munká sok: részes arató k, szénbá nyá szok) hozott, ú j á brá zolá smó dot és ú jabb politikai szá ndékú regényeket eredményezett (John Steinbeck, James T. Farrell).

John Ernst Steinbeck 1902-ben a kaliforniai Salinasban szü letett. Molná r édesapja és tanító nő édesanyja Németorszá gbó l érkeztek Kaliforniá ba. 1920 és 1926 kö zö tt kisebb-nagyobb megszakítá sokkal tengerbioló giá t tanult a kaliforniai Stanford Egyetemen, de nem szerzett diplomá t. Irodalomtudomá nyt is hallgatott. Mielőtt kö nyveivel sikereket ért volna el, tö bbnyire kétkezi munká val, példá ul szobafestőként, gondnokként, á cssegédként, mezőgazdasá gi alkalmi munká sként tartotta el magá t. Így tett szert későbbi munká sá brá zolá sainak élményanyagá ra. 1940-ben egy bioló gussal a tenger élővilá gá t tanulmá nyozta Mexikó ban, majd a II. vilá ghá ború alatt haditudó sító ként dolgozott és hatá sos propaganda-anyagokat írt. 1965-ben Vietná mban volt haditudó sító és vilá gszerte megü tkö zést keltett, hogy a korá bban humanista magatartá sá ró l ismert író riportjaiban magasztalta az amerikaiak há ború já t. 1968-ban New Yorkban hunyt el. 1962-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. É lete java részét a kaliforniai Monterey megyében tö ltö tte, tö bb írá sa is itt já tszó dik. Írt novellá kat, regényeket és filmforgató kö nyveket is, de hírnevét főleg az 1930-as évek elején írt szimbó lumokban és remekü l megformá lt mítikus-archetipikus szereplőkben gazdag proletá rregényeinek kö szö nhette. É rik a gyü mölcs című regényét a konzervatív kö rö k viharos nemtetszéssel fogadtá k, az USA kongresszusa nyilvá nosan meg is bélyegezte. Ezutá n elfordult a politiká tó l és műveiben bö lcseleti gondolatokat fejtegetett: a nem-oksá gi gondolkodá s, a „csoport-ember”, a létharc, a tá rsadalmi fejlődés, a fajmemó ria, az élet egységének kérdéseivel foglalkozott. Műveit a témá k mellett az eszkö zö k (ú j műfajok és kifejezésmó dok) vá ltozatossá ga jellemzi, de írá sainak visszatérő voná sa a nosztalgia az egyszerű élet, az ősi egyszerűség elveszett paradicsoma utá n és az anyagi siker jellegzetesen amerikai kultuszá nak tagadá sa. Tipikus hősei alkatuk vagy helyzetü k miatt kívü l esnek az érvényesü lésért való á dá z kü zdelmeken, primitív emberek, kö ltőien eszményített kisfarmerek, mezőgazdasá gi munká sok, a tá rsadalombó l kivonult, idealizá lt nincstelen naplopó k, akiknek egyszerű létproblémá i a mesterkéletlen természeti való sá g síkjá n merü lnek fel, és annak kemény, ősi tö rvényei szerint is oldó dnak meg (pesszimista színezetű bioló giai determinizmus - lélektani szemlélet). Steinbeck vilá ga Kalifornia termékeny vö lgyeiben, tengerparti kisvá rosaiban, isten há ta mö gö tti telepü lésein zajló jellegzetes férfivilá g.

18

Fontosabb művei: 1929: Egy marék arany (egy XVII: szá zadi kaló zró l szó ló kalandregény) 1932: É gi mező(novellá skö tet) 1933: A mohos szikla (vallá sos-misztikus regény) 1935: Kedves csirkefogó k (első sikere; mexikó i szá rmazá sú amerikaiak mindennapjait szeretetteli humorral elbeszélő pikareszk regény) 1936: Késik a szü ret (mezőgazdasá gi vá ndormunká sok sztrá jkjá t klasszikus realista eszkö zö kkel á brá zoló proletá rregény) 1937: Egerek é s emberek 1939: É rik a gyü mölcs (egy, a gazdasá gi vá lsá g legmélyebb időszaká ban az aszá ly sú jtotta Oklahomá bó l Kaliforniá ba vá ndorló farmercsalá d elszegényedésének, erkö lcsi hanyatlá sá nak és széthullá sá nak tö rténete: nemcsak a mezőgazdasá gi munká bó l élők kegyetlen kizsá kmá nyolá sá t és tragikus sorsá t mutatja be, hanem az „Amerikai Á lombó l” való kiá brá ndulá st is. Pulitzer-díjat és Nemzeti kö nyvdíjat nyert, 1940-ben John Ford filmesítette meg) 1940: Cortez tengere (a Kaliforniai-ö bö l fauná já t mutatja be) 1942: Lement a hold (egy kis norvég falucska német megszá llá sá t és a kö zö sség polgá ri ellená llá sá t mutatja be) 1945: A kék öböl (vidá m-ironikus hangnemű tá rsadalomkritika: főhősei a civilizá ció bó l kivonult lumpenek, vidá m csirkefogó k, derűs individualistá k, akik nem is kívá nnak az életben a létminimumon tú l érvényesü lni. Pikareszk-anekdotá k laza sorozata, kö zponti figurá juk a bioló gus doki, Steinbeck embereszménye és idealizá lt hasonmá sa, aki a maga értelmiségi magá nyá bó l felü lről, de megértőn, az underdogok mellé á llva szemléli a vilá g folyá sá t.) 1947: A gyöngyszem (a bibliai bűnbeesést képletesen á brá zoló regény) 1952: É dentől Keletre (a szerző szerint legjelentősebb műve, de a kritikusok szerint nem mérhető korá bbi teljesítményeihez; modern Ká in és Á bel tö rténet: két fiú testvér viszonyá t mutatja be egy rossz erkö lcsű nővel, valamint a nő két ö ssze nem illő fiá nak tö rténetét beszéli el. 1955-ben Elia Kazan nagy sikerű filmet forgatott a regény alapjá n James Deannel a főszerepben.)

19

1952: Viva Zapata! (filmforgató kö nyv) 1961: Rosszkedvü nk tele 1962: Csatangolá sok Charlie-val (utolsó regénye: napló kutyá já val megtett amerikai utazá sairó l)

Egerek é s emberek A később maga Steinbeck á ltal színpadra és filmre is adaptá lt kisregény a Salina folyó partjá n já tszó dik. A mű George és Lennie - két nincstelen napszá mos mezőgazdasá gi vá ndormunká s - kü lö nö s, ö sszetett és tragikus kapcsolatá t, sivá r sorsá t á brá zolja. Ironikus címe idézet a skó t népi kö ltő, Robert Burns egyik verséből. A kö ltő őszi szá ntá s kö zben akaratlanul kiborított egy mezei egeret vacká bó l és az élmény tá plá lta versben ember és á llat életének bizonytalansá gá ró l, reményeinek, terveinek esendőségéről így emlékezik: Egér, bizony nem á llsz magad! Há ny szép reménység megszakad, egér meg ember hasztalan tervezgeti; öröm helyett csak gyá sz marad, csak kín neki.

(Szabó Magda)

George és a gyengeelméjű, de ó riá si fizikai erővel megá ldott Lennie kö zö sen já rnak tanyá ró l tanyá ra, és arró l á lmodoznak, nekik is lesz majd sajá t tanyá juk, ahol „a fö ld zsírjá bó l” élhetnek. George végtelen tü relemmel, testvérként ó vja Lennie-t, aki kü lö nö sen vonzó dik a simogatható dolgok irá nt, legyen az egér, kutya, vagy egy lá ny haja. A simogatá st megelégelők á ltalá ban Lennie roppant marká ban lelik halá lukat. Előző munkahelyü kről is azért kellett elmenekü lniü k, mert csaknem megö lt egy lá nyt, és az ú j tanyá n is ott vá rja őket a végzet a gazda kis termetű kö tekedő fia, Curley feleségének személyében. A tragédia megtö rténik és George maga lö vi le Lennie-t. Szétfoszlott há t a Candy, az ö reg szolga á ltal felajá nlott anyagi segítséggel előzőleg má r egyre izmosodó á lom. A kisregény techniká ja kísérleti: az író , sajá t szavai szerint, drá má t pró bá lt megírni regény formá já ban. A két műfaj szemléleti és szerkesztési mó djá nak keresztezésének eredménye, hogy a mű zá rt, koncentrá lt szerkezetű, nagyfokú tá rgyi és hangulati egység jellemzi. Steinbeck „drá mai kisregényeiben” (pl. Lement a hold is) nincs elkalandozá s a tá rgytó l, hiá nyzik belőlü k az elmélkedő elem, a kommentá r.

20

George és Lennie egymá snak unos-untalan elmondott vá gyaibó l a mezőgazdasá gi alkalmi munká sok létbizonytalansá ga, a tá rsadalmon kívü l vetetteknek, a sehová sem tartozó knak só vá rsá ga szó l az elemi biztonsá g utá n. Ez a vá gy ad értelmet munká juknak, ennek a reménynek a fá radt kergetése az életü k eseménytelen tö rténete. Bá rmilyen jogos és reá lis az á brá ndjuk, a sors, a vak véletlen keresztü lhú zza terveiket, aká rcsak Burns ekéje a télre berendezkedő egércsalá d fészkét. Steinbeck szerint a kudarc nem pusztá n a tá rsadalmi erők, hanem az ember bioló giai adottsá gainak is tulajdonítható . Hiá ba van George okossá ga, Lennie munkabírá sa és emberfeletti fizikai ereje, ha Lennie szellemi fejlődése megrekedt az ó vodista fokon, és gyenge elméje minden jó szá ndéka ellenére sú lyos galibá kba, végü l katasztró fá ba sodorja kettőjü ket. Steinbecket ebben a művében az egyéni alkat és jellem érdekli, a kö rnyezet, a tá rsadalom szerepe, hatá sa inká bb csak melléktéma. Ha elérzékenyü lésü nkö n felü l tudunk emelkedni, hamar rá jö vü nk, hogy az ö nés kö zveszélyessé vá ló Lennie legjobb bará tja á ltal irgalombó l való agyonlö vését az író természetesnek, szü kségszerűnek á brá zolja. Á brá zolá smó dja nyilvá nvaló vá teszi, hogy Steinbeck az embert kozmikus perspektívá ban szemléli, a Természet nagy egységében csak egyetlen jelenségnek tekinti millió nyi má s kö zö tt. A létharc, az érvényesü lésért folytatott kíméletlen kü zdelem az egyik legjellegzetesebb életmegnyilvá nulá s; az író műveiben visszatérő motívum a gyengébbet elpusztító ragadozó á llat, az erőszak, az ö lés. Az emberi életben Steinbeck a tá rsadalmi darwinizmust lá tta érvényesü lni. Ú gy gondolta, a tá rsadalom kollektív felemeléséért vívott kü zdelem tragikomikus, hiszen ellentmond az emberi faj szerinte ú gyszó lvá n megvá ltoztathatatlan, bioló giailag determiná lt alapvető jellegzetességének, így az emberben kialakított erkö lcsileg értékes tulajdonsá gok, a jó szívűség, szerénység, ö nzetlenség az egyed s a faj fennmaradá sa szempontjá bó l há trá nyos. Az író később felü lemelkedett e pesszimista bioló giai determinzmuson. Példá ul az É dentől keletre című regényében má r hitet tesz amellett, hogy a bűnt le lehet győzni, az emberé a vá lasztá s joga és felelőssége, hiszen akarata szabad. Bá rmilyen ellenszenves is az emberi faj, tele hibá kkal és bűnö kkel, ez az egyetlen természeti faj, amely kü lö nbséget tud tenni jó és rossz kö zö tt, mégis ez a faj a mi fajunk és mi vagyunk felelősek azért, hogyan fejlődik tová bb. 1950 tá já n megfogalmazott manifesztumá ban má r így nyilatkozik: „Manapsá g az író kban, még magamban is, van valami hajlam a szellem lerombolá sá ra, s bizony, éppen elég gyakran romboljá k és pusztítjá k is. Az író nak azonban az a kötelessége, hogy felemeljen, hogy nagyobbá tegyen, hogy bá torítson. (...) Jó l tudjuk magunkró l és fajunkró l, hogy gyengék vagyunk és betegesek, utá latosak és összeférhetetlenek, de ha csak ez volna minden, ami valaha is

21

voltunk, akkor má r évezredekkel ezelőtt eltűntü nk volna a föld színéről és nem volna fajunknak má s nyoma a mészkőrétegek között, mint néhá ny megkövesedett zá pfog és pá r szilá nk hajdani á llkapcsokbó l.”

Ellenő rző kérdések A kisemberek ábrázolása című témakörhöz 1. Sorolja fel az ú j tá rgyiassá g XX. szá zadi előzményeit a német irodalomban! 2. Tö ltse ki az alá bbi tá blá zatot a XX. szá zadi amerikai irodalomró l és előzményeiről! irányzat/csoport

író J. F. Cooper

Muckraker csoport Sinclair Lewis Hemingway escapist irodalom 3. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • Steinbeck is és Fallada is dolgozott haditudó sító ként. • Steinbeck volt az első amerikai Nobel díjas író . • Fallada volt polgá rmester is. • Steinbeck művei főleg férfiakró l szó lnak. • Mindkét író írt filmforgató kö nyvet. • Mindkét tanult regény a gazdasá gi vá lsá g idején já tszó dik. 4. Soroljon fel a két író tó l két-két ö néletrajzi ihletésű művet! 5. Hasonlítsa ö ssze a két mű főszereplő-pá rjait tá rsadalmi helyzet szempontjá bó l! 6. Vá laszoljon rö viden az alá bbi kérdésekre! • Miért hagyott fel Steinbeck a proletá rregények írá sá val? • Melyik két irodalmi műfaj keresztezése az Egerek és emberek? • Mi volt Fallada igazi neve?

22

A HÁ BORÚ Á BRÁ ZOLÁ SA A VILÁ GIRODALOMBAN A há ború – a fegyveres erőszak ú tjá n tö rténő igazsá gos vagy igazsá gtalan érdekmegvaló sítá s – nyílt vá lsá ghelyzet. Entropikus jellege nem igényel bizonyítá st, hiszen értékpusztulá st és halá lt hoz, élő és élettelen, természeti és tá rsadalmi rendszerek hullanak szét a nyomá ban. A XX. szá zadi vilá girodalom bemutatá sakor nem maradhat ki a vilá got megrá zó események inspirá lta művek elemzése. Aká r az I. vilá ghá ború ró l (Remarque), aká r a II. vilá ghá ború ró l (Heller) van szó – az eseményekről nagyon nehéz „tiszta” irodalmi művet írni, kü lö nö sen annak, aki nem kü lső szemlélő volt, hanem a tö rténetek személyes á télője, szenvedő alanya, sőt tö bb: aktív résztvevője, gyilkos és á ldozat egy személyben. Szá zadunk első sorsfordító tragédiá ja a 14-es vilá ghá ború volt, amiről politoló gusok utó lag kimutatjá k, hogy vá rható volt és előre kiszá mítható kö vetkezménye szá mos tényezőnek, amelyek szü kségszerűen vezettek a vilá gégéshez. Gazdasá gi, politikai, ideoló giai, nagyhatalmi ellentéteket emlegetnek - bizonyá ra joggal. Csakhogy abban a rá dió - és Tv nélkü li vilá gban az alig informá lt vagy félreinformá lt emberiség jó formá n semmit sem értett ezekből az ellentétekből: ú gy érte a há ború kitö rése, mint derü lt égből a villá m, amellett orszá g katoná i roppant lelkesedéssel indultak a frontra, felvirá gozva és a dicsőség má morá t fogalma sem senkinek arró l, hogy mi az a há ború . Így tö rténhetett, hogy kezdetben minden megelőlegezve ö nmaguknak, mintha valami nagy népi mulatsá gra készü lnének. A ró zsá s illú zió , amivel a mesterségesen fö llelkesített regrutá k kiérkeztek a frontra, napok alatt elpá rolgott, ha ugyan az első napokat tú lélték a tapasztalatlan ú joncok. De – s ez volt az egyik nagy kü lö nbség az első meg a II. vilá ghá ború légkö re kö zt: - a há torszá g messze volt a fronttó l, a civilek nem vették észre, mi tö rténik Verdunnél, Doberdó ná l, Flandriá ban vagy az orosz fronton. Azt észrevették, hogy nekik is nélkü lö zni kell, élelmü k elfogyott, pénzü k elértéktelenedett, csak a feketézők élnek egyre jobban, á m ettől még harciasabbá vá ltak, s tü zelték az egyre fogyatkozó frontkatoná kat: siessetek má r, nyerjétek meg má r ezt a nyavalyá s há ború t, kü lönben éhen veszü nk. A cinikusabbak, akiknek nem volt hozzá tartozó juk a fronton, még azt is hozzá tették: nyerjetek vagy dögöljetek meg. Remarque, illetve Heller regénye a há ború s irodalom remekművei? Gyakran felteszik ezt a kérdést a kritikusok, akik kö zü l jó néhá nyan ü gyes, bestseller író knak tekintik az említett szerzőket műveik kirobbanó sikere miatt. A bestseller nem feltétlenü l jó kö nyv, de nem is feltétlenü l rossz. A siker ö nmagá ban nem minősít. Vannak dolgok, amelyekről nem lehet egyértelműen dö nteni: ilyen a művészi alkotá s értéke. Mégis, ha egy műre

23

tö bb mint 70, illetve 40 éve jó l emlékezü nk, ú j kiadá sai folyamatosan jelennek meg, s ezek olyan nemzedékeknek érdeklődését tartjá k ébren, amelyek szá má ra az I. vilá ghá ború , de a II. is pusztá n tö rténelmi emlék, akkor ezeknek a műveknek maradandó értéke kell, hogy legyen. Remarque és Heller tudott valamit, amit a tö bbi haditudó sító , illetve há ború t megjá rt ember nem.

Erich Maria Remarque (Erich Paul Kramer) 1898-ban Osnabrü ckben szü letett és 1970-ben halt meg. Apja kö nyvkö tő volt. Ö nként jelentkezik katoná nak – ami azonban kis magyará zatra szorul: a porosz taná rok hazafias kö telességü knek tartottá k, hogy nö vendékeiket rá vegyék az ö nkéntes katonai szolgá latra. A tanító képzőben tanuló fiatalok – kö ztü k Remarque – bá r nem tudtá k, hogy mire vá llalkoznak, de nem akartak szégyenben maradni. Hogy a taná raik sejtették-e a való sá got, nem lehet tudni. Ha sejtették is, má st semmiképpen nem tehettek: akkor má r életre-halá lra ment a kü zdelem, és melyik nemzet nem tekinti hazafias kö telességének, hogy védje a hazá t? Nem volt ez német specialitá s, angolok, franciá k, magyarok ugyanezt tették. Remarque a nyugati hadszíntéren teljesített szolgá latot. Tá rgyilagosan mindö ssze ennyit tudunk katonai tevékenységéről, minden egyéb adat a regényeiből szá rmazik. A há ború t a tö bbi némettel együ tt elveszítette, így kétszeresen is á térezte a fronton tö ltö tt évek értelmetlenségét. Az életrajzi indíttatá s is nyilvá nvaló , hogy Remarque maga volt az, aki sajá t magá nak is felteszi a kérdést: Alkalmasak vagyunk mi egyá ltalá n a békére? Azonnal felel: semmi má sra nem vagyunk alkalmasak, csak a há ború ra, hiszen ezt gyakoroljuk évek ó ta. Nem helyesli a há ború t, életét teszi fel antimilitarista és antifasiszta eszmékre, legfőbb érvként azt hozza fel: a há ború kiö li azokat az érzéseket, vá gyakat, eszméket, képességeket, amelyek az egészséges tá rsadalmi léthez elengedhetetlenek. Tanító skodott, há nykoló dott, éhezett, majd az ú jsá gírá sná l kö tö tt ki, végü l emigrá lt. Az emigrá lt író sorsa akkor sem irigylésre méltó , ha kész hírnévvel hagyja el hazá já t, és anyanyelve egyben vilá gnyelv is. Remarque esetében együ tt voltak ezek a kedvező kö rü lmények, s az emigrá ció mégis tö rést jelentett pá lyá já n. Az író t nemcsak a nyelv kö ti hazá já hoz. Megdö nthetetlen igazsá g lakozik a gyö kérről, meg a levegőről szó ló elcsépelt frá zisok mélyén. Egyetlen előnye lehet az író emigrá lá sá nak: a szabadsá g, amitől az otthon uralkodó rendszer megfosztotta.

24

Fontosabb művei: 1929: Nyugaton a helyzet változatlan 1931: É s azutá n … (a kö zismert és népszerű Nyugaton a helyzet vá ltozatlannal ellentétben Magyarorszá gon 1931 és 1990 kö zö tt nem talá lt kiadó ra, noha szerves folytatá sa, sőt kiegészítése az első kö nyvnek. Ott kezdődik, ahol az első véget ér – ha véget érhet egyá ltalá n) 1937: Há rom bajtá rs (félig a „dokumentá ció s” regények sorá ba tartozik még. Kö zvetlenü l a II. vilá ghá ború kitö rése előtt jelent meg és epizó dszerűen mutatja be a hazá jukat kényszerűen elhagyottak sorsá t) 1940: Szeresd felebará todat (Remarque a szó nokiassá g nélkü l megnyilatkozó mély emberiességét á llítja szembe Hitler embertelen uralmá val) 1946: A diadalív á rnyéká ban (amikor Remarque nem tudja, vagy nem akarja személyes élményeire vagy a régi gyö kerekből tá plá lkozó dokumentá ció ra építeni írá sait, naturalista á brá zolá smó dja ellenére is romantikussá vá lik. Ez a regény ilyen romantikus tö rténet) 1954: Szerelem és halá l ó rá ja (A II. vilá ghá ború t Ameriká ban és Svá jcban élte á t az író , de itt mégis a szemtanú hitelességével beszél az oroszorszá gi helyzetről s a német ö sszeomlá sró l.) 1956: A fekete obeliszk (a há ború utá n a tá rsadalomba való ú jbó li beilleszkedés lehetőségének a keresése) 1962: É jszaka Lisszabonban (1942: Lisszabon. Két emigrá ns férfi beszélget. Egyikü k vá gyá lma, hogy menekü ljö n, de nincs vízuma. A má siknak van – és odaajá ndékozza tá rsá nak cserébe azért, hogy hallgassa meg élete tö rténetét: a szerelem, a menekü lés, a halá l drá má já t)

Nyugaton a helyzet változatlan „Ez a könyv nem vá d és nem vallomá s. Csak beszá moló szeretne lenni egy nemzedékről, amelyet a há ború elpusztított – elpusztított még akkor is, ha a grá ná tok megkímélték.” (Remarque) Remarque első regénye a Nyugaton a helyzet vá ltozatlan (a hadijelentésekből kö lcsö nzö tt a címe) a német kiadá st kö vető má sfél év alatt huszonö t nyelven, há rom és félmillió példá nyban jelent meg. Vilá gsikeréről csak annyit, hogy jö vedelméből a fiatal szerző svá jci villá t vá sá rolhatott.

25

(mellesleg a fényűzésnek lá tszó vá sá r bö lcs ó vatossá gi intézkedés volt, a hamarosan kényszerűséggé vá ló emigrá lá s előkészítése). A kö nyvet Olaszorszá gban 1929-ben indexre tették, és 1933-ban a hitleri Németorszá gban nyilvá nosan elégették az É s azutá n … című művével együ tt. Kü lö nö s mó don Remarque soha le nem írja, hogy hol van az a front, amelyről beszél. Annyit lehet tudni, hogy valahol a nyugati hadszíntéren, alighanem francia fö ldö n, de beszél Flandriá ró l is, orosz hadifoglyokró l és angol ellenfelekről. Hallgatá sa azért meglepő, mert minden má s há ború s visszaemlékezés író ja bőséggel sorolja a helységneveket, folyó kat, hegyeket. Remarque-ná l nincs színtér, mivel kö nyve nemcsak sajá t há ború s élményeinek napló ja, hanem egyfajta szintézis, a há ború esszenciá ja. Szá ndékos sűrítés ez, nem egy bizonyos frontszakasz, hanem a há ború rettenete elleni tiltakozá s. Céljá t elérte: minden frontkatona rá ismert a sajá t szenvedéseire, minthogy mindenü tt ugyanaz tö rtént. Tö megsikerének ez az egyik titka. A regény egy fiatal nemzedék tragikumá t fogalmazza meg, leírja, hogy milyen hazug eszmények nevében kü ldte tanítvá nyait a há ború poklá ba az otthonlapuló Kantorek taná r ú r, s ők hogyan dö bbennek rá a kiképzés néhá ny napja alatt frá zisainak ostoba ü rességére és hazugsá gaira. A hú szévesek szakma és hivatá studat híjá n, a polgá ri élet ismerete nélkü l kerü lnek ki a frontra, abban a korban, amikor a szü lőktől má r eltá volodtak, de a szerelem még nem vonta bűvkö rébe őket – osztá lyrészü k tehá t a végzetes magá ny. A főhős Paul Bäumer, csak apró voná sokban kü lö nbö zik tá rsaitó l, akikkel egyszerre vonult be: semmi egyebet nem lá tott a vilá gbó l csak az iskolá t és a frontot. A lö vészá rok élete egyforma emberekkégyú rta őket. A front iszonyata mindent kiégetett belőlü k, egyetlen erényü k és kincsü k maradt a bajtá rsiassá g. A regény legszebb részei a bajtá rsiassá g megnyilvá nulá sai. Meseszö vése nincs a regénynek, csak lazá n egymá shoz fűzö tt epizó djai, amelyeknek sorrendjét csak az szabja meg, hogy a szereplők egy része elesik, s má sok lépnek a helyü kbe. A mű egyes szá m első személyben író dott, mindent a főhős szemszö géből lá tunk. Az olvasó tőle értesü l a legsokkoló bb részletekről: egy-egy csata kimeneteléről, az élelmezés és ruhá zkodá s problémá iró l és arró l, hogy milyen véletleneken mú lik az ember élete. Sem Paul Bäumer, sem tá rsai (Tjaden, Mü ller, Leer) nem durvalelkű emberek. Ellenszenves alak nincs is kö ztü k kivéve a kaszá rnyá ban basá skodó , a harctéren gyá va Himmelstoss őrmestert. A há ború céltó l és reménytől fosztotta meg az ifjú katoná kat alkalmatlanná téve őket, hogy a polgá ri életbe visszatalá ljanak. É s Paul, ú gy lá tszik, beletö rődö tt abba, hogy élete veszendőbe ment. A regény utolsó oldalá n megszó laló szerző ezt mondja a halottró l: „ az arckifejezése olyan nyugodt volt, mintha szinte örü lne annak, hogy így történt.”

26

Joseph Heller Regény- és drá maíró , 1923-ban New Yorkban szü letett, az amerikai regényirodalom kiemelkedő alakja. 19 éves volt, amikor a II. vilá ghá ború ban bevonult katoná nak a légierőhö z. A há ború utá n a Columbia Egyetemen szerzett diplomá t. 1949-50-ben Oxfordban tanult, majd rö vid ideig angol irodalmat tanított. 1952 és 1958 kö zö tt a Time, majd a Look magazin reklá mszö vegíró ja lett. 1961-től regény- és drá maírá st tanított a Pennsylvania és a Yale egyetemeken. Első novellá i még egyetemista korá ban jelentek meg az Atlantic Monthly és az Esquire folyoiratokban. Az á tü tő sikert a 22-es csapdá ja hozta meg Hellernek 1961-ben. Há ború ellenes regényének kü lö nö s aktualitá st adott a vietná mi há ború és Heller a 60-as években igazi kultuszíró vá vá lt. Szá mos forgató kö nyvet írt Hollywood szá má ra és még egy televízió s show-ban is kö zreműkö dö tt. A hatvanas években részt vett a Vietná m-ellenes mozgalomban. A vietná mi há ború elleni tiltakozá sá bó l szü letett drá má ja a Megbombá ztuk New Havent. A nyolcvanas években sú lyos beteg lett, megbénult, de szerencsésen meggyó gyult. Bará tjá val, Speed Vogallal kö zö sen írt művében betegségének és felépü lésének tö rténetét mutatja be (Nem vicces téma). Zá ró ra című regényében a 22-es csapdá ja hőseinek életét írja le ö tven évvel az események utá n. 1999-ben hunyt el.

Fontosabb művei: 1961: A 22-es csapdája 1968: Megbombá ztuk New Havent (a vietná mi há ború elleni tiltakozá sként írt drá ma; lényegében A 22-es csapdá ja eszméinek a megismétlése) 1974: Valami történt (egy amerikai á tlagpolgá r életéről és a félelem eluralkodá sá ró l szó l) 1979: Gold a mennyekbe megy (részben ö néletrajzi indíttatá sú regény, amelyben az amerikai zsidó sá g problémá ival foglalkozik) 1984: Isten tudja (a haldokló Dá vid kirá ly memoá rja; a kö nyv írá sakor Heller sú lyos beteg, paralízisben szenved, ezért pá rhuzam vonható az Istennel hadakozó Dá vid és az író problémá i kö zö tt)

27

1986: Nem vicces téma (ezt a regényt festő-szobrá sz-ü zletember bará tjá val kö zö sen írta, amelyben betegségének és felépü lésének tö rténetét tá rja az olvasó elé) 1994: Zá ró ra ( a 22-es csapdá ja hőseinek az életét mutatja be ö tven évvel az események utá n) 1998: Most és egykoron (ö néletrajz, melyben a Coney Island-en eltö ltö tt gyermek- és ifjú korá t dolgozta fel) 1999: Egy művész időskori portréja (művészi ö narckép, az ö reg író időskori vá lsá ga, ars poeticai meditá ció )

A 22-es csapdája A vilá girodalom klasszikusá nak tekinthetjü k a regényt, s mint ilyennek vannak olyan mélyrétegei, amelyek - aká r az író szá ndéká tó l fü ggetlenü l is – ö rö k érvényűvéavatjá k. A siker titka, hogy nem egyszerűen olyan há ború s regényről van szó , ahol az író sajá t élményeit dolgozza fel. A 22-es csapdá já ban Heller a minimá lisra csö kkentette a II. vilá ghá ború ra utaló eseményeket, mert a kö nyv megírá sakor elsősorban a hideghá ború s vilá g Ameriká ja érdekelte. Doctorow szerint a 22-es csapdá ja azon művek egyike, amelyek a hatvanas évek há ború ellenes mozgalmá t lehetővétették. A regény előszö r Angliá ban lett sikeres, de a filmvá ltozat bemutatá sa utá n bestsellerrévá lt. Heller 1953 ó ta dolgozott ezen a regényén, amelyben alapvetően a há ború abszurditá sa foglalkoztatta. Művében nem a véres harcokat mutatja be, hanem a há ború esztelenségéről szó l. A há ború iszonyatá ban mindenki őrü ltkén viselkedik, s így az őrü let vá lik hamarosan normá lis á llapottá . Kiszá llni nem lehet, hiszen csak akkor kérheted a leszerelésedet, ha őrü lt vagy, de hogyha nem akarsz harcba indulni, akkor nem lehetsz őrü lt. Ez az azó ta szá lló igévévá lt 22-es paragrafus csapdá ja. Az író i kérdés egyszerű: lehet-e emberhez méltó an élni egy olyan abszurd vilá gban, ahol lépten-nyomon a 22-es csapdá já ban ü tkö zü nk. A II. vilá ghá ború olasz frontjá n já tszó dó , szatirikus mű főhőse, Yossarian egy bombá zó rajná l szolgá l, s lá tvá n, hogy a há ború t má r ú gy is meg fogjá k nyerni, neki viszont jó esélye van arra, hogy megö ljék, ú gy dö nt, hogy tú léli az egészet. A nagyszabá sú regény az ő groteszk kalandjairó l szó l, melynek sorá n életét, egyetlen értékét pró bá lja menteni az abszurddá vá lt vilá gban. Yossarian rá dö bben, hogy mindkét oldalró l az életére tö rnek. Nemcsak a német légelhá rítá s, hanem Cathcart, peckem, Dreedle és az ö ssze tö bbi ostoba felettese is. De voltak ellenségei a bajtá rsai kö zö tt is (Mindenbinder, Havermayer), ugyanakkor voltak bará tai is (Dunbar, Orr, Tappman lelkész).

28

A legnépesebb tá bor viszont a se nem ellenség, se nem bará t kategó riá ba tartozik: ők egyszerűen a sorstá rsak (példá ul Daneeka Doki, aki felfedi Yossarian előtt a 22-es csapdá já t, Nately, McWatt, Dobbs). Yossarian kimenekü lhet a csapdá bó l, ha beá ll a csapdaá llító k kö zé. Menekü lésre csak a csapdá n belü l nyílik lehetőség.

Ellenő rző kérdések a Háború ábrázolása a világirodalomban témakörhöz 1. Miért éppen a tanult művekkel mutattuk be a há ború t, mint XX. szá zadi meghatá rozó jelenséget? 2. Melyik tanult szerzőre igazak az alá bbi á llítá sok? • há ború s regényét sajá t élményeire alapozta • az I. vilá ghá ború ró l írt • egyetemen tanított • nem a sajá t nevén írt • regény nélkü l nem jö hettek volna létre a 60-as évek há ború ellenes mozgalmai • emigrá lt • egyik művét bará tjá val kö zö sen írta • forgató kö nyveket is írt 3. Milyen folyó iratoknak dolgozott Heller? 4. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Heller Remarque

drá ma Most és egykoron É jszaka Liszabonban A há rom bajtá rs

5. Nevezzen meg legalá bb ö tö t a 22-es csapdá ja szereplői kö zü l! 6. Ki a főhős a Nyugaton a helyzet vá ltozatlan című regényben? 7. Miért adta Remarque első regényének a Nyugaton a helyzet vá ltozatlan címet?

29

TÁ RSADALOMKRITIKA OLASZORSZÁ GBAN

Gondolatok a XX. századi olasz irodalomró l A XX. szá zadi olasz irodalom bemutatá sakor mind tö bben keresik a sajá tos „XX. szá zadi” jegyeket. A kritikus egyéni karaktere dö nti el, hogy mit tart fontosnak és jellegzetesnek. A XX. szá zadi olasz irodalom olvasá sá hoz, megértéséhez és elemzéséhez ismernü nk kell, hogy milyen volt Olaszorszá g a szá zadforduló n: nem a biztató haladá s, hanem a balsejtelmekkel teli kiá brá ndultsá g, kétségek és gyanakvó tétovasá g a tá rsadalomban – s ezá ltal az irodalomban is. A gyors ü temben kifejlődö tt friss ellentmondá sok az olasz kö zgondolkodá st felkészü letlenü l érték. A szá zadelő sajá tos jegyeinek a keresésekor a régit és az ú jszerűt vegyítő eklekticizmusban kell kutatnunk. A szá zad elő korszaká ban alkotó k kö zü l ki kell emelnü nk Carducci –t (1835-1907): a Risorgimento utolsó éltetőjét, a hazafias érzelmek megszó laltató já t, bá r hatá sa az ú jabb irodalomra nem mondható má r jelentősnek. Verga (1840-1922) a naturalista indíttatá sú verizmus euró pai rangú mestere, s aki a szá zad elejére tú l van má r élete és műve javá n. Regényei és elbeszélései (Malavoglia csalá d, Paraszt-novellá k) a szá zadvég legmodernebb iskolá já nak remekei. Svevo (1861-1928) a modern olasz regény megalakító ja, akit a nagy „triumvirá tus” Proust, és Joyce mellett szoktak emlegetni. Pirandello (1867-1936): a modern olasz drá má t megteremtője, aki 1934-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. .Az első szervezett „izmust”, a futurizmust az olasz irodalom mondhatja magá énak (Marinetti – 1876-1944). A „XX. szá zad” az olasz irodalomban akkor kezdődik, amikor az alkotó kban nemcsak az tudatosodik, hogy a régi értékrend vá lsá gban van, hanem az is, hogy az ú j való sá g megismeréséhez ú j szemléletre és ú j megkö zelítési utakra van szü kség, vagyis akkor, amikor munká ikban e realitá s feltá rá sa sorra meg is kezdődik. A harmincas években azonban ú j nemzedék lép színre részben a Solaria, s a hozzá kapcsoló dó Letteratura című folyó irat hasá bjain, a tá rsadalmi való sá g feltá rá sá ra nyíltan és egyértelműen elkö telezett csapat, mely má r nemcsak a há ború s élményanyagbó l merít, nemcsak a panasz, a kiá brá ndultsá g vagy az elkeseredettség hangjá n szó l, hanem az igazsá g kutatá sa érdekében kö zvetlen kapcsolatot keres a néppel, vagy legalá bbis megkísérli a kontaktus létrehozá sá t.

30

Az olasz pró zairodalom a verizmusra emlékeztető magassá gokban jelentkezik: regény, novella, esszé, ú tirajz, szociográ fia és lírai vallomá sok szü letnek (Levi, Brancati, Pratolini). A fordulatot Moravia: A közönyösök (1929) című regénye jelenti. A II. vilá ghá ború utá ni irodalomban, filmben és képzőművészetben oly egyértelmű sikerrel kibontakozó neorealizmus előkészítő korszaka ez. A II. vilá ghá ború utá ni olasz irodalmat és kultú rá t egy szó val jellemezhetjü k: resistenza (ellená llá s). Lendü letét, igazsá gkereső hevü letét, tá rsadalmi őszinteségét ebből a nagy mozgalombó l nyeri, amely a pusztító fasiszta rendszer és a német megszá lló k ellen Itá liá ban kibontakozott. Az író k figyelme is őszintén a nép, az egyszerű emberek élete feléfordul, s nem á ll meg egyszerű rokonszenvnél, hanem a legtö bb esetben cselekvő elkö telezettséggé alakul (Vittorini, Calvino, Pratolini). „Nem a szenvedésekben vigaszt nyú jtó , hanem a szenvedések ellen megvédő, azokat lekü zdő és megszü ntető kultú ra” idejét hirdeti meg Vittorini ezen időszak legfontosabb folyó iratá ban az Il Politecnicoban. Ritka kedvező pillanata volt ez az olasz művészetnek: az elidegenedés fél évszá zadá nak nyomasztó problematiká já t levetkőzve a há ború utá ni évek irodalmá ban a cselekvő Ember voná sai kezdtek felsejleni. „Az akadá ly, a gá t, amelyet á t kell törni: az ember magá nyossá ga, a miénk és má soké –írja Pavese. Az ú j legenda, az ú j stílus ebben rejlik. É s a boldogsá gunké is.”

Alberto Moravia (Alberto Pincherle) 1907-ben, Ró má ban szü letett, apja neves építész és festő. Gyermekkorá ban csonttuberkuló zisban szenved, ö t évig fekvő beteg. Rendszertelenü l tanul, az érettségivel be is fejezi tanulmá nyait. Egy firenzei művelődési tá rsasá g tagja lesz. A hosszú betegség szenvedélyévé tette az olvasá st. 22 éves korá ig, mint kö ltő volt jelen az olasz irodalomban. Első verseskö tetét apja kö ltségén 13 éves korá ban adta ki. Az alpesi Bressanoneban írja első regényét, ami meghozza a vilá ghírt. Avantgarde folyó iratok szerkesztésében vesz részt, majd 1930-1935 kö zö tt tö bb euró pai orszá gbó l tudó sít. Később Ameriká ban és Kíná ban ú jsá gíró sodik. Hazatérve az antifasiszta Gazzetta del Popolo munkatá rsa lesz. Ró má ba má r csak a há ború befejezése utá n tér vissza. A há ború utá n a baloldali olasz polgá ri irodalom képviselője. 1947-ben sokat utazik: Szovjetunió , Egyesü lt Á llamok, India, Kö zép-kelet. 1952-ben a Vatiká n indexre teszi az ö sszes írá sá t. 1953-ban megindítja a Nuovi Argomenti című irodalmi-kritikai folyó iratot. 1959-ben a Pen-club

31

elnö ke lesz. Hatá sa a filmművészetre is jelentős. Tö bb sajá t témá jú forgató kö nyv elkészítésében is részt vett. Regényeiből filmeket készített Zappa (A ró mai lá ny, 1954), De Sica (Egy asszony meg a lá nya, 1960), Goddard (Megvetés1963), Damiani (Unalom, 1963), Maselli (Közönyösök, 1964). 1990-ben hunyt el. Ízig-vérig ró mai elbeszélő volt. Művei kö zéppontjá ban mindvégig a freudizá ló , dekadens színezettel bemutatott szexualitá s volt. A ró mai polgá rsá got á brá zolta sajá tos eszkö zeivel, az értelmiségi réteget, ahonnan szá rmazott. Moravia népszerűségét mind odahaza, mind kü lfö ldö n sokan bírá ltá k, alighanem nem véletlen, hogy a kritika: kulturipari regénygyá rosnak bélyegezte. Tö bb – főleg utolsó éveiből való – művét illetően ez a vá d nem egészen alaptalan, írt viszont Moravia ma má r klasszikusnak szá mító műveket is. Kezdve rö gtö n elsőként, egészen fiatal korá ban megjelent A közönyösökkel, melyet a fő művének tartanak.

Fontosabb művei: 1929: A kö zö nyö sö k 1935: Szép élet (novellá k) 1945: Agostino (a kamaszkor nemi problémá it Sartre-hoz hasonló intenzitá sú vizsgá latá n keresztü l nemcsak a burzsoá kö rnyezet, hanem a benne érlelődő fasizmust is fel tudja idézni) 1947: A ró mai lá ny (há ború utá ni első regényként a há ború s évek tá rsadalmi tapasztalatairó l ír) 1954: Ró mai történetek (ezekből az elbeszélésekből bomlik regénnyé Az asszony meg a lá nya) 1959: A megalkuvó (a magá nybó l való kilépés kudarca) 1960: Az asszony meg a lá nya (Itá lia nagy tö rténelmi forduló já nak „nemzeti regénye”, mert főalakjá ban hazá já nak tragikus sorsú , á m mindig ú jraéledő jelképét testesítette meg; az egyszerű emberek hétkö znapjainak szeretetteljes á brá zolá sa, az emberek kö zö tti szolidaritá s ihlette) 1960: Az unalom (a gazdagok vilá gá nak dekadenciá já bó l kö vetkező á llandó fenyegetés, a burzsoá zia kiégettségének és elértéktelenedésének a bemutatá sa)

32

A kö zö nyö sö k Első regényét má r Moravia néven írta egy olyan korban, amikor a regény, mint műfaj halá lá ró l beszéltek az irodalomban. Moravia azonban nemcsak az olvasó kö zö nséget hó dította meg ú jszerű való sá gá brá zolá sá val, hanem a fanyalgó kat és a kritikusokat is meggyőzte, hogy a regény-műfajnak van jö vője. Ez a hirtelen siker avatja író vá és ebben a korai műben megfigyelhető író i mó dszerek a későbbi regényeit is jellemzik. Szinte egyedü lá lló az irodalomban, hogy egy író i életmű azokra az író i eredményekre épü ljö n fel, amelyekhez má r hú széves korá ban eljutott az író . A közönyösök megjelenése idején fasizmus van Olaszorszá gban. Az irodalmi és művészeti életben má r évtizedek ó ta a dekadentizmus uralkodik: az egyéni bezá rkó zá s és kétségbeesés, a misztikus divatok korszaká ban vagyunk. Az író k a való vilá gtó l elfordult és elszakadt én vá lsá gá hoz kapcsoló dnak. Moravia ebben a szellemi és irodalmi atmoszférá ban kelt figyelmet és elismerést. A korabeli kritika hol Dosztojevszkij, hol Svevo és Verga, hol Maupassant és Proust hatá sokat vél felfedezni. Moravia Dosztojevszkijt és Joyce-t érzi kö zel magá hoz. Ez a mű az olasz tá rsadalmi és irodalmi élethez kö tődik, és mindkettőhö z kritikailag kapcsoló dik. Ú j embertípusok jelennek meg és az emberi viszonylatok teljesen ú j megvilá gítá sba kerü lnek. Regényének szereplőit a vagyonos nagypolgá rsá g kö réből vá lasztotta az író , de nem a leleplezés szá ndéka vezette, hanem az a tény, hogy ez volt az a kö zeg, amelyet a legjobban ismert. A regény címében jelzett alaphelyzet a kö zö mbö sség. Szophoklészt idéző drá mai szituá ció : Leo, a gá tlá stalan pénzember megunja régi szeretőjét, Mariagraziá t és annak lá nyá t, Carlá t akarja elcsá bítani. Tipikus szerelmi há romszö g, ahol a szereplőket nem fűtik igazi érzelmek. Az író bebizonyítja, hogy az á brá zolt polgá ri tá rsadalomban az emberi kapcsolatok szétszakadtak, az embereket nem érdekli sem a sajá t sorsa, sem a tö bbi emberé. Ez az a kö zö ny, ami az á brá zolt osztá ly vá lsá gá t egyértelműen bizonyítja. A drá mai alaphelyzet hordozó i képtelenek tehá t a helyzetü kből adó dó konfliktusokban az emberi kü zdelemre, s éppen ezért fordul az író a negyedik szereplőhö z, Michelehez. Nem főszereplője az eseményeknek, de érdekelt abban, hogy mi lesz az anyja és a nővére sorsa. Michele az egyedü li, aki pontosan lá tja, hogy mi tö rténik kö rü lö tte. A lá zongó fiatalokat képviseli, akik a felnőttek vilá gá t kritiká val szemlélik. Kritiká ja azonban nem nyílt, csak a belső monoló gokban fü ggetlen, való di bírá ló . A tanulsá g? A kö zö mbö sség nem elsősorban passzív á llapot, hanem az ö nzés egyik formá ja, az elidegenedés á llapotá nak a megnyilvá nulá sa, a tá rsadalmi kapcsolatok megteremtésének képtelensége. A kö zö nyö s embernek a cselekvésre nincs tartá sa, nincs energiá ja, mert nem tud hinni

33

semmiben. Mindezzel Moravia mondta ki előszö r az olasz irodalomban, hogy nincs lehetőség a tá rsadalom regenerá ló dá sá ra. Nem lehet visszaá llítani a régi normá kat, mert nincsenek olyan erők, amelyek erre képesek lennének. Elsőként dokumentá lta, hogy a régi polgá ri eszmék és kö telékek nem á talakulnak, hanem véglegesen felbomlanak.

Giuseppe Tomasi Di Lampedusa 1896-ban Palermó ban szü letett, híres szicíliai arisztokrata csalá dban, Lampedusa és Parma hercege volt. Gyermekkorá t a liberá lis szü lői magatartá snak kö szö nhetően kellemes és harmonikus légkö rben tö ltö tte palermó i palotá jukban. 19 éves korá ban abbahagyta jogi tanulmá nyait, hogy ö nkéntesen részt begyen az I. vilá ghá ború ban. Fogsá gba esett, ahonnan kalandos mó don megszö kö tt A fasiszta uralom idején kö zhivatalt nem vá llalt, lá tó kö rét hosszú utazá sokkal és a klasszikus irodalom tanulmá nyozá sá val nö velte. Eredetiben olvasta a francia és az orosz irodalom nagy kritikai realista műveit. Palermó ban tehetséges szicíliai fiatalokat gyűjtö tt maga kö ré, akiket szerényen, de az irodalom elismert értőjeként nevelt. É vtizedekig tervezte, hogy regényt ír a dédapjá ró l. Unokaö ccsének (Lucio Piccolo) irodalmi sikere végérvényesen meggyőzte, hogy neki is az irodalom felé kell fordulnia. Amikor Piccolo-t 1954-ben kö ltővé avatjá k, személyesen is megismerkedett az olasz irodalmi élet legnevesebb alakjaival. Stendahl-ró l írt tanulmá nyá ban alkotó i elveit foglalja ö ssze a nagy mű megalkotá sa előtt. Sú lyos betegen írt főművéből Visconti készített nagyszabá sú filmet. Kritikusai szerint a Risorgimento-kori szicíliai életet és a „szicíliai” kérdést ugyanolyan kiá brá ndultan és hanyatlá si folyamatnak á brá zolja, mint Pirandello, de lélektani perspektívá iban, pá tosztalan, megrendítő líraisá ggal, olykor stendhali magaslatokra emelkedik. 1957-ben halt meg.

Művei: 1955: Stendhal dolgozatok (A Vörös és a Fekete, illetve a Pá rmai Kolostor franciá ul is megjelent; Aragon szerint ezek a jegyzetek egyszerre vilá gítjá k meg Stendhalt és kommentá torá t; Tomasi di Lampedusa véleménye szerint „Stendhal eltévesztette céljá t: a Poklot akarta festeni, s a legelragadó bb dantei Purgató riumot teremtette”.) 1955-57: A párduc ( Strega-díj, 1959)

34

A párduc A regény kirobbanó sikert aratott és élénk visszhangot vá ltott ki a kritikusok és az olvasó kö zö nség kö rében is. Az ok talá n az, hogy a regény egészen má s, mint a há ború utá n szü letett tö bbi olasz regény. A Pá rduc kétségtelen, hogy mérfö ldkő a műfaj tö rténetében. Egyszeri, magá nyos jelenség. Mind témavá lasztá sá ban, mind az á brá zolá s mó djá ban szakított a tradíció val, és fü ggetlenítette magá t a há ború utá ni olasz irodalom nagyhatá sú irá nyzatá tó l, a neorealizmustó l is. Ez a má ssá g az oka, hogy nem kerü lhetett nyilvá nossá gra a szerző életében. 1959-ben jelent meg Bassani-nak kö szö nhetően. Má s okok is kö zrejá tszottak abban, hogy az olasz irodalmi kö zélet bizalmatlanul fogadta ezt a szokatlan művet. Mindenekelőtt a szerző arisztokrata személye, illetve a regény témá ja. A korabeli kö zízlés idegenkedett a tö rténelmi regénytől, s ehhez még hozzá já rult az is, hogy posztumusz alkotá sró l van szó , kü lö nö sebb író i előzmény nélkü l. Ehhez a helyzethez még hozzá já rult, hogy Garibaldi szicíliai expedíció já nak tö rténetét és az azt kö vető forradalmi eseményeket, a régi nagybirtokos arisztokrá cia hanyatlá sá t és az ú j, feltö rekvő és gazdagodó polgá rsá g gá tlá stalan mohó sá gá t hatvan esztendővel Tomasi di Lampedusa mű megjelenése előtt bemutatta egy klasszikusnak szá mító olasz regény (Federico De Roberto: Alkirá lyok). A két regény tá rgya hasonló sá got mutat, de az író i magatartá s, felfogá s és mó dszer lényegesen kü lö nbö zik. Nincs má r nyoma a XIX. szá zad elbeszélő irodalmá ra jellemző meseszö vésnek és regényességnek, Tomasi di Lampedusa-t inká bb azokkal a modern angol író kkal lehet rokonítani, akik inká bb kö ltők és esszéistá k, semmint elbeszélők. Bá r a regény a II. vilá ghá ború t kö vető két évtized legnagyobb irodalmi sikere lett, az irodalmi kö zélet nem fogadta el. Reakció snak és műkedvelőnek tartottá k, csak Aragon tanulmá nya tisztá zta a helyzetet. Bebizonyította, hogy A pá rduc nem burkolt ö nvallomá s, még akkor sem, ha a regény kö zponti alakjá t, Don Fabrizio Corbera-t, Salina hercegét a szerző sajá t nagyapjá ra emlékezve formá lta meg. Lampedusa hercege nem azonos Salina herceggel, hanem kívü l és fö lö tte á ll. A vita mindmá ig dú l, amelyben részt vettek olyan neves irodalmi folyó iratok is, mint a Nuovi Argomenti, vagy olyan ismert kö ltő is, mint Ungaretti. A mai olvasó nak Aragon véleményével kell egyet értenie, nevezetesen, hogy a regény csodá latos pillanat a fasizmusra. A regény napló szerűen meséli el egy hercegi csalá d tö rténetét. Minden fejezet egy hó napot mutat be és az események 1960 má jusa és 1910 má jusa kö zö tt já tszó dnak. Má r a regény elején az író hitet tesz amellett, hogy az erőszak nem á llíthatja meg a tö rténelem menetét (Rivarol aforizmá ja:

35

”Eszmékre nem lehet puská val lövöldözni”). Lá tja és megérti, hogy sajá t osztá lyá nak pusztulnia kell és a feltö rő ú j osztá ly való já ban mohó , gá tlá stalan és minden eszkö zt megragad, hogy elrejtse a demokratikus jelszavak mö gö tt rejtőző igazi arcá t. Az író tehetsége és mesterségbeli tudá sa kellett ahhoz, hogy emberi rokonszenvvel, belü lről, meggyőződéssel és hittel, ironikus fö lénnyel á brá zolja a feudá lis Olaszorszá g hanyatlá sá t, a polgá ri gondolkodá s, a tőkés gazdá lkodá s zsá kutcá já t, a néphez, a szicíliai parasztsá ghoz való személyes rokonszenvét.

Ellenő rző kérdések a Társadalomkritika Olaszországban témakörhöz 1. Mi jellemezte az olasz tá rsadalmat a XX. szá zad bekö szö ntével? 1. Soroljon fel há rom olasz irodalmi lapot! 2. Kapcsoljon az alá bbi megá llapítá sokhoz szerzőket: • az olasz drá ma megteremtője • a verizmus mestere • az olasz regény megteremtője • a futurizmus megalapító ja • a resistenza író ja • a Gazetta del Popolo munkatá rsa • arisztokrata szá rmazá sú olasz regényíró • eredeti neve: Pincherle 3. Melyik műben szerepeltek: Michele, Mariagrazia, Carla? 4. Nevezzen meg A pá rduc című regényből ö t szereplőt! 5. Mely Moravia-műveket filmesítettek meg? Nevezze meg a rendezőt is! (legalá bb kettőt) 6. Az alá bbi á llítá sok kö zü l melyik igaz Tomasi di Lampedusá ra? • fő műve a halá la utá n jelent meg • irodalmi Nobel díjat kapott • ró mai volt • franciá ul és olaszul beszélt • művészetét Stendahlhoz hasonlítjá k

36

A FORRADALOM É S A POLGÁ RHÁ BORÚ TÖ RTÉ NETE Gondolatok a XX. századi orosz és szovjet-orosz irodalomró l A XIX. szá zad folyamá n az intelligencia derékhada joggal hihette magá ró l, hogy ő az orosz élet előbbre vivője. A szá zadelő bebizonyította, hogy az ö ná lló értelmiségi tö rekvések létjogosultsá ga megszűnt, a művész sorsa attó l fü gg, hogy az ö sszecsapó erők kö zü l melyikhez csatlakozik. A szá zadforduló n éli fénykorá t az „igazsá gkeresés” és az „istenkeresés”. Kö teteket írnak ö ssze az orosz ember, á llító lagos mitikus, metafizikus alkatá ró l, amely egy idő utá n arra készteti, hogy elzá rkó zzék a vilá gtó l és sorsá val mit sem tö rődve, a tá rsadalombó l kilépve az élet értelmét kutassa (Merezskovszkij). Az ö nmarcangolá s néha erős nacionalizmussal pá rosul (Leontyev). Az író k eszmei, filozó fiai bizonytalansá gá hoz gyakran művészi ú ttévesztés tá rsul. A tolsztoji-dosztojevszkiji értelemben vett nagyregény nem folytató dik, a divatos műfaj az elbeszélés, a novella, a karcolat. A szá zadforduló irodalmá nak nagy eseménye a kö ltészet megú julá sa. A szimbolizmus orosz térhó dítá sá ban szerepet já tszottak a francia szimbolistá k, Schopenhauer, Nietzsche művei és tanai. Brjuszov a szimbolistá k vezére, s az orosz kö ltészetben előszö r ná la vá lt meghatá rozó élménnyé a gyűlö lt és szeretett vá ros. Legjobb regénye, a Tü zes angyal (1908) kultú rtö rténeti remeklés, a XVI. szá zadi Németorszá gban já tszó dik. Alekszandr Blok, a XX. szá zad egyik legnagyobb hatá sú orosz kö ltője. „Blokban minden megvolt, ami a nagy költőhöz szü kséges – a tűz, a gyengédség, a belső meggyőződés, az egyéni vilá gkép, megvolt a kü lönleges, mindent megjelenítő közelítésmó dja és a sajá t, visszafogott, lopakodó , mindent magá ba foglaló sorsa” -írja Borisz Paszterná k. A klasszikus realista vonulat két nagyszerű író t adott a szá zadforduló éveiben: Kuprin (A pá rbaj, 1905) tematikai bőségével, Bunyin (A falu, 1910) pá ratlan stilá ris művészetével gazdagította az orosz irodalom hagyomá nyos irá nyá t. A hú szas évek elejére az orosz irodalom szá mos vezető egyénisége emigrá lt (Bunyin, Kuprin, Alekszej Tolsztoj, Cvetajeva) és az emigrá nsok fő irodalmi kö zpontja Berlin, Pá rizs és Prá ga lett. Az író k egy része gyűlö lkö dve szembefordul az ú j Oroszorszá ggal, má s részü k vá rakozó á llá spontra helyezkedik, jó néhá nyan később hazatérnek. Az emigrá ns

37

irodalom idővel elsekélyesedik még akkor is, ha Bunyin, 1934-ben megkapja az irodalmi Nobel-díjat. Ezen időket friss hangok, műfaji és stilá ris sokféleség jellemezte: a kö ltészet uralma utá n a forradalom és a polgá rhá ború élményének szintézisére való tö rekvés nagy jelentőségű elbeszéléseket, regényeket, szatirikus műveket és drá má kat hozott. A hú szas években az író k tö bbsége kü lö nbö ző csoportokba tö mö rü l. Babel művészete egyesíti magá ban a hú szas évek irodalmá nak főbb jellegzetességeit, megvan benne a szká z, a tö rdelt pró za, de a naturalisztikus hangvételű művek morá lis tö rekvése is (Lovashadsereg, 1926, Odesszai történetek, 1931). A hú szas évek dereká n megfigyelhető egy romantikus, kalandos, utó pisztikus á ramlat, amikor sokan – O’ Henry, Jack London, Joseph Conrad nyomá n – a vilá gforradalomró l, a bolygó kö zi felkelésekről, a kapitalizmus és a szocializmus vilá gméretű csatá já ró l írnak. Ez az a korszak, amikor néhá ny nagyszerű szatirikus alkotá s szü letik: pró zá ban, versben, drá má ban egyará nt. Bulgakov nevét alig ismerték, amíg elő nem kerü lt a 60-as években a legnagyobb irodalmi szenzá ció ként A Mester és Margarita című, tö bb mint negyedszá zada elfekvő regénye. A 20-as években a kö ltészet is megú jul. Olyan kö ltőkről kell itt szó lni, akik ugyan annak idején nem á lltak annyira az érdeklődés kö zéppontjá ban, mint Majakovszkij, de jelentősen hozzá já rultak a kö ltői nyelv lehetőségeinek kiszélesítéséhez. „ Mandelstam versei á lmokbó l szü letnek, nagyon furcsa á lmokbó l, amelyek kizá ró lag a művészet terü letén helyezkednek el” (Blok). Cvetajeva énje versenként vá ltozik, mivel minden lá tomá sá t, képzelt helyzetét a legvégsőkig elemzi, - s e tekintetben kö zel á ll Paszterná khoz, akihez szoros bará tsá g fűzi. Jeszenyin kö rü l mindmá ig legendá k gyűrűznek. Alapélménye a szépséges kö zép-orosz sztyeppe. Az ő Oroszorszá ga a vá ndorénekesek, a zará ndokok, a harangok, a bö lcsen hallgató ö regek, ikonok és kolostorok vilá ga. A szovjet-orosz irodalom 1930 és 1953 kö zö tt jó l érzékelteti a II. vilá ghá ború t megelőző évtized feszü ltségét, a há ború heroizmusá t és az azt kö vető évek ellentmondá sossá gá t. Gorkij művészete testesítette meg az előző szá zad utolsó éveitől há rom forradalmon keresztü l a szocialista építésig ívelő évtizedek tartalmá t. Megjelennek a termelési regények (Kocsetov), a nevelési regények (Makarenko). A II. vilá ghá ború pró zá já ban két irá nyzat jelenik meg: egyrészt a hős szovjet katona, má srészt az egyszerű katona hétkö znapi élete a lö vészá rkokban (Polevoj, Grosszman). A klasszikus szovjet pró zaíró k sorá ba tartozik Alekszej Tolsztoj (I. Péter, 1930, 1934, 1945) a neoklasszicista hullá m képviselője, a monumentá lis pró za híve, aki azt vallotta, hogy vissza kell térni Turgenyev, Gogol és Lev Tolsztoj eredményeihez; Solohov, aki így fogalmazta ars poeticá já t a Csendes Don (1928-1940) angol kiadá sá hoz írt előszavá ban: „ Rossz lenne az az író , aki megszépítené a való sá got az igazsá g rová sá ra… . Könyvem nem tartozik azok közé a könyvek közé, amelyet ebéd utá n olvasnak… .” A kö nyv a Há ború és békéhez hasonló an nagy tö rténelmi tá vlatot mutat be,

38

kü lö nö sen kiemelve az egyéni szá ndék és a megvaló sulá s kö zö tti disszonanciá t. Az ö tvenes évek végén a megú juló irodalom előfutá ra az ocserk volt. A lehetséges magyar fordítá sai: tá rca, szatirikus karcolat, ú tirajz, riport – egyik sem fedi teljesen az eredeti orosz szó t. Az ocserk rugalmas, alakjá t és formá já t gyakran vá ltoztató műfaj, ahol megfigyelhetjü k a jelenségek tá rsadalmi értékelését, a szocioló giai dokumentá ció t. Kiemelkedő képviselője Tyendrjakov (Segíts magadon… , 1954). A hatvanas évek fontos, napjainkig hú zó dó vonulata a falusi pró za. Ez a terminus szerteá gazó , sokszínű á gazatot jelö l, amely példá ul Suksin pró zá já ban tetőzö tt. Suksin sokoldalú művész volt – neves filmrendező, forgató kö nyvíró , színész, s az irodalomban is sok mindent pró bá lt. Az ú j há ború s irodalom képviselője Szimonov írta a dokumentá ris „lö vészá rokkö nyvek” egyikét a Nappalok és éjszaká kat (1944). Vasziljev jelentkezett legkésőbb a há ború s pró zaíró k kö zü l, csupá n 1969-ben publiká lta Itt csendesek a hajnalok című kisregényét, amelynek színpadi vá ltozata á tü tő sikert aratott a Taganka színhá zban, majd Budapesten is. A hatvanas évek kö ltészete olyan remek kö ltőket hozott az utó kornak, mint Anna Ahmatova, akinek népdal intoná ció i, természetes beszédnyelve mesterét Blokot, vagy még inká bb kö zö s ősü ket Puskint juttatja eszü nkbe. É s ennek a korszaknak volt kiemelkedő alakja Borisz Paszternak, akinek egyik ars poeticá ja: „Egy ideje nem ismerjü k fel a való sá got. Valamilyen ú j kategó riá ban jelentkezik. Ú gy érezzü k, hogy ez a kategó ria a való sá g sajá tja, és nem a mi á llapotunk. Ezen az á llapoton kívü l má r mindent megneveztek a vilá gon. Csak ez az á llapot ú j, ez nincs megnevezve. Megkíséreljü k elnevezni. Létrejön a művészet.” (Menlevél, 1931)

Borisz Paszternak Ha megkérdeznénk az irodalomkedvelőket, kiderü lne, hogy Paszternak nevével hosszú időn keresztü l csak véletlenszerűen talá lkozhatott az olvasó . Jobbá ra csak egy-egy darabjá t ismerjü k annak az ú tnak, amit Paszternak bejá rt. Pedig talá n a legérdekesebb élmény talá n éppen kialakulá sá ban megismerni a paszternaki művészetet. A kö ltő, regényíró és esszéíró 1890-ben Moszkvá ban szü letett, apja híres festőművész, Lev Tolsztoj bará tja. A Feltá madá shoz készített illusztrá ció i mindmá ig híresek, anyja ismert zongoraművésznő volt. Há zi hangversenyeikre, műtermü kbe eljá rt Szkrjabin, édesapjá nak ismerőse és portrémodellje volt Gorkij és Rilke.

39

Paszternak zongoraművésznek és zeneszerzőnek készü lt, Cohennél tanult filozó fiá t Magdeburgban, mintha maga is egy művészregény hőse lenne. Nem véletlen, hogy ö néletrajzai, a harmincas években írt nagyobb Menlevél és az ö tvenes évek kö zepén fogalmazott rö videbb autobiografikus „vá zlat”, az Emberek és helyzetek olyan izgalmasan, érdekesen jellemzik az orosz szá zadforduló alkotó értelmiségének a vilá gá t. É s mi lenne szabá lyosabb, mint hogy egy ilyen érzékeny, és művelt fiatalember, ha kö ltő lesz, a legfrissebb mozgalomhoz csatlakozik – futurista lesz. Nem a Majakovszkij csoportjá hoz, hanem egy má sik kö rhö z a „Centrifuga” tá rsasá gá hoz csatlakozik. Paszternak később elveti korai lírá já nak bonyolultsá gá t („ Akkoriban megrontotta a hallá somat a körös-körü l uralkodó nyakatekertség, a minden megszokottat elvető törés-zú zá s” ), és a legnagyobb egyszerűség felé halad. Kétségbe vonja az egész lírai műfaj létjogosultsá gá t („ … a líra jó formá n megszűnt csengeni korunkban” ), az epika, majd a pró za feléfordul. 1935-ben író i terveinek stagná lá sa miatt idegö sszeomlá st kap. Sorra tűnnek el ismerősei és rokonai. Ekkor bezá rkó zik a műfordítá sok vilá gá ba: egy sor Shakespeare drá má t fordít le (Hamlet, Ró meó és Jú lia, Antonius és Kleopá tra, Othello, IV. Henrik, Lear kirá ly, Macbeth), majd Goethe Faust, Schiller: Stuart Má ria, Petőfi: Já nos vitéz, valamint Rilke, Verlaine, Byron, Shelley, Keats műveit fordítja oroszra. Borisz Paszternak egyike azoknak a komplex művészegyéniségeknek, akik a 20. szá zadi orosz irodalmat képviselik a vilá girodalomban. Ismertsége a Zsivago Doktor (1946-1955, megjelenés: 1957).című regényének és a kö rü lö tte zajló botrá nynak kö szö nhető: a regényt a szovjet cenzú ra nem engedte nyomdá ba, ezért Milá nó ban jelenik meg (Feltrinelli), majd francia és angol kiadá sa utá n Paszternak 1958-ban irodalmi Nobel-díjat kapott, igaz elsősorban verseiért. Hazaá rulá ssal vá doltá k, s olyan kampá ny indult ellene, hogy lemondott a Nobel díj á tvételéről. Paszternak csak néhá ny évvel élte tú l az ellene indult rá galomhadjá ratot (1960ban hunyt el), s a Zsivago doktor hazá já ban való megjelenése tö bb mint harminc évet vá ratott magá ra. (Magyarorszá gon 1988-ban jelent meg).

Fontosabb művei: 1914: Iker a felhőkben (első verseskö tet; a tá rgyak és jelenségek sokféle voná sá t, ellentmondá sossá gá t ragadja meg, vá ratlan asszociá ció k felidézésére tö rekszik) 1922: Luvers gyermekkora (Gorkij publiká lta és előszó t is írt Paszternak első pró zai remekművéhez; egy kamaszlá ny életének vá lsá gos pillanatait ö rö kíti meg, amikor előszö r kö zeledik a „felnőtt-lét” titkaihoz)

40

1931:Menlevél (programadó alkotá sfilozó fiai és ö néletrajzi tá rgyú pró zai írá s, miszerint minden igazi műalkotá s a sajá t geneziséről szó l; belső ká oszá nak rendezésére és kivetítésére tö rekszik) 1957: Doktor Zsivago

Doktor Zsivago A forduló nak jelzett negyvenes évek tá já n valamilyen belső vá lsá g is lejá tszó dott Paszternak gondolkodá sá ban-szemléletében. Tö rekvése – az egyszerűsö dés és a pró za felé–végü l a Doktor Zsivagohoz vezet. Kü lö nö s „szellemű” és kü lö nö s „pá toszú ” regény, amelyen Paszternak 1947-től 1954-ig dolgozott, s amelyet végü l kü lfö ldö n jelentetett meg. A szovjet sajtó ban megjelent első híradá s a regényről a Znamja című folyó irat 1954. á prilisi szá má ban így hangzott: „ A regényt előrelá tható lag nyá ron fejezem be. Az 1903-tó l 1929-ig terjedő időt fogja á t, epiló gusa a Nagy Honvédő Há ború idején já tszó dik. Hőse Jurij Andrejevics Zsivago, orvos, gondolkodó , kereső-kutató ember, alkotó - és művészegyéniség, 1922-ben meghal. Feljegyzések maradnak utá na, és papírjai közötti ifjú kori, jó l csiszolt verseket talá lnak, ezek egy részét közlöm itt, s ezek alkotjá k majd a maguk összességében a regény utolsó fejezetét” . Paszternak ú gy tekintette hú sz év emberi és író i gyö trelmeinek á rá n megszü letett regényét, mint életműve epikus ö sszegzését. Grandió zus események kö zepette zajlik a hősö k tö rténete, aká r Tolsztoj Há ború és békéjében. Író i szá ndéka szerint művében a klasszikus nagyregény ú j, a XX. szá zad tö rténelmi és kulturá lis klímá já nak megfelelő vá ltozatá t teremtette meg, a benne kiteljesü lő és alá hulló emberi sorsokkal, gazdag és sokszá lú cselekményszö véssel. Tolsztojhoz hasonló an hőseinek életéből kiragadott epizó dokat rak egymá s mellé, tö bb cselekményszá lon mozgatva igen népes szereplői tá borá t. A művészi szá ndék megvaló sulá sá t értetlenség fogadta a XIX. szá zadi klasszikus regényműfajon nevelkedett olvasó k és kritikusok kö rében, s ugyanakkor nem felelt meg a klasszikus regénytípust felvá ltó prousti és joyce-i tudatregény műfaji és stilá ris kritériumainak sem. Paszterná k élete utolsó éveiben bará taihoz és kiadó ihoz írt leveleiben elkeseredetten tiltakozott az ellen, hogy a mű szö vegében sajá tos rejtjelezett „titkosírá st”, a fö ldrajzi és személynevekben pedig kriptogrammokat keressenek. Aki lineá ris olvasmá nyként kezeli a regényt, nagyot csaló dik, mert az időrend ugyan nem borul fel, a szerkesztés azonban nem a hagyomá nyos regényszerkezetet kö veti. A művet filozó fiai, sőt alkotá sfilozó fiai

41

esszéregénynek vagy tudatregénynek tartjá k. A klasszikus regénnyel szemben itt sajá tos belső tö rvények hatá rozzá k meg a cselekményt. A véletlen utak kereszteződésének az allegó riá ja szá má ra a vonat, amely egész lírai életművét is á tszö vi. A vonatú t az a mozgá s, amelyet mozdulatlanul, tétlenü l teszü nk meg, ugyanakkor sínjei, kereszteződései, vakvá gá nyai a sorsutakat má soljá k. Zsivagó apjá nak ö ngyilkossá ga az a pont a vonat haladá sá nak vonalá n, ahol a fia sorsá nak a vonalá t metszi: Jura éppen egy kö zeli birtokon van, ahonnan lá tja a lá thatá ron megá lló gyorsvonatot. Zsivago és Antipov talá lkozá sa is egy vonatban zajlik. Antipov Zsivago szerelmének, Lará nak a férje, de fö lvett nevében ott rejlik, hogy ő Zsivago ellenképe. Antipov akaraterős, „cselekvő, aktív” ember. Paszternak az életművét ö sszegző regényben beteljesíti tulajdon esztétikai krédó já t, amelyet a Menlevél című programadó alkotá sfilozó fiai és ö néletrajzi tá rgyú pró zai írá sá ban megfogalmazott, miszerint minden igazi műalkotá s a sajá t geneziséről szó l. Paszternak is a filozó fia felől érkezett a művészethez. Írá sá nak dilemmá ja az emberi élet szűkö s időbeli korlá tai és a halhatatlansá g kihívá sa kö zt feszü lő ellentét, amelyet az alkotá s hivatott á thidalni. Egyszó val a regény arró l vall, hogy a XX. szá zadi modern létben a művészet az egyetlen tudati tevékenység és az egyetlen olyan alapformá ja a létezésnek, amely képes megőrizni az érzéki létmozzanatok teljes gazdagsá gá t.

Ellenő rző kérdések a Forradalom és a polgárháború története témakörhöz 1. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Brjuszov

szimbolizmus termelési regény

Makarenko kö zép-orosz sztyeppe Alekszej Tolsztoj ocserk Szimonov természetes beszédnyelv 2. Soroljon fel legalá bb négy művet, amit Paszternak fordított oroszra! 3. Mikor és hol jelent meg előszö r a Doktor Zsivago? 4. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • Paszternak Nobel-díjas

42

• Ismerte Lev Tolsztojt • Irodalmi pá lyá já t, mint kö ltő kezdte • Zenei pá lyá ra szá ntá k, hegedü lni tanult • Moszkvá ban filozó fiá t tanult 5. Melyik XIX. szá zadi nagy orosz regényhez hasonlíthatjuk a Doktor Zsivago-t? 6. Mikor já tszó dik a Doktor Zsivago? 7. Hős és antihős. Meg tudja nevezni őket? 8. Foglalja ö ssze egy mondatban a regény mondanivaló já t!

43

ERKÖ LCSI TARTÁ S É S HIT AZ É LETBEN

A Fáklyavivők mozgalma a finn irodalomban Az orszá g ö ná lló sodá sá t kö vetően a finn lírá ban is tö rténtek vá ltozá sok, bá r sokkal lassabban, mint a svédben. Ú j lá tá smó d, ú j kö ltői eszkö zö k jellemezték az ú j irodalmi nemzedék színrelépését. A Fiatal Költők Szövetsége 1924-ben kiadta a Fá klyavívők című albumot, s a csoportosulá shoz tartozó író k később felvették az album nevét. 1928-ban azonos című folyó iratot indítottak. A lap első szá má nak borító já n lelkes programnyilatkozatot adtak kö zre, amely azonnal felkeltette az olvasó k érdeklődését. A program jellegzetesen az ú j nemzedék programja, amely alapvetően kü lö nbö zik a 10-es évek „csaló dott romantikusainak” vilá gképétől: Az élet szent. Mi pedig szeretjü k az életet. A művészet szent. É s mi őt szolgá ljuk. Egyetlen igazsá g sem örök érvényű. Az élet értelme a folyamatossá g. Egyetlen célunk a szellem szabadsá g, az, hogy mindent szabadon bírá lhassunk, mindent megvitathassunk. Nem ismerü nk el tekintélyeket, mert ők pozíció jukbó l adó dó an gyá vá k az élet színe előtt. Az író i csoportosulá s heterogén csoport volt, de vidá msá guk, felszabadult kö zérzetü k, az emberiségbe, a fiatal finn kö ztá rsasá gba és a finn kultú ra jö vőjébe vetett hitü k egységbe ková csolta őket. É rdeklődtek az irodalmi és a művészeti élet ú j jelenségei irá nt. Jelszavuk volt: „Nyissunk ablakot Euró pá ra” . A Fá klyavivők mozgalma az expresszionizmus, sajá tos finn vá ltozatá t jelentette (Kajlas). Futurista, dadaista, szü rrealista hatá s is megfigyelhető a csoportosulá shoz tartozó író k és kö ltők műveiben. Nyelvi szempontbó l a legfőbb kultú rhatá s Németorszá gbó l érkezett, néhá ny fá klyavivőt ért azonban francia hatá s is (Waltari). A Fá klyavivők csoportja viszonylag rö vid ideig maradt együ tt. Kezdeti lelkesedésü k idővel elmú lt, bá r folyamatosan ú j utakat kerestek, de ezzel inká bb az uralkodó stílus ellen léptek fel. Mindannyian vá ltoztatni akartak, de kü lö nbö ző utakon és irá nyokban gondoltá k a megvaló sítá st. Ennek megfelelően egymá stó l stílusá ban és színvonalá ban nagyon kü lö nbö ző művek szü lettek (Katri Vala, Kajlas, Sarkia – líra, Pekkanen, Haanpää – pró za).

44

A Fá klyavivők nemzedékének legsikeresebb pró zaíró ja, a csoportosulá s legfiatalabb tagja Mika Waltari volt.

Mika Waltari A finn szá rmazá sú író 1908-ban szü letett és 1979-ben halt meg. Apja pap volt. Az egyetemen irodalmat és teoló giá t tanult, a filozó fiai tudomá nyok kandidá tusa lett. Előszö r egy kö nyvkiadó ban dolgozott szerkesztőként, majd kritikusként. Hosszú utazá sokat tett kü lfö ldö n, tö bb évig élt Franciaorszá gban. 1938-tó l csak az irodalomnak élt. Má r a há ború előtt elismert író volt hazá já ban. Míg első regényében a dzsesszért bolonduló ifjú sá gró l írt érzékletes kordokumentumot, később „fá klyavivő” elődeihez hasonló an a mú lthoz fordult és igyekezett az apá k munká já val ö sszekö tő kö teléket ú jrateremteni. Helsinki tö rténetéről írta meg Apá ró l fiú ra című triló giá já t. 1935-ben Á llami Díjjal tü ntették ki. A vilá gsikert tö rténelmi regényei hoztá k meg, amelyekben Waltari a 16. szá zad nyugtalan, há ború skodó Euró pá já t já rja végig: aztá n lassan a Fö ldkö zi-tenger kultú rvilá ga lesz kedvenc témakö re. Rendkívü li mó don izgatjá k a nagy sorsforduló k, a vilá gtö rténelem szellemi vá ltozá sai, és azok az emberek, akik e konfliktusok forgatagá ban kü zdenek egyik-vagy má sik ideoló gia kö zö tt. Az író valamennyi vá ltozá sban, forrongá sban azonossá gokat és szellemi talá lkozá si pontokat fedez fel a bemutatott korszak és korunk kö zö tt. Rendkívü l sokoldalú író . Az irodalom szinte minden á gá ban alkotott: regényeken, novellá kon és verseken kívü l írt néhá ny sikeres színdarabot és filmforgató kö nyvet is. Legkedveltebb kö nyvei kö zé tartozik a Szinuhe munkanapló ja, a szelíd és fegyelmezett ö niró niá ró l á rulkodó Négy naplemente (1949). 1957-től a Finn Tudomá nyos Akadémia tagja volt. Rengeteget dolgozott, visszavonultan élt kö nyvei és a modern finn képzőművészet alkotá sai kö zö tt. A kritika nagyra értékelte kisregényeit, hosszú novellá it, amelyekben író művészete legjobb oldalait ismerhetjü k meg: a tö rténet gö rdü lékeny és vilá gos, ö niró niá ja időnként humorba megy á t, folyamatosan kételkedik, de ugyanakkor nagyon emberi. 1950-ben a New York Herald Tribune-nek adott ö néletrajzá ban írja:

45

„ ha könyveimben minden eddigi tapasztalatom és csaló dá som utá n megpró bá lok a sorok közé valamiféle tendenciá t vagy programot elrejteni – az néhá ny szó val elmondva: az egyén szabadsá ga, az emberiesség, a tü relmesség.” 1979-ben hunyt el.

Fontosabb művei: 1928: A nagy illú zió (A hú szas évek finn életérzésének legérzékletesebb kordokumentuma: kö nnyedén megírt, dekoratív melankó lia és ifjonti komolysá g fűszerezte rajz a kor dzsesszért bolonduló ifjú sá gá ró l.) 1933-35: Apá ró l fiú ra (triló gia Helsinki tö rténetéről) 1949: Mikael Hakim (regény egy hitehagyottró l, aki á tpá rtolt a mohamedá n tö rö kö khö z) 1952: Johannes Angelos (a konstantiná polyi keresztény és a nyugati uralom buká sá nak időszaka) 1954: Szinuhe, az egyiptomi 1964: Az emberiség ellenségei (a kereszténység előretö réséről az ó kori Ró má ban)

Szinuhe Waltari minden tö rténelmi regénye a kor, korá nak pontos rajza, még ha oly nagy beleéléssel is rajzolja meg az ó kori vilá got. Erről Waltari így ír: „a történelem segítségével az író tisztá bban mutathatja be korá t, mint a kor szenvedélyektől torzító szemü vegén keresztü l” . Legnagyobb kö nyvsikere a Szinuhe, ami két év alatt nyolc kiadá st ért meg az ö tmillió lakosú Finnorszá gban és a vilá gon még ma is a legolvasottabb regények kö zö tt tartjá k szá mon (tö bb mint hú sz orszá gban adtá k, tizennyolc nyelvre fordítottá k le). A regényt Waltari tö bbszö r ú jraírta. Szinuhe és Kaptah, az idealista és a realista szembeá llítá sa tö bb művében má s nevekkel, má s tö rténelmi helyzetben megismétlődik. A probléma mindig ugyanaz: a humanistá nak az embertelen kö rü lmények kö zö tt, a jó sá g és a gonoszsá g szembeá llítá sa, az igaz és a hamis kö zö tti vá lasztá s, egyszó val milyen hatá ssal van az erőszak a legjobb emberre is.

46

A vilá g legborzalmasabb há ború ja utá n jelenik meg Szinuhe, az ó egyiptomi tö rténet. A regény stílusa rendkívü l életszerű, kevés leíró , sok pá rbeszédes, drá mai elem dominá l. Színes képekkel jelennek meg előttü nk a helyszínek. A regény tö rténeti-emlékezeti, élettö rténeti sajá tossá gokkal bír, szerkezetét a jelenből tö bb szá lon futó visszaemlékezés adja. Szinuhe az i.e. 1390-től 1335 -ig terjedő kor Egyiptomá nak szegénysorbó l felvergődö tt, titokzatos szá rmazá sú orvosa szédü letes karriert futva be, beleszó lá st nyer orszá gok és birodalmak ü gyeibe, beutazza az akkori vilá got: Krétá t, Főníciá t, a hettitá k fö ldjét és az akká dokét, s nem talá l má st, mint nyomorú sá got mindenü tt. Magabiztos, néha kegyetlen, mint ahogy vele szemben is kegyetlenek, példá ul a nők, akikre elpazarolta egész vagyoná t. Az „eszelős” fá raó , Ehnaton embermegvá ltó , a népet az alá zat porá bó l felemelni ó hajtó utó piá já t szétzú zzá k Hó remheb hadvezér katoná inak fegyverei, a fá raó nak buknia kell, hogy helyet adjon a kegyetlen hatalom eszkö zeinek. A műnek, amely Gombá r Endre kivá ló fordítá sá ban olvasható , tudomá nytö rténeti jelentősége is van: megismerhetjü k a korabeli orvostudomá ny fejlődését, a kü lö nbö ző gyó gyítá si techniká kat. Tá rsadalomismereti szempontbó l is gazdagítja ismereteinket Waltari: a rabszolgatartó tá rsadalmak berendezkedéseiről, a felé-és alá rendeltségi viszonyokró l, az isteni uralkodá s rejtelmeiről, a há ború k igazi mozgató rugó iró l olvashatunk. A regény a mai kor embere szá má ra sok tanulsá got tartalmaz. „A tudá s marja szívemet” – mondja Szinuhe, aki egy személyben megéli, elszenvedi, á tvészeli és kezeli a kor tö rténéseit. A Szinuhe olyan igazsá gokat fogalmaz meg, amelyek minden korra érvényesek, aká r jelenről, aká r mú ltró l beszélü nk. Megá llapítá sai ö rö kérvényűek, amíg ember az ember és vilá g a vilá g.

A japán irodalomró l röviden 1300 éves mú ltra tekint vissza a japá n irodalom egyik legjellemzőbb sajá tossá ga a sokszínűség és a gazdagsá g. Az eltelt hosszú idő alatt a japá n kultú rá t kü lö nféle filozó fiai, vallá si, irodalmi és művészi hatá sok érték. Ezeket azonban nem vették szolgaian á t, hanem sajá tos adottsá gaikhoz igazítottá k. A kö zelmú lt irodalmá bó l (1868-1945) ki kell emelnü nk Shoyo-t, aki a cselekmény-centrikus és didaktikus stílus helyett a való sá g hű bemutatá sá t vá rja el a modern regénytől. Meggyőződése, hogy az emberi érzéseket kell irodalommá formá lni. A modern japá n irodalmi stílus megteremtőjének Futabatei Shimei-t tekinthetjü k. Nyelvi bravú rjaival és szó já tékaival kiemelkedőt alkotott

47

Natsume Soseki, akinek Macska vagyok című művét a vilá girodalom legjobb macskaportréi kö zö tt tartjuk szá mon. A modern japá n epika má sik nagy klasszikusa: Mori Ogai, a modern japá n drá ma megalapító ja (A Vadlú d c. elbeszélését Gö ncz Á rpá d fordította). A szá zad hú szas éveiben meghatá rozó jelentőségű volt a Shirakaba (Fehér nyírfa) csoport, akik azonos című, havonta megjelenő kiadvá nyukban nemcsak japá n műveket adtak ki, hanem Ibsen, Lev Tolsztoj, Strindberg, Romain Rolland írá sait, francia impresszionista festők és szobrá szok alkotá sainak reprodukció it is bemutatjá k. 1955-ben Nobel díjra jelö li Tanizaki Junichiro-t, aki a hagyomá nyos japá n szoká sok és a nyugati civilizá ció nyomá n kialakult ellentmondá sokkal terhes kort rajzolja meg Aki a keserűfü vet szereti, 1928ban megjelent művében. Kurosava 1950-ben bemutatott A vihar kapujá ban című filmje vilá gsiker, ami Akutagawa azonos című művéből készü lt. Kawabata az ú j érzékenységű író k képviselője, akinél a japá n nyelv szépsége a legszebben, a legteljesebben és legtisztá bban, idegen behatá sok nélkü l bontakozik ki. Magyarul is olvashatjuk A hegy hangja (1949) című művét. 1958-ban a nemzetkö zi Pen Club alelnö ke lesz. Dazai Osamu – az irodalom enfant terrible-je. Részt vesz a proletá ríró k á ltal szervezett mozgalomban, a japá n kommunista pá rt munká já ban, bö rtö nbe zá rjá k. 1935: Kései évek novellá skö tetével az értelmiség és a későbbi generá ció k figyelmét kívá nja felhívni korá nak aggasztó politikai eseményeire. Mishima Yukio a II. vilá ghá ború utá ni japá n irodalom kimagasló alakja. A dohá ny. Az aranytemplom (ford. Erdős Gyö rgy) című műve megírá sa utá n tö bbszö r terjesztették fel Nobel díjra. 1937-ben Szerb Antal a kö vetkezőket írja a 20. szá zadi japá n novellá k kapcsá n: „ Tapintat, halkszavú sá g. Á ldozatos heroizmus, jó lneveltség, mosolyogva elviselt iszonyú tragédiá k, szerelmesek, akik oly egyszerű gesztussal ölik meg magukat, mint ahogy a levél hull le a fá ró l, feleségek, akik oly alá zattal viselik sorsukat, hogy még alá zatossá gukkal sem sértik meg férjü ket – ez a nagyszerű japá n sztoicizmus, japá n humanizmus, ú gy lehet, a japá n kultú ra nagy mondanivaló ja az emberiség szá má ra.”

Abe Kobo A japá n avantgá rd jellegzetes képviselője, regény és drá maíró . 1924-ben Kimifuszá ban szü letett. É desapja orvos, aki hosszabb ideig Mandzsú riá ban dolgozott, ahova csalá djá t is magá val vitte. Az író Mukdenben végezte az orvosi egyetemet, majd matematiká val és entomoló giá val foglalkozott. Egész életében rajongott a színhá zért és az irodalomért, a nagy elődö k kö zü l elsősorban Dosztojevszkijt, Csehovot, Rilkét és Heideggert tanulmá nyozta.

48

A há ború utá n alakult aprés-guerre kö r tagja lett (egzisztencializmus hatá sa). Az orvosi hivatá st hamar otthagyja. Az első nagy műért já ró kitü ntetést az Akutagawa-díjat 25 évesen, 1951-ben nyerte el a A fal című elbeszéléskö tetéért. Kü lö n fejezetet érdemelnek munká ssá gá ban azok az elbeszélések, amelyekben a hős valamiféle metamorfó zison megy keresztü l: hol nö vénnyé, hol bottá vá ltozik, mert élete sorá n bűnt kö vetett el vagy mert tú lzottan kisszerű volt. A 60-as, 70-es években elfordul a szü rrealista irá nyzattó l. Írá saiban a humor, az iró nia dominá l. Tö bb tudomá nyos-fantasztikus regénye, elbeszélése jelenik meg. Bá r a japá n író k kö zü l Kawabata kapta meg az irodalmi Nobel-díjat, Abe Kobot is tö bbszö r felterjesztették. „ Valami olyan elbeszélést szeretnék írni, amit nem lehet eladni” – nyilatkozta 1973-ban egy TV interjú ban. Tö bb tudomá nyos-fantasztikus regényt írt. Utolsó éveiben a kreol irodalommal foglalkozott. 1993-ban halt meg. Műveit gyakran filozofikus regényként emlegetik, ahol az író fantasztikus, abszurd helyzeteket teremt, hőseit kiragadja mindennapi életü k keretei kö zü l és azt vizsgá lja, hogy milyen hatá ssal vannak rá juk a vá ratlan kö rü lmények.

Fontosabb művei: 1951: Karuma ú r bűntette (Akutagawa irodalmi díj) 1962: A homok asszonya (Yomiuri irodalmi díj) 1969: Az ember, aki bottá vá ltozott (az egyén és a tá rsadalom viszonya, a kiú t keresése) 1973: A dobozember (regény az emberi szabadsá g kérdéséről)

A homok asszonya A regény, a modern filozofikus regények kö zé tartozik; vilá ghírt hozott szerzője szá má ra. Yomiuri irodalmi díjjal tü ntették ki, 1966-ban pedig A legjobb kü lföldi regény díjat nyerte el Franciaorszá gban. A művet szá mos nyelvre lefordítottá k (magyar fordítá s: Csalló Jenő) és 1964-ben Hiroshi

49

megfilmesítette, amiért megkapta Az év legjobb japá n filmje díjat, tová bbá a Cannes-i filmfesztivá lon is kitü ntették. A regény alapkoncepció ja: az emberi szabadsá g problémá ja. A szerző egy homok-katlan mélyére veti hősét (Niki Dzü mpeit, kinek neve csak a regény utolsó oldalá n derü l ki), hogy megpró bá ljon kikeveredni onnan. A kö zépiskolai taná r embertelen és reménytelen kü zdelmét mutatja be a mű. A homok konkrét és á tvitt értelemben is nagy szerepet já tszik („ … vajon a vilá g végső nem hasonlít a homokra? –kérdezi a főhős). A homok a zsá kutcá ba jutott, a gyö kértelen, emberek részvétlen és kilá tá stalan sorsá t szimbolizá lja. A főhős a tengerpart dűnéi kö zt eddig ismeretlen rovarfajtá k felfedezésével tö lti há romnapos szabadsá gá t. Magá nyos szó rakozá s tá vol mindentől – célja, hogy neve bekerü ljö n a lexikonba. Homokba vá jt faluba kerü l, s mivel lekési az utolsó buszt az egyik katlanban, egy ö zvegyasszonyná l talá l szá llá st. A férfinak feltűnik, hogy a há z résein beszivá rog a homok, a homok, aminél semmi sem rosszabb. Ott reked, s á llandó an lapá tolnia kell, hogy életben maradjon és a falu ne vesszen el. Be kell á llnia a falu homok elleni, primitív védelmi rendszerébe, apró nevenincs fogaskeréknek. Tö bbszö r szö kni pró bá l, lá zadozik – sikertelenü l. Az évek mú ltá val belenyugszik sorsá ba, alkalmazkodik a katlanbeli élethez. Telnek a napok, hetek évek. A homok egyre gyűlik, lapá tolni kell. Végü l egy nap, lapá tolá s kö zben vizet talá l a homokban. Ú gy érzi, hogy kezében tartja a retú rjegyet a szabadulá shoz, azonban … ” amikor vége szakad a téli á lomnak kiderü l: a fény megvakított, és többé má r nem tudsz kimenni a napvilá gra.” Elodá zza a szö kést, „ha nem ma há t holnap - valakinek okvetlenü l elmond mindent. S a szökés – erről még majd lesz időgondolkodnia” . A tö rvény értelmében, aki hét évig nem kerü l elő és semmi hír nem érkezik ró la, holtnak szá mít. „A bíró sá g a következő hatá rozatot hozza: az eltűnt Niki Dzü mpeit holttá nyilvá nítjuk” . Abe Kobo á llandó an, minden művében visszatérő témá ja az egyén és a tá rsadalom viszonyá nak á brá zolá sa. A nézőpontok vá ltoznak, de az alapgondolat marad: a szü rke hétkö znapok á tlagembere kétségbeesetten keresi a kiutat a modern „homoksivatagbó l” . Az emberi szabadsá g kérdéséről van szó , olyan emberekről, akik vá ratlan kö rü lmények kö zé kerü ltek és akik irá nt az író mindig mély együ ttérzést tanú sít.

Ellenő rző kérdések az Erkö lcsi tartás é s hit az é letben témakörhöz 1. Mi jellemezte a Fá klyavivők mozgalmá t?

50

2. Kapcsoljon az alá bbi megá llapítá sokhoz szerzőket: • Á llami díjjal tü ntették ki • japá n író , aki irodalmi Nobel-díjat kapott • eredeti foglalkozá sa orvos • az Apá ró l fiú ra című triló gia szerzője • a II. vilá ghá ború utá ni japá n irodalom kimagasló alakja • a filozó fiai tudomá nyok kandidá tusa • az aprés-guerre kö r tagja • egyik művének tudomá nytö rténeti jelentősége is van 3. Ki Szinuhe ellenpó lusa? 4. Igazak az alá bbi á llítá sok? • Gombá r fordította A homok asszonyá -t • a Szinuhe című regényből nem készü lt film • Waltari a tö rténelemhez fordul, hogy sajá t korá t bemutathassa • A Fehér nyírfa nemcsak irodalmi csoport volt • a vilá girodalom egyik legjobb macskaportréjá t finn író alkotta • Waltari híres műve A dobozember 5. Mik a XX. szá zadi japá n novellá k jellemzői? 6. Melyik korban já tszó dik a Szinuhe? 7. Miért mondhatjuk, hogy a homoknak Abe Koboná l szimbolikus értelme van?

51

A SCI-FI, MINT IRODALMI JELENSÉ G A XX. szá zad elejétől az irodalom terepe kiszélesedett. Ennek egyik oka az avantgarde, amely lerombolta a magas és az alacsony, az elit és vá sá ri művészet kö zö tti hatá rt, má srészt az, hogy a modern kultú ra részeként kereskedelmi és technikai okokbó l - megnőtt azoknak a műveknek a szá ma, amelyek a „magas” irodalom vívmá nyait felhaszná ltá k bá r, de ahhoz képest mégis inká bb gyors és kö nnyű olvasmá nyt, szó rakozá st ígértek. A bestseller (sikerkö nyv) egyre inká bb meghó dította az olvasó k-fogyasztó k nagy részét. A sikerkö nyv nem pusztá n elringató és feledést biztosító olvasmá ny, gyakran felrá zó és formá ló mondanivaló ja is van, mint példá ul E. M. Remarque Nyugaton a helyzet vá ltozatlan című há ború ellenes lektűrje, de vannak tö rténelmi, szerelmi-tá rsadalmi tematiká jú bestsellerek is. A „triviá lis irodalom” és a „magas irodalom” kö zö tt tehá t nem éles a hatá r; az esztétikai, irodalomszocioló giai szempontbó l hú zott vá lasztó vonalak (a tö megolvasmá ny kész elemekből á ll, azonnali izgalmat, vagy rettenetet vá lt ki, kö nnyen érthető, stb.) vitatható k és bizonytalanok. Bá r a „triviá lis” irodalom ú tjá t a XVIII. szá zadtó l nyomon lehet kö vetni, az irodalom lá tható kettévá lá sa a XIX. szá zad végén kö vetkezett be, akkor, amikor a „magas irodalom” (pl. a modern regények) zá rtabbá , nehezebben érthetővékezdett vá lni. Nagy olvasó tá bora van a romantikus regényből levá lt kalandregénynek (pl. James Fennimore Cooper Bőrharisnya-tö rténetei) és a detektívregényeknek is. Sőt, a „magas irodalom” mondanivaló ja gyakran a krimi eszkö zeivel kap hangot, példá ul az angol Graham Greene, vagy a svá jci Friedrich Dü rrenmatt műveiben. Az intellektuá lis pró zá hoz vagy a tö megirodalomhoz tartozik-e a sci-fi, ami voltaképpen a felvilá gosodá s ó ta végigkíséri a „fikció s” irodalmat? Való színűleg ezek a művek felfogható k tá rsadalmi utó piá nak és sajá tos típusú regénynek is. A XIX. szá zad végének tudomá nyos és technikai vívmá nyai késztették az író kat arra, hogy ezek hatá sá t felmérve merész jö vőképet rajzoljanak, illetve, hogy a ma aggodalmait a jö vőbe vetítsék (Jules Verne, H.G. Wells, Karel Capek (az á ltala haszná lt „robot” szó t a vilá g minden nyelve á tvette), Karinthy F.). A tudomá nyos-fantasztikus irodalom a tá rsadalmi utó piá kkal is érintkezik (Aldoux Huxley, George Orwell, Kurt Vonnegut), majd a II. vilá ghá ború utá n ú j vá ltozatai jelentkeznek merész bolygó kö zi utó piá k formá já ban (Isaac Asimov, Stanislaw Lem, Ray Bradbury). Á ltalá nosabb értelemben a sci-fi jelö lhet olyan fantasztikus (vagyis a tö rténelem ismert folyamatait, tényeit má s, fiktív elemekkel helyettesítő, a természet bizonyos tö rvényeit kikapcsoló vagy fiktív tö rvényekkel felvá ltó ) irodalmi művet, amelynek vilá gá ban fontos szervező szerep jut valamilyen

52

tudomá nyos tényezőnek (pl. Herman Hesse Üveggyöngyjá ték, Thomas Pynchon: Gravitá ció s szivá rvá ny). A II. vilá ghá ború utá n az egyre izgalmasabb gondolati konstrukció k, a tá rsadalmi és pszicholó giai témá k egyre érzékenyebb feldolgozá sa miatt megnőtt a műfaj olvasó tá bora, kibontakozott kritikai irodalma és legjelesebb képviselői bekerü ltek a főiskolai és egyetemi tananyagokba. A legjellegzetesebb sci-fi témá k kö zé tartozik a jö vő elképzelt tá rsadalma és életformá ja, az űrutazá s fejlődése és annak kö vetkezményei, az időutazá s lehetősége, a fö lditől eltérő létformá kkal, civilizá ció kkal való érintkezés. Kérdéskö rei a katasztró fa (finis mundi), robotok és emberek, a kozmosz (űrutazá s, űrhá ború k, civilizá ció k, lények, idegenek), erotika és szexuá lis viselkedések, pszichikai manipulá ció , bioló giai kísérletek (mutá ció ), stb.

Isaac Asimov Asimov 1920-ban Petrovicsiben, az akkori Szovjet-Oroszorszá gban szü letett. Há roméves volt, amikor szü lei az Egyesü lt Á llamokba kö ltö ztek. Brooklynban nőtt fel. Szü lei orvost szerettek volna nevelni belőle, de irtó zott a vértől, így aztá n kémiá t és bioló giá t tanult. 1939-ben végzett a Columbia Egyetemen és ugyanitt doktorá lt 1948-ban. Ezutá n a Bostoni Egyetem tantestü letéhez csatlakozott, s bá r az egyetemhez fűződő kapcsolatá t élete végéig megőrizte, 1958-tó l professzori á llá sa csak névlegesnek volt tekinthető, hiszen fizetést nem kapott és oktatá si kö telezettségei sem voltak. 1992-ben New Yorkban halt meg. 1938-ban bará taival megalapította a FUTURIAN tudomá nyos irodalmi tá rsasá got. Asimov első novellá já t 1939-ben a tá rsasá g lapja, a Futurian News kö zö lte. Egy jö vőbeli galaktikus birodalom buká sá t elbeszélő Alapítvá ny-triló giá já val 1966-ban elnyerte a tudomá nyos-fantasztikus irodalom Hugo-díjá t. Tudomá nyos-fantasztikus műveit optimizmus, emberszeretet, az emberbe és tudomá nyba vetett hit jellemzi. Asimov humorral és vilá gosan írt a tudomá ny kü lö nbö ző terü leteiről vá ltozatos témá jú műveiben (Az élet vegyü letei, Az atom belsejében, Az emberi agy, A tudomá ny, a szá mok és én, Nézetek a Vilá gegyetemről). Két kö tetben megjelentette ö néletrajzá t is. Asimov és az ú j író k művei alapjaiban forgattá k fel a kor amerikai sci-fi irodalmá t, amely akkoriban inká bb csak a fiatalok szó rakozá sa volt, uralkodó témá ja pedig a vilá gűr gonosz szö rnyeinek legyőzése és szép hö lgyeinek meghó dítá sa a bá tor férfiak á ltal. Asimov és tá rsai a való di természettudomá ny való di eredményeivel és jö vőbeli csodá s lehetőségeivel itattá k á t műveiket. Előtérbe kerü lt a logikus, szigorú gondolkodá s, és a tö rvényekre való hivatkozá s, valamint az emberi tá rsadalom

53

ellentmondá sainak témá ja. Alapvető lett a robotika há rom alaptö rvénye (a robot nem sebesíthet meg emberi lényt, és nem engedheti, hogy bá ntalmazzá k; engedelmeskednie kell az emberek parancsainak, kivéve, ha ezek az első tö rvénnyel ellentétesek; meg kell védenie sajá t létezését, ha ez a védelem nem ellenkezik az első, vagy má sodik tö rvénnyel), s Asimov „axiomatikus” regényíró i mó dszere, miszerint a sci-fi író bá rmit megtehet, de nem mondhat ellent azoknak az axió má knak, amelyeket maga á llít fel, a tö rvényeknek, amelyeket maga teremt. Ezzel végeredményben a tudomá nyos-fantasztikus irodalom felnőttirodalommá vá lt, amiről má r a sznobok is elismerően nyilatkoztak.

Fontosabb művei: 1941: Leszá ll az éj (sokan minden idők legjobb sci-fi elbeszélésének tartjá k) 1950: É n, a robot (novellagyűjtemény) 1950: Kavics az égen (első regénye) 1951: Alapítvány 1952: Alapítvá ny és birodalom 1953: Má sodik Alapítvá ny 1957: A meztelen Nap 1982: Az Alapítvá ny pereme 1983: A Hajnal bolygó robotjai 1991: Előjá ték az Alapítvá nyhoz 1992: Kalibá n (befejezetlen műve, melyben feloldotta az ö sszes ö nmaga á ltal á llított axió má t)

Alapítvány A regény ö t fejezetből á ll (A pszichohistorikusok, Az enciklopédistá k, A polgá rmesterek, A kereskedők, A kalmá rfejedelmek) és a Galaktikus Kor CXXI. szá zadá ban kezdődik. Mindegyik fejezet egy, a képzeletbeli Enciklopédia Galactica 116. kiadá sá bó l való idézettel kezdődik, amely - az utolsó kivételével - megszakítá sokkal van tele, és előrevetíti a fejezet

54

cselekményét és szereplőit. Az idézetek így keretbe foglaljá k a művet és segítik az időbeli ugrá sok érzékeltetését ( az egyes részek kö zö tt legalá bb 30-50 év telik el). Az első rész főhőse Hari Seldon, a pszichohistó ria nagymestere, az Alapítvá ny szü lőatyja. Miatta kö ltö zik az Enciklopédia Galactica szá zezer író ja a Terminus bolygó ra, itt jö n létre az Egyes Szá mú Enciklopédia Alapítvá ny. Az Alapítvá ny célja tulajdonképpen nem a Galaxis tudá sá nak á tmentése, hanem az, hogy a Galaktikus Birodalom buká sá t kö vető barbá r időszakot ezer évre rö vidítsék le. A tová bbi fejezetek az Alapítvá ny kü l- és belpolitiká já nak, kereskedelmének, belső életének alakulá sá t, vá lsá gkezelését kö vetik. Két tová bbi fontos szereplő a kormá nyzó Salvor Hardin, majd a mesterkereskedő, polgá rmester és főpap Hober Mallow. Az Alapítvá ny végü l sikeresen létrehoz egy, a tudomá ny-vallá s irá nyítá sa alatt á lló kereskedőbirodalmat. A regényben Asimov ú j tudomá nyt dolgoz ki, a pszichohistó riá t, mely kvalitatív mó dszerekkel tanulmá nyozza az embercsoportoknak az á llandó tá rsadalmi és gazdasá gi ö sztö nzésekre való reagá lá sá t (Hari Seldon példá ul egyenlettel vezette le azt, hogy a Birodalom fővá rosá nak, Trantornak tú lzott specializá ció ja miatti ö t évszá zad mú lva bekö vetkező pusztulá sá nak szá mszerű való színűsége 92,5%). É rdekes gondolat a Seldon-vá lsá gok megoldá sa: addig kell vá rni, amíg el nem veszítik cselekvési szabadsá gukat, és má r csak egy ú t marad, az igazi tö rvények kö vetése (a „nem cselekvő tá rsadalom” képében a keynesi „a piac lá thatatlan keze” gondolat kö szö n vissza tá rsadalmi kontextusban). A tudomá ny-vallá st terjesztő techno-papok az atomreaktorok műkö dtetésével tartjá k hatalmukban a szomszéd kirá lysá gokat, később a kalmá rfejedelmek szó rjá k el má s bolygó kon a csú cstechnoló gia magvait, így vonnak gazdasá gi fü ggésbe kö ztá rsasá gokat és monarchiá kat. Ezek szintén megfelelnek Asimov kora elképzeléseinek az atomenergia fontossá gá ró l és a kereskedő, mint kalandor fontos szerepéről, aki a hatá rok á tlépésével viszi előre a fejlődést. A szereplők á brá zolá smó dja ebben a műben még meglehetősen egysíkú : a főszereplők mintha folyton ismétlődnének, szinte csak pozitív tulajdonsá gaik vannak, jellemfejlődés nincs. Asimov a jö vőt jellegzetes férfivilá gként lá ttatja, női szereplő alig van, jellegzetes tulajdonsá gaik a hiú sá g és pragmatizmus. Nincsenek olyan negatív szereplők, akik ellen egyértelműen ki lehetne á llni. A kö nyv stílusa érdekes és Asimov meseszö vése szokatlan: minden á brá zolt nézőpontot meg lehet érteni, és az olvasó legtö bbszö r maga sem tudja, hogyan reagá lna az eseményekre.

55

Stanislaw Lem 1921-ben szü letett Lwó w-ban, Lengyelorszá gban (ma Lviv, Ukrajna). Má r a kö zépiskolá ban feltűnt rendkívü li intelligenciá já val és tehetségével. Ifjú korá ban, Krakkó ban á llító lag kö zeli bará tja volt a későbbi II. Já nos Pá l pá pa. Orvosi egyetemet végzett, majd az alkalmazott pszicholó gia terü letén végzett kutatá sokat. Jó l értett a bioló giá hoz, kémiá hoz, s autodidakta mó don jelentős csillagá szati ismeretekre tett szert. A kibernetika és a matematika problémá ival is foglalkozott. Ezen ismereteit kamatoztatta író i munká ssá gá ban. A fasiszta megszá llá s alatt az ellenzéki mozgalomhoz tartozott. Autó szerelőként dolgozott, és ekkor írta első kisregényét. Első, a sztá linista korszakban írt regényei még a marxista jö vőkép jegyében szü lettek. Későbbi művei erkö lcsi ismeretelméleti kérdéseket vizsgá lnak gondosan megkonstruá lt jö vőbeli, illetve idegen vilá gok kontextusá ban, az emberi, avagy értelmes létezés hatá rhelyzeteiről szó lnak drá mai feszü ltséggel. Még szélsőségesebb hatá rhelyzetet, egy ember nélkü li univerzumot á brá zolnak plasztikusan és sok humorral a Kiberiá da robotmeséi. A Summa technologiae Lem hallatlan tá jékozottsá gá t és képzelőerővel ö sszefont logiká já t példá zza: a tudomá ny és technoló gia (elsősorban az informatika) tendenciá ibó l kiindulva vá zol fel konkrét jö vőképet, és elemzi a jö vő tudatos megtervezhetőségét (tö bbek kö zö tt korá t messze megelőzve kifejti a virtuá lis való sá g koncepció já t). Jó val pesszimistá bb későbbi ö sszefoglaló műve, a Szép idők jelen- és jö vőképe. A műfajró l nagy hatá sú monográ fiá t írt Tudomá nyos-fantasztikus irodalom és futuroló gia (1970) címmel. 1973tó l a Krakkó i Egyetem lengyel irodalom tanszékén tanított. Az a mó d, ahogyan Lem a tudomá nyos és technoló giai gondolkodá st képes az irodalomba beemelni, valamint a lehetséges vilá gok megkonstruá lá sá nak képessége az 1980-as évektől kezdve a vilá gon mindenü tt rá irá nyította a posztmodern irodalom híveinek figyelmét. Ugyanebben az időben a szerző mind tö bbet írt a lengyel jelen problémá iró l.

Fontosabb művei: 1946: Ember a Marsró l (első sci-fi jellegű műve) 1951: Asztronautá k (a nemzetkö zi hírnevet meghozó első sikere) 1955: Magellá n-felhő 1959: É den

56

1961: Visszatérés 1961: Solaris 1970: Pirx piló ta kalandjai (elbeszélés-gyűjtemény)

Solaris A Solaris talá n Lem legismertebb műve, a sci-fi irodalom egyik legnagyobb klasszikusá nak szá mít. A regényben az író az emberek egy teljesen idegen, magas intelligenciá val szembeni lehetséges viselkedését tá rja az olvasó k elé. A mű vilá gsikert arató filmvá ltozatá t Andrej Tarkovszkij rendezte. A tö rténet a Solaris bolygó felett keringő űrá llomá son já tszó dik. A bolygó csaknem teljes felszínét gondolkodó plazmaó ceá n borítja, ami kü lö nö s dolgokat hoz létre: a főhősö knek mú ltjuk felbukkanó kísérteteivel, fá jdalmas emlékeivel kell megkü zdeniü k. A szereplők célja a folyamatosan ú jraéledő „vendégeiktől” való megszabadulá s, mú ltjuk halhatatlan, a plazmaó ceá n á ltal kreá lt teremtményeinek elpusztítá sa. A főhőst, Kris Kelvint tíz éve meghalt szerelme, Harey kísérti, aki miatta lett ö ngyilkos; a cselekmény szá la az ő tö rténetü ket kíséri, melyet az író Kris nevében beszél el. A kö nyv sci-fi alapjá t a kö rítés, a kö rnyezet, a helyszín, és az idegen, a fizika minden tö rvényének ellentmondó an mozgó bolygó adja, valamint a plazmaó ceá n. Lem megteremti a kozmoló giai jö vő filozó fiá já t, mú ltjá t, az idegen bolygó val foglalkozó tudomá nyt, a szolarisztiká t. A regény fontos témá ja az is, ahogy a főszereplő tudó sok, a pszicholó gus Kris, a kibernetikus Snaut és a fizikus Sartorius az ó ceá n viselkedését és céljait igyekeznek magyará zni, illetve, hogyan viselkednek vele szemben: tová bb akarjá k-e tanulmá nyozni, vagy éppen meg akarjá k semmisíteni. A főhős előszö r el akarja pusztítani, mert azt gondolja, azzal, hogy az agyuk rejtett zugaiban talá lt dolgokat a kö vetkezményekkel nem tö rődve lemá solja, á rt az embereknek. Végü l arra a kö vetkeztetésre jut, hogy az emberek azért nem értik meg az ó ceá nt, mert „meg vannak vakítva sajá t emberségü ktől”, csak emberi léptékben képesek gondolkodni, és csak ebben hisznek, de tulajdonképpen ö nmagukat sem értik igazá n. Ú gy dö nt, az űrá llomá son marad, és esélyt ad annak, hogy az ó ceá nt megértse: „Ha elmegyek innét, végképp lemondok arró l a csekély, talá n csak a képzeletben létező lehetőségről, amit a jövő rejteget. Nem tudok semmit, de rendíthetetlenü l hiszem, hogy a kegyetlen csodá k ideje nem mú lt el.”

57

A mű egyik fő erénye a kö vetkezetes gondolatisá ggal együ tt jelen levő, szinte kö ltői érzékletesség. A Solaris nem annyira fantasztikus cselekményével, hanem a tö rténet mö gö tt meghú zó dó elgondolkodtató vilá gképével tesz mély benyomá st az olvasó ra. Lem bírá lja az embert, mint az univerzum legö nzőbb lényét, aki nehezen viseli, ha valaki, vagy valami má s győzedelmeskedik felette. A regénybeli emberiség célja nem a kapcsolatteremtés, hanem a vetélytá rskeresés, ö sztö nö sen le akarjá k győzni az ismeretlent.

Ellenő rző kérdések A sci-fi, mint irodalmi jelensé g című témakörhöz: 1. Minek kö szö nhető a sci-fi irodalom fellendü lése? 2. Soroljon fel ö t jellegzetes sci-fi témá t! 3. Melyik fontos szó t alkotta sci-fi író ? 4. Melyik szerző életére, illetve munká ssá gá ra vonatkoznak az alá bbi á llítá sok? • Biokémikus volt. • Népszerű kö nyvet írt a sci-fi-ről. • Műveiben emberek nélkü li univerzumot is á brá zol • A Futurian tá rsasá g tagja volt. • Kifejtette a virtuá lis való sá g koncepció já t. • Axiomatikus regényíró i mó dszerrel dolgozott. 5. Sorolja fel az Alapítvá ny és a Solaris há rom-há rom fontos szereplőjét! 6. Mi a baj az emberek viselkedésével Lem szerint? 7. Mi az Asimov á ltal kidolgozott pszichohistó ria és tudomá nnyá vá lt-e? 8. Ki mondta az alá bbi mondatokat? • „Nem tudok semmit, de rendíthetetlenü l hiszem, hogy a kegyetlen csodá k ideje nem mú lt el.” • „Itt van nyakunkon a Seldon-vá lsá g, s mire ideér, polgá rmester akarok lenni és főpap!”

58

NEGATÍV UTÓ PIÁ K Az utó pia elképzelt, eszményien tö kéletes és ezért gyakorlatilag megvaló síthatatlan tá rsadalmi berendezkedés, az ilyen á llapotoktó l alkotott elképzelés, illetve a bö lcseleti irodalom ilyen tartalmú műfaja. A szó maga a gö rö g u- fosztó képző és a toposz (hely) ö sszetételéből szá rmazik, kö rü lbelü li jelentése Seholsincsorszá g. A kifejezést Morus Tamá s alkotta meg, ez egy képzeletbeli, boldog szigetről szó ló leghíresebb művének címe. 1515-ben írta meg az Utó pia II. kö nyvét, melyben egy utazó olyan pogá ny és kommunisztikus vá rosá llamot ismertet, ahol a politiká t és az intézményeket a jó zan ész kormá nyozza. Ez a magas tá rsadalmi rend és erkö lcsiség éles kontrasztot alkot az Euró pá ban uralkodó , Morus á ltal helytelenített tá rsadalmi renddel, melynek á llapotá t az 1516-ban írott I. kö nyvben tá rgyalja. A lenyűgö ző gondolatkísérlet részben a korabeli viszonyok gö rbe tü kre, részben az idealizá lt jö vő ö nzést legyőző tá rsadalmi berendezkedésének vá zlata. A műfaj sokkal régebbi, mint elnevezése. Két fő vá ltozata a spekulatív és a gyakorlati utó pia. Előző példá ja Plató n Á llam-a (i.e. IV. szá zad), Euhémerosz Szent felirat-a (i.e. III. szá zad), Plutarkhosz Lü kurgoszéletrajza (I. szá zad), valamint Antonio Francesco Doni a Moruséhoz hasonló humanista szemléletet tü krö ző É gi, földi és pokoli virá gok című műve (1553). A gyakorlati utó piá k egyik korai vá ltozata Tommaso Campanella 1602-es Napá llam című filozó fiai értekezése. Francis Bacon 1627-ben írt Ú j Atlantisz-á nak tudomá nyos programja az utó pia gyakorlati, vallá si-filozó fiai elemei pedig annak spekulatív oldalá t képviselik. Keresztény utó piá t vá zolt fel példá ul Johann Valentin Andreae A keresztények vá ra (1619) című eposza. Az angol G.A. Ellis, Az ú j Britannia (1820) és a francia É tienne Cabet, az Utazá s Iká riá ba (1840) című regények szerzői maguk is pró bá lkoztak kommunisztikus telep létrehozá sá val Ameriká ban. H.G. Wells Modern utó pia (1905) című regénye ismét a spekulatív vá lfajba tartozik. Az irodalmi művekkel és gondolatkísérletekkel pá rhuzamosan sok vallá si és politikai reformer a gyakorlatban is megpró bá lkozott utó pisztikus kö zö sségek megteremtésével, főként Ameriká ban. A XVII-XVIII szá zadi telepek főként vallá si kommuná k voltak. Az első vilá gi kommuná k egyikét, New Harmony-t Rober Owen angol gyá ros alapította 1825-ben, amikor megvá sá rolta a rappitá któ l az indianai Harmony-t. Ez nem annyira kommunisztikus, inká bb szö vetkezeti jellegű volt, amely ugyan felbomlott, de itt jö tt létre az Egyesü lt Á llamokban az első ó voda, az első szakiskola, az első ingyenes kö zkö nyvtá r, és az első ö nkormá nyzati elemi iskola. Pá ratlan vá llalkozá s volt az 1841-ben alapított Oneida Kö zö sség, amely bevezette a „komplex há zassá g” rendszerét, melyben kö zö s volt minden férj és feleség,

59

mivel alapító juk meggyőződése szerint az effajta „nagycsalá di” rendszerben megszűnik az ö nzés. Az amerikai polgá rhá ború utá n lelohadt a vilá gi kommuná k irá nti lelkesedés, de rö vid életű vallá sos-utó pisztikus kö zö sségeket még a XX. szá zadban is alapítottak. Sok utó pia szatirikus mű, azaz aktuá lis, gyakorlati értékű ugyan, de célja nem a megoldá s felmutatá sa, hanem a jelenbeli viszonyok nevetségessé tétele. Ilyen Jonathan Swift Gulliver utazá sai (1726), és Samuel Butler Mesholes (Erewhon, azaz fordítva írt Seholsem; 1872) című műve. Bá r az utó pia a csaló dá s és a hiá ny műfaja, a legtö bb művet a kényszerű optimizmus jellemzi, pozitív utó piá k, lá tomá sok arró l, hogy az elfajzott jelennel szemben milyen ígéretes lehet a jö vő. A XX. szá zadban, amikor is a megtervezett tá rsadalom spekulatív elgondolá sá bó l a politika minden elemét meghatá rozó való sá gos cél lett, pesszimista ellenutó piá k, negatív utó piá k sorozata szü letett. Ezek példá i Jevgenyij Zamjatyin Mi (1926) és Aldous Huxley Szép ú j vilá g (1932) című regényei, illetve Orwell és Merle egyes művei.

George Orwell (Eric Arthur Blair) 1903-ban Mitiharban, Bengá liá ban szü letett. Apja alacsony beosztá sú tisztviselő volt az indiai kö zigazgatá sban, francia szá rmazá sú édesanyja pedig egy tö nkrement burmai tikfakereskedő lá nya - az író így elszegényedett sznob kö rnyezetben nevelkedett. 1911-ben, Angliá ba való visszatérésü k utá n szü lei beírattá k egy sussex-i előkészítő interná tusba, ahol a tö bbi diá któ l szegénysége és kivá ló képességei kü lö nbö ztették meg. Mogorva, visszahú zó dó , kü lö nc fiú ként nőtt fel, bá r Anglia két hírneves magá n-kö zépiskolá já ba is ö sztö ndíjat nyert: Winchester helyett Etont vá lasztotta. Taná rai kö zétartozott Aldous Huxley is, és ekkor jelentek meg első írá sai az iskolai folyó iratokban. A felkíná lt egyetemi ö sztö ndíj helyett 1922-ben Burmá ba ment, hogy az Indiai Birodalmi Rendőrségnél helyettes kerü leti főfelü gyelőként szolgá ljon, de 1928-ban kilépett bűntudata miatt, mivel nem kerü lt a burmaiakkal kö zelebbi kapcsolatba (hatalom és kiszolgá ltatottsá g élménye). Hazatért és megmerítkezett a szegény és szá mkivetett londoni és pá rizsi szegénynegyedek életében. Burmá bó l való visszatérése utá n anarchistá nak nevezte magá t, de az 1930-as évektől má r szocialista eszméket vallott. A spanyol polgá rhá ború ban csatlakozott az ö nkéntesekhez és megsebesü lt. 1937-ben a kö ztá rsasá gi kormá ny nevében a kommunistá k hajtó vadá szatot indítottak a velü k szembená lló fegyveres szocialista csoportok utá n, amilyennek Orwell is tagja volt. Elmenekü lt Spanyolorszá gbó l, de az élmény egy életre elü ltette benne a kommunistá kkal szembeni iszonyatot. 1950-ben Londonban halt meg.

60

Orwellt a hétkö znapi tényleírá s, a filozó fiai absztrahá lá s és a regényfikció szintjeiben az emberi szabadsá g és egyenlőség lehetősége és megvaló sítá sá nak mértéke foglalkoztatta. Kevésséérdekelték a XX. szá zadi regény formai és stilá ris vá ltozá sai: olvasta ugyan Lawrence, Joyce, Woolf, Huxley, Eliot műveit, de Somerset Maugham-ró l vallotta, hogy a legnagyobb hatá st tette rá nyílegyenes és modorossá gok nélkü li tö rténetmondá sá val. Á llatfarm című allegorikus politikai meséje (szatirikus mó dszere a tú lzá s) az orosz forradalomró l és a sztá linizmus kibontakozá sá ró l (Hó golyó : Trockij, Napó leon: Sztá lin) hozta meg neki az erkö lcsi és anyagi elismertséget. E műve és az 1984 miatt Nyugaton a kommunistaellenesség jelképévé vá lt, míg a szovjet tö mb orszá gaiban kö nyvei csak szamizdat formá ban jelenhettek meg. Minden művét az Orwell á lnév alatt jelentette meg, ami egy, a szü lei otthoná tó l délre fekvő suffolki folyó neve.

Fontosabb művei: 1933: Csavargó ként Pá rizsban és szegénynegyedekbeli tapasztalatairó l)

Londonban

(szociografikus

mű

1934: Tragédia Burmá ban (ö néletrajzi ihletésű mű burmai élményeiről) 1937: Ú t a wigani mó ló hoz (eredeti és rendhagyó politikai értekezés a nyomorgó észak-angliai bá nyá szokkal tö ltö tt idő élményein alapul; éles kritika az akkori szocialista mozgalmakró l) 1938: Hó dolat Kataló niá nak (spanyolorszá gi tapasztalatairó l) 1941: Az oroszlá n és az egyszarvú (Angliá val foglalkozó kö nyv, benne a hazafisá g a szabadgondolkodá sú , decentralizá lt szocializmus ideá já val ö tvö ződik) 1944: Á llatfarm 1949: 1984

1984 A regényt Orwell figyelmeztetésnek szá nta: a ná cizmus és a sztá linizmus egy tőről fakadó fenyegetéséről folytatott tö prengéseit ö sszegzi benne. Azt vizioná lja, mivé lesz a rend szabadsá g nélkü l. A mű realista regény a jö vőkeretek kö zö tt. Sü kö sd Mihá ly véleménye szerint olyan, mintha egy XX. szá zadi Dickens írta volna, aki olvasta és lá tta A majmok bolygó já -t. A

61

regény kivá ló an szerkesztett, há rom részből á ll: a főhős létezése, életkö rü lményei, magá nya az őt kö rü lvevő szö rnyvilá gban; kitö rési kísérlet a szabadsá g és szerelem vilá gá ba; buká s, bűnhődés, bü ntetés, megtö retés és megtö rés. A tö rténet egy elképzelt jö vőben já tszó dik, ahol a vilá got há rom, egymá ssal ö rö kö s harcban á lló totalitá rius rendőrá llam (Óceá nia, Eurá zsia és KeletÁ zsia) uralja. Az angol Winston Smith (legá ltalá nosabb angol csalá dnév + kihívó keresztnév), a regény főhőse az egyik á llam alacsony beosztá sú pá rtfunkcioná riusa, feladata a mú lt meghamisítá sa. Az igazsá g és a tisztesség utá ni vá gya arra készteti, hogy titokban fellá zadjon a mindenható Pá rt ellen. A Pá rt azá ltal tartja fenn uralmá t, hogy szisztematikusan elferdíti az igazsá got, és a sajá t aktuá lis céljainak megfelelően folytonosan ú jraírja a tö rténelmet. Smith beleszeret egy hasonló an gondolkodó nőbe, Jú liá ba, de végü l mindkettőjü ket letartó ztatja a Gondolatrendőrség. Smith bebö rtö nzése, megkínzá sa és á tnevelése nemcsak testi megtö rését és megalá zá sá t szolgá lja, hanem ki akarja irtani belőle a fü ggetlen szellemi létezést és a lelki tartá st. Végü l elá rulja Jú liá t és teljesen megtö rik. Az agymosá s sikerü lt: tarkó nlö vetése előtt má r csak azt képes szeretni, akit eddig a legjobban gyűlö lt: a Pá rt vezérét, a Nagy Testvért (akit Sztá linnal azonosítanak, míg Goldsteint Trockijjal). Bá r Orwell elismeri, hogy viszonylag egységes és zá rt tá rsadalom nélkü l nem lenne haladá s, a totalitarizmus előfeltételeiből kiindulva kö nyö rtelen logiká val végigviszi kö vetkeztetést: a hatalom és a má sok feletti uralom imá data megtalá lta tö kéletes kifejeződési formá já t a megdö nthetetlen és kikerü lhetetlen rendőrá llamban. A szü ntelen megfigyelés (teleképek), a mindenü tt jelen levő hazugsá g lassanként minden emberi erényt meghamisít és kiirt. Az író figyelmeztetése nagy hatá st gyakorolt kortá rsaira és a későbbi korok olvasó ira is. Kö zponti témá ja még a kulturá lis emlékezet, a mú lt, a művészet és a tudomá ny megsemmisítése. A kö nyv egyik maradandó leleménye a totá lis diktatú rá n belü l a totá lis ideoló gia érzékeltetése a gondolkodá s és a beszéd szintjén: a mű címe, valamint szá mos kitalá lt szava és fordulata („A Nagy Testvér figyel téged”, „ú jrabeszél”, „duplagondol”, „a há ború : béke - a szabadsá g: szolgasá g - a tudatlansá g: erő- kettőmeg kettő: öt”) szá lló igévévá lt.

Robert Merle 1908-ban Tébessá ban szü letett Algériá ban, mely akkor még francia gyarmat volt. A Sorbonne-on filozó fiá t és irodalomtö rténetet tanult. A II. vilá ghá ború ban részt vett a dunkerque-i ü tkö zetben, és hadifogsá gba kerü lt. Há rom évet tö ltö tt német fogolytá borban, 1943-ban szabadult. Franciaorszá g felszabadulá sa utá n tö bb francia és algériai egyetemen

62

tanított. 1965-től nyugalomba vonulá sá ig a Pá rizsi Egyetem professzora volt. Írt regényeket, drá má kat és esszéket. Korai műveit a há ború okozta megrá zkó dtatá s élménye hatja á t, a francia egzisztencializmus erős befolyá sá t mutatjá k. Ezekben elsősorban a há ború tö meglélektani hatá sá t vizsgá lja, az erőszak és a tö megtéboly hatá sait pró bá lja tetten érni. Má sik kedvelt műfaja a tö rténelmi regény. Példá ul a Bounty matró zainak lá zadá sá t feldolgozó A sziget című művében a kalandregény felszíne alatt a faji előítéletek és az erőszak jogossá gá nak problémá já val foglalkozik. Ú jabb tö rténelmi regényeiben Franciaorszá g korá bbi szá zadaiba tért vissza, míg legnépszerűbb műveiben a tudomá ny szerepének és a tá rsadalom fejlődésének kérdéseit, a tudomá ny felelősségét boncolgatja, az emberiség jö vője irá nti aggodalmá t fejezi ki. Sajá tos műfaja a politikai regény, a szatíra és a sci-fi voná sait ö tvö ző „politique-fiction”. Merle a legnépszerűbb francia író Magyarorszá gon, csaknem minden regényét lefordítottá k és nagy példá nyszá mban kiadtá k.

Fontosabb művei: 1949: Két nap az élet (a dunkerque-i csata szorongató élményeit ö rö kíti meg) 1950: Mesterségem a halá l (Robert Lange, az auschwitzi halá ltá bor megszervezőjének fiktív ö néletrajza) 1962: A sziget 1967: Á llati elmék (regény a pusztítá s szolgá latá ba á llított á llatokró l) 1972: Malevil 1977: Francia histó ria (a hugenottá k és pá pistá k kü zdelme a XVI. szá zadi Franciaorszá gban)

Malevil Merle regénye cselekményét nem a tá voli jö vőbe, vagy tá voli fö ldrészre helyezte. A tö rténet 1977-ben, Franciaorszá gban já tszó dik. A Malevil abban az időben szü letett, amikor még két XX. szá zadi szuperhatalom á llt szembe egymá ssal, és javá ban folyt az atomfegyverek gyá rtá sa, a hideghá ború időszaka. „A tömegpusztító fegyverek sokasá ga és az ilyen fegyverekkel

63

rendelkező orszá gok növekvő szá ma ringatott nyugalomba. Mivel 45 ó ta soha és sehol nem vetettek be atomfegyvert, azt képzeltü k, nem is merik soha bevetni, tehá t nem lesz semmi baj. Kü lön műszó t alkottunk a hamis biztonsá gtudat kifejezésére, és a magas stratégia mezébe öltöztettü k. Ú gy neveztü k: „a félelem egyensú lya”. A műben mégis bekö vetkezik az „esemény”, és az író azt mutatja be, hogy az emberek hogyan reagá lnak rá , illetve hogyan pró bá ljá k megoldá st talá lni a pusztítá ssal bekö vetkezett á llapotokra. A regény főszereplője Emmanuel Comte, Malevil, egy meredek sziklafalon épü lt régi vá r ura. Az „esemény” idején épp a borospincében tartó zkodik „Kö r”-beli bará taival, vendégével és szolgá ló ival, így menekü lnek meg. Nagy feladattal á llnak szembe a vá rlakó k: meg kell szervezniü k életü ket, egy kis tá rsadalmat kell létrehozniuk. A XX. szá zadi technika vívmá nyai nélkü l az életben maradt á llatokkal élelmet kell termelniü k testi fenntartá suk érdekében, szellemi tá plá lékukat a Biblia olvasá sá val biztosítjá k. A csoport vezetője Emmanuel lesz, de a fontos dö ntéseket mindig kö zö sen hozzá k. Há rom jö vevénnyel bővü l a kö zö sség, kö ztü k egy fiatal nővel, Miette-tel. A dilemma megoldá sá t - monogá mia, vagy poligá mia - Miette-re bízzá k, aki az utó bbi mellett dö nt. Kiderü l, hogy tová bbi tú lélők vannak a szomszédos La Roque-ban, ahol az ö njelö lt pap, Fulbert a malevili demokrá ciá val ellentétben szabá lyos diktatú rá t hozott létre: megszerezte az élelmiszerkészletet, és ezzel tartja sakkban az embereket. A vá rost egy há ború s veterá n vezetésével elfoglalja egy csapat, de a Malevil elleni akció juk nem sikerü l. Az á lpap Fulbert-t is sikerü l leleplezni, Emmanuel bará tjá t vá lasztjá k a vá ros polgá rmesteréü l. Comte meghal vakbélgyulladá sban és az 1979-ben a vá rost ért egyetlen tá madá sban életét veszti a Kö r egy má sik tagja, Colin is. A regény fordulatokban gazdag. Merle elbeszélői stílusá t a tá volsá gtartá s és titokzatossá g jellemzi. Az író nem foglal egyértelmű á llá spontot abban a kérdésben, vajon a kö zépkori technikai kö rü lmények kö zé sü llyedt, de a XX. szá zad szellemével rendelkező embereknek mennyi ideig tart ú jraépíteni tá rsadalmukat és gazdasá gukat, megoldani erkö lcsi, vilá gnézeti és individualizmusukbó l eredő problémá ikat. Annyi azonban bizonyos, hogy az atomhá ború regénybeli tú lélői nem tanultak az eseményből, a harcot, a há ború t folytatni fogjá k: „Furcsa faj az ember: á dá zul pusztítja önmagá t, és á dá zul kü zd önnön fennmaradá sá ért”.

Ellenő rző kérdések a Negatív utópiák című témakörhöz 1. Ki alkotta az „utó pia” szó t, és mi a jelentése?

64

2. Nevezzen meg egy-egy híres spekulatív, gyakorlati, és „vegyes” utó piá t! 3. Mi a merle-i „politique fiction”? 4. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • Orwell egyik taná ra Aldous Huxley volt. • Az Orwell író i á lnév egy akroníma. • Orwell kiá brá ndult a kommunizmusbó l. • Merle-nek nem voltak há ború s élményei. • Merle szá mos tö rténelmi regényt írt. 4. Melyik műre igaz? • Egyik kö zponti témá ja a kulturá lis emlékezet megsemmisítése. • A regény az „esemény” utá ni életet á brá zolja. • Há rom részből á ll. • A totá lis ideoló giá t a gondolkodá s és a beszéd szintjén is érzékelteti. • Egy demokratikus kö zö sség kialakulá sá t á brá zolja. • A tudomá ny fejlődésben já tszott szerepét is vizsgá lja.

65

A BEAT-NEMZEDÉ K A beat szó t nehéz magyarra fordítani, angolul is tö bbértelmű: lehet „vert”, „fá radt”, „haszontalan”, de „ü dvö zü lt” és „boldog” is (a latin beatusbó l). A nemzedékkel, amelynek jelzője, egy filmen talá lkozhattunk előszö r, a híres James Dean já tszotta ö nmagá t és az amerikai ifjú sá got. Halá la utá n ezrével érkeztek levelek a címére: az amerikai ifjú sá g nem hitte el, hogy James Dean halott. Szimbó lumuk volt, egy korérzés és nemzedéki á llapot megtestesítője, ú gy érezték, ö nmagukat temetnék el vele, ha elhinnék a halá lá t. A beatség életkorilag a gyermekévek tú lsó hatá rá n, a csalá d elhagyá sá nak idején kezdődik. A folytatá s: ez a nemzedék McCarthy idején eszmélt a vilá gra, a koreai há ború frontjelenségeit olvasta a főiskolai jegyzetei mellett, a totá lis pusztulá s nukleá ris reklá mjaival és fenyegetéseivel talá lkozott a moziban és a Tv előtt, s később sem felejtette el emlékeit. Huszadik évü k kö rü l a jö vő, a napró l-napra kö zeledő felnőttség: az organisation-man és a square: a szervezet-ember és az á tlagpolgá r szü rkesége rémlik fel előttü k. Lá thatatlan, de olajozottan műkö dő csavarnak lenni a gépezetben, leszokni az á lmokró l, később a véleménymondá sró l, még később a véleményalkotá sró l, „jó ” pénzt keresni, két gyermeket nemzeni, szombaton kocsiba pakolni a csalá dot és víkendezni. S ha mindez á tfut a tudaton – ilyenkor tö r előre az ü völtés (Allan Ginsberg), amely a beat-irodalom és a beat-zene szá mos alkotá sá nak címe. Az á tlagpolgá ri lét gyűlö lt automatizmusá nak ellenszere az egyetlen mindenható szó : az antikonformizmus. Lehetőségei korlá tlanok, kö telezettsége semmi. Gyakorlata: kivonulni a megutá lt és nem értett tá rsadalombó l a szigetre, a lelki és fizikai magá nyba vagy a hasonszőrűek kö zé, New York, Boston és San Francisco kü lvá rosaiba, padlá sszobá kba és fö ld alatti pincehelységekbe, a mexikó i hatá rszélre, a dél-kaliforniai tenderpartra, a kö zép-amerikai orszá gutakra. Bőrkabá tos, farmeros kü lö n vilá g: Jézus és Buddha, James Dean és Marilyn Monroe, Elvis Presley és a ká bító szer mérgezésben meghalt néger jazz zenész Charlie Parker, Blake és Majakovszkij, Nietzsche, Kierkegaard és Marx vannak ennek a vilá gnak a kö zpontjá ban, s amely annyival kü lö nb a megtagadott kinti vilá gná l, hogy kevésbé érzik rosszul benne magukat. Mindezt főként művészetü kből tudjuk, amelynek élménye, anyaga, tartalma, sőt formá ja: életvitelü k megunhatatlan ismétlődő feltá rá sa. A beatnemzedék művészete sok á gú : ide tartozik a dzsessz zenész Lennie Tristano, a zeneszerző Lester Young, a fotó művész Harry Redley, a neo-szü rrealista festő John Agley. Vilá ghírre mégis irodalmuk tett szert.

66

Kik tekinthetők beat-író knak? Az amerikai esszéistá k má ig is vitá znak erről. Annyit tudunk hogy a mozgalom szü letési helye: San Francisco, szü letési ideje: 1957. Elszó rt kezdeményezések utá n itt és ekkor tette kö zzéa kö ltőkritikus Kenneth Rexroth az Evergreen Rewiew c. folyó iratban néhá ny fiatal lírikus verseit, Allen Ginsberg nagy kö lteményét, a mozgalom programversét, az Üvöltés-t. Két évvel korá bban jelent meg a beat-irodalom alapregénye, Jack Kerouac On the Road-ja. Az irá nyzat magja néhá ny, má r évek ó ta publiká ló , de visszhangot csak ekkor keltő fiatal író : Kerouac, Ginsberg, Gregory Corso, Ferlinghetti. A mozgalom még csíra á llapotá ban sem volt homogén, egységes irá nyzat. Szinte a kezdetektől csoportokra bomlott, amelyek az USA má s-má s vá rosaiban má s-má s folyó iratok és kö nyvkiadó k kö rétö mö rü ltek. Irodalmi irá nyzat a XX. szá zadi Ameriká ban aligha volt még olyan kívü lá lló és kitagadott, a hivatalos irodalomtó l annyira lebecsü lt, mint a beatnemzedéké. Senkit se tévesszen meg a vilá ghír: a mozgalom főleg NyugatEuró pá ban keltett visszhangot, ahol a beat nemzedék a legú jabb angol, francia és német irodalom némely jelentékeny irá nyzatá val talá lkozott. Ameriká ban a mozgalom hivatalosan: periférikus, dilettá ns, szeméremsértő, destruktív, tá rsadalomellenes irá nyzat – mondjá k és írjá k mind a mai napig. Az idegenkedés fő oka a beat-nemzedék tagadá sra épü lt, negatív vilá gképe, amely maradéktalanul elutasítja a hivatalos Amerika tá rsadalmi értékrendjét, etikai normatívá já t, esztétikai hagyomá nyait és mindennapi életformá já t. A beat-nemzedék vá gyképe elsősorban nem tá rsadalmi á llapot. A beatnemzedék eszménye a harmonikus léleká llapot, az egyéni zavartalansá g és zavarhatatlansá g. A legfőbb beat-hitvallá s: az egyénre szabott, ö ná lló gondolkodá s, pontosabban meditá lá s, az ö n-érlelés lelkiá llapota, a szü ntelen tö prengés feladat-vá llalá sa, amely azonban nem kifelé, nem a kü lvilá gra irá nyul, hanem passzív, legfeljebb ö n-alakító . Innen érthető a beatnemzedék művészeinek és műveinek heterogén, ö sztö nö sen tarkabarka eszmevilá ga. É s nem véletlen, hogy a beat-nemzedék eszmevilá gá nak legnépszerűbb gondolata a sokat emlegetett Zen-buddhizmus. A beat-irodalom, mint mondtuk az ö tvenes évek má sodik felétől szá mítható , időben tehá t egybeesik az angol „dü hö s fiatalok” felléptével. Jelentkezésü k tá rsadalmi oka és há ttere, vilá gképü k némely eleme egyezik amazokéval, de művészi elméletü k és gyakorlatuk merőben má s. A „dü hö s fiatalok” drá má ibó l és regényeiből az elszá nt irodalmi tö rekvés csapott ki: valami sosemvolt ú jjal sö pö rni el a mindenható konzervativizmust. Ez a beatnemzedékből sem hiá nyzik, de kevésbé literá tori, sokkal inká bb emberszabá sú . Az irodalom belső haszná latra szolgá ló menedék vagy ö nmagunknak való otthonos barlang. Az írá s se tö bb, se kevesebb, mint az ital, a ká bító szer, a dzsessz, a szexualitá s – innen a beat-irodalom két jellegzetes voná sa: a teljes őszinteség és a tá volsá gtartá s hiá nya.

67

Művészi elképzelésü k: a szü letésre vá ró alkotá s totá lis szabadsá ga. Ennek értelmében szerkeszteni, tartalommal, formá val, stílussal, pró zá ban cselekményvezetéssel, jellemá brá zolá ssal, versben rímmel, ritmussal, szó tagszá mmal tudatosan tö rődni felesleges. Felesleges és ká ros, csak rontja a mű hitelét. Az író nak nem az a dolga, hogy kü lső tö rténéseket vagy belső érzéseket á brá zoljon., egyá ltalá n, hogy bá rmit is á brá zoljon. Az író dolga, hogy az objektív való sá g kronoló giá já t szubjektív tartalommá hangolja á t. A vilá got tehá t ú gy kell rö gzíteni, hogy elemei az emlékezőnek, az élményeit felidézőnek eszébe jutnak. A mű így lesz hiteles, így lesz igazá n „való di” – az objektív vilá g halott és kö zö mbö s nyersanyagá t a hangulati egységnek kell ö sszetartania. Ezen a laza ars poeticá -n á tü t valami a francia szü rrealizmusbó l, kü lö nbö ző mélylélektani iskolá k tanaibó l. Lírá juk nehezebben megfogható , idegenszerűbb, még akkor is, ha megszoktuk, hogy a szá zad kö ltészete megtagadta és eltűntette a „klasszikus” vers á llvá nyzatá t, a rímet és mértéket a szabad asszociá ció vá ltotta fel – s így nem meglepő, hogy a beat-nemzedék kizá ró lag csak szabad-verset ír. A beat líra való di felfedezéseit, értékeit és eredményeit Ginsberg, Corso, Ferlinghetti, Lamantia és O’ Hara versei javá ban talá ljuk. Ez a kö ltészet alkotó inak két kö zö s jellegzetességét tá rja fel: a felsorolá snak a hatá sos mó dszerét és az abszolú t vizuá lis hatá sra tö rténő képalkotá s techniká já t. Az elsőre az Üvöltés az iskolapélda, a beat-kö ltészet alapdokumentuma, amelyből a beat-nemzedék kö ltészeti ideá lja, de szocioló giai természetrajza is kiolvasható . A vizuá lis képtechniká ra minden jelentősebb beat-kö ltőnél talá lunk példá t. Nem szavakban, zá rt szerkezetekben, hanem szó tagokban, s a belőlü k kialakuló sorokban érzik a verset, s a gyakorlatban: a vers atomjai a képek, s a képek lá ncolatá bó l á ll ö ssze a vers egészét adó vízió . Kevés modern kö ltői irá nyra hatott ennyire a festészet alkotá smó dja. A képekben lá tá s, a képi kifejezés, a kö zvetlen érzéki hatá sra tö rekvés, az intellektuá lis elemek elkerü lése a vizualitá s kedvéért. Ezt a kö zö s tö rekvést színezi Ginsberg eposzi á radá sa, Corso ö rö k kamaszos elvá gyó dá sa, Ferlinghetti ironikusabb, hidegebb lá tá sa, Lamantia á lomvilá ga és Gary Snyder révü lt kö zö nye. A beat nemzedék epiká ja á ttekinthetőbb, bá r nem mindig kö nnyen olvasható . A pró zai műveket nehezebb műfajba sorolni. A novellá k is, a regények is á ttö rik a hagyomá nyos kereteket, napló - és kró nikaszerű, ö néletrajzi elemekkel á tszőtt, lá tomá sokkal és elmélkedésekkel sú lyosbított epika szinte valamennyi. A nagy amerikai regényíró k utá n meglepetés, hogy az Egyesü lt Á llamok mennyire ö sszezsugorodott a beat-író k lapjain. Legyen a színtér New York, San Francisco vagy Kalifornia, a vilá g a beat nemzedék figurá ira, életvitelére és lelkiá llapotá ra szűkü l le, s ezt a zá rt mikrovilá got a tagadá son kívü l semmi sem fűzi a kintihez. Morbid ö npusztítá s és lebegő révü let, pszichopata hipster és á lmodozó arkangyal: a beat magatartá snak ez a két sarkpontja, és a beat epika tagadhatatlanul szuggesztív lá tvá nyba

68

foglalja ezeket a szélsőségeket. A beat nemzedék irodalma inká bb szocioló giai jelenségvoltá ban, semmint esztétikai értékében jelent figyelmet.

Jack Kerouac A beatirodalom egyik alapító ja, teoretikusa és mitikus hőse francia-kanadai csalá dbó l szá rmazott. 1922-ben szü letett, apja nyomdá sz volt, aki szigorú , konzervatív életelvek szerint nevelte a fiá t. Kerouac ugyan megtagadta a kispolgá ri életformá t, de ö néletrajzi írá saiban mégis sok szeretettel idézte fel gyermekéveit. Jó tanuló és jó sportoló volt, így ö sztö ndíjat kapott a newyork-i Columbia Egyetemre. 1941-ben félbehagyva egyetemi tanulmá nyait elszegődö tt a kereskedelmi flottá hoz. Amikor az USA is beavatkozott a vilá ghá ború ba a haditengerészetnél szolgá lt, de személyiségzavarokra hivatkozva hamar leszerelték. Visszatért az egyetemre, de má r nem tudta elviselni a kö tö ttségeket. 1943 és 1950 kö zö tt író és kö ltő bará taival –Noel Cassady, Allen Ginsberg, William Burrughs – bejá rta Amerika ö sszes á llamá t. Ezt az időszakot dolgozza fel az Ú ton című regényében. Vá ndorlá sai sorá n kétszer megnősü lt, de egyik kapcsolata sem tartott tová bb néhá ny hó napná l. Az egyetlen biztos pont az életében édesanyja volt. Az Ú ton sikerét nem tudta a későbbiekben írt műveiben megismételni, bá r szinte minden évben megjelentetett egy életrajzi művet. Az 1960-as években egyre kevésbé rokonszenvezett azzal a mozgalommal, amely létrehozá sá ban maga is részt vett. Utolsó éveit visszavonultan tö ltö tte harmadik feleségével és édesanyjá val. 1969-ben halt meg.

Fontosabb művei: 1957: Ú ton 1958: Az igazsá g csavargó i (erősö dik a miszticizmus irá nti vonzalom; a regény szereplői Dharma-csavargó k, akik az igazsá got keresik) 1958: Föld alatti emberek (hősei a Zen buddhizmus, a gá tlá stalan szexualitá s, a dzsessz és a ká bító szerek má morá ban élnek) 1961: Nagyszerű gondolatok könyve 1962: Művésztelep

69

1963: Gerard lá tomá sai 1965: A pusztulá s angyalai

Ú ton Az amerikai levegőben, az orszá g ó riá s méreteiben, népének mentalitá sá ban és életviszonyaiban kell lenni valaminek, ami a tá volsá g utá ni vá gyat, az ö rö k nyughatatlansá got, a gyakori helyzetvá ltoztatá st tá plá lja és ébren tartja. Az amerikai csavargó klasszikus típusá t Jack Londonná l ismerhetjü k meg. Kerouac hőse ugyan kü lö nbö zik tőle (nem vonatü tkö zőkö n utazik, hanem autó n, nem tudatlan ö sztö nember, hanem értelmiségi, nem kaland szá mukra az utazá s, hanem az élet értelmének tudatos keresése). 1951-ben há rom hét alatt egy 83 méter hosszú papírtekercsre írta meg Kerouac főművét, amely inká bb szociográ fia, mint regény. Ginsberg a regény stílusá t spontá n poppró zá nak, Truman Capote pedig, nem írá snak, hanem író gépelésnek nevezte. A regény stílusa és hangvétele való ban annyira ú jszerű volt, hogy a kiadó hat évig vá rt, mire rá szá nta magá t a kiadá sra. Erősen ö néletrajzi ihletésű mű két főszereplővel: Sal Paradise – aki a tö rténetet elmeséli, való já ban maga az író ; Dean Moriarty – akinek alakjá t Kerouac Noel Cassadyről mintá zta. A regénybeli link kö ltő, Carlo Marx alakjá ban Ginsberget ismerhetjü k fel és a new-york-i nagynéni az író édesanyjá nak képmá sa. A regény szereplői szá má ra a lényeg a kö znapi életből való kilépés, az utazá s, az ú ton levés szabadsá ga, kö tetlensége, az ismeretlen, hatalmas orszá g tá jainak és kü lö nö s embereinek a megismerése. Milyen filozó fiá t adnak az amerikai utak? Kerouac kö nyve a kérdésre egyfajta felelet – meglehetősen nyugtalanító felelet. Az ú ti epizó dok laza sorozatá n keresztü l keressü k a vá laszt. Kerouac fiataljai szá má ra az igaz cél maga az ú t. Az ú t, mint szimbó lum két jelentésű: whitmani értelmezés szerint egy polgá ri tá rsadalom lehetőségeit vetíti elénk, az egyenlőség és az előrehaladá s lehetőségét. Má sik értelme a zen-buddhizmusbó l á tvett misztikus tartalom, miszerint az egymá s és sajá t magunk megértéséhez, a Storihoz vezető ú t, az ü dvö sséghez való eljutá s szimbó luma. Kerouac regénye irá nyregény, mert egyféle magatartá sformá t szuggerá l. Dean Moriarty jellemző tulajdonsá gai egyre fokozó dnak benne. A mű végén má r alig beszél, csak dadogni tud és beleőrü l abba, hogy él. Kerouac felnyagyít egy magatartá sformá t, hogy nö velje hatá sá t és ebben rejlik a kö nyv irá nyregény jellege.

70

Kerouac regénye fontos kordokumentum. Nincs hatá rozott cselekményvonala, s néha főhősének sorsa is há ttérbe szorul az egyes szá m első személyben mesélő író sajá t kalandjai mö gö tt. A kö nyv érdekesen és izgalmasan leleplezi, hogy ez az amerikai-alja tá rsadalom mennyire kiterjedt, mennyire megvannak a maga rétegei, a sajá t szoká sai és kapcsolatai. Az író leleplez, de ugyanakkor együ ttérez. Együ ttérzése azonban csak még jobban elmélyíti a komor kö rkép színeit, mert érzékelteti, hogy hősei voltaképpen jobb sorsra érdemes emberek, akik maguk is á ldozatok. Kerouac stílusa, kifejezésmó dja olykor emlékeztet Henry Miller műveire, csakhogy míg Miller végletes szubjektivitá sá t sajá tos életszeretet hatja á t, Kerouac belső tétovasá ga, az író i megformá lá s minden velü k való rokonsá ga ellenére nem a reménytelenség érzetéből fakad. Legalá bbis ebben a művében még nem. Pró zá ja megtestesíti a spontá n pró za elemi szabá lyait: elrendezés: a tá rgy előttü nk á ll, aká r a való sá gban, aká r az emlékezetü nkben; eljá rá s: a beszéd tisztasá gá nak a lényege az emberi hang; kibontá s: szabad asszociá ció ; késleltető körü lmények: semmi keresgélés a megfelelő szó utá n; ü temezés: semmi sem zavaros, ezért tilos javítani; az érdeklődés magva: ne az előre gyá rtott elképzeléseden kezdj, hanem, ami a kép igazi tá rgyá n érdekel; szerkezet: modern és bizarr; elmeá llapot: ha lehet írj „ö ntudatlanul” – engedd be a tudatod aló l azt a gá tlá stalan, érdekes, szü kséges, hipermodern nyelvet, amelyet a tudatos művészet megnyirbá lna.

Jerome David Salinger Amerikai regényíró és elbeszélő: 1919-ben New Yorkban szü letett jó mó dú polgá ri csalá dban. Má r 15 éves korá ban katonaiskolá ba kerü lt s má r ekkor írni kezdett. Az iskola elvégzése utá n édesapjá val, aki hú sszá llítá ssal foglalkozott, Bécsbe, majd Lengyelorszá gba utazik, hogy megismerje a „sonkaszá llítá s” szakma fortélyait. Azonban nem vonzza édesapja szakmá ja, ezért beiratkozik a Columbia Egyetem irodalom szaká ra. A II. vilá ghá ború alatt katona volt az euró pai hadszíntéren (részt vett a normandiai partraszá llá sban) – elbeszéléseiben később felidézi ezeket a hó napokat. A há ború utá n visszatér New Yorkba, majd csendes „bú vó helyet” keres a zavartalan munká hoz. Tá rsasá gba nem já r, interjú t is csak egyetlen alkalommal adott egy 16 éves diá klá nynak iskolai lapja szá má ra. 1940-től jelennek meg kisebb elbeszélései, de ezeket nem tekinti író i pá lyafutá sa igazi részének. 1948-1953 kö zö tt a New Yorker folyó iratban jelennek meg elbeszélései. 1963-tó l kezdődően teljes magá nyban él, mintegy legendá t teremtett maga kö rü l.

71

Vannak olyan író k, akik epikai á radá sban mutatjá k be a há ború t (Mailer: Meztelenek és holtak), vannak olyan író k, akik sohasem á brá zolnak apró lékosan, nem írjá k le hőseik kö rnyezetét: in medias res - egy-egy feszü lt szituá ció kö zepén mutatjá k be hőseiket. Ebbe az utó bbi csoportba tartozik Salinger is. Kö zvetlenü l elénk á llított hősei sajá t magukat jellemzik tetteikkel, apró gesztusokkal. Salinger szinte filmszerű eszkö zö kkel él: a való sá g kö zvetlen, nyers bemutatá sá val, sokszor apró részletek kiemelésével, jellemző képek és motívumok egymá shoz kapcsolá sá val adja művei jelképrendszerét, ritmusá t és ö sszhatá sá t. Legismertebb műve mellett novellá i sem kevésbé érdekesek, sőt tematikai sokféleségü k révén még gazdagabbak, ha nem is mind egyenlő értékűek. Majd mindnek a hőse az amerikai teenager, a kamasz, aki kü lö nö s jelzéseket kap a felnőttek érthetetlen vilá gá bó l.

Fontosabb művei: 1951: A zabhegyező 1953: Kilenc történet (itt a New Yorker-ben megjelent elbeszéléseit gyűjtö tte ö ssze) 1986: Franny és Zooey (vonzó dik a Zen-buddhizmushoz; hősei zavarosmisztikus tanokban keresnek vigaszt és megvá ltá st; Franny halá lra ítéli sajá t generá ció já t, aká rcsak Holden) 1963: Magasabbra a tetőt á csok

Zabhegyező E regény irá nt senki sem maradhat kö zö mbö s. Szélsőséges érzelmeket vá ltott ki Ameriká ban csak ú gy, mint Magyarorszá gon is. Sokan a modern Huckleberry Finnek tartjá k: Amerika ifjú nemzedékének a regénye lett, s a főhősben fiatalok millió i ismertek magukra. Ez a regény a vilá ghírt hozta meg szerzőjének. Az egyes szá m első személyű elbeszélő alakjá nak kö zvetlensége, vará zsa teszi felejthetetlenné. A vívó dó kamasz Holden Caulfield felejthetetlen személyét a magyar olvasó k Gyepes Judit fordítá sá ban ismerhetik meg. A mű nem bővelkedik eseményekben. Holden Caulfiedet kicsapjá k a Pencey-ből, de mielőtt hazamenne a tizenhat éves fiú há rom napig ténfereg New Yorkban, s egy évvel később elmeséli nekü nk a há rom nap tö rténetét – ennyi a regény. A regény főszereplőjének keresztnevét csak az első fejezet végén, vezetéknevét pedig a má sodik fejezet végén tudjuk meg. Caulfield, a főhős

72

és elbeszélő egyszemélyben má r a regény elején kijelenti, hogy akar ö néletrajzi regényt írni, így csalá djá t is csak folyamatosan ismerhetjü k meg. A regény egy magá nyos, érzékeny fiú tragédiá ja a hamis kapcsolatokra épü lő tá rsadalomban. Salinger egyszer sem lép ki a megformá lt alak mö gü l. É pp ebben a tö kéletes azonosulá sban rejlik az író zsenialitá sa. A gyermeki vilá g tisztasá ga jelenik meg a felnőtt vilá g romlottsá gá val szemben. Holden tiltakozik a tá rsadalom és az iskola konformizmusa ellen, undorodik és ellenszegü l mindannak, amit lá t és érzékel a vilá gbó l. Félrevonul és megpró bá l a maga kis vilá gá ban értékeket keresni. Gyűlö li az á lszentséget, undorodik kortá rsai kamaszkori nyavalyá itó l, durvasá gá tó l és cinizmusá tó l. Só vá rogva vá gyik valami jobb, igazsá gosabb és tisztá bb vilá g utá n. Ekö zben természetesen ő is folyamatosan nézetletérésekbe bonyoló dik és rá adá sul senki sem tud vá laszolni arra a kérdésre, amely leginká bb foglalkoztatja: „Hova lesznek a kacsá k, amikor befagy a tó … ”. Profá n és obszcén szavak mö gé rejti érzékenységét. A sajá tos nyelvhaszná latnak kulcsszerepe van. A szleng elemeivel pró bá lja kifejezni érzéseit, leginká bb a dü hét a képmutató magatartá ssal szemben. É ppen a szleng és a rengeteg tö ltelékszó okozott nem kis munká t a fordító knak, s ugyanakkor polémiá t vá ltott ki a fordítá st elemzők kö rében. Az amerikai nyelvészek mintegy szá z „szleng-szó t” szá moltak ö ssze Salingernél, a magyar fordítá sban jó val tö bb van. Tö bb kritikus kifogá solta a magyar címvá lasztá st, hiszen a „zabhegyező” kifejezés céltalan tevékenységre utal, holott az eredeti regénynek az a része, ahol a szerző a címet elmagyará zza (The catcher in the rye) arra céloz, hogy a főhős szeretetet és szolidaritá st érez a „nagy tá bla rozsban futkosó kis kölykök irá nt”.

Allen Ginsberg Amerikai kö ltő. A New Jersey-beli Newarkban szü letett 1926-ban. Apja kö ltő és taná r volt, édesanyja Oroszorszá gbó l bevá ndorolt zsidó gyó gypedagó gus, akit apja hamar elhagyott. Sú lyos paranoiá s volt és végü l egy elmegyó gyintézetben fejezte be életét. A nagy gazdasá gi vilá gvá lsá g alatt a csalá d Patersonba kö ltö zö tt, ahol Ginsberg megismerte Walt Whitman kö ltészetét. A Columbia Egyetemen előszö r jogot, majd irodalmat hallgatott. Itt ismerkedett meg Kerouac-kal és Borroughs-zal. 1948-ban egy évre kitiltottá k az egyetemről. Ez alatt az egy év alatt a fél vilá got bejá rta, tucatnyi foglalkozá st kipró bá lt és a régi kö ltőket és keleti gondolkodó kat tanulmá nyozta. Miutá n megszerezte diplomá já t meggyűlt a baja a ható sá gokkal. Letartó ztattá k, de őrü ltséget színlelt és így nem kerü lt bö rtö nbe, viszont nyolc hó napot egy pszichiá triai

73

kliniká n tö ltö tt. Itt talá lkozott Carl Solomonnal, akinek később az Üvöltés-t ajá nlotta. 1955-ben San Franciscoban telepedett le, ami akkoriban a művész- és bohémvilá g, illetve a beatmozgalom kö zpontja volt. Mielőtt minden idejét a kö ltészetnek szentelte volna két évig recenzensként a Newsweek folyó iratná l dolgozott. Egy felolvasó esten mutatta be az Üvöltés című kö tetét, ami az egész beat-mozgalom első nagy sikere volt. Ferlinghetti volt a kiadó ja. Nem hisz a reformokban. Sajá t tapasztalatai és a keleti filozó fiá k arra a meggyőződésre juttattá k, hogy Amerika életmó dja és hatalmi struktú rá ja alapjaiban rossz. A kö vetkező években rengeteget utazott, sokszor botrá nyos felolvasó ú tjain sajá t és William Blake kö lteményeit adta elő zenei kísérettel. Verseit szinte „pogá ny” szertartá sok kö zepette mutatta be, énekelve és ü vö ltve gyakran az ö nkívü let á llapotá ba kerü lt. A hatvanas években Kerouac hatá sá ra zen-buddhista lett és a keleti gondolkodá smó d nagy hatá ssal volt kö ltészetére. Kerouac halá la utá n részt vett a bará tjá ró l elnevezett buddhista egyetem megalapítá sá ban, melynek taná ra is volt. Az amerikai ellenkultú ra vezető alakjá vá nőtte ki magá t. Előadá sokat tartott egyetemeken, részt vett a Vietná mi há ború t ellenző mozgalomban, tü ntetett a CIA ellen. Az 1968-as chicagó i zavargá sok alatt letartó ztattá k. Híre tú ljutott az Á llamokon, a 68-as prá gai tavasz diá kjai „Má jus Kirá lyá nak” vá lasztottá k. A hetvenes években bebö rtö nö zték, mert részt vett a Nixon-ellenes tü ntetéseken. A nyolcvanas években tanított a Columbia Egyetemen. A nyolcvanas és kilencvenes években tö bbszö r já rt Magyarorszá gon, ahol talá lkozott fő fordító já val Eö rsi Istvá nnal és verseinek a megzenésítőjével, a Hobo Blues Band-del kö zö sen tartott előadó estet. A tiszteletére adott koncerten felidézte egykori szerepvá ltozatait, a szá mok kö zö tt elégedetten vagy elégedetlenü l ordibá lt, de a szá mok kö zö tt egy okos, jó zan értelmiségi beszélt. A mai amerikai vers szabá lyairó l, arró l, hogy a vers fordítható -e, arró l, hogy Vietná m és a Watergate-ü gy utá n mit jelent Ameriká ban élni. Tá jékozott volt, szerény és kívá ncsi, érdeklődő és érdekelt. Orbá n Ottó írt ró la egy verset Ginsberg Budapesten címmel. 1997-ben hunyt el.

Verseskötetei: 1955: Ü vö lté s ( a beat-nemzedék első nagy sikere) 1953-1960: Való sá gszendvicsek 1960: Á ldott legyen és má s versek

74

1961: Kaddish és má s versek (a tradicioná lis zsidó ima mintá já ra formá lt kö ltemény a kö ltő anyjá nak á llít emléke) 1969: Bolygó nk hírei 1972: The Fall of America 1975: First Blues 1982: Plutó (nium)i ó da Mintegy negyven kö tete kö zü l magyarul négy jelent meg. 1984-ben A leples bitang címmel jelentek meg vá logatott kö lteményei. Lefordítottá k az anyjá hoz írt Kaddish című kö lteményét is.

Ginsberg költészete Kö ltészete nem mú ló divat terméke, minden elnyomott kisebbség fá jdalmá t énekli meg kihívó exhibicionizmussal, dö bbenetesen feltá rulkozva. Lassan és fokozatosan lett a kezdetektől, első kö lteményei betiltá sá tó l má ig korunk egyik legnagyobb kö ltője. Első verseit a whitmani retorika, a beszélt nyelv nyersessége és merész képek jellemzik. Előszö r betiltottá k, majd egyre inká bb elfogadtá k gyakran nagyon durva, de őszinte szö vegeit. A sűrűn haszná lt trá gá r kifejezések a mondanivaló t szolgá ltá k. Verseiben tabuk nélkü l tá rja fel életét, nyíltan szó l alkoholizmusá ró l, szexuá lis vá gyairó l, lelki vá lsá gairó l, a ká bító szerhez való viszonyá ró l. Korai, diadalmas korszaká nak ö les versszerkezeteit má ig nem mú lta felü l. Az Üvöltés című verse programnyilatkozata, politikai és tá rsadalmi manifesztuma a leples bitangoknak, az amerikai beat-nemzedéknek: „ Lá ttam nemzedékem legjobb elméit az őrü let romjaiban, a hisztérikusan lemeztelenedett éhezőket, a néger utcá kon vonszolva magukat hajnalban egy pofa hasis utá n kutatva, angyalfejű hipstereket égve az éjszaka gépezetében a csillagos dinamó hoz fűződőhajdani égi kapcsolatért… … kik sugá r-hűvös szemekkel já rtá k végig az egyetemeket, Arkansast és Blake-fényű tragédiá t halluciná ltak a há ború s iskolá k között… .” (Üvöltés (részlet), Ford.: Orbá n Ottó )

75

Az érzékeny, sérü lékeny lelkű kö ltő verseiben mindvégig megőrizte korai, néha taszító exhibicionizmusá t. Viselkedésmó dja nem egyszerűen polgá rpukkasztá s, hanem a dö bbenetes erejű feltá rulkozá s segédeszkö ze. Sokak kö ltője lett, ha nem is mindenkié. Azonban az őt nem értők sem tagadjá k, hogy kivételes tehetséggel megá ldott kö ltő. „Kará csony visszatért New York meghalt tavaly Ú j év visszatért Nagy vá ros meghalt tavaly Nagy kőlá bain halott Könnytelen lá mpá ival . . . Boldog kará csonyt Ne szedj tú l vas szereket Boldog ú j évet A hurokba nyakad ne tedd Manhattan ú jjá szü letik Ha feladtad reményeidet Te csövezőcsó tá ny Ki lengeted szarvadat Nem élek hú son Mivel tá plá ljalak Mondd meg poloska ú rnak Jobb ha a hallban marad (Jöjj vissza, kará csony, 1971, Ford.: Eö rsi Istvá n)

Ellenő rző kérdések A beat nemzedé k témakörhöz 1. Mit jelent a beatség az irodalomban? 2. Nevezzen meg a beat-nemzedékhez tartozó művészek kö zü l egy zenészt, egy fotó művészt, egy zeneszerzőt, egy színészt és egy festőt. 3. Melyik tanult szerzőre igazak az alá bbi á llítá sok? • já rt Magyarorszá gon • a Columbia Egyetemen tanult • a New Yorker folyó iratban jelentek meg elbeszélései • anyja zsidó volt

76

• • • •

há romszor nősü lt részt vett a normandiai partraszá llá sban kedveli a magá nyt homoszexuá lis volt

4. Kinek a műve? • Kilenc történet • Nagyszerű gondolatok könyve • Művésztelep • A leples bitang 5. Kapcsoljon az alá bbi jellemzőkhö z tanult szerzőket: • a beat líra való di értékeit Ginsbergen kívü l ezeknél a kö ltőknél talá ljuk meg • szívesen előadta Blake kö lteményeit • regényét egy hosszú papírtekercsre írta • műve inká bb szociográ fia, mint regény • a szleng elemeivel fejezi ki érzéseit • műve há rom nap eseményeit dolgozza fel • szabadsá gvá gy, az utazá s kö zbeni izgalmak jellemzik a szereplőket 6. Nevezzen meg legalá bb két magyar fordító t, akik a beat-nemzedék kö ltőit/író it fordítottá k! 7. Melyik műben szerepeltek? • Holden Caulfield • Carl Solomon • Sal Paradise • Dean Moriarty • Phoebe 8. Mi a véleménye a beat-nemzedékhez tartozó író kró l?

77

AZ EMBERI HELYTÁ LLÁ S É S AZ É RTELEM VISZONYA XX. SZÁ ZAD MÁ SODIK FELÉ BEN Az ő rü let játékai Mosolygó , végtelenü l okos, á m ideges és mulatsá gos fegyelmezetlenséggel lá zadó őrü ltek vesznek bennü nket kö rü l – mégpedig egyre nagyobb csoportokban - ha a modern irodalmat lapozzuk. Kezdetben ezek a típusok já tékos ugratá snak lá tszottak, vagy a szó rakoztató irodalomban talá n nem is ö tlö ttek szemü nkbe, mert jelentéktelenek voltak (Mary Chase: Bará tom Harvey). Aztá n a II. vilá ghá ború utá n megjelentek az első elgondolkoztató esetek. A hatvanas években pedig az őrü let vilá ga egyfajta való sá gmodellként mutatkozott be. (Bellow: Herzog, Keyes: Virá got Algernonnak, Heller: A 22-es csapdá ja, Kesey: Szá ll a kakukk fészkére, Grass: Pléhdob stb.). Az őrü lt, mint a vilá got leleplező irodalmi hős, ú gy lá tszik győzö tt. A divatra és a benne rejlő probléma komolysá gá ra jellemző, hogy a jelenség filozó fiai elemzésére is sor kerü lt. Michel Foucault a Az őrü ltség története a klasszikus korban című kö tetével lett híres. Megjelent a probléma elméleti vizsgá lata is: Adorno má r az ö tvenes években ú gy vizsgá lja a skizofrénia egyes vá lfajait, mint a tá rsadalmi munkamegosztá s á ltal sajá tosan létrehozott, sajá tos szociá lis betegséget. Az egészséget és a betegséget évszá zadokon á t bioló giai jelenségnek tartottá k. Csak a XX. szá zadban, s kü lö nö sen a II. vilá ghá ború utá n ismerték fel, hogy a betegségek tá rsadalmi vonatkozá sai sem lebecsü lhetők. Az orvosi szocioló giai fiatal tudomá nyá n belü l főleg a pszichiá triai szocioló gia fejlődö tt. A hatvanas években bukkant fel a mentá lis betegségek minősítési elmélete („labeling theory”), amelynek kidolgozá sá ban a magyar szá rmazá sú Thomas S. Szá sz vá llalt oroszlá nrészt. Kö vetői szerint a mentá lis betegségek (tehá t az elmebetegségeken kívü l a neuró zisok, az alkoholizmus, a szexuá lis devianciá k, pl. a homoszexualitá s is) nem elsősorban a tü netek révén vá lnak betegséggé, hanem attó l, hogy gyanakodva, bizalmatlanul és elitéléssel fogadott, stigmatizá lt betegséggé minősítik őket. Az elmebetegség mítosz, hirdeti híressévá lt művében Szasz. Ugyanazokkal a tü netekkel az egyik egyént beteggényilvá nítjá k, a má sikat nem. A minősítési elméletet nagy lelkesedéssel karolta fel az Ú j Baloldal, amelynek orvostudomá nyon belü li nagy á ramlata is tá madt a hatvanas évek végén. A hagyomá nyos pszichiá triá t manipulativ, hatalmi eszkö znek bélyegezték. Az elektrosokk helyett a kommuná kat javasoljá k a mentá lis betegségek kezelésére. Elméletü kben sok volt az igazsá g és sok volt a tú lzá s

78

is. Magyarorszá gon is ismert, hogy az elmebetegség diagnó zisa a kö zvélemény, sőt az orvosok egy részének a szemében is értékítélet. A kényszerképzetekkel kü zdő beteggel is el akarjá k fogadtatni a kezelés sorá n, hogy normá i helytelenek. Persze a normá k korá ntsem egyértelműek és adott esetben lehetőség nyílik a manipulá ció ra, az elektrosokk felhaszná lá sá ra bü ntetésként – Kesey regénye és a belőle készü lt film mesterien tü krö zi ezt. Kétségtelen, hogy ennek az á brá zolá si ö tletnek má r egyszerű szerkezete is kíná lja a baná lis megoldá st: vilá g = bolondokhá za. Ahol azonban az őrü ltek az igazi emberek, míg a normá lisok a való di elmebetegek. Ez a megoldá s természetesen rendkívü l egyszerű, nem véletlen, hogy a bestseller irodalom is felkapja. A jelentősebb művekben azonban az ö tlet mégis egy ú j á brá zolá si dimenzió vá tudott kinőni: a lá zadó epiká t hozta létre. Olyan regényeket, amelyek a szö vetü kben hordjá k a lá zadá s kiá ltá sá t. A polgá ri tá rsadalomkritikai regény mindig is lá zított a jelen tendenciá i ellen, de ilyen kiá ltó formá ban és ennyire filozó fiai-szatirikus formá já ban még alig jelentkezett. Ezek az őrü ltek –legalá bbis a legizgalmasabb esettanulmá nyokban – nem igazi pszichopatá k. Csak a „normá lis” á tlagélet felől nézve azok. Szeretetre méltó ak és mulatsá gosak, furá k de nem őrü ltek. Mégis annak lá tszanak. Pedig azok az igazi őrü ltek, akik annak lá tjá k őket, akik bezá rjá k őket, akik ü ldö zik őket: az ú gynevezett normá lis, tá rsadalmilag éppenséggel sikeres ellenfeleik. Az á tlagemberek. A normá lis á tlagember a modern irodalomban mindig is kérdőjelet kapott. Magatartá sa egyet jelentett a nyá rspolgá rival, vilá ga ízléstelen és fö ldhö zragadt, anyagiassá ga minden szellemi értéket feleslegessé akart tenni. A XX. szá zadban azonban megvá ltozott a jelentéstartalom: a normá lis magatartá s egyre inká bb azonosult az embertelenséggel, a kö zö nyö s ü gyintézés a lélektelen terrorral, a jó l nevelt lelki ü resség a kíméletlenséggel.

Ken Kesey A félig indiá n szá rmazá sú amerikai író 1935-ben, jó mó dú csalá dban szü letett a Colorado á llambeli La Juntá ban. Kesey 11 éves, amikor á tkö ltö znek a Csendes ó ceá n partjá ra, ahol farmerek, halá szok és vadá szok kö zö tt nő fel. Fü ggetlen, kü zdőszellemű, erős akaratú természetimá dó ember lett belőle. Az Oregon Egyetem beszéd-és kommuniká ció szakos hallgató jaként rá dió zott, televízió zott, színjá tszó kö rbe já rt, aktívan sportolt. A bö lcsész diploma utá n a Stanford Egyetem író iskolá já n tö ltö tt egy évet. Sokat olvas: megismerkedik a „San Francisco-i reneszá nsz” –beat

79

képviselőivel. Kö zben pszichiá triai osztá lyon dolgozik és drogkísérletekben vesz részt. 1962-ben írt első regényével nagy sikert aratott. A regény megjelenése utá n egy Further nevű, ö reg iskolabusszal drogtú rá kat tett az orszá gban és a busz sofőrje egy Neal Cassady nevű fickó volt, aki Kerouac Ú ton c. regényének a főhőse. Talá n kevesen tudjá k, hogy a Ken Kesey á ltal szervezett drogutazá sokhoz pszichedélikus rock élenjá ró együ ttese, a Greatful Dead szolgá ltatta a zenei há tteret. A kulturá lis meghö kkentés és konfrontá ció semmilyen formá já tó l sem riadt vissza.1965-ben az FBI marihuá na birtoklá sa miatt letartó ztatta. 1965-ben Mexikó ba szö kö tt. 1966ban elfogtá k és 1967-ben elítélték. 1968-tó l az oregoni Pleasant Hill-ben élt. Sokat utazott, tudó sítá sokat vá llalt, ellenkultú rá s magazint jelentetett meg, Köpj az ó ceá nba címmel. Első regényének sikerét nem érik el későbbi művei, bá r ezekben is ugyanolyan ú j és erőteljes hangulatot képvisel, mint az első regényében. Egyszer azt mondta:„ a hírnév nem tesz jó t az író nak. Nem tud kellően odafigyelni, amikor őmaga á ll a figyelem középpontjá ban”. Ken Keseynek valami nagy dolgot hajtott végre. Sikerü lt hajdani kultikus figurá bó l ö regkorá ban is eszménnyé vá lnia. Mégis sikerü lt feloldania a dilemmá t: má rmint hogy regényíró vagy inká bb regényhős legyen. 2001ben halt meg.

Fontosabb művei: 1958: End of Autumn (kéziratban maradt fenn) 1961: Zoo (kéziratban maradt fenn) 1962: Száll a kakukk fé szké re 1964: Néha erős a hajlam (nem érte el első regénye sikerét, bá r ugyanolyan ú j és erőteljes hangulatot képvisel) 1986: Démondoboz (ö néletrajzi jellegű elbeszélések és meditá ció k gyűjteménye, amiket Devlin Deboree alakja fog ö ssze és egy alapérzés: a keserű, csendes depresszió é)

Száll a kakukk fé szké re Szá ll a kakukk fészkére – kemény hadü zenet a megalkuvá snak, a konformizmusnak. A kö nyv tízéves késéssel 1972-ben jelent meg a magyar

80

kö nyvesboltokban. 1975-ben Milos Forman filmje Oscar díjat kapott, ugyanú gy, mint a filmben főszerepet já tszó Jack Nicholson. A méltá n vilá gsikert elért művet némi gyanakvá ssal fogadta a kritika és olykor még az olvasó kö zö nség egyes rétegei is. Gyanú s. Nem azért, mert a remekműnek sikertelennek kell lennie, hanem mert a tö megsiker arró l gondolkodtat el, hogy a műnek nincs olyan mély mondanivaló ja, ha hamar és ennyire evidens sikert ér el. Gyanakszunk az ilyen sikerre, há tha csak a rendkívü li helyszín, az elmebetegség fantomja avatja ilyen mélységeiben is gyorsan érthetővé. Ebbe a regénybe mindenki beleszó l. Mindenki beleérez, fö ljogosítva magá t, hogy tiltakozzon az elmeü gy miatt. Ken Kesey regénye csak példa, szimbó lum. Lá tlelet egy tá rsadalomró l. Azonban meg kell jegyeznü nk, hogy a regény rö viddel megjelenése utá n figyelemreméltó karriert kezdett befutni az amerikai orvosi szakirodalomban: egyre gyakrabban bukkant fel a címe a pszichiá triai cikkek bibliográ fiá iban. Az egészséget és a betegséget évszá zadokon á t bioló giai jelenségnek tartottá k. Csak a XX. szá zadban, s kü lö nö sen a II. vilá ghá ború utá n ismerték fel, hogy a betegségek tá rsadalmi vonatkozá sai sem lebecsü lhetők. Az orvosi szocioló gia fiatal tudomá nyá n belü l főleg a pszichiá triai szocioló gia fejlődö tt. A hatvanas években bukkant fel a mentá lis betegségek minősítési elmélete („ labeling theory” ), amelynek kidolgozá sá ban a magyar szá rmazá sú Thomas S. Szá sz vá llalt oroszlá nrészt. Kö vetői szerint a mentá lis betegségek (tehá t az elmebetegségeken kívü l a neuró zisok, az alkoholizmus, a szexuá lis devianciá k, pl. a homoszexualitá s is) nem elsősorban a tü netek révén vá lnak betegséggé, hanem attó l, hogy gyanakodva, bizalmatlanul és elitéléssel fogadott, stigmatizá lt betegséggé minősítik őket. Az elmebetegség mítosz, hirdeti híressévá lt művében Szasz. Ugyanazokkal a tü netekkel az egyik egyént beteggényilvá nítjá k, a má sikat nem. A minősítési elméletet nagy lelkesedéssel karolta fel az Ú j Baloldal, amelynek orvostudomá nyon belü li nagy á ramlata is tá madt a hatvanas évek végén. A hagyomá nyos pszichiá triá t manipulativ, hatalmi eszkö znek bélyegezték. Az elektrosokk helyett a kommuná kat javasoljá k a mentá lis betegségek kezelésére. Elméletü kben sok volt az igazsá g és sok volt a tú lzá s is. Magyarorszá gon is ismert, hogy az elmebetegség diagnó zisa a kö zvélemény, sőt az orvosok egy részének a szemében is értékítélet. A kényszerképzetekkel kü zdő beteggel is el akarjá k fogadtatni a kezelés sorá n, hogy normá i helytelenek. Persze a normá k korá ntsem egyértelműek és adott esetben lehetőség nyílik a manipulá ció ra, az elektrosokk felhaszná lá sá ra bü ntetésként – Kesey regénye és a belőle készü lt film mesterien tü krö zi ezt. A regény előtt olvasható ajá nlá s („Vik Lovellnek, aki arra tanított, hogy sá rká nyok nincsenek, aztá n elvezetett a barlangjukhoz”) és a címet magyará zó idézet („ Há rom gú ná r kiabá l, napnyugatnak-tá madatnak szá ll,

81

szá ll a kakukk fészkére, ki lesz kakukk vesztére”) má r elgondolkodá sra késztet. A keserű humorral kö ltőien megírt tö rténet négy részből á ll és egy ideggyó gyintézetben uralkodó kö nyö rtelen hatalomrendszer elleni lá zadá s modelljével mutatja be az elidegenedett viszonyok embertelenségét és a személyes ellená llá s lehetőségét. Mindent az egyik főszereplő mesél el egyes szá m első személyben, Bromden, a félvér indiá n, akit mindenki Főnö knek szó lít. A rendet a Főnéni uralja és eleinte minden nyugodt, mígnem megérkezik Mc Murphy. A Kafká ná l, Huxleynél, Orwellnél - s azó ta szá mos mai irodalmi műben – megismert klasszikus modell adott: a nonkomformista messiá s (My Murphy), a sü ketnémasá g izolá lt vilá gá ba menekü lt indiá n, aki a messiá s első szá mú megvá ltott tanítvá nya lesz és a jelképes ellenség Főnéni személyében. A Szá ll a kakukk elemezhető lélektani regényként, komikus kö nyvként, indiá n legendá k fényében, a popkultú ra jegyében á lló műként, az eliot-i „ Puszta-orszá g” -ra írt vá ltozatként, a konformizmus kontra nonkonformizmus vitá jaként, entropikus regényként, a szatíra és a fekete humor kontextusaiban, a modern tá rsadalom dehumanizá ló hatá sa elleni tiltakozá sként.

William Wharton 1926-ban Pennsylvania á llamban, Philadelphiá ban szü letett. A II. vilá ghá ború ban a magas intelligenciá jú katoná k szá má ra kialakított Speciá lis Képzési Program keretében szolgá lt az amerikai hadseregben. A 40-es években katonai pszichiá triá n kezelték. Később a California Egyetemen tanult festészetet. 1950-1970 kö zö tt festőként dolgozik, majd 1959-ben Franciaorszá gba kö ltö zik, ahol egy lakó hajó n él és festéssel, írá ssal foglalkozik. 1990-ben lá nya és csalá dja életét veszti egy kö zlekedési balesetben. Wharton előszö r lengyelü l publiká lt. A Pá rizsban élő, felvett nevet haszná ló amerikai festő és író a Madá rká -val a teljes ismeretlenségből lépett az olvasó kö zö nség eléés elsö prő sikert aratott a kritikusok kö rében is. Minden tud, amit az irodalomró l tudni kell: mesét szőni, tö rténetet mondani, s olyan igazsá gok belá tá sá ra készteti az olvasó t, amelyek kimondva jobb esetben is csak egy apró cska gyü lekezet vasá rnapi prédiká ció in hangozhatná nk el. Tö bb regényét is megfilmesítették. Wharton írá sai gyakran sö tét és szü rrealisztikus elemekkel tarkítottak, éles ellentmondá sok figyelhetők meg a való sá ggal.

82

Fontosabb művei: 1978: Madárka 1982: A Midnight Clear (kitalá lt emlékirat a II. vilá ghá ború bó l) 1982: Scumbler (a festészetről) 1987: Tudó sítá sok 1991: Last Lovers 1995: Ever After: A Father’s True Story (memoá r) 1996: Houseboat on the Seine (memoá r franciaorszá gi életéről)

Madárka A regény 1978-ban a legjobb első regény díjá t nyerte el, hatalmas kritikai és kö zö nségsikert aratott. A Madá rka furcsa, szokatlan kö nyv. A regény angolul író dott, de nem angol nyelvterü leten szü letett. Az amerikai festő az emberiségről, az igaz bará tsá gró l, a há ború őrü lt igazsá gtalansá gá ró l ír a két gyerekkori jó bará t tö rténetében. Wharton regényét aligha sorolhatjuk a kö nnyed, olvasmá nyos sikerkö nyvek kö zé. A szokatlan és bizarr tö rténetet még a galambok, kaná rik viselkedéséről, szoká sairó l szó ló , kissé szá raz leírá sok is megnehezítik. Mégis lenyűgö ző, fá jdalmasan szép, felkavaró olvasmá ny. Mert a főhős, a philadelphiai fiú gyö nyö rű kö ltői rö geszme rabjaként fanatikusan a maga ú tjá t já rja. Eltö kélten hisz abban, hogy az ember is szabadon szá rnyalhat, aká r a madarak, csak akarnia kell. Á m Madá rka, a hétkö znapi értékítélet szerint őrü lt. S ezért elmegyó gyintézetbe zá rjá k. A szűkre szabott élet keretei kö zö tt meditá l Al is, Madá rka gyermekkori bará tja, aki lá tszó lag épelméjű, á m lelke mélyén képtelen feldolgozni a II. vilá ghá ború őrü letét. De há t ki is az igazi őrü lt? A há ború s veterá n, aki képtelen békében élni ö nmagá val, vagy a hallgatag, sajá t életfilozó fiá já hoz ragaszkodó Madá rka? A tö rténet tehá t egy emberről szó l, aki a lehetetlen lehetségesséakarja tenni. A regény egy má sik való sá gba visz el, egy rendkívü li fiatalember vilá gá ba, aki a maga ú tjá t kö veti. A regény kü lső cselekménye csak keretet ad a tö rténetnek (a há ború 1945-ben véget ér, s Madá rká t egy katonai elmegyó gyintézetben tartjá k, ahol pá rná zott cellá ban guggol, mint egy madá r). A gyermekkori bará ttal, Al-lal folytatott beszélgetések ki tudjá k mozdítani ebből az á llapotbó l? Egyrészt Al monoló gja, má srészt Madá rka

83

dőlten szedett napló részletei mutatjá k be a tö rténetet. Van kiú t? Az író nem ad vá laszt a regény végén, nem marad az olvasó ban kellemes érzés, nincs megoldá s vagy happy end. Bizonytalansá g, félelem marad az olvasó ban, hogy mi is a való sá g: az amiben élü nk avagy a mienk egy őrü lt á llapot, és van egy srá c, aki a pá rná zott kalitká ban gubbasztva éli az igazi való sá got. Magyarra fordította Falvay Mihá ly, filmre vitte Alan Pakula és a Cannes-o Fesztivá l zsűrije kü lö ndíjjal jutalmazta.

Sylvia Plath Való já ban Sylvia Plathró l sem tudunk sokkal tö bbet, mint Sapphó ró l: rö vid, tragikus élet, maroknyi vers és egy kisregény. Amerikai író és kö ltőnő, Bostonban szü letett 1932-ben. Ifjú sá ga lelki konfliktusokkal terhes, ö ngyilkossá gi kísérletei miatt elmegyó gyintézetbe is kerü l. 1963-ban ö ngyilkos lett. Milyennek lehettek a hétkö znapjai? Halá la utá n édesanyja kö zszemlére bocsá totta a leveleit, fényképeit. Kislá nyként majdnem mindenhol mosolyog, bá r kissé aggodalmasan. Később a tengerparti képek, homokos strand, tenger, majd kert, veranda fehér oszlopokkal. Há t igen: itt lehetett volna élni. A tenger és a tengerpart visszatérő há ttér. Majd a kö vetkező jelenet: író gép, veranda, ujjai érintik a gépet, de aggodalmas vá rakozá s az arcá n. Kö zben annyi mindennek tudott ö rü lni: férje, Ted Hughes, kö ltő sikereinek, a gyerekeinek. Jelképe lehetne egy sokat szenvedett nemzedéknek. Üstö kö sszerű tehetség, kö ltői iskolá ba nem sorolható . „A versek tőrök és selyemzsinó rok, talá latuk halá los, szorítá suk megfojt” – írja. É lhetett volna ezer éve, léte lehetne legenda, annyira nem magyará znak semmit az életrajzi adatok. De minden mondata egy lépés a megfejtéshez: halá lcentrikus ez az élet. 1982-ben irodalmi Pulitzer díjat kapott, abban az évben, amikor J. Updike és C. Fuller. Sylvia Plath 31 éves korá ban, az Üvegbú ra alkotá sá nak évében ö ngyilkossá got kö vetett el.

Fontosabb művei: 1960: A kolosszus (első verseskö tete) 1963: Ü vegbú ra

84

1965: Ariel (poszhumusz versek) 1981: Vá logatott versek (szerkesztette: Ted Hughes)

Ü vegbúra Ez a regény, az á lcá zott ö néletrajz kö ltészet. Itt sem adatok, a való di vagy vélt fogó dzkodó k magyará znak, hanem a líra. Lét és nemlét kifeszített hatá rá n lépkedő kö téltá ncos ő: kis ingadozá s és má ris életre vagy halá lra van ítélve. A Janus-arcú Sylvia Plathnak az egyik arcéle sö tét, a tragikus heroiná ké, a má sik arcfél vilá gos, racioná lis, a XX. szá zadi kutató ö sszehú zott szemmel vizsgá ló dó arca A poszthumusz ö néletrajzi regényt meggyőzően, fekete-fehér pontossá ggal Tandori Dezső fordította. Miért jelent ez a regény olyan sokat? Soha nem zú dul az olvasó ra ilyen drá ma, s a regény olvasá sa kö zben mindenkit elfog a jeges rémü let. Rá zú dul a megszenvedett élet, és mindez annyi humorral. S még az is nagyon fontos, hogy Sylvia Plath soha nem talá l ki semmit, nem spekulá l, nem nagyon izgatja hol tart éppen az irodalom. Kö zben alapvetően modern. Nem hinném, hogy alapvetően valaki is hatá ssal volt rá . Ami persze még ö nmagá ban nem erény. De az iró niá ja és az ö niró niá ja! Tehá t ismét a humora: példá ul az egyik ö ngyilkossá gi kísérletnél, amikor fel akarja akasztani magá t, de a teste ellená ll. „ A testem ilyenkor mindig cserbenhagy” – mondja, s ezt nevezhetnénk aká r akasztó fahumornak is. Az író nő egyes szá m első személyben, Esther Greenwood néven, mesél fiatalkori vá lsá gá ró l, a bűntudat, a rettegés, a tudathasadá s folyamatá ró l, szenvedéseiről és gyó gyulá sá ró l. „Furcsa fü lledt nyá r volt, azon a nyá ron ü ltették villamosszékbe Rosenbergeréket, és én nem tudtam, hogy mit keresek New Yorkban.” Egy idegö sszeomlá s tö rténete kezdődik ezekkel a szavakkal. A 19 éves Esthernek Amerika tá lcá n kíná lja a karriert: felveszik ö sztö ndíjjal a legjobb iskolá ba, majd tizenkettedmagá val megnyeri egy divatlap pá lyá zatá t, egy hó napig egy neves magazinná l dolgozik, híres író kkal és kö ltőkkel bará tkozik, fogadá sokra já r. Csakhogy ő valami tö bbet akar a tá rsadalomtó l, mint az őtőle és ezért nem tud beleilleszkedni a nagy gépezetbe. „Bizonyá ra ú gy illett volna, hogy én is repü ljek a lelkes örömtől, mint a többi lá ny, de – valahogy nem voltam rá képes. Nagyonnagyon csendesnek, és ü resnek éreztem magam, aká r egy torná dó

85

magja, ahogy csak sodró dik ká bultan a körü lötte tomboló pokoli zűrzavar közepén.” A tö rténet ennek a baljó s hasonlatnak a kibontakozá sa. Képzeletbeli beszélgetéseket folytat egykori szerelmével, Buddy Willarddal, akit szanató riumban á polnak tbc-je miatt. A hó nap eltelik, hazamegy, ahol megtudja, hogy nem vették fel a novellakurzusra, amiről régó ta á lmodott. Betegsége első tü netei miatt egy kö zö nyö s pszichiá terhez, Dr. Gordonhoz kerü l, ahol elektrosokk kezelést kap. Egyenes ú t vezet a hajszá l híjá n sikeres ö ngyilkossá ghoz, s végü l a gyó gyulá s tétova stá ció i kö vetkeznek, az életbe visszavezető ú t lehetőségeit sejtetve – ami a való sá gban tragikusan ideiglenesnek bizonyult. A regény cselekménye nyitott marad, az író nő rá nk, az olvasó ra bízza Esther sorsá nak az eldö ntését. Kikerü ljö n-e a vilá gtó l elidegenedett, kusza lelkiá llapotú lá ny a rideg hétkö znapokba, vagy inká bb maradjon a kliniká k oltalma alatt. Vajon meg tudja-e á llni a helyét a „kinti” vilá gban, hiszen nincsenek mély emberi kapcsolatai, á llá stalan, s az írá s sem ad biztos menedéket a szá má ra. Jö vője kilá tá stalan, s életének tová bbi alakulá sa tragédiá t sejtet. Esther a kó rhá zi bizottsá g elé á llhat, amely eldö nti, hogy visszakerü lhet –e a való di életbe. Ő azonban bizonytalan, fél, nehogy ú jra rá ereszkedjen az ü vegbú ra fojtogató levegőjével.

Ellenő rző kérdések Az emberi helytállás é s az é rtelem viszonya a XX. század második felé ben témakörhöz 1. Pá rosítsa ö ssze a személyeket és műveket! Foucault Kesey Plath Wharton Keyes Grass

Démondoboz Last Lovers Az őrü ltség tö rténete a klasszikus korban A kolosszus Bá dogdob Virá got Algernonnak

2. Mi jut eszébe az alá bbi nevekről? • Thomas S. Szasz • Ted Hughes • Tandori Dezső • Milos Forman • Falvay Mihá ly

86

3. Melyik szerző(k) életére igaz? • pszichiá triai intézetben volt • festő is volt • irodalmi Pulitzer díjat kapott • a Stanford egyetemen tanult • előszö r lengyelü l írt • letartó ztattá k drog birtoklá sá ért 4. Adja meg az alá bbi szereplők pá rjá t! • Madá rka• Mc Muphy5. Vá laszoljon rö viden az alá bbi kérdésekre! • • •

Mi a titka a Szá ll a kakukk fészkére című regény vilá gsikerének? Bizonyítsa be, hogy az Üvegbú ra ö néletrajzi ihletésű regény! Miért tartjuk a Madá rká - kü lö nö s kö nyvnek?

87

A DRÁ MAI KIFEJEZÉ SFORMÁ K FORRADALMA I.

Rituálé, kegyetlen színház, társadalmi dráma Robert Brustein amerikai kritikus és színhá zigazgató az 1960-as években arra a megá llapítá sra jutott, hogy a XX. szá zad legjelentősebb (főleg euró pai) drá má it a lá zadá s eszméje kö ti ö ssze. A modern író t olyan paphoz hasonlította, aki nyomorú sá gos ö ltö zetben a kö zö nséggel egy szinten á ll egy romos antik templom oltá rá ná l és torz tü krö t tart a kezében. Aszerint, hogy a tü krö t ö nmaga, egyre fogyatkozó kö zö nsége, vagy az ég felé fordítja, Brustein messianisztikus (a drá maíró Isten ellen lá zadva megpró bá lja elfoglalni az ő helyét is), tá rsadalmi (a drá maíró a tá rsadalmi organizmus hagyomá nyai, erkö lcsei és értékei ellen lá zad) és egzisztenciá lis lá zadá sró l (a drá maíró sajá t léte feltételei ellen lá zad) beszél. A modern drá má kat a Brustein á ltal javasolt á tfogó eszme mellett természetesen lehet a stílus, az esztétika, az alkalmazott technika mentén is osztá lyozni. Annyi azonban nyilvá nvaló , hogy a modern drá má k a korá bbi kö zö sségi darabokkal ellentétben a megbomlott hagyomá nyos kultú ra elveszett értékeinek és intézményeinek talajá ró l egy szűkebb kö zö nséghez szó lnak. A rítus olyan má gikus vagy vallá sos szoká scselekmény, amelyet egy megadott kö zö sség fogadott el és szabá lyozott. A rítusokat á ltalá ban ismétlődő, szertartá sos cselekedetek, mozdulatok, szö vegek, tá rgyak jellemzik, valamint az, hogy egy-egy kultú rá n belü l azonos a jelentésü k. Vallá sos értelemben a rítus jelképes istentiszteleti cselekvés, ami az egyén és vallá sos kö zö ssége viszonyá t szabá lyozza. A rituá lészínhá z egyik legismertebb képviselője az angol Peter Shaffer, akinek a zavart elméjű istá lló sfiú lovak irá nti má niá kus-vallá sos szenvedélyét bemutató Equus (1973) című darabjá t nagy sikerrel já tszottá k a magyar színhá zak is. Az utolsó inka uralkodó és a spanyol hó dító k konfliktusá t tá rgyaló Kirá lyi harc a napért (1964), valamint a Mozart és Salieri rivalizá lá sá t á brá zoló Amadeus (1979) című darabjaibó l készített filmeket Magyarorszá gon is bemutattá k (előbbit Az aranybirodalom buká sa címmel). A kegyetlen színhá z Antonin Artaud (1896-1948) gö rö g szá rmazá sú francia drá maíró , kö ltő, színész nevéhez fűződik. A szü rrealista mozgalom teoretikusaként a „burzsoá ” klasszikus színhá zat megkísérelte felvá ltani a maga „kegyetlen színhá zá val”, melyben az ősi szertartá sos élmény hatá sá ra felszabadul az ember tudattalanja, így szembenézhet ö nmagá val.

88

Színhá zelméleti írá saiban a színészeket és a kö zö nséget arra buzdította, hogy egyfajta má gikus ö rdö gűzés részesei legyenek; szerinte a gesztusok, a hang- és fényeffektusok és a szokatlan színpadkép együ ttesen egy kö zö s (a szó beli nyelvnél erőteljesebb) nyelvet alkotnak, mely felforgatja a hagyomá nyos gondolkodá st és logiká t, s rá ébreszti a nézőt vilá gá nak hitvá ny, aljas voltá ra. Edward Bond baloldali angol drá maíró „epikus” drá má it is ebbe a kategó riá ba soroljá k, példá ul Kinn vagyunk a vízből (Saved - 1963) című darabjá ban a szü lők bará taikkal megkö veznek egy babakocsiban levő elká bított csecsemőt. A „Dü hös fiatalok” (angry young men) az 1950-es években fellépett, alapvetően ú j típusú értelmiségiekből á lló brit irodalmi nemzedék. Legtö bben alsó -kö zéposztá lybeli szá rmazá sú ak, vagy munká sosztá lybeliek voltak; néhá nyan a II. vilá ghá ború utá n alapított á llami egyetemek egyikét végezték á llamkö ltségen, bá r volt kö zö ttü k egy-két oxfordi diplomá s is. Személyesen nem mindannyian ismerték egymá st. Az arisztokrata csalá doktó l fémjelzett hagyomá nyos brit uralkodó elit, az angliká n egyhá z, Oxford és Cambridge elitizmusa irá nti tiszteletlenségü k, valamint a há ború utá ni jó léti á llam szü rkeségétől való viszolygá s kö tö tte ö ssze őket. Az irá nyzat, amely John Wain Lefelé a lejtőn (1953) és Kinsley Amis Lucky Jim (1954) című regényével indult el, 1956-ban kristá lyosodott ki a Dü höngő ifjú sá g című drá má val. A Royal Court Theatre sajtó főnö ke ú gy mutatta be a darab 26 éves szerzőjét, mint „dü hö s fiatalt”, és ez az elnevezés minden olyan kortá rsá ra á tragadt, akik haragosan reagá ltak a még mindig létező osztá lykü lö nbségekre, bü szkék voltak alsó bb osztá lybeli mivoltukra, és gyűlö ltek mindent, ami á lintellektuá lis vagy hamis. A mozgalomhoz sorolható k még John Braine (Hely a tetőn) és Alan Sillitoe (Szombat este, vasá rnap reggel) regényíró k, valamint Bernard Kops (A Stepney Green-i Hamlet) és Arnold Wesker (Csirkeleves gerslivel) drá maíró k is. Csakú gy, mint az amerikai beatmozgalom, az 1960-as évekre a dü hö s fiatalok csoportosulá sa is elveszítette kezdeti lendü letét.

Thomas Stearns Eliot 1988-ban St. Louisban, Missouri á llamban szü letett. Angol ősei a XVII. szá zadban telepedtek le Ameriká ban. Eliot unitá rius lelkész nagyapja részt vett a Washington Egyetem alapítá sá ban - amit, ha nem tiltakozik, ró la neveztek volna el - és itt is dolgozott vezetőként. Eliot apja ü zletember volt, édesanyja kö ltő. Alapos oktatá sban részesü lt, 21 éves korá ban má r taná rsegédként filozó fiá t oktatott a Harvard Egyetemen. 1910-11-ben filozó fiá t és kö ltészetet tanult a Sorbonne-on Pá rizsban és hallgatta tö bbek kö zö tt Henri Bergson előadá sait. 1911 és 1914 kö zö tt ismét a Harvardra já rt, indiai filozó fiá t és szanszkrit

89

nyelvet tanult, majd visszatért Euró pá ba. Tanított franciá t és latint, de volt banktisztviselő is. Az 1920-as évek elejétől halá lá ig a Faber and Faber kiadó főszerkesztőjeként dolgozott. Negyedévenként megjelenő szemléje, a The Criterion (1922-1939) a korszak egyik legkiemelkedőbb nemzetkö zi kritikai folyó irata volt. 1927-ben anglokatolikus hitre tért és megkapta a brit á llampolgá rsá got. 1965-ben Londonban halt meg. Kö ltői, drá maíró i és irodalomkritikai munká ssá gá val nagy hatá st gyakorolt a két vilá ghá ború kö zö tti XX. szá zadi kultú rá ra. A modernista kö ltői mozgalom egyik vezéralakjaként a kö ltői nyelv, stílus és verselés terén végzett kísérleteivel megpezsdítette az angol kö ltészetet, míg kritikai esszéiben sorozatban dö ntö tt le régi, merev szabá lyokat, és á llított helyü kre ú jakat. 1948-ban megkapta az Order of Merit-et és az irodalmi Nobel-díjat. Korá nak való színűleg legműveltebb angol nyelven író kö ltője volt. Darabjai a Gyilkossá g a székesegyhá zban kivételével gyengébbek, mint lírai és meditatív kö lteményei. Eliot hitt abban, hogy még a vilá gi drá ma is vonzza a tudat alatt vallá st kereső embereket, és hogy való já ban minden drá má nak vallá si szerkezete van, amely az ö nismeret, a megbékélés vagy a megtisztulá s felé halad. Ez a hite arra ö sztö nö zte, hogy a drá má t minden má s kö ltészeti forma fö léhelyezze. Minden darabjá t a sajá t képére szabott drá mai jambusban írta, amelyben a metrikai hatá s csak a szö veg értelmével együ tt érzékelhető, így visszahozta a kö ltői drá má t a népszerű színpadra.

Verseskötetei: 1917: Prufock és egyéb észrevételek (benne példá ul az angol modernizmus első remekműve, az Alfred J. Prufock szerelmes éneke) 1919: Versek (benne a drá mai jambusban írt belső monoló g, a Gerontion) 1922: Á tokföldje (433 soros, ö t részből á ll) 1930: Hamvazó szerda (megtérése utá n írt vallá sos meditá ció ) 1939: Macská k könyve (A. L. Webber nagy sikerű musicaljének alapja) 1943: Négy kvartett

Verses drámái: 1935: Gyilkosság a szé kesegyházban 1939: Csalá di összejövetel (keresztény tragédia, kö zponti témá ja a bosszú )

90

1950: Koktél hatkor (komédia, alapja Euripidész Alkésztisze)

Gyilkosság a szé kesegyházban Eliot az 1935 jú niusá ban tartott Canterbury Fesztivá lra írta a darabot, keresztény kö zö nség szá má ra. A darab a bü szkeség bűnével szembeá llítva a má rtíromsá g „helyes indítéká t” mutatja be, ezen tú lmenően pedig á ltalá ban véve a helyes emberi élet doktríná já t, az ortodoxiá t. A drá ma a hét év szá műzetésből hazatérő canterbury-i érsek, Beckett Tamá s meggyilkolá sá nak tö rténetében kultú rá nk kö zponti és alapvető mítoszá nak egy típusá t á brá zolja. A tö rténet alapszerkezete az ősi tragédia rituá lis formá já hoz nyú lik vissza. Az első rész a kü zdelemnek felel meg; főszereplői az asszonyok kó rusa, a há rom pap, a négy kísértő és Tamá s. A fő vitapont az, hogy el kell-e szenvednie Tamá snak a má rtíromsá got az egyhá z tekintélye érdekében, és ha igen, hogyan. Az első há rom kísértő szá já bó l Tamá s mú ltjá nak indítékai visszhangoznak, amelyeket má r legyőzö tt magá ban. A negyedik kísértő azonban ugyanazt mondja Tamá snak, mint amit ő is mondott az asszonyoknak („Tudod, és mégse tudod, mi az, szenvedni, tenni”), és azt bizonyítja Tamá snak, hogy a má rtíromsá g felé tartó cselekvő-szenvedő ú tjá n a bü szkeség vezérli, és célja az, hogy „szellemi nagyhatalomra” tegyen szert („A szent s a vértanú a sírbó l uralkodik”). Ezutá n egy négyrészes kó rusban a diadalmas kísértők, a papok és az asszonyok - ki-ki a maga mó djá n - szá mot vetnek a Tamá sra vá ró veszéllyel és á térzik szenvedését. Ő azonban má r tisztá n lá tja maga előtt az utat, illetve a má rtíromsá g elszenvedésének „helyes” indoká t. Ez a drá ma csú cspontja és sorsforduló ja, egyszersmind a színdarab drá mai kö zéppontja. Egy pró zai kö zjá ték kö vetkezik: Tamá s kö zvetlenü l a kö zö nségnek tartja a kará csonyi szentbeszédet. A má rtíromsá g paradoxoná nak időtlen elméletét fejti ki: az egyhá z e véres hajtá sá ró l szó l, amely egyszerre gyá sz és ö rvendezés, élet és halá l. Egy má sfajta dikció és egy színhá zi konvenció (a szentbeszéd) igénybevételével az író má s mó don mutatja be darabja alapvető eszméjét. Tamá s drá má já nak szemszö géből nézve a má sodik rész nem má s, mint a kísértőkkel folytatott kü zdelem kézenfekvő eredménye. Tamá s csupá n azt szenvedi el, amit az első rész végén előre sejtett, és amit immá r a kö zö nség is konkrétabban lá t. A darabnak ezt a részét tö bbfajta nagyvonalú an alkalmazott, lá tvá nyos hatá sú jelenet jellemzi (papok menete, kó rus, a négy lovag, ima); ritmikus, vizuá lis, izgalmas és zenei - ellentéte az első résznek, amely alapvetően az értelemhez szó l. A darab végén egy má sodik pró zai

91

betétben a lovagok modern nyelven és érvekkel megmagyará zzá k a kö zö nségnek tettü k indokait. A darab formá ja a rituá lis tragédiá ra megy vissza, de jó val elvontabb is. Nemcsak a dionü szoszi rítusra épü l, hanem a keresztényire is. A szophoklészi tragédia tá rsadalmi rendjének há rom ö sszetevője (a nép, az egyhá zban vagy á llamban felelős szerepet betö ltő egyének és a pá sztor) elvont szerepek, ennek megfelelően Eliot drá má já ban is á ltalá nos az emberi színtér és a tá rsadalmi fó kusz (nevek hiá nya). A Gyilkossá g a székesegyhá zban az egyetlen modern színdarab, amiben a kó rus a drá mai építkezés lényeges része. A darab Pascal egyik teoló giai eszméjét illusztrá lja és igazolja, miszerint a természet (kó rus), az értelem (kísértők, papok, lovagok), valamint az irgalom és szeretet rendje (Tamá s) kö zö tt nincsen szerves ö sszefü ggés. Eliot elfogadja, hogy a magasabb rendű nem lappang az alacsonyabb rendűben, mint egy fejlődésre alapozott tan esetében lenne. Csak az első két rendet lá thatjuk, ha a Kegyelem nem lép kö zbe. Noha a má rtírok Isten kegyelméből elhivatottak, személyes dö ntés nélkü l nincs drá mai hős, kö vetkezésképp drá ma sincs. A darabot homá lyos, paradoxonokkal élő nyelv jellemzi, ami a lényeg megragadá sá ra tett kísérletnek tekinthető. A szerző az ö rö k minta megértéséhez vezető utak mindegyikét kö veti és időbeli lét értelmét csak az időtlenben véli megtalá lni: Hogy az ősminta megmaradjon, mert az a minta a cselekvés S a szenvedés is, hogy a kerék mozogjon pörögve, Bá r á ll csak örökre. Eliot a kardal és a pró zai betétek beiktatá sá val létrehozott egy olyan drá maformá t, amely egyszerre archaikus-szertartá sszerű, klasszikus rendű, fegyelmű és meghö kkentően modern. Nagyon nehéz bemutatni: a lá tomá sos-lírai kardalok, meditatív-kontemplatív dialó gusok megszó laltatá sa, tö rténeti és időtlen egyesítése sajá tos já tékstílust igényel.

Jean Genet Há zassá gon kívü l szü letett 1910-ben Pá rizsban. É desanyja szü letése utá n elhagyta és egy parasztcsalá dná l nevelkedett. Má r tízévesen lopá son érték, ezért kamaszkora egy részét a hírhedt Mettray javító intézetben tö ltö tte. Az 1930-as években csavargó ként, zsebtolvajként és férfiprostituá ltként bejá rta

92

csaknem egész Euró pá t, mikö zben tö bbszö r bebö rtö nö zték. 1936 kö rü l visszatért Franciaorszá gba, betö résből, rablá sbó l és zsarolá sbó l élt. Az írá ssal 1942-ben kezdett foglalkozni, mikö zben ismét bö rtö nben ü lt. Ekkor írta Virá gos Miasszonyunk című regényét is, amivel felhívta magá ra Jean Cocteau, majd később Jean-Paul Sartre és Simone de Beauvoir figyelmét. Amikor 1948-ban tizedszer ítélték el betö résért, ezú ttal életfogytiglani gyarmati szá műzésre, neves író kbó l á lló delegá ció já rt kö zben érdekében a kö ztá rsasá gi elnö knél, így kegyelmet kapott. Az 1940es években sorra adta ki pró zai munká it, melyeket az 1950-es években drá má k kö vettek. Ezutá n jö ttek a hallgatá s évei, amikor má r megírt műveit sem engedte kiadni. Kettős életet élt: szá llodá kban potyá zott, nem érintkezett olvasó ival, de kö zben politikai eseményeken, tü ntetéseken vett részt Franciaorszá gban és kü lfö ldö n. Azt mondta, az írá s má r nem érdekli, de 10 éven á t dolgozott egy nagy Rembrandt-monográ fiá n, amit végü l néhá ny lap kivételével ö sszetépett. Genet szélsőségesen anarchista lá zadó volt, mindenfajta tá rsadalmi fegyelmet és politikai elkö telezettséget elutasított. Fiatalkori erőszakos és nemritká n perverz élményei nyomá n egyfajta misztikus alá zat alakult ki benne. Sartre Genet ö nkínzó és ö nmagá t lealacsonyító szenvedélyét a szentekéhez hasonlította. 1983 őszén magas irodalmi kitü ntetésben részesü lt: megkapta a Nemzeti Irodalmi Nagydíjat. 1986-ban Pá rizsban érte a halá l. Genet a tá rsadalmi szá mkivetettség á llapotá bó l emelkedett fel az avantgarde irodalom elismert személyiségei kö zé. Regényei erotikus, gyakran obszcén témá kbó l kiindulva a vilá g kö ltői lá tomá sá vá nőnek. Hősei tolvajok, bűnö zők, prostituá ltak, cselédek, homoszexuá lisok és arabok, akik a tá rsadalom rö gzü lt rétegeihez tartoznak; tö rvényen kívü liségü k tartja ö ssze őket, és á llandó szorongá sban élve inká bb illú zió kba menekü lnek. Korai drá má inak tö mö r, klasszicizá ló , egyfelvoná sos szerkezete Sartre erős hatá sá t mutatja, míg későbbi darabjai nagy léptékű, stilizá lt színművek; céljuk, hogy sokkoljá k és aktivizá ljá k a kö zö nséget, így leleplezzék képmutatá sá t és cinkossá gá t. A „gyűlö let színhá za” igyekszik az alapul vá lasztott tá rsadalmi vagy politikai szituá ció bó l a lehető legnagyobb drá mai hatá st kicsikarni anélkü l, hogy aká r a bal-, aká r a jobboldal politikai kö zhelyeit magá énak vallaná .

Fontosabb művei: 1942: Halá lraítélt (első fennmaradt kö lteménye, egy kivégzett rabtá rsá nak ajá nlotta)

93

1944: Virá gos Miasszonyunk (a két vilá ghá ború alvilá gá ró l)

kö zö tti Montmartre

1944-45: A ró zsa csodá ja (regény javító intézetbeli élményeiről) 1947: Temetési szertartá sok (regény) 1947: A cselé dek 1949: A tolvaj napló ja (ö néletrajzi regény az 1930-as évekbeli kalandjairó l) 1949: Szigorított börtönbü ntetés (regény) 1956: Az erkély (drá ma) 1958: A négerek (drá ma) 1961: A paravá nok (drá ma)

A cselé dek A drá ma az identitá s bonyolult problémá já t vizsgá lja (ez má s avantgá rd drá maíró k (Beckett, Ionesco) kö zponti témá ja is). Genet meghatá rozá sa szerint a mű allegó rikus elbeszélés, megírá sá nak legfőbb célja az volt, hogy kö zben megutá lja sajá t magá t. A cselekmény való s tö rténeten alapszik: 1933-ban két cselédlá nyként dolgozó testvér brutá lis mó don megö lte két nagysá gá já t. A korabeli szü rrealistá k annak idején ü nnepelték a két „okos” és „bá tor” szolgá ló t, Genet darabjá nak bemutató já n a kö zö nség azonban megdö bbenéssel fogadta a botrá nyos drá má t (csak az 1954-es felú jított vá ltozat aratott sikert). Néhá ny kritikus elismerőleg szó lt a szerző burzsoá ziá t leleplező és dolgozó kat felemelő elkö telezettségéről, mire a szerző sietett kijelenteni: „Eszembe sincs védőbeszédet mondani a há ztartá si alkalmazottak érdekében. Feltételezem, hogy van szakszervezetü k: ez nem tartozik rá n”. A darabnak mindö ssze há rom szereplője van: Claire és Solange, a szolgá ló testvérpá r, és ú rnőjü k, Madame. A helyszín Madame gazdagon díszített szobá ja, tele virá gokkal. Madame szeretője, Monsieur bö rtö nben van. A lá nyok Madame meggyilkolá sá t tervezik és já tsszá k el, mert attó l félnek, kitudó dik, ők írtá k a névtelen vá dló leveleket asszonyuk szeretője ellen. Kö zben kiderü l asszonyuk irá nt érzett gyűlö letü k és irigységü k. Ugyanakkor egymá st is gyűlö lik, mégis vonzó dnak egymá shoz. A gyilkossá g minden mozzanatá t kitervelik. Madame kö zben hazatér és megtudja, hogy kiengedték Monsieur-t. Claire sikertelenü l pró bá lja megmérgezni ú rnőjü ket,

94

aki elmegy otthonró l. A két lá ny ú jra szerepet cserél, végü l Claire megissza a mérgezett teá t. Genet ebben a drá má já ban egyfajta tü kö rlabirintusban megrekedt embereket (személyes élmény) á brá zol, akik a sajá t torz tü kö rképü k foglyai. Hiá ba pró bá lnak kapcsolatot létesíteni má sokkal, ü vegfalak vá lasztjá k el tőlü k őket. A két cselédet az egymá s tü kö rképei miatti szeretet-gyűlö let kö ti ö ssze, ugyanakkor az ú rnő szerepében Claire a szolgá ló k egész fajá t a felsőosztá ly torz tü kreként lá tja. Így amit utá lnak lá tni, az a biztonsá gban levő urak - akiket imá dnak és gyűlö lnek - torz tü kö rképe. A szereplők inká bb szimbó lumok, tü kö rképek, á lmok egy á lomban. A cselédek lá zadá sa ú rnőjü k és szeretője ellen nem tá rsadalmi-forradalmi tett, hanem inká bb olyan, mint a bukott angyal lá zadá sa a fény vilá ga ellen, amelyből mindö rö kre kizá rtá k. Ezért ez a lá zadá s nem tiltakozá sban fejeződik ki, hanem rituá léban. A cselédek felvá ltva az ú rnő szerepét já tsszá k, illetve a má sik cselédét - az, ahogy az „ú rnővel” bá nnak, a kirekesztett gyűlö lete és irigysége. Sartre szerint ez a rituá léa feketemisére emlékeztet - a vá gy, hogy megö ljék a szeretett és irigyelt dolgot ö rö kké ismétlődik egy sztereotip cselekvésben. A vá gyteljesítés rituá léja teljesen abszurd tett; a vá gy, hogy valami olyant tegyenek, ami sosem hidalhatja á t a való sá g és á lom kö zö tti szakadékot a primitív ember vará zslata, aki képtelen szembenézni a való vilá g hidegségével és keménységével, így az élettől való visszavonulá s kifejezése is.

John James Osborne 1929-ben Londonban, kispolgá ri csalá dban szü letett: apja reklá mgrafikus, anyja pincérnő volt. 12 éves korá ban meghalt édesapja, aki biztosítá st hagyott rá . A biztosítá sbó l fedezte iskolai tanulmá nyait a devoni Belmont College-ban, de kicsaptá k, miutá n megü tö tte az igazgató t. Visszatért Londonba, dolgozott ú jsá gíró ként, segédrendezőként, majd színészként, később pedig vidéki repertoá rszínhá zak színész-igazgató ja lett. Az á tü tő sikert 1956-ban bemutatott Dü höngő ifjú sá g című darabja hozta meg szá má ra, mellyel ú j hangot vitt a brit drá mairodalomba. Őt ismerte meg előszö r a kö zö nség a „dü hö s fiatalok” névvel illetett mozgalombó l. Amikor Sir Laurence Olivier eljá tszotta Osborne má sodik darabja, A komédiá s főszerepét, a „dü hö s fiatalok” mozgalmá t egyszeriben az évtized legfontosabb irá nyzatá nak ismerték el Angliá ban, és ez hatalmas anyagi sikert hozott szá mukra. 1958-ban Tony Richardson rendezővel megalapította a Woodfall filmgyá rtó vá llalatot, amely tö bbek kö zö tt megfilmesítette má r 1959-ben a Dü höngő

95

ifjú sá got, A komédiá st, valamint Henry Fielding híres XVIII. szá zadi regényét, a Tom Jonest (1963). Ez utó bbi film forgató kö nyvének megírá sá ért Osborne Oscar-díjat kapott. 1994-ben Shropshire-ben halt meg.

Fontosabb művei: 1950: Belébú jt az ördög (Stella Linden színésznővel kö zö sen írta) 1956: Dühö ngő ifjú ság (eredeti címe Né zz vissza haraggal) 1957: A komédiá s (a varietészínhá z leá ldozá sá val a nemzet hanyatlá sá t érzékelteti) 1961: Luther 1964: Elfogadhatatlan tanú vallomá s (egy frusztrá lt jogá szró l szó l) 1965: Nekem való hazafi (főszereplője egy homoszexuá lis osztrá k tiszt, Alfred Redl) 1971: Szueztől nyugatra (együ ttérző darab a brit gyarmatosító kró l) 1981: Egy jobbfajta személy (ö néletrajz) 1991: Majdnem ú riember (ö néletrajz)

Dühö ngő ifjú ság A darab főhőse a munká sszá rmazá sú diplomá s, mégis kenyerét cukorkaá rusító ként kereső Jimmy Porter. A jó képű huszonéves fiatalember „meghökkentő keveréke az őszinteségnek és a rosszindulatnak, a gyöngédségnek és a zsivá ny komiszsá gnak”. Jimmy az á llami oktatá si rendszernek kö szö nhetően a kö zéposztá lybeli lét hatá rá ra jut, de peremhelyzetéből haragosan szemléli azokat, akik tová bbra is élvezik kivá ltsá gaikat, és nem engednek má sokat a jobb á llá sok kö zelébe. Dü he a régi rend kö rnyezetében levő képviselőin, feleségén, Alisonon, felesége édesapjá n, Redfern ezredesen és Alison bará tnőjén, Helená n csapó dik le. Folyamatosan kö tekedik, céltá blá ja elsősorban Alison, akinek nem tudja megbocsá tani, hogy ú ri csalá dban szü letett, mégis szereti: ők a gyö nyö rű nagyszemű mó kus és a nagyszerű ó riá si mackó . A drá ma há rom felvoná sa ö sszeveszésü k, kü lö nkö ltö zésü k és kibékü lésü k tö rténete. Jimmy szakítá suk utá ni kapcsolata Helená val ugyanabba a rutinba

96

torkollik (vasalá s, trombitá lá s, Jimmy dü hkitö rései), így visszamenekü lnek sajá t vilá gukba, miutá n Alison gyermekü k elveszítése utá n megjá rta azt a poklot, amit Jimmy kívá nt neki. A főhős azoknak a munká sszá rmazá sú értelmiségi fiataloknak a szó szó ló ja, akik nem tudnak kitö rni a régi rendszer korlá tai kö zü l, nem talá lnak olyan dolgot, amiért érdemes lenne lelkesedni, kü zdeni, akik nem akarnak betagozó dni az á ltaluk megvetett tá rsadalmi rendbe, de nem tudjá k, hogyan kerü lhetnék ezt el, akik szeretnének vá ltoztatni, de nincs erejü k hozzá , vagy csak nem tudjá k, hogyan tegyék, és tehetetlenségü k teljesen frusztrá lja őket. Alison apja, az évtizedekig Indiá ban szolgá lt Redfern ezredes éppú gy nem talá lja a helyét a megvá ltozott Angliá ban, Mint Jimmy: „Neked az fá j, hogy minden megvá ltozott. Jimmynek pedig az fá j, hogy minden a régi. É s egyikőtök sem tudja ezt elviselni. Valami hiba történt valahol, nem?” mondja Alison. Bá r a darab dramaturgiá ja nem volt forradalmian ú j, tartalma meglepetést keltett: előszö r jelentek meg a színpadon azok a 20-30 év kö rü li brit fiatalok, akik má r nem vettek részt a II. vilá ghá ború ban, és akik a há ború utá ni vilá got sivá rnak és reménytelennek lá ttá k. A drá ma fogadtatá sa elég vegyes volt, mind a kö zö nség, mind a kritikusok soraiban. A The Observer kritikusa az évtized legjobb darabjaként értékelte, míg a Daily Mail recenzora a drá ma cselekményét egyedi jelenségnek tartotta és elhibá zott lépésnek vélte egy „ifjú idegbeteg”, „szellemi nyomorék” főhőssétételét.

Ellenő rző kérdések a Rituálé , kegyetlen színház, társadalmi dráma című témakörhöz 1. A rituá lészínhá z, a kegyetlen színhá z, vagy a dü hö s fiatalok képviselőjee? • Alan Sillitoe • Antonin Artaud • Peter Shaffer • Arnold Wesker • Tony Richardson • Edward Bond • John Braine 2. Melyik tanult szerző műve? • A tolvaj napló ja • Az erkély • Á tokföldje

97

• • • •

A komédiá s Majdnem ú riember Macská k könyve Koktél hatkor

3. Melyik szerző életére igaz? • Kispolgá ri csalá dban szü letett • Ameriká ban szü letett • Ő írta a modernista kö ltői mozgalom programadó versét • É desanyja elhagyta • Filmgyá rtó vá llalata volt • Nemzeti Irodalmi Nagydíjat kapott • Tudott szanszkritü l és latinul • Nobel-díjat kapott • Oscar-díjat kapott 4. Melyik drá má ban szerepelnek? • Helena • kó rus • Monsieur • Redfern ezredes • Solange 5. Melyik szerző művészetére igaz? • Verseket és verses drá má kat írt. • Tanult drá má já t nehéz bemutatni. • Tanult drá má ja főhősét ifjú idegbetegnek titulá ltá k. • Regényei a vilá g kö ltői lá tomá saivá nőnek.

98

A DRÁ MAI KIFEJEZÉ SFORMÁ K FORRADALMA II.

Az abszurd színház Az abszurd drá má k szerzői egyetértettek Albert Camus Sziszü phosz mítosza című 1942-es tanulmá nyá nak alapgondolatá val, miszerint az emberi lét alapvetően abszurd és céltalan. Az abszurd színhá z ezen euró pai és amerikai szerzők 1950-es években és a 60-as évek elején keletkezett műveinek ö sszefoglaló elnevezése, de a terminus szélesebb értelemben e művek szerzőire és színpadi megjelenítésére is alkalmazható . Bá r jó l kö rü lhatá rolható abszurdista mozgalom nem létezett, szá mos egymá stó l nagyon kü lö nbö ző drá maíró osztotta azt a nézetet, hogy az ember hiá ba kü zd, hogy értelmet talá ljon életének, vagy sorsá t befolyá solja. Elképzelésü k szerint az emberiség alapvető érzése a reménytelenség, a rémü let és a szorongá s. A színművek alapeszméje szerkezetü ket is meghatá rozza. Szerzőik szakítottak a hagyomá nyos színhá z legtö bb logikus szerkezeti elemével. Hagyomá nyos értelemben vett cselekmény alig van: a szereplők viharos tevékenysége is csak azt hangsú lyozza, hogy aktivitá suk ellenére életü ket semmi sem vá ltoztatja meg. Beckett Godot-ra vá rva című darabjá ban egyá ltalá n nincs is cselekmény. A két főszereplő vá rakozá ssal tö lti napjait anélkü l, hogy tudná k, kire vagy mire is vá rnak, hogy eljö n-e valaha is az, akire vagy amire vá rnak, s ezt a darabot az időtlen kö rforgá s síkjá ra emeli. Az abszurd drá ma nyelvezete gyakran zavaros, klisékkel, szó viccekkel, ismétlésekkel, logikai tö résekkel van tele. A kopasz énekesnőcímű Ionesco darabban a szereplők ü lnek és beszélgetnek, addig ismételve a magá tó l értetődőt, hogy az végü l értelmetlenséggé vá lik, amivel a szerző a szó beli kommuniká ció lehetetlenségére vilá gít rá . A nevetséges, céltalan cselekedetek és mondatok az abszurd daraboknak humoros felszínt kö lcsö nö zhetnek, de a mélyben mindig a metafizikai kiá brá ndultsá g ü zenete hú zó dik meg. Mindez szoros rokonsá got mutat a mímus és az akrobatika színhá zi rétegével kombiná lt commedia dell’arte (XVI-XVII. szá zad: maszkok, á llandó típusfigurá k), vaudeville (XIX. szá zadi szó rakoztató zenés színhá zi műfaj, pantomim-előadá sok, pró zai dialó gusok vá ltakozá sa énekszá mokkal, bűvészek, akrobatá k, zsonglőrö k, stb.), illetve a zenés kabaré műfajá val. Ugyanakkor nyilvá nvaló a szü rrealista (a két vilá ghá ború kö zö tti irá nyzat André Breton vezetésével: a tapasztalatok tudatos és tudattalan rétegeinek teljes egyesítésével kifejezni a gondolat való di műkö dését, az értelem

99

irá nyítá sá tó l, az esztétika és erkö lcs tö rekvéseitől mentesen (Freud); jellemzi automatikus írá s, az asszociá ció k tudati, formai kontrollt nélkü lö ző rö gzítése: éberá lmok tudattalan, spontá n kinyilatkoztatá sa, vagy apró lékosan kidolgozott vilá g, aminek nincs semmilyen racioná lis tartalma, kö znapi kontextusokbó l kiragadott helyzetek má s értelmet nyernek paradox kö rnyezetü kben), egzisztencialista (az ember főleg „hatá rhelyzetekben” halá l, harc, bűntudat, szorongá s, stb. - ébred cselekvőként viselt felelőssége tudatá ra, valamint a vilá g végső megmagyará zhatatlansá gá ra, amelyben cselekedni kénytelen, az abszurd filozó fiai kategó riá vá vá lik és tragikus színezetet nyer) és expresszionista szerzők, valamint a Franz Kafka műveiben megfogalmazott gondolatok hatá sa is. Az abszurd drá ma folytatja az egzisztencializmus ö rö kségét, de le is rombolja: megfosztja az abszurdot méltó sá gteljes pá toszá tó l, a hőst szabad vá lasztá sá tó l, a drá má t a tragikum lehetőségeitől. A vilá g abszurd, az ember gyarló , gyenge, a (maga á ltal előidézett) kö rü lmények hatalmá nak kiszolgá ltatott lény. A lepusztult vilá gban téblá boló emberi vegetá ció t groteszk-komikus eszkö zö kkel á brá zoljá k. Bá r az abszurd színhá z eredetileg sokkolta nézőket azzal, hogy a színhá zi konvenció kat semmibe vette, ugyanakkor népszerű is volt, mivel feltá rta a XX. szá zad kö zepének szorongá sait. É rdekességéből a 60-as évek végére sokat veszített. Egyes elemei a színhá zi fejlődés fő á ramá ba kerü ltek, mikö zben tová bbi kísérleteket ö sztö nö ztek. A szerzők kö zü l sokan ú j utat kerestek művészetü knek, má sok tová bbra is ugyanabban a stílusban alkottak.

Eugéne Ionesco (Eugen Ionescu) 1912-ben szü letett a romá niai Slatiná ban. Anyja francia volt, gyermekkorá ban Franciaorszá gba kerü lt. 1925-ben visszatért Romá niá ba, francia szakos diplomá t szerzett. Doktori disszertá ció já t Pá rizsban írta (bá r rossz nyelvek szerint egy sort sem írt), itt telepedett le 1945 utá n és itt is halt meg 1994-ben. Mikö zben korrektorként dolgozott, elhatá rozta, hogy megtanul angolul; a nyelvkö nyv formá lis, mesterkélt pá rbeszédei ihlették A kopasz énekesnő mesteri kö zhelykataló gusá t. Ez az egyfelvoná sos „antidrá ma” forradalmi mó don á talakította a drá ma eszkö ztá rá t és hozzá já rult az abszurd drá ma kibontakozá sá hoz. Első sikerét szá mos tová bbi darabja kö vette, melyben A kopasz énekesnő „antilogikus” ö tleteit fejlesztette tová bb. Ezek tö bbnyire tö mö r és irracioná lis jelenetvá zlatok és egyfelvoná sosok; csak nehezen tudta elsajá títani az egész estét betö ltő színdarabok techniká já t.

100

Első alkotó i korszaká ban főként a kispolgá ri lét értelmetlenségét, az emberi kommuniká ció nehézségét, az intellektuá lis paradoxont á brá zolja. Később az á ltalá nos létproblémá k (pl. halá lfélelem, az á lmok, lá tomá sok, tudattalan feltá rá sa) felé fordul, alkotó i vilá ga filozó fia parabolá kkal, misztikus elemekkel bővü l, míg utolsó műveiben a hatalom és a zsarnoksá g ellen lá zad (mindenféle baloldali ideoló giá t ellenzett). Korszakalkotó eredménye, hogy szá mos szü rrealista drá mai eszkö zt honosított meg és fogadtatott el a naturalista hagyomá nyokon nevelődö tt kö zö nséggel. Ionesco szereplői (tö bbnyire há zaspá rok) metafizikus értelemben kívü lá lló k és magá nyosak. Nem Beckett- vagy Adamov-féle csavargó k, és ez bizonyos értelemben nö veli a kétségbeesést és kívü lá lló sá guk abszurditá sá t. Drá maíró i munká ssá ga mellett elismert irodalomkritikus volt, valamint publiká lt még esszéket, gyermekeknek szá nt tankö nyveket és regényt is.

Fontosabb művei: 1949: A kopasz é nekesnő 1952: A székek (a főszereplő há zaspá r emberi kapcsolatainak abszurditá sá t példá zza) 1959: Az orrszarvú (melyben előszö r tűnik fel tö bb későbbi darabjá nak antihőse, Bérenger, az ö rö k kispolgá r) 1962: Haldoklik a kirá ly 1963: A légbenjá ró (filozó fiai eszmefuttatá s) 1966: A szomjú sá g és az éhség 1972: Macbett (Shakespeare drá má ja az alapja, de nincs cselekmény, hős, bonyodalom, vagy kifejlet)

A kopasz é nekesnő A mű két főszereplő há zaspá rja, Smith-ék és Martinék tipikus angolok, a darab nyitó jelenetében tipikus angol nappalit lá thatunk egy tipikus angol estén. Mrs. Smith zoknit stoppol, a férj olvas és pipá zik. Az ó ra 17-et ü t és a feleség bejelenti, 9 ó ra van. A darabban cselekmény igazá bó l nincsen; az, hogy mi mikor, mennyi ideig tö rténik, behatá rolhatatlan. Megérkezik a vendég Martin há zaspá r - akik má r rég megérkeztek, csak a kimenőn lévő szobalá nyt, Maryt vá rtá k, hogy engedje be őket. A darab leghíresebb

101

jelenetében Martinék mint két idegen az időjá rá sró l, a lakhelyü kről és gyerekeikről folytatnak baná lis eszmecserét, végü l arra a meglepő kö vetkeztetésre jutnak, hogy ők ketten való já ban férj és feleség, majd egymá st á tö lelve elalszanak. Mary ezutá n felvilá gosítja a kö zö nséget, hogy mindenki téved. Visszatérnek Smith-ék és kö zhelyekkel, klisékkel ö sszefü ggéstelen „beszélgetést” folytatnak, majd megjelenik a tűzoltó , aki szintén bekapcsoló dik a „tá rsalgá sba”, és mielőtt tá vozik, megkérdezi: „Apropó , és a kopasz énekesnő?” Zavartan hallgatnak, majd Mrs. Smith vá laszol: „A frizurá ja olyan, mint má skor”. Mindenki megnyugszik, minden visszatér a „normá lis” kerékvá gá sba, a szereplők szó lá sokat, kö zmondá sokat, meghö kkentő mondatokat mondanak, a végén má r ü vö ltenek, és a szavak, hangok kavalká djá bó l csak ennyi hallatszik: „Kint sincs senki, bent sincs senki, koccintsunk csak”. Kö zben elsö tétedik a szín, csend lesz, majd ú jra vilá gossá g, Martinékat lá tjuk ú gy, mint a darab elején Smith-éket, és kezdődik ú jra az előadá s. A kopasz énekesnő kitűnően illusztrá lja az író darabjaiban oly gyakran visszakö szö nő témá kat: az elidegenedést és a kommuniká ció nehézségét. Ionesco értelmezése szerint az abszurd cél nélkü lit jelent. Ha az embert megfosztjá k vallá si, metafizikus és transzcendentá lis gyö kereitől, akkor elveszik; cselekedetei értelmetlenné, abszurddá , haszontalanná vá lnak. Színhá za az anti-színhá z, ahol a szavak értelmetlenek és az emberek kö zti bá rmiféle kommuniká ció lehetetlen (ő maga nem értett egyet ezzel az értékeléssel: akkor miért írna?). Ionesco azt mondta, egy darab megírá sa előtt nem volt elképzelése annak jelentéséről, de megírá sa utá n jó sok ö tlete tá madt a szá ndéká val kapcsolatban. Első és talá n legegyszerűbb drá má ja, A kopasz énekesnő való já ban az élet tragikomikus képe egy olyan korban, amikor meg kell kérdeznü nk magunktó l mit keresü nk itt a fö ldö n, és - mivel nincs elképzelésü nk a végzetü nkről - hogyan tudjuk elviselni a materiá lis vilá g nyomá sá t. Amikor má r nincs ö sztö nzés arra, hogy gonoszak legyü nk és mindenki jó , mit teszü nk a semlegességü nkkel? A szereplőknek nincsenek tudatos vá gyaik, halá lra unjá k magukat. Ezt halvá nyan érzik is, ezt tü krö zi a darab vége: a jellemek és szituá ció k statikusak és felcserélhetők, minden ott végződik, ahol kezdődö tt. Smith-ék és Martinék nem tudnak má r beszélni, mert nem tudnak gondolkodni; azért nem tudnak gondolkodni, mert má r nem indítja meg őket semmi, nem éreznek szenvedélyt. Ezért tö bbé nem létezhetnek, nem vá lhatnak senkivé, semmivé, mivel identitá suk elveszítésével má sok személyiségét veszik fel, felcserélhetővé vá lnak. Olyan vilá gban élü nk, ami elveszítette metafizikus dimenzió it, így az ö sszes misztériumá t. Ahhoz, hogy a rejtélyt ú jra felélesszü k, meg kell tanulnunk meglá tni a leghétkö znapibbat teljes borzalmá ban. Ionesco szavai szerint „A kopasz énekesnő megmutatja, hogyan zavarodunk meg a szá munkra érthetetlen, abszurd, hü lye vilá g lá ttá n, én keresek benne

102

egy olyan vilá got, melyben szemlélődhet az ember, melyet megérthet, elfogadhat. A jelen vilá g elfogadhatatlan. (...) a modern ember csak bá bu: nincs sorsa, jobb egy tragikus sors, mint semmi”. A mű anti-darab, ami a halott tá rsadalom mellett a korabeli színhá z kritiká ja is. A Kopasz énekesnő technikai ú jítá sainak sorá ban meg kell említenü nk a komikus hatá st kivá ltó ö tleteket, példá ul a cselekvés tagadá sá t (amikor semmi sem tö rténik a jelenetben), a jellemek ö nazonossá gá nak elveszítését, a félrevezető címet, az ismétlést, az időrendiség felborítá sá t, az emlékezet elveszítését, a melodramatikus meglepetést („Sherlock Holmes vagyok” mondja a cseléd), ellentétes lehetséges magyará zatokat ugyanarra a dologra, a dialó gus diszkontinuitá sá t; kliséket, szü rrealista kö zmondá sokat, az idegen nyelvek értelmetlen haszná latá t.

Samuel Barclay Beckett Elbeszélő, kritikus, kö ltő és drá maíró ; angol és francia nyelven írt. 1906-ban Foxrock-ban, Dublin egyik elővá rosá ban szü letett. Protestá ns angol-ír csalá dbó l szá rmazott (mint G. B. Shaw, Oscar Wilde és William Butler Yeats) és 14 éves korá tó l az angol-ír kö zéposztá ly tagjainak fenntartott Portora Royal Iskolá ban tanult. A dublini Trinity College-ban szerzett diplomá t ú jlatin nyelvekből. 1928-ban Pá rizsban kapott lektori megbízá st, ekkor talá lkozott James Joyce-szal. 1930-ban visszatért franciá t tanítani a Trinity College-ba, majd bejá rta Franciaorszá got, Németorszá got és Olaszorszá got. A II. vilá ghá ború alatt Franciaorszá gban tartó zkodott, és 1945-ben végleg Pá rizsban telepedett le. Teljesen a művészetnek szentelte magá t, kerü lte a nyilvá nossá g minden formá já t. Franciá ul is írt, mivel véleménye szerint egy tanult nyelv nagyobb fegyelmet kö vetel az író tó l. 1969-ben elfogadta az irodalmi Nobel-díjat, de lemondta a stockholmi utazá st, hogy ne kelljen beszédet tartania az ü nnepségen. 1989-ben Pá rizsban halt meg. Félreértés az, hogy Beckett elsősorban a lét rú t oldalá val, csavargó kkal, és csőlakó nyomorékokkal foglalkozik. Nem azért írt szélsőséges helyzetekben levő emberekről, mert az élet mocskos, beteges voná sai érdekelték, hanem mert az emberi tapasztalat lényeges jellemzőire akart ö sszpontosítani. Szerinte a vilá girodalom szoká sos témá i eltakarjá k az emberi lét alapvető problémá it, melyek a kö vetkezők: Hogyan tudjuk elfogadni azt a tényt, hogy akaratunkon kívü l belevettettü nk a vilá gba, a létbe? Kik vagyunk, milyen énü nk igazi természete? Mit ért az ember az „ én” szó n? A rú t hangsú lyozá sa tehá t kísérlet az emberi lét alapvető kérdéseinek megvá laszolá sá ra. Írá sai hatalmas tudá st tü krö znek, hemzsegnek bennü k a

103

kü lö nbö ző irodalmi alkotá sokra és filozó fiai-teoló giai írá sokra tett finom utalá sok, de művei megértésének egyá ltalá n nem feltétele, hogy minden utalá st azonosítani tudjunk. A drá mairodalom legnagyobb részében a szereplők pontosan meghatá rozott célokat kö vetnek: hatalomra, vagyonra, a kívá nt féllel kö tö tt há zassá gra, stb. vá gynak. Vajon a célok elérése utá n kö zelebb jutnak-e aká r ők, aká r a kö zö nség tagjai Beckett alapvető kérdéseinek megvá laszolá sá hoz? Miutá n a hős vá gya teljesü l, példá ul elnyeri hö lgyét, való ban boldogan él, amíg meg nem hal? Való színűleg ezért vetette el Beckett a lényegtelennek ítélt kérdéseket, és kezdte ott az írá st, ahol má sok befejezték. A való sá g csontig tö rténő lemeztelenítése miatt Beckett író i fejlődése az egyre nagyobb koncentrá ció , szűkszavú sá g és tö mö rség felémutat, és legtö bb színdarabja elvont szinten já tszó dik. A művészet véleménye szerint „annak kifejezése, hogy nincs mit kifejezni, nincs mivel kifejezni, nincs miből kifejezni, nincs erőkifejezni, plusz a kifejezés feltétlen kötelessége”. Noha Beckett merészen kutatta az emberi lét végső rejtélyét és reményvesztettségét, alapjá ban komikus író volt. A legtö bb emberi tö rekvés trivialitá sá nak és végső értelmetlenségének felismerése felszabadító hatá sú , mivel megszabadítja a nézőt az értelmetlen, hiá bavaló célok gondjá tó l. A nevetést itt az illuzó rikus tö rekvések és hiá bavaló vá gyak fellengzős, fontoskodó dédelgetése fakasztja. Az író műveinek olvasá sa vagy nézése egyá ltalá n nem komor vagy nyomasztó élmény, sőt a végső hatá s a katartikus fellélegzés, ami a színhá z létezésével egyidős cél. Beckett technikai szempontbó l is szakavatott mester volt, formaérzéke kifogá stalan: példá ul a Molloy és a Godot-ra vá rva szerkezete szimmetrikus, a két rész egymá snak tü kö rképe. A média szá má ra írt művekben ö sztö nö sen kivá ló an ragadta meg a megkö vetelt technika lényegét (rá dió já tékok: hang-zene-beszéd kevert modellje; televízió s darabok: premier plá n haszná lata; forgató kö nyvek).

Fontosabb művei: 1938: Murphy (regény egy Londonban élő ír férfiró l) 1951: Molloy (elbeszélés) 1951: Malone meghal (elbeszélés) 1953: Godot-ra várva 1957: A já tszma vége (egyfelvoná sos drá ma)

104

1967: Jövés-menés (3 szereplő á ltal 121 elmondott szó t tartalmazó „színdarabka”) 1970: Lélegzet (talá n a vilá girodalom legrö videbb, 30 má sodperces alkotá sa)

Godot-ra várva Vladimir és Estragon (Didi és Gogo) Godot érkezését vá rja valahol a senkifö ldjén, egy sehova sem vezető orszá gú ton, de mindhiá ba. Csak Pozzo és szolgá ja, Lucky érkezik, később egy kisfiú Godot ü zenetével: má snap tud jö nni. A má sodik részben nagyjá bó l ugyanaz tö rténik, de Pozzo időkö zben megvakul, Lucky pedig megnémul, így megcserélődik az ú r-szolga viszony. Godot megint a kisfiú t kü ldi maga helyett, ugyanazzal az ü zenettel. A két főszereplő (akiket á ltalá ban csavargó ként á brá zolnak, bá r Beckett ezt sosem írta) elkeseredésében ú gy dö nt, felkö tik magukat a fá ra, amelynek tö vében vá rakoznak, azonban az ö v elszakad. Így aztá n holnap is eljö nnek, hogy tová bb vá rjá k Godot eljö vetelét. A Godot-ra vá rva kísérlet az emberi lét alapvető kérdéseinek megvá laszolá sá ra. Két hőse egyszerű emberi lény a legalapvetőbb létá llapotban: a vilá gon vannak, de nem tudjá k, miért. Mivel az ember racioná lis lény, és nem tudja elképzelni, hogy teljesen értelmetlenü l kerü lne bá rmiféle helyzetbe, a két szereplő feltételezi: jelenlétü ket a vilá gban melyet az ü res színpad és a magá nyos fa jelenít meg - az indokolja, hogy vá rnak valakire. De nincs bizonyítékuk arra, hogy ez az illető, akit Godotnak neveznek, való ban talá lkozó t beszélt-e meg velü k; sőt arró l sincs, hogy egyá ltalá n létezik-e. Tü relmes, passzív vá rakozá suk ellenpontjaként Beckett a má sik szereplőpá r életét betö ltő értelmetlen és hasonló an céltalan vá ndorlá st á llítja. A drá má val foglalkozó szakirodalommal kö nyvtá rat lehetne megtö lteni. Elemezték lét- és megismerés-elméleti szempontbó l; magyará ztá k a vá rakozá s, mint egyedü l lehetséges és ö rö kké érvényes magatartá smó d („nem-cselekvés”) szituá ció já t; a darab színhelyének és díszleteinek (kö zö ttes tér, a szá raz, majd levelet hajtó há romá gú (kereszt?) fa) jelentéssugalmait; a kü lső események á ltal nem tagolt időt („Semmi sem történik. Senki nem jön, senki nem megy el. Borzalmas.”); vontak pá rhuzamokat a Bibliá val (két lator, hírvivő fiú k: pró fétá k) és filozó fiai irá nyzatokkal, vagy a kétértelmű kijelentések és esendő tévedések miatti félreértéseket (pl. nevek ö sszetévesztése) hangsú lyozva értékelték komédiaként. Méltattá k a verbá lis kiü resedés végső foká t érzékeltető sablonok, nyelvi klisék szerepét, az írá sjelek elhagyá sá nak ö tletét (kérdés és kijelentés azonossá vá lik), a gesztusok és já tékok helyénvaló sá gá t.

105

A két főszereplő-pá r francia-szlá v-olasz-angol neve az egyetemes síkjá ra emeli őket, de nem értelmezhetők hagyomá nyos értelemben vett jellemekként, inká bb egy-egy személyiség két részeként fogható k fel: Vladimir és Estragon a tudatos és ö sztö nö s oldal, Pozzo és Lucky az ú rszolga viszony (szadista - mazochista alkat) jelképei. Godot alakjá val is sokan foglakoztak, á ltalá ban Isten, az életö sztö n, a bioló giai élni akará s, az emberi élet értelmének allegó riá jaként értékelik. Való színűleg a címszereplő tényleg az emberek vá gyainak, beteljesíthetetlen ó hajainak a jelképe, de ezen az á ltalá nos jelentésen tú l mindenki a maga vá gyainak megfelelően konkretizá lhatja Godot szimbó lumá t. 1957-ben a San Francisco Színészműhely adta elő 1400 elítéltnek a San Quentin bö rtö nben a darabot. Főleg azért vá lasztottá k ezt a művet, mert nincs benne női szereplő. Az előadá s előtt a rendező azt mondta a fegyenceknek, olyan ez a mű, mint a jazz, amit ú gy kell hallgatni, hogy az ember talá ljon benne valamit. Az elítéltek szá ndékuk ellenére végignézték és ú gy gondoltá k, megértették a darabot, Godot-t a tá rsadalommal, a kü lvilá ggal azonosítottá k. Maga Beckett azt mondta, ha tudná , ki Godot, megírta volna a darabban. Ez persze csak annyira vehető komolyan, mint a darab tö kéletes szerkezetéről adott magyará zata, miszerint „egy felvoná s kevés lett volna, há rom pedig sok”.

Tom Stoppard (Tomás Straussler) 1937-ben szü letett Zlínben, az akkori Csehszlová kiá ban. Apja ü zemorvos volt és cége 1938-39-ben csalá djá val együ tt Szingapú rba kü ldte egyik leá nyvá llalatá hoz. A japá n megszá llá s utá n apja há tramaradt és megö lték, csalá djá nak azonban sikerü lt Indiá ba menekü lnie. 1946-ban az anya hozzá ment Kenneth Stoppard angol tiszthez, majd hamarosan Angliá ba kö ltö ztek és a fiú felvette nevelőapja nevét. 1954-ben félbehagyta tanulmá nyait és Bristolban ú jsá gíró lett. 1960-ban, Londonba kö ltö zése utá n kezdett el drá má kat, hangjá tékokat és forgató kö nyveket írni. Műveinek jellemzője a sziporká zó nyelvhaszná lat, az ö tletes cselekmény és bravú ros dramaturgia.

Fontosabb művei: 1960: Vízenjá rá s (első tévéjá téka, később drá má t írt belőle Színre lép egy szabad ember címmel) 1964-65: Rosencrantz é s Guildenstern halott

106

1972: Akrobatá k (az egyetemi vilá g vá lsá gá t bemutató drá ma) 1978: É jjel és nappal 1979: Fel nem fedezett orszá g (A. Schnitzler egyik darabjá nak á tdolgozá sa) 1982: Ez az igazi (szerelmi vígjá ték drá maíró főhőssel, fő témá ja a művészet és való sá g kapcsolata) 1985: Brazil (filmforgató kö nyv Orwell 1984-e alapjá n) 1993: Á rká dia (egy angol kastélyban já tszó dó drá ma) 1999: Szerelmes Shakespeare (filmforgató kö nyv)

Rosencrantz é s Guildenstern halott A darabot előszö r az Edinburgh-i Fesztivá lon adta elő egy amatőr tá rsulat 1966-ban, majd a kö vetkező évben felkerü lt a Brit Nemzeti Színhá z műsorá ra; azó ta az egész vilá gon sikert aratott a Broadway-től Tokió ig. Stoppard maga írta és rendezte a drá ma filmvá ltozatá t 1991-ben. A ragyogó an szellemes mű a Hamlet két mellékszereplőjét á llítja a cselekmény kö zéppontjá ba, ezzel is hangsú lyozva, hogy az ember csupá n mellékszereplő az élet nagy színjá téká ban, amelyet felfoghatatlan erők vezérelnek. Az eredeti drá ma eseményei há ttértö rténetként funkcioná lnak, a stoppardi fő cselekményben Rosencrantz és Guildenstern filozofikus tá rsalgá st folytat a lét természetéről, az identitá s kereséséről, az élet és tudá s értelméről. A felmerü lő episztemoló giai, ontoló giai és egzisztenciá lis kérdésekre azonban nem talá lnak egyértelmű vá laszokat, amelyekben mindketten egyetértenének. Guildenstern inká bb teoretikus, míg Rosencrantz empirikus ismeretelméleti beá llító dá sú , de identitá suk megkérdőjeleződik, mert ők maguk is sajá t nevü kö n szó lítjá k meg egymá st és a tö bbi szereplő is sorozatosan ö sszekeveri őket. A filmvá ltozat a drá má ná l erőteljesebben parodizá lja Rosencrantz praktikus tudá sá t: sorra tudomá nytö rténeti felfedezéseket tesz (repü lőgépet hajtogat, feltalá lja a gőzgépet, stb.), azonban Guildenstern véletlenü l mindig szétrombolja őket, akaratlanul is a pragmatizmus hiá bavaló sá gá t hangsú lyozva ezekkel a tetteivel. A cselekmény há rom szinten bontakozik ki. A két főszereplő az első szinten arra keres vá laszt, miért hívattá k őket Helsingőrbe, és milyen jelentést kap személyü k a Hamlet-tö rténet szereplőinek életében. A má sodik szintet az

107

eredeti Shakespeare-drá ma jelenetei és kö zvetlen idézetei alkotjá k, míg a harmadik szint a vá ndorszínészek tá rsulata, ami az á tmenetet is biztosítja az első két szint kö zö tt: előadá saikkal rá lá tá st nyú jtanak mind a Hamlettö rténetre (a kirá lyfi szó rakoztatá sa a palotá ban), mind Rosencrantz és Guildenstern sorsá nak alakulá sá ra (olyan darabot pró bá lnak, ami előrevetíti, mi tö rténik a kirá lyi udvarban és milyen sors vá r rá juk). A tá rsulat metafiktív pozíció ja a filmben még nyilvá nvaló bb, példá ul, amikor a díszletként haszná lt szekrényből lapok hullanak a színpadra, amikor a tá rsulat já tszani kezd a két főszereplőnek, és ott ú sznak a levegőben a Hamlet-jelenetek alatt is. Stoppard darabjá nak abszurditá sá t a két főszereplő tehetetlensége mutatja, amely az erőszakos halá lukkal má r előre tisztá ban levők, de elleni tenni nem tudó k cselekvésképtelenségében nyilvá nul meg. A bizonytalansá g abban is érzékelhető, hogy a drá ma tele van kétértelműségekkel a nyelvi leírá s minden szintjén (azonos alakú szavak, idió má k szó szerinti és á tvitt jelentése, stb.) A Shakespeare-i jelenetek relatívvá teszik a má sik két szinten tö rténtek érvényességét, így az első és harmadik szint cselekményrészleteinek egyike sem uralja a tö rténet teljes koncepció já t. A szerző nem kérdőjelezi meg a Shakespeare-i tö rténet cselekményét: a drá ma-komédia elejétől fogva vilá gos, hogy Rosencrantz és Guildenstern nem fogja megvá ltoztatni a tragédiá ban előadott tö rténetet, csupá n balsorsukra keresnek okokat és vá laszokat. Ugyan nem talá lnak elfogadható magyará zatokat, de ú jabb kérdések végtelen sorá t ébresztik magukban és maradnak bizonytalansá gban vá rva és remélve halá lukig. Stoppard gazdag és teljes há tteret biztosít két főszereplője kereséséhez, így ők Vladimir és Estragon intelligens ellentétpá rja is lehetnek.

Ellenő rző kérdések Az abszurd színház című témakörhöz 1. Milyen nézeteket vallottak az abszurd drá má k szerzői? 2. Milyen az abszurd drá má k cselekménye és nyelvezete? 3. Sorolja fel az abszurd rokon műfajait/irá nyzatait! 4. Tö ltse ki az alá bbi tá blá zatot a tanult szerzőkről! Név

Melyik orszá gban szü letett

Melyik orszá gban élt sokat

108

Hol halt meg

Milyen nyelven írt

5. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • Ionesco szereplői tö bbnyire há zaspá rok • Ionesco első nagy sikerét nem A kopasz énekesnővel aratta • Beckettet az élet beteges dolgai érdekelték • Beckett kései drá má i nagyon rö videk • Stoppard írta az 1984 forgató kö nyvét Brazil címmel • A Stoppard író i á lnév 6. Adja meg az alá bbi szereplők pá rjá t! • Martinék • Pozzo • Vladimir • Rosencrantz 7. Melyik műről van szó ? • A két felvoná s egymá s tü kö rképe. • A cselekmény há rom szinten bontakozik ki. • A drá má nak félrevezető a címe. • A színmű a kemény fiú k kö rében is sikert aratott.

109

KÖ ZÉ P-KELET EURÓ PAI HUMOR É S GROTESZK

A modern regény Közép-Kelet Euró pában A 60-as években a cseh kultú ra alig kezdett feleszmélni az előző évtized megrá zkó dtatá saibó l, a Varsó i Szerződés hadseregei 1968-ban megszá lltá k az orszá got. Ezutá n az értékes irodalom szinte kizá ró lag illegá lisan jelenhetett meg: szamizdatként vagy kü lfö ldi emigrá ns kiadó kná l. Ez az irodalom legfőképpen a tö nkretett emberi életek, a megsértett jogok, a kultú ra és a civilizá ció elpusztított értékei miatti sajná lat és harag érzését fejezi ki. É rdekes, hogy a 70-es 80-as években a regény dominá l, míg a XIX. szá zadban a XX. szá zadi avantgard irá nyzatokig bezá ró lag a cseh irodalom főként a verses műfajokat kedvelte. Ú gy tűnik, hogy éppen a regény műfaja felelt meg legjobban epikussá gá val és a formá k széles ská lá já val az események megragadá sá nak, illetve bizonyult alkalmasnak az egyén és a tá rsadalmi csoportok gondolatainak, érzéseinek a kifejtésére. Ahhoz, hogy sajá tsá gosnak, egybetartozó kulturá lis régió nak tekinthessü k Kö zép-Euró pá t, az elmaradottsá gbó l, mint a régió író inak evidenciaélményéből kell kiindulnunk. Csak ennek mélységében tá rul fel az a hasadtsá g, mely szá mos mai kö zép-euró pai mű témá ja. E hasadtsá g azonban nemcsak a civilizá ció és a kultú ra elvá rá sá ban mutatkozik meg, hanem belőle kö vetkezően a politikai diktá tumok és a civilizá ció drasztikus kettévá lá sá ban, s ebből eredően a tö rténeti mú lt ész ö nismeret csonkultsá gá ban, hasadtsá gá ban (Mészö ly Mikló s: Film, Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége, Hrabal: Ő felsége pincére voltam). Kundera A regény művészete című esszékö tetében a regény művészetéről való gondolatainak mérlege. „A regény nem író já nak vallomá sa, hanem annak vizsgá lata, hogy mi is az emberi élet abban a csapdá ban, amivé a vilá g alakult” A vilá g csapdá vá alakulá sá nak dö ntő eseménye kétségkívü l a ’ 14-es há ború , melyet (előszö r a tö rténelemben) vilá ghá ború nak neveztek. Tévesen nevezték annak. Csak Euró pá t érintette, s még csak nem is egész Euró pá t.

Jaroslav Hašek „Romlá ssal fenyeget a megalá zottsá g és az ostobasá g: lesü llyeszti életü nk szintjét; e gyalá zat ellen bará tom kü zdeni kell. A művésznek

110

az a dolga, hogy az igazsá g szü ntelen felmutatá sá val gyöngítse a sötét erőket, amelyek ú gy tenyésznek az emberiségen, mint marhacsordá k a pampá kon. Dédelgesd há t az igazsá got, ü ldözd az emberbénító gyalá zatot, és ne légy soha kíméletes”. (Hašek) A cseh regényíró és elbeszélő 1883-ban Prá gá ban szü letett. Apja kisegítő taná r. 1889-ben meghal. Szegénység és megpró bá ltatá sok. Anyja rajong fiá ért, tú lzottan is. (Bonyolult anya-fiú viszony az író egyéniségének egyik meghatá rozó ja). 15 éves korá ban mesterséget tanul: drogista tanuló . Cseh kereskedelmi iskolá ban érettségizett, megtanult magyarul is. Vá ndorutak, kó borlá si szenvedély jellemzik életének ezt a korszaká t. A menekü lésérzet sodorja az irodalom, a művészi megjelenítés felé: ha sikerü l á brá zolnia a reá nehezedő vilá got, meg is szabadul tőle. Ezért vá lasztja műfajul a szatírá t: a szatíra minden vá lfaja a leszá molá s, a bosszú á llá s, az író szá má ra pedig elégtétel. A nevető mindig fö lényben van a kinevetettel szemben. Diá kkori első munká i á lnéven jelennek meg prá gai ú jsá gokban: ú tirajzok ezek, illetve a vá ndorlá sok sorá n megfigyelt esetek irodalmi feldolgozá sa, életképek, tá rcá k. 1901-ben az akkor legtekintélyesebb prá gai napilap, a liberá lis polgá ri Narodny Listy kö zli tá rcá it. Legelső elbeszélései kö zö tt sok a magyar tá rgyú vagy legalá bbis magyar vonatkozá sú . 1904-1908 – 40-50 tá rca terjedelmű elbeszélés. Bohém életforma („Hősködtem, lá tszó lag nevettem is, közben pedig fojtogatott a zokogá s” ). Hašek kettős életet él. A bohémekkel a rend ellen tá mad, ugyanakkor viszont vá gyó dik is a rend utá n. 1905 végén megismerkedik egy jó mó dú prá gai polgá ri csalá d leá nyá val Jarmila Mayerová val. 1906-ban kapcsolatba kerü l az anarchista mozgalommal, majd hamarosan szakít velü k. 1908-ban 62, 1909-ben 71, 1910-ben 98 elbeszélése jelenik meg. Korai munká ssá ga ezernél tö bb elbeszélésből, humoreszkből, szatirikus rajzbó l á ll. Kö nyö rtelen szatírá val gú nyolja ki kora polgá ri tá rsadalmá t, á lszent erkö lcsét, az osztrá k csendőrséget és a militarizmust. Tö rténeteit mindig egy szemfü les, eszes kó pémondá sá val fejezi be. 1910 – szerkesztő az Á llatok vilá ga című folyó iratná l. Ú jranősü l, majd egy időben kutyakereskedő, de fellép képviselőjelö ltként is, hogy bosszantsa a cseheket. Kü lö nleges esetek sora esik meg vele (egy éjszakai csíny folytá n néhá ny napos kivizsgá lá sra viszik az elmegyó gyintézetbe – ezt a kalandot mutatja be a Švejk egyik legízesebb fejezete). 1915-ben bevonul a há ború ba, fogolytá borba kerü l, majd 1918-ban elszö kik az ellenforradalmá r csapatoktó l és belép a Vö rö s Hadseregbe. 1920-ban má sodik feleségével visszatér Prá gá ba, de nem talá lja helyét a polgá ri demokrá ciá ban. Bohémélet ismét. Rá galomhadjá rat ellene, perbe fogtá k hazaá rulá s és bigá mia oká n. Az űzö tt ember nyugtalansá ga jellemzi

111

viselkedését és munká já t. Bará tai taná csá ra vidékre vonul, s írni kezdi főművét. Nincs pénze, a Švejk kalandjainak a felelevenítésével akarja rendezni anyagi életét. Fü zetről- fü zetre írta, s Prá gá ban ká véhá zakban maga á rusította. Munka kö zben érte a halá l 1923-ban (főművét Karel Vaně k ú jsá gíró bará tja fejezte be. É reznie kellett, hogy ez a műve tö bb mint irodalmi alkotá s: a forradalom szolgá lata ez az alkotá s, nemcsak helyi vagy időleges hatá llyal, hanem érvényesen mindenü tt és mindenkor a vilá gon, ahol, és amikor az ember kü zdeni fog az embertelenség ellen.

Fontosabb művei: 1907: Rabló gyilkos az eskü dtszék előtt (elbeszélés, ahol a szatíra eszkö zével felvá zolja a visszá já ra fordított embertelen vilá got). 1920-23: Švejk. Egy deré k katona kalandjai a világháború ban Magyar vonatkozá sú írá sai 1954-ben jelentek meg magyarul A Balaton partjá n címmel.

Švejk. Egy deré k katona kalandjai a világháború ban „ Ha meg kellene neveznem há rom művet, amely szá zadunkban a vilá girodalmat kialakítjá k, e há rom mű közü l az egyik Švejk. Egy derék katona kalandjai lenne.” (Brecht) Vannak művek amelyek kerü lő mó don sodró dnak a vilá girodalom á ramá ba. Ilyen mű Jaroslav Hašek szatirikus regénye is. Ma má r mindenü tt ismerik, olvassá k, magyará zzá k, utá nozzá k, filmre viszik, színhá zban, sőt má r operá ban is já tsszá k. Hőse éppú gy fogalom, mint a vilá girodalom szá mos halhatatlan figurá ja. :Švejk név kö znyelvi szó vá lett. S bizonyos fajta magatartá st aligha lehet má sként jelö lni, mint e mosolykeltő név valamely szá rmazéká val. Hašek szatírá ja azért lett á ltalá nos érvényű és egyetemes értékű, mert természetesen nőtt ki a cseh irodalombó l és a keletkö zépeuró pai népi tudatvilá gbó l az évszá zados Habsburg-monarchia felbomlá sa idején. Itt a humor nem ö ncélú já ték, hanem védekező és visszaü tő fegyver. :Švejk., az antihős e jó l kipró bá lt fegyverrel vonul hadba a há ború ellen, sőt egy egész vilá grend esztelensége és embertelensége ellen. Hašek a švejk témá t tíz évig érlelte, a végleges vá ltozat előtt má r kétszer feldolgozta. 1912: Švejk a derék katona és egyéb kü lönös történetek – má r itt is feltűnik a végletek tá rsítá sá ra épü lő és az író ra alapvetően jellemző ellenpontozá sos szatírastílus.

112

A félbemaradt nagy szatíra utolsó részei (vagyis amelyeket még tollba mondhatott a szerző), valamint az egész regény csak Hašek halá la utá n jelenhetett meg. Az író korá ntsem a tö rténelmi események ingová nyá ra tévedő, s ott a maga mó djá n helytá lló cseh kisembert akarta típussá formá lni, s ily mó don sajá tos dokumentumot készíteni a korró l, amelyben élt, és a személyekről akiket ismert, hanem a két vilá g, sőt két életelv kü zdelmét kívá nta megjeleníteni a szatíra eszkö zeivel. A regényt okkal tekinthetjü k eposznak, vígeposznak, a mű eredeti címe is ezt érzékelteti (nem „kalandokat” ígér, hanem „viszontagsá gokat”). Josef Lada rokon szellemű rajzai ma má r elvá laszthatatlanok a regénytől. Švejknek minden helyzetben, minden esetre van készenlétben valamilyen példá zata. E parabolá k, amelyek szá ma a regényben nem kevesebb, mint kétszá z, a hősö n kívü li népi életet is jellemzik, a má sik vilá got, a maga kü lö n tö rvényeivel, szemléletével és nyelvével. A kü lső monoló g mó dszerét alkalmazza, akkor is mondja példá zatait, ha senki sem érti, amit mond. Előadá smó djá t tekintve Švejk tö rténetei kö zö tt bőven akadnak olyanok, amelyek ö ná lló , kerek elbeszélésként hatnak. Švejk példá zata mindig pontos, adatszerű, egzakt. Soha nem mulasztja el kö zö lni, mikor és hol tö rtént az eset, amelyről beszá mol. Ebben is a népi elbeszélő modort kö veti. Ez a spontá n, kö tetlen népi mesélés az író szá má ra kitűnő alkalom, hogy megnyissa a humor egyik legősibb és legá llandó bb forrá sá t: az ö sszeegyezhetetlen elemek ö sszeegyeztetését. Švejk tudati vilá gá ban nincsen hely elvont gondolat vagy készen kapott fogalmak szá má ra, ezért alteregó ra van szü ksége, aki ugyanazt mondja mint ő, csak má sként. Ez az alteregó Marek ö nkéntes. A vilá gméretű siker oka nem annyira az író i kifejezőeszkö zö k kü lö nleges becse, mint sokkal inká bb egy olyan hőstípus megalkotá sa, amelynek egyes jegyei má r korá bban is feltü nedeztek az irodalom furfangos népi alakjaiban, de amely még soha, sehol nem lépett fel ilyen életszerű teljességben.

Bohumil Hrabal „ Ha valaki egyszer nevet akarna adni Csehszlová kia szovjet megszá llá s utá ni korszaká nak, Hrabal korszaknak kell majd elneveznie” (Milan Kundera) 1914-ben szü letett Brü nnben. Kisgyermekkorá t nagyapja Brü nn melletti zidenicei há zá ban tö ltö tte. Hrabal – tréfá san – egy francia katoná tó l szá rmaztatja csalá djá t. 1917-ben kerü l Polná ba, majd 1920-ban Nymburkba, ahol mostohaapja a sö rgyá r gondnoka lesz. Á lmodozó , merengő fiú , sokat csavarog. Gimnazistaként – Brü nnben – gyö trelemnek érzi a tanulá st. 1934-

113

ben iratkozott be a prá gai egyetem jogi kará ra (és 1946-ban szerezte meg a doktorá tust). Nyelvtehetsége hamar megmutatkozik, fél év alatt megtanul latinul, filozó fia műveket és művészeti monográ fiá kat olvas. Schopenhauer előadá sokat hallgat a bö lcsészkaron, majd művészettö rténetet és filozó fiá t. A filozó fiá t nem elvont rendszernek, hanem az emberi egzisztenciá t érintő ü gynek, az ö nazonossá g meglelési mó djá nak tartja. Korai verseiben az élet és halá l, a szépség és rú tsá g, a gyö ngédség és durvasá g, - mintha a dadaizmus egyik atyjá nak, Tristan Tzaranak a dilemmá ja csengene vissza: „ Az emberben Isten együ tt vesz fü rdőt a csatornatisztító val. 1934 – Prá ga – szembesü l a nehezen á tlá tható irodalmi élettel. A szü rrealizmuson kívü l nagy hatá st gyakorol rá a dadaizmus, főleg az irodalmi és művészeti hagyomá nyok tagadá sá val. A dadaizmus talá lmá nya, mind a képzőművészetben, mind az irodalomban a kollá zs- és montá zstechnika, amelynek kö szö nhetően a véletlenü l egymá s mellékerü lő részek tö bbletjelenséggel gazdagodnak. Az alkotá s alapvető formá ja a mozaikszerű egészből kiemelt tö redék. Jogi tanulmá nyait félbeszakítja, sö rgyá rban, majd a helyi jegyzőnél dolgozik. Gépelni tanul, majd vasú tépítő segédmunká s. A vasú t meghatá rozó élmény marad szá má ra. Az 50-es évek: tö rést jelentettek életében, de nem akadá lyoztá k irodalmi tevékenységét. Ebben az időszakban szü lettek legértékesebb munká i. A tá rsadalmi vá ltozá sokat, amelyek arra kényszerítették, hogy gyá ri munká sként keresse meg kenyerét, nem tragédiaként élte meg, az ú j kö rnyezete nem a poklot jelentette szá má ra. E kor mindent felőrlő nyomá sá ra, a depresszió hatá sá ra nemcsak alkotó i stílusa vá ltozott meg, hanem mó dosultak alkotá sainak műfaji keretei is. Bará tsá got kö t Jiri Kolá r(1946) kö ltővel, Jiri Weil(1949) kritikussal, szü rrealista képzőművészekkel, „politikailag gyanú s elemekkel”. Nincs szá mukra hely a szocialista realizmusban, az írá st ö nmaga és szűk bará ti kö re szá má ra folytatja. Má r első pró zakö tetében bebizonyítja, hogy nem já rható tová bb a „klasszikus elbeszélés” ú tja hosszas bevezetésekkel, leírá sokkal. A modern pró za a jel, a metafora, a nyelvi jellemzés eszkö zeivel él inká bb. A nyelv nemcsak egyes elemeivel, hanem teljes szerkezetével vesz részt a művészi forma kialakítá sá ban. Az á mító -tö rténetek narrá ció s modelljeiben a nyelv alkotó jellege, autentikus arculata és értékei jelennek meg. Hrabal á ltal leginká bb felhaszná lt nyelvi réteg a szleng.

114

Hrabal messzire jutott a való sá g megragadá sá ban és a vilá g sokak szemében bizarr, de mindenképpen aktív, illú zió k nélkü li igenlésében. Epiká ja a keleteuró pai sors groteszken szívfacsaró , sírnivaló n nevetséges tü kre. 1997-ben hunyt el.

Fontosabb művei: 1950: Bambini di Praga (fordította: Hosszú Ferenc) (egy szerelmi vá lsá g utó rezgéseit mutatja be a nagyvá rosi há ttér megrajzolá sá val) 1950: Szépséges Poldi – (poéma) (tragikus sorsú , szegény emberek a mú ltban és a vasmű ú j rettenete, a „tá rsadalmi munká sok” szenvedésének a szembeá llítá sa. E korszakra nagy hatá ssal volt Salvador Dali) 1956 :Dumá k (első pró zakö tet) 1959: Lelá ncolt pacsirta (elbeszéléskö tet) (kiadá sá t betiltjá k) 1964 :Tá ncó rá k idősebbeknek és haladó knak (mondatszerkesztésével és a kö zpontozá s elhagyá sá val hitelesen adja tová bb pepin bá csiká ja tö rténeteit) 1965: Szigorú an ellenőrzött vonatok (Jiři Menzel - Oscar díjas film) 1970: Sö rgyári capriccio (csak 1976-ban jelent meg) 1976: Tú lsá gosan zajos magá ny („á thazudtolja magá t az igazsá ghoz” Dosztojevszkij kifejezése - udvari bolond mó djá ra az ö nvá d és iró nia segítségével. A szovjet megszá llá s és az azt kö vető korszak egyik legmeggyőzőbb bemutatá sa.)

Sö rgyári capriccio A cseh kisvá rosban mintha megá llt volna az idő, az író a sö rgyá r vilá gá ba vezeti el az olvasó t, ahol ugyanakkor mindig tö rténik valami, s minden ilyen esemény valamiért nagy jelentőséggel bír. Megá llt az idő, menekü lést jelentett, kultú rá t a civilizá lt nagyobb vilá ggal szemben. A mű hőse egy fiatalasszony, s az ő szemével csodá lkozhatunk rá erre a kö zö sségre. A švejki milliővel talá ljuk szembe magunkat – békeidőben. Mint ahogy Švejk, Maryška is derék ember, aki való já ban mindig jó t akar, de semmiképpen sem rosszat. A capriccio nem csupá n a főhős, az eseményeket az egyes szá m első személyben elmondó fiatalasszony kedvesen szeszélyes természetére utal, hanem érzékelteti a mű felépítésének jellegét is, azt a

115

já tékos szertelenséget, amely mindig meglepetéssel szolgá l, de sohasem sérti meg a kompozíció rendjét. A főhős kö rnyezetével szemben kifinomultabb, disztingvá lni képesebb embernek tűnik, kisszerűsége, hétkö znapisá ga ellenére sem kelti a kö zö nséges jellem benyomá sá t. Ezen képességei emelik a tö bbi ember fö lé. Gondolataiban értékeket képviselő vá gyak, szellem, humor, pontos ítélőképesség, szabadsá g jelennek meg. Hrabal hősének humora, finom ö niró niá ja olyan kulturá lis értékeket sejtet, amelyek az arisztokratikus hagyomá nyőrzés szerepére utalnak, azt jelzik, hogy a cseh író vilá gá ban ez a szerep a kispolgá rra há rul. Maryška kö rnyezetével szemben mindenképpen valami tö bbet képvisel, s ezt az teszi még érdekesebbé, hogy a hősnő ezzel együ tt a mikrovilá g szerves részét alkotja. A civilizá ció hatá sá ra gyö kereit vesztő, á lértékek előtt hajbó koló nagyvilá ggal szemben ebben a mikrovilá gban eleven életről, való di kö zö sségről beszélhetü nk. Az emberek előtt nyitva á ll a má sik ember felé vezető ú t, az elidegenedésnek nyomá t sem talá ljuk. Maryšká ban nem formá ló dnak forradalmi eszmék, nem fogalmaz meg vilá grengető gondolatokat, még csak nem is kü lö nö sen okos, művelt, de ö sztö nö sen rá érez arra, hogy a technikai fejlődés az embereket arcuktó l megfosztó , őket egyszerű tö meggé alakító erő, amely mindent megvá ltoztathat, valami eltűnik vele. Ebben a kisvilá gban, ahol minden jelentőséggel bír, Maryška igenis „lá t” és lá ttat, példá ul azzal, hogy szü ntelenü l provoká lja kö rnyezetét, elképeszti az embereket, meglepőbbnél meglepőbb csínytevéseket eszel ki. A Mű az őt provoká ló szerencsétlen tö rténések sorozata. Ő az egyetlen, akinek van való ban kü lseje, rá adá sul nem is mindennapi. Előnyö s megjelenése szinte eszkö zü l szolgá l arra, hogy ö ntudatlanul is hatalmat gyakoroljon má sok felett, noha benne magá ban ebből annyi tudatosodik, hogy lépten nyomon megcsodá ljá k. Hrabal szá munkra felfedezi a „sö rgyá ri” kultú rá t, és a hősnő alakjá ban csodá lattal adó zik neki. De mert pontosan ismeri a miliőt, nem kevés humorral mutatja be az olvasó nak. A groteszk senkit és semmit nem kímélő eszkö zével mutatja be Hrabal ezt a kispolgá ri vilá got. Francin, Maryška férje teljesen ö ná lló tlan, mindennapi szoká sainak rabja. Bá r nemegyszer megü tkö zik a megszokottó l némileg eltérő feleségén, azért csak néma, passzív szemlélője marad az eseményeknek. Figyelemre méltó a mű mottó já ul vá lasztott Flaubert idézet: „ Bovaryné én vagyok” . A XIX. szá zad má sodik felében szü letett Bovaryné ugyan má s korban író dott, mégsem indokolatlan pá rhuzamot vonni a két mű kö zö tt. Emma Bovary elégedetlen kö rnyezetével, szá má ra nem kielégítő az őt kö rü lvevő vilá g, egész lényét á thatja a feszü lt vá rakozá s, á m sznobsá ga miatt pró zai jelenség marad. Hrabal hőséről is elmondható , hogy a kö rnyezete fö lé való emelkedés vá gya hajtja, alakjá n keresztü l

116

csodá lkozhatunk rá e kisvilá g sajá tos értékeire, de Emma á brá zolá sá val ellentétben itt jó adag groteszk elemmel á llunk szemben. Hrabal műve azért zseniá lis, s méltá n tartozik a XX. szá zad legjobb alkotá sai kö zé, mert észrevette a civilizá ció , a fejlődés lendü letéből kiszakadt kisvilá g egyediségét, megérezte fontossá gá t, hogy megőrizze ilyenformá n az utó kor szá má ra.

Milan Kundera A cseh író , kö ltő, irodalomtö rténész, publicista 1929-ben Brnoban szü letett, ahol filozó fiá t és zenetö rténetet tanult, majd beiratkozott a prá gai filmfőiskolá ra. 1975 ó ta Franciaorszá gban él és alkot, ma má r francia á llampolgá r. 1979-ben megfosztottá k csehszlová k á llampolgá rsá gá tó l. Kundera intellektuá lis író , akit a szépirodalomná l jobban vonz a filozó fia és aki regényeinek felépítésével kísérletezik. A realista elbeszélő mó dokat legfeljebb első regényeiben figyelhetjü k meg. Amennyiben kö tődik valamilyen irodalmi hagyomá nyhoz, akkor az a felvilá gosodá s korá nak racionalista regénye. Nem véletlenü l dramatizá lja Diderot Mindenmindegy Jakab és gazdá ja című regényét, és a Tisztelet Denis Diderot-nak címet adja neki. Nem véletlenü l á llítja szembe e kö nyv első francia kiadá sá nak előszavá ban (1981) Dosztojevszkij regényeinek érzelemvilá gá t és az olyan regényalakok racioná lis bö lcsességét, mint amilyenek Don Quijote, Tom Jones, Svejk, és természetesen Jacques le Fataliste. A téma Kundera regényeiben az egzisztenciá lis kérdések együ ttesével egyenlő, amelyek kü lö nbö ző aspektusbó l kerü lnek megvilá gítá sra. Kö zpontjukban az emberi sors alakulá sa á llbizonyos tá rsadalmi feltételek mellett, főként a kommunista diktatú ra idején. Kundera filozó fiai hozzá á llá sa a témá hoz egyértelműen Nietzsche, Husserl, Heidegger és a francia egzisztencialistá k olvasá sá bó l adó dik. Kundera szá má ra nem fontos sem a bonyodalom, sem a tö rténet, sem a szereplők pszichéje. A bonyodalom gyakran baná lis, a tö rténet azt a célt szolgá lja, hogy a szerző kommentá lhassa, gondolatilag interpretá lhassa, és ezá ltal kiemelkedjen a szerző filozó fiai szá ndéka. Szereplői pszicholó giailag egyoldalú ak, híjá n vannak a belső fejlődés lehetőségének, tulajdonképpen annak a témá nak a fü ggvényei, amelyet Kundera tudatosan a tö rténet fö lé emel.

117

Fontosabb művei: 1953: Széles kert az ember (első verseskö tet) 1955: Az utolsó má jus (a Jó és a Rossz pá rbeszéde ez, a cseh kö ltő elvi magatartá sá nak dokumentá lá sa a jobb emberi létért szó ló harc mellett) 1967: Tréfa (1968-ban elkészü lt magyar fordítá sa (Rubin Péter), de hú sz évig raktá ron hevert) 1973: Bú csú keringő (utolsó regényének szá nta, bú csú já nak kellett volna lennie nemcsak a cseh fö ldtől, hanem az író i pá lyá tó l is) 1979: A nevetés és felejtés könyve (franciá ul jelent meg, majd 1981-ben csehü l Torontoban: „a Csehorszá g irá nti vá gy könyve” ) 1984: A lét elviselhetetlen könnyűsége (a lá tszat és a kü lsőségek a szépséggel és az igazi értékekkel szemben) 2000: Nemtudás

Nemtudás (2000) Feltűnő, hogy a harmadik évezred kü szö bén nem a jö vő, hanem a mú lt van napirenden, és hogy a mú lt, amelyet má r megértü nk a maga mó djá n éppoly kiismerhetetlen. A kerek évszá m az évforduló , a szá mvetés ideje. A szá mvetés Kundera szá má ra nemcsak visszanézés a tá voli és a kö zvetlen mú ltba, hanem szó szerint matematika: szá msorok Odü sszeusz, a legnagyobb nosztalgiá zó á tbolyongott hú sz éve, a huszadik szá zadi cseh tö rténelem há rom hú szasa, hú sz év franciaorszá gi, hú sz év dá niai emigrá ció , a német zene szá zéves hegemó niá ja, amelyet Schö nberg tizenkét hangú esztétiká já tó l remélt, a francia forradalom és a kommunizmus buká sa kö zö tt eltelt pontosan kétszá z év. De a logika itt sem a tudomá ny, hanem a dermesztően szenvedélyes kísérlet az idő tagolá sá ra, az érzelmek léptékének a bemérésére (a Nagy á ruló vagy a Nagy Szenvedő, ahogy tetszik) alakjá n keresztü l.

118

Ellenő rző kérdések a Kö zé p-kelet európai humor é s groteszk témakörhöz 1. Miért a regény a jellemző műfaj a XX. szá zad végi kö zép-kelet euró pai cseh irodalomban? 2. Ki mondta? • Csehszlová kia szovjet megszá llá s utá ni koszaka: Hrabal korszak • A vilá girodalom há rom legjobb műve közé tartozik a Svejk • A regény nem író já nak vallomá sa, hanem annak vizsgá lata, hogy mi is az emberi élet abban a csapdá ban, amivé a vilá g alakult • Hősködtem, lá tszó lag nevettem is, közben pedig fojtogatott a zokogá s 3. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Szerző Kundera Hrabal Hašek

Műcím Bú csú keringő Tréfa

Műfaj Regény Poéma

A Balaton partjá n

4. Melyik tanult szerzőre igazak az alá bbi á llítá sok? • felvette a francia á llampolgá rsá got • tudott magyarul is • perbe fogjá k bigá miá ért • jogi diplomá ja van • vasú tépítő segédmunká s is volt 5. Kapcsolja az alá bbi neveket valamelyik tanult szerzőhö z! Diderot

Kundera

Dramatizá lja a Mindenmindegy Jakab és gazdá ja c. művét

Jiri Kolá r Marek Schopenhauer Salvador Dali Jiři Menzel Flaubert Karel Vaně k Josef Lada Heidegger Maryška

119

6. Mi a titka a Švejk népszerűségének?

120

A FEKETE HUMOR, AVAGY A KOMIKUM MINŐ SÉ GI KÉ RDÉ SEI Aligha kétséges, hogy a Kennedy korszak feszü lt levegője hozzá já rult a há ború utá ni amerikai regényirodalom megélénkü léséhez, s ahhoz is, hogy a szerzők ú j formá kkal és mó dszerekkel kezdtek kísérletezni. Má r az ö tvenes évek irodalmá ban érezhető volt hogy a há ború utá ni korszak amerikai regényirodalmá ban a vilá ggal való dü hö dt szembefordulá s fejeződik ki. Nem meglepő, hogy sok amerikai író kezdte abszurd regényként kezelni a tö rténelmet. A regény vá llalkozott arra a feladatra, hogy felmérje a vilá gban szabadon tomboló erőket és az egyén erejét, hogy szembeszá lljon azokkal. A Mother night (É ji anyá nk, 1961)-ban és a Slaughterhouse Five-ban (Ö tö s szá mú vá gó híd, 1969) Kurt Vonnegut az á ltala „akasztó fahumornak” nevezett mó dszerrel vizsgá lja, hogyan győzedelmeskedik a személyiségen és az á rtatlansá gon egy olyan vilá gtö rténelmi korszak, amely ellen csak a képzelet já téká t lehet segítségü l hívni (ld. még Kesey, Pynchon). A hagyomá nyos realizmustó l való elfordulá s a jellemző, amelynek eredményeképpen a regényben a „fikció ” jelleg, a „meseszerűség”, a „metafikcionalitá s” kezd uralkodni. Sokan kijelentették, hogy a fantá ziá lá s nem a való sá gtó l való elfordulá st jelenti, hanem inká bb a való sá g vallatá sá t, kérdőre voná sá t. Ezek a regények a tö rténelmi való sá g és a realitá sok megkérdőjelezése á ltal vá lnak fantasztikussá , mikö zben afelől sem hagynak kétséget, hogy a tö rténelmi helyzetekben és folyamatokban gyö kereznek. A hatvanas évek amerikai regénye az amerikai irodalomtö rténet olyan feladvá nya, amely tartó san zavarba ejtette az irodalomtudomá nyt. Sö tét vízió t ö tvö z frivol komédiá zá ssal, kozmikus kétségbeesést rejt bizarr fantá ziavilá gokba, a regényíró , ú gy tetszik, az Ö rö k Lidércnyomá s Birodalmá ba szegődö tt udvari bolondnak. A hatvanas évek amerikai regényében, mint olykor a szatíratö rténet má s korszakaiban is, a vá lsá gérzet ö lt komikus kifejezést. Ez a művészet csak a vá lsá gérzetnek és a komikumnak a korszak regényirodalmá ra jellemzőö sszefü ggéseiből érthető meg. Ebből az ö sszefü ggésből jutunk el a sajá tos mechanizmusú ironikus, szatirikus, fekete humoros hatá s megértéséhez, a művek jelentésvilá gá nak feltá rá sá hoz. A szó ban forgó évtized megú jult széppró zá ja író k sokasá gá t hozza (Vonnegut, Kesey, Barth, Pynchon). Vá lsá g és komikum szimbió zisa kö lcsö nö z ugyan nemzedéki jegyeket a hatvanasoknak, á m a művészi megvaló sulá sra mégiscsak a vá ltozatossá g a jellemző: hagyomá nyos és modern regénymintá kat á tvéve, elutasítva, felú jítva, megú jítva, bontva, parodizá lva képviselő realista és antirealista sokféleség. Sokan hírü l adtak erről az Ameriká ró l ná lunk is. A Jel és kiá ltá sban, a neoavantgarde megjelenésének okait elemezve Szabolcsi Mikló s is ebből indul ki: „az 1960-as években a nyugati vilá gban vá lsá g és vá ltozá sérzet,

121

krízishangulat kezd uralkodó vá vá lni”. A korszak legjobb képviselőinek műveit magyarul is olvashatjuk: Vonnegut ö t regénye és tö bb elbeszélése jelent meg magyarul, Richard Brautigannak há rom regénye és elbeszélései, Joseph Hellernek két regénye és egy drá má ja, tová bbá Barth, Donald Barthelm, Thomas Berger, Ken Kesey, stb. tö bb műve is olvasható magyarul. A komikumot meghatá rozó tematikus jellegzetesség lényege, hogy az író vá lsá gérzetét kifejező vá lsá gtémá k, valamint az ezekből lebomló témahá ló k az értelmetlenséget és a felbomlá st diagnosztizá ló entró piaképletté á llnak ö ssze. Legyen az entró piaérzet tudatos vagy ö sztö nö s, a hatvanas regény vilá gnézeti alapkérdéseket, filozó fiai alapokat érintő kérdéseket vet fel komikus formá ban. Az entró pia-fogalom a regényművészetben? Nem ú j keletű dolog, hogy a kibernetika és azon belü l az informá ció elmélet a tá rsadalomtudomá nyok fontos segédtudomá nya lett. Amikor az entró pia irodalmi metaforá vá lesz tá rsadalmi tartalmakkal telítődik. Azt mondhatjuk, hogy az „informá ció ” a humá num energiá já t kéri szá mon embertelen és ü res mechanizmusokba merevedő tá rsadalmaktó l, az „entró pia” pedig a dehumanizá ló dá s, elembertelenedés tendenciá já t jelö li. „Fekete humoros regényről” 1965 ó ta beszélü nk, amikor a hatvanasok egyike, Bruce Jay Friedman, Black Humor címmel kiadott egy antoló giá t. Az ezt kö vető évek ú jabb jelzőket hoznak: „lélektani regény”, „szatíra”, „morá lis allegó ria”, majd jö n az ú j jelö lés a „fabulá tor”, amibe tulajdonképpen minden igényes pró zaíró belefér. A hatvanas amerikai regényvonulat fejlődésszatírá ja való já ban nem is fejlődésszatíra, nem a fejlődés egészének az elutasítá sa, hanem az előrehaladó fejlődés nö vekvő á rnyéká ra figyelmeztető szatirikus diagnó zis. Arra figyelmeztet, hogy a tudomá ny és technika bá mulatos fejlettségének korá ban „az eredmények kétélűek lehetnek, mert pusztítá sra is haszná lható k; szü lethetnek egyenesen há ború s célokra; végzetesen kimeríthetik a Föld energiaforrá sait; szennyezhetik a környezetet; szolgá lhatnak ü zleti érdekeket és hatalmi struktú rá kat; lélektelen gépezetté szervezhetik a való sá got és ezzel lélektelen mechanizmussá degradá ljá k az embert; ú j soha nem volt vá lsá gokba sodorhatjá k az emberiséget.”

A szatíra és a humor 1965-ben a Time egyik februá ri szá ma is cikket szentelt a fekete humornak, így egyidejűleg a legszélesebb olvasó kö zö nség is felfigyelt a jelenségre. A név megragadt és azó ta is zavart okoz. A zavar egyrészt abbó l ered, hogy

122

Ameriká ban a kifejezés a négerek humorá ra is vonatkozhat. Az ú gynevezett „fekete humoristá k” zö me fehér ember. A fekete humort kapcsolatba hoztá k má r Kafká val, a dadaizmussal, a szü rrealizmussal, az egzisztencializmussal, az amerikai hatá rvidék humorá val (frontier humor), a beteg humorral (sick humor), a kö zépeuró pai akasztó fahumorral . Az amerikai fekete humor kategó riá já nak a szélesítése és tá gítá sa figyelhető meg. Az impresszinosztikusan fogalmazó k szerint nevetést vá lt ki, ugyanakkor lidércnyomá sként hat a fekete humor. A legtö bb kritikus a borzalmas és a komikus elem ö tvö zését lá tja a fekete humorban. „ az iszonyatos és a nevetséges közötti hatá rvonal elmosá sá t” . (Ionesco, A székek – rettenetesen mulatsá gos, mert elborzaszt és megnevettet egyszerre). A fekete humor rendszerint akkor keletkezik, amikor a kortá rs élet esztelenségében, borzalmaiban és groteszkségében rejlő tragikus lehetőségek helyett a komikus lehetőségeket akná zza ki a szerző. Ez olyan humort szü l, amely lehet kegyetlen á dá z, de mindenesetre ironikus természetű. A fekete humor lényege a borzalmas és nevetséges, a rémü let és a bohó ckodá s végleteinek egy idejű vagy gyorsan vá ltozó ö sszekapcsolá sa. Mindez olyan nevetést vá lt ki, amely szorongá st ébreszt, maró fá jdalommal tá rsul, s egyrészt hisztérikus, má srészt félkegyelmű nevetésbe hajlik. A fekete humor a fá jdalommal kapcsolja ö ssze a nevetést. A fekete humor feketesége abbó l kö vetkezik, hogy elveti az erkö lcsi kó dexet, és minden egyéb, a fö ldi létet mintá val és renddel szabá lyozó kó dexet; hogy kész viccet csiná lni a borzalombó l, az erőszakbó l, az igazsá gtalansá gbó l és a halá lbó l, amelyek felhá borítjá k; hogy flegmatikusan kerü li az érzelmességet; s hogy előszeretettel dö bbent meg és sokkol. A szatírá nak vannak az évszá zadok művészi gyakorlatá ban kikristá lyosodott, alapvető tö rvényszerűségei. A hatvanas évek azonban olyan jelenségeket is produká lt, amelyek a szatíra alapkritériumainak má r nem feleltek meg, és ezért ettől eltérő komikus minőségnek tekintendők. Mi csak ezt a minőséget nevezzü k fekete humornak. Koncepció nk sarkalatos tétele, hogy a fekete humort nem regénytípusnak, hanem esztétikai minőségnek – komikus minőségnek – tekintjü k, olyan elemnek, amely má s komikus minőségű elemek együ ttesében jelenik meg. Ez azt jelenti, hogy tisztá n „fekete humoros regény, fekete humoros író ” nem létezik. Csak az fordulhat elő, hogy a fekete humoros elemek tú lsú lyban lesznek a szatirikus és má s komikus elemekkel szemben. A fekete humor abban kü lö nbö zik az emberi ostobasá got és tá rsadalmi visszá ssá gokat ostorozó szatírá tó l, hogy a komikumban megnyilvá nuló vá lsá gérzet forrá sa egyú ttal az embertől vagy a tá rsadalomtó l nem befolyá solható , a nevetés a befolyá solhatatlansá gon érzett tehetetlenségből fakad. A fekete humor azért sem azonos a szatírá val, mert a szatíra megsemmisítheti á ldozatá t. A fekete humor céltá blá ja azonban nem

123

semmisíthető meg, a szatirikus indulat kiélésére a vilá g elpusztítá sa nem lenne megoldá s.

Kurt Vonnegut „Így megy ez.” Ha versenyt indítaná nk, hogy eldőljö n, melyik a vilá g legrö videbb, á m leggyakrabban haszná lt szépirodalmi idézete, akkor alighanem ez az első hallá sra semmitmondó kis mondat vinné el a pá lmá t. Sokan vannak, akik tudjá k: Kurt Vonnegut 1969-ben megjelent regényéből, Az ötös szá mú vá gó hídbó l indult hó dító ú tjá ra. Az amerikai író 1922-ben Indianapolisban szü letett. Ősei Németorszá gbó l vá ndoroltak ki Ameriká ba. Bá tyja jó nevű fizikus, ő maga is rendkívü l sokszínű ember. Kémia-bioló gia szakos hallgató ként kezdte tanulmá nyait a Cornell Egyetemen, s tudomá nyos pá lyá ra készü lt. Má r kö zépiskolá s korá ban is írt cikkeket a nagy hagyomá nyú iskolai lapban, majd egyetemista korá ban a The Cornell Daily Sun munkatá rsa lett. 1943-ban bevonult katoná nak. Megjá rta az euró pai hadszínteret, Drezdá ban érte a hírhedt bombá zá s, amelynek emléke valamilyen formá ban tö bb regényében kísért. A há ború utá n antropoló giá t hallgat, majd néhá ny évig a General Electric sajtó propagandistá ja. Itt kerü l kö zvetlen kapcsolatba a gépekkel és a tudó sokkal, akik ekkoriban mindent gépesíteni akartak. 1950 ó ta jelennek meg írá sai. Tö bb felsőoktatá si intézményben is tanított (legnevezetesebb az Iowa Egyetem író iskolá ja, ahol tanítvá nya volt John Irwing és Gail Godwin). Soká ig sci-fi író nak tartottá k. A skatulyá bó l a „drezdai regénnyel” sikerü lt kitö rnie 1969-ben. Akkor visszamenőleg lettek népszerűvé korá bbi regényei. Vonnegut szatíraíró , a fekete humornak is nagy mestere. Az emberi ostobasá gró l, a tá rsadalmi visszá ssá gokró l, a vilá g értelmetlenségéről szó l ironikusan, szkeptikusan a tudomá nyos fantasztikum mezében. Ha meséi etikai relativizmust, cinizmust mímelnek is, ha blődlinek tűnnek is vilá gbö rlszkjeivel, ironikus vallá saival vagy vilá gvége vízió ival, kacagtató együ gyűségeivel, gú nyoló dá sá val vagy morbid humorá val béna bohó cként pó zolva vagy vitriolt ö ntve, - Vonnegut mindig jó zansá gra inti és magá hoz téríteni akarja az elgépiesedő, elidegenedett, ö nző és ö ldö klő embert.

124

Vonnegut indulatosan figyelmeztet: hova vezethet a rö vidlá tó fegyverkezési hajsza, a tudomá ny felelőtlensége egy olyan vilá gban, amely egy Hirosimá ra egyszer má r képes volt. A Vonnegut regények az erőszak legvandá labb tö rténelmi vá ltozatait vonultatjá k fel, az 1492-es „tengeri kaló z” akció val kezdetét vevő indiá n népirtá stó l a boszorká nyégetésen á t az ellenutó pisztikus „szuperjégig”. Ő az, aki a politikai hatalmi struktú rá vá szerveződö tt gazdasá gi erőszakkal is foglalkozik, és az amerikai tö rténelmet szabá lyozó tényezőnek minősíti. Ez „a Noah Rosewaterek alakította történelem” . Ironikus tö rténelemszemléletét mégis Drezda hatá rozza meg leginká bb. Hadifogolyként érte Drezdá ban a légitá madá s, amelynek hatá sá ra a szemtanú Vonegutban az Elba Firenzéjével együ tt omlottak ü szkö s romhalmazzá az Ameriká bó l hozott, és az Ameriká ró l tá plá lt illú zió k. Az ötös szá mú vá gó híd befejező fejezete szerint, Ló t feleségéhez hasonló an, há tratekintett a tűzviharra és só bá lvá nnyá vá ltozott. Időkö zben tö bb regényt és elbeszélést írt, és valamilyen formá ban mindegyikben a drezdai élménnyel birkó zik, mindegyiket megérintette a drezdai tűz lehelete. Á m regényeiben fel-felcsendü l egy halk, de reménykedő ellenszó lam is: há tha egy kicsivel tö bb jó akarat, a mostaniná l méltá nyosabb adag szeretet lakható vá – vagy legalá bb is lakható bbá - tenné Fö ldü nket. Vagy ahogy Salman Rushdie mondotta ró la: ő az egyetlen igazá n fontos és eredeti író a vilá gon, akinek egész életművét ö ssze lehetne foglalni ebben a há rom szó ban: „ Így megy ez” . Magyarorszá gon is győzedelmeskedett a szerző: 1972 ó ta –ekkor jelent meg magyarul az Utó pia 14- tizenhét Vonnegut-kö nyv (tizenö t regény, egy ö néletírá s-féle és egy elbeszélő-gyűjtemény) lá tott ná lunk napvilá got; ez Vonnegut szinte teljes széppró zai életműve. Munká ssá ga jó ideje monográ fiá k, tanulmá nyok és doktori értekezések témá ja, s a hatvanashetvenes évek amerikai kísérleti pró zá já ban Pynchon, Coover, Brautigan, Barthelme és má sok tá rsasá gá ban kivívott rangjá t-helyét ma má r az irodalomtö rténet szavatolja.

Fontosabb művei: 1951: Utó pia 14 (elgépiesített, emberi érétkeitől megfosztott utó pisztikus lá tomá s) 1963: Macskabölcső (ironikus tanmese az emberi ostobasá gró l, a pusztítá ssal folytatott felelőtlen já tszadozá sró l, a ká ros kihatá sokra fittyet há nyó megszá llottsá gró l, amely bá rmelyik pillanatban katasztró fá ba sodorhat bennü nket) 1969: Az ötös szá mú vá gó híd (Drezda bombá zá sakor egy vá gó híd pincéjébe zá rva éli á t honfitá rsai pusztító bombá zá sá t – első vilá gsiker)

125

1973: Bajnokok reggelije (a bajnokok vilá gá nak, a mai Ameriká nak keserű szatírá ja, má r olyan vilá g, amely megérett a pusztulá sra) 1976: Bö rleszk 1979: Börtöntöltelék (főhőse a heterogén amerikai tá rsadalom á tlagos figurá ja, aki végigü gyeskedi az elmú lt évek tö rténelmét és végü l a Watergate ü gy kapcsá n bö rtö nbe kerü l) 1982: Mesterlövész (Rudy Waltz, a „semlegesnemű patikus”, aki tizenkét esztendős korá ban ö nhibá já n kívü l kétszeres gyilkossá lett, és csodabogá r csalá djá nak a tö rténete)

Bö rleszk (1976) A Macskabölcső utá n megint abszurd-ironikus-kesernyés vilá gvégefantá zia. A vilá g ezú ttal nem hatalmas vilá gkatasztró fá val ér véget, hanem szép lassan elsorvad. Ennek a sorvadá snak a tanú ja és kró niká sa a kö nyv főszereplője, Dr. Wilbur Ná rcisz- 11 Swain, a kétméteres neanderthaloid aggastyá n, egykori gyermekorvos, az Egyesü lt Á llamok utolsó elnö ke. A maga és ikernővére „ö néletrajzá nak” elmesélése kö zben ú gy mellesleg korunk emberének életrajzá t is kö zzéteszi, és ebből az alkalombó l alaposan odamondogat az emberiségnek. A fogyasztó i tá rsadalom és civilizá ció végét jeleníti meg itt az író a félidió ta félzseni ember napló já n keresztü l. A hagyomá nyos amerikai tőkefelhalmozá s szatírá já nak ú jdonsá ga nem a mondanivaló ban keresendő, inká bb a kimondá s intenzitá sá ban, az abszurd, groteszk, bizarr, fantasztikus elemek tö megében. Vonnegut a kérdés kérlelhetetlen és kö vetkezetes elemzője. Tö rténelmi tisztá nlá tá ssal okolja Amerika mú lt és jelen vá lsá gaiért, a természet kifosztá sá ért, a tá rsadalmi igazsá gtalansá gokért a vagyoni alapú hatalmi strukturá ltsá got, az amerikai osztá lyrendszert. A Börleszk, avagy nincs többé magá ny címet az író má r az Előbeszédben megmagyará zza: „ Aká rmit írok életemben, önéletrajzhoz ez hasonlít leginká bb. Azért adtam neki a Börleszk címet, mert groteszk helyzetpoetikum – aká rcsak a filmbörleszkek, kivá ltképp Stan és Pan filmjei, valamikor réges-régen” . (Fordította Borbá s Má ria és a magyar kö tet kivá ló Réber Lá szló készítette). A Börleszkben tehá t a gyengeelméjűséget is bevonta a szatirikus célzatú ironikus já tékok kö rébe. A Börleszk idiotizmusa a jó zansá g menedéke a tébolyodott vilá gban. A torzszü lö tt ikerpá r, Wilbur és Eliza viszontagsá gai

126

akkor kezdődnek, amikor a színlelt idiotizmus paradicsomá t otthagyva (tizenö t évig mongol idió tá knak vélték őket) kiírjá k a szü lőknek: „Szépek sosem leszü nk, de tudunk olyan okosak vagy olyan sötétek lenni, amilyennek a vilá g akar bennü nket”. De nem ment olyan kö nnyedén, mint ahogy gondoltá k. Vizsgá latok sora kö vetkezett, nehéz kérdéseket kaptak, de mindenre tö kéletesen feleltek. Wilbur iskolá ba kezdett já rni, kö rü lutazta a vilá got, de elfeledkezett Elizá ró l, az ikertestvéréről. Egy reggel arra ébredt, hogy ö tven éves, s emgtudja, hogy Eliza és édesanyja is meghalt. Hú sz esztendőig repü lt az idő. Wilbur há tat fordít az orvostudomá nynak és szená tor lesz. Az elnö kvá lasztá son a kö vetkező jelszó val nyer: Nincs többé magá ny. Dr. Wilbur Ná rcisz- 11 Swant, az USA utolsó elnö két, megvá ltó nak szá nt elnö ki programja miatt soroljuk az ironikus messiá sok kö zé. Dr. Wilbur Ná rcisz- 11 Swant, mielőtt befejezhette volna napló já t, meghalt. A mese szá lai elvarratlanok.

Thomas Pynchon Amerikai regényíró és novellista a New York á llambeli Glen Coveban szü letett 1937-ben. Ősatyja William Pynchon ká lvinista kereskedőember 1630-ban hajó zott á t az Ú jvilá gba, és nagy tekintélynek ö rvendett a gyarmatosító k kö rében, amíg egy vallá sos értekezését az ortodox puritá nok be nem tiltottá k és el nem égették Boston piacterén. William Pynchon, aki az első tollforgató volt a csalá dban, hazakö ltö zö tt Angliá ba. Leszá rmazottai viszont Ameriká ban maradtak: kereskedők, orvosok, lelkészek és tudó sok. Pynchon ö sztö ndíjjal kerü lt a Cornell Egyetemre. Előszö r műszaki fiziká t hallgatott, de a má sodik év utá n haditengerésznek á llt. Amikor visszatért má r bö lcsészként kezdte el a há tralévő két évet. Miutá n angol szakos diplomá t szerzett New Yorkba kö ltö zö tt. Majd Seattle-ben a Boeing cég alkalmazottjaként műszaki szö vegek megírá sá ban segédkezett. 1963-ban publiká lta első regényét és elnyerte vele a Faulkner Alapítvá ny díjá t, melyet az adott év legjobb első regényének ítélnek oda. Azó ta nem tudni hol tartó zkodik, nagy leleményességgel sikerü lt elkerü lnie, hogy fénykép készü ljö n ró la vagy aká r csak kézírá sa is nyilvá nossá gra kerü ljö n. É letjelt csak írá sai révén ad magá ró l. Sikerü lt élő legendá vá nőnie, de legalá bb is rejtéllyé. Rejtőzkö dése nyilvá nvaló an védekezés a tö megkommuniká ció manipulá ció s hatalmá val szemben. Sok legenda kering ró la: némelyek azt á llítjá k, hogy nem is férfi, hanem nő; nem is egy személy, hanem munkakö zö sség. Műveiben a fekete humort fantá ziá val vegyítve á brá zolja a modern tá rsadalom ká oszá ban kialakuló emberi elidegenedést. Rejtőzkö dő és

127

rejtélyes személyiség, nyilvá nosan nem mutatkozik. Elsősorban regényíró . Regényeinek cselekménye leírhatatlanul komplex, de a maga tébolyult mó djá n tö kéletesen megszerkesztett. Az olvasó titokzatos, bonyolult vilá ggal talá lja magá t szemkö zt, melynek rejtett kulcsá t maguk a szereplők is hiá ba keresik a való sá got és fantá ziá t vegyítő tö rténetek soha meg nem nyíló szimbó lumaiban. Pynchon regényei ó riá s, komikus nyelvi konstrukció k, amelyek arra a szorongató gyanú ra épü lnek, hogy létezik valahol egy titkos terv, egy ö sszeeskü vés, melynek végső célja hatalmá ba keríteni az irracioná lisnak lá tott dologi vilá got, élettelenné szervezni az univerzumot, hogy ekképp engedelmes eszkö zzé vá ltozzon a „nagy manipulá ció ” érdekében. Pynchon való sá ggal joyce-i virtuó za a nyelvnek, tö kéletes biztonsá ggal kezel bá rmil yen nyelvi réteget, kö zben hatalmas műveltséganyaggal zsonglőrkö dve gyá rtja szellemes metaforá it.

Fontosabb művei: 1960: Entró pia (bravú ros szerkezetű kettős tö rténet, amelyben Pynchon előszö r haszná lja a természettudomá nyos szaknyelvet és metaforá kat) 1963: V. (derűs, de ugyanakkor megrá zó abszurd tö rténet, ahol egy kö zépkori angol férfi keresi „V”.-t, a rejtélyes természetfeletti kalandornőt, aki az euró pai tö rténelem vá lsá gos időszakaiban kü lö nféle alakvá ltozatokban bukkan fel) 1966: A 49-es té tel kiáltása 1973: Gravitá ció s szivá rvá ny (sokan a XX. szá zad legjobb regényének tartjá k, a poszt - indusztriá lis vilá gban élő ember dilemmá it vizsgá lja. Egy amerikai katona bolyongá sá nak a tö rténete, aki tö bb má s figurá val együ tt egy titkos V-2 rakétá t keres. Nemzeti kö nyvdíjjal jutalmaztá k).

A 49-es té tel kiáltása Pynchon elbeszélésnek nevezi, de regényként dobtá k piacra. „Ú gy lá tszik mindent elfelejtettem benne, amit eddig tanultam” – írja és á llító lag vissza akarta venni kiadó já tó l a kéziratot, mert nem talá lta elég jó nak. Kü lö nben nem kisebb kritikus, mint Frank Kermode jelentette ki, hogy ez a „ legjobb amerikai regény a há ború ó ta” . A 49-es tétel kiá ltá sa megtévesztően egyszerű regény a felszínen: lineá ris idő, egységes nézőpont, egy kis narkó , egy kis sex, egy kis rock and roll, aktuá lis politikai szatíra. A rö vid terjedelem ellenére rendkívü l ö sszetett,

128

részint vallá selméleti, részint informá ció elméleti vá zra épü lő regény a modern ipari tá rsadalom gyilkos kritiká jaként is felfogható . Oedipa Maas békésen éldegél addig, amíg nem értesü l ró la, hogy hajdani szeretője, Pierce Inverarity, az ingatlankirá ly végrendeletében őt nevezte ki hagyatéka végrehajtó já nak. A kaliforniai há ziasszony kü lö nö s nyomozá st folytat: titkos tá rsasá gok futurisztikus vilá gá ban a rejtélyes Tristeroö sszeeskü vést akarja felderíteni. Egy titkos kommuniká ció s rendszer, a Tristero nyomá ra vezeti Oedipá t, aki a rejtély megfejtése érdekében keresztü l-kasul utazza Kaliforniá t. Furcsá bbná l-furcsá bb helyeken talá lkozik a rendszer jelképével, egy elnémított postakü rttel, s jó néhá ny hó bortos ember is az ú tjá ba akad. Magá nnyomozá sa végü l elvezeti a talá ny kü szö bére, de nem tová bb: a Tristero őrzi titká t, és aká rcsak a postakü rtö t, elnémítja a „49-es tétel kiá ltá sá t” is. Miért éppen Tristero? A Szent Ró mai Birodalomban a postai monopó lium a Thurn und Taxis csalá d kezében volt, míg Tristero ellenzékben volt. A Birodalom felbomlá sa utá n mindkét részről felmerü lt az ö sszefogá s gondolata, ami persze nem jö tt létre. Majd a forradalmak idején Ameriká ba menekü ltek. Honnan jö n a cím? Pierce Inveraritynek volt egy bélyeggyűjteménye, s amikor elá rverezték a hagyatékot volt egy 49-es tétel. A bélyeggyűjteményre licitá lt egy ismeretlen, akinek a személyére nem derü lt fény, mivel a regény véget ér, mielőtt elhangzana a 49-es tétel kiá ltá sa. Mint említettü k Pynchon minden regényében, tehá t itt is létezik egy titkos ö sszeeskü vés, ami utá n a szereplők nyomoznak. A nyomozá s kö zben azonban maguk is csupá n eszkö zei a „cselekménynek”, amelynek hatalmá bó l hiá ba igyekeznek kiszabadulni, vagyis akarva-akaratlanul minden cselekedetü kkel a cselekményt szolgá ljá k. A rejtélyes cselekmények éppen olyan titkosak, mint maga az író személye.

Ellenő rző kérdések A fekete humor, avagy a komikum minősé gi ké rdé sei témakörhöz 1. Bizonyítsa be, hogy a fekete humor kialakulá sa elkerü lhetetlen volt. 2. Mit jelent az entró pia a regényművészetben? 3. A fekete humor egyértelmű mindenki (olvasó kö zö nség és kritikusok) szá má ra?

129

4. Vonnegutra vagy Pynchonra utalnak az alá bbiak? Indokolja meg. (ha szü kséges) • „Így megy ez” • bélyeggyűjtemény • 2002-ben 7o éves • euró pai hadszínterek • Faulkner Alapítvá ny díja • John Irwing • természettudomá nyos szaknyelv • személyét titok ö vezi 5. Sorolja fel Vonnegut és Pynchon két-két híres művét, amit magyarra is lefordítottak!

130

A POSZTMODERN IRODALOM A posztmodernizmus ö sszefoglaló név: az 1960-as évektől a vizuá lis és megjelenítő művészetekben, valamint a filozó fiá ban megjelenő - és egymá ssal kevés rokonsá got mutató , vagy éppen ellentétes - irá nyzatokat jelö li. A posztmodern egyik alapvető voná sa a modernizmus-ellenesség, valamint az, hogy gondolkodá smó dja elveti a lineá ris-kronologikus, fejlődéskö zpontú vilá gszemléletet; széthullottnak lá tja a vilá gtö rténelem, a tá rsadalom és az egyéniség egységét-egyediségét. A korá bbi „cselekményszegény”, akció tlan irodalommal ellentétben a pró za a cselekmény ú jraértékelését hozta. Stílusok, irá nyzatok és elméletek kaotikus sokfélesége jellemzi. A posztmodernizmus irodalomelméleti definíció já nak megadá sá hoz nagyban hozzá já rult a francia Jean-Francois Lyotard A posztmodern á llapot című tanulmá nya, amelyben a szerző elvetette a hagyomá nyos „esztétizá ló ” irodalom-felfogá st, és a posztmodern művet energiá k, „intenzitá sok” kö zvetítőjeként jellemezte. Elutasította a kerettö rténetek uralkodó szerepét, míg nagy jelentőséget tulajdonított a cselekvési- és beszédmó dok sokféleségének. A modernista és a posztmodern írá st az amerikai Brian McHale filozó fiai kategó riá k mentén kü lö nbö zteti meg; véleménye szerint a modernista irodalom alapvetően ismeretelméleti, míg a posztmodern irodalom inká bb lételméleti jellegű. Bá r az episztemoló giai és ontoló giai kérdések kö zö tti hatá rt má r a szá zadelő irodalmá nak képviselői is á t-á tlépték (Joyce, Woolf és az amerikai William Faulkner), az elmozdulá s tipikusan a II. vilá ghá ború utá ni euró pai (pl. Samuel Beckett, Vladimir Nabukov, Donald M. Thomas), észak- (pl. Ronald Suckernick, John Barth, Donald Barthelme, Thomas Pynchon) és dél-amerikai (pl. Carlos Fuentes) szerzők műveire jellemző. Ennek ellenére tö bb irodalomkritikus és -tö rténész a szá zad elejére, vagy még anná l is korá bbra csú sztatja vissza a posztmodern kezdeteit. Umberto Eco véleménye szerint a posztmodern nem időrendileg kö rü lhatá rolható irá nyzat, hanem inká bb szellemi kategó ria, alkotá si mó d, amelynek jellemzője a cselekményesség (gyakran má s cselekmények idézésével), a szó rakoztatá s, az iró nia és a metanyelvi já ték. A posztmodern regények tö bb szinten értelmezhetők, képesek egyesíteni az elit- és tö megirodalmat, kibékíteni a formalizmus és tartalomkö zpontú sá g ellentétét. Ronald Suckernick azt mondja, a posztmodern író „kénytelen ú jra a semmiből kezdeni: szá má ra nem létezik sem a realitá s, sem az idő, sem pedig a személyiség”. Ahá ny teoretikus, annyiféle értelmezés. Annyi

131

azonban bizonyos, hogy a szerzők alapélménye a racionalitá s megszűnése, az, hogy a személyiség nem tud beilleszkedni egy irracioná lisan műkö dő vilá gba. Sokan ezért sajá t személyiségü kkel, az író és vilá g viszonyá val foglalkoznak; a rendszer jellemzése, annak megértésére és megértetésére tö rekvés helyett az író i szubjektum abszolutizá lá sá val a való sá g „igazisá gá t” tagadjá k.

Boris Vian 1920-ban Ville-d’Avray-ban jó mó dú , de csakhamar elszegényedő csalá dban szü letett. Kö zépiskolai tanulmá nyait Sévres-ben, majd Pá rizsban végezte, korengedménnyel tett érettségi vizsgá t latinbó l, gö rö gből, filozó fiá bó l és matematiká bó l. 1942-ben mérnö ki diplomá t szerzett. A francia Szabvá nyü gyi Hivatalban lélektelen tisztviselői munká t végzett, kö zben sajá t dzsesszegyü ttesében trombitá lt. A jazz révén kerü lt kapcsolatba a pá rizsi értelmiségi kö rö kkel (Queneau, Sartre, Camus) és a há ború utá ni időszakban Pá rizs egyik legfigyelemreméltó bb alakja lett. Praktikus, szardó nikus, kü lö nbö ző szerkentyűket feltalá ló mérnö k-énje mellett az emberiség sorsa irá nt fogékony, érzékeny író -kö ltő, egyben elítélt pornográ f és ikonromboló volt. Első írá sai bará tai szó rakoztatá sá ra szü lettek; írt drá má kat, regényeket, dalokat, jazz-kritiká kat, fordított (R. Chandler, Strindberg), színészkedett és - szívbetegsége kialakulá sa utá n a fá rasztó bb trombitá lá s helyett - énekelt. Az irodalmi élet kellős kö zepén élt, de inká bb a szellemes, finom életélvezőt lá ttá k benne, mint a művészt. Vian egész életművéből, Vernon Sullivan á lnéven írott első kö nyvét leszá mítva (Köpök a sírotokra), csak a sanzonjait fogadta azonnali siker. Déserteur című dalá val az algériai há ború ellen tiltakozott, egyéb lemezein a francia sanzon hagyomá nyait folytatta. Az 50es évek kö zepén a Philips és Fontana hanglemezkiadó művészeti vezetője volt. Szívbetegsége sú lyosbodott, majd a szá ndéka ellenére készü lt Köpök a sírotokra filmvá ltozatá nak elővetítésén rosszul lett, és néhá ny ó ra mú lva meghalt. 39 éves volt. Szabadsá gvá gy, antimilitarizmus, erőszakellenesség, nemet mondá s, a betegséggel, fá jdalommal, halá llal való kü zdelem jellemzi sanzonjait és drá má it. Legismertebb abszurd drá má ja, A birodalomépítők, a halandó sá g és halá lfélelem kö ltői képe, Ionesco kö zvetlen hatá sá t mutatja. A há rom felvoná sban egy csalá d menekü l egy rejtélyes és félelmetes zaj elől mindig magasabbra, egyre kisebb laká sba kö ltö zve, de mindannyian meghalnak. A halá l kö zeledtével egyre magá nyosabbak leszü nk, egyre kevesebb cselekvési lehetőségü nk, egyre nehezebb a fiatalabb generá ció val kommuniká lni és a halá l fö ld alatti zaja egyre erősebb lesz. Boris Vian sú lyos szívbetegsége a trombitá lá s feladá sá ra kényszerítette, így sajá t életét

132

is szűkü lni lá tta. A birodalomépítők Vian nem egészen koherens vilá gnézetének két mozdíthatatlan alapigazsá gá t tü krö zi: a polgá ri rend absztrakt elutasítá sá t, s a vonzó dá st az életö rö mhö z, az ifjú sá ghoz. (Sajá t mottó ja szerint „élni tudni annyi, mint röhögni a halá lon, s meghalni a röhögéstől”.) Ez a vilá gkép á ll, jó val szuggesztívebb formá ban, regényei há tterében is. Kivételes nyelvi leleménnyel megírt regényeiben a francia egzisztencializmus gondolatait értelmezi ú jra groteszk, gyakran szü rrealista mó don. A Tajtékos napok mellett életművének má sik kiemelkedő darabja a Pekingi ősz. Má r a címe is tréfa - semmi kö ze a regényhez. Az író cinkosan ö sszekacsint az olvasó val. A kö nyv mintha egy mú lt szá zadbeli regény paró diá já nak indulna, minden fejezet elején mottó , nem létező idézetek a lehető legképtelenebb művekből, természetesen semmi kö zü k a fejezethez, az író aztá n megunja ezt, és abbahagyja. Időnként viszont kö zli az olvasó val, ki fog belépni a regénybe, s ez mit jelent, aká r a tisztességes bűvész, aki figyelmezteti á muló kö zö nségét, vigyá zzanak, mert csalni szokott. A színhely - Exopotá mia - előttü nk épü l és népesü l be. A szó já tékok, megelevenedő tá rgyak, tá rggyá vá ló emberek még jobban hangsú lyozzá k az életmű alaphangjá t: a tragikus burleszket.

Fontosabb művei: 1942: Köpök a sírotokra (főhőse egy fehérbőrű néger; a kö zerkö lcs megsértése miatt 1949-ben betiltottá k és Viant 100 000 frank pénzbírsá gra ítélték) 1943-44: Venyigeszú és a plankton (a német megszá llá s alatt szü letett regény, ahol a cselekményidőt két szertelen há zibuli hatá rolja, kö ztü k csö rgősipká san felvonulnak az ostobá k, a fontoskodó k, a bü rokratá k, a pó tcselekvők figurá i) 1947: Tajté kos napok 1947: Pekingi ősz 1947: Minden hulla fekete (Vernon Sullivan á lnéven) 1948: Ö ljü nk meg minden rohadékot (Vernon Sullivan á lnéven) 1950: Birodalomépítők 1950: A vörös fű 1953: Szívtépő

133

Tajté kos napok A tö rténet magva Colin és Chloé szerelme, há zassá ga, majd Chloé betegsége és halá la. Chloégyó gyíttatá sa felemészti Colin vagyoná t, fényűző laká suk kö zben padlá sszerű odú vá szűkü l, a temetés utá n a padló és a mennyezet ö sszeér. Colinék szerelme mellett a regény má sik pá rja, Chick és Alise szerelme is tragédiá ba torkollik Chick gyó gyíthatatlan Jean-Sol Partre ereklyegyűjtő má niá ja miatt. A művet Raymond Queneau francia író „korunk legmegható bb szerelmi regényé”-nek nevezte. É s ha az, a kor ízlése szerint az: vá ratlan á tvá ltozá sok, megelevenedő holmik, emberként viselkedő á llatok, á llatként viselkedő emberek hö kkentik meg az olvasó t. Az eredeti humorral, pergőhullá mzó , komédiá nak induló tö rténet hirtelen sö tét tragédiá ba fordul. A Tajtékos napok tele van fura lényekkel (fekete bajuszú szü rke egér), tá rgyakkal (koktélzongora, szívtépő), csodá kkal (puskacsö vek végén nö vő virá gok), abszurd helyzetekkel (Chick kivégzése a poroszló k á ltal, a hullagyalá zá sszerű temetés, az egér ö ngyilkossá ga - a macska farká ra vilá gtalan á rvá k lépnek rá ) és leleményes szó facsará sokkal (leá nyzék, bá dogbá nos). Vian szakít az elbeszélés hagyomá nyaival és sztereotípiá ival; Simone de Beauvoir szerint „sajá tos kü lön vilá got teremt, ez nagyon ritka, és mindig föllelkesít”. A regény á brá zolá smó dja minden abszurditá sa, minden vad bakugrá sa és torz fintora ellenére, szinte tapintható an lírai. Nemcsak a főszereplő pá rok, hanem példá ul Jean Sol Partre és Nicholas, a szaká cs parodisztikus karikatú rá já nak hangulata is csú fondá rosan gyö ngéd. A komédia és a burleszk a tragédiá val elegyedik, a cinizmusig erősö dő iró nia mö gö tt ott a fekete há ttér, a szerző mélységesen szomorú vilá gnézete. A létet Vian ebben a regényében is kegyetlennek á brá zolja, de a szereplőkhö z szá nalommal és megértő gyö ngédséggel fordul.

Italo Calvino 1923-ban Santiago de Las Vegasban, Kubá ban szü letett. É rtelmiségi csalá dbó l szá rmazott. Má r fiatalon visszakerü lt szü leivel Olaszorszá gba. A II. vilá ghá ború alatt csatlakozott az olasz ellená lló khoz, majd Torinó ban telepedett le. Irodalom szakon szerzett diplomá t, kö zben a kommunista L’Unitá folyó irat és az Einaudi kö nyvkiadó munkatá rsaként dolgozott. 1959-66 kö zö tt a szintén baloldali Il Menabó letteratura folyó irat tá rsszerkesztője volt. Bizarr, fantasztikus meséi a XX. szá zadi olasz pró za

134

egyik legfontosabb alakjá vá avattá k. Novellá i és regényei mellett irodalmi esszéket is írt. 1985-ben halt meg Siená ban. Első szépirodalmi alkotá sai az ellená llá sbó l merítik anyagukat. A pó kfészkek ösvénye című neorealista regénye az olasz ellená lló k harcá t egy kamaszfiú szemével lá ttatja, aki éppoly tehetetlen résztvevője az eseményeknek, mint kö rü lö tte a felnőttek. Neorealista író tá rsai kö zü l kitűnt humorá val, iró niá já val, írá sainak meseszerűségével. Az 1950-es években Calvino a képzelet, az allegó ria vilá gá ba fordult, s írt há rom fantasztikus mesét, amelyek nemzetkö zi elismerést hoztak neki. A való sá g és képzelet kö lcsö nhatá sá t és a kö ztü k levő feszü ltséget vizsgá ló , legtö bbre értékelt meseregénye, A famá szó bá ró főhőse elhatá rozza, hogy felmá szik egy fá ra, és soha tö bbénem teszi le a lá bá t a fö ldre, á m odafö ntről is teljes mértékben részt vesz az emberek életében. Későbbi regényeiben az író ú jszerű, já tékos szerkesztésmó dot haszná lva, szikrá zó intellektussal vizsgá lja a sors, a véletlen és a vá ltozá s természetét.

Fontosabb művei: 1947: A pó kfészkek ösvénye 1949: Végü l arra szá ll egy holló (elbeszéléskö tet az ellená llá sró l) 1952: A kettészelt őrgró f (főhősét egy á gyú golyó jó és rossz félre szakítja) 1957: A famá szó bá ró 1959: A nemlétezőlovag (a lovagregények paró diá ja) 1965: Kozmikomédia (a vilá gegyetem keletkezését és fejlődését tá rgyaló gú nyos-szellemes novellaciklus) 1972: Lá thatatlan vá rosok (Marco Polo meséi szeretett Velencéjéről) 1973: Egymá st keresztezősorsok kastélya 1979: Ha egy té li é jszakán egy utazó

Ha egy té li é jszakán egy utazó "Egy regényt szerettem volna olvasni, aztá n ú gy esett, hogy írtam inká bb tízet" - mondta Calvino. A mű való ban tíz regény csonká n maradt első fejezetéből á ll. A tö redékek kö zö tti kerettö rténetben a két főszereplő, az

135

Olvasó és az Olvasó nő (Ludmilla) keresi-hajszolja a való di regényt. A két főszereplő keresése és a kö zö ttü k szö vődő szerelem tö rténete a tizenegyedik regény, és ha a tíz regény címét ö sszeolvassuk, az értelmes mondat a tizenkettedik regény kezdete lehet. A regény 8. fejezetében egy fiktív író napló já t olvashatjuk, akinek alkotó i vá lsá ga feltűnően hasonlít a pá lyá já t má r-má r lezá rtnak tekintő Calvinó éhoz. Az ü res papír előtt ü ldö gélő Flannery képtelen írni, mert nem tudja magá t kivonni a személyesség ó hatatlan torzítá sai aló l, mert nem tudja á llandó sítani a cselekmény feszü ltségét, mert hiá ba á hítozik a teljességre. Így aztá n csak a logika diktá lta abszurd kö vetkeztetést vonja le: "Meg kell írnom minden könyvet, valamennyi lehetséges szerzővalamennyi lehetséges könyvét". A fiktív író vá gyait olvasvá n a kezü nkben tartott kö nyvre ismerhetü nk: a napló részlet a regény regénye, a Ha egy téli éjszaká n egy utazó szellemi keletkezéstö rténete; regényfejezet, amely egyszersmind magá ba foglalja az egész regényt. A műben kulcsszerephez jut ez a logikai já ték, a bennfoglaló -bennfoglalt viszony: nemcsak a regényén tö prengő író van bezá rva az elkészü lt regénybe, hanem a keretjá ték hőseként a kö nyvet kezében tartó olvasó is, tová bbá a kortá rs elbeszélő irodalom tíz irá nyzatá t jelző tíz regénybetét á ltal az egész XX. szá zadi széppró za. A kaleidoszkó p- és tü kö rjá ték-technika, valamint a személyiség elrejtése egy irá nyba hat: az író megsokszorozza ö nmaga személyiségét - ö nmaga és a való sá g kö zé ú jabb és ú jabb elbeszélőket épít be - mert szabadulni kívá n egyetlen és mindentudó elbeszélői személyiségétől. A betéttö rténetek a Flannery megfogalmazta vá gytó l és a terjedelmi kö vetelményektől késztetve csupá n az első nekiló dulá s izgalmá ig tartanak. A regénycím egybeolvasá sá val kezdődő ú jabb tö rténet má r csak egy mondat. A kerettö rténet is kettős regény: első és lá tvá nyosabban kíná lkozó olvasata egy szerelmi tö rténet, má sodik és kissérejtettebb cselekményszá la a Kö nyv életú tja. Végig derűs iró nia hatja á t, az olvasó nak, író nak, kritikusnak, kiadó nak szeretetteljes karikatú rá já t rajzolva meg. Az alakok kü lső-belső jellemzése vá zlatos, legfőképpen a Kö nyvhö z való viszonyuk jellemzi őket. Jelzésszerű műfaji keretek kö zö tt, a mese modelljét kö vetve előszö r diadalmaskodnak a rossz fö lö tt - legyőzik az á rmá nykodó fordító t és a bajkeverő titkosszolgá latokat - majd pedig ö rö kre egymá séi lesznek. A pikareszk modern vá ltozatá t teremtvén meg, sorozatos kalandokon (gépeltérítés, letartó ztatá s, menekü lés) esnek á t. A barokk eposz alapmintá já t ismételvén szü ntelenü l keresik, űzik, hajszoljá k egymá st - és a Kö nyvet. A kerettö rténet kincsnek és hatalomnak mutatja be a kö nyvet, amelyért és amely ellen á dá z harc folyik. A szerzői iró nia az olvasá s puszta ö rö méért folytatott kö nyvkeresést is á dá z csatá vá , eposzi hajszá vá vá ltoztatja.

136

Umberto Eco Eco irodalomtudó s, regényíró és szemiotikus. 1932-ben Alessandriá ban, Torino kö zelében szü letett, apja kö nyvelő volt. A II. vilá ghá ború kitö résekor édesanyjá val egy kis hegyi faluba kö ltö zö tt, és nagyon sajná lta, hogy nem vehet részt a fasisztá k és partizá nok ö sszecsapá saiban. A Torinó i Egyetemen jogot, kö zépkori filozó fiá t és irodalmat hallgatott. 1954-ben itt szerzett doktorá tust (disszertá ció já t Aquinó i Szent Tamá sró l írta), majd az Olasz Rá dió és Televízió kulturá lis szerkesztője lett. Egyetemi előadó ként tanított Torinó ban, Firenzében, Milá nó ban és Bologná ban. Pá lyá ja kezdetén esztétikai tá rgyú vizsgá ló dá sokat folytatott, majd a kommuniká ció és a szemiotika terü letein végzett kutatá sokat. Szemiotikai munká ssá gá ban elsősorban az foglalkoztatta, hogy mennyiben hatá rozza meg észlelésü nket elménk felépítése, illetve a rendelkezésü nkre á lló nyelvi lehetőségek. A Nemzetkö zi Szemiotikai Tá rsasá g alelnö ke, tudomá nyos tevékenységének elismeréseként szá mos díjat nyert, tö bb egyetem avatta díszdoktorá vá . Kritikai, tö rténeti és kommuniká ció s írá sait szá mos idegen nyelvre lefordítottá k. A vilá ghírnevet A ró zsa neve című regénye hozta meg szá má ra.

Fontosabb művei: 1981: A rózsa neve 1988: A Foucault-inga (a bűnü gyi motivumot – gyilkossá gok, nyomozá s – a jelenkori komputer – emberek vilá gá ba helyezi á t, egyszersmint hó dolva az ezoterikus-má gikus divatnak) 1991: A tegnapelőtt szigete (posztmodern antirobinzoná d) 1992: Bá beli beszélgetés („Minimá lnapló ”, szó rakoztató publicisztika Karinthy stílusá ban) 1994: Hat séta a fikció erdejében (hogyan legyü nk jó olvasó k, sőt mintaolvasó k: ezt tanítja meg Eco ú titá rsá vá fogadva minket) 2000: Gyufalevelek (a L’Espresso olasz hetilapban megjelent tá rcá k gyűjteménye)

137

A rózsa neve A regényt Eco 1978-ban kezdte írni, de a szerzetes meggyilkolá sá nak témá ja má r jó val korá bban felmerü lt benne. A gyilkossá got eredetileg egy modern detektívtö rténet keretében szá ndékozott megírni, de a kö zépkor irá nti érdeklődése miatt inká bb a mú ltba helyezte a cselekményt. A mű egy fiatal, nemesi csalá dbó l szá rmazó német papnö vendék, Melki Adso visszaemlékezése tanító mesterével, a ferences-rendi Baskerville-i Vilmossal egy apá tsá gban 1327-ben folytatott nyomozá sukró l. A hét nap alatt, amit ott tö ltenek, tö bb gyilkossá g is tö rténik, amelyek lá tszó lag apokaliptikus mintá t kö vetnek. A mű végén kiderü l, hogy a gyilkossá gokat kü lö nbö ző szerzetesek kö vették el, de fő okuk egy tiltott kö nyv, Arisztotelész Poétiká -já nak má sodik, a komédiá ró l és nevetésről szó ló kö tete, amit a kö nyvtá r igazi ura, a vak Jorge az Antikrisztus eszkö zének tartott, ezért megmérgezte lapjait. Az apá tsá g végü l elpusztul a kö nyvtá rban lá ngra kapott kö nyvek miatt: „A hajdani ró zsa név csupá n, puszta neveket markolunk”. A szerzetesekkel, inkvizítorokkal folytatott beszélgetések, csakú gy, mint Vilmos Adso okulá sá ra irá nyuló eszmefuttatá sai megismertetik az olvasó t a kor fontos egyhá zi és vilá gi szereplőivel és uralkodó eszméivel. A regény csak felszíni olvasatban egy XIV. szá zadi, rejtélyekben bővelkedő bűnü gyi tö rténet. Való já ban az „igazsá g” fogalmá t kérdőjelezi meg teoló giai, filozó fiai, tudomá nyos és tö rténelmi nézőpontbó l. A figyelmes olvasó nemcsak a hatszá z évvel ezelőtti, hanem a XX. szá zadi filozó fiai, teoló giai vitá kra tö rténő utalá sokat is felfedezheti benne. Ezen kívü l benne van még a vilá girodalom egy része, az É nekek éneké-től a villon-i „Hol van má r a tavalyi hó ”-n á t Jorge Luis Borges-ig, csakú gy, mint a szemiotika nagy kérdéséről, a jelö lt - jel viszonyró l vallott ó kori, kö zépkori és modern elméletek. Eco bravú rja, hogy azok is élvezhetik művét, akik ezekből az utalá sokbó l mit sem értenek. É rdemes elolvasni a mű magyar kiadá sá nak végén kö zö lt Széljegyzetek A ró zsa nevéhez című szö veget, melyet Eco a mű megjelenése utá n két évvel, a kritikai fogadtatá s ismeretében írt. Annak ellenére, hogy hite szerint „a szerző nem értelmezheti sajá t művét, hiszen épp azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket”, tü relmesen elmagyará zza miért ezt a címet, kort, témá t, főhősö ket, elbeszélő techniká t, beszédmó dokat vá lasztotta, hogyan hozta létre a mű mö gö ttes vilá gá t, az apá tsá g alaprajzá t és az alkalmazott mérget is beleértve, miért és milyen labirintus a regény. Nem szabad azonban elfelejtenü nk, hogy „a költői hatá s azt jelenti, mennyire képes egy szöveg mindig ú jabb és ú jabb olvasatokat létrehozni, sohasem jutva el önnön lehetőségeinek végére”.

138

A mű nemzetkö zi sikert aratott. A belőle készü lt filmet 1986-ban mutattá k be Jean-Jacques Annaud rendezésében, Sean Connery főszereplésével.

Ellenő rző kérdések A posztmodern irodalom című témakörhöz 1. Igaz-e a posztmodernre? • lineá ris fejlődésszemlélet • cselekményesség • episztemoló giai jellegű • metanyelvi já tékossá g • a cél a szó rakoztatá s • szűk kö zö nséghez szó l • ironikus • vilá ga racioná lis 2. Melyik tanult író ra jellemző • mérnö k-zenész • filozó fus-szemiotikus • esztéta és kommuniká ció -kutató • meseregényeivel lett híres • regénye filmvá ltozatá nak bemutató já n lett rosszul 3. Vá laszoljon rö viden az alá bbi kérdésekre! • Mi volt Boris Vian író i á lneve? • Mi A ró zsa neve filozó fiai-teoló giai témá ja? • Mi a Ha egy téli éjszaká n ... kerettö rténetének két értelmezése? • Mi a címe Vian abszurd drá má já nak? • Ki írta A Foucault ingá -t? 4. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! A szerző neve A mű címe Főszereplő pá r(ok) Egyéb szereplők Boris Vian Ha egy téli éjszaká n egy utazó Jorge 5. Ki mondta? • „A szerző nem értelmezheti sajá t művét, hiszen épp azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket” • „korunk legmegható bb szerelmi regénye”

139

• •

„Egy regényt szerettem volna olvasni, aztá n ú gy esett, hogy írtam inká bb tízet” „élni tudni annyi, mint röhögni a halá lon, s meghalni a röhögéstől”

140

LATIN-AMERIKAI IRODALOM A nyugati félteke spanyol nyelvű orszá gaiban és a portugá l nyelvű Brazíliá ban keletkezett művek ö sszessége. Ide tartoznak a spanyol hó dító k á ltal az amerikai kontinensen talá lt, fejlett indiá n kultú rá k irodalmi alkotá sai is. A legkorá bbi munká k az Ú jvilá g meghó dítá sá val kapcsolatos katonai jelentések és kró niká k. A XVI-XVII. szá zadban az euró pai anyaorszá gokkal fenntartott szoros kapcsolatok pá rhuzamos irodalmi irá nyzatok kialakulá sá hoz vezettek: az epiká t felvá ltotta a szatíra és a lírai kö ltészet. A XVIII. szá zadban a francia szoká sok, irodalom, a francia forradalom eszméi, valamint az észak-amerikai fü ggetlenségi há ború hatottak LatinAmeriká ra. A XIX. szá zad kö zepére a romantika terjedt el valamennyi latin-amerikai orszá gban, míg az 1870-es években csaknem mindenü tt megjelent a modernizmus. A mexikó i forradalom (1910-20) szociá lis elkö telezettséget ébresztett a latin-amerikai író kban. Elvetették a modernizmus művészetbe menekü lését és a tö megek nehéz sorsá t á llítottá k pró zai műveik kö zéppontjá ba. Az irodalom az á ltalá nosabb téma- és jelképvá lasztá s irá nyá ba fejlődö tt és teljes egészében bekapcsoló dott a nyugati irodalom fő á ramá ba. A XIX. szá zad végén, illetve a XX. szá zad elején szü letett híres alkotó k példá ul az argentin Jorge Luis Borges (1899-1986), a Nobel díjas guatemalai Miguel Á ngel Asturias (1899-1974), a kubai Alejo Carpentier (1904-1980) és a brazil Joao Guiramaes Rosa (1908-1967). Művészetü kre jellemző, hogy témavá lasztá sukban főképp a népi értékekhez nyú ltak vissza, a fö ldrész sajá tos természeti-tá rgyi vilá gá ba á gyaztá k műveiket, de modern művészi techniká kat alkalmaztak. A lélekelemzés, valamint a „csodá s való ” kifejezése a realizmus és szü rrealizmus keverésével kialakult „má gikus realizmus” és fantasztikum eszkö zeivel az egész szá zad latin-amerikai irodalmá ra jellemző. A XX. szá zad má sodik felének irodalmá t a filozó fiai kérdésfelvetések, így a ma embere - mint az elidegenedés, a magá ny, az egzisztenciá lis vá lsá g, a szorongá s és a gonosz á ldozata - irá nti fokozott fogékonysá g, valamint az ú j formá k és techniká k keresése jellemezte. Az 1960-as évek politikai zavargá sa nyomá n a latin-amerikai drá mairodalom egyre politikusabbá vá lt; a kortá rs irodalom vezető műfaja azonban a regény és az elbeszélés: az 1960-70-es évek talá n legnagyobb vilá girodalmi meglepetése a latinamerikai irodalom hirtelen felvirá gzá sa volt. A vilá gsajtó kulturá lis rovatai megteltek a kolumbiai Gabriel García Má rquez, az argentin Julio Cortá zar és Manuel Puig, a mexikó i Carlos Fuentes és Juan Rulfó , a paraguayi

141

Augusto Roa Bastos, a chilei JoséDonoso és a perui Vargas Llosa nevével. Bá r merész formai és nyelvi megoldá sokkal adtak ú j lendü letet és irá nyt a regény műfajá nak, műveik elsősorban való színűleg olvasmá nyossá gukkal hó dítottá k meg a kö zö nséget: tö rténést, fordulatos cselekményt, sziporká zó an gazdag élményanyagot kíná lnak olvasó iknak. Hitték, hogy műveikkel részt vá llalhatnak a fö ldrész felemelkedéséért folytatott harcban, kö zü lü k tö bben aktívan politizá ltak is.

Julio Cortázar (író i á lnevén Julio Denis) Argentin regényíró és novellista. 1914-ben Brü sszelben szü letett. Tanulmá nyait Argentíná ban végezte francia szakon, majd kö zépiskolai taná rként és fordító ként dolgozott. 1951-ben á ttelepü lt Pá rizsba; ezt a dö ntését a Peró n-kormá nnyal és az elkényelmesedett argentin kö zéposztá llyal szembeni elégedetlenségével indokolta. Radiká lis baloldali nézeteket vallott, eszméi szolgá latá ban sokféle író i eszkö zzel, példá ul a képregénnyel is élt. 1981-ben felvette a francia á llampolgá rsá got, de megőrizte az argentint is. Sokat utazott. 1984-ben hunyt el Pá rizsban. Cortá zar elbeszéléseiben - má s latin-amerikai író kkal ö sszehasonlítva kevesebb a helyi szín, de a fantasztikum, a já ték, a pontos részletleírá sok és a belső monoló g eszkö zeivel a léleknek olyan mélyrétegeiről tudó sítanak, amelyek tudomá sulvétele egész emberképü nk felü lvizsgá latá ra késztet. Író i vilá gá t talá n a labirintus fogalmá val lehetne a legérzékletesebben jellemezni. Fantasztikus elbeszélései nem annyira az intellektuá lis élmény irodalmi megfogalmazá sai, nem az értelemre, a kultú rá ra, hanem mindenekelőtt az érzelemre, az intuíció ra alapulnak: a kü lö nö s események há tterében gyakran mélylélektani jelenségek á llnak. Habá r elbeszéléseinek nagy része a tiszta fantasztikumot reprezentá lja, a szö vegek ritká n adnak egyértelmű magyará zatot a tö rténésekre. Cortá zar, má s latin-amerikai író kkal ellentétben nem jut el az egyetemes élményekig: az egyén, az én, az intellektuá lis vilá g aspektusá bó l fogalmazza meg a kü lö nö s, megmagyará zhatatlan benyomá sokat. Gyakori és jellegzetes témá ja a hasonmá s és az én megsokszorozó dá sá nak motívuma: hősei egy má sik személlyel, egy má sik énnel kerü lnek kapcsolatba, s ez a má sik személy nem má s, mint az első rejtett, ö ntudatlan, elnyomott énje (pl. A tá voli tá rs és az Axolotl című elbeszélésekben). Írá saiban a fantasztikum egyfajta á tértékelődésként jelenik meg: vá ratlanul diszharmonikussá teszi a hétkö znapi való sá got, rá mutat ismeretlen oldalaira, de nem szü nteti meg azt - a fantasztikum voltaképpen á tmenet kü lö nbö ző

142

dimenzió k kö zö tt, funkció ja a való sá g bizonyos elhomá lyosított terü leteinek felelevenítése. Tudatosan harcolt a rutin ellen, műveiben ú jfajta írá stechniká kkal kísérletezett, „napró l napra rosszabbul kell írni”, vallotta. Legeredetibb műve az Ugró iskola című lezá ratlan antiregény, melyben a mellékelt terv alapjá n az olvasó megvá ltoztathatja az egyes részek sorrendjét. Kö zponti témá i: a művészi tö kélyre tö rekvő alkotó metafizikai gyö trelmei, a mú ló idővel birkó zó ember kudarca, a XX. szá zadi értékek elutasítá sa.

Fontosabb művei: 1951: Bestiá rium (első novellá skö tete, magyar címe Gladiá tor) 1956: A já ték vége (novellá skö tet) 1958: Titkos fegyverek (novellá skö tet) 1958: Az ö rdö g nyála (novella, magyar címe Nagyítá s) 1962: Dulimanó k és fá má k (já tékos, humoros elbeszélések gyűjteménye) 1963: Ugró iskola 1966: Tűz, tűz (novellá skö tet) 1973: Könyv Manuelnek

Nagyítás A mindö ssze 15 oldalas novella főszereplője és narrá tora Roberto Michel francia-chilei fordító és amatőr fényképész. Cselekménye alig van: a főhős a Szajna-parton sétá lgatva a Saint-Louis sziget csü cskén furcsa pá rt vesz észre: egy nő egy ná la sokkal fiatalabb fiú val enyeleg. Elgondolkodik, mi lehetett a jelenet előzménye, és ki lehet a fiú és a nő. Lefényképezi a pá rocská t, mire a nő odamegy hozzá és dü hö sen kö veteli a filmet, sőt egy, a parkoló ban addig nyugodtan olvasgató férfi is elindul felé. A fiú elszalad, és Michel is nevetve hagyja ott őket, esze á gá ban sincs á tadni a filmet, amit otthon előhív és kinagyít. A való di tö rténet is a főszereplő fantá ziá já ban bontakozik ki, miutá n otthon előhívja és kinagyítja a filmet.

143

„Amit én akkor elképzeltem, sokkal kevésbé volt borzalmas, mint a való sá g: az a nő nem önszá ntá bó l volt ott, nem a maga örömére simogatta, hergelte, bá torította a fiú t, hogy aztá n elvigye a kó cos angyalká t já tszani, elszó rakozni annak gyerekes félelmén, megszeppent, sutá cska vá gyá n. Nem, az igazi gazda odébb vá rt, arcá tlanul vigyorogva, má r biztos volt a győzelmében: nem ővolt az első, aki egy nőt kü ldött maga elé, hogy szó virá gokkal gú zsba kötött foglyot hozzon neki. A többi má r pofon egyszerű, az autó , egy há z valahol, italok, izgató képek, a tú lsá gosan kései könnyek, az ébredés a pokolban.” Cortá zar ebben a novellá já ban is a belső lelki tö rekvéseket mutatja be, a lélek legmélyebb titkait kutatja. Kü lö nö s tehetséggel rajzolja meg a művész tö kéletességre tö rekvő lelki vilá gá t, mind az író ét („Sohasem fogjuk megtudni, hogy kéne ezt elbeszélni, első vagy má sodik személyben, vagy többes szá m harmadik személyben, vagy mindig valami ú j formá t kitalá lva, ami egyébként semmire se jó .”), mind az amatőr fényképészét („lesben maradtam, mert biztos voltam benne, hogy végü l el fogom csípni az á ruló mozdulatot, azt a kifejezést, amely mindent összefoglal, az életet, amit a mozdulat kimér”). Az elbeszélés ereje abban rejlik, hogy az író olvasó it a szorongá s és nyugtalansá g vilá gá ba képes vezetni ú gy, hogy a hatá skeltés megszokott eszkö zeit alkalmazná . A Nagyítá s jellegzetesen fantasztikus témakö rei a műalkotá s a műalkotá sban, á lom és való sá g ö sszemosó dá sa, a művészi én megkettőződése. A fantasztikus irodalomba olyan, az irodalmi fikció egy sajá tos műfajá t képviselő, esztétikai értéket hordozó szépirodalmi művek tartoznak, amelyek ideoló giai talaja az a tudat vagy érzés, hogy az emberi szellem, minden racionalizá ló tö rekvése ellenére mindig beleü tkö zhet megmagyará zhatatlan, irracioná lis élményekbe. Ezek az élmények, legalá bbis á tmenetileg, a titokzatos, az érthetetlen, tehá t a fantasztikus benyomá sá t keltik. A fantasztikum lényege nem a félelem, inká bb a bizonytalansá g, mindenekfelett az a bizonytalansá g, amely a szö veg olvasó já ban az elbeszélt tö rténet értésével és értelmezésével kapcsolatban jö n létre, a mű témá já tó l fü ggetlenü l. A novellá bó l az olasz Michelangelo Antonioni rendezett vilá ghírű filmet 1966-ban. Ez volt első, egész estét betö ltő angol nyelvű alkotá sa. Bá r a mű cselekményét megvá ltoztatta, a film is inká bb jellemtanulmá ny, az emberi tapasztalat metaforá já t, nem annak á brá zolá sá t adja, cselekmény helyett az események rejtetten metaforikus egymá sutá nisá ga dominá l.

144

Gabriel García Márquez 1928-ban a kolumbiai Aracatacá ban szü letett. Nagyapja, Nicolá s Má rquez Iguará n ezredes, a liberá lisok oldalá n részt vett a kolumbiai polgá rhá ború ban. Irodalmi műveire nagy hatá ssal volt nagyszü lei személyisége és tö rténetei. Szegény sorbó l szá rmazott, sajá t bevallá sa szerint bűvész szeretett volna lenni, de ehhez nem volt tehetsége, így jogot és ú jsá gírá st tanult. Ú jsá gíró ként, tudó sító ként dolgozott tö bbek kö zö tt Bogotá ban, Pá rizsban, Ró má ban, Caracasban, Havanná ban és New Yorkban. Az 1960-as években Mexikó ban élt, forgató kö nyvírá ssal és publicisztiká val foglalkozott. 1973-ban Barceloná ba kö ltö zö tt, majd az évtized végén visszatért Mexikó ba. Az 1980-as évek elején nyíltan hirdetett baloldali politikai nézetei miatt a ható sá gok tö bbszö r megakadá lyoztá k beutazá sá t Kolumbiá ba és az Egyesü lt Á llamokba. García Má rquez a latin-amerikai irodalom ú gynevezett má gikus realista irá nyá nak vezéralakja. Jellegzetes stílusa a való sá g és a fantasztikum keveréséből alakult ki. Alkotá sainak kedvenc helyszíne a Macondo nevű képzeletbeli kolumbiai falu, de bennü k megjelennek gyermekkori élményei, nagyapja tö rténetei, és csalá dtagjai is. Műveit az irracioná lis elemekkel kevert realizmuson, képzelt helyszíneken kívü l a visszatérő alakok és legendá k, rendkívü l tö mö r, mégis szö vevényes írá smó d jellemzi. Emiatt a kritikusok leggyakrabban William Faulkner amerikai író műveivel á llítjá k pá rhuzamba, bá r ő példaképének má s stílusokban író alkotó kat tart, példá ul a modernizmus egyik vezéralakjá t, Virginia Woolfot. Baljó s ó ra című regényével elnyerte hazá já ban a regény nemzeti díjá t, míg a Szá z év magá ny-t Pá rizsban a legjobb kü lfö ldi mű díjá val jutalmaztá k. 1982-ben irodalmi Nobel-díjjal ismerték el munká ssá gá t.

Fontosabb művei: 1955: A söpredék (regény, Macondoban já tszó dik) 1959: Nincs, aki írjon az ezredesnek (regény) 1962: Baljó s ó ra (a politikai elnyomá ssal foglalkozó regény) 1967: Száz é v magány 1968: A latin-amerikai regény (tanulmá nykö tet Mario Vargas Llosá val) 1972: Egy kék kutya szemei (novellá skö tet)

145

1975: A pá triá rka alkonya ( a dél-amerikai katonai diktá torokat kigú nyoló regény) 1981: Egy előre bejelentett gyilkossá g kró niká ja (regény egy becsü letbeli gyilkossá gró l) 1985: Szerelem a kolera idején (regény a szerelmi hűségről) 1989: A tá bornok ú tvesztője hó napjairó l)

(regény Simó n Bolívar életének utolsó

1995: A szerelemről és má s démonokró l (kisregény)

Száz é v magány Első mexikó i tartó zkodá sa idején írta, ez legismertebb regénye. Sajá t bevallá sa szerint 1965-ben a Mexikó bó l Acapulcoba vezető orszá gú ton hirtelen, egyetlen pillanat alatt jelent meg előtte ez a „regényfolyó ”, amit kora ifjú sá gá tó l meg akart írni. Végü l tizennyolc hó nap alatt vetette papírra ezt a realista-szü rrealista, egyszerre tragikus és felemelő alkotá st, amelyben Macondo és a falualapító csalá d tö rténetén keresztü l Kolumbia tö rténelmét is felvá zolja. Megö rö kít egy, az euró paiak szá má ra kü lö nö s életmó dot is - az esőzések, a rendkívü li meleg, az ó riá si tá volsá gok a dél-amerikai kontinens sajá tos hangulatá t idézik. Még á ltalá nosabb szinten a mű az emberi sors mitikus és legendá s minőségét jeleníti meg. A regény egy csalá d, a Buendíná k szá z éven keresztü l tartó tö rténetét meséli el. José Arcadio Buendína ezredes és felesége, Ursula Iguará n elhagyjá k falujukat, mert nem talá lnak nyugalmat a meggyilkolt bará t szelleme elől. Néhá ny fiatal pá rral együ tt hosszú vá ndorlá s utá n megalapítjá k Macondot. A csalá dban kü lö nbö ző generá ció kban szü letett fiú gyermekek mindegyike a JoséArcadio, illetve az Aureliano nevet kaptá k, sok női név is ismétlődik, így az olvasó nak az az érzése, hogy az idő és vele a generá ció k is egy helyben já rnak. A csalá d tagjai kö zü l tö bben kiemelkednek kö rnyezetü kből, idővel azonban mindannyian a feledés homá lyá ba merü lnek, és utó lag a csalá d tö rténete kudarcok és nyomorú sá gok ú tvesztőjének tűnik. A fiú k mind ö rö klik ősapá ik szenvedélyeit, má r a nevü kből tudni lehet, léhá k, vagy idealistá k lesznek-e. A csalá dtagok aká r a szerelemért, aká r az igazsá gért, aká r a tudá sért kü zdenek, buká sra vannak ítélve. Végzetü k a szenvedély, reménytelen kü zdelmü kben senki sem segíthet rajtuk, sorsuk a magá ny. A csalá di hó bortok nem ugyanazokat a kö rö ket já rjá k be a kü lö nbö ző generá ció k kö zö tt: a később szü letett utó dok egyre léhá bb életet élnek, a csalá d szétesik. Szá z év mú ltá n az utolsó Aureliano disznó farokkal szü letik és meghal; apja ekkor jö n rá , hogy a Buendína csalá d egész tö rténete előre

146

meg volt jó solva Melchiades, a cigá ny pergamenjein. Így egyszerre olvasta és élte á t a Macondot elpusztító szélvihart. "Mert az olyan nemzetségnek, amely szá z év magá nyra van ítélve, nem adatik még egy esély ezen a vilá gon." A mű jellegzetesen humanista alkotá s: az író még a legkevésbésem pozitív szereplőkkel is együ tt érez. García Má rquez a létezést abszolú t értéknek tartja, az élet minden jelensége, az emberek is csodá lkozá st vá ltanak ki belőle. Humora békéltető, embert emberhez kö zelítő. Má rquez nem misztikus, egyszerűen csak hisz az élet kimeríthetetlen variá ció s gazdagsá gá ban, amely - véleménye szerint - a legfantasztikusabb író i ö tleteket is igazolja. Optimizmusa, csodá ban való hite az emberi akarat, a szellem és jó sá g erejének a mese vagy mítosz nyelvére fordítá sa. Regényében a csodá s elem a nehezen megragadható lényeg, az elvont gondolatok tö rténéssé alakítá sa. A szó tulajdonképpen maga a tö rténés - a kö nyv egy lapjá n gyakran két-há rom sorsfordulatró l értesü lü nk. Az író meseszerű, lírai vilá got teremt, vará zsló ként alakítja a vilá got, kifordítja és mégis megőrzi az emberiség nagy mítoszait. A regényben bibliai tö rténetek is visszakö szö nnek: a paradicsombó l való kiűzetés, a vá ndorlá s az Ígéret Fö ldjére, természetfeletti szaporodá s, mennybemenetel, stb., de ú j mítoszokat is létrehoz: az á lmatlansá gi kó r, a nagy felejtés mítosza a mai ember gyö trelmeit hangsú lyozza. A fö ldrész fantasztikus való sá ga is a mítoszok egyetemes rangjá ra és teljességére emelkedik; a latin-amerikai sors és az életről való XX. szá zadi tudá s komor kö vetkeztetései a kö ltészet síkjá n nyernek feloldá st.

Mario Vargas Llosa 1936-ban a perui Arequipá ban szü letett. Nagyapja Peru bolíviai konzulja volt, így Bolíviá ban kezdte iskolai tanulmá nyait. É desanyjá val 1945-ben tértek haza. 1950-ben a limai Leoncio Prado katonai akadémia nö vendéke lett, de má r korá n elkezdett az irodalommal foglalkozni. Szerkesztőként, ú jsá gíró ként dolgozott, majd Spanyolorszá gban a Madridi Egyetemen tanult. 1959-től 1966-ig Pá rizsban élt, ahol spanyolt tanított és a francia rá dió spanyol nyelvű adá sá nak munkatá rsa volt. Há rom évet tö ltö tt Londonban is, majd a Washingtoni Á llami Egyetemen, később Puerto Ricó ban tanított. 1970-ben Barceloná ba kö ltö zö tt, ahonnan négy év mú lva hazatelepü lt Limá ba. Doktori disszertá ció ja García Má rquez: Egy istengyilkossá g története címmel jelent meg 1971-ben. Vendégtaná rként, előadó ként gyakran hívtá k később is a vilá g minden tá já ra. 1990-ben a perui Demokratikus Front jelö ltjeként indult az

147

elnö kvá lasztá son, de a má sodik forduló ban alulmaradt a japá n szá rmazá sú Alberto Fujimorival szemben. Regényeit, színműveit és esszéit erős tá rsadalmi elkö telezettség jellemzi. 1963-ban Barceloná ban megjelent első regénye, A vá ros és a kutyá k ó riá si feltűnést keltett. A Leoncio Pradoban já tszó dó mű a nö vendékek tú lélésért folytatott kü zdelmét á brá zolja a kegyetlen és erőszakos intézeti kö rnyezetben, de a korrupt szellemű iskola az egész perui tá rsadalom tü kö rképe is. A kritikusok elismerték a kö nyv értékeit, de annak ezer példá nyá t nyilvá nosan elégették a Leoncio Prado udvará n. Hazá já ban az elismertséget A Zöld Palota című, mitikus, folklorisztikus és eposzi elemekkel á tszőtt regénye hozta meg szá má ra. Irodalmi esszét írt példá ul Gustave Flaubert-ről, Sartre-ró l és Camus-ről.

Fontosabb művei: 1952: Az inká k menekü lése (há romfelvoná sos színmű) 1963: A vá ros és a kutyá k (első regénye) 1966: A Zöld Palota (színhelye a perui őserdő; szennyes, tragikus, tö redezett vilá got á brá zol) 1970: Négy ó ra a Catedralban (Manuel Odría diktatú rá já nak idején (194856) já tszó dik, a korrupció és a képmutatá s uralmá t á brá zolja) 1973: Pantaleó n és a hölgyvendégek (a perui katonai és vallá si fanatizmus szatírá ja) 1977: Jú lia néni és a tollnok (ö néletrajzi elemekre épü l) 1981: A tacnai hölgy (drá ma) 1982: A vilá gvége há ború ja (a XIX. szá zadi Brazília politikai konfliktusait á brá zoló regény) 1986: A tréfa (drá ma) 2000: A Kecske ünnepe

148

A Kecske ünnepe A regény há rom szá lon fut: az egyik szá l az 1990-es évek má sodik felében já tszó dik, amikor Urania Cabral harmincö t év utá n előszö r lá togat haza a Dominikai Kö ztá rsasá gba. Bá r megfogadta, hogy soha tö bbénem teszi lá bá t dominikai fö ldre, mégis lá tni akarja megbénult és megnémult apjá t, aki egykor jelentős pozíció t tö ltö tt be. Annak ellenére, hogy Urá nia a sikeres jogá szok életét éli az Egyesü lt Á llamokban, lelkére ó riá si teher nehezedik: apja tizennégy évesen hatalmá nak megó vá sa érdekében Dominika teljhatalmú diktá tora karjai kö zé kergette. Urá nia rokonaival való beszélgetései sorá n vet szá mot a tö rténtekkel. A má sik két szá l 1961-ben já tszó dik és a Kecske, Rafael Trujillo generalisszimusz utolsó napjá t, illetve a rá autó ban vá rakozó gyilkosait és az őket segítő katonatiszteket kíséri, majd egy szá lban olvad ö ssze, mely a merénylet utá ni kínzá sokat és megtorlá st á brá zolja, erősen naturalista eszkö zö kkel. A szereplők cselekedetei, de főleg gondolatai nyomá n kibontakozik a korabeli dominikai kü l- és belpolitika, az emberek tehetetlen cselekedetei a rá juk nehezedő ö nkényuralom, a sokszor értelmetlen kegyetlenkedések alatt. A merénylők azon vívó dnak, vajon helyes-e az erőszakra erőszakos cselekedettel vá laszolni, mennyiben megengedhető a zsarnokgyilkossá g teoló giai és emberi szempontbó l. A Kecske ugyan élet-halá l ura, sajá t testének mégsem tud parancsolni, vizelet-visszatartá si problémá kkal kü zd, fiai csak csaló dá st okoznak neki perverz és anyagias hajlamaik és má r az á gyban sem tud teljesíteni. Kudarca Urá nia esetében Cabral szená tor kegyvesztettségét okozta. Urá nia csak jó há rom évtized mú lva tud szembenézni a mú lttal és őszintén beszélni csalá dtagjaival, ú jrateremteni velü k való kapcsolatá t. Vargas Llosa a kö nyvet dominikai bará tainak ajá nlotta, de tanulsá gos olvasmá ny bá rki szá má ra (érdekesség, hogy Peru egyik tartomá nya és annak székhelye, Peru má sodik legrégebbi vá rosa is a Trujillo nevet viseli). A Kecske ü nnepe való színűleg a XX. szá zadi diktatú rá k egyik legjobb á brá zolá sa. Sokkoló cselekménye ellenére pozitív kicsengésű: az író mélyen meg van győződve arró l, hogy a tö rténelem elsö pri a diktá torokat. Ezen tö rténelmi perió dusokat azonban nem szabad elfelejteni, mert akkor talá n má r csírá já ban el lehet fojtani kialakulá sukat.

Ellenő rző kérdések a Latin-amerikai irodalom című témakörhöz 1. Jellemezze rö viden a má gikus realizmust és a fantasztikus irodalmat!

149

2. Tö ltse ki az alá bbi tá blá zatot a tanult író kró l és műveikről! Szerző neve

Nemzetiség

A tanult mű címe

Főszereplő

Irá nyzat/stílus

kolumbiai A Buendína csalá d naturalizmus

3. Melyik tanult műben szerepel? • Melchiades • Az ú jsá got olvasó férfi • Trujillo generalisszimusz 4. Melyik szerző műve? • Négy ó ra a Catedralban • Egy előre bejelentett gyilkossá g kró niká ja • Szerelem a kolera idején • Dulimanó k és fá má k • Ugró iskola • Pantaleó n és a hölgyvendégek • Könyv Manuelnek 5. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • Vargas Llosa doktori disszertá ció já t Cortá zarró l írta. • García Má rquez regényeiben sajá t csalá dtagjai is szerepelnek. • Vargas Llosa iskolá já ró l szó ló regényét elégették az iskola udvará n. • Mindhá rom író tanult művében egyetemes élményeket á brá zol. • Mindhá rom író sokat já rt/élt kü lfö ldö n. • Vargas Llosa elnö kjelö lt volt.

150

KULCS AZ ELLENŐ RZŐ KÉ RDÉ SEKHEZ

Ellenő rző kérdések A modern regé ny című témakörhöz: 1. Sorolja fel az angol irodalmi modernizmus irodalmi, tá rsadalmi és filozó fiai-pszicholó giai előzményeit! Irodalmi előzmények: romantikus és realista regények, szilá rd hierarchikus tá rsadalmat á brá zolnak, pozitív szereplőik tá rsadalmi rangjuknak megfelelően viselkednek, stb. Tá rsadalmi előzmények: a kialakult kapitalizmus korá ban az emberek felbomlottnak lá ttá k a tá rsadalmi normarendszert, nemcsak azok gazdagodtak meg, akik megérdemelték, antiimperialista mozgalmak, stb. Filozó fiai-pszicholó giai előzmények: az idő ú j felfogá sa (belső és kü lső, szubjektív és objektív idő), a tudat ú j felfogá sa (a tudat folytonos, nem lineá ris, minden pillanatban benne van a mú lt), a tudattalannak, az á lmoknak, a szabad asszociá ció knak tulajdonított jelentőség, stb. 2. Bizonyítsa, hogy a modern regény episztemoló giai kérdésekkel foglalkozik. A modern regények szerzői nem hiszik, hogy író és olvasó kö zö s normarendszerre tud tá maszkodni, hogy a benyomá saik azonosak, egy esemény ugyanazokat az érzéseket vá ltja ki belőlü k. Ezért cselekmény helyett inká bb belső tö rténésekre helyezik a hangsú lyt, a szereplők tudatá t, gondolatait, á lmait á brá zoljá k, tö bben tö bb, vagy az ö sszes lehetséges nézőpontot is megpró bá ljá k bemutatni. 3. Jellemezze a modern regényeket minőség és technika szempontjá bó l! A modern regények bonyolultak, nehezen kö vethetők, kifinomultak, líraiak. Író ik egyará nt élnek realista, szimbolista (poszt)impresszionista eszkö zö kkel. Jellemző rá juk a tudatfolyam á brá zolá sa, a hosszú belső monoló gok, a szubjektív idő hangsú lyozá sa, a sűrítés-tö mö rítés techniká ja. 4. Joyce-ra, Woolf-ra, vagy mindkét szerzőre utalnak az alá bbiak? • •

Bloomsday - Joyce Hogarth Press - Woolf

151

• • • • • • • • •

Bloomsbury - Woolf tudatfolyamatok á brá zolá sa - mindkettő ö ngyilkossá g - Woolf jezsuita iskola - Joyce író bará tok - mindkettő virtuó z írá stechnika - mindkettő á lnéven is írt - Joyce „egy teljes ember tö rténete”- Joyce „a vilá girodalom egyik legcsodá latosabb nőalakja” - Woolf

5. Sorolja fel Joyce és Woolf két-két híres művét! Joyce: pl. Dublini emberek; Ifjú kori önarckép; Finnigan ébredése Woolf: pl. Mrs. Dalloway; Orlando; Hullá mok

Ellenő rző kérdések A kisemberek ábrázolása című témakörhöz 1. Sorolja fel az ú j tá rgyiassá g XX. szá zadi előzményeit a német irodalomban! naturalizmus, expresszionizmus, realizmus 2. Töltse ki az alá bbi tá blá zatot a XX. szá zadi amerikai irodalomró l és előzményeiről! irányzat/csoport frontier irodalom Muckraker csoport szocioló giai naturalizmus elveszett nemzedék escapist irodalom

író J. F. Cooper Upton Sinclair Sinclair Lewis Hemingway William Faulkner Thornton Wilder

3. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • • • • • •

Steinbeck is és Fallada is dolgozott haditudó sító ként. - igaz Steinbeck volt az első amerikai Nobel díjas író . - hamis Fallada volt polgá rmester is. - igaz Steinbeck művei főleg férfiakró l szó lnak. - igaz Mindkét író írt filmforgató kö nyvet. - hamis, csak Steinbeck Mindkét regény a gazdasá gi vá lsá g idején já tszó dik. - igaz

152

4. Soroljon fel a két író tó l két-két önéletrajzi ihletésű művet! Fallada: pl. Aki egyszer rabkoszon élt; Az iszá kos Steinbeck: pl. Cortez tengere; Csatangolá sok Charlie-val 5. Hasonlítsa össze a két mű főszereplő-pá rjait tá rsadalmi helyzet szempontjá bó l! Steinbeck hősei mezőgazdasá gi munká sok, míg Pinneberg ipari munká s, kispolgá r. 6. Vá laszoljon röviden az alá bbi kérdésekre! •

Miért hagyott fel Steinbeck a proletá rregények írá sá val? A hivatalos kö rö k kritiká ja miatt

•

Melyik két irodalmi műfaj keresztezése az Egerek és emberek? regény és drá ma

•

Mi volt Fallada igazi neve?

Rudolf Dietzen

Ellenő rző kérdések a Társadalomkritika Olaszországban témakörhöz 1. Mi jellemezte az olasz tá rsadalmat a XX. szá zad beköszöntével? Kiá brá ndultsá g és kétségek mind a tá rsadalomban, mind az irodalomban. A „régit” má r nem akartá k, az „ú jat” pedig még nem tudtá k. 2. Soroljon fel há rom olasz irodalmi lapot! Solaria, Letteratura, Il Politecnico 3. Kapcsoljon az alá bbi megá llapítá sokhoz szerzőket: • • • • • • •

az olasz drá ma megteremtője: Pirandello a verizmus mestere: Verga az olasz regény megteremtője: Svevo a futurizmus megalapító ja: Marinetti a resistenza író ja: Vittorini a Gazetta del Popolo munkatá rsa: Moravia arisztokrata szá rmazá sú olasz regényíró : Tomasi di Lampedusa

153

•

eredeti neve: Pincherle - Moravia

4. Melyik műben szerepeltek: Michele, Mariagrazia, Carla? A Közönyösök 5. Nevezzen meg A pá rduc című regényből öt szereplőt! Salina hercege, Tancredi, Calogero Sedara, Angelica, Don Ciccio 6. Mely Moravia-műveket filmesítettek meg? Nevezze meg a rendezőt is! (legalá bb kettőt) Pl.: De Sica (Egy asszony meg a lá nya, 1960), Goddard (Megvetés1963) 7. Az alá bbi á llítá sok közü l melyik igaz Tomasi di Lampedusá ra? •

fő műve a halá la utá n jelent meg: igaz

• • • •

irodalmi Nobel díjat kapott: hamis ró mai volt: hamis franciá ul és olaszul beszélt: igaz művészetét Stendahlhoz hasonlítjá k: igaz

Ellenő rző kérdések a Háború ábrázolása a világirodalomban témakörhöz 1. Miért éppen a tanult művekkel mutattuk be a há ború t, mint XX. szá zadi meghatá rozó jelenséget? A há ború k mindig nyílt vá lsá ghelyzetet jelentenek. A XX. szá zad két vilá ghá ború já t mutatjá k be a szerzők a vá lasztott művekben. Mindkét szerző sajá t tapasztalatokat is szerzett a há ború ban, mivel haditudó sító volt. De a regények nemcsak há ború s regények, hanem vannak olyan mélyrétegeik, amelyek ö rö k érvényűvé avatjá k őket. Az író i kérdés: hogyan lehet élni és embernek maradni egy abszurd vilá gban. 5. Melyik tanult szerző(k)re igazak az alá bbi á llítá sok? •

há ború s regényét sajá t élményeire alapozta: mindkettőre

154

• • • • • • •

az I. vilá ghá ború ró l írt: Remarque egyetemen tanított: Heller nem a sajá t nevén írt: Remarque (eredeti neve Kramer) regénye nélkü l nem jö hettek volna létre a 60-as évek há ború ellenes mozgalmai: Heller emigrá lt: Remarque egyik művét bará tjá val kö zö sen írta: Heller forgató kö nyveket is írt: Heller

3. Milyen folyó iratoknak dolgozott Heller? Time, Look magazin

4. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Heller Heller Remarque Remarque

Megbombá ztuk New Havent Most és egykoron É jszaka Liszabonban A há rom bajtá rs

drá ma ö néletrajzi regény regény regény

5. Nevezzen meg legalá bb ötöt a 22-es csapdá ja szereplői közü l! Yossarian. Cathcart ezredes, Peckem tá bornok, Dunbar (Yossarian bará tja), Scheisskopf hadnagy, Havermeyer, Minderbinder, Tappman lelkész, Nately, McWatt, Dobbs. 6. Ki a főhős a Nyugaton a helyzet vá ltozatlan című regényben? Paul Bäumer 7. Miért adta Remarque elsőregényének a Nyugaton a helyzet vá ltozatlan címet? A hadijelentésekből kö lcsö nö zte a címet.

Ellenő rző kérdések a Forradalom é s a polgárháború tö rté nete témakörhöz 1. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Brjuszov Kocsetov Makarenko

szimbolizmus termelési regény nevelési regény

155

Jeszenyin Alekszej Tolsztoj Tyendrjakov Szimonov Blok

kö zép-orosz sztyeppe klasszikus, orosz pró za ocserk „lö vészá rok-kö nyvek” természetes beszédnyelv

2. Soroljon fel legalá bb négy művet, amit Paszternak fordított oroszra! Shakespeare: Ró meó és Jú lia, Antonius és Kleopá tra, Othello, Goethe: Faust, Petőfi: Já nos vitéz, 3. Mikor és hol jelent meg először a Doktor Zsivago? 1957, Milá nó , Feltrinelli Kiadó 4. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • • • • •

Paszternak Nobel-díjas: részben igaz; Nobel-díjat kapott elsősorban a verseiért, de nem vette á t a kö rü lette kialakult hecckampá ny miatt. Ismerte Lev Tolsztojt: igaz Irodalmi pá lyá já t, mint kö ltő kezdte: igaz Zenei pá lyá ra szá ntá k, hegedü lni tanult: részben igaz, mert zenei pá lyá ra szá ntá k szü lei, de zongorá zá st és zeneszerzést tanult. Moszkvá ban filozó fiá t tanult: hamis

5. Melyik XIX. szá zadi nagy orosz regényhez hasonlíthatjuk a Doktor Zsivago-t? Lev Tolsztoj: Há ború és béke 6. Mikor já tszó dik a Doktor Zsivago? 1903-1929 kö zö tt, a Nagy Honvédő Há ború idején 7. Hős és antihős. Meg tudja nevezni őket? Zsivago – Antipov 8. Foglalja össze röviden a regény mondanivaló já t! Főhőse: Zsivago, orvos, gondolkodó , kereső-kutató ember, alkotó - és művészegyéniség. Paszterná k regényének epikuma azért kü lö nbö zik a hagyomá nyos regénymodell epikumá tó l, mert az elbeszélés igazi mozgató rugó ja nem a cselekménysorok belső, lineá ris oksá ga, hanem éppen egy magasabb rendű oksá g.

156

Paszternak tö rténelem-felfogá sa há rom fá zisban bontakozik ki a regény kompozíció s menetében, há rom kü lö nbö ző megnyilvá nulá si formá ban. A kifejtés első formá ja monologikus jellegű, Vegyenyapin tézisszerűen kifejtett tanítá saként jelenik meg a tö rténelem lényegéről. A tanítá s kibontá sá nak má sodik szakasza má r dialogikus formá ban tö rténik, az alaptanítá st kü lö nbö ző mó don ú jraértelmező két tanítvá ny dialó gusaként. A tö rténetfilozó fiai koncepció kibontá sá nak harmadik szakasza akkor jelenik meg Paszternak regényének kompozíció já ban, amikor a hősö k sorsá nak beteljesü lése a végéhez kö zeleg. A regény végén szereplő, fiktív alkotó jukat tú lélő versek jelentik az életet, a halá l legyőzését. Nyitó versü k a Hamlet, való ban szintézisjellegű. Megfogalmazó dik benne az élet, mint színpadi já ték, amelynek szö vege előre meg van adva. Hamlet tö rténelmi korá nak hangjait pró bá lja elkapni, megérezni, megérteni a tá voli, tagolatlan zú gá sban. A má sodik és a harmadik versszak a sorsá ba kivetett ember jézusi á ldozatvá llalá sá t, annak sú lyá t sűríti képbe és fohá szba. Az ú t végének eleve elrendelése nem hagy lehetőséget a letérésre, a magá nyos harc rendeltetett a kö ltőnek, aki szá má ra az élet a nagy kaotikus mezőt á tszelő titokzatos ú t.

Ellenő rző kérdések az Erkö lcsi tartás é s hit az é letben témakörhöz 1. Mi jellemezte a Fá klyavivők mozgalmá t? Ú j lá tá smó d, ú j kö ltői eszkö zö k. Az élet és a művészet szent. Szabad bírá lat és szellemi szabadsá g. Nem volt homogén csoport, de a finn kultú ra jö vőjébe vetett hitü k ö sszekapcsolta őket. Jelszavuk: „ Nyissunk ablakot Euró pá ra” Az expresszionizmus finn formá ja. 2. Kapcsoljon az alá bbi megá llapítá sokhoz szerzőket: • • • • • •

Á llami Díjjal tü ntették ki: Waltari japá n író , aki irodalmi Nobel-díjat kapott: Kawabata eredeti foglalkozá sa orvos: Abe Kobo az Apá ró l fiú ra című triló gia szerzője: Waltari a II. vilá ghá ború utá ni japá n irodalom kimagasló alakja: Mishima Yukio a filozó fiai tudomá nyok kandidá tusa: Waltari

157

• •

az aprés-guerre kö r tagja: Abe Kobo egyik műnek tudomá nytö rténeti jelentősége is van: Waltari

3. Ki Szinuhe ellenpó lusa? Kaptah, a realista 4. Igazak az alá bbi á llítá sok? • • • • • •

Gombá r fordította A homok asszonyá -t: hamis a Szinuhe című regényből nem készü lt film: hamis Waltari a tö rténelemhez fordul, hogy sajá t korá t bemutathassa: igaz A Fehér nyírfa nemcsak irodalmi csoport volt: igaz a vilá girodalom egyik legjobb macskaportréjá t finn író alkotta: igaz Waltari híres műve A dobozember: hamis

5. Mik a XX. szá zadi japá n novellá k jellemzői? Heroizmus, halk szavú sá g és finomsá g, tapintat, méltó sá ggal elviselt tragédiá k, humanizmus 6. Melyik korban já tszó dik a Szinuhe? Egyiptom: i.e. 1390 - 1335 kö zö tt 7. Miért mondhatjuk, hogy a homoknak Abe Koboná l szimbolikus értelme van? Abe Kobo á llandó an visszatérő témá ja a szü rke á tlagember kétségbeesett kiú tkeresése a zsá kutcá bó l. A homok a zsá kutcá ba jutott, a gyö kértelen, emberek részvétlen és kilá tá stalan sorsá t szimbolizá lja.

Ellenő rző kérdések A sci-fi, mint irodalmi jelensé g témakörhöz 1. Minek köszönhetőa sci-fi irodalom fellendü lése? A XIX. szá zad vége tudomá nyos-technikai vívmá nyainak. 2. Soroljon fel öt jellegzetes sci-fi témá t! •

a jö vő elképzelt tá rsadalma és életformá ja,

158

• • • •

az űr- és időutazá s a fö lditől eltérő létformá kkal, civilizá ció kkal való érintkezés, űrhá ború k pszichikai, genetikai manipulá ció mesterséges intelligencia, robotok

3. Melyik fontos szó t alkotta sci-fi író ? robot 4. Melyik szerző életére, illetve munká ssá gá ra vonatkoznak az alá bbi á llítá sok? • • • • • •

Biokémikus volt. - Asimov Népszerű kö nyvet írt a sci-fi-ről. - Lem Műveiben emberek nélkü li univerzumot is á brá zol. - Lem A Futurian tá rsasá g tagja volt. - Asimov Kifejtette a virtuá lis való sá g koncepció já t. - Lem Axiomatikus regényíró i mó dszerrel dolgozott. - Asimov

5. Sorolja fel az Alapítvá ny és a Solaris há rom-há rom fontos szereplőjét! Alapítvá ny: Seldon, Hardin, Mallow Solaris: Kelvin, Snaut, Sartorius 6. Mi a baj az emberek viselkedésével Lem szerint? Sajá t vilá guk és gondolkodá smó djuk foglyai, nem is akarnak megérteni má s civilizá ció t, csak annak meghó dítá sá ra, legyőzésére tö rekednek. 7. Mi az Asimov á ltal kidolgozott pszichohistó ria és tudomá nnyá vá lt-e? Egy komplex jó slá si rendszer, tulajdonképpen statisztikai elemekkel vegyített, szá mszerűsített szocioló gia. Nem vá lt tudomá nnyá . 8. Ki mondta az alá bbi mondatokat? "Nem tudok semmit, de rendíthetetlenü l hiszem, hogy a kegyetlen csodá k ideje nem mú lt el." - Kris Kelvin, Solaris "Itt van nyakunkon a Seldon-vá lsá g, s mire ideér, polgá rmester akarok lenni és főpap!" - Hober Mallow, Alapítvá ny

159

Ellenő rző kérdések a Negatív utópiák témakörhöz 1. Ki alkotta az "utó pia" szó t, és mi a jelentése? Morus Tamá s, jelentése seholsincsorszá g 2. Nevezzen meg egy-egy híres spekulatív, gyakorlati, és "vegyes" utó piá t! • • •

spekulatív utó pia: pl. Plató n: Á llam gyakorlati utó pia: pl. Campanella: Napá llam spekulatív és gyakorlati is: pl. Bacon: Ú j Atlantisz

3. Mi a merle-i "politique fiction"? A politikai regény, a szatíra és a sci-fi voná sait ö tvö ző műfaj. 4. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • • • • •

Orwell egyik taná ra Aldous Huxley volt. - igaz Az Orwell író i á lnév egy akroníma. - hamis, egy folyó neve Orwell kiá brá ndult a kommunizmusbó l. - igaz Merle-nek nem voltak há ború s élményei. -hamis, német hadifogsá gban is volt Merle szá mos tö rténelmi regényt írt. - igaz

4. Melyik tanult műre igaz? • • • • • •

Egyik kö zponti témá ja a kulturá lis emlékezet megsemmisítése. 1984 A regény az „esemény” utá ni életet á brá zolja. - Malevil Há rom részből á ll. - 1984 A totá lis ideoló giá t a gondolkodá s és a beszéd szintjén is érzékelteti. - 1984 Egy demokratikus kö zö sség kialakulá sá t á brá zolja. - Malevil A tudomá ny fejlődésben já tszott szerepét is vizsgá lja. - Malevil

5. Sorolja fel Orwell és Merle két-két híres művét! Orwell: pl. Hó dolat Kataló niá nak, Á llatfarm Merle: pl. Mesterségem a halá l, Á llati elmék

160

Ellenő rző kérdések A beat nemzedé k témakörhöz 1. Mit jelent a beatség az irodalomban? Sok mindent jelenthet („vert”, „fá radt”, „haszontalan”, de „ü dvö zü lt” és „boldog” is). Egy korérzés és nemzedéki á llapot megtestesítője: elvonulni a gyűlö lt tá rsadalombó l a magá nyba. Az idegenkedés, tagadá sra épü lt, negatív vilá gkép, amely maradéktalanul elutasítja a hivatalos Amerika tá rsadalmi értékrendjét, etikai normatívá já t, esztétikai hagyomá nyait és mindennapi életformá já t. Az író feladata nem má s, mint a való sá g szubjektív tartalommal való megtö ltése. 2. Nevezzen meg a beat-nemzedékhez tartozó művészek közü l egy zenészt, egy fotó művészt, egy zeneszerzőt, egy színészt és egy festőt. Zenész: Lennie Tristano Fotó művész: Harry Redley Zeneszerző: Lester Young Színész: James Dean Festő: John Agley 3. Melyik tanult szerzőre igazak az alá bbi á llítá sok? • • • • • • • •

já rt Magyarorszá gon - Ginsberg a Columbia Egyetemen tanult - Kerouac, Salinger a New Yorker folyó iratban jelentek meg elbeszélései- Salinger anyja zsidó volt-Ginsberg há romszor nősü lt-Ginsberg részt vett a normandiai partraszá llá sban - Salinger kedveli a magá nyt-Salinger homoszexuá lis volt- Ginsberg

4. Kinek a műve? • • • •

Kilenc történet - Salinger Nagyszerű gondolatok könyve - Kerouac Művésztelep - Kerouac A leples bitang - Ginsberg

5. Kapcsoljon az alá bbi jellemzőkhöz tanult szerzőket: •

a beat líra való di értékeit Ginsbergen kívü l ezeknél a kö ltőknél talá ljuk meg – Corso, Ferlinghetti, Lamantia, Gary Snyder

161

• • • • • •

szívesen előadta Blake kö lteményeit - Ginsberg regényét egy hosszú papírtekercsre írta - Kerouac műve inká bb szociográ fia, mint regény - Kerouac a szleng elemeivel fejezi ki érzéseit - Salinger műve há rom nap eseményeit dolgozza fel - Salinger szabadsá gvá gy, az utazá s kö zbeni izgalmak jellemzik a szereplőket - Kerouac

6. Nevezzen meg legalá bb két magyar fordító t, akik a beat-nemzedék költőit/író it fordítottá k! Gyepes Judit, Eö rsi Istvá n 7. Melyik műben szerepeltek? • • • • •

Holden Caulfield - Zabhegyező Carl Solomon - Ú ton Sal Paradise - Ú ton Dean Moriarty - Ú ton Phoebe - Zabhegyező

8. Mi a véleménye a beat-nemzedékhez tartozó író kró l? Egyéni vélemény (kedvelem/nem kedvelem: legalá bb há rom érv, illetve ellenérv)

Ellenő rző kérdések Az emberi helytállás é s az é rtelem viszonya a XX. század második felé ben témakörhöz 1. Pá rosítsa ö ssze a személyeket és műveket! Foucault Kesey Plath Wharton Keyes Grass

Az őrü ltség tö rténete a klasszikus korban Démondoboz A kolosszus Last Lovers Virá got Algernonnak Bá dogdob

2. Mi jut eszébe az alá bbi nevekről? • Thomas S. Szasz –.Felismerte, hogy a betegségek tá rsadalmi vonatkozá sai sem lebecsü lhetők. Pszichiá triai szocioló giá val foglalkozott. A „labelling theory”, vagyis a mentá lis betegségek

162

• • • •

minősítési elméletének kidolgozó ja. Az elmebetegség mítosz, hirdeti híressé vá lt művében Szasz. Ugyanazokkal a tü netekkel az egyik egyént beteggényilvá nítjá k, a má sikat nem. Ted Hughes – Sylvia Plath férje; angol kö ltő; Plath poszthumusz megjelent verseit vá logatta Tandori Dezső – az Üvegbú ra fordító ja Milos Forman – A Szá ll a kakukk fészkére filmvá ltozatá nak rendezője; a filmért Oscar-díjat kapott. Falvay Mihá ly – a Madá rka fordító ja

3. Melyik szerző(k) életére igaz? • • • • • •

pszichiá triai intézetben volt – Kesey, Plath, Wharton festő is volt - Wharton irodalmi Pulitzer díjat kapott - Plath a Stanford egyetemen tanult - Kesey előszö r lengyelü l írt - Wharton letartó ztattá k drog birtoklá sá ért – Kesey

4. Adja meg az alá bbi szereplők pá rjá t! • •

Madá rka – Al Mc Muphy – Főnö k (Bromden, a félvér indiá n)

5. Vá laszoljon rö viden az alá bbi kérdésekre! •

Mi a titka a Szá ll a kakukk fészkére című regény vilá gsikerének?

A konformizmus kontra nonkonformizmus vitá jaként, entropikus regényként, a szatíra és a fekete humor kontextusaiban, a modern tá rsadalom dehumanizá ló hatá sa elleni tiltakozá sként szü letett abban a korban, a XX. szá zad azon éviben, amikor a normá lis magatartá s egyre inká bb azonosult az embertelenséggel, a kö zö nyö s ü gyintézés a lélektelen terrorral, a jó l nevelt lelki ü resség a kíméletlenséggel. •

Bizonyítsa be, hogy az Üvegbú ra ö néletrajzi ihletésű regény!

Halá la utá n megjeen napló já bó l és levelezéséből megtudjuk, hogy fiatal kora ó ta labilis egyéniség volt, pszichiá triá n is kezelték és végü l ö ngyilkos lett. A halá l motivum egész életét végigkísérte. •

Miért tartjuk a Madá rká - kü lö nö s kö nyvnek?

163

A regény angolul író dott, de nem angol nyelvterü leten szü letett. Az amerikai festő az emberiségről, az igaz bará tsá gró l, a há ború őrü lt igazsá gtalansá gá ró l ír a két gyerekkori jó bará t tö rténetében.

Ellenő rző kérdések a Rituálé , kegyetlen színház, társadalmi dráma című témakörhöz 1. A rituá lészínhá z, a kegyetlen színhá z, vagy a dü hös fiatalok képviselőjee? • Alan Sillitoe - dü hö s fiatalok • Antonin Artaud - kegyetlen színhá z • Peter Shaffer - rituá lészínhá z • Arnold Wesker - dü hö s fiatalok • Tony Richardson - dü hö s fiatalok • Edward Bond - kegyetlen színhá z • John Braine - dü hö s fiatalok 2. Melyik tanult szerzőműve? • • • • • • •

A tolvaj napló ja - Genet Az erkély - Genet Á tokföldje - Eliot A komédiá s - Osborne Majdnem ú riember - Osborne Macská k könyve - Eliot Koktél hatkor - Eliot

3. Melyik szerzőéletére igaz? • • • • • • • • •

Kispolgá ri csalá dban szü letett - Osborne Ameriká ban szü letett - Eliot Ő írta a modernista kö ltői mozgalom programadó versét - Eliot É desanyja elhagyta - Genet Filmgyá rtó vá llalata volt - Osborne Nemzeti Irodalmi Nagydíjat kapott - Genet Tudott szanszkritü l és latinul - Eliot Nobel-díjat kapott - Eliot Oscar-díjat kapott - Osborne

4. Melyik drá má ban szerepelnek? •

Helena - Dü höngőifjú sá g

164

• • • •

kó rus - Gyilkossá g a székesegyhá zban Monsieur - A cselédek Redfern ezredes - Dü höngőifjú sá g Solange - A cselédek

5. Melyik szerzőművészetére igaz? • • • •

Verseket és verses drá má kat írt. - Eliot Tanult drá má já t nehéz bemutatni. - Eliot Tanult drá má ja főhősét ifjú idegbetegnek titulá ltá k. - Osborne Regényei a vilá g kö ltői lá tomá saivá nőnek. - Genet

Ellenő rző kérdések Az abszurd színház című témakörhöz 1. Milyen nézeteket vallottak az abszurd drá má k szerzői? Az emberi lét abszurd és céltalan, az ember nem talá lja élete értelmét, nem tudja sorsá t befolyá solni, bá rmennyire is kü zd. A reménytelenség, rémü let és szorongá s az emberiség legfőbb alapélménye. 2. Milyen az abszurd drá má k cselekménye és nyelvezete? Cselekmény alig van. A szereplők néha hiperaktívak, de ez is csak a tevékenységek hiá bavaló sá gá t hangsú lyozza. Tettek helyett beszélnek, gyakori a klisék, szá lló igék, kétértelműségek, zavaros mondatok haszná lata. 3. Sorolja fel az abszurd rokon műfajait/irá nyzatait! • •

rokon műfajok: commedia dell’arte, vaudeville, zenés kabaré rokon irá nyzatok: szü rrealizmus, egzisztencializmus, expresszionizmus

4. Töltse ki az alá bbi tá blá zatot a tanult szerzőkről! Név Eugéne Ionesco Samuel Beckett Tom Stoppard

Melyik orszá gban szü letett Romá nia Írorszá g Csehorszá g

Melyik orszá gban Milyen nyelven él(t) írt Franciaorszá g francia Franciaorszá g angol, francia Anglia angol

165

5. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • • • • • •

Ionesco szereplői tö bbnyire há zaspá rok - igaz Ionesco első nagy sikerét nem A kopasz énekesnővel aratta hamis Beckettet az élet beteges dolgai érdekelték - hamis Beckett kései drá má i nagyon rö videk - igaz Stoppard írta az 1984 forgató kö nyvét Brazil címmel - igaz A Stoppard író i á lnév - hamis

6. Adja meg az alá bbi szereplők pá rjá t! • • • •

Martinék - Smith-ék Pozzo - Lucky Vladimir - Estragon Rosencrantz - Guildenstern

7. Melyik műről van szó ? • • • •

A két felvoná s egymá s tü kö rképe. - Godot-ra vá rva A cselekmény há rom szinten bontakozik ki. - Rosencrantz és Guildenstern halott A drá má nak félrevezető a címe. - A kopasz énekesnő A színmű a kemény fiú k kö rében is sikert aratott. - Godot-ra vá rva

Ellenő rző kérdések a Kö zé p-kelet európai humor é s groteszk témakörhöz 1. Miért a regény a jellemzőműfaj a XX. szá zad végi közép-kelet euró pai cseh irodalomban? A regény műfaja epikussá gá val és a formá k széles ská lá já val nagyobb lehetőséget adott az események megragadá sá nak. Az egyén és a tá rsadalmi csoportok gondolatait, érzésvilá gá t és lelkiá llapotá t jobban ki tudta a regény fejezni a XX. szá zad hetvenes – nyolcvanas éveiben. 2. Ki mondta? •

Csehszlová kia szovjet megszá llá s utá ni koszaka: Hrabal korszak - Kundera

166

•

A vilá girodalom há rom legjobb műve közé tartozik a Svejk Brecht • A regény nem író já nak vallomá sa, hanem annak vizsgá lata, hogy mi is az emberi élet abban a csapdá ban, amivé a vilá g alakult Kundera • Hősködtem, lá tszó lag nevettem is, közben pedig fojtogatott a zokogá s - Jaroslav Hašek 3. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! Szerző Kundera Kundera Hrabal Hašek

Műcím Bú csú keringő Tréfa Szépséges Poldi A Balaton partjá n

Műfaj regény regény poéma elbeszélés

4. Melyik tanult szerzőre igazak az alá bbi á llítá sok? • • • • •

felvette a francia á llampolgá rsá got - Kundera tudott magyarul is - Hašek perbe fogjá k bigá miá ért - Hašek jogi diplomá ja van - Hrabal vasú tépítő segédmunká s is volt - Hrabal

5. Kapcsolja az alá bbi neveket valamelyik tanult szerzőhö z!

Diderot

Kundera

Jiri Kolá r Marek Schopenhauer Salvador Dali

Hrabal Hašek Hrabal Hrabal

Jiři Menzel

Hrabal

Flaubert Karel Vaně k Josef Lada Heidegger

Hrabal Hašek Hašek Kundera

Maryška

Hrabal

Dramatizá lja a Mindenmindegy Jakab és gazdá ja c. művét Kö ltő; az író bará tja Svejk alteregó ja Filó zó fiai műveket olvas és filó zó fiá t is tanul 50-es évekbeli író i korszaká ra nagy hatá ssal volt a szü rrealista festő A Szigorú an ellenőrzött vonatok regényből készü lt Oscar díjas film rendezője A Sörgyá ri capricccio mottó ja egy Flaubert idézet Ú jsá gíró ; ő fejezte be a Svejket A Svejk viá ghírű illusztrá tora Egzisztencialista filozó fiai felfogá sá t az író magá énak érezte A Sörgyá ri capriccio főszereplője

167

6. Mi a titka a Švejk népszerűségének? Jaroslav Hašek szatirikus regénye méltá n vilá ghírű. Hőse a vilá girodalom halhatatlan figurá i kö zé tartozik, filmben, színhá zban és operá ban is talá lkozhatunk vele. Švejk név kö znyelvi szó vá lett. Egy bizonyos fajta humoros magatartá s jelképe, igazi hős, akinek létrehozá sá val Hašek az egész vilá g esztelensége és embertelensége ellen á llított emléket.

Ellenő rző kérdések A fekete humor, avagy a komikum minősé gi ké rdé sei témakörhöz 1. Bizonyítsa be, hogy a fekete humor kialakulá sa elkerü lhetetlen volt. Abban a korban alakult ki (Kennedy-korszak), amikor a regénynek, mint műfajnak meg kellett ú julnia. Ú j formá k és mó dszerek voltak szü kségesek ahhoz, hogy a vá lsá gérzetet ki lehessen fejezni a fenná lló tá rsadalommal szemben. Vá lsá g és krízishelyzet – amint azt Szabolcsi Mikló s is megfogalmazta - alakult ki. Az író ebben a helyzetben az élet adta borzalmakat és igazsá gtalansá gokat a groteszk oldalá ró l kö zelíti meg. Humora kegyetlen, de ironikus, borzalmas és nevetséges egyidejü leg. A fekete humor nem regénytípus, hanem esztétikai minőség. 2. Mit jelent az entró pia a regényművészetben? Az entró pia á ltalá nos erőhiá ny, az energetikai differenciá k révén bekö vetkező nyugalmi á llapot a zá rt rendszerben. A modern irodalom gyakran hívja segítségü l az informá ció elméletet, a kibernetiká t vagy má s tudomá nyokat. Amikor az entró pia irodalmi szerepkö rt vá llal, akkor tá rsadalmi tartalmakkal telítődik: az elembertelenedett tá rsadalmat jellemzi. 3. A fekete humor egyértelmű mindenki (olvasó közönség és kritikusok) szá má ra? Nem. „Szatíra”, „morá lis allegó ria”, „fabulá tor” – címkékkel is ellá ttá k. A fekete humor nem azonos a szatírá val, mert a szatíra megsemmisítheti á ldozatá t. A fekete humor céltá blá ja azonban nem semmisíthető meg.

168

4. Vonnegutra vagy Pynchonra utalnak az alá bbiak? Indokolja meg.( ha szü kséges) • • • • • • • •

„Így megy ez” – Vonnegut; a legrö videbb és leggyakrabban haszná lt idézet Az ötös szá mú vá gó hídbó l bélyeggyűjtemény – Pynchon; Pierce Inverarity hagyatéká bó l 2002-ben 7o éves - Pynchon euró pai hadszínterek – Vonnegut; a II. vilá ghá ború alatt katona volt - Drezda Faulkner Alapítvá ny díja – Pynchon kapta, mint legjobb elsőkö nyves az V.-ért John Irwing – Vonnegut tanítvá nya az Iowa-i író iskolá ban természettudomá nyos szaknyelv – Pynchon: műszaki tudomá nyokat is hallgatott, tudomá nyos pá lyá ra készü lt – innen az affinitá s személyét titok ö vezi – Pynchon: sem fotó nem készü lt ró la, nem tudni hol lakik és ki ő tulajdonképpen

5. Sorolja fel Vonnegut és Pynchon két-két híres művét, amit magyarra is lefordítottak! Vonnegut: Macskabölcső, Börtöntöltelék Pynchon: Entró pia, Gravitá ció s szivá rvá ny

Ellenő rző kérdések A posztmodern irodalom témakörhöz 1. Igaz-e a posztmodernre? • • • • • • • •

lineá ris fejlődésszemlélet - hamis cselekményesség - igaz episztemoló giai jellegű- hamis metanyelvi já tékossá g- igaz a cél a szó rakoztatá s - igaz szűk kö zö nséghez szó l- hamis ironikus- igaz vilá ga racioná lis- hamis

2. Melyik tanult író ra jellemző • • • •

mérnö k-zenész - Vian filozó fus-szemiotikus - Eco esztéta és kommuniká ció -kutató - Eco meseregényeivel lett híres - Calvino

169

•

regénye filmvá ltozatá nak bemutató já n lett rosszul - Vian

3. Vá laszoljon röviden az alá bbi kérdésekre! • • • • •

Mi volt Boris Vian író i á lneve? - Vernon Sullivan Mi A ró zsa neve filozó fiai-teoló giai témá ja? - az igazsá g Mi a Ha egy téli éjszaká n ... kerettö rténetének két értelmezése? - szerelmi tö rténet Mi a címe Vian abszurd drá má já nak? - Birodalomépítők Ki írta A Foucault ingá -t? - Eco

4. Egészítse ki az alá bbi tá blá zatot! A szerző neve Boris Vian

A mű címe Tajtékos napok

Italo Calvino Ha egy téli éjszaká n egy utazó Umberto Eco A ró zsa neve

Főszereplő pá r(ok) Colin - Chloé Chick - Alise

Olvasó Ludmilla Vilmos - Adso

Egyéb szereplők Nicholas, a szaká cs Jean-Sol Partre fekete bajuszú szü rke egér - Flannery, az író Jorge

5. Ki mondta? • • • •

"A szerző nem értelmezheti sajá t művét, hiszen épp azért írt regényt, hogy az maga gerjessze az értelmezéseket" - Eco "korunk legmegható bb szerelmi regénye" - Queneau "Egy regényt szerettem volna olvasni, aztá n ú gy esett, hogy írtam inká bb tízet" - Calvino "élni tudni annyi, mint röhögni a halá lon, s meghalni a röhögéstől" - Vian

Ellenő rző kérdések a Latin-amerikai irodalom té makö rhö z 1. Jellemezze röviden a má gikus realizmust és a fantasztikus irodalmat! • •

Má gikus realizmus: a való s tö rténések irracioná lis, szü rrealista elemekkel keverednek. Fantasztikus irodalom: a racioná lis emberi szellem megmagyará zhatatlan élményekbe ü tkö zik, melyek a titokzatos, az érthetetlen benyomá sá t keltik.

170

2. Töltse ki az alá bbi tá blá zatot a tanult író kró l és műveikről! A szerző neve Nemzetiség Julio Cortá zar argentin

A tanult mű címe Nagyítá s

Gabriel García kolumbiai Má rquez Mario Vargas perui Llosa

Szá z év magá ny A Kecske ü nnepe

Főszereplő Roberto Michel A Buendína csalá d Urania Cabral

Irá nyzat/stílus fantasztikus elbeszélés má gikus realizmus naturalizmus

3. Melyik tanult műben szerepel? • • •

Melchiades - Szá z év magá ny Az ú jsá got olvasó férfi - Nagyítá s Trujillo generalisszimusz - A Kecske ü nnepe

4. Melyik szerzőműve? • • • • • • •

Négy ó ra a Catedralban - Mario Vargas Llosa Egy előre bejelentett gyilkossá g kró niká ja - Gabriel García Má rquez Szerelem a kolera idején - Gabriel García Má rquez Dulimanó k és fá má k - Julio Cortá zar Ugró iskola - Julio Cortá zar Pantaleó n és a hölgyvendégek - Mario Vargas Llosa Könyv Manuelnek - Julio Cortá zar

5. Igazak-e az alá bbi á llítá sok? • • • • • •

Vargas Llosa doktori disszertá ció já t Cortá zarró l írta. - nem (García Má rquezről) García Má rquez regényeiben sajá t csalá dtagjai is szerepelnek. igaz Vargas Llosa iskolá já ró l szó ló regényét elégették az iskola udvará n. - igaz Mindhá rom író tanult művében egyetemes élményeket á brá zol. nem (Cortá zar egyedieket) Mindhá rom író sokat já rt/élt kü lfö ldö n. - igaz Vargas Llosa elnö kjelö lt volt. - igaz

171

BIBLIOGRÁ FIA Abá di Nagy Zoltá n. 1982. Vá lsá g és komikum. Budapest: Magvető Kiadó . Abá di Nagy Zoltá n. 1997. Vilá gregény-regényvilá g. Debrecen: Kossuth Egyetemi Kiadó . Bakcsi Gyö rgy. 1976. Forradalmak, há ború k, irodalom. Budapest: Gondolat. Bá ti Lá szló és Kristó -Nagy Istvá n (szerk.) 1970. Bevezetés a huszadik szá zad angol irodalmá ba. Budapest: Gondolat. Bécsy Á gnes. 1980. Virginia Woolf vilá ga. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Britannica Hungarica Brustein, Robert. 1982. A lá zadá s színhá za. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Daiches, David. 1978. A regény és a modern vilá g. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Dobossy Lá szló . 1963. Hašek. Budapest: Gondolat. Dulan, Richard –Bradbury Malcolm. 1997. Az amerikai irodalom története. Budapest: Corvina. Eco, Umberto. 1983. Széljegyzetek A ró zsa nevéhez. in: Umberto Eco. 1994. A ró zsa neve. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . pp. 583-614. Epstejn, Mihail. 2001. A posztmodern és Oroszorszá g. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Esslin, Martin. 1980. The Theatre of the Absurd. New York: Penguin Books. Fergusson, Francis. 1986. A színhá z nyomá ban. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Gremsperger Lá szló – Gyeskó Á gnes (szerk.). 1999. Ki kicsoda a vilá girodalomban? Budapest: Kö nyvkuckó . Gspann Veronika 1992. Edward Albee drá má i. Budapest: Akadémiai Kiadó .

172

Halá sz Előd. 1987. A német irodalom története. Budapest: Gondolat. Hankó B. Ludmilla. 1994. Milan Kundera regényei, mint a Kö zép-Euró pai tapasztalat kifejezése. In A modern regény Közép-kelet Euró pá ban. Szeged: Egyetemi Kiadó . pp. 19-27. Haraszti Zsuzsa. 1977. A megalá zá s problematiká ja Mario Vargas Llosa regényeiben. Budapest: Akadémiai Kiadó . Kada Jú lia (szerk.) 1996. Huszonöt fontos angol regény. Budapest: Maecenas Kö nyvkiadó és Lord Kö nyvkiadó . Kardos Lá szló és Sü kö sd Mihá ly (szerk.) 1962. Az amerikai irodalom a XX. szá zadban. Budapest: Gondolat. Kristó Nagy Istvá n. 1971. Regények, drá má k, remények. Pillantá s az élő vilá girodalomra. Budapest: Magvető Kulin Katalin. 1977. Mítosz és való sá g. Gabriel García Má rquez. Budapest: Akadémiai Kiadó . Lem, Stanislaw. 1970. Tudomá nyos-fantasztikus irodalom és futuroló gia. Budapest: Gondolat. Maá r Judit. 2001. A fantasztikus irodalom. Budapest: Osiris Kiadó . Madará sz Imre. 1993. Az olasz irodalom története. Budapest: Nemzeti Tankö nyvkiadó . Mész Lá szló né. 1984. Drá maértelmezések. Ibsen, Csehov, Beckett. Budapest: Tankö nyvkiadó . Pytlík, Radko. 1998. Hrabal emlékkönyv. Budapest:Eri Kiadó . Sü kö sd Mihá ly. Kö nyvkiadó .

1990.

Utó pia

lovagjai.

Budapest:

Szépirodalmi

Szabó Gyö rgy. 1979. Szá zadunk olasz irodalmá nak kis tü kre. Budapest: Gondolat. Szabolcsi Mikló s. 1987. Vilá girodalom a 20. szá zadban. Budapest: Gondolat. Széná si Ferenc. 1994. Italo Calvino. Budapest: Osiris - Szá zadvég. Szerb Antal. 1980. A vilá girodalom története. Budapest: Magvető.

173

Szilá gyi Á kos. 1988. Ezerkilencszá znyolcvannégyen innen és tú l: a negatív utó piá k tá rsadalomképe. Budapest: Magvető kiadó . Tencz Beá ta. 1994. A kisvá ros, ahol megá llt az idő. In A modern regény Közép-kelet Euró pá ban. Szeged: Egyetemi Kiadó . pp. 186-191. Trilling, Lionel. 1965. Művészet és neuró zis. Budapest: Euró pa Kö nyvkiadó . Vajda Gyö rgy Mihá ly. 1966. A német irodalom a XX. szá zadban. Budapest: Gondolat. Vihar Judit. 1994. A japá n irodalom rövid története. Budapest: Nemzeti Tankö nyvkiadó . Williams, Raymond. 1989. Orwell. Budapest: Gondolat..

174