XX. évfolyam 2. szám 2005. április A Táncsics Mihály Kollégium lapja
Tetemnéző-felújítás! Ilyen lesz! ►►►►►► Na mi van? A Spec halálára bazírozunk?
Ilyen volt! ▼▼▼▼▼▼
A tartalom: BAJ van Pókháló DT-hírek Sakkbajnokság Álhírek Farsang Piroska és a farkas Kollégiumi álnévsor Zuhanyzó A Főszerkesztő válaszol A hónap kérdése
2. oldal 3. oldal 4. oldal 5. oldal 6. oldal 8. oldal 10. oldal 12. oldal 13. oldal 14. oldal 16. oldal
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
BAJ van! Új seprő jól seper? Ha az újság olvasását az utolsó oldallal kezdtétek, láthattátok, hogy új diákfőszerkesztője van a Táncsics Tükörnek Baranyai Attila János (azaz BAJ = jómagam) személyében. Pék Zoltán (P.Q.R.) már negyedikes, így új emberre volt szüksége a szerkesztőségnek. Demjén tanár úr rögtön (naaa! – a főszerk.) rám gondolt, én pedig hosszas vívódás után vállaltam az állást mindenki nagy örömére. Ez a szám elég munkaigényes volt számomra, az újságban legalább 12 oldal teljesen az én írásom. Szeretném, ha a jövőben minél többen részt vennétek az írásban, szerkesztésben. Ha van egy-két jó sztorid, vagy valami fantasztikus ötleted, jelentkezz! Én bizony örülnék, ha szerepelne a nevem egy kollégiumi újságban! Megpróbálom minél színesebbé tenni az újságot. Új rovatokat indítunk, illetve a címlapot még ötletesebbé varázsoljuk, a hónap kérdése pedig még értelmetlenebb lesz. Mivel a becenevem – hála a speceseknek – BAJ, ezért máris megvan egy új rovat „BAJ van” címmel. Ez az oldal természetesen nem mindig rólam szólna, hanem a kollégiumlakók problémáiról. Végre lesz egy komoly oldal is ebben az újságban. Vagy mégsem? Ha nem lenne BAJ a kollégiumban, elpoénkodnánk az egész oldalt, de BAJ – hála istennek ☺– van. A főszerkesztőváltás automatikusan adta a hónap kérdését is, amit szokás szerint az utolsó oldalon olvashattok. A válaszok most is nagyon jól sikerültek – külön köszönet a 205-ös szobának. Jó érzés a specen élni, ilyen jó humorú emberek között. Nagy vita folyik arról, hogy én közéjük tartozom-e. Ez a Táncsics Tükör talán megadja rá a választ. Azt is tapasztaltam, hogy az álhírek nagy sikert arattak, ezért ha marad hely, kaptok majd jó kis szaftos álhíreket. További új rovat lesz a „Kollégiumi esti mese” is. Ezen az 1-2 oldalon egy-egy kollégista által írt mesét fogunk leközölni, ami akár a te meséd is lehet. Szóval hajrá, mindenki kezdje el írni a saját prózai alkotását, és ha azt szeretné, hogy erre aludjanak el a kollégisták, akkor rohanjon el vele a 203-as szobába (itt lakom)! Vigyázat! Ha senki sem ír mesét, akkor kénytelenek lesztek az enyémet olvasni – gondoljátok meg... Én mindenesetre várom az alkotásokat. Az ifjú költők verseit is szerepeltetjük, aki tehát a lírában járatos, azoknak is hajrá! „Aktuális” címen olvashattok majd a kollégiumi életből vett híreket. Körülbelül így fognak kinézni egy ideig a Táncsics Tükrök. Diákfőszerkesztőként további jó olvasást kívánok a következő oldalakhoz.
BAJ
2
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Pókháló Hommage à Pók Ezen az oldalon a most leköszönt diákfőszerkesztő, Pék Zoltán írásaiból teszünk közzé válogatást. A korábbi lapszámokban is rendszeresen olvashattátok verseit, írásait. Eredetileg azt terveztük, hogy ezeken a hasábokon ő maga búcsúzik el olvasóitól. Ezt – közismert szerénységéből adódóan – hosszas unszolásunkra sem volt hajlandó megtenni. Ezért választottuk az elköszönésnek ezt a formáját.
Az emberiesség hanyatlása - Világnézetem Az ember, mint problémamegoldó lény kétféleképpen halhat meg: vagy túl nagy (sok) probléma elé kerül, vagy feleslegessé válik, azaz nincsen probléma, amit megoldhatna. Több ezer éve próbál olyan környezetet kialakítani magának, amelyben életben maradhat. Az ősember, ha lett volna nyelve, amivel leírja gondolatait, bizonyára hasonló naplót alkotott volna, mint Defoe Robinsonja. Bár kezdetektől fogva közösségekben él, de szavak nélkül, kiszolgáltatva, bizonyára pont olyan egyedül érezte magát, mint a hajótörött főhős. Ezért kialakított magának egy életteret, amelyben életképesebb, mint a vadon élő állatok. Valójában túl kevés olyan probléma elé került, amit adottságainak köszönhetően meg tudott volna oldani. Bár ismerünk eszközhasználó állatokat is, az ember egyedülálló abban, hogy magára tudja ölteni a világot: olyan tárgyakat formál, olyan műalkotásokat készít, olyan vallásokkal, mítoszokkal, szimbólumokkal veszi körül magát, amelyek életképessé teszik az eredetileg durva és vad környezetben, és átmenetileg megóvják attól, hogy elállatiasodjon." De ez a világ csak kis mértékben kompatibilis az emberrel. Még kisebb mértékben a többi élőlénnyel, ez szüli azt a téveszmét, hogy az ember az evolúció csúcsa, magasabb rendű élőlény stb. A "technokratikus rendszer" bonyolultsága, azaz a modern világ számtalan, eredetileg az emberre szabott problémája lehetetlenné teszi az ember számára, hogy mindent átlásson és értsen, ezért kénytelen átalakulni, megváltozni egy-egy speciális probléma megoldásához. A halál változás, a változás halál, az ember megszűnik embernek lenni - ez az emberiség szomorú jövője. (Forrás: Etika tk.; Konrad Lorenz: Ember voltunk hanyatlása)
Az ördög dala Ezer éve Bárgyú-féle Béke képe Sivár réme Híven rontja az embert.
Sátán mérge Ím elérte: Lusta lénye Harctól félve Küzdeni soha nem mert.
3
Meghalt végre Eltűnt vére. Semmi, vége. Kérded: él-e: Mozdulatlanul hever.
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
DT-hírek Február 21-én, hétfőn, a hosszú interregnum után frissen megválasztott DT-tagok öszszegyűltek, hogy megválasszák elnöküket. A régiek inkább kevesebb, mint több sikerrel húzták le a rájuk bízott egy évet – ráfért a kollégiumra a változás. A gyűlés sikerrel járt, döntő többséggel Kocsis Szilvesztert szavazták meg DT-vezetőnek. Mivel negyedikes lévén csak fél évig maradhat posztján, megválasztották az elnökhelyettest, főpénztárost is Heinczinger Zorán személyében. A DT jövendő működéséről Szilvesztert kérdeztük: TT: Miért jelöltetted magad DT-elnöknek? K. Sz.: A legfontosabb oka az volt, hogy tavaly senki nem állt ki a diákok érdekeiért. Az előző DT nem csinált semmit (bocs), gyakorlatilag nem is működött, s így sikerült elfogadniuk egy olyan házirendet, amelyet a kollégisták még nem is láthattak, és nem módosíthatták megfelelően. Emiatt egy csomó kellemetlen szabállyal kell együtt élnünk egy darabig. Továbbá egy régi ismerősöm, egy jó barát, Tibor atya nagy hatással volt rám, s erőt éreztem magamban arra, hogy elvállaljam ezt a tisztséget. Ezért jelöltettem magam. TT: Hogy zajlott az elnökválasztás? K. Sz.: A versengés nagyon szoros volt. A száztagú DT-s társaságból heten jelöltették magukat. Közülük mindenki elmondta a kampánybeszédét, de természetesen nekem sikerült a legjobban. Elmondtam kis Magyarországunk problémáját, kifejtettem a nagy Magyarország szépségét s előnyeit. Mialatt beszéltem, senki sem moccant, minden figyelem rám összpontosult. És nem is hiába: amikor szavazásra került a sor, a jelöltek mindegyike visszalépett, s egyhangúlag engem szavazott meg a „nép”. Köszönöm a bizalmukat az újságon keresztül is, nem fognak csalódni bennem. TT: Mit tervezel megvalósítani ebben a fél évben? K. Sz.: Szeretném, ha minden szobában kint lenne a falon a portrém, aranykeretbe foglalva, alatta imazsámoly és örökmécses, valamint persely. Önellátó kollégiumról álmodom, ahol a szabad földterületeket megművelnénk, a burzsoáziát kiirtanánk – éljen a proletárdiktatúra! Központosítanánk mindent mindennel kapcsolatban. Terrort és személyi kultuszt fogok bevezetni. Meghirdetem a menetelést a Táncsicsba „Marcia su Táncsics” jelszóval. Továbbá a szobák tévét kapnának, ahol az egy darab rólam szóló csatornát néznék. Szeretnék még egy koncentrációs sporthetet májusban, jövőre újonctábort illetve -avatást. A minden évben megrendezett Táncsics Unió héten is sok új programot kell szerveztetnem, amelyekre szeretném, ha mindenki eljönne, s legalább a rendezvények 25%-án (akár kötelező jelleggel) részt venne. Ez a félév pontosan elegendő lesz a tervgazdálkodás bevezetésére. Természetesen bevezetésre kerül az is, hogy a hétvégéről a kollégiumba visszatérő diákok a magukkal hozott élelmiszerekből csak kis részt tarthatnak meg, a többit be kell szolgáltatniuk a közösbe, azaz a 204-es szobába. Jövőre megvalósul az abszolutisztikus szocializmus. Addig se felejtsük el a hírhedt idézetet: „Csonka Magyarország nem ország, Demjén Magyarország maga a pokol.”(Seres Nóném Jágó Geréb Hegedűs Júdás Public Enemy Gyula)
4
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Sakkbajnokság ,,F, gyere már!”- kiáltotta Berti úgy háromnegyed 3 után 5 perccel. Mint kiderült, F csak ,,pár” fizikafeladatot pakolt még a táskájába, hogy ne unatkozzon. Mivel Berti Jenőtől már jó előre elkérte a bérletét, semmi akadálya nem volt annak, hogy elinduljunk a Pannónia Kollégiumba, ahol évente kétszer rendezik meg a budapesti kollégiumok közti sakkversenyt. A tanárok finoman csak azt kérték tőlünk, hogy nyerjük meg, különben… A kollégiumba érkezve a verseny szervezője azt kérdezte tőlünk, hogy miért nem vittük vissza a kupát. Mint kiderült, ezt a versenyt ősszel is megrendezték, de arra a Táncsicsot, mellesleg az előző két verseny győztesét, ,,elfelejtették” meghívni. Ennek ellenére elvárták tőlünk, hogy a kupát juttassuk vissza a kollégiumukba. Úgy 4 órára körülbelül 3 csapat jelent meg, de mi tudtuk, hogy a koleszok többsége megint késik legalább fél órát. Nagy meglepetésünkre a Kós Károly Kollégium nem jött el a versenyre. Pedig ők az előző két versenyen nagy ellenfeleink voltak, és elég nehezen tudták elviselni a vereséget. A Kós hiánya F-et is megnyugtatta, hiszen az első két részvételünkkor a megszerezhető 39-39 pontból szerény 38-38-at tudtunk megszerezni a Kós 2. táblásának köszönhetően, akit mi az egyértelmű hasonlóság miatt kalóznak neveztünk el. Ami a versenyt illeti, ugyanolyan szervezetlen volt, mint eddig, az ellenfelek – a Deákon és az Apáczain kívül – mondhatnám most ismerkedtek meg a bábukkal. Körmérkőzés volt, így 7 partit kellett játszanunk. Miután a 3. fordulóban simán megvertük a Deákot 3-0ra, meg sem fordult a fejünkben, hogy más viszi el a kupát. Mivel a partikkal elég gyorsan végeztünk, F fizikázással, Berti olvasással, én pedig zenehallgatással múlattam az időt. Az 5. forduló után 15 pontunk volt, ami azt jelentette, hogy nyugodtan ott is hagyhattuk volna a versenyt, és siethettünk volna vissza egy original koleszos vacsorára, de úgy döntöttünk, hogy azért illik maradni. Az utolsó fordulóban játszottunk az Apáczaival, sima 3-0. Így a megszerezhető 21 pontból sikerült 21-et szereznünk. Az eredményhirdetés nem volt pompás, a versenybíró egy hangos kiáltással hirdette ki, hogy ,,Első a Táncsics … a kupát meg az okleveleket majd küldjük.”. Megfáradtan indultunk vissza a koleszba. Szerencsére a szobatársaink felhozták a kajánkat, így éhen se maradtunk. A kupa, ha közben el nem viszi a Pannónia Kollégium, nálunk marad még egy fél évig.
5
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Álhírek! Csizmadia János tegnap este fél kilenckor lezuhanyozva, kaki-pisi elintézve, fogmosva, megágyazva, pizsamában, az ágyán ülve, csendben(!), nyugodtan várta a takarodót és a létszámellenőrzést. Az éjszakás tanár azonnal kihívta az ügyeletes orvost, aki Jancsikát az Elmekórtani Intézet Súlyos Mentális Deviancia osztályára szállíttatta tüzetes kivizsgálásra. Csefkó tanár úr – az elmúlt harmincöt évben másodszor – titokzatos módon új pacskerhez jutott. A papucs árát, állítólag a CSETA (CSEfkót Támogató Alapítvány) fedezte, közadakozásból. A rossznyelvek szerint a lábbeli illegális úton jutott a tanár úr birtokába. Ugyanis a rejtélyes papucsszerzést megelőző délelőtt a kőbányai kínai piacon többen láttak egy középtermetű, bőrdzsekis, egyik lábára kissé sántító, símaszkos egyént, aki „ruki verh”, „hende hók” és „henc ap” kiáltásokkal és egy fizika példatárnak látszó pisztoly alakú tárgygyal kirabolta Ti Pe-Gö papucsárust. Az eltűnt darab a megszólalásig (utána már nem) hasonlít Csefkó tanár úr új papucsára. (A hírt lapzárta előtt néhány perccel több hírügynökség is cáfolta.) Az Állami Számvevőszék vizsgálatot indított a részletek tisztázására. Tegnap egész délután üres volt a számítógépterem. Ezután sokkal gyakrabban lesz vacsorára finom a főzelék. Még Demjén tanár úr is repetázott a legutóbbi finomfőzelékből, pedig ő közismerten húspárti. Hasan Suleiman bicepszének sugara az elmúlt hét folyamán 4 centiméterrel nőtt. Ma állítólag még az iskolába is elment a fejlődést bemutatandó. H. L. nemrég még kiskorú, kólamérgezést kapott a születésnapi buliján. Az este folyamán elfogyasztott töménytelen mennyiségű szénsavas üdítő súlyos pszichoszomatikus tüneteket okozott Lacikának. Ez nála olyan ritka, mint másoknál a fehér Holló. Felépülése előreláthatólag hosszú hónapokat vesz majd igénybe. BAJ az elmúlt 19 percben egyszer sem nyitott be a Tetemnézőbe (naná, hiszen végig bent volt – a szerk.), nem kutakodott a tanári hűtőben, nem kért kimenőkártya-átragasztást, nem böfögött hangosan, és nem zaklatta felesleges kérdésekkel Bunth tanár urat, szokásos délutáni sziesztája közben! A speces tantestület (és különösen Bunth tanár úr) reménykedve felsóhajtott a hír hallatán: Ó Uram add, hogy igaz legyen! Több szemtanú egybehangzó állítása szerint Demjén tanár úr tegnap a délutáni csúcsforgalom idején, 13 óra 56 perckor – évtizedek óta először – az Etele út Fehérvári úti kereszteződésében a ZEBRÁN szabályosan, zöld jelzésnél kelt át az úttesten. A tanúk – bár kilétüket nem voltak hajlandók felfedni – azt nyilatkozták a Reuters hírügynökségnek, hogy kijelentésüket közjegyző előtt, de sőt a bíróságon, eskü alatt is készek megerősíteni. A Tanár úr közlekedési szokásait akár csak felületesen ismerők is, azóta folyamatosan kétkedve ingatják a fejüket.
6
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
U. B. kiskorú kollégista a minap takarodó után néhány perccel – eddig tisztázatlan körülmények között – magára rántotta a takaróját. Szobatársai megpróbálták megakadályozni szörnyű tettének végrehajtásában. Heves dulakodás alakult ki, melynek következtében U. B. kiskorú az ágyneműtartóban rekedt. A kiérkező tűzoltóság csak hosszas küzdelem után, a Moszkva téren lángvágóval tudta szorult helyzetéből kiszabadítani. Az eset (és a dulakodás) nagy port vert fel, amin senki sem csodálkozott, hiszen három hete nem volt portörlés a szobában. A Tetemnézőt az igazgatóság döntése értelmében korszerű tetemelőállító kamrává alakítják át, mivel a hagyományos részleg létszámapasztási kapacitása meg sem közelíti az igényeket. A Spec. részleg tapasztalataira alapozva modern kínzó helyiséget alakítanak ki hangszigetelt falakkal, vérelvezető csatornával és hájtek kínzóberendezésekkel. A fejlesztést az tette szükségessé, hogy az utóbbi időkben a Spec. létszáma nem apadt kellő mértékben. Ebben a tanévben még csak 5%-os a vesztesség, ami mélyen alatta marad az előirányzott 46%-os tervnek. Mindenkit szeretettel meghívunk a nyitóünnepségre, ahol – látványos keretek között – megnyúzunk egy noname diákot, és alkatrészeit a diákok között testvériesen felosztjuk. A kollégiumok közötti sakkBAJnokságon győztes csapatunkat a kupa átadása közben a zsűri megtámadta, és serleg bántalmazta. A vesztesek egyike a serleget, valamint Mánfay Mátét kupán vágta. A rendőrség megkezdte a szövevényes ügy felderítését. T. R. sztahanovista tanerő az elmúlt hetek során egyszer sem ment ki csoportjával tanulási idő kellős közepén focizni. (-25°C, márc. 15., szünet – a szerk.) A szakértők értetlenül állnak a jelenség előtt. Ezt sokan kapcsolatba hozzák egy másik hasonló jelenséggel, ami szintén az utóbbi időben vált általánossá az említett nevelő viselkedésében. A késő esti órákban nem üvöltözik a szobákban, nem mesél gyenge poénokat, és nem várja el, hogy azokon a lakók kacagjanak. A helyzet súlyosságát az is tetézi, hogy már számítógépeket sem koboz el éjjelente. A diáktanács a helyzet tarthatatlansága miatt vizsgálóbizottság felállítását kéri a kollégium Vezetőségétől. M. & M. (ami nem csak a kezedben olvad, hanem a szádban is) rendszeresen visszautasítja a feléje irányuló törekvéseket. Különösen sok, matematika korrepetálást igénylő lányt utasított vissza az elmúlt hetekben. Ez a tény annál is megdöbbentőbb, mert a rászorulók között a Hófehérke és a Csipkerózsika becenévre hallgató lányok is szerepeltek, akiknek a szépségét a hét törpe és a királyfi is többször megénekelte. A spec. részleg közvéleménye értetlenül áll az eset előtt, és mindenki mereven elzárkózik az ilyen magatartástól. Sz. Cs. kiskorú a spec. részleg utolsó leánytanulója, aki a hagyományos részlegre távozott, a visszatérés gondolatával foglalkozik. A tantestületet váratlanul érte a meglepő bejelentés. A visszavétel előfeltételéül Sz. Cs. hosszú idő óta húzódó nagymértékű palacsintatartozásának megnyugtató rendezését szabta. BAJ a diáktanács nevében felajánlotta, hogy 10%-ért közvetítő szerepet vállal a vitás ügy rendezésében.
7
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Farsang Miután az új DT megalakult, rögtön a nyakába szakadt a Mátyás-napi buli megszervezése, a farsang ünnepeltetése. Mátyás-nap és a DT-gyűlés között viszont nem volt sok idő, szűk három nap. Ennyi ideje volt a friss képviselőknek és Szilveszternek arra, hogy egy jó bulit hozzanak össze. A DT – elnökének rendkívüli szorgalmával és a többiek segítőkészségével – sikeresen megoldotta az első nagy feladatot. A Mátyás-napi bulit a spec tanárok nyitották meg, Piroska és a farkas című előadásukkal. A szövegkönyvet jómagam (BAJ) illetve Sly (Kocsis Szilveszter) írta. Mint kritikus, az előadást nem értékelem a legjobbra, a tanárok kicsit módosítottak a szövegen, nézőként azonban úgy találom, jól megcsinálták az előadást. Az eredeti szöveget a következő két oldalon megtalálhatjátok. A diákok végre összehoztak valamit, s ezért vállalták el a tanárok ezt a kis bulis előadást. Piroska és a farkas után a farsangi felvonulás következett. A szervezés és a reklám hatására elég színesre sikerült. Sok jelmezes mutatta meg magát mindenki nagy örömére. Megteremtette az alaphangulatot, s az egész este jól sikerült. Láthattunk egy bocikát is Ács Emese előadásában. A csinos kisasszonytól bátor lépés volt ez a beöltözés. Emesének illik ez a szerep, és a jelmezt sikerült jól megterveznie, illetve megvalósítania. Pataki Szilárd és Bozány Gábor izgalmas kosárlabda-bemutatót adott elő. Mintha igazi kosarasokat láttunk volna. Egész ügyesen bántak a kosárlabdával, igazi show-t láthattunk tőlük. Paul András (Gyufa) katicának öltözött be. Aki valaha is látta őt, elképzelheti, milyen volt. Fekete ruhában, két kis csápjával elég viccesen nézett ki.
8
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
A mi kis Sebink királykisasszonynak öltözött be, akit trónján ülve szolgái hoztak be. Az ifjú szőkeség megint vakmerően viselkedett. Papp Sándor megmutatta nekünk, hogyan néz ki az igazi magyar nemzeti hős, a kollégium Supermanje. Ez sem volt rossz jelmez. Tükrözte Sanyi magyarságérzetét, ami mindig is látszott rajta. Harányi Fecó a kollégium Robin Hoodjaként (vagy talán magyar Rambóként?) jelent meg a közönség előtt. Íjával minden gonoszt megfélemlített, a lányokat pedig elkápráztatta. Takács Virág viszont álomlánynak öltözve jelent meg, de szerencsére senkit sem altatott el, inkább mindenkit felébresztett. Az est fénypontja Grácz Roland, aki örömlányként járta körbe az ebédlőt. Olyan élethű volt, hogy aki nem tudta, hogy beöltözik, mind azt hitte, hogy lány. Izgatottan kérdezgették, hogy ki ő, s melyik szobában lakik. Volt olyan fiú, aki komolyan érdeklődött iránta. Nem csak a jelmeze volt egyedülálló, de a produkciója is. A zsűri elnökét megpróbálta befolyása alá vonni a zsűri asztala fölött és alatt… Szatmári Dani, aki sajnos mára már nem kollégista, a kollégium kigyúrt Terminátorát alakította. Nagyon élethűre sikeredett, álarccal, kitöméssel, és egy bőrkabáttal mindenkit elkápráztatott. Kár, hogy el kellett hagynia a koleszt, nem ő volt a leggyengébb láncszem. Sallai Krisztina, aki nem mellesleg a főkonferansziéja is volt a programnak, kimenőkönyvnek öltözött be. Ez is csak neki juthatott eszébe. A felvonulást öt tagú zsűri pontozta, amelynek Bíró Áron (a zsűrielnök), Kelemen Gabriella tanárnő, Lessner Irén, Klein Katinka és Tóth Lajos Gergő volt a tagja. A győztes Roland lett, a kosarasok (Bozány-Pataki) másodikok, Dani pedig a harmadik. Az eredményhirdetés után kis szünet következett, majd elkezdődött a diszkó. A specesek közreműködésével olyan hangulat kerekedett, ahol a diákok táncoltak (!), és mindenki jól érezte magát. Egyszóval a DT jól vizsgázott.
9
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Piroska és a Farkas vagyis Csefkó versus Demjén Szereplők:
Μ
Ρ M F Ρ F Ρ
F Ρ F
M
V P
Mesélő Piroska Farkas Vadász
– – – –
Kocsis Szilveszter Csefkó Zoltán Demjén József Kiss Bertalan
Hol volt, hol nem volt, a Táncsicson innen, de a Ménesin túl, ahol Csefkó szakköröket gyúr, volt egyszer egy kislány, akit Piroskának hívtak. (Csefi be.) Éppen a nagymamájához tartott, aki a kéjszakás erdő közepén lakott. És bár az erdő tele volt veszélyes állatokkal, mint farkasok, de ő nem félt semmitől, mert kigyúrt tápürdüng kiscsajszi lett belőle a Való Villában. Sziasztok, életem-virágszálaim. Én vagyok Piroska. Édesanyám elküldött nagymuterhoz, aki eltörte a lábát „netszörfözés” közben. És váratlanul megjelent a farkas, mindenki nagy örömére. Hu!!! Piroska! Hogy vagy? Fáj a fejem, és a gyomrom is! Mitől vagy ilyen rosszul? És mi az a sok üveg a kosaradban? Én a helyedben nem indultam volna el ilyen állapotban. Úgy látom, elszaporodtak a rókák itt a kéjszakásban. Azokra a rókákra gondolsz, amelyek itt napoznak mögöttem? Egyébként a tegnap volt rám ilyen hatással. A piros 7-esben házibuli volt este, és az a sok sör… Most vissza kell váltanom az üvegeket a Morzsikában, hogy legyen pénzem a nagymaminak valami kis rövidet meg pizzát venni. Nem akarsz elkísérni, farkas? Most nem tudok veled menni kisanyám, fontos dolgom akadt. Talán majd legközelebb! Nem baj, menj csak nyugodtan. Már valamivel jobban érzem magam, remélem nem szaporodnak tovább a rókák. (Csefi el.) Ennél jobb nem is jöhetett volna. Éhes is vagyok, szomjas is, ha megvárnám Piroskát a nagymuterja házában, egykettőre megoldódnának a problémáim. Mire Piroska elintézi az üvegeket, a kaját, a piát, addigra én már előkészíthetem a bélyeggyűjteményem és egy jó kis bulit is szervezek kettőnknek. (Farkas el.) Farkas elsprintelt nagymama házához, s mivel még volt ideje, teniszezett a szomszéd cicákkal, és csak azután ette meg a nagymamát. Farkas a bélyeggyűjteménnyel együtt várt Piroskára. De mi történt ez alatt a hősnővel? Természetesen elment virágot szedni. (Színen Piroska, amint szedeget valamit; jön a Vadász-Burti!) Szia kislány! Mit csinálsz itt egyedül az erdő közepén, ahol a fa… senki se jár? Jó nagyot Herr Jäger! Épp a nagymamámhoz tartok. Megláttam ezt a legelőt, s gondoltam keresek egy-két lóherét a mamának, mert tudom, még nem felejtette el fiatalkorát, még most is próbálkozik.
10
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
V
P M F
P F M
V
M
2005. április
Szerencséd, hogy Herr Jägernek szólítottál! Így ezentúl mindig védelmezni foglak. Ha BAJba kerülsz, csak gondolj rám, és én megteszem, amit tudok. Kívánom, hogy ne legyen rá szükséged. Hogy te milyen kedves vagy, Vadász. Egyik éjszaka majd kipróbálom. Most mennem kell, majd találkozunk. (Vadász el.) Piroska végre odaért ahhoz a düledező házhoz, ahol az esemény lényeges része játszódik. Farkas már a nagymama ágyában feküdt, és türelmetlenül várta Piroskát. Szijjja édes Cseppkövem. Olyan régen láttalak már, hogy benőtte a salakpályát a fű, és a teniszkönyököm is kiújult. Eljött az a pillanat, amikor megmutathatom a bélyeggyűjteményem. Ugye kíváncsi vagy már rá? Na de nagymama! Én nem szeretném megnézni a bélyegeidet. Nézd, viszont hoztam neked két lóherét. Köszönöm szépen. Majd használni fogom... Milyen finom kis husikád van. (Közben a lábát és a bicepszét szemléli.) Olyan ennivaló... A farkas megette a kosárka tartalmát és Piroskát, majd elaludt. De Piroska természetesen tovább élt a farkas gyomrában, aki egy kicsit becsípett. Piroska erősen koncentrált a Vadászra, ahogy megbeszélte vele, és az már jött is. Úristen, mi történt itt? Csak a Farkast látom, a kislányt nem. Úristen, miért van ilyen nagy hasa ennek a csávónak? És mik ezek a bélyegek? Úristen, a kiscsaj biztosan ott van a farkas alatt. (Megnézi.) Hát itt nincs. Úristen, akkor benne van a hasában! Még jó, hogy itt a Fa testápolóm, ezzel kiverhetem a csajt. (Takarás.) Ki is verem. (Mindenki ölelkezik, a Farkas hal.) Így történt meg a Happy end. Mindenki boldog a Farkason kívül, s Piroska a Vadászszal, a Nagymama pedig a megmaradt lóherékkel éltek, amíg meg nem haltak.
11
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Kollégiumi álnévsor 201. szoba FényCsősz rejtéLyenő BaKiss gazemBertalan KábuLattmann lehorZsolt TárSas térkéPéter bulIstvándor 202. szoba Kerti törPéket elgáZol tán? besurraNoname hányinGeréb Jágóc Semmiből nem okUhlarik karamBoldizsár
203. szoba CukornÁdám szörPétermék BaBar anyai boborJános irtózAttila NyuSzijártó megráGábor Havanna sziVarkoly kalMárton 204. szoba LoHol lóháton gyöngyhaLászló Kocsismert Szilveszterdei körökben… Veled mi Lessner simIstván? HováMészáros tudTa más 205. szoba Mit teszel te kis csaCsizmadia a bizonytalanság talaJános? InterFerenczy kocsMáté Az idők folyaMánfay hatalMáté MesSzijártó kalAndrás Tetemnéző Áthág minden taBunth AudIstván A fizika már a bilinCsefkó GammasugárZoltán Senkit se bánCsonka ami a szívén az a száJános Sehová nem engeDemjén a csapból is ő foJózsef
12
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Zuhanyzó Gondolom már mindenki próbált 21:50-kor zuhanyozni, s meglepődve tapasztalta, hogy a zuhanyzó tömve van, és esélytelen 10-ig elkészülnie. Ha valami pancser emberről van szó, akkor inkább nem zuhanyzik, nehogy véletlenül kapjon egy semmitérő (nem létező) felírást a kéjszakás tanárbácsitól. Erre nincs jobb megoldás; meg kell tanulni, hogy az éjszakás nem harap. A specesek számára viszont kényelmesebbé, gyorsabbá tenné a zuhanyzóban eltöltött időt a következő javaslat: A gépterem mintájára kellene megszervezni a dolgot, hiszen az elég jól működő rendszer. Természetesen kell egy „teremfelügyelő”. A legmegfelelőbb személy egy (ha nem ér rá mindig, akkor több) jó kinézetű lányka lenne. A munkaideje 21:30-tól 22:00-ig tartana, külön megegyezés alapján valamivel tovább is. Feladata hasonló lenne, mint a számítógépterem-felügyelőé: ellenőrizni a rendeltetésszerű használatot, segíteni a diákokat, ha probléma adódna (például annak, aki nem éri el a háta közepét, segítene megmosni stb.). A környezethez illően munkáját természetesen meztelenül – de legfeljebb bugyiban – kellene végeznie. Mivel a felügyelet idején van a legnagyobb forgalom, erre a fél órára be kellene vezetni a spec. folyosón levő zuhanyzóban a prioritásokat. Ezek kicsit mások lennének, mint a gépteremben, mégpedig 1. Speces diák. 2. Magasabb évfolyam. 3. Kisebb szobaszám. 4. Névsorban hátrább soroltság. Az kerülhetne előbb a zuhany alá, aki a legelső prioritással rendelkezik. Ha nincs ilyen, akkor a második, stb. szabályt kellene figyelembe venni. Ha két ember is megfelel ugyanannak a pontnak, akkor a további pontok döntenének közöttük. Az összes zuhany foglaltsága esetén a felügyelő nénivel azt az embert lehetne kidobatni a zuhanyzó alól, aki már minimum 10 perce zuhanyozik. Eszerint egy másodikas speces előnyösebb helyzetben lenne, mint egy negyedikes hagyományos részlegbeli. Egy másodikas speces kidobhat egy elsőst stb. Szerintem ez elég egyszerű és jól működő rendszer lenne. Abban pedig biztos vagyok, hogy megfelelő létszámú támogatót is találnánk hozzá. Viszont az a probléma, hogy nem a tanárok támogatnák főképpen, hanem az érintett kollégisták. De ki tudja, Szilveszter talán még ezt is el tudja nekünk intézni.
BAJ
13
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
A Főszerkesztő válaszol Tisztelt Olvasók! A Táncsics Tükörben most jelenik meg először a levelezői rovat. Mivel rengeteg levelet küldtetek, kénytelenek voltunk válogatni közülük, de ne aggódjatok, mindenki sorra fog kerülni. A levelekre a főszerkesztő, Demjén Kigyúrt Fokkroller Teniszkönyök József válaszol. Tisztelt Demjén Tanár Úr! Összesen négy évig tanultam kémiát, kétszer voltam Irinyin, kétszer kémia OKTV-n úgy, hogy elsősként és másodikosként írhattam meg. Mindig dobogós voltam. Nem kellett sokat foglalkoznom vele, csak úgy belülről jött, mint a touch (érintés). Most, hogy nincs kémiaórám, nem tudok másra gondolni, csakis a kémiatanáraimra, a kémiaórákra és a könyvekre. Más lett az életem, mindenki úgy néz rám, mint egy kutyára. Segítsen, különben öngyilkos leszek! Jee Hű, Kedves Jee! Ne legyen öngyilkos alkat! Ne keseredjen el kell felejteni! Bízni kell a jövőben ne gondoljon a kémiára, a sikertelen kísérletekre és a vegyszerekre. Élje a közönséges diákok szürke hétköznapjait, oldódjon fel a mindennapok gyúelegyében és meglátja, hogy hamarosan röpülni fog-szabályzó nélkül is! Sohase adja fel, hiszen bizonyára ismeri a közkedvelt mondást: „Mindig van Demjén!” A Szerk. Hi Mr. Demjoe! Nekem have a nagy problem! I must going to the bíróságra, because ők said, that I molesztáltam a lot of kisgyerek. But ez nem true. Én nem tudom, me of us1. Ez a last levél, amit engedélyeztek to write down. Help me, please! I'm ártatlan. Michael Jackson Háj Mr. Dzsekszon, Ne is mondja! Néhány kollégámmal együtt mi is, nap mint nap hasonló gondokkal küszködünk! Megvádolnak bennünket, hogy különféle ürügyekkel (takarítás, szakköri késés, engedély nélküli számítógépezés, studium alatti alvásháborítás stb.) rendszeresen zaklatjuk a környezetünkben élő 14-18 éves fiatalokat. A világ már csak ilyen! Az embernek néha el kell viselnie az áskálódást, a rágalmakat. Mindenki tudja, hogy Ön és minden ismerőse meleg baráti kézfogással üdvözlik egymást. Tegye túl magát ezeken a kisstílű megjegyzéseken. Mi is ezt tesszük! Úgy nézünk át rágalmazóink feje mellett, mint Hansz Kasztorp madam Sosa testén. Borítson fátylat a múltra és az arcára! Az Ön ártatlanságában viszont egyáltalán nem hiszek. Már csak azért sem, mert a „Help me” köztudottan Beatles szám, tehát ez esetben nyilvánvalóan plágium tényálladéka forog felfele. Azt tanácsolom, a jövőben tartózkodjon az efféle megnyilvánulásoktól! Good BAJ! A Szerk..
14
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
Tisztelt Főszerkesztő! Én csak annyit szeretnék kérdezni, hogy akkor most utálnak? Csenge Kedves Csöngő! Szó sincs róla. A szerk. Drága Józsikám! Örülök, hogy elindult ez a levelező rovat, mert így ki tudom fejteni az érzéseimet. Nem is tudom, hogyan kezdjem. Szóval, az egész 16 évvel ezelőtt kezdődött, amikor megpillantottam a villamoson. Rögtön láttam, hogy Ön rendelkezik Közép-Európa legszebb férfi felsőtestével. Azonnal beleszerettem magába. Nem tudom tovább titkolni az érzéseimet, kérem, Ön se tegye ezt. Írjon vissza! Üdvözlettel az Ön számtalan hódolóinak egyike: (nevek és címek vég nélküli listája a szerkesztőségben) Tisztelt Hódolóim! Ezúton értesítem Önöket, hogy nem pontosak az információik (ui. az altestem még annál is vadítóbban szekszi)! Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy nem tiszta forrásból származnak. Sejteni vélem a dezinformátort is, bizonyos Nóném Jágó Geréb Hegedűs Júdás Public Enemy személyében. Egyébként teljesítem a kívánságukat, visszaírok. Korí azssiv. Na pá, kis csacsik! A Szerk. Kedves Demjén Józsi! Kellene valami új szó, mert ha a régieket használom, akkor kiröhögnek. Vércse ajánlotta, mondjam azt, hogy bútol a profájl, de próbáltam egyedül is, mint például dónlód. Az IKEAban nem kellett ilyen szakszavakat használnom, bár ott csak egy hónapig voltam. G. Róbert Kedves GRoby! Csak azt tudom ajánlani Önnek, amit mindenki más! Újuljon meg, hiszen a természet is ezt teszi! Itt a tavasz, ismét reszetelnek a vinyók, installálnak a flopik és formázódnak a merevlemezek! S bár olykor-olykor még lefagynak az ikszpík, azért Ön ne csüggedjen! Nézze a számítógépterem napos oldalát! Ugye, hogy ott is meleg van!? Na látja! Azokat a badarságokat pedig, amiket Vércse mondogat néha, hogy: „Egy-két kattintás az egész és megoldódik a probléma.”, meg, hogy „Bútol a profájl.” nem kell mellre szívni! Ilyesmi másokkal is előfordul. A kicsinyes szóhasználat pedig egyszerűen hagyja hidegen! Mondja azt például, hogy irreverzibilis a linux meg, hogy óverhibernált a vincseszter. Ne féljen, ettől majd megrettennek azok, akik eddig kiröhögték! Az IKEA-t pedig felejtse el, hisz ismeri a szlogent: ”Kika, hova máshova?” Higgye el, nem ér annyit az egész! Hiszen Maga is jól tudja (Nyeste, pedig még jobban!), hogy ott túl Arácson egy más világ van! Fel a fejjel és le a tápegységmentes szünettel! Üdv! a Főszerk.
15
Táncsics Tükör XX. évf. 2. szám
2005. április
A hónap kérdése Mi BAJ van? – A kérdésből arra asszociálok, elégedetlenséget váltott ki az a jelenség, hogy nem kapunk ösztöndíjat, és tilos alkoholt tartani a szobákban, s a BAJ-t sem lehet megelőzni. (Sas) – Az a baj, hogy búútol a profáájlom a local publicban, és nem tölti be. – Nem tudom, de már kezd irritálni a hülye kérdéseivel. (Nóném Jágó) – Téged átlyuggatott egy golyó, öreg! (Lessner Pisti gépezés közben) – Az a baj, hogy F-nek 15 tantárgya van, nekem meg 6. (M. Máté) – Nem érzem, hogy baj lenne, max. a piros traktorok a városban. – Demjén teniszezik, Csefkó heroes-ozik értékelés helyett. – Például mi van az utolsó három negyedévi értékeléssel? – Most, hogy én vagyok a DT-elnök, nem lehet baj. (Sly) – Sokan vagyunk a tanári előtt, de nem vagyunk elegen. – A szobákban nincs hova (hol) dugni a túrórudit. – Elment a Dani. Nagyobb baj, reggel visszajött. – Az a baj, hogy szőrös a Józsi hónalja. (Ákos) – Az a baj, hogy mindig itt van a BAJ. (205.) – A „Kigyúrták már a feladatokat?” kérdés. – Bőrös a kakaó az ebédlőben. (Kálló B.) – Az a baj, hogy a fagyi visszanyal. (Jee) – Nem hagynak aludni. (Holló nevében) – „Kapcsoljátok ki a gépeket!” (Marci) – A „sárga könyv” 626-os feladata. – Nincs hűtőnk év eleje óta. (203.) – Fél 4-kor elment a 14-es busz. – Hogy nem láttál még herét. – Kevés a lány a fiúoldalon. – Sokat kell tanulni. (Boldi) – Ábel nem volt itt tegnap. – Szulinak kicsi a háta. – A virtuális ösztöndíj. – Kevés a hely. (210.) – Mivel van baj??? – Nincs légkondi. – Mi BAJ nincs? – Részletkérdés. – Bunth alszik. – Nő a BAJ. – Semmi. Főszerkesztő: Demjén József – DeJó. Diák főszerkesztő: Baranyai A. János Grafika: Tördelő: Korrektor: 16
Varga 8 Balázs Csefkó Zoltán Csonka János