XVI. Vétkek és betegségek. Nem kell egyetérteni

Karmikus horoszkópértelmezések és horoszkóprendelés Kozma Botond Szilárd család-asztrológussal

XVI. Vétkek és betegségek. Nem kell egyetérteni. 16. fejezet.

Kedves olvasóm! Elérkeztünk regényes sorskönyvnek a legfontosabb részéhez: a lét elsõ, és végsõ értelmét, illetve az életünk lényeges mozgatóit leleplezõ fejezetéhez. Nem véletlen, hogy nem árultam el eddig neked azt, hogy miért van 22 fejezete a könyvnek, vagyis azt, hogy ez a 22 fejezet, ha nem is a botor értelmezések, vagy a silány illusztrációk szintjén, de szoros összefüggésben áll, a Tarot néven ránk maradt, óegyiptomi beavatási ikon-rendszer, számban megfelelõ lapjaival. A Tarot Torony nevû, 16. ikonjának megfelelõ, leleplezõ fejezetet tehát, nyilván azzal kellett kezdenem, hogy ezt a tényt lelepleztem a számodra. És mivel éppen a 16. számú ikon alapjelentése miatt, ezen túl már csak egyértelmûen nyílt kártyákkal játszhatunk, azt is elõre kell bocsátanom, hogy ez, a szellemi Bábeltoronyokba csapódó istennyilát megelõzni hivatott leleplezés, semmiben nem hasonlít a ma divatos, globális konspirációs játszmák leleplezésére, a politikával összefonódó gazdasági és tudományos érdek-érvényesítõ konspirációk leleplezésére. Nem minthogyha nem léteznének, a sok esetben a sorozatgyilkosságig, a tudatos népfertõzésekig, a környezetfertõzésekig és esetenként a népirtásig is elmenõ titkos és féltitkos gazdasági és politikai konspirációs játszmák. Egyenesen szükséges, hogy legyenek! De azok, a magukat másoknál intelligensebbnek képzelõ politikusok, tõkések, bankárok, magas rangú tisztek és rendõrök, tudósok, jogászok és fõpapok, akik úgy vélik, hogy lényegileg bármit is nyerhetnek ezek által a gazdasági vagyon- és hatalmi befolyás-növelõ, összeesküvések által, maguk is egy, a pragmatikus és tudományos gondolkozásnál és képzeletnél sokkal mélyebb, egyetemesebb, és ezért sokkal erõsebb szellemi hatalom befolyása alatt állnak. Akárcsak azok a magukat ártatlannak képzelõ áldozatok, akik e “világ-sakkozók” gazdasági befolyás- és vonzáskörébe kerülnek. Ezért tehát: 1) E fejezet, botrányos lesz a számodra, amennyiben bízol a fennálló világrend, valamint az akadémikus orvostudomány és a népi hagyományokon alapuló természetgyógyászat, vagy az ezredfordulón döpping szerûen elterjedt keleti és nyugati misztikák gyógyászati technikáiban. 2)Unalmas lesz számodra, amennyiben annyira fiatal vagy és olyan szerencsés csillagzattal születtél, hogy a szüleiddel – testvéreddel, testvéreiddel - együtt teljesen egészséges vagy és még nem szenvedtél valamilyen, az egészségedben, a testi, vagy lelki épségedben kárt hagyó balesetet. 3) Akkor is unalmasnak találhatod majd e fejezetet, hogyha a politika világa, annak a rémséges ostobaságai, vagy a rák és az AIDSZ igazi okai sem érdekelnek. Mindazonáltal, ha a felsorolt okok miatt, hajmeresztõnek és légbõl kapottnak, vagy fárasztónak találván a betegségek és a balesetek igazi okairól, valamint a sorsunk politikai szinten történõ rendezésének a csõdjérõl szóló, fejtegetéseket és türelmetlenül tovább lapozol, a regény és a sorsod valós értelme megértése érdekében, e fejezethez többször is vissza kell majd térned. …………………………………………&h ellip;……………………………….. Egy szerzetes, aki tíz éven keresztül imádkozott az Úrhoz, hogy adja meg számára a gyógyítási képesség kegyelmét, észlelvén, hogy imája meghallgatást nyert, boldogan újságolta a jó hírt a rendfõnökének. Nagy megrökönyödésére viszont a rendfõnök nem osztozott az örömében, sõt: azt parancsolta neki, hogy menjen vissza a fülkéjébe és imádkozzék azért, hogy az Isten vegye el tõle ezt a frissen kapott képességet, és adja meg helyette az erkölcsi hibáinak a felismerési és belátási képességét. Ezt a kaukázusi mondakörbõl származó legendát egy, a misztikus gyógyítói tevékenységgel szakító szerzõnek a könyvében találtam, aki több évtizeden keresztül gyógyította a rászorulókat bioenergiával. A misztikában kellõen tájékozott szerzõvel, a reinkarnáció elméletnek a lét-realitásként való kezelésén kívül, majdnem mindenben egyet értettem, mivel a bioenergiás gyógyítás közben az emberi információs-energetikai (spirituális) terek módosulásával kapcsolatos megfigyelései alapján, ugyanazokra a következtetésekre jutott a sorshatásmechanizmusok természetét illetõen, mint én az asztrológusi gyakorlatom közben. Az áhított gyógyítói képességeket megkapó szerzetes rendfõnökének a nem csak, hogy furcsa, de a humanista logika szemszögébõl egyenesen kegyetlen és igazságtalan parancsánál, már csak egy másik válasz “irracionalitása” elgondolkoztatobb, amit az örök Buddha ad válaszként az orvosok mennyei képviselõjének a méltatlankodó és értetlenkedõ kérdésére, és amit ugyancsak a bioenergiás gyógyítással végképp felhagyó szerzõ idéz a tanulságos könyvében. Az örök Buddha magához idézi a különbözõ mesterségek képviselõit és mindegyiket külön megkérdezi, hogy mi a munkájának a célja és értelme. Végül mindegyiket bebocsátja a Nirvánába, de a gyógyítót nem. Ez méltatlankodni kezd, amiért a Buddha éppen õt utasítja el, aki a leghumánusabb tevékenységet végzi, egész életét az ember szolgálatába, fájdalmainak enyhítésére és megromlott testi egészségének a helyreállítására állítja. “- Azért, mert te leveszed az emberekrõl azt a terhet, amit én rájuk küldök, hogy meggátoljam õket a rombolásban. Sõt: még meg sem engeded nekik, hogy rájöjjenek a betegségeik tényleges okára.” Ennél abszurdabb és igazságtalanabb kijelentést már csak Jézus tett, amikor olyanokat mondott, hogy “Akinek van, annak adatik, és akinek nincs, elvétetik.”, vagy, hogy “Csak aki meggyûlöli magát és meggyûlöli az apját és az anyját, az lehet az én tanítványom.” - Hát õrültek ezek? Mármint a rendfõnök, a nagy Buddha és Jézus? Nem. Mindössze egy, a szokottól merõben eltérõ logika szerint szólalnak meg õk a parabolikus történetekben, amelyben nem az életélvezet-lehetõség és a kényelem szerinti érték-logika jelenti a legfõbb értéket és a helyes alapállást, hanem az Isteni akarat: a teremtés és a lét eredeti rendeltetésének a logikája, a szellemi törvények és a sors-logikája. Ha eredményesen írod a naplódat a regényes könyvünk olvasása mellett, azt fogod észlelni, hogy a régi és az új http://kozmaszilard.hu

Készítette a Joomla!

Generálva: 29 June, 2016, 02:22


betegségeid igazi okai csak látszólag találhatóak a szélsõséges természeti jelenségeknek a szervezetedre gyakorolt hatásaiban, változásaiban, illetve a váratlan és romboló eseményekben, vagy az akaratodtól független fertõzésekben. A betegségeid igazi indító okai nem a szélsõséges és ellenségesnek képzelt természeti folyamatokban és nem is a fertõzõdésekben keresendõk, hanem a te belsõ világodban, az egymásnak ellentmondó érzéseidben és gondolataidban, illetve a kitûzött céljaidnak és a racionális gondolataidnak ellentmondó sóvárgásaidban és az önmagad elõl is elrejtett érzéseidet és vágyaidat irányító, háttér-ambíciódban, a lelki-szellemi világod feszültségeiben. Sõt: a betegséged okai igazából az idea-világodban, az életed céljáról és értelmérõl alkotott koncepcióidban, nézeteidben, hiedelmeidben találhatók. A személytelen orvostudomány nem akar tudomást szerezni a személyi és a csoportos képzeletvilágnak az egyéni testre gyakorolt hatásairól, miközben a lelki befolyást nem tagadja. Úgy fogalmaz, hogy a betegségek oka és eredete pszichoszomatikus, vagyis hogy érzelmi-testi. Tudja, hogy a betegségek okai nem a csak külsõ eseményekben keresendõk, hanem a beteggé vált személynek a tünetek jelentkezését megelõzõ idõszakban tanúsított általános mentalitásában, a diszharmonikus lelki folyamatokban. De azt már nem képes belátni, hogy a betegség-okok ott lakoznak a civilizált embernek a valóságról, az élet értelmérõl és céljáról (a boldogság elérési és “megszerzési” lehetõségérõl), illetve az emberi lét céljáról és rendeltetésrõl alkotott tévképzeteiben. Amennyiben ezt a belátást és beismerést megtenné az orvostudomány, saját magát kellene felszámolnia, mint civilizációs tévtant, mint az ember rendeltetését félreértelmezõ és ez által az embert félrevezetõ és gyógyításfüggõségben: orvos- és gyógyszerfüggõségi állapotban tartó eszmekört. Az asztrológiának a napjegyek szerinti karaktereknek megfelelõ betegség-hajlamokról szóló tanításai errõl beszélnek... De miért kell nekünk, nekem és neked ebben a regényben egy olyan kérdéssel foglalkozni, amivel nem képes megbirkózni az a tudományág, amelyben az elért kutatói eredményekért évente mesés vagyonokat érõ díjakat osztogatnak? – A zavartalan életed és az egészséged elérése elõtt feltételként álló képzelet-tisztításért, a zavaros létképzeleted romboló következményeinek és pusztító ártalmainak a felszámolásáért. Addig is tehát, amíg a regényes könyvünk által nyújtott megvilágosodásoknak a személyes életélményeiddel való kapcsolatba-hozása után, képessé nem válsz elfogadni ez állításaim létjogosultságát, el kell hidd becsületszóra, hogy a fájdalom, a visszahatás és a fejlõdés egyetemes tõrvényét szolgáló hasznos érzés, hogy a fájdalom az egyetemes evolúciót szolgálja, nem csak a fizikai dimenzióban, hanem a lelki, a szellemi, az ideális és a kauzális szinteken is. Összetett szenvedés-együttest jelentõ csomagként viszont csak akkor jelentkezik a fizikai fájdalom, ha elõzõleg több olyan lelki fájdalom-jelzést, mint a félelem, a szorongás, a lelkiismeret furdalás, a stressz, a depresszió, illetve az ingerültség, a harag, a neheztelés és a gyûlölet kellemetlen állapotai, nem voltunk hajlandóak komolyan venni és e finom jelzésekbõl okulva, nem voltunk hajlandóak a szükséges belsõ magatartási és képzeleti változásokat meghozni és gyakorolni. Ha nem akartuk a fájdalom-jelzésekbõl a szükséges következtetéseket levonni és e szellemi következtetéseinkbõl kiszûrõdõ információkat hasznosan: a megbomlott lelki és szellemi egyensúly helyreállítására felhasználni. Ezért minden betegségtünetet olyan jelként kell felfognunk, amely arra utal, hogy valamely negatív lelki, vagy szellemi állapotot, huzamosan rosszul élünk át. (Naivan, vagy nagyvonalúan elnézve – eltûrve magunknak, vagy fordítva: ellenségesen, türelmetlenül, zavarosan és romboló- szenvedélyesen átélve ezeket, valósággal élvezzük az általuk idézett negatív szellemi-lelki állapotokat.) És most jól fogózz meg, olvasóm: a betegség a maga fájdalom-jelrendszerével együtt, egy olyan, az egyének aurájában keletkezõ hamis és negatív információk által létrehozott romboló energia-csomag következménye, és végül olyan, a szervezet által termelt belsõ mérgek hatásának (belsõ mérgezõdésnek, rombolódásnak) a következménye, ami az egyén környezetének (a természeti elemeknek és a többi egyénnek) a kauzális zavartalanságát és spirituális megmaradását biztosítja. A betegség egy olyan szabályozó rendszer, amely az abszolút õsforrás lét-õrzõ erébõl áramlik az erõsen romboló képzeleti és mentális tevékenységet folytató személyek finom aura-struktúráiba. A betegség tehát az egyetemes létezésnek: a biológiai létezésnek és az emberi fajnak a mentális tisztulását biztosító spirituális erõtérbõl árad a tévelygõ egyén aurájába. Ez a sötét emberi gondolatokkal és agresszív képzetekkel szellemi kapcsolatban álló, spirituális védelmi erõtér az egyetemes teremtés állandó tisztán-tartását, a spirituális létfolyamatok megtisztulását, a lét és a létesülés fennmaradását és fejlõdését biztosítja. Az egyén természeti érzelmi és gondolati környezetét megvédi az egyénnek a finomabb szellemi struktúrákra gyakorolt romboló jellegû, érzelmi és gondolkozási tevékenységével szemben, a pszicho-mentális önkényeskedéseivel szemben, azáltal, hogy legyengíti és szélsõséges esetekben idejekorán szétbontja az egyén természeti struktúráit (Megöli a biológiai szervezetet. Amennyiben nem létezne a betegség, illetve ha nem létezne ez, az ember negatív energiáit csökkentõ és elszívó és szélsõséges esetekben lebontó rendszer, akkor a spirituális fejlõdésüket szolgáló nehézségeik miatt a környezetüket, az életkörülményeiket, vagy a sorsukat - És ezáltal a sorsot adó Istent - gondolatban támadó, rejtetten, vagy nyíltan egymásra és a teremtõ Istenre haragvó-gyûlölködõ személyek, képesek lennének szétbontani a romboló életképzeteikkel és a gyilkos sors-képzeteik szenvedélyes áthevítésével, nem csak a környezetüket, hanem megzavarhatnák a teremtés spirituális gyökereit is. Itt viszont meg kell állnunk, mert látszatra jogosan felmerül a kérdés, hogy akkor az "ártatlan" újszülöttek, a csecsemõk és a szintén "ártatlan" kiskorúak miért halnak meg és miért szenvednek különbözõ betegségekben? -E kérdés megválaszolása érdekében, most mindjárt bele kellene merülnünk az õs-kinyilatkoztatásoknak az olyan rejtett értelmébe, mint a Prédikátor könyvének annak a metafizikai értelmezésébe, hogy: “Vétkeinkért utódaink bûnhõdnek meg harmad és negyedíziglen.” Amennyiben vallásos vagy, és feltétel nélkül elfogadod a keresztény egyházaknak az ember õsbûnösségére vonatkozó tanításait, különösebb szellemi magyarázatokra nem lesz szükséged a betegség-hajlamoknak a szülõktõl örökölt negatív szellemi programokra való visszavezetésének a megértésében. Még akkor sem, ha a teológiai dogmák primitív determinizmusa semmivel nem jobb a materialista világnézetek következtetéseinél. Maradjunk meg, egyelõre, mégis e dogmánál és ahogy a regény történetének a segítségével, a minden idõben és térben érvényes egyetemes törvényeket megismerjük, meg fogjuk látni, hogy a keresztény Európa vezérszellemében http://kozmaszilard.hu




századokon keresztül letagadott Sors Tõrvénye, az imént idézett bibliai mondatban, megadja választ az ártatlanság kérdésére. Ezt a bibliai állítást ugyanis egészen konkrétan bizonyítani lehet a beteg gyermekek és az édesanyjuk személyi horoszkópjának az összehasonlítása által. A szentimentális "ártatlan" kifejezésünk, amely egyben súly, érték és sodrás nélküli személyt: súlytalanságot, vagyis lényegtelenséget jelent (ár nélküliséget), metafizikailag épp oly értelmetlen a csecsemõk és a gyermekek esetében is, mint az õsbûnösség fogalma, a determinista tartalmaktól terhes, de annál misztikusabb jelentése. Az újszülött személyében biológiailag kifejezõdõ és megjelenõ, rejtett szellemi struktúra, magában hordja a növekvõ – érõ szervezet által évekkel késõbb kifejezésre jutó egyedi jellegzetességeket, és ez által a sorsában is megjelenõ, sajátos fejlõdési és kiegyenlítõdési lehetõségeket: az egyéni megváltódási lehetõséget, ami kapcsolatban áll az egyetemes kiegyenlítõdési lehetõségekkel. Ez a sajátos, egyéni tapasztalási, kiegyenlítõdési és újra- teremtési program, ott van mint jellegzetes lehetõségek egysége, minden csecsemõ aurájában már a születése pillanatától fogva. A pragmatikusan gondolkozó ember mindig két végletbe csúszik a saját lénye és léte esélyeinek a megítélésében: a természettudományos gondolkozás egy objektív biológiai evolúció szeszélyes következményének, valamint az objektív természeti erõk vak kíméletlenségének kiszolgáltatott, a jelenben semlegesen (objektíven) és mechanikusan mûködõ kozmosz-részként látja és tünteti fel az emberi életet. A gnosztikus filozófia és a vallások kreacionista elméletek valami rendkívüli és különleges (protekciós!), isteni-szellemi beavatkozás következményének fogják fel az embert. E szerfölött tetszetõs, de annál zavarosabb idealista koncepcióban, a fanatizmushoz vezetõ kollektív, vagy egyéni kiválasztottság tévképzete mellett, benne rejlik a külsõ isteni erõnek a korrumpálható természetébe vetett hit lehetõsége, az abszolút “objektív” léttudatnak az a korrupt változata, ami alapján egyesek úgy képzelik, hogy ez a külsõ Isteni hatalom valamiért kivételez velük, a faji- és a vallástársaikkal, a nemzetükkel, esetleg az egész emberiséggel. Márpedig ez, az isteni kivétel-képzet tevés! Isteni korrupció nem létezik. A kegyelemosztó, vagyis a protekciózó: önkényesen igazságosztó Istenben való hit értelmetlen és a kényelemszeretetünkbõl, az önámítási reflexek következtében évezredeken át belénk rögzült felelõsség-elhárítási késztetésünkbõl fakad. Az evolúció egyetemes tõrvényének hatása, vagyis az örök kiegyenlítõdést és az egyre összetettebb létstruktúrák létesülését igénylõ törvény, sokkal logikusabb és ezért sokkal végzetesebb annál, mint ahogy arra szellemi kiváltságosságban, vagyis az isteni protekcióban reménykedõ, vallásos ember gondolni is merészelne. Ugyanakkor, ez az egyetemes kiegyenlítõdés szerint érvényesülõ isteni igazság a mágia tõrvénye következtében, változó módon, személyes jellegû, de ez, az Isteni valósággal való kapcsolatnak a személyes jellege, egészen jelentéssel bír, mint amit az önáltató egoizmusunk képzeltet velünk vallásos elragadtatásaink közben. A sors-programunkhoz, annak ugyancsak különbözõ fokú nehézségi arányai szerint, a betegség-hajlamaink is hozzátartoznak tehát, akárcsak a kiegyenlítõdési – megváltódási képességünket szolgáló tehetségeink. A külsõ rombolási késztetéseinket semlegesíteni hivatott betegséghajlamaink például az asztrológiai képletünkbõl világosan kiolvashatók. A horoszkóp-elemek azokat az életköröket és azokat a léterõket jelzik, amely teremtési õserõk természeti (fizikai) és pszichikai megnyilvánulási formáival a csecsemõ által világra jött jövendõ felnõttnek a keményebb és nehezebb tapasztalatok árán kell (fájdalom-jelzésekkel, elkerülhetetlen szellemi-lelki és fizikai erõkifejtéssel, és amennyiben idejében észre nem veszi magát: - szenvedésekkel járó tapasztalatok), jobban mondva: kellene megszereznie és elérnie az általános harmónia-képességét. Csak úgy, és csak akkor kerülhetünk harmóniába valamivel - és csak így kerülhetünk harmóniába az õsi teremtõerõkkel is, - ha közvetlen kapcsolatba juthatunk az õserõket megtestesítõ természeti - anyagi elemekkel, anyagi és pszichológiai jelenségekkel. Kerülni elkerülhetjük ugyan a fejlõdésünket és a megváltódási képességeket kiváltani hivatott kényelmetlen és fárasztónak ítélt sors-feladatainkat a technika által biztosított kényelmi és védelmi berendezések segítségével, a tudományos vagy a misztikus teóriák és trükkök segítségével, de a sorozatos sors-cselezéseknek a következményeit is viselnünk kell. Nem védhetjük ki mindig a születésünkkel együtt hozott, különbözõ õserõkkel való harmóniába-kerülési élet-programunk elemi szükségességét, mivel az egész teremtésnek és a mi életünknek is a spirituális fejlõdésen keresztül történõ egyetemes kiegyenlítõdés a célja, az oka és az értelme. A teremtés rendeltetése az abszolútum megváltása. Az egész megnyilvánult lét, a héber misztikában a Lilith néven ismert másságra: másállapotra, más-élményre, más-tapasztalatra való öncélú õssóvárgás által keltett zavarok tömkelege megszüntetésének és a zavarkeltett õs-feszültségeknek és õs-ellentéteknek, egyedül az anyagi és a természeti állapotok és formák világában megvalósítható kiegyenlítõdése érdekében keletkezik. Az egyetemes kiegyenlítõdés megvalósulása érdekében jön létre az egész teremtés az anyagi – természeti szférával együtt. Ezért megváltódáshoz vezetõ tapasztalási - kölcsönhatási lehetõségeket és az egyetemes kiegyenlítõdést szolgáló, egyénileg megoldandó életfeladatokat jeleznek a sorsképletek segítségével kimutatható egyéni sorsfeladatokra utaló jelek is, amely Karmikus feladatok természetének a fizikai test adta lehetõségeken keresztül történõ megtapasztalásába és feloldásába a csecsemõ (a kicsi ember) beléfog az elsõ lélegzetével. Ez az elsõ és a végsõ igazság, annak ellenére, hogy a civilizáció berendezkedéseinek, a gyógyszerészet és az orvostudomány technikai vívmányainak a segítségével mi, minden tõlünk telhetõt megteszünk, annak érdekében, hogy megfosszuk utódainkat a természetes tapasztalási és harmóniába kerülési lehetõségeiktõl, rengeteg fölösleges bajt és betegséget okozva ez által, a mi egyéni létfeladatainkat kikerülni szándékozó, ésszerûnek és helyesnek tûnõ ostoba mentalitásunkhoz képest, csakugyan ártatlan csöppségeknek. A csecsemõk és a gyermekek biológiai szervezete sokkal finomabb és sokkal információ-érzékenyebb, mint a felnõtteké, és ezért az információ- áramlás a gyermek fizikai teste és a szellemtestek között, csecsemõkorban és gyermekkorban sokkal könnyebb és közvetlenebb, mint felnõttkorban. Ezért tanulnak könnyebben a gyermekek és a fiatalok általában, mint az ésszerû - pragmatikus gondolkozás által spirituálisan beszûkült, "érett" felnõttek. Az a szülõ tehát, amely a természetes mértéken felül megóvja gyermekét a természeti világgal történõ elemi kapcsolatteremtési lehetõségektõl, és nem engedi, hogy az például a “piszkos” földdel, vagy a hideg vízzel és a levegõ áramlás jelenségével közvetlen érintkezésbe kerüljön, aki nem engedi, hogy a szél megfújja, hogy a hideg levegõ “megcsípje”, http://kozmaszilard.hu




hogy az erõs nap a bõrét legalább egy kicsit is megérintse, hogy a térdét, a könyökét és a fejét a környezetében levõ tárgyakba beleüsse, tulajdonképpen egy tragédiákkal és betegségekkel terhes életet készít elõ a valamikor felnõtté váló gyermeke számára. De ennél is fontosabb tudnivaló számodra most az, hogy a csecsemõ és a gyermek 14 éves koráig, mindaddig tehát, amíg az anyától külön nem vált, önálló érzelmi világa nem alakul ki, közvetlen kapcsolatban van, vagyis alárendeltségi viszonyban áll szellemi-lelki (tudattalan) szinten az anya, vagy ennek hiányában, az õt közvetlenül gondozó és a fölötte gyámkodó személy, vagy személyek tudattalan spirituális és szellemi mûködésével. Ezáltal a gyermek a szervezete szintjén önkéntelenül (és ebben a sajátosan kiszolgáltatott helyzetben csakugyan “ártatlanul” tehát!) megjeleníti: megtestesíti, az anya – vagy az õt huzamosan gondozó személy - tudattalanjába süllyesztett, diszharmonikus szellemi-lelki feszültségeket, érzelmi és gondolati zavarokat. Ahogy a felnõtt ember tudattalanja megjeleníti fizikai (biológiai) betegségek alakjában mindazt, amit az a tudattalanjába elsüllyeszt, nem akarván tudomást szerezni a tõle lelki és fizikai erõfeszítéseket igénylõ és az õt kényelmetlenül érintõ problémák igazi, belsõ okairól, a gyermek szervezete, (mivel információ-érzékenyebb, képlékenyebb és védtelenebb az anya tudattalan szellemi-lelki tevékenységével és befolyásával szemben, mint az anya szervezete) leképezi, betegségek, vagy súlyos balesetek formájában megjelenti, mindazokat a lelki-szellemi zavarokat és görcsöket, amelyeket az anya, illetve a gondozó-gyám elfojt, ahelyett, hogy a beismerésüket és megoldásukat felvállalná. Tudom, olvasóm, hogy mindez felháborító, sõt: botrányos õrültségnek tûnik a számodra, amennyiben az asztrológiában és a metafizikában nem vagy jártas. Csak azért hozakodtam elõ ezzel az asztrológiai közhellyel, mert tapasztalatból tudom, hogy az elsõ ellenérv, amikor valakinek próbálom elmagyarázni, hogy betegségeirõl csakis õ tehet, mindig az "ártatlan gyermekek" betegségeit hozza fel védekezésül, azzal próbál a sors-szerzõsége elõl kitérni. Gyermekeink tehát, csak a felelõsség-hárító reflexek és a szellemtelen materialista koncepciók szempontjából érkeznek “ártatlanul”, vagyis mérték nélkül: súlytalanul és lényegtelenül az anyagi világba. Egy újszülött személyi struktúrája nyolcvanöt százalékban az édesanyának a fogamzás elõtti problémáinak a tudattattalan mélyrétegeibe süllyesztett sûrítményét tartalmazza. Egy újszülött, többek között az anyai ágon generációról generációra öröklõdõ, feloldatlan és kiegyenlítetlen negatív spirituális programoknak (berögzült családi szellemi mentalitásoknak) a fizikai megtestesülése. Ezért amikor a csecsemõ, vagy a kiskorú gyermek a betegségeivel és a baleseteivel megjeleníti az anya tudattalanjába lefojtott párkapcsolaton kívüli szerelmi és szexuális élményekre való sóvárgásait, képzeleti, gondolati és érzelmi sors-ellenállásait, nehezteléseit, rejtett haragját és gyûlölködését, a konfliktus-kerülési és védekezési reflexbõl származó rejtett agresszivitását, az irracionális szorongásoknak és félelmeknek, az indokoltnak és jogosulnak hitt aggodalmaskodásoknak, valamint más feltáratlan lelki görcsöknek a gyûjteményét, csupán egy olyan program megnyilvánulását görgeti tovább önkéntelenül (ártatlanul), amely az õ megfoganása és születése szellemi okaival is összhangban áll. Olyan értelemben tényleg ártatlan, és feleslegesen szenved, hogy az édesanya feloldhatná és megállíthatná ezeknek a negatív programoknak a tovább gyûrûzését, amennyiben képes lenne saját tudattalan lelki és szellemi élete negatív vonatkozásainak a leleplezésére, beismerésére, belátására és feloldására. Vagyis az életképzeletébõl származó negatív lelki reflexek feloldására és az általános mentalitása átváltoztatására. A gyermek természeti ártatlansága viszont nem lehet érv amellett, hogy a felnõtt személyek sem felelõsek (és nem hibásak!) a saját betegségeikért! Lerágott csont, hogy az egészség szavunk is arra utal, hogy a beteg ember az a személy, aki az isteni (egyetemes) egységes - egészben történõ gondolkozását, világ és életérzékelését feladta, és apró részekben gondolkozván, részeredményekért hajszolva magát beteggé, az öncélú hajszája eredményeinek túl nagy fontosságot tulajdonítván, képzelete csak rész-dolgokat, részjelenségeket ismer el a valóságként. Csak részeket hajlandó befogadni erkölcsi világképébe: a mindennapi mentalitását meghatározó képzeletvilágába és csak egyes, a hozzá közelálló személyekhez közelítvén szeretettel, (egy, vagy maximum két-három személyre, esetleg kedvenc kutyájára, a macskájára, az akváriumi halaira, vagy az autójára szûkített szeretetével) az egész nélkül él, egészségtelenné teszi magát. Így, gondolkozásán keresztül, a közösség felé táplált szeretet-érzései is polarizáltak maradnak egyetlen közösség, vagy egyes személyek, állatok, tárgyak és természeti jelenségek (pl. a jó idõ - rossz idõ) irányában, amelyben a kollektív szentimentalizmus hatására, az általa ismerttõl eltérõ életmód, a más népszokás, a más vallásforma és más életszemlélet többnyire ellenséges képzetként él a tudattalan szellemi és lelki szféráiban. Persze, a valóságban ez nem ilyen egyszerû, hiszen egyikünk sem önkényesen és nem spirituális öntudattal rendelkezõ, érett felnõttként szakította el magát az egységes lét-tudatba ágyazott gondolkozási és lét-érzékelési folyamtoktól, a személyes egység-élménytõl. Mi már csecsemõ korunktól meg voltunk zavarva a védõ-oltásokkal az abszolútummal való kapcsolatunkban, azokról a vallásos dogmákkal keveredõ ideológiai tantételekrõl és tudományosnak képzelt szellemi babonákról nem is beszélve, amelyekkel már óvódás korunktól fertõzték a tudatunkat és a tudattalan világunkat. A ma születõ gyermekek viszont, semmivel sem állnak jobban. Az egyre növekvõ számú, un. civilizációs betegségekkel szemben egyre több és rafináltabb “ellenszert” talál és tálal fel az orvostudomány. Amennyiben a hamis információra (hazugságra, korrupcióra, tévedésre, káprázatra) “szuper-érzékeny” Jézus ma megszületne, a sok védõoltással a szervezetébe fröcskölt hamis információval elkábítva, dolgavégezetlenül kellene néhány hónapos korában visszamenni a túlvilágra. A csecsemõ Jézusnak ma semmi esélye sem lenne arra, hogy a testébe lövellt védõoltásoktól: a szentségtelen “életbiztosításoktól” megszabaduljon, mert ma az egészségügy hatalmi apparátusa ezerszer szervezettebb, mint amennyire szervezett volt kétezer évvel ezelõtt az õt megöletni szándékozó Heródes hadserege és besúgói hálózata. A történelmi Jézust még el tudta rejteni az apja a Heródes két éven aluli csecsemõket gyilkoló testõrei elõl, de ma már lehetetlen egyetlen gyermeket is elrejteni a spirituális érzéketlenségben szenvedõ és a biztosító társaságokkal szövetkezõ egészségügyi dolgozók buzgalma elõl. A rész-látásból és a rész-gondolkozásból eredõ azonosság-ellentét logikára, az úgynevezett dialektikus szemléletmódra épül fel ma minden, gazdasági és nemzeti indítékokra épített társadalmi berendezkedés, minden http://kozmaszilard.hu




életrendi részkérdésben. A humán-materialista koncepciók által ellepett, magát részben kereszténynek, részben liberálisnak képzelõ, nyugati típusú kultúra babonás társadalmaiban nevelkedett (a természettudományosnak nevezett ideológiákra épülõ - objektívnek és ésszerûnek nevezett – logika szerint nevelt és oktatott) modern és posztmodern embert, már gyermek korában hozzászoktatják ahhoz a tévképzethez, hogy a betegség egy ellenséges erõ, ami az ember egészségét véletlenszerûen veszélyezteti. Hogy a betegség egy, az élettel természetesen ("objektíven") együtt járó nyavalya, ami ellen küzdeni és harcolni kell. A védõoltásokkal együtt azzal a tévképzettel is beoltják az embert, hogy a betegség a felnõtt személy képzeletétõl, gondolkozásától, érzelmeitõl, cselekvéseitõl, akaratától és általános mentalitásától függetlenül létezõ jelenség. Hogy a betegségnek csakis külsõ okai (Például, vírushordozó anyaggal, légkörrel való kapcsolatba kerülés okai), vagy ellenséges társadalmi tényezõk által kiváltott pszichológiai okai lehetnek. Ezt, a nyersanyag- és energiafogyasztó mentalitásban élõ kereszténység erkölcse szerint nevelt embert már születése elsõ napjaiban “megvédik”: beoltják a teremtõi-önmegváltói tudata és képessége kialakulása ellen és az ebédre elfogyasztott állatok legyilkolását elhazudó, érzelgõs mesékkel már az eszmélése idején hozzászoktatják az ámításhoz és az önámításhoz, a hazug gondolkozáshoz és a korrupt (egész-ségtelen) magatartáshoz. A hullaméreggel fölöslegesen zavart szervezetnek a reakciójaképpen kialakuló betegségek megszüntetési lehetõségét tanulmányozó orvostudománynak a szervezete, hatalmi intézményként avatkozik be a csecsemõk aurájába és zavarja meg az embert spirituális rendeltetése beteljesítésében. Az objektíven, vagyis természet-ellenesen gondolkozó, a védõoltásokra esküdõ tudósok, nem veszik észre, hogy az egyetemes intelligencia sokkal leleményesebb a tudósoknál és minél jobb és hatékonyabb oltásokat dolgoznak ki, az isteni elme annál kivédhetetlenebb betegség-okozó természeti elemeket hoz létre (Például genetikai alapmintákat megzavaró és szétbontó vírusokat talál fel!). Már az antibiotikum-fogyasztó, e gyógyszerek hatására egyre erõsebbé váló, kór-okozó baktériumok léte is meg kellett volna gondolkoztassa a betegség-legyõzés oktalan prófétáit, hogy itt valami nincs rendben, nem hogy az öncélú szexuális élvezetet megállítani hivatott szifilisznek és trippernek a makacssága, majd a szifiliszt és a trippert felváltó, végzetes AIDSZ vírusok megjelenése. Arra, hogy a vírusokat létrehozó egyetemes elmének (az Isteni intelligenciának) nem egyoldalú és nem természet-ellenesen korlátolt a világlátása, bocsánat: a teremtés - látása, mint a sors-programokkal szembeni védelemre játszó tudósoknak. A vallássá lett orvostudomány nem veszi észre, hogy éppen az õ embermentõ, fájdalomcsillapító és betegség-legyõzõ tevékenységét hivatottak korrigálni az olyan kiismerhetetlen struktúrájú vírusok, mint a pestis, a himlõ és a szifilisz helyét elfoglaló AIDSZ és sok más, kevésbé elterjedt, de sok esetben néhány órán belül halált is okozni képes vírus. A fájdalom-jelzéseket tehát, még mindig nem vagyunk hajlandóak figyelmeztetésnek felfogni, és ezért a fájdalom együttesek állandósulva, betegségi tünetekké, majd krónikus betegségekké fejlesztik magukat a szervezetünkben annak következtében, hogy megfelelõ mentalitás-változtatás és életfeladat-felvállalás helyett, a gyógyszerekkel és különbözõ terápiákkal, vagy pszichológiai kezelésekkel, a misztikus, vagy "természetgyógyász" módszerekkel semlegesítjük a testi, vagy a lelki tüneteket. Nem csak az akadémikus orvostudomány szorgoskodik ma abban, hogy az embert az eredeti rendeltetésében megvesztegesse, és szellemi küldetésében megakadályozza. A különbözõ "aura - tisztítási" és "csakratisztítási" kezeléseket és bio-misztikus "energizálási" módszereket felelõtlen terapeuták, ügyeskedõ természetgyógyászok és bioenergia adó személyek alkalmazzák, akik nincsenek tisztában, sem a saját karmájukkal, sem a betegek sorsfeladataival. Ezért azok a gyógymódok, amelyeket ezek a lelkesedõ és mindenáron jót tenni, vagy az orvosok többségéhez hasonlóan, gyorsan meggazdagodni akaró személyek alkalmaznak, sokkal károsabbak a gyógyszerekkel történõ fizikai tünetelfojtásnál, mivel anélkül, hogy a betegség kauzális okát tudatosítanák és feldolgoznák, éteri és asztrális szinteken hamis energetikai kiegyenlítõdéseket hoznak létre. A gyógyszeres kezelés csak a fizikai test szintjén és ezért csak idõlegesen teszi az embert alkalmatlanná és semlegessé a spirituális információ befogadására, miközben a különbözõ energizálási módszerek, az aura és a csakratisztító eljárások és misztikus kezelések a finomabb aura-testek, vagyis a magasabb rendû dimenziók szintjén létezõ (étertest, asztráltest, metáltest, stb.) szellemi információs rendszereket zavarják össze végzetesen. A külsõ ráhatással kezelt és misztikusan tisztított személyek, egy pár héttel a “sikeres” kezelés után, néha rejtettebben és rafináltabban ugyan, de végül is ugyanazokat a vétkes viselkedésbeli szokásokat veszik fel és ugyanazokat a külvilágot vádoló - támadó gondolkozásbeli (mentalitásbeli) hibákat és hibás szokásokat folytatják tovább, mint a kezelés elõtt. Persze most már "misztikus" indoklásokkal és magyarázatokkal is alátámasztják azt, hogy miért kell a biológiai betegségtüneteket felváltó lelki és szellemi betegségekrõl árulkodó lét - állapotaikkal és léthelyzeteikkel együtt továbbéljenek. A betegségeidet tehát, mint a személyiséged fejlõdésének egyik legfontosabb eszközét kell felfognod, aminek a jelzéseitõl meg tanulhatod azt, hogy az egyetemes valóság, a spirituális és a természeti világegyetem melyik õsprincípiumával nem vagy képes harmóniába kerülni. Illetve azt, hogy a valóságnak melyik, benned is létezõ, általad is megnyilvánuló õserõnek az érvényesülését hajszolod öncélúan és természetellenesen a többi õserõvel való kapcsolatfelvétel és harmónia-képesség kialakulása rovására, vagyis az utóbbiak érvényesülésének és kiteljesedési lehetõségének a kárára, azok elfojtására. Amennyiben mindezt nem tanulod meg a következõ, téged ágyba döntõ betegségeid által lehetõvé tett nyüzsgési-szüneteidben, hiába gyógyulsz meg testi szinten, vagy esetleg lelki szinten, mert szellemedben úgyis beteg maradhatsz, mind a szakorvosok, mind a misztikus csodadoktorok "szakértõ" beavatkozásának ellenére. Ez viszont azt jelenti, hogy potyára vásároltad meg és olvastad el ezt a könyvet! Az ésszerû ember - mind a szûklátókörûen pragmatikus, mind a vallásosan misztikus - ma sok kávéval és más élénkítõ szerrel srófolja az éberségét, és ha fáj valamely testrésze, vagy nem tud aludni, elzsibbasztja magát fájdalomcsillapítókkal, és altatótablettákat szed miközben karitatív hadjáratot folytat kábítószerezés jelensége ellen. Nem csak azért, mert ezek a tabletták hamari eredményeket hoznak, belsõ erõfeszítések nélkül, az õ öncsaló hiuságának a megcsorbítása nélkül, hanem azért is, mert mind a tudomány, mind a keresztény vallások az emberi létezés okát az emberi személyen kívüli, a személyi szabad akaraton és szabad képzeleten kívüli, természeti okokból és körülményekbõl, http://kozmaszilard.hu




vagy, egy objektív Isten “kifürkészhetetlen” akaratából (szeszélybõl, éberség vesztésébõl – lásd a védikus felfogást) származtatják, és onnan magyarázzák. Ezért a mai ember, annak függvényében, hogy vallásos hivõnek, vagy felvilágosult, "józan" személynek tudja magát, három fajta, "értelmes és ésszerû” választ ad a gyógyíthatatlan betegségek a rejtett okaira: 1) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert ilyen az Élet, mert ilyenek a számomra adott körülmények”, 2) “Azért vagyok beteges és szerencsétlen, mert így akarta az Isten”, és 3) “Mert Atmanként a teremtés káprázatba bele zuhantam és az éberségemet nem nyertem még vissza.” Esetleg azt mondja, hogy “Így volt megírva a sors könyvében”. Ezek után, rengeteg ésszerû és misztikus magyarázatot talál a gyógyítható betegségek látszat - okaira, a babonás fikcióktól a mágikusan ható latin kifejezésekkel szilárddá tett tudományos formulákig, a mechanikus világképnek megfelelõ biológiai "funkcionális" magyarázatokig. Ennek ellenére, a természeti környezetét veszélyeztetõ módon, halomra gyártja a gyógyszereket. Pedig tudván, tudja, hogy soha nem fog tudni egy általános gyógyító elixírt elõtalálni, mivel az embernek nem az a rendeltetése, hogy védekezzék a teremtõerõket megtestesítõ természet elemeivel, a teremtés folyamataival szemben, és nem az, hogy az élvezetek fokozása: az élvezeti cikkek sorozat-gyártása érdekében folytassa a természet kizsákmányolását és végkimerülésig gyötörje azt. Hiába szaporodnak az állami, vagy a privát korházak, hiába javulnak az akadémikus orvoslási és a misztikus gyógyászati technikák, hiába izgatóan misztikusak a szakorvosi kifejezések és meghatóbbak az orvosi - gyógyítói titulusok (déré, professzor, adjunktus, rejki mester, fõtáltos, ezoterapeuta, stb.) és hiába tökéletesednek a gyógyászati berendezések, mert ugyanannyi marad, sõt: még egyre több lesz a beteg ember. Már azt sem lehet tudni, hogy a korházak feltételezik-e a betegeket, vagy a betegek feltételezik a korházakat? Hogy a húsfogyasztó misztikus gyógyítók, energizáló terapeuták és természetgyógyászok hozzák-e létre a hagyományos gyógyításból kiábrándult temérdek beteg személyt, vagy a betegek hozzák léte az egyre szaporodó misztikus gyógyítókat? Nem csak a Skorpió napjegyem által jelzett, hamis-igazság képzetektõl terhes, az igazságkutatási, tudat-átalakítási, újjászületési és kiegyenlítõdési lételvekkel szembeni zavaros, ellentmondásos és néha ellenséges viselkedésem következtében fekélyesedett be fiatal koromban az egész emésztõrendszerem és váltam vese- és hólyagbajossá. A vastagbelem utolsó szakasza és a végbelem ugyan a Skorpió szellemi erõteréhez és a Plútó õserejéhez tartozik ugyan. és ennek megfelelõen elengedési, megbocsátási és feloldódási-kiegyenlítõdési képtelenségem következtében lett majdnem végzetesen fekélyes. De a gyomrom, a patkóbelem és a vékonybelem annak következtében lett fekélyes, hogy a Rák Sárkányfarkam és a Mérlegben álló Lilith által jelzett negatív érzékenység következtében, az életem elsõ felében, a zaklatott és zavaros otthoni viszonyokat és a szerelmi kapcsolatokat szinte sorozatos tragédiaként éltem meg. És a szerelmeimre és élettársaimra való fojtott, de huzamos neheztelések következtében alakult ki a kilenc milliméter átmérõjû vesekövem is, amit aztán meditáció útján kellett elhajtanom, mivel éppen a fedezése idején romlott el az Istenhidegei korház ultrahangos vesekõromboló készüléke. A sok nyavalyából a Rák spirituális erõterének megfelelõ családapai szerepkör tudatos felvállalásával és pozitív átélésével részben kigyógyítottam magam, de az információ feldolgozási és elengedési képtelenségem következtében, illetve a Plútó negatív fényszögei által jelzett, rejtett gyûlölködési késztetésekbõl, a féltékenységbõl és mély szorongásokból eredõ önmérgezések következtében, a végbelem, a vesém és a prosztatám ma is zavaróan érzékeny, annak ellenére, hogy az orvos szerint gyógyultak. Vérbeli Skorpióként, akinek, mikor nyíltan tombolnak, mikor rejtett manipulációs késztetések formájában, de dolgoznak a rejtett uralkodási- beavatkozási vágyai, a dülmirigyemet begyullasztottam már harmincnégy éves koromra és ugyanakkor kaptam egy akkora ökölcsapást a jobb herémre egy csontos öklû, kezdõ karatézótól, hogy még most is benyilall finoman a herémbe a fájdalom, ha a kellettnél jobban erõltetem lelkileg valaminek a megvalósítását. Persze, ezek a jelzések nem azonnal érthetõek és értelmezhetõek. Csak évek múlva értettem meg, hogy miért is kaptam valamikor a herémre egy iszonyatos karateütést? - A tudattalanomba fojtottam azt a szamár aggodalmamat, hogy a nálam 17 évvel fiatalabb és az akkor éppen 17 éves, de nálam is hevesebb vérmérsékletû Rita, akit akkoriban el akartam venni feleségül, esetleg elégedetlen az általam nyújtott szexuális teljesítménnyel. És mindez persze azért volt így, mert ahelyett, hogy lazán és nyugodtan, vagyis odaadó szeretettel szeretkeztem volna vele, a bizonyítási ambícióktól hajtva, állandóan lepedõakrobatai teljesítményekkel akartam õt elkápráztatni. A természetellenesen felsrófolt kezdeti szexuális teljesítményeknek az lett a következménye, hogy az ártatlan Rita, aki a szexuális élményei során egyre nagyobb mértékben részesült a lényét felkavaró orgazmusok élményeiben, a heves kezdetet követõ langyosabb idõszakokban, finoman bár, de majdnem folytonosan elégedetlenkedett. A herémre a majdnem-végzetes ökölcsapást azért kaptam tehát egy békés edzésen, mert nem vettem észre magam és nem fogtam lazábbra, nem tereltem szellemi mederbe a kapcsolatot. De hát nem volt akkor senki Istenhidegében, aki ezt a balesetnek képzelt sors-figyelmeztetést valós jelentésében tudta volna értelmezni. Hiába kaptam a jelzést, mert nem volt, ahogy tanuljak belõle és a többi problémánk mellett, az orgazmusért való hajsza is beárnyékolta a Ritával való szerelmem szépségét, és végül õt is, akárcsak Dórát, drámai megrázkódtatások és a késõbbi betegségeimet elõidézõ, hevesen átélt féltékenységi lázaim és orrolásaim közepette, elveszítettem. Helyzetemet súlyosbítja, illetve az emlékezõ lelkiismeretemet még jobban ingerli az a tény, hogy Rita, az elválásunk utáni években beköszöntõ színpadias világi sikerei ellenére, sokkal nagyobb lelki gyötrelmeket kellett átéljen, mint én és nyugalmát sem találta meg, miközben én, egy egészséges párkapcsolatba érkeztem a Ritánál is jóval fiatalabb, de a Ritához hasonlóan tüzes természetû feleségemmel. A tudományos babonákkal és a közhiedelemmel ellentétben, amennyiben a szerelmi érzelmeink közé nem keverednének uralkodási, fölénybe-kerülési) és birtoklási (kisajátítási) vágyak, valamint az önérzet, a nyílt, vagy rejtett neheztelés és más, tisztátalan ambíciókat srófoló egoista érzelmek, amennyiben nem szoronganánk a párunk elvesztésétõl és nem éreznénk sérelmet, vagy megalázást (esetleg dühöt, vagy bosszúvágyat) egy-egy rosszul sikerült és válással végzõdõ szerelmi - élettársi kapcsolat következtében, az érzékeny “szerelmi” http://kozmaszilard.hu




szerveink nem betegedhetnének meg, még a nagyobb felfázások esetében sem. A felfázások és más külsõ okok csak felszínes kiváltó okai lehetnek a lelki szinten korábban már létrejött szervi zavarnak és az önmérgezést kiváltó indulatok, haragvások és neheztelések gyakoriságának, állandósulásának. “Fel mérgelõdtem!” – szoktuk mondani, ha erõsen megharagszunk valakire, vagy valamire, és fogalmunk sincs arról, hogy ez mit jelent valójában? – Azt, hogy a szervezetünk hormon-mérgeket gyárt ilyenkor abban a szervben és annak a szervnek a táján, amely analogikus kapcsolatban áll azzal az õserõvel, amely annak a jelenségnek, vagy személy-típusnak a megtestesülése, amellyel huzamos ideje, hogy rejtett konfliktusban állunk, de csak a “mérgelõdéskor” került sor a nyílt konfliktusra, vagy a tudatosulására. Az ember csak megkeresi végül, öntudatlanul is, azt a körülményt, vagy a hormonális önmérgezések következtében legyengült szervezet elfogadja azt a kórokozót, amely hozzásegíti õt a betegségnek az egyértelmû kiváltásában. Az igazi okokat a tudattalanunk: a képzelet-világunk mélyén kell megkeresni, nem a huzatos folyósokban és a rosszul fûtött munkahelyekben. A lélekben átélt, de már a képzeletben, majd a gondolati szférában régóta létezõ negatív információs - energetikai góc által okozott feszültséget, vagyis a betegség igazi okát az orvos, vagy a misztikus guru nincs, ahogy meggyógyítsa, úgy, ahogy a szerelmi vágyat és a szerelmi bánatot sem lehet egy, vagy több orvosság lenyelésével, masszázzsal, más terápiával elmulasztani. Minden testrészed és minden szerved kapcsolatban áll egy-egy bolygó, vagy egy-egy csillagkép által megtestesített egyetemes létfunkcióval. A mozgás, az azonosulás, az egybe kapcsolódás, elkülönülés, az elengedés, az információszerzés, az információ-feldolgozás és információ-áramoltatás, az átalakulás, a szellemi gyökerekhez való visszatérés , visszavezetés és a tudatosítás, a különválás és az újra-egyesülés, a jóvátétel, a rögzítés és az oldás õsprincípiumaival. Az emberi szervezet harmonikus (egészséges) vagy diszharmonikus (egészségtelen) mûködése, az egyes szerveink károsodása, és a bolygók-csillagképek közötti összefüggésekrõl való õsi tudás az emberiséggel, a gondolkozó egyetemes emberrel egyidõs. Az asztrológia ezekbõl az egyetemes törvényekkel összhangban álló õsi, minden idõben, minden korban és minden kultúrában (társadalomban) érvényes õsi igazságokból következtet az egészségi és a sorsproblémák okaira. A betegségek szellemi okáról szóló, õsi tudományok alapigazságait hiába cáfolja a természettudomány. A hivatalos apparátusai által védelmezett dogmarendszerével viszont megfosztja híveit annak a gondolkozási képességnek a kialakulástól, amivel az ember felfedezhetné a betegségek szellemi jelentését, amivel a betegségbõl kikövetkeztethetné a betegek jellembeli hibáit, illetve a lelki - akarati egyensúlytalanságot, a belsõ bizonytalanságot, vagy pszichés betegségek esetén, a rögeszméket, az információs-zárlatot, a lelki dugulást, szellemi meszesedést okozó, hibás életút-követést, a hibás alapállást. A természettudományos ideológia és annak a dogmarendszere, ami abból a hamis axiómából indul ki, hogy a tudomány boldoggá és egészségessé teheti az emberiséget, elleplezi az egyén ambícióit, amelyek által a beteg személyek éppen a betegségük által szeretnének uralkodni, vagy magukhoz kötni valakit, vagy amely valóság-ellenes ambíciók hatására, szeretnének eltüntetni a környezetükbõl különbözõ személyeket, élõlényeket, társadalmi, vagy természeti jelenségeket. Pedig a betegségekbõl vissza lehet következtetni a betegnek az egyetemes létezéshez és a többi élõlényhez, valamint a többi emberhez való, helytelen viszonyulására! Az én dülmirigyem megbetegedése, a herémnek a sport-baleset következtében visszamaradt krónikus fájdalom-jelzése, a nemi testrészeim bõr-gombásodása mind visszavezethetõ a visszafojtott, ki nem élt, a nem harmonikusan és folyamatosan megélt, vagy - amikor alkalom adódott erre - a túlzásba vitt, és ez által természetellenesen folytatott szexuális kapcsolatokra. Az a tény, hogy a szaporodási szervek betegségei gyakoriak, arra utal, hogy a személyes Feketelyukból származó, rejtett sóvárgásaink hatására, félreértjük a szerelmi vágyainkat és a szexuális ösztöneinket, nem csak élettani szempontból, hanem elsõsorban spirituális szempontból. Hogy olyan egyoldalú, szellemidegen szempontokhoz kötjük (gazdasági, politikai, kulturális, vallási, erkölcsi, stb.) életünknek ezt a legfontosabb részét, amely szempontokhoz nem csak, hogy a szerelemnek és a szexuális párkapcsolatnak, de az emberi élet eredeti céljának sincs semmi köze. Azoknak, a családi viszonyoknak a huzamosan fenntartott, érzelgõs átélése, amely valamelyik "szeretett" családtag részérõl egy, fontosnak tartott életterületen kifejtett ellenállása esetében (nyílt szembeszegülés, gyökeresen eltérõ és ellenkezõ vélemény, vagy életszemlélet egyértelmû fenntartása) haraggá és gyûlölködéssé változik, majd átfinomodik csendes nehezteléssé, elsõsorban a nõk számára jelent egyenes utat a melldaganatok képzõdéséhez és a méh, vagy a petefészek rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat a családdal kapcsolatos kérdésekben. A gyomorbetegségek és általában az emésztõrendszeri betegségek is oda vezetõdnek vissza, hogy a családtagi viszony úgy megromlik, hogy a személy semmit nem hajlandó elfogadni és tudatába - lelkébe befogadni, amit a másik családtagtól kap, miközben azzal áltatja magát, hogy õ mindenek fölött és mindenek ellenére szereti azt a családtagot és megbocsát neki. Megbocsátásról szó sem lehet mindaddig, amíg a finom és csendes neheztelési érzések tovább lappangnak a tudattalan szellemi és lelki világunkban. Amennyiben a fent leírt, “kaméleon” mentalitáshoz erõs, aggódó érzésekbe rejtett uralkodási - ellenõrzési vágy is kapcsolódik, a szövetváltozás formájában jelentkezõ következmény nem marad meg a gyomortájék és a mellek szintjén, hanem nõknél a méhben, vagy a hüvelyben köt ki, a férfiaknál prosztata-, vagy hererák formájában nyilvánul meg. A családapai, illetve családanyai szereppel, a termékenyítési, termékenyülési (magzatfoganási) gondokkal, a gyermekszülési, gyermek-gondozási, a családalapítási és családfenntartási problémákkal (örökölt diszharmonikus családi programmal) küszködõ személyek például, önkéntelenül és tudattalanul örökre magukhoz akarják kötni minden áron a szeretteiket azáltal, hogy fölöslegesen gondoskodnának, még az ötven éves gyermekeikrõl is. Ennek a természeti folyamatokkal ellentétes mentalitásnak köszönhetõen, amelynek következtében elõbb-utóbb kiszolgáltatottakká teszik azokat a személyeket (utódokat, élettársakat), akik a kiszolgálást tõlük elfogadják, akadályozván ezzel a személyi fejlõdésükben, a rák-betegségek tragikus hõseivé és áldozataivá válnak. Az ilyen áttételes módon, a családtagjain uralkodni vágyó személy, sértõdékeny én-tudatát (egoját) körülveszi egy a rákpáncélnak megfelelõ, lelki benyomás elhárító védekezési magatartással, és felszínes kedélyességgel, vagy ártatlan, de fárasztó jóságossággal próbálja http://kozmaszilard.hu




fedezni magát, palástolni félelmeit, belsõ szorongásait, feszültségeit. Az is megtörténik egy-egy Rák programmal rendelkezõ férfi esetében, hogy belefáradván sebezhetõségébe, "a legjobb védekezés a támadás" - alapon, agresszív, sõt: néha egyenesen kegyetlenkedõ magatartási formákhoz szoktatja magát. Ez, az elején kényelmesnek látszó magatartás fogja okozni a vesztét is, mert ezzel a pszichológiai páncélzattal elzárván és eltorlaszolván tudatát a további kényelmetlen benyomások és sértõ információ- behatolásokkal szemben, egyúttal az egyébként bennünk fontos funkciót betöltõ rákos sejtek természetellenes elszaporodását is elõidézi, az elhárított jelenségek spirituális alapját képezõ õserõknek megfelelõ szerveiben. Az ember esetében a rákos sejttobzódás jelensége tulajdonképpen az egyetemes létezés információáramlással szembeni elzárkózási késztetéseknek: az egoizmusnak és a hamis információ-áramoltatásnak a következménye. A rákos daganatképzõdések az elkülönülésnek és az elhárításnak, valamint a huzamos félrevezetéseknek: a környezet áltatásnak és a képzeleti agresszivitással kevert önáltatásnak a fizikai test, illetve a sejtek szintjén történõ leképezõdése. Nem a nyíltan agresszív: az elutasító magatartással, hanem a csendesen neheztelõ magatartással képesek a Rákhoz hasonló érzékenységgel rendelkezõ személyek pszichológiai páncélt, védõburkot vonni maguk köré, aminek következménye a Rák nevével fémjelzett betegség, vagyis az emberi szervezetben egyébként természetes módon és normális arányban létezõ, rák-sejtek túlságos elszaporodása, majd a burjánzás hatványozódása. A hamis információáramoltatás segítségével, vagyis a másokat félrevezetõ és az egyéni sors-cselezõ mentalitásnak a személyi tulajdonsággá alakításával készítik elõ halálukat az önáltatást mesteri szinten végzõ és a Rákokhoz hasonló érzékenységben "szenvedõ" személyek. A hamis információ-rendszerbõl szõtt védõburkot, a látszólagos önfeladásig menõ alkalmazkodással, vagyis a közvetlen környezetnek a tökéletes félrevezetésével hozzák létre azt a hamis információ-korlátot, elõbb csak primer pszichés szinten, majd az egész idea-világukban, amelynek a sejt szinteken történõ leképezõdése: fizikai materializálódása a végzetüket fogja okozni. A "jó ember" szerep segítségével próbálják elejét venni az embertársaik esetleges erélyes viselkedését, azok támadónak érzett viszonyulását az õ “nemesen érzékeny” személyükkel szemben. Ezért az idejekorán elhunyt "rákos" személyt igen megsiratja a környezete, melegszívû, jó emberként emlékezvén reá és a "Vak Sors" gonosz abszurditásának tudja be korai "elvesztését", nem is sejtve, hogy a azt csupán azért tekinti jónak a környezte, mert soha senkinek nem mondott ellent határozottan, mert soha nem mert ellenkezni nyíltan a mások személyi integritásába gázoló gátlástalan személyekkel szemben. Mert gyávaságában esetleg szó nélkül tûrte az önkényt, hallgatott és végtelenül szenvedett, miközben a lelke mélyén, folyamatos és hallgatag neheztelések formájában mentálisan kegyetlenül támadta a környezetében élõ, "szeretett" családtagokat és munkatársakat, (akik miatt "õ annyit szenvedett méltatlanul és ártatlanul"), ahelyett, hogy életében legalább egyszer kimondta volna õszintén és becsületesen, amit gondolt valójában. A Rák-típusú személyek a kegyes hazugságok látszólagos védõfala mögött élnek egy, az életük kegyetlen végét elõkészítõ hazugság-rendszer bástya-labirintusában, miközben csendes, de állandó belsõ neheztelések formájában támadják a környezetüket, amelynek az "érzéketlen és kíméletlen" viselkedése következtében õk ártatlanul és méltatlanul olyan sokat kénytelenek szenvedni… A sors iróniája (Pontosabban: a hatás-visszahatás törvényének a következménye.), hogy életük utolsó heteiben, napjaiban ugyanabba a megtévesztõ bánásmódban részesülnek, amellyel õk "etették" a környezetüket egész életükben: orvosok és családtagok elhazudják elõlük azt a tényt, hogy napjaik megszámláltattak, és a védekezés érdekében létrehozott szellemi hazugságburkot, a szervezet immun-rendszerét hamis információkkal ugyancsak megtévesztõ rákos sejtek halálosan megvastagították. A Rák-sejtek ugyanazt a kaméleon-játékot folytatják, ugyanazt a megtévesztõ információ-áramoltatást végzik a sejt-társadalom szintjén, mint amit a személy folytatott a közösségi életben és a családjában: becsapják a szervezet immunrendszerét azáltal, hogy olyan információkat sugároznak az immunitást biztosító sejtek irányába, miszerint õk ártatlanok, õk nem bántják a szervezetet és így biztosítják a maguk számára a szaporodási lehetõséget. A fejlõdést és a kiegyenlítõdést szolgáló, lelkileg kényelmetlen és szellemileg fárasztó életfeladatokat a természetes és nyílt magatartás megtagadásával folytonosan elkerülõ, a szükséges szembesüléseket és a nyílt konfrontációkat soha nem vállaló, gyávaságát a jóságosság álarca alá rejtõ és az etika eszközeivel kicselezni - megkerülni próbáló személynek még az a lehetõsége sem marad meg, hogy az élete utolsó napjaiban legalább õszintén szembenézhessen a hallal. Az a lehetõsége sem marad meg, hogy felkészülhessen végre, és nyíltan fogadhassa azt, amitõl egész életében félt: a reális és kicselezhetetlen isteni kényszer: a megváltódás szükségének az igazságával való szembesülést, hogy ezáltal, az utolsó kiegyenlítõdési aktus szemszögébõl végre megítélhesse a megtévesztõ magatartása hiábavalóságát. Hogy beláthassa a törekvési kudarca nyomán az élettényt miszerint "Aki meg akarja nyerni életét, elveszti azt.", vagyis az, hogy aki kényelmetlen lelki benyomások és tisztító szellemi szembesülések nélkül akarja folytatni életét, annak fájdalmasabb módon és végzetesen: a testében kell megélnie az élet drámai konfliktusát. De a családi problémákhoz kötött betegségek nem kimondottan és kizárólagosan a Rák jegyében született személyekre jellemzõek. Semmiképp nem szeretnélek félrevezetni és elhitetni veled, hogy a Rák szülöttek elõjoga ilyen betegségekben szenvedni, ilyen jellegû mentalitás által halálos betegséget gyártani. Biztosítlak, hogy a Rák Sárkányfarkam által jelzett, gyávaságból eredõ humanista toleranciámmal ezeket, az önbecsapási játszmákat teljes mértékben átéltem én is, mielõtt rájöttem, hogy ennek az önmagába visszaforduló, könnyeztetõen megható érzékenységemnek a szenvedélyes átélése nem csak egyik betegségbõl a másikba, de végül esetleg a halálos betegségbe is elvezethet. Azok, az enyémhez hasonló sors-programmal rendelkezõ személyek élik át tehát ezeket a családi programokat, akiknek az édesanyjuk erõsen zavarosan és többnyire ellenségesen viszonyult az õk biológiai foganását megelõzõ idõszakban az ember és a teremtés igazi rendeltetésérõl szól információ befogadásával, és az életre hamisan felkészített hölgyeket kellemetlenül érintõ – a feminin létállapotot mindenképpen megtermékenyíteni köteles – férfias szellemiséggel szemben. Azok a szülõk, akiknek több diszharmonikusan fényszögelt bolygója áll a Rákban és általában a víz- jegyekben, mindent http://kozmaszilard.hu




elkövetnek, és minden követ megmozdítnak, és addig nem nyugodnak meg, amíg a család mindegyik tagját az általuk elképzelt boldogságba: biztonságba és kényelmes életkörülmények közé nem helyezik. De ha ez az ideális helyzet elõ is áll véletlenül, a nyugtalanság nem szûnik, meg és misztikus elégedetlenségük jelzi azt, hogy az ilyen gondos anyák számára akkor nincs éppen rendben valami, ha végre minden a legnagyobb rendben van. Ezek a szülõk igen nehezen tudnak azonosulni más szerepkörökkel. Így a gyámkodó szerepköreik fontosságának túlhangsúlyozása miatt, a felnõtté vált, de még mindig gyámolított gyermekek által fárasztónak és terhesnek ítélt és ezért sokszor kegyetlenül visszautasított "szeretet-nyilvánítási" kényszerûk és gyámkodó-jóakarásuk következtében mindenkinek akad bõven szenvednivaló a környezetükben. Sovány vigasz, hogy legtöbbet õk szenvednek, akik kifosztottnak, haszontalanoknak és megalázottnak érzik magukat, amiért a harminc, negyven és ötven éves gyermekeiket nem nevelhetik tovább, és nem irányíthatják azok lépteit az általuk elképzelt jó élet irányba, a tökéletes boldogság felé. Sérelmükben, sok esetben "beidéznek" maguknak valamilyen rák-betegséget, hogy legalább ez által tölthessenek fontos szerepkört a szeretett gyermekeik, családtagjaik életében. És ha elvesztett családi helyzetüket és gyámi tekintélyüket a "veszélyes" betegségükkel sem nyerhetik vissza, az önemésztés útján egészen a halálig is elmennek, mivel úgy képzelik, hogy a gyámkodói, családirányítói szerepkör elvesztésével értelmét veszíti az élet. A megváltás logikája szerint, Rák jellegû életprogrammal rendelkezõ személyeknek nem az lenne a dolguk, hogy anyai ági õseiktõl örökölt spirituális determinációknak megfelelõen, végig zongorázzák felnõtt korukban a téves szülõi viselkedési mintákat, és életük folyamán felfokozzák – elmélyítsék, és, ha nem halnak meg azelõtt, utódaiknak tovább adják ezeket az életromboló programokat. És semmiképp nem az, hogy az ilyen programmal született lányanyák tovább közvetítsék ezt a negatív szellemi örökséget az utódaiknak. De mivel ezeket az örökletes szellemi programokat nem kutatja a tudomány és az akadémikus antropológia, amely lecövekelt a géneken keresztüli örökösödés, vagyis a génváltozások és génváltozatok kutatásánál, a szellemi fény helyett a tudományos és vallásos babonákban hívõ emberiségnek a háborús csataterekrõl a közúti balesetek és a terrortámadások színhelyére és a korházakba áttevõdött tragédiája tovább folytatódik a kétszázhatvanezer éves útján. Holott a tragédiák részbeni leállításához például annyi is elég lenne, ha a menstruációs zavarokkal rendelkezõ lányok, a meddõsségben szenvedõ fiatal nõk szervezetét nem hormontablettákkal kezelnék az anyai ágon örökölt, diszharmonikus szellemi program feltérképezése és tudatosítása helyett. A fiatal személyek, vagyis a rugalmas és információ- befogadási készséggel, valamint friss biológiai szervezettel rendelkezõ nõk esetében a program-kiigazításhoz és végül a gyógyuláshoz már az is elég, ha a horoszkóp-értelmezés, valamint a családi krónika fellapozása segítségével pontosan tudatosítják a családi programoknak a minõségét és az anyákat - nagyanyákat visszakérdezve, meghatározzák a családban is tapasztalható negatív gondolkozásbeli és szokásbeli mintákat. A romboló programok közvetlen pszichikai hatásának az azonnali feloldásához tehát ez is elég. A teljes gyógyuláshoz vezetõ rombolóprogram-feloldáshoz, vagyis a romboló programoknak a kiegyenlítéséhez, viszont mind a probléma-kerülõ, mind a dramatizáló magatartási formákkal való gyökeres szakítás szükséges, és természetesen a Rák jellegû családi életfeladatoknak a tudatos felvállalása és helyes megélése. Esetenként a felvállalásokra való mentális és spirituális felkészülés. Ilyen tudatossággal készítettem fel és vettem és vezettem rá magamat én is - minden pozitív törekvésem ellenére elég nehezen - a Dórával, Ritával, Andreával és a Tündével elszenvedett kudarcaim után, a Laurával való családalapításra. De nem elég tudni, hogy a Rák az õsteremtés és a tenyészet, vagyis a számszerû szaporodás konstellációja, következésképpen mindenkit utolér a rákos végzet, aki a természeti folyamatokkal összhangban álló spirituális információ-befogadást megtagadja, és azokat is, akik pótolni próbálják azt olyan hamis metafizikákkal, amelyek a gyermek- és családvállalást úgynevezett karma-terhelésnek állítják be. Az egyetemes lét-teremtést ugyanaz az ok váltja ki, mint a szerelmi kapcsolatok zavarát például. Attól függetlenül, hogy a kívülállók, vagy az érintett partnerek milyen érzelmi, környezeti - társadalmi, vagy éppenséggel anyagi okokkal indokolják és magyarázzák, hogy miben vélik felfedezni a párkapcsolati válságuk, vagy a hetedik szerelmi csõdjük okát, amennyiben ez nem egy harmadik személyhez fûzõdõ, “ellenállhatatlan” szerelem, akkor az igazi ok, az általam eddig feketepontnak nevezett, de asztrológiában és a héber misztikában is Lilithként ismert õserõ. Az egyetemes Lilith a Teremtés géniuszát kiprovokáló negatív õs-ok. A Teremtés, ami által az Abszolútum Teremtõvé és a teremtés által önmegváltóvá válhat, valójában azért történik, hogy ellensúlyozza az abszolútumban a Lilith által okozott vibrációkat és késõbb a vibráció-csökkenést, az abszolút zavart (a káoszt) és az õsrobbanást kiváltó feszültséget. Mondhatni tehát, hogy az egész teremtés, az összes dimenzióival és létezési formáival együtt, egészen a Teremtés határállapotában létrejött anyagi - fizikai és természeti állapotig és létdimenzióig, a Lilith által okozott õs-zavarnak és feszültségnek a kiegyenlítése - kiegyenlítõdése érdekében jön létre. És ezért van az ember is! Minden misztikus és romantikus isten- és embertan, minden teológiai, teozófiai, antropozófiai és erkölcsfilozófiai elmélet ellenére, az ember életének nincs végsõ soron más (metafizikailag és teológiailag és erkölcsileg követhetõ és értelmezhetõ) célja és értelme, mint az, hogy az autonóm személyi tudata elnyerése utján, saját öntudatában, a saját sorsán keresztül, minél jobban megtisztítsa önmagát (az élet- képzeletét) a Lilith hatása által okozott, zavart és negatív képzeleti és lelki állapotoktól. És az, hogy ez által, a saját személyében és saját sorsában kiegyenlítse az õ személyét is létrehívó és a személyében hordozott, a Lilith által okozott feszültségeket. Azt, hogy milyen jellegzetes egyéni életfeladatok felvállalása révén, milyen tudatosan vállalt személyi tapasztalatok árán, jut el azokhoz a képességekhez, amelyek által önmagában (és környezetében) a Lilith okozta tudati és érzékelési zavarokat megszüntetheti, és a belsõ feszültségeit kiegyenlítheti (és ez által a Lilith által vezetett külvilághoz való viszonyát, derûsé változtatja), könnyen kiolvasható mindenkinek az asztrológiai sorsképletébõl. Az emberben a Lilith (a “személyes” Lilith tehát), elsõsorban az õsteremtés által elindított feszültségoldási és kiegyenlítõdési (“fejlõdési”) folyamatokkal ellentétes, önkéntelen és öntudatlan önámításra, fölös és öncélú kényelem-keresésre és élvezethajszolásra, vagyis “bûnbeesésre” serkentõ, (“ördögi”) vágyként jelentkezik. Ez a mindig új és izgalmas élményekre, adrenalin-serkentõ állapotra, http://kozmaszilard.hu




feszültség- és kábulat-élményt adó helyzetre való önkéntelen és öntudatlan sóvárgás ereje bennünk. Ez, az adottól eltérõ más-élményre és a másállapotra való sóvárgás, megszámlálhatatlanul különbözõ formákban - különféle vágyakban jelentkezik, a személyi struktúránk, illetve az anyai ági õsszülõktõl örökölt spirituális töltetünk (megismerendõ, kibontandó, feloldandó és meghaladandó negatív spirituális programjaink) függvényében. A személyi horoszkópban a Lilith arra utal, hogy az üknagyanyáig visszamenõ anyai ági õseink, milyen feszültség-okozó, személyes (többnyire szexuális) sóvárgásokat szorítottak és rejtettek mélyen a tudatuk alá. Ezeknek a személyi tudattalan szférának a mélyrétegeibe rejtett sóvárgásoknak és negatív (agresszív) érzéseknek és késztetéseknek a gyökerének nagyjából, szexuális jellege van, mivel az “édes izgalmat” jelentõ másállapotot többnyire az ismert állapotoktól eltérõ, az adott lehetõségeken kívüli, a szokásostól eltérõ szexuális élményeink a legösszetettebbek és a legerõsebbek. A “más”, az érdekes, a “megrázó” és/vagy az “új” élményre - érzésre állapotra való önkéntelen és öntudatlan (egyesek számára: csillapíthatatlan) sóvárgás elsõdleges jelentkezési formája tehát a szexuális élményekhez kötõdik (és mint ilyen, a szexuális perverzióknak az igazi õsoka is), de ez nem azt jelenti, hogy a Lilith okozta sóvárgások csupán szexuális jellegûek. Ugyanezt a rendkívüli állapotot szomjazzák az agresszív személyek is, amikor provokatív viselkedésükkel, durva szavaikkal, igazi ok nélkül, de “készakarva”, veszekedést, civakodást, verekedést, vagy lázadást provokálnak ki a környezetükbõl. És az alkohol, a nikotin vagy a kábítószerek segítségével elérhetõ másállapotra való sóvárgást, valamint az életveszélyes kockázatok, a rendkívüli sebesség által okozott rendkívüli (természet-ellenes) “másállapotok”-ra való sóvárgást is a Lilith hozza létre bennünk. Mivel a Lilith az öncélú másságra való sóvárgás õsereje, az ember “nem elégszik meg” az adott partnerrel végzett szexuális aktus révén létrejött fizikai, lelki és szellemi kiegyenlítõdéssel és az esetleg így elért harmóniával. A Lilith hatása tovább hajtja egy új és “rend - kívüli” (szexuális - szerelmi) élmény irányába. És pontosan itt, a Lilith okozta vég nélküli sóvárgások kiélésének a lehetetlenségének, illetve a csillapíthatatlan szomjúság Lilith- jellegû okának a tudatosítása hiányában jelennek meg a perverziók, mivel a mindig másra, az öncélú másságra való sóvárgás, eljuttatja az azonos nemû személyekkel, a gyermekekkel, vagy állatokkal nyerhetõ szexuális tapasztalatokra való vágyakozásig. Minél erkölcsösebb életet akar folytatni, és minél szemérmesebb magatartást tanúsít egy szenvedélyes és “teljesíthetetlen” vágyaktól telt, “forró vérû” és gazdag szexuális fantáziával rendelkezõ kismama a foganást megelõzõ idõszakban, annál biztosabb, hogy a biológiailag még meg sem fogant, de a spirituális dimenziókban már létrejövõ gyermeke, felnõtt korában jobb esetben csapongó, szexuális kalandor életet lesz kénytelen folytatni. Rosszabb esetben, a rendkívüli szexuális élményekre való sóvárgás, szexuális perverziókra való, különféle hajlamokban és zavarokban fognak kicsapódni az anyának a fogantatás idõszakában elfojtott rendkívüli szexuális vágyak. Ezért a személyi horoszkópban, a Lilith, az anya által a fogantatás elõtt elfojtott szexuális vágyainak a természetére utal és a majdani felnõtt utódban, azokkal ellentétes, önkéntelen törekvéseket, ambíciókat jelöl. A Lilith a tudatos harmónia-törekvésekkel ellentétes komplexusokat is jelölhet: bizonyítási és önmutogatási komplexust, exhibicionizmust, öncélú, kielégíthetetlen csábítási komplexust és ez utóbbinak az ellentét: szemérmeskedési - erényes szerepkörben való tetszelgési (erkölcscsõszi) komplexust, másrészt a partner fölötti szexuális hatalom-gyakorlási mániát (vagy az egyszerû hatalmi mániát), a különbözõ impotenciához és frigiditáshoz vezetõ, illetve az orgazmus-készség elmaradását elõidézõ pszichés blokációkat. Ilyenek még a hideg, érzelmek és a szenvedély nélküli, személytelen kéjelgési vágyak, a nagyon beteg személyek, vagy a testi és szellemi fogyatékos személyek iránt érzett erõs szexuális vonzalom, vagy a megtermékenyüléstõl való irracionális félelem. A bizonyos személyekkel szemben felmerülõ csillapíthatatlan szexuális étvágyat, aminek a kielégítésével ideig - óráig, egy-egy különösebb biológiai képességekkel és vonzerõvel rendelkezõ partner magához tud kötni egy-egy, a Lilith által jelzett zavaros szexuális tulajdonságokkal rendelkezõ személyt, nem kell összetévesztenünk a szerelmi érzésekkel. E miatt, az elemi tévedés miatt, csalódnak, akik a szexuális partnerük “rendkívüli” képességét, vagy az okozott orgazmus miatti öröm- megnyilvánulásait, mind az odaadó szerelem jelét könyvelik el. A Lilith ugyanis a Vénusszal ellentétes. Õ a Vénusz által megtestesített egészséges (egészségre, egészségülésre, kiegyenlítõdésre törekvõ) természetes szexuális vágyak elõtt és azok alatt megbúvó zavaros másra-vágyakozást, borzongató, ismeretlen félelemmel és szorongással telített vonzódást jelöl, valami homályos, de az esetleges újdonságával és ismeretlenségével rendkívülien izgató szexuális élmény iránt, ami negatívvá és öncélúvá (együgyûvé) változtatja az imaginációt, összezavarván a személyiség harmónia-készségét és meghiusítván minden harmónia - törekvést. A Lilith által létrehozott, a bizsergetõ másállapot izgalmáért való zavaros és határozatlan sóvárgást tehát, nem kell összetéveszteni a Vénuszi õserõ által megtestesített, mindig konkrét személyekhez kapcsolódó szexuális készetetésekkel és harmónia - törekvésekkel. A Vénusz erõ épp a Lilith által okozott “hasadt állapot” helyreállítására irányuló, a szerelmi és a szexuális egyesülésen keresztül elérhetõ természeti harmónia-készség õsereje. E két fajta vágy, nem csak hogy nem ugyanaz, hanem ellentétes is egymással. Ezért, a párkapcsolat zavartalansága és az általában a lelki-szellemi zavartalanság megértése és megõrzése miatt döntõ fontossággal bír a két különbözõ irányba ható, látszólag azonos érzéseket keltõ erõnek a tudatos és figyelmes megkülönböztetése. Igazából e két ellentétes “ösztönös” késztetés összetévesztése az igazi oka, nem csak a legtöbb “szerelmi csalódásnak”, párkapcsolati krízisnek és a szerelmi - szexuális kielégületlenségnek, szerelmi “boldogtalanságnak”, hanem a nemi betegségeknek is, egészen az AIDS-ig elmenõen. A Vénusz, az egyetemes Lilith által kiprovokált, a Lilith által okozott õskáosz természeti ellensúlyozására és az új egység megvalósítása érdekében elindult teremtési folyamatok elsõ fázisaiban keletkezõ négy õsi alapelem harmonikus kiegyenlítõdésre való törekvésének az õserejét testesíti meg. Úgy válik a (harmonikus) szerelem és a szexualitás erejévé, hogy a négy õselem közül kettõ maszkulin jellegû (a tûz és a levegõ) és kettõ feminin jellegû (a víz és a föld elemek). A Vénuszi õserõnek a zavartalan kifejezõdése a szerelmi érzésekkel társuló, ellentétes nemû személyek közötti egészséges szexualitás. A Vénuszi kiegyenlítõdési törekvések tehát az õselemek harmonikus egyesülésére, kölcsönös http://kozmaszilard.hu




áthatolására és megtermékenyülésére való törekvések. Ezzel ellentétben, a Lilith ereje az általunk is megnyilvánult õsi egység állapot (abszolútum) öncélú megbontására és a bomlasztás állandósítására törekszik és ezért meg marad örökös negatív erõnek, soha nem elégül ki, nem csillapszik le soha, és létezésnek nincs semmiféle pozitív következménye. Ezért például teljesen hibás a nemi betegségeknek a “Vénuszi betegségek” gyûjtõ nevével való megjelölése, mert nem a Vénusz által megtestesített õserõ hatására jönnek létre, hanem a Lilith erõk hatásának, illetve a Lilith hatása alatt túlzásba vitt öncélú: harmónia-ellenes és öncélú élvezethajhászásaink hatására. Azért kell ezt tudnod, mert a zavaros: homályos és tisztázatlan (vigyázat: nem a tisztátalan!) sóvárgásaid, az öncélú élvezet-vágyaid és a zaklatott lelki állapotaid által (ambícióid miatt is feszült és félelmeid miatt is szorongásos) befolyásolt, akaratodtól és tudatodtól függetlenül mûködõ, mágikus képzeleteddel, olyan eseményeket és élet- helyzeteket vagy képes beidézni a sorsodba, amelyeket nem szívesen viselsz el! Ezért arra kellene törekedned, hogy minél pontosabban megnevezve és meghatározva a tudattalan képzeleti és érzésvilágod mélyén kavargó, zavaros képzeteket (Például különbözõ rovaroktól, csúszó-mászóktól, kis, vagy nagy állatoktól való félelmekhez kapcsolódó emlékeket), önkéntelen áltatási és önáltatási késztetéseket, azokat leleplezve semlegesítsd (feloldd és megelõzd) azoknak a fizikai megvalósulását. Borzasztó ereje van a természeti világot mûködtetõ és a mi képzeletünket is manipuláló egyetemes és személyes sóvárgásnak. A szélsõséges és a rendkívüli pszichés-jelenségek csak a jéghegynek a csúcsát képezik, és mivel a tudomány nem tud a Lilithrõl, a szexuálisan zavart (perverz) személyeknek, akiket “a vérük hajt” mindenfajta furcsa élethelyzetbe és szélsõséges élményszerzési lehetõségbe, a tudatosság nélkül megélt, elfojthatatlan és irányíthatatlan szélsõséges tapasztalataik alapján az a tévképzetük, hogy õk képtelenek a természetes szexualitásra, az eredeti nemûknek megfelelõ szexuális képesség visszaszerzését célzó törekvésekre, mentalitás-változtatásra. A tudattalan és önkéntelen szexuális vágyaknak és problémáknak a fel nem fedése és a nem tudatosítása menthetetlenül a párkapcsolatok megromlásához, és a létezõ szexuális - pszichikai problémák elvastagodásához, megkérgesedéséhez vezet, minden gyógyszeres, pszichikai, vagy pszichiátriai terápia ellenére. Egyetlen kívülálló sem sejtené, hogy annak ellenére, hogy szép és fiatal a feleségem mellett, aki az igényeimet teljes mértékben kielégíti mind szexuálisan, mind spirituálisan, én minden szép és vonzó nõt (és e tekintetben nálam a skála igen széles!) erõsen megkívánok. És, hogy mindezt tetõzi egy, a Lilith - Mars együttállásból kiolvasható Janisági komplexusnak nevezett késztetés, ami miatt régebb minden nõnek, akivel csak dolgom akadt, önkéntelenül be akartam bizonyítani, vagy legalább sugallni kívántam, hogy én vagyok a világon a legértékesebb és legjobb férfi, akit szeretni, és akivel szeretkezni érdemes. A Skorpióban álló Lilithel rendelkezõ személyek nagyrészt azért kalandorok, mert félnek “elfogadni” a komoly szerelmet, mivel a tisztító katarzis lehetõségét sejtik benne. Azt sem bánják, ha a környezetük erkölcstelennek ítéli meg õket, csak hogy az igazi szerelemben ne kelljen magukat elkötelezniük. Persze, néha mégis kénytelenek a szerelmet komolyan venni és akkor még nagyobb a baj, mert a drámai átéléstõl való félelmük miatt nem képesek odafigyelni az õszinte szerelem tisztító erejére. A Halakban álló Lilith esetében, férfiak és nõk egyaránt, rejtetten, az áldozat szerepére sóvárognak önkéntelenül (mazochizmus) miközben képtelenek az igazi, spirituális odaadásra. Provokálják partnereiket, hogy õket meggyalázzák és “eltapossák”. Ha ez valamiért nem történhet meg (fizikai alkat, társadalmi pozíció, stb.), akkor erre szakosodott szadista - mazochista szolgáltatásokat vesznek igénybe. Mivel az áldozattá válásra sóvárognak, de nem merik õszintén odaadni magukat senkinek és semminek, a legtöbb esetben kábítószerezés, de legalábbis alkoholizmus lesz az áldozatosdi következménye. Ez utóbbira a szeretet- szomjuk (egységélmény) kielégítése miatt van szükségük, pontosabban a szeretet-hiány “betömésére.” Nem értik meg, hogy amennyiben õk nem mernek teljes odaadással szeretni, õket sem szeretheti senki igazán. Az öncélú élvezeteket hajszoló és ezért az anyagi igényeket növelõ civilizációban a Lilith áldozatainak a száma rohamosan növekedik. Amennyiben a mindent összezavaró, állandóan a másféle tapasztalatra - állapotra és ezáltal még az igazi párjukat megtaláló személyeknek a képzeletét is állandóan kísértõ és zaklató Lilithnek a hatását képzeletben hozzáadjuk az asztrológiai képletekbõl kiolvasható egyes negatív tulajdonságainkkal, például a félrevezetésre: hazudozásra, árulásra, csalásra és öncsalásra való, önkéntelen késztetéseinkkel, az öncélú kalandra, vagy a kényelemre való törekvéseinkkel, vágyakozásainkkal, a röghöz kötött és “ésszerû” spekulálásra való hajlamainkkal, a hamis egységesülésre (alacsonyszintû és zavaros: érzelmes), lelki kábulatra, misztikus élményekre, homályos fantáziálásra és támolygásra való sóvárgásainkkal, a hamis felelõsségérzetünkkel (gátlásosság, aggodalmaskodás, sajnálkozás, stb.) és a szellemi belátást elõidézni hivatott nehéz helyzeteket elutasító biztonság-vágyunkkal, nincs mit csodálkozni azon, hogy annyi személytelen tettet hajtunk végre nap, mint nap egy párkapcsolatban. Gondolj arra, hogy egy olyan személy, aki még nem alakított ki a hiba- belátási készségét és az önleleplezési képességet, mennyit hazudik napjában magának arról, hogy õ miért kell ezt és azt megtegye, miközben a Lilith - sóvárgásai, a különbözõ karakterû és minél több ellentétes nemû partnerrel való, öncélú szexuális kéjelgési vágy mozgatja háttérbõl minden tettében és gondolatában! Már érted talán, hogy a baleseteket és a betegségeket miért neveztem, olyan (isteni) sors-eszközöknek, amelyek az embert teljes mértékben, vagy részlegesen eltérítik, vagy meggátolják abban, hogy tovább folytassa azoknak a romboló és zavaró - szennyezõ mentális programoknak az erõsítését, amelyekhez hasonlókat az anyai õsszülei is elkövettek és a generációkat egybekapcsoló spirituális memória révén, neki is átadtak. Mivel nem ártatlan vadállatok közösségében élünk, ahol a ragadozók vigyáznak a folyamatos fajtisztítást és éberség-üzemeltetést igénylõ fejlõdés törvényének a folyamatos érvényesülésére, a betegségek és a balesetek az Isten nyila (Zeusz nyila) szerepét játsszák az életünkben, amely letépi a vallásosan és tudományosan ragasztott maszkokat rólunk és lerombolja, az egyénileg és csoportosan épített Bábel-tornyainkat, mikor kór-okozó mikrobák és vírusok, mikor technikai balestek és tömeges áldozatot követelõ természeti katasztrófák formájában. És ez akkor is így van, ha ez, az elsõ hallásra http://kozmaszilard.hu




(olvasásra) abszurdnak tûnik, mivel a kiskorú gyermekek például nem építhetnek sem anyagból, sem téveszmékkel vegyült ambíciókból Bábel tornyokat. Mondtam, hogy a gyermekek tizenöt éves korukig az édesanyjuknak, vagy más, az õket közvetlenül gondozó, a hozzuk érzelmileg közelebb álló személyek tudattalan lelki folyamatainak vannak alárendelve, és hogy, õk a betegségeikkel, baleseteikkel (és halálukkal), sokkal inkább leképezik az anya, vagy a gondozó gyám lelki - szellemi tévutjait, mint az õket spirituálisan befolyásoló gondozójuk biológiai szervezete. Említettem már, hogy a nehezen diagnosztizálható és a nehezen gyógyítható, “misztikus” betegségeket valójában az öröklött, hamis információ-áramoltatási és az információ- blokkolási szellemi programok intenzív átélése váltja ki. Az ámítási - félrevezetési és az önámítási késztetések, mivel alaptermészetük szerint is megtévesztõk, veszélyesebbek, az élet- és családellenes (gyermek- és magzatellenes) programok által kiváltott rombolási késztetéseknél. És e kaméleon - magatartásokon belül, nem a kifelé: a mások irányába történõ hamis információáramoltatási magatartás végzõdik betegséggel (amelyben tehát, önkéntelen, vagy tudatos hazudozásokkal a környezetünket vezetjük félre), hanem az a mentalitás, amelynek során önmagunkat vezetjük félre. Akkor leszünk betegek, ha magunkat, saját lelkiismeretünket csapjuk be, amikor nem akarjuk saját magunknak beismerni azt, amirõl a lelkünk mélyén tudjuk, hogy másképp van, mint ahogy magyarázzuk. Ha nem akarjuk meglátni azt, amirõl tudjuk, hogy ott van és létezik a fizikai, vagy a szellemi-lelki világunkban. Akkor leszünk baktériumok, vagy vírusok által fertõzött személyek, ha a bennünk lakozó (a lelkiismeretünkben: a felelõsségérzetünkben és az egyetemes értéktudatunkban: a szellemi öntudatunkban lakozó Istent, a bennünk levõ Abszolút intelligenciát, az életünket fenntartó, éltetõ fényt akarjuk önkéntelenül félrevezetni és ennek megfelelõen, a hatás - visszahatás törvénye alapján, hamis információt: életrontó energiákat kapunk az általunk összezavart: beszennyezett spirituális létalapból. A hangoltság és a megfelelés törvénye alapján, betegség-okozó, hamis genetikai információt fogadok be a szervezetem által beengedett, szabadon terjedõ vírussal, amennyiben a képzeletemben összezavarom: bemocskolom az életerõt adó õsforrást amibõl önkéntelenül táplálkozom. Ha megzavarom a lényem legmélyén létezõ Abszolútumot, azáltal, hogy folyamatosan félrevezetem magam és elaltatom a lelkiismeretemet. A befelé irányított kaméleon mentalitás: az önámítás enyhébb következményei a spirituális fejlõdéssel és kiegyenlítõdéssel ellentétes, hamis értéktudathoz, vagyis a Jupiteri princípiumhoz kapcsolódó betegségekben jelentkeznek elsõdlegesen: májjal és szemmel kapcsolatos betegségekhez és sérülésekhez, a cukorbajhoz és vérbetegségekhez vezetnek, valamint a csípõ és a combok sérüléseihez. A súlyosabb következményei a lelkiismeret-altatásnak, az egyetemes felelõsségtudat õserejét megtestesítõ Szaturnuszhoz kötöttek és általában csont problémákban (csontritkulás, vagy csontkeményedés és bogosodás, csontrák) és bõrbetegségekben fejezõdnek ki. Amikor a huzamos önáltatás, probléma-elfödés és a környezetáltatás, a gyávaságból és félelembõl eredõ, rejtett gondolati agresszivitással (mentális támadással: belsõ vitatkozással és viaskodással) párosul, akkor keletkeznek a rák erõsebb fajtái, a szarkoma, a különbözõ agydaganatok, valamint a szervezet immunrendszerének a leépülése. Mindez annak függvényében, hogy az élet mely területére és a személyközti kapcsolatok mely formái felé irányulnak a huzamosan fenntartott, belül (kívülrõl érzékelhetetlen) intenzíven átélt és rejtetten áramló, romboló képzeleti-erõk. A szülõgyermek, vagy a gyermek-szülõ viszonyok, és általában a családi viszonyok, telítve vannak ilyen romboló idea-erõkkel. A huzamosan fenntartott, önámító és ámító (érzelgõs: szenti - mentális) gondolatok átélése, amelyek úgy keletkeznek, hogy a "szeretett" családtag részérõl egy bizonyos életterületen, vagy szellemi tárgykörben tapasztalt szembeszegülést, véleménykülönbséget, gyökeresen eltérõ és ellenkezõ életszemléletet észlelünk. Ezek a finoman áramló és folyamatosan fennmaradó ellenséges érzések és gondolatok még leleplezhetõk és feloldhatók, mert a nyílt szembeszegülés esetében világosan átcsapnak egyértelmû haragba és gyûlölködésbe. Amikor viszont mindez átlényegül “megértõ szeretetbe” csomagolt, csendes nehezteléssé, elsõsorban a nõk - az anyák! - számára jelent egyenes utat az emlõ és méh-daganatok képzõdéséhez és rákosodásához. Ritkábban, a férfiak melleiben is eredményezhet hipertrófiás csomósodást, ha huzamos ideig félrevezetik magukat, a családi szerepkörükkel, családi viszonyaikkal kapcsolatosan. Rengeteg szülõ szenved ezekben a betegségekben, mivel nem képes felismerni azt a végzetes tévedését, hogy amennyiben kiszolgálja és elkényezteti a gyermekét, sõt: a felnõtt gyermekének az úgynevezett érvényesülési boldogulási útját is könnyíteni akarja, különbözõ képességekrõl szóló elismeréseket - diplomákat vásárolva, vagy házat építve, sõt: egyes esetekben a “megfelelõ” férj, vagy feleség megszerzésében is szorgoskodva vétkezik a fejlõdés törvényével szemben, végzetesen árt a gyermekének. Nem hagyja, hogy a csemetéjének fájdalommal és lelki- szellemi nehézségekkel is járó, nyers tapasztalatai legyenek a környezõ valóságról és éppen a fölös jóakaratával teszi tehetetlenné, vagy felelõtlenné a gyermekét az életével szemben. Amennyiben a családtagoknak a boldogságba való manipulálása, vagy erõszakolása, illetve a családatgok fölötti uralkodási vágy és azok folytonos ellenállása miatt érzett finom harag (a lelki méreg ) erkölcsi gátlások és érzelmi megfontolások alá záródik, vagy amikor az illetõ családtag - esetleg alkohol hatása alatt – nyíltan, intenzíven és sokszor átéli a jogosnak vélt haragos-gyûlölködõ állapotát, ez a “nemes” családapai, vagy a "féltõen" szeretõ-aggódó családanyai diktátorkodás, egyenesen szívbetegséghez és végül szívelégtelenséghez, vagy szívinfarktushoz vezeti õt, mint Robi barátomnál, akinek az Oroszlán jegyében született felesége nyíltan játszott, és nem hagyta magát vezetni a Magyarországi jó módjukban részegessé váló férje által. Egyes anya medvék különbözõ generációból származó bocsokat is nevelnek. Amikor a legnagyobb bocs kezd egyéni elképzeléseket (véleményt) alkotni arról, hogy milyen útvonalat kövessen, hogy mikor és merre keressen a család táplálékot, hogy mikor igyanak, vagy ne igyanak vizet, az anya medve, elég önállónak találván csemetéjét az életben maradáshoz, elhajtja maga mellõl. Feleségemmel, egy egész napon át tartó, véres gólya-küzdelemnek voltunk a tanúi Magyarországon, amely során az Afrikából vissza térõ gólya szülõk megértették a korábbi évben gondosan felnevelt fiókáikkal, hogy, még ha lenne is fizikailag hely számukra a fészekben, el kell onnan költözzenek. Új fészket kell építsenek, párt kell maguknak keressenek, azokkal párosodniuk kell (mivel a szüleikkel ezt nem tehetik a természet http://kozmaszilard.hu




rendje és az egyetemes törvények szerint), és új családot kell alapítsanak, amihez a szülõknek (“nagyszülõknek”) már semmi köze nem lehet. Már nem maradt hátra, csak a legnagyobb hazugság-csomagunknak: a fertõzésekrõl szóló rablómesének a leleplezése. A fertõzés és a fertõzõdés szellemi értelmérõl és metafizikai okáról a magyar nyelv világosan beszél: nem csak olyankor mondjuk magyar nyelven, hogy megfertõztek valakit, ha az szexuális aktus során, vagy egy sterilizálatlan fecskendõ "segítségével" jutott hozzá a fertõzõ kórokozóhoz, hanem azt a jelenséget is így fejezzük ki, ha egy gyenge akarattal, vagy zavaros tudattal rendelkezõ felnõttet, vagy személyes élettapasztalattal és ezáltal felelõs személyi tudattal nem rendelkezõ fiatal személyt valakik “meggyõznek” és az, egy vallásos szektába, vagy szélsõséges eszméket valló pártba, tömegmozgalomba hirtelenül beáll. Nem véletlenül illeti a nyelv ugyanazzal a fogalommal a két különbözõ eseményt. Nyelvünk õrzi még az ideatikus valóságlátás kifejezési formáit. Asztrológusok körében közhely, hogy csak annak a személynek fertõzõdik be a szervezete, aki életképzeletében és személyi tudatában befolyásolható, határozatlan, vagy, ha valaki - valakik által máris befolyásolt-manipulált. Ez a szellemileg fertõzött személy, vagy csoport, esetleg nép. Ilyen, lélekhez szóló ideológiával fertõzött nép volt a német nép nagy része a nemzeti szocialista párt uralma alatt, valamint az orosz nép és a szövetségesei a kommunista diktatúrák alatt. A fertõzhetõ ember és embercsoport, nem rendelkezik "egész-séges", autonóm gondolkozással. A felelõs autonóm gondolkozást nélkülözõ fertõzõ és fertõzhetõ emberek élet-képzelete és világképe ezért könnyen befolyásolható. Õk vagy tudatlanságból, vagy kényelembõl nem látják, vagy nem akarják látni az egész létezést a maga ellentétes, de egységes összetettségében, hanem csak a részeket és a töredékeket. Ezt a szélsõségesen sarkított rész-látást (csõlátást) nevezem most, kizárólag a te számodra, tudati, ideológiai és erkölcsi képzelet –fertõzõdésnek. Az “Egészet” magában és maga elõtt (kívül és belül egyaránt) folyamatosan látni és megvalósítani képes ember nem lehet igazából beteg. Ha az egész-séges létszemléletét, valamint személyi tudata integritását megtartja, a különbözõ módon a szervezetébe hatoló kórokozók nem állapodhatnak meg tömegesen és nem szaporodhatnak el. Láttuk már, hogy a "kór", vagyis a betegség nem külsõ ellenség és a betegség, személyi vagy csoportos kiválasztódással azokban a szervezetekben üti fel a fejét, amelyeknek a gazdái az elfojtott, vagy elkábított, de finom idea-világuk mélyén intenzíven átélt agresszív képzeteikkel veszélyeztetik az egész létezés egyensúlyát. A betegség tehát nem, más mint a mágia (teremtés: imagináció) tõrvényének és a szellemi fejlõdés törvényének a szabályozó, tisztító, fékezõ rendszere. A betegség az egyetemes létezésnek, a kauzális teremtésnek az immun-rendszere. A betegség egy, a kauzális teremtési, fejlõdési és kiegyenlítõdési folyamatokat zavaró, vagy azokat veszélyeztetõ képzeteket tartalmazó, vagy tápláló személyi struktúrákat (és személyeket) felbontó mechanizmus, amely az anyagi lét határállapotában: a természetben is végbe menõ teremtési folyamatokban biztosítja, hogy az imagináció képességével (mágikus erõvel) rendelkezõ emberek és azok csoportjai ne legyenek képesek nagy erejû deviáns és romboló szellemi programokat létrehozni, A betegség, mivel mindig határhelyzetekbe került folyamatoknál indul be, mint korlátozva szabályozó rendszer, a Szaturnusz által megtestesített õserõhöz, emberi szinten tehát az egyetemes (- és nem a spekuláló-aggodalmaskodó, védekezõ!) felelõsségtudathoz kapcsolódik. Annak tudatában, hogy a személyi szempontok mindig eltérnek az egyetemes tõrvények kérlelhetetlen természetétõl és azzal együtt is, hogy tudom: a lét-romboló és teremtés-zavaró egyéni és csoportos imaginációs folyamatokat leállítani hivatott betegségek, bizonyos esetekben és egy bizonyos határon túl, nem fordíthatóak vissza, még a pozitív imagináció mágikus hatásával sem (Nagyon szeretném én is a gyermekkori szexuális imagináció - fertõzõdésem következtében már serdülõ koromban tönkrement húgyhólyagomat, vagy az eleresztési-megbocsátási képtelenségembõl eredõ végbél-betegségbõl hátramaradt bél érzékenységembõl: az alvási-pihenési nehézségeket okozó túl-érzékenységébõl kigyógyítani.), ki merem jelenteni számodra, hogy az orvostudomány egyelõre ugyanannyi rosszat tesz, mint amennyi jót. És ez így is marad, mindaddig, amíg a szellemi diagnosztizálás, valamint a betegségek szellemi okainak a felderítése és tudatosítása helyett, a gyors eredmények hajszolására: a fizikai gyógyításra és a pszichikai, vagy a mágikus terápiára fekteti a hangsúlyt. Mindaddig tehát, amíg az orvosok és a gyógyítók a hamari sikerek elérési lehetõségével (" a halállal és a szenvedéssel szembeni versengéssel") vannak elfoglalva, valójában az egyetemes egészséges létezés és a teremtés eredeti értelme és logikája (a Szent Szellem) ellen munkálkodnak ("küzdenek"). De, a civilizációban élõ ember üres körben-forgásának és tragédiájának az igazi okát leleplezõ fejezetnek, a célja nem az öncélú ítélkezés! És semmiképp nem célja az orvosok és az orvostudomány fölötti öncélú ítélkezés. Egy ilyen törekvés, mindaddig, amíg önállótlan felnõtt személyek: magukat irányítatni - vezettetni óhajtó, tehát kábulni - fertõzõdni vágyó felnõttek léteznek a földön, nem csak hogy fölösleges, de szellemileg vissza-élést eredményezõ cselekvés lenne a részünkrõl. Célunk mindössze a te sorshelyzet-felismerési és sorsminta-felismerési képességed kialakítása és ez által a tisztánlátói képességed, vagyis, a tényleges önmegváltói, önboldogítói és öngyógyítói képességed megszerzése. Célunk az egyensúly és a harmonikus kapcsolatok helyreállítása a teremtõi élet-képzeleted és a természet folyamatai között. Célunk a kapcsolat megteremtése és az arányos viszony felállítása a személyi tudatod és az abszolút léttudat(od) között. A vallásos babonák és tudományos tévképzetek által felbontott egyensúly ugyanis könnyen helyreállítható, a te személyeden keresztül (is) megnyilvánuló sors-törvények mûködési mechanizmusának a megértése és e szellemtörvények tudatos megélése segítségével. Regényes könyvünk célja tehát nem a folytonos drámában élõ ember fölötti ítélkezés, vagy a dráma esztétikai ábrázolása, hanem az ember mellett, a biológiai szférát is veszélyeztetõ tragédiákhoz vezetõ lelki-szellemi okoknak és érzelmi folyamatoknak a megnevezése és meghatározása. Emberi létünknek és személyi életünknek, akárcsak az egész létezésnek a célja ugyanis, a teremtés-tágítást szolgáló, szellem-tapasztalati (teljes) megismerés mellett, a minél harmonikusabb kapcsolat erõsítése az abszolútum és a teremtés határhelyzetében levõ anyagi lét zavaros és ellentétes megjelenési formái között. Ezt a harmonikus kapcsolatot a Teremtõ és a Teremtés végletes formavilágában a Teremtõi Fénybõl eredõ megismerési képességünkkel, valamint a Teremtõi Szeretetbõl eredõ, valós odaadási képességünkkel: az életfeladataink elvégzése http://kozmaszilard.hu




árán nyert szellemi képességekkel lehetõvé váló teremtõi azonosság-tudat minél világosabb és átfogóbb átélésével kell megvalósítanunk. Hogy a Lilith-jelenségek és az általa sugallt magatartások miként mûködtetik a föld társadalmi – politikai életét, hogy a kényelem- és élvezetvadászat miként mozgatja és miként fertõzi be az ember életképzeletét, nyomon követhetjük, egy, a magyar nemzet kortárs evolúciójához hasonló, afrikai népmodellen. Létezik a kontinens középkeleti rézén egy rohamos sorvadásnak indult, hajdanában erõs és számos, ma mindössze néhány millió tagot számláló nép, amelynek elõdei ezerötszáz évvel korábban, hajókon érkeztek Kína határvidékérõl, majd behúzódtak a kontinens közepe felé és ott, virágzó és erõs államot hoztak létre. Nevezzük ezt, az új hazában a környezetétõl, nem csak bõre színével, fej- és arcformájával, hanem a magas szellemi kultúrájával is, hangsúlyozottan eltérõ népet avarnak, és az általuk alapított országukat Avar Országnak. Amikor, ezerkétszáz éves virágzás után, az avarok kapcsolatba kerültek a kontinenst kolonizáló európaiakkal - Akik nem hajtották õket rabigába, hanem kölcsönös elõnyt jelentõ gazdasági, sõt: kulturális - tudományos együttmûködésre léptek velük. - az avarok szédítõ gyorsasággal gazdagodni kezdtek - Ahogy ez mindenütt lenni szokott, ahol az öncélú gazdagodás ördöge megjelenik, ugyanolyan szédítõ gyorsasággal, elkezdtek számbelileg sorvadni. Újgazdagjaik és lecsúszott nemeseik, egykézni kezdtek, sõt: egyesek egyetlen gyermeket sem “vállaltak”. Értelmiségi csoportjaik, ugyancsak maximum két gyermekes családokat alkottak. Hiába átkozódtak és fenyegetõztek az Istennyilával a papjaik, mert a széles néptömegek, átvették a “gazdag és értelmes” elit gyermek-spóroló koncepcióját. Természetesen, az így ürülni kezdõ falvakba és városokba beköltöztek a környezõ országok, nagyon is szapora törzsei, és az is természetes, hogy kétszáz év múlva, a kolonializmus béklyóiból felszabaduló Afrikai országok politikusai és hadurai feldarabolták a számbelileg felére csökkent avarok termékeny, de lakatlanná vált, vagy az új telepesek kezébe került területeit, meghagyván az ország, “némileg tiszta” egynegyedét. Az avarok viszont, így sem hagytak fel a gyermekspóroló szokásukkal, sõt: egyre nyíltabban és parlamenti törvényekben is kimutatták az átfogó és mély gyûlöletüket a több gyermekes család képzetével szemben, miután a Csonka Avarország határain kívül rekedt avar rokonaikkal szembeni gyûlöletüknek is kifejezést adtak egy népszavazáson. A “haladó” avarok ugyanis meghónosították a kommunizmust és 40 évig áttértek egypártrendszerre. Mivel apai ükapám avar származású volt, az öntudati válságokkal és egzisztenciális krízisekkel sûrûn szõtt ifjúságom idején, némileg megtanultam avar nyelven olvasni és írni, azzal az elképzeléssel, hogy Afrikába települve fogom megtalálni a boldogságomat. Ezért, a könnyebb megjegyezhetõség érdekében, és annak szellemében is, hogy nomen ist omen, a következõkben szereplõ személyek neveit nem eredeti avar nyelven, hanem magyar jelentésükben írom le. Ma tehát, az avarok ott tartanak, hogy egy hajdani államvagyon-csapoló sikkasztóból, elõbb belsõ puccsal, majd államilag manipulált választásokkal lett miniszterelnök, Gurucsa Perec által irányított, még csak a demokratikus látszatokra sem ügyelõ, Vörös Közjószág nevû pártnak a nemzetmorzsoló tevékenységéhez, a legnagyobb ellenzéki párt vezére, Kormányos Gyõzõ nyújt erkölcsi alapot (legitimációt), azzal, hogy idõnként kihívja Gurucsát a TV kamerák elõtt zajló politikai vitákra, amelyeken okos hallgatásba burkolózva, hagyja magát Gurucsa Sebec által lehordani, majd ország-világ elõtt, kezet ráz vele. Hogy az újkori nemzeti szokásokkal szembe szálló, és a nemzet megmentésének a szándékával a politikába lépõ, öt gyermekes Kormányos miért kénytelen a pojáca Gurucsa Pinokiójának a szerepét játszani, csak az értheti meg, aki a rendszerváltó avar politikai alku mellett, a machiavelli-tételnek a Hamvas Béla által kifejtett cáfolatát ismeri. A Hamvas Béla Karnelvál címû regényének az V. fejezetében, egy olyan “világra szóló” vita zajlik a fõhõs, Bormester Mihály, és a frissen szerzett barátja, Josias Phen között (Akivel, szórakozásképpen és nem kevés anyagi haszonszerzés érdekében, éppen meghódították, majd a sorsára hagyták a Mandarú nevû középamerikai köztársaságot.), amely tanulságos beszélgetést, akárcsak a Buddha tanításait, a fõhõs késõbbi állítása szerint (A Van Hooppal való hajófedélzeti társalgása során.), angyalok is követtek és sztenogrammáltak. Ez a tanulságos hajnali beszélgetés arról szólt, hogy lehetséges-e bárkit is, vagy bármely népet a tudata (és nyilván, az akarata) ellenére a boldogságba bele ugratni? Más szóval, lehetséges-e az, hogy jó intelligenciával, valamint széles körû ismeretek és képességek segítségével a hatalmat megszerezni képes, jó szándékú és jó indulatú személyek, mindössze a politikai manipuláció segítségével, képesek legyenek egy népet boldoggá és szabaddá tenni? A Mandarú államhatárán folyó “világjelentõs” vita végül is nem dõl el, de a témára a fõhõs késõbb, a Josias Pennél nagyobb távlatokban gondolkozni képes Van Hooppal való ismerkedése közben, visszatér, és az utóbbival megegyezik abban, hogy Josias Phent bizonyára a kvékerek racionális szentimentalizmusa vezérelte gondolataiban, amikor a humanizmus eme irreális képzetei által engedte magát befolyásolni. Nyilvánvaló, hogy Hamvas Béla itt, a Lilith három kísértésére adott Jézusi válaszokat dolgozta fel humoros formában, de a rá jellemzõ zsenialitással úgy, hogy aki ezt a regényrészletet elolvassa, annak a számára egy életre világossá válik az, hogy “Nem létezik az a nemes cél, amely nemtelen eszközök használatát igazolná.” és, hogy mennyire alacsony értékû az gazdasági – kulturális jólét, ami a politika által elérhetõ. Nagy kár – És az avar nemzet szempontjából végzetes! - , hogy azok a tiszta szívû és nem utolsósorban jól felkészült fiatalembereknek, akik a Mi-ez? nevû, nemzetmentõ pártot akkoriban alapították, nem volt idejûk a nagy politikai elméletírójuk, Bingó Imám életmûve mellett, az avar nyelvre lefordított, Hamvas-mûveket is elolvasni! Amennyiben ugyanis az avar nemzet megmentését célul tûzõ, tehát az új határokon kívüli rekedt avarság sorsát is a szívükön viselõ, és a kormányzásuk idején, azoknak az anyanemzetbe való visszakapcsolása érdekében hathatós politikai lépéseket tevõ fiatalemberek, elolvasták volna legalább a Karnevált, egészen biztos, hogy az avar rendszerváltás idején, nem követték volna el azt a végzetes hibát, hogy belemenjenek abba, az akkor üdvösnek látszó politikai alkuba, amely következtében az akkor hatalmon levõ, Vörös Közjószág Párt vezetõi, ellenállás és szembeszegülés nélkül, “engedélyezték”, sõt: önkéntesen is elõkészítették azt a demokratikus parlamenti választást, amit politikailag nem nyertek meg ugyan, de gazdaságilag igen, és amit akkoriban Afrika szerte, az avar bársonyforradalomként emlegettek. Errõl a titkos alkukról ugyanis, amely arról szólt, hogy a békés hatalom-átadás, illetve a http://kozmaszilard.hu




szükségessé vált politikai változásokkal szembeni hatalmi toleranciának a fejében, a Vörös Közjószág Párt teljes mértékben megtarthatja a 35 éves egyeduralma alatt összeharácsolt vagyonát és ebbõl annyit tart meg, és annyit és úgy privatizál a tagjai között a közeledõ rendszerváltás után, ahogy azt a vezetõi majd jónak látják, utólag kiderült, hogy Avarországot Afrika Mandarújává tette. Olyan országgá, amelyet néhány Josias Penhez hasonló gátlástalan vöröskalandor könnyûszerrel (Akárcsak a Karnevál hõsei: egyszerû puccsal) meghódíthat, büntetlenül kirabolhat és azt mind jobban züllesztve, fölényesen nevetgélve elsorvaszthat. A Vörös Közjószág párt vagyonát képezte ugyanis akkoriban az egész, belsõ hálózattal rendelkezõ és az olvasó körében jól bejáratott avar sajtó is, aminek egy részét a Közjószág vezérei egy- az egyben megtartottak propagandát szolgáló pártsajtónak, és a másik részét ügyesen szétosztván maguk, és híveik – barátaik között. Tehát, egy – az egyben átmentették sajtójukat “az új rendszerbe”, amelyben a teljes gazdaságot mûködtetni képes tõke is az õk kezében maradt, mivel a nagy pártvagyonnak a segítségével megvásárolták az általuk hátrahagyott és megtartani érdemes - Mivel hogy a piacgazdaságban is jövedelmet hozni képes - gyárakat, bankokat és más gazdasági egységeket. Az arányos pártvagyon-elosztás nélkül szegényen maradó jobb oldali pártok, hiába nyertek – Vékonyan! – a szabad parlamenti választásokon, és hiába hogy a Parlamentbe jutó különbözõ új demokrata pártok vezéreibõl és szakembereibõl alakult az új kormány, mert az egész átkeresztelt, és jó részében még a régi címeit is megtartó központi és megyei sajtó-szócsövekkel, valamint a gazdaság hathatós részével a kezében, a Közjószág végig szabotálta, sõt a jövendõ koalíciós partnerük, a következõ kormányban helyet kapó, az Újgazdag Értelmiségiek Pártjából kikerült kormány-tagokon keresztül, még belûrõl is megcsavargatta “Az elsõ demokratikus avar kormány” mûködését, majd fölényesen megnyerte a következõ parlamenti választásokat. Többségi gazdasági erejével és a népszédítõ propagandát biztosító sajtófölénnyel a háta mögött, a “Közjószág” simán megnyerhette volna a következõ választásokat is, ha nem akart volna kormányozni mindenáron az egyeduralom alatt megszokott “megszorító” stílusában, és ha nem marakodott volna az ország színe elõtt a koalíciós partnerével: az uépé-vel, a maradék hatalmi koncok fölött. Így viszont, nagy meglepetésre, a Miez? gyõzött, és ugyancsak mindenki meglepetésére - annak ellenére, hogy a mezõgazdasági miniszterként, magát Brazíliai, Csillei és Honkogi fegyvergyárosok társaságában fényképeztetõ koalíciós partnerpárt vezére mindent megtett, hogy a kormányt lejárassa - olyan ügyesen vezette az országot, hogy gazdaságilag is fellendítette azt. A Miez? tehát, nem csak az országból kirekesztett avarokat a maradék országrésszel összekötni képes, rég lebombázott hidakat építette újra, hanem az etiópiai avarok számára is egyetem-láncolatot hozott létre. Ám a következõ választáson a Közjószág egy Gyepesi nevû sikeres bankárt állított miniszterelnök-jelöltnek, aki a kommunista rendszerben is a kormány pénzügyi apparátusának a tagja volt sokáig, méghozzá belügyi tisztként. Az Izraelbõl hozott kampányfõnök tanácsára, az utóbbit elhallgatták és a Közjószág szilárdan álló régi sajtóapparátusa, most is elvégezte a dolgát. Így az élet gazdasági – banki megnyerési lehetõségének a káprázatában újból hinni kezdõ avar polgárok, a rendkívüli gazdasági fellendülést hirdetõ Közjószágra adták le többségben a szavazatukat. Ezzel elkezdõdött az Új Avar Vaksági korszak. Ettõl kezdve, az avarok többsége, vakon és süketen és bénán kezdett bízni a Közjószágnak, annak ellenére, hogy mindenki számára világos volt: a bankár miniszterelnök nem a saját zsebébõl, hanem abból a pénzbõl honorálja a polgárok támogatását, amit Kormányos Gyõzõék hagytak hátra, miközben a Közjószág politikai és sajtóapparátusa azt szajkózta, hogy a távozó Miez? teljesen kiürítette államkasszát. És a Közjószágban való vallásos hit annak ellenére növekedett, hogy a bankár miniszterelnökrõl kiderült, hogy népnyúzó belügyis volt a kommunista diktatúra idején. Akkor is a Közjószág mellett voksolt az avar nép, miután a Gazdag Zsidó Értelmiségiek Pártja kormánypuccsal megbuktatta a számukra valamiért kellemetlenné vált Gyepesit, és nem csak, hogy egy olyan, újabb “pénzügyi szakembert” fogadott el miniszterelnöknek, aki még csak parlamenti képviselõ sem volt, és akirõl idõközben a Legfõbb Avar Ügyészség is egyértelmûen kiderítette, hogy közönséges sikkasztó, hanem két év múlva, újra is választotta a Közjószágot, kormányelnök jelöltként Gurucsa Pereccel az élen, annak elenére, hogy a két éves kormányzása idején, a Gurucsa a nyilvánosság elõtt osztotta szét barátai és üzlettársai között, az avar állam maradék vagyonát. A rendszerváltás elõtt kötött, balvégzetû paktum következtében tehát, ma Avarország kormányát másodszorra is egy, az avarság megszüntetését célul tûzõ, sikkasztó vezethette, miközben a több gyermekes család képzetével szemben lázadó és gyûlölködõ maradék avar nép, az európai egyetemeken doktorált nagyokos politikai elemzõivel együtt, ehhez bégetett és szomorúan bólogatott. Hamvas Bélának igaza volt a hatalom és a nép természetét illetõen. Avarországban tehát, már akkor sem állítható meg a szembekötõsdi, ha Gurucsa Perecnek sikerülne valamiképp megbuktatnia magát. Kormányos Gyõzõ és csapata tehetetlennek képzeli magát, mivel humánus naivitásukban Papa Mózesékkel együtt, megkötötték 1989-ben a végzetes politikai alkut a Közjószág vezéreivel. Õk igen fiatalok voltak akkor és Papa Mózesnek és Hedzsák Áronnak és a többi idõsebb demokratának kellett volna annyi spirituális tájékozottsága legyen, hogy tudják: ilyen sötét alkut, még az esetleges forradalmi tragédiák elkerülése érdekében sem szabad elkövetni! Metafizikai lehetetlenség valakit, vagy valakiket, és fõként egy egész népet, a tisztító jellegû konfrontációktól – akár a tragédiáktól is! – megkímélve, öntudatán kívül, a boldogságba bele ugratni, szalonképtelen kifejezéssel: bele manipulálni! Amennyiben Kormányosék néhány Hamvas-mûvet is olvastak volna, nem reménykedtek volna naiv módon abban, hogy a gátlástalan szocialistákkal és a létrontás virágait a szabadság eszméiként lobogtató Szabadrablás-párti újgazdag értelmiségiekkel kötött titkos alkujuk részleteinek a nyilvánosságra hozatala nélkül, mindent megoldódhatnak, mindössze az által, hogy demokratikus választások útján újra hatalomra kerülnek. És ez a politikai naivitás azért honosodott meg Avarországon, mert Kormányos Gyõzõnek a gazdasági elemek megszerzésének és felhasználási módjának az életkörét megtestesítõ II. horoszkópházban áll a Skorpió-Lilithje. E Lilith-pozíció által jelzett, anyai ági spirituális zavara miatt, Kormányos mindig zavarba jön, az Oroszlánban álló Lilithhel rendelkezõ és mérhetetlenül gazdaggá lett Gurucsa gátlástalan viselkedésétõl, valahányszor a politika színpadán egymással szembe kerülnek. Kérdésem, hogy miért nem jelenik meg az avar politika színpadán egy olyan politikai egyéniség, aki nem jön zavarba http://kozmaszilard.hu




és nem hátrál meg a Lilith bûbájos hatalma elõtt, illetve aki a nyilvánosság elõtt el merné mondani azokat a részleteket, amelyeknek a titkos mivolta által Gurucsa bandája ma vidáman és nyíltan táncoltatja és büntetlenül szembeköpi a maradék avar-nemzetet? Ahhoz, hogy e kisnemzeti modell sors-kérdése alatt lapuló globális kérdésre, illetve arra, hogy miért kell kétszáz éven belül kipusztulnia az avar népnek, megtaláld a választ, feltárom számodra a korunk legfõbb rákfenéjének, az AIDS-nek az igazi okait. E feltárás következtében meggyõzõdhetsz arról, hogy nem a kórokozó vírusokat legyõzni hivatott ellenszérumokat keresõ tudománnyal, nem a föld ökoszisztémájának a megbomlását elõidézõ gazdasággal, nem a természetvilágot és az emberi természet õsi egyensúlyát fenyegetõ, ipari fejlõdéssel és nem a természeti jelenségekkel szemben védekezõ és a természeti folyamatokat zavaró technikai tudományos, vagy politikai eljárásokkal kell megoldani az életképzeletünkben székelõ bajokat. Hogy nem lehetséges külsõ, a zavart tovább növelõ, tudományos és gazdasági módszerekkel és politikai eszközökkel feloldani a különbözõ korszakokban élõ generációk és a ma élõk szellemében (szemléletében és mentalitásában: a korszellemben) burjánzó spirituális rákfenéket. Hogy nem lehet “értelmes problémakezeléssel”, de keleti misztikába menekülés által sem, feloldani az egyesek lelkében szorongató, másokéban kellemesen izgató élményekre sóvárgó Lilith-sóvárgást, és, hogy nem lehet gyógyszerekkel, de misztikus-mágikus terápiákkal sem végérvényesen felszámolni az utolsó romlás szintjén: a bûnbeesés néven ismert teremtés elõtti, de a teremtés folyamataiban is jelen levõ abszolút sóvárgásból származó életképzeleti zavarokat. Az AIDS vírus különbözõ fajtái által okozott fertõzõdéseknél is a kaméleon- mentalitásból eredõ szellemi magatartásban találjuk meg a betegség spirituális okát, mint a Rák esetében. A különbség az, hogy ebben az esetben a rákmentalitásbeli okánál egy sokkal mélyebb, õs-idea szintû tévképzetbõl keletkezõ, a szó szoros értelmében vett, rendeltetés megtagadási szándékot fogunk találni és meghatározni. Ez abból is következik, hogy miközben a "klasszikus-rák" esetén, a gondolatok, majd a sejtek szintjén történik a megtévesztõ hamis információ-áramoltatás, addig az AIDS esetében, a nemi meghatározottsághoz és az ember kauzális gyökeréhez, az õsteremtés és az egyetemes kiegyenlítõdés céljával és okával kapcsolatban álló mélységekben: a gének mélységével analogikus szellemi szinteken történik a személyi öntudat és az egyetemes (isteni) léttudat áltatásának és félrevezetésének a szándéka. Az abszolút Lilith erõvel szembeállított õsteremtés az abszolútumnak egy olyan osztódással és sokszorozódással történõ kiáradása, olyan, az Abszolútumnak a Jin - Jang: Szeretet - Fény õsállapotokká való osztódásával és sokszorozódásával, valamint a két õsállapotnak a folyamatos újbóli egymásba hatolása által létrejövõ új és új minõségû egységnek a megvalósulásával járó egyetemes folyamat, aminek a fizikai következménye a biológiai egyesülés és a szexuális kiegyenlítõdési aktus során létrejövõ biológiai megtermékenyülés. A legfontosabb tehát, amit örökre meg kell jegyezned az, hogy a különbözõ nemû õsállapotnak az egymás áthatása és újbóli egyesülése - kiegyenlítõdése hozza létre az új, zavartalan Abszolút állapotot, és semmiképpen nem az azonos nemû állapotoknak a saját magukon belül maradása, saját magukkal való egyesülési kísérlete. (Luciferi aktus: a Fénynek az önmagán belül maradására tett kísérlete, aminek óhatatlanul meg kell buknia.) A spirituális és kauzális dimenziók szintjén, semmilyen feminin erõ nem egyenlítõdhet ki, más feminin erõvel, vagy állapottal, és maszkulin erõ sem egyenlítõdhet ki maszkulin erõvel, vagy állapottal. Ezért van az, hogy az Abszolútummal a teremtõképzeletén és misztikus intellektusán keresztül, folyamatos és közvetlen kapcsolatban levõ, felsõrendûen strukturált ember, nõ nemû személyként nem termékenyíthet meg más nõ nemû személyeket, ahogy hímnemû személyként sem termékenyíthet meg sem kauzálisan, sem biológiailag más férfiakat. Az AIDS vírus különösebb (katasztrofális) tömeges kirobbanási veszély nélkül, úgymond békésen és természetesen korlátolt, lappangó állapotban létezik a különbözõ állatfajoknál és kiemelten az emberéhez hasonló intenzitású szexuális életet folytató majmok bizonyos fajtáinál. Következetesképpen, az AIDSZ ugyanolyan, a teremtés rendeltetésének megfelelõ folyamatok fenntartását hivatott szabályozni, olyan korlátozó funkciót tölt be a természetben, mint az öncélúnak látszó, rák-burjánzás az ember esetében. Logikus ezért, hogy a halált is okozó AIDS vírus elõtti megnyílásunk - Annak a beengedésére való új hajlamunk (Ami mindössze három évtizedes!). - nem más, mint a civilizációban egyre jobban terjedõ pszichés zavarokból, és a természetben is ritkán, de elõforduló biológiai zavarokból eredõ, tömeges spirituális tévelygésnek a véget-vetési, leállítási - megakadályozási eszköze, amely, az azonos nemû személyek egymás közt folytatott steril szexuális kapcsolatának: biológiai és szellemi kiegyenlítõdési "tévképzete" elharapózásának (Az állati világban is jelentkezõ azonos nemû egyedek párkapcsolati egyesülésének) szab határt. Az AIDSZ vírus tehát, a biológiai hibák által is megtestesített pszichés és mentális zavarodottságnak az emberi faj fennmaradását veszélyeztetõ elburjánzását hivatott korlátozni és megakadályozni. Ami az állatvilágban jelentéktelen esetek szintjén megmaradó részleges és jelentéktelen jelentkezése a hibás genetikai kódoknak: a természeti (biológiai) zavarnak, vagy maximum a csoport-tudati (asztrális) "tévedésnek", anélkül, hogy ezek az elszigetelt esetek veszélyeztetnék a faj és a teremtõ õserõk közötti kommunikáció zavartalanságát, a hasonló jelenségek nagy méretû megismétlõdése és az öncélú kéjelgésekre való tudatos törekvések következtében történõ elburjánzása az embernél (lásd: szórakoztató ipar és azon belül a szex-ipar.), halálos fenyegetettségi állapotot hoz létre. A homoszexuális állapot ugyanis, a racionális következtetésekre képes és a teremtõi képzelõerõvel (mágikus képességgel) rendelkezõ emberi én-tudatnak az Abszolút Léttudattal (Mindenkiben a teremtõi potencialitást tartalmazó isteni maggal.) való közvetlen kapcsolatrendszerek (a zavartalan információ áramlási lehetõségek) veszélyes összezavarodását eredményezi. Jól tudjuk, hogy nem csak homoszexuális kapcsolatok útján történik az AIDS vírus- átadás és az "ártatlan" kiskorúak is megfertõzõdhetnek, nem csak deviáns felnõttek szexuális vágykielégítõ alanyaiként, hanem akár "steril" korházi kezelések, egészségi beavatkozások alkalmával is. De azt is tudom és fennebb leírtam már, hogy a problémák keletkezésének a valóságos dimenziójában, ahol többek között a rezonancia és a fejlõdés törvénye az úr, nem http://kozmaszilard.hu




léteznek ártatlan egyedek. Festõ vagyok, látnok és asztrológus, tehát nem orvos és nem biológus, következésképpen, nem akarom az AIDS kérdést annak a testi következményeiben és tüneti (felületi - felületes) szintjén vizsgálni. Pszichológus és pszichiáter sem vagyok, tehát ezek, szintek, mindössze határozott formát adó tükörként érdekelnek, de jól tudom, hogy nem ott van a probléma oka és kulcsa. A kényelem és az élvezet ráció logikája szerint élni törekvõ ember szemében, a humanista - tudományos igazságosság szempontjai szerint tehát, a határhelyzetekben megnyilvánuló egyetemes törvények jellege könyörtelen. Nem a szerencse és nem az Isten, vagy az isteni gondviselés hagy el bennünket a szélsõségesen fájdalmas és tragikus létállapotunkban. Visszafordíthatatlan, fizikailag és pszichikailag "elviselhetetlen" vég-helyzetekbe sodródik a személyünk az életnyerés logikája szerint élõ anyai ági õsök imaginációjában megkövesült és a spirituális memória hatására az auránkba áttevõdõ, romboló és ámító szellemi programjaink: az öntudatlan és önkéntelen negatív késztetéseink miatt. Ha csak nem tudatosítjuk azokat, és nem válunk képessé a lelki - szellemi és spirituális (teremtõi képzelet szerinti életmód) átalakulásra. A köznapi logikánk szerint, az egyetemes törvények könyörtelenül hatnak akkor, amikor nem tudjuk az ismereteink segítségével magunkat átvilágítva és hibáinkat beismerve, hatástalanítani a képzeleti agresszivitásunkat, vagyis akkor, ha gyermekkorunk idején az édesanyánk nem tudja kiegyenlíteni az õ lelki szellemi állapotán belül a mi személyünkbe (én-tudatunkba) "csomagolt" zavaros sóvárgásait és a romboló családi sorsstruktúrákat. Régi, újságíróból lett egyetemi tanár barátom, úgy nyilatkozott egy irodalmi díj átvételekor, hogy a posztmodern emberiség tragédiája abban áll, hogy a pragmatikus racionalista törekvései közben háttérbe szorította az intuíciót, a finom megérzéseit és ennek következtében nem tud boldog lenni. Hogy boldog csak akkor lehet újra, ha a tudományos - racionális gondolkozása és pragmatikus magatartása mellé újra kezdi használni az érzelmeit, ha újra kezd hallgatni a megérzéseire, az intuíciójára, ha hagyja magát vezetni az érzései és a vágyai által. Mûveltsége, szellemi nyitottsága révén a pragmatikus újságírás, majd a szociológia és a politológia területérõl az irodalom - a mûvészet - területére érkezõ esszéíró ismerõsöm ma ott tart, ahol minden misztikus intuícióval megáldott humanista gondolkozó. Úgy képzelik, ha beengedjük az álomvilágot, az érzéseket és az intuíciót az életünkbe, vagyis azokat az imaginációt üzemeltetõ primitív tulajdonságainkat, amelyekrõl lemondtunk a technika és a tudomány segítségével létrehozandó földi paradicsom érdekében, az egyensúly helyre fog állni és az emberiség megnyugszik és boldog lesz. Az ismerõs esszé író nagyon téved. Nem a racionális és logikus gondolkozással van a baj ugyanis, amely önkényesen elnyomta volna bennünk a feminin és az infantilis vonásokat, hanem az egész élet-képzelettel és lét-látásmóddal. Nem az egyetemes logosz természetét tükrözõ racionális logikánkkal van a baj, hanem a hierarchia tudatunkkal, az érték-sorrendiséggel, a természettudományosnak nevezett, természet-ellenes (természet-legyõzõ, természet-kizsákmányoló) gondolkozási rendszerünkkel, az öncélú kényelmet és élvezetet, vagyis a szubjektív jó szerint termelni és berendezkedni akaró ember javát szolgálni szándékozó õsi létrontás logikája szerinti alapállásunkkal: a humanista alapállással. Mert: “Nem a te utad, hanem az én utam, mondja a seregek ura”. Nem az emberi haszon-állat és haszon-növény koncepciókra alapuló morális koncepciók és politikai törvények szerint kell élni, hanem az isteni törvények logikája és rációja szerint. Isten õrizz, hogy a Lilith által vezérelt “ártatlan” vágyakat és az életnyerés logikájának a szolgálatába állított, siker-szolgálat rációja szerinti intuíciót egyenértékûvé tegyük a hosszú távú következményeket (és nem a hamari hasznos eredményeket!) mérlegelõ felelõsségteljes szellemi éberséggel! Vizsgáljuk hát meg az AIDS terjedését onnan, ahonnan a "fizikai betegségbe" torkolló világméretû fertõzések burjánzása és tömeges veszéllyé válása elindult: A szexuális vágy- és képzeti zavarodottságnak, a “normálissá fejlõdõ” globális kéj-szolgáltatástól, a civilizációt mozgató öncélú kéjvágy-kielégítés határtalanná tágításának az iparától, a minden devianciának a “természetes-emberi” jelenséggé avanzsálási törekvésétõl, a liberális elvek segítségével történõ ideologizálásától. Onnan, amikor egyes, a már-már néptömeg méreteket is érintõ csoportok nem csak, hogy természetes nemi (és szellemi!) állapotként kezdtek a homoszexualitásról beszélni, és azt tõrvényesíteni. És talán még ezzel a jelenséggel sem lett volna nagy baj. A baj akkor kezdõdött, amikor ezek az embercsoportok sajátos mûvészetet és filozófiát, sõt: vallást és ideológiát is "alkottak" a homoszexualitásból. Amint korábban láttuk, metafizikailag a helyzet egyértelmû. “Ami fent van ugyanaz, mint ami lent van”: spirituálisan nõ nem egyenlíthet ki nõt, természetes szexuális aktusban, és emiatt természeti aktusban nõ nem termékenyíthet meg nõt, mivel, ugyancsak természetes körülmények között, szervezete nem termel megtermékenyítõ magot. Szeretet nem termékenyíthet meg szeretetet, és nem egyenlítõdhet ki szeretettel, hanem csak Fénnyel. Csakis Fénnyel! És spirituális szinteken, a Jang erõ sem termékenyítheti meg kauzálisan a Jang állapotot, mint ahogy természeti - biológiai szinten sem. Ugyanúgy, a gyûlölet sem a Szeretet ellentéte: a gyûlölet nem az Isteni egységet helyreállítani képes komplementer õsállapota a Szeretetnek, hanem annak a szétbomlott, darabokra szaggatott, szilánkokra porladt és összezavarodott, egységet alkotni képtelen, de az egység megvalósulását megakadályozó (szennyes) állapota: maga az õrülten kavargó zuhanás és a rothadó - bomlás õrvénye. Szeretetbõl és gyûlöletbõl nem lehet egység, mint ahogy a Fénybõl és a sötétségbõl sem lehet egység, hiszen a sötétség mindössze a fény hiánya, esetleg annak poláris ellentéte, de a sötétség semmiképp nem a fénynek a spirituális kiegészítõje! A sötétség a Fény hiánya, vagyis a szellem teljes hiánya és nem egy önálló õsprincípium amely a Fénnyel ellentétes. A sötétség és a gyûlölet tehát a fény- és szeretethiány következménye. A szellem-zavar és az Imagináció- zavar: az egység (a másik nemmel való egységbekerülés és kiegyenlítõdés) durva, luciferi elutasításának, vagy "finom", diplomatikus elkerülésének a következménye. Nem célom azt vizsgálni, hogy mennyiben tehet vagy nem tehet, mennyiben hibás, vagy nem hibás, hogy mennyiben felelõs a homoszexuális, vagy a pedofilia szellemi, lelki és fizikai állapotába került személy az õsteremtés megvalósulásával és rendeltetésével szembekerült természetéért, a teremtés célját és rendeltetését önkéntelenül obstruáló, a teremtés logikájával szembeszegülõ késztetéseiért. Hiszen ez is örökletes programoknak az áttételes http://kozmaszilard.hu




következménye, ami az anyai ági õsanyák elfojtott szexuális vágyai következtében létrejövõ zavaros szexuális fantáziálásból és lélekben intenzíven átélt férfi-ellenes spirituális magatartásból ered, amelyek nõellenes késztetésekké, nõkkel való egységesülési képtelenség-érzésekké, változnak a férfi utódokban, a polaritás törvényének megfelelõen. De általában is, az ellentétes nemû, felnõtt személyekkel való világos kommunikáció és hosszas együttélés a maga ellentétes összetettségében, sokkal problémásabb és nehezebb. Ezért a természetes párkapcsolat, folytonos erõfeszítést, figyelmet, helyes ismeretken alapuló megértést, felelõsséget és áldozatot igényel, mint az azonos nemû személyekkel való kommunikáció. A természetes kapcsolat a gyökeresen különbözõ alaptermészetek közötti egyeztetést, a külön nemûségbõl eredõ különbözõ nyers késztetéseken, érzéseken, természeti igényeken és elvárásokon alapuló képzetek összeegyeztetését feltételezi. A másnemû élettársi viszony követeli és provokálja, de ugyanakkor nehezíti is a partnerrel szembeni õszinteséget: a különbözõ alapszükségletek és lelki állapotok miatt sokszor igen nehezen megvalósítható képzeleti és racionális nyíltságot és mindkét fél részérõl kényelmetlen hibabelátásokat igénylõ felelõsséget és nem egyszer fárasztónak tûnõ, figyelmet feltételez. A homoszexuális kapcsolat ezért, sokkal, de sokkal kényelmesebb, mivel a természeti (nemi) másság által jelzett érzelmi, értelmi, szellemi és spirituális másság megértésére irányuló erõfeszítést nem kell felvállalni, és fenntartani. A megértés és a kommunikáció tehát gördülékenyebb. A nemek közti fizikai és lelki megtermékenyülés és a spirituális kiegyenlítõdés létrehozása érdekében tett erõfeszítések kikerülése - elhárítása miatt, a homoszexuális személyek semmit nem fejlõdnek spirituálisan és ezt tudattalanul érezvén, permanens, de a racionális öntudatuk elõtt rejtett bûntudatban élnek. A tudományos (pszichológiai) elméletek és önigazolások segítségével a tudattalan mélyére süllyesztett permanens bûntudat már e rejtett szellemi vétek-tudat miatt, rejtett agresszivitást okoz. Mivel nem csak a pragmatikus-racionális és nem csak a misztifikáló, vallásos-irracionális (babonás) tudatunk vezérel bennünket, hanem a szellemünk legmélyén rejtõzõ isteni tudatunk (lelkiismeretünk) és az egyetemes felelõsségérzetünk is, aminek finom (zavaró) jelzéseit semmiféle vallásos misztifikáció és semmiféle tudományos magyarázat nem tud teljes mértékben elnyomni, a homoszexualitást gyakorló személy, a "természetes másságát" igazoló legszilárdabb elméletek védelmében is rejtett bûntudatot érez a lelke és a spirituális öntudata: lelkiismerete mélyén. A tudat által a tudattalan képzeletvilág legmélyebb rétegeibe számûzött és lefojtott bûntudat, pontosan az egyetemes szellemtörvények alapján, minden esetben rejtett (tehát a nyíltnál sokkal veszélyesebb) agresszivitást eredményez. Ez akkor is így van, ha a mûvészi tehetséggel rendelkezõ homoszexuális személyek, "mérhetetlen szelídségrõl és szeretetrõl tanúskodó, "mûvészi alkotásokkal" képesek a szükségképpeni rejtett agresszivitásukat maguk és a közönségük elõl elrejteni, ha szívhez szóló produkciók által altatják el a lelkiismeretüket és közösségüknek a figyelmét. A rejtett agresszivitás által is befolyásolt élet-képzelettel élõ személy, a be nem ismert és a fel nem oldott és kiegyenlítetlen bûntudattal élõ ember, lelki vívódásai közben menthetetlenül támadja képzeletben (és annál is inkább, ha saját maga elõtt lehazudja ezt a támadást un. józan, vagy vallásosan érzelgõs-hipokrita magatartással, mint az én édesanyám) azt a személyt és azokat a személyeket, akikrõl tudja, vagy sejti, hogy nyíltan, vagy a háta mögött elutasítják, megvetik és igyekeznek kiközösítik õt. A homoszexuális személyek esetében ez a célpont, amit a saját rejtett bûntudatuk miatt gyûlölnek és támadnak az idea-tudatuk legfinomabb szintjén, a többségi, nem-homoszexuális emberiségnek a "túloldalon álló" része. De emellett, a másság-tudat miatt a "többiek csoportját" képezõ, nemhomoszexuális emberiséggel szemben érzett, finoman palástolt önkéntelen gyûlölete mellett, és azon túl, a saját más-állapotát és az õ mássági sorsát, sõt: ha vallásos, akkor egyenesen az objektív és õt ilyen bosszantó helyzetbe hozó Sors-adó Istent, ha materialista, akkor a “vak természetet”, de végsõ soron az õ élete eredetét, az Abszolútumot is támadja. Érthetõ tehát, hogy a könyörtelen AIDS vírus miért hódít elsõsorban a homoszexuálisok körében, és miért látom én e szex-rákot a személyiségtudat spirituális rétegeiben megélt, anyai ági õsök által megélt és az utódnak öntudatlanul átadott szexuális zavartság következményének. Az AIDS-fertõzés elsõsorban a családi karmából és személyi lelkiismeret-furdalásból eredõ, több generáción át folytatott, lelkiismeret-altatásnak és hamis információáramoltatásnak, valamint az egyéni sors-ideák támadásán keresztül az abszolútum irányába fordított, gondolatiérzelmi neheztelésnek, nyílt haragnak, tehát a tudatos, vagy az önkéntelen képzeleti támadásoknak, a hatás és visszahatás tõrvénye miatt létrejövõ következménye. Miközben a rák-burjánzást a személy szervezetének az önáltatás következtében fellépõ belsõ mûködési meghibásodása hozza létre, addig a hamis információkat tartalmazó AIDS-vírus a személyek közötti fizikai kontaktus révén történõ fertõzõdés, vagyis személyközti információ átadás – átvevés, vagy (az anyai ági kauzális programok átadásával együtt) az öröklõdés útján terjed. A rákot kiváltó hazug magatartásnak nem létezik a köztudatot különösebben érintõ, azt felkavaró és állásfoglalásra provokáló ideológiája, miközben a homoszexualitás vallásos és tudományos alapú ideologizálása és ezen ideológiáknak az épp érvényben levõ morális - vallásos nézetekkel történõ konfrontációja évtizedekkel az AIDS-nek a tömeges betegségként való megjelenése elõtt elindult. Nem véletlen, hogy az AIDS esetében egy célirányos kábítással és ámítással: hamis információ áramoltatással kapcsolatos tömeges fertõzõdési lehetõség is fellépik: a kábítószer-injekció útján történõ fertõzõdés. A huzamosan és többnyire kábult tudat-állapotban levõ személy egyértelmûen hamis szellemi információt áramoltat mind a környezete, mind a spirituális öntudata: a lelkiismerete irányában, aminek következménye a hamis információt szóró "adóállomás" megszûntetésének a személy halálának a szüksége. Az abszolút lét-pontjától vallásosan különválasztott (Lásd: külsõ Isten-képzet) és tudományos világlátásával elszakított ember, pszeudo-szeretetben él, csak rész-szeretetet, szeretet-darabkákat képes átélni az életképzeletében és ez által az egész személyében. A különbözõ rész-egységekhez, lényekhez, csoportokhoz és tárgyakhoz - helyekhez, vagy képzetekhez való ragaszkodását összetéveszti a szeretettel. Ha jól megnézzük, még az emberszeretet is (Ami az egész emberiség minden egyedének a szeretet-érzését feltételezi a rablógyilkosokkal és a népirtó diktátorokkal, stb., együtt.), vagy az Isten-szeretet is idealisztikus, mivel különválasztva például a kórokozó http://kozmaszilard.hu




baktériumok és az AIDSZ vírus szeretetétõl, csak rész-szeretet, pártos-szeretet és nem egész, nem egészséges szeretet. Az egyetemes egységállapot-tudata, az igazi szeretet-érzés tehát, csak és csakis, az anyagba-zártsági tudat által létrehozott tévképzeteink feloldásával és elhagyásával jöhet létre. Ahhoz, hogy ezt a határtalansági állapotot átélhessük viszont, elõbb fel kell vállalnunk a fizikai állapotunkból adódó, bõrünk által határolt és méreteink súlyunk által határozott személyi létünk határozottságát. A Szeretet - állapot elsõ sorban a kábulat elleni harcot, a legfõbb éberség megszerzését igényli és nem a zavaros és korrupt kábulat-állapotok növelését és szaporítását az élvezõi-fogyasztói tolerancia nevében. Amiért valakivel, vagy valamivel együtt- érzek, nem azt jelenti, hogy igazat is adok neki és tolerálom a tévelygését, vagy elkötelezõdöm “az õ ártatlan-kisebbségi” ügye mellett. Együtt érezhetek valakivel, vagy valamivel, ez viszont nem azt jelenti, hogy vele egyet is kell értenem. Ahogyan ez fordítva is igaz, és nem mindig szoktunk együtt- érezni azzal (azokkal) akivel, vagy amivel egyetértünk. Az utóbbit természetesen gyakoroljuk, az elõbbit viszont nem. Így a természet- és teremtés-ellenes magatartásukat feladni nem akaró, és az általános emberi életfeladatokat felvállalni nem akaró “kisebbségiek” inkább tûntetnek “a másságukkal” és elvárják a nehéz helyzetükkel együtt érzõ, de saját feladataikat normálisan végzõ, embertársaiktól az érzelmi együttérzés mellett az egyetértést is! Vagyis a rendeltetés-ellenes szexuális viselkedésükkel szembeszegülõkkel szembeni elkülönülést, elhárítódást, elzárkózást, vagyis az ellenségeikkel szembeni szolidaritást. Együtt érezhetek a szenvedõ emberrel (az AIDSZ vírussal fertõzött homoszexuálisokkal, vagy más természetellenes szexuális vágyakkal rendelkezõ emberekkel), de egyáltalán nem kell velük együttmûködve és velük egy követ fújva, a boldogságképzeteikkel és az eljárásaikkal egyet - értenem. Sõt: nyíltan is felemelhetem a szavam és akár harcolhatok is e magatartásnak a normálisként való elfogadása és elterjedése ellen. Hogy a homoszexuálisoknak az ártatlanságát bizonyító természet-tudománnyal és liberális filozófiával elfojtott lelkiismeret furdalásában gyökerezõ képzeleti - ideális agresszivitása és szervezetüknek az AIDSZ vírusok befogadására való hajlandósága, miként hozható párhuzamba az avarokat az újkorban megszálló gyermek-spórolás és testvér-kitagadás nevû, szokásával és szervezetüknek a mindenféle civilizációs betegséggel szembeni, rohamosan gyengülõ ellenállásával? Erre a kérdésre neked kell megadnod a választ a következõ fejezetek segítségével.

http://kozmaszilard.hu



XVI. Vétkek és betegségek. Nem kell egyetérteni

Recommend Documents